L. wel.

26· 184/1

Unger. Vortarond.

Wie Dd 7
208
 A MAGYAR NYELV

TELJES SZÓTÁRA .

ELSŐ RÉSZ .
 [Block ]

CAA MAGYAR NYELV

TELJES SZÓTÁRA
MELYBEN

AZ EGYES SZÓK KÜLÖNBÖZŐ ÉRTELMEINEK

KÖRÜLIRÁS ÁLTALI SZABATOS MEGHATÁROZÁSÁN KIVÜL KÜLÖNÖS FIGYELEM VAN

FORDITVA AZOKNAK SZÓJÁRÁSOS , KÖZMONDÁSI, IRODALMI STB. HASZNÁLATÁRA,
VALAMINT A SZAKTUDOMÁNYI ÉS IPARBELI MÜSZÓKRA IS.

NÉLKÜLÖZHETETLEN SEGÉDKÖNYV MINDEN RANGU ÉS RENDU MAGYAR EMBER

SZÁMÁRA.

SZERKESZTETTE

BALLAGI MÓR .

ELSŐ RÉSZ .

A, a. -- K. Kar.

A TUSS
FOLI FRUC

Iw3162
BUDAPEST.

FRANKLIN - TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.
K

RUZITSKA ÁRMIN

könyvkereskedése
 Bayerische
Stantsbibliothek
MÜNCHEN

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA
 ELŐSZÓ.

Több mint huszonöt éve , hogy a magyar szótárirással foglalkozván ,

nyelvünk szókincse összehordásában, ennek értéke meghatározásában és
körülirásában fáradozom. E magában véve hosszú idő rövidnek mond-
ható a feladat nagyságát és annak azon sajátságát tekintve , hogy a
szótári anyagot mondvacsinálni nem , hanem csak alkalmilag ellesni
lehet. Ez alkalmi ellesést elősegítendő , tanulmányoztam irodalmunkat
első zsengéitől kezdve a legujabb korig, ügyeltem a külömbféle vidéke-
ken divatozó élő nyelvre , az alréteg parlagain fölsarjadt vadontermé-
kekre , közmondásokra , népregékre , mesékre és népdalokra , és buzgó
gondot és szeretetet fordítottam a nyert anyag minden oldalú értékitésére .
Mondhatom is , hogy alig mult egy-egy nap , mely jegyzékeimet némi
adalékkal nem gazdagította volna ; mert vagy eddigi szótárainkban nem
találtató , irodalmilag ismeretlen kifejezésekre akadtam , vagy ismert
kifejezéseknek a szokottól eltérő értelmű használatát észleltem, vagy
egyéb olyas közönségesen fitymált apróságokat fedeztem fel, melyek
összegéből, mint sok egyes csepekből az áldást hozó eső , alakul a nemzeti
szellem szóbeli kifejezésének kincse. Egy negyed századon keresztül
igy more apis matutinae folyvást gyüjtögetvén, lassanként oly halmaza
gyűlt össze nálam a feldolgozandó nyelvanyagnak, hogy annak irodalmi
közhasználatra való egybeállitását és rendbeszedését előhaladt koromnál
fogva tovább halasztanom bún lett volna.
Az volt eleinte a tervem, hogy » Adalékok a magyar szótár <« -hoz
cím alatt egy 15-20 ívnyi pótlékszótárt állítok össze, és csak az volt a
kérdés, találkozik e oly munkára vállalkozó kiadó . — Épen ezen tépe-
*
 IV

lődtem , midőn magyar-német szótárom nagyérdemű kiadója, Heckenast

Gusztáv ur buzdíttatva a németek példája által, hol alig múlik egy- két
―
esztendő , hogy uj és ismét uj értelmező szótár világot ne lásson
engem felszólított, irnék egy, a magyar nyelv szókincsét lehető teljes-
séggel felölelő értelmező szótárt, mely nyomdai ügyes beosztás mellett
könnyen kezelhető terjedelmű egy, két kötetben közhasználatra alkalmas
könyvet képezzen.
Ohajtásink találkozván, igen természetes , hogy hamar meg volt az
alku. Három éve, hogy hozzáfogtam a kidolgozáshoz, egy éve, hogy elkez-
dődött a nyomatása, s íme ezennel munkám első kötetét mutatom be a t.
közönségnek, azzal az igérettel , hogy legkésőbb 1869 folytán az egész
befejezve és kinyomatva lesz .
Hogy munkám a magyar tudományos akademia nagy szótárával
versenyre lépni nem kiván , magától értetik ; valamint célja más, úgy
kivitele és külső terjedelme is sokkal szerényebb, sem hogy ama nemzeti
-
nagy művel vetekedhetnék. Az én célom csupán az volt, hogy ami
kifejezések akár a köznyelven, akár csak régi nyelvemlékeinkben előfor-
dúlnak vagy egyes tájakon divatoznak, akár ujonnan alkotva vagy ide-
gen nyelvekből kölcsönözve közhasználatban vannak , szóval az egész
szókincset ábécerendbe szedjem és megmagyarázzam, tartózkodván mind
azon hangtani és származtatási elemzésektől és hasonlítgatásoktól , me-
lyek az akademia szótára nagy és jellemző részét teszik . Nem kevésbé
ki lettek szótáramból zárva mind olyan összetételek, melyek az összeté-
telt alkotó elemekből önként érthetők. Ezek helyett én inkább a kifeje-
zések külömböző jelentéseire , azoknak sajátos, szójárásos használataira
fordítottam legtöbb figyelmet ; mert mihaszna tudom, pl . a bálvány
szó származását és alapértelmét, ha meg nem mondatik, miféle tárgyak
elnevezésére használják életben és tudományban ama kifejezést ; hason-
lókép koránt sem tudom , mi értelmet tulajdonít a nyelvszokás pl. e
szójárásnak hasad az agyara , ha az agyar szót származása és alakja
szerint tökéletesen értem is.
A mi az elrendezést illeti , azon voltam, hogy a fölvett nyelvanyag
tömegében külsőleg is meg legyenek külömböztetve az illető szók elébe
tett jelek által : 1 ) a pusztán régi irodalmunkban található, de mai hasz-
nálatból kiesett szók, kereszt által ( † ), 2) a tájszók , csillag által (* ) ,
3) az ujonnan alkotott szók, kérdőjel által (?), 4) az idegen nyelvekből
átvett szók , egyenlőségi jel által ( = ) ; az egyes cikkekben pedig a
külömböző jelentéseket oly sorozatba iparkodtam tenni, hogy abból a
kifejezésnek történelmi fejlődése is lehetőleg szem elébe állittassék. ―
A ritkább használatú kifejezéseknél idéztem az irót, a kitől vettem , a
mondat után zárjel közé tevén az iró nevének kezdő betűit ekképen :

Ap. = Apor Péter. H. E. Horváth Endre.

Á. P. *** Ányos Pál. H. I. ** Horváth István.
Ar . = Arany János. H. M. Horváth Mihály.
B. J. =
Bajza József. I. J. = Illei János.
B. K. = Bérczy Károly. J. P. = Jászai Pál.
B. L. Bátori László . Jók. - Jókai Mór.
Bethl. Bethlen Miklós. Jós. = Jósika Miklós .
B. D. = Berzsenyi Dániel . K. Gy. 1 Káldi György .
B. P. = Bod Péter. Kaz. Kazinczy Ferencz .
Born. Bornemisza Péter . Kaz. G. = K. Gábor.
Cs. J. - Apáczai Csere János. Kem. - Kemény János .
Cs. Csokonai Vitéz Mihály . K. K. = Kisfaludy Károly.
Csip. = Csipkés Komáromi. K. L. = Kuthy Lajos.
Cz. Czuczor Gergely. K. S. = Kisfaludy Sándor .
D. A. = Dugonics András. Koss . * Kossuth Lajos.
Dess. Dessewffy Aurél. Kölcs. = Kölcsey Ferencz .
D. M. = Debreczeni Márton. Kr. Kriza János.
E. A. = Egyed Antal. K. V. --- Kis Vicai.
E. M. = Eszterházy Mihály. Lev. t. Levelestár.
Eötv. Eötvös József. Lisz. = Lisznyai Kálmán .
E. J. = Erdélyi János . Mad. = Madács Imre.
E. P. Ember Pál. M. Ist. - Márton István .
Erd. = Erdősi János. M. A. = Molnár Albert.
Fal. Faludi Ferencz . M. J. Molnár János.
Fáy - Fáy András. M. K. Mikes Kelemen.
Faz. M. - Fazekas Mihály. Med. P. Medgyesi Pál.
Fog. = Fogarassy János. Mel. P. - Melius Péter.
Fr. Frankovith . Pázm . Pázmán Péter.
Gán . Gánóczi . P. G. - Pesti Gábor.
Gar. = Garay János. P. J. Pólya József.
Gegő = Gegỏ Elek . Pécz. Péczeli József.
G. K. = Gelei Katona István. P. P. = Páriz Pápai.
G. I. ― Guzmics Izidor. Pet. = Petőfi Sándor.
Gvad. Gvadányi. R. I. Révész Imre.
Gy. I. = Gyöngyösi István. S. I. Sándor István .
Gy. P. = Gyulai Pál. Sz. B. Szőnyi Benjámin.
H. G. = Heltai Gáspár . Sz. D. Szabó Dávid.
H. Á. = Horváth Ádám Szem. B. = Szemere Bertalan.
 VI

Sz. I. = Szabó István. T. F. = Toldy Ferencz.

Szal. = Szalárdy krónika . T. Gy . = Tudományos Gyüjte-
Széch . = Széchenyi István. mény.
Sz. Józs - Székely József. T. M. = Tompa Mihály.
Szel. L. Szelestey László. Verb. = Verbőczi .
Szil. M. - Szilágyi Márton. Vir. = Virág Benedek.
Sz. K. = Szász Károly. Vör. = Vörösmarty Mihály.
Sz. L. == Szalay László. V. S. = Vachott Sándor.
Tak. J. = Takács József. V. U. = Vasárnapi ujság.
Tel. = Telegdi Miklós. Wess . = Wesselényi Miklás.
Th . gy . Thali Gyüjteménye . Z. A. = Zichy Antal.
Tin . = Tinódi . Zr. M. = Zrinyi Miklós.

A többi röviditések ime ezek :

alj. aljas . haj . = hajókázat .

állatt. = állattan. hib . - hibásan.
ált. = általában. ht. - hadtudomány.
á. é. = átvitt értelemben. ideg. idegen.
a. m. = annyi mint. ih. = igehatározó .
ásványt. = ásványtan. isten. istenészet.
b. = bireset. isz . = indulatszó.
(b.) bányászat. k. = közép ige.
B. cod. = bécsi codex . képl . = képleg.
bibl. = biblibai szó . ker. kereskedelem.
bölcs . = bölcsészet. kert. - kertészet.
bt. = bonctan . Keszth . c. = Keszthelyi codex.
CS. = cselekvő ige. kics. -
= kicsinyitó .
csillag. = csillagászat. km. közmondat.
ej . = elöljáró. kórt. = kórtan.
Én. = Énekes könyv . költ. = költészet.
ép . = épitészet. ksz. =
kötszó .
erd . erdészet. kül. = különösen.
ered. = eredetileg . 1. = lásd.
eröd. eröditéstan lat. = latinosan .
fn. = főnév. M. c. = Müncheni codex.
ft. - földtan . Marg. = Margit legenda.
gazd. = gazdászat: mn. = melléknév.
gép. = gépészet. msz. = műszó .
gúny. = gúnyosan. mt. mértan.
gyak. = gyakorító. Nád c. == Nádor codex .
gyógyt. - gyógytan. népd .
=
népdal.
 VII

nm. - névmás. szn. személytelen ige.

nr. = névrag szój . = szójárás.
nt . = növénytan. tb. = többes .
n. u. = név után. tn. = tulajdon név.
nyomd. = nyomdászat. tr. = természetrajz .
nyt. = nyelvtudomány. tréf. = tréfásan.
olv. = olvasd . T. c. = Tátrosi codex .
pl. = például. tt. = tárgyeset.
psz. = parancsszó . ttan. természettan.
r. = rendes . ttud. = törvénytudomány.
rh. = rendhagyó. V. = vagy.
R. m Passio - Régi magyar Passio . vad. = vadászat .
rok. = rokon . vh. = visszaható ige.
seb. = sebészet . vizép . = vizépitészet
személyt. = személytelen. v. Ô. = vesd össze.
szenv.
=
szenvedőleg. vt. = vegytan.
Sz . L. leg. Szent László legendája . zen. = zenészet.
Kat . leg . = Szent Katalin legendája.

A segédforrásokat névszerint felsorolni fölöslegesnek tartottam.

Aki ilyféle munkával valaha foglalkozott, igen jól tudja, mennyi és mik
irodalmunkban a segédeszközök e téren, akinek pedig ilyesmi nem mes-
tersége, nem sokat kérdi, honnan vettük, hanem, hogy használható- e, amit
adtunk.
Hogy a térnek az anyag gazdagságához képest bőségében nem
voltam, könnyen gondolhatja , aki azt a sokféle mesterkedést a cikkek
összeszorításában észleli .
Épen azért csak ott idéztem szerzőt vagy szakot, hol a szónak
valami sajátságos használatát kellett megállapítani vagy példa által
világossá tenni .
Reméllem egyébkint, hogy eljő az idő , midőn egyetemes szókincsünk
egybeállitásának e gyönge kisérletét többek összeműködése folytán elő-
állitott nagyobbszerű munka háttérbe szorítandja ; addig élj t . hazafi !
ezzel , amit szives igyekezetem ezennel kezedbe szolgáltat .

Pest, julius 16- án, 1867.

Ballagi Mór.
 Bayerische
Stantsioonothek
MÜNCHEN
A, Á.
A, a, a magyar ábéce első betüje.
A rövid a tiszta vagy vegyes hangú ; 1) tiszta
hangu az a azon szókban , melyekben egy tájon
sem hangoztatják sem o-nak , sem u-nak , ilye-
nek : ablak, arany stb. Némely szóban váltakozik
tiszta e-vel, mi által néha a szó értelme is némi-
leg módosul ; mint : kavar , kever; karika, kerék;
ganaj, Erdélyben gené stb.; 2) vegyes hangú az a
oly szókban, melyekben tájak szerint majd mint a,
majd mint o v. u ejtetik ; p. alma, olma, óma; arca,
rca; baglya, boglya, buglya ; szinte ily természetű
a kötbetü is oly szókban , melyeknek hangzója
á ; pl. láb , láb-a-t, láb-o-t ; láb-a-k, láb-o-k ;
láb-a-s, láb-o-s ; láb-a-lni, láb-o-lni ; stb.
A, a, a magyar ábéce második betuje ; hang-
mértanilag megfelel a két rövid a -nak ; a palo-
coknál mostanig fennmaradt az á-nak e kettőzött
kiejtése majd mint aa , majd mint oa v. ua , pl.
maar, már ; voarok , várok; luatom , látom stb.
Némely szóban tájszokásilag é-vel váltakozik,
mint : arrább, arrébb ; hamarább, hamarébb ; rá-
kász, rákész ; némely szóban rövid a-val váltako-
zik, p. fonál, fonal ; kackiás, kackias, stb.; (szój .)
az á-t sem ismeri v. az öreg á-t sem ismeri, tanulat-
lan ; (km.) ki á-t mond , b- t is kell mondania , ha
belekezdtél, folytasd.
Á, bámulatot kifejező szócska ; á ez lehetetlen.
Aba , fn. durva festetlen szörszövet ; abaposztó,
abaköntös ; (szój.) aba nem posztó, aba hitvány
posztó, épen ugy mint : kása nem étel, kása hit-
vány étel.
+Aba, fn. apa ; Aba Sámuel.
* Abafinal, cs.vkit vesszővel, pálcával jól elver.
* Abagos , mn. tt. -at ; szörösen született , 1.
Ebagos.
?Abaj, fn. tt.-t; kétszeres, kétszeres gabna.
Abajd, fn. (ker.) vmely árunak kivetni való
szemetes része (fusti) .
Abajdoc , mn. és fn. elegyes , felemás, kétsze-
res ; abajdoc-buza, buza rozszsal vegyitve ; á. é.
különböző faju és nyelvü , kevertvérů, elkorcso-
sodott; abajdoc nép, lakosság, csöcselék. - babó,
fn. (nt.) a sárga-babó faja (Vicia hybrida) ; ká-
poszta, fn. 1) különböző káposztafaj keverve ;
2) (nt.) 1. Tátorján.
Abajdocos, Abajdócos, mn. tt.-t, v.-at ; tb.
-ak ; különböző fajokból kevert; abajdocosgabona.
Abajdocosodik , k. abajdocossá leszen ; á. é.
elkorcsosodik.
Abajdoe-sás, fn. (nt.) a sásnövények egy faja.
(Carex paradoxa.)
*Abajdok, mn. Abajdokul, ih. esetlen , arány
nélküli ; hórihorgas abajdok ember; abajdokul ra-
kott asztag.
Abajd- számla , fn. (ker.) számla vmely áru
kivetni való részéről (Fustirechnung) .
Ballagi szótár.
Abajg . Abajog , k. kiabál , orditoz. Innen :
Abajgás, fn.
Abajgat, A) k. óbégat, irgalmatlanul orditoz ;
B) cs. erösen kiáltozva kerget, zaklat.
*Abajnac, 1. Abajdoc.
Aba-köntös, fn. abaféle szőrszövetből készült
köntös, condra, gunya, kankó.
*Abál, k. kéjeng, mereng.
Abáll, 1. Abárol.
*Abanaje, 1. Abajdoc.
Abara, fi. (gazd.) gabnaasztag , v. szénaka-
zal fölé rakott rudakon nyugvó szalmafedél.
Abárl , 1. Abárol.
Abárlat , fn. 1) leforralt, habart , kevert vagy
rántott húsétel ; 2) a csirke v. disznó könnyebb
mellesztés végetti leforrázása.
Abárol , cs. 1) fövö húslé habját leszedi ; 2) a
tölteléknek valót leforrázás által tisztogatja ; 3) a
disznó hurkáját, belét, zsigereit forralja , és ka-
nállal v. lapockával kavargatja , hogy megtisztul-
jon. Innen, Abárlás, fn.
Abárló, mn. és fn. 1) amiben v. amivel abá-
rolnak ; abárló fazék, üst , kalán ; 2) személy, ki
abárol.'
Abarvilla, fn. hosszú ágú és nyelű villa, mely-
lyel az abárlott hurkát stb. forgatják és kiszedik.
*Ábaskodik, k. ágaskodik.
Abban-hagy, cs. vmely munkát , cselekvést
befejezése előtt egy időre, v. véglegesen megszün-
tet, félben-hagy. marad , k. 1) bevégzetlen ál-
lapotban, végrehajtatlanul marad ; 2) bizonyos
célra nézve vmiben megegyez , megállapodik ;
abbanmaradtunk , hogy este összejövünk , abban
lett a megállapodás, hogy stb.
*Abbavét, cs. vmit ijedség miatt abbanhagy.
Abbeli, Abbéli (az és beli -böl) , mn. azt illető,
arra vonatkozó, arra törekvő.
+Abda, fn. ábéce.
*Abdál, cs. nagyjából összeötöget, összefércel,
összetakol, összeaggat, 1. áklál.
Ábéce, fn. vmely nyelv betüjegyeinek egész
sorozata ; (szój .) még az ábécén sem ment keresz-
tül, semmit sem tanult , egészen tudatlan ember ;
ábécére tanitja a szamarat , hasztalan munkát tesz
az ábécét sem tudja, mégis papolni akar ; ért hozzá,
mint tyúk az ábécéhez. -rend, fn. a betük bevett,
szokásos sorozata, rendje ; ábécerendben készitett
szótár.
Ábécés, mn. 1) magában ábécét foglaló, ábécé-
vel beírott ; ábécés könyv , tábla ; 2) ábécét
tanuló ; ábécés gyermek.
Ábécesor, I. Abécerend.
Abel, tn. finév.
Ablak, fn. 1) a ház falán, v. annak födélze-
tén kivágott és a szükséges készlettel ellátott nyi-
1
 Abl 2 Abr

lás, melyen át a nap bevilágit, és a levegő ki s be Ablakos, fn. tt.-t ; az ablakrámákba az üveg-
járhat ; góth ablakok, csúcsives ablakok ; (szój.) lemezeket beillesztő iparos ; mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak;
ablakon hányják be neki, nem is tudja, honnan és ablakkal ellátott.
hogyan boldogul ; (km.) kinek Isten akarja, az Ablakoszlop , fn. a nagyobb ablakoknál az
ablakon is beveti; á. é. szemüreg, szem; (bibl. ) ablakfa helyét pótló oszlopféle fal.
meghomályosodnak az ablakon kinézők ; 2) átlátszó Ablakoz, A) cs. ablakokkal felszerel ; - B) k.
vékony anyaggal, rendesen üveglemezzel felsze- az ablakon keresztül vkivel tetszeleg. -at , fn.
relt készlet, mely a leirt nyilást bezárja ; belső (ép.) vmely épületen levő ablakok öszlete ; csucs-
ablak, külső v. téli ablak ; innen á. é. téli ablak ives ablakozat.
tréfásan szemüveget is jelent, a mennyiben, ha a Ablak-pánt, fn. az ablakrámák szögleteit ösz-
szemet ablaknak veszszük, a szemüveg a külső szetartó vaspánt. -párna, 1. Ablakvánkos.
ablakot képezi ; (szój .) tudom nem teszi ablakába, Ablakpénz, 1. Ablakadó.
nem teszi olyan helyre, hol más is láthatja ; olyan Ablak-rács , fn. az ablakokra alkalmozott fa-,
irásról használtatik, melyben vkit keményen le- v. vasrudacskákból készült rács. -ráma , fn. az
hordtunk; (km .) ha ablakkal beéred, ne nyiss ka- ablak üveglemezeit magában foglaló keret. -re-
put sziveden. dōny, -redözet , fn. nyáron át a téli ablak he-
Ablak-adó, fn. az ablakok száma szerint kive- lyét elfoglaló, apró, vékony deszkalemezekből ké-
tett épület-adó. -alj , fn. (ép.) a könyökfal alsó szült le- s feltolható mű. -rézs, fn. (ép.) haránté-
része. Innen , Ablakalji , mn. -atlan, mn. és ih. kosság, mely által az ablaknyilás oldalfalán a me-
ablakkal fel nem szerelt. Innen Ablakatlanul, ih. röleges iránytól eltérnek. (Fensterschmiege, Spa-
-bél,; -béllés, fn. (ép.) az ablaknyilás oldalaiba lette) . rostély, 1. Ablakrács.
illesztett deszkalemezek , melyekhez az ablakrá- Ablak-sarkvas , fn. az ablakrámákat tartó
mák sarkvasai szögeztetnek. -borda , fn. (ép.) sarkvas. -sarok, fn. 1) az ablakrámáknak az ab-
az ablakrámát két egyenlő részre osztó keresztfa. lakfal felé eső szögletei ; 2 ) 1. Ablaksarkvas.
Ablakcsa , fn. (kics.) kisded ablak. Innen, -szárny, fn. az ablakbéllésbe foglalt vaspeckeken
Ablakcsás, mn. forgó ablakrámaüveggel felszerelve. -szegély, fn.
Ablakderék, 1. Ablakközfal. (ép.) az ablaknyilás oldala. -szemöld , fn. (ép.)
Ablak-fa, fn. (ép.) 1) ablaktoknak való fa; 2) az az ablaknyilás fölé kivülre alkalmazott párkány.
ablakbél közepén függőlegesen álló deszkalemez, -szerů, mn. ablakféle, alakú. -tábla, fn. 1) az
mely a betett ablakszárnyakat összetartja ; (szój.) ablakrámának a borda által elkülönzött s üveggel
sem ki, sem be, mint az ablakfa. -fal , fn. 1) az ellátott egy-egy része ; 2) az ablaknyilás elé füg-
ablakmélyedés oldalfala ; 2) két ablak közötti fal. gélyesen alkalmazott, sarkokon forgó deszkakész-
•fej, fn. (ép.) az ablaktok felső része. -fél , fn. (ép.) let. -talan, 1. Ablakatlan.
az ablaktok függélyes két oldala. Ablak-talp, fn. (ép.) az ablaktok alsó része.
Ablakfia, fn. 1) az egész ablak-táblának egy-- tok, fn. (ép.) az ablaknyilásba alkalmazott, s az
egy külön rámába foglalt osztálya ; 2) az ablak- ablakbélt keritö kö- v. fakészlet. -ütköző , fn.
nak ide s oda tolható fióktáblája. (ép.) az ablakszegélyből 3-4 hüvelyknyi széles
Ablakfók, fn. 1) a. m. ablakfia ; 2) az ablak- belső kiugrás. -üveg, fn.1) ablakokra való vékony
deszka alá a könyökfalba alkalmazott, ki- s betol- üveglemez ; 2) ablakrámába foglalt üveglemez.
ható fiók. vánkos , fn. az ablakkönyöklöre alkalmazott
Ablak-fogantó , fn. a kinyitott ablakszárny hosszúdad vánkos. -vas, fn. 1) az ólmos ablakok
megakasztására szolgáló kampós vasrudacska; üveglemezeinek megerősitésére szolgáló vasru-
-forditó, fn. az ablakrámákat az ablakfához szo- dacska; 2) egyes ablakpánt v. sarkvas. -vasalat,
ritó forgatható vaskallantyú. -jog , fn. (ttud.) jog fn. az ablakokra szükséges lakatos munkák öszlete.
épületének vmely részén ablakot vágathatni. -zár, fn. az ablakrámák becsukására szolgáló zár.
-kapocs, fn. horgos kapocs a belső ablakszárnyak Ablakzat, 1. Ablakozat.
kiakasztására. -karika, fn. kerék alakú ablakfiók. Ablegény, fn. tojás és darából készült, kirán-
-kereszt , fn. az ablakfával keresztet képező ru-
dacska. -kosár , fn. az ablakba fillesztett , kifelé tott, zsiros tészta a levesbe. 1. Hablegény.
*Abolyog, k. eszelősködik , bolondoskodik.
domboruló vas v. farácsozat. -könyöklö , fn. (ép.)
a könyökfal felső s az ablaknyilás alsó része, Ábolyog, k. 1. Ámolyog.
melyre az ablakon kinéző könyököl. -közfal , fn. ?Ábra, fn. (figura), vonalokból álló rajz, kör-
(ép.) két ablak közötti fal. rajz ; mértani ábra, gépábra.
† Ablaklevelek, tb. fn. a. m. ablakszárnyak. Ábrahámfa, fn. (nt.) a naptéritök alatt mocsá-
Ablak-mélyedés , fn. az ablaknyilás belszög- ros helyeken tenyésző növény (Vitex agnus castus.)
leteitől a könyökfalig való tér ; -nyilás, fn. (ép.) Abrak, fn. 1) † ételadag ; hogy mindenik szol-
az ablaktokok beillesztésére vágott, hagyott nyilás. gának megadná abrakát az kenyérből. (Pesti) ; 2)
Ablakocska, 1. Ablakcsa. szemes takarmány a házi állatok , különösen
Ablakólom, fn. az ablak üveglemezeit egymás- lovak tartására ; (km.) éhes csikó abrakkal álmo-
hoz szoritó lapos ólom pálcácska. csipo , fn. dik; a vén ló is megröhögi az abrakot ; legjobb
(msz. ) az ablakólom elmetszésére szolgáló olló- ostor az abrak; abrakját hordozó lónak nem törik
alakú eszköz. -huzó , fn. (msz.) az ablakólmot fel a háta; mert mindég fogy; az abrak piszkálja
nyujtó gépecske. alfelét; igen jó dolga van, azért nem fér a börébe ;
Ablakolt, mn . ablakkal ellátott. ökör szántja az abrakot , a ló eszi meg; á. é.
Ablakón, 1. Ablakólom . szíjjártó abraka, ostor ; 3) * árpakása-eledel.
Ablak- orom , fn . (ép.) közvetlen az ablak fölé Abrakatlan, mn. abrakkal nem tartott, abrakot
alkalmazott különféle alakú cifrázat. nem evett. Innen, Abrakatlanul, ih.
 Abr 3 Acé

Abrak-babó, Abrakborsó, fn. (nt. ) vadlencse, | erősít; hordót, kádat abroncsozni. -at, fn. vmely
bükköny, lednek, (vicia sativa). *-cipó, fn. zab- edényt kerítő abroncsok összes szerkezete.
kenyér. -kosár, fn. a szekérrud végére akasz- Abroncs-szál, fn. fa- v. vasdorong, melyből
tatni szokott lapos kosár a lovak etetésére . -mér- abroncsot készítenek.
ték, fn. 1) a lovaknak egy etetésre adatni szokott Abroncsvas, fn. abroncsnak való szálvas.
abrak ; 2) ez abrakmennyiséget meghatározó edény. Abrosz, fn. tt.-t ; tb.-ok ; 1) az asztal beterité-
-mester, fn. a lovak abrakolására felügyelő udvari sére szolgáló szövet ; sáhos, sáholyos v. sávolyos
szolga. abrosz (népd.) széles az asztal , keskeny az abrosz,
Abrakol, A) cs. abrakkal etet; (km.) nem akkor rövid a; vacsora ; (km. ) ismerem az abroszt , szösz-
kell abrakolni, mikor a harcba kell menni. á. é. a ből fonták, hányaveti , semmiháziról mondatik ;
szíjgyártó abrakával etet, ostorral ver; B) k. * abra- sáhos v. sáholyos abrosznak szebb a szine, mint a
kot eszik; abrakolt-e már a ló. visszája ; (szój.) más abroszához törli a kését, más
Abrakos, mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak; 1) abrakkal asztaláról élősködik; keskeny az abrosz; 2) lepedő,
élő ; abrakos ló; 2) amiben az abrakot tartják ; melyet a közrendü nök eső ellen szoktak fejökre
abrakos láda, zsák. teríteni ; (km.) sokat viselt abrosz szöszszé válik v.
Abrak-pénz, fn. abrakra való péns . -rozs, fn. amely abroszt sokan viselnek, szöszszé válik ; 3) d.
abrakul használt rozs. -zab, abrakul használt zab. é. kisebb , nagyobb föld-, stb. terület alakját
Ábrál, cs. vmit nagyából lerajzol, körvonaloz ; kisebbített de arányos mértékben elötüntető rajz ;
?ábrált ujság, képes ujság. földabross ; Magyarország földabrosza ; tengeri
Ábrand, fn. 1) üres képzelet valóság nélkül, abrosz.
agyrém; 2) (zene) zenemű, melynek formája a Abroszol, cs. vmely föld- v. tenger-rész alak-
szerző tetszésére és izlésére van bizva (fantasia). ját kisebbített mértékben rajzolja le. Innen : Ab-
-kép, fn. üres képzelet alkotta kép, légvár. -os, roszolás, fn. -ástan, fn. a föld- és vizrajzi abroszok
mn. tt.-t, v.-at; tb.-ak; üres képzelgéssel foglal miképi készitését előadó tudomány.
kozó , üres képzeletekkel teljes ;, ábrándos kis Abrus, fn. (nt. ) a pillangósok családjához tar-
leány; ábrándos gondolat . Innen, ábrándosság, fn. tozóabrus.párosan szárnyalt levelü kis cserje; ékesmagu
-oz, -ozik, k. elméjét üres képzelődéseken jár- Abruta, 1. Rutafi.
tatja; vkiről v. vmiről ábrándozni, hiu képzelődé-
sekkel lenni vki v. vmi iránt. Innen : Ábrándozás, Abrut-üröm, fn. (nt. ) az ürmök egyik faja
fn. -ozó, fn. és mn. hiu képzelődő. -szerü, mn. (artemisia abrotanum).
ábrándhoz hasonló. Acár, fn. (állatt.) a sugár- állatok osztályához,
?Ábrány, fn. tt.-t ; ábránd, hiu képzelődés. a férgenyek rendjéhez tartozó állat (Sipunculus).
Acél, A) fn. -t ; tb.-ok; 1) szén között szíj-
† Ábráz, fn. tt-t; a m. ábrázat ; 8 mivoltának jassá edzett vas;tt.nyers acél; öntött acél; csomózott
ábráza (B. a. im.) ; az Isten szerezte, ki ez ábrázt acél; (km.) kemény, mint az acél; könnyebb az acélt
megkedvelte. (Kat. leg.) eltörni, mint meghajtani ; 2) kovaköböl tüzet kiütő
Ábráz, cs. vmit nagyából lerajzol, körvonaloz, eszköz, tüzszerszám ; (km.) azt sem mondta cse-
leír, lefest ; mikor a mennyezetre nemcsak Cherubi- réljünk acélt, mogorva, barátságtalan volt, semmit
mokat, de oroszlányképeket is ábráztata ; az isteni nem szólott; acéla jó, de kovája rosz, v . jó az acélja,
Felségnek méltóságát különböző cselekedetek nevezé- de tűzköve rosz, (szójáték) a cél a jó, v. jó az a
sével ábrázza a sz. irás, (Pázm.) célja, de eszköze rosz, vagyis : szép esze van, de
Ábrázat, fn. által. vmi ábrát v. alakot mu- roszra használja ; asszonynak minden fazékoldal
tató képmás , hasonmás ; (bibl.) ; teremtsünk acél, a jó gazdasszony segít magán, ha nincs is
embert ami ábrázatunkra ; kül. emberi arc, a fej mindenre saját eszköze ; á. é. nap-acél, a. m.
előrésze ; (szój.) nincs rajta emberi ábrázat , ki van gyujtó lencse ; 3) költ. acélból való fegyver ; mar-
emberi alakjából vetközve. -ideg, fn. (bt.), az em- kokban villogtak fényes acélok (H. E.); B) mn. 1)
beri arcon végig vonuló ideg. -lan, mn. esetlen, szijjassá edzett vasból készült; acél fegyver ; 2)
idomtalan, csuf arcu. -os, mn. idomos, szép, csí- á. é. szilárd, hajthatatlan ; acél mellü, akaratú
nos arcu. férfi; (km.) acél anyának tüzkő a leánya.
Ábrázol, cs. 1) vmit fő vonalaiban lerajzol ; Acél-ér, fn. (msz.) vasdarabban levő oly réteg,
állatokat ábrázol; 2) vminek ábráját mutatja ; kit mely a többinél keményebb, és a ráspolynak nem
ábrázol e kép! -at, fn. vmit fövonalaiban elötün- enged. fal, fn. á. é. szilárd, áttörhetlen fal ;
tető rajz. -forrás, fn. vasrészeket tartalmazó forrás. -fürdő,
Ábrázolt, mn. fővonalaiban lerajzolt ; ábrázolt fn. vasrészeket tartalmazó fürdö . -gib, fn. (állatt.)
növények. a varjuk családjához tartozó Uj -Guineában honos
acélbarna tollu madár. -hangora, fn. (zene) hang-
Ábri, Ábris, tn. kics. finév, Ábrahám. szer, melyben bizonyos számu acéllemezecskék
Abrines, Abroncs, fn. hordók, kádak, stb. ré- vagy nyelvek léghuzam által vagy másképen rez-
szeit összeszorító, fa-, vas-, v. rézkarika. -fa, fn.gésbe hozatván , különféle hangokat hoznak elő .
abroncsnak való fa. -huzó, fn. (msz. ) fogóféle vas- kék, mn. acélhoz hasonló kékszinü . -metszés,
eszköz, az abroncsnak edényre való felhuzására. fn. acél-lapokra metszés v. vésés. -metszet , fn.
Abroncsol 1. Abroncsoz.
1) acélba vésett képmü, 2) ily vésetről készült
Abroncsos, mn. tt.-t, v. -at ; tb.-ak; abroncs- lenyomat. -metsző, fn. 1) acélba véső művész ; 2)
csal felszerelt, erősített ; abroncsos hordó, abron- acélba véső szerszám. -miv, 1. Acélmü.
csos szoknya, melybe abroncsot eresztenek, hogy Acélmü, fn. acélból készült különféle eszköz .
kerekdeden álljon. Acélműves , fn. acélból különféle eszközöket
Abroncsoz, cs. abroncscsal körülkerít , meg- készítő iparos.
1*
 Acé 4 Ad

Acélnemű, mn. acéltulajdonságú, keménységű. Ácsló , Ácsló-szék , fn. gerendából készített

Acélos , mn. 1 ) acélkeménynyé edzett ; acélos négylábú lóca, melyre a munkában levő szálfa
kard; más acélkard ; 2) acéllal felszerelt ; acélos erősíttetik.
kés; 3) acélkemény részeket tartalmazó; kemény, Ácsmester, fn. ácsmunkát végző és oklevéllel
mint az acél ; acélos föld; acélos búza, piros szemű ellátott céhbeli iparos. -ség, fn. 1) ácsmunkákkal
búza, mely szilárd testhez ütödve, érchangot ád való foglalkozás ; 2) ácsmesteri jog.
és kettétörve sötét , fényes és szívósnak vagyis Ácsmunka, fn. 1 ) az ácsok köréhez tartozó
sikértartalmasnak mutatkozik. foglalkozás ; 2) ácsok által készitett famü.
Acéloz, cs. 1) vágó v. metsző vasszerszámot Ács -mü, 1. Ácsmunka.
azon részén, mely különös keménységet igényel,
acéllal borít , pl. a fejsze élét ; 2) á. é. vasat Ácsol, cs. ácsmunkát végez, ácsok módjára farag
v. más testet edz; testétfolytonos munka által acé-- ás, fn. vmely épitményhez tartozó ácsmunkák
lozni. Innen : Acélozás, fn. Acélozott, mn. készitése. at, fn. ácsok által készitett famunka;
külön. (b) vezető nyilások
beljébebányaácsok
a hegy végett beom-
Acél-por, fn. acélanyagból leráspolyozott por. lástóli megovása által készi-
-pöröly, fn. acélból készített pöröly. rög, fn. (ás- tett famunka. t , mn. ácsok által v. módjára
ványt.) rugó.tartalmazó
sok vasrészt -szin, 1. -rugó,
v. ö. Rugó ;ásvány. fn. faragott ; ácsolt gerenda, megbárdolt faszál.
Acélzöld.
acélból készült
Acél-szürke, mn. kicsiszolt acélhoz hasonló Ácsorgás, fn. tt.-t ; bámészkodva szájtátva való
szürke szinü. -toll, fn. acélból készült iró- eszköz. álldogálás.
-tükör, fn. tükörül szolgáló kicsiszolt acéllap. Ácsorgó, mn. bámész, álldogáló.
-vésö, fn. acélból készített véső. -viz, fn. szénsa- Acsori-vicsori , mn. napon sütkérező , fogát
vas vasrészeket tartalmazó viz. -zár, fn. acélból piszkáló, henye.
készült zár. -zöld, mn. és fn. a csiszolatlan acél Ácsorog, k, az időt bámész álldogálással tölti.
halvány zöld szine. Ácsság, 1. Ácsmesterség.
*Acintos, mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak ; 1) kemény Ács-szeg,gerendáját
fn. 1) vmely épitmény két egymás-
részeket tartalmazó ; acintos föld; 2) á. é. aka- hoz csatolt összetartó szeg ; 2) a mun-
ratos, makacs, nyakas. -kodik, k. akaratoskodik, kában levő gerendát az ácslószékhez erősitő szeg
makacskodik , nyakaskodik. odik , k. acélossá, -talp, fn. (haj.) száll, melyen az ácsok a hajó kö-
acélkeménynyé válik. rül dolgoznak s szerszámaikat tartják.
* Acogat, cs. szid, lehord. Ácster, Acsudvar, 1. Ácshely.
Ács, fn. vmely épitmény durvább famunkáját Ácstetü, fn .(msz) a méreténél kurtábbra ácsolt
készitő iparos.
Acsa, fn. (állatt. ) a recés röpüekhez tartozó, faszálat kiegészítő darabka.
zománcozott, hosszú röpükkel biró rovar ; máskép, Ácsul, ih. 1) ácsok módjára ; 2) á. é. mesterileg,
szitakötő (libellula L.) ; közönséges acsa ; négyfoltu | ügyesen.
acsa; lapított acsa ; recézett acsa ; tarka mellü acsa; Ács-zsinór, fn. a gerendák vonalzására hasz-
vonalozott acsa. -félék, fn. t. (állatt. ) a recésrö- nált zsinór.
z
püek rendéhe tartozó rovarcsa lád. Ad, Ád, cs. 1) ált. oda nyujt ; add ide azt a
? Acsány, fn. (állatt.) a kétröpüek rendéhez, poharat ; 2) ajándékoz, ajándékul nyujt, részel-
a tüskevértfélék családjához tartozó rovarnem tet vkit vmiben ; (szój.) a vérét is oda adná
(Sargus Fabr.). pl. barátjáért ; (km.) könnyen ad , akinek van;
* Acsarkodik, k. (a gyermek) magát megkötve ki nem akar adni, azt mondja: nincs ; aki kérdi :
sírí; neki acsarkodik, neki durálja magát. kell- e ? nem örömest ad ; szép ott adni, ahol senki
Ácsbárd, fn. (msz.) az ácsok által a gerendák sem kér ; amit ott adnak, kés nélkül is megeheted;
egyengetésére használt bárd. adj uram Isten, de hamar ; kinek Isten adja, pap is
Acsfa , fn. fenyőfa, melyből vmely épitmény annak adja; senki sem adja azt amie nincs; ha
famunkája készül. -tutaj , fn. lehántott fenyőszá- adsz, adj jó szivvel; ne adj eszedben, csak adj pén-
lakból készült vizi jármű, talp. zedben ; 3) pénzért átenged ; hogy adja a lovát?
Ács- fejsze , fn. (msz. ) a gerendák durvább semmi áron nem adom ; amint vettem ugy adom , ez.
faragására használtatni szokott vágó szerszám. á. é. -ben is használtatik e. h. amint hallottam,
-felör, fn. (b.) a bányákban dolgozó ácsokra felü- ugy beszélem tovább ; nem ugy adja, amint árulja,
gyelő személy. hely, fn. tér, hol az ácsok mun- nem akarja maga sem, hogy mind higyék amit
kájokat végzik. beszél ; 4) enged ; adja Isten. engedje Isten ; amint
Ácsi, mn. ácshoz tartozó, ácsot illető. Isten tudnom adta; (En. ) add értenünkfelséges ha-
talmadat; (bibl .) amint a Szentlélek ád vala nekik
Ács-inas, fn. ács - mesterséget tanuló gyermek. szólniok; (Šzig. vesz.) vitéz Olaj béget bántani nem
Acska, fn. (állatt.) az acsafélék v. szitakötök adta ; 5) terem ; (bibl.) mikor a földet miveled, ne
családjához tartozó rovarnem ( Agrion Fabr.). adjon neked gyümölcsöt ; 6) á. e. fiát katonának
Ács-készület, fn. 1) az ácsok szerszámainak adni; gyermeket iskolába, mesterségre adni,; kezébe
öszlete; 2) vmely épitmény durvább famunkáinak adni; hatalma alá vetni ; kézhez adni, kézbesíteni ;
öszlete. -kö, fn. sötét-veres festékkö , melylyel az kezére adni, alkalmat nyujtani ; kezet adni, barátság,
ácsok a csapózsinórt szokták megfesteni. kötés, v. kötött szerződés jeléül ; hirt, hálát,jelt adni ; jó v.
in. (ép.) vmely épitmény gerendáinak bizonyos rosz tanácsot adni ; okát adni vminek ; példát adni, a)
módon való összekapcsolása ; franciás ácskötés. jó v. rosz tett által másokat hasonló cselekedetre
legény, fn. ácsmunkát végező és vándorkönyvvel ösztönözni ; b) kemény büntetés által riasztani ;
ellátott ifjú. -levél, fn. (haj .) vmely hajó ácsmun- számot adni, számolni, v. vmely tett okát s az el-
kájáról szóló szerződés. járás módját előadni ; ruhát adni valakire ; (népd .)
 Ada --
édes anyám adj tisztát rám; a leányt férjhez adni ;
egybe v. együve adni házasulandókat ; jó szót adni,
szavát adni, megigérni ; nem sokat adni vkire ;
szavára mit sem adok, szava mit sem nyom elöttem;
arra sokat adok, az sokat nyom elöttem; értésére,
tudtára, tudtul adni, tudósítani ; eszére adni, érthe-
tövé tenni ; siralomnak adni (Ar) ; magát vmire
adni , vmit rendes foglalkozásává tenni ; elméjét,
szivét vmire adni, vmire törekedni ; magát vminek
adni, szenvedélylyel neki esni vminek (pl. a kár-
tyajátéknak, ivásnak, bor-italnak adta magát) ;
elibe adni, előterjeszteni ; tuladni vmin v. vkin,
magától eltávolítani ; adjon Isten, köszöntés ; (km.)
a milyen az , adjon Isten“ , olyan a „ fogadj Isten“ ;
Innen : Adás, fn.
? Adag, fu. 1) vmely ételből ember v. állat szá-
mára egyszeri elköltésre való rész ; 2) a beteg
által egyszerre beveendő gyógyszermennyiség.
-ol, cs. (gyógyt .) a beteggel szedeti vagy beveteti
a gyógyszeradagokat. -tan, fn. (gyógyt.) a gyógy-
szer-adagokról értekező tudomány.
?Adagy, fn. (állatt.) a puhányok osztályához és
kagylók rendjéhez tartozó állat (Donax).
Adakozás, fn. tt.-t ; 1) a. m. alamizs nálkodás ;
2) jótékony célu közintézetek anyagi elősegítése .
Adakozat, fn. szegények felsegélésére, v. köz-
célra szolgáló adomány.
Adakozik, k. 1) alamizsnálkodik ; 2) köz - célt
adománynyal elösegit.
Adakozó, mn. bökezü, alamizsnálkodó . Innen :
Adakozóság, fn.
Adalék, fn. vmely bevégzett egész bizonyos ré-
széhez tartozó függelék ; adalékok a magyarok tör-
ténetéhez.
? Adály, 1. Adakozat.
Ádám, tn. finév ; (szój.) Ádám látott ilyen dol-
got nőtlen korában v. Ádám látott ilyet süheder ko-
rában, váratlan különös esetről mondatik ; -alma,
fn. a férfiak nyeldeklője felett levő kidudorodás
-elötti, mn. az első ember előtti korból való.
? Adány, fn. tt.-t ; adomány, ajándék.
Adás-vevés, fn. kereskedelmi forgalom, mely-
ben a müködök egy része elad, más része vásárol.
Innen : Adás-vevési, mn.
Adász, 1. Adáz.
Adat, fn. tt.-ot ; 1) vmely esemény felderitésére
szolgáló megtörtént dolog; nincsenek reá adataim ;
2) vmely irat keltéről szóló idő és hely jegyzéke.
Adat, cs . rendeli, parancsolja , hogy vkinek
vmit adjon.
Adatol, cs. 1) vmely eseményt adatokkal fel-
derit; 2) vmely iratra létrejöttének helyét, idejét
felirja. Innen : Adatolás, fn.
Adáz, fn. (nt.) az ernyősök rendéhez tartozó
mérges
adáz. növény (Aethusa L.) ; hajas adáz ; mérges
Adáz, nm. 1. Ádáz, mn.
Ádáz, A) k. dühöng, kegyetlenkedik ; B) cs.
vmit nagyon kiván.
Ádáz, (mn.) tt.-t ; vad, kegyetlen, dühös. Innen;
Ádázság. fn. -ás , fn. tt.-t ; vad kegyetlenség, dü-
höngés. -at , fn. kegyetlenségre hajlandó lelki
állapot. 6, n. kegyetlenkedő , dühönc. -ul, ih.
vad, kegyetlen módon. -ul, k. böszül, kegyetlenné,
dühössé lessz.
5 Adó
+ Addég, 1. Addig.
Addig, Addiglan, ih. a beszélő által meghatá-
rozott ideig, távolságig ; (km.) addig hajtsd a fát,
mig vessző; addig jár a korsó a vizre, mig el-
törik stb.
Adelga, tn. kics. nönév Adelgundából.
Adi , tn. kics. 1) finév Ádámból ; 2) nönév
Adelból.
Adjutans, 1. Segédtiszt.
Admányoz, 1. Adományoz.
Admirál, fn. a tengeri hadsereg föparancsnoka.
gálya, hajó, fn. az admirálnak háború közben
lakásul szolgáló gálya. lobogó, fn. az admirál-
gályán lengo lobogó. -ság, fn. admiráli hivatal.
-szék, fn. a hajóhad törvényszéke. test, fn. egy
admirál parancsnoksága alatt álló hajóhad .
Adó, mn. csak az illető tárgy nevével össze-
kötve használtatik ; m. hála-adó ember.
Adó, fn. tt. -t ; rag. ja, v. adaja ; 1) amit
tartozáskép adni kell ; vám- adó ; 2) kül. a köz-
költségek fedezésére kivetett pénzösszeg ; országos
v. községi adó ; fejadó, földadó, keresetadó , sze-
mélyadó; adót vetni az országra, azt megróni ; adó
alá fogni, hajtani, szoritani, vetni ; kivetni , be-
szedni, behajtani az adót : á. é. természet adója,
halál.
Adó-alap, fn. birtok v. foglalkozás, melynek jö-
vedelmétől adót kell fizetni . alatti, mn. 1) aki
adót fizet ; 2) amitől adót kell fizetni. Innen : Adó-
alattiság, fn. beszedés, fn. az adónak az illető
hivatalnok általi beszedése. -bevallás, fn. a bir-
tokmennyiségnek és foglalkozásnak az adóhivatal-
nok elött való elsorolása. -esikarás, fn. a tör-
vénytelen adónak erőszakkal való beszedése.
Adódik, k. (személyt.) önmagától jö ; ha alka-
lom adódik.
Adó -emelék, fn. pénzösszeg, melylyel a szokott
adó vmely ágát szaporitják. -fektetés, fn. az adó-
nak bizonyos országra, községre való kivetése.
-fölosztás, fn. vmely község adójának egyes lako-
sokra birtokaránylag való szétosztása. -fizetés,
nak1)azadókötelességi
fn. teljesités
adóhivatalba való ; 2) a-fizető,
beadása. kivetett
fn.adó-
aki
adót fizetni köteles.
Adogál, 1. Adogat.
Adogat, cs. 1) részletenkint ismételve ad ; 2)
(msz.) a labdát fel-feldobja, hogy a másik a ke-
zében levő bottal elüsse. Innen : Adogatás, fn.
Adogató, fn. és mn.
Adó-hátrálék, fn. az adónak a megrendelt időre
le nem fizetett része. -hirdetés, fn. az adóról, v.
annak mikori lefizetéséről szóló tudósítás. -illeték,
fn. bizonyos idöfolyamra adóul lefizetendő pénz-
összeg. irnok, fn. alsó rendű adóhivatalnok.
jövedelem, fn. az adóból az állam v. község
pénztárába begyült jövedelem. kimutatás, fn. a
lefizetett és még fizetendő adónak hiteles elősoro-
lása. -kivetés, fn. vmely ország, község , személy
adójának meghatározása, kijelölése.
Adókönyv, fn. 1) az adóhivatalban levő nagy
könyv, melybe az adókötelesek nevét, lakását, az
adónemeket, ezeknek mennyiségét szokták be-
irni ; 2) az adóköteleseknek a lefizetett adóról
nyugtául átadott könyvecske.
Adó-köteles, fn. a ki koránál v. állapotánál
fogva adót fizetni tartozik. -Jajstrom , fn. az adó-
 Ado 6 Adv

kötelesek nevét , jövedelmét tartalmazó lajstrom. | Adósság, fn. 1) adós állapot; 2) tartozás , még
-lerovás, fn. bizonyos időfolyamra eső adórészlet- vissza nem fizetett kölcsön ; adósságot csinálni,
nek lefizetése. vissza-fizetni, leróni ; adósságba verni magát ; adós-
Adolfa, tn. nőnév. sággal terhelni birtokát ; becsületbeli adósság;
Adoma , fn. való v. költött tárgyú, csatta- tele van adóssággal; tenger az adóssága; állam-,
nós végű, rövidke elbeszélés ; gyüjtemény, fn. községi adósság; (km.) bizonytalan adósságnak
adomákat tartalmazó irat v. könyv. szalma a kamatja ; pénzzel, nem búsulással fizetik.
Adomány, fn. tt.-t; 1) jutalmul adott v. nyert az adósságot ; régi adósság annyira fölmegy, hogy
ajándék ; királyi adomány, birtok, melyet a király utoljára el sem éred. Innen : Adóssági, m.
vkinek jutalmul ad ; (km.) igéret adományt vár; Adósság-kérés, fn. (ker.) az adóshoz intézett
2) a szegények felsegélésére v. vmely intézet fen- sürgetés, hogy tartozását fizesse. -könyv, fn. (ker.)
tartására adott pénzösszeg ; kegyes adományokból a hitelben vásárlók neveit, a vásárlott cikkek ne-
felépített istenház; 3) á. é. természeti adomány, ész, mét és árát tartalmazó kereskedői könyv. -köve-
elme, szépség stb. Innen : Adományi, mn. telés, 1. Adósságkérés.
Adomány-cim, fn. (ttud.) az adománylevélben Adósság-ment, Adósságmentes, mn. senki-
megemlitett érdem, melyért az adomány adatik. nek nem tartozó, adóssággal nem terhelt. -szedés,
-javak, fn. (ttud. ) adománykép nyertföldbirtokok. fn. másnál kint-levő kölcsön behajtása. -talan, l.
-levél, fn. (ttud.) adományról szóló oklevél. Adósságment.
-nemes, fn. (ttud .) nemes, ki čime mellé földbirto- Adósság-törlesztés, fn. adósság egy részének
kot is kapott. visszafizetése. Innen : Adósság-törlesztési, mn.
Adományos, mn. tt.-t v. -at: adományról szóló, Adós-társ, fn. személy, kinek társaságában.
arra vonatkozó ; adományos levél; fn. adomány- kölcsönt vettünk fel.
nyal biró személy ; a király, a nádor adományosa. Adószedés, fn. az adónak az illető adóhiva-
Adományoz, cs. 1) vkinek adományt jutalmul talnok általi beszedése.
ad; 2) jótékony intézetet v. szegényeket pénzzel Adószedő, fn. az adót beszedő hivatalnok.
gyámolit. Innen : Adományozás, fn. -hivatal, fn. 1) hely, hol az adót átveszik ; 2) adó-
Adományozott, mn. (bölcs .) tt.-at ; jeles észte- szedői állapot. -ség, fn. 1) 1. Adószedő-hivatal ;
hetségű (begabt). Innen : Adományozottság, fn. 2) az adószedők testülete.
Adományozó, mn. és fn. aki vmit adományoz. Adó-tanácsnok, fn. tanácsnoki rangú adóhi-
? Adomás, fn. adományozás. vatalnok. -tárnok, fn. az adóhivatal pénztárnoka.
Adomás , mn. tt.-t, v.-ot ; adomákat tartal--tartozék, fn. az adónak le nem fizetett része.
mazó. -tiszt, fn. tiszti rangú adóhivatalnok.
Adomaszerů, mn. adomához hasonló, csatta- Adott, mn. tt. -at; (ker.) a kereskedelmi könyv-
nós végű. ben az eladott árucikkekért bejött v. hitelezett
Adóment, Adómentes, mn. 1) adót fizetni nem pénzösszeg mennyiségét tartalmazó jobb oldali
tartozó ; a szegény özvegyek adómentesek ; 2) amitől lapok cime.
adót fizetni nem kell ; az ujon épült ház egy ideig Adottit , cs. (ker.) a kereskedelmi könyv,
adómentes. Innen : Adómentesség, fn. ,,Adott rovatába`ir.
+ Adony, fn. tt.-t ; támasz. Adóvetés, 1. Adórovás.
Adó-nyugta, fn. a befizetett adóról szóló nyug- Adóvető, 1. Adórovó.
tatvány. parancs, fn. az adómennyiséget megha- Adó-vevő, fn. pénzét adás-vevésben forgató
tározó, v. az adóhátrálék befizetését sürgető kor- üzér.
mányrendelet. -pénz, fn. adóul lefizetett pénz. Adózás, fn. 1) adófizetés ; 2) bünhödés.
-pénztár, fn. az adóhivatal pénztára. -pótlék, fn. Adózik, k. 1) adót fizet, adókötelezettek sorá-
a rendes járulékon felül az adókötelesekre pótlékul ban van; 2) lakol, bünhödik ; ezért adóznifogsz.
kivetett pénzösszeg. Adózó, fn. és mn. adófizető , adókötelezettek
Adorján , tn. finév. sorában levő.
Adórovás, fn. az adónak rovatonként való Adóztat, cs. adófizetésre kényszerít. Innen :
meghatározása. Adóztatás, fn.
Adórovó, fn. a ki az adót rovatonkint kiveti. Adta, mn. enyhébb kifejezésü káromlás ; adta
Adós, mn. és fn. tt.-t ; tb.-ak, mint fn. -ok ; csunyája ! (szój .) erősen fujja az adtákat ; szórja,
vkinek vmivel tartozó; három forinttal adós ; mint katona az adtát ; összetételeiben : 1) al-
(szój.) fülig, nyakig, torkig adós ; lelkével is adós, jasabb káromlás ; disznóadta , disznózomadta, eb-
többel tartozik, mint amennyi a vagyona ; adós adta; kutyaadta , ördögadta ; baszomadta; forgós-
fizess; á. é. adós Balázsnak, eszelős ; adós a adta , láncosadta, mennydörgősadta , milliomadta ;
zsidónak, könnyen felejt ; adós vele az ördögnek, ilyen amolyanadta; mennykőadta; 2) hizelgö kifeje-
hiába való munkát kell végeznie ; adósa vagyok, zés: szentemadta , kincsemadta , lelkemadta; eszem-
fel van nálam róva, a mit ellenem vétett, hogy adta kisbarnája (népd .); 3) sajnálkozó kifejezés ;
visszafizessem; nagy hálával vagyok adósod; (km.) Istenadta szegény embere.
sarkalással szokott az adós jól fizetni ; adós ember- Adtáz, k. szitkozódik , adtákkal káromkodik ;
nek sokszor kell hazudnia; ki vagyonánál többel adós, | ( szój.) tömlöcben is adtáz ; cifrán adtáz, a ki meg-
semmije sincs. szokta. Innen : Adtázás, fn.
Adós-börtön, fn. a fizetni nem képes adósok Adu, Advas, 1. Odu, Odvas.
számára készitett tömlöc. -it, cs. 1) vmely birto- Advány, fn. tt.-t; adott tárgy, jószág.
kot adóssággal terhel; 2) (ker. ) vkit az adósok Adványzási , mn. adványról szóló.
könyvébe beír. Innen : Adósitott, mn. -levél, fn. Advent, fn. közvetlen karácsony előtti négy-
kölcsönről szóló irásbeli hiteles elismervény. heti idöfolyam. Innen : Adventi, mn.
 Adv
Adviga, tn. nőnév.
+Adzég, Adzig, ih. addig.
A-felé, Affelé, ih. arra, a beszélő által megmu-
tatott irányban.
A-felett, Affelett, ih. azon dolog, azon tárgy
felett.
A-felöl, Affelöl, ih. azon irányból, azon tárgy-
ról; a-felől tudakozódott nálam.
Á-féle, Afféle, * Aféli, mn. olyanféle, azon faj-
tából való.
Afium, 1. Opium.
Afonya, Áfonya, fn. (nt.) veres bogyójú cser-
jés növény.
Ag, 1. Agg.
Ág, fn. tt.-at ; 1) a növényeknek, különösen a
fa-féléknek a törzsökön fölül minden irányba
nyuló részei; zöld ág; száraz ág ; fattyú ág, mely
gyökérről sarjadzik ; (szój .) ágról szakadt ember,
jött-ment ember , kinek származását nem tud-
hatni ; te mint egy ágról szakadt, név nélkül, idegen
a nagy világon úgy vagy közöttünk, (Vör.); ágra-
való, akasztani való ; (szój .) ágon mutatni mada-
rat, el nem érhető dologra biztatni; sokszor láttam
ágon tarvarjut , nem mondasz ujságot ; (km.) a
szegény embert v. árvát az ág is húzza; nyers fának
száraz ágát várni nehéz; afattyúágak mély gyöke-
ret nem vernek; 2) á. é. minden tárgy oly
részei, melyek a főtörzszsel oly összeköttetésben
vannak, mint a fa ágai atörzszsel; innen : a) (vad . )
az agancs két tülkének kiálló fokai ; a tülöktö fö-
lötti első ág szemág; amely mindjárt e fölött van,
vendégszemág, jégág ; azután jö a közép ág ; b)
akármely tárgynak kinyuló hegyes része ; villa
ága; c) vmely nagyobb folyam mellékmedre ; a
Duna ága; d) (ht.) az ostrommunkálatoknál :
futó árkok ágai ; e) (bt.) az erek és izmok ágai; f)
a nemzedéki leszármazásban : a családfa ágai, a
vérségi fonalak, melyeknél fogva vki az ösi tör-
zsökkel össze függ ; egyenes ágon való rokonok;
más ágból való; férfi ág, nói ág ; (km.) a hamis
keresmény nem száll harmadik ágra; a bölcsészeti
domány egyik ága ; az adó vmelyik ágátfölemelni;
g) eszem ágában sem volt; eszem ágában sincs, nem
is gondolok rá.
* Ágabogál, k. hatol hetel, zavartan mentege-
tözik.
Ágacs, Ágacska, fn. (kics.) kis gyönge ág.
Agács, 1. Ákos.
Aganes, fn. (vad.) a fövad homlokcsontjából
kinyuló, csontszerű, tömör, meg-megujuló ágas
kinövés. -ár , fn. (állatt.) tt. -t ; 1) himszarvas,
a nyolc- ágastól felfelé; 2) a téhelyröpüek osz-
tályához tartozó rovar. -osak, mn. tb. (állatt. )
állatok, melyeknek homlokcsontján kemény csont-
nyujtvány van kinöve. -osodik, k. agancsossá
lesz, agancsokat kap.
Agár, fn. tt.-t, v.agarat; tb.-agarak ; a kutya-
fajhoz tartozó s vadkergetésre legalkalmasabb
szikár állat; egyes fogó agár, mely egy maga, segit-
ség nélkül fogja el a nyulat ; á. é. (szój.) hátrább
az agarakkal, nem kell ugy hencegni; sovány,
mint az agár; mint az agár a pozdorján, nincs
dolga; (km.) kanagár a vendég, komondor a gazda,
mindenki legbiztosabbnak érzi magát otthon ;
nem örülnek a nyulak, midőn az agarak fiadzanak;
nagy becsülete, mint a téli agárnak.
7 - Agg
Agarász, fn. tt.-t; a ki agarakat tart és azok-
kal vadász.-, k. agarakkal vadász. Innen : Aga-
rászás, fn.
Agár-fü, 1. Agárkosbor.
Agár-kosbor, fn. (nt.) a kosborok osztályához
tartozó növény ; máskép : vitézfű (orchis morio).
+ Agár-kutyó, 1. agárkölyök.
Agárkölyök, fn. fiu-agár.
Agármony, fn. (nt.) a. m. agár-kosbor.
Ágas, A) mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak ; 1) ágakkal
biró, felszerelt, ellátott ; ágas fa; 2) a mi a fa-
ágakhoz hasonló ; ágas kapu ; ágas szarvak ; ágas
szárny, a rudat kétfelől összefoglaló horgas fák
egyike ; - B) fn. tt.-t ; 1) a földbe függélyesen
beütött's felül két ágban végződö cölöp, füles ;
kutágas, mely a gémet tartja ; (szój.) megfejné
az az ágast is, ha tejet adna, zsugori, minden-
böl hasznot szeretne húzni; ágasra való, akasz-
tófára való ; á. é. tót ágas, az, midőn vki fej-
tetejével és két tenyerével a földet érinti, s két
lábszárát ágasként szétveti ; 2) (msz.) a rudat két
felöl összefoglaló horgas fa; 3) ( haj .) a hajó födél-
zetét tartó oszlop .
Ágas-akna, fn. (b.) a bányában több mellék-
ággal biró akna. -bogas, mn. tt. -t, v. -at ; 1) össze-
vissza tekergődzött ágakkal , csomókkal, bogokkal
biró ; ágas-bogas tetejű fa; 2) á. é. a) sokfelé
ágazó; agasbogas sógorság ; b) szövevényes , bonyo-
lodott ; ágas-bogas kérdés.
Ágaskodik, k. a ló hátulsó lábaira áll s az
elsökkel mintegy ágast képez ; (vad. ) ágasko-
dik a nyúl, midőn két hátulsó lábára állva szerte-
vigyáz (Kegelmachen); ágaskodik az ember, midőn
lábujj -hegyre áll.
Agasmoh, fn. (nt.) a mohoknak egy neme.
Agasodik, k. a növénynek , fának ágai nőnek ;
á. é. a nemzetségi törzs több ágra szakad.
Agas-póc, több ágakra szakadó oszlopfej.
Ágasul, 1. Ágasodik.
Agát, Agátkö, fn. (ásványt.) a fél- drágakövek
osztályához tartozó egyik ásvány.
Ágatlan, mn. és ih. ágakkal nem biró , fel nem
szerelt ; ágatlan fatörzs , ágatlan villa. Innen :
Ágatlanul, ih.
Ágaz, A) cs. 1) a fa ágait levagdalja; 2) vmit
ágakkal felszerel ; favillát ágazni; B) k. 1) több
ágra szakad ; 2) származik, ered. -at, fn . 1 ) vmely
növény ágainak öszlete ; 2) részlet, cikk, cikkely ;
a hit ágazata. -ik, k. ágai nönek, szaporodnak ;
á. e. több ágra szakad ; ágaznak afolyók.
Ag- bog, fn. 1) növények bogos ágazata; 2)
á. é. szövevény, tekervény ; ennek sok ágaboga
van. -csa, 1. Ágacs.
Agenda, fn. 1) a szentségek, sákramentomok
kiosztásánál előforduló papi cselekvés, imádkozás ;
2) ezekről szóló, ezeket tartalmazó könyv.
Ág-erdölés, fn. a fa felesleges ágainak levag-
dalása. -erdölö, fn. a ki a fa ágait lenyesegeti.
* Ágész, cs. 1) a fa zöld ágait lelegeli ; 2 ) az
erdőn száraz ágakat szed .
Agfa, 1. Gallyfa .
Ágfürész, fn. kis félkézi fűrész a fák ágainak
lefürészelésére.
Agg , mn. tt. - ot, avult, régi , nagyon koros,
nagyon öreg. törödött ; agg kor; agg erdö; agg
dada, v. kofa, vén asszony ; agg lamos, a) me-
 Agg
nyegzői nászapa , örömapa ; b) öreg korában
ágyba hugyozó; agg harcos v. vitéz, az állam által
élelmezett szolgálatképtelen öreg katona; aggle-
gény, a) nötelen állapotban maradt idős férfi (Ha-
gestolz); b) * tréf. tésztás étel neme , lábatlan tik;
agg ellenség, ördög; aggfü, elsö kaszálási széna;
agg szó, de igaz, igy jelzi Pázmán a közmondást;
(km.) késő az agg ebet táncra tanitani ; agg ebnek,
vén szolgának egy afizetése; nem agg ebnek való a
csontrágás; nehéz agg fából gúzst tekerni; kétfelé
tekints, mikor az agg komondor ugat; gyakran agg
lovon verik agyon a farkast, a vén embernek is
vehetni hasznát; nehéz az agg rókát tőrbe ejteni.
Agg, k. és cs. 1) vénül , öregedik ; 2) busul,
aggódik ; ne aggj rajta, akármi történik; ebb aggja,
eb törödjék vele.
Aggalék, fn. vmihez toldott, ragasztott függe-
lék, járulék.
Aggalmas, Aggalom, 1. Aggodalmas, Aggoda-
lom.
Aggály, fn. tt.-t; léleknyomasztó állapot, bú:
-os, mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak; 1) aggályt, bút elő-
idéző ; aggályos időszak ; 2) bús , búban szenvedő.
-talan, mn. és ih. bútalan, gondtalan.
Aggastyán, fn. tt.-t; az időtől megtört, roska-
tag öreg ember. -fö , fn, 1) az aggastyán ösz für-
tökkel boritott feje ; 2) á. é. 1. Aggastyán .
Aggaszt, cs. búsít, szomorít, vkinek aggodal-
mát növeli.
Aggasztó, mn. busító , kedélynyomasztó ; ag-
gasztó bú v. gond ; 2) vénítö, öregséget előidéző.
Aggat, A) cs. 1) kötelékénél fogva részleten-
ként magasb helyre függeszt ; a kancsókat a fo-
gasra aggatja; 2) vmit nagyából összeötöget,
tákol; B) k. láb alatt van, akadékoskodik ; inger-
kedik, kötekedik. Innen, Aggatás , fn.
Aggaték, fn. (vad. ) 1) a szíj, melyről a vadász-
kés és vadászkürt függ; 2) mire a vadász a kisebb
szárnyas vadakat füzi.
Aggatlan, mn. és ih. 1) nem vén, nem öreg ; 2)
gondtalan, bútalan.
Aggatmány, fn. tt. -t ; függő helyzetben levő
tárgy.
Aggatódzás, fn. akadékoskodás , kötekedés.
Aggatódzik, k. akadékoskodik, kötekedik, kö-
telödzköködik.
Aggatódzó, mn. kötekedő, akadékoskodó .
*Aggfi, 1. Agglegény.
Agggyöngeség, fn. öreg korban levő személy-
nek testi v. szellemi gyöngesége.
*Agg-in, fn. a szőlőtő dereka.
Aggit, cs. vénit, vénné tesz.
Agg- kór, fn. vég-elgyengülés, nagyon öregek
petegsége.
Agguo, fn. öreg, vén asszony. bölcselet, fn.
vén-asszonyi okoskodás. -rege, fn. vénasszonyi
mese.
Aggo. mn. 1) busongó, aggódó ; 2) vénülö,
öregedő ; fn. (nt.) az üszögörök osztályához tar-
tozó növény, rontófü (Senecio vulg.).
Aggodalmas, mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak ; 1) ag-
gály-, búteljes, búsongó; 2) aggályt, bút okoző ;
aggodalmas idő.
Aggodalom, fn. súlyosabb , nagyobb mérvü
aggály.
Aggódás , fn. tt.-t; bizonytalan jövő miatt
olyton tartó aggodalmas állapot.
8 Ágy
Aggódatlan, mn. aggódás nélküli, gondtalan.
Aggódik, k. a jövő bizonytalansága miatt bus-
lakodik, epekedik.
Aggódó, mn. aggodalomban élő.
*Aggófü, 1. Aggó, fn.
Aggos, mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak ; 1) oreges ; 2)
bús, szomorkodó.
Aggott, mn. tt. -at; elöregedett, kiélt, törődött ;
aggott öregség. Innen, Aggottság, fn. -an, ih. ag-
gott korban, elaggva ; mit ember ifjantan tanul,
azt aggottan is nehezen felejti. (K. V.)
Agg-rege, fn. mende-monda, pletyka-beszéd ,
dajkamese.
Aggság, fn. tt.-ot ; 1 ) aggkor, öregkor ; * 2)
bú, aggodalom.
* Aggságos, mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak ; 1 ) bús,
szomorkodó ; 2) aggodalmat okozó. -kodik , k.
aggódik, túlságos aggodalomban él.
Aggsorv, 1. Aggkór.
Aggszerü, mn. elavult, régi divatú.
Aggul, k. vénül, öregszik. Innen : Aggulás, fn.
Aggvén, mn. nagyon vén, nagyon öreg.
Agkereszt , fn. (msz.) a családi cimerekben
ágakhoz hasonló keresztalak.
*Aglál , k. Áglál, cs . megbomladozott sövényt,
zsup-, v. nádfedelet imigy-amugy nagyából meg-
igazgat, tataroz , fércel, 1. Aklál.
Áglevél, fn. (nt. ) a fa ágain növö levél.
Ágnes, tn. nönév.
Ágnyaláb , fn. rövidre vágott ágakból álló
csomó.
Ágnyeső, fn. 1 ) vágó szerszám a fa ágainak
lenyesésére; 2) a fa ágait vagdaló személy. -lék,
fn. a fák tisztitásakor lenyesegetett ághul-
ladék.
Agos, mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak ; 1) idő előtt, gyer-
mek korában szörös ; 2) atka-férges (gyermek) .
Innen: Agosság, fn.
Ágoston, tn. finév.
Agota, tn. nönév.
Ágoz, k. (b.) a bányaüreg több ágra oszlik.
* Agues, 1. Agas, fn.
Águt, fn. föutról letérő mellék-ut.
Ágzik, k. (személyt. ) ágakat hajt.
Agy, fn. tt.-at. 1) tulajdonképen a koponya
ürege, ágya, melyben a velő foglaltatik ; innen :
agyvelő, az agyban lévő velő ; á . é. az egész fej ;
vevél a nádat és verik vala ó agyához , az az
fejéhez (M. cod.) ; (szój .) agyba főbe verni ; vert vi-
szen veretlent, agyafeje töretlent ; agyon ütni stb.
1. Agyon ; 2) (bt. ) a koponyaüreget betöltö, belül
fehér, kivül szürke velőnemű állomány ; kis agy,
nagy agy ; á. é. az élet és elme székhelye ; (szój.)
nagyon fen kezdesz heázni, elszédül agyad; 3) a.
é. üreges eszközök : a) kerék agya, melyben a
tengely forog ; b) a lőfegyver fakészületének alsó
tömör része, melybe a cső alkalmaztatik ; puska
agya; ágyu agya.
Agy, fn. tt.-at ; 1) ált. fekvésre alkalmas nyug-
hely, fekhely ; szalmából, szénából vetett ágy ; moh-
ágy; ágyat vetni, bontani; (szój . ) ágy terhe, idejét
ágyban töltö rest ember ; eb ágyából esett, eb ágyá-
ban ellett v. született ; halálos ágyon fekünni ; ágyba
hugyozni, csunyitani ; az Isten könnyebbitse meg ágya
szalmáját, haljon meg ; jól megvetették az ágyát,
 Ágy
a) mindent elöre elkészitettek boldogulására ; b)
rosz ért. elvádolták, eláztatták, megkötötték a ko-
szorúját ; (km.) hajól veted ágyadat, jól alszol ; v.
amint veted ágyadat, ugy alszol benne ; v. ki mint
veti ágyát, ugyfog benne nyugonni ; könnyű végbe-
vinni azt, aminek más vetette meg az ágyát ; aki
pad alatt hever, vetett ágyra ásitozik; nagyobb az
ágy a lepelnél; a rózsa-ágyban is félhetni a tövistöl ;
á. é. törvényes , törvénytelen ágy; törvénytelen ágy
fattyja (Cz.) ; 2) fából v. vasból készitett butor
fekhelyül ; fa ágy; vas ágy ; hevederes v. katona-
ágy, melyet össze lehet hajtani ; ágy feje, lába, ol-
dala, feneke, deszkája, pártázata ; 3) á. é. a) bi-
zonyos müvek öblös kivájata, vminek belefekteté-
sére (Schaft) ; puska ágya, melyben a cső fekszik ;
b) a. m. meder; viz-ágy, folyam-ágy ; c) a. m.
fenék, alj ; ecet-ágy; 4) egy fajta növény termelé-
sére elkészitett tábla a kertben ; veteményes ágy,
virágos ágy ; 5) (gazd .) csépelés v. nyomtatás
végett kiteregetett gabona; tiz keresztből vetett ágy.
Agy, cs. a gabona kévéket nyomtatás alá a
szűrére kirakja.
Agya-bugyál, cs. agyba-fejbe ver. -cs, fu. kics.
(bt.) az agynak hátsó kisebb része. furt, mn.
á. é. 1) ravasz, furfangos ; 2) makacs , nyakas.
Innen : Agyafurtság.
Agyag, fn. több sziklanem elmállásából kép-
ződő földnem , mely nedves állapotban szivós
és ragadós , ennélfogva gyurható és alakitható,
kiszáradva pedig köforma tömeggé keményedik ;
sárga, fehér, veres, szappan, pecsét és ruhatisztitó
agyag; (szój.) nehéz az agyagot ásni, nehéz attól
valamit kivájni, ki nagyon ragaszkodik a garas-
hoz ; (km .) agyag is tündöklik, ha rászolgál a nap.
Agyag, mn. agyagból készült ; agyag-edény.
-biborla, fn. agyagnemhez tartozó veres ásvány.
-boriték, fn. (ép.) a padlásaljnak v. gerenda nél-
küli szobatetőzetnek agyag mázlata. -föld , fn.
agyagrészeket tartalmazó föld. -galacsin, fn. ru-
hafoltokat tisztitó agyag-teke. -gödör, fn. 1)
agyagföld kiásása által képzödött gödör ; 2) hi-
gitott agyagot tartalmazó gödör. -gát, fn. agyag-
földből készitett kerités. -mü, fn. agyagból készi-
tett mű. -nem , fn. agyag sajátságával biró bár-
mely ásvány. Innen : Agyagnemű, mn.
Agyagol, cs. 1) agyaggal mázol ; 2) vmit agyag-
ból készit ; 3) á. é. agyabugyál, ver.
Agyagos, mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak ; 1) agyaggal
bemázolt; (tréf.) öcsém agyagos ; 2) amiben agya-
got tartanak; agyagos tál; 3) agyag részeket tar-
talmazó ; agyagosföld.
Agyagoz, cs. agyaggal mázol.
Agyag-pala, fn. (ásványt.) agyag, kovaföld és
vaséleg-alkatrészekből álló lemezes kö. -ragla, fn.
(ásványt.) agyagnemhez tartozó ásvány. -sárga,
mn. öszszel kevert sárga (ló). -szén, fn. (ásványt.)
agyagnemhez tartozó, szénsajátságú ásvány. -ve-
rem , 1. Agyaggödör.
Agyal, cs, 1) agyat készit; 2) agyba-fejbe ver.
3) * a felállitott gabnakévék fejére csépel.
Ágyal, cs. 1) a lehevert ágynemüt kiegyengeti ;
2) (gazd.) a gabnakévéket nyomtatás alá kirakja;
3) (ker.) rakmának a helyet elkészíti . Innen :
Ágyalás, fn.
Agy-alap, fn. (bt.) a koponyacsont része, me-
lyen az agyvelő nyugszik.
9 - Ágy
Agyar, fn. tt. -t, v.-at ; tb.-ak ; némely állatok
állkapcsaiból az ajkak közöl két oldalt kinyuló
éles fog ; (szój.) hasad az agyara, kezd mutatkozni
tehetsége, ereje.
Agyar, mn. tt.-t ; tk. fogait bosszúságból vicsor-
gató ; áskálódó, irigy .
Agyaras, mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak ; agyarra
biró ; -, fn. tt.-t ; (vad), vadkan.
Agyard, fn. (állatt.) a cetek osztályához tartozó
állat, hosszú egyenes agyarral ; nyársorru agyard
(monodon, monoceros) .
Agyarfehér, mn. agyarszinü, fehérségü.
Agyargat. cs. fogait boszuságból vicsorgatja.
* Agyargós, mn. alattomosan mérges, ravasz .
Agyarka, fn. (állatt.) féreg a gyürünyök osztá-
lyából, mely kemény héjban rejlik.
Agyarkodás, fn. tt.-t; alattomos fondorkodás,
áskálódás, irigykedés.
Agyarkodik, k. 1) (vad.) a vadkan fogait csat-
togtatja , s agyarával a földet hányja ; 2) á.
é. alattomosan irigykedik, fondorkodik. Innen :
Agyarkodó.
* Agyarodik, k. dühödik ; neki agyarodik.
Agyarog, k. irigykedik, áskálódik ; fejére vész,
halál, ki reánk agyarog (Cz.).
Agyarol, cs. (vad.) agyarral üt, vág, szúr.
Agyaros , 1. Agyaras
Agyas, mn. á. é. makacs, vasfejü, nyakas .
Agyas, mn. tt.-t, v.-at ; tb.-ak ; ágygyal felsze-
relt. - fn. tt.-t; férfivel feleségi minőségben tör-
vénytelenül élő nöszemély, ágyastárs.
Ágyás, f. (gazd.) 1 ) (mint cselekvény) a gab-
nakévék nyomtatás végetti kiteregetése a szé-
rüre; (mint tárgy), a gabnakévék nyomtatás vé-
getți kirakata a szérün ; 2) * veteményágy.
Ágyasház, fn. a törökök házainak azon osztá-
lya, hol a nök laknak.
Agyaskodik, k. 1) nyakaskodik, fejeskedik,
makacskodik ; maga állitása, akarata, véleménye
mellett körömszakadtig marad ; 2 ) (bölcs. ) el-
ménckedik. Innen : Agyaskodás, în.
Ágyaskodik, k. ágyas állapotban él. Innen :
Ágyaskodás, fn.
Agyaskodó, mn. 1) 1. Agyas ; 2) (bölcs.) éles-
elműségével kérkedő, elménckedő.
Ágyásol, cs. (gazd. ) a gabnakévéket nyomta-
tás végett a szérüre kirakja.
Agyasság, fn. 1) makacsság ; 2) (böles .) élesel-
müségét fitogtató tulajdonság, elméncség.
Ágyasság, fn. ágyas állapot, ágyaskodás (con-
cubinatus).
Ágyastárs, 1. Ágyas.
Ágyas-tartás, fn. nöszemélynek, mint ágyas-
nak élelmezése, ruházattal és lakással ellátása.
Agyatlan, mn. 1) agy nélküli ; 2) á. é. ostoba ,
esztelen. Innen : Agyatlanság.
Ágyaz, cs., 1) a lehevert ágyat felveti ; 2) ågyat
bont ; 3) a kertben veteményágyat készit; 4) a.
m. Ágyásol ; 5) a löcsövek ágyát késziti ; 6) (msz .)
kereket agygyal felszerel. Innen : Ágyazás, fn.;
-at, fn. 1) ágynemüek ; 2) a. m. Ágyás; 3) a löcsö-
vek agyának öblös szerkezete.
Agy-bélcsék, fn. (bt.) az agyvelő tekervényei.
Ágybeli, fn. fekvésre alkalmas puha , ruga-
 Ágy ww 10 --
Ágy
nyos anyaggal megtöltött készlet, mely a nyoszo- Ágyiruha, fn. az ágyhoz tartozó ruhakészlet,
lyába rakatik. ágynemű, ágybeli.
Agybér, fn. vmely ágy használatáért járó bér, Agy-karéj, fn. (bt.) az agycsont íves átmet-
2) a házaspároktól járó évi termény- v. pénzille- szete. karika, fn. a kerék agyát övedző vas-
téke a lelkészeknek , párbér. karika.
Ágybérlő, fn. ágyat bérbe kivevő személy. Ágy-kárpit , fn. as ágyra alkalmazott füg-
Agy-bódulás, fn. az agyvelő működésének göny.
megakadása által jelentkező beteg állapot. -bolt, Agy-kér, fn. (bt.) az agyvelő hártyaszerű bu-
fn. (bt.) a koponyacsont belső homorú oldala. rokja ; kemény v . rostos agykér; lágy agykér. -ké-
-boriték, fn. (bt.) az agyvelöt boritó hártya. -bo- regi, mn. (bt.) az agygerendán levő,ahhoz tar-
rozda, fn. (bt.) az agyvelő felületén levő behajtozó ; agykéregs dagály, kés, fn. (bt. ) az agy fel-
lások. boncolására alkalmas kés . -kocsán, fn. (bt.) az
Ágydeszka, fn. a nyoszolya fenekére az ágy- agyvelőt a koponya csonttal összekötő szalag.
belik fentartása végett alkalmazott deszkada-- koholmány, fn. légből kapott, valóság nélküli
rabok. ábránd, képzelet.
Agydüh, fn. (kórt.) agybetegségből származott Ágykosár, fn. kis gyermekek nyughelyéül
örjöngö kórállapot. Innen : Agydühös, mn. szolgáló kosárféle készlet. -koszorúzat , fn. 1) a
Agyek, fn. (bt.) a legalsó borda és a csípő- kertben a virágágyakat koszorúként övedző
csont hátsó taréja között közvetlen a gerinccsont dísznövény ; 2) 1. Agy-párkányzat. -körv , fn.
mellett elterjedő testrész ; (bibl.) a nemző tehet- (nt. msz.) a virág kelyhének, sziromzatának
ség fészke ; ágyékából kijőni, v. származni , töle alját övedző levélburok. -láb, fn. 1) a nyoszo-
nemzetni ; ágyék gyümölcse, utód, nemzedék. lyának a fekvő talpához legközelebb eső része ;
Ágy-eke, fn. (gazd. ) mozdulatlan kormány- 2) a nyoszolyára lábul alkalmazott cölöpök.
deszkával ellátott eke, melylyel a földbarázdákat * Agylag, ih. a. m. agyon.
szelik. Agyláz, fn. lázas agybetegség.
Ágyék-fonat, fn. az ágyéknak szálagos hús- * Ágylep, fn. ágynemü.
anyagból álló szerkezete. -gerinc, fn. a két ágyék Ágylepel, fn. a derekaljat takaró lepedő.
közötti gerinc-csont. -hajlás, 1. Lágyék.
Ágyék -hártya, fn. az ágyék hártyaboritéka ; Agylob, 1. Agygyuladás.
-ideg, fn. az ágyékban létező ideg. -os, mn ; 1) fn.Ágy-lug, fn. szappanfőzésre való lug. -medence,
a természeti ürület befogadása végett az
a kinek ágyéka van ; 2) sérves, sérült, tökös, aki- ágyban fekvő beteg alá használtatni szokott
nek heréje , tökgolyója lejár. -sérv, fn. az ágyék- edény.
nak emelés v. ütés általi sérülése . -tályog, fn.
az ágyékban képződött genyedség. -ütér, fn (bt.) Agymennyezet, 1. Agybolt.
az ágyékon keresztülhuzódő ütér. -vérér , fn. Agy- mennyezet , fn. a diszágynak a kárpitokat
födénye. -nemü, fn. ágyhoz tartozó min-
tartó
(bt.) az ágyékban létező vérér ; -viszér , fn. (bt. ) denne
az ágyékon keresztülvonuló viszér. mű ruhakészlet, ágybeli, ágyiruha.
Ágyelöző, 1. Ágykárpit. Agynyujtvány, 1. Agykocsán.
Agyfa , fn. (ép.) az épületek padlásain a szaru- Ágyoldal, fn. az ágyföt és ágylábat összekötő
fákat összetartó gerenda , máskép : kakasülö. hosszú deszkakészlet.
Ágyfa, fn. 1) nyoszolyának való fa ; 2) ágy fája. verni Agyon, ih. 1) halálosan ; agyon ütni ; agyon
Ágyfal , 1. Spanyolfal. , lőni , lövetni ; agyon kövezni ; agyon suj-
Ágyfedél, 1. Ágymennyezet. tani ; (vad.) agyon késelni , a kifárasztott vadat
késsel megölni ; 2) á. é. tulságosan , mérték-
Ágy-fej, a nyoszolya azon része, mely az ágy- letlenül ; agyon csókolni, agyon beszélni vkit;
ban fekvő fejtetejéhez legközelebb esik. fenék, agyon enni magát ; agyon hallgatni , vkit hallga-
fn. a nyoszolya kideszkázott v. felhevederezett tás által letenni ; ** agyon varrni, összezavarni ,
alja ; -fő, 1. Ágyfej. nyakon varrni.
Agy-furó, fn. 1) a gyermek koponyájának mű- Ágyonként, ih. ágyról ágyra.
tét végetti felbontására használtatni szokott furó Agyon-lövés, fn. lövés általi kivégzés. -nyo-
eszköz; 2) a kerékgyártó vastag furója, melylyel más, fn halált okozó nyomás. -ütés, fn. ütés
a kerékagyat kifurják. -gerenda, fn. (bt.) az általi kivégzés.
agyat az agyacscsal összekötö kérges állomány. Ágy-oszlop, fn. azon cölöpök, melyek aljai az
-giliszta , fn. a juhok agyvelejében tenyésző ágylábakat képezik; -párkányzat, fn. az ágy-
giliszta. deszkákat tartó párkány ; -pénz, fn. vmely ágy
Ágygomb, fn. az ágyak felső szögleteire cifra- használatáért fizetett pénz.
ságul alkalmazott fa- v. csontteke. Agyrém, fn. légből kapott, valóság nélküli
Agy-gyomrocsok, fn. tb. (bt.) az agy két osz- képzelet.
tálya, kamrája. -gyuladás , fn. meghülés által Ágysátor, fn. az ágyra sátorul alkalmazott
előidézett gyuladásféle agybetegség. -hártya, 1. szunyog háló.
Agyboriték. Agy-seb, fn. sebféle agybántalom. -sérülés,
Ágyheveder, fn. 1) a tábori ágyak fenekét fn. ütés v. rázkódás által előidézett agybe-
képező ször- v. kenderkészlet ; 2) a faágyak fenék- tegség.
deszkáit tartó vékony párkány . Ágy-szalma, fn. a derekalj alá az ágy fenekére
Agyikérész, fn. (kórt.) a juhok keringősségét tett szalma. -szántás, fn. (gazd.) több borozda
okozó giliszta. Összevezetése, hogy a köztük eső mélyebb boroz
 Agy 11 Ája

dán a viz lefolyjon. -szék , fn. nyughelyül hasz- Ágyu-tanya, fn. hely, hol az ágyúkat tartják.
nálható zsöllyeszék. -szoba , fn. ablak nélküli -telep, fn. 1) magasabb hely a működésben levő
setét szoba, alkoven. ágyúk számára. -torok, fn, az ágyúcső ürege.
Agyszülemény, 1. Agykoholmány. -töltény, fn. tok, melyben egy töltésre való
Agytanitmány, fn. az agy részeiről, tulajdon- löpor és teke vagyon. -töltés , fn. 1) az ágyú
ságairól értekező tanitmány. megtöltése ; 2) 1. Agyútöltény. -töltő , fn. 1 ) rúd,
Ágytárs, fn. ugyanazon nemen levő hálótárs . melylyel az ágyút töltik ; 2) a ki az ágyut tölti.
Ágyterito, fn. a felvetett ágy befedésére való törlő, fn. 1) az ágyútöltő hegyébe erősített kefe;
Szövetboriték. 2) aki az ágyut lövés után kitörli. -ülés, fn. a
Ágyú, fn. eredetileg ált. szerszám, eszköz ; ké- tűzéreknek ülésül szolgáló hely az ágyun. -üteg,
söbb kül. vastag csövü , nagy hadi lőeszköz ; fn. együtt működő bizonyos számu ágyuk öszlete.
tizenkét-fontos ágyú, melyből 12 fontos tekéket vegy, 1. Ágyú-önték.
lehet kilőni. Ágyuz, A) cs. vmit ágyuzással rongál ; B) k.
Ágyú-agy, fn. ágyúcsőnek a töltést tartalmazó ágyuból lődőz. Iunen : Ágyuzás, fn.
hátsó része. -csap, fn. az ágyúcső oldalaihoz Ágyuztat , cs. parancsolja 1) hogy ágyúból lö-
erősített henger. -dörgés, fn. az elsütött ágyú dözzenek ; 2) hogy vmit ágyuzással lerontsanak.
okozta dördület. -derék, fn. ágyúcsö közepe. -fa, Agyváz, 1. Agyrém .
Agyvéd, fn. (seb. ) agyfurásnál használt sebé-
fn. az ágyúcsövet tartó faszerkezet . fojtás, fn. az szi eszköz az agyhártya megvédésére.
ágyúcsőbe tett töltényre vert fojtás. -furó, fn. az Agyvelő, fn. (bt.) a koponyaüreg, belül fehér,
ágyú üregessé alakítására alkalmas nagy furó- kivül szürke velönemü beltartalma. -állomány,
eszköz. -fül, fn. az ágyúcsőre alkalmazott fülalakú
fogantyú. -golyó, fn. ágyúcsőbe való teke. -hat- fn. (bt.) az agyvelőt alkotó részek.
lan , mn. ágyuzás által le nem rontható. -ház, Ágyvetés, fn. & lehevert ágybelikuek felrázása
fn. várostrom alatt az ágyuk helyeül szolgáló kő- és kiegyengetése.
v. faállvány. -igazgató , irányzó, fn. (ht.) 1) Ágyvető, fn. a ki a lehevert ágyat rendezi.
célozó tüzér; 2) ágyuknál használt célozó eszköz. Agyvizkór, fn. vizi- betegség az agyban.
-kanál, fn. (ht.) ágyú-töltésnél használt lapát- Ah ! isz. 1) kellemes és kellemetlen érzést ki-
szerű eszköz. -kötél, fn. (ht.) a hadihajók ágyúira fejező szócska ; ah mily boldog vaggok! ah távozzáł
alkalmazott vastag kötél. -ĺék, fn. (ht.) a hadi- tőlem! 2) esdö felsóhajtás ; ah Uram Istenem !
hajók oldalán az ágyúk számára készitett Aha ! isz. használjuk, midőn vmit keresve ta-
nyilás. lálunk fel ; aha látom már.
Ahá ! isz. meglepetést kifejező szócska ; ahá
Ágyúlövés, fn. 1) a töltésnek az ágyúból való jó madár ! ahá! te dôre, mit csevegsz megint? (Vör.)
kilövése; 2) az elsütött ágyú csattanása ; 3) az Ahajt, ih. a. m. aha-ott, v. a helyt, amott.
ágyuból kilött teke.; nyi, mn. az ágyúból kilött * Ahé, mn. és fn. buta, bamba.
teke által befutott távolságnyi. Aba, 1. Aha.
Ágyú-mérték, fn. vmely ágyúcsőbe alkalmas Áhi , mn. élhetetlen.
teke nagyságát, egy lövésre szükséges löpormeny- Áhit, cs. nagy vágygyal ohajt, esennen kiván,
nyiségét meghatározó mérték. minta, fn. minta,
melyben a felolvasztott érc ágyúvá alakul. -na- forrón vágyakozik , sovárog vmi után. Innen :
szád, fn. (ht.) ágyukkal felszerelt kisebb hadi- Áhitás, fn.
hajó. -öntés, fn. (msz.) a felolvasztott ércnek Áhitat, fn. szent buzgalom, vallásos fohászko-
ágyuvá alakítása. -önték, fn. (msz.) ágyúnak dás. -lan, mn. nem buzgón vallásos. -os, mn. val-
való érckeverék. -öntö, fn. 1 ) a ki az ágyút önti ; lási dolgokban buzgó. Innen : Áhitatosság , fn.
2) mühely, hol az ágyút öntik. -palló, fn. az -oskodik, k. vallásilag buzgólkodik, szivböl, lé-
ágyúfának a csövet tartó feneke. -por, fn. ágyúba lekböl imádkoziķ.
való durva löpor. -ropogás, fn. több egymásután Áhitoz, cs. Áhit gyakoritója ; áhitoz vmit, v.
elsütött ágyú dördülése. vmire ; Innen: Áhitozás, fn.
Agyus, fn. tt.-t ; ágyúnál alkalmazott katona. Abhogy, Ahogy, ksz. amint, miután.
,mn. ágyúkkal felszerelt. Ahhol, Ahol, ih. amely helyen.
Ágyúsajka, fn. ágyúval felszerelt sajka. Ahol a ! Ahol ni ! a meglepetés felkiáltása, v.
Ágyúsánc, 1. Ágyútelep . ált. rámutató megszólamlás.
Ágyú-sütö, fn. 1 ) tüzér, ki az ágyút elsüti ; 2) *Ahonnan, ih. amonnan.
Ahonnan, Ahonnat, Ahonnét, ih. és ksz.
az ágyú elsütésére való kanóc. süveg, fn. az
ágyú belsejét a megázástól ovó dugasz száj , fn. amely helyről ; amiért.
az ágyú üregének előrésze. -szekér, fn. az ágyú Ahova, Ahová, ih. amely helyre.
ide-s tova hordására használt szekér. -szó , fn. az * Ahozléve, ih. ahozképest.
Ahoz, Ahhoz, ih. az mutató névmás, hoz kö-
elsütött ágyú hangja. zelitő raggal ; ahoz-képest, azt tekintve, arra nézve,
Agyútal iga , fn. az ágyúcsö vet tartó kétke-
azzal összehasonlítva.
rekü tengely. -lánc, fn. az ágyúcsövet a taligához Aj , fn. tt. -t ; v.-at ; tb.-ak; 1) ált. nyílás, ro-
erősítő lánc. -szeg, fn. az ágyútaliga - láncot vátk, horony, hasadék. Innen: a) bevésés, vága-
tartó szeg.
Ágyutalp , fn. az ágyú cső aljául szolgáló ték, rovaték deszkában ; nyil aja, rovatékos vége,
famü. -horog, fn. az ágyútalpat az első tengely- melybe az ideget vetik ; b) több szó gyöke : ajk,
lyel összekötő horog. -oldal, fn. az ágyútalp öblös ajak, ajtó ; ,2) * a. m. alj.
kivágatának oldalfala. -rud , fn. az ágyú feleme- *Aj , 1. Ás.
lésére használtatni szokott rud. Ája! isz. úgy !
 Aja -- 12 -
Ajt
Ajaja- sarkvirág, fn. (nt.) a sarkasok osztá- ajánlani lelkét Istennek testét a földnek ajánlani ;
lyához tartozó növény ( delphinium Ajacis). ; ,
3) vkinek kegyét maga v. más számára kikéri ;
Ajak, fn. tt.-ot v. ajkat ; tb. ajkak ; birt. -am, magát, családját vkinek kegyébe, szivességébe, párt-
-ad, -a, v. ajkam; -ad, -a, 1) a felső és alsó fogsort fogásába ajánlani ; 4) vmit különféle használatra
fedő kifelé hajló pirosas hustakaró ; cseresnye-, javasol ; a bort merem ajánlani ; 5) vmely irodalmi
eperajak ; széles, keskeny, piros ajak ; biborajak; müvet tiszteletböl vkinek szentel ; 6) vkit vinely
(népd.) biborajkad mosolygása, a piros hajnal ha- állapotra , foglalkozásra alkalmasnak tüntetvén
sadása ; a nép ajkán élő szó; ajakon termett, nem fel , elfogadá sát javasolja; vkit_hivatalra, tiszt-
szívben fogant szó, ajakára venni ; ő pedig ily szó- ségre, szolgálatra, férjül, feleségül ajánlani. Innen :
kat veszen ajakára, (Ar.) ; (szój.) ajkamon a neve; Ajánlás, fn. Ajánlási, mn.
rágja marja ajakat ; megcsuszamodik ajka, elhi- Ajánlat, fn. 1) vkinek oda igért, adott tárgy;
bázza a szót ; hazudik ; lepityedt az ajka, megszé- 2) irat, melyben vkit vkinek ajánlunk. -lan, mn.
gyenült ; 2) á. é. a. m. nyelv ; idegen ajkú, ki ide- nem ajánlott. -levél, în. 1 ) 1. Adománylevél ; 2)
gen-, magyar ajkú, ki magyar nyelven beszél. irat, melyben mást vkinek pártfogásába ajánlunk .
Ajakas, mn. tt.-t, v. -at ; tb.-ak ; 1) ajakkal mn. a mit ajánlani lehet.
biró ; 2) (nt.) tátott szájhoz hasonló (csésze v. -os, Ajánlkozás , fn. 1) kinálkozás, igérkezés ;
bokréta, midőn alja csövé van növe, teteje pedig 2) önmagát valakinek kegyében többszörösen
ugy van bevágva, hogy két fömetszete egymással
szemben áll). -félék, fn. tb. (nt.) a tátott szájhoz ajánlás.
hasonló csészéjü v. bokrétájú növények (la- Ajánlkozik , k. ingyen, v. jutalomért vminek
biatae). megtevésére igérkezik, kinálkozik ; béresnek, szol-
Ajakbetü, fn, ( nyt.) az ajkak érintkezésével gának ajánlkozni.
kiejthető mássalhangzók ; p, b, m, ƒ, v, ezek kö- Ajánlkozó, mn. kinálkozó, igérkező.
zöl tiszta ajakbetük : p, b, m ; mert ezek csak Ajánlkozvány, fn. levél, melyben vki vmire
mindkét ajk érintkezésével mondhatók ki ; fél ajánlkozik .
ajakbetük : f. v; mert ezek a felső fogak és az Ajánló, mn, 1) aki v. ami ajánl ; ajánló külső ;
alsó ajak érintkezésével mondatnak ki. 2) ami által ajánlunk ; ajánló levél.
Ajak- cserepezés , fn. az ajakbőr érdes fel- Ajánlott, mn. kinált, igért, javasolt.
hámlása. fék , az ajkakat az inyhússal össze- Ajánlvány, fn. tt.-t ; 1. Ajánlatlevél.
kötő hártyaszalag. -hal, fn. ( állatt . ) széles és vas- * Ajas, mn. fecskefarku.
tag ajkú hal (labrus ). -hang, 1. Ajakbetü . -mi- Ajaz, cs. 1) erös szájú ló szájába ajazó-vasat
rigy , fn. mirigy az ajkakban . -óc , fn. ( állatt.) tesz ; 2) (aszt. msz.) deszkába, gerendába rovaté-
a zsizsikek osztályához tartozó rovar . kot vés, hogy a másikat bele lehessen illeszteni ;
Ajakos, Ajakosok, 1. Ajakosfélék. 3) az ijra nyilvesszőt helyez ; 4) a keritést ge-
Ajakszakáll, fn. az alsó ajk alatt növő szakáll. rendával megerösiti.
Ajakszél, 1. Szájszél. Ajazó, fn. a. m. kereszt-zabola ; 2) a deszka-
Ajál, 1. Ajánl. keritésnek a földböl harántékosan felnyuló tá-
Ajálvány, fn. tt. -t ; 1) a póstára vevény mel- maszték a. -vas, fn. kereszt -zabola kemény szájú
lett feladott levél , irat ; 2) irat , melyben vkit , ló számára .
vmit ajánlunk. Aj -baj, fn. kis aprólékos baj .
Ajándék , fn. ingyen, szivességböl , kedves- Ajbor, 1. Albor.
kedésből adott bármi tárgy ; névnapi , születés- Ajgál, k. ujjong, örömében kiáltoz.
napi, ujévi, karácsonyi ajándék ; drága, szép, gyö- Ajgyalu, fn. a deszka rovatékának kivájá-
nyörű ajándék ; ajándékot adni, kapni ; ajándékban sára használt gyalu .
adni v. kapni vmit ; természet v. Isten ajándéka. Ajk, Ajkas, 1. Ajak, Ajakas.
(km.) rosz biró, ki ajándékra néz ; ajándékkal min- kalAjkfal ámok,
bíró rovar ok.fn. tb. (állatt.) ajkaikon csápok-
dent megle het hajtani ; ajándék elvétel, szabadság-
letétel v. ajándék elfogadás, szabadság-eladás ; aján- parás Ajkó ca, fn. (állatt.) tengeri halacska a mell-
dék a jó baráttal is nótát fordíttat. ok seregéből ; szivárvány ajkóca (labrus
Ajándéklevél, 1. Adománylevél. juris).
Ajándék-marha, fn. ajándékul adott tárgy, Ajkók, fn. vastag, széles ajku személy .
különösen ingó jószág ; (km. ) ajándékmarhának * Ajnár, fn. tt -t ; gyöngéden ápoló .
*
nincs odva fogának v. ajándékmarhának nem kell Ajnároz, cs. gyöngéden ápol, becéz.
fogát nézni. -oz, cs. ajándékot ad , ajándékkal Ajók, fn. (állatt.) apró tengeri hal, sardella .
kedveskedik. Innen : Ajándékozás , fn. Ajándé- gyítet lé, fn.t sardellamártás . -saláta , fn. ajókkal ve-
kozási, mn.; -ozat , fn. ajándékul adett v. kapott saláta.
tárgy; -ozó, fn. aki vmit ajándékoz ; -pénz , fn. Ajoz, 1. Ajaz.
ajándékul adott v. nyert pénz ; -vevő, fn. aki az Ajt, cs. ajtót, ablakot kinyit, feltár.
ajándékot elfogadja. +Ajtatlan, mn. nem áhitatos.
Ajándok , 1. Ajándék. Ajtatos, mn. áhítatos. -kodás, fn. áhitat gya-
Ajang, k. 1) szemérmetességből vonakodik, korlása . -ság, fn. áhítatosság.
szemérmeteskedik ; 2) kételkedik. -zat, fn.; 1) Ajtó, fn. ajtóm , ajtód , ajtója v. ajtaja; az
szemérmes vonakodás ; 2) kétely , habozás. épületeken bejárásul hagyott, s a szükséges kel-
lékek
Ajánl, cs. kinál, vkit vminek elfogadására fel- var- , kel felszerelt nyilás ; nagy, kis ajtó; ud-
szoba- , pince-, ól- , istálló - ajtó ; szárnyas
szólit ; barátságát, szolgálatát, segitséget ajánlani ajtó, fél ajtó, padlás-ajtó; ajtót betenni, zárni,
vkinek ; 2) iger, oda ad ; vérét, életét a hazának csukni, kitárni ; ajtót nyitni vkinek a) vkit be-
 Ajt ---- 13 - Aka

ereszteni; b) á. é. kiutasítni vkit ; ajtót mu- Ajvéső, fn. a deszkaél rovatékának kivájására
tatni rkinek, kiutasítni ; becsapni az ajtót; kita- használt véső .
szitni vkit az ajtón; kopogtatni az ajtón ; betörni Ajvirág, fn. (nt.) Éjszak- Amerikában tenyésző
vkinek ajtaját; (szój .) nyitva az ajtó, le is ut, fel rovatékos virágú vizi növény (hydrophillum).
is ut, v. akár föl, akár alá, mehetsz Isten hiré- Akác, Akácfa, fn. (nt.) fa a kétfalkások és
vel; hátsó ajtón menni be, alattomos uton ; ajtóstul tizhimesek osztályából.
berohanni , csiklandós dolgot meggondolatlan * Akációs, mn. kapcáskodó, kötelödzködő,
nyiltsággal kitálalni ; ajtó közé nem teszem ujjomat, akaszkodó.
nem megyek szántszándékosan a veszedelembe; Akács, tn. finév.
kiburó ajtót hagyni magának , ugy intézni a dol- Akad , k. 1) (ba, be, közé) beléhat ; szálka
got, hogy a hinárból menekülhessen ; majd be- akadt a fogam közé ; tüske akadt a lábába; 2) (ban,
teszem az ajtaját, elvádolom, eláztatom; (gúny.) ben) benragad, nem mozdulhat ; ott akadt a sár-
tót, döföd az ajtót ; nem sokat vásítani vkinek aj ban ; 3) (n, on, en) függve marad ; ágon akadt
tajat , ritkán látogatni meg vkit; (km.) hivatlan a kendője; (szój .) akadjon a száraz fán; 4) (-ra,
vendégnek ajtó megett a helye; ki végül maradt -re) lel, talál ; emberére akadt ; nyomára akadt,
v. ki utánam jö, tegye be az ajtót, a jövendökre semmi várasra v. emberi nyomra nem akadtak,
semmi gondom; kutya sem teszi be maga után az (Vir.) ; 5) vhova vetödik ; zsiványfészekbe akadt
ajtót; nagy úr és kutya után teszik be az ajtót; elébe akad; egyszer csak testvéred elômbe akad;
kivered az ajtón, bejön az ablakon ; ha egy ajtón 6) (személyt.) önmagától jö , adódik ; mindenre
kiverik, a másikon bejő, szemtelen tolakodó; 2) a akad ember; ha szerencséje akad, ha véletlen vmi
szekrénynek, ruhatárnák sarkakon járó , s függé- szerencse éri ; (szój .) minden zsáknak akal foltja ;
lyesen álló táblája. mindenfejszének akad nyele ; 7) kapcáskodik. In-
Ajtó-béllés, fn. az ajtó oldalfalait borító desz- nen : Akadás, fn.
kázat. -eska, fn. kis ajtó. fél, fn. az ajtó Akadály, fn. tt. -t ; az előhaladást gátló bármi-
sarkvasait tartó kö- v. fagerenda. fogan- képen gátló tárgy. † -kodik, k. a. m. akadékosko-
tyú, fn. az ajtó külső oldalának közepére erősí- dik ; gróf Bethlen Péterbe is azfejedelem belé aka-
tett fogantyú. fordító , fn. belül az ajtófélbe dálykodek . (Kem . J.)
eresztett forgatható kallantyúféle zár. heveder, Akadályos, mn. akadálylyal teljes, nehézség-
fn. az ajtó széleit övedző lécpártázat. -kala- gel járó. -kodik, k. akadályul szolgál .
pács, fn. zörgetyüs ajtófogantyú. -karika, fn. ka- Akadályoz, cs. az elöhaladást gátolja, hátrál-
rika-alakú ajtó-fogantyú ; kilincs, fn. az ajtózár tatja. Innen : Akadályozás, fn. -ó, mn. gátló, hát-
fogantyúja. kocogó, 1. Ajtókalapács. -köz, fn. ráltató. -tat, 1. Akadályoz.
a két ajtófél közötti tér. -küszöb, fn. a bejárás Akadálytalan, mn. gåt nélkül, akadály nélkül
aljára erősitett deszka, kö v. fagerenda. -mellék, való. Innen : Akadálytalanul.
fn. 1 ) ajtó melletti tér ; 2) 1. Ajtófél. Akadályverseny , fn. verseny, melyben a
Ajtómög, fn. az ajtó-sarkak melletti tér. futók utjukban korlátok, árkok által gátoltatnak.
Ajtón-álló, fn. ajtó elött álló ör ; fő-ajtónálló, Akadék, fn. 1) az akadás oka ; 2) á. é. ok nél-
a zászlós urak egyike. kül való kétkedés.
Ajtónként, ih. az ajtókat sorba véve. Akadékos, mn. tt. -t ; tb.-ak ; 1) nehézséggel
Ajtóör, fn. 1. Ajtónálló. járó ; 2) kapcáskodó ; 3) á. é. ok nélkül kétkedő.
Ajtó-pánt, fn. az ajtó deszkáit egymáshoz erő- kodik, k. kapcáskodik , nehézséget támaszt
sitö vaspánt. párkány, fn. párkány az ajtó tete- kodó, mn. kapcáskodó, kötekedő.
jén. -pártázat, fn. az ajtóvázat övedző deszka- Akademia , fn. 1) felsöbb tanintézet , mely-
keret. pole, fn. kis pole az ajtó felett. ben bölcsészet és jogtudomány taníttatik ; 2) tu-
Ajtóragasz, Ajtóragaszték , Ajtóragasztó, dósok v. művészek társulata ; magyar akademia;
fn. az ajtófél oldalát boritó deszkázat. 4) ének, szavalás v. zenei előadás ; 5) (fest.)
természet v. minta után ábrázolt meztelen alak.
* Ajtos, mn. a. m. ajtatos, áhitatos. Innen: Akademiai, mn.
Ajtós , 1. Ajtónálló. Akademikus, mn. és fn. 1) akademiába járó
Ajtó-sark, fn. 1) az ajtó hátsó szögletei ; 2) az növendék; 2) † a régi tanrendszerben azon szor-
ajtófélbe erősített s az ajtó-szárnyat tartó vasru-
dacska. -szár, 1. Ajtófél. galmasabb tanulók, kik a nyilvános vizsga al-
kalmakor feleltek.
Ajtó-szárfa, 1. Ajtófélfa. Akadoz, Akadozik, k. 1) akadályul szolgál ;
Ajtó-szárny, fn. kétfelé nyiló ajtó jobb v. bal lábam alá akadoz ; 2) lassan vontatva megy; a
része. -szemöld, fn. ajtó feletti cifrázat. táblá- dolog menete akadoz ; 3) a beszédben gyakran
zat, 1. Ajtóváz. megakad, hebeg. Innen : Akadozás, fn. -ó, mn. és
Ajtó-támasz, fn. amivel az ajtót ki v. betá- fn. 1) a mi akadoz v. vontatva megy ; 2) á. é. két-
masztják. váz, fn. az ajtó közepét képező desz- kedő.
kázat. -zár, fn. ajtóra alkalmazott különféle alakú Akánt, fn. (nt.) a kéthímes magrejtök osztályá-
zár. -závár, fn. ajtóra alkalmazott tolózár. -zör- hoz tartozó növény. -bogács, fn. (nt.) a bogács-
getyü, 1. Ajtókalapács. félékhez tartozó növény (carduus acanthoides).
Ájul, k. alvóéhoz hasonló tehetetlen önkivü- Akar, cs. 1) ált. magát vmire elhatározza, el-
letbe esik. Innen. Ájulás, fn. -dozás, fn. gyakori, szánja, eltökélli, ohajt, kiván, vágyik; amit akar,
megmegszünö ájulás. -dozik , k . ájulásból áju- azt teszi; urat akar játszani, de nem tud ; ha Is-
lásba esik. t, mn. tt. -at ; ájulásban szenvedő. ten is ugy akarja; akarod, nem akarod, meg kell
ság, fn. ájult állapot ; ájultságba esni, elalélni . lenni; (szój.) akar is, nem is; a ki akar, lel okot;
Ajvas, 1. Ajazovas. ha akar, legyen, mondja a kecskeméti (Jók.); (km.)
 Aka 14
sokat akar a szarka, de nem birja a farka, sokra
vállalkozik, de nincs elég ereje , tehetsége hozzá;
ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, majd
igy, majd amugy beszél, tesz ; nem, mint akarnók,
hanem amint lehet ; 2) szándékozik, készül ; ki
akarok menni ; el akarok utazni; ez értelemben,
némely sajátságos szólásban közel történendő-
séget fejez ki ; meg akar halni ; a ház le akar
dolni; semmi, csak a lap akart kiesni kezemből ;
3) á. é. élettelen tárgyakról ; a kés nem akar vágni ;
a pipa nem akar szelelni ; 4) akarom hinni, örö-
mest hiszem, hajlandó vagyok hinni .
Akar, Akár, ksz. sk. a. m. ha akarod , innen :
1) két ellentétes, de összetartozó fogalmat össze-
kötő szó ; akár tetszik, akár nem ; (szój .) akár ide,
akár oda, mindegy; akár a baglyot a kőhöz, akár
a követ a bagolyhoz, akár így, akár amugy, mindig
a bagoly adja meg az árát ; 2) magában állva a. m.
szintolyan, mint, annyi mintha . akár a bibor,
szintolyan mint a bibor; akár ne isjöjjön már.
Akarás, fn. tt.-t; cselekvésre való szabad elha-
tározás ; (km.) nem-akarásnak nyögés a vége;
nem akarás fejvakarás.
Akarat, fn. szabad eltökéllésből származott
igyekezet, kivánság, hajlam, szándék, vágy; (Ur
imáds.) legyen meg a te akaratod; (szój.) nagy
benne az akarat, mint a vén leányban ; (km.) aka-
rathoz erő is kivántatik. -hiány, fn. szabad el-
határozás lelki tulajdonságának fogyatkozása.
Akarati, mn. önkéntes, szabad akaratból való .
Akaratlan, mn. 1) akarat nélküli, akinek
nincs akarata; 2) nem szándékolt, önkéntelen.
Innen: Akaratlanul, ih. -kodik, k. nem akarását
ki-kimutatja, ellenszegül.
Akaratnyilvánítás , fn. a szabad elhatározás
nyilvánitása.
Akaratos, mn. önfejű, makacs, nyakas ; aka-
ratos Kelemen, önfejü, agyafurt ember. Innen:
Akaratosan, ih. -it , cs. nyakassá, önfejüvé tesz.
-kodik, k. makacskodik, nyakaskodik. -ság, fn.
makacs tulajdonság.
Akaratszerű , mn. önkéntes, szabad akarat-
ból való. Innen : Akaratszerüen, ih.
Akarékos, mn. 1) önkéntes, szabad akaratból
való; 2) mások tanácsát követni hajlandó.
Akár-hogy, hogyan, ih. bármikép, bármi
módon. -hol, ih. bármely helyen. -honnan, ih.
1) bármely helyről; 2) (dac.) mit keresed, hon-
nan. -hova, ih. 1) bármely helyre; 2) (dac.) mit
keresed azt, hova. ki, mn. 1) mindenki ; ezzel
beérheti akárki; 2) akárki fia, bárki ; szemébe
mer nézni akárki fiának ; 3) (dac.) mi gondod
arra, hogy kicsoda .
Akármely, mn. bármely. felé, ih. bármely
hely felé. -felöl, ih. bármely táj felöl. -ik, mn.
1) bármelyik ; 2) (dac. ) mi gondod arra, hogy
melyik.
Akármennyi, mn. 1) bár mily sok ; 2) (dac .)
mi gondod arra, hogy mennyi.
Akármerre, ih. bármely táj felé.
Akármi , mn. bármi. -ként, -kép, -képen,
ih. bár hogyan, akárhogyau.
Akármikor, ih. 1) bármely időben ; 2) (dac.)
mi gondod arra, hogy mikor.
Akármily, mn. bárminö, bármily.
Akárminö, mn. 1) bár minö, bár mily tulaj-
donságú; 2) (dac.) mi gondod arra, hogy minő.
― Akk
Akármint, ih. bár hogyan.
Akaró, fn. a ki akar vmit ; (km .) könnyű az
akarót rábeszélni ; a könnyü is nehéz a nem aka
rónak.
Akaródzik , k. tréf. kedve van vmihez ; nem
akaródzik neki dolgozni.
* Akartva , ih csak ez összetételben fordul
elö : készakartva, szándékosan.
Akarva, ih. akarattal, szándékosan, szándé-
kozva ; jót akarva, rosszat tett ; akarva sem akar-
hattam volna jobbat.
Akasz, fn. tt.-t ; 1) ruhatartó állvány; 2) 1.
Akaszték. -kerék, fn. (msz.) az óramú egyik ke-
reke. -kodik , k. 1) kapaszkodik, csimpeszke-
dik; 2) testéröl lecsüggő ruháját felköti, kötöz-
ködik ; 3) á. é. kapcáskodik, kötelödzik. -kup, fn.
az óramű egyik kupocskája.
Akaszt, cs. 1) mint akad igének miveltetője:
fenakadást eszközöl ; kereket , tengelyt akaszt; 2)
magasba felköt, felfüggeszt ; szögre akasztám a ru-
hát; nyakába koldustarisznyát akasztani ; embert
akasztani, akasztófán kivégezni ; (szój .) bút, gon-
dot szegre v. falra akasztani, szivéből, fejéből
száműzni. Innen : Akasztás, fn.; (km.) az akasz-
tás sem esik ingyen ; akasztással is elhiresedik az
ember.
Akasztal, cs . 1) felköt, függeszt, felfüz ; 2) *
akadályoz. Innen: Akasztalt.
Akasztanivaló, fn. akasztófára érdemes .
Akaszték , fn. kötelék, melynél fogva vmit
felfüggeszteni lehet.
Akasztó, fn. 1) a. m. hóhér ; 2) a. m. akaszték ;
mn. a ki, v. ami vmit megakaszt. -fa, fn. horoggal
ellátott állvány, az akasztásra itélt bünösök ki-
végzésére ; törvényfa, bünfa, vesztöfa ; akasztófa
sódora, virága, bimbaja, cimere , akasztani való ;
akasztófa kerülő , aki fél az akasztófától ; (ká-
roml.) száradjon az akasztófán ! (szój .) mintha
most szabadult v. szökött volna az akasztófáról,
olyan ringyrongy, zilált külsejü ; akasztófa nem
sodrófa; (km.) könnyű az akasztófát megszokni;
akinek akasztófán a helye, nem hal a Dunába.
-fakötél, fn. kötél, melynélfogva a halálra itélt
bünöst felakasztják.
Akasztófáravaló , 1. Akasztanivaló.
Akasztófavirág , fn. akasztani való hitvány
ember ; (km.) akasztófavirágból is lesz néha gyü
mölcs, a legroszabb ember is néha jóvá válik.
Akasztó-létra, fn. ember-akasztáskor hasz-
nált létra ; innen e (szój .) létrán ment a másvi-
lágra.
Akasztol , 1. Akasztal.
Akasztolkodik, 1. Akaszkodik.
Akasztószekrény, fn. fogassal ellátott szek-
rény az öltönyök felfüggesztésére.
Akaszvas, fn. (gép.) horgas akasztó vas &
gépben.
Akgat, 1. Aggat.
Áki, tn. kics. finév Ákosból.
Akics, fn. tüske, tövisnek hegye.
Akként, ih. azon módon, ugy.
Akkép, Akképen, ih. oly módon, olyképen.
Akkor , ih. abban az időben ; (szój .) akkor,
amikor, vmikor ; ez akkor volt, elmult idők ezek,
nem lehet erről már most szó .
Akkora, mn oly nagy.
 Akk ― 15 - Alá

Akkorában, Akkorban, ih. abban az idő- | szarvasmarhák számára készitett rekeszték; ōkōr-
tájban. akol, juh-akol, bika-akol v. bikakol ; bivalyakol;
Akkorára, ih. 1) oly nagyra; 2) arra az időre ; akolba terelni, rekeszteni a jószágot ; (km.) far-
akkorára itt leszek. kasnak aklot mutatni; á. é. egyház , melyhez
Akkorbeli, Akkori, mn. azon korból, idöböl | vmely ker. felekezet tartozik ; egy akolból valók,
való . egy felekezethez tartozók ; egy akol egy pásztor.
Akkoriban, ih. abban az időben. Innen : Akoli, mn.
Akkorig, ih. azon ideig. Akol, cs. a hordó beltériméjét az e célra készi-
Akkoron, ih. azon időben. tett pálcával megméri. Innen : Akolás, fn.
Akkorra, ih. azon időre ; akkorra amikorra, Akolásbér, fn. a hordó akolásáért járó díj.
vmikorra. Akoló, fn. 1) a ki a hordót akolja ; 2) mérő
Akkortájban, ih. azon időtájban. pálca, melylyel a hordót akolják. -fa, pálca,
* Akla, fn. cérna, fonal. fn. akolásra használt rovatékos fapálca. -pénz,
*Aklál, cs. cérnával, fonallal nagyából össze- fn. akolásbér.
fércel. Akolóvas, fn. akolásra használt rovatékos
Akli, 1. Akoli. vaspálca.
Akna, fn. 1) ált. nyilás ; (b.) földalatti üreg, Ákombákom, fn. irka-firka, idomtalan irás ;
melyből ásványok hozatnak elő, különösen : só- a runaemlékek titkos ákombákomjai (Jók.); (km.)
akna; 2) (ht.) vmely hely felvettetése végett ásott ákom-bákom: szentirás, arról mondják, ki minden
üreg (Mine); 3) a hordó szája ; * 4) hordó szá- hiábavalóságot, csak irásba foglalva legyen, szent-
jába való dugasz; 5) feljárás végett készített irásnak tart.
nyilás az ól fedelén. Akómérték, fn. akolásra használt mérő esz-
Akna-ácsolat, fn. (b) bányába való ácsmű. -bél, köz.
fn. (b.) a bánya oldalait támogató ducok. -csöte, Akona, fn. 1) 1. Akna ; 2) hordó szája, v. ebbe
fn. (b.) a bánya külső nyilása , szája. -füzér, való dugasz ; 3) mély üreg, gödör.
-gård, -gárgya , fn. (b .) az akna felső részét Akos, Ákos, tn. finév (Acacius).
övedző gerendák. -héj, fn. (b.) az akna nyilása Akós, mn. egy akónyi üregü ; akós hordó.
felett épített házikó. Akóvas , 1. Äkolóvas.
Aknakamra, fn. (ht.) a hadi akna azon része. Akóz, Akózás, 1. Akol, Akolás.
hova a felvetésre szánt lőport teszik. -gát, fn.
az aknakamrát az aknaüreg többi részétől elvá- és Al, mn. tt.-t ; csak összetételben használtatik ;
lasztó erős oldalfal. pedig : 1) vmely hasonnemü tárgynál lejebb
fekvő; altáros, alföld; alház ; alszél, déli szél ;
Akna-korlát, fn. (ht.) az aknát övedző kor- ellentéte ; felszél; 2) a föld középpontjához köze-
látféle erős kerités. -kő, fn. (b.) sófőzés alkal- lebb fekvő ; alréteg, alfel; 3) alsóbb rangfoko-
mával képződő mész- és sóvegyülék. -könyv, zatú ; alkorlátnok, alszolgabiró , altiszt , stb. 4)
fn. (b.) a bányászok jegyző-könyve. kötél, fn. alhang , mely kevés rezgés által idéztetik elő ;
(b.) az ásvány felhuzására használt kötél. -kötés, alhangon énekelni.
fn. (b.) az aknának ácsmunkával való felszere- Al, fn. 1. Alj .
lése. -közfa, fn. (b.) egyik aknaüreget a másik- Ál, mn. csak összetételekben használtatik ; ha-
tól elválasztó közfal. -lég , fn. (b. ) bányában mis, nem igazi, nem valódi ; álbarát, álhaj, álarc.
képződött gyulékony lég. Alá, nh. rag. alá-m, -d, alá, v. -ja; e kérdésre
Aknál, cs. (vizép.) a viz mélységét méri, és a hova? 1) vminek aljára, alsó részére ; könyv alá ;
folyam, tó fenekének tulajdonságát vizsgálja. hóna alá, 2) oly helyre, melynek födélzete van;
Akna-lob, fn. (ht.) a hadi aknának löpor által asztal alá, ágy alá bújni ; joj esernyőm alá; nem
való felvettetése. -lyuk, fn. a hordó v. más fa- gyujtják meg a szövétneket , hogy věka alá tegyék
edény szája. -metszőlék, fn. (ht.) a hadi aknát (bibl. ) ; 3) környékére; Buda alá, Pest alá.
több ágra osztó válaszfal. -nyiladék, fn. (ht.) a Alá, ih. fokozva ; -bb , legalább ; 1) lefelé, v.
hadi akna nyilása. -oldal, fn. (b.) gerendákkal lent ; alá merült ; fel s alá sétálni; oda alá a
megerősített oldala a bányának. -rázkör, fn. völgybe; messze alá; (km.) alá is út, fel is út;
(ht.) az aknában fellobbantott löpor hatáskörében 2 ) felső fokban ; a) névhez kapcsolva a. m. leg-
létező terület. -só, fn. aknából nyert kösó. kevesebb; legalább három éve ; b) ige elé téve,
Aknász, fn. t.-tt ; 1) bányász, aknában dolgozó ezt nyomatékosabbá teszi, s mintegy kiemeli ;
személy; 2) (ht.) hadí aknák készitésénél alkal- (csak feltételes mondatokban f rdul elő) ; ha nem
mazott katona. akarsz elmenni, legalább dolgozzál.
Aknaszállitás, fn. az aknából nyert ásvány Aláás, cs. 1) vmely város, eröd alatt üreget
v. az aknához tartozó szerszámok, eszközök tova ás ; 2) á. é. tönkre tesz ; aláástad boldogságomat.
szállitása. Alabárd, fn. hosszú nyelű szekerceféle fegy-
Aknaszin, 1. Aknahéj . ver. Innen : Alabárdos, mn.
Aknászkar, fn. (ht.) hadi aknákat készitő ka- Alabastrom, fn. a gypsznek legfehérebbáttet-
tonai személyzet. sző faja. - mn. 1) alabastromból készült ; 2)
Akna-tömet, fn. (ht.) a hadi aknába felvetés á. é. alabastrom nyak ; -fejtés, fn. alabastrom
végett alkalmazott löpor. -ut, fn. (ht.) a hadi felfeszegetése , ásása a köbányában ; -müves,
akna üregében levő tekervényes ut. fn. alabastromból különféle eszközöket készitő
Akó, fn. nagyobbszerü hígmérték. Ausztriában iparos.
40 pintes; nálunk Magyarországon ezelőtt 64 ma- † Alább, mn. alantabb helyezett ; a cseri ba-
gyar itce tett egy akót. rátok nem akarának a becsületben alábbok lenni
Akol, fn. tt.-t ; v. aklot ; th. -aklok ; juhok | az Érseknél, (Heltai).
 Alá 16
Alább, ih. 1) alantabb helyen, mélyebben ; 2)
mélyebbre, alantabb helyre ; 3) á. é. csekélyebb
áron, olcsóbban ; nem adhatom alább , mint mon-
dottam.
Alább-hagy, Alábbhágy, cs. nem oly fent
jár, mint azelőtt, enged ; alábbhagy követelésivel,
enged követelésiben ; (szój.) bezzeg alábbhagyta
mostan. -irt, fn. (msz.) vmely irományt aláirásá-
val hitelesítő személy ; én alábbirt bizonyitom; mn.
leebb fekvő sorban írt. -kijelölt, mn. a mi v.
aki leebb ki vagyon jelölve. levö, mn. alantabb
levő. -oz, cs. (haj .) aláhúz, pl. vitorlafákat az ár-
bocról a fődélzetre. -száll, k. 1) a madár leebb
röpül ; 2) mélyebbre ereszkedik , süpped ; e vil-
lámterhes felhö , mindég alábbszállott; 3) á. é.
(ker.) értékben csökken ; a buza alábbszállott.
való, mn. silányabb, hitványabb; alacsony sorsú;
(bibl.) Isten az emberek között az alábbvalót emeli fel.
Álablak, 1. Vakablak.
Alábocsát, cs. magasb helyről leebb ereszt.
*Alabor, fn. tt.-t; tb.-ok ; 1) szekér hátuljához
erősitett kerekkötö gerenda; 2)kocsikenéskor hasz-
nált emeltyü.
Alácserél, cs. titkon az alatta lévöt kicseréli ;
alácserélt borju.
Alacson, Alacsony , mn. 1) csekély magas-
ságú; alacsony ház, torony ; (sohasem mondják
alacsony hegy, alacsony part, hanem nem magas
hegy, kis part); alacsony fa ; alacsony termetű
ember; alacson tetejü kalap; alacsony szék, asz-
tal ; á. é. csekély rangú, sorsu ; alacsony ere-
det, származás ; alacsony vérből származní; ala-
cson szolgálat, hivatal, tisztség, rang ; 3) aljas,
gonosz, becstelen, galád ; alacsony tett, magavise-
let; alacsony módon bánni vkivel. Innen : Alacso-
nyan, Alacsonyul, ih. Alacsonyság, fn.
Alacsonyit, cs. 1) alacsonyabbá tesz, magas-
ságából elvesz ; 2) á. é. vkit becsületében kisebbít,
gyaláz. Innen : Alacsonyitás, fn.
Alacsonykodik, k. nemtelenül viseli magát,
alávaló dolgokat visz véghez.
Alacsonylelkü, mn. aljas, nemtelen, alávaló.
Innen: Alacsonylelkűség, fn.
Alácsusztat, cs. 1. Alácserél.
Aladár, tn. finév.
Aladság, 1. Alattság.
Aláesik, k. magasb helyről lefelé esik.
+ Alafa, fn. 1) ételadag ; 2) tekintély, méltóság,
tisztesség, becsület ; jutalom ; bizd a jövendökre ér-
demed jutalmát, ha szolgáltad idöd vékony alafát
ád, (Rimai).
* Alafál, cs. vki alfelét üti, veri.
† Alafas, mn. tt. -t; t.-ak ; javadalmas , java-
dalommal járó.
Alá-fel, ih. majd le, majd felfelé; aláfel járni.
-felé, mn lejebbb fekvő hely felé. foglal, cs.
(bölcs.) egy osztályba soroz. Innen : Aláfogla-
lás, fn. -függ, k. magasb helyről lecsügg. fut,
k. magasb helyről lefelé szalad, fut.
Alag, fn. alt. földalatti üreg ; pince ; külön. (b.)
a hegységbe színtesen vágott bányaüreg (Stollen).
Alagásási engedély , fn. (b.) engedély, mely
által vkinek jog adatik arra, hogy vmely bányát
mint sajátját ásathassa.
Alagbér, fn. alag használatáért járó díj.
Alagesa, fn. kics. (b. ) kisebbszerü alag (Läufel).
Alag- csatorna, fn. (b.) csatorna a bányában
- Ala
levő viz kivezetésére. -csövezés, fn. (gazd.) eres
és forrásos földben a felesleges nedvesség kitakari-
tására való csövek alkalmazása. -falazás, fn. (b.)
a bányaüreg oldalának fallal való megerősitése
(Stollenmauerung. ) -fenék, (b.) a bányaiireg alja.
férü , fn. (b.) azalag magossága, tágossága
(Stollenhieb). folyás , fn. (b. ) a bányaüregből
folyó viz. fö, fn. (b.) az alag bejárása. irány,
fn. (b.) a bánya üreg által képezett vonal. járás,
fn. (b.) a bányaüregben való járáskelés. -karózat,
fn. (b.) az alagfenék kétsorú karózata. -kötés,
fn. (b.) a bányaüregben létező ácsmunka (Stollen-
zimmerung) . -munka, fn. (b.) alag felszereléséhez
tartozó v. alagban végeztetni szokott munka.
Alagozó , fn. alagot készítő munkás.
Alag-sor, fn. vmely épület földalatti üregei.
Alagszáj, fn. (b.) bányaüregbe való bejárás,
(Mundloch). -szállitás, 1. Aknaszállitás.
Alag- szárny, fn. (b.) az alag mellék ága. -talp,
1. Alagfenék. -tér, fn. (b.) a bányaüreg tere. -ut,
fn. hegy belsején keresztül, v. vmely folyam alatt
átjárás végett vágott út. viz, fn. (b. ) a bánya-
üregben összegyült víz. -vonal, 1. Alagirány.
Alagy, fn. vmi észműnek alapja, magja.
Alagya, fn. (ideg.) szomoru érzelmeket tartal-
mazó költemény, elegia. - i, 1. Alagyás.
* Alagyár
, mn. bárány szelid , jámbor ; á. é.
bamba, buta.
Alagyás, mn. 1 ) alagya alakjában írott ; ala-
gyás versek ; 2) alagyákat tartalmazó.
Ala-hág , k. 1) magasb helyről lelép ; 2) á. é.
árban, értékben csökken. -hajlik, k. felülről ható
nyomás, erő miatt legörbül. -hajol, k. saját ere-
jéből lefelé hajol, görbül. -hajt, cs. 1) hajlékony
tárgyat lefelé görbit ; (msz.) készülőben levő ruha
széleit egymásra hajtja ; á. é. vh. felsőbbségnek
engedelmeskedik ; aláhajtani magát a törvénynek;
2) felülről lefelé hajt üz. -hord, cs. magasb hely-
röl apránkint levisz. -huz , cs. 1) vmit magasb
helyről lefelé von ; 2) vmely iratban a kiemelendö
szó, mondat alá vonást tesz. Innen : Aláhuzás, fn.
Aláir, es. 1) vmely okmányt saját v. megbizás-
ból más nevének odajegyzésével hitelesit ; 2) ada-
kozási iratra saját nevét az adakozók nevei közé
irja, s ez által a kivánt célra bizonyos összeget
igér. Innen : Aláírás, fn.
Aláirási-cim, fn. (ker.) kereskedői cég. -könyv,
fn. hatósági könyv, melybe a kereskedők cégei
beirvák. -jegy, fn. adakozásra felszólitó irat.
Aláirat, fn. 1) az aláirónak az illető okmány
alá jegyzett neve ; 2) (ker.) aláirás által megigért
pénzmennyiség.
? Alaj, fn. a festőművészetben vászon, fa, papir
stb.-anyag, melyre a rajz, festék és színek felhor-
datnak.
Alajak, fn. alsó ajak.
? Alajfestés, fn. a festőművészetben az első
színalap.
Alajos, m. finév.
? Alajoz, cs. a festőművészetben a vászon, fa,
papir stb. anyagot a festék és színek elfogadására
* Alajt,Innen
elkészíti. : Alajozás.
cs. vél, gondol ; alajtván ő-magokat szel-
letlátókat (münch. cod.) ; öldökléseket alajtasz,
hogy tesznek (bécs. cod.) . Innen : Alajtás, fn.
Alak, fn. alt. idom, forma, ábra ; innen : 1 ) ál-
arc ; 2) gyermekjátéki fabábu, marionette ; 3) em-
 Ala ― 17
berföhöz hasonló készítmény , melyen a fejkötöt
idomítják ; 4) testalkat, termet, ábrázat ; szépalak,
rút alak, női alak ; innen å. é. szerető, kedves ;
alakom, gyöngyalakom ; alakom , angyalkám; 5)
emberi v. állati idomot elötüntető élettelen tárgy ;
viaszból, kőből készült, vasból öntött alak; 6) (mt.)
a) 1. képlet ; b) szabályos, v. szabálytalan, kisebb
v. sik, v. mértani test.
Alakhü, mn. alakra, külső formájára nézve
egyező, az eredetihez hasonló ; alakhű fordítás,
mely az eredetihez hasonló versnemben vagyon
irva.
Alaki, mn. alakra vonatkozó, alakot illető. El-
lentéte : Anyagi. Innen : Alakilag, ih.
Alakiság, fn. alakra vonatkozóság (formalitas).
Alakit, cs. képez, idomít, formál, bizonyos ala-
kot ad vminek. Innen : Alakitás, fn.; -ható, mn.
minta után képezhető , idomítható, formálható.
Innen: Alakithatóság, fn.; -mány, fn. tt.-t ; bizo-
nyos minta szerint idomított mű.
Alak-játék, fn. 1) bűvészi, szemfényvesztő já-
ték. 2) bohózatos mutatvány, mely fabáboknak
dróton való táncoltatásában áll. Innen : Atakjáté-
kos, mn. -mértan, fn. (mt.) szabályos alakok mé-
rését tárgyaló tudomány . -mutató , fn. láttani
eszköz, mely a benne levő, különböző szinű üveg-
darabokból, különféle rendes alakokat tüntet elő,
máskép: szép-látó (Kaleidescop ).
Alakodik, 1. Alakul.
Alakor, fn. tt.-t; (nt.) gabnaféle termény, a
tenkely egyik faja ; kétsoros v. apró tenkely (tri-
ticum monococcum).
† Alakor, mn. színes, alakos ; az milyen maj-
mos, alakor szín és képmutató virtusnak béket hagy-
junk (Fal).
Alakos, fn. és mn. tt.-t; mint mn.-at ; tb.-ak ;
1) bűvészi , szemfényvesztő játékkal foglalkozó
személy ; 2) álarczot viselő ; 3) á. é. ravasz, kép-
mutató, kétszinü, ki nem saját jellemében mutatja
magát; 4) (nt.) a virág ajakos bokrétájáról mon-
datik, midön alsó ajaka kidomborodásával a bok-
réta torkát bezárja. Innen : Alakosság, fn.
? Alakosdi, fn. ki folyvást alakoskodik.
Alakosit, cs. vkit álarccal ismeretlenné tesz,
álarcba öltöztet.
Alakoskodik, k. képmutatót játszik, belső ér-
zelmével ellenkező külalakot mutat. Innen : Ala-
koskodás, fn.
Alakoz, 1. Alakoskodik.
Alak-rajzolás , fn. bizonyos alkot elötüntető
rajz készitése. -ság, 1. Alakosság.
? Alakszer , fn. vminek szerét, sorát kifejező
képlet (formula). -ü, mn. bizonyos alakot mutató,
alakzatos. Innen: Alakszerűség, fn. ütlen, mn.
semmi határozott alakot nem mutató, alaktalan,
idomtalan.
Alakszó, fn. (nyt.) azon viszonyokat és vonat-
kozásokat kifejező szó, melyben a beszélő a tár-
gyakat gondolja, pl. ebéd után elmegyek, a viszonyt
kifejező után az alakszó.
Alaktalan, mn. határozott, kellő alak v. forma
nélküli ; alaktalan jövő. Innen : Alaktalanság, fn.
Alaktan, fn. 1) a tárgyak külsejéről értekező
tan; 2) a szóknak a mondatszerkezetben való vál-
tozásait tárgyaló tudomány.
Alakul, k. 1) alakot vesz fel, alakká idomul,
Ballagi szótár.
Ala
képződik ; 2) egy társulatba áll. Innen : Ala-
kulás, fn.
Alakváltozás , Alakváltoztatás , fn. a régi
alaknak mással való felcserélése.
Alakzat, fn. 1) több alakból álló csoport ; 2)
termet, testalkat ; 3) (nyt.) a szónak átvitt érte-
lemben való alkalmazása. Innen : Alakzati, mn.
Alakzatos, mn. -tan, fn. 1) (nyt.) a szónak átvitt
értelemben való alkalmazását tárgyaló tudomány ;
2) épitészeti v. másféle tervezésről szóló tu-
domány.
Álalak, fn. a. m. álarcos.
Álalakulatok, fn. tb. (ásványt.) nem valódi
alakjokban elötünö ásvány-képződések.
Alálö, k. a szándékolt célnál leebb lö.
Alam, 1. Alagy.
Alamár, mn. aluszékony, rest, lusta. -- fn. sok
ideig aludni szerető személy.
Alámélyed, k. alábocsátkozik mélyre; á. é. a
hajdani diskánt hang alámélyedt baritonná (Jók.)
Alamizsna, fn. önkénytes adomány, melylyel a
szűkölködöt , visszatérités igénye nélkül segítjük,
kegyájándék ; alamizsnátokat ne osztogassátok em-
berek előtt (bibl.). kenyér, fn. 1) alamizsnakép
kiosztot t kenyér;
mezés, kegyele mkenyér ; (km.)etből
2) könyörül nincsnyujtott
soványabélel-
b az
alamizsmakenyérnél.
Almizsnálkodik, k. alamizenát osztogat, ada-
kozik. Innen : Alamizsnálkodás , fn. Alamizsnál-
kodó, mn.
Alamizsna-millye, fn. a szegényeknek szánt
alamizsnát tartalmazó persely. -pénz, fn. a szegé-
nyek felsegélésére szánt pénz.
Alamizsnár, Alamizsnás, fn. 1) ált. alamizs-
nálkodó személy; 2) vmely fejedelem v. föpap
nevében alamizsnát osztogató személy.
Alamizsnatöke, fn. 1) tökepénz , melynek ka-
matjai alamizsnakép osztatnak ki ; 2) 1. Alamizsna-
millye.
+ Alamozsna, 1. Alamizsna.
Alamunta, 1. Alamuszta.
Alamuszi, Alamuszta, mn. aluszékony ; alat-
tomban sunnyogó, meghunyászkodó ; (km.) ala-
muszi macska nagyot ugrik, alázatot szinlő ember,
csalárd ; alamuszta macska hamarabb elfogja az
egeret, az alattomos ember könnyebben boldogul.
Innen: Alamusztaság , fn. (km.) alamusztaságnak
nem kell hinni.
Alamusztálkodik, k. 1) alázatos színben tűnik
fel ; 2) vmely munkát aluszékonyan, szuszogva
végez.
Ålamuz, Alamúzság, 1. Alamuszi, Alamusz-
taság.
Alán, tn. finév.
Alánéz, A) ki felülről lefelé néz ; * B) cs.lenéz,
megvet vkit.
Alánö, k. lefelé nő ; (km.) alánő mint az ökör-
fark, rák módjára halad.
Alant, ih. lent, alacsony helyen ; alant áll, jár,
ül: á. é. alant jár az esze, emelkedettebb eszméi
nincsenek, alávalóságokon töri a fejét.
Alanthord, A) cs. lecsüggesztve hord ; alant-
hordja fejét ; B) k. (személyt.) a lőfegyver a kitü-
zött célnál leebb visz.
Alanti, mn. 1) alant levő ; alanti ház ; 2) alá-
rendelt.
2
 Ala ---
Alany, fn. tt.-t; 1) (nyt.) a mondat- szerkezet-
ben azon szó, melyről vmi mondatik ; 2) (böles.)
a bölcselkedő személy; 3) (kert. ) csemete, melyben
ágat nemesitenek.
Alany, fn. tt.-t; (ásványt. ) majdnem ezüst-fe-
hérségü, erősen fénylő s tökéletesen nyujtható
fém (Nickel). -élecs , fn. (vt.) hamuszínü por,
mely egy vegyrész álany s ugyanannyi éleny
egyesüléséből jött létre. -éleg, fn. (vt.) fekete por,
mely két vegyrész álany és három vegyrész éleny
egyesüléséből jött létre.
Alanyeset , fn. a mondatban azon szó, mely e
kérdésre : ki, v. mi ? felel meg.
Alanyi, mn. alanyt illető, arra vonatkozó.
Alap, fn. 1) ált. a min vmi nyugszik, a mi vmi-
nek aljul, talpul, fenekül szolgál ; erős , gyönge,
szilárd, széles, keskeny, porhanyó alap; alapját le-
rakni vmely épületnek ; letenni vmely épület alapját ;
alapról ujonnan emelt ház ; 2) á. é. minden tárgy,
mely nélkül vmely erkölcsi, szellemi dolog fenn
nem állhat ; igazság az országok alapja; megvetette
szerencséje, boldogsága, szerencsétlensége, boldog-
talansága alapját ; külön. oly tételek, elvek, melye-
ken vmely tudományos rendszer v. állitás, vitatás,
mintegy alapon nyugszik ; alapigazságok; állitás,
vitatás alapja; vád, védelem alapja ; 3) vmelytu-
domány elemeiben való jártasság; nincs alapod a
történelemben; 4) (mt. ) az arányszámoknál a hat-
ványzandó változatlan szám.
Alap-árok, fn. (ép.) az épület alapja számára
készitett árok. -ásás, fn. (ép.) vmely épület alap-
jának kiásása. -csont, fn. (bt.) a koponya alsó
része (os basilare). -cikk, fu. vmely rendszernek,
tudománynak alapul szolgáló cikk. -deszka, fn.
(ht.) irányzatul szolgáló négyszögletű deszka az
ágyuzásnál. -egyenlet, fn. több egyenleteknek
alapul szolgáló egyenlet ; p. o a d (n - 1), és
2 fn. (ttud. ) több más pernek alapul szolgáló per.
8 ==n [a + u] a számtani haladvány alapegyen-
letei. -elem, fn. vmely test alapját képező elem.
-elv, fn. (bölcs.) vmely tudomány sarkalatos elve.
-épités, fn. (ép.) vmely épület alapjának készi-
tése. -értemény , fn. (nyt.) vmely szónak saját,
nem átvitt, eredeti értelme. -fa, fn. ált. gerenda,
mely vminek alapul szolgál ; külön. a pinczében
levő boros hordóknak alapul szolgáló kantárfa.
Alapfal, fn. (ép.) a fal földben fekvő része, me-
lyen az egész épület nyugszik. -zat, fn. (ép.) az
egész épület alapját képező falzat.
Alap-festék, fn. vmely tarka tárgyon a legtöbb
tért elfoglaló szín festéke. -fogalom, fn. (bölcs.)
több más fogalomnak alapul szolgáló fogalom.
-fok, fn. (nyt.) első fok a melléknév-hasonlítás-
ban, midőn még semmi fokozási raggal össze
nincsen kötve. gerenda, fn. (msz .) vmely épit-
mény ácsmunkájának alapját képező gerenda.
-hang, fn. 1 ) legalsó hang a hangnyolcadban ;
2) vmely zenei műnek alapját képező hang.
-hangozat, fn. vmely vers elszavalásában alapul
szolgáló hanglejtés. -igazság, fn. megdönthetlen
sarkigazság.
Alapit, cs. létesit, létre hoz, maradandóvá tesz ;
hazát alapítani; kórházat, tanintézetet alapítni (ker.)
üzletet alapitni, kereskedést nyitni ; alapított adós-
ság, állami adósság, melynek kamatai fizetésére
és törlesztésére bizonyos közjövedelem van kimu-
tatva és rendelve. Innen: Alapítás.
18 Ala
Alapitmány, 1. Alapítvány.
Alapítvány, fn. tt.-t. 1) köz v. magán célokra
kitüzött tökék s jövedelmek ; iskolai alapítvány:
2) az alapítványról szóló okirat. Innen : Alapit-
ványi, mn. alapítványi tőke.
Alapiz, 1. Töiz.
Alapjelentés, 1. Alapértemény.
Alap-jog, fn. (ttud.) több más jognak alapját
képező jog.
Alapkaró , fn. (vizép. ) vizenyős helyen levö
épület alapjául szolgáló karó. -zat, fn. (vízép .)
vizenyős helyen levő épület alapját képező
karózat.
Alapképlét, 1. Alapegyenlet.
Alap-kö, fn. (ép.) az alapfal alját képező kö.
talpkö ; á. é. amitől vminek létrejötte, fenmara-
dása függ ; a bölcseség alapköve az önismeret. -kör,
fn. (gép.) alapul szolgáló kör. -lény, fn. (böles.)
minden létezőnek alapját képező, végokául szol-
gáló lény. -mennyiség, 1. Alapszám.
Alap-metszet, fn. (mt.) mértani test alapjának
átmetszete. -mondat, fn. fömondat. -nyelvizom,
fn. (bt.) a nyelvet hátra huzó izom.
Alapodik, 1. Alapul.
Alap-ok, 1. Föok.
Alapos, mn. tt.-t ; v. -at ; tb. -ak ; alt. 1) alap-
pal biró, helyes okokon feneklö, alapuló ; alapos
ok, gyanú, félelem ; 2) hosszas tanulmányozás által
szerzett, kimeritö ; alapos tudomány, ismeret, vitat-
kozás, értekezés. Innen : Alaposság, fn.
Alaposzlop, fn. vmely épület födényének ala-
pul szolgáló oszlop .
Alapoz, cs. 1) vmely kép alaprajzát késziti ;
2) (ép.) az épület alapját csinálja. Innen : Alapo-
zás, fn .
Alap-pénz, fn. vmely intézet v. üzlet létreho-
zására, fenntartására szükséges pénzösszeg, -per,
-rajz, fn. 1) vmely tudomány vázlata ; 2) (ép.) az
épület alapjának rajza. -réteg, fn. (ft. ) a föld bel-
sejében a legalsó réteg. -romlás, fn. (ép.) az épü-
let alapjának romlott állapota. -sik , fn. (mt.)
vmely mértani test alapját képező sík.
Alapszabály, fn. 1) több szabályoknak alapul
szolgáló szabály ; 2) vmely testület tagjait köte-
lező szabály. -zat, fn. alapszabályok öszlete.
Alap-szám , fn. (mt. ) 1) a logarithmusoknak
alapul szolgáló szám ; v. ö. Alap ; 2) tényezőkre
nem bontható törzs -szám. -szer , fn. vmely ke-
verék alapját képező gyógyszer. -szik, 1. Alapul.
Alapszin, fn. 1) más színeknek alapul szolgáló
szín, ilyenek : kék, sárga, vörös, mert a kék és
sárga összetétele ad zöldet ; kék és vörös violát.
sárga és vörös narancs-színt ; 2) tarka tárgyon
legnagyobb tért elfoglaló szín.
Alapszó, 1. Alany.
Alaptalan, mn. alap nélküli, okokkal nem tá-
mogatható ; alaptalan gyanú, félelem ; Innen : Alap-
talanul, ih. Alaptalanság, fn.
Alap-tan , Alap-tanitmány , fn. más tanok
alapját képező tudomány. -test, fn. (vt.) vmely
test alkotórésze. tétel, fn. 1) főállitás, tétel ; 2)
(mt.) bebizonyítandó állitás, tétel. -töke, 1. Alap-
pénz.
Alap-törvény,fn.vmely nemzet alkotmányának
alapját képező törvény. tudomány , fn. vmely
tudomány általános elveit magában foglaló vázlat.
 Ala 19 - Álb

Alapul, k. 1) alapja vettetik, létrejö, keletkezik ; | fn. -di, fn. alattomban mesterkedő , titkolódzó .
ismét egy jótékony intézet alapult ; 2) á. é. bizonyos -kodik, k. alattomosan viseli magát, rosz szán-
okból származik, támad ; gyanúd, állitásod, tévedé- dékát takargatva cselekszik.
sen alapul. Alattonban , Alattonkodik , 1. Alattomban,
Alap-ütér, fn. (bt.) az alapcsont felett levő üt- Alattomoskodik.
ér. vágás , fn. a párviadalt megkezdő vágás. Alattos , mn. tt.-t, v. -at ; tb . -ak ; alattomos ;
-vagyon, fn. (ker.) vmely üzlet alapját képező alattos ártalmat forralva (Vör.).
birtok. -vonal, fn. 1) (mt.) vmely mértani sík tal- Alattság, fn. (haj .) vastag kötél.
pát képező vonal ; a háromszög alapvonala ; 2) á. Alattvaló, mn. és fn. vkinek hatalma alatt
é. vmely tudomány alapvonalai, a tudomány alap- levö, parancsától függö ; a fejedelem és alattvalói
ját képező alkatrészek előadása. -vonás , fn. az közötti viszonyok; ajobbágyok a földesurak alatt-
irni v. rajzolni kezdő első vonásai. -vonat, 1. valói voltak. Innen : Alattvalói , mn. Alattvaló-
Alapvonal. -vonzalom, fn. az emberi szív lénye- ság, fn.
géhez tartozó vonzalom. Alávág, ce. (b.) az ércréteg alsó részét vágja.
Alapzat, fn. 1) vmely épület alapjának egész * Alávaló, fn. ruhabéllés.
szerkezete; 2) vmely tarka tárgyon legnagyobb Alávaló , mn. 1) hitvány, csekély értékű ; alá-
tért elfoglaló szín ; 3) vmely tudomány általános való buza ; 2) á. é. aljas lelkü ; alávaló gazember.
elveinek öszlete. Innen: Alávalóság, fn.
Al-ár, fn . földalatti ár. Alávet, cs. 1) (gazd.) a magot szántás előtt veti
Al-arany, fn. festöarany, képek v. szobrok ara- a földbe ; 2) vh. cselekedeteit más akarata szerint
nyozására használt ércvegyülék . rendezi ; alávetni magát a törvényes hatalomnak;
Álarc, Álarcos , 1. Álorca, Álorcás. 3) alattvalóvá tesz, hatalma alá kényszerít ; Sala-
Alárendás , fn. árendás , ki haszonbérlőtől mon a német császárságnak akarta alávetni Ma-
árendál vmit. gyarországot. Innen : Alávetés, fn.
Alárendel, cs. 1) vkit más parancsa alá helyez ; Alávon, cs. a leirott szó, v. mondat alá huzást
vkit a községi hatóságnak alárendelni ; 2) á. é. füg- csinál . Innen : Alávonás, fn.
gövé, engedelmessé tesz; az érzékiséget az észnek, Aláz, cs. ócsárol, becsmérel, kisebbit , gyaláz.
a testet a léleknek alárendelni. -t, mn. 1) más pa- Alázat, fn. 1) a véghezvitt érdemekért kitünte-
rancsától függö ; 2) csekély, alsóbb rendű ; alá- tést nem igénylő szerénység ; 2) saját akaratának
rendelt szerep. Innen : Alárendeltség, fn. másokétól függővé tétele ; mély alázattal esedezem.
Alárkol, cs. (ht.) sánchoz vezető földalatti utat 0s, mn. tt. -t, v. -at ; tb . -ak, érdemet magának
készit. nem tulajdonitó, azzal nagyra nem látó ; saját
Alárok, fn. (ht.) sánchoz vezető földalatti ut. akaratát másokénak alávető , igénytelen ; alázatos
† Alás, fn. a. m. alvás ; s felkölté őket alásokból szív, lélek. Innen : Alázatosság, fn. (km.) alázatos-
(R. M. Passio). ság nem gyalázatosság, hanem szép erény.
Alásfa, fn. (nt.) a négyhimesek osztályából való Aláz-felez, k. m. aláztam- feleztem ; himel-há-
növény (ptelea). mol, hatol-hetel ; vmit kopasz mentegetődzéssel
* Alásfelez, k. 1) alá s fel jár ; 2) hatol hetel, elszínleni igyekszik.
tétova beszél. Alázatoskodik , k. alázatost játszik, alázatos-
Alászáll, k. 1 ) magasb helyről leereszkedik ; nak tetteti magát.
mennyből alászállott ; szálla alá poklokra ; a nap Alázkodik, k. leereszkedik, magát lealázza,
alászáll már, haloványodik arca-világa (Vör.) ; 2) leereszkedőnek , alázatosnak tünteti fel magát.
á, é. árban, értékben csökken. Innen ; Alázkodás, fn.
Alászánt, cs. (gazd.) a maggal bevetett földet * Aĺázkodva, ih. hunyázkodva.
még egyszer megszántja . Alázó, mn. a. m. lealacsonyító. -dik, lealacso-
Alátartó, mn. alánövő, alacson. nyítást, megaláztatást szenved. "
Alátermett, mn. 1) alacsony növésű; 2) á. é. Albarát, fn. hütlen, csalárd, nem valódi barát.
aljas, alacsony lelkü. İnnen : Alátermettség , fn. Álbéke, fn. látszólagos béke.
Alatka, fn. a tenkely szalmája. Alberik, tn. finév.
Alatt, nh. 1) olyhelyen, mely felett létezik vmi ; Albérlet, fn. (gazd.) vmely haszonbérlő által
asztal, félszer alatt ; az ég alatt nincs párja; nincs uj ujolag árendába adott jószág.
a nap alatt, a földön, minden csak a már rég meg- Albérlő, 1. Alárendás.
történtnek ismétlése ; 2) e kérdésre meddig ? a. m. Albert, tn. finév.
bizonyos idő folytában ; három nap alatt ; 3) á. é. Albin, tn. finév.
vmivel fenyegetve ; fejvesztés alatt megtiltani vmit. Albiró, fn. 1) első folyamodványi biró ; 2)
Alattas, 1. Alárendelt. vmely külváros birája. Innen : Albiróság, fn.
Alattesapó , 1. Alulcsapó . Albor, fn. 1) a bor alja, söprüje; 2) a pályinka
Alattlevő, L. Alárendelt. elseje, első lejárása a főzésben, virics.
Alattomban, ih. titkon, lopva, suttomban, nem Álborda, fn. (bt .) melynek porca nem éri el a
nyiltan. szegycsontot, ilyen az öt alsó pár, 1. Borda.
Alattomi, mn. titkon, nem nyilvánosan történő. Álböles, fn. állitásait álokokkal támogató sze-
Alattomkodik, 1. Alattomoskodik. mély , sophista. -elkedés , fn. felületes, csalóka
Alattomos, mn. tt.-t, v. at; 1) rosz szándékból okoskodás.
titkolódzó . színlelö , sunnyogó ; alattomos gonosz- Albör , fn. az állat testén a felső bör alatt
tevő; 2) titkosan szött, elkövetett, nem nyilvános ; levő hártya-boriték.
alattomos tett. Innen : Alattomosan, ih. Alattomosság, Álbuzgalom, fn, képmutatásból eredő áhitat.
2*
 Álb 20 Alé

Álbuzgó, mn. képmutatásból ajtatos. Innen : a. i. k.); nagy jutalomnak reménységével, világi áldo-
Albuzgóság, fn. másokkal édesget a jóra (Pázm.).
Álca, 1. Álorca. ? Áldor , 1. Áldozár.
Aleancellár, 1. Alkorlátnok. ? Áldornagy, fn. vmely országban legmagasb
Álcimü, mn. nem attól származott, kinek címe rangú katholikus föpap, primás.
alatt létezik (irat, könyv). Ellentéte : Cimszerű. Áldott, mn. tt.-at ; 1) aki v. ami meg van åldva;
† Áles, a. m. Ács. (bibl.) áldott, a ki az Ur nevében jö ; te vagy áldott
Alesap, fn. a székelés előmozditása végett az az asszonyok között , (km.) áldott a sok kéz,
alfelbe nyomatni szokott szappancsap. átkozott a sok száj ; 2) jótéteménynyel , kegyelem-
Alcsatorna, fn. földalatti csatorna. mel elhalmozott ; óh te áldott Kánahán, Hortobágy
Álcsillám, fn. á. é. csalfa, szédítő fénylés. In- melléke (népd.) ; 3) jámbor, jó indulatú ; áldott
nen: Álcsillámú, mn. ember, aki senkinek sem vét ; áldott jó ember. -csü-
Álcsók, fn. áruló csók. küllő, Áldottfü, fn. (nt.) a csüküllők osztályához
Álcsülök, fn. a vaddisznó és a kérődzök csuk- tartozó sárga virágú növény (centauria benedicta).
lója alatti két kis csülökköröm, fattyúcsülök. Áldoz, cs. 1) vmely becses tárgyat Istennek
Áld, cs. 1 ) hálálkodva dicsér, dicsőit ; áldjad felajánl ; 2) á. é. közcélra v. egyes személynek
lelkem az Urat; áldom a gondviselést; áldom azon vmit magától megvonva felajánl, ad, tesz ; minden
órát,melyben megláttalak ; 2) vki számára Isten ke- percét a hazának áldozni ; sokat áldoztam már én
gyelmét kéri, jót kiván ; áldjátok azokat, a kik érted; a közjóért áldozza napjait. (Kisf. K.) Innen :
titeket átkoznak (bibl.) ; 3) az Isten jótéteménynyel, Áldozás.
kegyelemmel halmozza ; (szójáték) az ur, e háznak ? Áldozár, fn. tt. -t; áldozó, felszentelt v. misés
ura az Urat áldja, hogy e háznak urát az Ur pap. ? -kodik, k. miséz.
megáldja. Áldozat, fn. 1) az Istenségnek vallásos célból
Áldás, fn. tt.-t; 1) hálaadás, dicsőités, magasz- felajánlott adomány ; engesztelő áldozat ; véres ál-
talás ; asztali áldás, evés előtti ima ; áldás a mi Is- dozat ; vérnélküli áldozat ; a) a régi zsidó isteni-
tenünknek mind örökön örökké (bibl. ); 2) jó kivá- tiszteletben : eledeli v. itali áldozat ; b) a katholikus
nat ; atyai áldás ; utolsó áldás, délutáni isteni tisz- istenitiszteletben a mise ; 2) ȧ. é. a mi közcélra v.
telet az év utolsó napján ; (ist.) áldást adni, egyes személynek ajánltatott; 3) mások hibáiért
keresztvetéssel kérnivkireIsten kegyelmét ; (szój.) szenvedő bűnbak ; társaiért ő lett az áldozat; 4)
szállt rá az áldás, átkot szórtak rá ; 3) jótétemény, önmegtagadás ; nagy,áldozatomban került.
adomány, jó siker ; isten áldása, minden testi v. Áldozat-állat , Áldozat-bor , Áldozat-hús,
lelki jó külön. a föld termése; nincs rajta Isten fn. áldozatul szánt állat, bor, áldozatállat húsa. -i,
áldása; (szój.) ráfér az áldás, jól esik neki az ado- mn. áldozatra szánt, áldozatra való, áldozathoz
mány, szegény; (km.) embere a munka, Istené az tartozó. -lan, mn. ki nem álldozott, ádozat nélkül
áldás; kása Isten áldása ; 4) (ist.) a katholikusok- való. os, mn. áldozattal járó. szekrény, fn.
nál délutáni szentségimádás. katholikus templomban az oltáriszentség helyeül
Áldás-koszorú, fn. (ist.) litánia, délutáni isteni szolgáló szekrény (tabernaculum). -tartó, fn. a.
tisztelet a katholikusoknál. -mondat, fn. kivánt m. ostyatartó.
változás-, pl. betegségben gyógyulás eszközlésére Áldozik, k. 1) az oltári szentségben részesül ;
használt varázsmondat. -talan, mn. és ih. áldás most áldozott az üdvösség útjára (Kisf. S.) ; 2) le-
nélküli, a min nincs áldás. száll, lenyugszik (a nap) . Innen : Aldozás, fn. két
Áldatlan, mn. a mi nincs megáldva. szín alatt való áldozás.
* Aldi, fn. a. m. alfel ; kiporolták az aldiját, v. Áldozmány, 1. Áldozat.
jól hozzáláttak az aldihoz , megnadrágolták. Áldozó, mn. 1) vmit Istennek v. közcélra fel-
Áldjon-Isten, fn. elbucsuzási v. felköszöntési ajánló ; 2) oltári szentségben részesülő. -csésze,
kifejezés ; (szój.) megverte a sok áldjon-Isten, leitta fn. áldozásul használt csésze. -csötörtök, fn.
magát. Krisztus mennybemenetelének ünnepe a húsvét
utáni ötödik vasárnapra következő csötörtökön,
Aldogál , k. rövid ideig alszik szunyad,
szunyadoz, szendereg. Innen : Aldogálás, fn. ur mennybemenetele . -edény, fn. áldozásnál hasz-
Aldohány, fn. (gazd.) a dohány szárának alsó nált edény. -hét,-medence, fn. nagyhét, húsvétet közvetlen
levelei. megelőző hét. fn. áldozásnál használt
Áldomás, fn. tt.-t ; 1) + a pogány magyaroknál medence. -nap, 1. Áldozócsötörtök.
végzett fontos cselekvény után, Isten nevében s takÁldozó-oltár, fn. oltár, melyen áldozatot szok-
bemutatni. -pap, fn. 1) áldozatnál működő pap ;
igy mintegy áldozatul adott vendégség; és régi 2) áldozár, misés pap.
os szokás szerint nagy áldomást ütének a magyarok
istenének (Gar.); innen: áldozat ; irgalmasságot katholik Áldoztat, cs. az oltári szentségben részesít (a
us istenitiszteletben).
akarok én, nem áldomást (m. cod. ) ; 2) munka vé-
geztével, ugy adás s vevés alkalmával felköszön- Áldrágakö , fn. nem valódi, hamis drágakö.
tésekkel járó iddogálás ; majd megiszszuk az áldo- + * Alég, a. m. alig.
mást; (szój.) megittuk az áldomást, tökéletességre * Alél, k. ájul, önkívüli állapotba v. önkívü-
ment az alku; egy pénz ára szatyorért két kupa letbe esik. Innen : Alélás.
áldomás ; 3) lakoma alatti felköszöntés , toast; Áléle, fn. rosz v. hasra esett élc.
(km.) áldomás (lakoma) , áldomással (felköszöntés- Aléldozik, k. ájuldozik, meg-megszünő áju-
sel) jó ; 4) † áldás, kegyelem; Atyának, Fiúnak és lásba esik. Innen : Aléldozás.
Sz. léleknek áldomása legyen az éjjel lelkemmel, (B. Aléleg, fn. (vt.) másodrendü éleg (suboxydum).
 Ale -- 21
Álelmésség, 1. Álélc.
Al-elnök, fn. másodelnök.
Alélt, mn. ájult, ajuldozó ; ellankadt, elbágyadt.
-ság, fn. ájult állapot ; lankadtság, bádgyadtság.
épületfn.
Alépület, 1) épület alsó része; 2) emelet
nélküli . ország; 2) kül. a Tisza és Duna vidékén a slavo-
Alerdész, fn. erdészsegéd .
Áleredetű, mn. nem attól származó, a kitől
mondatik eredettnek lenni (Apokryphus).
Alérintö, fn. (mt.) a szabályos görbék érintőjé-
nek aljvonala .
Alérzelem, fn. nem szívből fakadt , színlett
érzelem.
Áleskü, fn. meggyőződés elleni eskü, hamis eskü.
Alesküvö, fn. hamis esküvő.
Alesperes, fn. a katholikusoknál vmely püs-
pöki megye egyházi kerületének alelnöke ; a pro-
testansoknál egyházmegye papi alelnöke.
Áleszköz, fn. színleg célra vezető eszköz, ha-
mis eszköz.
Álészlet, fn. (bölcs.) helytelen, hamis követ-
keztetés.
Alexandrin, fn. (költ.) hat kéttagu lábból álló
versfaj közép nyuggal a harmadik láb után.
Alezredes, fn. (ht.) az ezredesán első rang-
fokozatu törzstiszt.
Álezüst, fn. ezüst és rézből álló ércvegyülék,
pakfong.
Alfa, fn. 1) az élőfa törzsének alsó része ; 2)
kantárfa, a hordók alá való gerenda.
Alfaj , fn, állat-, növény- és ásványfaj alosztálya.
Álfaj , fn. nem igazi, az eredetiből elkorcso-
sult faj.
Alfegyver, fn. (ht.) a katonák oldalain csüggő
fegyver, minö: szurony, kard.
Alfejkötö, fn. kalap alatt használt női fejkötö.
Alfel, fn. a seggnek kevésbbé pórias kifejezése :
(szój.) kiporolták az alfelét; alfelére ütötték a ne-
mesi pecsétet, felvágták, seggére vertek; (tréf.)
csak a magyarnak van három fele : jobbfele, bal-
fele és alfele.- csomó, fn. a végbél táján összegyült
vérkeményedés , vak aranyér. -dag, fn. (kórt.) a
végbél táján jelenkező daganat. -ideg, fn. (bt.) az
alfelen keresztül húzódó ideg. -izom, fn. (bt.) az
alfelben lévő izom. -nyom, fn. az ülő ember v.
állat alfelének nyoma. -szárny, fn. (állatt.) a ha-
lak farkához legközelebb eső uszó szárny. -törés,
fn. farkas, az alfel vágányának sok járkálás v. lo-
vaglás következtében való kisebesedése, -úszony,
1. Alfelszárny.
Alfel-ütér, fn. (bt.) az alfelen átvonuló ütér.
Álfelvilágosodás, fn. nem valódi , színleges
feilvilágosodás.
Alfelzárulás , fn. az alfel nyilásának megszü-
külése, összeforradása.
Alfenek, fn, (haj .) a hajó legalsó talaja.
Álfesték, fn. pirosító, hiú nök által használt
kendőző arcfesték.
Álfog, fn. kihúzott fog helyébe mesterségesen
beillesztett fog.
Álfogalom, fn. (böles.) hamis, a valóságnak
meg nem felelő fogalom.
Álfogás, fn. az előzményekkel nem egyező csa-
lóka okoskodás ; hamis fortély.
Alh
Álfoglalvány, fn. (seb.) az eltört és össze nem
forrott csontvégekközött képzödő porcos állomány.
Alfödözet, fn. (haj . ) a hajó alsó födözete.
Alföld, fn. ált. sík, lapályos, alantabb fekvö vi-
dék ; német alföld (Niederland) ; havas alföld, oláh-
niai hegységig terjedő síkság ; (népd.) Az alföldnek
sík mezején , Ott terem a magyar legény; ellent.
felföld.
Alföldi, mn. 1) ált. lapályos vidékről való ; 2)
a magyar alvidékről való. -es, mn. -esen, ih. az
alföldieknél szokásos .
Algebra, fn. (mt.) betükkel, mint általános
számjegyekkel számolni tanitó tudomány.
Algebrai , mn. Algebrailag, ih. (mt.) al-
gebrához tartozó, algebrából vett.
Algeny, fn. (kórt.) a szem szaruhártyája alatt
képződött geny.
Algerenda, fn. (ép . ) közvetlen az épület falán
nyugvó s az összes ácsmunkát tartó gerenda.
Algerine, fn. nem a valódi gerinc.
Algyám, fn. a gyámnok helyettese.
Algyémánt, fn. (ásványt. ) mármarosi gyémánt,
hegyi jegöc.
Algyöngy, fn. hamis, üveggyöngy.
Álgyú, 1. Ágyú.
Álgyuladás , fn. színre való gyuladás , nem
valódi.
Álhadmozdulat , fn. (ht.) az ellenséget tévutra
vezető hadmozdulat.
Alhadnagy, fn. (ht.) legalsó rangu katonatiszt.
Alhadnagyság, fn. (ht.) alhadnagyi rang.
Álhaj , fn. vendéghaj, a természetes hajazatot
pótló idegen haj , (ideg.) paróka.
alsó része.
Alhajó, fn. (haj .) a hajó
Alhang, fn. (zene) mély hang a zenében vagy
éneklésben.
Álhang, fn. (zene) 1) a hangnyolcadban nem
létező hamis hang; 2) fej- v. torokhang az ének-
lésben; álhangon énekelni , torokból énekelni.
Alhangú, mn. 1) (nyt.) vastaghangú (betük,
ilyenek : a, á, o, ó, u, ú v. szók, melyekben a ne-
vezett hangzók előfordulnak) ; 2) (zene) a. m.
mélyhangú.
Álhártya, fn. (bt.) nem a valódi hártya.
Alhas, fn. (bt.) a hasnak köldök alatti alsó része.
Albatnám, -nál, -nék, stb. Alszik igének tehető
alakja. a. m. álmos vagyok, vagy stb.; alhatnám
vagyok , álmos vagyok ; nagyon alhatnám volt, alhat-
nék volt, nagyon álmos voltam, nagyonálmos volt.
Alház, fn. földszinti ház.
Alhelytartó, fn. helytartó helyettese.
Álhere, fn. kisebbszerü here a méhek között.
Álhimlö, fn. bárányhimlő, a közönséges him-
lőnél kevésbbé veszélyes himlő.
Álhit, fn. 1) hamis alapokon nyugvó hit ; 2)
színlett hit.
Alhivatal, fn. alárendelt hivatal.
Álhold, fn. a bold surgarainak a levegőben
való megtörése által képződött holdalaku Ïégtü-
nemény.
Alhübér, fn. az első hübéres által ismét hübérbe
adott birtok.
Alhübéres, fn. hübéres, ki birtokát szintén hü-
béres kegyéből nyerte.
 Ali ― 22 Alk

Alig, ih. 1) módra vonatkozólag : nehezen, ba- erkölcsileg hitványnyá, alávalóvá tesz ; lealacso-
josan ; alig állok, oly erőtlen vagyok, hogy állani nyit, gyaláz. -odás, fn. 1) szemetesedés, salakoso-
is bajosan tudok ; alig birom kezem, lábam ; csak dás ; 2) á. é. korcsosodás, hitványulás. -odik, k.
nagy nehezen mozgok ; 2) mértékre vonatkozólag : 1) hítvány részekkel vegyül, selejtesedik, szeme-
felette kicsit, keveset, kissé, kevéssé ; alig ment tessé, aljassá válik ; aljasodik a búza; 2) á. é. szel-
el, ismét visszajött, kevés ideje, hogy elment. lemileg hitványul, korcsosodik, erkölcsileg alá-
Aligazgató, fn. igazgató helyettese. valóvá lesz.
Alig-csatornás, mn. (nt. msz.) csak kevéssé Aljaz, cs. 1 ) barom alá almot készít szalmából ;
csatornás. csipkés, mn. (nt. msz,) igen apró 2) vmely épitmény alá alapot készít , aláépit.
csipkézetü (levél) . -felezeti, mn. (nt. mn.) nem Innen : Aljazás. -at, fn. 1) alom ; 2) alap.
egyenlően felezett. Aljbor, 1. Albor.
Aligha, ih. 1) igenlő mondatban a. m. nehezen, Alj -búza,fn.alja búza, selejtes búza. -dohány,
bajosan; aligha teszem, nehezen, bajosan teszem; fn. alja dohány, selejt dohány.
2) tagadó mondatban a. m. hihetőleg, valószínü- Áljegec , fn. (ásványt.) nem valódi alakjában
leg; aligha nem teszem, valószínüleg meg teszem. elötünö jegec.
-nem, ib. hihetőleg, jóformán, valószínüleg. Aljegyző, fn. másod rangu jegyző.
Alighasadt, mn. (nt. msz .) csak kevéssé hasadt. Alj -fa, fn. járom alsó része. -fü, fn. (gazd.)
Alighogy, ih. 1) amint, amidon ; alighogy távo- szárba nem ment gyönge fü. -gyök, fn. (vt.) a sa-
zott az egyik, jött a másik; 2) bajosan, nehezen ; vakkal egyesülő alj.
alighogyfelkelhettem. Alji, mn. (vt.) gyökérről való.
Aligivelt, mn. (nt. msz.) kevéssé ívelt (levél) . Alj-képző, fn. (ép. ) épület alaprajzát készítő
Aliglan, a. m. Alig. építész. -kö, fn. (ép.) oszlop alzatát képező kö.
Alig-mult, mn. és fn. (nyt.) a történeti idők Aljnép, fn. a nép alsóbb rendje ; ereszkedjék le
egyike ; a végezetlen mult (imperfectum), félig- a paraszt, tudatlan, együgyü - de nála meglehet
mult. -recélt, mn. (nt. msz.) kevéssé recélt. * -úr, jobb magyar aljnéphez (Csok.).
fn. urat játszó szegény ember. Áljós, fn. nem igazat mondó, hamis jós.
Alispán, fn. a vármegye elsö rangu választott Aljóta , fn. (nyt.) a görög nyelvben a sa-
hivatalnoka Magyarországon .
Alistály, fn. (b.) bizonyos célra fölkért és ado- játlan kettős hangzók alá iratni szokott jota
mányozott egészen különvált bányabirtok . (α, n, w).
Aljser, fn. kóficser.
Álisten, fn. a pogányok által imádott hamis Aljtermészetü, mn. (vt.) alji sajátságu.
isten.
Alka, fn. (állatt.) az uszhártyások osztályához
Alit, cs. vél, gondol, képzel, sejt, tart ; minden
állatoknál boldogabbnak alitanám magamat (P. G.). tartozó, kampós csorru grönlandi mádár ; nagyalko
* Alitt, mn. halvány, sáppadt, alélt. (Alca impensis).
† Alíthatatlan, mn. kimondhatatlan, nem kép- Alkád, fn. folyadék felfogása végett vmely
zelhető ; az ő édességes fia vitetik alithatatlan sira- edény alá alkalmazott kád.
lomba (R. m. passio). Álkalász, fn, szemet nem tartalmazó fattyú-
Álizlés , fn. hamis, a szép elméletével nem kalász .
egyező izlés . Alkalmas, mn. 1) vmi célra képezhető, alakit-
Alj. fn. tt. -at, tb. -ak. 1) vmely felnyuló tárgyható , használható, fordítható ; katonának alkalmas
alsó része ; hegy alja ; ház alja; ablak alja ; ing legény; alkalmas idő, kitűzött célra használható
alja, az ing alsó része, mely a gatyába van húzva ; ido; 2) kellő, kényelmes ; alkalmas lakás ; 3) ügyes,
s megrakva inge alját (gyümölcscsel), a véneket minden munkára képes ; alkalmas ember. Innen :
kinálja (Faz.) ; hordó, fazék alja, feneke ; 2) álló Alkalmasság. -int, ih. valószínüleg, jóformán, hi-
eszköz v. épület stb. alatti üres tér ; pad alja, sá- hetőleg. it , cs. †bizonyos célra alkalmassá tesz,
tor alja, fészer alja; 3) a mi alája szokott tétetni képesít, ügyesít. -t, ih. alkalmatosan.
Alkalmatlan, mn. 1) kitűzött célra nem hasz-
vminek ; findzsa alja ; csésze alja ; derekalj ; foalj, nálható; alkalmatlan lak ; 2) bizonyos cselekvésre
vánkos, mint a mely fej alá tétetik ; marha alja, a
mit alája vetnek ; 4) á. é. a) vminek selejtje, silá- nem alkalmazható, képtelen, ügyetlen ; 3) terhül
nyabb, szemetesb része ; rozs alja v. alja rozs ; nen: szolgáló, kényelmetlen ; alkalmatlan látogató. In-
Alkalmatlanul, ih. -kodik, k. kelletlen időben
dohány alja v. alja dohány ; rosta alja, léha szem, vagy helyen való megjelenés által vkinek terhére
mely a rostán átesik ; széna, szalma alja; aljából van. -ság, fn. terhül szolgáló, kényelmetlen álla-
adni, roszából ; (km.) a legszebb búzának is van pot, körülmény ; alkalmatlanságot okozni, szerezni ;
alja, nincs oly tökéletes, miben valami kivetni
nagy alkalmatlansággal jár.
való nem volna ; b) folyadék leüllepedett iszapos ez Alkalmatos, 1. Alkalmas.
része ; kávé alja ; bor alja ; 5) (vt.) savakkal vegy-
tanilag egyesülő lúg (basis). Alkalmatosság , fn. 1) célra alkalmas léte
Aljad, 1. Aljasodik. vminek ; 2) kényelem ; uj lakásomon minden alkal-
Aljadék, fn. salakja, sepreje, silányabb része matosság megvan ; 3) utazási, szállítási jármű ; mi-
vminek . csoda alkalmatossággal v. alkalmatosságon jöttél?
Aljas, mn. 1) selejtes, salakos, szemetes, hit- maga alkalmatosságán jött, saját kocsiján v. (tré-
vány; aljas búza, ocsús, léha, szemetes búza ; aljas fásan) gyalog jött.
szalma, törékes, polyvás szalma ; 2) (folyadékról) Alkalmaz, cs. 1) foglalkozást ad, hivatalba
üledéktől nem tisztult; aljas kávé ; 3) á. é. erköl- helyez ; gazdatisztnek alkalmaztam ; 2) vmihez
csileg hitvány, alávaló, nemtelen, illetlen, pórias ; illeszt, szab ; törvényt egyes esetre alkalmazni ; ma-
aljas beszéd, aljas életmód. Innen : Aljasság. -it, cs. gát a körülményekhez alkalmazni. Innen : Alkalma-
 Alk - 23
zás, fn. alkalmazásba venni, alkalmazni . -ékony,
mn. magát a körülményekhez viszonyokhoz szabni
tudó. Innen : Alkalmazékonyság. -ható, mn. bizo-
nyos célra, müködésre használható ; minden mun-
kára alkalmazható ember. Innen : Alkalmazhatóság.
-kodás, fn. a körülményekhez, viszonyokhoz való
magaszabása. -kodik, k. a körülmények, viszo-
nyokhoz szabja magát, illeszkedik. -ott, mn. 1)
vmihez illesztett, szabott ; a testhez alkalmazott
ruha ; 2) elmélet után gyakorlatba vett ; alkalma-
zott mértan.
Alkalmaztat, Alkalmaztatás , 1. Alkalmaz, stb.
Alkalmi, mn. bizonyos alkalomra való, bizo-
nyos alkalomra illő, készült ; alkalmi költemény,
bizonyos alkalomra készült költemény. -lag, ih.
ha alkalom adódik, történetesen ; alkalmilag elme-
gyek hozzád.
Alkalom, fn. 1) vmely cél eléréséhez módot
nyujtó v. vmely cselekvéshez illő körülmény ;
kedvező, jó, kivánt, véletlen alkalom ; használni, ke-
resni, megragadni az alkalmat ; adni , nyujtani,
venni alkalmat vmire ; elmulasztani, elszalasztani a
jó alkalmat; adandó alkalommal irnifogok; 2) á. é.
a. m. vminek ideje, időpontja ; vásár , gyülés al-
kalmával ; 3) szállítási v. utazási jármű , a. m.
alkalmatosság ; 4) † * a. m. alku, egyesség.
Alkalommal, 1. Alkalmilag.
Alkalomszerü , mn. Alkalomszerüleg , ih.
alkalomszerinti, az alkalomhoz szabott ; alkalom
szerint.
Alkancellár, fn. másodrendű kancellár. Innen :
Alkancellári.
Alkapitány, fn. a kapitány után első 'rangu
katonai v. polgári tiszt. Innen : Alkapitányi.
Alkáplár, fn. (ht.) szabados, frájter , legalsó
rangu altiszt a katonaságnál.
Alkar, fn. (bt.) a karnak könyök és kézfej
közti része.
? Alkár, fn. (ker.) alkusz, a vevő és eladó kö-
zött alkudozás végett közbejáró személy; (b)
régenten oly megesketett egyén, ki eladandó bá-
nyáról igazságos adatokat volt köteles közleni a
vevővel (Kuxkraenzler) .
Alkarika, fn. a puskacső alsó felén levő réz- v.
vaskarika.
Alkat, fn. bizonyos alak szerinti szerkezet ;
test alkata; kül alkat ; bel alkat ; véralkat. -os,
mn. helyes, szép alkatu. Innen : Alkatosság. -rész,
fn. tárgy lényegét képező rész.
Álkép, fn. álarc, álca, lárva.
Alkerék , fn. órában a legnagyobb alsó kerék.
Álkeresztyén, fn. nem valódi, csak színleg
keresztyén.
Álkermes, a. m. Vérfürt.
Alkezes, fn. kezesért kezességet vállaló. Innen :
Alkezesség.
Alkhatatlan, mn. a kivel nem lehet megalkud-
ni ; a mire nem lehet megalkudni.
Alkirály, fn. a király személyét képviselő v.
annak hatalmával felruházott egyén.
Álkirály, fn. a törvényes királyhoz való kül-
hasonlatosságnál fogva annak hatalmát bitorló
egyén.
* Alkodhatatlan, mn. rosz lelkiismeretü.
Alkolmatos, Alkolmatosság, stb. 1. Alkal-
mas stb.
Alk
Alkony, fn. tt. -t. 1) azon idő este felé, midön
a nap nyugvó félben van : Édes illattal tele kél
az alkony hús szele (Kisf. K.) ; 2) nap lenyugta
utáni szürkület.
Alkonyat, fn. naphanyatlás, szürkület. -kor,
ih. midőn a nap nyugvó félben van , esti szür-
kületkor.
Alkony-csillag, fn. esthajnalcsillag. -fény, fn.
napnyugatkor a nyugati láthatáron elömlő bi-
borfény.
Alkonyi, mn. 1) alkonyat időtáján v.napnyugat-
kor eső, történő ; 2) nyugoti, nyugoti tájról való.
Alkonyodás, fn. tt. -t, 1) a nap lenyugvása, a
szürkület beállása ; 2) á. é. vminek vége felé já-
rása, közeledése ; az élet, a dicsőség alkonyodása.
Alkonyodat, 1. Alkonyat.
Alkonyodik, k. 1) a nap nyugvóra száll, a nap
nyugvó félben van ; estveledik, alkonyodik, ménes,
gulya takarodik ; 2) á . é. hanyatlik, vége felé jár ;
élete alkonoydik ; szerencséjének csillaga, boldog-
sága alkonyodik; (km .) az alkonyodó napot nem
imádják, a kinek szerencséje, dicsősége hanyatlik,
tisztelői, barátai elhagyják.
Alkonypir, 1. Alkonyféry.
Alkonyul, 1. Alkonyodik.
Alkormányos , fn. másod rangu kormányos
hajón, helyettes v. segéd kormányos.
Alkormányzó, fn. vmely ország, tartomány,
testület stb. kormányzója utáni első rangu személy,
helyettes kormányzó.
Alkorong, fn. (gép. ) alsó korong gépben.
Álkoru, mn. nem abból a korból való, melyben
keltnek lenni mondatik (irat, könyv) .
Alkot, cs. 1) bizonyos alak szerint képez, csi-
nål ; Isten embert saját képére alkotta ; alkossunk
itt három hajlékot (bibl. ) ; 2) a. m. teremt, létre
hoz, szerkeszt ; Isten avilágot alkotta semmiből ; or-
szágot, törvényt alkotni; 3) a kellő részekből mes-
terséges összeillesztés által készit, szerez vmit.
Alkotmány, fn. tt. -t, 1) bizonyos forma sze
rint való készitmény , csinálmány , épitmény ;
teremtmény ; a téglábál csinált alkotmányok elrom-
lottak (bibl. ) ; emberi kéz alkotmánya ; halottas
alkotmány; a világ alkotmánya ; Isten alkotmányi
vagyunk (bibl.) ; hogy az ördög alkotmányit, a bi-
nöket, elrontsa (Pázm.) ; 2) á. é. a fejedelem és
alattvalói közti viszony ; külön. törvények és szer-
zödések által szabályozott viszony vinely ország
fejedelme és polgárai közt ; egyedúri, köztársasági
alkotmány ; szabad, korlátozott alkotmány. -beli,
mn. alkotmányos, alkotmány szerint való. -elle-
nes, mn. az ország alkotmányával nem egyező,
össze nem illö.
Alkotmányi', mn. alkotmányt illető, ahhoz
tartozó.
Alkotmánylevél, fn. ország alkotmányos szer-
ződéseit tartalmazó oklevél.
Alkotmányos, mn. alkotmánynyal biró, alkot-
mány szerint kormányzott; alkotmány szerinti ;
alkotmányos ország ; alkotmányos jogok. Innen :
Alkotmányosság. -di, fn. látszólagos alkotmányos-
ság, az alkotmányossággal üzött játék.
Alkotmányoz , cs. m. -ott ; alkotmányt szerez,
készít ; alkotmányozó országgyülés , alkotmányt
szerző, készítő országgyülés.
Alkotmányszerü, mn. Alkotmányszerüleg,
ih. alkotmány szerint való ; alkotmányhoz mért,
 Alk 24
szabott. Innen: Alkotmányszerűség. -tlen, mn. nem
alkotmány szerint való; alkotmánynyalnem egyező .
Alkotmánytalan, mn. alkotmány nélkül való,
alkotmánynyal nem biró (ország, nemzet). Innen :
Alkotmánytalanság.
Alkotó, mn. 1 ) vmit bizonyos forma szerint
készítő ; létrehozó, teremtő ; alkotó ész, képzelet ;
alkotó művészet ; 2) vminek lényegét tevő ; alkotó
rész. fn. vmit létrehozó, teremtő lény ; ország-
alkotó; világ alkotója Úr Isten. -i, mn. 1) alkotó
tulajdonságu ; alkotói szellem ; 2) alkotót , mint
személyt illető; alkotói munka.
Alkotott , mn. bizonyos alak szerint kép-
zett , szerzett , létrehozott , teremtett ; Isten ké-
pére alkotott ember.
Alkotvány , fn. 1) alkotó vmi , tevő rész , alkotó
miség ; test és lélek az ember lényeges alkotványai ;
2) külön. alkotmánylevél ; 3) a. m. Alkotmány .
? Alkotyú, fn. k ; alkotó eszköz, gép, vminek
készítésére.
Alkö, fn. 1) akármi alapját képező kö ; 2) a
hékő alatti kö a malomban.
Alköntös, fn. ruhadarab, melyre még felsö
ruhát öltünk, ilyen : mente alatt a dolmány.
Álköny, fn. színlésből hullatott köny, kroko-
dil köny .
Alkövet, fn. második követ , a követségnek
rang szerinti második személye.
Alkravágó, fn. (b.) szegődött bérért dolgozó
bányász.
? Alkrész, 1. Alkatrész.
Alkszik, 1. Alkuszik.
Alktat, cs. közbevetés által eszközli, hogy az
ellenfelek megegyezzenek, feleket egyeztet, alkura
léptet.
Alku, fn. ált. a felek akaratjának összeillesztése
vmi tárgyra nézve, tehát : egyezkedés, szerződés ;
alkuba állani, ereszkedni, bocsátkozni; alkura lépni
vkivel; alkun megállani, megállapodni, megnyugod-
ni; alkut megállani; alkut megszegni, felbontani,
visszahúzni, visszavonni , megmásolni , megszegni,
megrontani ; alkura bocsátani vmit; alkut kötni,
áll az alku ; külön. 1) adásvevési egyezkedés ; foly
az alku ; felcsapni az alkura; 2) peres felek közti
egyezkedés ; alku utján elintézni a pert; (km.) jobb
az ösztövér alku, minta birók kövér végzése ; 3) hada-
kozó felek közti egyezkedés ; alku szerint kiadni a
foglyokat, letenni a fegyvert; † 4) a. m. alkalom-
szerűség, illőség, méltányosság ; (km.) az Istennek
szavát nem alku megvetni.
Alkubér, fn. szegődött bér.
Alkudás, 1. Alkuvás.
Alkudatlan, mn. a mi nincs kialkudva.
Alkudhatatlan, mn. a kivel megalkudni, meg-
egyezni nem lehet, 1. Alkhatatlan.
Alkudik, k. alkuban van, egyezkedik vkivel ;
1. Alkuszik.
Alkudott , mn. alku szerint kikötött ; alku-
dott bér.
Alkudozik, k. adásvevési, perlekedési v. ha-
dakozási ügyben ujra meg ujra próbálja az egyez-
kedést , az alkut; (ra, re) a vevő többet többet
igérve , az eladó követelésiben alább hagyva,
minden módot megkisérve húzamosb ideig alku-
dik; (szój.) alkudozik, mint cigány a lóra. Innen :
Alkudozás, Alkudozó.
Alkudtat, 1. Alktat.
Áll
Alku-ház, fn. (ker.) kereskedők gyülhelye, hol
állampapirokra v. terményekre alkudoznak, tőzsde
(Börse) . -könyv, fn. (b.) a szegődött bérért dol-
gozó bányai munkások szerződési könyve. -kötés,
fn. a meglett alku folytán kötött szerződés.
Álkules , fn. tolvajkulcs , melylyel több zár
nyitható.
Alkuirás, 1. Alkulevél.
Alku-levél, fn. ált. alkukötést tartalmazó irat,
szerződvény, hiteles iromány; külön. a) biztosító
társulat által kiadott biztosítási irat ; b) (ht.) vár
átadásának föltételeit tartalmazó irat. -mester,
1. Alkár.
Álkúp , fn. (mt.) csúcsban végződő mértani
szabályos test, melynek alapja nem a kör, hanem
többszög.
Alkusz, 1. Alkár.
Alkuszdíj , fn. az alkusznak fáradságáért
járó díj.
Alkuszerü, mn. alku szerinti ; alkuhoz mért,
szabott ; alkuszerű fizetés. Innen : Álkuszerűleg, ih.
Alkuszerző, 1. Alkár.
Alkuszik, k. 1) a. m. Alkudik ; (km.) nem al-
kuszik a napa menyével; nehezen alkuszik két eb
egy csonton; † 2) illik ; alkoszik, hogy te szeressed ;
alkoszik meghallanod (Kat. leg.).
Alküszöb, 1. Ajtóküszöb.
Alkuterem, 1. Alkuház.
Alkutlan, mn. 1) alku nélküli, a mire alku
nem tétetett; föltétel nélküli ; 2) igehatározólag ;
alku nélkül ; föltétel nélkül. Innen : Alkutlanul.
Alkuvás, 1. Alkudozás.
Alkuzat, fn. alkuszerű szerződés.
Alkvány, fn. tt. -t ; 1) alkulevél ; 2) kialkudott
vmi, kialkudott tárgy.
Alkvás, 1. Alkudozás.
All, fn. (bt.) az arcnak az alsó ajak és toka
közötti része ; kerekded , hosszúkás, hegyes, rövid
áll ; hasított, gödrös áll ; vki állát megcsípni ; állát
dörzsölni ; (szój.) szegre akasztani állát, koplalni ;
felkopik az álla, nem éri el vágyát ; leesett az álla,
meghökkent, megszompolyodott .
Áll, k. 1) lábain v. alapján fölegyenesedve
nyugszik (élő v. élettelen tárgyakról) ; egyenesen,
büszkén, kevélyen, katonásan áll ; talpon, sarkon,
lábujjhegyen áll; sorban, egymás mellett, körben áll;
négykézláb áll; térden áll, térdel ; a szent feszület
előtt térden áll vala (Zr.) ; fejre, talpra, lábujjhegyre
áll; veszteg áll, meg nem mozdul ; szárán v. lábán
áll a gabona, széna, nád, nincs learatva, levágva ;
lábán áll aja, nincs levágva ; (szój .) ugy áll, mint
afancsali feszület; áll, mint a bálvány ; 2) á. é. A)
(személyes) a) (nak, nek) vmivé lesz ; béresnek,
katonának áll ; b) (neki) mohón , erösen be-
lekap ; neki áll a munkának ; neki áll az ördögnek
is, megtámadja ; c) szavának állani, szavát meg-
tartani ; d) (-t, -ot, -et) helyt állani, elfoglalt he-
lyéből ki nem mozdulni, semmi erőszaknak nem
engedni ; bajt állani, vívni ; lest v. lesben állani ;
órt állani; boszút állani; jót állani, kezeskedni ;
fogadást, esküjét, igéretét, szavát állani, megtartani ;
vkinek utját állani , vkit menés közben megtá-
madni ; vkit útjában megakadályozni ; nem állha-
tom szó nélkül, nem türhetem ; a patkót sem állja
vad lovatok lába (Ar.) nem türi ; szíjj-madzag nem
állja, ha erősen húzod (Ar.) ; parancsot vesz a csá-
 Áll 25 Áll

szártól, hogy ostromot álljon (Köl ) ; † törvényt | -i, mn. (bölcs.), állaghoz tartozó, azt illető (sub-
állani, pörös fél gyanánt biró elött állani ; (vad.) a stantialis). -iság, fn. (böles.) állaghoz tartozó
vizsla állja a vadat, midön elötte áll s bevárja míg tulajdonság. -szerü, mn. (bölcs .) állaghoz sza-
odaérkezett gazdájaelhívja; e) (-val,-vel és -ba,-be) bott, mért.
szóba, beszédbe állani vkivel, szóba stb. ereszkedni, Allam, fn. egyetemleg elismert törvények alatt
bocsátkozni ; alkuba,perbe, társaságba állanivkivel; álló emberek társasága ; szabad állam ; egyedúri,
k
szembe állani vkivel, vki megtámadásána bátran köztársasági állam. Néhol tartósság értelmében is
megfelelni ; f) (-ba, -be ; -ra, -re)szolgálatba, hiva- használtatik. -adósság, fn. vmely állam kormá-
talba állani; sorba, körbe állani ; akaratára, paran- nya által igazgatási célokra kölcsön vett és még
csára állani, azt követni ; vkinek rendelkezésére vissza nem fizetett érték. -beli, 1. Állami.
állani; g) (-ban, -ben) perben, alkuban állani vki- Állam-böles, fn. az állami ügyeknek minden
vel. pert, alkut folytatní ; h) (-ból, -böl) az ember csínját-binját jól értő személy. cél, fn. a cél,
testből és lélekből áll ; kevésből, sokból áll ; i) (-hoz, melynek elérésére az államnak eredeti rendelte-
-hez) hozzá áll, hozzá feszül v. á. é. hozzá pártol ; téséhez képest törekednie kell. -csiny , fn. az
testéhez áll a ruha, testéhez feszül ; vmely párthoz, államfő által a közügy vagy saját személye érde-
felekezethez áll, átpártol ; j) sajáts. kif. állj előlem, kében elkövetett s az illető állam alkotmányával
eredj fére; helyre állani, rendes, ép állapotba visz- nem egyező oly tény, mely az ügyek menetében
szatérni ; elébb v. odább állani, elszökni ; jó v. rosz meglepő fordulatot idéz elő. -ellenes, mn. az ál-
lábon állani vkivel, jó v. rosz viszonyban lenni ; lamcéllal ellenkező. -férfi , fn. államügyekhez értő
jólv. roszul állunk, jól v. roszul megy a dolgunk ; s azok vezetésében résztvevő férfi. -fogoly, fn. ál-
állok elibe! pohár köszöntésnél való felelet ; k) lamellenes bün miatt fogságra itélt személy. -hitel,
állj ! (psz.) ; B) (személyt.) a) van ; jól áll az ügye, fn. vmely állam fizetésképessége felől uralkodó
jól van dolga ; jó v. rosz lábon áll a gazdasága, jó jó Államhivatal
hiszem.
, fn. vmely állam közigazga-
v. rosz állapotban van ; befejezéshez közel áll, közel
van; b) létezik, megvan ; él magyar, áll Buda még ; tásához tartozó hivatal. -nok, fn. állami hivatalt
c) el van határozva, nem változtatható, megmá- viselő személy.
síthatlan ; áll az alku, afogadás, az igéret ; d) igaz, Állami, mn. államhoz tartozó, azt illető ; állami
való
nem ;való;
ez áll,e)ez igazmozo
nem ; a mit te mondasz,
g, nem működikaz; álla áll, vagyon ; Innen : Államilag, ih.
nem gép,
Állam-igazgatás, fn. az államügyek megálla-
a hajó, a malom, az óra ; (szój .) áll a szeme, mint a pított törvények szerinti elintézése. -intézet, fn.
juhnak; f) pang, poshad; az ételt, a gabonát, az italt
sok ideig hagyja állani, pangani ; g) folyamatban állam költségén fentartott intézet.
van, folytonosan tart; áll a vásár, az országgyülés, Államjog, fn. 1) ama jogok öszlete, melyekkel
apredikáció ; áll a lakoma, a tánc, a mulatság; h) az állam, mint egész, ennek tagjai felett bir ; 2)
(-ban, -ben) becsületében, érdekében, kötelességében, vmely állam fejedelme és polgárai közti viszonyt
tisztében áll, becsülete, érdeke stb. kivánja ; bőré- meghatározó jog ; 3) mint tudomány, ama jogi
ben áll, saját börét, létét érdekli ; hatalmamban áll ; viszonyok tana, melyek az állam, mint egész, 8
i) (-nak, -nek) illik; szépen, csúnyán, jól, roszul ennek tagjai közt fenållanak ; általános v. föltétlen,
áll neki a ruha; k) (-on, -ön) kettön áll a vásár, föltétes államjog. -i, mn. államjoghoz tartozó, azt
kettötől függ ; ha idegenen fog a hadakozásnak ad- tárgyazó ; államjogi kérdések. Innen : Állam-
ministratioja állani, bizonyára semmit sem bizha- jogilag, ih.
tunk (Zr. M.) ; rajtam áll, tölem függ ; 1) (-ra, -re) ?,Allamos, mn. tartós, maradandó .
fordul ; esőre áll az idő; fecsegésre, sírásra, neve- Állam-papir, fn. 1) államügyeket tartalmazó
tésre áll a szája; csurgóra áll a bajsza, lefelé áll ; oklevél ; 2) állam által kibocsátott u. n. értékpa-
kajlára áll atehén szarva ; m) (sajáts. kif.) a sirás pir, melynek beváltásáért az kezeskedik . -szerző-
könnyen áll nála, hamar sír ; nem hittem volna, dés, fn. az állam és egyes tagjai közt hallgatagul ,
hogy olyan könnyen áll nálad a szerelem (Vör.) ; de tettleg folyvást létesülő szerződés , mely szerint
fogamba, lábamba állott a fájás ; (szój.) még neki a tagok részesülnek az állami élet javaiban azon
allfölebb, hibás létére ö támad meg mást, o vá- föltétel alatt, hogy az állam egyesülésből reájuk
daskodik ; csak a leányoknak áll a világ, csak azok- háramló kötelezettségeket elvállalják. -szövetség,
nak van jó dolguk ; (km.) szemesnek áll a világ, fn. több államnak bizonyos közcélra szövetkezése ,
vaknak az alamizsna , csak az életrevaló ember anélkül, hogy állami egységet képeznének . -szol-
boldogul. gálat, 1. Allamhivatal.
Álláb, fn. (állatt.) az egerek osztályához tartozó Államtan, fn. vmely állam belső és külső vi-
állatka (Stümmelfuss). szonyait tárgyaló tudomány (statistica).
Allacsság, 1. Alattság. Államtanács, fn. az állam ügyeiről tanácskozó
? Álladalmi , mn. álladalmat illető , ahhoz legfelsőbb hatóság. -os, fn. az államtanács tagja.
tartozó. Állam-tani, mn. államtanhoz tartozó, azt illető.
? Álladalom, fn. köztársaságot képező orszá- -test, fn. az állam egésze. -titkár, fn. azon mi-
gok, tartományok öszlete; angol álladalom. Néhol niszter címe, ki az uralkodó s a miniszter-tanács
állomány helyett is használtatik, de hibásan. végzéseit, valamint a küludvarokhoz szóló jegy-
? Álladék, fn. a miből vmi áll, alkotva van, 1. zékeket fölteszi.
Állomány. Államügyész, fn. államszolgálatban levő ügy-
Álladzó , 1. Állazó . véd, ki állami bünperekben a vádló szerepét viszi.
? Allag, fn. (bölcs.) önmagában fenálló oszthat --ség, fn. államügyészi hivatal.
lan valóság, lény (substantia). Ellentéte : Járulék. Államvizsgálat , fn. jogi tudományokból való
 Áll 26 - Áll

vizsgálat, melyet az államtól kinevezett bizottság | külön . kocsiszín a vendéglőkben ; 7) (ép.) különö-
elött kiállani köteles a jogtanuló. sen épitésnél használt emelvényes faalkotmány; 8)
Állandó, mn. 1 ) maradandó , tartós, állandó (vad.) a kijelölt hely, hol a lövész a vadat várja.
egészség ; 2) állhatatos, változatlan ; állandó hűség, Állás-bak, fn. (ép.) az épitészeti állás deszká-
barátság; állandó, mint a kőszál , mint az ég for- zatát tartó négylábu alkotmány. deszka , fn.
gása, mint a halál, mint a szikla, mint a kővár, mint (ácsmsz.) az állás padlózatául szolgáló deszka ;
pokol ; (vad.) állandó madár, mely ott telel, a alt. állványul kifüggesztett deszka, melyen vmely
hol fészkel ; állandó vad , mely mindig egy bizo- épület külsején dolgozók tartózkodnak. -fa, -ge-
nyos erdön, vadastéren tartózkodik ; 3) folytono- renda, fn. (åcsmsz .) az állásdeszkákat tartó ge-
san tartó ; állandó katonaság ; állandó fizetés. renda. -hely, fn. hely, hol a fuvarosok és posta-
Innen : Állandóan, Állandólag, ih. -ság, fn. tartós- kocsisok megállani és lovat váltani szoktak . jog,
ság, állhatatosság, maradandó állapot. -sit, cs. tar- fn. vmely hivatalnál az előlépést meghatárzó jog.
tóssá , maradandóvá tesz , mulékonyság ellen -kötél, fn. (ép.) az épitési anyagoknak az állásra
biztosít. -ul, 1. Állandó. való felhuzásánál használt kötél. -láb, fn. (ép.) az
Allany, 1. Állag. állást tartó gerenda. -lyuk, fn . (ép.) 1) az épületen
Állap , 1. Alap. az állásfa helyéül meghagyott lyuk ; 2) az állás
Allap, fn. (mt.) vmely mértani testnek alsó deszkázatán hagyott nyilás az épitési anyagok
felhuzására.
lapja, síkja.
Allapat, fn. 1) a. m. állapot ; 2) + állás, termet Állásozat, fn. (ép . ) az állás egész szerkezete.
(statura) ; mert az egek felé egyenes felserdült álla- nök Állás-pont,
asztala mérésfn. közben
1) (mt. )áll;
azon2) hely,
á. é. hol a mér-
alapul fel-
patot a végre adott Isten stb. (Pázm.). si
† Állapik, k . a. m. állapodik ; és leszállván Jé- vett kiindulá pont, midön valami dolog miben-
zus, azokkal állapék mezőhelyen (münch. cod.) ; és létéről itéletet akarunk mondani. -rúd , fn. az
épitési állásoknál használt rúd. -vonal, fn. (mt.)
állapék királyi háznak pitvarában (b. cod.) . a felmére ndő egész téren átvonuló s az álláspontok
Állapit, cs. vmit erős alapra helyez ; maradań- alapjául szolgáló egyenes vonal.
dóvá, tartóssá tesz . Innen : Állapítás. -ó, mn. 1)
állapodást, nyugvást eszközlö ; 2) (nyt. ) állapo- három Állat, fn. 1) † a); lényeg
személyében ; egytestalkat
b) termet, az Isten állatjában,
; voltanak
dást, nyugvást jelentő (viszonyrag, ilyen -n, -on, nevezetes óriások , kezdettől fogva nagy állatúak,
-ön, mint házon, széken).
Állapodás , fn. tt. -t ; cselekvés , mozgás utáni termetüek (b . cod. ) ; c) állapot; előszerbeli egyhá-
pihenés, nyugvás. -i , mn. állapodásra vonatkozó . zak minden állatban (állapotban) valának jobbak,
mint mostan (érs. cod.) ; d) megtörtént dolog; mely
Állapodik, k. 1) mozgás után nyugalomba he- állat az ó históriákból is bizonyíttatik (b. cod. ) ; 2)
lyezkedik ; 2) á. é. alapul, alapszik ; ezen állapo- élő lény, mely érez és önkéntes mozgással bir;
dik az egész dolog ; 3) ülepedik, ülepszik ; a zavaros hajdan : lelkes állat; emlős , szárnyas, csúszómászó,
viz állapodni kezd. gerinces, gerinctelen, szárazföldi, vizi állat ; okos,
Állapodott, mn. 1) nem mozgó, egy helyben oktalan, emberi állat ; asszonyi állat a. m. nösze-
veszteglö ; 2) á. é. indulatoktól nem zaklatott, mély; teremtett állat, teremtmény ; (szój .) állat- e
higgadt, komoly; állapodott komolyférfi. -ság, fn. vagy szerzet? élő lény-e vagy más valamiféle?
higgadt, komoly tulajdonság. Állat, cs. 1) + a.m. állit ; és állatta őtet az ő széke
Állapot, fn. jó és rosz helyzetre vonatkozó előtt (kat. leg.) ; 2) állani hagy , enged ; fél óráig
külső és belső viszonyok öszlete ; úri állapot; sze- ajtaja előtt állatott; † 3) bizonyít, erősít ; erősen
gény, szolgai állapot ; jó , rosz , szerencsés, sze- állatni. Innen : † Állatás, fn. Állatásképen, ih. a. m.
rencsétlen állapot ; kényelmes , keserves állapot, állitólag.
szorult állapot ; (ker. ) adóssági v . tartozási állapot, Állatfestö, fn. állatokat rajzoló festész.
szenvedő v. terhelő állapot , midön több az adósság,
mint a birtok; egészséges , beteg állapot ; (km.) tokÁllatgy ógy-iskola, fn. tanintézet, hol az álla-
gyógyitásának módja adatik elő. -tudomány,
ritkán jut embernek elébbi állapota eszébe ; (km. ) fn. az állatok gyógyitását tárgyaló tudomány.
ugyan derék állapot, beittam a kalapot; (km.) egy Állathang , 1. Állatszó.
állapotban van, mint a Samu nadrágja. -jegyző,
-jelző, fn. (nyt.) az ige értelmének állapotát kife- Állati, mn. állathoz tartozó , attól származó,
jező határtalan igealak (gerundium) : irván, irva ; annak természetére mutató. Innen : Állatilag, ih.
mint: leirván ezen okmányt , hozd el ; járkálván ta- Állatimádás , fn. az állatok isten gyanánt
nul; a lapok telvék ujdonságokkal. tisztelése.
Állás, fn. tt. -t ; 1) bármely testnek fölegyene- Állatimádó, fn. oktalan állatokat isten gya-
sedett helyzete, az üléssel és fekvéssel, néha a nánt imádó .
mozgással ellentétben ; ember, asztal állása ; a bú- Állatiság, fn. 1) az oktalan állatok tulajdon-
tort állásából kimozdítani ; büszke, feszes, fesztelen, sága ; 2) állati ösztöneinek szolgáló emberi
katonás, festői állás ; 2) helyben maradás, pangás ; életmód.
állásban megrozsdásodik az érc, megposhad a viz; Állatisme , 1. Állattan.
3) á. é. helyzet az életben, hivatalbeli állapot ; jó Állatit, cs. állattá alacsonyit.
állásra vergődni ; a gőzhajó-társulatnál kapott
állást; 4) vmely öltöny idoma, szabása; szép ál- Állatka, fn. kics. maga nemében kis állat.
lása van az atillának ; 5) mibenlét ; a dolog ily Állat-kert, fn. 1) 1. Vadaskert ; 2) kert, hol
állása mellett ; 6) hely, hol valami áll , mint: ba- különféle éghajlati minden faju állatokat táplál-
romállás ; vásárállás , a tér, melyen a vásár áll ; nak. -kinzás, fn. bármely, de különösen igavonó
 Áll 27
állatnak verés v. túlterhelés általi gyötrése. -kör,
fn. (csillag.) az égboltozat husz foknyi szélességü
köre, melyen a bolygó csillagok keringenek ; tizen-
két csillagzatra osztatik, u. m. kos , bika , kettős,
rák, az oroszlán és arató szüz ; mérleg után ollós,
nyilas, a bák, kanna, halakkal.
Állatlan, mn. áll nélkül való v. igen kis állu .
Állatleirás, fn. az állatokat különböztető je-
gyeik szerint ismertető munka.
Állatnem, fn. a földön élő és önmozgó lények
öszlete, -ü, mn. az állatok osztályához tartozó.
Állatnövény, fn. lény, mely félig a növény-
nemhez tartozik , a mennyiben helyéből kimoz-
dulni nem képes, félig az állatnemhez, a mennyi-
ben érzéki tulajdonsággal bir, ilyen pl. a szivacs.
-nyelv, 1. Állatszó.
Állatország, 1. Állatnem.
Állatorvos, fn. az állatbetegségeket gyógyitó
orvos.
Állatos, mn. állatdús, állatokkal bővelkedő ;
állatos-kert.
Állatórész, fn . alkatrész.
Állatör, fn. az állat- v. vadaskertben tartott
állatokra felügyelö ör.
Állatöv , 1. Állatkör.
Állatövi, fn. állatkörhöz tartozó, azon látszó ;
állatövifény.
Állat-szó , fn. bármely állat szájából kijövő
hang. -tan, fn. az állatországot részletesen ismer-
tető tudomány. -tér , 1. Állatkert. -viadal, fn. lát-
ványul rendezett viaskodása az állatoknak egy
mással, vagy az e célra kirendelt emberekkel.
Állaz, cs. a lovat áll-lánccal felszerel. Innen :
Állazás, fn. -ó, fn. 1) a szilaj ló állára megfékezés
végett alkalmazott lánckészlet ; 2) a gyermekek
ålla alá köttetni szokott kis kendő, hogy ruháju-
kat evésközben be ne piszkolják.
Álca, fn.emelvényes deszka -alkotmány, melyre
a mérnökök eszközeiket rakják.
Állesont, 1. Állkapca.
Állcsúcs, fn. az állnak hegyeses alsó része.
-emelö, fn. (bt.) az állkapocs mozgatására szol-
gáló porcos anyag, mely az alsó állkapcsot a fel-
sővel összeköti.
Állesukulás, fn. (kórt.) a két állkapocs erős
összecsukódását okozó görcsös állapot.
Álldogál, k. több ideig henyélve majd itt majd
ott áll, ácsorogva áll. Innen : Alldogálás, fn.
? Állékony, mn. (gépt.) helyén megálló, helyén
szilárdul álló (stabilis) . Innen : Allékonyság, fn.
Ál-lemez, fn. vmely mű alapját boritó lemez.
Al-levél, fn. 1) két vagy több lap közöl az
alantabb fekvő ; 2) lap, melyet vmi alá tesznek.
Al-level, fn. (nt.) lapalaku kiszélesedett levél-
nyél (phillodium). Ilyen állevele van a kacstalan
bükkönynek.
Áll-gödör , fn. az állcsúcsot kétfelé választó
mélyedés. -görcs, fn. (kórt.) az állkapocs izmai-
nak akár merev, akár rángó összehúzódása.
Állhatatlan, mn. ingatag, változékony ; állha-
tatlan, mint a sátoros cigány, mint az idő, mint a
gyermek. Innen : Állhatatlanság , fn. és Állhatat-
- Áll
| lanul, ih. -kodik, k. feltételeit, cselekvését, álla-
potát gyakran változtatja.
Állhatatos, mn. szilárd , ingatlan jellemü. In-
nen : Allhatatosan, ih. Állhatatosság, fn.
Állhatatost, ih. állhatatosan.
Allhatlan, 1. Állhatatlan.
Állhatóság, fn. állás, létezes képessége.
Al-lik, fn. földalatti titkos folyosó.
Állít, cs. 1) álló helyzetbe tesz vmit ; katonákat
sorban állítani ; talpra állítani ; egyetlen korty abból
a jó borból egészen talpra állítaná (Gyulai) ; a szé
ket lábaira állítni ; 2) á. é. a) alapít ; gyámintézetet
állitní ; vkinek emléket állítni ; b) bizonyos célra
vkit, v. vmit elömutat, szerez ; katonákat állit ;
maga helyett mást állít ; tanúkat állít; c) igennel
erősít, erősen vitat ; okosat, bolondot állit ; váltig,
vérig állítani; sokat állít, semmit sem bizonyít; szó-
val sem állítom, épenséggel nem vitatom ; jónak,
célosnak állítani ; becsületére állítani. Innen :
Állítás.
Állítgat, cs. az előbbinek gyakorítója. Innen :
Állítgatás.
Allíthatatlan, Állithatlan , mn. észszerűleg
nem vitatható .
Állitható, mn. amit észszerűleg vitatni, állí-
tani lehet.
Állítjog, fn. (ker.) vmely tartomány vagy város
joga, melynél fogva rajta keresztül vitt némely
árucikket árultatás végett bizonyos ideig feltar-
tóztathat.
Állitmány, fn. tt. -t ; 1) vmely tárgy felett sza-
vakkal kifejezett itélet ; 2) (nyt. ) ami az alanyról
mondatik, állíttatik (praedicatum). Innen: Allit-
mányi, mn.
Állító, mn. 1) (böles.) vmit bizonyos dolog
gyanánt erősítő ; 2) (mt.) a kitűzött célnak megfe-
lelö, tevöleges (mennyiség) .
Állító-elvü, mn. (böles.) elöre föltett és birálat
alá nem vett állításokból kiinduló. Innen : Állító-
elvüleg, ih. Állítóelvűség, fn. (Dogmatismus) . -hely,
fn. hely, hol az átvitt árúcikket bizonyos ideig
való árultatás miatt letartóztatják. -kötél , fn.
(gép. ) kötél, melylyel a müködésben levő gép ke-
rekét megállítják .
Állítólag, ih. 1) igenlöleg, erősitőleg ; 2) állítás
szerint; e levélben állítólag ötven forint van. -os ,
mn. igenleges ; állítás szerinti.
Állítvány, 1. Állítmány.
Állkapca, Állkapocs, fn. (bt.) fejcsont, melybe
a fogak ékelvék ; (szój.) leesik az állkapcája,
koplal.
* Alló, 1. Olló .
Álló , mn. 1) lábain mozdulatlan helyzetben
maradó ; előőrsön álló katona ; álló kép ; 2) á. é.
nem mozgó; álló csillag; álló viz ; (km.) veszteg
álló viznek, hallgatag embernek nem kell hinni; 3)
egész, v. folytonosan tartó ; három álló napig, há-
rom egész napig ; álló hat óráig , egy álló-helyben,
egy helyben ; egy álló helyében megivott öt itce bort;
4) tartós, elálló ; álló gyümölcs ; 5) (ker.) megálla-
pított, függö ; álló adósság, mely csak bizonyos
százalék fizetésével törlesztetik.
Álló, fn. 1) tetszetes távolságra egymástól felálli-
tott négy ágas, melyek tetejébe rudak fektetnek és e
 Áll 28
két egymással szemben fekvő rúdra akasztatnak
szárítás végett a dohányfüzérek ; 2) 1. állószék.
Ál-lob, I. Álgyuladás .
Állócsillag, fn. ( csillag.) látszólag egy helyen
maradó csillag.
Állodalom, 1. Álladalom.
? Állódás , fn. tt.-t ; (ht.) háború alatt a hadse-
regnek terv szerinti helyzete .
Állogat, cs. dülőfélben v. fekvő helyzetben levő
tárgyakat álló helyzetbe tesz ; tekebábokat állo-
gatni ; poharakat a polcra állogatni ; Innen: Allo-
gatás, fn. Allogató, mn.
Allóhézag , fn. (ép.) azon függélyes hézag,
mely a falazat hosszában és annak széltében ra-
kott kövek közt létezik.
Állóhíd, fn. oszlopokra, cölöpökre épitett híd,
melyet nem szoktak szétbontani.
? Állók, fn. 1) aránylag v. maga nemében nagy
állú ; 2) 1. Ajók.
Állókép, 1. Szobor.
Állomány, fn. tt.-t ;,1) vmely tárgy alkotó ré-
szeinek összege ; 2) 1. Allag.
Állományiság, fn. (bölcs. ) alanyiság, lénye-
giség.
Állományos, mn. (böles. ) alanyi, lényegi .
Állomás, fn. tt.-t; 1) hely, hol a katonák, pos-
takocsi stb. megállani szoktak ; minden állomáson
lovat állítani ; 2) két ilyállási hely között levő ut;
két, három mérföldnyi állomás ; 3) szolgálatbeli
hely v. állapot ; állomásán maradní ; más állomást
nyerni. Innen : Allomási, mn. Állomásonkint, ih.
Állomásoz , k. 1) az állomáson rövid ideig
megállapodik, megáll ; ).2) több ideig egy helyen
tartózkodik ( katonaság
? Állomat, fn. (ttan) tömörségi fokozat, halmaz-
állapot.
Allong, k. több ideig egy helyen tétlenül, ácso-
rogva álldogál.
Allongat, Állongató , 1. Állogat, Állogató.
Állórosta, fn. (gazd.) egy helyen álló nagy
rostagép a gabonának felszórás utáni megtisz-
titására.
Állóság , fn. 1) állhatatosság, lelki szilárdság ;
2) tartós maradandó tulajdonság .
Álló-sas, fn. fából való épületeknél és deszka-
keritéseknél azon földbe ásott oszlop , melynek
vésett oldalaiba a falgerendák, illetőleg a deszkák
beeresztetnek. -ser, fn. fözés után több ideig hor-
dóban tartott ser. -sereg, fn. béke idején is szol-
gálatban levő katonaság .
Állósit, cs. tartóssá, maradandóva tesz. -ott,
mn. tartóssá, maradandóvá tett ; állósított állama-
dósság, mely bizonyos százalékos kamatok által
törlesztetik.
Állószék, fn. 1) szék, melyben a kis gyermek
állani tanul ; 2) (ép.) a házfödél összeállított ge-
rendázata .
Állott, mn. egy helyen tartás, pangás miatt
romlásnak indult, eredeti üdeségét vesztett régi;
állott viz, étel. Innen : Állottan, ih.
Állottas, mn. kevéssé állott.
? Állovány, fn. tt.-t ; 1) 1. Állag ; 2) mélyebb
hely a folyó medrében, hol a viz lassabban folyik.
Innen : Álloványos , mn.
Alm
Allovászmester , fn. második rangfokozatú
lovászmester.
Állöböl, 1. Állgödör.
? Allövet , fn. szorulás ellen az alfelnyiláson be-
lövelt gyógyszer. -ez, cs. dugulás ellen az alfel-
nyiláson a belekbe gyógyszert fecskendez.
? Allövö, fn. az allövetnek a belekbe fecsken-
désére használt eszköz.
Allpont, 1. Állópont.
Állrajz, fn. körvonalozása valamely tárgynak
ugy, a mint az a néző előtt áll.
Allsömör, fn. az állhús felszinén elterülő csúz-
féle viszketeges kiütés.
Állszakizom, fn. (bt.) az állcsont felett felfelé
nyuló izom.
Állszoritó, 1. Állazó.
Áll-tan, fn. (ttan) a nyugvásban levő súlyos
testek tulajdonságát, hatását tárgyaló tudomány,
nyugtan. -taréj , fn. húsos kinövés a tyúkféle
szárnyasok állán. -vacogás , fn. hideg félelem, v.
betegség által előidézett reszketegsége az állcson-
toknak.
Állvány, fn. tt.-t ; 1) által. lábon álló emelvé-
nyes polcozat ; külön. épitészeti állás, hogy azon a
munkások dolog közben helyet foglalhassanak ;
2) oszlop, szobor. -gerenda, fn. (ép.) az épitészeti
állás támasztékául szolgáló , a földbe függélyesen
bevert fenyőszál. -zat, 1. Állvány, 1.
Allybor, 1. Albor.
Allyuk, 1. Állik.
Állvar, 1. Állsömör.
Alma, fn. 1) ötrétü magtakaróju , különféle
fajú és izü húsos gyümölcs ; oltott alma, vad alma;
nyári, őszi, téli alma ; kásás alma; piros, cigány,
kormos v. bőr-alma ; apró, fontos alma ; édes, bor-
izü, fojtós, savanyú alma ; (km.) nem messze esik az
alma a fájától, a milyen a szülő, olyan a gyermek;
későn érő alma szokott sokáig tartani ; beléharapott
a savanyú almába, kelletlen munkába fogott ; piros
alma
savanyúis gyakortaférges, v. a széprosz
, a szép külső gyakran alma is gyakran
szivet takar
szelid almának van becsülete ; az almának is szépét
kötikfel, a cégéres gazembereket szokták felakasz-
tani ; őtet is megcsalta a kigyó almája, elhagyta
magát ámittatni ; a tiltott alma jobb izű a többinél,
v. a tiltott almára többen vágynak; az ártatlanság
arany alma, nehéz megőrzeni (Népd. ). 2) á. é. a)
koronázáskor használt gömbalakú királyi ékszer ;
b) Ádám almája, a férfi nyakcsomója; c) földi- v.
disznó-alma, burgonya , kolompér.
Alma-bor, fn. az alma levéből készitett ital.
csutka, fn. fn. az alma rostos közepe, mag-
tartója.
Álmadik, 1. Álmodik .
Alma-ecet, fn. 1) ecet, melynek ágya almából
van készitve ; 2) almaborból készitett ecet. -fa,
fn. almagyümölcsöt termö fa. -félék, mn. tb ; (nt.)
az almák osztályához tartozók. -foltos, mn. alma-
formájú kerek foltokkal, pettyekkel tarkázott.
-fözet, fn. fött almából készitett étel. -fúró, fn.
(állatt.) féreg, mely magát az alma gyümölcsébe
beeszi.
Álmag, fn. (nt. msz.) a növény tulajdonképi
magjának burokja.
Alma-ilonca, fn. (állatt.) az almafa levelén
 Alm 29 Áln

élődő s az iloncák osztályához tartozó féreg. -iz, Álmentség, fn. hamis okokkal támogatott ment-
-kása, 1 Almapép. ség, kopasz mentség.
Alma-körte, fn. almaalakú körte. -lé, fn. az Almerőleges, fn. (mt.) a szabályos görbe vo-
almából kisajtolt nedv. -levelész, fn. (állatt.) az nalak metszéki tengelyének azon darabja, mely az
almafa levelein élődő világos-zöld színü féreg. érintési pontból a metszéki tengelyres a met-
-levélgöngyölő, fn. (állatt.) féreg, mely az almafa széki tengelyről az érintési pontra huzott függé-
leveleibe göngyölgeti be magát. -moly, fn. (állatt.) lyesek között van.
almafa leveleit pusztító moly. Álmodás, fn. tt.-t ; az alvó ember képzelődésé-
Almállik, k. almafoltossá leszen (lovakról). nek működése.
Almamust, fn . almából kisajtolt lé a kifor- Álmodik, k. alvás közben képzelő tehetsége
rás előtt.
Almanach, fn. (arab.) 1) költöi müveket tar- modik; különféle látványokkal foglalkozik ; jót, roszat ál-
talmazó díszkönyv, naptárral, v. anélkül ; 2) név- a legszebb álmot álmodám ; mit álmodtál ;
könyv ; katonai almanach. azt csak álmodtad, nincs igazán ugy ; álmodám ta-
Almandin, fn. (ásványt. ) a rubinok osztálya- vaszszal ; å. é. arról nem is álmodtam, arra nem is
gondoltam ; ébren álmodik, ábrándozik ; (km. ) éhes
hoz tartozó drágakő.
Almanedv, fn. az almagyümölcs leve. disznó makkal álmodik. Innen : Álmodó, mn.
? Almány, fn. tt-t ; ami bármely tárgynak aljul dásÁlmodozás, fn. tt.-t; 1) meg-megszünö álmo-
; 2) á. é. 1. Ábrándozás.
szolgál.
Almapép, fn. meghámozott almából főzött ká- Álmodozik, k. 1) meg-megszakítva álmodik ;
saféle csemege. 2) á. é. 1. Ábrándozik ; nyul agárral, macska egér-
Almáriom, fn. † 1) szekrény, melyben fegyvert rel álmodozik. Innen : Álmodozó, fn. és ma.
tartanak ; 2) ruha-, edény- , könyv- stb. tartó Álmoh, fn. (nt.) moh, melynek gyökere, törzse,
szekrény; * pohárszék, tálas. levele egy tagból látszik lenni.
Almarsal, 1. Altábornagy. Almondat , fn. (nyt.) a főmondattól függő
Álmas, 1. Álmos. mondat.
Almás, mn. 1) almával készített ; almás rétes ; Álmos, mn. 1) aludni kivánó ; álmos vagyok,
2) almatermö; almás kert ; 3) almával kereskedő ; alhatnám; álmos fővel, álmosan ; 2) sok alvást
almás kofa ; 4) almaszállitó ; almás hajó. szerető ; (szój .) álmos mint a macska, mint a röst
Almasav, fn. almaléből készített sav. szolga, mint a beteg pulyka; 3) álmok jelentését
Almás-deres, mn. almafoltokkal tarkázott de- tartalmazó ; álmos-könyv. Innen : Álmosság, fn. Ál-
res; almásderes ló. * -roh, fn. fehér foltokkal tar- mosan, ih.
kázott sötétbarna szörü ló. Álmos, tn. finév.
Álmasság, 1. Álmosság. Álmosit, cs. álmossá tesz ; álmosságot okoz.
Almásszürke , mn. almafoltokkal tarkázott Innen : Álmosító, mn.
szürke. "
Almaszabású, mn. almaformájú, alakú. Álmos-könyv, fn. az álom jelentését fejtegetŏ
Almaszak, 1. Almapép. babonás könyv. -odik, k. álmossá lesz, álom ne-
Almaszár, fn. az almagyümölcs szára, melynél hezedik szemeire. -ság,, fn. gyakori alvásra való
fogva az almafa ágán csügg. hajlandóság. -súl , 1. Almosodik.
Almaszín, fn. az almagyümölcs színe. * Álmotta, ik. álmában.
Almaszín,Almaszinü, mn. az alma gyümölcsé- Almoz, cs. a barmoknak szalmából, kukorica-
hez hasonló színü. szárból stb. fekhelyet készit.
Almaszipoly, 1. Szent-János bogara. Álmü , fn. régi mű gyanánt terjesztett uj
Álmatlan, mn. 1) aludni nem képes ; álmatlan munka.
beteg ; 2) alvás nélkül töltött ; be sok álmatlan éjje- Alnádor, fn. a nádor helyettese.
len virasztottál velem (Csok.). Innen : Álmatlanul, Ál-nagyság, fn. nem valódi érdemen alapuló
ih. Álmatlanság, fn. -it, cs. álmatlanságot okoz. nagyság.-nap, fn. a nap sugarainak visszaverődése
-kodás, fn. az éjnek álmatlanul eltöltése. -kodik, által keletkezett nap-alakú és fényü légi tünemény.
k. az éjt álmatlanul tölti. Alnem, fn. 1) a terményrajzi három ország fő-
Almatorta , fn. almával készitett tortaféle nemeinek alosztálya ; 2) á. é. köznépből álló társa-
sütemény. dalmi osztály. Innen: Alnemi, mn.
Almavi2, 1. Almabor. Alnémet, A) fn. alsó német-honi lakos ; B) mn.
Almáz, cs. almát eszik. alsó németországiaknál szokásos.
Almazöld, mn. az almáéhoz hasonló sárgás- Alnép, fn. a nép legalsó osztálya. Innen : Al-
zöld színü. népi, mn.
Álmegtámadás, fn. (ht.) cselből történő meg- Álnév, fn. saját nevünknek titokban tartása vé-
támadás, hogy az ellenség figyelmét a valódi meg- gett felvett költött név.
támadástól elvonják. Álnevű, mn. saját neve helyett álnevet hasz-
Álmél, 1. Álmélkodik. náló. Innen: Álnevűség, fn.
Álmélkodás, fn. tt.-t ; meglepő s hamarjában ? Álnone, fn. (állatt. ) a hártyaröpük rendéhez
megfoghatatlan eseményből származott bámulás, tartozó rovar (dolerus).
csodálkozás. Álnok, mn. † 1) gonosztevő, istentelen ; vitetnek
Álmélkodik , k. vmely meglepő dolog felett vala kedig más két álnokok ő vele, hogy megfeszej-
bámészkodva csodálkozik. tetnének (münch. cod.) ; a. m. lesben álló ; 2) érzel-
Álmélkodtat, cs. álmélkodást okoz. mével ellenkező külsőt mutató, kétszínü. Innen :
 Áln
30 - Álö
Álnokul, ih. -ság, mn. 1) kétszínü, ravasz tulaj - rata ellenére folyvást álmos . Innen : Álomkóros,
donság; 2) (bibl. ) istentelenség ; (km. ) a ki álnok- mn., és fn. -látás, 1. Álmod ás.
ságot vet, bút arat. Innen : Álnokságos, mn.
Ál- növedék, fn. vmely növén y törzsé n kelet- Áloml átó, mn . ki álmai nak különös jelentősé-
kezett kóros- v. fattyúnövedék. -növény, fn. nem get, tulajdonít.
valódi növény. -nyomat, fn. a törvényes kiadó Álomlátvány, 1. Álomkép .
akarata nélkül eszközölt utánnyomata vmely iro- Álommagyarázás, Álommagyarázó, 1, Álom-
dalmi v. képm ünek . fejtés, Álomfejtő.
Alnyomatú, mn. ( gép.) lefelé irányzott nyo- Álommagyarázat , fn. a mit az álomfejtő az
matú ; alnyomatú gőzgép. álom jelentésének lenni mond. -nyomasztás,
Aloe , fn. (nt.) nálunk csak melegházakban fn. alvásközbeni lélekzetszorulás . -por, fn. por-
tenyésző növény, a hathímesek osztályából . alakú altató szer, mély álomba ejtő szer, mákony.
Aloefa, 1. Aloe. -rém, fn. álomban látott ijesztő kép. -rontó, mn .
* Álog, 1. Zálog.
az alvást háborgató ; álomrontó viharzúgás (Jók.).
Alóh, isz. futásra nógató szó. Alomszalma, fn. barmok alá alomul használt
Al- ok, fn. költött ok, ürügy. szal ma.
Álokoskodás , fn. (bölcs. ) látszólagos helyes Álo mszer, fn. altató gyógyszer.
alaku okoskodás, melybe észrevétlen akár szán- Álomszerző , 1. Álomhozó.
dékosan akár akaratlanul hiba csusztatott be. Álomszeszszel , ih. ébredéskor az álom még
Álokoskodó, 1. Álbölcselkedő. tompító érzésével .
Álól, nh . 1) e kérdésre : honnét ? bizonyos hely- nélÁlom fogva a gye
szíj a kocs
, fn.plőa gyep oldalá
lői végé hoz aka
n lévő szíjszt atik,
, mely -
röl. mely felett vmi van; vedd a tollat az asztal
alól ; 2) e kérdésre : hol? 1. 'Alul. -ról, ih. lefelé eső hogy a kocsis elalvása esetében a gyeplő a lovak
tájról, részről, 1. Alulról. közé ne essék.
Alom, fn. tt. almot ; tb. almok ; a barmoknak Álomszuszi, Álomszúszék, fn. sokat aludni
szalmából készitett nyughelye, alvó fészke ; almot szerető, sokalvó.
vetni , almozni. Álomtalan, mn. álom nélküli, álmatlan. Innen :
Álom, fn. tt. álmot, tb. álmok ; 1) alvó állapot ; Álomtalanul, ih. Álomtalanság, fn.
csendes, édes álom ; mély, könnyű, éber, nyugt alan Álomtáska, 1. Álomszuszi.
álom; rövid, hosszú álom ; álomból felébredni, fel- Álomtünemény , 1. Álomkép .
riadni ; álomba merülni ; álomba meríteni; álomra Álomverö, mn . álmot háborgató, álomból föl-
hajtani fejét; álmából felverni, felkelteni vkit ;
álomra nem zárhatom szemeimet; szemeire neheze- verö ; hallottuk álomverő orditozását (Jók.).
dik az álom ; az álom ölében v. az álom karjai közt ? Alor, fn. tt.-t ; kereskedői szolga.
keres nyugtot; álomnak ereszti fáradt szemeit; ( szój.) Álorca, fn. 1) az ábrázat elfedésére használt s
egy jó álom mindent helyrehoz ; (km.) étel, ital, emberi arcot mutató üres alak, lárva, Pesti Gá-
úlom, szükséges e három ; 2) a lélek alvás alatti borná l: irott fej ; álorcávaljárni; levenni az álor-
munkássága s az ennek nyomán keletkezett tarka cát; 2) á. é. gaz jellemet takaró képmutatás , szen-
képzeletek ; álmot álmodni, látni ; álmot fejtegetni, teskedés ; lerántani vkinek álorcáját.
hüvelyezni , magyarázni ; álomban beszélni, sírni, Álorcás, mn . 1) álorcát viselő ; álorcás tolvaj ;
kiabálni, nevetni, ugrálni ; 3) á. é. 1. Ábránd. 2) amiben álorcát hordozók jelennek meg ; álorcás
Álom - bolygás, fn. kórállapot, melyben a be- bál; 3) á. é. képmutató, szenteskedő. Innen :
teg alvás közben jár-kel. Innen : Alombolygó , mn. Álorcsásan, ih. Álorcásság, fn. -kodás, fn. tt.-t ;
-derme, fn. ( kórt. ) oly mély alvás, hogy abból az 1) a valódi szándék eltitkolása ; 2) gaz jellemet
embert teljes öntudatra ébreszteni nem lehet takaró képmutatás. -kodik, k. 1) valódi szándo-
(Lethargia). -észszel, ih. szender közben , fél- kát eltitkolja ; 2) jámbornak, vallásosnak tetteti
álomban. magát, szenteskedik, szenteskedőt játszik.
Alomfa , fn. (ép.) istállóban a barmok alá Alorcátlan, mn. álorca nélküli.
padlóul használt gerenda. Álorcáz , cs. álarccal befed, álarc alá rejt.
Álom- fejtés, fn. az álom jele ntésének magya- Álorvos , fn. nyegle, kuruzsló orvos.
rázgatása. -fejtő, fn. az álom jelentésének megma- Alos Alosztálztál
yu. y, fn. a főosztály egy része. Innen :
gyarázója. -fü, fn. (nt.) bódulástokozó növény, más-
kép : nadragulya. -hozó, mn . álmot okozó, siettető, Áloz, A) cs. vmit hozzáférhetlenné tesz ( maski-
elöşegitö. -hüvelyezés , -hüvelyzés , 1. Álomfejtés . roz) ; B) k. 1. Álorcáskodik. Innen: Álozás, fn.
Álomhüvelyző, 1. Álomfejtő. Álöltözés, fn. az illető egyéniségét , állapotát ,
Álom- isten, fn. hamis isten , a kit a pogány nemét eltitkoló ruházatba való öltözködés.
hitrege az álom öreül állitott fel. -ital, fn. álmot Álöltözet, 1. Álruházat.
okozó, elősegítő ital. -járás, 1. Álombolygás . Al-ör, fn. (b. ) a szállítás és szállítási szerszá-
Álom-járó , 1. Álombolygó. mok feletti felügyelö .
Álom -jelenés , fn. sorsunkat némileg előérez-- örök Ál- örök
ös, ítés , fn törv
fn. nem (ttud .) törv
énye ényt
s örök ös.elen örökmítés.
-örö , în.
tető sejtelmes álom. -kép, fn. alvás közben kép-
zelődés által előidézett látvány ; alig hogy eltünt színlett, nem valódi öröm . -palló , fn. gyönge
egyik álomképem, másik mereszte vad szemet reám szerkezetü, meg nem felelö palló . -pápa, fn. a
(Pet.). -kór, fn. betegség, melyben az ember aka- megállapitott szokást mellőző módon választott
pápa.
 31
Alp
Alpári, mn. 1) Alpár helységből való ; 2) együ-
gyü, nemtelen ; (km.) megjárta az alpári táncot ;
rászedték.
Alpárkány, fn. vmely épület falának alsó sze-
gélyzete.
Alpart, fn. 1) lapályos tengerparti vidék ; 2)
(haj.) szögletet képező folyam- v. tengerpart, hol
a hajó szélvész alkalmával menedéket talál.
Alpart, 1. Csalpart.
Álpénz, fn. utánzott, hamis pénz.
Alperes, 1. Alpörös.
Alpohárnok, fn. a főpohárnok után első rangú
udvari tiszt.
Álpók, fn. (állatt. ) pók alakú állatka.
Alpör, fn. szenvedőleges pör, melylyel az alpö-
rös védelmezi magát.
Alpótszög , fn. (mt.) vmely más szöget 180
fokig kiegészitő szög. pl. 75 fokú szögnek alpót-
szöge 105 foku szög.
Alpöfeteg, fn. pöfetegalakú kinövés.
Alpörös, fn. vad, kereset alatt álló peres.
Álpróféta, 1. Áljós.
Álráma, fn. vmely kép v. tükör keretalakú ki-
hajlása.
Alrend, fn. 1) 1. Alosztály ; 2) alsóbb tisztelet-
beli fokon álló osztály. Innen : Alrendü, mn. al-
rangú ; alrendu papság.
Alrész, fn. vminek alsó része ; az ölfa alrésze.
Alrévész, fn. a révész segédje.
Alruha, fn. 1) felső kabát alatt használt öltöny ;
2) alsó szoknya.
Alruha, fn. az illető személy nemének, rangjá-
nak eltitkolása végett használt rnha.
Álruház, cs. álruhába öltöztet.
Alruházat, fn. a katonasági kisebb ruhadara-
bok (sipka, mellény stb.) öszlete.
Alság, fn. 1) alsóbb polgári állapot ; 2) á. é. ala-
csony lelküség. Innen : Alságos, mn. Alságosan, ih.
† Alság, fn. álnokság, alattomosság, hamisság;
nincs tenálad valami álság (B. C. ) ; és tánálcsot to-
nek, hogy Jézust álsággal megtartanák (R. M.
Passio).
Alsó , A) mn. 1) függélyesen egymáson levő
egyfajú tárgyak között a legalantabb fekvő ; alsó
sor a könyv lapján ; 2) azon irányban fekvö , merre
vmely folyam vize hömpölyög ; alsó Magyar-
ország , Magyarország déli része ; alsó Egyiptom,
Egyiptom éjszaki része, mert a Nilus észak felé
folyik ; 3. á. é. alárendelt, csekély tekintetü ; alsó
állomás, hivatal, stb. B) fn. egyik képes kártya ;
tök-, makkalsó.
Alsó-falga, fn. a várfalat környező alacsonyabb
fal. -ház, fn. 1) vmely utcában legalantabb fekvő
ház; 2) az országgyülésen a képviselők testülete.
* -ing, fn. pendely, szoknyaing.
Alsor, fa. 1) legalsó sor; ? 2) a föld belseje.
Alsó-rendu, fn. alárendelt állapotban levő.
-tábla, fn. a régibb magyar országgyüléseken a
karok- és rendek testülete. Innen : Alsótáblai, mn.
Alszállitás, fn. (b. ) az ércnek egyik bánya-
üregből a másikba való hordása.
Alszár, 1. Lábszár.
Alszárny, fn. (állatt.) szárnyalakú tollazat né-
mely madarak lábszárain.
Alszázados, második rangú kapitány.
- Ált
Álszégyen, fn. pirulás oly dolog miatt, mely-
nek oka nem mi vagyunk, s mely az erkölcsiséget
sem sérti.
Alszékony, 1. Aluszékony.
Alszél, fn. 1) dél felől fuvó szél, déli v. délszaki
szél ; 2) a végbélen hangadással kinyomuló szél,
fing ; 3) vmely tárgy alső széle.
Álszemély, fn. álnév alatt lappangó személy.
Alszemélyzet, fn. vmely hatóság, társulat al-
sóbb rendü tisztviselőinek öszlete.
Ál-szemérem, fn. indokolatlan szemérem, oly
dolgok miatt, melyek az erkölcsiséget nem sértik .
-szenvedő, fn. (nyt. ) szenvedő alakú, de cselekvő
jelentésü (ige), deponens. -szer, fn. a kitűzött cél
elérésére csak látszólag alkalmas szer.
Alszerü, mn. aljas, silány, hitvány.
Alszijkanyar, fn. (gép. ) vmely gép kerekét
forgató szíj alsó kanyarulata.
Alszik, A) k. 1) a nyugalom azon állapotában
van, midőn a testi érzékek működni megszünnek,
a léleknek is csak képzelő tehetsége munkálkodik ;
mélyen, csendesen, jó izűen v. jó izűn, nyugtalanul,
horkolva alszik; ébren alszik, minden kis neszre
felébred; éjhosszant alszik ; mindkét fülire alszik,
félelem, gond nélkül, jó izún alhatik ; ugy alszik,
mintha ökörbőrt vonnának a fagyon, hatalmasan
hortyog;félszemre alszik, mint a nyúl ; aluszik, mint
a güzü, mint ajuhászbunda ; csak alunnijár a lélek
belé , egészen oda van , halófélben van ; (km.)
akárki is jámbor, mig alszik ; a szegény ember étele
helyett is aluszik ; 2) á. é. a) csendesen van, csilla-
pul ; alszik bánatom ; b) sürüsödik , kocsonyássá
leszen ; még nem alszik a tej. B) cs. az egész éjszakát
végig aludtam, egész éjen át aludtam ; két, három
órát aludtam ; aludjunk rá egyet , ne határozzunk
ma, hanem engedjünk magunknak időt a meggon-
dolásra reggelig ; egyet alszom rá, elöbb jól meg-
gondolom ; esteli, v. első álmát aluszsza; hajnali,
reggeli álmát aluszsza ; á. é. örök álmát aluszsza,
meghalt.
Alszin, 1. Allap.
Álszin, fn. 1) vmely tárgy nem valódi, hanem
csak látszólagos szine ; 2) arcpirosító ; 3) á. é.
ürügy, ál-ok. -szirom, fn. (nt.) növény a tiz-hi-
mesek egy-anyásak osztályából (cherleria).
Alszolga, fn. kis béres.
Álszónok, fn. állitásait ál-okokkal támogató
szónok. -sag, fn. nyegle, kontár szónokság.
Alszöglet, fn. (mt.) 180 foknál nagyobb szög.
Álszüz, fn. szüziességet színlelö , alattomban
pedig fajtalan életü nö.
Ált, 1. Által .
Altábornagy, fn. tábornagyi helyettes.
Altábornok , fn. második rangú tábornok,
alvezér.
Altál, 1. Ágymedence.
Által , nh. általam, általad, általa ; vkinek v.
vminek eszközlésével, segitségével ; pártfogásom
által nyert hivatalt ; kezem által esett el; levelet sze-
retnék küldeni általad.
Által , ih. 1) keresztül , vmely hely egyik
végétől a másikig ; innenső oldaltól a tulsóig
v. megfordítva ; falon által , nem látni ; szán-
tóföldön, réten által nem szabad menni ; 2) bizo-
nyos idő egész folyama alatt ; egész éven által;
 Ált - 32 - Alt

nyáron által; esztendőn által; sajátságos : eszten- melyen keresztül egyik utcából a másikba lehet
dőt által. menni.
Által, mint igekötő, 1. Át, Altálnok, fn. a főtálnok után első rangú egyén.
Általában, ih. tekintet nélkül az egyesekre ; * Általomos, Általomosan , 1. Általános , Ál-
az ifjak általában könnyelműek. talánosan.
† Általabb, középfok. rövidebb, hamarabb ; Általölt , cs. egyik oldalról a másikra átszur
nincs a bolondságra általabb út a haragnál(Pázm.) . (tüt).
Általad, 1. Átad. Általpad, 1. Általdeszka.
Általag, 1. Átalag. + Általság, fn. 1) szélesség ; az körösztfának
† Általáll, k. keresztüláll, keresztülakad; egy általság ára és hosszuságára ; 2) a. m. átallság,
halttetem általállott az ő torkán (debr. leg. k.). szégyen ; általság azt csak hallani is (Pázm.)
Általán, 1. Általában. Altal-tevő, fn. (mt.) félkör alakú szögmérő.
-ut, fn. általházon keresztül vivő ut. -uttal , ih.
Általán-érvényes, mn. egészben véve érvényes. egyenes irányban, torony iránt menve
Általánfogva, 1. Általában. . -vető, fn.
szíjjal, v. madzaggal ellátott, vállra vethető kettős
Általánit, cs. (bölcs.) általánossá tesz, az egyed tarisznya , szerdás ; (szój.) általvetőre szorulni,
tulajdonságát a fajra , nemre viszi át. Innen : koldussá lenni ; (km.) az általvetőnek csak elejét
Általanítás . látjuk, a melybe a mások hibáit vetjük, a hátunk
Általán-mérleg, fn. (ker.) adóssági és birtok- megetti iszákot pedig, melybe magunk hibáit rejt-
állapoti kimutatás. jük, nem látjuk.
Altalános , mn. 1) kivétel nélküli ; általános Altanitó, fn.,a fötanitó segédje.
panasz; általános szavazat; 2) bizonyos sokaság Altaréj , 1. Alltaréj .
Altárs, fn. a sorban álló katonaság között,
felét tulhaladó ; a képviselőket általános szótöbbség- mindeni knek a balján álló katona.
gel választják, azaz a szavazók felén túl legalább Altat, cs. álomba ejt, alvó állapotba tesz, szen-
egy többséggel ; 3) mindenre kiterjedő , egyete- derit ; a kisdedet énekléssel , ringatással altatni ;
mes ; általános örökös ; általános földabrosz ; 4) simogatá ssal, hátdörzsöléssel altatni vkit. Innen :
(bölcs.) merően, különbségtelen , tekintet nélkül az Altatás, fn. Altató, mn. álomhozó.
egyesekre, az egyesektől elvonatkozva , egyetemes . Áltat, álbeszédekkel rászed, ámitgat, csaló-
Innen : Általánosság. -an, ih. közönségesen, min- dásba ejt.cs. Innen : Áltatás.
denfelé ; általánosan tisztelt férfi. -it, 1. Általánít. Altató-dal, fn. dal, melylyel a kisdedet altatják .
Általántözs, (ker.) az adás-vevés neme, mely--szer, fn. álomhozó gyógyszer.
ben az árucikkekre nem egyenként külön , hanem Alteher, fn. (haj.) a tengeri hajók fenekére ra-
általánosan köttetik alku. kott leginkább homok, hogy a hajó szélvész idején
egyensúlyban maradjon ; alterhet rakni; alterhet
Általány, fn.tt.-t ; 1) különféle árucikkek árai- ürítni.
nak öszlete ; 2) bizonyos ideig tartó szolgálatért
járó rendes fizetés és mellékes jövedelem öszlete ; Álteke, fn. (mt.) teke, melynek felületén nem
egy évi általány; 3) (bölcs.) önmagában megálló minden pont vagyon egyenlő távolságra a közép-
feltétlen dolog. -kezelés, fn. általányul járó pénz ponttól (Sphaeroid).
kezelése. Altengernagy, Altengernök, fn. (haj.) a ha-
Általányos, Általányosan, Általányosság, jóhad alvezére.
Alterméjü,
1. Általános, Általánosan, Általánosság. mn. (nt. msz.) a termén köz
vetlen álló.
Általányoz, cs. általánydíjjal ellát vkit. Altest, fn. a mellen alul a has- és medence-
Általány-pénz , fn. általányul fizetett pénz. üreget magában foglaló emberi testrész. Innen :
-szerinti, mn. nem külön- külön, hanem összesen Altesti, mn.
igért, adott ; általányszerinti alku. Altét, fn. (bölcs.) körmondatban a főtétnek
Általas, 1. Általános. alárendelt tétel.
Által-buvófű, fn. (nt.) növény a szingallérok Áltét, fn. (bölcs.) álokoskodás támjául szol-
osztályából (bupleurum rotundifolium) . -deszka, gáló tétel.
fn. csolnakokon ülőhelyül keresztültett deszka. Alteve, fn. púp nélküli teve.
-ellenben, ih. szemközt a tulsó oldalon. -elleni, Altista, fn. (ideg.) vékony , magas hangon
mn. szemközt fekvö. * -ember, fn. derék, becsü- éneklő.
letes ember. -esik, k. 1) vmely tárgyon túl esik Altiszt, fn. 1) örmester, káplár, alkáplár ; 2)
általesett az árkon, a házon ; 2) nagy fáradsággal polgárilag alárendelt tisztviselő. Innen : Al-
járó munkát bevégez ; általestem avizsgán ; (km.) tisztség, fn.
átesett rajta, mint Makó a házán. -fa, fn. 1) átjárás Áltoborzó, fn. nem a kimondott célokra toborzó.
könnyebbitése végett vmely árkon stb. keresztül Áltopáz, fn. üvegből készitett, topázszint mu-
tett gerenda ; 2) (haj.) kissé ivezett hasábfa , mely tató mű.
ajtók, nyilások közepén a födelet tartja. -fázik, Áltört, fn. (mt.) törtszám, melynek számlálója
1. Átfázik.
Altalgerenda, 1. Általfa. egyenlő a nevezővel, v. nagyobb a nevezőnél.
Általhág, 1. Áthág. Altörvény-hatóság, fn. más fölebb való ha-
tóságnak alárendelt törvényhatóság, szék, fn. 1)
Altalhat, 1. Áthat. törvényszék, melytől az illető felek felebbezhet-
Általház, fn. elül hátul kapuval ellátott ház, nek ; 2) kisebb ügyeket vitató törvényszék.
 Ált 33 - Amb

Ál-tözs, fn. (ker.) sok adóssággal terhelt tözs. falu alsó része ; az alvégen lakik. -tag, fn. alsó
-tudós, fn. oly egyén, ki tudóst akar játszani ke- végtag ; pl. láb.
vés tudománynyal. Álverem, fn. vmely földalatti út veremalakú
Altúsz, fn. oly személy, ki egy másik túszért bejárása.
áll jót; Inn.: Altúszság, fn. Alvezér, fn. vmely hadseregnél a fővezér után
Aluddogál, k. meg-megszakitva alszik, szun- első rangú főtiszt.
dikál. Alvidék, fn. lapályos helyen fekvő vidék.
Aludék, fn. (vt). a veresszőlő, egres stb. ned- Alvilág, fn. 1) a régi hitregészetben a halottak
vének azon alkatrésze, mely annak kocsonyáso- hazája, melynek fejedelme Hádes , v. Plutó volt
dását eszközli. Innen: Aludéksav. fn. 2) 1. , Pokol.
Aludt , mn. megsürüsödött , kocsonyásodott ; ? Alvitahely, fn. hely, hol a lovag- és harcjá-
aludt tej. -lé, fn. különféle hús megkocsonyáso- tékok gyakoroltatnak.
dott leve, aspik. -tej , fn. kocsonyássá, sürüvé lett Alvitorla, fn. (haj .) az árboc alsó részére erő-
savanyú tej ; (szój .) az aludttejet is megfujja, túl sitett vitorla.
a rendén ovatos ; összement, mint az aludttej; (km.) Ál-vívás, fn. a régi lovagkorban divatozott mu-
ha Isten akarja, aludttej is elsül. -vér, fn. kihülés lattató látványul szolgáló vívás. -vívó, fn. az ál-
által kocsonyássá lett vér. vívásban résztvevő.
Alul, ih. e kérdésre hol?; 1) lenn, vmely tárgy Alvó, mn. 1) álomban levő, nyugvó ; alvó ember ;
alsó részén ; fogd meg alul ; alul van ; alul nyers 2) alvásra alkalmas ; alvó-szoba, ágy; 3) csillapo-
a fa, felül száradni kezd; alul viz mossa a házat, dó, enyhülö ; ne riaszd fel alvó bánatimat (Vör.).
felül tüz emészti; hegyen alul mennydörög, hegyen ágy, fn. alvásra alkalmas ágy. -ház, fn. alvásra
felül tiszta az ég; 2) á. é. a) bizonyos összegnél elkészitett terem. -hely, fn. hely, hol aludni szok-
kevesebbért ; becsáron alul kelt el ; b) birálaton tak, v. lehet.
alul levő munka, mely hitványsága miatt birálatra Aly, 1. Alj .
sem érdemes ; várakozásomon, reményemen alul.
* Alul- csapó, fn. malom, melynek kerekét alul Alzálog, fn. zálogul letett jószág, melyet a zá-
hajtja a viz. -irás, fn. vmely tárgy alsó részén logos ujra elzálogosit.
levő irás. -irt, mn. aki vmely okmányt név alá- bérlő. Alzsellér, fn. vmely lakás albérlője, v. ö. Al-
irással erősit meg ; alulirt elismerem, bizonyítom. Ám, ksz. 1) bizonyitó, erősitő szó ; ugy ám; 2)
-ra, ih. leebb eső helyre ; rakd alulra. -ról, ih. 1)
alul fekvő helyről, tájról ; alulról fuj a szél , dél- ráhagyást jelentő szo ; ám legyen ; ám lássa; 3) el-
röl ; 2) alsó néposztályból ; a mozgalom alulról lenmondó szó ; szólna ám, ha merne ; * 4) a. m. lám;
kezdődött. ám megmondtam.
* Alunnan, Alunnén, Alunnat, Alunnét, ih. Ama, 1. Amaz.
honnan? kérdésre felelő helyhatározó. a. m. alul- Amaddig, ih. azon helyig, tárgyig, a melyre
ról; látá felbukni alunnan hajnalodó képét (Vör.) . mutatunk.
Aluszékony, mn. 1) aludni szerető, alvásban Amadé, t. finév.
telhetetlen ; 2) á. é. rest, hanyag, lusta. Innen : Amakkor, általunk meghatározott időben.
Aluszékonyan, ih. Aluszékonyság, fn. Amarant, fn. (nt.) növény az egylakiak osztá-
Aluszik, 1. Alszik. lyából, máskép : örökzöld ; csákós, háromszínü, ve-
Alut, cs. 1 ) altat ; alutó dal; alutó ital, altató reshasu, kövér amarant. -szin, fn. amarant virág-
dal ; altató ital ; 2) zsibbaszt ; csudára méltó a Tor- jának színe. Innen : Amarantszínü, mn.
pedo nevü tengeri hal , melyet ha kezedbe veszesz, Amarra, ih. távolabb eső hely felé.
megalutja karodat (Pázm.) ; 3) * olt (tejet). Amarról, ih. 1) távolabb eső tárgy felől ; 2)
Al-út, 1. Alagút. affelől, e kérdésre kiről? v. miről? amarról szólok.
Amaz,
Ál-út, fn. 1) célra nem vezető, tekervényes, gozva : amabba v. mássalhangzó elött Ama, nm. ra-
, amabban , amabból , amattól,
csalóka út ; 2) titkos út ; álutakon kerülte ki az amannál, amazzal, v. amavval ; 1) több távolabbi
üldözőket.
Alutlan, mn. 1) alvás nélküli ; 2) meg nem ol- tárgy2 ) között az, a melyre mutatunk ; amazt add
tott, nem aludt ; alutlan téj. Innen : Alutlanul , ih. ide; nyomaték végett használtatik a dicsőités
kifejezésénél, ez értelemben1:: azon ; ama jelesférfiu,
Alutlanság, fn. kiről most szólottam .
* Aluto, A) mn. álomhozó, altató ; alutó ital;
B) fn, hig testeket kocsonyássá süritő szer, más- kik Amazon, fn. tt.-t ; levágták,
jobbik emlőjöket regés korszakbeli hösnök,
hogy nyilazásra
kép : oltó.
Aluva, Aluvás, Aluvó, 1. Alva, Alvás, Alvó. annál alkalmasbak legyenek.- kö, fn. az ágyékban
Álüledék, fn. nem valódi üledék. képződött kö. -köntös, fn. tógaalakú köntös, mi-
lyenben az amazont festeni szokták.
Álüstök, fn. hamis hajból készült üstök. Ámbár, Ámbátor, ktsz. noha , jóllehet ; az
Alva , ih. alvó állapotban. -járás, járó, 1. ellentétes mondatoknál használtatik ; ámbár gaz-
Álombolygás, Álombolygó. dag vagy, mégsem adsz közcélra semmit.
Alva-látás , fn. delej -kórban szenvedő beteg Ambra, fn. kellemes illatú gyántás test.-cserje,
tulajdonsága, melynélfogva az behunyt szemekkel fn. ambrafa - cserje , v. ö. Ambrafa. -fa, fn. fa,
is képes bármit meglátni. -lató, mn . delej -kórban melyböl ambra csepeg. -fü, fn. (nt.) fü, melynek
szenvedő . virága ambraillatú. -gyanta, 1. Ambra.
Alvás, fn. tt. -t; alvó állapot. Ambra-illat, fn. az ambra sajátos kellemes
Alváskór, 1 Álomkór. szaga. -só , fn. ambrából gyógyszerül készi-
Alvég, fn. 1) vmely tárgy alsó vége ; 2) vmely | tett só.
Ballagi szótár. 3
 Amb 34
Ambró, Ambrúzs, tâ. finév.
Ámde, ktsz . ellenvetést, nehézséget kifejező
szócska ; használtatik az utómondatnak az elő-
mondattal való összekötésére.
* Ámé , isz. ime, lám.
Ameddig, ksz. bizonyos idő, v. tér határáig ; a
mondatban addig felel meg neki ; ameddig el nem
jösz, addig én itt maradok.
=Amen, mn. (bibl.) bizony, igaz ; helyeslés, bizo-
nyítás és erős állítás kifejezése esküvések, imádsá-
gok,szerencse és áldáskivánatok befejezéseül; Mind
igazak és ámenek, A mik szádból kijöttenek (En. k.).
Amennyiben, ktsz. feltételező, engedő, ráha-
gyó szó; amennyiben rajtam áll, mindent megteszek.
Amennyire, ih, amily távolságra, amily mér-
tékre ; amennyire én lakom tőled, te is annyira lakol
én tőlem.
Amerre, ih. amely táj felé, amely vidékre ;
amerre szerencséd vezetend , arra megyünk veled
(Vir.); amerre, arra, akárhova.
Amethyst, fn. (ásványt.) féldrágakövek osztá-
lyához tartozó ásvány. -fólyag, fn. amethystböl
kicsepegő nedv.
Ámhol, ih. ím ott (van). Ellentéte ; imhol ; ha
valaki azt mondja nektek: Imhol vagyon a Krisztus,
vagy ámhol vagyon, ne higyjétek (bibl.) .
Ami, nm. határozatlan dologra vonatkozó visz-
szahozó névmás ; amit irtam, azt megirtam (bibl.) .
Amia, fn. (állatt.) vándorlók osztályához tar-
tozó hal.
Amiantkö, 1. Földlen.
A miatt, v. Amiatt, azon okból, avégett, azért ;
ha mondatra vonatkozik összetéve, ha tárgyra,
külön iratik ; amiatt jöttem, hogy értekezzem veled.
Amiért, ih. amely tárgyért, dologért; amiért
tejöttél, én is azért jöttem ; amiért, azért, akarmiért.
Amig, 1. Mig.
Amilyen, nm. hasonlitó mondatokban használ-
tatik ; viszonytársa olyan ; (km .) amilyen a kérdés,
olyan a felelet; amilyen az anya, olyan a leánya;
amilyen ajónap, olyan a fogadj isten, v . amilyen a
mosdó, olyan a törülköző; amilyen mértékkel méren-
detek, olyannal mérnek vissza nektek (bibl.).
Amint, ih. 1) ahogyan ; amint ugy, akarhogyan ;
(szój.) amint jött, ugy ment ; amint vettem; ugy
adom; amint hallottam, ugy mondom ; (km.) amint
rakod a tüzet, ugy forralod a vizet, ki mint készül
valamihez, ugy veszi hasznát ; amint főztél, ugy
egyél, amint szaladsz, ugy haladsz ; amint vetsz,
ugy aratsz ; 2) amikor ; amint dolgomat végzem, el-
megyek hozzád.
Amit, cs. ravasz beszéddel csalódásba ejt, hite-
get, hazugsággal elhitet, elcsábít. Innen : Ámitás,
fn. Ámitó, mn. -gat, 1. Hiteget.
Ammerre, 1. Amerre.
Ammi, 1. Ami.
Ammi, fn. (nt. ) füszeres magvai miatt becses
növény az öthímesek osztályából.
Ammiért, Ammig, Ammint, 1. Amiért, Mig,
Amint.
Ammonszarva, fn. (ásványt.) egy csigafajnak
szarvalakú megkövült háza.
Amoda, ih. amarra a helyre , tájra ; amoda
menj; hej Laboda, Laboda, lábad ide amoda (Vör.).
Amolyan, .nm. olyan , mint amaz ; amolyant
még nem láttam ; ilyen amolyan, enyhébb káromlás.
-- Ang
Ámolygás , fn. tt. -t ; bámészkodva való
ácsorgás.
Amolyog, k. szájtátva ácsorog, bámészkodik.
Amonnan, Amonnat, Amonnét, ih. amarról
a helyről, tájról.
Amott, Amottan, ih. amazon a helyen, tájon.
Ampolna, fn. 1) a katholikus istentiszteletnél,
a misénél szükséges bort és vizet tartalmazó edény ;
2) * tökös üveg.
*Amugy, ih. nem ezen, hanem amazon a módon.
Amugyosan, ih. ugyancsak helyesen ; ugyan
amugyosan van öltözködve.
Ámul, k. 1) csodásnak látszó dolgon bámul,
csudálkozik ; 2) csalódik. Innen : Ámulás, Ámu-
lat , fn.
Ananász, fn. (nt.) nálunk csak üvegházakban
tenyésző délamerikai növény, kellemes illatu és
izü, sárga gyümölcscsel (bromelia). -dinnye, fn.
ananászéhoz hasonló illatu és izü dinnye. -eper,
fn. ananászizű nagyobb faju földieper. -korall, fn.
korall alakú és színű, s ananász ízű gyümölcsöt
termő növény. -szamóca, 1. Ananászeper.
Ánesolog, Áncsong, 1. Áncsorog.
Áncsori , mn. szájtátva henyélő ; áncsori-
vicṣori.
Áncsorog, szájtátva bámészkodik, álldogál.
Anda, mn. elmélyedt, szórakozott, ábrándozó.
Andalg, Andalgás, 1. Andalog, stb.; ül s andalg
a remete (K. K.).
Andalodik, k. merengő gondolatokba mélyed ,
anda állapotban van.
Andalog, k. 1) méláz , mély gondolatokba el-
merül, merengö gondolatokba mélyedve áll, vagy
járkál ; zöld mezőn andalogni ; 2) vmely hangsze-
ren játszadozva érzeleg.
* Andapál, fn. nöi, papucskormány alatt levő
férfi ; (szój .) andapál hadából való, papucs alatt van.
Andor, tn. finév. -kereszt, fn. X alaku kereszt,
máskép : Sz. András keresztje.
* Andorodik, k. 1) vminek (pl. italnak) adja
magát ; egészen bele ándorodott a játékba, az ívásba;
2) mély gondolatokba merül, andalodik.
András, tn. finév.
Andriska, tn. András kicsinyitett alakja.
Anekdota, 1. Adoma.
* Angalit, fn. áncsorgó, szájtátva bámészkodó
ember.
* Ángó-bángó, fn. szája tátott hülye.
Angol, A) fn. Angliában született, meghonoso-
dott; B) mn. Angliában készült, oda tartozó ; angol
gyártmány.
Angolhon, fn. 1) szorosabb értelemben Nagy-
britanniának egyik alkotó része ; 2) tágasabb ér-
telemben Nagy- britannia. -i , mn. Angolhonból
való.
Angolkór, fn. szabálytalan csontképzés miatt
a gerincek elgörbülése által előidézett betegség,
mely különösen Anglia nyugati részében a kisde-
deknél gyakran előfordul ((Rhachitis).
Angolna, fn. (állatt.) lágyparás, csontos hal, a
tarhasuak rendéből, kigyóalakú hosszú testtel .
-alakú , mn. aminek az angolnáéhoz hasonló
alakja van. -fogás , fn. 1) angolnahalászat ; 2)
idény, melyben az angolnahalat fogják. -gyik, fn.
angolnaalakú gyík. -képü, 1. Angolnaalakú.
Angolnász, fn. angolnahalász.
 35
Ang
Angolnász, cs . angolnahalakat fogdos. -at, fn.
Angolna halászat.
Angolna-szigony, fn. szigony, melynek segé-
lyével az angolnákat fogják. -tartó, fn. angolnák
tartása végett rekeszekkel ellátott tó. -tó , fn. tó,
melyben angolnákat tartanak.
Angolország, Angolországi, 1. Angolhon, stb.
Angolos, mn. 1) angoloknál , v.Angolországban
szokásos divatos ; 2) angol szokásokat utánzó.
Innen : Angolosan, ih. -it, cs. angolossá képez va-
lakit; lovat angolositni, farkát megkurtitni . -kodik,
k. az angol szokást, viseletet utánozza, majmolja.
Angol- ser, fn. Angolországban, v. angolosan
készitett erős ser (porter). -tompak, fn. réz, sza-
lamia , konyhasó , timsó , salétrom alkrészekből
álló ércvegyülék. -tüz, fn. (gyógyt.) égetés, mely-
lyel csonttetemet, érsipolyt, incsomolékot , stb.
gyógyítni szoktak. -ul, ih. angol-nyelven.
Angy, fn. fitestvér neje; (szój .) ne játszál án-
gyoddal; angyomnak szólok, hogy menyem is értsen
belőle, jobb : leányomnak szólok stb.
Angyal, fn. tt.-t; 1) szellemi lények, kik a ke-
resztyén hít tanitása szerint Isten parancsait vég
rehajtják; Isten , Ur angyala; világosság, halál,
sötétség angyala ; (szój.) angyal szól belőled, örven-
detes hírt mondasz ; kövér, mint a trombitás an-
gyal; (km. ) angyalok közt is voltak pártosok ; 2)
4. é. kedves, szerelmünk tárgya ; angyalom, szivem
angyala; 3) ártatlan tiszta erkölcsü ; ez a leány
egy angyal; jó angyal ; 4) használtatik enyhébb
karomlásokra is ; az angyalát ; a réz, a zöld angya-
lát; igyunk aki angyala van.
Angyal, fn. tt.-t ; (állatt ) tengeri hal (Meeres-
engel).
Angyal-bör, fn. 1) fényes cifrapapiros; 2) a
fehér, v. szürke barátok ujoncainak fehér öltönye.
-fia, fn. karácsoni ajándék , melyet a gyermekek
ugy veszik, mintha a bethlehemi angyaloktól jöne,
németül Christkindchen. -fö, fn. 1) festett angyal
feje ; 2) á. é. eszményi szép fej. -fü, fn. (nt.) mell-
fájás ellen használt fü az öthímesek és kétanyások
Osztályából. gyökér , fn. az angyalfü gyökere.
-gyökérsav, fn. angyalgyökérből készitett sav.
Innen: Angyalgyökérsavas, mn.
Angyali, mn. 1) angyalhoz hasonló ; angyali
ifju ; angyali nő; angyali szépség ; angyali jóság;
angyali ártatlanság ; 2) angyalokhoz tartozó, azok
tól származó ; angyali kar, üdvözlet, izenet. -lag,
ih. angyali módon.
Angyalka, fn. 1) kis angyalt ábrázoló szobor
v. festvény ; 2) á. é. kedveske, szépecske. tn.
nönév, Angelika.
Angyalkép, fn. 1) angyalt ábrázoló festvény ;
2) eszményi szép arc.
Angyaloz, cs. 1) vkit angyalnak nevez ; 2) vki-
nek angyalát szidja.
Angyal-szép, mn. olyan szép, mint egy angyal.
szerü, mn. angyalhoz hasonló. -tiszta, mn. ár-
tatlan, mint egy angyal. tisztaságú, mn. oly
tiszta életű, mint egy angyal. -vár, fn. római fel-
legvár melynek csucsára angyalszobor vagyon
helyezve.
Angyelika, fn. 1) 1. Angyalfü. 2) tn. nönév.
Anhinga, fn. (állatt.) 1) réce nagyságú, hosszú
nyakú braziliai madár (plotus Anhinga) ; 2) por -
cellán csiga.
Anikó, tn. nőnév ; Anna kicsinyitett alakja.
- Ant
Ánis, Ánizs, fn. tt.-t; illatos magú növény, a
pimpinellák osztályából (pimpinella anisum). -cu-
kor, fn. ánizmaggal vegyitett cukor.
Ániskapor, fn. kapor, melyen az ugynevezett
köménymag termik ; máskép olaszkapor. -mag,
fn. ániskapornak magja, köménymag.
Ánis-kenyér, fn. kenyér, melynek tésztájába
ánismagot kevertek. -mag, fn. ánisnövény magja.
-olaj , fn. ánizsmagból sajtolt olaj . porviz, fn.
porrá tört ánismaggal kevert viz. os, mn. ánizs-
maggal készitett, kevert. -pálinka, fn. ánizsmag-
gal készitett pálínka.
* Ankó, fn. gyáva, ügyetlen, szájtáti ember.
Anna, tn. nőnév ; (szój.) föltette szent Anna
kontyát, megborosodott nöről mondják.
Annak-elötte, ih. hajdanta , régente ; annak-
elôtte ez nem igy volt. -fölötte, ih. azonfölül, azon-
kivül ; annakfölötte még sok dolgom leszen. -foly-
tán, ih. azon dolog folytán, következtében.- okáért,
ih . annálfogva, annakkövetkeztében. -utána, ih.
azon dolog után, azután.
Annál, ksz. hasonlitó mondatban fordul elö 1)
magányosan; annál jobb, ha eljősz ; 2) minél vi-
szonykötövel ; minél több bort iszom, annál iszo-
nyubban szomjazom (Pet.).
Annyéra, 1. Annyira.
Annyi, mn. bizonyos számú, oly sok, v. oly
kevés ; használtatik 1) mennyi viszonykötövel ;
annyim csak van, amennyi szükséges ; 2) viszony-
kötő nékül ; annyit nem adhatok ; annyival el sem
kezdem, oly kevéssel ; 3) oly sok; annyit fáradok,
még sincs sikere ; még meg annyit adok érte, két
annyit; (szój .) annyi, mint a kurta kutya, sok; 4)
annyi, mennyi, kevés. Innen : Annyian, ih. -ad, A)
fn. bizonyos százalékú osztalékrész (tantième ; B)
mn. oly sokad ; én nem megyek annyiad magammal,
mint te. -ban, ih. azért, azt illetőleg ; oly állapot-
ban; annyiban szerencsés, hogy senkinek sem tarto-
zik; ha már annyiban van a dolog, ám legyen. -ból,
ih. azért, azon okból. -felé, ih. oly sok-felé, oly
sok irányban ; annyifelé ágaznak véleményeink,
ahányan vagyunk. -féle, mn. oly sokféle, oly sok
fajú; annyi -féle a szerelem az emberi szivekben.
ahányféle a természet mind egyenként ezekben (Kisf.
S.). * -lag, ih. olyképen.
Annyira, ih. 1 ) oly nagyon , oly mértékben ;
annyira szeretem őt, hogy kész volnék meghalni
érte ; oly annyira, hogy stb.; 2) oly nagy távolra,
oly fokra, magasságra; ate puskád nem visz any-
nyira, mint az enyim; ki hitte volna, hogy annyira
vigye dolgát; annyira van, mint ég a földtől; any-
ira mennyire, féligmeddig.
Annyiszor, ih. oly sokszor, oly gyakran, v. oly
kevésszer ; annyiszor, mennyiszer, nehányszor.
Annyival, ih. 1) oly sokkal ; 2) 1. Annál.
Anomalia , fn. szabálytól való eltérés,
szabályellenes , kivételes állapot.
Ánslóg , fn. a hordók penészedése
ellen óvszerül használt kénpálcácska.
Antal, tn. finév ; sz. Antal tüze, orbánc ; (szój .)
Antal a fejed, nem sok ész lakik benne, mert An-
tal a magyar közmondásban félkegyelmüt jelent;
megjött Antal Budáról, zöld ágat is hozott, átestem
én már ezen be is bizonyítottam, hogy értek hozzá,
mikép a mesebeli Antal azt, hogy Budán volt
azzal bizonyította, hogy az ünnepi fák lombjából
3*
 Ant 36 -
Any
hozott; Antal harasztjára bocsátotta , olyanokra helyet foglal el ; a szellem ellentéte ; az anyag vál-
bizta a titkát, kik kifecsegik ; van benne módja, tozik, a szellem változatlan; folyó, hig, kemény
mint Antalnak az ebütésben ; legjobb prókátor atokaji anyag ; 2) a miből vmi készül v. készíttetik ; a
Antal, azaz tokaji boros antalag. ház jó anyagból épült ; 3) az öntödékben anyag-
Antalag , 1. Átalag. részekkel gazdag, u. m. kövér, finom szemű ho-
Antalkereszt, fn. I betühöz hasonló kereszt a mok, mely tapadósságánál fogva egybeáll és ennél-
cimertanban. fogva alakítható ; ebből készítik aztán a mintákat ;
Anti, Antus, tn. Antal kicsinyített alakja. anyagba önteni ; 4) vmely irodalmi mü alapjául,
Antik, mn. ódon, régi divatú. tárgyul szolgáló dolog ; a regényiró legtöbb anyagot
Antonia, tn. nönév. az életből vehet; 5) (ker. ) árucikk.
Anya , fn. rag.: anyám, anyád, anyja, anyjok, Anyag-elves, fn. (böles.) az anyag öröklétét
1) által. magzatot szülő , tápláló nönemü állat ; állító, s a lélek lételét tagadó világboles. -elvi,
borjut anyja alá ereszteni , anyjától elválasztani ; mn. (bölcs.) az anyagelves okoskodásaira vonat-
2) az ember szülője ; édes anya , nem mostoha ; kozó. Innen : Anyagelvileg, ih. -elviség, fn. a szel-
tjobb anya , nagyanya ; tigris anyától született , lem lételét tagadó bölcsészet.
farkas anyától szoptatott kegyetlen ember ; nem Anyaghü, mn., az eredetinek értelmét híven
anyától lettél, rózsafán termettél (népd.) ; (szój .) visszaadó ; anyaghűforditás.
anyja lánya, anyjához hasonlít , anyjára ütött ; Anyagi, mn. anyagot illető, nem szellemi, testi
az anyja hasában sem volt jobb dolga ; meg- szükségekhez tartozó ; anyagi jólét, mely a test
fogta az anyját , meggazdagodott , megszedte szükségeit kielégiti ; anyagi ember, ki a szellemi
magát lányok anyja , vén lány ; talán az anyja dolgokra nem gondol. -lag, ih. anyagi tekintetböl ,
is megfeledkezett róla, oly régi dolog ; (km.) ahol nem magasb erkölcsi szempontból ; anyagilag rosz
nyájas az anya, kényes lesz a leánya ; még a rosz lábon áll. -as, -asság, 1. Anyagelvi, Anyagelviség.
anya isjámbor magzatot szeret ; az anyának szép a Anyag-készlet, fn. (ker.) 1) árucikkek öszlete,
gyermeke , ha taknyos is ; anyja nyelvén beszél a mely vmely kereskedő boltjában, raktárában van
gyermek, a szülök példáját követi ; anyja után csi- 2) bizonyos célra összeszerzett anyagok öszlete
ripel a veréb, szalad a borju, úszik a kacsa; anyja épitési anyagkészlet. -os, mn. anyaggal ellátott,
utánjárja a templomot a leány ; anyja csalogatja a felszerelt.
Lecskegedőt a kertbe, az anya ad alkalmat gyer- Anyagszer, fn. 1) mindenféle anyag, melyböl
mekének a roszaságra ; vagyon anyja, de ki tudja vmit készitenek ; 2) füszer, árucikk. -árus, fn.
ki az apja ; nézd meg az anyát, vedd el a lányát ; füszerkereskedő . -i , mn. anyagszerről szóló, ahhoz
3) a mi anyánkról származott reánk, v. anyaként tartozó ; anyagszeri számla. -ü, mn. anyagi, anyag-
táplál ; anyaföld, anyanyelv ; 4) népies káromlások : hoz hasonlo. Innen : Anyagszerűség, fň.
anyád kinja, hazudsz ; menj kurv anyádba, hordd Anyag-szó , fn. (nyt.) észrevett v. gondolt
el magad; ebanyja fia, kölyke ; 5) á. é. anyjára tárgy, tulajdonság, cselekvés, szenvedés és állapot
szállott a bor, seprejére szállott ; boldog anya, a szóbeli kifejezése. -talan, mn. anyagnélküli tes-
mestergerendának , hogy meg ne hajoljék, meg- tetlen ; az angyalok szellemek , anyagtalan lények.
támasztására szolgáló oszlop. Innen : Anyagtalanság , fn. változtató , mn .
Anya-ág, fn. 1) a fának közvetlen a törzsből (gyógyt. ) a betegségek kóranyagát megváltoztató.
fakadó főága ; 2) anyai rokonság, vérség ; anya- Anya-gyilkolás, fn. gonosztett, melyet az kö-
ágról rokonok; anyaágról maradtjószág. -ágy, fn. vet el, ki saját édes anyját megöli. -gyilkos, fn.
1) ágy, melyben az anya gyermekét szüli ; 2) gyer- gonosztevő, ki anyját megölte. gyülekezet, fn.
mekszülési állapot. -bátya, fn. az anya fitestvére. oly vallásgyülekezet, melynek helyben temploma,
-betü, fn. minta, melyben a nyomdai ólombetüket papja és iskolája van. Ellentét : fiók- v. leány-
öntik. -csavar, fn. (gép.) rovátkás hengerded gyülekezet.
lyuk, melybe a csavar bemegy. Anyagzatos, Anyagzatosság, 1. Anyagszerü ,
Anyácska, fn. az anya hizelgö, nyájaskodó ki- Anyagszerűség.
csinyített alakja. Anya-hajó, fn. (haj.) együvé tartozó több hajó
Anya- csúcs, fn. (nt.) a virág anyaszála végén közül a legnagyobb. -himes, mn. (nt.) növény-
levő porfogó.
Anyáca, fn. 1) a teherbe esett apácák guny- szálból osztály, melynek virágjában a hímszál az anya-
nől ki ( gynandria). -hímvirág, fn. (nt. )
neve ; 2) (tréf.) anya, e szó után : apáca képezve ; az anyahímes növények virágja. -horgony, fn.
ő nem apáca akar lenni, hanem anyáca ; 3) (b.) a (haj .) tengeri hajókon a legnagyobb horgony.
kémcserepeknél , a mibe a pap nyomatik . Innen :
Anyácaság , fn. (szój.) apácát anyácaságra szabadít. Anyai, mn. 1) anyát illető, ahhoz tartozó (pl .
Anyadék , 1. Anyakö. vonzalom, szeretet) ; (km.) az anyai tej legédesebb ;
Anyadisznó, 1. Emedisznó. 2) anya után maradt ; anyai örökség ; anyait, apait
Anya-egyház, fn. helyben lakó lelkészszel biró elpazarolta. -kép , -lag , ih. anyai módon, anya
egyházi gyülekezet. -fa, erdővágáskor magzás, módjára.
tenyésztés végett épen hagyott fa. -fal, fn. (ép.) Anya-iskola , fn. főiskola, magasabb rendü
vmely épület föfala, alapfala. -fi, 1. Anyarokon. tanintézet. -jegy, jel , fn. az emberi testen levő
Anya-folyam , fn. vinely tartomány v. ország jegy, mely születéstől kezdve meg van. -jog, fn.
legnagyobb folyama, föfolyam. -föld, fn. á. é. 1) melylyel az anya természeti és polgári törvények
ált . a föld, mint a mely mindennek lételt adott; erejénél fogva gyermekei felett bir.
visszaint az anyaföld (Faz. ) ; 2) háza, v. község, * Anyájos, fn. 1) férjhez-mehető ; anyájos le-
hol születtünk. -fü, 1. Szikfü. ány; 2) anyányi, szabad szárnyra kelő ; anyájos
Anyag, fn. 1) minden, mi az ürt betölti vagyis veréb.
 Any - 37
Anyajuh, fn. szaporitás végett tartott nös-
* juh.
tény
Anyáka, 1. Anyácska.
Anya-kaptár, Anya-kas, fn. méhkas, mely a
szaporitás végett meghagyott méhekettartalmazza.
-kedvenc, fn, több gyermek közül az, ki az anyá-
nak legkedvesebb, leginkább a legifjabbik. -ke-
lence, fn. köpü, 1. Anya-kaptár.
Anya-kö, fn. (bt.) a nő méhében képződött kö .
-könyv, fu. 1) a lelkészi hivatalnál tartott könyv,
melybe az ujonszülöttek, szülők és keresztszülök
nevei iratnak be ; 2) tágasabb értelemben azon
könyv is, melybe a házasság által egybekeltek és
megholtak nevei beirvák (matricula).
? Anyal, fn. tt.-t ; (nt. msz ) a virág nőszálának
alsó része.
Anyalj , fn. (nt.) az anyaszál alja, töve, mely-
böl a gyümölcs kinől.
Anyálkodik, k. anyai kötelességeket teljesít,
gyermekeit anyailag ápolja.
Anyaló, fn. kancaló, melynek csikaja van.
Anyalog, k. anyjával nyájaskodik, anyjának
hizeleg; által. ügyetlenül nyájaskodik.
Anyalúg , 1. Ágylúg.
Anyámasszony, fn. a m. anyám ; (tréf.) anyám-
asszony becéje, elkényeztetett gyermek; anyám-
asszony katonája v. kinja, elpuhult, gyáva ember.
os, mn. elpuhult, katuska; Ily anyámasszonyos
képpel, Soha sem választá a nép el (Ar.).
Anyaméh, fn. 1 ) a nöi altestben levő üreg, hol
a magzat megfogamzik és születésig marad; 2) a
méhek anyja, vezére, királynéja. -fü, fn . (nt.) női
méhbajok ellen gyógyszerül használtatni szokott
bármi fü. -kö, 1. Anyakö.
Anya-mérce, fn. a község házánál tartott s a
hatóság által hitelesített mérce, mely a lakosok
mércéjére mintául szolgál. -néne, fn. az anya nö-
testvére, nagynéne.
Anya-nyelv, fn. 1) az anyától tanult nyelv,
melyet mintegy az anyatejjel szíjja magába az
ember; 2) tönyelv, melytől más nyelvek szár-
maznak.
Anyányi, mn. 1) megtollasodott, szárnyra kelö
(madárfiók) ; 2) férjhez mehető (leány) .
Anya-ország, fn. ország, melynek lakosai által
vmely hely gyarmatosittatott ; pl. Észak-ameri-
kának anyaországa Anglia. -óskola , 1. Anya-
iskola.
Anya-pénz, fn. pénz, melyet az anya többnyire
az atya tudtán kivül ad gyermekének . -per, 1.
Alapper.
Anya-rész, fn. a gyermekre anyja után maradt
örökség. rokon, fn. anyai részről való rokon,
nöágrokon. -rozs, fn. hosszukás, fekete émelygös
izü üszögféle rozs.
Anyás, mn. tt.-t, v.-at ; tb. -ak ; anyához szo-
kott, mindég az anya nyakán csüggö (gyermek) .
Anyaság, fn. anyai állapot.
Anyásít, cs. gyülekezetet anyaegyháznak tesz.
Anyáskodik, 1. Anyálkodik.
Anyásodik, 1) tollasodik, anyányivá leszen (a
madár) ; á. é. anyásodik a serdülő leány is, mikor
férjhez mehetővé lesz ; 2) anyát, királynét, vezért
kap (a méh) ; 3) gyülekezet anyaegyházzá lesz.
Anyasróf, 1. Anyacsavar .
Anyásul, k. anyányivá leszen, férjhez valóvá
fejlődik.
Apa
Anya-szál, fn. (nt. msz. ) a virágkehely köze-
péből kinyuló szálacska, melynek hegyében van a
porfogó. -szár, fn. (nt. msz.) magvat hozó teljet-
len virág.
Anyaszentegyház, fn. 1 ) Jézus Krisztus által
alapitott s egész földgömbön elterjedt különféle
felekezetü keresztyén- hitvallási és erkölcsi testü-
let ; római kathotika anyaszentegyház, mely a római
pápát Krisztus helytartójául ismeri el ; vitézkedő,
szenvedő, dicsőült anyaszentegyház ; 2) egyes tarto-
mányokban lakó keresztyén hivek testülete ; ma-
gyar, erdélyi anyaszentegyház ; 3) egyes kerületek,
városok, községek keresztyén hiveinek gyüleke-
zete (pl. dunántúli reformált ; debreceni).
Anya-sziv, fn. anyai érzelem, vonzalom, sze-
retet. -szültmeztelen, mn. tetőtől-talpig mezte-
len, csupasz. Közbeszédben hibásan mondják :
anyaszüzmeztelen. -társ, fn. a férj és feleség édes
anyjai egymásra nézve anyatársak ; máskép : nász-
asszony. tej, fn. tej, melyet a csecsemő édes
anyja emlöiböl szopik ; (szój .) nincs édesebb az
anyatejnél ; legjobb étel az anyatej. -templom, fn.
az anyaegyház temploma.
Anyátlan, mn. anya nélküli, anyától megfosz-
tott, elszakasztott ; anyátlan árva gyermek. Innen:
Anyátlanul, ih. -odik, k. 1) árvaságra jut. 2) ki-
rálynéját, anyját veszti (a méh).
Anya-toll, fn. toll, melyet az anyányi madarak
elhullatott pelyheik helyett nyernek ; á. é. a fel-
serdült leányról is mondják ; kiütött rajta az anya-
toll. -töke, fn. magból fejlődött törzse a nö-
vénynek. -tyuk, fn. tojáson ülö, kotlós tyuk, v.
csirkés tyuk. -város, fn. az ország fővárosa. -vér,
fn. anyarokon. -virág, fn. (nt.) gyümölcsöt hozó,
porhonos, bibés virág.
Anyáz, cs. anyának nevez, anyai cimmel tisztel
meg vkit; jótévőnénket anyázni . Innen : Anyázás, fn.
Anyi, mn. tb.- ak ; (vt.) vegybontás által idegen
részeitől megszabadult (fém).
Anyit, cs. (vt.) vmely fémet vegybontás által
elemi állapotra visz vissza . idegen részeitől meg-
szabadit. Înnen : Anyitás, fn. -ópor, fn. (vt.) szer,
melynek segélyével a fémet anyítni lehet.
? Any-ivad, fn. anyai részről való fi- v. nő-
testvér.
Anyjok, fn. birtokragozva : anyjokom ; igy
szólitja a magyar ember, kinek gyermekei van-
nak, saját feleségét ; látta azt az anyjok, szemével
kisérte (Ar.).
Anyó, Anyoka, fn. öreg, vén asszony, a banya
szónak enyhébb kifejezése.
* Ányoli, mn. gyáva, anyámasszony kínja.
Anyolog, 1. Anyalog .
* Ányolog , 1. Ámolyog.
Anyós, fn. tt.-t; 1 ) a férjre nézve a feleség- , a
nöre nézve pedig a férj édes anyja, a. m. nap ,
napa ; 2) * öreg, éltes anya.
Anyos, tn. finév.
Anyul, ih. 1) anyai módon ; anyul bánik velem ;
2) anyai részről ; anyul testvérek, egy anyától szü-
letett, de külön apától nemzett testvérek ; anyul
rokon, anyáról rokon.
Anyus, fn. 1) 1. Anyácska ; 2) 1. Anyóka.
* Áp, 1. Záp.
Apa, fn. rag. apám, apád, apja, apjok. a. m.
atya ; apáink, öseink; apja fia, atyjára ütött ; a
 Apá 38 - Apo

köznyelvben : ilyet még az apád sem látott ; apád | Apát, fn. némely szerzet főnöke ; benedictinus
lelkének sem teszem ; vak apád, roszalási kifejezés ; apát ; zirci apát ; cimzetes, v. süveges apát ; kinek
(szój.) eb apának kutya afia; apja sem volt harang- apáti cime és süvege van, de jószága nincs . Innen :
öntő, az sem találta fel a puskaport ; apja is ember Apáti, mn.
volt, vasvillával ette a szerdéket ; apja szabta csiz- Apatárs, fn. a férj és feleség édes apjai egy-
mábajár, azaz mezítláb ; ugy néz rám, mintha ap- másra nézve apatársak ; máskép: nász.
ját, anyját megöltem volna ; apád, anyád ide jőjön, Apátasszony, 1. Fejedelemasszony.
a vásáron beárult első pénzre szokták mondani ; Apátoskodik, k. apátihivatalban forgolódik.
különb ember légy apádnál ; ne légy jobb apádnál, Apátság, fn. 1) apáti cim, méltóság ; 2) szer-
azaz házasodjál meg. zetes testület, melynek főnöke apáti cimmel bir.
Apáca, fn. kolostorban lakó nöszemély, ki szü- Innen : Apátsági, mn.
zeségi fogadást tett ; szürke apáca ; (szój.) sze- Apátur, 1. Apát.
mérmes, mint az apáca. -buvár , fn. (állatt.) a Apáturság, fn. a. m. apátság; (km.) hal barát,
buvárok osztályához tartozó kis fehér madár. hal szamár, változik az apáturság.
-cérna, fn. apró gombolyagokban árult igen vé- Apjok, fn. birtokragozva -om ; igy szólítja a
kony brabanti cérna. -élet, fn. 1) az apácák zárdai közrendü magyar nő , kinek gyermekei vannak,
elete ; 2) a világtól visszavonult nő élete ; ez a nö férjét ; édes apjokom.
apáca- életet él. -fö, 1. Fejedelemasszony. Apó, fn. 1) az atyácska szónak öregitett kife-
Apáca-ir, fn. régente apácák által készitett ke- jezése ; (km.) hol gyáva az apó, anyó néven híják
nöcs, máskép : semmi (ungventum nihili). a fiukat ; 2) öreg , vénember. -ka , fn. kics.
* Apacs, fn. az öreg hálóra kötött, s halászat- apácska.
kor a viz szinén uszó fadorong. -in, fn. evezőla- Apocin, fn. (nt.) növény az öthímesek és két
påt. -ó, -ú, 1. Apacs. anyásak osztályából.
Apad, k. 1) elpárolgás v. elszivárgás miatt fogy Apol, 1. Apalin, tn.
(vmi folyadék) ; apad a viz, apad a Duna; apad az † Apol, cs. csókol.
érc, sokáig tartó olvasztásnál ; 2) á. é. apaď a du- Ápol, cs. 1) vkinek gyöngéd szeretettel gondját
doru, tömött, kövér test, midőn nedvei megfo- viseli, táplálja, minden rosztól megóvja; kisdedet,
gyatkoznak ; apad a tehén tögye; apad a mell, az szegényt, beteget ápolni ; 2) 1. Apol. Innen : Ápolás,
arc. Innen : Apadás, fn. Apadási, mn. fn. Ápoló, mn.
Apadat, 1. Apadék és Ápály. † Apolat, fn. csók.
Apadék, fn. 1) apadási tér v. fokozat, melyről
a folyadék elpárolgott; 2) (ker.) a folyékony áru- Ápolda, fn. tehetetlenek ápoló intézete ; kisded-
cikkeknek apadás általi fogyatéka. ápolda, jótékony intézet, hol a szegény és árva
Apadthatlan, mn. nedvteljes , kimeríthetlen. csecsemőket ápolják, bölcsöde.
Innen : Apadhatlanság, fn. Apadhatlanul, ih. Ápolgat, cs. 1) több ideig gyöngéden ápol ; * 2)
Apadoz , k. lassanként , meg- megszakadva csókolgat, ölelget. Innen : Apolgatás , fn. Ápol-
apad. Innen : Apadozás, fn. gató, mn.
Apadt, mn. beesett, fonnyadt, kiszáradt ; apadt Ápolka, fn. (nt.) az ajakosak családjához tar-
arcu vén asszony ; apadt tőgyü tehén. tozó, csöves száru növény (monarda).
Apagyilkos, fn. bünös, ki saját apját meggyil- Apolló, Apollónia, tn. nőnév. -pillangó, fn.
kolta. Innen: Apagyilkosság, fn. (állatt.) az alpesek alján tenyésző pillangó.
Apai, mn. 1) apát illető ; 2) apa után maradt ; Ápoló -bér, fn. a fogadott betegápolók bére .
apai örökség ; (szój.) kikapta apait, anyait, minden -ház, -intézet, fn. jótékony intézet, melyben &
büntetést elvett, a mi csak illette. szegények, betegek, árvák, elaggottak ápoltatnak.
* Apaka, Apáka, fn. hizelgő gyermeki nyel--nö, fn. nöszemély, ki az ápolóházakban levö be-
ven a. m. kedves kis apa. tegekre, árvákra stb. gondot, visel.
Apalin, tn. nőnév (Apollónia). † Apor, 1. Záp.
Apalin , mn. asszonyos , félénk ; apalinszivü,
gyáva. * Áporkodik, k. az erősebb ellen berzenkedik,
Apály, fn. tt.-t; a tenger vizének a partok kö- vkivel sükeretlenül szembe száll ; mikor a gyen-
zelében naponkint megujuló és ismét elmuló apadó gébb az erősebben ki akar fogni, azt mondják : ne
állapota. -dagályfolyás, fn. (haj .) a tenger hab- aporkodj!
jainak apály és dagály által előidézett folyása. * Aporodik, k. (személyt.) avassá, rothadt bü-
-horgony , fn. (haj .) apály idején használt hajó- züvé leszen, büdösödik, zápul ; áporodik a tojás, a
horgony. tej, a vaj, a zsír. Innen : Aporodott, mn.
Apárka, fn. (nt. ) növény a hímnösök osztályá- Após, fn. tt.-t; 1) a férjre nézve a feleség, a
ból ; egyvirágú, tőkocsányos, elágazó száru apárka nöre nézve a férj atyja ; ip, ipa ; 2) éltes atya ; öreg
(apargia). apa; jobb apa; ös apa.
Aparokon, fn. atyai részről való rokon. -Apostol,fn. tt.-t ; 1) görög eredete szerint álta-
Apás, mn. atyját nagyon szerető, atyjához na- | lában a. m. kiküldött ; külön. keresztyén értelem-
gyon vonzódó. ben Krisztus tanitványai, kiket az evangélium
Apaság, fn. atyai állapot. hirdetése végett az egész világra szétküldött, hit-
Apaszt, cs. 1) bizonyos téren levő folyadékot követ; apostolok cselekedetei ; apostolok oszlása ,
elpárologtatás által fogyaszt; a meleg nyár apasztja ünnep julius 15-én ; (tréf.) apostolok lovain járni,
a folyók vizét; 2) domboru, tömött testet lapossá gyalog ; (szój .) tizenharmadik apostol, ismeretlen
tesz ; a kiadás apasztja az erszényt ; a bú apasztja bölcs, kire semmi szükség; (km.) apostolok közt is
az arcot. Innen: Apasztás, fn. Apasztó, mn. volt egy Júdás; 2) á. é. aki vmely népet a keresz-
 Apr 39 - Ár

tyén hitra téritett ; Sz. István a magyarok apostola; * Apróköltés, mn. apró himlőben szenvedő.
3) bármely hit, v. tan hirdetője. i, mn. apostolt Aprólék, fn. 1) dirib-darab, töredék, hulladék,
illető, arra vonatkozó, apostoloktól származott ; apróság ; forgács- aprólék ; (km.) nem jó minden
apostolként működö ; apostoli hitvallás, áldás ; aprólékot arany tollal irni ; 2) mindenféle házi
apostoli király; apostoli szentszék. Innen: Aposto- szárnyas állat ; sok aprólékot nevel; 3) a megölt
lilag, ih. -kodás, fn. a hitterjesztésben apostolként házi állatok apró részei ; lúd-, réce-aprólék, lábak,
való fáradozás ; á. é. akármely szellemi ügyben szárnyak, máj, stb. disznó- aprólék, hurka, kolbász
való buzgó fáradozás. -kodik, k. 1) a hitterjesz- stb. os, mn. tt.-t, v. -at; tb. -ak ; 1) kicsinysé-
tésben apostolként fáradoz ; 2) á. é. vmely ügyet gekből álló, apróságokra terjeszkedő ; aprólékos
előmozdít, annak másokat megnyerni igyekszik. gazdaság : 2) körülményes, részletes ; aprólékos
-ság, fn. apostoli működés . előadás ; 3) baromfi aprólékkal készitett ; aprólé-
Apránként, ih. kis darabokban, apróra tördelt kos kása. Ínnen : Aprólékosság, fn.
részletekben. Apró-len, fn. (nt.) fehér virágú, vékony szárú
Aprány, fn. tt.-t ; vmely test nagyon piciny ré- len (linum catharticum). -lépés, fn. gyors, kis
szecskéje, parány. -i , mn. nagyon piciny , pa- lépés ; milyen a fürjé, pipiskeé. -majorság, fn.
rányi. mindenféle házi szárnyas állatok. -marha, fn.
April, Aprilis, fn. az év negyedik hónapja ; apró-majorság, baromfi.
máskép tavaszhó, v. sz. György hava; aprilist Aprón, ih. 1) kis darabokra törve ; 2) szaporán,
járatni vkivel, elbolonditni; aprilist járja; aprilis elhadarva ; aprón beszélni.
bolondja ; (szój.) egész aprilis, változó eszú ember. Apró-pénz , fn. egy forintnál kisebb értékű
Aprilisi, mn. aprilisban létező, arra vonatkozó; pénz ; krajcár , tizes , huszas ; (szój .) kifizettem
aprilisi idő, változékony ; aprilisi napok. apró-pénzzel, lehordottam. -s , mn. 1) kicsinyes,
Aprit, cs. vmit apró darabokra tördel, metél ; kisebb fajtáú ; aprós körte ; 2) gyermekhimlős,
biró hátán apritani, nagy darabokra metélni ; (szój.) kanyarós. -ság, fn. 1) csekélység , kicsiség ; 2)
abba ugyan nem apritasz, azt ugyan nem éred el, kis gyermekek ; hogy vannak az apróságok? -serét.
nem eszel belőle ; van mit a tejbe apritani, jó mó- 1. Aprógöbecs.
dú; (km.) ha apritottad, meg is edd, ha elkezdet- Aprósit, cs. kicsinynyé, apróvá tesz.
ted, végezd is el ; 2) kicsi szapora lépésekkel Aprósodik, k. kicsinynyé, apróvá leszen.
megy ; 3) * tereferél, habar, szaporán beszél ; so- Apró-szemű, mn. 1) kis szemü, kis szemekkel
kat aprit, sok haszontalan szót szaporit ; kérlek, biró (ember, állat) ; apró magú, bogyójú ; apró-
ne aprits már annyit, ne fecsegj . Innen : Apritás. szemű gabona , szilva ; (b.) aprószemű vascsillám,
Apró, mn. rag. apraja v. aprója, apraji ; nagyon érchulladék, melylyel a vaseszközöket tisztitják.
kicsiny, nagyon parányi (gyüjtő neveknél hasz-- szentek, fn. tb. Heródes által legyilkolt kisde-
náltatik) ; apró gyöngy, bimbó ; örege, apraja, ki- dek ; apró szentek napja, rkath. ünnep dec. 28-án
csinye, nagyja; apró szemű szűz, gyanus nósze- amaz ártatlanok emlékére ; ált. kisdedek ; hányan
mély; apróra, kis darabokra ; apróra törni, vágni ; vannak az aprószentek ? aprószentek- napján szo-
(km.) terepes rózsák is apró bimbókból erednek. kásos kérdés, melyre ha mindjárt nem jön e fele-
- *, fn. gyermekhimlö, kanyaró. let: minden szegletben egy szakajtóval, a kérdezett
Apró-árus, fn. mindenféle aprósággal keres- egy pálcácskával megüttetik. Innen : Aprószentek-
kedő kalmár. -bojtorján, fn. (nt .) kis, apró levelü kor, ih. -szeres, 1. Apróárus.
bojtorján. -cs, fn. (b.) apró érchulladék. -cseprö v. Apró-szölö, fn. meleg tartományban termett
-cseprü, mn. aprỏ dirib- darabból álló (pl. vessző) ; kis bogyójú aszúszölö. -tözs, -tözsér, 1. Apróke-
apró gyerekekről is mondatik ; ölbe sir az apró- reskedés, Apróárus.
cseprő (Ar.); apróstul, cseprüstül, mindenestül. Apróz, cs. 1) apróra tördel ; 2) á. é. siettet, a
Apród, fn. † 1 ), kisded, kis gyermek ; és híván lépést, táncot szaporázza ; hadarva beszél ; aprózni
Jézus egy apródot (parvulum) ; + 2) a régi lovagok a magyart, a csárdást ; aprózni a szót, a beszédet,
fegyverhordozója ; 3) a fejedelmek és főurak szol- az imádságot ; 3) (b.) érces ásványt apró dara-
gálatában levő nemes ifju ; 4) vmely müvészetet, bokra tördel ; 4) részletez, körülményesen leír,
v. mesterséget tanuló ujonc. levél, fn. vmely elöad vmit. Innen: Aprózás, fn. Aprózott, mn. -at.
mesterséget tanuló ifjú bizonyítványa. -onként, fn. kis részlet ; a nyelvelemzőnek aprózatokkal is
ih. lassanként, kis részletekben, nem egyszerre ; kell bibelődni. -ik, 1. Apródzik.
apródonként szerezni, fogyasztani. -szolgálat, fn. Apul, ih. 1) apai módon ; apul bánik fogadott
apród minőségben való szolgálat. -zik, k. 1) kis gyermekével ; 2) apai részről, ágról ; apul testvérek,
részecskékre válik ; * 2) apró himlőben szenved. kiket egy apa nemzett, de más-más anya szült ;
Apró-eres , m. rövid, vékony erekkel biró ; apul rokon, apai részről.
apró-eres ásvány. fegyver , fn. kézi fegyver; Apus, 1. Apáka.
puska, pisztoly, tör, stb. -göbees, fn. legkisebb Ár, fn. tt.-t ; birtokragozva: ara, tb. árok, árak,
fajta serét, melylyel apró madarakra lönek. -gyalú, árai; vminek adásvevési értéke ; pénz, melyért
fn. simitó, kis gyalu. gyöngy, fn. nagyon kis- vmi árucikket eladnak ; magas, nagy, drága, piaci
szemű gyöngy, melyet a kereskedők latszámra ár ; alacsony, olcsó, jutányos, csekély ár; tartott,
árulnak. -harc, fn. csete- paté, kevés számú ellen- szabott, lealkudott ár; fele árán eladni, elvesztegetni;
felek harca. -ka, mn. kicsinke, picinke, picurka. árt szabni ; felverni az árát; (szój .) megadja az
* Apróka, fn. apró szemű szilva. árát, fog lakolni érte; megadta az árát, rajta vesz-
Apró-kása, fn. árpából, buzából készült dara. tett ; mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik ;
-kereskedés, fn. apróságokkal való kereskedés. lasabban a lőcs árával, ne oly fenhéjázva.
Aprókölte , Apróköte , A. fn. apró, gyer- Ár, fn. tt. -t ; tb. -ak ; h. sz. birtokraggal ; árja,
mekhimlő, kanyaró ; * B. mn. himlőhelyes. árjok, árjuk, árjai, árjaik ; 1) a rendes határokon
 Ár -- 40 ― Ara

túl kilépő viztömeg és a szárazföldnek ily viztö- | fakupából, mint arany pohárból inni ; illik mint
meg általi elözönlése ; Duna árja ; az egész vidéket az aranyrojt a szobránczi gubához ; 2) becses,
elöntötte az ár ; ellentéte: apály; 2) a. é. bőség, drága ; arany elme, arany gondolat; (km.) arany
özön; csókár, sok csók; hogyha könyeimnek árja, elmének gyöngy a gondolatja.
Isten bocsá borrá válna (Pet.). Arány, fn. tt. -t ; 1) ált. egyik tárgynak a má-
Ár, fn. tt. -at; tb. -ak; birtokragozva : áram, sikhoz való mérték-viszonya ; helyes arányban van
árad, ára; börből dolgozó iparosok, hegyes, szuró a kapu az épülethez v. az épülettel , ha nagysága
szerszáma a varrás elősegélésére; görbe, egyenes az épület nagyságához van szabva ; arányban van
ár;furó
árát árralár; tűdző (Vör.).
szerzem ár ; én minden életszükségeim a kiadás a bevétellel, midőn amaz nem nagyobb
ennél ; külön. (széptani értelemben) az egésznek
Ara, fn. meny, menyasszony, jegyben járó nő. egyes tagjai közti oly egyezés és különbözés, hogy
Arab, A) fn. Arábia öslakosa ; B) mn. Arábiá- mind egyezésük, mind különbözésük az egészhez
ból való; arab ló. -mnézga, fn. ragasztóul használt illö; 2) (mt. ) a) két egyenlő, az egyenlőség jele által
mézga. -ul, ih. arab-nyelven. összekapcsolt viszony ; b) a. m. viszony.
Aracs, fn. (vt.) arany és éleny-vegyülék. Arany-agyag, fn. mázul használt aranyszínű
Arad, k. (személyt.) 1) emelkedik, növekszik, agyag. -alma, fn. 1) aranyból készült v. arany-
árja növekszik (folyóról); árad a Duna, a Tisza; nyal futtatott almaalakú mű ; 2) aranyszínü alma.
2) * a nemi ösztön bántja, ingerli; 3) á. é. sokaso-- as, min. aranypénzt tartalmazó ; aranyos erszény.
dik, szaporodik ; sok baj árad reánk; árad a mun- Aranyász, fn. a folyók, patakok fövenyéből
kája; Uram! miért áradt reám a te haragod? a poraranyt mosó személy. cs. folyók, patakok
bünből áradott a halál mindnyájunkra (Pázm.). In- fövenyéből poraranyt mos. Innen : Aranyászás,
nen: Áradás, fn. -ásos , mn. áradásnak kitett; fn. -at, fn. 1) aranyászó állapot ; 2) hely, hol ara-
áradásos idő. -at, fn. emelkedés, áradás által a nyásznak .
folyók medréből kiöntött viztömeg. -mány, fn. Arany-babos, mn. aranyszínü pettyekkel cif-
(ft.) a földszín legfiatalabb üledékes képletei (Al- rázott ; aranybabos kelme. bádog, fn. aranyból ké-
luvies). oz. k. I) fokonként árad, emelkedik ; szült vékony lemez. -bánya, fn. 1) aranyércet tar-
2) á. é. a) irásban, beszédben felleng , ömledezik : talmazó bánya ; 2) á. é. nagyban jövedelmező ; ez a
b) bövölködik. Innen : Áradozás, fn. Áradozó, mn. ház valódi aranybánga, sokat jövedelmez. -begy,
-vány, 1. Áradat. fn. (állatt.) sárga begyü madár a hurosok osztá-
* Arag, fn. (vt.) aranyéleg. lyából. -bélyeg, fn. 1) aranybádogból készitett
domborművek alakitásánál használt eszköz ; 2) 1.
Ár-alakú, mn. (nt. msz.) ; keskeny tövön kez- Aranyművesjegy . -berill, fn. (ásványt.) sárgás,
dődő és lassanként hegyesedő (pl. levél).
tengerzöld színű berillkö . -bogár, fn. (állatt.) sima
? Áramlás, fn. (ttan.) árképen terjedés, folyás. átlátszó röptyükkel biró, arany színü darázs-féle
? Áramlik, k. (ttan.) árképen terjed, foly. bogár. -ból való, 1. Arany, mn.
Aranka, 1. Fonalfü-nyüg. Arany-boritás, fn. vmely tárgynak aranyle-
Aranka, tn. nőnév. mezzel, paszománttal való beboritása. -boriték, 1.
* Aránka, fn. félkupás begre, csupor. Aranybnrok.
Aránt, 1. Iránt. Arany-borkö, fn. (vt.) borkösavban feloldott
Arany, A) fn. tt. -at; tb. -ak, v. -ok ; 1) sárga arany (aurum tartaricum). -compó, fn. (állatt.) a
színü érc, a fémek legnemesbike ; tiszta, tömör, compók osztályához tartozó arany színü hal .
sár-arany, sárga; fövényarany, termésarany, fehér ? -csár, fn. (állatt.) rovar a hártyaröpük rendéböl
arany, platina ; (szój .) ělire veri az aranyat, v. vé- (chrysis). -csillám, fn. az arany ércekben csillogó
kával méri az aranyat, felesen van nála a pénz ; -csinálás, 1. Alchymia.
tiszta, mint az arany, v. mint a mosott arany ; (km.) aranyrészecskék.
? Åranydok, fn. (állatt.) aranyszínü farkatlan
az arany sárban is csak arany; nem fog az aranyon vakandok.
a rozsda; az arany tűzben tisztul, a polyva megég, Aranydús, mn. 1) sok aranyat termő (vidék,
erös lelkű embert a szenvedések edzik, a gyöngét folyam) ; 2) sok aranynyal cifrázott (pl . öltözék) .
lesujtják; nem mind arany. ami fénylik; nemhasznál Arányellenes , mn. idomtalanul összeállitott,
az arany, mig aföldgyomrában hever; nem mindenütt az aránymérték szabályaival ellenkező (pl . épület) .
hever az arany; ne kivánd az aranyat , éhezést Arany-enyv, fn. (ásványt.) 1) arany-, ezüst-,
szerez; aranynyal jól nem lakik az ember ; arany- réz- , ólom-vegyülék ; 2) zöldes lágy rézére (ochra
ból is cseppen el; 2) aranyból vert pénz ; körmöci, Veneris) . -ér, fn. 1) (b.) aranyat tartalmazó réteg ;
császári, kettős, hollandi arany ; Napóleon arany ; 2) (kórt. ) a vérnek kóros összegyülése a végbelek
Lajos arany; (km.) ha peng az arany, bátran edényeiben ; vak, nyilt aranyér. -ére, fn. aranyat
hallgat a prókátor; a kinek aranya nincs , szol- tartalmazó érc. eres, mn. 1 ) (b.) aranyréteges;
gálatját ajánlja ; az arany is elveszti divatját , ha 2) aranyérben szenvedő. -érem , -érme, fn. arany-
kezébe fogja, oly semmirevaló ; kellemes az arany, ból vert emlékpénz.
ha ganéjból jön is ; ki korán kel, aranyat lel; nincs Aranyér-folyás, fn. a végbelekben összegyült
szebb szó az arany pengésnél; B) mn. 1) aranyból vér folyása. -rekedés, fn. az aranyérfolyás meg-
készitett ; aranyékszer; (szój.) tiszta az aranytól, rekedése.
nem aranyból való ; nem esik le ujjáról az arany Arany-esö, fn. 1) a nép közé esőként szórt
gyűrű, ha végzi a munkát, nincs rángján alól ezt aranypénz ; 2) aranyszínü szikrák a tűzijátékok-
vagy amazt megtenni ; (km.) ravasz a szerelem, nál. v, fn. vmely állapotban töltött ötvenedik
arany békóval jár; nem kell az arany edényt pad év. -fácán, fn. (állatt. ) sárga tollú fácán. -faggyag,
alatt hevertetni ; arany hidat csinálj a futó ellen- sárga 1.színü faggyú. - fakó, fn. aranyszínü fakó.
ségnek ; árva az árva, ha kapufája arany is ; jobb -fn. farkas, Sakál.
 Ara --- 41
Arany-fény, fn. az arany sárga, csillogó fénye.
-festék, fn. feloldott aranyból készitett festék.
-festvény, fn. 1) aranyfestékkel készitett festvény;
2) a. m. aranyszer.fili, fn. aranyfüst. -fogla-
latú, mn. aranykeretbe foglalt.
Arányfokozat, Arányfolyamat,l. Haladvány.
Aranyfonal, fn. aranyból, v. aranynyal készi-
tett fonál. -eresztö, Aranyfonó, fn. aranyfonál-
készitő gép. -fü, fn. (nt.) növény a fűnyügők osz-
tályából.
Arany-fövény , fn. aranyport tartalmazó fö-
vény, homok. -futtatás, fn. fának, ezüstnek, pa-
pirnak aranyhártyával v. arany-oldattal való be-
vonása. -fü, 1. Gódire.
Aranyfürt, fn. 1 ) fürtalakú aranyékszer ; 2) á.
é. aranyszínü sárga hajfürt ; 3) sárga színü szőlő-
fürt. -öz, cs. aranyfürttel ékit.
Aranyfüst, fn. igen vékonyra nyujtott arany-
hártya. Innen: Aranyfüstös, mn. -müves , fn. fa-,
v. ezüsttárgyakat aranyfüsttel behuzó iparos.
Arany-glét, fn. némelyek által a beretválko-
zásnál szappan helyett használt, egérkőből készi-
tett szer. gyapj , -gyapju , fn. mn. a spanyol
király birtokában levő egy lovagrend diszjel-
vénye. -gyapjas , mn. aranygyapjuval diszített ;
aranygyapjas vitéz. -gyár , fn. gyár , melyben
aranyműveket készitenek. -gyik , fn. (állatt.)
csillogó aranyszínű gyík. -gyopár , fn. (nt.)
sárga virágú növény a gyopárok osztályából.
-gyökér , fn. (nt.) a vadliliom népies neve.
gyürü , fn. aranyból készült gyürü. -hab , 1.
Aranyfüst.
Arany-haj, fn. aranyszínben játszó haj ; arany-
hajú angyal (Sajó) ; aranyhajú nő. -hal, fn. 1)
aranyból készitett halalakú mű ; 2) (állatt.) arany-
színben játszó pikkelyekkel fedett hal ; chinai
aranyhal; tengeri aranyhal. -halvag , fn. (vt.)
arany- és halvany- vegyülék.
Aranyhim, fn. aranyfonállal való hímzet. -zés ,
fn. aranyfonállal való hímzés. -zö , fn. aranyhím-
zéssel foglalkozó mives.
Arany-holdaspár, fn. (állat.) a pisztrángok
osztályához tartozó hal. -homok, fn. aranyrésze-
ket tartalmazó homok, hon, fn. eldorádó, mese-
szerű ország, melynek talaja csillog az aranytól.
Arány-hö, fn. (ttan) a. m. fajhőség. -itó, fn.
aránylagosan kisebbitett mérték a földabroszon.
-jegyzék, fn. (nyomda.) az ólombetük alakjának,
nagyságának jegyzéke.
Aranyka, fn. (nt.) apró sárga virágú növény .
Aranykém, fn. 1) 1. Alchymista ; 2 ) az arany
valódiságát vizsgáló személy. -le, fn. mütét, mely
lyel az arany valódiságát vizsgálják.
Arany-kence, fn. olvasztott aranyból készült
máz, -kert, fn. (költ.) kert, melyben aranygyü-
mölcs terem ; igy nevezik a csalóközi szigetet.
-kohhányat, fn. (b.) aranyérc -olvasztásnál kíváló
sárgás tajték. -kor, fn. 1) a régi pogány mesés
világnak azon kora, midön Saturnus uralkodott ;
2) vmely nép életében azon korszak, midőn az
hatalmának, miveltségének legmagasb fokát éri
el ; Erdély aranykora (Jók.). -kö , fn. 1) aranyrészt
tartalmazó kő ; 3) talkkövek osztályához tartozó
drágakő (chrysolith).
Arány-körzö, fn. (mt. ) a petekör v. elips raj-
zolására használt körző. -kulcs, fn. alapmérték,
melynek segitségével vmit helyes arányban fel-
--- Ará
| osztani lehet, aránymérték ; adókivetésben használt
aránykulcs.
Aranykulcsos, fn. és mn. fejedelmi, udvari
kamarás.
Aránylag, ih. nem magában véve , hanem
arány szerint, más hasonfajúhoz mérve. Innen :
Aránylagos, mn. -oz, cs. bizonyos arány szerint
kimér, kiszab.
Aranylapitás , fn. tömör aranynak vékony
lappá nyujtása.
Aranylat, fn. (mt.) két egyenlő viszony egyen-
lőség jele általi összekötése.
Arany-lemez , fn. aranyból készitett lemez.
-lik, k. (személyt.) aranyszínben játszik.
Aránylik, k. (személyt.) 1) (mt.) arányban
van ; kettő ugy aránylik négyhez, mint négy nyolc-
hoz ; 2) á. é. látszik, tetszik.
Aranyló, mn. aranyszínben játszó ; két szeme
bájtűz, mely egeket leidézne, aranylók (Vőr.) .
Arany-málinkó , Aranymálú , ` fn. (állatt.)
aranyszín begyű madár a verebek osztályából.
-más, fn. (vt.) aranyhoz hasonló színü ólom és
rézvegyülék (Similor) . -máz, 1. Aranyagyag.
Arany-menyekző, fn. ötven évig együtt élt
házas társak örömünnepe. -mérleg, -mérő, fn.
aranypénz sulyának megmérésére használt mér-
leg. -mérték, fn. az arany aránysulya.
Aránymérték, 1. Aránykules.
Aránymérü, 1. Viszonykitevő.
Arány-mérv , fn. (mt. ) rézlapba metszett
vagy papirosra rajzolt aránylagos kisebbitett
mérték.
Aranymetszet, 1. Aranyvágat.
Aranymise, fn. a felszenteltetés ötvenedik év-
fordulati napja után mondott ünnepélyes mise.
Aranymives, 1. Aranyműves.
Arany-mosás, fn. a folyók homokjában létező
aranypornak mosás általi elválasztása. -mosó, 1.
Aranyász.
Aránymutató, fn. (mt.) számtani arányban a
különbség, mértaniban a hányados.
Aranymü, fn. aranyból készült mü.
Aranyműves, fn. aranyból különféle müveket
készitő iparos. bolt, fn. bolt, hol aranyból készi-
tett műveket árulnak. -jegy, fn. az aranymüveken
látható jegy, mely az arany finomságát, keveréki
arányát mutatja.
Aranyolvasztó, fn. 1) aki az aranyat olvasztja ;
2) katlan, melyben az aranyat olvasztják.
Aranyos, mn. 1) aranynyal futtatott , ékitett
(pl. kard, kehely) ; (km.) mesterembernek aranyos
a keze ; 2) aranyrészeket tartalmazó (pl. földré-
teg) ; 3) á. é. aranyos mise, hajnali v. adventi mise ;
aranyos gyermekem, leányom, kedves gyermekem,
leányom.
Arányos, mn. kellő arányban, mértékviszony-
ban álló (pl. termet) . Innen: Arányosan, ih. Ará-
nyosság, fn. -it, cs. kellő arányba tesz , kellő mér-
tékviszony szerint rendez. Innen ; Arányosítás, fn.
Arányosított, mn.
Arányosztó, mn. (nyt. ) arányosztó számnév, e
kérdésekre : hányával ? hányankint? hányhány?
megfelelő osztó számnév, mint : kettejével, ketten-
ként, kettőkettő .
Aranyoz, cs. aranynyal futtat, díszit ; szobrokat
aranyoz. Innen : Aranyozás, fn.
Arányoz, cs. 1) bizonyos mérték, arány szerint
 Ara - 42 G Ara

feloszt, rendez ; számokat arányozni; 2) vminek | -szín, -színü, mn. az aranyéhoz hasonló sárga-
mértékarányát hozzávetőleg fölveszi ; mi ezt olyan- színü. -színle, fn. (ásványt.) mireny- és kénből
formának arányzók (Sz. J.) ; † arányzom szivemben, álló, többnyire jegeces tömegekben előforduló ás-
sejtem ; 3) * + a. m. irányoz, céloz ; feltett célom, vány (Auripigment). -szomj, fn. arany utáni
melyre arányozni akarok ez órában (Páz.) ; Moyses mértéktelen vágy. -szövet, fn. aranyfonálból szőtt
könyveire arányoz Esaiás (E. P.) . Innen : Arányo- szövet. -tajték, 1. Aranyfüst.
zás, fn. Arányozó, fn. arányozóba vette ellenségét Aránytalan, mn. (mt.) nem arányos , kellő
(Fal.). arányban nem rendezett. Innen: Aránytalanság, fn.
Aranyozat, fn. aranyozás által keletkezett mü. Arany-tartalmú , mn. aranyrészeket tartal-
Aranyozó, fn. aki aranyoz ; -- mn. amivel mazó. -telek, fn. telek, vidék, melynek földje sok
aranyoznak ; aranyozó ecset. aranyt tartalmaz. -termö, mn. aranyhozó, magá-
Aranyöltés, fn. (bt.) sebnek aranyfonállal való ban aranyat rejtő. -tészta, fn. lágyra olvasztott
beöltése. arany. -tömeg , fn. szabálytalan alakú tömör-
Aránypár, 1. Aránylat. arany. -tüzkö, fn. (ásványt.) aranyrészeket tar-
Arany-part, fn. sok aranyat termő tenger-, v. talmazó tűzkő. -úl, ih. aranypénzben, arany gya-
folyampart. -pát, fn. (ásványt.) aranyszínben ját- nánt. -vágat, fn. diszkötésű könyv aranyos szé-
szó pátnemű ásvány. -pej , mn. világos aranyszínü lezete. -vágy, 1. Aranyszomj.
(16). -pénz, fn. aranyból vert pénz. -pill, fn. (b.) Arany-választó, fn. (b.) az aranyat a többi
pehelyalakú termésarany. -pillangó, fn. pillangó érctől vegytani műtét által elválasztó személy .
alakú aranyhimzés. -pléh, 1. Aranybádog. Aranyvarró, 1. Aranyhimző.
Arany-ponty, fn. (állatt.) aranyszín pikkely- Arany-vegyes, mn. aranyrészekkel kevert.
lyel fedett hal a pontyok osztályából. por, fn. 1) -verö, mn. a tömöraranyat lemezzé nyujtó mives.
porrá tört arany ; 2) a folyók fövenyéből poralak- -veselke, fn. sárga virágú növény a veselkék osz-
ban nyert arany . tályából (Chrysosplenium alternifolium). -vessző,
Aranypróba, fn. 1) (b.) az arany minőségét és fn. mész-, fövény és rothadt növényből álló kő
mennyiségét vizsgáló kisérlet ; 2) 1. Aranyműves- (osteocolla) . -virág, fn. késő őszig virágzó növény
jegy. -kö, fn. az arany finomságának megvizsgá- az együttnemzők osztályából (Chrysanthemum).
lására használt fekete palakö. -viz, fn. aranyrészekkel vegyitett viz . -vonal, 1.
Arany-ráspoly , fn. az aranymivesek finom Aranyfonál.
ráspolya. -rög, fn. a földben vegyületlenül talált Arányzás, 1. Arányozás.
aranyérc-darab, termésarany. -rúd, fn. rúdfor- Arányzat, fn. (mt. ) 1) 1. Aránylat ; 2) 1. Ha-
mára alakitott aranytömeg . -sáfrány , fn. (nt.) vi- ladvány.
lágos sárga sáfrány. -salak, fn. tisztitás alatt az Arany-zöld, fn. és mn. aranyszínben játszó
aranyércből elhulló idegen rész. -sárga , mn. zöld. -zsufa, mn. és fn. aranyszínben játszó zsu-
az aranyéhoz hasonló sárgaszínü ; -, fn. 1) csil- faszín.
logó sárgaszínü ló ; 2) 1. Aranyglét. Árap, Arapály, fn. a tenger vizének napon-
Aranysarkantyú, fn. aranyból készitett lovag- kénti sülyedő és emelkedő változása.
sarkantyú. -s , fn. aranysarkantyúval diszitett Arasz, fn. tt. -t; a kinyujtott hüvelykujj he-
lovag. gyétől a kinyujtott közép v.kisujj hegyétőlterjedő
Arany -savitag, fn. 1 ) égékeny részeitől meg; hosszmérték ; bakarasz, a hüvelyk hegyéig a kö-
tisztitott
mészföld.arany
-sik, ;fn.
2) 1)
(b.)aranyfonálból
aranyrészeket tartalmazó
készitett sző- zépujj hegyéig terjedő arasz. -ka, fn. (állat.) a
vet ; 2) aranyozott papiros . -sodró, fn. 1 ) arany: mérészek rendéhez tartozó
(geometra viridata ), -nyi, mn. lepe ; zöld
arasz araszka
hosszaságú .
fonalat készitő személy ; 2) aranyfonalat készitől , cs. araszszal mér. -os, 1. Arasznyi .
gép.
drót. sodrony, fn. aranyércből készitett huzal, Araszt, Arasztol, 1. Arasz, Araszol.
Aránysor, 1. Haladvány. Áraszt, cs. 1) áradást okoz ; a sok eső árasztja a
Aránysúly, fn. (ttan.) ált. a testek súlyának folyókat; 2) terjeszt , nagy mennyiségben hoz; az
viszonya térfogatukhoz külön. súly , melylyel ég áraszsza rád áldását. Innen : Árasztás, fn.
vmely test ugyanazon köbtartalmú lepárolt vízhez Arat, cs . 1) vékony szárú szemes növényt sar-
mérve bir. lóféle eszközzel levagdal ; buzát , rozsot , árpát
Arany-sügér , fn. (állatt. ) aranyszín pikke- aratni ; arass szivem arass , megadom a garast
lyekkel fedett sügérféle hal. -szám, fn. a kortan- (Népd.) ; 2) á. é. szorgalma, munkája után hasznot
ban azon szám, mely jelenti, hányadik vmely év huz ; arat az ügyvéd, ha a pert megnyerte ; (km.)
a holdkörben. aki szelet vet, vihart arat ; ott is arat, a hol nem ve-
Arányszám, fn. (mt.) azon szám, mely mutatja, tett ; aki mint vet , ugy arat. Innen : Arató,
hogy vmely szám az alapnak hanyadik hatványa, mn. és fn.
v. 3. alap (Logarithmus). Innen : Arányszámi, mn. Aratás, fn. 1) a vékony szárú szemes növények
-sor, fn. (mt ) a természetes logarithmusoknak sarlóval levagdalása ; 2) á. é. jövedelem, haszon-
kiszámitásánál használt haladvány. huzás ; nincs aratás, nincs kereset ; jön a vásár,
Aranyszem, fn. gabnaszem nagyságú és alakú leszen aratás ; 3) idény, melyben aratni szoktak;
arany. aratáskor megfizetem adósságomat. Innen : Aratási,
Aranyszer, fn. aranyrészeket tartalmazó gyógy- mn. -kor, ih. aratás idején.
szer. Aratatlan, mn. száron levő , száron álló. In-
Arányszerű , Arányszerűség , 1. Arányos. nen : Aratatlan és Aratatlanul, ih.
Arányosság. Arató-gazda, fn. 1) az aratók feje, kivel az
Arany-szin, fn. az arany halvány sárga színe. illető földbirtokos az aratásra nézve megalkuszik;
 Árb - 43 Árc

2) földbirtokos, aki arattat. -gép, fn. az aratásnál | szésből ide-oda mozgatása, félrehuzása. -gödör,
emberi erő helyett használt gép. -rész, fn. a leara- fn. az archuson mosolygáskor alakuló gödröcske,
tott gabonából az aratónak munkabér fejében máskép szépségvölgy. -ismerés, fn. jártasság,
adott rész. -szakmány, fn. aratási munka. melynélfogva vki az arcnak a jellemre, vonzalom-
Árbecs, fn. bármily árucikknek tartott v. sza- ra mutatójegyeit észreveszi. -ismeret, fn. különféle
bott értéke. -határozás, Árbecslés, fn. vmely arcvonások összehasonlítása által szerzett ismeret;
eladó áru értékének hiteles meghatározása. -ismerő, fn. aki ügyességgel bir az arcvonásokbóĺ
Árboc, fn. (haj.) hajókon, különösen tengerin az illető belső tulajdoságaira
az arcnak következtetni.-játék,
vmely kedélyállapotot kfejező vál-
hajókon függélyesen felnyuló szálfa, melyhez a toztatása, melynek leginkább a színi előadásokban
vitorlák és alattságok erősítve vannak ; egy, két. van helye.
három árboccal felszerelt hajó; á. é. ha reményid
árbocát sors viszálya széttöré (Bajza). -ág , fn. Arejel, fn. jó v. rosz lelkületre mutató jel az
(haj.) az árboctörzsek fölé, azok meghosszabbítá- arcon. -ismerő, a.m. Arcismerő. -tan, -tudomány,
sára alkalmazott faszálak. fa, fn. 1) 1. Árboc ; 2) fn. a koponya alkatából az emberek lelkületét meg-
ismerni tanitó tudomány. -tudós, 1. Arcismerő.
árbocnak való szálfa. -heveder, fn. (haj.) az ár-
Arcjós,
bocderekat az árbocsudárral összetartó foglalvány. vőjét megjóso fn. az ember arcvonásaiból annak jö-
-kas, 1. Árboctereb. · ló személy. Innen : Arcjóslás, -lat,
fn. arcvonásokból következtetett jóslat.
Árboc-kereszt , Árbockeresztfa , fn. (haj.) Arckép, fn. emberi arcot elötüntető kép. -ez,
az árboc tetején keresztbe megerősitett rud (Sah- cs. vkinek arcvonásait kellő összefüggésben leraj-
lingen). -kosár, 1. Árboctereb. zolja. -festész, -festészet, fn. arcképek készité-
Árboc-mászó, fn. (haj .) a felsőbb vitorlákat sével foglalkozó festészi müködés .
szolgáló suhanc. -mester, fn. (haj .) az árboc cél- Arc-kifejezés , fn. az arcvonások öszletének
szerű felszerelésére ügyelő hajógyári személy. -os, bizonyos kedély- v. lelki hangulatra mutató alakja;
mn. (haj.) árboccal felszerelt. derült, komor arckifejezés. lenyomat , 1. Álarc.
Árbocoz, cs. (haj .) árboccal ellát, felszerel . Arc-lob , fn. gyuladásos bántalom az arcon.
-at, fn. (haj .) a hajó árbocaihoz tartozó minden - menet, (ht.), az arc irányába ; arcmenet indulj !
fanemü s az egésznek kellő elrendezése . ? -orj , fn. némely állat hegyesre nyuló pofája ;
Árbocpót, 1. Árbocág. mint a kutyáé, disznóé. -pirulás, pirulat, fn.
Árboc-sudár, fn. (haj .) az árboc derekát hosz- felhevülés v . szégyenérzetből keletkezett pirulás
szabbító faszál. -szalag, fn. (haj .) keskeny, hosszú az arcon.
lobogó a hadihajók föárbocán díszjelvényül. Arcraborulás, fn. földreborulás arccal.
Árboctalan, mn. (haj .) árboc nélkül való . -it, Areraboruló, mn. arccal földre boruló ; az arc-
cs. (haj.) árbocától megfoszt. raboruló nép nem enyeleg (Jók. ) .
Arboctereb, fn. (haj .) az árboctörzs tetejéhez fn.Arc-rák, fn. ráknemű
éles szaggatá fekély azság.
ssal járó arcbeteg arcon. * -sába,
-sáppad ás,
közel vizirányosan helyezett állvány, hogy az ár- fn. az arcnak betegség- v. ijedés miatti elhalvá-
bocágak tartására szükséges kötelek rajta meg- nyulása. -szin, fn. az arc különféle színe nyugott
erősíttethessenek . -toldalék , 1. Árbocág. lelki állapotban ; piros, barna, halvány, fehér arc-
Árboctö, fn. (haj .) az árboc alja, melyen fész- szín . -tan, tanitmány, fn. az emberi arcok kü-
kében áll. lönbféleségeit tárgyaló tudomány.
Arc, fn. 1) a fejnek egész előrésze, ábrázat ; Arcul, ih. 1) e kérdésre : honnan? a. m. arcfe-
arcra borulni, esni ; arcában elváltozni ; (szój .) ne- löl, azon részről, merre az arc van ; arcul fuj a
héz bánatos arcnak víg kedvet mutatni ; arca bőre szél ; arcul támadni meg az ellent; arcul és szemtül
bocskorták, szemtelen; bélyeges arcnak ne higyj; 2) szemben ellenkezik vmivel (Pázm.) ; 2) e kérdésre :
az ábrázatnak a száj és orr mellett elterjedő húsos hol? a. m. arcon ; arcul csapni, ütni, vágni vkit,
része ; halvány, piros arc ; arcul ütni, csapni, po- pofon csapni ; á. é. arcul csapja beszédét (Pázm .),
fon vágni ; (szój .) ha egyik arcát ütöd, a másikat saját beszédével jön ellenkezésbe.
is oda tartja, béketürő ; nincsen arca, hanem csak Arculat, fn. a fejnek egész előrésze, ábrázat.
pofája, arcátlan, szemtelen ; arcára mászni vkinek, Innen : Arculati, mn. Arculatilag, ih. -tan, 1. Arc-
szemtül szembe megtámadni ; 3) (ht. psz.) arc! a. jeltan.
m. arcul felém fordulj ! (Front). Arculcsapás, Arculütés, fn, az arcnak tenyér-
Arca, 1. Arc. rel való megütése, pofoncsapás, pof.
Arcalkat, fn. az arc, ábrázat idoma, alakja. Arc-ütér, fn. (bt.) az arcon keresztül vonuló
* Arcall, k. arccal közeleg ; ellentéte : hátrál. ütér. -védelem, fn. (ht.) az arcul támadó ellenség
Arcátlan, Arcátlankodik, Arcátlanul, Ar- elleni védelem. -vért, fn. régibb alakú sisakokon
cátlanság, 1. Orcátlan, Orcátlankodik, Orcátla- az arcot takaró rostélyzat.
nul, Orcátlanság. Arcvonal, fn. 1) 1. Arcvonás ; 2) (ht.) arcul tá-
+ Arcáz, Arcázás, 1. Pirongat, Pirongatás. madó, v. arccal bizonyos irány felé álló katonák
Arc-csont, fn. többé, kevesbé kidudorodó csont sora, rendje. -nyujtás, fn. (ht.) az arcvonalnak
a szemgödrök alatt. * -é, ih. arcul, arcról arcra, meghosszabbitása. -változat, fn. (ht.) az arcvo-
személyesen. † -el, ih. arcul ; arcel pökdösék őtet ; nalnak elöbbi helyzetéből más irányba történt
és ütik vala őtet arcel (R. M. Passio). -él, fn. az változata.
arc oldalról tekintve. -fájás, -fájdalom, fn. az Arcvonás , fn. bizonyos lelki -tulajdonságra
arc kóros fájdalma. -festö, fn. művész, ki arcképe- mutató, v. csak szokás által nyert vonás az arcon.
ket fest; -, mn. aki arcát festi. -fintorgatás, -fin- Ár-csáposak, fn. tb. (állatt.) áralakú csáppal
torítás, fn. az arc részeinek gunyból, v. nemtet- ! birók. V. ö. Csáp.
 Arc 44 Árn

Árcsökkenés , fn. az árucikkek értékének | velet, hol a rétegek kibuvása csak nehány, lábnyi
alább-szállása. -csökkentés, fn. vmely árucikk televényföld által van eltakarva. Innen : Arkolási,
értékének leebb szállitása.
mn. -at, fn. az egész elkészitett árkolási mű. -t,
? Ardány, fn. (állatt.) a félröpüek rendébe, mn, árokkal felszerelt.
a doncsfélék családába tartozó földi poloska-nem Árkos, m. sok árokkal biró.
(Geocores). Árkus, 1. Iv.
Arék- dió, fn. arékfa gyümölcse. -fa, a csontár
gyümölcsüek osztályához tartozó fa. Ar-lap, fn. vmely vámon átvitt jószágoktól fize-
Arélees, fn. (vt.) arany- és élecs- vegyülék. tendö dijak lajstroma, ? -lejtés, fn. az árleszálli-
Aréleg, fn. (vt.) arany- és éleny-vegyülék. tás azon neme, midön vmely munkát annak adnak,
Áremelkedés, fn. (ker.) az árak feljebb me- lalkozik.ki arra a kikiáltott díjon alul legolcsóbbért vál-
netele. ? -lejtez, cs. árlejtésben részt vesz.
-leszállitás, 1. Árcsökkentés.
Arenda, fn. 1) vmely birtok haszálatáért Árlevél , fn. (nt. msz .) ár v. tüalakú hegyes
járó fizetés ; 2) haszonbérlet ; birtokot árendába falevél, mint a fenyőfáé.
adni, venni. -kötés, fn. haszonbéri szerződés . Ármáda, fn. háborura felkészült hadsereg.
Árendál, cs . vmely birtokot årendába vesz, Armális, fn. nemesi levél, cimerlevél. -ta,
árendában bir. Innen : Árendálás, fn.
fn. leveles nemes, címeres nemes.
Árenda-levél, fn. haszonbéri szerződést tar- Ármány, fn. tt -t; 1) a jót gátló gonosz szel-
talmazó irat. -pénz, fn. haszonbérül fizetett pénz. lem ; 2) mások kárát előidéző cselszövény. -kodik,
Árendás , fn. vmely birtokot haszonbér- k. cselszövényt forral, áskálódik. -os, mn. és fn.
ben biró személy . mn. árendába adott, vett ; 1) ármánykodó, áskálódó ; 2) á. é. leleményes eszű,
árendás ház, föld. dévaj, csintalan.
Ar-értékesség, fn. (ker.) vmely árucikk becs Armüves, fn. árféle szúró eszközöket készitő
szerinti értéke. -esés, 1. Árcsökkenés. iparos.
Árestom, 1. Fogház. Arnót, tn. finév.
Árfolyam, fn. (ker.) azon általánosan tapasz- Árnö, fn. (nt.) növény az öthimesek egy anya-
alható piaci ár, melyen valami árucikkek bizo- sok osztályából (Cinoglossum), kerti nefelejts.
nyos időben elkeltek , Innen : árfolyamjegyzék Árny, 1. Árnyék.
arról szóló nyomtatott cédéla. ? Arnya, 1. Aranyvirág.
Arforma, (nt. msz.) áridomú , ár alakjával biró. Árnyad, Árnyadoz, k. haló-, v . döglö fél-
töltés.fn. az árviz szétömlése ellen épitett gát- ben van : árnyadoz a liba.
Árgát,
féle ?,Árnyal, fn. (állatt.) feketés tengeri hal.
Arhagymalla, fn. (ásványt.) aranyszínben ját- Arnyal, cs. a festett tárgy árnyékát rajzban
szó ásvány (Chrysopras). utánozza. Innen : Árnyalás, fn. -at, fn. 1) által. az
Arhalvag, fn. (vt.) arany- éshalvany-vegyülék. árnyék bizonyos fokozata ; külön. (a festészetben)
folyású v. nagy a színnek észrevétlen átmenete sötétből világosra,
Arhorgony,
hullámzásu vizenfn.használtatni
(haj .) sebes
szokott horgony. vagy megfordítva ; 2) á. é. vminek mivoltát csak
Ária, fn. az ének lengése, dallama. homályosan elötüntető hasonlat. 3) vmely történt
Árido, fn. a tenger naponként visszatérő ára- dolog részlete.
dásának ideje. Árnyas, mn. árnyékkai biró, árnyat adó ; ár-
Árigéret, fn. (ker.) vmely árucikkért bizonyos nyas fa.az t ot
Összeg megajánlása. Árny , cs . 1) árnyéko ad , árnyék vet ; 2) 1 .
Áristom, 1. Árestom. Árnyal . cs .
Árjegyzék, fn. 1) a bevásárlott árucikkek ne- 1 Arnyazat, 1. Árnyalat.
veit , mennyiségét, árát tartalmazó jegyzék ; 2) Árnyazó, mn. árnyat adó. fn. égő gyer-
(ker.) az eladott árucikkek árait tartalmazó kivo- tya elé, v. köré használt ernyő.
nat. Innen : Árjegyzéki, mn. -könyv, fn. (ker,) Árnyék, fn. 1) át nem látszó test azon oldalán
kereskedők, v. iparosok könyve, melyben az ela- alakuló homály képe,hová afénysugarak, azon ke-
dott tárgyak és azok árai foglaltatnak . resztül nem mehetvén, el nem hatolhatnak ; árnyé-
Arkangyal, fn. felsőbb rendű , föangyal ; kot keresni ; árnyékban ülni ; a. é. árnyékban jelen-
(szój.)
senkire.beszélhet annak az árkangyal is, nem hallgat árnyéka,
teni (Pázm.) , a. m. ábrázolni ; (szój . ) ma is akkora
mint tegnap ; a maga árnyékától is meg-
Árkány, fn. kenderből vert, vagy lószörböl ijed, félénk ; árnyéktól is fel; maga árnyékának is
font, több ölnyi hosszú és félhüvelyknyi vastag köszön, vénség miatt feje bicegvén, ugy látszik,
kötél, melylyel a csikósok a szilaj csikók kifogá- mintha árnyékának köszönne ; (km.) vékony a
sára élnek. hajszál, mégis van árnyéka , v. hajszálnak is van
Arka, fn. (ht.) vmely erőd sáncaiba vezető árnyéka; ma is akkora az árnyéka, mint tegnap ;
földalatti út. nagy embernek nagy az árnyéka, v. a fehér liliom-
Árkász , fn. (ht.) tt. -t ; hadi mérnöktestülethez nak fekete az árnyéka, nincs senki hiba nélkül ;
tartozó katona.-, cs. årkot, v. földalatti utat készit. amely fának árnyékában nyugszol , azt ne nyesd,
aki oltalmat ád, azt ne kárositsd ; az öreg fa ár-
Árként, ih. árhoz, özönhöz hasonlóan.
Árkol, cs. árkot ás, árokkal kerit vmit. Innen: nyékában
árnyékában jobban megnyugodhatni, v. a vén fának
jól lehet nyugodni ; az agg fát árnyé-
Arkoló, mn. -ás, fn. 1) ált. árok-ásás ; árokkal ke- káért becsüljük ; ellenségeinek árnyékához sem kö-
rités ; 2) (b.) kívül szintesen történő kisérleti mí - zelit , jámbor ; árnyékkal ijeszti az oroszlánt;
 Árn 45 Árp

2) 1 . Árnyalat ; 3) á. é. a) hiú , mulékony dolog ; (szój .) | hátrányos, rosz, hibás oldala vminek . -rajz, l.
árnyék utánkapkod, hiu reménynyel kecsegteti ma- Árnyékrajz.
gát; aki árnyék után kapdos, a koncot elejti; olyan, Árnyrajzol, 1. Árnyképez.
mint az árnyék, gyenge, tehetetlen ; sovány, mint az Árnytalanok, fn. tb. (fr.) az egyenlitö alatti
árnyék ; csak árnyéka annak , ami hajdan volt ; árnyé- lakók.
ka sem lehet, nem is hasonlítható hozzá ; árnyékot Árnyul, ih. árnymódon, árnyképen.
ölel, hiú, mulékony dolog az, a mit elért ; árnyékkal
ví; (km.) ez nem árnyék, hogy vele kiköss ; b) erkölcsi ? Árnyul, fn. (állatt.) héjjatlan vagy csupasz
szenny; ezen tett nagy árnyékot vet hirére, nevére, biga a tengerben ; 1. Tengeri nyúl.
jellemére; c) ő hozzá még árnyéka sem férhet a Árnyvető, 1. Árnyéktartó.
hamisságnak (Faz.) ; d) (bibl.) menhely ; az Ur ? Ároda, fn. (ker.) hely, csarnok, hol árulni
teneked árnyékod; e) (költ.) megholtnak lelke, szoktak.
szelleme ; körül leng téged anyád árnyéka ; † 4) Árok, fn. tt. árkot ; tb. árkok ; birt. rag. árkom,
sátor; és megkészejteték az árnyék , avagy sátor árkod, árka, v. árokja , 1) keritésül, határul, viz-
(bécs. cod.). felfogóul ásott hosszan elnyuló mélyedés ; lecsapoló
Árnyék-birodalom , fn. a megholt lelkek or- árok ; (szój.) árkon, bokron túl van ; árkon kivül
szága ; ős eleink árnyékbirodalma (Cz.). -hal, 1. hegymester, hatalmán tulterjeszkedik ; ( km . ) akkor
Árnyal. mondj hoppot, mikor átugortad az árkot, akkor
Árnyék-játék, fn. a beléhelyezett képek ár- örvendj, mikor már tul vagy a bajon ; nagy árkot
nyait nagyítva mutató láttani játékkészlet , sötét ástál, nagy a szökellője, olyat mondasz, mit nehéz
kamara. -kép, fn. 1) vmely tárgyat csak árnyalva bebizonyítani ; ne ugrándozz árkon, nem esel be-
feltüntető festmény ; 2) á. ě. vki lelkületének ke- leje ; 2) 1.Csatorna ; 3) folyó medre ; zsitva árka; 4)
vésbé ajánlatos oldalról elötüntetése. -lat , 1. Ár- (eröd .) vár körül ásott hosszú mélység; vár árka.
nyalat. Árok-alj , fn. árokkal keritett városnak az árok
melletti része. -ásó, fn. 1) személy, ki árkot ás ;
Árnyékló, fn. ernyő- féle készlet a nap sugarai 2) eszköz, melylyel árkot ásnak. -béllés, fn. az
ellen, napernyő. árok oldalainak kö v. tégla kirakata. -esa, fn. ki-
Árnyék-munka, fn. hitvány, silány munka. csiny, nem mély árok. -nyilány, fn. (ht.) sánc-
-mutató, fn. a napóra mutatója. féle árokhoz bemenetül szolgáló nyilás. sánc ,
Árnyékol, cs. , 1) árnyékot vet ; árnyékba he- fn. (ht.) vmely erőd sikeresb védésére szolgáló
lyez vmit ; 2) 1. Árnyal ; 3) hever az árnyékban ; sáncféle árok. -szög, fn. (ht.) két ároksánc által
restelkedik. Innen : Árnyékolás, fn. -at, 1) 1. Ár- képezett szög.
nyalat ; 2) 1. Árnyrajz. Árol, cs. eladó tárgy árát szabja, meghatároz
za, megbecsüli .
Árnyékóra, 1. Napóra. Aromlás, Aromlik, 1. Áramlás, Áramlik.
Árnyékos, 1) árnyékot vető, adó (pl. fa) ; 2) Árong, 1. Áradoz.
árnyékkal fedett (hely, ut).
Árongyökér , Áronszakál , fn. (nt.) a. m.
Árnyékoz, cs. 1) árnyékkal fed ; 2) 1. Árnyal. borjulábfü.
Innen: Árnyékozás, fn. M. A. -nál a. m. ábrázolás .
Árorr, fn. (nt.) növény az egyfalkások osztályá-
Árnyékozat, 1. Árnyalat. ból; fajai : bürök-, daru-, gólya- árorr (Geranium).
Árnyékrajz, fn. 1) vmely tárgy árnyékát elő- Aros , fn. tt-t ; kereskedő, kalmár ; vasáros,
tüntető kép, rendesen megkisebbített körrajz fe- könyváros.
kete papirból kimetszve (Silhouette) ; 2) á. é. vmit Áros, mn. 1) nagy áru, becses drága ; (km.)
csak vázlatban előadó leirás.
a mesterség mig titkos, áros ; 2) † áruba bocsájtott;
Árnyékszék, fn. ülőhelylyel ellátott kamara, mindön örökségöket árossá tevén és eladván (debr.
hol az üritkezést végezni szokták ; gyalog árnyék- leg.) 3) aki árul ; áros ember, kereskedő. (P. G.) -it,
szék, hordozható árnyékszék (Kem. J.) . -tisztitó, cs. 1) drágává tesz, valaminek árát neveli ; 2) árul.
fn. az árnyékszékben összegyült bélsárt kihordó Ároz , 1. Árol .
személy. Árpa, fn. 1 ) szalmasárga szögletes magot termö
Árnyék-tag, fn. (ép.) lerajzolt épitmény ár- gabonafaj (hordeum) ; béka-, egér-, hámló- , hatso-
nyalata. -tartó, fn. a világosság sugarait feltartó ros-, kétsoros-, laposfejű-, őszi-, tavaszi-, tengeri-,
mindenféle ernyő. -vetö, mn. a mi árnyékot ad, csóre- arpa; 2) a fenebbi gabonának szeme, magja ;
vet ; rekkenőn süt a nap s nincsenek árnyékvető (szój.) hetvenkedik, mint árpacipó a kemencében:
fák (T. M.). -viadal, fn. haszontalan doiog feletti (km.) buzát porba , árpát (tavaszit) sárba kell
vitatkozás. -világ, fn. mulandó földi élet ; kiköltö- vetni; 3) á. é. árpaalakú vereses bibircsó a szem-
zött az árnyékvilágból. héjon. -cukor, fn. árpalében fözött cukor, melyet
* Árnyines, fn. vörös gyapotfonal. köhögés ellen használnak.
Árnyjáték, 1. Árnyékjáték. Árpád, tn. finév, honunkba költözött őseink
Árnykép, 1. Árnyékkép. fejedelme, párducos Árpád (Vör.) ; Árpád fia, Ár-
Árny-képez, cs.vmely test árnyékát lerajzolja. pád maradéka, magyar.
-mellék, fn. az árnyék kevesbé homályos széle, Árpa - érő, Árpával érö, mn. ami az árpával
félárnyék. -mérő, fn. (ttan.) a testek árnyainak egy időben érik ; árpaérő körte. -fö, fn. árpaféle
egymástóli különbözését mutató láttani eszköz. gabona kalász. -föld, fn. szántóföld, melybe árpát
-oldal, fn. vmely testnek azon része , melyet vetettek, v. szoktak vetni. -gyöngy , fn. apró
a világsugarak nem érnek ; á. é. nem fényes, gyöngyhöz hasonló árpakása.
 Árp 46 Áru

Árpakása, fn. héjától megtisztitott s eledelül | asszonyi dolgokba egyébbel, mint árral (Võr.) . In-
használtatni szokott árpa. -lé, fn. 1) leves, melybe nen : Ártás, fn.
árpakása vagyon fözve ; 2) beteg v. gyermekek Ártalmas, mn, kárt okozó, hátrányos. Innen :
számára árpakásából készitett pép. Ártalmasan, ih. Ártalmasság, fn. -kodik, k. årtal-
Árpa-kenyér, fn. árpalisztből sütött kenyér. mas tettet gyakorol.
lé, fn. 1) árpával készitett ital ; 2) (tréf.) sör. Ártalmatlan, mn. ártalmat, kárt nem okozó.
-maláta, fn. serfözés után az árpából megmaradt
moslékos rész. -nemů, mn. az árpa osztályához Innen : Ártalmatlanul, ih. Ártalmatlanság, fn.
tartozó. Ártalom , fn. ártás által okozott kár, sérelem.
Árpás, mn. tt. -at ; tb. -ak ; 1) árpát tartalmazó, † Ártandó, mn. a. m. ártalmas. Innen : Ártan-
v. termö ; árpás föld, szekrény ; 2) árpával vegyí dóság, fn.
tett; árpás buza. Ártány, fn. tt. -t ; 1) kiherélt kandisznó ; * 2)
Arpa-ser, fn. áztatott árpából készitett ital. emṣedisznó, melynek görgőjét kivették.
-szalad, fn. a. m. Árpamaláta. -szem, fn. az árpa Ártatlan, mn. tk. ártalmat nem okozó, ártal-
magja. matlan ; 1) erkölcsi szenny nélküli, feddhetlen ;
Árpávalérő, 1. Árpaérő. ártatlan angyali teremtés ; (szój.) ártatlan, mint
Árpaviz, fn. italul használt viz, melybe árpa- a ma született
bakkecske gyermek
(gunyos) ; 2); mint
nemajuhhibás; ,ártatlan,
nem bünösmint; aa
szemek vannak beáztatva.
Árper, 1. Árverés. birói vizsgálatból kitünt, hogy ő ártatlan; ártatlan
Árpót, fn. (ker.) ráadási összeg, melyet a bank- vérk. 1); Innen : Ártatlanság,
ártatlanul fn. Ártatlanul,
viseli magát ih. -kodik,
; 2) ártatlannak teteti
jegynek, v. vmely más értékpapirnak ezüst v. magát.
aranypénzzel való felcserélésénél fizetni kell
(agio). Ártér, fn. szabályozott folyóknál azok part-
Árr, fn. tt. -t ; tb. -ak ; hegyes szúró eszköz a jától töltésig terjedő tér, melyet az árviz elönt.
Árterv, fn. vmely nagyobb müre, épületre for-
börféle tárgyak varrásának elősegéllésére , 1. Ar. dítandó költséget meghatározó terv.
Arra, ih. 1) azon irányban, azon tájfelé ; arra
Árthatatlan , Árthatlan , mn. ártalmat nem
ment; 2) azután, azon tárgyra, mely mondva volt ; okozható.
arra hirtelen fölugrott; ő is arra törekszik ; 3) igé-
vel összetéve rá igekötövel felcserélhető ; arra- Articsóka, fn. (nt.) növény az együtt nem-
venni, rávenni. -felé, ih. azon irányban, tájfelé. zök seregéből .
-nézt, -nézve, ih. azt illetőleg, arra vonatkozva ; Artifiola, Artifipozdor, fn. (nt.) növény a
arranézve semmi kifogásom. -való, mn. arra alkal- pozdorok osztályából (Scorzonera hispanica) .
mas, azon rendeltetése van ; a tinta, toll arravalók, Ártó , mn. kárt , sérelmet okozó . Innen :
hogy irjunk vele. Ártólag, ih.
Árrév, fn. tenger áradásakor használt kikötő. Áru, fn. (ker.) 1) eladásra szánt bármily jószág;
Arról, ih. 1) azon táj felől ; arróljött , 2) azon á. é. áruul adní magát, becsületét eladni ; (km.)
dologról, tárgyról; megemlékezzél arról (híbásan vásár nélkül is elkél a jó áru; 2) alku szerinti el-
róla), hogy ünnepeket szentelj (bibl.) ; én arról nem adás ; áruba bocsájtani, ereszteni vmit ; árut sza-
tehetek ; 3) annak következtében ; (szój.) ugy meg- kaszt, véget vet a vásárnak.
verlek, hogy arról koldulsz, annak következtében Áruba-bocsátás, fn. vmely jószágnak eladásra
nyomorékká leszesz. szánása. -bocsátott, mn. eladásra szánt.
Árrvéső, fn. árrhoz hasonló vékony véső . Áru-bárca, (ker.) az árukon levő kereskedői
Ársor, 1. Árlap. jel. -bélyeg, fn. (ker.) némely árúcikkekre az után-
Árszabály, fn. az adás-vevési cikkek árát zás megakadályozása végett ütött gyári bélyeg.
meghatározó hatósági rendelet. -oz, cs. az adás-- bevallás, fn. (ker.) a vámokon átszállitott áruk
vevési cikkek árát meghatározza. Innen : Ársza- minőségének és mennyiségének bevallása. -cikk,
bályozás, fn. -zat, 1. Árszabás. fn. ,(ker.) az áruk egyes külön faja.
Árszabás, fn. (ker.) a szabott árnak megha- mindenneműÁruda, fn. (ker.) nagyobbszerű árutár , hol
kereskedelmi és különösen fényüzési
tározása. Innen : Árszabási, mn. Árszabásszerü, mn. cikkek áruba bocsáttatnak (bazár).
Árszabott , mn. meghatározott árú , szabott
értekü. Áru-értö, fn. az áruk ismerésében jártas sze-
mély. -ház , fn. (ker.) áruraktárakat magában
Arszlán, fn. 1 ) 1. Oroszlán ; 2) á. é. piperköc ; foglaló épület. -hely, fn. (ker.) rakhely, hova az
3) tn. finév. eladásra szánt árukat összehordják. -hordó, fn.
Árt, cs. 1) kárt tesz ; a) anyagilag ; nem árt ne- (ker.) 1) áruk szállitására használt hordóféle
kem sem hideg sem meleg ; (km.) a méreg kóstolással edény ; 2) házaló kis kalmár. -isme, fn. (ker.) a
is árt; b) erkölcsileg ; rágalmazás által ártani vki- kereskedelmi árucikkek minden oldalu megis-
nek; még a légynek sem árt, jámbor ember ; mit árt merettésével foglalkozó tudomány. -jegyzék, fn.
az nekem? nem árt az neki, ha szigorúan tartják; (ker.) egyik kereskedő által a másikhoz eladás
(km.) sem nem árt, sem nem használ, mint a körösi végett küldött áruk mennyiségét és árát tartal-
szentelt viz ; nincs oly nyomorult ember ki ártani mazó jegyzék. Innen : Árujegyzéki, mn. -kelet, fn.
nem tudna; aki ártani akar nem fenyegetődzik ; 2) (ker.) az eladásra szánt áruk kelendősége. -kész-
á. é. (visszatérő névmással) vmibe avatkozik, let, fn. (ker.) vmely kereskedő boltjában és rak-
elegyedik ; ne ártsd magad más dolgába ; nem ár- tárában levő különféle áruk öszlete. -küldelék, 1.
tom magamat sem a mesteremberek közzé, sem az Árujegyzék.
 Áru 47 - Árv

Áru-küldemény, fn. (ker.) vmely kereskedő- arany is; égett tőke, fekete árvaborju, nincs anyja ;
köz, v. kereskedő által küldött áruk öszlete. -kül- (Népd.) az ég alatt aföld szinén, nincsen olyan árva
dés, fn. (ker.) az árucikkeknek a kitűzött helyre mint én; b) étel- v.italmaradék, melyet vkitányérján
való elküldése. -küldö, fn. (ker.) az árukat a s illetőleg poharában hagyott ; ne hagyja itt árváját;
megrendelőknek elküldő kereskedői v. gyári biz- 3) hatályosító (emphaticus) szócska ; egy árva szót
tos ( Spediteur). sem szólott, egyetlen egy szót sem; nincs egy árva
Árul, cs. 1) eladásra szánt jószágot bizonyos fűszál a tors közt kelőben (Ar.) ; 4) összetételeiben
mondatik oly növényekről, melyeknek bizonyos
összeg-pénzért kinál ; (szój.) á. ě. zsákban macskát részök
árul, titkolódzik ; 2) kelletés végett fitogtat ; leányát hiányzik, mint árvá csalán, árva rózsa.
árulja, mutogatja ; összetételeiben 1. Elárul, Be- Árva-atya, fn. árva-gyondnok , árva-ügyelő,
árul. -ás, fn. tt. -t; 1) az árunak megvétel végetti ki az árvák vagyonára és személyére való fel-
ajánlgatása; 2) titokban tartandó dolognak felfe- ügyeléssel van hatóságilag megbizva. Innen : Ar-
dezése, mely másnak veszélyt hoz. Innen : Aru- va- atyaság. -biróság, fn. árvák ügyeiben itélő
lási, mn. -ék, fn. (ker.) az eladott árucikkekért hatóság. -bizottmány, fn. az árvák vagyonára
bekapott pénz . felügyelö s hatóságilag kinevezett testület. -biz-
Árulevél, 1. Árujegyzék. tositék, fn. 1) az árvák vagyonának épségben
Árulgat, cs . meg-megszakitva, v. kicsinyben tartása felett örködő hatósági felügyelet ; 2) azon
törvényes biztositék, mely mellett az árvapénze-
árul vmit. Innen : Árulgatás, fn. ket kölcsön kiadhatni. -csalán, fn. (nt.) az aja-
Árulkodás, fn. másnak veszedelmére törekvő kosak családjához tartozó európai dudva, fulánk-
alattomos vádaskodás ; (km.) hitvány kereset az talan levelekkel. -fa, fn. (haj.) a hajó hátsó részén
árulkodás. magányosan álló oszlop a díszzászló tartására.
Árulkodik, k. mást alattomosan v. költött rá- -füz, fn. alácsüngő ágazatu füz, szomorú füz (sa-
galmakkal vádol. Innen : Árulkodó, fn. lix babilonica). -gondnok, gondviselő, fn. az
Árulmány , fn. mindenféle áru. árvák részére hatóságilag gondnokul kinevezett
Áruló, fn. és mn. 1) vmit eladni akaró személy ; személy. -ház, fn. közadakozásból épült intézet,
2) á. é. a) titokban tartandó dolgokat másnak vesze- melyben árvagyermekek neveltetnek.
delmére felfedező ; b) az igaz ügyet hütlenül el- Árva-hivatal, fn. 1) árvákról s azok vagyo-
hagyó; honáruló. náról gondoskodó tisztviselői állapot ; 2) terem,
† Árult ató , fn. a. m. Áruló. hol e tisztviselőség működik. -káka, fn. (nt.)
Áru-néző, fn. a vámokon átszállitott árukat meg- mocsáros vidéken tenyésző leveletlen tolmáju
vizsgáló hivatalnok. -nyilatkozat, 1. Árubevallás. káka a palkafélék családjából (scirpus palustris).
-koros, mn. gyámság alatt levő, kiskorú, -korú-
Árupáhó, Áruraktár, 1. Áruhely. ság, fn. kiskorúság. -lányhaj, fn. (nt.) hajfürthöz
Árurovanes, fn. (ker.) a raktárból kivett és az hasonló fehér szálů növény a hajkák osztályából
abban levő áruk neveit és mennyiségét tartalmazó (Capillus Veneris). -lepényfa, fn. (nt.) tövistelen
jegyzék. lepényfa. -pelyhim, fn. (nt.) az ajakosok család-
Árus , 1. Áros, fn. jához és a pelyhes viráguak neméhez tartozó dísz-
Árusság, fn. kereskedői, üzleti állapot. növény (celsia orientalis). -pénz, fn. árvák va-
Áruszállitás, Áruszállító, 1. Áruküldés, stb . gyonához tartozó pénz. -pinty, fn. (állatt.) ma-
Áruszámkönyv, fn. (ker.) kereskedői könyv, gányt szerető madár a pintyek osztályából, máskép
melybe az eladott árukat és az azokért kapott siró pinty. -rekettye, fn. (nt.) erdei cserje a re-
kettyék neméből nem szúrós tövisekkel (genista
pénz mennyiségét beigtatják.
Áruszámla, fn. (ker.) a.m. Árujegyzék. -könyv, tövistelen . -rózsa,
silvestris) fn. (nt.) az alpokon tenyésző
száru rózsa (rosa alpina). -rozsnok,
fn. (ker.) az árujegyzékeket tartalmazó könyv. fn. (nt.) igen rövid kalászu növény a rozsnokok
Áru-számolás, fn. (ker.) számolás, melyet az
eladó és küldő kereskedői biztos tesz a vett áruk- osztályából (bromus inermis).
Árvaság, fn. árva állapot.
ról. -szerzés, fn. (ker.) bizonyos faju és mennyi- Árva-szajkó, fn. (állatt.) magányt kedvelő
ségű árunak egyezmény szerint más számára
megszerzése. madár a szajkók osztályából. -szegfü, fn. (nt.)
korán virágzó, s kellemes illatú növény a szegfűk
Áruszerzési-kötés , fn. (ker.) áruszerzésre -szék, 1. Árvabizottmány.
vonatkozó egyezmény. -üzlet, fn. (ker.) áruszer- osztályából.
zésből álló adás-vevési foglalkozás . Árva-szülött, mn. és fn. az atya halála után
Áru-szerző, fn. (ker.) áruszerzéssel foglalkozó született ; máskép méhben hagyott (posthumus) .
-tisztség, L. Árvahivatal.
üzér. -tár, -telep, 1. Áruhely.
Áru-tözsde, fn. (ker.) hely, hol áru adás-vevés Árvaügy, fn, az árvákat érdeklő dolog, per.
végett szoktak találkozni a kereskedők. -tudo-- elet, -elö, 1. Árvagondnokság, Árvagondnok.
mány, fn. (ker.) különféle áruk anyagának és Árvavagyon, fn. az árvákat illető birtok,
tulajdonságának ismertetését tárgyaló gyakorlati pénz.
tudomány. Árvaveréb , fn. (állatt.) magánosan repkedő
Árva, fn. és mn. 1) halál által szülőitől meg- madár a verebek osztályából (passer solitarius).
fosztott gyermek ; (km .) nehéz kenyér az árváé; 2) -viola, fn. (nt.) apró virágú növény a violák osz-
á. é. a) ügyefogyott, segély nélküli ; (szój .) árva tályából. -virág, Î. Hóvirág.
mint a lehullott levél, mint az ágon ülő madár ; árva Árverel, 1. Árverez.
lelkemre mondom ; (km.) árva az árva, ha kapufája | Árverés , fn. tt. -t ; nyilvános eladási mod
 Árv 48 Ass

melyben az eladandó tárgy becsára felebbveretik, | után vágyódik ; (km.) Ásitozik, mint kutya a tu-
s maga a tárgy a legtöbbet igérőnek adatik. In- róra. Innen : Ásitozás, fn.
nen : Árverési, mn. Áska, fn. (állatt.) rovar az egyenes röpük
Árverez, cs. 1) vmit árverésen elad ; 2) árve- rendéből ; közönséges áska, lótetű, lóféreg, pajod
résben cselekvőleg vesz részt. Innen : árverezés, (gryllotalpa vulgaris).
fn. -ö, fn. az árverésre hatóságilag kinevezett ki- Áskál, cs. gyakran, v. több ideig, kis mérték-
kiáltó biztos. ben ás. -ódás, fn. más elleni alattomos agyarko-
Árvéső, 1. Árrvéső. dás, vádaskodás. -ódik, k. alattomosan agyarko-
Árvetés, fn. (ép .) épitéshez szükséges költsé- dik, vádaskodik, vkit mások elött hazudozással
gek előleges meghatározása. eláztatni törekszik. Innen : Áskálódó, mn.
Árviz, fn. a folyók és tavak vizeinek esőzések Ásla, fn. (ásványt.) szerv nélküli test, milye-
és hóolvadások folytán történő feldagadása s med- nek az ércek, kövek, kövületek (Fossilia).
reikből való kitörése ; tavaszi, téli árviz ; (szój .) Ásó , fn. 1 ) ásással foglalkozó személy ; 2)
árvizzeljött, árviz hajtotta ember. ásásra használt nyélbe vert lapátalakú éles vas-
? Árzár , Egyedár usság. eszköz.
? Árzat, fn. vmely vállalatba fektetett pénz- Ásó-kapa, fn. ásóhoz hasonló kapa. -lapát, fn.
összeg. a sirásók ásóhoz hasonló lapátja. -lapocka, fn.
Arzöldkovag, 1. Aranypát. kisebbszerű ásólapát a sirhant kiegyengetésére .
? Árzsaru, 1. Egyedárusság. Ásomány, 1. Ásvány.
Ás, cs. 1) lapát alakú éles vaseszközzel a földet Ásovány, fn. 1) † határárok, vizárok ; 2) 1 .
felmetszi, hogy porhanyó legyen ; kertet ásni ; 2) Ásvány.
körmeivel v. más éles eszközzel a földbe hézagot, * Áspa, 1. Motóla.
gödröt csinál, váj ; (km.) aki másnak vermet ás, * Áspál, 1. Motólál.
maga esik bele nem más; 3) földböl körmeivel v. =- Áspis, Áspiskigyó, fn. (állatt.) egyike a
más éles eszközzel vmít kiváj ; burgonyát, répát legveszé lyesebb kigyóknak.
ásni. Innen: Ásás, fn.
Ásadék , fn. 1) ásás által helyéből kihányt akár Asszony, fn. tt.-t ; 1) ált. minden nőszemély
férjes, akár leány, v. özvegy ; (km.) az asz-
földtömeg ; 2) 1. Kövület. -gyánta, fn. (ásványt.)
megkövült gyánta. maradvány, fn. maradvány szony nem ember, nem férfi ; néha az asszony is
megkövült állati v. növényi részekből . -váz, fn. ember, ha férfiasan viseli magát ; két lud egy asz-
vmely állat megkövült csontváza . szony, v. három asszony egész vásár ; nem titok,
amit két asszony tud; egy asszony sem szemérmes
* Asag , fn. a kemencében égő tűz élesztésére a sötétben ; amely asszony hányja-veti jámborságát,
használt piszkafa. -hipon, fn. (nt.) növény a lop- fekszik ott vmi ; a szép asszony is , ha megvenül,
vanőszök közül (hipon rutabulum). * -ol, cs. 1) csunya időt ér ; az asszony v . szeret, v. gyülöl; a
asaggal piszkálja a tüzet ; 2) asaggal ver vkit ; szép asszony s rongyos köntös mindenütt megakad;
asaggal kiver vkit. * -pemet, fn. 1) (nt.) hosszú könnyebben felejti a kigyó farka vágását, mint az
levelű növény a pemetek osztályából ; 2) a ke- asszony legkisebb bosszúságát ; soha nagy titkodat
mence kisöprésére használt rud, melynek végére asszony orrára ne függeszd, v. nem kell az asszony-
növénycsomó köttetik. * -os, fn. asagon járó bo- nak mindent orrára kötni ; az asszonynak fegyvere
szorkány. a nyelve ; ne higyj az asszonynak , mig a kerék-
* Asaly, fn. tt.-t; fodrozott ereszték a női ru- vágást átlépheti, v. mig egy pénz ára borsot elbir;
haderék hátuljában, pellempáty ; csipkézett rovát- az asszonynak hosszú a haja , rövid az elméje;
kolt szegély a köntös alján (Ar.) . mosolygós asszonynak , görhés lónak , világos fel-
? Ásany, 1. Ásvány. hônek nem kell hinni; asszonynak könye gonosz-
Ásany-égvény, fn. ásványnemű égvény ; m. p. ságának fűszerszáma ; aki szóbeli asszonynyal tár-
a kőolaj. -fény, fn . az ásványok csillogása. -fonal, salkodik, hamar kurafi név ragad rá ; ha asszonyok
fn. ércből nyujtott fonal. -kéklet, fn. (vt.) ásvány- sirnak megnyirnak ; asszonyoknak fegyverük a fe-
ból készitett kéklet. nyegetés ; az asszonyok könyárja hamar kiszárad;
Ásat, fn. ásás által helyéből elmozditott föld- soha az asszonyt el nem lehetne türni , ha a világ
tömeg. fától szaporodhatnék ; 2) kül. férjes , v. özvegy
nöszemély; asszonynyá lenni, férjhez menni ; asz-
Ásat, cs. másnak parancsolja, hogy ásson. -ag, szonyt hozni a házhoz; ifju, v. if' asszony, fiatal
mn. ásás által nyert (kövület); ásatag növény-, álat
világ. -lan, mn. ami nincs felásva. Innen: Asat- polgárnö cime ; nagy asszony, koros polgárnö ci-
me ; özvegy asszony; (km.) ha szemérmes is az
lanul, ih. asszony, ne bizd idegen kézre ; nem jól foly a do-
Ásható, mn. amit porhanyos voltánál fogva fel log , hol az asszony viseli a gatyát; süveges asz-
lehet ásni. szony ebszokás ; minél jobban sir az asszony, annál
Ásit, k. 1 ) unalom-, álmosság-, v. utánzási haj- hamarébb meg akarja férjét csalni ; a pénz olvasva,
lamból száját önkénytelenül feltátja ; (km.) ásitnak az asszony verve jó ; mérges asszonynak haragos
az agarak, jó vadászat lesz ; 2) á. é. (ra, re) a. m. a lánya; tálban a konc, ne nézz az asszonyra ;
ahit, eseng vmi után ; hiába ásitasz rá, nem kapod amit az ördög maga végbe nem vihet, vénasz-
meg. Innen : Ásitás, fn. -ó , mn. álmosságból v. szonyra bizza; jaj az olyan szegénynek sorsa ,
unalomból száját tátó ; (nt.) olyan ajakas bokréta, ki gazdag asszonyt vesz ; 3) a. m. urnő ; az
melynek szétálló ajakai közt torkába beláthatni . úr s az asszony ; ő asszony a háznál ; a vár asz-
-oz, -ozik, k. 1) gyakran ásit ; 2) á. é. valami | szonya ; 4) keresztnév után a köznépnél megszóli-
 Ass 49 Asz

táskép használtatik ; Julis asszony; (népd .) Örzsi Asszonytej, fn. 1) szoptatós nö emlöiben ösz-
asszony szép asszony volt, komáztak is sokan vele; szegyült tej ; 2) á. é. arcbör tisztitására használt
5) rokonsági, v. kort különböztető cím ; ángyom, tejszínü viz.
komám asszony ; néném , hugom , öcsém asszony ; Ásvány, fn. a földön, v. a föld gyomrában lé-
6) a magyar kártyában a tizes neve ; 7) * menyét- tező minden életmüszer nélküli, test, milyenek a
asszony. kövek, az ércek stb. Innen : Ásványi, mn. -ász,
† Asszony-állat, fn. asszonyszemély, nösze- fn. az ásványok neveit, tulajdonságát ismerő tu-
mély. -barát, fn. a nönem iránt baráti érzelemmel dós. -égvény, fn. ásványrészeket tartalmazó lugsó.
viseltető férfi. -birság, fn. törvényszékeken a be--festék, fn. ásványból készitett festék. -isme, fn.
perelt nökre kivetett birság. † -ember, fn. nö, az ásványok tulajdonságainak ismerete. -kö, fn.
némber , asszonyszemély. -félés , 1. Asszony- ércrészeket tartalmazó kö. -lugony, fn. (vt. ) as-
kerülés. ványos részeket tartalmazó lugsó. -lugsó , 1.
Asszony-fejkötö, fn. 1) fejkötö, milyent kivált Lugsó.
a férjes v. özvegy nök viselnek ; 2) á. é.föltenni Ásványolaj, 1. Köolaj.
az asszonyfejkötőt, urnöt játszaní ; a férfi asszony- Ásvány-ország, fn. minden ásványok öszlete.
fejkötöt visel, ha papucs alatt van. -férfi, fn. 1) -os, mn. ásványrészeket , ércet tartalmazó ; ásvá-
csira, kinél mindkét nembeli nemző-rész megva- nyos fürdő. -rög, fn. egy darab kö, mely ércrésze-
gyon ( hermaphrodit) ; 2) á. é. elpuhult, gyáva férfi . ket tartalmaz. -sav,
-fertöző, fn. tisztes növel akár csábítás, akár készitett sav. -szén, 1.fn. (vt.) bármely ásványból
Köszén.
erőszak által paráznaságot elkövető férfi. -gyü- Ásvány-tan, fn. a természetrajz azon része,
lölö, fn. a nönem iránt gyülölettel viseltető férfi. mely az ásványokat tulajdonságaik szerint ismer-
Asszonyi, mn. asszonyhoz tartozó, azt illető,
asszonyi illetmény. Innen : Asszonyilag, ih. Asszo- teti és osztályozza. Innen : Ásványtani, mn. -tár,
nyiság, fn. -as, mn. nőies, asszonyoknál szokásos. fn. terem, hol ismertetésül mindenféle ásványok
Innen: Asszonyiasan, ih. vannak összegyüjtve. -tudomány, -tudományi,
Asszonyilletmény , fn. (ttud.) leánygyermeket 1. Ásványtan , Ásványṭani.
v. feleséget illető pénz, jószág. Ásványtudós, 1. Ásványász.
Asszony-jog, fn. (ttud.) a nők személyét és Ásvány-vas, fn. a föld belsejéből nyert nyers
vagyonát biztositó jog. -ka, fn. fiatal nő; kicsi- vas, megkülönböztetve a lebvastól. -viz, fn. ås-
nyitett alakja az asszonynak. -kerülés, fn. ter- ványrészeket tartalmazó viz. -zöld, fn. némely
mészeti hiányból v. elöitéletből származott ovako- ásvány sárgás zöld színe.
dása némely férfinek a nönemtöl. -kodik, k. 1) Aszag, fn.limlom, összerothadt szemét, trágya ;
férjes állapotban van; 2) úrnői hatalmat gyako- | (szój. ) büdös, mint az aszag. -ár, fn. (állatt.) ro-
rol. -kormány, fn. 1) női kezekben levő országos var a téhelyröpük rendéből ; nagy aszagár (aten-
kormány ; 2) nöi kezekben levő házi kormány ; 3) chus sacer).
å. é. 1. Papucskormány. -köny, fn. 1) nö által Aszal, cs. fonnyaszt, melegség által a nedves-
hullatott köny; 2) á. é. nem szivböl, hanem tete- ségtől megfoszt, kemencében vagy nap sugarinál
tésből fakadó köny. -lak, fn. 1) asszony számára szárít ; gyümölcsöt aszalni. Innen : Aszalás , fn.
berendezett szoba, lak ; 2) 1. Hárem. -munka, fn. Aszalt. mn. -mány, fn. minden, ami aszalva van,
nö által végzett munka, milyen kivált a kötés , különösen aszalt gyümölcs.
himzés , fehérvarrás. -nem , fn. minden élő nő Aszaló, fn. 1) hely, hol akár a nap-, akár a
egybefoglalva, nönem. -nép , fn. vmely társaság- tüz melegével aszalnak vmit ; 2) kemencében
ban v. családban levö nök összlete , fehérnép, megaszalt, megszáritott gabona; 3) az aszalásra
fehércseléd, vászoncseléd. -nyereg , fn. sajátos felügyelö személy. -deszka, fn. deszka, melyen
alkatú nyereg, a lovagló nök számára. az aszalni való gyümölcsöt a kemencébe teszik.
Asszonyos, mn. 1) asszonyoknál szokásos ; 2) -ódik, k. aszuvá lesz.
á. é. a) elpuhúlt, félénk, gyáva ; b) nöket nagyon Aszaló-ház, fn. gyümölcs-aszalásra kemencék-
szerető, azok után szaladozó, menyecskés, leá- kel ellátott épület. -kemence, fn. kemence, mely-
nyos. Ínnen : Asszonyosan, ih. Asszonyosság, fn. ben gyümölcsöt aszalnak. -pléh, fn. vaslemez,
-odik, k. elpuhul, elgyávul, asszonyossá lesz. melyen a gyümölcsöt aszalják. -rud, fn. a kemen-
Asszonyoz, cs. vmely nöt asszonyomnak v. cében az aszalódeszkákat tartó vasrud.
asszonynak nevez. * Aszalos, fn. pántlikákkal felcifrázott asszo-
Asszonyság, fn. 1) magasb rangú nö, úrnő ; nyi kis felöltő.
Bokorné asszonyság ; 2) használtatik úrnök cí- Aszalvány, 1. Aszalmány.
meül : asszonyságod. Aszaly, 1. Asaly.
Asszony-szabó , fn. női öltönyöket készitő Aszály, fn. tt.-t ; 1) a növényzetnek a nap me-
iparos. -szavú, mn. vékony, sipító hangú (férfi), lege által okozott elszáradása ; 2) 1. Aszkór. Innen :
máskép : kappanhangú. -szék, fn. a nők ülőhe- Aszályos, mn. az izzadó földmives az aszályos év-
lyeül szolgáló templomi szék. -személy, fn. a. m. szak képének mását homlokán hordozta (Gegö).
asszony, máskép : nöszemély ; mit tudnak azok a -ság, fn. szárazság, aszott állapot.
férfiak asszonyszemély nélkül? (Vör.). Aszás, fn. nedvek kipárolgása miatti száradás,
Asszonysziv, fn. å. é. nöi gyöngéd, ingatag, összezsugorodás.
változó érzelem ; tud szeretni az asszonysziv, de csak Aszász. fn. (nt.) növény az együtt -nemzök és
magát s kényeit (Kisf. S. ) . -ü, mn. félénk, inga- egyenlő- nösök osztályából (crepis) .
tag, változékony kedélyü. Aszat, fn. 1) gyom, hasztalan fü ; 2) holt-aszat,
Asszonytalan, mn. asszony nélkül való ; asz- bebalzsamozott s kiaszott holttest, múmia, -os,
szonytalan társaság. mn. aszattal benött.
Ballazi szótár. 4
 Ász 50 - Áta

Ász-fa, fn. (haj .) a hajón szállitott különféle | asztala, régi keresztyéneknél az úrvacsora utáni
árucikkeket tartó gerenda. közös étkezés (Agape).
Asz-folt, fn. aszály okozta kiszáradt rész a nö- Asztal-adás, fn. tartás, koszt. -adó, fn. koszt-
vénylevélen. -füves, fn. száritott gyógyfüvekkel adó. -ag, 1. Ferdény.
kereskedő személy. -höd, fn. (b.) forró kemence, asztalul Asztal-ágy, fn. ágy , melynek deszkafedele
hova az ásványokat olvasztás előtt teszik. használható. -áldás, fn. evés előtti és
Aszik, k. 1 ) a melegség által éltető nedvétől utáni hálaima. -disz, -ék, fn. lakoma alatt az asz-
megfoszttatva összezsugorodik, a szika fű, afalevél, talra ékitményül feltett virágos edény. -fia, -fiók, .
a gyümölcs ; 2) Soványodik. fn. az asztal táblája alatti ki- s betolható fiók. -fö,
Aszjó, mn. aszú, aszalt, száraz. fn. az asztal része, hol evés alatt a társaság legér-
Ászka, fn. (állatt.) pincében tenyésző rovar a demesebb személye szokott ülni . * -gyártó, fn.
rákfélék osztályából ; pinceászka (oniseus asellus) . asztalos. Asztal-hulladék, fn. evés után az abroszon
Aszkór, fn. a testet lassan-lassan elfonnyasztó, maradt kenyérmorzsa, kis csontdarabok stb. -i,
halálhozó száraz betegség . Innen : Aszkóros, mn. mn. asztalhoz tartozó ; asztali
Aszláz, fn. láz , melyben az aszkóros beteg asztaláldás. -ka, fn. kisszerűedény ; asztali áldás,
asztal. -kendö, fn.
szenvedni szokott.
evés alatt száj- és kéztörlésre használt kendő.
* Ászló, fn. zászló .
Asz-mag, fn. (nt. msz.) a csontárok osztályához mester, 1. Asztalnok.
Asztal-nemü, fn. az evésnél használt minden-
tartozó mindenféle gyümölcs . -mérték, fn . mér- féle vászonkészlet, abrosz, asztalkendő. -nok, fn .
ték, melylyel a szabó megméri, hogy a beavatás
fejedelmeknél, föuraknál a lakomákra felügyelő
után a kelméből mennyi vesz el . személy, asztalmester, tálnok, tálmester. -onként,
Ászok, Ászokfa, fn. tt. ászokot v. ászkot ; ált. ih. minden asztalt egyenként véve.
v.
vmi alá talapul tett hasáb gerenda ; kül. hordók Asztalos, fn. 1) általában különféle deszka-
alá tett ilyeten talapzat, kántárfa, lábfa, hordó alá butorokat készitő iparos ; 2) (külön.) asztalkészitő
való fa, 1. Ászfa. iparos. -enyv, fn. az asztalos által használt enyv.
Ászok-gerenda, fn. 1) (ép.) az épület tetőzetét munka, fn. asztalos által készitett különféle mü.
tartó fekvő gerenda ; 2) pincékben azon vastag fa, véső, fn. (msz.) az asztalosok által a hornyok
a melyen a hordók feküsznek, 1. Ászok. -hordó, kivágására használt véső .
fn. nagy hordó, melyet a pincéből nem szoktak Asztalozás , fn. lakomázás végetti asztal-
kihozni. -pénz , fn. bérben kivett pince használa- nál ülés .
táért fizetett pénz. -talp, fn. gerenda, melyen az Asztal-pénz, fn. 1) élelmezésért járó pénz ; 2)
ászkok feküsznek. -ser, fn. sok ideig a pincében élelmi cikkek bevásárlására fordított pénz. -szék,
állott erős ser. -vas, fn. (b.) bányában a szükebb fn. széles tábláju szék köznépünknél, mely asztal
utak gerendáit összetartó vas. gyanánt is szolgál ; kiteszi középre a nagy asztal-
Aszomány, fn. bolhákat elűző növény a szer- széket , Arra tálalja fel az egyszerű étket (Ar.).
tecsikok osztályából (inula pulicaria). -tábla, fn. az asztal lényegét tevő táblaforma lap.
Aszott, mn. höség által kiszáradt, elfonnyadt. -takaró, fn. díszasztalok befedésére használt kü-
-as, mn. (nt.) száraz hártyanemű szerv, mint az lönféle anyagú és színü szövet. -tartás, fn. 1.
utifű bokrétája. -as, Aszotka, fn. az utak mellett Asztal 2).
és szántóföldeken tenyésző tüskés gyom. Asztal-teriték, fn. az evésnél használt külön-
Asz-pad, fn. (b.) az aszhödben levő köpad, féle eszközök öszlete ; hat személyre való asztal-
melyre a bányából kihozott nedves ércet száritás teriték. -terités, fn. az evésnél használt eszközök-
végett rakják. -rés, fn. (b.) az aszpadok mellett nek az asztalra kellő rendben elhelyezése. -teritö,
levő rés. 1) 1. Asztaltakaró ; 2) az asztalteritést végző
Asztag , fn. gabnarakás , kazal , esőmentesen személy.
bármily alakban összerakott gabnakévék nagyobb Asztán, 1. Azután.
halmaza; rác asztag, hosszában rakott nagyobb- Aszú, mn. aszalt . —, fn. a nap melege által
szerű asztag ; szélesb értelemben : kévébe kötözött megaszalt túlédes gyümölcs, különösen szőlő.
más növényneműek nagy rakása ; kukoricakórót Innen : Asszúság, fn. -bor, fn. az aszú szőlőből
asztagba rakni ; (szój.) asztagban tűt keres, hasz- készített erős édes bor. -kórság, 1. Aszkór.
talan munkát tesz ; (km.) tavalyi asztag nem szerez Aszú-szegfű, fn. erös bóditó illatú füszerszám.
szükséget; asztag
asztag mellett kalásztnem öli meg
szedni. -ől, az
cs . egeret;
asztagba könnyű
rak. szilva, fn. v. nap- v. tüz melege által aszúvá
lett szilva. -szölö, fn. a nap heve által vizrészei-
Asztal, fn. tt.-t ; 1) állványra vizirányosan fekte- től megszabadult tepedt szőlő. -szölöbor , 1.
tett deszka- v. más kemény anyagu lap különféle Aszúbor.
használatra; kihúzó asztal, fiókos asztal;játszó asztal; Át, ih. keresztül, a Dunán át, 1. Által, ih.
zöldasztal, melynél tanácskoznak; (szój.) asztalalatt
keveri a kártyát, alattomos tervei vannak; * hideg vagy Át, mint igekötő a) az illető igének innen túlra
asztalonfekünni, kiterítve, halva fekünni ; 2) á . e. túlról innenre történendő cselekvés, szen-
lakoma; köz- v. társasasztal, hol többen együtt vedés v. állapot jelentését adja ; b) minden ré-
étkeznek ; szabad asztal, ingyen étkezés ; nagy szekre való vonatkozást fejez ki ; átmegyek a hi-
asztalt tartani ; (szój.) magas az asztala, sovány don ; átúszik a Dunán.
koszton van, nincs elég harapnivalója ; asztal ha- * Átabotában, ih. összevissza , rendetlenül ;
zugja, tányérnyaló; más asztalához törülni kését, átabotában van az ügy.
másnál élődni ; Úr asztala , a) melyről az úrva- Átad, cs. 1) vmit magasabb tárgyon keresztül
csorát osztják ; b) maga az úrvacsora ; szeretet ad ; a kerítésen átadni a kulcsot; 2) átnyujt, kézbe-
 Áta ― 51 - Áte

sit; 3) vmit birtokul, zsákmányul odaenged ; a másikra átmegy (a barmokról) ; a csorda átcsapott
várat az ellenségnek átadni ; átadni magát vmi ér- a tilosba ; 3) átpártol ; 4) átrohan ; átcsapni az
celemnek. Innen : Átadás, fn. Átadási, mn. -vány, ellenség földére ; 5) hajlékony eszközzel vmin ke-
fn. vmely tárgy átadásáról szóló elismervény. resztülsuhint ; átcsapni ostorral a kerítésen ; B) cs.
egyik helyről a másikra hajt. -csepeg, k. vmin
Átal, 1. Át, * átalt veszek, magamat elszánom, átszivárgott nedv csepp -alakban hull alá. -csillog,
eltökéllem. k. a fénysugár hasadékos testen keresztülvilágli k.
Átalában, 1. Általában . -csödit, cs. többeket egyik helyről a másikra át-
Átalag, fn. körülbelül másfél akónyi nagyságu csal. -csödül, k. vmin keresztül, v. egyik helyről
hegyaljai hordó. a másikra tömegesen tolongva siet. -csörgedez,
Átalak-it , cs. vmit más alakúvá változtat ; k. vmin keresztül csörgedezve folydogál (csermely,
külön. (mt.) valami kifejezést a bennefoglalt isme- patakcsa).-csúsz, k. 1) szük helyen csuszva keresz-
retlen érték változtatása nélkül más alakban elö- tül búvik ; 2) á. é. szövevényes bajon átesik. -csusz-
állít. Innen : Átalakítás, fn. -ul, k. alakját változtat, cs. 1) vmit egyik helyről a másikra v. vmin
tatja, más alakot ölt. Innen : Átalakulás, fn. Átala- csusztatva áttol ; 2) á. é. szövevényes bajon átsegit.
kulási, mn. Át-dagaszt, cs. a tésztát minden részében jól
megdagaszt. -delejesül, k. delejtől át meg át lesz
Átalán, a. m. Általán. -fogva, ih. egyáltalában, hatva. -dob, cs. vmit bizonyos tér, v. emelkedett
általán véve. -os, 1. Általános . test felett keresztül elhajit. -dolgoz, cs. 1) bizo-
Átalány, Átalányos, Átalányoz , 1. Általány, nyos idöfolyam alatt folytonosan dolgozik ; átdol-
Általányos, Általányoz. gozni az egész napot ; 2) vmely kész leginkább
Átal- ellenben, ih. szemközt a tulsó félen. -fa, szellemi müvet egészen átalakit. -döf, cs . bármely
fn. átfogó fa, átjárás végett árkon , patakon ke- testet hegyes eszközzel keresztülszúr, átszúr, át-
resztül tett gerenda, deszka. *-fekü, mn. (ft.) átal- szegez. -dörgöl, cs. 1) vmit dörgölve kilyukaszt ;
fekvő (föld). -gerenda, 1. Általgerenda. 2) eszközli, hogy vmi hig test dörzsölés által egy
Átalház , 1. Általház. szilárdabb test likacsain átmenjen. -dörzsöl, 1 .
* Átal-kapu, fn. közkapu. -kelő, fn. átjáró Átdörgöl.
hely. -kodás, fn. ellenszegülésből származott Átdözsöl, bizonyos idöfolyamon át korhelyko-
megrögzöttség. - kodik, k. makacsul saját feltétele dik ; az egész éjet átdőzsölni.
mellett marad, másoknak nem enged. -kodott, Átég, k. égés által keresztül lyukad. -et, cs.
mn. nyakas, makacs. Innen : Átalkodottság, fn. vmit égetéssel keresztül lyukaszt.
Átall, cs. kissé szégyenl, restel vmit tenni. Átellenben, 1. Általellenben.
Átáll, k. egyik féltől átmegy a másikhoz ; a hu- Átellenes, m. átellenben levő, szemközt fekvő
szárok átállottak hozzánk (Sz. L.). Innen : Átellenesen, ih.
* Átallag, ih. keresztül. Átelleni, 1. Átellenes.
Átallátogat, cs, szomszédba átmegylátogatóba. Át-él, cs. bizonyos idöfolyamon keresztül él ,
* Átallep, cs. Átalfog. 80 évet átélni, -emel, cs. vmit helyéből felkapva
Átalló, 1. Átló . vmely térségen, v. emelkedettebb tárgyon keresz-
tül máshova tesz át ; átemelni az árkon. -énekel,
Átallomos, 1. Általomos . cs. 1) bizonyos idöfolyamon keresztül mindig
* Átalság, fn, szégyenkedés, szemérmeskedés . énekel ; az egész éjet áténekelni ; 2) bizonyos éneket
Átalvám, 1. Általvám. elejétől végig énekel ; a szózatot áténekelni.
Átalvetö , 1. Általvető . Átenged, A. cs. vminek birtokáról más kedvé-
Átalzó, 1. Átmérő . ért lemond, átad ; B. k. (személyt.) fagytól
Átán, fn. (nt. ) máskép tamarisknak nevezett egészen megszabadul, kienged. Innen : Atengedés.
cserjenövény (tamarix), -ěstfogadó, fn. (ttud. ) a. m. engedményes, kire
Átanyagul-ás, fn. (vt.) vegytani müködés ál- vmi igény joga átruháztatik. -mény, fn. (ttud.) a.
tali anyagváltoztatás.
nézve átváltozott. -t , mn. (vt. ) anyagjára m. engedmény. -ö, mn. és fn. (ttud.) vminek bir-
tokáról más kedveért lemondó ; átengedő levél.
Átáz-ik, k. 1) a viz keresztül hat rajta ; a nagy - vény, fn. (ttud.) átengedésről szóló hiteles irat,
sárban átázik a csizma ; 2) esőtől nedves lesz ; átengedő levél, engedménylevél.
börig átáztam ; 3) á. é. megrészegszik. -tat, cs. Át-engeszt, cs. a fagytól egészen megszabadit.
▼mit egészen nedvessé tesz. -ér, A) cs. vagy k. valamely testnek , térnek
Át-bérmál, cs. á. é. vkinek v. vminek más ne- kerületi-, szélességi-. v. hosszmértékét megüti ;
vet ad. -bocsát, cs. 1) egyik helyről a másikra a gerenda átéri az árkot , vagy átér az árkon ;
átereszt ; 2) á. é. átbocsátni a vizsgán, meg nem B) k. valamin keresztül valahova megérke-
buktatni. -bódorog, k. egyik helyről a másikra zik ; nem tudom mikor érek át Pestre. -ereszt,
támolyogva átmegy. -bolyong, cs. és k. vmit bo- cs. 1) megengedi, hogy az innenső oldalról a tul-
lyongva átjár, v. vhova átbódorog. -búvik, k. 1) sóra v. viszont menjen ; 2) á. é. vkit ügyes-bajos
vmely szük résen titkon keresztül surran ; 2) á. é. dologból való kimenekülésben elősegit ; a vizsgán
vmely bajon keresztülesik. -buvárol, cs. vmit átereszteni. -ért, cs . (bölcs.) vmit minden részle-
minden részében jól keresztül vizsgál. tében helyesen megért, felfog. -esik, k. 1) egyen-
Át-csal, cs. vkit csalogatva áthí , édesgetve súlyt vesztve vminek egyik oldaláról a másikra
csábit. -csap, A) k. 1) vminek tetején keresztül- esik ; 2) . é. vmely dolgot bevégez, v. vmely bajt
tör; az árviz átcsapott a hidon ; 2) egyik helyről kiáll'; átesni a betegségen. -etet, cs. maró nedvvel
4*
 Átf 52 Áti

vmit keresztül lyukaszt. -evez , cs. csolnakon Athason-it, Áthasonlit, cs. vmely testet egy
evezve vhova átmegy (pl. a Dunán). másikhoz hasonló anyagúvá változtat ; az állat a
Át-fagy, k. minden részében megfagy. bevett eledelt saját teste alkatrészeivé hasonítja át
Átfarol, k. farral a másik oldalra megy, csúsz , (assimilare). -odás , hason lényegüvé alakulás .
(a ló, szánka stb.). -tat, cs. eszközli, hogy vmi át -- ul, k. egy másikéhoz hason lényegüvé átvál-
faroljon ; kocsit a másik oldalra átfaroltatni. tozik.
At-fázik, k. testének minden részében megfá- Áthat, cs. és k. ereje vmin mintegy keresztül-
zik, -fénylik, 1. Átcsillog. tör ; beszéded áthatotta szivemet, v. áthatott szive ·
Atfog, cs. vmit araszszal, karral körülnyalábol . men ; á. é. (szój .) eszével áthatni vmit , felfogni .
-lal, es. vmit szilárdan tartva egészen körülfog. Innen : Áthatás, fn. -tatlan, -lan, mn. amin semmi
-ó, fn. (mt.) a derékszögű háromszögben a derék- erővel sem lehet áthatni. Innen: Áthatatlanság.
szöggel átellenes oldal (hypothenusa). -lanság, fn. (ttud.) a testek általános tulajdonai-
At- foly, k. cs. (személyt.) 1) vmely hig test nakegyike, melynélfogva, a hol egyik test anygaja
vmin keresztül ömlik ; a Duna átfolyja Magyar- az ürt betölti, ugyanazon időben más test anyagja
országot ; 2) vmely kuszó, indás növény vmin ke- nem foglalhat helyet. -ó, mn. 1) ami vmin keresz-
resztül buvik. -fordit, cs. 1) vmit egyik helyről tültörő erővel bir; á. é. a dolog mélyéig ható ; át-
a másikra fordít ; 2) egyik nyelvből a másikra ható ész ; 2) (nyt.)jelzője oly igének, mely tárgy-
tesz át. -forgat, cs. vmely irományt, könyvet ke- esetet vonz, melynek cselekvése az alanyon kivül
resztül lapoz. -föz, cs. 1 ) vmit minden részében más tárgyra hat. -ol, k. akadályon, nehézségen
jól megfőz ; 2) á. é. vmely tervnek miden csinját keresztül vergödik , keresztül tör. -óság , fn.
binját jól átgondolja. -fú, A) cs . fúva keresztül (ttan.) a testek általános tulajdonainak egyike,
hajt ; átfúni a tollat; B) k. (személyt. ) vmin fúva melynélfogva vmely test más testbe behathat.
keresztül megy. -fúr, cs. vmin furóval likat csinál. -ottság, valami erő teljes behatásának állapota.
-fut, cs. és k. 1) vmely téren keresztül szalad ; Átház, 1. Általház.
átfutni a vásártért, v. vásártéren ; 2) á. é. a) a. Át-helyez, cs. vmit egyik helyről a másikra
m. átfoly; b) vmit sietve átolvas ; átfutni a hirla- tesz ; vkit egyik helyről a másikra küld ,, rendel ;
pokat, v. hirlapokon. -füttyentés, fn. (vad.) ahaj - máshova áthelyezni a katonákat. Innen : Áthelyezés,
tóvadászaton elállitott vadászoknak füttyentéssel fn. Áthelyezett, mn.
való jeladása. -füz, cs. cérnáț, v. más szálas esz- 1
közt likon áthúz. -garol, 1. Átgázol . ? Át-hevellö, mn. (ttan. msz.) a hőséget, meleg-
séget magán átbocsátó. -hevit, cs. egészen felme-
Át-gázol, cs. 1) nem mély patakon, süppedékes legit, hevessé tesz ; a gyors menés átheviti az em-
helyen gázolva keresztül megy ; 2) ügyes-bajos bert. -hevül, k. egészen felmelegül, hevessé lesz.
dolgon nagynehezen keresztül vergődik. -gondol, -hidal, cs. vmely patakon, folyamon keresztül
cs. vminek minden csinját-binját fontolóra veszi. hidat épit. -hidegit, cs. minden részében hideggé
-gördit, 1. Áthengerit. tesz. -hidegül, k. hideggé lesz.
Át-gördül , k. vmi gömbölyű, v. hengerded " Áthord, A) cs. vmit bizonyos téren keresztül
test bizonyos téren gördülve keresztülfut. vhova elhord; B) k. á. é. a puska áthord a céltáb-
Áthág, A) k. vmely emelkedettebb testen ke- lán. -ozkodik, k. egyik helyről a másikra hor-
resztüllép ; B) cs. á. é. illedéki szabály, törvény dozkodik.
ellen cselekszik; áthágni a törvényt. Innen : Athágás, Át-hoz , cs . vmit távolabbról hozzánk hoz .
fn. -ó, fn. 1) aki vmit áthág ; 2) emelkedett test -hull, k. egyenként v. tömegesen likacsos test
azon része, hol áthágni lehet. nyilásain v. bizonyos téren keresztül esik. -hur-
Át-hajit, cs. vmit bizonyos téren, v. emelke- kol, cs. vmit hurokkal körülfoglal.
dettebb helyen át egyik oldalról a másikra eldob . Áthúz, cs. 1) vmit bizonyos téren keresztül
-hajlik. k. vmin keresztül egyik oldalról a má- maga után húz ; 2) vmit szük résen keresztül
sikra hajlik. V. ö. Hajlik. -hajol, k. vmi testen húz ; a cérnát a tű fokán áthúzni ; 3) irott szavat,
keresztülhajol. V. ö. Hajol. -hajóz, A) cs. hajózva mondatot kitörül. -ódik, k. bizonyos téren ke-
folyami v. tengeri utat tesz ; áthajózni a Földközi- resztül egyik helyről a másikra húzódik.-ógerenda,
tengert; B) k. 1) vmely tengeren v. folyamon ha- fn. (ép.) más gerenda támasztásáúl , erősitésül
józva keresztül megy; áthajózni a Csendestenge- szolgáló gerenda .
ren; 2) vhova hajózva utaz ; áthajózni Ameri-
kába. -hajt, cs. vmit bizonyos téren, v. testen Át-hül, k. a megfázásig áthatja a hideg. -hüt,
keresztül egyik oldalról a másikra hajt. -hallat- cs. fázást, meghülést okoz.
szik, hallik, k. (személyt. ) vmely tér, v. test Átigazit, cs. 1) vkinek vmin keresztül a kellő
egyik oldalán adott hang, annak másik oldalán utat megmutatja ; 2) idegen személyt vkihez küld,
hallhatóvá lesz. -hangol, cs. (msz.) vmely zene- igazit. 3) ujra idomit ; külön. a kész ruhát a test-
eszközt, éneket más kulcs szerint hangol. -hang- hez v. divat szerint.
zik, k. (személyt.) zörej, csattanás , érc hangja Atilla, tn. finév. —, fn. zsinórral diszitett le-
bizonyos téren, testen keresztül a másik oldalra
hangzik. -hány, cs. vmit bizonyos téren keresztül bernyés magyar felöltő.
hány, harap, cs. vmit harapással keresztül metsz. Átir, es. 1 ) vmit egyik lapról, papirosról a má-
-háramlik, k. (ttud.) jog- v. örökségképen másra sikra ir ; 2) a tulsó félen lakónak levelet ir ; 3)
átszáll. -hárit, cs. saját tettének elkövetését másra vmely jószág birtoklási jogát másnak engedi, s az
fogja, háritja. átruházást irással hitelesiti. Innen : Atirás , fn.
 Áti 53 Átl
-at, cs. eszközli , rendeli , hogy vmit átirjanak. | letelepedés. -özik, -özködik, k. más lakhelyre
Innen : Átiratás , fn. -óbank, fn. (ker.) bank, költözködik.
hol bizonyos pénzösszeg, kereskedelmi jog másra
iratik át. Át-könyvez, cs. (ker.) vmit egyik könyvböl a
másikba átir.
Átizzad, k. egész testében izzad. Innen : Átiz-
zadás, fn. Átköt, cs. 1) másik oldalra köt ; 2) vmit köte- ·
körülkerit. -ö, fn. (haj.) a vitorlákat az
Átjár, A) k. egyik helyről a másikra jön lékkel árbochoz erősítő kötelék.
megy; B) cs. ereje vmit keresztül-hat ; átjárta a Átküld, vkit vmit a tulsó részre küld .
hideg egész testemet. -ás, fn. 1) egyik helyről a -ölevél, fn..cs.vmely v.kiküldött személy hitelesitö
másikra való jövés- menés ; 2) szűkebb hely, hol
irata.
átjárni lehet.
Átjáró, fn. (haj . ) hely vmely folyón, hol hajó- Átla, 1. Átmérő .
val egyik partról a másikra átjárnak. -hely, fn.s Át-lábaz, cs. (vad. ) a vad egyik lábát áthasitja,
hely, hol átjárni lehet. a másikat azon áthuzza. -lábol, cs. nem mély
keresztülmegy.
Át-jö, k. 1) a tulsó félről az innensöre jö ; 2) á. vizen gyalog
é. az ellenféltől pártunkra áll. jövetel, fn. a szövetAtlac, 1) fn. tt-t; v-ot; nehéz fényes selyem-
; 2) mn. ily szövetből készült ; atlacruha.
tulsó részről az ínnensöre való jövetel. -jut, k. -ére, fn. (ásványt.) jegecült zöldes réz. -gálic,
sok baj után vhova megérkezik .
atlacércből készitett gálic. -os, -ozott , mn.
Atka, fn. (állatt.) marhákat kínzó nyolclábú fn. sodrott selyem - fonalakkal kevert szálakból szö-
börféreg. Innen : Atkás, mn.
vött. -pillangó, fn. (állatt.) atlacfényű röpükkel
Át-kalézol, A) cs. bizonyos tért barangolva biró esti pillangó . -réz, Atlacérc.
bejár ; B) k. vhova barangolva eljut. -kandikál,
k. vmely résen , nyiláson keresztül kandikálva Átlag, Átlagos, Átlagoz, 1. Általány stb.
néz. -karol, cs. vmit, v. vkit keresztülölel , Átláncol, cs. 1) lánccal körülerösít ; 2) lánccal
karjával átfog elzár (pl. utcát).
Átkel , k. hegyen, folyamon átmegy ; a hadsereg ? Átlat, fn. vmely hegy oldalában kivágott
átkelt a Dunán. Innen : Átkelés, fn. -ö, mn. át- földalatti ut.
keléssel foglalkozó ; átkelő hadsereg. -, fn. hely, Átlát, A) k. 1) vmely átvilágló, áttetsző testen,
hol átkelni lehet, v. szoktak. résen keresztüllát ; 2) tulsó részre ellát ; B) cs.
Átkényszerít, cs. átmenésre kényszerít, eről- fn. á. é. vmit elismer, megért , felfog. Innen : Atlátás,
-ható, mn. felfogható, elismerhető, megért-
tet ; csapataink az ellent átkényszeríték a Dunán. hető. -szatos, 1. Átlátszó.
Atkép-ités, fn. (nyt.) nem saját, hanem átvitt
értelemben vevése (szónak, mondatnak), meta- csain Átlátsz-ik,
a szemekbk.e túnik ; az elötte
1) vmely levő átlátszik
alsó ruha test lika-a
phora. -zödik, k. képződésében változik , más ké- fátyolon . 2) bizonyos távolságon keresztül ellát-
pet nyer. Innen : Átképződés, fn.
Át-kerget, cs. kergetéssel átmenésre kénysze- dára. szik ; a pesti dunasor boltiratai átlátszanak Bu-
-ó, mn. (ttan) a világsugarakat magán ke-
rít. -kiabál, A) cs. vmely tért kiáltásainak hang- resztülbocsátó, mint az üveg, a fátyol stb. Innen :
jával betölt ; átkiabálni az erdőt ; B) k. vmely Átlátszó
nyiláson, téren, keritésen keresztülkiáltoz. -kiált, ság, fn.
A) k. vmely résen, nyiláson, keritésen keresztül- léket Át-lékel, cs. vminek
vág. -leng, A) k. lengedezve vminkeresztül
egész tömegén keresz-
kíáltó hangon szól : B) vkit kiáltással áthí ; -kiál- tülvonul ; a szellő átleng a mezőn ; B) cs. vmit
toz, 1. Átkiabál. lengedezve áthat ; kellemes érzelem lengi át szi-
Át-kigyózik, k. vmely téren keresztül kigyó- vemet.
zatos görbüle tekben átvonul . -kínlódik, A) k. Átlényegül , k. lényegében átváltozik ; (hitt.)
kinnal átvergődik ; felén már túl vagyok, átkínlódom a kenyér és bor állománya Ur testévé és vérévé
hát a másikfelén is (Pet.) B) bizonyos időt kín- változik. -és, fn. 1) lényegileg átváltozás ; 2) (hitt.)
lódva tölt el. -kivánkozik, k. vhovaátmenni óhajt. a kenyér és bor állományának Ur testévé és vérévé
Átkos , mn. átokkal terhelt. változása . 1. Urfelmutatás .
Átkoz, cs. 1 ) átkot mond vkire ; (szój.) átko- Átlép, cs. és k. 1) az árkot, keritést stb. egy
zom a lelkét, enyhébb káromlás ; 2) vmiť mint a lépéssel maga után hagyja; átlépni a határt, v.
gonosz okát szidalmazza ; átkozom a napot, órát, határon ; (szój .) soha se lépd át küszöbömet, v.
melyen megismertelek. Innen : Átkozás, fn. -at, fn. soha se lépj át küszöbömön, ne jöjj házamba; 2)
a. m. átok ; az égnek átkozatja; harag átkozatja.å. é. átlépni a törvényt, illedékszabályokat , meg
(Fal.). -atos, mn. átokra méltó., -ódás, fn. 1) nem tartani ; (szój .) ő is átlépte már az ötvenet,
átkokkal való szitkozódás ; 2) 1. Átok. -ódik, k. elmult ötvenéves .
magára, v. másra átkokat szór ; (szój .) átkozódik, Átlépti jegy, 1. Utlevél.
mint a kereketört kocsis. Innen : Átkozódó, mn. Átlikad , k. likassá leszen.
-ott, mn. 1) aki v. ami meg van átkozva ; 2) ve- Átlikaszt, cs. szúró, v. vágó eszközzel, v.
szélyes, ártalmas ; (km.) átkozott a hal a harma- koptatás által vmin likat üt.
dik vizben; átkozott szem volna , ki rajta nem kapna ;
3) á. é. dévaj, pajkos ; ejnye te átkozott. Innen : nesÁtló, fn. (mt.) a szabályos négyszög két átelle-
szöge között húzott egyenes vonal, mely a
Átkozottan, Átkozottul, ih.
* négyszöget két egybevágó háromszögre osztja
Átkölt, cs. åthord. -özés, -özködés , fn. (diagonalis). -mozgás , fn . (ttan) szöglet alatt
minden hozzánk tartozóval más lakhelyre való ható két erő által eredményezett irány.
 Átl - 54 ― Átö

Átlovagol, cs. és k. 1) bizonyos tért lóháton | néz; Budáról, Pestre átnézni ; 2) vmely résen, hé-
bejár ; az erdőn, v. az erdőt átlovagolni ; 2) a tulsó zagon emelkedettebb testen keresztülnéz ; átnézni
részen v. távolabb eső helyre lovagol ; Pestről a kerítésen ; B) cs. 1) vmit jól szemügyre vesz ,
Budára átlovagolni. átvizsgál (pl. kéziratot) ; 2) á. é. vmely hibát meg-
Átlóvonal, 1. Átló. rovás nélkül hagy ; átnézni saját hibáit. Innen :
Át-lö, cs. A) vmit lövés által kilikaszt. B) k. 1) átnézés, fn. -eget, k. és cs. több ideig v. gyakran
tulsó oldalra lö ; átlőni az ellenfél táborára ; 2) átnéz. -et, fn. vmely átvizsgált dolognak föbb
vmi felett ellö ; átlőni a kerítésen. -lövel, A) cs. pontjait tartalmazó foglalat. Innen : Átnézeti, mn ..
1) vizet, folyadékot folytonosan fecskendez ; átlö--ö, fn. a hivatalos iratokat, számadásokat átvizs-
velni a vizet a tulsó oldalon égő házra ; 2) á. é. a gáló személy.
nap átlöveli sugarait a fél földgömbön, a fa leve- Átnött, mn. (nt.) a szárat körülfogó vállu (le-
lein, v. a nap sugarai átlövelik a felföldgömböt, a vél).
fa leveleit; B) k. 1) folyadék, viz sebesen átröpül ; Át-nyargal , cs. és k. nyargalva átlovagol..
az ugrókut vizsugarai átlövelnek a fák lombjain;
2) á. é. a nap sugarai átlövelnek a fák levelein. -nyilaz, cs. nyillal átszúr.
Átnyom, cs. 1) ▼mit likacsokon , nyilásokon.
-lyuggat, cs. vmin keresztül likakat üt.,-lyug- nyomva keresztültör ; átnyomni a szilvaizt a szi-
gatott, cs. likakkal ellátott. -lyukad, 1. Átlikad. tán ; 2) á. é. vmely téren, hegyen, folyamon át-
Átlyukaszt, 1. Átlikaszt. kényszerít; az ellenséget átnyomni a Dunán. -ul,
Átmarat, cs. husféle ételt elkészités előtt vmi k. vmely téren, szorulaton akadályok dacára ke-
szerrel megpuhít, senyveszt, pácol. resztültör ; az ellenség átnyomult a határon.
Átmars, fn. (ht.) a katonaságnak vmely helyen Átnyujt, cs. 1) kézbesít, átad ; 2) vmit a másik
való keresztülvonulása. -ol, cs. (ht.) vmely he- oldalon levőnek odanyujt. Innen : Atnyujtás, fn.
lyen keresztülvonul (a katonaság) . Átnyul, k. bizonyos téren keresztül , valahova
Átmegy,
testen k. 1) bizonyos
keresztülmegy, röpültéren,
; az emelkedettebb
eldobott kő át- nyul. V. ö. Nyul. k. -ik, k. bizonyos téren keresz-
megy a ház tetején ; átmenni a szomszédba ; átmenni tül elnyulik. V. ö . Nyulik.
Átok, fn. tt. átkot ; tb. åtkok ; 1) boszuból fa-
a hegyen, folyón ; 2) á. é. a) az ellenfélhez pártol ;
átment az ellenséghez ; b) vmit kiáll; sok bajon átmen- kadó gonosz kivánatnak kifejezése ; átkot mondani
tem ; a vizsgán nem fogsz átmenni ; (km.) ő is át- vkire ; átkokkal illetni vkit ; átkokat szórni vkire ;
átok száll reá; (km.) lé tartja a szolgát , átok,
ment az ebek harmincadján, megverték.
Atmeleg-it, A) cs. vmit egészen meleggé tesz ; szitok a gazdát ; (népá .) átokfogta meg a magyart; 2)
B) melegsége távolabbra hat ; ez a kályha a má- katholikus értelemben a. m. egyházből való kizárás
sik szobába is átmelegít. -szik, -ül, k. külső, v. (anathema) ; átok alá vetni, kiátkozni ; a mit a tri-
belső hőségtől egészen meleggé lesz . dentomi gyülekezet átok alá vetett (Gán.); átok alá
Átmellőzés , fn. szónoki alakzat, midön a szó- esni ; 3) a. é. Isten átka, ea. nemzeten.
m. nagy szerencsét-
-eskü, fn.
nok némely dologra nézve ugy tetteti, mintha lenség ; Isten átka van
önátkozással erősített eskü.
arról hallgatni akarna, azonban mégis elmondja szerencsétlenséget , csapást -hozó, mn. veszélyt,
okozó. -viz, fn. (bibl.)
s e fogás által vonja rá a figyelmet . átokhozó viz.
Átmenet, Átmenetel, fn. 1) egyik helyről, v. Átolvas, cs. irományt, könyvet elejétől végig
állapotról a másikra való menés ; 2) (mint tárgy) elolvas.
hely, hol vhova átmenni szoktak. -i, mn. (ttud.) Atorna, fn. (nt.) Virginiából Európába átszár-
egyik állapotról a másikra való átmenés közötti ;
átmeneti állapot; átmeneti miniszterium. -iképlet, mazott lombos növény.
fn. (ásványt. ) egyik ásványnak a másikra való Át-öklel, cs. 1) szarvával keresztüldöf; 2)
átalakulata . szurófegyverrel átdöf; á. é. ugy néz, mintha sze-
Atmér, cs. 1) vmely tért, testet egyik szélétől meivel át akarna öklelni. -ölel, cs. egyik , v.
a másikig megmér ; 2) egyenes vonalban egyik szél- mindkét karjával átfog ; (népd.) hogyha én átöle-
töl a másikig terjed ; 3) (vad.) hegyen, erdön , va- lem, karcsu derekad.
daskerten átfut. -ö, fn. (mt.) a körzet egyik pont- Átölt, cs. szövetnemün tüt, melyben czérna
jától a középponton keresztül a körzet egy másik van huzva, szúr át. -és, fn. 1) a tünek vmi szö-
pontjáig huzott egyenes vonal. Innen : Átmé- vetnemün átszurása ; 2) (msz.) a latin versekben
a hangzóval és m-mel végződő szó utolsó tagjának
rői, mn.
Atmetsz, cs. ketté ▼. több részre metsz, keresz- kihagyása. -öget, cs. 1) a ruhán, öltönyön levő
feslést nagyából bevarrja ; 2) a fulsó oldalon le-
tülmetsz . -és, fn. 1) ketté v. több részre metszés ;
vöre öltögeti nyelvét.
2) (vizép.) folyam melletti töltésen vágott nyílás . Átöltöz-ik, Átöltöz-ködik, k. 1) öltönyét le-
Innen : Atmetszési, mn. -etpont, fn. (mt.) pont, veti, és másikat vesz magára ; 2) álruhába öltöz-
melyen egyik vonal a másikat átmetszi. -ő, fn. ködik. -tet, cs. 1) vkit más ruhába öltöztet ; 2)
(mt.) a körhöz tartozó egyenes vonal, mely a kö- vkit álruhába öltöztet.
rön kivülről huzva a körzet két pontját érinti. Át-önt, cs. 1) folyadékot likacsos testen ke-
Átmozd-it, cs. vmit a tulsó részre mozdít. -úl, resztülszür ; 2) vmit bizonyos téren keresztülönt ;
k. távolabbra v. a tulsó részre mozdul. 3) folyadékot egyik edényből a másikba önt. -öt-
Atnedvesedik, k. egészen nedvessé lesz. lik, k. résen, akadályon keresztülszúródik ; átötlik
Átnedvesít, cs. egészen nedvessé tesz. szeg a zsákon. -övez , cs. övvel körülkerit.
átnéz, A) k. 1) átellenben távolabb eső tárgyra | -özönlik, k. 1) az árviz a töltésen keresztül ki-
 55 ―― Átt
Átp
önt ; 2) á. é. nagy tömegben egyik helyről a má- átvisz vkit, v. vmit ; átszállitni az utasokat az
sikra megy ; az ellenség a Száván keresztül át- egyik partról a másikra.
özönlött az országba. Át- számlál, Át- számol ; cs. vmi több darab-
Át-párol , cs. pára-, gözalakban vmit átbo- ból állót elejétől végig megszámlál . -szándéko-
csát ; átpárolni a vizet. Innen : Átpárolás, fn. -og, zik, k. vhova átmenni szándékozik. -származik,
k. egyik korból a másikba vagy egyik ivadékról
k. göz-, páraalakban átmegy. Innen : Átpárolgás, a másikra megy át. -szárnyal, cs. túlmegy
fn. -pártol, k. az ellenpárthoz áll. vmin; (vad.) az agár átszárnyalja a nyulat , mi-
Atracél, 1. ökörnyelvfü.
dön ez lebukik s az agár nem tudván rögtön meg-
Átrág, cs. vmit rágással keresztüllikaszt. állani, túlszalad rajta.
Átrak, cs. vmit egyik helyről a másikra rak. Átszeg, cs. ált. a. m. átvág ; külön. (mt.) vmely
-oda, fn. (ker.) hely, hova a gözhajón, vasuton vonalt v. síkot egyenes vonallal keresztülmetsz .
stb. hozott árukat lerakják. -odás, fn. 1) az Innen: Átszegés. -ez, cs. vmit szeggel átver ; á. é.
egyik járműn levő holmiknak a másikra való ra-
kása ; 2) (kórt.) a beteg koranyagnak a test átszúr , átdöf. -ö , 1. Átló.
egyik részéből a másikban való leülepedése. Átszellemül, k. csupa szellemmé válik. In-
-odik, k. 1) összes holmijával az egyik jármüröl nen : Átszellemülés.
a másikra megy ; 2) á. é. a betegség, a kóranyag Átszellőz , cs . szellővel fris léggel átjáratja ;
a test egyik részéből a másikban ülepszik le. -odó, 1. a szobát átszellőzni. -ik, k. a szellő átjárja. -tet,
Átrakoda. 1. Átszellőz.
Át-rándul, k. közel fekvő helyre rövid időre Átszelő, 1. Átvágó.
átmegy. -repes, -repked, k. egyik helyről a Át- szenderedik , Át-szenderül , k. meghal ,
másikra repked. jobblétre költözik. -szigorog, es. bizonyos idő-
Át-reppen, k. gyorsan keresztülrepül ; a vad- folyamot gond- és aggályteljesen átél.
lud átreppent a kerten. -repül, k. vmin keresz- Átszivárog, k. 1) vmely folyadék szivárgással
tül, v. egyik helyről a másikra repül . -robog, k. vmin átmegy; 2) á. é. vmi dolog lassan- lassan
kerekes jármű vmin keresztülrobogva áthalad. máshova elterjed. -tat, cs. vmely folyadékot szi-
-rohan, k. vmin keresztül, v. egyik helyről a várgatással átereszt. Innen : Atszivárogtatás, fn.
másikra rohanva halad. -ró, es. (ker.) a tarto--tató, fn. ruha, melyen vmit átszürni szoktak.
zást kiegyenlíti (egyik kereskedő a másikkal) . Át-szolgáltat, cs. vmit vkinek kézbesít , átad.
Innen : Átrovás, fn. -ront , A) cs. vmit ke-
resztülszakít ; az árviz átrontotta a töltést. B) Innen : Átszolgáltatás, fn. -szólít, cs. vkit a tulsó
k. akadályokkal küzdve vmin keresztülrohan ; át- félről az innensöre szólít. ? -szorog, k. (ht.) kes-
rontani az ellenség sorain. -rugaszkodik, k. nagy keny uton, hegyszorulaton átmarsol , átmegy.
léptekkel futva átmegy. -ruház, cs. á. é. birtokot, -szorul, k. tulsó félen szorul, másik oldalon ma-
pénzt másnak ad, enged át. Innen : Átruházás, fn . radni kényszerül. -szótagol, cs . iratot , nyomtat-
ö,
-sajátít, -sajátítás, 1. Áthasonit, Áthasonítás. ványt akadozva olvas át. -szögel 1. Átló.
test híg részeit sajtolva Át- szökel, k. bizonyos korláton, téren keresz-
Át-sajtol, cs. vmely
keresztülnyomja. -segit, cs. segélyt nyujt vki- tül-ugrik. -szökevény, fn. az ellenséghez átpár-
nek, hogy az bizonyos akadályon áthatolhasson. tolt szökött katona. -szökik, A) cs. vmely kor-
az ellenséghez szökve át-
-sétál, cs. és k. vmin keresztül, v. egyik helyről látot átugor ; B) k. 1) nyiláson keresztül elszökik;
a másikra sétálva megy ; Pestről Budára átse- pártol ; 2) vmely téren, k. gyorsan vmely
átszökni a határon. -szökken,
tálni; átsétálni az egész erdőn, v. erdőt. -siet, résen, téren keresztülsurran. -szur, cs . vmit szuró
cs. egyik helyről a másikra sietve megy. -sotul, eszközzel keresztülbök, átdöf, átszegez.
1. Atsajtol. Átszür, cs. 1) folyadékot ritka szövetű kelmén
Át-sudamlik, k. vmin keresztül gyengén su- szitán átereszt ; 2) folyadékot egyik edényböl a
hanva gyorsan átröppen. -sugárzik, k. sugarai másikba szür ; 3) (vt.) a folyadékot likacsos tes-
keresztülhatnak ; a nap átsugárzik a sürü lombo- ten, kavicsokon áteresztve tisztítja. Innen : Át-
zatúfán is. -suhog, k. 1) egyik helyről a másikra szürő, fn. -szüremlés, fn. vmely folyadéknak
suhogva megy át ; 2) suhogása áthallik. -sül, k.
minden részében megsül. -süt, A) k. a meleg apró kavicsokon , y. likacsos testen átszivárgása.
bizonyos test likacsain, v. a tulsó oldalra áthat ; a -szüremlik, 1. Átszürenkedik. -szürenkedik,
nap átsüt az ablakon ; B) cs. 1) minden részében szürenkezik, k. (személyt.) szürödve vmely
megsüt; 2) á. é. a tulsó oldalon állóra ellövi fegy- test likacsain, hézagain átmegy. Innen : Átszüren-
verét; a tulsó részről sütötte át reám fegyverét. kedés, fn. -szürülés , 1. Átszüremlés.
Át-szaggat, cs. vmit több helyen áttör, keresz- Át-takarodik, k. irháját gyorsan átviszi ; min-
tülszakít. -száguld, cs. és k. ▼min keresztül, v. denestül átmegy, átköltözködik. -tántorog, cs. v.
egyik helyről a másikra száguldva megy. -sza- k. tántorogva vmin keresztül, v. egyik helyről a
kit, cs. sebesen rohanva keresztül-tör ; az árviz másikra megy ; áttántorogni az utcán, v. az ut-
átszakította a töltést. cát; áttántorogni a szomszédba. -tanul, cs. 1) vmi
Átszáll, k. 1) vmin keresztül, v. egyik helyről tan , könyv, iromány beltartalmát több ideig való
a másikra repül ; 2) á. é. birtok, hivatal az elöb- tanulmányozással sajátjává teszi ; 2) bizonyos
beni birtokosról másra megy át ; 3) vmely folyam időfolyamot tanulással tölt el ; hat iskolát, hat
egyik partjáról a másikra megy át ; a sereg egy évet áttanult. -tart, A) cs. vmit bizonyos téren
része átszállott a Dunán. -it, cs. vmely járművön keresztül, a másik oldalra tart ; B) k. a másik ol-
 Att 56 Átv

dal felé irányozza lépteit. -taszit, cs. vmit bi- Át-utasit, cs. vkit más helyre, v. vmin keresz-
zonyos téren keresztül a másik oldalra lök. -te- tül utba igazit. -utazás, fn. utazás vmely helyen
kint A) cs. 1) vmi iratot, nyomtatványt futva át- keresztül . -utazik, k. vmely helyen, téren ke-
olvas ; 2) vmit röviden szemügyre vesz ; B) k.resztül utját folytatja. Innen : Átutazó, fn. -ültet,
egyik oldalról a másikra tekint. cs. 1) vmely növényt egyik helyről a másikra
Atteláb, (állatt. ) rovar, melynek szipja hátsó ültet ; 2) á. é. meghonosít. -üregel, cs. vmely tö-
részén van. mör test egyik oldalától a másikig üreget váj . -üt,
Áttelep-edik, k. vmely helyről elköltözködve A) cs. labdát, pecket stb. vmi felett elüt ; átütni a
más tájon telepedik, honosodik meg. -it, cs. esz- labdát a házon ; B) k. vmin keresztülszivárog;
közli, hogy áttelepedjenek. átüt a zsir az edényen. -üz, cs. bizonyos téren,
Átteremt, cs. ujjá teremt. közön keresztül v. egyik helyről a másikra üz ; az
Áttesz, cs. 1) vmely testet bizonyos téren ke- ellenséget átüzni az erdőn. -üzen, cs. a tulsó félen
resztül, v. egyik helyről a másikra tesz ; deszkát V. a szomszédban lakónak üzenetet küld.
áttenni az árkon ; 2) egyik lapról, v. könyvből a Átvádolás, fn. (haj .) mikor a hajóhuzó lova-
másikra, illetőleg a másikba átir; 3) hivatalban kat viz ellenében meghajtják s akkor egyszerre
levő személyt egyik állomásról a másikra rendel ; elcsapják baltával a feszült kötelet, mire a hajó
áttenni a katonákat, vmely hivatatnokot; 4) egyik az igy okozott sebes lökés következtében a tulsó
nyelvből a másikra fordít. partra átesap.
Áttér, k. 1) egyik oldalról a másikra tér, for- Átvág, cs. 1) éles eszközzel vmely tömör testet
dul ; 2) á. é. vallását változtatja. -it, cs. 1) vmit kettévág ; 2) átvágni a falat, a. m. ablakot, ajtót
egyik oldalról a másikra hajt ; 2) egyik vallásból stb. vágni rajta. Innen : Átvágás, fn. -at, fn.
a másikba vezet, avat. -t, fn. vmely vallásfele- vmely testátvágása által keletkezett metszet. -tat,
kezetbe beavatott ujonc. k. vmely téren keresztül, v. egyik oldalról a má-
Attétel, fn. 1) fordítmány egyik nyelvből a má- sikra nyargal.
sikra ; 2) katonáknak egyik állomásról a másikra Át-vakoskodik, k. vmely téren keresztül, v.
való átrendelése ; 3) 1. Átvitel. egyik helyről a másikra sötétségben vagy vakon
Áttetszik, k. 1) nagyon apró likacsokon némi- tapogatódzva átvergödik. -vállal, cs. anyagi, v.
szellemi terhet mástól felvállal, magára vesz. In-
leg látható ; 2) a világsugarakat nagyon kevéssé nen: Átvállalás, Átvállaló. fn.
bocsájtja át magán ; áttetszik a finom porcelán.
Átváltoz-ás, fn. állapot, midőn vkinek, v.
Áttetsző, mn. (ásványt. ) homályosan átlátszó . vminek alakja, lényege, v. szine változáson megy
Áttevőkörző, fn. (gyakorlati mt.) körző, mely- át ; (hitt.) a . m. atlényegülés. -ati. mn. (ft.) a
nek segélyével a szöget (Winkel) egyik lapról a föld átvaltozásához tartozó, azt illető . -ik, k .
másikra lehet áttenni. -vonasz, fn. (gyakorlati alakját, szinét, v. lényegét illetőleg változáson
mt.) a szögeknek egyik lapról a másikra való át- megy át. -óság, fn. (ft.) a föld tulajdonsága,
tételénél használt vonalzó. melynél fogva az változáson megy át.
Áttivornyáz, 1. Átdözsöl. Atváltoztat, cs. eszközli, hogy vmi más ala-
Attol, cs. egyik helyről a másikra tol ; tulsó kúvá, állományúvá legyen. -ás, fn. (mt.) vmely
oldalra tol. -akodik, k. sokaságon tolakodva ke- mennyiségtani képletnek más alakúvá tevése.
resztülhat. -at, fn. (ép.) vmely gerendának az -ható, mn. (mt.) megoldható, más alakúvá vál-
épület falain kivüli része. toztatható.
Át-tollaz, cs. (vad. ) szárnyas vadat tarkójába Átvám, 1. Általvám .
szúrt tollával kivégez. -tölt, cs. vmit egyik hely- Átvándorol, A) k. lakváltoztatás végett távo-
ről, v. edényből a másikra, illetőleg másikba tölt. labbi helyre megy; B) cs. és k. bizonyos téren
-tör, A) cs. 1 ) szita, rosta hézagain vmi puha keresztül vándorolva megy ; átvándorolni Euró-
testet keresztüldörzsöl ; babot, borsót áttörni ; 2) pát, v. Európán.
vmin rést, hézagot csinál ; áttörni a falat. B) k. Atver, A) cs. 1) vmit bizonyos téren keresztül,
bizonyos akadályokon keresztülhat . -tündöklik , v. egyik helyről a másikra verve hajt; a másik
k. csillogó fénye az elötte levő test hézagain át- oldalra átverni a csordát; a labdát a házon át-
hat. -tüz, cs. tüvel vmit átszúr. tüzesit, cs. verni ; 2) szitán, stb. vmely puha test hig részeit
minden részében izzóvá tesz. verve átnyomja; 3) vmit keresztüldöf; tőrrel
Át-ugraszt, cs. 1) embert, v. állatot kénysze- verte át szivét ; B) k. zsirnemű, v. olajos test
rit, hogy vmin keresztülugorjék ; 2) á. é. cselédnek | vmin átszivárog ; a kalapon átver az izzadság.
stb. parancsolja, hogy vhova sietve menjen ; -eget, cs. 1) gyakran v. több ideig átver ; 2)
majd átugrasztom hozzád szolgámat. -ugrat, A) vmin kopogtatva, v. veregetve likat csinál. -eke-
cs . 1. Átugraszt; B) k. lóháton vmin keresztülug- dik, -gödik, k. ügygyel-bajjal akadályokon , ne-
rik; az ügyes lovas átugrat a korláton. -ugrik, hézségeken keresztül hat. -ö, fn. konyhai eszköz,
k. 1) vmi felett ugorva elhalad ; 2) á. é. vmely melylyel vmely puha test hig részeit szitán stb.
szomszédos helyre sietve átmegy ; majd átugrom verve átnyomják. ,-övas, fn. (msz.) vasból készí-
hozzád délután. tett átverő. V. ö. Átverö.
Átusz, k. és cs. 1) vmely folyamon, tón uszva Atvés, cs. vmin vésővel likat csinál.
áthalad ; (km.) a mely eb egyszer átuszta a Dunát, Át-vesz, cs. 1 ) vmit a tulsó részről az innensöre
máskor is megpróbálja az azt; 2) á. é. vmit na- vesz ; 2) á. é, a) vmit birtokul kezéhez vesz ; á-
gyából, felületesen bevégez ; átuszni az iskolákat. venni az öröklőtt jószágot; b) bármi más célra
-tat, cs. és k. lóháton uszva vmely vizen áthalad. | kezéhez vesz ; átvenni az irományokat. Innen :
 Átv 57 Ava

Átvevő, fn. -vet, cs. 1) vmit bizonyos téren keresz- | keresztyén hitfelekezetbelieket is ; evangelikus,
tül a tulsó oldalra vet ; 2) zsák, málha stb. egyik református, katholikus atyafiak; 4) honfi , földi ;
végét az egyik oldalról a másikra fekteti ; a sza- (megszólitólag) honnan való kend atyafi? -as, mn.
már hátán átvetni a zsákot. -vétel, fn. vmely jó- atyafihoz illő, 1. Atyafiságos. † -gyermek, fn.vki-
szágnak, üzletnek birtokul kézhez vétele. -vetö , vel egy atyától származott; Báthori Zsigmond
fn. kettős tarisznya,, melyet a teherhordó állat Boldizsárral atyafigyermek volt (Kem. J.).
hátán átvetni szoktak. -vezérel, cs. 1) vmely so- Báthori Atyafiság, fn. 1) atyafi, rokon állapot ; atyafi-
kaságot bizonyos téren keresztül, v. egyik helyről ságban lenni vkivel ; (szój .) sógorság , komaság,
a másikra parancsnoki minőségben átvezet; 2) á. nem nagy atyafiság ; 2) a rokonok atyafiak öszlete.
é. vkit bajból kisegit ; ha az Isten e bajon engem -os, mn. atyafisággal megférö, barátságos ; atyafi-
átvezérel. -vezet, cs. 1) vkit bizonyos téren ke- ságos szeretet, indulat.
resztül, v. egyik helyről a másikra vezet; 2) á. é. Atyafisodás, fn. vkivel rokonságba jövés.
folyammedret, csatornát ás vmely téren keresz- Atyafiui, 1. Atyafiságos.
tül ; a réten átvezetni a csatornát. Atyafiuság, 1. Atyafiság.
Átvilág-it, cs. és k. 1) a világosságát a tulsó Atya-gyilkos, fn. gonosztevő, ki saját atyját
oldalra bocsátja; a lámpá átvilágít az utca egyik meggyilkolta. -hug , fn. az édes atya ifjabb
végéről a másikra ; 2) 1. Átviláglik. -lik, k. 1) vi- növére.
lágossága bizonyos téren áthat ; 2) világossága az Atyai, mn. atyát illető, attól származó ; atyai
előtte levő test likacsain áthat. -ló, mn. (ttan. ) a szeretet ; atyai ház. -atlan, mn. nem atyai módon
világosságot magán egészen átbocsájtó ; átvilágló cselekvő, magát viselö. Innen : Atyaiatlanság
a tiszta, szintelen üveg. (Szem. M.). -lag, ih. atyai módon ; atyailag
At-viraszt, cs. az éjet estétől reggelig virasztva szeretni.
tölti el. -visz, cs. 1) vmit kézben fogva, v. vállra Atyaisten, fn. mindeneknek teremtője, a Szent-
vetve bizonyos téren keresztül, v. vhova visz ; 2) háromság első személye.
vmit járműn átszállit. -vitel, fn. 1) (ker.) az ösz- Atyálkodik , k. vkiröl atyai módon gon-
doskodik.
szegnek a számlakönyv vmelyik lapja alsó részé-
röl a másik lap felső részére irása ; 2) vminek Atya-mester, fn. 1) az iparos legényekre fel-
egyik részről a másikra átszállitása. Innen : Átvi- ügyelö céhbeli mester ; 2) (tréf.) pásztori nyelven,
a.
teli, mn. -vitorláz , cs. és k. vitorlás hajón vmely név, m. bika. -néne,
fn. atyát fn.cim.
illető fn. idösb
-öcse,atya
az édes növére.
az édes atya
tengeren átmegy, v. távolabb eső helyre megy; ifjabb fitestvére. -rokon, fn. atyai részről való
átvitorlázni Amerikába. -vitt, mn. 1) egyik oldal-
ról a másikra vitt : 2) átvitt értelmű, a. m. nem rokon, fiágrokon.
saját értelemben használt ; m. p. az élet napja le- elváln Atyás, mn. édes atyját nagyon szerető, atyjától
i nem biró.
nyugszik; napja és lenyugszik csak átvitt értelem- Atyaság, fn. 1) apai állapot ; 2) felszentelt pap
ben mondatik az életről. -vizsgál, cs. 1) vmit
minden részről megvizsgál, kikutat ; átvizsgálni a cime; atyaságod, tisztelendő atyasága.
bányát; 2) megvizsgálja, hogy vmi helyesen van-e Atyáskodik, 1. Atyálkodik.
elkészitve ; átvizsgálni a számadásokat. Atyátlan, mn. árva, akinek atyja meghalt, v.
Átvon, cs. 1) vmit bizonyos téren keresztül elbujdosott.
vhova von, húz ; 2) leirt szót, mondatot kitörül. Atyó, 1. Atyus.
-tat, cs. lovak, gépek segitségével vmit a tulsó Atyul, 1. Apul.
részre szállít. -ul, k. lassu mozgással átmegy ; a alakja Atyus, fn. az atya szónak hizelgö kicsinyitett
.
fellegek átvonulnak a láthatáron . Innen : Átvo- At-zeng, k. zengése bizonyos téren keresztül
nulás, fn. egyik oldalról a másikra hallatszik. -zúg, k. zú-
Atya, fn, birtokragozva : -tyám, -tyád, atyja ; gása áthallatszik , bizonyos téren áthat. -zúz,
1) nemző, bármely férfi gyermekeivel viszonyitva; cs. vmely puha test hig részeit likacsos testen
édes atya, nemző atya ; mostoha atya ; édes atyám!; áttöri.
atyám uram!; † jobb atya, nagy atya ; (km. ) amint Austria, fn. osztrák birodalom.
atyákfujják, afiak ugy ropják, v. mint atyák dú- Avad, k. avassá, avulttá lesz. -ék, fn. és mn.
dolnak, fiak ugy táncolnak, a fiu az atya példáját avult , elhasznált holmi ; avadék köntös , régi ,
követi ; 2) az Istennek fiui hódolatteljes megszó- viseltes köntös.
litása ; mi atyánk, atyám, mindenható atyám! 3) Avagy, ksz. 1) ellentétes mondatokat össze-
misés felszentelt szerzetes ; tisztelendő atya; a cis- kapcsoló szó ; én, avagy te ; 2) javitó, igazitó jelen-
terci atyák ; 4) lelki atya, lelkész ; gyóntató atya ; téssel bir ; avagy mit is mondottam.
szent , v. szentséges atya , a római pápa ; szent Aval, cs. pácol, senyvesit.
atyák, egyház atyák, szentté avatott régi egyház- Avar, fn. tt. -t; tb. -ok ; 1) aszott fü, lábán
irók. -bátya, fn. az édes atya idősb fivére.
Atyaff, fn. birtokragozva : atyámfia, v. atyafim ; megszáradt
hamur lobbotfü;vetaz(Kisf.
asszonyszív,
Š.) ; a mint az lengedezni
máskor avar, igen
atyádfia, v. atyafid; atyafia; 1) † egy atyától szár- szokott fű és sárga kalászok helyett avar és száraz
mazott testvér; Toldy Györgynek atyafia (testvére) kórók inogtak (Szegő) ; 2) tn. a magyarok elött
volna (Ilosvay); 2) atyai v. anyai részről való ro- hazánkban lakó rokon népfaj. -os, mn. avarral,
konok; közelről, távolról atyafiak ; vérszerinti v. kiaszott füvel fedett.
vér szerint való atyafi ; osztályos atyafiak; (tréf.)
Avas, a.m. ovos, tilos, a mitől ovakodni kell ;
atyafi Adámról, Éváról, a görbe fűzfáról, mikor tilalmast és avast nemfogtak (R. m. ny.) .
vki rokonsági összeköttetését igen messziről ke- Avas, mn. a régiség miatt kellemetlen szagú,
resi ; 3) atyafinak nevezi a magyar a különféle izü (zsiros, kövér test) ; avas a szalonna, vaj, tej,
 Ava 58
turó, midőn azoknak kellemetlen ó ízük érzik.
Innen : Avasság, fn. -it, cs. avassá tesz. -odás, fn.
avas állapotba való átváltozás . -odik, -ul, k.
avassá leszen.
Avat, cs. 1) uj posztót, szörkelmét vizbe már-
togat , hogy össze ne menjen ; 2) uj házas- párt,
gyermekágyas nöt ünnepélyesen templomba ve-
zet ; 3) vkinek titkos dolgot mond el s mintegy
abba bevezeti ; tudományba, titokba avatni vkit ; 4)
hivatalba ünnepélyesen bevezet, beiktat ; 5) (visz-
szaható névmással) mások ügyében kotnyeleske-
dik ; ne avasd magad mások dolgába. Innen :
Avatás, fn.
Avatag, mn. ócska, régiség miatt romlófélben
levő. Innen : Aratagság, fn . -åru, fn. állott, v. di-
vatból kiment áru.
Avatatlan, mn. 1) ami nincs beavatva ; avatat-
lan gyermekágyas no; 2) avatatlan posztó, amint a
gyárból kikerült ; 3) avatatlan uj hivatalnok, ki a
hivatal titkaiba nincs beavatva. V. ö. Avat.
Avatkozás, fn. 1) hivatva, v. hivatlanul mások
ügyébe való belebocsátkozás ; 2) (ttud. ) a per fo-
lyamata alatt a felpereshez csatlakozás , másik
felperesként fellépés (Ingestio).
Avatkozik, fn. hivatva, v. hivatlanul mások
ügyében cselekvőleg elegyedik , keveredik ; ne
avatkozzál te abba; perbe avatkozni. Innen : Avat-
kozó, fn. (ttud.) ki másnak folyamatban levő pe-
rébe fölperesképen elegyedik.
* Avatlag, 1. Avadék.
Avatlan, 1. Avatatlan.
Avat-mány , fn. jártasság, beavatás által létre-
jött állapot. -ó, fn. aki vmit v. vkit beavat. ? -one,
fn. vmibe nem rég beavatott személy, ujonc.
-ópénz, fn. 1) avatásért fizetett pénz ; 2) felpénz .
-ott, mn. 1) ami v. aki be van avatva; avatott
posztó ; 2) á. é. vmely dologban tudományban jár-
tas; tudományok avatott papja. Innen : Avatottság,
fn. Avatottan, ih.
Avégett, Avégre, ih. azon végből, azon célból .
Avik, k. (személyt.) 1) avulttá leszen ; 2) ȧ. é.
vérré válik , meggyökeredzik ; ha a dajkának vét
kes szólása a gyermekbe avik, könnyen ki nem tisztúl
belőle (Pázm .).
† Avit, cs. áhít, kiván.
Avit, cs. ócskává, avulttá tesz.
Avitt, Avott, mn. ócska, elviselt, elhasznált.
Avó, fn. híg keverék, melyben vmit pácolnak,
senyvesztenek.
Avul, k. ócskává, elhasználttá lesz , divatból
kimegy. Innen : Avulás, fn. -hatatlan, mn. soha
szokásból, divatból ki nem menö. -t, mn. 1) ócska,
elhasznált ; 2) divatból kiment ; 3) a kor igényei-
nek meg nem felelő ; avult szokások ; avult érdekek.
Innen: Avultság, fn.
Avval, 1. Azzal.
Az, magánhangzón kezdődő neveknél használ-
tatni szokott névelő.
Az, távolabra mutató névmás, melynek mással-
hangzója az utóragéhoz alkalmazkodik ; abba,
abból, avval v. azzal, arról.
Az a, mássalhangzóval kezdődő szó előtt hasz-
náltatni szokott távolabbra mutató névmás ; az a
ház, azt a botot.
Azál , fn. (nt. ) havasokon tenyésző rózsa
(Azalea).
― Azo
Ázalag, fn. (állatt.) vizben, v. más folyadékban
tenyésző parányi állat (Infusoria).
Azalatt, ih. azon idő alatt, azon-közben.
Ázalék, fn. főzelék, ételnek való zöldség, v.
hüvelyes növény, -féreg, 1. Ázalag.
† Azaléki, mn. folyó tárgyból váló ; ázaléki ál–
dozat, ítaláldozat.
† Azaránt, ih. azonképen ; kivül is kenje azaránt.
az orcáját (Franc.).
Ázás, fn. viz-, v. más hig testtől való megned-
vesedés.
* Ázaszt, cs. áztat.
Azaz, ksz. vagyis ; akkor használtatik, mikor
vmit megmagyarázás végett más szavakkal is
kimondunk ; joj el hozzám, azaz látogass meg.
Az- az , magánhangzóval kezdődő sző előtt
használtatni szokott távolabbra mutató névmás ;
az-az ember, azt-az asszonyt.
Ázbarcsa, 1. Ázalag.
Azelött, ih. annakelötte, hajdan.
Azért, ih. azon okból, célból ; azért kárfáradni.
-is, isz. dacoló , ellenszegülő szó igenlő monda-
tokban ; azért is fütyülök. -se, isz. dacra, ellensze-
gülésre ingerlő szó ; azért se menj. -sem, isz. da-
colást, ellenszegülést jelentő szó, tagadó mondat-
ban ; azért sem megyek.
Az-idén, ih. ebben az évben ; (népd.) az -idén,
az-idén megházasodom én.
Ázik, cs. viz-, v. vmi más folyadéktól átnedve-
sedik; ázik aföld, az ember, ha esik.
Azokáért, ih. azért, amiatt.
Azolta, 1. Azóta.
* Azombakság, fn. szószaporítás.
Azomban, kivételező ksz. különben , mind-
azonáltal, egyébiránt. -, ih. mindjárt, legott ; csak
menj előre én is azomban ott leszek.
Azon, 1) az mutató névmás, on raggal, meg-
toldva ; azon ember, azon kert ; 2) † a. m. ugyanaz ;
meghigyjétek, most is azon az Isten. régi én.
Azon, ih. azért amiatt ; Azon aggódom, gondol-
kodom ; azon igyekszem, rajta leszek. * -aránt, ih.
azonképen.
* Azonbakság, 1. Azombakság.
Azonban, 1. Azomban.
Azon-egy, mn. ugyanaz, nem más. -faju, mn.
egyfaju, ugyanazon fajból való. -felül, ih. ahhoz
járulva, azonkivül ; ő gazdag, azonfelül eszes is.
helyt, ih. tüstént, legott, nyomban. -hevenyé-
ben, ih. mindjárt melegében. † -idöbeli, mn. egy-
koru. -it, cs. (bölcs.) ugyanannak tart, ugyan-
egynek vél, mond ; saját ügyét a honéval azonítja.
Innen : Azonítás, fn. † -ként, ih. azonképen, azon
módon. -kép,ih. oly módon, azon módra. -kivül, ih.
az elmondotton kivül. -korú, mn. 1) egyidőben
történt ; 2) ugyanegy korból való. -közben , ih.
ugyanazon idő , idöfolyam alatt. -módon , 1.
Azonkép.
Azonnal, ih. mindjárt, tüstént, legott.
Azonnemü, mn. ugyanazon nemből való.
Azonnevü, mn. ugyanazon névvel biró.
Azonos, mn. 1) (bölcs.) egyazon, egy és ugyan
az ; 2) (mt. ) ugyanazon értékű és alakú ; azonos
egyenlet : a - a. Innen : Azonosság. -ít, -itás, 1. Azo-
nít, Azonítás.
Azonoz, cs. ugyanazon dolgot ismétli ; a már
egyszer elmondottat azonozni.
 Azo -- 59 Bab

Azonrendü, mn. (böles.) ugyanazon rendből, Báb, fn. 1) leginkább gyermekjátékul használt
osztályból való. Innen : Azonrendűség, fn. s kis emberi alakot ábrázoló fa- v. más anyagú
Azonság, fn. egyazonság, egy és ugyanazonság ; készitmény ; dróton rángatott s látványul szolgáló
személy azonsága iránt kételkedni v. kétségben bábok (marionette) ; még báb való neki, fiatal aférjhez
lenni, kételkedni, valjon vmely személy az- e, ki- menésre ; sakk-, tekejátéki bábok; a kapu bábja, bálvá-
nek lenni állittatik. -os, l. Azonos. nya; egy báb cérna, melyet lemotólálva bábalakba
Azonságosképen, ih. ugyanazonképen. tekergetnek; mézes báb, mézes kalács ; 2) (állatt.) a
Azonszabásu, Azonszerű, mn. egyező (con- rovarok, különösen a hernyók átváltozati állapota,
formis). Innen: Azonszerűleg, ih. Azonszerűség, fn. midőn testüket egészen burok takarja, melyböl
Azonszínü, mn. ugyanazon szinnel biró. mint lepék bujnak elő ; 3) a szem közepén látszó
* Azontugy, ih. azonképen. kis gömbölyded alak (pupilla oculi) ; 4) á. é. cifrán
Azontul, ih. azután, annakutánna. öltözött s túlfeszes viseletü nöszemély ; együgyű,
Azonzás, fn. tt. -t ; ugyanazon dolgot ismétlö, mint a báb ; 5) akivel más kénye kedve szerint
szószaporitás. bánik ; én nem leszek bábja senkinek.
Azóta, ih. azon időtől fogva, azon idő óta. Baba, fn. 1) gyermekjátékul használt báb ; 2)
Azótátólfogva, 1. Azóta. csecsemő, kis gyermek ; 3) á. é. szerető, kedves ;
Azsag, Azsaghipon, 1. Asag, Asaghipon. az én babám, nem kis baba (Vör.) ; 4) (haj .) saját
Ázsia , fn. az ó világ egyik része. Innen : tengelye körül mozgatható függélyes henger, ko-
Ázsiai, mn. borafa, gugorafa.
Aztán, 1. Azután.
Bába, fn. 1) szülő asszonyok vajudásánál se-
Áztat , cs. vmit vizben v. más hig testben gélykezet nyujtó nö, szülésznő ; (km.) sok bába
több ideig tart, hogy megpuhuljon ; kendert, lent közt elvész a gyerek ; kurva legyen a bábád ! 2) a
áztat; az eső áztatja a földet. Innen : Aztatás, fn. népmesékben a. m. bűbájos vén boszorkány ;
Áztató, mn. -ó, fn. edény , melyben vmit áztatni réz-, vasorrú bába ; 3) gyermekjátékban tiz lábnyi
lehet. hosszmérték ; * 4) havasi szarka. -asszony, 1 .
Azúr, Azúrkék, 1. Lazur, Lazurkék. Bába.
Azután, ih. azon dolog, esemény után. * Bábabukra, 1. Szivárvány.
Azzal, ih. azon dologgal, tárgygyal. Babácska, fn. kis baba, kedves kis gyermek.
Bábaire, 1. Pimpinella.
Babak, 1. Babuk.
Bába-kakas, fn. párzásra nem alkalmas, nem
képes kakas, félkakas. -kalács, 1. Disznótövis .
B. Bábakása, fn. tejbe kása, tejben fött rizs.
Bábalak, fn. 1) emberi alakot ábrázoló báb;
B, harmadik betűi a magyar abécében ; ajakbe- melyet dróton ráncigálnak (marionette) ; 2) á. é.
feszes nöszemély. Innen : Bab -alakos, mn.
tünek hivatik, mert csak a felső és alsó ajk segé- Bábál, cs. bába módjára ápolgat vkit. -kodik,
lyével mondható ki ; rokon vele a p, v és fsak. 1) a szülő nők mellett mint bába müködik ; 2)
mennyiben szinte a két ajk segélyével mondatikáé. vminek létrehozásában segédkezet nyujt.
ki, az m is. Sok szóban a b a vele rokon betükkel
felcserélhető, igy a) a p-vel : bizseg pizseg, bufog Bábállapot, fn. (állatt.) némely rovaroknak,
pufog, böfögpöfög ; stb. szabályszerün szükséges különösen hernyóneműeknek azon állapota, mi-
e csere a keményhangu képzök elött, mint lab-da, dön egészen burokkal vannak körülvéve.
lap- ta, lep-ke, leb- ke helyett ; b) a v-vel ; zsibaj Bábaorvos, fu. szülészettel gyakorlatilag fog-
zsivaj, olybá olyvá, Veszprém Beszprém, Bazil Va- lalkozó orvos.
zul; c) az f-fel: bodor fodor, billing filling ; d) az Babár, fn. (állatt.) a közönséges csigák legap-
m-mel : badár madár, bekeg mekeg, gubó gumó. A róbb faja.
b tájszokás szerint több szó elébe ragasztatik Báb-áros, fn. gyermekjátéki bábokkal keres-
anélkül , hogy a szó előbbi értelmén változást kedő személy. -árú, fn. gyermekjátéki bábokból
tenne , mint: ámul bámul , iceg biceg , izseg bi- álló árú.
zseg, uborka buborka. Más szókban az értelmet * Babás, fn. bábjáték ; babást játszik, bábuval
némileg módositja ; m.: anya banya, állvány bál- játszik.
vány, omlik bomlik; bárka az indogerman arca, Bábaság , Bábáskodás , fn. szülésznői fog-
Archeból ; (km. ) adjon Isten három b- ét (bor, búza, lalkozás.
Bábáskodik, 1. Bábálkodik.
békeség).
Bá, 1) isz. csodálkozást, ámulatot kifejező szó ; Bába-szarka, fn. (állatt.) havasi szarka (lanius
(szój.) azt sem mondja bű-e v. bá ; sem búť, sem bát excubitor). -szék, fn. szék, melyre a vajudó nőt
nem mondott; 2) bátya, bácsi ; Bera bá, Es- helyezik, hogy könnyebben szülhessen. -szilva,
tány bá. fn. hö- v. ragya ütötte szilva, birtoka, birtyóka.
Bab, fn. (nt.) a babónemük osztályához tartozó Babáz, k. bábbal, bábuval játszik. -ás, fn,
növény (vicia faba) ; 2) ezen növény liszt állomá- gyermekszülés, gyerekezés. -ik, k. fiazik, meg-
nyu magja; öreg, apró bab ; futó, gyalog bab ; ka- gyerekezik, gyermeket szül.
kastöku bab; fige-, cukorbab; tót-, török-, disznó- Babba, 1. Csecse.
bab ; (szój.) babot sem ér, v. babot sem adnék érte, Babér, fn. tt. -t; (nt.) 1) déleurópában tenyésző
egy babfeketényit sem ér, semmit sem ér; (km.) növény a kétlakiak és kilenchimesek osztályából
babot sem leveert főzik; 3) tarka szöveteken, lova- (Laurus) ; nemes babér, fahéj babér ; 2) á. é. dicső-
kon stb. az alapszíntől különböző folt. ség , dicskoszorú ; babér koszoruzza homlokát.
 Bab - 60 ― Bád

-déksav, faggyúsav, fn. (vt.) babérból készitett Bábos, fn. bábkalácsos, bábsütö . —, mn. bábbal
sav. Innen : Babérdéksavas , mn. -fa, 1. Babér. ellátott ; bábos bolt.
Babér-félék, mn. (nt. ) a babérok osztályából Babosgat, Bábosgat, cs. gyöngéden simogat,
valók. -füz, fn. növény a füzek osztályából ; más- ciróga .
kép : hegyi-, v. veresfüz. -koszorú, fn. a babérfa * Baboska, fn. babos, pettyes kelméből készi-
leveles ágából csinált koszorú, mint vitézségi jel- tett nöi öltöny.
vény. -os, mn. babérkoszorúval diszitett ; babéros * Babota, fn. vizesés, vizzuhatag.
hős, babéros tudós (baccalaureus ). Baboz, cs. pettyekkel tarkáz. - k. babbal
Bábi, tn. nőnév, máskép : Borbála. játszik. Innen : Babozás, fn.
Bábikó, Bábilló, 1. Lósóska. Báboz, k. bábbal, bábuval játszik. Innen . Bá-
Babir, 1. Babér. bozás, fn.
Babirkál , k. ujjaival gyöngéden vakargat, Babrál, k. 1) vmin ujjait több ideig tapogatva
babrál . végig jártatja; 2) vmin kelletlenül dolgozik, mo-
Bábjáték, fn. bábalakokból álló gyermekjáték. toz ; ne babrálj oly soká vele; 3) lucskos, mocskos
-os, fn. 1) bábokkal kereskedő személy ; 2) mások testtel bánik. Innen : Babrálás, fn.
mulattatására bábokat dróttal ráncigáló személy. Babramunka, fn, aprószerű veszödséggel járó
Babka, fn. 1) nagyon kis szemü bab ; 2) II. munka. Babráz. 1. Babrál.
Lajos királyunk alatt vert nagyon apró rézpénz,
máskép : batka; eyy babkát sem ér. Bábsütő, 1. Bábkalácsos.
Bábkakas, 1. Bábakakas. Babszár, fn. 1 ) a. m. babszalma ; 2) 1. Babtok.
Bábkalács, fn. mézes tésztából készitett kalács ; Babszem , fn. babféle növény egyes magja.
máskép : mézeskalács . -os , fn . bábkalácsot készitő -Jankó , fn. törpének tréfás neve.
iparos; máskép : bábos, mézeskalácsos . Babu, fn. gyermekjátékul használt báb ; csinos
Bab-kard, fn. (nt.) némely babféle növény kis bábu vagy (Vör.).
kardhoz hasonló hüvelye. -levelü, mn. (nt. ) bab * Babug, fn. 1) a női emlö bimbója, csecsbimbó ;
leveléhez hasonló levelü. 2) a test felszinén képzödött szömörcs ; 3) (nt.)
Bablon, 1. Gyapot. ikrák v. szömölcsöcskék a bokréta szirmain v. &
Bábmű, fn. játékszerül használt bábféle mü. bibén (papilla). Innen : Babugos, mn. -a, fn. (nt.)
Bábműves, fn. bábféle játékszereket készitő növény a kétfalkások és tizhimesek osztályából
iparos . (Dolichos). -kö, 1. Szömölcskö.
Babó , fn. 1) növénynem a kétfalkások és tiz Babuk, Babuka, fn. a vándorlók osztályához
himesek osztályából ; fajai többnyire kacsosak, tartozó, s gánéjférgekkel élődő sárgásbarna bubos
kapaszkodók (vicia) ; ide tartoznak : bab, lednek, madár ; máskép : büdösbanka , szarakota, szala-
stb.; abrak-babó, igen hasznos takarmánynövény ; kota; (km.) büdösbabuk berzenkedik a hattyúval v.
2) * szőrével kifordított börbunda.
Bábó, fn. 1) (állatt. ) némely állat talpa ; 2) fia hattyúra, tudatlan verseng az okossal ; keserves
gyermeknyelven a. m. láb. leszesz a babukának . -ol, k. 1) babuk módjára
Babocs, Babocska, fn. apró szemű kis bab. kiáltoz ; 2) á. é. hasztalan dologban vitatkozik,
Babócs, fn. (állatt. ) nyáron át a barmokat csip- felesel
gozik. ; 3) sötétben botorkál ; 4) * bujkálva dol-
dező légy ; máskép : bögöly .
Bábocska, fn. pici, kis báb. Babusgat, cs. babuska gédelgő szóval csitítgat.
* Babogat, cs. petteget . Babuta, 1. Babuk.
Bábuz, 1. Báboz.
* Babóka, fn. petty. Babvetö, fn. babszemek idestova hányásából
Babona, fn. 1) titokszerü, rejtelmes cselekvés, jósoló személy .
varázslás, melynek vmi rendkívüli erő tulajdo- * Baca, fn. 1) borjú ; 2) á. é. együgyü, csendes
nittatik ; 2) vallási külszertartásban vakhit ; (km.) gyermek ; 3) (állatt.) a baglyok osztályához tar-
legtöbbet tart a világ a bábonáról. madár.
Babonál, cs. varázsol , büvöl, boszorkánymes- tozó Bacs, Bacsa, 1. Bacsó.
terséget gyakorol. Innen : Babonálás, fn. Bácsi, fn. idősb férfit illető kedélyes megszólí-
Babonás, mn. egyszerű természeti dolgoknak tás, még ha nem rokonunk is ; nagy bácsi.
isteni eröt tulajdonitó, s a legegyszerűbb eseményt
csodának állito vakhitü. Innen : Babonásan, ih. * Bacsó, fn. juhász-gazda, öreg juhász, számadó.
Bada, fn. (állatt.) a téhelyröpüek osztályához
Babonaság, fn. 1) boszorkányság, bűvösség ; tartozó fekete pettyes veres kis bogár ; máskép :
2) vakhitűség . boda-bácsi.
Babonáshitü, 1. Babonás. Badar, mn. érthetlen, zavart ; badar beszédek
Babonáskodik, k. 1) boszorkányozó, bűvölő ugy-e bár ? (Vör.). —, Badarog, cs. érthetlenül
cselekvést visz véghez ; 2) egyszerű eseményt beszél, a levegőt rontja.
csodának állit, s természeti dolognak isteni eröt Bádjad, 1. Bágyad.
tulajdonit. Badján, Badjánfü, fn. (nt. ) egy gyógyfü neve,
Babonáz, cs. vmit varázslás , büvölés által máskép : macskafü (Valeriana).
megront. Innen : Babonázás. -ó, fn. bűvölő, va- Bádog, fn. vékonyra lapitott fém, leginkább
rázsló, boszorkányozó. -ott, mn. aki v. ami meg vaslemez. —, mn. bádogból való ; bádog kalán.
van babonázva .
-kapocs, fn. (ép.) az építési anyagokat összetartó
Babos, mn. 1) babbal készitett ; babos rétes; 2) lapitott fémkapocs. -keztyű, fn. a vivni-tanulók
babalakú foltos , kerekfoltos (pl. tyuk, ruha). által használt keztyű bádogból. -mérték, fn. a
Babós, 1. Bubus. | hig-, v. több apró darabból álló testek megméré-
 Bád 61 Baj

sére használt különféle tériméjü mérték bádogból. | te is érdemelsz vmit ; tud hozzá, mint bagoly az
-műves, 1. Bádogos. Ave Máriához ; a bagoly nem szereti a napfényt;
Bádog-olló, fn. a bádoglemez elnyirására hasz- 2) tréfás neve az első évü philosophus deáknak,
náltatni szokott olló. -os, fn. tt.-t; bádoglemezből mint ki tanáraitól való féltében csak este mer
mindenféle eszközöket készitő iparos ; " mn. bá- kibujni és az iskolai törvények szerint tiltott he-
doggal bevont ; bádogos torony. -oz, cs. vmit bá- lyeken megjelenni.
doggal bevon (pl . tornyot). -süveg, fn. (ép .) a Bagolyborsó, 1. Bagolesa.
kémény tetejére erősitett csö- v. süvegalaků bá- Bagoly -eb, fn. bozontos szörü, gömbölyü fejü
dog. -verö, 1. Bádogos, fn. eb. -hús, fn. 1) a bagolymadár husa ; 2) pipa-
Bádogzat, fn. (ép.) vmely épület fedélzetén mocsok, bagó. - láb, fn. a meggyengült kerités
levő kész bádogmüvek öszlete. támjául szolgáló harántékos gerenda. -pille, fn.
Bagarász, k. (vad.) egerész, egerekre leskelö- (állatt.) tavaszszal és öszszel mutatkozó nagy éji
dik (a róka, vadmacska). pille. -sapka, 1. Bagolysüveg.
- Bagaria, fn. téli csizmákra, v. más nehezebb Bagoly-sip, fn. (vad . ) a bagoly hangját utánzó
munkára szánt eszközökre használt erős szagú síp, melyet a baglyászok használnak. * süveg,
rovátkázott bör ; (szój .) megvonja a bagariát, erő- fn. báránybör-süveg , melynek egyik rétegét a
tetett okoskodással él, fillent ; összehúzni a baga- fejre le lehet hajtani. * -tüdö, fn. tréf. macagófia,
riát, szűkebbre fogni a költegetést ; vond meg a aszalt alma.
bagariát, húzd meg magad, hátrább az agarakkal ; Bagzik, 1. Bakzik.
-, mn. 1) bagariából való ; bagaria csizma ; 2) á. Bágyad, k. fáradság, étlenség, v. betegség mi-
é. bagaria bőr a pofája, vastag börü, szemtelen, att erejét veszti, gyöngeségben szenved ; bágyad
pirulni nem tudó ; bagaria orrú, veres, rezes orrú. a szem, a sok olvasás-, a test, a kar, sok munka,
Bagariabör, 1. Bagaria, fn. v. betegség után. Innen : Bágyadás, fn. -oz, k.
* Bagazia, fn. kékre festett fényes vászon. lassan- lassan bágyad , erőtlenebb lesz. Innen :
Bagázsia, 1. Podgyász. Bágyadozás, fn. -ság, fn. erőtlenedés, gyengülö
Bagdácsol, 1. Bakdácsol. állapot.
Bagdánypecsenye, 1. Bogdánypecsenye. Bágyadt, mn. munka, betegség miatt gyenge
* Baggad, k. szendereg. * .oz, k. baktatva, erötlen. -ság, fn. fáradt, lankadt, erőtlen tulaj-
akadozva beszél, hebeg. donság.
* Bagi, mn. együgyü. Bágyaszt, cs. bágyadttá, erőtlenné tesz. Innen:
Baglya, 1. Boglya. Bágyasztás, fn. Bágyasztó, mn.
Baglyacs , 1. Kanakuc . Bágyik, fn. (b.) olvasztatlan, nyers vas ; fehér
Baglyas , 1. Boglyas. bágyik.
Baglyász, cs. éjjeli baglyokat fogdos. Bágyik, Bágyul, 1. Bágyad.
Baglyos, 1. Boglyas. Bahó, 1. Bohó.
Bagó, fn. 1) dohányzás után a pipa fenekén Baj, fn. tt.-t ; 1) viadal, harc ; bajt vini, állani
maradt nedves dohány ; 2) idegen szokást és vise- vkivel ; hogy az isteni tudományért bajt álljunk
letet utánzó személy; 3) 1. Bagoly. (Pázm.), megvívjunk ; 2) betegség , nyavalya;
Bagócs, fn. (állatt.) hegyes fullánku mezei légy. maga sem tudja mi a baja, csak roszul van; (szój .)
Bagolesa, fn. (nt. ) a babókfélékhez tartozó nő- se baj, csak torka véres; (km.) kutyabaja, mint a
vény , melynek mogyoróbélhez hasonló magját szentesi halottnak; 3) tágabb ért.: minden kedve-
kávé helyett is használják. -bóka, fn. (nt.) nö- zötlen állapot; baleset, melynek elháritása küz-
vény a bókák osztályából (Astralagus cicer). delembe kerül ; nagy baj van; bajba keveredni ;
Bagólé , fn. dohányzás után a pipa fenekén sok bajjal jár, sok bajba kerül; ügygyel , bajjal
maradt nedv ; (szój :) meginná a bagolevet is, nagy megy ; ennek a kenyérnek vmi baja van, ha nincs
iszákos. jól megdagasztva v. kisülve; (szój.) bajjal jár a
Bagoly, fn. tt. bagolyt v. baglyot, tb. baglyok; baj , a szerencsétlenség nem jön egyedül ; egymást
1) zömök fejü, rövid nyakú, tollkoszorúval kerí- éri a baj; több a baj, mint a vaj; haj baj , kilenc
tett és kidudorodott szemü ismeretes ragadozó éji tehén, még sincs vaj ; kis bajt került, nagyba esett ;
madár ; fejes bagoly; füles-, nagyfüles- , aprófüles kinek kinek megvan az ó baja; (gúny.) ha csak az
bagoly ; csuvik v. kuvik- bagoly ; gyöngybagoly; bajod ! (Vör.) ; más bajod nincs, csak a kellene
langbagoly; á. é. füles bagoly, tudatlan, buta; oh még.
te füles bagoly! éjjeli bagoly, (tréf. ) sokat éjsza- Báj, fn. tt. -t; tb.-ak ; elbűvölő titkos erő, cso-
kázó, ki éjjeken átvirraszt ; (szój .) egész éjjel vir- dálattal párosult, szeretetet gerjesztő kedves tu-
raszt, mint a bagoly ; ugy néz, mint a bagoly ; akár lajdonság. -alak, fn. kedves, vonzó női alak ; nem
a baglyot a kőhöz, akár a követ a bagolyhoz, min- földi kényeket nyujt minden óra, s egy bájalakra
dig a bagoly adja meg az árát ; (km.) bagolynak fűzi álmait (Kisf. K.).
is szép a maga fia, v. bagoly is azt véli, sólyom az ö Bajár, fn. tt. -t ; bajnok, vitéz.
fia ; bagoly is biró a maga barlangjában, v. vagdal- Bajatlan, mn. baj nélküli, ami bajjal nem jár.
kozik a maga odujában, mindenki parancsol a maga Innen : Bajatlanul, ih.
házánál ; nem lesz bagolynak sólyom fia ; bagolyhoz * Bajbones, fn. sürü összekuszált tüskebokor,
kapván, elszalasztotta a sólymot, v. baglyot akart melyet mintegy bajjal lehet szétbontani. Innen :
fogni s elszalasztotta a sólymot, kis haszonért a na- Bajboncsos, mn.
gyobbat kiereszté kezéből ; a baglyokkal huhogass, Báj -esap, fn. (állatt. ) a téhelyröpüek osztályá
a verebekkel csiripelj, alkalmazd magad környe- hoz tartozó, csappal biró acélkékszínü rovar. -cső,
zetedhez; a bagoly is fényre néz ; te érted is leesett 1. Alakmutató.
a bagoly afáról, a. m. éreted is meghalt a Jézus, Bajd, 1. Bajód.
 Báj 62 --- Baj

Bájdal, fn. elbájoló , bűvös erővel vonzó dal. | -ság, fn. hös tulajdonság, vitézség. -társ , fn. egy
-ár, -úzenér, 1. Fülemile. seregben szolgáló, v. egymásmellett harcoló harc-
* Bajdorgat, cs. javitgat, igazgat. fiak. -ul, ih. bajnokok módjára, hösileg.
Bájdús, mn. nagyon bájos, megbűvölö ; bájdús Bajnoksegéd, fn. párviadalban a vivók oldala
női alak. mellett álló személy, secundans.
Bajelöző, mn. 1) vmely bajt megakadályozó, Bajod, fn. 1) lótetüféreg ; 2) a füvek, fák gyö-
annak elejét vevő ; 2) bizonyos baj kitörése előtt kerein rágódó földi giliszta ; 3) a cserebogár bábja,
mutatkozó ; bajelőző bágyadság. v. ö. Báb.
Báj -erö, fn. bűvöletet , vonzalmat gerjesztő Bájol, cs. kedves tulajdonságai által vonz, le-
kedves tulajdonság. köt. -ás, fn. tt.-t; 1) kedves tulajdonsága általi
Bájfa, 1. Babérfa. vonzás ; 2) boszorkányság általi megbüvölés, meg-
Báj -fü, fn. növény a pérák neméből (Ruscus rontás ; ,,az bájoló kedéglen bájolásival indíjtá az
hypoglossum). -hang, fn. megbüvölö, kedves kégyókat" (Sz. leg.) . -ó, mn. 1) kellemes tulaj-
zengzetü hang hatalmas, mn. bájai által hatal- donsága által vonzó, lekötő ; bájoló zene; 2) bo-
mas ; Enyém a bájhatalmas arc (Vör.). szorkány-erő által működö ; bájoló ital.
Baj-hely, fn. vihomok, bajvivók számára ké- Bajor, fn. a német nemzet egyik ága. — , mn.
szitett csatahely. -hírlö, fn. a bajvívásnál az, kire bajorországi, bajoroknál szokásos. Innen : Bajorul,
ruházva van a jelszó adása a vívás kezdésére és ih. bajor nyelvjáráson. -kötél, fn. (haj .) kétszer
annak befejezésére . V. ágba sodrott kötél. * -szölö, fn. koránérő szölö ;
Bájital, fn. babonás módon készitett ital, mely csókjok olyan édes, mint a bajor szőlő (Népd.).
röl, azt hiszik, hogy aki azt megiszsza, akarva-
nem-akarva a kitűzött személy iránt szerelemre Bajos, mn. 1) nehézséggel járó ; bajos állapot,
gyulad. dolog; 2) á. é. pert folytató ; ügyes-bajos felek. In-
Bajitélő, fn. a bajvivásnál az, kire ruházva van nen: Bajosan, ih. alig, nehezen.
annák eldöntése, hogy eleget tettek-e a vivók a Bájos, mn. 1) bájló , vonzólag ható ; bájos arc;
lovagiasság szabta törvényeknek (Schiedsrichter) . 2) † bűbájos, varázsló.
Bajjal, ih. akadályokkal küzdve, nehezen ; baj- lódik. Bajoskodás, Bajoskodik , 1. Bajlódás, Baj-
jal ér egy nap oda; bajjal hiszem.
Baj-játék, fn. mulatságul rendezett bajvivás . Bajsz, 1. Bajusz.
-jelze, fn. (haj.) jeladásra használt eszköz, mikor Bajsza, 1. Bajuszfü.
a hajó bajban van, ilyen pl. felfordított lobogó, Bajszerző, mn. és fn. bajt, veszödséget, kelle-
lövés stb. metlenséget okozó.
Bájkép, fn. bajoló, vonzerővel biró kép ; aját- Bajszi, 1. Bajszos.
szi gyermekség bájos körében,.... minden bájképnek Bajszos, mn. bajuszszal biró, bajuszt viselő ;
oltárt diszesitunk (K. K.). bajszos férfi, barát, pap. -odik, k. bajusza növe-
Bajkoszorú, fn. höstettért nyert babér-, v. bo- kedik, legénykorba lép.
rostyánkoszorú . Bajszövő , fn. szántszándékkal mást bajba-
Bájla, fn. (ásványt. ) több színben pompázó keverő, másnak bajt okozó személy.
ásvány (Euchroit). Bajszszálak, fn. tb. egyes szálak a bajuszból.
Bajlakodik, 1. Bajlódik. Bajtanú, 1. Bajnoksegéd.
Báj -lámpa, fn. a beléhelyezett képek alakjait Bajtárs, fn. 1) 1. Bajnoktárs ; 2) bajainknak
visszavető láttani eszköz (Laterna magica). -lár, részese, máskép : pajtás ; kenyeres bajtárs.
fn. (állatt.) hosszú, fényes, sárgás-kék szárnyú ro- * Bajtat, k. kószál, idestova csavarog.
var. -ló, fn. vonzerővel, büverővel biró. Bájtekintet, fn. bájoló, vonzalomra gerjesztő
Bajlódik, k. 1) nehézséggel, akadályokkal ve- tekintet.
szödik, küzd ; 2) bibelödik ; nem akarok ezzel többet Bajusz, fn. tt.-t; 1) a férfinem felső ajkán ki-
bajlódni. Innen : Bajlódás. fa. növő szőrszálak öszlete ; csurgóra álló bajusz; ba-
? Bajmóc, fn. külsőségekkel, lényegtelen apró- juszt érdemelt, megérdemelte, hogy csúffa tegyék,
ságokkal bibelödö pedant. mint mikor a hölgynek bajusza nő ; bajuszod nő!
Bajmol, k. babral, bajlódik ; maga bajmolt velek így ijesztik tréfásan a leánygyermeket, mikor fér-
(a libákkal) az özvegy (Faz.) -ódás, -ódik, 1. Baj- | fival csókolódik ; * bajuszra jár, körben járó tálnál
lódás, Bajlódik. vagy kancsónál mondja a székely, hogy bajuszra
* Bajnár, fn. tt.-t ; korán érő szőlő ; máskép : járjon, azaz a legöregebbnél kezdjenek s igy
jakabszölö, v. gohér. menjen tovább ; bajusz alá való, férfinak való erős
Bajnóca, fn. (nt.) növény a huszhimesek, öt- bor ; ellentéte : konty alá való; (km.) bajuszáról
anyások osztályából ; seillevelű, csipkés, szakállos másodszor iszik a magyar; félre bajusz, jön a sza-
bajnóca. Innen : Bajnócafélék, mn. kál; előbb nő a bajusz, azután érik az ész ; bajuse
Bajnok, fn. 1) harcfi, katona, hös; 2) bajvivó ; s szakál férfit illet ; azt gondolod, hogy csak szőr a
bajnok, bajnok van-e erő százak felett kebledben ? bajusz ?; gunyosan pedergeti kajla bajuszát, rátartó,
(Kölcs.) . Innen ; Bajnoki, mn. gögös ; mindenki bajuszát 8 akarja pödörítni, min-
? Bájnok, fn. varázsló, bűbájos személy. denki ügyébe beavatkozik; 2) némely állatok szája
Bajnokász, 1. Bajnokmester. felett növő szőrszálak ; az oroszlán, macska, harcsa
Bajnok-libue, fn. 1) a bibicek osztályához tar- bajusza.
tozó madár ; himjei folytonosan viaskodnak egy- Bajusz-fodorító, fn. sütővas, melylyel néme-
mással (tringa pugnax) ; 2) á. é. házsártos, vesze- lyek bajuszukat kacskaringóssá teszik. -fü, nö-
kedő, kötelődzködő ember. -mester, fn. vivni vény a háromhimesek és egyanyások osztályából
tanitó személy. -oskodik, k.hösileg, vitézül harcol. | (Chrypsis). -kenö, fn. zsir, viaszból készitett sza-
 Baj 63 Bak

gos kenőcs, melyet a bajszszálak összetartására, | kancsos paripája ; (népd.) akkor csínos a bakancsos,
kipederitésére használnak. mikor a nadrága rongyos.
Bajuszos, mn. bajuszt viselő ; (km.) a bajuszos Bákány, fn. (nt.) tt.-t ; fejes kákanövény.
kétszer iszik. -hagyma, fn. (nt.) szántóföldeken a Bakar, 1. Bakator.
vetés között tenyésző hagyma. -légy, fn. (állatt.) Bakarasz, fn. hüvelyk és mutató ujjal mért
bajszalaku csáppal biró nagy légy. -odik, 1. Baj- | arasz.
szosodik. * Bakarász, k. kapkodva beszél.
Bajuszos -orsóhal , fn . (állatt. ) hosszú bajszú Bakator, fn. (gazd.) tt.-t; sötét rózsaszín bo-
kis hal. gyójú szőlő ; máskép : rózsaszölö, dinka, pankota.
Bajuszpederitò, 1. Bajuszfodorító. Bakavászik, 1. Bakázik.
Bajuszpedrö, 1. Bajuszkenő. Bakáz, Bakázik, k. megbotolva elesik, buk-
Bajuszszál, 1. Bajszszál. fencet vet ; bakázik az őz, a nyúlfuttában.
Bajusztalan, mn. 1) akinek még bajusza nem Bakbahúzás , fn. a kinfaggatásnak egy neme.
nött ; 2) aki bajuszát leberetválja. Innen: Bajusz- Bakbüz , fn. hímállatokból kipárolgó sajátos
talanul, ih. büzü szag. Innen : Bakbüzü, mn. -ü- gerely, fn.
Bajviadal , Párviadal . (nt.) növény a gerelyek osztályából.
Baj-vivás, fn. 1) küzdés, csatázás ; 2) 1. Párbaj. Bakesa, 1. Baksa.
-vivó, fn. 1) harcoló, csatázó ; itt állunk mi Hun- Bakcsacsa, 1. Bakszekér.
niának rettentő bajvivói (K. K.) ; 2) párbajt vívó. Bakcsó, fn. madár a gémek osztályából ; más-
Bak, fn. 1) tágasabb értelemben némely állatok kép : vakvarjú; (szój.) ugy néz, mint egy bakcsó;
közöl a hím; bak-páva, galamb, réce, pulyka ; 2) (km.) szava árulja el a bakcsót.
külön. kecske, zerge, özféle állatok hímje; kecske- Bakdácsol, k. bukdosva, fejét lelógatva bal-
bak, bakőz; megitták a bak árát ; bakot lőni , nagy lag ; (vad. ) bakdácsol a nyul, midön apró ugrá-
hibát követni ; egy bakot nyúzni, mindig egyet be- sokkal lassan szökdécsel. Innen : Bakdácsolás, fn.
szélni ; bakotfej ; bak alá teszi afejős dézsát, hasz- Bakdühödés. fn. a hímállatok erősen kitörő
talan munkát tesz ; a bakot is megfejné, felette párzási vágya.
kapzsi emberről mondatik, ki mindenből hasznot Bakfine, Bakfitty, fn. testgyakorló játék ne-
szeretne húzni ; (szój.) egyik bakot fej, a másik me, 1. Bukfenc.
rostát tart alája , egyik haszontalanabb munkát Bak-fordító, fn. (csillag.) a földgömb déli része
mível a másikánál ; addig őrizkedj a baktól, mig felett azon képzeleti körvonal, melyet a nap de-
seggre nem taszít ; kecskék között bak a bika; bakot cember 21 -én ér el (Tropicus capricorni). -fi, fn.
tesz kertészszé, máskép : ebre bízza a hájat. 3) á. é. (nt.) fekete betonika, növény a betoniák osztályá-
a) vágott fa hordására használt két águ villaalakú ból (Betonica officinalis). -gedö , fn. kis bakkecske.
nyeles eszköz; b) az uri kocsik elején a kocsis--hát, fn. (gazd.) a szőlőkben a tokesorok közt
ülés, és hátulján, hol az inas szokott állani ; c) az felhányt föld. † -hava, fn. télelő, december.
ácsok négylábu állványa a gerendák faragására; * Bakik, k. bak módjára nősténynyel párzik.
d) a takácsok eszköze, melyre a fonalat tekerik ; Innen : Bakó, mn.
e) (csillag.) az állatkör egyik csillagzata, melybe Bak-irha, fn. bakbörből készitett irha. -kaloda,
a nap december 21 -én lép ; f) (haj .) a hajó födél- fn. kaloda, mely abban áll, hogy az illető bünös
zetén több helyen kiálló oszlop, melyhez vontató, kezét megkötözik, s öt leültetve a térdhajlás alatt
kikötő stb. kötelek erősíttetnek; g) kínfaggatásra egy fadarabot huznak át.
való eszköz ; bakba húzni. Bakkan, k. 1) egyes bakogó hangot ad ; 2) zök-
Baka, fn. 1) (nt.) mocsárokban tenyésző fejes ken, bukkan.
káka ; máskép : buzogány ; 2) 1. Bakancsos ; * 3) Bakkanes, stb. 1. Bakancs.
csikót hivogató szó. Bakkecske, fn. a kecskék hímje.
Bakabé ! (isz.) borjut hajszoló szó, mikor akolba Baklat, k. párzási vágy ingerli, nőstény után
v. ólba hajtják. jár-kel.
† Bakács, fn. kocsigyártó. Bakló, fn. a sertések, juhok tokája.
* Bakacsin, fn. fekete, v. kékszínre festett * Bakmacska, fn. hím-, kanmacska, kandur.
vászon. Bakó, fn. 1) hóhér ; 2) nagy zuzó bunkó az olaj-
Bakafánt, Bakafántos, mn. házsártos, kap- malomban ; 3) dobverő pálca ; 4) szerdás, oldal-
cáskodó. -oskodik , k. házsártoskodik , köte- tarisznya.
lödzködik. Bákó, fn. együgyü bamba ember.
Bak-ágyú, fn. három fontos golyókat lödözö Bakóbárd, fn. a bakó által a lefejezésnél hasz-
sudár ágyú. -állás, fn. (ép.) bakokra rakott épi- náltatni szokott pallos v. bárd.
tészeti állás. Bakoca, fn. (b.) a bányákban használt egyke-
Bakalló, fn. 1) ált. rojt ; külön. magyar csizma- rekü kis talyiga, különösen aprósó kihordására
szárakra használt bojt ; 2) húsos leffentyű az (Minuzienkarren).
állon, különösen sertések és juhoknál. Innen : Bakog, k. 1) érthetlenül, akadozva beszél, ma-
Bakallós, mn. kog; 2) (vad.) bakog a fővad, midön ijedtében
Bakancs, fn. bokáig érő, rövid szárú fűzhető böffentő hangokat ejt ; 3) 1. Baktat.
lábbeli ; máskép : kölyökcsizma ; (km.) felhúzta a Bakol, cs. a kocsi bakjára szénát, v. más egyéb
bakancsot, Isten hozzád bocskor, oly emberről, ki holmit rak.
felkapván az uborkafára, elébbi állapotáról meg- * Bakonta, fn. faeregető bakszán, v. talpszán.
feledkezik. -os, fn. tt.-t; magyar gyalogkatona ; Bakony, tn. nagy erdőség Veszprém- és Zala-
máskép huszárnyelven : pocsolyakerülő ; (km.) megyékben.
nem rug patkót a bakancsos lova ; sárral él a ba- * Bakonya, fn. mindenféle apró áruk.
 Bak 64 Bal

Bakonyál, cs. (erd . ) lever, levág. testtel ; megbecsüli, mint Balás a hurkát; eltalálta,
* Bakonyás, fn. apróárus, mindenféle aprósá- mint Baláspap a vecsernyét.
gokkal kereskedő személy. Balaska, fn. a. m. Balta.
Bakor, 1. Bakator. Balásol, k. mondatik a katholikus papról, mi-
* Bakóz, cs. a kenderkévéket az áztatóból ki- dön Balás napján , két viaszgyergyát tartva ke-
szedvén, megszáradás végett felállítja. zébe, torokfájás elleni imát mond az egybegyűlt
Bak-öz, fn. az őzek hímje. -rekesz , fn. a hivek feje felett.
kecskeólban a bakok számára külön elrekesz- Balaszgyémánt, fn. halvány-veres keletindiai
tett hely. gyémánt.
* Baksa, fn. kinnyereg, kínpad, melyen régibb Balázs, 1. Balás.
időben a bünöst kinozva vallatták. Báld, 1. Balád.
* Baksál, k. 1. Böngész. Baldor, tn. finév, Balderik.
Bak-süveg, fn. (ács msz.) az ácsoknál hasz- Bal-csillag, fn. á. é. balsors, szerencsétlenség ;
nált bak vizszintes gerendája. -szaka, 1. Kecs - balcsillagom hozott ide. -értelem, fn. vmely szónak,
kedisz . mondatnak nem valódi , helytelen, v. kedvezőtlen
Bakszakál, fn. 1) a bakkecske szakála ; 2) á. é. értelme, jelentése ; balértelemben venni vmit. -értés,
hegyes férfiszakál ; 3) 1. Kecskedísz. -fü, Í. Kecs- fn. vminek roszul, helytelenül értése , felfogása.
kedísz . -eset, fn. szerencsétlen eset.
* Bak-szán , fn. kis gyermekek szánkája. =Balét, 1. Szintánc.
-szarva, fn. csillagzat az állatkörben (capricor- Balfasz, mn. együgyü, bohó, bolondos. -kodik,
nus) . * -szekér, fn. 1) a gyermekek kis kocsija ; k. bohón, bolondosan viseli magát.
füzfagalyból csinált bakszekér (Lisz.) ; (szój .) ne- Bal-felé, ih. bal részen eső irányba. -felöl, ih.
hezen lesz abból bakszekér, bajosan válik abból balfelé eső irányból. -férj, fn. férjes nő imádója,
vmi jóravaló ; 2) két kerekü taliga. -szökés, fn. a férj helyét pótló idegen férfi (Cicisbeo). -fogás ,
a kecskebak ugrása, midőn vkit fel akar lökni, v. fn. helytelen cselekvésmód.
ehhez hasonló ugrás. -ször, fn. az ember fülében Balga, mn. helytelen beszédü és tettü, bohó,
nöni szokott szőr . -támasz, fn. az uri kocsikon bolondos, dőre (enyhébb kifejezése a bolondnak).
a kocsis zsámolyául szolgáló talpféle készlet. Balgálkodik , k. balga , bohó tetteket visz
Baktat , k. 1) fejét lógatva S mintegy véghez .
bukdácsolva megy ; baktat a fáradt ló, a sánta Balgaság, fn. dõreség, bohóság, bolondos tu-
ember; (vad.) baktat a nyúl, mindön apró ugrások- lajdonság.
kal fürgén szökdécselve megy (l. Bakdácsol); 2) Balgatag, esztelen, balga személy ; Ok balgata-
á. é. lassan, akadozva olvas. -ó, fn. 1) fejét lógatva gok és késedelmes szívűek. Innen : Balgatagság, fn.
s mintegy bukdácsolva menő ; 2) (gazd.) a juh, Balgatagul, ih.
midőn se hallva, se látva lekonyított fővel bakdá- ? Balgóc, fn. hiu, magáról nagyon sokat kép-
csol (Trabler-Würfler) . zelő személy. -kodás, fn. maga felöli hiu képze-
Bakter, fn. éjiőr. lődés. -kodik , k. magáról sokat tartva képze-
Baktop, fn. növény az öthimesek és kétanyások lödik.
osztályából (Aegopodium). Balha, 1. Bolha.
Baktövis, fn. mézgás, tövisféle növény (Tra- Bálház, fn. ház, melyben táncvigalmakat ad-
ganth). -mézga , f . a baktövis növénynek nak, v. szoktak adni.
mézgája. Bal-házasság, fn. 1) házas élet, melyben az
Bakugrás, 1. Bakszökés. illető felek egymással roszul élnek ; 2) egészen
* Bakul, ih. együgyüen, ostobán, balgatagul. különböző rangú személyek között, balkézre kō-
Bakzás, fn. tt.-t ; a kutyák, macskák, kecskék tött házasság. -hiedelem, fn. vki felöl helytelen,
párosodási ösztöne. különösen kedvezőtlen vélekedés. -hit, fn. a jó-
Bakzik , k. 1) közösülni, párzani vágyik (a zan ész elveivel ellenkező hitvallás.
kecske, kutya stb.) ; 2) á. é. fajtalankodik, asszo- Balikó, 1. Bákány.
nyok után jár-kel; bakzik, mint a kutya. Innen : Bálin, fn. tt-t; (állatt.) a pontyok osztályához
Bakzó, mn. tartozó hal (Cyprinus ballerus).
Bakzerge, fn. zergeféle állatok hímje. Bálint, tn. finév.
Bal, mn. 1) az emberi, v. állati testen a szív- * Balis, Bális, fn. tt.-tt; 1) olaszországi ván-
felőli oldalra eső ; bal kéz, láb ; (p. sz.) balra ka- dorló hátas kalmár v. apróárus ; (km.) balís- bicsak
nyarodj! balkéz felé; balra nézz ! balfelé ; 2) külön. fanyelü, há elvész megkerül; 2) sajtcsináló ola-
balkéz ; balra, balkézre fekszik; jobbjában kardot, szok, kik nyáron is haszonb veszik a pusztai
baljában olajágat tartott; 3) á. é. a) rosz, nem ked- birkák fejését, télen pedig érbe szalámit csinálnak (t.
vező ; bal szerencse ; bal eset; bal vélemény; b) k. wälsch) .
nem helyes, hibás ; bal itélet; bal értelem, felfogás ;
balra érteni, magyarázni vmit. Balita, fn. 1) a katonáknak adatni szokott
Bál, fn. tt.-t; 1) dalidó, táncmulatság ; álarcos szálláscédula ; 2) 1. Beléptijegy.
bál ; 2) 10 rizsma, vagyis húsz koncból álló pa- Balitélet, fn. 1) vki, v. vmi felől kedvezőtlen
pircsomag ; * 3) lótakaró. előitélet ; 2) tévesztett itélet, tévitélet, helytelen,
Balád, tn. finév, máskép : Balduin. hibás vélemény.
Balarány, fn. nem öszhangzó, helytelen arány. Bálizs, 1. Balis .
Innen: Balarányos, mn. Baljobbügyes , mn. mind bal, mind jobb kezé-
Balás, tn. finév; (szój .) adósa Balásnak, nincs he- vel ügyesen dolgozni képes.
lyén az esze ; hű bele Balás, lovat ad az Isten, lassan a Baljós, fn. ki szerencsétlenséget jósol. -lat,
 Bal ― 65 Bál

fn. szerencsétlenséget jelentő jóslat. -latú, mn. | széd, fn. 1) balfelöl lakó szomszéd ; 2) a sorba
szerencsétlen jövöt jelentö, gyaníttató. állitott katonának közvetlen balfelöl mellette álló
* Balka, mn, balkezét használó . társa.
* Balkán, ih. balkezüleg. Balta , fn. félkézre való szélesb fejsze rövid
Balkány, fn. tt.-t ; 1) békalencsés mocsár ; nyéllel. cim, fn. (nt.) takarmányul használt nö-
csátés, sásos hely; 2) görbe fa a ladik hátulján és vény, a tizhímesek és kétfalkások osztályából
eketalyigán, mely a gerendelyt tartja. (Hedysarum). -fok, fn. a baltának az éllel átel-
Balkez, fn. a szív felőli oldalon levő kéz ; bal- lenben levő oldala, vastagabb vége.
kézzel enni ; á. é. balkézre házasodni , v. balkézre Baltás; mn. baltával felszerelt.
esküdni meg vkivel, alsóbb rangú növel titokban Baltat, 1) a baltát ujjai között kanász -módra
összekelni. ügyesen forgatja ; 2) botot vmire ügyesen dob.
Bálköntös, 1. Bálruha. Baltavirág, 1. Baltacim.
* Balkörmü, mn. kicsapongó, kirugó, (leány, Baltáz, cs. vmit baltával farag, vág.
v. asszony); (km.) hol jámbor nincs, balkörmű a Balul, ih. roszul, helytelenül ; balul ütött ki a
táncos. dolog; balul venni, magyarázni vmit ; balul itélni
Balla, fn. (nt.) 1) a savarok osztályához tar- mások felől.
tozó növény, máskép ballangkóró ; 2) a nád feje, * Baluska , fn. széles lapú, bárdalakú hasító
nádcimer. eszköz .
Balláda, fn. az eposz és románc között kö- * Balustya, mn. ostoba, buta.
zép helyet foglaló komoly költemény. Balut, fn. célhoz nem vezető tévut.
Ballag, k. lassan léptetve s mintegy testét bil- Balutya, 1. Balustya.
fegetve járkál, megy; ballagjunk; (népd.) juhász- Bálvány, fn. tt.-t ; 1) bizonyos alakot mutató
legény furolyál, billeg-ballag meg- megáll. Innen: állvány ; Lóth felesége sóbálványnyá vált (bibl.) ;
Ballagás, fn. -csál, k. lassacskán ballag. -ó- sa- kapubálvány , ragasztó a kapuszárnyon ; (szój.)
var, 1. Balla. áll, mint a bálvány ; (km. ) utoljára kutya sem fél a
Balmagyarázat, fn. 1) tudományos tekintet- botos bálványtól ; 2) imádás végett tartott emberi v.
ben hibás értelmezés ; 2) vmely szó, mondat v. állati alakot ábrázoló szobor ; bálványokat imádni;
tett értelmének elferdítése, s kedvezőtlen magya- bálvány előtt térdelni ; (km.) képet nem arany,
rázata. hanem imádás tesz bálványnyá ; á. é. bármely te-
* Bálmos, fn. tt.-t ; kukoricaliszt és friss turó- remtett lény v. elvont tárgy, mely iránt imádó
ból készitett étel. tisztelettel viseltetünk ; szivem bálványa ; (km.) .
Balmoz, k. balommal játszik. Innen : Balmo- mindenkinek van egy bálványa ; 3) (gép.) a `hen-
zás, fn. gerkerék függöleg álló tengelye ; a) száraz ma-
Bálna, fn. (állatt.) a cetek osztályához tartozó lomban a kerék tengelye ; b) borsajtóban a rovát-
vizi emlős állat. -csök, fn. a hímbálna nemző kás henger, melybe a csavar betolatik ; c) (haj.)
müszere ; különösen ebből készült lovagkorbács. azon gerendaszerü foglalások a hajó párkányán,
-fogó, fn. a tengeren bálnák fogdosásából élő melyek azt átövezik s annak oldalát ütésektől óv-
személy. -nemű, mn. a bálnák osztályához tar- ják ; kis, nagy bálvány.
tozó. Bálvány-áldozat, fn. vmely bálvány tisztele-
Balog, Balogács, fn. a ki balkézzel tesz min- tére bemutatott áldozat. -berek, fn. hamis isten
dent, azt használja jobbja helyett. * -ol, k._balog tiszteletére szánt, s annak bálványával diszesített
kezét használja munkatételre ; balog üt. Innen : berek. -hit, fn. vmely bálványban mint istenben
Balogoló. -süti, 1. Balog. való hit, bizalom. -imádás , fn. bármely terem-
Baloldalék, fn. (ht.) a csatázó egész hadsereg tett lénynek isten gyanánt imádása. -imádó, mn.
balszárnya, balrésze. és fn. bármely teremtett lény, v. dolog iránt imádó
Balom, fn. tt. balmot; tb. balmok ; levegővel hódolatot mutató, pogány. -isten , fn. bálvány,
töltött leginkább bör-, gumilabda. melynek a vakhitüek isteni erőt, hatalmat tulaj-
Báloz, k. bálba jár, mulat. donítanak. -kép, fn. hamis istent ábrázoló kép,
Balra, ih. 1) balfelé, bal oldalra; (psz.) balra szobor. -kerek, fn. (gép.) vmely gép legnagyobb
nézz ! balra fordulj ! balra kanyarodj ; 2) á. é. kereke. -kigyó, fn. a pogány szerecsenek által
vmit balra magyarázni, a. m. rosszul értelmezni. isten gyanánt imádott fényes, tarka, afrikai ki-
Balról, ih. balfelől, bal részről. gyó (Anaconda). -kö, fn. vmely bálvány, v,
Bálruha, fn. táncvigalomra használtatni szo- szobor talpköve. -liget, 1. Bálványberek.
kott finomabb, cifra, nyárias ruha. Bálvány-medve, fn. (állatt.) a legnagyobb és
Balság, fn. 1) szerencsétlenség ; 2) ügyetlen- legerösebb medvefajú állat. -oltár, fn. oltár, me-
lenség. Innen : Balságos, mn. lyen vmely bálványnak, hamis istennek áldoznak.
Bal-siker, fn. vmely vállalat kedvezőtlen vég- Bálványos, mn. 1) hamis istenek szobraival
bemenetele. -só, mn. bal részen, oldalon esö. ellátott ; 2) bálványimádó ; 3) szobrokkal fel-
-sors, fn. szerencsétlenség, szerencsétlen véletlen. szerelt.
-szárny, fn. 1) vmely madár bal felöli szárnya ; Bálványoz, cs. teremtett lényt, dolgot, emberi
2) a rendbe felállitott hadsereg balrésze. -szél, müvet tisztel, imád ; 2) á. é. vkit túlzottan szeret,
fn. 1) hajózásra kedvezőtlen szél ; 2) bal olda- tisztel ; bálványozni saját gyermekét. Innen : Bál-
lon levő széle, margója vminek. -szerencse, 1. ványozás, fn. -ó, mn . 1) 1. Bálványimádó ; 2)
Balsors . vkit tulzottan szeretö, vki iránt tulságos hódolat-
Bal- szerű, mn. szerencsétlen természetü, mi- tal viseltető.
voltu. -szokás, fn. az illemszabályokkal ellen- Bálvány-pap, fn. vmely bálvány, hamis isten
kező megrögzött cselekvésmód, visszaélés. -szom- szolgálatában levő papi személy. -szobor, fn.
Ballagi szótár. 5
 Bal - 66 Bán

vmely hamis istent ábrázoló szobor. -templom. | nem bánom, tégy amint tetszik; nem bánom, ha
fn. vmely bálvány, hamis isten tiszteletére épitett már megyünk, nincs ellenemre.
templom. Bana, tn. finév, Barnabás.
Balvég, fn. 1) 1. Balsiker ; 2) rosz vég, szeren- Bánadalom, fn. vmi feletti szomorkodás, saj-
csétlen halál. -zet, 1. Balsors. nálkozás.
Balvélemény, fn. 1) hibás felfogás ; 2) más tet- Bánakodik, 1. Bánkodik.
teinek indokolatlanul roszra magyarázása. Bánalom, 1. Bánadalom
Balzam, fn. 1) több növénynek illatozó, gyógy- Bánandó, mn. megbánásra méltó.
erejű gyántás nedve ; 2) á. é. enyhület, vigasz ; a Bánás, fn. tt. -t; 1) vmi elkövetett hiba, vétek,
jó barát szava, a szív balzama.. v. elmulasztott tett miatti szomorú érzés ; v. ö. Bán;
Balzam-cserje, fn. balzamot termő cserje- 2) vmivel való foglalkozás , vmire felügyelés ;
növény. -fa, fn. fa, melyből balzam csepeg. -fe- marhával való bánás ; fegyverrel való bánás ; b)
nyö, fn. balzamot adó lapos, csorba levelü fenyü. a társadalomban mások iránti eljárás ; rosz bá-
-fü, fn. balzamos forró földövi fü, -illat, fn. a nása van az emberekkel; (km.) nem mindenkor árt
balzamnak átható szaga. -nedv, 1. Balzam. a gyengén való bánás. V. ö. Bánik. -mód , fn. a
Balzam-növény, fn. fa, cserje, fü, melyből társadalomban mások iránt való eljárási, cselek-
balzam csepeg. -nyárfa, fn. balzamot termő vési szokás ; rosz bánásmódja van alattvalóival.
amerikai nyárfa. -olaj , fn. balzamból készült, v. Bánat, fn. 1) kedvezőtlen esemény, v. helyte-
balzammal vegyített olaj. -os, mn. 1) balzamot len cselekvény miatti szomorú kedélyállapot ;
termő balzamos fű ; 2) balzamtartó ; balzamos irígy bánat, féltékenység ; (km.) késő bánat eb-
millye; 3) balzammal vegyített. -oz, és m.-ott; gondolat; 2) hittanilag: vétkek elkövetése és a
balzammal beken ; balzamozni a sebet, a holttes- jótettek elmulasztása miatti szomorú érzelem ; 3)
tet. Innen: Balzamozás, fn. -termö, mn. 1) bal- a. m. bánatbér.
zamot adó. csepegő ; balzam-termő fa. 2) balzam- Bánát, fn. Temes, Krassó és Torontál megyé-
növényt termő ; balzamtermő meleg tartomány. ket magában foglaló része Magyarországnak.
-virág, fn. 1) a balzamnövény virága ; 2) á. é. Bánat-bér, fn. árlejtés, haszonbérbe vevés, v.
balzamként illatozó virág. lóversenynél a résztvevő által előre lefizetendő
Balzsam, Balzsamos, 1. Balzam, Balzamos. pénzösszeg, melyet a részvételtőli visszalépés
* Balyita, fn. vminek ismertető jegye. esetében az illető vissza nem kap. -ház, fn. ka-
* Balyók, mn. féleszü, talyóka, bolond. tholikus templomban feketével bevont ravatal, a
* Balyóka, fn. ostoba, talyóka ember. gyászmiséken (Castrum doloris). -os, mn. bána-
Bámász, 1. Bámész. tot kifejező, bánattal teljes. Innen : Bánatosság,
Bamba, fn. ostoba, mulya ember. fn. -pénz, 1. Bánatbér.
Bambó, 1. Bábó. Bánatteli, 1. Bánatos.
* Bambolyog, k. bambán, merengve álldogál Bánat-vásár, fn. (ker.) vásárlási mód, melynél
v. járkál. a vevő bánatpénzt tesz le. -virág, fn. a bánat
Bambu, Bambuc, mn. ostoba, bámészkodó. költői körülirása ; hej de más van a szivembe,
Bambusz, fn. (nt.) cukortartalmú nádféle Bánatvirág nyílik ebbe, (népd.) .
növény, melynek szára pálcának használható. Bancsócsos, Bancsókos , mn. csókaszemü,
-nád, 1. Bambusz. bandzsal.
Bámész, mn. és fn. vmin szájtátva csudálkozó Banda, fn. 1) zenészek társulata ; zenészsereg ;
bámuló ; -kodás , fn. vmin szájtátva csodálko- 2) tolvajok társulata ; 3) (msz.) a ferblijátékban
zás. -kodik, k. vmit megfoghatatlannak tart, négy egyszinű kártya.
vmin szájtátva csodálkozik, ácsorog. Bandalog, k. bambán, merengve álldogál v.
Bámit, cs. vkit csodálkozásra, bámulatra ger- járkál.
jeszt. Innen: Bámító, mn. Bámítólag, ih. Bandáz, k. többed magával zenél.
Bammog, k. magában morog. Bandsa, Bandsal, Bandsali, mn. keresztbe-
Bámul, A) k. 1) (on, ön) vmit megfoghatatlan- álló szemű, félre néző. Innen : Bandsaság, fn.
nak tartva, azon nagyon csodálkozik; 2) (ra, re) Bandsal, mn. a. m. Bámész. -ít, -og, k. ban-
1. Bámészkodik, mire bámulsz ? (szój.) bámul, dsán néz.
mint a borjú az uj kapura; B) cs. vki, v. vmi * Banga, mn. és fn. együgyü, ostoba.
iránt csodálattal viseltetik; bámulom türelmedet. Bangita, fn. (nt.) piros bogyót termő cserjenö-
Innen : Bámulás, fn. -andó, mn. bámulásra vény az öthimesek és háromanyások osztályából,
méltó. -at, fn. a léleknek rendkivüli, vmely meg- (Viburnium.) -félék, mn. (nt.) a bangiták osztá-
foghatatlannak tetsző dolog által előidézett álla- lyához tartozók.
pota. -atos, 1. Bámulandó. * Bangó, fn. és mn. 1) bohó, bamba, mulya,
Bámulvány, fn. tt.-t; bámulatra gerjesztő lát- málészájú ; 2) (állatt.) tengeri fecske ; 3) (nt.) nö-
ványos mulatság, szemfényvesztés . vény az anyahimesek osztályából (Ophrys). -c,
Bán, fn. tt.-t; általában a magyar birodalom fn. 1) L. Banga ; 2) káposztaféle növények csi-
végtartományainak kormányzói ; temesi bán ; kü- mája, torzsája.
lön. Horvátország kormányzója. Bangy, fn. 1) fák törzsén tenyésző moh ; 2)
Bán, k. 1) fájlalja, hogy vmit mondott, tett, v. holmi lim-lomból összegyürt tekercs.
elmulasztott; bánom, hogy el nem mentem; (szój.) Bánhatós, mn. önvéleményében, akaratában
eb a ki bánja, bánja a kutya; a ki bánja, tegyen engedékeny, a kivel könnyen ki lehet jöni.
róla; nem bánja, ha megbánja is ; (km.) késő Bánik, k. 1) vmivel foglalkozik, vmit kezel ;
bánnod, a mit helyre nem hozhatsz ; 2) gondol, a katona fegyverrel, a földmives ekével bánik ; 2)
törödik vmivel ; bánom is én, mit bánom én? | a társadalomban mások iránt bizonyos eljárási
 Ban - 67 ―― Bán

módot követ; növendékeivel jól , roszul bánik ; 3) | vetlen állapot. -dik, k. megbántás miatt fájdal-
vminek gondját viseli ; a kocsis a lovakkal bánik. mat érez.
=XBank, fn. 1) (ker.) pénzváltó s kölcsönt adó Bántogat, cs. vkit gyakran bánt, sérteget.
nyilvános intézet ; jegybank, földhitelbank; stb. Bántság, fn. sérelem, bántalom.
2) némely kártyajátéknál alapul kitett pénzösszeg. Banya, fn. 1) öreg anyó, vén asszony ; 2) á. é.
Bánk, tn. finév, Benedek ; Bánk bán. vén banya, a. m. zsémbes személy.
Banka, 1. Babuk. Bánya, fn. 1) általában hegy alatti üreg, mely-
Bánka, fn. (seb.) köpölyözésnél használt üveg- böl különféle közhasználatú ásványokat ásnak ki ;
harangocska. sóbánya, kőbánya ; 2) külön. oly hegyek belseje,
Bank-adó, fn. némely játékban az alapul szol- melyből különféle érceket ásnak ki ; arany, ezüst,
gáló pénzösszeget kockáztató személy, -alap, fn. éreny, réz, ólom, vas, higanybánya ; * 3) a) ércré-
vmely bank müködésének alapul szolgáló pénz - szeket tartalmazó fürdö ; b) gödör, melyben vá-
készlet. lyognak való agyagot taposnak ; c) a sertések fel-
Bankár, fn. tt. -t ; (ker.) 1) pénzváltással, vál- túrt fekhelye; 4) (gazd.) füllesztés végett kis kaz-
tókkal, állampapirokkal üzérkedő személy ; 2) 1. lakba rakott dohány ; bányában van a dohány.
Bankadó . Bánya-ács, fn. a bányába szükséges famunkát
Bankjegy, Banklevél, Banknóta, fn. a nem- készitő ács. adó, fn. vmely bánya használatáért
zeti bank által kiállított papirospénz. adóként fizetett pénzösszeg, adomány , fn. hü-
Bankó, fn. 1) 1. Bankjegy ; (km.) több a bankó, béri adomány , melynek tárgyát egy v. több
mint a rongy ; 2) * faláb, mankó , bankón járni. bánya teszi. -bér, fn. vmely bánya használatáért
Bankócédula, 1. Bankjegy. az államnak bérül fizetett pénzösszeg,
Bánkódás, fn. tt. -t ; több ideig tartó bánás, Bányabiró, fn. birói hatalommal felruházott
szomorkodás. bányai tisztviselő. -ság, fn. 1) bányabirói hivatal;
Bánkódik, k. (an, en, on, ön) folytonosan bán, 2) bányapöröket tárgyaló törvényszék. -szék, fn .
fájlal vmit ; szomorkodik ; gyermeke halálán bán - 1. Bányabiróság.
kodik; bánkódtunk, mint a puszta vár (Vör.). Bányabirtok, fn. bányát magában foglaló bir-
* Bankus, fn. tt.-t ; a gyermekek ijesztésére tokterület, v. bányából álló birtok. -os, fn. vmely
kitalált mumus. bányát tulajdoni joggal biró személy.
? Bánlás, Bánlat , fn. (ttud.) vmely pernek, Bányacsipa, fn. mindenféle csepegő gyántás
törvénykezési ügynek tárgyalása, kezelése. Innen : ásvány a bányákban.
Bánlati, mn. Bányácska, fn. maga nemében kis bánya.
? Bánlott, mn. (ttud.) tárgyalás alatt levő, v. Bányadalom, fn. banyakezelés.
tárgyaláson keresztül ment. Bánya-esküdt, fn. (b) alsóbb rendü bányai
Bannyas, mn. boglyas, kuszált hajú . -odik, hivatalnok. -fa, fn. (b.) a bányaüreg oldalfalai-
k. szörösödik ; (madarakról) tollasodik). nak, tetőzetének támaszul szolgáló gerenda. -fa-
* Bannyol , cs. göndörré , bozontossá tesz lazás, fn. (b.) a bánya oldalának, tégla-, v. kö-
vmit (gyapjut a báránybörön ). Innen: Bannyo- fallal való megerösitése. fegy, fn. (b.) fegyelem,
lás, fn. mely alatt a bánya-személyzet áll. -felvigyázó,
? Bánol, cs. (ttud.) tárgyal, kezel (pert, stb.) . 1. Bányamester.
Innen: Bánolt, mn. Bányafém, fn. 1) bányából nyert különféle
Bánság, fn. 1) báni méltóság ; 2) 1. Bánát. fém ; 2) a kovacsok legkeményebb faja.
Bánt, cs. 1) vkit megsért, vkinek lelki, v. testi Bányag, fn. vegyes érc ; mirecs-savas bányag.
fájdalmat , bánatot okoz ; ne bántsd a magyart Banyagáz, 1. Bányalég.
(Zrinyi); viselete nagyon bánt engem, lelki fájdal- Bánya-gondnok, fn. (b.) a bányák épségben
mat okoz nekem ; (szój.) te is jó katona, én is tartására felügyelő személy. -göz, fn. (vt.) bá-
jó katona, ne bántsuk egymást, 2) vmihez hozzá- nyákban kifejlődő gyulékony leg. gróf, fn. (b.)
nyul ; ne bántsd a másét; 3) vmi betegség, baj a mellé rendelt tanácscsal a bányákat igazgató
kinozza; a nyavalya, a hideg bántja ; mi bánt té- legfelsőbb rendű bányai hivatalnok. -gyám, fn.
ged? mí a bajod ? 4) á. é. a lustaság bántja, dol- (b.) a bányaüregben meghagyott támul szolgáló
gozni nem akar. Innen : Bántás, fn . semmi bán- | szikla. -gyülés, fn. (b.) a bányabirtokosok össze
tása nem lesz. jövetele, melyben a bányaügyeket rendezik. -ha-
Bántalmas, mn. bántalmat okozó. szon, fn. (b.) a bányából bizonyos idöfolyam
Bántalmaz, cs. sérteget vkit, bántalommal alatt kiásott ásványok öszlete. -ház, 1. Bánya-
illet. Innen : Bántalmazás, fn. épületek.
Bántalmi, mn. bántalmat, sérelmet illető, arra Bányahivatal, fn. 1) bányai tisztviselő álla-
vonatkozó ; bántalmi per. pot ; 2) tiszti személyzet vmely bányában. -nok,
Bántalom, fn. 1) vki ellen elkövetett sértöfn. vmely bányában bármi hivatalt viselő sze-
cselekedet; bántalommal illet , sért , bánt ; 2) mély.
(kórt.) beteges állapot, betegség ; lázas bántalom. Bánya-járó, fn. (b.) a bányászokra 8 bánya-
-vád, fn. (ttud.) a szenvedett bántalom miatti ke- müvekre felügyelő hivatalnok. jog, fn. (b.) 1)
reset a törvényszék elött. bányanyithatási szabadalom ; 2 ) a bányaügyeket
Bántatlan, mn. 1) meg nem sértett ; 2) érintet- illető* törvények öszlete.
lenül hagyott. Innen: Bántatlanul, ih. Bánya-kemence, fn. vesszöböl font agyag-
Bánthatlan, mn. meg nem bántható, a mit gal tapasztott fütö kemence. kép, fn. (b.) a
megbántani nem szabad. Innen : Bánthatlanul, ih. bánya-üreg alakja. -kisértet, fn. a bányászok
Bántó, mn. bántalmas, bántást okozó. Innen : babonája alkotta képzeleti törpe lény. -kór, fn.
Bántólag, ih. -dás, fn. tt. -t ; sértés okozta ked- az ásványok behatása által a bányászoknál kifej-
5*
 Bán 68
lödő sorvadásféle betegség. kö, fn. köbányából
nyert faragatlan kö. -könyv, fn. (b.) bánya-
ügyeket tartalmazó hivatalos könyv. -kötés,, fn.
(b.) bányákban szokásos acskötés. V. ö. Ács-
kötés. -kristály, fn. a hegyek barlangjaiban ta-
láltató szabályos, v. szabálytalan alakú átlátszó
kö, máskép mármarosi gyémánt. -kutatás, fn.
(b.) 1) cselekvés, melynélfogva vki vmely vidé-
ken bányát keres, kutat ; 2) vmely bányaüreg -
nek átvizsgálása, kikutatása. -kürtö , fn. (b.) |
nyilás, melyen a romlott lég a bányából ki-
megy. -lámpa, fn. a bányalég meggyulása ellen
használtatni szokott különös szerkezetű lámpa.
Bányálat, fn. (b.) vmely bányának mivelése ;
ebbül , Bányálati, mn.
Bányalátogató, 1. Bányajáró.
Bányalég, 1. Bányagöz.
Bánya-legénység, fn. a bányában dolgozó
munkások öszlete . -liszt , fn. liszthez hasonló
tinom porrá mállott mész a bányákban.
* Banyalit, cs. összehányvet, fércel.
Bánya-löpor, fn. a bányákban felvetésre hasz-
nált durvább löpor. -lyuk, fn. nyilás, melyen
keresztül a bányába világosság jön be. -manó,
1. Bányakisértet.
Bánya-megye , fn. vmely bányához tartozó
kerület. -menet, fn. az ércásványokhoz vezető
földalatti folyosó a bányákban. -mérés, fn. 1) a
bányászathoz tartozó mérnöki müködés ; 2) ezen
müködést tanitó tudomány. -mérészet, fn. mér-
nöki foglalkozás, állapot, a bányákban.
Bánya-mérnök, fn. bányában müködő mér-
nök. -ség, 1. Bányamérészet.
Bányamérő, 1. Bányamérnök.
Bánya-mertan, fn. bányamérést tanitó tudo-
mány. mester, fn. a fejedelem nevében a bá-
nyákat haszonbérbe kiosztó, v. azokra felügyelő
tiszt. -mézga , fn. hajdan folyó állapotban volt
éghető ásvány. mivelés, fn. a bányászathoz tar-
tozó mindenféle munkával való foglalkozás. -mi-
ves, 1. Bányász.
Bánya-munka, fn. 1) a bányákban történő kü-
lönféle foglalkozás; 2) bányához tartozó különféle
mű. -munkálat, fn. vmely bányában előforduló
működések , munkák öszlete. nagy , fn. egyes
bányák főtisztje. Innen : Bányanagyság, fn.
Bányánc, fn. (b.) ki a neki adományozott bá-
nyát saját kezével míveli.
Bányany, fn. tt.-t ; egyik nemtelen fém, más-
kép, kékleny, kobalt.
Bánya-omlás, Bánya-omladék, fn. omladék
a bányákban. -öl, fn. bányamérésnél használt
nyolcvan hüvelyknyi hosszmérték. -ör, fn. (b.) a
ki- s bejáró bányamunkásokra felügyelő személy.
Banyaposz, fn. (nt. ) a pöfetegek osztályához
tartozó növény.
Bányarém, 1. Bányakisértet.
Bánya-rend, fn. rend, melyhez a bányászok
magokat szabni kötelesek.
Bányarész, fn. (b.) többek által birt bányából
egynek-egynek a része, osztalékja. -es , fn. (b.)
bányamivelés költségeiben résztvevő , s abból
hasznot huzó személy. -vény, fn. a bányamívelés
fdezésére adott pénzösszegröli elismervény. In-
nen: Bányarészvényes, fn.
Bányarom, fn. beomlás által támadt üreg a
bányában.
Bán
Bányás, fn. bányabirtokos.
Bánya-sáfár, fn. (b.) bányamunkásokra fel-
ügyelő tiszt. -ság, fn. bányához tartozó művek
öszlete.
Banyásodik, k. 1) banyává, banyatulajdonsá-
guvá lesz ; 2) á. é. avasodik, nyálkásodik ; banya-
sodik a turó.
Bányász, mn. és fn. tt.-t; (b.) 1) bányamive-
léssel foglalkozó, v. abban jártas ; 2) külön. 1.
Bányamunkás.
Bányaszabadalom, fn. (b.) szabadalom, mely-
nélfogva bányabirtokos bárki is lehet.
Bányaszáj , fn. (b.) a bányaüregbe vezető
nyilás.
Bányász-akademia, fn. felsőbb tanintézet,
melyben a bányamívelés tudományát tanitják.
-alkotmány, fn. (b.) bányászokat, bányamunká-
sokat illető törvények foglalata.
Bányászat, fn. 1) bányamivelésnél előforduló
mindenféle munkák öszlete ; 2) a bányamívelés
tudománya. Innen : Bányászati, mn. Bányászati-
lag, ih.
Bányász-balta, fn. (b.) balta, melylyel a há-
nyászok az ásványt vágják. -bér, fn. (b.) bánya-
munkásoknak adatni szokott munka-díj ; -biró.
fn. (b.) a bányásztörvényszék elnöke. -céh, fn. a
bányászoknak bizonyos szabályok alatti egyesü
lete.
Bánya-szék, fn. bányai ügyekben itélő tör-
vényszék. -szén, fn. földalatti gödörben ágfából
égetett szén. -szerszám, fn. a bányamivelésnél
használtatni szokott mindenféle szerszám .
Bányászfejsze , 1. Bányászbalta.
Bányász-föveg, fn. bányászoknak karimátlan
posztó kalapja. -furó, fn. az aknákban az ércek
szétválasztására használt furó. -hely, fn. (b.) hol
egy v. több bánya míveltetik. -hivatal, 1. Bánya-
hivatal.
Bányászi, mn. bányászhoz tartozó, azt illető.
Innen : Bányászilag, ih.
Bányász-iskola, fn. tanintézet, melyben a bá-
nyászathoz szükséges tudományok tárgyaltatnak.
jog, 1. Bányajog.
Bányászkodik , k. bányászattal foglalkozik.
Bányász-könyv , Bányászkörnyék , Bá-
nyászlámpa, 1. Bányakönyv, Bányamegye stb.
Bányászlegény, fn. fiatal bányamunkás.
Bányászlegénység, 1. Bányalegénység .
Bányászmées , Bányászmester , Bányász-
munka, Bányásznagy , 1. Bányalámpa, Bánya-
mester stb.
Bányász-napszám, fn. (b.) 1) a bányákban
naponként bizonyos ideig végzett munka; 2) egy
napi munkáért kapott bér. nyelv, fn. (b.) csak a
bányászok által használt műszók és kifejezések
öszlete. -os, mn. bányászoknál szokásos . -öl, 1.
Bányaöl.
Bányász-pöröly, fn. (b.) az érces kövek össze-
zuzására használt pöröly. -ság, fn. 1) a bányami-
velés tudománya ; 2) bányamiveléssel foglalkozás ;
3) a bányászok összege. -sipka, fn. a bányászok
által kalapjok alatt viselt háromszögü sipka. -sü-
veg, 1. Bányászföveg.
Bányász-szekerce , fn. (b.) a bányászok által
díszül viselt kis, szakállas szekerce. -szerszám,
1. Bányaszer.
Bányásztanoda, 1. Bányászakademia.
 Bán 69 - Bár

Bányásztársaság, Bányásztársulat, fn. bá- a. m. kell-e ütleg ? Innen : Barackfa, fn. (szój .)
nyarészvényesekből álló társulat. rég, hogy ezen barackfa alá jár, azaz: rég üzi mes-
Bányásztiszt, 1. Bányahivatalnok. terségét. Barackmag, fn.
Bányatisztség, 1. Bányahivatal. Barack-kermes, fn. (állatt.) barackfa kérgén
Bányásztörvény, 1. Banyajog, (2) . élödő s annak nedvét kiszivó állatka. -levelész,
Bányásztörvény-hatóság , fn. (b.) bányai fn. (állatt. ) barackfa leveleit pusztitó levelész .
igyeket rendező törvényhatóság. -szék, 1. Bánya- Barackos , mn. 1) barackban bővelkedő ; 2)
birószék. barackkal készitett ; barackos rétes ; 3) barack-
Bányász-tudomány , fn. (b.) bányamívelés, kal befent.
célszerű üzésére oktató tudomány. -ujone , fn. Barack-pálinka, fn. barackból fözött szeszes
bányamívelést tanuló személy. -ünnep, fn. a bá- ital. -piros, mn. a barackéhoz hasonló sárgás-
nyászok által sajátos szertartással megünnepelt piros szinü.
nap. -ur, 1. Bánya-birtokos. * Baradia, 1. Barlang
Bányász-világ, 1. Bányászmécs. * Baralint,,1. Tömkeleg.
Bánya- taligás, fn . köveket, földet taligán ide- Báran , 1. Ámbár.
oda toló bánya-munkás. Barang, mn. vándor-nomádéletet élő. - fn.
Bánya-támasz, 1. Bányagyám. 1) vándor-, nomádéletet élő személy ; 2) (állatt. )
Bánya-tan, 1. Bányásztudomány. homokos helyen tenyésző rovar. -élet, fn. vándor-,
Bánya-tanácsnok, fn. tanácsnoki rangu bá- nomádélet. -ol, k. minden cél nélkül ide - oda jár-
nyahivatalnok. -tapló , fn. lugban megpuhitott kel, kóborol. csatangol. Innen : Barangolás, fn.
füzfa-tapló. -társ, 1. Bányarészes. Bárány , fn. tt.-t; juhfaju állatok fia; kos-,
Bányatársulat, 1. Bányásztársulat. jerkebárány; kocabárány, melynek anyja elveszett;
Bánya-tér, fn. (b.) a bányászásra engedmé- rugott bárány, melytöbbénem szopik;fattyúbárány,
nyezett, meghatározott tér. -tiszt, -tisztség, 1. mely a szokott időnél korábban v. késöbben lett;
Bányahivatalnok, Bányahivatal. (szój.) szelid, mint a bárány; tür, szenved, mint a bá-
Bányatorok, 1. Bányaszáj . rány; olykor bárány, olykor farkas ; bárány és far-
Bányatörvény, 1. Bányajog, (2). kas együtt; még bárányban is benn a harag; (km .) hol
Bánya-tudomány, fn. (b.) bányászati ismere- kevés a bárány, nehezebben vész, azaz : nehezebben
teket tárgyaló tudomány. -urjog, fn. (b.) a feje- | esik, ha vész ; nyakametszett báránynak sohajtás a
delemtöl vkinek vmely bánya birtoklására ado- vége ; kin a bárány, ben afarkas, játék neme ; a
mányozott jog. -ügy , fn. vmely bányát illetö farkasnak soha sem lesz bárányfia; nehéz a farkast
mindenféle dolog, ügy. Innen : Bányaügyi, mn. a báránynyal összebékéltetni ; 2) á. é. ártatlan, szelid
-ügyelö, fn. a bánya-legénységre , mesterekre, természetű személy: Isten báránya, Jézus Krisztus .
esküdtekre vigyázó bányahivatalnok. vám, fn. Baranya, fn. Magyarország egyik megyéje ;
(b.) a bánya-részesek által a fejedelemnek fizetett (km.) bejárta Tolnát, Baranyát, v. Toronyát, Ba-
adó. -város, fn. város, melynek határában bányák ranyát, világlátott ember ; (km.) nem egész világ
vannak.-véső, fn. az érces kövek széthasogatására Baranya, laknak Somogyban is. i, mn. Baranya-
használt véső. -virág, fn. (ásványt.) jegecült félig megyéből való; (szój.) egész baranyai ember lett
átlátszó üvegszerü kö. Innen : Bányavirágos, mn. belőle ; (km.) oldalán kamarája (azaz tarisznyája)
-viz, fn. vmely bányaüregben levő viz. -vizsgáló, mint a baranyai embernek.
1. Bányaügyelö. Bárány-akol, fn. (gazd.) a juhakolban keritett
Bánya-zöld, fn. földdel vegyes, lágy, zöldes hely, hol a rugott bárányokat tartják. -béllés, fn.
réz (Ochra Veneris) . báránybörből készitett öltönybéllés. -bör, fn. a
Banyiló, 1. Banya. bárányról lehuzott gyapjas bör ; (szój.) bárány-
* Banyol, cs. összehány-vet, fércel . bőrbe öltözködött farkas, szelidséget színlő kegyet-
Banyol, cs. a nyert femet feldolgozza, külön . len ember. -burok, fn. 1) a született kisdedet
pénzt ver. Innen : Bányolás, fn. Bányoló, fn. boritó vékony hártya; 2) az emberi petét boritó
Bányoló-adó, fn. (b.) pénzverési szabadalom- hártya. -cimer, fn. a leölt báránynak hátulsó ne-
ért adóul fizetett pénzösszeg. -bér, 1. Bányoló-adó. gyede. -csecs-fü, fn. (nt.) báránycsecshez hasonló
† Bar, 1. Állat. levelű fü (Sedum acre). -dermenet, fn. közvetlen
Bár, ksz. 1) jóllehet, ámbár ; bár sokat tud, még az ellés után a bárányokon tapasztalható görcsös
sem szól; 2) a. m. vajha, bárcsak ; bár megtörtén- nyavalya. -ellés, fn. 1) az anya-juhok megszapo-
nék; 3) a. m. akár ; bár miként ohajtsam ; 4) hasz- rodása, szülése ; 2) időszak, mikor a juhok elle-
náltatik mint nyomatékszócska is ; ugy-e bár? nek. farsang , fn. husvét és pünkösd közötti
nemde bár? időszak. -felhö, fn. fodros, fehér, ritkás felhő ;
Barabás, tn. finév. (szój .) tarka, mint a bárányfelhő. -fi, fn. kis bá-
Baraboly, fn. tt.-t; (nt.) növény az öthímesek rány. -himlő, 1. Juhhimlő.
és kétanyások osztályából (Chaerophillum). Bárány-hurut, fn. 1) a bárányoknak köhögés-
* Barabora, 1. Bögöhegedü. féle nyavalyája; 2) á. é. egyik hurutos emberi be-
Baraborás , fn. brugőféle zeneszeren játszó tegség. -ka, fn. kis bárány. -láb, fn. a bárány
személy. lába ; (km.) farkasnak mondják : mi atyánk Isten, ő
Barack, fn. a csontármaguak osztályához tar- aztfeleli : bárányláb . -nyelvfü, 1. Borágó.
tozó gyümölcs ; tengeri, kajszi, őszi, duránczi, mag- Bárányos, fn. tt. -t ; 1) bárányokat örző su-
va-való , vérbélü barack ; 2) ha hüvelykujjunkat hanc ; 2) 1. Bárányakol. —, mn. 1) báránynyal
gyermek fejére szegezve, a többi ökölbe szoritott bővelkedő ; 2) bárányfelhös ; (km .) ha bárányos az
négy ujjal a koponyát megkoppantjuk, ezt tréfá- ég, harmadnapra eső lesz.
san barack-nak mondják ; (szój .) kell-e barack? Bárányozik, k. ellik a juh.
 Bár 70
Bárány-szüzfa, fn. (nt.) Sicilia és Nápolyban
tenyésző fa, melynek magva a régiek hite szerint
a szüzességet megőrzi. -üröm, fn. (nt.) az ürmök
osztályához tartozó egyik növény (Artemisia
pontica).
Baraszk, 1. Barack.
Barát, fn. 1) velünk bizodalmas, belső viszony-
ban levő személy ; jó, igaz, hű, állhatatos, ál-barát;
(km.) nem minden bokorban fekszik, v. ritka madár
ajó barát; ki mindennek barátja, mindennek bo-
londja; sokjó barát elfér parányi helyen; nem mind
barátod, ki reád mosolyog ; megbékélt barátoddal
ójján bánjál; eb aki nem barát : jobb néha egy
barát, mint száz atyafi; uj barátért el ne hagyd
a régit; egy-két pohár borban sok jó barát la-
kik; legjobb barátod legjobb időd veszi el; szükség
próbálja meg a barátot ; a megbékült barát soha sem
volt barát; 2) szerzetesrendbeli férfi ; fehér v. pa-
tyolatos barát , fehér öltönyt viselő domonkos-
rendi szerzetes ; irgalmas barát, misere ; néma
barát, karthausi ; cseri , v. szürke barát , szürke
ruhát viselő ferencrendi szerzetes ; veres barát,
templarius ; keresztes barát , trinitarius ; remete
barat, paulinus ; csuklyás, kámzsás barát; tarka
barát, Bernát rendü, cistercita ; (szój .) barátot
látott, kevés remény a szerencséhez; dobd le barát
a vakarót, nem a tiéd, ne vidd el ; (km.) kin a ba-
rát a csuklyából; lassan barát a keresztvel; hal
barát, él a szent; barát beszél böjtről, de hasa teli
van; beszél a barát, alamizsna a vége. Innen : Ba-
ráti, mn. Barátilag,
Barát-betü, fn. aih.
középkori irók által használt
szögletes góth-betü. -billegény, fn. (állatt.) a bil-
legények osztályához tartozó madár. -cinke , fn.
(állatt.) nyírott barátfejhez hasonló fejü cinege.
-csuha, fn. durva posztóból, v. szőrből készitett
szerzetesi öltöny. -csuklya , fn. a barát- csuha
felső részéhez varrott, fejre huzható háromszög-
alaku leffentyű. -élet, fn. 1) a szerzeteseknél szo-
kásos életmód ; 2) á. é. a világtól visszavonult élet.
-fa, fn. (nt.) Európa déli részeiben tenyésző gya-
log fenyő (Juniperus sabina). -föfü, 1. Pitypang.
Barátfül, 1. Derellye.
Barát-garas, fn. szóval fizetés ; mint a barát,
ki ,,gratias" szóval fizeti az adományt ; barátga-
rassal fizetni. -hintó, 1. Barátcsuklya.
Barátirás, fn. 1) barátbetükkel való irás ; 2)
á. é. érthetetlen dolog ; barátirás ez nekem, nem
értem.
Barátiság, fn. 1. Barátélet.
Barátka, fn. 1) kis barát, szerzetes ; jön a ba-
rátka ; 2) 1. Barátbillegény.
Barátkámzsa , 1. Barátcsuklys .
Barát-klastrom, fn. zárda, melyben barátok
laknak. -kodás, 1. Barátélet.
Barátkodik, k. szerzetes-életet él.
Barát-kolostor, 1. Barátklastrom.
Barátkoz-ás, fn. tt.-t ; barátiviszony kötése,
folytatása. -ik, k. 1) baráti viszonyt köt vkivel ;
némely ember hamar barátkozik; 2) vkivel baráti
viszonyt folytat; (km.) kapás kapással, ur urral
barátkozik. -ó, mn. barátiviszony kötésére, foly-
tatására hajlandó. -tat, cs. mások között baráti
viszonyt köt, eszközli, hogy idegenek jó barátokká
legyenek.
Barát-köntös, 1. Barát- csuha.
Barát-kukta , fn. barátok konyhapeszére ; |
- Bar
(szój .) megszokta, mint a barátkukta a szennyet.
lak, fn. kolostor, szerzetlak (coenobium).
Barátlan, mn. 1) jó baráttal nem biró ; 2) visz-
szavonuló , embereket kerülő. Innen : Barát-
lanság, fn.
Barát-magú , mn. feketesárgás tarka magú 7
barátmagú görög-dinnye. -né, fn. más növel, v.
férfival baráti viszonyban élő nő.
Barátocska, fn. 1) 1. Barátka ; 2) barátocskám,
a jó barát hizelgő kifejezése.
Barátos, mn. 1) † baráti viszonyban élő ; és lő-
nek Heródes és Pilátus barátosok; 2) szerzetesek-
nél szokásos. -kodik, k. szerzetesi szokást, modort
színlel.
Barát-öv, fn. korda, zsinór, melylyel a barátok
derekukat megkötik. -paréj , fn. kerti laboda ,
máskép : spinót. -pilis, fn. szerzetesi módra körül-
nyírt haj. -por, fn. dárdany- és piskoleból készi-
tett por. -rend, fn. szerzetesi állapot. -ruha, 1.
Barát-csuha.
Barátság,
belső viszony fn. 1) † szerzetesi
; barátságban élet ; vkivel
élni, lenni 2) jóbaráti
; ba-
rátságot kötni, barátsággal viseltetni; (szój .) ennek
fele sem barátság ; (km.) nem igaz barátság, mely
könnyen elmúlik ; kutyabarátság, marhaszaporaság
hamar elmúlik; addig tart a barátság, mig a zsiros
konyha; nemjó a felettébb való nagy barátság ; az
igaz barátságot nem fazékban főzik, máskép : az
igaz barátság nem áll a sok boritalban; a holmeg-
egyezés nincsen, csekély ott a barátság; 3) szivesség-
ből származott cselekedet ; barátságot tenni, csele-
kedni.
Barátságos, mn. barátságra hajlandó , barát-
ságra mutató ; barátságos ember ; barátságos
indulat. Innen: Barátságosan, ih.
Barátságtalan, mn. 1) emberkerülő ; 2) barát-
ságra nem hajlandó, arra nem mutató. Innen :
Barátságtalanság, fn. Barátságtalanul, ih.
Barát-szegfű , fn. (nt.) igen tömött virágú
szegfű (Dianthus carthusianorum). -szín, fn. sötét-
barna szín. Innen: Barátszínü, mn. -szölö, fn.
(gazd.) egy különös szőlőfaj . -talan, mn . jó ba-
rátot nélkülöző, jó barát nélkül élő. Innen : Barát-
talanul, ih. -tánc, fn. tréfásan a. m. vak engedel-
messég, türelem ; (km.) patientia, baráttánc. -Zsák.
fn. zsák, melybe a kolduló barátok az alamizsnát
rakják ; (km.) barátzsák, kocsis torka soha meg
nem telik.
Barázda, fn. 1) két szántóföld között határul
hasított hosszu mélyedés ; 2) szántás közben a
szántóvassal hasitott egy-egy hosszú mélyedés
barázda alá vetni a magot, vetés után barázdálni ;
3) a szőlőtőkék közötti mélyedés a szölökben ; 4)
az utakon, mezőkön eső által hasitott hosszú mé-
lyedés; 5) (nt.) a) némely növény szárainak fel-
szinén található bemélyedés ; 6) á. é. ráncok az
arcon.
Barázda-billegtető, 1. Billegény. -borona, fo.
(gazd. ) a kapásnövények művelésénél kézzel ka-
pálás s töltögetés pótlására szolgáló eszköz. 1.
Borzborona. -köz, fn. a barázda két oldalfala kö-
zötti tér. -kutasz, fn. (seb.) vájt kutasz, sebé-
szeti eszköz.
Barázdál , cs. barázdát húz , csinál. Innen
Barázdáló. mn. barázdáló kapa. Barázdált, mn.
Barázdánként, ih. barázdáról barázdára.
 Bar - 71 Bar

Barázdás, mn. barázdával hasitott, jelölt. In- | csillagzat neve ; 2) a fogott halak tartására lyu-
nen: Barázdásan, ih. kakkal ellátott kis halászhajó ; 3) (haj .) tonka
== Barbár, fn. tt.-t ; 1) az ókorban minden nem orru, háromárbocos kereskedelmi hajó; 4) tréfás
római, v. nem görög ; 2) müveletlen, vad népből elnevezése az ódivatu esetlen nagy hintónak ; 5) *
való ; 3) kegyetlen ember ; 4) észak-afrikai sze- gát, töltés.
mély. -, mn. durva, vad, kegyetlen ; barbár tett. * Barkács, fn. lépes mézzel, viaszszal, sonkoly-
Innen : Barbárság, fn. lyal kereskedő személy.
Barbély, 1. Borbély. Bárka-csiga, fn. (állatt.) csiga, melynek bár-
Barbora, 1. Barabora. kaalakú háza vagyon.
Barca, fn. 1) pléhlemezből különféle haszná- Barkácsol, k. 1) mézzel, viaszszal, sonkolylyal
latra készitett jegy ; barcát váltani a lánchidon ; kereskedik ; 2) barangol, kóborog ; barkácsol a
2) levél-bélyeg, mark ; levél-barca ; 3) a. m. Bar- nyul, a dámvad.
caföld, Brassó vidéke. Bárkahajó, 1. Bárka.
Barcaföld, fn. Brassó vidéke. Barkál, cs. 1) szőlő ültetéskor a vesszőt imitt-
Barcag, k. 1) tompa, mély hangon szól (az amott meghántja ; 2) barkával ellát. V. ö. Barka.
elefant, bival) stb.; 2) * fogoly- madarat csalogat. Innen : Barkálás, fn.
Innen Barcagás, fn. Bárkálás, fn. (b.) az érces ásványoknak hajón
Barcaság, fn. Erdélyben a brassói szász ke- elszállitása.
rület, Brassó vidéke. Barkás, mn. 1) gödörcsés, pettyes (bör) ; bar-
Barcog, 1. Barcag. kás kordovány ; 2) borzas (posztó) ; 3) bolyhos rü-
Bárcs, fn. (nt.) növény a bogácsfélék közül gyü. -ék, mn. (nt. msz.) t. barkás növények
(Cnicus). osztályához tartozók.
Bárcsak, ksz. ohajtást kifejező szó, a. m. vajha ; Barkaszentelés, fn. a barkás faágak meg-
bárcsak elmehetnék. szentelése ; katholikus egyházi szertartás.
Báres-akánt, fn. (nt.) tüskés, terebélyes levelü Barkáz, cs. 1) a bört gödörcsössé, pettyessé
fü, medvetalpfü. teszi ; kordoványt barkázni ; 2) vmit bemetszés által
Bárcsakoró, 1. Csimpaj. cifráz; verebélyi botot barkázni.
Bárd, fn. széles lapu, rövid nyelű, vágó vas- Bárkáz, k. bárkán hajókáz.
eszköz ; különösen a kinagyolt gerendák tisztitás Barkázik, k. bimbózik, rügyezik, barkákat
ára szolgál. hajt némely növény tavaszszal.
Bard , fn. középkorbeli énekesek , trouba- Bárki, nm. akárki, akármelyik személy.
dourok. Barkó, fn. a fülektől lefelé növö pofaszakáll,
Bárd-alakú, mn. (nt. msz.) bárdformájú , bárdé- fülbajusz ; gömörmegyei palóc ; (tréf.) barkó ugy
hoz hasonló, idomú. segéljen.
? Bardelejesség, fn. (ttan.) állati delejesség. Barkóca, fn. (nt.) 1) apró körtealakú gyümölcs,
Bard-fok, fn. bårdnak a feje, melybe a nyelet berkenye; 2) * furkós, bunkos bot. Innen : Bar-
ütik. -kés, fn. tészta és hús aprózására használt kócafa, Barkócagalagonya, fn.
félholdalakú, két nyelű vágó eszköz. Barkócás, mn. bemetszésekkel cifrázott.
Bárdla, fn. (ásványt.) máskép : axinitnak ne-
vezett ásvány. Barkós, mn.,pofaszakált viselő.
Bárdlevél , 1. Ácslevél. ? Barkör, 1. Állatkör.
Bárdol, cs. 1) a gerendát bárddal simára ? Barkörfény, fn. (csillag.) öszszel és tavasz-
egyengeti; (km.) ha vastag afa, meg kell bárdolni ; szal napfelkölte és lemente után látszó gúla alakú
2) á. é. vkit finomabb viseletre szoktat. Innen : fény.
Bárdolás, fn. -atlan, mn. 1) bárddal meg nem si- alatti Barlang, fn. 1) természet által képezett föld-
üreg; aggteleki barlang ; (szój.) sötét, mint a
mitott, faragott ; 2) á. é. faragatlan, szegletes szo-
kású. Ínnen : Bárdolatlanság, fn. Bárdolatlanul, ih. barlang ; 2) a zsiványok rejthelye ; 3) á. é. bor-
Bárdos, fn. tt.-t ; 1) bárdot viselő katona, ör ; délyház, bünfészek . Innen : Barlangi, mn. -kóró,
egy régi ,pénz.
2) Bárgyú fn. (nt.) ördög-lova, nyulárnyék, boszorkánykóró.
mn. ostoba , együgyü. Innen : Bár--munka, Barlangmü, 1. Odormü.
gyúság, fn. Barlangol, k. (vad.) barlangban lakik.
Bár-ha, ksz. ha bár. -hol, ih. akárhol, akár- Barlangos, mn. barlangokkal bővelkedő.
mely helyen. -honnan, ih. akárhonnan, akármely Bárling, 1. Amarant.
tájról. Barmász, fn. barmokkal foglalkozó személy.
Bari, Barika, fn. a bárány szó kicsinyített -at, 1. Baromtenyésztés.
alakja. Bár-mely, nm. akármely, ez v. amaz. -mi, nm.
Barica, fn. (állatt.) állat a habarcok neméből akármi . -miként, ih. akárhogy.
(alcyonium). Barmit, 1. Elbarmít.
Barka, fn. 1) fába tett kisebb metszés ; a bot, a Barmol, k. 1) nagyon sokat tanul, ész nélkül
pipaszár barkája, cifraságul szolgáló bevágata ; 2) magolva ; 2) * vmit ügyetlenül, roszúl végez.
a kikészitett bőrön kiemelkedő kisebb domboru- Barmos, mn. barommal bővelkedő. -kodik, k.
latok; a borjúbőr barkája ; 3) a posztó borzas fel- igavonó barom módjára dolgozik.
színe; 4) (nt.) némely növény szörös rügye ; Barmul, ih. barom gyanánt.
nyárfa, fűzfa barkája ; barkát szentelni. Barmul, 1. Elbarmul.
Barka, fn. 1) azon hajó elnevezése, melyen Barna, mn. 1) leginkább vörös és fekete ve-
Noe és családja, a vizben nem élhető állatokkal gyületéből álló sötét színü ; 2) nap, v. tüz által
együtt az özönvizkor megmenekült ; Noe bárkája, megpiritott ; barna ember ; (népd.) akárminőfüstös
 Bar -- 72 Bar

tőke, szebb a barna, mint a szőke. Innen : Barnán, | -lás , fn. 1) a barmok gyógyitása ; 2) (m. tárgy.) a
Barnaság, fn. barmok gyógyitását tárgyaló tudomány. -ság, fn.
Barna-köszén, fn. (ásványt.) másod képzödésü a barmok orsvoslására használtatni szokott
köszén. -mész, fn. barna színű mész. -path, fn. gyógyszer.
)ásványt.) barna színü path, v. ö. Path. -pej, sötét- Barom-örzö, -pásztor, fn. a legelő barmokra
pej, barnapej ló. piros, mn. piros és barnából ve- felügyelő személy. piac, fn. hely a piacon, vá-
gyitett színü. -réz, fn. szobrokra használt réz- és sár-téren, hol a házi állatok, apró marhák el-
onvegyülék (Bronce). -röt, fn. barnás-vörös szín. adatnak. -pöcsik, fn. (állatt.) a barmokat csip-
Barnás, mn. tt.-at ; kevéssé barna. Innen : Bar- kedő, azokon élődő fulánkos légy.
násan, ih. Baromság, fn. á. é. 1) durva kegyetlenség ; 2)
Barna-sárga, fn. barna és sárga színvegyülék. ostobaság, butaság.
Barnásit, cs. barnássá tesz. Barom-tartás, Barom-tenyésztés, fn. a bar-
Barnásodik, k. barnássá lesz. mok tenyésztésével, nevelésével foglalkozó gaz-
Barnaszén, 1. Barnakőszén. dászat. -ul, ih. barom gyanánt; baromul tekinti
Barnaszinü, 1. Barna. szolgáját. -usztató, fn. vizet tartalmazó mély hely,
Barna-vasla, fn. (ásványt.) barna színü vasla; hol a barmokat, különösen a juhokat usztatni
rostos barnavasla ; tömör barnavasla. V. ö. Vasla. szokták. -vásár, fn. 1) vásár, melyben minden-
-veres, 1. Barnaröt. féle házi állatokat adnak el ; 2) á. é. 1. Barompiac.
Barnit, cs. barnává tesz. Innen : Barnitás, fn. Báróné, fn. nöszemély, kinek férje báró.
Barnul, k. barnává lesz. Bárónö, fn. bárói vérből, nemzetségből szár-
Báró, fn. 1) a gróf után álló förangú nemes ; 2) mazott nö.
1. Zászlósúr. Innen : Bárói, mn. Báróilag, ih. báró Bárós, mn. báróknál szokásos, bárói módon
módjára. élő.
Barom, fn. tt. barmot ; tb. barmok; 1) igavonó Báróság, fn. tt.-t ; tb.-ok ; bárói rang, állapot.
emlös állat, ló, ökör, stb.; (km.) szőrmentiben simo- Barsóka, fn. (állatt.) Balatonban tenyésző kis
gasd a barmot; 2) á. é. minden szellemiségböl ki- fehér hal.
vetkezett durva ember; 3) + otromba nagy ; abból Bársony, fn. tt.-ot ; egymás fölé szött kettős fo-
mindjárt nagy baromágyukat öntete (Helt.) . nalból álló, egyik oldalán finom tapintatú selyem-
Barom-adó , fn. birtokában levő barmoktól v. gyapjú-szövet ; (szój.) puha mint a bársony ;
adókép fizetett pénzösszeg. -állás, fn. 1) hely, hol á. é. bársonyban születni, a. m. magas rangu szü-
a barmok delelni szoktak ; 2) a vásári eladásra léktől származni. -, mn. 1) bársonyból való ;
szánt barmok helye a vásártéren. -bérlés, fn. bársony ruha, szalag ; bársony virág, rózsa; (km.)
barmoknak haszonbérbe vevése. -bogár, 1. Pöcsik. illik, mint jáhászbundára a bársonyfolt, mint sza-
Barom-csorda, fn. egy csapatban járó-kelő márra a bársony-nyereg ; 2) á. e. bársonyéhoz
barmok öszlete. * -élő, 1. legelő. hasonló puhaságú, finomságú ; bársony kezecskék .
Barom-ember, fn. 1) nagy erejű ember ; 2) Bársony-amaránt, fn. (nt.) veres virágú nö-
minden szellemiségből kivetközött ember. -erejü, vény az amarantok osztályából. -barna, mn. a
mn. roppant, nagy erejü. -erköles, fn. durva, barna bársonyhoz hasonló szinü. -biga, fn. (állatt.)
nyers természet. -erö, fn. nagy, óriási erõ. -faj, fn . gömbölyű ajkú, hosszú orrú kis csiga. -borsó,
barom nevezet alatt ismert állatok osztálya. fn. 1. Bársony-kerep.
-fertőzés, fn. barommal elkövetett undok faj- Bársonycsiga, 1. Bársonybiga.
talanság. Bársony-fonal , fn. himzésre használt fonal
Baromfi, fn. házi szárnyas állat, apró marha, bársonyból, (Chenille). -galand , fn. keskeny
baromfiakat nevelni, -gazdaság, -tartás, fn. ba- bársony szalag. -ka, 1. Bársonyamarant.
romfiak tenyésztése . Bársony-kefe, fn. bársony-szövetek tisztítá-
Barom -hajtó, fn. a barmokat vásárra hajtó sze- sára használt finom szörű kefe. -kerep, fn. (nt.)
mély, hajtsár. sötét bársonyszinü virágú növény a kerepek osz-
Baromi, mn. barom-természetü, erkölcsü . In- tályából. (Lotus tetragonolobus).
nen: Baromilag, ih. Baromiság, fn. Bársonyos, mn. bársonynyal diszített, kivar-
Barom-itató, fn. 1) kút, melynél a barmot itat- rott.
ják ; 2) hely a folyókban, hol a barmok inni szok- Bársony-puha, Bársonypuhaságú, mn. bár-
tak. -járás, fn. 1) ut, melyen a csorda legelöre jár; sonyéhoz hasonló puhaságú, -rózsa, fn. 1) (nt.)
2) a barmok által járás közben felhasított barázda- sötét meggyszin, v. violaszin szirmú rózsa ; 2) csi-
féle mélyedés ; 3) a vásárra hajtott barmok utja. nált rózsa bársonyszövetből. -szin, fn. és mn. vi-
-kodás, fn. tt.-t ; 1) állati ösztöneinek baromi lágos, rikító veres szin, biborszin. Innen : Bár-
kielégitése ; 2) igavonó marháéhoz hasonló fárad- sonyszinű, mn. -szováta, fn. szövőszék, melyen
ságos munkálkodás. -kodik, k. 1) baromilag faj- bársonyszövetet készitenek. -tapintású, mn. bár-
talan életet él ; 2) igavonó marháéhoz hasonló sonyéhoz hasonló finom tapintású. -tarajfürt, fn.
fáradságos munkát végez. -légy, 1. Bögöly. (nt.) piros virágú növény a tarajfürtök osztályá-
Barom-módon , Barommódra , ih. oktalan ból. (Celosia coccinea.) -üröm , fn. növény a né-
állat módjára, állati ösztöneit követve. -munka, zsitek osztályából, (Santolina chamae cyparissus) .
fn. 1) igavonó marhák által végzett munka ; 2) á. | -virág, 1. Amarant.
é. tul-terhes, nagyon nehéz munka. -nyáj, Í. Ba- Barta, Bartók,,tn. finév, Bertalan.
romcsorda. ? Bartan, fn. 1. Állattan.
Baromorvos , fn. különösen a házi állatok ? Barvész, 1. Baromdöglés.
gyógyitásával foglalkozó orvos. -iskola, fn. tan- Barzing, fn. (nt.) fehér, bolyhos, fűrészfogú
intézet, melyben a barmok gyógyitását tanitják. | levelekkel biró növény a menták osztályából.
 Bár 73
Bárzsing, fn. 1) (bt.) nyelő gége ; 2) 1. Barzing.
Basa, fn. 1 ) török tartományi-főnök, vezér,
várparancsnok; egy-, két-, háromlófarkas basa ;
(szőj.) török basa, nagy a hasa ; 2) harambasa,
a. m. haramiák főnöke ; 3) á. é. tul hízott veres
arcu férfi. -dohány, fn. kis levelű török dohány.
-rózsa, 1. Rózsabazsál .
Basaság, fn. 1) basai méltóság , állapot; 2)
vmely basa hatósága alatt levö tartomány.
Bastalélek, fn. káromkodási kifejezés : Basta-
lélek Karaffia!
Bástya, fn. 1) (eröd) a vár könnyebb védelme-
zésére szolgáló, földböl felhányt, s fallal megerő-
sitett erős mü, leginkább a várak szögletein ; egy-
szerű bástya, ha oldalai egyenes vonaluak; elkü-
lönitett bástya; mely a vár közép falzatától árok
által van elválasztva ; kurtított bástya, begörbedö
szögű; összetett bástya , ha az átellenes oldalak
egyenlőtlenek; rendszeres bástya , szabály szerint
épített ; rendszeretlen bástya , melynek nincs tor-
kozatszöge; fél-bástya, egy oldal- és egy homlok-
zattal ; kettős bástya, mely egymás tetejébe van
épitve ; tömör bástya , mely egészen földdel van
megtömve ; ellenkezőleg : ürbástya ; bástyát hányni,
tölteni; 2) (haj.) a hadihajók bomba-mentes fe-
dele ; 3) (msz.) a játék kezdetén a tábla szögletein
álló toronyalakú schach-bábu ; (4) á. é. erkölcsi v.
anyagi támadás ellen gátul szolgáló bármi tárgy ;
afelelős miniszterium az alkotmány bástyája.
Bástya-bolt , Bástya-boltozat, fn. (eröd.) a
bástyák alatt levő, lakhelyül és éléstárul szolgáló
bombamentes boltozott üreg. fok , fn. (eröd)
vmely vár szögleteit védő bástya. -él, fn. (eröd)
a bástya homlokzata és oldalfala által képezett
lapszög. -fül, 1. Bástyavéd.
Bástya-gát, fn. (eröd) gátféle töltés a vizzel
tölt várárkokban, mely a bástya szétomlását gá-
tolja. haregát, fn. ( eröd) bástyával ellátott sánc .
-lak, 1. Bástyabolt.
Bástyás, mn. bástyával felszerelt, erősített.
Bástyaszög, 1. Bástyaél.
Bástyaür, Bástyaüreg, 1. Bástyabolt.
Bástya-véd, fn. (eröd) kifelé domboruló mell-
véd a bástyán.
Bástyáz, A) cs. (eröd.) várat bástyával erősít,
felszerel ; B) k. (msz.) a schachjátékban a király-
lyal és bástyával helyet cseréltet (rocher). Innen :
Bástyázás, fn.
* Baszárka, fn. 1) oldalra vetett tarisznya ; 2)
a vándorló iparoslegények börtáskája; 3) ujjatlan
ködmen.
Baszarkányos, mn. baszarkányos baszardom-
adta, tréfás káromkodás.
Baszik , cs. (alj .) nemileg közösül.
* Bászli, mn. együgyű, ostoba, bamba. Innen :
Bászliság, fn.
Baszos, mn. (alj .) fajtalan életü, kurvás.
* Baszuta, 1. Bászli.
? Báta, fn. irón, plajbász.
Batár, fn. tt.-t; üvegablakkal ellátott hintó.
Batild, tn. nőnév.
***- Batiz, fn. tt.-t ; finom gyolcsszövet. —, mn .
batizgyolcsból való. -gyoles, 1. Batiz.
Batka, fn. II. Lajos királyunk alatt divatozott
kis pénz ; (szój .) egy batkát sem ér ; batkát sem
adnék életeért.
Bát
Batla, fn. (állatt.) madár a szalonkák osztá-
lyából ; ibisz-, veres-, magyar- batla.
Bátok, 1. Bádog.
Batonya , 1. Batla.
Bátor, mn. tt.-t, v. bátrat; tb.-ok, v. bátrak ;
fokozva : bátrabb, v. bátorabb ; legbátrabb , v. leg-
bátorabb ; 1) önerejében bizó , veszélytől nem re-
megö, önárnyékától meg nem ijedő ; bátor ember ;
(szój .) bátor a kenderben, kis dolgokban mer;
bátor, a hol senki sincs ; bátor a kemence mellett;
terem a bátor, valamint a félénk ; (szój .) nem
Bátorban lakik, hanem Futakon ; Bátori nemzet-
ségből való ; (km.) nem kell bátornak biztatás; a
bátrakkal szerencse társalkodik. 2) veszélylyel
nem járó ; bátor utazás ; 3) majd leszek oly bátor,
udvarias szólásmód.
Bátor, fn. hös.
† Bátor, ksz. 1) bizony ; hozzá mene a róka és
mondá neki, hogy bátor ne kevélykednék ; (Pesti
Gáb.). 2) ráhagyó kifejezés ; noha, ámbár ; ugy
legyen bátor, nem tartunk abban is semmi ellen;
(Telegdi).
Bátor-gat, cs. vkit bátorságra gerjesztget, ösz-
tönöz. -it, cs. 1) + a. m. vigasztal; az szizeknek
haláláról bátorétanája (nád. cod.) ; 2 ) félelmet
oszlat bátorrá tesz. Innen : Bátoritás, fn. Báto-
rító, mn. -kodás, fn. tt.-t; bátorsággal, némi el-
szántsággal járó cselekvés. -kodik, k. 1) saját
erejében bizva teszen vmit ; bátorkodik veled meg-
vivni; 2) tulmerészen s némi szemtelenséggel tesz
vmit ; még ide bátorkodik, szemtelenül ide jön ;
nagyra bátorkodik, vetemedik, (nád . cod.). 3) elöre
feltett engedelemmel cselekszik vmit; bátorkodom
önt felkérni, udvarias szólásmód. -odás, fn. tt,-t ;
az önbizalom kezdete, a lélek félelmének legyö-
zése. -odik, bátorrá lesz, leteszi félelmét.
Bátorság, fn. 1) semmi veszélytől vissza nem
rettenö indulat ; bátorság a csatában ; (szój.) inába
szállott a bátorsága, megijedt ; 2) kedv vmely me-
rényes tettre; van e bátorságod a toronyba fel-
menni; 3) biztonság, minden félelmet eloszlató
körülmény ; bátorságban lenni vhol. levél, fn.
biztositó írat, mely szerint vkinek vhol átutazni,
megjelenni, tartózkodni szabad. -os, mn. tt.-t, v.
-at ; tb.-ak; biztos, veszélylyel nem járó; bátorsá-
gos vidék, utazás ; (km.) falu nevében kardoskodní
v. kardot kötni nem mindég bátorságos. Innen :
Bátorságosan, ih.
Bátoságosit, cs. bátorságossá, biztossá tesz,
biztosít. Innen : Bátorságosítás, fn. Bátorságo-
sító; mn.
Bátorságosított, mn. bátorságossá tett.
Bátorságositvány, fn. (ttud.) biztosító levél,
biztosítvány.
Bátorságtalan, mn. és ih. tt.-t ; 1) félénk, ön-
erejében nem bizó; 2) veszélylyel járó, nem biz-
tos; bátorságtalan éjjeli utazás.
Bátorszívű, mn. saját árnyékától meg nem
ijedő, nem félénk ; bátor -szívű férfi. Innen ; Bá-
torszivüleg, ik. Bátorszívűség, fn.
Bátortalan, mn. és ih. 1) félénk, gyáva, nyul-
szivü; 2) szégyenlös , szemérmes ; bátortalan a
társaságban ; 3) veszélylyel járó. Innen : Bátorta-
lanság, fn. Bátortalanul, ih. -it, cs. félénkké, bá-
tortalanná tesz vkit. -kodik, k. szégyen, v. fé-
lénkség miatt nem mer vmit tenni, nem bizik sa-
ját erejében.
 Bát 74
Bátorul, 1. Bátorodik.
Bátorul, 1. Bátran.
? Bát-ör, fn. a közbátorságra ügyelö rendör.
? Bátrag, fn. (vt.) bátrany-éleg, bátrany rozs-
dája, (Oxidum Vismuthi).
Bátran, ih. 1) önerejében bizva, nem félénken ;
2) minden veszély nélkül ; itt bátran járhatni ; 3)
kétely nélkül, biztosan ; bátran állithatom, bátran
elhiheted.
? Bátrany, fn. tt.-t ; (ásványt. ) vörösbe átmenő
fehér sárgás törékeny fém, (Vismuthum).
? Báttan , fn. a közbátorság fentartására
szükséges szabályokat tárgyaló tudomány ; orvosi
báttan, policia medica.
Batu, fn. 1) lepedőféle ruha, v. tarisznya,
melybe elszállítani való holmit raknak ; batuba
kötni vmit ; 2) ily lepedőbe kötött csomag. -bál, fn.
leginkább faluhelyen adott táncmulatság, melybe
a részvevők magok viszik az enni valót. -8, mn.
és fn. batut hordozó.
Bátya, fn. birtokr. -tyám, -tyád, bátyja, báty-
jok. által. idősb férfi, akár rokonunk, akár nem ;
kedves bátyám ; megszólításban : uram bátyám ;
szorosb. ért.: idösb atyafi ; apabátya ; anyabátya;
nagybátya ; legszorosabb ért.: idösb férfi testvér;
testvér bátya; megszólításban : édes bátyám , bá
tyám uram; (szój.) légy magadnak, bátya, semmi
gondom rád, maradj magadnak ; bátyám itthon
marad , mert ō nem udvaros , menjen tisztelegni,
előszobázni, a kinek abban kedve telik ; (km.)
nincs a hadban semmi Péterbátya. Innen : Bátyai.
Bátyáz, cs. vkit bátyának nevez.
Bátyó, fn. öreg bátya, bizalmas megszólítás.
Batyu, Batyus, 1. Batu stb.
Báva, mn. bámészkodó, buta, ostoba.
Bávászkodik, k. bámészkodik száját tátja.
Bavul, 1. Bámul.
Bazalt, 1. Cserkö.
Bazsa, Bazsal , 1. Bazsál.
Bazsál, fn. tt,-t ; (nt.) növény a sok himesek
és két anyások osztályából, (Poeonia officinalis) .
-félék, tb. (nt.) a bazsálok osztályához tartozók.
Bazsalikom, fn. (nt. ) kellemes illatú levelek-
kel biró kerti növény. (Basilikon) .
Bazsálrózsa, 1. Řózsabazsál.
Bazsamint, fn. (nt.) növény az együtt nemzők,
egyenlönösök osztályából, (Balzamita). -párta-
mag, fn. (nt.) növény a pártamagok osztályából
(Pyretrum balsamita).
= Bazsilisk, fn. afrikai sárga mérges kigyó.
Be, 1. Beh.
Be, Bé, ih. vminek belsejébe ; mélyen be a földbe.
* Bé, k. rag. béok, bész, béunk, bétok, bénak ;
bög, ordit; a marhák béttak a farkas csapásán.
Bead, cs. 1) vmit kivülről befelé nyujt; a kul-
esot az ablakon beadni; 2) vhova bemegy, hogy
ott vmit átadjon ; csak beadom e könyvet, mind-
járt kijövök ; 3) bévétel végett vkinek gyógyszert
nyujt; beadni az orvosságot ; 4) vmely iratot az
illető hatóságnak, személynek átad ; beadni a ke-
resetlevelet ; 5) vkit bevádol, föl- v. bejelent; a
rosz fiut a tanitónak beadni ; 6) á. é. (nak, nek),
vmit elront, v. másnak kárt tesz ; no ennek ugyan
beadtál. Innen: Beadás, fn. -at, cs. rendeli, hogy
vmit beadjanak. -at, fn. (ttud.) vmely perirat
benyujtási ideje. -mány, 1. Beadvány.
Beadó, fn. 1) vmit benyujtó, v. mással beve
Beá
tető ; 2) á. é. bevádoló, vkit a hatóságnál felje-
lentő. -kanál, fn. (b.) lapátalakú kanál, melylyel
a szétzúzott ércet vhová beadogatják.
Beadvány, fn. (ttud.) a hatóságnak benyujtott
perirati iromány, Innen: Beadványi, mn.
Beaggat, cs. 2) több darabból álló holmit
egyenként bizonyos helyre akaszt ; beaggatni a
ruhákat a szekrénybe; 2) holmit ráaggatva befed ;
képekkel beaggatni a terem falait; 3) szakadást a
ruhán imigy-amugy bevarr.
Beágyal, Beágyalás, 1. Beágyaz, Beágyazás.
Beágyaz, cs. (gazd.) a gabnakévéket nyomta-
tás végett a szérüre kiteregeti. Innen : Beágya-
zás, fn.
Beakad, k. vmely test egy másikkal összeüt-
közvén, az által fentarttatik.
Beakaszt, cs. 1) vmit bizonyos helyre felakaszt;
a ruhát beakasztani a szekrénybe; 2) vmit kap-
csánál fogva állandó maradásul betesz ; beakasz-
tani az ablakot, az ajtót ; 3) kötelet stb. vmi he-
gyes eszközbe erősit. Innen : Beakasztás, fn.
Beaknáz, cs. a hordó száját bedugaszolja.
Bealkuszik, k. több ugyanazon nemű árura
alkuszik.
Beáll, k. 1) vmi alá, v. vmibe áll ; vhova be-
megy ; eső elől a fészer alá beállani; innen : beáll
a gulya, a csorda tél elején, mikor már kint nem
legelhets behajtatik; 2) á. é. vmely testület tag-
Jává leszen ; beállani katonának, papnak; 3) szol-
gálatot , hivatalkodást megkezdeni ; beállani a
hivatalba ; 4) kezdetét veszi, elkezdődik ; beállott
a tél ; 5) egész szélességében befagy (a folyam);
be-állott a Duna ; 6) (szój .) soha sem áll be a
szája, mindég beszél. -it, A) cs. 1) vmely testet
vhova behelyez, álló helyzetbe tesz ; beállítani a
könyveket a szekrénybe; 2) á. é. bevezet, beigtat ;
beállitani vkit a hivatalba; 3) behajt, beterel ; be-
állitani a barmokat az akolba ; B) k. (hoz, hez)
megjelen; egyszer csak beállit hozzám négy va-
dász. Innen : Beállitás, fn.
Beálorcáz, cs. vkit álorcával befed.
Bearat, cs. az aratást bevégzi. Innen : Beara-
tás, fn.
Beárkol, cs. 1) vmin keresztül árkokat ás ; be-
árkolni a mezőt; 2) vmit árkokkal körül vesz.
Beárnyal, Beárnyaz, cs. vmit árnyékkal be-
fed, vmire árnyékot vet ; szemei hosszú szempil-
láktól beárnyalva, (Jók.). Ínnen : Beárnyalás, Be-
árnyazás, fn.
Beárnyékol, Beárnyékoz , Beárnyékolás,
Beárnyékozás, 1. Beárnyal, Beárnyalás.
Beároz, 1. Beáruz.
Beárul, k. 1) áruért bevesz; 2) á. é. rosz aka-
ratból mások büneit kikémkedi , és feladja, bevá-
dol. Innen : Beárulás, fn.
Beáruz, cs. bizonyos pénzösszeget vmely jó-
szág használhatóvá tételére fordít ; szükséges gé-
peket stb. vesz. Innen, Beáruzás, fn. -at, fn.
vmely fekvő birtokhoz tartozó épületek, barmok,
gépek, szerszámok öszlete.
Beás, cs. 1 ) vmit ásóval a földbe elrejt (pl.
pénzt); 2) (visszaható nm.-sal) befurakozik ; az
egér beássa magát a ház tövébe. Innen : Beásás,
fn. Beásott, mn. -akozik, k. (vad.) beássa, be-
fúrja magát; a róka , a borz beásakozik a földbe.
Beátrix, tn. nőnév.
 Bea 75 - Вес

Beavat, cs. 1) vkit rejtélyes dologgal ismertet | nak össze-vissza szövődése, kuszálódása. -ódik,
meg; titokba beavatni; 2) vkit vmely társulat, k. összekuszálódik, szövevényes csomóba fonó-
testület tagájává igtat ; lelkészt beavatni ; 3) a dik; 1) vmibe ugy belé akad , hogy alig vergöd-
gyermek-ágyas nöt bizonyos szertartások között hetik ki belőle ; 2) (költ.) az elbeszélés meséjének
templomba vezeti ; 4) posztót, szörkelmét vizbe gyors kifejlése akadályozva van.
áztat ; 5) (visszaható nm.-sal) a. m._beavatkozik ; Bebordáz, cs. (takácsi msz.) bordába vászon-
mindenki dolgába beavatja magát. Innen : Beava- nak való fonalszálakat huz.
tás, fn. -kozik, k. 1) hivatva, v. hivatlanul má- Beborit, cs. 1) befed, betakar ; 2) vmely testet
sok ügyébe elegyedik ; 2) külön. idegen állam dol- vékony lemezzel bevon ; 3) homálylyal bevon ; az
gába avatkozik, interveniál ; 3) (ttud.) a per el- egész láthatárt beborította a felho. Innen: Bebo-
kezdése után felperesként lép fel. -ó, fn. 1) vkit rított, Beborítatlan, mn.
vmely hivatalba beigtató személy ; 2) a gyermek- Beboronál, cs. (gazd.) az elvetett magra boro-
ágyas nőt az egyházba vezető pap. nával földet húz .
Beáztat, cs. 1) vmit több ideig viz alatt tart, Beborongat, cs. vmit betakargat, holmival be-
hogy puhább, szívósabb legyen ; beáztatni a lent, a fed ; beborongatni a fagyos lábat.
kovászt. 2) á. é. vkit más előtt legyaláz. Innen : Beborsol, Beborsoz , cs. borssal vmit behint.
Beáztatás, fn. Beborul, k. (személyt.) 1) felhösödik, felhötöl
Bebádogoz, cs. bádoggal vmit befed, felszerel. elsötétül ; beborul az ég , az egész láthatár; 2)
Bebájol , cs. 1) vkit bűbájos mesterséggel (nt. msz.) levelei egymásra borulnak; beborul a
vhova becsábít ; 2) vkit bája által vhova bevonz. káposzta, midön fejesedik. Innen : Beborulás , fn.
Bebaktat, k. vhova baktatva, lassan bemegy. Beborult, mn.
Beballag, k. vhova lassan ballagva bemegy. Bebotlik, k. 1) vhova botorkálva belép ; 2)
Bebalzamoz, cs. 1) vmit balzammal beken, vhova történetesen, véletlenül betér.
befen ; 2) külön. vmely holttestet rothadás ellen Bebotorkál, k. vhova botorkálva bemegy.
balzammal beken. Innen: Bebalzamozás, fn. ? Beböcs, fn. (állatt.) az éjszaki tengerben ho-
* Bebán, cs. ellát ; betakar, begyüjt ; bebán- nos szárnylábú csiga ; éjszaki beböcs (clio borealis) .
tam a marhát, elláttam ; bebántam a szénát, beta- Bebök, 1. Beszúr.
kartam, begyüjtöttem . * Bebökken, 1. Bebotlik.
Bebarangol, cs. vmely téren barangolva ke- ? Beböly, fn. tt. -t ; (vt.) máskép amylnak ne-
resztül - megy. vezett vegytani szer. ? -lang, fn. (vt. ) beböly és
Bébcukor, fn. (vt.) vmely gyümölcsből készí- alkoholvegyülék.
tett cukor. Bebörödzik, Bebörösödik, k. börhártyával
Bebeg, 1. Hebeg. behuzódik ; bebőrödzik a seb, ha gyógyulni kezd ;
Bebékóz, cs. vkit békóba ver. á. é. vmely hígtest felületén hártyaféle boriték
* Bebengyel, cs. vmit begöngyöl, papirossal, képzödik ; bebőrödzik a felforralt tej.
takaróval befed. Beböröz, cs. vmit bőrrel befed, behuz ; bebó-
Bébic, 1. Bibic. rözni a ládát.
Bebicsakol, cs. vkit jól lehord, vkinek fájdal- Bebörzik, 1. Bebörödzik.
mat okoz. Bebörtönöz , cs. vkit börtönbe vet. Innen :
Bebillen, k. vhova billenve beesik. -t, cs. Bebörtönzés, fn.
vmit billentve betesz, vhova beejt. Bebörzött, mn. börrel bevont, benött.
Bebizony-it, cs. vmely állítás igazsága felöl Bebú, k. vmely résen , nyiláson vhova bujva
minden kétséget eloszlat. Innen, Bebizonyítás, fn. bemegy (pl. a kályhalyukba); (szój.) bújj be! tréfá-
Bebizonyitó, mn. -odik, -osodik, k. (személyt.) san a. m. szabad, beléphetsz.
hitelessé lesz, valósul ; a lopás bebizonyodott reá. Bebugyoláz, 1. Bebugyolál.
-ul, 1. Bebizonyodik. Bebujdos, cs. vmely helyet, vidéket bujdosva
Bebizonyulás, fn. vmely dolognak valósulása. bejár. -ik, k. külhonból mint menekült, v. szöke-
Bébmézga , fn. (vt.) keményitöböl készitett vény bujdosva jön be.
mézga. Bebuk-ik, k. 1) megbotolva belép vhova ; 2)
Bebocsát, cs. 1) vkit vhova bemenni enged ; viz alá bukik ; 3) á. é. vmely üzletetet veszteség-
2) híg testet nyiláson vhova beereszt. Innen : Be- gel félbenhagy. -kan, k. váratlanul betoppan.
bocsátás, fn. -tat, cs. 1) vkit, v. vmit viz alá buktat ; 2) vki üz-
Bebogyol, Bebogyolál, cs. takaróval minden leti megbukásának okául szolgál.
felől jól befed, beburkol. Bebulál, cs. takaróval vmit befed, bekötöz ; a
Beboltoz, cs. vmely üreget boltozattal ellát. fejet kendővel bebulálni.
Bebolyong, A) cs. vmely téren keresztül bo- Beburkol, cs. vmit takaróval köröskörül be-
lyongva átmegy; bebolyongani az erdőt ; B) k. föd ; 2) á. é. vmely igazságot szóhalmaz által ért-
Thova bolyongva bemegy. hetlenné tesz, elhomályosít. Innen : Beburkolás, fn.
Bebonyol, cs. 1) 1. Bebogyol ; 2) holmit össze- Bebútat, cs. megengedi vkinek, v. kényszerít
vissza kuszál, feloldását megnehezíti. Innen: Be- vkit, hogy vhova bebujon.
bonyolás, fn. -it, cs. 1) vmely test szétbontását Bebüdösit, Bebüzhit, cs. vmely testet , tért
össze-vissza kuszálás által nehezíti ; bebonyolítni a kellemetlen büdös szaggal betölt .
fonalat; 2) á. é. a) vmely ügyet össze-vissza za- Bebüzit, Bebüzöl, cs. vmely tért, helyet be-
var, hogy nem igazodhatni el rajta ; b) (költ.) a büdösít, különösen belszél által.
költemény meséjét ugy füzi össze, hogy annak ki- * Bece, fn. 1) gyermeknyelven a. m. kis borju ;
fejlődése iránt várakozást gerjeszszen. Innen : Be- 2) á . é. elkényeztetett gyermek. * -beteg, mn
bonyolitás, fn. -odás, fn. vmely tárgynak , dolog- | kényes, érzékeny beteg.
 Bec 76 Bec

Beceg, 1. Biceg. ráerősít. odik , k. egyenes vonaltól eltérve

Becepel, 1. Becipel. vhova befordul ; becsavarodni a mellékutcába. -ol,
Becéz, cs. gyöngéden ápol . -tet, cs. kényessé cs, csavarféle eszközt vmibe befur.
tesz, elkényeztet. Becsbentartás, fn. becsülés.
Beci, 1. Bece. Becs-cim, fn. tiszteletbeli cim. -csökkentés,
Becikkelyez, cs. vmit a hiteles iratokba iktat, fn. vmi becsének értékének lejebb szállitása. -el ,
hitelesit. Innen : Becikkelyezés, fn. -etlen, mn. és cs. vminek becsét, értékét meghatározza ; hadalköl-
ih. nem hitelesített, hiteles iratok közé nem ikta- tészetünk legutóbbi haladását becselni akarjuk, (Erd.) .
tatott; becikkelyezetlen könyvek, apokryph köny- Becsellegö, mn. (haj .) szélfélt járó s ez irány
vek. Innen : Becikkelyezetlenül, ih. ban könnyen megszaladó (hajó), becsapó, bekapós.
Becikkez, 1. Becikkelyez. Becsempész , cs. vmit nem törvényes uton
Becinez, cs. vmit öntött cinnel. v. cinlemezzel csempészve behoz.
bevon. Becsen , cs. vmit titkon, lopva behoz. Innen :
Becipel, cs. vmit félig emelve, félig vontatva Becsenés, fn.
vhova ügygyel bajjal bevisz. Becsenget, A) cs. vkit csengetéssel behi; B) k. 1 )
Becirmol, cs. vmit beszennyez, befen, be- csengetyüvel templomba valo bemenetelre jelt ad;
mocskol. 2) (nak, nek) vkit meglakoltat ; majd becsengetnek
* Beckó, fn. állandó tréfaüző a fonókában, neki , (km.) becsengettek neki, mint Derecskének
rendesen szegény szolgalegény, ki leleményes a tatár.
esze által jut az első gazdalegények társaságába. ? Becseny, 1. Gyémánt.
Becö, fn. 1) (nt.) bab , borsó, lencse, stb. hü- Becsepeg, k.vmely nyiláson keresztül csepegve
velye; 2) + hüvelyes vetemény. Innen : Becős, vhova beesik. -et, cs. 1) vmit bizonyos folyadék
mn. -ke, fn. (nt.) kicsiny becö. -kés, mn. (nt.) csepegetése által benedvesít ; a zsebkendőt illatos
becökével, kis maghüvelylyel biró. vizzel becsepegetni ; 2) folyadékot vmely nyiláson
Becölöpöz, cs. (vizép.) a folyó medrébe cölö - keresztül vhová cseppenkint beereszt ; a vért az
pöket ver. edénybe becsepegtetni. Innen : Becsepegtetés, fn. -tet,
Becövekel, cs. 1) nyilást, rést cövekkel becsi - 1. Becsepeget.
nál ; 2) vmely térre cövekeket ver. Becseppen, k. 1) vhová cseppenve beesik ; a
Becukroz, cs. vmit cukorral meghint, elegyít. viz becseppen a zsirba ; 2) á. é. vmely hivatalba stb.
Becü , fn. 1) kisebbszerü száraz mérték ; váratlanul, mintegy tudtán kivül jut ¡be. -t, cs.
becü - choenix, ez kis mérték vala , melylyel egy egy csepp folyadékot behullat.
napra való abrakot adnak vala az abrakosoknak, Becserél, cs. bármily birtokot hasonértékűvel
(Sylv.); 2) 1. Becő. elcserél.
Becs, fn. 1) vmely dolognak tulajdonított ér- Becserepez, cs. cserép-zsindelylyel beföd.
ték; a minek nagy becse van, azon sokan kap- Bees-érték, fn. a becslő bizottmány által tulaj-
nak; belső becs, mely mindég megmarad ; változó donitott értéke vmely jószágnak.
becs, mely majd emelkedik, majd lejebb száll ; 2) Becserz, cs. (msz .) cserhéjból készitett lúgba
külön. az eladandó árú valódi értéke ; a pénz be- áztat (bört).
csét lejebb szállítani ; 3) á. é. erkölcsi érték, ke- Becses, mn. tt -t. v. -et ; 1) nagy értékü, drága ;
gyelet ; vkit nagy becsben tartani, nagyra becsülni ; 2) kedves, tiszteletre méltó; vettem becses leveledet ;
vki előtt nagy becsben lenni v. állani. Innen : Be- tisztelem becses személyét. Innen : Becsesség, fn. -it,
csi, mn. cs. 1) vminek árát, értékét emeli ; 2) tiszteletre
Bécs, tn. az ausztriai császár székvárosa ; (km.) méltóvá tesz. Innen : Becsesítés, fn.
a magyarnak Pécs, a németnek Bécs ; az ökör Becsetlen, mn. aminek ára, értéke nincs.
ökör marad,ha Bécsbe hajtják is. Innen : Bécsi, mn. Beesfegyver , fn. ünnepélyes alkalmakkor
Bécs, fn. a. m. Bécsfillér. diszül használt fegyver.
Becsal, cs. vkit csalogatva, csábítva vhova † Bécsfillér, fn. a fillérnek egy neme ; soha sem
behí. -i, fn. tréfásan a. m. korcsma, csárda. én rám, sem szolgámra egy becsfillért sem költött.
-ogat, cs. vkit csalogatva bemenésre bir. Bécsies, mn. Bécsben divatos, szokásos. Innen :
Bersap, A) k. 1) beront , beüt ; az ellenség be- Bécsiesen, ih.
csapott az országba ; 2) hirtelen besurran, beoson ; Becsikar, cs. erösen beszorit ; az ajtó becsikarta
becsapni a korcsmába; B) cs. 1) ajtót , ablakot kezemet.
gyorsan, nagy csattanással betesz ; 2) italt hamar- Becsinál, cs. 1) nyilást, lyukat bedug ; 2) vmit
jában felhajt ; becsapni egy pint bort. 3) sárral bepakol, becsomagol ; becsinálni az elküldendő
behány, befecskend . Innen : Becsapó, mn. -dos, könyveket; 3) húsételt lében elkészit ; csirkét becsi-
-kod, cs. ismételve becsap ; a szél becsapdossa az nálni ; 4) * a földet beveti, és beboronálja. Innen :
ablakot. -ódik, k. magától csattanva becsukódik. Becsinálás. -t, mn. 1) bedugaszolt, berakott ; 2)
-ol, cs. csap segítségével egy darab fát más fada- levesen fött, készitett ; becsinált hal. fn. levesen
rabba ereszt. készitett húsféle étel.
Becs-ár, fn. vmely jószágnak a megbizott be- Becsip, A) cs. 1) vminek kis részét erősen beszo-
csüsök által meghatározott értéke ; becsárt szabni ; ritja; a tolkés becsiptekezemet; 2) ȧ. é. a) vkit bezárás
becsáron alul eladni ; -arány, fn. bármily pénz- végett elfog; becsipni a tolvajt ; b) pénzt vesz be,
nek értéke. jövedelmet húz ; ma húsz forintot csiptem be ; B) k.
Becsatol, cs. vmit csattal összeköt. széles kedvűségig iszik. -et, cs. 1) eszközli, hogy
Becsattan, k. csattanva bezáródik. vki becsipjen vmit, vkit ; 2) eszközli , hogy vki
Becsattant, cs. vmit csattantva bezár. félrészeg legyen. -tet, cs. vmit bizonyos eszközzel
Becsavar, cs. srófot stb. csavarással vmire szük hézagba szorít.
 Bec 1 77 Bec

Beesirizel, cs. vmit csirizzel beken, bemázol. telen életet él , becstelen tetteket visz véghez.
Bécsirongy, fn. kendözésre való pirosító. -ség, fn. 1 ) alávaló, elvetemedett , erkölcstelen
Becsites, mn. a. m. becses, értékes ; sok ve- tulajdonság; 2) méltatlan rágalom , gyalázat ;
rebeknél becsitesbek vattok (Pesti). becstelenséggel illetni vkit.
Becs-jel, fn. vki iránt mutatott tisztelet-jel. Becsuk, cs. 1) nyitva levő oldalait, lapjait be-
-legió, fn. I. Napóleon által alapitott rend. hajtja; becsukni a könyvet ; 2) az ajtót, ablakot
Becslés, fn. 1) vmely jószág értékének meg- beakasztja, kilincsre teszi ; 3) zárral, reteszszel
határozása; 2) (gazd.) a mezön, erdön stb. tett kár ellátott helyre tesz : a tolvajt három hétre csukták
értékének meghatározása. Innen : Becslési, mn. be; 4) (msz.) a harisnya, kis fejkötő stb. kötését
Becs-leszállitás, fn. vmely jószág értékének bevégzi ; becsukni a harisnyát, a fejkötőt. Innen :
leebb szállítása. -levél, fn. irat, melyben vmely Becsukás, fn. Becsukott, mn.
jószág v. tett kár értéke vagyon meghatározva. Becsukkan, hirtelen becsukódik. -t, cs. vmit
Becslö, fn. 1) vmely jószág értékét meghatá- hirtelen becsuk . V. ö. Becsuk.
rozó szemely, becsüs ; 2) a tett kár értékét meg-
határozó személy. -bizottmány, fn. vmely jószág. Becsuklyáz, cs. fejét csuklyával befedì.
v. tett kár értékének, mennyiségének meghatáro- * Becsullankodik, 1. Belopódzik.
zására kiküldött bizottmány. -biztos, fn. a ható- Becsunyáz, cs . vmit csunyává, piszkossá tesz.
ságtól kiküldött becslő. -eskü, fn. a becslő által Becsunyit, cs. 1) 1. Becsunyáz ; 2) bekakál,
a meghitelesítéskor elmondott eskü. -szer, fn. vmit ganéjjával bemocskol.
(ker. )bármily szer, melynek segélyével az árucikk Becsúsz, k. 1) hason csuszva bemegy vhova ;
becsét meghatározzák. 2) á. é. vhova lopódzva bemegy ; 3) észrevétlenül
Becsmél, 1. Becsmérel. bekeveredik ; hiba csúszott be az irományba. -ódik,
Becsmérel, cs. 1) vmely jószágnak becsét, ér- 1 . Becsuszanik.
tékét ; kicsinyiti 2) á. é. vkinek erkölcsi becsét Becsuszanik, Becsuszamlik, Becsuszamo-
kicsinyíti. dik, h. vhová belopódzik.
Beesmérés, fn. (ker.) vmely árucikk értékének Becsúszik, k. külerötöl hajtva akaratlanul
meghatározása. csuszva jut be vhova.
Becsmérez, 1. Becsmérel. Becsusszan, k. hirtelen belopódzkodik .
Becsmérlés, fn. tt.-t; 1) vmely jószág értéké- Becsusztat, cs. 1) eszközli, hogy vmi vhova
nek kicsinyitése ; 2) vki erkölcsi értékének ala- becsusszék ; 2) vmit alattomban igazságtalan mó-
csonyitása. don bevisz ; 3) akarva vmely iromány közé nem
Becsmérlő , mn. vminek értékét kicsinyitö, oda tartozót csempész be; vmely iratba lényeges
gyalázó, alacsonyitó. hibát csusztatni be. Innen : Becsusztatás , fn. Be-
Becs-mester, fn. 1) (b.) az érces ásványok bel- csusztatott, mn.
becsét meghatározó bányatiszt; 2) az árverésen Becsutakol, cs. vmit csutakkal bedug.
eladandó, v. zálogba tett jószág becsét meghatá- Becsü, fn. vmely jószág értékének a becslö
rozó személy. -mező, fn. 1) hivatal, melynek vi- általi meghatározása. -ár, 1. Becsár.
selése becsületet szerez ; 2) csatahely, hol babéro- Becsül, cs. 1) vkinek erkölcsi becset tulajdo-
kat lehet aratni. -nélküli, mn. értéktelen, aminek nit, s azt tiszteli ; azt becsüld, ami van; (km.) ki
becse nincs. Innen : Becsnélküliség, fn. mást becsül, magát becsülteti, v. magát becsüli meg ;
Becsombolit, cs. vmit összegöngyölget. 2) méltat, vmire méltónak tart ; vkit sokra, nagyra,
Becsomóz, cs. 1) leveles, száras jószágot cso- kevésre becsülni, semmire sem becsülni ; (km.) sokba
móba rak (pl. dohányt) ; 2) (ttud.) egy tárgyhoz telik, amit nagyra becsülnek ; 3) vmely jószág érté-
tartozó irományokat egy csomóba rak. Innen : két, v. kármennyiségét meghatározza. Innen : Be-
Becsomózás, fn. csülés, fn.
Bécs-ország, fn. osztrák főhercegség. Becsület, fn. 1) belső erkölcsi értékünknek ön-
Becsöd-it, cs. csapatosan bemenni késztet; a érzete ; becsületből szolgálni a hazát, azaz nem ha-
gyermekeket a szobába becsőditeni. -ül, k. csapato- | szonért, hanem azért szolgálni, hogy az erkölcsi
san betódul, betolakodik. önérzetnek elég legyen téve ; becsülettel élni, halni;
Becs-öszlet, fn. különféle jószágok értékének, 2) az ember belső, erkölcsi, szellemi értékét illető
melyet a becslő határozott meg, öszlete. -revágyó, köztisztelet ; becsületben lenni, tartani mást, tar-
mn. becsültetésre, kitüntetésre vágyó. -szabás, 1. | tatni másoktól; becsületet szerezni, vallani, aratni ;
Árszabás. vkinek becsületében gázolni ; vkinek becsületét elra-
Becs-szeretet , cs. kitüntetés iránti hajlam. bolni ; becsületben járó, v. becsületbe vágó dolog ;
-szerénti, Becsszerű, mn. a meghatározott becs- becsületemre mondom, állitom,fogadom ; (szój.) oda
nek megfelelő. -szó, fn. igéret, melynek teljesité- a becsület, vége a becsületnek ; kiment a becsülete, ki-
sére becsületünket kötjük le. -szomj , fn. a kitün- világosodott a gazsága, s azért többé nem becsülik ;
tetés iránti nagy vágy. Innen : Becsszomjas, mn. nem hagytak rajta egy szál becsületet ; mindenki sze-
-táplálat, fn. a becsérzést, dicsvágyat nevelő reti a becsületet ; (km.) előbbvaló a becsület a sza-
inger, állapot. lonás káposztánál, v. nagyobb a becsület a velős
Becstelen, mn. és ih. á. é. erkölcsi becs nélkül koncnál, v. mint afordított kása ; tisztelet becsület,
való, erkölcsileg elvetemedett, alávaló. In.: Becste- de igazság is; mindjó ott lakni, hol becsülete van a
lenül, ih.-edik, k. elvetemedettsége miattjó hirneve jámbornak; a becsület a keresőt kerüli , a kerülőt
veszendőben van. -it, cs. 1 ) becstelenné tesz ; az keresi; elveszett becsületet nem találni meg a bokor-
erkölcstelenség becsteleníti az embert ; 2 ) becstelen- nál, v. nem minden sövény alatt leli meg ember egy-
nek mond, gyaláz. Innen : Becstelenités, fn. Becs- szer elvesztett becsületét ; 4) illendőség, udvarias-
telenített, mn. Becstelenítő, mn. -kedik, k. erkölcs - ság ; nem tanult, nem tud semmi becsületet ; ennek
 Bec 78 Beé

fele sem becsület ; (szój .) adom tisztelettel, veszem Becsültet, cs . vmely jószág értékét, v. kár
becsülettel. mennyiségét a becslökkel meghatároztatja. Innen :
Becsület-adás, fn. a becsült személy iránti Becsültetés, fn.
tisztelet-nyilvánitás. -adó , mn. másokat kellő Becsü-öszlet, 1. Becs-öszlet.
tiszteletben tartó. -beli, mn. 1) tiszteletből meg- Becsüs, fn. 1) 1. Becslő ; 2) 1. Becsmester. -dij,
választott ; becsületbeli tag ; 2) becsületet illető ; fn. a becsüsöknek fizettetni szokott fáradsági dij.
becsületbeli sértés. -érzés, fn. az erény iránti sze- Becs-vágy, fn. érdemlett vagy nem érdemlett
retetből származott lelki jó tulajdonság. -érzet, becsültetésre , kitüntetésre vágyás. -vágyó, 1.
fn. becsület-érzesből származott lelki állapot. Becsrevágyó.
-érző , mn. a jót , az erényt belső indulatból Becs-váltás, fn. (ker.) adás-vevés, melyben az
követő. áruk értékét szemmérték szerint határozzák meg.
Becsületes, mn. 1) a becsület kivánalmainak -vesztes, mn. becsületétől megfosztott, rosz hir-
megfelelő ; becsületben, tiszteletben álló ; becsüle- ben álló, becstelen. -vesztés, fň. becsület-vesztés,
tes ember ; (km.) minden ember ember , de nem min- becstelenné levés .
den ember becsületes ember ; (szój .) becsületes embe- Bedagad, k. 1) az állati test vmely része daga-
rek sorába lépett, tréfásan a. m. megházasodott ; nat által bezáródik ; bedagad a szem ; 2) faeszkö-
2) polgári állásnak címe ; becsületes szabócéh ; 3) a zök részei a közöttök levő hézagokat betöltik ;
maga nemében derék, elég jó, jeles ; becsületes bedagad a dézsa, a hordó, ha viz áll benne.
fizetés. Innen : Becsületesség. -en , ih. erényesen, Bedagaszt, cs. a tészta dagasztását elvégzi.
illendően ; 2) á. é. derekasan, nagyon ; becsületesen * Bedegetel , cs. vmit kátránynyal beken,
megverni vkit. betöm.
Becsület-feledés, fn. az erkölcsi érzelemről * Bederedik, k. (személyt.) a fonál összeku-
való megfeledkezés, annak elhanyagolása. -feledő, szálódik, zsugorodik. Innen : Bederedés, fn.
mn. az erkölcsi érzelmeket nem követő. -keverés, Bederez, cs. dérrel beföd, bevon.
fn. mások jó hirnevének alacsonyitása. -kór, fn. Bedeszkáz, cs. 1) deszkával beföd, betakar,
tulságos becsületvágy, gőgös nagyravágyás. bekerít ; 2) (ép.) a falat deszkával kibélleli.
Beesületlen, mn. és ih. 1) aminek értéke nincs Bedina, 1. Bena.
meghatározva; becsületlen kártétel; 2) á. é. megve- Bedisznóz, cs. á. é. a papirost tintafoltokkal
tett, nem tisztelt. Innen : Becsületlenség, fn. Becsü- bemocskolja ; bedisznózni a gyakorlatot.
letlenül, ih. * Bédó, mn. és fn. buta, mulya, hülye.
Becsület-mentés, fn. a már-már elveszett jó Bedob, cs. 1) vhova vmit behajít, bevet (pl.
hirnévnek visszanyerése. -mentö, mn. a gyanusi- követ az ablakon) ; 2) vmit dobva átlyukaszt, be-
tott jó hirnevet a rágalom, vád ellen megvédő. tör ; kővel bedobni az ablakot. -ál, cs. 1) vhova
-mentség, fn. a gyanusitott jó hirnév védelmére többször hajigál be ; 2) vmit dobálva átlyukaszt,
felhozott nyilatkozat. -per, fn. becsületsértésből betör. -ol, cs. (b.) az olvasztó kemence száját be-
származott per. pole, fn. becsületességért nyert csukja.
rangfokozat. -rabló, fn. mások becsületét gyanu- Bedöf, A) cs. 1) hegyes eszközt vmibe beszúr ;
sitó személy. -vágyás, 1. Becsvágy. (mint tört a szívbe) ; 2) döfés által vmin likat csi-
Becsületre-vágyó, 1. Becsrevágyó. nál ; B) k. vmely nyiláson keresztül befelé döf.
Becsület-rontas , fn. mások jó hirét-nevét szúr ; bedöfni tőrrel az ablakon.
kisebbitő ellenséges müködés. -rontó, mn. mások Bedől, k. 1) összeomlik, leszakad (az épület
becsületét kisebbitő, alacsonyító. -sértés, fn. má- stb.); 2) kocsival, szánkával árokba, gödörbe döl ;
sok becsületén csorbát ejtő erkölcsi bántás. -sértő, bedőltünk az árokba ; 3) á. é. a. m. betódul ; csak
mn. mások becsületén csorbát ejtő. - szék, fn. pár- ugy dölt be a sokfüst. Innen: Bedőlés, fn.
bajt vivók egymás iránti becsületsértését tárgyaló Bedönt, cs. 1) összedönt, összeront (pl. falat) ;
tiszteletbeli törvényszék. -szeretet, fn. a becsü- 2) árokba, gödörbe dönt (pl. kocsit) .
letet szerető erkölcsi érzelem. -szeretö, mn. és Bedörgöl, Bedörzsöl, cs. hig anyagot, kenö-
fn. a becsületet kedvelő, azt elveszteni nem akaró. csöt a test likacsain dörzsölés által átszivárogtat.
-szerző, mn. kitüntetést, tiszteletet szerző, ami Innen : Bedörgölés. fn.
által mások becsülését megnyerjük. -szó, fn. be- * Bedözmől, cs. vmi ennivalót magába töm.
csületünk lekötése mellett tett igéret , fogadás, Bedug, cs. 1) rést, nyilást becsinál, betöm ; 2)
állitás ; becsületszavát adni ; becsületszóval igérni, vmit titkon vhova eltesz (pl. pénzt zsebbe); 3) be-
erősítni vmit; becsületszavamat teszem rá ; becsület- nyujt, betol ; kezét bedugni az ablakon. Innen: Be-
szóra. -teli, mn. nagyon becsületes, igen udvarias. dugás, fn. -aszol, cs. dugaszszal becsinál. -dos,
-tevő, mn. udvarias, ildomos, mások iránt tiszte--gat, cs. 1) több likat, rést bedug ; 2) benyomkod,
letet mutató. tudó, mn. kí mindenki iránt illő többször bedug. V. ö. Bedug. -ul, k. a nyilás, rés
tisztelettel viseltetik. -ügy, fn. becsületbeli dolog, betömődik, bereked . Innen : Bedugult, mn.
Beecetez, Beectez, cs. 1) húsféle ételt ecetbe
becsületet illető ügy. -vadászás, fn. kitüntetés- áztat ; a sülthalat beecetezni; 2) ecettel befen, be-
nek, rangnak tulságos keresése. vadászó, mn.
kitüntetést , rangot tulzólag kereső. -vágy , 1. piszkol ; a tejes csuprot beecetezni.
Beecsetel, cs. vmit ecsettel befen.
Becsvágy.
Becsület-védő, mn. a megsértett, gyanúba ho- Beég, k. kivül-belül összeég ; beég a ház.
zott becsületet mentő, fentartó. Beegyenget, cs. vmely tért lapossá, vizirá-
Becsülő, mn, és fn. 1) mások iránt tiszteletet nyossá tesz ; beegyengeti a disznó által felturt
mutató; 2) 1. Becslő. udvart.
Becsült, mn. tisztelt, becsületben tartott; nagyra Beékel, Beékez, cs. 1) ékkel becsinál, bever
becsült uraim. (pl. fejszét nyelébe) ; 2) á. é. ék gyanánt vmi közé
 Bee 79 -
betesz, befur ; a magyar nemzet a szlávok és né-
metek közé ékélte be magát. Innen : Beékelés, fn.
Beelegyül, k. bizonyos tömeg közé vegyül ; 2)
vmibe nem akarva beavatkozik , bekeveredik ;
beelegyülni a verekedésbe.
Beenyegesedik, k. nyálkával, genynyel behu-
zódik (pl. a seb). Innen : Beenyegesedés, fn.
Beenyészik , k. beesik , fogy; beenyészik az
aszkóros teste.
Beenyvez, cs. 1) enyvvel vmit beragaszt ; 2)
vmit enyvvel bemocskol.
Beép-it, cs. 1) vmely tért tele épit ; 2) vmely
nyilás., tért épülettel elzár ; 3) bizonyos pénzösz-
szeget építésre fordít. -ül, ki (személyt.) vmely
tér épületekkel megtelik.
Beer, A) cs. vmit egészen befog,eltakar; az abrosz
beéri az asztalt; 2) gyorsan menve vkit elér ; majd-
majdbeért, midőn hozzád jutánk (Mad.) . B) k. 1)
(ba, be) utazva vhova eljut ; korán beérünk a vá-
rosba; 2) (val, vel) elég neki, megelégszik, kijön
vele; kevéssel beéri.
Beereget, cs. egyenként, kevesenként bebo-
csájt, bemenni enged vhova.
Beeresz-kedik, k. 1) vhova ereszkedve bejut ;
kötelen beereszkedni a verembe ; 2) beszivárog ; a
viz beereszkedett az edénybe ; 3) áztatás által össze-
megy; beereszkedik a posztó; 4) á. é. beszéd közben
vmibe bemélyed ; mélyen beereszkedni tárgyba. -t,
cs. 1) engedelmet ad a bemenetelre ; a szinházba
beereszteni; 2) á. é. a) posztót, szőrkelmét beavat ;
b) vmit közbe ékel, toldáskép közbe varr ; a szűk
ruhába egg-két ujjnyit beereszteni. Innen: Beeresztés,
fn. -ék, fn. ék, ruhába varrott toldalék. -ö, fn.
(takácsi msz.) a szövőszékre függélyesen felhuzott
fonalak.
Beesenkedik , k. bebocsáttatásért könyörög,
esenkedik.
Beesik, k. 1) mélységbe, üregbe esik (pl. kut-
ba) ; 2) (személyt.) a) a hó, eső vhova behull, be-
csepeg; a rosz házfedélen beesik az eső ; b) dom-
boruságát elveszti , megsoványodik ; beesett az
arca; c) kukac, pondró keletkezik benne ; a cse-
resnyébe beesett a kukac. Innen : Beesés, fn. Be-
esett, mn.
Beesket, cs. vkit bizonyos testületbe eskü által
igtat be; beesketni a szerzetes-növendékeket. Innen :
Beesketés, fn. Beesketési, mn.
Beesküszik, k. vmely állapotra, testületben
való maradásra esküvel kötelezi magát.
Beesteledik , Beestveledik , k. (személyt. )
nyugvóra áll a nap, este lesz.
Beeszi magát, vh. (személyt.) vmibe bemarja,
befurja magát, s azt elkoptatja ; a rozsda beeszi
magát a vasba.
Beétet , cs. maró hig anyaggal vmely test
részet kikoptatja ; választó-vizzel beetetni a réz-
lemezt.
Beevesedik, 1. Begenyed.
Beevez, cs. 1) evező -lapát segélyével csóna-
kon bemegy vhova ; 2) 1. Behajóz. Innen : Be-
evezés, fn.
Beevödik, 1. Beeszi magát.
Beevül, 1. Begenyed.
Befaggyúz, cs. faggyúval beken, bemocsk ol
(pl. a ruhát) ; a bőrt befaggyúzni, faggyúval meg-
puhitni.
Befagy, k. 1) jéglemezzel vonódik be ; befagy a
Bef
folyó, a tó ; 2) (tréf.) á. é. befagyott a szája, hallga-
tott, midőn szólnia kellett volna.
Befal, cs . az ételt mohón bekapja; (szój.) nincs
a befalni való harapása, máskép : betevő falatja
sincs, igen szegény, nincs egy falat kenyere. -at,
cs. befalásra kénszerít ; (szój .) befalatták vele a
szót, elhallgattatták. -az, cs. 1) nyilást, rést, fallal
becsinál ; befalazni a használatlan bányaüreget,
az ablakot ; 2) fal közé temet, tesz ; a közép kor-
ban az engedetlen szerzeteseket és apácákat be-
falazták.
Befárad, k. fáradsággal vhova bemegy.
Befáraszt, cs. vkit befáradni kényszerit.
Befarol, k. farral , hátsó részével megy be
vhova ; a ló befarol az istállóba.
Befátyoloz, cs. 1) fátyollal beföd , földiszit (pl.
kalapot) ; 2) á. é. vkit apácának felavat.
Befecskend, Befecskendez, cs. 1) vmit fecs-
kendezve hig testtel benedvesit, bemocskol ; vér-
rel befecskendeni a falat ; 2) hig testet vmely
üregbe fecskend, lövel.
Befed, cs. 1) tetővel, lepellel betakar ; 2) (gazd . )
a szőlő fedését bevégzi ; még most sem fedtünk be.
V. ö. Fed. -elez, cs. épületet fedéllel ellát. -ez, cs .
vmit lepellel stb. egészen betakar.
Befehérit, cs. vmit fehér-színü szerrel beken,
bemázol.
Befejez, cs. vmely munkát bevégez. -és, fn.
1) vmely munkának bevégezése, berekesztése; 2)
(mint tárgy) vmely műnek utolsó szakasza, végső
része, mely az egésznek mintegy fejét, tetejét ké-
pezi. -et, fn. vminek utolsó szaka, végső része ;
beszédnek bezáró része, végszó, utószó. -etlen,
mn. be nem végzett, tökéletesen végre nem haj-
tott. Innen: Befejezétlenség. -öleg, ih. bezárólag,
befejezéskép.
Befeketit, cs. 1) vmit feketeszínü szerrel be-
fest, bemázol ; 2) á. é. vkinek jó hirnevét bemocs-
kolja.
Befekszik , k. fekvés végett vhova behe-
lyezkedik.
Befektet, cs. 1) vkit v. vmit fekvő helyzetbe
vhova betesz (csecsemőt a bölcsöbe) ; 2) (ker.)
bizonyos pénzösszeget vmely üzletre fordít.
Befelé, ih. vmely test, tárgy belső része felé ; ő
befelé ment, én kifeléjöttem.
Befelel, k. (nak, nek) szavakat nem válogatva
jól odabeszél, odafelel vkinek.
Befelhösödik, Befelhözik, 1. Befellegzik.
Befellegzik, k. (személyt.) az égboltozat fel-
hökkel behuzódik; (szój .) azt sem mondta : befel-
legzett, szó nélkül távozott.
Befen, cs. vmit hozzá dörgölődzés által beken,
bemocskol.
Befenekel, cs. vmely edény fenékkel ellát.
Befenö, fn. butorokat stb. olajos, vizes festék-
kel bemázoló iparos .
Befénymázol, cs. vmit fénymázzal beken.
Befér, k. 1) bizonyos üregben helyet foglalhat,
megfér; 2) vmely nyiláson terjedelme miatt átme-
het ; nemfer be az ajtón.
Befércel, cs. ruhán a szakadást, feslést ritka
ötéssel bevarrja.
Beférkezik , k. tolongva, vmi módon vhova
bejut.
Befest, cs. vmit festékkel bemázol.
Befesz-eget, cs. vmit feszegetve betaszít, be-
 Bef 80
tör (pl. házajtót), -it, cs. 1) éles eszközt vmibe
beszorit ; afejszét befeszíteni a fába ; 2) fejszével,
rúddal feszítve betaszít ; befeszíteni a kaput.
Befészkel, cs. (vh. nm.-sal) vhova behelyez-
kedik, betelepedik, vhol állandóan marad; a tö-
rökök befészkelték magukat Európába. -ödik, k. á.
é. izegve-mozogva nyughelyet készit magának.
Befeszül, k. szük helyre beszorul ; befeszül a
fejsze afába.
Befi, fn. és mn. 1) kegyenc ; 2) bejárós ; befi a
házba.
Befirkál, cs. irka-firkával bemocskol (pl. falat).
Befizet, cs. 1) vhová v. vmi közcélra bizonyos
pénzösszeget bead ; már én részemet befizettem ; 2)
á. é. (nak, nek) megtorol, meglakoltat vkit ; majd
befizetek neki.
Befog, 1) vkit elfog, becsíp; befogni a rablókat ;
2) (gazd. ) befogni a méhet, a rajt köpübe rázni ;
3) a felszerszámozott lovakat a kocsihoz akaszt-
ja; fogjatok be; 4) vmit betakar, kézzel befed ;
fogd be a hordó száját; vkinek haldokláskor szemét
befogni; (szój.) fogd be a szádat, hallgass; 5) (ra, re)
vkit bizonyos munkára használni kezd ; befogni a
gyermeket az irásra; b) tért foglal el ; krinolinja
befogja afélszobát. Ínnen : Befogás, fn.
Befogad, cs, 1) lakhelyet ad vkinek ; befogadni
az idegeneket; á. é. helyet, érvényt ad tanácsnak,
szónak stb.; szabadok ellen az udvarnok tanutétele
nemfogadtatott be (Szal.); 2) szerződésileg magá-
hoz fogad ; vkit inasnak befogadni; 3) vmely tér,
üreg helyet ad; e templom tizezer embert fogadhat
be magába. Innen : Befogadás, fn. -ó, mn. (bölcs.)
a benyomásokat könnyen bevevő. Innen : Befo-
gadóság.
Befogat, cs. 1) parancsolja, hogy vkit elfogja-
nak ; 2) rendeli, hogy a lovat befogják. Innen:
Befogatás, fn. -lan, mn. és ih. ami nincs befogva ;
befogatlan ló.
Befogató-parancs, fn. vmely gyanús , v. vá-
dolt személy befogatását elrendelő hatósági pa-
rancs.
Befogdos, cs. többeket egymásután fogolylyá
tesz ; befogdosni a szökevényeket.
Befoglal, cs. 1) vmit keretbe, rámába szorit ;
2) a többi közé számitja, csatolja ; befoglalni vkit
barátjai közé.
Befogó, fn. (mt.) a derékszögű háromszögben a
derékszöget képező két oldal.
Befogott, mn. (gép.) hur által összefogott (iv).
Befojt, cs. 1) vmely élő lényt viz alá tartva
megfulaszt ; 2) á. é. ételt, italt a küllégtől elzárva
saját gözében készit el ; hust, mustot befojtani; 3)
(b.) a bányaüregben levő viz kitörése ellen gátat,
töltést emel. -ott, mn. saját gözében készitett ; be-
fojtott marhahús.
Befold, Befoldoz, 1. Befoltoz.
Befoltoz, cs. ruhán, v. más valamin levő likra
foltot vet.
Befoly, k. 1) a hig test egyik üregböl, meder-
ből a másikba foly (pl. a Tisza a Dunába) ; 2) á.
é. hatással van, hatást gyakorol vmire ; az írók
befolynak a nép jellemére. Innen : Befolyás , fn.
-aszt, cs. eszközli, hogy vmely folyadék bizonyos
üregbe folyjon be. -at, 1. Befolyaszt.
Befon, es. 1) hajat, szőrt, stb. lánc-, v. csokor-
alakúvá fon, teker ; befonni a hajat, a ló serényét ;
2) (vh. nm.-sal) magát szálakkal körülhálózva,
- Bef
| tekergeti ; a selyembogár befonja magát, 3) á. é.
a) vkit ármánynyal körülhálóz, vmi ügybe beke-
ver; kezességre felhivás által vkit befonni ; b) a. m.
eszik vmit ; egy font rostélyost befonni. Innen :
Befonás, fn. Befont, mn. -dolódzik, k. gúzs, v.
fonalféle vmibe betekerödzik., bebonyolul.
Befonyorodik, 1. Befondolódzik.
Befor, fn. (kórt.) a szemhéjak befelé növése
által mutatkozó szembaj. csipesz, fn. (seb.) a
beforféle szembajok műtételénél használtatni szo-
kott csipesz .
Beford-it, cs. 1) vmit vhova forditva betol ; a
hordót befordítni a félszer alá; 2) befelé fordít,
hajt ; a bunda szőrét beforditni; 3) a. m. bedönt;
a kocsis befordított bennünket az árokba. -ul, k. 1)
vhova bemegy, betér; délután fordulj be hozzám;
befordultam hozzá egy szóra, egy ital borra; befor-
dultam a konyhába (Pet.); 2) a. m. bekanyarodik ;
az ut itt befordul az erdőbe ; 3) a. m. bedöl ; befor-
dultunk az árokba.
Beforgat, cs. 1) több holminak külső oldalát
belöre forgatja ; 2) a. m. behengerget ; beforgatni
a hordót a félszer alá.
Beforr, Beforrad, k. (személyt.) 1) az izzó fém
összeragad, egybeforr ; 2) a seb hártyával behu-
zódik, beheged. Innen : Beforradás, fn. -adt, mn.
behegedt, hártyával behuzódott (seb.) -aszol, cs.
(msz.) felolvadt érccel beönt, beragaszt. -aszt, cs.
1) 1. Beforraszol ; 2) a sebet behegeszti , begyó-
gyitja.
Befö, k. (személyt.) fövés által kevesebb leszen,
megkevesbedik.
Beföcskend, Beföcskendez , 1. Befecskend,
Befecskendez.
Beföd, Befödöz, 1. Befed.
Befött, fn. saját gőzében cukorral télre elké-
szitett gyümölcs, befőzött gyümölcs.
Beföz, cs. 1) télre gyümölcsöt saját gözében
cukorral készít el ; 2) levesbe tésztát tesz, hogy
megfőjön ; nem ehetünk, mert még nem főztek be,
-ött, I. Befött.
Befú, Befúj, k. vmely nyiláson keresztül vhova
fuj;, cs. 1) vmely könnyü testet vhova fuj ; a
szél sok szemetetfujt be a szobába; 2) vmit könnyü
testtel fujva behint ; a szél porral fútta be a nedves
festményt.
Befür, cs. vmi hegyes eszközt vmibe fúrva be-
vh. tolakodva erőszakkal vhová be-
nyom.
nyomul.
Befurakodik, Befurakozik, k. 1) beássa ma-
befurakozott 2) sokaságon
gát; a vakond
keresztül vhová tolakodva aföldbe;
jut be; befurakozni a
szinházba ; 3) á. é. szemtelen tolakodással hivat-
lanul megy vmely társaságba .
Befut, A) cs. 1) futva, sietve bejár vmit ; befutni
az egész falut ; 2) a. m. benö ; a dinnye indája be-
futja a fél kertet. B) k. 1) vhova sietve bemegy ; 2)
hig test vhova befoly.-os, -osgál, -károz, k. és cs.
ismételve, többször befut. -tat, cs. 1) eszközli,
parancsolja, hogy vki vhova befusson; a szolgát a
városba befuttatni ; 2) á. é. (msz.) nemtelenebb
ércből készitett eszközt nemesebb ércolvaszték-
kal bevon ; az ezüstgyürüt aranynyal befuttatni.
Befuval, cs. és k. gyöngén befú , belehel ; az
Isten lelket fuvalt be testünkbe.
Befügg, k. befelé függ ; a fa lombja befügg az
 Bef - 81 - Beg

ablakon. -eszt, cs. vmit függő helyzetben vhová | k. befelé hajlik, befelé görbül. V. ö . Görbül. In-
beakaszt. nen: Begörbülés, fn.
Befül, k. (személyt.) fütés által átmelegszik ; a Begörd-it, cs. vmit vhova gördítve behajt. -ül,
kemence, a szoba befült. k. begurul, vhova gördülve bemegy ; a dinnye
Befűrészel, cs. vmit fűrészszel bemetsz, bevág ; begördült a szobába.
a fát félig befűrészelni. Begörget, cs. vmit több ideig, v. több tárgyat
* Befürmöl, cs. a kaput, az ajtót rúddal, ráfor- egymás után gördít be vhova.
dított pecekkel becsinálja. Begre, 1. Bögre.
Befüstöl, A) cs. 1) vmely testre , helyre füstöt Begy, fn. 1) a madarak nyelcsöje alatt levő
ereszt ; cukorral befüstölni a szobát ; 2) füsttel be- börzacskó, melyben a lenyelt magok megpuhúl-
mocskol; befüstölni a falakat ; B) k. 1. Fingik. nak, mielőtt a zúzába átmennek ; teli, üres begy ;
Innen: Befüstölés, fn. -ödik, füsttől bepiszkoló- 2) á. é. emberi gyomor ; teli szedni , hányni, tömni
dik, befeketedik. -ög, 1. Befüstösödik. a begyét; ördög bújék a begyébe ; v. tályog dötse
Befüstös-it, cs. 1) füsttel vmit befeketít ; 2) el a begyét ; (szój. ) begyibe szedni vmit, meg-
vmit füst szagúvá tesz. -ödik, k. füsttöl befeke- sértést emlékezetébe vésni ; begyibe vette, hara-
tedik ; füstszagúvá lesz. got tart ellene ; begyiben van, a megsértés em-
Befüszerez, cs. ételt, italt füszerrel behint. lékezetében van ; 3) * ujj begye, az ujj hegyé-
Befüt, A) cs. vmely zárt helyet tüz által me- nek húsos része, a melylyel tapintunk ; ha csak
leggé tesz (pl. szobát); B) k. 1) fütés által meleget ujja begyét rátette, már azt hiszi, hogy birja ;
csinál; füts be; 2) á. é. (nak , nek) megtorol, 4) (vad. ) a szarvas nyaka.
meglakoltat vkit ; majd befűtenek neki. Innen: Begyak, cs. és k. bebok, beszúr. V. ö. Gyak
Befütés, fn. -dos, cs. és k. többször begyak.
Befütyül, k. 1) fütyülését vmely nyiláson ke- Begyakorlás , fn. vmely müködésnek, tudo-
resztül a belső oldalra hallatja ; az ablakon keresz- mánynak többszöri ismétlés általi elsajátítása.
tül a szobába befütyülni ; 2) á. é. (nak, nek) vki- Begyakorol , cs. vkit bizonyos müködésbe
nek bajt okoz, bead, befizet. gyakorlás által beleoktat.
Befüves- edik, k. füvel benö, a fü belepi. -it, Begyalogol, A) cs. vmely tért gyalog bejár ;
cs. 1) eszközli, hogy vmely tér füvel nöjön be ; 2) | B) k. vhova gyalog bemegy.
1. Befüvez. -ül, 1. Befüvesedik. Begyalul, cs. 1) gyalúval bemetsz ; 2) a gyalu-
Befüvez, cs. lekaszált, v. kitépett fűvel behint. lást bevégzi; begyalulni a télre való káposztát.
Befüz, cs. 1) a derekat az ugynevezett vállal Begyantároz, cs. vmit gyantáral beken.
karcsúbbá alakítja, a ruha derekát szalaggal ösz- Begyántáz, cs. vmit gyántárral beken.
szehuzza ; 2) vmely kis likba tüvel cérnát, szala- * Begyek, fn. némely edények has alaku ürege ;
got huz. Innen : Befüzés, fn. Befüzött, mn. a korsó begyeke. Innen : Begyekes, mn.
Befüzel, cs. bizonyos tért füzfákkal ültet be. Begyepel , cs. gyepes földdel betakar ; begye-
Bég, 1. Bög. pelni a sírhantot.
Begarádoz, cs. vmely tért sövénynyel, garád- Begyepes-edik , k. egészen gyepessé lesz,
dal körülkerit. gyeppel benö ; á. é. begyepesedett az esze , elpar-
Begárgyáz, cs. kávával körül-kerit (pl. kutat.) lagosodott, eszét nem gyakorolván , elszokott a
Begátol, cs. gátféle töltéssel körülvesz, meg- gondolkodástól. -it, 1. Begyepel.
erősít ; gáttal ellát. Innen : Begátolt, mn. Begyepesül, 1. Begyepesedik.
Begazol, cs. vmit gazzal, szeméttel behint. Begyepül, Begyepüz, cs. vmit sövénynyel
Begázol, cs. és. k. vizbe gázolva bemegy. körül-kerít. Innen: Begyepűzés, fn.
Begazosit, 1. Begazol. Begyer, tt.-t; 1) a férfi nemző-résznek merev
Begenyed, k. genyedséggel behúzódik. Innen : állapota ; 2) (állatt.) forró földövi gyikfaj, mely-
Begenyedés, fn. nek teste porrá törve a vizelést elősegíti (Stincus
Begereblyél, A) cs. 1) vmit gereblyével be- marinus). -dag, fn. (kórt.) a férfi nemzồ -részé-
buz ; a garmadát a pajtába begereblyélni; 2) a nek nyavalyája, midőn az folytonosan merev
felasott földet gereblyével egyengeti ; B) k. ' a ge- állapotban van ; máskép : görbe kankó. -edik, k.
reblyélést bevégzi. (személyt.) merevvé leszen, feláll (a férfi nemzö-
Begerendáz , cs. gerendákkal ellát, befed ( a része) . Innen : Begyeredés, fn. -ékeny, mn. nemi
ház tetejét). ösztöntöl gerjedve , hamar felálló, merevedö. In-
Béget, k. bekegő hangot ad ; béget a juh, a nen : Begyerékenység, fn. -ö, fn. férfi nemzörész.
bárány; bekeg a kecske. Innen : Bégetés, fn. Begyes, mn. 1) begygyel biró, különösen nagy
Begipszel, Begipszez , cs. gipszkovászszal begyű ; 2) á. é. a) nagy csecsü, nagy mellü ; begyes
beragaszt, befehérít. leány, menyecske; b) hasas öblű ; begyes korsó; c)
Begombol, A) cs. az öltöny, ruha szét álló ré- rátartós, negédes. Innen : Begyesen, ih. -kedés,
szeit gombbal össze-akasztja ; begombolni az atil- fn. á. é. rátartós, negédes magaviselet. -kedik,
lát; B) vh. 1. Begombolkozik. -kozik, k. öltö- k. 1) (vad.) begyével a szélnek, esőnek fordul (a
nyét végig begombolja. madár); 2) á. é. rátartóan viseli magát, negédes-
Begöngyöl, cs. vmit papirossal stb., henger- kedik. -kedö, mn. á. é. rátarti, negédeskedő.
alakba összeszorít, göngyöl. Innen : Begöngyölés. Begyez, cs. (b.) a kő megfúrását megelőzőleg
fn. -get, cs. 1) vmit vigyázva több takaróba gön- a fúró beállítása végett feszékkel kis mélyedést
gyöl ; 2) több darabból álló holmit göngyöl be. csinál.
Innen: Begöngyölgetés, fn. Begyke, 1. Hegyke.
Begörbed, 1. Begörbül. Begylapát, fn. (msz.) lapátot képző deszka a
Begörb-it, cs. nyomás által befelé görbít. -ül, vizi malmok külső kerekein.
Ballagi szótár. 6
 Beg 82 --- Beh

Begyógy-it, cs. a testnek sebes, sérült részeit | ket ; 4) ȧ. é. adót, adósságot erővel, sürgetve be-
behegeszti, összeforrasztja. Innen : Begyógyítás, szed ; B) k. vhova kocsival lóval együtt bemegy ;
fn. -ul, k. (személyt. ) 1 ) a sérült, sebes testrész behajtottam az állásba. Innen: Behajtás, fn. -at,
beheged, bőrrel behúzódik ; 2) á. é. a lélek- v. cs. eszközli, parancsolja , hogy vmit behajtsanak.
szívfájdalom elmulik. Innen : Begyógyulás, fn. -hatás, fn. vmely adósságnak, adónak beszedési
Begyökerezik , k. (személyt.) 1) a növény lehetősége. -hatlan, mn. az illető adósoktól, adó-
gyökere mélyen behat a földbe ; 2) á. é. megrög- kötelesektől be nem szedhető ; behajthatlan adós-
zött szokássá válik ; begyökerezett szivébe az em- ság. -ható, mn. az illető adósoktól, adókötelesek-
bergyülölet. töl beszedhető ; behajtható adósság.
Begyujt, cs. kályhába, kemencébe stb. tüzet Behallik, k. (személyt.) kint adott hang, tör-
gyujt. ténő beszéd bent hallható leszen.
Begyur, cs. 1) lágyabb testetvmely edénybe erö- Behálóz, cs . 1) hálóval körülkerit, hálóba ke-
sen benyomkod ; bödönbe begyurni a turót ; 2) rít ; 2) á. é. cselszövényes fogásokkal vkit elbo-
tészta közé gyurás közben vmit elegyít ; a tésztába londít, saját céljának megnyer. -ódik, k. hálóba
két lat sót gyurt be. kerül, hálóba esik.
Begyüjt, cs. 1) vmit részenként, innen-onnan Behamvad, k. hamuval beborul a parázs ; á. é.
összeszed, s együvé rak ; télre való eleséget be- behamvadt szív , (költ.).
gyüjteni; 2) vhova emberi sokaságot csödit; sok Behamvaz, cs. hamuval behint. Innen : Beham-
szavazót gyüjtöttek be a városba ; 3) a gyüjtésféle vazás, fn.
mezei munkát bevégzi. Behancsikol, cs. vmely térnek, szántóföldnek
Begyül, k. 1) emberi sokaság vhova becsödül, stb. határát hancsikokkal kijelöli. V. ö. Hancsik.
betakarodik; 2) (személyt.) pénz , gabona stb. bi- Behangzik, cs. vminek hangja kívülről belülre
zonyos helyre beadatik ; a szegények számára hangzik, bent hallhatóvá lesz.
száz forint gyült be. -ekezik, k. vhova seregesen Behány, cs. 1) több darabból álló holmit, vmi
bemegy, becsödül ; sokan begyülekeztek a vásárra. üregbe stb. egymás után bedob ; behányni a ke-
Begyür , cs. vmi ruhafélét össze-hajtva , v. nyeret a kemencébe, a. m. lapáton becsusztatni ;
gyürve szük helyre nyomkod ; begyűrni a gatya- 2) vmely üreget betöm, betemet ; behányni a szá-
szárat a csizmába, a fehér ruhát a szekrénybe. raz kutat; 3) vmit, v. vkit ragadós anyaggal be-
-t, mn. 1) vmely szük helyre benyomkodott ; 2) fecskend, becsap ; behányni a falat, az uton me-
(nt.) befelé kondorodott, csigaalakú (falevél). nőket sárral; 4) vmely edénybe okádik, v. vmit
Beh, isz. mily nagyon ! mily fölötte ! (népd .) okádással bemocskit.
beh szeretnék én ibolya lenni. Beharangoz , k. 1) harangozással az isteni-
Behabar, cs. 1) levesféle ételt tejjel, liszttel, tiszteletre utolsó jelt ad, az isteni-tisztelet kezde-
ecettel zsir nélkül elkészit ; behabarni a bablevest ; tét jelenti ; 2) á. é. vmely kezdett vállalatot is-
2) vmit kavarva hig test közé vegyit; korpát ha mertté tesz. Innen : Beharangozás, fn. Beharango-
barni be a moslékba. záskor, azon időben, mikor beharangoznak .
Behaboz, cs. vmit habbal benedvesít. Beharangozó, fn. egy vagy több harang huzása
Behabzsol, cs. vmely ételt mohón befaldos. általi jeladás a templomba menetelre.
Behag, k. vhova hágva belép ; behágni a Beharap, cs. 1) fogaival ennivalóba, v. más
sárba. V. ö. Hág. testbe harap: 2) fogaival vmit átlikaszt, fogai
Behajaz, cs. 1) hajjal vmit,beszór, bemocskol ; közé szorít ; az eb beharapta a lábamat.
behajazni az inget; 2) 1. Behéjaz. Behárit, cs. gereblyével, favillával stb. betaka-
Behajgál, Behajigál , cs. 1) vmit vhova rit ; a garmadát beháritaní a csürbe.
egyenként, v. többször ismételve bedob ; 2) vmit Beharmatoz, cs. harmattal behint.
hajigálva betör ; behajigálni az ablakot. Behárogat, 1. Behárít.
Behaj-lik, k. sulyánál fogva, v. reá ható erő Behártyásodik, k. hártyával behuzódik ; be-
miatt befelé hajlik, görbed; a szomorú-füz ága hártyásodik a felforralt tej.
behajlik a tóba. V. ö. Hajlik. Innen : Behajlás, fn. Behártyáz, cs. vmit hártyával bevon, beföd.
-ó, mn. (mt.) behajló szög, 180 foknál nagyobb Behártyázik, 1. Behártyásodik.
szög. -ott, mn. súlya, v. a reá ható erő miatt be- Behasad, k. (személyt.) rostos állományú test
felé görbült. repedést kap, részei egymástól elválnak ; behasad
Behajókáz, cs. bizonyos tért, vidéket hajón a ló körme; behasad a ruha.
bejár. Behat, k. 1) akadályokkal küzdve vhova be-
Behajol, k. önkénytesen befelé görbed, vmibe megy, bejut ; behatni az ellenség táborába ; 2) er-
hajolva benyúl ; az ablakon át a szobába beha- kölcsi erejével vmire befolyást gyakorol ; éles eszé-
jolni. V. ö. Hajol. vel behat a legszövevényesebb dologba; 3) a moz-
Behajóz, A) k. vmely révbe, kikötőbe hajón gásban levő test az elötte levő akadályokon áttör ;
bemegy; B) cs. vmely tengert, vidéket hajóval a golyó behatott az oldalába. Innen : Behatás, fn.
bejár; behajózni a Balatont. Behátal, cs. vmit vhova háton bevisz, behord.
Behajporoz, cs. hajporral behint. Behat-ható, mn. az ellene intézett nyomásnak
Behajt, A) cs. 1) vminek egyik végét a másik rést nyitó, a mibe bele lehet hatni. -ó, mn. 1)
vége felé görbíti (pl. a könyv lapját) ; 2) a kinyilt anyagi erejénél fogva vmibe benyomulni képes ;
ablak- v. ajtószárnyat beteszi ; 3) embereket, 2) szellemi erejével vmire befolyást gyakorló; 3)
állatokat vhova bekerget, beterel ; behajtani az (nyt.) vminek bensejébe mozdulást jelentő´ vi-
éjjeli csavargókat a falu házába, a malacokat az szonyrag, ilyen : -ba, -be, mint : házba, kertbe.
ólba ; (külön.) a tilosban kapott marhákat zálog- Innen: Behatólag, ih. -ol, k. vhova akadályokkal
kép zár alá teszi ; a vetésekről behajtani az ökrö- küzdve betör, bejut.
 Beh - 83 Beh

Behavaz, cs. vmit hóval beszór. -ik, k. (sze- | mokkal beszóródik. -oz , cs. homokkal behint,
mélyt.) a hó vhova beesik. beszór vmit.
Beházasodik, k. nösülés által vmely ország- Behord, cs. 1) begyüjt, ismételve többszörösen
nak lakosa, vmely családnak tagjává lesz. bevisz (pl. szénát, zabot) ; 2) á. é. a szél, viz vmit
Behazud , cs. vkit v. önmagát hazugsággal magával ragad, és azt vhol lerakja ; az árviz be-
vhová bejuttatja, betolja : behazudják magokat az hordta homokkal a földeket. Innen: Behordás, fi .
fjuság körébe, a hová nem tartoznak, (Koss.) . -áskor, ih. gabnatakarítás idején. -oz, cs. gyak.
Beleged, k. (személyt.) 1) a seb hártyával be- 1 ) vhová bevisz vmit ; 2) * beboronál ; behordoz-
huzódik ; 2) a viz bejeged, bejegesedik ; 3) á. é. tam a földet, beboronálíam. -ozkodik, -ozós-
szív-, v. lélekfájdalom muló félben van ; már kodik , k. ált. vhova behordja holmiját ; kül.
behegedt a seb, melyet bántalmaiddal szívemen ej- vmely lakhelyre hordozkodik, hurcolkodik, la-
tettél. kóul betelepedik.
Behegedül, k. á. é. (szój.) behegedült neki Sz. Beborg- ad, k. egyik vége horog gyanánt be-
Dávid, füstbe ment a dolga, oda van. görbed. -asit, cs. vmit horog-alakúra begörbit.
Behegeszt, cs. eszközli, hogy vmi behegedjen. -asodik, 1. Behorgad.
Behegyez, 1. Betetőz. Behorgaszt, 1. Behorgasit.
Behéj- asul, k. (személyt.) héjjal , kéreggel Behorgol, cs. vmely kötött munkán levő likat,
egészen benöl ; behéjasul a lehántott boglárfa. -az, nyilást horgolva becsinál.
cs. 1) tetővel ellát vmit ; behéjazni az asztagot, a Behorpad, k. (személyt ) 1) érclemez besüp-
kunyhót; 2) a fának lehántott héjával vmit besze- ped, homoruvá leszen ; 2) érclemezből készült
metez. edény, v. más üreges test külszine nyomás, ütés
Behelyez, cs. 1) holmi ingóságokat rendben által benyomódik; behorpad a kazán oldala; 3)
vmibe, v. vhova betesz; behelyezni az edényeket a tömör test külső oldala benyomódik ; behorpad a
szekrénybe; 2) embereket, állatokat vhova beállít, kenyér, a kalács ; behorpad a sír stb. -oz, k.
lakással és más szükségesekkel ellát ; a katoná- (személyt. ) lassanként, v. több helyen behorpad.
kat téli szállásra behelyezni ; 3) vkit bizonyos hi- Behorpaszt, cs. eszközli, okozza, hogy vmi
vatalba betesz ; behelyezni vkit vmely hivatalba. behorpadjon.
Innen: Behelyezés, fn. -kedés, fn. vmely helyen Behoz, cs. 1) vmit kivülről belülre hoz, szál-
ideig-óráig való megtelepedés. kedik, k. vhol lit ; hozd be az ételt, 2) idegen szokást meghono-
ideig-óráig megtelepedik, leül ; behelyezkedni a sít, divatossá tesz ; idegen szokásokat behozni ; 3)
karos-székbe. jövedelmez , jövedelmet ad ; ezen üzlet sokat hoz
Behempelyeg, k. hempelyegve, gördülve be- be. Innen : Behozás, fn. (bölcs.) valószinüségi bi-
megy, befoly vhova. zonyíték, midőn azon faju v. nemü több egyesek-
Behenger-eg, k. hengeregve bemegy, begurul röl következés vonatik az egészre , pl. arany,
vhova ; a fenyőszál behengergett a patakba. -get, ezüst, réz stb, a tüzben olvad, tehát minden fém
a tüzben olvad (inductio). -ó, mn. (bölcs.) behozó
cs. eszközli , hogy több darabból álló henger bizonyíték.
idomú testek vhova beguruljanak, behengeregje- -atal, fn. (ker.) külföldi áruknak a
nek. -it, cs. hengeridomú testet betol, betaszit hazába való beszállitása. Innen : Behozatali, mn .
vhova. Behömpöly-get, cs . eszközli, hogy vmi behen-
Behergel, 1. Behengerget. geregjen, behempelyegjen. -ödik, -ög, 1. Behem-
Behi, cs. 1) a kinn levőt híja, hogy bejöjön ; 2) pelyeg.
beidez ; behini a szabadságos katonákat. Innen: Behörpöl, cs. vmit hörpölve megiszik.
Behivás, fn. Behugyoz, cs. vmit hugygyal benedvesit, be-
Behidal, cs. vmely patakon, ingoványon ke- fecskend ; behugyozni a falat. -ik, k. 1) vmibe hu-
resztül hidat rak. gyozik; behugyozik az éjjeli edénybé ; 2) külön.
Behidor, cs. vmit hidorva behuz, betol ; behi- a. m. ágyba hugyozik.
dorni a garmadát a pajtába ; á. é. behidort nép, felülről Behull, vmi magasabb helyről alantabbra esik,
vhova beesik ; a kéményből behull a ko-
hadsereg, mely válogatás nélkül van összegyüjtve. rom a konyháb
Behimez, cs. vmit himzésféle varrással be- a.
cifráz. Behuny, cs. 1) szemhéjait egymásra csukja;
hunyd be a szemed ; 2) ȧ. é. a) szemét behunyja,
Behint, cs. 1) vmit, v. vkit cseppfolyó testtel vkinek hibáját, vétkét elnézi ; nem jó, ha az atya
belocsol, befecskend ; szentelt vizzel behinteni az gyermekének hibájára behunyja szemét; b) meghal ;
ájtatoskodókat ; 2) porféle testtel beszór vmit; alig hunyta be szemét, mindenét lefoglalták.
liszttel behinteni a gyurott tésztát. Innen : Behin- Behurcol, cs. vmit hurcolva, v. vkit erőszako-
tés, fn. san visz be vhova ; vkit hajánál fogva behurcolni a
Behiv, 1. Behi. szobába. -kodik, 1. Behordozkodik.
Behivatalos, mn. és fn. vmely társaságba, Behurkol, cs. vmit hurokra kötött madzaggal
zártkörbe meghivott. összeszorit. -ódik, k. hurok közé szorul.
Behizeleg, cs. vkit hizelkedéssel vhova bejut- Behuz, cs. 1) vmit maga után vontatva vhova
tat; magát vkinek kegyébe behízelegni. bevisz, bevon ; behuzni a szekeret a félszer alá ;
Behomályosit, cs. 1) vmit homályossá, söté- farkánálfogva behuzni a lovat az istállóba ; 2) sar-
tessé tesz ; 2) á. é. vkinek hirét, nevét fényétől kon járó ajtót, ablakot befelé vonva kilincsre
megfosztja. tesz, becsuk ; huzd be az ajtót, az ablakot ; 3) vmit
Behomályosodik, Behomályosul, k. homá- borítékkal , takaróval ellát ; behuzni a vánkost
lyossá, sötétessé lesz, elöbbi fényét elveszti. tiszta héjjal, az asztalt viaszos vászonnal ; 4) (vad.)
Behomok-osodik, k. homokossá leszen, ho- | az agár behúzta a nyúlat, midőn már oly távolságra
6*
 Beh ― 84 ---- Bék

van töle, hogy azt mindjárt érheti ; 5) á. é. nyere- Bejár, A) k. 1) vhova gyakran bemegy; bejárni
séget zsebre tesz ; a kártyajátékbannéha 50 forintot a városba ; 2) * vhova beáll, behajt ; kocsis járj be
is behuz ; 6) vkit bajba kever ; ő maga követte el a a vendéglőbe. B) cs, 1) bizonyos tért, vidéket be-
kihágást , mégis másokat is behuzott. Innen : Be- utaz; járjatok be minden földet, melyet Isten megte-
huzás, fn. remtett (Pet.) ; 2) egymás után meglátogat ; bejárni
Behuzódik k. 1) vhova bevonul, betakarodik ; az ismerősöket. -ás, fn. 1) ismételt bemenés ; 2)
2) vmi burokfélével befedődik ; a folyam jégbu- bemenési engedély ; bejárása van a házhoz ; 3)
rokkal huzódik be. zárt helyre vezető kapu, ajtó ; 4) * céhgyülés.
Behüt, cs. vmit hideg vizzel, v. jéggel telt Bejárat, fn. zárt helyre vezető nyilás (kapu,
edénybe tesz, hogy meghüljön. ajtó). -os, mn. vkihez, leginkább mint látogató,
Beidegzés, fn. (bt.) idegzettel bevonás. bejárni szokott.
Beidéz, cs. vkit rendelettel , parancscsal behí. Bejáró, mn. vhova gyakran bemenő. -, fn. 1)
Beigaz-it, cs. 1) helyéből kifordult vmit kellő a céh tagjait gyülésre meghivó legfiatalabbik
helyére behelyez ; beigazitni a sarkából kijött ajtót ; mester ; 2) * nöszemély, ki vmely házhoz munka-
2 ) vkinek a befelé vezető igazi utat megmutatja ; tétel végett be szokott járni ; 3) † a. m. komornyik.
vkit beigazítani a városba. -odik, k. 1) igazi utat Innen : Bejáróság. -hely, 1. Bejárás.
feltalálva vhova bejut ; 2) á. é. vmely szövevényes Bejárós, 1. Bejáratos.
dolog nyitjára rátalál. Bejeges - edik, k. jégburokkal behúzódik. -it,.
Beigérkezik, k. megigéri, hogy vhova bemegy. cs. jégburokkal bevon, jegessé tesz. -ül , 1. Beje-
Beigtat, 1. Beiktat. gesedik.
Beigyekszik, k. igyekszik , törekszik, hogy Bejegyez, cs. vmit vhova emlékezetben tartás.
vhova bejusson. végett beir.
Beiktat, cs. 1 ) vkit jogaiba behelyez, hivatalba Bejegyzés, fn. 1) a. m. beirás ; 2) a. m. jegyző-
ünnepélyesen bevezet ; beiktatni az uj hivatalno- könyvbe való beigtatás ; 3) a. m. betáblázás. In-
kokat; 2) vmit hivatalosan vhova beir, annak nen :: Bejegyzési, mn.
rendje módja szerint bejegyez (pl. hirdetményt Bejegyzett, mn. 1) vhova beirt ; 2) jegyző--
lapba) . Innen : Beiktatás, fn. Beiktatott, mn. -ó, könyvbe beiktatott ; 3) betáblázott.
fn. 1) vkit hivatalba bevezető személy ; 2) vmit Bejelent, cs. 1) a bentlevőnek megmondja, hogy
hivatalosan beiró személy. -ótiszt, fn. a katonák vki itt van ; bejelenteni az érkezett vendéget; 2)
ujoncozására felügyelö katonatiszt. vmiről a feljebb valót hivatalosan tudósitja ; beje-
Beillan, k. vhova beszökik, illanva bejut. lenteni a kihágást. Innen : Bejelentés, fn.
Beillatoz, cs. illattal betölt ; beillatozni a szobát, Bejelentési-határ, fn. idöfolyam, melynek el-
a zsebkendőt. multával vmit be kell jelenteni. jegy, fn. kis
Beill- és, fn. bizonyos helyre való alkalmas cédula, melyre a háziurak, házbérlők, az ujonnan
tulajdonság. -eszt, -et, cs. vmit saját helyére tesz, jött lakók neveit felirják, s mely a hatóságnak
illeszt. Innen : Beillesztés, fn. -ik, k. 1 ) vmibe adatik át.
való, vmit egészen betölt ; ez a szár nem illik be a Bejelentő , fn. hivatalos ajtónálló , tudósitó
pipámba ; 2) (nak, nek) vmely állapotot, állomást személy.
kellőleg betölt ; beillik katonának; ugyanezen érte- Bejo, Bejön, 1) vidékről a városba, v. kivülröl
lemben vétetik lelketlen tárgyakról is ; beillik úri belülre jö ; (népd.) szőke kis lány jőj be hozzám
teremnek. pihenni; 2) vmely üzletböl bizonyos haszon szár-
Beillog, 1. Bekullog. mazik, pénzösszeg begyül ; a gyümölcsből kétszáz
Beir, cs. 1) vmely papirt, könyvet stb. egészen forintja is bejön évenként. Innen : Bejött, mn.
tele ír; 2) vmit vhova irva bejegyez ; beirni az Bejövet, Bejövetel, fn. vidékről a városba, v.
osztálykönyvbe ; 3) vhova levelet ír ; beirni Oláh kivülről belülre való jövetel. —, ih. befelé való
országba. Innen : Beirás, fn. -ási-könyv, fn. hi- jövetelkor.
vatalos könyv, melybe vmit beirni szoktak. -at, Bejut, k. 1) idővel, ügygyel-bajjal jut vhová;
cs. eszközli, kéri, hogy vmit beirjanak. -dogál, estére birtunk bejutni a városba ; alig birtam bejutni
cs. lassanként beír. -kal, cs. vmely papirt, köny- a szinházba ; 2) állomást , hivatalt utánjárással
vet mindenféle ákom-bákommal összefirkál. elnyer.
Beismer, cs. (ttud.) elkövetett hibáját bevallja, Bék, 1. Béke.
vmit valónak ismer. Béka, fn. 1 ) (állatt.) különféle színü és fajú,
Beiszamodik, 1. Beillan. négylábú hüllő ; nádi, német, rekegő béka ; tekenős
Beiszap-odik, k. iszapossá leszen , iszappal béka ; varangyos, v.varas béka ; kecske béka ; veres-
behuzódik. -ol, cs . vmit iszappal bevon, bemocs- hasú, sárgahasú, barna, zöld béka ; képtelen, gyepi.
kol ; az árviz beiszapolta a réteket. -osodik , 1. tüzes béka ; (szój . ) bánja béka a deret, mert csipi a
Beiszapodik. hasát ; lesz még a békára dér, a szükség majd meg-
Beiszik, cs. vmit szeszes italért oda ad ; beitta tanitja illendőségre ; felfújja magát, v. pöffeszkedik,
feleségefejkötőjét ; (szój.) beinná a Krisztus köntö- mint a béka ; neki fújja magát, mintapocokos béka;
sét; beissza az eszét ; (km.) kinek rosz a felesége, kigyót, békát kiáltani vki ellen, rút rágalmakkal
igya be ; 2) magába szíja, szivárogtatja ; a száraz illetni ; kiolvassa fogaid a béka , szájtáti gyermek
föld beitta a vizet. ijesztgetésére mondatik ; kicsiny a béka , nagy a
Beissza magát , k. (személyt.) vmely test szája ; (km.) ha a tó kiszárad, magától is kiugrik a
részeibe beszivárog ; a viz beissza magát a földbe. béka, a szükség a restet is munkára szorítja; 2)
Beivás, fn. 1 ) vminek szeszes italért odaadása ; á. é. a) meggyujtva béka módjára ugrándozó ki-
2) magába szivárogtatás. sebbszerű röppentyü ; b) a barmok nyelve alatt
Beüzen, cs. kivülről vkinek üzenetet küld be. növő kóros daganat ; 1. Békarák ; c) éretlen kis
 Bék - 85 Bék

gyermek; te kis béka ; (szój .) béka vagy te még | hamzsol vmit ; bekapni az ételt ; (km.) bekapta,
arra, gyermeki korodnál fogva nem neked való mint kutya a legyet ; 3) vmit fogai közé szorít ; a
még az. kutya bekapta lábamat; 4) bizonyos járandóságot,
Béka-árpa, fn. (nt.) nedves réteken tenyésző jövedelmet bevesz ; bekapni a kölcsön adott pénzt.
árpafajú növény (Hordeum secalinum). -boglár- B) k. 1) vhova beszökik ; a marha bekapott a ve-
ka, fn. (nt.) nedves helyeken tenyésző növény a tésre; ez az ember nagyon bekapott hozzánk ; 2) to-
boglárok osztályából. -bogyó -takta, fn. (nt.) nö- lakodva valamely hivatalba bejut ; 3) (tréf.)
vény a takták osztályából, mérges, fekete bogyók- becsíp , pityókossá leszen ; jól bekapott , leitta
kal, melyeket a békák szeretnek (Actaea Spicata) . magát.
-bojtorján, 1. Bojtorjánmizsót. -buzogány, fn. Bekapál, es. (gazd.) 1) kapával vmire földet
(nt.) növény a sások osztályából . -cenk, fn. (állatt. ) hány ; bekapálni a szőlőtőt ; 2) a kapálást bevégzi ;
nagyfejű fiatal kis béka, ebihal. -dag, daganat, bekapálni a kukoricát. Innen : Bekapálás, fn.
fn. (kórt.) a barmok nyelve alatt növő kóros da- Bekapar, cs. vmit kaparva befed. Innen : Be-
ganat. egérhare, fn. 1) Homérnak a békák és kaparás, fn.
egerek közötti harcról irt költeménye ; 2) Csoko- Bekapat, cs. 1) futtában etet, abrakol ; 2) vkit
nai Mihálynak ugyan ily tárgyu költeménye. -ér, lerészegit, pityókossá tesz.
fn. a nyelv alsó lapján keresztülhuzódó vastag Bekapcsol, cs. vmit kapcsokkal összeszorít,
ér. -fi, 1. Békacenk. összefüz (pl. ruhát).
Béka-fü, fn. (nt.) jószagú, fehér virágú növény Békaporond, Békaporonty, 1. Békacenk.
a potnyák osztályából (Hydrocharis, morsus ra- Békapotnya, 1. Békafű.
nae). -gyik, fn. (állatt. ) a békáéhoz hasonló de- Béka-ragadály , fn. (nt.) növény a mügék
rekú gyík. -hal, fn. (állatt. ) békaalakú tengeri osztályából , máskép : ugari müge (Asperula ar-
hal. -héj, 1. Békateknő. vensis) . -rák, fn. körömbaj a lovaknál, mely a
Béka-ij, fn. csipesz, melylyel az ennivaló béká- sark körül büdös nedv kiszivárgásából áll.
kat fogják. ivadék, fn. ikraféle tojások, melyek- Bekarcol, cs. körmökkel, éles v. hegyes esz-
ből békák kelnek ki. közzel vmely szilárd anyagba apró metszést
Bekakál, cs. vmit összekakálva, szarva be- csinál.
piszkol. Béka- rokka , fn. (nt.) lopvanösző növény a
Béka-kalán, fn. (nt. ) nedves helyeken tenyé- zsurlók osztályából ; máskép : parti zsurló (Equi-
sző széles levelü fü ; 2) 1. Békateknő. -kavics, setum fluviatile).
-kövecs, fn. sima tapintatú apró fehéres kavics. Bekaróz, cs. 1) földbe vert karókkal körülke-
-kö, fn, megkövült tengeri nadály. -kölyök, fn. rít ; 2) vmit karóval a földbe erösit. Innen ; Beka-
1) 1. Békacenk ; 2) á. é. (népies) rakoncátlan kis rózás, fn.
gyermek; adta béka-kölyke. Bekárpitoz, cs. kárpitokkal ellát, diszít.
Bekalamászol , 1. Bedegetel. Békás , mn. békákkal bővelkedő , békákat
Bekalauzol, cs. kalauzképen bevezet ; D. be- termö.
kalauzolta a török sereget a Bárcaságba (Jós. M.) . Béka-selyem, fn. 1) durva kidolgozatlan se-
Béka-len, fn. (nt.) fehér virágú növény a lenek lyem ; 2) (nt.) békákkal bővelkedő, mocsárokban
osztályából. -lencse, fn. (nt.) mocsáros helyeken tenyésző vékony fonalforma növény. -só , 1. Bé-
tenyésző növény a lopva-nőszök közül ; fajai : kakavics.
apró, pupos, keresztes, fanos békalencse. -liliom, Békástó, fn. tó, melyben békák tanyáznak.
fn. (nt. ) a lilioméhoz hasonló sárga v. fehér virágú Békász, fn. tt.-t ; békákat fogdosó személy.
vizi növény . cs. békákat fogdos.
* Békálkodik, k. kötekedik, izél. Béka-száju , mn. lóról mondatik , melynek
Bėk-alku, fn. békekötés, békeszerződés. ajkain, kivül kisebb nagyobb pettyegetések lát-
Bekall, cs. vmit a kallóban beszö ; abaposztóba szanak. -szemfü , fn. (nt.) a nefelejts mizsótnak
veres csíkot bekallani. -ódik, k. a kallóban beszö- népszerü elnevezése. -szemmizsót, fn. (nt. ) kék
vődik. -óz, 1. Bekall. virágu növény a mizsótok osztályából (Myosotis
Békályok , fn. (állatt.) karuszonyokkal biró arvensis) . -szittyó, fn. (nt.) növény a szittyók
halak osztálya. osztályából (Juncus effusus). -szölö , 1. Békatutaj-
Békalyuk, fn. földbe vájt üreg, melyben béka uszȧny.
tartózkodik. Béka-tarsoly, fn. növény a tarsókák osztá-
Bekandikál, k. vhova kandikálva benéz. lyából ; máskép : paperszény, pásztortáska, por-
Békanyál, fn. 1) a békák nyálkája, melylyel cogófű , szükés, vérállatófü, vadmustár (Thlaspi
petéiket bevonják ; 2) 1. Békalencse ; 3) 1. Ökör- bursa pastoris) . -tekno, fn. némely vizi béka há-
nyál. tához nött teknöalakú szaruféle burok. -tojás, 1.
Bekanyar-it, cs. ívelt hajlással befelé mozdít, Békaivadék.
kanyarít ; a dühös eb bekanyarítja farkát; bekanya- Bekátrányol, cs. kátránynyal beken, bemázol.
ritni a kaszát a fübe, a kést a kenyérbe. -odik, k. Békatutaj-uszány, fn. (nt.) vizi növény az
1) ívelt hajlással befelé mozdul ; bekanyarodni a uszányok osztályából ; levelei a viz szinén tutaj
mellék utcába ; 2) görbe irányban befelé hajlik ; az alakúvá szélesednek ki (Potamogeton natans).
it bekanyarodik a városba. Bekavar, cs . vmit kavarással összeelegyít.
Békányok, fn. (állatt. ) a békák osztálya. Béka-vár, fn. (tréf. ) békákkal bővelkedő hely.
Békaolaj, fn. rákfene ellen használt gyógyolaj , -var, fn. a lovak lábszárain támadni szokott var-
melybe békát szoktak befőzni. féle kinövés. -varfü, 1. Torok - villa hím .
Bekap, A) cs. 1) vmit hirtelen kivülről befelé Béka-virág, fn. (nt.) 1 ) 1. Réti-szironták ; 2) 1 .
ránt; bekapnifejét az ablakon ; 2) hirtelen befal, be- | Holgyomál.
 Bék 86 Bék

Békáz, cs. 1) békát eszik ; 2) vkit békának | ben élni kötelezi magát. -jobb, fn. kibékülés jeléü
csufol. nyujtott jobbkéz ; fogadd békejobbomat. -jog, fn.
Beke, tn. Benedek névnek rövidített alakja. vmely fejedelemnek békeköthetési joga.
Béke, fn. 1) általában nyugalmas, zavartalan * Bekekó-körte, fn. különös körtefaj.
állapot, különösen a társadalom tagjai között ; Béke-kötés, fn. 1) a háboruviselt felek között
házi, v. családi béke, ugyanazon ház lakói , v . csa- történő egyezkedés a harc megszüntetéséről ; 2) a
lád tagjai között ; (szój .) békében nyugodjanak megkötött béke feltételeit tartalmazó okmány.
hamvai; no már igy szent a béke ; hagyj békét min- | -kötö, mn. békekötés felett alkudozó. -követ, fn.
denkinek, ne bántalmazz senkit ; hagyj békét a 1) az ellenfélhez a béke megajánlására küldött
másénak, ne kivánd, ne vedd el a másét ; megza- személy ; 2) a megkötött békéről hirt hozó
rarni a békét; békén lenni, maradni, csendesen ; személy.
(km.) jobb egy béke száz hadnál ; ki békével fekszik, Bekel, k. (ht.) vhova csoportosan bemegy. In-
maga békével kel; a békének üres helyét ördög fog- nen : Bekelés, fn.
lalja el; 2) külön . a népeknek egymásközött való Békél , k. békére lép, engesztelődik ; legin-
viszály nélküli viszonya, midőn a fennforgó ügye- kább összetételeiben használtatik, m. megbékél,
ket csendben, minden háború nélkül intézik el ; kibékél, összebékél . Innen : Békélés, fn. Békélt, mn.
megzavarni az europai békét ; világ- béke, örök-béke; Békeláb, fn. (ht.) a rendes katonaságnak béke-
3) háborut viselt felek által kötött szerződés arról, időben az ország nagyságához mért száma.
hogy bizonyos meghatározott ideig háború nélkül Bekelepcél, cs. 1 ) vmely állatot kelepcében.
élnek ; békét kötni ; kitűzni a béke zászlóját; a béke megfog ; 2) á. é. vkit furfangos fogásokokkal rá-
olajágát nyujtani, békét ajánlani ; 4) nyugodt ke- szed , bajba kever.
délyállapot ; békén tűrni, várakozni ; másnak béké- * Bekelet, fn. öszi idő , a kikelet ellentéte.
jet megzavarni. Bekelevél, fn. a megkötött békéről kiadott
Béke-ajánlat , fn. egyik harcoló fél által a okmány.
másiknak tett ajánlat arról, hogy békét kössenek. Békelhetien, mn, és ih. kiengesztelhetlen, ki
-alku, 1. Békalku. nem békithető.
Béke-alkudozás, fu. a békekötés feltételeiről Békéltet, cs. vkit ellenfelével kiengesztel, ki-
folytatott alkudozás, értekezés. -angyal, fn. á. é. békit. Innen : Békéltetés, fn. Békéltető, fn. és mn.
a harcoló, viszálkodó felek között békét eszközlö Beken, cs. 1 ) kenöcsöt dörzsöl vmi testre ; be-
személy. -biró, fn. 1) népek, fejedelmek által a kenni a sebet balzsammal; 2) vmit zsirral, festékkel
végből felhivott személy, hogy a közöttök levő bemázol, bemocskol ; bekenni az orcát festékkel, a
viszályt belátása szerint intézze el ; 2) Angliában kályhát súrtapaszszal, a csizmát zsirral. Innen :
a nyilvános csendháborítókat megfényítő hatósági Bekenés, fn. Bekenet, mn.
személy. Innen : Békebiróság, fn. Békén, ih. 1) más által nem bántva ; békén
Bekeblez, cs. 1) vkit vmely testületbe, társu- járni-kelni ; békén nyugodjanak hamvai ; 2) mást
latba felvesz (pl. az orvosi karba) ; 2) vmely or- nem háborgatva, bántva ; maradj békén.
szágrészt, tartományt a másikhoz csatol, a másik Bekendöz, cs. 1) kendővel betakar (pl. a fejet);
alkatrészévé tesz. Innen : Bekeblezés, fn. Bekeble- 2) pirositóval, fehéritövel befest.
zési, mn. -tet, cs. vkit vmely egyházi hivatalba Bekénez, cs. 1) vmit kénfüsttel átjárat (pl. a
innepélyesen felavat. hordót) ; 2) vmit kénolvadékkal bevon, befen ;
Béke-bontás, fn. a béke feltételeinek megsze- bekénezni a gyufákat.
gése. -bontó, mn. és fn. viszályra, háborúra okot Bekenten, ih. bemázolt állapotban, mocskosan
adó ; vallási békebontó. -bot, fn. Angliában a béke- zsirosan.
biró hivatalos botja. -cikkely, fn. a békekötési Bekény, 1. Benedek.
okmány egyes pontja, cikkelye. Bekényszerít, cs. vkit bejöni , bemenni, sür-
Bekecs, 1. Bekes. get, kényszerít.
Béke- csók, fn. a háborut viselt felek képvise- Béke-pohár, fn. a kiengesztelődött haragosok
löi között békejelül szolgáló csók , ölelkezés . által a béke jeléül ivott áldomás ; igyuk meg a
-előzmények, fn. tb. a béke megkötése végett békepoharat, -pont, 1. Békecikkely.
előlegesen tett intézkedések a harcoló felek kö- Bekér, cs. 1) a bemenetelre engedélyt kér ; be-
zött. -eszközlö , fn. a harcoló felek között békét kérni vkit a szinházba ; 2) vkit kér, hogy kivülről
szerző személy. -fejedelem , fn. a békét kedvelő adjon be vmit. Innen : Bekérés, fn. -edzik, -edz-
fejedelem. figyelő, fn. Angliában a közcsendre kedik, k. engedelmet kér, hogy vhova bemehessen.
felügyelő hatósági személy. Bekérges -edik, k. 1 ) (nt. ) a cserje- és faféle
Bekeg , k. a kecske sajátos reszkető hangon növény kéreggel behuzódik ; 2) az állati test felü-
szól. Innen: Bekegés, fn. letén vastag kemény bör támad. it, cs. vmit
Béke-gyülekezet, Békegyülés, fn. a háborút kéreggel behuz , kérgessé tesz. -ül , 1. Bekér-
viselt felek követeinek a békekötés fölött tanács- gesedik.
kozó gyülekezete. -háborító, fn. a külső v. belső Bekerget, cs. vkit kergetve vhova behajt.
békét megzavaró személy. -, mn. nyugtalanságra, Bekérgez, cs. 1) 1. Bekérgesít ; 2) (msz.) a láb-
háborgásra okot adó. -hir, fn. a béke megköté- belibe kérget varr.
séről szállongó hír, közbeszéd. -hirmondó, fn. a Bekerit, cs. 1) vmely tért, épületet stb. korlát-
béke megkötéséről hirt hozó személy. -hon, fn. a tal, keritéssel körülvesz ; fallal, sövénynyel beke-
hol béke és nyugalom tanyáz ; csendes, mint a bé- riteni az udvart ; 2) többeknek az elmenekülési
kehon (K. K. ). -hozó, 1. Békekövet. utat mindenünnen elzárja ; bekeríteni a futó ellen-
Béke-idő, fn. a békekötésben maghatározott séget. Innen : Bekerités, fn.
idöfolyam, mely alatt egyik nép a másikkal béké- Békerontó, 1. Békebontó.
 Bek - 87 Bék

Bekertel, cs. 1) vmit keritéssel körülvesz ; 2) | egymással békében élők között viszályt támasztó
vmit kerttel, beültetett fákkal körülvesz. Innen : személy ; 3) a béke föltételeit sértő (cselekvény).
Bekertelés, fn . Bekezd, cs. 1) uj sort kezd beljebb a többinél
Bekerül, A) k. 1) vhova bejut, bemegy, vissza- (irásban, nyomtatásban) ; 2) ált. belefog vmibe.
kerül; haigy viseli magát, nemsokára bekerül a bör- Innen : Bekezdés , fn. olvassa a jelentést a második
tönbe; ha kint levő pénzem bekerül; 2) vhova kerülő bekezdésig ; első bekezdésül ez is elég.
uton megy be. B) es. vmely tájt, vidéket körül- Bekiált, A)k. kivülről belülre kiált ; bekiáltaniaz
jár; a csősz bekerüli a határt. ablakon ; B) cs. a kint levőt kiáltva behíja ; beki-
Bekes, fn. tt. -et ; v. -t ; állatbőrrel béllelt, pré- áltani az utcán álldogáló gyermeket. -oz, A) k. ismé-
mes, zsinóros magyar felöltö. telve bekiált ; B) cs. vmely tért kiáltásainak
Békes, Békés, mn. nyugodt, csendes, háború hangjával betölt ; bekiáltozni az egész erdőt.
nélküli ; békés uton vmit elintézni. — , tn. város és Békifájdalom, fn. gyomorfájás.
és vármegye neve ; (km.) legjobb Békes vármegyé- Bekilincsel, cs. ajtót, ablakot kilincscsel be-
ben lakni, azaz békes helyen. Innen : Békésen, ih. csuk, kilincsre tesz.
Békeség, fn. nyugodt, viszály és háboru nél- Bekisér, cs. 1) kisérő társképen vkivel vhova
küli állapot, harcnélküli időszak ; (szój.) szent a bemegy; 2) foglyot, rabot vhova bevisz, behajt ;
békeség, legyen vége a veszekedésnek ; (km.) ku- bekisérni a rabokat a megyeházához.
tyák közt is szép vón békeség. Innen : Békeséges, mn. Békit, cs. vkit engesztelödésre int, beszél rá.
Békesértés, 1. Békeszegés. Innen : Békités, fn. -hetlen, mn. engesztelődésre
Bekesköpeny, fn. prémes köpönyeg. rá nem birható. Innen : Békithetlenség, fn.
Békesség, Békességes, 1. Békeség, stb. Bekiván, cs. ohajtja, kéri, a) hogy vki bemen-
Béke-szegés , fn. a békekötés feltételeinek jen hozzá ; a beteg gyermek bekivánta anyját; b)
meg nem tartása. -szeretés, -szeretet, fn. békére, hogy vmit adjanak be neki ; bekivánni a kint levő
nyugalomra vágyó lelki állapot, viszálytól, vesze- adósságot. Innen : Bekivánás, fn. -kozik, k. vhova
kedéstől való óvakodás. -szerető, mn. és fn. bé- bemenni olajt.
kére, nyugalomra hajlandó, viszálkodástól irtózó. Bekken, Bekkenö. 1. Bökken, Bökkenő.
-szerzés, fn. békekötési közbenjárás, két ellenfél Békló, Békó, fn. 1) vasból, láncból készitett
kibékitése. -szerző, mn. két ellenfelet kibékitö. nyüg a legelő lovak lábára , hogy messze ne me-
Bekésztet , 1. Bekényszerít . hessenek ; békót tettemfakó lovam lábára (T. M. ) ;
Békételen, Békételenkedik, 1. Békétlen, stb. 2) bilincs , a rabok számára ; az elfogott rabot bé-
Békétlen, mn. békét nem szerető, csendzavaró, kóba vetni, verni, tenni.
nyughatatlan. Innen : Békétlenül, ih. -kedik, k. Bekóborol, cs. vmely vidéket kóborogva, esa-
békétlenül viseli magát, nyughatatlankodik. Inn.: varogva bejár.
Békétlenkedés, fn. -ség, fn. nyughatatlan vesze- Bekocog, k. 1) ajtón, ablakon kopog , hogy a
kedő tulajdonság. bent levő meghallja ; 2) vhova ügető lovakon be-
Béketörés, 1. Békeszegés. megy. -at, Bekopog, 1. Bekopogat.
Béketörő, mn. a békekötés feltételeit meg nem Békól, 1. Békóz .
tartó, áthágó (személy.); a békepontokkal ellen- Bekopogat, Bekopogtat, A) cs. vmit kopogatva
kező (cselekvény). beüt, átlikaszt ; bekopogatni a jeget. B) k. vkinek
Bekettöz, cs. (ht.) seregosztályt kettesével be- ajtaján bemenés elött kopogtat.
állít ; a bekelést kettős sorral intézi ; bekettőzni a Bekorcsolyáz, cs. korcsolyán hordókat a pin-
sorokat. Innen : Bekettőzet, fn. cébe stb. beereget ; 2) vmely tért korcsolyázva
Béke- türés, fn. a kellemetlen benyomásoknak, egészen átcsuszkál .
sors csapásainak panasz nélküli elviselése ; nyu- Bekorlátol, cs . vmit korláttal körülkerit.
godt lelki állapot a viszontagságok dacára; ehhez Bekormosodik, k. korommal behuzódik.
angyali béketürés kell; nincs béketürése, v. ö. Bekormóz, cs. vmit korommal bepiszkol, befen.
türelem. -türö, mn. sors csapásait, viszontagságo- Bekorpáz, cs. vmit korpával behint.
kat panasz nélkül elviselő. Innen : Béketürőség, fn. Bekortyant, cs. vmit egyszerre lenyel.
-tüz, -tůzjáték, fn. megkötött béke megünnep- Békós, mn. lebilincselt , békóba vert. Innen :
lésére készített tüzjáték. -ünnep, fn. a béke meg- Békósan, ih.
kötésének emlékeül szolgáló ünnep . * Bekótisol, cs. vmit kótissal, bunkóval vhova
Békével, ih. 1) senkit nem bántva ; csendesen ; bever.
békével maradjatok, legyetek; 2) türelmesen, nem Bekóvályog, cs. és k. 1) kóborogva vmely vi-
zugolódva ; békével türni a bántalmakat ; 3) senki- déket bejár, vhova kóborolva bemegy; 2) zsák-
töl nem háborgatva ; nyugodjanak békével hamvai.mány után leskelödve vhova berepül ; a ragadozó
Bekever, cs. 1) vmit idegen nemüek közé ve- madarak bekóvályognak az udvarbā.
gyit ; homokot bekeverni a mészbe ; 2) vmit bemocs- Békóvas, 1. Békó .
kol ; ruháját sárral bekeverni ; 3) á. é. vkit bajba Bekovász-ol, es. 1) vmit kovászszal bemocs-
kever, bonyolit. -edik, k. 1) vmi idegen nemü kol , beken ; 2) vmi közé kovászt kever, hogy
közé elegyedik, vegyül ; (km.) aki bekeveredik a megsavanyodjék ; 3) (msz. ) vastag festékkel fest.
korpába, megeszik a disznók; 2) vmi nyügbe, törbe -oz, cs. 1) vmit kovászszal bemocskol ; 2) vmit
bonyolódik; a csibe lába bekeveredett a csepűbe ; 3) kovászszal besavanyit.
á. é. a. m. bajba keveredik. Bekovácsol, cs. vmit kovácsok módjára kala-
Békevessző, 1. Békebot. pácscsal bever, megerösit.
Béke-zászló, fn. béke jeléül kitűzött, lobogta- Békóz, cs. vkit, v. vmit békóba ver. -atlan,
tott fehér zászló, v. kendő. -zavaró, fn. 1) a mn. és ih. békóba nem vert. Innen : Békózat-
békekötés feltételeiít meg nem tartó személy; 2 ) lanul, ih.
 Bek 88 ― Bel

Beködösödik, k. (személyt.) köddel behuzó- | beküldeni a vásárba. Innen : Beküldés, fn. Beküldő,
dik, elborul (pl. a láthatár) . mn. -öz, -özget, cs. vkit, v. vmit ismételve be-
Beköhent, A) k. fejét vmely nyiláson bedugva küld. V. ö . Beküld.
köhent, hogy a bent levő meghallja. B) cs. vkit Békülékeny, mn. engesztelődésre, békülésre
köhentéssel behí. hajlandó. Innen : Békülékenység, fn.
Beköltöz-ik, k. 1) elöbbi lakhelyéről máshova Békültet, 1. Békit.
költözik, megy lakmi ; 2) idegen országba beván- Bel, fn. bent levő vmi ; mn. benn levő titkos ;
dorol, megy lakni . -ködik, k. vmely országba, bel ház, bel baj.
városba stb. mint állandó lakhelyre hurcolkodik. Bél, fn. tt.-t; v. belet ; birtokragozva : -em, -ed,
Innen : Beköltözködés, fn. -ö , mn. előbbi lakhelyé- -e, v. belem, -ed, -e ; 1) az emberi és állati testben
ről más lakásra költöző v. bevándorló. a gyomor alatti börtömlö-csövek a bélsár kiveze-
Beköp, A) k. vmibe köp ; beköpni a köpőládába. tésére ; (vad.) belét ontotta, a vadkan a vadásznak,
B) cs. 1) vmit köpéssel bemocskol ; 2) alégy vmit kutyának ; tekervényes , fodros, öreg, tejes bél ;
tojássával, ganéjjával bemocskol. -dös, A) k. vmibe, lóbělű, nagybélűpokol a bele, nagyehető ; káka bélű,
v. vhova többször beköp ; beköpdösni az ablakon. finyáskodó; lejár a béle ; (káromlás) tályog dótse
B) cs. vmit köpdöséssel bemocskol ; beköpdösni a el a béledet; 2) némely gyümölcsök belső husos
szobaföldjét. 1 része ; dió, mogyoró béle ; dinnye, tök béle, a mag-
Beköppent, k. szeszes italtól jókedvüvé, pityó- vakat tartó szálas vizenyős belső része ; (nt.) a
kossá lesz. magnak a hámján v. kérgén belöl eső azon része,
Beköröz, cs. vmely tért körvonallal bekerit. melyből a csira kikelése idején táplálékát veszi ;
Beköszön, k. 1) kivülről a bent levőt köszön- 3) némely növénynek puha, taplószerű belső ré-
téssel üdvözli ; beköszönni az ablakon ; 2) vhova sze ; bodza, fűzfa, rekettye béle ; 4) némely testek
látogatóba megy, vhol megjelen ; 3) á. é. vmely közepe ; kenyérbél ; rétes béle; hurka béle ; külön.
évszak beáll; már beköszönt a tavasz. -t, k. 1) a gyertya béle, lámpa béle, olajlámpába tett kóc, v.
bent levőt kívülről köszöntéssel üdvözli ; 2) kö- más gyulékony anyag ; 5) (b.) az öntöminták
szöntő szavakat mondva vhova bemegy; jóhirrel belső része.
köszönteni be vhova ; 3) á. é. a) hivatala kezdetén Béla, tn. finév.
az illetőkhöz üdvözlő beszédet mond ; holnap kö- Béládi, mn. vakoskodó, roszul látó .
szönt be az uj tanitó ; b) (személyt. ) vmely évszak Belajstromoz, cs. vmit lajstromba ir, jegyez.
bekövetkezik. -tö, mn. hivatalának megkezdése- Innen : Belajstromozás, fn.
kor elmondandó v. elmondott ; beköszöntő beszéd. Belangyit, cs. langyossá, lágymeleggé tesz.
Beköszörül, k. szilárd testbe, üvegbe stb. vmit Belapród, fn. belső szolgálatra rendelt apród.
vésővel bevág, bemetsz. Bél-árny, fn. (ttan) az árnyék setétebb része,
Beköt, cs. 1 ) zsáknak, tarisznyának stb. száját közepe.
zsineggel összeszorítja ; 2) vmit takaróval, lepellel Belát, A) k. 1) vmely résen nyiláson keresztül
beburkol, összeszorít; bekötni a fejét kendővel ; vmely üregbe, zárt helyre lát ; 2) á. é. rejtélyes,
bekötni a könyvet; bekötni a fájós lábat, a sebet ; 3) titkos dologba eszével lelkével behat ; belátni a
fonallal vékony szállal vmit befüz ; a selyembogár jövendőbe, vkinek szivébe. B) cs. 1) vmely téren,
beköti magát; 4) ökröt, lovat stb. állásba v. istál- vidéken egészen keresztüllát ; a hegytetőről belátni
lóba köti ; bekötötte lovát az istállóba ; 5) a szaba- az egész völgyet ; 2 ) á. é. vmit eszével felfog;
don járt barmot istállóra fogja ; bekötni a gőbölyö- tanácsod helyességét belátom. Innen : Belátás, fn.
ket. Innen : Bekötés, fn. -etlen, mn. és ih. be nem -hatlan, mn. terjedelme miatt egészen meg nem
kötött (könyv). -öz, cs. többet egymásután beköt, látható. -ó, mn. ki éles eszével a dolgok belső tit-
v. vmit több csomóra húzva erősen beköt. -tet, cs. kaiba képes behatolni. -ogat, cs. látogatás végett
rendeli, parancsolja, hogy vmit bekössenek. beszól ; szegény legények belátogatnak a tanyákra
Bekövet, cs. vhova bemenőnek nyomban utánna egy ital borért (Jók.).
megy. -el, cs. követeli, parancsolja ; 1) hogy vmit Bel-baj, fn. a test belsejében duló betegség.
behozzanak ; 2) hogy vki bejöjön. -becs, fn. 1) vmely tárgy valódi, változatlan ér-
Bekövetkez-ik, k. (személyt.) bizonyos előz- téke ; 2) á. é. szellemi, erkölcsi érték.
mény, mint ok után, okozat gyanánt vmi megtör- Belbel, k. gyermeki nyelven a. m alszik. -tet,
ténik, megjelen; a kicsapongások után bekövetkez- cs. gyermeki nyelven a. m. altat.
nek a nyavalyák. -ö, mn. bizonyos előzmény folytán Bel-bendő, fn. (bt.) az állati bélt takaró vastag
megtörténő. börboriték. -bokor, fn. (bt.) az állati beleknek
* Beközlet, 1. Beilleszt. mintegy bokrot képező, egymásba fonódó öszlete.
Bekukkan, k. vhova futtában betekint, nagyon -bontás, fn. (bt.) a beleknek a hasüregből való
rövid időre bemegy. kivevése. -borék- sérv, fn. (kórt.) a bélbendőnek
Bekukucsál, k. nyiláson, résen vhova titkon megsértés következtében kóros állapota.
benézeget. Belböcs , 1. Belbecs.
Bekullog, k. kullogva, lomha léptekkel vhova Belbör, fn. (nt. msz.) a gyümölcs magbörének
bemegy. belső oldala.
* Bekum, Bekun, Bekuncsol, cs. (msz.) a Bélc, fn. (nt. msz.) a gyümölcs magjának bele,
kezét ökölre szorítja ; bekumni a kezét, tenyerét. belső része.
Békül, k. engesztelődik, békére hajlik. Innen : Belce-bél, fn. (nt. msz.) a növény magjában
Békülés, fn. levő csira. -gyök, fn. (nt. msz.) a bélce-bél gyö-
Beküld, cs. 1) parancsolja, hogy vki vhova kere, melynélfogva az a bélcéhez van növe. -örv,
bemenjen ; beküldeni a cselédet a városba ; 2) vkit, fn. (nt. msz.) a bélcét takaró belső hártya. -kül,
v. vmit járművön beszállittat ; nyulat, buzát stb . | fn. (nt. msz.) a bélce-gyököt takaró hártya. -szik ,
 Bél 89 Bel

fn. (nt. msz.) a megfogamzott mag külső hártyája * Beleck, fn. a szölöfürt egyes bogyója, fürtrész.
(Cotyledon). -törzs, fn. (nt. msz.) a bélcéből ki- Bele-esimpaszkodik , k. akaszkodik vmibe.
sarjadzó kis növényszálacska. -egyez, k.vmely dologra nézve megegyezését adja,
Bél- csap, fn. (seb.) a nök havi tisztulásának elö- rááll. Innen : Beleegyezés, fn. elegyedik, k. 1) vmi
mozditásáraaz anyaméhbe eresztetni szokott sebé- közé keveredik ; beleelegyedni a népsokaságba; 2)
szi eszköz. -csatorna, fn. 1) (bt.) a bélbokor belső á. é. akarva nem akarva vminek részesévé lesz.
csatornaszerű ürege ; 2) (nt.) a bélt tartalmazó -épit, cs. 1) épitési anyagot épitésre használ fel ;
üreg, némely növényeknél. V. ö . Bél. -csatorná- százezer téglát beleépiteni vmely házba ; 2) pénzt
sok, fn. tb. (állatt.) belcsatornával biró állatok épitési költségre használ fel ; minden pénzét bele-
osztálya. épitette házába ; 3) á. é . vmely épületet roszul
Bélese, fn. (bt.) az agyvelő kanyarulatai . épit ; no ebbe ugyan beleépitettünk. -ér , k. vmi
Bél-cserepedzés , fn. (kórt,) a bélbendőnek üregbe belenyúlik, vmely hig testet érint ; a kötel
kóros állapota. -cséve, fn. (takács msz .) szerszám, beleér a vizbe. -ereszt, k. vmely öltönyt, ruhát
melylyel a bélfonalat a vászonyba szövik. ereszték által megbövit. -ért, cs. vmit a többi
Bél-esont, fn. (bt.) az ágyékcsontnak a belet közé számít, belegondol ; a kölcsönvett pénzt is
érintő része. -izom , fn. (bt.) a bélcsont üregét be- beleértem az összegbe. -fárad, k. hosszas müködés,
töltő izom. fáradás miatt vmibe beleun ; belefáradni az olva-
Bél-esorga, fn. (bt.) a végbél nyilása, melyen a sásba. -fér, k. benne helyet foglalhat, helye van
bélsár kiürittetik. -esorva , fn. belekben levő belefér e zsákba két mérő buza. -fog , k. 1) vmi
tisztátalanság. -csö, fn. (bt. ) az eledel elválasz- munkát elkezd ; belefogni az irásba ; 2) lovat, vonó
tását eszközlő része a bélcsatornának ; 2) (nt.) a marhát jármű elébe fog; hat lovat belefogni a ko-
bélt tartalmazó üreg némely növényeknél ; 3) cső, csiba ; 3) á. é. vkibe beleköt. fojt, cs. vmely fo-
melybe a lámpabélt teszik. -deszka, fn. (gazd.) lyadékba belenyomva megfulaszt ; -fokoz , cs.
az eke alsó fele, melyhez a szántóvas van erő- cérnát stb. a tu fokába húz. -fú, k. levegőt fű
sítve. -dög, fn. a marháknak a beleikben támadott vmely üregbe, hézagba, likba ; belefuni a kürtbe;
nyavalyából származott döglése. 2) orrát vmibe kifúja ; belefúni selyemkendőbe az
Bele, Belé, ih. és ik. személyragozva : -lém, orrát.
-léd, -lé, v. lėje ; nézz bele ; belé szeretett; belém Béleg, 1. Bélyeg.
kötött, veszekedni kezdett velem ; esakugy izzad Bele-hal, k. 1 ) vizbe fúlad ; belehalni afolyóba,
bele; dörgött bele a körben az odvür (Szabó J.) . a tóba ; 2) vmi miatt meghal ; belehalni a sok éjje-
Bele-agg, k. 1) vmit addig gyakorol, míg meg lezésbe, tívornyázásba ; bele fog halni ebbe a beteg-
nem vénül ; 2) 1. Belerögzik. -akad, k. 1) vmiségbe. -harap, k 1) vmibe belevágja fogait ; az
hegyes test más testbe szuródik ; a szeg beleakadt eb beleharapott lábába ; 2) á . é. kellemetlen, nehe-
a ruhámba; 2) mozgás közben vmi által a hala- zen menő munkába kezd ; (szój .) beleharap a sava-
dásban gátoltatik ; az öltönyöm beleakadt a tüske- nyú almába.
bokorba; 3) ȧ. é. a) viszálkodási ösztönből más- Belehel, A) k. leheletét vmibe gyöngén belefúja;
nak ellentmond, mással összevesz ; minden szóba belehelni markába. B) cs . vmit leheletével homá-
beleakad; b) szikra, tűz vmely testet meggyujt ; a lyossá tesz ; belehelni a tükröt. Innen : Belehe-
szikra beleakadt a taplóba. -akaszt, cs. akasztó- lés , fn.
féle eszközt beleszúr vmibe. -alkatmaztat, cs. Bele-illik, k. terjedelmére, alakjára stb. épen
vmely testet alkalmassá tesz, hogy vmibe beilljék. bele való. -jegyez, cs. vmit jegyzetképen vmibe
* -ándorodik, k. ivásnak adja magát, lerészeg beleir. -jö, k. vminek bensejébe jö ; belejött a víz
szik. -ártja, Beleavatja magát, vh. vmibe hi- a pincébe; belejő a szerződésbe e pont is ; (szój .)
vatlanul beavatkozik. -avatkozik, 1. Beavatkozik. belejött, mint Pilátus a krédóba, (különös észjárás-
Belebbez, cs. politikailag gyanús, v. mene- sal a. m. belekevertetett vmi csunya dologba
kült személyt az ország belsejébe utasít. Innen : anélkül, hogy része lett volna benne.
Belebbezés, fn. Belekap, k. 1) hirtelen vmi közé nyúl ; bele-
Bele-bocsátkozik, k. 1) vmely üregbe, mély- kapni a tűzbe ; 2) vmi munkába belekezd ; bele-
ségbe leereszkedik ; 2) á . é. vmely ügybe mint kapni az épitésbe ; 3) á. é. belém, -éd, bele kap,
működő belekezd, vmely müködésben részt vesz ; a. m. veszekedni akar vkivel , beleköt vkibe.
belebocsátkozni az előadásba. -bojtorkodik, k. -aszkodik, k. 1) vkibe v. vmibe megkapaszko-
vkibe belekötelödzködik, belekapcáskodik, vki- dik, megfogódzik ; 2) (gép.) az egyik kerék foga
vel való veszekedésre okot keres . -bolondul, k.
kapaszkodik.
1) vmi miatt megbolondul ; belebolondult a sok ta- a másikéba
nulásba; 2) á. é. vkibe mérték felett, bolondulásig Belekerül, k. vmikép belejut ; (szój.) belekerült,
szerelmes lesz. -botlik , k. 1) elbotolva vmibe mint Pilátus a credóba; 2) á. é. a) teljesedéseig,
beleesik ; belebotlott az árokba ; 2) á. é. vaktában, bizonyos idöfolyam elmulik ; belekerül három hét,
keresés nélkül ráakad (vkire v. vmire) ; belebotlott mig elmehetek; b) csak bizonyos árért lehet meg-
a szemem, véletlenül pillantottam meg. -böszül, venni ; belekerül száz forintba.
k. 1) vmi miatt megbőszül ; a bika belebőszült a Belekeveredik, k. 1) idegen test közé vegyül ;
sok ingerlésbe; 2) á. é. vkibe böszülésig szerelmes a korpa belekeveredett a hamuba; 2) vmitől pisz-
lesz. -bukik, k. 1) beleesik, belerogyik ; 2) bele - kossá, mocskossá lesz ; a cipője belekeveredett a
veszt; belebukik a kereskedésbe. -büzhödt, mn. sárba ; 3) á . é. vmi ügyes-bajos dologba bonyolo-
1) a megromlott belektől büdös száju ; 2) * á. é. dik ; belekeveredni a veszekedésbe.
étvágytalan. Belekezd , k. bizonyos munkába kezd, do-
Belécez, cs. (ép.) lécekkel megerösit, lécekkel logba fog ; ha belekezdettél, folytasd. Innen : Bele-
befed vmit; belécezni a házfedelet. kezdés, fn.

Bel 90
Belekottyan, k. vkinek szavába belevág, be-
széd közben hivatlanul felszólal ; ne kottyanj bele
mindenbe ; (km.) kotty belé , szilvalé , téged bor-
sollak.
Beleköt, A) cs. 1) zsákba, kednöbe stb. vmit
beleszorít, köt ; belekötötte holmiját egykendőbe; 2)
kötőtűvel harisnyába, erszénybe vmi alakot köt ;
a harisnyába belekötni vkinek nevét; 3) a feltéte-
lek közé tesz, vmit kiköt ; (szój .) az életemet kö-
töm belé, a fejemmel állok jót érte. B) k. vesze-
kedési viszketegből vkibe belekapcáskodik.
Belekötekedik, Belekötelödik , k. veszeke-
dési viszketegből vkibe belekapcáskodik.
* Belekutul , k. vmibe ujjait kutatva bele-
dugja.
Bélel, 1. Béll.
Bélelő, fn. (b.) a bányaüreg oldalainak deszká-
zatát elkészitő iparos.
Belemegy, k. 1) bemegy vmely tömeg köze-
pébe ; belemenni a vizbe, a buzába ; 2) 1. Belefér.
Belemerül, k. 1) cseppfolyó testben elmerül ;
a csónak belemerült a folyamba; 2) á. é. lelke, gon-
dolata vmi által el van foglalva ; belemerült az ol-
vasásba; belemerült a kicsapongásokba.
Belemint, fn. (ásványt.) fekete hegyes kö, me-
lyet a nép villámnak, mennykönek tart.
Belénd, fn. (nt.) mérges növény a csalmatokok
osztályából ; máskép : bolondítófü, disznóbab
(Hyosciamus niger).
Beléndek, 1. Belénd
Beléndekes, mn. 1) beléndet termö v. azzal
mérgezett ; 2) á. é. féleszü bolondos .
Beléndek-ir, fn. belendből készitett gyógyszer.
-mag, fn. (nt.) a belénd-növény magja ; (szój.)
beléndekmagot evett, megbolondult, elment az esze.
-vonat, 1. Beléndek-ír.
† Beléndes, mn. kicsapongó, buja ; és ott elté-
kozlotta ójavát, élvén beléndesül (münch. c.) . -ke-
dés, fn. bujálkodás, kicsapongó élet. -kedik, k.
bujálkodik, kicsapongó életet életet él. -ség, fn.
bujaság, kicsapongás.
Beléndfü, 1. Belénd.
Beléndmag, 1. Beléndekmag.
Belény, 1. Bölény.
Belényes, tn. finév, Bellinus.
Belényes, 1. Bölényes.
Bele-nyugszik, k. vmire egész megnyugvás-
sal rááll, v. vmit egész megnyugvással tür ; a nép
nem akart belenyugodni a hatóság akaratába.
-nyugvás, fn. vminek egész megnyugvással való
türése vmibe egész bizalommal való beleegyezés.
-okik, -okul, k. gyakorlás által vmi dolog vég-
hezvitelében ügyességet , könnyűséget szerez ;
beleokni vmely hivatalba. -öl, cs. 1) vkit falyadékba,
különösen vizbe fulaszt ; beleölte magát a tóba; 2)
á. é. a) (vh. nm.- sal) magát vmivel tönkre teszi ;
beleöli magát a sok munkába ; b) vmire pazarlásig
költ; beleölte minden pénzét az építkezésbe. -öszül,
k. 1 ) vmi miatt megöszül ; beleőszült a sok búba;
2) vmely munka, állapot folytatásában megöreg-
szik, megöszül.
Belep, k. vminek felületét befedi ; az asztalt be-
lepte a por. Innen : Belepés, fn.
Belép, k. 1) vmibe, v. vhova lábát lépve be-
teszi ; belépni a sárba, szobába ; 2) á, é. bizonyos
időszakot, állapotot megkezd ; belépni a férfikorba,
1
- Bel
a télbe; belépni az uj hivatalba, a szolgálatba. In-
nen: Belépés, fn. -csel, 1. Belépdel.
Belépdel, k. apró, lassú léptekkel vhova be-
megy.
? Beleped, cs. vmit takaróval befed.
Belépet, Beléptet, cs. rendeli, eszközli, hogy
vki belépjen. -és, fn. vkinek vmely hivatalba,
állapotba való bevezettetése.
Belepez, 1. Beleped.
Beleplez, cs. vmit lepellel befed. Innen : Belep-
lezés, fn.
Belépti-dij, fn. pénz, melyet vmely zártkörű
mulatságba bemenni akaró a bemehetésért fizetni
tartozik. -jegy, fn. jegy, melynek előmutatása
mellettvmely zártkörü mulatságba bemenni lehet.
Bele-ragad, A) k. horgassága, v. ragadóssága
miatt vmihez tapad, vmibe belekapaszkodik ; a
szurok beleragadt a ruhájába. B) cs. vmit erősza-
kosan, hirtelen beleránt vhova; a lovak belera-
gadták a kocsit afolyamba. -romlik, k. vmi mun-
kában elromlik ; beleromlott a műszere. -rozsdá-
sodik , k. a rozsda miatt beleszorul ; a kulcs
belerozsdásodik a zárba.
Bel-erö, fn. vmely test belsejében müködő erő;
2) á. é. szilárd akaratban nyilvánuló lelki erő ;
Innen : Bel- erői, mn.
Belerögzik , k. vmiben, v. vkiben gyökeret
ver, szokássá, természetévé válik.
Bel-erösités, fn. (ht.) vmely vár-, tábor belse-
jének megerősítése. -érték, fn. 1) vminek min-
denki által elismert változatlan értéke ; 2) á. é .
erkölcsi érték.
Belerugtat,k. 1) vmibe sebes nyargalással be-
leugrik ; belerugtatni afolyamba ; 2) á.é. hebehur-
gyán más szavába vág.
Belérzék, fn. (bölcs.) belső érzék, a lélek mű-
ködése.
Beles, mn. tt. -et, v. -t; béllel, maggal, velövel
biró, sürü, tömött ; beles mogyoró ; beles kenyér,
melynek aránylag kevés héja van.
Béles, fn. tt.-t; rétes féle sütemény, töltelékkel ;
lekváros, káposztás, turós, szőlős, cseresnyés béles ;
turós béles, vastag, széles, kóstolja kend, beh jó édes
(népd.). mn. 1. Béles.
Bélés, 1. Béllés.
* Belesbelül, ih. legbelül .
Belesleg, ih. belsőleg, belsőképen.
Bélessütés, fn. (km.) bélessütéshez, uri névhez
sok kivántatik.
Belesül, k. 1) vmivel összevegyülve azzal együtt
megsül ; a légy belesült a kenyérbe ; 2) sülés közben
belepárolog ; belesült a zsir a pecsenyébe ; 3) á. é.
vmely elkezdett dologban elakad, fönakad , azt
sikeresen be nem végzi ; belesülni a beszédbe.
Beleszakad, k. 1) vmely test az alap lesza-
kadta miatt vmibe beesik ; beleszakadni a roszul
befedett száraz kutba ; 2) huzás közben elszakadva
bent marad ; a parej gyöke beleszakadt a földbe ; 3)
megerőltetés miatt tetemesen megsérül; belesza-
a nagy emelésbe.
Bele- szalad, k. 1) szaladva vhoya bemegy ; az
egér beleszaladt a ládába ; 2) á. é. a hegye hirte-
len belenyomul ; a tű beleszaladt a kezembe. -szám-
lál, cs. vmi közé számlál ; a kiadásokba a borra-
valót is beleszámlálni. -szeret, k. 1) szeretet-, v.
szerelemre gerjed vki iránt ; 2) á. é. vmely tár-
gyat birni ohajt ; beleszeretni vkinek kalapjába
 Bel
virágjába. -szokik, k. folytonos gyakorlás által
megszokja, tűrhetőnek érzi ; beleszokni a katona-
életbe. -szól, k. 1 ) vkinek beszédjébe belevág,
közbeszól ; 2) vmely tárgyra nézve elmondja vẻ-
leményét; ebbe én is beleszólok. Innen : Beszóló,
mn. ebbe nekem is van beleszólóm.
* Belészuszant, cs. beledöf, beléüt, pl. kést
vmibe.
Bele-talál, k. 1 ) a helyes irányt megtalálva
vmibe bejut ; 2) lövéssel, dobással stb. a cél-
pontot eltalálja ; 3) vh. beleszokik, beleokik ; bele-
találja magát a katonaéletbe. tanul, k. vminek
kezelési módjában tanulás által kellő ügyességet
szerez. -telik, k. teljesedéseig bizonyos idöfolyam
elmulik ; beletelik két nap , mig elmehetek. -törik,
eltöretvén, egyrésze ben marad; a nyél beletört a
fejszébe; á. é. (szój.) beletört a kése, v. a bicskája,
nem sikerült neki a mibe belefogott , rajta
vesztett. -tud, cs. mint együvé tartozó részt vmi
közé számit ; az éjjeli munkát is beletudni a nap-
számba. -un , k. megunja , menekülni ohajt
töle, terhére van. -ütközik, k. mozgás közben
vmely testbe ütközik, azzal visszataszitó érintke-
zésbe jö.
Belevág, A) cs. 1) vágó eszközt élével vmibe
erősen sujt ; kaszával belevágni a fübe ; 2 ) vmit fel-
metélve más test közé vegyít ; a korpába belevágni
a szecskát ; 3 ) vmit vhova erősen besujt, becsap;
társát belevágta a gödörbe. B) k. 1) vmit meré-
szen elkezd ; már én csak belevágok ebbe az üz-
letbe ; 2) más beszédébe beleszól ; belevágott
beszédembe.
Bele-vénül, k. vmely dolog, állapot folytatása
alatt megvénül. ver, cs. 1 ) vmely testet több
ütéssel egy másikba nyom; 2) á. é. vmit sok ta-
nitással emlékébe vés ; alig lehet egy kevés tudo-
mányt beleverni. -vesz, k. ht. -n veszni. 1) 1. Bele-
hal ; 2) a megerőltetés miatt meghal ; 3) a. e. vkibe
beleköt. -vesz, cs. ht. -n venni. 1) 1. Beleszámlál ;
2) vh. vmiben megfészkeli magát, beleszivárog ;
a poloska belevette magát a butorokba . -veszt ,
A)cs. 1. Beleöl. B) k. veszteséggel üzérkedik ; (km.)
belevesztett, mint Bertók a csikba.
* Belezna, fn. (takács msz .) a bélfonal roszul
szövődése v. elszakadása miatt a vászonban tá-
madt csomó, gáncs. Innen: Beleznas, mn.
Beleznásodik, k. a vászon beleznássá, azaz
gáncsos fonalúvá lesz.
Bélfa, fn. 1) (msz.) a járom közepén függélye-
sen felnyuló pálca ; 2) (ép.) ajtó- , ablak- , stb.
béllésnek való fa ; 3) (b.) az aknaüreg odalfalait
takaró deszkázatot tartó fa.
Bélfájás , Bélfájdalom , fn. bármely okból
származott fájdalom a belekben.
Bélfájós, mn. bélfájásban szenvedő.
Bélfal, fn. (ép.) 1) vminek erősitöül, mintegy
béllésül, szolgáló fal ; 2) külön. (ht.) a föld- bástyák
erősítésére épitett fal.
Bel-fal, fn. (ép.) az épület falának a föld bel-
séjében fekvő része.
Bél-fekély, fn. (kórt.) az emberi, v. állati be-
lekben duló fekély. -fene, fn. (kórt.) rákféle bán-
talom a belekben. -féreg, fn. az emberi és állati
belekben tenyésző féreg.
Bélfodor, fn. (bt.) fodros alakú kettőzött has-
hártya. -mirigy, fn. mirigy a bélfodorban.
Bélfonal, fn. (takács msz.) a szövőszékre füg-
91 Bél
gélyesen felhuzott fonalak közé szőtt s a vászon-
nak mintegy belét képező fonal. -cséve, 1. Bél-
cséve.
Belforgalom, fn. (ker.) vmely ország határain
belüli forgalom. V. ö. Forgalom.
Belföld, fn. azon ország, birodalom, melyben
lakunk. Innen : Belföldi, mn.
* Belga, mn. ki, mivel nyelve kellön nem forog,
nem tudja tisztán ejteni a szót ; (szój.) belga
frater, sebes beszédü. Innen : Belgaság, fn.
Belga, fn. belgiumi születésü személy. - mn.
belgiumból való ; belga alkotmány.
Belgát , fn. 1) (vizép.) a főgáttöltésen belül
emelt gát; 2) (ht.) a sánc, v. bástya belső olda-
lához emelt gát.
Bélgees, fn. 1) némely indiai állat belében nött
köképlet; 2) a fenebbihez hasonló s bezoárnak
nevezett ásvány.
Bélgiliszta, fn. a belekben tenyésző giliszta.
Belgium, fn. Franciaország és Holland között
fekvő kis ország.
Bélgöres, fn. görcsös bántalom a belekben.
Belgyarapú , mn. (nt. msz. ) belülről észre-
vétlenül kifelé növö, gyarapuló (Endogen).
Bélgyomorsérv, fn. (kórt.) a bélben és gyo-
morban duló sérves bántalom.
Belgyökü, mn. (nt. msz. ) befelé hajló, fekvő
gyökü.
Bélgyuladás, fn . a beleknek gyuladásos bán-
talma.
Bel-háború, fn. ugyanazon haza lakosai között
kiütött háború, polgárháború . -hallam, fn. (nyt.)
az első és utólsó betüt kivéve, bármelyik betů a
szóban. -hám, fn. (bt.) a takonyhártyát takaró
vékony hártya. -hang, 1. Belhallam.
Bél-hányás, fn. (kórt. ) köznyelven misereré-
nek nevezett kinos nyavalya, melyben a végbél
bezáródik, s a bélsár nem jöhet ki a rendes
nyiláson. -hártya, fn. a beleket takaró börhártya.
Belhéj , fn. (nt.) a fa belső része és a kéreg kö-
zötti vékony átlátszó héj.
Bél-héj, fn. (nt. ) a gyümölcs belének héja.
-hólyagsérv, fn. (kórt.) sérves bántalma a test
azon részének, hol a hugyhólyag a béllel össze-
köttetésben van. -húr , fn. az állatok, különösen a
juhok beléből készült húr. -hurka, fn. az állati
beleknek az alfelnyiláshoz közel fekvő egyenes,
rövid vastag része.
Bélhús, fo. porhanyó hús a lép körül. -sérv,
fn. sérves bántalom a bélhusban.
Belhuszár, fn. huszáröltönyt viselő diszszolga
az uraságoknál.
Bélhuzam, 1. Bélcsatorna.
Beligazgatás, fn. az ország belügyeinek inté-
zése, kormányzása.
Belim, Belind, 1. Belénd.
Belindék, 1. Beléndekvonat.
Belsöinger, fn. bizonyos müködésre izgató
természeti ösztöne az állatoknak, s néha az em-
bernek is.
Béliszam, fn. (kórt.) betegség, melyben a bél
rendes helyéből kimozdult.
Belisztez , cs. liszttel behint, lisztessé tesz
vmit.
Beljebb, ih. tovább, jobban befelé.
Béljós, fn. az áldozatul leölt állatok beleiböl
 Bel 92
jósló személy (haruspex). -lat, fn. az áldozatul
leölt állatok beleiből történt jóslat. -ló, 1. Béljós .
Belkapcsolat, fn. vmely mü, gép stb. egyes
részeinek egymással való kellő összefüggése, kap-
csolata.
Belkémény, fn. (b.) az olvasztó- kemence ké-
ményének alsó része.
Bel-kerék, fn. (msz .) a malomban a viz által
hajtott külső kereken belül forgó nagy száraz ke-
rék. -korgás, fn. szelek által okozott korgás a
belekben. -kö, fn. (kórt.) a bélcsatornában kép-
zödő kőkeménységű anyag.
Bel-kö, fn. (kórt.) a hugyhólyagban képződött
kö. -köldök, fn. (nt.) azon pont a mag héja alatt,
honnan a csira a mag belsejébe hat. -kör, fn. 1)
két kör közül az, mely a másik terében fekszik;
2) (erd.) karikás réteg, évgyürü a fákon .
Bélköszvény, fn. (kórt.) köszvényes bántalom
a belekben.
Bell, Béllel, cs. vminek belső oldalához, más
hasonfajú testet ragaszt, told, varr, hogy mele-
gebb, erősebb legyen ; ajtót, ablakot bélleni , téli,
nyári öltönyt bélleni.
Béllantorna, fa. (bt.) a beleket boritó háló-
szerű hártya.
? Belleg, fn. a test belső sürü tömege. Innen :
Belleges, mn.
Belleg, ih. belsőleg, belsőképen.
Bellejárás, fn. (kórt.) 1) betegség , melyben a
végbél egy része az alfel-nyiláson kicsuszik ; 2) 1.
Tökösség.
Béllelés, Béllelet, fn. (asztalos msz. ) az ajtó-
nak, ablaknak stb. belső kideszkázása ; (mint
tárgy) maga a béllésül szolgáló deszkázat.
Bellen, fn. borzas len.
* Bellenkezik, 1, Ellenkezik.
Bellény, fn. (állatt.) más állatok belsejében te-
nyésző élősdi állat.
* honnan, vminek belsejéből, belső részéből ; nem
Beller, fn. tt. -t ; 1) sertéshussal üzérkedő ipa-
ros, hentes; 2) marhakereskedő . * -kedik, k. 1)
hentességet üz ; 2) marhával üzérkedik.
Bellés, fn. tt.-t; 1) vmely test belső oldalához,
más hasonló fajú testnek odavarrása, ragasztása ,
hogy melegebb, erősebb legyen; 2) kelme, fa, stb.,
melyet ▼mely test belső oldalához varrnak, ra-
gasztanak, (szój .) megadta béllését a posztónak, jól
elverte. -deszka, fn. (haj .) a hajó belső oldalai-
hoz ragasztott, s béllésül szolgáló deszka. -fal, 1 .
Bélfal.
Béllés-szövet, fn. ruhabéllésnek való szövet.
-telen, mn. aminek nincs béllése, bélléssel fel nem
szerelt.
Bellet, fn. 1) elkészitett s a ruhába bevarrott
béllés ; 2) (ép.) a falaknak deszkákkal való kira-
kata. -deszka, fn. bélletül szolgáló deszka. -fa,
fn. bélletnek való fa. -len, mn. és ih. meg nem
béllelt. Innen : Bélletlenül, ih. -rendök , fn. (ép.)
tb. a szoba talajának, padlózatának bélletül szol-
gáló vékony deszkák.
Bellett, mn. bélléssel, béllettel ellátott ; selyem-
mel béllett ruha; deszkával béllett fal ; á. é. széllel
béllett ruha, bélléstelen, foszlány ruha ; széllel bél-
lett ember, a) könnyelmü, szeleburdi ; b) vékony,
dongáju, sovány ember; béllett száju, vastag ajku.
Bellob, 1. Bélgyuladás .
Belmagv, fn. (nt.) a növény magjának belső
állománya.
Bél
Bél-metesz, fn. (seb.) meteszféle fekély a be-
lekben ; -mirigy, fn. mirigy az állati belekben.
Belmivoltilag, ih. belső mivolta szerint.
Bel-mutató, fn. az óra belsejében levő, s annak
késése v. sietése szerint jobbra v. balra tolható
kis mutató. -mürév, fn. (haj .) elkeritett hely a
kikötőben, hol a megrongált hajók kijavíttatnak.
Belnéző, fn. áldozat beleiből jósló a görögök és
rómaiaknál.
Belnics, fn. a karcsontokat félig elfedő keztyű .
Belnövö, 1. Belgyarapú.
Belocsol, cs. vmit cseppfolyó testtel behint, be-
fecskend ; belocsolni vizzel a virágot, a fehér ruhát.
Bél-okádás, 1. Bélhányás .
Bélolló, fn. (seb.) sérvmetszésre használt sebé-
szi eszköz.
Belombosodik, k. lombossá lesz, lombokkal
benö.
Belomboz, cs. lombos, zöld ágakkal befed, be-
takar.
Belop , cs. 1) külföldi dugárut az országba
lopva behoz ; 2) vmit vhova titkon betesz ; be-
lopni vkinek zsebébe az ajándékul szánt holmit. -ód-
zík, -ódzkodik, -ózik ; k. vhova titkon bemegy,
beoson.
Belovagol, A) k. kivülről, belülre, v. vidékről
városba lovagol ; belovagolni az udvarba, faluról a
városba. B) cs. vmely tért lóháton bejár.
Belö, A) k. vminek belsejébe irányzott lövést
tesz ; B) cs. 1) golyót ágyubol stb. vmibe berepit ;
huszonnégy fontos golyókut belőni a várba ; 2) vmit
lövéssel átszakit ; belőni a vár kapuját.
Belök, cs. vkit v. vmit lökve, taszitva bevet,
beröpit; belökni vkit az ajtón. Innen : Belökés, fn.
Belöl, 1) + ből, névutó ; tömlöcebelől , tömlöcé-
böl ; földbelől kenyeret kihoz ; földböl (Keszth. cod.) .
2) ih. személyragozva : -em, -ed, -e ; e kérdésre
vehetem ki belőle, mit akar ; (km.) (alj.) Mit álmod-
tam felőled, kutyaszar lett belőled.
Belöte, fn. (nt.) a növény magjának belső hár-
tyája.
Belövel, cs. 1) általáb. hig testet fecskendővel
vmi üregbe térbe lövel ; 2) külön. (kórt. ) kis fecs-
kendővel vmely nyilásán gyógyszert fecskend be.
Innen : Belövelés, fn.
Bélpoklos , mn. bélpoklosságban szenvedő.
-ság, Bélpokol, fn. hajdan különösen a keletiek
között uralkodott ragályos, börkütegféle betegség;
fenerüh.
Bélrejtő, 1. Bélcekörv .
Belrész, fn. 1) bármiféle tárgynak , testnek
belső része ; 2) külön. az állati test belsejében levő
részek ; u. m. a belek, a máj , a sziv, stb.
Belrész-tanitmány, fn. az állati belrészek is-
mertetését tanitó tudomány.
Bel-réteg, fn. vmely test belsejében levő réteg.
Bél-sár, fn. a megemésztett ételnek az alfel-
nyiláson kitakarodó salakja ; máskép : szar.
Bélsár-sipoly, fn. alfel-nyilás, melyen a bélsár
kiürül.
Bélseb, fn. (vad.) a vad belén ejtett seb. Innen:
Bélsebes, mn.
Bélsérv, fn. (kórt. ) sérülés a belekben, mely-
nek béllejárás a következménye.
Bélsipoly, fn. (kórt.) csöves fekély a belekben.
 Bel - 93
Belső, mn. fokozva : bb , fn. személyragozva :
-m,-d, -je, v. belseje ; 1) bent, belül levő, rejlő ; belső
rész, belső ajtó ; belsejében dul a fájdalom ; å. é. belső
ember, a) egyhazközségben hivatalt viselő ember ;
b) uri udvaroknál aháztartáshoz tartozó cseléd,
mint komorna, szakács stb.; c) a lélek. 2) az igaz-
gatás, a kormány ügyeibe mélyebben beavatott ;
belső titkostanácsos ; 3) szoros összeköttetésü ; belső
barátok ; belső viszonyban lenni vkivel ; 4) (gazd.) a
járomba jobb felül befogott (ökör). Innen : Belső-
kép, Belsőleg, ih.
? Belsőny, fn. tt.-t ; tb.-ök ; vminek belső állo-
mánya, lényege.
Belszabadság, fn. 1) (böles.) az akarat tulaj-
donsága, melynél fogva az saját elhatározása sze-
rint működhetik ; 2) vmely ország polgári szabad-
sága.
Bél-szakgatás, fn. (kórt.) belekben duló gör-
csös fájdalom.
Belszakács, fn. az uraság számára főző sza-
kács.
Bélszakadás, 1. Bélsérv.
Bélszél, fn. illemesb kifejezés fing helyett.
Belszél, fn. 1 ) általában bármely testnek belső
oldalán levő széle ; 2) (nyomd.) a kiterjesztett íven
a betü oszlopok között beköthetés végett üresen
hagyott tér, a könyvnek belső széle.
Bel- szerkezet, fn. szellemi, v. anyagi münek
belsö elrendezése, szerkezete . -szin, fn. vmely
test, szövet visszájának színe. -szolga, fn. urát
öltöztető, vetkőztető stb. urasági cseléd. -szózat,
fn. a lelkiismeret, öntudat az iránt nyilatkozó
figyelmeztetése, hogy tegyünk-e, v. ne tegyünk
vmit. -szög, szöglet, fn. (mt.) az oldalak által a
sik belső részén képezett szög ; a háromszögben a
belszögek összege egyenlő 180 fokkal.
Béltakony, fn. a belekben összegyüllött ta-
konyféle állomány.
Beltartalom, I. Tartalom.
Bel-telek, fn. a faluban, városban levő ház-
hely, belső telek.
Belterj, fn. 1) (ttan.) vmely testnek belső tö-
möttsége, tömegének sürüsége ; 2) á. é. vmely tu-
dománynak mély, alapos volta. -es , mn. 1) sürü
tömöttségű, tömegü ; az arany belterjesebb a réznél;
2) á. é. alapos, mély.
Beltermecs, Beltok, 1. Belöte.
Béltok, fn. (nt.) a növény magjának héja.
Beltöltés, 1. Belgát.
Belucskol, cs. vmit folyadékkal bemocskol.
Innen: Belucskolás, fn.
Belugoz, A) cs. vmit luggal leforráz, lugban
kifőz ; B) k. á. é. ágyba hugyozik. Innen : Belu-
gozás, fn.
Belügy, fn. vmely ország, testület stb. belső
állapotját illető, arra vonatkozó dolog, ügy. Innen :
Belügyi, mn. -ér, miniszter, fn. vmely ország
belügyeit kezelő államférfi. -minisztérium, fn.
1) belügyéri rang, állapot ; 2) belügyéri hivatal.
Belükken, k. megbotolva vhova beesik.
Belül, 1) (nu.) (on, ön), vminek belső oldalán
innen; a városon belül; 2) ih. e kérdésre : hol ? bent,
vminek belső részén ; fáj a szivem kivül, belül
(népd.). -röl, ih. vminek belsejéből ; belülről jön.
Belünnen, ih. belülről, vminek belsejéből.
Belür, fn. üreg vminek belsejében.
Bél-vágás, fn. ( seb.) a bél kóros részének az
Bél
egészséges részektől való elmetszése. -varrány,
fn. (seb. ) a felhasított hasnak aranyfonallal való
összevarrásából eredett mű. -varrás, fn. (seb.) a
felhasított hasnak aranyfonallal való összevarrása.
Belvázasok, 1. Csontvázasok.
Bél-vész, fn. aszkór a belekben.
Belvilág, fn. á. é. az ember belső lelki élete.
Belvillongás, fn. villongássá fajult meghason-
lás ugyanazon ország polgárai között.
Belvirág, 1. Cseplezháj.
Belviszály, fn. viszály ugyanazon család, tes-
tület tagjai, v. ugyanazon ország polgárai között.
Belvizek, fn. tb. belföldi ásványos vizek.
Bély, 1. Bél.
Bélyeg, fn. 1) általában ismertetésül szolgáló
bármiféle jegy ; 2) külön. a) a barmokra tüzes
vassal sütött számjegy, v. betü ; b) 1. Barca; c)
nyomtatás, szövés, varrás által készített jegy ; ta-
kács- bélyeg, papir-bélyeg ; d) festett, mázolt jegy;
zsák-, ponyva-bélyeg ; e) a levelekre, szerződésekre,
folyamodásokra stb. ragasztatni szokott adózásí
jegy (stempli); 3) á. é. különös egyediségre mu-
tató lelki tulajdonság ; † ismertető bélyeg (Pázm.),
szivbélyeg, a. m. jellem.
Bélyeg-adó, fn. 1) vámokon az árukra tett
bélyegért fizetett dij ; 2) bélyegdíjakból begyült
adó. -áthágás, fn. a leveleknek okiratoknak kellö
bélyeggel el nem látása. -bér, 1. Bélyeg-adó.
Bélyeg-birság, fn. bélyeg- áthágásért fizettetni
szokott birság, pénzösszeg. -dij , fn. a levelekre,
okiratokra stb. szükséges bélyegért járó pénzösz-
szeg. -ecset, fn. ecset, melylyel vmire bélyeget
mázolnak. -előjegyzés, fn. vmely per bevégezte
után fizetendő bélyegdíjaknak feljegyzése.
Bélyeges, mn. tt. -et, v.-t; 1) bármiféle bélyeg-
gel ellátott, felszerelt , 2) á. é. erkölcsileg megbé-
lyegzett ; (km. ) ne higy a bélyeges embernek, v. a
bélyeges arcunak vigyázva higy.
Bélyegez, cs. 1) vmit bélyeggel ellát, vmire
bélyeget süt, ragaszt, mázol ; 2) á. é. erkölcsileg
jellemez. -ö, fn. a vámokon átszállitott árukat bé-
lyeggel megjegyzč .
Bélyeg- fokozat, fn. a kormány által kiadott
lajstrom, melyből megtudhatni , hogy ilyen v.
olyan hivatalos irományra, mily árú bélyeg ra-
gasztandó. -hiány , fn. a bélyegköteles iromá-
nyokra a meghatározott bélyegjegynek fel nem
ragasztása. -hivatal, fn. 1 ) a harmincadokon, vá-
mokon átvitt árucikkeket bélyegező hivatal ; 2)
különféle tárgyak bélyegének árát meghatározó
hivatal. illeték, 1. Bélyegdíj .
Bélyeg-jövedék, fn. bélyegdijakból bejött or-
szágos jövedelem. -köteles, fn. oly tárgy jelzője,
melyért bélyegdíjt kell fizetni ; bélyeg-köteles iro-
mány. -kötelezettség, fn. kötelezettség, melynél-
fogva vki bélyeg- díjt tartozik fizetni. -ment,
mentes, mn. bélyegdíj fizetésétől ment. Innen :
Bélyegmentesség, fn.
Bélyeg-mester, fn. a bélyeghivatalban egyik
magasabb rangú hivatalnok. -metszö, fn. külön-
féle bélyegeket azaz bélyegezésre szolgáló eszkö-
zöket készitő iparos. -odafüzés, fn. papirból, v.
érclemezből készült bélyegnek vmihez való ra-
gasztása. -papiros, fn. papiros , melyre a bélyeg
reá vagyon nyomtatva. pénz, fn. bélyegdijul
fizetett pénz. -telen, mn. és ih. bélyeggel fel nem
szerelt. Innen : Bélyegtelenül, ih. -tö , fn . a pénz-
 Bél 94 Bén

verő-gép fenéklapja. -vas, fn. 1 ) vas, melylyel a tet eszközölni vhova ; pompás bemenet ; 2) nyilás,
vámhivatalokban az árucikkeket bélyegezik ; 2) melyen a bemenés történik, bejárat. B) ih. beme-
vas, melylyel a barmokat, faedényeket stb. bélye nés alkalmával ; bemenet találkoztam vele. -ár, fn.
gezik. vmely látványos helyre stb. való bemenetért fize-
Bélyegzés, fn. tt.-t; 1) vmely tárgynak a szo- tett pénzösszeg. -el, 1. Bemenet.
kott bélyeggel való ellátása ; 2) á . é. ismertető jel- Bemenet-jegy, 1. Belépti -jegy.
lel való felszerelés, erkölcsileg jellemzés . -bér, fn. Bemer, Bemerit , cs. 1) vmely folyadékba me-
a városi hivatalban különféle mértékeknek köz - rit ; bemeritni a vedret a vizbe ; 2) öblös eszközzel
ségi bélyeggel való hitelesítéseért járó díj. folyadékot vmely edénybe tölt ; bemerítni kádba a
Bélyegzet, fn. erkölcsi ismertető jel. vizet.
Bélyegzett, mn. 1) bélyeggel ellátott ; bélyegzett Bemér, cs. 1) berakás elött vmit öblös mérték-
mérő; 2) a természettől v. az emberek által megje- kel megmér ; bemérni a gabonát a magtárba; 2) be-
lelt ; óvakodjál a bélyegzett embertől ; 3) á. é. go- rakás elött vmit sulymértékkel megmér ; bemérni
noszságáról ismeretes. a raktárba a lisztet ; 3) a mérést bevégzi.
Bélyegző, fn. 1. Bélyegező ; mn. 1) bizonyos Bemerül, cs. 1) ymely folyadékba merül ; a
jegynél fogva megkülönböztethető ; a majmok bé- hajó négy lábnyira merült be a folyamba ; 2) vmely
lyegző tulajdonsága a négykezűség ; 2) á. é. erköl- folyadékba besülyed ; bokáig bemerülni a sárba;
csileg jellemző ; bélyegző arcvonások. -vas, 1. Bé- 3) I. Belemerül.
lyegvas. Bemesterkél, cs. vkit, vmit vhova ravaszság-
Belyuk-ad, k. (személyt.) látható külerő nélkül gal betesz, behelyez ; vkit vmely hivatalba bemes-
lyuk támad a felszinén ; belyukadt a kalapom. terkélni.
-aszt, cs. vmin befelé lyukat üt. -gat, cs. vmin Bemeszel, cs. 1) vmit mészszel fehérré tesz ;
befelé több lyukat üt. bemeszelni a falat ; 2) á. é. bemeszelni magát, az
? Belz, cs. 1. Belebbez. Innen : Belzés, fn. arcát, fehérre befesteni.
? Belzet, fn. (ker.) vmely kereskedői iromány- Bemeszez, cs. vmit mészszel bemocskit.
nak belső szövege, foglalat, tartalom.
Bemagol, cs. a tartalomra nem eszmélve szó- Bemetél, cs. 1 ) éles eszközzel szilárd testen
kat betanul ; szajkó módon bemagolja a leckét. vágásokat tesz ; bemetélni a szoba butorait ; 2)
Bemálház, cs. vmit málhába, csomagba köt. kát mit felmetélve vmibe behány ; bemetélni az ubor-
Innen : Bemálházás, fn. a tálba.
Bemarja magát, vh. csípős, erös nedv vmely Bemetsz, cs. 1) éles eszközzel vmit behasit,
test belsejébe eszi magát ; a kénsav bemarja magát rajta metszést csinál
betüt metsz ; ezüst ; 2) vmibe
kalánba bizonyos
vki nevének jegyet,
kezdőbetüit
az ércbe.
Bemarat, cs. eszközli, hogy vmely csípös nedv bemetszeni.
vmibe beegye magát . Bemocsk-it, Bemocskol, cs. 1) vmit becsu-
Bemarkol, k. markával vmibe benyul ; be- nyit, mocskossá , piszkossá tesz ; bemocskitni az
markolni a lisztes ládába. öltönyt; 2) á. é. vkit becsületében meggyaláz.
Bemars, fn. (ht.) a hadseregnek vhova való be--1.olódik, -ul, k. mocskossá, piszkossá lesz. -osit,
vonulása. -ol, k. (ht.) csapatosan bevonul. Bemocskít.
Bemart, cs. 1) vmit vizbe v. más folyadékba Bemo hos-it, cs. okozza, hogy vmi mohossá
belenyom, s abból ismét kihuz ; bemártani a gyer- legye n. -odik
ult, mn mohos
, lk.benőt
. mohha t. sá lesz , mohhal benö .
tyabélt afaggyúba. 2) ȧ. é. bajos állapotba kever ;
a hitelezők bemártják a könnyelmű adósokat. Innen : Bemond, A) cs. 1 ) házról házrajárva hivatalosan
Bemártás, fn. -ogat, cs. vmit többször bemárt. bejelent vmit ; bemondani a temetést; 2) vkit bevá-
Bemász , k. 1 ) vhova mászva bemegy ; bemászni dol ; 3) vmit bevall ; bemondotta minden gonoszsá-
a szobába az ablakon ; 2) á. é. vmi bajba keveredik, gát ; B) k. (nak, nek) vkinek oda beszél ; majd be-
bebonyolódik ; bemászni az adósságbafülig. Innen: mondok én neki.
Bemászás, fn. -dogál, k. többször bemász. -ik, 1. Bemorzsol, cs. vmit morzsolva vmibe behány ;
Bemász . bemorzsolni a kukoricát a szakajtóba.
Bemázol, cs. 1) vmit mázzal beken ; bemázolni Bemos , cs. mozgásban levő cseppfolyó test
az agyagedényt; 2) butort, ajtót stb. festékkel be- vmit vhova bedönt; az árviz bemosta a parton levő
színez ; 3) vmit zsirral, enyvvel, agyaggal stb. be- szálfákat a folyamba.
ken; 4) vmit bemocskol ; 5) á. é. arcát durván, Bemutat, cs. 1) vkit mással személyesen meg-
észrevehetőleg befesti ; pirosra mázolta be képét. ismertet ; a tanuló ifjut bemutatni a tanárnak; 2)
Innen : Bemázolt, mn. vmit megnézés, meghallgatás végett előterjeszt;
Bemázsál, cs. különféle árucikkeket a raktárba bemutatni vmely irodalmi művet ; 3) felajánlani ;
való betétel elött mázsán megmér. áldozatot bemutatni ; 4) (ker.) váltót látás , fizetés ,
Bemegy, k. 1) lábain haladva vhova bejut ; 2) elfogadás végett előterjeszt. Innen : Bemutató, fn.
gyalog, lóháton, szekéren, hajón beutaz vhova; Bemutatos, fn. (ker.) személy, kinek a váltó
hajón, vasuton bemenni Pestre; 3) beszivárog, be- bemutattatik. V. ö. Bemutat.
foly; a viz bement a csizmámba ; 4) tömege meg- Bena, tn. nőnév, Benedicta.
engedi, hogy vmibe benyomassék , befér ; a lábam Béna, fn. 1) általában testileg nyomorék sze-
nem megy be a csizmámba ; e zsákba bemegy két mély ; (km.) béna gyerek is kedves az anyjának; 2)
mérő gabna. 5) (ht. ) 1. Bemarsol. Innen : Beme- külön . csonka kezü, lábú személy ; (km.) ki a bé-
nés, fň. nát neveti, az maga ne sántikáljon; -mn. 1) nyo-
Bemén, 1. Bemegy. morék; 2) csonka kezű lábú ; 3) (vad.) szárnya-
Bemenet, A) fn. 1 ) a bemenés tárgya ; bemene- szegett. Innen : Bénaság, fn.
 Ben 95 ― Ben

Benádal, Benádaz, cs. vmit náddal betakar, | nyugvás viszonyát jelentő viszonyrag, ilyen : -ban,
befed, bekerít ; benádalni a kertet, a háztetőt. -ben, mint: a házban, a kertben. -hajózás, fn.
Benádasodik, k. náddal benö. kikötőben való hajózás . -ható, mn. 1) (nyt.) a
Benȧdmézel, cs. nádmézzel, cukorral vmit be- mondatban az alanyra ható ; bennható ige ; 2) 1
von; benádmézelni a mogyorót. Bennlétes . -kereskedés , fn. belföldi kereskedés.
Bence, tn. 1. Benedek. fn. 1) benedekrendi ba- Bennlét, fn. (böles.) az absolut szellemnek léte
rát; 2) (tréf.) nyúl ; (km.) feltette a Bence sipkáját. az általa lett mindenségben (Immanentia) . -es,
Benci, fn. játékszerül használt, s két végén he- mn. (bölcs. ) az absolut szellem az általa lett min-
gyesre faragott fácska ; máskép : pecek . denségben bennlevö, bennható (Immanens).
Benciz, k. bencivel játszik. Bennmarad , k. vmely helyen, térben marad,
* Bendi, fn. hasas korsó. ki nem megy, ki nem vettetik ; bennmaradt a szo-
Bendő, fn. 1) a. m. gyomor; ha megtelett ben- bában ; 2) á. é. a) bennmaradni a szarban, vmit si-
doje, táncra kerül végtére (népd.). 2) (állatt. ) a ké- kerrel be nem végezni ; b) bennmaradni a kártya-
rödzök első gyomra. -hártya, fn. (bt.) a gyomrot játékban. -ó, mn. 1) vmely helyen, térben maradó ;
takaró börhártya. 2) 1. Bennlétes.
Bene, 1. Benedek. Benn-sül, k. vmit sükerrel be nem végez. -szü-
Benedek, tn. finév ; (km.) Benedek zsákkal lött , mn. a hazában született , nem jövevény.
hordje a meleget; Benedek napja után jönek az tartomány, fn. mindenütt száraz föld által keri-
enyhébb napok. tett tartomány. -tenger , fn. szárazföldet nem
Benépesít, cs. bizonyos vidéket állandó lakók érintő tengerrész. -tözs , 1. Bennkereskedés.
kal betölt ; benépesíteni a pusztákat. Innen : Bené- Bennülö, mn. és fn. 1) zárt helyen ülö ; bennülő
pesités, fn. 2) idejének nagy részét szobában töltö,
Benéz, k. 1 ) vmely zárt helyre, üregbe stb. utasok; társaságot kerülő személy ; 3) á. é. beesett, göd-
néz ; benézni az udvarba, a kutba; 2) á. é. a) vhova rébe mélyedt ; bennülő szemek.
rövid időre bemegy ; benézni vkihez : b) benézni a Bennünket, a. m. minket.
pohár, a kancsó fenekére, lerészegedni. Innen : Bennvám, fn. belföldi vám .
Benézés, fn. Benö, tn. 1. Benedek.
Benfekvő, Benfoglalt, 1. Bennfekvő stb. Benő, cs. és k. 1) egész területén ször, moh, fü,
Beng, fn. szedés után elmaradt kis szölöfürt, cserje stb. nö ; az egész tér benőtt füvel; arcát be-
csilleng. nőtte a szőr; 2) vmely testen ejtett seb beforr ; a
Benge, fn. (nt.) 1) a növény rügye ; 2) apró bo- fején ejtett seb benőtt; 3) á. é. (szój.) benőtt a feje
gyóju növény az öthimesek és egyanyások osztá- lágya, érett-, nem gyermekeszü. Innen : Benőtt,
lyából ; varjutövis-, henye-, csillogó-, kutya-benge. mn. Benövés, fn.
bogyó, fn. (nt.) a bengenövény bogyója. -félék, Bensav, fn. (vt.) harminc vegyrész széneny-,
mn. (nt.) a bengék osztályához tartozók. -hipófa, ugyan annyi köneny- és négy vegyrész élenyből
fn. (nt.) sárga bogyójú növény a hipofák osztályá- álló sav.
ból. (Hipophae rhamnoides). -sárga , fn. érett Benség, fn. (bölcs. ) belülhatás. kül. istennek a
bengebogyóéhoz hasonló sárga szin. világban való belülhatása (Immanentia) ; ellent.
Bengések, 1. Bengefélék. Túlkeltség (transcendentia). -es, mn. (bölcs.) belül-
Bengész, Bengéz, 1. Böngész . ható (immanens) .
Bengezöld , fn. 1) bengebogyókkal készített Bensö, mn. fok. -bb ; 1) belül v. benn levő ; 2)
zöld festék ; 2) éretlen bengebogyóéhoz hasonló mély érzelemmel párosult ; benső barátság. -it, cs.
zöldszin . (bölcs.) benségessé tesz, lelke bensejébe fölvesz.
Bengyele, 1. Nyaláb. Ellent. külsőit, külít.
Bengyel, 1. Göngyöl. Bensö-kép, Bensöképen, Bensöleg,ih. 1) be-
Beni, Béni, tn. finév, Benjámin kicsinyített lül ; 2) mély érzelemmel. -ség, fn. mély érzelem ;
alakja. daengedő bensőséggel ragaszkodunk az emberek-
Bénit, cs. bénává, nyomorékká tesz vkit. In- hez
nen: Bénítás, fn. (Sz. K.)
Benjámin, tn. finév. Bensül, k. 1) vmely zárt helyen ott sül ; 2) á. é.
Benke, Benkö, 1. Benedek. vmely működésben annak folytatása közben fen-
Benn, ih. e kérdésre hol? a. m. belül, vminek akad, a megkezdett munkát sükeresen be- nem
belsejében; maradj benn ; benn van a szobában. végzi ; bensülni a szavalásban, az üzérkedésben.
Bénna, 1. Béna. Benszülött, 1. Bennszülött.
Benne, ih. a benn személyragozata ; 1. ezt ; mi Bent, 1. Benn.
hasznod van benne. Bentözs, 1. Bennkereskedés .
? Bennék, fn. vmely tér, hely beltartalma, bel- Bénul, k. bénává, nyomorékká lesz. Innen : Bé-
foglalata. nulás, fn. Bénult, mn.
Bennértett, 'mn. vmibe beleértett. Benzedék, fn. (vt. ) a benzoe vegyületéből ké-
Benneteket, a. m. titeket. szült bármiféle szer.
Benn-fekvő, mn. vmibe beruházott, belefekte- Benzeg, fn. (vt. ) ammoniakgáz és benzölyhal-
tett; a jószág bennfekvő értéke. *-fentes , mn. vag vegyülése által nyert test.
(tréf. ) bensőleg megbízott, befi. -foglalt , mn. Benzely, fn. (vt.) a keserű mandola- olaj és
vmibe foglalt (implicitus) . Innen : Bennfoglaltan, benzoesav hypotheticus radicalja . -éleg, fn. (vt.)
Bennfoglalva, ih. -föld, -földi, 1. Belföld, Bel- benzely- és éleny-vegyülék.
földi, Benzesav , fn. (vt.) benzoe-gyántából nyert
Benn-hagyó , mn. (nyt.) a helyen maradás, sav. Innen : Benzesavas, mn.
 Ben 96 Bep

Benzoe, fn. (nt.) Közép-Amerikában tenyésző Beomlik, k. (személyt.) szilárd állományu, de

fa sárga-, v. veresbarna gyántája. -fa, fn. (nt.) mégis porlékony test, épület, fal, stb. bedől, be-
benzoet termö fa. -festvény, fn. benzoeból ké- roskad.
szült festvény. -gyanta, 1. Benzoe. Beomlit, 1. Beomlaszt.
Benzoesav, 1. Benzesav, Beónoz, cs. vmit ónnal behuz, beönt.
Benzöly, fn. (vt.) magas höfoknak kitett ben- Beorcátlankodik, k. vhova szemtelenül beto-
zoësavas-mészélegből nyert test. lakodik.
Benyál- az, cs. vmit nyállal bevon, benedvesít. Beordit, A) k. vhova ordítva bekiált ; B) cs.
Innen: Benyálazás, fn. -kásodik, k. nyálkássá vmely tért orditásának hangjával betölt.
lesz, nyálkával behuzódik. Beoroz, cs. vmit az illető tudtán kivül, lopva
Benyargal, A) k. 1) nyargaló lovon vhova be- vhova bevisz, behoz, betesz. -kodik, k. vhova
száguld; 2) sebesen futva vhova bemegy ; B) cs . titkon, alattomban besurran.
vmely tért 1) nyargaló lovon befut ; 2) gyorsan Beoson, Beosont, k. siető léptekkel vhova
fut, beszalad, összejár. besurran .
Benyel, cs. vmit torkán a gyomrába ereszt ; Beoszt, cs. 1) bizonyos egészet használat sze-
(szój.) majd benyelt szemével, merön nézett rám. rint helyes arányban részekre feloszt ; nem tudja
Benyil-ik, k. (személyt.) ajtó, ablak stb. befelé magának az időt beosztani ; 2) (nyomd.) a kiszedett
tárul, nyilik. -ó, mn. befelé táruló nyiló ; fn. betüket egyenként visszarakosgatja, mindeniket a
mellékszoba, terem ; a társaság átment a benyilóba. maga kijelölt fiókjába. Innen : Beosztás, fn.
Benyit, A) cs. ajtot, ablakot stb. befelé tár, Beótvarasodik, k. ótvarral behuzódik.
nyit ; benyitni vkinek ajtaját ; B) k. vhova belép, Beölel, cs. ölbe szed.
bemegy ; egyszer csak benyitott hozzám. Beöltöget, cs. 1) ruhafélén a feslést, szakadást
Benyom, cs. 1) vmit vhova nyomva beszúr, be- öltögetve bevarrja ; 2) kiöltött nyelvvel vhova
erősít ; benyomni a karót a földbe; 2) vmit nyomva benéz ; beöltögetni nyelvét az ablakon.
behorpaszt ; benyomni vkinek kalapját ; 3) bizonyos Beöltöz-ik, Beöltöz-ködik, k. vmely szerzetes
eszközzel vmibe jegyet, bélyeget nyom. -ás, fn. 1) testület jelmezét magára öltvén, annak tagjává
nyomó erővel való beszurás, behorpasztás ; 2) á. lesz. -tet, cs. eszközli, hogy vki beöltözzék.
é. vmely tárgy észlelése által lelkünkre, kedé- Beömlik, k. (személyt.) cseppfolyó test vmely
lyünkre gyakorolt hatás. -at, fn. befelé hajló, ho- hézagon, nyiláson benyomul.
morú nyomat. -ódik, k. 1) a reá nehezedő suly Beönt, cs. 1) azáryiz vmely tért beborit ; a kiáradt
miatt behorpad, összelapul ; 2) á. é. a kedélybe, Duna egészen beöntötte a szomszédos vidékeket; 2)
lélekbe bevésödik. -tat, cs. 1) (nyomd.) vmit bizo- cseppfolyó testet vmi edénybe, üregbe önt ; a vizet
nyos lapba, könyvbe nyomtat ; minek ily dolgot a dézsába beönteni ; 3) vmit magasb höfoknak ki-
benyomtatni a hirlapba; 2) (nyomd.) bizonyos tett könnyen olvadó érecel, viaszszal befuttat ; 4)
mennyiségű papirt tele nyomtat; minden papir- á. é. bizonyos mennyiségü italt egyszerre meg-
készletemet benyomtattam; 3) (gazd.) a gabona- iszik ; öntsd be ezt a pohár bort.
nyomtatást bevégzi. -ul, k. 1) nyomról nyomra, Beövez, cs. 1) övvel vmit, v. vkit körülkerit ;
haladva, vhova betódul; az ellenség benyomult a sán- 2) öv gyanánt körülkerit.
cokba;2) á. é. a) folyadék-féle test gátakon áttörve Bepácol, cs. hust füszeres ecetbe tesz, hogy
vhova beözönlik ; b) a szívbe, lélekbe bevésődík megpuhuljon.
Bepadol, 1. Bepallóz.
Benyujt, cs. 1) vmit kivülről befelé nyujt ; be- Bepakol, A) cs. 1) elszállitani való cikkeket
nyujtani a kulcsot az ablakon ; 2) a betegnek csomagb köt ; 2) nyakig eszik ; bepakolt egy fél
gyógyszert bead; 3) vmely hivatalos iratot az libát; B)ak. hirtelen bemegy, beszalad ; pakolj be
illető hatóságnak átad. Innen : Benyujtás, fn.
-mány, -vány, fn. az illető hatóságnak benyuj- tüstént, lódulj be. Innen : Bepakolás, fn.
tott hivatalos iromány. Bepalánkol, cs. vmit palánkkal körülkerit.
Bepalástol, cs. vkit palásttal, felső öltönynyel
Benyul, k. befelé, vmely üregbe nyul ; benyulni beburkol.
a zsebébe. V. ö. Nyul, k. -ik, k. (személyt.) befelé Bepallóz, cs. (ácsmsz.), vmely tért pallókkal
vmely térig, helyig terjed, nyulik. V. ö. Nyulik. befed.
Benyügöz, cs. nyügféle eszközzel összeköt. Bepanaszol, cs. panaszkodva vkit bevádol,
Benyüstöz, cs. (takács msz. ) nyüst-fonalakkal vmit bejelent.
a bordát felszereli . Beparancsol , cs. 1) a künn levőnek paran-
Beokik, k. folytonos gyakorlás által vmibe be- csolja, hogy jöjön be ; 2) megparancsolja, hogy
letanul. vki vmely meghatározott helyen jelenjen meg;
Beoktat, cs. vkit vmire betanít. beparancsolni a szabadságos katonákat.
Beolajoz, cs. 1) vmit olajjal megken ; beola- Bepartol, cs. (vizép.) a partrakásnál a rözsét
jozni a zárt; 2) vmit bepiszkol . beszorítja. Innen : Bepartolás, fn.
Beólmoz, cs. vmit ólommal behúz, beönt ; be- Bepattan, k. 1) pattanva vhova beugrik ; egy
ólmozni a botot. szikra pattant be a szemembe ; 2) á. é. vhova hirte-
Beolt, cs. 1) (gazd.) vmely növényt nemesebb len belép ; egyszerre csak bepattant a szobámba.
faju ágacska becsíptetése által nemesít ; 2) vkit * Bepatyókál, cs. vmit pongyolán takarófélébe
oltás által himlő ellen biztosít ; 3) vmit oltószer beburkol.
belevegyítése által aludtá, kocsonyaszerűvé tesz ; Bepázsitosodik, k. pázsittal, gyeppel benö.
beoltani a tejet, a meszet. Innen : Beoltás, fn. Bepeckel, cs. 1) pecekféle fával az ajtót, abla-
Beolvas, 1. Beszámlál . kot stb. bezárja ; 2) vminek peckét likba, kari-
Beomlaszt, cs . eszközli, hogy vmi beomoljék. | kába akasztja.
 Вер 97 - Ber

Bepecsétel, cs. 1) vmit rányomott pecsét által Berak, cs. 1) több darabból álló holmit vhova
felbontás ellen biztosit ; levelet, irományokat be- behelyez ; berakni könyveket a szekrénybe ; berakni
pecsételni ; 2) 1. Bepecsétez. Innen : Bepecséte- a kenyeret a kemencébe ; uborkát hordóba berakni
lés, fn. (télre) ; 2) bemálház, bepakol ; 3) nyilást, hézagot
Bepecsétez, cs. vmit pecsétessé, foltossá, pisz- fallal beépit ; ajtót, ablakot berakni ; 4) (b.) bánya-
kossá tesz, zsir-, v. másféle foltokat ejt rajta. üreg nyilását elzárja, elrekeszti. Innen : Berakás,
Bepelyhesedik, k. pelyhessé lesz, reá szálló fn. -odás, fn. mindenféle holminak fedél alá el-
pelyhek belepik. helyezése. -odik, k. minden holmiját fedél alá
Bepenészedik, Bepenészesedik , k. pené- helyezi, rakja. -ogat, -osgat, cs. több darabból
szessé lesz, penészszel behuzódik. álló holmit részenkint berak vhova. -oszik, 1.
Beperel, cs. vki ellen pert indít ; beperelni az Berakodik.
adósokat. Innen : Beperelés, fn. Bér-alatti, mn. bérben kiadott ; bér-alatti jó-
Bepikkelyez, cs. 1) halpikkelylyel betakar, szág. -alku , fn. haszonbérbe adás-vevés felett
beszemetez vmit ; 2) á. é. pikkely alakú ércle- kötött szerződés.
mezzel bevon vmit ; bepikkelyezni a páncélt. Beráncigál, 1. Berángat.
Bepillant, 1. Betekint. Berándul , k. vidékről városba rövid időre
Bepillésedik, k. vékony gyenge hártyával be- sietve bemegy.
huzódik. Berángat, cs. rángatva , ráncigálva vkit , v.
Bepirong, 1. Bepironkodik. vmit vhova bevon, behúz.
Bepiron-gat, cs. vkit korholva , pirongatva Beránt , cs. 1) hirtelen egy rántásra vkit, v.
beküld, beparancsol. -kodik, k. vhova piron- vmit bevon, behúz vhova ; berántani vkit az árokba;
kodva, magát szégyenelve bemegy. 2) á. é. a) ételfélét zsiron piritott liszttel felkever,
Bepiszk-it , Bepiszk-ol , cs. 1) vmit mocs- felforral ; berántani a káposztát ; b) bajba kever;
kossá tesz, rajta piszokfoltokat ejt ; 2) á. é. vkinek a kártyaasztalnál vkit berántani.
becsületén piszkot ejt. Innen : Bepiszkolás , fn, * Berbe, fn. ürü, herélt kos.
-olódik, -ul, k. piszkossá, szennyessé lesz. Bérbe-adás, fn. vmely jószágnak haszonbérért
Beplántál , cs. 1) növényplántákat felásott vkinek ideiglenes használatra átengedése. -adó,
földbe beduggat ; 2) a felásott földet növényplán- mn. tulajdonos, ki jószágát bérbe adja.
tákkal beülteti. * Berbec, fn. báránybőrből készitett sapka.
Bepóláz, 1. Bepólyáz. * Berbecs, fn. 1) 1. Berbe ; 2) 1. Berbec.
Bepólyál, Bepólyáz, cs. vmit pólyába köt, Berbécs, 1. Berbe.
takargat ; bepólyázni a csecsemőt. Berbecsréce , fn. (állatt.) az uszhártyások osz-
Bepor-osodik, Bepor- osul, k. porossá lesz, tályához tartozó madár (Mandarinente).
belepi a por. -oz, 1) porral behint, beszemetez Bérbe-fogadás, fn. 1) fizetendő dijért való
vmit; 2) arcát, haját hajporral behinti ; 3) porzó- szolgálatba fogadás ; 2) jószágnak haszonbérbe
val behint; beporozni az iratot ; 4) vmit lőporral fogadása. -fogadó, mn. haszonbérlő, jószágot ha-
behint. szonbérbe kivevő. -fogadott, mn. haszonbérbe
Bepottyan, k. vhova pottyanva beesik. -t, cs. kivett ; bérbefogadott ló.
eszközli, hogy vmi vhova bepottyanjon. Berbence, 1. Börbönce.
Bepök, 1. Beköp . Berbetél, 1. Berbitél.
Bér, fn. tt.-t ; 1) szolgálatért járó fizetés, díj ; Bérbe-vétel, 1. Haszon-bérlet.
cselédbér, munkabér ; napi, havi bér; nagy bére van; Bérbevevés, Bérbevevő, 1. Bérbefogadás, stb.
lehúzni a cselédnek béréből; bérbe fogadni vkit; (km.) * Berbite, fn. 1) félig nyitott ajkakkal való
szegődött bér, osztott konc ; ette haszna, aludta bére; morgás ; 2) a babonások, kuruzsolók mondókája.
szökött katonának nincsen bére ; nehéz a bér, ha a * Berbitél, A) k. 1) félig nyitott ajkakkal mo-
szolga lusta; 2) vmely jószág használatáért járó rog ; 2) kuruzslás közben babonás mondókákat
díj (mint házbér) ; bérbe adni, venni, fogadni vmit ; | mormol ; B) cs. vkivel párzik, nemileg közösül.
3) a. e. küzdelemért járó jutalom ; enyim vagy Bérc, fn. magasra felnyuló hegy, hegyorom ,
végre hő szerelmem tündéri bére (Gar.). hegycsúcs ; hegyek bércei, messze kéklő bércek; nem
Bera, tn. finév, Albert kicsinyitett alakja. mint Helvétia hótakart tetői, nem nyulnak oly ma-
Berácsol, Berácsoz, cs. vmit rácsféle kész - gasra bérceid (Eötv.).
lettel elzár. * Berce, fn. 1) 1. Bélfa ; 2) székelyeknél divatos
Beragad, A) k. 1) ragadós természeténél fogva lábravaló, harisnya.
összetapad ; csipától beragadt a szeme ; 2) á. é. be- * Bercel, cs. tojóz, petéz.
ragadt a szája, nem szól; majd beragad a szeme, Bercencei , mn. hosszú, sötétkék színü őszi
nagyon álmos ; B) cs. vmit ragadva, hirtelen szilva jelzője (Gyöngyös táján besztercei) ; ber-
vhova beránt ; a lovak beragadtak bennünket az cencei szilva.
árokba. Bérces, mn, bércekben gazdag, hegyes ; bérces
Beragaszt, cs. 1) vmi nyilást, hézagot ragadós vidék.
szerrel bekent holmival becsinál ; papirossal bera- Berci, tn. finév, Adalbert kicsinyitett alakja.
gasztani a törött ablakot ; 2) ajtót, ablakot stb. Bérci, mn. bércről való, bércen növő ; bérci
kapocscsal beakaszt. galagonya.
Beragyog, k. vhova ragyogva bevilágít. Bérc-nyereg, fn. (ft. ) két egymás melletti hegy-
Berajzol, cs. 1) bizonyos területet rajzzal beir; csúcs nyeregalakú kivájata. -orom, fn. a hegy
két iv papirt berajzolni ; 2) vmit könyvbe stb. le- csúcsa, teteje. -ör, fn. a hegy magaslatán vigyázó
rajzol ; egy emlékkövet rajzoltam be jegyzőköny- ör. -tó, fn. hegy tetején levő tó, tengerszem. -tüz,
vembe. hegytetön jeladásul gyujtott tüz.
Ballagi szótár. Referische 7
Staatsbionothek
MÜNCHEN
 Bér 98
Bérese, fn. (nt.) növény a sokhímesek, sok- |
anyások osztályából (Clematis) .
Bere , fn. 1 ) holmik adás-vevési * forgatása ;
(csere szóval ikerítve) ; csere-bere; 2) a magvas
kender feje, bugája.
Berec, tn. 1. Bereck ; * fn . himlőhely, ripacs,
ragya.
Bereck, tn. finév, Briccius.
Bereg, k. 1) ált. berféle hangot ád ; 2) külön. *
ajuh párzani, közösülni vágyik.
Berek, fn. tt. berket ; tb. berkek ; 1) sürü bok-
rokkal benött cserjés erdőcske, liget, csalit, csutaj,
sór; (szój .) illa berek, nádak, erek, alattomban
odább áll ; berekben a farkas, a kiről beszélgetnek,
épen belép ; 2) náddal, bozóttal benött ingová-
nyos lapály.
Bereked, k. 1) nyilása bedugul, betömödik ; 2)
a légcső gyuladás, sok beszéd következtében re-
kedt hangot ad.
Berekenye, 1. Berkenye.
Berekeszt, cs. 1) vmit ketrecbe, ólba stb. be-
zár ; berekeszteni a tyukokat az ólba ; 2) á. é. vmely
munkát, szónoklatot befejez . Innen : Berekesztés,
fn. -ésül , ih. befejezésül, bevégzésképen. -ö, mn.
1) ketrecbe, ólba stb. rekesztő ; 2) berekesztésül
elmondott ; berekesztő beszéd.
Bereki, 1. Berki.
Berekvirág, fn. (nt.) 1) berekben tenyésző vi-
rág; 2) kökörcsin.
Bérel, cs. m. -t, v. bérlett; htn. -ni, v. bérleni ;
vmit bérbe kivesz; páholyt, zártszéket bérelni ; ko-
csit, kertet bérleni. -vény, fn. a bérbeadó és -vevő
között kötött szerződvény.
* Berena, fn. tt. -nat ; 1) 1. Borona ; 2) ritkás
deszkakerités.
Bérene, fn. 1) † bizonyos bérért dolgozó mun-
kás, béres ; a jövevény és a bérenc ne egyenek
abban (bibl.) ; 2) saját lelkét, becsületét pénzért,
haszonért eladó személy.
Berendel, cs. 1) parancsolja, hogy vki jöjön
be ; 2) rendeli, hogy vmi, v. vki küldessék be ; a
hajdú általfogatokat bérendelni . -és, 1) parancso-
lás, rendelés, hogy vki jöjön be ; 2) (ttud.) törvény
elé idézés. Innen: Berendelési. -ö, mn. (ttud. ) tör-
vény elé idéző.
Berendez, cs. 1) holmit vhova rendbe berak ;
2) (haj .) hajót a szükségesekkel felszerel. Innen:
Berendezés; müvészi berendezés.
Berepdes, k. 1) többször berepül ; 2) többen
egymásután berepülnek.
Bereped, k. befelé hasad, reped.
Berepes, 1. Berepdes.
Berepeszt, cs. viit befelé hasít, repeszt ; repe-
dést csinál benne.
Berekked, 1. Berepdes.
Bereppen, k. egy lebbenéssel berepül.
Berepül, k. szárnyain lebegve vhova beszáll.
Béres, mn. tt.-t, v. -et ; 1) bérért dolgozó ; béres
aratók; 2) bérbe adott, vett; béres föld. -, fn.
tt.-t; tb.-ek ; (gazd .) ökrökkel bánó, ökrökkel
dolgozó szolga ; urasági béres ; kis béres, faragó
béres , ki a faszerszámokat javitja ; öreg béres ;
(szój.) eszik, mint a béres ; (km.) rest béresnek he-
nyélés az ebédje; sokszor tekinti béres a napot, v.
rest béres gyakran nézi a napot.
Béres -ház, fn. urasági béresek lakhelye. -ke-
dik , k. igás ökrök mellett béreskép szolgál.
Ber
-munka, fn. béresek által végeztetni szokott min-
denféle munka. -szekér, fn. vendégoldallal, nyo-
móruddal ellátott hosszú , széles szekér. -szer-
szám , fn. béres munkához szükséges szerszám.
? Berész, fn. tt.-t ; áruk adás-vevésével üzér-
kedő személy (Speculant) .
Bereszel , cs. reszelővel , ráspolylyal szilárd
állományu testet bevág, rajta metszést csinál .
? Berészlet, fn. árak adás-vevésével való üzér-
kedés .
Bereteszel, cs. reteszszel vmit bezár. Innen :
Bereteszelés, fn.
Berétra, fn. szögletes papi sipka.
Beretva, Beretvál, 1. Borotva, Borotvál.
Bér-év, fn. év, melyben vmit bérbe adnak ,
vesznek.
Berezel, cs. és k. vmit, v. vhova bekakál, be-
szarik.
Berezez, cs. rézzel vmit beönt, befuttat.
Bér-fizetés, fn. bérül szolgáló fizetés. -fizető,
fn. zsellér, haszonbérlő.
Bérföld, fn. 1) bérbe adott, vett fekvő birtok ;
2) hübérül adott, kapott birtok. Innen : Bérföldi,
mn. -rendszer, 1. Hübér-rendszer.
Berge, 1. Barka.
Bér-gyilkos , fn. pénzért felbérelt orgyilkos.
Innen : Bérgyilkosság, fn.
Berhe , fn. 1) némely iparosok bőrköténye ;
ácsok, kőmívesek berhéje ; 2) ágyékra való akármi-
féle takaró ; nyakába rántják a büdös berhét (Pázm.) ,
torkára forrasztják, saját vesztére fordítják a ra-
vasz cselt ; 3) istrángszoritó szíjacska ; 4) bo-
zontos csomó a fonalon.
Berhel, cs. vmit magáról forgatva levet.
Bérhintó, 1. Bérkocsi.
Bérhiv, 1. Hübéres .
Béridö, fn. időfolyam, melyre vmely jószágot
bérbe adnak, vesznek.
Berill , fn. (ásványt.) tengerzöld színü
drágakö.
Bér-inas, fn. különösen a vendéglőkben ruha-
tisztitásra stb. rendelt szolga. jószág, fn. bérbe
adott, vett jószág. -jövedelem, fn. a jószág bér-
beadásából huzott jövedelem.
Berke, 1. Barka.
Berke-bárány, fn. apró kondor gyapjas juh
báránya.
Berkenye, fn. 1) a berkenyefa gyümölcse ; 2)
1. Berkenyefa.
Berkenyefa, fn. (nt.) a huszhímesek, három-
anyások osztályához tartozó , édes gyümölcsöt
termö fa (Sorbus).
Berkes, mn. berekkel, bozóttal benőtt.
Berkesz, fn. (állatt.) a házi légyhez hasonló
rovar a kétröpük rendéből (Conops).
Bérkéve, fn. 1) aratórészül adott kéve ; 2) a
csőszöknek , harangozóknak bérül adott gab-
na- kéve.
* Berkez, k. (vad. ) berekben özre, vidrára, ró-
kára vadász.
Berkéz, k. gyönge bimbót, rügyet ereszt.
Berki , mn. berekből való, berekben termö .
Bér-kocsi, fn. fuvarbér fizetése mellett min-
denkinek használatára készen álló egy-, v. kétfo-
gatú kocsi, hintó, -kocsis , fn. a bérkocsinál kocsis
minőségben működő személy.
* Berköce, fn. bunkós bot.
 Bér 99 Ber

Bér-köteles, mu. bért fizetni köteles. -kötés , Bérösszeg, fn. vmely bér összes mennyisége.
fn. bérbeadás-vevési szerződés. -lak, fn. bérbe Bérpénz, fn. bérül fizetett, kapott pénz .
adandó lak, ház. -lakó, fn. zsellér, más házában Berreg, k. 1 ) 1. Bereg ; 2) a kutya, farkas fogát
bérben lakó. ? -ledelem, 1. Hübér. csikorgatja.
Bérlegény, 1. Bérinas. Bér-szerződés, fn. vmely jószág bérbeadás-
Bérlekezés, Bérlekezik, Bérlekező , 1. Elő- vevésénél kötött szerződés . -szolga, fn. leginkább
bérlés, stb. a vendéglőkben ruhatisztitásra, s ide-oda szalad-
Bériel. 1. Bérel. gálásra bérbefogadott szolga. -szünet, 1. Bérlet-
Bérlés, fn. vmely jószág bérbe fogadása. szünet.
Bérlet, fn. 1) bérlés által szerzett haszonvételi Berta, tn. 1) nönév, Albertina ; 2) finév, Bertalan
jog; 2) előfizetés által szerzett haszonvételi jog. kicsinyitett alakja.
-folyam, fn. idöfolyam, mely alatt a bérlet tart. Bertalan, tn. finév.
-i, mn. bérletet illető . -szünet, fn. a szinházaknál Bér-telek, fn. bérbeadott. -vett telek. -térités ,
a bérleti jog ideiglenes felfüggesztése. fn. a bérpénz megtéritése.
Bérlett, mn. bérbe vett. Bertók, tn. finév.
Bérlevél, fn . 1) bérbeadás-vevésről szóló iro- Bertold, Bertót, tn . finév.
mány ; 2) szállitó hajósokkal kötött szerződvény ; Bertök, fn. tb. golyóalakba összefutott ezüst-
3) cselédek szegődési levele. darabkák az ötvösöknél.
Berling, fn. (nt.) növény a sokhimesek. sok- Bertulajdonos, fn. a bérbeadott jószág tulaj-
anyások osztályából (Attagene). donosa.
Bérlő, fn. vmi jószágot bizonyos befizetés mel- Bertus, tn. finév.
lett használó személy. -társ, fn. egy vkivel v. töb- Berúg, A) cs. vmit rugva betör, beszakit ; be-
bekkel együtt vmely jószágot bérbevevő személy. rúgni az ajtót; B) k. á. é. szeszes italtól megré-
Bérma-anya, fn. bérmálandó leányokat bér- szegszik.
málásra vezető nő. -atya , fn. ugyanazon minö- Berugaszkodik . k. neki rugaszkodva, ira-
ségben működő férfi fiuk mellett. modva vhova befut, beszalad.
Bérmál, cs. a római katholika egyházban a Beruház, cs. 1) bizonyos pénzösszeget vmely-
püspök a kellően elkészitett ifjak homlokát szen- jószág jövedelmezővé tételére fordít ; 2) bizonyos
telt olajjal megkeni, s gyöngén arcul csapja öket, pénzösszeggel vmely jószágot jevedelmezővé tesz .
és kéri Istent, hogy erősitse meg hitökben ; a gö- Innen : Beruházás, fn. Beruházmány, fn. hiányzot-
rögegyházban ugyan- e szertartást a pap a kisded tak a tőkék a szükséges beruházmányokra (H. M.) .
keresztelése után viszi véghez. Innen : Bérmálás, fn. Berutit, cs. és k. 1) bemocskol vmit, piszkossá
Bérmaolaj, fn. bérmálásra való olaj (chrisma). tesz ; 2) 1. Bekakál.
Bérment, Bérmentes, mn. 1) amitől vitelbért Bér-vadászat, fn. bérben kivett, kiadott vada-
nem kell fizetni ; 2) aminek vitelbére már ki van szati jog. -vágyó, mn. minden csekély szolgá-
fizetve. Innen : Bérmenten, Bérmentesen, ih. -esit, latért, jutalmat, borravalót kivánó.
cs. a postán küldendő levél vitelbérét előre ki- ? Berve, mn. véres, vérrel befecskendett.
fizeti. ? Bervén, 1. Örökzöld.
Bér-munka, fn. napi, heti stb. bérért végzett Bervéng, 1. Börvén.
munka. -munkás, fn. napi, heti stb. bérért dol- ? Bervetlen, mn. nem véres .
gozó munkás. Berz, fn. (ttan.) némely testek tulajdonsága,
Bernát, tn. finév. melynélfogva a hozzájok közeledő könnyebb tes-
Bérnök, 1. Bérlő. teket magokhoz vonják és ismét eltaszitják ; állati
Bernyákol, k. miau-féle macska-hangot ad, berz, fegyverzett berz. -anyag, fn. (ttan.) berzet,
nyivákol. villanyt magában rejtő anyag. -áradás, fn . (ttan.)
Bernyászkodik, k. vki ellen felingerül, fel- a berznek, a berzanyagból való szétömlése, fo-
berzenkedik. lyása. -delej, fn. (ttan . ) villanytelepben mutat-
Berogy, k. 1) épület, fal beszakad, beroskad ; kozó, rejlő delej . Innen : Berzdelejes, mn. Berz-
2) ember, v. állat lerogyva vhova beesik. delejség, fn.
Beroham, fn. befelé intézett roham. Berze, fn. (nt.) 1) összezsugorodott, kiszáradt
Berohan, k. vhova rohanva betör, benyomul ; füszál ; 2) külön. kendernövéskor hátramaradt
az ellenség berohant a vár kapuján. Innen : Bero- apró borzas kenderszálak ; mn. 1. Borzas.
hanás, fn. Berzéc , Berzéces , Berzécesség , 1. Vil-
Beront, A) k. az előtte álló akadályokat lerontva lany, stb.
vhova berohan ; B) cs. vmit beszakít, betör; be- Berzed, k. 1) vérlüktetés miatt felborzad, bor-
rontani az ajtót. Innen : Berontás, fn. zassá lesz ; berzed a macska szőre ; 2) á. é. hara-
Beroppad, Beroppaszt, 1. Behorpad, stb. gossá lesz. -t, mn. (nt.) harántékosan álló.
Beroskad , k. összetöredezve beomlik , be- Berzel, cs. (ttan.) berzessé, villanyossá tesz.
szakad. Berz -elsülés, fn. (ttan . ) a villanynak a vil-
Berostélyoz, cs . rostélylyal, rácscsal vmit el- lanytelepböl pattanással történő kiömlése.
zár. Innen : Berostélyozás, fn. Berzeng, k. a vérlüktetés , v. fázás miatt szőre
Berovátkol, Berovátol , cs. szilárd testbe felborzad ; 2) á. é. mérgeskedik. Innen : Berzengő,
rovatékokat metsz . mn. -et, cs. 1) borzassá tesz vmit ; 2) á. é. vkit
Berozsdásodik, k. a rozsda miatt vmibe be- haragra ingerel.
szorul. Berzenkedik, k. 1) szőrét borzongatva dühös-
Berögzött, mn. á. é. erős gyökeret vert, ren- ködik ; 2) á. é. zsörtölödik, ellenkezik.
díthetlen; berögzött nézet. Berzen, 1. Berzed.
7*
 Ber 100 Bes

Berzent, cs. a. m. berzenget ; mint páva, ha * Besikosul, k. 1) sikossá válik ; 2) beborúl>

büszkén tollait berzenti (Ar.). országos esőre válik.
Berzenye, 1. Berze, fn . Besimul, k. magát összehuzva vhova bejut.
Berzerő, fn. (ttan.) a testekben rejlő villanyo- Besipol, A) k. sipot fujva vhova benéz ; B) cs.
ságot okozó erő. -mü, 1. Villanygép. 1) bizonyos tért sipolva bejár ; 2) vkit sippal behí.
Berzes, mn. 1) 1. Villanyos ; 2) Î. Borzas. Besivit, 1. Besüvölt.
Berzez, 1. Villanyoz. Besodor, cs. 1) fonalfélét befelé sodor , sod-
Berz-félvezető, fn. (ttan.) nem jó villanyvezető rossá tesz ; besodorni a szétbomlott zsineget ; 2)
test. -fény, fn. (ttan.) villany által okozott fény. vmit sodorva , tekergetve beránt ; a gyermekeket
-feszülés, fn. (ttan.) a villany feszitő ereje, álla- besodorta az örvény.
pota. -fuvalom, fn. (ttan.) a villanyszikra kiöm- Besodródik, k. 1) sodrás közben bekeverődik ,
Îése által eszközölt gyönge szellőcske. -kép, fn. a zsinegbe sok elhullott gaz besodródik ; 2) vhova
villanyos kép, villany által előidézett kép . tekergődzve berántódik.
Berzle, fn. (ásványt.) berzerővel biró ásvány, Besompolyodik, k. vhova sompolyogva be-
máskép ; turmalin. megy.
Berz-mérő, fn . (ttan.) a villanyosság nagysá- Besorol, cs. sorba berak.
gát megmérő ttani eszköz. -mozditó, fn. (ttan.) Bésoroz, cs. 1) 1. Besorol ; 2) külön. beállit
külön-külön lemez a Volta-féle oszlopban. -mu- katonának vkit. Innen : Besorozás , fn. Besoro-
tató, fn. (ttan.) a villany jelenlétét v. nem létét zási, mn.
mutató ttani eszköz. -nemvezető, mn. (ttan.) vil- Besóz, cs. húsfélét sóval behint, hogy tovább.
lanyt tovább nem vivő, magán át nem eresztő. elálljon ; (szój .) besózni vkinek, jól beadni vkinek.
-oszlop, fn. (ttan.) villanyos kisérletekre hasz- Innen : Besózás, fn. Besózott, mn.
náltatni szokott különféle érclemezekből összeálli- Besöpör, cs. vmit seprővel vhova betakarít ;
tott készlet. -özön, fn. (ttan.) tul-, bö villanyfo- á . é. sok pénzt besöpörni, bevenni, zsebre tenni.
lyam . -pisztoly, 1. Villanypisztoly. Besöpped, k. 1) lágy test ingovány felszine a
Berz-sárkány, fn. selyemzsinóron feleresztett reá nehezedő suly alatt lesülyed ; az ingoványos
sárkány, melylyel a felhő villanyát földre lehet föld besöppedt alattunk; 2) lágy testbe , ingo-
vezetni. -sürítő, fn. (ttan.) a villanygépben a vil- ványba lemerül ; besöppedni a sárba.
lanyt megszaporító természettani eszköz . -szikra, lesz Besötét-edik, k. (személyt.) sötét lesz, este
-tartó, -telep, 1. Villany-szikra stb. ; elmegyek majd ha besötétedik. -it, -öl , cs.
vmit sötétté tesz ; elhomályosít ; bizony nagy mo-
Berz-terhelés, fn. (ttan.) a villanygépnek vil- csok a háládatlanság, a királyi paláston sok szép-
lanynyal való megtöltése. -tevő, mn. (vt.) villany- séget sötétít be ; Iszonyú sürüpor megy égbe keverve,
gép tevőleges oldalán összegyülő (elem) . -ütés, fn. úgy hogy eget földet mind besötétölte (Zr. M.). -ül,
(ttan.) a villanyszikra által okozott rázkódtató Besötétedik.
ütés. -vegytan, fn. (ttan.) a testeknek villany által Besövényel, Besövényez , cs. sövénynyel körül
eszközlött vegyi felbontását tárgyaló tudomány. kerít.
-vezető, 1. Villanyvezető. Besrófol, 1. Becsavarol.
Berzsen, Berzsenfa, Berzseny, Berzsenyfa, Beste, Bestye, fn. 1) † kutya ; a bestye megtére
fn. (nt.) vörös festéknek használt amerikai nö- az ő tulajdon okádására (Erdősi 2. Pet. 2, 22.) ;
vény. 2) vadállat ; szél. ért. oktalan barom (bestia).
Besajkáz, A) k. vhova sajkával bemegy ; B) Bestelélek, Bestyelélek, fn. káromkodó, dor-
cs. vmely tért sajkával bejár. gáló szó, a. m. ebszülte ; bestyelélek kurafi, ebszülte
Besajtol, cs . 1) vmit sajtóval benyom ; 2) a kurafi.
sajtolást bevégzi. + Bestyeség, fn. baromság (bestialitas).
Besajtoz, cs. vmit sajttal behint. Besudamlik, k. sebes lebbenéssel vhova be-
Besáncol, cs. vmit sánccal körülerösit. siet, behat.
Besantikál, A) k. vhova sántikálva bemegy ; Besug, A) k. a bentlevőnek kivülről sugva be-
B) cs. bizonyos tért sántikálva bejár. szól ; B) cs. vmit alattomban vádlókép bejelent.
Besár-osodik, k. sártól bepiszkolódik. -oz, cs. Innen : Besugó, fn. -all, cs . vmit többször besug.
vmit sárral bemocskol, befecskend. Besugárol, Besugároz, cs. vmit sugaraival
Besátoroz , cs. vmit sátorral befed. megvilágít ; a nap besugározza a föld nagy részét.
Besavanyit , cs. ételfélét kovászszal savany- Besugárzik, k. (személyt.) sugarai vhova be-
kássá tesz (pl. uborkát). hatnak.
Besegit, cs. vkinek segit, hogy bemehessen, v. Besugdos, cs . vmit vádlókép többször besug.
vmit bevihessen. Besuhad, Besuhan, k. vhova suhanó neszszel
Besenyveszt, cs. 1) husfélét sóval és más fü- becsusszan.
szerrel való meghintés által a rothadástól megóv, Besujt, cs. 1) vmit vhova erősen bedob ; be-
besóz ; 2) 1. Bepácol. sujtani a követ az ablakon ; 2) vmit sujtva beüt;
Beseper, 1. Besöpör. kövel besujtani az ablakot.
Besereglik, k. seregesen, csoportosan vhova Besulykol, cs . vmit sulyokkal vhova bever,
bemegy. beüt.
Besétál, A) k. vhova sétálva bemegy ; B) cs. Besurran, k. vhova hirtelen, csaknem észre-
bizonyos tért sétálva bejár. vétlenül becsusszan ; besuranni a mellékszobába.
Besiet, k. vhova sietve bemegy. Besuvad, 1. Besuhad.
Besikamlik, k. csúszós talajon sulyegyenét Besülyed, k. lágy, hig testbe merül.
vesztve vhova beesik, becsuszik. Besülyeszt, cs. eszközli, hogy vmi besülyedjen
 Bes ― 101 -- Bes

Besüpped, 1. Besöpped. ben barázda közé kever ; beszántani a paréjt. 2) 1.

Besüt, A) k. 1 ) (személyt.) vhova behat me- Felszánt ; 3) a szántást bevégzi.
lege, v. fénye ; a tüz besüt a szobába ; a nap besüt Beszappanoz, cs. szappannal vmit beken, be-
az ablakon ; 2) * akenyeret a fütött kemencébe be- fen. Innen : Beszappanozás, fn.
rakja ; már besütöttünk; B) cs. 1) tüzes eszközzel Beszárnyal , cs. szárnyakon repülve bejár ;
vmely testbe jegyet éget; 2) fegyverét vhova be- kiléptem azon pályára, melyet tizenkét év alatt gon-
tartva elsüti; besütötte puskáját az ablakon. dolatim oly sokszor beszárnyaltak (Gegő) .
Besüvölt, k. süvöltése vhova behat ; besüvölt a † Besze, fn. a. m. beszéd ; te kedig fügyelmezjed e
szél az ablakon. beszét (bécs. cod.).
Beszádol , cs. vmely edény nyilását, száját Beszéd, cs. 1) több darabból álló holmit kivül-
szádlóval bedugja ; beszádolni a hordót. röl belülre szed ; beszedni a virágcserepeket ; 2)
Beszaggat, 1. Beszakgat. holmit begyüjtöget ; beszedni a télre valókat ; 3)
Beszáguld, A) k. 1) vhova száguldva belova- bizonyos illetéket bevesz ; beszedni az adót, az
gol ; 2) száguldva vhova befut ; a ló beszáguldott adósságot. Innen : Beszedés, fn. Beszedett, mn.
az erdőbe; B) cs. 1) vmely tért, vidéket száguldva
belovagol ; 2) vmely tért, száguldva befut. Beszéd, fn. 1) az illető nyelv szabályai szerint
összeszerkesztett, s a gondolat kifejezésére hasz-
Beszak-ad, k. 1) a reá nehezedő suly miatt be- nált szavak és mondatok összege ; beszédbe eredni,
roskad, omlik ; nagy teher alatt beszakad a padlás ; ereszkedni ; vkinek beszédét félbeszakasztani ; vki-
2) befelé reped, feslik ; beszakadt a ruhája. Innen : nek beszédébe beleszólni, belevágni ; beszéd közben v.
Beszakadás, fn. -aszt, -it, cs. eszközli, hogy vmi folytában ; sok beszéd lakik benned; 2) szavak és
beszakadjon. -gat, cs. több helyen v. több ízben mondatok által kifejezett észjárás ; okos, alapos
beszakít.
beszéd; (szój.) kikopott a beszédből ; sem füle, sem
Beszalad, A) k. 1) vhova szaladva bemegy ; farka v. sem keze, sem lába beszédjének ; király fia,
beszaladni a városba ; 2) (személyt.) hirtelen Kis Miklós beszédje, mesebeszéd, szófia beszéd ;
vhova becsuszik ; a tű beszaladt tenyerébe ; B) cs. (km.) sok beszédnek sok az alja ; milyen az ember,
vmely tért szaladva bejár. -gál, A) k. vhova több- olyan a beszédje ; bolondot beszédjéről ismerhetni
ször beszalad ; beszaladgálni a szobába ; B) cs. meg; sok beszéd nehezen készül meg hazudság nélkül ;
vmely tért szaladgálva bejár, befut. annyit tanultam beszédéből, mint az égdörgésből; a
Beszalaszt, cs. 1) vkinek rendeli , vkit megbiz, beszédnek egyenese jó, a mankónak horgasa ; 3) szál-
hogy vhova szaladjon be ; beszalasztani vkit a vá- longó hir ; beszéd után ne indulj; az csak beszéd ;
rosba ; 2) vkinek, v. vminek megengedi, hogy 4) szónoklati szabályok szerint készitett irás-, v.
vhova beszaladjon ; beszalasztani az egeret a lyukba ; szóbeli előadás ; egyházi, törvényszéki beszéd; szó-
3) vkit vhova bekerget ; beszalasztani a rablókat noki beszéd ; halotti beszéd ; † elöljáró beszéd, beve-
az erdőbe. zetés.
Beszáll, k. 1) 1. Berepül ; 2) utazás közben Beszédalak, fn. külalakja, formája vmely be-
vhova vendégül bemegy; beszállani a vendég- szédnek.
lőbe; 3) (ht.) beszállásolja magát vhova; a kato- Beszedeget, cs. több darabból álló holmit egy-
nák beszállottak a várba ; 4) (haj .) hajóval vhol más után beszed, bevesz.
megállapodik ; beszállani a kikötőbe. Innen : Be- Beszédejtés, fn. ugyanazon nyelv hangjainak
szállás, fn. -ásol, -ásoz, cs . utasokat, katonákat szavainak kiejtésében különféle vidékek lakói
stb. a kirendelt szállásra bevezeti. -it, cs. 1) vkit által követtetni szokott mód ; pl. az alvidéken
v. vmit vhova járművön bevisz ; beszállítani az édes, szép, ló, tó helyett mondják ides, szíp, lau,
utasokat a városba, a gyapjut a vásárba ; 2) esz- tau; több vidéken az elött a t ty-re, a d gy-
közli, hogy vmi vhova berepüljön ; beszállitni a re változik, Jászapátyin kidobótatyik, hogy a pipa
galambot az istállóba ; 3) 1. Beszállásol. Innen : Be- títatyik ; aki rajta kapatyik huszonötyig vágatyik.
szállítás, fn. Beszéd-ék, fn. a szónoki beszéd diszeül szol-
Beszalmáz, cs. vmit szalmával befed, behint, gáló szóvirág, alakzat, képes kifejezés. -es, mn.
beszemetel.
böbeszédü, fecsegő. Innen : Beszédesség, fn. -fo-
Beszalonnáz, cs. vmit szalonnával beken. lyamat, fn. a kezdett beszéd folytonos haladása.
Beszámít, cs. 1) vmit az egészhez tartozó rész gyakorlat , fn. 1 ) irásbeli gyakorlat, melynek
gyanánt belevesz, beleszámit; 2) vmit vkinek ja- tárgya szónoki beszéd ; 2) gyakorlat a szónoki be-
vára betud ; a per alatti fogság idejét a bünösnek széd elszavalásában. -hintö, fn. hirhordó, plety-
beszámítni; 3) vmit vkinek kárára tud be; a tett kázó személy. -jel, fn. egyes szótagokra, szókra,
kárt is beszámítni a cseléd bérébe; 4) á. é. vmely elkö- mondatokra fektetett sulyt a hallgatóval észrevé-
vetett dolgot vétkül, v. jócselekedetül tulajdonít tetni igyekvő hanglejtése a beszélőnek. -képleg,
vkinek; a bolondnak nem lehet beszámítni tetteit. fn. (nyt.) alakzat, képes kifejezés. -könnyűség,
Innen: Beszámítás, mn. -ható, mn.amit be lehet fn. ügyesség a folyékony, világos, értelmes szóbeli
számítani. -ol, -olat, 1. Leszámítol, Leszámítolat. előadásban.
Beszámlál, cs. az egészhez tartozó rész gya- Beszedő, fn. vmit bevevő, begyüjtő személy.
nánt vmit belevesz, beleszámlál. Beszéd-rész, fn. 1) (nyt.) azon osztály, melyet
Beszámol, k. 1) a rábizott holmikról száma- vmely szó nyelvtanilag elfoglal : m. név, névmás,
dást ad be; beszámolni a pénzzel. 2) 1. Beszámit, ige stb. 2) vmely szónoki beszéd egyes szakasza.
(1). Innen: Beszámolás, fn. -szerv, fn. az emberi testnek azon különös alko-
Beszándékozik , k. vhova bemenni szándé- tásu részei, melyek a különböző beszédhangok
kozik. előhozására szolgálnak, ilyenek : a torok, az íny,
Beszánt, cs. 1) vmit szántóvassal szántásköz- a nyelv, a fogak, az ajkak. -tartalom, fn. vmely
 Bes ----
beszéd veleje, rövid kivonata. -váltás , fn. párbe-
széd, beszélgetés (colloquium).
Beszeg, cs. 1) vmely kelmének foszlányos szé-
leit behajtván, megvarrja, hogy erősebb legyen ;
beszegni a kendőt, a lepedőt ; 2) vmi kelmének szé-
leit szalaggal körül varrja ; beszegni a ruhát, kala-
pot szalaggal ; 3) vmit vmivel körülrak, kerít ; a
virágágyat gyeppel, a házfedelet bádoggal beszegni ;
4) á. é. csinosan elkészít ; (szój .) ez a gyermek
nincs beszegve, idomtalan külsejü. Innen : Besze-
gés, fn.
Beszegecsel, cs. vmit apró szögecskékkel be-
ver, beerősít.
Beszeg-el, Beszegez, cs. 1) vmibe szöget ver;
beszegelni az ágyut; 2) vmit szögek beverésével
összeerősít; beszegezni a koporsót. -ett, mn. (nt.)
bekunkorodott élü (levél, szirom stb.).
Beszegő- deszka, fn. (ép .) a házfödél szélére
szegély gyanánt erősített deszka.
Beszegödik, k. meghatározott bérért vkihez
szolgálatba igérkezik.
Beszegödtet, cs. 1) bizonyos bérért vkit cse-
lédjének megfogad ; 2) vkit vhova vezet, hogy ott
beszegődjék.
Beszegőléc, fn. (ép.) vmely faalkotmány sze-
gélyeül szolgáló léc. sor, fn. (ép.) a ház- födél
széleit képező zsindelysor. -vonal, fn. (nyomd.)
szegélyül szolgáló vonal.
Beszégyenkedik , cs. pirulva, szégyenkezve
vhova bemegy.
Beszél, A) k. gondolatait, érzelmeit vkivel be-
szédben közli ; magyarul, németül beszél ; fönhan-
gon beszél; levegőbe beszélni, értelmetlenül ; szi-
vére, lelkére beszélni vkinek ; hadd beszéljen a világ ;
süketnek, holtnak beszélni ; nem egy nyomon beszélni,
majdígymajd amugy beszélni ; össze-vissza beszél-
ni; hovabeszélsz? magában, v. magávalbeszél, fennszó-
val gondolkodik; (szój.) beszélj vele, ha tudsz németül,
evvel hiába beszélsz, mert elbizakodásában nem
hallgat rád ; ugy beszélsz mint ajól őrlött; (km.) in-
kább beszélek a fejével, mintsem a lábával; beszél a
barát beszél, de alamizsnát vár ; B) cs. eseményt,
történt dolgot mond el ; ezt a dolgot mindenfelé be-
szélik: sokat, keveset, okosat, bolondot, tarkákat, zöl-
deket beszélni; (km.) a ki sokat beszél v. sokat tud,
v. sokat hazud. Innen : Beszélő, mn. és fn. (tréf.)
mézből van a beszéllője (népd.) , a nyelve.
Beszélő- terem, fn. szoba, terem, hol némely
intézet tagjai a látogatókat elfogadni , s azokkal
beszélni szokták ; zárdai beszélő terem.
Beszelt, mn. éles eszközzel bemetszett, beha-
sított.
Beszély, fn. t.-t; 1) elbeszélése vmely történt
dolognak ; 2) (költ.) a szépészet szabályai szerint
alkotott elbeszélés, melynek tárgyát nem nagyon-
rég történt dolog, adoma stb. teszi, ész, -iró, fn.
beszélyeket készitő szépirodalmár. tárgy , fn.
a beszélynek alapul szolgáló történt dolog,
adoma stb.
Beszemetel, Beszemetez , cs . mindenféle giz-
gazzal, szeméttel behint, bepiszkol ; beszemetelni a
szobát.
Beszemtelenkedik, k. orcáflanul, szemtelenül,
tolakodva vhova bemegy .
Beszennyes -edik , k. szennyessé , piszkossá
lesz. -it, 1. Beszennyez .
102 Bes
Beszennyez , cs. vmit szennyessé, piszkossá
tesz. Innen : Beszennyezés, fn.
Beszentel, cs . (ist. ) szentelt vizzel való meg-
hintés és imádság által ; 1 ) kegyelet tárgyul be-
avat ; beszentelni a temetőt ; 2) vmire v. vkire is-
teni áldást kér ; beszentelni a holtak testeit. Innen :
Beszentelés, fn . Beszentelt, mn.
Beszeplősödik , k. szeplőfoltokkal megtelik,
szeplőssé lesz ; á. é. megfertőztetik.
Beszerez, cs. 1) ételnemüvel magát előre el-
látja ; beszerezni a télre- valókat ; 2) vkit vmely
szolgálatba bejuttat ; beszerezni vkit vmely ura-
sághoz.
Beszerkeztet, cs. vmit vmely irományok közé
iktat.
Beszerzés, fn. 1 ) elöregondoskodási bevásár-
lás, begyüjtés ; 2) vmely szolgálatba való bejut-
tatás.
Beszerző, mn. a ki vmit, v. vkit beszerez .
Beszi, cs. 1) lélekzéssel magába szí ; orrán,
száján beszíni a levegőt ; 2) vmit magába szivá-
rogtat ; a növény beszija a vizet.
Beszinel, A ) cs. vmit szinesre befest; beszínelni
a szoba falát ; B) vh . (magát). I. Behizelgi magát.
Beszinez, 1. Beszinel, cs.
Beszinlés, fn. színlés, hizelgés által vkinek
kegyébe való bejutás.
Besziv, 1. Beszi.
Beszivárgás , fn. bármiféle nedvnek vmely
test likacsain lassu befolyása.
Beszivárog, k. (személyt.) 1) bármiféle nedv
vmely test likacsain szivárogva befoly ; a viz be-
szivárgott a pincébe ; 2) á. é . uj , idegen szokás stb.
vhol titkon lassanként lábra kap ; a socialismus
sok országba beszivárgott.
Beszivat, cs. 1) rendeli, parancsolja , hogy vki
vmit beszijon ; a szamárhurutossal gázt beszívatni;
2) eszközli, hogy bármiféle nedv vmely test lika-
csain behasson, menjen; szivacscsal beszivatni a
kiömlött vizet; 3) 1. Beetet.
Beszivatyúz, cs. bármiféle nedvet szivatyúval
vhova bevezet.
Beszivódik, (személyt. ) bármiféle nedv vmely
test likacsain behat.
Beszivó edények, fn. (tb.) a táplálék beszivá-
sára, s tovább vivésére szolgáló csövek, edények
az állati és növényi testben.
Beszok-ik, k. gyakori bejárás által vhol otho-
nossá lesz, v. vhova való bejárást megtalálja ; a
malac beszokott a konyhába. -tat, cs. vkit, v. vmi
állatot bejárásra szoktat.
Beszól, k. 1) kivülről a bentlevőnek szól ; be-
szólni vkinek az ablakon ; 2) á. é. rövid időre vki-
hez látogatóba megy ; majd délután beszólok nálad.
Beszolgál, A) k. 1) a bennlevönek felszolgál,
szolgálatot tesz ; az inasok felváltva fognak beszol-
gálni ; 2) á. é. a) sugarai vhova behatnak ; a vilá-
gosság, a napsugár beszolgál a szobába; b) ajtó,
ablak vhova bemenetet nyit ; két ablak beszolgál a
kertbe; B) cs. vmit benyujt. -tat, cs. vmit bead,
kézbe juttat ; a hatóságnak beszolgáltatni a fegyve-
reket ; (ker.) a bejött pénzt illető helyére beszolgál-
tattam.
Beszólit, cs. a kint levőnek szól, hogy jöjön be.
Beszop, A) cs. vmit szopva szájába vesz, szá-
jában tart ; beszopni a megütött ujjat ; B) k. á. é.
lerészegszik.
 Bes ― 103
Beszór, A) cs. 1) apró hulladékkal behint , be-
takar, beszemetez ; beszórni a szoba földjét kőpor-
ral; 2) vmit szórva vhova behány ; beszórni a ho-
mokot a mész közé; B) k. (gazd.) a gabnaszórást
elvégzi.
Beszorít, cs. vmit szük helyre, résbe, közbe
szorít ; vkit a szögletbe beszorítni. -kozik, k. 1)
szorosan körülfüzi magát ; 2) szük helyen huzza
meg magát; hatan szorítkoztunk be egy szűk kocsi-
ba; 3) a. é. összehuzódva él. -ólag, I. Kizárólag.
Beszorul, k. 1 ) szük helyre szorul, melyben
. sem ki, sem befelé nem mozdulhat ; a ló lába be-
szorult a palló közé ; 2) bemenni kényszerül ; a sok
vendég miatt egy szobába szorultunk be.
Besző, cs. 1) vászonba, v. más szövött kelmébe
vmit közé szö ; veres fonalakat beszőni a szakajtó
ruhába ; 2) á. é. vmely történet, mese stb. előadá-
sakor szorosan nem odatartozó dolgokat jól oda
illesztve előhoz .
Beszögecsel, 1. Beszegecsel.
Beszögellik, k. vmi közé benyulva befelé szög-
letet képez ; alantabb, túl a Dunán, németség szö-
gellett be (Szal.) .
Beszögez, 1. Beszegel.
Beszök- décsel, A) k. vhova szökdécselve be-
megy; B) cs. szökdécselve vmely tért bejár. -el-
lik, k. 1) hirtelen szökéssel vhova beugrik ; 2) á.
é. a medréből, v. vmely edényből kicsapott viz
vhova befecscsen. -ik, k. 1) 1. Beugrik ; 2) titkon,
alattomban vhova bemegy ; beszökni a szinházba,
az élés-kamrába.
Beszőnyegez, cs. szőnyeggel vmit befed, be-
takar.
Beször, fn. (kórt.) a szempilláknak a szem-
golyó felé való behajlása. -ösödik, k. 1) szőrrel
benö ; beszőrösödik a melle ; 2) a szállongó, v. vele
érintkező ször reá tapad ; a macskától beszőrösö-
dött a ruhám. -öz , cs. szőrszálakkal behint, beszór
vmit.
Beszörpöl, cs. hig, folyó testet fogai között
szörpölve megiszik.
Beszövés, fn. vmely fonalnak stb. a szövet
szálai közé szövése.
Beszúr, cs. 1) vmely hegyes eszközt vmibe
szúr ; beszúrni a tüt a varró-vánkosba; 2) hegyes
eszközzel vmibe likat csinál ; 3) á. é. irodalmi mü
szövegébe utólagosan vmit bejegyez, beir. Innen :
Beszurt, mn.
Beszurkol, cs. 1) szurokkal vmit beken ; be-
szurkolni afonalat ; 2) vmely nyilást, likat szurok-
kal betapaszt ; beszurkolni a savanyu vizes üveg
száját.
Beszurkoz, cs. 1) 1. Beszurkol ; 2) vmit szu-
rokkal bepiszkol, bemocskol.
Beszuszakol, cs. 1) vmit szük térbe begyömö-
szöl ; a szennyes ruhát egy szekrénybe beszuszakolni ;
2) vkit erősen híva bekényszerít ; alig tudtam
hozzánk őt beszuszakolni.
Beszür, A) cs. 1) cseppfolyó testet szűrő esz-
közön keresztül vmely edénybe beereszt ; B) k. a
szüretelést bevégzi .
Beszüremkezik, k. cseppfolyó test sürü apró
likacsokon keresztül vmely edénybe beszívárog.
Innen: Beszüremkezés, fn.
Beszüretel, k. a szüretet bevégzi.
Beszürkül, Beszürkülödik, 1. Beestveledik.
Beszürödik, (személyt.) cseppfolyó test szita-
Bet
féle eszközön keresztül vmely edénybe beszivá-
rog, beereszkedik. Innen : Beszűrődés, fn.
Betábláz, cs. (ttud.) vmely jószágot adósság
vissza-fizetésére leköt, s a jószág és adósság
mennyiségét az illető hatósági könyvbe beiratja.
Innen : Betáblázás, fn.
Betakar, cs. 1) vmivel befed, beburkol ; az
edényt fedővel, az arcot fátyollal betakarni. 2) 1.
Betakarit. Innen : Betakarás, fn. -gat, k. vmit jól,
gondosan betakar, begöngyölget ; papirba beta-
kargatni a szalonnát. Innen : Betakargatás, fn. -it,
cs. a mezei termények learatását, gyüjtését, be-
hordását elvégzi. Innen : Betakaritás, fn. -ításkor,
ih. betakaritás idején. -odik, k. 1) csoportosan
vhova bevonul ; az ellenség betakarodott a várba;
2) sompolyogva, magát meghuzva vhova bemegy ;
takarodjál be. -ódzik, k. magát takaróféle eszköz-
zel befedi ; paplannal, köpenynyel betakaródzani.
Betákoz, cs. 1) ruhafélén a likat nagyából be-
varrja ; 2 ) külön. lábbelin a likat reá toldozott
börrel befoldja.
Betámaszt, cs. a betett ajtót, ablakot stb. tá-
maszszal megerősít, hogy ki ne nyiljék : betámasz-
tani az ajtót, az ablakot.
Betámolyog, k. vhova támolyogva bemegy.
Betanit, cs. vkit folytonos oktatással vmire
megtanit.
Betántorodik, k. tántorogva vhova belép.
Betántorog, k. tántorogva vhova bemegy.
Betanul, cs . vminek véghezvivésében folytonos
tanulás, gyakorlás által ügyességet szerez.
Betapad, 1. Beragad.
Betapaszol. cs. tapaszszal, flastrommal vmit
befed (pl. sebet).
Betapaszt, cs. 1) vmely likat, nyilást agyag-
gal, sárral stb. betöm ; betapasztani az ajtó- hasa-
dékot ; á. é. száját betapasztani (Pázm.), elhallgat-
tatni ; 2) vmit agyaggal, sárral stb. beken ; beta-
pasztani a kemence oldalát. Innen : Betapasztás, fn.
Betapod, A) cs. 1. Betapos ; B) k. vmit talpával
erősen megérint, vmibe belép ; üvegdarabokba,
szögbe, sárba betapodni.
Betapos, cs . vmit lábaival vmibe erősen be-
gyömöszöl ; a gyűrűt a sárba betaposni; a káposz-
tát betaposni.
Betarisznyál, Betarisznyáz, cs. tarisznyába
rak ; sütött nekik pogácsát, mindeniknek huszat
szánt, s betarisznyált egyaránt (Gy. P.)
Betart, A) cs. 1 ) tenyerével vmit befed ; betar-
tani a hordó száját; 2) kivülről vmit befelé nyujt,
tart; az ajtón betartani az égő gyertyát ; B) k. 1)
befelé vezető irányba megy ; betartani az erdőbe
(inkább befelé tartani); 2) elhuzódik, eltart ; az
épitkezés betart még három évig is. Innen: Betar-
tás, fn.
Betaszigál, cs. egyet v. többeket többszörös
taszitással belök vhova ; a gyermeket betaszigálni
a szobába.
Betaszit, cs. vkit, v. vmit egy lökéssel vhova
beesni, belépni kényszerit. Innen : Betaszitás, fn.
Beteg, fn. és mn. 1) oly állapotban lévő, midön
a szervezet rendes müködése felbomlott ; seb-
nek vagyok betege , e seb oka , hogy beteg va-
gyok ; (szój . ) betegnel betegebb ; adós fizess, be-
teg nyögj; beteg se volt, még is meghalt, kit fel-
akasztottak ; (km.) részeg ember imádsága, beteg
ember böjtje; két beteget nem szeret az ágy, ré-
 Bet 104 Bet

szeg beteget és haragjában beteget ; elég beteg_az_is , | kormányoz, igazgat ; a hajót beterelni a kikö-
ki beteget emel; mást orvosol, maga beteg ; sokat kértőbe.
a beteg, de az egészséges nem adja ; nem mindég or- Beterit, cs. vmit lepellel betakar, befed .
vos az oka, ha meghal a beteg ; ha az orvos fél, két- Betestesit, 1. Bekebelez.
ségbe kell esni a betegnek; 2) á. é. lelki v. szívfáj- Betesz, cs. 1) vmit vmely zárt helyre, szek-
dalomban szenvedő; fáj a szivem, lelkem beteg, rénybe tesz , behelyez ; kezét betenni a zsebbe;
(népd.). Innen : Betegen, ih. (szój.) lábát betenni vhová, belépni ; 2) ajtó, ablak
Betegágy, fn. 1) ágy fekvő beteg számára ; 2) stb . kinyitott szárnyát behajtja; tedd be az abla-
külön. a. m. gyermekágy, ágy szülő nő számára ; kot; 4) nyeremény reményében bizonyos pénzösz-
beteg-ágyba esni. -as , fn. gyermekágyat fekvő, szeget ad be a lotteriába, kártyajátékba stb.; 4)
abból még nem egészen menekült nö. á. é. a) elront; ennek a munkának ugyan betettél;
Beteg-ápolás , fn. betegekre való felügyelés. b) vkit bajba kever ; nekem ugyan betettél.
-ápoló, fn. betegekre gondot viselő, azoknak fel- Betét, fn. 1) nyeremény reményében lotteriába,
szolgáló személy. edik, k. egészségtelen, beteg kártyabankba betet pénzösszeg ; 2) 1. Betétel.
lesz ; halálra betegedni. Betétel, fn. a pénz beadása, a sorsjátékokhoz
Beteges, mn. folytonosan gyöngélkedő. Innen : stb. Innen : Betételi, mn.
Betegesség, fn. -kedik, k. több ideig tartó gyön- Betétet, cs. eszközli, parancsolja, hogy vmit
gélkedő állapotban van. -ül, k. betegessé lesz. betegyenek.
Beteg-ház, 1. kórház. Betetéz, cs. 1 ) épületet tetövel, fedéllel ellát ;
Betegit, cs. beteggé tesz. 2) kazalt, asztagot holmi gazzal befedi.
Beteg-látogatás, fn. részvevő érzelemből szár- Betétjegy, fn. (ker.) pénztárba befizetett ösz-
mazó, vigasztalás végetti meglátogatása a bete- szegről szóló jegy.
geknek.lik, k. betegeskedik ; kezde betegleni; Betetöz, 1. Betetéz.
beteglik vala (Sz. Dom. é.). -ség, fn. egészségte- Betét-tár, fn. (ker.) betéti pénzt tartalmazó
len, beteg állapot. -szék, fn. székféle készlet, pénztár.
melyben a beteg testi szükségét végzi. -szik, k. Betéve, ih. 1) betett állapotban ; 2) á. é. könyv
(hiányos ige) 1. Betegedik. nélkül, könyvbetéve.
Betegül, ih. mint beteg, betegképen. Betévelyedik, k. eltévedve vhova bemegy.
Betegül, k. beteggé lesz. Betevés, fn. 1) vhoya való behelyezés; 2) ajtók,
Beteker, cs. 1) vmit göngyöleggé alakít; bete- ablakok nyitott szárnyainak behajtása ; 3) bizo-
kerni egy iv papirt; 2) vmit vmibe begöngyöl. nyos pénzösszegnek játékba, részvényes válla-
-edik, -ödzik, 1. Becsavarodik. latba beadása.
Betekerget, cs. vmit gondosan, vigyázva, jól Betevő, mn. 1) a ki vmit betesz vhova; 2) á. é.
beteker . szájba teendő enni-való ; betevő falatja sincs.
Betekint, k. 1) egy pillantással benéz vhova; -dik, k. (személyt.) az ajtó, ablak stb. kinyitott
lopva betekinteni az ablakon ; 2) á. é. a) vhová csak szárnya önmagától becsukódik.
annyi időre megy be, hogy hamarjában körül- Betilt, cs. 1) vmit hatóságilag lefoglal, zár alá
nézzen ; b) betekinteni a kancsó fenekére, leinni tesz ; erkölcs-rontó könyveket betiltani ; 2) (ttud. )
magát. birtokbitorlás ellen tiltakozik. Innen : Betiltás, fn.
Betekints, fn. (tréf. ) csárda, korcsma. Betipor, 1. Betapos.
Betelés, fn. 1) 1. Beteljesedés ; 2) untig való ? Betkörmü, mn. (kórt.) fájós, vakkörmü. In-
jóllakás.
Betelhetetlen, 1. Telhetetlen. nen: Betkörmüség, fn.
Betódít, Betódul, 1. Betoldít, Betoldul.
Betelik, k. 1) teli lesz, megtelik ; 2) elégségig, Betol, cs. vkit v. vmit tolva vhova bekénysze-
untig jóllakik; étellel, itallal betelni ; á. é. az uj há- rit, benyom. Innen : Betolás, fn. -akodik, k. 1)
zasok nem tudnak egymással betelni; 3) a. m. betel- könyökeivel tolakodva sokaságon keresztül vhova
jesedik ; beteltek a jövendőlések és jóslatok.
bejut; 2) á. é. vmely társaságban hivatlanul jele-
Beteljesedik, k. (személyt. ) várt, félt, megjó- nik meg. Innen : Betolakodás, fn.
solt dolog megtörténik. Innen : Beteljesedés, fn. Betold, cs. 1) résbe, nyilásba foltot ereszt be ;
Beteljesit, cs. igért, jósolt v. várt dolgot való- lécet betoldani a deszka-keritésbe ; 2) ruhafélébe
sit, betölt. Innen : Beteljesités, fn. -hetö, mn. való- tágitás végett hasonnemű foltot ereszt, varr be;
sitható, véghezvihető. betoldani a ruhaderékba. -it, cs. a sokaságot fel-
Beteljesül, 1. Beteljesedik. híja, hogy tömegesen gyüljön be. -ul, k. 1) cso-
Beteljesülhetlen, mn. beteljesedése lehetetlen ; portosan megy be vhova ; sok ember betoldult a
beteljesülhetlen igéret. megyegyülésre; 2) nagy tömeg viz, folyadék foly
Betemet, cs. 1) vmit földdel, porral betakar; be ; a nagy esőtől csak uyy toldult be a viz az ud-
holmi csontokat az árokba betemetni ; 2) gödröt, varba.
árkot földdel, kövel stb. telehány ; a száraz kutat Betolódik, k. akaratlanul vhova benyomódik.
betemetni; 3) 1. Temet. Betoló -léc, fn. (ép .) épitési anyagok betolására
Betér, k. 1) bekanyarodással vhova befordul, használt léc.
bemegy; betérni az ut melletti csárdába ; 2) 1. Be- Betolong, k. többed magával betolakodik.
fér. Innen : Betérés, fn. Betolul, 1. Betoldul.
Betereget, cs. vmit több darabból álló lepellel, Betonika, fn. (nt.) növény a kétfőbbhimesek,
V. gondosan beterit. fedetlen maguak osztályából (Betonica).
Beterel, cs. 1) embert, állatot vhova lassan be- Betoppan, k. hirtelen váratlanul belép vhova.
hajt ; beterelni ajuhokat az akolba ; 2) á. é. befelé Betorkol, cs. 1) vkit jól lehord, hogy mukkanni
 Bet 105 Bet

sem mer ; 2) (ácsmsz.) egyik gerenda rovatékába | betüöntöknél. -csere, fn. a rokon hangú betüknek
a másikat beilleszti. tájszokás szerint egymás helyetti felcserélése ; m.
Betorlaszt, cs. vminek nyilását torlaszszal be- bufál, pufál; gondor, kondor. -érc, fn. (ásványt.)
csinálja. betüfémet tartalmazó ásvány. -fém, fn. (nyomd.)
Betorlik, Betorlódik, k. hullámzás által vmi- fém, melyből nyomdai betüket öntenek.
vel betömödik ; a csatorna szája betorlódott. Betü-fiók, fn. (nyomda.) a betüláda külön elre-
Betorol, cs. rést, nyílást homokkal betöm. kesztett osztálya. -fogás, I. Szótag.
Betö, 1. Betű. Betü-foglalás, 1. Szótagolás .
* Betöked, k. vmibe beleakad, beleütközik. Betü-foglaló, 1. Szótagoló.
Betölt, cs. 1) hig, v. szemes magféle testet Betü-fok, fn. (nyomd.) öntött betü nagysága.
vmely edénybe stb. önt ; betölteni a bort a hordóba, -forma, fn. az irni és himzeni tanulók elébe tett
a gabonát a magtárba ; 2) bizonyos üreget, árkot, minta, mely szerint irniok, s illetőleg hímzeniök
vmivel teli hány ; száraz kutat földdel betölteni; kell. -gránit, fn. (ásványt.) a gránitok osztályá-
3) az árviz által szétszakitott töltést becsinálja ; hoz tartozó ásvány (Pegmatit). -hang, fn. vmely
4) (b.) használatlan akna-üreg száját becsinálja ; irott, nyomtatott stb. betűnek megfelelő élőhang.
5) á. é. a) vmit egészen áthat ; e virág illata be-- irás, fn. irott betük alakitása. -játék, fn. egy
tölti az egész szobát ; b) teljesít , véghez visz ; szó betüinek olyatén áttétele, hogy más értelmü
szavát, fogadását igéretét betölteni; betölteni a pa- szó váljék belöle (m. rák, kár).
rancsot; betölteni helyét, állását. Innen : Betöltés, Betü-láda, fn. (nyomda.) a betűszedő előtt levő
fn. -öget, cs. 1) folyadékot, v. szemes testet ré- láda, melyben a nyomdai betük hangjok szerint
szenként, lassanként vmibe betölt ; 2) gödröt, külön fiókokban vannak elhelyezve. -lemez, fn.
árkot stb. lassanként vmivel betöm, behány. (nyomd.) a tömör nyomtatásnál a betüket össze-
Betöm, cs. 1) üreget, nyilást vmivel becsinál ; foglaló lemez. -metszés, fn. 1) érclemezbe, köbe,
posztószéllel betőmni az ajtóhasadékot ; á. é. betömni márványba való bevésése a betüknek; 2) a nyom-
vkinek száját, ajándékkal vkit hallgatásra birni ; dai betük metszés általi készitése. -metsző, fn. 1)
2) vmit vhova bedugdos, benyom ; betömni a ku- betü-alakokat köbe , ércbe véső személy ; 2) a
koricát a récébe. Innen : Betömés, fn. nyomdai betüket metszéssel készitő személy.
Betör , A) k. akadályokon keresztül hatva -minta , 1. Betü- anya.
vhova bemegy, beront; az ellenség betört a vá- * Betünet, fn. erkölcsi gáncs, hiba ; te minden-
rosba; B) cs. szilárd felületü test belyukaszt ; ben betünetet talász.
(km.) szólj igazat, betörik a fejed. Innen : Betörés, Betü-önték, 1. Betü-fém.
fn. -ekedik, ekszik, k. vhova bejutni igyekszik. Betü-öntés, fn. a nyomdai betűnek öntés általi
-ik, k. (személyt.) 1 ) szilárd állományu test felü- készitése. -öntö, fn. nyomdai betüket öntés által
lete belyukad ; 2) 1. Beletörik. készitő iparos. -öntöde, -öntö-mühely, fn. gyár,
Betrágyáz, cs. 1) szántóföldet, kertet stb. trá- hol nyomdai betüket öntenek. -rejtvény, fn. vmely
gyával termékenynyé tesz ; 2) vmit tárgyával be- szóban a betüknek rendes helyeikről való elhelye-
piszkol; betrágyázni az utczát. zése által létrejött rejtvény. -rend , 1. Ábécérend.
Betud, cs. 1) beszámit, kárt, hasznot belevesz ; Betü-rendben, ih. oly sorban, mint az ábécé
a tett kárt betudni a cseléd bérébe ; (ker.) betudni betüi egymásmellett állanak. -rendes, mn. ábécé
a kölcsönös követeléseket, kiegyenliteni; 2) bünül, rendben elmondott, leirt. -rovátk , fn. (nyomd.)
v. érdemül ró fel vmit ; a gyermeknek és bolondnak rovaték a nyomdai betű oldalán.
nem lehet semmit betudni. Innen : Betudás, fn. Betüsor, fn. a betük egymásután következése
Betudható, mn. 1) vkinek beszámitható ; 2) ábécé rendben. Innen : Betű-sorban. -os , mn.
bünül, érdemül felróható. ábécé rendben levő. -ozat , fn. a betük ábécé
Betur, cs. 1) orrával turva vmi üreget betöm; rendben sorozott öszlete. -zatos, 1. Betürendes.
a disznók beturták a gödröt ; 2) vmit vhova be- Betüszámolás, Betüszámvetés, 1. Betüvetés.
kever ; a disznó beturta az ezüstkanalat. Betüszámtan, 1. Algebra.
Betű, fn. 1) a szó egyes hangjának irott, v. Betü-szedés, fn. (nyomd.) nyomtatandó iro-
nyomtatott jegye ; kis, nagy betű ; góth, barát-betű ; dalmi mű betüínek és irásjegyeinek kiszedése s
betüt vetni, irni; 2) a szó egyes eloszthatlan hang- kellő rendben elrakása. -szedő, fn. (nyomd.) a
ja; néma,folyékony betű ; ajak-, torok-, nyelvbetű; kinyomtatandó irodalmi müveket betüröl betüre
á. é. vmi szellemi dolognak első eleme ; (bibl.) kiszedő, s azt sajtó alá elkészitő nyomdai iparos.
az isten beszédei kezdetinek betűire kell tanittat-- szekrény, 1. Betü-láda.
notok; betűről betűre igaz; 3) (nyomd.) különös Betü-szerinti, mn. szóról- szóra, betüröl -betüre
fémvegyülékből készült, s a szók egyes hangjai- vett, értelmezett ; betűszerinti magyarázat. -talány,
nak jegyeit ábrázoló minta ; Cicero-, garmond-, 1. Betü-rejtvény.
petit-betük; 4) á. é. a szellem ellentéte; a törvény Betü-tartó, fn. (nyomd.) a betü-szedők szer-
betüjét nézni, nem szellemét ; az irás betűje, szó- száma, melybe a nyomtatardó iratot csiptetik.
szerinti értelme , nem szelleme ; (bibl. ) a betű toldás, fn. vmely szóhoz ugy toldott, ragasztott
megöl, a lélek megelevenít; 5) (szój .) ez az ő megölő betű, hogy annak előbbi értelme ne változzék ;
betűje, ez szolgál vesztére. hajdan, hajdan- ta ; mikor, mikoron stb. -váltás, 1 .
Betü-anya , fn. minta, melyben a nyomdai Betüjáték.
fémbetüket öntik, formálják. -áttétel, fn. némely Betü-változtatás, 1. Betü -csere.
szóban a betüknek tájszokás szerint egymással Betüvetés, fn. (mt.) arabs számok helyett a
való helycserélése ; m.: köp , pök ; döbön , bödön ; betükkel, mint átalános számjegyekkel való szám-
tenyerem, terenyem ; kebelem , kelebem ; tolvaj, toj- vetés (Algebra). -i , mn. (mt.) betüvetést illető ,
val stb. -bélyeg, fn. acélba metszett betüalak a ahhoz tartozó ; betű-vetési munkálatok.
 Bet 106
Betü-vetö, fn. (mt.) betü vetéssel foglalkozó
személy.
Betüz, (nyilt e-vel ) cs. 1) tüvel vmit vhova be-
akaszt ; betűzni a rózsát a felső ruha alá ; 2) tüvel
vmi szakadást, repedést a ruhán bevarr.
Be-tüz, (zárt e-vel) A) k. a betük ismerését
tanulja ; B) cs. vmely irományt jól áttanulmá-
nyoz , betüröl- betüre átvizsgál ; régi okleveleket
betűzni.
Betüzel, k. 1) nagyon befüt ; ugyancsak betü-
zeltél; 2) vhova belö ; a rablók betüzeltek a szobába ;
3) á. é. (nak, nek) vkit leföz, bajba kever ; vkinek
betüzelni, vkit lefőzni.
Betüzeti, mn. betüzetet illető.
Betüzö, fn. 1) betűk tanulásával foglalkozó
gyermek ; 2) 1. Betüzöbogár.
Betüzö-bogár, Betüzö - szú, fn . (állatt.) rovar
a téhelyröpük rendéből , mely a jegenyefenyök
kérgét örlegeti (botrychus typographus).
Betyár, fn. és mn. tt.-t; 1) az alföldön a. m.
szegény-legény, lopásból élő, kóborszemély ; 2) a
hegyalján a. m. a városba bejáró falusi legény ,
3) Gyöngyös táján, a. m. házi szolga. béres ; 4) az
al Duna mentében a. m. hajóvontató lovakat pótló
legények ; 5) Györ- és Komárommegyében a. m.
pusztai nötlen cseléd ; 6 ) Göcsejben a. m. függet-
lenségben élős napszámban dolgozó rideg legény ;
7) beszédében, járásában, szóval egész magavise-
letében faragatlan negédet, nyalkaságot fitogtató,
nyers erkölesü férfi, különösen legény. -kodik, k.
1) betyár-minőségben szolgál vhol ; 2) betyáros
életet él, egész magaviseletében faragatlan negé-
det, nyalkaságot fitogtat. Innen : Betyárkodás, fn.
-os, mn. pórias, betyároknál szokásos, kackias ;
betyáros viselet, betyáros csizma. Innen : Betyáro-
san, ih. -ság, fn. betyáros magaviselet, faragatlan
negédesség, nyalkaság. -táne, fn. negédes, hegyke
taglejtéssel kurjongatva lejtett tánc.
Beugrat, A) cs. 1) eszközli, hogy vki, v. vmi
vhova beugorjon ; a lovat beugratni a gödörbe ; 2)
parancsolja, hogy vki sietve menjen be vhova; a
cselédet a városba beugratni ; B) k. lóháton vmely
mélységbe ugrik.
Beugrik, k. 1) ugorva vmely mélységbe, v.
zárt helyre bedobódik, beveti magát ; beugorni a
Dunába; 2) sietve bemegy vhova ; majd beugrom
én a városba.
Beundokit , cs. vmit undorgerjesztőleg be-
piszkit; a részeg ember beundokitotta a szoba-
földjét.
Beusz-ik, A) k. vhova uszva bejut ; beuszni a
kikötőbe ; B) cs. vmely viz -területet uszva bejár ;
beuszni az egész tavat. -tat , cs. vkit rávesz, v.
vmely állatot kényszerit, hogy vhova usszék be ;
beusztatni a lovat a folyamba.
Beutaz, cs. vmely vidéket, tartományt utazva
bejár; beutazni egész Magyarországot. -ik, k. vhova
utazva, utasképen bemegy ; atyád beutazik Német-
országba.
Beüget, k. kocogó léptekkel vhova bemegy.
Beügyekszik, k. vhova bemenni törekszik.
Beül, k. 1 ) leülés végett vhova behelyezkedik ;
beülni a padba, beülni az elnöki székbe ; 2) á . é.
vmely jószágot birtokába vesz ; az özvegy beült
boldogult férje jószágába. -tet, 1) vkit felkér, v.
parancsolja vkinek, hogy vhova üljön be ; padba
ültetni vkit; 2) 1. Beplántál. Innen : Beültetés, fn.
― Bev
Beüt, A) cs. 1) egy ütéssel vmit betör, beszakít;
beütni az ablakot ; 2) vmit bottal ugy megüt, hogy
vhova beugorjék ; beütni a labdát a szomszéd kert-
jébe ; 3) hegyes eszközt egy v. több ütéssel vmibe
beszur; karót beütni a földbe; 4) á. é. mindenbe
beüti az orrát, szeret mindenbe beavatkozni ; B) k.
1) a villám vhova becsap ; az akolba beütött a
mennykő ; 2) erőszakkal benyomul ; az ellenség be-
ütött az országba ; 3) oda illik ; a felvett kártya
épen jól beütött ; 4) a test vmely részét a fájdalom
egyszerre, hirtelen elfogja ; beütött a fogamba a
fájás.
Beüvegez, cs. nyilásába üveget foglal be ; be-
üvegezni az ablakrámákat. Innen : Beüvegezés, fn.
Beüzen, k. a bent levőknek üzenetet, tudósitást
küld; az ellenség beüzent a várba.
Bevadász , cs. vmely vidéket vadászva ösz-
szejár .
Bevádlás , Bevádló , Bevádlott , 1. Bevá-
doló, stb.
Bevádol, cs. vkit tetteért v. vmi elmulasztásért
a felsőbbség előtt bejelent, bepanaszol. Innen :
Bevádolás, fn. -ó, fn. vki ellen vádló gyanánt fel-
lépő személy. -t, mn. elkövetett bünért, v. elmü-
lasztásért a felsőbbségnek bejelentett.
Bevág, A) cs. 1) éles eszközzel, késsel, ollóval
vmit bemetsz, benyír ; bevágni kezét késsel; bevágni
nevét afába ; 2) rést, likat vág vmin; léket vágni
be a jégbe; 3) becsap ; bevágni az ajtót maga után;
4) á. é. vkinek v. vminek utját bevágni, vkit elö-
haladásában gátolni, v. vminek tovább fejlését
megakadályozni ; B) k. 1) vmibe belesujt ; fejszével
bevágni a fába; 2) (személyt. ) beleillik, tartozik ;
ez az én szakomba vág be ; 3) bevágni vkinek sza-
vába, beszédébe, beleszólni.
Bevagdal , cs. vmit többször bevág. V. ö.
Bevág.
Bevágtat, k. 1) vágtatva vhova befut ; 2) lóhá-
ton vhova vágtatva bemegy.
Bevágyik, Bevágyakodik, Bevágyódik, k.
vhova bemenni ohajt.
Beváj, A) cs. körmeivel, ujjaival vmiben rést
likat váj ; B) k. körmeivel. ujjaival vmiben
vájkál.
Bevakol, cs. falat vakolattal bevon.
Bevakoskodik , k. sötétben vhova tapoga-
tózva bejut.
Bevall, cs. 1 ) bünét nem tagadja, megvallja ;
az elfogott rabló minden gonosz- tettét bevallotta;
2) (ttud.) az illető törvényszék elött elismeri, hogy
jószágát vkinek eladta (fassio) : 3) a vagyonössze-
iráskor jószágának mennyiségét elszámlálja ; 4)
(ker.) a fuvarozott árucikkek mennyiségét, minö-
ségét, árát s a belőle reménylett jövedelmet a
vámhivatalnál irásban előadja. Innen : Bevallás,
fn. Bevalló, fn.
Bevallási-jegyzék, Bevalló-levél, fn. (ker.)
a szállitott áruk mennyiségét, árát tartalmazó irat.
Bevált , cs. 1) vmit hasonértéküért becserél ;
ezüst pénzzel beváltani a bankjegyeket ; 2) á. é.
szavát, igéretét, fogadását beváltani , teljesítni. In-
nen : Beváltás, fn.
Beváltó-jegy, fn. (ker.) a. m. bankjegy.
Bevám, fn. beviteli vám.
Bevándorol, A) cs. vmely vidéket vándorolva
bejár ; bevándorolni az egész országot ; B) k. ide-
gen földről letelepedés végett bejön.
 Bev 107
Bevánkosol, cs. vánkossal felszerel, befed.
Bevár, cs. vminek megtörténését, v. vkinek el-
jövetelét, elmenetelét várja ; ittfogjuk bevárni tár-
sainkat. Innen : Bevárás, fn.
Bevaradzik, Bevarásodik , k. varral beku
zódik, benö.
Bevarázsol , cs. varázslattal vmit , v. vkit
vhova belop, betesz.
Bevarr, cs. 1) repedést, szakadást összevarr ;
2) vmit varrás által elrejt ; bankjegyeket bevarrni
felső öltönyébe.
Bevásárl-ás, fn. holmi ennivalók, kelmék stb.
pénzért beszerzése. Innen : Bevásárlási, mn. -ó,
fn. mindenféle holmit pénzért beszerző személy.
Bevásárol, cs. 1) holmi árucikkeket pénzért
beszerez ; 2) a vásárlást bevégzi.
Bevásik, k. dörzsölés, vakarás által belyukad.
Bevásznaz, cs. vmit vászonnal befed, betakar.
Bevégez, cs. befejezéseig folytat, teljesen véghez
visz (munkát, ügyet stb.) ; véget szakít ; bevégezni
az építést, á. é. bevégezni életét, meghalni. -etlen,
mn. és ih. be nem végzett, a mi nincs befejezve.
Bevegzés, fn. vmely munkának , állapotnak
véghez vitele.
Bevégzett, mn. teljesedésbe ment , egészen
véghezvitt, befejezett ; bevégzett munka; bevégzett
tény (fait accompli) .
Bevegy-it, cs. ugyanegy, v. más fajta testek
közé vegyít, elegyít, kever. -ül, k. ugyanegy, v.
más fajta testek közé keveredik, elegyül.
Bevehet-etlen, mn. és ih. be nem vehető. V. ö .
Bevesz. -ö, mn. amit bevenni lehet. V. ö. Bevesz.
Bever, cs. A) 1) ütve, verve vmit vhova be-
nyomkod, beütöget ; a szöget a falba beverni ; 2)
ütögetve vmit belyukaszt ; beverni az ablakot, vki-
nek fejét; 3) behajt, bekerget ; beverni a lovakot
az istállóba; á. é. az eső bevert bennünket , bejöni
kényszeritett ; 4) á. é. a) vkinek fejébe bever vmit,
nagynehezen megtanít vmire ; b) kny. a. m. eszik ;
beverni egy tányér rántottát ; B) k. á. é. beesik,
behull (az eső, hó) ; bever az eső a szobámba ; C)
vh. vhová visszahúzódik ; (vad. ) a medve beveri
magát téli alvásra, szikla- v. dült fa mellé húzó-
dik. Innen: Beverés, fn. -ekedik, 1. Bevergödik.
Bevéresit, Bevérez, cs. vmit vérrel beszeny-
nyez, bepiszkol.
Bevergödik, k. akadályokkal küzdve, nagy-
nehezen vhova bejut.
Bevérzett, mn. vérrel festett ; vérrel bepiszkolt.
Béves, mn. bővelkedő ; nem is egyaránt bé-
vesek jó könyvekkel (Pázm.).
Bevés, cs. 1) szilárd testbe vmit vésővel be-
metsz ; márványba bevésni vki nevét ; 2) á. é. esz-
közli, hogy vmely gondolat, érzelem tartós emlé-
kezetben maradjon ; nevedet szivem mélyébe vésem
be. Innen : Bevésés, fn.
Bevesszőz, cs. vkit vesszővel verve bekerget.
Bevesz, k. (nyilt e) belehal ; beveszett a Dunába.
Bevesz, cs. (zárt e) 1) a kínt levő, v. kivülről
nyujtott tárgyat belülie vonja, veszi ; vedd be a
virágcserepet; 2) vkit befogad (pl. az árva inté-
zetbe) ; á. é. bevenni vkit kegyelmébe; 3) vkit
vmely társulat tagjává elfogad (pl. vkit papnak,
katonának) ; 4) gyógyszert lenyel ; óránként két
labdacsot bevenni ; 5) megerősitett helyet ostrom-
mal elfoglal ; az ellenség bevette a várat ; 6) a
gyomor vmit megemészt; megtür ; a nehéz ételt
- Bev
nem veszi be a gyomrom ; 7) jövedelmet , nyere-
séget húz be; naponként öt forintot bevenni ; 8)
beveszi magát, a. m. vhova behat, befészkeli ma-
gát; a poloska bevette magát a butorokba ; a kik
bevehették magokat a városba , mint némák , úgy
maradtak (Vir.) ; 9) 1. Bevásárol.
Bevet, cs. 1) vmit vhova bedob (pl. követ a fo-
lyamba) ; 2) felásott v. szántott földet növény-
maggal teleszór ; husz holdföldet bevetni buzával;
3) a. m. behelyez ; a kiszakasztott tésztát a fűtött
kemencébe bevetni. Innen : Bevetés, fn.
Bevét, Bevétel, fn. 1) bármiböl nyert, huzott
jövedelem ; 2) erösitett hely elfoglalása.
Bevételi , mn. (ker. ) bevételt illető ; bevételi
rovut.
Bevetemedik, 1. Bevetödik.
Bevetödik, k. vhova véletlenül, esetleg be-
megy.
Bevett, mn. befogadott, aki v. ami be van
véve ; katonának , papnak bevett ifju ; nálunk ez
bevett szokás,
Bevezet, cs. 1) elötte v. mellette menve kezé-
nél, v. bárminél fogva bevisz vhova ; bevezetni a
gyermeket a szobába, a lovat az istállóba ; 2) vkit
vmely társasággal és viszont megismertet ; 3) vki-
nek vmiben utmutatást ad. Innen : Bevezető, mn.
-és, fn. 1) kezénél v. bárminél fogva való bevivése
vkinek ; 2) a. m. vmely idegennek bemutatása ; 3)
utmutatás ; 4) vmely irodalmi mű előrésze ; beszéd
kezdete v. eleje. -öjáték, 1. Előjáték.
Bevezető-kérdés , fn. vmely tankönyvben a
legelső kérdés.
Bevilágít, A) cs. vmely tért világossággal be-
tölt ; a nap bevilágitja a fél földtekét ; B) k. 1.
Beviláglik.
Beviláglik, k. (személyt.) világossága kivülről
vhova behat ; a gyertya beviláglik a benyitóba.
Bevirágoz, cs . vmit virággal behint ; bevirá-
gozni az utcákat.
Bevisz, cs. 1) beszállit ; külön. vmely határon
keresztül más országba szállit ; Németországba sok
gabonát visznek be hazánkból ; 2) fogságba vezet;
3) á. é. bevinni vkit a sárba , vkit saját bajába
keverni.
Bevitel , fn. 1) kivülről belülre való vivés,
szállitás ; 2) külön . külhoni árucikkeknek az or-
szágba való behozatala. -i, mn. a bevitelt illető,
arra vonatkozó ; beviteli tilalom. -vám, 1. Bevám.
Bevitorláz, k. vitorlás hajón vhova behajóz.
Bevizel, Bevizell, 1. Behugyoz.
Bevizez, cs. 1) vizzel kever, elegyít, kever ; be-
vizezni a bort ; 2) vizzel benedvesit.
Bevon, cs. 1) a. m. Behúz ; 2) (haj .) összevon,
összegöngyölit ; bevonni a vitorlákat ; 2) vmit be-
fest ; a butortfestékkel gyöngén bevonni ; 4) bevonta
magát, a. m. bevonul. Innen : Bevont, mn. -at, fn.
1) takaró, lepelféle héjja vminek ; 2) (vt.) vmely
testnek bármily vegyülékkel való mázlata ; fon-
csor-bevonat. -tat, cs. 1) igavonó marhák v. em-
berek által vmit vhova behuzat ; a terhes hajót a
kikötőbe bevontatni ; 2) * bevontatni a bört, csá-
vában áztatni. -ul, k. vhova tömegesen bemegy;
az ellenség bevonult a várba.
Bevonz, cs. 1 ) maga után huzva vmit vhova
bevisz ; 2) erkölcsi erő által vkit bejöni késztet ;
csak úgy vonzott be vmi hozzád. -ol, cs. vmit, v.
vkit rángatva maga után behuz, bekényszerit.
 Bev - 108
Bevölgyel, cs. szilárd állományu testbe mélye-
dést vés ; bevölgyelni a márvány oszlopot.
* Bevség, 1. Böség.
+ Bévül, Bévülről, 1. Belül, Belülről.
Bezaboláz, cs. a ló szájába zabolát tesz.
Bezálogol, Bezálogosit, cs. vmit zálogba tesz.
Bezár , cs . 1) zárféle készlettel ajtót, ablakot
stb. becsuk, annak kinyitását akadályozza ; kulcs-
csal, lakattal bezúrni az ajtót ; 2) vmit zárral el-
látott helyre tesz ; bezárni a pénzt a szekrénybe ;
3) vkit zárral felszerelt helyre kényszerit, bebör-
tönöz ; bezárni a rabot; 4) vkit ugy körülkerit,
hogy ne menekülhessen ; 5) szónoki beszédet, ér-
tekezést bevégez. Innen: Bezárás, fn. -gyáz, cs.
(ht.) megerősített helyet ugy körülvesz, a folyam,
a kikötő bejárását hajóhaddal ugy elzárja, hogy
ahhoz közelítni se lehessen. Innen : Bezárgyázat,
fn. -jelez, cs. zárjelek közé rekeszt. -kózik, k.
hogy senki ne jöhessen, magára zárja az ajtót.
-ódik, k. 1) ajtó, ablak stb. önmagától ugy be-
csukódik, hogy zárnyitó eszköz nélkül kinyitni
nem lehet ; 2) Bedugul. -ol, 1. Bezár.
Bezárólag, ih. 1) befejezésképen ; 2) az utóbbit
is bele értve , oda véve : a fürdőidény Májustól
Augusztusig bezárólag tart, azaz még Augusztust
is oda véve.
Bezárul, 1. Bezáródik.
Bezávárol, cs. ajtót, ablakot stb. závárral be-
reteszel.
Bezeg, 1. Bezzeg.
Bezoár, fn. 1) I. Ellenméreg ; 2) külön. némely
állatok, pl. a zergék gyomrában találtató , s ellen-
mérgül használtatni szokott kö.
Bezörget, cs. zörget hogy benn meghallják ;
bezörget az ablakon.
Bezsebel, cs. zsebre dug.
* Bezseg, k. gágog (a lúd).
Bezúd-it, cs. 1) cseppfolyó testet zugó hangú
eséssel vhova beömleszt ; tiz akó vizet bezudított
a kádba; 2) eszközli , hogy a sokaság vhova za-
jongva becsödüljön ; az egész népet bezuditotta a
tanácsterembe. -ul, k. 1) cseppfolyó test zuhogva
beesik; 2) zajongva vhova becsödül.
Bezúg, k. zúgása vhova behallatszik.
Bezuhan, k. vhova zuhanva beesik.
Bezúz, cs. vmit közelről belapit, betör, belyu-
kaszt; vkinek fejét bezúzni. Innen : Bezúzás, fn.
-ódik , k. erős érintkezés miatt betörik , be-
lyukad.
Bezzeg, isz. hatályositó nyomatékszó : biz-igen !
az állitás erősitésére, mintegy nagyitására hasz-
nált szó; bezzegjó volna most; bezzeg mulattunk ám;
húj bezzeg nagy árkot ásál magadnak (Pázm.) .—,
mint fn. a. m. kiváló hatósság ; már Calvin meg-
mondá, miben áll ezeknek bezzegje és hatalma (Do-
bos) ; (szój . ) rút, mint a bezzeg.
Bezzeg-sajt, 1. Bezzeg.
Bezzent, cs. rugós pecket megérint megbillent;
nem szabad a fuvola billentyűjét mindég bezzenteni.
-ö, fn. a lőfegyver sárkányának billentyűje.
Bezzentyű, fn. (haj .) kirakodó helyen, kikö-
töben levő emeltyü rugós nyele, billentyűje.
Bezsindelez, cs. zsindellel vmit befödelez ; á. é.
be kellene zsindelezni a fejét , mert még be nem
nött a feje lágya.
Bezsiroz, cs. zsirral beken, bepiszkol.
Bial, 1. Bival.
- Bib
Bialzerge, fn. (állatt.) hím-zerge.
Bibak, fn. 1) 1. Bibasz. 2) (nt.) növény az anya-
hímesek osztályából ; tavi-, sápadt-, kardlevelü
bibak.
Bibe, fn. bibi gyermekszóból, jelent fájós részt,
sebet, bajt; innen : (szój .) bibéjére tapintottak, v.
eltalálták a bibéjét, a. m. ráakadtak a fájósára,
elevenére tapintottak ; (km.) kinek kinek az ó bi-
béje fáj, v. kiki érzi a maga bibéjét; á. é. a) bo-
nyolodott nehézség ; itt a dolog bibéje; itt a bök-
kenője, itt akadunk meg ; b) (nt.) a virág terméje
hegyén ikrás szörök vagy babugokból álló raga-
csos rész a hímpor felfogására.
Bibecs, fn. 1) 1. Bibic ; 2) á. é. fecsegő , haszon-
talan beszédü .
Bibelödik, k. aprólékos dolgokkal bajlódik ,
babrál.
Bibe-nedv, fn. (nt. ) a növény bibéjének nedve.
Biber , fn. 1) 1. Kásztor ; 2) kasztorszörből
összegyúrt, szövött kelme ; biber-kalap ; 3) * 1.
Paprika.
Bibe-ragacs, 1. Bibe-nedv.
Biberkel, k. vmin ujjaival gyöngén tapoga-
tódzik, motozgat, babirkál.
Bibe-szár, fn. (nt.) a maghonból kinyuló szá-
racska, melynek tetején ül a bibe. -ták, fn. (nt.)
azon kis pótlékocska, mely a termére nött poro-
dát a bibével összeköti.
Bibetyü , fn. (nt.) köszvény ellen használt
gyógynövény a kétfőbbhímesek és fedetlen mag-
vuk osztályából ; máskép : tisztesfü (Sideritis).
Bibi, 1. Bibe (1).
Bibic, fn. (állatt.) a szalonkák osztályához tar-
tozó fürge madár, libuc.
Bibikra, fn. (nt. ) növény a háromhímesek egy-
anyások osztályából.
Bibires , Bibiresó , Bibircsók , fn. nagyobb
pörsenés az emberi testen, szömörcs. Innen: Bi-
bircsós, mn. -ósodik, k. bibircsóssá lesz.
Bibirkel, 1. Bibirkél.
Biblia, fn. az ó és uj szövetségi szent könyvek
öszlete ; (km. ) a biblia is csak hat betüből áll;
mindenkinek az a bibliája, a mivel szivesen fogla--
kozik, egynek a kártya, másnak a kancsó stb.;
beszéljünk a bibliából, azaz fordítsuk másfelé a
beszédet ; paraszt ember bibliája a ,,hiszek egy is-
ten. " Innen : Bibliai, mn. -társaság, fn. a bibliá-
nak az összes világ népei között mentül nagyobb
elterjesztésére alakult társulat ; angol biblia-tár-
saság.
* Bibola, fn. rojt, cafrang, lelóggó cifraság.
Bibola, 1. Ibolya.
Bibor, fn. tt.-t ; 1) rikitó-veres finom bársony
szövet ; 2) ily szövetből készült disz-öltöny; ez a
főpap, nemsokára megkapja a bibort ; 3) ȧ. é. fe-
jedelmi méltóság ; biborban született ; (km.) bibor,
bársony, vendégség : jobb egy napi egészség.
Bibor-ajak, fn. (költ.) bibor-színű, bársony-
puha, csókra termett piros ajak; bibor ajkad mo-
solygása, a piros hajnal hasadása (népd .). -bogár,
fn. bibor-színü piros bogár. csiga, fn. (állatt.)
hegyes kettös teknöü csiga (pinna). -csiga-rák,
fn. (állatt.) biborcsigával táplálkozó rák. -dék,
fn. (vt.) a festő-buzér gyökeréből bizonyos keze-
lés által nyert biborszínü festanyag. -di , fn.
(állatt.) bíborszínü piros bogár. -fú, fn. (állatt.) a
szárcsák faja. -ga, fn. (állatt.) biborszínü fest-
 Bib 109 - Bik

anyagot tartalmazó csiga ; mn. a. m. bibor- szinü Bicskia, fn. ivelt élü börmetélő kés a csizma-
ezen alakra : sárga. -ka, 1. Biborbogár. diáknál.
Bibor-kénsav, fn. (vt.) öt-hat annyi concen- * Bides, 1. Büdös.
trált kénsavval leöntött és sok vizzel feleresztett Bifláz, k. nagyon sokat tanul ész nélkül ma-
indigó; máskép : indigóbibor.-la, fn.(ásványt.) más- | golva.
kép porphyrnak nevezett piros ásvány. Innen : Biga, fn. (állatt.) hazánkban is tenyésző töre-
Biborlás, mn. -láz, fn. (kórt.) láz,melyben a beteg dékeny héju apró csiga, máskép : csiga-biga (he-
arca kipirul, máskép : forró-láz. -légy , fn. (ál- lix); berki, szilvási biga.
latt.) biborszinü, piros légy. -nemü, mn. biborféle, * Bige, fn. 1) leginkább erdök alján tenyésző
biboréhoz hasonló finomságú. apró bokros növény ; 2) apró, kacskaringós szarvú
Bibornok, fn. a római egyházban rangban a ökör, máskép : csira; 3) két végén hegyesre fara-
pápa után következő, bibor-öltönyt viselő főpap ; gott fácska, gyermekjáték, 1. Pige. -becö, fn. (nt.)
máskép : cardinális. Innen : Bibornoki, mn. Bibor- növény a kétfőbbhímesek és magrejtösek osztá-
nokság, fn. lyából (Bignonia) .
Biboros, mn. biborba öltözött ; fn. 1. Bibornok. * Bigecs, fn. 1) 1. Liget; 2) 1. Gyümölcskert.
Biboroz, cs, biborral ékesit, biborba öltöztet ; Bige-jázmin, fn. (nt. ) apró terebélyes bokrú
bibor szinbe borit ; míg az este biborozza a lement jazmin. növény, fn. cserjés növény.
nap hajnalát (Faz.). Bigéz, cs. apró pálcikával, pecekkel játszik.
Bibor-piros , fn. a bíboréhoz hasonló piros Bigyeg, k. imigy-amugy függ, fityeg.
szinü. -ruca, Biborfü. Bigyerit, cs. imígy-amugy felakaszt, feltol.
Bibor-sav, fn. (vt.) a hugy- savnak egy bizo- Bigyeszt, 1. Bigygyeszt.
nyos vegyüléke (Murexan) . -szin, fn. mn. a bibo- Bigygyen, k. imigy-amugy oda függeszkedik
réhoz hasonló szin. -szinű, mn. a biboréhoz ha- vmihez.
sonló szinű. -veres, 1. Biborpiros. Bigygyeszt, cs. imigy-amugy oda akaszt; ajkát
Biborzék, fn. (vt.) a hugy- savnak egy bizo- bigygyeszteni, gunyosan feltolni. -ett , mn. (nt.) a
nyos vegyüléke (Murexid) . növény vmely része hegyére közepével ránőtt
Bibuc, 1. Bibic. vmely másik része.
* Bica, fn. a szőlő indája, hegye. Bigyma, fn. (kórt. ) fügeforma kóros kinövés a
Biccen, k. sulyegyenét vesztve kissé félre haj- börön.
lik, billen. -t, A) cs. eszközli, hogy vmi biccen- Bihal, Bijal, 1. Bival.
jen; B) k. 1) a. m. kissé sántit; 2) fejét lefelé Bik, 1. Bükk.
mozditja, billenti. Bika, fn. 1) himje azon hasított patájú emlősök-
Bice, mn. sántitva lépö, bicegve járó. nek, melyeknek nősténye tehénnek neveztetik ;
Biceg, k. 1) nem áll egészen sulyegyenben, in- bivalbika, szarvasbika, öz- bika; 2) külön . a hází
gadozik, billeg ; biceg az asztal; 2) sántitva jár; szarvasmarhák hímje; magyar, svajci, sőré, csira
biceg a sánta ember. Innen : Bicegés, fn. -et, k. 1) bika ; város, falu bikája, saját értelemben a köz-
több ideig biceg; 2) 1. Bicegtet. tet, cs. eszközli, ség által a tehenek termékenyítésére tartott bika ;
hogy vmi bicegjen. -ö, 1. Bice. á. é. fajtalan ember ; (szój.) benn van a bika a bú-
Bicegő-szék, fn. a zsidótemplomban ringat- zában, csak a farka áll ki, egészen be nem fe-
ható faállvány, melyre az imádkozó imakönyvét jezett dologról mondatik ; a bika alatt is borjút
helyezi. keres, mindenből hasznot keres, felettébb fős-
Bicer, fn. (állatt.) a molyférgek egyik faja. vény; cséppel a bikát, el kell verni a latrot ; 3) bö-
Bicereg, 1. Biceg. löm- v. vizi bika, 1. Dobos-gém ; 4) csillagzat neve.
* Bicertes, mn. sántikáló. Bika-áldozat, fn. régi zsidó- és pogány szer-
* Bickéce, fn. pöszméte, biszke, egres. tartás, melyben áldozatul bikát öltek le. -bér, 1.
* Bickél, k. szunydikál. Bikapénz.
Bicsak, fn. nyelébe csukható, csekély értékű Bika-borju, fn. kis hím borjú. -csék, csök,
kés, máskép : bicska, tréfásan : békanyuző ;fanyelű fn. korbács gyanánt használtatni szokott megszá-
bicsak; (km.) bécsi bicsak fanyelű, ha elvesz is kike- radt nemző pálcája a bikának.
rül; uri bicsak fanyele, urat játszó szegény ; igen Bikácska, fn. kis bika.
feni a bicsakját, nagyban készül vmire ; mádi bi- Bikacsol, k. makacskodik.
csak, melyet a mádiak elvetettek, hogy többet te- Bikacsos, mn. magát megkötö, makacs . -ko-
remjen. dik, k. magát megköti, makacskodik.
Biesaklik, k. 1) bicsak módjára csapódik, csu- Bika-hajsz, Bikahare, fn. 1) a bikáknak egy-
kódik, hátra csuklik ; 2) á. é. a. m. ficamlik, nem más ellen való ingerlése ; 2) a spanyoloknál szo-
jól fordul ; bicsaklik a láb, a kéz; (szój .) öreg a le- kásos mulatság, a szinkörben bikák ellen való
gény, már bicsaklik (botlik). viaskodás. -hava, fn. tavaszhó, aprilis.
Bicska, fn. 1) 1. Bicsak ; (szój .) beletört a bics- Bikálkodik, k. a. m. bujálkodik.
kája, nem birt vállalatával és azért célt nem ért ; Bika-ölö , fn. a spanyol bika-viadalokban a
igen feni a bicskáját, igen készül vmire; a bicska gyöztes személy személy. pénz, fn. 1) a tehén
is kinyilik tőle, fanyar, rosz borról mondatik ; 2) 1. birtokosától a bika hágásáért fizetett pénz ; 2) á.
Bicskia. é. a férfi által a megejtett nöszemélynek fizetett
Bicska-hal, fn. (állatt. ) hegyes, éles orrú hal, pénz ; 3) tarokjátékban, mikor egyik félnek sincs
(Cyprinus cultratus). több a másiknál, a játszó bikapénzt fizet. -ság, fn.
Bicskás, fn, zsebmetsző, zsebtolvaj ; mn. bics- fajtalan tulajdonság.
kával felszerelt. Bikásdi, fn. egy neme a gyermekjátéknak.
Bicske, 1. Bicskia. Bika-szem, fn. (csillag. ) a bika nevü csillag-
 Bik ---- 110 Bin

zatnak egyik legfényesebb csillaga (Aldebaran). | lentyüvel ellátott. -szelep, fn. (gép.) billentyüvel
-vér, fn. 1) a megölt bika vére ; 2) (tréf.) erös sö- ellátott szelep.
tét-vörös szinü bor. viadal, fn. 1) a bikáknak Billentyüz, A) k. a billentyüket nyomogatja ;
egymás elleni öklelőzése ; 2 ) 1. Bika- hajsz. B) cs. vmit billentyükkel felszerel. -et, fn. az or-
* Bikeis, Ikeis-Bikeis, mn. locsogó, fecsegő. gonán és zongorán levö billentyük öszlete (Tasta-
Bikee, Bikfic, fn. hitvány, pökhendi, hetven- tur).
kedő fickó. Billikom, fn. üveg-, arany-, ezüst- , stb. na-
Bikk, 1. Bükk. gyobbszerű talpas ivó- eszköz -oz, k. billikomból
* Bikla, fn. a köznépnél szokásos derék nél- iszik.
küli nöi szoknya. Billing, 1. Biling.
* Bikmakkol, k. ötöl-hatol, himelve-hámolva Bilhó, fn. milliószor millió.
mentegeti magát. Bill-lyuk, fn. billentyűvel ellátott szelep a fuvó
Bilcsirta, I. Barázda-billegető. hangszeren. -pest, fn. (b .) az ércek olvasztására
Biliárd, fn. 1) tekézésre használt , zöld posztó- használt kemence. -pöröly, fn. (b .) nagy pöröly,
val bevont asztal ; 2) a tekejáték egyik faja. -oz, melyen az olvasztandó ércet zuzzák szét. -szelep ,
k. biliárd-játékot játszik. 1. Bill-lyuk.
Bilines, fn. 1) rablánc, a rabok kezére s lábára Bilyeg, Bilyog, 1. Bélyeg.
vert lánc, békó ; bilincset vetni v. verni vkire ; bi- Bimba, fn. (állatt.) a vizek szinén ugrándozó
lincsbe verni vkit; bilincset viselni, csörgetni, le- kis rovar a rákfélék rendéből ; kandics-bimba (da-
rázni ; 2) á. é. a szabad müködést korlátozó erköl- phnia pulex).
csi, v. anyagi kényszer; lerázni magáról a szolga- * Bimballik, k. bimbózik.
ság bilincseit. el, cs. vkit bilincsbe ver. -es, mn. Bimballó, mn. és fn. 1) a. m. bimbózó ; 2)
bilincsbe vert, bilincset viselő. -ez , 1. Bilincsel. bimbóforma csomó ; (nt.) némely növények bim-
óforma gyökere, hagymája. -s, mn. (nt.) bim-
* Biling, fn . kis szőlőfürt . -érez, k . a szedők ballóféle gyökerü .
után elmaradt apró fürtöket szedegeti. Innen : Bi- Bimbó, fn. birtokragozva : -ja, v. bimbaja ; 1)
s, ;
lingérezé fn. -es, mn. 1) amin biling van bilinges a növénylevél v. virág csiráját takaró kis csomó
tőke ; 2) biling- , fürtalaku. a növényeken ; termő-, v. gyümölcsbimbó, virág-
Bilizna, Belezna.
bimbó, levélbimbó, fakadó , feselő bimbó ; (szój .)
Bille, fn. gyermeknyelven a. m. fiú szemérem- olyan mint a bimbó ; a bimbóból virág lesz ; (km.)
teste, bögyörö, pöcs. terepes rózsák is apró bimbókból erednek v . kisded
* Billeg, 1. Bélyeg. bimbóból ered a fontos körte; 2) kis csomó, gomb
Billeg, k. ide-oda ingadozik, hajladozik ; bil- a női emlön ; 3) (költ.) szeretett, kedves fiatal
legve járni a csárdást ; (szój.) billeg-ballag meg- leány ; fakadó bimbó ; Hej galambom, szőke bimbóm
megáll, immel ámmal lát a dologhoz. Innen: Bil- mit nevetsz (Vör.). -bogár, fn. (állatt.) a növény
legés, fn. -ény, fn. tt. -t ; 1) (állatt.) hosszu farkát rügyein élődő bogár. -eska, fn. kis bimbó. -dzik,
folytonosan billegető hosszú lábszárú madárka a -dzás, 1. Bimbózik stb.
zenérek osztályából (motacilla). 2) (vad. ) a szar- Bimbófü, 1. Pongyola-pitypang.
vas farka. Bimbó-gyüszü , fn. apró lyukakkal ellátott
Billeget, A) cs . eszközli , hogy vmi billegjen; kaucsuk-gyüszü, melyet a fájós emlőjü nök szop-
a zongora sipjait billegetni ; róka farkát billegeti, tatáskor csecsbimbójokra tesznek. -hártya, fn.
násznagy akar lenni (vőféli vers); (szój. ) hát mért (nt.) a növény bimbóit takaró vékony hártyabo-
nem billegeted füledet; B) k. több ideig billeg. -ö, riték. -képü, mn. (nt. ) bimbóalakú, formájú.
fn. 1) 1. Billegény. 2) pásztorsíp, furulya. Bimbós , mn. bimbókkal megrakott, bövöl-
Billegö, fn. (gép.) billentyűvel ellátott szelelő- ködő. -odik, 1. Bimbózik.
lyuk a gözgépeken. Bimbó-udvar , fn. 1) a csecsbimbót keritö
Billegtet, 1. Billeget. gyürü alakú része a női emlönek ; 2) (msz. ) a kö-
Billegtető, 1. Billegény. hajtó rudat mozgató vasgyürü az örlö malomkö-
Billen, k. egyik oldalról a másikra, v. felülről vön. -zik, k. (szt.) bimbókat hajt, ereszt ; némely
lefelé és viszont hajlik, mozdul ; billen a mérleg növény korán bimbózik.
Bin, Binös, 1. Bün stb.
serpenyője. -cs, fn. a. m. Billegény.
Binek, Binekez, 1. Pinek, Pinekez.
Billenyes, mn. (nt.) oly fürtös virágzatról Bines, 1. Pinty.
mondatik, melynek a kocsánykái ismét fürtöcs- * Bincsók, Binesök, fn. 1) 1. Bibircsó ; 2) 1.
kékké ágaznak el, 1. Bilinges. Csombók.
Billenget, cs. többször v. folytonosan billent. Bindasz, fn. tt.-t; hosszú, keskeny pengéjü
Billent, cs. 1) eszközli, hogy vmi billenjen ; 2) ács-fejsze.
külön. a lőfegyver berzentőjét megnyomja. -és, fn. * Binderit, cs. 1) 1. Benderit ; 2) á. é. vmit
tt.-t ; billenésre mozditás ; (ttan.) az inga megló- ügyesen csinál, végez.
ditása. -ö, 1. Billentyü. Bingó, ikerítve : Ingó -Bingó, mn. helyéről el-
Billentyű, fn. 1) bármiféle csaptató, mely nyo- mozdítható, helyről-helyre vihető (vagyon) ; ingó-
más által felnyilik, s annak megszüntével helyére bingó jószág.
visszabillen ; 2) külön. a) a gözgépek szelepjének Bingó, fn. érésben elmaradt, meg nem érett
csaptatója; b) réz-csaptató a fuvolán, v. trombi- apró szilva, bingyó.
tán; c) az ujjak által érintetni szokott vékony Bingyó, fn. 1) kis bimbó ; 2) növésében elma-
csont- , v. fahasáb az orgonán és zongorán ; d) (b. ) radt, elkényszeredett bogyófélé gyümölcs, 1. Bir-
az erek falain levő hártya kettőzete. -s, mn. bil- tóka.
 Bin 111
* Binkó. 1. Bunkó.
* Binó, ikerítve : tinóbinó .
Bir, Bír, A) cs. 1 ) † rendelkezik, uralmat gya-
korol vmi felett ; mikoron megkoronázták volna
Béla királyt, nagy bölcseséggel kezdé bírni (igaz-
gatni) az ő országát (Heltai); Oh irgalmas Isten !
mindendolgunkat birjad, forgassad (En.); (km. ) sze-
gény ember szándékát boldog Isten birja , Isten ren-
delkezik felette ; 2) tulajdona , sajátja gyanánt
vmije van; fekvő vagyont, v. vagyonnal birni ; jól,
meglehetősen birja magát, a) vagyonilag jól, meg-
lehetősen áll ; b) testileg, jó eröben van; 3) vmi-
nek vivésére, tartására van ereje ; alig birom a
terhet; alig birja testét, igen gyönge; alig birom
lábaimat, kezeimet, a sok gyalogolástól, dologtól
elgyengült lábam, kezem ; alig birom fejemet;
birja magát, v. birja a farát, jó erőben van ; (km.)
sokat szekér sem bir ; nem birja magát, nem moz-
dulhat, magával is telhetetlen ; 4) van ereje, te-
hetsége vmit kiállani, türni , tenni, legyőzni ;
amint birom, ugy teszem; már nem birom sokáig
ezt az erős munkát; á. é. erszénye , jövedelme nem
birja a fényüzést; (km.) aki birja, az marja, az
erősebb gyöz ; 5) (ra, re) , a) vkit vmire rábeszél ,
rávesz; elmenetelre birni vkit ; vmely vállalatra
birni; maga részére birni vkit ; b) birtokba jut ; ke-
zemre birt a jószág ; cigánykézre birt a paripa; rám
birt a vagyon ; B) k. 1) + hogy én ilyen embörhez
birnám, mennék nöül ; ha a léleknek miatta a test
nem biratik, le nem gyözetik ; (Nád . cod .) . minden
mezejével és mezei marháival bir vala, bánik (Pesti
G.). 2) (htn igével), képes vmit kiállani, türni,
tenni ; nem birok járni, ülni ; 3) (val, vel) vkivel
megmérközik, vkinek sikeresen ellenáll ; nem bi-
rok vele ; nem bir indulatával ; ha megharagszik,
nem bir magával, nem képes mérsékelni magát.
C) k. harmadik személy: birik, a. m. birtokul rá-
háramlik ; aligha kezemre nem birik azon jószág ;
jó kézre bírt. Innen: Birás, fn.
Birakozik, 1. Birkozik.
Birál, cs. 1) vmely cselekedet becse fölött ité-
letet mond; emberek sziveit csak Isten birálhatja;
2) vmely ügyben bizonyos törvények szerint itél ;
személyválogatás nélkül birálni; 3) vmely mü
becse felett itéletet hoz ; könyveket, szindarabokat
birálni. Innen : Birálás, fn . -at, fn. 1 ) vmely mü
becse felett kimondott vélemény , itélet ; alapos,
szigorú, kimélő birálat ; vmit birálat alá venni; 2)
(gyógyt.) a betegség válsága után az orvosi ta-
nács által kimondott vélemény, gyógyitható -e az,
v. sem ? Innen : Birálati, mn. -gat, cs. 1) gyakran,
ismételve birál ; 2) külön . vmely cselekedetnek,
münek csak árnyoldalait emeli ki ; ne birálgasd
tetteimet. -kodik, 1. Biráskodik.
Biráló , mn. és fn. vmely cselekedet, mü,
könyv stb. becse felett véleményt mondó sze-
mély; (böles.) biráló módszer. -elvüség , fn.
(bölcs.) a bölcsészetnek oly rendszere, mely az
észtehetségek birálatából indul ki. -i , mn. a birá-
lóra vonatkozó, őt illető.
Biralom, fn. 1) 1. Birtok ; 2) birtoklási állapot ;
3) a. m. Birodalom ; az ellen fegyverétől csonkított
biralom (Gar.) .
Birálóság, 1. Birálóelvüség.
Biráskodik, k. 1) birói hivatalt visel ; 2 ) biró
szerepét játszsza ; magad dolgában ne biráskodjál ;
Bir
3) biró elött pereskedik ; ne biráskodjunk. Innen :
Biráskodás, fn. Biráskodási, mn.
Birás-vágy. 1. Birvágy.
Birbitél. 1. Berbitél.
Birdogál , k. vmit folytonosan, háborítlanul
birtokában tart.
Bir-erő , fn. (ttan) nyomásnak ellenszegülő,
vmely terhet eltartani képes erő ; 20 mázsányi
birerő.
Birétrom, 1. Berétra.
* Birge. fn. pörsedésekben mutatkozó börkü-
teg, rüh ; sennyedék.
Birgés. mn. rühes, sennyedékes. -edik, k .
rühessé lesz.
Birha, fn. (állatt.) csomós végü csápokkal
biró bogár.
Birhatlan. Birhatatlan, mn . 1 ) sajátunkká,
magunkévá nem tehető ; mintha égnék, s vágyakoz-
nám birhatatlanért (Vör.) . 2) (ttud.) nem birtok-
képes. koránál fogva nem képes vmivel birni . In-
nen : Birhatlanság, Birhatatlanság, fn .
Birható, mn. 1) (ttud.) saját vagyonnal birni
képesitett ; 2) sajátunkká tehető ; 3) súlya, terhe el-
viselhető ; nem birható terhet vállalni magára. In-
nen : Birhatóság, fn.
Birhatós, mn. (ttan) vminek sulyát, terhét el-
birni képes.
Biri , in. ikeritve : csiribiri, a. m. aprócseprő ;
tn. nönév , Borbála kicsinyített alakja.
Birizgal, cs. vmit ujjaival motozgat, piszkál.
Bir-jog. fn. jog, melynélfogva vki vmit sajátja
gyanánt birhat.
Birka, fn. apró, göndörszörü juh ; selyembirka,
nemesitett, spanyol birka. képü, mn. a. é. egy-
ügyü, buta kinézésü. -nyáj , fn. egy csapatban
járó birkák öszlete.
Birkas,
* fn. tt.-t ; 1) birkákkal bánó személy ;
2) pusztai haszonbérlő, kinek jövedelme nagy
részben birkatenyésztésből áll. -mn. birkákban
bővelkedő.
Birkatürelem, fn. mindent elviselő türelem.
* Birke, 1) 1. Birka; 2) a fenyő- és nyárfákon
bimbóforma csomócskák ; 3) I. Berek ; 4) 1. Tetü.
Birkés , 1. Birkás.
Birkozik, k. egyik a másikkal a végből küzd,
hogy kitűnjék, melyik erősebb kettejük közöl .
Innen : Birkozás, fn.
Birlal, Birlalás, Birtokol , stb.
Biró, mn. vmit tulajdon gyanánt tartó.
Biró, fn. t. -ók és -ák : személyragozva : birám,
rád, -rája, v. -rója ; 1) hivatalból v. hivatlanul
mások tettei, művei felett itéletet , véleményt
mondó személy ; igaz, részrehajlatlan biró ; (km.)
kiki kegyes biró magának ; s azért: senki sem lehet
biró a maga ügyében ; szerelem és harag nem igaz
birák, mert vakká teszik az embert ; 2) külön. falu,
város tanácsának elnöke ; falusi, városi biró ; öreg
biró ; biró elébe menni ; biró elé vinni az ügyet ; ȧ. é.
(tréf.) biró hátán tört só, darabosra tört ; biró hátán
vágott dohány, nagyra vágott ; (szój .) Simon biró
hajtja a lovat, az asszony parancsol a háznál ; biró
leánya, rátartós ; biró kocsisa sem kevélyebb nála;
azt sem tudja, ki most a biró; neki a biró is csak
fity ; más birójárása; molnárból lett biró , lelkiis-
meretlen ; (km. ) ha biróvá lettél, ne hagyj aranyírt
kenni kezedre ; a birónak két fülének kell lenni, hogy
mind a két félt kihallgassa; 3) köréhez tartozó
 Bir 112 Bir

ügyekben itélő törvényhatósági személy ; ország- | -fa, fn. a közönséges almafánál sokkal törpébb
biró, fő-, al-biró; szentszéki biró ; közbiró, vásár- és almája pihes.
biró , koldusbiró, cigánybíró , zsidóbiró, hegybiró; Birs- bor, fn. birsalma levéből készitett ital.
kis biró; a) a falusi biró mellé segédül rendelt -fa, fn. birsalmát és biskörtét termö fa. -iz, fn.
férfi ; b) á. é. lelkiismeret; törvény-biró , falun ; a birsalma husából készitett lekvár. -körte, fn. a
birák uraimék! 4) (haj .) tengerészügyi biró, ki ha- birsalmáéhoz hasonló izü körte. -mag, fn. birs-
jótörési, kárvallási stb. tengeri ügyekben határoz. alma és birs -körte magja. -pép , l. Birs - íz.
Birodalmi, mn. birodalmat illető, arra vonat- Birs-sajt, fn. cukorral sokáig fözött birs-íz
kozó ; birodalmi ügyek; birodalmi gyűlés. lepénynyé alakítva. -sárga, fn. és mn. a birs-
Birodalom, fn. 1) † a) birtok, jószág, urada- almáéhoz hasonló sárga szín. -szak, 1. Birs-íz.
lom; mü minden birodalmink és szolgáink elôtted Birs-szin, Birs-színü, 1. Birs- sárga.
vadnak; b) kormányzás ; küldé őtet két országnak Birszomj, fn. birtokutáni mohó vágyakozás.
birodalmára (debr. leg.) ; 2) egy fejedelem alatt Birtok, fn. 1) vagyon, fekvő jószág ; nemesi,
levő tartományok öszlete ; Angol, Spanyol biroda- egyházi , jobbágyi birtok ; közös birtok ; birtokot
lom ; Magyar birodalom, magyar koronához tar- nyerni, elveszteni ; 2) birás, vminek sajátunk gya-
tozó országok öszlete ; 3) külön . öszlete oly orszá- nánt hatalmunkban tartása ; vminek birtokába
goknak, melyeknek feje császári méltóságot visel ; jutni, lépni ; vmit birtokába venni; (ttud.) fölleb-
Osztrák, Orosz, Török, Francia birodalom. bezni birtokon belül, a per alatti tárgy birásában
Biró- ház, fn. középület, melyben a biró hiva- megmaradva ; ellentéte : birtokon kivül ; 3) bizo-
talát gyakorolja; lovamat tilosban kapta, biróház- nyos állam fennhatósága alatt álló ország, tarto-
hoz behajtotta (Népd.). mány stb.; Keletindia angol- birtok.
Birói, mn. 1) a biró személyét illető, ahhoz * Birtóka, fn. hö-, ragyaütötte szilva, 1. Bába-
tartozó ; birói cim ; birói kézbe letenni vmit; 2) a. szilva.
m. törvényszéki ; birói vizsgálat, intés, idézés, ité- Birtok-adó, 1. Föld- adó.
let. -kép, képen, lag, ih. birói törvényhatóság Birtok-állapot , fn. szegény, v. gazdag va-
utján, törvényszékileg. gyoni helyzet. -átruházás, fn. saját birtokáról
Biró-küldés, fn. (ttud.) egy v. több hatósági való lemondás, s annak más személyre való átru-
személynek vmely ügy megvizsgálása végetti ki- házása.
küldése. -1, -kodik, 1. Birál, Biráskodik. Birtokba-lépés, fn. vmely vagyonnak birtok
Biromány, 1. Birtok. gyanánt átvétele. -lepö, fn. vmely jószágot birto-
Birós, fn. (ker.) a kereskedelmi könyv jobb koskép elfoglaló. -vétel, -ba-vevő, 1. Birtokba-
lapja, hova a bevételi, birtokban levő öszletek lépés, Birtokba- lépő.
igtattatnak. -, mn. erős ; ez sokkal birósabb. -ág, Birtok-cim, fn. jog -állapot, melynélfogva vki
fn. 1) birói állapot, hivatal ; 2) különböző fokú vmely jószágra igényt tart. -ejtés, fn. (nyt.) a
törvényhatóság ; első, másod, harmad biróság ; névnek birtokragos állapota. háboritás , fn.
(szój.) sorba megy, mint a falusi biróság ; (haj.) (ttud. ) a törvényes birtokosnak jószága haszon-
tengerészeti biróság, mely tengeri ügyekben hatá- vételében mások általi jogtalan zavartatása. -jog,
roz. Innen : Birósági, mn. it, cs. (ker.) a keres- fn. 1) birtokolási jog, melynélfogva vki vmit sa-
kedelmi könyv bevételi lapjába igtat. -kodik, 1. játjakép birhat ; a birtok-jogot a zsidókra is kiter
Biráskodik. jeszteni; 2) jog, melynélfogva vmit tényleg birunk.
Biró-szék, fn. 1 ) a tanácsülésben a birónak, -képes, mn. (ttud.) aki a törvény értelmében
mint elnöknek széke; 2) a birói hatóság. -tag, fn. vagyont szerezhet magának. Innen : Birtok-képes-
több személyből álló törvényszéknek egyik tagja. ség , fn. -koros , mn. koránál fogva birtoklási
-társ, fn. több személyből álló törvényszéknek joggal biró. -könyv, 1. Telekkönyv.
egyik tagja, a többi tagokra nézve ; N. N. birótár- Birtok-követelö, fn. vmely jószágot sajátja-
sammal egy véleményben vagyok. tétel, 1. Biró- kép követelő személy.
választás. Birtoklás, fn. tt.-t ; 1) vmely jószágnak bir-
Biró-tiszt, fn. a hadi törvényekben jártas-, s a tokbantartása ; 2) 1. Birtokba-vétel.
hadi fegyelem ellen elkövetett vétségek felett itélő Birtok-level , fn. vmely birtokcímet , -jogot
katonatiszt ; főhadnagyi-, őrnagyi-, ezredesi rangú kimutató levél. -név, fn. vmely jószágtól kölcsön-
biró-tiszt (Auditor). -választás, fn. vkinek köz- zött előneve a nemes családoknak ; hajnácskői
ségi szótöbbséggel birói hivatalra való meghiva- Vécsey János.
tása. -választmány, fn. döntö itélethozás végett Birtokol, k. vminek tettleg birtokában van.
a peres felek által megválasztott személyek ösz-- hatlanság, -hatóság, 1. Birhatlanság stb.
lete, választott biróság. Birtokos, mn. vmely jószágot sajátjaként biró ;
Birs , fn. fojtós fanyar izü almafaj ; birsalma ; birtokos nemes ember ; birtokos rag, a. m. birtokrag.
birsfa. fn. fekvő vagyonnal biró személy. -társ, fn.
Bir- ság, fn. 1 ) † biró által hozott itélet ; 2) biró 1) földesuri társ, társbirtokos, ugyanazon határ-
v. törvényszék által a bünösre szabott büntetés ; ban többedmagával külön- külön fekvő vagyont
pénzbírság, birságot fizetni ; vérbirság, halálos bün- biró személy (compossessor) ; 2) személy , kinek
tetés; (km.) igazság a bírság; ritkán válik tudóssá, társaságában valaki egy darabban fekvő va-
kire birsággal vetik a leckét. gyont bir.
Birs-ág, fn. a birsfa ága. Birtokrag, fn. (nyt.) birtokra vonatkozó név-
+ Birság-nap, fn. itéletnap, utolsó itélet. -ol, rag, milyenek : a) é ; m. Pál- é, kert- é; b) a birtok-
cs. vkit mint biró pénzfizetésre itél. kal összekötve : -nak, -nek ; testvérem gyermekeinek
Birsalma, fn. sárga, fanyarizü almafaj, mely- háza ; ezek neveztetnek különösen birtokos ragok-
nek természete hidegszabásu és szorító (Csere) . | nak; c) a birtokos névmás végragjai ; m. ház-am,
 Bir 113 - Biz

kertem. -oz, cs. (nyt.) vmely nevet birtokraggal | fn. fiatal kis bival ; (szój.) bívalborjú hozzá képest,
ellát. Innen: Birtok-ragozott , mn. Birtokragoz- nem hasonlítható szépségben hozzá ; szép, mint
va, ih. a bivalborjú (gunyos) . -bör, fn. a bivalféle szar-
Birtok-rész, fn. több birtokos között felosz- vasmarha böre ; (km.) vastag, mint a bivalbőr, v.
tott jószágnak egy - egyre eső része. -társ, 1. Bir- bivalbőr az arca, szemtelen, tolakodó. -cserebüly,
tokostárs. fn. (állatt.) leginkább a bivalokat zaklató bogár.
Birvágy, fn. vagyon, pénz utáni mohó vágya- Bivalos, mn. bivalokkal bővelkedő. --, fn. 1)
kozás. bivalokon dolgozó béres ; 2) bivalokat örző sze-
* Birvánes , fn. kicsirázott gabonából sütött mély. -béres, I. Biyalos (1).
étel, máskép : csiramálé. Bival-ökör, fn. igavonásra használt , herélt
Bisalma, 1. Birsalma. bival. -tehén, fn. a bivalféle szarvasmarhák nös-
Bisereg, 1. Bizsereg. ténye.
* Bislet, k. 1) ki- s bejárkál ; 2) 1. Koslat. Bivaly, 1. Bival.
* Bisóma, 1. Birsalma. Biz, isz. erősitő szó ; használjuk, midön olyat
Biszke, fn. 1) (nt.) 1. Pöszméte ; 2) 1. Diszke ; állitunk, melynek valóságáról meg vagyunk gyö-
3) a hajósok gamós rudja, melylyel a hajót, tutajt ződve ; biz igaz ! biz ugy ! biz Isten ; biz oda nem
a parthoz huzzák. mégy.
Bitang, mn. 1) eltévelyedett, uravesztett (jó- Biz, Bizhüdés, 1. Büz, Büzhödés.
szág); bitang ló; 2) csavargó, elkorcsosult ; sehon- Biz, cs. (ra, re) vkinek becsületéről meggyö-
nai bitang ember (Pet.). ződve , vmely jószágot annak gondviselésébe
Bitang, fn. 1) † zsákmány, harcban nyert jó- ajánlja, gondviselésére hagyja ; jószága kezelését
szág és a sok bitangból szentegyházat rakattata másokra bízni ; no ugyan jóra bíztad! (gunyos) ;
(Sz. L. leg. ) ; (km.) leányágra szállottjószág egy a Istenre bizom magamat , magamban nem bizhatom
bitanggal; 2) urahagyott, uravaszett jószág; 3) | (ének) ; (km.) nem ebre bízzák a hájat.
erkölcstelen elkorcsosult személy ; bitangra hagy- Bizakod-ás , fn. önerejében, v. mások segé-
ni, bitangra ereszteni (Kaz. prostituere); 4) * fattyú- lyében való tulságos megnyugvás, azokkal való
gyermek, zabgyermek. * -ág , fn. törvénytelen kérkedés. -ik, k. önerejében, mások segélyében
ágyból származottnak maradéka. -behajtás, fn. a egészen megnyugszik, azokba helyezi minden re-
tilosban levő marhának behajtása az illető föld - ményét, s azokkal mintegy kérkedik ; bizalkodjál
birtokoshoz. -istáló, 1. Bitangól. saját erődben, ne mások pártfogásában. -ó, mn.
Bitangol, A) k. ide-s-oda csavarog, kóborol ; önerejében, mások segélyében tulzólag reménylő.
B) cs. 1) saját vagyonát elpazarolja ; mindenét bi- Innen : Bizakodólag, ih. -ott, mn, magában tulsá-
tangolta, elfecsérlette, elpazarolta , elvesztegette, gosan bizó. Innen : Bizakodottság, fn.
eltékozlotta; 2) a gondjára bizott jószágot veszte- Bizalmas, Bizalmasan, Bizalmasság, 1. Bi-
geti, pazarolja ; 3) 1. Bitorol. Innen : Bitangolás, fn. zodalmas, stb.
Bitang-ól, fn. istáló, melyben az uravesztett, v. Bizalmatlan, Bizalmatlanság, 1. Bizodalmat-
tilosban kapott lovakat tartják, mig gazdáik ki- lan, Bizodalmatlanság.
váltják. Bizalmi , mn. bizalommal megajándékozott,
Bitó, fn. 1 ) † 1. Hóhér ; 2) 1. Bitófa ; 3) * nagy olyan, kinek becsületében, tudományában biznak ;
faalkotmány , melyen az áztatás után megszárí- bizalmi férfiak.
tott kendert tilolás elött nagyából megtörik. -fa, Bizalom, 1. Bizodalom .
fn. 1) szégyenoszlop, melyhez régente az elitélt Bizás, fn. tt.-t ; 1) vkinek gondjára, felügyelé-
bünöst kikötötték megverés végett, kínfa ; 2) cö- sére hagyás ; v. ö. Bíz ; 2) megyőzödésen alapuló
löp, melyhez a vágómarhát kötik ; 3) * határfa, ha- reménylés, sükerre való kilátás. V. ö . Bízik.
tárjelelő. Bizatlanság, 1. Bizodalmatlanság.
Bitol, cs. 1) pazarol, veszteget ; 2) bitangol, Bizatos, 1. Biztos.
bitorol ; Gábor király nincs. Nem tudjátok-e, hogy Bizgantyú, 1. Bezzentö.
már letette bitolt nevét ? (Vör.). Bizgat, cs. 1) ide-oda mozgat, piszkál ; 2) á. é.
* Bitól, cs. a megszáritott kendert tilolás elött a. m. ingerel. Innen : Bizgatás, fn.
a bitón nagyából megtöri. Bizik, k. (-ban, -ben, -hoz, -hez) vkiben, v.
* Bitonya, fn. seb, fekély. Innen : Bitonyás, mn. vmiben helyezi hitét, reményét ; hiszi, reményli,
Bitor, fn. és mn. tt.-t; 1) idegen jószágnak, hi- hogy vki, v vmi segélye által célt ér ; nagy urak
vatalnak törvénytelen birtokosa ; 2) vmely ország pártfogásában bízni; bízzál Istenben, előgyámolit;
felett törvénytelenül, erőszakosan uralkodó feje- Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom
delem, személy; bitor fejedelem. -lás, fn. tt.-t; 1) (Én.) ; Bizom hozzád erős hittel (Én.) ; †nagy maga
vmely idegen jószágnak , hivatalnak törvénytelen biztában , nagy elbizakodásában ; (km.) ki hogy bí-
birása; 2) törvénytelen uralkodás vmely ország zik, ugy hízik; ki hol bízik, ott hízik.
felett. -ló, 1. Bitor.
Bitorol, cs. vmit törvénytelenül magának tulaj - zodal Bizodalmas, 1) bizodalmunkat
mn.bizod
mas jóbarátok; almas jó uram ! biró ; bi-
2) bizo-
donít, használ.
* Bitringes, mn. beteges, nyavalygó. dalommal teljes, öszinte ; bizodalmas beszélgetés ;
Bival, fn. tt.-t; a közönséges tehén- és ökörnél bizodalmas kérelem. Innen : Bizodalmasan, ih. Bi-
jóval vadabb, bozontos fekete szörü, hátra hajlott zodalmasság, fn.
rövid szarvú szarvasmarha ; (szój .) erős, mint a Bizodalmatlan, mn. bizodalommal senki iránt
bival; vakon fú, mint a bival; a bival,ha csak sohajt nem viseltető, senkiben nem bizó ; ne légy oly
is, messzefú. bizodalmatlan hozzám. Innen : Bizodalmatlanság, fn.
Bival-bika, fn. a bivalok hímje. -bocs, -borju, † Bizodalmazik, k. a. m. bizik ; de bizodal-
Ballagi szótár. 8
 Biz 114 Biz

mazjatok, mert én meggyőztem a világot (münch. Bizonylat, 1. Bizonyíték.

cod.) . Bizonyodik, k. (személyt.) vmely dolog bizo-
Bizodalmi, mn. a. m. Bizalmi. nyossá, kétségtelenné lesz, annak mivolta vilá-
Bizodalom, fn. 1) gyöngéd érzelem, melynél- gosságra jö ; még nem bizonyodott rád semmi.
fogva vki előtt lelkünk belsejét kitárjuk, s neki tit- Bizonyol, cs. htn. bizonylani ; vmit hitelesnek
kunkat öszintén elmondjuk; bizodalommal lenni vki állit, erösit ; amit hiteles tanúk bizonyolnak, az nem
iránt v. fordulni vkihez ; nincs hozzá bizodalmam ; lehet kétséges.
fiui, gyermeki bizodalom ; (szój .) nem lehet erőltetni Bizonyos, mn. tt.-t, v. -at ; 1) a. m. kétségte-
a bizodalmat; 2) szilárd meggyözödés arról, hogy len; bizonyos, mint a halál; semmi bizonyost nem
vki segit bajunkon ; nincs bizodalma orvosához. tudokfelőle; annyi bizonyos, hogy stb. 2) meggyö-
Bizom, 1 ) 1. Bizon ; 2) † hiedelem, hiszem; zödött, biztosított ; bizonyos vagyok benne, meg
hogy azt elnyerheti, vala oly bizomban (Gyöngy.) . vagyok róla gyözödve ; bizonyossá teszlek; (km.)
Bizomány, fn. tt.-t; 1 ) vmi tennivaló, amire jobb kevés bizonyos, mint sok bizonytalan ; bizonyost
bennünket vki felkér ; baráti bizomány ; bizomá- bizonytalanért el ne hagyj; 3) határozott, kijelölt ;
nyokkal terhelni vkit ; 2) gondviselés, eladás stb. bizonyos órákban honn lenni; 4) egy vki, némely;
végett ránk bizott tárgy; (ker.) bizományban levő bizonyos ember jött hozzám. Innen . Bizonyosan, ih.
áru; ez a könyv N. N. kiadó bizománya. -áru, fn. Bizonyosság, fn. -it, cs. vmit kétségtelenné tesz,
(ker.) bizományul kapott v. adott portéka. -dij , okokkal bebizonyít.
fn. (ker.) a bizomány elvégzéseért adott dij . Bizonyoz, k. (val, vel) vki ellenében nagyon
Bizományi, mn. bizományból álló, bizományt lem. erösiti, vitatja, hogy igaza van ; ne bizonyozz ve-
illető ; bizományi üzlet. Innen: Bizonyozás , fn. Bizonyozó, mn.
Bizomány-kereskedés, fn. bizományban adott Bizonyság, fn. 1) † a. m. igazság ; meghamis-
portékákkal való kereskedés. sithatatlan bizonyság ; Mond neki Pilátus : mi az bi-
Bizományos, mn. tt.-at ; tb. -ak ; bizományba zonyság (R. M. Passio) ; 2) a. m. tanúság ; bizony-
kapott, v. adott ; bizományos áru. —, fn. tt. -t ; tb. ságot tenni vmi felől ; fogas bizonyság, erős ; (km.)
-ok; 1) vminek véghezvitelére felkért személy ; nem kell ott bizonyság, hol maga szól a dolog ; 3)
2) (ttud.) más személyében működő, felhatalma- vmit bizonyitó tanu ; kihallgatni a bizonyságot ; 4)
zott személy; 3) (ker.) bizományba adott portékát 1. Bizonyiték. -levél, 1. Bizonyítvány.
áruló üzér. Bizonyság- tétel, fn. tanúkép szereplés, tanú-
Bizomány-tár, fn. (ker.) bizomány-áruk rak- ságtétel. -tevő, 1. Tanú.
tára. -tözs , 1. Bizomány-kereskedés. Bizonytalan , mn. kétséges, nem bizonyos ;
Bizon, 1. Bizony. még bizonytalan a dolog ; el ne hagyd amit birsz
Bizony, A) mn. 1) igaz, valódi , bizonyos ; bizonytalanokért. Innen : Bizonytalanul, ih. -kodik,
bizony ő tanusága (R. M. Passio) ; ez a Jézus, bizony k. kétes állapotban van, nem tudja mitevő legyen.
Isten (Kat. leg.) ; bizonynak tartják (Ver.), bizo-- ság, fn. kétes állapot, midön vmi felöl nincs biz-
nyosnak tartják ; 2) bizonyos, valaki ; más bizony tos tudomásunk.
mondja vala. B) fn. 1 ) † igaz ; és tudja, mert bizo- ? Bizonytét, fn. (bölcs .) bebizonyított tétel. -es,
nyokat mond (R. M. Passio) ; 2) állitásunknak nyo- mn. (bölcs. ) bebizonyított tételü (apodicticus) .
matékot adó, annak igaz voltát erősító szó ; bi- Bizonyul, k. (személyt.) bizonyodik, kétségte-
zonynyal erősíteni, állítani vmit; minden bizonynyal lenné leszen ; rád bizonyult a lopás.
elmegyek; bizonytfujni, bizonyítgatni ; 3) ? (bölcs. Bizott, fn. tt.- at ; vminek véghezvitelére felha-
és ttud. ) a. m. bizonyíték. talmazott személy ; t tekintetes bizott uram ! régi
Bizony, isz. hatályosító nyomaték szó ; bizony címezés.
nem tudom ; külön. esküvőleg erősitő szó ; bizony Bizottmány, fn. tt. -t; vmely ügyben való eljá-
Isten, Isten bizony ! ugye bizony ! bizony, bizony rásra a jogositottak által felhatalmazott személy-
mondom nektek! -ába, -ára, ih. minden kétség zet; megyei, városi bizottmány; gazdasági bizottmány.
nélkül. † -ával, 1. Bizonyába. -i, mn. bizottmányhoz tartozó, arra vonatkozó ; bi-
Bizony-erő, fn. vminek valóságát, hitelességét zottmányi tag ; bizottmányi gyülés. -ilag, ih. bizott-
tanusitó érv. mányképen ; bizottmányilag felvenni vmely dolgot.
Bizonyg, Bizonygó, 1. Bizonyoz, Bizonyozó. Bizottság, Bizottsági, stb. 1. Bizottmány, Bi-
Bizonyit, cs. 1) vmely állitás igazságát okok- zottmányi, stb.
kal, érvekkel mutogatja ; vmely mennyiségtani tétel Bizovány, fn. tt. -t; hiteles irat, melylyel vkit fel-
igazságát bizonyítni ; ez nem bizonyít ; 2) vmit tanu- hatalmazunk, hogy bizonyos ügyben személyünket
kép állit; esküvel bizonyitni vmit. Innen : Bizonyí- képviselhesse (Credentionale).
tás, fn. Bizonyítási, mn. -atlan, mn. és ih. okok- Biztat, cs. 1) bátorít, kecsegtet ; hiába biztatom,
kal be nem bizonyított. -ék, fn. ok, érv, melylyel hiába igérek, nem fog rajta semmi aranyos igéret
vmit bizonyítunk , állitunk kellő bizonyítékok (népd.) ; 2) sürget, ösztönöz, ingerel ; fiut apja
hiánya miatt vkit a fogságból kibocsátani. -hatlan, ellen biztatni ; bünre biztatni vkit; (km.) biztatja,
mn. be nem bizonyítható. -mány, fn. tt.-t ; 1) 1 . mint cigány a lovát; 3) szomorut vigasztal ; biztatni
Bizonyítvány ; 2) bebizonyítandó, v. bizonyított vkit szomorúságában . Innen : Biztatás, fn. Biztató,
állitás. ó , mn. vminek valóságát tanukép , v. mn. -ék, fn. tettre, merényre bátoritó, kecsegtető,
okokkal erősitő : bizonyító okmány. -vány , fn. ösztönző dolog.
tt.-t; 1) mindenféle jel, oklevél, melylyel vmit Bizton, ih. bátorsággal, minden veszély, féle -
bizonyítunk ; 2) vminek valóságáról tanuskodó | lem nélkül ; bizton- bátran. lét, fn. a. m. biztonság.
hiteles irat ; szegénységi bizonyítvány ; orvosi, is- Biztonság, fn. veszély és félelem nélküli álla-
kolai bizonyítvány. pot; biztonságban lenni, utazni ; örködni a biztonság
Bizonykedik, 1. Bizonyoz. felett. -i, mn. biztonságot illető, arra vonatkozó ;
 Biz -- 115 - Boc

biztonsági hatóság, őrség ; biztonsági rendszabályok, Bóbáz, cs. 1) vkinek bóbját, üstökét megránci-
tekintetek. gálja ; 2) külön. a kakas hergelés közben a jérce
Biztos, fn. 1) vmely ügyben való eljárás végett bóbájába kapaszkodik.
a kormány, hatóság által kiküldött hivatalnok ; Bobiska, fn álarcosan felöltözött személy.
királyi biztos ; kormánybiztos ; megyei, városi biztos; Bóbiskol , k. fejével bólingatva szundikál.
uti, rendőri biztos ; 2) (ker.) üzleti ügyekben való Innen : Bóbiskolás, fn.
eljárással megbizott személy ; kereskedelmi, bolti Bobita, fn. 1 ) puposan felálló tollazat a mada-
biztos. - mn. tt. -t; tb. -ak ; 1) bizonyos, remé- rak fején ; a tyúk bóbitája ; 2) magas kontyú, tor-
nyünkben, várakozásunkban meg nem csaló, meg- nyos fejkötő; 3) (nt.) a magcsak v. a kifejlett
bizható ; biztos ember ; biztos lövés, célba találó ; magvak tetején ször v. tollas ször, néha pikkely-
biztos lehetsz benne ; 2) bátorságos, veszélyen kivül formában kifejlett csésze.
levö ; biztos utazás . ? Bóbitár, fn. tt.-t ; a. m. fácán.
Biztosit, cs. 1) vmi felöl bizonyossá, biztossá Bóbitás, 1) (állatt .) púposan felálló fejtolla-
tesz; biztositlak, hogy semmi bajod sem leszen ; 2) zatú ; bóbitás tyúk ; 2) magas kontyú fejkötöt vi-
biztonságot szerez, arról kezeskedik; biztositni selő ; bóbitás menyecske.
rablók ellen az utasokat; 3) a) jószágában törté- Bobores, fn. állati v. növényi testból kifakadó
nendő kárnak az illető intézet általi megtéritését csomócska.
bizonyos évi járulék lefizetése mellett eszközli ; Boboresó, Boboresós, 1. Bibircsó stb.
biztositni házát, vetéseit ; b) eszközli, hogy bizo- Bóbos, mn. tt. -at ; 1) 1. Bóbitás ; 2) 1. Pupos.
nyos járulék évenkénti befizetése mellett bizo- Bóboz, 1. Bóbáz.
nyos időben v. maga v. utódjai az illető intézettöl Bocér, mn. kuszált haju, szörű , szörös .
bizonyos pénzösszeget kapjanak ; biztositni nejét, Bocér, Bocérhaj , fn. (kórt.) a haj megvasta-
gyermekeit. Innen : Biztosítás, fn. Biztosítási, mn. godása, összetapadása és nyirés alatti vérzése
Biztositék, fn. 1) kár, v. veszély ellen biztosító által mutatkozó betegség. -kalászú, mn. (nt.)
vmi ; a bank hitelére nem elég biztositék a bele adott összekuszált bozontos kalászú. -lábu, mn. szörös
töke ; 2) biztositás végett kiadott hiteles irat ; 3) lábu. -os, mn. kuszált haju, borzas, bozontos.
biztosítási pénz, biztositás végett letett pénzösszeg. Boci, fn. gyermek nyelven a. m. kis borjú ; ȧ. é.
-adás, fn. jótállás a biztonságról, biztosságról. -i, együgyü kis gyermek.
mn. a biztositékot illető ; biztosítéki levél. -ol, cs. + Bocikaorrú, mn. kerekorrú (cipő).
(ker.) az árucikkeket történendő kár ellen bizto- Bócláb, fn. (állatt) . a páncélosok osztályába
sítja. Innen : Biztositékolás, fn. -pénz, fn. biztosí- tartozó állat (Pangolin).
tás végett letett pénzösszeg. Bocs, fn. 1) fiatal, kölyök medve és bivalborju ;
Biztositmány, fn. tt.-t; károk ellen biztosított medre bocs, bival bocs ; 2) (vt.) az olvasztó kemen-
jószág. céből kijött idomitatlan érctömeg.
Biztosító, mn. biztonságot nyujtó ; kár ellen Bócs, fn. (állatt.) a növényeken élődő, henger-
mentesítő. -intézet, fn. bizonyos járulék éven- ded alakú tengeri férgek osztálya.
kénti befizetése mellett a bevallott jószágban tör- Bocsájt, 1. Bocsát.
ténendő károk megtéritését magára vállaló intézet. Bocsánandó, mn. 1) nem rosz akaratból elkö-
-jegy, -levél, fn. a biztosított jószág mennyiségét vetett, megbocsátható ; no ez csak bocsánandó
s a biztositás feltételeit magában foglaló hite- vétek; 2) (vall.) nem halálos (bün).
les irat. Bocsánat, fn. 1) a kiérdemelt büntetés elenge-
Biztosított, mn. 1) vmely biztosító- intézetnél dése ; nem nyert bocsánatot ; a bünök bocsánatja; 2)
a történendő károk ellen bejegyzett ; biztosított a vett sérelem elfeledése; bocsánatot kérni, meg-
épület; 2) akinek érdekében a biztositás történik ; követni ; 3) udvarias nyelven mentegetődző kité-
3) a. m. bátorságos ; biztosított utazás. tel vmely elkövetett hiba, ügyetlenség stb. miatt ;
Biztositvány, fn. tt.-t ; 1 ) 1. Biztosító levél ; 2) ezer bocsánat, bizony nem akartam ; bocsánatot
1. Biztosítmány. kérünk elkövetett hibáért, engedelmet kérünk
Biztosság, fn. 1) 1. Biztonság ; 2) biztosi minö- vminek tevésére. Ha vkinek véletlen tyúkszemére
ségben müködő személyzet ; 3) biztosi hivatal. hágtam, nem mondhatom : engedelmet kérek ! mert
Bizvást, ih. bizton, bátran, félelem, tartózko- az annyit tenne, hogy még egyszer akarok tyúk-
dás nélkül ; bizvást eljöhetsz hozzám ; a pogány nép szemére hágni, hanem : bocsánatot kérek ! -kérés ,
ül bizvást Siklósnál (Žr.). fn. megkövetés . -os , mn. bocsánandó, megbo-
Bizseg, k. 1) sürün összetolulva mozog , hem- csátható.
zseg; bizseg a hangya ; 2) a vér rendkivül gyorsan Bocsát, cs. 1 ) elereszt, menni enged ; haza bo-
mozog, sajgást okoz ; egész testemben bizseg a vé- csátni a tanuló ifjakat ; vkit szélnek, utnak bocsátni;
rem; 3) a meggyujtott nyirkos fából a benne levő bocsáss ! eresz el, ne zárd el az utamat ; szabadon
nedy sisergő hangot adva forr ki ; 4) a forrásnak bocsátni a rabokat; szelet bocsátni, fingani ; áruba
indult viz sisergő hangot ad. bocsátni ; itélet alá bocsátani ; próbatételre bocsátani ·
Bizsereg, 1. Bizseg. feledésnek bocsátani ; zsákmányra bocsátani ; na-
Bizser-kór, fn.viszketegséget okozó apró hólyagyonát füstbe bocsátni, elpazarolni ; füle mellől bo-
gocskákban mutatkozó idegnyavalya (Raphania) . csátani, hallatlanná tenni, ugy tenni, mintha nem
Bóba, fn. 1) 1. Bub ; 2) * öreg-, nagyanyó ; bó- hallotta volna az ember ; 2 ) küld, rendeli, hogy
bám asszony. vhová menjen, v. vitessék el ; követeket bocsátani
Bobálka, fn. kenyértésztából készitett diónagy- az ellenség táborába ; körleveleket bocsátani a me-
ságú sütemény, melyet leforrázva, zsirral leöntve gyékhez ; 3) á. é. a vett bántalmakat, bünt feledés-
szoktak enni. nek engedi menni s az azokért kiérdemelt büntetést
Bóbás. 1. Búbos. mu. elengedi ; csak Istennek van hatalma bünöket bocsá-
*8
 Boc 116 Bod

tani; Isten bocsáss ! rövidítve : Isten bocsá ! (Vör.) . Bódék, 1. Bódadék.

-gat, cs. többször egymásután bocsát. -hatatlan, Bód-eredék, fn. (vt.) a nedv, melyből a bóda-
-hatlan, mn. meg nem bocsátható; bocsáthatlan dék nyeretik.
elmulasztás. -ható , mn. 1) vhova elereszthető ; * Bóderga, fn. hóbortos eszü, mamlasz.
követségbe bocsátható személy ; 2) 1. Megbocsátható. Bódés, fn. bódéban foglalkozó, áruló személy.
Innen : Bocsáthatólag, ih. -kozik , k. 1) utnak Bódi, tn. finév, Bódog kicsinyitett alakja.
ereszkedik, indul ; tengerre bocsátkozni ; 2) vmely mn. 1) boldogasszony napja körül érő ; bódi
dologba müködöleg beleereszkedik ; alkuba, be- szilva ; 2) bolondos.
szélgetésbe, vitatkozásba bocsátkozik; Bódis, fn. (haj .) lyukadt hajókból a viz ki-
Bocsátmány , fn. tt.-t ; kibocsátott , kiadott merítésére szolgáló egyszerű eszköz.
felsőségi rendelet. Bódit, cs. 1) szédülést okoz, az agyvelőt mükö-
Bocsátvány, fn. tt.-t ; 1) 1. Bocsátmány ; 2) désében gátolja ; a szeszes italok bódítnak ; 2) vkit
vmely hivatalból való elbocsátáskor kiadott irat. lúddá, bolonddá tesz ; mindég bódítod az embert.
Bocsfogó, fn. a vashámorosok vasfogója, mely- | -ék, 1. Bódadék.
lyel a vasdarabokat kalapács alá tartják. Bóditó, mn. az agyvelőre zavarólag ható ; bó-
* Bocsit, 1. Bocsát. dítófájdalom; bódítófüvek.
* Bocska, fn. 1) viztartó kisebb edény fából ; Bodnár, fn. tt.-t ; kádat, hordót, szóval min-
2) három-négy akós kád ; 3) bormérő kis hordó. denféle edényt dongából készitő iparos. -kés, fn.
Bocskor, fn. tt.-t ; 1) durva börből és rongyok- bodnárok által használt különös alkatú kés. -ság,
ból álló lábbeli, melyet szijakkal kötnek a lábhoz ; fn. 1) bodnármesterség; 2) a bodnárok öszlete.
telekes bocskor , cifrán felszijazott bocskor ; tót -sulyok, fn. a bodnárok abroncsverő sulyokja.
bocskor ; felkötni a bocskort; bocskorban járni; Bodobács, fn. (állatt.) piros bogár, fekete pety-
(szój.) bocskorhoz fapálca , egymáshoz illenek ; tyekkel.
csiszel, csoszel, bocskor, agg öregnek biztató sza- * Bodocs, fn. 1) apró éretlen gyümölcs, szilva,
va; bocskorának tákja nem leszek, nem alázom meg körte; a szilva bodocskorában nem egészséges ; 2) á.
magamat neki ; szijas, mint a telekes bocskor ; he- é. bodocs eszű, éretlen eszü ; 3) 1. Bogyó.
gyes, mint a harmathasító bocskor; felkötötte a Bódog, tn. finév.
telekes bocskort, kevély ; elrugta a bocskort, urrá Bódolog, 1. Bódorog.
lett; kinek csizmája nincs, kössön bocskort; (km.) Bodon, fn. tt.-t ; 1) kisebb forráskutakba viz-
bocskorban keresni, csizmában költeni válik becsü- tartóul használt, kivájt faderék ; 2) abroncsos fa-
letedre; uccu bocskor ne tüszögj: csüszög, mint a edény, melyben turót, zsirt stb. tartanak.
bocskor a porban ; 2) (vad.) a nyúl szörös talpaira * Bodone, fn. (állatt. ) közép Európában tenyésző
ragadt sár. csiga, szép veres héjjal.
Bocskor-bör, fn. bocskornak való durva bör; Bodóné, tn. (km.) mást beszél Bodóné, mikor a
(szój.) bocskorbór az orcája, szemtelen ember. -os, bor árát kérik, akkor mondatik, mikor vki a neki
mn. bocskort viselő ; bocskoros nemes ember, sze- kellemetlen tárgyról másra fordítja a beszédet.
gény, hét szilvafás nemes ember. Innen : Bocsko- Bodon-kut, fn. kut, melynek káváját kivájt
rosan, ih. -osodik, -osul, k. (vad.) a nyul szörös faderék teszi. -pót, fn. (nt.) növény az amarantok
talpaira sár ragad. osztályából, gombalakú virággal.
* Bocskoroz, k. a. m. elillan. Bódony, fn. (vt.) tt.-t ; bóditó szer.
Bocskor-szij, fn. a bocskor felkötésére hasz- Bodony, 1. Bodon.
nált keskeny szij ; (szój .) oldzik a bocskorszíjja, Bodor, mn. tt.-t ; v. bodrot; gyürüdző, karikába
kifogásokat keres, hogy szavát meg ne állja ; el- hajló, fodoralakú, göndör ; bodor haj, szőr, szakál ;
ódzott a bocskorszijja, hazudott. -ták, fn. a bocskor bodor szalag; bodor pipafüst. - fn. gyürüsen
hátuljára tetetni szokott bőrfolt. -talp, fn. 1) az göndörödő haj, szalag stb.; az ing bodra ; bodorba
elkészitett bocskor feneke, talpa ; 2) * a magyar kötött szalag.
timárok által készitett durva talpbör. -telek, 1. Bódor, mn. 1) (vt. ) bóditó erejű ; bódor szer; 2)
Bocskor-szíj. csavargó, kóborló.
Bocsos-bunda, fn. medvebörrel bélelt bunda. Bodorgány-vöcsök, fn. (állatt. ) a mocsárok,
Bocspor, 1. Borspor. tavak felett repkedve bódorgó buvármadár.
? Bód, mn. keringős, bolondos. Bódorgás, Bódorgó, 1. Bódorog.
* Boda, Bóda, fn . vminek görbe fogantyúja, Bodorit, cs. bodorrá, kacskaringóssá tesz vmit,
markolata. fodorít, göndörit.
* Bodacs, fn. borjú, tinó. Bodorka, 1. Vöcsök.
Bodácsol, 1. Bodáz . * Bodoró, fn. nö, kinek csak egy gyermeke
? Bódadék, fn. (vt.) az altató mák nedvéből van, v. volt.
nyert égvénynemű bóditó szer (Narcotin). Bodorodik, k. bodorrá tekeredik, gyürüsödik,
Bodag, Bodak, fn. kenyérsütéskor a teknő ol- kacskaringóssá lesz.
dalairól levakart vakarcs -sütemény. Bódorog, k. cél nélkül, irányvesztve kóborog,
Bódal, 1. Bódadék. csavarog, kódorog. Innen : Bodorgás, fn. Bódor-
Bódár, mn. bóditó erejü ; bódár szerek. gó, mn.
Bóda-véd, fn. a kard markolatát körülvevő Bodrány, 1. Zuzmó.
vas, a kézfej védésére. Bodri, mn. göndör hajú, szörü ; bodri gyermek;
Bodáz, k. ide-oda ugrosva megy ; bodáznak az bodri kutya.
agaraktól üzött nyulak. Bodros, mn. bodor alaku , fodorrá alakított
Bódé. fn. deszkákból összerakott, s csak ideig- szegélylyel diszitett ; bodros hullám ; bodros fej-
lenes foglalkozási helyül szolgáló házikó. kötő. -it, cs. göndörré, bodrossá tesz vmit ; bod-
 Bod 117 - Bog

rokkal feldiszit ; a hajat bodrosítni, fejkötőt bodro- | secta) ; (szój .) bogara sincs, semmije nincs ; (km .)
sitni. -ul, 1. Bodorodik. sok bogár gyül ott össze, hol sok a tej ; b) külön.
Bodroz, cs. bodrokkal feldíszit. -at, fn. vmely téhelyröptyüs rovar; szarvas bogár ; cserebogár ;
ruhanemüt diszitő fodrok, szalagcsokrok öszlete. fényes bogár ; (szój.) fekete, mint a bogár; (gúny.)
Bódul, k. 1) szédül, elkábul ; 2) utat téveszt. csúnya bogár, rút férfi, nö ; bogárból féreg, ártat-
Innen : Bódulás, fn. Bódult, mn. Bódultság, fn. lanból ártalmas ; (km.) összeeszik tücsköt, bogarat ;
Bodza, fn. (nt.) fehér fürtvirágu növény az ha bogár után indulsz, szarba mégy ; 2) á. é. édes,
öthimesek és háromanyások osztályából ; gyepű-, kedves bogaram, édes, kedves gyermekem ; (szój . )
v. fái bodza; sallangos bodza ; fekete bodza ; keresz- bogara van, változékony, hóbortos kedélyü.
tes, fürtös bodza ; (km.) a büröktől a bodzáig, ke- Bogaras , mn. 1) bogarakkal bővelkedő ; 2)
vés tapasztalásu ember. -bél, fn. a bodza belsejét nyugtalankodó, szilaj, bokros ; bogaras ló ; boga-
képező taplószerü, fehér rugalmas anyag. -bogyó, rus tinó ; emberekről is mondatik : ezek a férfiak
-csete, fn. a bodza fürtösen növő fekete gyü- mégis egy kissé bogarasak.
mölcse. Bogarász, fn. tt. -t; bogarak gyüjtésével, ismer-
Bodzafa, fn. fává növö bodzanövény ; (szój .) tetésével foglalkozó természetbuvár. - k. 1)
a bodzafának is köszön, vénekről mondják, kik bogarakat gyüjt, keres ; 2) á. é. keresgélve jár-
rövidlátásuk miatt nem tudják egymástól megkü- kel. -at, fn. bogarak gyüjtésével, ismertetésével
lönböztetni a tárgyakat ; az én kardom sem bodzafa. foglalkozó buvárlat. -esacsogany , fn. (állatt.)
-puska, 1. Bodzapuska. bogarakkal élődő amerikai våndormadár (Gracu-
Bodzafü, 1. Gyalogbodza. lus quiscula).
Bodza-gomba , fn. bodzafa tövén tenyészö Bogár-báb, fn. (állatt.) a kifejlődés második
gomba. -iz, fn. bodza-bogyóból készitett lekvár. fokában levö bogár-ivadék.
-kása, fn. pépféle nyalánkság bodzabogyókból . Bogárhát, fn. 1 ) bogár háta ; 2) á. é. barázda,
-kosbor, fn. (nt. ) a bodzáéhoz hasonló növény a melynek közepe magasabb, mint szélei ; bogár-
kosborok osztályából. -lé , fn. a bodza bogyóiból | hátra szántani. -u, mn. a bogáréhoz hasonló hátu,
kisajtolt nedv. -nedvsürü, 1. Bodzaíz. felfordított teknőhöz hasonló tetejű ; bogárhátu
Bodzapuska, fn. a gyermekek által játékszerül szántás, midőn a barázda közepe magasabb, mint
használt fecskendő , belétől megtisztitott fiatal szélei ; bogárhátu szekér, gyékénynyel, ponyvával
bodzából. fedett ernyős szekér.
Bodzás, mn. tt. -at ; 1) bodzával benött ; 2) á. Bogározik, k. 1) a barom bogaraktól csipdes-
é. köszvényben szenvedő, kisebesedett, fájós (láb). tetve idestova futkos ; 2) á. é. a) a barom joked-
-odik, k. lábai a köszvénytől feldagadnak. vében ugrál, vickándozik ; a lóról a. m. bokroso-
Bodza-tákajak, fn. (nt.) növény a tákajkak dik ; de neki bogárzik minden kicsiségre (Ar.) ; b)
osztályából ; máskép : torokgyékfű , varju mo- emberről : pajzánkodik, csintalankodik.
gyoró (Scrophula nodosa). -thea, fn. leforrázott Bogár-palka, fn. (nt.) növény a palkák osztá-
bodzavirágból készült izzasztó szer. lyából. -sejt, fn. az anyaméh tojásait tartalmazó
Bodza-virág, fn. a bodzanövény virága. -ecet, sejt a méhkasban. -szemü, mn. á. é. fekete sze-
fn. melynek ágya bodzavirágból áll. -por , fn. mü ; bogárszemű menyecske. -szin, fn. és mn. fé-
száritott és porrátört bodzavirág. nyes, fekete szín. -tan, -tudomány, fn. a bogarak
Bodzfa, I. Bodzafa. nemeit, fajait, tulajdonságait ismertető tudomány.
Bog, fn. 1) bármiféle bütyök, csomó ; 2) (nt.) -zik, 1. Bogározik.
csomó, kidudorodás, göcs a fákon, növényeken ; Bogas, mn. csomós, bütykös ; ikerítve : ágas-
ágbog; a somfának sok boga van ; 3) (vad.) a szar- bogas. -odik, 1. Bogosodik.
vas agancsának kifejletlen tülke. Bogdácsol , 1. Bokdácsol.
Boga, I. Bog. Bogdán, tn. finév.
Bogács, fn. (nt.) veres, kék, ritkán fehér vi- Bogdány- pecsenye, fn. a tüdő mellékéről ki-
rágu növény az együttnemzök és egyenlönösök hasított húsból készitett pecsenye.
Osztályából ; fajai : akánt-, bérci-, bókoló-, csüg- Bog-ernyo, fn. (nt. ) olyan virágzat, melynek
gedő-, fodros-, horgas- , puha-, tarka-, tövises-, több kocsánja egy pontból indul ki, ezek aztán
szöszös bogács (Carduus). Innen : Bogácsos, mn. ágbogasan ugy ágaznak el, hogy virágaikkal er-
Bogácsa, 1. Pogácsa. nyöt képeznek. -galyak, fn. (nt.) tb. sürüen egy-
Bogács-fej, fn. a magvakat magában foglaló másba fonódó fiatal galyak. -köz, fn. (nt. ) a bogos
gümő a bogácsnemü növények szára hegyén. növényeknek két bog közötti része.
-koro, (nt.) szántóföldeken, mezőkön tenyésző, Boglár, fn. tt.-t ; általában bogalakban him-
tövises száru bogács ; kerti bogácskóró, mely mive- zett, összerakott ékitmény; 1) a ruha, föveg ékeül
lés által tenyésztetik. Innen : Bogácskórós, mn. szolgáló, befoglalt drágakő, gyöngy; a páncél-
-pillangó, fn. (állatt. ) 1) a bogácsok virágain joknak .. vagyon sok aranynyal tündöklő bog-
élödő pillangó ; 2) bogácsmagvakkal táplálkozó lárja (Gyöngyösi J.) ; 2) himzett, szövött, varrott
tengelícmadár. rend , fn. scót-rend , melyen csillagocska; szkófiomos nyergét bársony szépitette
András-kereszt, és bogácsfej díszlik. -tetü, fn. a van boglárinak is rubint közepette; 3) könyvek
bogácsféle növények egyik fajának apró tüskés táblait összetartó csat, kapocs ; 4) gombos, pe-
és épen azért ragadós magja ; máskép : koldustetü. csétgyürü ; 5) (nt.) némely növénynek tömegesen
* Bogánc, fn. papucs . növő virágai. -bares, fn. (nt.) tüskés levelü nö-
Bogáncs, 1. Bogács. vény, gombalakú virággal. -esat, fn. gombalakú
Bogár, fn. tt.-t ; v. -garat ; tb. -ok, v. -garak ; ékességgel diszlő csat. -fa, fn. (nt.) bogláralakú
1) (állatt.) a) egy szívkamrával, fehér, hideg vér- virágfürtökkel diszlö növény az egylakiak és sok-
rel. csápokkal biró gerinctelen állatkák faja (in- hímesek osztályából ; juharlevelű-, virginiai bog-
 Bog 118 - Boj

lárfa (Platanus). -félék, fn. (nt.) a boglárnövé- | zafán). -zöld , fn. az éretlen bogyóéhoz ha-
nyek osztályához tartozók. sonló zöldszín.
Boglárka, fn. 1) kis boglár ; 2) (nt.) növény a Bohó, mn. gyermeteg ötleteivel, tetteivel neve-
szironták osztályából (ranunculus reptans). tést gerjesztő ; te kis bohó ; szerelmes bohó.
Boglár-kökörcsin, fn. (nt. ) sárga virágu nö- Bohóc, fn. nyilvános mutatványoknál, álarcos
vény, a kökörcsinek alneméből (Anemone ranun- bálban stb. szándékosan bohót játszó, talpra eset-
coloides). -os, mn. boglárral diszitett, ékitett ; ten, néha sületlenül élcező személy ; (állatt .) szem-
bogláros mente. oz , cs. vmit boglárral diszit. üveges bohóc, pápaszemes kigyó.
-pót, fn. (nt.) növény az öthimesek és négy anyások Bohók, mn. komoly, nagyszerű dolgot, ese-
osztályából (Parnassia). -virág, 1. Réti-szironták . ményt tréfásan tárgyaló neme a nevetségesnek
Boglya, fn. 1) hengerded alju és derekú, csúcs- (Burlesque). —, fn. (állatt. ) sávos bohók, tengeri
ban végződő kisebb nagyobb ; széna- , sarju-, szálkás hal, barnásröt feketés foltokkal és haránt
szalma- stb. rakás ; a lekaszált szénát, sarjut bog- sávokkal. -a, mn. kis bohó. -ás, mn. tt.- t, v. -at ;
lyába rakni ; (szój .) ritka rend, sürü boglya, azaz szándékosan utánzott együgyüségével, tréfás ötle-
derekasan végbe vitt munka ; sok petrencéből vá- teivel nevetést okozó.
Bohó-ság, fn. együgyü gyermeteg tulajdonság,
lik a jó boglya. 2) 1. Boglyakemence.
Boglya-kemence, fn. sárból, agyagból össze- bohó tréfálkodás. -sdi, fn. a, m. Bohóc. -skodik,
rakott boglyaalakú kemence. -s , mn. kuszált, k. gyermetegül tréfálkozik ; bolondos elménceske-
borzas. désével nevetést okoz.
Boglyáz, cs. szénát, sarjut boglyába rak ; szénát Bohózat, fn. 1 ) bohó, bolondos tréfák öszlete :
boglyázni. 2) külön. a működő személyeket saját modorú ne-
Bognár, fn. tt.-t : 1) 1. Kerékgyártó ; 2) * a. m. vetséges tulajdonságaikban tréfás nyelven feltün-
Bodnár. -fa, fn. 1) kerékgyártó által használtatni tető költemény ; színműi bohózat. Innen : Bohózati,
szokott kemény fa ; 2) 1. Donga. mn. -os, mn. tt.-t ; tb.-ak ; bohozattal vegyes.
* Bogolya, fn. vmely növel tilos szerelemben * Boja, Bója, mn. ide -oda bujdosó.
élő férfi. Bojár, fn. tt. -t ; 1) román fönemes ; 2) 1. Baj-
* Bogolyó, fn. légely, ivó edény. nok. -ság, fn. oláhországi fönemesség.
Bogos, mn. csomós, bütykös. -odik, k. bogo- * Bojász, mn. 1. Boja.
kat, bütyköket kap, 1. Bogozik. * Bojász, k. ide-oda bolyong.
Bogoz, A) cs. fonal csomóit, bogait oldogatja; Bojgat, I. Bolygat.
B) k. 1) (vad.) a szarvas agancsokat kap ; 2) a fák, Bojh, 1. Bolyh.
galyak bogait nyesegeti ; a cseléd kiment bogozni. Bojhos, 1. Bolyhos.
Bogozik, k. bogokat, bütyköket kap ; bogoznak Bójin-hal, fn. (állatt.) a pontyok egyik faja.
afák; (vad.) bogai nönek ; bogozik a szarvas. Bojnyik, fn. rabló, zsivány.
Bogrács, fn. két füllel, v. félkörű fogantyúval Bojposztó , fn. bolyhos szörü ritka szövetü
ellátott föző edény, melyet utazás közben baro- posztó.
mitató edényül is használnak ; (km.) igaz barát- Bojt, fn. 1) csomóba tekerödzött haj , szőr-
ságot bográcsban nem főzik. hús , Bográcsos- gyapjú ; 2) lepedőkről, függönyökröl stb. lecsüggö
hus, fn. vöröshagymával, paprikával füszerezett egy csomóba álló rojtos függelék ; 3) * oltó, döntö
s bográcsban fött juh- v. marhahús ; a magyar ágacska.
ember kedvelt étele. Bojt, cs. 1) ingerel , mozgásba hoz, éleszt ; szi-
Bográncs, 1. Bogrács. vem tüzét , ha fájdalmas , mért szeretem bojtani
Bog-szarvas, fn. (vad.) fiatal szarvas, mely- (Kisf. S.) ; 2) a szölönek oltó, döntö ágacskáját
nek agancsai nincsenek kifejlődve. földbe ülteti.
Bogzás, fn. (vad .) tt.-t ; azon kor a szarvasok Bojtár, fn. tt.-t ; a számadó nyájör felügyelése
életében, midőn szarvai bogoznak. alatt barmokat őrző legény ; gulyás-, kanász-,
Bogzik, 1. Bogozik. juhászbojtár. -kodik, k. bojtárminőségben szolgál .
Bogyiszló, tn. finév. Bojtás, fn. tt. -t ; 1) ingerlés, izgatás ; 2) vmely
Bogyó, fn. (nt.) némely cserjés növény apró növény zöld ágának tenyészés végetti földbe-
gömbölyű gyümölcse tok nélküli magvakkal ; ültetése.
a szőlő bogyója, egyes szem a szölöfürtön ; (tréf.) Bojt-csúcsu, mn. (nt.) bojtos, bozontos csúcsú,
kecskebogyó, kecskeganéj. -fürt, fn. sürüen egy hegyü. -ezüst, fn. vékony szálra kinyujtott ezüst,
más mellé nött bogyókból álló fürt. himzésre és bojtalakú diszitményekre. -ika, 1.
Bogyol, cs. vmit ruhaféle takaróval beburkol. Bojtvirág.
-a, fn. 1) kendő, lepel, melybe vmit takarnak ; 2) Bojtogat, cs. bujtogat, vakmerő tényre inge-
a. m. Málha. -ál. 1. Bogyol. rel; a népet lázadásra bojtogatni.
Bogyolat, 1. Málha. Bojtor, fn. tt.-t ; 1) † másokat vakmerő tényre
Bogyó-nemű, mn. (nt.) bogyóféle ; bogyónemű ösztönző, veszekedést előidéző személy ; 2) (állatt.)
termék. -pikk, fn. (ut. ) leveletlen cserjenövény a kétröpü rovar.
kétlakiak és egyfalkásak osztályából (Epedra). Bojtorján, fn. tt.-t; 1) növény az együttnem-
Bogyós, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; bogyótermö, zök és egyenlönösök osztályából ; keserű lapu,
bogyókkal bővelkedő. -odik , k. bogyótermövé pókhálós bojtorján, apró bojtorján (Arctium) ; 2)
lesz. a fenebbi növény feje, bogja ; (szój.) ragad, mint
Bogyoszló, tn. finév. a bojtorján ; (km.) tökre hány bojtorjánt, hasztalan
Bogyó-toboz, fn. (nt.) a bogyó magjának ta- dolgot mivel. Innen : Bojtorjános , mn. -inizsót,
karója tok, fn. (nt.) a bogyó kül héja. -z, cs. fn. (nt.) kék , v. fehér virágu növény a mizsótok
bogyót szed. -ik, k. bogyók fejlenek (pl. a bod- osztályából (Mysotis Jappula).
 Boj 119
Bojtorkodik , Bojtorodik , k. ingerkedik,
veszekedésre alkalmat keres.
Bojtorvány- 1. Bojtorján.
Bojtos, mn. tt.-t, v. -at; 1) gubancos. bozon-
tos, fürtökbe tekeredett szörű; bojtos posztó ; bojtos
medve; 2) bojttal diszitett ; bojtos függöny ; 3 (nt. )
bojtalakú. -odik, k. gubancossá, bozontos szörűvé
leszen.
Bojtoz, cs. 1) göndörré, fürtössé tesz ; bojtozni
a báránybőrt ; 2) vmit bojttal feldiszit.
Bojtozik, 1. Bojtosodik.
Bojt-virág, fn. (nt. ) bojtos virágú növény a
huszhimesek osztályából ; szárnyas, szives, jeges
bojtvirág (Mesembryanthemum).
Bók, fn. 1) fejbiccentés, bólintás, a fejnek és
deréknak udvariasságból történő meghajtása ;
bókkalfogadni vkit; 2) udvariasságból, hizelke-
désből vkihez intézett széptevő, nyájas szó, mon-
dat; ez nagy bók reám nézve ; zsebre tenni a bókot.
Boka, fn. az allábszárcsont alsó végén két ol-
dalt kidudorodó csontok ; külső, belső boka ; bokáig
járni a sárba; (szój . )összeüti bokáját,vigan van; csont
a boka, azaz
zékenyen csontot
esik ér bokán
; szél verje össze az ütés mindjárt,
bokáját, ér-
azaz akasz-
szák fel ; szűk a pantalló, de bokában bő, nagy hasú
vékony lábszárú férfi ; majd megüti érte bokáját,
meglakol ezért.
Bóka, fn. (nt.) a növény a kétfalkások és tiz-
himesek osztályából ; bagóca-, édes levelű boka
(Astragalus). -, mn. (nt.) bókoló, lehajló levelü,
szárú.
Boka-abrones, fn. (lóbaj) ha a bokacsontot
vini megkeményedett csomólék fonta körül.
-cifra, fn. a bokákat takaró, cifrább kötésű része
a harisnyának. -csont, 1. Boka.
Boka-csukló, fn. az alsó lábszárcsont alsó ré-
szén levő üreg, melyben a bokacsontok forognak.
-hüvely, fn. (bt.) a szárkapcsizmok által képezett
takarója a bokacsontnak.
* Bokákol, k. ökrendez, hányni akar.
Bokal, fn. tt.-t ; mezei növény , széles lekonynlt
levelekkel (Alchemilla vulgaris).
+ Bokály, fn. serleg (Pokal).
* Bokancs. 1. Bakancs.
? Bókány, fn. (ásványt. ) tt.-t; igen vékony leme-
zekre 8 fonalakra nyujtható, szürkés fehér, szép
fénynyel biró félére ; máskép : álany.
Boka-ször, fn. a barmok bokacsontjáról le-
csüggő ször. -tetem , fn. (lóbaj) megkeményedett
csomólék a bokacsonton.
Bókesöngö, 1. Bóka, mn.
* Bóklál, k. ökör, ló stb. ide-oda bolyong, csa-
tangol.
Bókol, k. 1) udvarias tisztelgésből meghajtja
magát; 2) bókokat mond, hizelkedik. Innen : Bó-
kolás, fn. Bókoló, mn. -at, fn. bókolás által képe-
zett taglejtés. -gat, cs. sokszor meghajtja ma-
gát ; 2) sok bókot mond. Innen : Bókolgató, mn.
-ó, mn. (nt.) derékban kifelé görbülö, lefelé ko-
nyuló ; 1. Bókol.
Bokolyó, fn. 1) viz-, v. bortartóul szolgáló,
hengeralakú lapos faedény ; máskép : csobolyo ; 2)
* apró, éretlen gyümölcs.
Bókony, fn. (haj.) tt. -t ; a hajó bordája, mely-
nek aljához a hajó feneke, két széléhez pedig a
hajó oldalai ragaszttatnak. -agy, fn. (haj .) a bó-
Bok
konynak tompa szegletet képező hajtott sarka,
-csákány, fn. (haj.) a hajóborda felhajló vége.
horogja. -fa, fn. (haj . ) a hajó bordáját képező
egyes fa. -fej , fn. (haj .) a bordának a fődélzeten
felül érő vége, mely a kötélbak szolgálatát teszi.
-köz, fn . (haj .) az egyes bókonyok közti tér.
Bókonyos, mn. (haj .) bókonynyal felszerelt.
Bokonyoz, cs. (haj.) a hajót bókonynyal, bor-
dával látja el.
Bokony-tag, fu. (haj .) a. m. bókonyfa. -talp,
fn. (haj.) a bókony alsó része, mely az ostorfa
által szoríttatik le. -tö. fn. (haj.) a bókonyok alsó
vége, melylyel azok a hajótöbe ereszkednek. -zat-
rajz, fn. (haj .) a hajó bordájának rajza.
Bokor, fn. tt.-t, v. bokrot ; tb. bokrok ; 1) bár-
miféle sürün növő cserjenövény ; rózsabokor,
csipke- bokor ; (szój. ) nyáron minden bokor szállást
ad; nem minden bokorban lelni párját; jobb neked
a nagy bokor mellett ; bokorból ugrott ember, a) is-
meretlen eredetü, b) tapasztalatlan ; tüskén, bokron
keresztül ; kiugratni a nyulat a bokorból, a titkot
vkiből kivenni ; (km.) estve van a faluban, farkas
lakik a bokorban ; félre bokorjön az erdő v. fa, adj
helyet az érdemesbnek ; véletlen bokorban gyak-
ran nyulfekszik, ott is rejlik vmi, ahol nem gon-
dolnád ; mikor Isten nyulat teremtett, bokorról is
gondoskodott ; 2) egy- egy csoport bármiféle no-
vény egy bokor viola, szegfü; 3) csinos alakú
csomó, csokor a kendön, szalagon ; bokorba, v. bo-
korra kötni a szalagot; kettős bokorba kötni a nyak-
kendőt ; 3) összefüzött holmi ; egy bokor kulcs ; 5)
egy pár, ugyanazon fajtából kettö ; áldozatot ad-
nának, egy bokor gerlicet, (Káldi); félre rántogat-
nám kendődet, hogy láthassam bokor emlődet (Kaz).
Bokor-fa , fn. (erd. ) cserjenövény , alacsony
bokros fa. -fenyő, 1. Gyalogfenyő.
Bokor-háló, fn. kézi háló, melylyel a bárkából
a halakat kimeregetik. -iszák, 1. Bokorháló.
Bokor-nemű, mn. (nt.) cserjenövények osztá-
lyához tartozó. -szeder, fn. földi szeder. -ugró,
fn. á. é. kalandszerető (nő). -zörgés, -zörrenés,
fn. a bokor leveleinek, galyainak összeütödésétől
származott zörrenet.
? Bokrány, fn. (állatt. ) az atlanti tengerben élő
sugárállat (Stephanomia); koszorús bokrány, csil-
lagkoszoruhoz hasonló (stephanomia amphitrite).
Bokratlan, mn. 1) cserje, bokor nélküli ; bok-
ratlan sikság ; 2) a. m. páratlan ; (bt.) bokratlan ér.
Bokréta, fn. 1) csinos csomóba, bokorba kötött
virág-, v. tollszálak ; virág , tollbokréta; bokrétát
kötni, feltűzni ; 2) (nt. ) a csészén közvetlen belől
eső színes levelekből álló része a virágnak ; 3)
(vad.) a nyul farka s a rókavitorlának fehér vége.
-fa. fn. (nt.) vadgesztenye- fa.
Bokrétás, mn. bokrétával diszitett.
Bokréta-virág, fn. (nt.) növény a háromhime-
sek seregéből és kétanyások rendéből (Agrostis) .
Bokrétáz, cs. bokrétával díszít.
Bokrodzik, k, cserjéssé lesz, sürü galyakban
nö fel.
Bokros, mn. tt. -t, v. -at ; tb. ak ; 1) cserjés,
bokrokban bővelkedő, bokrodzó ; bokros növény,
erdő ; 2) csokorba kötött; 3) a. m. páros ; ihol itt
bokrosával a példa (Med. P.); 4) felhalmozott, sok;
bokros gondok, bokros bubánat ; bokros foglalatos-
ságok ; bokros érdemekben megőszülni; 5) kirugó,
ijedős ; bokros ló ; á. é. bokros menyecske, kalandos.
 Bok 120 Bol

Innen: Bokrosan, ih. -odik, k. 1) csalitossá, sürü | lesz. -ság, fn. boldogtalan, elégedetlen állapot.
növésüvé lesz ; bokrosodik a tavali vágás ; 2) össze--ul, ih. boldogtalan módon, elégedetlenül . -úÌ,
halmozódik, szaporodik ; bokrosodnak gondjaim; 3) Boldogtalanodik.
a ló megijed. - ság, fn. a lovak ijedös tulajdonsága. Boldogul, ih. megelégedve, nyomor nélkül.
Bokroz, cs. 1) vmit csokorba, bokorba köt, Boldogul, k. 1) boldogggá lesz, vágyai telje-
füz ; 2) á. é. összehalmoz, gyüjt ; megfelelt a baj- sednek; 2) (val, vel) vkivel, vmivel célját éri, si-
nok vérnek, ..... melyre u diszt bokrozott (Kisf. keresen müködik ; ezzel az emberrel nem tudok
K.) . -at, fn. a bokrok öszlete. V. ö. Bokor. -ik, 1 . boldogulni ; hagyd abban a munkát, ugy sem tudsz
Bokrodzik. vele boldogulni; 3) a. m. üdvezül ; a ki hisz, az bol-
Bokroztat , cs. bokrossá tesz, halmoz ; mely dogul. Innen : Boldogulás, fn. -t, mn. idvezült,
Döbrögi úrnak eléggé bokroztatta baját (Faz.) meghalt; boldogult nagybátyánk.
Bóktat, cs. és k. fel-alá hányja fejét, fejével Bolgár, fn. tt.-t ; 1) a török uralom alatt élő, a
bólingat; a nagy melegben bóktatja fejét, v. bóktat magyarokkal rokon törzsből származott, elszlá-
fejével a ló. vosodott nép; 2) Bolgárország lakosa ; mn. Bol-
† Bolesát, cs. a. m. bocsát, menni enged. gárhonban divatos, szokásos ; bolgár nyelv. -or-
Bolcsú, 1. Bucsú. szág, fn. a török birodalom egyik europai tarto-
Bolda, tn. nőnév , Beátrix. mánya. -ul, ih. 1) bolgárok módjára ; 2) bolgár
Boldi, Boldis, Boldizsár, tn. finév. nyelven.
Boldog , mn. 1) lelkileg, kedélyileg teljesen Bolha, fn. 1) általában az állatokon és növé-
megelégedett ; a szerencse adományait folytonosan nyeken élődő kis fekete rovar ; kutyabolha, földi
élvező ; halála előtt ne mondj senkit boldognak bolha ; 2) külön. az állatokon élődő ismert barna
(bibl.) boldogok a lelki szegények ; (szój.) boldog rovar, szökdécselő lábakkal, és piciny, hegyes
Isten, mit tegyünk; légy boldog, maradjatok boldo- ormánynyal ; bolhát fogni, keresni; bolhalajtorja,
gok; (km.) szegény ember szándékát boldog Isten földig érő ruha ; (szój .) nem csoda, ha bolha át-
birja; 2) lelki megelégedést szülő; boldog szerelem ; ugorja a tetut; azt is tudja, hány bolha megy egy
sok boldog órát tölteni vkol ; á. é. boldog emlékezetű fontra, vágás olyanra, ki kelletinél többet tart tu-
atyám, idvezült, meghalt atyám, kinek még emlé- dománya felől ; (km.) csoda féreg a bolha, addig
kezete is boldogitó ; 3) a római pápa által idve- szökdécsel, mig vagy vizbe esik, vagy tűzbe.
zültnek vallott, de a szentek közé nem iktatott Bolha-csípés, fn. 1) bolha által az állati testen
megholt jámbor személy; vkit a boldogok közé ik- ejtett szurás ; 2) a szurás által a bör felszinén ke-
tatni; 4) á. é. (tréf.) vkit a bot boldogabb végével letkezett veres foltocska. -fogó, fn. kilyukgatott,
megütni,
* -anya,vastagabb végével. -, tn. a. m. Bódog. s belül megmézezett csövecske, melybe a nyalánk
fn. a mestergerendát tartó oszlop . bolhák belebujnak. -fü, 1. Bolhasertecsék.
Boldogasszony, fn. a szent szűz , Idvezitőnk Bolha-halal, fn. (nt.) lándsás levelű növény,
anyja ; innen több ünnepek nevei : gyertyaszentelőmelytől a bolhák elvesznek (Conyza), -kandics,
boldogasszony; fájdalmas, gyümölcsoltó boldogasz- fn. (állatt.) bolhához hasonló, vizszinén szökdelő
szony napja; havi boldogasszony ; nagy boldogasz- féreg. -mag, 1. Bolha-utifü.
szony napja; boldogasszony fogantatása ; boldogasz- Bolha-pohár, fn. a lefekvés elötti ital, álompo-
szony hava (Január) ; (tréf.) boldogasszony kato- hár. -por, fn. az ágyba lefekvés előtt hintetni szo-
nája, gyáva ; több növény elnevezésére is hasz- kott gyógypor, melytől a bolhák elszédülnek.
náltatik ; boldogaszony csipkéje , boldogasszony Bolhás, mn. bolháktól meglepett ; bolhás ágy;
mentaja ; boldogasszony teje, tejes szárú tüske ; bol- bolhás szoba. -an, ih. bolháktól meglepve ; (km.)
dogasszony tenyere, széles levelü tüske. -hó, fn. a ki ebbel fekszik, bolhásan kelfel.
január, mint a mely hónapban a kath. egyház Bolha-sás, fn. (nt.) bolhához hasonló magvú
szüz Mária (boldogasszony) eljegyzésének ünne- növény a mátkás barkájú sások osztályából (carex
pét üli. pulicaris). -sertecsék, fn. (nt.) növény a sertecsé-
Boldogit, cs. 1) boldoggá, megelégedetté tesz ; kek osztályából (Imula pulicaria).
2) mennyei örömekben részesit ; Isten boldogitsa Bolhásít, cs. eszközli, hogy vmit a bolhák
ot. Innen: Boldogitás, fn. Boldogitó, mn. meglepjenek.
Boldog-lét, fn. megelégedettség, a szerencse Bolhásodik, bolhássá leszen.
adományaiban bővelkedés. -ok, fn. tb. idvezültek, Bolhász, fn. bolhákat fogó személy. , cs. és
a mennyország lakosai. k. 1) bolhákat fogdos ; 2) á. é. vmit jól kifürkész,
Boldogság, fn. 1) a szív ohajtásainak teljesülé- átvizsgál.
séből származott megelégedettség ; földi boldog- Bolha-szin, fn. a bolháéhoz hasonló verhenye-
ság; közboldogság ; óh mily nagy lesz boldogságom ges barna szin. -utifü, fn. (nt.) növény a leveles
ho karjában (Verseghi); (km.) a gazdagság nem szárú utifüvek közől (Plantago psyllium).
boldogság; a boldogság csak akkor kezdődik, ha a Bolház, cs. vmit a bolháktól megtisztít; ágyat,
többrevágyás megszünik; nagy boldogság ajó házas- inget bolházni. -kodik, k. a rajta levő ruháből a
ság; 2) a mennyei örömek teljessége ; mennyei, bolhát kikeresi.
örök boldogság. -os, mn. boldogsággal teljes, meg Bólint, k. 1) fejével helybenhagyólag int ; 2)
áldott ; boldogságos szűz. ülés közben álom által elnyomatván, fejét le-le-
Boldogtalan, mn. 1) a sorstól üldözött, szeren- hajtja, fejével biccent. Innen : Bólintás, fn.
csétlen, elégedetien ; boldogtalan apa, férj, nő; 2) Boliszló, tn. finév.
boldogtalanságot okozó ; boldogtalan szerelem ; 3) Bólog, k. álmosság miatt fejével többször bó-
a kinek vágyai nem teljesültek ; (tréf.) boldogtalan lint. at, k. szundikálva folytonosan bólint.
furolyás, boldogtalan szerelmes ; óh te boldogtalan ! Bolóka, 1. Bolyóka.
-it, cs. boldogtalanná tesz. -odik, k. boldogtalanná | Bolond, mn. 1) zavarodott élméjű, kinek agyát
 Bol 121 - Bol

vmely rögeszme foglalta el ; lelki nyavalyában | 1. Bolondozik. Innen : Bolondozás, fn. Bolondozó,
szenvedő ; fél , egész bolond ; sült bolond ; eszes mn. -ik, k. bohóságot, bolondos tetteket mivel.
bolond ; futó bolond ; bolondok háza ; (szój .) Bolondság, fn. 1) örült állapot ; nehéz a bolond-
sok bolondja van az ur Istennek; a bolond is ságon segitni; 2) bolondos ; mindég bolondságonjár
tudja ; (tréf.) bolondnak ad enni v. bolondot az esze, töri fejét; bolondságból vkinekfejét betör-
étet, mikor maga eszik; (km.) betekintett, mint bo- ni ; (km.) bolondságból tanulni, bölcseség; bolondság
lond Istók Debrecenbe ; bolondnak lábán a szeme, ebért lovat veszteni ; 3) csekély dolog, hiábavalóság;
mert csak azt látja, a miben megbotlik és mert bolondság az egész dolog ; nem bolondság egyfoly-
kárán tanul a bolond, v. kár nyitja bolondnak sze- tában hat mértföldet gyalogolni ; (szój.) fele sem
mét; bolond ütközik kétszer egy kőbe ; terem a bo- bolondság, nem csekély dolog az ; (km.) nem bo-
lond, ha nem vetik is ; a bolondnak bújárása, kár a londság az uraság.
társa ; bolondnak fapénz is jó , ha elveszti sem Bolond-sipka, fn. hajdan az udvari bolondok
kár; bolondnak is tetszik faszablyája ; bolondnak által viselt csörgő-sipka ; föltenni a bolond-sipkát,
guba, nem szép suba ; bolond, ki orvosát teszi örö- | bohóckodni. -ul, ih. 1) bolondok módjára ; bolon-
kössé; bolond, ki elhagy erdőt szálfáért; a bolondok dul neki menni afalnak ; 2) ostobául, rosz sikerrel ;
bolond dologban törikfejöket; egy bolond oly követ ez a dolog nagyon bolondul ütött ki.
dobhat a kutba, melyet száz okos sem huz ki; egy bo- Bolondul, k. 1) örültség jeleit adja, eszét kezdi
lond százat csinál ; bolond is mond néha okosat ; veszteni ; 2) (ba, be v. után) szenvedélyesen sze-
eszeveszett vármegyének bolond az alispánja ; á. é. ret, kedvell vmit, v. vkit; a szomszéd lányába bo-
udvari bolond, személy a főurak, fejedelmek ud- londulni ; egészen beléd bolondult; bolondulni vki
varában, kinek szabad az igazat büntetlenül ki után. -ás, fn. tt.-t ; 1) észzavarodás ; bolondulásig
mondani ; köznevetkező, tréfacégér, a hol enni | beleszeretni vkibe.
adnak ; 2) a. m. együgyü, bamba ; be nagy bolond Bolony, fn. tt.-t ; (nt.) bóditó magvú növény a
vagy, hogy ezt teszed ; 3) zavarodott elméjüek nadragulyák osztályából ; máskép : farkascseres-
módjára elkövetett ; bolond tett, bolond beszéd, nye (Atropa belladonna). -ik, fn. (nt.) mérges nö-
bolond lépést követni el; bolond dolog ; bolondját vény az öthimesek osztályából és kétanyások
járja v. járja a bolondját; 3) vmit szenvedélyesen rendjéből ; mérges, mézes, sarlós bolonyik.
kedvelő ; asszonyok, lányok bolondja ; 4) nevetség, Bolt, fn. 1) (ép.) különféle szögű és alaku ivelt
tréfa tárgya ; ne tedd magad bolonddá, vkiből bo- görbülé az építésben ; félkörű , hegyesszögü
londot űzni, csinálni ; 5) elámitott, rászedett ; vkit bolt ; magas- , széles, keskeny, patkóalakú bolt ; boltra
bolonddá tenni, bolondnak tartani, elámitani ; bo- épiteni a szobát, a pincét ; 2) leginkább utcára
londdá lenni, elámíttatni ; (szój .) keress magadnak nyiló terem, hol a kereskedők, kalmárok külön-
bolondot, kit orránál fogva hurcolj; megjáratják féle árucikkeket árulnak ; fűszeres, röfös bolt;
vele a bolondját. boltot nyitni, kereskedői üzletet kezdeni.
Bolond-beszéd , fn. a bolondok beszéde ; v. Bolt- alap, fn. (ép.) kö-, v. fagerenda, melyen a
Összefüggés, értelem nélküli, nem a felvett dolog boltozat nyugszik. -áru, fn. (ker.) a boltban el-
hoz tartozó beszéd. -gomba, fn. bódulást, sőt néha adatni szokott árucikk. bér, fn. vmely kereske-
halált okozó mérges gomba ; á. é. bolond -gombát doi bolt használatáért fizetett bér. -esegely, fn.
enni, eszét veszteni ; nem ettem bolond- gombát, hogy (ép. ) a boltozat épitésnél odacsiptetett háromszög-
azt tegyem. -hagymáz, fn. (kórt.) önkívületi félre- alakú kö. -ék, fn. (ép.) 1) a boltozatot diszítő
beszélés és fel-felugrálás által mutatkozó hagy- cifra; 2) ék formáju zárkő a boltozatban -él,
máz. -ház, fn. intézet, hol az örültek orvosi fel- fn. (ép.) a bolthajtás két oldala által képe-
ügyelet alatt tarttatnak. -it, cs. 1) eszét megza- zett görbe lapszög. -fészek , fn. (ép.) téglák
varja, örültté tesz ; 2) vkit rászed, elámit ; vkit kal, kövel kirakott ivelt üreg a boltozat számára.
igéretekkel, hazudságokkal bolondítani. Innen : Bo- gyám, fn. (ép.) fal, gerenda, oszlop, melyen a
londitás, fn. Bolondító, mn. boltozat nyugszik. -hajlás, fn. (ép.) a boltozat
Bolondjában, ih. hü bele Balázs módjára, tré- görbülete.
Bolthajtás, fn. )ép.) a termek, szobák, pincék
fából, nem komolyan ; bolondjában megkérni és el- stb. erős készitményű ivelt fedélzete ; nőalaku
venni vkit.
bolthajtás
* Bolond-lomba, fn. gyermekjáték , mely abban Bolthajtásos, ; bolthajtásra venni a szobát. Innen :
mn. -oz, 1. Boltoz.
áll, hogy egy erösen földbe vert karó hegyébe Bolti, mn. (ker.) boltban tartott, árult; bolti
közepén kifurott dorongot alkalmaznak, s ennek árucikk; vmit bolti áron venni.
két végére gyermekek ülnek, a többiek pedig se- Bolt-iv, fn. (ép.) a boltozat által képezett ív.
besen forgatják. -óra, fn. időpont 1) melyben -láb, fn. (ép.) a boltozatnak a boltgyámra nehe-
vmely bolond szokottnál jobban dühöng ; 2) á. é. zedő alsó része. oldal, fn. (ép.) a boltozat görbe
melyben vki minden ok nélkül haragszik , házsár- felszine.
toskodik; rájött a bolondóra ; ha rájön a bolond- Boltos, mn. tt.-t ; v. -at ; tb.-ak ; 1) boltozott ;
óra, mindenkit kikerget a szobából. 2) kereskedői boltokkal ellátott. fn. tt.-t ; tb.-
Bolondos, mn. tt.-t ; v. -at ; tréfából v. szeles- ok ; kalmár, apróårus, kis-kereskedő. ·leány , fn.
ségből bolondokhoz hasonlólag cselekvő, nevetést holmit kereskedői boltban áruló leány. -legény,
okozó. -kodás, fn. bolondos tett, beszéd általi fn. a kiskereskedőnél segédül szolgáló legény.
tréfálkozás. -kodik, k. 1) bolondos tett, beszéd Boltoz, cs. (ép.) vmely épületet, termet stb.
által tréfálkozik ; 1) a. m. kötödik, tréfából inger- bolthajtással lát el ; szobát, pincét boltozni. Innen :
kedik. -kodó, mn. 1) bolondos beszéd, tett által Boltozás, fn.
tréfálkozó; tréfából ingerkedő . Boltozat, fn. 1) (ép.) falakon, v. gyámoszlopo-
Bolondoz, A) cs. vkit bolondnak nevez ; B) k. kon nyugvó, kövekből, v. téglákból rakott egy v.
 Bol ― 122 Bom

két görbületü födény ; félkörű boltozat ; lapult bol- | a bolygócsillagok kerülék-alaku utja a nap körül.
tozat, melynek magassága kisebb a félhurnál ; -szilak, 1. Bolygóc.
körívalakú boltozat; patkóalakú boltozat , melynek Bolygó-táblák, fn. (csillag. ) a bolygók utjának
magassága nagyobb a félhúrnál ; csúcsives, v. góth rajzát tartalmazó égabrosz. -tüz, fn. mocsáros
boltozat; hattyúnyakú boltozat, melyet lépcsőknél helyeken, s ott hol állati és növényi rothadt részek
alkalmaznak ; sik boltozat, melynek alsó része vannak, sötét éjjel a légben ide-oda bolygó fény;
egyenes vonalt képez ; donga-boltozat, hengerfelü - máskép lidérc. * ünnep, fn. melyen csak délig
letü ; keresztboltozat, mely több egyenlő magas- nem dolgoznak, mint pl. nagypéntek.
ságú dongaboltozat áthatásából származik ; zárda- Bolyh, fn. 1) hosszú göndör ször, gyapjú ; 2)
boltozat, egész kerületén alátámasztott kereszt- (bt. ) a vékony belek belső felszinén levő apró
boltozat; teknőalakú boltozat ; tükörboltozat, mely- kidudorodások.
nek felső része sikot képez ; gömbalaku boltozat; Bolyhó, 1. Golyhó.
oltárboltozat, gömbalaku boltozat fele, fél hen- Bolyhos, mn. tt.-t ; v.-ak ; tb. -ak ; hosszú szörű,
gerre állitva; cseh boltozat, gömbboltozat, mely si- gubancos, kócos, borzas ; bolyhos kalap, kutya.
kokkal ugy van átmetszve, hogy a szögletpontok Bolyhoz, cs. bolyhossá tesz , borzaz ; bolyhozni
a kezdetvonalba essenek ; porosz boltozat, mely- a kutya szőrét.
nek kezdetvonalai körivek ; 2) bolthajtáshoz ha- Bolyó, 1. Bolyóka, Bolyókás.
sonló, v. hasonlónak látszó alakzat ; a menny bol- Bolyó, 1. Bogyó.
tozata. Bolyog, k. 1) ide-oda tévelyeg, bujdos ; mi sors-
Boltozat-béllés, fn. (ép.) a boltozat és falaknak üldöz fegyvere, Hogy bolygsz vad bérceken?
közötti tért betöltö kömives munka. -iv, fn. (ép.) (Vör.) 2) tekervényes uton halad ; a hold földünk
a boltozat által képezett ív. -lan, mn. és ih. meg körül bolyog.
nem boltozott. -os, mn. bolthajtással fedett. * Bolyóka, Bolyókás, mn. 1) hóbortos, fél-
Boltozó-iv, fn. (ép.) köböl , v. fából rakott eszü ; 2) bohó módon tréfálkozó. Innen : Bolyókás-
ideiglenes ív, melylyel a bolthajtást idomítják. ság, fn.
Boltozott, mn. (ép.) boltozattal fedett. * Bolyókáz, k. 1) bolondos dolgokat visz vég-
Bolt-ör, fn. a boltokra felvigyázó éji ör . -öv, hez ; 2) bohó, hóbortos módon tréfálkozik.
fn. (ép.) a boltozatot körülvevő cifrázat. -szeg, Bolyong, Bolyongás, Bolyongó , 1. Bolyg,
fn. (ép.) a boltivek oldalai által képezett szeg. Bolygás, stb.
-szék, 1. Boltfészek. Bolyos, mn. tt. t, v. -at ; tb. -ak ; bolyokkal bő-
velkedő.
Bolt-szer, fn. 1) boltban árultatni szokott árú- Bomba, fn. löporral megtöltött, s leginkább
cikk ; 1) a bolt butorozására szolgáló holmi. -talp, házak felgyujtására használt nagyobbféle üreges
fn. (ép.) azon vonal, melyen a boltozat nyugszik. golyó. -ágyú, fn. (ht. ) ágyú, melyből bombákat
-törés, fn. (b.) az aknaüreg nyilásának boltozatos lödöznek. -csöte, fn. (ht.) a bomba üregébe elrej-
alakúvá idomítása ; 2) kereskedői bolt feltörése, tett gyúszer, mely a célnál lángot vet. -ék, fn.
kirablása. -ür, -üreg, fn. (ép.) a fő boltozatot át- (ht.) a bomba üregének nyilását befedő kupalakú
metsző kisebb bolthajtás. -váll, -vánkos , 1. Bolt- ék. -hányás, fn. bombákkal való lödözés.
fészek . Bombálka, 1. Bobálka.
Boly, fn. tt.-t; különféle apró holmikból álló Bomba-lövész, fn. bomba-ágyúnál működö
rakás ; külön. a hangyáknak fészkül szolgáló dom- tüzér. -mentes, mn. a bomba által át nem törhető ;
bocska.
bomba-mentes löportorony. -naszád, fn. bomba-
Bolyg, 1. Bolyog. felszerelt kisebb hadihajó.
Bolygas, fn. tt.-t ; bizonyos cél nélkül ide- oda ágyukkal
Bombárda, fn. köveket lödöző régi ágyú.
tévelygés. Bombász, fn. tt. -t : (ht.) 1) a selyem-krepin
Bolygat, cs. helyéből kimozdít, háborgat, ker- növény felszinén levő hosszú selyemszerű ször ; 2)
get; bolygatni a nyugvó barmot. -ag, mn. 1) ide- 1. Bombalövész.
oda tévelygö ; 2) * balgatag, zavart eszü. Bomba-száj, fn. a bomba-teke nyilása.
Boly-ideg, fn. (kórt.) a tizedik idegpár, a tüdő- Bombászat, fn. bomba-lövészi tudomány.
és gyomor möködését vezérlő, érző ideg. Bombászkar, fn. (ht. ) a bombalövészek osz–
Bolygó, fn. 1) folytonosan bujdosó, járó-kelő tálya.
személy; 2) 1. Bolygó- csillag. -, mn. 1) bujdosó, Bomba-vetö, fn . 1. Bomba-lövész.
tévelygö ; bolygó zsidó ; bolygó fény; bolygó tűz; Bombáz, cs. és k. bombákkal lödöz . -at, 1.
2) tekervényes; bolygó kert. Bomba-hányás.
Bolygóc, fn. (csillag.) Mars és Jupiter között * Bombék, 1. Bimbó.
levő négy kisebb bolygó : Ceres, Pallas, Juno, Bombik, Bombikoz, 1. Bomba, Bombáz.
Vesta, melyek egy égi test négy részre omlott Bomfordi, fn. és mn. tb.-k, v. -ak ; nagyfejti,
részei. buta képű tökfilkó.
Bolygód, fn. (csillag.) apróbb bolygócsillag ; Bomlad, k. részei bomlásnak indulnak. -ék.
lebvény bolygód, futócsillag. fn. szétbomlott tárgy elvált részei. -oz, k. lassan,
Bolygó- csillag, fn. naprendszerünkben, a nap egymás után bomlik, részei lassanként elválnak
körül forgó égi testek, melyeknek egyike földünk egymástól. Innen : Bomladozás, fn.
is. -kert, fn. tekervényes utakkal ellátott kert, Bomlasz, fn. (állatt. ) tt.-t ; félköralaku kocso-
melyből a kimenetel nagyon nehéz; máskép : nyadarabhoz hasonló nyálkás féreg (Qualle). -t.
tömkeleg. -mutató, fn. (csillag.) a bolygóknak a cs. részeit bomlásnak inditja, össze-vissza keveri.
nap körüli forgását mutató természettani eszköz. Bomlatag, Bomlékony, mn. 1) aminek részei
Bolygó-ösvény, Bolygó-pálya, fn. ( csillag.) | csak imigy- amugy függenek össze, a mi idővel el
 Bom 123 - Bor

fog bomlani ; 2) bomló félben levő, bomladozó ; | tani ; 3) a. m. ront ; kedvet bontani ; szólni, nehogy
bomlatag épület. kedvet bontson, tiltotta okosság (Vör.) ; B) k. (msz.)
Bomlik, k. 1) részeire szétoszlik, részei szét- a gúlaféle biliárdjátékban első lökést tesz.
válnak egymástól ; bomlik a vásár ; bomlik a * Bonta, mn. tarka, fele fehér, fele fekete.
várfal; 2) á. é. bolondozik, esztelenül tréfálód- Bontakozik, k. 1) saját erejéből, v. belső kény-
zik; ne bomoljatok itt ; bomlik a gyermek , veszkö- szerből elválakozik ; a meghasonlott ország pár-
dik, haszontalankodik, nem fér a börébe ; 3) á. é. tokra bontakozik ; 2) (ht.) vmely felállitott csapat
bármely erkölcsi kötelék tágulni kezd ; bomlik a részekre oszol szét ; a sereg zöme több csapatra
házi béke, a barátság. Innen : Bomlás, fn. bontakozott ; á. é. nehezen bontakozik , nehezen
Bomló , 1. Bomlatag. tudja magát kifejezni. Innen : Bontakozás, a. m.
Bomlott, mn. 1) részekre szakadozott, összeku- bomlás ; bontakozása az egészségnek (Pázm.).
szált, elromlott gépezetü ; bomlott haj; bomlott óra; Bonta-sólyom, fn. (állatt.) Tunisból való fehér-
2) á, é. megzavarodott ; bomlott kedv ; bomlott eszű. tarka sólyom.
Innen : Bomlottság, fn . társadalmi bomlottsag. Bontatlan, mn. és ih. fel nem bontott. Innen :
Bomol, 1. Bomlik. Bontatlanul, ih.
Bomolhatlan, mn. részeire oszolhatlan , elvá- Bonthatlan, mn. és ih. szét nem bontható. In-
laszthatlan. nen: Bonthatlanul, ih.
Bóna-óra, 1. Bolond- óra. Bontó, mn. elválasztó, összeköttetést akadá-
Bone, fn. 1) nyaklánc, csat, ékes cifraság ; 2) lyozó ; (ttud.) bontó akadály ; (b. ) bontó rúd, vasrud,
* 1. Comb. melylyel az olvasztó kemence oldalait tisztogatják.
? Boncar, fn. tt.-t; a szerves, különösen állati -fésű, az összekuszált hajat szétbontogató fésü.
testeket részeire boncoló személy (Anatomus). Bontogat , cs. több dolgot bont , többször,
Bonc- emelö , fn . ( bt.) sebészi acéleszköz, gyakran bont ; leveleket bontogatni ; sövényt bon-
melylyel a koponyacsont széttörött részét helyére togatni.
teszik vissza. eszköz, fn. (bt. ) bármely sebészi * Bontos, mn. tt. -t ; v. -at ; tb. -ak ; kigörbedt ;
eszköz, melylyel a boncolást véghezviszik. -kés, bontos lábu.
fn. (bt.) hullaboncolásnál használtatni szokott sa- Bonyodalmas, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; szö-
ját alakú éles kés. vevényes, nehéz megfejtésü, bonyodalommal teljes.
Boncok, 1. Bonc. Bonyodalom, fn. vmely ügynek szövevénye,
Boncol, cs. 1) állati v. növényi testet darabokra bonyolodott állapota, melyből nehéz kibontakoz-
bont; 2) külön. emberi hullát tudományos vizsgá- ni ; bonyodalmak, politikai zavarok.
lódás végett részeire bont. Innen : Boncolás, fn. Bonyol, 1. Bonyolít.
Boncoló, mn. boncolásnál használt (pl. kés). Bonyol-it, cs. vmit ugy összezavar, ugy egy-
- fn. 1. Boncár. -terem , fn. terem az orvosi inté- bekever, hogy megoldani, s illetőleg belöle kibon-
zetben, hol a hullákat boncolják. takozni nagyon nehéz ; magát adósságba, perbe,
Bone-tan, Bonetudomány, fn. a szerves, kü- kellemetlenségekbe bonyolítni. Innen : Bonyolítás, fn.
lönösen emberi test részeinek összefüggését, nagy-- ódás, fn. tt.-t; vminek szövevényes összekeveredé-
ságát, helyzetét tárgyaló tudomány. Innen : Bonc- se, összefonódása. -odik, -ódik, k. szövevényesen
tani, Bonctudományi, mn. össze-vissza fonódik , vmi közé bekeveredik ; a
Bonc-tudós , fn. a bonctanban elméletileg és csirke lábai kócba bonyolódtak. -ódott , -t , mn.
gyakorlatilag jártas személy. össze-vissza zavart, kevert, szövevényesen össze-
Bones, fn. szörböl, hajból készült rojt, bojt ; 2) fonódott. Innen : Bonyolodottság, Bonyoltság, fn.
(nt. ) 1. Téli-zöld. -ul , ult , ultság , 1. Bonyolodik , Bonyolodott,
Boncsok, fn. a törökök által hadi ékül, zászlóul Bonyolodottság.
használt lófark. -os, mn. tt.-t ; v. -at ; tb . -ak; Bor, fn. tt.-t; 1) általában némely gyümölcs
boncsokkal diszített ; három-boncsokos basa. kisajtolt levéből, élenyülés, forrás által kifejlett
Bones-virág, 1. Téli-zöld. részegítő ital ; almabor, meggybor , cseresnyebor.
* Bondó, fn. a. m. Bendö. égett bor, pálinka ; 2) külön. a szőlő bogyóinak
Bondor, mn. 1. Kondor ; fn . 1. Kamborz. kisajtolt s forrás által élenyült leve; fehér, kasté-
Bondorodik, k. fodrokat hány, felborzolódik ; lyos, siller bor ; ó, új v. idei bor ; máslás, édes,
csak a tolla bondorodik a mellén (Lisz.) savanyú; keresztelt bor , vizzel vegyitett; pogány
Bóné, fn. kézi háló. -virág , fn. (nt.) növény a bor, vegyitetlen ; konty alá való bor , nöknek való
cikszárfélék közöl (Polygonum orientale) . -z, k. édes bor; szegény bor , hitvány bor ; három embe-
kézi hálóval halász. res bor , egy adja inni, kettö lefogja az ivót, hogy
Bonfordi, 1. Bomfordi. meg ne szökjék tőle ; (szój.) a bor beszél belöle;
Bong, k. tompa, zugó hangon szól ; bong a da- borral mosdik, kolbászszal törülközik, igen jó dolga
rázs, a méh, a légy mikor röpül. Innen: Bongás, fn. van , úszik a jóban ; kardot köt a bor , élessé ece-
Bongyol , Bongyolodik , 1. Bonyol , Bonyo- tessé lesz ; van a bornak titka, tudni kell a bor-
lodik . iváshoz ; jól tudja bor utját, ért az iváshoz ; ki a
* Bongyor, mn. tt. -t ; borzas , kuszált hajú ; | bort megissza, ura legyen ; meghasznált neki v.
göndör, kondor. utólérte a bor, fejébe szállt, megártott neki a bor ;
Bonnya, 1. Bonnyas. jó a bor mindenkor ; bor a bogara ; (km.) a jó bor
Bont, A) cs. 1) vinely egész testet részeire vá- cégér nélkül is elkél ; a bor mutatja meg, kiben mi
laszt szét ; házat, hidat, kazalt bontani; ágyat bon- lakik ; jó a sör, de mégis bor az anyja ; bor a teje a
tani; leölt disznót, csibét bontani, beleit kiszedni ; vén embernek ; vén embernek bor a patikája ; nincs
társaságot bontani ; 2) á. é. összeköttetést meg- oly bölcs, kit a bor meg nem bolondit; a bor lator
szüntet; házasságot, friyyet, békét, barátságot bon- | bajnok, először is lábáról ejti le az embert; a bor
 Bor - 124 - Bor

tudóssá teszi az ostobát is ; még a vén embert is | kieresztik ; 2) á. é. iszákos ember. -lár, fn. bor-
táncba viszi a bor ; bor és kenyér nélkül fázik a bu- mérő korcsmáros.
jaság, v. a test nem fincározik ; a jó bor mellett * Borcsik, fn. szekérboritó ernyő.
könnyű szép verseket irni ; többen halnak a borban, Bor-csiszár, fn. 1) borokkal üzérkedő személy;
hogysem a tengerben ; egy- két pohár borban sok jó 2) (guny.) iszákos ember. -csö, fn. 1 ) borforráskor
barát lakik, sokat tud a bor ; bor nélkül szegény a a hordó szájába a végett dugott facső, hogy a ki-
vendégség ; borban lakik az igazság ; bor mellett ha- | fejlődő széneny elillanhasson ; 2) 1. Borszivó.
mar kiugrik az igaz ; s azért nincs a bornak titka; Borcsus, 1. Borcsa.
sokat tud a bor ; nincs kormánya a bornak; a bor- Borda, fn. 1) (bt.) a mellkas oldalfalát képző
nak sz. Márton a birája, a sz. Márton körüli idő- csontok, melyek hátul a gerincekkel, mellől porc
járás határoz a bortermés minősége felett ; bor és által a szegycsonttal vannak összekötve ; valódi,
pénz tartva tart, költvefogy ; bornak is a régiejó. ál bordák, lógó bordák ; vkinek bordáját eltörni; vkit
Bora, tn. nőnév. bordába ütni; 2) (takács msz.) apró nádlemezekből
Bor-adó, fn. borért fizetett fogyasztásí adó. -ág, készült fogakkal ellátott rámája a szövőszék-
fn. (nt.) szőlő-vessző. -alag, fň. pince, melyben nek, máskép : takácsborda ; á. é. gonosz bordában
bort tartanak. szőtt ember (Pázm.), álnok rosz ember ; (km.) egy
? Boralék, fn. (vt. ) viz nélküli tiszta, szintelen bordában szőtték, egyik olyan mint a másik ; 3) a
borszesz, máskép : alkohol. takácsbordához hasonló alakú eszköz, melyen a
Bor-alja, 1. Borseprű. levesbe való csigatésztát készitik ; 4) (haj .) a hajó
Boralysav, 1. Borsav. oldalainak gerendavázza ; 5) (nt.) a szárnyas le-
Bórany , fn. (vt. ) barnás poralakú vegytani velek fönyelén ellenesen álló levélkepár ; 6) 1.
elem . Bordó, (2).
Bor-árus, 1. Bor-kereskedő. Borda-emelintö, fn. (bt.) a gerinc-csigola és
Bor-árulás, fn. a bornak itce, pint, akó stb. bordacsont közötti izom. -fák, fn. tb. az ágyu-
számra kimérése. -áruló, fn. bormérő korcsmáros. szekér két oldalán levő gerendák. -fejecs, fn. (bt.)
? Borász, fn. ki borral bánik, bortermesztő, a gerinc-csigola felé fekvő bunkós része az oldal-
borkereskedő. ? -at, a borral bánás mestersége. bordának. -ficam, fn. (kórt.) az oldalbordának
Borbála, tn. nönév. rendes helyéből kimozdult állapota. -ficamodás,
Borbálya, 1. Borbolya. fn. (kórt.) a bordacsontnak helyéből kimozdulása.
Bor-barát, fn. borkedvelő, a bort rendkivüli- -gumo, fn. (bt. ) a bordacsontnak a mell felé nyuló
leg szerető személy. bütykös része. -közi, mn. (bt.) bordacsontok kö-
* Borbat, Borbát, mn. gyors, serény, szorgal- zött fekvő ; bordaközi ideg.
mas ember. Bor-dal, fn. a bor dicséretéről szóló, s legin-
---
Borbély, fn. tt.-t; 1) szakállberetváló, hajnyiró, kább boriváskor énekeltetni szokott dal.
foghuzó, köpölyöző, eretvágó személy ; 2) * okle- Bordalap, fn. (nt.) növény a lopvanöszö ha-
veles sebész; (km.) okos borbély nem gyógyít min- rasztok osztályából ; fajai : csipkés, egyenetlen, kő-
den sebet egy irral. -eszköz, fn. a borbélyok által ruta, feketéllő bordalap (Asplenium).
használt beretva, olló, köpölyöző, érvágó szer- Bord-alj , fn. (bt.) az állati, különösen az em-
szám. -kendő, fn. a megnyirendő, beretválandó beri testnek a bordák alatti része.
nyakába akasztatni szokott kendő ; máskép : által- Bordált , mn. (nt. ) bordaalakú vonásokkal
vető. -kés, 1. Borotva. teljes.
Borbély-legény, fn. vmely borbélynál segéd- Borda-mag, fn. (nt.) növény az öthimesek osz-
kép működő személy. -medence, fn. sárgaréz- tályából ; fajai : széles levelű, zsinóros , galamós
lemezből készült hosszúkás medence, melyben a bordamag. -nád, fn. (nt.) nád, melyből a takács-
borotváláskor szappanhabot kevernek. -műhely, borda fogai készülnek. -nyak, fn. (bt.) a borda-
fn. terem, hol a borbélyok müködéseiket végzik. csont közepe. -porc, fn. (bt.) a bordacsont porco-
-szer, fn. 1) borotvatartó bőrtok ; 2) 1. Borbély- gós állományu környezete.
eszköz. Bordás, mn. 1) bordacsontokkal biró ; bordás
Borbetegség , fn. 1) mértékletlen borivásból állatok; 2) bordával felszerelt ; bordás szövőszék ;
származott betegség ; 2) (tréf.) részeg állapot. 3) (nt.) (a levél) mikor a gerincből kiálló inak
Bor-bogár, fn. 1) bor közelében, boros hor- erednek két mellékére.
dókban tanyázni szerető apró legyecske ; máskép : Bordátlan, mn. 1) bordacsontokkal nem biró ;
muszka ; 2) á. é. iszákos ember. 2) bordával fel nem szerelt.
* Borboló, fn. borhuzó lopótök. Bordáz, cs. 1) (takács msz.) a fonalat bordába
Borbolya, fn. (nt.) cserjés növény a hathime- huzza; v.szövőszéket bordával szerel fel ; 2) (haj. )
sek seregéből ; sóska- v. közönséges borbolya, üröm- a hajót bordával szereli fel. -at, fn. (haj .) a hajó
borbolya. -bogyó , fn. a borbolya-növény apró bókonyai, gerendái, töje stb. együtt és összeállítva
gyümölcse. -félék, fn. (nt.) a borbolya növények beboritatlan és béleletlen állapotban.
osztályához tartozók. Bordély, fn. tt.-t ; ház, melyben kéjnök, kur-
Bor-buzgás, fn. a bornak forrás közbeni pezs- vák tanyáznak. -gazda, fn. kéjnöket tartó, azok-
gése. -cégér, fn. bormérő helyeken, korcsmákon kal üzérkedő férfi. -gazdaság, fn. kéjleányokkal
kifüggesztetni szokott gyalogfenyüág , v. zöld üzérkedő állapot. -ház. 1. Bordély.
ágakból fonott koszorú ; (km.) minden borcégérnek Bordélyos, 1. Bordélygazda.
köszön. -cibere, 1. Bor-leves. Bordélyoskodik, k. kurvaképen bordélyház-
Bores, fn. köles-szemhez hasonló börküteg. ban tartózkodik.
Boresa, tn. nőnév, Borbála kicsinyitett alakja. Bordélyoz, k. kurvákhoz jár.
Boresap, fn. 1) csap, melyen a bort a hordóból Bordély-tartó, 1. Bordély-gazda.
 Bor - 125 Bor

* Bordica, fn. a járom bélfája. Bacchus. -isza, -iszák, fn. ' a boritalt kedvelő
Bordó, fn. 1) mindig egy hangon zugó hosz- személy.
szabb sípja a dudának; 2) a kimagvadzott veres- Borit, cs. 1) vminek fedőjeül, takarójául szol-
hagyma üreges szára. gál; a viz borítja az egész tájt ; à. é. gyász borítja
Bordon, (nt.) tt.-t; növény az együttnemzök az egész országot; 2) vmit fedővel , lepellel stb .
osztályából ; fajai : fehérhátú, horgos bordon. eltakar ; arcát fátyollal, v. arcára fátyolt borítani ;
Bordós, mn. 1) bordósippal felszerelt ; bordós á. é. boritsunk fátyolt a multakra, feledjük el a
duda ; 2) csöszerüen üreges ; bordós bodza. multakat ; 3) (asztalos msz.) lágy fából készült
Bordó-sip, fn. 1) duda-síp ; 2 ) legvastagabb, butor felszinére keményfa-lapot ragaszt ; asztalt
legmélyebb hangú síp az orgonában. Innen : Bor- mahoni fával borítani ; 4) (vad.) a rotvad párzik ;
dósípos, mn. 5) felfordítva kiönt; kocsit az árokba borítani; 6) si-
Bor-dus, mn. sok bort termö ; bordús vidék. nórral beszeg (pl. dolmányt) ; 7) á. é. ködbe borítani
a láthatárt ; lángba , tűzbe borítani az egész várost,
-ecet, fn. borból készült ecet. -égető, fn. törköly- felgyujtani
böl, szilvából stb. szeszt, pálinkát főző személy. ; szégyenpírba borítani vkinek arcát.
Bor-ital, fn. 1 ) a bornak ital gyanánt haszná-
Borék, fn. 1) a. m. boriték ; a levél borékja ; 2) lása ; a bor-italnak adta magát, részegessé lett ; 2)
(bt.) az állati heréket, tökgolyókat takaró bör- borféle szeszes ital.
zsacskó ; máskép : tökzsacskó. -dag, fn. (kórt.) Boritás, fn. tt.-t ; 1) betakarás, befedés ; 2) a
kóros daganat a tökzsacskón . -lob, fn. (kórt.) a ruhák szegélyzetét képező zsinór ; szegélyzet ; 3)
tökzsacskó gyuladása. -rák, fn. (kórt.) rákféle (asztalos msz.) lágyfa butoroknak keményfa la-
seb a tökzsacskón . -sérv, fn. (kórt.) a tökzsacskó pokkal való beragasztása (Furnier).
leebb szállása. -sövény, fn. (bt.) a tökgolyókat Boriték, fn. 1) takaróul szolgáló bármiféle bu-
elválasztó hártya. -varrány, fn. (bt.) a vízelő cső rok ; ágyboriték, levélboriték; 2) (szabó msz .) a. m.
tövétől a tökzsacskó felszinén keresztül huzódó szegélyzet ; 3) (asztalos msz.) a lágyfa butorokra
vonás. -vérsérv, fn. (kórt.) a vérnek a tökgo- ragasztatni szokott keményfa-lap (Furnier) ; 4)
lyók körüli összegyülése. -viszketeg, fn. (kórt.) egyes személy elébe terített asztali készlet ; 5)
a tökzsacskót izgató viszketeg. -vizeny, fn. (kórt.) | (nt.) a gabnaszem tokja, a vetemény hüvelye ; 6)
vizkórság a tökzsacskóban. 1. Boritó, fn. -atlan, mn. boriték nélküli. -iv, fn.
Borének, 1. Bordal. levéltakaróul szolgáló ív. -os , mn. boritékkal
Bor-erjedés, fn. a bor forrása, élenynyel való ellátott, felszerelt. -oz, cs. vmit boritékkal befed.
egyesülése . -érlelő, mn. a szőlő érésének ked-- papir , fn. csomagolásnál használtatni szokott
vező. -fa, fn. a. m. szőlőtő. -féreg, 1. Bor-bogár. vastagabb papir. -üveg, fn. harangalakú üveg,
Borfestö, 1. Berzsen. melylyel vmit leborítani szoktak. vászon, fn.
Bór-folyag, fn. (nt. ) bórany és folany egyesü- csomagolásra használt leginkább durva viaszkos
léséből származott, erősen füstölgö, fojtós szagú vászon.
gáz. Borítgat, cs. többször, gyakran borít.
Bor-folt, fn. borcseppek által származott pe- Borító, fn. vesszőből font felül keskeny, alul
csét, mocsok. -forrás, 1. Bor-erjedés. széles nyílással ellátott ketrec, az aprómarhák
Borföld, fn. bortermö vidék. számára. —, mn. befedő, betakaró. -gerenda, fn.
Bor-fü, fn. mindenféle fü, melyet a borba tesz- (ács msz.) két egymáshoz kapcsolt gerenda közé
nek, hogy izt adjanak neki ; 2) (nt.) növény a kö- keresztbe a végből erősített gerenda, hogy amazo-
körcsinek osztályából. * -füge, fn. (nt.) tengeri kat jobban összetartsa. heveder, fn. az egyik
szölö, ribizke. -göz, 1. Bor- szag. ajtószárny széléhez egész hosszában odaszögezett
Bor-gyökérfü, 1. Haramag. falemez, mely a másik szárnyra ráborul. -kas,
Bór-halvag, fn. (vt.) bórany és halvany ve- -kosár , 1. Boritó, fn.
gyüléséből létrejött átlátszó, szintelen s a légen Borító-szeg, fn. szeg, melylyel lemezféle bori-
erösen füstölgö gáz. tékot az illető testre szegeznek. -tál, fn. mély tál,
Bor-hajhász , fn. a borkereskedők számára melylyel vmit leborítani szoktak.
borokat kereső s azokra alkuvó személy. -ház, fn. Bor-ittas, mn. bortól megrészegedett -ivás, fn.
1) leginkább pincék felett, v. szőlőhegyen épült a bornak ital gyanánt használása ; borivásnak adni
ház, melyben a sajtolást végzik ; 2) a. m. korcsma. magát.
-himlő, fn. a mértékletlen borivás okozta bibir- Bori-veréb, fn. (állatt.) az erdők odvas fájiban
csóféle kütegek az orron és arcon ; kiverte a bor- fészkelő veréb.
himlő. Innen : Borhimlős, mn. Borivó, mn. italul bort használó.
* Borhús, a. m. Borús. Boriz, fn. 1) a bornak sajátos zamatos íze ; 2)
Borhütö , fn. fa-, vas-, v. rézedény , mely- a boréhoz hasonló savanykás íz. -ü, mn. a boré-
ben a bort meleg napokon jég között, v. hideg hoz hasonló savankás ízü ; borízü barack, szilva,
vizzel hütik. cseresnye.
* Borica, fn. a barcasági magyarok közt diva- Borjas, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; borjut szop-
tozó körtánc neve. tató, nem rég borjazott ; borjas tehén
Borics, 1. Borágó. Borjazik, k. 1) borjut ellik ; 2 ) (tréf.) a. m.
Boricsfélék, mn. (nt.) ötporodás egyterméjü okádik ; 3) (alj .) asszony, nö gyermeket szül.
növények egy rendje. Borju, fn. tt.-t, v. -jat ; tb. -k, v. -jak; brtk.
Bor-illat, fn. az orrot és inyeket kellemesen -m, -d, borjuja ; borj-am, -ad, -ja ; 1) oly fiatal
érintő illatja, zamatja a bornak. állat, melynek anyja tehénnek neveztetik; bival-
Boris, tn. nőnév, Borbála kicsinyitett alakja. borju , özborju, bikaborju , üszöborju, tinóborju ; ru-
Bor-isten, fn. a hellen és latin mythos szerint gott borju, melyet anyja már nem enged szopni ;
 Bor 126 Bor

á. é. maga sorsára hagyott gyermek ; (szój .) azt a pincébe eresztik ; 2) á . é. bármi étel, melyre a
gondolom, borju repül, arra mondják, mikor vki bor jól izlik ; a pogácsa, sajt, turó, sardiniajó bor-
nagyot hazudik ; eldült a borju benne , haragja fel- korcsolyák ; 3) (guny.) iszákos ember. -korcso-
indult, méregbejött, megboszankodott; megfordult lyász, -korcsolyázó, fn. a boroshordókat kor-
a borju benne, elmult nagy haragja ; megbödül a csolyán a pincébe eregető napszámos. -korsó, fn.
borju benne, oly ostoba ; kicsalná a tehénből a borjut, 1) korsó, melyben a pincéből felhozott inni való
ugy tud kunyorálni ; kifagy tehénből a borju, oly bort az asztalra teszik ; 2) á . é. iszákos ember.
nagy a hideg; (km.) nem sokat fincál a szalmán Borkö, fn. 1) (vt.) ketted borsavas mészéleg,
hizott borju; borjuval adják a kötelet; borjut keres, szintelenül, v. sárgán jegecülő savanyú test; 2) a
ökröt veszít; adj neki, hogy el ne vesse a borját; boroshordó oldalához ragadt mészfőldes só ; 3)
kinek borja, nyalja, kinek nem borja, nem nyalja; tisztátlanul tartás miatt a fogakra lerakodott ke-
2) á. é. a) együgyü, ostoba gyermek, ifju ; oh temény anyag. -ded, fn. (ásványt. ) a borkö némely
ostoba borju ! beh nagy borju vagy ; (km.) a kényén sajátságával biró ásvány. hánytató, fn. (vt.)
szokott gyermek borju néven ébred ; b) a gyalog- borsavas , antimon-, v. mészéleg, mely kis adag-
katonák utitáskája, borjubörből ; felkötni a borjut ; ban hánytatóul szolgál, nagyobb adagban méreg.
futásközben eldobni a borjut ; 3) vizi borju, veres- Bor-köles, 1. Bor-mohar.
hasú béka ; 4) tengeri borju , egyik tengeri emlős Borko-nemű , mn. a borkö tulajdonságával
állat. biró. -sav, fn. (vt.) borköből vegyészileg készült
Borju-aprólék , fn. a leölt borju végtagjai, sav. Innen : Borkó-savas, mn. -só, fn. borköböl
körmei, fülei, stb. -bör, fn. a borjunak nyers, v. nyert só. -szesz, fn. (vt.) a borköböl vegyészileg
kikészitett bőre; borjubőr csizma ; (km.) szintannyi kifejtett savanyú éles szagú folyadék, (spiritus
borjubőrt visznek a vásárra, mint ökörbőrt, annyian tartari), -tajték, fn. borkőböl vegyészileg nyert
halnak meg ifjontan, mint öreg korban. -cimer, tajtéksó (Cremor tartari).
fn. a leölt borjunak hátulsó negyede. -fark-fü, 1. Borköves , mn. borkövel elegyített. bevont ;
Ökörfark -kóró. borköves hordó, fogak.
Borju-fej, fn. a borju feje ; borjufej citrommal; Bor-kulacs , fn. 1) bortartó kulacs ; 2) á. é.
á. é. ostoba fej. -fodor, fn. a borju- bél fodros iszákos ember. * -kut , fn. savanyúviz forrás .
része. -fóka, fn. (állatt. ) tengeri emlös állat a pa- -lang, fn. 1 ) a bor részegitö ereje ; 2) 1. Alkohol .
coljafókák osztályából. -fül, fn. 1) a borju füle ; -légy, 1. Borbogár.
2) (nt.) hölgymál, ölvfü. -hurka, fn. 1) a borjunak Borlél, fn. 1 ) 1. Borlang ; 2) pálinkaféle része-
hurkaféle bele ; 2) borjuhusból készült hurkaféle gitő ital. -mérő , fn. a borlang és pálinkaféle
eledel. kedesz, fn. a borju szegyében levő mi- folyadék erejének mérésére használt eszköz .
rigy. -kötél, fn. 1 ) kötél, melylyel a borjut jászol- Bor-leves, fn. borból készült füszerezett leves-
hoz kötik. 2) á. é.rövid póráz, gyermeki fenyiték ; féle étel. -meddö, fn. szölöt nem termö ; bormeddő
borjukötelen tartani, a gyermeket szoros fenyíték vidék. -mérés , fn. 1) a bornak kisebb mérték
alatt tartani. szerinti árulása ; 2) a. m. bormérő hely, korcsma.
Borjuláb, fn. 1 ) a borju lába ; 2) 1. Borjuláb -fü. Innen : Bormérési, mn. -mérö, fn. 1) a. m. korcs-
-fű, fn. (nt.) növény a kontyvirágok osztályából ; máros ; 2) a bor jóságának megvizsgálására hasz-
máskép : kontyosfü (Arum maculatum). nált eszköz ; 3) bormérő hely, a korcsmának az a
Borju-nyuzó, mn. (szój.) holnapután kis ked- szobája, hol a bort mérik ; a gazda bement a bor-
den, borjunyuzó pénteken, soha napján. -oltó, fn. a mérőbe. -mohar , fn. (nt.) borzas füzérgerincü
leölt borju gyomrában megsavanyodva talált tej , mohar.
melyet más tejek savanyúvá , aludttá tevésére * Borna, fn. 1) 1. Borona ; 2) faoszlopok, me-
használnak. -orr, fn. 1) a borju orra ; 2) 1. Borju- lyekből házfalakat raknak.
orr-fü . Bornemisza, fn. bort nem ivó, borral nem élő
Borjuorr-fü, fn. (nt.) növény a pintyö-neműek személy. Innen : Bornemiszaság, fn. (Pázm.).
osztályából ; máskép : oroszlányszáj. Bornyas, 1. Borjas.
Borju-pázsit, fn. 1) mező melyen borjuk legel- Bornyasz, mn. ostoba, buta.
nek ; 2) (nt. ) növény a kéthimpázsitok osztályá- Bornyász, fn. borju- csordára felügyelö, borju-
ból; máskép : szagos kéthimpázsit (Anthoxantum pásztor.
odoratum). Bornyomó, fn. 1) szüreteléskor a kádba hányt
Borjus, 1. Borjas. szőlőfejeket lábaival tipró személy ; 2) szinte a
Borju-száju, mn. 1) széles száju ; 2 ) borjuszáju szőlőfejek csömöszölésére használt rúd, -kád , fn.
ing, bo ujju. -tánc, fn. ugrándozás, borjumódra kád, melyben a szőlőfejeket tiporják. -zsák, fn. a
szökdécselés ; borjutáncot járni. ugrálni ; megjászölötaposásnál használt kád.
ratják vele a borjutáncot, megugráltatják. -zik, 1 . Borayu, 1. Borju.
Borjazik. Borocska, fn. 1 ) a bor kicsinyitett alakja, ke-
Borka, fn. a. m. boroeska ; (szój . ) szereti a vés bor ; igyék egy kis borocskát ; 2) (nt. ) növény
borkát. a tarsókák osztályából ; máskép : vetési tarsóka,
Borka, tn. nönév, Borbála kicsinyitett alakja. | temondid, nyüfü, vad mustár.
Bor-kefe, fn. kemény sertéjü hordótisztitó hen- Borogat, es. 1) vmit takaróval, boritóval jól ,
gerded kefe. kilenced. fn. a szüretelt must ki- gondosan beföd, betakar ; a szalonnát papirba bo-
lenced része, melyet a szőlőbirtokos a földesura- rogatni ; a virágokra cserepeket borogatni ; 2) a
ságnak adókép szolgáltat. -király, fn. 1) a borok testnek fájós, lobos részére, enyhitö szert rövid
legjobbika, általánosan a tokaji aszúbor; 2) nagy időközökben rak ; afájós lábat jeges ruhával boro-
borivó. -korcsolya, fn. 1) gerendákból készült | gatzi ; 3) (vad. ) az agár a nyulat forgatás közben
két lábu lejtőféle készlet, melyen a tele hordót a erősen abajgatja. Innen : Borogatás, fn. -mány,
 Bor 127
fn. jeges vizbe áztatott ruha, meleghamuval töltött
zsacskó, v. bármi enyhitö szer, melylyel a lobos
testrészt stb. borogatják.
Boróka, fn. 1) (nt.) cserje-növény a fenyük
osztályából ; lólevelű, nehéz szagu boróka ; 2) fenyö-
mag, a gyalogfenyű fekete csipös izű bogyója ;
mint egy megért boróka, mely tiszta hóra hullott
(Csok.). -bogyó, fn. fenyőmag. bor, fn. boróka-
bogyóval fűszerezett bor, v. más szeszes ital.
-csipa, fn. a borókafenyőből kiforradó gyántaféle
sürü folyadék . -fenyü, 1. Gyalog- fenyü .
Boróka-füst, 1. Fenyümag-füst.
Boróka-gyanta. 1. Fenyü- gyanta.
Boróka-korpafü, fn. (nt.) fenyvesekben tenyé-
sző növény a lopvanőszö harasztnemüek közöl
(Lycopodium annotinum). -nedv, fn. a boróka le-
veleinek, v. bogyóinak csipős nedve . -olaj , 1.
Fenyőmagolaj .
Boróka-pálinka, fn. borókabogyókkal füsze-
rezett pálinka. -páprád, fn. (nt.) növény a páp-
rádféle mohok osztályából (Polytrichum juni-
perum).
Borona, fn. (gazd.) a megszántott föld szétpor-
lasztására, elegyengetésére, a dudvától való meg-
tisztitására és végre a mag eltakaritására szolgáló
eszköz ; tövis-borona, mely egyedül beborításra,
fogas-borona, hant törésre is használtatik ; va-
kondirtó borona, elől egész szélességében gyalu-
forma vassal ellátott borona a vakondturások
elteregetésére.
Borona-fal, fn. 1) tövis ágakból készitett sö-
vény ; 2) fal , melynek tetejébe hosszan kiálló
szögek vannak verve. -fog, fn. a hantok egyen-
getésére szolgáló vasszögek a borona bordájában.
-hajó, 1. Tutaj .
Boronál , cs. a felszántott és bevetett földet
boronával simára egyengeti. Innen : Boronálás, fn.
Borona-szán, fn. a borona azon része, melyre
a töviseket s illetőleg a bordákat erősitik.
Borong, k. 1) az idő felhösödik, felhöktől ho-
mályba borul; 2) á. é. vki komorodik, kedvetlene-
dik ; aggodalom borongott mindenki arcán (Jók.).
-at, 1. Borogat.
Borongó, mn. 1) felhősödő, borongó idő ; 2) á.
é. komor, kedvetlen ; borongó kedély. -fü , 1. Pe-
remér.
Borongós, 1. Borongó .
Boros, mn. tt.-t, v. -at ; tb. -ak ; 1) borral bő-
velkedő boros gazda ; 2) borkezelő ; (km. ) rosz
boros kulcsár az, aki szomjan hal meg; 3) bortartó ;
boros pince, kulacs, hordó ; 4) borszagú, bortól
bepiszkolt ; ne igyál vizet abból a pohárból, mert az
boros ; 5) borral elegyített ; boros viz ; 6) a bortól
részeg ; bort ittam én, boros vagyok (Népd.). -odik,
k. bortól megrészegszik. -rigo. fn. (állatt.) izletes
husu rigó, mely férgekkel és szölöbogyókkal él.
-ság, fn. ittas állapot.
* Borosta, fn. (a ném. Bürste) disznó sertéből
csinált kefe , hajkefe ; borborosta , hordótisztitó
kefe; gyalog borosta, nyeletlen ; meszelő borosta ;
(szój.) olyan a haja, mint a borosta, sürü, kemény.
Borostál, cs. a haját borostával simítja.
Borostás, mn. (nť.) tt. -at ; borostához hasonló
hegyes szörü.
Borosta-seprü, fn. hosszú disznó-sertéből ké-
szült porzó seprő, kefeseprö.
Borostyán, fn. (nt.) tt.-t ; 1 ) cserjenövény az
- Bor
öthimesek osztályából (Hedera helix) ; 2) 1. Rep-
kény ; 3) 1. Babér. -fa, fn. Olasz- és Görögor-
szágban tenyésző növény ; sötétzöld leveleit télen
át is megtartja ; máskép : nemes babér (Laurus
nobilis). -koszorú, fn. borostyán-levelekből fonott
koszorú. -koszorús , mn. borostyán-koszorúval
diszitett ; borostyán-koszorús költő, síremlék.
Borostyánkö, fn. (ásványt. ) leginkább a ke-
leti tenger partjain található , fehér habokban
játszó, átlátszó földi gyanta; dörzsölés által berzerót
fejt ki. -mives, fn. borostyánkőből különféle esz-
közöket készitő iparos. -olaj , fn. borostyánköböl
nyert olaj. -sav, fn. (vt.) borostyánköböl vegyileg
készitett sav.
Borostyán-meggy, fn. 1) (nt.) a meggynemü
fák egyik faja (Lauro cerasus) ; 2) a fenebbi fa
gyümölcse. -os, mn. tt.-t, v. -at; tb. ak ; 1) bo-
rostyánnövénynyel benőtt ; borostyános erdő; 2)
borostyán-koszorúval ékesített.
Boroszlán, fn. (nt.) tt. -t; növény a nyolchi-
mesek osztályából ; fajai : farkas, havasi, szőrös,
henye boroszlán (Daphne). -fa, fn. (nt.) 1) 1. Bo-
roszlán ; 2) a. m. orgonafa.
Boroszló, tn. helynév. Innen : Boroszlói, mn.
Borotva, fn. borbélykés, melylyel a szakált,
bajuszt leveszik ; (szój.) éles, mint a borotva; (km.)
nem minden botból válik borotva ; borotvája sincs,
mégis borbély; Bécsben borotva a bátyja, dicséret
a jó élü késre. -fok, fn. a borotva életlen oldala ;
(tréf.) éles, mint a borotvafok. -kö, fn. a borotva
fenésére , élesitésére használt márványnemű kö-
eszköz.
Borotvál, cs. 1) szakált, hajat, szőrt borotvá-
val börig lemetsz ; hajat, bajuszt, szakált borotvál-
ni; (km.) könnyü a kopaszt borotválni ; csinján kell
vele borotválni ; 2) (kert. ) a fiatal sürü harasztot
elébb, mint makkot teremne, levágja. -atlan, mn.
és ih. meg nem borotvált, ami nincs megborot-
válva ; borotválatlan arc, szakál, bajusz. -kozik,
k. saját szakálát, bajszát borotvával lemetszi.
Borotvás, fn. tt. -t ; 1) borotvakészitő iparos ;
2) 1. Borbély.
Borotvaszij, fn. olajjal és más szerrel bekent
bagaria-szíj , a borotva megfenésére.
Boroz, cs. bort iszogat, iddogálással tölti az
az idöt; késő éjjig borozni. Innen : Borozás, fn.
Borozda , Borozdaköz , 1. Barázda , Baráz-
daköz.
Borpálma, fn. (nt. ) keletindiai pálma, melynek
gyümölcse részegitő italt ad.
Borparlag, 1. Bormeddő.
Borpecsét, 1. Borfolt.
Borpiac, fn. 1) piac, hol bort szoktak árulni ;
2) 1. Borvásár. -prés, 1. Borsajtó.
Borravaló, fn. közrangú személynek , kisebb
szolgálatért adott csekély mennyiségü pénzösszeg.
Bors, fn. (nt.) 1 ) a térítők alatt tenyésző némely
cserje növény gömbölyü, erős, égető izű bogyója ;
2 ) egy keletindiai cserjenövény füszerül használt
fekete bogyója (piper nigrum) ; ( szój. ) megadni az
ételnek borsát, savát, jól elkésziteni ; borsot törni
vkinek az orra alá, boszantani ; (km.) kicsiny a
bors, de erős ; nem mind bors, mit a kalmár behullat;
3) magyar, török v. veres bors , 1. paprika.
Borsadék, fn. (vt.) a bors égető izű alkatré-
szeinek kivonata.
Bor-sajtó, fn. a kitaposott, kicsomoszolt szőlő-
 Bor 128 - Bor

ben maradt must kisajtolására, kinyomására hasz- | apró kövecs. -leves, fn. levesféle étel, melyben
náltatni szokott gép. borsó van fözve.
Borsal, 1. Borsadék. Borsol , cs. borssal vmit behint ; káposztát,
Borsály, 1. Bors-evő. uborkasalátát borsolni; (km.) kotty belé szilvalé,
Borsav, 1. Borkösav. téged borsollak, ne szólj a más beszédébe ; á. é.
Bórsav, fn. (vt.) bórany és éleny egyesülésé- vkinek orra alá borsolni, boszantani.
ből származott színtelen , fenyes pikkelyü test. Borsó-nyü, fn. (állatt.) a sokáig forgatatlan
Innen : Bórsavas, mn. állott borsó belsejében keletkező nyü, kis bogár,
Borsavas, mn. borsavval vegyitett. zsizsik. -pille, fn. (állātt. ) 1) a borsó virágain élő
Bors- cserje, fn. (nt. ) fekete borsot termö ke- lepe ; 1) I. Borsó-nyű.
letindiai cserjenövény. -dobosz, fn. 1) a borsnö- Borsos, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) borssal
vény dobosza, melyben a borsszemek rejtvék ; 2) meghintett ; borsos leves, perec ; 2) borstartó; bor-
iskátula, melyben törött borsot tartanak. sos zsák, tonna : 3) bors -áruló ; borsos tót ; 4) á. é.
Bor-seprü, fn. a bornak a hordó fenekére le- nagyon drága ; ennek ugyan borsos az ára.
ülepedett alja. Borsos, mn. tt.-t, v. -at; tb. -ak; 1) borsóval
Bors-evő, fn. (állatt.) borssal élő madár, hosszú bővelkedő, azt tartalmazó ; borsós tál; borsós kerti
vékony csorral. -fenyü, 1. Gyalogfenyü. -fü, fn. ágy ; 2) pattanásokkal teljes ; borsós nyak ; 3) bor-
(nt.) Francia- és Angolhonban tenyésző növény, zas, boglyas,
bars-izü levelekkel. -festvény, fn. (vt. ) vegyé- Borsó-sárga, mn. sárgaborsóéhoz hasonló sár
szileg készitett festvény borsból. -ika, fn. (nt.) ga színü.
1) növény a tormaneműek osztályából (Cochlearia Borsos-fü, fn. (nt.) kerti sás. -ka, fn. 1) bors-
draba) ; 2) a. m. fenyőmag. -iz, fn. a borséhoz sal füszerezett kalács, perec ; 2) * a. m. mézeska-
hasonló erős égető iz. Innen: Bors-izű, mn. -lé, lács ; 3) (nt. ) kertekben tenyésző mentaféle fü ;
fn. borssal, paprikával füszerezett levesféle étel ; máskép : borsos menta.
(km.)maradék pecsenye borslében más étel. -millye, Borsos-menta, fn. (nt.) borsizü levelű növény
fn. szelence, melyben törött borsot tartanak. a menták osztályából.
Borsó, fn. (nt. ) 1) a kétfalkások osztályához Borsó-szalma, Borsó-szár, fn. a borsóféle
tartozó több növény és ezek magvai ; törökborsó, növény szára, kicsépelt szalmája. -szín, fn. a bor-
a paszuly egyik faja ; kakukborsó, tavaszi bük- sóéhoz hasonló zöldes sárga szín.
köny; szeges borsó; bagolyborsó ; 2) külön. fehér, Bor-sotú, 1. Bor- sajtó.
v. tarka virágu kerti vetemény-növény, hengeres Borsoz, 1. Borsol.
nyelekkel ; kórós-, felfutó-, hártyátlan- , cukor-, Borsózik, 1. Borsódzik.
tányéros-borsó; gyalog, v. seggenülő borsó: zöld Bors -örlö, fn. borsmalom. -por, fn. porrá zu-
borsó; (szój .) falra hányja a borsót v. lapát hátával zott bors v. paprika. -poros, fn. 1) borsporral
méri a borsót, sikeretlen munkát végez ; borsót hintett, füszerezett ; borsporos leves ; 2) zuzott
törtek az orcáján, himlöhelyes, ragyás ; (km.) len- bors-, v. paprikatartó. -szagú, mn. a borséhoz
cse, borsó, kása, mind isten áldása. hasonló szagú. -szelence, fn. borstartó szelence.
Borsócska, fn. 1) borsóféle kevés étel ; egyék Borsszem, fn. a borsféle növény feketés bo-
egy kis borsócskát; 2) (nt.) növény a szirmanyul- gyója. -Jankó, fn. törpének tréfás neve, 1. Bab-
tak osztályából ; máskép : vad retek (Iberis pin- szem-Jankó.
nata). Bors-tartó, fn. szelence, v. bödönke, melyben
Borsó-csont, fn. (bt.) a kéztő egyik csontja, borsót tartanak. -törö, fn. mozsár, melyben borsot
melynek lapos oldala az oldalcsonttal van érint- törnek .
kezésben, gömbölyű része pedig szabad. -dzik , Borszag, fn. a bornak sajátos zamatú átható
k. 1) irtózat, félelemből testén hideg vonul keresz- szaga, a borból elilló apró láthatlan részecskék ;
tül ; borsódzik a háta , iszonyúan fél, fázik vmitöl ; (szój .) csak ugy dőlt ki a borszag a száján. -égény ,
2) megfázástól bibircsók keletkeznek testén. -fa, fn. (vt.) a borból lepárolás által nyert égény
fn. (nt.) cserjenövény a dudafürtök osztályából ; (äther). -sav, fn. (vt.) a bor illó olajának egyik
máskép : varjuköröm (Colutea arborescens). része. -ú, mn. a boréhoz hasonló szagú, borbüzü ;
Borsóka, fn. apró pattanás az emberi, v. állati borszagú palack, hordó.
testen. -babó, fn. (nt.) vajszín virágu növény a Bor-szállitás, fn. a bornak szekéren, hajón
babok osztályából (Vicia pisiformis). -bükkön, stb. nagyobb tömegben való küldése. -szeplő, fn.
fn. (nt.) fehérpiros virágu növény a bükkönök a. m. borhimlő. -szeplös, mn. mértéktelen bor-
osztályából (Lathyrus pisiformis). -galóca, fn. ivástól pattanásos arcú, orrú. -szesz, fn. 1) a bor
(nt.) a fák odvaiban bokrosan növö gomba a ga- ereje ; megártott neki a borszesz ; 2) a bor vegyi
lócák osztályából (Agaricus caesius). -pöfeteg, kivonata, borlél. -szin, fn. és mn. a boréhoz ha-
fn. (nt.) borsó nagyságu pöfeteg (Lycoperdum sonló veres v. fehér szín. Innen : Borszínü, mn.
pisiforme). -szivó, fn. bádogból v. üvegből készült, hosszú
Borsókás, mn. 1) pattanásos, pattanásokkal nyakú, felül öblös eszköz, lopótök, melylyel a
teljes ; borsókás arc ; borsókás disznóhús ; 2) (nt.) bort a hordóból kiszíják.
szemcsés felületü (levél stb.). -kór, fn. disznók * Borszog, k. zokog, sir, fájdalmában orditoz.
nyavalyája, mely abban áll, hogy a disznó egész Bor-szüret, fn. a megért szőlőnek leszedése,
testén borsónyi nagyságu hólyagocskák támad- betakaritása, kisajtolása és a mustnak hordókba
nak (Finnenkrankheit). leszürése. -szürö, fn. 1 ) szüretelő gazda ; 2) zsák,
Borsó-kór, fn. 1) (kórt. ) veres pattanásokban v. kosár, melylyel a mustot szürik ; 3) (csillag. )
mutatkozó bőrbetegség; 2) a borsószemek férge- a szárnyas szüz nevü csillagzatnak egyik csillaga
sedett állapota. -kö , fn. (ásványt.) borsóalakú | (vindemiatrix).
 Bor - 129
Bortalan, mn. tt.-t ; bort, szőlőt nem termō.
Bor-tár, fn. kereskedői raktár, melyben bort
tartanak. -termés, fn. bor, szölö mennyiség, mely
egy év alatt termik ; á. é. a. m. szüret. -termesz-
tés, fn. szölötenyésztés azon célból , hogy bort
nyerjenek belőle. -termesztő , fn. bortermesztés-
sel foglalkozó. -termö, mn. szőlőhegyekben dús,
szölöt termö, hozó ; bortermő vidék, év, tartomány.
-tized, fn. az illető földesuraságnak dézsmakép
adott bor, mely az egész bortermésnek rendesen
tizedrészét teszi. -tömlö, fn. 1) tömlő, melyben
bort szoktak tartani ; 2) börből készült hosszű cső,
melyen át a bort a hordóba eresztgetik ; 3) á. é.
iszákos ember.
Ború, fn. 1) a napot tőlünk elfedő, az időt ho-
mályossá tevő felleg, köd, homály ; (szój.) derűre
borúra , összevissza ; 2) á. é. aggodalom , bú ;
borúra derű; ború után derült az ég. Innen : Bo-
rús, mn. Borúsan, ih.
Borúl , k. 1) az ég felhök által elhomályo-
sodik , az idő homályossá leszen ; borúl , bo-
rúl az ég, az idő ; 2) vmi burok gyanánt beta-
karja; az egész város lángba borúlt ; könybe borúl-
tak szemei ; ködbe borult az egész látkör ; 3) a növény
levelei egymást borítják, fejedzik, föbe indul ;
borúl a saláta , a káposzta ; 4) a. m. döl ; neki
borálni, neki dölni ; külön. örömében, fájdalmában,
hódolatból vki testét ráhajolva, rádölve betakarja,
elfedi ; keblemre, nyakamba borúlt; halottnak ko-
porsójára borúlni; vkinek lábaihoz borúlni , vki
elött térdre esni ; arcra borúlni ; im arcunkra ború-
lunk előtted Istenség (Én.) . Innen': Borúlt, mn. Bo-
rúltan, ih. -at, fn. felhö, v. ködokozta homály ; á.
é. kedély komorsága.
Bor-válú, fn. a borsajtónak válú -alakú kivá-
jata, melyen keresztül a must a sajtó melletti dé-
zsába foly. -vásár, fn. 1) hely, hol bort lehet
vásárolni ; 2) borvevés, borvétel. veres, fn. és
mn. a veres boréhoz hasonló szín. -verölánc, fn.
lánc, melylyel a hordókat tisztogatják, öblögetik.
-virág, fn. 1) a nem tisztán kezelt, idejében fel
nem töltött bor felszinén képződött apró fehér
anyag: 2) (nt.) rojtos gyökerü növény a fünemü
bajnócák közöl ; máskép : legyező fü, legyező baj-
nóca ; haramag (Spiraea ulmaria) ; 3) à. é. a. m.
borszeplö, borhimlő ; borvirág borítja orrát. Innen :
Borvirágos, mn. -vitel, 1. Borszállítás.
* Borviz, fn. savanyú viz.
Borz, fn. (állatt.) hosszú hegyes orrú emlős
állat, kurta, erős lábakkal, tüskés, fel-felborzadó
szőrrel ; rozsomak, v. torkos borz ; méhész borz ;
mosó borz; öves borz ; közönséges borz, tüskés
disznó ; (km.) összeakadt hörcsög a borzzal, két
hirtelen haragú ember.
Borza, fn. 1) (állatt.) tüskékkel borított hüllö
uszószárny nélkül ; 2) a. m. köszvény, podagra ;
3) tésztaféle sütemény.
Borza, Borzafa, I. Bodza.
Borzad, k. undortól, v. veszélytől meglepetve
annyira megijed, hogy haja az égnek áll, bőre
borsódzik ; borzadok, ha rágondolok is. Innen :
Borzadás, fn. -almas, mn. borzadalmat, undort,
utálatot gerjesztő, hajmeresztö ; borzadalmas lát-
vány, éj, helyzet. -alom, -ály, fn. utálatot, undort,
félelmet gerjesztő látványokozta kellemetlen érze-
lem; borzadalom fog el, ha multadra gondolok. -oz,
k. 1) meg-megujuló borzadás fogja el ; 2) hideg-
Ballagi szótár.
- Bor
lelés, láz, megfázás következtében didereg, resz-
ket. Innen : Borzadozás, fn.
* Borzag, fn. gyalog, földi bodza.
Borzalmas , 1. Borzadalmas.
Borzalmasság , fn. borzadalmat, félelmet, un-
dort gerjesztő állapot .
Borzalom, 1. Borzadalom.
Borzalomköltö, mn. undort, félelmet, borzal-
mat gerjesztő.
Borzan, 1. Borzad.
Borzas, mn. tt.-t, v. -at; tb. -ak ; 1) boglyas,
fésületlen hajú ; borzas hajú; 2) gubancos, bozon-
tos, kócos ; borzas pokróc, posztó.
Borzás, mn. tt.-t, v. -at; tb. -ak ; köszvényes,
podagrás.
Borzas-galamb, fn. borzas tollú házi galamb.
-hal, 1. Csepühal.
Borzas-it, cs. borzassá, bozontossá tesz. -ko-
dik, k. 1) harag, félelem, betegség, hideg követ-
keztében szőrét, tollait felborzazza ; borzaskodnak
a viaskodó kakasok ; 2) a. m. borzadoz. -odik, k.
borzassá, kócossá, gubancossá lesz.
Borzaszt, cs. 1) vkit rémületbe ejt, rémít, na-
gyon megijeszt ; 2) szőrét, haját borzassá, bog-
lyassá teszi. -ó , mn . rémitö , rémületbe ejtő,
irtóztató , hajmeresztő ; borzasztó idő , látvány;
más melléknév elé téve ennek értelmét tulzólag
nagyítja ; borzasztó sok nép ; borzasztó nagy káď.
Innen : Borzasztóan, Borzasztólag, ih.
Borzaz , cs . szört, hajat borzassá, boglyassá
tesz.
Borzbör, fn. 1) a borznak nyers, v. kikészitett
böre ; 2) (vad. ) vadásztáska a borz kikészitett böré-
böl. -deres, mn. a borz szőréhez hasonló deres
szinü. -eb, fn. (állatt.) a borznak felkutatására
használt rövid lábu, keskeny hosszú derekú eb.
-láb, fn. lóbaj , mely leginkább a hátulsó köröm-
párta körül fészkel s ennek következtében a ször
a csuklótól egész a csánkokig felborzad. -lak, fn.
a borz által készített és annak lakhelyül szolgáló
földalatti üreg. -láz, fn. (kórt.) reszketésben, re-
megésben, borzongásban, belső fázás miatti fog-
vacogatásban nyilvánuló láz. -lyuk, 1. Borzlak.
Borzogat, cs. 1) a félelem, ijedelem, irtózat,
láz egész testében remegteti, rázkódtatja ; a hideg
borzogat engem, a hideg lel ; 2) borzassá, bog-
lyassá tesz, meg-megszünve borzaz.
Borzol, 1. Borzaz.
Borzon, fn. tt. -t ; (nt.) verhenyes fehér virágú,
borzas gyümölcsü növény az öthimesek és két-
anyások osztályából ; nagy virágu, kétágu, teleki,
mezei borzon (Cancalis).
? Borzone, fn. (állatt. ) állat a menyétek osztá-
lyából.
Borzong, k. 1) a félelem, irtózat, undor, láz
miatt reszket, remeg ; borzong a hátam ; 2) szőre,
haja, fel-felméredezik. Innen : Borzongás, fn. -at,
1. Borzogat.
Borzonka, fn. (nt.) a. m. cimpaj.
Borzonkodik, 1. Berzenkedik.
Borzpokol, fn. (kórt. ) a börkütegnek egy ne-
me, midőn a bör minden szőrszálának töve kidu-
dorodik s ez fájdalmas szúrásokat támaszt (Hys-
triciasis) .
Borzsák, 1. Bortömlő.
Borzsufa, fn. bor, tojás sárgája és citromlé
keverékéből készitett sürüs lé, melylyel némely
9
 Bor ― 130 Bot

sült tésztákat öntenek le. Innen : Borzsufás, mn. | forgószél dúdol rajta, boszorkánytánc van alatta
borzsufás gombóc, borlevesben feladott gombóc. (Vör.). -tövis, 1. Ballangkóró.
Borz-zsák, fn. (vad. ) hálóféle zsák, melyet a Boszorkányünnep , fn. boszorkányok által
vadászok a borzlyukra erősitenek, hogy a bent tartott mulatság, tánc.
levő borzot megfoghassák. * Bosztihó, 1. Bohó.
* Bósa, Bósás, 1. Bóbita, Bóbitás. Boszú, fn. 1) haragos, mérges lelki állapot,
Bosnya, fn. Bosniából való személy. boszonkodás; boszúra gerjedni, fakadni ; boszújá-
Bosnyákország, fn. a törökbirodalom európai ban sirni, haját tépni; 2) a szenvedett v. képzelt .
részének egyik tartománya. bántalmaknak visszafizetése, visszatorlása ; boszút
* Bosong, k. tömegesen ide s oda jár-kel ; a forralni, állani ; boszuját tölteni vkin; nemes boszú,
vásárban bosong a nép. mely a bántalmazót jótettekben részesíti ; boszút
Bosszankodik , Bosszant , 1. Boszonkodik, űzni (Pázm.) ; Bethlen G. boszút nem üző fejedelem
Boszont. vala (Kem. J.) : (szój . ) nincs édesebb a boszúnál ;
Bosszú, 1. Boszú. 3) a. m. boszantás ; vkinek boszújára tenni vmit ;
Boszankodik, Boszant, 1. Boszonkodik, stb. nagyot iszik világ boszújára (Vör. ).
Boszonkodik, k. képzelt, v. valódi bántalom Boszú- állás, fn. a vett bántalmaknak vissza-
miatt haragoskodik, tépelödik, évelődik ; boszon- torlása, felgerjedt haragnak kielégitése. -álló,
kodni vmiért, vkire. Innen : Boszonkodás, fn. mn. 1) valódi v. képzelt sérelmet, bántalmat meg-
Boszont, cs. boszónkodásra okot ad,vmit vkinek torló ; boszúálló indulat ; 2) á. é. elkövetett vétkek-
edve ellen tesz csak azért, hogy boszonkodjék ; ért büntető ; boszúálló Isten, biró. -kivánat, fn. a
kinek orra alá borsot tör ; ne boszonts mindig valódi v. képzelt bántalmat megtorolni ohajtó in-
sevegéseddel. Innen : Boszontás, fn. -ó, mn. bo- dulat. -kivánó, mn. a bántalmakat visszatorolni
zonkodást okozó ; boszontó dolog, beszéd; (tréf.) ohajtó.
rrboszontó, a) tobák ; b) szemüveg ; segg-boszontó, Boszul, cs. boszút áll , bántalmat bántalommal
rakk. torol vissza. Innen : Boszúlás, fn. Boszúló, mn.
? Boszor, fn. tt.-t ; (állatt.) egyik nagyobb fajú | -at, fn. boszú, boszúlás. -atlan, mn. és ih. meg
esti lepe ; halálfejű boszor (acherontia atropos). nem boszúlt, vissza nem torolt, meg nem bünte-
Boszorka, 1. Boszorkány. test ; boszulatlan bántalom, törvényszegés. Innen :
Boszorkahad, fn. boszorkánysereg ; ez illedel- Boszúlatlanul, ih.
mes szép boszorkahad (Mad.). Boszús, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) haragos,
Boszorkány, fn. tt.-t ; a régibb idők babonás mérges, boszankodó ; boszus vagyok magamra is;
hiedelme szerint mindenféle szemfényvesztő sze- 2) boszantó, boszúra gerjesztő ; boszús állapot.
rekkel különféle csodás dolgokat mivelö, u. m. Boszúság, fn. mérgelődés, harag miatti felin-
tejet vérré változtató , fergeteget előidéző bü- dulás ; (szój.) viszket az orrom, boszúságom lesz ;
bajos nö , leginkább vénasszony; pemetén , pisz- (km.) a boszúság sokra viszi az embert. Innen : Bo-
kafán nyargaló boszorkány ; gellérthegyi , böjti, szúságos, mn.
budi boszorkány ; megigéztek, belelőttek, megnyom- Boszú-töltés, fn. a szenvedett bántalmak visz-
ták a boszorkányok ; á. é. dévaj , pajkos ifju nö, szatorlása, a boszúvágy kielégitése, boszúállás.
ki bájaival mintegy megigézi környezetét ; te kis † -üzés, fn. boszúállás folytonos forralása. -vágy,
boszorkány. fn. a szenvedett bántalmak megtorlására ösz-
Boszorkány-járás , fn. a boszorkányoknak tönző lelki tulajdonság. Innen : Boszúvágyas, mn.
seprűnyelen való kalandozása a régibb korbeliek Bot, fn. 1) ált. fából, nádból stb. készített pál-
babonás hite szerint. -kása, fn. (nt.) növény az caféle, de ennél vastagabb kézbevaló ; bunkós,
egyenlő bugás csenkeszek osztályából ; máskép : furkós, görcsös, fütykös, csomós bot, melynek egyik
mannafü, harmatkása (festuca fluctuans). -kodik, végén bunkó, görcs v. csomó van; cucás, dákos,
k. boszorkány módon él, büvöléseket tesz. -kóró, szeges bot, melynek egyik vége hegyes ; ólmos bot;
1. Nyulárnyék. somfabot; csáti bot; † tollas bot, buzogány ; barkócás
Boszorkány-kör, fn. szentelt krétával huzott bot ; botra dőlni, támaszkodni ; vki ellen botot fogni,
kör, melybe a babonás hitüek beleállanak azon emelni, ragadni ; bottal verni, egyengetni ; vkit botalá
hiedelemben , hogy a megjelelendő ördög nem venni, fogni ; (szój .) bot nem fegyver, innen tréfásan :
arthatnak nekik. -látmány, fn. a babonás embe- ha bottal ütik, nemfogja afegyver ; olyan, mit a bot,
rek képzelődésében támadt látmány, midön ugy | a) életlen ; b) ostoba ; bottal üthetni vki nyomát,
rémlik elöttök , mintha boszorkányt látnának. mikor sikerült neki ugy elillanni, hogy nyomára
-mester, 1. Bümester. nem akadhatni ; botba futni v. ugrani, megjárni ;
Boszorkány-nyomás, fn. alvás közben szen- botba ugratni vkit; koldustól a botot kéri, azt kéri
vedett, szívszorulás , lélekzetszorulás , melyet a vkitől, mi nélkül el nem lehet; hegyes, mint a bot
babonások hiedelme szerint a boszorkányok okoz- butykója, tompa elméjü ; bot a tegezhez, össze nem
nak. -oz, cs. megigéz, elbájol , büvöl, varázsol . illők ; (km. ) a botnak két vége van, ha egyik végé-
-per, fn. a régibb időben boszorkányoknak vélt vel megütsz engem, megfogom azt és a másik
személyek elleni bünvádi kereset pille , fn. végével visszaütlek ; minden botnak végén a feje
(állatt.) a méhköpükben nagy kárt okozó, veres v. furkója, vége választja meg v. végén csattan ;
pettyekkel tarkázott esti lepe. -ság, fn. 2) boszor- a bot, ha megaranyozzák is, súlyost üt, a durva. pa-
kányi életmód, állapot ; 2) á . é. megfoghatlan, csoda raszt természet, ha csiszolják is, csak kiüti magát ;
módon történt dolog -tánc, fn. a régibb kor késő botnak nagyobb a súlya ; a bot vastagabb vége
babonás hiedelme szerint a váromladékok mellett, még hátra van ; nem minden botból lesz borotva;
különösen a Gellérthegyen a boszorkányok által ugy megverte Isten , hogy a botot is rajta felej-
járt tánc ; á. é. forgószél okozta por- örvény ; a tette , betegségében elnyomorodott , állandó nyo-
 Bót - 131
morúvá lett ; ki ebbel játszik v. bolondozik , bot
legyen a kezében ; ki bottal köszön, annak dorong-
gal felelnek; a mely ebet bottal kergetnek a nyúl
utan, eb eszik annak a fogtából , v. el nem fogja
az azt ; aki verekedni akar , könnyen talál botot;
kis ember nagy bottal jár ; olyan a bot , minő a
tőke ; 2) á. é. gyámság, hatalom ; püspöki bot; or-
szág botja, kormány- pálca ; mihánt uz ország bot-
ját a kezébe vette Mátyás (Zr. M.) ; 3) kenyér
botja, a) élelem, élelmi szer ; eltörött a kenyér botja,
nagy szükség vagyon ; b) kenyérkereső; 4)fül botja,
gombja, csomója; (szój .) füle botját sem mozdítja,
úgy tesz, mintha semmit sem hallott volna.
Bót, Bótos, 1. Bolt, Boltos.
Bóta, 1. Balta.
Bot-dühöne, fn. nevendékeit veréssel fenyítő
tanító. -fej , fn. ostoba fö ; (km.) botfejtöl görcs a
gondolat.
Botikó, fn. csomóféle kinövés vmely állati v.
növényi testen. Innen : Botikós, mn.
Botka, a. m. Botocska.
* Bótka, fn. kurta száru csizma, bakancs, kö-
lyökcsizma.
Bot-kalács, fn sodrófán sütött hengerded sü-
temény. -kó, -kós, 1. Botikó . Botikós. -kó, fn.
(állatt.) rovar a recésröpük rendéből (panorpa).
Botladozik . Botlakozik , k. lábaival vmibe
többször beleütközik ; botlakozik a járni tanuló
kis gyermek ; á. é. hibákat követ el.
Botlás, fn. tt. t ; 1) menés közben a lábnak
vmibe ütközése ; 2) (mint tárgy) hiba, baklövés ;
(km.) botlásban legjobb a tanácsváltoztatás.
Botlaszt, cs. 1) eszközli , hogy vki megbotoljék;
2) á. é. vkivel hibát követtet el.
Botlékony, mn. tt.-t, v. -at ; tb. -ak ; 1 ) köny-
nyen botló, botladozó ; 2) á. é. a. m. gyarló. Innen :
Botlékonyság, fn.
Botlik, k. 1) menés közben vmibe ütközvén,
testének egyensúlyát némileg elveszti ; botlik a
gyönge inú beteges ember ; (km. ) aki soha nem bot-
lik, soha egyenest nem jár ; a ló is botlik, noha négy
lába van, v. a lónak négy lába van, mégis botlik;
aki hamarkodik, hamar botlik ; (szój.) alig botlik,
mindjárt esik; vkibe belebotlani, beleütközni ; 2) á.
é. téved, hibáz ; botlik az elme, a nyelv, ha hibásan
itél s illetőleg beszél ; nagy ember nagyot botlik.
Botlós, mn. könnyen botló ; botlós ló.
Botnyelv , fn. (tréf.) idegen nyelv ; külön.
szlávnyelv, melyben kevés önhangzó van.
Botó, Botóka, fn. gyermeknyelven a. m. fej .
Botocska, fn. (kics.) kis bot.
Botókál, cs. gyermeknyelven a. m. fejét fésüli,
keféli.
Botol, cs. 1) bottal ver, üt ; a gyermeket botolni;
2) á. é. a) a fák fattyú ágait nyesegeti, hogy de-
rékban kihajtson ; fűz-, nyár-, ákác-fat botolni; b)
a vizet halászat előtt zavarossá teszi. Innen : Bo-
tolás, fn. Botolgat, cs. lassan, de folytonosan botol .
Botor, mn. tt.-t; ostoba, kába eszü, buta ; botor
ember, botor tett. Innen : Botorság, fn. Botorul, ih.
Botorkál, k. sötétség, inainak gyöngesége vagy
lábai előtt levő akadályok miatt meg-megütközve,
akadozva jár-kél, mendegél, csötlik-botlik ; sötét-
ben botorkál. Innen : Botorkálás, fn. -ó, mn. járás-
közben meg-megbotló ; patahegyen járó (ló).
Botorkázik, 1. Botorkál.
Boz
Botorkodik, k. ostobául, kába módon cselek-
szik, viseli magát.
Botor - merész , mn. esztelenül merész, vak-
merő.
Botos, fn. tt.-t ; 1) posztószélből font, kalapos
*posztóból készitett téli topány, saru, csizma ; 2)
(nt ) pézsmavirág. -, mn. tt.-t, v. -at ; tb. -ak ;
bottal ellátott; botos szolga, drabant.
Botoz, cs. bottal üt, ver. Innen : Botozás, fn.
Bot-puska, fn. sétabot gyanánt is használható
puska.
Botránk, 1. Botrány.
Botránkozás, fn. tt. -t ; vmibe való fennakadás,
belebotlás ; á. é. mások hibája, vétke miatti meg-
ütközés ; botránkozást okozni, szülni ; (bibl.) lehe-
tetlen, hogy botránkozások ne jöjjenek.
Botránkozat, fn. botránkozás által előidézett
lelki állapot. -lan, mn. botránkozásra nem haj-
landó -os, mn. tt.-t ; v. -at; tb. -ak ; botránkozást
okozó, arra gerjesztő ; botránkozatos tett. Innen :
Botránkozatosság, fn.
Botránkoz-ik, k. 1) (n, on, ön, ban, ben) más
vétkén, hibáján belsőleg megütközik, s amiatt
boszonkodik ; szemtelen beszéden, tetten botránkozni;
2) * bünt, vétket cselekszik, vétkezik ; bizony én
sokat botránkoztam ; (bibl.) jaj a botránkozónak.
-tat, cs. cselekedete, beszéde által másban bot-
ránkozást kelt, botránkozásra okot ad. Innen :
Botránkoztató, mn.
Botrány, fn. tt.-t ; botránkozást okozó cselek-
vény, tett, beszéd ; nyilvános, köz botrány. Innen :
Botrányos, mn. Botrányosan, ih. -kö, fn. á. é. bot-
ránkozásra alkalmat nyujtó dolog , körülmény,
melyen vki belsőleg megütközhetik (lapis offen-
sionis) ; eltávolítani a botránykövet. -könyv, fn.
botránkozást okozó beszédet tartalmazó, botrá-
nyostettekről szóló könyv (chronique scandaleuse).
-talan, mn. botrányt nem okozó, amin megbot-
ránkozni nem lehet.
Botratekercs, Botkalács.
Botring, 1. Motring.
? Botrog, fn. (állatt. ) apró tengeri rák ; erdei
botrog (cancer ruricula) ; remete botrog (cancer
bernhardus).
* Botromász, mn. botlékony, botorkálva menő.
Bot-sajt, fn. tréfás elnevezése a botütlegnek ;
(szój .) keserű a botsajt. -szalag, fn. a bot felső
kilikasztott végébe huzott szalag.
+ Boza, fn. kölesből készitett szeszes ital ; (km.)
gerjed, mint a bozacibere, csintalankodik.
Bozasör, 1. Boza.
* Bozlán, fn. tt. -t ; törzsökéről letörött száraz
levelü faág.
* Bozog, k. a. m. mozog.
Bozont, fn. 1) egymáshoz álló fürtös szőr, mi-
lyen a juhászkutyáe ; á. é. fésületlen, boglyas haj ;
2) 1. Bozót; 3) (állatt.) a balti tengerben élő sugár
állat ; rózsás bozont (medusa rosea). Innen : Bozon-
tos, mn. -haj, fn. bozontos, boglyas. göndör, ösz-
szekuszált, fésületlen haj . szakáll, fn. kondor,
boglyas szakáll.
Bozót, fn. cserje-növényekkel, magas dudvá-
val, náddal, parejjal benött hely, cserjes hely,
csepéte. Innen: Bozótos, mn.
Bozsog, k nagyobb tömegben folytonosan izeg,
mozog, nyüzsög ; bozsognak a hangyák a boly kö¬
rül; bozsog a vásáros nép.
9*
 Boz 132 Böj

Bozsong, 1. Zsibong. nap bóg; b) ordítva énekel ; énekelj becsületesen, ne

Bö, mn. tt. -vet ; tb . -vek ; fok. -vebb ; 1) tág ; bőgj; c) több elsütött ágyú bömbölő viszhangot
terjedelmes, azt könnyen magába fogadó, amire ad ; a várostromnál bőgnek az ágyuk; d) bőg az or-
szánva van ; bő ruha, nadrág ; bőre szabni a láb- kán, a vihar, a nagy szél, midőn bömbölve zúg,
ravalót; bő szájú zsák ; 2) sokat termö, dús, gazdag, Innen : Bögés, fn. Bögő, mn. -et, cs. bõgni, ordítni
szapora tartalmú ; nagy ; bő aratás, termés, szüret ; kényszerít.
bő kelete van a piaci áruknak; bővében lenni a gyü * Böglész, k. böngész, szüretelés után a tőkén
mölcsnek ; (km.) bőben büdös, szükben édes, midőn maradott szölöfürtöket szedegeti.
sok van vmiböl fitymáljuk azt, ha kevés van, Bögö, fn. 1) barbora, brugó, gordon ; bőgő he-
megbecsüljük ; 3) á. é. kéz-zel összetéve a. m. gedü, bőgő sip, a dudán ; kis bőgő, gordonka ; bőgőt
tulságosan adakozó ; bő-kézzel osztogatni ; 4) szó- | huzni ; bőgőn játszani ; (km.) a részeg ember az
szaporitó, irásban, beszédben hosszadalmas, ter- eget is bőgőnek nézi ; megy belé, mint bőgőbe a garas.
jedelmes, sok beszédü; bő tollú iró, kinek mindig 2) ( haj .) kereskedelmi hajó (galion). -hegedü, 1.
van tárgya, amiről irjon, s arról terjedelmesen ir. Bögö.
Böbeszédü, mn. szószaporító, sokat beszélő, Bögöhur, fn. bögőre való vastag hur.
terjedelmes előadásu ; bőbeszédű szónok. Innen: Bögöly, fn. tt. -t, v. böglyöt ; tb. -ök, v. bög-
Bőbeszédűség, fn. kifogyhatlan bôbeszédűség. lyök ; (állatt.) rovar a kétröpük rendéből, lovakat,
Böce, fn. nagyobbacska borju. szarvasmarhákat kinzó sötétszürke mezei légy ;
* Böcek, fn. tuskó, töke. lóbögöly, juhbögöly, marhabögöly (oestrus).
Böcög , Böcölész , Böcörög , k. tántorogva ? Bögöne, fn. (állatt. ) állat a majmok osztályá-
ide s oda mozog, botorkálva megy. ból; fekete bőgönc (Mycetes niger) ; vörös bögönc
Böcs, 1. Becs. (Stentor seniculus).
Böcs, 1. Bölcs. Bögös, mn. bögön játszó zenész.
Böcsmérel, 1. Becsmérel. Bögöz, cs. 1) fa, növény bögjeit, csomóit nye-
Böcsül, 1. Becsül. segeti; 2) bögöt, csomót köt.
Böcsö, 1. Bölcső. Bögöz, k. bögőn játszik.
† Böd, mn. eléggé bő, termékeny. Bögözik, k. (személyt.) a fa, növény bögössé
Böd be ! isz. a ludakat befelé nógató szó. leszen.
? Böde, fn. (állatt.) rikitó veres és fekete, tarka Bögre, fn. kisebbszerű cserep- fazék , csupor,
rovar a téhelyröpük rendéböl ; máskép : böde bácsi cserép-pohár; tejes bögre ; mázos bögre ; vászon
(coccinella). bögre, mázatlan ; leveles bögre ; (km. ) ne kanalazz
Bödit, k. és. vh. bög, bögő hangon megszólal ; más bögréjébe, ne csábitsd el más nejét, kedvesét ;
bődítenek a kopár mezőn éhező, szomjazó barmok. kis bögre, nagy kanál.
Bödke , fn. kemény papirból , v. vékonyra Bögrécske, fn. kics. kis bögre, csupor.
metszett faszálagból készült toboz ; máskép : Bögre-alakú, Bögre-képű, mn. 1) holdvilág
iskátula. arcú bögréhez hasonló kidudorodott képü ; bögre-
Bödö, fn. cső, cséve. képű zömök ember ; 2) (nt.) olyan hasas, belől üre-
* Bödöge, fn. borkorsó. ges szerv, melynek hasa felett s nyilása alatt szü-
Bödön, fn. tt. -t ; 1) kisebb nagyobb fedeles fa- kült nyaka van. -tok, fn. (nt.) növény az öthime-
v. bádogedény, melyben zsirt, turót stb. szoktak sek és egyanyások osztályából ; lenlevelű , bérci
tartani ; 2) a kiásott kut oldalait, körületét képező, bögretok (thesium).
kivájt faderék. -ke, kisebb bödőn. Bögü, fn. a. m. bögöly.
Bödül, k. bögö hangot ad, bögni kezd ; bődül a Bögy, 1. Begy.
nagy harang. Bögyök, 1. Begyek.
Böf, fn. 1) a kutya egyes hangja, midőn nem Bögyökös , 1. Begyekes.
ugat folytonosan, hanem egyet kettőt vakkant ; Bögyörö , fn. a férfi szeméremtagja. Innen :
2) a gyomorban létező ételből a torkon és szájon Bögyörös, mn.
keresztül elillanó lég által okozott hang. -ékel, Bögyös , Bögyösködik , 1. Begyes, stb.
k. 1) a gyomrában v. tüdejében kifejlődő léget Böjt, fn. tt. -öt ; 1 ) szabad akaratból, v. szük-
böffenő hanggal ereszti ki száján ; 2) dohányzik, ségböl történő koplalás ; böjtöt tartani ; böjttel
szájából dohányfüstöt ereget. sanyargatni magát ; (km.) a szegény ember akkor
Böffen, k. 1) a kutya egyes böf hangon ugat ; tart böjtöt, mikor nincs mit enni ; å. é. lesz még
2) mások szavaiba, beszédébe hivatlanul bele- ennek bőtje , megbánod te ezt a mulatozást ; 2)
kottyan, belevág ; ne böffenj beszédembe ; 3) a gyo- külön. a vallás rendeleténél fogva bizonyos elede-
mornak nem kedves eledelböl kifejlődő gőz a lektől való önmegtartóztatás ; fogadott , köteles,
torkon böf-féle hanggal kitolul. -t, k. és. cs. 1) száraz bőjt; (km. ) részeg ember imádsága , beteg
böfhangot ereszt ki száján ; 2) száján a gyomor - ember bojtje semmit sem ér ; teli hassal könnyű
ban létező étel gözét böf hanggal kiereszti ; 3) a böjtöt dicsérni , v. a bőjtről papolni ; Duna
kelletlen hangon szól ; nem szólott, csak böffentett. pontya, Tisza kecsegėje, Ipoly csukája legjobb böjt,
Böfizető, fn. és mn. 1) fizetésben uriasan bö- ha szerémi borban főtt; kinek nem kell , annak
kezü ; 2) termékeny ; bőfizető szántóföldek, termés. böjtöt szab ; 3) egyházilag meghatározott időfo-
Böfög, k. többször meg-megszünve böffen. lyam , mely alatt a hivek böjtölni tartoznak ;
Bög, fn. növény, v. állati testböl kinövő csomó, adventi böjt ; karácsony , boldogasszony , apostolok
bütyök. böjtje; negyvennapi, hosszú, nagy böjt ; (km.) min-
Bög, k. 1) a szarvas marha természetes hang- den farsangnak van egy böjtje, öröm után bánat
ján szól ; bőg a tehén, az ökör, a bika, a borju, a jó ; aki sok zabáló csötörtököt tart, hosszú böjtre
bival; 2) á. é. a) ordítva sír ; ez a gyermek egész szorul; a tűz is böjtön bakzik.
 ― 133
Bőj
* Böjteles, mn. és fn. tt. -t, v. -et ; böjtös. böjti
napokon szokásos ; böjteles étel; szereti a böjtelest.
Böjtelö, fn. a negyvennapi böjt kezdete. -éj ,
fn. hushagyó-kedd éjszakája. -hava , fn. Február
hónap, mert a böjt leginkább ekkor szokott kez-
dödni.
Böjti, mn. böjtre való, böjtön szokásos ; böjti
eledelek; böjti praedikáció ; (szój .) se bőjti, se téli;
(km.) sovány, v . sohajt, mint a bőjti szél ; böjti, v.
büdi boszorkány.
Böjt-köz, fn. a negyvennapi böjt alatti időfo-
lyam. -más, -máshava, -másho, fn. Martius
hónap , mert ez szokott rendesen a böjt második
hónapja lenni. Innen : Böjtmási, mn. -nap, fn. az
egyháztól böjtölésre rendelt nap.
Böjtöl, k. és cs. 1) ált. a. m. éhezik, étlenül tölt
el bizonyos időt ; a törökök nappal böjtölnek, éjjel
dőzsölnek ; (km.) a szegény ember sokszor v. sokat
böjtöl; 2) külön. az egyház rendeletéből bizonyos
eledelektől visszatartja magát , napjában csak
egyszer lakik jól ; negyven napot, v. negyven napig
böjtölni.
Böjtös, mn. tt. -t, v. -et ; tb. -ek ; zsir és hús
nélkül fött, böjti ; böjtös eledel.
Böjtszegés, fn. az egyház által rendelt böjti
napokon a tiltott eledelek élvezése.
Bök, cs. 1) vmely hegyes eszköz szur, más
testbe benyomul ; bök a tövis, ár, tű, villa, midön
hegyével a testbe hat ; 2) külön. szarvával v. más
hegyes részével öklel, taszít ; bök a tehén, ökör,
bika stb. szarvával, a rák ollójával ; vkit ujjával
bökni; 3) á. é. éles beszéddel szurkál, csipked.
Innen: Bökés, fn.
Bök, fn. tt. -öt ; 1) pont, a bevégzett beszéd ,
vers stb. végén használt irásjegy ; 2) vmely test-
nek fullánkja, hegye, melylyel szúrni lehet. -ese,
fn. 1) szurásra használható mindenféle hegyes
eszköz ; 2) 1. Bögöly. -dös, -döz, cs . gyakrabban,
ismételve bök ; ujjal bökdösni vki oldalát ; lyukakat
bökdösni a papiron .
Böke, 1. Bökcse.
* Böke, mn. horgas, kampós, kajmós ; bőke
-orrú.
Bökesz, fn. tt. -t ; (b.) bökésre, az érces ásvá-
nyok felfeszegetésére szolgáló hegyes szerszám.
Böket, fn. 1) tüvel kibökdösött cifrázat, rajz ;
2) (b.) bökeszszel felfeszegetett ásvány.
Bökezü, mn. vagyonából dúsan adakozó. In-
nen: Bőkezűség, fn. Bökezűleg, ih.
Bökken, Bökkenő, 1. Bukkan, Bukkanó.
Bökkenő, fn. a dolog bibéje ; nehezen meg-
oldható csomó, akadály, nehézség ; itt a bökkenő;
ez a bökkenője; ez ám a bökkenő ; ugyan rátapin-
tottunk a bökkenőjére ; bökkenőre jutni (Pázm.), a
dolog nehezére jutni .
Bok-lyuk, fn. (b.) a bányában az ásványok
felfeszegetése által támadt lyuk. -ö , fn. 1) hegyes
eszközzel szuró személy; 2) hegyes, szuró eszköz.
* -öce, fn. ákics, tövis. -öd, 1. Bökdös.
Bököl, fn. tt. -t ; (állatt.) a patkányok rendébe
tartozó állat, mérges fullánkkal (scorpio).
Bökös, mn. hegyes voltánál fogva szurós ; á. é.
természeti hajlamánál fogva másokat szóval sér-
tegető.
Bököszó, fn. szúrós, sértő szó, mely vkinek
lelki fájdalmat okoz.
Bökseb, fn. bökés, szúrás által támadt seb.
- Böl
Böktet, cs. hegyes eszközt ugy dob, hogy he-
gyére álljon ; tollkést az ajtóba böktetni.
Bökuszonyosak, fn. (állatt.) halak, melyek-
nek uszonyai bökösek.
Bökvers , fn. a rosz szokást, visszaélést élce-
sen és csipösen megrovó pár versböl állá költe-
mény, epigramm.
Bölcs, fn. és mn. 1) sokat tudó, másokat a tu-
dományban, tapasztalatban felülhaladó ; nagyon
eszélyes, kinek viselete az ész általános törvényé-
nek megfelel ; (km.) a bölcs ember mindenütt
otthon van; ki bölcset küld , kevés szóval küldi, v.
nem kell a bölcset tanácscsal terhelni ; tudatlanok
között könnyü bölcs nevet szerezni; bölcset beszé-
déről; bölcsnek nehéz tudatlanok között szólani ;
bor és szerelem még a bölcset is megbolondítja;
bölcset is megvakit a szerelem; oly bölcs, mint az
én macskám; 2) külön. oly férfi , ki mind józan
magaviselete, mind mély tudománya, mind pedig
örök időkig fenmaradó maximái által kortársai s
méginkább az utókor bámuló tiszteletét vivta ki ;
Görögország bölcsei ; világbölcs ; 3) mint mn. tárgy-
név mellé téve a. m. épen a szóban levő dologhoz
illő, egészen oda vágó; bölcs gondolat, észrevétel,
tanács ; 4) (guny. ) igen bölcs, szőrszálhasogató .
Böleselem, Bölcselet, fn. 1) bölcsészeti okos-
kodás és ebből folyó állítmány, vélemény ; mély,
beható bölcselet; 2) bölcselkedni tanitó tudomány.
Innen : Bölcseleti, mn. Bölcseletileg, ih.
Bölcselettan, 1 Bölcselem.
Bölcselkedik, k. 1) bölcsészetet gyakorol, ku-
tatja az igazságot, okokból következtet, okokkal
bizonyít ; 2) (guny.) álbölcs módjára hamis okos-
kodással elferdíti a valót ; szőrszálhasogatásokkal
bibelödik; ugyan ne bölcselkedjél már. Innen: Böl-
cselkedés, fn. Bölcselkedő, mn.
Bölcselmény, fn. bölcsészeti okoskodások, ál-
litások, elvek foglalata.
Bölcselmi, mn. bölcselmet illető, arra vonat-
kozó. Innen : Bölcselmileg, ih. Bölcselmiség, fn.
Böleselő, 1. Bölcsész.
Bölcsen , ih. 1) bölcsek módjára , okosan ;
(guny.) nagy bölcsen elhallgatni, mikor vita közben
belénk fojtják a szót ; 2) kellő eszközökkel, oko-
san; bölcsen van a dolog elintézve ; ezt bölcsen
cselekedted; 3) jól, egészen ; mi ezt bölcsen tudjuk,
bölcsen átlátjuk.
Bölcseség, fn. 1) az alaposan itélés, szólás , cél-
szerűen cselekvés tulajdonsága ; minden szava
bölcseséget árul el ; (km.) a bölcseség legjobb uti-
költség ; 2) a dolgok okait, céljait, viszonyait pu-
hatolo, s azokat az életre alkalmazó tudomány,
bölcsészet ; isteni, világi bölcseség. -szabály, fn.
életcélunk elérésére használandó gyakorlati , v.
erkölcsi szabály. -tan, -tanitmány, fn. bölcse-
ségre vonatkozó ismeretek rendszeres előadása.
Bölcsész , fn. bölcselettel foglalkozó . -et, fn.
egyfelől a szellemvilág jeleneteit tárgyaló tudo-
mány, minö: a lélektan, ész-, erkölcs- , jog- és
vallástan, másfelől a mindenség különbféleségét,
az általánosban egyesítő tudomány. Innen : Böl-
csészeti, mn. Bölcsészetileg, ih.
Bölcske, fn. bölcseséget fitogtató, szőrszálha-
sogató személy.
Bölcsö, fn. csecsemők számára készitett rin-
gatható ágyacska. -dal, fn. ének a kis gyermek
elaltatására. -de, fn. jótékony intézet, hol a sze-
 Böl 134 Bőr

gény és árva csecsemőket ápolják. -madzag, fn. | készitve ; tehénbőr, kecskebőr ; bőrbe kötött könyv :
szalag, melylyel a bölcsöt ringatják ; (szój.) ott (km.) forditsd a bőrt, csizma lesz belőle ; nehéz a
leszesz te pap, a hol bölcsőmadzaggal harangoznak. molyos bőrt kicsáválni ; 3) a gyümölcsöt takaró
-ruba, fn. a kis gyermek alá a bölcsőbe tett ágy- hártyaféle boriték, héj ; lehántani a szilva, barack
nemű. -ztet, cs. bölcsöt vet és befektet ; jászolba bőrét ; vastag börü alma ; 4) maga az ember, v.
kelle bölcsőztetni szent fiát (Pázm .). emberi élet ; szép bőr, szemrevaló, szép nő; (szój .)
Bölény, tt. -t ; (állatt. ) Amerika vadonaiban élő félti a bőrét ; bőrében jár a dolog, az ő kára, v.
sötétes szörü vad bival. haszna ; nem bőrünkben, hanem lelkünkben jár
* Bölice, fn. fehér juh. (Pázm. ), nem testi, hanem lelki életünk forog
* Böling. fn. (nt.) a. m. belénd. kérdésben ; nem szeretnék a bőrében lenni ; ezt bő-
Böllér, 1. Bellér. röddel fizeted meg ; bőrödre megy , v. bőrödben áll ;
* Böllönködik, Bölönködik, k . ellenkedik, örömében majd kibuvik, v. kiugrik bőréből; rosz
ingerkedik. bőrben van, beteges ; nem fér a bőrében, nyugha-
* Bölö, fn. gömbölyded fadarab, tuskó. Innen : tatlan, veszködik : ráhült a bőr, meghalt; padra
Bölőke, fn. viszik bőrit, meghal ; uj börbe bujt, a) uj ruhát vett.
? Bölök, fn. (ásványt.) barnás kö , melyet a köz- fel ; b) megváltoztatta véleményét , szőröstül bő-
nép istennyilának, villámnak tart. röstül, mindenestül ; megvagyok a régi bőrömben ;
Bölömbika, 1. Dobosgém. (km. ) megszegték bőrkéssel a kenyeret, megverték
Bölömböl, 1. Bomböl. nadrágszíjjal ; ha nincs szőre, van bőre, helyt áll,
Bölöny, 1. Bölény. ha kopasz is ; kiki maga bőrét viszi a vásárra ;
Bölönybika, fn. a bölöny hímje, bikája. könnyü más bőréből hársat hasitani ; kis bőrben is
Bömböl, k. 1) a bika haragjában, v. nemi ger- ember lappang ; az asszonynak hét bőre van, ha el-
jedelmében tompa hangon folytonosan bög, böm- vetemedett, igen sok szégyent elbir. -, mn. az
mög ; 2) á. é. a) folytonosan sír ; ne bömbölj már ; állati test takarójából készült, azzal bevont ; bőr-
(szój.) bömböl, mint a bika ; b) költ. nagyon zúg ; tárca, bőrszék, bőrtarisznya.
mint mikor a tölgyes, bükkös bakonyerdeje bömböl * Bör-alma, fn. barnás sárga színü téli alma,
(Cuc.). Innen: Bömbölés, fn. máskép : kormos alma. -áru, fn. eladni való ki-
Bömböly, fn. (állatt. ) kis tengeri állat. készitett állatbőr. -atka, fn. (állatt. ) az állati bör
? Bömbösz. fn. (állatt.) tengeri hal a haspará- alatt élődő féreg. -átültetés, fn. (seb.) a börnek
rások seregéből ; fejes bömbősz (mugilcephalus) . a test egyik részéről más rész hiányának kipót
Bömhéc, fn. feneketlen , nagyehető gyomor. lására való áthelyezése.
Bömmög, 1. Dörmög. 1 Börbitél, 1. Berbitél.
Böncsölék, fn. a ruha aljához, ? az állat szőré- Börbönce, fn. millye, edényke, melyben külö-
hez tapadt sár, lecsüggő kolonc. nösen vágott dohányt tartanak.
* Böndész, fn. tt. -t ; buta, ostoba, bamba. * Börc, fn. 1) a. m. bérc ; 2) csomó a cérna-
Böndö, 1. Bendő. szál végén ; bog a fonalon. Innen : Börcös, mn.
* Böndöly, fn. tt. -t ; fürtöcske, csilling. * Börcöl, cs. meghág, megugor ; a bika börcölä
Bönedvü, mn. sok nedvet tartalmazó, leves ; a tehenet, a csődör a kancát.
bönedvű gyümölcs. Innen : Bőnedvűség, fn. Börcsáva, fn. börkikészitésre használt lúg.
Böng, I. Beng. Börcse, fn. vékony böröcske.
Böng, k. a rovar sajátos zugó hangot ad, dong ; Börcsö, fn. börből készitett hosszú cső a bor-
böng a méh. Innen : Böngés, fn. nak hordóba eregetésére.
* Bönge. fn. utó-szüret, szüretelés után elma- Bördö, 1. Bordó.
radozott szőlőböngék, fürtöcskék leszedése. Bördöcs, fn. kis bördő.
Böngész, fn. tt. -t ; a szedők után elmaradott Bördös, mn. (nt.) csövös, belül üreges (levél.
fürtöcskéket keresgélő személy. —, k. és cs. 1) nyele vagy kocsányja), mint a tök levele, nyele
aratás, kukoricatörés, de leginkább szüret után az (fistulosum).
elmaradt kalászfejeket és illetőleg kukorica- csö- Bördösip, fn. vastag hangú síp a dudán. Inn. :
veket és szőlőfürtöket keresgéli ; 2) á. é. a tudo- Bördősipos.
mányok mezején böngészni, a. m. az ismeretek közöl Bör-egér, fn. (állatt.) szárnyas egér, börhártya-
némelyeket kiválogatni. szárnyakkal biró, s az egérhez hasonló emlös
Bönget, k. több ideig bög. Innen : Böngetés, fn. állat ; máskép : denevér. -enyv, fn. nyers börhul-
Böngéz, 1. Böngész, k. és cs. ladékból készült enyv. -ernyö, fn. 1) ált. börböl ké-
* Böngyöle, fn. a gyékénykákának lisztartalmu szült bármiféle ernyő ; 2) külön. félholdalakú ernyő
gyökere, szükség idején kenyeret is lehet belőle a sapkákon és csákókon. -esölék, 1. Börhulladék.
sütni. Innen : Böngyöle-pogácsa, fn. Böretlen, mn. és ih. akinek, v. aminek nincs
Bönög, 1. Böng. böre ; bőretlen disznóhús. Innen : Böretlenül, ih.
Bönye, fn. (bt.) az állati husrészek között levő Bör-fa, fn. (haj.) 1) vastag szegélyfa, mely a
vékony böralakú mócsing, -sisak, fn. (bt .) a ko- hajó födélzetét körülfogja ; 2) a hajó elejére szeg-
ponya felső oldalát takaró bönye. zett fa, hogy a vasmacskakötél a hajóperémet ne
Bör, fn. tt. -t ; 1) az állati test rostos állományn rontsa ; 3) szekérre tett fa oldal nélkül, midőn
takarója, mely szőrrel, tollal van benöve, v. csu- boros hordókat akarnak felrakni. -faradék, 1.
pasz ; szőrös, sima, liba-bőr ; banyabőr, vén banya; Börhulladék.
lehúzni, lenyúzni a bőrét, a) vmely állatot meg- Börfejlés, 1. Börhámlás.
nyúzni ; b) á. é. vkit mindenéből kifosztani ; csak Bör-féreg, fn. (állatt.) 1) meleg tartományok-
csontja bőre, sováry; 2) ugyanazon rostos állo- ban az ember böre alatt tenyésző hosszukás fehér
mány a timárok, cserző vargák, szücsök által ki- féreg ; 2) a lovak böre alatt tenyésző féreg. -festő,
 Bör - 135 Bör

fn. (msz.) a kikészitett bört megfestő iparos ; más (kórt.) gyuladásféle bőrbetegség. * -madár , 1.
kép : kordoványos. folt, fn. az ember bőrének Böregér.
külsején támadt folt. -foszlás, 1. Bőrhámlás. Bör-mirigy, fn. bör alatt elterülő mirigy (glan-
Bör-futrinka, fn. (állatt. ) fehéres színü , gyor- dulae miliares). -mives, fn. börrel v. bőrböl dol-
san futó kis féreg. -fü, 1. Vizfonal. gozó iparos. -moh, fn. sömörfolt a bőrön. -mo-
Bör-gözölgés, fn. a test illó részeinek a börli- szatok, fn. (nt.) növény a moszatok osztályából.
kacsain való kipárolgása. -guta, -gutaütés, fn. Börnye, fn. (nt.) növény a mohok osztályából.
(kórt.) a bör müködő erejének megszünése ; küte- Bör-nyomó, fn. 1) a kikészitett börre külön-
ges bőrguta. féle cifraságokat nyomó iparos ; 2) eszköz, mely-
Börgyár, fn. gyár, melyben bört készitenek. lyel a kikészitett börre különféle cifraságokat
-tás, fn. a nyers börnek gyárilag kikészitése. -tó, nyomnak. -nyü, fn. (állatt.) bőrbetegséget okozó
fn. timár, cserzövarga, ki a nyers bört kikésziti. apró nyüvek a bőr alatt.
Bör-hámlás, fn. az állati börnek akár termé- Böröc, fn. (ht.) az ágyutaliga talapzata, mely az
szeténél fogva, akár betegségből való lefoszlása . ágyut tartja. -horog, fn. (ht.) horog, melylyel az
lehámlása, vedlése. hántó , fn. 1) a nyersbör ágyut a böröchöz erősitik. karika, fn. (ht.) ka-
felső, használhatlan részét lehuzó, lehántó iparos ; rika, melyen a taligaláncot áthuzzák. -kerék, fn.
2) eszköz, melylyel a nyersbör felszinét lehuzzák . (ht.) az ágyuszekér hátsó kereke. -lánc, fn. (ht.)
-harang, fn. (tréf.) a. m. segg. alfel ; (km.) vki az ágyut a böröchöz kötö lánc. -nyereg, fn. (ht.)
megszakad az uraság dolgán , olyat borharanggal nyeregféle emelkedett hely az ágyuszekéren, hova
fizetnek ki Budán. hártya, fn. 1) (bt. ) az állati a tüzérek ülnek. -szekrény, fn. (ht.) kis láda,
börnek középső, igen érzékeny vörhenyeges fehér szekrény a böröcön. -zsámoly, fn. (ht.) zsámoly,
színü összehúzható rostocskákból álló rétege, melyre a böröcnyeregben ülő tüzérek lábaikat
irha ; 2) börből készitett hártyapapir, melyre az teszik.
okleveleket irják. Börödzik, k. börrel behuzódik ; bőrödzik a ki-
* Börhe , fn. 1) a. m. börkötény ; 2) börrel sebesedett kéz ; á. é. pillésedik, hártyával behuzó-
behúzott nadrág ; 4) harisnya ; 4) féluadrág, uszó- dik ; bőrödzik a tej.
nadrág. Börök, 1. Bürök .
Bör-hid, fn. 1) börtömlökből készült hid ; 2) Böröl, cs. 1) vmit börrel behúz ; ládát, széket
á. e. a) várostromkor az elesetteknek a sáncokba bőrölni ; 2) á. é. (tréf. ) ver, dönget.
hullott testei, melyeken keresztül az ellenség a Börönd, Böröndö, fn. börből készült, v. bör-
várba bemegy; b) a folyamnak vékony-horbolo, jégbori- rel behuzott láda.
téka, mely az átjárók alatt hajladozik. Börönde, fn. (állatt.) négy tüskü börönde, ten-
fn. szücsök eszköze, melylyel a nyers bőrt puhit- geri hal a szegett ajkuak rendéből (ostracion
ják. -hulladék, fn. a nyers v. kikészitett börböl quadricorne).
lefaragott használhatlan hulladék. -ideg, fn . (bt.) Böröndös, fn. börönd-készitő.
ideg a börben ; belső bőrideg, a felkaron ; közép Börös, mn. 1 ) böréből meg nem fosztott, le nem
borideg, a hátidegböl nyulik ki ; hátsó és külső bőr- nyuzott ; bőrös disznóhús ; 2) börrel rakott, terhelt,
uleg, az ülőcsont idegéből származik. -ing, fn. a böröket tartalmazó ; börös szekér, bolt ; 3) börrel
régi katonai felszerelésnél a mellet és hátat fedő, behúzott ; bőrös szék, láda. -ödik, 1. Börödzik.
takaró börből. -ingerlö, mn. a petyhedt bör tevé- Böröz, cs. börrel behúz, beborit ; széket bőrözni.
keny erejét felébresztő ; böringerlő gyógyszer. pamlag -et, fn. bármi tárgynak börböl készitett része ; a
-kása, fn. 1. Börmirigy. börözete.
Börke, fn . 1) a. m. kís bör, böröcske ; 2) a sza- Bör-pállás, fn. a test hajlásait fedő börnek ki-
lonna bör, melyről a hús és zsiros rész le van pállása ; az alfelvágány kipállását farkasnak is
nevezik. poklos, -poklosság, 1. Bélpoklos. Bél-
faragva, Zalában : száraz bőrke; 3) * a. m. pár- poklosság.
hagyma. Innen : Bőrkés, mn. Bör-puska, fn. (tréf.) segg, alfel . -réteg, fn. az
Bör-keményedés, fn. az emberi börnek a sok állati bör egy- egy részét képező hártyák, melyek
dolog miatt v. folytonos nyomástól megvastagodá- egymást rétegként fedik.
sa. -kenöes, fn. 1) kenöcs vmely bőrbetegség ellen ; Börseny, fn. tt.-t ; koszmóféle bőrhámlás.
2) kenőcs, melylyel börből készült különféle eszkö- Bör-sipoly , fn. sipolyféle kóros kinövése a
zöket szoktak megkenni. -kéreg, fn. 1) az emberi börnek. -szenny, 1. Börseny.
bör keményedett része ; 2) börböl készült kéreg a Bör- szeplő, fn. apró foltok az arcbörön. -szin,
csizmasarkakon. -készités, fn. timárok, cserző fn. az ember böréhez hasonló szín, testszín. -ta-
vargák, szücsök foglalkozása, a nyers börnek kü- pintású, mn. a böréhez hasonló tapintású ; bőrta-
lönféle célra alkalmassá tevése. -kiütés, fn. kóros pintású vászon. -telen, fn. bör nélküli, lenyuzott ;
küteg a börön. -korpázás, fn. 1) az emberi, külö- bőrtelen szalonna. -tokmány, fn. börből készitett
nösen a fejbőrnek lehámlása ; 2 ) a csávából kivett fémkötartó.
börnek korpával behintése. -kötés, fn. 1) csomó, Börtön, fn. tt. -t ; tömlöc, fogház ; nehéz, súlyos
melybe bizonyos számu egyfajta kikészített bör börtön, hol a rab vasban tartatik. -ör, ös, fn. a
köttetik eladás végett ; 2) bőrből készült kötése a börtönbe zárt rabokra felügyelő személy, porko-
könyvnek ; bőrkötésbe köttetni vmely munkát. láb. -öz, cs. börtönbe vet, zár. Innen : Börtönözés.
Börküteg, 1. Bőrkiütés. -pénz, fn. a rabok által, v. a rabokért a hatóság-
Bör-láda, fn. börrel behuzott láda, börönd. nak tartásdijkép fizetett pénz. -ül, k. (kórt.) az
ladik, fn. ladik gyanánt használható bőrkészlet. emberi, v. állati test vmely része helyéből ki-
lap, fn. 1) a kikészitett bör felülete ; 2) egy darab rándul , és más helyre szorul. Innen : Börtö-
kikészitett bör ; börlappal befoldani vmit. -lob, fn. ¦ nült , mn.
 Bör 136 Brá

Börü, 1. Bürü. élenynyel való vegyülete. -mirsav, fn. (vt.) bösz-

Bör-ülep. fn. börből készült ülepe a nadrágnak. mirenyből készitett sav.
-váz, fn. (állatt.) kitömött állatbör, mely alakra Bösztörködik, 1. Böstörködik.
nézve megegyez az élő állattal. -veder, fn. legin- Bösztörü, 1. Böstörő.
kább tűzoltásnál használt veder kemény börből. Böszül, k. 1) böszszé, vaddá lesz , vadúl ; bőszül
-vedlés, fn. az állati börnek lefoszlása, vedlése. afelingerelt gulya ; 2) (ba, be) á. é. vkibe, v. vmibe
Börvény, fn. (nt. ) növény a meténgek nemé- nagyon belé szeret ; a szomszéd lányába bőszülni ;
böl ; máskép : bervéng, szászfü, louc, földi bo - bele bőszül, bele bolondul. Innen : Bőszülés, fn. -et,
rostyán. fn. ádáz, dühöngö, vad állapot. -t, mn. ádáz, dü-
Bör-vérér, fn. (bt.) a bör alatt létező viszér.höngö , dühében vakon tomboló ; bőszült bika.
-vérzés, fn. az állati vérnek a bör likacsain kibu- Innen : Bőszülten, ih. Bőszültség, fn.
gyogása. -vész, fn. (kórt.) a bör elrothadásában Bötartalmú , mn. magában sok részt tartal-
álló olaszhoni betegség. -virág. fn. bibircsós kü- mazó, foglaló ; tartalomdús, dús tartalmú ; bőtar-
teg a börön. -vizkór, fn. (kórt.) a bör alá gyült talmú tárca, melyben sok pénz van ; bőtartalmú
nyirkos nedv okozta vizibetegség (hydrops ana- beszéd.
sarca). -vör. -vöreg, fn. (kórt. ) kóros vörhenyeg Böte, 1. Bötü.
a börön; helyben támadó, higanyos, kórjeles, rokon- Bö-tejü, mn. sok tejet adó, jól tejelö ; bőtejű
szenves bőrvör (erythema). nő, tehén. -tenyész, mn. dúsan, gazdagon termő,
Börze, fn. 1) kereskedői városban hely, hol buján növekvő. -termö, mn. szapora, dusan ter-
leginkább a pénzűzérek adás -vevés végett össze- mo, jól fizető ; bótermő föld ; bötermő esztendő.
gyülnek ; 2) I. Börző. Bötk, fn. csomó, kidudorodás, bütyök az állati,
Börzenkedik, 1. Berzenkedik. v. növényi testen ; a nád bötke ; bötköt köt. Innen :
Börzik, k. börhártyával behuzódik. Bötkös, mn.
* Börző, fn. a kendernek nyövéskor elmaradt Bötke, fn. 1) 1. Bötk ; 2) (nt. msz .) némely nö-
kuszált apraja. vény hagymaféle gyökere. Innen : Bötkés, mn.
Bör-zuzmó, fn. rövid ideig tartó börfolt. -zsák, Bötkö, 1. Bötk.
fn. 1) bőrből készitett zsák ; 2) á. é. a. m. has. Bötköcske, fn. kis bötke, bütyök.
Börzsöny, 1. Berzseny. Bötkösödik, k. bötkössé lesz , kidudorodást,
Bös, mn. tt. -et; sokaságos, böven termett. bütyköket kap .
Böse, tn. nönév, Erzsébet kicsinyített alakja, Bötkösz, fn. tt.-t ; (állatt) amerikai nagy béka,
1. Böske. mely hallal él (lophius piscatorius) .
Böség, fn. 1) vmely ruha, öltöny tágas terjedel- Bötök, fn. alt. a. m. bötk. bötke, bötkö ; külön.
mes állapota; kivenni a ruha bőségéből; 2) vminek a lábfejen szükcsizmahordástól támadt csomó ,
nagy sokasága, termékenysége ; bor, buza bôsége ; bütykö.
a pénznek nincs nagy bősége ; bőség szarva ; (km.) Bötykö, Bötyök, 1. Bötkő, Bötök.
ungvári bor, beregi buza, nyiri makk nem szerez bő- Böv, 1. Bő.
séget. Innen: Bőséges, mn. Bőségesen, ih. -szaru, Bövelkedik, k. (ban, ben ; val, vel) vmit nagy
fn. a bőség jelvénye ; a festészetben és szobrászat- mértékben bir, nagy mennyiségben élvez, vmivel
ban virággal és mindenféle kellékkel megtöltött dúsan el van látva, duskálkodik ; borban, buzában,
szaru-alaku festmény és illetőleg faragmány. ételben, italban bővelkedik. Innen : Bővelkedés, fn.
Böske, tn. nőnév, Erzsébet kicsinyitett alakja ; Bővelkedő, mn.
ugyanazon névből származik a behizelgő Liza, a vi- Böven, ih. 1) nagy mértékben, mennyiségben ;
dám Erzsike, melyből a tenyeres talpas Erzsi és a gyümölcs ez idén bőven termett ; 2) gazdagon, tul-
kormos Böske (Jókai). ságos mértékben ; bőven költ ; 3) sok szóval, be-
* Bösöl, Bösörél, k. mértéktelenül eszik, iszik, széddel ; a részletekre kiereszkedve ; bőven érte-
torkoskodik . Innen : Bősölés, fn. kezni vmely tárgyról; 4) mn.-hez kapcsolva a. m.
Bösövény, fn. (nt.) tojásdad gyümölcsü növény nagyon, tulságosan ; boven elég.
az öthimesek és kétanyások osztályából ; vizí, ha- Bövérü, mn. sok vérű, vérmes ; bővérű leányka.
vasi bősövény (phellandrium ). Innen : Bővérűség, fn.
Böstörködik, k. 1 ) 1. Berzenkedik ; 2) ide s oda Böves, mn. vmiben bővelkedő ; aranynyal bő-
járkálva foglalkozik, tipisgál. ves. -kedik, k. a. m. bővelkedik.
Böstörő, fn. 1) borstörő mozsár ; 2) vas, v. Bövit, cs. 1) bővebbé, terjedelmesebbé tesz ;
rézbunkó, melylyel a borsot törik. ruhát bőviteni; vmely irodalmi muvet bőviteni ; 2)
Bösz, mn. tt. -t ; tb. -ök, v. -ek ; dühös, ádáz, szaporít ; vkinek fizetését bővíteni. Innen : Bővités,
dühöngő, haragtól felkorbácsolt indulatát fékezni fn. Bovitett, mn.
nem képes ; bősz ellenség ; bősz állat, bika, Innen : Bövizü, mn. sok vizet tartalmazó, sok vizzel
Bószen, ih. bővelkedő (forrás , kút).
Böszavú , mn. böbeszédü , beszédes , sokat Bövölködés, Bövölködik, 1. Bővelkedés, Bö-
beszélő. velkedik.
Bösze, mn. állati indulattól ingerelve dühöngö. Bövség, 1. Bőség.
Böszit, cs. böszszé, dühössé tesz ; ingerlésekkel Bövül, k. 1) tágabbá, terjedelmesebbé leszen,
bősziteni a legelő bikát. tágul ; 2) szaporodik. Innen : Bővülés, fn.
Böszke, 1. Pöszméte . Bözse, Bözsi, tn . nönév, Erzsébet kicsinyitett
Böszme, mn. 1) * tompa eszü, buta, ki min- alakja.
dennek vakmerőn neki megy ; 2) a. m. Bőszült. * Brácsa, fn. mély hangon szóló karhegedű.
Bösz-mireny, fn. (vt. ) methyl-, aethil- és mi --hegedüs, fn. karhegedűn játszó zenész.
reny-vegyülék. -miréleg, fn. (vt.) bőszmirenynek * Bráha, fn. serfözés után maradott moslék.
 Bre 137 - Buc

Brekeg, k. a béka sajátos rekedt hangján szól. ? Bubor, fn. tt. -t ; (állatt.) tajtékot izzadó göm-
Innen: Brekegés, fn. bölyded csigá.
Brekeke, fn. a béka sajátos rekedt hangja; ? Buborag, fn. 1) 1. Buborék-küteg ; 2) (vt.)
brekeke, brekeke, Zeüsz minket szerete (Kaz.). tisztátalan, idegen részekkel vegyült zinkéleg.
Brekekél, 1. Brekeg. Buborcsék, 1. Bibircsó.
Briliánt, fn. ragyogóra kiköszörült drágakö Buborda, 1. Bubor.
és ebből készitett ékszer. Innen: Briliántos, mn. Buborék, fn. 1) vizhártya boritéku lég-, v.
-zsizsik, fn. (állatt.) sok színt játszó ragyogó gőzgolyó ; buborékot hányni ; (km.) életünk gyorsan
szárnyu bogár (curculio imperialis). elmulik, mint a buborék ; 2) (bt.) a test némely edé-
Brindza, fn. kis bödönökben árult breznóbá- nyeinek felfuvódása ; tápbuborék; táppadmaly-
nyai turó. Innen : Brindzás, mn. buborék; bélbuborék. Innen : Buborékos, mn. -csiga,
Britt , fn. N.-Britannia polgára. mn. fn. 1. Bubor.
Britthonból való ; britt lobogó , hajó. Innen : Buborék-küteg, fn. (kórt.) a test némely edé-
Britthon, Brittország, fn. nyeinek felfuvódása által származott küteg a test
Bronsz, fn. réz, ón és cinkvegyülékből álló felszinén . -ol, k . 1) buborékot hány, gyöngyözik ;
barna érc. buborékol a záporeső, a sör : 2) bugyogva foly ;
Brúg, k. mély reszkető hangon szól ; brúg az csak ugy buborékolt az orrából a vér. Innen : Bu-
orgona vastag sipja. -at, cs. eszközli, hogy vmi borékolás, fn.
měly reszketeg hangon szóljon ; brúgatni az orgo- Buborka, 1. Uborka.
nát, a gordonkát. -attyú, fn. a. m. búgattyú. -ó, ?Bubornya, fn. (állatt. ) kis bogár a levelészek
fn. 1) vastag hangon szóló hegedüalakú zeneszer ; osztályából.
barbora, bögö ; 2) tréfás elnevezése a tápintézeti Bubos, Búbos, fn. tt.-t; vályogból és agyag-
kenyérnek a debreceni collegiumban. Innen : Brú- ból összerakott, kályhául szolgáló szobakemence.
gós, fn. -óz, k. brúgón játszik, bögöz. mn. tt.-t; v. -at ; tb. -ak ; bóbás, búbbal, bó-
Bú, fn. szem .-rag.: -ja, v. -va ; 1) megtörtént bával diszlö ; búbos tyúk, galamb, cinege, rigó. -an,
szerencsétlenség, v. veszteségből származott tar- ih. ) búbbal felcifrázva ; 2) á. é. hegykén , pipé-
1
tós szomorúság, fájdalmas lelkiállapot ; búnak adni sen ; búbosan lépegetni.
magát, fejét; bújában inni ; búba merülni ; búját Buboz, cs. 1) bubbal diszit, cifráz ; 2) á. é. ha-
látni vminek, oly következését tapasztalni vminek, jánál fogva megráz .
hogy az ember megbánja ; szegre akasztani, ker- Búbtetö, 1. Búbfödél.
getni a bút; (szój .) a bú sem tart örökké; egyik bú * Bubujatök, fn . hosszukás tök, máskép : spár-
a másikat éri; az egyes élet nem lehet bú nélkül; | gatök.
nem tud hova lenni bujában ; a búnak fenekére esett; Bubujicska, Bubujka, 1. Bubojicska.
van a búnak is vége ; van a búnak is ideje; nehéz a * Bubules , 1. Bogyó.
bút eltagadni; sok ősz hajat szerez a bú; afelényi Bubus, fn. tt. -t ; gyermekijesztő rémkép , mu-
bú is sok; (km.) megemészti embert a bú, mint a fát mus ; jön a bubus.
a szú; minden búnak vége, boldog halál szekere ; sok Buc, Buci, 1. Comb.
esztendei bú sem fizethet ki egy pénzárnyi adósságot, Bucka, fn. homokból összetorlódott halom, ho-
v. egy pénzára haszon sincs a legnagyobb búban ; moktorlás. Innen : Buckás, mn.
hagyd istenre dolgodat, búból vigasztalást hoz; 2) * Buckány, fn. a. m. patkány.
aggodalom, aggság, a jövő miatti töprenkedés ; Buckáz, k. homok buckák között vadász. -ik,
gyermekei miatt sok búja van ; (km.) bút (aggo- k. bukfenceket hány ; buckázik afutó nyul.
dalmat) búval (szomorkodással) el nem kergethetni. Buckó, mn. köpcös, zömök ; buckó legény. ·-
Bú, 1. Buj. fn. bütyköféle csomó az állati v. növényi testen ;
Buák, 1. Buvák. görcs, bibircsó ; fának kiforradása. Innen : Buc-
Buár, 1. Buvár. kós, mn.
Búb, fn. 1) a. m. bób ; 2) vminek kiálló része, Buc-kóró, fn. (nt.) mezei pézsma vörös virág-
tetején levő gomb ; a kalap búbja; a kemence, a gal (centauria campestris flore rubro). -kósodik,
torony búbja; 3) tornyos fejkötö ; 4) a fejtetön levő K. buckóssá leszen , buckókat kap.
haj- v. tollpamat ; megfogni vkinek búbját; á. é. * Bucó , mn. bütykös, rögös, csomós. - fn.
maga a fej ; majd a búbodra ütök. (állatt. ) hal a sügérek osztályából.
Buba, fn. 1) kis leányka ; 2) gyermekjátéki Bucok, fn. tt. -ot, v. buckot ; tb. buckok ; ált.
baba, bábu. idomtalan tömeg ; külön. (vt.) szabályos alak nél-
Búba, fn. tollpamat némely szárnyas állat küli vegyület ; (b.) azon vascsomó, mely a ragasz-
fejtetején; a. m. búb. Innen : Búbás, mn. rúdra forr, s melyből azután a cölökök veretnek
Búbaj, fn. bút okozó baj . ki ( Luppe) . -tüz, fn. (b.) vakkemence kémény
Búbánat, fn. megtörtént szerencsétlenségből nélkül.
származott tartós fájdalom v. kétes jövő miatti * Bucorog, k. kimiskárolt nőstény disznó sa-
töprenkedés ; (szój.) félre tőlem búbánat; verje meg játos sívó hangon nyöszörög , midön a többitöl
a búbánat. eltéved.
Búbáz, 1. Bóbáz. * Bucsak , fn. csutak, idomtalan , alaktalan
Bubfödél, fn. (ép.) vmely épitmény búbalakú tömeg, tuskó.
födénye. * Bucsálódik, k. bujában hánykolódik.
Bubojicska, fn. (nt.) mogyoróforma, édes ízü * Bucsér, Buesir, fn. tt.-t ; szalmából v. vesz-
gyökerrel biró növény a barabolyok osztályából ; szöböl font hátas kosár, szatyor, háti.
mogyoró saláta, csemege bürök (chaerophyllum * Bucsit, cs, bocsát, ereszt.
bulbosum). * Bucska, fn. pálinkás kis hordó.
 Buc 138 Buf

Bueslevél, Bucslövés, 1. Bucsulevél, Bucsu- | ismerőit , rokonit stb. azoknak istenhozzádot

lövés. mond ; (népd.) nem bucsuzunk sokáig, csak huszon-
Bucsu, Búcsú, fn. 1) elválás, eltávozás és az négy óráig ; 2) á. é. távozik, megy ; búcsúzik az esze.
ekkor szokásos köszöntés ; búcsút venni, elválni ; Búcsúzó, mn. eltávozás alkalmával istenhoz-
bucsut adni, mondani ; a lélek is sirt belőlem, mikor zádot mondó ; búcsúzó ének, beszéd ; búcsúzó félben
búcsút veve tőlem ( Csok.) ; (szój. ) búcsút venni a van ; bucsuzóra kezet szorít velem ; á. é. tünedező,
faképtől, v. kapufától, senkinek nem köszönve muladozó ; bucsuzó napsugár ; bucsuzó szépség.
szó nélkül elmenni, elszökni ; 2) (ist.) a) kath. Búcsúztat, cs. a halott nevében rokonoknak,
egyházilag a bünök büntetésének elengedése, ismerőknek stb. kiénekléskor istenhozzádot mond .
bünbocsánat ; teljes búcsú, minden elkövetett bün-- ó, fn. 1) kántor, rektor, ki a halottat bucsuztatja ;
ért szenvedendő büntetés elengedése ; száznapi 2) ének, vers, melyben az éneklő a halott nevé-
búcsú, a jövő életben száz napig szenvedendő bün- ben rokonoktól, jó baráttól stb. elbucsuzik.
tetés elengedése ; búcsút hirdetni , adni , nyerni, Buda, tn. Magyarország egyik fővárosa ; (szój .)
osztogatni; b) a templom védszentjének, v. fel- nem oda Buda, nem ugy lesz az, a mint te várod ;
szenteltetésének megünnepelése ; búcsúkor látoga- sokszor megjárják addig Budát, sok idő elmulik
tóba menni, lerészegedni ; búcsú-fia, egyháznapján addig ; megjárta fejét a budai törökvér, lerészege-
vett nyalánkság, v. csecsebecse ; c) zarándoklat dett ; (km.) csak egyszer volt Budán kutyavásár,
vmely szent helyre ; körmenet ; búcsút járni, ve- ez sem fog többször megtörténni ; sokszor vitták
zetni ; (km.) pénzzel járják a búcsút ; urnapi búcsú, Budavárát ; nem egy nap épült Buda ; kinek lova
nagypénteki búcsú. nincsen, Budán is gyalog jár ; ha Budáról jött volna
Búcsú-áros, fn. bünbocsánatot pénzért oszto- sem hinném; mi hir Budán ? Török a várban ; tök-
gató kath. egyházi személy. -csók, fn. elváláskor, kel harangoztak minap Budán ; oly messze jár tőle,
búcsúzáskor adott csók . -ének, fn. 1) 1. Búcsú- mint Bécs Budához ; több is veszett Buda alatt, így
dal ; 2) körmenet, egyházi zarándoklás alkalmá- vigasztalja magát, ki vmely vállalatban veszteni
val énekelt egyházi ének ; 3) halott búcsúztató talált, de azért nem esik kétségbe ; él magyar, áll
ének. -estély, fn. elváláskor vkinek tiszteletére Buda még ; messze Buda sántának, v. sánta ebnek;
adott esti mulatság. -év, fn. minden 25-ik év, Innen : Budai, mn. (szój .) budai vékával mér, bö-
mikor a római pápa teljes bucsut hirdet. -fény , beszédü, hazug ; budai mértékkelfizet ; a budai bor
fn. eltávozáskor vetett utolsó fénysugarak ; a nap nyelízü, oly ízü, hogy nyelni kellemes ; vérét vette
búcsúfényt vete (K. K. ) . -fia, fn. a búcsújárásról a budai vörös kancsónak.
kedveskedésül hozott ajándék. hely, fn . szent Buda, fn. 1) panyókán is viselhető zsinóros
hely, hova a kath. hivek bizonyos napokon za- magyar felső öltöny ; téli, nyári buda ; prémes
rándokolni szoktak. -hét, fn. azon hét a búcsú- buda ; 2) * a) gyermek-játékul szolgáló, két vé-
évben, mely alatt a gyónást el kell a hiveknek végén kihegyesitett karó ; máskép : pecek, pinck ;
gezniük, hogy teljes búcsút nyerjenek. -hirdet- b) árnyékszék. -bács, -bácsi, 1. Bodobács.
vény, fn. pápai v. püspöki irat, melyben vmely Buda-fa, fn. gyermekjátékul szolgáló hegye-
megtartandó búcsú a hiveknek tudtul adatik. sített karó. -fáz, k. budafával játszik.
-járás, fn. 1) zarán-doklat vmely sz. helyre ; * Budákol, k. bujdokol, bujdosik.
2) a kath. hiveknek egyházi körmenete . * Budár, fn. tt.- t; 1) a. m . árnyékszék ; 2) a.m.
Búcsújáró, fn. vmely sz. helyre zarándokló csösz ; külön. szőlőpásztor.
személy. -pille, fn. (állatt.) éji lepe a szövöncök Budáz, 1. Budafáz.
közül (bombyx processionea). Buddog, 1. Búdog.
Búcsú-lakoma , fn. elváláskor adott lakoma. Budgyan, 1. Bugygyan .
-látogatás, fn. eltávozás előtt az ismerősöknél * Budó, fn. a. m. bödön.
tett látogatás. -levél, fn. 1) levél, melyben vkitöl * Búdog, k. 1) bujkál, bujdokolva jár-kel, ne-
elbúcsúzunk ; 2) kiszolgált katona elbocsátó irata ; hogy megtalálják ; búdog az űzőbe vett tolvaj ; 2)
(b.) a leköszönt munkásnak adatni szokott bizo- többször lebukik a viz alá.
nyítvány; 3) (ist. ) pápai v. püspöki irat, melyben * Budoga, 1. Babuk.
búcsút hirdetnek. -leveles , mn. szolgálatából Búdogat, cs. kényszeríti, hogy többször a viz
végkép elbocsátott. -lövés, fn. díszlövés az elbú- alá merüljön.
csuzás alkalmával. -nap, fn. egyház napja, me- Budonka, 1. Bodonka.
lyen a katholikusok templomjuk védszentének Búdos, 1. Bujdos.
ünnepét ülik meg. pohár, fn. elváláskor ivott Bufa, fn. felfútt pofa, arc. -, mn. pofók, kövér
áldomás. arcú; bufa gyermek.
Búcsús, fn. tt.-t ; búcsújáró zarándok ; búcsú- Bufái, cs. 1) arcul, pofon ver ; 2) vkit ugy ver,
sokat vezetni. hogy pufogjon az ütés alatt.
Búcsú-szó, fn. egymástól eltávozóknak vég- Bufás, 1. Bufa, mn.
szava, istenhozzádja. -tor, 1. Búcsúlakoma. * Bufej, fn. ( szój .) mi tevő legyen bufeje , sze-
Búcsú-vásár, fn. 1) egyház-napján tartott vá- gény feje.
sår ; 2) a búcsúnak m. bünbocsátásnak pénzért Búfelejtés, fn. gondnak , búbánatnak elfele-
árulása. -vét, -vétel, fn. eltávozáskor történő el- dése ; búfelejtésül nagyot ivott.
búcsúzás, az eltávozók istenhozzádja. -vétlen, ih. Búfelejtő, mn. gondot, aggodalmat, búbánatot
elbúcsúzás nélkül. elüzö ; igyunk egyet búfelejtőül; fn. ȧ. é. (tréf.)
Búcsúzás, fn. tt.-t ; eltávozás alkalmával tör- a . m. akasztófa ; felkötötték a búfelejtőre , fel-
ténö jó kivánás, viszonyos üdvözlés. akasztották.
Búcsúzatlan, 1. Búcsúvétlen. Buffan, k. leeséskor, v. ütés alatt tompa buf
Bucsuzik, Búcsúzik, k. 1 ) elváláskor üdvözli | hangot ad ; olyat ütöttem rá, csak ugy buffant a háta.
 Buf 139
Bufog, k. verés alatt buf-féle tompa hangot ad ;
ugy megverték, hogy bufogott bele a háta. -gat, cs.
vmit ugy ver, hogy bufogjon.
Bufol, cs. 1 ) vkit, v. vmit ver ; 2) * halászás
alkalmával sulyokkal csapkodja vizet, hogy a hal
a hálóba menjen .
Bufti, mn. és fn. vastag pofájú, bufa, ostoba,
buta.
Bug. fn. 1 ) galambház, kalitka, csapda ; nem
kellene nekem búgocska, hogy engemet benne tarts
fogva (Kaz.) ; 2) némély növény magtartó tokja ;
a kender, afenyőfa búgja; 3) csomó, nyaláb.
Bug, k. 1) a galamb turbékol , v. fájdalmas
hangon hivogatja párját ; 2) a sertés párzani vá-
gyik, bakzik, görg ; 3) a fakutya (kivájt gyer-
mekjáték) zúg. Innen : Búgás, fn.
Buga. fn. 1) némely növény magtartó tokja ;
fenyófa bugája, magvaskender bugája ; külön . olyan
virágzat, melynek fökocsánjából különböző ma-
gasságban fejlő kocsánkái különféleképen ágaz-
nak el s a virágok a kocsánkák hegyein vannak,
mint a fagyal virágzata ; 2) csomó, bunkó a galy-
lyon, ágon ; 3) selyembogár bábja ; 4) * egy kéve
kender, len ; hány buga lened termett; mn.
csonka szarvu , szarvatlan ; buga tehén ; buga
ködmön, melyen nincs prém; * buga ember, pórias
viseletü.
* Bugacs, fn. (állat.) boros edények körül te-
nyésző legyecske.
Buga-gereben, fn. a kender bugáját tisztogató
gereben. légy, fn. (állatt.) peteit a falevelekre
rakó légy. * -mágnás, fn. nagy urat játszó sze-
gény ember, fertálymágnás.
Bugás, mn. 1) bunkós, bütykös, csomós ; 2)
(nt.) csomós magtokkal , bugával biró ; bugás
növény.
Búgat. A) es. a fakutyát, brúgó játékszert ugy
perditi meg, hogy zúgjon ; B) k. a dobosgem saját
búgó hangján szól. -ó, Búgatyú, fn. kivájt gömb-
alakú gyermekjáték, fakutya, búgó csiga, mely
sergés közben zúg.
Búgatyúz, k. búgatyúval játszik.
Bugáz, cs. kendert bugájától tisztogat.
Buggyan. k. viz, v. más folyadék szük nyilȧ-
son kissé szökellve kiömlik ; buggyan a forrásból
fakadó viz, az orrvér, midőn elindul. -t, cs. esz-
közli, hogy vmi buggyanjon.
Buglya, Buglyál, 1. Boglya, Boglyáz.
Buglyos, mn. tt.-t , v. -at; tb. -ak; 1) össze-
kuszált, kócos, fésületlen ; buglyos haj, fej; 2)
(nt.) összetorladozott tömött szirmú .
Búgócsiga, 1. Búgatyú.
Bugoly, fn. (nt. ) összetorladozott, tömött szir-
mú, borzas virág.
* Bugolya, fn. 1) tollbúb, bóba némely madár
fején ; 2 ) virágcsokor, bokréta ; 3) a fejkötő búbja.
Innen: Bugolyás, mn.
* Bugolyáz, cs. a haját rendbe hozza, fésüli.
Búgond, fn. aggodalom, aggság , jövö feletti
töprenkedés ; (km .) ha nincs búgondod, házasodjál
meg. Innen: Búgondos, mn.
Búgósip, fn. legvastagabb hangú síp a zene-
eszközben.
+ Bugris, mn. tt.-t ; pórias ; hugris ember.
* Bugya, fn. 1 ) agg tölgyfa gubicsa, melyből
a gyermekek pipát csinálnak ; 2) mindenféle apró
gömbölyded eszköz.
Buj
Bugyacs, fn. (állatt.) ollótlan kis rák a keleti
tengerben.
Bugyboka, 1. Babuk.
Bugyborék, fn. forrásból, v. szükszájú edény-
böl kis gömbded alakokban ömlő folyadék, mely
koty- féle hangot ad. Innen : Bugyborékos, mn. -ol,
Bugyborékol. k. vmely cseppfolyó test a forrás-
ból, v. szükszájú edényböl hirtelen kiömölvén,
bugy- és koty- féle hangot ad ; bugyborékol a for-
rásból fakadó viz, a megszúrt állati testből kisző-
kellő vér.
Bugyfa, 1. Bugyka (2) .
* Bugyi, mn. böbeszédü. —, fn. lebuj , pince-
korcsma.
Bugyka, fn. 1 ) Bugykos ; 2) a halászok vizza-
varó rúdja .
Bugykáz, cs. és k. 1 ) ált. a vizet bugyogtatja ;
a sertés bugykáz a moslékban, v. bugykázza a mos-
lékot ; 2) külön. halászrúddal, bugyfával zavarja
a vizet.
Bugykos, fn. tt. -t; szük nyakú , hasas kor-
sócska.
Bugyli, fn. fanyelü bicsak ; máskép : békanyúzó.
Bugyog, k. 1 ) a cseppfolyó test szük nyiláson
ömlik ki ; 2) szűknyakú edény bugy-féle hangot
ad, midön folyadék ömlik ki belőle. Innen : Bu-
gyogás, fn. Bugyogó, mn. -a. fn. 1) 1. Bugykos ; 2)
bugyogó forrás, melyben a felfakadó viz mindig
mozog. -ány, fn. (kórt. ) apró vizes hólyagocskák-
ból álló küteg. -o, fn. böszárú, ületű német nad-
rág, plundra. -ós, mn. tt.-at, v. -at ; tb. -ak; 1)
bugyogva ömlő ; bugyogós forrás ; 2) böszabásu
plundrát, bugyogót viselő. -tat , cs. cseppfolyó
testet szűknyakú edényből bugyogva ömleszt.
Bugyol, cs. lepelféle takaróval körülkerít, egé-
szen betakar: fájós kezet kendőbe bugyolni. -a, fn.
1 ) kendő, lepel, melybe vmit bugyolnak ; 2) ken-
dőbe, lepelbe kötözött holmi, batyu, bugyor ; 3)
(haj . ) a mivel a hajókötél körültekertetik, hogy
dörzsölödéstől megóvassék, tekercs. -ál. -áz, cs.
ált. a. m. bugyol ; külön. (haj . ) a hajóköteleket
madzaggal v. rongygyal begöngyöli, be- v. körül-
tekergeti.
* Bugyonka, fn. viztartó palack, v. faedény.
Bugyor, fn. tt.-t, v. bugyrot ; tb. -ok, v. bugy-
rok ; 1) kendőbe, lepelbe takart, kötözött holmi,
batyu ; (km.) bugyor a világ, szatyor a vén asszony;
(szój.) bugyrán kivül semmije sincs ; bugyrot vinni
hátán, kezében ; 2) 1. Butor.
Bugyorog, 1. Bugyog.
* Bugyuta, mn. bárgyu. Innen : Bugyutaság.
Buhely, fn. rejtekhely, a hová elbujhatni.
Búj, cs. gyakran látogat, rejtett helyeken is fel-
keres, felbuvárol ; mindig a könyveit bujja, 1. Bujik.
Buja, Búja, mn. a nemi ösztön kielégitését
nagyon ohajtó, fajtalan életü, parázna ; buja ifjú,
no, buja gerjedelmek, kivánságok; buja szerelem;
2) a nemi ösztön tulságos kielégitéséből, v. tisztá-
talan személylyel való közösülésből eredő, szár-
mazó ; buja kór, buja senyv ; 3) á. é sürtin növő,
tenyészö ; buja növényzet, buja növésü vetés ; buja
sarjadzás. Innen : Buján, Bujaság, fn.
Buja- dob, fn. (kórt.) bujasenyves daganat a
szeméremtag két oldala mellett. -dög. fn. buja-
senyvi ragály. fekély, fn. (kórt.) tisztátalan sze-
mélylyel való közösülésből származott genyedéses
fekély, -kór, -kórság, fn. paráználkodás és bu-
 140 - Buk
Buj
jálkodásból származó mindenféle betegség. -ke- * Bujna , mn. buja , szapora termésü. Innen :
levény, 1. Bujadob. Bujnán, ih. Bujnaság, fn.
Bujakoszorú , fn . (kórt.) bujasenyves veres Bujnok, fn. (állatt. ) föld alatt tenyésző csere-
kütegek az arcbőrön. bogár.
Bujálkodik, k. 1) a nemi ösztönt meg nem Bujnyik, fn. 1) utonálló, rabló, zsivány ; 2)
engedett módon és nagy mértékben elégiti ki, félénk, sunnyogó ember.
paráználkodik ; 2) sürün, buján tenyész, nö. In- Bujós, 1. Bujósdi.
nen: Bujálkodás, fn. Bujálkodó, mn. Bujósdi , Bujóska , fn. gyermekjáték , mely
Bujálkodólag, Bujálkodva , ih. 1 ) a nemi ösz- abban áll, hogy az egyik elbujik, a másik pedig
tönt tulságos mértékben kielégitve ; 2) sürün , az elbujtat felkeresi ; bujósdit játszani.
buján tenyészvé, nőve. Bujóskáz, k. bujósdit, búvót játszik.
Bujály. fn. tt.-t ; kicsapongás a nemi ösztön Bujt, cs. 1 ) (gazd .) a növény zöld ágát, külö-
kielégítésében. nösen a szőlővesszőt tenyészés végett földbe dugja ;
Buja-mirigy , fn. fajtalan életből származó 2) vkit alattomban más ellen ingerel, lázaszt ; a
mindenféle betegség. -rák, fn. (kórt.) a testen volt jobbágyokat a földesurak ellen bujtani. Innen :
mindig tovább harapódzó bujasenyves betegség Bujtás, fn. Bujtó, fn.
(Chanker). Bujtár, 1. Bojtár.
Bujasenyv, fn. (kórt. ) bujálkodásból származó Bujtat, cs. 1) vkit elbujni enged, elrejt, titkos
testsoványitó , senyvesztő mindenféle nyavalya. helyre vezett; vkit a padlásra, pincébe bujtatni;
Innen: Bujasenyves, mn. -ellenes, mn. bujakór | 2) 1. Bujt; 3) (haj ) keresztültüz (kötelet vmin).
ellen való, müködő ; bujasenyv -ellenes gyógyszer. Bujto-ág, fn. (kert. ) tenyészés végett földbe
Buja-vágy, fn. vágy, kivánság a nemi ösztön szúrt zöld ág. -fa, fn. hegyesitett cövek, melylyel
kielégitésére . a bujtó-ág számára lyukat szurnak a földbe.
* Bujbele, fn. bundika, ujjas. Bujtogat. cs. mások ellen alattomban ingerel,
Bujdi, fn. 1) titkos szoba ; 2) lebuj, korcsma. lázaszt , felloval. Innen : Bujtogatás , fn. Bujto-
Bujdoklik, k. 1 ) rejtőzködve bolyong, búdog, gató. fn.
bujkál, tévelyeg ; bujdoklik az űzőbe vett tolvaj; 2) Bujtótöke, fn. (gazd.) szőlőtő, melyről bujtó-
a viz alá le-lebukik. Innen: Bujdoklás, fn. Buj- ágakat szednek.
dokló, fn. és mn. Bujtovány, Bujtvány, fn. (gazd.) bujtás után
Bujdokik, Bujdokol, 1. Bujdoklik. megfogamzott ágacska.
Bujdos, 1. Bujkál. Buk, fn. vmely test felső részének földfelé hajló
Bujdosik, k. 1) rejtőzködve bolyong, búdog, állása, helyzete ; bukra rakni a kazalt ; bukra épi-
bujdoklik, tévelyeg ; mindenki elől bujdosik a szö- teni a házat ; bukra állitani a fogyófélben levő hor-
kött katona ; á.é. ez a pohár bujdosik, éljen a barát- dót ; bukra áll afeje.
ság (bordal) ; 2) külhonba menekül, vándorol ; ? Buka, fn. (állatt.) madár a pacsirtanemböl ;
bujdosnak a menekültek. Innen : Bujdosás, fn. vizi buka (cinclus aquaticus).
Bujdosó, fn. 1) menekült, hazátlan, számű- ? Bukály, fn. tt.-t ; (állatt.) vizben tenyésző
zött személy; a magyar, a lengyel bujdosók ; buj- scorpió, vizi bököly.
dosóba menni, jutni; 2) (csillag.) bolygó csillag. Bukár, fn. tt.-t; viz alatt sokáig ellenni képes
-, mn. 1) rejtőzködő, tévelygő, bolyongó ; bujdosó személy, buvár.
szegény-legény; 2) helyet, lakását változtató ; buj- Bukározik, k. viz alá le-lebukik, meg fel-
dosó hal, madár ; bujdosó köszvény, mely ide oda merül.
vándorol a testben ; bujdosó lélek, kisértet ; bujdosó Bukás, fn. tt.-t ; 1) fejjel való leesés ; 2) viz alá
kurva, lakhelyét változtató kéjleány ; bujdosó levél, lemerülés ; 3) á. é. a) (ker. ) az összes adósság
mely egyik faluból a másikba küldetik ; bujdosó kifizetésére nem elégséges vagyoni állapot ; bukást
pohár, melyből sorba isznak, mely körbe jár; jelenteni, vallani ; b) kártyázásban a játék elvesz-
bujdosót inni. tése. Innen: Bukási, mn. -mutató, fn. (ker.) hiteles
Bujik, k. 1) elrejtőzködik, rejtett helyre vonul ; irat, melyben a kereskedő kimutatja bukását.
ágy alá bujni; bujni az emberek elől ; (szój .) szeret- * Bukáta , fn. kézben hordozható utitáska,
tem volna a föld alá bujni, nagyon szégyeltem a tarisznya.
dolgot ; csakhogy a föld alá nem bújt szégyenében Bukáz, 1. Bugykáz .
(Ar.) ; (alj . ) azt sem mondotta, bujjék a seggembe, Bukdács, fn. (állatt.) a buvárok osztályához
szó nélkül távozott ; majd a seggébe bujik, nagyon tartozó madár.
szereti; ördög bujjék beléd (átok) ; (szój .) erővel Bukdácsol, k. 1) le-lebukik a vizbe meg fel-
nem bujhatom aföldbe; 2) (gazd.) a vetemény csi- merül ; 2) fejét bólingatva járkál, szunyókál ; buk-
rája a földből kiüti magát; bujik a vetemény, az dácsol nyáron a legyes ló.
árpa, a zab. Bukdal, k. (haj . ) orrával a hullámokba bukik
Bujkál, A) k. rejtőzködik , rejtett helyeken a hajó.
lappang ; á. é. bujkál a nap, a hold, midőn közben- ? Bukdár , fn. (állatt.) a buvárok osztályához
közben felhő alá rejtőzködik ; B) cs. és k. vmit tartozó madár ; északi, apró bukdár ; jeges bukdár
gyakran látogot, vmivel szenvedélyesen foglalko- (Colymbus).
zik; mindig a korcsmákat bujkálja ; éjjel nappal a Bukdogál, k. bólingatva megy, járkál.
könyveket, v. a könyvekben bujkálni. Innen : Buj- Bukdokik, Bukdoklik, 1. Bukdácsol.
káló, fn. és mn . Bukdos -ik , k. -sál ; 1) menésközben gyak-
? Bujkan, fn. (állatt.) vizi bujkan, amerikai em- ran felbukik, elesik ; 2) gyakrabban viz alá me-
lös állat a rágcsálók rendéből (hydrochocrus rül. Innen : Bukdosás, fn. -tat, cs. gyakran lebukni
capybara). kényszerít.
 Búk 141 - Bur

Búkergető, fn. minden, mi a gondot, búbána- | (km.) nyáron két bunda is , télen kankó sem; 3)
tot elüzi ; különösen : bor. (vad. ) a farkas bőre ; 4) á . é. emberbör, v. bár-*
Bukfene, fn. testgyakorlat , melyben a fej a mely állat lenyuzatlan böre ; fázik a bundája ; 5)
földet érinti, s a lábak a másik oldalra átdobat- kút (Gömörben).
nak ; bukfencet vetni, hányni. -el, -ez, k. bukfencet Bundarágók, fn. (állatt. ) szörös , gyapjas állat-
vet, hány. -ezve, ih. bukfencet hányva. börben tenyésző moly.
Bukfity , 1. Bukfenc. Bundás, mn. 1) bundát viselö ; bundás kanász ;
Bukik , k. 1) fejével hirtelen lehajol, elesik ; á. é. bundás kenyér, tojásba bemártott, zsirban sült
elöre, hátra, hanyatt, hasra, oldalra bukik; 2) vizbe kenyér; 2) hosszú fürtü, szörös ; bundás kutya ;
merül, alámerül ; bukik a buvár ; 3) á. é. a) (ker.) ( alj.) bundás körte , férfi tökzsacskója, heréje.
minden vagyona adósságfizetésre megy ; b) játék- Bundi, fn. 1 ) kis bunda ; 2) 1. Bundzsi.
ban veszit; c) az iskolában második v. harmadik * Bundika, fn. ujjas.
karbeli érdemjegyet kap. Innen : Bukott, mn. Bundzsi, fn. hosszú szörü kis kutvó.
? Bukjó, fn. (állatt.) madár az uszhártyások se- Búnevelő, mn. búbánatot gyarapító.
regéből (Uria). Bung, Bungárd, 1. Bong, Bongárd.
Bukkan, k. véletlenül rátalál, mintegy beleüt- Bungyika, fn. ujjatlan kis bunda, ködmön.
közik ; vadászás közben foglyokra bukkanni. Innen : Bunkó, fn. 1) fa ágának, botnak, dorongnak
Bukkanás, fn. -óra, -ósan, ih. (haj . ) lejtösen elöre görcsös, csomós feje , vége ; 2 ) erősebb ütésre
tartva. használható csomós, görcsös fejü fa-, v. vasdo-
* Bukkáz, k. magas helyről lebukik ; bukfen- rong ; bunkóval erősen leverni az uj kövezetet;
cezve leesik. (szój.) ez a bunkója, azaz súlya, pl. vmely be-
Bukógát, fn. vizimalmokon felül a patakban a szédnek ; bunkóval sem lehet beleverni egy kis tu-
végből emelt fagát, hogy esőtlen időben a vizet dományt; (tréf.) esze bunkójára adni, nagyon érté-
örlésre felfogja ; máskép : zugó. sére adni. -csápu, mn. (állatt.) göcsös végü csáp-
Búkór, fn. búskomor kedélyállapot. -os, mn. pal biró.
búskomor. Bunkor , fn. (állatt.) kalapácsbunkor , atlanti
Buk- réz , fn . cementvizben lerakodott réz. tengerben tartózkodó hal a haránták rendéből
-ruca, fn. (állatt.) bukdácsoló vadkacsa ; közön- (zygaena malleus) .
séges-, nagyobb-, szemkörves bukurca. -si, mn. és Bunkós, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) csomós,
fn. nagyfejü, buta, bamba. -ta , fn. töltött sütemény görcsös, göcsös végü ; bunkós bot ; 2) á. é. a) nehéz
egy faja. -taliga, fn. két kerekű taliga, mely köny- megoldásu ; hátra van még a dolog bunkós része ;
nyen hátra bukik. b) goromba, pórias ; bunkós modor, bunkós kritika.
Buktat, cs. 1) lebukni, viz alá merülni kény- fn. fütykös bot.
szerit ; viz alá buktatni vkit ; 2) ládát v. más terhet Bunog, 1. Bung.
dorongok segitségével, v. a nélkül egyik oldalról Bunta, 1. Bonta.
a másikra átvetni ; 3) á. é. a) kereskedőt, játszót Bura, fn. (ttan. ) különféle természettani észle-
veszteségre visz ; kétezer forintig buktatni vkit; b) letre használható üvegharang (Recipiens).
rosz tanulás miatt a tanulónak második v. harma- Burány, fn. (állatt.) tenger fenekén élő sugár
dik karbeli érdemjegyet ad, -ó, fn. az uszodában állat (corallium). -ász, fn. buránykereséssel fog-
emelvény, honnan a vizbe ugornak. lalkozó személy. Innen : Burányászat, fn. -hát, fn.
Buktatott-réz, 1. Bukréz. korallokból képződött szikla. -mész, fn. korallok-
Bula, Bulál, Bułáz, Bulázó, 1. Bulya, Bulyal, ból képzödött mészféle ásvány. -sziget, fn. leüle-
Bulyáz, Bulyázó. pedett korallokból képzödött terméketlen sziget.
Búlátott , mn. bajjal teljes , viszontagságos , -töke, fn. tuskóalakú korallképződmény. -zátony ,
sok bút tapasztalt. fn. korallokból képzödött zátony a tengeren.
Bules, 1. Búcs. Burasz, fn. (nt.) mindenféle növény, melynek
+ Bulcsát, 1. Bocsát. magját hüvely fedi , m. bab, borsó, lencse stb.
* Buliklik, Bulikol, k. galamb, gerle módjára Burcsella, fn. (haj.) födélzet és tető nélküli
turbékol, bug. naszád, melynek rendeltetése a nagyon terhelt
Bulya , fn. 1) fejtakaróul használható finom hajók rakmájából egy részt átvenni, ez által azo-
gyoles- , patyolat-, szövetdarab ; 2) † háremhölgy kon könnyíteni, hogy sekélyeken átmehessenek.
a törököknél. mn. a. m. buja. Bureső, fn. (nt.) némely növénymag takarója,
Bulyál, cs. jól betakargat. hüvelye.
Bulyáz, 1. Bulyál. Burdé, 1. Putri.
* Bulyázó, fn. fejtakaró gyolcs kendő . * Burdó, fn. 1 ) vándorló mesterlegények bör-,
* Buma, fn. tejes fazék, köcsög. utitáskája ; 2) tömlö ; burdóban áll a turó.
* Bunci, fn. a. m. cukorrépa. Burduga, 1. Bugyoga (2).
Bunda, fn. 1) ált. szörös, v. gyapjas börböl ké- Burgonya, fn. (nt.) csucsorok osztályához tar-
szitett, v. azzal béllelt köpenyféle hosszú, bő téli tozó növény, melynek földalatt tenyésző gyökere
burkony ; farkas-bunda, róka- májas bunda, prémes sülve, v. föve izletes eledelül szolgál, kolompér,
bunda ; 2) külön. ugyanilyen bö ruha magyarjuh földialma, pityóka, csucsorka, svábtök, kutyatök ;
gyapjas böréből; szirmos, himzett, sallangos, cifra burgonya hajában, meg nem hámozott burgonya.
bunda; kifordított bunda , melynek szőre kifelé -cukor , fn. burgonyából készitett cukor. -pálinka ,
van; (szój .) nem oda bunda, ki rangjához nem fn. burgonyából füzött pálinka.
illöen, cifrán öltözik, arra szól ; kifordítom, befor- Burgonyás, mn. tt. -t, v. -at ; 1) burgonya-
dítom, mégis bunda a bunda, azaz mindig jó a bunda, termö ; burgonyás kert; 2) burgonyatartó ; burgo-
nyáron kifordítva hüvös, télen befordítva meleg ; | nyás zsák, verem ; 3) burgonyával készitett ; bur-
 Bur 142 But

gonyás kenyér. —, fn . föld , melyben burgonyát * Burokol, k. a galamb, gerle turbékol, bulikol.
termesztenek; felásni a burgonyást. Burrog, k. bugyogva betódul a viz, pl. a lyu-
Burikol, 1. Bulikol. kadt hajóba.
Burit, Buritó, 1. Borit, Boritó. Burtok, fn. 1) a fa lombja ; 2) az állati testet
Burjad , k. paréjjal, burjánnal benö. Innen : fedő szörök tömege. -os, mn. 1) súrü lombozatu ;
Burjadt, mn. elburjánosodott. 2) tömött bajuszu s barkós ember.
Burján, fn. tt.-t; leginkább miveletlenül heverő Burukkol, 1. Burokol.
földben tenyésző mindenféle giz- gaz növény, Burul, 1. Borul.
gyom, paréj . Innen : Burjános, mn. -káposzta, Burványoz, k. a viz, midőn zátonyról v. fok-
fn. szétterjedt levelü káposztafaj. -osodik, k. bur- ból a folyásba szakad s gyöngyöket hány.
jánnal, paréjjal, gyommal benö. - zik, k. sürün nö, Bús, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) lelki gyötre-
mint a burján. Innen : Burjánzó, mn. lem-, a mult csapásai, a kétes jövő miatt szomorú,
* Burjás, mn. buján, szaporán tenyészö ; burjás gond-, aggodalomteljes ; bús aggodalom ; (km.)
növény. bús, mint a kotlós tyuk, mint a kárvallott, mint a
Burkó, fn. (állatt.) a rovar bábja. kereke-törött cigány ; 2) á. é. beborult, gyászos ,
Burkol, cs. ált. takaróval, lepellel jól betakar, szomorgerjesztő, fájdalmas ; bús arc ; bús napok ;
bekötöz, egészen befed ; fejét kendőbe, holmiját le- bús élet; bus tenger ; bús az idő, bús vagyok én ma-
pellel burkolni ; külön. talajt kövel, téglával, fával gam is (népd.) . Innen : Búsan, ih.
befed ; utcát, hidat burkolni. Busa, fn. és mn. nagy , zömök fejü , pofók ;
Burkolat, fn. 1) 1. Csomólék ; 2) vmit burok- busa képü; ȧ. é. nyakas, makacs ; busa legény.
ként befedő test; utca-, hidburkolat. -kö, fn. talaj- * Búsa, fn. a. m. csiga.
burkolásra használható kö . Busás, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak; 1) zömök,
Burkolódik, Burkolódzik, k. burokféle taka- felfujt ; busás pofa; 2) makacs, nyakas, önfejü,
róba, lepelbe, köpenybe stb. jól betakaródzik. fejes ; 3) nagy, sok, gazdag, busás áron venni, adni
Burkolólap, fn. (ábr. mt.) valamely mértani vmit. Innen : Busásan, ih. busásanfizet.
testet fedő sík. Búsfüz, 1. Szomorúfüz.
Burkoltlap, fn. (ábr. mt.) lap v. test által fedett Búsit, cs. bússá, szomorúvá tesz, aggaszt, szo-
mértani sik. morit; szüleit, barátit búsitni. Innen : Búsitás, fn.
Burkone, fn. ( állatt.) macskanagyságu állat alan, ih. bút nem okozva ; férfiult erőnk valót ölel
denevérek osztályából ; szökő burkonc (galeopithe- búsitlan (K. K.).
us volans) . Búska, fn. (állatt.) zömök fejü öszi lepe.
Burkony, fn. tt. -t ; 1) ált. takaróféle lepel, bö + Búskodik, k. búsul, szomorkodik.
ruha, melybe beburkolódzni lehet, köpeny, bunda Bús-komoly , mn. szomorú , embergyülölö,
stb. 2) külön. nököpeny ; 3) ( haj.) a) a hajóvázt ember kerülő, zord- kedélyü . Innen : Búskomoly-
boritó deszka; b) * a hajó bordája, melyhez az ság, fn. -komor, komorság, 1. Búskomoly, Bús-
oldal- és fenékdeszkák szegeztetnek . komolyság.
Burkonya, fn. 1. Burkony 1) 2). Búslakodik, k. búnak adja magát, szomorko-
Burkonysor,fn.(haj .)egyforma szélességü desz- dik, aggódik, búval emészti magát. Innen : Bús-
káknak a hajó hosszával menő szakadatlan vonala. lakodás, fn.
Burkos, mn. 1) burokféle takaróval elfedett ; Búslakodtat, cs. búsulásra indít.
2) á. é. lombos, sürü ággal fedett ; burkos fűzfa. Busma, 1. Buszma.
osodik, k. Burokféle héjjal behuzódik ; 2) lom- † Búsolog , k. búsulással , szomorkodással
bosodik, sürün sarjadzik. epeszti magát. Innen : Búsolgás, fn.
Burkozik, 1. Burkolódik. Búson, I. Búsan,
Burkus, fn. porosz (brandenburgus). —, ma. Búsong, Búsongás, 1. Buslakodik.
á. é. rosz, vásott, pajkos ; burkus gyerek. Búsul, k. szomorkodik, aggódik, búban szen-
* Burmonyas, mn. dacos, haragos, mérges. ved, szomorkodásnak adja magát , éjjel nappal
Burnót, fn. tobák, orrcsiklandó, porrá zúzott búsulni; vmin búsulni ; eb, aki búsul ; agyon búsulni
dohány, dohánypor ; burnótot színi. -tol, k. orrába magát ; neki búsulja magát; neki búsulta magát az
burnótot, pordohányt szi fel. ido, beborult ; (szój .) búsul, mint a bika, mint a ki-
Burnyasz, 1. Bornyasz. vert bika, mint a magán maradt bika , v. mintha
* Burnyászkodik , k. szerelmeskedik , nők elkapta volna kenyerét a kutya; (km. ) búsuljon a ló,
után jár. elég nagy a feje, v. búsuljon, aki tud hozzá; mit bú-
Burogat, 1. Borogat. sulsz , midőn semmid sincs. Innen : Búsulás , fn.
Burok, fn. tt. burkot; tb. burkok ; 1) ált. vmely (km.) kár után késő a búsulás, búsulással nem fizetsz
testet fedő, körülövedző hártya, héj , takaró, lepel ; adósságot.
2) gyermeket az anyaméhben takaró hártya ; (szój.) Búsvig , fn. elszomorító tulajdonsága mellett
burokban született, szerencsés ember; 3) csomó, nevetséget gerjesztő ; külön. jelzője oly színmü-
görcs a cérna-, selyem- stb. szál végen ; 4) a fa nek, melyben szomorú és vig jelenetek fordul-
derekát, ágait takaró lombozat ; 5) (nt. msz.) egy nak elő.
darabból álló hártyanemű takaró , mely majd * Busz, fn. tt. -t ; a nyári nap hőségétől átme-
egyes virágokat takar bimbó korukban be, mint legült fojtó levegő ; zárt helyen megromlott lég.
a hóvirágé, majd virágzatokat, mint a kontyvi- Buszma, mn. 1) zömök felfujt képü ; 2) csüg-
rágé ; 6) csokor, másli. geteg, komor, buta.
Burók, fn. a fa derekát, ágait takaró zöld lomb. Buta , mn. tompa elméjü , boteszü , ostoba,
Buroknya, fn. mindenféle takaró, amibe vmi | bamba, mulya, félkegyelmü ; buta ember, buta be
burkolva van. széd. Innen : Bután, ih. Butaság, fn.
 Bút - 143
Bútalan, mn. és ih. gondtalan, nem aggódó,
akinek búja nincs. Innen : Bútalanul, ih.
Butat, I. Bujtat.
Búteli. Búteljes, mn. nagyon szomorú aggo-
dalomteljes ; búteli élet.
= Butella, fn. üvegpalack.
* Butikó, fn. némely növény végén levő csomó ;
külön. a nád bugája. Innen : Butikos, mn.
Butit , cs. butává , ostobává , tompa elméjüvé
tesz .
* Butka, fn. kis házikó, bódé.
Butor, fn. tt. -t ; 1) mindenféle kényelmi, v.
szükséges házi eszköz (asztal , szék, nyoszolya
stb.) ; 2) batú, bugyor, lepedőbe kötözött holmi,
motyó, podgyász. -os, tt. -t ; butorral üzérkedő
személy. —, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; butorral
ellátott, felszerelt. -oz, cs. szobát, termet, lakot
butorral felszerel. Innen : Butorozó , fn. -ozat,
-zat, fn. egy szobában, teremben, lakosztályban
levő butorok tömege ; drága, szép butorozat.
Butúl, k. butává, ostobává lesz , elméje el-
tompul.
Butuló, mn. (nt.) tompa szegletben vagy alig
észrevehető szegélyen végződő (hegye vmely nö-
vényszervnek) , mint a farkas gégevirág (obtu-
sum).
Butyka, 1. Kátyú.
Butykos, Butykós, 1. Bugykos.
Butyok, fn. tt. -ot, v. butykot ; tb. butykok;
(nt.) kidudorodás, csomó a növény levelén.
Butyor, 1. Bugyor.
Butyra, 1. Bugyli.
Búüzö, 1. Búkergető.
* Buvák , mn. vizsgálódó , kutató, kémlelő,
mindent felkutató, kifürkészni akaró. - fn. (nt.)
gabona közt termö, tömött szirmú gyógynövény
(bupleurum rotundifolium) .
Buvál, k. 1) † gyakran bujik ; mert ott a szegé-
nyek felfelé buválnak (Pesti) ; 2) gyermeknyelven
a. m. alszik.
Buválkodik, k. busong, búslakodik ; és mivel
igy buvalkodom (H. E.).
* Buvall , cs. búsit , bút szerez ; buvallják az
uraságot (Kr.).
Buvár, fn. tt. -t ; 1) ember, ki a szokottnál to-
vább képes viz alatt lélekzet nélkül elmaradni ;
külön. a tenger fenekén gyöngyöt kereső személy ;
2) (állatt.) viz alatt több ideig elmaradni képes
madár az uszhártyások közöl (mergus) ; 3) á. é.
folytonosan tudománynyal foglalkozó, könyveket
bujkáló tudós ; történetbuvár, természetbuvár. -ha-
rang, fn. harangalakú készlet üvegből, melyben
a buvárok viz alá merülnek. -ka, fn. (állatt.) bu-
várfajú kis vizi madár. -kodik , k. 1) buvári
foglalkozásból él, buvár módjára viz alá ereszke-
dik ; 2) vmely tudományos tárgyban fürkész,
vizsgál , észlel , nyomoz. Innen : Buvárkodás, fn.
-kutya , fn. a vizen való vadászásra alkalmas
kutya.
Buvarl, 1. Buvȧrol.
Buvárlat, fn. buvárlás által létre hozott talál-
mány.
Buvár-lúd, fn. (állatt. ) halászásra megtanitható
lúd Amerika északi vidékén (mergus merganser).
-ol, cs. vmely tudományban türkész, észlel, nyo-
moz. -vért, fn. buvárok által használható vizhat-
an öltöny .
― Buz
Búvik, 1. Bújik.
Búvó, fn. (vad. ) gödör, melyet az üldözött róka
nehány perc alatt oly célból kotor, hogy abba ül-
dözői elől elrejtőzhessék. -bolha , fn. (állatt.)
Délamerika homokjaiban tenyésző bolha, mely a
mezitláb járók körmei alá rakja petéit.
Búvócskázik , k. bujóskáz, búvósdit, búvót
játszik.
Buvó hely, fn. rejtett hely, hova elbujni lehet ;
buvó- helyet adni. -lik, -lyuk, fn. elbujásra, elrej-
tözködésre használható lyuk. -rév, fn. (haj .) fél-
reeső kis öböl, hová apróbb naszádokkal vihar
elől menekülhetni, zugkikötő.
Buza, Búza, fn. (nt.) ismert gabnafaj , mely
alacsonyabb növése, sötétebb levelei, gömbölyü
magja, de különösen finomabb lisztje által külön-
bözik a rozstól ; fekete, alakor, bolyhos, nyári, len-
gyel, tar, tönköly buza ; tiszta, kétszeres, konkolyos
buza; török buza , kukorica ; (szój .) tiszta, mint a
szemen szedett buza ; buzában már a nyúl, farka
sem látszik ki, biztosságban van már ; (km.) nem
mind tisztabuza, ami az ó földén terem, nem mind
igazi az, amit mutat; ritka buza, melyben konkoly
nincsen ; régi buzából is válik jó kenyér ; sokszor ki-
vesz a buza, megmarad a konkoly ; fekete földben
terem a jó buza; buzába, v. buza közé konkolyt hint;
kevés jó válik az üszögös buzából ; ne vesd más bu-
zájába sarlódat, ne csábitsd el más nejét, kedvesét;
könnyű a kepe mellett buzaszemet szedni ; a legszebb
buzának is van alja ; ha a buzát korán veted, hamar
virit; buzát vetett, konkolyt aratott; buzakenyér,
uj sajt, savanyú tej testre sokat hajt.
Buza-alj, fn. rostálás alkalmával földre hulló
szemetes része a buzának. -áztató, fn. kád, mely-
ben a keményitönek való buzát áztatják. -fej, fn.
a buza kalásza, bugája ; (km.) könnyű a kepe mel-
lett buzafejet szedni. -féreg, fn. (állatt.) buzával
élődő féreg, zsizsik ; á. é. henye, fogyasztó ember,
naplopó ; (km.) nagy buzaféreg a henye ember. -fö,
1. Buzafej.
Buza-föld, fn. szántóföld, melyben buzát ter-
mesztenek. -haj , fn. a buzamag héja , melyből
örléskor korpa leszen . -ház, 1. Magtár.
* Buzak , fn. buzalisztből és darából fözött
kása étel.
Buzakalász, 1. Buzafej .
Buza-kas, fn. vesszöböl font s megtapasztott
kas, melyben buzát tartanak, hambár. -kása, fn.
buzadarából készitett pépféle étel. -kenyér, fn.
buzalisztből sütött kenyér. -liszt , fn. buzasze-
mekből örlött liszt : (km. ) néha a disznó is eszik
| buzalisztet. -mag, 1. Búzaszem.
Buza-magtok, fn. buzaszemet fedő toklász.
Buza-marok , fn. a learatott buzakalászból
annyi, amennyit egy maroklással fel lehet venni.
* Búzany , fn. személy , ki buzát nyomtat,
csépel.
Buzás, fn. buzatermő, buzatartó, buzával ve-
gyitett; buzás verem, buzás föld, buzás ház, magtár.
-alma , fn. almafaj mélyen bennülő csupkával,
az alföld almája ; nyári, öszi, téli, ordas v. daru-
színü buzás.
Buza-szem, fn. a buza egyes magja, szeme ;
piros, acélos buzaszem; (km.) a vak tyúk is talál
néha buzaszemet. -szemelés , fn. a buzaszemek
kiválogatása. -szentelés, fn. búcsújáró ajtatosság
Márk napján , midőn a kath. lelkész hiveivel a
 Buz 144 - Büd

vetésekre áldást kér az Istentől. -tarló , fn. a le- Buzgólkodik, k. 1) 1. Buzgódik ; 2) 1. Ajtatos-
aratott buzaszárnak a gyökéren hagyott része. kodik. Innen : Buzgólkodás, fn.
† -tartóház, fn. a. m. magtár. -termesztés, fn. Buzgóságos , Buzgóságosan, 1. Buzgó stb.
buzavetéssel, termeléssel foglalkozás. -termö, mn. Buzma , Buzmálkodik, 1. Duzma, Duzmás-
amiben sok buza terem ; buzatermő föld, vidék. kodik.
Buzátlan, mn. buzanélküli, hol buza nem te- Buzog , k. 1) cseppfolyó test forrásban van,
rem ; buzátlan vidék. gyöngen bugyog, gyöngyözik , pezseg; buzog a
Buzatok, Buzatoklász, 1. Buza-magtok. forrásban levő must ; buzog afelizgatott vér ; 2) á. é.
Buza-varjú , fn. (állatt.) gabnafélékkel élő vmi dologban hévvel, tüzzel jár el ; 3) ajtatosan
varjú ; máskép: pápista varjú, magvarjú . -vásár, imádkozik.
fn. 1 ) gabnafélék adás-vevése ; 2) 1. Buzapiac. Buzogány , fn. 1) a régi magyarok, hosszú
-vetés, fn. a buzaszemeknek termelés végett fel- nyelű és gombos végü fegyvere; vas- , rézbuzogány,
szántott földbe szórása. -verem, fn. téglával kira- tollas buzogány ; 2) * rövid nyelű bunkós bot,
kott verem, melyben buzát tartanak. -viasz, fn. melyet a pusztai legények szür alatt hordanak ;
a. m. szar ; (tréf.) buzaviasz a markodba, oly ügyet- 3) (nt .) némely kékaféle növény bugája , feje.
lennek szól, ki vmit, pl. labdát megkapni nem baka , fn. (nt.) növény a bakák osztályából
tud virág, fn. 1) a buzanövény virága ; 2) piros, (Sparganium erectum) . -fü, fn. (nt.) vizenyős he-
fehér, de leginkább szép kék virágu, s leginkább lyeken tenyésző, csomós virágu növény. -képü,
gabnaföldeken tenyésző növény a csüküllök alosz- fn. a buzogányéhoz hasonló alakú. -os, mn. tt. -t,
tályából ; 3) a buzaliszt legfinomabb része, lángja. v. -at ; tb. -ak ; buzogányt viselő, hordozó ; buzo-
-virágszin, fn. és mn. buzavirágéhoz hasonló kék gányos hős ; buzogányos káka.
színü. Buzong, Buzongás, 1. Buzog stb.
Buzd, 1. Busz. Buzongó, 1. Buzgó.
Buzdit, cs. 1) vmely híg anyagot buzogó álla- Buzzan, k. hirtelen felbuzdul, felpezsdül ; buz-
potba hoz v. eszközli, hogy buzogjon ; 2) á. é. zan a vér az örömokozó meglepetés által.
cselekvésre bátorít , ösztönöz , serkent , nógat; * Bü, mn. rusnya, takarítatlan ; bü ház ; bü élet.
harcra buzdítni a katonákat. Innen : Buzdítás, fn. Innen: Büség, fn. rusnyaság.
Buzdító, mn. buzditó beszéd. Bü, a bámészkodást jelentő bá ikertársa ; hű,
Buzdogány, Buzdovány, 1. Buzogány. bů, bá, szájunk tátva ezt mondjuk, ha vkit alávaló-
Buzdul, k. 1) forrani kezd ; buzdul a forrásnak nak akarunk jelenteni (Pázm.) ; (szój.) sem büt,
eredő must ; 2) vminek neki hevül, bátorodik, sem bát nem mondott.
gyulad, tüzesül ; ajtatosságra , harcra buzdulni. Bü, 1. Bűbáj .
Innen : Buzdulás, Buzdulat, fn. Bübáj, fn. rag. büvebája ; ördöngös, boszor-
Buzér, fn. (nt. ) összenőtt szirmú kétszikű tüs- kánymesterség , babonás szavak mondása ter-
kés növény, mely különösen Olasz- és Francia- mészetfeletti dolog elérése végett , varázslat.
országokban tenyészik ; gyökere szép, piros fes- Innen : Bűbájos, mn. -ol, cs. ördögi mesterséggel
téket ad; festő v. pirosító buzér, buzérfü. -any, megront, megveszteget, varázsol. -oskodik, k.
fn. (vt.) buzérféle növényből készitett veres fes- bübájos mesterséget üz, boszorkánykodik. -osság,
ték. -félék , fn. t. (nt.) a buzérek osztályához fn. ördöngös mesterség, boszorkányság. -oz , 1.
tartozók. -festék , fn. buzér gyökeréből nyert Bübájol.
festék. -lepke , fn. (állatt.) vörhenyes szárnyú Büdöcske, 1. Poloska.
lepke. -pirék, fn. (vt.) a buzérnövényből nyert Büdör, fn. tt. -t; kellemetlen illatu paréj ; (fe-
egyik festék. rula) érdes büdör (ferula hispida) ; aszat büdör
Buzgalmas, mn. cselekvésében hévvel, tüzzel, (assa fœtida) .
iparkodással eljáró. Büdös, mn. tt. -t , v. -et ; 1 ) rosz, kellemetlen
Buzgalom, fn. 1) vmely dolog véghezvivésé- szagú , illatú , büzü ; büdös mesterség ; (szój .) ne
ben csüggedetlen tűz, hév, iparkodás ; 2) ajtatos- bizgasd, nem lesz büdös ; büdös, mint a bak ; 2) á. é.
ság, vallásos érzelem ; szent buzgalom ; buzgalomra nem tetsző, unalmat, undort gerjesztő ; büdös neki
gerjedni ; vak buzgalom . a munka, a dolog, az iskola; (szój .) büdösben ma-
Buzgány, Buzgányos, 1. Buzogány. radt, kudarcot, gyalázatot vallott ; (km.) bőben
Buzgár, fn. 1) vmit csüggedetlenül végző sze- büdös, szükben édes. Innen: Büdösen, ih. Büdös-
mély; 2) vmely kemény tárgyba ütköző viz fod- ség, fn.
rozása, örvénylése, a hajó elejénél szétcsapódott Büdösbabuk, 1. Babuk.
viz hullámzása. -ol, oz, k. (haj.) vmely kemény Büdöses, mn. kissé kellemetlen büzü.
tárgyba ütközött viz örvénylik, hullámzik. Büdösfa, fn. (nt.) fekete bogyóju cserjés növény
a bengék osztályából ; máskép : kutyafa, büdös-
Buzgás, fn. tt.-t ; 1) a cseppfolyó test felületé- cseresnye
nek mozgása, forrása, bugyogása 2) á. é. a teendők Csimaz stb.(rhamnus frangula). -féreg, -férges, 1.
pontos, szorgalmas végzése. -mérő, fn. eszköz, Büdös- gönye, fn. növény a gönyék osztályá-
melylyel a folyadék forrási fokát megmérik. ból ; máskép: kutyacseresnye.
Buzgó, mn. 1) forrásban levö, bugyogva fakadó, Büdösit, A) cs. büdössé, kellemetlen szagúvá
örvényező; buzgóforrás ; 2) teendőit tüzzel ; hév- tesz ; az árnyékszékek büdösítik az utcákat; B) k.
vel végző ; buzgó hivatalnok ; 3) ajtatos ; buzgó ke- büzöl, büdös szagot terjeszt ; a macska büdösitett a
resztyén, buzgó ima. Innen : Buzgóan, Buzgón, ih. szobában.
Buzgóság, fn. (szój. ) elnyomta a buzgóság, elaludt. Büdöske, fn. 1) (nt. ) büdöses virágu növény
Buzgódik, Buzgódozik, k. buzgalommal jár az együttnemzök és nősözvegyek osztályából;
el vmiben . máskép: bársonyvirág (tagetes) ; 2) * a labda-
 Büd 145 Bün

kiverésben a futóknak megálló helye ; máskép : | bünök miatt bánkódó személy. -biró, fn. (ttud.)
méta. bünügyi perekben itélő személy. -bocsánat, fn.
Büdöskés, mn. tt. -t, v. -et; tb. -ek; 1) bü- elkövetett bünökért kiérdemlett büntetés elenge-
döske növénynyel beültetett ; büdöskés virágágy ; dése ; egyh. feloldozás az elkövetett bünöktől .
2) 1. Büdöses. -bocsátó , mn. az elkövetett bünért bocsánatot
Büdöskö, fn. a. m. kén. -szín, mn. és fn, bü- adó v. hirdető ; bűnbocsátó hatalom. -bukás , fn.
dösköéhez hasonló sárga szín. bünre vetemedés, bűnbe esés. -dij , fn. 1) 1. Bir-
Büdösköves, mn. a. m. kénköves, kénes. ság ; 2) egyh. az elkövetett bünökért való elégtétel
Büdöskövirág, 1. Kénvirág. vezeklés által ; 3) pénz, díj , melyet vki bünelkö-
Büdöslik, k. büdösen gözölög, párolog ; kelle- vetésért kap. eset, fn. 1) bűnös esemény ; első
metlen szagot ereszt ki magából. bűneset , v. Ádám bűnesete ; 2) (ttud.) esemény,
Büdöslinka, 1. Linka. melyről itélni a fenyítő törvényszék köréhez tar-
Büdösödik, k. büdössé lesz, poshad ; büdösödik tozik. -feledés, -feledség, fn. felségsértésért, v.
a hús az állott vizben. az álladalom ellen elkövetett bünökért kiérdemlett
Büh ! isz. hüh, büh , báh ! fitymálás kifejezése, | büntetés elengedése (amnestia). -fenyitö , mn.
1. Bü. (ttud.) bünesetekben törvényesen itélő ; bűnfenyítő
Bühatalom, fn. varázsló erő, bűbájos hatalom . hatalom, törvényszék.
Bük, 1. Bükk. Büng, k. 1) bong, sebes mozgásban dongó han-
Büke, fn. (állatt.) egy hal neme. got ad ; 2) csüng ikertársa e szóban : csüng-büng,
Bükk, fn. tt. -öt ; (nt.) erdei fa az egylakiak és a. m. fityeg, lógg. - fn. ? (csillag.) a délkör azon
sokhimesek seregéből ; tüzelésre és durvább fa- képzelt pontja, mely bárkinek fejteteje fölött van ;
szerszámokra használják. -es, 1. Bükkös. máskép: tetőpont (Zenith).
Bükkfa, 1. Bükk. Bün-hely, fn. hely, hol bün követtetett el.
Bükkmakk, fn. a bükkfán termö makk. -ol, Bünheszt, Büntet.
A) cs. bükkmakkal tartja sertéseit ; B) k. a sertés Bünhöd-ik, k. 1) † bünt cselekszik, bünre ve-
bükkmakkot eszik. -olaj , 1. Bükkolaj. temedik ; bünhödtem, az ártatlan vért elárulván;
Bükkolaj , fn. a bükkfa makkjából készitett olaj . ne akarj bünhönnöd (münch. cod . ) ; bünhöttünk té
Bükköl, cs. bükkmakkol, bükkmakkal hizlal. személyedben (bécs. cod.) ; 2) büntetést áll ki, el-
Innen : Bükkölés, fn. Bükköltet, cs. követett bűnért lakol ; nekem kellett érettetek bün-
Bükkön, Bükköny, fn. tt. -t ; (nt. ) a lencsé- hödnöm ; (km.) bünhödik, aki ebül cselekedik. Inn.:
hez hasonló alakú hüvelyes takarmánynövény; Bünhödés, fn. Bünhödő, mn. -tet, cs. büntet, lakol-
máskép : lednek; fajai ; borsóka-, borzas-, csicseri- , tat, szenvedtet.
erdei-, felemás- , kacstalan-, kalászos-, leveletlen-, Bünhöszt, 1. Bünhödtet.
mogyorós-, pallagi-, szagos-, szeges-, széleslevelű-, Bünhösztés, fn. (ttud.) büntetés, lakoltatás az
tavi-bükköny. elkövetett bünökért.
Bükkös, fn. tt. -t; tb. -ök; bükkfákból álló Bün-irtó, mn. a bünt és ennek következmé-
erdö ; bakonyi bükkös. mn. tt. -t , v. -et ; bükk- nyeit kiírtó, pusztitó. -jel, fn. (ttud.) jel, marad-
fákat termő. vány, melyből az elkövetett bünt megismerik, s
Bükk-pille, fn. (állatt.) bükkfa levelein élődő a bünös kilétét kutathatják ; pl. a meggyilkolt
hernyó pillėje, lepėje. test, a gyilkos ott felejtett ruhája stb. (corpus de-
Bükmakk, Bükmakkolaj, Bükkmakk stb. licti) . -jog, 1. Büntetőjog.
Bükör, fn. 1) kör, melyet a boszorkányságot Bün-közösség, fn.több személynek ugyanazon
üzök ördögidézés alkalmával magok körül raj- bünben való részvevése. -maradvány, 1. Bünjel.
zolnak ; 2) á. é. (költ.) távolság, melyre vmely Bün-mentes, mn. bünnélküli, minden büntöl
fensöbb lénynek tartott személy bűbája elhat; ment. -nyom, 1. Bünjel.
vkinek bükörében lenni. Bün-oldás , Bün-oldozás , fn. egyh. a meg-
* Büklet , cs. lebuktat , leereget ; pl. fát az gyónt bünösnek büneitől való feloldozása (abso-
erdőben. lutio). -oldozat, fn. 1) (ttud. ) a fenyítöbiró nyi-
* Büklög, k. bukdácsolva jár. latkozata, mely által a vádlott felmentetik minden
Bükös, 1. Bükkös. büntetéstől ; 2) egyh. a gyóntató atya nyilatko-
Büktapló , fn. bükkfa korhadt beléből való zata, mely által a töredelmesen meggyónt bünöst
tapló. büneitől feloldozza. -oldozvány , fn. bűnoldó-
Büly, 1. Cserebüly. levél.
Bümester, fn. 1) a boszorkányok főnöke , ki Bünöl, cs. bünnek tart, vall, mond ; amit énjó-
mindig férfi szokott lenni ; 2) a bűvölésben, büvé- nak tartok, azt ő bűnöli.
szetben jártas személy. Bünös, Bünös, mn. tt. -t, v. -et ; tb. -ek, fn.
Bün, fn. tt. -t ; tb. -ök ; 1) ált. törvény megron- tb. -ök ; bünbe esett, merült, keveredett ; rögzött,
tása, áthágása ; 2) külön. erkölcsi, isteni és egy- v. megrögzött bűnös, ki a bünhöz annyira hozzá-
házi törvény megrontása ; eredendő , v. eredet szokott, hogy nem bírja elhagyni; (km .) ki mibenbü-
szerinti bűn; cselekvési, v. cselekedeti, v. elkövetett nös, abban gyanús ; ki nem bűnös, ne vegye magára.
bün; égbekiáltó bűn ; bocsánandó bűn; szent lélek fn. tb. -ök ; 1) személy, ki bünt cselekedett,
ellen való bűn; néma bűn, a) önfertőzés ; b) sodo- gonosztevő ; 2) (bibl.) aki Isten törvényét meg-
mia ; (szój.) annyi, mint a bűn; meguntam, utálom, rontja ; nem jöttem, hogy az igazakat hivnám, ha-
mint bünömet; ez még nagypénteken sem bűn. nem a bűnösöket a megtérésre. Innen : Bünösség,
Bün-bánás, Bün-bánat, fn. szomorkodás, bánat fn. -it, cs. bünössé tesz. -ödik, k. bünössé lesz.
az elkövetett bűnök miatt ; bűnbánatot tartani. Bünöz, cs. bünt tesz ; netalán tán bűnözöttek
Innen: Bűnbánati, mn. -bánó, fn. az elkövetett én fiaim (Döbr. cod. ).
Ballagi szótár. 10
 Bűn ― 146
Bün-per, Bün-pör, fn. (ttud.) fenyitö törvény-
széken tárgyalt per, melynek tárgya vmely bün-
eset. Innen : Bünperes, fn. -részes , fn. (ttud.)
vmely bün elkövetésében többekkel részvevő.
Innen : Bünrészesség, fn. -rovás fn. 1) az elköve-
tett bűnök sorozata ; 2) (guny. ) gonosztevő ; te
bűnrovás. -rögzött, mn. bün nélkül élni nem tudó,
javíthatlan gonosztevő. -súly, fn. az elkövetett
bünért való erkölcsi teher, felelősség. -szerző, fn.
(ttud. ) bűnokozó, ki a bünrészesek között az el-
követett gonosztettnek indító oka volt. Innen :
Bűnszerzőség, fn. -tárgy, 1. Büneset.
Bün-társ, fn. (ttud.) bün elkövetésében mással
részvevő személy. -teher, 1. Bünsúly.
Büntelen, mn. és ih. bün nélküli, nem bünös,
ártatlan. Innen : Büntelenség, fn . Büntelenül, ih.
Bün-tény, fn. (ttud.) bünös tett, gonosz csele-
kedet. terhelt, mn. megrögzött bünös, bünbe
merült. Innen : Bünterheltség, fn.
Büntet, cs. 1) † bünül felró ; büntetem azt, cri-
minor illum (Sylv.) ; 2) elkövetett bűnért lakoltat,
bünheszt ; bottal, veréssel, halállal büntetni ; pénzre,
erszényre büntetni ; (km.) ki egyet büntet , százat
téríthet meg.
Büntét, 1. Büntett.
Büntetés, fn. elkövetett bűnért való lelki, testi
fájdalom, lakolás, szenvedés, kin ; örök büntetés,
kárhozat ; büntetést szabni vkire, végrehajtani vkin;
büntetés alá esni ; kiállani, kiszenvedni a büntetést ;
büntetés alá vonni vkit ; (km.) a bűnt nyomában éri
a büntetés. Innen : Büntetési, mn. Büntetget, cs.
Büntethetö, mn. büntetés alá vonható, bünte-
tésre méltó. Innen : Büntethetőség, fn.
Büntetlen, mn. és ih. 1) még büntetést nem
szenvedett, fenyítetlen ; büntetlen tolvaj; 2) amiért
vki még nem bünhödött ; büntetlen tolvajlás. Innen :
Büntetlenség, fn. Büntetlenül, ih.
Büntető, mn. és fn. aki v. ami a bünöst bünei-
ért lakoltatja. Innen : Büntetőbiró, Büntetőbiróság,
Büntetőtörvényszék, fn.
Büntett, fn. gonosz szándékkal elkövetett rosz
tett. -es, 1. Büntevő.
Büntetvény, fn. büntetés, melyre a bünös elitél-
tetett.
Büntevő, fn. gonosztettet elkövető személy.
-törö, mn. elkövetett bün miatt bánkódó ; bűntörő
öltöny, elkövetett bün miatti bánkódást mutató
gyászöltözet. -törödés, -töredelem, fn. bánkó-
dás, lelki fájdalom az elkövetett bűnök miatt.
Büntörvény, fn. polgári vétségeket és azokra
mért büntetést meghatározó törvény. -könyv, fn.
büntörvényeket tartalmazó könyv. -szék , fn.
bünügyekben itélő törvényszék.
Bün-ügy, fn. (ttud.) büntetteket illető dolog,
ügy. -vád, fn. (ttud.) büntettről az illető törvény-
székhez beadott vád. Innen : Bűnvádi, mn. -val-
lás, fn. 1) bünbe esés , merülés ; 2) vallástétel,
törvényszék elötti bevallás, hogy ez v. ama go-
nosztettet elkövette vki ; 3) gyónás. -vallatás, fn.
(ttud.) bünről vádlott személy kérdőre vonatása.
-valló, fn. büneit elmondó, bevalló személy ; egyh.
gyónó. -vétek, fn. (ttud.) , gonosztett, melynek
elkövetőjére a törvény gyalázó, becstelenítő bün-
tetést szabott (Delictum criminale) .
Büpálca, fn. pálca, melylyel a varázslók bűvös
mesterségeiket üzik.
--- Bűv
Bürke, fn. (nt. ) a) több növény barkája ; b) a
fenyőfa bugája, toboza ; 2) * szalonnabör, börke.
Bürök, fn. (nt. ) tt. bürköt; 1) gömbölyded gyü-
mölcsi mérges növény az öthímesek osztályából ;
máskép : sípfü (Conium) ; (km. ) bürök is nagyobbra
nő, mint a lóhere, a hitvány szaporább a jóravaló-
nál ; 2) 1. Csomorika. -árorr, fn. (nt.) az árorrok
osztályából. -tapasz, fn. (gyógyt.) bürökből ké-
szitett tapasz . -vonat, fn. (gyógyt.) a bűrökféle
növény gyógyerejű része, kivonata.
Bürü, fn. gyaloghíd, árkon, patakon átjárás
végett keresztültett deszka, palló ; tenger bürüje,
földszoros.
Bürüz, cs. bürüvel felszerel. -et , fn. (b .) az
aknákba lerakott pallózat.
Bü-ség, fn. csunyaság, rondaság, fertelmes-
ség. * -személy, fn. fertelmes, fajtalan életű nő.
* -szerzet, fn. tisztátalan, rút életü nép, család.
Büszhödik, Büszhödözik, 1. Büzhödik.
Büszke, mn. 1) önbecsének érzetéből rátartó, `
becsülést igénylő, becsületére sokat adó , megsér-
tetését nem türő ; nemesen büszke ; sokkal büsz-
kébb , hogysem ily alias emberrel társalkodnék ; 2)
önmagával eltelt, gögös, hetyke, negédes, kényes;
büszke , mint a kompolti kisasszony , mint az elő-
hasú menyecske, mint a borbély- legény ; 3) élettelen
tárgyra alkalmazva, a. m. viharral , ellenséggel
dacoló ; Bécsnek büszke vára (Kölcs.); nézd ott a
tetőn ama büszke falat (K. K.) . Hasonértelműek :
kevély, önbecsültetését mással éreztető, alázatos-
ságot nem ismerő ; fenhéjázó, beszédében követelö,
fennjáró ; felfuvalkodott, a test előrészét rátartó-
ságból kidölesztő , magatartásában pöffeszkedő,
gögös , kevély beszédü ; hegyke , hegyes, feszes
járásu ; nagyralátó v. néző, nagyobb, magasabb
után vágyó, mint a mire méltó és képes; rátar-
tós, magáról sokat hivő. Innen : Büszkén , ih . Büsz- ·
keség, fn.
† Büszkél, k. szépeleg, szépet tesz nö körül ;
ezek közül némelyek büszkéltek a fejedelemasszony
körül (Kem. J.). -kedik, k. büszkén, negédesen
viseli magát, hegykélkedik, mutogatja képzelt v.
valódi jeles tulajdonait. Innen : Büszkélkedés, fn.
Büszkit, cs . hegykévé, rátartóvá, önteltté tesz.
Büszkül, k. hetyke, rátartó leszen.
Bütke, fn. (állatt.) az ollótlan rákok egyik faja.
Bütök, 1. Bütyök.
* Bütü, fn. 1 ) vminek tompa hegye, vége, lebo-
tolt csúcsa ; 2) 1. Bötü. * -kert, fn. háztelek végén
fekvő kert. * -s, mn. hegyes, elvágott végü. * -Z,
es. 1) vminek hegyét, végét levágja ; 2) I. Bötüz.
Büty, fn. célpont a löcsövön.
Bütykö, fn. csomós kinövés a növényi, de leg-
inkább az állati testen, különösen a lábfejen.
Bütykös , mn. csomós kinövésekkel ellátott ;
(nt.) közről-közre kiálló görcsökkel ellátott, mint
a pázsitfüvek szalmája (geniculatum) .
Bütyök, 1. Bütykö .
Bütyök-árok, fn. (bt.) üreg a bütykös csonton,
melyben a bütyök mozog. -köz, fn. (nt . ) a nö-
vényszerv azon része, mely egyik kiálló görcstöl
a másikig van. -nyujtvány , fn. (bt.) a nyakszirt-
csonton az öreg-lik mellett fekvő bütykök.
Büv, 1. Bűbáj.
Büveső, 1. Alakmutató.
Büvegyész. fn. vegytani uton csodadolgokat
(pl. nemtelen fémből aranyat) előállitani törekvő
 Bűv - 147 - Caf

(Alchymista). Innen : Büvegyészet, Büvegytan, fn.

(Alchymia).
Büveny, 1. Kékeny.
Büv-ereklye, fn. ereklye, melynek természet- C.
feletti eröt tulajdonitanak (amulet). -eszköz, 1 .
Büvszer.
Büverö, 1. Bühatalom. C, kis alakban e, a magyar ábéce negyedik be-
Büvész, fn. 1) a babonás nép véleménye szerint tüje ; a mássalhangzók között második helyet
csodás tüneményeket mivelő személy ; 2) szem- foglal el. A fogbetük közé tartozik, azért ezekkel
fényvesztő játékokat mutogató személy. a tájszokás gyakran felcseréli pl. a) cs- vel, cihol,
Büvkör, 1. Bükör. csihol ; cicoma, csicsoma ; cimpa, csimpa ; állkapca,
Büvmester, 1. Bümester. állkapca stb. b) s -sel ; cadar , sadar ; cafrinka,
Büvöl, 1. Bűbájol. safrinka; c) k-val, kammog, cammog ; koncz, csont;
Bűvölö, mn. bűbájos mesterséget üző. d) sz-szel, cebeg , szepeg ; cikra , szikra ; kuckó,
Büvös, mn. büverővel biró ; búvös asszony , a) kuszkó ; e) t-vel, cibal, tépál; comb, tompor, stb.
Mint pénzjegy jelenti azon helyet, hol a pénzt
a. m. boszorkány ; b) nö, ki lelki, testi bájaival verték
lebilincseli, lebüvöli környezetét. , pl. az osztrák pénzeken Prágát . (Az irók
Büvszer, fn. 1) a boszorkánysághoz szükséges egy nagy része c helyett cz-ét szokott haszálni ;
anindenféle eszköz ; 2) babonás hitüek hordozta mi c-ét irunk azon okból, mert egyszerű hang
képecske, v. bármi tárgy, melynek természet- megjelölésére két betüt használni céltalannak tar-
teletti erőt tulajdonítanak . tunk akkor, midőn e hangot tökéletesen kifejező
* Büz, fn. tt. -t ; kifutósdi labdajátékban a cél, egyszerü betüjegyünk is van.)
meddig futni kell, méta. * Cabár, mn. tt. -t ; 1) örizet nélkül ide- oda
Büz, fn. tt. -t ; 1) ált. szag ; (km.) sem íze, sem csatangoló; cabár juhnyáj; 2) elveszett, eltéve-
büze ; megérezte a kolbászbůzt ; 2) külön. az orr- lyedett; cabár ló.
hártyára kellemetlenül ható szag, rosz szag; bak- * Cabér, fn. tt. -t; rakoncátlan , kicsapongó,
büz, dögbüz; büzt csinál; (szój .) bűzbe keverni, rosz illetlen magaviseletü személy. -kodik, k. rakon-
hirbe hozni ; régen érzik a bűze, régen foly híre go- cátlankodik, kicsapongó életet él, illetlenül viseli
noszságának ; megérezte a pendely bűzét, a nők után magát.
kezd bolondulni ; bűzével jó a káposzta, husával ; * Cabol, k. kárt téve csatangol, kóborog a lábas
(km.)feltaláltad ganėján a bűzét; senki sem érzi a jószág.
maga bűzét; rút bűze van a jámbornak ; bűzén ke- * Cadar, cs. sebesen hajtja, zaklatja, zavarja a
resd, feltalálod. -aszat, fn. gyantaszerü büdös lovat, a szarvasmarhát.
nedv, ördögszar (assa fœtida). Caf, fn. a fej hátulján lecsüggő hajfonadék.
* Büzbefutó, fn. kifutósdi labdajáték , páros- Caf, fn. más állitását hamisnak, gyöngének,
kiverö. valótlannak bizonyítni törekvő ellenérv, ellen- ok.
Büzbogár, fn. (állatt.) büdös szagú, őszi és * Cafal, cs. letipor, tapos, lábaival tipor ; ca-
tavaszi, szürke bogår. falni a zöld vetést.
Büzegek, fn. t. (ásványt.) büzenyt tartalmazó * Cafantos, mn. sáros, locskos, rongyos.
ásványok. Cafat, fn. 1) a ruhára tapadt piszok, mocsok,
Büzel, Büzelit, 1. Büzlel. sár, locs-pocs ; merő cafat lettem ebben a sárban ;
Büzeny, fn. tt.-t ; (vt.) kellemetlen büzü, sötét- 2) lefegö rongy, lim-lom, rongyos ruha. Innen :
barna folyadék alakban mutatkozó vegyelem Cafatos, mn. -ol, A) cs. 1) ruháját vizzel, sárral
(bromium). -fémek, 1. Büzegek. befecskendi, bepiszkolja, bemocskítja ; 2) ruháját
Büzenysav, fn. (vt. ) büzenyből készitett sav. rongyokká tépi, szaggatja ; B) k. sárban, vizben
Büzge, fn. (állatt. ) dohos helyeket kereső bü- moslékban pocsol, jár-kel.
dös bogár a téhelyröpüek rendéböl (pimelia). * Cafka, fn. ált. vastag rúd, melylyel bármi
Büzhit, cs. büdössé tesz. magas rakást leszorítanak ; külön. nyomórúd,
Büzhödik, 1. Büdösödik. melylyel a szénát leszoritják.
Büzit, A) cs. büdössé tesz ; B) k. büdös gözt * Cafog, k. locsban, sárban, mocskos vizben
ereszt, fingik ; bűzitnek az ebek. pocsol, jár-kel. Innen: Cafogás, fn.
Büzlel, cs. vminek büzét, szagát érzi, szaglász- Caf-ok, fn. (bölcs. ) más állitásának megdönté-
sza; a kopó bűzleli a vad nyomát. sére használt ellenok, ellenérv.
Büzlik, k. kellemetlen, büdös szaga van ; bűzlik * Cafol, 1. Cafal.
az árnyékszék. Cáfol, cs. más állitását okokkal igyekszik meg-
Büzöl, A) k. 1) büdös gözt ereszt ; 2) sze- dönteni, valótlannak, hamisnak kimutatni ; a ha-
retni kezd, a nök büzét érzi ; B) cs. 1) büdössé mis állitást cáfolni; a roszakarókat jótéteménynyel
tesz ; 2) szaglál, szimatol ; (a szilaj ló) dagadó cáfolni, megszégyeníteni. Innen : Cafolás, fn. Cá-
cimpával a viharat bűzli (Ar.) . Innen : Büzöl- foló, -at, fn. vkinek állitásait, rágalmait valótlan-
get, cs: nak, hamisnak bizonyítni igyekvő beszéd, v. irat ;
Büzölög, k. büdös szag párolog ki belőle. alapos, meggyőző cáfolat. -gat, cs. többfélét, több-
Büzös, Büzös, mn. kellemetlen szagú . Innen : ször , v. könnyedén, minden nehézség nélkül cáfol.
Büzösen,
zössé leszih. -it, cs. büzössé tesz . -ödik, k. bü--hatlan, mn. meg nem cáfolható, semmiféle okok-
. kal meg nem dönthető, tökéletesen igaz ; cáfol-
Büzsav, 1. Büzenysav. hatlan igazság. Innen : Cáfolhatlanul, ih. Cáfolhat-
Büz-só , fn. (vt.) folyó állapotban levő hu- lanság, fn.
gyag . * Cafos, mn. tt. -t , v. -at ; 1 ) lucskos, sáros
10*
 Caf 148
mocskos; cafos ruha, cafos gatyaszár ; 2) cafot
viselő ; cafos ember. V. ö. Caf. -kodik, 1. Cafog.
* Cafra, fn. 1) rongyos kurva, ringyó, lotyó ;
enyhébb értelemben : dévaj , csintalan , pajkos
leány; te kis cafra ; 2) * fonóban tartott vendég-
ség, fonóvendégség.
Cafra, fn. ringy-rongy, lim-lom. 1
Cafrag, 1. Cafrang.
Cafrang, fn. 1) vmiről lecsüggő cifraság, rojt,
sallang ; lószerszámra való cafrang; 2) á. é. vminek
kicikornyázott része, vége ; a beszéd, a tánc caf-
rangja. Innen : Cafrangos, mn. -oz, cs. cafranggal
diszít, cikornyáz ; palástot cafrangozni ; cafran-
gozni az éneket, a táncot. Innen : Cafrangozás, fn.
* Cáfrás, mn. szakadozott rojtů.
Cafri, fn. a cafra szónak kicsinyítője.
Cafrinka, fn. kis cafra, kis lotyó; szelidebb
értelemben csintalan kis leányka.
Cakó, fn. gólya.
Cammog, k. 1) nehézkesen, kullogva ballag,
tunyán jár ; 2) (vad.) a medve nehézkesen üget.
Cámoly, fn. tt. -t ; (nt.) növény a sokhímesek
és ötanyások osztályából (aquilegia).
* Candi, fn. kis kurva, szajha, lotyó, cafra.
* Candra, fn. cafra , cafrinka, lotyó, szóbeli
személy. -, mn. cudar, piszkos, silány.
* Canga, fn. vén nőstény juh, melynek báránya
többé nem lesz ; kihajtani, levágni a cangákat ; á. é.
vén asszony. —, mn. canga juh, vén juh.
* Cangár, mn. elsoványodott, szikár.
Cangó, 1. Csangó.
Canko, fn. a sör, bor, pálinka alja, söprüje ;
csámporodott ser ; ált. löre, rosz ital.
Cankozik, k. 1) lassan, lappangva jár ; 2) can-
kót, lörét iszik.
* Cap, Cáp, fn. (állatt.) 1) bakkecske ; (vad.)
a zerge himje ; 2) 1. Čápa.
Capa, fn. pettyezett, göcsörtösen készített bör
(chagrin) ; zöld fodor capával nyergét boritották
(Gyöngy.).
Cápa, Cápahal, fn. (állatt.) ragadozó tengeri
hal a porcogósak osztályából ; emberevő cápa
(squalus charcharias) ; tüskés cápa (acanthias) .
bör, fn. 1) a cápa böre ; 2) 1. Capa.
* Cápány, fn. tt. -t; gyomorburok, a gyomor
hártyaféle boritéka.
Cap-bör, fn. a kecskebak, v. zergebak böre ;
kikészitett, nyers cápbőr. -hal, fn. (állatt.) tengeri
farkasnak is nevezett hosszú fogú, nagy, falánk
hal az éjszaki tengerben.
Caprag, 1. Cafrang.
Car, fn. tt.-t; az Oroszbirodalom államfője.
császára ; muszka , orosz cár. Innen : Cári , mn.
-né, fn. a cár neje, felesége. -nö, fn. cárként ural-
kodó, cári hatalmat gyakorló nő ; Katalin, Erzsé-
bet cárnő.
Cavira, fn. 1) tüzes vérü kancaló ; 2) 1. Cafra.
* Cebeg, k. hidegtöl, félelemtöl reszket, szepeg.
Cebra, fn. (állatt.) gyorsfutásu , szép csíkos
szörü, afrikai szamár (asinus cebra). -virág, fn.
(nt.) szép, tarka virágu növény a hathímesek és
egyanyások osztályából (alstroemeria).
Céda, mn. pajzánkodó , csélcsap, kirugó ;
céda lány, asszony; céda élet. Innen : Cédaság, fn.
* Cédálkodik, k . céda életet él, pajzánkodik,
pajzánul viseli magát.
Cédás, Cédáskodik, 1. Cédálkodik.
- Céh
* Cedele, fn. térdig érő zeke, székely köntös
bolyhos szövetből ; máskép : szokmány, condora.
Cedrus , Cédrus , fn. tt. -t ; (nt.) Libanon,
Taurus hegyein tenyésző, hamar magasra növekvő
növény, finom, illatos gyantával. - , mn. 2) ced-
rusféle növényből készült ; cedrus oszlopok ; 2) á. é.
karcsú és nyulánk ; cédrus termetű.
Cédrusfa, 1. Cédrus.
Cédrusgyanta , fn. a cédrust átható s belőle
kicseppegő finom illatú gyanta.
Cédula, fn. különféle használatra való be-
irott kis papirlapocska ; úti cédula, mely útcsiná-
lásról szól ; bankó cédula, bankjegy ; vásári cédula,
mely által jogot adnak az árulásra ; mátra cédula
Gyöngyös táján iratka, melylyel a Mátráról való
fahordásra adnak jogot ; mátracédulát váltani; gyó-
nócédula, a) nyomtatott lapocska, melyet a kath.
lelkész a gyónónak bizonyítványul ad; b) irott
lapocska, melyet a kath. tanulók gyónáskor ad-
nak a gyóntatónak ; szinházcédula, a) szinházba
való beléptijegy ; b) a. m. szinlap ; külön. a. m.
rövid levélke ; cédulát irni vkinek.
Cefre, fn. pálinkafőzésre összecsomaszolt min-
denféle gyümölcs.
? Cég, fn. (ker.) névaláirás, cím, mely alatt
vmely üzlet megkezdetik, folytattatik, firma. -alá-
iró, fn. (ker.) személy , kinek neve alatt vmely
üzletet megkezdenek, folytatnak, aki kezeskedik
az üzlet szilárdságáról.
Cégér, fn. tt.-t ; ált. vmire figyelmeztető jel,.
jegy ; pl. a káposztás, fazekas hajón egy hosszú
póznára kötött káposztafej, s illetőleg fazék ; külön
bor- és sörkorcsmák, csapházakra kitüzött ismer-
tető jel, fenyőbokor, v. hosszú forgács, melynek
tréfás neve : Péterszakálla ; cégért kötni, kitenni;
(szój.) nagy cégért emelt, nagy hü-hóval kezdette
meg dolgát ; magát cégérül , v. cégérré kitenni,
nyilvános botrányul szolgálni , magát megbélye-
gezni, rosz hirbe keverni ; (km.) virágos cégért
köt , ki mérget árul ; minden cégérnek köszönt ;
jobban ismeri a cégért , mint a keresztet , többet
jár korcsmába, mint templomba; hol cégért lát,
oda siet ; hamarabb köszön a cégérnek , mint az
embernek ; jó bornak nem kell cégér , v. a jó bor
cégér nélkül is elkel.
Cégér-adó, fn. bor-, v. sörméréstől fizetett jö-
vedelmi adó. -es , mn. tt. -t, v. -et ; 1) cégérrel
ellátott, felszerelt; 2) á. é. megbélyegzett , rosz.
hirben álló ; cégéres bűn, cégéres gonosztevő, cégéres
tékozló. Innen : Cégéresen, ih. -ez, cs. 1) cégérrel
ellát, jelöl, mutat ; 2) megbélyegez ; semmivel gya-
lázatosabban nem cégerezhette Isten a világjavait,
mint hogy azokban részesítette az ocsmány rút latro-
kat (Pázm.) . -eztet, cs. pellengére állit, megbé-
lyegez. -ség, fn. nyilvános botrány.
Cégvezető, 1. Cégalairó.
Céh, fn. tt. -et ; 1) † duska, ivóka ; 2) ugyan-
egy,v. hasonló mesterséget üző iparosok társulata ;
; sizmadiák, szabók céhe ; szabó- és szűrszabó céh ;
| 3) á. é. (guny.) bármely társulat ; politikusok, irók,
muzsikusok céhe.
Céhbánya, fn. (b.) 1) a bányászok céhe, tár-
sulata ; 2) harminckét részt, v. százhuszonnyolc
kukszát magában foglaló bányaterület. -ház, fn.
(b.) épület, melyben a bányászok társulata össze
szokott jöni. -könyv, fn. (b.) a bányászok tár-
sulati jegyző-könyve. -mester, fn. (b.) a bányá-
 Céh ― 149 Cél

szok társulatának elnöke, ki a bevételt és kiadást végy ; 5) a lövöldében kitűzött tábla, v. karika,
kezeli. melybe a golyónak bele kell találnia ; célba lődöz-
Céhbeli, mn. céhbe befogadott, bevett, céhbe ni ; (vad.) bármely vad, melyre a fegyver elsütte-
állott, nem kontár ; céhbeli mesterember. tik; célba találni , a célt elhibázni, elvéteni.
Céh-biztos, fn. vmely céh számára hatóságilag = Céla, fn. zárdai szoba ; * lakás, ház ; célát
biztoskép kinevezett személy , aki minden céh- fedni, az épületet tetézni .
gyülésen tartozik jelen lenni. -dij , fn. pénzösszeg, Célatlan, 1. Céltalan.
melyet minden ujmester céhbe való beavatási díj- Cél-beli, mn. a célnál levő, célba vett. -ebéd,
kép fizetni köteles. fn. bizonyos célból, pl. vkinekv.vminek emlékére
↑ Céhel, k. iddogál , ivókáz , duskál , lakmá- adott ebéd, vendégség.
rozik. Cele-cula, fn. mindenféle ringy-rongy, lim-lom,
Céhes, mn. 1) céhbeli ; 2) † együtt lakmározó. podgyász, butor ; á. é. (alj .) család, minden hozzá
Innen : Céhesség, fn. † -társ, fn. együtt lakmározó tartozó összevéve ; minden cele-culástól elköltöz-
ivótárs. ködni.
Céhetlen, mn. céh-vel nem biró. Cél-ellenes, Cél-elleni, mn. a kitűzött céllal
Ceh-jog, fn. 1) jog, céhek felállitására ; 2 ) vmely ellenkező ; célellenes tett. Innen : Célellenesség, fn.
céh-hez tartozó jog, kötelesség, -korsó, fn. az éretlen, ih, annélkül, hogy célt érne, v. ért volna ;
atyamesternél tartatni szokott korsó, melyből a céléretlen cselekedni. -fegyver, fn. (vad.) a lövöl-
céhbeliek és legények ünnepélyes alkalmakkor dében, v. nagy vadra használható fegyver. -gömb ,
inni szoktak. -könyv, fn. a céh jegyzőkönyve. 1. Cél (4),
-láda , fn. a céhmester örködésére bizott láda, Cél-irányos, mn. célhoz vezető, a kitűzött cél
melyben oklevelek s a céh pénztára öriztetnek. elérésére alkalmas. Innen : Célirányosan, ih. Cél-
-levél, fn. 1) céhállitási szabadalomról szóló ok- irányosság, fn.
levél ; 2) a céh elöljárói által minden uj mester Céliránytalan, 1. Célszerűtlen.
számára kiadott oklevél. Célkarika, fn. a lövöldében karika-alakú lap,
Céhmester, fn. a céh elöljárója, szavazattöbb- melybe lövöldözni szoktak.
séggel választott fönöke ; á. é. ördögök céḥmestere, Cella, fn. 1) 1. Céla ; 2) egy- egy karika a mé-
rosz, gonosz, pajkos ember. -ség. fn. céhmesteri hek sejtszövetében.
állapot, foglalkozás ; céhmesterséget viselni. Cellás, mn. (állatt.) sejtszövettel biró, ellátott ;
Céh-szellem, fn. azon testület, céh javát, mely- cellás korrallok.
nek vki tagja, elömozdítni törekvő vágy, ohajtás, Cellenkezik, 1. Cankózik.
igyekezet, máskép : testületi szellem ; rosz ért. a Celleng, 1. Cselleng.
testületi, v. céhtársaknak merő cimboráskodásból Celler, 1. Zeller.
a közönség rovására használni igyekvés. -szerü, Cél -löpor, fn. finomabb löpor, melylyel célba
mn. olyanféle, olyan szerkezetü, mint a céhek lödöznek. -lövész, fn. céltáblába lődöző személy.
szoktak lenni. társ, fn. ugyanazon céhbeli iparos. -os, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; kitűzött, határozott
-törvény, fn. céheket illető törvény. -ügy, fn. célból történő , célra vezető , célirányos. Innen :
céhet illető dolog, ügy. Célosság, fn.
Céjkház , fn. a német Zeughausból, fegyver- Céloz, A) k. lőfegyverét egy bizonyos pontra
tár; * maig a váradi céjkházban tartatnak (Kem. J.). irányozza ; á. é. vkit, v. vmit beszédközben csak
Cékáz, 1. Cikáz. homályosan, körülirva, cselekvéseinek s illetőleg
Cékla, fu. vörös husú, répaféle növény ; más- mibenlétének némi megemlitésével érint , szól
kép: vörösrépa ; (szój .) az izetlen céklához hozzá- róla ; beszédközben vkire célozni ; tudom hova céloz
szokni, megszokni a nyomort. ön; B) cs. vmit elérendőül tüz ki, cselekvéseivel
* Céklál, 1. Cékláz. elérni igyekszik ; a haza felvirágzását, boldogságát,
* Cékláz, Cékléz, k. csavarog, kerüli a mun- szerencséjét célozni ; mást mond és mást céloz.
kát, lustálkodik. Innen : Cékléző, fn. dologkerülö. * Celöke, fn. dorong, rúd, pózna, kivált mely-
* Ceklye, fn. csabda, török, kelepce. lyel verekedni szoktak.
Cél , fn. tt. -t ; tb. -ok ; 1) elérendöül kitűzött Célpont, 1. 1) Cél (4). 2) elérendőül kitüzött pont.
pont, vmely tér határa, melyet elérni akarunk ; Célpor, 1. Céllöpor.
célfelé, v. célra sietni, törekedni ; elérni a kitűzött Cél-puska, fn. céllövészek számára készitett
célt, v. célt érni; célt téveszteni ; célra, v. célfelé puska. -rahatás, fn. (bölcs.) cselekvéseinkkel a
vezető dolog, eszköz ; célnál vagyunk ; 2) szándék, kitűzött cél felé törekvés.
tárgy, v. dolog, mely felé cselekvéseinket irányoz- Célszeres, 1. Célszerű .
zuk , melyet cselekvéseinkkel elérni ohajtunk ; Célszerű, mn. alkalmas a kitűzött cél elérésére.
jótékony cél; jó , v. rosz célból tenni vmit ; a cél Innen: Célszerűség, fn. -sit, cs. a kitűzött cél el-
nem szentesíti az eszközöket, jó szándékból sem érésére alkalmassá tesz. -tlen, mn. a kitűzött cél
szabad roszat tenni ; céljától vkit elütni ; mi célból elérésére nem alkalmas. Innen : Célszerűtlenség, fn.
jöttél ide, tetted ezt? célba vesz vmit, elérni óhajt ; Cél-tábla, fn. 1) 1. Célkarika ; 2) á. é. személy,
cél ellen cselekedni; 3) á. é. a józan ész által meg- kit gúnyolni, élcezni szoktak ; o volt az egész tár-
határozott szellemi irány ; cél nélkül lövöldözni, a) saság élceinek céltáblája; nem leszek gunyaid cél-
a levegőbe lödözni ; b) okoskodni , vitatkozni, táblája. -talan , mn. és ih. minden határozott
annélkül, hogy ellenfelét meggyözné ; cél nélkül irány, cél nélkül való ; céltalan járás-kelés. Innen :
tenni, beszélni, összevissza minden meghatározott Céltalanság, fn. -tan, fn. 1) a céllövészeti szabá-
irány nélkül ; 4) a puska végén kiálló pont, mely- lyokat gyakorlatilag előadó tudomány ; 2) (bölcs .)
nek lövéskor a jobbik szemgolyóval egy vonalba az ember végcélját tárgyaló tudomány (teleologia).
kell esnie ; célba, v. célra venni a vadat; (psz.) célt Innen : Céltani, mn. -tárgy, fn. 1) 1. Céltábla ; 2)
 Cel 150 Cib

tárgy, melyet eselekvéseinkkel elérni ohajtunk ; aj nával, cérnafélékkel üzérkedő személy. -kürt, fn.
franciák céltáryya a dicsőség. tévesztett, mn. a (nt.) tölcséres bokrétáju növény , az ethimesek és
célnak meg nem felelő , elhibázott ; céltévesztett egyanyások osztályából (trachelium). -lóhere,
lépés, cselekvés. fn. (nt.) keskeny levelű növény a lóherék nemé-
Celtis, fn. tt.-t; (nt.) fa, az öthímesek seregéből böl. -mohar, fn. (nt.) növény a moharok osztá-
és kétanyások rendéből ; déli, napnyugoti celtis. | lyából. -molna, fn. gép, melyen cérnát készitenek.
Cél-ügyelö, mn. (bölcs.) tekintettel a célra (te-- sás, fn. (nt.) cérnához hasonló vékony száru sás.
leologicum). -ütö, mn. célba találó, célhoz vivo, -sodró, fn. gép , melylyel a cérnát sodorítják.
vezető. -vesztett, mn. a kitűzött céltól eltávolí--szál, fn. egy szál a cérnából ; (szój.) csak egy
tott, cél nélküli ; célvesztett lövés. -vetés, fn. a lö- cérraszálon függ ; (km.) cérnaszál nem hajókötél.
fegyvernek bizonyos pontra irányzása. -zás, fn. -szalag, fn. cérnából készitett szalag , szatying.
tt.-t ; 1) 1. Célvetés ; 2) szándék ; 3) beszédünknek -szittyó, fn. (nt.) növény a szittyók osztályából .
vkire, v. vmire irányzása, példázgatás. -zat, fn. -tippan, fn. (nt.) növény a tippanok osztályából :
1) bármely dolog, melyet cselekvéseinkkel elérni virágkelyhébol hosszú vékony szálak nőnek ki
ohajtunk ; 2) beszédben vkire irányzott titkos vá- (Agrostis). -viszáló, 1. Cérnasodró .
gás; nem érti a célzatot. Innen : Célzatos, mn. -zó, Cérnáz, cs. cérnával varr, dolgozik.
mn. 1) lőfegyverével célt vevő ; 2) példázgató. Ceruza, fn. fába öntött iró-, rajz- és vona-
fn. 1. Cél (4). lozó- eszköz kénes ólomból öntve ; máskép : plaj-
* Cemende, fn. 1) lotyó , ringyó , szajha ; 2) bász, rajzón, irón. -eső, fn. 1) két darab facskából
ringy-rongy, cele- cula. Összeragasztott cső, melybe a ceruzát öntik ; 2)
Cement, fn. mészféle ragasztó szer, melyet réz, v. másféle érclemezből csinált cső , melybe a
leginkább vizenyős helyen épült ház stb. épitésé- rövid ceruzát csiptetik.
nél használnak. -it, cs. cementtel ragaszt. -tégely, Cet, fn. (állatt. ) tengerben élő, halalakú, meleg
fn. tégely, melyben cementet tartanak. vérü emlős ; az állatok legnagyobbika.
* Cempel, fn. tt.- t ; kolbászalakú tekercs, me- Cetagyfaggyú, fn. a cetek egyik fajának, afa-
lyen a gyapjut terítik, v. sodorják. gyánnak velejét környező faggyúféle állomány
Cenci, Ceni, tn. kics. finév, Vince. (sperma ceti). -tapasz, fn. cetvelöböl készitett
Cenege, 1. Cinege. tapasz, flastrom.
Cenge-hipófa, fn. (nt.) növény a hipófák osz- Cet-bárd, fn. a cet felboncolásánál használ bárd.
tályából. -bogár, fn. (állatt. ) cethalakon élődő tengeri bo-
Cenk, fn. 1) (állatt.) a) kis fajú béka ; b) kutyák, går. -csök, fn. a cet nemzővesszeje.
v. macskák osztályához tartozó állat klyke ; * Cete, fn. vastag gúzs- , v. kenderkötél, mely-
oroszláncénk, ebcénk ; 2) katonaujonc ; 3) inas, lyel a vizen lengö malmot a parthoz csatolják.
apród, vadászinas. Cet-falangya, fn. (állatt.) a ceten élődő pókfaj.
Centike, fn. (nt.) négyhímesek seregébe, négy-- faggyú, 1. Cetagyfaggyú.
anyások rendébe tartozó növény (centunculus) . Cethajó, fn. a cethalászok hajója, melyen cet-
* Cepe , fn. (nt.) fehér húsu , barnás tetejű, fogásra mennek.
aszalni való gomba. Cethal, fn. 1) a. m. Cet; 2) csillagzat neve.
Cepel, cs. súlyt, terhet nagynehezen , erölködve -árus, fn. cettel üzérkedő személy.
visz vhova. kedik, k. súlyemelésben erölködik. Cethalász, fn. cetfogásból élő , azzal foglalkozó
-ödik, k. 1 ) nehezen mozdul ülö- , fekvő helyze- halász. -at, falangya, -hajó, 1. Cetfogás, Cet-
téből ; 2) vontatva megy. falangya, Cethajó.
Cercis, fn. tt.- t; (nt.) délszakon tenyésző pil- Cetkény, fn. tt. -t ; 1 ) 1. Cete ; 2) (nt.) sárga
langóalakú virágokkal diszlő növény ; máskép : festéket tartalmazó, kutyatejféle növény.
judásfa. Cetló, 1. Rozmár.
Ceremonia, fn. 1) a külső illedék pedans Cet-nemű, mn. a cetek osztályához, neméhez
megtartása, teketória ; nagy ceremoniát csinálni ; tartozó ; cetnemű állat. -százlábů, fn. (állatt.) a
ceremoniával fogadni vkit : 2) (egyh.) különféle cetek bőrén élődő féreg ; máskép : cettetü.
vallási szertartás. Innen : Ceremoniás, mn. Cetszigony, fn. cetfogásra használt szigony.
Ceremoniáz, k. a külső illedéket pedansul - ász, fn. a cethalászok közöl a szigonyt kezelő
megtartja; ne ceremoniázz. személy.
? Cereny, fn. tt. -t ; (vt.) egyszerű vegyelem a Cetzsir, fn. a cet szalonnájából kifözött , ki-
nemtelen fémek közöl (Cerium). olvasztott zsír ; máskép : halzsír.
* Cerkad, Cerked , k . döglésnek indul, döglik, * Cevere, fn. csintalan , dévaj , pajkos kis leány ;
gebed. máskép : cafri.
* Cerkó, fn. 1) (állatt.) a halászmadarak egyik Ceza, tn. nönév.
faja; 2) ruthen templom. Céza, 1. Cséza.
Cerkóf, fn. (állatt. ) hosszú farkú majom (cer- * Ciba, fn. üstök, v. hátsó hajfonadék. - mn.
copithecus). ide-oda bicegő, lóggó.
Cérna , fn. ált. kettősen sodrott , varrásra, Cibabó, 1. Evet, Mókus .
kötésre való fonal ; (szój .) elfogyott a cérnája, v. * Cibak, mn. 1) pucér , csupasz , pelyhetlen
nem győzi cérnával, türelme fogy ; (km.) becsúsz- (fiók madár) ; 2) ide-oda mozgó, lóggó.-, fn. 1)
mász, mint tű után a cérna; (guny. ) cérnafosó, fagúzs a kútostor felső végén; cibakon fordul a
sovány ember; külön. len- , v. kenderből készitett, kútgém; 2) üstök ; 3) a. m. Zwieback, kétszersült ;
fehérített fonal. , mn. cérnából való. -kereske- 4) az ostya elnyirt szélei. * -lik, k. csuklójából
dés, fn. 1 ) cérnával való üzérkedés ; 2) bolt, hol kifordul, bicsaklik, kicsuklik, ficamodik. * -ol, cs.
cérnát, cérnaféléket árulnak. -kereskedő, fn. cér- 1 ) üstökénél fogva megrángat ; cibakolni a rosz
 Cib 151
gyermeket; 2) a húst roszul metéli, szakgatja ; a
róka cibakolja a tyúkot.
Cibál, cs. rángat, huzgál ; vkit hajánál, ruhájá-
nál fogva cibálni. Innen : Cibálás.
Cibe, 1. Csibe.
* Cibek, mn. lóggó, ide-oda mozgó.
* Cibék, fn. láncos bot, melylyel a jégen való
halászatra huzzák a hálót.
* Cibekel, k. ide oda mozog, lógg, inog ; sánti-
kál, sántikálva jár.
Cibere, fn. besavanyított korpaléből készitett
böjti savanyú leves.
Cibertes, mn. tt. -t , v. -et ; bicegve, sánti-
kálva járó.
Cibet, Cibetpetymeg, fn. (állatt.) macskához
hasonló déltáji állat (viverra zibetha).
Cibik, fn. (állatt.) kigyóval, békával és gyíkkal
táplálkozó , gólyához hasonló egyiptomi madár
(tantalus ibis).
Cibikel, 1. Cibekel.
Cibre, 1. Cibere.
Cie, fn. tt. -t, v. -et ; hangutánzó szó, melylyel
a macskákat hivogatjuk ; cic ! cic! 2) szövet hindu
gyapotból.
Cica, fn. 1) hizelgöleg, v. gyermeknyelven a.
m. macska ; kis cica, fekete cica ; 2) az alsóbb nép.
osztályban a legény igy szólitja kedvesét ; édes
cicám ; 3) a leányok futósdi játéka, melyben egyik
a macskát (cicát) képviseli ; máskép : cika ; míg a
leder cicának akörme nagyra nő, játéka csak ciróka
(Faz. M.).
Cicabó, 1. Cibabó.
*
Cica-maca, fn. rekettye, v. füz barkás ága,
melyet virágvasárnapján a kath. templomokban
szoktak szentelni ; á. é. a. m. szerető, kedves.
Cicáz, k. 1) ugrándozva fut ; 2) cicaféle játé-
kot játszik, melyben egyik a macskát képviseli, a
többiek pedig egerek gyanánt játszanak ; cicázza-
tok leányok, cicázzatok napestig (Faz. M.).
Cicázás, Cicafutás, fn. cicaféle játék.
Cice, 1. Cica.
Ciceg, 1. Cincog.
Cicel, tn. finév, Cæcilius.
Cicelle, tn. nőnév.
Cicemaca, 1. Cicamaca.
Cicerborsó, 1. Csicserborsó.
* Cicerél, cs. a madár párzik, hím a nőstényre
ugrik ; á. é. a. m. növel nemileg közösül.
Ciefark, fn. 1) a macska farka ; 2) (nt.) gyógy-
erejü, hengerdedalakú növény a cickórók osztá-
lyából (Achillea millefolium) . -fű , -kóró , 1 .
Cickóró.
Cici, fn. 1) gyermeknyelven a. m. csecs ; külö-
nösen a csecs bimbója ; 2) a cica kicsinyző alakja.
Cicike, Cieka, fn. kís cica , kis macska ; (szój .)
cicka, macska! fogd meg az egeret.
* Cicka-farka, 1. Cicfark.
Cickány,fn. tt. -t ; (állatt.) az egerek osztályá-
hoz tartozó állat ; közönséges-, vizi-, törpe cickány
(Sorex).
Ciekóró, fn. (nt.) növénynem az együttnemzök
seregéből és nös-özvegyek rendéből ; egérfarku- ,
kenyérbél-, nemes- , pézsma- , sárga cickóró (Achil-
lea). -vonat, fn. (gyógyt.) salakjától megtisztitott |
cickóróból készitett gyógyszer.
Cicog, 1. Cincog.
Cif
Cicoma, fn. mindenféle apróbb ékesség, pipere ;
noi cicoma, hajcicoma. Innen : Cicomás, mn.
Cicomáz, cs. izléstelenül ékesít, piperéz ; cico-
mázni a kis leányt. Innen : Cicomázott, mn.
Cico, fn. (nt.) növény a nyolcshímesek osztá-
lyából (stellera) .
Cietónya, fn. (nt.) éjszaki Európa tavaiban
tenyésző tüskés levelű növény (hottonia).
Cictur, fn. (állatt.) vizben lakó kanadai cic-
kány.
Cicu, fn. 1) kis macska, cica ; 2) (nt. ) növény,
melynek gyümölcsét a macskák gyógyszerül eszik .
Cicuka, 1. Cicuska.
Cicuka- csipkepitty, fn. (nt. ) növény a csipke-
pittyek osztályából ; a macskák szeretik (nepeta) .
Cicus, Cicuska, fn. kis cicus , kis macska ;
(szój . ) cicus ! mutass neki tükröt ; cicuska, macuska
mit ettél ? kásácskát.
Cicúsz, fn . (állatt. ) oroszhoni cicúsz, az egerek
osztályához tartozó állat, pikkelyes farkkal, uszó-
hártyás ujjakkal.
* Ciderál, k. tengödik, nyomorogva él.
* Cifittya. fn. tollkés-, bicsak- dobálásban álló
gyermekjáték.
Cifittyáz, k. cifittyát játszik.
Cifra, mn. 1) tulságos mértékben, ízléstelenül
feldiszitett , tarka-barka ; cifra leány ; cifra ruha;
cifra beszéd; (szój .) cifra nyomorúság , fényüzö
fölszín alatt rejlő nyomor ; cifra, mint a jegyruha,
mint a rácoltár, mint az eladó leány, mint a remek-
ökör; (km. ) nem mind szép az, aki cifra ; cifra be-
széd, hegedűszó csak fülnek, nem szájnak való (H.
E.) ; megeszi a cifra ruhát, mint tehén a poklát ;
cifra lakodalom ritka jutalom ; mintha csicsóba ke-
szülne, cifrán öltözik ; a cifra semmit sem ér, szójá-
ték a cifra zerussal ; rútból lehet cifra, de nem
szép ; 2) sajátos, felötlő, szembetűnő ; ez ugyan
cifra eset. , fn. 1) ált. számjegy ; pl. 39-ben van
két cifra 3 és 9 ; külön . zerus, nulla ; (szój .) cifra
a cifrából marad cifra ; 2) tarka-barkaság, ékes-
ség, sallang ; a beszéd cifrája ; a tánc cifrája ;
(szój.) uti cifra, házi rosz, asszony ; 3) magyar
zene. v. tánc, melyben a zenész, v. táncos kiséret,
illetőleg társ nélkül magamutogatása végett mü-
ködik ; 4) (ép.) az oszlopfej diszitménye. Innen :
Cifrán, ih. Cifraság, fn.
Cifra-esimaz, fn. (állatt. ) rovátkos hátú csi-
maz. -furcsa, mn. csodálkozást s egyszersmind
nevetséget gerjesztő , természetietlen , különös,
(kiváltkép a művészi világban). -gyalú, fn. gyalu,
melylyel az asztalosok a butorokat cifrázzák.
-kankalin, fn. (nt. ) veres, v. tarka virágú növény
a kankalinok osztályából ; máskép : fülvirág, med-
vefül (primula auricula).
Cifrál, 1. Cifráz.
Cifrálkodik, k. cifrån öltözködik, cifra öltö-
zetben jár. Innen : Cifrálkodás, fn.
Ciframetélő, 1. Cifravas.
Cifras, mn. tt. -t, v. -at ; kissé cifrázott.
Cifra-vas, fn. fogas szélü sarkantyúféle kony-
hai eszköz , melylyel a kinyujtott tésztát csipkés
szélüvé metélik. -vésö, fn. (msz .) véső, melylyel
különféle cifraságokat vésnek ki.
Cifráz, cs. 1) tulságosan, s némileg izléstelenül
ékesit, diszit ; haját, ruháját cifrázni ; cifrázni a
beszédet , szóvirágokkal elhalmozni ; cifrázni az
éneket, zenét, trillázni ; (szój . ) soha se cifrázzuk!
 Cig - 152
ne szépitsük a dolgot, hanem mondjuk ki egye- |
nesen; cifrázza már, nem egyenes uton jár már,
mert ide is amoda is kapkod, szépítgeti magát ;
2) (ép.) épitményt cifrasággal lát el; 3) a ková-
csok üteny szerint verik a vasat ; 4) a magyar
táncnak cifra részét járja. Innen: Cifrázás, fn.
Cifrázó, fn. és mn. Cifrázott, mn. -at, fn. bármily
tárgy ékitvénye, diszitménye ; külön. (ép.) cifra-
ságaul szolgáló féldombor, egyenes, v. görbe vo-
nalak , mely épitmény oldalfalain, v. a szoba
tetözetén.
Cigány, fn. tt. -t ; a tizenötödik század elején
Indiából, v. Egyiptomból hazánkba vándorlott
barna börü népfaj, mely kovácsmesterséggel és
zenészettel foglalkozik ; furfangjokról nevezete-
sek; ragló, vándorló, oláh cigány ; sátoros cigány ;
(szój. ) roszabb az oláh, a sátoros cigánynál; fekete,
hamis, csal, lop, mint a cigány; cigányt szapulni,
szerecsent mosni, hasztalan fáradságot tenni ; ci-
gány nem hal a vizbe, szójáték a hal = viziállattal ';
elszalajtani a cigányt a láncról, büzölni, fingani ;
semmi cigány sem érnefel vele; nem ugy verik a ci-
gányt, keményebb eszközökhöz kell itt nyulni ;
elfogyott a puskapora, mint a nagyidai cigányok-
nak; tüz az esze, mint a bari cigánynak ; fohászko-
dik, mint a kárvallott cigány ; megkivánja a verést,
mint a nyalkai cigány teste csigázását; nem szokta
cigány az ekeszarvát, a szántást ; cigány is a maga
lovát dicséri, v. minden czigány a maga lovát di-
cséri; a cigány sem mond igazat mindenkor, azaz
legtöbbször hazud ; hat cigány is megesküdhetnék
rá, oly kevéssé igaz ; szomorú, mint böjtben a ci-
gány, mert nem muzsikálhat ; fél a cigány szent
Mihálytól, mert közeleg a tél ; a cigány sem rágja a
döghúst hiába; a bélyeges lóra is felül a cigány ;
nincs mindenütt a cigánynak csontja, tehát csak ne
kiméld tőle az ütleget ; jól tud szántani a cigányok
lován, ért a hazudozáshoz ; megszokta a koplalást,
mint a cigány lova ; 2) ȧ. é. feketés, barna börü
ember, férfi, nö ; te cigány, te fekete cigány.-, mn.
1) cigányt illető, arra vonatkozó ; cigány kereset ;
cigánykézre került , elaljasodott ; 2) á. é. hazug,
csaló, csalfa ; (km.) néha a cigány is mond igazat ;
cigány a lelked is, cigány vagy nem hiszek neked.
Cigány-abrak, fn. (tréf.) a. m. verés ; megkapod
még te a cigány-abrakot. -banda, fn. együtt zenélö
cigányok egyesülete. -bogyó, fn. némely növé-
nyek keserü ízü, fekete bogyója. -bolha, fn. á. é.
tüzes vasról lepattogó szikra. -gyerek , fn. a ci-
gány fia, leánya, purdé ; (km. ) csóré meztelen, mint
a cigánygyerek ; hozzászokott, mint cigánygyerek a
szikrához. -hal, fn. (állatt. ) a pontyok neméhez
tartozó barnás pikkelyü, szálkás hal ; máskép :
vargahal, compó; olcsó, mint a cigányhal. -hideg.
lelés, fn. á. é. (tréf.) hideg idő miatti reszketés,
didergés. -kerék, fn. gyermekjáték , melyben az
illető lábain és tenyerein forog tovább ; cigány-
kereket hányni; cigánykereket vetni ; nem bánom,
ha cigánykereket hány is, azaz ha fejére áll is. -ke-
reset, fn. á. é. lopás, csalás.
Cigánykodik, k. 1) cigánymódon él, csal, lop ;
2) rimánkodik, hizelegve kér ; ne cigánykodjal,
menj utadra. Innen : Cigánykodás, fn.
Cigány-kéz, fn. á. ě. rosz, hanyag birtokos ; ez
a jószág is cigánykézre került ; (km.) aki serény
lovát sarkantyúzza, cigánykézre szánta. -méz, fn.
vizzel vegyített méz. -miatyánk, fn. összebonyo -
- Cik
litott karikákból álló játékeszköz, melynek szét-
bontása nehézséggel jár.
Cigányos, mn. tt. -t , v. -at : cigányokhoz illő,
azoknál szokásos. Innen : Cigányosan, ih. cigányo-
san vesz, elcsen, ellop .
Cigányoz, cs. cigánynak nevez, cigánynévvel
illet.
Cigány-pecsenye, fn. forró zsírban kofák által
sütött , vékony szeletekre vagdalt disznóhús.
petrezselyem, 1. Koriandrom.
Cigány-pitarajtó, fn. á. é. katonai nyelven a.
m. faköpönyeg, melyben őrt állanak. -purdé, fn.
(gúny.) cigánygyermek ; borzas, meztelen cigány-
purdé. -rajkó, fn. cigánygyermek ; (km.) a cigány-
rajkó is kedves az anyjának. -ruca- fn. (állatt.)
fekete tollú vad ruca.
Cigányság, fn. á. é. csalás, hamisság ; cigány-
ságban járni, sántikálni ; markában kapták cigány-
ságát, v. rajta érték a cigányságon.
Cigány-sator, fn. a vándorló cigányok sátora ;
cigánysátor alatt született. -szar, fn. a kovácsolt
vas salakja, máskép : vasszar. -szölö, fn. 1) apró,
fekete bogyójú szőlő ; 2) 1. Cigánybogyó. -szurok,
fn. fekete szurok.
Cigányul, ih. 1) cigány nyelven ; cigányul be-
szélni ; 2) csalfán, hamisan ; cigányul hazudni.
Cigány-utea, fn. 1) utca, melyben cigányok
laknak ; 2) á. é. a) zsákutca, melyből csak egyfe-
löl van kijárás ; cigányutcába szorulni ; b) lélekzö
cső ; cigányutcába ment a bor. -vajda, fn. a ván-
dorló sátoros cigányok választott főnöke ; á. é.
nagyon csalfa, hamis ember. -zab, fn. gabona
között tenyésző feketés zabforma magú növény
(bromus secalinus) . -zabla, fn. közönséges ke-
resztzabla.
Cigár, 1. Szikár.
Cigere, 1. Piga.
Ciglevessző, 1. Cigolyafüz.
Cigolya, 1. Csigolya.
Cigolyafüz, fn. (nt.) folyammedrek oldalain v.
hegyipatakok medrében tenyésző vékony, piros
vesszőjü növény ; kas- és kosár-fonásra hasz-
nálják.
* Ciha, fn. az ágynemüek felső boritéka.
* Cihelödik, k. lustálkodva, tunyán öltözködik.
* Ciher , Cihere , fn. cserje , bokor, csalitos
hely, az erdő széle ; (szój.) még ő áll a ciherbe,
még neki áll feljebb. Innen : Ciheres , mn. ciheres
erdő. -ész, k. nevetgélve, orditozva játszik.
* Cihó, fn. léhütö, hitvány mihaszna ember.
Cihol, k. 1) a kopó vadat üzve vékony hangon
ugat ; 2) * a. m. csihol.
Cihor, 1. Ciher.
Cika, fa. 1) magból növő hajtás, csira ; burgo-
nya cikája ; cikába indul; 2) a leányok kergetősdi
játéka ; máskép : cica.
† Cikab, fn. árapály, a tenger apadása és da-
gálya.
Čikákol, k. a légcsőbe ment , v. nyelcsőben
felakadt ételtől, italtól fuldokolva cikféle hangot
ad ; ált. cik-cik hangot ad ; könnyen cikákoľ a
cakó, ha teli van bögye.
Cika-tér, fn. tér, hol cikát játszanak. -tüz, fn.
kereszttüz , innen-onnan elsütögetett fegyverek
tüze.
Cikáz, k. játszva ide-oda futos, macskásdit
játszik (legény leánynyal). -ik, k. 1) a villám
 Cik 153 — Cim

szik-szak alakban, tört vonalban hasítja a leve- | bölyű bogyójú növény a nyolchimesek osztályá-
göt ; 2) csirázik. Innen: Cikázás , Cikázat, fn. a ból (Páris).
villám kék cikázata az ég keblét megnyitni látta- Cim, fn. 1) homlokirat, felirat ; mi a cime ennek
tott (Vör.). a könyvnek? a vendéglő címe; levélcim ; 2) hivatali
Cik-cak, fn. szik-szak , tört vonalú cifraság. méltóság, állapot , mint országbiró, főispán; afe-
* -gyapjú, fn. (gazd. ) hosszú szörü durva gyapjú. jedelem egész, közép, kis cime; 3) születésénél, pol-
* -juh, fn. (gazd. ) hosszú gyapjas juh ; máskép : gári állásánál fogva vkit megillető tiszteletnév ;
magyarjuh. milyenek méltóságos, nagyságos, tekintetes, nem-
Cikk, fn. ált. az egésztől könnyen elváló íz ; zetes és vitézlő ; 4) törvénycikk, fejezet ; 5) (ker.)
részecske ; gyümölcsnek gerezdje ; egy cikk fok- a) a. m. cég ; b) névaláirása vmely kereskedőnek ;
hagyma; egy cikk dinnye, alma ; külön . (nt. ) a nö- 6) (ttud.) vmely birtok, jószág birási tulajdoni jo-
vény vmely szervének két bütyök közőtt eső gának alapja ; ilyenek : a) adományozás, örökvallo-
része ; á. é. a) a törvény egyes szakasza ; b) a hit- mány ; elévülés, királyi jóváhagyás stb ; b) mód,
vallás egyes szakasza, része ; c) vmely irodalmi melyen a birtok a koronára száll ; hűtlenségi, mag-
műnek, könyvnek egyes különálló tárgyról érte- szakadási cim.
kező része ; első fejezet első cikk ; d) (ker.) adás- * Cima , fn. 1) (nt .) csira, fiatal hajtás ; 2) 1.
vevésben bármi eladó, v. megvenni való tárgy ; Csima.
kereskedelmi cikk ; árucikk; e) lapba való , v. Cim-adás , fn. megtisztelő cimmel, tisztelet-
abban megjelent rövidebb irodalmi dolgozat, ér- névvel való megszólítás. -aláirás , fn. (ker.) a
tekezés ; vkinek cikkét a lapban kiadni , örömmel kereskedőnek, kinek neve alatt vmely üzlet foly-
olvasni. tattatik, névaláirása. -aláiró , fn. (ker.) személy,
* Cikkad, 1. Szikkad. kinek neve alatt vmely üzlet megkezdetik, foly-
* Cikkaszt, Szikkaszt. tattatik.
Cikkbetük, fn. (nyomd.) nagy kezdő betük, Cimbál, 1. Cibál.
melylyel vmely könyv, cikk cimét szedik. Cimbalmos, fn. tt.-t ; cimbalmon játszó zenész.
Cikkely, 1. Cikk. -, mn. tt. -t, v. -at; tb. -ak ; cimbalommal biró,
Cikkely-enként, ih. cikkelyről cikkelyre ; cik- cimbalmot verö , cimbalmon zenélő ; cimbalmos
kelyenként megbirálni vmely munkát. -es, mn. ki- cigány.
sebb részekre, cikkekre osztott ; cikkelyes sárga- Cimbalmoz, k. cimbalmon játszik.
dinnye. -ez, cs. 1) részekre, cikkekre oszt ; 2) külön. Cimbalom, fn. ferdény alakú deszkára kifeszi-
(ttud.) vinit törvény érvényére emel, törvény- tett érchúrokból álló zeneeszköz, mely két vessző-
könyvbe iktat ; 3) jegyzőkönyvbe igtat. vel való pengetés által ad hangot ; cimbalmot
Cikk-hüvely, fn. (nt. ) oly hüvelytermés, mely verni; cimbalmon játszani. -verö, fn. 1) cimbal-
keresztben el van rekgetve, s mindenik rekeszé- mon játszó személy ; 2) toll v. fapálcácska, mely-
ben egy mag van. lyel a cimbalom húrjait verik.
Cikkes-száru, mn. (nt.) bütykök által külön Cimbejegyzés, fn. (ker.) a kereskedői cégnek
részekre osztott száru. hatósági jegyző-könyvbe való beiktatása.
Cikkszár, Cikkszárfélék, 1. Cikszár, stb. Cimbor, fn. tt.-t; (nt ) növény a háromhimesek
Ciklász, Cikláz, fn. tt.-t ; (nt.) sárga virágu és kétanyások osztályából ; fajai : föveny-, konya-
növény a húszhímesek és sokanyások osztályából ; cimbor (elymus).
fajai : pataki-, hegyi- , terjedő- , szekfűszagú ciklász Cimbora, fn. 1) † szerződésen alapult társa-
(geum). ság, pajtásság ; egy cimborához tartozni; más cim-
* Cikó, fn. a kályha és fal közötti üres tér, borában lenni ; 2) jó v. rosz célra szerződött v.
szurdék, kuckó. csak belső hajlamból egyesült személy, pajtás ; hű
* Cikófa, 1. Cica-maca. cimbora ; (népd.) itt van Tokaj jó bora, szörpents
Cikória, fn. (nt.) salátának való kesernyés egyet cimbora; 3) * oly gazdák, kik marháikat ösz-
növény a katányok osztályából ; máskép : téli sa- szefogják, s közös erővel végzik munkájokat ;
láta (cíchoria endivia). cimborák leszünk a szántásban , behordásban és
Cikornya, fn. 1) (nt.) sárga virágu tavaszi nö- nyomtatásban. Innen : Cimboraság, fn.
vény ; máskép : kakics ; 2) sallang, izléstelen cif- Cimborál, Cimborálkodik, k. pajtáskodik,
raság, különösen a beszédben és énekben. Innen : vmely cél kivitelére egyesül, összejátszik, együ-
Cikornyás, mn. Cikornyásan, ih. vétart (leginkább rosz értelemben) ; korhelyokkal,
Cikornyátlan , mn. és ih. keresetlen , mes- tolvajokkal cimborálni ; (km.) aki ellenségével cim-
terkélt cifraság nélkül való ; cikornyátlan ének, borál, forrót öntenek alája, ha eszén nem jár.
zene. Innen : Cimborálás, Cimborálkodás, fn.
Cikornyáz, cs. beszédet keresett, mesterkélt * Cimborás, fn. tt.-t ; a. m. pajtás.
szóvirágokkal , éneket , zenét kirivó izléstelen Cimboráskodik, Cimboráz, 1. Cimborál.
hanglejtéssel cifráz. Cimel, 1. Cimez.
Cikszár, fn. (nt.) növénynem a nyolchimesek Cimer, fn. tt.-t ; 1) egyes személynek, család-
és háromanyások osztályából (polygonum) ; fajai : nak, társulatnak, nemzetnek ismertető jeleül szol-
fiadzó cikszár, pulykaorrú , vidra cikszár ; tekert-, gáló rajz, faragvány ; családi, nemesi, nemzetségi,
szulák cikszár ; porcsin cikszár ; máskép : porcsinfü ; osi, bárói, grófi, hercegi cimer ; öt-, hét-, kilenc-
a disznók kedves eledele (p. aviculare). -félék, ágú koronával, liliommal diszlő cimer; város, vár-
fn. tb. (nt.) a cikszárok osztályába tartozók. megye, ország cimere ; Hire s neve szép cimere be-
* Cilifant, fn. Somlyó vidékén tenyésző vékony borittatott (régi ének); 2) boltok fölé, vendéglőkre,
héju fehér szőlő. iparosok lakjaira kitett ismertetőjel ; szabó-cimer,
Cillár, fu. tt. -t ; (nt.) egyetlenegy fekete göm - egy olló ; csizmadia-cimer ; fogadó cimere ; uj ci-
 Cim 154 - Cim

mertfestetni: kifüggeszteni az uj cimert; vmit cimer- nyat képez, jelnek nem léte ezüstszin ; a vonal állva
nek kitenni ; a) kifüggeszteni vmi ismertetőjelt, veres, kékre lefekve mutat. A zöld balra hajol, a
hogy cimerül szolgáljon ; b) (gúny.) no csak tedd bibor felemelkedik erre ; álló fekvővel hogy ha ve-
ide v. tedd ki cimernek , nyilt helyre tett olyan gyes, fekete. -tan, fn. a cimerek ismeretét tanitó
tárgyról, testről mondják, mely nem oda való ; tudomány (heraldica). -tartó, fn. ember v. állat
3) + erkölcsi cimer (M. Istv.), jellem ; 4) levágott alakú rajz, mely látszat szerint a cimert tartja.
négylábú állatnak combja ; borjú- cimer, bárány- Cimertudomány, 1. Cimertan.
cimer; 5) (vad.) a kinőtt szarvas ágasbogas agan- Cimer-tudós , fn. a cimerek ismeretében jártas
csa ; 6) a madarak tollbúbja, bóbája ; 7) á. é. jóban személy. -vas , fn. (gazd. ) némely ekén a szántó
v. roszban kitünő személy ; ifjuság cimere, gonosz- vasat tartó vas, melynek segitségével fölebb alább
ság, akasztófa cimere ; 8) (nt.) némely növény feje, ereszthető. -vizsgáló. fn. a régi lovagjátékokban
bugája, bokrétája ; nád cimere. a vivni akarók cimereit vizsgálat alá vevő sze-
Cimer-alj, fn. a családi stb. cimer alsó része. mély.
-állat, fn. cimerbe v. cimer mellé két oldalt raj- Cimes, mn. cimmel biró, cimmel ellátott ; cimes
zolt állat. -biró, fn. némely országban hivatal- levél.
nok, aki vizsgálja , vajjon jogos cimere van- e Cimez, cs. 1) (nak , nek) megtisztelő cimmel
vkinek. -darab, fn. a cimer egy- egy része. -disz, illet ; méltóságos urnak cimezni vkit ; 2) levélre,
fn. különféle cifrázat a paizscimer szélein. könyyre cimet ir ; kinek cimezzem e levelet. Innen :
Cimeres, mn. tt. -t, v. et ; 1) cimerrel ellátott, Cimezés, fn. -et, fn. 1) vkit megilletö cimek ösz-
cimerrel biró ; cimeres nemes ember ; cimeres levél, szege ; 2) cimül szolgáló felirat.
nemes -levél ; cimeres paizs, cimeres madár ; 2) nagy Cim-irat, fn. 1) homlokirat ; 2) (ker. ) cég. -iv,
szarvú; cimeres ökör ; 3) jóban roszban kitünö ; fn. a könyv első ive, melynek elején a könyv cime
cimeres gazember ; cimeres hazudság. nyomtatva van. -kép, fn. kép a könyv cimlapján.
Cimerez, cs. cimerrel ismertető jellel ellát. Innen : Cimképes, mn. cimképes kiadás. -könyv,
Cimer-fa, fn. cimerszeget tartó fa az ekében. fn. (ker.) hatósági könyv, melybe a kereskedők
-fej, fn. a paizscimer legfelső része, czifrázata. cégjei vannak bejegyezve. -lap, fn. lap, melyen a
-forgó, fn. paizscimeren levő süveget diszitő for- könyv cime van. -levél, fn. 1) a. m. cimlap ; 2) a.
gótoll. -fö , I. Cimerfej. m. cimerlevél. + -leveles, fn. levélnemes.
Cimerhordó, fn. nagy ünnepély alkalmával a Cimpa, fn. 1) az orr porcogós része ; az orrod
fejedelem, v. vmely four cimerét hordozó személy. cimpájára ütök ; * a fül porcogós része ; afüle cim-
-isme, -ismeret : fn. 1) tudomány, mely a paizs- pája ; 2 ) (állatt. ) a puhányoknál hártyás lemez,
cimereket ismerni tanitja, cimertan ; 2) jártasság mely idomjára nézve a halak uszonyához hason-
egyes családok cimerének megismerésében. -jel, lit (pinna) ; háti cimpa ; 3) (nt.) a levelek másod-
fn. különös ismertetőjel egyes családok cimeré- csupkáin két oldalt ülő levél- alaku sallangok
ben. jog, fn. 1 ) jog mesterségi v. kereskedői (pinnae), -farkas , fn. az orrcimpa gyuladása .
cimer kifüggesztéséről ; 2) nemesi cimer használ- Cimpál, 1. Cibál.
hatásáról szóló jog. -kép, fn. cimerre festett kép. Cimpált, mn. (nt.) szárnyas.
-könyv, fn. 1 ) különféle cimerek rajzát magában Cimpálvahasadt, Cimpálvakarėlyolt, Cim-
foglaló könyv ; 2) cimerek ismertetését magában pálvarészelt, Cimpálvaszabdalt, mn. (nt. msz.)
foglaló könyv. -levél, fn. a. m. nemeslevél. a minek cimpái vannak és e cimpák hasadva,
Cimerlet, fn. cim (titulus). karélyolva, részelve, szabdalva vannak.
Cimer-lyuk, fn. (gazd.) lyuk a szántóvason, Cimpaorrú, mn. lapos orrú.
melyen a cimervasat átdugják, -mester , fn. 1) Cimpás, mn. (nt. msz. ) cimpával biró.
cimerfestő ; 2) 1. Cimerhordó. -metsző, fn. szilárd * Cimpolya, fn. az oláhok és szerbek hangmű-
anyagba, kőbe, acélba cimereket bevéső művész, szere, duda. Innen : Cimpolyás, mn.
iparos. -mezö, fn. a cimerkép alapszine, melyre Cim-réz, fn. rézmetszet a könyv cimlapján.
az alakok festetnek, pl. Magyarország cimerének -szalag, fn. szalagalaku papirszelet a cím felte-
mezeje vörös. -mondat, fn. jelmondat a cime- vésére ujságlap boritékául. -szerep , fn. szerepe
reken. azon személynek, kinek neve vmely szindarabnak
Cimernök, fn. ünnepélyes alkalomkor az or- v. regénynek czimül szolgál. -szerü, mn. attól a
szág cimerét hordozó személy. szerzőtől való, a kinek cime alatt létezik (irat,
Cimer-oszlop, fn. oszlopot mutató rajz a cime- könyv) . Innen : Cimszerűség. -szó , fn. a mondatban
ren. -osztás fn. családi cimereknek a fejedelem azon szó, melyre a nyomaték esik. -telen, mn. 1)
általi kiosztása az uj nemesek között. -paizs, fn. cimnélküli , amin nincsen cim; akinek nincs cime ;
paizs , melyre a cimert rajzolják v. metszik. cimtelen közember ; cimtelen levél ; 2) (ttud.) jogta-
-palást, fn. a cimer két oldalán lecsüggő palást | lan ; cimtelen birtok. -vágy, fn. megtisztelő cimek
alakú rajz és illetőleg metszet. -sávoly, fn. a ci- utáni esenkedés , vágyódás. -vezetési-jog, fn.
mert diszitő szalagféle rajz. -sisak, fn. cimerre (ker.) kereskedő- segédnek adott jog , melynél
festett, vésett sisak. -sróf, fn. (gazd. ) némely eké- fogva a bejegyzett kereskedő nevét számláknak,
ben a cimerszeget helyettesitő csavar, melylyel a váltóknak stb. aláirhatja. -vezető, fn. (ker.) cim-
cimervasat leebb v. felebb srófolják. -szeg, fn. | vezetési joggal felruházott személy. -zet, fn. 1) 1.
(gazd. ) a cimervason áteresztett szeg. -szelemen, Cimezet ; 2) (ker. ) 1. Cég.
fn. gerenda alakú rajz v. metszet a cimerképen. Cimzetes , mn. vmely hivatalnak csak cimét
-szemle, fn. a cimerek megvizsgálása, hogy vaj - viselő, de azon hivatalt nem vivő, nem gyakorló ;
jon valódiak-e. -szin, fn. a cimermező szine ; a cimzetes püspök, ki nincs felszentelve ; cimzetes
metszett cimereken következő két pár vers szerint apát, praepost, ki jószággal nem bir.
vésik ki a czimerkép különféle szinét : pont ara- Cimzett, mn. 1) címmel nevezett, megkülön-
 Cin 155 -- Cin

böztetett ; oroszlánhoz cimzett vendéglő ; 2) cim | bevonat ; a rézedények cinezete. -ö, fn. különféle
alatt küldött ; a nekem cimzett levelet te bontottad edényt, eszközt cinlemezzel bevonó iparos.
fel; 3) akinek levél v. irat cimezve van; ha a cim- * Čingar, 1. Szikár.
zett nincs otthon, más ne bontsa fel a levelet. Cingerdarázs, fn. (állatt. ) karcsú derekú me-
Cin, fn. (ásványt.) tt.-t ; kékes fehér szinü, zei darázs.
könnyen olvadó és nyujtható nemtelen fém ; más- Cingolan, Cingolány, fn. tt. -t ; (állatt.) homo-
kép : fehér ón ; mn. cinből való : cin-tál, cin-kalán. kos helyeken tenyésző gyorsfutó vékony rovar a
* Cinabár, Cinábor, mn. tt.-t ; vézna, sovány. téhelyröpük rendéből ; fajai : mezei, aranyozott,
Cinadof, fn. finom gyolcsszövet. vereslő cingolány (cicindella).
Cinadonia, fn. (nt.) sárgapiros nedvet tartal- Cini-cini, Cini-fini, hegedű hangját utánzó szó;
mazó növény a gódircok osztályából ; az árnyas cini- cini Péter bácsi neked hegedülnek, siró gyer-
helyeket szereti (chelidonium majus). meket gunyoló mondat.
* Cinca, fn. ide-oda ráncigálás. * Cinifaj, 1. Cilifánt.
* Cincal, cs. ált. ráncigálva rendetlenné, zi- Cink, fn. 1) (ásványt. ) kékes fehér szinü, a tö-
lálttá tesz ; vki ruháját cincálni ; külön . vki haját | résen tetemes ércfényű, ötszázadik höfoknál meg-
rángatja. olvadó , a levegőnek kitéve könnyen élenyülö
Cineár, fn. tt.-t ; vékony, karcsú , nyulánk nemtelen fém ; máskép horgany ; 2) pecekv. pinc-
dereku, száru ; cincár növény, leány. kajáték ; (km.) cinkjátékban legnagyobb mesterség
Cincér, fn. (állatt.) fákon élődő bogárfaj a té- a vetés ; 3) * alávalo gaztett.
helyröpük rendéből (cerambyx) ; hős cincér (c. Cinka, fn. (nt. ) délszakon tenyésző, s különö-
heros) , tölgyfákon tanyáz ; havasi cincér (c. al- sen az ebekre mérges hatású növény (cynanchum).
piuns) ; pézsma cincér (c. moschatus). Cin-káka , fn. (nt.) cin- edények sárolására
Cineifinci , mn. 1) vékony dongáju, nyápic, használt éleslevelű kákaféle növény.
széllel béllelt; cincifinci leány, fiu; 2) á é. magát Cinke, fn. (állatt.) a. m. cinege ; (szój.) cinkét
túlságosan gyöngédnek tetető, azért kényes, ha- fogott az orra, vörös a hidegtöl. -géb, fn. (állatt.)
mar megsértődö. cinegével élő ragadozó madárka. -sip , l. Cinegesíp.
Cincinbogár, 1. Cincér. Cinkjáték, 1. Piga.
Cincog, k. 1) az egér v. patkány sajátos hang- * Cinkó, fn. növendék leányka.
ján szól, cinc-féle hangot ad ; (km.) nincs otthon Cin-koh, fn. kemence, melyben a cint a többi
a macska, cincognak az egerek ; 2) á. é. a) elfojtott érctől elválasztják.
vékony hangon nevetgél ; ne cincogj már itt; b) Cinkos, fn. tt.-t ; 1) gonosztevő ; főcinkos, go-
zongorán v. hegedün roszul játszik. -tat, cs. 1) nosz, istentelen cinkos ; 2) társ a gonosztett vég-
egeret cincogásra késztet ; a macska cincogtatja az hezvitelében, bünrészes, cimbora ; a rablófőnököt
egeret; 2) elfojtott nevetésre késztet ; bolondos és cinkosait elfogni ; 3) kéjenc, keritő, kéjhölgyek
ugrálásokkal cincogtatni a gyermekeket ; 3) a hege- után járó, bordélyozó ; leányok cinkosa, csábitója ;
düt roszul húzza. 4) alakos bohóc ; 5) * a réten jegyül beszúrt karó,
Cincor, fn. tt.-t; (nt.) növény a háromhimesek v. a karójegy után eső osztályrész. Innen : Cin-
osztályából ; fajai : tarėjos, aranyos, tüskés cincor. kosság, fu. -kodik, k. 1) gonosztett véghezvitelé-
Cincorog, k. az egér folytonosan v. több ideig ben vkivel cimboráskodik; 2) leányokat, nöket
cincog. csábit ; 3) bohóckodik, hamiskodik. Innen : Cin-
* Cincos, fn. tt.-t ; leskelödő, ólálkodó, álnok koskodás, fn. -társ, fn . társ vmely bün véghezvi-
ember. telében, büntárs.
Cincur, fn. (állatt.) virágokon repkedő, gyors Cin-kö, fn. (ásványt.) 1 ) cinrészeket tartalmazó
röptü hosszúkás vékony bogár (bombylius). kö ; 2) megtisztitott cintömeg, mielőtt az olvasztó
Cinedény, fn. cinből készitett edény. kemencébe tennék. -lemez, fn. lemezzé lapitott
Cineg, k. a cinege sajátos vékony hangján cin . mosás, fn. a cinnek idegen részektől mosás
szól. általi megtisztitása. -mosó, 1. Cinész.
Cinege, fn. (állatt.) nyáron féreggel, télen mag- Cinmosó-fü, 1. Cinkáka.
gal élő, fekete foltokkal tarkázott hamvas szinü Cinmüves , fn. cinből különféle edényeket,
madárka ; fajai : szén, fenyves, mocsári, kék, barát- eszközöket készitő iparos. Innen : Cinmüvesség, fn.
fejű, hosszufarkú cinege; (km.) cinege is örül a tök- Cinóber, fn. tt.-t ; (ásványt.) száz rész higany
magnak; cinegének kóró a nyársa; cinegét fog a és 16 rész kén vegyülékéből álló vörös ásvány ;
feje, tök a feje, mert a cinegefogót tökből készi- hegyi cinóber, ásványcinóber, vegyileg előállitott
tik ; á. é. vékony, nápic ember. cinóber (cinnabaris). -érc, fn. (ásványt.) cinóber-
Cinege- csapta, fn. cirokszárból v. kivájt tök- tartalmú ásvány. -piros, -veres, -szin, fn. és mn.
böl készitett fogó eszköz, melynek ajtaja dióra ál- a cinóberéhez hasonló, rikitó veres szin.
litott fácskával támasztatik fel. -dió , fn. vékony Cinöntö, fn. olvasztott cinböl különféle eszkö-
héjú könnyen feltörhető dió . fogó , 1. Cinege- zöket öntö iparos. -mübely, fn. műhely, hol cin-
csapta. böl különféle edényeket öntenek.
Cinegesip, fn. cinege hangját utánzó síp. Cinpléh, 1. Cinlemez.
Cines, mn. tt.-t, v. -et ; cinnel bevont, beöntött; Cin-próba , fn. a cin megvizsgálása , hogy
cines rézedény.-, † fn. cinböl különféle eszközöket mennyi ólomrészt tartalmaz. -reszelék, fn. a cin-
készitő iparos. röl leráspolyozott por-alakú hulladék. -rög. fn. 1)
Cinész , fn. bányában a cint tisztogató, mosó idomtalan , alak nélküli cindarab ; 2) 1. Cinkö.
személy. -só, fn. (ásványt.) cintartalmú só.
Cinez, cs. cinlemezzel bevon ; cinezni a rézedé- Cinterem, fn. a. m. temető, sirkert ; (szój.)
nyeket. Innen: Cinezés, fn. -et, fn. cinből készült | cinterem felé áll a rudja, halni készül.
 Cin 156
Cinterem-virág, fn. á. é. öszhaj ; (szój .) cinte- |
rem-virág veri a fejét.
Cinvaj , fn. (nt. ) sósavas cinfehér, (butyrum
stanni).
Cinzor, 1. Cincor.
* Cipa, mn. tt. -pát ; cibáló, rángató ; cipa kutya.
Cipál, cs. a. m. cibál.
Cipárol, cs. ráncigál, tépáz.
Cipe, 1. Cipő .
Cipeg, k. cipőféle lábbeliben járva csoszog ;
cipeg-copog.
Cipekedik, k. 1) vmire ráakaszkodik, függesz-
kedik, czimpelkedik ; 2) a. m. cepelkedik.
Cipel, Cipelkedik, 1. Cepel, Cepelkedik.
Cipello, 1. Cipő.
Cipellö, 1. Cipöke.
Cipellös, mn. tt.-t, v. -et; tb.-ek ; cipőben járó,
cipőt viselő ; cipellős leány.
Cipelödik, k. nehezen vonszolja magát.
? Cipész, fn. tt.-t ; cipőket, topányokat és úri
csizmát készitő iparos. Innen : Cipészség, fn.
Cipó, fn. 1) kicsinyre szakitott, kisded alakú
magyar kenyér ; * fehér, finom lisztből sütött ke-
nyér ; debreceni, komáromi, győri cipó ; madárlátta
cipó, utról hozott fehér kenyér, kalács ; (szój. )
hetvenkedik, mint az árpacipó ; (km.) minél roszabb
a sütő, annál több cipót igér ; kenyérrel eszi a cipót,
együgyű; másutt is esznek fehér cipót ; fehér cipó
sós turóval használ éhes gyomornak; csunya a ga-
naj, de szép cipó terem utána ; 3) á. é. háton v.
mellen kinövö púp ; cipó terem v. van a hátán, pú-
pos hátu ; cipó-hátú ; (tréf.) cipó-hátú v. cipó-száju
paripa, ökör.
Cipós, mn. tt.-t, v. -at ; tb.-ak; 1) cipósütö ; ci-
pós kófa; 2) á. é. púpos hatú, mellü. fn. * tt. -t ;
az ifjuság böjti játéka, melyben a játszók egyen
kivül körbe állanak, s a kint levő szaladva egyet
hátba üt, kinek amazt kergetnie kell.
Cipő, fn. vékony bőrből v. szövetből készitett,
erős talppal ellátott, csak a lábfejet fedő szár nél-
küli, nöi -lábbeli ; facipő, szijjal felkötött fatalp a
szerzetesek lábán ; himzett, horgolt, kivágott fejű,
reggeli cipő; (guny.) szűz, mint a cipőm talpa a
földtől; (szój.) a sáros cipömet sem törülném hozzá,
v. a cipőm talpát sem kenném hozzája.
Cipo-bolt, fn. bolt, melyben cipőt árulnak.
-csat, fn. cipő fejére való csat. -cim, fn. (nt.) no -
vény az anyahimesek osztályából ; pilise papucs-
formáju (cyperiperdium) ; tarka cipőcim, (c. cal-
ceolus). -fej, fn. (msz.) ált. a cipőnek a talpon fe-
lüli vékony bör v. szövetrésze ; külön. a lábfej
elejét fedő része a cipőnek. -füzö, fn. keskeny
pamut-, selyem- v. bőr-szalag, melylyel a cipőt
összehuzzák. -huzó , fn. csont- v. kautschuk-
készlet, melylyel a cipő felhuzását könnyitik.
* Cipök, fn. görbe fa a tiszai kompon, melyhez
a vontató kötelet kötik.
Cipöke, fn. gyereknek való kis cipő.
Cipősz, 1. Cipész.
Ciprus, fn. tt.-t ; (nt. ) fanövény az egylakiak
osztályából és falkások rendéből ; levelei örök
zöldek, 8 fája ellenáll a rothadásnak ; költőknél
az állhatatosság és gyász jelképe. -dió , fn. a
ciprus-növény dió alakú gyümölcse. -fa, 1. Ciprus .
Ciprus-fenyő, fn. (nt.) Déleurópában tenyészö
növény a gyalogfenyők közöl ; a belöle kisajtolt
olaj vérhajtó hatással bir (juniperus sabina).
― Cit
-nézsit , fn. (nt.) Déleurópában tenyésző erős
szagú növény a nézsitek osztályából, (santolina).
* Cira, fn. 1) macska, cica ; 2) mirigy a lovak
fejében.
* Cirák, tn. 1) kedvelt személy, védenc , ke-
gyenc ; 2) a. m. ivadék, sarjadék.
Cirbelfenyü, Cirbolya, Cirbolyafenyü, fn.
(nt.) Schwaicban, a kárpátokon és Szibériában
tenyésző magas, sudár fenyü (pinus cembra).
Cirbolyamag, fn. a cirbolyafenyü magja.
* Cire, fn. anyajuh, melynek bárányát leölték,
s idegen bárányt szoptat.
Cirék, 1. Cirák.
Cirjék, tn. finév.
Cirkál, A) k. fegyveresen körüljár, vizsgáló-
dik ; éjjel, éjfélkor cirkálni ; (haj .) körjáratot tart
(tengeren hajóval) , kalézol , kémkedik ; (vad .) cir-
kál a vizsla, midőn a vadász előtt szaglászva ke-
resi a vadat ; B) cs. 1) vmit átkutat, figyelmesen
átvizsgál ; 2) 1. Cirkalmaz.
Cirkalmaz , cs. körzőféle eszközzel kikerit,
megjelöl vmit. Innen : Cirkalmazás, fn.
Cirkáló, fn. és mn. körüljárva kémlelő vizs-
gáló személy; éjjeli cirkálók; * csősz, pásztor, ki
öszszel cirkáló vendégséget ad. -dik, k. körül-
járva vizsgálódik , kémlelődik.
s Cirkalom, fn. kör rajzolásánál használható
két ágú rajzeszköz, melynek hegyes vége a kör
közép -pontját jelöli ki, a krétás vége pedig a
körzetet rajzolja le. -szár, fn. a cirkalom egyik-
egyik ága.
Cirkász, fn. tt.-t ; (haj.) tengeri háború alkal-
mával kémlelésre használható kisebb hajó.
Cirkáz, Cirkázó , 1. Cirkál, Cirkáló.
Cirköles, 1. Cirok.
Cirmol, cs . mocskosit, piszkossá tesz.
Cirmos, mn. tt.-t, v. -at ; 1) piszkos, mocskos ,
szurtos ; cirmos kéz, láb, arc, ruha ; 2) hamvas
szürke, iromba ; cirmos macska, cirmos tehén. In-
nen : Cirmosság, fn. -it, cs. mocskosit, cirmossá,
mocskossá, piszkossá tesz.
Cirógat, cirókal, cs. hizelegve, kedveskedés-
böl v. kérlelés végett simogat, gyöngéden dörzsöl-
get ; kutyát, macskát, lovat cirógatni ; á. é. vkit
elkövetett hibájáért feddés helyett megdicsér ;
nem szabad a gyermeket hibájaért cirógatni ; ne ci-
rógasd, ne kiméld. Innen : Cirógató, fn. és mn.
Cirok, fn. tt.-ot, v. cirkot ; (nt.) hét-nyolc lábnyi
magasra növő növény a kölesek osztályából; ná-
lunk seprőt készitenek belőle, innen : sepröfü, vad-
kukorica (foluns sorbum) ; fajai : puha cirok, seprő-
cirok.
Ciróka, fn. cirógató, hizelgő ; előfordul e hizel-
gö kitételben : ciróka-maróka, melylyel a kis gyer-
meknek hizelegnek .
Cirókál, 1. Cirógat.
Cirokmag, fn. a ciroknövény magja.
Cirom, fn. tt. cirmot ; mocsok, piszok, szenny.
Ciripel, k. a madár, madárfiók több ideig cir-
féle vékony hangon szól, csiripel ; ' á. é. mondják
csevegő, fecsegő nökről, gyermekekről is.
Ciszterciták, fn. t. Bernátrendü, v. tarka ba-
rátok.
== Citál, 1. Idéz.
Citara, Citera, fn. deszkára feszitett érchú-
rokból álló zeneeszköz ; a cimbalomtól nemcsak
alakjára nézve, de abban is különbözik, hogy a
 Cit 157
cimbalmot verni, a citarát pengetni szokták ; cita-
rát pengetni; citerán játszani ; (bibl.) és a szózat,
melyet hallék, oly, mint a citarások szava, kik cita-
ráznak az ő citarájokon, (Káldi). Innen : Cite-
rás, mn.
Citerál, Citeráz, k. citerán játszik.
Citorál, Citorás, 1. Citeráz, Citerás.
Citrom , fn. a citromfa almanagyságú rán-
coshéju arany- sárga gyümölcse ; v. ö. Citromfa ;
a. é. lócitrom, lóganéj ; kifacsart citrom ; a) citrom,
melynek levét kifacsarták; b) elhasznált ember .
Citrom-dereszlye, fn. (nt.) hegyeken tenyésző,
vastag, elágazó gyökerű növény a dereszlyék osz-
tályából, narancshéj izü magvakkal (athamanta
orcoselinum). -fa, fn . (nt.) Médiából Déleurópába
áthozott, s a sok falkások rendéhez tartozó alma-
fa-növény, aranysárga, kellemes zamatú, sok re-
keszü, savanyú gyümölcscsel ; fajai : török-, na-
nancs- citromfa. -fü, fn. (nt.) gyógyfü a melissák
osztályából ; máskép : méhfü (mellissa officinalis) .
Citromhéj, fn. a citrom olajostartalmú, keser-
nyés izű héja. -olaj, fn. citromhéjból sajtolt olaj.
⚫viz, fn. citromhéjjal elegyitett viz.
Citrin , fn. (ásványt.) kovaféle sárgaszinü ás -
vány.
Citrom-körte , fn. citromalakú körte. -lé, fn.
citrom belében levő, v. abból kifacsart lé. -lél, fn.
citromból készitett szesz, lél. -menta, fn. (nt.) a
citroméhoz hasonló illatú mentaféle növény. -olaj,
fn. citromhéjból sajtolás, v. vizzel való lepárolás
által nyert illó olaj.
Citromos, mn. tt.-t, v. -at ; tb.-ak ; citromlével
v. héjjal elegyitett, füszerezett ; citromos sütemény;
fn. tt.-t; tb.-ok ; citrommal kereskedő személy;
* fűszerárus.
Citromoz, A) cs. citromlével v. héjjal fűszerez ;
becsináltat, sültet citromozni ; B) citromot eszik.
Citrom-pálinka, fn. Citromlével elegyitett pá-
linka. -sajtó, fn. 1) sajtó, melylyel citromhéjból
olajat nyomnak ; 2) kis kézisajtó, a citromlé ki-
nyomására. -sárga, fn. és mn. citrom szinéhez
hasonló zöldes sárga. -sármány, fn. (állatt.)
citromszin tollazatú sármányféle madár. sav, fn.
(vt.) citromból és más savanyú gyümölcsből
nyert sav. Innen : Citromsavas , mn. -savanyú,
mn. citroméhoz hasonló savanyú izü. -só, fn. só
alakká jegecült citromlé. -szin, -szinü, mn. és
fn. a citroméhoz hasonló sárga szin. -szörp, fn.
szörp citromléből . -tinorú , fn. (nt.) sárga szinű
lapos gomba a tinoruk osztályából. viz , fn.
citromlé és cukros vizből készitett hüsito ital.
Citron, Citronos, 1. Citrom, Citromos.
Citrusfa, fn. (nt. ) növény az ürmök osztályá-
ból ; máskép : söprüruta (artemisia abrutanum).
Citvar, Citvor, fn. (nt.) keletindiai növény,
melynek gyógyerejű gyökere van (caemferia ro-
tunda). -gyökér, fn. (gyógyt.) a citvar gyógy-
erejű gyökere.
Civakodik, k. perlekedik, veszekedik. Innen :
Civakodás, fn. Civakodó, mn. Civakodóság, fn.
Civódik, k. perel, veszekszik, vkivel zsémbes-
kedik. Innen : Civódás, fn. Civódó, mn.
* Civódi, mn. perlekedni, vitázni, veszekedni
szerető.
Co, isz. mozdulásra, menésre nógató szó ; co te !
cofel! cofelfakó ! co ki kutya ! (km.) harmadnapi
vendégnek co ki a neve ; (szój.) co -ki neki onnan,
Con
nem szabad neki oda menni ; meginni a co-ki po-
harat, bucsupoharat ; co-ki kását főzni , kitoló
kását.
Cobók, fn. a madarak combja ; (vad.) medve-
láb. Innen : Cobókos , mn.
Coboly, fn. tt.-t; (állatt.) prémnek való finom
bőréről nevezetes sziberiai állat a menyétek osz-
tályából (mustella zibellina). -bunda, fn. coboly-
börrel béllelt, v. prémezett bunda. -karmantyú,
fn. karmantyú cobolybörböl . -kalpag, fn. coboly-
börből készitett kalpag.
* Cobor, fn. tt. -t , v. cobrot ; ált. támasztásra,
felpócolásra alkalmas rúd ; külön . a fonalakat tartó
erős rud a szövőszék felső végén.
* Cobukál , k. sárban, locs-pocsban megy, lu-
bickol.
Coca, fn. gyermeknyelven a. m. kis malac.
Coci, malacokat hivogató szó.
Coco, fn. gyermeknyelven a. m. ló. -zik, k.
nádparipán, v. falovon lovagol ; egyik csapat cicá-
zik, egy báboz, egy cocózik (Far.).
Codora, 1. Condra.
* Cofra, fn. felserdült csintalan leányka ; külön.
szóbeli személy.
Cohol, cs. có szóval hajt, kerget ; coholni a
lovakat.
Cók, fn. vmihez ragasztott, vetett pótlék, rá-
adás ; így : cók az ingó asztal lába alá tett kis for-
gács ; kamatcók, pótlékutalvány uj kamatszelvé-
nyekre ; külön. nyomtaték a húsmérésnél.
Cokigat, cs. co-ki szóval kerget, kiüz.
Cohipohár, fn. alsóbb irásmódban a. m. búcsú-
pohár.
Cók-mók, fn. mészárszékben nyomatékul adott
dirib-darab hús, köröm, fül stb.; á. é. lim-lom,
ringy-rony , cele-cula ; cókostul-mókostul, minde-
nestül, minden hozzátartozóival.
Cókó, fn. svábok és némely szerzetesek által
viseltetni szokott facipö, fapapucs. -s, mn. tt.-t ,
v. -at ; tb. -ak ; facipőben járó, fapapucsot viselő .
fn. tt. -t; tb. -ok ; facipőket készitő személy.
Cókostul-mókostul, 1. Cók-mók.
Comb , fn. a lábszár felső vastagabb része.
csonkitás, fn. (seb.) a comb egy részének sebé-
szi műtét általi lemetszése. -iv, fn. a comb ívalakú
görbülete. -izom, fn. (bt.) a combban levő izom ;
ilyenek : négyszögű combizom (musculus quadratus
femoris) ; kétfejű combizom (musculus biceps) ;
háromfejű combizom (musculus triceps) ; sudar
(gracilis) , egyenes (rectus) combizom. -izület, fn.
combban levő izület. -konc, fn. a felső lábszár-
csont, melyet a comb husa vesz körül.
* Combó, fn. a szülő-nö combjait fogó bába-
segéd.
Comboly, fn. (állatt.) aránylag vastag combú
bogár.
Combos, mn. tt. -t, v. -at ; vastag, izmos com-
bú; combos legény.
Combpólya, fn. (bt.) a combizmokat környező
mócsingos bör.
Compó, fn. (állatt.) sikamlós testů, kis pikke-
lyü, zöldes barna hal a pontyok osztályából (cy-
prinus tinea) ; (szój.) néz, mint a sült compó.
Compolyodik, 1) 1. Sompolyodik ; 2) elszomo-
rodik, kedvét veszti.
Conci, fn. gyermeknyelven a. m. kis darab hús.
Condolik, Condolik, 1. Condorlik.
 Con 158
* Condor, mn. tt. -t ; 1) rongyos ruhájú ; 2 ) á.
é. alávaló, rongyjellemü, cudar ; 3) (nt.) bolyhos,
pihés (levél).
Condora, Condorás, 1. Condra, Condrás.
Condorlik, Condorodik, k. rongyollik, ron-
gyokra szakadoz ; condorlik a viselt ruha.
Condra , fn. 1 ) szakadt ruháról lefityegö
rongy; 2) * székelyeknél divatos hosszú ujjas
szür, fekete durva gyapjúszövetből ; 3) á. é. ron-
gyos kurva, szajha, ringyó ; 4) korhely, lump-
ember. - , mn. * rongyos , piszkos szennyes ;
condra nadrág. Innen : Condrás, mn.
Copák, fn. (vad.) a rötvad hátsó combja.
* Copaka, fn. a keletlen, v. sületlen kenyérnek
közvetlen a héj alatti vizenyős része ; némely tájon
-szalonnának is neveztetik. Innen : Copákás, mn.
Copáklövés, fn. (vad.) a rötvad combját ért
lövés.
* Cophát, fn. 1) gyermekjáték, melyben a ját-
szók egymás hátán lapdáznak ; 2) háton vitel.
* Corhol, cs. 1) a nyersbört vonókéssel vakarja,
tisztogatja (a timár, szücs stb.) ; 2) 1. Korhol.
Cödör, 1. Csödör.
+ Cök, fn. birság, pénzbüntetés, bánat-pénz .
* Cök, fn. csinált kovász, melylyel savanyítni,
s tésztát keleszteni szoktak. Innen : Cökös, mn.
Cök-mók, 1. Cók-mók.
* Cökör, fn. tt. -t, v. cökröt ; tb. cökrök ; kis
szertár, szatyor.
Cölök, fn. (b.) a ragaszolás terménye, melynek
nagysága az abból nyujtandó rúdvashoz szokott
szabatni.
Cölömp, fn. tt. -öt ; 1) 1. Cölönk ; 2) a gémes
kút nyelének hátuljára kötött tuskó, v. kö, hogy
a vizzel telt vedret könnyebben lehessen felhuzni ;
3) földbe vert darab fa ; máskép : cölöp ; 4) (haj .)
az uszolyok vizszint libegő része, mely v. hordó,
v. szálfa. -öl, 1. Cölönköl.
Cölönk, fn. kisebbszerű karó, melyet a ku-
vaszebek nyakába kötnek, hogy a gyors futásra
képtelenek legyenek. Innen : Cölönkös, mn. -öl,
k. kutya a nyakába akasztott cölönkkel zörög.
Cölöp, fn. tt. -öt ; 1) (ép.) kérgétől, ágaitól
megtisztitott, gyökeréről levágott, sudar termetü,
kerek fatörzs, melyet épület alapjának megerősi-
tésére vernek a földbe ; cölöpöt verni; 2) bunkós
végü tuskó, milyennel az utcai kövezetet verik le.
-fal, 1. Cölöpsor .
Cölöp-fö, fn. (ép.) az épület alapjába vert cölöp
felső része. -gép, fn. verőgép, melylyel a cölöpöt
földbe ütik. -hid, -malom, fn. cölöpökre épitett
híd, malom .
Cölöpöl, Cölöpöz, k. és cs. cölöpöket ver a
földbe. Innen : Cölöpölés, fn.
Cölöp-rács, Cölöp-rostély, fn. (ép. ) földbe
vert cölöpök tömege, mely az épület alapfalának
talpul szolgál. -saru , fn. (ép.) kavicsos földbe
verendö cölöpök hegyes végére alkalmazott vas-
pánt négy lappal , melyek a cölöp hegyén egy
csúcsban végződnek. sor. fn. (vizép.) a folyam
szabályozásánál, v. kikötő épitésnél a folyam fe-
nekébe bevert cölöpök sora. -vármű, fn. a vár
védgátjául szolgáló palánkozat cölöpökből.
Cölöpverö, fn. (gép.) nagy gép, melylyel a cö-
löpöket leginkább a folyam fenekére szokták
leverni. -bak, fn. bunkós végű tuskó, melylyel a
cölöpöt földbe verik.
Cuk
Cölöpzet, fn. az épületek alaptalajára, a folya-
mok fenekére levert, v. várostromnál gátul szol-
gáló cölöpök tömege.
* Cömp, fn. tt. -öt ; alul nyitott csővel ellátott
hosszúdad faedény, melylyel a mustot, bort stb. a
hordóba eresztgetik ; máskép : léhó, léjó, lévó, livó .
Cönk, fn. (haj .) a gerendák és burkonyok kö-
zei* kitöltésére való fadarab.
Cöpekes, mn. zömök, köpcös.
Cövek, fn. 1) hosszabb, rövidebb vastag karó ,
melynek egyik végét meghegyesítik, hogy a földbe
könnyen bemenjen ; cövekekkel kijelölni a határt ;
2) ék gyanánt szolgáló faszeg ; a fejszét cövekkel
erősíteni nyelébe. Innen : Cövekes, mn. -csápuak,
tb. mn. (állatt.) rovarok cövekalakú csáppal.
* .edik, k. felnyullad , növekszik , nől, serdül,
cseperedik. -el, k. és cs. 1) vmibe cöveket ver,
vmit cövekkel megerösit ; 2) (gyak. mt.) a kimé-
rendő határ fővonalát cövekek beverésével kije-
löli . -ezet, 1. Cövekzet. -gerenda, fn. (ép.) a föge-
rendába eresztett mellékgerenda. rágó , mn.
jászolt rágó ; cövekrágó ló. -szeg, fn. ékül szolgáló
cövek. verö, -verökos, fn. bunkós végü tuskó ,
melylyel a cöveket leverik. -zár, fn. kerités cö-
vekekből.
Cubák, Cubók, 1. Cobók.
Cubor, Cuborfa, 1. Zúgoly, Zugolyfa.
Cubokol, 1. Cobukál.
* Cuc, fn, fonóházi vendégség.
Cuca, fn. 1) szopó-zacskó, melyet a siró gyer-
mek szájába adnak, hogy lecsendesedjék ; á. é.
cucám, édesem ! kedvesem ! 2) vminek hegye,
szuró vég ; a csáklya cucája; a dárda cucája ; 3)
(haj .) a vontatás közben használtatni szokott
hosszú rúd, melylyel a hajót a zátonytól v. part-
tól el-eltolják ; cucát vetni, a cucát a mondott célra
használni ; nagy cuca , a kormány benső végén
levő rúd, annak oldalra taszithatására ; kis cuca,
a kormányosnak támaszul szolgáló mankós bot.
Innen : Cucás, mn. cucás bot.
Cucak, Cucaly, Cucolék, 1. Cula.
Cucal, cs. hegyes eszközzel szurkál.
Cucáz, cs. a dereglyét, csolnakot csáklyával
tolja. Innen : Cucázás, fn.
Cucorit, 1. Csucsorít.
* Cucorka, fn. 1) cuc hangot adó összehúzott
száj ; 2) szösz-, csepű - égetésből történő, fonóházi
jóslás.
* Cucorkál, k. csepü-égésből jósol a fonóban.
Cucorodik, Csucsorodik.
Cucorog, k. összehúzott szájjal cuc-féle han-
got ad.
Cudar, fn. és mn. tt.-t ; 1) a. m. condra, rongy ;
2) á. é. rosz, nemtelen, aljas, becstelen ; cudar em-
ber ; cudar tett; cudar biz az (abor) , de hát igyunk,
hiszen magyar költők vagyunk (Vör .). Innen : Cu-
darság. fn. Cudarul, ih. -kodik , k. 1) alávaló
módon, gazul viseli magát, becstelenül cselek-
szik, 2) rongyoskodik .
* Cudri, fn. szajha, ringyó, lotyó .
* Cúka, fn. kis zsák.
Cukikása, fn. a vendég eltávoztakor adott étel ;
máskép : kitolókása.
Cukor, Cukor, fn. tt.-t, v. cukrot ; tb. cukrok ;
1 ) különféle növények, de leginkább az u. n. cu-
kornád nevdéből készült édes anyag ; fehér, sárga
cukor ; égetett. v. mellcukor ; szemcsés cukor ; nád-,
 Cuk 159
tej-, répacukor ; süvegcukor ; krumplicukor; árpa-
cukor; medvecukor ; (km.) süvegben is megbecsülik
a cukrot; 2) az érett gyümölcs édes tartalma, mely-
böl a fenebbi anyag készül ; a szőlő, füge cukra ;
3) á. é. a. m. édesem , kedvesem ; édes cukrom.
Cukor-al, Cukor-alj , fn. 1) tisztitáskor leüle-
pedett alja, söprüje a cukornak; 2) a megtisztított
cukor egy kis része, mely a meleg tejben, kávéban
stb. sem olvad fel. alma , fn. 2) alma-alakú cu-
kormü; 2) nyári édes alma. -anyag, fn. némely
növényben és gyümölcsben levő édes anyag, mely-
ből cukrot készítenek. áru, fn. 1) eladni való cu-
kor liszt alakban, v. süvegben ; 2) cukrászoktól
készitett különféle cukormü. -árus, 1. Cukorke-
reskedő.
Cukor-báb, fn. 1) báb-alak cukorból ; 2) á. é.
felcicomázott gyermek.-borsó, fn. 1) (nt.) növény
a borsókák osztályából ; széles hüvelyben rejlik
magva, melyet szinte cukorborsónak neveznek ; 2)
borsóalakú cukros nyalánkság. -csipö, fn. csipö-
eszköz, melylyel a felvagdalt cukrot a doboszból
stb. kiszedik. -édes, -édességü, mn. cukoréhoz
hasonló édességü. -finomító, fn. gyár, melyben
cukorlisztből cukrot készitenek. -főzés , fn. a
cukornak főzés által való készitése, -főző, fn. cu-
korfőzéssel foglalkozó személy. -gyár, fn. gyár,
melyben cukrot készitenek. -iz, fn. a cukor sajá-
tos édes ize. Innen : Cukorizü, mn. -ka, fn. cukor-
anyagból készitett aprószerű csemege (Bonbon) .
-kelme, 1. Cukoranyag.
Cukor-körte, fn. 1) körtealakú cukor-mü ; 2)
nagyon édes fajú körte. -láda, fn. 1) láda, mely-
ben cukrot szállitanak ; 2) láda-alakú kis faedény,
melyben házi szükségre a vágott cukrot tartják.
-lél , fn. cukoranyagból készitett szeszes ital.
-liszt, fn. 1) lisztalakú, finomítatlan cukor ; 2)
lisztté tört cukor. -millye, fn. vágott, v. törött
cukrot tartó szelence. -minta, fn. süvegalakú fa-
edény , melyben a finomított cukor kupalakká
jegecül. -mü , fn. cukorból készitett különféle
alak. -müves, fn. cukros süteményeket , cukor-
müveket készitő személy, cukrász.
Cukornád, fn. (nt. ) sok cukoranyagot tartal-
mazó, kelet- és nyugotindiai nádféle növény (sa-
charum). -termesztés, fn. cukornád tenyészté-
sével való foglalkozás.
Cukor-öntet, fn. felolvasztott cukor, melylyel
némely süteményeket leöntenek. -pálinka, fn. 1)
cukoranyagból készitett szeszes ital, arak ; 2) cu-
korral édesített pálinka. -papiros, fn. vastag kék
papir, melybe a cukorsüveget takarják. -rágás,
fn. (szój .) cukorrágás gyermekszokás. -répa, fn.
sok cukoranyagot tartalmazó répa. -salak, fn. a
jegecülő cukor alja, salakja. -sav, fn. (vt.) négy
vegysúly vizzel elegyített salétromsavból hevités
által nyert sav. Innen : Cukorsavas. -sütemény,
fn. cukros tésztából készitett sütemény. -sütö, 1.
Cukrász.
Cukor- süveg, fn. kúpalakká idomított cukor-
tömeg, mint az a kereskedésben árultatik. -sze-
lence, fn. porrá zuzott, v. vagdalt cukrot tartó
szelence . -szem , fn. mag, szemalakú cukormü.
-szesz, I. Cukorpálinka.
Cukor-szilva, fn. 1 ) gömbölyű nagyon édes
szilva; 2) szilvaalakú cukormi . -tisztítás, fn. a
nyers cukorliszt finomitása. -tonna , 1. Cukor-
hordó.
-- Cs , cs
Cukrag, fn. (vt.) a cukor édes kivonata.
Cukrász, fn. tt.-t ; cukorból, cukros tésztából
különféle alakokat , süteményeket készitő sze-
mély. at, fn. 1) a. m. cukrászbolt ; 2) cukros sü-
temények készitésével foglalkozó mesterség. -bolt,
fn. bolt, melyben cukros süteményt árulnak. -ság,
1. Cukrászat .
Cukrászsütemény, fn. cukrász által készitett
sütemény.
Cukros, mn. 1) cukorral behintett, leöntött;
cukros kása, cukros mandola ; 2) cukorral készi-
tett ; cukros sütemény ; 3) cukortartó ; cukros tonna,
szelence. -bolt, 1. Cukrászbolt.
Cukrosit, cs. cukrossá tesz, édesít.
Cukrosszáju, mn. ki az édeset szereti.
Cukroz, cs. cukorral hint.
* Cula, fn. 1) podgyász, celecula ; 2) egymérös
kis zsák ; 3) korhely, lump férfi ; 4) lotyó, szajha,
ringyó.
* Culadár, fn. podgyász -hordó személy.
* Culák, fn. karó, cölöp, duc. -saru, I. Cölöp-
saru.
Culhó. 1. Curhó.
Cundra, 1. Condra.
Cup, 1. Cupp .
* Cupak, fn. 1 ) 1. Comb ; 2) némely szög vas-
tagabb vége. Innen : Cupakos, mn. vastag tövü
(szeg).
* Cupér, mn. tt. -t ; meztelen, csupasz ; áttéve :
pucér.
Cupka, fn. (nt.) a gyümölcs szára, kocsánya,
melynélfogva az ágról lelógg. -levél, fn. (nt.)
fattyulevél a gyümölcs kocsányán.
Cupkalt, mn. (nt. msz. ) kocsányos gyümölcsü,
cupkával biró.
Cupog, k. 1) cup-féle hangot ad, pl. a csók ; 2)
vizben, sárban cubukol, lubickol. -at, cs. és k.
ismételve cupog.
Cupp, fn. erősebb csók, melynél cup-féle hang
hallik.
Cuppan, k. 1. Cupog.
Cuppanat, fn. különösen csók által származott
cup-féle hang.
Cuppant , cs. cuppanást csinál ; külön. csókot
ad ; egyet cuppantani vki ajakára. Innen : Cup-
pantás, fn.
Cuppog , k. 1) 1. Cupog ; 2) dagasztásnál a
tészta, taposás alatt a szivós sár cupp-féle hangot
ad. -ós, mn. cupp-hangot adó. Innen : Cuppogósan,
ih. cuppogósan csókol.
Curhó, fn. szajha, ringyó, lotyó.
Curhol, 1. Corhol.
Cüh, eröködést, nehezen, erőködve működést
kifejező szó.
Cühölödik, 1. Cihelödik.
* Cükkü, fn. a. m. cikk, cikkely.
Cs.
Cs, es. a magyar ábécében ötödik, a mással-
hangzók sorában harmadik betü. Fog- , v. helye-
sebben a nyelvbetük közé tartozik ; mert kimondá-
sakor a nyelv hegyének érintenie kell a szájpadlás
előrészét. A tés s hangok összeolvadásából látszik
származottnak, pl. vétség; a kimondásban ugy
 Csá - 160
hangzik, m. vécscség. Egyébiránt egyszerű hang ;
két betüvel csak azért iratik, mert cs hangot kife-
jező betü nincsen sem a latin ábécében, melyet
egészen elfogadtunk, sem pedig a görögben, mely-
böl a k jegyet vettük át. Általánosan bevett, v.
csak némely tájon elfogadott szokás szerint némely
szókban a cs különféle hangokkal, betükkel vál-
takozik ; és pedig a) c-vel : lapocska, lapocka, áll-
kapcsa, állkapca; cirpel, csiripel ; csupka, cupka;
csima, cima; b) ty-vel és gy-vel : bácsi, bátya; vi-
csog, vigyog; varancsos, varangyos ; c)´s-sel: csik,
sik (sávoly) ; d) t-vel : törtet, csörtet ; csömöszöl,
tömöszöl; e) k-val : kuvik, csuvik; csába, kába; ko-
dácsol, kodákol; leggyakrabban előfordul a ke-
resztnevek kicsinyített alakjaiban : Fercsi, Ferkó;
Jancsi, Jankó; Palcsi, Palkó; Tercsi, Terka ; Mar-
csa, Marka. Cs. használtatik mint megrövidített
szó e helyett császári ; pl. cs. hadsereg.
Csá, isz. a. m. csáli, cselő ; az ökröket jobbra
terelő felkiáltás ; csá Szöke, hajsz Tartsa ! iga nya-
kad tartsa (Beniczky P.) ; csára, v. csával menni,
jobbra menni ; csára terelni a tinót; (szój .) egyik
csára, másik hajszra, egyik jobbra, másik balra ;
csára vinni az éneket, hamis hangba menni át.
Csáb, fn. ált. minden dolog, tárgy, mely vkit
az erkölcs útjáról, a helyes utról letéritni (csára
vinni) képes ; ily értelemben a nyalánknak csáb :
egy tányér csemege; a kéjencnek egy szép külsejű
no; a kincsvágyónak : egy rakás pénz ; külön.
roszra, tiltott cselekvésre édesgető beszéd, tett ;
engedni, hitelt adni, ellenállani a csáboknak. Innen :
Csábos, mn.
Csába, mn. 1) elcsábitható, a helyes utról el-
tántoritó, csára vihető ; csába ifju, leány ; 2) buta,
ostoba, döre, botor.
Csábair, fn. (nt. ) déli Európában tenyésző, ta-
karmánynak való, mindig zöld növény (poterium ).
Csabakeszeg, fn. (állatt.) hal a keszegek közöl.
Csáb-anya, fn. leányokat az erkölcstelenség
utjára csábító, keritönö. -fény , fn. erkölcsileg
rosz utra vezető csalóka fény. it, cs. 1) szép,
kellemes módon a helyes utról vkit letéríteni,
roszra, tiltott dolgokra (csára) vinni törekszik ;
vkit lopásra csábítni ; 2) ámit, bolondít. Innen:
Csábitás, fn. Csábitó, fn. és mn. -os, mn. édesgető,
félrevezető, csábitó erővel biró ; csábos remény
(Gy. J.).
Csabrág , Csábrág , Csabrágos , 1. Csótár,
Csótáros.
Csábszó, fn. szó, beszéd, melylyel vki mást
édesgetve akar rosz utra vinni.
* Čsabukkol, k. kószál, csatangol.
Csábul, k. 1) helyes utról letérittetni, rosz utra
vezettetni hagyja magát ; 2) á. é. megcsalatik,
elamittatik ; Judás elvesze és mindnyájan, kik utána
csábultanak volt (bibl.) ; 3) * ámul, elámul. Innen :
Csábulás, Csábulat, fn.
Csacsi, fn. a. m. szamár ; (km.) félharagba jő,
mint a kis csacsi ; ha nagy füle volna, épen csacsi
lenne; á. é. ostoba, buta személy.
Csacska, Csacskafecske, mn. sokat beszélő,
fecsegő, beszédes ; csacska kis leány. - , fn. szó-
szátyár. Innen : Csacskaság, fn.
Csacskálkodik, k. folyvást jár a szája, pereg
a nyelve, csacsog, fecseg. Innen : Csacskálkodás, fn.
Csacska-locska, 1. Csacska.
Csacska-madár, Csacskár, fn. (állatt.) madár |
Csaj
a szajkók osztályából ; fecsegő csacskár (gracula
religiosa) ; kukorica csacskár (gracula quiscula).
-zöld, mn. csacskárféle madáréhoz hasonló zöld
színti.
Csacsog, k. jár a szája, pereg a nyelve ; ne
csacsogj mindig ; (szój. ) csacsog, mint a szajkó. In-
nen : Csacsogás, fn. Csacsogó, fn. és mn.
Csacsogány, 1. Csacskamadár.
Csadaj, fn. tt. -t; 1) bozót, csalit , cserjés er-
döcske ; 2) sásos, csátés hely.
Csádé, 1. Csáté.
* Csafar, 1. Csavar.
* Csáforit, k. fenhangon nevetgélve beszél, fe-
cseg, trécsel.
Csáforta, fn. hosszú rúd, melylyel a borsajtó
hengerét forditják.
Csafrinka, fn. 1) beszédes, csacsogó kis leány ;
2) *kis ringyó, kis lotyó, cafra.
Cságat, cs. csára, azaz balról jobbfelé hajtja
a barmot ; á . é. másfelé fordítja (a beszéd értel-
mét) ; cságassa a dolgot, a. m. cságatja a dolgot.
Cságató, fn. (gazd .) taligavezér , körnegyed
alakú görbe fa, melylyel az eke gerendélyét igaz-
gatják ; máskép : cságatyó, cságatyú, cságoté, csá-
gotú, csikoltó, csíkoltyú.
Csahajszkörtike, fn. (nt.) növény a körtikék
osztályából ; hímszálai felfelé , anyaszára lefelé
görbed ; máskép ; kerek télizöld, v. fasaláta.
Csahitál, k. az eb folytonosan ugat, csahol.
* Csahó, 1. Evet.
Csahog, 1. Csahol, k.
Csahol, A) k. 1) ált. az eb vékony hangon
ugat ; külön. (vad.) a kopó a vad szagát érezve,
vékony hangon ugat ; 2) á. é. (alj.) fecseg, terefe-
rél ; más szavába vág; B) cs. acéllal és kovával
tüzet üt ki. Innen : Csaholás, fn. Csaholó, fn.
Csahos, mn. tt. -t, v. -at ; nagy száju, ugató ;
csahos kutya, csahos ember.
Csaj , 1. Evet.
Csaja, 1. Csalya.
Csajág , fn. (állatt.) fényes aranyzöld rovar
ráncos röptyükkel a téhelyröpük rende és az
ötízesek neméböl (Trichius nobilis).
* Csajbos, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak; görbe-
gurba, otromba; csajbos bot.
* Csajbuta, Csajbutag, fn. félbolond, féleszü ,
buta eszü.
Csajhos, mn. tt. -t , v. -at ; lucskos, cafatos,
csatakos, sárral /fölvert, v. befecskendett ; csajhos
ruha. , fn. a. m. cafra, lotyó.
Csajka, 1. Sajka.
Csajka-képű, mn. csajkáéhoz hasonló alakú.
Csajkász, fn. tt.-t; 1) ált. csajkákon járó hajós ;
2) hadicsajkákon szolgáló határör a titeli kerü-
letből.
Csajkáz, k. csajkán hajókáz. -ható, mn. csaj-
kával áthajózható ; csajkázható tó, folyam.
Csajkó, fn. (állatt.) bogár, melynek csápjai olló
alakká fonódnak össze ; máskép : ollósbogár.
* Csajpota , Csajpoti , mn. és fn. semmit
számba nem vevő ; féleszü, félkegyelmü. Innen :
Csajpotaság, Csajpotiság, fn.
Csajta-bajta, mn. lödöri.
Csajtos , 1. Csajhos.
Csajva, 1. Cserebogár.
* Csajvadék , fn. összecsödült népsöpredék
zagyvaléknép.
 Csa 161 Csa

* Csajvinkó, fn. vizzel kevert bor, lőre. kor valaki nyilvánvaló veszett ügygyel még min-
Csak, ksz. 1) egyedül, csupán ; csak ennyire ha- | dég bibelödik. - , mn. kifelé nyuló, görbülö ; csákó
ladunk ; csak magunk vagyunk; csak egy pár szóra szarvú ökör ; csákóra áll a szarva. Innen : Csákós,
térek be hozzád; (szój. ) csak egy hajszálon lóggott; mn. -álladzó, fn. szij , melylyel a fejre tett csákót
(km.) csak egyszer volt Budán kutyavásár ; 2) idö- az állhoz erősitik. -fü, fn. (nt.) növény a csukó-
ben és térben való közelséget jelent ; a. m. épen ; osztályából ; máskép : vizmelléki csukóka,
csak imént ment el. — isz. 1) vajha, bárcsak ; csak kák(scutellaria galericulata). -rózsa, fn. rózsa-alakú
nekellene elmenni ! 2) használtatik ilyenféle mon- diszitmény a csákó felső kerületén. -süveg. 1.
datokban : csak rajta ! csak próbáld azt tenni ! Csákó. -szarvú, mn. kifelé görbedö szarvú ; el-
Csák, fn. 1) vminek hegye , hegyes vége ; a ho- lentéte : kajla.
rog, a csáklya csákja; 2) a. m. szög ; 3) a. m. csáp. Csákotyú, fn. (haj.) ált. csatlókötél ; külön.
Csákány, fn. tt.-t; 1) balta-féle fejű nyeles ma- azon kötél, mely a hajó elejéről a vontató kötélre
gyar fegyver ; Innen : a. m. fokos ; réz csákány, ér, v. mely a lovaskötélre a hajóról keresztben
vas csákány ; (szój .) nem bánom, ha csákány hull is, adatik ki ; csákotyúra venni, csákotyút kötni a lo-
még sem tartóztat vissza az utazástól ; 2) nyeles vas v. vontatókötélre.
kö-, jégvágó, földhányó szerszám , melynek feje Csakugyan , ksz. és isz. mégis , épen ugy,
lappal lefelé forditott balta v. vasfog ; máskép : valósággal ; csakugyan megtörtént, csakugyan elment.
csákánykapa ; 3) fokos-alakú fuvó zeneeszköz ; Csal, cs. 1) vkit álnokul rászed, csellel jogai-
csákányt fúni. Innen : Csákányos, mn. -kalapács, ban birtokában károsit ; csal a kalmár, ha a rosz
fn. szerszám, melynek feje kalapács és a másik árucikket jó helyett adja el, ha hamis mértéket
oldalra csákány-alakba kinyúlik. -kapa, fn. kö- használ; csalják elül-hátul ; (km.) aki senkit nem
vágó, földhányó nyeles szerszám, melynek feje csal, könnyen másra bizza dolgát. 2) kecsegtetve,
széles vasfog. -kapocs, fn. 1) az ajtók, kapúk ra- hizelegve vhova csábit, hivogat ; horogra csalni a
gasztóira használt kajmos eszköze a lakatosok- halat, lépre a madarat ; az ellenséget torbe, kelep-
nak. -oz, cs. csákánynyal üt, ver, feszit. cébe csalni; nyilt térre csalni az ellenséget ; 3) téve-
Csakbár, isz. vajha, bárcsak. désbe ejt, tévutra (csára) vezet ; ha szemeim nem
Csakhogy, ksz. a. m. de; ellenvetést kifejező csalnak ; csal a remény, a várakozás, ha nem telje-
szócska; gyönyörű kelme, csakhogy drága. isz. sedik ; (szój .) a külszin gyakran csal ; 4) (tól, től)
használjuk akkor, midön örömünket akarjuk ki- vkitöl vmit kihizeleg, kizsarol ; pénzt csalni vki-
fejezni, hogy vmi meg- v. meg nem történt ; csak- től ; 5) (szój.) csalom a szivedet, eszem a szivedet ;
hogy hazaérkeztünk ! csakhogy egészséges vagy. csalom a szemedet, eszem a szemedet. 6) (vad.)
Csáki, tn. magyar családnév ; (szój .) nem Csáki vadat , madarat utánzó hanggal lövésre kerit,
szalmája ez! nem olyan, hogy ki csak hozzáfér, törbe hivogat. Innen : Csalás, fn. (km.) csalással
bitangolja. disznó sem hízik; Csaló, fn. és mn.
Csakkör, fn. (nt.) félszervirágos növény az Csal, fn. tt.- t ; hamis, ravasz tévedésbe (csára)
együttnemzök seregéből (prenanthes) ; szűk levelű, vezető fogás ; hadi csal ; csalt vetni ; közönsége-
piros gatyás, bugás csakkör. sebb : csel.
Csáklya, fn. támasztásra, taszitásra, ráncigá- Csala, fn. hamisság, ravaszság ; (szój .) minden
lásra stb. alkalmas vashorgas rúd ; tüzi csáklya, csere csalával jár.
melylyel tüz alkalmakor az égő házhoz közel Csala-csattogtató, fn. (állatt.) szürke madár-
fekvő épületek tetejét rángatják le ; hajós csáklya, ka, feketével és hamuszinnel habos szárnyakkal
a hajósok egyik szükséges szerszáma ; csáklyát a billegetők neméből (motacilla troglodytes).
vetni, hányni ; csáklyával huzni a csolnakot ; 2) vas- Család, fn. 1) ált. egy nemzetségből, vérségböl,
talp, melyet a jégen csuszkáló sebesebb mozogha- atyafiságból való személyek összege ; uri , nemes
tás végett talpaira köt ; máskép : korcsolya. In- család ; elszegényedett család ; á. é. szerzetesek tes-
nen: Csáklyás, mn. tülete ; sz. Bernárd családja ; 2) külön. a házastár-
Csáklyáz, A) csáklyával húz, von, szakgat ; sak gyermekeikkel együtt, néha a cselédséget is
külön. csáklyával huzza a csolnakot, hajót ; B) k. beleszámitva ; 3) (nt.) a növények alosztályai,
a. m. korcsolyáz. melyek egy főosztályhoz tartoznak. Innen : Csa-
Csakmeg, Csakmen, 1. Csaknem . ládapa, Családanya, fn. Családos, mn. * a. m. cse-
Csakmost, k. épen most, ebben a pillanatban ; lédes ; hasonlatos mennyeknek országa a családos
a mult időre vonatkozik, s a nyomaték a csak- on emberhez, azaz cselédes emberhez (Sz. László leg.) .
van; csak most ment el, épen most ment el. Család-fenntartó, fn. 1) a család utolsó férfi-
Csaknem, k. majdnem, kevés hija, hogy nem ; ivadéka, ki gyermeket nemzvén, nem hagyja ki-
csaknem megvert, csaknem két hóig volt távol. halni a családot ; 2) vmely családot tápláló, anyagi
Csákó, fn. 1) leginkább a katonák által viselt szükségeiről gondoskodó személy. fö, fn. a csa-
régi szabású karimátlan magyar süveg, felülről ládapa, v. a család bármelyik tagja, ki a többi ta-
két oldalra fityegő szárnyakkal ; most azonban gok szükségeiről gondoskodik s felettök némi
fityegő nélkül is és ernyővel készitik ; huszár-, hatalommal bir.
baka v. fika-, hajdúcsákó ; jártak (a papok) fekete Családi, mn. a családhoz tartozó , arra vonat-
posztó süvegben is, de azon csákót vágni még a diá- kozó ; családi élet, családi kör, családi ügy.
koknak sem volt szabad (Kis Bálint) ; félre tette csá- Család-kép, fn. egy családhoz tartozó szemé-
kóját, hegykélkedik ; 2) á. é. (nt. ) a mag tetején a lyeket ábrázoló kép ; á. é. családi viszonyokat,
megmaradt bibeszárból képzödött fonaldad nyujt- történetet tartalmazó elbeszélés. -név, fn. a csa-
vány, mint a kökörcsin magvain ; 3) kifelé gör- lád vezetékneve. -tag, fn. a családhoz tartozó sze-
bülő szarvu ökör ; hők csákó! (szój.) aligha baja mély. -tönév, fn. leginkább helységnévtől köl-
nincs a csákónak, hozik a bűrit, tréfás vágás, mi- csönzött melléknév, mely a családnév elé tétetik ;
Ballagi szótár, 11
 Csa -- 162
somlyai Báthory ; hajnácskói Vécsei; bori és bor- |
feoi Bory. -ünnep, fn. családtagok által tartott
örömünnep. -törvény, fn. vmely uralkodó család
alapitója, v. összes tagjai által hozott törvény,
melyhez minden családtag alkalmazkodni tar-
tozik.
Csalafinta, fn. ált. másokat ravasz álnoksággal
rászedő csaló, nyegle ; külön. * nöcsábitó, pjkos ,
leányokkal csintalankodó ; csalafinta eblábon jár.
Csalafintáskodik, k. hamiskodik, csalfáskodik.
Csalakozik, 1. Csalatkozik .
* Csalámboz, k. kószál, tekereg.
* Csalamádé, Csalamálé, fn. (gazd .) takar-
mánynak való sürüen vetett kukorica.
Csalán, fn. tt.-t ; (nt.) növény az egylakiak és
négyhimesek osztályából ; több faja szurós, égető
hatású maggal bir; aprós, epres, pettegetett levelű,
árva csalán ; kétlaki, olasz, büdösholt, erdeiholt,
bujdosó, fekete, jószagú csalán ; (szój. ) csalánra vi-
zellett, rosz kedvü, komor; (km.) ami csalán, csip
az korán ; csalán és bürök jó pajtások (similis si-
mili gaudet) ; csalán a kezébe, nem liliom. Innen :
Csalános, mn.
Csalánc, fn. (állatt. ) naplepe ; gyász - csalánc
(vanessa antiopa) ; tarka csalánc (v. atalanta) ; kö-
zönséges csalánc (v. urtica).
Csalán-család, fn. (nt.) csalánféle növények
öszlete.
Csaláncsattogó, 1. Ökörszem .
Csalán-csipés, Csalán-égetés, fn. csalán érin-
tése által keletkezett égető szurás a testen. -fonal,
fn . csalánból készitett fonal. -himlö, 1. Csalán-
küteg.
? Csalánka, fn. (állatt. ) az ökörszemféle mada-
rak egyik faja.
Csalán-küteg, fn. (kórt.) apró persedésekből
álló kóros küteg a börön. -láz, fn. (kórt.) láz,
mely a csalánküteget megelőzi. -patyolat, fn. pa-
tyolat csalánfonalból. -pillangó, fn. (állatt.) az
eji pillangók egyik faja. -szövet, fn. szövet csa-
lánfonalból.
Csalárd, mn. csalásra, ravaszságra kész, hajla-
mánál, lényegénél fogva könnyen csaló ; csalárd
ember; csalárd örvények (Kaz.) . Innen: Csalárdul,
ih. -kodik, k. ravaszul cselekszik, csalárdságot
tiz. Innen : Csalárdkodás, fn.
Csalárdos, mn. a. m. csalárd.
Csalárdság, fn. csalásra hajlandó tulajdonság ;
(km.) nem messze megy ember csalárdsággal; (bibl.)
gonoszság, bün ; kiben csalárdság nem találtatott.
Csalárkodik, 1. Csalárdkodik .
Csalatás, fn. tt.-t : mások által való rászedetés.
Csalathatlan, 1. Csalhatlan.
Csalatkozatlan. 1. Csalhatlan.
Csalatkozik, k. hibásan vélekedik, vélemé-
nyében téved, csalódik ; (km.) ki emberekben bizik,
könnyen csalatkozik ; ki Istenben bizik, nem csalat-
kozik.
Csalatkozhatatlan, Csalatkozhatlan, mn. és
ih. mindég helyesen vélekedő, véleményében soha
nem tévedő ; csak az Isten csalatkozhatlan. Innen :
Csalatkozhatlanság, fn. Csalatkozhatlanul, ih.
+ Csalatság, fn. a. m. csalás.
Csaldög, fn. (vad.) vmely állatnak oly célból
kitett hullája, hogy azt a dúvad felkeresse. -öz,
cs. (vad.) dúvadat csaldöggel lövésre kerit.
Csálé, isz. ökröket jobbfelé nógató szó ; á. é.
- Csa
csáléra, 1) nem egyenesen, görbén ; csáléra áll az
asztag ; 2) csalásból származott elsajátitás ; a hût-
len cseléd által csáléra megy a jövedelem.
Csalékony, mn. tévutra vezető, lényegénél fog-
va csaló ; csalékony időjárás, remény. Innen : Csa-
lékonyan, ib. Csalékonyság, fn.
Csalember, fn. ravasz, álnok ember, csala-
finta.
Csálés , mn. az igába balról befogott ökör,
külső ökör.
Csal-észlet, fn. (bölcs.) hamis előzményeken
nyugvó v. a következtetésben tévesztő észlet. -ét,
fn. 1) a. m. Csalétek ; 2) a. m. csalit. -étek, -étel,
fn. (vad.) étek, leginkább husdarab, mely a ke-
lepcébe a dúvad oda csalása végett tétetik. -ét-
kez, cs. (vad.) kelepcét a dúvad oda csalása végett
csalétekkel megken, v. csalétket kitesz.
Csalfa, mn. ravasz, hamis , csalni kész ; külön.
a szerelemben csaló ; csalfa ember, csalfa leány.
Innen : Csalfaság, fn.
Csalfaj , Csalfajú, mn. a. m. csalfa.
Csalfákodik, Csalfálkodik, Csalfáskodik,
k. ravaszságot üz, hamiskodik. Innen : Csalfálko-
dás, fn.
Csal-fény, fn. csalékony, tévutra vezető fény ;
á. é. a valóságnak meg nem felelő külső pompa,
cifra nyomorúság. -hang, fn. tévutra vezető, csa-
lékony hang ; külön. a csalsip hangja.
Csalhatatlan, Csalhatlan, mn. és ih. 1) meg
nem csalható, rá nem szedhető, kit megcsalni
nem lehet ; 2) a. m. csalatkozhatlan. Innen : Csal-
hatatlanság, fn. Csalhatatlanul, ih.
* Csali, mn. a. m. csalfa.
Csáli, 1. Csálé.
Csalit, fn. 1) bokros, cserjés, harasztos hely ;
növendék erdő ; 2) * fákról lehullott száraz leve-
lek. Innen : Csalitos, mn.
Csalkép, fn. káprázat-, képzeletszülte, téve-
désbe ejtő, csalóka kép. -zet, fn. hibás, csalóka
képzet.
Csalkert, fn. tekervényes utai által a benne já-
rót tévedésbe hozó kert, tömkeleg (labyrinthus).
? Csalla, fn. (ásványt.) máskép : phenakit.
? Csallang, fn. (állatt.) 1) gömbölyded alakú
csiga ; kék-, eljegyzett csallang (conus vexillum) ;
2) kékszalagú csallang (noctua fraxini), éjlepe,
melynek hernyója a körisen él.
Csalma, fn. patyolatból készült törökföveg,
turbán ; * magas , székely süveg. Innen : Csal-
más, mn.
Csalmadár, fn. kalitkába zárt madár, mely a
szabadban repkedőket lépre csalja ; máskép :
hivó ; á. é. másokat csábitó személy.
? Csalmárok, fn. tb. (ft.) kövületi sugárállatok
(Galeriten).
? Csalmász, fn. tt.-t ; (ållatt.) lepe a pikkely-
röpüek rendéből.
Csalmatok, 1. Beléndek.
Csal-nyom, fn. ált. tévedésbe, csalódásba ejtő
nyom ; (vad.) a szarvasnak futtában ejtett nyo-
mai, melyek a szokottnál távolabb esvén egymás-
tól, a szarvast a valódinál nagyobbnak tüntetik
fel. -ódik, -ódás, 1. Csalatkozik, Csalatkozás.
Csalogány, fn. tt.-t; (állatt.) a. m. fülemüle ;
á. é. csengő, bájos hangú énekesnő ; Svéd csalo-
gány, Lind Jenni.
Csalogat, cs. a. m. csábitó szerekkel hivogat,
 Csa - 163
édesget; a sertést kukoricával ólba csalogatni ;
(népd.) barna kis lány szemöldöke csalogatott engem
ide. Innen: Csalogatás, fn. Csalogató, mn.
Csalóka, mn. 1) csalékony, tévedésbe hozó
(csára vezető) ; csalóka fény, csalóka remény ; csa-
lóka Péter, csaló, csábító ; 2) nökkel dévajkodó,
csábitó.-
, fn. 1 ) (nt.) a. m. a fenyő bugája, to-
boza, fenyőalma; 2) lélekvásárló, csábitni törekvő
személy.
Csalóközi, mn . csalóközből való ; (szój .) csa-
lóközi szerencse, ritka szerencse, mint Csalóközön
az, hogy vki pontban a révhez érjen és azonnal
kompba szállhasson.
Csalólag, ih. csábitó, tévedésbe hozó, csaló
módon.
Csaloz, cs. (vad.) négylábú vadat táplával csa-
logat.
Csal-ösvény, fn. tévutra vezető ösvény. -part,
fn. (haj .) pára v. köd miatt nem tisztán látszó
föld, mely a hajóst megcsalja. -sip , fn. (vad.) né-
mely vad hangját utánzó sip .
Csalszem, fn. (vad.) gabonaféle szemes csal-
étek. -ez, cs. (vad.) madarat csalszemmel csa-
logat.
Csal-szin, fn. a dolog belsejével meg nem
egyező, csalóka külszin. -szó, 1. Čsalhang
Csal-tojás, fn. a tyúk fészkében a végből ha-
gyott tojás, hogy oda járjon tojni. -toll, fn. 1)
csomóba kötött toll, melylyel a kibocsájtott sóly-
mot visszacsalják ; 2) madárijesztő tollakból.
+ Csalton, ih. csalton csalogat, folyvást csalo-
gat (Born.).
Csal-ut, fn. a kitüzött célhoz csak látszólag ve-
zető, a helyes irányból lekanyarodó ut. -vetés , 1 .
Cselvetés.
Csalvető, fn. és mn. mást ravaszul, álnok mó-
don törbe ejteni törekvő személy.
Csalya, mn. tekeredett, befelé hajlott szarvú.
fn. 1 ) (allatt.) pederitett szarvú bogárka ; 2)
kajla, görbe szarvú marha.
Csalyva, fn. (állatt.) tojásdad vastagtestü ro-
var a téhelyröpüek rendéből ; óriás csalyva (Her-
kuleskäfer),
* Csaman a bogarak legnagyobbika.
gó, fn. kutyanyuzó, kutyaverő, Re-
cér, gyepmester, hóhérlegény.
Csamesog , Csámcsog , Csammog , Csám-
mog, 1. Csemcseg.
* Csámolyog, k. csattangolva jár-kel , kóbo-
rog, ide-oda csapong:
Csámp, fn. a lábak kifelé görbedését okozó
térd-bütyök.
Csámpás, mn. tt.-t; v. -at; tb.-ak ; 1) kifelé
görbedö, kajsza lábú, ki menés közben lábszárait
összedörzsöli ; 2) * élhetetlen, mihaszna, naplopó .
Innen: Csámpásan, ih. -lábú, 1. Csámpás.
Csámpásodik, k. csámpássá leszen, kajszán
kezd járni.
** Csampolya, fn. a. m. duda.
Csámporodik, k. forrásba megy, poshad ,
savanyodik (ser, bor, pálinka). Innen: Csámporo-
dott, mn.
Csámporú, mn. savanyú, forrásba ment.
Csanak, fn. 1) † a. m. csolnak ; 2) a) rúdra
kötött vizmeregető edény füzfakéregből ; b) a va-
dászok ivókanala ; c) cserépedény.
Csanál, 1. Csalán.
Csanesog, Csáncsog, 1. Csemcseg.
―― Csa
* Csandargat , cs. keveri a vizet vmely
edényben.
* Čsandarit, cs. tésztát dagaszt.
Csandarog, k. a turbékoló galamb farkát ide-
oda forgatja.
Csangás, fn. roszul hangzás.
* Csangat, cs. lármásan harangoz, csenget ; ne
csángassatok annyit.
Csangó, mn. * roszul hangzó, tompa hangú ;
csangó kolomp. —, Csángó, fn. Moldvában lakó
magyar.
* Csángó, fn. 1) ecetes, savanyú bor ; 2) pá
linka-tisztitáskor az üst fenekén maradt rész ; 3)
megsavanyodott, poshadt étel.
* Csaniga, mn. csámpásan, kajszán járó. —,
fn. 1. Csánk.
* Csank, fn. bármely állat talpa.
* Csánk, fn. 1) négy lábú állat hátulsó lábszára;
(guny.) emberi lábszár ; gyorsan szedni csánkjait,
csánkot vetni, lábát vetni vkinek, hogy elessék ; 2)
a. m. csák ; (szój.) lityeg-fityeg, mint vén csánk a
süvegen. -pók, fn. pók a lovak lábszárán. V.
Ö. Pók.
Csántér, 1. Gantár.
Csap, A) cs. 1) ugy üt, hogy csattanjon ; pofon,
arcul, képen, nyakon csapni; agyon csapni ; legyet
csapni ; vizet csapni ; csigát (játékszer) csapni;
(ácsmsz.) zsinórt csapni ; ne csapd oly erősen az aj-
tót, a kaput ; sarat csapni ; a) erös menés által a
hig sarat vkire locscsantani ; b) á. é. sáros időben
cél nélkül járni ; hova mégysz, sarat csapni ? (szój.)
nem oda csap, a hová néz , más célja van, mint a
melyet sejtet ; 2) dobni ; földhöz csapni ; 3) össze-
kuszált pamutot , kendert erősen rázva kibont ;
kendert csapni, a tilolt kendert kirázni ; 4) á . é.
(szój.) szelet csapni, fitogtatólag nagyot játszani ;
lármát csapni, lármázni ; levet csapni, szépet tenni,
udvarolni ; marhát a legelőre, vetésre csapni ; B) k.
1 ) (személyt.) vhova rohanva száll, megy ; a sas
az apró marhákra csapott; ebbe a házba csapott a
villám ; 2) ide-oda csatangol ; majd ide, majd oda
csap ; felfelé csap a láng.
Csap, fn. 1 ) hengerded csöalaku, hegyezett v.
tonka test ; jégcsap, hóolvadás által képződött
hosszukás, hengerded jégdarab ; nyelvcsap, nyak-
csap, fenyőcsap, fenyő törzséből kinyuló ágacska ;
2 ), (gazd .) nem közvetlenül a szőlőtőn, hanem ke-
véssé feljebb elmetszett szölövessző ; csapra met-
szeni ; 3) bort v. más folyadékot eregető fúrt
dugasz; eresztő csap ; hordó csapja; csapra ütni,
csapra venni, verni a hordót; csapon van, áll a
hordó; csapról mérni a bort; csap alja, a csap alatt
levő edénybe csepegett bor ; csapon adja, veszi a
bort; csapon veszi a lisztet, borért adja a lisztet ;
csapot fúrni; (szój.) iszik mint a csap ; olyan mint
a csap, részeg; 4) a keréktalpakat összetartó fa-
szegecske ; 5) (ép.) a gerendának különfélekép
megfaragott vége, mely a másik gerenda hasonló
alakú mélyedésébe beilleszthető ; 6) (vad.) állat
nyoma a hóban, puha földben.
Csáp, fn. a rovaroknak tapintó szervül szol-
gáló kis szarvacska ; serteképű, szálképű, lepcsé-
nyes csápok.
Csapa, fn. 1) (vad.) a vad lépteinek szakadat-
lan nyoma hóban, puha földön ; 2) * a fej beköté-
sére szolgáló kendő.
11 *
 Csa - 164 Csa

Csapadék, fn. (vt.) vegyi műtéttel folytán a fo- | tályából ; máskép : nyakcsapfü , bájfü , (ruscus
lyadékban leülepedett anyag. hypoglossum). -ház, fn. koresma, hol bort, sert
Csapágy, fn. (ép.) a gerenda végén különféle mérnek. -hid, fn. a vár árkain levő felvonható s
alakú kivájott mélyedés, melybe a másik gerenda leereszthető hid. horog, fn. csapalaku, a görög
csapja illeszttetik. V. ö. Csap. I betühöz hasonló horog.
Csapa-hó, fn. (vad.) ujon esett hó, melyen a Csáp-iker, fn. (állatt.) a rovaroknak egy faja.
vad nyomai látszanak. * Csapinó , fn. rézsuntosan, ferdén álló lapja
Csap-al, Csapalja, fn. 1) kis kád, melybe folyvminek. Innen : Csapinós , mn. Csapinósan , ih..
a must; 2) a csap alatt levő edénybe becsepe- Csapinósság, fn.
gett bor. Csapint, cs. gyöngén csap, legyint, illet. Innen :
Csapan, Csapant, 1. Csappan, Csappant. Csapintás, fn.
Csapantyú , fn. gyúanyaggal megtöltött to- * Csapitka, fn. válú , v. teknövájó vágó-
kocska, melylyel az ujabb szerkezetű puskákat szerszám.
elsütik, Innen : Csapantyús, mn. Csápiz , fn. (állatt. ) a bogár csápjának egy-egy
Csapárok, fn. (gazd.) a rétek lecsapolása vé- részecskéje.
gett ásott árok. Csapjog, fn. bormérési jog.
Csapás, fn. tt. t ; 1) csattanó hangot adó ütés; Csapka, fn. a. m. Sapka.
pofoncsapás, arcul- , nyakoncsapás ; (szój .) egy csa- Csap-karika, fn. karika a csapforditón.
pással kettőt ütni, v. egy csapásra két legyet ütni; Csapkod, k. és cs. 1 ) vesszővel, ostorral, bottak
2) á. é. elemek v. a sors által okozott veszély, sze- stb. többször üt, csap ; ostorral csapkodni, legyeket,
rencsétlenség ; elemi csapás ; ez Isten csapása raj- lovakat csapkodni.
tunk; (szój.) a szerencse ritkán elégszik meg egy Csapkules, fn. a csap forditója, nyelve, mely-
csapással ; 3) járó- kelő, legelésző marhák nyomai lyel tetszés szerint a csapüreget elzárni v. kinyit-
által képződött ut, marhajárás ; 4) a szántóföldek- ni lehet.
nek ugar, tavaszi , öszi vetés alá felosztása, nyo- Csaplár, fn. tt. -t ; 1) bormérő ember, ki ki-
más (Calcatura) ; 5) (vad.) a vad nyomai által sebb mértékkel, itcével , messzelylyel méri a bort ;
képzödött út ; 6) (b.) ásványtelepnek szintes hosz - 2) á. é. szócsaplár, hirhordó, sokat fecsegö. Innen :
nyujtásban tartó iránya ( Streichen) . Csaplárság, fn. -né, fn. 1) bormérő nö ; 2 ) a csap--
Csapász, k. (vad.) keresi a vad nyomait. lár neje. -kodik, k. borméréssel foglalkozik.
Csapat, fn. 1) ált. kisebb nyáj , falka, sereg em- Csapláros, Csaplárosné, Csaplároskodik, l..
berböl v. állatból ; csapatokban hajtani a juhokat; Csaplár, Csaplárné stb.
egy csapat tanuló ; 2) külön. (ht.) katonaosztály, Csaplyuk, fn. 1) hordóba való csap lyuka,
kompánia , század ; a hadsereg négy csapatban nyilása ; 2) (ácsmsz .) lyuk, melybe két gerendát
megy; szabad csapat, guerillák ; 3) (ker.) egy szál- összekötö faszög van beverve.
litással érkezett árucikkek öszlete. Innen : Csa- Csap-marok, fn. (b.) vájás, melyben közvetlen
patos, mn. Csapatosan, ih. ? -ály, fn. tt. -t ; (állatt.) a tengelycsap forog. -müves, fn. hordóba való
a. m. seregély. -int, ih. az edény felső széleig, csapot készitő iparos.
szinig ; csapatint mérni a buzát. -ol, cs. csapatokra Csapnyelv, I. Csapsziv.
Szakgat, oszt ; csapatolni a katonaságot. -onként, Csapó, fn. 1) durva szürposztót, abát készitő
ih. csapatokra osztva, v. oszolva ; csapatonként iparos ; 2) nyeles eszköz börböl, melylyel a legye-
joni, hajtani ajuhokat. -ör, fn. (ht.) csapat felett ör- ket csapdossák ; 3) 1. Csapófa ; 4) az ostor hegyé-
ködő személy. -tüz, fn. (ht.) csapatonként való lö- re kötött selyem, v. vékony kenderfonat. -, mu
dözés. -vezér, fn. (ht.) kisebb hadcsapat vezetője. aki csap, üt, vág.
Csapáz, cs. 1) (vad.) a vadászeb a vad nyo- Csapó-ajtó, fn. ajtó, mely ha be van téve, lap-
mait keresi, szaglászsza, a vadat nyomozza ; 2) jával vizszintesen fekszik. -bogár, fn. (állatt.)
nyomoz, keresgél ; az eltévedt barmokat csapázni. fejénél babos , cserépszín rovar a téhelyröpük
Innen : Csapázás, fn. -at, fn. (vad.) vadat szaglá- rende és cserebülyek neméből (scarabaeus fullo).
szó ebek nyomai által képződött ut. -cérna, 1. Csapózsinór.
Csapda, mn. 1. Csapdi; fn. egérfogó, patkány- Csapó- csiga, fn. a gyermekek csigaalakú já-
fogó eszköz, kelepce. tékszere, melyet ostorral csapkodva forgatnak.
Csapdi, mn. csapodár, könnyelmű, állhatatlan; Csapodár, mn. és fn. tt. -t ; 1) szerelme tár-
csapdi legény, csapdi leány. Innen : Csapdiság, fn. gyát változtató , szerelemben a változatosságot
Csapdos, Csapdoz , cs . többször csap; a hullám szerető, kacér ; csapodár nő, ifjú ; 2) állhatatlan,
csapdossa a sziklákat, a szél csapdossa az ajtót. változékony ; 3) magát mindenkinél behizelgő .
Csapfa, fn. csapnak való fa. Innen : Csapodárság, fn. Csapodárul, ih. -kodik,
Csapfajd, fn. (állatt.) erdei fajd. k. csapodár módon él, csapodárul viseli magát,
Csapfejü-daganat, fn. a ló csánkjának büty- kacérkodik. Innen : Csapodárkodás, fn.
kös kidudorodása. Csapó- deszka, fn. (gép.) le és feltolható desz-
Csap-fészek, fn. (ácsmsz .) a gerenda végén ka vmely gépezetben.
kivájott különféle alaku mélyedés, melybe a má- Csapodi, I. Csapdi.
sik gerenda csapja illesztettik . V. ö. Csap. * -fiók, Csapódik, k. 1) csattanva zárul ; csapódik az
fn. csapféle eszköz, melyen a folyadékot az edény- ajtó a kapu ; 2) csattanva vmihez ütödik ; az eső az
böl kieresztik. -forditó, 1. Csapsziv. archoz csapódik. Innen : Csapódás, fn.
Csap- furás, fn. 1) a csapfának csappá alaki- Csapó-fa , fn. 1 ) fa , melylyel nyalábba kö-
tása, kifurása ; 2) mint tárgy : a csap lyuka. -furó, tött holmit összeszoritanak ; 2) egyenesre gyalult
fn. vastagabb furó szerszám, melylyel a csapot ki- deszka, melylyel a gabonafélével tétezett mérőt
furják. -fü, fn . (nt. ) ágatlan növény a pérák osz- elütik, hogy az csak színig legyen. -font, fn. két
 Csap 165 Csar

nem egyenlő, hosszaságú karral ellátott mérleg, ablak stb. -ajtó, fn. csattanva csukódó ajtó. -mo-
melynek rövidebb karjára a megmérendő tárgy, tóla, 1. Csapó -motóla.
a hosszabbra pedig a sulymérték tétetik. -föld , 1. Csappanós, mn. ferde állásu, csapinós .
Márga. Csappant, mn. megsoványodott ; csappant sertés.
Csapó-ház, fn. ház, melyben csapóféle iparo- Csappant, cs. 1) csattanva oda csiptet; a toll-
sok műhelye van. -hid, 1. Csaphid. kés oda csappantotta ujjaimat ; 2) leszorít, csaptat ;
Csapókalitka, fn. csapóajtóval ellátott és ma- 3) lőfegyvert elcsattant.
dárfogásra használt kalitka. Csappantó, fn. 1) (seb. ) érvágásnál használt
Csapol, cs. 1) cseppfolyó testet csapon ereszt sebészi eszköz ; 2) 1. Csappanó , fn . -köpöly,
ki ; bort csapolni ; vizkórost csapolni ; 2) csapra fn. hegyes csiptetővel ellátott köpöly.
ver; hordót csapolni ; 3) vmit csappal ellát, felsze- Csappantyú, 1. Csapantyú.
rel; (ép.) gerendát csapolni. Csap-pénz, fn. bormérési jogért fizetett adó.
Csapó-lag, ih. harántékosan, rézsutosan, fer- Csapra-eresztés, Csapra-tétel, fn. (ép .) az
dén ; csapólag kövezni az utcát. -lapát, fn. 1) lapát, oszlopnak csapformára leeresztése.
melylyel az árok partjait csapkodva egyengetik ; 2) Csapráma, fn. (vizép.) mozgó ráma, mely a
1. Sócsapó. legény, fn. legényminőségben dol- malomkerék forgófájának fészkül szolgál .
gozó szürposztókészitő iparos. Csapra-ütés, Csapra-verés , Csapra-vevés,
Csapoló, fn. 1) cseppfolyó testet csapon eresztő fn. folyadékkal telt hordóknak csappal való el-
látása.
személy; 2) eszköz, melylyel a vizkóros embert Csapról-mérés, fn. bormérés csapos hordóból.
megcsapolják. * Csápsza, fn. fökötö, 1. Csepesz.
Csapolya, fn. árok, melybe a rétekről stb. le-
csapolt viz foly. Csapszeg, fn. ált. hengeridomú fa, v. vasru-
Csapó-mérleg, 1. Csapófont. dacska ; külön. a csap hosszabb része, melynek
Csapó-mester, fn. mesteri oklevéllel ellátott lyukas vége a hordóba illesztetik. -fúró, fn. a
szürposztókészitő iparos. -motóla, fn. a szürposz- csapszeg kilyukasztására használt fúró.
Csap-szék, fn. 1) a. m. kocsma ; 2) kocsmában
tókészitő iparos gombolyitója.
rácscsal elzárt hely, hol a bort mérik. -sziv, fn.
Csapong, k. 1) csatangol, ide-oda kóborog; 2) a csapszeg oldollyukába beillesztett, két lyukkal
állhatatlanul majd egyhez, majd máshoz pártol ; ellatott czövek, melynek csavarása által a bort
3) az egyenes utról letérve félrecsap ; 4) á. é. er- tetszés szerint elzárni, v. kiereszteni lehet.
kölcstelen, csapdi életet él. Innen : Csapongás, fn. Csapta, 1. Csabda.
Csapongó, mn. Csapta-nyelv, fn. pecek, melylyel a csapta aj-
Csapong-ör, fn. nem egy helyben álló, hanem taját feltámasztják.
utcáról utcára járó éji ör. Csaptár, fn. egérfogó, 1. Csapda.
* Csaponik, k. csappanik, kissé megsoványo- Csaptat, cs. 1) léccel, rúddal leszorít ; szénát
dik; csaponik a bugó sertés. rudallóval a szekérre csaptatni ; nádas háztetőt léc-
Csaponólag, 1. Csapinósan. cel csaptatni ; 2) vmit csapdával fog ; egeret csap-
Csaponvétel, fn. cseppfolyó testnek csapon tatni. -ó, fn. 1) ált. mindenféle eszköz, melylyel
való eresztése. csaptatnak ; 2) hosszú rúd, melynélfogva náda-
Csapó-rúd, fa. (gazd.) hosszú rúd, melylyel a záskor és szegezéskor a tetőt lekötik; 3) két egy-
szénát, sarjút stb. szekérre leszorítják ; máskép : más fölibe helyzett deszkából álló egérfogó ;
rudalló. innen á. é. csínen rajta kapottról : csaptatóba esett;
Csapos, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) csappal 4) a. m. csaptanyelv .
ellátott, amin csap van ; csapos hordó ; csapos pa- Csaptig, ih. szinig, csordultig, az edény felsö
dolat; csapos szőlőtő ; (ép. ) csapos beeresztés; 2) * széleig ; csaptig mérni a gabonát.
fenyőágakból fonott ; csapos sövény. —, fn. tt. -t; Csaptok, fn. (b.) az aknában létező viz tovább
1) más borát mérő korcsmáros ; 2) (vad.) máso- szállitására használt gép.
dík évében levő hímszarvas . Innen : Csaposan, ih. Csapvánkos, 1. Csapágy.
Csapó-toll, fn. (állatt.) leghosszabb toll a ma- * Csapszi, m. hizelgö, ide s tova hajlongó.
dár szárnyában. Csárda, fn. falun, v. városon kivül álló korcs-
Csapott, mn. tt. -at ; tb. -ak ; 1) csapófával ma ; pusztai korcsma ; a magyar köznép kedvenc
lesimított, jól megmért ; 2) elhajtott, elkergetett ; mulatóhelye ; (szój .) ki a legény a csárdában ? ki
csapott kurva; csapott deák; 3) laposra készitett ; meri ezt megtenni ? ki akar velem szembe szál-
csapott kalap, léghasító kalap ; 4) rövidre szabott ; lani? (km.) két dudás egy csárdában meg nemfér.
csapott öltöny. Innen : Csapottan, ih. Csárdás, fn. tt. -t ; 1) csárdabeli korcsmáros ;
Csapó-zsinór, fn. a. m. ácszsinór ; (km.) néha 2) gyors ütenyü magyar zene ; csárdást húzni, ját
a csapózsinór is kiebb üt ; eljár a csapózsinór mel- szani ; csárdást járni, táncolni; kopogós, buktató,
lett, rendhez, törvényhez szabja magát, v. gúnyo- mártogató csárdás.—, mn . betyárkodó, bokorugró ;
rosan ennek ellenkezője : kihágó , kicsapongó. csárdás legény, csárdás menyecske.
-viz, fn. (vizép.) a malom kerekeit hajtó viz. Csáre, Csári, 1. Csírí-csári.
Csapoz, cs. 1) a. m. csapol ; 2) csappal ellát, Csarit, 1. Csalit.
felszerel. Csárma, mn. 1) csahos, csacska, locska, fen-
Csappan, Csappanik, k. 1) csattanva csukó- hangon beszélő ; 2) csapodár, hizelgö . —, fn. 1)
dik, ütödik ; csappan a tollkés ; 2) soványodik, zaj, lárma, zsibongás ; 2) 1. Csalit.
fogy; csappan a bugó sertés. Csarmál, k. 1) fecseg, tereferél, terécsel ; 2)
Csappanó, mn. 1) ami csappar.; 2) ferde állásu, lármáz, lármát csap.
csapinós. , fn. csattanva csukódó tárgy, ajtó, Csarnak, fn. (haj .) az árbocokat és az örfát a
 Csar - 166 - Csát

hajó széltében kétoldalt tartó kötelek. -ász, 1. | csata ; csatára kelni; (km.) csata után okos a ma-
Csarnakmester. gyar, akkor jö meg az esze, mikor már késő ; 2)
Csarnak-kötél, 1. Csarnak. perpatvar, civódás, összekocódás ; szócsata ; toll-
Csarnak-mester , Csarnakos , fn. (haj.) az csata; 3) a. m. verseny ; vagyon sok aranynyaľ
összes vitorlázat kezelésével foglalkozó személy. tündöklő boglára, kik a napot hiják fényökkel csatára
-zat, fn. (haj.) a vitorlák kezeléséhez és az árbocok (Gyöngy) ; 4) * a. m. éjí örizet ; 5) * a. m. csorda.
megerősítéséhez tartozó összes kötélkészülék. Csata-ber, fn. jutalom, díj, zsákmány, melyet
Csarnok, fn. 1) † körszin ; láthattál bikát,. a katonák között jól vívott csata után szoktak ki-
mely kapát csarnokon (Zr.) ; 2) kastélyban, palo- osztani. -csillag, fn. hengerded nyelű régies ha-
tában oszlopos előterem ; 3) nagy, elfogadó terem, difegyver, melynek egyik végén tömör gömb van,
salón. Innen : Csarnoki, mn. szétágazó sugarakkal. -dal, fn. csatára bátorító ,
* Csarom, fn. tt, csarmot; tb. csarmok ; paizs, hevítő ének, dal. -festö, fn. csaták festésével fog-
cimer. lalkozó személy. -hely, fn. hely, hol csata törté-
* Csász, k. a. m. csúsz. nik, v. történt.
Császár, fn. tt. -t ; 1) királynál magasabb mél- Csataj , fn. tt. -t ; csatázók lármája, zsivaja,
tóságu fejedelem ; római, német császár ; mexicói robaja.
császár; (km.) nincs nehezebb a császár kenyerénél, a Csatajáték, fn. 64 négyszögletű, kétféle színü
katonaéletnél ; 2) (összetételben) maga nemében ki- kockára osztott deszkán történő játék ; máskép :
tünö, v.acsászárra vonatkozó; császárkörte, császár- királyjáték, schachjáték.
vágás, császárhús ; császárforiat. In.: Császári, mn. Csatak, fn. híg sár okozta mocsok az öltönyön .
Császár-fi, fn. 1) a császár fia ; 2) császári csa- Innen : Csatakos, mn. Csatakosság, fn. -ol, cs. hig
ládból származott herceg. -forint , fn. ezüst sárral ruhafélét bemocskol.
osztrákforint, melyen a császár képe van. -fürt- Csata-ló, fn. csatában használt, harci gyakor-
fogú, fn. (állatt.) japáni tengerben tenyésző, izle- latokra betanított ló. -mező, fn. hely, hol két
tes húsu hal. -garas, fn. 1) 3 váltókrajcár értékű ellenséges hadsereg csatáz ; megtartani a csata-
nem régen használt pénz a császár képével ; 2) mezőt.
aggkatonának adott napi díj az osztrákbiroda- Csatangol, k. a csordától elvált barom baran-
lomban. -kodik, k. mint császár uralkodik. -ko- gol ; á. é. céltalanul jár-kel, csavarog, kószál ;
rona, fn. 1) a császár födiszeül szolgáló korona ; * gyanús helyeken jár, csavarog. Innen : Csatan-
2) (nt.) perzsiai hagymás növény, lefelé csüggő goló , mn.
veres, v. sárgás virággal. -körte, fn. kellemes izü Csata-pata, Csáté-páté, 1. Csete-pata.
gyümölcs a vajaskörték osztályából ; máskép ; Csatapiac, 1. Csatamező.
kármánkörte. -lat, fn. császári uralkodás. -liszt, Csatár, fn. tt. -t ; 1) (ht.) könnyű fegyverzetü
fn. süteménynek való legfinomabb buzaliszt, más- katona, ki többedmagával apró csapatban az ellen-
kép : nullaliszt. séget gyors rohamokkal nyugtalanítja (Plänkler) ;
Császármadár , fn. (állatt.) szürke sárgás- 2) (haj.) könnyebb hadihajó (Fregatte).
barna tollú, izletes húsu madár a vadtyúkok osz- * Csatara, fn. csetepaté ; csatarát ütni, csete-
tályából. -kupcsiga, fn. (állatt.) kúpalakú csiga. patét csinálni, tereferélve zajt ütni. -panna, fn.
(conus textile). tereferélő, pergő nyelvü nö, kinek gyors beszédét
Császár-metszés, fn. (seb.) gyermekét meg- nem lehet érteni.
szülni nem képes nő oldalán és méhén tett met- Csatarász, Csataráz, k. 1) a. m. hadarász ; 2)
szés, mely által keletkezett nyiláson a gyermeket sürün egymásután csattog ; 3) gyorsan pereg a
a méhből kiveszik. -morzsa, -morzsóka, fn. nyelve, gyorsan és azért érthetlenül beszél.
lisztből készitett morzsalékféle cukros sütemény, Csata-rend, fn. (ht.) csatára bizonyos rend-
lisztschmarn. -né, fn. 1) császár neje, felesége ; 2) szeres sorokban felállított sereg, v. annak egyes
1. Császárnő. -nö, fn. császári hatalommal biró nö; szakasza ; szétbontani, megszakasztani a csataren-
Katalin császárnő. det; középső csatarend.
Császárság, fn. 1) császári birodalom ; ausztriai Csatár-hare , fn. (ht.) csatárok által vívott
császárság; 2) császári méltóság. Innen : Császár- harc. -lánc, fn. (ht.) harcoló csatárok által képe-
sági, mn. zett vonal. -oz, k. (ht.) csatárharcot ví. Innen :
Császár-szakál, fn. (nt.) növény a szárba in- Csatározás, fn.
duló violák közöl ; fehér, sárga és kék virággal. Csatározó, 1. Csatár.
-ul, ih. császárként, mint császár. -virág, 1. Csá- Csatártüz, fn. (ht.) csatárok által tett lövés.
szárszakál. * Csatás, fn. kinnháló csordaőr.
Császkál, k. tagjait maga után vontatva nehe- Csatasik, Csatatér, 1. Csatamező.
zen jár; ikerítve : császkál-mászkál. Csata-tüz, fn. csataközben történő lövöldözés.
Csász-mász, 1. Császkál . -vész, fn. (költ.) elvesztett csatából származó,
Császna, 1. Hatkotú. azzal járó veszély. -vesztés, fn. csatatéren az
* Császta, fn. nádas, csátés hely. ellenség által való megveretés .
Csat, fn. szíj , szalag végére erősített, mozogható Csatáz, k. 1) csataközben harcol ; 2) á . é. lár-
pecekkel ellátott érceszköz, melylyel vmit össze- mázva veszekszik. Innen : Csatázás, fn. Csatázó, fn.
huzni különösen ruhafélét a testhez szorítani Csatazaj, fn. csatázók zsivaja, lármája, fegy-
lehet ; vas, acél, réz, ezüst csat; cipő-csat ; (szój .) | vereik dörgése.
csak csatig vonni, nem erőltetní. Csáté, fn. 1) (nt.) nedves helyen tenyésző sás-
Csata, fn. 1) két ellenséges hadseregnek egy- féle növény ; fakó-, kormos- , rozsdás- , szúrós csáté;
mással való vivása ; nagy csata ; népek csatája 2) vizenyös helyeken növö gaz ; 3) * cserjés hely,
(Lipcsénél) ; előőrsi csata ; véres, vesztett, nyert | csalit. Innen : Csátés, mn.
 Csat ― 167
Csat-gyártó, fn. csatkészitő iparos .
Csáti, mn. Csátról való ; (szój.) csáti fa, erős
bot; pattog, mint a csáti paraszt.
Csatinaz, Csatiráz, k. 1) nagy neszt, lármát
üt csattogatva (pl. ajtót) ; 2) erösebben hangicsál
a fülemile ; sokat kodácsol a tyúk.
Csatla, fn. bármely eszköz, melylyel vmit ösz-
szefűznek, csatolnak.
Csatlakozik, k. társkép vkihez áll, szegődik,
vkivel tart, vkinek véleményét sajátjául fogadja ;
csatlakozni a kéjutazókhoz ; vkinek véleményéhez,
inditványához csatlakozni. Innen : Csatlakozás, fn.
Csatlás, fn. tt.-t ; 1) (mint cselekvés) : a) csattal
való összefűzés ; b) á. è. vminek egy más dolog-
gal való egybefoglalása ; c) * a teherfának lánccal
való leszorítása ; 2) (mint tárgy) : a kocsirúdon ke-
resztbe tett fa, mely a felhércet tartja.
Csatlék, fn. vmihez csatolt, kapcsolt, mellék-
letül tett dolog.
Csatló, fn. 1) eszköz, melylyel vmit összefüz-
nek, csatolnak ; csatlófa a szekérben, csatlóvas az
épületben; 2) külön . a szilaj ló megfékezésére hasz-
nált kantárszíj . -fa , fn. 1) vékony hajlós rúd,
melylyel a szekérre rakott fát leszorítják ; 2) (ács
msz.) fadarabokat helyzetükben egybetartó ka-
pocsfa. -hám , fn. (haj .) emelésre használható
rövid erős kötél, melynek végén karika, v. csat
van. -lane, fn. 1) a szekérre rakott szénát, fát,
stb. leszorító lánc ; 2) lánckötelék a börkötényen ;
3) (vad.) két kopót, agarat összekötő lánc. -pálca,
fn. (haj .) bot, melylyel a lovaskötél a dereglye-
bakhoz foglaltatik.
Csatlós, fn. tt. -t; ált. diszfogat elött nyargaló
lovász, hajdu , nyargonc ; külön. diszszolga , ki
ünnepélyes menet alkalmával a ló kantárszárát
fogja.
Csatlószál, fn. (haj .) rövid kötél , melylyel
vmely csüngő testet megköthetni.
Csatlószij , 1. Csatló.
Csatlódik, k. csatfélével ellátott szíjszalag stb.
önmagától kapcsolódik, füzödik ; (leginkább csak
összetételben) kicsatlódott a szíj ; á. é. vkinek
pártjához áll, véleményére tér. Inn.: Csatlódás, fn.
Csatol, cs. 1) csattal összeszorit ; nadrágszíjat
csatolni ; 2) á. é. vmihez mellékletül tesz ; a kül-
dött levélhez egypár forintot csatolni. Innen : Csa-
tolás, fn.
Csatólál, 1. Csantangol.
Csatolat, fn. szíjra varrt csatok öszlete.
Csatolódik, Csatlódik.
Csatolvány, 1. Csatlék.
Csatora, fn. lárma, zaj, zsivaj.
Csatoráz, k. fecseg, locsog, gyorsan beszél.
Csatorna, fn. ált. öblös üreg, melyen vmi fo-
lyadék keresztülfoly ; külön. 1) † viztartó gödör ;
és veték be őtet egy csatornába (Góry cod) ; 2) kö-
vel kirakott, fedett, v. fedetlen árok, mely a város-
ban összegyűlt árnyékszékmocskot, szemetet stb.
elvezeti ; 3) emberi kéz által készitett vizmeder,
mely két folyót, tengert köt össze, s a vidék mo-
mocsárvizét felszedi ; Béga csatornája ; 3) min-
denféle vizvezető cső; a budai várba csatornákon
megy fel a viz a Dunából ; 4) á. é. a) épületek tete
jén a zsindelyzet szélére erősitett váluféle készület
pléhböl, mely a tetőre hullott esövizet egy helyre
vezeti ; b) a légkörben azon hely, hol a fellegek
vannak; megeredtek az ég csatornái ; nyisd meg
Csáv
Uram az ég csatornáit ; c) a belek ürege ; belek
csatornája; d) a hangot bevezető cső a fülben ; e)
* négyfelől utakkal körülvett szőlősorok szakasza.
Innen : Csatornás, fn.
Csatorna-csap, fn. fordulat a több ágból álló
csatornában. -csö, fn. függélyesen alkalmazott
cső a fedélzet csatornáján. -deszka, fn. (ép .) a
csatornacső foglalványául szolgáló deszkakészlet.
-fal, fn. (ép.) csatornául szolgáló fal ; v. a ház-
tetöröl lenyuló csatornacsöt keritő fal. -heveder,
1. Csatornapárkány.
Csatornákra-ügyelö, 1. Csatornamester.
Csatorna-kút, fn. csatornával ellátott, szivaty-
tyús, szivarványos kút. -mester, fn. csatorna
kutakat készitő iparos. -párkány, -pártázat, fn.
a háztetön levő csatorna kiálló széle, ' párkánya.
-viz, fn. csatornán, csövön vezetett, csatornában
folyó viz.
Csatornáz, cs. csatornával ellát, felszerel.
Csatos, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; csattal ellá-
tott, felszerelt. - fn. tt. -t; csatkészitő iparos.
Csatpecek, fn. mozgatható szegecske, pecek a
csaton.
* Csatrang, fn. 1) tompa hangú kolomp ; 2)
a. m. csatak.
Csatrangol, k. a. m. Csatangol.
Csatt, Csattol, Csattos , 1. Csat, Csatol, Csatos.
Csattan, k. 1) csatt-féle éles, erös hangot ad ;
csattan az elsütött fegyver, az összecsapott tenyér, a
becsapott ajtó ; nagyot csattan ; 2) (vad. ) serét a
vadon sebet ejt anélkül , hogy leölné ; 3) á. é. a
dolog vége meglepő fordulatot vesz ; (km.) végén
csattan az ostor , Innen : Csattanás, fn.
Csattanó, mn. csatt-féle éles, erös hangot ado ;
csattanó ostor ; á. é. meglepő fordulat által a figyel-
met lekötö ; csattanó adoma. — , fn. á. é. történet,
elbeszélés meglepő fordulata ; ez a dolog csattanója.
Csattanós, mn. a. m. csattanó . Innen : Csatta-
nósság, fn.
Csattant, cs. és k. eszközli, hogy vmi csattan-
jon ; ostorral csattantani , tenyereit csattantani.
Innen : Csattantás, fn.
Csattantó, Csattantyú, fn. (nt.) a mérges re-
döszirom -növények bimbója, melyet a gyermekek
felfujva szoktak elcsattantani.
Csattog, k. 1) többször csattan ; csattog a szél
által be- becsapkodott ajtó ; 2) a fülmile, a csalogány
énekel, ver.
Csattogány, 1. Csalogány.
Csattogtat, cs. eszközli, hogy vmi csattogjon ;
a szél csattogtatja az ajtót ; ujjait csattogtatni ; a
madár csattogtatja szárnyait.
Csattogoeper, fn. a közönségesnél husosabb,
zamatosabb eperféle gyümölcs.
* Csattoláĺ, k. a. m. csatangol.
Csat-verés, fn. (haj .) kötél végének , miután
azzal karikát vetettek, saját szálába bujtatása .
Csáva, fn. 1) cser-, hamu-, korpa-, timsó- és
viz-vegyülékből álló lúg , melylyel a timárok,
szücsök a nyers bört kikészitik ; csávában áztatni
a bőrt ; (szój .) csávába esni, bajba kerülni ; beleke-
verték a csávába ; majd összekerülünk a csávában;
(guny.) csávából került, szücs, timárcsaládból való
gögös ember ; (km.) nekem is volt egy bölcs macs-
kám, a csávába holt; ki csóválja róka farkát, nem
kerüli el a csávát, aki folyvást ravaszkodik, utól-
jára is rajta vész ; 2) 1. Csávagödör.
 Csáv 168
Csávagödör, fn. kikövezett gödör , v. földbe
ásott kád, melyben a bört csávával készitik.
Csával, cs. nyers bőrt csávába áztat. Innen :
Csáválás, fn. -atlan, mn. és ih. csávában nem áz-
tatott. -t, mn, csávában áztatott.
Csávalúg, 1. Csáva.
Csavar, cs. 1) vmely szilárd, v. hajlékony test-
nek egyik végét egy-, másik végét másfelé for-
gatja, tekeri ; vesszőt gúzsnak csavarni ; 2) vmely
testbe srófot forgatva, tekerve betol ; a gerendába
srófot csavarni ; 3) nedves ruhából a vizet teker-
getéssel kiszorítja ; fehérruhát csavarni ; 4) á. é.
a) félrevon, fintorít ; a fejét csavarja ; a nátha csa-
varja az orrát, prüszkölésre kényszerítő viszkető
csipést okoz az orrában ; b) a beszédet csavarni,
elferdíteni, más-más értelmet adni neki. Innen:
Csavarás, fn. Csavarási, mn.
Csavar. fn. tt. -t ; (gép.) tekervényes rovaték-
kal ellátott hengeralakú, v. csúcsba végződő kúp-
alakú fa-, v. érckészlet , melyet hasonló rovaté-
kokkal ellátott üregbe s illetőleg furatlan fába be
lehet csavarni ; üres csavar, végetlen, v. végnélküli
csavar ; emelő, szorító, igazító csavar ; hangoló csa-
var (az orgonához).
* Csavara, fn. zavar, viszongás.
Csavar-alakú, Csavardad, mn. a csavaréhoz
hasonló alakú ; csavaralakú orsó. -ék, fn. csavart
tárgy ; csavarék ruha, -emeltyü, fn. (gép.) csavar
által müködésbe hozható emeltyü. -erősség, fn.
(ttan.) a test szilárdsága, melylyel a csavarásnak
ellenáll. -fogó. fn. 1) csavar által kinyitható és
bezárható fogóeszköz ; 2) érclemez -feszítő fogó.
-furó, fn. csavarforma rovatékos furó.
Csavarg, 1. Csavarog.
Csavargás, fn. tt. -t ; bizonyos hely körüli kó-
válygás, forgás ; á. é. célnélküli kalandozás, kó-
borlás, csatangolás .
Csavargat, cs . többször, ismételve csavar. V.
ö. Csavar, cs.
Csavargó, mn. kóborló, országkerülő , kószáló ,
bitang ember.
Csavargós, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; girbe-
gurba, tekervényesen menő ; csavargós út ; (nt.) a
levél éléről mondatik, midőn az csekély mélye-
déssel hullámzó vonalban van kanyarodva. Innen :
Csavargósan, ih. Csavargósélü, mn.
Csavar-gözös, fn. (haj .) gözös , mely kerekek
helyett az aljára alkalmazott csavar által hajtatik.
-ház, fn. (gép.) rovatékos üreg, melybe a henger-
ded csavar beilleszthető. -huzó, fn. eszköz, mely-
lyel a srófot ki- s becsavarni lehet.
Csavarint, cs. egyet csavar vmin, körben for-
gat ; parittyát csavarintani.
Csavarit, cs. egyet csavar vmin ; 2) a. m. srófol.
Csavar-járat, Csavar-menet, fn. (gép.) üreg,
melybe a csavar beilleszthető. -kapocs, fn. csa-
varféle hegyű kapocs. -kules , fn. 1) különös zár-
hoz való szakálatlan lyukas kulcs, melynek ürege
tekervényesen rovátkolt ; 2) csavar-kisrófolására
használt kulcs. -menet, fn. (gép.) a csavarvonalak
között tekervényesen haladó mélyedés. -metsző,
fn. csavarféle eszközöket készitő iparos.
Csavaróbot, fn. a végén kettős vasgyűrűvel
ellátott hosszú rúd, melylyel a nagyobb gépek csa-
varját forgatják.
Csavarodik, k. az egyenes vonaltól eltér, ka-
nyarodik ; jobbra, balra, félre, felfelé, lefelé csa-
Csécs
varodni ; (szój .) a haj őszbe csavarodik , öszülni
kezd. Innen : Csavarodás, fn.
Csavarog, k. 1) önmaga körül csavarként, v.
kis körben forog; csavarog az örvénybe sodrott
csolnak; 2) á. é. kóborol, csatangol, kószál ; bítang-
módon járkál..
Csavaróhorog, fn. csavarforgatásra használ-
ható horog.
Csavarol, cs. vmit csavarral leszorít, srófol.
Csavarorsó , fn. csavarféle rovatékokkal vo-
nalzott orsó.
Csavaros, mn. tt. -t , v. -at ; tb. -ak ; csavarral
ellátott, felszerelt ; csavaros körző, melynek szárai
csavarral erősíttetnek egymáshoz ; csavaros sajtó.
Csavaróvíz, mn. egészen átázott, hogy a vizet
csavarni lehet belőle ; csavaróvíz voltam.
Csavarpót, fn. (b.) a csavarházba tett vas- , v.
keményfa darab, melylyel a kelleténél rövidebb
csavart pótolják.
Csavarsüveg, 1. Csavarház.
Csavar-szár, fn. (gép.) a csavarnak tekervé-
nyes rovatékokkal ellátott vége ; maga a tulajdon-
képi csavar. -szorító, fn. (aszt. msz.) az enyve-
zett deszkák leszorítására használt csavaros esz-
köz. -szög, fn. szög, melynek vége csavarféle
rovatékokkal van elláva.
Csavart, mn. tt. -at; tb. -ak ; 1) gúzsalakúra
tekert, facsart; csavart ruha ; 2) á. é. félremagya-
rázott, erőltetett ; csavart beszéd, értelmezés. In-
nen : Csavartan, ih.
Csavartok, 1. Csavarház.
Csavarul, 1. Csavarodik .
Csavarulat, fn. azon hely, hol a vonal az egye-
nes iránytól eltér, kanyarulat.
Csavarür, 1. Csavarház.
Csavar-vágó, 1. Csavarmetsző.
Csavarvonal, fa. tekervényesen haladó kidu-
dorodott vonal a csavaron.
Csávás, mn. tt. -t, v. -at; tb. -ak ; csávatartó ;
csávás gödör. —, fn. * tt . -t ; moslékos dézsa.
-varga, fn. szattyánkészitő varga. Innen : Csávás-
vargaság, fn.
Csáváz, cs. bört csávában áztat, csávával leönt.
Csáva-zurboló , fn. rud, melylyel a csávát
keverik.
* Csávé, mn. hiába való dolgokat beszélő, hit-
ványbeszédü, fecsegő.
* Csávik, fn. a sóskának ennivaló szára, reke-
nye. -os, mn. rekenyös.
* Csáviszka, fn. 1) fanyar ízü rosz bor, löre ;
2) poshadt, állott étel.
Csávog, k. a csóka sajátos hangján szól.
* Cseál, a. m. csinál.
Cseber, 1. Csöbör.
Csecs, fn. 1) az ember mellén két oldalról mu-
tatkozó húsos kidudorodás, domborulat, mely a
nőnél nagyobb, idomosabb szokott lenni, mint a
férfinél ; a nöé csecsemők szoptatására szolgáló
emlö ; csecset szopni ; csecset adni a gyermeknek ;
csecstől elválasztani a gyermeket ; (szój .) sem csecse,
sem fara, olyan mint a deszka; csecs még ate szádba,
még gyerek vagy; 2) az állat tögyéböl kinőtt egy,
v. több hosszas kidudorodás, melyet a szopó állat
szájába vesz ; a tehén csecse ; 3) á. é. némely testek
kidudorodott vége; a korsó csecse ; * a kenyér csecse,
domója, gyürkéje.
* Csécs, fn. 1) kanyaróféle himlő ; 2) pórleá-
 Csecs - 169
nyok által viselt keskeny csipkés pántlika. Innen :
Csécses , mn.
Csecs -alakú, mn. az állati csecshez hasonló
alakú ; csecs-alakú szőlő, kecskecsecsü.
Csecsbimbó, fn. csomóféle kisebb kidudorodás
a női csecsen ; a csecsemő a csecsbimbót szopja.
-repedés, fn. (kórt. ) a szoptatós nök csecsbimbó-
jának felrepedezése , fájdalmat okozó fekélyese-
dése. s, mn. csecsbimbóval biró ; csecsbimbóéhoz
hasonló alakú.
Csecse, fn. gyermeknyelven a. m. játékszer.
, mn. szép ; csecse baba ; csecse kis lány. Innen :
Csecsés, mn. -báb, fn. a kis lányoknak játékszerül
szolgáló, felöltöztetett bábu. -becse, fn. aprólékos
gyermek-játékszer. —, mn. csecse- becse ember, fel-
cicomázott. -get, cs. 1) csecscsel csitit, szoptat ;
csecsegetni a kis gyermeket ; 2) á. é. a. m. kecsegtet.
Csecsel, cs. 1) szoptat ; 2) a. m. csecserész .
Csecsemfog, 1. Csecsfog.
Csecsemő, fn. és mn. 1) ált. csecset szopó ;
csecsemő állat ; 2) szopós kisded ; ártatlan cse-
csemő. -gyermek, fn. csecsszopó gyermek. -keh,
fn. a szopós gyermekeket bántalmazó köhögés.
-ölés, fn. a csecsemő legyilkolása .
Csecsemős, mn. és fn. a. m. csecsemő. Innen :
Csecsemősség, fn.
Csecserel, Csecserész, cs. a nő csecsét gyö-
nyörvágyból fogdossa, tapogatja.
Csecses, mn. tt. -t , v. -et; ált. csecscsel biró ;
csecses korsó ; külön. nagy csecsü ; csecses leány,
asszony; csecses faros. Innen: Csecsesség, fn.
Csecsésget, cs. 1) kis gyereket, babát csicso-
máz; 2) csecsének nevez .
Csecsetlen , mn. és ih. ált. csecsnélkül való ;
csecsetlen korsó ; külön. kis, apadt csecsü ; csecsetlen
leány.
Csecsez, 1. Csecserész.
Csecséz, cs. 1) cicomáz ; 2) csecsének nevez.
Csécsezik, k. kanyaróhimlőféle betegségbe esik.
Csecs-fog, fn. 1) fog, melyet a gyermek magá-
val hoz a világra ; 2) kis gyermek foga, melyet a
szopási idő alatt kap. -födél, fn. a noi emlöre rá
illő eszköz elefántcsontból, üvegből, v. ruggyan-
tából, melylyel a fejletlen csecsbimbót szoptatásra
alkalmassá teszik.
Csécshely, fn. 1) a. m. himlőhely; 2) kanyaró-
féle betegség után hátramaradt folt. Innen : Csécs-
helyes , mn.
Cseeshomály, 1. Bimbóudvar.
Csecsiszákos-fiahordó, fn. (állatt.) indiai em-
lös állat a fiahordók osztályából.
Csecskalap, 1. Csecsfödél.
Csecske, fn. kis csecs, csecsecske.
Csecskeményedés, fn. a csecsmirigy megda-
gadása.
Csécskö,
tarkázott fn. (ásványt.) himlőalakú foltokkal
ásvány
. Csekély, mn. tt. -t, v. -et; 1) kevés, nem sok ;
Csecs-körte, fn. hosszúkás őszi körte. -kötő,
fn. ruhakészlet, melylyel a noi emlöt a csecsemő
elválasztása után felkötik. -levétel, fn. (seb.) kó-
ros állapotban levő nöi emlő lemetszése. -nyirke-
dények, fn. nöi emlő belsejében azon hely , hol a
tej fejlődik. persely, fn. (b.) a põröly nyéltám-
jaiba illesztett s gömbölyű mélyedéssel ellátott
vasdarabok, melyekbe közvetlen a nyélkarika
csecseinél fogvá jár. -sejték, fn. (bt. ) csöves sejt-
szövet a nöi emlöben. -szem, 1. Csecs -bimbó .
- Csek
Csecs-szivattyú, fn. szivattyúféle eszköz, mely-
lyel nöi emlöböl a tejet kiszivatják. -takaró, 1.
Csecsfödél.
Csecs-tályog, fn. a csecs belsejének genyedt
állapota. -tej, fn. anyatej. -udvarocska, 1. Bim-
bóudvar.
Csecsüveg, 1. Csecs - szivattyú.
* Csederit, cs. vmi csekély dolgot ellop, elcsen,
elgárbol.
Cseferit; Csefertöl, k. felette szaporán locsog.
Csege, fn. 1) † a. m. vizrekeszték ; 2) (bt.) hár-
tyaféle válaszfal, mely az állati test belsejében
egyik részt a másiktól elkülöniti . -biga, fn. sok-
féle apróságból álló holmi ; ennek a dolognak sok a
csegebigája (Nippsachen).
Csegely, Csegély, fn. tt. -t ; 1) ált. szöglettel
végződő csúcsa vminek ; 2) külön . szögletes be-
ereszték (Zwickel) ; 3) háromszög. Innen : Csege-
lyes, fn. -ez, cs. (ép.) a hézagokat csegelylyel,
beeresztékkel ellátja. -kövek, fn. tb. csegelyül
szolgáló kövek.
Cseh, fn. a szlávfajú népek egyik ága, mely az
osztrák birodalom éjszak nyugati részén lakik.
-, mn. a csehnéphez tartozó , Csehországból való ,
ott készült ; cseh üveg, cseh gyémánt. -arany, fn. az
arany salakja. -bolt , (ép.) függélyes sikokkal
akkép átmetszett gömbboltozat , hogy a kelet-
kező alaprajz-idom kezdetpontjai a gömbboltozat
egyenlítőjébe essenek.
Csehel, Csebelés, 1. Csahol, Csaholás.
Cseh-garas, fn. közhasználatból kiment, három
váltó krajcár értékü garas. -gerely, fn. (nt.) nö-
vény a gerelyek osztályából (geranium bohemi-
cum). -kö, fn. áldrágakő, csehüveg; (km.) ha a
csehkôre legszebb pecsétet metszenek is, még sem vá-
lik gyémánt belőle. -ország, fn. az Osztrákbiroda-
lom északnyugati csúcsán fekvő tartomány. -tap-
ló, 1. Füzfatapló .
Cseh-topáz, fn. topáz utánzásául készitett sárga
csehüveg. -ül, ih. cseh nyelven ; csehül beszélni ;
ȧ. é. roszúl ; csehül vagyunk, roszul állunk.
* Csejve, fn. gyülevész, csöcselék nép.
+ Csek, fn. gázló ; a cseken ők csekének (régi én. ).
mn. a. m. csekély.
Csék, fn. 1) nagyobb fajta hímállat némzö
vesszeje ; bikacsék ; bikacsékkel megverni vkit ; 2)
( nt.) a virág hímszála ; 3) az állat lábszárának
kisebb csontja ; máskép : csülök ; 4) kereplõ, zör-
getyüs gyermekjáték. -ágy, fn. börzacskó, melybe
a hímállatok nemző vesszeje petyhedt állapotban
behúzódik. -csillag, fn. (nt.) növény az együtt-
nemzök és egyenlönösök osztályából ; hímszálai
felül csillagalakot képeznek (jasione).
Cseke, I. Csek, fn.
* Csekel, mn. tt. -t, v. -et; csökönyös, bokros ,
szilaj természetü (ló).
csekély tehetség; csekély értékü ; 2) kicsiny, nem
nagy ; csekély dolog ; (km.) a nagy készületnek gyak-
ran csekély a vége ; 3) alacson ; csekély domb; cse-
kély ára vminek ; csekély hivatalban lenni ; 4) jelen-
téktelen ; csekély baj, veszteség, nyereség, jutalom ;
5) igénytelen ; csekély emberke; csekély véleményem
szerint ; 6) sekélyes, nem mély ; csekély viz köny-
nyen meglábalható. Innen : Csekélyül, ih. -edik, k.
alább száll, sekélyedik, apad ; csekélyedik afolyam
vize nyáron. -el, cs . kevés értékünek, kicsinynek,
 Csek 170 Csel

jelentéktelennek, alacson rangúnak tart; cseké- | -kedik , k. cseléd minőségben szolgál. -kenyér,
lyelni a jutalmat, a bajt; vkit csekélyelni, kevésbe fn. a cselédek számára barnább lisztből sütött
venni. -es, mn. kisszerü, kicsinyes. Innen : Cseké- kenyér ; (szój .) olyanokat sóhajt, mint egy cseléd-
lyesség, fn. -it, cs. kevés értéküvé, csekélylyé tesz. kenyér -posztó, fn. posztó, melyből az urasági
-1, cs. a. m. csekélyel. Innen : Csekélylés, fn. -ség, fn. cselédek számára ruhát készitenek. -rend, fn. az
1) vminek csekély állapota ; 2) aprólékos dolog ; uraság, a gazda által kiszabott rend a cselédek
csekélységekkel bibelődik ; 3) jelentéktelen, hiába között, hogy mindeniknek mi a teendője. -ren-
való, megemlitésre sem méltó dolog ; csekélység ! delet, fn. 1) 1. Cselédrend ; 2) a gazdák és cse-
ha más baja nincs ; csekélység az egész !; 3) kis lédek közötti viszonyt meghatározó hatósági ren-
összeg pénz ; csekélységen venni vmit; fogadja e delet.
csekélységet; 4) kevés értékű tárgy ; csekélységet Cselédség, fn. vmely uraságnál, gazdánál szol-
venni vkinek ajándékban. gáló cselédek öszlete.
Csekik, 1. Cseküszik. Cselefende, fn. kurvák után járó, nöket csá-
Csekken, k. 1) inog, zakkan ; 2 ) 1. Csökken. bitgató férfi.
Csekle, fn. tör, kelepce. Cselefinta, 1. Csalafinta.
Cseklész, fn. hurokkal, törökkel vadászó, ma- Cseleg, 1. Cseléleg.
darászó személy. - cs. hurokkal, törökkel va- Cselekedés, 1. Cselekvés.
dász, madarakat fog. -et, fn. madarászat cseklével, Cselekedet, fn. szabad akaratból véghezvitt
törökkel. dolog, erkölcsi jó, v. rosz tett ; † jóságos cselekedet,
Cseklye, 1. Csekle. erény; (km.) cselekedeteiről ismerhetni meg az em-
+ Cseküszik, k. gázol ; a csekén ők csekének. bert; az akaratot cselekedet követi. -i, mn. csele-
Csel, fn. tt. -t; ravasz fogás, a kitűzött cél elé- kedet által elkövetett ; cselekedeti bûn.
rése végett más kárára, rászedésére titkon kigon- Cselekedik, 1. Cselekszik.
dolt és alkalmazott fogás, tett ; cselt vetni, hányni; Cselekedő, mn. a. m. cselekvő ; cselekedő üst,
cselt szőni; cselenfogni, rajtérni vkit; a cselen rajt- mindennapi használatra való kézi kis üst.
veszteni ; hadi, katonai, vadász csel ; (km.) hamar Cselekszik, k. és cs. szabad akaratból tesz,
cselt vet az öreg nyúl. Innen : Cseles, mn. munkál, mivel, visz véghez erkölcsileg jót, v. ro-
Csél, fn. tt. cselet ; tréfás beszéd, bohózat ; szat ; jót, roszat, gonoszt cselekedni ; Ur Isten, mit
cselet csapni, tréfásan beszélni . Innen : Cséles, mn. cselekedtem ! (km.) amit mással cselekszel, azt vár-
-csap, fn. és mn. 1) a. m. csapodár ; csélcsap sze- jad fejedre, ki mint cselekszik, ugy veszi hasznát;
rető ; 2) könnyelmű; 3) bolondos tréfájú ; 4) kor- (bibl. ) amit kivántok, hogy cselekedjenek nektek az
hely, kocsmázó ; 5) pergő nyelvü, beszédes. In- emberek, ti is azt cselekedjétek nekik.
nen : Csélcsapság, fn. -kodik, k. 1 ) csapodárkodik ; Cselekvény, fn. tt.-t; szabad akaratból végzett
2) könnyelmű életet él ; 3) bohóckodik, bohóan tré- tett, munka, anélkül, hogy ez az erkölcsiséggel
fálkodik ; 4) korhelykedik , korcsmáz. Innen : viszonyba hozatnék.
Cselekvés, fn. tt. -t ; szabad akaratból történő
Csélcsapás , Csélcsapkodás, fn. ezek csúfolkodó trá- munkálkodás.
gárok csélcsapkodási (Pázm.). Innen : Cselekvési , mn. cselekvési
Csele- csala , fn. többszöri , több ideig üzött párt ; 1. Cselekvő. -mód , fn. mód, szokás, melyet
csalás. vki cselekvés közben követ.
Cseléd, fn. 1) † a. m. család ; cseléd atya, pater Cselekvő, fn. és mn. 1) szabadakaratból, öntu-
familiæ ; 2) vmely családnál, uraságnál szolgáló dattal munkálkodó ; 2) működő, akaratjának ér-
leginkább durvább kézimunkát végező férfi, v. vényt szerző ; ( szój .) jobb a cselekvő, mint a beszélő ;
nöszemély ; férficseléd, inas, kocsis, béres, hajdú, cselekvő párt, jelenleg olaszországi párt , mely
kerülő ; nőcseléd, szolgáló, dajka, szakácsné, szo- célját háború által akarja kivinni ; 3) (nyt.) ki-
balány, komorna; (km. ) család a csalból, cse- ható, cselekvést jelentő ; cselekvő ige. Innen : Cse-
led a cselből származik, gyakran a családtagok lekvőleg, ih. Cselekvőség, fn.
Csel-élecs, fn. (vt.) kisebb mennyiségü éleny-
és cselédek csalják legjobban az embert ; nincs
jobb a jó cselédnél; a jó cseléd megbecsülhetlen nyel egyesült cseleny (manganoxydul) . -éleg, fn.
kincs; rosz cselédnek kettő a mestere: szó és korbács ; (vt.) elegendő mennyiségü élenynyel egyesült cse-
ajó cseléd mindigtalál magának dolgot ; ismert cse- leny (manganoxyd). -eny, fn. tt. -t ; (vt.) üveg-
lédet hét vétekkel inkább, mint ismeretlent egygyel; készitésnél használt szürkésfehér nemtelen fém,
a cselédnek egyik bére a koszt ; 3) a köznépből való barnakő, üvegszappan (mangan). -enyle , fn.
személy a nálánál sokkal fiatalabbat, különösen, (ásványt.) cselenyrészeket tartalmazó érc (man-
ha az családjához tartozik , cselédnek nevezi ; édes ganit).
cselédem; 4) fehércseléd, vászoncseléd, nő, asszony ; Cselepcsik, 1. Cserepcsik.
nem leszek én egy vászoncselédnek kutyája (Ar.). Csel-ère, fn. (ásványt. ) cselenyfélé érc ; szürke
Innen: Cselédes, mn. cselérc ; fekete, v. gulás, v. kemény cselérc ; oszt-
Cseléd-asztal, fn. 1) asztal, melyről a cselédek hatlan cselérc ; hasábos cselérc.
esznek ; 2) á. é. a cselédek tartására adott étel, * Cselérd, fn. a. m. Cseléd .
ital ; szük cseléd- asztalt tartani. -bér, fn. a cseléd- Cseleskedik, k. cselt vet, cselt hány ; áluton
nek fizetett bér. -bor, fn. 1 ) a cselédeknek italul akar célt érni.
adott bor; 2) roszabb minőségü bor, löre, melyet * Cselesznek, fn. kemence szája.
a cselédeknek, munkásoknak szoktak adni. -étel, Cselez, k. (vad.) cselvetést használ.
fn. a cselédek számára külön készitett étel. Cselfa, 1. Csalfa.
+ Cselédenként, ih. a. m. családonként. Cselfes, mn. tt. -t, v. -et ; tb. -ek ; megcsalni ,
Cseléd -ház, fn. 1) külön épület, hol a cselédek rászedni törekvő, csalfa, ravasz.
laknak ; 2) a cselédeknek lakásul szolgáló szoba. Csel-fogás, fn. 1) fortélynak, cselnek a kitűzött
 Csel ― 171
cél kivitelére ártani törekvésböl, v. pusztán me.
nekvési vágyból való alkalmazása ; cselfogással
menekedni a bajból ; 2) a kitűzött cél kivitelére
használt cseles, fortélyos mód, eszköz. -hányás,
fn. ártani törekvésből történő ismételt cselfogás ;
cselhányással elejteni a vadat. -giliszta , fn. csal-
étkül horogra szurt giliszta.
Csel-halvacs , fn. (vt.) cseleny és halvany ve-
gyülék. -kéneg , fn. (vt.) cseleny és kéneny-ve-
gyülék.
Cselle , fn. 1) (állatt.) delphinféle nagy hal ;
közönséges cselle, disznóorrú cselle ; 2) * fehér izle-
tes húsu halacska ; 3) 1. Csille.
Cselleg, k. 1) lassan bandukolva megy, bal-
lag ; noha csak csellegve és halkan menének
(Gyöngy) ; 2) tréfálkozik, cselet csap. -ény, fn.
tréfa, bohózat.
* Csellem-bokol , Csellem-bokoz, k. aláz-
felez, ötöl-hatol, beszédben tétováz, összevissza
beszél.
Csellen, k. cselt használva elillan ; (vad.) csel-
len a nyúl. Innen : Csellenés, fn. -csáp, fn. (állatt.)
tüskés, ráncos, fekete derekú rovar a téhelyröp-
tyük rende és cincinbogarak neméből ( Cerambyx
cerdo) .
Cselleng, k. Cselleg.
Cselmészle, fn. (ásványt.) mész és cseleny-
vegyülékből álló ásvány.
Cselmozgás, fn. (ht.) az ellenséget tévedésbe
hozni törekvő cseles, fortélyos hadi mozgás.
Cselő, isz. 1. Csálé.
Cselöhök, isz.ökröket folytonosan jobb oldalra,
cselőre nógató szó.
Cselök, mn. ravasz, fortélyos.
Csel- sav, fn. (vt.) cselenyből készült sav.
Celszín, fn. csalszín, csalóka külszín ; már ma
csak a cselszín játszik a lyánkákon (népd.).
Cselszövény, fn. vkinek rászedésére, veszede-
lembe hozása végett kigondolt , titkon , áluton
alkalmazott fortélyok , cseles eszközök öszlete,
fondorlat. Innen : Cselszövényes, mn. -eskedik, k.
folytonosan cselt hány.
Csel-szövés, fn. cselvetés, cselhányás, más rá-
szedésére történő allattomos fondorkodás. -szövö,
fn. és mn. álutakon mást rászedni, veszélybe hozni
törekvő személy.
Cselvért, fn. (vad.) a vad óvatosabb meglepé-
sére s könnyebb elejthetésére vértül használt zöld
galylyas abroncs. -ez , cs. (vad.) magát cselvérttel
felszereli.
Csel-út, fn. az igazi törekvést elfedő, az ellen-
félt tévedésbe ejtő, arra veszélyt hozó alattomos
út. -vetés, 1. Cselhányás.
Cselz, 1. Cselez.
Csély, fn. (állatt.) esti lepe.
Csem, fn. csira, gyönge hajtás ; származékai :
csemete, csima.
Csembe, fn. (állatt.) lovakat csipkedő, azokon |
élődő légy.
Csembö, fn. rojtos cafrang, sallang ; a kostök
csembője.
Csemcseg, k. mohó evés közben csemcs-féle
hangot ad; ugy eszik, mint a disznó ; csemcseg,
mint a sertés. Innen : Csemcsegés, fn.
Csemege , fn. ált. mindenféle inycsiklandozó
nyalánkság ; külön. ebéd utólján toroktörlöül hasz -
nált gyümölcs, cukrosság. -árus, fn. csemegékkel |
- Csem
kereskedő személy. asztal , fn. fiókos asztal,
melyen csemegét tartanak. bor, fn. csemegéül
használt édes, v. aszúbor. -kontyvirág, fn. (nt.)
az egyenlitön túli szigeteken tenyésző növény a
konytvirágok közöl ; gyökere sülve kenyér helyett
használható (arum esculentum). mandola , fn.
csemegekép használt cukros mandola.
Csemegés, fn. tt. -t; csemegekészitő, v. áruló
személy. , mn. tt. -t, v. -et; 1) csemegét szerető,
nyalánk; 2) csemegével telt, azt tartalmazó, cse-
megének való ; csemegés bolt; csemegés tányér.
Csemege-sulyom, fn. (nt.) növény a sulymok
közöl ; csontár gyümölcse fekete, lisztes tartalmú ;
nyalánkságul használják. -tár, fn. ált. hely, hol a
csemegéket tartják ; külön. táncvigalmakon terem,
asztal, hol a csemegék vannak.
Csemegéz, k. csemegét eszik, nyalánkoskodik.
Innen : Csemegézés, fn.
+ Csemelet, fn. habos szövet teveszőrből.
Csemer, 1. Csömör.
Csemete, fn. 1) csira, sarj, gyönge hajtás ; 2)
magról, v. töröl növö fiatal fanövény ; 3) cserje-
növény; 4) á. é . serdülő emberi magzat ; körülnéz
a vig csemetéken (Ar.). Innen : Csemetés, mn. -bu-
rány, -korall, fn. korallféle állatnövény , apró
likacsokkal és szétmorzsolható kéreggel.
Csemetésedik, k. csemetéssé lesz, sarjadékkal
benő, cserjésedik.
Csemetézik, k. apró ágakat hajt, sarjadékot
ereszt.
Csemez, Csemezszagú, mn. sajátos kellemes
zamatú, muskatály ; csemez szőlő.
Csem-levelek, fn. tb. (nt.) a csemete levelei,
gyönge levelek, melyeket a növény a földböl való
kibujás után hajt.
Csemmeg, 1. Csemcseg.
Csemp, fn. 1) csel, fortély, ravasz fogás ; 2) til-
tott, v. vámköteles árucikkeknek álutakon, csel-
fogásokkal való behozatala, v. kivitele ; 3) bármely
dolognak vhova becsenése, az illető tudta nélkül
alattomban becsusztatása. Innen : Csempes , mn.
Csempesség, fn.
Csempe, mn. görbe száju. fn. 1) bögre,
cserép pohár, csupor ; 2) kályhának való öblös
cserép-tábla ; 3) cserép-kályha.
* Csempelödik , k. mások megcsalása végett
többekkel összeáll, cimboráskodik.
Csempely, fn. tt. -t ; 1) 1. Csempe, .fn. 2) sa-
játos alakú háló.
Csempés, mn. 1) görbén álló, félrehúzott ; csem-
pés száju ; 2) csempéből készült, csinált (pl. kály-
ha). -, fn. csempeféle edény ; csempében sütni vmit.
Csempeskedik , k. 1) csal, ravaszkodik, mások
rászedéséből él ; 2) tiltott, v. vámköteles árukat
titkon hoz be, v. visz ki. Innen : Csempeskedés, fn.
* Csempesz, fn. tt. -t ; 1) két fülü fazék ; 2 ) a
háj alatt összecsomósodott kövérség.
Csempész, fn. tt. -t ; tiltott, v. vámköteles por-
tékát, titkon az illető vámhivatalnok tudta nélkül
behozó, v. kivivő személy. Innen : Csempészség,
fn. cs. 1) vámköteles, v. tiltott portékát az
illető vámhivatalnok tudta nélkül álutakon behoz,
v. kivisz ; 2) vmit vhova titkon, az illető tudta
nélkül becsusztat, becsen ; vkinek fiókjába tiltott
irományokat csempészni. Innen : Csempészés , fn.
Csempész-áru, fn. álutakon behozott, v. kivitt
 Csem 172 Csen

tiltott áru. -et, fn. csempész állapot, foglalkodás ; | tyüvel harangoz ; 2) külön. (nak, nek, v. ra, re)
csempészetből élni. Innen ; Csempészeti, mn. vkinek haldoklásakor az u. n. lélekharangot
Csempesz-háj, fn. a háj alatti kövérség. huzza, hogy az illető haldoklóért imádkozzanak ;
Csempészkedik, k. csempészettel foglalkodik, kinek, v. kire csendítettek ? Innen : Csendités, fn. -ö,*
abból él. Innen : Csempészkedés, fn. Csempészség, fn. fn . és mn. 1) kisebb harangot huzó személy ; 2)
*Csempez, Csempezö, 1. Csempész . halálra váltó csengetyü, lélekharang.
Csempül, k. cserépedény megcsorbul ; na- ? Csendör, fn. tt. -t ; közbátorságra felügyelö,
gyobbra csempült, nagyobb csorba esett rajta. a csendháborítókat fékező fegyveres hatósági sze-
Csemp-üzés, fn. csempészettel való foglalko- mély (Gens d'arm). Innen : Csendóri, mn. -ség, fn.
zás. -üző, 1. Csempész, fn. 1 ) csendőri állapot ; 2) a csendörök együttvéve.
Csemtelen , mn. minek cseme , azaz hajtása Innen : Csendőrségi, mn. -tanya, fn. a csendörök-
nincsen. nek lakásul szolgáló épület. -tiszt, fn. tiszti rangú
Csen, cs. csekély értékű apróságot titkon elcsip, csendör.
eloroz ; gombot, tollat csenni. Innen : Csenés, fn. Csendszerető, fn. és mn. csendet, nyugalmat,
+ Csenál, a. m. csinál. békét szerető, ohajtó .
Csend, fn. ált. mozgás, zaj , nesz, lárma nélküli Csendül, k. 1) a. m. csendesül (pl. az idő) ; 2)
állapot : külön. 1) lárma nélküli állapot, hallgatás ; (személyt.) a meghúzott csengetyű megszólamlik,
az iskolában nagy csend uralkodik ; 2) zaj, zörgés , csengeni kezd ; (szój .) csendült a fülem , jó hírt
nesz nélküli állapot ; a csatazajt nagy csend vál- hallok. Innen: Csendülés, fn.
totta fel; 3) békés, nyugalmas, senki által nem Csendzavaró, 1. Csendháborgató.
zavart társadalmi állapot ; az egész országban csend Cseneg, 1. Cseng.
uralkodik. Csenevész, mn. tt.-t ; növésében megcsökkent,
Csend-biztos , fn. vmely vidék nyugalmára elsatnyult, fonnyadt, soványodott ; csenevész em-
felügyelő polgári hivatalnok. -eleg, k. csendes, ber, állat, növény. k. elsatnyul, korcsosul, so-
nyugalmas, zaj nélküli állapotban van ; csillapodik, ványodik, fonnyad ; csenevész a kőütött növény.
csendesül ; escndeleg a természet, mikor semmi zajedik, k. satnyává, fonnyadttá, csenevészszé válik.
nem hallatszik ; csendeleg a tenger, midön nem hul- Csenevéz, 1. Cenevész, k.
lámzik. -élet, fn. nyugalmas, háborítlan, házi élet. Cseng, k. (személyt.) 1) a megütött érc, kisebb
Csender, fn. tt. -t; cserje, csalit, berek. Innen : harang sajátos éles hangon szól ; cseng a torony-
Csenderes, mn. beli kis harang; 2) a fül a megütött érchez hasonló
Csenderes, fn. tt. -t, v. -et ; csalitos hely; (vad.) hangon zúg ; cseng a fülem , hirt hallok. Innen :
apró vadaknak buvhelyül szolgáló bozótos hely. Csengés, fn. -bong, k. csengő, zúgó hangot ád ;
Csenderit, cs. 1) gyöngén megüt ; 2) * elcsíp, hegy- völgy cseng-bong visszhangiban (Sz. K.) .
csen, lopogat. Csenger, fn. tt. -t ; 1) a kisajtolt törkölyre
Csendes, mn. tt. -t, v. -et ; 1) zajtalan, zaj . öntött, vizből képzödött gyenge, rosz bor, löre, 1 .
nesz nélkül való ; csendes alvás, lak, éj, beszéd ; 2) Csiger ; 2) sürü bokros hely
háborítlan, nyugalmas ; csendes élet, csendes idő; Csengéstelen, mn. és ih. tompa, nem csengö
(km.) könnyű csendes időn a kormányt tartani ; hangú.
csendes mint a temető ; 3) békés, nem nyugtalan- Csenget, A) cs. ércet, v. más éles hangot adó
kodó, nem háborgó ; csendes ember, csendes elme, eszközt ugy üt, hogy csengjen ; pénzt csengetni, a
szív; csendes tenger ; 4) lassu, nem gyors ; csendes poharat villával csengetns ; B) k. kisebb harangot,
lépésekkel menni ; csendes érverés ; csendes eső. csengetyűt húz, azzal harangoz ; elsőt, másodikat
Innen : Csendesen , ih. Csendesség, fn. (km.) nagy a csengetni ; halálra csengetni ; urmutatáskor csen-
csendesség , mint nagypénteken a mészárszékben. getni. Innen : Csengetés, fn. -ö, fn. 1) kis harangot,
* -deden, ih. a. m. csendesen; csendesdeden vár a csengetyüt húzó személy; 2) vas, v. rézkolomp.
harangszóra (Lisz.) . edik, k. 1) háborgása, zaja, Csengetyů, fn. 1) éles hangú, legkisebb haran-
lármája szünni kezd ; 2) á. é. enyhül, csillapodik ; gocska, valamely toronyban; 2) kis réz haran-
csendesedik a fájdalom, a harag, az éhség, mikor gocska, mely szíjra füzve a lovak, bárányok stb .
csillapodni, enyhülni kezd. Innen : Csendesedés, fn. nyakára akasztatik ; nyéllel ellátva a mise föbb
Csendesedett, mn. -it, cs . 1) csendre int, nyuga- részeikor való jeladásra használtatik ; 3) bármely
lomra kényszerít , kérlel ; lármázó, siró gyereket célra használható éles hangú kis rézharangocska
csendesiteni; a haragost, megbántottat csendesíteni ; ajtó feletti csengetyű ; persely-csengetyű. -galóca,
csendesitni a forrongó néptömeget ; 2 ) lassúbbá fn. (nt.) csengetyüforma kalapú, hamuszín oldalú
tesz, kevesbé gyorsít ; a lépéseket, a lovakfutását mérges gomba a galócák közöl. -ke, fn. (nt.) nö-
csendesíteni; 3) csillapit, enyhít ; az ital csendesiti vénynem az öthímesek seregéből , harangforma
a szomjat, a vigasztalás a lelki fájdalmat. Innen : bokrétával ; baracklevelű-, raponc-, kerti-, tornyos-,
Csendesítés , fn. Csendesítő , mn. Čsendesítőleg, ih. kereklevelü-, fűzött-, villás-, vállas-, bunkós-, he-
-ül, 1. Csendesedik . nye-, terepély-, széleslevelű-, bérci bugafos-, csa-
Csendesz, 1. Csendes. lánlevelű , felemás- , fodros- , füzéres- , hajszál-,
Csendetlen, mn. és ih. csend nélküli ; békétlen , karpátusi- , két-két águ-, lenlevelu-, liliomlevelu-,
nyugtalan, lármás. pázsitos-, pongyola-, repkény-, setétkék-, szakállas-,
Csend - háborgatás , Csend-háboritás, fn. a szőrös szárú-, terjedt-, tojásdad-, ökörfarkú-csen-
polgárok békéjének, nyugalmának zavarása. -há- getyüke (campanula) .
borgató. -háborito, fu. és mn. a polgárok nyu- Csengetyus, mn. tt. -t ; tb. -ek ; csengetyüvel
galmát zavaró, a fennálló kormányrendszer ellen felszerelt ; csengetyűs lószerszám.—, fn. tt.-t ; tb.-ök ;
izgató. 1) a. m. csengetyücsináló; 2) csengetyüvel ellátott
Csendit, k. és cs. 1) kisebb haranggal, csenge- perselylyel a templomban kéregető személy.
 Csen 173
Csengetyü-szó, fn. 1) a csengetyü hangja ; 2)
csengetéssel adott jel ; csengetyű-szóra iskolába
menni. -virág, fn. (nt.) kereklevelü csengetyüke.
Csengő, mn. pengő, ami cseng ; csengő ezüst
pénz. , fn. barmokra való kis rézcsengetyü ; 2)
pengő-karika a tengelyen ; 3) sarkantyúpengö.
Innen : Csengős, mn. erszény, fn. csengetyüvel
ellátott erszény, melylyel a templomban kéreget-
nek. -fü, -linka, -virág, fn. (nt.) növény a linkák
osztályából, csengetyüalakú virággal (hypericum
perforatum).
Csengül, 1. Csendül.
* Csénika, isz. disznókat csalogató, hivogató
szó, kucsu kucsu.
Csenk, fn. (nt.) ágról lefityegő gyümölcs .
Csenkesz, fn. tt.-t ; (nt.) a háromhimesek sere-
géből való, lecsüngő bugás növénynem ; harmat-,
magos- , nádas csenkesz (festuca). -dara, fn. (nt. )
darához hasonló apró magú csenkeszféle fünö-
vény (festuca fluitans).
Csenknyel, fn. (nt. msz.) az ágról lecsüggő
gyümölcsök nyele.
Csep, 1. Csepp.
Csép, fn. (gazd.) gabnaszemeknek a kalászból
való kiverésére használt eszköz, mely erös szíjjal
egymáshoz kötött két darab, egy hosszabb és egy
rövidebb rudból áll ; cséppel hadarni ; (szój.)
csépre, kapára termett; felköti a csépet, dobra üti,
elhireszteli, a mihez fog ; (km. ) csép, kapa, nyava-
lya, ki nem hiszi próbálja.
Csépán, tn. a. m. István.
* Csepefa, fn. egyes, cseppformára lecsüggö
makkot termö fa.
Csepeg, k. 1) vmely folyadék apró részekben,
csepp-alakban hull ; csepeg az eső, a viz; ikeritve:
csepeg- csopog; (km. ) ha nem csurog, csepeg, ha
sokat nem is, de keveset mindenesetre nyer, be-
hoz ; 2) folyadékot csepp- alakban hullat ; csepeg az
eresz, csepeg a fazék, a kád. Innen : Csepegés, fn.
-ékeny, mn. tt. -t ; cseppekké oszolható. Innen :
Csepegékenység, fn. -ély, fn. tt. -t ; csepegés által
alakult kö (stalactites) . -et, cs. 1) folyadékot
cseppenként hullogat, hullat ; zsirt, fagyut csepe-
getni; vizet, bort csepegetni; 2) á. é. vkit vmire
lassankint ugy rászoktat, hogy mintegy második
természetévé válik ; belém csepegetted a munka
utáni vágyat, a hazaszeretetet.
Csepegö, mn. 1) (ttan. ) cseppekre oszolható,
cseppfolyó, csepegékeny ; 2) a folyadékot csepp-
alakban magán átbocsátó; csepegő edény, hordó ;
csepegő szemű, csipás v. folyvást könyező szemü.
. fn. a házfödél széle, eresz, eszterha ; (km . )
esőből a csepegő alá, kis roszból nagyobba ke-
rülni. -kö, fn. 1) 1. Csepegély ; 2) likacsos kö, me-
lyen a zavaros vizet, hogy megtisztuljon, átszivá-
rogtatják.
Csepegös, 1. Csepfolyó,
Csepegtet, 1. Csepeget.
Csepegvények, fn . tb. (ft.) csepegés, jegecülés
által alakult kövek ; álló, függő csepegvények.
Csepejeg, Csepejeges , 1. Csepelyeg, Csepe-
lyeges.
Csépel, cs. 1) a hüvelyes vetemény, gabona
magvait hüvelyéből, toklászából cséppel veri ki ;
(szój.) szalmát csépel ; a) sokszor elmondott, is-
mert dolgot fejteget; b) nem képes nejét teherbe
ejteni ; 2) á. é. vkit ver, dönget, üt. Innen : Csépe- |
Csép
lés, fn. -etlen, mn. és ih. ki nem csépelt ; csépelet-
len buza, rozs.
Csepely, Csepelyes, 1. Cseplye, Cseplyes.
* Csepelyeg, fn. összebonyolodott, kuszált v.
összeragadt haj, szőr, kender. Innen : Csepelye-
ges, mn.
Csepenként, 1. Cseppenkét.
Cseper, fn. tt.-t ; 1) lassan növő aprónként
eredő dolog ; 2) fenyötoboz szára. -edik, k. las-
sanként növekszik, serdül . -eg, k. (személyt.)
lassú csendes esö esik. -gö, mn. lassan, csendesen
hulló ; csepergő eső. -it, cs. lassanként felnöveszt.
Cseperke , fn. 1 ) 1. Csiperke ; 2) pocsolya hó-,
v. esővizböl.
* Csepertes, mn. tt. -t, v. -et ; sántikáló, sán-
titva menö.
Csepesz, fn. 1) * fökötő ; 2) (bt.) a kérődző ál-
latok második gyomra, mely a meglágyult táp-
szert a sejtes redök segélyével gombócokká ido-
mitván másodszori megrágás végett a szájba visz-
szalöki, rece-gyomor.
Csepéte, fn. 1) 1. Cseplesz ; 2) * nöi fejrevaló,
fejkötö.
Csep-folyó, Csep-folyós, mn. (ttan.) csep-
pekre oszolható ; csepfolyó test, viz, bor, borszesz
stb. -fürdö, fn. a testre cseppekben hulló viz által
képezett fürdő. gyöngy, fn. egyes viz- , v. har-
matcsepp, melyből a rásütött napsugarak vissza
verödnek.
Csép-hadaró, fn. a csép rövidebbik szára ;
(szój.)jár a nyelve mint a cséphadaró.
Csep-hely, fn. 1) lehulló cseppek által a földön,
kövön kivájt mélyedés ; 2) ráhullott cseppek által
a ruhán hagyott pecsét. -hullatas, 1. Csepfürdő.
Csep-kén, fn. olvasztott ólomércből kicsepegö
kén. -kö, 1. Csepegély.
Csepkö-szerü, mn. olyanforma, olyanféle, mint
a csepkö.
* Cseplesz, mu. tt.- t; kis termetű, többsincs,
cseplesz emberke. , fn. 1) csalitos , bozótos er-
döcske ; 2) (bt.) az állati test belének egymásba
szövödő hártyás edényei ; kis , nagy cseplesz ;
(omentum). -borzon, fn. növény a borzonok kö-
zöl (tordylium nodosum L. ) . -ese, fn. a. m. kis
cseplesz. V. ö. Cseplesz, (bt.) -esigacsö, fn. (nt.)
növény a csigacsövek közöl (medicago prostrata).
-ér, fn. (bt. ) az állati test csepleszén áthuzódó ér.
háj, fn. (bt.) beleken levő kövérség. -hanga, fn.
(nt.) cserjés növény a hangák közöl (erica herba-
cea) . -köldöksérv, fn. (bt.) sérv, sérülés az állati
test csepleszének csomósodott végén. -látonya,
fn. (nt.) növény a látonyák közöl (elatine hydro-
piper), -lob, fn. (kórt.) gyuladásos baj a cseple-
szen. V. ö. Cseplesz, (bt.) -meggy, fn. (nt.) megy-
gyet termö cserje növény, v. cserje növényen ter-
mö meggy-gyümölcs. pintyö, fn. (nt.) sárga, v.
kék virágú növény a pintyök közöl (antirrhinum
elatine). -recefog, fn. (nt.) csendes folyókban te-
nyésző gyógynövény a recefogak közöl (fontinalis
antipyretica ). sérv, fn. (kórt.) sérv az állati csep-
leszen. -toldalék , fn. (bt.) az állati cseplesz
nyujtványa.
Cséplet, fn. csépelt gabonaszemek öszlete.
Cséplett, mn. cséppel kivert, kicsépelt; csép-
lett szalma, rozs, buza.
Cseplez, Cseplezcse, 1. Cseplesz, Csepleszese.
Cséplö, fn. 1) gabonából, hüvelyes vetemény-
 Csép - 174
böl a magot cséppel kiverő személy ; ( szój .) eszik
mint egy cséplő ; 2) 1. Csép.
Cséplö-bér, fn. a cséplök pénzbeli, v. gaboná-
ból álló bére. -fa, fn. 1) 1. Cséphadaró ; 2) Csép-
nek való erős rúdfa. -gép, -mű, fn. gabonacsép-
lésre használható gép. -pajta , fn. nagy csürféle
épület, melyben télen, v. kedvezőtlen, esős időben
csépelnek. -szérü, fn. szérű. melyen a gabonát
nem nyomtatják, hanem csépelik.
Cseplye, fn. 1) ritka növésű cserje ; 2) 1. Perje.
Innen: Cseplyes, mn. -fa, fn. apró cserjeféle fa. -s,
1. Cseplye.
Cseplyésedik, k. cserjésen nő , ritka , apró
ágakban sarjadzik.
Cseplyeteg, fn. cserjés, csalitos erdőcske.
Csepmunka, fn. (b.) az elkészült vasnak ra-
gaszrudra való forrasztása és kezelése, ragaszolás.
Csépnyel, fn. a csép hosszabb része, nyele,
melyet csépléskor kézben fognak.
Csepnyi, mn. oly kevés, mint egy csepp.
Csepŏce, Csepölce, Csepöte, fn. bozótos, csa-
litos erdőcske, gyéren elterült apró bokrok.
Csepp, fn. 1) vmely folyadéknak hosszukás, v.
piciny gömbalakban a többitől elvált, s külön
leeső része; bor-, viz-, vér-, könycsepp ; (szój .)
utolsó csepp vérig védelmezni vmit; (km.) sok csepp-
ból ered az eső, v . sok cseppból nagy eső válik ; sok
csepp követ váj, v. kicsiny a csepp, de ha mindég
hull, a kőben is lyukat vaj, v. gyakor eséssel a ki-
csiny csepp is likat ver ; 2) á . é. nagyon kicsiny,
piciny dolog; egy cseppel sem nagyobb ; egy cseppel
sem er többet ; csak egy cseppet kérni vmiből ; egy
cseppet sem haladunk ; ebből cseppet sem adhatok;
innen tájszólásilag : egy csepp kenyerem , lisztem,
tüzem sincs.
Csepped, k. cseppekre oszlik, cseppalakban
esik le. -ék , fn. cseppalakban leesett, lehullott
test, folyadék. Innen : Cseppedékes, mn. * -ös , mn.
egy cseppedős cseppig, utolsó cseppig.
Cseppek, mn. tb. (gyógyt.) folyadékféle gyógy-
szer, melyet bizonyos számú cseppekben kell
bevenni.
Cseppen, k. 1) vmely folyadék egy kis részecs-
kéje a többitől elválik, s cseppalakban leesik ;
ruhámra vér, viz cseppent; (szój .) ha nem csurran,
cseppen, ha nem sok is , kevés juthat ; mintha az
égből cseppent volna, véletlenül ott termett; á. é.
magas hivatalát egyszerre elveszti , gazdagból
egyszerre szegénynyé lesz ; (szój .) nagyot cseppent
a szegény. Innen : Cseppenés, fn. -et, fn. csepp-
alakban leesett folyadék-részecske ; miképen vér-
nek cseppenete (tatr. cod.). -ként, ih. apró csepp-
alakú részecskékben hullatva, piciny részekben
adva; cseppenként adni be a gyógyszert; (km.)
cseppenként a hordó is megtelik. -t, cs. cseppalak-
ban ejt, hullat ; a ruhára vért, vizet, zsirt cseppen-
teni ; cukorra gyógyszert cseppenteni ; (szój .) tüzre
olajat cseppenteni, a veszekedést , viszályt na-
gyobbitni; olyan mint a cseppentett vér, nagyon
piros ; (tréf.) olyan piros, mint a cseppentett tök-
mag, halvány, sápadt.
Cseppes, mn. tt.-t; (ttan.) a. m. csepfolyó.
Cseppfürdő , Csepphullatás , 1. Csepfürdő,
Csephullatás.
Csepredék, fn. apróságok, kicsiny apró holmik.
Csepregi, mn. Csepregből való ; (szój.) izetlen
mint a csepregi ital.
Cser
* Cseprente, fn. bokor, cserje, cseplesz növény.
Csepro, mn. apróval összetéve hatályositó szó ;
apró-csepró.
Csepsz, 1. Csepesz.
Csepü, fn. a kender kócos része, alja ; (szój .)
olyan a haja, mint a csepů, kócos ; csepün csomót,
tojásban szőrt keresni, hasztalan munkát tenni.
Innen : Csepüs, mn. -haj , fn. kócos szőke haj .
-hal , fn. (állatt.) tüskés állat a hüllők közöl (hys-
trix L. ) . -jós, 1. Csepü-néző.
Csepül, cs. 1) vkit üt. ver ; 2) szid ; ne csepüld
már mindég azt a szegényt.
Csepü-néző, fn. fonóházban a csepű lángjá-
ból jósoló személy. -södik, k. haj , ször, kender
összekócosodik, összebontódzik . -tüz, fn. a meg-
gyujtott csepü tüze, lángja. -zsineg, fn. csepüből
sodort zsineg.
Csepzett, mn. összekuszált, bonyolodott.
Csepzik, 1. Csepüsödik.
Cser, fn. tt.-t ; 1) a. m. cserfa ; 2) a cserfa v.
némely más fák héja, kérge, melyet a börkészitők
használnak ; (szój .) cserben maradni, nagy szük-
ségben segély nélkül maradni ; cserben hagyni,
vkinek a megigért segélyt meg nem adni.
Csér, fn. tt.-t ; 1) * a. m. sár ; cséros, sáros ; 2)
(állatt.) tengeri fecske ; nagy csér, vereslábú ten-
geri fecske.
Cser-anyag, fn. (vt.) cserzéshez használt kü-
lönféle anyag. -bogyó, 1. Gubacs.
* Cserbók, fn. a. m. Cserebogár.
Cser-buga, 1. Gubacs.
Cser-csáva, fn. cserfa kérgéből készitett csáva.
Csercse, 1. Csörcse.
* Csércse, fn. apró barmok állán v. nyakán
kinőtt vékony húsdarab.
Csércsüllő, fn. (állatt.) feketés szürke tengeri
fecske .
Cserdit, k. 1) ostorral csattant, pattant ; (szój.)
majd közibök cserditek, majd éreztetem velök ke-
zemet és csinálok rendet közöttük ; 2) csörög, zö-
rög, zúg.
Cser-dugasz, fn. egy bizonyos cserfa kérgéből,
parafából készült dugasz.
Cserdül, k. 1) zúg, csörög, zörög ; 2) csattan,
pattan.
Csere, fn. 1) vmely tárgyat, árucikket egy má-
sikért oda adó, oda engedő tett, cselekvény ; (szój .)
csere csala, v. csere csalával, csalással jár, cseré-
ben ; 2) cserének mondatik, midön más-más helyen
lakó, különböző nyelvű szülök gyermekeiket az il-
lető nyelv megtanulása végett élelmezésre egy-
másnak átadják ; cserébe adni gyermekét ; cseré-
ben lenni ; cserét keresni ; cserében tartani más
gyermekét; 3) cselekvény, melynél fogva egyik
tárgy a másik által felváltatik ; 4) 1. Cserje.
Csere-alkú, fn. cserébe adandó árucikkek fe-
lett folyó alkú, szerződés. -babó, fn. (nt.) kerité-
sek mellett sűrű cserjékben tenyésző vad bükkön.
becs, fn. cserébe adott v. adandó tárgy értéke.
Csere-bere, fn. 1) csere utján történő aprólé-
kos kereskedés ; némely vad népek csere-beréből
élnek; 2) csalással járó csere ; minek már az a cse-
re-bere."
Csereberél, k. aprólékos dolgokat cserél. In-
nen : Csereberélés, fn.
Cserebi, fn. apró levelű, rosz, sarjúdohány, alj-
dohány.
 Cser 175 Cser

Cserebogár, fn. 1) barnavörös röptyüs rovar, | szoktak ültetni . -, mn. égetett agyagból való ;
mely a növények zöld leveleivel élődik ; (népd.) cserép kályha, edény, cserép zsindely ; (km.) ráillik,
cserebogár, sárga cserebogár, nem kérdem én töled mint disznó-ólra a cserépfödél; cseréptálhoz fa-
mikor lesz nyár ; (km.) cserebogár nem jó csősze a kanál.
cserjének; több esze van egy cserebogárnak ; 2) a Cserep, fn. a. m. cserép.
losonci deákok gúnyneve. Cserepár, fn. tt. -t; (guny.) fekete harisnyát
Csere-bogyó, 1. Galagonya. viselő gyalog katona ; (szój .) hordjon el a cserepár.
Csere-bok, 1. Cserebogár. Cserép-cséve , fn. égetett agyagból készitett
Csere-bokros, mn. cserjés, harasztos ; csere- csőféle eszköz ; vizvezeték cserép-csévéből.
bokros hely. -búb, fn. (nt.) a négyhímesek seregé- Cserepcsik, fn. ált. hasított ágból készült csip-
ből való cserjenövény. * -bura, fn. cserjenövényről tető ; a kimosott ruhát cserepcsikkal leszorítani a
levagdalt apró ágak. szárító-kötélre ; külön. a kenderáztatásnál a ken-
Cserebüly, fn. tt. -t ; (állatt.) a. m. cserebo- dert, a lóherélésnél a tökzacskót összeszorító fa-
gár, a rovarok egyik osztálya , melynek fajai : készülék.
hercules-, akteon-, deresholdfeju-, orrszarvú-, trá- Cserép-edény , fn. agyagos , gelencsérföldböl
gyabogár-, kalapos-, kapás-, tavaszi-, szent-, gala- égetett edény. -edzik, 1. Cserepesedik.
csinhajtó- , csapóbogár- , almaszipoly- , rozsszipoly-, Cserepes, fn. tt. -t ; 1 ) az épületek tetejét cse-
nyárkezdeti-, aranyos-, csajkó-cerebüly. réppel zsindelyző mesterember ; 2) * cserépből
Csere- érték, 1. Cserebecs . kályha, kemence. -, mn. tt. -t, v. -et ; tb. -ek ; 1)
Csere-ficsél, k. trécsel, tereferécsel. cserép-zsindelyes ; cserepes ház ; 2) eltört csere-
Csere-fogalom, fn. (bölcs.) egyenértékű, azo- peket tartalmazó ; cserepes kosár ; 3) á. é. börfel-
nos forgalom. hámlás miatt érdes tapintatú ; cserepes szájszél,
Csereg, 1. Csörög. tenyér ; (állatt. ) cserepes teknősbéka , a tengeri
Csere-galagonya, fn. (nt.) piros, néha fehér teknőcök egyike ; 4) * cserepes malac, konyhába,
gyümölcsű növény a galagonyák közöl (cratægus v. kézhez szoktatott malac ; (szój .) olyan, mint a
oxyacantha). -galaj, fn. (nt.) fünövény a galajok cserepes malac, tolakodó. -edik, k. bőrfelhámlás
osztályából. miatt érdes tapintatúvá válik ; cserepesedik ate-
Cserej, fn. tt. -t; (vt.) a. m. cseranyag. nyér az erős munkától, cserepesedik a szájszél, ha a
Cserekesip, 1. Cserepcsik. szél kifúja.
* Cserekje, fn. ágas-bogas rúd, melynek segé- Cserepez, cs. (ép.) cserépzsindelylyel fed . In-
lyével a sima derekú fára lehet felmászni. nen: Cserepezés, fn. -ik , Cserepzik, 1. Csere-
* Cserekle, Csereklye, fn. 1) a nádasok tar- pesedik.
lója ; 2) a fenyő-fákról lehullott apró levelek, Cserepező, fn. az épületek tetejét cserepzsin-
ágacskák. delylyel fedő iparos.
Csere-kötés, fn. a. m. csere- alku. Cserép-födö, fn. 1) 1. Cserepes, fn. 2) fazekakra,
Cserél, cs. 1) cserében ad és vesz ; (szój .) eben serpenyőkre való födő cserépből. -gerenda, fn. a
gubát cserélni, v. süvegen sapkát cserélni , jobb cserép-födelet megtartani képes erős gerenda.
sorsból roszabba menni át ; azt sem mondta : cse- -kö, fn. 1. Palakö.
réljünk pipát, szó nélkül távozott ; 2) sorsot vál- Cserép-minta, fn. minta, melylyel a cserép-
toztat; helyet, lakást, állapotot cserélni ; nem cserél- zsindelynek való agyagot a téglaházban kiszag.
nék veled. -berél, cs. az összetételnek mindkét gatják. * -pohár, fn. csupor, kis begre. -sindely,
tagja ragoztatik ; jelentésére a. m. csereberél. I. Cserépzsindely.
Csere-levél, fn. 1) † a. m. váltó, váltólevél ; 2) Cserép-szavazás, fn. az athenei polgárok által
cserekötésről szóló irat ; 3) (nt.) cserje növény cserépdarabokra irt szavazás ; cserépszavazással
levele. vkit száműzni (ostracismus). -tál , fn. gelencsér-
Cserélget, cs, többször, ismételve cserél. földből égetett tál ; (km.) cseréptálhoz fakanál,
Csere -nemzés, fn. (nt. msz.) a hímnösök osz - egymáshoz illök. -tető, 1. Cserép -födél.
tályához tartozó növények nemző működése. Cserepulya, fn. miben télen a ház melegítésére
Cserény, fn. tt. -t ; 1) vesszöböl font félajtó ; kovácsszenet szoktak bevitetni ; lába és rosté-
2) két ember által vihető saraglya vesszőből ; 3) lya van.
az alföldi csikósok és gulyások vesszöböl font Cserép-zsindely , fn. házfödésre használható
sátora ; 4) trágya hordásra használható , négy zsindely égetett agyagból.
fogantyús vesszőkosár ; 5) vesszöböl font gyü- Csere-rejtvény, fň. vmely szó betüinek átté-
mölcsszárító. -akol , fn. akol, melynek oldalai tele által származott rejtvény, mint vér, rév.
vesszöböl fonvák. -vessző , fn. cserényfonásra Cseres, fn. tt. -t ; cserfaerdö ; cseresből hordani
használható vessző. a tüzelő fát. - , mn. tt. -t, v. -et ; 1) cserfákkal
Cserép, fn. tt. -repet ; tb. -repek ; 1) agyagból benőtt; cseres erdő; 2) cserlugot tartalmazó ; cse-
égetett edénynek eltört darabja ; a tányér, a fazék | res kád.
cserepe; (szój.) eltört a cserép, sirva fakadó gyer- Cserés , mn. tt. -t, v. -et ; 1) csereféle ; cserés
mekre mondják; jobban : eltört a mécses ; (km.) ügy; 2) a. m. cserjés. -kalmár , fn. aprólékos
cserepén ismerem, milyen v. minemű fazék volt ; dolgok cserélésével üzérkedő, házaló kalmár.
rátartja magát, mint a mécses cserép ; ui cserépben Cseresnye, Cseresznye, fn. 1) (nt.) hozzánk
avult szag tartós szokott lenni ; 2) éjjeli edény ; 3) keletről származott apró édes bogyójú gyümölcsfa ;
égetett agyagföldből készitett lapos, v. félhenger- 2) a cseresnyefa apró édes bogyója, gyümölcse ;
alakú zsindely ; cseréppel fedni a házat ; 4) égetett fehér, piros, fekete, hólyagos, v. hályog, ropogós,
gelencsér-földből készült kályha egy- egy darabja ; öregszemű, büdös, vad cseresnye ; (km.) nem jó a
5) agyagból égetett edény, melybe virágnövényt nagy urakkal egy tálból cseresnyét enni; elég a cse-
 Cser ―― 176 Cser

resnyéje, deférges ; cseresznyét az urnak, magvát a ? Cserje-fi, fn. a hottentottnak a német (Busch-
tányérnak. -fa, 1. Cseresnye, 1). mann) után képzett elnevezése. -mályva, fn. (nt.)
Cseresnyemag, fn. acseresnyegyümölcs magja. vörös, v. fehér virágú cserjenövény a mályvák
Cseresnye-pálinka, fn. cseresznyéből égetett közöl.
pálinka. -piros, mn. piros cseresnyéhez hasonló * Cserka, mn. göndör, kondor.
színü. * Cserkabala, fn. 1. bolondgomba, ördögma-
Cseresnyés, mn. tt. -t, v. -et ; cseresnyével tolla, ördöglova.
készitett ; cseresnyés lepény; 2) cseresnyét tartal- Cserke, fn. (állatt.) Délafrikában honos, mézzel
mazó cseresnyés tál. —, fn. tt. -t ; tb. -ek ; cse- élő kakukmadár.
resnyefákkal beültetett kert. * Cserkél, cs. 1) cserkeféle kakukkal mézet
Cseresnye-szem, fn. egy bogyó a cseresnyéből. keres ; 2) vmit titkon kerülget, hogy birtokába
-szin, fn. és mn. a cseresnyeéhez hasonló szín. ejtse, cirkálva kutat, keres. -ödik, k. lapul, kö-
Cseresnyeszinü, mn. 1. Cseresnyeszín . zeledik vmihez.
Cseresnye-viz, fn. cseresznyéből sajtolt édes Cserkész, fn. tt. -t ; ált. vizslatva járó, kutató,
nedv. kurkász ; külön . (b.) aknát ásó személy.
Csere-számvitel, fn. (ker.) csereárukról veze- Cserkesz, fn. 1) * halász-segéd ; 2) * keskeny
tett számvitel. -szer, fn. (ker.) csereféle árucikk . karamú perge kalap.
* Cseresznyeg, fn. a kemence, kályha szája Cserkész, cs. és k. 1) (vad.) cserjés, bokros
felett levő szelelő lyuk. helyeken jár-kel vad után ; 2) a. m. Cserkél.
Csere-tözs, fn. (ker .) áruk cserélésével üzött Cserkészeti , mn. (b.) az aknaásást illető, arra
kereskedés, üzlet, fn. (ker.) árúcikkel cserélésé- vonatkozó : cserkészeti engedély.
böl álló üzlet. -vásár, fn. a. m. cseretőzs. Cserkivonat, fn. (vt.) a cseranyag vegyi ki-
Cserez, cs. bőrt cseres lúgba áztat ; borjúbőrt, vonata.
tehénbőrt cserezni ; (szój .) egy talpat csereznek, egy Cserkö , fn. (ásványt.) augit , mezei pat, és
célra törekesznek . mágnesvaskö összetételeiből álló sziklakő (basalt) .
Cserfa, fn. erős parázsáért tüzelésre, fütésre * Cserködik, k. a. m. cserkelödik.
legalkalmasabb fa a tölgyek osztályából ; (km.) Cserkölyü, fn. (msz .) a timárok csertörö ma-
magról kél a cserfa is. Innen : Cserfás, mn. -erdő, lomféle eszköze.
fn. cserfából álló erdő ; (km. ) cserfaerdőben almát Cserle, 1. Cserke.
keres, holott: ubi non est, ott ne keresd. -gyöngy, Cser-lé, fn. cserrel vegyitett lug, csáva. -levél,
fn. élősdi növény a cserfákon ; máskép : fakin fn. a cserfa levele.
(loranthus) . -pipa, fn. a cserfa gubacsából készi- Cserlö-perlő , fn. és mn. zsémbeskedő, zsör-
tett pipa. -tapló, fn. cserfából nyert tapló. -tüz, fn . | tölődö .
a cserfa tüze, parázsa ; (szój.) erős, mint a cserfatüz. Cser-makk, fn. a cserfa gyümölcse, makkja.
Cserfürdő, fn. cserfa kérgéből készült fürdő. -malom, fn. a timárok csertörő malma.
* Cserge, fn. 1) a lótakarónál vmivel finomabb Csermelék. 1. Csörmelék .
pokróc-szövet ; 2) ilyen szürszövetből készitett Csermely, fn. tt. -t ; csergedezve folyó kis pa-
guba. takesa. -e, fn. 1) a. m. csermely ; 2) a gabona kö
Cserged, Csergedez, k. (személyt.) patakcsa zött tenyésző barnás vadóc, mely a lisztet, süte-
vize kavicsokon keresztül csörögve hempelyeg. ményt kékké teszi, máskép : csormolya. -fintor,
Innen : Csergedezés, fn. Csergedező, mn. fn. (nt.) növény a fintorok osztályából ; máskép :
Csergés, fn. tt. -t ; 1) kis patakcsa csergede- fekete-buza ; rókafarkfü (melampyrum barbatum).
zése ; 2) némely madár cser hangon szólása ; 3) a. Csermöly, fn. tt. -t ; (állatt.) halastavak és fo-
m. csörgés. lyók közelében élő ragadozó madár a sólymok
Cserget, cs. 1) gyakran, ismételve cserdít ; 2) osztályából ; halászó csermöly (falco haliaëtus).
a. m. csörget. Csermely, 1. Cseranyag.
Csergeteg, mn. a. m. csergedezve folyó. —, fn. * Cséros, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; csajtos,
csergedező patakcsa ; leszálla egy napon a cserge- sár-vizes, lucskos.
tegnek vizében. * Cseröce, fn. 1) csalit, bozót, apró cserjékből
Csergetyü, fn. keleplöfa, vigyázók jeladója. álló erdőcske ; 2) cserfaerdő.
-z, cs. keleplőfával jelt åd. * Cserpa, fn. fincsor, vizmeregető kis faedény.
Csergö, fn. 1) zörgő hangot adó játékszer ; 2) Cserpajta, fn. fedéllel ellátott hely, hol a timá-
a. m. szarka. - mn. csergedezve folyó ; csergő rok a csert tartják.
patakcsa. -kácsa, 1. Csörgö-kácsa. * Cserpák, fn. 1) 1. Cserpa ; 2) dongákból ösz-
Csergösapka, 1. Csörgősapka. szerakott egyfogantyús kis faedény, melylyel
Cserhaj, Cserhéj, fn. 1) a cserfa kérges héja ; szüretkor a mustot meregetik.
2) némely gyümölcs (pl. a dinnye) kérges héja. ? Cserpely, fn. (állatt.) porcos hal a tokfélékböl
-ú, Cserhéjú, mn. a cserfa héjához hasonló kér- (ostracion).
ges héjú ; cserhajú dinnye, burgonya. Cserpenyő, fn. a. m. serpenyő.
Cseribarát, fn. cserszínü kámzsát viselő , fe- Cserpöle, Cserpölyü, fn. (ållatt.) a téli alvók
rencrendi barát. osztályához tartozó és gyümölcsöt kedvelő mezei
Cseriszerzet, fn. ferencrendi szerzet. egér. sav, fn. (vt.) a cser héjából készült sav.
Cserje, fn. ált. mindenféle vad fanövény bok-- szak, fn. pogácsaalakú gyurma , lisztté zúzott
ros csemetéje ; külön. a cserfa bokros csemetéje ; cserből, v. gubicsból.
(nt. ) tövéből több vékony derekat hajtó faféle Cserszeg, k, (személyt.) a puska nem sül el,
növény, mely 1-2 ölnél magasbra nem nő. Innen : csötörtököt mond.
Cserjés, mn. Cserjefa. Cser-szigoráll, fn. (nt.) növény a szigorállok
 Cser 177
közöl ; máskép : fattyú veronika (veronica cha-
mædrys). -szin, fn. és mn. a megörlött cseréhez,
v. cserlugéhoz hasonló sárgásbarna szín. -színü,
mn. a. m. Cserszín. -tapló, 1. Cserfatapló.
Csertel, k. fegyvert, botot, v. mást összeütve
zörög.
Csertet, 1. Csörtet.
Cser-tető, fn. 1) a cserfa teteje ; 2) cserfa- er-
dövel benött hegy teteje ; 3) hegyes cserfaerdő.
-tölgy, fn. a. m. cserfa.
Cser-tölgyes , 1. Cseres, fn.
Cserviz, fn. a. m. cserlúg, cserlé.
Cserz, cs. bört eserlében puhít, abba áztat.
Innen: Cserzés, fn. Cserző, fn. és mn.
Cserző-varga, fn. a nyers bört feldolgozásra
kikészitő varga ; különböztetésül a saruvargától.
Innen: Cserző-vargaság, fn.
Csesz, cs. 1) súrolva, dörzsölve érint ; (msz. )
cseszte, midőn az eldobott labda a másiknak csak
öltönye szélét érinti ; 2 ) 1. Cseszik.
* Csesze, fn. a. m. piszkafa.
Csésze, fn. 1) füles, v. fületlen, kisebbszerű,
mély edényke, agyagból, cinböl stb. leveses, kávés
csésze; 2) a kétkarú mérleg tányérforma edénye,
melyre egyik részről a mérlegsúly, másik részről
pedig a megmérendő tárgy tétetik; 3) (nt.) a vi-
rág külső levélköre, mely többnyire zöldszínü,
virágkehely.
Csésze-boriték, fn. (nt.) a virág kelyhének
alját fedő zöld levél-boriték (perianthinm). -csiga,
fn. (állatt.) sziklákon tenyésző csiga csészealakú
házzal (patella) ; fajai : veres ajakú, közönséges,
mocsári, hasadt, kecskeszemű csésze-csiga. kelti,
mn. (nt.) virágkehelylyel, csészével biró (növény).
-kut, fn. (nt.) harangforma csészéjű növény a
kétfőbbhímesek s fedetlen maguak közöl (molu-
cella). -kürt, fn. (nt.) a nyolchimesek seregéhez
tartozó növény ; liget éke csészekürt (œnothera).
Cseszel, 1. Csesz.
Csésze-levél, fn. (nt.) a virág sziromjának
egy-egy levele.
Cseszelődik , k. dörgölödik , surlódva érint-
kezik.
? Csészem, fn. (állatt.) csészealakú tengeri csiga
(patella).
Csésze-nemů, mn. olyan féle, nemű, mint a
csésze ; csészenemű edény ; csészenemű növény.
-pöre, fn. (nt.) növény az öthímesek osztályából
(illecebrum). -szárny, fn. (nt.) növény a kétfal-
kások seregéből és nyolchímesek rendéből (poly-
gala) ; fajai : keserü-, pacsirta-, nagyobb-, aranyos-
csészeszárny. -szárnyfélék, mn. tb. (nt.) a csé-
szeszárnyak osztályába tartozók.
Csészétlen, mn. (nt.) csésze, virágkehely nél-
kül való.
Cseszik, k. (alj.) a. m. baszik, növel közösül.
Cseszike, fn. (kics. ) kis csésze.
Cseszkó, fn. (gúny.) csizmadia.
* Cseszle, fn. (állatt.) muslica, muszka, bor-
bogár.
Csesznye, mn. ronda, piszkos, csunya.
* Csete, fn. 1) szőlőnek, naszpolyának stb. egy
csomóban levő bogyói ; 2) a. m. földi- bodza ; 3)
lakoma; 4) V. ö. Csetepata. * -bota, fn. és mn.
csetlö-botló, egye-bugya, ügyetlen, bamba ember.
* Cseteklik, k. csuklójából kibicsaklik, kifinto-
rodik ; cseteklik a rúgós pengéjű kés.
Ballagi szótár.
Csév
Csetel, 1. Csetlik.
Csete-pata, Csete-paté, fn. kisebb ellenséges
csapatok között történő lármás összeütközés ; alt.
lármás perlekedés, veszekedés. -patáz , k. kisebb
ellenséges csapattal lármásan összeütközik,lármáz-
va veszekszik, zsörtölödik. Inn.: Csetepatázó, mn.
* Cseter, cs. a. m. csavar, teker.
* Cseter , fn. tt. -t; 1) egy negyed mérő ; 2)
négyfelé hasitott faderék egy negyede ; 3) vasta-
gabb deszka ; 4) csajt, csatak, lucsok. -fa, fn.
négyfelé hasított faderék egy negyede.
Csetert, fn. 1) mindenféle karika-alakú tárgy
átmérője ; a kerék, a kenyér csetertje; 2) egy negyed
mérőnyi mérték ; 3) a. m. cseter 2) ; megmérni a
fa csetertjét, azaz vastagságát.
* Csetertek, fn. a. m. Csötörtök.
* Csetina, fn. gyönge, fiatal fenyőág.
Csetlékeny, mn. tt. -t, v. -et ; 1) botlékony,
könnyen botló, csetlö ; 2) viszásan csukló, bi-
csakló, csapódó ; csetlékeny kés ; 3) á. é. csetlékeny
nyelvű, a) hebegő ; b) olyat beszélő, amit nem volna
szabad kimondani ; csetlékeny eszű, feledékeny.
Csetlik, k. 1) a. m. botlik ; csetlik-botlik ; 2)
hátra csuklik, visszásan csapódik ; csetlik a rosz
rugóju bicsak ; 3) á. é. csetlik a nyelv, a) hebeg; b)
olyat mond, mit el kellett volna hallgatni.
Csetlik-botlik, k. 1) botorkálva megy; csetleni-
botlani az erdőn keresztül ; 2) á. é. lassan dolgoz-
gatva, akadályokkal küzdve halad elöre ; csak e
csetlik-botlik az ember a ház körül is.
Csetneki, mn. Csetnekből való, hol hires vas-
gyár van, melyben láncokat, rabbilincseket készi-
tenek ; innen a (szój.) : csetneki csizmát a lábára,
azaz rabbilincset, láncot reá.
* Csetres, mn. tt. -t, v. -et ; 1) lucskos, sajtos,
csajhos, csatakos ; 2) á. é. csetres nyelvű , beszédű,
rágalmazó.
Csett, isz. lovakat menésre nógató szó.
Csett, fn. tompán csattanó hang, milyet a pus-
ka sárkánya ad , mikor lecsapódik, v. felhuzzák ;
(szój.) csettet adott, v. vetett a szája, hazudott.
Csetteg, k. többször ismételve csett-féle hangot
ad; csettegnek a felhúzott puskasárkányok. -et, cs.
1) eszközli, hogy vmi csettegjen ; 2) ujjaival pat-
tangat.
Csetten, k. csett-féle tompa hangot ad ; csetten
a puska, ha sárkánya lecsapódik, v. azt felhuzzák.
Innen : Csettenő, mn. -t , cs. eszközli , hogy vmi
csettenjen; a puska sárkányán gyutacsot csettent.
Csév, 1. Cséve.
Csévded, mn. csőalakú.
Cséve, fn. 1) (takács . msz. ) a takácsok orsója ;
csévét vetni; két cséve-fonalatfelszőni ; 2) különféle
| anyagból készült üres lemezhenger ; bádog-cséve,
cserep-cséve; 3) a kukorica gyümölcse csutkástul
együtt; két cséve kukorica.
Cseveg, k. 1 ) a madár csiripol ; cseregnek a ve-
rebek; 2) jár a nyelve , csacsog, fecseg. Innen :
Csevegés , fn. Csevegő, mn. á. é. (költ.) csevegopatak.
+ Csevek, fn. párbajra való kihivási jel.
Csével, Csével, A) cs. (takács. msz.) fonalat
csévékre tekerget ; B) k. a kukorica csévéket
ereszt. Innen: Csévélő, mn.
Cséve-láda, fn. a takácsok motollája melletti
láda, melyen az orsók forognak. -nád, fn. 1) ta-
kács-csévének való nád ; 2) (nt.) nádfajú növény
összeálló bugával és egy virággal (arundo cal-
12
 Csév ---- 178
magrostis) . -orsó, fn. (takács. msz.) a takácsok
orsója.
Csevér, fn. tt. -t ; (állatt. ) korallféle állat.
Cséves , mn. tt. -t; v. -et ; 1) csővel ellátott ;
cséves kút, cséves orsó; 2) cséves kukorica, nem
szemes kukorica, midőn a szemek még a csutkán
vannak.
* Csevet, fn. lárma, csevegés.
* Csevetel, k. jár a szája, cseveg.
Csévéz, 1. Csévél.
* Csevice, fn. ált. savanyúviz, borviz ; külön.
parádi savanyúviz.
Cséza, fn. lógós kocsi, hintóféle fedeletlen sé-
takocsi.
Csezöce, 1. Csepöce.
* Csia, mn. pajzán, jókedvű (gyerek, v. fiatal
marha). -doz, k. ijedezve kiáltoz.
* Csián, fn. a. m. csalán.
* Csiápol, k. 1) házi szárnyas csipog, zsibong ;
á. é. lármáz, csacsog ; ne csiápoly a fülembe (Sz.
D.) ; 2) vetemény , gabna-féle satnyán tenyé-
szik, teng.
+ Csiatag, fn. cserjés, csalitos hely. —, mn. tüs-
kés, bozótos.
Csiba, isz. kutyát a szobából kikergető, v. hall-
gatásra intő szó ; csiba ki!
* Csibbödik, k. csipked.
Csibe. fn. tyúkféle házi szárnyas fia, csirke,
pizsle ; jércecsibe, kakascsibe ; anyányicsibe. -becsi
nált, fn. becsináltféle leves étel csibehúsból. -húr,
fn. (nt.) a tizhímesek osztályához tartozó növény ;
parlagi csibehúr (Spergula arvensis).
* Csibellérez, k. 1) böngész, csípkedve legel ;
a barmok a tarlón csibelléreznek; 2) á. é. apróságot
ellop , csen.
* Csibogár , fn. a barmokat csipkedő légy,
bögöly.
Csibor, fn. tt. -t , (állatt. ) az állóvizek szinén
evickélő apró fekete rovar a téhelyröpük rendé-
böl (hydrophilus). * -ázik, k. 1) a baromfi ide-
oda forgolódva szemeket keres ; 2) lop, csen.
* Csics, fn. a. m. csecs.
* Csicsa, mn. ostoba, buta. - tn. a. m. Pista ;
Csicsa cigány.
Csicse, fn. gyermeknyelven a. m. csecsbimbó.
* Csicsesed , k. (személyt.) étel-ital megsava-
nyodik, poshad.
Csicseg, k. 1) 1. Csicsereg ; 2) (személyt.) ned-
ves puha test, megnyomva csics hangot ad ; csicseg
a lyukas csizma a sárban.
Csicser, Csicser-borsó, fn. (nt.) növény és
annak magja az egyvirágú kocsányos bükkönyök
közöl.
Csicsereg, k. madár csiripel, cseveg. Innen :
Csicsergés, fn. Csicsergő, mn.
* Csicseréz , cs. a fiú a leányt pajzánkodva
fogdossa.
Csicseri-borsó, Csicseri-bükkön, 1. Csicser-
borsó.
Csicserke, 1. Csicsörke.
Csicserkél, 1. Csicsereg.
Csicsigat, cs. gyermeket csendesit, csitit.
* Csicsó. tn. a. m. Istók.
Csicsó, fn. 1) a. m. felcicomázott, csecse dolog ;
2) külön. felfürtözött haj, fürtökbe szedett üstök
3) hely, hol az ismerősök mulatságra összejönnek ,
csicsóba menni; (km.) oly cifrán öltözik, mintha
Csig
csicsóba készülne. Innen : Csicsós , mn. Csicsó-
ság, fn.
Csicsó, tn. falu csallóközön ; (km.) lesz még
Csicsón bucsu, magam is ott leszek.
Csicsog, k. a. m. csicsereg.
Csicsóka, fn. (nt.) 1) a napvirágok egyik faja
(helianthus tuberosus) ; 2) ugyanazon növény
burgonyaforma émelygős édességü, gyökere, tót-
répa.
Csicsókáz, k. csicsókát eszik.
Csiesoma, 1. Cicoma.
Csicsórépa, fn. tótrépa, disznórépa, földialma,
1. Csicsóka 2).
Csicsos, mn. cifra.
Csicsoz, cs. piperéz, csicsomáz, csecséz.
Csicsörke , fn. (állatt. ) piros pettyekkel tar-
kázott begyű madár a kendericék közöl ; kóró-
csicsörke.
Csid, isz. csikót nógató szó ; csid ide te ! * csid
alá mámi, kötödés a rosz lovaglóval, bár csak le-
vetné a ló !
* Csidkó, fn. a. m. csikó.
* Csidma, fn. a. m. csizma.
* Csidu, fn. kis csikó.
Csiga , fn. 1) ált. bármi tekervényes alakú
tárgy; csiga- lépcső ; csiga-boltozat ; csiga-henger ;
2) (gép.) saját tengelye körül szabadon forogható
köralakú korong kivájt széllel, melybe kötelet,
láncot s más effélét illeszthetni ; állócsiga, mozgó-
csiga ; 3) orsóforma játékszer, melyet a gyerme-
kek ostorral pergetnek ; csigát csapni, csigát haj-
tani; 4) * az igás-szekér hátuljához alkalmazott
henger, melyhez a csapórúd kötelét leszorítják ;
5) a spanyol inquisitió és innen más világi kor-
mányok kinzó eszköze a középkorban ; csigán
kinozni; (szój.) csigán sem mondhatnék egyebet ; 6)
(állatt.) a) húsos, v. csontféle boritékkal fedett,
hosszúkás, lapos testű, négy szarvacskával biró
féreg (limax) ; b) tekervényesen menő, csúcsban
végződő, csontkemény állományú házikós állatka,
a férgek közöl (cochlea) ; (szój .) lassan mász, mint
a csiga; csiga módjára haladni , v. csiga-paripán
jární, v. csiga-postán indulni ; (km.) megvonja ma-
gát, mint a téli csiga hajlékában; magával hordja
házát, mint a csiga ; 7) 1. Csigolya, Nyakcsiga.
Csiga-alakú , mn. csigáéhoz hasonló alakú ;
(nt.) csavarosan kétszer, v. többször megtekere-
dett. -biga, fn. (állatt.) ennivaló, közönséges földi
csiga (helix) ; borzas, bokori, kerti, bereki, elevent-
szülő csigabiga ; (gyermekjátéki vers) csigabiga
nyujtsd ki szarvacskádat, tejet, vajat adok, v. csiga-
biga nyujtsd ki szarvacskádat, itt jönnek a törökök
füstös fazekakkal, sós kútba vetnek, onnan is kivesz-
nek, kerek alá tesznek, ott is összetörnek; 2) á. é. a)
szót sem érdemlő csekély dolog; csigabiga az
dolga ; b) ágas -bogas, szövevényes dolog ; ennek
a dolognak sok a csigabigája. -boltozat, fn. (ép.)
tekervényesen haladó boltozat. -borsó, fn. (nt.)
növény a borsókák osztályából. -cifrázat , fn.
(ép.) tekervényes alakú cifrázat az oszlopokon.
-csap , fn. tekervényes alakú nyelvvel ellátott
hordócsap. -csapás, fn. gyermekjátéki csigának
ostorral pergetése.- csapó, fn. 1) csigát ostorral per-
getö gyerek ; 2) ostor, melylyel csigát pergetnek.
-csin , fn. (gép.) egy közönséges kötél által össze-
tartott több álló és mozgó csigákból alkotott gép.
| -csont, fn. (bt.) a. m. sodorcsont -csö, fn. 1) teker-
 Csig 179 Csih

vényes menetű cső ; 2) (nt.) növény a kétfalkások | s a vérlábúk neméből ; csigákkal él, melyeknek
osztályából; fajai : cseplesz-, karikás-, kék-, kun- felnyitásához derekasan ért. —, k. és cs. csigákat
korgó- , sárkerep-, komlós -csigacső (medicago). keres, gyüjt, szed.
Csigádad, mn. csigáéhoz hasonló tekervényes Csiga-szarv, fn. (állatt.) a csigaféle állat szarv-
alakú. Innen : Csigádadon, ih. alakú kinövése. -szeg, fn. (gép. ) azon fa-, v.
Csiga-fúró, fn. furó eszköz, melylyel csiga- vasszeg, mely körül a karika forog. -szekér, fn.
alakú tekervényes lyukat lehet furni. -grádies, nagy csigaházalakú mythologiai szekér. -szem,
1. Csigalépcső. fn. 1 ) a csigaféle állat szeme ; 2) (ép.) a csigavonal
Csiga-gyüjtemény, fn. különféle fajú csigák- azon pontja, honnan az kiindul.
ból álló gyüjtemény. -hát, fn. á. é. lassú, késedel- Csigász-vérlábu, fn. (állatt.) csigákkal élődö
mes jármű ; külön. lassan haladó fogat ; csiga- vereslábu madár.
háton menni. Csigat, cs. 1) lovat gyorsabb futásra nógat ; 2)
Csigaház, fn. 1) (állatt.) csigaféle állat csont- ingerel , méregbe hoz.
állományú tekervényes héja ; 2) (gép.) a csiga Csigat, cs. csendre, békére int, kérlel ; csígatni
részeit magába foglaló hüvely. -iak , fn. tb. (ål- a perlekedőket ; nem hogy csigatná és Isten félelmé-
latt.) a tengeri csigák egyik osztályához tartozó vél oltaná a gerjedező tüzet (Pázm.).
állatok (conchilia). Csiga-talp, fn. (haj .) a csigaház alsó része.
Csiga-hegy, fn. 1) csigákból képződött halom ; -tan, -tanitmány, fn. a csigákat tárgyaló része
2) hegy, melynek csúcsára tekervényes utakon az állattannak. -tár, fn. terem, hol csigagyüjte-
juthatni fel. -héj , 1. Csigaház . ményt tartanak. -tekerület, fn. csigaalakú, teker-
Csiga-henger, fn. (haj .) vájkos fa-, v. vaska- vényes csavarulat. -tekervény, 1. Csigakanyar.
rika, mely a kötéljáróban forog s a kötelet csúsz- Csiga-teknő, 1. Csigaház.
tatja. -járás, járat, fn. a csiga lassú csúszása ; Csiga-termö, mn. sok csigát hozó, ahol böven
á. é. lassú haladás, menés. -kanyar, fn. (ép.) a tenyészik a csiga ; csigatermő vidék. -tö, fn. (ép. )
jóni oszlopok tetején tekervényes cifrázat. -ka- kehelyalakú faragvány , melyből a csigakanyar
rika, 1. Csigahenger. felfelé halad. -vájku, I. Csigarovátk.
Csigaképü, 1. Csigádad. Csigavér, fn. 1) 1. Csigavérszin ; 2) á. é. szót
Csiga-kerék, fn. csigaféle gép forgatására hasz- sem érdemlő csekély dolog ; ez a baj csak csigavér.
nálható kerék. -kerekség, fn. a csiga kerekded -szin, fn. és mn. a tüves tengeri csiga véréhez
alakja. -kö, fn. az uti csiga fejében található kis hasonló biborszín. Innen : Csigavérszínü, mn.
kőkemény, fehér test ; 2) megkövült csigákat tar- Csiga-vonal, fn. 1) (gép. és csillag.) mint az
talmazó kö. örvény, mindig kisebb- kisebb görbületekben ha-
Csigakötél, fn. (gép.) kötél, melylyel a csiga- ladó vonal (Spiral) ; 2) tekervényesen haladó
féle gépen a terhet le- s felhúzzák. -járó, fn. (haj.) vonal. -köz, fn. (ép.) két csigavonal tekervényes
azon üreg a csigaházban, melyben a csiga kari- köze.
kája forog. Csigáz, cs. 1) csigaféle géppel huz fel vmit ; a
Csiga-kúp, fn.kúpalakú kerek az órában. -lép- kutból vizet csigázni ; 2) csigaféle kínpadra von ; a
cső, fn. (ép.) tekervényesen felfelé haladó lépcső. középkorban csigázva vallatták a bűnösöket ; 3) á. é.
-márvány, fn. márvány, melyben kövült csigák gyötör, kinoz ; ne csigázd azt a szegény állatot.
vannak. -menet, 1. Csigajárás. Innen: Csigázás, fn. Csigázó, fn. és mn.
Csiga-mész, fn. csigahéjból álló mész. -mů, Csigázik, k. 1) csigaalakban kanyarodik ; 2)
fn. 1) apró tengeri csigákkal kirakott díszmű ; 2) csigást játszik. Innen : Csigázó, mn. és fn.
vmely gépnek csigákból álló szerkezete. -nyakló, Csigázott, mn. 1) kínzott, gyötört ; csigázott
fn. (haj.) az a kötél, mely az egész csigát, annak állat ; 2) tulhajtott, tulfeszített ; csigázott áron el-
héjánál fogva körül összeszorítja. -paripa, fn. a. adni vmit.
é. lassú menés ; csigaparipán menni. -pecek, 1 . * Csig-big, mn. 1) kornyadt, eléhezett (apró-
Csigaszeg. jószág) ; törpe, púpos, horgaslábu (ember).
Csiga-pénz, fn. apró színes csigaház, mely né- Csige, Csiger, Csigér, fn. vizzel vegyitett
mely vad népnél pénzértékkel bir. -posta, fn. á. é. törkölyből kisajtolt rosz löre bor, 1. Csenger.
szekér, melybe rosz lovak vannak fogva ; nagyon Csiget, 1. Csigat.
lassú utazási alkalmatosság ; csigapostán utazni. * Csiggenye, fn. a vad-rózsa bogyója.
-réteg, fn. (ft.) csigákból álló földréteg. -riga, fn. Csigoly, Csigolya, fn. (bt.) a hátgerincet és a
1) a. m. csigabiga ; 2) (nt.) vöröshagymához ha- nyakhátulját képező üreges csont, mely a másik-
sonló gyökerű vad mezei fü. -rovátk, fn. (gép.) kal porcogó által van kapcsolatban, és üregében
a csiga szélén körülmenő vájás, melybe a kötél velőt tartalmaz ; gerinc- csigolya, nyak-csigolya.
illesztetik. Csigolya, Csigolya-füz, fn. (nt.) a porondo-
Csigás, fn. csigaféle gyermekjáték ; csigástját- kon termő, piros héju apró füz , melynek igen
szani; midön gyermektársammal csigást játszottam hajlékony vesszeje kosárfonásra használtatik.
(K. S.). mn. tt.-t, v. -at ; tb.-ak; 1 ) csigákkal -orj , fn. (bt.) a csigolyaféle csont belső oldalán
bővelkedő ; csigás földréteg; 2) csigaféle gépezettel levő kidudorodás.
ellátott ; csigás kút; 3) apró , színes csigákkal Csigolyás, fn. csigolyafüz -erdő.
diszitett ; csigás cukortartó. * Csigolyázik, k. a földböl kinő.
Csigasor, fn. (gép.) erő-megkimélés végett kü- Csigóté, Csigotyú, 1. Csikoltyú .
lönféle módon elrendezett csigák öszlete ; archi- Csih, isz. a csikókat menésre nógató szó.
medesi csigasor . * Csihán, fn. tt. -t ; a. m. csalán.
Csigász, fn. tt.-t ; 1) különféle csigákat gyüjtő, * Csihár, fn. tt. -t; suhogó, hajlékony vessző ;
szedő személy ; 2) (állatt. ) madár a gázlók rende | csihárral hajtani a lovat.
12 *
 Csih 180 Csik

* Csihed, k. (személyt. ) a szél, v. hullám csen- | szilvamag. -ós, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) csik-
desedik. landást nehezen türö , csiklandásra érzékeny ;
* Csihés, mn. kin minden ember kifog, kiből csiklandós vagyok ; csiklandós tenyér ; 2) á. é. kel-
mindenki csúfot üz. lemetlenül érintő , megemlitve kellemetlenséget
Csihit, cs. befogott állatot menésre nógat ; a okozó ; csiklandós dolog ; csiklandós beszéd. Innen :
lovakat csihítani. Csiklandósan, ih.
Csihol, k. 1) a. m. csahol az eb, az ebkölyök ; Csiklandoz, cs. folytonosan csikland ; csiklan-
2) üti acéllal a kovát, hogy tüzet adjon ; csihol a dozni vkinek hónalját, oldalait, talpát. V. ö . Csik-
kocsis acéljával a kován, de nem üthet ki. Innen : land. -ik, k. folytonosan csiklandik. -tat, 1. Csik-
Csiholás, fn. landoz.
Csik, fn. 1) (állatt. ) sáros, rétes vizekben tenyé- Csiklé, fn. 1) 1. Csíkleves ; 2) viz, melyben
sző hosszúkás hengerded halacska a hasparások metélt tészta fött ; csíklét a moslékba önteni.
rendéből (cobitis fossilis) ; csíkot fogni; (szój.) Csikleves, fn. 1) halcsíkból készitett leves-
siklik, forog, v. eleven, mint a csik ; hallgat, mint féle étel ; 2) leves, melybe metélt tészta van fözve.
csik a varsában; csapja csíkot a lencsével , össze Csiklik , k. 1) a. m. csiklandik ; 2) * a. m.
nem illő dolgokat vegyít össze ; (km.) ki csíkot csuklik.
akarfogni, vesse ki a varsát, ki célhoz akar jutni, Csiklyaló , fn. (állatt.) a zebrához hasonló
helyes eszközt használjon ; legjobb a csík, ha meg- mancsos állat Délafrikában.
nyakazzák ; 2) a. m. metélt tészta ; túrós, mákos, * Csíkmák, fn. metélt tészta ; köpcös csíkmák,
darás, káposztás, meztelen csík; 2) szélesebb, v. vastag metélt.
keskenyebb vonal, a gyümölcsökön, szöveteken, Csikló, fn. 1) nyelvecske anői szeméremtestben,
állatokon stb. 4) a madarak farának csúcsa ; far- 1. Csiklandó, fn. (szój.) eltalálni a csiklóját; 2) 1 .
csik; 5) a sertések toroknyavalyája. Csukló, fn. 3) a négylábu állatok farbúbja, horgas
Csikar, cs. 1) nyomkodva facsar, csavar, kar- ina. Innen : Csiklós, mn. -begyeritö, fn. (bt.) a nöi
col, körmöl; vki kezét csikarni ; kólika csikarja a szeméremtest egyik idege, mely megérintetvén, a
hasamat, kólika bánt ; 2) á. é. erőszakkal, zsarolva csiklandót meredtté teszi. csonkítás, fn. (seb.)
elvesz, elkér vmit ; pénzt , adót csikarni. Innen : a női csikló kimetszése. -edények, fn. tb. (bt.) a
Csikarás, fn. Csikaró, fn. és mn. -gat, cs . lassan- női csiklót képező testrészek. -fék, fn. (bt. ) a nöi
kint, ismételve csikar. csiklót tartó hússzalagocska. -lob, fn. (kórt.) a
* Csikasz, mn. tt. -t ; szikár, sovány ; nagy csi- női csikló lobos bántalma. -makk, fn. (bt.) a nöi
kasz vad ugrikfel (Ar.) ; külön. a 1 farkas jelzője ; csikló bütykös vége. -makktyú, fn. (bt.) a csik-
sovány, kiéhezett csikasz (Jók.). lómakk börhártyája.
Csikász, fn. tt. -t ; csíkot fogó halász. - — , k. Csikó, fn. rag. csikója, csikaja, csikaink stb.
csíkot halász ; -ó, fn. 1. Csikász.-, mn. csíkfo- lónemű állatnak vemhe, fia, melynek még lófoga
gásnál használható ; csíkászó háló. nincs ; kis csikó ; másod-, harmad-, negyedfü csikó ;
* Csikavény, mn. tt. -t; a. m. csiklandós ; á. é. | (szój .) nem adnám egy csikóért, sokra becsülöm ;
kacérságra hajlandó. (km.) kicsiny csikó, nagy derestül , hámot vonni
Csikbogár, fn. ( állat.) vizekben tenyésző hen- tanul restül, a fiatalság az öregebbek után indul ;
gerded bogár a téhelyröpük rendéből (dytiscus) . éhes csikó abrakkal álmodik ; délceg, v. bojtorjános
Csikdad, mn. csíkéhoz hasonló vékony henger- csikóból válikjó paripa, eleven, pajzán gyerekböl
alakú. válik a derék ember ; abrakos csikó könnyen vic-
* Csike, 1. Csirke.
kándozik; csikó is anyja mellett szokik ; ló elli a csi-
* Csikér, mn. tt. -t ; meglábolható, sekély ; csikót, de abrak az anyja ; a csikó is János, mikor
kér viz. bojtorjános, csak csűréssel, csavarással van ez az
* Csikerész, k. sovány, száraz mezőn csipkedve értelme ; már minálunk csoda esett, a csikónak ló-
legel. foga lett, koraeszüre mondják gúnyosan.
* Csikez, 1. Csikerész. Csikóbör, fn. a csikó böre ; nyers, kikészitett
Csikkan, k. 1) csikk-féle hangot ad ; 2) bicsak csikóbőr. -ös, mn. csikóbőrrel behúzott ; édes kin-
lik. félre csuklik, ficamodik ; 3) csukkan, becsu- csem, galambocskám, csikóbőrös kulacsocskám(Cs.).
káskor oda csipödik ; ajtó közé csikkant az ujjam. ? Csikóca, fn. (állatt.) tengeri kis hal a csikóé-
-t. cs. eszközli, hogy vmi csikkanjon ; vki ujját hoz hasonló alakú fejjel (syngnathus hippo-
ajtó közé csikkantani. campus).
Csikkö, fn. csikos vonalakkal tarkázott kö. Csikó-fej, fn. 1) a csikó feje ; 2) á. é. a csikóé-
* Csikla. 1. Csukló. hoz hasonló hosszúkás fej . fog, fn. a csikónak
Csikland, cs. 1) ált. az idegeket kellemesen első fogai, melyek később kihullnak ; (szój.) el-
izgatja; a tobák csiklandja orrát : csiklandja inyét a hányta már a csikófogát, már tul van az ifjú ko-
nyalánkság ; 2) külön. vkit gyönge tapintás, simo- ron, lehetne már esze. herélés, fn. a monyas-
gatással nevetésre késztet ; hóna alatt , oldalát csikó heréinek kimetszése ; (km.) megadták a mód-
csiklandani vkinek; 3) á. é. kedélyére, lelkére kel - ját, mint páliak a csikóherélésnek.
lemes hatást gyakorol ; csiklandja a dicsőség, a Csikol, cs. a. m. csikland.
bujaság ; vki hiúságát dicséretekkel csiklandani. Csikol, cs. sávolyoz, csíkféle vonásokkal tar-
Innen: Csiklandás, fn. -ék, fn. csiklandás által káz ; afalat, vásznat csikolni . Innen : Csíkolás, fn.
előidézett kellemes érzelem. -ékos, mn. tt. -t , v. Csíkolt, mn. -at, fn. csíkforma vonal.
-at; tb. -ak ; a csiklandást türni nem tudó, csik- Csikoltó, Csikoltyú, fn. négyszögüre faragott
landós. -ik, k. megérintésre kellemes érzés támad fa, melylyel az ökrös szekér rudjához a jármot
benne ; csiklandik az orr prüszkölésre. -ó, fn. (bt.) csatolják. -szeg, fn. szeg, mely a csikoltón keresz-
nyelvecske a női szeméremtestben ; köznyelven : tültolva, ezt a szekérrúdhoz csatolja.
 Csik 181 Csil

Csikor, cs. a. m. Csikar. Csilap, 1. Csillap.

Csikorgás , fn. tt. -t ; 1 ) fülsértő éles hangzás, Csilár, 1. Csillár.
mely két száraz test összedörzsöléséből szárma- * Csiling, 1. Csilleng.
zik ; 2) á. é. szüken, tengödve élés . Csilkö, fn. csillogó s különféle szint játszó kö.
Csikorgat, cs. két kemény test összedörzsölé- Csilla, fn. 1) csikféle tésztás étel ; 2 ) (nt.)
sével fülsértő, kellemetlen hangzást idéz elő ; fo- hagymagyökerű növény a hathimesek osztályából
gait csikorgatni, kenetlen talicskát csikorgatni. In- (scilla) ; ékes, kétlevelű, mezei , tavaszi, őszi csilla;
nen: Csikorgatás, fn. 3) * szőlőkötözésre , gyékényfonásra használható
Csikorgó, mn. surlódás által fülsértő hangot sásnövény. -ecetméz, fn. ecetméz csillanövény-
adó; csikorgó ajtó, csikorgó talicska; á. é. csikorgó böl . -ecet- szörp, fn. szörp csillaecetből.
hideg, nagy hideg, melyben a kenett tengelyü ko- Csillag, fn. éjszaka világitó égi test ; álló csil-
csi is csikorog. -, fn. érclemezből készült szél- lagok, melyek sajátfényűek és egymásra nézve
mutató, mely forgás közben csikorog. helyöket nem változtatják ; bujdosó csillagok, me-
Csikorgófü, 1. Csikorka. lyek a nap körül forognak ; farkas-, szakállas-,
Csikorgós, mn. tt.-t, v. -at ; tb. -ak ; csikorgó üstökös csillag, mely ismeretlen pályán kering;
hangot adó ; csikorgós ajtósark, csizma. futó, hulló , tisztuló csillag, tulajdonképen csak
Csikorit, cs. 1) fogait erösen egymáshoz nyom- fénylő égi tünemény ; tünő csillag, véletlenül fel-
ja; össze-csikoritni fogait ; 2) erősen vmi közé tünő és aztán nem látható csillag ; bokros csillag,
szorit ; ujjamat fogai közé csikoritotta, a sertés fu- csillagcsoport ; molnárszemű csillag; bolygó csillag;
lét ajtóközé csikoritni ; 3) á. é. kinoz, gyötör, csi- annyi, mint csillag az égen ; (szój.) szerencsés csil-
gáz; éhséggel csikoritni afoglyokat. lag alatt született, teljes életében a szerencse ki-
Csikorka, fn. (nt.) a két föbbhimesek és mag- séri ; csillagot nézni vacsorára , koplalni ; csilla-
rejtősök osztályába tartozó növény (gratíola) ; gokba néz, fenhéjáz ; feljött a csillaga, kezd sze-
réti csikorka, v. csikorgó fű, innyujtó fü (gratiola rencsés lenni ; lejárt a csillaga, szerencsétlenség
officinalis). kezdi környezni ; csillagot rúg, fölfelé rugdos ; csil-
Csikorodik, k. 1) csikorogni kezd ; csikorodnak lagot is rúg, ha jól bánik vele az ember ; (km.)
fogai; 2) vmi közé csipődik, csikkan; ajtó közé egyik csillag meg nem előzi a másikat; csillagnak is
csikorodott ujjam. Innen : Csikorodás, fn. van tisztulása, a legtisztább lelkü emberre is ra-
Csikorog, k. 1) két kemény test surlódás által gad néha piszok , melyből meg kell tisztul-
fülsértő hangot ad ; csikorog a kenetlen talicska, nia ; 2) á. é. a) gömb szétágazó sugarakkal, pl.
szekér; csikorog az ajtó, kapu; csikorognak a dü- torony tetején ; 1. csatacsillag ; b) lovak, szarvas-
hös állatfogai; csikorog a hó, midön nagyon meg marhák homlokán levő kerek foltocska ; c) sze-
van fagyva; csikorog a szélmutató ; (szój.) csikorog retö, kedves ; (népd.) te vagy az angyalom, ragyogó
mint a komáromi talicska ; (km.) csikorog a malom- csillagom.
kerék, esőt kiált ; 2) á. é. nyomorogva él, tengődik; Csillag- abrosz, fn. a csillagokat egymáshoz
csikorogni a nagy szükség miatt; alig csikorog, ne- való fekvésök szerint elötüntető térkép. -al, fn.
hezen tudja magát fentartani. (nt.) a lopvanöszö mohok osztályába tartozó nö-
Csikós, mn. tt.-t, v. -at; tb. -ak ; aminek csi- vény (marchantia). -alakú, mn. csillagéhoz ha-
kaja van; csikós kanca. -, fn. tt.-t; tb. -ok; mé- sonló alakú ; csillag-alakú vár ; csillag-alakú cifrá-
nesre felügyelő személy; urasági csikós , helységzat. -alma , fn. (nt.) Amerikában tenyésző fa,
csikósa; hortobágyi csikósok, á. é. durva nyers- melynek gyümölcse alma- alakú (chrysophyllum).
ember; (km.) káromkodik, mint egy csikós. -ály, fn. (nt.) pajzos csillagály, a májmohoknak
Csíkos, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1 ) halcsíkkal egy neme a kutak szélein, nedves falakon stb. elő-
bővelkedő; csíkos tó ; 2) halcsíkkal készitett; csí- forduló (marchantia polymorpha).
kos káposzta; 3) sávolyokkal, csík alakú vonások- Csillagász, fn. tt. -t ; ált. a csillagok vizsgálá-
kal tarkázott; csíkos dinnye, malac. sában jártas, tudós ; külön. a csillagok vizsgálásá-
Csikós-bojtar, fn. a ménesre felügyelő csikós val hivatalosan megbizott személy ; egri csilla-
mellett bojtárkodó fiatal legény. -kalap, fn. fel- gász. -at, fn. 1) a csillagok ismertetését tárgyaló
álló karamú magyar kalap, milyet az alföldi csi- tudomány ; 2) csillagász állapot. Innen : Csillagá-
kósok viselnek. legény, 1. Csikósbojtár. szati, mn. Csillagászatilag, ih. -torony, fn. látcsö-
Csikós-ló, fn, a csikós lova, melyen ülve maga vekkel és egyéb szükségesekkel ellátott, torony-
előtt hajtja a ménest. -ostor, fn. rövid nyelü ka- alakú magasabb épület , melyből a csillagokat
rikás ostor. -tanya, fn. nádból, vesszöböl font vizsgálják.
gunyhó, hova a csikósok rosz időben huzódnak. Csillagatlan, Csillagtalan, mn. és ih. csillag
Csikószájú, mn. csikóéhoz hasonló szájú. —, nélkül való, ami nincs csillagok által megvilá-
fn. * nagyobb borosedény fából. gitva; csillagatlan éj.
* Csikóté, 1. Csikoltó. Csillag-bogács, fn. (nt.) növény a nyeletlen le-
Csikóz, cs. a. m. csíkol. Innen : Csikózás, fn. velű bogácsok közöl (carduus radiatus). -burány,
Csikó-zabla, fn. csikó számára készitett, ki- fn. (állatt.) csillagalakú foltokkal tarkázott ten-
sebb zabla, szájvas nélkül. -zik, k. ellik, vem- geri korall ; szivacs- , tömkeleges- , ananász- , csil-
hedzik; csikózik a kanca, a szamár ; (szój .) a he- lagkő-, tüskés-, fehér-, leány- csillagburány.
rélt ló is csikózik néha, mikor leveti málé Petit. In- Csillagesa, fn. a többihöz hasonlitva kis csil-
nen: Csikózás, fn. lag ; külön. kis bolygóc (asteroides).
Csik-sás, fn. a szarvasmarhákra mérges ha- Csillag-csö, fn. csillagvizsgálásra használható
tású sásféle növény. -szemű, mn. a halcsikéhoz látcsö , mely a tárgyakat felforditva vezeti a
hasonló apró szemű. -tészta, fn. 1) gyurott tészta, szembe. -da, fn. a. m. csillagásztorony. -dad, mn.
melyet csiknak metélnek ; 2) metélt tészta. a. m. csillag-alakú . -esés, 1. Csillagfutás.
 Csil 182 - Csil

Csillag-év, fn. 365 napból, 6 órából, 9 első, és anisok osztályához tartozó növény, csillagalakú
11 másodpercből álló időköz , mely alatt a nap a levelekkel. -gyik, fn. (állatt.) gyik csillagalakú
többi csillagokra nézve ugyanazon helyre vissza- fényes pontokkal tarkázva. -lóhere, fn. (nt.) &
megy. -fény, fn. a csillag ragyogó világa. Innen : gombos lóherék közé tartozó növény (trifolium
Csillagfényes, mn. -féreg, fn. (állatt.) varacskos stellatum).
börü tengeri állatka ; máskép : küllöny (asterias) ; Csillagosodik, k. a. m. csillagzik.
nap-, piros csillagféreg. -futás, fn. csillagos éj- Csillagoz, cs. csillagalakú cifrázattal diszit ;
szakákon mutatkozó, csillagalakú futóláng, me- teremboltozatot csillagozni.
lyet a légkörben képződött égékeny levegő meg- Csillag-pöfeteg, fn. (nt.) a pöfetegek közé tar-
gyuladása idéz elő ; máskép : csillagesés, csillag- tozó gomba (lycoperdum stellatum) . -rakéta,
lövelés, csillagröpülés, csillagtisztulás, csillaghullás. fn. csillagalakú részekre szétpattanó röppentyü.
-fü, 1. Cillár. -rendszer- fn. (csillag.) ált. rendszer, mely sze-
Csillag-fürt fn. (nt .) a kétfalkások és tizhime- rint a csillagok el vannak helyezve, s forognak a
sek seregéből való növény, csillagdad levelekkel ; világegyetemben ; külön. a bujdosók rendszere.
borzas-, fehér-, sárga-, szőrös-, szűklevelű-, tarka -repülés, 1. Csillagfutás.
csillagfürt. -mag , fn. a csillagfürtféle növény Csillag-rugás, fn. a mélyen alvó rugdosása,
magja. midőn lábujjai közé égő papirost kötnek. -ruga-
Csillag- gerebesin, fn. (nt.) a gerebesinek osztás, fn. vastag, pórias tréfa , mely abban áll,
tályához tartozó növény (aster amellus) . -harc- hogy a mélyen alvónak égőpapirost kötnek láb-
gát, fn. (ht.) több águ sugarakban kinyuló sánc- ujjai közé. -sane, fn. (eröd. ) öt v. hat szögletre
mü. -hold, fn. halvány csillag. -hullás, 1. Csillag- végződő kerekded sánc. sátoros, mn. midőn a
futás . csillagos ég mint a sátor elterül ; csillagsátoros éj-
Csillag-hur, fn. (nt.) sok magvú növény a fél (Vör.) -szaladás, 1. Csillagfutás.
tizhimesek és háromanyásak osztályából ; ligeti-, Csillag-szegfü, fn. (nt.) a szegfüvek osztályá-
kétkétágu-, alacson-, pázsit-, tói-, liba-csillaghur hoz tartozó növény ; máskép : szakállos- szegfű,
(stellaria). imádás, fn. a csillagok iránt tanusi- (dyanthus barbatus). -szélkerék, fn. a szélmalom
tott imádás. -imádó, fn. személy, ki a csillagokat csillagalakú sugaras kereke. -szem, szikra, fn.
isteni lényekként imádja. -irányi, fn. (ttan.) a csillagfutáskor látszó tünemény. -szivfü, fn. (nt )
csillagok felé való. -isme, fn. 1) a csillagok járá- növény a szivfüvek osztályából, csillagalakú leve-
sának népies ismerete ; 2) a csillagok járását tár- lekkel. -tábla, fn. 1) csillagalakra metszett tábla ;
gyaló könyv. járás, fn. a csillagok rendszeres 2) tábla , melyre csillagabrosz van ragasztva.
keringése ; látszólagos, valódi csillagjárás. -tajkos, fn. (állatt.) a teknőcök osztályához tar-
Csillagjós, fn. a csillagok helyzetéből, járásá- tozó állat, sávolyozott teknővel. -talan, mn. csil-
ból jövendölő személy. -lat, fn. jóslat a csillagok lag nélkül való. -tan, fn. a csillagok járását s
járásából. egyéb észrevehető sajátságait fejtegető tudomány.
Csillagkém , fn. a csillagok járását kémlő, Innen : Csillagtani, mn. -távmérő, 1. Csillagmérő.
vizsgáló csillagász. de , fn. a csillagásztorony Csillagtisztulás, Csillagtüzesés, 1. Csillag-
azon terme, melyből a csillagokat vizsgálják. futás.
Csillag-kép, fn. több egymáshoz közel fekvő Csillag-tüz, fn. a szétröppent rakéta csillag-
csillagok csoportozata. -kerék, fn. csillagalakú alakú tüze ; á. é. a csillag fénye ; szemekkel mint a
kerék kinyuló sugarakkal ; sarkantyútaréjalakú csillagtűz (Vör. ) . -ut . fn. több csillagból álló
kerék. hosszu csoportozat. -vár, 1. Csillagsánc.
Csillagkeresztes-hölgy, fn. magasabb méltó- Csillag-vetés, fn. jóslás a csillagok járásából.
ságú nö , ki csillagalakú érdemkereszttel bir. -vetö, fn. csillagok járásából jósló személy. -vi-
-rend, fn. csak egyedül nöknek adatni szokott rág, fn. ált. minden virág, melynek csillagalakja
osztrák rend, melynek jegye csillagalakú kereszt. van ; külön. 1 ) 1. Gerebcsin ; 2) 1. Csillagmécsvi-
Csillagkorall, 1. Csillagburány. rág. -vizsgálás, fn. a csillagok járásának s egyéb
Csillagkö, fn. (ásványt.) 1) megkövült burány; észrevehető tulajdonságainak felsöbb számitáso-
2) öt-hat szögü csillagdad kö. kon alapuló kutatása. -vizsgáló. fn. 1 ) a csillagok
Csillaglik, k. csillagként ragyog, csillog. járását kutató személy ; 2) a. m. csillagász-torony;
Csillaglövelés. 1. Csillagfutás. 3) á. é. (guny.) görbén néző, káposztás kertbe néző .
Csillag-mécsvirág, fn. a mécsvirágok osztá- Csillagzik, k. (személyt.) 1) csillagoktól fény-
lyához tartozó növény ; máskép : csillagvirág lik ; csillagok tünnek fel rajta ; csillagzik az ég; 2)
(lychnis calcedonica). -mérő, fn. ált. asztalforma csillagként tündöklik ; csillagzik a brillántékszer.
eszköz, melyet a mérnökök mérés közben hasz- Innen : Csillagzó, mn. Csillagzott, mn.
nálnak; külön. csillagászi eszköz, melyre a távcső Csillagzat, fn. ált. több csillagból álló csoport;
rá van csavarolva. moh , fn. (nt.) a mohok külön. az állatöv csillagcsoportjai ; innen : a. e.
osztályához tartozó növény sugaras levelekkel jó vagy rosz csillagzat alatt születni ; baljóslatú
(mnium). nap, fn. 23 óra 56 első és 4 másod- csillagzat . Innen : Csillagzati, mn.
percnyi időfolyam, mely alatt egy álló csillag lát- Csillagyökér , Csillagyökérpor , 1. Csilla-
szólag megkerüli a földet. -óra, fn. a csillagok hagyma, Csillahagymapor.
járását mutató óra. Csillahagyma, fn. csillanövény hagymaféle
Csillagos, mn. tt.-t, v. -at ; tb. -ak ; 1 ) a csilla- gyökere. -por, fn. porrá zuzott csillahagyma.
goktól tündöklö ; csillagos ég, éj; 2) csillagforma Csillám, fn. 1) csillogó, tündöklő fény ; a gyé-
cifrázattal diszitett ; csillagos boltozat ; csillagos mánt csilláma ; 2) fel-feltünö s megint elmuló
kő, csillagos diák; 3) (nt.) csillagalakú, sugáros fény. -ik, k. a. m. Csillámlik. -it. cs. csillogtat,
(levél) ; (bt.) csillagos duc. -bádian , fn. (nt. ) az | ragyogtat. -kovacs, fn. (ásványt.) kovacsiële fé-
 Csil --- 183
nyes ásvány. -kö, fn. (ásványt.) csillogó ércré-
szeket tartalmazó ásvány. -lik, k. 1) tündöklik,
ragyog, csillog ; szinnel játszik ; 2) fénye fel- fel-
tünik, megint elmulik ; csillámlik a kialvó mécs ;
á. é. egy kis remény csillámlik. Innen : Csillámlás,
fn. Csillámló, mn. -odik, k. tündökleni kezd. -os,
mn. csillámló fénynyel ragyogó ; csillámos ékszer.
Csillámoz, cs . csillámos fényüvé, ragyogóvá
tesz; a gyémántot köszörülés által csillámozni. -ik,
1. Csillámodik.
Csillámpozik, k. a. m. csillámlik ; a reája né-
zöknek szemök csillámpozik vala (Tordai).
Csillám -szerű, mn. csillámhoz hasonló. -szirt,
fn. (b.) vegyes anyagú, különféle szint játszó kö .
-tartalmú, mn. (ásványt.) csillámló ásványré-
szeket tartalmazó. -vas, fn. (ásványt.) sima és
fényes felületű vas. -zat, fn. bármely testnek kö-
szörülés, csiszolás által eszközlött fénye ; briliant-
ékszer csillámzata. -zott, mn . köszörülés, csiszolás
által ragyogóvá tett.
Csillan, 1. Csillámlik.
Csillang, k. gyönge, reszkető fénynyel világ-
lik, csillog ; Innen : Csillangó, Csillangós, mn.
? Csillany, fn. tt.-t ; kiköszörült drágakövek-
kel kirakott ékszer (brillant. ) ? -oz, cs. ékszert
köszörült drágakövekkel rak ki.
Csillap, fn. zaj , lárma nélküli, nesztelen álla-
pot, csend, enyhület ; a nagy sötétes estvék idején,
nagy csillapjában (Rákócy Gy. rendelése) ; az éj,
a szél csillapja. -at, fn. 1) zaj , lárma szünete, nesz-
telenség; szélcsillapat; 2) a. m. enyhület ; fájda-
lom csillapata.
+ Csillapik, k. a. m. Csillapszik.
Csillap-it, cs. 1 ) nyugtalanságot, zajt, lármát
csendesit; csillapitni a lármás tanulókat; 2) en-
gesztel, kérlel ; csillapitani a siró gyermeket, a ha-
ragost, a boszankodót; 3) enyhülést szerez ; csilla-
pitani a lélek fájdalmait; 4) lassit, lassubbá tesz ;
csillapitani a vérforgást, a szivdobogást. Innen :
Csillapitás, fn. Csillapítlan, mn. nem csillapitott ;
Csillapító, mn. -odík, -ul, k. 1) zaja, lármája
szünni kezd ; csillapodik a vihar, a tenger hullám-
zása ; 2) engesztelődik, kérlelődik ; csillapodik a
siró gyermek, ha a sirással felhagyni kezd ; 3)
enyhül; csillapodik a lélek-fájdalom ; 4) lassudik,
gyorsasága fogy ; csillapodik a vérforgás, a sziv-
dobogás.
Csillár , fn. tt.-t ; 1) (állatt.) sötétben fénylő
szentjános-bogár ; 2) a. m. csillogó kö ; 3) több
gyertya-, lámpacsoportozatból álló cifra világitó
eszköz.
* Csillat, cs. ugrat, fincoltat ; lovat a vásáron
csillatni; leányt a táncban csillatni.
* Csille, fn. 1) szoros utakon használható, hosz-
szu keskeny szekér ; külön. (b .) kis szekér, melyen
az aknákból ércet hordanak ki ; 2) hosszu dunai
ladik.
* Csilleg, Csilleng, k. 1) szédeleg, lézeng, bo -
lyong ; az utcán csillegni ; 2) függve logg ; alig csil-
leg egy pár körte ezen a fán. -et, k. a. m. Csillent.
Csillegö, mn. és fn. 1) lézengve járó ; 2) ma-
lomban a garat alatti csónakdad készlet, mely a
gabnát a malomkövek közé hullatja.
* Csillehajó, fn. fenyőszálakból összecsinált
talphajó. -s, mn. és fn. csillehajón vmit szállitó
személy.
* Csillen, k. finckándozik, ugrik.
- Csim
Csilleng , fn. 1) ritkaszemü szőlőfürtöcske,
filing, biling ; 2) á. é. fütyölék.
Csillent, cs. 1) vminek hegyét lecsipi, lemetszi;
2) aprólékos dolgot ellop, elcsip. Innen : Csillentés,
fn . Csillentő, fn.
Csillér, fn. 1) (b.) tt. -t ; az érces köveket csil-
leféle szekerkén toló bányai munkás ; 2) (állatt.)
naplepe , melynek hernyója viola-nemükön él
(argynius).
Csill-ére, fn. (ásványt.) csillogó érc.
Csille-szekér, 1. Csille.
Csilléz, fn. (b.) csilleféle bányai szekerkén ás-
ványt hord ki.
Csillhomok, fn. csillámló porszemeket tartal-
mazó homok. -kovak, fn. (ásványt.) , jegecféle
csillogó ásvány. -mozgás, fn. vmi fényének resz-
ketegsége, ragyogása.
Csillog, k. 1) ragyogó fénynyel világlik, suga-
raival a szemet kápráztatja ; csillog a kicsiszolt
kard; (szój . ) csillog a szeme, mint a macskáé; 2)
gazdagságát fitogtatja, ragyogó ékszerekbe, fé-
nyes, gazdag ruhába öltözködik. Innen : Csillogás,
fn. Csillogó, fn. -vány, fn. 1) ragyogó, tündöklő
fény ; 2) fényüzés , pompa.
Csillong, 1. Csillog.
* Csillont, cs. a. m. csillent.
Csillpat, fn. (ásványt.) csillámló részeket tar-
talmazó patféle ásvány ; hasábdad-, szétváló- , fél-
hasábos csillpat.
Csillvarla, fn. (ásványt.) csillámló kovarcféle
ásvány.
Csillye, 1. Csille.
Csim, Csima, fn . (nt.) némely fejedző növény
dereka, torzsája ; saláta csimája.
* Csimasz, fn. a cserebogár bábja.
Csimaz, fn. (állatt.) tt. -t ; poloskaféle büdös
féreg ; házi-, bogyómászó-, paréj-, cifra-, szemetes-,
mezei csimaz. Innen : Csimazos , mn. -fészek, fn.
butorok, falak hasadékaiban a poloskák tartózko-
dási helye ; á. é. lakás, hol sok poloska van. -fü,
fn. (nt.) a kopaszszirmú nöszirmok osztályához
tartozó, büdös levelű növény ; máskép : büdös nö-
szirom, büdös liliom, palackféregfü (iris foeti-
dissima). -kin, -üzö , fn. (nt.) a poloskák elűzésére
használható sziberiai növény.
* Csimba, fn. a. m. hinta, himba.
* Csimbákol, Csimbál, Csimbáz, k. a. m.
hintáz.
* Csimbálkodik, 1. Csimbelkedik.
* Csimbászkodik, Csimbázkodik, k. hin-
tázkodik, maga-magát hintázza.
* Csimbat, 1. Csinvat.
Csimbe, fn. 1) (állatt.) lovakat, szarvasmarhá-
kat kinzó bögöly, lólégy ; 2) a. m. hinta.
Csimbelkedik , Csimbeszkedik , k. vmibe
erősen bele kapaszkodva lóggó, himbálódzó hely-
zetben van ; a szekér-saroglyájába csimbelkedni.
Csimbók, fn. a. m. csombok; (szój.) csimbókot
kötök rá, emlékeztetőül : csimbókot köthetne rá, be-
fejezhetné már (beszédét stb.) . -os , 1. Csombókos.
* Csimota, fn. esemete, fiatal , gyönge ág ;
ó irigységnek kegyetlen csimotája (gór. cod) ; á. é.
serdülő gyermek.
Csimpaj, fn. (nt.) növény az egylakiak seregé-
böl és öthimesek rendéből ; szurós csimpaj; más-
kép : disznómogyoró, disznóbojtorján, koldustetü
 Csim 184 Csip

(xanthium strumarium) . -gózik, -kozik, Csim- | tében, óvakodva ; csinján bánni vkivel; (km.) csin-
paszkodik, Csimpelkedik, 1. Csimbelkedik. ján borotválj, mert megakadsz ; 2 ) mérsékelten,
Csimpesz, 1. Csimbe. módjával; csinján kell tüzelni, mert elfogy a fa.
* Csimpoly, Csimpolya, fn. börduda, duda- Csinmetsző , fn. (msz.) bodnárok eszköze,
tömlő. melylyel a faedények csinján mélyedést met-
Csin, Csin, fn. tt.-t; tb. -ek ; más kárára, bo- szenek.
szantására pajkosságból v. rosz szándékból elkö- Csinny, fn. csend, zaj nélküli állapot. Innen :
vetett cselekedet ; csint tenni , ejteni , elkövetni, Cṣinnyos, mn. -esere, fn. a cinege csevegése. -an,
csinen kapni vkit, államcsin, szinpadi csin. -án, ih. a. m. csendesen, 1. Csinján.
Csin, Csin, fn. tt.-t ; ált. eredetileg a. m. csi- Csinogat, 1. Csinosgat.
nált, mesterségesen tökéletesitett dolog ; külön. 1) Csinol, cs. (msz . ) faedény csinjét késziti.
a szemeket gyönyörködtető, szép, rendes, tiszta Csinos, mn. tt.-t, v. -at; tb. -ak; 1) (szépt.) a
külső ; kellem ; csinnal öltözködni ; 2) csak ügyes szépnél egy fokkal leebb álló ; 2) tiszta, szabályos,
fogással feloldható bonyolodott része vmely do- kellemes külsejü, alkotású ; csinos ruha ; (km.)
lognak; minden dolognak meg van a maga csinja; tisztaság és csinos viselet másodegészség. Innen :
rá találni a dolog csinjára ; tudom minden csinját- Csinosan , ih. Csinosság. fn. -bit, cs . vminek az ed-
binját ; jól tudom körül a föld csinját (Zr.) ; 3) diginél szabályosabb, kellemesebb külsőt ad, tisz-
(msz.) faedénynek (hordónak, sajtárnak stb.) a tit ; házat, szobát csinosbitni; á. é. finomabbá tesz
fenekén tul kinyuló széle. finomit; erkölcsöket csinosbitni. Innen : Csinosbi-
* Csina, isz. kis csikót menésre nógató, v. csatás, fn . -bodik. -bul, k. az eddiginél tetszetősb,
logató szó. kellemesebb alakot vesz fel ; csinosbul a nép vise-
Csinál, es. 1) vmit készit, szerkeszt, összeállit ; lete, erkölcse. Innen : Csinosbulás , fn. -gat , cs.
ebből ajószágból sok pénzt csinálhatni, szerezhetni; rendbe szed, tisztázgat ; több ideig csinosit, tata-
(alj .) gyereket csinálni ; (szój. ) beh bajomra csinált roz. Innen : Csinosgatás, fn. -it, cs. tisztit , rendbe
apad ! 2) dolgozik ; egész nap nem csinál semmit ; hoz , egyenget, csinossá tesz ; (népd . ) csinositom
(szój .) mit csinálsz ? kis libát, most tarkázom a magamat, várom a galambomat. Innen: Csinositas,
nyakát, semmi közöd ahhoz, hogy mit dolgozom ; fn. -odik, -ul, k, csinos, tetszetös alakot ölt fel,
ki csinált, hogy be nem szegett ? tökéletlen vmiről csinossá leszen ; á. é. finomul , erkölcsileg javul ;
mondatik ; 3) tesz , cselekszik ; kárt csinálni, port csinosodik a nép erkölcse. Innen : Csinosodás, fn.
csinálni, bajt, veszedelmet csinálni ; magából bolon- Csinosult, mn.
dot csinálni ; (km .) hosszu köntös port csinált; 4) Csinoz, cs. (msz .) üveget fest. Innen : Csino-
á. é. csinálom a lelkét! csinálom a csinálóját ! eny- zat, fn.
hébb káromlás. Innen : Csinálás, fn. Csináló , mn . Csintalan, mn. 1) piszkos, ronda, nem csinos ;
-atlan, mn. és ih. el nem készitett , össze nem 2) dévaj , nyugtalan, pajkos, jó kedvböl, tréfából
állitott; csinálatlan hagyni vmit. Innen : Csinálat kötekedő. Innen : Csintalanság, fn. Csintalanul, ih.
lanul, ih. -gat, cs. 1) lassankint készit ; 2) rendez-- kodik, k. nyugtalankodik, dévajkodik, pajzán-
get; haját csinálgatni. -ható, mn. összeállitható, kodik, pajkosságot üz, hamiskodik ; a leányok kö-
amit el lehet késziteni. rül csintalankodni. Innen : Csintalankodó, mn.
Csinálmány, fn. tt. -t; kézzel, v. gyárilag alko- Csintevő, fn. más kárára, boszantására paj-
tott mű ; mesterséges csinálmány, saját keze csinál- kosságokat üző.
mánya. Csinu, 1. Csina.
Csinált, mn. tt.-at ; mesterségesen készitett, Csinvat, Csinvat-vászon, fn. ált. két nyüstös
Összeállitott ; ellentéte a természetesnek ; csinált fonalú vászonszövet ; külön . asztalnemünek hasz-
virág; csinált ut; csinált kéz ; csinált haj, paróka ; nálható sávolyos szövet.
mondra csinált munka, elöre megrendelt, nem vá- Csiny, 1. Csin.
sári. -ut, fn. mesterségesen készitett s apróra zu- Csip, cs. 1) fogóféle eszközzel, v. fogókép hasz-
zott kövekkel behintett ut. nálható testrészszel hirtelen összeszorit ; ujjaival
Csinálvány, 1. Csinálmány. csip; ajtó közé, két pecek közé csipni vmit; csip a
Csinár, fn. tt.-t ; (állatt.) csíkos vizi bogár. szarvas bogár, rák, midön vmit ollója közé szorit ;
Csinatlan, mn . és ih. 1) nem tiszta, rendetlen, 2) a madár csöre vágásával fájdalmat okoz ;
amin semmi esin nincs ; 2) goromba, illedelmetlen. csip a lud, a kanpulyka, a hattyú ; 3) kisebb boga-
Csinesa, 1. Dzsindzsa. rak, állatok fulánkjaikkal, v. testökböl kijövö
Csincsér, fn. tt.-t ; nyakat és a karokat maró nedvvel fájdalmat okoznak ; csip a tetű , a
együvé szorító békó, nyak-kaloda. bolha, poloska; csip a kigyó; csip a méh ; (km.) a
Csing, fn. csin, hiba, vétek. serkéből lett tetű jobban csip, a sehonnaiból lett
* Csinga, fn. vmihez ragasztott dolog, füg- nagy ur leginkább sértő kevély; az éh szúnyog
gelék. jobban csip; akit egyszer kigyó csipett, a gyíktól is
* Csingal, Csingaszkodik, 1. Csimbelkedik. fél; 4) égető, maro fájdalmat okoz ; arcomat csipi
* Csinge, fn. a. m. lapta. a hideg; csip a hólyag-huzó tapasz, a torma; csipi
Csinger, fn. tt.-t ; 1) sovány, száraz ember ; nyelvemet a paprika ; 5) fájós viszketegséget okoz,
2) hitvány, lörebor. karcol ; a tobak csipi orromat , az uj bor a torkot;
Csingiring, fn. (haj .) az árboc csúcsára tüzött a füst csipi szememet ; 6) á. é. csen, lop ; szeret
szélmutató. csipni; 7) (szój.) nyakon csipni vkit, hirtelen meg-
Csingolázik, k. a. m. csingálódik. fogni, kézre keriteni. Innen : Csipés, fn. Csipő, mn.
Csingyalú, fn. (msz. ) a faedények csinjának Csipa, fn. 1) a szem szögleteiben v. pilláin
kiegyengetésére használható gyalú. összegyült geny; á. é. mihelyt a csipát kitörlik sze-
Csinján, ih. 1) gyöngén, gyöngéden, szörmen- meikről (Pázm.) , azaz világosabban kezdenek
 Csip 185 Csip

látni 2) a fák kérgei alól kifolyó ragadós állomá- | hegyű-, sodró-, tolókás-, záros- csipesz. ? -ke, fn.
nyú, gyántaféle test, mézga, facsipa. maga nemében kis csipesz, melylyel holmi nagyon
Csipádzik, k. a. m. csípázik. apró dolgokat fel lehet csipni. -kedik, k. vmibe
* Csipág, cs. szemenként, szálanként szedeget, kapaszkodik, csimbelkedik ; a kis gyermek anyja
csipkedve legel ; a tyúk csipágja a buzaszemeket. nyakába csipeszkedik.
Csip-ágyéki, mn. (bt.) a csipő és ágyék kö- Csipet, fn. 1) annyi, amennyit egyszerre fel-
zötti ; csip- ágyéki szálag, ütér. csiphetni ; egy csipet tobák ; 2) a maga nemében
Csipagyüjtö, fn. léhütö, haszontalan ember. igen picin, morzsa ; egy csipet ember. -ke, fn. csip-
Csipalag, Csipalagos, Csipalagosság, 1. Csi- kedett, szaggatott tészta. -kövek, fn. (ép.) apróbb
pa, Csipás, Csipásság. kövek, melyeket a nagyobb épületkövek között
Csipárok, fn. (bt.) mélyedés a csipöcsontban. támadt hézagokba csiptetnek be.
* Csipároz, k. legyek, bogarak csipkedése mi- Csip-fájdalom, fn. (kórt.) fájdalom a csípőben.
att nyugtalankodik, bogároz ; csipároz nyáron a fájó, fn. csípfájdalomban szenvedő. -fogó , fn.
ló, szarvasmarha stb. , midön legyek csipik. nagyon kis fogóféle eszköz.
Csipás, Csipás, mn. tt. -t, v. -at ; 1) csipától Csipisz, mn. tt. -t ; rendkivül kevés. —, fn.
beragadt, fedett ; csipás szem; csipás gyerek; adta 1) ujjakkal mutatott füge ; 2) kutya- csípisz, a. m.
csipássa ! 2) gyantaféle csipát termo ; csipás fa. kutyaszar.
Innen : Csipásan, ih. Csipásság, fn. -it, cs. csipássá Csip-izom, fn. (bt.) izom a csípőben.
tesz, csipásságot okoz. -odik, -ul, k.csipássá leszen. Csíp-izülés, fn. (bt.) izülés a csípőben.
-szemü, mn. csipaféle genynyel fedett szemü. Csipke, fn. 1) a női piperéhez, ruhák diszité-
Csipasz, fn. meztelen madárfiók. sére szolgáló, finom pamut-, cérna- , v. selyem-,
Csipázik, k. 1) a szem csipaféle genyet ereszt ritka szövet, v. kötött mü, melynek egyik széle
ki magából ; csipázik a szemé ; 2) a fa gyántaféle szik- szakos ; brabanti csipke ; csipkét verni, szőni,
csipát termik. kötni, horgolni ; 2) (nt.) hosszúkás veres bogyójú
Csip-bél, fn. (bt.) köldök alatt az alhast be- vadrózsa, és maga a rajta termő bogyó ; csipke-
töltő, hosszú, görbén kanyarúló bél. -csont, fn. rózsa, csipkebokor, csipkelekvár ; 3) a fogak szik-
a. m. csipö-csont. szakos széle ; 4) * tövis ; csipke ment a lábába.
Csip-csop , Csip-esup , fn. aprólékos dolog, Csipke-al, Csipke- alj , fn. a csipkeféle szövet-
holmi ; csip- csup adósság; csíp-csuppal , csipbe- nek, v. kötött münek sima része, melyből a szik-
csupba, aprónként. szakok kinyulnak. -áros, fn. csipkeféle szövetek-
Csipdel, Csipdes, Csipdez, cs. 1) többször kel kereskedő személy. Innen : Csipkeárosság, fn.
csip ; a szőlő hegyét csipdelni ; csipdelni vkinek kar-- áru, fn. csipkeféle árucikk. -árus , -árusság, 1.
ját; 2) á. é. vkiről jelenlétében célzólag, gyanu- Csipkeáros, Csipkeárosság. béka , fn. (állatt.)
sitólag beszél, vagdalkozik. Innen : Csipdelés, fn. varancsos, csirkebéka. -bodor, 1. Csipke-fodor.
Csipdelő, mn. Csipke-bogár, fn. (állatt. ) csipkebokron tenyé-
Csipe, 1. Csipö, fn. szö fabogár. -bokor , fn. (nt.) vadrózsa , piros
Csiped, es. 1) csipkedve szakgat (pl. tésztát) ; bogyóju eserjenövény; és megjelenék neki az Ur
2) kólika, hasrágás görcsös fájdalmat okoz. Innen : egy csipkebokor közepéből (bibl.) ; (szój. ) aggatózik,
Csipedés, fn. Csipedett, mn. mint a csipkebokor. -bokros, mn. csipkebokrokkal
Csipedelem, Csipedett, 1. Csipetke. benött ; csipkebokros hely. cérna , fn. vékony
Csipe-fájás, fn. fájdalom a csipöben. cérna, melyből csipkét szőnek, v. kötnek.
Csipeg, k. 1) a madár sajátos csip- féle hangon Csipked, Csipkedés, 1. Csipdel, Csipdelés.
szól (mint a csirke) ; 2) á. é. nyivákoló hangon Csipkefa, 1. Csipkerózsabokor.
beszél, v. cseveg; ne csipeg itt! -et, 1) többször * Csipke-fal , fn. (ép.) a ház homlokzatának
csip, csipked ; 2 ) á. é. ételt, italt apróz ; idd meg szik-szakosan cifrázott előfala. -fátyol, fn. csip-
egyszerre, ne csipegesd ; 3) lopogat, cseneget. keféle finom kelméből való fátyol. -fonál, fn.
Csipegő-rigó, fu . (állatt.) férgekkel, szőlővel vékony fonál, melyből csipkét készitenek. -gom-
élő, izletes húsu rigóféle madár (turdus iliacus) . ba, gumó , fn. (nt.) a csipkebogár szurásától
Csipellérez, k. szálanként eszi a füvet, csip- keletkező zöld, v. sárga kinövés a csipkebokor
kedve legelész. ágán. -gubó- bogár, 1. Csipkebogár.
Csipentyü, fn. ált. minden dolog, amit vmivel, Csipke-gyár, fn. gyár, melyben csipkeféle kel-
v. amivel vmit vhova csiptetni lehet ; külön. szem- méket készitenek. -os, fn. 1) csipkegyárban dol-
üveg, melyet az orrcimpára, v. közvetlen a szem gozó személy ; 2) személy, ki csipkegyárral bír.
elé lehet csiptetni . -tó, 1. Csipkegyáros, 1).
Csipér, fn. (bodnár msz.) tt. -t ; abroncsnak a Csipke-him, fn. szövött mustra, minta, mely
hordóra való felhúzásánál használható fogóféle szerint a csipkét készitik. -kelme, 1. Csipkeáru.
szerszám. Csipke-kereskedés, fn. 1) 1. Csipkeárulás ; 2)
Csiperedik, 1. Cseperedik. bolt, melyben csipkeféle kelmét árulnak. -kötö,
Csiperész, 1. Csipellérez. fn. 1) 1. Csipke-verő ; 2) a. m. csipkekötény. -ma-
Csipérke, Csiperkegomba, fn. (nt.) fehér te- dár , fn. (állatt .) hamuszínü madár vörhenyös
tejü, verhenyeges lemezü, ennivaló gomba a ga- farkkal a billegények közöl (motacilla rubentula).
lócák közöl. -mustra, 1. Csipkehím.
* Csipertes, mn. tt. -t, tb. -ek ; félcsipejű, bi- Csipke-mü, fn. 1) a. m. csipkeszövet, csipkeféle
cegő, sántitó, félcsipöre sántikáló. kelme; 2) csipkeszövetből készült mű. -párna,
? Csipesz, fn.tt. -t ; ált. kisebb fogóféle eszköz , fn. hengerded eszköz , melylyel a csipkeverők
melylyel vmit csipve fel lehet venni ; külön . csipkét készitenek. -pitty, fn. (nt.) a födetlen
(seb.) sebészi , kisebb, fogóféle eszköz ; görbe magvú kétfőbbhímesek osztályába tartozó növény
 Csip 186
(nepeta) ; fajai : bugás- , macska-, cicuka- , kékellő-,
Szöszös-csipkepitty.
Csipkerózsa, fn. (nt.) 1) csipkebokron termö
vadrózsa ; 2) a. m. csipkebokor. -bogyó, fn. (nt.)
a csipkebokor hosszúkás piros bogyója. -bokor,
fn. (nt.) cserjés növény , melyen csipkerózsa
termik.
Csipkés, mn. tt. -t , v. -et ; 1) csipkeféle kel-
mével diszitett ; csipkés kötény, ingujj ; 2) szik-
szakos szélü ; csipkés sziklafal ; (nt.) csipkés ká-
poszta; 3) fodros ; csipkés inggalér ; 4) csipkebok-
rokkal beültetett. fn. tt. -t; tb. -ek ; a. m.
csipkeárus.
Csipkeszölö, 1. Pöszméte.
Csipkeverő , fn. csipkegyárban dolgozó férfi,
v. nöszemély, csipkegyártó. -, mn. csipkekészi-
tésnél használható ; csipkeverő párna.
Csipkéz, cs. 1) vmit csipkével diszit ; zsebken-
döt, ingujjat csipkézni ; 2) vminek széleit szik-
szakossá teszi, fürészfog alakúra metszi ; csipkézni
a magyarmellény szélét. Innen : Csipkézés, fn. Csip-
kézett, mn. -et, fn. 1) vminek csipkekelméből való
diszitménye ; zsebkendő, kötény csipkézete ; 2) szik-
szakok , fűrészfog alakú bemetszetek vminek
szélén ; a fal csipkézete , a magyarmellény csip-
kézete.
Csipog, 1. Csipeg.
Csipor, 1. Csupor.
Csipot, 1. Csipet.
Csipö, fn. 1) (bt.) birtr. -je, v. -peje ; az ágyék
és lábszár között csontos testrész ; letörni vki
csipejét ; keskeny , alacsony csipeju ; csipejére
teszi két kezét; (km.) csipején a keze, szemeten a
szeme, dologtalan, hetyke nő ; 2) a. m. csipöfogó.
csipővas. -benaság, fn. csipö-ficamodásból szár-
mazott bénaság. -csavaritás, fn. görcsféle beteg-
ség a lovak csipőjében. -csont, fn. (bt.) a lábszár-
csont és ágyék között levő, s a csipöt alkotó csont.
ér, fn. (bt.) a combér kisebb és nagyobb ága ;
kis csipőér , mely a csipöket környezi ; a nagy
csipỏér, lenyúlik a lábfejig. -fájás, fn. a. m. csipe-
fájás. fogó , fn. kisebb fogóféle eszköz, mely-
lyel holmi apróbb darabokat is fel lehet venni,
csipni.
Csipökés, mn. tt.-t, v. -et ; karcos, kissé csipös ;
csipőkés bor; csipőkés szél.
Csipös, mn. tt. -t, v. -et; 1) csipni szerető, csi-
pésre hajlandó ; csipős bogár, lúd; 2) égető, metsző
fájdalmat okozó; csipős északi szél; 3) karcos, a
nyelvnek, inynek kellemes, fájós viszketegséget
okozó ; csipős must ; 4) * kiálló csipejü ; csipős
ökör ; 5) á. é. kellemetlenül érintő, vagdalódzó
(szó, beszéd) ; csipős gúny, tréfa. Innen : Csipősen,
ih. Csipősség, fn. -it, cs. csipössé tesz ; aforrás csipő-
síti a mustot; gúnyszavakkal csipősítni a beszédet.
-izü, mn. aminek csipös, karcos ize van. -ke, 1.
Csipökés.
Csipösödik, Csipösül, k. metszővé, csipössé
leszen ; a must csipősödik ; a szél csipősödik.
Csipövankos , fn. a nök által használt ván-
koska, melyet csipejökre kötnek, hogy a rájok
vett szoknyák duzzattabban álljanak ; máskép :
fargonya, fardagály, puffantó, pufándli.
Csipö-vas, fn. ált. csipeszféle eszköz vasból ;
külön. kisebb nagyobb vas eszköz, melylyel a
parázst igazgatják, tüzet szednek a konyhában ,
kohókban.
Csir
Csippel- csuppal, ih. apránkint, nem egyszerre,
apró részletekben.
Csippent, cs. 1) csikkant, gyorsan csipked,
csiptet ; vki ujját ajtó közé csippenteni ; vkin egyet
csippenteni ; 2) vmi hegyét lecsípi.
Csippentyü, 1. Csipentyü.
Csipszar , fn. 1) a. m. verébszar ; 2) a . m.
csipisz.
Csiptáj, fn. (bt .) az állati testnek a csipök kö-
rül való része. -betegség, fn. a csiptájat kínzó
kóros állapot.
Csiptet, A) cs. 1) szük helyre szorít, csikkant,
csipent; ujját az ajtó közé csiptetni ; 2) kelepcét ,
egérfogót összecsapódni kényszerít ; B) k. szemé-
vel csiptetni, inteni, kacsintani. -ö, fn. alt. minden-
féle eszköz, melylyel csiptetni lehet ; bodnárok
csiptetője, melylyel a kákát donga közé csiptetik ;
külön. 1) vas eszköz, melylyel a fodrászok a hajat
fürtözik ; 2) cukorfogó csiptető ; 3) madárfogó lé-
pes vessző.
Csiptövis, fn. (bt.) hegyes csont, mely a csipö-
csontot a lábszárcsonttal összekapcsolja.
Csipve, ih. 1) aprónként, részenként ; 2) lopva,
titkon.
Csir, 1. Csira.
Csira, fn. (nt.) a növénynek, a mag belében
levő durványa, melyben a gyököcske, a szár és a
levelek elemei már megvannak ; a búza, árpa csi-
rája; csirába megyen, csirázik ; (szój. ) megnőtt a
csírája, rátartja magát ; lesült a csirája, megaláz-
tatott ; 2) á. é. vminek kezdete, kezdetleges álla-
pot ; még akkor nálunk csirájában volt a tudomány;
a bűnt csirájában elfojtani ; 3) dühösséggel nyil-
vánuló lónyavalya ; 4) tyúkbetegség , máskép :
píp ; 5) személy, kinek férfi- és nöi-szemérem-
tagja is van ; 6) pattanás, mely a madarak fark-
töve felett támad, ` s ha ki nem fakasztják, élet-
veszélyes. - mn. rövid szarvú ; csira tehén.
ökör.
Csira-bibires, fn. (nt.) a növény magjában kis
pont, mely a csirát tartalmazza. -bimbỏ, fn. (nt.)
a mag belébe foglalt magszike hegyén levő bim-
bócska, melyből a növény fölfelé növő részei fej-
lenek ki. -bogár, fn. (állatt.) a növények hajtásain
élődő bolhaféle bogár.
Csirádzik, Csirádzás, 1. Csirázik, Csirázás.
Csirafedő, 1. Csirakupak.
Csirafolt, fn. homályos folt a nőstény emlös
állat petéjében.
Csirág , fn. (nt. ) az ennivaló spárga-növény
gyönge hajtása.
Csira-gulya, fn. rövid szarvú schwaizi tehe-
nekböl álló gulya. -hártya , fn. a nőstény emlös-
állatok petéinek hártyaboritéka. -himlö, fn. nem
igazi, nem valódi himlő, himlőalakú persenések
az állati testen. -káposzta, fn. (nt. ) káposztaféle
növény szétágazó levelekkel. -lap , fn. (nt. ) a nö-
vény magjának azon része, melyen a csirabibires
nyugszik. -levél, fn. (nt. ) a növény kipattant
magjából kibúvó gyönge levél. -málé, 1. Birváncs.
Csirany, fn. a növény, v. állati csira anyaga.
Csira-ökör, fn. kurta szarvú söre ökör.
Csirás, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) csirával,
gyönge hajtással biró; csirás burgonya ; 2) csira-
féle betegségben kinlódó (ló) ; csírás ló. * - fn.
tt. -t ; tb. -ok ; rövid szarvú, schwajci tehenekre
felügyelő személy. Innen : Csirásan, ih.
 Csir 187
Csiraszérüce, fn. (nt.) a növény magjában
levő üregecske, mely a csirabibircset tartalmazza.
Csiráz, cs. a növény gyönge hajtását, csiráját
lecsipi, lemetszi ; kukoricát csirázni. Innen : Csi-
rázás.
Csirazacskó, fn . a csirát takaró vékony hár-
tya, csirahártya.
Csirázik, k. (személyt.) a növény magja, töve
csirát hajt , gyönge hajtást ereszt ; a kukorica,
búza, bab stb. csirázik. Innen : Csirázás, fn.
Csiráztat, cs . 1 ) eszközli, hogy a növény magja
kicsirázzék , csiramálénak való buzát csiráztatni ;
2) a növény csiráját lemetszeti, lecsipeti.
Csirfolt, 1. Csirafolt.
Csirhártya, 1. Csírazacskó.
Csirib, a verebek hangját utánzó szó . -el , 1 .
Csiripel.
Csiri-biri, mn. hitvány, rosz, apróféle ; csiri-
biri marha, rugott borju ; csiri-biri rosz emberek.
fn. a. m, csere-bere. -csáre, fn. 1) üres, érte-
lem nélküli, haszontalan zagyvalék beszéd ; 2) a.
m. ákom-bákom, rendetlen, kuszált irás. * -kol ,
1. Csiripol.
Csirip, 1. Csirib .
Csiripel, k. 1) a veréb sajátos csir, csir hangon
szól ; (szój .) ezt már a verebek is csiripelik ; 2)
á. é. nyiharázva beszél , cseveg ; ne csiripelj itt.
Innen: Csiripelés, fn.
Csiripol, 1. Csiripel.
Csiriz, fn. tt. -t ; ált. lisztből , v. keményitöböl
készitett ragasztó szer ; könyvkötő csiriz; külön. a
buzakeményítő alja, melyet a cipészek, saruvar-
gák ragasztószerül használnak ; (szój . ) csiriz a
markodba, arról mondatik, ki kezéből mindent
elejt ; (gúny.) csirizrágó, csizmadia ; csupa csiriz a
fejében, buta. -el, cs. csirizzel ragaszt, ken vmit.
-es, mn. 1) csirizzel ragasztott, mázolt ; 2) csirizt
tartó ; csirizes csésze. -evick, fn. (állatt.) csirizben
termő evickféle állatka (chaos redivivum). -ge-
renda, fn. (haj .) a hajót szélességében összekötő
szálfa, melyre a hajó hosszában menö, födélzetet
képező deszkák szegeztetnek.
Csirka, fn. kis csirácska.
Csirkádzik, 1. Csirkázik.
Csirkáka. fn. (nt.) kifejletlen bugáju, gyönge
hajtásu káka.
Csirkázik, k. (személyt.) 1) a növény csirát
hajt ; 2) * á. é. hajnallik, pitymallik.
Csirke, fn. 1) + mindenféle madárfiók ; 2) a
tyúkféle házi szárnyas fia , csibe ; (szój .) én sem
vagyok mai csirke, be nött már a fejem lágya ;
(km.) ne legyen a csirke okosabb a tyúknál ; csirke
csipog a nád alatt, a leány teherbe esett ; főtt to-
jásból nem sok csirke. becsinált , fn. becsinált
csirkehúsból. -béka, fn. (állatt.) varancsos béka.
*-fogo, fn. kóborgó személy, ki a baromfi-piaco-
kon álldogál, hogy csirkét lopjon, v. az elszaba-
dultat megfogja ; á. é. dologtalan, csavargó sze-
mély.
Csirkész, 1. Csirkefogó.
Csirkész, cs. csirkét lop, fogdos.
Csirkésző-héja, Csirkésző-kánya, fn. héja,
mely a baromfiak után leskelödik.
* Csirkevakító; fn. kék virágú növény ; más -
kép : tyúkvakító.
Csirkó, mn. rövidre nyirt, körülnyírt ; csirkó
szakáll, haj.
Csit
Csirköles , i. Cirköles.
Csirmagvak, fn. t. (nt.) apró hólyagocskák a
virágtalan növényekben, melyek által a tenyészés
eszközöltetik.
* Csirnye, fn. a. m. csiriz.
Csisza, fn. 1) durva, pokrócféle szövet, melyet
érc-, v. másféle eszközök csiszolására, tisztitására
használnak ; 2) (haj .) kötélfonállal áttüdzött vá-
szonból készitett vánkosféle, melyet arra hasz-
nálnak, hogy két érintkező hajórész közti dörzsö-
lödést meggátolják ; bojhos , v. banyás csisza ;
lábcsisza. hulladék, hullaték, fn. (haj .) a hajó
bélelésére használt csiszákban maradt szem a
gabnafélékből, melyet a gabnaszállitó a hajóle-
génységnek szokott átengedni. -kö, fn. vágó szer-
számok, fegyverek élesitésére használható sima
kö; fenkö. -kötél, fn. (haj .) a hajó oldalára a vé-
gett akaszttatni szokott kötéltekercs, hogy a hajó
egy másikkal érintkezvén, ne dörzsölödjék nagyon.
+ Csiszamik, 1. Csiszamlik.
Csiszamlik, k. sima testhez érve megcsuszik,
simkalik. Innen : Csiszamlás, fn. Csiszamló, mn.
Csiszamlós, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; sima,
csuszós , sikamlós .
Csiszamodik, 1. Csiszamlik.
Csiszamós, mn. a. m. Csiszamlós.
Csisza-nemez, Csisza.
Csiszár, fn. tt. -t ; 1) kardesináló, köszörülő,
csiszoló személy ; kardkovács ; 2 ) kupec ; lócsi-
szár ; borcsiszár , a) borral üzérkedő személy,
borkereskedő ; b) á. é. részeges, korhely ember.
-ház, fn. a kardesinálók mühelye. -ol, cs. kardot,
kést, fegyvert csiszolással tisztít.
Csiszatekercs, 1. Csiszakötél.
Csiszel, 1. Csiszol.
* Csiszér, 1. Csiszár és Csizér.
Csisz-lapok , fn. (ft.) sima tapintatú vékony
földrétegek. -li, fn. (guny.) a. m. csizmadia. -lik.
fn. vékony bőr, melyet csizmasark kérgének belső
oldalára ragasztanak.
Csiszó, I. Csisza.
Csiszol, cs. vmit dörzsölve tisztogat, fényesít,
simit; kést csiszolni ; (szój .) gyémántot csak gyé-
mánttal lehet csiszolni, a lángészen csak lángész
képes kifogni. Innen : Csiszolás, fn. Csiszoló, mn.
-ódik, k. dörzsölödés, surlódás által simává leszen,
kopik ; csiszolódik a megkötött kerék sínje.
* Csiszonkáz, k. jégen csuszkál, sikárkózik,
sinkóz, irongál.
Csiszótekeres, 1. Csiszakötél.
Csiszpala, fn. (ásványt.) csiszolásra használ.
ható földes törésü és palás alkotú közet.
* Csisztereg, k. a forrásban levő testéhez ha
sonló hangot ad ; csisztereg tűzön a nyersfa ; csisz-
tereg a forrásban levő must, ha az edény szája be
van dugva ; máskép : sistereg, sustorog.
Csit, isz. 1. Csitt.
Csiti-patė, 1. Csetepaté.
Csitit, cs. csendesít, csendre int, kérlel ; csititni
a siró, a lármázó gyermeket ; csititni a perlekedőket,
* Csitkó, 1. Csikó.
* Csitol, es a. m. csitit, kérlel.
Csitre, fn. (nt.) nyolchímes és kétanyás nö.
vény ; mohos csitre (moehringia).
Csitri, mn. 1) kurtára nyirott (haj, szakál) ; 2 )
kurtahajú ; csitri gyerek.
Csitt, isz. hallgatásra, csendességre intő szó ;
 Csit 188 Csod

csitt, szót sem többet ! (szój .) csitt gyerek, barát jön, | oldalait környezi ; 2) több v. kevesebb talpbör,
meleg gyürüt hoz! - fn. máskép Whistnek neve- melyek a csizmatalp hátsó végére ragasztatnak,
zett négyes kártyajáték. -ent, cs. a. m. csattant, szögeltetnek, s félkör alakúra vágatnak; magas,
esettent. Innen : Csettentés, ez, cs . Whistféle kár- alacsony, félretört, ferde csizmasark. -szár, fň. a
tyajátékot játszik. -játék, 1. Csitt, fn. lábszárakat fedő, csöalakú felső része a csizmá-
Csitt-patt, isz. csendesség legyen. nak ; (szój .) csizmaszár a torka, részeges ; csizma-
Csiv, apró madarak éles hangja. szárába szállott az esze, leitta magát. -talp, fn. a
Csiv, 1. Csö. csizmafej feneke erős vastag börből , melyet a
Csivag, 1. Csivog. csizma fejéhez szurkos fonallal szoktak odavarrni,
* Csivatol, k. locsog- fecseg. v. faszögecsekkel odaszögelni . -vető , 1. Csiz-
Csivel, Csives, 1. Csével, Csöves. mahuzó.
Csivog, 1. Csipeg. Csizmazia, 1. Csizmadia.
Csiz, fn. (állatt.) a verebek osztályához tartozó, Csiz-zöld, fn. és mn. a csizéhez hasonló sárga
sárgazöld, csicsergő madárka (fringilla spinus). szín.
Csizik, Csizike, fn. (állatt.) a. m. Csíz ; (szój .) Csob, fn. vmely testnek gödörbe, mélységbe
örül, mint kalitkába a csizike. esése által okozott tompa hang; nagy csobbal a
Csizió, fn. a régi löcsei naptár neve; (szój .) teli koporsóba hullanak (Prágai).
van kincscsel, mint a csizió jövendöléssel. * Csoba, Csobán, Csobány, fn. 1) az utasok
Csizma, fn. börből készített, hosszú száru felső gömbölyü, v. hengeralakú ivóedénye , máskép :
lábbeli, vékony, v. vastag talppal ; angol csizma, csobolyó ; 2) * nagy juhászkutya.
melynek fejbőre az orrán egészen a talp széleig * Csobak, fn. fáról levágott görcs, csomó.
kimegy; hegyes, keskeny orrú, harcsa orrú csizma; Csobban, k. mélységbe zuhanó test tompa,
magassarkú, sarkatlan , bakallós csizma ; sarkantyús mély hangot ad.
csizma ; vizhatlan, hosszúszárú, vadász-csizma; borta- * Csobánc, fn. vizmeritésre használható, két-
posócsizma, varrott, szögelt, rámás, v.úri, rámátlan, fülü faedény.
v. fordított, v. paraszt csizma; (gúny.) kölyökcsiz- Csobog, k. 1 ) több ideig, ismételve csobban ;
ma, bakancs ; spanyolcsizma, kínfaggató eszköz ; 2) folyadék, viz vmihez ütödve sajátos hangot ad,
csizmát varrni, szögelni, foltozni, fejelni, talpalni ; pocsog.
kifordítani a csizmát ; kaptára ütni , sámfázni, kitá- Csobolyó, fn. dongából készült, két fenekű,
gitani, fényesíteni a csizmát; csizmát húzni, viselni, lapos faedény, melybe bort szoktak vinni a külső
levetni, lehúzni ; (szój .) rókát, v . vargát, v. csizma- munkásoknak .
diát fogott a csizmája, v. vargát rántott a csizmája, Csócs, isz. dajkanyelven a. m. csókolj meg.
megégett; üresen hagyta csizmáját, v . szegre akasz Csócsa, fn. kis gyermek számára megrágott étel .
tották csizmáját, meghalt ; csizmájába sem tűri a Csócsál, cs. kis gyermek számára ételt rág.
vizet, részeges ; mezitláb, v. bocskorban keresni, Csócsi, 1. Csócs.
csizmában költeni ; csizmában kezdeni, bocskorban Csoda, fn. 1) a természet ismert törvényeiböl
végezni; szorít az uj csizma, nem találja fel magát meg nem magyarázható s épen azért természet
az uj hivatalban; csizmám se törülném hozzá, oly feletti hatalomnak tulajdonitott tünemény és ese-
alávaló ; (km.) ifju úr, uj csizma, kedvesebb az ónál; mény ; csodát tenni, mivelni ; (szój.) verje meg a
kiki legjobban tudja, hol szorít csizmája ; uj csizma csoda ! szelidebb neme a káromkodásnak ; 2) szo-
feltartja a sarkát, majd félre törik, uj ember büsz- katlan, s az ész által látszólag megfejthetlennek
kélkedik , majd megaláztatik ; fejelés csizmáért feltünő esemény ; a világ hét csodája; az asztal
soh' se add az ujat, ha nötlent kapsz, ne menj kopogtatás a természet csodája, mert sokak elött
özvegy emberhez ; piros csizma táncba, sárga csiz- megfejthetlennek látszik ; 3) szokatlan, meglepő
ma sárba. Innen : Csizmás, mn. Csizmásan, ih. dolog; nagy csoda, hogy itt vagy; 4) fajának alak-
Csizmadár, 1. Csíz. jától elütő torzalakú szülemény ; csodát szülni.
Csizmadia, fn. magyar csizmákat készitő ipa- -, mn. természeti törvényekből ki nem magya-
ros; politikus csizmadia, tréfás elnevezése oly em- rázható s ennélfogva csodálkozást gerjesztő ; csoda
bernek, ki hivatás nélkül mindig politizál ; (szój .) erejű, csoda nagy.
csizmadiát fogni, bakot loni ; csizmadia istenfia, Csoda- állat, fn. 1) fajához nem hasonló, torz-
üssön meg az isten nyila ; (km. ) akkor örül a csiz- alakú állati szülemény ; 2) az ösvilágban élt, s ma
madia, mikor fáradt muzsikust lát ; ritka csizmadiá- már kiveszett szörnyeteg állat. -balzam , fn. rend-
nak vanjó csizmája. kivüli gyógyhatással biró balzam. -bogár, fn. á.
Csizma-fejelés, fn. az elrongyollott fejbörü é. csodálatos szent, különcködő személy. -dolog,
csizmának megfejelése, melynél fogva a régi szárra fn. rendkivüli, szokatlan, az ész előtt megfoghat-
uj fejbört és talpat varnak. -fül, fn. a csizmaszár lannak mutatkozó dolog; csodadolgokat beszélni .
felső szélének két oldalára varrott erős szatying --erö, fn. 1) rendkivüli nagy erő, mely sokat elbir ;
féle szalag, melylyel a csizmát felhuzzák. huzó, csodaerejű ember ; 2) csodatevő erő ; csodaerejü
fn. 1) a csizma könnyebb felhuzására használható viz. -fa, 1. Himboly.
kajmós vas eszköz, melyet a csizmafülbe akaszta- Csoda-faj , fn. a. m. csodaállat. -fi, fu. 1) sok
nak; 2) a csizma könnyebb lehuzására szolgáló és nagyszerű kalandon keresztülment férfi ; 2) 1.
különféle alakú eszköz félköralakú kivájattal, Csoda-gyerek. -forgatyú, -forgony, fn. (ttan.)
melybe a csizmasark bele illik . -ir, -kenöcs, fn. korong kemény papirból, mely a szivárvány szi.
ált. minden zsiros anyag, melylyel csizmát ken- neit feltüntető hét szakaszra vagyon felosztva, s
nek ; külön. halzsír. -sark, fn. ált. a csizmafej e színek a korong gyors forgatása által fehér
hátsó része; külön. 1) a csizmaszárnak kéreggel színbe olvadnak össze. -gyerek, fn. 1) torzalakú
megerősített, keményített része, mely a lábsark gyerek ; 2) meglepő észtehetséggel bíró gyerek.
 Csod ― 189
-hatalom, fn. 1) csodatevő erővel biró hatalom ;
2) szokatlan, meglepő, rendkivüli hatalom. -hit,
fn. hiedelem abban, hogy csodák történhettek és
történtek. -ir, fn. 1) rendkivüli gyógyhatással
biró gyógyszer ; 2) á. é. lelki vigasztalás, szellemi
gyógyszer, mely a sziv, a lélek sebeit rendkivül
hamar behegeszti. -jel, fn. 1) vmely nagyszerű
eseménynek előjelül szolgáló megmagyarázhatlan
tünemény ; 2) természetfölötti erő által létre ho-
zott tünemény, csoda. -kenöcs, 1. Csodair. 1)
Csoda-kép, fn. kép, melynek a babonás hitüek
csodatevő erőt tulajdonitanak. , ih. csoda módon,
rendkivüli módon. -kimérahal, fn. (állatt). tövi-
ses tengeri hal ; (chimera monstruosa).
Csodál, A) cs. vmit rendkivüli , ritka, váratlan
volta miatt csoda gyanánt bámul ; B) k. a nö ter-
hességének elsö hónapjaiban vkit v. vmit erősen
megbámulván, (közhiedelem szerint) gyermeke a
megbámult tárgyra üt ; rád csodált, hozzád hasonló
gyermeket szült. Innen : Csodálás, fn. -at, fn. szo-
katlan, rendkivüli, meglepő, csodakép feltünö do-
log által előidézett lelki állapot.
Csodalátás, fn. természetfeletti dolognak, cso-
dának szemlélése ; csodalátásban részesülni.
Csodálatos, mn. tt.-t, v. -at ; tb.-ak ; 1) csodá-
latot, bámulatot gerjesztő ; csodálatos esemény, do-
log; 2) különc, hóbortos, furcsa viseletü ; csodála-
tos ember , csodálatos szent. Innen : Csodálatosan,
Csodálatosul, ih. Csodálatosság, fn.
Csodálékony, mn. csodálkozásra hajlandó.
Csodálkodik, 1. Csodálkozik .
Csodálkoz-ik, k. meglepő, megmagyarázhat-
lannak látszó dolgon bámul, álmélkodik ; csodál-
kozom azon, hoyy el nem jött. Innen : Csodálkozás,
fn. Csodálkozó, mn. -ólag, -va, ih. bámulva, álmél-
kodva, csodálkozással ; csodálkozva kérdezte tőlem,
hogy stb.
? Csodány, fn. (ft.) a siluri képződményben
találtató kövült habare (Paradoxites) .
Csodás, mn. tt. -t, v. -at; tb. -ak; 1) megma-
gyarázhatlannak, megfejthetlennek látszó ; csodás
tünemény; 2) meglepő, bámulatot gerjesztő; csodás
dolgokat beszélni. Innen : Csodásan, ih. † Csodásul,
ih. Kit adott vala csodásul (kat. leg.).
Csoda-só, fn. rendkivüli hatású vtni só ; külön.
glaubersó. -szent , fn. á. é. furcsa, különcködö
személy. -szép, szépségű , mn. szépsége által
csodálatot, bámulatot gerjesztö ; csodaszép leány,
csodaszép mű.
Csodaszer, fn. meglepő, rendkivüli hatást elö-
idéző szer. -ü, mn. bámulatot gerjesztő, csodával
határos.
Csoda-szülött, fn. torzalakú állati , különösen
emberi szülemény. -tehetség, fn. meglepő, csodá-
latot gerjesztő, észbeli v. lelki tehetség. -tékony,
1. Csodatevő.
Csoda-teljes, mn. nagy csodálkozásra méltó,
amin sok bámulnivaló van. -teremtmény, fn.
teremtmény, mely csodálatot, bámulatot gerjeszt,
1) szépsége, 2) meglepő lelki tehetsége, 3) torz-
alakja által. -tét, fn. a természet törvényeiből
meg nem magyarázható s természetfeletti erővel
véghezvitt tett, cselekedet. -tevö. fn. és mn. 1)
természetfeletti dolgokat cselekvő, csodákat mi-
velö ; csodatevő Isten, hit, erő ; 2) meglepő, bámu-
latot gerjesztő dolgokat véghezvivő ; csodatevő
gyürü, ember. -tölcsér, 1. Büvtölcsér.
Csom
Csodatövis, fn. (nt.) a huszhimesek seregébe
és egyanyások rendébe tartozó pozsgásféle növény
(cactus) .
Csódik, Csóddik, k. a. m. csuszamlik, si-
kamlik.
Csók, fn. (hangut. szó) vminek kicsucsoritott
szájjal, tiszteletből, szeretetböl való gyöngéd érin-
tése, mely alkalommal a felső és alsó ajak egy-
mástól elválva csuppanó hangot ad ; nyulcsók,
melynél a csókolódzók a szájokba vett cérnaszá-
lat addig huzkodják fogaikkal befelé, mig ajkaik
összeérnek ; júdáscsók, áruló szándékkal ejtett
csók ; csókot nyomni vki ajkára ; a puszta csók ma-
gában mitsem érhet, üvegen át tessék nyalni mézet,
(F.) ; (km.) karcsú , könnyü, hideg ruha a csók,
jobb a szeretőnek sebe, mint a gyülölőnek csókja.
Csóka, fn. (állatt.) fekete tollú benyomott, hor-
gas orrú madár az éneklök rende és tekecsőrüek
családjából ; (szój. ) fekete mint a csóka; (km. ) csóka,
csókának nem vájja ki szemét ; (népd.) hiába fürdik
a csóka, nem lesz fehér hattyú soha ; (corvus mo-
nedula). -fi, fn. fiók-csóka ; á. é. fekete börü gye-
rek. -láb, fn. (nt ) növény a gólyaorrok közöl
(geranium sanguineum).
Csók-ár, fn. egymásután gyorsan adott sok
csók ; csókárral halmozni a kedves ajkait.
Csókás, mn. tt.-t, v. -at ; 1) csókákkal bövel-
kedő ; csókás erdő ; 2) a. m. csókaszemü.
Csóka-szem, fn. 1) üvegalakú gyűrűvel öved-
zett emberszem, melynek fehére a közönségesnér
jóval nagyobb; 2) élénkség, kinyomás nélküli
szem. Innen : Csókaszemű, mn. -szölö, fn. a szö-
lönek egy faja.
Csókdos, cs. gyakran csókol, csókolgat ; á. é.
(költ.) a folyam habjai gyöngéden érintik a szik-
lát, partot stb. Innen : Csókdosás, fn.
Csókdoz, Csókdozás, 1. Csókdos, Csókdosás.
* Csokmány, fn. tt. -t ; faragó fejsze.
Csókol, cs. csókkal érint, csókot ad; csókolom
a kezét, lábát! csókolom a szivét, zúzáját ; (népd.)
csókolom a szádat, piros két arcádat. Innen : Csóko-
lás, fn. Csókoló, mn.
=Csokolád, Csokoládé, fn. cacao, cukor, in-
diai borostyánhéjából készitett eledel ; vaníliás,
hasonszenvi csokolád.
Csókolgat, cs. gyakran csókol, csókdoz.
Csókolkodik , Csokolkozik , Csókolódik,
Csókolódzik, Csókolózik, cs. egyik a másikat
csókolja, csókolkodnak a szerelmesek, a him és nős-
tény madár.
Csokor, 1. Csukor.
Csókos, mn. tt.-t, v. -at ; tb . -ak ; 1 ) örömest
csókoló; csókos gyerek ; 2) csókolással összekötött;
csókos játék, mulatság.
Csollán, fn. a. m. Csalán.
Csolnak, Csolnakázik, 1. Csónak, csónakázik..
Csolnok. 1. Csónak.
Csoltár, 1. Csótár.
Csoma, fn. 1) torzsáról fakadó csemete ; (nt.)
csiráról fakadt gyönge növény ; 2) * döghalált
okozó mirigyes daganat ; innen káromkodás : a
csoma vigyen el!
Csomag, fn. csomóba kötött holmi, podgyász.
-ol, cs. csomagokba köt; dohányt csomagolni ; kü-
lön. elszállittatás végett vmit jól begöngyöl, és
bekötöz ; könyveket csomagolni.
Csomak, fn. faragó fejsze.
 Csom 190
Csomaszálcsa, Csomatartó, fn. (nt.) csiráról
fakadt vékony szálacska.
Csombék,Csombékol , 1. Csombók,Csombókol.
* Csombojog, k. vki körülaggatózva jár -kel.
Csombók, fn. 1) cérna, selyem, zsineg stb.
összekötözése által keletkezett csomó, kidudoro-
dás ; csombókot kötni a cérna végére; csombókra
kötni nyakkendőjét ; csombókra viselni haját; (szój .)
csombókot kötni vmire, hogy vmi eszébe jusson ; 2)
a fa rostjai között támadt keményebb állományú
görcs ; fenyődeszkából a csombókot kiütni. Innen :
Csombókos, mn. -lik, k. (személyt.) csombókossá
lesz ; összekuszálódik csomboklik a fésületlen haj.
Csombol, 1. Csomagol.
Csombolék, 1. Csomag.
Csombolgat, cs. csomagokba kötözget.
Csombolit, cs . egy csomóba köt, göngyölit.
? Csomboly, fn. tt. -t ; a. m. csomag, csomóba
kötött holmi.
Csombor, fn. tt.-t ; 1) 1. Csomboly ; 2) (nt.)
közhiedelem szerint bolhák elüzésére használható
növény a menták közöl (mentha pulegium).
Csomborfü, 1. Csombor.
Csomó, fn. 1) ált. kemény kidudorodás , görcs
vmely testen; csomó a fában, a nádszálon, buza-
száron; csomók a csömörös testben ; (szój .) kákán
csomót keresni , szőrszálhasogatva nehézségeket
keresni ott , ahol nincs ; 2) külön. a) csomag,
csomboly, nyalábba kötött holmi ; egy csomó széna,
szalma; dohánycsomó ; b) 11 v. 13 kéve gabona;
máskép ; kereszt ; c) egynemű tárgyból sok darab
együttvéve ; egy csomó papirost adni vkinek; egy
csomó ügyet elrendezni ; d) a. m. csombók; fojtott
v. ráfojtott csomó, vakcsomó; csomóra kötni a zsine-
get, a nyakkendőt ; (szój.) csomóját megkötni vmi-
nek, szorosan meghatározni ; jól meg kell kötni
csomóját az igaz magyarázatnak (Pázm.) ; e)
(ttan.) rezgési csomók, vmely testnek (pl. homok-
nak) rezgés által egy helyre gyült, kidudorodott
része ; (csillag.) felszálló v . felmenő csomó ; leszálló
v. lemenő csomó; (gép.) állandó csomó, mozgó v.
mozgékony csomó; (haj. ) gomb a mérorsó szálán,
a hajó sebességének mérésére ; egy csomóalja, 10
öl hosszuság ; 3) á. é. vmely dolognak, ügynek ne-
hezen feloldható része, csinja ; gordiusi csomó; a)
mesterségesen összekötött csomó, melyet N. Sán-
dor kardjával metszett szét ; b) nagyon nehezen,
csak erőszakkal megoldható ügy ; innen : vmely
költői mü mesterséges bonyolulata. Innen : Cso-
mós, mn. Csomósan. ih. Csomósság, fn.
Csomócs, fn. (nt.) a növény levelén leginkább
rovarok szurása által támadt kidudorodás. Innen:
Csomócsos, mn. -a, -ka, fn. a maga nemében kis
csomó. Innen : Csomócskás, mn.
Csomódzik, k. (személyt.) csomóssá leszen,
csomboklik, csombolyodik.
Csomólék, 1. Csombolék.
Csomor, fn. (nt. ) tt.-t ; mérges növény a szi-
rontákok közöl ; sárga virággal ; máskép : torzsika,
iszár, vizi méreg, sebesitő fü (ranunculus scelera-
tus. ) -ika, fn. (nt. ) az öthimesek seregéhez és két-
anyások rendjéhez tartozó tojásdad gyümölcsü
növénynem (cicuta).
Csomósodik, k. (személyt.) csomóssá leszen.
Csomoszló, Csomoszlórúd, fn. több ágban
végződő erős farúd, melylyel szüretkor a szölöt
zuzzák .
Cson
Csomoszol, cs. csomoszlórúddal zúzza a kád-
ban v. más edényben levő szőlőfürtöket.
Csomószorító , fn. (seb .) eszköz, melylyel a
bekötni való csomót leszorítják.
Csomóta, 1. Csemete.
Csomóta, fn. (nt.) felfelé álló szőlőfej . Innen :
Csomótás, mn. -hozók, tb. mn. (nt.) csomótaféle
szőlőfürtöket termők.
Csomó-talan, mn. csomó nélkül való ; csomó-
talan deszka, fonal stb. -tevő, -vetö, fn. (seb . )
sebészi csomó kötésére használható eszköz. -tlan.
1. Csomótalan.
Csomóvonal, fn. vonalat képező csomós kidu-
dorodás az állati testben.
Csomóz, cs. 1) vmire csombékot, csomót köt ;
csomózni a cérna végét ; 2) vmit összekuszál, cso-
móssá tesz ; 3) a. m. csomagol, csomóba köt. In-
nen : Csomózás, fn. (msz.) mütétel az acélgyártás-
nál, midőn 6-10 acélrúdból álló csomó összefor-
rasztatván , ismét kinyujtatik. -at, fn. 1) vmin
kötött csomók összevevé; a kendő csomózata ; 2)
vminek csomókba halmozódott állapota, helyzete.
-ik, 1. Csomódzik.
? Csóna, fn. (állatt.) kis tengeri állatka, mely
ha uszik, kis hajó-alakot vesz fel.
Csónak, fn. 1) evezőkkel hajtható, hosszudad
vizi járművecske ; 2) (nt.) a pillangós virágok
éles alju s felegyenesedő végü azon szirma, mely
a porodákat és a termét betakarja. -áz, k . csó-
nakkal jár, megy a vizen. Innen : Csónakázás, fn.
Csónakázó, fn. -da, fn. a folyam szélén csinált fe-
dett hely, hol a csónakokat tartják. -dad; mn.
(nt.) csónakéhoz hasonló alakú. -ocska , fn. kis
csónak. -orrú, mn. (állatt.) dombordad, csónak-
alakú csorral biró (madár) . —, fn. hosszukás orrú
gém (cancroma) . -os, fn. tt.-t, v. -at; tb. -ak ; csó-
nakon embereket szállító, azt kormányzó és azon
evező személy.-, mn, csónakéhoz hasonló, kivájt
alakú ; (bt.) csónakos árok, a női szeméremajkak
fékének kivájata ; (nt. ) csónakos gerincű.
Csónakoz, 1. Csónakáz.
Csónakverseny, fn. verseny a csónakázásban.
* Csongolya, fn. a. m. gombolyag.
* Csoni, isz. sertéseket hivogató szó.
* Csóniga, fn. tollas faék, ostorral dobálható
játékszer.
* Csónigáz, k. csónigával játszik.
Csonk, fn. 1) a. m. fa tuskója; 2) tuskós nyele
vminek ; az ár csonkja ; csonkig leégett gyertya.
Csonka, mn. 1) aminek egy vagy több tagja,
ága, hegye le van metszve, vágva ; csonka szarvú
ökör, csonka karú ember, csonka torony; külön. fél
kezű, karú ; csonka ember ; csonka és béna; 2) (nt.)
egyenes vonalon v. egyenes síkon végződő (nö-
vényszerv) ; 3) (mt.) csonka kup, csonka lobor,
kup, pyramis, melynek csúcsa az alappal egyen-
közüleg van lemetszve ; 4) á. é. hiányos ; csonka
hét, a böjt első hete ; csonka csötörtök, csonka pén-
tek, csötörtök, péntek a böjt első hetében. Innen :
Csonkaság, fn. Csonkán, ih.
Csonka-bonka, mn. több részről megcsonki-
tott, aminek több tagja hiányzik ; a csonkabon-
kákat. sántákat és vakokat hozd be ide (bibl.) -fa,
fn. (haj. ) félkört képező szarvval ellátott vitor-
lafa, mely csak egyik végével akasztatik az ár-
bocra. -gúla, -kúp, -lobor, 1. Csonka, (mt.)
 Cson 191 Cson

Csonkány, fn. tt. -t ; (állatt.) méhesekben te- | lésére használható sebészi eszköz . -enyy , fn. 1)
nyésző köpcös hangyafaj. állati csontból készitett enyvféle ragasztó szer ; 2)
Csonka-makk, fn. csonkított makk alakjához csonttörés gyógyitására használható szer ; mely
hasonló gombkötőmunka. finom homokból, mészből és rothadt növényré-
Csonkás, mn. 1) kevéssé csonka, lemetszett szekből áll. -esztergályos, fn. csontból különféle
végtagú ; 2) (erd.) lemetszett galyú ; csonkás fa. müveket esztegályozó iparos. -fa, 1. Veresgyürü.
-it, cs. csonkássá tesz, végtagját elmetszi . Innen : Csont-faggyúdag, fn. (kórt.) csonthártyában
Csonkásítás, fn. Csonkásított, mn. képződött faggyús daganat. -fájás, fájdalom ,
Csonka-szarvú, mn. elvágott, fürészelt szarvú ; fn. kinzó fájdalom a csontban. -fej , fn. 1) az állati
csonka-szarvú tehén, ökör . -tollú, mn. félnövésű csont bütykös vége ; 2) az állati fej csontrésze.
tollazatú (fiók madár). -vitorla, fn. (haj .) a cson-- fejezés, fn. (seb. ) a kéz-, v. lábszárcsont bütykös
kafára kötött vitorla. végének lefürészelése. -fekete , mn. égetett csonté-
Csonk-áz, cs . 1) vminek végtagját lemetszi ; hoz hasonló fekete színü. -fene, fn. a csont porcos
2) (erd.) a fa galyait lemetszi. -it, cs. 1) vminek részeinek elszáradása. -foglalvány, fn. 1) (bt. ) az
végtagjait lemetszi ; kezét, lábát, szarvát csonkítni; állati csontok egymással való kapcsolata ; 2)
külön. vmely férfi heréjét kimetszi ; 2) (seb. ) a vmely műnek csontból készült kerete, foglalványa.
rothadásba menő emberi végtagot az egészséges-- fogó, fn. 1) (seb.) csontok összeszorítására hasz-
től elmetszi, amputálja ; 3) á. e. jogában, vagyo- nálható fogóféle sebészi eszköz ; 2) csontból ké-
nában vkit károsít. Innen : Csonkítás, fn. Csonki- szitett csipesz, fogóféle eszköz. -forrasztó, mn. az
tott, mn. -ul, k. 1) csonkává leszen, végtagját eltörött csontok összeforrasztására használható ;
veszti ; 2) á. é. jogában , vagyonában károsodik. csontforrasztó fű (hamæcistus) ; csontforrasztó kó
Innen : Csonkulás, fn. Csonkult, mn. (osteocolla). forromány, fn. az eltört, de ismét
Csont, fn. az állati test többé, kevésbbé fehér, összenőtt csontnak az összeforrásnál képződött
igen kemény állományú részei, melyeknek külső kinövése. -furó, fn. 1) csont átlyukasztására hasz-
oldalait hús borítja, s melyek közöl az üregesek nálható furó eszköz ; 2) csontból készitett furó.
(a madarakat kivéve) velőt tartalmaznak; velős -göb, fn. porhanyós daganat a csonton (tophus).
csont ; húsos csont, meztelen csont ; á. é. kövér csont, -gumó, gümö, 1. Csontforromány.
kövér ember ; derék csont, derék ember, nö ; hamis Csont-hal, fn. (állatt.) barna fejü, hegyes fogú
csont, ravasz ember ; rosz, gonosz csont, rosz em- kis tengeri hal (Synagris). -halál, halás, fn.
ber, kicsapongó nö ; vén csont ; a vén csont azt se (kórt.) a csont elhalása, érző erejének elveszése.
tudta a bú mi fán terem (T. M.) ; (szój .) csak a Csonthártya, fn. (bt.) az állati csontot övedzö
csontja, bőre, nagyon sovány; csontig hatott; csont kemény bőr. -lob, fn. (kórt.) a csonthártya lobos
van a hasában, a) jóllakástól, v. lustaságból nem bántalma. -vakaró , fn. (seb.) a csonthártya le-
tud , nem akar hajolni ; b) viselős, terhes ; össze- hántására használható sebészi eszköz.
vesztek, mint ebek a csonton; csontra! munkára ! Csont-ház, fn. a temetőkben, sirboltokban kü-
kemény csontba harapni, nehéz munkába fogni ; lön hely, hova a kiásott csontokat rakják. -hu-
meztelen csonton veszekedni, hiába való dologért sany, fn. (bt.) a csontnak húshoz hasonló tömeggé
veszekedni ; csont ez, nem pohánka, nehéz mun- puhulása (osteosarcoma). In.: Csonthusanyulás, fn.
ka ; akkor már diót dobálnak csontjaimmal, csak * Csontika, fn. gyántás fából készitett fáklya
halálom után fog az megtörténni ; csonton van a el nem égett része.
jó hús, v. csont mellöl jó a hús, az esik jó, ami mun- Csontit, cs. csontkeménynyé tesz.
kába kerül ; másutt is le szokták csontról enni a Csontiz, fn. az állati csontokat összekötő por-
húst ; csont rágd! -, mn. csontból készült ; csont cos íz. -ülés, fn. az állati csontoknak izek által
mű; 2) szarvból készült ; csont tentatartó. való összekapcsolása.
Csont-állomány, fn. a csont állománya, alkotó Csontkemény , Csont-keménységü . mn.
anyaga. -állvány, fn. 1. Csontváz. csontéhoz hasonló keménységű. -ség, fn. 1) (nyo-
Csontár, fn. tt. -t ; (nt.) nem kovadó, kivülről maték az első szón) vmely testnek a csontéhoz
húsos, v. börnemü, belülről csontkemény magrej- hasonló keménysége ; 2) (nyomaték a második
tövel biró száraz gyümölcs. Innen : Csontáros, mn. szón) a csont kemény tulajdonsága.
-gyümölcs, fn. (nt.) gyümölcs, melynek magját Csontkép-let, fn. csonttá vált állomány. -ülés,
csontkemény burok fedi ; ilyenek : szilva , dió, -zödés , fn. a gyönge ållati test egy részének
barack stb. csonttá alakulása.
Csontász, fn. állatok csontjait tanulmányozó, Csontkéreg, 1. Csontforromány.
azoknak összerakását értő tudós (osteolog) . Csont-kinövés, fn. a csont egyes részének ki-
Csontatlan, mn. csont nélkül való. dudorodása, kinövése. -korom. I. Csontszén.
Csont-békó , fn. (kórt.) a lábszárcsontokat Csont-korong, fn. 1) csontból készitett korong ;
kinzó köszvény. -bél, fn. (bt. ) a széles csont között 2) (bt.) a térd forgócsontja. -kusztora, fn. (seb. )
levő testrész . -bör, mn. nagyon sovány ; csak csont lemetszésére használható sebészi kés. -küllő,
csont-bőr az egész ember. -bujálkodás, fn. az em- fn. (seb.) több darabból álló fakészlet, melylyel
beri és állati csont tulságos kinövése. -csikaró, az eltörött csontokat összeforrasztás végett erősen
csavaró, fn. (seb.) a lábszárcsont megfeszitésére bepólyázzák. -lágyitófü, fn. (nt.) fünövény a tör-
szolgáló csavarféle sebészi eszköz. -csomó, fn. levelüek közöl, melyből (a nép hiedelme szerint)
csomós dudorodás az állati csonton. -dag, -daga- ha a marha eszik, csontjai meglágyulnak. -lágyu-
nat, fn. kóros daganat a csonton. -dúz, -dúzma- lás, fn. az állati csontok lágyabbá levése, meglá-
dás, fn. a csont kóros kidudorodása. -elhalás, 1 . | gyulása. -lazulat, fn. (kórt.) az állati csont lika-
Csonthalál. csossá levése, éltető nedvének elveszése. -lob, 1 .
Csont-emelő, fa. (seb .) a koponyacsont föleme- Csonthártyalob.
 Cson 192
Csontmag, 1. Csontár.
Csont-metesz, fn. (seb.) a csontok csonkitá-
sára használható sebészi metsző eszköz..-mives,
fn. csontból különféle müveket, eszközöket ké-
szitő iparos. -mü, fn. különféle eszköz , díszmü
csontból. -nemü, mn. olyan tulajdonságu, mint a
csont, csonthoz hasonló ; csontnemű daganat. -nö-
vés, fn. 1) az állati testben képződött csont növe-
kedése ; 2) a. m. csontkinövés.
Csontoes , fn. a. m. csontocska ; (bt.) róna
csontocsok (ossicula plana) ; Worni csontocsa (os-
siculum Wornianum). -ka , fn. maga nemében
kicsiny csont.
Csontók, fn. erős, izmos csontú személy.
Csont-olló, fn. (seb.) csonkitásnál használható
ollóféle sebészi eszköz. -onként, ih. a csontokat
egyenként véve.
Csontorag, mn. csonkított ; csontorag fa . tö-
redezett águ élőfa ; csontorag fog (Stümmel) ;
csontorag ló, béna ló.
* Csontorka, fn. törött, csorba fog.
Csontos, mn. tt. -t , v. -at ; tb. -ak; 1) csonttal
biró, csonttal elegy ; csontos hús ; 2) erős csontú ;
csontos ember ; (szój. ) ki halt meg ? csontos, azaz
ember. -odik, -ul, k. 1) csontossá lesz, csontjai
izmosodnak ; csontosodik a növekvő ifjú; 2) á. é.
megrögzik, csökönyösödik. Innen : Csontosodás,
Csontosulás, fn.
Csontpikkelyü, fn.' (állatt.) kemény pikkelyű
tengeri hal ; fajai : háromlapú, szarvas csontpikke-
lyu. , 1) csontkemény pikkelyekkel biró ; csont-
pikkely hal ; 2) csontból készült pikkelyekkel
diszitett; csontpikkelyű páncél.
Csont-pók, fn. különösen a lovak lábszárain
képződött pókalakú csontkinövés. -pont, fn. idő
pont, melyben az állati test porcogós része cson-
tulni kezd. -rák, fn. a. m. Csontfene.
Csont-redv, fn. (kórt.) a gyulladásban levő
csontdag fekélybe való átmenete. rekesz , fn.
(seb.) a. m. csontküllő. -rendszer, fn. (bt.) össze-
függő rendszer az állati csontok között. -reszelő,
fn. 1) csontot ráspolyozó személy ; 2) (seb.) cson-
kitásnál használható ráspolyféle sebészi eszköz.
-rétegzés, fn. (kórt.) a kóros csontnak rétegenként
való szétmállása. -senyv, -senyves, 1. Angolkór.
Csont-sipoly, fn. (kórt. ) sípolyféle nyavalya a
csontban. sorvadás , -sorvaly , fn. az állati
csontok elsorvadása. -suhany, fn. (kórt.) a csont
kóros daganata. -szálka, fn. szálkaalakú hegyes
vékony csont. -fogó, fn. (seb. ) a zúzott csont szál-
káinak az eleven húsból való kiszedésére hasz-
nálható, fogóféle sebészi eszköz.
Csontszén, fn. (vt.) szénné égetett csont (spo-
dium).
Csont-szövet, fn. (bt.) a csont rostjainak egy-
mással összefüggő állapota , összefüggése. -szú,
fn. (kórt.) a csontot emésztő, annak elernyedését
okozó nyavalya. -tályog, fn. (kórt.) a csont velős
üregében támadt lob és ebből keletkezett daganat.
-tan, tanitmány, fn. a csontok természetét, mi-
ködését, helyzetét tanitó tudomány (osteologia).
Innen : Csonttani, mn. -toboly, fn. (kórt.) az állati
csont kóros kinövése (exostosis). -törés, fn. a
csontnak ütés, nyomás feszités által való zuzása,
széttörése. -törö, mn. csontot szétzuzó, törő ; csont-
törő kalapács; (állatt.) csonttörő sas ; (nt.) csont-
törőfű, a. m. csontlágyítófű . -ul, k. csontkemény-
Csor
ségüvé leszen. -ujratermödés , fn. a megcsonkí-
tott csontnak ujra kínövése. -üreg, fn. némely
csont velöt tartalmazó, hengerded ürege. -üszög ,
1. Csontfene.
Csontvakaró, fn. (seb.) a csonthártya lehán-
tására használható sebészi eszköz.
Csontváz, fn. 1) csontokból összerakott állati
alak, mely az illető állat csontrendszerét állitja
elő ; 2) á. é. nagyon sovány ember. Innen : Csont-
vázas, mn. -asok, fn. tb. (állatt.) állatok, melyek-
nek teste valódi csontvázzal bir, mely izmok,
sejtszövet és bőrrel van befödve.
Csontvesztés, 1. Csontfene.
Csopaka, Csopákás, 1. Copáka, Copákás.
Csoport, fn. 1) több külön vált de egynemü
részből álló, v. összeállitott csapat, rakás, sereg ;
egy csoport kő; csoport ember ; † csoportra verődni,
*
csoportosulni ; 2) rög, göröny ; forgószél ... cso-
portokat dobálfelém (Vör .). Innen : Csoportos, mn.
Csoportosan, ih. Csoportosság, fn. -ály, fn. (állatt .)
a seregélyek egyik faja. -ódzás, fn. egy csoportba
való összegyülés, összehalmozódás. -ol, 1. Cso-
portoz.
Csoportonként , ih. 1) csoportosan ; csoporton-
ként vonult ki a katonaság ; 2) egyik csoportot
a másik után véve ; csoportonként osztogatni ki a
zsoldot.
Csoportos-it, cs. 1) egy csoportba gyüjt, ösz-
szehalmoz ; 2) 1. Csoportoz. -odik, -ul, k. (egyes
számban csak gyünévvel fordul elő) 1) egy helyre,
egy csoportba gyül ; nagy néptömeg csoportosodik;
2) összehalmozódik ; csoportosodik a szél által egy
helyrefuvott homok.
Csoportoz, cs. nagy tömeget kisebb csapatokra
oszt ; csoportozni az egy szakú tantárgyakat. -ás,
fn. tt. -t; 1) nagyobb tömegnek kisebb csopor-
tokra osztása; 2) összegyülekezés ; a zajongó nép
csoportozása ; 3) összehalmozódás. -ik, k. (egyes
számban csak gyünevekkel fordul elő) 1 ) egy, v.
több csoportba összegyül, összeszalad ; csoportozik
a nép ; 2) összehalmozódik. -at, fn. ált. 1) egy cso
portba összegyült emberek, v. állatok tömege ; 2)
élettelen tárgyak összehalmozódott állapota ; kü-
lön . (fest. és szobr.) több alak egy csoportba való
összeállitása, mely egy cselekvényt, v. eszmét
fejez ki. -va, csoportosan, seregesen.
Csoportrimek, fn. (költ.) egymással rímelö
kéttagú szóból álló rímek .
Csoppal, 1. Csippel-Csoppal.
* Csor, fn. csorrantás ; csak egy csor.
Csor, 1. Csorr.
Csór, 1. Csavar.
* Csórag, fn. dorongféle fütykös.
Csórál, cs. 1) csavar, teker ; 2) á. é. csür- csa-
var, nagy feneket kerit vminek; né csóráld, mondd
ki a bökkenőjét.
Csórany, fn. tt. -t; a. m. anyacsavar.
Csorba, mn. letörött szélű, élü, hegyü; csorba
kés, kard, edény ; külön. törött, v. hiányzó fogú ;
csorba gyerek. -, fn. 1) vmely test élének, szélé-
nek törés, zúzás által okozott hiánya ; a kés, kard,
fog csorbája ; 2) á. é. hiány, hiba ; csorbát ejteni
vki jogán ; csorbát szenvedni , hogy csorba ne essen
munkánkban (Pázm.) . Innen : Csorbaság, fn.* - csik,
fn. (guny.) hiányzó fogú személy. -fogú, mn. tö-
rött, likas fogú.
Csorbaka, 1. Csorbóka.
 Csor -- 193 Csor

Csorbás, mn. tt. -t , v. -at ; letört, csonkitott | ves sajt. --, mn. 1) kopasz, tar ; csóréfej ; 2) mez-
élű, szélű ; csorbás kés. telen; csóré gyerek ; csóréárpa, toklásztalan fejü
Csorbaszájú, mn. 1) bemetszett , csonkitott árpa.
szájú ; 2) csorba , letört nyilású ; csorbaszáju Csór -érnyomasz, fn. (seb.) csonkitásnál, seb-
korsó. varrásnál használható sebészi eszköz.
Csorbit, cs. 1) vmin csorbát ejt , élét kitöri ; * Csórésodik, k. a. m. csórcsódik.
kést, kaszát csorbitni ; 2) á. é . károsit, jogából, jó- Csorfogasok, fn. tb. (állatt.) szikszakos szélű,
szágából elvesz. csipkézett csorrú madarak.
Csorbiték, fn. (haj.) csorbás teher v. rakma, Csorg, 1. Csorog.
hiányos v. megcsorbított rakmány. -díj , fn. (haj.) Csorga, fn. házfödél csatornájának kiálló zsi-
tehercsorba kárpótlása, a szállitmányban esett kár lipje, melyen át a viz lecsorog.
megtéritése. Csorgál, k. a. m. csordogál.
Csorbóka, fn. (nt.) fehér v. veres virágú vad Csorgalj, fn. (ép . ) felül befelé, alul kifelé gör-
növény az együttnemzők és egyenlönösök közől, bülő pártázat.
máskép : nyúlsaláta ; fajai : zsemlyéki-, mezei-, dud- Csorgás, fn. tt. -t; csepfolyó test folytonos öm-
va-, havasi csorbóka. lése; és az által okozott csor, csor, féle hang.
Csorbul, k. 1) csorbává leszen, éle, széle letö-- méz, fn. legfinomabb méz, mely a sejtböl maga-
rik ; csorbul a kőbe vágott kasza; 2) á. é. kárt, tól kicsepeg.
hiányt szenved ; vagyonában, jogaiban csorbulni. Csorgat, cs. csepfolyó testet több ideig ömleni,
Innen: Csorbulás, fn. Csorbult, mn. csorogni enged.
* Csóresódik, k. (személyt.) a tej összemegy, Csór-gép, fn. csavarral ellátott gép.
turóssá leszen. Csorgó, mn. 1) csorogva ömlö ; csorgó viz; 2)
Csorda, fn. 1) együtt járó, legelő nagyobb cso- amiből vmi csorog; csorgó edény. - , fn. 1) forrás,
port szarvasmarha, v. sertés ; tehéncsorda, borju- melyből bugyogva foly a viz ; 2) ált. az eresz
csorda, ökröt, borjut csordára hajtani; (km .) derék aljának széle, hol a háztetőről a viz lecsorog ; kü-
dolog, három tehén egy csorda ; 2) á. é. gyülevész lön. a. m. csorga ; (szój .) eső elől csorgó alá menni,
népből összeszedett sereg ; török-, tatárcsorda. kis bajból nagyobba keveredni ; eső előlfutottunk,
-beli , mn. csordából való , csordához tartozó ; csorgó alájutottunk; 3) edény, melybe a csepfo-
csordabeli tehén. -bika, fn. a csordához tartozó , lyó test becsorog ; 4) á. é. lefelé hajlás, konyulás ;
azzal együtt legelő bika. -i , 1. Csordabeli. csorgóra áll a bajsza ; csorgóra áll a kalapja, azaz,
Csordály, fn. (állatt.) csoportosan járó mada- karimája lefelé gyürve.
rak a verebek osztályából. Csorgoda, fn. (ép.) a. m. csorga. -párkány,
Csordanép, fn. 1) müveletlen népsöpredék; 2) fn. a csorga kiálló- széle párkánya.
baromtenyésztéssel foglalkozó vándor, nomádnép; Csóri, mn. a. m. csóré, meztelen.
3) gyülevész népből összeszedett hadsereg ; tatár- Csórigál, k. a. m. csordogál.
csordanép. * Csorinka, fn. a mi egy csorgásra kifolyik ;
Csordánként, ih. 1) csoportosan, seregesen ; 2) ma egy csorinkát sem ittam.
minden csordát külön véve. * Csorint, es. csorgat.
Csordapásztor , fn. csordára felügyelő sze- Csormánfü, 1. Timpó.
mély. Csormoly, Csormolya, fn. (nt.) buza között
Csordás, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) csor- tenyésző növény a fintorok közől ; magja a lisztet
dával bővelkedő ; csordás vidék; 2) csordabeli ; kékessé teszi (melampyrum arvense). Innen :
csordás ökör. -, fn. tt.-t ; tb. -ok ; a. m. csorda- Csormolyás és Csormolyos, mn.
pásztor. -körte, fn. (nt.) apró csoportosan termő Csornok, fn. a. m. csarnok.
körte és annak fája. * Csóró, fn. növendék fiu.
Csordáz, k. csordánként megy, vándorol. -ók, Csorog, k. 1) csepfolyó test csor, csor hangot
fn. tb. vándor, nomádnép. adva ömlik ; csorog a viz az ereszről ; (szój.) ha
* Csordély, fn. a. m. veréb ; s buzafaló csordé- nem csorog, csepeg, ha sok haszon nem is, de ke-
lyok, ha szállnak, a gazda messziről rájok hőget vés minden esetre lesz ; á. é. csorog a buza, hull a
(Lisz), 1. Csordály. zsákból ; 2) vmely edény a csepfolyó testet cso-
Csordit, cs. ált. csepfolyó testből kifolyni, csor- rogva ereszti ki nyilásán ; csorog a hordó, a korsó;
dulni enged; vizet csorditani a földre ; á. é . érzé- á. é. csorog a zsák, hull belöle a gabona.
keny beszédje könyeket csorditott, könyekre fakasz- Csorogdogál, 1. Csordogál.
totta a hallgatókat ; külön. fanyárson szalonnát Csorogvány, fn. a. m. csorgó.
süt; tüzet rakunk, azután csorditunk. * Csoronka, fn. vizcsorgó.
Csordoga, fn. szivattyus kútba, csatornába, * Csoronkál, k. vékonyan csorog.
borsajtóba stb. erősitett csö v. zsilipalakú mü, Csoroszlya, fn. 1) az eke gerendélyéhez erősi-
melyen a viz, bor stb. kicsorog. tett késalakú vaseszköz ; á. é. vén csoroszlya, a.
Csordogál, k. lassan csorog ; csordogál a pa- m. vén banya.
takcsa vize. Csorosziya-fejsze, fn. csoroszlya-alakú fejsze
Csordul, k. cseppfolyó testből kevés kiömlik ; féle vágó szerszám.
földre csordult a viz. Innen : Csordulás, fn. Csor- Csorr, 1. Csör.
dult. mn. -tig, ih. szinig, felső széleig, tulságosan Csorrant, cs . hirtelen csorogni enged ; csorrants
tele; csordultig tölteni borral a poharat ; á. é. csor- bár csak egy csepp vizet Reá szentelt vizedből
dultig telt már a pohár, baj-, keserűség sokasága (Szálkay). Innen : Csorrantás , fn. Csorrantás-
a kiállkatlanságig rám halmozódott. nyi, mn.
* Csóré, fn. friss, nyers, nem rég csavart, ned- Csorszog, 1. Szortyog.
Ballagi szótár. 13
 Csor 194 Csőd

Csortaraj, fn. (állatt.) a. m. grifmadár ; kon- Csöbör, fn. 1) vizhordásra v. bortöltögetésre

dorcsortaraj. használható két fogantyus , vederféle faedény ;
Csorva, fn. 1) porond, homok ; 2) (kórt.) a (szój. ) csöbörből vödörbe lépni ; 2) viztartóul hasz-
gyomorban , bélhuzamban levő tisztátlanság, nálható kádféle, fedeles faedény ; 3) * a) 100 v. 50
emésztetlen étel ; 3) (állatt. ) porban, homokos he- itcét tartalmazó higmérték ; kis, nagy csöbör ; b)
lyen tenyésző rovar. Innen : Csorvás, mn. -epés, sajtár, dézsa.
mn. (kórt.) roszul emésztett ételtől epés, bö epéjü. Csöbörbehágó, mn. oly ló jelzője, mely hátulsó
-láz, fn. (kórt.) gyomortisztátalanságból szárma- lábát szerfelett emelintvén, azt mintegy voncolja.
zott láz. Csöbörhordó, fn. csöbörrel vizet, bort stb.
Csoszkat, 1. Csoszog. hordó személy.
Csoszog, Csoszogat, k. járás közben lábát vo- Csöbörrud, fn. rud , melynek segélyével a meg-
nogatja , talpát földön csusztatva , huzogatva tölt csöbröt viszik.
megy. Innen: Csoszogás , fn. Csoszogó, mn. -tat, Csöbrös, fn. tt.-t; a. m. csöbörhordó. mn.
cs. eszközli, hogy vmi csoszogjon ; cipőjét csoszog- tt. -t, v. -et ; tb. -ek ; csöbörnyi tartalmú ; két-
tatni. -va, ih. talpait menés közben földön csúsz- csöbrös hordó.
tatva; csoszogva menni, járni. Csöcs 1. Csecs.
Csosszan , Csosszant , k. csusszan , egyet Csöcselék, fn. tt. -et ; 1) (gyünév) ált. szemetje,
csusztat lábával ; á. é. kedvem csosszant elmenni, alja vminek ; csőcselék beszéd ; külön. hitvány, sze-
kedvem jött. métnép, sehonnai emberek sokasága ; 2) * szopós
Csoszt, Csószt, cs. vmit a földön csusztat. gyerek, csecsemő.
Csosztat, 1. Csusztat. Csöcskés, mn. (nt. ) csövecskeképü ; csőcskés
Csótán, fn. tt.-t; (állatt. ) konyhákban, élés- gomba.
kamrákban tartózkodó, nagyobb faju fekete ro- Csöd, fn. 1) (ker.) a közös hitelezők összejöve-
var az egyenes röpük rendéből ; máskép : sváb tele a fizetni nem képes adósnál, a végböl, hogy
(blatta). pénzük bizonyos százalékát visszakapják ; csődöt
Csótár, fn. tt.-t ; 1) cafrang, sallang a lószer- mondani, csődöt nyitni, elrendelni ; 2) vminek el-
*számokon ; 2) lótakaró, pokróc, nyeregtakaró ; 3) nyeréseért való pályázás; csődőt hirdetni; csőd
a. m. csoroszlya. Innen : Csótáros, mn. utján tölteni be az üresedésbe jött helyet ;-3) 1. Csüd.
* Csótol, Csótolog, k. ide-oda barangol, kó-- árveres, fn. (ker.) az adós vagyonának, ki cső-
borol, csatangol. döt mondott, elárverezése. -biróság , fn. (ker.)
Csóva, fn. 1) gyujtóul használható széna-, v. vmely csödöt illető ügyben itélő biróság.
szalma-tekercs ; csóvával felgyújtani vki házát ; 2) Csöded, mn. olyan alakú, mint a csö.
madárijesztőül v. tilalom jeleül rudra kötött Csödelék, 1. Csőcselék.
széna- v. szalmatekercs ; (km.) hol a csóva, ott a Csöd-eljárás, fn. (ker.) csödperben való tör-
tilalmas ; 3) szalmacsomó rudra kötve, melyet an- vényszéki működés. -gondnok, fn. (ker.) a zár
nak jeleül, hogy ott katonák vannak, a ház elébe alá vett birtok felügyelésével hatóságilag megbi-
szoktak kicövekelni ; 4) ágyúsütögető kanóc. zott személy. -hirdetés, Csödhirdetmény, fn. 1)
* Csóvad, k. sikamlik, csuszik, elcsuszszan. (ttud. ) törvényszéki kihirdetése annak , hogy
Csóvál, cs. vmit ide-oda lóggáz, mozgat, lób- vmely bukott adós hitelezői követelményeik be-
bál ; csóválja afejét ; (szój. ) csóválja a farkát ; a) a mutatása s illetőleg igazolása végett jelenjenek
kutya mozgatja farkát; b) á. é. hizeleg. -kozik, meg ; 2) (ker.) vmely adósnak a törvényszék
k. Íóbbálódzik ; az Özsi nénő lesi, bár nem látja, elötti nyilatkozata, hogy hitelezőit fizetni nem ké-
A harangláb csóválkozik-e már (Lisz.) . -ó, fn. a pes ; 3) a. m. pályázati hirdetés. -hitelező, fn.
füstölőt hordozó egyházfi v. pap. (ker.) hitelező, kinek a csödperbe fogott személy
Csovaszt, cs. 1) kiejt, kicsusztat vmit kezéből; tartozik.
2) á. é. nem mond igazat, fillent. Csödit, cs. nógatja, sürgeti, hija a sokaságot,
Csóváz, cs. rudra kötött szalmacsutakkal meg- hogy vhova seregesen tolduljanak , menjenek;
jelöl. gyerekeket a szobába csőditni. Innen : Csődités, fn.
* Csozga, fn. cserjenövény száraz galyjaiból Csödmegnyitás, 1. Csödnyitás.
összeszedett tüzelni való ágfa. Csöd-nyilás, fn. (ker.) a csődeljárás kezdete.
Cső, isz. lovakat indulásra nógató szó. -nyitás, fn. (ker.) 1) 1. Csödhirdetés, (ker.) ; 2)
Csö, fn. tt.-t, v. csövet ; tb.-k, v. csövek ; ált. törvényszék általi tudtuladás, hogy vmely adós
minden üreges hengerded test ; külön. a) (bt.) az hitelezőinek fizetni nem képes.
állati test némely szerve, melyen különféle ned- * Csödör, fn. tt. -t ; 1) a lovak himje, ménló,
vek átszivárognak, folynak ; légcső, tejvezetőcső, monyas ; féltökű csődör, félcsődör (Klopfhengst) ;
végbélcső; hajcső, a szervetlen testekben, szabad szamár- csődör, himszamár ; á. é. buja életet élő
szemmel nem látható üreges vonalak, melyeken férfi ; (km.) a jó csődör vagy megvakul vagy meg-
az illető testtel érintkező nedv felszivárog ; 6) kü- sántul. -csikó, fn. fiatal csödör.
lönféle üreges, hengerded eszköz ; kályha- cső, kut- Csödper, fn. (ker.) a fizetni nem képes adós
cső; c) (takács msz.) hengerded eszköz, melyre a vagyonáról intézkedő per, melybe minden hite-
bélfonalat tekerik ; d) a kukorica csutkástul lező követelménye mennyiségét és ennek igazolá-
együtt ; a kukorica csövet hány , csöv képzödik, sát beadni tartozik, hogy igy az illető bukott adós
csőzik. vagyona v. annak ára a hitelezök között bizonyos
Csö-bibires, fn. (nt.) vén fák tövén és köszik- arányban feloszttathassék. -tárgyalás, fn. a csőd-
lák között tenyésző bibircses növény a lopvanö- pernek a törvényszék elötti tárgyalása. -ügyelő,
sző moszatok közöl (cladonia) . -billegö, fn. bil- fn. (ttud.) hatóságilag a végből kinevezett ügy-
lentyű vmely csön. véd, hogy a csődhitelezők követelményeit meg-
 Csőd 195
vizsgálván , arról a törvényszéknek véleményt
adjon.
Csödtömeg, fn. a bukott adós egész vagyona,
melylyel a hitelezők elégittetnek ki. -gondnok,
Csödgondnok.
Csödül, k. 1) csoportosan, tömegesen megy,
tódul ; a megyeházhoz csődült a nép ; 2) ? pályáz.
Innen: Csődülés, fn. -et, fn. 1) csödperbe fogott,
bukott adós hitelezőinek összejövetele ; 2) a. m.
pályázat. Innen: Csődületi, mn.
Csödválasztmány, fn. (ker.) a hitelezők és a
törvényszék által a csődper megvizsgálásával
megbizott személyek összege.
Csöfekély, 1. Sipoly.
Csöforma, 1. Csőded.
Csöfuró, fn. 1) csövet furó személy; 2) furó
eszköz, melylyel csövet furnak ; külön . furó , mely-
lyel puskacsövet fúrnak.
Csög, fn. 1) csomó, görcs, bütyök a fa derekán,
ágain ; 2) himállat nemző vesszeje. Innen : Csögös .
Csög-bög, fn. a. m. ágbog.
* Csöglött, mn. hántott; csöglött bot, hántott
bogos bot.
* Csögöl, cs. a fa héját lehántja, hogy ki-
forrjon.
Csögös -bögös, mn. a. m. ágasbogas.
Csögöz, cs. 1) fagörcsből csinált gömbölyded
eszközzel játszik ; 2) a. m. csögöl ; 3) csombékot,
csomót köt; csögözni a zsineget.
Csögyártó , fn. különféle csöveket készitő
iparos.
Csöhal, fn. (ållatt. ) hegyes , csőded orrú hal
(fistularia.)
Csök, fn. 1) a. m. levágott fatörzs, tuskó, töke;
2) him állat nemző vesszeje ; 3) * keresztelési la-
koma, poszrik , paszita ; 4) a. m. élesztő , pár,
kovász.
Csökazán, fn. csöalakú kazán.
Csökés, mn. (nt.) a. m. hajcsöves.
* Csökevész, Csöki, mn. törpe, elmaradt nö-
vésü (ember).
* Csökik, k. növésben elmarad , fogy, silányul.
Innen : Csökött, mn.
Csökken, k. 1) kevesbedik, alábbszál ; csökkent
a buzának ára; csökken a hitele, becsülete ; csökken
ereje ; 2) enyhül, szigorából enged; csökkent a be-
tegség, csökkent a hideg; 3) tuskóba ütközik. In-
nen : Csökkenés, fn. Csökkent, mn.
Csökkent, cs. 1) alább szállit ; vki hitelét csök-
kenteni ; az olcsó szállitás csökkenti a gabna árát. |
2) enyhit; a vigasz csökkenti a fájdalmat. -ö, fn.
(ker.) személy, ki az állampapírok árának csök-
kenésére játszik.
Csökorall, fn. (állatt.) egymáshoz tapadt csö-
vekből álló korall, (tubipora).
Csö-kovács, fn. vascsöveket készitő kovács.
Csökönödik, 1. Csökönösödik.
Csökönös, Csökönyös, mn. tt. -t, v. -et; 1)
helyéből kimozdulni vonakodó, (ló) ; 2) á. é. a)
makacs , nyakas , önfejü ; csökönös ember ; b)
(kórt.) idült, nehezen gyógyitható ; csökönyös baj,
betegség. Innen : Csökönösen, ih. Csökönösség, fn.
-ödik, k. csökönössé leszen .
Csökönöz, cs. vmit, v. vkit csökönössé tesz.
Csökös, 1. Cökös.
Csöktet, k. botorkálva halad elöre , megy ;
csöktet a rosz ló göröngyös uton.
Csön
Csökút, fn. szivattyus kut, melyből csövön foly
ki a viz.
Csölejtmérő, fn. (csillag.) csillagászi eszköz,
melylyel a távcsőtartót fekmentes irányba hozzák.
* Csölék, fn. ételhulladék, morzsalék.
Csöllen, Csöllö , 1. Csöröl, Csörlő.
Csölönk, fn. zörgetyüs gyermekjáték fából .
-öz, k. csölönkkel játszik, zörgetyüz.
Csölöveg, fn. (ht.) kisebb üregü, kisebb távol-
ságra hordó ágyú
* Csölye, fn. viselt, rongyos lábbeli.
Csömb, fn. csomó, görcs, bütyök.
* Csömbök, fn. rövid lábszárú , kurta em-
berke.
Csömbök, fn. ált. a m. csomó, csombók ; kü-
lön. a kutya szőrére, juh gyapjára tapadt kolonc
sárból v. ganajból. Innen : Csömbökös, mn. -ösö-
dik, k. koloncok, csömbökök lesznek rajta.
Csömböl, cs. 1) csömb-alakká hajt, teker vmit;
kendőt, papirt csömbölni ; 2) csomót köt vmire ;
cérnát csömbölni. -ék, Csömbölyék, fn. 1) kolonc
az állatok szörén, gyapján ; 2) csomóvá, csömb-
alakká hajtott test ; bütyök, görcs. -ödik, 1. Csöm-
bölyékesedik.
Csömböly, fn. 1) a borostyán bogyója ; 2) a.
m. Csömbölék. -ékesedik, -ödik, k. 1) kolon-
cossá leszen ; 2) bütykök, görcsök nönek rajta.
Csömek, fn. a fán kinőtt nagy forradás.
Csömöge, Csömögéz, 1. Csemege. Csemegéz .
Csömölet, 1. Csemelet.
Csömör, fn. tt. -t ; 1) kövér ételektől való
megundorodásból származott betegség, mely a la- •
pocka között keletkezett csomócskákban mutat-
kozik ; csömört kapni ; csömört kirázni; (km.) ki-
verték a csömört a hátából; 2) utálat, undor ; csö
mörig jóllakni ; csömör ember ; csömörig tele vagyok
vele, undorodom tőle ; csömör nézni , mikor vmit
dolgozik. -fözö, fn. tisztátlan, undoritó ételeket
készitő személy. -hozó, mn. 1) csömörféle beteg-
séget okozó ; 2) undoritó.
* Csömörkél, k. alattomban járkál, bujkál.
Csömör-let, fn. 1) csömörféle beteges állapot ;
2) undor, utálat. Innen : Csömörletes, mn. csömör-
letes látvány. -lik, k. csömört kap. Innen : Csö-
mörlés, fn. -lös, mn. könnyen megcsömörlő, meg-
undorodó, finnyás, kákabélü. -üzőfü, 1. Zászpa.
Csömöszöl, cs. erősen összegyür, töm, tömö-
szöl, csomoszol.
* Csömpesz, mn. és fn. tt.-t ; idomtalan test-
alkatú, törpe,
Csömpöly, fn. tt.-t; egy csomóba tekerődzött
(ször, sár, ganaj stb.) . -ödik, k. egy csomóba te-
kerödzik, gombolyodik.
Csönd, Csöndes, 1. Csend, Csendes.
Csöndit, Csöng, Csönög, 1. Csendit, Cseng,
Cseneg.
Csöng-böng, k. imitt-amott hallik , lézeng ;
csöng-böng egy-két dió a kosárban.
Csönge, fn. (ttan.) megütött érc csengő hangja.
Csönger, fn. (állat.) harangalakú tengeri ál-
latka a bomlaszok osztályából (Oceania).
Csöngös, mn. csengetyükkel ellátott ; csöngős
szán.
* Csönkö, Csöntörge, fn. erdön kivágott fá-
nak földböl kiálló csutkája.
Csönköly, fn. tt.-t ; a lábszár forgó- csontja.
Csönkös, mn. bütykös , görcsös, csombókos .
13*
 Csön 196
Csöntör, fn. (állatt.) madár a varjunemből ;
rendes csöntör (corax caryocatactes).
* Csöntörög, k. a. m. hentereg.
Csöp, Csöpög, Csöpp, 1. Csep, Csepeg, Csepp .
* Csöpéte, 1. Csepöce.
Csö-portokos, mn . (nt. msz .) csöves portokkal
biró.
Csöpörödik, k. 1) lassan növekszik ; 2) össze-
aszik, töpörödik. Innen : Csöpörödött, mn.
Csöppel, cs. 1) kicsinynek tart, kicsinyel ; 2)
á. é. ócsárol, szapul.
Csöpü, 1. Csepü.
+ Csöpüll, cs. lever, legyür. Sámson egy sza-
márcsonttal sok fegyvereseket a földhez csöpüllött
(Pázm .).
Csör, fn. 1) (állatt.) a madarak állkapcsából
kinyuló, két szarunemű kávákból álló testrész ,
máskép : madárorr ; 2) 1. Csöre.
Csöralma , fn. alma, melynek magjai rázás
közben csörögnek.
+ Csöres, Csörcse, Csörcselye, Csörcsö, fn.
ércből készitett fülbevaló.
Csörcsup, 1. Csőrkúp.
Csörde, fn. (ft. ) csigaféle állat ; csónakcsőrde, a
középső léjaszrétegben találtató kövült kagyló
(gryphaea cymbium) ; ívelt csörde, az alsó léjasz-
rétegben találtatik (gryphaea arcuata).
Csördit, cs. 1) ált. vmivel ütés, dobás, erös lóg-
gázás által csattanó hangot adat ; láncot, kardot
csörditni; 2) ostorral, korbácscsal pattant. Innen :
Csördités, fn.
Csördül, k. ütés, érintés, dobás által csör han-
got ad; csördül a kard, ha vmihez ütödik ; csör-
dülnek a tányérok, ha egymáshoz ütödnek. Innen :
Csördülés, fn.
Csöre, fn. 1) fecskendő, melylyel az alfelnyilá-
son belövelik a gyógyszert. - " mn. a. m. csóré,
meztelen.
Csöreg, 1. Csörgekigyó.
Csöreg, fn. (állatt. ) öblös, fürészes csörü ma-
dár, a kajdácsok osztályából (rhamphastos) .
Csörege , Csörege , fn. zsiron sült forgács-
tészta.
Csöregefüz, fn. (nt. ) törékeny galyú füz.
Csörej, fn. tt. -t ; csörgés által okozott hangok.
Csöréz, cs. vki alfelnyilásába gyógyszert fecs-
kend.
* Csörföl, k. tereferél, jár a szája.
* Csörfös, mn. tt. -t, v. -et ; sok beszédü, fe-
csegő.
Csörg, 1. Csörög.
* Csörge, fn. 1) a. m. pörc, töpörtü ; husos
csörge; (szój.) összemegy mint a csörge ; 2) á. é. láz
utáni var az ajkakon. mn. lassan, csergedezve
folyó. -alma, 1. Csöralma.
Csörgedez, k. kis patakcsa, v. forrásból kibu-
gyogó viz kövecseken keresztül csör, csör hangot
adva folydogál ; á. é. a vér az erekben lassan foly-
dogál ; magyar vér csörgedez ereiben. Innen : Csör-
gedezés, fn. -et, fn. kövecseken keresztül folydo-
gáló patakcsa által okozott csör- csör hangok.
Csörge-kigyó, fn. (állatt. ) eleven fiakat szülő
mérges kigyó; farkához közel levő csuklói moz-
gás közben csörgő hangot adnak (crotalus). -la-
por, fn. (nt.) fényes sárga virágú növény a lapó-
rok közől ; máskép : kakastaréj, csengőkóró (rhi-
nanthos crista galli) .
- Csőr
Csörgés, fn. tt. -t; több ideig tartó csörféle
hangzása vminek. mn. tt. -t, v. -et ; pörccel,
csörgével, töpörtüvel készitett ; csörgés metélt ; á.
é . a. m. varas ; csörgés száj.
Csörget, cs. ércféle testet üt, mozgat ugy, hogy
az csör-csör hangot adjon ; láncot, pénzt, kardot
csörget. Innen: Csörgetés, fn.
Csörgeteg, fn. csörgedezve folydogáló patak-
csa. , mn. csörgedezve folydogáló.
Csörgető, Csörgetyü, fn. csörgö hangot adó
gyermeki játékszer ; kereplő.
Csörgö, mn. csörgő hangot adó ; csörgő lánc,
csörgő sapka. —, fn. 1 ) ércből készült üres göm-
böcske apró ércgolyókkal, melyek mozgatás által
csörögnek ; máskép : pergő ; csörgőt kötni a ló
nyakára ; 2) csörgetyüféle gyermekjáték.
Csörgöalma, 1. Csőralma.
Csörgö-bot, fn. bot, melynek végén csörgökkel
ellátott bot van (sistrum). -dob, fn. dob, oldalára
akasztott csörgőkkel. -kacsa, fn. (állatt.) sokat
hápogó vadkacsafaj ; á. é. mindig locsogó, tere-
ferélő személy. -kigyó, Csörgöne , 1. Csörge-
kigyó.
Csörgökorsó , fn. rostélyos korsó, apró cserép
gömbökkel , melyek a korsó rázásakor csörögnek.
Csörgöne, fn. (állatt.) amerikai mérges kigyó
tülkös gyürükből álló csörgőövel ; rettenetes csör-
gönc (crotalus horridus) .
Csörgöréce, 1. Csörgökacsa.
Csörgö-réz, fn. nagyon vékony lemezzé nyuj-
tott sárgaréz. -ruca, 1. Csörgökacsa.
Csörgös, mn. tt. -t, v. -et ; csörgővel felsze-
relt ; csörgős ló, csörgős szán.
Csörgö- sapka, fn. régibb időkben az udvari
bolondok sapkája, melynek két lecsüggő csúcsán
csörgők voltak ; (szój .) csörgősapkát visel, min-
denki bolondjának tartja. -szán, fn. csörgőkkel
felszerelt szán.
Csörhát, fn. (állatt ) a madár csörének felső,
dombordad része (Firste).
Csörige, 1. Csörege.
Csörkö, fn. (ásványt.) üreges kő, melyben ás-
vány van, mely mozgatáskor csörög.
Csörkup, fn. (állatt.) madár csőrének hegye,
csúcsa.
Csörlés, fn. (takács msz. ) a munkába veendő
fonalnak csöre való gombolyitása .
Csörlő, fn. (takács msz.) eszköz, melylyel a
munkába vett fonalat felgombolyitják .
* Csörme, fn. a. m. csörege.
* Csörmelék, fn. izék, széna-, takarmányhul-
ladék.
Csörög, k. 1) ércféle test rázás közben vmihez
ütödve csör- csör hangot ad ; csörög a kard az utca-
kövezeten ; 2) kemény, szilárd testtel csör-csör
hangot adat ; ne csörögj azzal a lánccal ; 3) némely
madár sajátos, krákogó nyers hangon szól ; cső-
rög a csörgő réce, a szarka; 4) a. m. csörgedez.
Csöröl, cs. (takács msz.) a munkába vett fona-
lat csöre gombolyitja .
Csörömpöl, k. szilárd testet egymáshoz verve
zörgést csinál, folytonosan csörög ; csörömpölnek
szekéren a szálvasak. Innen : Csörömpölés fn. *
Csörönd, fn. (állatt.) Ausztráliában tenyésző,
emlős állat a foghijasok közül, széles lapos csörrel
(ornithorhynchus paradoxus).
 Csőr 197 Csúcs

Csörösök, tb. (állatt.) azon emlősök közé tar- Csötöz, k. láb alatt van, ide-oda csötlik-botlik,
tozók, melyeknek csörük van. * Csötrös, mn. tt. -t, v. ' -et ; rövidre vágott,
Csör-pör, fn. veszekedés, perlekedés. csitri hajú.
Csörren, k. egyes csör hangot ad ; csörren a Csö-ür, fn. ált. bármely csö ürege ; külön. a lö-
földre hullott ércdarab. csövek ürege, hordtávola. -üveg, fn. látcsövekbe
Csörsz, fn. a. m. Csősz. alkalmazható köszörült üveg.
Csör- szarv, fn. (állatt. ) indiai madár orrtövén Csöv, 1. Csö.
szarvféle kinövéssel. Csövecs, Csövecske, fn. (kics.) maga nemében
Csörtet, A) cs . eszközli, hogy vmi csörgő han- kis csö. -es, mn. (bt. ) apró hajcsövecskékkel biró ;
got adjon, csörgést csinál ; kardot csörtetni ; B) k. | csövecses állomány.
1) vmivel csörgést okoz ; kulcsokkal csörtet ; 2) Csöveg, fn. (ållatt. ) némely állatok csőalakú
(vad.) a vaddisznó a sürüben jár ; ott szárnyas héjja, burokja.
röppen, csörtet a vad vadonban (T. M.) ; 3) gyön- Csövely, fn. tt. -t; (állatt.) 1 ) hosszú, csöded
gébb akadályokon gyorsan megy keresztül ; erre orrú hal, (fistularia tabacaria) ; 2) hosszú, tüskés
csörtetett keresztül. csiga (murex conus) .
Csörtöl, k. fegyvereiket összeverdesik ; (vad .) Csövény, fn. tt. - t ; a madártoll csőded része.
két vadkan egymással viaskodva agancsait ösz- Csöves, mn. tt. -t, v. -et ; 1) csővel felszerelt,
szeveri. -öz, k. több ideig csörtöl. aminek csöve van ; csöves kút, szivattyús kút,
Csörtöz, k. a. m. csörtöl. melyből csövön jön ki a viz ; 2) csöalakú ; csöves
Csös , 1. Csöves . virág ; csöves kukorica, midön még csutkán van-
Csöseb, 1. Sipoly. nak a szemek. -csiga, fn. (állatt.) csigaféle állat
Csösz, fn. tt. -t ; kukorica-, krumpliföldekre csöalakú héjjal.
stb. felügyelö személy ; kukorica-, dinnye-, krumpli- Cső-vezeték, fn. (gép.) vmely gépbe alkalma-
csősz; (szój.) szabadon jár, mint a csősz lova ; néha zott hosszú cső. -viries, fn. (nt. ) nyolchimesek
a csősz is lop; megnyomta lábát a csőszökör, tapasz és egyanyások közé tartozó növénynem ; fajai :
talta a nyomorúságot. Innen : Csőszi, mn. keskeny, rozmaringos , piros, szőrösödő, négyszögű,
Cső- szájuak, fn . tb. (állatt.) csőalakú szájjal, derőce havasi csóvirics. -viz, fn. csövön keresztül
orral birók. -szár, fn. a cső üregének héját, kö- | szivárgó, folyó viz.
penyét képező szilárd lemez. Csövöly, fn. (állatt.) kemény héjban rejlő gyü-
Csöszgunyhó, fn. kukorica-, burgonyaföldek röny (serpula) .
mellett csinált nád- , gally- , v. szalma-gunyhó , Csöz, I. Csősz .
melyben az illető csösz tartózkodik. Csözik, k. csöve képződik (a kukoricának) ;
Cső-szirmú, mn . (nt.) csöalakú viráglevelek- már csőzni kezdett a kukorica.
kel, szirmokkal biró. * Csubbant, k. a vizbe követ dobván, csub-
Csőszkéve, fn. gabonakéve, mely a csösznek a bot üt.
csekély pénzen kivül bizonyos darab föld után Csubokol, Csubukol, k. vizben csobogtatva
bérképen jár ; (szój .) köszönje meg, ha csőszkéve gázol, 1. Csobog.
jut neki, azaz ha kevés része lesz benne. Csubor, fn. tt. -t , v. csubrot ; tb. csubrok ; a
Csöszög, 1. Csoszog. szövőszék tetején keresztbetett erös rúd, melyre
Csöte, fn. (nt.) hüvelyes vetemény, bab, borsó a munkába vett fonalat tekerik.
stb. Innen: Csőtés, mn. Csucs, Csúcs, fn. 1) vmely testnek keskenyebb,
Csöte -bota, fn. csötlö - botló ember. hegyes vége ; tojás csúcsa ; a zacskó csúcsa ; süveg
Csőtér, fn. tt. -t ; (állatt.) sziklákon , vizinövé- csúcsa; (mt.) a háromszög csúcsa, az alapvonallal
nyeken tenyésző, csőalakú tengeri féreg (ascidia). átellenben fekvő szöglet ; 2) vmínek teteje, orma,
Csötisztító-lánc , fn. csövek tisztogatására hegye, legfelső része ; a hegy csúcsa ; torony, ház,
használható lánc. fa csúcsa ; (szój .) csúcsra állitni vmit, vmit épen
Csötlik, Csötlik-botlik, k. menés közben meg- ellenkezőleg tenni, mint kellene ; (km.) tikmony is
megbotlik ; á. é. a. m. bicsaklik ; csötlik a rosz ru- megáll az asztalon, ha beütik a csúcsát. Innen :
góju kés. Innen: Csötlő- botló, mn. Csúcsos, mn.
+ Csötöl-botol , k. a. m. csötlik-botlik ; nem + Csucsa, fn. a. m. lándzsa.
tudja, mi lelte lovát, csötöl-botol alatta (Kem. J.) . Csúcs-ablak, fn. (ép.) ablak, melynek orma
Csötönyöz, 1. Csoszog. hegyeses patkóalakot képez. -bolt, fn. (ép.) góth
Csötör, fn. tt. -t ; 1) a gabnamérő egy negyede ; izlésü, hegyeses patkóalakú boltozat. -egyenlet,
2) (bt.) orsócsont. fn. (mt.) az elemző mértanba való egyenlet, mely
Csötör, cs. csavar, teker. szerint vmely háromszög csúcsának fekvését lehet
Csötörtök, fn. a hét negyedik napja ; kövér-, v. kiszámitani. -fal, fn. (ép.) épület falának csúcsban
zabáló- csötörtök, utólsó csötörtök a farsangi idő- végződő felső része. -födél, fn. (ép.) az épület
szakban ; zöld-, v . nagy-csötörtök , husvét elötti csúcsban végződö födele. -gerenda, fn. (ép.) az
csötörtök ; csonka-csötörtök, első csötörtök a böjti ollógerendák összekapcsolására szolgáló gerenda
időszakban ; áldozó- csötörtök, Krisztus mennybe- vmely épület tetején. gomb, fn. cifraságul szol-
menetele napja ; (szój .) nincsen ám mindennap za- gáló gömbalak , vmely épület csúcsán. -három-
báló csötörtök; csötörtököt mondott v.vetett a puskája; szög, fn. (mt.) 1) a . m. hegyes szögű háromszög,
a) elcsettent a puskája, de a löpor el nem sült ; b) melynek egy szöge sem tesz külön 90 fokot ; 2)
nem sikerült neki az, amit véghez akart vinni ; csúcsszögek által képezett két háromszög. -hegy,
(km.) kinek sok zabáló csötörtöke, sok hamvazó fn. csúcsot képező ormú hegy. -horgú, mn. visz-
szerdája, a sok lakomázásnak utóljára koplalás a szafelé horgadt, görbedt. -iv, fn. (ép.) hegyeses
vége. patkóalakot képező boltozat. Innen : Csúcsives, mn,
 Csucs --
-jel, fn. (nyt.) a francianyelvben szokásos, csúcs-
ban végződő irásjel (accent circonflexe).
Csucsk, 1. Csücsk.
Csucska, fn. kis csúcs, csucsocska.
Csúcs-kö, fn. hengerded kö, melylyel a tücsi-
nálók a tüt hegyesítik. ? -kör, fn. (mt.) szabályos
görbe vonal, melyen minden egyes pontnak a két
gyúponttól való távola egyenlő a nagyobb ten-
gelylyel, tojásdad görbe vonal (elipsis). Innen :
Csúcskörű, mn. -lobogó, fn . (haj .) az árboc csú-
csára feltűzött lobogó. -lyuk, fn. az épületek csúcs-
falán levő nyilás, lyuk.
Csucsodék, fn. (vt.) máskép : solaninnak neve-
zett vegyülék .
Csucsogat , cs. száját hegyesre összevonja,
csókra idomítja.
Csucsor, fn. tt. -t ; 1 ) csúcsban végződő test ;
2) (nt.) az öthimesek és egyanyások közé tartozó
növény ; fajai : kláris-, kolompér- , paradicsom-,
tojás-csucsor (solanum) ; 3) a fenebbi növénynck
földalatt termö bogyója. -félék, -iak, fn. tb . (nt.)
a csucsornövények közé tartozók. -it, cs. vmit
csúcsba, hegyesre összehúz ; száját csókra csucso-
ritni,
* -ka, fn. (nt.) 1) a. m. burgonya, kolompér;
2) a korsón kihegyesedő ajak. Innen : Csucsor-
kás, mn. csucsorkás korsó, csupor. -odik, k. 1)
csúcsba végződik, csúcsossá leszen ; csucsorodik az
érett kelés; 2) csúcsalakban összehúzódik ; csókra
csucsorodik a száj. Innen : Csucsorodás, fn. -ür, fn.
(b.) rendetlen jegecalakokkal megrakott kisebb-
nyagyobb ür az érctömegben (Drusenraum).
Csucsos-it, cs. csucsossá teszen, hegyez. -odik,
csúcsossá, csúcsalakúvá, hegyessé leszen. -száju,
mn. csúcsban végződő, hegyeses szájú ; csúcsos-
száju edény. -szög, fn. (mt.) 90 foknál kisebb
szög. Innen: Csúcsos-szögü, mn.
Csúcsoz, cs. hegyez, csúcsossá alakít.
Csúcs-pont , fn (mt.) a szárak érintkezési
pontja a háromszög csúcsán ; tetőpont (csillag.) .
-szögek, fn. tb. (mt.) két egyenlő nagyságu szög,
melyeknek csúcsai egymást érintik , s melyek ugy
keletkeznek, hogy a szög szárait képező vonalat
az érintkezési ponton túl is folytatjuk. -szöglet,
fn. (mt.) vmely mértani alak csúcsán levő
szöglet.
Csucsul, k. dajkanyelven a. m. alszik.
Csúcs-üveg, fn. csúcsos-száju palack, pohár.
Csuda, Csudál, 1. Csoda, Csodál.
Csudafa, 1. Himboly.
Csúf, Csuf, mn. 1) külsőleg, v. belsőleg csu-
nya, rút, utálatos ; csúf ember ; csúf magaviselet ;
2) trágár, bujaságra ingerlö ; csúf dalok, csúfbe-
széd; 3) gunyból adott ; csúf névvel illetni, csúf
néven hini vkit. —, fn. 1) köznevettető, udvari
bolond; ezekhez hozata ki csúfokat , táncolókat
(Heltai) ; 2) a. m. gúny; csúfot uzni vkiből, csúfot,
csúffal viszonozni ; 3) gúnytárgy, gúnycéltáblája ;
vkit világ csúfjává tenni, csúffa tenni, a) mások
előtt megbecstelenítni ; b) lefőzni ; csúfot látni, rá-
szedetni ; csúffá lenni ; idegen nemzetnek, s pogány
nemzetségnek ne légy csúfja éltedben (Listi).
Csúf-beszéd, fn. 1) gunyolódó beszéd ; 2) ron-
daságokról, disznóságokról való beszéd; 3) ká-
romkodó, átkozódó beszéd ; 4) trágár, bujaságra
ingerlő beszéd. -dal, fn. 1) gunyolódó dal ; 2)
trágár dal. -dolog, fn. erkölcsileg nemtelen, rút
dolog. -irat, fn. 1)bujaságra ingerlő irat ; 2) gúny-
198 - Csuk
irat, melyben egyes személyek képzelt, v. valódi
gyöngéi csúfoltatnak ki (pasquilus) . -it, cs. 1)
külsőleg csunyává, rúttá tesz ; ne csúfitsd magad
ezzel a ruházattal ; 2) csúffá, nevetség tárgyává
tesz, megbecstelenít, rászed. -kép, fn. torzalakot
előtüntető kép. -költemény, fn. versekbe szedett
csúfirat. -majmolás, fn. vkinek gúnybol való
utánzása. -név, fn. gúnyból csúfolódásból adott
név.
Csúfol, Csufol, cs. csúfnévvel illet ; vki hibá-
jából gúnyt üz , gyöngéit gúnyosan felhányja,
gúnyol; csúfolni az öregebbeket. Innen : Csúfolás,
fn. -kodik, -ódik, k. vkit több ideig csúfol, ne-
vetségessé tesz. Innen : Csúfolkodás, fn. Csúfolódás,
fn. Csúfolódó, fn. és mn. -ódva, -ólag, ih. csúf-
névvel illetve, vki hibáiból gúnyt üzve
Csufondár, Csufondáros, mn. és fn. másokat
nevetségessé tenni, gúnyolni szerető. Innen : Csu-
fondárság, fn. -oz, k. a. m. csúfolódik .
+ Csúfos, fn. alakos, bohóc.
Csúfos, mn. tt. -t , v. -at ; tb. -ak ; gyalázatot,
becstelenséget ohozó ; csúfos magaviselet, csúfos
káromkodás. Innen : Csúfosan, ih.
Csúfpénz, 1. Potomár.
Csúf-ság, fn. 1) rút, csunya dolog ; 2) szégyen,
gyalázat ; csúfságot követni el vkin ; 2) vkit nevet-
ségessé tevő, sértő tréfa ; csufságot csinálni vmiből.
Innen : Csúfságból, ih. Csúfságos, mn. Csúfságosan,
ih. -szó, fn. 1) káromkodó szó ; 2) trágár szó ; 3)
gúnyolásképen kimondott szó. -ul, ih. 1) gyaláza-
tos, becstelen módon ; csúful bánni vkivel; csúful
járni; 2) nevetséges módon ; csúful megbukni ; 3)
(szój .) csúful megverni vkit, nagyon. -ul, k. rúttá,
csúnyává leszen, csúnyul. -vers, fn. 1 ) buja, trá-
gár dolgokat tartalmazó vers ; 2 ) mások hibáit,
gyöngéit gúny tárgyává tevő vers.
Csuha, fn. 1) † a föranguak hosszú magyar fel-
ső öltönye ; 2) a szerzetesek talárja, durva ször-
szövetből ; (szój .) csuhát öltött, csuhába öltözködött,
szerzetessé lett ; (km.) közelebb az ing a csuhanál:
3) * a) ruha, gunya ; b) a. m. szür ; 4) (vad.) a
szarvas böre. Innen : Csuhás, mn.
+ Csuhadár, fn . a. m. csuhatár.
* Csuhaszt, k. hazud, fillent.
Csuhatár, fn. ált. hely, hol a ruhákat tartják;
külön. a kolostorban szoba, hol az új és nagyon
elviselt csuhákat tartják (vestiarium).
* Csuhé, fn. kukoricahéj .
* Csuhér, fn. tt. -t ; korhely pajtás, cimbora.
Csuhi, Csuhu, fn. (nt. ) kákaféle növény.
Csuhint, k. szójátékos kifejezés e mondatban:
nem kuhintja, sem csuhintja bécsi koháját (Népd.).
* Csuhujj, fn. a parasztcsuha ujja, szürujj.
Csujtár, 1. Csótár.
Csuk, fn. 1) (bt.) a gyomornak a vékony be-
lekbe szolgáló kijárása (pylorus) ; 2) (állatt.)
közönséges csuk, madár a zenérek osztályából
(sylvia trogloditis).
Csuk, cs. 1) ajtót, ablakot betesz, zár ; mond-
ják épületről s más tárgyról is , melynek ajtaja
van ; (szój.) ajtót csukni vki előtt; (km ) késő akkor
ólat csukni, mikor elvitték a tehenet; 2) személyt,
v. dolgot záros helyre tesz, hogy ki ne jöhessen,
és illetőleg ki ne lophassák ; tolvajt a pincébe csuk-
ni ; pénzt vki orra elől ládába csukni; 3) (msz.) a
harisnyát, v. annak egy részét bevégzi ; harisnyát
csukni ; harisnya sarkát csukni. Innen : Csukás, fo
 Csuk ― 199
Csuka, fn. (állatt.) lapos, széles fejű, izletes
húsu ragadozó hal a hasuszonyosak közül ; (km.)
csuka csukával él ; megtalálta egyik csuka a mási-
kat; csukafog tanitá az embert fűrészelni. Innen ;
Csukás, mn. -fakó, mn. csukáéhoz hasonló szür-
kés- fakó színü; csukafakó ló. -fej , fn. 1) a csuka-
hal feje ; 2) az idomtalan lapos lófej jelzője ; 3)
(seb.) idegen testeknek a bárzsingból való kivé-
telére használható sebészi eszköz. -hegedü, fn.
leginkább játékszerül használt, hosszúkás, kes-
keny hegedü. -kék, mn. és fn. kékes-zöld szín.
-szín, -színü, Csukafakó.
Csukaszkodik, k. zárkózik, az ajtót, kaput
magára csukja ; szobába csukaszkodni.
Csukkan, k. 1) hirtelen csukódik ; 2) hirtelen
vmi közé csipödik, szorul ; ajtó közé csukkant a
kisujjam.
Csuklandozik, k. gyakran csuklik.
Csuklik, k. 1) a légcső görcsös összehúzódása
miatt torkából önkénytelenül csuk hangot ad ;
(szój.) csuklol, emlegetnek; 2) rendes állásból félre,
előre, hátra ficamik, csukódik, bicsaklik ; csuklik
a ló csüdben, ha a csüdbokában először előre, aztán
hátrafelé csuszamodik. Innen : Csuklás, fn.
Csukló, mn. aki csuklik, a légcső görcsös ösz-
szehúzódása miatt csuk hangot adó.-, fn. 1) (bt.)
állati testben a forgócsontok helye, ahol egyik
csont a másikkal össze van kapcsolva ; külön.
térdhajlás ; 2) (nt. msz.) a növénylevelek szélei
által képezett szög ; 3) (mt.) a mérnöki asztaltábla
alsó oldalán azon helyek, melyeket az asztallábak
felső végei érintenek. Innen : Csuklós, mn.
Csukló-ér, fn. (bt.) az állati csuklón keresztül-
huzódó ér. -fej, fn. (bt.) vmelyik szárcsontnak
bütykös vége. -izülés , fn. (bt.) a csuklókban
egyik csontnak a másikkal való összekapcsolko-
zása. -lap, fn. (bt.) az állati csukló lapos része.
-nemű, mn. olyanféle mint a csukló. -ür , fn.
(bt.) a csukló ürege, melybe az illető csontok be-
leillenek.
Csuklya, fn. 1) csuhának, szürnek a fejre húz-
ható, háromszögalakú gallérja ; külön. a szerzetes
csuha háromszögalakú gallérkával ; 2) a szerze-
tesek kerek köpenye, melynek szinte fejre huz-
ható csúcsos gallérkája van ; csuklyába bujni ;
csuklyát ölteni ; (km .) mész, bors, csuklya sok ro-
szat elfödöz; 3) * szür, csuha ; 4) csúcsos alakba
összeragasztott papiros, melybe a boltokban min-
denféle füszert szoktak takargatni.
Csuklyás, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; csuklyá-
val felszerelt, csuklyába öltözött ; csuklyás guba,
csuklyás szür; (állatt. ) csuklyás galamb, melynek
búbtollai hátrahajlók; (bt.) csuklyás izom, a la-
pockacsontot forgató izom (musculus cucullaris) .
Innen : Csuklyásan, ih. -levelü, mn . (nt. ) egymásra
hajló, szívded levelű (növény).
Csuklyáz, cs. 1) csuklyát varr vmire ; gubát,
szűrt csuklyázni ; 2) csuklyába burkol ; a hideg
ellen vki fejét csuklyázni.
Csukódik , k. minden látható külerő nélkül
önmagától betevődik, záródik ; csukódik az ajtó, a
kapu; á. é. csukódik a szem álmosság miatt.
Csukóka, fn. (nt.) növény a fedetlen magvú
kétfőbbhímesek osztályából ; kis, nyulánk, havasi,
vizmelléki, nyillevelű stb. csukóka (scutellaria).
Csukol, I. Csuklik.
Csukolva, ih. csuklással.
- Csup
* Csukomány, fn. tt. -t; a. m. zár.
Csukor, fn. tt. -t, v. csukrot ; tb. csukrok ; 1)
leszakasztott virágokból kötött csomó ; virágcsu-
kor ; 2) teljes szirmú virág ; csukorszegfő; 3) vi-
rágsziromalakú, könnyen kioldható csomó, bokor
a szalagon, másli ; csukorra kötni a szalagot; egyes,
kettős csukor.
Csukres, mn. 1) csukorra, bokorra kötött; 2)
(kert.) bokros szirmu, teljes, dupla (virág) ; csuk-
ros szegfű.
Csukroz, cs. 1) csukorral, bokorral feldiszit ;
kalapot, fejkötőt csukrozni ; 2) csukorra, bokorra
köt; szalagot csukrozni.
Csukva, ih. csukott állapotban, bezárva.
* Csulák, fn. két fülü faedény ; máskép : dézsa.
* Csulya, mn. 1) kis fülü ; csulya juh ; 2) lelógó
fülü, szélü ; csulya disznó, kalap ; csulyára áll a
kalapja; 3) á. é. ostoba, együgyü ; csulya ember.
* Csuma , fn 1) gyümölcs szára ; cseresznye
csumája ; 2) halálhozó fekélyes daganat ; máskép :
csoma.
* Csumáz, k. csumával, gyümölcsszárral szag-
gatósdit játszik.
* Csunda, mn. mocskos, piszkos .
* Csunga, fn. (nt.) mogyoró- saláta, földi mo-
gyoró.
Csunya , fn. (nt.) 1) 1. Csunga ; 2) vad tur-
bolya .
Csúnya, Csunya , mn. 1) rút, undok, nem
szép ; csúnya ember, csúnya tett; á. é. csunyaféreg;
farkas ; (szój .) nehéz a csúnyát szépen kimondani;
csúnya nagyon: részeg asszony, rongyos pap, gör-
hés disznó; 2) tisztátalan ; csúnya edény. Innen :
Csúnyán, ih. Csunyaság, fn. Csúnyául, ih.
Csúnyálkodik, k. rakoncátlankodik, pajzán-
kodik, csíntalanul viseli magát.
Csunyavirág, fn. (nt.) a földi mogyoró virágja.
Csunyáz, cs. 1) csunyának nevez ; 2) mocskol,
piszkol, rondít.
Csunyit, A) cs. rondít, piszkol ; B) k. ganajá-
val vmit bemocskol ; ágyba csunyítni, padra csu-
nyitni.
* Csunyitt, mn. tt. -at ; veszett , dühös ; csu-
nyitt eb.
Csunyul, k. 1) rúttá lesz ; a betegségben elcsu-
nyulni ; 2) rondává , piszkossá leszen. -t , 1.
Csunyítt.
Csup, fn. a. m. csúcs.
Csupa, mn. minden idegen elem nélküli, merő,
tiszta ; csupa bort inni ; csupa viz vagyok, egészen
át vagyok ázva ; csúpa tűz ez a fiú, nagyon fürge.
Csupádon, ih. hatályosító szó : a. m. csupán,
csupádon csupa viz ; csupádon csupán , csak
egyedül.
* Csupál, cs. kendert nyü, szakgat.
Csupán , Csupáncsak, ih. pusztán , tisztán,
egyedülcsak ; csupáncsak kimentem ; csupán azt
akarom mondani.
Csupasz, mn. tt. -t ; 1) meztelen ; csupasz gye-
rek ; 2) kopasz, ször nélküli ; csupaszfejű ; 3) pely-
hetlen (fiókmadár), cibak, pucér. Innen : Csupa-
szon, ih. -cikáju, mn. (nt.) csupasz csiráju, aminek
első hajtása nem bolyhos. -dad, mn. kevés hajú,
szörü ; csupaszdadfej.-magú, mn. (nt. ) hüvelytelen,
ondótlan magú, aminek magja nincs tokba elrejt-
ve. -odik, k. kopaszodik, szöre, haja, tolla megy.
-szárú, mn. (nt.) nem szőrös, nem molyhos, nem
 Csúp ―dy.com 200 Csus

tövises stb. (növény). -t, Csuppaszt, cs . kopaszt, | tudó gyermek; csúsz a vadászeb, midőn a vadat meg
szőrét, haját, héját lefosztja, meztelenít, kopaszszá akarja lepni ; csúsz, aki sinkóz, irongál ; 3) á. é.
tesz ; csibét csuppasztani ; kukoricát csuppasztani. magát lealázva eseng, hizeleg. Innen : Csúszás, fn.
Csúpfa, fn. az élőfa csúcsáról, hegyéről lemet- * Csusza, fn. 1) szakgatott, v. négyzetalakúra
szeft fa. vagdalt , nyujtott tészta , galuska ; 2) kukorica
Csupka, fn. (nt.) a gyümölcs szára. csutkája.
* Csupol, k. böfög, böföget. Csuszamék, fn. sikamlós hely, hol el lehet
Csupor, fn. tt. -t, v. csuprot; bögre, cserép- csúszni. Inn.: Csuszamékos, mn. Csuszamékosság, fn.
pohár, kisfazék ; (szój ) eltörött a csupor, elpitye- Csuszam-hegy, fn. part, domb, hegy, melynek
redett; (km.) picin csupor hamar felforr ; földesu- lejtője csúszos, a honnan le lehet csúszni. -ik, k.
por, fakalán. több ideig, folytonosan csúszik. -it, cs . eszközli,
Csupor-gat, cs. 1) többször csuporít; 2) * pénzt, engedi, hogy vmi csuszamjék. -lat, fn. 1) hirtelen
v. más értékes dolgot elkölteni, kiadni nem akar ; csúszás, sikamlás ; 2) lejtősség, meredekség. -lik,
sokáig csuporgattam ezt a pár forintot, mégis ki k. hirtelen csúszik, sikamlik. Innen : Csuszamlás,
kellett adnom. -it, cs. a. m. csucsorít. -odik, k. a. fn. Csuszamló, mn. -odik, k. csúszni kezd , sika-
m. csucsorodik. modik ; csuszamodik a láb, midön a jégre lép vki.
Csuport, 1. Csoport. Csuszamós, mn. tt. -t, v. -at ; tb . -ak ; a. m.
Csúr, Csur-csavar, 1. Csavar. csúszós.
Csúr, 1. Csúrviz. Csuszan, Csuszant, 1. Csusszan, Csusszant.
Csuramkodik, k. 1) a viz vmin átszivárogva Csuszdogál, k. több ideig csusz, v. csuszik.
csurog; 2) * észrevétlen ellopódzik. Csuszfa, fn. az orgonában nyomófa, melylyel
Csurapé, fn. zsinóros és prémes téli magyar a fujtatót lenyomják.
felöltő, az u. n. budánál rövidebb. Csuszhegy, 1. Csuszamhegy.
Csúrás-esavaras, fn. vmi értelmének elferdí- Csuszik, k. 1) az állat, v. annak egyes tagja
tése, vminek erőltetett értelmezése. vmi sima testen önkénytelenül sikamlik ; csuszik
* Csurdál, Csurgyál, cs. csen, sikkaszt. ajégen a patkolatlan ló ; csuszik sima padon a láb ;
* Csurdi, mn. a. m. meztelen . 2) lelketlen test külerő által hajtva ugyanazon
Csurdit, Csurdul, 1. Csordít, Csordul. egy oldalán halad elöre ; csuszik a szekrény, ha tol-
Csurga, 1. Csorga. ják; csuszik a szán a havon; 3) á. é. izlik, jól esik
Csurgó, mn. csorogva folyó, szivárgó ; csurgó az étel, ital ; sajtra, turóra csuszik a bor ; (km.)
kút, forrás, melyből a víz mindig foly ki. —, fn. sikamlik a titok, ha csusznak a poharak. Innen :
1. Csorgó és Csorga ; csurgóra áll a kalap, mikor Csuszás, fn.
karimáját letürik. -kö, fn. 1) tisztátalan viz átszi- Csuszka, mn. sikamlós, csuszamós, csuszós.
várogtatására használható leginkább darázskö ; —, fn. 1) sima, egyenes, keskeny ut a jégen, hol
2) (ép.) köböl készitett csorga. mulatságból csuszkálni szoktak ; 2) (állatt.) har-
Csuri, mn. csonka ; (szój .) csuri bicsak, réz a kályféle madár a kuszók osztályából ; 3) (ép.)
nyele, cifra dáma, nincs eleje. sima kövekből rakott burkolat.
Csuri-muri, mn. hitvány, haszontalan. Csuszkál, k. 1 ) sima talajon, jégen mulatság-
* Csurka, fn. a. m. hurka. ból ide-oda csusz ; 2) á. é. hunyászkodva, magát
* Csurkás, mn. kolbászformára feldagadt, pl . lealázva eseng vmiért. Innen : Csuszkálás, fn .
ütés után a test. Csuszkó, 1. Csusza.
Csurog, Csurogtat, 1. Csorog, Csorogtat. Csuszkora, fn. kisebb ironga, csuszka.
Csurogvány, fn. 1) magas sziklaoldalból fa- Csuszkorál, k. a. m. csuszkál, irongál.
kadó, s onnan lecsurgó forrás ; 2) csurgás által Csuszlik, fn. (haj.) kötél, mely egy az örfa te-
nyert folyadék. tején levő csigában forogva a lovaskötél fölebb,
Csur-ólom, fn. (b.) felolvasztott, folyó állapot- v. alábbszállitására szolgál, kampókötél.
ban levő ólom. -pad , fn. (b.) az olvasztó kemence ? Csuszma, fn. (állatt.) ragadozó állat a pety-
elötti padféle állvány. megek közül ; egyiptomi cs. (herpestes ichneumon);
Csuron-viz, 1. Csurviz. indiai cs. (herpestes mungos).
Csurran, k. csepfolyó test hirtelen kicsordul ; Csusz-mász, k. 1) lábatlan, v. rövid lábu hül-
(szój .) ha nem csurran, cseppen. -t, cs . eszközli , lö-féle állat csúszva halad előre ; 2) á. é. meghu-
hogy vmi csurranjon. nyászkodva , magát megalázva eseng vmiért ;
Csurtat, cs. (b.) 1) ércet olvaszt, csurgóvá, fo- csusz-mász az eb, midön gazdája meg akarja verni ;
lyékonynyá tesz ; 2) a felolvasztott ércet lassan csusz -mász az ember , midön meghunyászkodva,
folyni engedi. Innen : Csurtatás, fn. hizelegve kér vmit.
Csurtatótűzhely , fn. (b.) tűzhely, hol ércet Csuszó , mn. csúszva haladó. - fn. a. m.
olvasztanak. kigyó.
Csur-viz, mn. egészen átázott ugy, hogy a viz Csuszog, 1. Csoszog .
csurog róla ; csurviz vagyok. Csuszó-mászó, mn. nem lábain, hanem csúszva
Csusz, fn. tt. -t ; 1) (nt.) a kukorica csutkája ; előre haladó ; (bibl.) hozzon a föld csuszó-mászó
2) 1. Csúz. állatokat. - fn. 1) féreg, kigyó ; 2) á. é. magát
Csúsz, Csusz, k. 1) a végtag nélküli féreg, lealázó, meghunyászkodva kérő személy.
hüllő magát gyüröinek segélyével önkénytesen * Csuszomodik, 1. Csuszamodik .
előre, v. hátra tolja ; csúsz a kigyó, a giliszta ; 2) Csuszós, mn. tt. t, v. -at ; tb. -ak ; sikamlós,
végtagokkal biró állat nem a lábain, hanem egész sima felületű ; csuszós padolat.
testét, v. ennek egy részét önkénytesen a földön Csusszan, k. 1) hirtelen csusz, v. csuszik ; el-
húzva, halad előre, v. hátra ; csúsz a járni nem | csusszan , lecsusszán ; 2) á. é. hirtelen, észrevétle-
 Csusz 201 Csüg

nül vhova lopódzik ; a szobába csusszanni ; (szój . ) | fn. az állati test sejtes részeiben megrekedt nedv ,
kedvem csusszant, egyszerre kedvem jött. Innen : mely a csuznak oka. -elleni , mn. csúz ellen süke-
Csusszanás, fn. -t, cs. egy lökésre, hirtelen csusz- resen használható; csúzelleni szer, por. -kelme, fņ.
tat ; tovább csusszantani a szekrényt. 1. Csúzanyag.
+ Csuszt, isz. oda van ! vége van ! (km.) skar- Csúz-láz, fn. (kórt.) csúz által okozott érláz.
lát, gránát, nyuszt, Léva, Tata csuszt! -nemü, mn. olyan nemü, olyan féle, mint a csúz.
Csusztat, cs. 1) csuszni enged ; deszkákat csusz -- os, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) csúz által kin-
tatni a lejtőn ; (haj .) hajóba csusztatni az árukat ; zott ; csúzos arc ; 2) csúznemű ; csúzos bántalom,
2) á. é. csempész, titkon vhova juttat ; tiltott áru- csúzos nyavalya .
kat a határon át az országba csusztatni. Innen : Csü, 1. Csö.
Csusztatás, fn. -ó, -ófa, fn. 1) korcsolya, melyen a Csücs, fn. 1) ált. vminek szöglete, kidudorodó
tölt hordókat eresztgetik le a szekérről ; 2) a hegye ; a túrós zacskó csücse; párna, dunyha csücse ;
tengely alá tett dorong, mely utazás közben az 2) külön. a korsó csecse. -himlö, fn. (kórt. ) hó-
eltört kereket pótolja ; 3) (haj .) erős deszkalejtő, lyagféle kütegekben jelenkező himlő. -ke, fn. 1)
melyen partról a hajóba eresztgetik az árukat ; 4) a. m. kis csücs ; 2) (gazd .) vmely darab föld kes-
(gazd.) apró magvak sekély alátakarítására szol- kenyebb része, mely különösen a szabályos négy-
gáló különös szerkezetű borona. szögalaktól eltérő szántóföldeknél látható.
Csusztog, k. csizmája, cipője, papucsa csuszt Csücskés, Csücskös , mn. csücsben végződő ;
hangot ad. Innen : Csusztogás, fn. csücskés szántóföld.
Csuszva, ih. nem lábon menve, hanem egész Csücsköl, cs . csücsköt készit vminek ; csü-
testét földön huzva ; csuszva haladni előre. -mász- csökkel ellát ; túrós zacskót, párnahajat csücskölni.
va, ih. 1) a. m. csuszva ; 2) á. é . magát lealázólag Innen : Csücskölt, mn.
esengve, hizelegve. Csücsörborsó, 1. Csicserborsó.
Csut, Csuta, fn. húsos gyümölcsnek szára tor- Csücsörg, 1. Csücsörög.
zsástul. -, mn. 1) farkatlan, serény nélküli ; csuta Csücsörke , fn. (állatt.) nyáron át a mezőn,
tyúk, csuta ló; 2) suta, kurta, kurtított, rövidre szántóföldeken élő csicsergő madárka ; máskép :
vágott ; csuta fark. pityerke, szántóka, pipiske.
? Csutag, fn. a. m. harisnya. Csücsörödik, k. kidomborodik, pl. az ajak.
Csutaj, fn. tt. -t ; bozóttal, cserjés növénynyel Csücsörög, 1. Csicsereg.
benött hely, csepöce. Innen : Csutajos, mn. -oso- Csücsös, mn. tt. -t, v. -et; csücscsel ellátot
dik, k. csutajossá leszen, cserjésedik, apró bozót- felszerelt ; csücsös korsó.
tal benö. Csücsöz, cs . csücscsel ellát, felszerel ; korsót
Csutak, fn. ált. erősen összetekergetett növény, csücsözni.
ágcsomó; ágcsutak, vesszőcsutak, virágcsutak; 2) Csücsül, k. a gyermeknyelvben 1 ) a. m. ül;
külön. szalma v. széna csomócska, melylyel leg- (tréf. ) csücsülj otthon ; 2) 1. Csucsul.
inkább súrolni szoktak ; csutakkal súrolni a réz- Csüd, fn. (bt.) ált. a kéz és láb apró gömbölyű
edényeket; 3) a. m. csutka ; 4) * a levágott fának csontjai ; külön. 1) a. m. szökcsont, bokacsont ; a
tövön hagyott része. tuskója ; egy csutak fa, egy lónál a bokától előre és aláfelé terjedő csont,
rakás fa. Innen: Csutakos, mn. -ol, cs . 1 ) csutakkal mely középett görgeteg s aligalig vastagbodó pár-
surol ; rézedényt csutakolni; 2) csutakkal bedug ; tába enyészik el ; 2) az ujj végén levő csont ; az
a hordót csutakolni. ujj első ize ; 3) a. m. lábtö.
* Csutika, 1. Csutka. Csüdez, Csüdöz, k. csüdökkel ütösdit játszik.
Csutka, fn. 1) húsos gyümölcsnek szára tor- Csüg, fn. lábtő; logottan megerősödének az ő
zsástul ; 2) a kukorica torzsája, midőn nincs már talpai és az ő csügei (Erd. J.).
szem rajta; 3) a szőlőbogvó szára. Innen : Csutkás, * Csüg, Csüg, fn. 1) ragadozó vad által szét-
mn. Csutkásan, ih. Csutkástul, ih. * -kalapács, fn. szakgatott marha maradványa ; 2) gömbölyded
(állatt.) veresbegyü cinege. -kup , fn. (nt.) az csontdarab, melylyel a gyermekek játszanak.
együttnemzök osztályából való növénynem ; piros, Csügg, k. 1) lógg, függ, csüng ; arany fillengő
sallangos csutkakup. csügg fülében; (szój.) vki nyakán csüggeni , folyto-
Csutkalom, fn. (nt.) növény az öthímesek és nosan vki körében lenni ; mindig rajta csüggött
egyanyások osztályából (celastrus). -ék, fn. (nt.) szemem, rá néztem folytonosan ; 2) egyenes állás-
a csutkalomfélék közé tartozó növény. ból lefelé hajlik, konyul ; vállára csügg feje. Innen :
* Csutkó, fn. 1) a kivágott fának tövén hagyott Csüggés, fn.
része, tuskója ; 2) 1. Csutka. Csügged, k. bátorságát, reményét veszti, lelki
Csutkosfa, fn. tövig lebotolt és ismét kisar- ereje lankad ; csüggedni a nagy csapások alatt.
jadzott fa. Innen: Csüggedés, fn . Csüggedt, mn. Csüggedten, ih.
Csutora, fn. 1) szipóka a pipaszáron ; 2) a. m. -elem, fn. reményvesztés, a lelki erő lankadása ;
kulacs; (km.) csutora nélkül is elkél a jó bor. In- bizalmatlanság saját erőnkben , kicsinyhitüség.
nen: Csutorás, mn. -etlen, mn. és ih. lelki, testi erejében bizó, foly-
Csutorás, fn. tt. -t ; szopókákat esztergáló, ku- ton reménylő ; sors csapásai alatt csüggedetlen férfi.
lacskészitő iparos.-, mn. 1) szopókával fölszerelt Innen : Csüggedetlenül, ih. -ez, k. csüggedni kezd,
(pl. pipaszár) ; 2) kulacsot hordozó (pl. utas) . reményét kezdi veszteni. Innen : Csüggedező, mn.
Csutorodik, 1. Csucsorodik. -ség, fn. reménytelen állapot, melyben a lelki erő
Csuvik, 1. Kuvik. hanyatlik, elhagyja az embert.
Csúz, Csuz, fn. tt. -t ; (kórt.) az állati test Csüggedtség, fn. kis lelküség, saját erejében
sejtes részeiben megrekedt nedvesség okozta szag- nem bizó, csüggedö tulajdonság.
* Csüggen,
gatásos nyavalya ; csúz a fejben (Rheuma) .-anyag, 1. Csökken.
 Csüg 202 ― Csür

Csüggeszt, cs. 1) a. m. függeszt ; 2) lelki erejét, | szögű háromszögalakú deszka, melynek épszögé-
bátorságát elveszi ; reményétől megfosztja; hosszú böl vékony fonalon gömböcske csüng le, s mely-
kimaradása nagyon csüggesztett. Innen : Csüggesztő, lyel a vizszintes irányt szokták mérni. -lógáz, k.
mn. Csüggesztőleg, ih. himbálódik, hintáz. -mély, fn. (b.) az akna füg-
Csüggeteg, mn. kis lelkü, erejében nem bizó, göleges mélysége.
reményét minden kicsinységre elvesztő ; csüggeteg Csüngér, fn. (b.) függőleges irány ; csüngér-
szív, ember. Innen : Csüggetegség, fn. vonal.
Csüggö, mn. ált. ami csügg, lógg ; csüggő fül- Csüngéz, k. (b.) függélyes irányban ás lefelé.
bevaló; 2) á. é. függőben levő, bizonytalan; csüg- Csünk, 1. Csömek.
gőben tartani vkit ; csüggő kérdések. * Csünkös, mn. tt. -t, v. -et ; csomós, csom-
Csüggőleges, Csüggőlegesen, 1. Függőleges, bókos.
Függőlegesen. Csür, fn. tt. -t; 1) (gazd.) pajta, gazdasági épü-
Csügör, fn. vadalmalé, 1. Csiger. let, melybe berakják : a) a learatott s kévékbe
Csügöz, 1. Csüdez. kötött gabonát, v. szénát, sarjút; b) a garmadát;
Csühödik, Csühölödik, k. lassan bontakozik, (km .) nem vet az egér üres csürbe fészket ; jobb a
vergődik ki vmiböl ; külön. 1) nehezen szedi össze teli ól, mint az üres csür ; 2) (állatt.) csigaféle állat,
magát, lustán készülődik ; lám vártalak addig, mig csavaralakú házzal ; fajai : foltos- , szürke- csür.
csühödöl a ló alul (Zr.) ; 2) lustán öltözködik. Csür, cs. a. m. csavar, elferdít.
Csükken, 1. Csökken. Csür, isz. gyermekek felkiáltása, midőn vmit
Csükörög, 1. Csingál. találnak.
Csüküllő , Csüküllöfü , fn. (nt.) növény a Csür-biró, fn. (gazd.) a pajtára felügyelő sze-
fészkesek rendéből (centaurea) ; fajai : áldott-, mély.
búzavirág- , időérző- , imola-, jószagú-, pézsma-, Csür-csavar, cs. (az összetétel mindkét tagja
sikkantyús-, sáfrányos-, sulymos-csüküllő. -vonat, ragoztatik) elferdit , hímezve-hámozva beszél ;
fn. (gyógyt.) áldott- csüküllőből készitett kivonat. csuri-csavarja a beszédet. Innen : Csúrt-csavart, mn.
Csüköny, fn. (állatt.) ércfényü csüköny, ötízes Csürhe, fn. 1) malacokból álló nyáj ; (km.) egy
rovar a téhelyröpük rendéből (meligethes æneus) . malac még nem csürhe ; 2) á. é. a) zajongó gyermek-
Csülk, fn. 1) karikaféle fül a kötél végén, csoport ; b) csöcselék ; hát csürhe nép, ti mit csevegtek
melybe másik kötelet bele lehet húzni ; 2) 1. Csülök. itt ? (Vör.) ; 3) * nyolc-kilencéves gyermek, po-
Csülkös, mn. tt. -t, -et ; tb. -ek ; 1) füles, lyu- ronty.
kas végü (kötél) ; 2) (állatt.) hasított körmü ; Csürhés, Csürbész, fn. malacnyájat örző sze-
csülkös lábuak. mély, kanász, kondás.
Csülköz, 1. Csüdez. Csürke, fn. kis csür, pajtácska.
* Csülled, k. 1 ) vadhús az emberi testen ki- * Csürkész, cs. kurkász, keresgél.
dudorodik, dülled; 2) kis gyermek felébredvén, Csürköl, cs . csülökkel, csüddel játszik. -t, mn.
felül. (nt. msz.) csigaalakú, összetekergödző ; csürkölt
Csülleng, fn. (nt.) a négyföbbhímesek osztá- levelü.
lyához tartozó növénynem; festő- csülleng, mely- * Csürkös, mn. csámpás lábu.
nek gyökeréből, leveleiből kék festéket készitenek Csürlö, fn. 1) (takács msz.) a. m. csörlő ; 2)
(isatis tinctoria). -csáva, fn. (vt.) beáztatott csül- (mt.) négyszögü dült mértani alak, melynek min-
lengövények. -ék, fn. (vt.) csüllengnövény vegyi den oldala egyenlő hosszú, de szögei nem épszö-
kivonata. gek ; máskép : düleny (Rhombus).
Csüllö, fn. 1) a. m. csörlő ; 2) (állatt.) kanáldad Csürlöcs , fn. (mt.) hosszúdad dülény, melynek
száju vizimadár az uszhártyásak rendéből (lau- csak átellenes oldalai egyenlök ( rhomboides).
rus) ; fajai szürkeköpönyegű-, feketeköpönyegű-,
háromujjú- csüllő ; 3) 1. Dülény. -ded, -képü, mn. Csürlö- ded , mn. (mt .) dülényalakú, dülényded.
dült négyszögalakú ; (bt.) csüllöképü izmok. -gyürü, fn. gyürü, melynek köve dülényalakú.
Csüllör, fn. tt. -t; (állatt.) tengeri csiga, por-- képü , 1. Csürlöded .
cellán simaságu házzal (cyprea) ; babos, kigyófej, Csürlö-kereszt, fn. keresztalak, mely szárma-
pénz- csüllőr. zik akkor , ha két dülényt egymásra keresztbe
Csülök, fn. tt. csülköt ; tb. csülkök ; 1) (állatt. teszünk. -kö, fn. dülényalakú kő. -üveg, fn. dü-
msz.) a négylábu állatok lábtövének legalsó lényalakúra metszett üveg.
csontja , szökcsont ; (szój .) csülökre legények ! Csürnagy , 1. Csürbiró.
talpra ! (vad.) csülökre kap, a lövés után összero- Csürök, fn. tt. csürköt ; 1) loboralakú fa-, v.
gyott rotvad felocsúdik és tovább iramlik ; 2) csontbábu, melylyel a gyermekek ütösdit játsza-
némely állatok hasított körme; 3) (vad.) a nyúl nak ; 2) 1. Csülök, Bokacsont ; míg csürkin, afa-
lába ; 4) leginkább disznó lábszárának alsó részé- lánk ló, béklyót csörgetve járt (T. M.) ; 3) lobor
böl nyert hosszúkás, gömbölyded csont, melyet a gúla. -csapás , fn. csülökkel , csürökkel való
játszó gyermekek bottal, v. kézzel egy a földbe játszás.
ásott gödröcskébe hajítnak ; 5) fül, lyuk a kötél Csüröl , cs. (takács msz.) csörlőre tekeri a
végén. -csukló, fn. a csülokcsont csuklója. -kö- fonalat.
röm, fn. hegyes, álköröm a csülökcsont oldalán. Csürös, fn. tt.-t ; 1) 1. Csürbiró ; 2) * gyermek-
* Csün, Csünik, k. lankad, ereje fogy ; csünni játék, midőn egyik bottal be akarja hajtani a lab-
a munkában ; 2) lassan nő, a növésben elmarad ; dát, v. fatekét a kijelölt gödröcskék valamelyikébe,
csünve nő. a többiek pedig ebben akadályozzák ; máskép;
Csüng, 1. Csügg. disznós, mancs. —, mn. tt. -t, v. -et ; csürrel
Csünge-deszka, fn. (mt.) egyenszáru és ép- ellátott.
 Csűr ― 203 Daj

Csürpadlás, fn. a csür felső része, padlása, Dádé, Dade, fn. vén cigányember.
melyet többnyire magtárul használnak. Dadog, k. ált. értelmetlenül, hebegve beszél ;
Csür-rád ! isz. rád jött a sor a mesélésben. külön. a kis gyermek egyes szókat, szótagokat
* Csürrent, k. vadra rivall, durrant. szakadozva ejt, gagyog. Innen : Dadogás , fn. -a,
Csürve-csarvarva, ih. elferditve, himezve-há--ó, mn. kis gyermek módjára dadogva beszélő.
mozva ; csűrve- csavarva beszélni. fn. kisdedovoda. -va, ih . értelmetlenül hebegön
Csürviz, 1. Csurviz. beszélve ; dadogva elmondani vmit.
Csüs, 1. Csős. Daduk, fn. I. Babuk.
Csüstül, ih. csüvével együtt ; (szój .) csüstül Dag, fn. (kórt.) kóros és legtöbbnyire fekélybe
hányja, egész súlyával (a szót meg nem válogatva átmenő kinövés az állati testen.
kimond vmit) ; visszaadom csűstül. * Daga, fn. pofók, holdvilágképü személy.
Csüt, 1. Csöt. Dagad , k. terjedelmében észrevehetőleg nő,
* Csütörködik, 1. Csingál. puffad, felfuvódik ; dagad a tenger, v. folyam vize,
* Csütört, 1. Csetert. midőn emelkedik ; dagad a jól megdömöszölt tészta ,
Csütörtök, 1. Csötörtök. dagad a fogfájós arca. Innen : Dagadás, fn. Da-
Csüv, Csüves, 1. Cső, Csöves. gadt, mn. -at, -ék, 1. Daganat.
Dagad-ékos, mn. tt. -t, v. -at ; daganatokkal
fedett ; dagadékos kéz. -ó, ín. a sertés, v. szarvas-
D. marha hasaljából való börös húsdarab. - mn.
terjedelmében növekvő, puffadó. -oz, k. lassan
dagad, puffad, felfujódik. Înnen : Dagadozás, fn.
D, d, a magyar ábécében 6-ik, a mássalhangzók Dagály, fn. tt. -t ; 1) vmely testnek dagadt ál-
között negyedik betü; nyelvbetűnek neveztetik, mi- lapota ; fardagály; 2) folyam-, tenger vizének nö-
vel a nyelv segélyével mondható ki ; de minthogy vekvő állapota ; dagály és apály, tengerdagály ; 3)
kimondásában a fogak is szerepelnek, fogbetünek á. é. a) gög, pöffeszkedés ; b) fellengzö, túlömlengő
is mondható; rokon vele: a) a t betü; b) a gy betű, irály. Innen: Dagályos, mn. Dagályosan, ih. Da-
s ezekkel tájszokásilag gyakran váltakozik ; dorbé gályosság, fn. -oskodik, k. felfuvalkodva, pöffesz-
zol, torbézol; dobog topog ; dobosz, tobosz ; a gy-vel kedve viseli magát. Innen : Dagályoskodás, fn.
csak az i és ü hangzók elött m.: dió, gyió ; diák, Daganag, 1. Daganat.
gyiák; dühösség, gyühösség (Born.) . Ha az igera- Daganat, fn. kóros kidudorodás, kinövés az
gozásban dj-vel jö össze, e két betü a kimondás- emberi v. állati testen ; (km. ) minden kis daganatért
ban gy-nek hangzik, sőt ha a d-t magánhangzó nem kell elvágni a kezet. Innen : Daganatos, mn.
előzi meg, ugy ejtetik ki, mint két gy, pl.: áldja, Dagasz, I. Dugasz.
álgya ; mondja, mongya ; szedje, szegygye stb. (szoj.) Dagaszt, cs. ált. dagadttá tesz, tériméjében nö-
olyan mint a nagy D, éktelenül potrohosról mond- veszt ; eső, hóviz dagasztja a folyamokat; á. é. öröm
ják. D mint római szám 500 helyett iratik ; d. e . dagasztja keblemet ; külön. nyers tésztát erősen
annyi mint dél előtt ; d. u. dél után. megdömöszöl, felkever, hogy könnyebben keljen,
Dáák, 1. Dák. dagadjon. Innen : Dagasztás, fn. Dagasztott, mn.
Dáál, 1. Dál. Dagasztó, fn. és mn. 1) kenyérnek, kalácsnak
Dáb, 1. Dib-dáb. stb. való nyers tésztát dömöszölő ; dagasztó legény;
* Dabroc, Dabronc, fn. 1) sz. Antal tüze, or- 2) dagasztásnál használható ; dagasztófa, kovász-
bánc ; 2) forróságtól származott börküteg. tevő lapocka fából ; dagasztó láb, dagasztó szék, a
Dac, fn. 1) makacs,, ellenszegülő , csökönyös dagasztó teknőt tartó székféle állvány; dagasztó-
indulat ; dacra hajló ; 2) boszantás ; vkinek dacára teknő, teknő, melyben dagasztani szoktak.
Daglágyitó, mn. a daganat keménységét meg-
tenni vmit ; n. u. ellenére ; intéseim dacára folyto- szüntető
nosan éjszakázik. ; daglágyitó gyógyszer.
Dacog, 1. Döcög. Dagonya, fn. 1) * marha által feldagasztott sár ;
2 ) (vad.) mocsár, melyben a szarvas hűtözik, a
Dacol, k. daccal ellenszegül, makacskodik ; da- vaddisznó fetreng.
colni az elöljárókkal ; dacolni a sorssal. Innen :
Dacolás, fn. Dagonyáz, k. (vad.) szarvas, vaddisznó dago-
Dacos, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) makacsul nyában fürdik, fetreng.
Dagoszlató, mn. a daganatot megszüntető,
ellenszegülö ; maga akaratján járó ; dacos ló ; erre- szétoszlató;
tova fartatólag táncoló, büszke ló ; 2) * kövér , dagoszlató szer.
vastag, Innen : Dacosan, ih. Dacosság, fn. -it, cs. melyDagvány,
* Dágvány, fn. tt. -t; ragadós sár,
a csizma- v. keréktalphoz tapad. Innen :
dacossá, ellenszegülővé tesz. -kodik, k. dacosan
viseli magát. -ul, k. dacossá lesz. Dagványos, mn.
Dajbas, mn. vastag, kövér, dajna.
Dac-szövetség, fn. támadó szövetség. -véd- Dajka, fn. ált. kis gyermekre felügyelö, gondot
szövetség, fn. támadásra és kölcsönös védelemre viselő nőszemély ; külön. 1) szoptató dajka, foga-
kötött szövetség . dott nöszemély, ki a csecsemőt szoptatja ; (km.)
* Dacskó, fn. 1) tuskó, töke ; 2) a. m. zacskó. a legjobb falatot dajka gyermeknek nem adja; 2)
Dacsó, 1. Dániel.
száraz dajka, a kisdedekre felügyelő, azokat hor-
Dada, fn. ált. vén asszony, vén banya ; külön. dozó, ringató nőszemély ; 3) á. e. aki vkinek gond-
gyermeknyelven a. m. dajka. ját viseli ; nem leszek én senki fia dajkája ; (km.)
Dadany, fn. tt. -t; (vt.) vegytani elem, mely ki vén korában házasodik, dajkát keres magának;
élenynyel egyesülve fehér, oszolhatlan és földes (népd.) most magam is dajka vagyok, mert van ba-
vegyet ád (Zirconium) . bám kisebb nagyobb.
 Daj 204 - Dam

Dajkafar, fn. némely lónak hosszúkás, nem játék, opera. -költészet, fn. eldalolni való, lantos
gömbölyű fara. költemények készitése. -költö, fn. lantos költe-
Dajkál, cs. ált. vkit ápol, nevel, táplál, gondját ményeket, dalokat iró költö. -könyv, fn. könyv,
viseli ; beteg embert dajkálni ; külön. kis gyermeket melyben elénekelni való lantos -költemények fog-
hordoz, dajkakép vigyáz rá ; dajkálni vkifiát. In- laltatnak.
nen: Dajkálás, fn. Dajkáló, mn. Dall, 1. Dal.
Dajkaleány, fn . dajkakép szolgáló leány. Dall, cs. és k. dalt énekel ; vigan dallani ; szo-
Dajkálkodik , Dajkálódik , k. ált. vkinek morút, vigat dallani ; á. é. a költö vmely költe-
szorgalmasan gondját viseli, mint ápoló forgoló- ményt ir, elmond ; dallok dalt hajh de szomorgót
dik vki körül ; beteg ember mellett dajkálkodni ; (Cz . G.). Innen : Dallás, fn. Dalló, mn . (km.) a
külön. dajkakép szolgál vhol. Innen : Dajkálkodás, bor meghajtja a dallót.
fn. Dajkálkodó , mn. Dalia, fn. kis dalocska (canzone).
Dajkamese, 1. Dajkarege. Dalláb, fn. a dal egy- egy verssorának egyes
Dajka-por, fn. gyógypor , mely a szoptató nő | szaka.
elapadt tejének megszaporitására használtatik. Dallam , fn. (zene) a hangok rendje, összhang-
-rege, fn. mese, melyet a kisdedek mulattatására zása az énekben, a dal zenei menete (melodia).
szoktak elmondani ; á. é. hazug előadás, hazudság . Innen : Dallamos, mn.
Dajkás, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1 ) dajkával Dallaz, k. gúzsba húzott lapáttal oldalt evez.
biró; 2) dajkáját nagyon szerető ; dajkás gyermek. Dallejtés, I. Dallam.
Dajkasåg , fn. dajka-állapot, kisdedekre fel- Dallevező, Dallgúzs , 1. Dalevező, Dalgúzs.
ügyelés. Dallia, 1. Dalia.
Dajkáskodik, k. a. m. dajkálkodik. Dallos, 1. Dalos.
Dajkaszó, fn. egyes szók, melyeket a gyerme- * Dalmahodik, k. testesedik, hasban, derékban
kek némely tárgyak elnevezésére használnak ; vastagszik ; á. é. dalmahodó hegyek (Faz .).
zsizsi, tüz ; tütü, viz ; cocó, ló ; cici, csecs. Dalmány, 1. Dolmány.
Dajka-tej , fn. a szoptatós dajka emlőjében levő Dalmát, Dalmata, fn . dalmát országi lakos.
tej ; (szój.) az anyatej édesebb a dajkatejnél. -ország. fn. az adriai tenger északkeleti részén
Dajna, fn. 1) tenyeres, talpas, köpcös nö ; 2) * fekvő tartomány, az osztrák birodalomban.
urhölgy, delnö, dáma. * Dalmos, mn. köpcös, vaskos, testes ; dalmos
Dajnákodik, Dajnálkodik, k. nem dolgozik, legény.
piperéskedik, urhölgyet játszik. Dalmü, fn. dalokból, énekekból álló nagyobb
Dákó, fn. hosszú egyenes pálca, melylyel a bi - költemény; külön. daljáték, opera. -énekes, fn. ki
liárd-tekéket lökdösik. daljátékokban énekel. -ház, fn. színház , melyben
csak daljátékokat, operákat szoktak adni . -szö
Dákos, fn. tt. -t ; bot üregében hordozható vé- veg, fn. a daljáték szövege. -zene, fn. a daljáték,
kony tör. Innen : Dákosos, mn. -bot, fn. kis törrel, opera zenéje .
dákossal felszerelt bot. -ka, fn. 1) (kics.) kis dá- Dalnok, fn. 1) a lovagkor énekese, hegedőse ;
kos, kicsin tör; 2) (nt.) növény a nősziromfélék 2) dalokat éneklő személy : énekes ; kardalnok ; 3)
rendéből ; bókoló dákoska (gladiolus communis) . lantos költeményeket iró költö .
Dal, fn. tt.-t ; 1 ) éneklésre alkalmas lantos köl- Dalol, 1. Dall.
temény; szerelmi dal ; bordal ; búdal, elegia ; víg, Dalos, mn. tt. -t, tt. -at; tb. -ak ; 1) dalokat
szomorú dal; 2) éneklés, dalolás ; dalra barátim! tartalmazó ; dalos könyv ; 2) dalolni szerető ; dalos
(szój.) elfújni az ebek dalát ; a jó kedv dalra hevít. legény, leany. fn. tt. -t; tb. -ok ; éneklő, daloló
? Dalabáj , fn. (állatt. ) fülemüle. személy ; vásári dalosok.
? Dalár, fn. tt.-t ; 1) éneklő személy, dalnok ; 2) Dalszinész, fn. 1) a. m. dalmüénekes ; 2) nép-
(állatt.) a. m. fülemüle . dalos színmüvekben fellépő szinész .
? Dalárda, Dalegylet, fn. több személyből álló Dalszínház, fn. a. m. dalmüház.
egylet, melynek célja dalokat betanulni, és ma- Dalszó, fn. 1) szó, v . hang, mely énekelve
gok, v. mások mulattatására énekelni. mondatik ki ; 2) egyes szó a dal szövegében.
Dalejtés, 1. Dallam. Dalszüz , fn. a zene múzsája , Polyhymnia.
Dal- evező , fn. guzsba akasztott evezőlapát. -lak, fn. a zene múzsájának a classicai költök
-füzér, fn. a. m. dalgyüjtemény. -füzö, fn. dal- által képzelt laka.
nok, ki más által szerzett dalokat énekel. Daltánc, fn. dallal párosult tánc.
Dal-gúzs, fn. gúzs a csolnakok oldalán, melybe Dám, 1. Dámvad.
az evezőlapátot huzzák. -gyüjtemény, fn. egy Dáma, fn. 1) urhölgy, uri asszony, delnö ; 2)
könyvbe összeirt különféle népdalok együttvéve. kétes hírü nö, kicsapongó nöszemély ; (népd.) nem
Dalhon, fn. képzelet szülte ország, melynek vagyok én dáma, én vagyok az anyámnak legkedve-
lakosai szüntelen vigadnak, dalolnak. sebb lánya; 3) a. é. az ostáblajátékban azon kö,
Dali, 1. Deli. mely az ellenfél oldalán a legfelső sorig eljut.
Dalia, fn. hös, vitéz, lovag, levente ; halljátok Damasz, fn. tt. -t ; 1) 1. Domosz ; 2) kidombo-
szavamat daliák és harci vezérek (Vör.). rodó virágokkal diszített len, gyapjú, selyem szö-
Daliás, mn. tt. -t , v. -at; hösies, lovaghoz illő ; vet ; damasz abrosz.
alaliis termet, viselet. —, * fn. fegyveres katona. Damaszk, 1. Dömöck.
* Dálibó, Dálidó, fn. zenével, tánccal járó fa- Damasz-munka, Damasz-mü, fn. kidombo-
Jusi mulatság. rodó virágalakokkal diszlö kelme. -ol, fn. szövet-
Dalimadár, fn. a csalogány költői neve. féle kelmébe kidomborodó alakokat szö ; abroszt,
Dal-játék, fn. zenével kisért énekből álló szini asztalkendőt damaszolni. Innen : Damaszolt , mn.
 Dám 205 ---- Dar

szövö, Damasztakács, fn. damaszmunkát ké- | darab számra dolgoztatni ; nem róf-, hanem darab-
szitő takács. -tápir, fn. (állatt.) Amerikában ho- számra árulni a kelmét; öt darab könyv , kötet ;
nos emlős állat ; máskép : vadtehén , vizidisznó. van egy darab földje; 3) á. é. a) kiterjedés, távol-
Dámáz, A) cs. vkit dámának nevez ; B) k. a. ság ; egy darabra elmenni vki elébe ; jó darab földet
m. ostábláz . bejárni; (szój. ) egy mérföld, meg egy darab; b)
Dam-bak, fn. (állatt.) a dámvad himje. -gim , idöfolyam hosszabb rövidebb része ; egy kis dara-
fn. (állatt. ) kisebb faju dámvad. big nálatok leszek; egy darabig elvárom ; egy da-
Damián, 1. Dömény. rab óta mindig beteges ; c) szinmü ; szindarab ;
Dámkö, fn. az ostáblajáték egy kockája, köve. gyöngyörű darab ; ez a darab nem sokat ér.
Dámünö, fn. a dámvad nősténye. Darabant, fn. 1) fegyveres szolga, csatlós ;
Dámvad, fn. (állatt. ) széles agancsú állat, mely 2) megyei v. városi hajdú ; 3) (csillag.) naprend-
az állatországban a szarvas és öz között foglal szerünkben a bujdosókat kisérő kisebb égi test,
helyet. hold.
Dán, 1. Dániel. Darabesa, Darabka, fn. kis darab. 、
Dán, fn. Dánia lakosa. Darabkánként, ih. apró darabokban ; darab-
Dana, fn. 1) póriás ének, utcai dal ; fajtalan dal; kánként adni vkinek az ételt.
2) * rosz szellem, manó ; dana vigyen el! Darabocska, 1. Darabesa.
Dancia-gyökér, * Danckai-gyökér, fn. (nt.) Darabokra, ih. részekre; darabokra törni az
tarnicsféle növény gyógyerővel biró gyökere. edényt.
* Dancs, fn. piszok , mocsok, csajt. Innen : Darabol, cs. 1) darabokra metél, vág, hasogat;
Dancsos, mn. Dancsosság, fn. fát darabolni ; kenyeret, húst darabolni; 2) á. é. na-
Dandár, fn. tt. -t ; 1) ált. katonákból álló na- gyából végez vmit ; végezd jól, ne darabold azt a
gyobb csapat ; * á. é. dandárja a munkának, hal- munkát. Innen : Darabolás, fn. Daraboló, mn. Da-
maza, dereka ; 2) külön. (ht.) 4-5000 emberből rabolt, mn. -atlan, mn. és ih. egészben álló, dara-
álló hadosztály; 3) á . é. zászló ; 4) * (állatt.) na- bokra nem vagdalt, nem szeldelt. Innen : Darabo-
gyobb faju darázs . -nok , fn. (ht.) egy dandárt ve- latlanul, ih. -hatlan, mn. és ih. darabokra szét
zénylő főtiszt. -os, fn. tt. -t ; zászlótartó. * -oz, k. nem törhető, vágható. Innen : Darabolhatlanul, ih.
dáridóz. -segéd, fn. (ht.) a dandárnok segéd- Darabonként, ih. minden darabot külön véve,
tisztje. darabról darabra ; darabonként megvizsgálni a
Dangó, 1. Dongó. szarvasmarhákat.
Danguba, fn. (haj .) heverőbér, várakozási dij, Darabos, mn. tt. -t, v. -at ; 1) darabokból álló;
melyet a rakodtató kedveért várakozni kénytelen darabos só, mely nincs jól összezúzva ; 2) nem
hajóvontatók kapnak. egyenes, göröngyös, rögös ; darabos ut ; (bibl.) és a
Dánhon, 1. Dánia. darabosak sima utakká lesznek ; 3) * ragyás, himlő-
Dani, tn. Dániel kicsinyitett alakja. helyes ; 4) á. é. szegletes, faragatlan, durva ; dara-
Dánia, fn. Scandinavia egyik alkotó része ; bos erkölcsű ; 5) döcögő, nem folyékony ; darabos
fekszik Svéd- , Norvég- és Németország között ; irály. Innen : Darabosan, ih. Darabosság, fn. -it,
fővárosa Koppenhága. cs. darabossá tesz. -kodik, k. durván, gorombán
Dániel, tn. finév. viseli magát.
Dankó, 1. Dániel. Darabra, ih. 1) egy kis távolságnyira; egy da-
Danol, 1. Dall k. és cs. rabra elmentem elėje ; 2) 1. Diribre- darabra.
+ Dánom-dánom , fn. széles kedvű mulatozás ; Dara-cukor, fn. 1) apró golyócskákba alaki-
(szój.) ma dánom-dánom , holnap bánom- bánom tott tejcukor; 2 ) daraalakú finomitatlan cukor.
(Kem. J.). -dag, fn. (kórt.) az állati testen daganat kásás
Dánország, 1. Dánia. genyedéssel (ateroma). -esö, fn. esö daraféle jég-
Dánpehely, fn. izlandi ludpehely. gel vegyest. -ére, fn. (b.) nagyon apró darabokra
Dánul, ih. 1) dánok módjára ; 2) dán nyelven ; összezuzott érc. -gombóc, fn. darából készitett
dánul beszélni. gombócféle étel. gyöngy, fn. himzésre való , na-
Dara, fn. 1) ált. darabosra, gorombára örölt gyon apró szemű, különféle szinü gyöngy. -jég,
kukorica, árpa; árpadara, kukoricadara ; 2) külön. fn. nagyon aprószemű jégeső. -kása, fn. 1) a. m.
örléskor a tiszta buza első lejárata, mely aprós dara ; 2) darából készitett eledel. -kereskedő, fn.
szemcsékből áll ; máskép : griz ; 3) morzsóka darával üzérkedő személy.
tésztanem; 4) 4. é . tavaszszal esni szokott, gom Darál, k. 1) darát készit, őröl ; 2) á. é. csata-
bölydedre összefagyott hó ; (népd.) esik eső, meg rázva beszél, locsog, fecseg ; mindent össze-vissza
a dara; 5) (b) a törmü nyilai alól kikerült legda- darál ; (szój .) szapora malom, sokat darál, arról
rabosabb mosacs ; a rostamosásnál meg a rostán mondatik, ki sokat összevissza fecseg. Innen :
áthulló ércvegy. Daráló, fn. és mn. Darált, mn.
Darab, fn. 1) vmely egésznek eltört, elmetszett Daraliszt, fn. göz- v. mümalomban az első le-
része, töredéke ; darab kenyér, sajt, hus ; egy darab járatu darabos liszt.
papiros, rongy; darabokra szelni, metélni, metszeni, Daráltat, cs. darát készittet, őröltet ; kukoricát,
törni, hasogatni; (szój .) ez a ruha darabjáig meg- árpát daráltatni.
tartja szinét, mig el nem szakad ; darabokban adni Dara-malom , fn. malom , melyben darálni
vissza a kölcsönzött tálat, szét törve ; birtoka két szoktak. -moslék, fn. darával készitett moslék.
darabból áll; (km. ) sok darab kenyeret kiván egy mosó, fn. (b.) válualaku mosla, melyen a szegé-
esztendő ; sok darab fa kell egy kocsihoz ; 2) több nyebb * sarak szoktak feldolgoztatni.
egynemű tárgynak különálló egyes része ; két da- Darancs, fn. göröngy, rög. Innen : Daran-
rab százas; három darab marha ; két darab arany ; | csos, mn.
 Dar ― 206 Deá

Darány, fn. tt. -t ; némely növény , nagyon Dárdavas, fn. a dárdának vasból való éles, he-
apró, kásanagyságú magja. gyes része.
Dara-pép, fn. darából készitett pěpféle étel. Dárdáz,
* Darék, k. dárdával ví, csatáz, harcol.
-rosta, fn. daratisztitásra használható rostakész- 1. Derék.
let a malomban. Dárdéleg, fn. (vt.) dárdany- és élenyvegyülék.
Darás, mn. tt. -t, v. -at ; 1) darával készitett ; -sav, fn. (vt. ) dárdélegből nyert sav.
darás metélt, darás rétes ; 2) darát tartalmazó ; da- Dárd-halvag, fn. (vt.) dárdany- és halvany-
rás szekrény, darás zsák; 3) daraféle jéggel ve- vegyülék. -hamag, fn. (vt.) dárdany- és hamany-
gyes ; darás eső; 4) (b.) daraféle apró részekből | vegyülék . -kéneg, fn. (vt.) dárdany- és kéneny-
álló ; darás érc. vegyülék.
Dara-szelelö, fn. daratisztitásra használható * Dáridó, fn. 1) lakoma, tivornya, eszem-iszom,
szelelő rosta. -szita, fn. szita, melylyel a darából zajos mulatság ; 2) a. m. bál, táncmulatság. -z, k.
a közötte maradt lisztet, port kiszitálják. eszem - iszom mulatságban, részt vesz, lakmároz.
Daraszló, Daraszol, 1. Doroszló, Doroszol. Darla, fn. (ásványt.) máskép trachytnak neve-
Dara-táska, fn. darával megtöltött táskaféle zett szemcsés ásvány.
tésztás étel. -tippan, fn. (nt.) a tippanok közé Daróc, fn. 1) nagyon durva szőrszövet, pokróc;
tartozó növény darányféle apró magokkal. -virág, darócgunya, ruha, kabát, darócot viselni; 2) * durva
fn. (nt.) a négy föbbhímesek és táskások osztá- szűrposztóból készitett felöltö, zeke ; 3) á. é. go-
lyába tartozó növény ; fajai : kövér- , dér-, köd-, romba, faragatlan ember ; (szój .) goromba, mint a
csillagos-, müköcs- , éklevelü-, kövi daravirág ; daróc.
(draba). Daru, fn. tt. -t, v. darvat; tb. -k, v. darvak ; 1)
Darázik, k. (személyt.) dara esik. (állatt.) hamuszin tollazatú, hegyes csorrú madár
Darázs, fn. tt. -t; tb. -ok ; méhfajú, igen vé- a gémek osztályából ; (szój.) daruhosszában ka-
kony derekú rovar, melynek fulánkja még na- pálni, egymásután állva ; görbén hordja nyakát,
gyobb fájdalmat okoz, mint a méhé; cinger-, ros- mint daru, kevély ; ő is látott darut, ritkaságot;
tás- , gyilkos-, kecskedarázs ; (szój .) meglepték, (népd.) magasan repül a daru szépen szól; 2) (haj .)
mint darázsok a dögöt; mérges, mint a darázs , kikötök partjain nagy emelő gép, melylyel a na-
csipjen meg a darázs ! (km.) ne szurkáld a dárázst; gyobb súlyú szállitmányt a hajóba be- v. abból
vén darázs, legalább meg dongja, vén szerelmes. kiemelik; sarkon forgó daru.
Darázs-boly, Darázsfészek, fn. a darázsok Daru-árorr, fn. (nt. ) kék virágú növény az ár-
tanyája, fészke, melyet odvas fákba, rétekre ké- orrok közül (geranium gruinum Linnei). -fì, fn.
szitenek magoknak ; (szój .) darázsfészekbe nyulni, (állatt.) fiatal, fiók daru. -gém, fn. (állatt.) a dar-
v. darázsfészket bolygatni, nagy elkeseredést szülő vak alosztályához tartozó hosszu nyakú madár.
dolgot feszegetni. -csont, fn. (bt.) a. m. ík- v. -horog, fn. (gép.) a nyujtópörölyt tartó nagy ho-
ékcsont. -kö, fn. (ásványt.) sok meszes részt tar- rog a hámorokban. -nyak, fn. 1) (állatt.) a daru-
talmazó kö, mely nedves helyen, mint a darázs féle madár nyaka ; 2) * görbe, nádvágó szerszám.
sejt, likacsossá leszen. -légy, fn. darázsalakú, -orr, fn. (nt.) illatos növény az árorrok közől ; kék
hosszúkás légy. -méz, fn. darázsok által gyüjtöttd. (geranium odoratissimum). -szörü, mn. daru
méz. tolláéhoz hasonló szürkés szörü ; daruszőrű paripa;
Dárcsák, fn. tb. (állatt.) hosszu lábtövü mada- (népd .) amott megy egy kapitány, daruszőrűparipán.
rak a tyúkok rendéböl (macrotarses). * Darvadoz, k. 1) hullározva járkál, ide - oda
Dárda, fn. hosszu nyelű, törféle széles szúró széledez ; 2) (vad. ) darumódra kereng, szállong a
fegyver ; hajitó dárda ; (népá.) a szerelem dárdája szárnyas vad ; 3) á. é. késik, soká jár.
szivemet átjárja. -alakú, mn. dárdáéhoz hasonló Darvas, mn. tt. -t ; 1) darvakkal bővelkedő ;
alakú, formájú. -bárd, fn. hosszú nyelű, szúró és * 2) cimeres szarvú (ökör) .
vágó eszköz, melynek pengéje alul széles, felül Darvul, ih. daru módjára.
pedig hegyes ; régente katonafegyver volt, most * Dauzsol, cs. beteget kenőcscsel, zsirral dör-
csak az éji örök használják. zsöl, kenteficél .
Dárdácska, fn. 1) a maga nemében kicsiny Dávid, tn. finév.
dárda; 2) (nt.) növény a nősziromfélék közül. * Dávorikol, k. fülsértő hangon danolgat.
Dárda-dzsida, 1. Ďárdabárd. De, ksz. 1) vmely állitást korlátozó ellenkötö ;
Dárda-hordozó, fn. a lovagkorban szolga, ki kocsin kimegyek, de gyalog semmi esetre sem ; tisz-
az ura fegyvereit hordozta. -játék, fn. lovagjáték, telet, becsület, de igazság is; 2) megfelel ámbár, no-
melyben dárdával viaskodtak. ha kötszóknak ; noha szegény vagyok, de azért bol-
Dárdany, fn. (ásványt.) hegyes szálagokból dognak érzem magamat. -, isz. 1) erősen bizonyitó
álló, fekete szürke nemtelen fém (antimonium) ; mondatokban használtatik ; de biz ugy van! de
termék dárdany. -ezüst, fn. (ásványt.) ezüstös érc bizony Isten igaz ! külön . kérdő mondat után : nem
mireny-, kén- és dárdanyvegyülékkel. -fényle, voltál tegnap nálam ? de bizony voltam. 2) az érze-
fn. (ásványt.) szürke szinü érc, dárdany-részek- lem kitörését jelenti ; de már erre iszom egyet ; de
kel. -mor, fn. (ásványt.) gyógyásvány, mely kén- kérem, hallgasson meg; 3) * a. m. beh ! de szép vá-
böl, mészszé vált higany és dardanyból áll (aethi- ros ; de rút állat ! de legény!
ops antimonialis Huxami) . Deák, fn. 1) iskolába járó ifju, iskolai tanuló ;
?Dárdaöklelés, fn. a. m. dárdával ejtett szúrás. kicsapott d.;fűzfa d.; garaboncás d.; (szój .) a pap
Dárdás, mn. tt. -t, v. -at ; tb . -ak ; dárdával is csak egy deák volt ; ugy szép a deák, ha rongyos;
felszerelt ; dárdás bot. —, fn. tt. -t , tb. -ok ; dár- (km.) énekel elébb a deák, aztán kap alamizsnát;
dával harcoló katona ; a dárdások osztálya. Ínnen: deákot dolgáért tartani nem nagy haszon ; ha a deá-
Dárdásan, ih. kot kötve viszik az iskolába, nem lesz pap belöle;
 Deá --- 207 --- Del

2) a legfőbb iskolai tanulmány eleinknél, t. i . a * Deged, k. a. m. gebed ; degedj meg, gebedj

latin nyelv ; deákot tanulni ; 3) tált. irástudó ; meg.
jegyző ; iródeák ; titkos deák, a. m. titkár (Verb.) ; * Deged, Degedös, 1. Dagad, Dagadós.
3) a görögszertartásu magyaroknál a. m. kántor, Degenet, 1. Deget.
énekes ; 4) * mesterinas. -, mn. deákot illető, Degenyeg, fn. 1) 1. Deget ; 2) 1. Dögönyeg.
deákhoz tartozó ; d. élet a gyöngyélet (népd.) ; d. Degesz, mn. tt. -t ; 1) dagadt, felfujt ; 2) (nt.
csin, iskolai tanulótól elkövetett pajkos tett; d. be- msz.) felpuffadt ; nedvességtől felduzzadt; degesz
tegség, a. m. fejfájás ; d. iskola, iskola, melyben la- gomba. -t, cs. dagadttá tesz, puffaszt.
tin nyelvet tanitanak, középtanoda ; d. szertartás, a Deget, fn. szekérkenőcsnek használható kát-
római katholicusok vallási szertartása, mélynél la- rány. -el, cs. degettel, kátránynyal beken ; kocsi-
tin a hivatalos nyelv. Innen : deák szertartásu, mn. tengelyt degetelni.
Deák-flastrom, Deák-ir, fn. ólomtapasz, pu- Dehogy, isz. 1) épen nem, legkevésbbé sem ;
hitó gyógytapasz (emplastrum diachylon). -kony határozottan tagadó szó ; dehogy megyek, nem me-
ha, fn. (tréf.) a. m. gyógyszertár . gyek én sehova; 2) a. m. lehetetlen ! kétkedést,
Deákné, fn. Deák nevű ember felesége ; (km.) csodálkozást jelentő szó ; dehogy ! már megérke-
5sem jobb a Deákné vásznánál, nemjobb a többinél. zett?
Deákos, mn. tt. -t, v. at ; tb. -ak; 1) deákoknál Deisza , Dejszen , isz. nagyobb nyomaték-,
szokásos; d. viselet ; 2) deákokat tartó, élelmező ; suly-adás végett használt szó ; dejszen megadod
d. gazda ; 3) deákok után járó, deákot szerető ; d. még ennek árát ; dejszen abból ugyan nem lesz
menyecske; 4) tanult, irástudó ; d. ember. -kodik, semmi.
k. deákos életet él, iskolába jár ; együtt deákoskod- Dékán, fn. tt. -t ; 1) a. m. alesperes ; 2) a. m.
tunk. + -ság, fn. a. m. irodalom . egyházfi ; 3) egyetemnél : egy-egy kar felügyelője,
Deákság, fn. 1) tanuló ifjuság; 2) tanulói álla- karügynök ; a prot. egyházszervezetben egy-egy
pot, tanuló kor ; még az én deákságom alatt történt; iskolakörnek felügyelöje, körlátogató ; 4) öregle-
3) latinság , latin nyelv ; huszár v. konyha d. , a gény a csizmadiáknál. Innen: Dékánság, fn. -asz-
nyelv szellemével ellenkező szerkezetü latin be- szony, fn. Mária szobrára, Máriaképre felügyelö
széd; 4) † a. m. irodalom. nö ; máskép : káplánok anyja.
Deáktalan, mn. tt. -t ; 1 ) deák nélkül való (pl. Dékány, 1. Dékán.
város) ; 2) irástudatlan , tanulatlan (illiteratus); Dél, tt. -t, v. delet ; 1) a nappali idő azon pontja,
külön. deákul nem tudó ; (km.) nem deáktalannak melyben a nap legmagasabban áll a láthatár felett,
való a könyv ; 3) rosz latínságu; d. kifejezés. Innen : s melyben minden test árnyéka legrövidebb ; dél
Deáktalanság, fn. előtt, dél után, dél tájban ; (szój .) délben gyujtasz
Deákul, fn. latinul, deáknyelven ; (szój .) sem- gyertyát, olyat magyaráz a mi világos ; délben sem
mit sem tud deákul, noha eleget járt az iskola mel- lát, délben vakoskodik, a világos dolgot nem látja ;
lett ; (km.) a ki deákul tud, a pappal is szólhat ; 2) az ég négy főtája közől az, mely az éjszaki
bolondság a papság, ha deákul nem tud. sarkkal átellenben van, azon irány, mely felé a
Debben, Debbent, 1. Döbben, Döbbent. nap déli tizenkét órakor van ; délről fú a szél ; 3)
Débdáb, Débdábság, 1. Díbdáb. á. ˆé. az emberi élet azon időpontja, melyben a
Debeg, 1. Dobog. testi s lelki erő, dicsőség tetőpontján áll , v. az
Debella, fn. (guny.) hórihorgas , magas termetű emberi életkor felező pontja ; életének delét átha-
nö, asszony. ladni. -amerika, fn. Amerika déli fele.
Deben, 1. Bödön. Délceg, fn. és mn. 1) † ménesbeli ló ; 2) kato
Deberke, Debre, 1. Döbörke, Debrő. nás, büszke, rátartós járású ; délceg ifju, délceg
* Debre, Debrö, fn. vizmosás által képződött férfi; 3) tüzes vérü, büszke járásu, nehezen zabo-
gödör. lázható (ló) ; délceg paripa ; 4) &. é. szilárdan el-
* Décbunda, fn. szörös állatbörrel béllelt uri lenszegülö ; délceg indulat, akarat. Innen : Délceg-
bunda posztóból ; máskép : zöld bunda. ség, fn. -eskedik, k. 1) büszkén, rátartóan, kato-
Deceg, 1. Döcög. nasan, délcegül megy; 2) ló a zabolának nem
* Decsák, fn. és mn. dicsekvő, szájhősködő akar engedni, fincározik, büszkén megy. -ül, ih. 1)
ember. délceg módon, büszke járással ; 2) ellenszegülve,
Déd, fn. negyed izi ös, mind a férfi- , mind a no- | makrancosan.
nemben; ily fokozatban : apa, nagyapa, szépapa, Dél-délkelet, fn. azon irány, mely a föld ten-
dédapa ; v. fiu, unoka, szépunoka, dédunoka. gelyének déli részével, kelet felé, 45 fokunál ki-
Dédács, tn. finév. sebb szöget képez ; délkelettől a föld tengelye felé
Déd-anya, fn. 1) † nagyanya; 2) a nagyanyánk, hajló irány.
v. nagyapánk nagyanyja. -apa, fn. 1) † a. m. Dél-délnyugat , fn. délnyugattól délfelé eső
nagyapa ; 2) a nagyapánk, v. nagyanyánk öreg- irány, mely a föld tengelyének déli részével, nyu-
apja. gat felé 45 fokunál kisebb szöget képez.
Dedelye, fn. 1) lekvárral, v. turóval töltött * Délebéd, fn. a. m. ebéd, déli időben való ét-
táskaféle tésztás étel ; máskép : derelye, barátfül ; kezés.
2) lisztből és darából készitett tésztás étel ; 3) á. é. Delej, fn. tt. -t ; 1) vonzerő, mely némely tes-
ostoba, bamba ember. teknél, különösen vasnál mesterséges uton is elő-
Dedereg, Dedergés, 1. Didereg, Didergés. idézhető s melynél fogva ez a közelében eső vas
Dédös, fn. a nagyszülők nagyapja. részecseket szemmel láthatólag vonja magához ;
? Dédség, fn. külső formaság. természetes delej, mesterséges delej, állati delej ; 2)
Déd-unoka , fn. negyedizi unoka , unokánk á. é. szellemi erő, mely a rokon v. ellenszenvet
unokája. -ük, fn. a nagyszülök nagyanyja. előidézi ; 3) az emberben létező természeti erő,
 Del 208
melynél fogva vki egy másikra, különösen ennek
idegrendszerére rendkivüli hatást képes gyako-
rolni, és e hatás néha gyógyerövel bir, máskor
betegséget okoz.
Delej- anyag, fn. (ttan.) delejjel, mágnesi erő-
vel biró anyag.
Delejes, mn. 1) delejt tartalmazó ; delejes acél ;
2) a delej erejétől áthatott ; delejes álom ; 3) delejes
hatás, vonzó hatás a) anyagilag, b) szellemileg.
Innen: Delejesség , fn. -it , cs. delejessé teszen ;
acélt delejesítni.
Delejez, cs. 1) 1. Delejesit ; 2) delejjel gyó-
gyit ; delejezni a köszvényben szenvedőt ; 3) delejes
álomba hoz.
Delej -fegyverzés, fn . (ttan.) a delejpatkó de-
lejes erejének fokozása, növesztése az által, hogy
nagyobb és nagyobb vassulyt függesztünk rá.
-folyam, fn. (ttan.) vmely testre több ideig foly-
ton ható delej. -gép, fn. (ttan.) nagyobb mennyi-
ségű mesterséges delej előidézésére használható
természettani készlet. -kezelés , fn. (ttan.) a dele-
jes testékkel való különös bánásmód. -mérleg,
fn. (ttan.) mérleg, mely delejes erő által hozatha-
tik egyensulyba. -mérő, fn. (ttan. ) mérő eszköz,
melylyel vmely testben létező delej nagyságát le-
het meghatározni. -tár, telep, fn. (ttan.) termé-
szettani készlet, melylyel mesterséges uton nagy
mennyiségű delejt lehet előidézni. -tü, fn. (ttan.)
delejes erővel dörzsölés által felfegyverzett, két
végén hegyes acéltü, melynek egyik hegye éjszak
felé, másik dél felé hajlik, s mely épen ezen tulaj-
donságánál fogva az égtájak meghatározására
használtatik.
Delejvillany-gép , fn. (ttan.) nagyobbszerü
gép, melylyel delejes és villanyos hatást lehet
előidézni. -osság, fn. delejes s egyszersmind vil-
lanyos hatás.
Delejzö, fn, állati delej által mások idegrend-
szerére ható, azzal gyógyitó személy.
Delel, k. déli időben valahol pihen, nyugszik ;
a juhok összedugott fejjel delelnek ; vendéglőben,
csárdában delelni. Innen : Delelés, fn.
Delelő, mn. déli időben nyugvó, pihenő ; delelő
marhák. - fn. Delelőhely, fn. árnyékos v. kert
körüli hely, hova a juhokat, szarvasmarhákat de-
lelni hajtják.
Dél-előtt, fn. a delet megelőző időfolyam ; hol-
nap a délelőttet nálad fogom tölteni ; mint ih. két
szóval iratik, igy: dél előtt. Innen : Délelőtti, mn.
-enként, ih. minden délt különvéve ; délenként
sétálni megyek.
Delest, I. Délest.
Délest, fn. délutáni idő. Innen : Délesti. mn.
-en, ih. dél és az est közötti időben, dél után.
-enként, ih. a. m. Délutánonként. -kor, 1. Dél-
esten.
Delez, cs. és k. 1) a. m. ebédel ; 2) a. m. delel.
Dél-felé, ih. 1) déli idő-tájban ; dél felé kime-
gyek sétálni; 2) déli irányba , a föld déli sarka
felé ; delfelé menni, költözni. -feli, mn. déli irány-
ból jövő, délfeli szél. fény, fn. 1) a nap meleg,
vakitó fénye déli időben ; 2) (ttan.) a föld déli
sarkát martiustól septemberig megvilágitó fény.
Delfin, fn. tt. -t ; (állatt.) a cetek osztályához
tartozó tengeri állat.
Délföld, fn. 1) az egyenlitön tul fekvő tarto-
mányok; 2) az éjszaki félteke legdélibb tartomá-
Dél
nyai ; m. p. Portugallia, Spanyolország. -göne, 1.
Délsark.
Deli , fn. fényesen öltözött vitéz , katona ;
innen delisaru, vitézsaru, katonabakancs ; deli-
csizma, katonacsizma ; deli módra, vitéz módra.
- mn. 1) szép, nyulánk termetű, termetes, szép
magatartású ; deli legény, deli nő, deli termet, deli
tartás ; 2) jó hirben levő ; (km.) meddig hordód
teli, addig lészesz deli. Innen : Delien, mn. Deli-
ség, fn.
Déli, mn. 1) dél idejében levő ; déli harangszó,
nyugalom ; 2) ebédről megmaradt ; déli pecsenye,
déli maradék ; 3) az egyenlitö tulsó oldalán levő,
tenyésző ; v. délfelől jövő ; déli nép, déli növény,
déli szél. -ek , fn. tb. ált. tőlünk délfelé lakó ně-
pek ; külön. 1) a földteke déli felén lakók ; 2) a je-
lenkorban jelenti az északamerikai köztársaság
déli részén lakókat , kik az uniotól el akarnak
szakadni.
Delia, 1. Dalia.
Delibáb, Délibáb, Délibába, fn. (ttan.) lapá-
lyos vidékeken, v. tengerek mellett, napos időben,
leginkább délfelé felmerülő légtünemény, melynél
fogva a városok, falvak vizzel boritva, v. a lég-
ben függve látszanak.
? Delice, fn. (állatt.) picisége és szinpompája ál-
tal kitünő madárka a vékonycsőrüek közül, ko-
libri ; közönséges d., szender d.
Délig, ih. déli időpontig ; délig alvó, rest ; (szój .)
ha délig nem, délután sem, ha ifjan nem tettem,
ezután már ugy sem teszem ; a ki délig kurta, dél-
után is az lesz.
Déligazitás, fn. (csillag.) a csillagászi óra mu-
tatójának martius 21-kén nehány perccel előbbre,
sept. 21 -kén pedig nehány perccel hátrábbra to-
lása.
Délignyitó, fn. (nt.) növény a méhpilisek kö-
zöl ; máskép : tökvirág , csodatölcsér (mirabilis
jalapa).
Délihal, fn. (csillag.) a földteke déli felén látszó
csillagzatok egyike.
Délindia, fn. a Csendes-tenger déli részén
fekvő szigetek, melyek együtt véve Ausztráliát
képezik.
? Delinke, fn. (myth.) a régi görögök és rómaiak
hitregéje szerint alsóbb rendű istennő, nympha.
Delitermetű, mn. szép, módos , daliás termetü.
Dél-jegy, fn. (csillag. ) a csillagdai napórán
pontozott jegy, melyet délben a mutató árnyéka
elfed. -kelet, fn. dél és kelet közepére esö irány,
mely a föld tengelyének déli részével kelet felé
45 foknyi szöget képez ; délkeletfelé, v. délkeletnek
menni; délkeletről, v. délkeletfelől jönni. Innen :
Délkeleti, mn. -közi, mn. a. m. délkeleti ; délkelet-
közi szél. -keletkelet, fn. délkelet és kelet közötti
irány, mely a föld tengelyének déli részével 45
foknál nagyobb, 90 foknál kisebb szöget képez.
Délkör, fn. (csillag.) az ég- s illetőleg földte-
kén képzelt körvonal, mely a két sarkpontot, tető-
és lábpontot érinti.
Dell, 1. Delel.
Déllelő, 1. Déllö.
? Dellem, fn. udvarias, lovagias magaviselet,
bánásmód. Innen : Dellemes, mn.
Déllest, fn. a. m. Délest.
Déllö, fn. 1) 1. Delelő, fn. 2) 1. Délvonal. -kü-
 Dél 209
lönbség, fn. (csillag. ) két hely délvonala közötti
különbség.
Délnapóra, fn. csak a délidőt mutató napóra.
Délnek, ih. déli irányban, délfelé ; délnek ment.
? Delnö, fn. úrhölgy, úri asszony.
Délnyugat, Délnyugot, fn. dél és nyugat kö-
zötti tér közepén haladó irány, mely a föld tenge-
lyének déli részével nyugat felé 45 foknyi szöget
képez. -dél, 1. Dél- délnyugat.
Délnyugat-nyugat, fn. délnyugat és nyugat
közötti irány, mely a föld tengelyének déli részével
nyugat felé 45 foknál nagyobb, 90 foknál kisebb
szöget képez.
Délpont , fn. (csillag.) délkör azon pontja,
melyre a nap akkor ér, midőn azon kör alatti
lakosoknak delük van.
Délre, ih. 1) déli irányba, déli tájék felé ; délre
hajózni : 2) déli időre ; délre készen lesz.
Dél-sark, fn. (csillag.) az ég-, v. földtekének
délfelé legtávolabb eső pontja, mely az északi
sarkcsillaggal épen ellenkező oldalon, s az egyen-
litö minden pontjától 90 foknyira esik. -siklap ,
fn. (csillag.) a délkör átmetszete által képzett sík-
lap. -szak, fn. azon irány, a merre a nap tőlünk
déli időben esik. Inn.: Délszaki, mn. -szakra, ih.
déli irányba, délfelé.
+ Délszeg, fn. 1) 1. Delelő, fn. 2) 1. Délszeg.
Délszín, fn. déli napfény, délifény; ez a dolog
délszínnél világosabb ; vmit délszínre hozni.
Déltáj, fn. 1) déli irányban eső táj ; 2) a déli
időt közvetlen megelőző , v. követő időfolyam.
-ban, ih. délfelé , a delet közvetlenül megelőző
időben.
Dél-után, fn. a nap dél és est közötti része ; a
délutánt mindig átalussza ; (km.) nála többször dél-
után van, gyakran leissza magát, gyakran pityó-
kos ; mint ih. különváltan iratik: dél után. Innen:
Delutáni, mn. (km.) délutáni kézfogásnak rovás a
dija. -vidék, fn. 1) ált. déli irányba, délfelé eső
vidék, tartomány, hely ; 2) külön. az egyenlitöhöz
közel fekvő vidék. Innen : Délvidéki, fn. és mn.
-vonal, fn. (csillag. ) a délkör húrja ; a délkör két
pontját összekötő vonal.
† Demaga, ksz. mégis, mindazáltal, azonban ;
demaga látván a papifejedelmek (Passio).
Demecskel, 1. Dömöcsköl.
Demeter, tn. finév, Demetrius.
Demjén, tn. finév, Damianus.
Demika, fn. érett túróval készitett leves.
* Demsedi, mn. 1) zömök, vastag fejü ; 2) á. é.
bamba, buta, ostoba.
Démutka, fn. (nt. ) száraz helyeken tenyésző
illatos növény ; fajai : kakuk-, kerti-démutka (thy-
mus).
* Dencel, cs. 1) lóbál, hintál ; 2) hányja-veti
magát.
Dénes, tn. finév.
Denevér, fn. tt. -t ; (állatt .) egérhez hasonló,
röphártyás emlös állat ; sötét helyeken tartózko -
dik, s csak esteli időben szokott zsákmányra elő-
bujni, böregér ; fajai : szárnyasegér- denevér, késő-,
éjjelező-, törpe-, nagyfülü-denevér ; (szój .) este jár,
mint a denevér; 2) a. e. sem hideg, sem meleg,
sem egyik, sem másik félhez nem tartozó ember.
Denevér-galgota, fn. (nt.) fehérvirágu ameri-
kai növény, mely csak éjjel virít (passiflora ves-
pertilio). -lyuk, fn. (ép.) félkörű födélablak.
Ballagi szótár.
Der
Denfereg, 1. Ténfereg.
Déni, Dénis , 1. Dénes.
Dér, fn. tt. -t , v. deret ; 1) fagyott harmat ;
máskép : hóharmat: a szőlőt, a kökényt mepcsipte a
dér; esik a dér; (km.) dér után meghugyozza magát
az idő ; béka bánja a deret ; majd lesz még a macs-
kára dér ; 2) * azon hömérsék, melyben a folyamok
fagyni kezdenek ; 3) á. é. hajnak, szakálnak szür-
kesége ; dér borítja fejét.
Derce, fn. 1) liszt, melynek lángja ki van szi-
tálva, korpás liszt ; 2) * a) durva lőpor, b) durva
tobák, pordohány. -burnót, fn. darabos szemü
fekete tobák (rapée). -fü, fn. (nt.) növény a tiz-
hímesek és kétanyások közöl ; fajai : terjedő,
lecsepült-, homok-, buglyos-, gyepi-, kitörő-dercefű
(gypophila).-kenyér, fn. korpás lisztből készitett
kenyér. -liszt, fn. szitálatlan liszt, korpás liszt.
Dercér, 1. Dercefü.
Dercés, mn. tt. -t ; v. -et ; 1) dercével, korpá-
val vegyes ; deroés liszt ; 2) * a. m. durcás, hara-
gos, makrancos ; dercés asszony; nincs oly dercés
ember (Istvánfi) . Innen: Dercésség, fn. -kedik, k.
durcáskodik, makrancoskodik.
Dérdaravirág, fn. (nt.) havasok oldalain te-
nyésző növény a daravirágok közől (draba al-
pina).
* Derde, mn. a. m. döre.
Dér-dúr, fn. nehéz kedv, durcáskodás, vesze-
kedés, nyelveskedés ; dér-dúrral felele (Pázm.) ;
(km.) a vén asszony dér-dúr.
+ Deréb, fn. tt. -rebet ; 1) ember, v. állat háta ;
derébbe ütni vkit ; 2) a. m. darab ; gyüjtsétekfel a
derebeket (tatr. cod.) .
Deréce, fn. (nt.) a szigorállok közé tartozó nö-
vény; máskép : vizi pólé , vizi saláta (veronica
baccabunga).
+ Dereckel, cs. üt, ver ; és nem vesszével, hanem
pálcával dereckel (Helt. ).
* Derécsel, k. a szája jár, trécsel, tereferél.
Deredara , fn. mende-monda , haszontalan
pletykabeszéd.
Deredarál, Dereducsál, k. locsog-fecseg, tere-
ferél, trécsel.
Derefel, 1. Derécsel.
Dereglye, fn. ált. a hajó dereka, melyen még
nincs födél ; külön. a molnárcsolnaknál nagyobb,
fedeletlen, vizi jármű, melyen nagyobb terheket
szoktak egyik partról a másikra átvinni ; (km.)
rosz hajó az, melynek dereglyéje nincs ; á. é. régi
divatú, nagy rozzant, ócska hintó, batár. -bak, fn.
(haj . ) a dereglye közepén levő kétágu, villaalakú
fácska, melyben a lovaskötél csúszik, kuka. -hid,
fn. (ht.) összekapcsolt dereglyékre csinált híd.
Dereglyész, fn. (ht. ) hídász, dereglyékből hi-
dat csináló katona (pontonier). -szekér, fn. (ht.)
hidnak való dereglyék szállitására használható
szekér.
Dereglyéz, k. dereglyén megy, evez ; dereg-
lyézni a Dunán.
Derék, fn. tt. -rekat ; tb. -rekak ; szem. rag.:
-rekam, -d, -a ; 1) ált. vmely test fő része, törzse ;
ház dereka, hajó dereka ; fa dereka, törzse ; liba de-
reka, megölt, megtisztított liba, melynek aprólékja
le van vagdalva ; 2) külön. az ember, v. négylábu
állatok testének a lapockacsontoktól a farcsontig
terjedő része ; derékon fogni, kapni vkit; derékban
átölelni ; (szój.) beadni derekát, megadni, alávetni
14
 Der 210
magát vminek ; 3) a két csipöcsont közötti hátsó
része a testnek ; fáj a dereka ; a nagy munkától
majd leszakad a dereka ; letöröm a derekad ; 4) a
nöi, v. férfi felöltönek azon része, mely a testnek
a lapockacsonttól a csipcsontokig eső részét fedi ;
enneka ruhának hosszú a dereka ; kurta, hosszú dere-
ku atilla ;francia derék ; zsinóros, v. magyar derék;
5) á. é. vminek közepe ; a nyár, tél dereka ; épület
dereka; derékhad; 6) * országút.
Derék, mn. tt. -et, v. -rekat ; 1) termetes, csi-
nos külsejű, nagy terjedelmű ; derék legény, derék
falu, derék város ; 2) á. é. a) becsületes ; nagyon
derek ember ; b) ügyes ; derék gyerek leszesz, ha ezt
véghezviszed; c) pompás, különös ; no ez derék !
Derekal, Derekalj, fn. a test alá való dunyha,
a szalmazsák felé tétetni szokott alsó dunyha.
Derekas, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) aminek
v. akinek dereka van; derekas ruha ; 2) á. é. jeles,
kitünő ; ez ugyan derekas beszéd volt. Innen : De-
rekasan, ih. -int, † -t, ih. jelesen, kitünöleg, na-
gyon ügyesen ; derekasint végezted dolgodat ; az
magyar hadak nem árthattak derekasint neki
(Kem. J.).
† Derék-értelem, fn. alapértelem ; a derékérte-
lem minden mondásban megtartatik (Pázm.) . -fájás,
fn. fájdalom a keresztcsontban, a derékban. -fal,
fn. (ép.) a. m. ablak-közfal. † -fogás, fn. a lakoma
közepe , legjobb étel a lakomában. -futás , 1.
Futás.
Derék-had, fn. (ht.) vmely hadsereg zōme;
mely az elő- és utóhad között van elhelyezve.
-itélet, fn. (ttud.) vmely tárgyalás alatt levő tör-
vényszéki dolog lényegében hozott itélet. -képen ,
ih. 1) † a dolog derekát, lényegét illetőleg ; ez
evangeliom derékképen imez két dologról szól (Born.);
2) (ttud.) egymásért jótállva, egyetemleg ; derék-
képen lekötelezték magokat. -leg, ih. vmely dolog
lényegét illetőleg.
Deréklő, fn. 1) személy, aki vmit rendkivül
ügyesen visz véghez (virtouz) ; 2) (ép .) eszköz,
melylyel az épitész a derékszögöket méri. -dal, fn.
rendkivüli ügyességgel elénekelt dal.
Deréklövés , fn. (ht.) egyenesen a célpontra
irányzott ágyúnak elsütése, midőn a golyó nem
ívalakban, hanem egyenesen megy a célba vett
testnek.
Dereklye, Dereklyéz, 1. Dereglye, Dereglyéz.
Derék-nyár, fn. a nyár közepe. * -nyelv, fn.
a nyelv, a mint általánosan beszélik ; ellentéte :
Tájnyelv. -öl, fn. (erd.) a fa széthasogatott törzsé-
böl rakott ölfa. -ösz, fn. az ösz közepe. † -pénz,
fn. a. m. tökepénz. -pólya, fn. 1) tenyérnyi szé-
les, hosszú vászonszalag, melylyel a kis gyermek
derekát szokták körültekerni ; 2) (seb.) a kóros
derekak körültekerésére használható vászonsza-
lag. ravaló, fn. a. m. mellény.
Derékség, fn. derék, jeles testi, v. lelki tulaj-
donság.
Deréksö, mn. 1) (ttud.) érdemleges, a dolog
lényegét illető ; derékső itélet ; 2) 1. Középső.
Derék-szeg, fn. a szekér juhát, nyujtóját a
tengelylyel összekötő vastag szeg ; (szój.) kiesett a
derékszeg, baja van.-szekér, fn. hosszú igás szekér.
-szij, fn. a derék átövezésére használható szíj .
-szoritó, fn. (seb.) tenyérnyi széles vászonszalag,
melylyel a kóros állapotban levő derekat öve-
zik át.
Der
Derékszög, fn. (mt.) két egymásra függélyes
vonal által képezett, 90 foknyi szög ; máskép :
egyenszög. -ü, mn. (mt.) épszögü, amibenderék-
szög is vagyon ; derékszögű háromszög, melynek
egyik szöge derékszög.
Derék-tavasz, fn. a tavasz dereka, közepe. -tél,
fn. a tél dereka, közepe. * -út, fn. a. m. töltött,
országút. -vas, fn. 1) az ember derekát, v. ennek
előrészét védő vaspáncél ; 2) bármit összetartó
pántféle lakatos munka. -védelem, fn. (ttud.) a
törvényszék elött tárgyalásban levő ügy lényegét
illető védelem.
Derél-darál, 1. Dere- darál.
* Derellye, fn. lekvárral, v. turóval megtöltött
táskaféle tésztás étel; máskép : dedelye, barátfüle ;
(km.) a szalonnát ha egyre füstölik is, nem válik be-
lőle derellye.
Derely, fn. tt. -t ; (nt. ) lapított, kerekded gyü-
mölcsü növény az öthímesek és kétanyások közöl
(imperatoria) ; csicsókás dedely, máskép : császár-
gyökér (imperatoria ostruthium).
Derelye, 1. Derellye.
Derelygyökér, fn. derelyféle növény gyökere.
* Derendócia , Derenduca , fn. nászt kisérő
lármás teketóriák.
* Derenducázik , k. nagy zörgéssel , lármá-
val jár.
Dereng, k. (személyt. ) 1) a fellegek oszlani kez-
denek; dereng az idő ; á. é. tisztába jöni, érthetővé
lenni ; dereng előttem ez a dolog; 2) hajnallik, pity-
mallik. Innen : Derengés, fn.
Dereng, fn. (állatt.) csillagalakú lika , csokka-
cifrázott tengeri féreg (madrepora).
Derény, fn. (állatt. ) szája körül számos esá-
pokkal biró növény burány ; törzse egymást érintő
sugáros sejtekkel bir (Sternkoralle.
Deres, mn. tt.-t, v. -et ; 1) dértől fedett, lepett ;
deres falomb; á. é. öszülni kezdő ; deres haj ; 2)
barnás egérszőrü ; deres ló, paripa ; (km.) Margit
asszony, deres ló, ritkán válik bennejó. fn. tt.-t;
négylábu pad, melyre a botozásra ítélteket fekte-
tik; lehuzni a deresre; deresre fektetni. -edik, k.
1) dér kezdi belepni ; deresedik a fa lombja ; 2) á. é.
öszülni kezd ; deresedik a haja. it, cs. 1) deressé
tesz, dérrel belep ; 2) á. é. öszít.
Dereszle, fn. (nt.) az öthímesek és kétanyások
közé tartozó, hosszúdad lapos gyümölcsű növény-
nem ; fajai : erdei-, posvány- , ezüstös-, kesely-, roj-
tosk, citrom-dereszle (selinum).
Derezle, 1. Dereszle.
Derhenyő, fn. a. m. derült ég.
Derit, cs. 1) világossá tesz, homályt, setétséget
oszlat ; a felszél deríti azidőt; 2) vmely, leginkább
rosz tettet napfényre, világosságra hoz, 3) á. é.
bút, szomorúságot elüz, vidámit ; a bor kedvre
derit ; 4) (vt.) minden salakjától megtisztit ; •
megtört bort vizahólyaggal deríteni. Innen : Deri-
tés, fn.
Dérlel, cs. dérrel bevon, belep ; a hideg novem-
beri éj dérleli a mezőket.
Dermed, k. 1) merevedik, meredtté lesz ; a hi-
degtől dermednek tagjaim ; 2) á. é. megdöglik, meg-
gebed, életét veszti ; dermedj meg. Innen : Der-
medés, fn. -et, fn. merev, dermedt állapot. -ez, k*
1) dermedésnek indul, lassan merevedik ; 2)
nyujtózik.
Dermenet, fn. (kórt.) a tagok dermedségében
 Der 211 - Dézs

nyilvánuló, görcsös nyavalya. Innen : Dermene- esztelenül tréfálkodó. Innen : Dévajság, fn. Déva-
tes, mn. jul, ih. -kodik, og, k. dévaj módon, pajkosan
Dermengés, fn. tt. -t ; (kórt.) az önkéntes moz- viseli magát, csintalankodik , hamiskodik.
gás megszűnésében, az eszmélődés fenakadásában * Dévályos, 1. Divályos.
mutatkozó nyavalya. Déván, fn. tanács, tanácskozás ; (km.) mihez
Dermeszt, cs. dermedtté tesz, merevit ; a hideg, karddal férhetsz, nem kell ahoz sok déván. -kodik,
a görcsös bántalom dermeszti a tagokat. -kozik, k. 1 ) hosszasan tanakodik, nehezen ha-
Dermeteg, mn. gyönge idegzetű , meredésre tározza el magát vmire ; 2) bámészkodva, bandu-
hajlandó. Innen : Dermetegség, fn. kolva megy, ácsorog. Innen : Dévánkodás, fn.
+ Dérrel-durral,
Ders, 1. Dezső.
ih. morgással, durcáskodással. Dévér, fn. tt. -t ; fehér, szálkás , lapos hal a ke-
szegek közül (leuciscus) .
Derü, fn. világos fellegtelen idő, a homály, sö- Devernál , Devernálás, 1. Tivornyáz, Tivor-
tétség eloszlása ; á. é. szomorúság nélküli állapot, nyázás.
a bú, szomor eloszlása ; borúra derű, v. boru után Dézma, 1. Dézsma.
derű, a szomorúságot aggálytalan élet, v. öröm * Dezme, fn. a hüvelyes vetemény szalmája,
követi. kicsépelt hüvelye.
Derül, k. a felleg, sötétség, homály oszlik ; de- Dezmért, 1. Dezső.
rül az ég; á. é. szomorúsága múlik ; jó kedvre de- Dézsa, fn. folyadék tartására használható, don-
rülni ; derül az arca. Innen: Derülés, fn. gákból összeállitott kétfülü faedény ; vasabron-
Derült, mn. felhötlen, borútlan ; á. é. búnélküli, csos dézsa.
vidám ; derült arc. Innen : Derülten, ih. Derült- Dezsér, 1. Dezső .
ség, fn.' = Dézsma, fn. ált. a termény valahanyad része,
Derzál, cs. kemény testet darabokra tör, zúz ; melyet a termesztők a földesuraságnak adnak ;
kukoricát derzálni. (km .) hányják-vetik, mint a dézsmán szedett gabo-
Derzs, 1. Dezső. nát ; külön. a termény tizedrésze, melyet a ter-
Desö, 1. Dezső. mesztő a földesuraságnak adni tartozott ; à.é.vmely
Désöl, Désölés, 1. Dözsöl, Dözsölés. vagyonnak az illető birtokos tudtával, v. tudtán
Deszka, fn. fa törzséből való egy-két hüvelyk- kivül elvett része ; majd kivesszük a dézsmát. -adó,
nyi vastag, lapos hasitvány ; pallónak, butornak mn. 1) dézsmálás alatt levő, amitől dézsmát fizet-
való d.; sodró-, v. gyúródeszka ; gyümölcsszáritó d.; nek ; dézsmaadó földbirtok ; 2) dézsmát fizető ;
(szój.) olyan mint a deszka , sovány ; Földvárra dézsmaadó személy. " fn. dézsmából bejött jöve-
ment deszkát árulni, meghalt ; négy deszka közé delemtöl fizetett adó. -buza, fn. buza, melyet az
tenni vkit, koporsóba tenni, eltemetni. mn. illető uraság a dézsmás földböl kap ; (szój.) hány
deszkából való, abból készitett ; deszka kerités. ják-vetik, mint a dézsmabuzát. -élet, fn. dézsmakép
Deszka-béllés, fn. deszkából csinált ajtóbéllés. adott, v. kapott gabona. -fizető, fn. az illető ura-
-bolt, fn. 1) bolt, bódé deszkákból ; 2) (ép.) desz- ságnak dézsmát fizető földbirtokos. -föld , fn.
kákból összeállitott bolthajtás. -boritás, 1. Desz- dézsmaadó föld . -gabona, 1. Dézsmaélet.
kabéllés. Dézsma-jog, fn. vmely uraság dézsmaszedési
Deszka-fa, fn. deszkának való, vastag, sima joga. -könyv, fn. irat, melybe a dézsma meny-
törzsü fa. -fal, fn. (ép.) deszkával béllelt fal. -fü- nyisége vagyon bejegyezve.
rész, fn. deszkakészitésnél használható fürész . Dézsmál, cs. vmiből dézsmát vesz ; bort, buzát
-fürészelő, fn. 1) személy, aki fatörzsböl deszkát d.; á. é. vkinek tulajdonából, vagyonából elvesz,
készit ; 2) gép , melylyel deszkákat készite- elcsip ; (szój . ) dézsmálni kell ennek a szavait, csak
nek. -kerités, fn. deszkákból összeállitott keri- minden tizedik szavának kell hitelt adni. Innen :
tés ; (népd.) vékony deszkakerités, jaj beh karcsú Dézsmálás, fn. Dézsmáló, mn. Dézsmált, mn.
teremtés. -láda, fn. portékaszállitásra használható Dézsmalajstrom, fn. lajstrom, melybe a dézs-
láda gyalulatlan , festetlen deszkákból összeszö- mafizetők nevei s az általok dézsmakép adott ter-
gezve (Kiste). metsző, fn. 1) viz, v. gözerő által mény mennyisége vagyon bejegyezve.
hajtott gép, melylyel deszkákat készitenek ; más- Dézsmálatlan, mn. és ih. meg nem dézsmált ;
kép : fűrészmalom ; 2) a fűrészmalomba alkalma- a miből még nem vettek dézsmát ; d. termés. In-
zott személy.-, mn. deszkametszésre, fürészelésre nen : Dézsmálatlanul, ih.
használható ; deszkametsző gép. Dézsmálhaltó, mn. dézsmás , amiből dézsmát
Deszkás, mn. tt. -t, v. -at; 1) deszkával fedett, kell, v. lehet venni ; d. termény ; á. é. amiből el
borított; deszkás szoba ; 2) deszkákat tartalmazó ; lehet csípni, venni ; d. ingóság.
d. félszer, kocsi. * fn. tt. -t; épületfakereskedő . Dézsma-megváltás, fn. megegyezés , melynél-
Deszka-sátor , fn. deszkából készitett sátor. fogva vmely dézsmafizető az illető földes-uraság-
-szeg, 1. Lécszeg. nak fizetendő bizonyos pénzösszegért a dézsmától
Deszka-szél, fn. 1) a deszka szélessége ; 2) a örökre, v. ideiglenesen felmentetik. -ment, -men-
deszka éle, oldala, széle. -szélnyi, mn. deszkáé- tes, mn. dézsmát fizetni nem tartozó, v. amitől
hoz hasonló szélességü. -törzsök, 1. Deszkafa. nem kell dézsmát fizetni.
Deszkáz, cs. deszkával fed, pallóz ; szobát, Dézsmás, mn. tt.-t, v. -at ; tb. -ak; dézsmaadó ,
padlást, házfödelet deszkázni. Innen : Deszkázás, fn. dézsma alá vetett ; d. földbirtok, szőlő. —, fn. tt -t ;
Deszkázott, mn. -at, fn. vminek deszkákból ké- tb. -ok ; a. m. dézsmaszedő .
szitett része ; szoba deszkázata; ajtó deszkázata. Dézsma-szedő , fn. 1) földesuraság , kinek
Detre, tn. finév, Theodorik. dézsmajoga van ; 2) a dézsma beszedésével meg-
Dévaj, mn. tt. -t ; 1) csintalan, pajkos, hamis, bizott tisztviselő. -szék, fn. 1) 1. Dézsmatörvény-
pajzán ; d. kópé ; 2) * vastag tréfát üzö, izetlenül, szék ; 2) a dézsma beszedésére kirendelt tisztvi-
14 *
 Dézs - 212 Dics

selői személyzet ; 3) fabódé, v. más épület, hol a + Dies, cs. a. m. dicsér ; dicstessék az ű szent neve
dézsma beszedésére kirendelt személyzet a dézs- Dies, fn. a kitünőséget követő hir, hódolat,
maföldek terményeinek behordása alatt tartóz- magasztalás ; az isten dicse, a nép üdve hív (Mad .).
kodik. -beszéd, fn. szónoki beszéd, melyben vkinek ki-
Dézsmatörvény, fn. a dézsmafizetők és tulaj- tünö tulajdonságai , jeles tettei emeltetnek ki.
donosok közötti ügyeket rendező törvény. -szék , | -ekedik, k. szerencséjét, való, v. költött jó tulaj-
fn. a dézsmafizetők és dézsmatulajdonosok fen- donságát, érdemeit kérkedve maga mondja el,
forgó ügyeiben itélő törvényszék. kérkedik ; mindig dicsekedik jámborságával. In-
Dezső, tn. finév, Desiderius. nen: Dicsekedés, fn. Dicsekedő, mn. -ekedve, ih.
Diadal, fn. tt. -t; 1) ellenség felett dicsőséggel szerencséjét, érdemeit , jó tulajdonságait fitog-
kivivott győzelem ; diadalt nyerni a csatában ; tatva ; d. mondotta. -ekszik, k. a. m. dicsekedik.
diadalt aratni az ellenség felett; innen å. é. vitat- Diesekvés, fn. tt. -t ; szerencséjének, érdemei-
kozás által nyert győzelem; diadalt aratni a vitá- nak , jó tulajdonságainak kérkedve való emle-
ban ; 2) győztesek hadi ünnepélye szerencsés csata getése.
után ; diadalt tartani ; diadallal bevonulni vhova; Diesekvő, fn. és mn. szerencséjét, érdemeit stb .
3) á. é. a győztes arcáról visszatükrözödő öröm ; kérkedve emlegető. Innen : Dicsekvőleg, ih.
nagy diadallal jött a terembe ; diadallal tekintett ? Dicsélyes, mn. tt. -t ; dicséretre, tetszésre
ellenfelére. -emlék, fn. a nyert győzelem megörö- | méltó.
kitésére felállitott emlék . -ének . fn. győzelmi Dicsének, fn. vkinek érdemeit, jó tulajdonsá-
ének, a győztest magasztaló dicsének. gait, szerencséjét stb. kiemelő, dicséretekkel hal-
Diadali, mn. diadalt illető, ahhoz tartozó. mozó ének.
Diadal-iv, fn. alt. bármely örömünnepély alkal- Dicsér, fn. tt. -t ; (állatt.) rovar a téhelyröpük
mára felállitott ívalakú nagyobbszerű diszmü ; rende és az ormányosak családából (cleonus) ;
külön. magas rangú vendég bevonulására felálli- ferde d.; barázdaormányu d.; márványozott d.
tott kapualakú diszív. -jel, fn. győzelemről tanús- Dicsér, cs. 1) vki jó tulajdonságait, érdemeit,
kodó jel ; pl. az ellenségtől elvett zászló. -kapu, szerencséjét, vminek becsét kiemeli, magasztalva
fn. vmely gyöztes, v. kedves magas vendég bevo- emlegeti ; dicsérni vkinek magasztos jellemét, szép
nulása alkalmára felállitott, kapualakú nagyobb- ruháját, jó borát; (km.) nyugodva dicsérd a napot;
szerű alkotmány zöld galyakkal s zászlókkal fel- minden cigány a maga lovát dicséri ; külön. Isten
cifrázva. -kocsi , fn. kocsi, melyen a gyöztes dicsőségét magasztalja ; dicsérd lelkem az Urat;
diadalmenet alkalmával ül. -korona, fn. korona, dicsértessék a Jézus ; áldomás : dicsérjük a Jézus
melyet győzelmi jelül polgártársaitól kap a nevét, igyuk meg a szőlő levét; 2) jóváhagy, mél-
gyöztes. tánylással van iránta ; (leginkább első személyben,
Diadalmas, mn. tt.-t , v. -at ; tb.-ak ; 1) gyöző, felkiáltólag) ; dicsérem az eszedet ! dicsérem benned
aki diadalt vívott ki ; d. hadvezér, d. vitázó ; 2) ezt a jó tulajdonságot. Innen : Dicsérés, fn. Dicsérő,
győzelemmel járó ; d. csata, vitatkozás ; 3) győze- mn. Dicsért, mn. -endö, mn. dicséretre, magasz-
lemtöl sugárzó ; d. tekintet, arc. Innen : Diadalma- talásra érdemes ; d. tulajdonság.
san, ih. -kodik, k. 1) csatában, ellenségen gyözel- Dicséret, fn. 1) vmely személy jó tulajdonsá-
met vesz ; diadalmaskodni a tulnyomó ellenség gait, jeles tettét, vmely dolog becsét magasztaló
fölött; innen á. é. vitában, perben versenytársán szó, v. beszéd ; dicséretre vágyik ; dicsérettel jutal-
győzedelmeskedik ; tudományos vitákban diadal- mazni vkit; (szój.) gonosz ember dicsérete senkinek
maskodni; 2) á. é. a legyőzöttek felett erőszakos- sem válik becsületére; (km.) pénzen vett dicséret,
kodik; most már diadalmaskodhatol felettünk. Inn.: cifra hazudság ; nagy dicséret és hazudság egy fá-
Diadalmasság, fn. nak ágai; 2) (ist.) Isten dicsőségét magasztaló ima,
† Diadalmaz, cs. boszúl, megboszúl. v. ének; (zsolt.) dicséretet mondjatok a mi Iste-
Diadalmenet, fn. a diadalmas hadseregnek, v. nünknek a citarán. Innen : Dicséretes, mn. Dicsé-
egyes győztes személynek ünnepélyes be-, v. el- retesen, ih. Dicséretesség, fn. -len , mn. és ih. 1)
vonulása ; az egész hadjárat diadalmenet volt. dicséret nélküli, ami nincs megdicsérve ; 2) dicsé-
Diadalmi, mn. tt. -t ; tb. ok; diadalmat illető, retre nem méltó. Innen: Dicséretlenség, fn. Dicsé-
ahhoz tartozó ; diadalmi koszorú. retlenül, ih. -mondó, mn. magasztaló, dicsőitő ;
Diadalom, fn. tt. -dalmat ; tb. -dalmak ; na- dicséretmondó beszéd. -reméltó, mn. dicséretre,
gyobbszerű diadal ; diadalmat nyerni a kevély magasztalásra érdemes.
ellenség felett; diadalommal bevonulni vhova ; dia- Dics-fény, fn. 1 ) a szentek képein, szobrain a
dalmat venni, nyerni vki felett. V. ö. Diadal. fejet övedző sugárfény ; 2) á. é. legnagyobb fokú
Diák, Diákos, stb., I. Deák, Deákos./ dicsőség, hódolatot parancsoló tulajdonság, mely
+ Dias, mn. tt. -t, v. -at ; nagy erejü, hatalmas, vkit ember társai fölé emel ; dicsfényben ragyogni.
nagy becsü. -fü, fn. (nt.) a füzéres szigorállok közé tartozó
+ Diatlan, mn. tt. -t ; becs nélkül való, erőtlen, gyógyerejű növény ; máskép : orvosi szigorall
hatalom nélküli. (veronica officinalis). ? -ház, fn. nagyszerű épit-
Dib-dáb, mn. 1) haszontalan, léhűtő, nyomo- mény, melyben kitünő férfiak nevét emlékoszlo-
morult; dib- dáb ember ; 2) rongyos, lomos ; dib-dáb pok felállitása által örökítik meg (pantheon). -irat,
öltöny. -, fn. 1 ) haszontalan, semmiházi , léhűtő fn . dicséneket, v. diesbeszédet tartalmazó irat.
ember ; 2) elrongyollott ruha. Innen : Dib - dáb- -iró, fn. dicsbeszédek , dicsénekek készitésével
fn.'
sug, Dibol foglalkozó személy. -kapu, 1. Diadalkapu.
, 1. Tipor. Dies-kör, fn. fénykör (gloria) ; dicskörrel öve-
Diceg-döcög, k. a szekér rosz úton ide -oda zett uj pályatárs (Kaz.).
ütödik, zökög. Diesö, mn. 1 ) magasztalást érdemlö , hódolatot
 Dics 213 Dim

gerjesztő, nagy hírü ; d. fejedelem ; d. Mátyás ki- | fizetés ; orvosi díj, irói díj; oklevélértjáró díj; 2)
rály, d. eleink; d. ország; 2) fenséges, magasztos ; váltságul fizetett pénzösszeg ; rabszolgákért fize-
d. gondolat, d. tett; 3) szép, derék, jeles, dicséretre tett dij; tilosban kapott barmokért fizetett dij; 3)
méltó; milyen d. eyy alkotmány ily barna lány, ha (ttud.) törvénykezési eljárásért, nemesi cimért járó
szép. (Vör.). Inn.: Dicsően, Dicsőn, ih. Dicsőül, ih. fizetés ; nemesi díj ; 4) a. m. büntetés ; bűn díja ;
Diesöfü, 1. Dicsfü. (szój .) megadni vminek díját, bünhödni ; 5) sors,
Diesöit, cs. 1) dicsőnek mond, magasztal ; di- állapot ; én is az ó díján vagyok ; én is az ő díjára
csőitni vki bánásmódját , cselekedetét ; külön. az jutottam.
Istent hódoló tisztelettel, imádattal illetni ; az Istent Dijas, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) megjutal-
dicsőitni ; 2) hirt, nevet szerez ; minden embert sa- mazott ; d. pályázók ; 2) zsoldos ; d. katona ; 3)
ját jó tette dicsőiti legjobban ; a művészt saját müve nyugdíjjal ellátott.
dicsőiti. Innen : Dicsőités, fn. Dicsőitő, mn. Dijatlan, mn. és ih. 1) jutalom nélkül való ; 2)
Diesö-ke, fn. (nt. ) liliomhoz hasonló szép vi- fizetés nélküli ; d. gyakornok ; 3) zsoldot nem kapó ;
rág (gloriosa superba). -ködik, k. dicső, magasz- d. katonaság.
tos fényben tündöklik. -s, mn. tt. -t ; dicsőhöz Díjaz, cs. 1) ált. nemesebb foglalkozásért pénz-
hasonló, dicsőhöz közelitö. beli fizetést ad ; díjazni az irót, ügyvédet, orvost ;
Dicsőség , fn. 1) a. m. hódolatot gerjesztő 2 ) jutalmul pénzt ad ; díjazni a szorgalmas tanulót;
állapot ; dicsőséggel bevégezni pályafutását ; 2) di- 3) zsolddal ellát ; díjazni a katonaságot. Innen :
cső, fenséges tulajdonság ; 3) hódolat, tisztelet ; Díjazás, fn. Díjazó, mn. Díjazott, mn. -ohivatal,
dicsőség neked uram ; dicsőség Istennek a magas- fn. 1) törvénykezési eljárásért fizetendő díjakat
ságban ; az Isten dicsőségére tenni vmit ; 4) a. m. kivető, v. beszedő személyzet ; 2) terem, hol a
dicsfény ; a dicsőség sugárzik arcáról ; 5) (tréf. törvénykezési díjakat beszedik.
szój.) ki nem állom a dicsőséget, sok ami sok. In- Dij -befizetés, fn. bármely dijnak az illető he-
nen : Dicsőséges, mn. Dicsőségesen, ih. lyen való befizetése ; lóversenyi d. -behajtás, fn.
Dicsőségtelen, 1. Dicstelen. vmely díj befizetésére való törvényszerű kény-
Dicsőség-vadászás, fn. dicsőség elérésére való szerítés. elengedés, fn. a díj befizetésétől való
szertelen törekvés. -vadászó , mn. dicsőségre szer- felmentés ; d. mellett vkit nemessé, lovaggá, gróffá
telenül törekvő. kinevezni. -feljegyzés, -felrovás, fn. a befize-
Dicsőül, k. dicsővé, fenségesé , magasztossá tendö díj mennyiségének felirása , feljegyzése.
leszen, hódolatot gerjesztő állapotba lép. -hirdetés, fn. vmely véghezviendő tettért való
Diesöült, mn. 1) fenségessé, magasztossá lett ; jutalomkitűzés. -illeték, fn. 1) jutalomkép vkit
2) a. m. üdvözült, istenben elnyugodott ; d. atyám, megillető járandóság ; 2) törvényszabta díj meny-
d. őseink ; d. szentek ; 3) dicssugártól övedzett ; nyisége. -javak, fn. tb. jutalmul kapott jószág
d. arc. (bona inscriptionalia). -jegyzék, fn. a befizetendő
Dicsővejt, Dicsövöl, 1. Dicsőit, Dicsőül. díjak mennyiségének jegyzéke.-kötelezettség, fn.
Diesövirág, 1. Dicsőke. díjbefizetésre való kötelezettség. -lerovás, fn. a
Dies -szomj, fn. a dicsőség után való szertelen, díj lefizetése, lerovása. -levél, fn. vmely hivatal-
mértéktelen vágy. Innen : Dicsszomjas, Dicsszomjú, ért, különösen lelkészi hivatalért járó díj részle-
mn. -szónok, fn. dicsbeszédet tartó szónok. Inn.: tes megszabásáról szóló oklevél.
Dicsszónoki, mn. * Dijmatlan, mn. esetlen, formátlan.
Dicstelen, mn. és ih. dics nélküli, becstelen ; Dijmentes, mn. 1) díjfizetésre nem köteles ; d.
d. élet, állapot. Innen : Dicstelenség, fn. Dicstele- ember ; 2) amitől díjt fizetni nem tartozunk. Innen:
nül, ih. Díjmentesség, fn.
Dicsteli , mn. tt. -t ; dicsőséges, dicsőöséggel ? Dijnok, fn. napi díjért dolgozó alsóbb rendű
teljes. hivatalnok, irnok.
Dies-templom, fn. kitünő férfiak emlékének Dijpersely, fn. persely, melyben a büntetésül
megörzésére szánt középület, hol az illetők szob- fizetett pénzt tartják.
rai , arcképei tartatnak (pantheon). -vágy, fn. ér- Dij-szabás, fn. a befizetendő díjak mennyisé-
demlett, v. nem érdemlett dicsőség után való vágy. gének meghatározása. -szedés , fn. a kiszabott
Innen : Dicsvágyó, mn. -vers, fn. vkit, v. vmit di- díj átvétele, beszedése. -szedőhivatal, 1. Díjazó-
csőitő, magasztaló vers. hivatal.
Didák, tn. finév, Diegó. Díjtalan, 1. Díjatlan.
Dideg-dadog, dadogva, hebegve, értelmetlenül Dij -tétel, fn. a fizetendő díj meghatározása
beszél. -törvény, fn. törvénykezési eljárásért, v. perle-
Didereg, k. hideg miatt reszket ; csak ugy dide- kedési ügyek viteléért járó pénzbeli illeték meny-
regtem a hidegben. nyiségét meghatározó törvény.
Didergés, fn. fázás, hideg miatt való reszketés , Dikis, fn. tt. -t ; (msz .) széles, görbe csizmadia-
rázkodás ; d. fogott elé, dideregni kezdtem. kés . -el, cs. a bört dikissel vágja.
Diderláz, fn. a. m. hideglelés . Diktál, 1. Mondol.
* Didike, fn. didike leány, legközelebb férjhez * Dilinós, mn. féleszü.
menendő leány, kinek már nyilvános szerelmi vi- Dilk, 1. Gyilok.
szonya van. Dilleg-döllög, k. dölöngve jár, megy.
Dienes, tn. 1. Dénes. * Dilló, mn. esetlen magaviseletü , ügyetlen
Dij , Díj, fn. tt. -t, v. -at ; tb. ak: 1) jutalom- bamba.
kép adott, v. kapott becsesebb értékü jószág ; * Dimos, mn. tt. -t, v. -at ; 1 ) finom, gyönyörü,
pályadíj, ösztöndíj; nagy díjt szabni vkinek fejére ; szép, takaros ; d. vászon ; d. menyecske ; 2) büszke,
innen : nemesebb foglalkozásért járó pénzbeli | rátartós ; d. férfi.
 Din 214 Dísz

* Dinka, fn. 1 ) elállni való nagyszemü piros | cembra). -gerezd. fn. a dióbélnek egy negyed-
szőlő, pankota, rózsaszőlő ; 2) sütni való úritök, része. -haj , 1. Dióhéj .
vörös, cseréphajú tök. Dióhártya, fn. a dió belét takaró finom hártya.
Dinnye, fn. (nt.) 1 ) növény az uborkák és tökök Dióhéj, fn. 1) a dió csontárhaja, melyet a ko-
osztályából ; 2) a fennebbi növény gyümölcse ; pács fed be ; (szój .) nincs annyi esze, mennyi egy
sárga d., sárga színü dinnye gerezdeket képező dióhéjba férne; dióhéjba szorítva, röviden össze-
hosszúkás mélyedésekkel ; cserhajú d. , melynek a foglalva ; 2) 1. Diókopács. -szürke, fn. és mn. a
cserfáéhoz hasonló repedezett héja van ; kásás dió csontárhéjához hasonló szürke szín.
bélü d.; (népies szój .) belefosott Lőrinc a dinnyébe, Diókopács , fn. a diónak zöld héja, mely a
rothadni, nyálkássá kezd lenni, a mi rendesen csontárhéjat fedi . -lésürü, fn. dió kopácsából ké-
Lőrinc napja körül szokott beállani ; görög d., szitett sürü lé. -vonat, fn. dió zöld héjából készi-
gömbölyű dinnye zöldés héjjal, magjai amegehető tett erős illatú kivonat.
rész között vannak elszórva ; vérbélü d., piros bel- Dioly, fn. tt. -t ; (nt.) a pálmák egyik fajának
sejü ; barátmagú d., barna magú. tojásnagyságu gyümölcse.
Dinnye-ágy, fn. kerti ágy, melybe dinnye van Dió-olaj, fn. a dió beléből készitett finom olaj .
ültetve. -fü, 1. Kalinca. -pohár, fn. 1) a kókuszdió héjából készitett po-
Dinnye-haj, Dinnye-héj, fn. a dinnyenövény hár ; 2) dióalakura készitett akármily anyagú
gyümölcsének héja ; sima, csíkos, bibircsós, gerez- pohár.
des d. hibik, fn. (nt.) a mályvák közé tartozó, Diós, fn. tt. -t ; 1 ) darab föld, melybe diófák
gyógyerővel biró növény (althea officinalis). -izü, vannak ültetve ; 2) dióra való játszás ; (szój .) nem
mn. a dinnyeéhez hasonló ízü . -kaktus, fn. (nt.) játszik már dióst, nem gyermek többé. mn. 1)
Amerikában tenyésző pozsgárféle növény. dió belével készitett ; diós kalács, rétes, diós metélt,
Dinnyés, mn. tt. -t, v. -et; 1) dinnyet rmö, csusza ; 2) diót tartalmazó ; diós zsák ; 3) dió ko-
dinnyével bővelkedő ; d. vidék ; 2) dinnyét tartal- pácsától bemocskolt ; nagyon diós a kezem. -di, fn.
mazo ; d. szekér ; 3) dinnyetermelésre szánt; d. dióval való játék ; (szój.) nem diósdi már a játék.
ágy, kert. — , fn. tt. -t ; dinnyetermelésre szánt Diótinóru, 1. Diófatinóru.
föld. Dió-torzsa, fn. a dió csontárhéjában válaszfa-
Dinnyész, fn. tt. t ; dinnyetermeléssel szakér- lat képező vastagabb hártya, mely által a dióbél
tőleg foglalkozó személy. négy gerezdre oszttatik fel. -törö, fn. kis kézi esz-
Dinnyeszár , fn. 1) a dinnye gyümölcsét az köz, melylyel diót törnek.
indával összekötő csutka ; 2) * a. m. Dinnyeinda. Dirib-darab, fn. tt. -ot, v. diribet-darabot ; tb.
Dinnyészet , fn. dinnyetermeléssel való fog- -ok, v. diribek-darabok ; aprólékos hulladék, hol-
lalkozás. mi ; d.-d. fa, d.-d. rongy ; diribbe- darabba, diribre-
Dinnyéz, k. dinnyét eszik. darabra,apró darabokra. -el, ol, cs. apró dara-
Dinom-dánom, fn. eszem-iszom mulatság, ti- bokra oszt, szakgat ; vedd el egyszerre, ne diribeld.
vornya; lesz dinom- dánom ; (népd.) hej dinom- Dirmeg-dörmög, k. morogva, dörmögve zsém-
dánom, te vagy az én párom; (km.) egy-két napi beskedik.
dinom-dánom, holtig érő szánom- bánom, némely Dirreg-durrog, k. m. dirregett- durrogott ; 1)
menyegző. sok ideig pattog, durrog ; csak ugy dirregett-dur-
Dió , fn. ált. többféle csontárhéju gyümölcs ; rogott a puska meg az ágyu ; 2) á. é. pattogva
szerecsen-, egyptomi- , fenyő-, kókusdió; külön. a veszekszik, zsémbeskedik.
közönséges diófa csontárhéju gyümölcse ; (szój .) Disz, Dísz, tt. -t ; 1) a. m. ékesség ; nagy dísz-
kemény dióba harapott ; már akkor diót dobálnak szel elkészitett öltöny ; a nő dísze az erény ; 2) ünne-
csontjaimmal, halálom után fog megtörténni ; egy pélyre készitett tárgy, pompa; díszköntös, nagy
férges diót sem adnék érte , csekélyre becsülöm ; diszszel öltözködni; 3) vminek kelete , divatja;
(km.) törd meg a diót, ha belét meg akarod enni ; farsangban van dísze a táncnak. -ágy, fn. pompá-
ures dió, üres pohár, ha eltörik sem nagy kár ; 2) á. san felékesített ágy. agyag , fn. finom agyag
é. a. m. Ádám almája. minta, melylyel a harangöntök a harang cifrázatát
Dió-barka, fn. a diófa barkája, virága. -befö- készitik. -áru, fn. bronzból, csontból, fából készi-
zött, fn. gyenge dióból készitett füszeres befözött. tett ékes csecse-becse. -árus , fn. diszárukkal
-bél, fn. diónak a csontárhéjon belül levő, éldel- kereskedő személy. cimer, fn. diszesen festett,
hető része. -bürke, 1. Dióbarka. faragott, családi, megyei stb. cimer. cinke , 1.
Diócs, Diócska, fn. kis dió, apró dió. Díszke.
Diócsontárhéj , fn. a dió csontárhéja, melyet Diszék, fn. ékesség, dísz, pompa.
a kopács fed be. Díszeleg, Diszelg, k. 1) pompában ragyog,
Diófa, fn. (nt.) az egylakiak és tizhímesek közé pompázik, tündöklik ; 2) ünnepélyesen díszöltöny-
tartozó gyümölcstermő fanövény, erös illatú leve- ben megjelenik ; a mai ünnepélyen az egész kato-
lekkel ! kemény- , gyengekérgü, fásbélü d.; (szój .) naság díszelgett. Innen : Díszelgés, fn. Díszelgő, mn.
rátartja magát, mintha övé volna a diófáig ; (km.) Diszély, fn. tt. -t; 1) pompa, dísz, ékesség ; 2)
diófának, szamárnak, asszonynak verve veszik hasz- (állatt. ) fényes, csillámló rovar a téhelyröpüek
nát. -butor, fn. diófából készitett butor. -félék, osztályából. Innen : Díszélyes, mn. Díszélyesen, ih.
mn. tb. tt. -et ; (nt.) a diófák közé tartozók. -szín, Dísz-emlék, fn. vki nevének megörökitésére
fn. és mn. a diófa belsejéhez hasonló barnás szín. felállitott díszes emlékoszlop, szobor stb.
-színü, mn. a. m. diófaszín. -tinóru, fn. (nt.) a Diszes, mn. tt.-t, v. -et ; 1) díszszel teljes, pom-
diófán termő gomba a tinórúak közöl . pás ; d. öltöny ; 2) becsülést, tisztelést gerjesztő ;
Dio-fenyü, fn. (nt.) havasokon tenyésző illatos d. erkölcs ; 3) illemes, kellemes, szemet gyönyör-
gyantáju fanövény, a fenyök osztályából (pinus ködtető ; d. lépés, tánc, taglejtés. Innen : Díszesen,
 Dísz 215
ih. Díszesség, fn. -it, cs. díszessé, pompássá tesz ;
ruhát, szobát, udvart, kertet díszesíteni. kedik, k.
díszben, pompában, ékességben tündöklik, pom-
pázik. Innen : Díszeskedés, fn. Diszeskedő, mn.
Dísz-fa, fn. 1 ) zöld levelekkel diszlő magas fa,
melyet felszalagozva, citrommal, narancscsal fel-
díszítve a legény május elsején szokott szeretőjé-
nek vinni ; 2) népünnepélyen földbe állitott magas
fenyőszál, melynek tetejére kötözött holmik azéi
lesznek, ki értök fel tud mászni. -fegyver, fn.
ünnepélyes alkalomkor ékességül használt díszes
fegyver. -fogat, fn. urasági fogat, melyet sétako-
csizásra használnak. -gula, fn. kivilágitás alkal-
mára felállitott gulaalakú alkotmány, melyet lám-
pákkal szoktak befedni. -hintó, fn. családi cimer-
rel ékesített üveges hintó ; udvari d. -hadmenet, fn.
a hadsereg díszelgö menete, ünnepélyes vonulása.
Diszit, cs. ékesít, ékessé, díszessé, pompássá
tesz ; a szobák falát virágfüzérekkel díszitni ; kato-
nát érdemjellel diszitni. Innen : Díszités, fn. Díszitő,
mn. -mény, vény, fn. tt. -t ; ált. vminek díszeül,
cifrázatául szolgáló dolog, tárgy, ékesség ; ruha-
díszítmény, ruhán levő szalag, fodor stb ; külön .
a szinpadi változatokhoz tartozó különféle készü-
letek. -ö, fn. szobák diszitésével foglalkozó sze-
mély.
Dísz-járat, fn. embercsoport ünnepélyes dísz-
szel vonulása. -jel, fn. 1) ékességül szolgáló dolog,
tárgy, pl. a díszfa díszjele, a szalag, keszkenő stb.;
2) szeretetünk, méltánylásunk jeléül adott ékes-
ség; díszjelekkel felékesíteni a kedves sírját. -kal-
pag, fn. ünnepélyes alkalomra való ékes kalpag.
-kapu, fn. népünnepély alkalmára felállitott ka-
pualakú ékes boltozat. -kard , fn. ünnepélyes
alkalomkor használt ékes kard.
* Diszke, fn. 1) beregni kezdő másodéves juh ;
2) folyatni kezdő üszö ; 3) elöhasú tehén, v. juh.
mn. a. m idei.
? Diszke, fn. (állatt .) vörös d. madár a" tekecső-
rüek közül (tanagra rubra) .
Diszkedik, k. a. m. díszeskedik.
Diszke-juh, Diszke-tehén, v. ö. Diszke.
Dísz-kiadás, fn. velinpapirra nyomott, díszes
kötésü, aranyvágatú kiadás ; diszkiadásban meg-
jelent költői mű. -kocsi, fn. családi cimerrel ellátott
díszes kocsi, melyet ünnepélyes alkalomkor, v.
sétakocsizásra használnak. -korona, fn. érdem
jutalmazásául, méltánylatául adott ékes korona.
-koszorú, fn. tiszteletből, méltánylatúl adott, v.
kapott koszorú ; a győztes harcfidíszkoszorúja.-kön-
tös, fn. ünnepélyes alkalomra való, ékes, díszes
köntös, -lakoma, fn. vkinek tiszteletére v. ünne-
pélyes alkalomkor adott lakoma. -lánc, fn. érdem
jutalmazásaul adott, v. kapott aranylánc. -láto-
gatás, fu. a nagyobb uraknál, fejedelmeknél dísz
öltönyben tett látogatás. -lel , 1. Diszlet, cs.
Díszlet, cs. 1) divatba, szokásba hoz ; némely
időszak díszleti a magyar ruhákat; díszletni a jó
erkölcsöket; 2) virágzóvá tesz, jól tenyészt ; üveg-
házban díszletni a délszaki növényeket.
Díszlet, fn. 1) 1. Diszitmény ; 2) vminek divat-
ban létele ; 3) jól tenyésző, virágzó állapot.
Diszlik, k. 1) jól tenyész, virágzó állapotban
van ; d. a növényzet ; d. az ipar ; 2) szokásban, di-
vatban van ; d. a magyar ruha. Innen: Díszlés, fn.
Díszlő, mn. Díszlett, mn.
Disz-menet, fn. díszelgő menet ; koronázási d.
Disz
-munka, -mü, fn. ékes, díszes, finom mü. -nar-
cis, 1. Zsonkil.
Disznó, fn. ragozva : -ja, v. disznaja 1) (állatt. )
a) a hasított körmüek közé tartozó, sertés gerincü
állat, turásra alkalmas hosszú orral ; szalontai,
bakonyi, mangolica, siska, rőt d.; vad d.; magló d.;
kan-, eme- , v. emse-, makkos-d.; (szój .) nem vagyok
tán disznó ; disznón gyapjat keres, mindenből hasz-
not akar húzni ; nem disznónak való a gyömbér;
disznóról is gyapjút nyír, minden vállalata sikerül ;
nem őriztünk együtt disznókat, ne beszélj velem oly
fennyen ; ha kend ember, más sem disznó; zöld disz-
nóról mesét mondok, hallatlan dolgot akarok be-
szélni ; ( km.) éhes disznó makkal álmodik, amiről
ébren gondolkozol, arról álmodol ; feltartja orrát,
mint az érsek disznaja ; sok lud disznót győz, sok
gyenge leveri az erőset ; disznónak , fösvénynek
holta után a haszna ; illik reá, mint disznó orrára az
aranyperec ; meghúzza magát, mint siket disznó a
buzában ; tudja Isten mért nem adott szarvat a disz-
nónak, mert mindenkit felöklelne ; disznó is meg-
eszi a makkot, de föl nem néz a fára, a hálátlanról
mondatik ; nem döglik meg disznó a maga almától ;
a ki disznó után indul, mocsárba vezettetik ; hitvány
disznónak bőre sem jó ; a nagy disznók mellett ap-
raja is elkél; b) némileg a disznóhoz hasonló más-
féle állat ; tüskés d., tengeri d.; 2) á. é. a) ronda,
mocskos beszédü, tettü, ruházatú ember ; az igaz,
hogy nagy disznó vagy ; b) a kártyajátékban egy-,
illetőleg kétszem, legnagyobbik ütőkártya ; tök-,
makk-, zöld-, veres-d.; c) papirosra ejtett ténta-
pecsét ; disznót ejteni, csinálni ; d) játékszerül szol-
gáló csülök ; e) a beléndek növénynek tüskés
gyümölcse, mely a gyermekeknek játékszerül
szolgál ; 3) hatályosító szó ; d. meleg van ; d. nagy
ember.
Disznó-alom, fn. a disznónak éjjeli fekhelyül
készitett mindenféle giz- gaz szalma ; (szój . ) még a
disznóalmot is eladná, fösvény ; á. é. piszkos, szeny-
nyes ágy. -árus, fn. 1) leölt disznó húsával, ap-
rólékjával kereskedő hentes ; 2) disznókkal üzér-
kedő személy. -bab, fn. (nt.) nagy szemű bab,
máskép : öreg, v. tótbab (altercum, faba suilla).
-bél, fù. 1) a disznó bele ; 2) á. é. nagyehető em-
ber gyomra, béle ; disznóbéle van. -bojtorján, fn.
(nt.) tövises gumókat termö növény a bojtorjánok
közöl ; máskép : disznótövis. -bör, fn. ált. a disznó
testét takaró bör ; külön. 1) a. m. szalonnabör ; 2)
a disznó kikészitett böre, melyet jelenleg nyereg
boritóul használnak, burgonya, fn. (nt.) disznó-
etetésre használható hitványabb fajú burgonya.
-élet, fn. 1) a disznóéhoz hasonló mocskos, pisz-
kos életmód ; 2) komisz, nyavalygó, nyomorúságos
élet. -fej, fn. 1) a disznó feje ; 2) á. é. hosszúkás
emberi fej . -féreg, fn. a disznó testében tenyésző
féreg. -fertö, fn. a disznóknak fördőhelyül szol-
gáló sáros pocsolya ; á. é. mocskos, szennyes lakás,
fekhely. -fogda, fn. (vad.) a vaddisznók megfo-
gására , elevenen való kézrekeritésére készitett
csabda. fogó, fn. (vad.) vaddisznó vadászaton
használható szelindek fajú nagy kutya. -fogóvas,
fn. a leölendő hízott sertés lefogására használható
vaseszköz. -förtö, 1. Disznófertő.
Disznó-fül, fn. 1) a disznó füle ; 2) a lónak
csüngő füle, melyet menetközben billegtet. -für-
kész, fn. (vad.) a vaddisznó vadászaton használ-
ható bozontos szörü vadászkutya. -gerely, fn.
 Disz 216 Disz

(vad.) a vadászatban a vaddisznók ellen használ- | mocsok, szenny, piszkosság ; 3) á . é. rút, ocsmány
ható dárdaféle szúró eszköz . -gyik , a disznó dolog ; ez már mégis csak disznóság!
torok nyavalyája, torkának bedugulása.-gyomor, Disznó-sajt, fn. szalonna- , szalonnabör- , disz-
fn. 1) a disznó gyomra ; 2) á. é. nagyehető ember nóvér- és füszerből készült keverék, melylyel a
gyomra. -hajtó, -hajtsár, fn. a disznókereskedő disznó kisebb, v. nagyobb gyomrát szokták meg-
fogadott embere, ki az eladni való disznókat egyik tölteni, s valami súlylyal lenyomatni. -saláta, fn.
vásárról a másikra hajtja. -hal, fn. (állatt.) hosz- (nt.) tüskés szárú növény a saláták közöl : mérges
szúkás orrú tengeri hal (delphinus, phocæna). saláta (lactuca virosa).
-halál, fn. 1) megöletés által bekövetkezett halál ; Disznósit, cs. mocskosít, piszkossá, disznóssá
2) + szörnyü, hirtelen halál. -herélő, fn. kandisz- tesz ; külön. irásközben a papirra ténta folto-
nók heréit és az emsék görgőit, bugóját kivevő kat ejt.
személy. -hizlalás, fn. a disznóknak kukoricával, Disznósül , 1. Sündisznó.
darával való etetés általi megkövéritése. -hizla- Disznósült, 1. Disznópecsenye .
lék, fn. hizó disznó eledeléül szolgáló kukorica, Disznó-szak, fn. a disznó szaka, tokája. -szer,
dara stb. -hunyor, fn. (nt. ) a cikszárak közé tar- fn. 1) mocskos, piszkos, ronda dolog ; 2) mocskos,
tozó növény ; máskép : hódos cikszár, barack- piszkos dologról beszélő, undorgerjesztő tetteket
levelü fü (polygonum persicaria). -hurka, fn. 1) elkövető személy ; bizony csak disznószer vagy. -tej,
1. Disznóbél ; 2) tisztára kimosott disznóbél, mely fn. 1) az emse- disznó teje ; 2) (nt. ) a csorbókák
apróra vagdalt szalonnával , májjal, vérrel van közé tartozó növény ; dudvacsorbóka. -terem-
megtöltve. -káposzta, -kél, 1. Dudvacsorbóka. tette, isz. (alj .) káromló szó. -tor, fn. disznóölés-
Disznó-kenyér, -répa, fn. (nt.) a fürtszirmok kor tartatni szokott lakoma. -tök, fn. 1 ) (nt.) a
közé tartozó növény , disznórépa , földikenyér. tökök osztályába tartozó növény és annak gyü-
-ketrec, fn. 1) elkerített hely , ketrec, hova a mölcse, melyet gyenge korában vastagételnek
disznókat zárják ; 2) disznószállitásra használt használnak, ha megérik, a disznóknak adják ; 2) a
uszályhajó ; 3) disznószállitásra használt vasuti disznó töke, heréje. -turás, fn. 1) hant, gödör,
kocsi. melyet a disznó turva csinál ; 2) (m. cselekvés ) a
Disznókodik, k. 1) mocskos , piszkos dologgal disznó orrának a földben való mozgatása, mely
bánik; 2) rondít, csunyit ; 3) á. é. rondákat beszél. által ott gödör, hant támad. -tövis, fn. (nt. ) tövi-
Innen: Disznókodás. ses sallangú növény a körfények közöl, bábaka-
Disznó-kö, fn a disznók bőrbetegségének gyó- lács (carlina acaulis).
gyitására használható büdöskö. -kömény , fn. Disznóul, ih. 1 ) disznó módjára, mocskosan ;
(nt.) a kocsordok közé tartozó növény : erdei kö- d. enni ; 2) hatályosító szó, a. m. igen, nagyon ; d.
mény, kénköves gyökér (peucedanum officinale). megverni vkit.
-krumpli, fn. disznóetetésre használható hitvá- Disznó-vad , fn. (vad.) vadkan , vaddisznó.
nyabb fajú burgonya. -láb, fn. 1 ) a disznó lába ; -vadászat, fn. vaddisznóra való vadászat. -válu,
2) a disznó sonkája ; (szój .) néha még a disznóláb fn. válu, melybe a disznóknak szoktak enni adni.
is elsül, a gyáva mindentől fél ; mi atyánk, isten, Disznóz, cs. 1 ) mocskossá, piszkossá tesz, ron-
disznóláb , imádság helyett is eszem-iszomra vkit dít ; külön . irásközben téntafoltot ejt a papirra ; 2)
gondol. -marha, fn. a. m. disznó . disznónak hí, csúfol.
Disznómogyoró, 1. Disznóbojtorján. Disznózom-adta, isz. (alj . ) káromló szó.
Disznónyiró-pénteken, ih. sohasem ; holnap Disznózsir, fn. a disznó szalonnájából, hájából,
után, kis kedden, “disznónyíró-pénteken fog ez meg- kövér husából való zsir. Innen : Disznózsiros, mn.
történni. Disz-nyomat, fn. diszkiadású nyomtatvány,
Disznó-nyúl, fn. hosszúkás alakra vágott disz- velin papirra eszközölt lenyomat vmely irodalmi
nóhús a mell, v. vese tájáról. -ól , fn. ól, melybe a müből. -örség, -örzet, fn. vmely magas rangú
disznókat éjjelre zárják és hizlalás alatt tartják ; vendég mellé tiszteletből adott örség. -ösvény, fn.
hidas ól, melynek egyik részén felfelé nyitható tiszteletet, becsületet szerző, hódolatot gerjesztő,
ajtó is van, hol az ételt beöntögetik ; (szój .) disz- v. magas rangú életpálya. -paróka, fn. ünnepé-
nóólra cserépfödél ; á.é. ronda, piszkos ház. -oldal, lyes alkalomkor, hivatalos megjelenéskor viselt
fn. a szalonnától lemetszett husos oldalbordák, paróka. -piac, 1. Disztér.
oldalas. -orj , fn. a disznó húsos gerinccsigolái . Disz-polgár, fu. vmely város által tiszteletből
-ölés, fn. a hízott sertés megölése, megtisztítása, polgárnak kinevezett s erről szóló oklevéllel ellá-
feltagolása, aprólékjainak elkészitése. tott személy, tiszteletbeli polgár. -ruha, fn. ünne-
Disznó-ölö, fn. hentesféle személy, ki magán- pélyes alkalomra, hivatalos tisztelgés alkalmával
házakhoz jár disznót ölni. - mn. disznóölést használt öltöny. -ruházat, fn. ünnepélyes alka-
illető , ahhoz tartozó ; d. Tamás , Tamás napja lomra való egész öltözék. -sir, fn. feldiszitett, fel-
Karácson táján , amikor legtöbb sertést ölnek. ékesitett sir. -szoba, fn. a többinél jobban feléke-
* -pajta, fn. a. m. disznóakol, disznóól. -paréj , sitett szoba, melyben a tisztelgöket, kedvesebb
fn. (nt.) a sertések nyári eledeléül szolgáló növény vendégeiket szokták az illetők fogadni. ? -tan, fn.
a paréjok közöl. -pázsit , fn. (nt.) apró levelű, a. m. szépészet.
sürün sarjadzó növény a porcsinok közöl ; (cen- Disztelen, mn. és ih. tt. -t ; 1 ) disz, ékesség
tumnodia sanguinaria). nélkül való, nem ékes ; d. öltöny; 2) á. é. illedel-
Disznós, mn. tt. -t, v. -at ; 1) disznókkal bö- metlen, illetlen, a bevett társasági szabályok ellen
velkedő ; d. vidék; 2) á. é. bemocskolt, bepiszkolt ; vétő ; d. magaviselet. Innen : Disztelenül, ih. Disz-
külön. téntapecsétes ; d. irás, gyakorlat. telenség, fn. -kedik, k. illedelmetlenül viseli ma-
Disznóság, fn. 1) a disznó aprólékja, véres, gát. it, cs. 1) rutit, disztelenné, ékesség nélkül
hurka stb. egy kis disznóságot küldött anyám; 2) | valóvá tesz ; 2) illetlen viselete által vki iránt tisz-
 Disz - 217 - Dob

teletlenséget mutat. -ül, k. disztelenné, ruttá le- | ujabb divatú öltözékek kelméjének, szabásának
szen, diszétől, ékességétől megfosztódik. leirása is adatik.
Disz-tér, fn. vmely városban nagyobb tér, hol Divatlik, 1. Divatozik.
diszelgö katonai gyakorlatokat tartanak. -terem, Divatmajom, fn. á. é. (guny.) mindig a leg-
fn. a tisztelgök elfogadására használt, ékesen fel- ujabb divat szerint öltözködő, piperköc nő v. férfi.
butorzott nagyuri terem. -toll, fn. nöi v. férfika- Divatos, mn. tt.-t, v. -at ; alt. szokásban, hasz-
lap mellé való ékes madártoll. -tor, 1. Diszla - nálatban levö ; külön . legujabb divat szerint ké-
koma. szitett d. öltöny. Innen : Divatosan, ih.
Disztornácz, fn. (ép .) oszlopokkal ékeskedő Divatozik, k. divatban, szokásban , virágzó
csarnok. állapotban van, diszlik ; Magyarországban a ma-
Disz-tudomány, fn. a. m. Disztan. -ünnep, gyar zene , tánc , viselet divatozik. Innen : Diva-
fn. vmely jeles személy tiszteletére, v. örvendetes tozó, mn.
esemény emlékére megült ünnep. -vakolat, fn. Divat-rongy, fn. (tréf. ) nöi arcra való fátyol.
(ép.) az épületek külső oldalainak cifrázatául -ruha , fn. a legujabb divat szerint készitett, sza-
szolgáló vakolat. -virág, fn. 1) ált. természetes v. bott ruha. -szalag, fn. divat szerint készitett ka-
csinált virág, melyet diszül használnak ; külön. a lapok, ruhák feldiszitésére való szalag. -szellem,
nagyobb lakomák alkalmával az asztalra tett vi- fn. az öltözékek kelméjének, szabásának változta-
rág ; 2) (nt.) kamélia. tásában mindig divat után öltözködésben mutat-
Ditmar, tn. finév. kozó társadalmi szellem. szerinti, mn. divatban
Ditrik, tn. finév. levő ; divat szerinti öltözet.
? Divály, fn. tt. -t ; 1) vminek becse, értéke ; 2) Divatszerü, mn. a divathoz szabott, divat sze-
divatozó állapot. Innen : Divályos, mn. rinti. -leg, ih. a divatot utánozva, divat szerént ;
– Diván, fn. tt. -t ; ülésre és fekvésre egyenlően d. öltözködni. -sit , cs. divatossá tesz, szokásba,
alkalmas, s párnákkal felszerelt pamlag, ágyszék, divatba hoz ; divatszerűsítni a magyar öltözetet.
párnaszék ; á. é. a törökök országos tanácskozása, Divatszin, fn. a divatban levő öltözék kelmé-
1. Diván. * -kozik, k. hosszas ideig tanácskozik, jének szine.
fontolgat vmit. Innen : Divánkozás, ín. Divat-szó, fn. szó , v . kifejezés , melyet vmely
Diványos, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) di- tájon nagyon használnak, v. mely vkinek szava-
ványnyal felszerelt ; d. terem; 2) a. m. divatozó, | járása ; divatszava volt ez : aki lelke van.
divályos. Divat-ujság, 1. Divatlap.
Divat, fn. 1) + becs, érték ; 8-2 : ennek divatja, Divat-vágy, fn. divat szerént való öltözködés
hat (Dug.) ; 2) ált. szokásban levő dolog ; nálunk utáni vágy. -vesztett, mn. divatból kiment, régi
divat a kalapemelés ; 3) az öltözetnek, viseletnek, divatú. -világ, fn. mindig divat szerint öltözködő,
butoroknak stb. szokásban levő formája, szabása; magas rangú úri közönség. -viselet, fn. divat
divat szerint öltözködni, ó divat, uj divat ; divatba szerint való öltözködés, viselet.
joni ; divatból kimenni ; 4) jól tenyésző , virágzó Divik, k. divatban, szokásban, keletben van
állapot; divata van a nemzeti nyelvnek ; 5) (ker. ) eröben van, diszlik.
szokás (a váltótörvényben) ; divatra, szokás sze- Divó, mn. divatban, virágzásban levő ; Magyar-
rint. honban divó szokás. * fn. 1. Dió.
Divat-áru, fn. a női öltözékhez tartozó, divat- Dob, fn. 1) ált. mindenféle készület, mely, ha
ban levő áruk, fejkötök, kalapok, szalagok, fej - megüttetik, erős, tompa, rezgő hangot ad ; külön.
ékek stb. -árus, fn. divatárukkal kereskedő sze- hengeralakú készlet, melynek oldalfalát rézlemez-
mély. -árusné, fn. a divatárus felesége. -árusnö, zel boritott káva teszi , s két feneke be van bo-
fn. divatárukkal kereskedő nöszemély. -báb, fn. ritva kikészitettjuh- 8 illetőleg kutyabőrrel, melyre
(gúny.) mindig a divatot utánzó férfi v. nó. -be- bunkós végű pálcával ütnek, hogy hangot adjon;
tegség, 1. Divatkór. kétfenekű dob; feldob , melynek csak egy feneke
Divat-bolond, fn. mindig a legujabb divatot van ; tüzdob, melyet tűzvész alkalmával vernek ;
követő, a legujabb divat szerint öltözködő sze- város dobja, a) dob, melyet az árveréseken hasz-
mély. -bün, fn. a társadalomban legjobban elha- nálnak ; b) á. e. pletykázó személy, hirharang ;
rapódzott, szokásban, divatban levő bün. -cikk, szól a dob ; dobot ütni, verni ; megütni a dobot, indu-
-cikkely, fn. 1) a szépirodalmi lapok azon része, lóra jelt adni ; dobra ütni, a) árverelni ; b) á. é. ki-
melyben a divatba jött öltözék állását stb. leirják; pletykázni, elhiresztelni ; dobot szíjra ! (psz.) a do-
2) 1. Divatárú. -kép, fn. ált. az uj divatú tárgya- bolást abba kell hagyni´s a dobot az oldalszíjra
kat, öltözeteket, butorokat stb. ábrázoló kép; külön. akasztani ; (szój .) dobra vonják a bőrét, szigoruan
legujabb divat szerint öltözött férfit v. nöt elötün- vallatják; olyan a hasa mint a dob, nagyonjól van
tető kép. -kór, fn. 1) szertelen vágyakozás a di- lakva ; ellaktam mint a dob ; sokra verik a dobot;
vat, különösen a divat szerint való öltözködés dobbal megy nyulászni, elöre kifecsegi terveit ; el-
után ; 2) á. é. (tréf.) a. m. bujakór. -költö, fn. 1) verték, mint a kétfenekű dobot ; 2) (kórt.) a fancsont
költő, kinek művei vmely korban legkapósabbak; körül képződő bujasenyves daganat; 3) (msz.) a
2) csak rövid ideig tartó becsü müveket, v. divat- rúgót tartalmazó , hengeralakú készület az órá-
ban levő dolgokról iró költő. -köntös, fn. divat ban ; 4) füldob, hangvezető, befogadó hártya a
szerinti szabású, kelméjű köntös. fülben.
Divatlan, mn. és ih. tt. -t ; 1 ) szokásban nem Dob, cs. 1) vmit vhova hajit, sujt, vet; követ
levö, divatból kiment ; d. öltözék ; 2) becs, érték dobni vkire, a) kövel meghajitani ; b) á. é. vétke-
nélküli ; 3) * telhetetlen, nagyehető. * -kodik, k. ert, hibájáért elitélni ; (km.) egy bolond akkora
telhetetlenkedik, étellel, itallal nehezen telik meg. követ dob a kutba, hogy tiz okos sem képes kivenni;
Divatlap, fn. szépirodalmi lap, melyben a leg- | 2) hajitva üt ; hátba, farba, fejbe dobni vkit ; a kár-
 Dob 218 Dob

tyát arcába dobni a hamisan játszónak ; tekéző he- | más fülei tövét szaporán verdesi ; 3) az örvös ga-
lyen hármat négyet dobni ; 3) lök, taszit, hány-vet ; lamb búg, burukkol. Innen : Dobolás, fn . -ó, fn.
ide-oda dobják ; (szój . ) ott marad, a hova dobják, dobot verő személy.
békés, türelmes. Innen: Dobás, fn. Dobó, mn. Dobolló, 1. Doborló.
Dobaj, fn. doborgó zaj, doborgás ; dobaj és a Doboltat, cs. 1) parancsolja, hogy doboljanak ;
fegyveri csengés fölverték Tihamért (Vör.). katonáknak, riadóra , takarodóra doboltatni ; 2)
Dobál, cs. és k. gyakorta, folytonosan hajgál, dobverés mellett hirül , tudtul adat ; megtalált v.
dob; szemetet dobálni a gödörbe ; sárral, kővel do- elveszett pénztárcát doboltat.
bálni vkit ; á. é. hány-vet, össze-vissza hányja ; Doborog, 1. Döbörög.
mérgében ide-oda dobálta a könyveket ; hivatalnokot * Doborzékol, 1. Toporzékol.
egyik helyről a másikra dobálni. -gat, cs. és k. ké- Dobos, fn. tt. -t ; dobot ütö, verő személy ; az
nyelmesen dobál, hány-vet ; köveket dobálgatni a ezred, zászlóalj dobosa ; város dobosa, a) a városi
patakba; -ódik, -ódzik, k. hajigál ; ne dobálódjál. hatóság által fizetett személy, ki dobverés mellett
Dobanes , fn. (állatt. ) hal a pontyok közöl egyet-mást hirül ad ; b) á. é. pletykázó személy,
(cyprinus dobula). hirharang ; dobosnak termett, kicsi legény. -, mn.
* Dobasz, mn. tt. -t ; jóllakott, sok ételtől felfu- tt.-t, v. -at; tb. -ak ; 1) dobbal felszerelt; d. zene;*
vódott ; dobasz has. 2) dobféle bujakóros betegségben szenvedő ; 3)
Dobban, k. 1) ált. erös tompa hangot ad, mint terhes, jó reményben , érdekes állapotban levő ;
vmely üreges test ; dobban a föld a lába alatt ; kü- dobos nő.
lön. a sziv egyes lüktetés alatt hallható tompa Dobos -galamb , fn. (állatt. ) vastag hangon
hangot ad ; öröm , ijedség miatt nagyot dobban a turbékoló gatyás galamb . -gém, fn. (állatt.) ka-
sziv; 2) á. é. megijed, debben, döbben. Innen : nálszájú madár a gémek közöl, máskép : bölöm-
Dobbanás, fn. t, cs. 1) vmire oly erövel üt, hogy bika (ardea stellaris). -káplár, fn. (ht.) zászlóalj
az dobbanó hangot adjon ; nagyot dobbantani la- dobosa, káplári rangú dobos. -nagy, fn. (ht.) az
bával; 2) á. é. megijeszt, debbent, döbbent. ezred dobosa, a gyalog ezredek zenekarát ve-
Dobbör, fn. mindkét oldalán simára kikészitett zénylő altiszt.
leginkább kutyabör, melylyel a dobot behuzzák. Dobosz, fn. tt. -t; 1) hengeralakú fedeles tok
-csont, fn. (bt. ) a fül dobját környezö porcos kemény papirból v. vékony falemezből ; máskép :
csont. fenék, fn. a dobnak börrel behuzott fe- skatula, iskátula ; 2) * gyékényből font, v. kívájt
neke. -feszitő, -feszitöizom, fn. (bt. ) izom, mely nagy lopótökből készitett szükszáju öblös edény,
a füldobot feszes állapotban tartja. melyben leginkább tojást szoktak tartani .
Dobgém . 1. Dobosgém. Dobószál, fn. (haj .) dobó madzaga, 1. Dobó.
Dob-hártya, fn. (bt.) a füldobot fedő vékony Doboszka, fn. kis dobosz.
hártya, mely a belfület a külső halljárattól elvá- Doboz, 1. Dobosz .
lasztja. -karikák, fn. tb. a dob széleit képező ka- Dobozi, tn. (szój .) izzad most Dobozi, van most
rikák. -kas, fn. a dob hengerded ürege. kor, fn. dolga, hogy kimeneküljön a bajból ; add meg ma-
(kórt.) a gyomorban képzödött lég által keletke- gadat Dobozi!
zett nyavalya, melyben a has felpuffad ; 2) buja- Dobpálca, 1. Dobvessző.
kóros daganat a fancsont táján. Innen : Dobkó- Dobpergés, fn. a dobnak nagyon gyors verés
ros, mn. -lemez, fn. a dobkas oldalát övedző réz- alatti pergő hangon szólása.
* Dobroc,
lemez. fn. égető persenések a testen, álrüh.
Dobó, fn. 1) hajitó, dobáló személy ; 2) (haj .) Dobronika, fn. (nt.) a. m. citromszagú méhfü,
madzag végére kötött hosszúkás , körtealaku fa- citromfű, mézelke, mézgáncs.
darab, mely arra szolgál, hogy partra v. hajóra Dob-rugó, fn. a dobban levő rúgótoll. -sérv,
dobatván, hajókötelet, melyhez a madzag erősitve fn. (kórt. ) a lágyék táján képződött bujasenyves
van, kiadhassunk v. átvethessünk ; dobót kivetni. daganat. -szij , fn. a dobot tartó szij a dobos nya-
Dobog, k. 1) folytonosan dob - dob hangot ad ; kában. -szó , fn. a dobpergés, dobverés által elö-
dobog a palló a táncosok lába alatt ; dobog a sziv ; idézett hang ; dobszó mellett vonult ki a katonaság;
2) ütéssel dobféle hangot idéz elő ; lábaival, kezé- dobszóra kelni, lépni, indulni ; dobszóval eladni
vel dobogni. Innen : Dobogás, fn. -ó, mn. 1) ütés- vmit, árverelni ; (szój.) dobszóra megy ott minden,
sel dob hangot előidéző; dobogó gyerekek; 2) dob- rendesen, parancsszóra. -ür, üreg, fn. 1) a dob-
féle hangot adó ; dobogó sziv. fn. kavicsolatlan kas ürege ; 2) a dobhártya által fedett üreg a dob-
fahid, mely az átjárók lábai alatt dobogni szokott, ban. -üreggyuladás, fn. lobos bántalom a füldob
felvonó hid. tat , cs. dobogásra kényszerit ; az üregében. ütér, fn. (bt.) a füldobon keresztül
öröm dobogtatja szivét. vonuló ütér. -verés, fn. a dob fenekének dobpál-
Dobóka, fn. (állatt. ) különösen némely halak cával való verés általi hangoztatása. -verö, fn. 1)
belében tenyésző, gilisztafajú, vékony állatka. személy, ki dobolni szokott ; 2) 1. Dobvessző ; 3) *
Dobol, A) cs. 1) dobot üt, ver; katonáknak do- (tréf.) sült pulykacomb. vessző, fn. bunkós végü
bolnak; lármára v. lármát dobolnak; takarodóra v. pálca, melylyel a dobot ütik.
takarodót, riadót, tüzet dobolnak ; 2) dobverés mel- Dobzás, fn. tt. -t; 1) felpuffadás, dagadás, du-
lett vmit hirül, tudtul ad ; mit dobolnak ? egy pénz- dorodás ; 2) (molnár msz.) az alkő és korongvas
tárca elveszését dobolták; 3) (gazd. ) a méhköpüt közötti fa.
kopogtatja, hogy az abban levő méhek az alant Dobzik, k. feldagad, felpuffad.
levő kaptárba hulljanak, s igy a méhek megölése Dobzó. mn. puffadó, dagadó, dudorodó. -, fn.
nélkül szedhesse el a mézet ; méhet dobolni ; B) k. piros puffadt szilva, máskép : mirabella. -dik, k.
1) dobog, zörög ; ne doboljatok mindég ; 2) (vad.) eszem- iszommal tölti az időt, devernál, tivornyáz.
a nyúl különösen bakzáskor két elölábával egy- Innen : Dobzódás, fn. Dobzódó, mn.
 Dob 219 Dol

Dobzsinegek, fn. tb. a nagyobb dobok alsó és ❘ - termesztés , fn. (gazd.) dohánynövénynyel való
felső karikáit összetartó zsinegek. gazdálkodás, annak termesztése, tenyésztése. -ter-
* Dogány, fn. tt. -t ; mészárszék. mesztö, fn. (gazd.) személy, aki dohányt ter-
Doh, fn. romlásnak indult száraz test (liszt, meszt, tenyészt. -termö, fn. (gazd.) dohányte-
buza, hordó stb. ) kellemetlen szaga ; á. é. minden nyésztésre alkalmas, dohány alá való ; d. föld. -tü,
rothadó testből fejlődő büz ; (bibl .) és felmegyen fn. tü, melylyel a dohányt felfüzik. -vágó, fn. 1)
az ő rohadott doha, mert kevélyen cselekedett. In- személy, a ki dohányleveleket apróra vagdal ; 2)
nen : Dohos, mn. -ad , k. dohot kap, dohossá le- késsel ellátott készület, melylyel a dohánylevele-
szen ; dohad a forgatatlan buza, a tisztátalan ket apróra vagdalják. -virág, fn. a dohánynövény
hordó. virágja.
Dohány, fn. tt. -t ; (nt.) az öthimesek és egy- Dohányzás, fn. az égő dohány füstjének száj-
anyások közé tartozó, színi való növény (nico- jal való beszivása és kieregetése.
tiana) ; magyar-, török- , virginiai d.; trafikd.; ver- Dohányzik, 1. Dohányozik.
pelėti, csetneki, döbrei, kiséri d.; leveles, vágott, Dohányzó, fn. 1) személy, ki dohányozni szo-
pord.; hosszuvágott, rövidvágott d.; biró hátán vá- kott ; ő nagy d. -- mn. 1 ) dohányos, dohányozni
gott d., nagy darabokra vagdalt ; basa-d., cserebi-d ., szerető ; d. urak; 2) dohányzás alkalmával hasz-
kapa-d.; hegye-d. , lelke- d., alja-d. ; (szój .) nem ér egy náltatni szokott ; d. szoba.
pipa dohányt, v. nem adnék érte egy pipa dohányt; Dohányzsinór, fn. zsinór, melyre a szárítandó
(km.) kimarkolja a dohányt más zacskójából s ma- dohányleveleket füzik .
gáébe teszi. -dék, fn. (vt.) a dohányból képzödö Dohat, fn. 1) dohos, penészes szag ; 2 ) szekér-
mérges folyadék (nicotin). kenöcs. Innen : Dohatos, mn.
Dohányfattyazás, 1. Dohánykacsolás. Dohlik, 1. Dohollik.
Dohány- festvény, fn. festvény főzött dohány- Dohog , k. boszankodásból , méregböl lassú
levelekből. -fonó, 1. Dobánysodró. hangon magában beszél, morog, duhog.
Dohány-föld, fn. 1) felszántott, felásott föld, Dohollik, k. (személyt.) dohos szaga van; do-
melyben dohányt termesztenek ; 2) dohányter- hosodni kezd ; dohollik az állott s forgatatlan liszt.
mesztésre alkalmas föld. -füzér, fn. egy hosszú Dohos, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; penészszagú,
zsinegre kötött dohánylevelek összevéve. -füzés, doh által meglepett, fülledt ; d. buza , d. hordó ;
fn. a megszáritandó dohányleveleknek cérnára (szój . ) megszeleli, mint vajkai asszony a dohos lisz-
való akgatása. -füzö , fn. 1 ) a száritandó dohányt tet ; az ő szájok büdös, dohos, miképen a megnyilt
fonalra akgató személy ; 2) 1. Dohánytű. -gáico- koporsó (gór. cod.) . Innen : Dohosan, ih. Dohosság,
lás, 1. Dohánykacsolás. fn. -fa, fn. (nt.) növény a kétfalkások seregéből ,
Dohánygöngyölgetés, Dohánygöngyölgetö, máskép : dögfa (anagyris) . -it, cs, penészszagúvá,
Dohánygöngyölö, 1. Dohánysodró. dohossá, fülledtté tesz ; a tisztátalan kezelés doho-
Dohány-gyár, fn. gyári épület, hol a dohány- sitja a hordót. -odik, ul, k. fülled, penészszagúvá,
leveleket szivaroknak, tobáknak stb. készitik ; kü- dohossá leszen ; dohosodik a buza, liszt, hordó.
lön. gyár, hol az u. n. trafikdohányt, szivart ké- Dohot, Dohotol, 1. Deget, Degetel.
szitik. Innen : Dohánygyáros , fn. -kacsolás, fn. * Dóka, fn. ált. férfi v. női felöltö átilla, kabát,
(gazd.) a fattyuleveleknek a dohányszárról való rekli stb.
lecsipkedése. -kapálás, fn. (gazd.) a dohánynö- Doktor, Doktorság, 1. Tudor, Tudorság.
vény mellett a földnek kapával való megforga- Dolgatlan, mn. és ih. 1, nem dolgozó, akinek
tása. -kereskedés, fn. 1) dohánynyal, szivarral, nincs dolga ; 2) dolgozni nem szerető, dologtalan.
burnóttal való üzérkedés ; 2) bolt, hol dohányt, Innen : Dolgatlanság, fn. Dolgatlanul, ih.
szivart, tubákot árulnak. -levél, fn. (gazd. ) a do- Dolgolódik, k. dologgal foglalkozik, munkál-
hánynak hosszukás, közepén széles levele ; apró, kodik.
nagy d. -nyomó, fn. hengerded pálcácska , mely- Dolgos, fn. tt. -t; munkás, dolgozó személy,
lyel a vágott dohányt pipába nyomkodják. napszámos ; a dolgosoknak főzni. in. tt. -t, v.
Dohányos, fn. tt. -t ; 1) sokat dohányzó sze-- at ; tb.- ak ; munkaszerető, soha nem henyélő ; d.
mély; ő nagy dohányos ; 2) dohánytermelést kezelő ember. Innen : Dolgosság, fn.
személy ; 3) dohányföld; a dohányosba menni. Dolgoz, 1. Dolgozik.
mn. tt. -t. v. -at ; tb. -ak ; 1) dohányzó, aki dohá- Dolgoz-ás, fn. tt. -t; munkával való foglalko-
nyozni szokott ; d. ember ; 2) dohányt termö, d. zás. -at, fn. ált. munkálkodás által készitett min-
föld; 3) dohányt tartalmazó, d. bolt, zsák ; 4) do- denféle, leginkább szellemi mü ; külön. a tanulók
hánynyal kevert ; d. liszt, buza ; 5) dohányszagú, a irásbeli gyakorlata ; hibás, hibátlan d. -gat, cs. és
dohánytól büdös. d. száj, szoba. k. csendesen de folytonosan dolgozik ; mit dolgoz-
Dohányoz, cs. 1) dohánynyal behint, beszór ; gatsz ? reggeltől estig dolgozgatni. -ik, k. 1) mun-
2) dohányfüsttel megfüstöl ; minden szobát tele do - kával, dologgal foglalkozik, munkát végez ; mit
hányoz. gat, k. kényelmesen, csendesen dohány- dolgozol? agyon dolgozza magát; kézzel lábbal dol-
zik. -ik, k. égő dohány füstjét szájával szíja, más- gozik ; (szój .) aki nem dolgozik, ne is egyék; ott
kép: pipázik. egyél, ahol dolgoztál ; 2) vmin igyekszik, vmiben
Dohány-rágó, fn. száraz dohányt, v. a pipȧ- töri fejét ; azon dolgozott, hogy hivatalba bejuthas-
ban képződő u. n. bagót rágó személy, sodrás, son. -ó, mn. 1) dologgal foglalkozó, munkálkodó ;
fn. a dohányleveleknek szivarrá való készitése. dolgozótárs, hírlapszerkesztő munkatársa; 2) dol-
-sodró, fn. a dohánygyárakban szivarokat ké- gozáshoz, foglalkozáshoz tartozó ; d. szoba.
szitő személy. -szedés, fn. a dohányleveleknek a Dolgozó-asztal, fn. 1 ) irással foglalkozó em-
szárról való leszedése, levagdalása. -tekercs, fn. berek asztala, melyen irni szoktak ; 2) némely
gúzszsá összetekert dohánylevelek. -tenyésztés, mesteremberek asztala, melyen a körükbe vágó
 Dol 220 - Dom

munkát végzik. -ház, fn. közintézet, melyben a -nap, fn. hétköznap, melyen dolgozni, kézi mun-
dologtalan csavargókkal, rabokkal s munkátlan kát végezni szoktak, a vasárnapokat és ünnepeket
szegényekkel bérért dolgoztatnak. -nap, fn. a. m. kivéve mindennap. -számla, fn. (ker. ) foglalko-
hétköznap . -szoba, in. melyben vmely munkál- zás, munkáról irt számla. -szerető, fn. és mn.
kodó, leginkább szellemi dolgokkal foglalkozó dolgos, szorgalmasan dolgozó, dolgozni szerető.
személy szokott foglalkozását végzi .
Dolgoztat, cs. dolgot, munkát végeztet vkivel, -talan, mn. aki dolgozni, foglalkozni nem szeret,
tétlen. Innen : Dologtalanság, fn. Dologtalanul, ih.
dologgal foglalkoztat ; szőlőben , kertben dolgoztárs, fn. velünk egy munkával, egy dologgal
tatni, cselédeivel, napszámosokkal d .; rabokat, cse- foglalkozó személy. -talankodik, k. nem dolgo-
lédeket d. Innen : Dolgoztató, fn.
* Dolhodik, k. a. m. dohosodik. zik, tétlenül él, henyél. -tétel , fn. munka, dolog
véghezvitele. -tevö, mn. 1) foglalkozó, dolgot vé-
Dolmány, fn. tt. -t ; rövid v. hosszú, zsinóros gező ; d . ember ; 2) munkálkodásra, dologra szánt ;
prémetlen, magyar szabású , derékra való felöltő ; d. nap. -védör, fn. (ht.) a hadi munkálkodás, híd-
(km.) fakókerék, kender-hám, nemes ember, szür- csinálás, sáncásás megvédésére kiállitott katonai
dolmány; rongyos dolmányban is van okos legény. fedezet. ? -végbezvittlen, ih. a dolgot, foglalko-
-ka, fn. kis rövid dolmány. -os, mn. tt.-t, v. -at ; zást el nem végezve.
tb. -ak; dolmányt viselő, dolmányba öltözködött. Domb, fn. 1 ) kisebbszerü földemelkedés, kisebb-
-szür, fn. 1 ) dolmánynak való finomabb szür- szerü halom, keveset kidudorodó földtömeg ; (km.)
posztó ; 2) szürposztóból készitett dolmány . nehéz a dombra visszahömpörögni ; 2) összehordott,
Dolog, fn. tt.-dolgot ; tb. - dolgok ; 1) teendő , egymásra hányt föld-, szemét- stb. tömeg ; határ-
végezni való munka ; dologba kapni, dologhoz látni; domb, ganéjdomb, szemétdomb ; (km. ) kutya is a
dologra legények; nincs semmi dolga ; annyi a dol- dombra szarik, v. ördög is a dombra tojik, gazdag-
ga, azt sem tudja, hol a feje; (szój .) egy dologból nak szolgál a szerencse; 3) messze terjedő lassan
kettőt csinálni; ráér sűrű dolgától ; sok dolgom van, emelkedő vidék ; telecskei dombok ; 4) á. é . kissé
teendom ; dolgot adni vkinek ; a mezőn van dolga, emelkedettebb tárgy ; gyönyördomb , a női szemé-
teendoje; vármegye dolgara menni ; ur dolga, robot; remtest külső része.
(szój.) olyan ur dolga nekem ez a lótás-futás ; az az * Dombár, fn. tt. -t ; a domb lejtője oldala.
én dolgom, hogy mikor megyek el, nem hozzád tar- * Dombász, fn. tt. -t ; kompon álló malom .
tozik ; kinek semmi dolga , akaszsza fel magát; Dombároz , k. tivornyáz , devernál , lármás
dolga felől mindenre ráér, azaz : semmi dolga ; 2) mulatságot csap. Innen : Dombérozás, fn. Dombé-
munkálkodás, foglalkozás ; dologtól irtózni ; a do- rozó, mn.
log nem szégyen ; (szój. ) büdös neki a dolog, nem Dombhát, fn. a domb legfelső része , teteje.
szeret dolgozni ; nem törifel tenyerét a dolog ; nem * Dombik, k. kisszerü dombocska.
töri tollát a dolognak ; nem szakad meg a dologban; Dombliget, fn. dombon levő liget.
(km.) dolog után édes a nyugodalom ; 3) a. m. ügy; Domboes, Dombocska, fn. kicsin domb.
maga v. mások dolgában járni, kelni ; a dolgok ily Dombol, 1. Tombol.
állása mellett; ne artsd magad mások dolgába ; nin- Dombor, fn. tt. -t ; 1) vminek kifelé gömbölyö-
csen vele semmi dolgom, a) semmit sem kell vele dése ; 2) külön. (ép.) az oszlopok oldalának gör-
bajlódnom, nyugodhatom mellette; b) semmi kö- bülete, kifeléhajlása ; ennek az oszlopnak nagyobb
zöm hozzá ; innen aztán e sajátságos szólásmód : dombora van, mint amannak, oldalai hirtelen gör-
tudomány dolgában, pénz dolgában stb. azaz : a tu- bülnek. -it, cs. domborúvá, dombalakúvá tesz ;
dományra, a pénzre nézve ; 4) állapot, életmód ; kenyeret domboritni ; külön. (msz.) vas-, bádog-,
jó, rosz dolga van ; úri dolga van; fene, kutyadolga rézlemezt kalapácsolással kifelé gömbölyít, görbít.
van; (szój.) uraság a dolga , úri módja van ; ő Innen : Domborítás, fn. -itó, fn. a bádogosok ka-
dolga , lássa; csunya dolog a háboru ; ülj veszteg, ha lapácsa, melylyel az érclemezt domborítják. -kö,
jól van dolgod ; vanjó dolgod, van eszed ; 5) törté- fn. emlékkö, domború alakban kifaragott sírkö.
net, esemény ; micsoda dolog történt itt ; (szój .) -mü, fn. (ép. msz.) a faltól félig, v. egészen kiálló
szép dolog, ha istentől van, nem örömest hallott faragvány, szobrászati mü ; fel d. melynek csak
hírre, esetre mondatik ; 6) a. m. tárgy, izé ; ez egyik fele domború, a fal felé való része lapos
ugyan szép dolog; (km.) megesett, v. elmult dolog (bas relief) ; magas d., mely minden oldalról eláll
nakfelejtés a vége, v. legjobb orvossága az elfeledés ; a faltól (haut relief) . -odik, k. dombalakot vesz
ez értelemben különösen, mint a személy ellentéte fel, domboruvá, dombalakuvá leszen ; d. kemencé-
használtatik ben a kenyér ; d. a has ; ;(szój
; a dolgot a személytől meg kell külön- nye, .) domborodik az erszé-
böztetni . Innen : Dologi, mn. pénzzel megtelik (tréf.) domborodik a ház
Dolog-beli, mn. (bölcs .) tárgyat, dolgot illető, eleje, terhes nőkről mondják.
ahhoz tartozó ; d. foglalkozás. Innen: Dologbeliség, Domború, mn. tt. -t ; dombalakú, kiemelkedő ;
fn. -értő, fn. és mn. vmely munkához, tárgyhoz has, mell, far ; d. kenyér. Innen : Domboruan, ih.
értő, azt kellőleg elvégezni képes ; szakértő ; te d. Domborúság, fn.
ebben d. vagy. Innen : Dologértőleg, ih. * -fogó, fn. Domborul, 1. Domborodik.
a dologhoz szívesen hozzálátó, dolgos, munkasze-
rető, örömmel foglalkozó ; d. ember. -gyözö, fn. Dombos, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1 ) dom-
sokáig dolgozni képes, a dologban hamar ki nem bokkal bővelkedő , amin domb van ; d. vidék,
fárado. -ház, 1. Dolgozóház. tájék; megálla dombosabb helyen (Ar.) ; 2) púpos ;
Dolog-hozi, mn . (ttud.) az illető tárgyat, dolgot d. hát. Innen : Dombosan, ih. -odik, ul, k. dombo-
illető, arról szóló ; d. jog. kerülés, fn. tétlenségi ruvá, dombossá leszen, domború alakot vesz fel.
hajlam, dolgozni, foglalkozni nem szeretés. -ke- Dombozat, fn. 1 ) dombokból álló vidék, ma-
rülö, fn. dologtalan, tétlen, foglalkozni nem ohajtó. | gaslat ; 2) mesterségesen összehordott domb.
 Dom -- 221 Döb

Dombtalau, mn. sík, lapályos, domb nélkül Dóris, Dorka, Dorkó, 1. Dora.
való ; d. vidék. Dormány, fn. tt. -t ; (gép.) csavaró rúd vmely
? Domb-terü, fn. mesterségesen összehordott, srófos gépen.
fokozatosan emelkedő föld, emelkedett hely (ter- Dornik, fn. 1. Tarkör.
rasse). -tető, fn. 1. Dombhát. Doroc, 1. Dobroc.
Domicskol, 1. Dömöcköl. Dorol , cs. és k. rekedtes hangon dong ; a sebet
* Domika, fn. böjti leves turóval készitve ; dorolják a legyek.
(km.) aturóra vizet öntenek, domikának mondják, Doromb , fn. a köznép leányainak zúgó zene-
a vén leánytférjhez adják, menyecskének hívják. eszköze , melyet szájokba szoktak fogni , s egyen-
Domó, fn. a kenyérnek sülés alatt felhasadt, szöget képező ruganyos acélnyelvét pengetik ; á.
kidudorodott része, gyürkéje. é. házi doromb, folytonosan morgó személy ; külön.
Domokos, Domonkos, tn. finév, Dominicus ; örökké pörlö, veszekedő asszony. Innen : Dorom-
domokos szerzet, apáca. bos, mn. -lya, 1. Doromb.
Domos, 1. Dombokos. Dorombol, Doromboz, k. 1) dorombot pen-
* Domosz, fn. tt. -t ; nagy fajta, kövér disznó. getve fuj ; 2) a macska hízelgésböl lassú morgó
? Domtér, 1. Dombterü. hangon szól, orgonál ; 3) 1. Dörömböl.
Dónát, tn. finév. * Dorones, fn. göröngy, rög.
Doncs, 1. Dancs. Dorong, fn. ált. hengerded, hosszú, súlyos fa-,
Dong, k. méh, darázs, v. más szárnyas rovar v. vasdarab; külön. egyenes hosszú karvastag-
röpülés közben tompa, zúgó hangot ad ; á. é. las- ságnyi, gömbölyded fadarab, rúd, pózna; abroncs-
subb hangon beszél ; ne dongj itt a fülembe. nak való dorong; (bibl.) mint egy latorra jöttetek-e
Donga, fn. laposra gyalult, kissé ivelten készi- ki kardokkal és dorongokkal; (szój .) dorongot ve-
tett különböző hosszaságú és szélességü kemény tettek elibe, akadályt gördítettek elibe. -fa, fn. nem
fadarab, melyből különféle öblös edényeket, hor- hasított , hanem hengerded darabokból álló ölfa.
dókat, kádakat stb. készitenek ; á. é. vékony don--fánk, -hid, 1. Dorongosfánk, Dorongoshid.
gáju ember, gyönge alkotásu. -bolt, -boltozat, fn. Dorongol, cs. doronggal sujt, üt, ver, rudal ;
1) dongákból készitett faedények boltozatos haj- fejbe dorongolni vkit; ȧ. é. keményen, durván tün-
lása ; 2) (ép.) dongalakú hajlással biró épületbol- tetni fel vmely szellemi mű hibáit.
tozat. -csin, 1. Csin. Dorongos, mn. tt. -t, v. -at; 1) doronggal ellá-
Dongaláb. fn. ember-láb, befelé görbedö talp- tott, felszerelt ; 2) dorongokat tartalmazó ; doron-
pal. Innen: Dongalábú, mn. gos szekér ; 3) dorongos fánk. -fánk, fn. nyujtóía-
Dongás, fn. tt. -t ; némely rovarok tompa forma eszközre csavart , s azon mint nyárson
zúgása. mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; dongát tar- megsütött csöalakú sütemény ; botkalács, kürtö-
talmazó ; d. szekér, udvar, félszer, kalács. -hid, fn. hengerded fatörzsekből össze-
Dongavas, fn. dongasimító éles vaseszköz . rakott hid.
Dongat, cs. dongó hangot adat vmivel ; a hor- * Dorosba, fn. a. m. vőfél.
dókat dongatni; a megfogott legyet dongatni. * Doroszló, fn. hosszas élü kapaforma eszköz,
Dongó, fn. 1) a. m. dongólégy ; 2) egyik régibb melylyel kertekben, szőlőkben a gyomot, paréjt
csárdás neve ; 3) bizonyos debreceni népdal : tisztitják, horoló kapa.
Debrecenben kidobolták, hogy a dongót ne danolják ; Doroszol, cs. 1) ált. gyomtól, paréjtól horoló
De azért is dongó, diri-dári dongó. —, mn. zugó kapával megtisztít ; 2) külön. másodszor kapálja a
hangot adó. -bogár, 1. Dongólégy. szölöt.
Dongócska, I. Cincur. Dorottya, tn. nönév.
Dongó-légy, fn. (állatt.) nagyobb fajú légy, * Dorozma, fn. var, v. szemölcs. Innen : Doroz-
mely röpülve tompa zúgó hangot ad ; szereti és más, mn.
meglepi a húst, hogy eleven pondróiť reá tojja. Dorsgadóc , fn. (állatt.) pettyes testü hal a
-méh, 1. Poszméh. gadócok közül.
Donk, 1. Domokos. Doruzsol, k. zsémbeskedik, házsártoskodik.
Donog, 1. Dong. Désa. 1. Domokos.
* Dopol, cs. vmit bedugaszol ; palackot, hordót * Doszka, I. Deszka.
dopolni. * Doszol, k. menésre, indulásra serkent, unszol ,
Dora, tn. nönév, Dorottya kicsinyített alakja. nógat.
Dorák, tn. finév, Dorotheus. Dosztig, 1. Duztig.
Dorbéz , fn. tt. -t ; tivornyázó , korhelykodó Dózsa, 1. Domokos.
személy. -ol, k. tivornyáz, devernál, lármás mu- Döbben, k. és cs. 1) a sziv erösebben lüktet ;
latságot csap. nagyot döbbent a szivem ; 2) hirtelen megijed. -t,
Dorgál, cs. szavakkal keményebben megfedd cs. a szivet erősebb lüktetésre hozza ; innen : hir-
vkit, megszid ; (km .) aki mást dorgálni akar, maga telen ijedelmet, elvonuló megfélemlést okoz .
feddhetetlen legyen. Innen : Dorgálás, fn. Dorgáló, * Döblec, mn. vastag, kövér, nagyhasú ; döblec
mn. -atlan, mn. és ih. meg nem feddett, meg nem ember.
dorgált ; d. csíntevők. Innen : Dorgálatlanul, ih. * Döböcsköl, cs. meggyúr.
-gal, cs. gyergéden, kimélettel dorgál. -ódik, Döbög, k. a. m. dobog.
-ódzik, k. zsémbes természeténél fogva folytono- Döbön, Döböny. fn. tt. -t ; dongából készült
san dorgál ; (bibl. ) rajta légy mind alkalmatos, faedéry, tonna, melyben turót, vajat stb. szoktak
mind alkalmatlan időben : feddődjél, dorgálódjál. tartani.
* Dorhol. cs. hengerel, mángorol ; bort, fehér- Döbönfuvók , fn. tb. (b.) hengeralakú ( fuvók
ruhát dorholni. öntött vasból.

Döb - 222
Döbörg, Döbörgés, 1. Döbörög.
Döbörke, fn. kis döbön.
Döbörög, k. messze, v. mélyen zengve durrogó
hangot ád ; külön. a gyorsan haladó kocsi robog.
Innen: Döbörgés, fn.
Döbösz , Döböszke, 1. Dobosz, Doboszka.
* Döbröe, 1. Dobroc.
Döccen, k. ált. mozgó test rögös talajon meg-
rázódik, egyik helyről a másikra vetődik ; külön.
rögös uton haladó jármű egyik helyről a másikra
vetődik, zökken. -t, cs. egyenetlen talaj a mozgás-
ban levő testet, járműt döcögővé teszi.
Döcög, k. 1) folytonosan döccenve, rázódva
halad ; d. rögös uton a kocsi ; 2) kövérség, v. fájós
láb miatt ide-oda dülöngve halad ; d. a hízott ser-
tés. Innen: Döcögés, fn. Döcögő, mn. -ös , mn.
tt. -t, v. -et ; 1) göröngyös, gödrös, egyenetlen s
igy döcögést okozó ; d. út ; 2) rázós, hibás szerke
zetti ; d. kocsi; 3) ingadozó, dülöngös ; d. járás ;
4) á. é. akadozó, nehézkes folyásu (beszéd, irály).
-tet, cs. döcögésre késztet ; a göröngyös ut döcög-
teti a szekeret.
* Döddö, fn. buta, bamba, málészáju ember.
Dödög, k. értelmetlenül beszél, dadog ; magában
dömmög, fenszóval gondolkodik.
* Dödölle, fn. 1) köleskása és lisztkeverékből,
v. kukoricalisztből kevert, s kiszaggatott tésztás
étel, ganca ; 2) turóval, v. lekvárral töltött derelye,
barátfül.
Dödörög, k. 1) morogva értelmetlenül beszél ;
2) a. m. didereg.
Döf, cs. és k. 1) vmibe hegyes eszközt, v. vmit
hegyes eszközzel szur; kést , tört döfött testébe;
sturonynyal döfött hozzám ; 2) ujjal, ököllel kemé-
nyen megérint, meglök; 3) szarvasmarha szarvá-
val szúr; ez a tehén döf. Innen: Döfes, fn. -dös,
döz , -öd , cs . és k. többször egymásután döf.
? -öny, fn. szúró eszköz, kard. -ös, mn. tt.-t, v. -et ;
döfésre, öklelésre hajlandó, szilaj , hamis ; d. bika.
* Döföttyü, fn. mézes, mákos tésztaétel.
Dög, fn. 1) hulla, vmely betegség által elhullott
állat teste, élettelen állati test; afarkas dögrejár;
dögre kapott, a) ragadozó állat dögöt talált ; b)á. é.
balikot fogott ; c) kicsapongó személy vkit háló-
jába kerített ; (bibl .) ahol dög van, oda gyülnek a
sasok; (szój.) büdös, mint a dög ; 2) (alj . ) a. m. emberi
hulla ; 3) ragadós és halált okozó nyavalya, dög-
vész; dög ütött a marhák közé ; verje meg a dög ; 4)
beteges, nyavalygó, bitringes személy ; dög va-
gyok, aliglézengek ; 5) sovány, alig lézengő szar-
vasmarha, ló, juh ; 6) á. é. a) bőség ; döge van a
dinnyének, v. dögében van a dinnye, böviben van ;
7) rosz dög, a. m. rosz ember, gonosz csont.
Dög-baj , fn. ragadós nyavalya, melyben sok
ember, állat elhull. -bör, fn. a megdöglött állat
lenyuzott böre. -büz, fn. a megdöglött állat testé-
nek büdös szaga.
Dögenyeg, fn. 1) 1. Deget ; 2) 1. Dögönyeg.
? Döger, fn. (állatt.) egyptomi dögér, holló nagy-
ságu ragadozó madár a keselyük osztályából.
? Dögész, fn. tt. -t ; (állatt. ) 1 ) sirásó, v. temető
dögész, döggel táplálkozó fekete rovar, röptyüin
vörös sárga csíkokkal a téhelyröpüek rendéből
(Todtengräber) ; 2) 1. Dögér.
Dögevény, fn. tt. -t ; egészségtelen levegőü,
mocsáros hely.
Dög-evő, mn. döggel élő, dögöt evð. -fa, fn.
I
- Dög
(nt.) fanövény a kétfalkások és tizhímesek közöl
büdös hüvelyes gyümölcscsel (anagyris foetida).
fakadék, fn. 1) fakadék a megdöglött állat, v.
dögvészben meghalt ember testén ; 2) fakadék
vmely ragadós nyavalyában sinlödő beteg testén.
Innen : Dögfakadékos, mn. -faló, 1. Dögevő.
Dög- fö, fn. (ép.) vmely épület cifrázatául szol-
gáló állati fö. -fü, fn. (nt.) büdös szagú növény
(stapelia variegata). -gomba, fn. (nt. ) mérges
gomba, melyet a legyek kedvelnek. -gyik, fn.
(kórt. ) rákfene a torokgyikon. -hagymáz , fn.
(kórt.) járványos hagymázféle betegség, melyben
sokan elhullanak. -halál, fn. ált. mindenféle ra-
gadós nyavalya, melyben sokan meghalnak ; kü-
lön . 1. Hagymáz. Innen : Döghalálos, mn. -hely, fn.
1) hely, hol a megdöglött állatot nyuzzák ; 2) hely,
hol döghalál uralkodik. -hús , in. megdöglött
állat húsa; a cigány megeszi a döghúst ; külön. bü-
dös hús. -kánya, fn. (állatt.) döghússal élő kánya.
-kelevény, fn. (kórt.) dögkőrban szenvedő testén
támadt genyedséges kelés. -kesely, fn. (állatt.)
dögevő madár a sasok közöl. -kór, -kóros, l.
Döghalál, Döghalálos.
Dögkórság, 1. Dögvész.
Döglégy, fn. (állatt. ) dögökön élődő aranyzo-
máncu légy (musca cæsar).
Döglel, cs. 1) ragadós nyavalyával, dögkórral
elveszt, dögleszt ; 2) * restel ; dögleli a munkát.
-et, fn. 1) dögkóros, dögvészes állapot; 2) a. m.
döghalál. Innen : Dögleletes, mn. Dögleletesség, fn.
Dögleltet, 1. Döglel .
Dögleszt, Döglet, cs. megdögleni enged, kény-
szerít ; (károm.) Isten dögleszszen meg.
Döglet, 1. Döglelet.
Döglik, k. 1) állat, barom kimulik, elvész , ki-
adja páráját; nagyon döglik a jószág ; (szój .) szépen
döglik a marha, olcsó leszen a bőr ; (megvetőleg)
ember meghal, kiadja lelkét ; nem bánom én, ha
ott döglöl a garád alatt is; 2) á. é. lustálkodva
nyujtózkodik, hever ; reggel tiz´óráig döglik. Inn. :
Döglött, mn.
Dögló, fn. dögrováson levő rosz gebe, melynek
csontjai kiállanak.
Döglö, mn. páráját kiadó, ami döglik ; (szój .)
döglöfélben lenni, a. m. dögrováson lenni.
Dög-mirigy, fn. 1) dögvészben a mirigyek kó-
ros daganata ; 2) döghalál, dögvész . -nyuzó, fn.
a döglött állatok börét lenyúzó személy ; külön.
kutyapecér, hóhérinas. —, mn. a megdöglött állat
börének lenyuzására szolgáló ; d. bicsak, d. hely.
Dögöny, fn. bunkós fejű szálas eszköz, mozsár-
törö. -eg, fn. botba rejtett tör, stilét. Innen : Dō-
gönyeges, mn. -hal, fn. (állatt.) éles, fűrészforma
gerincü tengeri hal. -öz , mozsártörövel tör, üt ; á.
é. üt, ver, paflagol vkit.
Dögös, mn. tt. -t, v. -et ; 1) dögtesttel megtelt ;
d. kocsi, d. verem; 2) dögkóros ; 3) á. é. nyavaly,
gós, beteges, bitringes. -it, cs. dögössé, betegessé
tesz. -ködik, k. betegeskedik, nyavalyáskodik,
dögrováson van. -ödik, k. dögkórba esik.
Dög-rovás, fn. farovás, melyen a megdöglött
jószág száma van feljegyezve ; (szój.) dögrováson
lenni, halálos betegségben szenvedni. -szer, fn. a
büzaszat büdös gyántás nedve. -test, fn. 1) meg-
döglött állati test ; 2) (bt.) emberi hulla ; 3) nya-
valygós, beteges ember. vad, fn. (vad.) beteg-
| ségben megdöglött, v. megcsonkított vad. -var,
 -- 223
Dög
fn. (kórt.) genyedéses var a dögkórban szenvedő
testén. Innen : Dögvaras, mn. verem, fn. verem,
gödör, melybe a megdöglött házi állatokat temetik.
-vész, 1. Döghalál.
Dögveszes , Dögvészes , mn. 1) dögkórban
szenvedő ; d. beteg ; 2) döghalált okozó ; dögvé- |
szes lég.
* Döher, mn. tt. -t ; kövér, nagy hasú, pot-
rohos.
* Döhöl, cs. üt, ver.
+ Döit, 1. Dönt.
Döjt, 1. Dönt.
* Dökret, k. zörget, zakatol.
Döl, k. 1) súlyegyenét vesztve, álló helyzetéből
lassan fekvő helyzetbe fordul ; dől megtöltött
zsák; dől a szekér ; hasra, hanyatt dőlni ; dől sok
erős bolgár (Vör.) a. m. elesik ; (szój .) dől a briza,
gabna, a) mikor nagyon buja; b) mikor a zápor
megveri, és hegye földfelé hajlik ; 2) neki veti
magát, támaszkodik ; falnak dőlni , a hordónak
neki dőlni ; 3) tódul, ömlik ; dől az eső, ha nagyon
esik ; dől a gyümölcs, ha nagyon megrázzák a fát ;
csak ugy dölt belőle a bor-, a pálinka bűz ; csak ugy
dőlt a nép a templomból; csak ugy döl belőle a sok
beszéd ; 4) darabokra omolva roskad ; dől a ház;
romba dől; á. é. (szój.) dugába dőlt, nem sikerült .
Döled, Döledt, 1. Düled, Düledt.
Döledék, fn. rom, összedőlt épület maradványa.
Innen : Dőledékes, mn. -eny, mn. ingékony, szét- ,
v. eldőlő félben levő ; d. rozzant épület.
Döledez, k. 1 ) lassankint összedől , roskad ;
dőledez a torony földinduláskor ; 2) inog, tántorog,
inogva megy; dőledez a részeg ember. Innen : Dő-
ledezett, mn.
Dölendez, Dölengez, 1. Dölöngöz.
Dölenkezik, k. ide-oda döl ; ebéd felett a tálak
is kezdenek táncolni, mi is dőlenkezünk (M. K.).
Dölesz-kedik, k. neki veti magát, neki döl,
támaszkodik ; a padra dőleszkedni ; (szój .) neki
doleszkedik, mint egész telkes paraszt. -szék , fn.
hátul támlával ellátott karos szék. -t, cs. dölni
kényszerit ; a szekeret árokba dôleszteni.
Dölf, 1. Dölyf.
Dölingez, 1. Dölöngöz.
* Döllent, cs. félrebillent.
* Dölleszki, fn. oly ember, ki a hasát kidöl-
lesztve szokott járni.
Döllö, fn. 1) 1. Dülö ; 2) * lejtős, lankás hely.
* Döllög, k. dülöngölve jár.
* Dülmec , mn. kövér, potrohos (gyermek),
hasók.
Dölö, 1. Dülő.
Dölöncsel, 1. Dölöngöz.
Dölöng, 1. Dölöngöz.
Dölöngöz, k. ingadozva megy, tántorog.
Dölt, mn. 1) ami dölve van, szétomlott, földön
fekvő ; d. ház ; (km.) a dőltfa fejét a gyermek is
rántszigálja; a dőlt gabona nem csinál éhséget; 2)
nem függélyesen, hanem ferdén álló ; d. négyszög ;
d. betű; d. kereszt, Andráskereszt.
Dölyf, fn. 1) magában meg nem férő dacos ke-
vélység, gög; 2) a. m. dac. Innen : Dölyfös, mn.
Dölyfösség , fn. -öng, k. 1) dacos kevélységből
felfuvalkodik, gögösködik ; 2) dacoskodik. -öskö-
dik, k. 1) dacos kevélységből felfuvalkodik, gö-
gösen viseli magát ; 2) dacosan viseli magát.
- Dör
Dömböc, fn. 1) a. m. pucor, tüttös ; 2) egyik
kisebb fajta háló neve.
Döme, tn. finév, Damian ; (szój .) megtaknyoso-
dott Döme.
* Döme, Dömhe, mn. zömök , köpcös testű,
hasók.
Dömbec, 1. Döme, mn.
Dömmög, k. érthetlen morgó hangon beszél.
Innen: Dömmögés, fn.
Dömöck, tn. syriai város neve. Innen : Dö-
möcki, mn. -munka, fn. 1) Dömöckben készült
acélfegyver ; 2) a dömöcki acélhoz hasonló készit-
ményü fegyver. -öl, 1. Dömöcsköl.
Dömöcköz, cs. Dömöckben szokásos módon
cifrázza a fegyvert. Innen : Dömöcköző, mn.
Dömöcsköl, cs. 1) vmit erősen nyomkod, kézzel
v. lábbal, tipor ; a szennyes ruhát ládába dömőcsköli ;
2) á. é. üt, ver, megráz, elpáhol.
Dömötör, 1. Demeter.
Dömse, Dömsödi, 1. Döme, mn.
* Döncöl, cs. gyür, gyömör, dömöcsköl.
* Döncölödik, k. gyürödik, henteregve dömöc-
kölödik.
* Döndi, Döndies, mn. zömök, köpcös testü.
Döndit, cs. buffant, dönget, ugy megüt, hogy
döng belé.
Döng, k. 1) vastag, zúgó hangon szól ; döng a
méh ; 2) vastag, kongó hangot ad ; dong a megütött
hát, az üres hordó ; cseng, dong paizs és sisak orma,
amint a suhogó nyilakat föltartja rezével (Vör.).
-écsel, k. lassú dongó hangon szól, lassan dong;
döngécsel a méh. -et, 1) belül üres testet ugy üt,
hogy döng belé ; 2) á. é. vkit jól elver, megpáhol .
-fa, 1. Dongafa .
Döngiesél, 1. Döngécsel.
* Döngöl, k. 1) az egyenetlen talajt bunkóval
való ütések által egyengeti ; 2) b .) érces köveket
az aknákban ütéssel fejt fel ; 3) (vad.) döngöl a
szarvas, mikor sebes szökései alatt a talaj döng.
Innen : Döngölés, fn. * -ö, fn. bunkó, melylyel az
egyenetlen talajt egyengetik.
Dönnyög, 1. Dünnyög.
Dönig , 1. Döng.
Dönt, cs. 1) egyenes állásából, v. mozgásából
dölni kényszerít, eltaszít ; a nagy vihar, áradás
házakat d.; á. é. szükségbe d.; veszélybe d. vkit; 2)
tölt, önt; buzát a zsákból a szekrénybe d.; esik az
eső, mintha döntenék ; 3) (gazd. ) az öreg szőlőtő
vesszőjét lehajtja a földbe, hogy uj töve nöjön ; 4)
a. m. határoz; a jövő vita d.; ez okmány d. Innen :
Döntő, mn. -öget, cs. egymásután dönt. -vény, fn.
tt. t; (ttud.) törvényszéken hozott végitélet ; 2) ?
a felsőbbség hivatalos rendelete (edictum).
Dördit, cs. vmit dördülésre indít, hoz, vmivel
dörgö hangot adat ; a villám dörditi a levegőt.
Dördül, k. ált. nagyot pattanva megrázkódtatja
a léget ; d. az ágyu; külön. a. m. mennydörög ;
villámlott, s utána nagyot dördült. Innen : Dördü
lés, fn. -et, fn. a dördülés légrázkódtató hangja.
Döre, mn. 1) oktalanul cselekvő, v. beszélő,
féleszü, esztelen ; d. ember ; 2) oktalanságból, esz-
telenségből elkövetett ; d. tett, beszéd. Innen : Dő-
reség, fn.
Dörej, fn. tt. -t ; több ideig tartó dördület.
Dörélkedik, k. döre módon, esztelenül viseli
magát, esztelenkedik.
? Döresz, fn. tt. -t ; a. m. kréta. 2
 Dör 224 Drá

Dörg, 1. Dörög. beitat azáltal, hogy kezeit a beteg testén végig

Dörgécse, fn. (állatt. ) szálkás gerincü kis hal. huzogatja ; oszlató kenőcsöt dörzsölni vki testébe;
Dörgés, fn. tt. -t ; ált. légrázkódtató erős haug, 3) vmi testet apró részekre nyomkod ; a cukrot
dördület; ágyudörgés ; külön. a. m. mennydörgés ; lisztté dörzsölni ; habbá dörzsölni a disznózsírt; ku-
tudja a dörgést, jártas vhol, v. vmely dologban. koricát dörzsölni, morzsolni. -ék, fn. vmely testnek
Dörget, cs. dörögni kényszerít ; a villám dörgeti dörzsölés által lehulladozott része. -ékeny, mn.
a levegőt; ágyukat dörgetni. Innen : Dörgető, mn. tt. -t, v. -et ; könnyen dörzsölhető , dörzsölés
Dörgicse, 1. Dörgécse. által részeit hullató ; dörzsölékeny a dörösz. Innen:
Dörgö, mn. légrázkódtató, ami dörög ; d. hang, Dörzsölékenység, fn. -ödik. k. 1) magát más testhez
ágyu, ég. dörzsöli ; a malac a kapufához dörzsölődik ; 2) a. m.
Dörgöce, 1. Dörgécse. surlódik. Innen : Dörzsölődés, fn. -ötálka, fn. (vt.)
Dörgöl, cs. 1) két test felszíneit összenyom- vegyészi, v. gyógyszerészi tálka, melyben két, v.
va , egymáson végig huzogatja ; kezeit dörgöl- többféle szert dörzsölés által összekevernek.
ni; ruhát dörgölni ; a) mosás közben két őkle * Dövöl, cs. és k. a hegedüt, brugót nyeggeti,
között erősen összenyomva egymáson huzogatni ; azokon hamis hangokat ád.
b) a megszáradt sarat tisztítni ki a ruhából ; * sz0- Dözs, fn. tt. -t; 1) tivornya, eszem-iszom mu-
bát dörgölni, súrolni ; 2) (kórt.) posztó-, flanell- latság ; 2) dorbézoló, tivornyázó személy. - mn.
darabot a beteg testén erősen végig huzogatja, korhely, devernáló. -hely, fn. korcsma, v. más
hogy a vér sebesebb forgásba jöjön ; 2) (alj.) nemi- hely, hol tivornyázni lehet. -nap, fn. oly nap, me-
leg közösül. Innen : Dörgölés, fn. -ödik, -ödzik, lyen eszem-iszom mulatságra összejönek.
k. egyik test a másikhoz erősen érintkezve, egy- Dözsöl, k. korhelykodik, tivornyáz, devernál,
máson ide-oda végig huzódik, surlódik ; a malac dombéroz. Innen : Dőzsölés, fn. Dőzsölő, fn.
az ólhoz d.; a csámpás ember lábszárai egymáshoz Dözsöndi, fn. dözsölö, devernáló, világát élő
dörgölődnek. Innen : Dörgölődés, fn. személy.
Dörit, cs. dörévé, esztelenné tesz. Dözsöngö, fn. és mn. sokszor dözsölö, tivor-
Dörmög, k. boszankodásból magában morog, nyázó.
dömmög. Innen : Dörmögés, fn . Dözs-pajtás, fn. két, v. több személy, kik
* Dörmöl, cs. rágcsál, eszeget; kenyeret d. együtt szoktak dözsölni. -pénz, fn. korhelyko-
Döröcsköl , cs. 1) vmit erös dörzsölés által dásra való pénz. -tanya, 1. Dözshely.
finomra szétnyomkod ; cukrot döröcskölni a mo- Dözstárs, 1. Dözspajtás.
zsárba; 2) nyomkod , zöcsköl, töm ; lisztet döröcs- Dözstársaság, fn. dözsölő személyek együtt-
kölni a zsákba. véve.
Dörög, k. 1) ált. több ideig légrázkódtató han- Drága, mn. 1) nagy áru , aránylag csak sok
gon szól; dörögnek az ágyuk; d. avillámos ég; 2) kü- pénzért megvehető ; d. pénzen venni vmit; ez a do-
lön. a.m.mennydörög ; két óráigfolytonosandörgött ; log drágába kerül; méreg- drága, szerfelett nagy
3) á. é.teli torokból kiabálva vitatkozik ;ne dörögj áru; (szój . ) kivetní a drágát, a. m. vendégségben
már annyit; (szój.) hadd dörögjön, csak ne üssön. lenni, nagy kalánnal enni ; á. é. drága koszt, a. m.
* Dörököl, 1. Döröcsköl, 2). gyógyszer ; (km.) uraknak való a drága étel; leg-
Dörömb, 1. Doromb. drágább az, amit könyörgéssel kell megvenni ; kedves
Dörömbérez , 1. Dörömböl. ami drága; nem könnyen adják, ami drága ; legké
Dörömböl , Dörömböz , k. több ideig tartó sőbbre esik, ami legdrágább ; 2) jeles tulajdonainál,
tompa zörgő hangot okoz ; a padláson d.; a faedé- v. ritka voltánál fogva becses, megbecsülhetetlen;
nyek ide-oda hányásával d. Innen : Dörömbölés, fn. legdrágább kincs az idő és az egészség; drágaterem-
Dörren, Dörrenet, 1. Dördül, Dördület. tette; (guny.) d. madár, jó madár, gyönyörű mák-
Dörül, k. dörévé, esztelenné leszen. virág; 3) á. é. szeretett, édes, kedves ; d. barátom,
Dörzs- csiga, fn. (gép.) fogatlan csiga a gép- anyám, szüleim ; d. lélek. Innen : Drágán, ih.
ben. -eszköz, fn. dörzsölés által tüzet adó eszköz . Drágábbodik, k. nagyobb áruvá lesz.
-fa, 1. Dörzsgyufa. Drágakő , fn. a legnemesebb és legritkább
Dörzsgátlócsiga, 1. Dörzscsiga. kövek közé tartozó ásvány, mely keménysége,
Dörzs-gém, fn. (b. ) az érces kövek összezúzá- átlátszósága és ragyogó fénye által tünik ki.
sára használható bányai eszköz. -gyufa, fn. ujabb áros, fn. drágakövekkel, v. drágaköves ékszer-
szerkezetü gyufa, melyet dörzsöléssel lehet meg- rel üzérkedő személy. áru, fn. drágakövekböl, v.
gyujtani ; ellentétben a régibb szerkezetű u. n. drágaköves ékszerekből álló árucikk. -kereske-
mártogató gyufával. -karika, fn. (b.) a dörzsgém dés, fn. 1) drágakövekkel való üzérkedés ; 2) bolt,
karikája, kö, fn. 1) erős, tömött kö, melylyel hol különféle drágaköves ékszereket árulnak.
festéket v. egyet- mást szétdörzsölnek ; 2) (ép.) -kereskedő, 1. Drágaköáros.
épület szegleteinél avégett alkalmazott kö, hogy Drágaköves, mn. 1) drágakövekkel kirakott,
azok járművek által ne hurzsoltassanak. -lap. fn. ékesitett ; d. ékszer; 2) drágaköveket tartalmazó ;
(ttan.) egymáshoz dörzsölödő két test felszíne. d. Drágal, szerkény.
-mérő, fn. (gép.) különös szerkezetű mérő esz- Drágáll , cs . drágának vél , gondol,
köz, mely a dörzsölödés fokát mutatja. -mutató, hisz vmit ; drágáltam, azért nem vettem meg. Innen :
fn. (ttan. ) a dörzsölés fokát jelentő szám. -mü, fn . Drágálás, fn.
(b.) dörzsgém által összezúzott apró érces kö. -or- Drágalátos, mn. a. m. drága, becses, kedves ;
voslás, fn. különféle kenőcsnek a beteg testbed.Drágamű manna, egyh. ének.
való bedörzsölése. , fn. drágakövekkel ékitett arany,
Dörzsöl, cs. 1) a. m. dörgöl nagyobb folyto- ezüst mü.
* nosság mellék értelmével ; 2) kenöcsöt vki testébe Drágapöfeteg, fn. (nt. ) földalatt tenyésző ritka
 Drá 225 Dud

fajú gomba az ehető pöfetegek közöl ; máskép : | -hegy, fn. a dsidaféle fegyver szúró vége. -lobogó,
szarvasgomba (licoperdum tuber). fn. a dsidára erösitett lobogócska.
Drágás, mn. tt. -t, v. -at ; 1) áruit drágán, ma- Dsidás, fn. tt.-t ; dsidával felfegyverzett katona.
gas áron tartó ; drágás kereskedő, iparos ; 2) kevéssé tt.-t, v. -at; tb. -ak ; dsidával felszerelt ; d. ka-
drága, kissé magas áru. tona. -ezred, fn. dsidásokból álló katonaezred.
Drágaság , fn. 1) mindenféle árucikkeknek, Dsidaszij , fn. szíj , melylyel a dsidanyelet karra
különösen az élelmi szereknek, rendkivül nagy akasztják.
ára; innen: az idő, melyben az élelmi szereknek Dsidáz, cs. és k. dsidával szúr. Innen : Dsidá-
nagy áruk van, szük idő ; a mult évben nagy drá- zás, fn.
gaság volt; (km.) sok pénz is tehet drágaságot; 2) Dsindsa, fn. mocsáros, ingoványos hely.
drágakövekkel kirakott arany, ezüst ékszer. Dú, fn. ragadomány, zsákmány.
Drágaságok, tb. fn. drágakövekkel kirakott Dubir, fn. (állatt.) tüskés halfaj .
ékszerek. Duc, Dúc, fn. 1) vastag fadarab, melyet táma-
Drágáskodik, k. áruit drágáért tartja, adja. szul v. erösitésül használnak ; ducokat verni a
Innen : Drágáskodás, fn. földbe; ducot vetni a gerenda alá ; 2) a kenyér do-
Drágaszer, 1. Drágaságok. mója, gyürkéje ; 3) (bt. ) az emberi és állati test
Drágaszerész , 1. Ékszerész. azon része, hol több ideg egyesül ; 4) a. m. ga-
Drágaszerészet , fn. ékszerek készitésével lambház. Innen :
való foglalkodás, v. azoknak árulása. Ducfonat, fn.(bt.) az idegszálak fonata a ducban.
* Drågateremtette, mn. becses, jó, értékes ; * Ducifaros, mn. tt. -t ; nagy farú , nagy seggű.
drágateremtettejó étel. Ducol, Dúcol, cs. ducokat ver vmibe ; kutat,
Drágít, cs. drágává tesz, árát fölveri ; a száraz vermet ducolni. -tat, cs. 1) dúcokkal való erősitést
időjárás drágítja az élelmi szereket. eszközöl ; 2) * gyermeket ölében ringat.
Drágodik, I. Drágul. Ducos, Ducos, mn. 1) dúccal erősített ; 2) gyür-
Dragonos, Dragonyos, fn. könnyű fegyver- kés, domós (kenyér). Innen : Ducosság, fn. -it, cs.
zetü lovas katona. ducossá tesz.
Drágul, k. drágává leszen, értéke emelkedik ; Ducrendszer, fn. (bt.) az ágak által egymással
d. a gabna. Innen: Drágulás, fn. összefoglalt ducok elrendezése.
* Dranica, fn. házak befedésére használható Duda, fn. tömlöböl és beleerösitett két sípból
nagyobb fajú zsindely. álló pásztori hangszer, melyet léggel tele szoktak
Dratva, fn. szurkos fonal, melylyel a bőrt az fujni ; dudát fújni; dudaszónál táncolni; (szój.)
illető iparosok összevarrják. olyan a hasa, mint a felfújt duda ; tele vagy szóval,
Dratvál, dratvával összevarr. mint a duda széllel; nem lesz abból duda, nem fog
* Drengyó, fn. a fali óra függö petyegöje. ez a dolog sikerülni ; könnyű a dudát felfújni, de
Drida, fn. a. m. hajitó dárda. nehéz billegtetni. * -fa, fn. a. m. szederfa. -fürt,
Drines, fn. csavarás, elcserélés ; csere ; szó- fn. (nt. ) hólyagalakú hüvelyben rejtező gyümöl-
drincs, midőn a szó egyes tagjait elcserélik, pl. csü fanövény ; pukkantó, repedt d.
kebelem, kelebem. Dudál, k. 1) dudán játszik , zenél, dudát fuj ;
Drinesel, cs. elcsavar, elcserél ; á. é. szót drin- (szój . ) amint dudálnak, ugy táncolj, amit parancsol-
cselni, a szót eredeti alakjából elcsavarni. nak, azt tedd ; majd megtanitom keztyűben dudálni,
Dromb , fn. a. m. doromb ; olasz dalt német majd ráncba szedem ; igy nem dudálunk, ez a do-
drombhoz énekelni - mely gondolat (Kaz. F.) . log igy nem járja ; 2) á. é. panaszos hangon beszél,
= Dromedár, fn. tt.-t; (állatt. ) egy púpú teve. nyafog, kornyikál ; ne dudálj a fülembe. Innen :
Drót, fn. ércből, fémből készült fonal, sod- Dudálás, fn.
rony, huzal; rézdrót, vasdrót. -húzás, fn. az érc- Dudás, mn. tt. -t; v. -at ; tb. -ak ; dudával fel-
nek fonalnyi vékonynyá nyujtása. -húzó, fn. 1) szerelt, ellátott. -, fn. tt. -t; tb. -ok ; 1) dudán
az ércet, fémet drótnak kinyujtó személy ; 2) gép, játszó személy ; (km.) két dudás egy csárdában
melylyel a drótot húzzák. -nyujtó, 1. Dróthuzó. meg nemfér; 2) tánc, melyet dudaszónál járnak ;
Drótos, mn. tt.-t, v. -at; tb. -ak; 1) drótozó, dudástjárni.
Dudog, k. orrából beszél, magában dörmög,
dróttal dolgozó ; drótos tót, drótos legény ; 2) drót- dunnog.
tal körülövedzett, befont; drótos fazék. Dudol, k. 1) lassú, csendes hangon énekel ; du-
Drótoz, cs. ált. dróttal körülkerit, megerösit ; dolva sétálni ; (km.) akinek szekere farkán ülsz,
labdát drótozni, spárgával, erös fonallal befonni ; annak nótáját dúdoljad; mint atyák dúdolnak, fiak
külön. repedt edényt dróttal összeszorít ; fazekat ugy táncolnak; á. e. a szél lassú hangon süvit ;
drótozni. Innen: Drótozó, fn. és mn. -tat, cs. repedt (nepd.) ablakomon dudol a szél ; 2) (guny.) pitye-
cserépedényt dróttal összeszoríttat. reg, sirdogál. -gat, k. több ideig dudol. -ó, fn.
Drusba, 1. Dorosba. müértés nélkül énekelgető ; (km.) jó dudoló, jó
Drusza, fn. két egyenlő keresztnevű személy ; köppentö, a kántor rendszerint szereti, ha borocs-
kedves druszám ; druszám uram. kával kenik a torkát.
Dsadsa, fn. (állatt.) aranyszín tollazatú huros Dudor, fn. tt. -t ; kidülledő , kifelé domborodó
madár (turdus aureus). csomó, bütyök. Innen : Dudoros, mn.
* Dsama, fn. kotyvalék. Dudorász, 1. Dudolgat.
* Dsamál, cs. a. m. kotyvaszt. Dudorodik, k. kifelé domborodik, gömbölyö-
* Dsámiszki, fn. fölt kukoricalisztből készitett dik ; ugy megnézett, hogy csak ugy dudorodott belé
tésztásétel. a szeme; (szój . ) kedve dudorodik, kedve szottyan.
Dsida, fn. hosszú nyelű szúró fegyver, pika. | Innen : Dudorodás, fn. Dudorodott, mn.
Ballagi szótár. 15
 Dud 226 - Dug

Dudorog, 1. Didereg. Dugárusság, fn. dugárukkal való üzérkedés,

Dudorú, mn. a. m. dudor alakú. v. azok szállitásával foglalkozás .
Dudu, fn. 1) (állatt.) hosszu lábu, repülésre al- Dugáruz, 1. Dugárol.
kalmatlan szárnyakkal biró madár (didus ineptus); Duga-sor, fn. (nt.) az együttnemzők seregéhez
2) * gyermek-nyelven a. m. nagyanya. tartozó külföldi növénynem (cineraria) ; fajai :
Dudul, k. a büdös banka sajátos hangján szól. bodros, éplevelű, tavi stb. d.
Dudva, fn. gyim-gyom, szemétnek való növény; Dugasz, fn. tt.-t ; 1) ált. minden test, melylyel
dudvát hány a tökre, hasztalant mivel ; eretnekek vmely likat bedugunk, dugó ; külön. a hordó, v.
felett kell itélnem, kik mérget szórva dudvaként te- palack szájának betömésére használható henger-
nyésznek (Mad. J.). Innen : Dudvás, mn. -csor- ded tölgy- és illetőleg parafadarab ; parafadugasz,
bóka, fn. (nt.) növény a csorbókák közöl (sonchus palackdugasz; (alj .) seggdugasz , kis , többsincs
oleraceus). -fütej , fn. (nt. ) a fütejek közé tartozó ember ; 2) rejtekhely ; dugaszban tartani vmit; du-
mérges növény ; máskép : ebtej, kutyatej (euphor- gaszban van nála a pénz. eser, fn. a cserfák közé
bia peplus). -retek, fn. (nt.) a retkek közé tartozó tartozó növény, melynek taplóféle kérgét palack
növény (raphanistrum). dugaszoknak készitik (quercus suber). -fa, fn. 1)
Dudvásodik, k. dudvával benő, gyomossá, pa- 1. Dugaszcser ; 2) bármely kemény fa, melyből
réjossá leszen ; d. a miveletlen föld. hordóba való dugaszt készitenek. -huzó, fn. csa-
Dufál, cs. megver, elpáhol vkit. varféle készület, melylyel a palackba szorult du-
Duff, fn. ököllel való hátbaütés. gaszt kihúzzák. -ka , fn. tt. -kát ; (kics.) maga
* Duffat, Duffatbor, fn. romlott, penészes bor. nemében kis dugasz. -köröm, 1. Dugaszhuzó,
Dufla, mn. 1) a. m. kettes ; dufla puska. két Dugaszol, cs. vminek száját, nyilását dugasz-
csövü ; 2) a. m. teljes ; dufla szegfű. szal betömi ; hordót, palackot dugaszolni.
Dug, cs. 1) vmit likba, nyilásba beletesz, illeszt ; Dugaszt, cs. ált. eszközli, hogy vminek nyi-
a hordóba csapot, a pipába szárat dugni ; 2) titkos lása berekedjen ; külön. (kórt.) az összetorlódott
helyre tesz, rejt ; a szekrényfenekére dugni a pénzt; és megkeményedett bélsár, a végbelek nyilását
3) a. m. tesz, tol ; kezét zsebébe dugni ; 4) mások elzárja.
tudtán kivül, titkon ad ; mindent a szomszédfiának Dugatlan, mn. és ih. nyitott szájú, aminek
dugott; (alj. ) vkinek mindent a seggébe dugni, min- nyilása nincs bedugva. Innen : Dugatlanul, ih.
denét rápazarolni. Innen : Dugás, fn. Dugattyú, fn. (ttan.) különféle anyagú és alakú,
Duga, fn. 1) a. m. donga ; a. é. dugába dől, sem- hosszúkás tömörtest, melynek le- és felbuzódása
mivé lesz, mint mikor a hordó dongakba összedől , következtében a szivattyúban légüres tér támad .
nem sikerül, meghiusul ; dugába dőlt terv; dugába Dugdal, 1. Dugdos.
dönteni, meghiusítani ; 2) * kis gát, árokpart, csa- Dugdos, cs. többször egymásután, v. több ideig
torna felárkolt partja. dug. V. ö. Dug.
Dugacs, Dugacsol, 1. Dugasz, Dugaszol. Dugfonat, fn. (bt.) a háromfejü combizom a
** Dugaj, fn. a. m. dugasz 2) . fésű- és karcsú izom nyirkedényeiből álló fonat.
Dugal, 1. Dugdos. Duggat, cs. 1) 1. Dugdos ; 2) növényágat, magot
Dugár, 1. Dugáros. kezével a felásott, kiegyengetett földbe rejt, hogy
Dugar-kodik, k. tiltott áruk szállitásával fog- kikeljen ; fokhagymát duggatni ; 3) ludat duggatni,
lalkozik, csempészkedik, csempészetből él. Innen: tömés által hizlalni.
Dugárkodás, fn. -lás, fn. tiltott áruk csempészeté- Dug-hely, fn. rejthely, hova vki vmit dugni
vel való foglalkodás. -ol, cs. tiltott árukat szállit. szokott. -izom, fn. (bt.) a duglik között elvonuló
-os, fn. tiltott árucikkekkel üzérkedő , v. azok izom.
szállitásával foglalkozó személy. Duglya, fn. (b.) tűzhatlan agyagból készitett,
Dugároz, 1. Dugárol. belül üreges félhenger, melyben érc kémlése s
? Dugaros, fn. (haj .) a dugarozást végző sze- pörkölése történik (Muffel).
mély. , mn. a dugarozáshoz tartozó ; d. sulyok, Dug-bug, k. m. dugott-bugott ; dohog, morog
vasalt fasulyok, melylyel a dugarzóvasat verik a Dugó, fn. a. m. dugasz.
tömésre, hogy ez elég kemény és szoros legyen ; * Dugacsol, cs. rejteget.
dugaros szerszám, az eszközök, melyekkel a du- Dugogat, 1. Duggat.
garozó dolgozik. Dug-pénz, fn. holmi nyalánkságra, v. más ap-
? Dugaroz, cs. ált. beduggat ; külön. (haj .) ge- rólékos kiadásra titkon eltett pénz. -tig, ih. teli,
rendák és burkonyok összeeresztéseit és közeit egész a nyilásig , dugtig tölteni a palackot.
kátrányos kóccal betömi s a tömetet fekete szu- ? Dugú, fn. tok, melyben különféle apróbb esz-
rokkal beönti (kalfatern). Innen : Dugarozás, fn. közöket tartanak (etuit) ; sebészi dugú, tok, mely-
-ó, fn. a dugarozást végző személy. —, mn. a du- ben sebészi eszközöket tartanak. ? -érnyomasz,
garozáshoz tartozó, a dugarozást illető. fn. (seb.) dugúban hordott kisebb fajta érnyomasz.
Dugarzókalapács, 1. Dugaros-sulyok. Dugul, Dugúl, k. ált. vminek nyilása, szája
? Dugarzó-szer , fn. (haj .) a dugarozáshoz betömödik, bereked ; dugul a csatorna a sok iszap-
szükséges anyagok (kóc, kátrány, szurok). -szer- tól ; külön. a bélsár a végbelekben megtorlódik, s
szám, a. m. dugaros szerszám. -vas, fn. (haj.) ez a székelést gátolja. Innen : Dugulás, fn. Dugult,
vésőforma vaseszköz, melynek tonka hegyével a mn. Dugultság, fn. -atlan, mn. és ih. ami nincs
kóc a nyilásba tömetik. betömödve, berekedve ; d. pipaszár.
Dugáru, fn. a vámokon keresztül behozott, v. Dugva, ih. titkon, elrejtve ; dugva tartani pén-
kivitt tiltott árucikk. zét; dugva adni vmit.
Dugárus, 1. Dugáros. Dugvány, fn. tt. -t; a növény gyönge ága, me-
Dugáruskodik, 1. Dugárkodik. | lyet földbe dugnak, hogy ott gyökeret hajtson.
 Dug 227 Dur

Dugvateli, mn. szinültig tele. mellett fekvő ; d. városok; külön. a Duna balpart-
* Duhad, 1. Duvad. ján fekvő ; d. ref. egyh. kerület; 2) a Duna mellett
Duhaszt, 1. Duvaszt. fekvő helyeken lakó ; d. nép.
Dúhajó, fn. tengeri rablók, kalózok hajója. Dunán-inneni, mn. a Duna balpartján fekvő ;
Dúhna, 1. Dunna. dunán-inneni kerület. -tuli, mn. a Duna jobbpart-
Duhog, 1. Dohog. ján fekvő .
- Dukal, k. (személyt.) vmit járandóságkép * Dunda, mn. köpcös, zömök termetü.
kell kapni ; a katonának kenyér és hus dukál. * Dundi , mn. 1) 1. Dunda ; 2) buta , bamba,
* Dukki, fn. ujjas felöltö. bárgyú.
Dukmál, 1. Tukmál. Dung, 1. Dong.
Dúl, cs. és k. 1) ragadozva , zsákmányolva * Dungászkodik , k. henyél, lustálkodva he-
pusztít; ellenség dúlja az országot ; 2) (fel igekötő- verész .
vel) összevissza hány, forgat , roncsol ; feldulni Dungófü, 1. Tüdőfü.
vkinek vetését, boltját ; feldulni vki lelki nyugalmát, Dunna, fn. 1) takaróul szolgáló ágybeli tollal,
boldogságát; 3) a fizetni nem képes adóköteles v. pehelylyel megtömve ; 2) 1. Dunnalúd. Innen :
holmijét elveszi, elkobozza ; az elöljáróság dulni Dunnás, mn. -ciha, -héj, fn. a dunna felső burokja.
van afaluban; 4) zsarol, gyötör, zsarnokoskodik -lud, fn. (állatt. ) islandi és grönlandi lúd, mely-
vki fölött ; az ellenség dulja a legyőzöttet ; (km.) nek kitünö pelyhe, finom ágybelibe használtatik.
veszett ország az, kit szamáron dulnak. Innen : Du- | -turbuk, fn. a dunna alsó héja, melybe közvetlen
lás, fn. a tollat, pelyhet rakják.
Duláb, fn. négy-öt vastag szál fenyőfából ké- Dunnog, Dunnyog, k. és cs. orrából beszél,
szült tutaj . dömmög, tutymog.
Dulakodik, k. 1) folytonosan, több ideig dúl ; Dunyha, I. Dunna.
v. ö. Dúl ; 2) birkozik, külekedik. Dupla, Dupláz, 1. Kettős, Kettőz.
Dulár, fn. és mn. szüleség kizsarolása végett * Durák, fn. a durákosféle játékban az a sze-
száguldó hadfi ; a dulárok Fehérvárig vitték az mély, aki benne marad.
üszköket; a dulárlovasság szétküldöztetett (Sz. L.). * Durákol, cs. és k. dözsöl, tivornyáz, devernál.
Dúlás-fúlás, fn. rendkivüli boszankodás, dü- * Durákos, fn. tt. -t ; a kártyajátéknak egy
höngés. neme, melyben minden játékos egy tromfot vá-
Dulfoszt, cs. ragadoz, pusztít ; dulunk fosztunk laszt magának ; akinek legutoljára kártya marad
(M. A.) . kezében, arról azt mondják, hogy benne maradt ;
Dúl-fúl, k. dühösködik, haragjában fúj ; (szój .) | máskép : durnyi, tromfos kujon.
dúlfúl magában, mint a vadkan. Durál , vh. neki bátorodik , rászánja magát
Dull, cs. a fizetni nem képes adóköteles hol- vmire ; neki durálta magát, megkötötte magát.
miját elkobozza. * -at, cs. a fizetni nem képes Duránci, mn. maghoz ragadt húsu, nem magva-
adóköteles holmiját elkoboztatja. váló (barack, szilva).
* Dúló , mn. pusztító felforgató; dúló fájdalom.
fn. 1) adószedő ; 2) szolgabiró.
Durbanes, fn. 1) (állatt.) szurós szárnyu folya-
mi, v. tengeri kis hal ; szálkás-, potosz-, dúbirdur-
Dulong, 1. Dulakodik. bancs; 2) * fehér szőlő egyik faja, melyet máskép
Dulság, fn. 1) feldúlt vagyonából tett zsák- cserbajornak hinak.
mány, ragadomány ; 2) a. m. pazarlás, vesztege- * Durboncás, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; dacos,
tés ; dulságot tenni, kíméletlen bánni vmivel ; a ellenszegülö, makacs, garaboncás. -kodik, k. ma-
szénában dulságot ne tégy, mert kevés termett. kacskodik, ellenszegül, garaboncáskodik.
Dúmadár, fn. (vad .) bármely ragadozó madár. Durca , fn. 1) dac , makrancos, ellenszegülö
akarat; 2 ) (nt.) háromhímes és kétanyás bugás
* Dumé, fn, ököllel való hátba ütés ; olyan dumét virágzásu növény (leersia) ; vizi d.
adok, ha nem hallgatsz el. Durcȧlkodik, Durcáskodik.
Dúméh, fn. idegen kaptárból mézet lopó, raga- Durcás , mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; makacs,
dozó méh. nyakas , haragjában hallgatag , szótlan , nehéz
Dummog, 1. Dümmög. kedvü ; d. leány. Innen : Durcásság, fn. -kodik, k.
Duna, fn. Magyarhon föfolyója ; nagy, v. öreg makacskodik, dacból megköti magát, mérgében a
Duna, Vágduna; szőke Duna; (szój.) Dunába vizet tett kérdésekre sem felel.
hordani, gazdagnak ajándékot adni ; sok viz lefoly Durcos , Durcoskodik , 1. Durcás , Durcás-
addig a Dunán, sok idő elmulik még addig ; nem kodik.
egyszer úszta már ő át a Dunát. sokat próbált ; Durda, fn. (állatt.) *pontyok közé tartozó hal
Duna sem mossa le róla, a rajta száradt gyaláza- (cyprinus Brama). mn. köpcös, zömök testü,
tot; nagy dolog volna, ha a Dunában nem volna dunda.
viz , (km.) amely eb egyszer a Dunát átúszta, ten- * Durdák, fn. pálinka alja, söpreje.
gerre készül; a Dunáig táncolva, a Dunántúl lán- * Durga, fn. durva lepedőforma, melyet több-
colva. nyire buzát szárasztani használnak.
Dunabalparti, 1. Dunáninneni. * Durgolódik, 1. Dörömböl.
Dunaelvi, mn. dunántulról való. * Durhodós, mn. magát az eszeveszettségig
Dunai, mn. 1) Dunából való ; dunai hal ; 2) a. m. megduráló, makacs .
dunamelléki ; d. tartományok, Moldva és Oláh- Durmonyas, Durmonyás, mn. dacos, dur-
ország. cás, dérdúr.
Dunamellék, fn. Magyarország azon része, mely Durran, k. pattanás által a léget megrázkod-
a Duna mellett fekszik. i, mn. 1) ált. a Duna | tatja ; durran az ágyu. Innen : Durranás, fn. -cok,
15 *
 Dur 228
fn. tb. (vt.) vegyülékek, melyek durranva éle-
nyülnek. -ó, mn. légrázkódtatással elpattanó ; dur-
ranó ezüst, por, lég. -t, cs. 1) durranó hangot idéz
elő; béres-ostorral nagyot durrantani; 2) 1. Fingik.
Durrany, fn. tt.-t ; tb. -ok ; (vt. ) fulminan nevü
vegytani elem.
Durranysav, fn. (vt. ) durranyból nyert sav.
Durr-arany , fn. (vt.) választóvizzel feloldott
aranynak ammoniakkal való leöntése által nyert
sárgás por, mely durranva élenyül.
Durr-ezüst, fn. (vt. ) ezüstéleg és ammoniak
vegyülékéből nyert durranva élenyülő fekete por.
Durr-gáz, 1. Durrlég.
Durrgömb, fn. kis üres gömb, mely jól elzárva,
s folyadékkal megtöltve a tüzön durranással pat-
tan szét.
Durrlég, fn. (vt.) légvegyülék, mely egy tér-
résznyi köneny és két térrésznyi élenyből áll, s
mely nagy durranással lobban el ; (b.) a bányában
alakuló lég, mely meggyulván csattanással lobban
el (schlagendes Wetter).
Durrog, k. több egymásutáni durrhangot ad,
többször durran. at, cs. többször durrant. V. ö.
Durrant .
Durrsav, fn. (vt.) durrezüstből nyert sav.
* Durullya, fn. (állatt.) egy bizonyos madárfaj.
Durung, 1. Dorong.
* Durungoz, k. nagy zörgéssel lezuhan.
Durus, Duruska, tn. nőnév, Drusiana.
Durva, mn. 1) nagy darabokra tört, darabos ;
durvára törni a sót; 2) érdes tapintatú, nem finom ;
durva szürposztó ; 3) á. é. goromba, faragatlan
természetü; durva ember. Innen : Durvásan, ih.
Durvaság, fn.
Durvad, k. parasztosodik, durvává, gorombává
leszen.
Durvál, 1. Durvad.
Durválkodik, Durváskodik, cs. durván, go-
rombán, nyersen viseli magát, gorombán bánik
vkivel.
Durvány, fn. tt. -t ; alt. bármely mü idomitat-
lan váza ; külön. vmely irodalmi munka vázlata,
melyet ki kell dolgozni (rudimentum).
Durvás , mn. tt. -t , v. -at ; tb. -ak ; kevéssé
durva.
Durvit, cs. durvává, nyers természetüvé, go-
rombává tesz.
Durvul, 1. Durvad.
Durza, 1. Durva.
Durzad, 1. Duzzad.
Durzaszt, 1. Duzzaszt.
Dus, 1. Duska.
Dús, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) sok vagyon-
nal bővelkedő ; dús ember ; 2) bő, sürüen növö ;
dús termés. —,་ fn . tt. -t ; tb. -ok ; 1 ) ragadományból
meggazdagodott személy; a dúsok vagyona nem
tart soká; 2) a. m. római tanácsos ; kinek testét a
Sephonia római dúsné felvévén (deb. leg. ). Innen :
Dússag, fn. -abbit, cs. 1 ) gazdagabbá tesz ; 2) (b.)
kisebb értékü érccel nagyobb értéküt kever. -ab-
bodik, k. 1) gazdagabbá, dúsabbá leszen ; 2) (b.)
kisebb értékű ére nagyobbal vegyülve nemesbül .
-ére, fn. dúsabbított érc. V. ö. Dúsabbit.
Dúsgazdag, fn. és mn. igen gazdag, nagyon dús.
Dusit, cs. 1) gazdaggá, dússá tesz, gazdagit ;
2) (b.) 1. Dusabbít 2) . Innen : Dúsítás, fn.
Duz
* Dúska, fn. 1) eszem-iszom lakoma ; 2) ked-
ves vendég megérkeztekor való iddogálás, áldo-
más ; dúskát iszik ; 3) hidegláz ; törjön ki a dúska.
Innen : Dúskás, mn.
Dúskaital, fn, áldomás, toast, ivás felköszön-
téssel.
Dúskál, k. 1) áldomást mond, felköszöntéssel
iszik ; 2) a. m. tívornyáz, dőzsöl ; 3) úszik a jóban,
válogat ételben italban. -kodik, Dúskáskodik,
k. 1) fennyen költ, veszteget, devernál, korhely-
kedik ; 2) úszik a jóban.
Dúskatárs, fn. korhelypajtás, cimbora a dó-
zsölésben.
Dúskáz, k. iddogál ; vitézi, mint szokás, dúskáz-
nak egymással (Gy. J.).
Dúsodik, k. dússá leszen, gazdagodik.
Dúsólom, fn. (b.) sok ezüstöt tartalmazó ólom-
érc.
Dúsovár, fn. dúlni, zsákmányolni, ragadozni
óhajtó.
Dúsul, k. 1) gazdagul, dússá leszen ; 2) (b.)
vmely ére nagyobb értékü keverék által nemesbül.
* Dusza, fn. szalmával tömött zsák.
Duszkál, 1. Duskál.
Dutka, fn. 1) 1. Babuk ; 2) 1. Batka.
Dutkóró, fn. (nt.) a fürtös lóherék közé tartozó
növény (trifolium melilotus officinale).
Dú-vad, fn. (vad .) ragadozó állat.
Duvad, k. szoros hézagon kinyomódik, kitold-
dik ; duvad a füst a kéményből. Innen : Duvadás, fn.
-ék, fn. tapaszhulladék, nagy szuvat.
Dúvágy , fn. dúlásra , rablásra való vágy,
hajlam.
Duvaszt , cs. szük üregen kitol, nyom vmit ;
diót duvasztani, kopácsát lehántani.
* Duvatag, 1. Duvadék.
* Duvatlan, mn. és ih. nagyehető, ételben , ital-
ban telhetetlen. -kodik, k. ételben, italban telhe-
tetlenkedik.
Dúz, fn. 1) ált. kidomborodó dudor, csomó ;
2) daganat. Innen : Dúzos, mn.
Duz, cs. emel, feltol ; (szój .) dúzza az orrát, dur-
cáskodik, boszankodik.
Duzma, fn. 1) hab, tajték ; 2) á. é. dacból szár-
mazó gög, durca. -, mn. durcás , haragjában
szótlan, még a tett kérdésre sem felelő. Innen :
Duzmás, mn.
Duzmad, Duzmadoz, k. durcássá leszen . In-
nen : Duzmadt, mn. Duzmadtság, fn.
* Duzmálkodik , k. duzzog , duzzaszkodik,
mérgelődik.
Duzmaszkodik, 1. Duzzaszkodik.
Duzmaszt, 1. Duzzaszt.
Duzmog, 1. Duzzog.
Duzmonyas, 1. Durmonyas.
Dúzs, Dúzsol, 1. Dözs, Dözsöl.
Duztig, ih. egészen tele, untig ; duztig jól lakni.
Duzzad, k. 1) ált. dagad, felfelé nyomul ; duz-
zad a fehér-ruha a lugzóban ; duzzad a pezsgőporos
ital ; 2) külön. árad ; duzzad a folyam hóolvadás-
kor ; 3) á. é. a) mérgében tolla, szőre felfelé mere-
dekik; duzzad a mérges kanpulyka ; b) durcáskodik,
duzzog. Innen : Duzzadás, fn. Duzzadt, mn.
Duzzadós, mn. tt. -t , v. -at ; ami duzzadni
szokott ; á. é. túlfellengös , dagályos ; duzzadós
irály. Innen: Duzzadósság, fn.
 Duz 229 Dzs

Duzzadoz, k. 1) lassanként duzzad ; 2) 1. Duz- Dühösödik, Dühösül, k. dühössé, nagyon ha-

zaszkodik. Innen : Duzzadozás, fn. Duzzadozó, mn. ragossá leszen.
Duzzam, fn. duzadtság, duzzadt állapot. Dühöszik, 1. Dühödik.
Duzzan, k. egyszerre felfujódik, tolódik, hirte- Dühöszt, 1. Dühit.
len kel, dagad ; (szój .) jó kedve duzzan, szotytyan. Dühragály, 1. Dühméreg.
Duzzaszkodik, k. 1) tolla, szőre mérgében fel- Dühü, Dühübogár, 1. Körisbogár.
felé meredezik ; duzzaszkodik a mérges kandur ; 2) Dühül, 1. Dühödik.
á. é. durcáskodik, mérgében nem szól, még ha Dühült, mn. méregbe, dühbe jött, dühöngő. In-
kérdezik sem felel. nen: Dühülten, ih.
Duzzaszt, cs . 1) a. m. duzzadttá tesz ; 2) tollát, Düjt, cs. a. m. dönt ; rájok düjt tüzet, kénköves
szörét mérgében borzazza ; 3) á. é. boszankodásá- esőt (Én.) .
ban felduzza orrát. Düjjed, Düjjeszt, 1. Düllyed, Düllyeszt.
Duzzog, k. 1) fel-feldagad , tolódik, meg lelo- Dül, 1. Döl.
had ; duzzog a forrásban levő folyadék; 2) á. é. Dülalj, fn. (mt.) mértani test , melynek kül-
durcáskodik, mérgében nem szól , v. legfeljebb lapjai dülények.
morogva felel . Düled, k. kinyomódik, dudorodik ; düled a szem
Dübörög, k. dobogó, robogó zörejt hallat. In- a merő nézésben. Innen : Düledés, fn. Düledt, mn.
nen: Dübörgés, fn. lába dübörgésén ijed és futkároz | -ék, fn. elpusztult épületből maradt falak , om-
a ló (Ar.). ladék, rom. Innen : Düledékes, mn.
Dües , 1. Dics. Düledékeny, fn. dölni, leomlani akaró, leros-
Dücskö, a. m. tuskó. kadásra álló ; d. épület.
Düdög, k. módosulata ,, dudog" igének. Düledez, k. 1) inogva járkel ; 2) vmely épület
Düdörödik, k. a. m. dudorodik. lassanként romlik. Innen : Düledezett, mn. Düle-
Düdörög, 1. Didereg. dező, mn. eszembe jutott a düledező csárda (Jók.) .
* Düfrü, fn. a. m. gyüszü. ? Dülék, fn. hulla, dögtest.
Düh, fn. 1) a boszankodásnak, mérgességnek, Dülékeny, mn. 1) a. m. düledékeny ; 2) a. m.
haragnak legnagyobb foka ; igen nagy harag gyarló.
miatti csaknem öntudatlan állapot ; dühbe jönni; Dülény, fn. (mt.) négy egyenlő vonal által be-
dühbe hozni vkit ; dühhel beszélni; 2) 1. Viziszony ; zárt idom, melyben két átellenes szög tompa,
3) a szenvedély legmagasabb foka ; csatadüh, já- kettő pedig hegyes (rhombus). -ded, fn. (mt.)
tékdüh, szerelmi düh, költői düh ; meglepte a vers- hosznégyszög, melyben két-két átellenes oldalak
irási düh. egyenlők, de a szögek nem 90 fokuak (rhomboi-
Dühellenes, mn. a viziszony ellen használható; des). -idomu, mn. a dülényéhöz hasonló idomú.
d. gyógyszer. Düleszkedik, 1. Döleszkedik.
Düher, Dühere, fn. rosz gebe, rosz ló. Düleszszék, 1. Döleszszék.
Düheszt, 1. Dühit. Düleszt, cs. 1 ) támaszt ; zsákot fél oldalra, a
Düh-féreg, fn. a juhok keringőségét okozó fé- falhoz düleszteni ; 2) dönt ; a szél eldüleszti afákat ;
reg. -fü, fn. 1) dühösséget okozó mérges növény ; 3) kifelé dudorit, mereszt ; rám dülesztette szemét .
2) viziszony ellen gyógyszerül használható nö- Dülle, 1. Dülmirigy.
vény. -it, cs. dühbe hoz vkit, tulmértékben hara- Düllö, 1. Dülö.
git. -kór, fn. 1) 1. Viziszony ; 2) nagy hajlam a Düllög, 1. Dölöng.
dühbe, méregbe jövésre. -méreg, fn. a viziszony- Düllyed, 1. Düled.
ban szenvedő kutya nyála, mely más állat vérével Dülmirigy, fn. (bt.) a hudcsó előlső részét gyü-
egyesülve, viziszonyt okoz. -ödik, k. 1) dühbe, rüként övedző mirigy (glandula prostata).
nagy méregbe jö ; 2) öklelni, döfni akar ; dühödik Dülö, fn. 1) a szántóföldek alsó v. felső vége ;
a bika, ha ingerlik; 3) viziszonyba esik ; 4) vmely dülön fordul az eke ; 2) egy vonalban fekvő szán-
nőbe s illetőleg férfiba bolondulásig szerelmes . tóföldek, szőlők ; egy dülőben bir két darab földet.
Innen : Dühödés, fn. Dühödt, mn. Dühödten, ih. -félben, ih. leomladásnak, romlásnak induló álla-
Dühödség, fn. a. m. víziszony ; dühödségben potban ; dülőfélben levő épület. -föld, fn. egy sor-
szenved. ban fekvő szántóföldek.
Dühödtség, fn. dühöngö, dühödt tulajdonság, Dülönesél, Dülöng, Dülöngöz, 1. Dölöng.
hajlandóság a dühöngésre. Dülöut, fn. szántóföldek vége mellett elvivő ut.
Dühöne, fa. könnyen dühbe, nagy méregbe Dülös, mn. egyenetlen, gödrös, melyen fel le-
jövő ember. het dülni ; dülős út.
Dühöne, fn. (állatt.) csontosvázu hal a tüske- Dülöz, cs. a szántóföld végeit fölszántja, hogy
szárnyuak rendéből (Maena) . bizonyosabb határa legyen és a letiprás akadá-
Dühöng, k. dühében tombol, pusztit, ront, tör; lyoztassék.
dühöng az ellenség, a felingerelt szarvasmarha; á. Dült, 1. Dölt.
é. dühöng a szélvész, midőn fákat sodor, házakat Dültbetü, fn. az irott betühöz hasonló nyomdai
bont. Innen : Dühöngés, fn. Dühöngő, mn. betü.
Dühös, mn. tt.-t, v. -et ; 1) dühbe jött, nagyon Dümmög, k. morogva beszél.
mérges; d. ember; 2) kegyetlen, vérengző ; d. in- Dünnyög, 1. Dunnyog.
dulat, d. ellenség; 3) viziszonyban szenvedő ; d. eb; Dürgés, 1. Dörgés.
4) á. é. rontó, pusztitó, d. szélvész ; 5) a. m. szen- * Düring, 1. Dorong.
vedélyes ; d. játékos. Innen : Dühösség, fn. Dühös- Dürög, k. (vad.) a fajdtyuk párzik,
séges, mn. -it, cs. dühössé, nagyon haragossá tesz. Dzsida, 1. Dsida.
-ködik, 1. Dühöng. Dzsindzsa, 1. Dsindsa.
 E, e - 230
E, É.
E, e, a magyar ábéce hetedik betüje.
E, e, nyilt v. tiszta és zárt v. vegyes hangú ; 1)
a nyilt e így neveztetik, mert kimondásakor a
szájat jobban ki kell nyitni , mint a zárt e kiejté-
sekor ; igy szeg szóban, mikor metszést jelent,
nyiltabban ejtetik az e, mint szeg-ben, mikor fa-
v. vaseszközt jelent. Tisztának pedig mondatik
ezen e, mert semmi más hanggal nem váltakozik, s
a szó, melyben nyilt e vagyon, csak felhangu ragot
vehet föl, mint lemez, lemez -ek, lemez- es stb.; 2)
a zárt e így mondatik, mert kimondásakor ke-
vésbbé kell kinyitni a szájat, mint a nyílt e kiej -
tésénél ; vegyes hangú pedig, a mennyiben tájszo-
kásilag váltakozik a) ö-vel, mint fel, föl ; veres,
vörös ; per, pör stb. b) i-vel, mint esmét, ismét ;
egyenes, igyenes ; csinál, csenál ; engemet, ingemet
(Szék. I. ) stb. c) o -val, mint sehol, sohol stb.
É, é, a magyar ábéce nyolcadik betűje ; hang-
mértanilag megfelel két rövid e- nek. Mint éles-
hangu al- és felhangu hangzókkal megfér egy
szóban, mint béna, věka, tébolyog, gyömbér, bá-
mész stb. - Váltakozik a) a-val, mint karéj, ka-
raj ; paréj , paraj stb. b) o-val, mint marék, ma-
rok; ajándék , ajándok stb. c) e-vel , mint étet,
etet ; lészen, leszen stb.
E, a. m. ni közelre mutató szócska, ellentéte a
távolra mutató a-nak; itt ül e, ott ül a; tulajdon-
képen itt nem az e a közelre mutató s nem az a a
távolra mutató szócska, hanem az itt és illetőleg
ott, az acsak
szerint és eezekkel
pedig arokonulnak.
magyar hangrend szabályai
E, közel eső tárgyra mutató névmás ; használ-
tatik akkor, ha a név, melyre vonatkozik, mással-
hangzóval kezdődik ; e házban lakunk mi. Ha a
főnév, melyre vonatkozik, nincs kitéve; tehát ha
ugy áll, mint főnév és mutató névmás, akkor nem
iratik, sem nem mondatik : e, hauem ez ; pl . ez
nemjól van igy, ez nem járja.
E. isz. csodálkozást, meglepetést, továbbá bo-
szankodást kifejező szócska, mint : e! hát ez mégitt
van! e! mit hallok te felőled ! e! lódulj!
E, kérdő szócska ; a kérdő mondat azon szavá-
val kapcsoltatik össze, melyen a nyomaték fek-
szik ; pl. eljösz-e hozzám ; azt sem tudta, fiu-e vagy
leány; ezen kérdő szócska tájszokásilag hosszu
é-re is változik ; eljösz-é hozzánk.
Eb, fn. tt. -et ; (állatt.) ismeretes emlös állat,
melyhez a kutya, róka és farkas tartozik ; külön.
a közönséges házi kutya ; agáreb ; bolognai eb ;
fütyésző eb; házi eb; komondor eb; kopó eb; kuvasz
eb; szelindek eb; vizsla eb ; (szój. ) a) eb a cigány
csere nélkül ; eb a diák könyv nélkül ; eb a német ku-
tya nélkül, eb az oláh disznó nélkül ; eb a szabó
gyüszü nélkül, azaz cigány nem lehet el csere,
diák könyv nélkül stb., azok nélkül semmit sem
érnek; b) eb, a ki bánja, kutya, a ki szánja ; eb, a
kinem barát; eb haragszik; eb hiszi ; ebfél, kutyafél,
mig az öreg ipam él, megvetéssel való visszautasi-
tás, tagadás ; eb köszönje ajó tartást ; eb lesz Budán
király, nem én; eb urafakó v . kurta; ebnek paran-
csolj, v. papoli, nem nekem; eb oda fa nélkül, ha
Eb
kutyák közé mégy, fa legyen a kezedben, külön-
ben rád mennek ; eb szeme látta , eb keze vette
akaszszák fel, a ki keresi, arra mondják, ki olyat
keres, mit maga tett el s nem leli ; eb helye, mi
nem én dolgom ; ebé, a mi másé ; ebnek mondják, eb
mondja farkának, farka mondja ; eb menjen, akkor
mondják, mikor egyik a másikra tolja a teendőt ;
ebnek add, ha megnyálaztad ; c) ebet hallott felőle,
ebet volt ott, nyomatékos tagadás ; ott, az ebet, a
pap rétjén, van is abban vmi, nem igaz az egész ;
d) eb a faszekere; eb a lelke ; eb anyja , tagadó, nem
helyeslő káromkodás ; e) eb vagy kutya, mind egy
tatár ; mind egy eb ; az egyik eb, a másik kutya;
mindkettő egyformán rosz ; azt sem mondta : eb
vagy kutya, sem jót sem roszat nem szólva elment,
szó nélkül távozott ; eben kutyát ; eb fujja, kutya
járja v. eb fujja nótáját, kutya járja tancat ; nosza
eb után komondor ; eb ebet bolház ; ebnek eb afia;
eb kéri, eb adja ; ebről ebre, papról papra; kötni az
ebet a karóhoz, eget, földet igérni ; ebre bizni a
hájat ; ebestül macskástúl, mindenestül ; (alj. ) ott
hagyni vmit v . kit, mint eb a szarát ; nem egy eb
rugja a tökit, sok felülről segitik , pártfogolják :
van módja benne, mint Antalnak az ebütésben ; eben
gubát cserélni ; majd elfujja az ebek dalát, roszul jár
ő még, megadja még az árát ; harmadik utcáról is
megugatják az ebek, oly veszettül rosz ; eb hárán
megfordult, hamis a zuzája ; megadták neki az ebek
vacsoráját ; (km.) minél többet ugat az eb, annál ke-
vesebbet árt; ugat a felénk eb, de meg nem mar; eb a
kutyával hamar összebarátkozik ; leforrázott eb az
esőtől isfél; aki ebbel fekszik, bolhásan kélfel ; tégy
jót ebbel, végre rád mordul, v. vess kenyeret ebnek,
megharap érte ; amely ebet el akarnak veszteni, re-
szett nevét költik; az ebnek, ha aranya volna is, há-
jat venne rajta, ki hasának él, reá költi mindenét ;
eb a bibor közt is koncot keres ; amely ebet bottal
hajtanak a nyul után, nemfogja az azt el, v. eb eszik
annak fogtából ; ölben vitt eb nyulat nem fog; eb
sem rágódik csonton, ha husra talál ; ebet szőrén,
madarat tollán, embert társán ismerhetni meg; nem
lesz az ebből szalonna ; addig játszik az eb, míg ku-
tyó a neve; késő agg ebet táncra tanítani ; vén ebre
korpa is vesztegetés, mert semmi hasznát nem ve-
heti az ember; agg ebnek, vén szolgának egy afize-
tése, semmi ; jó a vén eb ugatására kitekinteni; eb is
bánja orrát v. haragszik orráért, senki sem sze-
reti, ha gyönge oldalát érintik ; ne higy annyit az
ebnek, mennyit farka hizelkedik; ne higy az alvó eb-
nek ; ne higy az ebnek, ha szomorúnak látod is ; elég
egy ebre egy kolonc, v. kölönc v. cölönk, elég egy
embernek egy hivatal ; ki ebbel játszik v. bolondo-
zik, bot legyen a kezében ; magadra vess, ha megha-
rap az eb, mikor vele játszol; csak korpád legyen,
könnyü ebet kapni, akad ember mindenre ; vess az
ebnek, csórja farkát ; ebnek se jó az első fia ; a ha-
markodó ebnek vakok a kölykei, a hamar munka
nem sikerül ; fogas ebnek való a csontrágás ; ha
eben állana, sok loőhalál esnék; s ezért nem ebre biz-
ták a lóhalált ; ebnek vonszák asztalra afejét, o pad
alá vonsza, hiába méltatsz méltatlant, o mindig
aljas marad ; a mely eb botod végét rágja, nem csak
szóval, de veréssel is ijesztheted, vak eb az, aki a
rostán által nem lát ; eben mult pásztorság falu vé-
gén csontot rág, ki a jólétből v. jó hivatalból ki-
esett, nem válogat sokat, hogy keresse kenyeret ;
messze Buda sánta ebnek; a jó ebet nem ütik
 Eba 231 Ebi

agyon egy túróért; ki idegen ebnek hány kenye- nül , szemtelenül viseli magát ; külön. kurvál-
ret, nem veszi jutalmát ; ki más ebét tartja, csak kodik.
a kötél marad nála, ki hálátlan iránt van jó aka- Ebeladó, fn. (szój .) ebeladóban hagytafeleségét,
rattal, hiába fáradott ; bakzó ebnek sok a lyuka ; az rá sem gondolva hagyta el nejét.
ebet is megbecsülik uráért ; nehezen alkuszik meg Ebenfa, fn. butornak való, igen kemény, fekete
két eb egy csonton v. két eb nem alkhatik meg egy fa ; ébenfából készitett butor ; ébenfával kirakni,
csonton ; mikor két eb összemorakodik a tál felett, ébenfából dolgozni. -müves, fn. ébenfából külön-
a harmadik könnyen jóllakik ; eb is parancsol féle eszközöket készitő iparos.
maga farkával; hol az ebet leforrázták, nehezen Eber, mn. 1) virasztó, teljes öntudattal biró ;
megy többet oda; eb is követ harapdál, mikor em- éber személy ; 2) figyelmező, vigyázó ; legyetek ébe-
bert nem marhat, olyanról mondatik, ki baja oko- rek; (msz.) figyelme éber ; 3) virasztva eltöltött ;
zóját nem bánthatván, máson önti ki a boszúját. éber éjim, kinos nappalom (Gy. P.) ; á. é. éber álom,
Ebadta, káromkodó szó a . m. ebtől származott, nem mély álom. Innen : Eberség, fn.
született. Eberc, fn. (nt.) máskép vadrózsának v. csip-
Ebadtáz, k. ebadtával káromkodik. kerózsának nevezett növény (rosa canina).
Ebádázság, 1. Ebdüh. Eberhard, tn. finév.
Ebaga, fn. 1) (kórt.) az állati bör alatt tenyé- Eberlét, fn. teljes öntudatos létel, nem alvás.
sző szörféreg ; 2) az ebéhez hasonló, nagyehető- Ebert, tn. finév, Albrecht.
ség, falánkság.
Ebagja, 1. Ebaga. Ebertábor, fn. (ht.) harckész tábor.
Ebbeli, Ebbéli, mn. ezt illető, erre vonatkozó ; Ebész, fn. a vadász ebekre, agarakra felügyelö
ebbeli tervét nem nyilvánitá. szolga. -kedik , k. mint vadászebekre felügyelő
Ebbuza, fn. (nt.) a buzáéhoz hasonló kalá- vmely uraságnál szolgál.
szú fü. Ebfa, fn. (nt.) elöbb veres, a megérés után pe-
Ebcseresznye, 1. Ükörke. dig fekete bogyójú cserjenövény a bengék közöl,
Ebesillag, fn. a legnagyobb és legfényesebb kutyabenge, kutya -fa, büdös-fa, büdös cseresznye.
álló csillag, mely körül némely tudósok vélemé--faj, -fajta, fn. (allatt.) az ebekhez tartozó faj ,
nye szerint az egész mindenség forog ; a köznép pl. vizsla, agár stb.; á. é. rosz ember, kutyacsont,
nyelvén : sánta kata (syrius) . eb ágyából esett személy. -falka, fn. (vad.) egy
Ebcenk, fn. az eb kölyke. pórázra kötött több vadászeb együttvéve. -farkfü,
Ebesont, fn. az ebnek csontja ; (szój. ) ebcsont 1. Cincor.
beheged v. beforr, rosz pénz nem vesz el. Eb-fej, fn. 1) vmely kutya feje ; 2) (állatt.)
Ebdüh, fn. 1) viziszonyféle kutyabetegség ; 2) az ebéhez hasonló fejü majom; duzajku ebfej
viziszony, mely a dühös ebtől megharapott em- (Mandril, Waldteufel ) . -féle, mn. olyanféle , mint
bert lepi meg. az eb; e. morgás, vonitás. -féreg, fn. a viziszonyt
Ebéd, fn. 1) ált. a nap bármely órájában való megelőző keményedés az eb nyelve alatt. -fészek,
rendes étkezés ; regebéd , délebéd , harmadebéd, fn. szalmából v. másféle lomból összekotort fek-
ozsonna- v. estebéd; 2) külön . déli étkezés ; barát- hely, melyben a kutya alszik s illetőleg fiadzani
ságos e.; ebédre híni, várni vkit; e. előtt, alatt, után; szokott. -fog, fn. 1) a kutya foga ; 2) hegyes em-
*
szántó e.; 3) a. m. reggeli ; 4) az ételek összege, berfog, mely a záp- és metsző fogak között van,
melyeket déli evéskor feladatnak ; nagy, kis, rövid, felül kettő és alul ugyanannyi, szemfog ; 3) á. é.
böjtös e.; hosszu e.; elsózni az ebédet; (szój.) Isten nagy kópé, nagy hamis. fojtófü, fn. (nt.) az
áldja kendtek ebédét , meg az emberét is; eb-ebéd, ebekre mérges hatást gyakorló növény. -futás,
melyhez bor nem adatik ; 5) 1. Ebédrész . -el, k. fn. ebnek futása ; (szój .) egy ebfutáson van, egyenlő
és cs. ebédet eszik; jól, roszul, olcsón, drágán e. tévedésben, bünben van. -fü, 1. Ebfarkfü.
Innen: Ebédelés, fn. -etlen, mn. és ih. ebéd nél- Eb-gallér, fn. különösen a juhászkutyák nya-
kül való, aki ebédet nem evett ; e. munkás. * -fia, kára való örv szegekkel kirakva, mely arra való,
fn. a reggeli és a délebéd közötti étkezés, villás hogy a farkast a kutya megfojtásában akadá-
reggeli. hordó, fn. személy, ki a munkásoknak lyozza. -gyömbér, fn. keserű levelű növény az
az ebédet kihordani szokta. ——, mn . ebédhordásra utifüvek közől (polygonum hydropiper). -háj , fn.
használható ; e. edény. -ke, fn. kicsiny rövid ebéd. a kutya hája, felolvasztott kövérsége ; (szój . ) eb-
-kor, ih. ebéd idején, ebéd alatt. -látó, fn. maga- hájjal kentek az alfelét, nagy kópé, csintalan sze-
sabb part, honnan a faluból jövő ebédhordókat mély. -hal, fn. (állatt.) békafi, a béka első fejlése
meg lehet látni. -lés, fn. ebédkor való evés. -leső, korában, midőn zömök feje s némileg a haléhoz
fn. tányérnyaló, aki szereti kését más abroszához hasonló farka vagyon, ebihal (gyrinus). -házi, 1.
törülni. -lö, fn. terem, hol ebédelni szoktak. — , Kutyaházi .
mn. ebédet evő. * -ött, 1. Ebédkor. Ebhendi, fn. semmirevaló, ebelkedő személy.
Ebéd-rész, fn. a nyomtatóknak és cséplőknek Ebbő, Ebhönapok, fn. a nyári évszak legfor-
élelmezés gyanánt adatni szokott gabnarész. -szo- róbb része, kánikula.
ba, 1. Ebédlő. Ebi, mn. ebhez tartozó, arra vonatkozó ; ebi ra-
Ebéd-társ, fn. személy, kivel egy asztalnál koncátlanság. -hal, fn. (állatt.) a. m. ebhal ; olyan
szoktunk ebédelni. -véka, 1. Ebédrész. hasok - mint az ebihalnak (régi én.).
* Ebeg, k. akadozva beszél, hebeg. Eb-ibolya, fn. (nt.) vad ibolya szagtalan vi-
Ebéh, fn. rendkivüli nagy megéhülés. rággal (viola canina). -iga, fn. (b.) vaskampók-
Ebel, cs. (b.) a kiásott érces köveket arra való kal felszerelt pózna, melylyel az aknába egyet-
kis kocsin egyik helyről a másikra szállitja ; á. é. mást leeresztgetnek. -ijesztö, mn. ebek ijeszté-
kutya módjára cselekszik. -kedik, k. ált. illetle- sére szolgáló ; e. korbács ; á. é. e. péntek, husvét
 Ebl 232 Ece

utáni péntek. -ir, fn. (nt.) a háromhímesek közé | levegőben bukfenceztetik ; innen: (szój .) ebrudon
tartozó növénynem (dactylis). -kapor, fn. (nt.) a kivetni vkit, minden teketória nélkül kidobni .
montikák közé tartozó növény, büdös montika. Ebrül, 1. Ébred.
-kérdi, fn. (tréf.) lenéző jelzője oly embernek, kit Eb-ség, fn. ebállapot, kutyatulajdonság, ku-
senki nem kérdez ; innen : (szój .) ebkérdinek kutya tyaság. -si , mn. a kutya tulajdonságával biró.
a felelete, azaz : kit senki nem kérdez, annak hall- -szem, fn. 1) eb szeme ; 2) á. é. szelidebb károm-
gatás a dolga. -kigyó, fn. (állatt.) a kutyáéhoz lásul : mi az ebszemet keres kend? (Ar.) . -szíj , fn.
hasonló fejü kigyó. (vad.) szijpóráz, melyen a vadászkutyákat veze-
Ebláb, fn. 1) vmely kutya lába ; (szój .) eblábon tik. -szopóka, 1. Terjöke. -szölö, fn. (nt.) szőlő-
járni, a) gyalog járni ; b) roszban törni a fejét ; 2) alakú fekete bogyójú növény a csucsorok közöl ;
(gúny .) szemüveg, pápaszem ; orrára bigyeszteni vörös, v. vizi ebszőlő (solanum nigrum). -tartó,
az eblábat. -ol, k. gyalog megy, kutyagol. fn a kocsikasnak a hátulsó ülés megetti része ; a
Eblégy, fn. az ebeket háborgató apróbb fajú hintó hátulsó bakján levő kas ; vkit az ebtartóban
légy. -majóm, fn. (állatt.) az ebéhez hasonló fejü megkocsiztatni.
majom. -marás, fn. ebharapás által okozott seb Eb-tej, fn. 1) a szoptatós eb teje ; innen : (szój .)
az emberi és állati testen ; (szój.) ebmarásra kutya- ebtejen hízott, nagy kópé, hamis ember ; 2) (nt.) I.
szőr, amilyen a jónap, olyan a fogadjisten. -nyelv, Fütej . -festvény, fn. fütejböl készitett föstvény.
fn. 1) a kutya nyelve; 2) (nt.) az utak mellett te-- mézgagyanta, fn. fütejféle növényből készitett
nyésző növény, nyelvalakú levelekkel ; máskép : mézgagyantag
Eb-tippan, (gummi
fn. (nt.) resina euphorbii)
a tippano k közé. tartozó
közönséges utifü (cynoglossum) . -nyelvü-fü,¯1.
Ebnyelv, (nt.) növény (agrostis canina). -tövis, 1. Varjutövis .
Eb-orca, fn. á. é. soha nem piruló bocskorbör- Eb-ugatás, fn. az ebek ugatása ; á. é. aljas
pofa. -pecér, 1. Ebész. személytől származott ócsárlás ; (szój .) ebugatás
Ébre, fn. (állatt.) egérszínű ébre, szürkén tarka- nem hallik mennyországba. -ugatta ! tréfás szeli-
zott rovar a téhelyröpük rende és a fürészcsápuak debb kifejezése az „ ebadtá“ -nak.
családjából (agrypuus murinus) . Ebül, ih. eb módjára ; e. bánni vkivel; á. é. a)
Ebred, k. 1) álmából feleszmél, fölserken ; 2) pórul, roszul ; ebül járni; ebül vagyunk; b) hami-
á. é. öntudatra jöni, eszmélkedni kezd ; kezd a lel- san, gonoszul ; (szój .) ebül kezdi, ebül v. komondo-
kiismeret benne ébredni ; ébredj nagy álmaidból, rul végzi ; ebül is, kutyául is, komondorul is ; (km.)
ébredj Árpád fia (Vör.) . Innen : Ébredés, Ébredet, ebül gyült, ebül költ; ebül gyült szerdéknek, ebül kell
fn. Ebredt, mn. -ez, k. lassan- lassan ébredni kezd. elveszni ; ebül gyült marhának, ebül kell elveszni;
-tség, fn. nem alvó, hanem éber állapot. ebül gyült szerzéknek komondor sáfára.
Ebreget, cs . 1) álmából vkit lassankint felkölt ; Eb-ütö, fn. 1) ált. mindenféle bot ; külön. a pe-
2) á. é. vmire ösztönöz, serkent ; az aluszékony cérek botja, melylyel a kutyát agyonverik ; 2)
ifjut szorgalomra ébregetni. a férfi szemérem tagja. -vadászat, fn. ebekkel ,
Ebrékeny, mn. 1) könnyen ébredő ; é . alvó ; 2) különösen agarakkal való vadászat. -vész, fn
(nt.) Indiában tenyésző fanövény gyógyerejű
1. Éber. Innen : Ébrékenység, fn. magva (stychnos nux vomica). -virág, I. Kikerics.
Ébren, k. egyszerre, hirtelen ébred . Innen : * Eccig, 1. Eddig.
Ebrenet, fn. Ecejde, a. m. add ide, adsza ide.
Ebren, ih. 1) virasztva, nem alva ; ébren töl- Ecet, fn. tt. -et, v. ectet ; másodszor forrásnak
teni az éjt; 2) figyelve, vigyázva. indult szeszes növénynedvből nyert savany ; bor-
Ebreng, 1. Ébredez. ecet, borból készült ecet ; gyöngyvirág-, málna-,
Ébrenlét, Ébrenség, fn. éber , nem alvó ál- levendula-, alma-ecet, melynek ágya gyöngyvirág-
lapot. ból , levendulából vagy almából van ; savó- ecet,
Ébrent, Ebrente, Ébrenten, 1. Ébren, ih. sör-ecet, oláh- ecet ; (szój .) olyan, mint aki ecetet
Ebrény, fn. az anyaméhben megfogamzott , de ivott, savanyúlni arcot vág ; ecetre maradni, pártá-
még ki nem fejlődött emberi magzat (embryo). ban megvénü ; erős az ecet, mérges a gazdasz-
szony; (guny.) Tokorcsra megy ecetet őrölni.
Ébres, mn. tt. -t, v. -et ; a. m. éber, ébrékeny. Ecetágy, fn. 1) a növényországból nyert min-
Innen : Ebresség, fn.
Ebrészfü, fn. (nt.) a téritők alatt némely fák denféle szer, mely a szeszes folyadék ecetesedését
derekaiból kinövő élődi növény, mely az eb nem- elösegiti ; levendulából, gyöngyvirágból, bodzabél-
zövesszejéhez hasonlit. ből készitett e.; 2) az ecetből lecsapódott sürü fo-
lyadék ; (szój.) ecetágy a gyomra, sokat iszik ; lesz
Ebreszget, 1. Ébreget. belőle ecetágy, nem lesz latatja a segitségnek, pl.
Ébreszt, cs. 1) álmából felkölt; 2) csalódásából, ki adósságban nagyon elmerült, magán segitendö
ámulatából öntudatra hoz; 3) biztat, ösztönöz ; juta- uj kölcsönt vesz fel s ezzel csak sulyosbitja álla-
lomigéréssel ébreszteni vkit. Innen : Ébresztés , fn. potát.
-get, cs. lassan-lassan ébredésre hoz , ébreget. Ecetes, mn. tt. -t, v. -et ; 1) ecettel savanyított;
-ö, mn. az álmot elüző, felébredést okozó ; é. lár- e. bab ; (népd.) ecetes bableves , mikor eszel ne ne-
ma; é. óra; á. é. öntudatra hozó, serkentő ; a tes- vess ; 2) ecetet tartalmazó ; e. palack; (km.) ecetes
pedésből é. szavak. fn. (ht.) trombitával, v. korsó megtalálta dugóját, tüzröl pattant nő, mér-
dobbal való hajnali jeladás ; ébresztőt dobolni, ges férjet kapott ; (alj.) ugy aludjék hugom , mint
trombitálni. az ecetes korsó, bedugya; 3) savanyodni kezdö,
Ebrud, fn. hosszu pózna, melylyel a lakadal- ecetizü ; e. bor. Innen : Ecetesség, fn. -edik, k.
mas legények a koncra bejött ebet felkapják s a ecetessé, ecetizüvé leszen ; ecetesedik a bor, az étel
 Ece 233
stb. Innen : Ecetesedés, fn. -it, cs. ecetessé, ecetes
izüvé tesz ; kenyér-morzsával mustot ecetesitni. -ül,
1. Ecetesedik.
Ecetez, cs. ecettel leönt, készit ; vadhust ece-
tezni.
Ecetfa, 1. Ecetszömörce.
Ecet-főzés, fn. 1) vegyészileg való ecetkészi-
tés ; 2) gyár, hol ecetet főznek. -kisérlő, fn. ecet
erejének vizsgálására használható, mérőeszköz .
Ecetlél, fn. az ecet szesze, lelke.
Ecetméz, fn. mézzel elegyitett borecet.
Ecetnemü , mn. olyanféle savanyúságú, mint
az ecet.
Ecetöly , fn. (vt.) ecetsavat képző szerves
gyök, mely szénből és könenyből áll. -éleg, fn.
(vt.) ecetölyből nyert éleg. -sav, fn. (vt.) ecetöly-
böl nyert sav.
Ecet-sav, fn. (vt.) ecetből készitett sav. Innen:
Ecetsavas, mn. -szömörcse, fn. (nt.) veres tömött
bugájú növény a szömörcék közöl (rhus coriaria) .
Ecke-ficke, mn. nyalka ; ecke-ficke leány.
Ectes, Ectez, 1. Ecetes, Ecetez.
Ecs, 1. Ecselő.
Ecsel, cs. 1) kendert, lent gerebenez, héhel ; 2)
fejet fésül, kefél ; 3) (alj. ) nővel nemileg közösül.
Innen : Ecselés , fn. -etlen, mn. 1) csepüs , ami
nincs meggerebenezve ; e. kender ; 2) boglyas, fé-
sületlen; e. fő; 3) á. é. simitatlan, darabos ; e.
irály. -ö, fn. 1) gereben, héhely ; 2) a. m. hajkefe ;
3) a timárok éles, görbe eszköze, melylyel a bört
hántják. -tet, cs. 1) kendert simittat , gerebenez-
tet ; 2) vki fejét megkefélteti .
Ecset, fn. 1) nyélre erősitett szörcsomó, mely-
lyel a festékeket szokták felkenni ; aranyozó e.; 2)
a. m. hajkefe; 3) (vad.) a hiúz füléről felálló ször-
csomó; 4) á. é. festői tehetség ; festői ecsettel leirt
táj. -el, cs. 1) ecsettel fest, mázol ; 2) gerebenez ;
3) á. é. festöileg ir le, v. mond el vmit ; megható-
lag ecsetelni a szenvedéseket. -elő, fn. a takácsok
ragasztó szere. -moh, fn. (nt.) ecsetalakú, hegyes
ágakkal biró, mohféle növény. nedv , -nya-
lat, fn. ecsettel felkenhető, higitott festék. -pá-
zsit, fn. (nt.) a háromhímesek és kétanyások közé
tartozó mezei növény (alopecurus) ; mezei-, büty-
kös-, parlagi e. -válu, fn. vizzel v. olajjal töltött
válucska, melybe a festő az ecsetet bemártogatja.
Éd, fn. 1) az izlő szervekre kellemesen ható
érzés ; vminek édét izlelni ; 2) némely megehető
testnek, pl. cukornak, méznek részecskéi, melyek
a nyelvre, az izlő szervre kellemesen hatnak ; a
cukor éde, a gyümölcs éde ; 3) á. é. akármelyik
érzékünkre v. lelkünkre is kellemesen ható vmi ;
élvezni a béke édét; magába színi szavainak édét ;
a csók éde.
Eddegél, lassan, nem mohón, teljes kénye-
lemmel eszik.k.
Eddig, ih. 1) ezen időpontig ; csak eddig lehet
tem nálad; eddig csak megvoltam, de hát ezután ;
eddig is eleget türtem; 2) (térre nézve) ezen határ-
vonalig, ezen helyig ; eddig szokott engem elki-
sérni; á. é. a beszéd, a gondolat egy bizonyos
pontjáig; (gúny.) csak eddig van ! ez mindaz, amit
mondani akarsz ! Innen : Eddigi, mn. elé, ih.
mostanig, a jelen időpontig ; eddigelé mindig kijárt.
Ede, tn. finév, Eduárd.
Édecs, fn. 1) mindenféle, de különösen zamatos
Éde
gyümölcsből készitett különféle színü cukornya-
lánkság, bonbon ; 2) (állatt .) juh édecs, szárny- és
mellékszemek nélküli rovar a kétröpük rendéből
és a bábnemzök családjából (Schaflaus).
Edeleg, k. 1) a. m. szerelmeskedik, plátói sze-
relem gyönyörét élvezi ; édelegnek az ifjú szerel-
mesek ; 2) hizeleg, nyájasan, édeskésen beszél ;
minden nővel édeleg.
Edéleg, fn. (vt.) az édeny és éleny vegyüléke .
Édelgés, fn. 1) a tiszta szerelem gyönyörének
élvezése ; 2) hizelgés, édeskés beszélés.
Edelgö, mn. aki édeleg.
Édelkedik, k. 1) vki ellen áskálódik, leskelő-
dik, cselt hány ; alattomban édelkedik ; 2) 1. Édeleg.
Édely, fn. (nt. msz.) a virágkehelynek azon
része, melyben a virág éde rejlik.
Edelény , fn. (állatt.) illanó edelény, éjlepe az
éjencek családjából (amphipyra fugax).
= Eden, fn. 1) kéj, gyönyör ; 2) külön. paradi-
csomkert, hol a biblia szerint az első emberpár
bünbeeste elött lakott. Innen : Édeni, mn.
Édenc, 1. Paradicsommadár.
Edény, fn. 1) ált. cserépből, fából, fémböl stb.
csinált mindenféle öblös házieszköz , melyben vmit
tartanak és illetőleg főznek ; cserép-, fa-, vas-,
rézedény ; éjjeli edény; (km.) nem kell aranyedényt
pad alá tenni ; külön. égetett agyagból, cserépből
készitett különféle alakú eszközök ; bögre, tányér,
tál stb.; 2) hordó , kád, szóval mindenféle fából
csinált öblös készület, melyet a kádár készit ; 3)
(bt.) a növényi és állati test csöves részei ; vér-
edények, nyirkedények ; 4) á. é. ő nekem választott
edényem (bibl.).
Edeny, fn. (ásványt.) fém, melynek több vegyü-
leteEdény-
édes izü.
csináló, fn. ált. minden iparos, aki fa-,
vas-, cserép- stb. edényt csinál ; külön. cserép-, v.
kőedényt készitő személy, fazekas. -es , mn. tt. -t,
v. -et; 1) edényeket tartalmazó ; e. polc, e. bolt;
2) (nt. msz.) csöves részekkel biró ; e. növény. -
fn. a. m. edényárus. -fonat, fn. (bt.) az állati test
edényei által képezett fonat. -fül, fn. fülalakú fo-
gantyú, melynélfogva az edényt felemelik, s ide-
oda mozdítják. -hártya, fn. (bt.) börhártya, mely
az állati test edényeit fedi. -ke, fn. a maga nemé-
ben kis edény. -lemez, fn. (bt. ) az állati test edé-
nyeit takaró hártyalemez . -pole, fn. polc, melyen
edényeket tartanak. -rendszer , fn. (bt.) az állati
testben levő csöves edények rendszere. -réteg, fn.
(bt.) az állati testben levő edények által képezett
réteg. -súly, fn. (ker.) dobosznak, ládának stb.
súlya, melyben az árukat egyik helyről a másikra
szállitják (tara). -tan, -tanitmány, fn. (bt. ) tan,
mely az állatí test edényeinek tulajdonságait,
egymáshoz való helyzetöket stb. tárgyalja. -tartó,
fn. szekrény, polc, tálas, melyen edényeket szok-
tak tartani. -vásár, fn. 1) a vásártéren hely, hol
edényeket árulnak ; 2) az edények adása, vevése.
Édes, mn. tt. -t , v. -et; 1) a nyelvre, az izlő
szervekre kellemesen ható, éd-ízü, ami nem sava-
nyú, nem csipös, nem keserű; édes káposzta, nem
savanyitott ; édes-tej, nem savanyú ; édes viz, ivó-
viz, melynek tulajdonkép semmi ize sincs ; 2) á. é.
a) szeretett, kedves ; édes szentem, édes lelkem, édes
kincsem, galambom , tubicám, rózsám! édes anyám,
 Éde 234
apám ! életem, angyalom, édesem ! az édes haza ; b)
vérrokon, nem mostoha ; édes apa, anya ; édes test-
vérek; c) akármelyik érzékre, v. még a lélekre is
kellemesen ható ; é. hangok; é. beszéd ; csak az fáj,
hogyfeledni tudtam ábrándjaidnak édes üdvösségét,
óh tündér álom első szerelem (Pet.) . Innen : Édesen,
ih. Édesség, fn.
Édesd, Édesded, 1) kissé édes ; 2) jó ízü (csak
cselekvésre vonatkozik) ; é. alvás. Innen : Édes-
deden, ih.
Édesedik , k. 1 ) édessé leszen, édes ízt kap ;
édesedik az érő gyümölcs ; á. é. hogy sz. Péter köve-
tésére édesedjék kedvünk (Pázm.) ; 2) á. é. a) vkibe
szerelmessé leszen ; a szomszéd lányába édesedett ;
b) (hoz, hez) vkihez simul ; valaha tán ő is hozzám
édesedik (Ar.).
* Édes-egy, fn. 1) a. m. vér szerint való rokon,
egy vér vele ; az ó apja az én apámmal édesegy volt
(Kr.) ; 2) rokonérzelmű személy. -el, cs. I) vkit
édesnek, kedvesnek nevez ; 2) * csókol. -ell, cs.
vmit édesnek vél, tart, gondol. -es, mn. kevéssé
édes. -fa, fn. (nt.) máskép higviricnek nevezett
fanövény, melynek gyökerét a gyermekek nya-
lánkságul rágják.
Édesget, cs. kecsegtető biztatásokkal, aranyos
igérettel , kedves bánásmóddal vonz magához vkit.
Innen : Édesgetés, fn. Édesgető, mn. -ve, ih. ked-
ves, nyájas bánásmóddal, kecsegtető igéretekkel
csalogatva.
Édes-gyökér, fn. a higviricféle növény édes
ízü gyökere. -higany, fn. (vt.) máskép colomelnak
nevezett édes ízü higanyvegyülék .
Édesit, cs. 1) édes ízüvé tesz ; kávét édesítni, a)
kávét cukorral édessé tenni ; b) á. é. csókolódzni
különösen a fordulj-bolhaféle játékban ; 2) kelle-
messé tesz ; jelenlétével édesítette napjaidat.
Édeske, mn. gyöngén édes ízü ; á . é. a. m. ked-
veske; édeském !
Édeskedik, k. a. m. édeleg, nyájaskodik. Inn.:
Édeskedés, fn.
Édesmindnyájan, ih. hatályositó kitétel, a. m.
mindnyájan.
Édesmindnyájunké, mn. hatályosító kitétel,
a. m. mindnyájunké. - —, fn. (gúny.) kétes hírü nö.
* Edes-orda, fn. frís turó, fris, édes ízü gomo-
lya. örömest, ih. legnagyobb készséggel, nagyon
szivesen. -ség, fn. 1) a. m. édes tulajdonság ; 2) a.
m. édes íz ; 3) édes sütemény, cukrosság ; 4) nyá-
jaskodó szó, v. beszéd ; édességekkel tele beszélni
vki fejét. Innen: Édességes, mn. -száju, mn. nya-
lánk, nyalakodni szerető. * -telelő, fn. télre való
édes izü alma. -ül, k. édessé leszen.
Edez, 1. Édit.
Éd-falat , fn. ált. jóízü étel ; külön. csemege.
-föld, fn. (vt.) az édenynek élenynyel való vegyü-
lete, édeleg. -gödör, fn. (nt. msz.) a virágkehely-
ben gödröcske , melyben az éd , a méz rejlik.
› -hordó, mn. (nt. msz.) édet, mézet termö ; édhordó
virág.
Edi, tn . finév, Éduárd kicsinyitett alkaja.
Edi,
kedves. mn. (kics.) gyermeknyelven a. m. édes,
Edike, Édike, 1. Edi, Édi.
- Ég
Édit, cs. (vt.) vegyületeket édessé teszen, azok
savanyait borszesz által elveszi. Innen : Édités, fn.
Ed-ital , fn. édes, frisitő ital. -kenyér, fn. ke-
nyéralakú csemege, marcipán. -kö, fn. (vt.) édeny-
vegyületü kő (berylloid). levél, fn. szerelmes
levél, mely a kedvesnek küldetik.
Edmund, tn. finév.
* Édö, mn. a. m. édes ; édő apám !
Éd-özön, fn. tulságosan sok éd, édesség ; éd-
özönnel elhalmozni vkit. -pohár, fn. (nt.) a növény
édét, mézét tartalmazó virágkehely.
Edu, Eduárd, tn. finév.
Edül, k. (vt.) vmely vegyülék édesedik, sava-
nyától megtisztul.
Edz, cs. 1) vasat acéllá keményit ; vasat edzeni,
habosra edzeni a vasat ; 2) á. é. keményit, gyakor-
lás által nagyobb munkára, teherviselésre szoktat ;
karjait edzeni ; a munka edzi a testet ; a lelket a
szenvedésekre edzeni. Innen : Edzés, fn. Edzett, mn.
Edző, mn.
Edzet, fn. edzett vas, acél.
Edzetes, mn. tt. -t, v. -et ; edzett, keményített.
Edző-dik, k. 1) a vas edzés által acéllá kemé-
nyedik ; 2) á. é. teste, lelke erősödik ; a munkában
edződik a test, szenvedésben a lélek. -viz, fn. viz,
melyben az acéllá edzendö vasat hűtik.
Efféle, mn. ilyen fajta, ilyenféle .
Effelöl, ih. ez dologról, tárgyról ; effelől mitsem
szólott.
Eflyuk, Efrés, fn. irottƒ alakú rés a hegedün.
Eg, fn. tt. eget ; tb. egek; 1) az összes tér, mely
a földet és a többi égi testeket körülveszi ; csilla-
gos ég ; 2) a földet körülvevő légkör ; felleges ég,
villamos ég; derült, tiszta ég ; szabad ég alatt hálni;
zeng, dörög, villámlik az ég ; dörgő szavával az eget
hasítja ; à. é. hogyha eged beborult, elhagyatol ma-
gad is ; (tréf. szój. ) hol voltál, mikor az ég zengett!
hol voltál, mikor szükség lett volna råd? száraz
égből mennykő, nem várt csapás ; mintha égből esett
volna, véletlen jelenet ; az eget is bőgőnek nézed,
ugy megverlek ; (km.) égre követ ne dobj, mert fe-
jedre fordul; 3) azon hely, hol a hivök az Uristen
lakását gondolják lenni , mennyország ; az égre
kérlek ! égbe szállott lélek; égben lakozó angyalok;
égbe, v . égre kiáltó bűn; égre, földre esküdni; eget,
földet igér ; ég és föld közöttök a különbség ; (km.)
sokat akarnak Bécsben, de máskép rendelik az ég-
ben ; égnek rendelése, kinek hova menése ; 4) á. é.
maga az Isten; adja az ég ! Oltsd el óh hatalmas ég,
oltsd el lángomat (B. J.).
Ég, k. 1) a tüztöl emésztödik ; ég a fa, ég a
gyertya, ha bele lángol ; ég a ruhája, ha nem lán-
gol is, hanem csak füstöl ; lánggal ég; pislogva ég;
ég a pipája, pipájában a dohány ; (szój.) a körmére
égett a dolog, már nem halaszthatta tovább ; ég
rajta a ruha, sokat szakgat ; ég a kezében a munka,
gyorsan dolgozik; ég alattaa föld, annyira szeret-
ne elmenni ; a hol égett, ottfújjad; 2) atüz melegít
és világít ; ég a tűz ; a görögtűz gyönyörű lánggal ég;
(népd.) eszemadta barna szüz, ég a szemed, mint a
tűz; 3) lángoló anyag világít ; ég a lámpa, a mécs;
ez az olaj roszul ég ; szépen ég a gyertya ; 4) á. é. a)
sajgó fájdalomban szenved ; csak ugy ég a gyom-
rom ; ég a talpam a sok lótástól ; b) a bör alá tolult
vértől pirosså lesz ; ég az arcom a láztól ; égnek
szemei; csak ugy égtem a szégyentől; c) eped, vá-
 Éga - 235 -
Egé
gyakozik vki után ; égek érte; égek őt látni ; égek | zabálástól szokott kapni, és melyet futtatással szo-
érted vérzőfájdalommal (Vör.) ; d) szenvedélyesen kás elmulasztani, innen : (szój.) megmozdult , v.
szeret ; ég a szerelemtől; csak érted ég szivem sze- megindult az egere ; egere nőtt, megártott neki a
relme ; e) lelkileg kinlódik, gyötrödik ; lelke a po- jólélés, mint lónak a sok zabálás .
kolban ég ; (szój .) égjen a lelkeden, átkozódás. Egér-árpa , fn. (nt.) tarlón termő vad árpa.
Égabroncs , 1. Égkör. -ese, fn. kis egér. csecsfü, fn. (nt.) növény a sza-
Egabrosz, fn. papirból készült abrosz, melyre kák közöl , báránycsecsfü, borsos szaka.
a csillagoknak egymáshoz való helyzetei, távol- * Egercsel, Egercsél, k. a marha zöld ágak
ságaik fel vannak jegyezve. után kapkod, a fa leveleit eszegeti.
Égal, Égalj , fn. 1) hol az ég össze látszik érni a Egerecske, 1. Egercse.
földdel, láthatár ; elkiséri szemmel a meddig belátja, Egeres, mn. tt. -t, tt. -et; 1) sok egérrel bövel-
csak nem az égaljig (Ar.) ; 2) egyforma hömérsékű kedö ; 2) egérféle betegségbe esett ; egeres ló. >
légkör alatt levő földterület ; mathematikai , v. széles- fn. egerfákból álló erdő.
ségi é., az egyenlítővel egyenközü két vonal közt Egeresedik, k. a ló egérféle nyavalyát kap.
fekvő terület ; hideg, forró é. természeti é. egyenlő Egerész, mn. és fn. egereket fogó ; e. macska.
légmérsékü terület ; á. é. a légkör hévmérséke' ; Egerész, k. 1) egeret fogdos, keres ; a macska
Magyarország égalja. Innen : Égalji , fn. Egalj- egerész : 2) á . é. a) vmi utan leselkedik ; más er-
szerű, mn. -isme, fn. különféle földrészek égalját szénye körül egerész (Fal.) ; b) buja pillantásokat
tárgyaló tudomány. ? -ul , k. valamely földterület vet vkire, lányok után jár, nökhöz illetlenül kap-
dos ; lányok körül egerészni. Innen : Egerészés , fn.
légköre, egy másikéval egyenlő hőmérsékü leszen. Egerészó, mn. -get, k. egerészéssel tölti az időt.
Ég-bekiáltó , mn. az Istent boszúra felhivó ; -kánya, fn. (állatt.) egerekkel táplálkozó, kánya-
égbekiáltó bűnök. -bolt, -boltozat, fn. a föld fölé féle ragadozó madár. -kigyó, fn. (állatt.) egereket
ívként hajlani látszó része a mindenségnek. fogdosó kigyó. -macska , fn. macska mely szeret
-csattanás, fn. a fellegekben rejlő villámok által ,
okozott csattanás. egereket fogdosni.
Egér- étető, 1. Egérkő .
Égdegél. k. lassan, de folytonosan ég. * Egeréz, 1. Egerész.
Egdörgés , fn. villámos felhöböl hallatszó Egerfa, Egerfa, fn. (nt.) az egylakiak és két-
dörgés. hímesek közé tartozó fanövény ; hamvas, mezgés é.
Egedelem, fn. 1) + égő, szenvedélyes érzelem,, mn. égerfából készült.
*
gerjedelem; Jézus szivem égedelme (régi én.) ; 2) Egér fakó, mn. az egér szinéhez hasonló szür-
bosszúság ; hol az égedelembe voltál ? késfakó. -fark, fn. 1) az egérféle állat farka ; 2) 1 .
+ Egedez, k. buzgólkodik, gerjedez ; mü szüvönk Cickóró. kfü,
égedez vala (Tátrosi c.). Egérfar fn. 1. Cickóró.
Égékeny, fn. tüz által felemészthető, ami égni megfogására * Egér-fi, fn. fiatal egérke. -fogó, fn. az egerek
szokott ; égékeny testek, ásványok. Innen : Égékeny szület, -, mn.csalétkekkel ellátott csabdaféle ké
egérfogásra való ; e. kelepce.
ség fn.
Egérfül, fn. 1) az egér füle ; 2 ) (nt.) a) a. m.
Egel, fn. (vt.) máskép alkaloidnak nevezett gyenge lúdhúr, tyúkbegy; b) kis egérful, kétlaki
vegyület. gyopár. -holgyomál, fn. (nt.) a holgyomálok közé
Egély, fn. vallás, hit. ? -es, mn. tt. -t, v. -et ; tartozó növény.
vallásilag buzgó, jámbor ; egélyes ember. Innen: Egérke, 1. Egérfakó.
Egélyesség, fn. ? -tudomány, fn. a vallás tanait Egerjes, Egerjes, mn. égerfákkal bővelkedő
tárgyaló tudomány. erdő.
? Égemény, fn. szántóföld, mező, mely a szá- Egérkavics, fn. (ásványt. ) kavics , melyben mi-
razságtól, a forró nap hevétől kiaszott. renyrészek vannak.
Egény, fn. (vt.) a borszeszből különféle savak Egérge, fn. kis egér.
által elválasztott gyulékony folyadék (æther.) . Egér-kelepce, fn. a. m. egérfogó kelepce. -kö,
Innen: Égényes, mn. -ded, fn. (vt.) az égény egyik fn. (vt.) különféle ásványokban találtató méreg,
vegyülete. gyök- fn. (vt.) az égény gyöke, azon máskép : mireny.
része, mely ég. Egér-lyuk, fn. falba, v. földbe vájt lyuk, mely-
Eger, Eger, 1. Égerfa. ben egerek tanyáznak ; (tréf. ) az ember szája.
Egér, fn. tt. egeret ; 1) (állatt. ) szürkés szinü, torka hát te egérlyukba hányod a kenyeret?
apró fürge emlős állatt az örlök rendéből ; erdei, maszlag , fn. az egerek kivesztésére szolgáló
fejér, gyökerész, házi, mezei, városi, patkány- , goly- méreg.
vás, apró, hortyogó egér ; szárnyas egér, denevér ; Egérpinty, (állatt.) 1. Csíz.
(szój .) vesztére harapta el az egér fejét, amivel se- Egér-por, fn. egérkövel vegyített mérges por,
gíteni akart magán, az volt vesztére ; szegény, mint melylyel az egereket irtják ki . -rágta, fn. 1) egerek
a templom egere ; (km.) nincs otthon a macska, cin- által megrágott, kilyuggatott ; e. szalonna, ruha ;
cognak az egerek; az egér sem fut mindig egy lyuk- 2) (tréf.) rongyos, elszakadozott ; e. nadrág.- szag,
ba, a megélhetésnek több módja van, csak hozzá fn. sajátos kellemetlen büz, mely ott szokott elter-
kell látni, a házas ember félrelépéseit is e köz- jedni, hol egerek tanyáznak. Innen : Egérszagú.
mondással védi ; egér nem fér lyukába, tököt köt a - szin, fn. és mn. az egéréhez hasonló szürke szin.
farkára, oda akar bevinni mást, ahová neki sincs Innen : Egérszínű, mn. -szürke, 1. Egérszinü.
bejuthatása ; 2) 1. Egérárpa ; 3) nõi szeméremtest ; Egértövis, fn. (nt.) tüskés levelű cserjés nö-
4) az egérhez hasonló daganat, melyet a ló meg - vény.
 Égé 236
Égés, fn. 1 ) vmely testnek a tüz által való
emésztődése ; ház égése, fa égése ; 2) a tüz melegi-
tése és világítása ; tűz égése; 3) tűzveszély ; az égés
elhamvasztott egy asztag gabonát ; * égés ! a. m. tüz
van ! 4) test felületén oly hely, melyet a tüz meg-
égetett ; égés a ruhán, égés a kézen ; 5) á. é. belső
láztól származott pír az arcon, v. az emberi test
vmely részén.
Egés-folt, fn. folt, mely égés által az állati tes-
ten keletkezik. -hely, fn. 1) hely ahol tüz pusztí-
tott; 2) 1. Égésfolt. -jel, fn. égésre mutató jel ;
külön. a baromra, szarvasmarhára sütött bélyeg
által hátrahagyott jel.
Egész, mn. tt. -t; tb. -ek ; 1) csonkitatlan, ép,
ami egy alkotó részétől sincs megfosztva ; ez a
könyv nem egész, lapjai hiányzanak ; egész öltözet,
együttvéve a szokásban levő öltönyök, melyek
egy embernek szükségesek ; 2) fel nem darabolt,
szét nem szedett ; egész kenyér, mely nincs felszel-
delve ; egész telek, mely nincs feldarabolva ; egész-
ben adni ki vkinek fizetését; á. é. egészben véve, a
dolog nem oly rosz; 3) minden egyes részt bele-
értve, egyet sem véve ki ; egész lényében átválto-
zott; egész város vizben áll; az egész ház felzudult
rajta, minden lakó a házban ; az egész természet
tanuskodik Isten létéről ; á. é. az egész világ kine-
vette, azaz mindenki, aki ismerte ; 4) (mt.) nem
tört; egész szám; 5) á. é. a) csupa, merő ; egész viz
vagyok; b) valóságos, épen olyan, mint; egész apja
ez a gyermek.
Egészedik, k. hiányai kipótlódnak, egészszé
leszen.
Egészel, cs. (mt.) különbzékelt egyenletet ere-
deti alakjára viszen vissza ; sorok által egészelni .
Innen: Egészelés, fn. Egészelési, mn. hető, mn.
(mt.) egészelés által eredeti alakjára visszavihető ;
e. egyenlet .
Egészen, ih. 1) mindenestül, egy részét sem
véve ki; földjét egészen átadta ; 2) csonkítatlanul,
épen; egészen adni vissza a kölcsönzött tárgyat ; 3)
bizonyos ideig, v. helyig; egészen Pestig kisértem;
egészen délután három óráig voltam nála ; 4) á. é.
végképen, örökre ; egészen oda van ; házát egészen
eladta.
Egész-gátna, fn. (ht.) a vár sáncába beásott
földalatti árok. -házhelyes, -helyes, 1. Egész-
telkes.
Egészhely, 1. Egésztelek.
Egészit, cs. 1) minden hiányzó részét kipótolja,
egészszé tesz ; pénzét száz forinttá egésziti ; 2) 1 .
Egészel . Innen : Egészitő, mn.
Egészkörmü, I. Patás.
Egészlen , 1. Egészen.
Egészlés, fn. (mt.) különbzékelt egyenletnek
visszafelé csinálása , eredeti alakjára visszaho-
zása ; pl. u = Vax . dx , egészelve leszen ;
α .. x ¾½. Innen : Egészlési, mn.
u = 2/3 Va
Egészlet, fn. (mt.) egészlet szám, egyenlet ; 2)
(bölcs) vminek egész lényege, mivolta. -i, mn.
(mt.) egészletre vonatkozó ; e. egyenlet; e. jegy,
egy hosszú s ilyen alkakban :S ; e. tényező.
Egészség, fn. ép, hiánytalan tulajdonság ; kü-
lön. a test. v. lélek azon állapota, midön semmi
baja sincs, midőn nem beteg; jó, v. rosz e.; tartós,
ingadozó, v. változó e.; jó egészségben lenni ; jó
Ége
egészségnek örvendeni ; egészségére válik az evés ;
(szój .) egészségére ! kedves egészségére ! jó egészsé-
get kivánok ; váljék egészségére ! prüsszentés, v.
evés, v. alvás után szokásos jó kivánás ; egészség-
gel hordozza ! az uj ruhát ; egészséget hozzá; (guny.)
jó egészséget hozzá ! váljék egészségére ! olyannak
mondatik, ki bajos , helytelen dologba fogott :
(km.) nincs jobb, mint a jó egészség ; kelletlen otta
kincs , ahol egészség nincs ; legnagyobb kincs az
egészség ; a tisztaság fél egészség ; bibor, bársony,
vendégség: jobb egy napi egészség ; az egészség ízét
a betegség adja ; akkor becsüli ember az egészséget,
mikor a betegséget érzi; elégség , egészség ; kinek
elesége, szükön bora, söre, annak van egészsége.
Egészséges, mn. nem beteg ; e. ember ; e. nō-
vény, ép ; e. testrész , melyet kóranyag nem dúl ; e.
színü ember, olyan színü, mint az egészséges ember
szokott lenni ; (szój .) egészséges, mint a hal, v. mint
a makk; egészséges korában harangoztak neki;
(km.) , három dolog egészséges : eleget nem enni,
munkától nem félni és nem bujálkodni ; 2) az egész-
ségnek nem ártó, annak használó ; e. idő, mely
nem okoz betegséget; e. esztendő, melyben kevés
a beteg. Innen : Egészségesen, ih. edik, k. egész-
ségessé leszen, egészségét visszakapja.
Egészségi, mn. egészséget illető, arra vonat
kozó ; e. intézet, őrvonal, ügy, szemlé, tudósítás ; e.
állapot.
Egészségszabály, fn. szabály, melynek köve-
tése az egészség fentartására szükséges .
Egészségtelen, mn. 1) beteg, nem egészséges;
e. ember ; e. szín, olyan szín, amilyen a beteg em-
beré szokott lenni ; 2 ) betegséget okozó, egész-
ségnek ártó ; e. lég, időjárás. Innen : Egészségte-
lenség, fn. Egészségtelenül, ih. -kedik, k. beteges
állapotban van, betegeskedik. -ül , k. beteggé
kezd lenni, betegül.
Egészségügy, fn. a közegészséget illető ügy
Innen : Egészségügyi.
Egész-telek, fn. a föld minőségéhez képest ki-
sebb, nagyobb urbéri földdarab ; felosztatott fél-,
fertálytelekre. -telkes, mn. egész telekkel biró ; e
gazda. -testvér, fn. ugyanazon apától és anyától
származott, édes testvér. Innen : Egésztestvérség,
fn. -ül, 1. Égészedik.
Egészvásár, Egészvét, Egészvétel, fn. egész-
ben, nagy tömegben a részekre való tekintet nél-
küli általános vásárlás.
Éget, cs. 1) tűzzel vmit felemésztet ; fát, szal-
mát, tőzeget, csontot é.; boszorkányt é.; (km.) a
sántákat pénteken égetik; 2) lángoló anyaggal vilá-
git ; olajat, gyertyát, mécset, lámpát é.; 3) tüzzel
vmely testet keménynyé tesz, v. abból uj testet
képez ; téglát, meszet, szenet, pálinkát é. ; 4) á. é. a)
a tüz, v. a nap sugarainak nagyfokú melege fáj-
dalmat okoz, forrón süt ; éget kánikulában a nap;
éget a tűz, ha közel ülünk hozzá ; b) sajgó fájdal-
mat okoz ; égeti a paprika a nyelvet, torkot ; éget a
friss reszelt torma; eget a mustárliszt ; (km.) ami
nem égeti nyelvedet, ne fújjad ; c) (msz.) sebet, vad
kinövést az emberi és állati testen pokolkövel
etet; égetni a bujasenyves sebét ; torokgyíkot égetni;
d) lelkileg kinoz, gyötör, a lopott jószág egeti a
lelkiismeretet, égessék lelkét a pokolban, átkozódás.
Innen : Égetés, fn. Égető, mn. Égetett, mn.
Égetésjel, 1. Égésjel.
 Ége 237
Égetetlen, mn. és ih. nem égetett ; égetetlen
mészkő. Innen : Égetetlenül, ih.
Egethető, mn. égetésre alkalmas, amit elégetni
szabad; égethető anyag.
Égetlen, 1. Égetetlen .
Egetni-való, mn. 1) tűzre, égetésre való, fütni
való; é. fa; 2) á. é. másra nem érdemes, mint hogy
tüzre vettessék ; é. bútorok ; é. boszorkány.
Égett, mn. tüz által elhamvazott. - , fn. kinek
házát, vagyonát tüz emésztette fel ; szegény éget-
tek. -bor, fn. tüz segélyével készitett szeszes ital.
Egetverö, mn. égig érő ; én is egetverő különb-
séget látok itt.
Égevény , fn. égő anyag, test. Innen: Egevé-
nyes , mn.
Eg-forgás, fn. az égi testek látszólagos forgása
a föld körül. golyó- -gömb, fn. gömbalakú kész-
let rézkarikákból, melyek az egyenlitöt, délkörö-
ket, állatövet, és téritöket ábrázolják. -göne, 1.
Égsark.
Eggy, Eggyes, 1. Egy, Egyes.
Eghajlat, 1. Égalj,
Éghajlattan , 1. Égaljisme.
Éghető , mn. tüz által felemészthető ; éghető
anyagok. Innen : Éghetőség, fn.
Éghetetlen, mn. nem éghető, amit a tüz fel nem
emészthet.
Egi, mn. égből származott, égben lakó ; égi an-
gyal ; égi szózat , tünemény ; égi lény ; égi háború,
zivatar; égiek, angyalok ; * égi lé, sós viz, melybe
kenyeret aprítanak, s a szegényebb nép levesként
eszi ; á. é. égi csoda, gonosz ember ; (szój .) ugy él,
mint az égi madár, gond nélkül, sem nem szánt, se
nem vet, mégis elél.
Egiptus, tn. a. m. Egyptom.
Égív , fn. 1) 1. Égbolt ; 2) 1. Szivárvány.
Egivirág, fn. a. m. buzavirág.
Egjel, fn. égen látható tünemény ; pl. üstökös.
Egkárpit, 1. Égboltozat.
Eg-kör, fn. (csillag. ) körök az éggömbön ; ilye-
nek : délkör, egyenlítő, a téritök, sarkkör és egyen-
közü körök. -lakos, fn. Isten, az angyalok és a
boldogult lelkek. -leirás, 1. Égrajz.
* Eglel, cs. szavakkal bánt, ingerel, vexál, sze-
kiroz . -ödik, k. a. m. emésztődik.
Egemény, 1. Égevény.
Ég- nézőhal, fn (állatt.) kis tengeri hal, mely-
nek szemei feje tetején vannak (Uranoscopus).
-nyilás, fn. a széthasadó felhök között képződött
nyilás. -öv, fn. a. m. égalj . Innen : Egövi, mn.
-rajz, fn. égi testekről, azoknak egymáshoz való
viszonyairól szóló tudomány.
Egres, fn. 1) mártásnak való fanyar gyümölcs,
mely az egresfán termik ; 2) éretlen savanyú
szölő ; (bibl .) szőlőt várt , egrest szedett; (szój .)
egres nem szőlő. Innen : Egreses, mn. fa, fn. fanyar
gyümölcsü cserjenövény a ribízkék közöl. -lé, fn.
1) egres bogyójának leve ; 2) 1. Egresmártás.
-mártás, fn. marhahúshoz készitett mártás eg-
resből.
Egri, mn. Eger városából való ; egri bor ; egri
nők ; (szój.) kivivni az egri nevet, hiressé lenni ;
elnyerte , v. felkapta az egri nevet. -ponty , fn.
-
Egy
| (állatt.) patakokban tenyésző halacska a pontyok
közől.
Égsark, fn. a képzelt égtengely végpontjai.
Egszakadás, 1. Felhőszakadás.
Egszélesség, fn. az egyenlitötől délfelé és észak-
nak haladó irány ; északi, déli é.
Eg-szín, fn. és mn. a derült éghez hasonló vilá-
gos-kék szín. Innen : Égszínü, mn. -táj, fn. ált.
bármely tájéka az égnek ; külön. az égnek har-
minckét tája;, nyugat, kelet, dél, észak, délkelet
stb. -tan , 1. Égrajz.
Eg-tengely, fn. képzelt vonal, mely körül min-
den égi test forgani látszik, s melynek északi
végpontját a sarkcsillag képezi. -tér, fn. az egész
tér, melyben az égi testek foglaltatnak. -tornác,
fn. (vallást.) a mennyország előcsarnoka, hol a
szentirás szerint a megholtak lelkei a Megváltó
eljöttéig tartózkodtak. -tudomány , fn. az égi
testeket, ezeknek egymáshoz való viszonyait tár-
gyaló tudomány. -tünemény, fn. a légben felme-
rülő, mindenféle tünemény. -ur, fn. (csillag.) Ju-
piter bujdosócsillag. -út, fn. (csillag.) a. m. Tejút.
Égvény, fn. (vt.) vizben könnyen felolvadó,
lúgtulajdonságu, a sárga lakmuspapirt barnára, a
vöröset kékre változtató alj (Alkali). Innen :
Egvényes, mn. -dék, fn. (vt.) máskép alkaloidnak
nevezett vegyület. -it, cs. égvénynyé, égvény tu-
lajdonságuvá tesz. Innen : Égvényités, fn. -ke, 1 .
Egyénydek.
Ég-villanás, fn. tiszta, derült éji időben hir-
telen fellobanó s eltünő villanás. -vivo, fn. (myth. )
az Istennek ellen pártot ütő ; égvivó titánok. -vizs
gálás, fn. az égi testeket, azoknak mozgásait, a
rajtok mutatkozó tüneményeket vizsgáló mükö-
dés. -vizsgáló, 1. Csillagász.
Ég-zengés, fn. a villámok csattanásának dör-
gése. -zörrenet, fn. mennydörgésokozta légráz-
kódtató csattanás .
Egy, számlálást kezdő s a többnek ellentett
számnév, (szój .) egyet mondok : kettő lesz belőle,
azaz: fontos szót mondok; száz szónak is egy a
vege ; egy, érik a megy, rímjáték, oly leányra szóló,
ki a férjhezmenetelre ide- oda megérik; néha egy
is sok, pl. ütlekböl. -, mn. 1 ) páratlan , miből
több nines, minek nincs mása ; egy az Isten, egy a
keresztség ; (szój .) egy szó, mint száz; egy életem,
egy halálom ; egy kaparja, kettő falja, kevesebb a
kereső, mint a fogyasztó, faló ; (km.) egy fa nem
erdő ; egy nap nem a világ ; egy fecske nem hoz
nyarat ; egy két ember szaván nem lehet várat épi-
teni ; egy dologból kettőt ne csinálj ; egy : titok, kettő :
tanács, három : széles istenadta világ, amit három
ember tud , az egész világ tudja ; egy zsidó nélkül
megesik a vásár ; 2) ugyanaz, egyértelmű ; egyet
érteni vkivel; egy akarattal; egy értelemben lenni
vkivel ; (szój .) egy bakot nyúznak, v . egy bográcsban
hánynak, v . egy bogrács alá tüzelnek, v. egy gyéké-
nyen árulnak, v. egy hajóban eveznek, v. egy húrt
pengetnek, v . egy követ fúnak, v. egy lantot pen-
getnek, v. egy malomban őrlenek , v. egy nótát
fúnak, v. egy nyomon járnak, v. egy pórázon futnak,
v.egy regét dúdolnak, egy kézre dolgoznak, egymás
kezére adják ; egy són, egy kenyeren lenni vkivel;
egy a szoba a kemencével. Ez értelemben fölveszi a
többes számu ragot is ; (bibl.) hogy egyek legyenek,
 - 238 Egyé
Egyá

mikép mi egy vagyunk ; 3) a. m. csupa, pusztán Egybe-hi, cs. több személyt , testületet egy
esak; egy ingre vetközni ; egy ingben, egy gatyában ; helyre hí, csödít ; e. országgyülést. -hord, cs. több
4) a. m. bizonyos, valamely; volt egyszer egy em- darabból álló holmit egy rakásra hord . -jegyez,
ber; 5) tagadó szócskákkal csekélységet jelent ; 1. Összejegyez.
nem ér egyfabatkát, v . egy pipa dohányt; 6) a. m. Egybe-kel, k. férj , v. feleségi viszonyba lép
egyik ; elég egynek egyben fényleni (Fáy) ; (km.) vkivel ; ez a fiatal pár holnap fog egybekelni.
egynek elesése, másnak fölkelése. Innen : Egybekelés, fn. -köt, cs. 1) több különálló
* Egyábkor, 1. Egyébkor. testet egy csomóba, tömegbe köt ; 2) jegyeseket
Egy-ágyu, mn. (nt.) termét és porodát egy megesket. Innen : Egybekötött, mn. Egybekötöttség,
virágban egyesítő (monoclinia). -akarat, fn. kö- fn. ? -közepit, cs. egymástól távol álló dolgokat,
zös akarat ; egyakarattal elhatározni. Innen : Egy- különösen hadsereget egy helyre parancsol, von ;
akaratú, mn. -alakú, mn. ugyanazon alakkal biro ; egybeközepítni üveglencsével a napsugarait ; egybe-
e. testek. Innen : Egyalakúság, fn. közepitni a hadseregeket. ? -közepül, k. egy helyre
Egy-álló, mn. 1) hatályosító szó, a.m. bizonyos gyülik, egy csomóba összpontosul ; homorú tükör
ideig; e. esztendeig ; 2) 1. Egyálltó. -álltó, mn. ha- altal a napsugarai egybeközepülnek.
tályosító szó ; eléfordul magában is : egyálltomban, Egyben, ih. mindjárt, tüstént, azonnal ; mind-
-todban stb.; v. ezen szóval : helyemben, helyed- járt, egyben takarodjál innen.
ben stb.; egyálltomban elaludtam ; egyálltó helyében Egybe-olvad, k. 1) olvadás által egy testté
megeszik egy sült ludat. -almiak, -almúak, -alom- leszen ; a faggyú és a zsír a tűzön egybeolvad ; 2)
beliek, fn. tb. ált. együtt növekedők, pl. borjuk, á. é. két testület, v. külön fajú népek egygyé lesz-
csikók ; külön. (vad.) ugyanazon időtájban ellett, nek ; az elsasi német lassanként egybeolvad a fran-
fiadzott futó vad. -általában, -általán, ih. épen- ciával. Innen: Egybeolvadás, fn. -olvaszt, cs. 1)
séggel , általában véve ; e. nem akar semmit sem tüzön, v. melegen való olvasztás által egy testté
tenni. teszen ; 2) á. é. két külön fajú népet egyesít, egy-
Egyáltalános, Egyáltalánosság, fn. (bölcs.) gyé tesz ; a hosszas együttlét a longobardokat egy-
minden különösségeken túl emelkedett lét. beolvasztotta a latinokkal. Innen : Egybeolvasz-
Egyanyagú, mn. (vt.) ugyanazon vegyelemek- tás, fn.
ből álló ; egyanyagú testek. Innen : Egyanyagú- Egyberagad, Egyberagaszt, 1. Összeragad,
ság, fn. Összeragaszt.
Egyaránt, ih. hasonló módon, ugyanazon mér- Egybe-ró, cs. (ker.) egyik kereskedő a másik-
tékben; egyaránt viseltetni mindenki iránt. tól hozott kelmék árát kifizeti, a tartozást kiegyen-
Egyarány, 1. Arány. liti. Innen : Egyberovás. -vág, A) cs . együve vág,
Egyaránylag, 1. Egyarányosan. szeldel; verpeléti és döbrei dohányt e.; B) k. 1)
Egyarányos , mn. 1) egyenlő nagyságú; e. (mt.) két, v. több mértani ábra alakra és terüre
osztályrész; 2) (mt.) ugyanazon arányban növekvő, nézve tökéletesen egyenlő ; 2) összetalálkozik ; ez
v. fogyó. Innen: Egyarányosság, fn. Egyarányo- a két út az erdő szélén vág egybe ; a körülmények
san, ih. tökéletesen egybevágnak. Innen : Egybevágás, fn.
Egyaránytalan, mn. nem ugyanazon arány- Egybevágó, mn. -verödik, k. együve ütödik, ve-
ban növekvő , v. fogyó. Innen : Egyaránytalan- rödik. -vet, cs. 1) összehasonlit ; egybeveti a bevé-
ság, fn. tel és a kiadás közötti számadásokat; egybevetni a
Egyarányú, 1. Egyarányos. fáradságot a sikerrel ; 2) (ker.) a. m. egyberó.
Egyarányzó, 1. Egyarányos. Innen : Egybevetés, fn. ha egybevetést teszünk két
Egy-árbocú, mn. (haj. ) egy árboccal felszerelt ; három gyermek között (Vir.). -vetökönyv , fn.
e. hajó. -árnyú, mn. árnyát csak egy (déli, v. (ker.) a kelmék kifizetett, v. kifizetendő árának
északi) oldalra vető ; ellentéte : körárnyú. -átalá- mennyiségét tartalmazó könyv. -von, cs. 1) több
ban, 1. Egyáltalában. különálló részeket egy helyre gyüjt; egybevonni a
Egybe, ih. 1) együve, össze ; egybe adni ; 2) a. hadsereget ; 2) (mt.) összeadandó részeket össze-
m. azonnal ; ugy a hátadhoz vágom egybe ezt a ad ; törteket e. -zengés, fn. (ttan.) magasabb és
rokkanyelet (Jók.). -ad , cs. 1) több külön álló mélyebb hangok öszhangzása .
részt egy összeggé tesz ; egybeadni az összeadandó- ? Egy-csekü, mn. (nt. msz.) egy hímszálu, ami-
kat; 2) vőlegényt és mennyasszonyt megeskettet. nek csak egy hímszála van ; e. növény. -csülkü,
-all, k. több különálló rész egyesül ; (szój.) egybe- mn. (állatt. msz.) egy csülökkel biró ; e. állatok.
áll, mint a föveny. Egyded, mn. 1) hasonló külalakú ; 2) öszhang-
Egybecsü, mn. ugyanazon becscsel biró. zatos, aminek részei egyarányosak ; e. mű. Innen :
Egybe-foglal, cs. 1) több különálló részt egy Egydedség, fn.
összeggé, testté tesz ; egybefoglalni a több ízben Egyeb, mn. a. m. Egyéb.
kölcsönzött összegecskéket; 2) egyidőben tesz vmit ; Egyéb, mn. tt. egyebet ; birtokr.: egyebem,
a bibliát a hittani előadással egybefoglalni. -for - bed, -be ; ezen a dolgon kivül más ; ezt mondot-
rad, k. forradás által egy testté lesz, v. szétdult tam neki és egyebet ; nincs egyebe, mint a rajta-
részei összetapadnak. -futó, 1. Egybehajló. valója.
Egybe- füz , fn. összefüz , füzés által csomóba Egyébaránt, 1. Egyébiránt.
szed, v. összeszorít ; szétálló ruhaderekat e. Innen : Egyéb-féle, mn. másféle, másfajta. -ha, ih. 1)
Egybefüzött, mn. Egybefüzöttség, fn. gyüjt, cs. 1) kivévén, hanemha, ha csak nem ; el nem megyek,
egy csomóba halmoz, szed ; sok pénzt e.; 2) össze- egyébha te is eljösz; 2) máskor, más idöben ; ez a
csödít, összehi ; sok népet e. -hajló , mn. (mt.) dolog egyébha történt. Innen : Egyébhai, mn. -íránt,
egymáshoz közeledő , nem egyközü két vonal ih. és ksz. különben, azonban, mindazáltal ; e. ¿
convergens) . -hangzás , 1. Öszhangzás. is el fog jőni. -ként, -kép, -képen, ih. máskülön-
 Egye 239 Egye

ben, másmódon, máskép. -kor, ih. máskor, más Egyeletlen, mn. és ih. 1) keveretlen, vegyitet-
időben. len ; e. buza ; 2) meg nem vert, ami nincs meg-
Egyebugya, mn. 1) összebomlott, összevisz- egyelve.
sza álló, idomtalan, esetlen ; 2) hitvány, apró ; 3) Egyelit , cs. elegyít , vegyít, kever ; a búzát
ügyetlen, bamba (ember). - , fn. a. m. Agya- rozszsal egyelítni. Innen : Egyelítés , fn. Egyeli-
bugya. tett, mn.
Egye-bugyál, cs. a. m. agyabugyál. Egyelmü, mn. ugyanazon akaratú, rokonérzel-
+ Egyebunnét, ih. a. m. egyebünnen (M. A.). mü, ugyanazon véleménynyel biró. Innen : Egyel-
Egyebünnen, ih. máshonnan, más helyről. müleg, ih. Egyelműség, fn.
Egyebütt, ih. másutt, más helyen. Egyelö-be, ih. először, első ízben. -re, ih. előre
Egyebüvé, ih. másuva, más helyre. bizonyos ideig ; egyelőre elég lesz ez a pénz, -ször,
Egyed, tn. finév. 1. Eleinte.
Egyed, fn. (böles .) önálló, saját jegyei által Egyélü, mn. csak egy éllel biró, aminek egy
megkülönböztethető, érző lény ; külön. egyes em- éle van ; egyélü kés.
ber. Innen: Egyedi, mn. Egyedileg, ih. Egyediség, * Egyem, ih. ugymint, tudniillik.
fn. -áros, fn. személy, v. testület, kinek s illető- Egyemben, ih. a. m. egyetemben együtt ; kik
leg melynek egyedül van joga bizonyos területen egyemben ülnek vala (Tátrosi c.) ; lovával egyemben
vmit árulni. -arosit, cs. vmely árut csak egyedül megsebhetett vala (régi én.).
árul , egyedárúvá tesz ; a dohányt egyedárosítni. ? Egyemü, mn. egy emelőjű, egy karú ; egyemű
-árusság, fn. egyedárosi üzérkedés, mások kizá- mérleg.
rásával való kereskedés ; dohány e. -árulás, fn. 1) Egyen, fn. 1) alakra, súlyra, v. mennyiségre
vmely áruval egyedárosi minőségben való ke- egy másikkal egyenlő tárgy ; egyensúly, egyenruha,
reskedés ; 2) bolt, hol egyedárosi cikkeket árulnak. értékegyen ; 2) á. é. sík tér, sík föld.
-esit , cs. (bölcs.) egyednek mond, tart, vél ; Egyén, 1. Egyed.
egyeddé tesz. -irat, 1. Egyedrajz. Egyenállás, fn. állandó, szilárd állás.
Egyedit, 1. Egyedesít. ? Egyenelhajlásu, mn. (ttan.) e. vonalok, vo-
Egyed-országlás, fn. ált. uralkodás, melyben nalok, melyek a delejtü egyenlő elhajlását mutató
a végrehajtó hatalom egy személy kezében van ; helyeket a föld szinén jelölik (lineæ isogonica).
alkotmányos e.; külön. uralkodás, hol a törvény- Egyenel, cs. 1) egyenlővé tesz ; 2) vmely tért,
hozó és végrehajtó hatalmat egy személy gyako- síkot egyenget ; 3) á. é. pert, civódást stb. közbe-
rolja, korlátlan uralkodás. országló, fn. fejede- lépés által megszüntet.
lem, császár, király, ki a végrehajtó, vagy még a Egyen-erejü, inn. egyenlő erővel ható. -érték,
törvényhozó hatalmat is gyakorolja. rajz, fn. fn. 1 ) egy más tárgyéval egyenlő érték ; 2) külön.
egy különálló tárgynak leirása ; e. Budavár ostro- az erkölcsi testületek birtokaira kivetett oly adó,
máról (monographia). Innen : Egyedrajzi, mn. mely azt, hogy örökösödési adóztatás alá nem
Egyedur, 1. Egyedországló. eshetnek, helyrepótolja. Innen : Egyenértékű, mn.
Egyeduralmi, mn. egyedországláshoz tartozó, Egyenes , mn. tt. -t, v. -et; 1) az elkezdett
arra vonatkozó. irányban haladó, irányt nem változtató ; e. vonal;
Egyeduralom, 1. Egyedországlás. (mt.) egyenes arány, van két mennyiség között,
Egyedurság, fn. a. m. egyedországlás. Innen : melyek közöl ha az egyik növekszik, a másiknak
Egyedursági, mn. is növekedni kell ; két pont között legrövidebb az
Egyedül, ih. 1) magában, minden társ nélkül ; egyenes vonal; egyenes út, a) nem görbe út ; b) á. é.
két cigány legény hegedül, csak magam járom egye- becsületes életmód ; egyenes úton halad ; (szój .) leg-
dül (népd.) ; (szój.) jaj nekem egyedül, senki sem jobb az egyenes út; egyenes, mint a nádszál; (guny.)
hegedül, agglegény panasza ; ki egyedül iszik, az egyenes, mint az S; 2) sík, sima, amin nincs göröngy,
már utolsó, azaz : legnagyobb elkeseredés jele ; 2 ) halom ; e. udvar, e. kert ; 3) á. é. a) becsület útján
épen csak; e. kendőt tett afejére : e. ezt mondottam járó ; egyenes ember, egyenes gondolkodás ; b) hatá-
neki; 3) senki, v. semmi más ; e. csak nővéredet rozottan kijelentett ; egyenes parancsot adni; c) a
szereti. -es, -i, mn. 1) társ nélkül, egyedül való, rokonsági fokozatban apától fiura és igy to-
magános ; egyedüles élet; 2) kizárólagos, minden vább haladó ; e. ágon, v. ágban leszármazni ; e.ági
mást kizáró ; a cselédajándékozások voltak e. költ- rokonok. -, fn. (mt.) a. m. egyenes vonal ; két
ségei (Faz. M.). -ség, fn. magános állapot, egyedül pont közé csak egy egyenest lehet húzni. Innen :
való létel ; megunta hosszú egyedülségét (Jós. ). Egyenesen, ih. 1) egy irányban haladva ; 2) őszin-
-uralkodó, 1. Egyedországló. tén. Egyenesség, fn.
Egyedülvalóság, 1. Egyedülség. Egyenes-edik, k. 1) görbeségét elveszti, egye-
? Egyeglet, fn. (mt.) hasáb, melynek küllapjait nessé leszen ; egyenesedik a meggörbített nádpálca;
négyzet egyközény képezik. 2) sima felületüvé leszen ; gereblyélés által egyene-
Egy-egy, mn. külön-külön egy ; minden mun- sedik a göröngyös föld -it, cs. egyenessé teszen.
kásnak egy-egy pohár bort adtam, Innen : Egyenesités, fn. Egyenesítő, mn. Egyenesítő-
* Egyel, cs. ver, dönget, agyal ; egyelni vkit. lég, ih. -röpük, tb. (állatt. msz.) sima röphártyájú
Egyeledik, k. a. m. elegyedik. Innen : Egyele- rovarok osztálya. -szivü, mn. őszinte , nyilt szivü,
dés, fn. gondolkodásu, szókimondó ; egyenesszívű ember.
Egy eleg, 1. Egyveleg. Egyenest, ih. 1 ) egyenes vonalban, egyenes
* Egyeleg , 1. Ögyeleg. irányban ; egyenest az ároknak ment ; (szój .) aki
Egyeles, mn. tt. -t, v. -et ; elegyes, kevert ; soha nem botlik, soha egyenest nem jár ; homlok
a pogányoknak egyeles sokasága (bibl.) . -leg, ih. egyenest; 2) egyenest! (ht. psz .) a. m. egyenes vo-
keverve, vegyesen. nalban indulj !
 - 240
Egye Egye
Egyenesvonalú, mn. 1) egyenes vonalban ha- felsőbb e., melyben a legnagyobb kitevőjü ismeret-
ladó ; e. út; 2) (mt. ) egyenes vonalakkal keritett ; | len kettőnél magasabb hatványra van emelve ; ha-
e. háromszög. mn. tározatlan e., melyben egygyel kevesebb az egyen-
Egyenetlen, 1) nem egyenes, kanyargós, let, mint a mennyi az ismeretlen ; pl. x + y = 15;
görbe ; e. vonal, út; 2) nem sík, nem sima, görön- (elemző mért.) egyenes vonalak v. görbék egyenlete ;
gyös , gödrös , buckás ; e. szántóföld ; 3) nem a kör, petekör, mentelék, hajtalék egyenlete ; egyen-
egyenlő nagyságú, alakú ; ujjaink egyenetlenek; 4) közü öszrendezők szerint feltett e.; sarkegyenlet,
egymással meg nem férő, viszálkodó ; e. rokonok; az érintők egyenlete ; az egyenlet gyöke , gyökmu-
5) (ttan.) nem egyenlő gyorsaságu ; egyenetlen tatója ; megfejteni, feloldani az egyenletet , benne
mozgás. Innen : Egyenetlenül, ih. Egyenetlenség, fn. az ismeretlen értékét kikeresni ; az egyenlet egyik
-it , cs . egyenetlenné tesz ; a folytonos együttlét tagját ellenkező jegygyel a másik részre átvinni;
egyenetleniti a rokonokat ; a rosz szerkezet egye- szögmértani függvényekkel feloldani az egyenletes,
netleníti a gép mozgását. -kedik, k. viszálkodik, feltenni az egyenletet ; nehéz megoldásu egyenlet.
viszálkodásban él ; egyenetlenkednek a rosz háza- Innen : Egyenleti, mn.
sok. Innen : Egyenetlenkedés, fn. Egyenletes , mn. 1) ált. a. m. egyenlő ; nem
egyenletes osztály (Vör.). 2) külön. a) egyenlő alakú ;
Egyenget , cs. 1) gödrös , göröngyös talajt simává e. hangidom ; b) egyenlő haladásu ; e. mozgás.
tesz ével
a gerendátegyeng
msz.); gerebl
etni a felásott földet; (ács
egyengetni, kisebb faragó szer- Innen : Egyenletesen, ih.
Egyenletlen, mn. 1) nem egyenlő, nem arányos;
számmal simává tenni ; 2) á. é. a) csinosít , csi- e. hangidom ; 2) nem egyenlő haladásu ; e. mozgás.
nossá tesz, elrendez ; (népd.) egyengetem magamat, Innen : Egyenletlenül, ih. Egyenletlenség, ih.
várom a galambomat ; b) ver, agyabugyál . Innen : Egyenletrész , fn. (mt.) az egyenletben az
Egyengetés, fn. egyenlőség jelének jobb , v. bal oldalán fekvő
Egyéni, mn. egyént illető, ahhoz tartozó ; e. számok.
érdek, tulajdon; e. vélemény. Innen : Egyénileg, ih. Egyenlik, k. egyenlőnek mutatkozik, nem kü-
Egyéniség, fn. lönbözök egymástól.
Egyenit, 1. Egyenel. Egyenlit, cs. egyenlővé tesz. Innen : Egyenlités,
Egyen -jogosít , cs. más , v. mások jogával fn. Egyenlitési, mn.
egyenlő jogokat ad vkinek. Innen : Egyenjogosí- Egyenlitö, fn. (csillag.) képzelt kör , mely a
tott, mn. -jogu, mn. másokkal egyenlő joggal biró. föld- és éggömböt két egyenlő félre, északira és
Innen : Egyenjogúság, fn. -karu, mn. (gép.) két délire osztja ; áthajózni az egyenlítőn ; az ég v. aföld
egyenlő karral biró , aminek súlypontja a kar egyenlítője. Innen : Egyenlítői, mn.
közepére esik ; e. mérleg. Egyenlö, mn. 1) épen olyan nagy, épen annyi,
Egyenként, ih. minden egyest különvéve ; e. mint a másik; e. erejű ; e. jövedelemmel_bir ; 2)
számolni
Egyenközmeg vmit.
, fn. Innen
(mt.) :egymás
Egyenkéntes,
mellettmn.kisebb, ugyanazon; e. akarat, vélemény. Innen : Egyenlő-
nagyobb távolban haladó két, v. több vonal kö- ség, fn. -en, -kép, ih. egyenlő, ugyanazon módon,
épen ugy ; egyenlő részekre ; e. osztani fel a pénzt.
zötti tér, mely mindenütt egyenlő széles . -ény, 1. Egyenlőleg, Egyenlön , 1. Egyenlően .
Egyközény. Egyenlö -oldalú , 1. Egyenoldalú .
Egyenközü, mn. (mt.) egyenközt képező, egy- Egyenlösit , cs. egyenlővé tesz.
más mellett mindig egyenlő távolságban haladó, Egyenlőtlen, mn. nem egyenlő ; e. mennyiség.
nem széthajló, nem összetartó ; e. vonalak. Innen : Innen : Egyenlőtlenül, ih. Egyenlőtlenség, fn. -nevů,
Egyenkö züség. mn. (mt. ) nem egyenlő nevezőjü, melyeknek ne-
Egyenleg, fn. (ker.) a tartozási és követelési vezői különböző nagyságuak ; e. törtek.
tételeket kiegyenlítő összeg (Saldo) ; egyenleg uj Egyenlöz, cs. egyenget , simít ; a kert ágyait
számvitelre, v. számlára. egyenlőzni.
Egyénleges , mn. (bölcs.) egyént illető, ahhoz Egyen-méretü, mn. egyenlő, ugyanazon mé-
Egyenleg-ez, cs. (ker.) a számlát kiegyenlíti . retu ; e. számok. -mérü, fn. (ép.) eszköz, melylyel
tartozó.
az épitök a vizszintes irányt mérik. -mérték, fn.
-könyv, fn. (ker.) könyv, melybe kereskedők a helyes arány ; a fejnek egyenmértékben kell lenni
tartozások és követelések kölcsönösa kiegyenlítését a test többi részével. Innen : Egyenmértékes , mn.
bejegyzik. -számla, fn. (ker.) a tartozás
litéséről adott számla. -ül, ih. egyenlegképen. kiegyen-- oldalú, mn. (mt. ) egyenlő hosszaságu vonalak-
kal bezárt; e. háromszög . -röpü , mn. (állatt.)
Egyenlék, Egyenlékeny, 1. Egyenlet, Egyen- egyenlő szárnyakkal , röpüvel biró ; e. rovar.
letes. -ruha, fn. vmely testület tagjainak egyenlő kel-
Egyenlet, fn. (mt.) két, v. több mennyiségnek méből és egyenlő szabással készült öltönye ; kato-
egyenlőség jele( ) által való összekapcsolata ; pl . nai e. Innen : Egyenruhás, mn. -ruház, cs. egyen-
5 + 6 = 11 ; első fokú, v. rendüe , melyben az isme- ruhával ellát , felszerel ; katonaságot e. Innen :
retlen
melyben elsöa hatványon
legnagyobbállkitevőjü
; másod,ismeretlen
harmadrendű e., Egyenruházás, fn. -ruházati, mn. egyenruházást
máso- illető. -súly, Súlyegyen.
dik és illetőleg a harmadik hatványra van emelve ; Egyen-száru, mn. (mt. ) két egyenlő oldallal
egy, két három ismeretlenű egyenlet ; kitevős egyenlet, biró ; egyenszáru háromszög, melynek
melyben az ismeretlen hatvány- , v. gyökkitevő ; egyenlő. -szerü, mn. 1) egyenméretűkét oldala
, egyenlő
pl. x4 64, 128 2 , az első egyenletben alakú ; 2) (bölcs.) pontos . Innen : Egyenszerűleg,
X =-3, a másodikban x 7; tiszta e., melyben az ih. Egyenszerűtlen, mn. -színü, mn. (ttan.) egyenlő
ismer etlen nek csak egyféle kitevője van; vegyes e., színü. -szög, fn. (mt.) két egymásra függélyesen
melyben az ismeretlen különböző hatványon áll ; eső vonal által képezett 90 fokú szög. Innen:
 Egye 241 Egye

Egyenszögű, mn. -szülött, mn. születésénél fogva | külön párt egyesült ; 3) nemileg közösül. Innen ·
egyenmaga. Innen : Egyenszülöttség, fn. Egyesülés, fn. Egyesülő, mn. Egyesült, mn.
? Egyenü, mn. (bölcs.) minden ismervekben Egyesület, 1. Egylet.
teljesen összevágó (adæquat) . Innen : Egyenüt- Egyesváltó, fn. (ker.) oly váltó, melyben a
len, mn. kibocsátó és elfogadó egy és ugyanazon személy
Egyepetye, fn. appetitus, étvágy. (Solowechsel).
Egyerányu, 1. Egyirányu. Egyetem, fn. 1) a. m. mindenség, világegye-
Egy-értékü , mn. ugyanazon értékkel biró, tem ; 2) egy fogalom alá tartozó lények összege ;
ugyanazon becsü. -értelem , fn. egy másikéval az égi testek egyeteme ; 3) közönség ; a szászok
egyenlő vélemény. egyeteme ; 4) fõiskola , melyben minden tudo-
Egyértelmű, fn. 1) ugyanazon jelentésü ; e. két mány-szakot tanitanak; pesti egyetem. -ben, ih.
mondat; 2) ugyanazon gondolkozásu, véleményü ; együtt , összevéve. -es , mn. általános , összes ;
e. két jó barát. Innen : Egyértelműség, fn. -leg, ih. egyetemes áttekintés, kimutatás. Innen : Egyeteme-
közös akarattal, egyhangúlag. sen, ih. Egyetemesség, fn. -i, mn. 1) általános, ösz-
Egyes, mn. tt. -t, v. -et ; 1) magános, magán- szes ; e. nyilatkozat ; (ht.) e. tűz ; 2) az egyetemnek
álló ; e. ember csak megélhet belőle ; 2) nem több- nevezett föiskolához tartozó, azt illető ; e. polgár-
ször , hanem csak egyszer történő ; e. hivás, e. ság. -leg, -leges, legesség, 1. Egyetemleg, Egye-
intés; 3) külön álló, a többitől különbözö ; e. ese- temleges, Egyetemlegesség.
tekben megtörténhetik ; 4) hatályosító szó; egyes Egyetemit, cs. 1) (bölcs.) egyes esetekre illő
egyedül, egészen magányosan. fn. 1) kedves, fogalmakat általánossá tesz ; 2) közönségessé tesz,
szerető, egyetlen ; nem irigyled nékem az én egyese- általánosit. Innen: Egyetemités, fn.
met (Zr. M.) ; 2) az egység számjegye ; igen szép Egyetemleg, ih. 1) általánosan, összesen véve ;
egyest tud vetni; 3) (mt.) a tizedes rendszerben az 2) (ttud.) egy mindnyájáért és mindnyája egyért
egészek közöttjobbfelé legelső helyen álló bármely jótállva; e. kötelezik magokat az adósok, ha egy-
számjegy ; első helyen állanak az egyesek ; 4) egy- másért kezeskednek. Innen : Egyetemleges , mn.
séget érő vmi, pl. a pénzek között egyes, a. m. Egyetemlegesség, fn.
egyforintos ; váltsd fel ezt az egyest aprópénzre ; 5) Egyetemül, k. 1) közönségessé, általánossá
(nyt.) a. m. egyes szám ; 6) pár nélkül való tánc, leszen; 2) (bölcs.) több külön ismervü fogalom ål-
talánossá egyesül. Innen : Egyetemülés, fn.
magántánc.
Egyesakarat, 1. Egyakarat. Egyet-érez, k. ugyanazon véleményben van
Egyesárulás, 1. Egyedárulás. vkivel. -érő, mn. ugyanazon értékű, becsü. -ért,
Egyesedik, 1. Egyesül. k. 1) vkivel ugyanazon véleményben van ; 2) jó
Egyes-ének, fn. ének, melyet vki magánosan, vagy rosz cselekvény végrehajtására nézve vkivel
minden társ nélkül énekel. -fogó, fn. (vad.) agár, megegyez; 3) békébén van vkivel. Innen : Egyet-
mely magánosan, minden társ nélkül szokta el- értés, fn. Egyetértő, mn. Egyetértőleg, ih.
fogni a nyulat. Egyetlen, mn. 1) páratlan, amihez nincs ha-
Egyesit, cs. 1) vmivel összeköttetésbe hoz, sonló, aminek nincs párja; ez a dolog e. a maga
összekapcsol , egygyé tesz ; kétfolyamot csatornával nemében ; 2) hatályositó szó, a. m. semmivel sem
e.; á. é. egyesítni a szerelmeseket ; ha ez életben nem többegynél ; e. jó gondolata sincs ; elveszté e. gyer-
egyesülhettek, egyesítette őket a halál ; egyeszteni két mekét ; 3 ) szeretett, kedves ; e. gyermekem ; kedves
hadsereget; 2) külön gondolkozásuakat egyérte- egyetlenem ; Rohán harmadnapra megpillantá igéző
lemre hoz ; egyesítni a pártokat; 3) mások között bájait egyetlenének (Fáy). -egy, mn. jelentésére
fenforgó viszályt kiegyenlít ; egyesítni a veszeke- nézve nyomatékosabb , mint egyetlen. Innen :
dőket. Innen : Egyesités fn. Egyesített, mn. Egyesitő, Egyetlenegyül, ih.
mn. -hetö, mn. 1) összeköttetésbe hozható; je. két Egyetöm, 1. Egyetem.
hadsereg. Egyevezős, mn. egy evezővel felszerelt.
Egyez, k. 1) vmely dolog elintézésére nézve
Egyes-játék, fn. bármely játék, melyet magá- alkudozik, megegyez, pl. adó a vevővel ; nem akar
nyosan szoktak játszani ; különösen 1) magános egyezni ; a békekötés felett egyezni akar. Innen :
kártyajáték; 2) vmely hangszeren való magános, Egyezés, fn.
minden kiséret nélküli játék.- leg, ih. külön, egyen- Egyezéspont, fn. 1) vmely dolog felett kötött
ként. -ség, fn. 1) meghasonlás nélkül való állapot; szerződés egy-egy szakasza; 2) azon dolog, mely
jó egyességben éltek; 2) testület, egyesület; a szen- felett vki mással egyezkedik.
tek egyessége; 3) háboruskodás, viszálkodás meg- Egyezet, fn. az egyezésnek élőszóval elmondott,
szüntetése; a hadakozó felek egyességre akartak v. irásba foglalt eredménye.
lépni; 4) adásvevésről, v. bármi másról kötött Egyezhetlen, mn. 1) egyezni nem akaró, v.
szerződés ; egyességre lépni a ház eladásra nézve. akinek egyezni nem lehet; e. peresek; 2) ki nem
Innen: Egyességi, mn. egyenlithető ; e. peres ügy ; 3) össze nem illő, össze
Egyesszám, fn. (nyt.) a névnek, v. igének egy nem férő ; e. zenei hangok. Innen : Egyezhetlen-
tárgyra vonatkozó állapota ; egyesszámba tenni a ség, fn.
nevet, névmást, igét. Innen : Egyesszámu, mn. Egyezik, k. 1) 1. Egyez ; 2) összeillik, összefér;
Egyestalpú, 1. Egytalpú. ez a tett nem egyezik becsületszavaddal ; 3) öszhang-
Egyesül, k. 1) összeköttetésbe jön , egygyé zásban van ; a számadások nem egyeznek. Innen:
leszen; a Duna a Tiszával Titelnél egyesül; egye- Egyezés, fn.
sült a két hadsereg; ha itt e földön egymásé nem Egyezkedik, k. a megegyezés felett alkudozik,
lehettek, egyesültek az égben ; 2) másokkal egy vé- szerződni, alkura lépni akar. Innen: Egyezkedés,
leményben van ; e dolgot illető véleményben két | fn. Egyezkedési, mn.
Ballagi szótár. 16
 -- 242 ―
Egye Egyh
Egyezmény, fn. 1) a zenei hangok összeillö | -fegy, fn. bármely hitet követő hivek között fen-
öszhangzatos állapota ; 2) vmely test szineinek tartandó vallás -erkölcsi fegyelem. -fi, fn. a tem-
öszhangzata ; 3) (böles.) az alanyi létnek a tárgy- plomok tisztántartására ügyelő szolga, ki a ka-
lagos léttel való egyezése ; észtani egyezmény ; erköl- tholikusoknál a papot öltözteti, s falun a haran-
csi egyezmény; 4) a. m. szerződvény ; egyezményre gozást is végezi . Innen : Egyházfiság, fn. -gazda,
lépni vkivel. Innen : Egyezményes, mn. egyezményes fn. jó magabiró hiteles személy , aki a templom
philosophia. Egyezményi, mn. Egyezményileg, ih. pénzét kezeli.
Egyező, mn. 1) szerződésre lépő ; egyező felek; Egyházgyülés , fn. 1 ) a katholikusoknál püs-
2) összeillő, öszhangzatos ; e. színek, hangok. Innen : pökökből és ezek által összehivott papokból álló
Egyezőleg, ih. gyülés ; általános e., melyben a világ minden püs-
Egyeztet, cs. 1) eszközli, hogy alkura, szerző- pökei , hacsak szerét ejthetik , részt vesznek
désre lépjen vki ; egyeztetni a háboruskodó feleket ; tartományi e. , melyben egy tartomány püspökei
2) összeillővé tesz, öszhangzásba hoz ; szineket vesznek részt ; 2) protestans értelemben : gyülés,
egyeztetni. Innen : Egyeztetés, fn. melyben a hivataluknál fogva jogositottak, és az
Egyfajú, mn. ugyanazon fajhoz tartozó ; e. nö- egyházközségek által képviselőkül megválasztott
vények. egyházi és világi személyek vehetnek részt ; köz-
Egyfalkás, mn. (nt. msz.) összenőtt hímszálu.ségi, megyei, kerületi, egyetemes e.
Egyfelé, ih. 1) ugyanazon irány felé ; minden Egyházi, mn. tb. -ak ; egyházhoz tartozó , arra
ember e.tartott; 2) nem több, hanem egy darabban ; vonatkozó, attól származott ; e. adomány ; e. átok,
e. esett az örökség. melyet a pápa, v. az ez által erre felhatalmazott
Egyféle, mn. 1) ugyanazon osztályzathoz tar- katholikus pap vkire kimond ; e. beszéd, a templom-
tozó; e. juhokat tart; 2) ugyanazon anyagú, alakú, ban tartott sz. beszéd ; e. birodalom, tartomány,
színű stb.; egyféle edényei vannak; 3) nem több, mely felett a római pápa uralkodik ; e. ének, val-
csak azon egy ; e. ételt, v. csak egyfélét enni. Innen : lási ének ; e. év, mely ádvent első vasárnapján
Egyféleség, fn. -kép, -képen, ih. ugyanazon és kezdődik ; e. rend. a) a papi személyek között
nem más módon ; csak egy és nem több módon ; fentartandó fegyelem ; b) a papok összege vmely
ezt a dolgot csak egyfélekép lehet elintézni. tartományban ; c) a katholikusoknál szentség,
Egyfelöl, ih. 1) ugyanazon tájról , oldalról ; melynek felvételével vki pappá avattatik. Innen :
mindnyájan e. jöttek; (szój,) egyfelől kiverik, más Egyházilag, ih.
felől bemegy; 2) csak egy és nem több oldalról ; az Egyházias , mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1 ) az
ellenség csak egyfelől támadhat meg bennünket , 3) egyház s ennek szokásai iránt szeretettel visel-
a dolgot egyik részéről tekintve, egyrészt. tető ; 2) papoknál szokásos ; e. viselet, öltözködés ;
Egy-fészekalj , fn. (vad.) ugyanzon fészekben ellentéte: világias. Innen : Egyháziasodik, k.
nevekedett egykorácsu madarak. fogatú, fn. és Egyház-ima, fn. templomban elmondatni szo-
mn. leginkább két rúdú jármű, melybe csak egy kott ima. -javitás, fn. elavult egyházi törvények-
vonómarhát, lovat szoktak befogni. -forma, mn. nek, helytelen egyházi tanoknak kiküszöbölése és
hasonló, ugyanazon alakú ; egyforma öltöny. In- illetőleg ujakkal pótlása, reformátió. -javító, fn.
nen: Egyformán, ih. Egyformára, ih. Egyformaság, helytelen egyházi tanokat kiküszöbölö s elavult
fn. -formasit, cs. egyformává tesz. -formátlan, egyházi törvényeket ujakkal pótló személy. -jog,
mn. nem hasonló , nem egyező alakú. Innen : fn. 1) papok és más az egyházhoz tartozó szemé-
Egyformátlanság, fn. -füvü, mn. csak egyszer ka- lyek által élvezett jog és kötelesség ; 2) könyv,
szálható, sarjut nem, csak szénát termő ; e. rét. irat, melybe az egyházi személyek jogai, köteles-
-hamar, ih. hamarjában, mindjárt, nem sok időségei foglaltatnak. -kelés, fn. vallási szertartás,
mulva ; nem jön ő vissza e. -hangú, mn. 1) nem melyet a pap a gyermekágyból felidült nővel szo-
több, csak egy hangon szóló ; e. húr ; 2) á. é. a) kott a templomban tartani.
unalmas, nem változó ; e. élet; b) közös akarattal Egyházkerület, fn. 1) a katholikusoknál egy
tett ; e. szavazat. Innen: Egyhangúlag, ih. Egyhan- föesperesnek, ki rendesen kanonok szokott lenni,
gúság, fn. -háromság, fn. egylényegű, de három lelki hatósága alatt álló hivek összege ; 2) a pro-
személyü Istenség. Innen : Egyháromságtan, fn. testansoknál egy superintendens fenhatósága alatti
Egyháromságú, mn. -hasi, mn. ált. ugyanazon hivek összege ; dunáninneni helvét hitvallásu e.
anyától szülött ; e. testvérek; külön. ugyanazon Innen : Egyházkerületi, mn.
anyától és egyidőben szülött, iker. Egyház-kormány, fn. 1) vmely egyházközsé-
Egyház, fn. 1) templom, Isten háza, isteni get, egyházmegyét, egyházkerületet kormányzó
tiszteletre szentelt középület ; 2) á. é. a) ugyanazon testület ; 2) rendszer, melylyel vmely egyház kor-
vallást követő hivek közönsége ; katholikus e., mányoztatik ; korlátlan, alkotmányos e. -könyv,
evangyélmi, reformált e.; kiközösíteni az egyházból ; fn. mindenféle könyv, melyben egyházi teendők,
b) a katholikusoknál a római pápa a püspökökkel imák, énekek, szertartások stb. foglaltatnak ; kü-
együtt ; ez az e. véleménye ; az e. átkot mondott fe- lön. templomban elmondatni szokott imákat ma-
jére; c) vmely község vallási egyesülete ; anya- ban foglaló könyv. -kör, 1. Egyházmegye.
egyház, fiókegyház. adó, fn. a templom rendben Egyház-látogatás, fn. egy, v. több egyház-
tartására, v. a pap fizetéseül a hivek által adatni községnek a püspök, esperes által való megláto-
szokott termény- , v. pénzbeli járulék. gatása avégből, hogy megtudhassa, vajjon rendben
Egyházas, mn. 1) templommal biró ; e . helység ; van-e minden az illető egyházakban. -megye, fn.
2) egy telekkel biró; e. gazda . 1) a katholikusoknál egy püspök, v. érsek lelki
Egyház-atya, fn. 1) 1. Egyházgondnok ; 2) a hatósága alatti hivek összege ; 2) több egyház-
keresztyénség első századaiban élt tudományos község, melynek egy esperes fenhatósága alá tar-
hittanitók, kiktöl irott munkák maradtak hátra. Į toznak. Innen : Egyházmegyei, mn. -nagy, fn. 1) ÷
 Egyh 243 Egyl

a. m. bibornok ; 2) bármely papi személy, aki ma- nem több, hanem csak egy szellemi lényt vall
gasabb egyházi méltóságot visel. -nap, -napja, Istenének; egyistenhivó a keresztyén, zsidó, moha-
fn. a r. katholikusoknál 1) a templom felszentel- medán ; sőt a régi magyarok is, bár pogányoknak
tésének évfordulati napja ; 2) a templom védszen- nevezik is őket, egyistenhivők voltak.
tének ünnepe. -pártfogó , fn. ált. személy, aki Egyit, cs. egygyé tesz, Innen : Egyités, fn.
vmely egyháznak vmit adományoz ; külön. a r. Egyivelmássával, ih. egyremásra.
katholikusoknál személy v. testület, aki v. illető- Egy-izben, ih. egyszer , egykor , egyidőben.
leg amely az illető egyházmegye püspökével jelentésü, mn. ugyanazt jelentő ; e. szavak. -ka-
egyetértésben nevez ki vmely helységbe papot. rélyú, mn. (nt.) csak egy karélylyal biró ; egyka-
-szolga, fn. ált. egyházi, papi szolgálatot végző rélyuak osztálya.
személy; külön. szolga, aki a templom tisztántar- Egykarú, mn. 1) akinek egyik karja hiányzik,
tására stb. felügyel. -szónoklat, fn. szónoki mü, el van törve ; e. ember ; 2) csak egy karral felsze-
mely templomban való elmondásra van szánva. relt ; e. emeltyű. -kaszálatú, 1. Egyfüvü.
Innen : Egyházszónoklati, mn. -tanács, fn. egyházi Egykedvű, mn. vmi iránt sem hideg, sem me-
ügyeket intéző testület. Innen: Egyháztanácsnok, leg érzelmet nem mutató, közönyös ; egykedvü
Egyháztanácsos, fn. -történet, fn. vmely vallás minden iránt. Innen : Egykedvűleg, ih. Egykedvű-
keletkezését, és az abban előfordult nevezetesebbség, fn.
eseményeket tárgyazó tudomány. -ügy, fn. vallást Egyképen, ih. ugyanazon és nem más módon.
illető, ahhoz tartozó dolog, ügy. -védnök, 1. Egy- Innen : Egyképeni, mn.
házpártfogó. Egykét, Egykettö, mn. kevés, nehány, egy
Egyházvidék, fn. r. katholikusoknál az egy- pár ; egykét, csak főnevek elött szokott állani, és
házmegye egy része, mely az esperes felügyelete nem ragoztatik ; egykettő pedig csak főnév nélkül
alatt áll. állhat, és ragoztatik ; tt. egykettőt v. egyetkettőt;
Egy-héjas, fn. (állatt.) csak egy héj által bori- egykét krajcárért nem sokat lehet venni ; már szál-
tott csiga; e. csigák. -héjú, mn. aminek egy bori- | linkóznak a vendégek, magam is láttam egykettőt v.
téka, héja van. -hevi, mn. (ttan.) ugyanazon hö- egyetkettőt.
mérsékkel biró. -hián, v. -hiján, ih. egygyel ke- Egykevessé, Egykevéssé, ih. 1) kis mérték-
vesebb, mint .... (azon szám mely elé tétetik) ; tékben, nem nagyon ; 2) kis ideig.
egy-hiján harminc éves. -himü, mn. (nt. msz.) Egykezü, 1. Félkezü.
csak egy himszállal biró ; egyhimüek serege. -hitü, Egyki, mn. egyvalaki, egynémelyik ; most se-
mn. ugyanazon hitet valló ; e. község, e. házasok.gédül egyki nekem is nyujtson kezet (G. J.) ; egykik
-hurú, mn. (ttan.) csak egy hurral felszerelt (mo- a Barkókat Palócoknak tartják (Hollók J.). —, fn.
nochordon). -huzomban, ih, félbe nem szakitva, a. m. egyén. -leg, -leges, 1. Egyénileg, Egyéni-
egy folytában. ideig, ih. bizonyos idöfolyam tar- leges.
tama alatt. Egykiség, fn. a. m. egyéni állapot.
Egy-idejü, mn. 1) ugyanazon időben létező ; e. Egykissé, 1. Egykevessé.
elutazás; 2) ugyanazon korú; e. gyermekek. Innen: Egykor, Egykorban, ih. valaha, egyszer, egy-
Egyidejűség, fn. -idöbeli, 1. Egykorú. időben. Innen : Egykori , mn. -ácsu , mn. a. m.
Egy-időben, ih. 1) ugyanazon korban ; mind- egykorú. -ig, ih. bizonyos ideig. -on , 1. Egykor.
ketten e. érkeztek meg; 2) régente, hajdan , egy- Egykorú, mn. 1) ugyanazon időpont óta élő ,
kor ; e. igen nagy hire volt. -idös, mn. ugyanazon ugyanoly idös ; e. gyermekek; 2) ugyanazon időben
időből származott ; ezek a gyermekek egyidősek. élt személy ; e. irók tanúságai szerint. Innen : Egy-
Egyik, mn. birtokr. az egyesben csak harma- korúság, fn.
dik személye van : egyike, a többesben : -ünk, -tek Egykoszorús, mn. (gép.) egy sor csavarulat-
v. -etek, -ök ; több közöl egy , ellentéte : másik ; tal felszerelt ; e. kerék.
egyik kezében kardot , másikban olajágat tartott; Egykönnyen, ih. könnyű módon, egyhamar ;
(szój .) egyik, mint a másik; egyik gubás, a másik nem e. lehet ilyen embert találni.
subás; egyik kapzsi, a másik habzsi; egyik dolmán- Egyközarányú, 1. Párhuzamos.
szűr, a másik szűrdolmán ; egyik kökény, a másik Egyköz-ény , fn. (mt.) négy oldalú mértani sik
galagonya; egyik részeg, a másik tántorog ; egyik melynek két-két átellenes oldala párhuzamos és
eb, másik kutya, v. egyik tizenkilenc, másik egyhiján egyenlő ; hossz e., dült e. -pontú, mn. (mt.) csak
husz ; egyikfülén be-, a másikon kiereszteni ; egyik egy és nem több középponttal biró ; egyközpontú
be-, a másik kifogta a lovat. a kör, ellentétben a petekörrel, melynek két köz-
* Egyikamásul , ih. egyformán , egyik ugy pontja, góca van. -u, mn. (mt.) ha két vonal v.
mint a másik ; egyremásra , javát roszát bele- sík egyes részei egymástól folyvást egyenlő tá-
értve. volságban marad, azok egyközüek.
Egyikmásik, mn. némelyik; majd ez, majd Egy-lábig, ih. senkit v. egyet sem véve ki ;
amaz ; több kerül ez amaz ; egyikmásik csak eljő. (leginkább veszélytjelentő mondatokban használ
Egyiptom, fn. Afrika északkeleti részén fekvő tatik) ; e. eldöglött a marhája. -laki, mn. (nt. msz.)
tartomány. -beli, -i, mn. Egyiptomból való, ott növény, melynek him- és nőszálai ugyanazon
történt; egyiptombeli csapás. törzsön vannak (monoikia) . -lapony, fn. (ás-
Egyiránt, 1. Egyaránt. ványt.) ásvány, mely jegecedett állapotban csak
Egyirányú, mn. ugyanazon irányban haladó ; egy lapot tüntet elö. -lapos, -lejtes, -lejtöü, mn.
e. vonalak, egyenkörüek. Innen : Egyirányúság, fn. csak egy harántékos lappal egy lejtővel biró ; e.
Egyisten-hivés, fn. az összes mindenség alko- födel. -lebbenyü, mn. (ållatt.) csak egy egyszerü
tóját, fentartóját csak egy személynek hivö vallás röpüvel biró ; e. rovar (monoptera).
(monotheismus). -hivö, mn . és fn. személy, aki Egyleg, Egyleges , 1. Egyén, Egyéni.
16 *
 -- 244 - Egys
Egyl

Egylet, fn . bizonyos cél elérésére egyesült több | leteket, hogy a pangó hazai állapotok egy s más ágá-
személyből álló társaság ; nő-e. , jótékony e. Innen : | ban egynemit lendítsenek (H. M.) -nemü, mn. 1)
Egyleti, mn. ugyanazon nemhez tartozó; a kutya, róka, hiena
Egy-levelü, mn. (nt. msz.) csak egy levél által egyneműek ; 2) egyféle, egyfajta ; e. dolgokkalfog-
boritott virágú. -maga, mn. rag. egymagam .. egy- lalkozni. -nevü, nevezetű, mn. 1) csak egy név-
magatok , egyedül magam , egyedül magatok. vel biró ; 2) ugyanazon névvel nevezett; pl. Heves
-magú, mn. (nt. msz.) aminek csak egy magja van. megye és Heves városa egynevűek ; 3) (mt.) 1. Egy-
Egymás, fn. személyekre vonatkozó nm. tt. nevezőjű. -nevezőjü, mn. (mt. ) egyenlő nevezőjü,
egymást, tb. nincs ; kölcsönösen, ez is, amaz is ; alsójú ; a törteket egynevezőűekre változtatni. -nyi-
a) birtokragos főnévvel ; egymás egészségére inni ; retü, mn. és fn. olyan juhok gyapja, melyeket
egymás szavára hallgatni ; b) főnév nélkül ; egy- csak egyszer nyírnek egy évben. -oldali, mn.
mást szeressétek, te öt és ö téged v. ti öket és ök (nt.) olyan virágról mondják, melynek kelyhe
titeket ; egymásra haragudni ; (szój . ) a szerencsét csak egy oldal felé hajlik. -oldalú, mn. 1) aminek
lenség egymást éri ; elférhetünk egymás mellett, nincsen több csak egy oldala ; 2) (nt. ) 1. Egyol-
egyik a másik nélkül ellehet és nem szükséges, dali ; 3) á. é. nem minden részről figyelembe vett,
hogy egymást bántsuk : majd egymásba bujtak. csak egy részről megvizsgált; e. értekezés ; e. ité-
Egymás, élettelen tárgyra vonatkozó nm. tt. let, az illető dolgot csak egy bizonyos szempont-
egyetmast ; különféle holmi ; egygyelmással szol- ból taglaló. Innen : Egyoldalúság, fn. -olykor , ih.
gálhatok, egybenmásban megszorul. néha-néha, némelykor. -órai, mn. 1) egy óráig
Egymás-bólnött , mn. (nt. msz.) mikor egyik tartó ; e. járás- kelés ; e. munka; 2) egy órakor tör-
levélből nö ki a másik (pl. a kaktuson) . -ért, ih. ténö ; e. harangozás. -órányi, mn. 1) egy órai idő-
1) egyik a másikért kölcsönösen ; majd meghalnak folyam alatt megtehető ; e. út ; egyórányira távozni;
e.; 2) (ttud.) egy mindnyájáért, mindnyája egy- 2) egy órai idöfolyamból álló ; e. időköz.
ért ; az adósok e. jót állottak. * Egyót, ih. a. m. együtt.
Egymásmellett, ih. egyik a másik mellett ; Egyóta, ih. bizonyos időtől fogva.
kétszer is elmentek e. Innen : Egymásmelletti, mn. * Egyöld, 1. Egyedül.
-iség, fn. (bölcs.) a rokon eszmék tulajdonsága, Egy-ölnyi, mn. körülbelül egy öl hosszú v. szé-
melynél fogva egyik a másikat mintegy eszünkbe les. -öntetü, mn. ugyanazon alakúra öntött ; e.
juttatja. gyertya; á. é. ugyanazon rendszert követő.
Egymásra, ih. egyik a másikra kölcsönösen ; Egypár, fn. 1) ugyanazon fajú tárgyból együvé
e. tekintettek, egymásra kiáltó színek (Jók.) , egy- tartozó kettő ; e. csizma, e. harisnya; 2) egy férfi és
más mellett kirivó ellentétet képező színek. -kö- egy nö együtt ; szép e. ember ; 3) két állat (legin-
vetkező, Egymástkövető, mn. egyik a másik kább szárnyas) együtt véve ; e. galamb, e. tyúk ; 4)
után közvetlen következő ; e. két évben. nehány ; e. ember volt itt. -szor, ih. a. m. nehány-
Egymásután, ih. 1) egyik a másik után ; e. el- szor.
osontak; 2) szakadatlanul, folytonosan ; no gyere- Egy-patájú, mn. (állatt.) hasitatlan körmü ; a
kek e. kell dolgozni ; mint főnév is használtatik ; ló az egypatájuak közé tartozik. -pelcés, mn. (nt.
nem tartja meg az egymásutánt. Innen : Egymás- msz.) csak egyszerű hüvelylyel, takaróval boritott
utáni, mn. Egymásutániság, fn. -való, mn. egyik (magú), porodás, mn. (nt. msz.) csak egy him-
a másikra következő. szállal biró.
Egyméhü, mn. (állatt.) csak egy anyaméhvel Egyre, ih. 1) ugyanazon irányba, mindegy ; ez
biró; egyméhű állatok. egyre megy; 2) folyvást, folytonosan ; egyre válto-
+ Egymely, nm. a. m. egynémely. zik elmétek (Pet.). -másra, ih. 1) nyakraföre siet-
Egymenden, mn. mindenki , kiki, mind- ve ; e. készülődnek ; 2) különféle dologra; e. csak
egyik ; egymendennek ő müvelkedete szerint (tatr. jut pénz ; 3) javát roszát beleértve ; a bor akója e.
cod.) ; egymenden napon (bécsi cod.) elkelt 5forinton.
Egymi, fn. 1) izé, valami ; 2) a dolog egyede. Egyrendü, mn. 1) ugyanazon rangú ; e. embe-
Innen : Egymileg, ih. rek ; 2) ugyanazon minőségű ; e. liszt; e. foglal-
Egymiség, fn. a. m. egyedileg, egyediség. -tan, kozás.
fn. (bölcs.) a dolgok egyediségét tárgyaló tudo- Egyrészént, Egyrészről, 1. Egyrészt.
mány. ü, mn. ugyanazon minéműségű , tulaj- Egyrészt, ih. a dolgot bizonyos szempontból
donságú. tekintve; e. nem bánom, hogy nem sikerült.
Egymisit, cs. a. m. egyedit Egyrét, fn. 1 ) összehajtatlan lapos test ; e. vá-
Egynapéltü, 1. Fátyolka. szon ; egyrétben készitett földabrosz, melyet nem
Egynapi, mn. 1) egy napra megkivántató ; e. lehet összehajtogatni. ih. összehajtatlanúl, csak
eledel; 2) egynapig tartó ; e. munka; e. járás ; e. egy lapot alkalmazva ; csak e. kell venni a vásznat.
járóföld, ut, melyet egy nap alatt lehet megjárni. -u, mn. nem kettősen vett, amiből csak egy lapot
Egynapos, mn. egy nap óta élő , létező ; e. kis alkalmaznak.
csibe. * Egyrostban, ih. csak egyszer, nem több-
Egynehány , Egynehányan , Egynehány- ször.
szor, 1. Nehány, Nehányan, Nehányszor. Egyröl-egyig, ih. elsötöl utolsóig. -egyre, ih.
Egy-neju, mn. csak egy hites feleséggel biró ; a 1) valamennyi sorjában ; e. megnevezni ; 2) folyto-
keresztyének egynejűek : 2) (nt. msz.) csak egy nö- nosan, szünetlen ; e. búslakodik. -másról, ih. kü-
szállal biró. Innen : Egynejűség , fn. -nemi , mn. lönféle dologról ; e. beszélgetni.
(nt. msz.) csak egyedül him- v. csak egyedül nö- Egysarkú, mn. (ttan.) csak egyedül tevőleges,
szállal bíró. -némi, mn. a. m. némi , valamiféle; v. csak egyedül tagadó sarkú ; e. villanyvezető.
mind a megyék, mind egyesek tőnek egynémi kisér- Egység, fn. 1) tulajdonság, melynél fogva vmi
 Egys 245
v. vki nem több mint egy ; az Isten egysége ; 2) a.
m. egyetértés ; társulati e.; 3) ugyanazonosság ;
vallási e.; 4) (mt.) egy, mint mennyiség ; az egysé-
get csak önmagával lehet maradék nélkül osztani.
Innen: Egységi. mn. -hivö, fn. az Istent nem csak
lényegben, hanem személyileg is egynek valló
(unitarius).
Egysem, mn. tt. egyetsem; a felvettek közöl
senki v. semmi ; sok emberrel találkoztam már, de
ezt e. mondhatta meg ; egyetsem láttam közülök.
Egy-soros, mn. csak egy és nem több sorból
álló. -szakos, -szakú, mn. 1) egyszerű, csak egy
szakból álló ; (mt. ) e. tizedes tört, végszerütlen ti-
zedes tört, melynek ismétlődő számai közöl csak
az első szakasz van felvéve ; 2) egy tokájú, ami-
nek csak egy szakja van. -szálig, ih. 1) egyetlen
szálat sem véve ki ; e. elégett a széna ; 2) a. é. 1.
Egylábig. -szálnyi, mn. 1) csak egy szálból álló ;
e. cérna; 2) á. é. nagyon kevés, piciny, csak egy
csepp ; e. esze sincs ; egyszálnyit sem tágitott. -szar-
vú, mn. csak egy szarv- val biró ; e. tehén ; e. bo-
gár. fn. mesebeli lóalakú állat , melynek hom-
lokából egy egyenes hosszu szarv nyulik ki.
-szavú, 1. Egytagú.
Egy-széltében, ih. ugyanazon sorban, ugyan-
azon oldalon ; négy ház fekszik e.
Egyszem, fn. franczia kártyában az ugyneve-
zett disznó. -élyes, mn. 1 ) csak egy személyből
álló; e. küldöttség ; 2) csak egy személyre valő ; e.
teriték. -ü, 1. Félszemü.
Egyszer, ih. 1) egy izben, egy esetben ; csak e.
volt itt; egyszer-egyszer, néha-néha ; ha egyszer-
egyszer összehuzta azokat a szemöldeit, meg lehetett
rettenni tőle (Jók.) ; (szój .) egyszer él az ember ; 2)
valaha, valamikor, egykor ; volt e. egy ember
(népm.) ; 3) vmikor a jövöben; majd e. csak nálad
leszek. -egy, fn. (mt.) szorzási tábla, mely az egy-
től százig terjedő számok szorozmányait tárgyalja;
az egyszeregyet sem tudja.
Egyszeres, mn. Egyszeresen, ih. 1) a. m.
egyrétü ; e. venni a vásznat; e. zsineg ; 2) egyféle ;
e. gabona; 3) egy izben történő ; e. adakozás. -ít,
cs. egyszeressé tesz . Innen : Egyszeresités, fn.
Egyszeri, mn. 1) egyszer történö ; e. meghütés is
halált okozhat; 2) a mesében, hasonlatban a. m.
hajdani, egykori ; (szój.) ugy járt, mint az egyszeri
ember, ki lovát kereste, pedig rajta ült ; kinálta,
mint az egyszeri ember a papot,,, Tessék, tisztelendő
ur! a többinek ugy is van esze, öket nem kiná-
lom". -ben, ih. tüstént, azonnal, mindjárt ; egysze-
ribe itt leszek.
Egyszerit, 1. Egyszerüsít.
Egyszer-kétszer, Egyszer-máskor, ih. néha
néha, olykor- olykor, némelykor. -re, ih. 1) csak
egyszer, egyizben ; e. bevitte minden holmijét ; 2)
hirtelen, egy pillanat alatt ; e. ott termett. -smind,
ih. egyuttal, egy füst alatt; küldd haza cselédedet,
e. mondd meg neki, hogy stb. -te, ih. a. m. egy-
szer.
Egyszerű, mn. tt. -t, v. -et ; 1) kevés részből
álló, nem összetett; e. számok; e. ige ; e. gép, mi-
lyen az emeltyü, csiga, ék stb. 2) nem cifra ; e. öl-
tözet; 3) nem mesterkélt, természetes ; e. életmód ;
e. erkölcsök. Innen : Egyszerűség, fn . Egyszerűen,
ih. Egyszerüleg, ih. -I, K. egyszerüvé leszen. -sit,
cs. egyszerűbbé tesz, egyszerit ; egyszerűsiteni a
bonyolodott mértani képletet.
Együ
Egy-szikűek, mn. (nt. ) olyan növények, me-
lyeknek magjai csak egy szikkel birnak. -szinü,
mn. 1) nem tarka, aminek csak egy és nem több
szine van ; e. kelme; 2) ugyanazon, egyenlő szi-
nekkel festett, tarkázott ; e. két madár. -szivvel,
ih. teljes öszhangzással ; egyszívvel- lélekkel vmit
elhatározni. -szótagú, mn. (nyt.) csak egyetlen
szótagból álló. -szörü, mn. egyenlő szinű szőrrel
fedett; e. állatok; á. é. egynyomon járó, egybordá
ban szött ; e. cimborák. szülött , fn. egyetlen
gyermek, akinek egy testvérje sincs ; az Isten egy-
szülött fia.
Egytag, Egytagzat, fn. (mt. ) ugyanazon jegy
alá tartozó betücsoport együtthatóval v. anélkül,
-ú. mn. 1) egy darabból álló, fel nem darabolt ;
e. földbirtok; 2) (nyt.) , a. m. egyszótagú. Innen :
Egytagúság, fn. -távolú, mn. egyenlő távolságban
eso ; egytávolú három pont. -testvér, fn. ugyanazon
apától és anyától származott két v. több testvér.
Egytöl-egyig, 1. Együl-egyig!
Egy-törzsökü, mn. 1) csak egy törzszsel biró;
e .fa; 2) ugyanazon törzsből származott ; e. család,
-úr, 1. Egyedur.
Egyuralom, 1. Egyeduralom.
Egyurság, Egyursági, 1. Egyedurság, Egyed.
uri.
Egyuttal, ih. ugyanazon fáradsággal, egyfüst
alatt; ha elmégy e. ezt is elvégezheted.
* Égyü, 1. Együve.
Együgyü, mn. 1) † igaz, öszinte ; (bibl.) legye-
tek együgyüek mint a galambok; 2) kevés észtehet-
séggel biró, ügyefogyott, bamba ; nagyon e. ember;
(km.) együgyü ember ritkán megy biró elé; könnyü
az együgyüt rászedni. Innen : Együgyüen, ih. Egy-
ügyűség, fn.
Együl, k. egygyé leszen, egészen egyesül. In-
nen : Együlés, fn.
+ Együld, ih. ugyanakkor, ugyanazon időben
mert együld a konkolylyal a buzát is kiszakgatnátok
(Pesti G.)
Együl- egyig, ih. egyetlen-egyet sem véve ki ;
kiűzték őket a székelynők együl- egyig (Jók.).
Egyület, 1. Egylet.
Együnnen, ih. egyfelől, valahonnan, egyhely-
ről ; csak e. jött a segély ; együnnen-másunnan, kü-
lönböző helyről, iminnen-amonnan.
Együtt, íh. 1) valakinek v. valaminek társasá-
gában ; együtt utazni ; (szój .) együtt szelik leves alá
a kenyeret; együtt verik a hideg vasat; (km.) együtt
főzték, együtt egyék v. együtt tették a tűzhöz, együtt
emészszék, közösen gondolták ki v. közösen csinál-
ták, közösen vegyék hasznát ; 2) egyidőben ; e,
sirni, panaszkodni, örülni ; 3) e. érezni, a. m. ugyan-
azon érzelmeket táplálni ; 4) egy bizonyos helyen;
együtt-másutt.
Együtt-állás, fn. (csillag.) két vagy több csil-
lag olyan közelállása, hogy a szemlélőnek azok
egy csillagként tünnek fel. -eléadó, fn. (ttud.)
vmely fontosabb perben a törvényszéki eljárásnál
a rendes előadóhoz segédül kinevezett személy.
élés, fn. ált. ugyanazon lakásban vkivel való
élés ; külön. férfinek vmely nö társaságában való
élése. -érez, k. rokonszenvez. vkivel egyenlő ér-
zelmeket táplál. Innen : Együttérzés, fn. -érzideg,
fn. (bt.) a rokonszenv idege.
Együttes, mn. tt. -t ; 1) vkinek társaságában
| birt ; e. birtok; 2) összetartozó, együve vett; e. zár;
 Együ 246
3) a. m. összetes , concret ; e. fogalom. Innen :
Együttesen, ih.
Együtt- esküvő, fn. a régibb törvénykezési el-
járásnál azon személy, aki a peresfél hiteles vol-
tát esküvel állitotta. -hálás, fn. ált. ugyanazon
ágyban való hálás ; külön . férfinek növel ugyan-
azon ágyban való hálása és nemileg közösülése.
-hangzat, fn. több megegyező zenei hangok ösz -
lete. hatás, fn. cselekvés , midőn vki mással
vmire ugyanazon hatást gyakorolja. -ható, fn.
(mt.) szám, mely azt jelenti, hogy az utánna álló
betücsoport hányszor áll, mint összeadandó rész.
kezeskedés, fn. (ttud .) két adósnak egymás va-
gyonáért való jótállása. -lakás, fn. vkivel ugyan-
azon lakásban tartózkodás . -leges, mn. (ttud.)
Összetartozó, viszonyosan történő ; e. jótállás.
Együttlét, fn. ugyanazon helyen való tartózko-
dás ; a szerelmesek együttléte. -ez, k. (böles.) ugyan-
azon időben és ugyanazon tér határai között létez;
az emberben a test és lélek e. Innen : Együttlétezés, fn.
Együtt-másutt, ih. némely helyen , valahol ;
e. csak találhatni jó embert is. -nemzök, fn. és
mn. tb. (nt. ) növények, melyeknek him- és nö-
szálai ugyanazon virágkehelyben vannak. -or-
szágló, fn. személy, aki ugyanazon országban a
fejedelemmel közösen gyakorolja az uralkodói
hatalmat. -örvendés, fn. vkivel ugyanazon idő-
ben, ugyanazon tárgy felett való örvendezés.
Együttség, fn. (bölcs .) együve tartozó, együtt
létező tulajdonság, állapot.
Együtt-szült, mn. 1 ) ugyanazon időben világra
jött, született; e. gyermekek ; 2) ugyanazon időben
gyermekezett ; e. menyecskék. uralkodás, fn. az
uralkodói hatalomnak vkivel közösen gyakorlása.
-uralkodó, 1. Együttországló .
Együtturalom, 1. Együtturalkodás.
Együtt-vétel, fn. ugyanazon tárgynak, egy-
üdőben, többekkel közösen történő megvásárlása.
-vevő, fn. ugyanazon tárgyat, egyidőben vkivel
közösen megvásárló .
Együve, ih. egymásra, egymáshoz ugyanazon
rakásba; együve kötni a könyveket ; tejet és vizet
együve keverni. -hajlik, k. (mt.) két vonal össze-
tart, s ha kellően meghosszittatik, szöget képez.
Innen : Együvehajlás, fn. Együvehajló, mn. -tart,
-tartás, I. Együvehajlik, Együvehajlás.
Együvevaló , mn. összetartozó , egy helyre,
osztályba való. Innen : Együvevalóság, fn.
Egyvala-ki , nm. 1) határozatlan személy,
valaki ; 2) bizonyos személy, akit megnevezni
nem akarunk. -mi , nm. 1) határozatlan dolog,
valami ; egyvalamit mondott, de nem tudom mit ; 2)
bizonyos dolog, mit megnevezni nem akarunk ;
e. jutott eszembe.
Egyvégben, 1. Egyvégtében.
Egyvégtében, ih. 1) egyik a másik után, ugy,
hogy végeik összeállanak ; e. két ház van ; 2) egy-
uttal, egyfolytában ; e. két óra hosszat beszélt.
Egyveledik, k. vmivel összevegyül, elegyedik.
Egyveleg, fn. különböző fajú részekből álló vmi,
elegy-belegy ; e. buza ; mulattató e. , ih. keverve,
vegyesen; jót, roszat e. venni. Inn.: Egyveleges, mn.
Egyveles, mn. kevert, vegyes, elegyes. -leg, -t,
ih. vegyesen, vegyitve, elegyesen.
Egyvelez, 1. Egyvelit.
Egyvelges, 1. Egyveles.
Egyvelit, cs. vegyit, kever, elegyit.
- Éhgy
Egyvelzet, fn. kevert, vegyitett dolog.
Eh, isz. boszankodást jelentő szócska ; eh tá-
vozz innen.
Eh, 1. Éh. fn.
† Eh, 1. Máj.
Eh, fn. 1) a gyomor üres állapota és ebből szár-
mazott kellemetlen érzelem ; majd megöl az éh,
éhhel v. éhen halni; éhét lecsillapitani; (szój .) a jó
szakács soha sem hal meg éhhel ; 2) a. m. éhező ;
(km.) éh a jóllakottal nem egyaránt dudol ; nehéz
éhnek a várás ; nem jó éhnek az ének. —, mn. üres
gyomrú , akinek v. aminek gyomrában semmi
emészteni való nincs ; éh farkas, éh borjú; éh gyo-
morral kimenni, nem reggelizve.
† Eha, fn. a. m. máj . Innen : Ehafájós, mn.
Ehbél, fn. (bt.) a bélnek azon része, amely
mindig üresen áll.
Ehe, isz. 1 ) meglepést jelentő szócska ; ehe szép
madár, megfogtalak ! 2) ugy van, igen, az ám ; ha-
zajöttél már? ehe!
Ehejt, ih. itt, ezen a helyen.
Éhelhalás, fn. éhség miatt való meghalás ;
(szój.) nagy nyavalya az éhelhalás.
* Ehen, 1. Ehen-ni.
Éhen, ih. 1) éhezve, étlenül ; éjjel nappal éhen
dolgozni; 2) éhségtől, éh miatt , éhen halni; 3) az
ételt óhajtva, éhes ; éhen vagyok. -halás , fn.
éhség miatt való meghalás. -halt, mn. éhség miatt
meghalálozott. -kórász, fn. (gúny.) 1) aki inkább
éhen kódorog, hogysem dolgoznék ; 2) a. m. min-
dig éhes, nagyehető.
Ehen-ni , isz. meglepetést jelentő szócska ;
ehen-ni ! már itt vannak.
Éhen-szomjan, ih. az éhen szónak erősebb ki-
fejezése; a. m. éhezve-szomjazva.
Ehéra, ih. éhgyomorra ; egyék meg reggel
éhéra ez kenetben falatot (Frankovith .)
Ehes, 1. Éhes.
Éhes, mn. éh-ben szenvedő, üres gyomorú, az
ételt kivánó ; é. ember ; (km.) kenyérhaj is mézes
falat gyanánt esik éhes embernek v. éhes embernek a
kenyérhéj is mézes falat ; nem kérdi az éhes has,
hányat ütött az óra, éhes disznó makkal álmodik,
ki, miről, legtöbbet gondolkodik, arról álmodik.
Innen : Ehesen, ih. -edik, k. éhessé leszen. -ség,
fn. éhes állapot.
Ehetetlen, mn. meg nem ehető, amit meg nem
lehet enni.
Ehetlen, 1. Ehetetlen.
Ehetnék, fn. birtokr. -em, -ed, -je ; a. m. ét-
vágy, éhség ; nagyon ehetnékem volt.
Ehetném, A) k. -nél, -nék ; (hiányos ige) éhes
vagyok; nagyon ehetném; B) cs. vmi étel után kü-
lönösen vágyódom ; pecsenyét ehetném.
Ehető, mn. éldelhető, amit meg lehet enni ; a
pulykát utolsó ehetőfalatig felebédelték (V. G.).
* Ehettétölfogva, ih. azóta, ettől kezdve.
Éhezik, A) k. 1) éhen van, ehetnék ; nagyon
éhezem ; 2) vmi ételt nagyon kiván ; pecsenyére
éheztem'; B) cs. vmit nagyon óhajt; a dicsőséget
éhezi. Innen : Éhező, mn. (km.) nem jó az éhező
embernek sokat papolni.
Éheztet, cs. vkit éhséggel gyötör, az éhezőknek
enni nem ad.
Éhgyomor, fn. gyomor, melyben azon napon
 Éhh -- 247
még semmi étel sem volt ; éhgyomorra venni be a
gyógyszert.
Ehhelhalás, 1. Éhelhalás.
Ehhelholt, mn . éhségtől meghalt ; e. ember.
Ehhelyen, Ehhelyt, ih. ezen a helyen.
Ehkopp, fn. (tréf.) a. m. éhség.
Eh-kór, fn. a gyomor beteges állapota, melynél
fogva azt étellel kielégitni nem lehet. Innen : Eh-
kóros, mn. -láz, fn. (kórt.) hidegláz, melyben a
beteg folytonosan éhezik.
Ehol, ih. itt, ezen a helyen ; ehol van.
Ehol-ni, isz. a. m. ehen-ni.
Éhom, fn. a. m. éhgyomor .
Éhomét, fn. reggeli étkezés , früstök.
Éh-orvoslás, fn. 1) éhlázból való gyógyitás ;
2) koplaltatással való orvoslás.
Éhség, fn. 1) éh, éhes állapot; (km.) keserű ba-
bot is édessé tesz az éhség; az éhség jó izt ad az
ételnek; az éhség jó fűszerszám ; az éhség a farkast
is kihajtja a bokorból ; 2) elemi csapás, melynél-
fogva vmely országban , tartományban semmi,
vagy csak nagyon kevés terem ; (bibl.) nevekedik
vala az éhség az egészföldön ; a döghalált és éhséget
tőlünk távoztasd (egyh. ének) .
Éhszükség, fn. vmely országban, tartomány-
ban a szükséges élelmi szerek hiánya.
Elül, Éhül,, k. éhezni kezd. Innen : Ehülés, fn.
Ehültet, 1. Éheztet.
Ej , isz. 1) boszankodást jelent ; ej menj innen;
2) meglepetést fejez ki ; ej beh derék állapot ; 3)
vágyakozást jelentő szó ; ej beh szeretnék elmenni.
Ej, fn. 1) a nap lenyugtától reggelig tartó setét
idő, melyet a természet nyugalomra rendelt ; fel-
leges ej, holdvilágos, derült, csillagos éj; csendes,
zajos éj; 2) az első pont alatt emlitett időben való
nyugalom; jó éjt kivánok ; kellemes éjem volt; 3)
(költ. ) á. é. nagyon fekete, sötét vmi ; fürtidben
tengervészes éj (Vör.).
Ej -bogár, fn. (állatt.) éjjel tűzként fénylő bo-
gár, szentjános-bogár. -bolond, bolygó, 1. Hold-
kóros.
Ej -darab, fn. festvény, rézmetszet, mely vmi
éjjel történt dolgot , v. éjjeli tájat tüntet elő.
? -disz, fn. (állatt.) lepe az éjencek osztályából
(Plusia) ; ércszínű é.; kitünő é.; körülhajló é.; gramma
ẻ. -edény, fn. különféle anyagú edény, melybe
éjjel szoktak vizelleni . -egyen , 1. Éjnapegyen.
Ejel, k. az éji időt vhol tölti ; a vendéglőben éjel-
tünk. -edik , 1. Éjjeledik.
Éjelez , k. 1) az éji időt vhol tölti ; a sírok közt
éjelez (K. K.) ; 2) éjjel dolgozik, v. korhelykodik ;
mindig éjelez. Innen : Éjelező, fn.
Éjellik, 1. Éjjeledik.
Ejencek, fn. tb. (állatt.) az éjlepék egy osztálya
(Eulen).
Éjenként, ih. minden éjt különvéve, egyet sem
hagyva ki.
Ejent, Ejente, ih. éji időben, éjjel ; éjente szo-
kott átjárni. -i, mn. éjszaka történő; éjenti kalan-
dozás.
Ejfagy, fn. éjjel képzödött fagy.
Ejfél, fn. az éj közepe, mely épen éjjeli 12 órára
esik ; éjfél előtt, után ; éjfélig fellenni. -ész , fn.
Ejn
(állatt.) juhari é. , lepe az éjencek osztályából,
melynek hernyói juhar, vadgesztenye és tölgyön
éldegélnek. -i, mn. éjfélre eső ; é. idő ; é. mise, ka-
rácsonkor. -kor, ih. éji 12 órakor. -tájban, ih.
közvetlen éjfél előtt, v. után.
Ej -göne, fn. az ég képzelt tengelyének éjszak
felé eső végpontja, melyet a sarkcsillag jelöl. -gyer-
tya, fn. egész éjen át égő gyönge világu gyertya,
mécs.
Ejha, isz. jelent : 1) meglepetést ; ejha! ez ám
szép kert; ejha ! no ugyan megmondottad neki ; 2)
jó kedvű felkiáltást ; ejha ! igyunk rája.
Ejhajh, isz. jó kedvű felkiáltás ; ejhajh nem bá-
nom, nekem is van virágom (népd.).
Ej -hal, fn. (állatt. ) élelmét éji időben kereső
hal. * -hált, mn. éji időben egy helyen állott, pan-
gott ; éjhált nyál. -himlö, fn. (kórt. ) éjjel támadó
persenés-féle küteg. -holló, fn. (állatt. ) élelmét
éjjel kereső madár a gémek közöl.
Ejhozó, fn. 1) éjszakát okozó ; éjhozó sötétség ;
2) homályt, sötétséget terjesztő.
Éji, mn. éjre eső, éjjel történő ; éji idő ; éji ki-
rándulás. -fecske, fn. (állatt.) éjjel repkedő madár
a fecskék közöl. * -hált, mn. éjt állott (viz).
Éjing, fn. a. m. hálóing .
Ejjel, ih. éji időben.
Ejjel, fn. a. m. éj . -edik, k. sötétedik, éj kezd
lenni, szürkül. -enként , 1. Éjenként.
Éjjelez, 1. Éjelez.
Ejjeli, mn. 1) éjjel történö ; (b .) é. bányász-
munka ; é. zene; e. tünemény ; 2) éji időben müködö ;
(b.) é. bányász, é. bagoly, a) (ållatt. ) eledelét éji
időben kereső ragadozó madár a baglyok közöl ;
b) (guny.) személy, aki este nagyon későn fekszik
le, v. reggel nagyon korán kel fel ; 3) éji haszná-
latra való ; é. lámpa ; e. edény. * -bátor, fn. macs-
ka. -fénybogár, fn. (állatt.) szent János bogara.
Ejjel-járó, fn. az éji időt csavargással töltő
személy. -látó, fn. személy, v. állat, akinek s ille-
töleg melynek a közönségesnél nagyobb látabja
van, s azért a tárgyakat éji időben is képes meg-
látni.
Éjjellik, 1. Éjjeledik .
* Ejjenzés, fn. éjjeli virrasztás .
Éj -kalauz, fn. 1) ěji időben vezetőül, kalauzul
használt személy ; 2) (haj .) az éji órát és a hely
szélességi fokát meghatározó eszköz, -kereng- ör,
fn. éji időben az utcákat összejáró ör. -kóbor, fn.
az éji időt korhelykodással, kóborlással töltő sze-
mély. -kóborlás, fn. éjjeli csatangolás, korhely-
kedés, kóborlás.
Éjlepék, fn. tb. (állatt.) a lepék azon faja, mely
éjjel szokott röpködni. -madár, fn. (állatt.) bár-
mely faju madár, mely éjjel keresi élelmét; á. é.
az éji időt korhelykodással töltő személy, -munka,
fn. éji időben végzett, v. végzendő munka.
Ejnapegyen, fn. (csillag.) tavasz és ősz kez-
detére eső idő , midőn a nappal az éji idővel
egyenlő hosszaságu ; ekkor a nap épen az egyen-
litö felett áll ; tavaszi, őszi é. Innen: Éjnapegyeni,
mn. -öség, Éjnapegyezés, 1. Éjnapegyen.
* Ejnaponta, ih. éjjel és nappalonként.
Ejnye, isz. 1) meglepetést jelentő szócska;
ejnye beh szép város ! 2) sajnálkozást kifejező
 Éjo 248 Ék

szócska; ejnye no beh restellem; 3) feddést, rosza- | roszul ejteni dolgát ; sértést ejteni vkin ; sértést ne
lást jelent ; ejnye milyen csunya dolog ez! ejts utjában, se népén, se magán (Gar.) ; utba ejteni,
Ejom, Ejomét, 1. Éhom, Éhomét. menését ugy intézni, hogy utba essék vmi ; 4)
Eji-óra, fn. 1) készület, melylyel éji időben mit mond, hangoztat ; trágár szavakat ejteni ; jól,
meg lehet tudni hány az óra; 2) egy óra hossza az hibásan, németesen, tótosan ejti a magyar szót. In-
éji időből. -ör, fn. éjí időben felvigyázó őr. -pille, nen : Ejtett, mn. Ejtő, mn.
fn. (állatt.) éji időben röpdösö lepke. -retesz, fn. Ejteget, cs. 1) többször egymásután ejt ; 2)
tolózár az ajtó belső oldalán. -ruha, fn. éji hasz- (nyt.) a név különféle eseteit kellően ragozva el-
nálatra szánt, v. este a lefekvés előtt és reggel a mondja, declinál. Innen : Ejtegetés, fn. Ejtegetési,
felkelés után használt bármily öltöny, ruha. mn. -hetlen, mn. (nyt.) olyan név, melyet ejte-
Éjsötét, mn. 1) olyan sötét, mint éjjel szokott getniEjtegető, nem szoktak, v. nem lehet.
lenni ; éjsötét leszen, mire odaérünk; 2) á. é. nagyon fn. ritka szita.
* Ejtel,
fekete, koromfekete ; éjsötét haj. -süveg, fn. süveg, ságu mértéke fn. innivaló folyadék különféle nagy-
melyet éji alváskor használnak, hálósüveg. ; messzely, itce, kupa ; egy e. bort
Ejszak, fn. 1) az ég négy főtája közöl az, mely adni vkinek. Innen : Ejteles, mn.
a délszaknak ellentéve van; 2) vmely földrész, Ejtemény, fn. erkölcsi tanulságot rejtő mon-
tartományt stb. azon része, mely a délszaktól leg- dat, közmondat.
távolabb esik ; éjszak egyiptom. Éjten-éjjel , Éjten-éjszaka , ih. sötét éjt-
Éjszaka, fn. a. m. éj ; éjnek éjszakáján, késő szakán.
Ejterny , fn. (ttan.) börböl, kautschukból ké-
éjjel ; tűz ütött ki városban éjnek éjszakáján (Jók.). szült ernyő,ömelynek segélyév el magasabb helyről
Innen : Éjszakai, fn. le lehet ereszkedni.
Éjszak-amerika, fn. Amerikának éjszakra eső Ejtés, fn. 1) esni hagyás ; sárba, kutba ejtés ; 2)
fele, melyet Délamerikával Mexicó és illetőleg a kellemetlen állapotba hozás ; kétségbe, aggodalom-
panamai földszoros köt össze. ba, teherbe ejtés ; fogságba ejtés; 3) kimondás ;
Éjszakánként, 1. Éjelenként. hangejtés; 4) (nyt. ) a név bármelyik esete ; máso-
Éjszakáz, Éjszakázás, Éjszakázó, 1. Éjje- dik, harmadik ejtés.
lez,,Éjjelezés, Éjjelező. Ejtett, mn. megejtett személy, oly leány, ki
Ejszak-csillag, fn. (csillag.) az ég tengelyének már terhes volt.
éjszakfelé eső végpontját képező csillag (stella Ejtezüst, fn. (b.) olvasztás után elmaradozott
polaris). -felé, ih. északi irányba, éjszaknak ; é. hulladék ezüst.
fekszik. -feny, fn. a föld éjszaki sarkától jövő tűz- Éjt-nap, ih. éjjel-nappal, mindig, folytonosan.
sugáru vörös fény, mely az éjszaki sarkkörön túl Ejtödik, k. hullatik ; a bánatból ejtődött köny-
lakók hosszú éjét némileg megvilágitja. -földi, nyeket megszámlálod (Én. K.) .
fn. és mn. tőlünk éjszakfelé eső tartományokból * Ejtödik, k. 1) fogy, soványodik ; e. ez a ma-
való személy. lac; 2) emésztés után könnyebben érzi magát.
Éjszaki, mn. 1 ) éjszakfelé esö ; é. tartomány ; Ejtszaka, fn. a. m. éj. —, ih. a. m. éjjel.
Magyarország é. része ; é. tenger, Nagybritannia Éjtszakánként, 1. Éjelenként. ,
felett elnyuló tenger, mely keletfelé Hollandiával Éjtszakáz , Éjtszakázás , Éjtszakázó , 1.
stb. határos ; é. fény ; é. csillag ; é. szélesség ; 2) | Éjelez, Éjelezés, Éjelező.
éjszak felől jövő ; é. szél. Ejtszer, fn. eszköz, melylyel ejteni lehet.
Ejszak-éjszakkelet, fn. keletfelé az éjszakhoz Ejvarjú, 1. Éjholló.
közeledő irány. -északnyugat, fn. az éjszaknyu-
gat és éjszak közötti irány. -kelet, fn. azon irány, Éj -váz, fn. a nép hite szerint éjjel megjelenő
mely a föld tengelyének éjszaki részén keletfelé kisértet. -világ, fn. mécs, gyertya, lámpa, melyet
éjjel szoktak égetni. -virág, fn. ált. bármely nö-
45 foknyi szöget képez. Innen : Éjszakkeleti, mn. vény, mely éjjel virágkelyheit kitárja, napfeljötte-
-kelet-kelet , fn. kelet és éjszakkelet közötti kor azonban összehúzódik ; külön. keletindiai nö-
irány. -nyugat, fn. éjszak és nyugat közötti tér vény, melynek virágja éjjel nyilik. -viszketeg, 1.
közepére eső irány. Innen : Éjszaknyugati, mn.
-nyugat-nyugat, fn. éjszaknyugat és nyugat kö- Éjhimlö .
zötti irány. -ra, ih. éjszaki irányba, éjszakfelé. Ejzár, fn. tolózár az ajtó belső oldalán.
-ról, ih, éjszaki irányból, éjszakfelől. -vidék, fn. Ek, fn. 1) (gép.) szilárd anyagból, fából, vas-
a föld éjszaki sarkától nem nagyon távol eső tá- ból készitett legegyszerűbb eszköz, mely egyik
jék, vidék. Innen: Ejszakvidéki, mn. vége felé arányosan vékonyodik, s melylyel na-
Ejt, cs. 1) vmit vhova szándékosan, v. akarat- gyobb összefüggésü testeket, különösen fát haso-
lanul esni hagy; földre ejteni a tűt ; könnyet ejteni ; gatnak ; vagy vele a támadt nyilásokat betöltik ;
sárba, vizbe, kutba ejteni vmit; szemet ejteni, haris- nyitó ék, melylyel hasogatnak ; szorító ék, melylyeĺ
nya, v. más kötésénél a szemet leereszteni a türől , két test (pl. a balta és nyele) közötti hézagot töl-
hogyan ejti ez a szita a lisztet ? vadat ejteni ; 2) vkit tik ki ; fa ék, kő ék, vas ék ; éket verni vmibe ; (szój .)
kellemetlen, rosz állapotba hoz ; aggodalomba, éket verjünk bele, ha máskep nem lehet; (km .) ugy
búba, gondolkodóba, félelembe, kétségbe ejteni; fog- verj éket a kemény taba, hogy szemedbe ne pattan-
ságba, tőrbe, kelepcébe, veszedelembe ejteni ; nyugta- jon ; 2) bármely oetü (magyarban csak a hosszú
lanságba ejteni vkit; bűnbe ejteni ; nőt teherbe eiteni; hangzók) fölé iratni szokott vonás-féle jegy, mely-
3) elkövet, tesz, cselekszik vmit; hibát ejteni; lyel két egyenlő alakú betü különböző hangozta-
módját, szerét ejteni vminek ; sebet ejteni vkin, v. tását akarjuk jelölni ; pl. a (rövid), á (hosszú).
sebbe ejteni vkit; ha a dolgot ugy ejthetem, hogy stb.; Ek, fn. 1) vminek dísze, cifrázata, tetszetős
 Éká 249 Éki
volta; a nő éke nem a cifra ruha, hanem a szerény- Ékel, cs. 1) ékkel vmit megszorít : balta-nyelet
ség ; 2) aranyból, ezüstből készitett, drágakövekkel é.; 2) ékkel hasit ; fát é.; 3) (vh.) vhova erősen
kirakott díszmű, drágaszer ; 3) á. é. költői, szó- benyomul ; az ellenség közénk ékelte magát.
noki irályban levő szóvirágok, fellengős mondat. Eke-ló, fn. (gazd.) ekének kétágu csusztató
Innen : Ékes, mn. Ékesen, ih. fája, melyen az ekét megfordítva ki-, v. hazavon-
Ék-ágyu, fn. (ht.) hátulról tölthető ágyu, me- tatják. -munka, fn. eke segélyével végzett munka,
lyet keskeny alakja miatt várművek védésére szántás. -nád, fn. az ekefot a gerendelylyel össze-
használnak. -alakú, mn. az ékéhez hasonló alakú ; szoritó vas. -rud, fn. 1) az ekét a talyigával ösz-
é. bástyaszöglet ; (bt.) é. csont, a térdkalács táján. szekötő rúd ; 2) az eketalyiga rudja.
Ékáru, fn. aranyból , v. ezüstből készitett külön- Ékény , fn. (állatt. ) bábrabló é., rovar a téhely-
féle díszmű. -s, fn. ékárukkal kereskedő személy. röpük rendéből (Puppenräuber).
Ék-asztal, fn. a. m. pipere -asztal. Ekesedik, k. ékessé, diszessé leszen.
Ekce-monca , fn. mindenféle haszontalan Ekesget, cs. többször, v. gyakran ékesít.
holmi, lim-lom. Ékesit, cs. 1) ékes szépségüvé tesz vmit ; az
Ek-csont, fn. (bt.) ált. az emberi, v. állati testnek elfogadó termet ékesítni ; 2) á. é. kellemessé , báj-
bármelyik ékalakú csontja ; kül. egyik csont a kopo- lóvá tesz ; a jó erkölcs ékesíti a nőt. Innen : Éke-
nya alsó részén (os sphenoideum). -ded, 1. Ékalakú. sítés, fn. Ékesített, mn. Ékesítő, mn. -etlen, -len,
Eke, fn. (gazd.) ismert mezőgazdasági eszköz, mn. és ih. fel nem ékesített, nem díszitett . -mény,
melylyel a mivelés alá vett földön barázdákat ékesitett mü.
hasogatnak; forgó eke, ha a kormánydeszka moz- fn.Ékeskedik, k. 1) disztől, ékességtől fénylik,
dítható s egyik oldalról a másikra áttehető ; keverő tündöklik ; fényes öltözetben é.; 2) á. é. jeles tulaj-
eke, kormánydeszka nélküli eke, a szántóvason donságával kitűnik ; szerénységgel é. Innen : Ékes-
felül paizsforma eszközzel, mely a földet teríti ;
mankós eke, melynek gerendélyén mankó van ; kedés, fn. Ékeskedő, mn.
lengő eke, melynek semmi előrésze s mankója Ékesség, fn. 1) díszes, ékes tulajdonság; 2)
nines; (szój.) nem tud az én ekémen szántani, nem mindenféle ékszer ; kényes ékesség (Born.) ; 3) ékül,
dolgozik kedvemre, szokásom szerint ; ekét vetni a díszül szolgáló bármily tárgy ; ez a sétány a város
földnek; (km.) sokjófogja az eke szarvát ; könnyű ékessége ; a nő ékessége a szerénység. Innen : Ékes-
hat ökör után tolni az ekét, könnyen beszél az, aki- séges, mn. -telen, mn, és ih. ékesség nélküli. Innen :
nek hat ökre van ; szegény ember ekéjén szántani, Ekességtelenül, ih.
a. m. megkivánni a szegény ember vagyonát ; Ekesül, k. ékessé leszen.
nehéz eke szarvával gazdaggá lenni. Innen:Ekés, mn. Ékesül- ih. a. m. ékesen.
Ekeakadály , 1. Ekegát.
Ekealj , Ekealja , fn. akkora darab föld, Ékesszólás, fn. rábeszélő ügyesség, rábeszélő
amennyit egy eke egy nap meg bír szántani. mesterség. Innen : Ekesszólási, mn. -tan , fn. a
Eke-balta, fn. félkézi balta, melyet a földmive- szónoklatnál szem elött tartandó szabályokat tár-
sek kint a szántóföldön szoktak használni. -ba- gyaló tudomány és illetőleg könyv.
rom, fn. barom, ló, v. szarvasmarha , melylyel Ékesszóló, mn. rábeszélő ügyességgel biró,
szántani szoktak. szónok.
* Ekebér, fn. a. m. ágybér. Eke-szám, fn. a régi robotos időben a jobbágy
+ Ekebontó, mn. ekebontó Borbála, Zsigmond által ekemunkával végzett napszám; ekeszámban
magyar király neje, ki a paraszt legényeket sze- dolgozni. -szarv, fn. az eke hátulján levő két águ
rette az ekétől elcsábitani. görbe fa, melylyel az eke müködését kormányoz-
Ekeborona, 1. Borona. zák. -szolgálat, 1. Ekeszám.
Ekecsel , cs. és k. tk. apró ékeket faragcsál ; Eke-taliga , fn. taliga, melyhez szántás közben
innen : pepecsel , játszadozik, piszmog vmivel . az ekét csatolják. -talp, fn. az ekefő alsó oldala.
Eke-csont, fn. (bt.) az orrüreget két részre osztó tengely, fn. az eketaliga tengelye. -vankos, fn.
csont. -fej , 1. Ekefö. az eketengelyen fekvő fa, melyen a gerendely vége
Eke-forditás, fn. 1) az eke felforditása avég- nyugszik. -vas, 1. Szántóvas.
böl, hogy a ráragadt sarat könnyebben le lehessen Ekez, cs. 1) ékkel erősít, 1. Ékel ; 2) (nyt.) a) a
tisztogatni ; 2) szántás közben a föld végén tett magyar irásbeli hosszú hangzókat ékkel jelöli ; b)
kanyarulat. -forduló, fn. a szántóföld vége, hol a a görög irásbeli kiemelendő szótagok fölé ékeze-
szántók ekéjöket vissza szokták forditani. -fö, fn. tet tesz ; 3) ékessé tesz , ékszerekkel diszít. Innen :
(gazd.) az eke azon része, mely annak biztos me- Ékezés, fn. -et, fn. (nyt.) ékalakú jegy a görög szók
netelét eszközli ; a szántóvas és kormánydeszka kiemelendő szótagjának hangzója fölött ; éles,
beléköttetik s az eke többi részeit egybeköti . tompa, hajtott ékezet. -etlen, mn. és ih. ékezet nél-
Ekefölhérc , fn. az eketaligán levő fölhérc. kül való, hangsúly nélküli.
-tartó, fn. az eketaliga rudján csinált rés, melybe Ekfarkú, mn. ékded farkkal biró.
a fölhércet illesztik.
Ekeg, k. makogó hangot ad. Ekforma, 1. Ékalakú.
Eke-gát, fn. a szántóföldeken tenyésző gyom- Ék-formalevelů, mn. (nt. msz.) olyan növény,
növény, mely az eke rendes haladását gátolja, melynek levelei háromszögalakuak. -írás, fn. ék-
iglice. gerendely, fn. a tulajdonképi ekét a tali- alakú jegyekből álló ókorbeli irás.
gával összekapcsoló görbe fa. -kabala, 1. Ekeló. Ékitmény, Ékitvény, fn. vminek cifrázata,
Ekeköldök, fn. (gazd.) fa, mely a gerendelyt diszitménye ; fenn épit a párkányozatra a fecske,
az ekefővel összekapcsolja. nem figyelve, mi ékvényt tapaszt be (B. J.).
 Éki 250 Ela

Ék-izülés, fn. (bt. ) egyik csontnak a másikkal | lehet ; a kés, kard, borotva, balta, kapa éle ; kicsor- I
ék gyanánt való összekapcsolkozása. -izület, fn. bul, kitörik, kipattan, elkopik az éle ; két élü fegy-
(bt.) az állati csontszerkezet azon részei, hol egyik ver; a) pallos; b) á. é. mindenféle csel, melyet
csont a másikkal összekapcsolkozik. mások megbuktatására használunk , de melyet
Ekkedig, 1. Eddig. alkalom adtán ellenünk is fordithatnak ; 2) bár-
Ekként, ih. e szerént, ez esetben ; ekként te nem mely szilárd test vékony széle ; az asztal, deszka,
mehetsz el. üveg éle ; külön. az üllönek vékonyabb oldala, me-
Ekkép, Ekképen, ih. igy, ily módon. lyen a kovácsolás történik ; (szój. ) élére verni a
Ekképů , mn. (ásványt.) az ékéhez hasonló pénzt, rakásra gyűjteni ; á. e. vmit élére állitani,
alakú. nagyon erötetni ; arc éle, az arc oldalt tekintve ;
Ekklézsia, fn. egyház, gyülekezet ; (szój .) (szój . ) éllel állnak össze ; 3) á. é. a) vminek kitünő
ekklézsiát követ, templomban a nép előtt főldig fá- része ; hadsereg élén ; a lázadás élén ; b) az ész, v.
tyolozva büne bocsánatáért könyörög a megesett elmemű kitünősége, élcessége ; az elme éle ; (szój.)
személy ; szegény az eklézsia, maga harangoz a pap. szavainak élét vki ellen fordítni.
Ekkor, ih. ezen időben. -a, mn. ily nagy, ily Él, k. és cs. 1) ált. fejlődési változásinak okait
magas ; csak ekkora, mint az öklöm. -áig, ih. ezen szervezetében bírja ; él a növény; külön. önmozgó
ideig. -ára, -ra, ih. ezen időre. -i , mn. ezen idöböl tehetséggel bir, érez ; él az ember, az állat ; a halak
való. -ig, ih. ezen ideig. a vizben élnek, a madarak a levegőben ; (szój .) a ki
Ékkö, fn. 1 ) ált. minden kő, melynek ék alakja fél, az él ; (km.) ki nem akar élni, akaszsza fel ma-
van; külön. (ép.) a boltozatok bezárására használt gát; jeget eszik, vizet iszik, mégis alig élhet; éljünk
ékalakú kő ; 2) ékitményül szolgáló drágakő. mi ketten, kurvanyja a harmadiknak ; 2) némely
Ékmü , Ékműáru , Ékműárus , 1. Díszmű, természeti testeknél a mozgást jelenti ; élő viz: 3)
Díszműáru, Díszműárus. van, létezik, meg nem halt; él Magyar, áll Buda
* Ekrendez, k. láb alatt, másnak utjában van, még (K. K.) ; él az Isten ( bibliai nyelvezetben : eskü);
ténfereg, téblábik. 4) a földi lét kényelmeit jól, roszul használja ; jól,
Ekség, 1. Ékesség. roszul, csuful élni ; világát éli; gyöngyéletet él ; (szój.)
Ek- szabásu, mn. egyenszáru háromszög ala- él, mint Marci Hevesen, v. mint hal a vizben ; kényé-
re, kedvére élni; (km.) az él soká, aki jól él ; akijól
kúra szabott ; é. csuklya. -szeg, fn. ékalakúra ön- él, királyt semfél; aki tud élni, tud az vmit ; 5) -val,
tött, faragott szeg. -szekrényke, fn. kis szekrény--vel ragú névvel a. m. használ, hasznára fordít
féle díszműáru, melyben mindenféle ékszereket kávéval, borral, orvossággal élni ; vki utmutatásával
tartanak . élni; élni eszével, élni a gyanúperrel, gyanakodni ;
Ékszer, fn. tb. -ek ; ált. mindenféle anyagú úrvacsorával élni ; vki tanácsával élni, tanácsát kö
diszmü ; külön. arany-, ezüst drágaságok, gyön- vetni ; vkivel élni, a) együtt lakni ; b) (nöre és
gyök . drágakövek, melyek leginkább piperéül férfire vonatkozólag) együtt lakni és nemileg kō-
szolgálnak. -áru, fn. ékszerekből álló áru. -árus, zösködni ; más feleségével él ; más feleségét éli, más
fn. ékszerekkel kereskedő személy. -bolt, fn. bolt, nejéhez jár bujálkodni ; 6) minden idejét vki
melyben ékszereket árulnak. -kereskedés , fn. 1) javára forditja, vkinek szenteli ; hazájának, ember-
ékszerekkel való üzérkedés ; 2) a . m. ékszerbolt. társainak, v. hazájaért , embertársaiért élni ; Isten-
-tartó, 1. Ékszekrényke. ben élni; csak egyedül benned élek ; 7) vminek jöve-
Ékszög, 1. Ékszeg. delméből táplálkozik, költekezik ; munkájából él;
Éktelen, mn. és ih. tb. -ek ; 1) csunya, nem máséból, magáéból élni. Innen : Élés, fn. Élő, mn.
szép; é. állásu öltöny ; 2) szörnyű, rémséges, rend- Elábrándozik, k. ábrándozással tölti az időt.
kivüli ; é. harag, lárma ; é. hosszú ember ; é. nagy, e. Elácsorog, k. ácsorgással tölti az időt ; a pisz-
szép; 3) illedelmetlen ; é. magaviselet, ugrándozás, kafa végén ácsorgott el egész napokat (Faz .) .
Innen : Ektelenség, fn. Ektelenül, ih. jóllehet az ma- Elad, cs. 1) vmit pénzért átenged ; lovait, házát
gyar szóba éktelenül esik, de az zsidóba ékesen esik eladni ; ez a leány eladta magát, pénzért odaengedte
(Szék. I.) ; éktelenül megszerette, majd hogyfel nem testét ; 2) leányt férjhez ad ; már minden leányát
falta (Ar.). edik, k. éktelenné leszen, csunyul . eladta ; külön . leányt gazdag emberhez nőül menni
-it, es. csúnyává, éktelenné tesz ,, rutit ; a kirivó kényszerít ; 3) jutalomért, pénzért elárul ; eladni
szinü öltöny ékteleniti a nőt. -ül , 1. Ektelenedik. hazáját. Innen : Eladás, fn.
Ék-toll, fn. kalapok, fejkötök ékeül szolgáló lottEladdig, ih. 1) annyi ideig ; e. ütötték, mig nem val-
dísztoll. ; 2) oly távolságra ; e.ment, mig haza sem talált.
Éktü, fn. női piperéül szolgáló cifra tü, melyet bocsátott, amit1) elárúba
Eladó, mn. bocsátó, aki elad ; 2) árúba
akarnak adni ; eladó ház ; ez a
hajokba, mellökre szoktak szurni. ház eladó; 3) férjhez menendő ; eladó leányok.
Ekül , 1. Ékesül . Eladogál, Eladogat, cs. 1) lassanként elad ;
Ék-vésü, fn. lyukak kivájására használható eladogálta minden holmiját ; 2) a. m. odaajándékoz-
ékalakú vésü. -vesztő, mn. (nyt.) ragozás alkal- gat. Innen : Eladogálás, Eladogatás, fn.
mával ékezetét elvető (szó) , mint : bél, belek, Eladós-it, cs. 1) vkit adósságba kever ; a kor-
belem stb.
cimborák egészen eladósították; 2) birtokára
El, ih. mozgást , távolodást, tartósságot kifejező , hely
sok pénzt kölcsönöz ; jószágait eladósítani. -odik,
s leginkább igekötöül használható szó.
-ul, k. 1 ) adósságba veri magát ; ez az ember na-
El, isz. távozást jelentő szócska ; el innen ! gyon eladósodott ; 2) vmely ingatlan birtokra sok
El , fn. 1 ) mindenféle vágószerszámnak vé- adóssága van felvéve. Innen : Eladósodás, fn. El-
konyra köszörült széle, melylyel metszeni, vágni | adósodott, mn.
 Elá - 251 Elá

Elágazik, k. 1) a fa ágai messzire elnyúlnak ; | utonállókép megtámadni ; elállani az utat, elfog-

2) á. é. vmely hegylánc, folyó több ágra oszlik ; lalni ; á. é. a fájdalom, a hideg elállotta egész testét.
némelyfolyó a tengerbeömlésnél elágazik; 3) vmely Innen : Elállás, fn. -at, cs. 1) állani enged, hagy ;
nemzetség sok ágra oszlik ; 4) bármi dolog nagy kétóráig is elállatta egy helyben a katonákat ; 2)
terjedelmet vesz ; az összeesküvés nagyon elágazott ; Elállit. -it , cs . 1 ) elállani kényszerít, eszközli,
5) többfelé megy ; hazafiak esze elágazhatik véle- hogy vmi elálljon ; malomkereket e.; elállítani a
ményekben az eszközök felett (Fáy.). Innen : Elága- vérfolyást ; 2) más helyre állit (pl. az ört állomá-
zás, fn. Elágazott, mn. sából) ; 3) elhelyez, a kirendelt helyre állit ; elálli-
El- aggik, k.nagyon megöregszik ; egészen elag- tani a vadászokat, a katonákat, kitkit a maga he-
gik ez az ember. Innen : Elaggott, mn. -aggódik, lyére. Innen: Elállitás, fn.
k. aggódással, busulással tölti idejét. -agyal, cs. Elálmélkodik, k. álmélkodásba merül, szeme,
vkit jól agyba-fejbe ver. -ágyal, -ágyaz, cs. a szája eláll ; e. vki beszédjén.
gabnakévéket a szérüre nyomtatás, v. cséplés alá Élálmodozik, k. ábrándozásba merül.
kirakja. -ajándékoz, cs. vmit, mint ajándékot, Elálmosodik, k. egészen álmossá leszen.
ad vkinek. Elalmoz, cs. alomnak való szalmával, gazzal
* Elajangol, k. restell, fél, szemérmeskedik. behint.
Elajánl, cs. 1 ) vkit szolgálatba ajánl ; 2) vmit Elalszik, A) k. 1) álomba merül ; mindjárt el-
másnak igér ; nem adhatom oda, mert már elaján- alszik, mihelyt lefekszik ; (szój .) örökre elaludni.
lottam; 3) szerfelett kinál, ajánl ; ugy elajánlotta meghalni ; 2) á. é. a) a tüz megszün égni ; e. a tűz,
nekem ezt a dolgot, hogy stb. -kozik, k. 1) vmi az égő gyertya ; b) szenvedély, érzelem stb. meg-
célra oda ajánlja magát , igérkezik ; elajánlkozni szün ; elaludt már benne minden jobb érzelem ; B)
uti társul; elajánlkozni két csárdás-táncra; 2) szer- cs. bizonyos időt alvással tölt el ; 8 órát is e. egy-
felett ajánlkozik. folytában ; ne aludjátok el a reggelt ; elaludni a lecke-
Elájul, k. ájulásba esik ; -va, ih. ájult állapot- órát.
ban, elaléltan ; elájulva találták. Elaltat, cs. 1) eszközli, hogy vki elaludjék : el-
Elakad, k. 1) mentében, mozgásában, mükö - altatni a siró gyermeket; 2) á. é. vmely érzelmet
désében vmi fentartóztatja ugy , hogy haladni megszüntet ; elaltatni vkiben a jobb érzelmeket.
tovább nem bir ; elakadt a szekér, a hajó ; elakadt a Innen : Elaltatás, fn.
gép; elakadt ijedt álmélatban lélekzetök (Fáy.) ; 2) Eláltat, cs . vkit egészen elámit, álutra vezet,
á. é. mondókáját elfelejtve beszédközben megál- lúddá, lóvá tesz ; hizelgésekkel eláltatni vkit. Innen :
lapodik ; szavalás közben háromszor is elakadt ; Eláltatás, fn.
Elaludt, 1. Elalutt.
(szój.) elakadt a szó ajkán ; az eszes ember sokszor
el fogna azok közt akadni, a kik nem azok (Kaz.) Elaluszik, k. a. m. elalszik ; elaluszom az ha-
Elakaszt, cs. 1 ) elakadni kényszerít ; a nagy lálba (Szék. J.).
sár elakasztotta a szekeret ; a lárma elakasztotta a Elalut, Elaltat.
szónokot ; 2) máshova függeszt ; akaszd el innen ezt Elalutt, mn. 1) alvó, ébren nem levö ; elalutt
az öltönyt. ember; 2) nem égő, égni, lángolni megszünt (tüz) ;
Eláldozik, k. (szt.) a nap lemegy, lenyugszik. 3) teljesen megszünt ; elalutt jobb érzelem.
Elalél , k. ájulásba esik. Innen : Elalélt, mn. Elalvás, fn. 1) álomba merülés ; 2) bizonyos
Elaléltság, fn. időnek alvással töltése ; 3) á. é. a) a tűznek égni
* Elalit, 1. Elaltat. megszünése ; 4) vmely érzelem, szenvedély meg-
Elaljad, Elaljasodik, k. 1) elfajzik, becsében szünése.
veszt ; 2) á. é. erkölcsileg elvetemül , egészen Elámit, cs. 1) egészen bolonddá tesz ; 2) ȧmu-
aljassá leszen. låsba ejt. Innen : Elámitás, fn.
Elalkonyodik, 1. Estveledik. Elamul, 1. Elbámul.
Elalkudik, Elalkuszik, 1) szerfelett alkudik, Eláncsorog, k. több ideig áncsorog; ácsorogva,
alkudással sok időt tölt ; elalkuszik egy óráig is ; álldogálva tölti az időt.
2) addig alkudik, mig vminek árából vmit el nem Elandalodik, k. ábrándféle gondolatokba me-
engednek; a ló árából 10 forintot elalkudni. rül, másutt jár az esze, mint kellene.
Eláll, A) k. 1) több időt állva tölt ; elállhattam Elannyira, ih. 1) olyan szerfelett, olyan na-
volna ott estig, még sem jött volna senki; 2) széjje- gyon ; e. méregbe hozott, hogy ki kellett törnöm ; 2)
lebb áll, mint elöbb ; álljatok el egy kissé egymás- oly nagy távolra ; e. ment, hogy vissza sem tudott
tól ; 3) bősége miatt roszul áll a testhez ; ez a ruha jöni.
eláll a testtől ; 4) épen megmarad ; a jól kezelt Elapad, k. az apadás legnagyobb fokát éri el,
gabna, gyümölcs sokáig eláll; 5) megszünik ; elállott kiszárad , kiapad. Innen : Elapadás, fn. -hatatlan,
az orra vére; elállott az eső, a szél ; 6) nem mükö -- hatlan, mn. bövizü, böforrásu ; e. tó ; á. é, ami
dik ; elállott az óra, a gép ; (szój .) ellállott az esze; soha el nem fogyhat ; Isten a kegyelem elapad-
szeme, szájá elállott, nagyon elbámult ; elállott a hatlan forrása.
szava, szólni nem tud ; 7) a cseléd megkezdi szol- Elapaszt, cs. eszközli, hogy vmi elapadjon.
gálati idejét, szolgálatba lép ; a szolga csak holnap El-aprit , cs. apróra vagdal , szakgat vmit.
áll el; 8) véleményéről, szerződésről stb. lemond; -aprósodik, k. apróssá leszen. -apróz, cs. 1)
én ettől a véleményemtől el nem állhatok ; a szerző- apróra vagdal, szakgat vmit ; 2) hirtelen, elha-
déstől, követeléstől elállani ; 9) elpártol ; elállott a markodva, sebtében tesz vmit ; elaprózni a lassú
szabadelvüektől ; hamar elállál mellőlem és elhagyál magyar táncot ; elaprózza mondókáját.
(Kem. J.) ; B) cs. 1) a. m. kiáll ; egy óráig is el- | Él-árad, k. nagy térre kiterjed ; e. tavaszkor a
állja a verést; 2) elfoglalva tart, hogy sem ide, folyam vize; e. a katonaság háború alatt. Innen :
sem oda ne mehessen, megtámad '; elállni az utját, Eláradás, fn.- áraszt, cs. 1) nagy vizárral elborit ;
 Elá 252 Elb

2) á. é. mindenfelé terjeszt, használatba hoz ; ide- | állatnak jól v . roszul viseli gondját ; jól elbánik a
gen kelmékkel elárasztani az országot. -arat , A) k. beteggel; nem képes jól elbánni a marhával ; 2) ki-
az aratást elvégzi ; idejében e.; B) cs. vkinek ga- fog vkin, szóval, v. tettleg legyőz ; majd elbánom
bonájából magának lopva arat ; két mérőt is elara- én vele ; e. az ellenséggel.
tott árpámból. -árkol, cs. 1) árokkal elzár ; 2) vizet Elbányol, cs (b.) a tiszta ércet pénzzé veri.
árokkal máshova vezet; elárkolni a posványos Elbarm-it , cs. vkit baromi tulajdonságúvá
rétet. aljasit; a rosz társak elbarmítják az ifjut. -ul, k.
El-árul, cs. 1) vmit árulva elad ; már mindenét baromi természetet veszen magára. Innen : Elbar-
elárulta; 2) á. é. titkot hütlenül, vki iránti rosz mulás, fn.
akaratból másoknak felfedez; elárulni a haditer- Elbarnit, cs. hirtelen barnává tesz ; a nyári
vet; (bibl.) Judás, csókkal árulod el az ember fiát ; nap elbarnitja az arcot.
3) bármit akaratja ellenére felfedez, kimutat ; a Elbarnul, k. hirtelen barnává leszen.
hazug maga-magát árulja el. Innen : Elárulás, fn. El-be, ih. be, befelé ; el- be követni vkit.
-árusit, cs. vmit áruba bocsát, elad. -árvásodik, Elbecstelenít , cs. vkit minden becsületétöl
k. 1) apját, anyját elveszti ; 2) olyan leszen, mint megfoszt, becstelenné tesz.
az árva. -árverez, cs . árverezés utján elad vmit. Elbecsül, cs. 1) vkinek jószágát becsáron meg-
-árvul, apját, anyját elveszti . Innen : Elárvult, veszi ; a vasuttársulat egy darabot elbecsült szántó-
mn. Elárvultság, fn. földéből; 2) a. m. elárverez ; a hitelezők mindenét
Elás, cs. 1) vmit a földbe ás ; 2) ásás által má- elbecsülték. -tet , cs. jószágot becsű utján vkitöl
séból elvesz ; elásni a szomszéd káposztaföldjéből. elvetet.
Innen : Elásás, fn. -itoz, -itozik, k. v. cs. ásito- Elbélel, cs. 1 ) vmely kelmét béllésnek használ ;
zással tölti az időt; e. egy óráig is. 2) * á. é. elpalástol, hamisan, v. megvesztegetés-
Elasszonyos-it, cs. elpuhít, asszonyossá tesz. sel elcsinálja a dolgot.
-osodik, -ul, k. elpuhul, asszonyossá leszen. El-bélyegez, cs. 1) saját jószágára bélyeget
Elasz-al, cs. 1) vmit tulságosan, mértéken tul süt, varr stb.; 2) vmire más bélyeget üt ; 3) á. ė.
aszal, fonnyadttá tesz ; anagy hőség elaszalta a sző- becstelenitő névvel nevez vkit ; elbélyegezte gaz-
lőt; 2) megsoványit (beteget). -ik, k. 1 ) a nagy embernek. -bénul, k. egészen megbénul . -bérel,
höségtől egészen kiszárad , megfonnyad ; ha eső cs. vmit pénzért bérbe ad. -beretvál, cs. vmit
nem leszen, a vetés egészen e.; 2) á. é. megsová- beretvával lemetsz ; a borbély elberetválta a füle-
nyodik, csak a csontja böre marad. Innen : El- det is.
aszott, mn. Elbeszél, cs . és k. 1) fenakadás nélkül beszél ;
Elátkoz, cs. vkire, v. vmire átkokat szór. jól e. franciául is, ha kell; 2) vmi történt eseményt,
Elav-ad, k. 1) divatból kimegy, kikopik ; 2) költeményt, beszélyt stb. szavakkal előad ; elbe-
avulttá, ócskává leszen. -it, cs. 1) régiessé, ó sze- szélte egész életét ; 3) beszéléssel tölti az időt; elbe-
rűvé tesz, a divatból kizár ; 2) avulttá, ócskává széltünk néha éjfélig is ; (szój.) elbeszél egy óráig a
tesz. -ul, 1. Elavad. kutya farkáról. Innen : Elbeszélés , fn. Elbeszélő,
Elavult, mn. szokásból kiment, nem divatos, mn. -get, cs. és k. 1) lassan, folytonosan elbeszél ;
régi divatú. mindenkinek elbeszélgette ezt a dolgot; 2) beszélge-
Eláz-ik, k. 1) a nedvesség egészen mepuhítja, téssel tölti az időt ; elbeszélgetni a munkaidőt ; něha
vizenyőssé teszi, általjárja ; a száraz kenyér is e. a reggelig is elbeszélgetnek.
levesben ; 2) á. é. nagy mértékben leiszsza magát ; Elbeteges edik , k. állandóan betegessé leszen.
ez az ember vizben sem volt, mégis elázott. Innen : -kedik, k. betegeskedéssel tölti az időt, tengeti
Elázott, mn. -tat, cs. 1) vmit folyadékkal egészen életét.
vizenyőssé, ázottá tesz, nedvességgel vmit szét- Elbetegül, k. egészen beteggé leszen.
puhít ; 2) a kender-áztatást bevégzi ; 3) á. é. a) El -biceg, k. bicegve távozik vhonnan, v. megy
leitat; egy itce bor egészen eláztatja ; b) elvádol, vhova. * -bilinkel, k. elsántikál. -billen, k. 1)
beárul; engem ugyan eláztattak. billenve eldöl ; 2) a mérleg egyik serpenyője a
Elbágy-ad, k. ereje hagyni kezdi, a bágyadás másiknál leebb megy.
egészen elfogja ; nagy bágyadásba esik. Innen : Elbir , cs. 1) bizonyos súlyu terhet megtart,
Elbágyadás, fn. Elbágyadt, mn. -aszt, cs. nagy elvisz ; ez a kocsi e. 30 mázsa terhet; 2) ȧ. é. a) sok
bágyadásba ejt, elgyengít. Innen : Elbágyasztás, fn. ideig munkálkodni, dolgozni tud ; nem birja el a
El-bajol, cs. bájaival elragad vkit, magához munkát, tanulást; b) gyötrelmet, szenvedést türni
vonz ; kellemes modorával mindenkit elbajolt. In- képes ; sok szenvedést e. az emberi sziv. Innen : El-
nen: Elbájolás, fn. -bakafántoz , vh. bolondot birás, fn.
tesz, nagy bakokat lö ; elbakafántozta magát ; El-birtokol, cs. (ttud.) vkinek jószágát törvény
(vad.) elbakafántozni a lövést, hamarkodásból ro- által kiszabott időn tul zavartalanul, ellenmondás
szul lőni. -bakzik, a bakzást egészen bevégzi. nélkül birván, egészen sajátjává teszi. Innen : El-
-ballag, k. ballagva eltávozik, v. vhova elmegy. birtokolás, fn. -bitangol, cs. 1) vmit elprédál, el-
Elbám- észkodik, k. 1) hosszasan bámészkodik veszteget ; elbitangolni minden vagyonát ; 2) bitang-
vmin ; 2) bámészkodással tölti az időt. -it, cs. kép tölti az időt; 3 évet elbitangolt. -bitol, cs. 1)
nagy bámulásba ejt. * -bámolyodik, 1. Elbámul. 1. Elbitangol ; 2) * bitóféle eszközzel elvégzi a
Elbámul, k. több ideig bámul vmin. Innen : kendertörést. V. ö. Bitó.
Elbámulás, fn. Elbiz-akodik, k. saját erejében, tehetségében
Elbandzsalodik, 1. Elbámészkodik. tulságosan bizik, és ezzel fennyen dicsekszik. In-
Elbandzsalog , k. bámészkodva , szájtátva nen : Elbizakodás, fn. Elbizakodott, mn. -almas-
megy el. kodik, k. bizalmasan elbeszél vmit ; ennek is an-
Elbánik, k. 1) a gondjaira bizott személynek, nak is elbizalmaskodta (V. G.) -ott, mn. 1 ) elbiza-
 Elb - 253 Elc

kodásból másokat lenéző ; 2) elkényeztetett. In- Elbúgik, k. 1) búgva távozik vhonnan , v.

nen :: Elbizottság, fn. -za magát, vh. önmagában, megy vhova ; 2) bugással tölti az időt ; a galamb
erejében, gazdagságában annyira bizik, hogy má- sok ideig e. párjának.
sokat lenéz, s közbeszéd szerint, nem lehet vele Elbujálkodik, A) k. 1) bujálkodva tölti az
gyalog beszélni ; elbizta magát gazdagságában, sze- idöt ; 2) buja természetet ölt magára ; egészen e. ez
rencséjében ; (km. ) bizd el magad, ha szégyent az ember; B) cs. bujálkodással pazarol vmit; el-
akarsz vallani. bujálkodja magát , testi- lelki erejét, minden pénzét.
Elbocsát, cs. 1) távozni enged ; elbocsátani a Elbuj -dosik, k. bujdosva távozik vhonnan, v.
vendégeket, a rabot, kalitkából a madarat; 2) el- megy
küld, nyakáról leráz ; elbocsátni vkit hanyagsága fn.ikvhova ; e. más országba. Innen : Elbujdosás,
, k. a végből bujik vhova, hogy meg ne ta-
miatt a szolgálatból. Innen : Elbocsátás, fn. lálják. -tat, cs. vkit elrejt, hogy mások meg ne
Elbocsátó-levél, Elbocsátvány, fn. irat, mely- találják
.
ben hivatalosan kijelentik, hogy az illető szolgá- Elbuk-ik, k. 1) folyadék -féle testbe merül ; e. a
latából el van bocsátva; katonai elbocsátvány. a vizen; 2) menésközben elesik ; 3) á. é. a)
Elbocsáttatás, fn. állapot, melynél fogva vki korsó adósságai miatt vagyonát, hitelét veszti ; b) állá-
elbocsáttatik ; elbocsáttatását kérni.
Elbod-it, cs. nagy bódulást okoz, bódulásba sát, hivatalát elveszti ; c) iskolába járó tanuló
második , v. harmadik karbeli érdemjegyet kap.
ejt; a nyugtalan álom elbóditja az embert; á. é. el- Innen : Elbukás, fn. -tat, cs. vkit elbukni kény-
bolondít, lábáról levesz ; ketten a tanácstalan és szerit, eszközli , hogy vki elbukjék. V. ö. Elbukik.
itéletlen ifjat elbóditák (Geleji K.). Innen : Elbódi- Elbulikol, k. bulikolva, turbékolva tölti az
tás, fn. -ul, k. nagy bódulás fogja el ; a nagy lár időt ; a galambok elbulikolnak egész napon át is.
mától elbódult a feje. Innen : Elbódulás , fn.
El-bohóskodik, k. bohóskodással tölti az időt. Elbusul, A) k. busulással tölti az időt ; félna-
-bolondít, cs. elámit, rászed, lúddá tesz vkit. In- pig is elbusul ily csekélységen ; B) vh. nagy busu-
nen : Elbolonditás, fn. -bomlik, k. 1) részei szét lásnak engedi, adja magát ; elbusulta magát, és a
válnak, feloldódznak ; e. a roszul összekötött cso- Dunába ugrott.
mag; 2) a. m. elbohóskodik. Innen . Elbomlás, fn. Elbútat, 1. Elbujtat.
-bong, k. dongva elröpül. Elbut-it, cs. egészen butává , tompa eszüvé
Elbont, cs. vminek együve álló részeit egymás- tesz ; a mértékletlen dohányzás elbutitja a gyönge
tól szétválasztja, részekre bont ; elbontani a ruhát, gyermeket. -úl, k. butává, tompa eszüvé leszen.
felfejteni ; elbontani a házat ; elbontani az ágyat, Elbuvás, fn. félre eső helyre rejtőzködés azért,
lefekvés előtt az oda nem tartozó holmikat le- hogy a kereső meg ne találhasson.
szedni. Innen : Elbontás, fn. Elbuvik, 1. Elbujik.
Elborit, cs. vmit egészen befed , eltakar, ugy Elbüdös-it, cs. egészen büdössé tesz ; a dohány-
hogy semmi, v. nagyon kevés látszik ki belőle ; füst elbüdösiti a szobát. -ödik, k. büdös szagot vesz
az árviz elboritotta a mezőt, az ellenség az országot; magába, büdössé leszen.
elboritotta a vér ; á. é. elboritotta a szégyen. Elbüszkit, cs. egészen büszkévé teszen.
Elboronál, A) k. a boronálást bevégzi ; B) cs. Elbüszkül, k. egészen büszkévé leszen.
vmit boronával elhuz : elboronálni a gazt. Elbüvöl, cs. 1) bájai, szépsége, kellemes volta
Elborong, k. egyfolytában, hosszasan borong ; bájolólag hat, vonz ; e. kellemes modorával; 2)
csak sejti és elborong rajta (Jók.). szemfényvesztő mesterség által vmit eltüntet.
Elboroz, A) k. iddogálással tölti az időt ; elbo- Éle, fn. jól találó csipös mondat, mely amellett ,
rosz egész éjjel is ; B) cs. 1) borral bepiszkol ; elbo- hogy vág, meg is nevettet ; szikrázó, találó élc;
rozni az abroszt ; 2) vagyonát , pénzét beiszsza ; élceket szórni.
elborozta minden pénzét. El- cammog , k. cammogva távozik , vhova
Elborsol, cs. vmibe kelleténél több borsot tesz. megy. -cégéresedik , k. egészen rosz hirbe jö, cé-
Elborúl, k. borússá, fellegessé lesz ; elborúl az geressé leszen. -cepel, cs. cepelve elhord, elvisz.
egész láthatár; á. é. komor, sötét arcot ölt.
Elborz -ad, k. nagy borzadás lepi meg. Innen : mondani Élces, mn. 1) szellemdús, aki sok élcet szokott
Elborzadás, fn. -ol, I. Elkuszál. ; é. nó ; 2) élcet rejtő, tartalmazó ; é. mon-
El-boszonkodik, k. vmin sokáig boszonkodik; dat. Innen : Élcesen , ih. Elcesség, fn. -kedik, k.
egész napon át elboszankodni semmiért. -botlik, cs. élceket mond, elménckedik. Innen : Élceskedés , fn.
lábaival ymibe ütközve elesik ; a székben e. (szój.) Élcez, Élcezés, 1. Élceskedik, Élceskedés.
elbotlott a nyelve, a. m. beszédjével bakot lött, el- Élchányás, fn. több ideig tartó élceskedés.
szólta magát. -botorkáz, k. botorkálva távozik Elcibertesedík, 1. Elsántul.
vhonnan, v. megy vhova. -böditi magát, Elbö- Elcigánykodik, A) k. 1) cigány szokásokat
dül, vh. bögni kezd. -böffentette magát, vh. 1) vesz fel ; 2) több ideig cigánykodik, hizeleg ; e.
böf-féle hangot ad ; a kutya elböffentette magát ; 2) néha félnapig is. B) cs. hizelegve, cigánykodva
á. é. vmely titkot akaratja ellenére kiszalasztott a elcsal vmit ; már majd nem mindenemet elcigány-
száján. kodta.
Elböv-it, cs. vmit nagyon bővé tesz. -ül, k. ki Elcikkan, k. a villám szikszák utját alig észre-
tágul, nagyon bövé leszen ; elbővült a csizmája. vehető sebességgel megteszi.
Elbucsuz-ik , k. távozás alkalmával bucsut Eleincog, A) k. roszul hegedül v. énekel ; fél-
vesz vkitől. -tat, cs. 1) az eltávozó tiszteletére bu- napig is e. hegedűjén ; B) cs. vmely dalt roszul he-
csubeszédet tart ; 2) kiénekléskor a halott nevé- gedül el ; egy pár nótát.e.
ben a rokonoknak, ismerősöknek istenhozzádot Elcipel , 1. Elcepel.
mond. Elcivakodik, Â) k. bizonyos ideig civakodik;
 Ele - 254
két óráig is elcivakodnak ; B) cs. vmit civakodva
mástól elvesz, elvitat ; elcivakodni vki tyukját.
Elcondorlik, k. szétszakad, rongyossá le-
szen. Innen : Elcondorlás , fn.
El-cövekel, cs. 1) cövekekkel elzár vmit ; elcö-
vekelni a szántóföldet a járó-kelők elött; 2) cöve-
kekkel való kijelöléssel máséból vmit elvesz ;
egy darabot a szomszéd rétjéből e . -cudarodik, k .
egészen cudarrá, csúnyává leszen.
Élevadász, fn. személy, aki mindig élceskedni
szeret.
Elcsáb-it, cs. rosz utra, bünre visz vkit. -ul,
k. bünre, roszra hagyja magát vitetni.
Elesacsog, A) k. csacsogással, beszélgetéssel
tölti az időt ; két óráig is e.; B) cs. vmit elmond,
kibeszél; e. mindent, amit hall.
Elesal , cs. 1 ) vkit csalogatva elhi ; e. vkit a
korcsmába; 2) vmit hizelgéssel, cigánykodással
vkitől elkér ; vkinek minden pénzét elcsalni. -ogat, |
cs. lassankint, folytonosan elcsal.
Elcsap, es. 1) vmit csapva helyéből elkerget,
eltávolit; ostorral elcsapni a darást ; elcsapni a
kardot, vivásközben ; 2) elkerget, elüz ; elcsapni a
hütlen cselédet; elcsapni nejét; 3) á. é. a) vmi fölött
átsudamlik; feje fölött csapott el a villám, a viz ;
b) (szój.) elcsapta a hasát az étel, hasmenést oko-
zott. -áz, k. (vad.) a vadászkutya bizonyos tért
szaglászva bejár. -odárkodik, k. csapodárkodva
pazarolja az időt : e. félnapig is a leányok körül.
Elesatakosodik, k. egészen csajtossá leszen.
Elesattan, k. a csattanást bevégzi ; elcsattant
puskája; elcsattant ajkaikon az első szerelmi csók.
-t, cs. eszközli, hogy vmi elcsattanjon.
Elcsavar, cs. 1) csavarva helyében megmoz-
dit ; ki- v. becsavar ; félrecsavar ; 2) á. é. vki be-
szédjét, mondatát elferditi, erőszakosan más értel-
met ad neki; elcsavarni vki szavait. Innen : Elcsa- |
varás, fn. Elcsavart, mn. -it, cs. 1) vmit csava-
ritva helyéből kimozdit ; elcsavaritni a kocsi rud-
ját; 2) á. é. vki szavait félre magyarázza. -odik,
a. m. félrecsavarodik. -og, k. és cs. csavarogva
tölt bizonyos idöt ; félnapig is e. elcsavarogni az
iskolai időt.
El-csellen, k. (vad.) a nyul oldalugrásokkal
elillan az üzö agár elől. -csemegéz , A) k. nyalán-
koskodással, csemegézéssel tölti az időt ; féldélu-
tán is elcsemegeznek; B) cs. bizonyos összeg pénzt
csemegére, nyalánkságra ad ki ; majd minden pén-
zét elcsemegézte. -esen, cs. vmi aprólékos dolgot
titkon elcsíp, ellop.
Elesendes-edik, k. 1) lármája, zugása, zöreje
megszün ; e. a rivó gyermek, a szél zúgása ; 2) á. é.
hevéből enged ; e. a fájdalom. -it, cs. eszközli,
hogy vmi elcsendesedjék. -ül, 1. Elcsendesedik.
El- csendül, k. 1 ) a csendülés megszün ; elcsen-
dült a jobb fülem ; 2) csendülve elvonul. -csene-
vész, -csenevéz, k. egészen satnyává leszen, el-
fajzik, elkorcsosul.
Elcsepeg, k. csepegve elszivárog, elfoly ; egy
itce is elcsepegett ebből a borból . -et, cs. elcsepegni
enged, hagy; csepegetve elszivárogtat.
Elcsépel, A) k. 1) a csépelést bevégzi ; 2) több
ideig csépel ; elcsépelt két óráig is egyfolytában ;
B) cs. 1) vminek cséplését bevégzi ; elcsépelni a
rozsot ; 2) á. é. a) nagyon megver ; jól elcsépelték a
gonosz gyermeket; b) vmit annyiszor elmond, hogy
minden érdekét elveszti. Innen : Elcsépelt.
- Eles
El-esepereg, k. cseperegve elfoly. -cseplyése-
dik, k. 1) a növény cseplyefélévé lesz ; 2) cserjé-
vel, cseplyével egészen benö.
Elcseppen, k. 1) cseppfolyó test csepp alakban
leesik ; e. a zsir; (szój .) elcseppen az orra, téli idő-
ben, v. mikor náthás az ember ; 2) á, é, elesik ;
elcseppentem a jégen. -t, cs. elcseppenni enged ,
hagy, eszközli, hogy vmi elcseppenjen.
Elesereberél, A) k. több ideig csereberél ; el-
csereberélnekfélnapig is ; B) cs. különféle tárgya-
kat cserebere utján másnak odaenged, és illetőleg
magáévá tesz ; elcsereberélték házaikat.
Eleserél, cs. 1) hasonló tárgyért cserébe odaad;
elcserélték pipájokat; 2) szántszándékkal, v. aka-
ratlanul vkinek holmijét a tulajdonos tudta nélkül
a magáé helyett elviszi ; elcserélni vki kabátját.
Innen : Elcserélés, fn.
El- cserepesedik, k. egészen cserepessé leszen.
* -csetlik, k. elkopik, elromlik (a kerék) .
Elesetten, k. a puska sárkánya lecsapódik,
anélkül, hogy a puska elsülne ; a puska, pisztoly
csötörtököt mond. -t, cs. elcsettenni enged ; esz-
közli , hogy a lőfegyver elesettenjen.
Elcseveg, 1. Elesacsog.
El - csigat, cs. a sirót, lármázót , veszekedőt
elcsendesedésre bir. -csigáz, cs . rosz bánás, meg
gyötör, sok munka által egészen elgyengit, tönkre
tesz ; elcsigázni a lovakat. Innen : Elcsigázás, fn.
-esikar, cs. 1) vmit más kezéből csikarva kivesz:
2) á. é. különféle erőszakos uton vesz el vmit.
Innen : Elcsikarás, fn. -csikkan, k. 1) a. m. el-
csusz, megsiklik ; 2) a. m. félre csuklik; elcsikkant
a lábam. -csillapit, -csillapodik, 1. Lecsillapit,
Lecsillapodik.
Elesillent, 1. Elcsen.
Elcsinál, cs. 1 ) elintéz, rendbe hoz ; jól elcsi-
nálni a dolgot ; 2) vmely eseményt elsusol, eltitkol,
meg nem történtnek ohajtja tekintetni, elsimit ;
nem tudhattunk meg semmit, mert mire odaértünk,
már mindent elcsináltak.
Elesip, cs. 1) csipve elválaszt, leszakaszt ; el-
csipni a tyúkszem hegyét; 2) á. é. a) a. m. elcsen;
b) vkit elfog ; elcsipték a rablókat. -eget, cs. vmit
lassan, több ideig elcsip. V. ö. Elcsip . -erint, l
Elcsen.
Elcsipked, 1. Elcsipeget.
Elcsiptet, cs. fogóféle eszközzel vmit elválaszt,
leszakaszt ; koppantóval a gyertya hamvát elcsip-
tetni.
El- esirizel, cs. csirizzel elcsunyit, bemocskol .
-csiszamlik, k. sima talajon megcsuszva elesik.
-csodálkozik, k. 1) csodálkozás lepi meg, fogja
el ; 2) sok ideig csodálkozik ; félóráig elcsodálkozik
minden semmiségen. -csókol, 1. Lecsókol.
Elcsonk-it, cs. egészen csonkává tesz . Innen:
Elcsonkitás, fn. -ul, k. egészen csonkává leszen.
Elcsont-osul, k. megcsontosodik, egészen cson-
tossá leszen. -ul, k. oly keménynyé válik, mint a
csont; á. é. annyira szokássá válik, annyira meg-
rögzik, hogy alig lehet kiirtani.
Elesor-dul, k. cseppfolyó test egy része csor-
dulva elömlik. gat, cs. elcsorogni enged, esz-
közli, hogy elcsorogjon. og, k. cseppfolyó test
csorogva elömlik, elfoly.
Elcsoszog, k. 1) sok ideig csoszog ; két óráig is
elcsoszog ; 2) csoszogva távozik vhonnan, v. megy
vhova.
 Eles - 255 Eld

Elcsör-gedez, k. csermely csörgedezve foly el. Eldob, cs. vmit magától távolabbra dob, hajít.
-get, csörgetéssel, elűz, elhajt. -ög, k. 1) csörögveál, cs. lassan egymásután eldob. -ol, A) cs. 1)
tölti az időt; elcsörög a kulcsokkal félóráig is; 2) dobbal való jeladás által eltávolít ; eldobolni a
csörögve távozik vhonnan, v. megy vhova. -tet, katonákat ; 2) vmit dobolással előad ; eldobolni a
k. csörtetve elmegy, elhalad. riadót ; 3) a. m. elárverez ; eldobolni vki jószágát ;
Elcsötlik , Elcsötlik-botlik , k. 1 ) lábaival B) k. bizonyos ideig dobol ; két óra folyásig e.
szilárd anyagba ütődve elesik ; 2) botorkálva egyfolytában.
megy el ; 3) á. é. lassacskán vmit dolgozgat. El-dohányoz, A) cs. 1) bizonyos mennyiségü,
Elcsucsul, k. gyermeknyelven a. m. elalszik. v. faju dohányt elszi ; e. 5 pipa kapadohányt is; 2)
-tat, cs. gyermeknyelven a. m. elaltat. bizonyos összeg pénzt dohányra költ ; e. évenkint
El-csufit, cs. 1) ruttá, egészen csuffá tesz ; 2) a. száz forintot ; B) k. bizonyos ideig dohányzik.
m. meggyaláz, elcsigáz . Innen : Elcsufitás, fn. El--dohosodik, -dohosul, k. egészen dohossá leszen .
csufitott, mn. -esuk, cs. 1) vmit ugy elzár, hogy -dombéroz, A) cs. bizonyos összeg pézt tivor-
hozzá ne lehessen férni ; 2) vkit fogságba tesz ; nyára költ; eldombérozta minden vagyonát : B) k.
elcsukták a tolvajt. -csunyit, cs. 1) egészen pisz- bizonyos időt korhelykodással tölt el. -dong, A)
kossá tesz ; zsirral elcsunyitotta öltönyét; 2) 1. El- k. dongva elvonul ; a méhe itt dongott el; B) cs.
csufit. -csupaszodik, k. lassanként egészen csu- vmit dongó hangon elmond , elénekel. -doroszol ,
paszszá leszen. cs. mesgyéről, utról gyomfüvet doroszlóval le-
Elcsusz , k. 1) bizonyos távolságon csuszva metszve eltakarít. -döcög , k. döcögve távozik ,
áthalad ; egyszerre e. három ölnyire is ; 2) bizonyos vhonnan, v. megy voha.
ideig csuszva halad. amodik , k. megcsuszva Eldöd, fn. 1) vmely nép, v. család alapitója,
elesik. -ik, k. 1 ) megcsuszva elesik ; ha nem vi- ősatyja ; 2) ös, vmely családnak régi időben élt
gyáz, mindjárt e. a jégen ; 2) élettelen test külerő bármely tagja. -i , mn. első korbeli, legrégibb idő-
által löketve sima talajon csuszva elhalad ; 3) á. é. böl való.
a. m. izlik, jól esik; néha, néha e. egy kis borocska El-döf, cs. hegyes eszközzel meglökve helyé-
is. -kál, k. 1) sok ideig csuszkál ; kết óráig is képes böl kimozdít. -döglik, k. 1) dögnyavalya miatt
elcsuszkálni ; 2) bizonyos távolságra csuszkálva életét veszti ; á. é . (alj . ) bizonyos időt alvással, v.
halad ; két órajárásnyira is e. fekvéssel tölt; e. délig is. Innen : Eldöglés, fn.
Elesügged , k. a csüggedés egészen elfogja, dögönyöz, cs. 1) dögönyözve elhajt, elkerget ; 2)
minden reményét elveszti, a jövőben épen semmit vkit jól elver.
sem bizik. Innen : Elcsüggedés, fn. Eldögös-it, cs. egészen beteggé, dögnyavalyá-
Elcsüggeszt, cs. egészen csüggedelembe ejt. ban szenvedővé tesz. -ödik, -ül, k. 1) a dögnyava-
* Elesünik, k. szellemi, v. anyagi munkálko- lya egészen meglepi ; 2) * (alj.) a. m. elbetegesedik.
dásban elfárad, ereje egészen elfogy. Eldöl, k. 1 ) súlyegyenét vesztve álló helyzeté-
El-dacol, k. több ideig dacol. -dadog, A) k. böl felfordul ; e. a falhoz támasztott fadarab; 2) á.
dadogva beszél több ideig ; ez a kis gyermek már é. elválik, elhatározódik , a válságon keresztül-
szépen e.; B) cs. vmit érthetlenül dadogva mond megy; ma dől el, hogy a beteg életben marad-e ; mi-
el; alig birta mondókáját eldadogni. -dagaszt, k. kor dől már el a pered? mikor mondják ki felette
1) bizonyos ideig dagaszt ; eldagaszt két óráig egy- a végitéletet.
folytában; 2) a dagasztást bevégzi. -dall, -ďaľol, Eldönt, cs. 1) álló helyzetéből felfordít ; 2) á.
-danol, A) k. bizonyos ideig dalol ; B) cs. vmely é. a) végeredményt szül ; ez dönti el a csatát; b)
éneket, v. annak nehány versszakát végig énekli ; (ttud.) a pertárgyalásnál végitéletet mond ; ma
eldalolni a szózat három versszakát. darabol, cs. döntötték el ügyét. Innen : Eldöntés, fn. Eldöntő, mn.
1) vmit darabokra oszt, vág, szel, tör ; posztót, Eldöntőleg, ih. -etlen, mn. 1) álló helyzetben levő ;
selymet e.; 2) á. é. vmit imigy-amugy visz véghez ; e. oszlop ; 2) á. é. a) végeredményre nézve bizony-
no ugyan eldaraboltad ezt a munkát. Innen : Elda- talan; e. csata ; b) (ttud.) amiben végitéletet nem
rabolás, fn. -darál, A) k. a darálást elvégzi ; B) cs. mondottak; e. per.
1) bizonyos ideig, bizonyos mennyiségü szemet Eldörgöl , cs. 1) dörgölve vmit szétken ; ter-
darának öröl ; ez a malom e. egy nap alatt 50 mérő tejeszt ; a kenőcsöt eldörgölni a beteg testén ; 2) dör-
árpát ; 2) á. é. gyorsan hadarva vmit elmond ; gölve szétkoptat. -ödik, k. 1) surlódva szétfenő-
eldarálta egész élettörténetét. dik ; 2) dörzsölödve elkopik.
Eldegél, k. némileg gonddal, egyik napról a Eldörög, A) k. dörögve elhalad ; eldörgött a
másikra aggódva él ; éldegél, mint a Mike malaca vihar felettünk; B) cs. 1) dörgö hangon elmond
apiacon. vmit ; eldörögni a szónoki beszédet ; 2) dörögve elüz.
Eldrág-it, cs. egészen drágává tesz. -ul , k.
Eldel, cs. vminek gyönyörét érzi, élvez ; éldelni egészen drágává leszen.
az együttlét gyönyöreit. Innen : Eldelés, fn. -et, fn. Eldúdol, A) cs. vmit halk hangon, dúdolva
bármi dolog által előidézett kéjes érzet. -hető, mn, elénekel
; e. vmely népdalt ; B) k. bizonyos időt
amit éldelni lehet. Innen : Éldelhetőség, fn. dudolva tölt.
El-dermed, k. egészen megmerevedik, dermed . Eldug, cs. vmit más elöl rejtett helyre tesz ; el-
Innen : Eldermedés, fn. -deszkáz, cs. deszkákkal dugni a pénzt ; eldugni a rablót. -dos, cs. lassan
elkerít. dicsér, tulságos mértékben dicsér. -diri- egymásután eldug.
bel, 1. Eldarabol. Eldul, cs. 1) dulva elront ; 2) pusztítva, rabolva
Eldisznósít, Eldisznóz, cs. ált. egészen pisz- elvesz.
kossá, szennyessé teszen vmit ; külön. téntafolttal Eldurran, k. durranva elhangzik. -t, cs. eldur-
bemocskol. ranni engedi, eszközli, hogy vmi eldurranjon.
Eldisztelenít, cs. egészen disztelenné tesz . Eldurrog, k. egyfolytában több ideig, v. több-
 Eld 256 Elé

ször egymásután eldurran. -at, -tat, cs. eldurrogni Élecs, fn. (vt.) alsóbb foku élenyvegyülék .
hagy ; eszközli, hogy vmi eldurrogjon. Elé- esal, cs. vkit hízelkedőleg, s mintegy esa-
Eldurvad, 1. Eldurvul. logatva eléhi. -cseppen , k. elébotlik, eléötlik.
Eldurvit, cs. egészen durvává teszen. -csúsz, k. csúszva szem elé, előtérbe jö.
Eldurvul, k. egészen durvává leszen. Eled, k. 1) ájult, elalélt, holtnak látszó állapo-
Eldusodik, k. nagyon meggazdagszik. tából kezd új életre ébredni ; a tetszhalott éledni
Eldüh-ödik, k. 1) több ideig dühödik ; két kezd ; 2) (nt.) a növény tenyésző működése kezdō-
óráig is eldühödik néha ; 2) dühe elmul. -ösit, cs. dik ; 3) á. é. a) az elalvásnak indult tüz ujolag lång-
egészen dühössé tesz. -ösödik, -ösül, -ül, k. na- ra lobban : b) vidul, vidámul ; csakugy éled a lelke.
gyon dühössé válik. Innen : Eledés, fn.
Elé, nh. szm. rag. -m, -d, elé, v. eléje ; v. -mbe, Eleddig, ih. eddig az ideig.
-dbe, -be, elejébe, v. elibe ; v. elibem, elibed stb. , Eledel, fn. az állatok táplálásául szolgáló, és
v. végre: elejbem, elejbed stb.; vminek előrészé- arra elkészitett termény ; kövér, zsiros, sovány ele-
vel szembe, általellenbe ; ajtó, kapu elé; elénk tett del; á. é. lelki, mennyei, angyali eledel, sz. ostya.
egy fazék tejet; szem elé kerülni. -, ih. helyhatá- El-édeleg, k. és cs. édelegve tölti az időt ; e. fél-
rozó: ide v. oda közelebb, nyilvánosságra ; ellen- napig is ; eledelgi minden idejét. -édesget, cs. vkit
téte: félre ; állj elé, ellentéte : állj félre ; elé avval édesgetve, csalogatva elhí. -édesít, cs. túlmérték-
a borral, ne tegyétek félre, hanem hozzátok ide ; ben édessé tesz.
(km.) kotty elé szilvalé, téged borsolnak meg. - ; Eledez, k. lassan-lassan magához jö , éledni
igekötő, csak összetételekben használtatik, igy : kezd .
eléáll, eléad stb. = Elefánt, fn. (állatt.) a vastag börüek osztȧ-
Elébb, ih. az elé szónak második foka ; harma- lyához tartozó s a szárazföldi emlősök kö-
dik foka: legelébb, legeslegelébb , mentől elébb ; 1) zött legnagyobb állat, hosszú ormánynyal , két
helyre vonatkozólag : jobban előtérbe ; állj elébb ! kiálló fehér agyarral. -agyar , fn. hófehérségü
2) tovább , különösen összetételekben : elébbad, csont, mely az elefánt agyarát teszi , s melyböl
elébbáll; tovább rendre ugy adták elébb (Apor P.) ; különféle díszmüveket készitenek. mn. a. m.
3) időre vonatkozva : a) keves idővel ezelőtt ; az elefántcsontból készült. -esontmü , fn. elefánt-
elébb volt itt ; b) korábbi időben, hamarabb ; én csontból különféle díszműveket készitő iparos.
elébb elmegyek, mint te ; én azt elébb tudtam, mint te; -kór, fn. leginkább keleten duló nyavalya , a bél-
4) inkább ; már ezt elébb megteszem. poklosság egyik faja, melyben
Elébb- ad, cs. vkit eltávolit , leráz nyakáról ; rai vastag börrel huzódnak sínlödönek lábszá-
be (elefantiasis).
elébbadni a gonosz cseléden. -áll, k. elkotródik, el- | -papir, fn. a legnagyobb s legerősebb fajta papir.
szökik; elébbállani vki jószágával. -rend, fn. IV. Kanut által alapított Dán rend. -te-
* Elebbed, k. esötöl, v. a fagy felolvadásától az tem, 1. Elefántcsont.
ut elromlik.
Elébb-elébb, ih. lassanként, mindinkább elöre ; fantot Elefántvezető, fn. szolgaszemély, aki az ele-
vezeti, s illetőleg hajtani szokta.
elébb-elébbjött. -eni, -i , 1. Elöbbeni , Elöbbi. Eléfordit, cs. elöre, vminek elejére fordít.
Elébb-jár, k. (msz.) az óra siet, és igy muta- Eléfut, k. futva eléjö.
tója elébbre haladt , mint kellene. -lábal , 1.
Elébbáll. Elég, mn. tt. eleget ; 1) nem tulságos sok, de
Elebbvaló, mn. 1) előkelőbb, jelesebb, nagyobb nem is kevés, épen annyi, amennyi a szükséget
rangú; a herceg elébbvaló, mint a gróf; 2) előbbre teljesen fedezi ; torkig, v. untig e.; + elég neven
teendő ; elébbvaló neki az eszem-iszom minden tudo- venni vmit, beelégedni vmivel; elég ennyi egy hu-
mánynál, elöbbre teszi, jobban szereti az eszem- zomban ; (szój.) elég egy falon egy rés; elég egy
iszomot stb. malomban egy molnár; elég egy pap egy templomba;
Elébe, ih. elé igehatározó, 3-ik személyi bir- elég egy lepény egy sütésre; elég egy bőr egy róká
tokraggal : elébe adni, szeme elé terjeszteni, elö- ról; elég egy ebre egy kölönc ; (km.) soha sem sok,
terjeszteni ; elébe hágni vkinek , vkit megelőzni ; ami nem elég; nyomorult az, kinek nem elég, amie
elébe irni, v. szabni, megrendelni, meghagyni, hogy vagyon ; 2) melléknév elött a. m. meglehetős , tür-
mihez tartsa, v. szabja magát vki ; elébe tenni, a) hető, jókora ; e. csinos ház ez; e.beteg nagy darab földje
szeme elé tenni, v. rakni ; b) többre tartani, v. be- van; e. kutyadolog ; (km.) elég az, ki beteget
csülni. emel. - fn. a szükséget teljesen fedező bármely
Eleblábal, Eleblábol, k. elébbáll, eblábon el- dolog ; eleget beszéltem én neki ; eleget dolgoztam,
hordja magát, elkotródik, eltakarodik ; eleblábolt jártam ; (szój.) elég az hozzá, hogy ő ezt mondotta,
okelme (Jók.). stb., a többit elhagyom, csak azt említem meg,
+ Elebeli, mn. a. m. előbbeni. hogy stb.; elég ebből ennyi; több az elégnél, azaz :
Ele-bocsát, cs. 1) vkit maga elé ereszt; 2) meg- több, m. amennyi szükséges ; (km.) jobb az elég,
engedi, hogy vki előre, előtérbe lépjen. -botog, k. mint a sok; nem kiván sokat, kinek elege van.
botorkálva eléjö. -bujik, -buvik, k. elbujt, elrej- Elég, ih. meglehetösen, türhetöleg ; elég jókor
tözött személy rejthelyét elhagyva eléjön. jöttem; elég szépen csinálni vmit.
Elecetesedik, k. egészen ecetessé, ecetsava- * Elég, ih. a. m. alig.
nyúvá leszen. El-ég, fn. 1 ) egészen hamuvá lesz , tüz által
Elécipel, cs. cipelve eléhúz, eléhoz. elhamvad, felemésztetik; elégett a háza ; elégett
Elecke, fn. (nt.) az öthimesek és egyanyások egy kazal buza ; 2) fa, köszén stb. tiszta parázs-
közül való, keserű nedvű gyógyfü (menianthes). tüzzé válik ; már elégett afa, parázstüz van a kály-
Elecs , fn. (nt.) mocsárokban élődő növény, hában ; 3) bizonyos ideig ég ; ez a darab kôszén
melynek levelei a viz szinén usznak ; ernyős elecs. | elég két óra hosszig is; 4) á. é. a szenvedély által
 Éle 257
mintegy felemésztődik ; (népd.) hadd égjen el árva
lelkem .
Eleg, fn. (vt.) bizonyos arányban élenyült test,
mely v. a savak tulajdonságával bir, v. alj , v. pe-
dig sem egyik, sem másik.
Elegedendő , Elegendő.
Elégedetlen, mn. és ih. sorsával, állapotával
be nem érő, többet kivánó ; e. ember; e. afizetésével.
- , fn. az érvényben levő politikai kormányzatot
nem helyeslö, jobb kormányzat után vágyó sze-
mély; az elégedetlenek gyülést tartottak. Innen :
Elégedetlenség, fn. Elégedetlenül, mn.
Eléged-ett , mn. magát lelkileg s testileg jól
érző, többet nem kivánó ; e. ember ; 2) (vt.) idegen
anyaggal oly nagy mérvben vegyitett, hogy abból
többet feloldani nem képes (saturatus). Innen :
Elégedetten, ih. Elégedettség, fn. -ik, k. többet nem
kiván, teljesen elégnek tartja azt, amije van; csak
meg- v. be- igekötővel használtatik ; beelégedni, v.
megelégedni vmivel.
Elégel, cs. vmit elégnek tart, vél, vele meg-
elégszik, beéri vele.
Elegen, ih. feles számmal ; elegen voltak itt.
Elegendő, mn. elég, vmely szükség fedezésé-
nek, v. cél elérésének teljesen megfelelő mennyi-
ségű, számu ; elegendő ételt kap mindig. Innen :
Elegendően, Elegendőkép, Elegendőleg, Elegendőn,
ih. Elegendőség, fn.
Elégeszik, 1. Elégedik.
Eleget, ih. 1) a. m. elég sokszor, elég sokáig ;
e. 2) dolgozik; eleget tenni, teljesíteni , kielégíteni ;
(km.) az Isten sem tehet eleget mindennek ; nehéz
soknak eleget tenni.
Eléget, k. elégni hagy, enged. Innen : Elégetés ,
fn. Elégető, mn.
Elégett, mn. 1) tüz által felemésztett ; e. ház ; 2)
vagyonától atűz által megfosztott ; szegény e. ember.
Eléggé, 1. Eleget.
Elégit, cs. csak ki igekötővel összekötve hasz-
náltatik; 1. Kielégit.
Elégképen, ih. meglehetősen , kielégitöleg.
Elé-gördit, cs. gördítve eléhajt ; elégördítni a
hordót ; á. é. akadályoz, ellenvetést tesz ; (de ez
értelemben jobb, ha két szóval iratik) ; vki elé
akadályt, nehézséget görditni. -gördül, k. gördülve
előtérbe nyomul ; elegördült a hordó ; á. é. ellenvetés
keletkezik ; (két szóval iratik) ; nagy akadályok
gördültek elé.
Elégség, fn. a szükségérzetnek teljes betelése ;
vigasságnak elégsége vagyon te előtted (Szék. I.) ;
széllel akarja tölteni gyomrát, valaki elégséget keres
a világjavaiban (Pázm.) ; uj kivánat jó az elégség
helyébe (K. K.) ; elégséget tenni a hitelezőnek, kielé-
giteni ; elégségig enni. es, mn. a szükséget telje-
sen fedező;
tanuló ifjak e. jövedelme van neki.
érdemsorozatában —, fn. (msz.)
a középszerü elő-a
menetel jelölésére használtatik ; a latinból csak
elégségese van. Innen : Elégségesen, ih.
Elég-szer, ih. meglehetősen sokszor, gyakorta ;
elégszer voltam nála. -szik, k. a jelentő mód jelen
idején kivül a többi időt az elégedik igétől veszi ;
jelentésére nézve is a. m. elégedik. -telen, mn. 1)
nem elég, a szükséget nem egészen fedező ; oly
sok időre e, ez a pénz ; 2) a. m. képtelen ; ő maga
e. erre a dologra - fn. a tanuló ifjak rendsoro-
zatában a másod rend jelölésére használtatik. In-
nen: Elégtelenség, fn.
Ballagi szótár.
Elé
Elégtét, Elégtétel , fn. ált. mindenféle, köte-
lességszerű tartozás lerovása ; külön. 1) (ttud.) vki
jószágában, v. becsületében tett kár megtéritése ;
2) a sértő, v. rágalmazó cselekedete, melynélfogva
a sértett féltől bocsánatot kér, s illetőleg rágalmait
visszavonja, v. máskép eleget tesz ; elégtételt adni
vkinek, párbajt vívni vkivel ; 3) keresztyén katho-
likus értelemben a penitentiatartásnak a gyónás
utáni része, mely által a meggyónt személy a pap-
tól felhagyott vezeklési tényeket teljesíti.
Elégtevő, mn. tartozását lerovó.
Elégül, k. lelkileg, testileg elégedettnek érzi
magát. Innen : Elégülés, fn. -etlen, 1. Elégedetlen.
Elég-ületlenség. fn. állapot, melynélfogva vki
azzal, amie van, meg nem elégszik. -ült, mn. lel-
kileg, testileg elégedett ; egészen e. arccal jött hoz-
zám. Innen : Elégültség, fn.
Elegy, mn. vegyitett, kevert ; elegy buza; elegy
vannak a jók a gonoszokkal (Pázm.) . -áruk, fn.
(ker.) mindenféle vegyes árucikkek. -belegy, fn.
aprólékos holmi. - mn. mindenféle , vegyes,
hányt-vetett holmi ; e. okmányok. -edik, k. 1) ve-
gyül, keveredik ; a dara a liszt közé elegyedett; 2)
avatkozik ; ne elegyedjél mások dolgába. Innen:
Elegyedés, fn.
Elegyen-get, cs. 1) egyenessé tesz ; elegyengetni
a kertbe hordott homokot; 2) a. m. kiegyenlit ; 3)
á. é. jól megver. -lit, cs. a. m. kiegyenlit.
Elegyes, mn. vegyes, kevert ; e. versek; e. buza.
Elegyít, cs. 1) vmely testet a másik közé kever,
vegyit ; vizzel elegyítni a bort; 2) á. é. vh. avatko-
zik ; mért elegyíti magát mások dolgába. Innen:
Elegyítés, fn. Elegyített, mn. -ék, fn. ált. különfajú
részekből álló test ; külön. (b.) a fölolvasztandó
ércvegyeknek célszerű hozzálékokkal való vegyi-
téke. -etlen, mn. és ih. nem vegyitett, különfajú
részekkel nem elegyített ; e. bor.
Elegy-jövedelem , fn. általános jövedelem,
melyben benne van az is, amit az üzletre s illető-
leg a kezelő személyek fizetésére ki kell adni-
különbözik ettől a : tiszta jövedelem. -kereske ;
dés, fn. (ker.) vegyes fajú cikkekkel való keres-
kedés. -kisérlet, fn. (b.) kisérlete annak, hogy
az elegyíték , hogyan fog sikerülni. -suly , fn.
(ker.) árucikkek súlya , melybe bele van szá-
mitva az edény súlya is, melyben a cikkeket
rakják. -szó , fn. két egymásra nézve idegen
nyelvből összetett szó; pl. armáriomajtó. -tér, fn.
(b.) tér, hol az elegyitéket készitik. -ül, k. 1) a.
m. vegyül, elegyedik ; (km.) aki korpa közé elegyül,
megeszik a malacok, aki alávalókkal társalkodik,
csúffá lesz ; 2) (nyt.) a görög nyelvben két egy-
más melletti szó, melyek közöl az első hangzóval
végződik, a második pedig hangzóval kezdődik,
egy szóbą olvad össze ; pl. zò egyov, elegyülve le-
szen : zougyoy. Innen : Elegyülés, fn.
Elé-hajt, cs. távol levő állatot, v. mást hajtva
elékerit ; eléhajtani a megugrott malacokat. -hen-
gerget, cs. hengergetve elétol.
Eléhez-ik, k. egészen éhessé leszen ; a sok gya-
loglásban eléhezni. Innen : Eléhezett, mn. -tet, cs.
vkinek sok ideig nem ad enni, és emiatt egészen
éhessé teszi.
Elé-hi, cs. távol levöt hi, hogy jöjön elő. -hord,
cs. több távol levő, elrejtett tárgyat előtérbe, szem
elé hord ; eléhordani az ellopott holmikut; á. é.
17
 Elé 258 Éle

beszédközben több dolgot felemlít ; beszédjében | terem, hol a felhasználandó élelmi szerek tarttat-
mindenféle haszontalan dolgokat eléhordani. nak. -vám, 1. Élelemadó.
Eléhoz, cs. vmit szem elé, előtérbe hoz ; á. ẻ. Eléletlenedik, k. vágó, metsző szerszám élét
beszédközben vmit megemlít ; eléhozta azt is, hogy egészen elveszti .
stb.; szóközben e. vmit. -ódik, k. beszédközben vmi Élelmes, mn. tt. -t, v. -et ; 1 ) élelmi cikkekkel
mintegy akaratlanul szóba jö. felszerelt ; é. vár ; 2) szemes , ügyes, aki maga
Elehül, 1. Eléhezik. hasznára ügyelni tud ; é. ember. -it, cs . élelemmel
Eléhurcol, cs. hurcolva vmit szem elé hoz. ellát, felszerel.
Eleibe, 1. Elébe.
Élelmetlen, mn. élelem nélkül való, azzal fel
Eleim, Eleid, Eleji, Elejünk, Elejitek, Ele- nem szerelt.
jik, a. m. elődeim , ösapáim .
Elein, ih. a. m. elején. Elelmez, cs. vkit élelemmel tart, anyagi szük-
Eleinte, Eleinten , 1. Elejénte. ségeiről gondoskodik ; élelmezni a katonaságot.
+ Eleintéken, ih. a. m. minap. Innen : Élelmezés, fn. -ési, mn. élelmezést illető,
Eleitolfogva, ih. a dolog kezdete óta ; emlékez- arról gondoskodó ; é. hivatal, igazgató, intézet, osz-
zetek meg az elébbeniekről, melyek eleitolfogva lettek tály, ügy. -ötiszt, fn. a hadsereg élelmezéséről
(bibl.). gondoskodó katonatiszt. -vény, fn . élelmezési ügy,
Eleibe, 1. Elejébe. dolog.
Eleje, fn. előrésze, kezdete ; erdő eleje ; hajó Élelmi, mn. élelemhez tartozó, arra vonatkozó ;
eleje; kocsi eleje ; (szój .) se eleje, se veleje , se füle, é. cikk; é. költség ; é. vám ; é. szerződés.
se farka; jól meg kell kötni elejét, végét a dolognak ; Elélopódzik, k. lopódzva eléjő.
elejét venni vminek, előre gondoskodni, hogy vmi Elélök, cs. szem elé, előtérbe lök.
meg ne történjék ; ( km. ) munkának jó eleje a do- * Elelöz, cs. vmit nagyából, öregéből elcsépel;
lognak veleje, 1. Elö. elelőzni a kendert.
Eléje, ih. a. m. elébe. Elélt, mn. 1) eltöltött, átélt ; e. éveim ; 2) kiélt,
Eléjö, k. 1) előtérbe, szem elé jő, megérkezik ; gyönyörök mértékletlen élvezése miatt korán
eléjött-e már apád? 2) á. é. a) a. m . elékerül ; elé - megvénült ; e. nő. -esedik, k. egészen megöreg-
jött- e már az elveszett kés ? b) a. m. előhozódik ; szik, éltessé leszen.
beszédközben már az is eléjött, hogy stb. Elem , fn. 1) (ttan.) minden oly test, mely a tu-
Eléjszakáz, k. az éjet vhol tölti ; eléjszakázunk domány mai állása szerint vegytanilag tovább fel
mi a szabad ég alatt is. nem bontható ; vegyelem , alapanyag; összetett,
Elejt. cs. 1) el-, v. leesni enged, s illetőleg kész- egyszerű elem ; a régieknél : tüz , viz, föld, levegő ;
tet; kezéből elejteni a tányért; 2) á. é. a) agyon lö, innen : 2) még az elemek is összeesküdtek ellenünk;
megöl ; nem tudtuk elejteni a vadat ; b) vmely tárgy az elemek csapásai, vihar, jégverés , szélvész stb. ,
vitatását abban hagyja, készakarva mellőzi, és (szój .) elemében van, kedvező körülmények közt
más dologra tér át ; mi ezt az ügyet egészen elejtet- lévén, jól érzi magát. 3) á. é. tb. bármely tudo-
tük. Innen : Elejtés, fn. domány alapvonalai ; a mennyiségtan elemei ; 4)
Elek, tn. finév. (nyt.) egyes szó alkatrészei ; vmely szót elemeire
Élékeny, mn. tt. -t ; a. m. élénk. felbontani; 5) (mt.) a kapcsolástanban betü- , v.
Elékerget, cs . üzve, kergetve előtérbe, szem számcsoport egy -egy tagja ; 4 elemből álló csopor-
elé hajt. tozat, pl. abed, v. 1234 ; 6) bárminek alkotó részei ;
Elekes, tn. finév, a. m. Elek. a minisztérium szabadelvű elemekből alakult össze ; 7)
Elél, A) k. 1) megél, életét folytatja ; (km.) elél á. é. igen szeretett, kedves dolog ; a játék az ő elemé.
az ember, ha nem tovább is, legalább halalaig ; aki Elémász, k. mászva eléjö.
máskép el nem tud élni, vagy baráttá, vagy katonává Elemesoport, fn. (mt.) betü- , v. számcsoport
legyen ; (szój.) elel ő még a jég hátán is ; 2) bizo- a kapcsolástanban.
nyos ideig él ; elél még ő két évig is ; B) cs. 1) vmit Elemedik, k. öregszik, vénül. Innen : Éleme-
teljesen felemészt, elfogyaszt ; elélte minden vagyo- | dett, mn.
nát; 2) bujálkodva vkit testileg és lelkileg tönkre El- emel, cs. 1) emelve helyéből kimozdít ; el-
tesz; egészen elélte magát ; ugyancsak elélte ezt a nót¸ emelni az üres hordót ; 2) á.é. a) kártyajátékban az
Elel. cs. vminek hasznát huzza, élvezi. emelést elvégzi ; lehet osztani, mert már elemeltem;
Élelem , fn . enni való, táplálék, eledel ; külön . b) (tréf.) ellop : elemelni vki pénzét. -émelyedik,
(ht. ) háború idején a hadsereg fentartására szol- k. undorral telik ; e. a gyomrom. -émelyit, cs.
gáló, mindenféle tápanyag ; a hadseregnek elfogyott megundorít, undorral tölt el.
az élelme. adó, fn. élelmi fogyasztásért fizetett Elemény, fn. 1) † eleség ; 2) amit az ember
adó, fogyasztási adó. -alkú. fn. vkinek élelem- | átélt ; külön , éldelet, élvezet ; maga a festői táj is,
mel való ellátásáról kötött alku, szerződés . -bér, csupa élemény (Fáy).
-dij , fn. élelmezésért fizetett pénzösszeg. Elemes, mn. tt. -t, v. -et ; a. m. élemedett.
Elelemed- ett, mn. nagyon meglett, koros , elvé- Elemészt, cs . 1) a gyomor vmi ételt egészen
nült. -ik, k. egészen megöregszik, korossá leszen. megemészt ; még el sem emésztette gyomra az ételt,
Elelem-gond, fn. az élelmiszerek beszerzése már is ujra akar enni; 2) á. é. a) tönkre tesz, meg-
miatti gond. kereset, fn. anyagi életünk fentar- soványit ; elemészti a sok búbánat ; b) elpazarol;
tásaért való munkálkodás. -mod, fn. mesterség, elemészteni minden vagyonát. -ödik, k. önmagában
hivatal stb. , mely által vki élelmét keresi. -pénz, elemeire feloszlik, megsemmisül.
fn. anyagi szükségek fedezésére való pénz. -szer, Élemetes, mn. a. m. élemedett ; legkisebb vagyok
fn. minden enni való termény. -tár , fn. szoba. | idővel, ti pedig élemetes emberek vagytok (bibl.)
 Ele - 259 Ele

Elemez , cs. 1 ) elemekre , alkatrészeire bont ; | szem elől eltünik ; egyszerre elenyészett. Innen :
e. vmely mondatot ; 2) á. é. minden részét felvilá- Elenyészés, fn. -t, cs. elenyészni hagy, enged, kész-
gosítja; ha ezt a dolgot bővebben elemezzük. -és, 1. tet. Innen : Elenyésztés, fn. -tet, cs. a. m. elenyészt ;
Elemzés. külön. (mt.) két egyenlő nagyságu ellentett meny-
* Elemezne, mn. összekuszált rendetlen öltönyiség egymást megsemmisiti.
nyű, akin ugy áll a ruha, mintha vasvillával hány- * Elenyez, cs . mesterséges módon vmit elsusol ,
ták volna rá. eltüntet.
Elemi, mn. 1) vminek elemeit magában fog- Éleny-mérő, fn. (vt.) eszköz, melylyel az éleny
laló ; e. oskola ; e. számtan ; e. ismeretek; e. oktatás ; mennyiségét mérik. -sark, fn. (vt.) vegyelemzés-
2) elemekre vonatkozó, azokhoz tartozó ; e. csapá- nél azon rész, mely felé az éleny tolul. -savak,
sok ; e. kár. -fa, fn. (nt. ) délen tenyésző fanövény, fn. tb. (vt.) éleny által képezett savak. -sók, fn.
melyből balzamféle nedv foly ki . -gyanta, fn. az sók, melyeknek egyik alkatrészét az éleny teszi.
olajfából kicsepegő gyanta. -telenit, cs. (vt.) vmely testet élenyétől megsza-
Elemozdít, cs. 1) szem elé, előtérbe mozdit ; 2) badit, megfoszt. Innen : Élenytelenités, fn. -ül, 1 .
á. é. elöhaladásán közremunkál ; vki ügyét elémoz-
dítani. Elenyedik.
Elem -tan, fn. a vegytani elemeket, ezek tulaj- Elenyülés, Elenyület , fn. (vt.) vmely testnek
donságait tárgyaló tan. -tüz, fn. a villám tüze. élenynyel való egyesülése. Innen : Élenyülési, mn.
Elemz, 1. Elemez. Elenyülhető , mn. (vt.) élenynyel egyesülni
Elemzik, k. magától elemeire oszlik, bomlik. képes.
Elemzés, Elemzet, fn. 1) elemekre való fel- Elenyvesztés , fn. (vt.) vmely testnek az éleny-
bontás ; 2) elemekre való oszlás. töl való megszabadulása és illöleg megfosztatása.
Elemző-mértan, fn. (mt.) a mennyiségtan egyik El - eped, k. epedés miatt elemésztődik ; majd
része, mely tanitja, hogyan kell egyes szabályos elepedek szomjan ; e. szerelmében. Innen : Elepedt,
mértani idomokat (egyes vonalat, kört, petekört mn. -epésedik, k. egészen epéssé leszen ; e. a sok
stb.) egyenlet által ugy kifejezni, hogy ez egyen- méregtől. -epeszt, cs. az epedés elemészti ; egészen
let az illető idom minden tulajdonságát magában elepeszti a szerelem. -épit, cs. 1) épitésre használ,
foglalja. ad; elépiteni minden pénzét ; 2) távolra épit ; az
Elendeledik, k. éh, v. hidegtöl elgyengül. istállót elépitni a lakosztálytól.
Elénekel, cs . 1) 1. Eldall ; 2) énekléssel elbu- Elér, A) k. 1) bizonyos célhoz megérkezik ; nem
csúztat ; elénekelni a megholtat; 3) énekléssel eltá- érünk el a városba estig ; 2) bizonyos pontig terjed ,
volit; elénekelni az alkalmatlan látogatót. nyulik; ez a szalag elér a szoba egyik végétől a má-
Eleng, k. 1) a. m. éldegél ; ki e földön éleng , ma- sikig; B) cs. 1) közel levő tárgyat testének vmely
lasztját ismeri (K. K.) ; 2) 1. Éled. részével v. kezében levő eszközzel megérinthet ;
Elenged, k. 1) adósságtól felment ; elengedett 30 lábammal elértem a folyó fenekét ; 2) vkit utólér ;
forintot az adósságomból ; 2) vminek árából le- nem érem el őt estig; eléri még őt az Isten bünte-
vonni hagy; épen semmit sem akar elengedni árá- tése; 3) bizonyos távolságra eső pontot megköze-
ból ; 3) büntetéstől, fenyitéstől felment ; most az lit ; estig nem érhetjük el a várost; 4) bizonyos
egyszer elengedem a büntetést; 4) hó, v. jég elolvad ; életkorhoz jut ; vmely esemény megtörténteig él ;
egészen elengedt a jég. Innen : Elengedés, fn. -het- most érte el 20- dik évét; elérjük- e még mi azt az
len, mn. amit elengedni, megbocsátni nem lehet ; időt, midőn mindenki boldognak mondja magát ! 5)
elengedhetlen adósság, büntetés. -hetö, mn. amit megnyer, megkap ; elérte célját ; elérte azt, amit ke-
elengedni lehet. resett. Innen : Elérés, fn.
El-ércül, k. egészen érccé válik. Innen : Elér-
Elénk, mn. 1) mozgékony, életrevaló ; é. ifju ; cülés, fn. -ered, k. 1) cseppfolyó test folyásnak
é. szemek; 2) á. é. a. m. hatásos ; é. beszéd; é. szi-
nekkel festeni a nyomort. Innen : Élénken, ih . Élénk- az indul, elkezd folyni ; eleredt az orra vére ; eleredt
eső; 2) * a fekély terjed a testen ; eleredt a kezem,
ség, fn. -it, cs. élénkké tesz. -telen, mn. csendes tüzes daganat támadt a kezemen, s nem akar kifa-
věrü, akiben az élet mintegy aludni látszik. -ül , kadni. -ereget, cs. egymásután lassanként elereszt .
k. élénkké leszen. Innen : Élénkülés, fn. Elérepül, k. repülve eléjö.
Eleny, fn. (vt.) a körlég egyik alkató részét * Elereszkedik, k. ellankad .
tevő, beszivás által az érzékekre kellemesen ható, Elereszt, 1) elmenni hagy, enged ; á. é. eleresz-
szintelen vegyelem, mely az állati és növényi élet teni vmit a füle mellett, figyelembe sem venni a
fentartására nélkülözhetlenül szükséges, büzeg, beszédet ; 2) vmit kezéből kisiklani enged ; ereszd
fn. (vt.) éleny és büzeny- vegyülék. -edik, k. (vt.) el azt a kötelet.
vmely test élenynyel egyesül ; élenyedik a vas, ha Elérhet-etlen, Elérhetlen , mn. amit elérni
rozsdásodik. Innen : Elenyedés, fn.
nem lehet. -ö, mn. megnyerhető, amit, v. akit el-
* Elenyeget, cs. eltüntet, elrejt. érni lehet. Innen : Elérhetőség, fn.
Elenyeleg, A) k. bizonyos ideig enyeleg ; el-
enyeleg fél napig is ; B) cs. 1) az időt enyelgéssel El-érik, k. tulságosan megérik. -érkezik, k.
pazarolja; elenyelgi minden idejét; 2) enyelgéssel vmi dolog teljesültének ideje eljő ; még nem érke-
elüz ; elenyelegte búját katonás tréfával (Jók.). zett el ennek a dolognak ideje. Innen : Elérkezés, fn .
Elenyész, Elenyészik, k. 1) létezni egészen Elerny-ed, k. 1) a ruha viselés miatt szaka-
megszün, végkép elvész ; elenyészik a tűz , ha kial- dásnak indul ; 2) a) á. é. a nagy nyomor miatt
szik ; elenyészik az élet ; elenyészik az állati test, elsatnyul, elsilányul; b) fárasztó munkában el-
midőn feloszlásnak indul ; á . é. elenyésznek a ki- gyöngül ; c) az állati hulla a merev állapot után
sebbszerű bántalmak a nagyobbakhoz képest ; 2) teljesen ellankad, és feloszlásnak indul. Innen :
17 *
 Ele 260
Elernyedés , fn. -eszt , cs. elernyedni enged,
készt.
Elerötlen-edik , k. egészen erőtlenné leszen.
Innen: Elerőtlenedés, fn. -it, cs. egészen erőtlenné
tesz. Innen : Elerőtlenités. -ül, 1. Elerőtlenedik.
Elért, mn. 1) tulságosan megérett ; elért gyü-
mölcs ; 2) ami meg van nyerve, amihez hozzájutot-
tunk ; elért cél.
Elért, cs. 1 ) vmit eszével felfog, megért ; elér-
teni a célzást ; (szój . ) elérteni a tréfát, a tréfáért nem
boszankodni ; 2) vmit roszul ért meg, helytelenül
fog fel; te elértettél engem, én nem azt mondottam.
Elértéktelenít, cs. egészen értéktelenné tesz .
Elérzékeny- edik, k. az érzés egészen elfogja ,
eröt vesz rajta ; elérzékenyedett a nagy nyomor lá-
tásán. -it, cs. elérzékenyedni készt . -ül, k. a. m.
elérzékenyedik. Innen : Elérzékenyülés, fn. Elérzé-
kenyült, mn.
Elérzéktelen- it, cs. egészen érzéktelenné tesz.
-ül, k. egészen érzéktelenné válik.
Eles, mn. 1) ált. éllel biró ; külön . nagyon finom
élü, jól kiköszörült ; é. kés ; é., mint a beretva, v.
mint a tatár kard ; (guny.) éles, mint a késfoka, v.
mint a beretvafok ; (szój .) eles, mert Bécsben be-
retva a bátya ; (km.) ne fend az élest ; 2) á. é . a) a
dolgok velejéig ható ; é. elme ; é. ész; é. felfogás ;
b) találó, lelkileg sebző ; é. észrevétel, célzás, gúny;
c) a legmagasb hanglépcsőü önhangzók jelzője ;
é. hangzó az i és í; d) a görög nyelvben az ékeze-
tek egyikének ( ') jelzője ; vég- , másod-, harmad-é.
ékezetű szó; e) é. a szél, ha a testre metszőleg hat;
é. a levegő, ha sok élenyt tartalmaz ; f) szembe-
ötlő; é. ellentét; g) az érzékekre vonatkozólag, a.
m. finom felfogásu, minden még a legcsekélyebb
behatást is megérző ; é. látás, hallás, szaglás. Innen :
Élesen, ih. Élesség, fn.
Elés, fn. 1) az élet müködése ; 2) a. m. táplál-
kozás ; 3) eledel ; 4) vminek saját céljára felhasz -
nálása.
Élesbit, cs. élesebbé tesz.
Élésbolt , fn. bolt, melyben élelmi cikkeket
árulnak.
Elesedik, k. élessé leszen.
Eleség, fn. mindenféle enni való termény, élelmi
cikk. -adó, fn. élelmi cikkektől járó adó. -árulás,
fn. élelmi cikkekkel való kereskedés. -árus, fn.
élelmi cikkeket áruló személy. -vám , 1. Eleségadó.
Elés-hajó, fn. élelmi cikkeket tartalmazó hajó.
-ház, fn. a háztartásra szükséges élelmiszerek
tartására szolgáló helyiség. hivatal, fn. a kato-
naság élelmezésére felügyelő hivatal.
Elesik, k. 1) állat, v. ember súlyegyenét vesztve
eldől ; ajégen elesni ; 2) á. é. a) egészen ellankad ;
el van esve a testem ; b) (vmitől) várt, reméllt dol-
got el nem ér, vmitől megfosztatik ; kimenek a
hajóra, hogy el ne essem a vizi utazás örömeitől, ha
késni találok (Kaz.) ; c) föl nem használtatik, meg-
marad ; e kelméből e. fél róf.
Elesit, cs. 1) vágó, metsző szerszám élét kikö-
szörüli, kifeni ; 2) a. é. észt, elmét mélyebb felfo-
gásuvá tesz ; a mennyiségtan élesíti az ifjú elméjét.
Eléskamra, fn. a háztartásra szükséges élelmi
szereket tartalmazó szoba.
Eleskedik, k. vagdalkozik, éles megjegyzése-
ket tesz ; éleskedik az úr (V. G.).
- Éle
Elesküszik, A) k. bizonyos ideig esküszik
elesküszik fél óráig is ; B) cs. esküvéssel eltagad
elesküdte adósságát.
Elesküvés, fn. esküvel való eltagadás .
Élésláda, fn. szekrény, melyben élelmi cikke-
ket tartanak.
Elesmer, 1. Elismer.
Élés-mester , fn . katonaságnál a kenyérnek
való lisztet kezelő hivatalnok. -mód, 1. Életmód.
Elés -pénz , fn. élelmi cikkekre való pénz.
szállitás, fn . élelmi cikkek szállitása. -szállitó,
fn. élelmi cikkek beszerzését, s illetőleg a kiren-
delt helyre való szállitását eszközlő személy. -sze-
kér, fn. nagy fedeles szekér, melyben élelmi cik-
keket szállitanak.
Elesszög, fn. (mt. ) 90 foknál kisebb szöglet.
Innen : Élesszögű, mn.
Elesteledik, Elestveledik, k. 1 ) egészen sötét
este lesz ; 2) az esti idő meglepi, vhol éri ; ahol
elestelednek, ott megvirradnak (Jók.).
Élesül, 1. Élesedik.
* Élesz, fn. élesztős keverék.
Elészalad, 1. Eléfut.
Elészállinkózik, k. szállinkózva eléjö .
* Elészertekél, k. a. m. előkeresgél.
Eleszik, A) k. bizonyos ideig eszik; B) cs. 1)
vki elöl megeszi az ételt ; eleszi társaitól az ételt ;
2) maró tulajdonságánál fogva felemészt ; a lug
elette a ruhát.
Elészólit, cs . vkinek szól, hogy jöjön elő .
Elészökik, k. ugorva eléjö.
Éleszt, cs. 1 ) életre hoz ; 2) üdít, vidámit ; a jó
bor éleszti az embert ; 3) szit, meggyuladni készt ;
tüzet é.; lázadást é.; éleszd azért a szeretetet bennem
(Én.). Innen : Élesztés, fn.
+ Elesztebb, ih . a. m. előbb ; kiről elesztebb be-
széd lött vala (bécs. cod.) .
+ Elesztebbeli , mn. a. m. elöbbi ; elesztebbeli
napok.
Elesztergáz, cs. esztergázva vmit elnyes, elvág,
Élesztget, cs. lassan egymásután éleszt.
* Elesztmag, fn. a. m. élesztő.
Élesztő, mn. életre hozó, felvidámitó. —, fn.
ált. minden anyag, mely vmely testet erjedésbe,
forrásba hoz, kelésnek indit ; külön. a serböl nyert
anyag, melyet a tészta közé szoktak keverni, hogy
jobban megkeljen. Innen : Élesztős, mn .
Élet, fn. ált. létezés ; jobb élet, sirontúli lét ;
életbe lépni ; életbe léptetni vmit ; külön. 1) a szel-
lemi, állati világ öntudatos létezése, és a növé-
nyeknek belső szerves müködése ; állat-növényi é.;
élet-halál közt lenni ; élet-halálra vívni ; marká-
ban hordozza életét, a katona; (szój .) olyan, mint
az élet, egészséges színben van ; 2) élve eltöltött
időszak ; hosszú, rövid é.; örök é.; 3) életmód, álla-
pot ; nyomorúságos, keserves é.; nôtlen, házas, barát
é.; katona-, világi é.; 4) jó , v.rosz magaviselet ; buja,
gonosz, istentelen é.; jámbor, erkölcsös, istenes é.; 5)
minden gabna- féle termény ; learatni, behordani,
eltakarítani az életet ; 6) telek, udvar, kastély,
házhely, gazdaság ; jó élettartó, jó gazda.
Élet-alkony, fn. a halálhoz közeledő öregkor.
| -ápoló , mn. a betegek ápolásán müködö , arra
rendelt; életápoló intézet. -balzam, fn. az állati
 Éle 261 - Éle
testre jótékonyan ható gyógyerejű balzam. -be- | idő, melyen keresztül az élet tart. -illat- tarorja,
léptetés, fn. akárminek létrehozása , gyakorlatba 1. Életfü .
vétele. -bér, 1. Életdij.
Eletbiztositás, fn. szerződés, melynél fogva Élet-irás, fn. 1 ) leirása, elbeszélése azon ese-
vki a biztositó társulatnál lekötelezi magát, hogy ménynek, melyek vkit életében környeztek, s azon
vmelyik hozzája tartozó (neje, gyermeke) javára tetteknek, melyeket véghezvitt ; 2) a. m. életrajz .
bizonyos kikötött összeget fog fizetni, melyért az -iró, fn. vkinek életeseményeit elbeszélő, leiró
illető társulat a biztosito netalán bekövetkező ha- személy. -iskola, fn. gyakorlati, társadalmi élet,
lála után a biztositottnak szinte meghatározott mely a benne forgolódót megedzi s életbölcseségre
összeget, v. mint évi járulékot, v. pedig egyszerre tanítja. -isme, fn. az állati és növényi élet mű-
fizetni tartozik. Innen : Életbiztosítási, mn. szereit ismertető tan. -járadék, fn. bizonyos ideig
évenként járó, s mintegy az élet fentartására való
Életbiztositó , mn. életbiztositási ügyekkel pénzösszeg ; hat évre való é. Innen : Életjáradéki,
foglalkozó ; é. társulat, intézet.
mn. -jel, fn. bármily jel, mely az élet működéséről
Életböles,
hez fn. és mn. viseletét
bölesen mérsékelni tudó ; az
ugyéletforgolódni
igényei- tanuskodik ; nem ad semmi életjelt.
Életkép, fn. 1) festvény, melynek tárgya az
tudó , hogy becsületes uton kényelmes anyagi életből van meritve ; 2) elbeszélés, mely az életet
helyzetet szerez magának ; életbölcs maximák. In- fény- és árnyoldalaival együtt ugy adja, amint
nen: Életbölcseség, fn. van. -esség, fn. képesség az élni tudásra, tulaj-
Élet-dus, mn. tulságos elevenséggel, életerővel donság, mely képessé tesz, hogy élni tudjunk.
megáldott. Eletkor, 1. Életidő.
Elet - elv, fn. az életnek okfeje, elve ; 2) elv, me- Élet-lég, fn. az állati és növényi élet fentartá-
lyet követnünk kell, ha itt a földi életben boldo- sára szükséges levegő. -leirás , fn. a. m. élet-
gulni akarunk. -élv, fn. a földi élet élve. -ér, 1. irás.
Ütér. Életlen , mn. tompa , rosz élű, nem éles ; é. kés.
Élet-erő, fn. az életet fentartó , annak mükö- Innen : Életlenség, fn. -edik, k. életlenné leszen,
dését előmozditó erő. -es, mn. eleséget tartalmazó, tompul ; é. a kés a sok használa ; é. az elme a
élettel, gabonával megtöltött ; é. hajó; é. ház, mag- tulságos megfeszités után. -it, tban cs. életlenné tesz,
tár. -esemény, fn.
különösen az emberi életben előforduló, tompit. -ül, 1. Életlenedik.
arra befolyást gyakorló bármely ese- Életmiv, Életmives, 1. Életmű, Életműves.
mény. Életmód , fn. 1) mód, eszközök , melyekkel éle-
Eletet, cs. 1) eszközli, hogy a barom vmit fel- tünket fentartjuk; urias é.; 2) állapot, foglalko-
emésszen; eletetni a szomszéd vetését ; 2) maró szer zás ; szolgai é.; 3) erkölcsi magaviselet ; becsületes,
által vmit elenyésztet ; királyvizzel a rezet eletetni. becstelen életmód.
Élet-fa, fn. 1) (nt. ) az egylakiak osztályához Életmű, fn. szerv, a növényi és állati test lé-
tartozó fanövény; nyugati é. , keleti é. ; 2) á. é. élet, nyeges alkatrészeit tevő csövek, melyeken a ned-
életerő ; sorvasztó kor emészti életfáját. -fentartás, vek keringenek (organon). -ség, fn. az állatok és
fn. a földi életnek működésben való tartása. növények szervezete. -tan, fn. az állati test szer-
-fogytig, fogytiglan, ih. addig, mig e földi élet veit tárgyaló tudomány (organographia). -telen,
tart. -fok, fn. 1) hivatal, állás, melyet vki életében mn, életmű nélküli, szervtelen ; e. test.
elfoglal ; 2) az életkor bármely időszaka. -folyam, Életműves, mn. életművet biró, szerves ; élet-
fn. az emberi életnek a születéstől egészen a halá- müves testek.
lig tartó működése . -folyás, fn. 1) az élet mükö- Eletmüvez, cs. szervekkel ellát.
dése ; 2) azon viszonyok öszlete, melyek az em- Életművezet , fn. a. m. életműség.
bert egész életén át környezik . -fonál, fn. á. é. Élet-nagyság, fn. arckép, szobor akkora nagy-
a. m. életerő ; elszakadt az életfonala, meghalt ; såga, amilyen az illetőé valóságban. -nedv, fn.
elvágni vki életfonalát , megölni . -forgás , fn. a. m. alt. mindenféle gyógynedv ; külön. az állati és nö-
életfolyás.
Élet-forrás, fn. att. minden dolog, melyből az vényi testben létező nedvek, melyek az élet fen-
tartására szükségesek. -nem, fn. állapot, foglal-
élet ered, v. mely által az élet fentartatik ; külön. kozás, mely által kenyerünket keressük; milyen
1) gyógyerejű forrásviz ; 2) (bibl.) Krisztus Jézus; életnemet választott. -nézet, fn. nézet, felfogás, me-
én vagyok az életforrás. -föltétel, fn. az életfen- lyet vki magának az erkölcsi és anyagi életről
tartására okvetlenül szükséges kellék. -fü, fn. alkotott ; különös életnézetei vannak.
(nt.) növény a tarorjak közöl ; máskép : engem- Elétol, cs. szem elé, előtérbe tol.
szagolj , ambrafü (teucrium marum). -hajnal , fn. Elétolakodik, k. tolakodva eléjö.
a. m. gyermekkor. -ház, fn. gazdasági épület,
Életótalom, fn. életünkre törő megtámadás el-
melyben betakaritott gabonát tartanak. len intézett védelem, ellenállás.
Élethajó, 1. Élelemhajó. Életovó, mn. ami az életet megoltalmazza ;
Élethiven, ih. vmely dolgot, ugy amint az élet- életovó paizs (Vör.).
ben van, híven utánozva . Elétör, k. az elötte levő gátakat elháritva elé,
Élethossz, 1. Élethosszaság. előtérbe jö.
Élethosszant, Élethosszat, Élethosszig, ih. Élet-ösvény, fan..á.- é. a földi élet. -ösztön, fn.
az élet egész ideje alatt. -hosszaság, fn. az élet- ösztön, melynél fogva mindenki igyekszik életét
kor egész ideje. -hü, mn. olyan, mint eredetije ; a fentartani. -pálinka, fn. gabonából fözött pálinka.
valót tökéletesen visszaadó ; é. elbeszélés. -idő, fn. | -pénz, fn. a. m. életjáradék. -rajz, fn. azon vál-
 Éle 262 Elf

tozásokat, eseményeket tartalmazó irat, melyeken | holt is mozog ? hamis az ember, mig eleven ; 2)
vki életében keresztülment. -rázó, fn . (msz .) kis élénk, vidám, mozgalmas , életteljes ; e. gyermek ;-
deszkácska, mely a garadra öntött gabonát rázo- e. szín ; 3) az élő állati test azon része, melyről &
bör le van huzódva ; elevenbe vágni a kést ; kilát-
gatja.
Életrend , fn. szabály, rend, mely szerint vki szik az eleven hus ; talpok a kőuttól ég eleven sebben
él ; életrendet tartani ; külön. rend, melyet vki az (Ar. ). Innen : á. é. a lélekre bántólag ható érzé-
evésben és ivásban, az étel és ital minőségére és keny rész ; vkinek elevenjére tapintani, találni, azt
mennyiségére nézve megtart. Innen : Életrendi , érinteni, ami legjobban fáj , bíbéjére találni ; ' ele-
venjére hágtak, rátaláltak a bibejére, a fájósára.
mn. -tan, -tudomány, fn. az életrend szabályait Innen : Elevenen, ih. Elevenség, fn. -edik, k. 1)
tartalmazó tudomány . látszólag élettelen feléled ; e. a tetszholt ; 2) élénk-
Életrevaló , mn. 1) testileg erős ; életrevaló ké lesz , vidámul. Innen : Elevenedés , fn. mint
gyermek ; 2) á. é. szemes, ügyes, aki az életben phoenix halálból elevenedést kiván (Liszti).
boldogulni tud ; é., ügyes ember. Innen : Életreva- Elevengyökér, 1. Citvor.
lóság, fn. Eleven-it, cs. 1) életre hoz, az életerőt feléleszti;
Eletsor, 1. Életrend. 2) élénkké tesz, vidámit. Innen : Elevenitő, mn.
Élet- szabály, fn. szabály, mely szerint anya-- ke, mn. kicsided virgone, vidám. -kedik, k.
gilag és erkölcsileg véve éljünk. -szak. fn. az em- élénken, vidáman viseli magát. -kék, fn. és mn.
beri élet egy-egy része, szakasza ; az ifjukor legvi- világos kék. -sövény, fn. cserjenövényekböl mes-
gabb, de legkönnyelműbb életszak. -szer, fn. az élet terségesen készitett kerités, sövény. -szén , fn. pa-
fentartására szükséges termény, étel, ital. -szesz , rázs- széntűz. -szülő, fn. az állatok az osztálya,
fn. 1 ) az agyban képződő folyadék, mely az állati mely nem tojik, hanem élő magzatot szül.
Elevente, Eleventen, ih. 1) élve, nem meg-
élet fentartására szükséges ; 2 ) 1. Életpálinka . holttan ; e. megfogni a vadat; 2) mig élt, életében;
-szomj , fn. a földi élet tulságos kedvelése , élet- ezt még e. mondotta.
vágy. Elevenül, ih. 1) élve ; 2) élénken, vidáman.
Elettan, fn. ált. az állati és növényi élet mükö- Elevenül, 1. Elevenedik.
dését tárgyaló tudomány ; külön . az ember életmű- Elevenvörös, mn. nagyon világos, rikitó vörös.
ködését , testének szervezetét tárgyaló tudomány Eleverendel, cs. (ist.) vki jövőjét, egész életét,
(physiologia). Innen : Élettani, mn. -ász, fn. az üdvösségét, kárhozatát előre elhatározza. Innen :
élettanhoz értő tudós ember. Eleverendelt, mn. -tség, fn. (ist.) az emberek üd-
Elet-társ, fn. ált. személy, akivel folytonosan vözülésének v. elkárhozásának előre való elhatá-
együtt lakunk ; külön. házas-társ . -telen , mn. rozása (prædestinatio).
1) amiben v. akiben nincs élet, élet nélkül való ; Elevérö, mn. elején v. korán érő (pl. kukorica).
é. test; 2) csendes, puszta, hol semmi nem termik ; Elevesedik, k. egész terjedelmében evessé le-
é. táj. Innen : Élettelenség, fn . -telj , fn. tulságosan szen. -évesit, 1. Elévit.
Elevetudás, fn. (ist.) előretudása az ember er-
sok életerő.
bő, egyes
fn. Innen
személyek : Életteljes,
átélt eseményeit -történet,
mn.tárgyaló tör- kölesi viseletének , mihez képest némely istené-
ténet. -tudomány, fn. a. m. élettan. Innen ; Élet- szek szerint az eleverendeltség esik.
Elevez, k. csónakon evezve elmegy, v. eljö.
tudományi, Élettudományos , mn. -tudós , 1. Eletta- Innen : Elevezés , fn.
nász. Elevgyökér, 1. Citvor .
Elet-tüz, fn. az életerő nagyobb foka. -unalom, Elévit, cs. (ttud .) jogot hosszas idő folytán ér-
fn. az élet örömei iránt való teljes érdektelenség vényen kivülivé tesz.
-unt, mn. az élet örömei iránt egészen érdektelen , Elévül, k. (ttud. ) vmely jog, azért, mert azt az
halni vágyó, kit semmi sem vidit fel. veszede illető birtokosa hosszasb meghatározott ideig nem •
lem, -veszély, fn . esemény, melyben életünk ve- gyakorolta, azzal nem élt, megszünik, érvénye
szélyben forog ; életveszély között jutni el vhova ; elvész ; s annak viszont, aki azon jogokat azon
életveszély közt forogni. Innen : Életveszélyes, mn. idő alatt gyakorolta, ugyanazon jog törvényesen
-vesztés, fn. halálos büntetés ; é. alatt megtiltot- sajátjává lészen.
ták. -vidor, mn. az életnek örülö . -viszony, fn. Elévesz, cs. 1) vmely eldugott v. háttérben
viszony, körülmény, mely vkit életében környez ; levő tárgyat előhoz ; 2) á. é. a) megver ; ugy elé-
rosz életviszonyok között élni . -viz, fn. ájulásból veszlek avval a korbácscsal, hogy megemlegeted:
életre ébresztő gyógyerejű folyadék. (szój.) az uton elérett bennünket az eső; b) vallat,
Eléugor, Eléugrik, k. ugorva, szökve eléjö. faggat ; elévette szolgálóját, de nem akart vallani.
Eléugrat, cs. 1) vkit eléugrani enged, készt ; 2) Elez, cs. (b.) érces köveket előre hány.
lóháton ülve hirtelen eléjö . Elez, cs. a. m. élesit.
Eléusz, Eléuszik, k. uszva eléjő. El- facsar, cs . a. m. elcsavar. -odik, k. a. m.
Elev, fn. bebizonyitandó állitás, tanigazság, elcsavarodik ; á. é. a sziv elfacsarodik, nagy szo-
melyet be kell bizonyitni (lemma). rongásba jö .
Eleve, ih. 1 ) elejénte , első időben, elöre ; már El-fagy, k. a tulságos hideg, fagy egészen el-
eleve feltettem magamban ; elere menni , elöre rontja ; elfagyott a gyümölcs ; elfagyott keze, lába.
menni ; 2) * korai ; eleve érő körte. Innen: Elfagyott, mn. -fajlik, 1. Elfajzik.
Eleved, k. az ev egészen ellepi. Elfaj-ul, k. 1) a növény eredeti fajától elüt-,
Eleven , mn, és fn. tt. -t ; 1) meg nem halt, elfajzik ; 2) ember, állat elsatnyul, elcsenevész; 3)
aki v. ami még él ; eleveneket és holtakat; (szój.) á. é. a) erkölcsileg romlottá leszen ; hogyan elfa-
megygyen (a. m. mit tegyen?) az eleven, ha még a jult ez az ember ; b) (kórt.) vmely betegség, más,
 Elf 263 Elf

nehezebb nyavalyába megy át ; a bélhurut néha * Elfélegel, cs. felibe mond el ; csak elfélegeli a
hagymázzáfajul el. Innen : Elfajulás, fn. Elfajult, beszédet.
mn. Elfajultság, fn. -zik, k. növény és állat több Elfelejt, Elfelejthetlen, Elfelejtkezik, 1. El-
fajok összekeveredése, v. éghajlat-változtatás ál- feled , Elfeledhetlen, Elfeledkezik. -ödik, k. feled-
tal eredeti fajától elüt, silányabbá leszen. Innen : ségbe jö.
Elfajzás, fn. Elfajzott, mn. Elfelesel, A) k. váltig, egy ideig felesel ; e. két
Elfakad, k. vminek boritéka túlfeszültség miatt óráig is minden csekélységért; B) cs. feleselve el-
elreped s tartalma elömlik ; e. az epehólyag ; á. é. vesz ; elfeleselte minden pénzét.
elfakad sirva v. nevetve, magát tovább nem tartóz- Elfelhösül, k. egészen felhőssé leszen ; elfelhő-
tathatván, a sirásnak v. nevetésnek szabad folyást sül az idő.
enged. Innen : Elfakadás, fn. -aszt, cs. elfakadni Elfelleng, k. váltig, egy ideig fellengez ; önsza-
készt. bott nemes határ közt bátran elfellengeni, mindent
El-fakul, k. egészen fakóvá leszen. -fal, A) k. felmuló gyönyör (K. K.) .
bizonyos ideig fal, mohón eszik ; e. egyfélóráig is; Elfen, cs. 1) fenve vmit lecsiszol ; elfenni a kés
B) cs. 1) mohon vmit a másik elöl eleszik ; elfal- csorbáját; 2) a. m. szétken ; fénymázt a csizmán
ják egymás elől az ételt ; 2) a ló elfalja a zablát, e.; 3) zsirral, sárral stb. bemocskol ; elfente a ru-
midőn vékony nyelvét a zabla alól kihuzza. -fa- háját. -ül, k. rákféle nyavalya természetét veszi fel.
nyalodik, k. savanyú arccal eltávozik. -fanya- El-fenyeget, cs . fenyegetve elhajt. -fér , k.
rodik, fanyarul, k. 1) egészen fanyarrá leszen ; vminek van helye benne; ebben a hordóban elfér
2) á. é. levert savanyú arcot ölt. -fárad , k. sok két akó bor ; (szój.) elfér egyik a másik mellett ;
munka, járás-kelés által egészen fáradttá leszen. (km.) sok jó ember elfér szűk helyen.
Innen : Elfáradás, fn. Elferd-it, cs. félre tör, ferdévé tesz ; elferditni
Elfarag, A) k. bizonyos ideig farag ; e. néha a cipe sarkát ; á. é. elferditni vki beszédjét, a gon-
félnapig is; B) cs. 1) faragva elvagdal ; elfaragni dolatokat benne megváltoztatva elöadni. -ül , k.
a pálca végét; 2) tulságosan megfarag ; elfaragni félre törik ; e. a csizmasark.
a rajzónt. -csál, A) k. bizonyos időt faragcsálva El-férgesedik, k. égeszen férgessé leszen. -fér-
tölt el ; B) cs. faragcsálva elmetsz , elvág. jesedik, k. férjhez megy. -férjez, cs. leányt férj-
Elfáraszt, Elfárit, cs. egészen fáradttá tesz ; a hez ad . -fesel, -feslik, k. ruhafélén a varrás fo-
sok munka elfárasztja az embert. Innen : Elfárasz- nala, selyme szakadoz. Innen : Elfeslés, fn. -fest.
tás, Elfáritás, fn. cs. 1) festéket elfogyaszt ; a zöld festéket már mind
El-farkal, k. (gúny.) eloldalog, sompolyogva elfestette ; 2) festés áltat eltüntet ; elfesteni arcáról
a májfoltot. -fésül, k. fésüvel simává tesz. -fiaso-
elmegy. -farol, k. 1) hátra felé menve elhalad ; e. dik, k. az emlős állat fiadzik.
a ló ; 2) á. é. kocsi, szán hátsó részével félrecsu-
kalarábét s más effélét
szik. -fásit, cs. 1) retket,lenné * El-ficcent, cs . elhibáz (nyelvével) . -fillent,
szálkássá, fássá, éldelhet tesz ; a rosz kezelés vh. nem igazat mond, hazud ; elfillenteni magát.
elfásitja a retket; 2) á. é. szivet , kedélyt elérzé--fingja magát, vh. egyszer szelet bocsát .
ketlenit. -fázik, k. egészen át- megfázik . -fecseg, * Elfinterit, cs. elfitit, félretol.
El-fintorit, cs. orrát gunyból félre huzza. -fir-
cs. és k. 1) bizonyos ideig fecseg : e. két óráig is; kál, A) k. 1) bizonyos időt firkálva tölt ; e. négy
elfecsegni az időt ; 2) vmi titkot kimond . fecsé- | óráig is ; B) cs. macskak
rel, cs. elpazarol , veszteget ; bujálkodásban fe- kálta armolásokkal ir; elfir-
csérli el minden erejét. -fed , -fedez, cs. vmit egé- azért sok levelét. -fizet, cs. 1) oda fizet ; elfizethetsz te
szen betakar ; elfedezni arcát ; (gazd.) szüret után * Eliittyent, pénzt ; 2) a fizetést eltéveszti ."
a tökéket fagy ellen egészen betakarja . Innen : cs. elejt.
Elfog, cs. 1) üzve, kergetve hatalmába kerít ;
Elfedés, fn. fehéredik, k. egészen fehérré le- a karvaly elfogja a galambot; (szój .) elfogni vkinek
szen.
Elfej, A) cs. az emlöböl, a tögyből a tejet fe- pagátját, a tarokkjátékban ; 2) fogságba ejt, rab-
bá tesz ; elfogni a zsebmetszőket ; katonát elfogni a
jéssel mind kihuzza ; más tehenétől elfejni a tejet; csatában;
B) k. a fejést elvégzi. -t, cs. ruhafelének varrásait a cselédek 3) vmit a járandóságból levon ; elfogni
béréből; 4) máshoz cimzett holmit letar-
ollóval, tollkéssel szétvagdalja. Innen : Elfejtés, fn. tóztat, magánál tart; elfogni vki levelét ; 5) (haj .)
El-fekélyesit, cs. egészen fekélyessé tesz. -fe- vmely hajó elöl a szelet elfogni, ugy kerülni vmely
ketedik, k. egészen feketévé leszen. -feketit, cs. hajó szél felőli oldalára, hogy ennek egész szelét
egészen feketévé tesz ; á. é. erkölcsileg rosz szin- elvegyük ; 6) tért betölt ; ez a butor nagy helyet
ben tüntet fel. -fekszik , k. 1) bizonyos ideig fek- fog el; 7) vágó szerszám vmit egészen elvág, el-
szik; e. fél napig is ; 2) éji nyugalomra megy ; metsz ; ez a kés elfogja még a vasat is; 8) másra
elfeküdtek-e már az apró marhák ; 3) más helyre fog, használ ; gondatlan szülék elfogják gyermekei-
fekszik; nyoszolyából a földre e. ket az iskolától; á. é. elfogta szivét és kiváncsiságát
Elfekvő, fn. (b.) azon erecskék, melyeknek a a világjavaitól (Pázm.) ; 9) á. é. ellep, erőt vesz ;
föér dülésével ellenkező fekvésük van. lelkét, szivét stb. vmely érzelem betölti ; nagy fé-
El-fel, ih. a. m. fel. lelem fogott el bennünket ; mindenki szemét elfogta a
Elfeled, cs. 1) eszéből kimenni hagy ; elfeled- fény (Erd.) . Innen : Elfogás, fn. Elfogott, mn.
tem eljőni ; elfeledni a megtanultakat ; 2) ügyességét Elfogad, cs. 1) elveszi amivel kínálják, meg-
vmely dologban elveszti ; elfeledni a ruhavarrást. ajándékozzák ; nem fogad el senkitől ajándékot;
Innen : Elfeledés, fn. -hetlen, mn. örökké emléke- elfogadni vki karját, nöröl mondják, aki beleegye-
zetes ; e. esemény. -kezik, k. vmire nem gondol, zik, hogy a vele sétáló férfival karöltve menjen ;
vmit eszéből kiereszt ; erről a dologról egészen el- elfogadni vki ajánlatát ; 2) vmely kötelesség telje-
feledkeztem. sítését magára vállalja ; elfogadni a megbízásokat ;
 Elf -- 264 Elf

az országgyülés elfogadta a költségvetést; 3) maga | értelmet ad neki, elferdíti a beszédet ; elfordítja a

elé bocsát; a fejedelem elfogadta a küldöttséget ; mondottakat ; 2) ferde helyzetbe tesz ; 3) elcsavar,
4) (ker.) vmely váltó kifizetését elvállalja. Innen : elteker; csigát e.; 4) más lapon nyitja ki a köny-
Elfogadás, fn. Elfogadási, mn. -ható, mn. amit vet. -ul, k. más irányba fordul . Innen : Elfordu-
elfogadni, elvállalni lehet ; e. ajánlat. -mány, fn. lás, fn.
(ker.) váltó, melynek kifizetését vki magára vál- Elforgácsol, cs. fát forgácsokra darabol ; á . é.
lalta. -ó, fn. 1) 1. Elfogad ; 2) (ker.) ki a váltó ki- erőt elforgácsolni, különféle nem együve tartozó
fizetését elvállalja; 3) * korcsolya, melyen terhe- dolgokra alkalmazni ; elforgácsolni az időt, min-
ket leeregetnek v. felcsusztatnak. denféle haszontalan foglalkozással eltölteni. -ódik,
Elfogat, cs. eszközli, parancsolja, hogy vmit k. forgácsként elhull.
elfogjanak ; e. vkit ; agarakkal fogatni el a nyulat. Elforgás, fn. 1) forogva tovább haladás ; 2) az
Innen : Elfogatás, fn. Elfogatási, mn. elfogatási pa- idő elfolyása, elmulása.
rancs. * -kozik, k. elfoglalódik dologban. Elforgat, cs. 1) forgatva tovább hajt ; elfor-
Elfogdos, cs. egymásután elfog ; elfogdosni más gatni a hordót; 2) több darabból álló holmit össze-
galambjait; elfogdosni a tolvajokat. zavar, helyéből kimozdit; elforgatni az irományo-
Elfoglal, cs. 1) bizonyos nagyságban kiterjed, kat ; 3) a könyv leveleit többször elforditja ; 4) á.
tért betölt ; ez a butor sok helyet foglal el ; 2) be- é. a mondottakat roszul értelmezi. Innen : Elfor-
vesz, erővel hatalmába kerit ; elfoglalni a várat ; gatás, fn.
3) birtokába vesz ; elfoglalni az anyai örökséget; Elforog, k. 1) helyéből forogva kimozdul, ha-
4) megkezdi hivatalos müködését ; elfoglalta hiva- lad ; a hordó elforgott helyéből; 2) bizonyos ideig
talát; 5) (ttud.) elkoboz, vki vagyonát erővel v. forog; ez a sergetyű elforog öt percig is ; 3) á. ể.
hatóságilag lefoglalja ; 6) munkával terhel ; nincs elmulik, elfoly az idő.
szabad ideje, mert főnöke nagyon elfoglalja; elfog- Elforr, k. 1) tüzön forrva egészen gözzé válik;
lalni magát. Innen : Elfoglalás, fn. Elfoglalt, mn. e. a leves; 2) az erjedést, forrást bevégzi ; már el-
Elfoglaltság, fn. forrott az uj bor. Innen : Elforrás, fn.
Elfogódik, k. az érzelem erőt vesz rajta, el- Elfoszl-ik, k. 1) ált. puhás rostos anyag részei,
fogul. Innen : Elfogódás, fn. Elfogódott, mn.
Elfogul, k. 1) részrehajlásból vki v. vmi felőljó rétegei egymástól elválnak ; 2) külön. bör, kéreg,
szövet szálai egymástól elválnak. Innen : Elfosz-
és idegenkedésből rosz véleményben van ; 2) a. m. lás, fn. -atok, fn. tb. (b.) azon ércerecskék, me-
elfogódik. Innen : Elfogulás, fn. -atlan, mn. részre lyek a főérből kiválván, lassankint a mellékkö-
hajlás nélküli ; elfogulatlan itélet. Innen : Elfogulat- megben vesznek el (abgehendes Trum).
lanság, fn. -t, mn. vonzalomból és idegenkedésből Elfö, k. túlságosan megfő.
részre hajló ; elfogult biráló. Innen : Elfogultság, fn. Elföcscsen, k. csepfolyó testböl kevés kilocs-
Elfogzik, k. fogai kihullanak. csan. -t, cs. elföcscsenni hagy, v. eszközli, hogy
Elfogy, k. 1) vmi felhasználtatik ; elfogy a szap- vmi elföcscsenjen .
pan ; (szój.) nincs az a sok, ami el nefogyna; 2) Elföcskend, cs. csepfolyó testet fecskendővel
lassankint semmivé lesz, eltünik ; elfogy a hold; ello. -ez , cs. csepfolyó testet több ideig, huzamo-
3) betegség miatt elaszik ; egészen elfogy ez az san elföcskend. -ik, k. a csepfolyó test sugarak-
ember. -aszgat, cs. lassankint elfogyaszt. -aszt, ban messzire ömlik ; e. az ugrókutból kiömlő viz.
cs. elkölt, felhasznál. Innen : Elfogyasztás , fn. Elföcskent, 1. Elföcskend.
Elfogyasztgat, 1. Elfogyaszgat. Elföd, vminek felszinét ugy betakarja, hogy
Elfogy-atkozik, k. lassankint elfogy, eltünik. mások necs.lássák ; elfödte arcát ; elfödi az erdő a
Innen : Elfogyatkozás , fn. -dogál, k. aprónkint hegy oldalát. -öz, cs. egészen betakar.
felhasználtatik, elfogy. -hatlan, mn. temérdek,
végtelen sok, ami soha sem fogy el. Elfövés, fn. vminek tulságos mértékben való
Elfojt, cs. 1) a légzést nehézzé teszi ; a mohón megfövése.
evés elfojtja az embert; 2) szeszes ital elől elzárja Elföz, cs. vmit túlságosan megfőz.
a külléget; pezsgőt elfojtani ; 3) (haj.) lyukat elfoj- Elfranciás-it, cs. vkit franciává lenni készt.
tani, a hajón támadt nyilást betōmni ; 4) á. é. a) -odik, k. franczia szokásokat vesz fel.
vmely indulatot kitörni nem enged ; elfojtani ha- El-fricskáz, cs. fricskázva elkerget . -fú , -fuj,
ragját, szerelmét, zokogását; b) vmit kezdetén le- cs. 1) könnyü testet fujva tova hajt; 2) lángot
csillapit, elnyom ; elfojtani a tüzet, a lázadást. In- fujva elolt; elfujni a gyertyát ; 3) fuvó hangszeren
nen: Elfojtás, fn. -ódik, k. 1 ) a légzés nehézzé le- vmit eljátszik. -fúl, -fúlad , k. lélekzete megakad;
szen ; 2) a tüz kül lég hiánya miatt elalszik. a gyönge mellű ember menésközben gyakran el-
Elfoltoz, cs. 1) foltoknak használ fel ; elfoltozni fülad.
a maradék vásznat ; 2) vmit bizonyos ideig foltoz ; Elfut, A) k. 1) futva elhalad, elmegy; 2) csep-
elfoltoz egy inget két óráig is. folyó test elfoly; a bor mind elfut a hordóból ; kü-
Elfoly, k. 1) tovább foly ; (km.) sok viz elfoly lön. a forrásban levő folyadék az edényből kiöm-
addig a Dunán; 2) a. m. kifoly; a hordóból mind lik ; elfut a leves ; B) cs. vmi érzelem erőt vesz
elfolyt a bor; 3) á. é. az idő elmulik ; vigan folytak rajta ; elfutotta a méreg, a borzadás. Innen : Elfu-
el ifjúságunk napjai. -dogál, k. lassankint elfoly. tás, fn. -amik, -amlik, -amodik, k. 1) futva el-
Elfonny-ad, k. növény a napmelegétől elveszti halad ; 2) á. é. gyorsan mulik ; elfutamik a boldo-
üdeségét ; á. é. az állati test kiaszik. -aszt, cs. gan eltöltött idő.
elfonnyadni kényszerit. El-fuvás, fn. 1) könnyű testnek fujva tova haj-
* Elfudáz, k. elszeleskedik. tása ; 2) lángnak fujva eloltása. -füdül, k. eldül.
Elford-it, cs. 1) más irányba fordit ; elfordítja -fülel, A) cs. 1) vmit elhallgat, eltitkol ; 2) füle
fejét, arcát; á. é. másfelé irányozza a szót, más mellett elereszt, semmibe sem vesz ; 3) túlénél
 Elf 265 - Elh

fogva elhúz ; B) k. nem szól, lecsendesedik , elhall- El-gözösít, cs. gözössé, füstössé tesz. -gözö-
gat. -füllent, 1. Elfillent. södik, k. gözössé, füstössé leszen. -gubancoso-
Elfürészel, cs . 1) fürészszel elmetsz , elvág ; dik, k. egészen gubancossá , boglyassá leszen.
elfürészelni afenésedő lábat ; 2) roszul, félre füré--gurdit, -gurgat, 1. Elgördit, Elgörget.
szel. Innen: Elfürészelés, fn. Elgur-it, cs. kerék, v. gömbölyű testet egy lökés-
Elfüstöl, cs. 1) füstölve elhajt ; elfüstölni a szú- sel elgördülni kényszerít. -og, 1. Elgörög.
nyogokat ; 2) egészen füstössé tesz ; elfüstölni a Elgurul, k. kerék, v. gömbölyű test tengelye
porcellán edényt ; 3) á. é. hivatlan, kelletlen ven- körül forogva elhalad.
dégen kiad. -ödik, k. 1) 1. Elfüstölög ; 2) füsttöl Elgyaláz, cs. 1) vkit nagyon becstelennek tün-
mocskossá leszen. -ög, k. 1 ) bizonyos ideig füstö- tet fel ; 2) á. é. megvisel, elerőtlenít ; elgyalázta a
lög; ez afa fél óráig is elfüstölög ; 2) füstölögve hideg; a szolgaság, ha hosszú, elgyaláz (T. M.).
elhamvad. -gyalit, cs. a. m. elgyaláz, elsatnyít ; sorsom igy
Elfüstösödik , k. egészen füstössé lesz. ha képzelem, elgyalít a félelem (Faz.). -gyalogol,
El-füszerez, cs. a kellőnél több füszert tesz k. 1) bizonyos ideig gyalogol ; elgyalogol két óráig
vmibe. -fütyöl, A) cs. 1) vmely dallamot fütyölve is ; 2) vhonnan vhova gyalog megy; elgyalogolt
elhangoztat ; 2) fütyölve elhí, elkerget ; B) k. bi- a szomszéd faluba. -gyalul, A) k. bizonyos időt
zonyos ideig fütyöl ; két óráig is e. egyfolytában. gyalulva tölt el ; B) cs. 1) gyalulva elmetsz ; 2)
-füvesedik, -füvesül, k. a fü egészen ellepi. -füz, gyalóval vékony szálakra hasogat ; elgyalulni a
cs. roszul, helytelenül füz (pl . könyvet) . -gagyog, tököt, a káposztát. -gyaratol, cs. (msz.) gyapjut
A) k. bizonyos ideig gagyog ; e. ez a kis gyermek sajátos alakú gerebennel kitisztogat. -gyarlódik,
fél óráig is; B) cs. vmit gagyogva elmond; elga- k. egészen gyarlóvá leszen. -gyászol , cs. bizonyos
gyogni mondókáját. -galadit, cs. egészen galáddá időt gyászolva tölt el ; elgyászolni a szokott időt.
tesz. -galádul, k. egészen galáddá lesz. -gallókáz, -gyávul, k. végképen gyávává leszen. -gyengél-
1. Elhintáz. tet , cs. elkényeztet, elpuhít; nem kell elgyengél-
El-galyasodik, k. egészen galyassá, lombossá tetni a szolgát, mert még utóbb fejére nő az embernek
leszen. * -gamatol, cs. bemocskol, egészen pisz- (K. K.) . -gyengít, 1. Elgyöngit.
kossá tesz. * -gárbol , cs . elcsen, ellop. -gátol, cs. Elgyep-esedik, k. gyeppel egészen benő. ül,
(viz. ép.) patakot, folyamot folyásában gáttal - üz, cs. gyeppel elkerít, beültet ; elgyepüzni a vi-
akadályoz. -gazdálkodik, A) k. gazdálkodva él ; rágos ágyakat, a sirhantot.
B) cs.roszul gazdálkodva elpazarol ; elgazdálkodta Elgyermekes-edik, k. 1) sok gyermeke lesz ;
mindenét. -gázol, cs. 1) futásközben vmely élő 2) a gyermekeknél szokásos könnyelmű , meggon-
állatot összetipor ; elgázolták a lovak; 2) ȧ. é. erő- dolatlan magaviseletet vesz fel ; sok ember vén
vel hatalmat vesz vkin. korában gyermekesedik el. -it, cs. 1) sok gyermeket
Elgaz-ol, cs. gazzal behint, elszemetel. -osit, nemz, szül ; 2) könnyelmű, gyermekes magavise-
cs. vmit egészen gazossá tesz. -osodik, k. egészen letüvé lesz.
gazossá leszen. Elgyermekül, Elgyermekesül, 1. Elgyerme-
El-gemberedik, k. hideg miatt egészen meg- kesedik.
merevül, érzéketlenné leszen ; elgemberedtek ujjaim. El-gyilkol, cs. elöl, gyilkolva elpusztít. -gyo-
-genyed, k. a genyedség egészen ellepi. -gereb- mosodik, k. gyommal, paréjjal egészen benő,
lyél, cs. 1) gereblyével elhúz ; 2) göröngyöket gyomossá leszen.
gereblyével elegyenget. -gerezdel, cs. vmit gerez- Elgyöker-esedik, k. vmely növény tulságosan
dekre feldarabol. sok gyökeret hajt. -edzik, k. 1) 1. Elgyökerese-
Elgondol, cs. 1) fontolóra vesz ; gondold el, mi dik ; 2) á. é. vmi nagyon elterjed , elharapódzik
fog veled történni ; 2) elképzel ; gondold el, ki volt ugy, hogy nem lehet kiirtani ; elgyökeredzik vmely
itt; 3) ugy veszi, mintha vmi ott sem volna ; gon- betegség , ha el van hanyagolva ; elgyökeredzik
dold el ezt innen. Innen : Elgondolás, fn. -kodik, vmely bűn, ha nagyon el van terjedve.
k. 1) egyfolytában, hosszasan gondolkodik ; 2) Elgyöng-it, cs. egészen gyöngévé tesz. Innen :
gondolatokba elmerül. Elgyöngités, fn. -ül, k. egészen gyöngévé leszen.
Elgonoszodik, Elgonoszul, k. egészen go- Innen: Elgyöngülés, fn.
noszszá leszen. El-gyötör, cs. gyötörve, kinozva tönkre tesz ;
Elgödrösödik, k. egészen gödrössé leszen. vki szívét keserítésekkel elgyötörni. -gyöz, cs. 1) a
Elgörb- ed, k. görbévé leszen. Innen : Elgörbe- munkát, fáradozást megbirja ; nem győzi el a sok
dés, fn. -eszt, -it, cs. egészen görbévé tesz. Innen : tanulást ; elgyőzi a gyaloglást ; 2) kielégit, vkinek
Elgörbesztés, Elgörbités, fn. -ül , 1. Elgörbed. annyit ad, hogy az megelégedjék vele ; fiát nem
Elgörd-it, cs. 1) gömbölyded testet görditve győzi el pénzzel; ezt a cselédet nem tudom étellel sem
tovahajt; 2) á. é. nehézséget, akadályt eltávoztat. elgyőzni. -gyujt, cs. 1) meggyujtva elveszteget ;
-ül, 1) gömbölyded test gördülve tovahalad ; 2) á. elgyujtotta gyufámat; 2) á. e. vmely szenvedélyre
é. akadály, nehézség elmulik. hevit. -gyujtogat, cs. több darabot elgyujt. -gyúl,
El-görget, cs. gömbölyded testet saját tengelye -gyulad, k. lángra lobban, lángot kap ; á. é. fel-
körül forgatva elhajt ; elgörgetni a hordókat. -gör- hevül vmely szenvedélytől.
hesedik, k. egészen görhessé leszen. -görög, k. Elgyür, cs. vmely ruha-félét gyürötté, ráncossá
görögve elhalad. -göröngyösödik , k. egészen tesz. -üz, cs. vmely nöt gyürüvel eljegyez.
göröngyössé, rögössé leszen. Elhab-ar, cs. 1) hig testet erösen elkever; 2)
Elgözöl, A) k. a. m. elgőzölög ; B) cs. gőzölve á. é. vmit gyorsan értetlenül elmond ; elhabarni
vmit, v. vkit elhajt. -ög. cseppfolyó test gözzé mondókáját. -og, k. vmit habogva elmond. -zik,
válik, gözalakban elillik. -ögtet, -tet, cs. elgőzölni | k. habzása megszün. -zsol, cs. vmit habzsolva,
enged, kényszerít. mohón eleszik.
 Elh 266 Elh

Elhadar, cs. ált. vmit felületesen, nagyából | zem ; 4) megszünik, elmulik, elenyészik ; elhalt a
végez ; elhadarni a munkát ; külön. vmit gyors sza- csatazaj (Jók.) ; a gondolat elhalt lelkében (Vör.);
vakkal elmond ; elhadarni a beszédet. elhal számon a felelet (Ar.) ; a szó elhalt ajkai kő-
Elhagy, cs. ált. megválik vkitől, v. vmitöl, zött (Fáy).
vele lenni megszün ; külön. 1) vkivel fenálló viszo- Elhál, A) k. 1) éji időben vhol alszik ; elhálok
nyát megszakitja ; elhagyni kedvesét, férjét, nejét, én a földön is ; B) cs. férfi növel közösül . Innen :
gyermekeit; 2) megelőz , elöbbre halad, mint a Elhálás, fn.
másik ; sebes nyargalással elhagyni az utitársakat; Elhalad, k. 1 ) előre halad, megy ; elhaladt mel-
ha kedve jön s neki ered, még el is hagyja lettünk a gőzkocsi; 2) elhalasztódik , más időre
a szelet (Szel. L. ) ; 3) nincs vele , segédkezet marad ; (szój.) ami elhalad, nem marad; 3) mulik,
nyujtani megszünt ; az Isten nem hagyja el a benne eltelik az idő ; siessünk, mert az idő elhalad.
bizókat; elhagyja ereje ; elhagyja a bátorsága ; 4) Elhalász, cs. 1) vki elöl a halat elfogja ; 2) á.
vmely helyről eltávozik ; az ellenség elhagyta az é. más elöl bármit, amire annak is fáj a foga,
országot ; 5) leszokik vmiről ; elhagyni az ivást, a elvesz.
kártyázást, a devernálást; 6) véglegesen félben- Elhalaszt, cs. más időre , későbbre halaszt,
szakaszt ; hagyd el azt a fecsegést; 7) elveszt ; el- hagy ; (ttud .) elhalasztani az itélet hozatalát ; a tár-
hagyja zsebkendőjét, botját; (szój .) csoda, hogy még gyalást elhalasztani . Innen : Elhalasztás, fn. -ható,
a fejét is el nem hagyja; á. é. ez a kelme elhagyja mn. késöbbre hagyható, halasztható. -ólag , ih.
szinét ; 8) nem említ ; hagyd el kérlek, nem hiszek vmit késöbbre hagyva ; ügyemben e. itéltek.
már én neked semmit! B) vh. 1) testének egyen- Elhalat, cs. (ttud.) ált. a. m. megsemmisít, ér-
súlyban tartására semmi eröt sem fordít ; ne hagyd vénytelenít ; külön. 1) fekvő birtokot oly erkölcsi
el magad ; mert nem birunk a földről felemelni ; 2) testületnek ad , mely azt tovább el nem adhatja,
a) nem törődik a külsö esinnal ; a lompos, boglyos mi holt kezekbe adásnak is mondatik ; 2 ) adóssá-
ember elhagyja magát ; b) nem törödik saját be- got kamatfizetésekkel törleszt le ; 3) vmely sors-
csületével ; c) nem bízik erejében. Innen : Elha- jegy, v. más állampapiros elvesztését, ellopatását
gyás, fn. Elhagyott, mn. Elhagyottság, fn. -atott, az illető helyen bejelenti, s ez által annak értékét
mn. 1) (személyre vonatkozólag) magan álló, aki- megsemmisiti. Innen : Elhalatás, fn.
nek senkije nincs ; e . szegény árva ; 2) (helyre Elhalaványodik, k. egészen halaványnyá, sá-
vonatkozólag) senkitől nem lakott, lakatlan ; e. padttá lesz. Innen : Elhalaványodás , fn.
sziget, kastély. Innen : Elhagyatottság, fn. -ogat, Elhallatszik, 1. Elhallik.
cs. lassan egymásután elhagy. Elhallgat, A) es. 1) vmit titokban tart, ki nem
Elhajigal, A) cs. 1) több darabból álló holmit beszéli ; még vmit elhallgattál, amit ki kellett volna
egymásután elhajít ; 2) hajigálással elkerget ; gyü- mondanod ; 2) vki szavaira hallgat, figyel ; elhall-
mölcsfáról elhajigálni a madarakat; B) k. bizonyos gattuk öt órákig is ; B) k. beszélni megszün ; nem
ideig hajigál; elhajigál egy óráig is. hallgatsz el! hamar elhallgat a tündéri beszéde (Szel.
Elhajit, A) cs . hajítva eldob; a követ elhajítni ; L.) . Innen : Elhallgatás, fn. -tat, cs. elhallgatásra
B) k. bizonyos távolságnyira hajít ; e. 70 ölnyire is. bir, kényszerít.
Elbajkoráz. es. folytonosan hajtva elcsigáz ; El-hallik, k. (személyt. ) szó, hang bizonyos
olykor elhajkorázta önmagát és cselédeit (Jós . M.) . távolságban is meghallatszik ; az ógyudörgés mér-
Elhajlik, k. 1) egyenes irányából görbe leszen, földekre is e. -halmoz, cs. halmokkal körülkerit ;
elgörbed ; 2 ) egy bizonyos ponttól, vonaltól eltér ; á. é. a. m. tetéz, böséggel eláraszt ; jótéteményekkel
a delejtü a sarkoktól elhajlik ; ahol az ut a déli irány- || e.; átkokkal e.; -halogat, cs. munkát más időre
tól nyugatfelé hajlik el ; á. é. a. m. elpártol, gon- hagy, halaszt. -hálóz, cs. hálókkal kürölkerit.
dolkozásmódját megváltoztatja : nem akar elhaj- | -halványodik, -halványul, 1. Elhalaványodik.
lani véleményétől; b) elhagy ; elhajlott már tőle a Elhamarkodik, cs. vmit sietve és roszul tesz ;
szerencse is. Innen : Elhajlás, fn. elhamarkodja a rábizottakat.
El-hajlásmutató , fn. (ttan.) a delejtünek az El-hamiskodik , A) k. hamiskodva , tréfál-
északi sarktól való elhajlását mutató készlet.kozva tölti az időt; e. a nők körül ; B) cs. vmit
-hajókáz, k. vhonnan, v. vhova hajókázva el- hizelegve elcsal ; elhamiskodta pénzemet. -hamu-
megy. -hajol, k. önerejéből más irány felé hajol. hodik, k. 1) égékeny test egészen hamuvá leszen ;
-hajóz, k. vhova, v. vhonnan hajózva elmegy. 2) á. é. vmely test részeire oszolva elporlad . Innen :
Elhajt , cs. 1 ) rákiabálva elkerget , elmenni Elhamuhodás, fn.
kényszerít; elhajtani a vetésről az aprómarhát; 2) Elhamv-ad, k. 1) égőtest hamuvá lesz ; 2) a
lábas marhát ellop ; 12 ökröt hajtottak el istállójá- tüz égőanyag hiánya miatt kialszik ; 3) á é. az állati
ból; 3) magától eltaszitja, házától elmenni kény- test részeire oszolva porrá lesz. Innen : Elhamva-
szerit; elhajtani nejét, cselédjeit ; 4) kerek testet dás, fn . Elhamvadt, mn. elhamvadt aranyozás (Jók.),
elforgat; kis viz nem hajtja el a malomkereket ; (haj .) a. m. elkopott, hamuszinüvé lett. -aszt, cs. el-
elhajtatni, szél által utjából kitéríttetni ; 5) félre hamvadni enged, kényszerít.
hajlit ; elhajtani a fa ágait ; 6) a. m. elhajít ; 7) Elhanesikol, 1. Elhantol.
bizonyos szerekkel az éretlen magzatot az anya- Elhandász, cs. vmit sietve és roszul tesz.
méhböl kimenni kényszerít ; ez a nő elhajtotta Elhang-ol, cs. 1) vmely hangszert roszul húz
gyermekét. Innen : Elhajtás, fn. -at, A) cs. paran- fel, hamisan hangol ; 2) á. é. szomorúvá tesz, le-
csolja, hogy elhajtsanak ; B) k. a kocsin ülve pa- hangol ; ez a hír egészen elhangolt. Innen : Elhan-
rancsolja, hogy a befogott lovakat vmerre hajtsák ; golt, mn. Elhangoltság, fn. -ul, k. vmely hangszer
erre hajtatott el felénk. hurjai között az öszhangzatos arány megszünik.
Elhal, k. 1 ) meghal mind ; szülei , rokonai elhal- Innen : Elhangulás, fn. Elhangult, mn. -zik, k. 1)
tak ; 2) * elalél, elájul ; 3) elzsibbad ; elhalt a ke- a szó, hang megszünik ; alig hangzott el a zene,
 Elh 267 - Élh

mindjárt szétoszlott a közönség; 2) á. é. parancs, pártol ; 2) elkorcsosul, elfajul ; elhasonlani az ősök

intés hiában történik. szokásaitól. Innen : Elhasonlás, fn. Elhasonlott, mn.
Elhantol, cs . hancsikokkal, hantokkal elkerít. Elhasznál, cs. 1) vmit bizonyos célra fordít,
Innen : Elhantolás, fn. felhasznál ; varrásra használni el a cérnát ; 2) el-
Elhány, cs. 1) több darabból álló tárgyat eldob ; koptat, ócskává tesz ; elhasználni más ruháját ; el-
2) vedleni megszünik ; már a madarak elhányták használni vmely gondolatot. Innen : Elhasználás, fn.
tollaikat; 3) összevissza, rendetlenül tesz le, olyan Elhasznált , mn. -hatlan , mn. amit egészen
helyre rak, hogy maga sem találja meg ; este min- elkoptatni még használás által sem lehet, pl. el-
dig elhányja ruháit ; ne hányd el azokat a papiroso- használhatlan a könyv. -ható, mn. elfogyasztható;
kat; 4) elveszteget, pazarol ; elhányja pénzét ; min- pl. a pénz, élelem.
den erejét rosz hírü nőknél hányta el; 5) nagyából , Elhat, k. hatása, ereje bizonyos távolra kiterjed ;
elhamarkodva csinál vmit ; csak ugy elhányja, a leirhatlan rémülés a legtávolabb tartományokba
amit rábiznak. Innen : Elhányás, fn. elhatott (Sz. B. ) . Innen : Elható, mn.
Elhanyagol, cs. 1) vmit hanyagul elmulaszt ; Elhatalmasodik, k. 1) hatalma nagy mérték-
elhanyagolta iskolai teendőit ; 2) vkivel, v. vmivel ben terjed ; a rablók nagyon elhatalmasodtak ; 2) 1.
nem gondol, nem törödik ; elhanyagolni a betegsé- Elhatalmazik.
get; elhanyagolja magát. Elhatalmazik, k. nagyon elterjed , elharapózik.
Elhanyatlik, k. 1) hanyatt, hátra felé esik ; 2) Innen : Elhatalmazás, fn . Elhatalmazó, mn.
å. é. egészen elgyöngül, tönkre jut. Innen : Elha- Elhatárol, cs. vmely tér határait kijelöli .
nyatlás, fr . Elhanyatlott, mn. Elhatároz, A) cs. 1) vmit elvégez, megállapit ;
Elhány-vet, A) k. több ideig hány-vet ; B) cs. 2) eldönt, döntö hatással van vmire ; a mai csata
vmit hamarkodva, roszul végez. -ódik, k. más határozza el hazánk sorsát ; B) vh. vmit magában
holmi közé keverődik ugy, hogy nem lehet meg- feltesz, elvégez ; elhatároztam magamat mindennap
találni. -ogat, cs. egymásután eldob, elhány. -va- 8 órát dolgozni. Innen : Elhatározás, fn . Elhatá-
vetve, ih. nagyából, elhamarkodón készitve. rozó, mn. Elhatározott, mn. -atlan , mn. el nem
Elharácsol, cs. 1) erőszakosan kicsikar vmit ; végzett, meg nem állapitott, el nem döntött ; e.
az ellenség minden vagyonunkat elharácsolta ; 2) csata.
elárverez ; 3) elveszteget, elpazarol. Elhazud, A) k. bizonyos ideig hazud ; elhazud
Elháramlik, k. 1) vmi (különösen : rosz) más- két óráig is ; B) cs. hazudással eltagad vmit ; elha-
felé fordul, tőlünk eltávozik ; elháramlott tőlünk a zudta, hogy itt volt. -oz, cs . és k. többször, több
veszély ; 2) * a. m. eltéved, elvesz. ideig elhazud.
Elharangoz, cs . 1) vkit távozáskor harangszó- El-hebehurgyál, cs. vmit elhamarkodva, ro-
val tisztel meg; elharangozni a távozó püspököt ; szul tesz . -hegedül, A) cs. 1) vmi dallamot hege-
2) a harangozást elvégzi ; már a másodikat is elha- dün eljátszik ; e. két népdalt; 2) á. é. elveszteget,
rangozták; elharangozni a hajnalt , delet , taka- pazarol ; minden vagyonát elhegedülte ; (szój .) elhe-
rodót ; (szój.) elharangozták már azt , vége már gedülte már azt sz. Dávid, oda van ; B) k. bizonyos
annak. ideig hegedün játszik. -helébel , cs . és k. henyélve,
Elharap, cs. 1) fogaival ketté metsz ; elharapni lebzselve tölti az időt.
vki ujját ; 2) á. é. félig, nem egészen mond, nyil- Elhelyez, cs. 1) vmit kellő helyére tesz ; 2) á. é.
vánit ki vmit ; elharapni a szót, a hangot. Innen : vkinek életmódot, állomást szerez ; jól helyezte el
Elharapás, fn. Elharapott, mn. -ódzik, -ózik, k. gyermekeit. Innen : Elhelyezés, fn. Elhelyezési, mn.
ált. vmi kártékony dolog nagy mérvben elterjed ; -kedik, k. vmely helybe beül, azt elfoglalja.
külön. 1) tüz az égékeny anyag között nagy mérv- Elhempelyeg, Elhempelyget, 1. Elhömpölyög,
ben elterjed ; az egész erdőn elharapódzott a láng ; Elhömpölyget.
2) betegség, ragály, bün nagyon elterjed ; ezen a Elhempereg, Elhemperget, 1. Elhengereg, El-
vidéken nagyon elharapózott a rablás. Innen : Elha- hengerget.
rapózás, fn. Elhenger-edik, k. hengeralakú test forogva
Elharasztosodik, k. harasztféle cserjenövény- | elhalad. -eg, k. 1 ) hengeralakú test tovább henge-
nyel egészen benő. reg; e. a hordó ; 2) á. é. vki fekvő helyzetben
Elhárít, cs. 1) vmely eszközzel vmit eltávolit, ide- oda forgolódik, hempereg ; e. dolog nélkül egy
láb alól félre rak ; villával elhárítani a gazt, gereb- óráig. -el, get, cs. hengeralakú testet folytonosan
lyével aföldet; 2) baj, veszély bekövetkeztét meg- forgatva tovább hajt. -it, cs. hengeralakú testet
akadályozza. Innen : Elháritás, fn. Elháritó, mn. egy lökéssel tovább hajt.
-hatlan, mn. eltávolíthatlan, amit elháritani nem El-henterül, k. testének egész hosszával ha-
lehet. Innen : Elhárithatlanság, fn. nyatt fordul ; szóla, s ledőlve hanyatt elhenterült
El-harsan, El-harsog, k. harsogva elhangzik ; (Šz. I.) . -henyél, cs. munka nélkül tölt bizonyos
irtózatos villám harsant el (K. L.) . -hasábol , cs.idöt ; elhenyéli a egész napot. -herdál , cs. vmit el-
darabokra, hasábokra elvagdal. fecsérel, elpazarol.
Elhasad, k. 1) repedést kap ; 2) szétreped, több
darabba hasad ; ez a fa nem akar elhasadni. -oz, herva Elherv -ad, k. növény levelei, virága egészen
dttá leszen ; e. a növény, mikor egészen ki-
k. több helyen elhasad.
Elhas-it, cs. 1) repedést csinál vmin ; 2) több szárad; á. é. előregszik , ifjusága s középkora
darabra elvág ; elhasítani a fát. -ogat, cs. apró elmulik. -aszt, cs. elhervadni enged, v. készt.
darabokra egymásután elhasít. Élhetetlen, mn. haszontalan, léhütö, naplopó,
Elhasonlik, k. 1) elpártol, meghasonolva elvá- aki élelmét sem tudja megkeresni ; szelidebb érte-
lik; elhasonlott régi barátaitól; (ist.) a bún által lemben a. m. magán segíteni nem tudó, ügyetlen.
Istennel való hasonlatosságból kiesik, Istentől el- Innen : Élhetetlenséy, fn. Elhetetlenül, ih.
 Elh - 268
Elhever, Elbeverész, cs . és k. henyélve, heve-
részve tölti az időt ; sz. heverd el napja, nap, me-
lyen semmit sem dolgozik vki.
El -hevül, k. nagy höség miatt kivész, kiég (a
növény; a nap pedig felkelvén, elhevülének (a köves
helyekre esett magvak) (Káldy). -hi, cs. hívással
vhova menni nógat.
Elhibáz, cs. hibábólvmit roszul végez, eltéveszt,
elvét; elhibázni a számolást ; e. vmely lépést, roszuĺ
kezdeni, tennivmit. In.: Elhibázás, fn.Elhibázott, mn.
Elhibban, k. félre csuszik, csuklik, elfordul.
Elhideg-edik, k. 1) vmely test melegét egészen
elveszti, egészen hideggé leszen ; egyél már mert
elhidegedik az étel; 2) á. é. vki iránt táplált mele-
gebb vonzalmai megszünnek ; egészen elhidegedett
neje iránt. it , cs. elhidegedni enged , v. készt.
-szik, -ül, 1. Elhidegedik .
El-hidor, El-hidorgál, cs. hidorva eltakarit ;
elhidorni a garmadát az ajtó elől. -higul , k. egészen
higgá válik.
Elhimez, cs. vmit túlmértékben kihímez. -há-
moz, cs. vmit hímezve-hámozva eltagad.
Elhimlik, k. apró részekben elválik egymástól.
Elhint, Elhintez, cs. nagyon apró szemekből
álló testet szétszór, hint ; kölest, hamut e.; á. é. vmit
elterjeszt ; mindenfelé elhinteni a bûn magvait.
Elhintáz, A) cs . a hintában ülőt bizonyos ideig
lóbbálja ; elhintázni a kis gyermeket ; B) k. hintá-
ban ülve önmagát lóbálja ; e. ő itt maga is.
Elhinteget, cs. vmit egymásután elhint.
Elhirdet, Elhirel, cs. 1) a hirdetést bevégzi ;
2) hogy megtudják, mindenfelé elbeszél vmit.
Elhires-edik, k. 1) hire, neve elterjed, köz-
nyelven forog ; 2) rosz hirbe jö. -it, cs. 1) vki hirét,
nevét, jó tulajdonságait elterjeszti ; 2) rosz hirbe
hoz. -ül, k. a. m. elhiresedik.
Elhiresz-tel, cs. költött, v. való dolgot min-
denfelé elbeszél ; hírbe hoz ; elhiresztelni, hogy jó
az ellenség. -hed, k. neve köznyelven forog, hirbe
jő. -heszt, -het, cs. vmely személyt hirbe hoz ;
eszközli, hogy neve köznyelven forogjon. -lel, cs.
a. m. Elhiresztel.
Elhirül, k. a. m. Elhirhed. Innen : Elhirült, mn.
Elhisz, A) cs. vmit egészen igaznak, valónak
tart ; elhiszem, amit mondasz; B) vh. magában na-
gyon bizik, elbizza magát ; (km.) hidd el magad,
ha veszni akarsz v. ha szégyent akarsz vallani.
Elhitet, cs. 1) vkit vmiről ugy meggyöz, hogy
az higyen; alig tudtam elhitetni vele, hogy atyja
megérkezett; elhitetni magával , a) meggyözödni
vmiről ; b) képzelni vmit ; elhitetni magával, hogy
szép; 2) elámit, hamis okokkal rábeszéli, hogy hi-
gyen valamit; elhiteti vkivel, hogy Páris tengerpar-
ton fekszik. Innen : Elhitetés, fn.
Elhitt, mn. magát nagyon soknak képzelő, el-
bizott. Innen : Elhittség, fn.
Elhitvány-it, cs. 1) silánynyá, csekély értéküvé
tesz ; 2) erkölcsileg egészen hitványnyá tesz ; 3) *
a. m. elsoványit. -odik, -ul, k. 1) silánynyá, cse-
kély értéküvé leszen ; 2) erkölcsileg egészen hit-
ványnyá leszen ; 3) * a. m. elsoványodik.
Elhiúl, k. 1) vki hiúvá, tetszelgövé, kacérrá
leszen ; ez a nő egészen elhiúl ; 2) dugába dül,
meghiusul; elhiúlt minden törekvése.
Elhius-it, cs. 1) vkit hiúvá, tetszelgővé, ka-
cérrá tesz ; 2) dugába dönt, meghiúsít. -odik, k.
a. m. Elhiúl.
Elh
Elhivás, fn. felszólitás avégett, hogy vki vhova
jöjön és illetőleg menjen el.
Elhivat, cs. parancsolja, hogy vkit híjanak el.
Elhivés, fn. egészen igaznak, valónak tartás,
meggyőzödés vmiről.
Elhizelg, A) k. bizonyos időt hizelegve tölt ;
elhizeleg anyjának két óráig is ; B) cs. vmit hize-
legve elcsal.
Elhizelkedik, k. bizonyos ideig hizelkedik.
Elhomályos-it , cs. 1) egészen homályossá
tesz ; 2) á. é. vkinek hire, neve, dicsősége becsét
jelesebb tettek által háttérbe szorítja, feledésbe
hozza; tetteivel elhomályosítá minden vezértársai-
nak dicsőségét. -odik, k. 1) egészen homályossá
leszen; az ablak üvegje, ha nem tisztogatják, elho-
mályosodik ; 2) á. é. hire, neve, dicsősége kisebbül,
feledésnek indul.
El-homlit, cs. (msz .) szőlőtő vesszejének he-
gyét a földbe dugja, hogy uj töve nöjön. -homo-
kosodik, k. egészen homokossá leszen. hónall,
cs. vmit hóna alá fogva elvisz.
Elhoppoz , k. eltáncol ; (szój.) elhoppozta az
esküvés előtt, férj nélkül lett anya.
Elhord, A) cs. 1) több darabból álló holmit
elvisz ; a kánya mind elhordja az aprómarhát ; 2)
vmi terhet több ideig elvisel ; elhordom én az igát,
ameddig csak tudom ; 3) vmit többi részeitől gyor-
san ható erővel elválaszt, elszakit ; a viz elhordta
a kerités egy részét ; az ágyugolyó elhordta mindkét
lábát ; B) vh. eltakarodik, gyorsan elmegy; hordd
el magad; C) k. fegyverből kilőtt töltés bizonyos
távolságig elmegy ; ez a puska elhord ezer lépésre.
Innen : Elhordás, fn. -ogat, cs. lassankint egymás-
után elhord.
Elhordoz, cs . 1) vmit, v. vkit vezetve, ölben,
kocsin, hajón hordoz ; ezt a gyereket elhordozza a
kocsmába; mindenfelé elhordozott ; 2) öltöny-félét
bizonyos ideig elvisel ; 3) a. m. elhordogat. -hat-
lan, mn. elviselhetlen, amit elhordozni nem lehet.
-kodik, -óskodik, k. minden ingóságát magával
vive, máshova megy lakni.
Elhorg-ad, k. hegye elgörbed, a horog alakját
veszi fel. -adoz, k. a. m. elhorgad. -ász, cs. a halat
horoggal elfogja ; á. é. vmit más elől elvesz, elkap.
Elhortyog, A) k. bizonyos ideig hortyog ; el-
hortyog két óráig is ; B) cs. vkit hortyogással he-
lyéről elűz.
Elhorzsol, cs. vmit horzsolva elkoptat. -ódik,
k. horzsolódva elkopik, többi részeitől elválik.
Elhoz, cs. vmit, v. vkit távolabb helyről ide,
közelebbre hoz, szállit. Ellentéte : Elvisz. -at, cs.
parancsolja, hogy vmit elhozzanak.
Elhömpöly-get , cs. ált. hengeralakú testet
forgatva vhova elhajt; külön. sebesen folyó patak,
folyam vmit habjaival tovább elvisz. -ög, k. ált.
hengeralakú test forogva elhalad ; külön. folyam
habjai elhaladnak, tovább mennek.
Elhull, k. 1) több darabból álló holmi, vmiböl
ki- és vhonnan leesik, hull ; elhull szekérről a cső-
ves kukorica; elhull a kenyérmorzsa ; külön. a) a
falevelei, gyümölcsei az ágtól elszakadva leesnek ;
b) ragályban elvész, elhal ; sok ember elhullott a
hagymázban. -at, -aszt, cs. ált. elhullani enged,
hagy; külön. a) a növény levelei, virágai hullani
megszünnek ; a rozs még nem hullatta el virágát;
a fák már elhullatták leveleiket ; b) vedleni meg-
szünik ; a madarak már elhullatták tollaikat.
 Elh
Elhuny, k. 1) szemét behunyja, hogy elalud-
jék ; 2) á. é. a. m. meghal. Innen : Elhunyt, mn.
Elhurcol, cs. vmit nehezen birva, hurcolva
visz; külön. vkit erőszakkal elvisz ; a rablók elhur-
colták erdőről erdőre. -kodik, -óskodik, 1. Elhor-
dozkodik.
Elhurit, cs. 1 ) hurítva, kiáltva elkerget; a bar-
mot elhuritani a tilosból ; 2) vh . hurítani kezd, ki-
ált ; elhurította magát.
Elhurogat, cs. kiáltozva elkerget.
Elhusol, cs. 1) csontról a húst leszedi ; 2) a. m.
elsúsol.
Elhúz, cs. 1) vmit helyéről máshova húz ; 2 ) a
járandóságból vmit levon ; elhúzni vkinek fizetésé-
ből; 3) hegedün, bőgön vmit eljátszik ; szépen
elhúzni a csárdást ; 4) elharangoz ; már elhúzták a
delet ; 5) a. m. félrehúzni ; elhúzta a száját; 6) á. é.
elhúzza még hónapokig, nem hagyja végét érni, ha-
nem nyujtja a dolgot hónapokig. Innen : Elhúzás,
fn. -gal, cs. több darabból álló holmit húzva el-
visz. -ódik, k. 1) a. m. elvonul ; itt húzódott el az
egész hadsereg ; 2) hosszabb ideig eltart, elnyulik ;
elhuzódik még az ő pere sokáig.
Elhuzsol, 1. Elhusol.
Elhül, k. 1) ételféle egészen hideggé leszen, ki-
hidegszik ; 2) á. é. nem várt dolog által kellemet-
len hangulatba, ámulatba jö ; elhült bele, midőn
meghallotta .
Elhüt, cs. vmely testet (ételt) egészen hideggé
tesz.
Eliddogál, k. egy ideig iszogat ; mihelyt barátit
s idegen embereket kaphatott, igen eliddogált velek
(Kem. J.).
Elidegen-edik, k. idegenkép viseli magát ; á.
é. vonzalma vki iránt megszünik ; e. barátaitól. -it,
cs. 1) idegenné tesz ; 2) külön. a) vmit ellop ; ne
idegenitsd el senkiét ; b) vmit idegen kézre juttat,
elad, elzálogosít ; elidegenitette minden vagyonát.
Innen: Elidegenités, fn. -ithetlen, mn. más kézre
nem juttatható, amit eladni, elzálogosítni nem
lehet ; a papijavak elidegeníthetlenek. Innen : Elide-
genithetlenség, fn. -ithetö, mn. amit más kézbe
juttatni, eladni, elzálogosítni lehet. -ül, 1. Elide-
genedik.
Elidös-it, cs. (ttud.) más javait törvényszabta
időn túl használván, tulajdonává teszi. Innen :
Elidősités, fn. -itmény, fn. (ttud.) jószág, mely
elidösülés által vkinek birtokává leszen. -ödik,
-ül, k. 1) egészen öreggé leszen ; 2) (ttud.) vmely
jószág törvényszabta időn túl vki által használ-
tatván, ennek birtokává, sajátjává leszen.
Eligaz-it, cs. 1) vkit helyes útra igazít, vezet ;
mit Voltaire befolyása el nem igazíthatottt, azt az
osztrákfegyverek diadalmas előhaladása eligazította
(Sz. Józs.) ; 2) a roszul müködöt hibájára figyel-
mezteti , s megmutatja, hogyan kell azt kijavítni ;
3) peres, viszálkodási ügyet elintéz ; 4) a. m. el-
utasít. Innen : Eligazitás, fn. Eligazitó, mn. -odik,
-ul, k. 1) helyes utra rátalál ; alig tudtam az erdő-
ben e.; 2) vmely dolognak mivoltát, bökkenőjét
eltalálja, s igy azt véghez tudja vinni ; nem lehet
eligazodni a számadásain.
Eligér, cs. 1) igéri, hogy másnak vmit oda ad ;
már eligérte lovait; 2) vh. a. m. eligérkezik . -ke-
zik, k. vhova való elmenetelre, v. vminek meg-
tevésére kötelezi magát ; már máshova igérke- |
zett el.
269 Eli
Eligtat, 1. Eliktat.
Elijed, k. vmitől annyira megijed, hogy távozni
szeretne ; elijedsz tőle, ha meglátod.
Elijeszt, cs. vkit vmire nézve annyira meg-
ijeszt, hogy arról lemond, v. megtenni nem óhajtja ;
elijeszteni vkit a nősüléstől.
Elill- an, k. 1) titkon, mások tudta nélkül el-
szökik, elmegy ; 2) 1. Elillik. -atoz , k. minden
illatját kiereszti magából, illatozni megszűnik ; á .
é. a. m. elvirágzik. -ik , k. vmely illó test (pl.
kámfor) látatlanul eltünik, semmivé leszen. -ög,
1. Elballag .
Elimádkozik, A) cs. 1) vmely imát elmond ;
elimádkozni harom miatyánkot ; 2) imádkozássaĺ
eltávolít ; elimádkozni a rosz gondolatokat; B) k.
bizonyos ideig imádkozik ; elimádkozik néha fél
éjszakán át is.
Elinal, k. (tréf.) elmegy, eleblábal.
Elind-it, cs. 1) mozgásba, müködésbe hoz ; el-
inditani a malmot, az órát, a gépet ; 2 ) parancsolja,
hogy vki elinduljon ; elindítni a tábort. -ul, k. 1)
mozgásba, müködésbe jön ; (szój .) elindult az orra
vére ; 2) elmenni kezd ; alig indultunk el, mindjárt
megláttuk. Innen : Elindulás, fn. Elindulási, mn.
Elint, cs. 1) vkit intve elhajt, elhí ; 2) vkit int,
hogy ezt, v. amazt ne cselekedje .
Elintéz, cs. vmely ügyet, dolgot renbe hoz, el-
rendez, eligazít ; elintézni a felmerült viszályt , a
peres dolgot. Innen : Elintézés, fn. -etlen, mn. és
ih. elrendezetlen, ami nincs elintézve ; e. per.
* Elipall, cs. vmit eltitkol, elsusol, hogy mások
meg ne tudják.
Elir, A) cs. vmit irásra felhasznál ; minden tin-
táját elirta ; B) k. bizonyos ideig ir ; elir hat
óráig is.
Elirant, k. iramodva elsiet ; megereszti szikrázó
bonta lovát, mintha repülne ugy elirant (Horv. E.).
Elirkál, A) cs . irkálásra felhasznál ; B) k. bizó-
nyos ideig irkál.
Elirongál, A) cs. vmit irongálva, jégen csusz-
kálva elkoptat ; elirongálta csizmája talpát ; B) k.
1) bizonyos távolságra jégen csuszva elhalad ; e. a
szomszédfaluig; 2 ) bizonyos ideig irongál ; é. két
óráig is egyfolytában.
Elirtóz, k. irtózással fordul el vkitől, v. vmitől .
Elismer, cs. 1) bevall, nem tagad ; 2) vminek
nyilvánít, mond ; elismerem őt testvéremnek; 3)
félreismer, másnak tart, vél ; elismertem bátyádat.
Innen : Elismert, mn. - és, fn. 1) vminek bevallása ;
2) a. m. méltánylás ; elismeréssel lenni vki iránt.
-vény, fn. irat, melyben vmely kötelezettség tel-
jesitését vállaljuk magunkra.
Eliszamik , Eliszamkodik , Eliszamodik,
k. 1 ) megcsuszva elesik ; és el ne iszamjanak az én
lábam nyomdéki (Szék. Í.) ; 2) á. é. titkon elmegy,
elillan.
Eliszaposodik, k. egészen iszapossá leszen.
Eliszik, A) cs. 1) italt elhasznál ; elitta minden
borunkat ; 2) á. é. italért ad, pazarol ; elitta házát,
szőlejét; elitta eszét, lerészegedett ; B) k. bizonyos
ideig iszik ; e. éjfélig is.
Eliszkódik, k. sompolyogva elmegy, elhordja
magát.
Eliszony-it, cs. vkiben iszonyodást kelt, na-
gyon elijeszt, elrémit. -odik, k. vki nagyon meg-
ijed, elrémül, elborzad ; e. vkinek rút arcától.
 Éli 270 - Elk

Élit, cs. élessé, hegyessé tesz. ségen e. félóráig is; B) cs. idöt kacagva tölt el ;
el-
Elitél, cs. 1) vmely tárgy, v. ügy fölött elmondja elkacagja a drága időt ; 2) vh. kacagni kezd ;
itéletét; külön. vki cselekedetét hibásnak mondja, cagta magát. -kacsosodik, k. sok kacs nö rajta,
kárhoztatja ; ne itélj el senkit; 2) (ttud .) a büntető nagyon kacsossá lesz.
törvényszék vkit vmely büntetésre méltónak tart ; Elkalapács, fn. (msz .) a hideg vas elvágására
fogságra, pénzbírságra itélték el ; 3) (gyógy.) a használtató kalapács.
korjelekből a betegség mibenlétét határozza meg. Elkalapál, cs. 1) kalapácscsal elnyujt, elkop-
Elizel, Elizelget, cs. izlelve , kóstolgatva el- tat ; elkalapálni a vasat ; á. é. a) megver ; elkala-
fogyaszt. pálták az urfit; b) elhibáz, ügyetlenül tesz vmit ;
Elizetlen- edik, k. 1) egészen izetlenné válik ; no ezt a dolgot elkalapáltad. -kalimpál, -kalim-
2) á. é. társasága untatni kezd. -it, cs. 1) egészen páz, k. kalimpázva, kalimpálva elmegy, elforog.
izetlenné tesz ; 2) á. é. unalmas társalgóvá leszen. Elkall, cs. 1) gyapjukelme hosszú szálait, gu-
Eljajdul, k. jajkiáltásra fakad. bancait a kallóban elnyesi ; á. é. ruhát hosszas
Eljár, A) k. 1) több ízben elmegy; eljár a kocs- viselés által elkoptat. -at, cs. ruhafélét elnyű, el-
mába; eljár az erdőbe; 2) bizonyos ideig mükö - szakgat. -ik, -ódik, k. 1) gyapjúkelme hosszú
dik, jár ; ez az óra eljár egy hónapig is; eljár a szálai a kallóban elkopnak ; 2) á. é. elszakad,
malom, ha vize van ; (szój.) eljár a nyelve, szája, ruhaféle lassan elkopik; 3) lassan elfogy ; akár-
mindenféle haszontalanságot összebeszél ; 3) vmely mennyi a vagyon, ha nem szerzünk hozzá, sok idő
öltönyt elvisel, folytonosan hordoz ; eljárok én mulva elkallik. -ott, mn. 1) gyapjukelme, guban-
gatyában is; 4) az idő elhalad, elmegy ; bizony el- caitól a kallóban megtisztult ; 2) elkopott, elvásott
jár az idő; 5) elvégez vmit , vmely dologban (ruhanemű) ; 3) á. é. mindennapivá lett s ennek
munkálkodik ; hogyan jártál el ezen ügyben ; eljárni következtében mint érdektelen dolog figyelemre
hivatalában, kötelességében ; B) cs. 1) sorban egy- sem méltatott ; rég elkallott regék (Vör.) .
másután felkeres ; majd eljárom én a lakásokat ; Elkalmárkodik , A) k. kalmárkodva él ; B) cs.
2) járás-kelésben elkoptat; eljárni csizmáját ; el- kamárkodásra pazarol ; elkalmárkodta mindenét.
járni az utat ; 3) vmely táncot eltáncol ; eljárni a * Elkámpicsorodik, k. 1 ) szája görbén áll ,
csárdást; (szój.) ő is csak eljárja a bolondját . görbére fordul ; 2) á . é. elszólja magát, vmi illet-
Innen: Eljárás, fn. lent mond; elkámpicsorodott a nyelve.
Eljárásmód , fn. mód , melyet vmely dolog Elkámpul, k. látása meghomályosodik ; elkám-
véghezvitelénél , vmely ügyben való eljárásnál pult a szeme.
Elkanal az , cs. ételfélét kanállal elszed vki
követ vki.
Eljárdogál, Eljárogat, k. többször eljár. elől ; elkanalazni vki elől a levest; á. é. vki orra
Eljárt, mn. 1 ) járás -kelés, gyakori használás elöl vmit elcsíp, amit ő is szeretett volna magának.
által elkoptatott ; 2) * honvénült (leány) , mint Elkanászodik , k. kanászhoz illő betyár-er-
akihez rég jártak a legények. kölcsöt vesz fel.
Eljátszik, A) cs. 1) vmely dallamot elzenél , Elkancsukáz, cs. kancsukával nagyon meg-
elmuzsikál ; 2) játékban elveszt ; eljátszotta minden ver , elkerget.
vagyonát; 3) jogát, saját cselekvénye által sze- * Elkányad, 1. Ellankad .
rencséjét megsemmisíti ; eljátszotta jövő szerencsé- Elkanyar-it, cs. 1) vmít kanyaritva eldob, el-
jet; B) k. bizonyos ideig játszik ; e. néha éjfélig metsz ; elkanyarítani egy darabot a kenyérből ; 2)
is. Innen: Eljátszás, fn. nagy mértékben kanyarit. -odik, k. kanyarulattal
Eljegy-ez, cs. vmely not jegyváltás által biz- elfordul, más irányba megy; az ut itt e.
tosit arról, hogy feleségévé teszi. -zés , fn. a me- * Elkanyvadt, mn. betegség miatt elerőtlenült,
nyegzőt megelőző szertartás, melyben a szeretők legörbült ember.
nyilvánosan kimondják, hogy készek egymással * Elkalapol, cs. elsiet vmit.
házasságra lépni. Elkap, A) cs . 1) vmit hirtelen, erövel elvesz ;
Eljen, isz. az él ige parancsoló módjának har- külön . gyorsan menöt, repülőt megfog; a jó agár
madik személye, melyet felkiáltáskép akkor hasz elkapja a nyulat , 2) beteggel érintkezésbe jove, an-
nálunk, midőn vkinek tette, eljárása feletti helyes- nak nyavalyájába esik ; elkapni a hagymázt, a
lésünket, v. személye iránti vonzalmunkat akarjuk himlőt ; 3) elragad ; elkapták a lovak, elragadtak
nyilvánitni. Mint főnév : sok éljen " -t kapott. -ez, vele ; 4) á. é. elkapja az indulat, hirtelen indulatba
cs. éljen- kiáltásokkal üdvözöl vkit. -ezés, -zés, jö ; elkapta a sok dicséret, dölyfössé tette ; B) el-
fn. éljenekből álló helyeslö, v. üdvözlő felkiáltás. kényesedik ; ő igen elkapott. Innen : Elkapás, fn.
-zaj , fn. éljenkiáltásokból eredt zaj ; belül éljenzaj Elkapál, A) cs. kapa segélyével eltakarít ; elka-
környezi Hunyad dicső fiát (Cz.) . pálni az utból a sarat; B) k. bizonyos ideig kapál ;
Eljö, Eljön, k. távolabbról idejő, megérkezik ; e. félnapig is egyfolytában.
holnap eljön atyád ; á. é. eljő még az az idő, mikor. Elkapar, A) cs. 1 ) kaparva elhány, eltakarít ;
Eljövés, fn. távolabbról ide jövés, megérkezés. elkaparni a szemetet ; 2) á. é. (tréf. ) vki orra elöl
Eljövet, ih . eljövés alkalmával, akkor, midön vmit elvesz, elcsíp ; elkaparni vki elől a jó állo-
eljöttünk. mást. -it, cs. (tréf.) hirtelen elvesz, orra elöl elcsíp ;
Eljövet, Eljövetel, fn. a. m. eljövés. alig tudtam előtte elkaparítani.
Eljut, k. vhova elérkezik, elér, vmit megnyer. Elkapat, cs. 1) elkapni hagy, készt ; elkapatni
Innen : Eljutás, fn. a kocsit a lovak által ; 2) á . é. engedékenység által
Elkáb-it, cs. nagy kábulásba ejt; a dicsőség roszul szoktat, elkényeztet ; ez a gyermek nagyon
mámora elkábitja agyamat (Jók.) . -ul, k. egészen el van kapatva ; 3) vh. vmely szenvedély által erőt
kábulttá leszen. hagy magán venni ; elkapatja magát a haragtól.
El-kacag, A) k. bizonyos ideig kacag ; semmi- Innen : Elkapatás, fn.
 Elk 271 Elk

Elkapdos, Elkapdoz , Elkapkod, cs. 1) több | viszontagságok iránt érzéketlenné teszi ; elkemé-
darabból álló tárgyat egymásután elkap ; elkap- nyitette szivét a sok csapás. -ül, k. 1) nagyon ke-
dossa előlem a gyümölcsöt ; 2) a vevők vmely ke- ménynyé leszen ; 2) á. é. szive, kedélye érzéket-
lendő árucikket egymás elöl hirtelen megvásárol- lenné lesz.
nak; ajó árucikkeket mindjárt elkapkodják. Innen : Elken, cs. 1 ) a. m. szétken ; a lekvárt, mézet
Elkapkodás, fn. elkenni a kenyéren ; 2) kenésre felhasznál ; 3) a. m.
Elkardlapoz, cs. vkit kardlappal megver, el- zsirfélével elpiszkol.
hajt. Elkendöz, cs. 1) nöt kendőváltás által meny-
Elkárhoz-ik, k. pokolba jut ; (bibl.) aki nem asszonyának nyilvánit; elkendőzni a szomszéd leá-
hiszen, elkárhozik. Innen : Elkárhozás, fn. Elkárho- nyát; 2) arcán májfoltot, szeplőt festékkel eltakar.
zott, mn. -tat, cs. pokolra, kárhozatra juttat. Elkényesedik, Elkényesül, k. egészen ké-
Elkarmol, cs. körmeivel elkapar ; elkarmolni a nyessé válik ; minden gyerek elkényesül, ha látja,
szemőcsöt a testről. hogy nagyon szeretik (Jók.) .
Elkárom-kodik, A) k. folytonosan káromko- Elkényeztet, cs. 1) hibáinak elnézése, hizel-
dik ; elkáromkodik fél óráig is ; B) vh. káromko- gés, dicsérés által vkit nagyon kényessé tesz ; el-
dásra fakad ; elkáromkodta magát. -ol, cs. 1) ká- kényeztetni gyermekeit; 2) á. é. testének vmely ré-
romkodva elhajt ; 2) 1. Elkáromkodik, vh. szét tulságos bugyolálás által elpuhitja ; elkényez-
Elkaróz, cs. karókkal elkerít ; elkarózni a rétet; teti lábát, fejét, nyakát. Innen : Elkényeztetés, fn.
(ht.) vastag cölöpökkel elsáncol ; elkarózni a tábort. Elkényszer- edik, k. 1) kénytelenségből eljö,
Elkartol. es. (msz . ) a gyapjut fonás elött kárt- v. elmegy; ő is csak elkényszeredett hozzánk; 2) á.
tal megtisztitja. é. a) rosz bánás által nyomorékká lesz ; b) (tréf.)
Elkártyáz . A) cs. 1) pénzt kártyajátékban szeszes italtól nagyon lerészegszik. -it, cs. elkény-
elveszt; 2) idejét kártyázással tölti ; elkártyázni a szeredni készt, hagy.
drága időt ; B) k. bizonyos ideig folytonosan kár- Elképed, k. bámulattól, ijedségtől, képéből ki-
tyáz ; elkártyáznak néha reggelig is. kel ; elképedt rajta, mikor ezt meghallotta.
El-kásásodik, k. vmely gyümölcs husa túlérés Elker, es. vkinek kérve megmondja, hogy ad-
következtében kásássá leszen. -kaszál, A) cs. jon oda vmit ; elkérni vkitől a kocsit. -dez, cs. bi-
kaszával elmetsz ; elkaszálni a füvet ; B) k. a ka- zonyos ideig folytonosan kérdez ; ha hozzáfog, el-
szálást elvégzi . -kaszimbál, cs. össze-vissza kérdez két óráig is . -edzik, k. engedelmet kér
kuszál , összezavar ; elkaszimbálni a hajat. arra, hogy vhova elmehessen ; e. a mulatságba.
Elkavar, cs. 1) a. m. szétkavar, összevissza Elkeres, cs. bizonyos ideig folytonosan keres ;
forgat ; 2) a. m. elhány, olyan helyre tesz, hogy elkerestem én aztfél napig is.
maga sem találja meg. -odik, k. 1 ) a. m. elesava- Elkeresztel, cs. vminek nevet ad.
rodik ; 2) a. m. elhányódik. * Elkereszt- él, cs. elgátol, elakaszt vkit tervé-
* Eĺkéccen, k. elesik vmitől, kimarad a sorból ; ben. * -éz, cs. megindítja a faház épitését.
attól elkéccentél, nem lett részed benne. Elkérges- edik, k. egészen kérgessé válik. -it,
Elkéceint, cs . elcseppent. cs. vastag kéreggel von be, egészen kérgessé tesz .
Elkedvel, 1. Elszeret. -ül, 1. Elkérgesedik.
Elkedvetlen - edik, k. kedvét egészen elveszti. Elkerget, cs. vkit erővel elmenésre, eltávozásra
-it, cs. kedvét elveszi, kedvetlenné tesz. -ül , 1. kényszerit, elhajt, elüz ; elkergetni cselédjét. Innen :
Elkedvetlenedik . Elkergetés, fn.
Elkefél, cs. 1) kefével elhárit, elsimít ; elkefélni Elkérgül, k. a. m. elkérgesedik.
a hajat egyik oldalról a másikra ; 2) á. é. nagyon Elkerit, cs. 1) keritéssel körülvesz ; sövénynyel
megver; elkefélni vki ületét. elkerítni a kertet; 2) † hamis uton birtokába ejt ;
Elkegyetlen- edik, Elkegyetlen -ül, k. egé- általvetőmet egy N. P. nevű udvari katona kerítette
szen kegyetlenné válik. -it, cs. kegyetlen, könyö- volt el (Kem. J. ) ; 3) á. é. a káromkodást kicifráz-
rületlen természetüvé tesz. za; amúgy pajkosan elkerítette.
Elkéked , k. kékké lesz ; arca elkékedt a csap- Elkertel, A) cs. a. m. elkerít ; B) k. elsunnyog,
kodó vésztől (K. L.) . sompolyogva elmegy.
Elkel, k. a) (személyt.) 1) † elmúlik ; de ha az Eikerül, A) cs. 1) vmi mellett ugy elmegy,
elkelend (P. G.) ; á. é. elkél életünknek minden ékes- hogy ahhoz ne érjen ; elkerülni a pocsolyát ; á. é.
sége (Én.) ; 2) vmely árucikk eladatik ; 3) elfogy, elkerülte figyelmemet, azaz : észre nem vettem ; 2)
felhasználtatik ; sok kenyér e. nálunk ; 4) á. é. vmi- vmihez közel sem megy ; elkerülni a tüzet, a rosz
re nagy szükség van, vmi nagyon kivánatos ; már társaságot ; 3) vmitöl ment lesz ; elkerülni a bünte-
elkelne egy kis eső ; 5) tésztaféle tulságosan meg- tést ; B) k. bizonyos kerülő utat tesz ; elkerült Bu-
kel, feldagad ; elkelt a kalácsom ; b) (személyes. ) dáig, s ugy jött ide. -hetetlen, -hetlen, mn. amit
tovakel, elköltözik ; máshova kelt el tőlünk ; nem elkerülni, amitől menekedni nem lehet ; a halál el-
rettegsz-e , ha fölötted üvöltve kelnek el a viharok kerülhetlen. Innen : Elkerülhetlenség, fn. Elkerül-
(G. I.) . Innen : Elkelés, fn. Elkelt, mn. hetlenül, ih. -hetö, mn. amit elkerülni, amitől me-
Elkelepel, A) cs. 1) kelepeléssel elkerget ; 2) á. nekedni lehet ; elkerülhető veszély.
é. gyors, csaknem érthetlen szavakkal elmond Elkeser- edik, k. 1) egészen keserűvé válik ; 2)
vmit ; elkelepelte mondókáját ; B) bizonyos ideig ; á. é. szomorúsággal párosult boszonkodás, harag
folytonosan elkelepel. fogja el; elkeseredni a méltatlan bánás miatt. In-
Elkeményedik, 1. Elkeményül. nen: Elkeseredés, fn. -it, cs. 1) egészen keserűvé
Elkemény-it, cs. 1) nagyon keménynyé tesz ; tesz ; 2) á . é. szomorúsággal párosult haragra ger-
2) sok keményitöt pazarol vmi ruhafélére; elke- jeszt. Innen : Elkeserités, fn.
ményitni az inget ; 3) á. é. szivét , kedélyét a Elkésér, 1. Elkisér.
 Elk 272 Elk

Elkesernyés - edik , k. kesernyéssé , keserű Elkobzás, fn. (ttud .) hatósági működés, mely-
izűvé válik. -ít, cs. kesernyéssé, keserű izűvé tesz. nél fogva vki sajátját lefoglalják, elveszik.
Elkeserül, k. a. m. elkeseredik. Elkockáz, A) k. kockával játszik ; B) cs. koc-
Elkés-ik, k. 1) a meghatározott időnél később kajátékban elveszit ; elkockázta pénzét ; á. é. sze-
érkezik meg ; e. a vasuttól, e. a tüzfecskendővel; 2) rencséjét, becsületét lerontja, semmivé teszi ; el-
nagyon későre hagy vmely munkát ; e. a szántás- kockáztad becsületedet.
sal. Innen : Elkésés, fn. -it, késlet, cs. (ker. ) Elkocsikáz, Elkocsiz, k. 1) kocsin vhova
vmely váltó kifizetési idejét meghosszitja. -ödik, elmegy; e. a szomszéd faluba ; 2) bizonyos ideig
k. a. m. elkésik. kocsikáz ; e. fél napig is.
Elkész-it, cs. 1) munkába vett tárgyat megcsi- * Elkókk- ad, k. növény levelei, virágai elher-
nál , elvégez ; 2) vmire alkalmassá tesz ; vetésre vadnak, ellankadnak. * -aszt, cs. növényt efony-
elkészítni a szántóföldeket ; e. vkit az érettségi vizs- nyaszt, elhervaszt, ellankaszt.
gára; 3) vki kedélyét szomorú-, v. örömhir hallá- Elkold-ul, A) k. több ideig koldul ; e. félévig
sára hangolja ; e. vkit nagy örömhir hallására. In- is ; B) es . (guny. ) nagyon rimánkodva vmit elkér ;
nen : Elkészités, fn. -ül , k. 1) kész lesz, el leszen elkoldulta minden pénzemet. -usit, cs. egészen sze-
készitve ; a ruha holnapra készül el ; 2) menésre génynyé, koldussá tesz. -usodik, egészen kol-
minden szükségessel felszereli magát, felkészül ; dussá, szegénynyé leszen.
városból e. falura menni ; 3) vminek teljesültét elő- Elkomoly-it , cs. egészen komolylyá tesz.
re tudva, v. legalább gondolva , azáltal , ha bekö- | -odik, k. komoly természetűvé válik, v. komoly
vetkezik sem lepetik meg ; már én elkészültem arra arcot ölt.
is, hogy nem fog beteljesedni óhajom. Elkomor-it, cs. vkit egészen komorrá tesz.
Elkevélyedik, k. egészen kevélylyé leszen. -odik, k. komor kedélyüvé válik, v. komor ar-
Elkever, k. 1) forgat, kavar ; elkeverni a tésztát; cot ölt.
2) elhány, olyan helyre tesz vmit, hogy maga sem Elkompol, cs. kompokkal elzár, elkerít.
találja meg ; elkeverted a tollamat; 3) összezavar , Elkontár-kodik, A) k. kontárkodva él ; B) cs.
összekever, hogy rendben ne legyen ; elkeverni a kontárul készit el vmit ; elkontárkodta ezt a mun-
kártyát. -edik, k. 1) vmely rendezett dolog össze- kát. -odik, k. a rábizott munkát roszul végzi ;
keveredik, összehányódik ; 2) elhányódik, hányás- mesterségéből kitanul. -oz, cs. kontár módra, ro-
vetés miatt elö nem kerül ; elkeveredett a tollkésem. szul készit el vmit.
Elkezd, cs. 1) vmely dolgot munkába vesz ; Elkopik, k. egészen elhasználódik, eldörzsölő-
elkezdeni a házépítést; (mükitétel) elkezdeni a ha- dik ; a ruha e., ha mindig hordozzák ; á. é. elavul,
risnyát; 2) vmibe kap, vminek indul, vmibe bele- mindennapivá válik ; ez az élc is elkopott már. In-
kezd ; elkezdette kezemet harapni ; mikor elkezd or- nen: Elkopás, fn. Elkopott, mn. Elkopva, ih.
dítni. -egel, k. kezd verni, szidni stb. -ödik, k. Elkopogat, Elkopogtat, A) cs. vmit kopogat-
vmi kezdetét veszi ; elkezdődik a mulatság. va,* kopogtatva eltör; B) k. bizonyos ideig kopogat.
El-ki, ih. hatályositó szó, a. m. ki. Elkopp-ad, k. tolla, haja, szőre kihull. -ant,
Elkiabál, A) cs. 1) kiabálással elkerget ; elkia- cs. az égő gyertya hamvát, hamvvevővel elveszi.
bálni a madarakat; 2) kiabálva elmond ; szónokla- Elkoptat, cs. 1) folytonos használás által ko-
tát nem annyira elmondotta, mint inkább elkiabálta ; pottá tesz ; csizmát e.; kést e., életlenit ; á. é.
B) k. bizonyos ideig kiabál ; e. egy negyedig is. vmely élcet nagyon sokszor használ. Innen : El-
Elkiált, A) cs. 1) kiáltva elkerget v. eléhi ; 2) koptatás, fn. Elkoptatott, mn.
kiáltva elmond ; elkiáltani az éji órákat ; 3) vh. Elkorbácsol, cs. 1) vkit korbácscsal nagyon
kiáltásra fakad ; kiáltani kezd ; elkiáltotta magát ; megver; ugy elkorbácsolták, hogy önkivületbe jött;
B) k. kiáltása bizonyos távolra hat ; elkiált a szom- ( 2) vkit korbácscsal elhajt, elkerget.
szédfaluig. Elkores-it, Elkorcs -osit , cs. vkit v. vmit
Elkietlen-edik, k. egészen kietlen szint ölt ma- hitványabbá, korcscsá tesz ; elkorcsosító külmaj-
gára; ez a vidék egészen e. -it, cs. kiességétől molás (Koss. ). -odik, k. a. m. elfajul, korcsos
megfoszt, kietlen szinbe öltöztet. természetűvé válik. Innen : Elkorcsosodás , fn. -ul,
Elkinoz, cs. bizonyos ideig elgyötör. k. hitványabbá korcscsá leszen.
Elkisér, cs. 1) illemből v. utitárskép vkivel bi- * Elkordél, cs. vmit hirtelenkedve, elhamar-
zonyos távolságig elmegy ; e. vkit félmérföldnyire ; kodva elront ; elkordélni egész jövőjét.
2) vmely rabot, hogy el ne szökjék, vhova elvezet, Elkorhad, k. fa egészen korhadtá leszen.
elvisz ; foglyot a városházához e.; 3) á. é. tőlünk Elkorhely-edik, k. egészen korhelylyé leszen.
nem távozik, el nem hagy ; a jótettek elkisérnek -kedik, A) k. bizonyos ideig korhely életet él ; e.
bennünket a sirig. hetekig is; B) cs. korhelykodva elveszteget ; elkor-
Elkiván, cs. vkinek sajátját magának ohajtja. helykodja az időt, elkorhelykodta minden pénzét.
-kozik, k. elmenni, eltávozni ohajt ; Pestről e. Elkorhol, cs. 1) dörzsöléssel elkoptat; a köte-
* Elkoborcol, k. nagy csizmában csoszogva let elkorholja a csiga ; 2) á. é. szidva elkerget, elüz.
elmegy. -ódik, k. dörzsölődve elkopik .
Elkóborol, A) k. 1) csatangolva, kóborolva El-korlátol, cs. korlátokkal elkerít. -kormá-
elmegy; 2) bizonyos ideig kószál, csatangol ; e. nyoz, cs. hajó, csolnak kormányát kezeli ; á. é.
néha félévig is; B) cs. 1) az időt csatangolással, vmely testületet, országot bizonyos ideig kormá-
kószálással tölti ; elkóborolja a drága időt ; 2) nyoz, igazgat. -korosodik, k. egészen öreggé, ko-
vmit erővel elvesz, zsivány módra elrabol. rossá leszen. -kotor, cs. kezeivel, v. vmely esz-
Elkoboz , cs. ált. vmit erővel elvesz ; külön. közzel több darabból álló holmit elhárit. -kotró-
(ttud.) vkit sajátjától büntetéskép megfoszt ; elko- dik, k. 1) * a kerékagy torka vásás által megtá-
bozni a magyar dohányt, a tiltott könyveket. gul ; 2) (tréf.) elmegy, eleblábal, elinal. -kótyál,
C Elk 273 Ell

Elkótya-vetyél, cs. árverés utján elad . -koty | gyonát, elkurválkodta legszebb idejét, a) kurváknál
fol, 1. Elkotyvál. töltötte el; b) mint kurva élte át.
Elkotyog, A) k. kotyogva, kissé értelmetlenül Elkuruzsol, cs . 1) vmely nyavalyát kuruzsolva
beszél ; ez a kis gyermek már szépen e.; B) cs. vmit megszüntet ; 2) á. é. vmit kuruzsolással roszabbá
kibeszél ; mindig elkotyogja a titkot. tesz ; B) k. több ideig kuruzsol.
Elkotyvál, Elkotyvaszt, cs. vmely ételt hirte- * Elkuruglyáz, cs. 1) szénvonóval elhárít ; el-
len, imigy- amugy elkészit, elront. kuruglyázni a tüzet, a hamut ; 2) szénvonóval elver,
Elkovácsol, cs. 1) vasat felhasznál ; három má- megver.
zsa vasat e.; 2) vasat kalapácscsal ütve elkoptat. Elkúsz, k. növény szárai a földön terjednek
Elkölt, cs. 1 ) pénzén odábbad, vmit vesz rajta; szét, ugy hogy az utba eső szilárd testre felkun-
elkölti minden pénzét ; 2) ételt, italt felhasznál ; korodnak.
minden eleséget elköltöttünk. Elküld, cs. 1) vkit vhova küld ; 2) vkit hivata-
Elköltöz -ik, k. 1) más helyre megy lakni ; 2) lából elhajt, elkerget ; elküldeni a hanyag tisztvise-
más tartományba , más vidékre költözik , utaz ; lőt ; 3) haza bocsájt ; elküldeni a kiszolgált katonákat;
elköltöztek idegen országba . -ködik, k. más helyre 4) vmit elvitet ; elküldeni postára a levelet. Innen :
megy lakni. Elküldés, fn. Elküldő, fn. és mn. -öz, -özget, cs.
Elköltöget, cs. lassan, egymásután elkölt. 1) többször egymásután elküld ; mindig elküldözi a
* Elköpik, k. a hus a sülésben nagyon megaszik. cselédet ; 2) lassanként küld el, bocsát el.
Elkörmöl, cs. 1) körmeivel elvesz , elkapar Elkülön-it, cs. külön választ. Innen : Elkülöni-
vmit ; 2) á. é. elcsen, elcsip, ellop. -köröz, cs. tés, fn. Elkülönítési, mn. -ödik, k. nem maga
körrel elkerit. -köszönt, cs. vkinek egészségére erejéből, hanem külső hatás által külön válik.
iszik ; a pohárt vkire elköszönteni. -köszörül, cs. Innen: Elkülönödés, fn. Elkülönödő, fn.
1) köszörűkővel vmit elcsiszol ; elköszörülni a kés Elkülönöz, cs. a. m. elkülönit. Innen : Elkülö-
élét; 2) vmit surolás, csiszolás által elkoptat ; 3) á. nözés, fn. -hetlen, mn. külön nem választható.
é. torkán keresztül bizonyos ideig a léget szaka-
dozottan s hangot adva ereszti ki ; elköszörüli itt a Ellábal, k. (tréf.) elkotródik, elhordja magát .
torkát félóráig is. Ellágy-it, cs. tulságosan puhává, lágygyá tesz ;
Elköt, A) cs. 1) más helyre köt ; kösd el a lovat á. é. egészen érzékenynyé tesz ; mások szenvedésé
innen; 2) á. é. a) sebre, fekélyre gyógyfüvet, ke- ellágyitja az emberi szivet. -ul, k. tulságosan lágy-
nőcsöt rak; elkötni a fekélyes lábat ; b) vagyonát gyá leszen ; á. é. nagyon érzékénynyé lesz. Innen:
kötésileg másra ruházza ; c) cérnát, pamutot kö- Ellágyulás, fn.
tésre felhasznál ; mind elköti a pamutomat; B) k. Ellajhodik, Ellajhul, k. egészen restté, laj-
harisnya stb. kötéssel foglalkozik ; e. félnapig is. hává leszen.
Innen: Elkötés, fn. -elez, cs. kötelezvényben meg- Ellakatol, cs. lakattal-, v. bezár vmit.
igéri, hogy vmit másnak átenged. Ellakik, A) k. 1) vmely helyen lakik, v. vkivel
Elkövet, cs. vmit megtesz, véghezvisz ; min- egy helyen lakik ; ellakom én itt is; ellaknám én ő
dent elkövet, csakhogy kegyét megnyerje. Innen : vele akár meddig ; 2) étellel, itallal tulságosan jól
Elkövetés, fn. -kezik, k. 1) † utra kel, elmegy ; lakik ; ellakott gyomor ; (szój .) ellaktam, mint a
* elkövetkeztünk egymástól, elbúcsúztunk ; 2) bizo- dob ; 3) á. é. nagyon megun ; szeretném ha elmenne,
nyos idő elérkezik. már egészen ellaktam vele ; B) cs. lakomát tart,
Elköv-it, cs. kö keménységűvé, tulajdonságúvá menyekzöt ünnepel ; ellaktuk a lakzit.
tesz ; á. é. szivét a fájdalom v. akármely érzelem Ellakmároz , Ellakomáz , A) cs. lakomára,
iránt érzéketlenné tesz. -ül, k. kö keménységűvé vendégségre költ, pazarol ; ellakmározni minden
válik ; némely fa a föld gyomrában elkövül; á. é. vagyonát ; B) k. bizonyos ideig lakmároz ; ellako-
ijedtében, bámultában elképed ; elkövültem, midőn | máznak reggelig is.
azt meghallottam. Elláncol, cs. lánccal körülkerít.
Elközel-edik , k. 1) vmely ponthoz közeledik ; Ellángol, k. lángolása megszün, lángolva el-
2) időpont közelebb jö. -get, -it, k. lassan köze- hamvad ; a rosz fa e.; ȧ. é. vmely érzelem elmu-
lebb jő ; e. már az az idő is, mikor stb. lik; már ellángolt szerelme.
Elközönségesedik, k. egészen közönségessé, Ellankad, k. a lankadás egészen elfogja ; elgör-
szokottá válik. nyed, elhajlik ; a járás-kelésben e.; a forró naptól
Elkucor-odik, k. félre eső helyre kucorodik. ellankadnak a virágok. Innen : Ellankadás, fn.- aszt,
-og, k. bizonyos ideig kucorog ; 2) á. é. titkon el- cs . eszközli, hogy vki, v. vmi ellankadjon. Innen :
sompolyog. Ellankasztás, fn.
Eikunyorál, A) cs. vmit kunyorálva elcsal ; Ellapátol, cs. 1) vmit lapáttal elhány ; ellapá-
elkunyorálta pénzemet ; B) k. több ideig kunyorál, tolni a havat ; 2) vkit lapáttal jól megver.
kérencsél . Ellap-it , cs. nagyon elszélesít , szétterjeszt ;
Elkupoz, cs. kupját, csucsát elüti. ellapítni a tüzes vasat. -osit, cs. egészen lapossá
Elkurj -ant, vh. kurjantásra, kiáltásra fakad ; tesz.
elkurjantani magát. ogat, A) cs. kiabálva elker- Ellappan, k. titkon elillan, elbuvik. -g, k. 1) bi-
get, v. elhí ; B) k. 1) kiábálása bizonyos távolra zonyos ideig lappang, bujkál ; vhova bujdokolva
elhangzik ; e. a szomszéd határig ; 2) bizonyos megy. -t, cs. elbujtat, ellappanni segít.
ideig kiabál, kurjongat. Ellapul, k. nagyon szétterjed, egészen lappá
Elkurtit, cs. nagy kurtává, röviddé tesz. leszen; e. a tulságosan megkelt kenyér ; á. é. gö-
Elkurválkodik, A) k. 1) férfi kurvákhoz jár ; dörbe, földre erősen lehuzodva szem elől elbujik ;
2) kurvaéletet él ; B) cs. kurvákra, v. kurvaképen, az üla itt nyúl e. az árokba.
mint kurva veszteget ; elkurválkodta minden va- Ellármáz, A) cs. lármázva elkerget ; ellármázni
Ballagi szótár. 18
 Ell 274 ― Ell

a madarakat a gyümölcsfáról ; B) k. bizonyos ideig | az ő gonoszságoknak (Debr. leg. könyv) ; kik örök
lármáz. daccal várának tart vala ellent (Vör.).
Ellasnakol, cs. nagyon megver, elpáhol. Ellen, igek. az ige által jelentett állapottal, cse-
Ellass -it, cs. egészen lassúvá tesz. -údik, -úl, lekvéssel , v. szenvedéssel megfordított irányu,
k. egészen lassúvá leszen. dacoló értelmet ad ; áll, ellenáll ; vet, ellenvet. Az
Ellát, A) cs. 1) felszerel, gondoskodik, hogy ily igék tulajdonító ragot vonzanak : ellenáll, v.
vmiben hiány ne legyen ; ellátni a hadsereget lő- ellene áll az idő viszontagságainak ; ellene mondok
szerrel ; á. é. vkit jól megver ; majd ellátlak én, az ördögnek ; felható raggal : ellenemre van, elle-
csak ne viseld magad jól ; 2) (ttud . ) vmely perben, nedre van stb. Fölveszi néha t határozói képzöt
azt megvizsgálva, itéletet hoz ; peres ügyet ellátni ; is : ellent áll, ellent mond.
még nem látták el peremet ; B) k. látása bizonyos Ellen, mn. 1) megfordított irányban álló, szem-
távolra elhat ; ellát egy órajárásnyira is. Innen : közt jövő ; ellen szél, ellen lábak; 2) a. m. ellenmü-
Ellátás, fn. Ellátási, mn. Ellátott , mn. -hatlan, ködö, ellenséges ; ellen tábor ; ellen beszéd.
mn. és ih. a távolság miatt nem látható ; elláthat- Ellen, fn. tb. -ek ; a. m. ellenség.
lan messzeség. Innen : Elláthatlanul, ih. -ogat, k. Ellen-ablak, fn. általellenben, szemközt levő
többször elmegy látogatóba ; ellátogat vmely ház - ablak. -ágyutelep, fn. (ht.) szemközt álló ágyu-
hoz; majd ellátogatok én oda. telep. ajtó, fn. szemközt, átellenben levő ajtó.
Ellátszik, k. bizonyos távolságra szembetűnik, -aláirás, fn. vmely hiteles iratnak, szerződvény-
látható ; ez afa messzire ellátszik. nek a szerződő felek által való kölcsönös aláírása.
* Ellazukál, cs . hasztalan eltölt (időt) ; ella- Ellenáll, k. 1) vkivel szembeszáll , vkinek
zukálja az időt, ámolyogva, semmit nem téve tölti ellenszegül ; e. az ellenségnek ; 2) feltartóztat, nem
az időt. enged ; az erős vasrostély ellenállott a rablóknak;
Ellebben, k. széltől lebbenve elmozdul, elha- | 3) á. é. lelkében küzd vmi ellen ; e. a csáboknak;
lad ; öt perc múlva E. hóköténye ellebbent a szürkülő e. a vesztegetésnek. Innen : Ellenállás, fn. -hatat
ködben (K. L.) ; á. é. könnyű léptekkel elmegy. lan, -hatlan, mn. legyőzhetlen, aminek ellenállani
-t, cs. eszközli, hogy vmi ellebbenjen. nem lehet. Innen : Ellenállhatlanul, ih.
Ellebeg, k. a légben lebegve elhalad pl. a fel- Ellenár, fn. vmely folyó folyásával ellenkező
emelkedett léghajó; ellebegett szemeink elől ; á. é. irányból előnyomuló áradat. -kolás, fn . (ht.) az
a földet alig érintve, könnyű léptekkel elhalad. ellenség aknai hatásának elerőtlenítésére való
* Elledés , fn. bujtatás , homlítás ; a szőllőben földalatti árok készitése. -ok, fn. (ht. ) az ellenség
elledést tenni. aknái hatásának megsemmisitése végett ásott
Ellegel, A) k. bizonyos ideig legel ; B) cs. legelve árok.
eleszik vmit; ajuhok ellegelték a vetést. -tet, cs. 1) Ellenás, cs. (ht.) ellenárkot ás.
bizonyos ideig barmot legeltet ; á. é. sokáig elle- Ellenbáj , fn. babonás müködés, melylyel a
gelteti rajta a szemeit, sokáig nézi ; 2) barmokkal köznép az u. n. megrontottat betegségéből felgyó-
füvet, vetést eletet. gyítni véli.
Ellegyeskedik, A) cs . az időt pajzánkodva, Ellenben, ksz. két, egymással homlokegyenest
henyélve tölti ; ellegyeskedi minden idejét ; B) k. ellenkező mondat összekapcsolására használtatni
bizonyos ideig pajzánkodik, henyél ; e. a leányok szokott szó.
körül.
Ellegyez, cs. 1) legyezve elkerget, elhajt ; 2) Ellenbes, mn. szemben, v. szemközt álló, átel-
bizonyos ideig legyez , fris levegőt hajt vkire ; lenben levő, ellenti. -it, cs. vmit egy más dolog.
majd ellegyezem én ezt a kis gyermeket. gal összehasonlitás végett szemközt állit. Innen :
Ellehet, k. folytonosan elmaradhat, elélhet ; el- Ellenbesítés, fn. -ség, fn. a. m. ellentiség.
lehetek vele szépen ; ellehetek nála nélkül. Ellen-beszéd, fn. szónoki beszéd , melyben vki
Ellel, cs. vkit a láz, hideglelés bántalmaz, gyö- egy másiknak véleményét , nézetét , beszédjét
tör ; elleli tőle a hideg. megcáfolni törekszik. -birálat, fn. vmely birálat
Ellen, nh. arcul, v. szemközt vele, dacból elibe hibáit, tévedéseit felhozó és azokat megrovó irat.
állva, dacára ; ember ember ellen küzdött ; akaratom, Ellenbizony, Ellenbizonyítás, fn. vmely bi-
parancsom ellen, azaz : akaratom, parancsom da- zonyíték hamisságát kimutatni törekvő bizonyítás
cára ; rag. ellenem, ellened, ellene stb.; ha isten - iték, fn. vmely bizonyiték hamis voltának ki-
mellettünk, ki ellenünk ; sok roszat mondott ellenünk ; mutatására elésorolt érv, bizonyíték. -itvány, f
ellene a nevet nak, nek-kel is vonzza ; az egyház- vmely dologban kiadott bizonyítvány hamis vol-
nak tusakodása van testnek és vérnek ellene (Gyar- tát , érvénytelenségét kimutatni törekvő hiteles
mathi M.) , mi igy is lehetne : az egyháznak tusa- irat.
kodása van test és vér ellen; ellene a névnek elötte Ellen-cikk , fn. vmely irodalmi cikk érveit
is állhat, de ekkor ennek vagy névelő, v . személy- megtámadó irat. csapás, fn. 1) vívás közben.
rag által határozottnak kell lennie : ellene a testnek vmely csapást eltávolitó, v. az ellenfélre irányzoz
és a vérnek, v. ellene testemnek és véremnek ; marasz- csapás ; 2) (vad.) nyomok helyei, melyek ugyan
taló raggal : ellenemben, ellenedben, ellenében, elle- azon fajú vadnak két ellenkező irányban val
nünkben stb., amidön ezt is jelenti : átellenben haladását jelölik. -császár, fn. a törvényes csá-
velem, veled stb., menjetek a kastélyba, mely ellen- szár uralkodása alatt a császári hatalmat bitor!
tekben vagyon (Tatrosi c. ) ; ra, re felható raggal : személy. -csel, fn. vki cseleinek kijátszására ki-
ellenemre, ellenedre stb. , a. m. kedvem, akaratom, gondolt csel .
kedved, akaratod stb. ellen ; a bor ellenemre van. Ellendarab, fn. ált. vminek ellentéteül feláll-
Sajátságos kifejezés : ellent tartani, a. m. akadályt, tott tárgy, darab ; külön. 1) vmely komoly dolgot
v. gátot vetni : hogy ellent tartana ő szent fölsége előtüntető festvényt, szobrot nevetségesen, gúnyo
 Ell 275 Ell

rosan utánzó kép és illetőleg szobor ; 2) komoly Elleni, mn. az ellent illető, ellenséges ; várja az
költeményt vigan, nevetőleg utánzó költemény. elleni népfejedelme csatáját (D. M.).
Ellendöfés, fn. a döfést elháritni törekvő döfés . Ellen-intézet, fn. vmely intézet törekvéseinek
Ellen- ér, fn. (b.) a bányában vmely érrel szem- meghiúsitása vegett felállitott intézet. -irány, fn.
közti irányból haladó ér. -erö, fn. vmely ha- ellenkező oldal felé tartó irány ; ellenirányban mű-
tás legyőzésére szolgáló erő ; nagy, csekély ellenerőt ködni. -irat, fn. bármely irat, mely egy más irat
kifejteni. -értelem, fn. vmely mondatnak, foga- tartalmának megcáfolása végett iratott. -izgatók,
lomnak a valódival ellenkező értelme. -érzet, fn. fn. tb. az emberi és állati testre vmely betegséggel
1) ugyanazon tárgy által előidézett. de egy másik ellenkező hatást eszközlő gyógyszerek. -izom , fn.
személyével ellenkező érzet ; ugyanazon esemény (bt.) az emberi és állati test bármely részében
kétszemélyben ellenérzetet költhet ; 2) a.m. ellenszenv. egy másikkal ellenirányban levő izom.
Ellenes, mn. 1) szemközt, átellenben álló ; e. Ellenjáték, fn. a másik játéktárs ellen intézett
ház ; (nt.) e. levelű ; 2) egymás hatását egészen, v. | játék ; (a biliárdozásban, kártyázásban stb.) . -os ,
részletesen megsemmisitö ; e. mennyiségek; 3) da- fn. aki vmely játékban nem velünk, hanem elle-
coló, ellenálló ; e. erő. —, fn. 1 ) ellenfél, más véle- nünk játszik.
ményü, más párthoz tartozó személy ; 2) tánc köz- Ellenjavall, 1. Ellenjavasol.
ben velünk szemközt álló személy. Innen : Elle- Ellenjavallás, 1. Ellenjavaslás.
nesség, fn. Ellenjavas -lás, Ellenjavas-lat , fn. 1) egy
Ellenet, fn. a. m. ellentét ; nyugvó csendben másikkal ellenkező irányban ösztönző javaslat ;
szunnyadt körülte az élet ellenetben zajgó keblével a gyülésen N. N. ellenjavaslatot adott be ; 2) (gyógy.)
(Fáy). az előbbenivel ellenkező orvoslási módot ajánló
Ellenez, cs. 1) vmely tett véghezvitelét nem kórjelenség (contraindicatio). -ol, cs. 1) ugyan-
helyesli, nem javallja ; ellenezni a kirándulást ; 2) azon dologban felhozott javaslattal ellenkezőt
vminek ellenmond, ellenszegül. Innen : Ellenezés, javasol ; 2) (gyógyt .) a megváltozott kórjelenség
Ellenzés, fn. más orvoslási módot ajánl.
Ellen-fa, fn. 1) támaszul szolgáló fa, gerenda ; Ellenjegy, fn. 1) ált. mindenféle jegy, mely
2) emeltyüül használható rúd. -fal, fn. 1) szem- más jegy helyett adatik ; 2) külön. nyomatott ce-
közt, átellenben levő fal ; 2) épület, v. fal erösité- dula, mely valamely mulatságból, színházból stb.
sére, támaszául szolgáló fal. ideiglenesen az eredeti jegy helyett adatik, hogy,
Ellenfél, fn. 1) más véleményben levő fél, párt ; ha vki kimegy, visszamehessen. -ez , cs. 1 ) más
2) (ttud.) perlekedésben levő személyeke egyik a által aláirt okmányt neve aláírásával is megerösit ;
másikra nézve ; 3) mással harcoló , dacoló , ellen- 2) kelmékre ellenjegyeket tüz, ragaszt.
ségeskedésben levő fél, ellent tartó rész ; az ellenfél Ellenjegyzet, fn. a. m. ellenaláirás .
táborát kikémlelni. Ellenjel, fn. az elöbbeni jel által kifejezett do-
Ellen-forradalom, fn. vmely forradalom tö- lognak ellenkezőjét mutató jel.
rekvéseinek meghiúsitása végett keletkezett for- Ellenjelenség, fn. (gyógyt.) a . m. ellenjavaslás.
radalom. -földi, mn. ellenség földéről való ; buzo- Ellenjelentés, fn. 1 ) az elöbbeni jelentéssel
gánya rontva csapott ellenföldi fiakat (D. M.) . -fur, ellenkező jelentés ; 2) (gyógyt. ) a. m. ellen-
cs. vmely lyukkal, nyilással ellenkező irányból, jelenség.
oldalról fur. -gördit, cs. hengerded testet vmivel Ellenkaró, fn. 1) átellenben levő karó ; 2) tá-
szemközt gördít ; 2) á. é. a) vmely terv kivitelét maszul szolgáló karó.
akadályozza ; b) vmely vélemény helytelen voltá- Ellenkedik, k. 1) vminek ellent mond ; 2) civa-
nak bebizonyitására érveket hoz fel. -had, fn. az kodik, viszálykodásban él ; a rosz házasok mindig
ellenfél hadserege. ellenkednek egymással ; 3) pajkosságból , pajzán-
Ellenhang, fn. 1) a zenében; énekben hamis, ságból ingerkedik, dévajkodik ; a leányokkal ellen-
nem egyező hang ; 2) zenében, énekben a kisérő, kedni. Innen : Ellenkedés, fn. Ellenkedő, mn.
társul szolgáló hang (contra) ; 3) á. é. a közös vé- Ellenkelés, fn. vki, v. vmi ellen való kikelés ;
leményt nem helyeslö hang , szavazat. Innen : tisztességes ellenkelés helyett döf (T. Gy.) .
Ellenhangú, mn. -zat, fn. a zenében össze nem Ellenkép, fn. 1) egyik kép a másikra nézve,
vágó, nem egyező hangok. -zó , mn. a zenében, ha ugyanazon tárgyat ellenkező szempontból tün-
énekben nem egybevágó, nem egyező ; e. zene, teti elő ; 2) á. é. két különböző, ellenkező cselekvési,
ének. v. életmód egymásra nézve ; a jó és gonosz ember
Ellenhasadás, Ellenhasadék, fn. (seb.) a élete ellenképek.
test megzuzott részével ellenkező oldalon támadt Ellenkép, Ellenképen, ih. mint ellenség, ellen
hasadék. módjára ; ellenkép bánni vkivel.
Ellenhat-alom, fn. vmely hatalom törekvéseit Ellenkérdés, fn. (ttud.) törvényszéki tárgya-
meghiúsitni igyekvő, ellene müködő hatalom. -ás, lásnál a fökérdés felvilágosítása végett tett mellék
fn. vmely hatás működését gyengítő s illetőleg azt kérdés ; máskép : keresztkérdés.
megsemmisitni törekvő hatás. -ó, mn. vminek Ellenkereset, fn. (ttud.) az alperesnek a felperes
hatását megsemmisitö , vminek ereje ellen mű- ellen való követelése , keresete , viszontkereset
ködő. viszontkövetelés (reconventio) .
Ellenhirdetés , Ellenhirdetmény , fn. 1) az Ellenkészület, fn. 1) más készületének elhári-
ellenfél hirdetését megcáfoló hirdetmény ; 2) elöb- tása végett történő készület ; 2) az előbbeni készü-
beni hirdetmény tartalmával ellentétben álló lettel ellenkező készület.
hirdetés. Ellenkezes, fn. 1) vmely kezesért jótálló kezes ;
Elleninger, fn. ellenkező cselekvésre ösztönző 2) szerződésre lépő felek kezesei egymásra nézve.
inger. -lö, mn. elleningert gerjesztő. Ellenkez - et, în. 1) (bölcs. ) két tárgynak egé-
18 *
 Ell - 276 - Ell

szen ellenkező volta (contrast) ; 2) ellenséges, | vmely részének avégből való felmetszése, hogy a
viszálkodó állapot. -ik, k. 1 ) ingerkedésből ellent nemesebb részeken levő daganat genyedsége abból
mond, ellent szól ; ne ellenkezzél mindig velem ; 2) kifolyjon.
vmivel nem egyez , vminek nem felel meg ; vmihez Ellen- nyom, fn. a többi lábnyomokkal ellen-
nem illik ; a csalás e . a becsületérzéssel; a köpönyeg- kező irányu nyom . -ozás , fň. a. m . ellen-
forgatás e. a jellemszilárdsággal ; (szój .) tűz, viz kereset.
nem ellenkeznek ugy egymással. Inn.: Ellenkezés, fn. Ellennyugta, Ellennyugtatvány, fn. vmely
őa mi békeségünk,ki az ellenkezéseket eltörlötte(bibl .) . nyugta átvételéről kiadott nyugtatvány .
Ellenkező, mn. 1) ált. különböző, más- más Ellennyujtás, fn. (seb. ) a kificamult tagnak
irányu, nem egyező ; e. véleményben lenni ; e . eset- ellenkező irányban nyujtása, hogy elöbbi rendes
ben; (km.) ellenkező dologban válik meg, ki mire helyzetét visszanyerje.
való; 2) (bölcs.) egyik a másikat kizáró, egymás- Ellen-ok, fn. vmely állitás ellenkezőjének be-
sal ellentétben álló; a szegénység és gazdagság e. bizonyitására felhozott ok. -oldal, fn a tulsó rész,
fogalmak; 3) szemközt, általellenben levő ; e. irány- tulsó oldal. -óvás, fn. (ttud.) óvás ellen intézett
ban indulni; az e. oldalon. fn. a. m. ellenfél, óvás (Reprotestatio).
ellenvéleményen levő ; tudhatja maga is az ellen- Ellenőr, fn. személy, ki egy, v. több hivatalnok
kező (G. K.) . Innen : Ellenkezőség, fn. Ellenkezőkép, eljárását, számadásait kiséri figyelemmel, s a ki-
Ellenkezőképen, Ellenkezőleg, ih. † -jül, ih. a. m. adott iratokat ellenjegyzi. -járat, fn. az ellenséges
ellenkezőleg ; a dologban visszafordultul és ellen- hadsereg örjárata. -ködik, k. ált. vki eljárására
kezőjül vagyon (G. K.). figyel, s azt, ha hibáz, jó utra igazítja ; külön.
Ellen-király, fn. a törvényes király ellenében ellenőri hivatalt visel. Innen : Ellenőrködés, fn.
királyi cimet, hatalmat bitorló személy. -könyv, -könyv, fn. könyv, melybe az ellenör mindenféle
fn. (ker.) a számadási könyv ellenőrzése végett hivatalos eljárások feletti nézeteit jegyzi be. -öz,
irott könyv. -könyv-vivö , fn. személy, ki az cs. vki eljárását hivatalos megbizásból figyelem-
ellenkönyvet irja. -követelés, fn. a. m. ellen- mel kiséri, s a kiadott hivatalos iratokat ellen-
kereset. jegyzi ; ellenőrözni a számadásokat. -ség , fn. 1)
Ellenlábas, Ellenláboló, Ellenlábu, fn. 1) a ellenőri állapot, hivatal ; 2) bármely dologban
földteke ellenkező oldalán lakó , ki velünk egymás történő eljárások figyelemmel kisérése. -zés, fn.
ellen fordított lábakkal áll ; 2) á. é. homlokegyenest a. m. ellenörködés.
ellenkező véleményü ; ők politikai tekintetben ellen- Ellenözön, fn. a. m. ellenár.
lábasok. Ellenpanasz, fn. panasz, melylyel a bepanasz-
Ellen-lajstrom, fn. a fölajstrom ellenőrzése lott fél a panaszlót terheli . -ló, fn. ellenpanaszt
végett irt lajstrom. -lapka, 1. Ellenjegy. tevő személy.
Ellenlázadás, fn. a lázadás meghiúsitása vé- Ellen- pápa, fn . személy, ki a törvényesnek tar-
gett keletkezett lázadás. -mars , fn. (ht.) 1) a had- tott pápa ellenére a pápai hatalmat és méltóságot
seregnek a célba vett, v. kinyilvánitott iránynyal bitorolja. -parancs, fn. 1) az elöbbi parancs meg-
ellenkező oldal felé való menetele ; 2) az ellensé- szüntetését tartalmazó parancs ; 2) az elöbbi på-
ges hadsereg ellen való mars. -más, fn. 1) vminek rancs tartalmával ellenkezöt rendelő parancs.
párjául szolgáló s annak megfelelő dolog ; ellen-- part, fn. (erőd.) az ellenséges hadsereg védel-
más lábakkal, váltogatott lábakkal ; 2) a. m. ellen- méül szolgáló lejtős part (contre-escarpe). -párt,
tét. Innen : Ellenmáslag, ih. méreg , fn. vmely tn. két különböző színezetű, ellenkező véleményü
méreg rontó hatását megszüntető gyógyszer. -met- párt egymást illetőleg. Innen : Ellenpárti , mn.
szés, fn. az átellenes részen tett metszés. -pont, fn. 1 ) átellenben levő pont ; 2) más ponttal
Ellenmond, k. 1) vmely állitásnak ellene szól ; ellenkező célból felállitott pont ; 3) (zene) a másod,
2) vkinek tette, szavai felett roszalólag nyilatko- v. társhangok jelölésére szolgáló hangjegyek el-
zik ; 3) vki tette, szavai ellen tiltakozik ; ellenmon- rendezése ; 4) á. é. a másod, v. társhangot jelölö
dani vki megválasztatásának ; 4) elöbbeni állitásával egyes hangjegy. - rendelet, fn. 1) az elöbbeni ren-
nem egyezőt mond ; ellenmondani maga-magának. deletet megszüntető rendelet ; 2) az elöbbi rende-
Innen : Ellenmondás, fn. Ellenmondo, mn. Ellen- let tartalmával ellenkezőt parancsoló rendelet.
mondóság, fn. -ástalan, mn. (bölcs.) ellenmondás repedés, -rés, 1. Ellenhasadás.
nélkül való ; két, v. több oly fogalom, melyek Ellen-rész, fn. 1) a. m. tulsó rész, tulsó oldal ;
egymással nem ellenkeznek ; pl. szép és jó. Innen : ő az ellenrészen lakik ; 2) a. m. ellenfél , ellenpárt;
Ellenmondástalanság, fn. hajóink száma az ellenrészt megnyomta (Vir. ). -ró,
Ellenmunkál, Ellenmunkálkodik , k. vki cs. (ker.) egyik kereskedő a másik jogos követe-
munkáját, törekvését meghiúsítni igyekszik. In- léseit kielégiti (scontriren) .
nen: Ellenmunkálkodás , fn. -at, fn. más igyekvését Ellensáne, fn. (hat ) 1) az ellenséges haderő
meghiúsitni törekvő munkálat. védeül szolgáló sánc ; 2) az ellenfél sáncának átel.
Ellennyilas, fn. 1) ált. vmely nyilással ellen- lenében ásott sánc. -olás, fn. ellensánc készitése.
kező részen keletkezett nyilás ; 2) külön. (seb.) a Ellenség, fn. ált. oly egyén, ki irántunk gono-
test vmely részén avégből felmetszett nyilás, hogy szul érez, s ebbeli érzelmét szóval, tettel nyilvá-
a nemesebb részek vmelyikén levő daganat ge- nítja ; halálos e.; (szój .) ellenségemnek sem kivánom,
nyedsége azon kifolyjon. oly nagy kár, szerencsétlenség ért; (km.) házi el-
Ellennyilatkozás, Ellennyilatkozat , fn. 1) lenség a test, fris a roszra, jóra rest; mosolygó
vki szavait , tetteit roszaló nyilatkozás ; 2) az ellenségnél nincs ártalmasabb ; ellenségeddel tårs-
előbbi nyilatkozást kizáró, azzal ellenkező nyilat- poharat ne igyál ; becsüld ellenségedet, ő mondja ki
kozás. hibádat; 2) hadi ellenfél ; teáltalad vertük meg a
Ellennyitás, fn. (seb.) az ember, v. állati test | mi ellenségeinket (bibl. ) ; futó ellenségnek aranyhíd
 Ell 277
(Hunyadi János mondása) ; 3) ki vmely cél eléré- |
sében akadályoz ; a Krisztus keresztének ellenségei
(bibl.) ; 4) (ist. ) a sátán, az ördög; az ellenség pe-
dig, ki a konkolyt vetette, az ördög (bibl .).
Ellenséges, mn. 1) ellenségekből álló ; e. had-
ero; e. tábor ; 2) gyülölettel viseltető, rontó ; e.
indulat. Innen: Ellenségesen , ih. -kedik, k. 1) vki
iránt gyülölettel, ellenséges idulattal viseltetik,
más veszedelmét előmozdítja ; mindig ellenséges-
kednek egymással; 2) egyik a másikkal háborus-
kodik, viszályban él . Innen : Ellenségeskedés, fn.
Ellensoroz , cs. (ker.) a. m. ellenró.
Ellensö, mn. tulsó, átellenben levő, szemközt
álló ; e. ház.
Ellensúly, fn. ált. egy másik súly hatását ke-
vesbitö, s illetőleg megsemmisitö súly ; á. é. mü-
ködés, v. szellemi erö, inely egy másiknak hatását
kevesbiti, s illetőleg megsemmisiti. -oz, cs. egy
másik súly hatását az ellenkező oldalra alkalma-
zott ujabb súly által kevesbit, megsemmisit ; á. é.
vki müködésének hatását jól alkalmazott cselek-
véssel csökkenti.
Ellenszámitás , Ellenszámla , Ellenszámo-
lás, fn. ellenörködésből tett számolás ; 2) (ker.) a
másik kereskedő számlájából, viszonti tartozás
miatt lehuzott összeg.
Ellenszándék , fn. 1) az elöbbi szándékkal
ellenkező szándék ; 2) más szándékával nem egyező
szándék.
Ellenszavazat, fn. szavazat, mely az indit-
ványba vett tárgyat nem akarja ; az indivány tiz
ellenszavazattal megbukott; 2) vmely megválasz-
tandó személy ellen történő szavazat.
Ellenszegül, k. 1 ) az anyagi erönek nem enged,
a müködést meggátolja, ellentáll ; 2) más által eröt
nem hagy magán venni ; a támadást visszaveri ,
az ostromolt várbeliek kitartón ellenszegültek ; 3)
erkölcsi erőnek nem enged, parancsnak nem enge-
delmeskedik ; e. az atyai intésnek. Innen : Ellen-
szegülés, fn.
Ellenszél, fn. ált. ellenkező oldalról fuvó szél ;
külön. (haj.) a célba vett ut irányával szemközt
fuvó szél, mely az előhaladást gátolja.
Ellenszeny , fn. vki, v. vmi iránt akaratunk
ellen , tudtunkon kivül keletkezett idegenkedő
indulat ; ellenszenvvel viseltetni vki iránt ; ellen-
szenvből nem kedvelni vkit. Innen : Ellenszenves, mn.
Ellenszer, fn. ált. szer, eszköz, mely egy másik
hatását kevesbiti , v. megsemmisiti ; külön. 1)
gyógyszer , mely vmely kórállapotot eltávolít,
megszüntet ; 2) 1. Ellenméreg. -ü, mn. ellentétes
irányu, ellenkező modorú ; ellenszerű működés.
Ellensziv, fn. a. m. ellenszenv.
Ellenszó, fn. ellenkezésből kimondott , nem
helyeslő szó. -lás, fn . ált. vminek nem helyeslése.
külön. (ttud.) velünk elkövetett jogtalanság el-
leni tiltakozás (protestatio). -nokol, k. vmely
inditványba vett tárgy elfogadása ellen tart szó-
noklatot.
Ellent, ih. a. m. ellen.
Ellentál, k. 1) 1. Ellenáll ; 2) (ttud .) a régibb
magyar törvények erejénél fogva a végrehajtást
erőszakkal is akadályozza. Innen : Ellentállás, fn . |
Ellentálló, mn.
Ellen -támadás , fn. 1) vki, v. vmi ellen való
támadás, lázadás ; 2) vmely támadás meghiúsitá-
Ell
sát célzó támadás . -tánc, fn. egyik francia tánc,
melyet egy csoportban nyolc személy szokott lej-
teni. -tanú, fn. vmely tanú bizonyságtételét meg-
cáfoló másik tanú. Innen : Ellentanúság, fn. -társ,
fn. vmely dologban ellenfél gyanánt müködő sze-
mélyek egymásra nézve ; ellentársak a kártya-
játékban.
+ Ellentartás, fn. a. m. ellenszegülés.
Ellentartó, mn. 1) + ellenszegülő, dacoló ; 2)
(bt.) a szem egyik hálószerű hártyája.
Ellenterjesztés , fn. ált. saját véleményünk
előterjesztése mások véleményének ellenében ;
külön . (ttud . ) a törvényszéki eljárásnál ujabb bi-
zonyitékok felhozatala a másik fél ellen.
Ellentét, Ellentétel, fn. ált. különböző , nem
egyező, egymással homlokegyenest ellenkező fo-
galom, dolog, tárgy ; sötét és világos, szegény és
gazdag, fehér és fekete ellentétek ; külön. 1) két egy-
mással ellenkező dolgot tartalmazó állitás ; 2)
(bölcs.) egymással összekapcsolt, két egymást ki-
záró itélet ; 3) (ker.) számadási könyvben azon
sorok, melyekkel vmely hibát kijavitanak. -eles , 1.
Ellentétes.
Ellentét-elez , k. (ker. ) a számadási könyvben
vmely hibát ellentétel által kijavit. Innen : Ellen-
tételezés, fn. -es, mn. ált. ellentétben álló ; külön.
1) (bölcs. ) egymást kizáró , egymással homlok-
egyenest ellenkező ; e. fogalmak, itéletek ; (nyt.)
ellentétes kötszó (de, mindazáltal, mégis stb.) ; 2)
(mt.) a. m. ellentett. Innen : Ellentétesen, ih . -ez,
cs. 1) ellentéteket állit szembe egymással ; 2) két
különböző tárgyat egymással ellentétbe hoz . In-
nen: Ellentétezés, fn.
Ellentett, mn. (mt. ) különböző jegyü, egymást
részben, v. egészen megsemmisitö ; e. mennyiségek,
melyeknek egyike tevőleges, másika pedig ta-
gadó.
Ellentéve, ih. a végből összehasonlitva, egy-
mással szemközt állitva, hogy az ellentét jobban
kitünjék.
Ellentevés, fn. 1) vmi ellen való cselekvés ; 2)
(bölcs.) ellentétet tartalmazó állitás.
Ellentevő, mn. 1) vmi, v. vki ellen cselekvő ;
2) (bölcs.) ellentétet tartalmazó. Innen : Ellentevő-
leg, ih. -izom, fn. (bt.) a kéztö haránt szálagától
eredő és a kisujj kéz közép csontjának széle és fe-
jecséhez tapadó izom.
Ellenti, mn. 1) átellenben levő ; az e. házban la-
kik ; 2) ellentétben álló. Innen : Ellentiség, fn.
Ellentmond, 1. Ellenmond.
Ellentör, k. minden erejét megfesziti, hogy
vkinek roszat tehessen ; (külön válva szokott
iratni) ; ellene tör. Innen : Ellentörés, fn. Ellentörő,
mn. -ekedés, fn. 1) az elöbbeni igyekvéssel ellen-
kező törekedés ; 2) vkinek kárára, v. vminek da-
cára történő cselekvés, törekvés.
Ellen-tudósitás, fn. az elöbbeni tudósitással
ellenkező tudósitás. -tusa, fn. vmely megtámadás
célját meghiusitni törekvő tusa. -túsz, fn. az
egyességre lépni óhajtó felek által egymás bizto-
sitása végett adott túszok.
Ellentüz-akna, fn. (ht.) az ellenfél tűzaknája
hatásának meghiusitása végett készitett tüzakna.
-telep , fn. (ht.) 1) az ellenfél rombolására felálli-
tott ágyútelep ; 2) az ellenség ágyútelepe.
Ellenüreg, fn. (ht.) a. m. ellentüzakna.
Ellenüteg, fn. (ht.) a. m. ellentüztelep .
 Ell 278
Ellenvád, fn. (ttud.) a bevádlott által a vádló
ellen felhozott vád. -ló, fn. (ttud.) a felperes ellen
vádaskodó alperes. -olás, fn. (ttud.) vádak felho-
zása a felperes ellen.
Ellen-vágás, fn. vágás ellen intézett vágás.
-vájás, fn. (b.) a bányaüreg ellenső oldalán ujabb
aknaásás. -vallás, -vallomás, fn. az elöbbi vallo-
mással ellenkező ujabb vallomás. -váltó, fn. (ker.)
viszonváltó, egy váltó helyett a kibocsájtónak
fizetéskép adott váltó. -varázs, fn. varázs, mely
egy másik varázs erejét csökkenti, illetőleg meg-
semmisiti.
Ellenvélemény, fn. 1) az elöbbi véleménynyel
ellenkező vélemény ; 2) egy másik személynek
ugyanazon dologban való véleményével ellenkező
vélemény ; 3) vmely inditvány elfogadását elle-
nező vélemény. -es, fn. a ki ellenkező véleményen
van.
Ellenvet, cs. vmire nézve kifogást tesz, okokat
hoz fel vmi ellen. Innen : Ellenvető, fn. és mn. -és,
fn. vmi ellen felhozott kifogás, nehézség, akadály;
több ellenvetéseim volnának ugyan ; helyes, helytelen
e.; ellenvetéseket tenni ; ellenvetéseket görditni az
inditvány elé.
Ellenvilág, fn. (msz.) vmely képnek alkalmat-
lan helyre függesztés által előidézett helytelen
megvilágitása, melynél fogva a festvény kellemet-
lenül tünik fel.
Ellenvitat-ás, fn. vitatkozás a felhozott állitás
igazsága ellen. -ó , fn. a vita alatt levő állitás,
tárgy igazsága ellen vitatkozó személy.
Ellenviz, fn. a célbavett ut irányával ellenkező
oldalról folyó viz.
Ellenvizsgálat, fn. (ttud.) az alperes által kért
vizsgálat a felperes ellen.
Ellenz, 1. Ellenez.
Ellenzár, fn. vmely szekrényre, ajtóra ellenör-
zés végett alkalmazott másik zár.
Ellenzék, fn. 1 ) vmit akadályozó nehézség,
gát ; ellenzékre bukkanni ; 2) ernyöül szolgáló tárgy;
gyertya-ellenzék, különféle alakú és anyagú lap ,
melyet az égő gyertya elébe szoktak tenni ; nad-
rág ellenzék, v. ö. Ellenző ; 3) sorompó, korlát ; 4)
alkotmányos országban a kormányon ülő pártnak,
illetőleg ebből alakult minisztereknek alkotmány-
hűségét, tetteit ellenőrző, s minden hibáit gáncsoló
párt (oppositio). Innen : Ellenzéki, mn.
Ellenzendülés, fn. vmely zendülés törekvésé-
nek meghiusitása végett kiütött ujabb zendülés.
Ellenzés, fn. 1) nem javallás ; 2) vminek meg-
akadályozása.
Ellenzet, fn. 1) (böles. ) két ellentétes állitás
egymást kizáró viszonya, melynél fogva, ha az
egyik igaz , kell, hogy a másik ne legyen igaz ; 2)
a. m. ellentétel. Innen : Ellenzetes, mn.
Ellenző, mn. vmit nem javalló , nem tanácsló;
e. vélemény. —, fn. 1) minden tárgy , amely vmi-
nek elhárítása végett alkalmaztatik ; napellenző,
gyertya- ellenző, villámellenző; külön. a. m. ellenző-
bör; 2) a magyar nadrág elején lefityegö leffentyű,
melyet szijjal szoktunk felszoritní ; 8) vmit nem
tanácsló, nem javalló személy.
Ellenző-bör, fn. ált. szemekre alkalmazott szé-
les bőrkészlet a világosság és a por ellen ; külön.
a lovak szemeire két oldalt alkalmazott börkész-
let, melylyel a lovak széttekintgetését akadályoz -
- Ell
zák. -deszka, fn. vminek széthullását meggátló,
összetartását eszközlő deszka ; külön. a nyoszolya
két oldaldeszkája ; szóráskor alkalmazott ellenző-
deszka, mely a gabnaszemek széthullását akadá-
lyozza. -fal, fn. vmi hatásának meggátlása végett
rakott, épitett fa.
Ellep, k. egész felszinét elboritja, elfogja ; a
mezőt ellepte a viz ; egész vidéket ellepte a sáska.
Ellép, fn. 1) lépve elmegy, egy lépéssel odább
megy ; lépj el csak innen ; 2) bizonyos hosszuság-
nyira lép ; ha nekifog, ellép öt lábnyira is. -esel,
-degél, k. 1) lépdegéléssel tölti az időt ; 2) lassan
lépdegélve elmegy. -del, k. egy személy, v. több
személyből álló csoport lépdelve elhalad ; a gyász-
menet házunk előtt lepdelt el. eget, 1. Ellépcsel .
Elléptet, A) cs. ellépni hagy, kényszerit ; B) k.
egyes személy, v. több személyből álló csoport ló-
háton lassú lépéssel elhalad ; a tábornok előtt ellép-
tetett a lovasság.
Elles, A) cs. 1) leselkedve vmit megtud, kiku-
tat ; ellesni a titkot ; ellesni vmely dolog nyitját ; 2)
leselkedve bevár ; ellesni az éji utazókat ; B) k. 1)
bizonyos ideig leselkedik ; e. a kulcslyukon fél
óráig is; 2) (vad.) bizonyos ideig lesben áll ; a
szenvedélyes vadász e. három éjen is egymás után.
Ellés, fn. a négylábú nagyobb emlös állatok
fiadzása.
Ellet, fn. a négylábú nagyobb emlős állatok fia,
szülöttje. -ö, fn. (gazd.) bekeritett fedeles hely,
hol a juhok, szarvasmarhák, ménesbeli kancak
stb. elleni szoktak.
Elleveledzik, k. a növény, fa leveleit öszszel
elhullatja.
Ellik, k. 1 ) a nagyobb fajú négylábú állat : jub,
tehén, ló, szamár stb. szül ; 2) (alj. ) nöszemély
gyermekezik.
Ellobban, k. 1) gyorsan égő anyag lángja hir-
telen megszünik ; e. a lőpor, e. a szalma, a nagyon
szárazfa lángja ; 2) á. é. heves szenvedély, érze-
lem nagyon rövid ideig tart, hirtelen elmulik ; e.
szerelme, mint a szalmaláng. -t . cs . ellobbanui
hagy, készt ; ellobbantani a lőport.
Ellobog, k. 1) lobogva elég ; e. a roszul készitett
gyertya ; 2) lengve elhalad, eltünik ; ellobogtak a
távozó hajók zászlói. -tat, cs. ellobogni hagy, készt.
Ellocsesan, k. csepfolyó test locscsanva el-
ömlik. -t, cs. csepfolyó testet ellocscsanni hagy.
Ellocskol , cs. csepfolyó testet locskolva el-
öntöz.
Ellocskos-it, cs. vmit locskossá tesz, csepfo-
lyó testtel bemocskosit. -odik, k. egészen locs-
kossá leszen, csepfolyó testtől benedvesedik .
Ellocsog, A) k. 1) csepfolyó test locsogva el-
ömlik ; 2) á. é. bizonyos ideig locsogva, fecsegve
beszél ; e. két óráig is ; B) cs. vmit locsogva mond
el, kibeszél ; ellocsogta, amit hallott. -at, cs. csep-
folyó testet locsogva elömleni hagy.
Ellocsol, cs. folyadékot locsolva elszór, elönt.
Ellocsosit, Ellocsosodik, 1. Ellocskosit , El-
locskosodik.
Ellódit, cs. meglóditva helyéről eltaszit , más
helyre dob ; karjánál fogva ellódítani vkit; majd
ellódítlak ! teszek róla, hogy eltakarodjál.
Ellódul, k. futva, szaladva elmegy.
Ellohol, A) cs. vkit nagyon megver ; B) k. * a.
m. szaladva elmegy.
 Ell - 279 Elm

Ellop, cs. vmit lopva, tulajdonosának tudta | fn. elmaradt állapot. -oz, k. több izben elkésik ;
nélkül elvesz. -dos, -kod, es. vmit apránként el- éjfélig is elmaradoz néha ; 2) hátra maradoz ; ne
lop. -ódzik , k. titkon, mások tudta nélkül , lo- maradozz el mindig.
podzva elmegy. -ogat, 1. Ellopdos. Elmaraszt, cs . 1) vkit elmaradni készt ; elma-
Ellovagol, A) k. 1) lóháton elmegy ; e. a szom- rasztani vkit az utazóktól ; 2) megszüntet, elmarasz-
széd faluba ; 2) bizonyos ideig lovagol ; e. fél na- tani a lázat ; 3) 1. Elmarasztal. Innen : Elmarasztás,
pig is ; B) cs. bizonyos időt lovaglással tölt ; ello- | fn. Elmarasztási, mn. -al, cs. ált. elmaradni készt,
vagolni a drága időt. menni nem hagy ; külön. (ttud.) vkit törvényszé-
Ellö, fn. (vad.) egészen kifejlett, ellésre alkal- kileg elitél, büntetést szab vkire ; 2 heti fogság-
mas nőstény vad. ban, 25 forintban elmarasztalni vkit. Innen : El-
Ellö, A) cs. 1) lőfegyvert elsüt ; ellőni az ágyút ; | marasztalás, fn.
2) lőfegyver elsütése által vmit ellöket, elröpit ; El-marcangol, cs. marcangolva szétszakgat,
ellőni a puskavesszőt ; ellőni a golyót ; 3) love elsza- széttép. -markol, cs. 1) markolva elvesz ; mind
kit, elvisz ; ellőtték a lábát ; B) k. lőfegyverből a go- elmarkolta a cseresznyét tőlem ; 2) á. é. ellop, elcsíp.
lyó bizonyos távolságra elmegy ; ez a puska 600 - marsol, k. a katonaság marsolva eltávozik, el-
lépésnyire is e. Innen : Ellövés, fn. -döz, A) cs. 1) megy. -mász, -mászik, k. mászva elmegy, elha-
többször egymás után, ismételve ellő ; ágyúval el- lad ; elmászik a rovar ; á. é. lassú lépéssel elmegy ;
lődözni a hidat; 2) golyót, löport lödözés által elfo- alig birtam idáig elmászni. -mátkásit, cs. a. m.
gyaszt; az ellenségre ellődözni minden lőporkészle- eljegyez. -mázol, cs. 1) szétfen, mázolva szétter-
tet; B) k. bizonyos ideig lödöz . jeszt ; elmázolni az agyagot ; 2) á. é. vmely képet
Ellök, cs. 1 ) vmit, v. vkit lökve magától odább kontármódra fest.
taszit ; 2) lökve odább meneszt ; ellökni a biliárd- Elme, fn. 1) azon tehetség, melylyel az ember
labdát ; (haj .) ellökni a hajót a parttól. gondolkozik ; széles, szük, éles, tompa e.; mély,
Ellös , mn. hasas, pocakos, amely nem sokára gyönge, nagy e.; elméjét futtatni, gyakorolni, mu-
elleni fog ; e. juh, e. tehén. velni , fárasztani , élesítni ; éles elméjü ; † szélhüdt
Eilövel, A) cs. 1) lövelve elröpit, elszállit ; ellö- elméjű; furfánt elméjű (Geleji K.), a. m. furfangos
velni fecskendőből a vizet ; B) k. lövelve hirtelen eszü ; hányta vetette elméjét, s habzásában meg nem
elröpůl, elszáll ; a nap sugarai nagy távolságra el- | állapodhaték szive semmiben (Fáy) ; (km .) fiatal
lövelnek. erő, vén elme veri meg a hadat; heverő testben buj-
Ellövöldöz, 1. Ellödöz. dosik az elme; a vidám elme gyakran elmegy sétálni,
Ellustit, cs. egészen lustává tesz. de az okos többnyire otthon marad, az okos ember
Ellustul, k. egészen lustává lesz. mindig eszén jár ; mit az elme ébren forgat, avval
Elmagyaráz, cs. 1) vmit magyarázva elmond ; játszik álomidétt is ; értebb elme később hisz ; 2) em-
a történelemből három fejezetet elmagyarázni ; 2 ) lékező tehetség ; elméjében megtartani , elméjébe
vmit minden részleteiben megfejt, tisztába hoz ; vésni ; elméjéből elszalasztani ; 3) megkülönböztető,
e. vkinek vmely tüneményt ; 3) á. é. a. m. félrema- a tárgyak különbözőségét, hasonlóságát felfogó
gyaráz. Innen : Elmagyarázás, fn. tehetség. -állapot, fn. az elme mivolta, tulajdon-
Elmagyaros-it, cs. tul mértékben magyarossá sága, állapota ; beteg, egészséges e. -baj , fn. a gon-
tesz, vkit elöbbi nemzeti szokásaiból kivetköztet- dolkozó , emlékező tehetségnek betegállapota,
ve, egészen magyarrá tesz. -odik, k. idegen nem- megzavarodása ; elmebajban szenvedni.
zetiségű személy egészen magyarrá leszen. Elmebeteg, mn. és fn. elmebajban szenvedő,
Elmagzik, k. tulságos sok magvai nönek ; e. a akinek elméje meg van zavarodva ; külön. levert
saláta, ha megvénül. kedélyü, folyton komor hangulatú . -ség, fn. a. m.
Elmájul, k. máj -alakúvá leszen, a máj tulaj- elmebaj .
donságát veszi fel. Innen : Elmájulás, fn. Elme-bódult, Elmebomlott, mn. zavarodott
Elmállaszt, cs. elmállani hagy, készt. elméjü, tébolyodott. Innen : Elmebódultság , Elme-
Elmállik, Elmállódik , k. részei egymástól bomlottság, fn. -botlás, fn. a gondolkodó és emlé-
könnyen szétválnak, szétomlik ; e. a vizben állott kező tehetség gyenge állapotából származó hibá-
homokkő. Innen : Elmállás, fn. Elmállott, mn. zás, baklövés .
Elmángol , cs. 1) máñgolás által elsimit , el- ? Elmée, fn. a. m. bökvers (epigramm).
egyenget ; elmángolni a fehér ruha ráncait; 2) á. é. Elme-csavargás, fn. a gondolkozó tehetség-
vkit erősen megver ; elmángolni vki hátát. nek egyik tárgyról a másikra való ugrándozása.
Elmar, cs. harapdálva, marva elkerget; a ku--esend , fn. az elmének, kedélynek nyugalma, mi-
tyák elmarták a farkast ; á. é. addig szid, addig ver dön müködésében nem zavartatik.
vkit, addig agyarkodik vki ellen , mig el nem tá- * Elmecsevész, k. elsatnyul, elcsenevész .
vozik ; mostoha gyermekét elmarta házától. Elmeél, fn. az elme azon képessége, melynél
Elmarad, k. 1) több ideig nyugton van; ez a fogva a tárgyak közötti különbözőséget felfogni,
kis gyermek szépen e. ; 2) hátul marad, nem tart lé- és vmely bonyolodott dolog nyitját feltalálni
pést a vele menökkel ; jöj gyorsabban , ne maradj tudja. -esités, fn. az elmének folytonos gyakorlat
el; 3) épen megmarad ; a jól elrakott gyümölcs so- által fogékonyabbá, élesebbé tevése. -esitö, mn.
káig e.; 4) nem történik meg; a célba vett bál el- az elmét fogékonyabbá, élesebbé tevő ; a mértan
maradt; 5) elkésik ; beh elmaradtál! 6) megszünik, elmeélesitő tudomány.
nem ismétlődik ; elmaradt a láza. Innen : Elma- Elme-erö, fn. az elmét müködésében elésegitö
radás, fn. Elmaradt, mn. -hatatlan, Elmarad- erő. -érzék, fn. (bölcs.) a tárgyak különbözősé-
hatlan, mn. okvetlenül megtörténő, aminek min- gét felfogni képes tehetség. -faggatás, fn. az el-
den esetre be kell következnie ; elmaradhatatlan mének bonyolódott dolgok megfejtésében való éle-
büntetés. Innen : Elmaradhatatlanul, ih. -ottság, sitése. -fárasztás, fn. a gondolkozó és emlékező
 Elm - 280
tehetségnek tulságos munka általi megfeszitése.
-futtatás , fn. időtöltésül , mulatságul szolgáló
játszi elmélkedés.
Elmegy, k. 1) tartózkodási helyét elhagyva,
vhonnan távozik ; e. hazulról; mellettem ment el;
2) vhova megy ; kocsin, gyalog, hajón, lóháton e.;
3) lelketlen tárgy külerő által huzatva, tolatva to-
va megy; a vonat még most sem ment el ; 4) á. é. a)
a. m. eligazodni vmin ; ezen iráson nehéz elmenni ;
b) elvész ; elment a haja, szőre, elhullott a haja
stb.; elment az esze, a sütni-valója , elvesztette
eszét, megbolondult.
Elmegyakorlás, fn. az elmének tevékenység-
ben való tartása, müködtetése.
Elmegyéz, cs. megyével, árokkal kijelöli vmi-
nek határát ; elmegyézni a rétet.
Elmegyöngeség, fn. az elmének gyönge, eröt-
len állapota, melynél fogva a dolog mélyére nem
képes hatni.
Elmehábor, fn. az elmének háborodott, tébo -
lyodott állapota. -odás , fn. az elmének testi
v. lelki behatás által előidézett megzavarodása .
-odott, mn. zavarodott elméjü, tébolyodott.
Elme-hiány, fn. mélyebb gondolkozó, és na -
gyobb emlékező tehetségnek hiánya, nem létele.
-hiba, fn. elmegyöngeségből elkövetett hiba. -já-
ték, fn. játszi elmefuttatás. -kór, fn. elmebaj , el-
mebetegség.
Elmél, k. ált. vmit mélyebben elméjében for-
gat, gondolkodik vmi fölött ; ült vacsorájánál Ti-
hamer, elmélve kiirtott nemzetségéről (Vör.) ; külön.
eszméket alkot, melyeknek az ész szabályai sze-
rint a gyakorlati téren is helyeseknek kell lenni.
Innen: Elmélés, fn.
Elméláz, k. egyfolytában , hosszasan méláz ;
éji lámpa mellett elmélázva ott ül (Jók.).
Elmél-ék , fn. elme által megfejtendő tárgy ;
külön. megfejtendő tantétel (theorema). -ész, fn.
személy, aki az ész segélyével egyetmást kigon-
dol , kiszámit, anélkül, hogy azt a gyakorlati té-
ren foganatba venni megkisérlené. -et, fn. 1) az
elme által felfogott tárgy, dolog ; 2) elmélkedés,
gondolkodás által megismerhető általános igaz-
ság, ismeret, nem tekintve annak gyakorlati kivi-
hetőségére. Innen : Elméleti , mn. Elméletileg, ih.
-kedik, k. elméjével müködik, az okokat fürké-
szi, mélyebben gondolkodik ; vmiről v. vmi fölött
e., eszét jártatja, gondolkodik vmin ; (ist. ) lelkiek-
ról gondolkodik. Innen : Elmélkedés, fn.
Elmellöz, cs. 1) nem vesz figyelembe, elhanya-
gol ; elmellőzte minden barátját; 2) hivatalbeli állo-
mást másnak ad; elmellőzni vkit a biróválasztás-
nál; 3) nem teljesit ; elmellőzni kötelességét; 4)
vmit csekélysége miatt nem emlit ; 5) félre tesz ;
fontosabbakért elmellőzni a kisebbszerű teendőket.
Innen: Elmellőzés, fn.
Elmelomhaság, fn. az elme tompasága, mely-
nél fogva vmit nagyon nehezen fog fel.
Elmélődik, k. (bölcs .) vmi felett gondolkodik,
vmit megfontol, tekintetbe vesz. Innen : Elmélődés,
fn. Elmélődő, mn.
Elmély, fn. a. m. elmélet. Innen : Elmélyi, mn.
Elmélyed, k. gondolatokba, ábrándokba merül,
mélyed.
Elméne, fn. elméje élét fitogtatni akaró, min-
dig elméskedő személy. -kedik, k. élceket mond,
elméje élét fitogtatja. Innen : Elménckedés, fn. El-
- Elm
| ménckedő, mn. -ség , fn. elménckedő , élces tulaj-
donság .
Elmenés, Elmenet, Elmenetel, fn. 1) vhon-
nan való eltávozás ; 2) vhova menés .
Elmenö, mn. vhonnan, v. vhova távozó, aki el-
megy ; elmenőfélben v. elmenőben voltunk, épen el
akartunk indulni. —, fn. 1) (ht. ) eltávozásra, el-
menésre adott jelzés ; elmenőt dobolni, trombitálni;
2) eltávozó személy ; az elmenők vizsgája.
Elmény, fn. átélt v. átélendő dolog, esemény.
Elmenyavalya, 1. Elmebetegség.
Elmenyugalom, 1. Elmecsend.
Elmenyugtalanság, fn. az elme nyugtalan ál-
lapota, midőn vmi által tevékenységében gátol-
tatik.
Elmér, cs. 1) vmit mérve elad ; elmérni a bort,
a levágott marhát; 2) roszul, helytelenül mér ; ezt
biz elmértem ; 3) a mérést bevégzi.
Elmer-ed, k. a szem nagyon kidüled ; bámész-
kodásában elmeredtek szemei. -eszt, cs . szemeit
mély gondolkozásában v. bámultában nagyon ki-
düleszti ; elmeresztette szemeit. -evedik, -evül , k.
egészen merevvé, mozdulatlanná leszen ; a nagy
hidegben elmeredtek kezei.
Elmérges-edik, k. seb, fekély mind mérge-
sebb, veszélyesebbé lesz, mind tovább terjed a
testen. -it, cs. 1 ) sebet, fekélyt a testen tovább
terjedni, veszélyesbé lenni hagy, készt ; a rosz ke-
zelés elmérgesiti a fekélyt ; 2) haragos, mérges ter-
mészetüvé tesz ; a sok bántalmak egészen elmérge-
sitették. -kedik, k. bizonyos ideig mérgeskedik,
haragoskodik .
Elmerit, cs. csepfolyó testbe merit, lebuktat.
Elmérődik, k. mérés által elkallódik, elfogy;
itt száz véka buzának kellett volna ugyan lenni, de
egy véka elmérődött.
Elmerül, k. 1) csepfolyó testbe lebukik, s azzal
tele lesz ; elmerült a cipőm; 2) á. é. a) szellemi fog-
lalkozásban nagyon elmélyed ; elmerülni a gondol-
kodásba, irásba, olvasásba ; b) vmi szenvedélynek
nagyon neki adja magát ; elmerült a bujaságba, a
kártyajátékba. Innen : Elmerült , mn. Elmerült-
ség, fn.
+ Elmerület, fn. elragadtatás (extasis) .
Elmés, mn. 1) éles elméjü ; e. ember ; 2) élces,
találó, mulattató ; e. ötlet, megjegyzés. Innen : El-
mésség, fn. Elmésen, ih. -di, fn. a. m. bökvers (epi-
gramma).
Elmesél, A) cs. 1) vmely mesét elmond ; 2) el-
mond, elbeszél ; elmesélte, hogy ő itt meg itt volt;
B) k. bizonyos ideig mesél ; e. néha éjfélig is. In-
nén : Elmesélés, fn.
Elmesgyéz, cs. mesgyével, árokkal elkerit ;
elmesgyézni a rétet.
Elméskedik, k. elmésen tréfálkozik, csipös de
egyszersmind mulattató ötleteket, élceket mond.
Innen : Elméskedés, fn.
Elmesszödik, k. észrevétlenül messzebbre tá-
vozik, távol vetődik.
Elmesterkél, cs. vmit mesterkélve elront, tul-
ságos cifrasággal elrutit.
Elmesurlódás, fn. két vitatkozó fél elméjének
egymás ellen való működése .
? Elmész, fn. 1) bölcsészettel foglalkozó sze-
mély ; 2) 1. Elmélész. ? -et, fn. a. m. bölcsészet.
Innen : Elmészeti, mn.
Elme- szikra, fn. csipös, mulattató ötletecske,
 Elm - 281 Eln

élc. -szülemény, fn. az elme müködése által léte- | folytonosan elmos ; külön. az edények mosogatását
sitett dolgozat. -tan, fn. a. m. bölcsészettan. elvégzi.
Elmetehet-etlen, mn. gyönge, tompa elméjü, Elmosolyodik, k. mosolyra vonja ajkait. In-
aki szellemi munkálkodásra nem képes . Innen : nen : Elmosolyodás, fn. -og, k. bizonyos ideig mo-
Elmetehetetlenség, fn. -ös, éles, mély elméjü. Innen: solyog.
Elmetehetősség, fn. -ség, fn. az elmének a gondol- Elmozd -it, cs. 1) nyugvó állapotban levő testet
kodásra, felfogásra, emlékezésre való különféle megmozditva helyéből félretol ; elmozditni a ha-
fokozatú képessége . tárkövet; 2) á. é. a) akadályt, nehézséget leküzd ;
Elmetél, cs. késsel, éles eszközzel darabokra elmozditni az akadályt, nehézséget ; b) vkit hivata-
metél, szeldel ; elmetélni a kenyeret. Innen : Elme- lából elbocsát, v. más helyre tesz ; 3) (ttud .) vki
télés, fn. követelését jogtalannak nyilvánitja ; N. N. elmoz-
Elmételyes -edik, k. a juh mételyféle beteg- dittatott keresetétől. Innen : Etmozdítás, fn. Előmoz-
ségbe esik ; á. é. 1) ragályos betegséget kap ; 2) ditó, mn. Elmozditott, mn. -ul, k. 1) önerejéből
erkölcsileg gonoszszá, roszszá leszen. -it, cs. ju- megmozdulva, helyéből kissé távozik ; el ne moz-
hot egészen mételyessé tesz ; a mocsáros legelő el- dulj innen ; 2) lelketlen tárgy, külső erő által haj-
mételyesiti a juhnyájat ; á. é. 1) eszközli, hogy vki tatva, helyét megváltoztatja ; elmozdul az óra-
ragályos betegségbe essék ; 2) erkölcsileg elront. mutató ; 3) a. m. elmegy ; alig mozdultam el
Elmétlen, mn. és ih. ált. elme nélkül szüköl- hazulról.
ködő ; az oktalan állatok elmétlenek ; külön . tompa Elmul, a.m. elmulik. Innen : Elmulás, fn. -andó,
elméjü, ostoba. Innen : Elmétlenség, fn. mn. örökké nem tartó, aminek el kell mulni ; (népd.)
Elmetompaság, fn. az elme gyöngesége, mely- ha ez az egy boldogság is elmulandó álom.
nél fogva az a kevesbé bonyolodott dolgokat sem Elmulaszt, cs. 1) vmit eltünni hagy anélkül,
képes felfogni, s a könnyen megjegyezhető dol- hogy hasznára forditaná ; elmulasztani a jó alkal-
gokra sem emlékszik vissza. mat; 2) vmit elhanyagol, nem végez el ; elmulasz-
Elmetsz, cs. kis vágó szerszámmal szétválaszt, tani a teendőt ; csak egy leckeórát sem mulasztottam
szétvág ; borotvával elmetszette a torkát. Innen : el ; (km. ) ha ma egy órát elmulasztottál, holnap
Elmetszés, fn. egész nap föl nem találod ; (htn. móddal. ) el ne mu-
Elmezavar, Elmezavarodás, 1. Elmehábor, laszd őt meglátogatni ; 3) nem tart eszében, elfelejt.
Elmeháborodás. Innen : Elmulasztás, fn. Elmulasztott, mn.
Elméz, k. vmely elmélet felállitásán, kitalálá- Elmulaszthatlan, mn. okvetlenül teljesitendő,
sån gondolkodik. amit elmulasztani, elhanyagolni nem szabad.
Elmocsk-it, Elmocsk-ol, cs, merő mocsokká Elmulasztható, mn. amit elmulasztani szabad.
tesz vmit ; elmocskitni a tiszta ruhát. Innen : El- Elmulat, A) k. 1) bizonyos ideig mulat, vigan
mocskitás, Elmocskolás, fn. -olódik, k. merő mo- van; reggelig is elmulattunk ; 2) vhol időz ; beh so-
csokká leszen. -osit, cs. egészen mocskossá, pisz- káig elmulat ; B) cs. 1) † a. m. elmulaszt ; sok édes
kossá teszen. -osul, - ul, k. egészen mocsokká, álmokat értem elmulattál (régi én.) ; 2) a. m. elmu-
piszkossá leszen. lattat ; 3) vmit nem végez, elhanyagol ; elmulatni
Elmogorvit, cs. egészen mogorvává teszen. a teendőt. -tat, cs. társalgásával, kedves modorá-
Elmogorvul, k. egészen mogorvává, komorrá val eszközli, hogy vki kellemesen töltse el az időt ;
leszen. jól elmulattatott bennünket.
Elmohosodik, Elmohosul, k. mohossá leszen, Elmulhatatlan, Elmulhatlan, mn. 1) örökké
ellepi a moh; a kősziklák idővel elmohosodnak ; á . tartó, ami soha el nem múlik ; e. boldogság; 2) ok-
é. ódon szokásokat veszen fel. vetlenül megtörténendő ; e. büntetés. Innen : El-
Elmond, cs. szavakkal közöl, előad vmit, elbe- mulhatatlanul, Elmulhatlanul, ih.
szél ; elmondani a történteket , mondd el csak mitör- Elmúlik, k. 1) bizonyos időtartam elfoly; bizony
tént veled; külön. a. m. elszaval ; szépen elmondani | e. az idő ; (népd.) igy mulik el ifjuságunk ; 2) létezni
a szónoklatot. -hatatlan, -hatlan, mn. 1) titoksze- megszünik ; elmult-e már az eső ; (bibl.) az ég és
rűségénél fogva ki nem mondhatlan ; 2) nagysze- föld elmulnak ; (szój .) elmult, mint a tavaszi hó;
rűségénél fogva kifejezhetetlen ; e. öröm ; 3) az idő ami elmúlt, elmúlt; (km.) ami elmúlt, arra ne vássék
rövidsége miatt el nem beszélhető. Innen : El- fogad ; ami volt, s elmúlt, talán ebre fordul, kalmár
mondhatatlanul, ih. azt nemfontolga ; külön . seb, daganat megszün, el-
Elmorzsál, cs. vmit morzsákká nyomkod szét, tűnik ; elmúlt-e már kelésed; 3) á. é. vmi mellett
morzsaalakban elhullat. -ódik, k. apró morzsákká észrevétlen eloson; ti pedig csak hallgatással múl-
válik, morzsaalakban elhull ; elmorzsálódik a ke- tok el a bizonyságok mellől (Pázm.) . Innen : Elmuló,
nyér a kis gyermek kezében. mn. Elmúlt, mn. (km.) elmúlt dolognak felejtés a
Elmorzsol, cs. 1) bizonyos mennyiségü csöves vége ; elmúlt esőnek nem kell köpönyeg ; mindig job-
kukorica morzsolását bevégzi ; elmorzsoltam 3 baknak tarttatnak az elmúlt esztendők.
véka kukoricát ; 2) bizonyos ideig morzsol ; ezt a * Elmutál, cs. elhalaszt.
kis kukoricát éjfélig is elmorzsolja ; 3) á. é. vmit ? Elmület, fn. érzelem-, kedélyhangulat. Innen :
aprónként megeszik ; elmorzsoltam 5 pogácsát. Elmületesség, fn.
-ódik, k. a. m. elmorzsálódik. Elnádasodik, k. a nád egészen benövi, nádassá
Elmos, cs. 1) folyó, esöviz vmit elszakit ; a töl- leszen.
tés egy részét elmosta az árviz ; 2) a mosogatást el- Elnagyol, cs. nagyából kidolgoz , végez vmit.
végzi ; mosd el az edényt. -ódik, k. folyásban levő Elnap-ol, cs. a tanácskozást, v. vmely dolog
viz észrevétlenül elkoptatja ; á. é. vmi elhalvá- véghezvitelét máskorra halasztja ; elnapolni a ta-
nyul, eltünik; oly régen történt ez, hogy egészen nácsülést. Innen : Elnapolás, fn. * -oz, cs. napot
elmosódott emlékemből. -ogat, cs. vmit lassan, | tölt hiában ; Isten tudja meddig elnapoz (Kriza).
 Eln 282 - Elny

Elnegyedel, cs. 1 ) négy egyenlő részre vág, | 1) gyülésben. tanácskozásnál elnöki tisztet telje-
Oszt ; elnegyedelni a kenyeret ; 2) á. é. vmit imigy- sít ; 2) ebédnél az asztalfön ül. -ség, fn. 1) elnöki
amugy roszul végez ; elnegyedeli a munkát. állomás, hivatal ; elnyerni az elnökséget ; 2) épület,
Elnégyel, cs. 1) négy részre vág ; 2) á. é. min- terem, hol az elnök és alárendeltjei hivatalosan
den oldalról jól elver, elpáhol. müködnek ; az elnökségbe menni ; 3) 1. Elnöklet.
Elnehez-edik, k. 1) nagyon súlyossá, az elvi- Innen : Elnökségi, mn.
selésre terhessé leszen ; az ember vénülvén, teste Elnyájaskodik, A) cs. 1) nyájaskodással elcsal
elnehezedik ; 2) betegebbé lesz, betegsége súlyos- vmit ; elnyájaskodta minden pénzemet ; 2) az időt
bodik ; 3) egészen erőtlenné leszen. -it, cs. 1) vmit nyájaskodással tölti ; elnyájaskodják az időt : B) k.
az előbbinél súlyosbá tesz ; 2) á. é. vminek vég- bizonyos ideig nyájaskodik ; szépen elnyájaskodnak
hezvitelét akadályoztatja ; a rosz utak elnehezítik a együtt.
közlekedést. -ül, 1. Elnehezedik. Elnyakaskodik, k. bizonyos ideig nyakaskodik.
Elnémetes - edik, k. német szokásokat vesz fel, Elnyakasodik, k. egészen nyakassá leszen.
csak németül szeret beszélni . -it, cs. eszközli, Elnyal, es. 1) nyalva eltisztit ; 2) á. é. a) folyás-
hogy vki elnémetesedjék. ban levő viz vmit lassan elmos ; b) nyalánkságra
Elném-it, cs. 1) beszélöt hallgatásra bir, hall- pazarol ; egypár forintja volt, azt is elnyalta. -an-
gatni készt ; alapos cáfolatával elnémitotta ellen- kit, -ánkosit, cs. nagyon nyalánkká tesz . -ánk-
felét; 2) á. é. (ht .) erös tüzelés által eszközli, hogy kodik, A) k. egészen nyalánkká leszen ; B) cs.
az ellenség ágyu-telepei lödözni megszünjenek ; nyalánkságra pazarol ; elnyalánkkodta pénzét.
elnémítni az ellenség ágyuit. -ul, k. 1) többé nem Elnyál-asodik, k. nyállal behuzódik, egészen
beszél, a beszélést elhagyja ; leghevesebben beszélt nyálassá leszen. -az, cs. nyállal bevon vmit, egé
és egyszerre csak elnémult; külön. a vitatkozó ellenfél szen nyálassá tesz . -kásodik, k. vmely test meg-
meggyőző érvei miatt szólni nem képes ; 2) á. é. romlott nedve nyálka alakúvá leszen, megsürüdik ;
ágyu, puska szólani megszün ; alig némultak el az e. a turó, a bor.
ellenség ágyui. * Elnyárad, k. elernyed, elárnyad.
Elnépszerütlenít, cs. népszerütlenné tesz. Elnyargal, k. 1) nyargalva eltávozik ; e. a szom-
Elnéptelen- edik, k. egészen néptelenné leszen . szédfaluba ; 2) bizonyos ideignyargal ; e. egy óráigis.
-it, cs . egészen néptelenné tesz. -ül, 1. Elnéptele- Elnyavalyog , k. bizonyos ideig nyavalyog,
nedik. betegeskedik.
Elnevet , A) cs. nevetéssel elüz ; elnevetni a Elnyavalyodik, k. nyomorékká leszen.
szemtelenkedőt; á. é. nevetéssel értelmetlenné teszi ; Elnyel, cs . 1) vmit torkán lenyel ; elnyel egy-
elnevetni a dolog javát; B) k. bizonyos ideig nevet ; szerre egy egeret is ; 2 ) á. é. a) hig test, mélység ma-
semmiségen is e. egy fertályig ; C) vh. nevetésre fa- gába vesz, eltakar ; elnyelték a hullámok ; itt kell neki
kad ; elnevette magát ; (km .) aki hamar elnevetimagát, lenni, csak nem nyelte el a föld; (átk.) nyeljen el a
nem messze van a bolondságtól. -gél, A) k. bizonyos föld ; b) sok pénzt elnyelt ennek a háznak építése, sok
ideig nevetgél ; gyakran elnevetgélnek együtt; B) pénzbe került, sok pazarlódott reá ; majd elnyelt.
cs. az időt nevetgéléssel tölti ; elnevetgéli minden annyira rám förmedt ; majd elnyelt szemeivel, sóvá-
szabad idejét. rogva, v. haragos szemekkel nézett rám ; c) bántal-
Elnevez, cs. vkinek, v. vminek nevet ad, köl- mat, sérelmet eltür, szó nélkül elszenved ; sok mérget
csönöz ; a Columbus által felfedezett világrészt elne- kell neki elnyelni . Innen : Elnyelés, fn. -des, cs. több
vezték Amerikának ; külön . vkit, v. vmit csúfnévvel darabból álló holmit egymásután elnyel.
illet. Innen : Elnevezés, fn. * Elnyellik, k. elkopik, elkallódik, elfogy, el-
Elnéz, A) cs. 1) vmit több ideig figyelmesen hull ; e. a ruha, ha sokat használják.
néz ; ugy elnéztem, hogyan repkednek a madarak; Elnyer, cs. 1) bizonyos összeg pénzt játszás
2) á. é. a) vmit, v. vkit megnézve nem annak tart által mástól behúz ; elnyert három forintot tőlem;
ami s illetőleg aki ; helytelenül néz meg ; tegnap elnyerték minden pénzemet ; 2) jutalmat, dicséretet,
elnéztem atyádat; b) hibáért, csínyért, vétekért hivatalt megkap ; elnyerni az ösztöndíjt, a hirdetett
járó büntetést elenged, azokat elhallgatja, rajtok hivatalt. Innen : Elnyerés, fn.
fenn nem akad ; most az egyszer elnézem, hanem Elnyes, cs. nyesve, faragva szétválaszt ; el-
többé ne történjék; B) k. 1) félre, más helyre néz ; nyesni afák galyait.
nézz el innen ; 2) vmin végig tekint ; elnéztem az Elnyikkan , k. Elnyikkantja magát , vh.
egész síkságon, de senkit sem láttam ; 3) á. é. elláto- nyikk-féle hangot ad ; elnyikkantja magát a gyer-
gat;majd elnézek én is oda. Inn.: Elnézés, fn. Elnézési, mek (V. G.).
mn. -eget, cs. több darabból álló tárgyat bizonyos Elnyir, cs. nyírva, olló segélyével szétválaszt ;
ideig nézeget. -hetlen, mn. el nem engedhető, amit elnyirni a papír szélét. Innen : Elnyirés, fn. -bál,
elnézni, elhallgatni nem lehet ; e. kihágás. cs. 1) vmit apró darabokra faragcsál, métélget ; 2)
Elnök, fn. tt. -öt ; ált. vmely társulat, testület ollóval elnyirogat, elnyirkál ; 3) á. é. a) vki jogát
feje, előlülője ; külön. 1) személy, aki a tanácsko- illetőségét lassanként elveszi ; elnyírbálni vkijo-
zási gyüléseken első helyen ül, s a rend fentartá- gait; b) * a. m. elkunyorál, esenkedve elkér. -kál,
sára ügyel ; országgyülési , törvényszéki e.; iker cs. 1) vmit egymásután elnyír ; 2) vmit ollóval
elnökök, magyar prot. egyházi gyülésben, kiknek apró darabokra nyirogat.
egyike az egyházi a másika a világi rendböl van Elnyiszál, cs. életlen vágó szerszámmal nagy
választva ; 2) némely köztársaság (pl. a schweici, nehezen elmetsz.
északamerikai) legfőbb rangú hivatalnoka ; a köz- Elnyom, cs. ált. nyomás által eltávolít, elüz ;
társaság elnöke . Inn.: Elnöki, mn. -ködik , 1. Elnököl. külön. 1) hirtelen cselekvés, v. nagyobo erö alkal-
Elnök-let, fn. elnöki foglalkozás, működés ; a mazása által vminek hatását megszünteti ; elnyomni
gyülés megtartatott az alispán elnöklete alatt. -öl, k. | a tüzet , lázadást, forradalmat ; 2) vkin erőt vesz ;
 Elny 283 Elo

elnyomni az ellenséget ; á. é. e. az álom ; 3) a lélek- Eloldoz, cs. lassan egymásután elold.

zetet nehezebbé teszi ; a mohón megevett kenyér Elolt, cs. eszközli, hogy a tüz elaludjék ; eloltani
elnyomja az ember mellét; 4) leigáz ; elnyomni vmely a tüzet ; á. é. 1) vmely szenvedélyes érzelmet meg-
nemzetet ; 5) a. m. elfojt ; elnyomni a lázadást, a szünni készt ; oltsd el óh hatalmas ég, oltsd el lán-
tüzet. Innen : Elnyomás, fn. -aszt, cs. a. m. el- gomat (Bajz.) ; 2) * a. m. elaltat ; 3) életét eloltani,
nyom. -dos, cs. lassan egymásután elnyom. -ódik, megölni ; s aki őt eloltá, az a veszedelem mindenik
k. 1) önerejéből, v. külhatás által, mintegy nyo- bajtársnak fájt, csak ö neki nem (Ar. ) ; Innen : El-
mulva odább halad ; elnyomódott a viz ; 2) lélekzete oltás, fn. -batlan, mn. és ih. aminek lángját, hevét
megnehezül ; elnyomódott a mellem. megszüntetni nem lehet.
Elnyomor-gat , cs. nyomorgatva , gyötörve, Elolvad, k. 1) szilárd test lágygyá, higgá le-
kinozva elsilányít, tönkre tesz. -it, cs. egészen szen ; e. a cukor, a só a vizben ; e. a jég, az érc ; 2)
nyomorékká tesz. - odik,-ul, k.egészen nyomorékká á. é. a) nagyon melege van ; (népd .) a hajtól majd
leszen. Innen : Elnyomorodott, mn. elolvadok ebben a fene melegben ; b) gyönyörtől ,
Elnyomtat, cs. 1) bizonyos mennyiségü gabnát kéjtől egészen elgyúl, arcai lángolnak ; majd elol-
kinyomtat ; elnyomtatni három ágyzást; 2) a nyom- vad, ha őt láthatja ; c) elkallódik , elfogy ; rosz ke-
tatást elvégzi . zelés által e. a jövedelem. Innen : Elolvadás, fn.
Elnyomul, k. nyomulva elhalad . Elolvas , Å) cs. iratot , nyomtatványt végig
Elnyö, 1. Elnyü. olvas ; B) k. 1) bizonyos ideig olvas ; e. éjfélig is ;
Elnyög, A) cs. 1) vmit nyögve eltür, elszen- 2) a számokat egymásután következö rendben
ved; elnyögni a bántalmakat ; 2) a. é. nyögve, ért- elmondja ; olvass el százig ; (szój . ) ez az ember tizig
hetlenül mond el vmit ; elnyögni mondókáját; B) sem tud elolvasni, mulya, nem életre való.
k. bizonyos ideig nyög. -décsel, k. bizonyos ideig, Elolvaszt, cs . elolvadni készt ; a tűz elolvasztja
folytonosan nyögdécsel . a szallonnát.
Elnyug- szik, k. 1) nyugalomra, aludni megy ; Elomlik, Elomol, k. részei szétmállanak, szét-
2) a. m. álomba merül ; csendesen elnyugodott ; 3) omlik ; elomlik a homokkőből faragott szobor.
á. é. a) meghal ; keresztyénileg nyugodott el ; b) a Elont, 1. Elönt.
nap lenyugszik. -vás, fn. 1) nyugodni menés ; 2) Elorcátlan-kodik, k. orcátlankodva vhova
elalvás ; 3) á. é. a) meghalálozás ; b) a nap le- elmegy. -odik, k. egészen szemtelenné, orcátlanná
menése. leszen.
Elnyujt, cs. tulságosan hosszúra kiterjeszt, Elordit, A) 1) bizonyos ideig ordít ; 2) orditása
nyujt ; elnyujtotta száját ; elnyujtani a tüzes vasat ; elhallik ; e. a szomszéd faluba is ; B) cs. ordítva
külön. tésztát nyujtófával vékonynyá tesz. -ódzik, elhangoztat ; e. vmely dalt; C) vh. ordításra fakad ;
k. testét lehetőleg elnyujtja, nyujtódzva elterjesz - elordította magát.
kedik. -óztat, cs. elnyujtózni készt. Eloroz, cs. vmit titkon elvesz, ellop.
Elnyúl, k. vmelyik végtagjával bizonyos távol- Elorozkodik, k. lopva titkon elmegy.
ságra elér ; e. kezével az asztal tulsó végére is. -ik, * Elorsoz, k. a. m. elorozkodik.
k. 1) tulságosan hosszúra nyúlik , kiterjed ; e. a Eloson, Elosont, k. elsurran, elszökik, elil-
felolvasztott szurok, a tüzes vas ; e. a szája, ha nevet ; lan ; hová, hová nem lett ; elosont a háztól (Ar.).
2) á. é. a) elterül ; ugy a földhöz ütötte, hogy csak Eloszl-ás, fn. 1 ) részekre szétválás ; 2) daganat,
elnyúlt belé ; b) hosszú tért foglal el ; a folyam seb elmulása ; 3) gyülés, testület tagjainak szét-
egyik ága messzire e. Innen : Etnyúlt, mn. menetele. -at, cs. 1) vminek részeit egymástól el-
Elnyü, cs. 1) a kender növését, kiszaggatását választja, s az egészet mintegy eltünteti ; a napsu-
elvégzi ; 2) ruhát elszakgat, viselve elkoptat ; á. é. garai eloszlatták a ködöt ; 2) daganatot , kelést
ez az asszony már két férfit is elnyütt, elélt. Innen : lelohaszt ; 3) gyülés tagjait, néptömeget szétmenni
Elnyütt, mn. Elnyüvés, fn. készt, rendeli, hogy szétmenjenek ; eloszlatni a
Elocsmányit, cs. egészen ocsmánynyá tesz. gyülést, (helyesebben : feloszlatni) ; 4) á. é. aggo-
? Elodáz, cs. odébbra halaszt, elutasít ; L. el- dalmat, fájdalmat, bút, bánatot megszüntet ; elosz-
odázta, a míg lehetett az időt, hogy D.- vel tisztába || latni vki bánatát. Innen : Eloszlatás, fn . -ik, k. ált.
jöjjön (Jók.). külerő által részei apróra szétválnak egymástól, s
Elodvasodik, k. egészen odvassá, korhadttá, ezáltal mintegy eltünik ; külön. 1) daganat, kelés
üregessé leszen ; elodvasodott mindenfoga. lelohad ; 2) a. m. eloszol ; 3) aggodalom, fájdalom,
Elokádik, A) k. 1) bizonyos ideig okádik ; ha bú, bánat megszünik.
neki kezd, e. egy fertályig is ; 2) okádéka bizonyos Eloszol, 1. Feloszol.
távolságnyira röpül ; e. a szoba túlsó végére ; B) vh. Eloszt, cs. ált. vmely tárgyat több részre dara-
a. m. okádik ; elokádta magát. bol, nem tekintve az egyenlőségre ; egyenetlenül
Eloktalanit , cs. egészen oktalanná tesz. osztani el a szántóföldet; külön. 1) egyenlö, v.
Eloktalanodik, k. egészen oktalanná leszen. egyenlőtlen részekre feldarabolva ad oda ; három
Eloláhosít , cs. oláh szokásokat vetet fel testvér között osztották fel a földbirtokot ; 2) (mt. )
vkivel. keresi, hogy egyik szám hányszor nagyobb a má-
Eloláhosodik, k. oláh szokásokat vesz fel. siknál, v. keresi, hogy egyik szám hányszor fog-
Elold, cs. 1 ) megkötözött kötél, zsineg csomóit laltatik a másikban ; harmincötöt héttel e. Innen :
felbontja ; eloldani a kötelet ; eloldani a rabok köte- Elosztás, fn. -ogat, cs. aprónként, részletenként
leit ; 2) megkötözött testet, attól, amihez kötözve oda ad. Innen : Elosztogatás, fn. -ozik, k. többen
volt, megszabadít ; eloldani tehenet a jászoltól. In- gen vmit egymás között elosztanak ; az atyai öröksé–
nen: Eloldás, fn. békésen elosztoztak.
Eloldallik, Eloldalog, k. félve, hátra tekint- Elotrombásodik, 1. Elotrombul.
getve elmegy, elsompolyog. Elotrombit, cs. egészen otrombává tesz.
 Elo - 284 - Elő

Elotrombul, k. egészen otrombává leszen. melybe az előadó a kezelése alatti minden per
Elovul, 1. Elavul. mibenlétét bejegyezi . -tanácsnok, fn. tanácsnoki
Elö, fn. személyr.: -m, -d, -je, v. eleje ; -nk, rangú előadó hivatalnok.
-tök, -jök, v . elejök ; ált. vminek első , kezdő ré- Előajtó, fn. 1) kettős ajtók között a kivül eső ;
sze ; tavasz eleje ; ház, kocsi, hajó eleje ; elején érő, 2) az épület előrészén levő ajtó.
korán érő ; (szój .) sem eleje, sem veleje, sem füle, Előáll, k. 1 ) vhonnan eléjöve megjelen ; előál-
sem farka ; á. é. elejét venni vminek, kezdetén el- lottak a peres felek; 2) előtérbe kiáll ; három vállal-
fojtani ; (km.) jól meg kell a dolog elejét, végét kozó állott elő; 3) vmit mentségül felhoz ; szegény-
kötni; munkánakjó eleje, a dolognak veleje; külön. ségével állott elő -at, -it, cs. 1) vkit előtérbe állit ;
1) ös, eldöd ; hős elejink fegyvereikkel dicsőséget előállitni a tisztelgő küldöttséget ; 2) elveszettet elö-
vívtak ki magoknak ; 2) vminek finomabb része, kerít, nem létezőt kiállit ; két hét alatt huszezer
java ; bor eleje; 3) (gazd. ) a) a szántóföld azon ré- katonát állit elő. Innen : Előállító, fn.
sze, melyet a vető egyszeri végig mentében bevet ; Elöálom, fn. az éjjí alvás első része, első álom ;
b) (szój .) előt szántani, a többi együtt szántók kö- előálomban lenni. -kor, ih. azon időben, midön el-
zött a szántást megkezdeni ; előt fogni, kaszálás aludtunk.
közben az első rendet megkezdeni. Elö-anyag, fn. anyag, melyből a föld és a rajta
Elö, mn. 1) tb. elövek ; a. m. első ; elővek létező tárgyak alakultak. -ár, fn. a vizár első,
lesznek utávak, elsök lesznek utolsók ; és valamely kezdő része. -arasz, 1. Bakarasz.
akarand tü köztetek elő lenni (Tatrosi c.) ; 2) vmi- Elöárboc, fn. (haj .) a két- , három-árbocú ha-
nek kezdetét, első részét tevő ; előajtó, előbeszéd ; jókon a hajó orrához legközelebb eső árboc.
3) első rendben álló , mások elött levő ; előfal, derék, fn. (haj . ) az elöárboc közepe, dereka.
első sorban álló fal ; előkaszás, első sorban kaszáló ; -hegy, fn. (haj .) az előárboc csúcsa, hegye. -su-
4) régi, hajdani ; előkor, régi kor ; személyragozva dár, -tetöfa, fn. (haj.) az elöárboc meghosszitá-
be-vel jelentmegelőzést ; előmbe sietett; előmbetették, sául szolgáló rúd, pózna. -törzs, 1. Elöárboc.
elöbb valóvá tették (élémbe tették, szemem elibe Elö- árok, fn. ált. vmi elé ásott árok ; külön.
tették) . (ht.) a legelső sánc. -baj , fn . ált. vmely veszélyt
Elő, ih. és ik. első sorba, más elibe haladva, megelőző baj ; külön. nagy betegséget megelőző
kitünve ; előáll, más elibe kiáll, kilép. gyöngélkedés . -bástya, fn. (haj . ) ált. hadihajón
Élő, mn. ált. aki, v. ami él, belső szervek által az ágyuk közötti üres hely; külön . 1) épület a
tenyésző ; külön. 1) önmozgó, érző, meg nem halt ; hajó födélzetének előrészén, mely nehezebb ágyu-
élő lény ; 2) növényről, fáról mondják , melynek kat is elbir; 2) hídlás a hajó elején.
szervei működésben vannak, épek ; élő fa; élő Elöbb, ih. 1) hamarabb, korábban ; én előbb
sövény; 3) közdivatban, közhasználatban levő ; élő oda érek ; (km.) ki előbb, elsőbb ; ki előbbjön, előbb
nyelv, melyet most létező vmely nemzet beszél ; á. | őröl ; ki elöbb megy a malomba, előbb önt a garatra;
é. 1) élőforrás, élő kút, mindig folyó, szakadatlan jobb az előbb az utóbbinál; 2) közelebb az elejéhez ;
forrásu ; 2) hatásosan müködö ; élő hit; 3) nem előbb kell kezdenem elbeszélésemet (Cs .) ; 3) köze-
irott, hanem szájjal közlött ; élő szó ; 4) élelmet lebbre ; jöj előbb (ez értelemben jobb : elébb) ;
nyujtó ; élő föld; 5) valóban, személyileg létező ; előbb előbb menni , haladni ; 4) a. m. ikább ;
élő Isten , a bálványok ellentéte. -, fn. 1) ember, ezt már előbb elhiszem. -eni, mn. régebbi, haj-
aki él ; elköltözni az élők sorából; (szój .) élő élőnek, dani ; előbbeni urunk. -i, mn. 1) korábbi ; előbbi
holtnak holt a barátja, özvegyeket szoktak ezzel időben ; (km.) ritkán jut embernek előbbi sorsa
vigasztalni ; élőnek nincsen, holtnak van (földje) ; eszébe ; 2) 1. Elöbbeni. -ik, mn. több között a leg-
2) * a. m. eleség ; élővel élni, eledellel . elül álló. -re, 1. Elöbb (2) .
Elöad, cs. 1) vmi eltett, elrejtett dolgot szem Elöbb- ség, fn. elsőség, jogosabb igény vmire ;
elé hoz ; add elő a pénzt; 2) vmely tant, eseményt, nekem előbbségem van ehhez a vagyonhoz. -utóbb,
tárgyat élő szóval, v.irásban elmagyaráz, elmond ; ih. valamikor bizonyosan ; előbb-utóbb meg fog
a történettant előadni ; megható szavakkal e. vmit; | történni. -való, mn. 1) kitünőbb, magasb rangú;
3) színre hoz, színpadon vmit eljátszik ; ma a e. az ur a szolgánál, a tanító a tanitványnál ; (km.)
Bánkbánt fogják előadni. előbb-való a becsület a szalonnás káposztánál ; 2) a
Előadás, fn. a) (cselekvés) 1 ) eltett, elrejtett gondoskodást, fáradozást inkább megérdemlö ; ez
dolognak szeme elé hozása ; 2) a. m. elmondás, a munka előbbvaló, mint amaz.
elbeszélés; részrehajló előadás ; bájoló előadás; b) Előbe, ih. elöljáróba, a dolog kezdeteképen ;
(tárgy) 1) iskolai fejtegetés, magyarázás ; ma nem kül. foglaló-, elöpénzképen ; előbe adtam ötforintot.
tartok előadást; előadásra menni; 2) vmely darab- † Elöbbeli, mn. a. m. előidőbeli ; lesznek az
nak színpadra hozatala ; ma nem lesz a színházban embernek utóji gonoszbak az előbbelieknél (Tat-
előadás ; színi előadás ; 3) zeneeszközön való el- rosi c. ).
játszás ; zenei előadás. Innen: Előadási, mn. Elöbér, fn. 1) munkásnak, szolgának adott elő-
Előadmány, fn. (ttud. ) irat, v. élő szóval el- pénz, melyet a bérbe tudnak be ; 2) vminek hasz-
mondott
részletezveszónoklat
van. , melyben vmely peres ügy nálatáért elöre lefizetett pénzösszeg ; élelmezésért
adott e.; 3) a. m. előfizetés. -lés, fn. rendes idó
Előadó, fn. és mn. 1) vmit elsoroló, előterjesztő elötti fizetés vminek használatáért. -let. fn . bérlet,
személy ; 2) (ttud.) törvényszéki személy , aki melyért járó pénzt elöre lefizetik. -lö, fn. személy,
vmely peres ügyet tárgyalás alkalmával részlete- aki vmely dolog használatáért járó pénzt elöre
sen elmond. Innen : Előadói, mn. lefizeti.
Előadóbiró, 1. Előadó (2). Előbeszéd, fn. ált. bevezetésül, a főtárgyban
Előadó-ív, fn. irat, melyre az előadó a tárgya- való utbaigazitásul szolgáló beszéd ; külön . a szó-
landó per mibenlétét leirja. -könyv, fn. könyv, noki beszéd első része.
 Elő 285 Elő
Előbeszél , cs. vmit előszóval előad. Innen : Elö -fal, fn. 1 ) fal az épület homlokzata elött ; 2)
Előbeszélés, fn. védül, bástyául szolgáló fal ; 3) á. é. megtámadások
Elöbetü, fn. (nyt.) vmely szó kezdő betüje. ellen oltalmul szolgáló tárgy ; hazánk a török ellen
Elöblöget, cs. 1) bizonyos ideig öblöget ; 2) az Europa előfala volt. fecseg , fn. vmit fecsegve
öblögetést elvégzi. előad, elbeszél . -fél, fn . az ércpénz azon oldala,
Elöbocsát, cs. 1) előre hagy menni ; bocsásd melyre kép van előnyomva. -felé, ih. elöre tartó
elő azokat az embereket; 2) vmit bevezetéskép el- irányban ; előfelé ment.
mond ; mielőtt beszédjét elkezdette , előbocsátotta, Előfeltét , Előfeltétel , fn. (böles.) valónak ,
hogy ő nem avatott ebben a tárgyban. igaznak vett állitás , melyből vmit be akarunk
Elöbor, fn. 1) sajtoláskor legelőször ömlö bor, bizonyitni, v. melyből egy más igazság követke-
színbor ; 2) * áldomás. zik. -elez, cs. (böles. ) vmit elöre igaznak, valónak
Elöbör, fn. ált. ellenzőül szolgáló bör ; előbőr a tart, állit azért, hogy abból egy másik igazságot
kocsin, a sapkán ; külön. 1) börböl készült kötény ; bebizonyitson.
2) (bt.) a férfi vizelő csövének makkját fedő bör. Elöfelvétel, fn. vminek a kiszabott idő előtti
-gyuladás, fn. az előbör lobos bántalma a férfi felvétele. "
vizelő csövén. Élöfene , fn. a testen folyton tovább terjedő
Előcikkelyek, fn. tb. bevezetésül szolgáló pon- fene.
tozatok, cikkelyek ; a béke előcikkelyei. Elöfi, fn. vmely család első szülött fia, ki a
Elő-csahos, mn . (vad.) e. eb, mely elébb csa- többiek felett elöjogokkal bir (majoresco) . Innen :
hol, mint vadat érez, v. lát. fn. 1) á. é. vmely Előfiség, Előfiuság, fn.
társaság, község legszájasabb embere, a népnevé- Elöfigyelmeztet , cs. vmit vkinek elöre meg-
ben szájhősködő személy ; 2) szántáskor az ökrök mond ; vmiröl vkit elöre figyelmessé tesz.
előtt ballagó betanított kutya, az ökrök elött menö Előfizet, cs. vmiért járó pénzt előre lefizeti ;
gyerek. -csapat, fn. (ht. ) a derékhad elött menö hirlapra, vmely irodalmi munkára előfizetni. Innen:
kisebb hadsereg. -csarnak, 1. Elötörzsesarnak. Előfizetés, fn. Előfizetési, mn. Előfizető, fn . és mn.
Elő- csarnok, fn. 1) két, v. több csarnok közül -mény, fn. előfizetéskép letett pénzösszeg.
az első ; 2) a csarnok előrésze. -csoport, fn. 1) Előfog, fn. a szemfogak közötti bármelyik
több csoport között az első ; 2) vmely csoport metsző fog.
eleje. Elöfog, cs. 1) lovat, barmot jármű elébe befog ;
Elöd, fn. 1) és, eldöd ; honalkotó, dicső elődeink; 2) á. é. a) vmit, ami el van téve, kezébe vesz ; ha
2) vmely hivatalban elöttünk müködő tisztviselő. előfogom azt a botot ; b) vallat, nyakgat, ver; fogd
Elödandár, fn. az előcsapatot képező dandár. elő a cselédet, és kérdezd ki tőle , ha előfoglak, ugy
Elöded. 1. Elődi. rád verek, hogy stb.
Elöderék-csarnak , fn. (haj .) az elöderékvi- Elöfogalom, fn. (bölcs.) más fogalmaknak kez-
torla megerősítésére szolgáló kötél. -vitorla, fn. detül, alapul szolgáló fogalom.
(haj .) vitorla az elöárboc derekán. Elöfogat, fn. utasok szállitására való két, há-
Elödi, mn. régi, hajdani. rom, négy ló a kocsival együtt ; előfogatotfogadni,
Élödi, mn. másik állaton élő, v. másik növé- rendelni, parancsolni ; előfogatra menni. Innen :
nyen tenyésző; é. állat, a tetü, bolha stb. é. növény; Előfogati, mn. Előfogatos, mn.
á.é. személy, aki mindig mások nyakán él, tányér- Előfogat, cs. előfogni parancsol, rendel.
nyaló ; olyan élődi ember. Innen : Élődiség, fn. Elö -fok, fn. 1) vmely hegy kiálló, elöre nyúló
Élödik, k. tengődve, nyomorultan él ; (guny.) része; külön. hegynek a tengerbe, v. vmely fo-
mások kegyelméből él, tányérnyalóskodik ; (szój.) lyamba nyuló része ; 2) (ép.) a lépcső első foka, a
élődik, mint Tóldi Miklós csikaja. Innen : Élődés, fn. küszöb. -fonat, fn. kosarak, nádból készült szé-
kek fenekének alapfonadéka .
Elődiszités, Elödíszitmény , fn. díszitmény Előfordul, k. 1) fordulva eléjö, elötünik ; 2) á.
előrésze.
é. a) vmely esemény megtörténik ; olyan eset is
felhozódik,
Elő-dobos, fn. 1) személy, aki a többi dobos fordult már elő ; b) beszéd közben
előtt szokott dobolni ; 2) á. é. a) a. m. előcsahos ; szőnyegre kerül ; ez a dolog is előfordult beszélgeté-
b) (alj.) terhes, viselős nő. -ebéd, fn. az ebéd elö- sünk alatt. Innen : Előfordulás, fn. Előfordult, mn.
része. -énekel, k. megkezdi az éneket, hogy a Elő-födél, fn. (állatt.) a halak kopoltyujának
többiek utánna énekeljenek. énekes, fn. több erős állományu külső boritéka. -fölvétel, fn. vmi-
énekes között az, aki az éneket elkezdi. -épület,
nek a kiszabott idő előtti fölvétele , megkapása .
fn. 1) vmely épület elejét tevő épület ; 2) vmely -furó, fn. (msz.) vékony furó, melylyel kisebb
épület előrésze.
Elő-ér, fn. 1) ütér, a többi erek között a leg- alikat furnak, hogy a vastag furó ne szakitsa szét
fát. -futó, fn. 1) személy, dolog, aki, ami elöre
első ; 2) a test előrészén levő ér. -érő, mn. korán,
hamar érő. -érzés, érzet, fn, sejtelem , érzés fut; 2) vmely eseményt megelőző jelek. -fü, fn.
vmely megtörténendő dolog , esemény felől ; jó, széna. (gazd.) első kaszálásu széna , előszéna, parrag
rosz előérzet ; nekem erről előérzetem volt. -est,
-este, fn. vmely napot megelőző délután ; karácson Elögát, fn. (vizép .) folyamparti töltések védeül
előestéje. -étel, fn. több étel között az, amelyiket szolgáló gát. -lás, fn. (kórt.) vmely betegség kitö-
legelőször feladnak. rését akadályozó gyógykezelés .
Élöfa, fn. ki nem száradt fa, melynek gyökerei * Elöget, k. vki elé árnyékot vet, vki elől a
a földben vannak s mely kellő időben kihajt ; világosságot elveszi ; menj onnan, ne előgess.
(szój .) élőfának dőltét várni ; (km.) ha élőfával ugy Elő-gondatlan, mn. előre nem gondoskodó, a
bánnak, mit tesznek a levágottal. jövőre nem gondoló, cselekvéseiben könnyelmű
 Elő - 286 - Elő

Innen: Előgondatlanság, fn. -os, mn. előre gon- | vmire rágondol, beszéd közben megemlít ; elő-
doskodó, cselekvéseiben nem könnyelmü. Innen : idézni gondolatában a mult szenvedéseket. Innen :
Előgondosság, fn. Előidézés, fn.
Elögörbed, k. elöre hajlik, görbed, görnyed. Elö -idő, fn. ált. korunkat megelőző idő ; külön.
Innen: Előgörbedt, fn. legrégibb idő, ös idő ; regék a magyar előidőkből;
Elögörnyed, k. előre görnyed. az előidő nem sokkal dicsekhetik a természet adomá-
Elögyakorlás , fn. gyakorlás, képességszerzés mányán kivül (E. J. ). -imádkozik, k. fenhangon
vmely nehezebb munkában. -at, fn. vmely nehe- elkezdi az imádságot, hogy a többiek vele imád-
zebb munkában való képességszerzési gyakorlat. kozzanak. -ing, fn. finomabb vászonból nagyobb
Elögyámolit, cs. a. m. elősegít ; bizzál Istenben, gonddal varrott ingderék, melyet a tulajdonképi
előgyámolit (Én.) . Innen : Előgyámolitás, fn. az igaz ing felett szoktak használni . -intés, fn. vmely
isteni tiszteletnek előgyámolitása (G. K.) . esemény bekövetkeztéről elöre intett intés . -ira-
Elögyorsaság, fn. (ttan. ) mozgó test gyorsa- tok, irományok , fn. (ttud.) vmely peres ügy
sága a mozgásbajövés kezdetén. elsö mibenlétéről, kezdetéről szóló irományok.
Elö-had, fn. (ht.) az elövonulásban a derékha- Elöisme, Elöismeret, fn. vmely bonyolodot-
dat megelőző kisebb sereg (avantgarde). -hagyo- tabb, kivált tudományos tárgy kellő megértésére
mány, fn. (ttud.) a végrendeletben vmely célra szükséges, elöleges ismeret. -tan, fn. vmely tudo-
előre kikötött összeg. -hajt, k. kocsival , szekérrel mányban szükséges elöismeretet tárgyaló tan.
egy másikat megelőz. -halad , k. ált. előre megy, Elöitélet, fn. 1) vmely dolog kellő megvizsgá-
nem marad hátra ; külön. vmiben előmenetelt tesz ; lása elött hozott itélet, véleményező nyilatkozat ;
előhaladni a tudományban ; (szój .) á. é. korban elő- 2) elfogultságból származó balvélemény, helyte-
haladni, korosodni. Innen : Előhaladás, fn. Előha- len itélet. -nélküli, mn. 1 ) nem elöitéletből véle-
ladó, mn. -hám, fn. a hámnak a befogott ló szü- ményező; e. biráló ; 2) nem előitéletből szárma-
gyét érintő része. -hang, fn. (nyt.) vmely szó zott ; e. vélemény.
kezdő betűje. -harcos , fn. 1) csatában azon kato- Elö-iv, fn. (b.) olvasztó kemence előtti üres tér,
nák, akik legelül harcolnak ; 2) á. é. vmi cselek- hol a felolvadt érc összegyül. -íz, fn. vmely élve-
vésben, müködésben uttöröül szolgáló személy ; zetet megelőző kellemes érzelem. jár, k. 1) a
mivelődésünk előharcosai. többiek között legelül megy ; 2) á . é . jóban,
Elöhas, fn. a nőstény emlős állatok terhes álla- roszban másoknak tettel ad példát. -járó-beszéd,
pota első ízben. -i, mn. a nőstény emlős állatok 1. Elöbeszéd .
első terhességéből, viselősségéből szrmazó ; e. bá- Elö-játék, fn. ált. vmely nagyobb játékot meg.
rány, borju. -u, mn. 1) első ízben vemhes ; e. tehén ; előző kisebb játék; az előorsi csaták előjátékai a
2) (alj .) első ízben terhes, viselös nö ; e. menyecske ; nagy harcnak; külön . kisebb zenedarab, melylyel
szégyenlős, mint az előhasú menyecske. nagyobb darabot megkezdenek. -játszó, fn. zenei
Elöhavas, fn. a havasokat megkezdő hegység. előadásban a müködést vezető személy.
Innen : Előhavasi, mn. -ház, fn. a ház előrésze. Előjegy, fn. (zene) a hangjegy értékét emelő,
-hegy, fn. 1) vmely hegylánc elején levő hegy ; y. leszállitó, annak elibe tett kereszt vagy kis b
2) 1. Előfok. -hely, fn. udvar, üres hely vmely jegy. -es, mn. (zene) előjegygyel ellátott. -ez, cs.
épület előtt. -hi, cs. hí, hogy jöjjön elö. Innen : ált. vmit előre fel-, v. bejegyez ; külön. 1) telek-
Előhivás , fn. -hir , fn. vmely eseményt meg- könyv-vitelnél a nyilvánkönybe vki nevét, birto-
előző hír. kait az alatt a föltétel alatt jegyzi be, hogy betáb-
Elöhirdető , Elöhirnök, fn. 1) személy, aki lázási jogát kimutatja ; 2) (ker.) az előjegyzékbe
vmely eseményről elöre hirt hoz ; 2) vmely ese- beir ; 3) (zene) hangjegyet előjegygyel ellát. Inn.:
ményt előre megjósló személy; 3) á. é. a) előjel, Előjegyezés, Előjegyzés, fn. Előjegyezett , Előjegy-
melyből vmely esemény jövendő megtörténtére zett, mn. Előjegyező, Előjegyző, mn. -eztet, cs.
lehet következtetni ; a vnádormadarak elköltözése előjegyezni kér, parancsol, rendel. Innen : Elője-
előhirnöke a télnek; b) (gyógyt.) vmely betegség gyeztető, fn. -zék, fn. 1) a nyilvánkönyv azon
előjele. része, hova a feltételes bétáblázási iktatás törté-
Elöhit , fn. vmi felől előre táplált hit (prae- nik ; 2) (ker. ) könyv, melybe a felmerülő keres-
sumptio). kedelmi ügyek beiratnak. -zemény, fn. vmely
Elöhord, cs. 1) több darabból álló holmit szem dologról az előjegyzékbe beirott szavak, mondatok.
elé, elöre hord ; 2) á. é. beszéd közben több tár- Elöjel, Elöjelenség, fn. vmely esemény bekö-
gyat felemlit. vetkeztét előre hirdető jel ; külön. (kórt.) vmely
Előhoz, cs. 1) szem elé, előre hoz ; 2) á. é. vmit betegség bekövetkeztét mutató jelenség.
szó-beszéd közben megemlít ; előhozta, hogy ő is Elöjog, fn. 1) vki által gyakorolható jog, mely.
elmegy. -akodik, k. beszéd közben vmiről emlitést lyel mások nem birnak ; a főnemeseknek előjogaik
tesz, vmit elmond ; előhozakodván aztán egyről- vannak ; 2) jog, melyet vki elöbb gyakorolhat,
másról, sokat beszélnek a francia futásról (Szel. L.). mint mások.
-at, fn. vminek bebizonyitására vmely iró müvei- Elöjóslat, fn. vmely bekövetkezendő dologra
böl, v. törvényből tett idézet. -ódik, k. szó -beszéd vonatkozó jóslat.
közben vmi, mintegy akaratlanul szóba jö, sző- Elöjö, k. 1 ) szem elé, előtérbe jő ; 2) eltávozott
nyegre kerül. személy megérkezik ; 3) elveszett tárgy kikerül ;
Elöhöd, fn. (b. ) az olvasztó kemence elején levő 4) á . é. beszéd közben felmerül, szóba jö.
padka, melybe a kemence szája van kivágva. Elő-kacsáz, k. kacsamódra csámpáson előlép.
Előidéz, cs. 1) (ttud .) vkit törvényszék elé idéz , -kajszán, ih. (vad.) haránt szaladó vadra elölről
rendel ; előidézni a tanúkat ; 2) á. e. a) okoz, esz- (löni). -kap, cs. 1) vmely eltett dolgot hirtelen
közöl ; nagy háborúságot, viszályt idézni elő ; b) elévesz ; előkapott egy korbácsot ; 2) eltévedt tár-
 Elő 287
gyat megtalál ; előkaptad- e már a könyvedet. -kapu,
fn. az épület homlokzatán bevezető kapu. -ka-
szás, fn. a többiek között legelül kaszáló kaszás .
Elöke, 1) kötött, v. vászonból varrott kötény-
féle készlet , melyet a kis gyermekek nyakába
kötnek, hogy az étellel össze ne piszkolják ruhá-
jokat; 2) (zene.) parányi alakú hangjegy, mely
félannyi idő értékű, mint azon nagyobb , mely
előtt áll.
Előkelő, fn. 1) gazdag, jól magabiró ; e. polgár ;
2) a másiknál sürgetőbb ; e. teendő. leg, ih. 1)
előkelő, uri módon ; előkelőleg viselni magát ; 2)
kiválólag, a többinél sürgetőleg. -ség, fn. előkelő
állapot.
Előkép, fn. 1) utánzásra szánt festvény, kép ;
2) á. é. utánzási példaképen felmutatott személy, v.
dolog ; olyan az ő élete, hogy előképül szolgálhat
mindenkinek ; külön. (bibl.) az ó szövetségi törté-
netben felmerülő személy, v. dolog, kit, v. illető-
leg, melyet az üdvözitöre, v. ennek tetteire lehet
vonatkoztatni (typus). -en, ih. előlegesen, kezdőül ;
külön. elöpénzül ; előképen három forintot adott.
-zés, fn. előre való képezés . -zö, fn. (nyt.) azon
rag, melyet különösen némely idegen nyelvben az
összetett idejű ige felvesz ; pl. loben, m. gelobt, a
képző - ge ; λύω m . λέλυκα & Κέρπο - λe ;
megjegyzendő azonban, hogy ha a görög ige csak
egy hangzóval növekszik, pl. λvov, itt az e nem
előképzőnek, hanem növekvésnek (augmentum)
mondatik.
Előkér, cs. kéri, parancsolja, hogy vmely el-
rejtett, eltett dolgot adjanak elő.
Előkérdés, fn. több más kérdést megelőző
kérdés.
Elökerekedik, k. 1) elöbb jelen nem levő sze-
mély hirtelen, megjelen, ott terem ; bátyád egyszerre
előkerekedett; 2) vmely elveszett tárgy kikerül ; 3)
vmiből eredménykép, mint okozat jö létre.
Elő-keres , cs . eltett, elrejtett dolgot keresve
eléad, előhoz. kerget, cs. szem elé hajt, kerget.
-kerit, cs. elveszett tárgyat megkeres, előteremt.
-kerül, cs. 1) távollevő személy visszajő ; előkerült-e
már barátod; 2) elveszett dolog, mintegy véletle-
nül szem elé jö ; előkerült- e már késed ; 3) előfordul,
megtörténik ; előkerült olyan eset is ; 4) szóba jö,
felhozódik ; beszélgetésünk alatt ez a dolog is elő-
került ; 5) (haj.) a szélirányt lehetőleg megköze-
lítve, egy má
Elökész-it, cs. 1) előre elkészit ; utazásra elő-
készitni a kocsit ; 2) vmely kötelesség teljesitésére,
vagy vminek_eltürésére képessé tesz ; e. vkit igen
nagy örömre. Innen : Előkészités, fn. Előkészitő, mn.
-ül. k. 1) vmire előre elkészül, hogy azáltal meg
ne lepessék ; e. a halálra; e. a háborura ; 2) vmely
kötelesség teljesitésére képességet szerez magá-
nak; előkészülni a vizsgára. Innen : Előkészület, fn.
Előkészülő, mn.
Elökiált, cs. kiáltva előhí.
Elökor, 1. Előidő.
Elő-költség, fn. vmely tárgy tulajdoképi meg-
kezdése előtt tett költség. -könyv, fn. (ker.) az
előjegyzeményeket tartalmazó könyv. -kötö, fn.
kötény, kötö, kecele, ganga. követ, fn. ált. kö-
vetkép előre küldött személy ; külön. a tulajdon-
képi követség előtt megérkező követ.
Elő
Élőkút, fn. bő-, és fris vizü kut, melynek for-
rása folytonosan buzog.
Elöl , cs. titkosan megöl, vkinek, v. vminek
életét veszi ; elölte gyermekét ; ȧ. é. elfojt, elnyom ;
elölni vkiben a becsületérzést.
Elöl, nh. vminek előrésze mellől, előrészétől ;
ajtó elől ; ablak elől ; (szój .) elteszik az ebek elől;
személyragokkal : előlem, előled, előle stb.; birtok
ragot vonzva: ajtónak előle ; ablaknak előle, azaz :
nem mellőle, alóla, hanem előle, mig ajtó elől any-
nyit tesz, mint : ajtó és nem ablak stb. elől.
Elöl , ih. elül, vminek előrészén ; elől van ; elől-
hátul ; (km.) elől viz, hátul tűz.
Elölap, fn. 1) a vert pénznek azon lapja, me-
lyen a kép van ; 2) (b.) a) a tulajdonképi ércet
takaró mészállományu vékony réteg; b) a vas-
ragaszoló tűzhely hátlapja átellenében lyukakkal
ellátott vaslap.
Elölát, cs. 1) vminek bekövetkeztét előre sejti ;
2) vmiről előre gondoskodik .
Elöbocsát , cs. megengedi , hogy vki elötte
menjen.
Elölé, fn. csurgásmust, mely a szőlőből sajto-
lás nélkül folyik.
Elöleg, ih. 1) elöre, mindenek elött ; előleg ki-
jelentem; 2) előpénzkép ; előleg adott egy forintot;
3) (bölcs.) szellemünkben gyökerezve , nem ta-
pasztalatból merítve (a priori) ; 4) kiváltképen,
különösen. -, fn. ált. felpénz , előpénz ; külön. a
tett szolgálatért elöljáróban adottjutalom ; nagyobb
kegyek előlegül , meghagyá nekem, hogy C. thájául
köszöntselek (Sz. K).
Előlegény, fn. (ht.) sorba állitott katonaságnál
közvetlenül egy másik előtt álló katona.
Elöleges, mn. 1) vminek kezdetét tevő, vmit
megkezdő ; e. vizsgálat ; 2) a rendes idő előtt
történő ; e. fizetés ; 3) mindennél előbb való, na-
gyon sürgős. Innen: Előlegesen, ih.
Elölegez, fn. a tett szolgálat előtt pénzt ad ;
husz forintot előlegezni vkinek. Innen : Előlegezés,
fn. -éskép , ih. előlegezés gyanánt, mint elöleget.
-vény, Elölegzet, 1. Előleg, fn.
Elölegi, mn. (bölcs.) szellemünkben gyökerező,
nem tapasztalatból merített.
Elölép, k. 1) szem elé, előtérbe, előre lép ; lépj
elő ; 2) á. é. a) a váltóláz a szokott időnél hama-
rabb jelenkezik ; b) hivatalban, tisztségben előre-
halad, feljebb emelkedik. Innen : Előlépés , fn.
-tet, cs. 1) előre léptet ; 2) á . é. hivatalban elő-
mozdít, feljebb emel. Innen : Előléptetés, fn .
Előlérö, mn. a. m. korán érő .
Elölfutó, 1. Előfutó.
Előlét, fn. ált. bármi előtti lét ; külön. a mostani
időszámitás elötti lét.
Elölimádkozik , Elöljár , 1. Előimádkozik ,
Elöjár.
Elöljáró, mn. elül menő, elörebocsátott ; e. be-
széd.-, fn. 1) elöre bocsátott vmi ; az elmés olvasók-
nak kivánságokat ittaz elöljáróban meg nem elégithe-
tem(G.K.); 2) feljebb való személy, aki atöbbieknek
parancsol ; a község ügyeire befolyást gyakorló hi-
vatalos személy ; egyházi, világi előljárók ; 3) (nyt.) a
nevek különféle viszonyait jelentő szócska, mely
a magyarnyelvben utóragkép a szóhoz ragaszta-
tik, de több idegen nyelvben külön váltan meg-
előzi azt. Innen : Elöljárói, mn. Előljáróság, fn.
 Elő 288
Elölkel, cs. megelőz ; a csillag előlkeli vala
őket (Tatrosi c.).
Elölovagol, k. a többiek elött lovagol.
Elölmegy, k. a többiek elött megy ; á. é. a
többieknek vmiben példát mutat ; roszban, jóban e.
Elölobogó, fn. (haj.) a hajó orrán levő lobogó.
Elölovag, fn. ált. a többiek előtt lovagló , sze-
mély ; külön. személy , aki vmely nagyuri fogat
elött lovagol. -ol , k. 1) előre, előtérbe lovagol ; 2)
lovagolva előjö.
Elölövel, fn. elöre lövel.
Elölről, 1. Elülről.
Elölsö, mn. a. m. első.
Elölül, k. 1) ált. vmely társaságban első he-
lyen ül ; 2) külön. a. m. elnökösködik . Innen :
Előlülés, fn. -ö, fn. 1) a. m. elnök ; 2) az elnököt
pótló személy . -öség, fn. a. m. elnökség.
Elöl-való, mn. ami elől van, a többi elött levő.
+ -vető, fn. (nyt. ) a. m. elöljáró.
Előmász, k. mászva előjö.
Elömbe, ih. személyr.: elődbe, elejébe, előnkbe
stb.; engem megelőzve ; elöbbre, mint én vagyok ;
előmbe jött, megelőzött.
Előmegy, k. 1) előre megy ; 2) á. é. a) előhalad,
vmely rang, kitüntetés magasabb fokára jut, bol-
dogul, előmenetelt tesz ; e. a hivatalokban ; b) vmi-
ben példát mutat.
Előmell, fn. (állatt.) a. m. szügy.
Előmenet, Elömenetel, fn. előre való menés ;
á. é. a) erkölcsi jó, v. roszban előhaladás ; b) a.
m. rangfokozatbani előlépés ; előmenetelt tenni.
Innen: Előmenetes, mn.
Elömenny, fn. a katholika egyház tanai szerint
azon hely, hol Krisztus haláláig az ó szövetségben
élt jámborok lelkei tartattak ; á. é. vmely boldog-
ság előize.
Elömenö, mn. 1) a többiek elött haladó ; 2) á.
é. a) uttörő, aki vmiben elölmegy; b) jóban rosz-
ban például szolgáló, előmenetelt tevő.
Elömlik, k. csepfolyó, v. nagyon apró részek-
böl álló test ömölve elhull, elfoly.
Elömond, cs. 1) a többiek elött mond vmit,
hogy utána mondják ; 2) vmit fennhangon lassan
elmond, hogy a többiek leirhassák, diktál ; 3) a.
m. eléad. -at, fn. (nyt.) két egymás mellé tartozó,
egymást kiegészitő mondat között az első, más-
kép : előszak.
Előmozdit, cs. előtérbe, elöre mozdít ; á . é. a)
vkit hivatalban előléptet ; b) vmely ügy, dolog
elöhaladását segiti. Innen : Előmozdítás , fn. Elő-
mozdító, mn. és fn.
Elömöl, 1. Elömlik.
Előmunka, fn. vmely munkát megelőző, annak
bevezetésül szolgáló munka.
Előmunkálat, fn. vmely munkához szükséges
előkészület.
Előmutat, cs. 1) vmit előhoz, hogy más is meg-
lássa ; előmutatni az uj ruhákat ; külön. vmiről bi-
zonyítványa van ; nem képes bizonyítványt előmu-
tatni ; 2) (ker.) kifizetés végett váltót , kötelez-
vényt kézbesit. Innen : Előmutatás, fn. Előmutató,
nm . és fn.
Előnesz, fn. a mi előre hallatszik ; szerelmünk
előnesze vagy utóhangja (K. Zs.).
Előnév, fn. 1) a. m. vezetéknév ; 2) a vezeték-
nevet megelőző melléknév, mely vmely birtoklott
Elő
| falutól kölcsönözve nemesi származást fejez ki
(praedicatum), hajnácskói Vécsey János báró.
Elönevez, cs. több egy fogalom alá tartozó
dolgot név szerint megnevez ; előnevezni a tette-
seket.
Elönt, cs. 1) csepfolyó v. apró darabokból álló
testet elszór, elhint, kiönt ; elönteni a buzát ; 2)
félre önt ; 3) á. é. a) csepfolyó test vmit ellep ; fél al-
földet elöntötte az árviz ; b) harag, méreg, egészen
elfogja; elöntötte a méreg. Innen : Elöntés, fn. -öz,
cs. lassankint, részenkint elönt.
Előny, fn. tb. -ök ; 1 ) vmely dolgot, különösen
vmely kitüzött cél elérését illetőleg a többiek fō-
lött kedvező körülmények közti létel ; kedvező
körülmény, melynél fogva a kitűzött célt a töb-
bieknél előbb elérhetjük ; előnyben lenni; futtatás-
nál, kártyázásnál előnyben lenni ; 2) a. m. előjog ;
ehhez a dologhoz nekem előnyöm van feletted.
Előnyár, fn. junius hava, a nyár kezdete.
Elönye, fn. (vt. ) protein nevü vegyelem.
Élönyelv, fn. 1) bármely nyelv, melyet vmely
most létező nemzet beszél ; 2) szóbeli előadás.
Előnyez, cs. vkinek vmelý cél elérésében áten-
gedi az előnyt, előnyt ad.
Előnyom- at, fn. (nyomd.) vmely irodalmi mü-
böl finomabb papirosra eszközölt levonat. -ul, k.
előre nyomul, mindinkább előre halad ; előnyomul
a tolongó néptömeg ; Innen : Előnyomulás, fn.
Előnyös, mn. kedvező előnynyel járó ; e. állás.
Innen : Előnyösség, fn. -öz, cs. előnyökben részel-
tet. -telen, mn. kedvezőtlen, nem előnyös. -zés,
fn. vmely előny átengedése, előnyökben való re-
szeltetés.
Elő-orom, fn. ált. vmely test csúcsának eleje ;
a hegy, a bástya előorma ; külön. (ép.) vmely épület
homlokzatának csucsa. -oszt, cs. kártyát oszt.
-örs, fn. (ht. ) háború idején a hadsereg körül
egymástól bizonyos távolban felállitott katonák,
kik a tábort a véletlen támadástól megóvják, s az
ellenség mozdulatára figyelnek. Innen : Elöörsi,
mn. -ösz, fn. september hónap, az ösz kezdete .
pad, fn. (b.) a. m. Elöhöd. -parancsol, cs. 1)
parancsolja, hogy vki jöjön elő ; előparancsolni a
cselédeket; 2) rendeli, hogy vmit hozzanak elő ;
előparancsolni a lovakat. -pénz, fn. vmely szerző-
dés megerősítéseül foglalókép adott pénz. -posta,
1. Előkövet.
Elö-rács, fn. ajtó elöttí rács. -rag, fn. (nyt.)
némely idegen nyelvben az igék összetett ideje
elé ragasztatni szokott szótag ; kommen, m. ge-
kommen, ge az előrag.
Elörajz, fn. ált. vminek vázlata ; irodalmi mű
előrajza ; külön. vmely épitményt ábrázoló rajz,
melyet az épités kezdete előtt rajzolnak. -ol, cs. 1)
vmit rajzol, hogy vki azt utána rajzolja ; 2) á. é.
vmit röviden, vázlatban elmond.
Elörang, fn. első polc, előkelő állás a társaság-
ban. Innen : Előrangos, Előrangú, mn.
Elöránt, cs. 1) elöre, szem elé, előtérbe ránt ;
2) hirtelen elővesz ; előrántott egy botot ; 3) á. é.
gyors elöhaladást szerez ; ez az esemény nagyon elő-
rántott bennünket.
Előre, ih. 1) vminek eleje felé tartó irányba, e
kérdésre felelőleg : hová ? e. menni; e. futni; (km:)
a mi előre van, ahoz leghamarabb férhetni ; a for-
gott ember nem csak hátra, hanem előre is néz;
minden ember előre kivánkozik, csak a fellajtár ki-
 Elő 289
ván hátra ülni ; 2) előlegesen, megelőzöleg ; e kér-
désre : mikorra? e. megmondani, megfizetni vmit ; e.
gondoskodni vmiről; (km.) előre lásd, kivel legyen
dolgod; jobb előre félni, mint utoljára rettegni.
Előre, isz. előmenetelre, elöhaladásra biztató
szó, rajta ; előre katonák!
Elörebocsát, cs. 1) vkit előre hagy menni ; bo-
csáss előre; 2) á . é. vmit megelőzőleg, mielőtt a
tulajdonképi tárgyba belekezdene, elmond ; előre
kell bocsátanom azt, hogy stb. Innen : Előrébocsá-
tott, mn.
Elöregedik, k. nagyon öreggé leszen. Innen :
Elöregedés, fn. Elöregedett. mn.
Előregondoskodás, fn. vmely bekövetkezendő
kedvezőtlen körülmény elháritása, lehető szelidi-
tése végett elöre tett intézkedés .
Előrelát, A) k. elöre, elöfelé irányba lát ; B) cs.
1 ) vmi esemény bekövetkeztét előre sejti, tudja ;
előre láttam én ezt ; 2) vmely bekövetkezendő ked-
vezőtlen esemény lehető szeliditésére elöre intéz-
kedik. Innen : Előrelátás, Előrelátó, fn. -ható, mn.
aminek megtörténését elöre lehet látni, tudni.
Elöremegérez, cs. vminek bekövetkeztét an-
nak megtörténte elött sejti.
Előrendeltetés , 1. Elővégzet.
Elörenéz, k. 1) előfelé tartó irányba néz ; 2)
á. é. jövendőről gondoskodik , a történhető dol
gokra figyel. Innen : Előrenéző, mn.
Előrepül, k. 1) a többiek között legelül repül ;
2) repülve előjö.
Elorész, fn. vminek eleje, azon része, mely
elül van ; a ház előrésze ; a könyv előrésze ; külön.
szónoki beszéd bevezetése.
Elöretaszit, cs. 1) előfelé tartó irányba taszit ;
2) (haj.) fenakadt hajót, másikhoz kötve elöre
vontat (bugsiren).
Előréteg, fn. a többi rétegek között a leg-
első .
Elöre-való, mn. ami vmi elött történik, amit
előre a többiek elé kell tenni. -vélt, mn. (böles.)
megelőzőleg, vminek megtörténte előtt vélt, gon-
dolt (præsumptus) ; e. kihágás.
Elörim, fn. (költ. ) rim, melyben csak a magán-
hangzók vágnak össze, de a mássalhangzók nem ;
pl. alap, alak, arat ; ének, vénet stb. (assonanz.)
Elö-robog, k. 1) robogva a többiek elött megy;
2) robogva előjö. -rohan, k. 1) a többiek előtt ro-
hanva megy ; 2) elöre tartó irányba rohan ; 3 ) ro-
hanva előjö. -rostély, 1. Előrács.
Elörökit, cs. 1) örök áron elad ; 2) vmit örök-
ségbe, végrendeletileg oda ad. Innen : Elörökités,
fn. -hetö, mn. 1) örök áron eladható ; 2) örökségbe
hagyható.
Elöröl, cs. 1) bizonyos ideig öröl ; e. egy véka
buzát félnapig is ; 2) tulságosan megöröl ; 3) az ör-
lést elvégzi,
Elörugaszkodik, k. 1 ) előfelé tartó irányba
rugaszkodik ; 2) rugaszkodva előjö.
Elöruha, fn. elökötökép használható ruha.
Elös, mn. a többieket gyorsaságban megelő-
zö; elős fogat. Innen : Elősen, ih.
Elösajt, fn. (tréf. ) sajt, melyben kukacok van-
nak.
Elö-salak, fn. (b.) az érctisztítás kezdetén el-
hulló salak. -sáne, fn. (ht. ) a többiek között leg-
elsö, legkivülebb fekvő sánc.
Ballagi szótár.
Elő
Élösdi, 1. Élődi.
Elöség, fn. a. m. előjog.
Elősegél, Elösegit, cs. vkinek az előmenetel-
ben, előhaladásban segitségére van, segédkezet
nyujt ; elősegélni vkit vmelyfoglalkozásban. Innen :
Elősegélés, Elősegítés, fn.
Elösejtelem , fn. sejtelem, mely lelkünkben
vinely dolog jövendö bekövetkezéséről előre ke-
letkezik.
Elöser, 1. Elősör.
Elösereg, 1. Előhad.
Elősiet, k. 1 ) a többiek elött sietve megy ; 2)
elöfelé tartó irányba siet ; 3) sietve elöjő.
Élősködik, k. 1) tengödve nagy nehezen él ; 2)
tányérnyaló módra, más nyakán él. Innen : Élős-
ködés, fn. Élősködő, mn.
Elösmer, 1. Elismer.
Elösmervény, 1. Elismervény.
Elösor- ol, cs. vmit sorban, egymás után el-
mond. -os, mn. első sorba való, mindenek elött
kivánatos .
Elösör, fn. a sör java, sze.
Élösövény, fn. beültetett, zöldellő, s minden
tavaszon ujra kifakadó cserjenövényből való sö-
vény.
Elösudar-csornak, fn. (haj.) az előárboc suda-
rának kötélzete. -vitorla, fn. (haj .) az elöárboc
sudarán levő vitorla. -vitorlafa, fn. (haj .) véko-
nyabb vastagabb farúd, melyre az elösuðár vi-
torla van akasztva.
Elő-szab, cs. á. é. hozzáalkalmazkodás végett
kiszabja vmely teendőnek sorát, rendjét. -szak,
1. Előmondat.
Elő-szalad, k. 1 ) a többi szaladók között leg-
elül szalad ; előre szalad ; 2) szaladva eléjö. -száll,
k. 1) a többiek között legelül száll ; 2) előfelé
tartó irányba száll ; 3) szállva eléjö.
Előszám- it, cs. a. m. előszámlál. Innen : Elő-
számitás, fn. -la, fn. előlegesen, vmely munka
megkezdése előtt készitett számla, hogy közelitö-
leg megtudják, mennyibe fog az illető munka ke-
rülni. -lálni, cs. 1) ált. a. m. elősorol ; 2) külön.
egyenkint, számszerint elmond ; számláld elő, há-
nyan voltak ott. -ol, cs. 1) vmiről számadást ad be,
beszámol vmivel ; elöszámolni a bevett jövedelmet ;
2) (ker. ) előszámlát készit, a fizetendő összeget
egybeirja. -olat, fn. (ker.) a fizetendő összeg ki-
vetése.
Elöszárny, fn. (állatt.) a négy szárnyú boga-
rak két első szárnya.
Elöszén, fn. parázs, égő szén.
Előszéna, fn. (gazd .) elsö kaszálású fű.
Elöszenv, fn. (kórt.) a betegséget megelőző
fájdalom.
Előszer, fn. a többiek között először alkalma-
*
zott szer. ih. a. m. először. Innen : † Előszer-
beli, mn. előszerbeli egyházak (érs. cod.) . -es, mn.
(bölcs. ) elöre következtethető, megtörténte elött
észlelhető (aprioristisch ).
Elő-szeretet, fn. 1) elfogultságból származó
vonzalom, szeretet ; 2) külön. a többi hason tár-
gyak, v. személyek fölött vki v. vmi iránt érzett
különös vonzalom, szeretet ; előszeretettel van a
vörös szin iránt. -szerez, cs. 1 ) vmely elveszett,
nem található dolgot előkeres ; majd előszerzem én
azt a könyvet ; 2) dolgozva, iparkodással megke-
19
 Elő 290 Elő

res ; majd előszerzem én azt a pénzt. -szin, fn. 1) a tereb. -terem, fn. egy másik terembe bemenetü
szinpad előrésze (proscenium) ; 2) a félszer eleje. szolgáló kisebb terem.
-szó, fn. rövid elöbeszéd, mely különösen vmely Előterem , k. váratlanul, véletlenül megjelen.
könyv elejére van téve s benne az illető könyv - t, cs. nagy kereséssel előállit, nagy munkával
célja s az eljárási mód röviden meg van emlitve. előszerez ; előteremteni az elveszett kést; előterem-
Előszó, fn. nem irott, hanem szájjal elmondott teni a megkivántató költséget.
szó, beszéd ; élőszóval elmondani vmit. Előterjeszt, cs. vmit kiterjesztve megmutat;
Előszoba, fn. nagyobb szobába, terembe be- előterjeszteni aföldabroszt; á. é. vmely dolog mi-
menetül szolgáló kisebb szoba ; külön. a hivatalok- voltát, menetét, lényegét terjedelmesen, részlete-
ban, nagy uraknál az elfogadó terem elötti szoba, sen eloadja, elsorolja ; vmely peres ügyet e. a tör-
melyben a bemenni akarók várakoznak. vényszéken. Innen : Előterjesztés, fn. Előterjesztési,
Előszobáskodik, Előszobáz , k. 1) a nagy mn. Előterjesztő, mn. -mény, -vény, fn. vmely
urak előszobáiban sokat forgolódik ; egy nagy ur- dolog lényegének, mivoltának, menetének, szó,
nál előszobáskodni kevesebb fáradsággal jár, mint az v. irásbeli részletes előadása. Innen : Előterjeszt-
ügyvédelem (Sz. L.) ; á. é. tányérnyalóskodik . ményi, mn.
Elöszó-cska, fn. (nyt.) 1) 1. Névelő ; 2) 1. Elől- Elő-terv, fn. előre készitett terv. -tét, -tétel,
járó ; 3) 1. Előrag. -lit, cs. 1) vkit a többiek között fn. (bölcs. ) 1) a. m. elömondat ; 2) első tétel a két
először szólit; 2) vkit megszólit, hogy jöjön elő. tételű okoskodásban ; 3) bebizonyítatlan, de való-
-ló, fn. 1) a többiek előtt szóló személy ; 2) a töb- nak felvehető és felvett állitás, melyből egy, v.
biek nevében szóló személy. -tag, fn. (nyt.) vmely több tétel igazságát akarjuk bebizonyitni. -tevö,
1. Elöte.
szó legelső szótagja.
Előszegvény, fn. (mt.) vmely pontnak a rend- Elötol, cs. előfelé tartó irányba tol ; á. é. vkit
száli, azaz oldaltengelytől való távolságát mutató vmely hivatalban a többiek hátrányára előléptet.
egyenes vonal. tengely, fn. (mt.) azon tengely, -akodik, k. elöre tolakodik. -toldás , fn. (nyt.)
melynek egyrészét teszi az előszegvény. szónak elől való megtoldása betüvel, v. szótaggal.
Először, ih. 1) első esetben , első izben ; ma mint : omlik. bomlik (prothesis). -toppan k. hir-
történt velem ez a dolog először ; először ő volt itt, telen. váratlanul ott terem, eléjö. -tornáe, fn. (ép.)
azután te; 2) több dolog egyenkint való megem- vinely épület elején levő tornác.
litésekor a legelsőnél használtatik ; először, má- Előtorock, fn. (b.) a vasragaszolás egyik ter-
sodszor, harmadszor. ménye (Frischschlacke).
Elöszül, k. haja egészen öszszé leszen. Elötö, fn. 1 ) fiatal növény, melyet gyökerével
Elöszülött, fn. gyermek, kit anyja a többiek együtt ültettek el ; 2) * a kemence nyilása.
között először szült. Elötörzs-csarnak, fn. (haj .) az elöárboc tör-
Elötag, fn. 1) vmely leölt állatnak eleje, mellső zsének kötélzete, 1. Előcsarnak. -vitorla, fn. (haj.)
része ; 2) (nyt.) 1. Előszótag. az előárboc törzsén lévő vitorla.
Előtáj, fn. vmely táj eleje, előrésze. Elött, nh. személyragozva : -em, -ed , -e stb . 1)
Előtalál, cs. 1) vkit menésközben meglát, vé- e kérdésre hol? vmely testet, tárgyat megelőző
letlenül találkozik ; sétaközben e. vkit ; 2) a. m. helyen ; ház előtt ; szemed előtt van ; 2) e kérdésre
eltalál. mikor? vmely időpontot megelőző időben ; három
Előtálal, cs. 1) ételfélét feltálal ; 2) á. é. vmit óra előtt elment ; tegnap előtt ; 3) szemben ; előttem
elmond , kifecseg ; egyszerre csak előtálalta, hogy mondotta ; a biró előtt voltak. emez, cs. tanúkép
miért jött; ne tálalj elő olyat, amit nem illik kibe- meghívott személy vmely hiteles okmányt saját
szélni. neve aláírásával megerősit , ilyformán : előttem
Elötalálkozik, k. 1) véletlenül összejö, talál- N. N. -es, fn. a. m. feljebb való, elöljáró. -való,
kozik ; 2) á. é. megtörténik. mn. a megemlitett tárgy elött levő ; e. nap ment el.
Elötan, fn. a. m. elöismetan (Propaedeutika). -ez, 1. Előttemez.
Innen : Elótani, mn. Előtanilag, ih. Elöttező , fn. személy , aki vmely okmányt
* Elötánc, fn. 1) hosszabb ideig tartó tánc eleje ; elöttemez.
2) tánc, melyet az összejöttek között legjelesebb Elötudalom, Elötudat, fn. vmely dolog leendő
pár megkezd, hogy a többiek majd utána táncol- bekövetkeztére vonatkozó tudat.
janak; 3) az elötáncosok által lejtett tánc. -ol, k. Elötün, k. véletlenül szem elé jö, mitha vmiböl
a többi táncolók között legelül táncol, vezeti a emelkednék ki, szem elé bukkan ; előtünnek felle-
táncot. -os, fn. a többiek között legelül táncoló gek közöl a csillagok. -emény, 1. Előjel.
személy, aki az egész táncot igazgatja, vezeti. Elötünik, k. kül erő által elöbukkan.
Elötaszít , cs. elöre , előtérbe , szem elé ta- Elö-udvar, fn. 1 ) két, v. több udvarú épület
szit, lök. első udvara ; 2) az udvarnak az épületet megelőző
Elötavasz, fn. martius hónap, a tavasz kezdete. része. -ugor, -ugrik, k. elöre ugor, előfelé irányba
* Elöte, fn. agyagból készült lap, melyet fütés ugrik. -ugrat, cs. 1) eszközli, hogy vki elöre
után a kemence szájához támasztanak, hogy a ugorjon, v. vmi elöre ugorjék ; 2) lóháton elöre
höség ki ne jöhessen. ugrat. -ünnep, fn. bármelyik sátoros ünnepet meg-
Elötej, fn. a nőstény emlös állat , különösen előző nap. -ütés, fn. a többi ütések között az első;
tehén teje, melyet az ellés után először fejnek ki előütés a cséplésben.
emlőiből. Elő-vadászat, fn. a nagyobb, hajtó vadászat
Elötél, fn. december hava, a tél eleje. előtt kisérletkép tartott kisebb vadászat. -vágás,
Előtér, fn. ált. vmely tér előrésze ; á. é. előtérbe fn. 1) a többi vágások közöl a legelső ; 2) a test
lépni, vmire nézve előnynyel birni . előrésze ellen intézett vágás ; 3) az erdei vágás
Elö-tereb, fn. (haj .) az elöárboc törzsén levő eleje. -vájás , fn. (b.) ujonnan ásandó aknához
 Elő - 291
való előkészület, a föld kivájása. -vár, fn. (ht.) a
tulajdonképi vár védgátjául szolgáló erődit-
mények. -város , fn. a. m. külváros. Innen
Elővárosi, un. -vármű, fn. a tulajdonképi várat
védő vármű. -varrás, fn. a közönségesnél cifrább
varrás a ruha, fehérruha elején.
Elővásár , fn. az országos vásárok kezdete,
mely kisebb városokban rendesen a vásárt meg -
előző nap délutánján tartatik. -lat, fn. a rendes
vásár elején, mások elött való bevásárlás ; akofák
szoktak elővásárlatot tenni. -ló, fn. személy, aki
elővásárol vmit. -ol , k. a többi vásárlók elött a
szokott árnál olcsóbbért vásárol.
Elővázlat, fn. festészetben és szobrászatban
vmely szobornak agyagból gyurott és illetőleg
nagyából készitett vázlata.
Elöve, ih. a. m. eleve.
Elövéd, fn. (ht.) a. m. előhad.
Elövégzet, 1. Eleverendeltetés.
Elővel, ih. eleve, korán ; elővel érő gyümölcs.
Elővél-elem , fn. gyanitáson alapuló előleges
fölvétel. -emény, fn. vmely tárgyról elöre alko-
tott vélemény. -etes, mn. előre igaznak, valónak
felvett (praesumtiv).
Elöverekedik, k. sok akadálylyal küzdve elöre
halad.
Elövesz, cs. eltett, elrejtett dolgot előhoz ; kiki
elővette legcifrább köntösét (Cs.) ; á. é. a) elökeres
szorultságból, rászorul ; majd elővennéd még a szá-
raz kenyeret is; b) vallat, fakgat, megver ; elővet-
ték a rabot; c) erőt vesz vkin ; B. asszonyt a rivás
is elővette (Jók.) .
Elővétel, fn. 1) a. m. elővásárlás ; 2) eltett, nem
használt jószágnak előhozása.
Elő-vetödik, k. előkerül, véletlenül szem elé
kerül ; már elővetődött az elveszett ezüst kalán. -ve-
zet, cs. előfelé tartó irányba vezet.
Elővigyázat, fn. előre való gondoskodás vmely
bekövetkezhető kedvezőtlen körülmény, szeren-
csétlenség eltávolitására. -i , mn. elővigyázatot
illető. -os, mn. óvatos, elővigyázattal müködő.
Elővilág, fn. régi világ, az ókorbeli emberek
és események. -it, k. 1) elöre világít , világítva
elötünik; a nap e. a felhők közől; 2) világítva elö-
megy; lámpával e. a sötétben ; 3) á. é. a) jeles tu-
dományával korszakot alkot , mindenki fölött
kitünik; b) erényes életével utánzandó példaként
szolgál.
Elő-viradoz, k. mint a viradat elő -előtünik ; a
gondolatok véletlen virradoznak elő a lélekben (Sz.
B.). -visz, cs. 1) előre visz ; vidd elő ezt a vizet;
2) á. é. elősegél ; előviszi dolgát, igyekezve boldo-
gul ; az mi atyánk igy élt, igy emberkedett, igy vitte
elő dolgát (Szék. I.) . -vitel, fn. 1) elöfelé irányba
való vitel ; 2) vkinek elősegélése. -vitorla, fn.
(haj .) vitorla az előárboc törzsén. -vitorlafa, fn.
(haj .) az elövitorlåt tartó rúd , pózna. -vitorláz,
cs. 1) előfelé irányba vitorláz ; 2) hajójával a
többiekét megelőzi. -vivás, fn. 1) a csatahely ele-
jén való vivás ; 2) vivás a csata kezdetén. -vivó,
in. 1) a csatahely elején vivó személy ; 2) vivó-
intézetben a legügyesebb növendék. von , cs .
elöfelé irányba húz, előre von. -vonal, 1. Kül-
vonal.
Elövizsgálat, fn. (ttud.) 1) törvényes vizsgálat
vmely peres ügyben ennek megkezdése elött ; 2) a
fővizsgálat előtt előleges vizsgálat.
Elp
Elöz, cs. 1) vkit futásban túlhalad, vmely cse-
lekvényben felülmul ; leginkább meg igekötövel ;
megelőzni vkit a futásban ; 2) vhova hamarabb ér,
vmit elöbb végez ; (meg igekötövel) két órával
megelőzni vkit ; a munkában megelőzni vkit; 3) * a.
m. elöget, vkitől a világosságot elfogja; ne előzz,
állj félre a világosság elől ; 4) külső munkát, kü-
lönösen aratást, szüretet stb. hamarabb végez.
Innen : Előzés, fn. Előző, mn.
Előzászló , fn. a többi között legelül vitt
zászló.
Előzékeny, mn. udvarias, udvariasságból má-
soknak kedvében járó. Innen : Előzékenyen, ih.
Előzékenység, fn.
Előzet-ek, fn. tb. 1) vmely tudomány elemei,
bevezető ismeretek ; 2) a. m. előcikkelyek. -es,
mn. 1 ) a. m. előzékeny ; 2) előzetek gyanánt álló ;
3) elébbvalónak tekintett. Innen : Előzetesen, ih.
a politikai viszonyok előzetesen érdekelték (K. Zs.).
´Elöz-ködik, k. egyik a másikat meg-megelőzi ;
előzködnek a lovasok, mikor egyik a másik elé
vágtat . -mény, fn. tb. -ek ; 1) alt. miden dolog,
ami vmely eseményt megelőz, ami vminek alapul
szolgál ; 2) (bölcs.) azon tételek, állitások, melyek-
böl vminek igazságát kihozzuk.
Elöző, mn. 1. Elöz.
Elöző, fn. 1) (ker.) a váltóforgatóra nézve a
kibocsátó s az elfogadó ; 2) a. m. függöny. -leg,
ih. 1) mindenek előtt, előre bocsátva; 2) vki ki-
vánságát megelőzve, elöre teljesítve ; 3) bekövet-
kezhető bajtól megóva (praeservativ).
Elözönlik, Elözönöl, A) k. 1 ) özön gyanánt
vhova elömlik ; a vizár elözönlött a parttól két óra
járásnyira is ; 2) özön-módra szétárad, elterül ; az
esőzsák elözönlött a réteken ; B) cs . özönnel elbo-
rít ; az árviz elözönlötte a vidéket ; á. é. sokaságával
özön módjára elborít ; a sáska, az ellenség elözön-
lötte az országot.
Elözöszer, fn. (gyógyt.) gyógyszer, mely vmely
betegség kitörését gátolja.
Elözvény, fn. a. m. elöcikkely. Innen : Előzvé-
nyes, mn.
El-páhol, cs. vkit jól elver. -pajkosit, cs. egé-
szen pajkossá tesz. -pajkosodik, k. egészen paj-
kossá leszen.
Elpakol, A) cs. ált. a. m. elrakosgat ; külön. el-
vivés, elszállitás végett csomóba köt, szekrénybe
stb. rak ; elpakolni az elküldendő ágybelit ; B) k.
(tréf.) 1 ) elkotródik, elhordja magát ; ugy elpakolt,
mintha itt sem lett volna ; 2) meghal ; ez a szegény
beteg is nem sokára el fog pakolni.
El -palánkol, El-palánkoz, cs . karókkal, pa-
lánkokkal elkerit. Innen : Elpalánkolás, fn. -pa-
lástol, cs. tulajdonkép a. m. köpenynyel, palásttal
betakar ; innen : á. é. hibát, gyöngeséget, célba
vett tervet eltitkol, hogy mások meg ne tudják ;
elpalástolni vki gyöngeségeit. -pálcáz, cs. 1) pál-
caval elkerget ; 2) pálcával megver. † -pall, cs.
gabonából, buzából stb. a gazt, szemetet kiros-
tálja. -pállik, k. tulságosan megpállik, rothadás-
nak indul. --pallóz, cs . pallókkal elkerít. -pana-
szol , cs. panaszolva elmond vmit. -pang, k.
pangva elromlik. -papol, A) k. folyvást, tartósan
papol ; elpapol két óra hosszat ; B) cs. halotti be-
szédet tart vki felett ; a halottakat illő stóláért
elpapolja (Boross M.) . -parajosodik, k. gyommal,
parajjal benö. -párállik, k. pára- alakban elszáll,
19 *
 Elp 292 - Elp

elröpül. -parancsol, cs. vkinek megparancsolja, lege vmit szárazzá aszal ; a nagy hőség elperzselte
hogy menjen el ; vkit e. a háztól. -parasztosodik, afa leveleit. -ödik, k. perzselődve elég.
k. paraszt természetet vált ; parasztos modort, Elpesel, cs. 1) vkit peselve elkerget ; 2) lehu-
erkölcsöt ölt. gyoz; elpeselni az ágyat.
Elparáz-nit, cs. egészen paráznává tesz. - ul, k. Elpeshed, 1. Elposhad.
egészen paráznává leszen. El- petyeg, A) k. 1 ) bizonyos ideig pety-pety
Elparázsodik, k. fa, szén parázstüzzé válik ; hangot ad ; a felhúzott óra elpetyeg egy napig ; 2) ả.
á. é. burgonya, sárgadinnye stb. egészen kásássá, é. dadogva beszél ; ez a kis gyermek szépen elpe-
omlóssá leszen. tyeg; B) cs. vmit kifecseg ; elpetyegni a titkot.
Elparittyáz, A) k. bizonyos ideig parittyáz ; -pětyhüdik, k. egészen petyhüdtté leszen , ruga-
B) cs. vmit parittyával elhajít. nyosságát elveszti. pezseg, k. 1) bizonyos ideig
Elparlagodik, Elparlagosodik, Elparlagul, pezseg ; 2) pezsegve elömlik ; 3) pezsgése megszü
k. elhanyagolt, müveletlen föld parlaggá leszen, nik. -pihen, k. nyugalomra megy ; á. é. elalszik ,
elgazosodik ; á. é. elparasztosodik. elszenderül.
Elpárol, cs. eszközli, hogy vmi páraalakban Elpipáz, cs. 1) dohányt elszi ; sok dohányt e.;
eloszoljék. Innen : Elpárolás, fn. -gás, fn. vmely 2) bizonyos időt pipázva tölt. -gat, k. bizonyos
testnek gözalakban elröpülése. -gat, cs. elpáro- ideig kényelmesen dohányozgat. -ik, k. bizonyos
logni hagy, készt. -og, k. göz-, páraalakban elil- ideig pipázik ; elpipázik néha éjfélig is.
lan, elszállong . -ogtat, cs. a. m. elpárolgat. -tat, Elpiricskel, cs. vizet, csepfolyó testet elöntöz ,
cs. vmit elpárolni hagy, készt. ellocsol.
Elpárt-it, cs. elpártolásra csábit. -ol, cs. párt- Elpirit, es . tulságosan pirossá, barnává tesz ;
jához hűtlenné lesz, más párthoz, felekezethez elpiritni a rántást, a pecsenyét ; ȧá. é. vkit elpirulni
szegődik ; elpártolni barátitól. Innen : Elpártolás, készt.
fn. -ul, 1. Elpártol. Elpirittyel, k. elpityizál, bizonyos ideig id-
El- paskol, k. 1) paskolva, veregetve elhajt, dogál ; néha csaknem virradtig is elpirittyelt
elkerget; 2) megverdes, megpaskol ; 3) szarvas- (Kem. J.).
marha, ló a vetést letapossa. -patkol, k. (tréf.) a) Elpirong, 1. Elpironkodik.
elillan , elsurran ; b) meghal. Elpirongat, cs. pirongatva eltávolít, elkerget.
Elpatt-an, k. 1) elsülve patt hangot ad a puska, Elpironkodik, k. 1) elpirulva, megszégyenülve
ágyu stb., pattanása elhangzik ; 2) pattanva szét- távozik ; 2) magát szégyenelve , pirulva megy
reped ; az üres fazék e. a tüzön ; (szój .) mérgében vhova ; elpironkodni vhova.
majd elpattan; 3) pattanva elugrik ; a szikra el- Elpir-osodik, Elpir-osul, k. pirossá leszen ;
pattan a szoba tulsó végére. Innen: Elpattanás, fn. külön. arcába megy a vér. -ul, k. szeméremből,
-ant, cs. 1) puskát, ágyut stb. elsütve patt hangot szégyen miatt arca pirossá leszen ; e. a sok dicsé-
adni készt ; 2) pattanva elrepeszt, elszakaszt ; 3) rettől.
(ttan.) szikrát a villanygépből kisüt. -og, k. egy- Elpislog, k. bizonyos ideig pislogva néz ; á. é.
másután elpattan. V. ö. Elpattan. -ogat, -ogtat, tüz, gyertya lángja bizonyos ideig pislogva ég ;
cs. elpattogni hagy, készt. fel- fellobban, meg elalszik.
Elpazar-lás, fn. vminek elvesztegetése, elfe- Elpiszk-it, Elpiszk- ol, cs. vmit nagyon pisz-
csérlése. -ol. Elpazérol , cs. vmit pazarul elvesz- kossá tesz. -olódik, k. vmi egészen piszkossá
teget, elfecsérel ; elpazarolni vagyonát; mulatozás- leszen ; á. é. vmely munkát lassan, szuszogva vé-
sal pazarolja el mindenét. gez. -ul, k. merő piszokká, mocsokká lesz.
El-pécél, El - pécéz, cs . karókkal kijelöli vmely Elpityeredik, k. el kezd pityeregni, sírni.
tér határát. -pecsétel, cs. 1) pecsétviaszszal elzár ; Elpocakosodik, k. a. m. elpotrohosodik.
2) tulságosan befen, bepecsétel. Elpocskol, cs. 1) vizzel, sárral vmit bepiszkol ;
Elpender- edik , k. sarkán forogva, megper- 2) vizet elöntöz, elpiricskel ; beh sok vizet elpocs-
dülve tova kel ; elpenderedik az orsó a fonó kezéből. koltál; 3) vmely ételre nagyon sok hozzávalót
-it, cs. penderítve tova lódít, eltávoztat ; elpende- elveszteget; beh sok zsirt elpocskoltál; 4) ételt,
ríteni a táncosnét. -ül, 1. Elpenderedik. italt roszul készit.
Elpendül, k. pendülése elhangzik. Elporcogat, Elporcogtat, cs. keményebb testet
Elpenészedik, k. egészen penészessé leszen .
Elperd-it, cs. vmely testet perditve eldob, ma- ropogatva
ricát ; különelvág ; elporcogatni
. porcogós húst rág afogaival.
pattogatott kuko-
gától eltávolít ; elperditni a fakutyát ; (szój .) a Elporcul, k. porccá, porcogóssá válik.
kocka el van perditve, alea jacta est. -ül, k. vmely
hengerded, v. gömbölyü test véletlenül elugrik. Elporh-ad, k. keményebb test apró részecs-
Elpereg, k. 1 ) peregve elhull ; szakajtóból a kékre oszlik, porrá válik ; elporhadnak az állati
borsó elpergett; 2) bizonyos ideig maga körül fo- test csontjai; á. é. elavul. aszt, cs. elporhadni
rog, pereg; ugy elpereg az orsó a kezében ; (szój .) készt. -ul, 1. Elporhad.
elpereg a nyelve, mindig beszél, locsog. -tet, cs. Elpor-lik, k. porrá válván szétomlik. -oz, cs.
elperegni hagy, készt. eszközli, hogy a por vmit belepjen. -zik, k. 1) a
Elperel, 1. Elpöröl. porzás, a pornak légbe emelkedése megszünik ; 2)
Elpergel, cs. tulságosan megpergel ; elpergelni a porrá válva a légbe emelkedik, (különbözik elpor-
kávét. lik, mert ez, mint fennebb láthatni, csak a porrá
Elperkel, 1. Elpergel . válást fejezi ki, mig elporzik egyszersmind a por-
Elperlekedik, 1. Elpörlekedik. nak légbe emelkedését is jelenti). -zódik, k. na-
Elperpatvarkodik, 1. Elpörpatvarkodik. gyon porossá leszen, a por belepi.
Elperzsel, cs. perzselve eléget ; á. é. a nap me- | Elpos-had, k. pangás miatt rothadásnak indul.
 Elr 293 -- Elr

-haszt, cs . elposhadni készt, enged. -sad , 1. El- | vetet fel vkivel. -odik, k. rác szokásokat ve-
poshad. szen fel.
Elpossaszt, 1. Elposhaszt. Elrácsol, cs . rácscsal elzár, elkerit ; elrácsolni
Elposványodik , k. egészen posványossá a kertet.
Jeszen. Elrág, cs. szétrág, fogaival rágva szétszakít.
Elpotrohosodik , k. nagy potrohossá leszen, Elragad, A) cs. 1) nagy gyorsasággal magával
hasa megnö . visz; elragadták a lovak ; a vihar elragadta a ház
Elpörcögtet, cs. (vt.) eszközli , hogy két, vagy tetejét; 2) rabolva, erőszakkal elvisz ; elragadni a
több elem pörcögö hanggal vegyileg egyesüljön. leányt ; 3) hirtelen, s mintegy erőszakkal elkap ;
Elpördít, Elpördül, 1 Elperdit, Elperdül. elragadta tőlem a puskát ; 4) á. é. a) elkapja az
Elpörget, Elpörög, 1. Elperget. indulat ; ne hagyd magad a haragtól elragadtatni;
Elpöröl, Eipörlekedik, A) cs. 1) pörlekedés- b) kellemes érzelemmel tölt meg ; a szép ének el-
sel vmit elvesz ; elpörölte birtokomat ; külön. vmit ragadja a hallgatókat ; B) k. vmely betegség, nya-
törvényszéki uton per által vesz el ; 2) pörleke- valya érintkezés által másra is elterjed ; elragadt
désre elkölt ; elpörlekedte minden vagyonát ; B) k. rá a rüh, a hagymáz. Innen : Elragadás, fn. -ó, mn.
bizonyos ideig pöröl, pörlekedik ; csekély dologért 1 ) aki, v. ami elragad ; 2) á. é. az érzékekre rend-
évekig elpöröl. kivüli gyönyörrel ható ; a lelket a földieken tul
Elpörzsöl, 1. Elperzsel. emelő ; e. ének, zene. Innen : Elragadólag, Elraga-
Elpörzsölödik, k. a felszine lángot kapva elég. dóan, ih. -oz, cs. több darabból álló holmit egy-
Elprédál, cs. 1) a. m. elpazarol, elveszteget ; másután rabolva elvisz ; a csibéket elragadozta a
elprédálni vagyonát; 2) rabolva elvesz ; az ellenség héjja. Elragadtat-ás, fn. 1) a lelket rendkivüli lelke-
mindenünket.
Elpufogat, cs. 1) pufogatva elhajt ; 2) több sültségbe hozó kellemes érzelem ; elragadtatással
ideig pufogat; 3) több darabból álló puskát, pisz- nyilatkozni vmi felett ; 2) szellemi látás által elö-
tolyt elsüt; elpufogatni a pisztolyokat. idézett lelkiállapot. -ó, mn. bájoló, a lelket rend-
Elpuh-ad, k. egészen puhává, lágygyá leszen. kivüli lelkesülésbe hozó. Innen : Elragadtatóan, ih.
-it, cs. 1) egészen puhává tesz ; 2) a. é. a) vkit Elragaszt, cs. 1) másik helyre ragaszt ; 2) kö-
nagyon megver ; b) a férfit asszonyiassá, gyön- zelebbi érintkezés által eszközli, hogy a ragadós
gévé teszi ; c) elkényeztetés stb. az emberi test nyavalyát más elkapja.
ruganyosságát elveszi. -ul, k. 1) puhává, lágygyá Elragdos, cs. lassan egymásután elrág.
le zen ; 2) á. é. a) az emberi test tulságos bugyo- Elragyállik , k. a veteményt, növényt meg-
lálás, elkényeztetés által képtelen lesz az idövi- üti a hő, a ragya ; nagy szárazságban elragyállik a
szontagságait eltürni ; b) a férfi asszonyias termé- szőlő.
szetet ölt magára. Innen : Elpuhulás, tn. -ult, mn. Elragyásodik, 1) a. m. elragyállik ; 2) egészen
egészen puha, lágy ; ȧ. é. testének elkényeztetése, himlőhelyes, ragyás leszen.
gyönyörök tulságos élvezése által elgyengült. Elrajzik, k. 1) a méh anyaköpüje a rajt szét-
Innen: Elpuhultság, fn. bocsájtja ; 2) a raj az anyaköpüböl elszáll ; 3) á. é.
Elpukkad, Elpukkan, k. szétfakad, elfakad, tulságosan megszaporodva mindenfelé elszéled .
tulfeszités miatt pukkanó hanggal elreped; elpukkad Elrajzol, cs. 1) rajzolva felhasznál ; elrajzolni
a gőzzel telt kazán ; ugyjól lakott, hogy majd elpuk- a papirost; 2) más helyre rajzol ; ezt rajzold el.
kadt; majd elpukkadt nevettében, mérgében. Eirak, k. több darabból álló holmit 1) helyére
Elpukkant, cs. eszközli, hogy vmi pukkanó tesz ; elrakni a könyveket; 2) félre rak ; rakd el
hanggal szétrepedjen ; elpukkantari a halhólyagot. innen ezeket a virágcserepeket ; 3) vmibe illő rend-
Elpurhásodik, k. egészen purhássá, porha- ben behelyez, elpakol; elrakni szekrénybe az ágy-
nyóvá, redvessé leszen. belieket ; 4) téli használatra eltesz ; elrakni a
gyümölcsöt, szőlőt ; 5) nagyon elver. -odik, k.
Elpuskáz, A) cs. 1) puskából való lövöldözés mindenféle árucikket, podgyászt, butort szekrény-
által elfogyaszt; elpuskázni a golyót, lőport ; 2) lö- be rak, félre helyez. Innen : Elrakodás, fn. -osgat,
dözéssel elkerget ; elpuskázni a verebeket a cseresz- cs. egymásután lassan, rendben elrak.
nyefáról; 3) idejét puskázással tölti ; 4) á. é. a nemi Elrándul, k. koncsin, hajón közel eső helyre
gyönyörök mértékletlen élvezetével erejét elvesz- elmegy.
tegeti ; B) k. bizonyos ideig puskából lövöldöz. Elrant, cs. 1) hirtelen, rántva elkap, elhuz vkit
Elpuszt-it , cs. 1) vmely vidéket pusztává, ki- v. vmit ; elrántani vkit a folyam széléről; 2) á. é.
etlenné tesz ; 2) leront, romba dönt ; e. városokat, hirtelen megcsinál ; külön. vmely dallamot hege-
falvakat; 3) minden pereputyostul elüz ; ezt az em- dün gyorsan eljátszik.
bert el kellpusztitni a háztól ; 3) kiöl, kiirt ; elpusz- Elráspol, cs. ráspolylyal elkoptat, elreszel.
titni a poloskákat. Innen : Elpusztítás, fn. -ul , k. Elrecsesen, k. recscsenve eltörik, széttörik ; a
1) tartomány, vidék stb. kietlenné leszen ; 2) ösz- fogam alatt elrecscsent egy kavics. -t, cs. elrecsenni
szeomlik, rommá leszen ; városok, falvak pusztultak készt.
el ; 3) kihal, kivész ; 4) elszegényedik ; 5) elkot- El-redvesedik, k. redvessé, purhássá válik.
ródik, elhordja magát. Innen : Elpusztulás, fn. -regél, -regélget, cs. mesét, v. történetet rege-
Elpusztult, mn. alakban elmond, elbeszél ; téli estvéken ép lábára
Elrabol, cs. rabolva, erőszakkal elvesz ; elra- ültetvén a fiut, elregélgeté neki a maga táborozásait
bolni vki pénzét ; á. é. alattomos uton becsületétől, (Fáy). -regényesít, cs. regényessé tesz.
jó hírnevétöl stb. megfoszt ; elrabolni vki be- * Elregül, cs. elmátkásít , 1. Regülés ; elre-
csületét. gülöm ezt a kis leányt , ha el nem felejtem
Elrácos-it, cs. rác tulajdonságokat, szokásokat ( Szel. L.) .
 Elr ― 294
Elrégül, k. 1 ) a. m. elavul ; 2) elrögzik, elidül.
-t, mn. (kórt.) elidült, rögzött (betegség).
Elrejt, cs. 1) vmit ugy eltesz, vkit.elbujtat,
hogy más meg ne találja ; e. vkit az üldözők elöl;
2) eltakar ; elrejteni arcát, bájait ; 3) gondolatát,
szándokát, érzelmeit nem mutatja ki ; elrejteni
gondolatát. Innen : Elrejtés, fn. eget, cs. folyto-
nosan, v. több tárgyat egymásután elrejt. -ezik,
k. elbujik, elrejti magát. -ezkedik, 1. Elrejtezik.
Elrejtődzik, Elrejtőzködik, Elrejtőzik, k.
1) 1. Elrejtezik ; 2) tetszhalálba esik ; 3) + * elmé-
jében elragadtatik ; színhalál lepi meg.
Elreked, k. 1) sok beszéd, torokfájás miatt
rekedtté leszen ; 2) á. é. vmely nyilás bedugulása
miatt felakad ; a csatornában elrekedt a viz ; 3) be-
dugul, elzáruĺ ; elrekedt a pipaszár. Innen : Elre-
kedés, fn.
Elrekesz-kedik, k. elzárkózik, elzárja, rekeszti
magát. -t, cs. 1) rekeszféle eszközzel bezár ; 2)
egymástól külön zár, rekeszt ; elrekeszteni a rabo-
kat egymástól; 3) á. é. a) kerités, korlát által elvá-
laszt, elkülönit ; elrekeszteni a kertet keritéssel ; b)
gát által vmely patak, folyam folyását akadá-
lyozza ; a gyerekek elrekesztik a patakot. Innen :
Elrekesztés, fn.
Elrekken, k. nyi'ása gyorsan bereked, bedugul.
Innen : Elrekkenés, fn. + -t, cs. eldug, elrejt ; nyer-
gét vessék a Dunába, és a féket a füben elrekkentsék
(régi én .).
Elrém-it, cs . rémülésbe ejt, rémülettel tölt el.
Innen: Elrémités, fn. -ül, k. rémülésbe esik, rémü-
lettel telik el. Innen : Elrémülés, fn.
Elrendel, cs . 1) rendbe hoz, elintéz, rendben
elrak ; mindent elrendeltem ; 2) bizonyos helyre
rendel ; elrendelni a bányászokat a magok helyére ;
3) megparancsolja, hogy elmenjen ; a várból elren-
delni a katonaságot.
Elrendez, cs. rendbe hoz, rendbe rak, mindent
a maga helyére tesz ; elrendezni a széthányt köny-
veket ; á. é. elintéz, kiegyenlít ; elrendezni a peres
ügyeket. -kedik, k. rendbe hozza magát.
Elrenyhedik, Elrenyhül, k. egészen renyhévé
leszen.
Elrepdes, Elrepdez, k. repdesve eltávozik.
Elreped, k. szétreped , összefüggő részei egy-
mástól szétválnak ; e. ajég, a kelme, a cserépedény .
-ez, cs. lassan egymásután elreped .
Elrepes, 1. Elrepdes.
Elrepeszt, cs. eszközli, hogy vmi elrepedjen.
Elrep-it, cs. 1) madarat elrepülni hagy, készt ;
2) á. é. nagyon gyorsan eldob, elhajít. -pen , k.
hirtelen, gyorsan elrepül. -pent, es. elreppenni
hagy, készt. -ül, k. szárnyain repülve elhalad ;
elrepül a madár ; 2) á. é. nagyon gyorsan távozik ;
e. a gondolat; e. az ügyesen dobott kártyalap.
Elrestell, Elrestelkedik, cs. vmit rest módon
elhanyagol, elhenyél.
Eirészegesedik, k. egészen a szeszes italoknak
adja magát.
Elrészegü, 1. Lerészegül.
Elresze, cs . ráspolylyal elkoptat, apróra csi-
szol ; elreszelni a ló körmét ; á. é. elreszelni a táncot,
farát rázogatva járni a táncot.
Elretten, k. 1) vminek látására rettenet fogja
el ; elrettentem, midőn megláttam ; 2) ijedéssel for-
dul el vmitől. -t, cs. eszközli, hogy vki elrettenjen.
Innen : Elrettentés, fn.
― Elr
Elreved, k. növény, fa taplószerüvé, revessé
leszen, elkorhad.
Elrevesedik, 1. Elreved.
Elrezel, cs. (alj . ) vmit szarával, ganéjával be-
mocskol ; elrezelte ingét ; (szój .) elrezelni becsületét,
becsületét bemocskolni, eljátszani ; (vh.) elrezelni
magát, a. m. rezel, szarik.
Elrezzen, k. megrezzenve, ijedve távozik. -t,
cs. rezzenéssel eltávolít ; a fösvényt rejtett kincsé-
tól elrezzenti játékunk (K. K.).
Elri, k. bizonyos ideig sír, rí ; ha elkezdi, elrí
egy óráig is.
Elri-ad, k. 1) megijedve felsikolt ; a kis gyer-
mek elriadt az ijedségtől; 2) megrettenve, riadva
elfordul, távozik ; oly drága minden, hoyy elriad az
ember a vételtől. - aszt, cs. 1) kiáltozás által elhajt,
elüz ; 2) á. é. vminek árnyoldalait tulságosan fel-
tüntetve eszközli, hogy vki vminek véghezvitelé-
röl lemondjon ; elriasztani vkit a házvételtől.
* El-ribancosodik, k. 1) a. m. elrongyosodik ;
2) a. m. elragyásodik. -ridegül, k. rideggé lesz.
-rikkant , -rikolt , vh. rikoltásra , rikkantásra
fakad, elsikoltja magát ; elrikkantja magát.
Elringat, cs. ringatva álomba merít; elringatni
a kis gyermeket; á. é. vkit kecsegtetéssel, külön-
féle élvezetekkel csalódásokban tart ; e. vkit hizel-
kedésekkel.
Elriogat, 1. Elriaszt.
* Elrip, cs. rikkantva, kiáltva elüz, elkerget.
Elripacsosodik , ált. vmi egészen kérgessé,
érdes tapintatúvá leszen, repedések lesznek ratja ;
külön. vki elragyásodik.
Elriszál, cs. életlen vágóeszközzel nagy bajjal
elmetsz ; (alj . szój.) elriszálni a táncot, farát rázo-
gatva járni a táncot.
Elriv-all, vh. rivó hangot ád ; (vad.) elrivallja
magát a kopó, midön vadat lel. -aszt, 1. Elriaszt.
Elrobban, k. 1 ) sebesen, robbanó hangot adva
elhalad ; előttünk robbant el a kocsi; 2) robbanó
hangot adva szétreped, szétpattan.
Elrohad, Elrohaszt, 1. Elrothad, Elrothaszt.
Elrom-bol , cs. vmit rommá tesz, rombolva
szétdul ; az ágyugolyók elrombolják a legerősebb
falakat is. -lik, k. 1) tulajdonképen a. m. rommá
leszen, romba döl ; e. a régi kőfal, háztető; 2) vmely
eszköz eltörik, kicsorbul, elszakad, használható-
ságát elveszti ; a sok használatban e. a ruha ; ez a
kés egészen elromlott ; szemei a sok megerőltetéstől
elromlottak; 3) étel- , v. ital- féle rothadásnak in-
dul ; e. a tisztátlanul tartott bor, a nedves helyen
tartott széna ; 4) á. é. erkölcsileg roszszá leszen ;
jó volt ez a gyermek, de egészen elromlott. Innen:
Elromlás, fn. -ol, 1. Elromlik.
Elronesol, cs . szerteszét roncsol, szétdul, szét-
ront. -ódik, k. apró darabokra szakadoz, szétron-
csolódik.
Elrond-it, cs. 1) vmit egészen piszkossá, ron-
dává tesz ; külön. ganéjjal, vizelettel bepiszkit ; 2)
vmit ronda, csunya alakúra készit. -ul, k. egészen
rondává, piszkossá leszen.
Elrongál, cs. lassan-lassan elront vmit.
Elrongy- ol, cs. vmi ruhafélét leginkább igen
sok használás által elszaggat, rongygyá tesz . -ol-
lik, -olódik, k. vmi elszakadoz, rongygyá, egészen
rongyossá leszen ; elrongyollik a sok kézen meg-
fordult bankjegy , a nem kimélt öltöny. Innen : El-
rongyollott, mn. -osodik, k. 1) 1. Elrongyollik ;
 Elr 295
2) vki egészen elrongyollott öltönyű leszen ; ez a
szegény ember egészen e.
Elront, cs. 1) romba dönt, rommá tesz ; a sebes
árviz elrontotta az utat, a hidat ; 2) vmit használ-
hatóságától megfoszt ; elrontani az ajtó zárát ; a
sok olvasás elrontja a szemet ; 3) roszul készit ; a
szakács elrontotta az ételt, a szabó az öltönyt; 4) &.
é. romlott erkölcsüvé tesz ; a kényeztetés elrontja
a gyermeket. Innen : Elrontás, fn. -hatatlan, -hat-
lan, mn. és ih. 1) el nem rontható, szét nem zúz-
ható, szakgatható ; e. zár ; 2) á. é. szilárd jellemü,
kit erkölcsileg romlottá tenni nem lehet.
Elropog, k. 1) ropogni megszün, ropogása el-
hangzik; amint elropogtak a puskák, stb. 2) bizo-
nyos ideig ropog.
Elroppan, k. rop hangot adva eltörik ; elrop-
pant a hátgerince. -t, cs. vmit roppantva eltör.
Elroshadt , mn. elkorhadt ; olyaténná lettem ,
mint az elroshadt edény (bibl.) .
Elrostélyoz, 1. Elrácsoz.
Elrostolódik, k. rostjai nőnek.
Elrostosodik, k. egészen rostossá leszen.
Elrot-had, k. vmely szerves növényi, vagy
állati test egészen elromlik,rothadttá leszen.- haszť,
cs. elrothadni készt, v. enged ; a nagy meleg hamar
elrothasztja a húst.
Elrozsdásodik, k. egészen rozsdássá leszen.
Elröffen, k. a sertés röf- hangot ad ; ȧ. é. (alj . )
vki egy pár szót morogva böffent el, mond ki.
Elröffenti magát, I. Elröffen.
Elrögösit, cs. egészen rögössé teszen.
Elrögösödik, k. egészen rögössé leszen.
Elröpdös Elröpit, 1. Elrepdes, Elrepit.
Elrug, Elrúg, cs. 1) rúgva eltávolit ; menj innen,
mert elruglak ; 2) rugva lábáról elveszit ; a ló
elrugta a patkót ; 3) á. é. tehén a borját, ló a csi-
kaját szopni nem engedi ; ez a tehén már elrugta a
borját. -aszkodik, k. 1) neki ragaszkodva eltá-
vozik ; elrugaszkodik a gyorsan elszáguldó ló ; 2)
á. é. a) vki gyalog, v. lóháton gyorsan eliramodik;
b) az erkölcsi jó utról letér ; Istentől elrugasz-
kodott ember; a kik tőlünk a másik felekezethez el-
rugaszkodtak (Lonkay). -tat, k. lóháton gyorsan
elnyargal.
Elrusny-it, cs. egészen csunyává, piszkossá
rusnyává tesz ; külön. ganéjjal elpiszkit. -ul, k.
egészen piszkossá, mocskossá, rusnyává tesz.
Elrut-it, cs. egészen ruttá tesz ; a legszebb ifjut
is elrutitja a rosz erkölcs. Innen : Elrutitás, fn. -ul,
k. egészen ruttá leszen.
Elrühes-edik, k. egészen rühessé leszen ; a rüh
elterjed rajta ; egymástól elrühesednek a juhok. -it,
es. egészen rühessé tesz. -ül, 1. Elrühesedik.
Elsajátít, cs. ált. sajátjává tesz ; külön. 2) má-
sét csalás, lopás, rablás által elveszi, és sajátjaként
birja ; elsajátítni vkiföldbirtokát ; elsajátította pén-
zemet; 2) å. é. a) vmely rosz, v. jó szokást, erköl-
csöt vkitől eltanul ; b) vmit vkitől ugy megtanul,
hogy épen ugy tudja azt, mint tanitója ; Thurzó
nagy fáradsággal sajátította el a velenceiektől az érc-
olvasztás mesterségét. Innen : Elsajátítás, fn.
Elsajtol, A) cs. bizonyos mennyiségü leves
testböl a nedvet kisajtolja ; 50 putton szőlőt e.; B)
k. a sajtolást elvégzi ; már mi elsajtoltunk.
Elsalakul, k. egészen aljjá, salakká leszen ;
némely ércből az olvasztás által sok elsalakul.
Elsáncol, cs. sánccal körülkerit, elzár ; elsán-
― Els
colni a tábort ; az ellenség elsáncolta magát. Innen :
Elsáncolás, fn.
Elsánt-ikál, k. 1) bizonyos ideig sántikál ; 2)
apró léptekkel, sántikálva elmegy ; külön. féllábon
bizonyos távolságra elugros. -it, k. sántítva eltá-
vozik.
Elsanyar-gat, cs. sanyargatás által tönkre tesz ;
vkit koplaltatással e.; a nagy hőség elsanyargatja a
növényt. -odik, k. sanyargatás miatt tönkre jut,
elsatnyul, elsilányul ; e. a növény, melyet rendesen
nem öntöznek. og, k. sanyarogva tengödik.
Elsáp- ad, k. ijedség, félelem, betegség miatt
az arc eredeti piros szinét elveszti , elhalványul.
Innen : Elsápadás, fn. -aszt, -it, cs. eszközli, hogy
vki elsápadjon. -ul, 1. Elsápad.
Elsárg-it, cs. egészen sárgává tesz. -ul, k. 1)
egészen sárgává leszen ; 2) a. m. elsápad.
El-sarkal, k. (tréf.) elkotródik, elhordja ma-
gát. -sarlóz, cs. vmit sarlóval eltisztit ; az utból
elsarlózni a füvet. -sároz, cs. sárral elpiszkít.
-sározódik, k. sártól elmocskolódik. * -sasul, k.
elernyed. -satnyad, 1. Elsatnyul.
Elsatny-it, cs. 1) elsoványít, elnyomorit, hit-
ványnyá tesz ; a rosz legelő, vizhiány elsatnyítja a
barmokat ; 2) növényt elhervaszt, elfonnyaszt, el-
silányít; a nagy hőség elsatnyítja a növényzetet. -ul,
k. 1) ember, állat eleséghiány, v. sanyargatás
miatt elsoványodik ; rosz kezelés által e. a szarvas-
marha ; 2) növény elhervad, elfonnyad, elsilányul.
Elsavany-it, cs. 1) egészen savanyúvá tesz ; 2)
* a. m. ellop. -odik, k. 1 ) egészen savanyúvá le-
szen; 2) á. é. rosz hir hallatára az arc hosszúra nyú-
lik, komor szint ölt ; mikor megtudta ezt , elsava-
nyodott arca.
Elsegit, cs. vkit, v. vmit elmenni, eltávozni
segit.
Elsemmed, k. a. m. elzsibbad .
Elsemmisedik, k. semmivé lesz, vagyonban,
állásban tönkre silányul ; ha ki nem támadunk mel-
lettetek, elsemmisednek (Fal .).
Elsenyv- ed, k. 1) az állati test nedvei lassan
kiszáradnak, az állatí test elsoványodik ; 2) a nö-
vény elfonyad, elhervad ; 3) á. é. a) nem lánggal,
hanem csak füstölögve ég el ; ez a fa nem lángol,
hanem csak elsenyved; b) * a. m. elzsibbad . -eszt,
cs . elsenyvedni hagy, készt.
Elseper, cs. 1) seprűvel eltakarit, eltisztit ; 2)
á. é. a) több darabból álló holmit csomósan eltol ;
elsepertem előle a pénzt ; b) egyszerre leterít, el-
szakít ; az árvíz elseperte az utjában álló házakat.
Elserceg, k. 1) bizonyos ideig serceg ; 2) ser-
cegve ég el. -tet, cs. elsercegni hagy, készt.
Elsetétedik, 1. Elsötétedik.
Elsiet, A) k. 1) sietve elmegy ; itt sietett el előt-
tünk ; 2) hamar, idő előtt elmegy; B) cs . 1) gyor-
san elhányva- vetve tesz valamit ; ne siesd el a
javát; 2) a kellő időnél meggondolatlanul hama-
rabb tesz vmit; ezt a dolgot elsietted, még nem kel-
let volna hozzáfogni.
Elsikamlik, Elsikamodik, k. csúszós talajon
megcsúszva elesik ; elsikamlott a jégen ; á. é. a)
gyarlóságból vét az erény ellen ; erkölcsileg elsi-
kamlani ; b) meggondolatlanul vmi illetlent mond.
* Elsikampol,
1. Elsikkaszt.
Elsiketit, cs. egészen siketté leszen.
Elsiketül, k. egészen siketté leszen.
Elsikk- ad, k. 1) vki egyszerre eltünik, ugy el-
 Els 296 Els

rejti magát, hogy nem lehet megtalálni ; az üldö- Elsotul, 1. Elsajtol.

zött tolvaj egyszerre elsikkadt ; 2) vmi egyszerre Elsovány-it, cs. egészen soványnyá teszen.
szörén, szálán elvész ugy, hogy lehetetlen megta--kodik, 1. Elsoványodik.
lálni. -aszt, cs . ált. a. m. elveszit; külön. 1) vkit Elsoványodik, Elsoványul, k. egészen so-
ugy elöl, hogy soha sem tudják meg, eltesz láb ványnyá leszen.
alól ; a régibb időben sok embert elsikkasztottak; 2) Elsovárog, k. más helyre, tájra ohajt menni.
vmit ellop , megsemmisít, eltüntet olyan dolgot, Elsóz, cs. tulságosan megsóz ; elsózni a levest ;
amit megsemmisítni, eltüntetni nem volt szabad ; (km.) sok szakács elsózza a ételt, amihez sokan
elsikkasztani a rábizott iratokat, pénzt. Innen : El- fognak, az rendesen roszul sül el. Innen : Elsó-
sikkasztás, fn. zás, fn.
Elsiklik, k. 1) síkos helyen elcsúszik ; 2) á. é. Első, mn. 1) a többiek között legelül álló ; e.
a) elsiklik a nyelv, midön olyasmit mond, amit nem nap az évben; é. ház a faluban ; e. gyermek, a. m.
kellett volna mondania ; b) vmely üldözött sze- elsőszülött ; (km .) egyféle állatnak, v. ebnek sem jó
mély, üldözői elöl egyszerre eltünik ; a tolvaj el- az első kölyke ; első gyermeknek, második asszony-
siklott az üldözők elől. nak aranyos a segge ; 2) először történö ; e. fellé-
Elsikolt , vh. sikoltásra fakad ; elsikoltani pés ; e. baklövés ; e. szerelem; 3) a többiek között
magát. legtekintélyesebb, legfelsöbb rangú, legelőkelőbb ;
Elsikul, k. egészen csúszóssá leszen. e. ember afaluban ; e. alispán ; (szój . ) azt gondolja:
Elsilány-it, cs. egészen silánynyá tesz. -odik, ő az első személy a szent háromság után ; 4) idösze-
-ul, k. egészen silánynyá, hitványnyá leszen , el- rint mind a többieket megelőző ; az e. emberpár ;
satnyul. Innen : Elsilányult, mn. ma láttam az e. fecskét; 5) kitünőségére nézve a
Elsim-it, cs. 1) simává egyenget, egyenessé többiek felett álló ; e. jeles az iskolában ; 6) a. m.
tesz ; elsimítni a felszántott földet ; 2) félre simít ; kezdő ; e. folyamodásu biróság.
elsimítni a hajat; 3) á. é. vmely botrányos dolgot Elsőbbség, 1. Elsőség.
ugy egyenlít ki, hogy meg ne tudják ; elsimítni vki Elsőben, ih. legelőször, első alkalommal ; e. is
vetkes cselekedeteit. Innen : Elsimítás, fn. -ul, -úl, szóljunk erről.
k. 1) érdes, göröngyös, ráncos felszíne egyenessé ? Elsöd, fn. v. vmely társulatban, testületben
leszen ; simává lesz ; a tenger elsimúl a vész után az első személy (primas).
(Vör.) ; 2) á. é. a) simán elmenni vmi felett ; elsi- Elsőség, fn. 1) legelől állás ; sorbeli e.; 2) a töb-
mulva az egyéni sajátságok felett (Fáy.); b) vkinek biek felett rangfokozat, v. lelkitulajdonok általi
szögletessége, pórias viselete gyöngéd, finom vise- kitünőség ; elsőségét vitatja mindig ; 3) elöjog ; ne-
letre változik. kem ebben a dologban elsőségem van.
Elsinkófál, cs . 1) vmit elprédál , elbitangol, Elsőszülött, fn. ált. vmely családnak a többiek
elveszteget ; 2) vmit elsikkaszt. között legelőször született fiu-, v. leánygyermeke ;
Elsipol, cs. 1) vmely dallamot sípon eljátszik ; külön. (ttud.) vmely családban legelőször született
2) folytonosan sípol ; elsipol naphosszant. fiugyermek, aki leginkább a föranguaknál a többi
Elsir, A) k. bizonyos ideig sir ; semmiségért testvérei felett előjogokkal bir. -ség, fn. 1) elsö-
elsír órákig is, B) cs. sírva elmond ; elsírta szen- szülötti állapot ; 2) elsőszülötti jog. Innen : Első-
vedéseit; álmát elsírta a fülemüle madár (Szel. L.). szülöttségi, mn. elsőszülöttségijog.
Elsirat, cs. vkit bizonyos ideig sirat. Elsötét-edik, k. 1) vmely test sötétté leszen,
* Elsirit, cs. 1 ) elperdít, elgurit, elserdit ; elsi- fényét, világosságát elveszti ; e. a hold , midön
ritni az orsót; 2) * elcsen, ellop. fellegek boritják el, v. fogyatkozása van ; e. a
Elsirol, cs. a. m. eltemet. látkör, ha sürü fellegek jönek ; 2) (személyt. ) este
* Elsirül, k. perdülve, forogva elcsuszik, elesik ; leszen; már egészen elsötétedett, mikorra oda értünk;
elsírül az orsó, midőn afonal elszakad. 3) á. é. komor szint ölt magára ; elsötétedett arca.
Elsivalkodik, A) k. bizonyos ideig sivalkodik ; Innen : Elsötétedés, fn. -it, cs. 1) egészen sötétté
e. egy óráig is; B) vh. sikoltásra, sivalkodásra teszen ; a leeresztett függönyök elsötétítik a szobát;
fakad; elsivalkodja magát. 2) vmely világító test sugarait felfogja ; holdfo-
Elsodor, cs. 1) vmit túlságosan megsodor ; el- gyatkozáskor a föld sötétíti el a holdat. Innen : El-
sodorni a fonalat ; 2) á. é. erőszakosan, egyszerre sötétítés, fn. -ül, 1. Elsötétedik ; á. é. elsötétült arca
elszakit, elvisz ; az árviz elsodorta az útjában álló | hamar kiderül (K. L.).
házakat; az ágyugolyó elsodorta lábait. Elsövényel, Elsövényez, cs. vmit sövénynyel
Elsohajtoz, A) k. 1 ) más helyre ohajt menni ; elzár, elkerít.
e. hazájába ; 2) bizonyos ideig sohajtoz ; ha elkezdi Elsudamlik, k. könnyedén, hirtelen, gyorsan,
e. fél napig is; B) cs. sohajtozva tölti az időt ; lenge módon távozik el ; mint egy tündér, ugy su-
elsohajtozni a drága időt. damlott el előttünk.
Elsokasodik, k. tulságos mértékben megsza- Elsuhan, k. 1) roppant gyorsasággal, suhanó
porodik ; ahol nincs tisztaság , elsokasodnak a hangot adva röpül el ; egy golyó suhant el fülem
Jérgek. mellett; 2) suhogó hangot adva gyorsan megy el ;
Elsomfordál, k, odább áll, eleblábol, elillan . itt suhant el előttünk az, akit keressz.
Elsompolyog, k. vhova, v. vhonnan sompo- Elsuhint, 1. Elsujt.
lyogva elmegy. Elsuhog, k. suhogó hanggal gyorsan eltávozik.
Elsorv-ad, k. 1) az állati test elsoványodik, Elsujt, cs. oly gyorsan dob el vmit, hogy su-
különösen aszkórban elaszik ; 2) a növény elfo- hogó hangot adjon.
nyad, elhervad. Innen: Elsorvadás, fn. -aszt, cs. Elsundorog, k. sundorogva, sompolyogva, ma-
eszközli, hogy az állati , v . növényi test elsor- gát megsunyva elkotródik ; elsundorog a lepiron-
vadjon. gatott gyerek.
 Els 297 Els
* Elsupátol, cs. vkit jól megver. a sok lótás futástól majd elszakad a lábam ; majd
Elsur-lódik, k. surlódás által elkopik ; a falból elszakad a gyomrom az éhségtől. Innen : Elszakadás,
egy darab elsurlódott. -ol, cs. 1) surolással eltisz- fn. Elszakadó, mn. -oz, k. 1) bör, ruha, kelme
tit ; elsurolni a zsirfoltot; 2) surolással elkoptat, lassanként, több helyen elszakad ; ruhája már
felszinét lehuzza ; elsurolta ujját. egészem elszakadoz ; fonal, kötél, zsineg apró da-
Elsurran, k. a. m. elsuhan. rabokra szakadoz.
Elsus-og, A) k. bizonyos ideig susog ; sok ideig Elszakasz - kodik, k. elszakasztja magát, el-
elsusognak együtt ; B) cs. susogva mond el ; elsu- válik ; nagy baja én miattam, mert tőle elszakasz-
sogni a beszédet. -ol, cs. vmi botrányt, bünt ugy kodtam (Szel. L. ) . -t, cs. 1) 1. elszakit ; 2) á. é. a)
eltitkol, hogy mások meg ne tudják, elsimít. In- egymástól erőszakkal eltávolít ; a sors elszakasztott
nen: Elsusolás, fn. egymástól; b) elpártolást okoz ; a visszavonás elsza-
Elsustorog, k. 1) bizonyos ideig sustorog ; 2) kasztja egymástól a népeket.
sustorgása megszünik ; 3) sustorogva ég el. -tat, Elszak -gat, cs. 1) apró darabokra szakgat,
cs. elsustorogni hagy, készt. vagdal ; elszakgatni a vásznat, kötelet, hurt ; 2)
* Elsuvad, Elsuvaszt, 1. Elsikkad, Elsikkaszt. ruhafélét egészen rongyossá tesz ; 6 pár csizmát is
Elsül, k. 1 ) ételnemü a tüzön tulságosan meg- e. egy évben ; 3) á. é. vmin erőszakosan rést csi-
sül ; beh elsült ez a pecsenye ; 2) ágyúban, puská- nál ; az árvíz elszakgatta a töltést. -it , es. 1) a
ban, pisztolyban levő löpor, tüzet kapva, kilöki a kelme, ruha, fonal stb. részei között levő össze-
benlevő töltést ; villanygépből a villanyszikra el- függést erős húzás , koptatás által felbontja ;
pattan; ez a pisztoly nem sül el ; 3) arcszinét a nap elszakítni a vásznat, a kötelet ; 2) eltör vmit ; az
heve nagyon elbarnítja ; nyáron a mezőn e. az em- árvíz elszakitotta a hidat ; az ágyugolyó elszakította
ber; 4) a növényzet a nagy höség miatt elaszik ; a lábát ; 3) á. é. erös előnyomulása által rést csinál
5) á. é. vmi jól sikerül ; nem sült el a dolog. vmin ; az árviz, elszakította a töltést . -ul , 1. El-
Elsülly- ed, Elsüly-ed, k. 1) csepfolyó testbe szakad.
merül ; három hajó sülyedt el a Dunán; 2) a föld Elszal -ad, k. 1) szaladva, futva eltávozik ; el-
gyomrába merül ; elsülyedt egy hegy ; (átk.)´sülyed- | szaladni a szomszédfaluig ; (alj. szój.) elszaladt a
jek el, ha nem igaz; 3) a. m. elsüpped . -eszt, cs. cigány a láncról, akkor mondják, mikor vki szelet
elsülyedni hagy, készt. Innen : Elsülyesztés, fn. bocsát; 2) bizonyos ideig szalad ; egyfolytában e.
Elsündörög, 1. Elsundorog. egy óráig is; 3) á. é. elszabadul, elszökik ; elszaladt
Elsüpped, k. süppedve elmerül, leebb-leebb a jászolhoz kötött tinó. -aszt, cs. 1) parancsolja
süpped ; a sárban elsüpped a kocsikerék. vkinek, hogy gyorsan menjen, fusson el vhova;
Elsüt, cs. 1) ételnemüt a tüzön nagyon megsüt, elszalasztani vkit a szomszédba ; 2) elszökni, elsza-
kiszárit ; nagyon elsütötted a pecsenyét; 2) eszközli , badulni hagy, enged ; a pandurok elszalasztották a
hogy pisztoly, puska, ágyu elsüljön ; elsütni a pus- rabot ; 3) á. é. használatlanul hagy elmenni, elmu-
kát; 3) arcszinét a napsugarai elbarnítják ; nagyon laszt ; elszalasztani az alkalmat, a jó szerencsét.
elsütött a nap; 4) a tüz heve bizonyos távolra el- Elszálkásít, cs. egészen szálkássá tesz.
hat ; ugy befüt néha, hogy a kályha három lépés- Elszálkásodik, k. egészen szálkássá leszen.
nyire is elsüt; 5) a növényt elaszalja ; a nap heve Elszáll, k. 1) a madár szállva, röpülve elha-
elsüti a gyönge vetéseket ; 6) á. é. a) drágán, jól ad lad ; elszállottak a fecskék; 2) a madár nyugalomra
el vmit ; elsütöttem minden portékámat ; b) kimond- száll ; 3) á. é. a) vmi lenge, könnyű test a széltől
ja, amit tervelt ; süsd el gondolatidat. Innen : El- hajtva a légben elhalad ; elszáll a toll, elszáll apor;
sütés, fn. Elsütő, mn. b) feldobott test a légben eltávozik ; a parittyából
Elszab, cs. 1) vászonból, posztóból stb. elvág ; kidobott kő messzire elszáll; 4) bizonyos ideig száll,
kelmét, vásznat szabva felhasznál ; elszabott két röpül ; némely madár fél napig is e. -ankozik, k.
vég vásznat; 2) vmely öltönyt roszul szab ; elszabta 1) aprónként, egymásután elszáll ; elszállankoznak
nadrágomat. a madarak; e. a széltől felvert por; 2) elszéled,
Elszabad-it, cs. 1) rabot elbocsájt, elereszt ; 2) lassanként szétmegy ; a vendégek már elszállankoz-
megkötött állat kötelét eloldja ; elszabadít a lánc- tak. -dogál, k. lassan, egymásután elszáll. -ingo-
rakötött ebet; 3) kezeiből kiereszt, elszaladni hagy; zik, -inkozik, 1. Elszállankozik.
elszabadítni a vásárra vezetett lovat. -ul, k. 1 ) a Elszállit, cs. 1) vmit elszállani hagy, készt ;
rab szabaddá lesz ; most szabadult el a tömlöcből ; külön. a madár anyányi fiait szabad szárnyra
2) vmihez kötött állat elszalad ; a bika elszabadult ereszti ; már a fecske elszállította fiait ; 2) utast,
afalu istállójából; 3) á. é. nagynehezen eljö ; alig portékát vhova kocsin, hajón stb. visz el ; gabonát
tudtam tőle elszabadulni. vásárra elszállitani. Innen: Elszállitás, fn.
Elszabdal, cs. vmit darabokra nyír, vág, szak- Elszám-lál, cs. 1) egyenkint megnevez ; elszám-
gat ; elszabdalni a kelmét, a húst, a ruhát. lálni a vendégeket ; 2) vmit roszul számlál. -ol, A)
Elszaggat, 1. Elszakgat. k. bizonyos ideig számol ; elszámol éjfélig is ; B) cs.
Elszáguld, k. 1) a ló elnyargal ; 2) lóháton 1. Elszámlál. -osodik, k. nagyon számossá leszen,
nyargalva eltávozik. elsokasodik, elszaporodik.
Elszakad, k. 1) börön, vásznon , kelmén sok Elszán, A) cs. 1) elhatározza, hogy vmit vki-
használás, erős húzás miatt lik, nyilás támad ; nek oda fog ajándékozni ; oda adnám neked, de
már elszakadt a csizmám, elszakad a ruha ; 2) fonal , már elszántam másnak ; 2) vmi sorsra határoz ; kit
zsineg stb. összefüggése felbomlik ; elszakadt a a végzés elszána veszélyre, vesznie kell (H. E.) ; B)
fonal, a húr, a kötél; 3) á. é. a) eltörik ; (átk.) vh. 1) magadja magát a kikerülhetlen sorsnak,
szakadjon el a keze; b) eltávolodik, elválik ; (népd.) önmegtagadással elhatározza magát ; elszánta ma-
elszakadtam a rózsámtól; c) elpártol ; az ellenvéle- gát a halálra ; akit (amit helyett) elszántál magad-
ményü pártok elszakadtak egymástól ; d) nagyon fáj ; | ban, ne mulass vėle (Zr. M.) ; 2) semmivel nem
 Els 298 ― Els

gondolva , erős szándékkal eltökélli magában | elcsábit, elámit ; elszéditették a fényes igéretek. -ül,
vminek véghezvitelét ; elszánta magát, és beleug- k. 1) kábulasba esik, szédülés jön reá ; a dohány-
rott a Dunába. Innen : Elszánás, fn. -bán, cs. több füstben elszédülni ; 2) á. é. enged a csáboknak, el
ideig szánja-bánja, hogy vmi vétket, hibát köve- hagyja magát csábittatni.
tett el. -dékozik, k. elmenni, távozni akar. Elszeg, cs. késsel, v. vmely vágó eszközzel
Elszánkáz, A) k. 1) szánkán eltávozik ; elszán- elvág ; egy darabot e . a kenyérből . -del , cs . 1 ) las-
kázott a szomszéd faluba; 2) bizonyos ideig szán- san egymásután elszeg, egy- egy darabot elcsíp
káz ; órákig elszánkáz ; B) cs. szánkázva tölti az vmibol ; mind elszegdeli a szalonnát ; 2) darabokra
időt ; elszánkáztuk a délutánt. szegdel, felszegdel ; elszegdelni a kenyeret.
Elszánoz, 1. Elszánkáz. Elszegény-edik, k. egészen szegénynyé leszen.
Elszánt , mn. vakmerő , mindenre képes, aki Innen : Elszegényedés, fn. -it, cs . egészen szegény-
még a legborzasztóbb dolog véghezvitelétől sem
riad vissza; elszánt katona, elszánt ember, akarat, nyé leszen. -ül, 1. Elszegényedik.
indulat. Innen : Elszántság, fn. Elszegődik , k. 1) lekötelezi magát, hogy a
Elszánt, A) k. 1) a szántást bevégzi ; 2) bizo- kialkudott időben vkihez szolgálatba megy ; 2)
nyos ideig szánt; B) cs. szántás közben akarattal, szolgálatba beáll ; e. vkihez kocsisnak.
v. akaratlanul a más földjéből egy, v. több baraz- Elszégyenedik, k. a. m. elszégyenli magát.
dát a magáéhoz hasít ; e. vki földjéből egy darabot. Elszégyenel, 1. Elszégyenl.
Elszapor -áz, cs. 1) vmit hadarva, gyors sza- Elszégyenít, cs. pirulást okoz vkinek, eszközli,
vakkal elmond ; elszaporázni a mondókát ; 2) vmely hogy vki elszégyenelje magát ; elszégyenítette a
táncot nagyon szapora léptekkel jár el ; elszapo- sok trágár beszéd hallása ; egészen mást jelent :
rázni a csárdást; 3) vmit sietve, hányd- el-vesd-el megszégyenít .
módon végez el; csak ugy elszaporázza a munkát. Elszégyenl, vh. szégyenletében elpirul ; elszé-
-it, cs. alt. vmit nagyon megsokasít, számát tul- gyenlette magát, midőn illetlen tettét szemére vetették.
ságosan nagyra növeli ; külön. állatok, növények Elszégyenül, 1. Elszégyenedik.
buja tenyészését elősegíti ; a háború és dögvész el- Elszel, cs. késsel, vágó eszközzel elvág, elszeg ;
szaporítja a ragadozó madarakat. e. egy darabot a kenyérből. -del , cs. darabokra
Elszapornicáz, 1. Elszaporáz. szel; elszeldelni a kenyeret.
Elszaporodik, Elszaporul, k. ált. száma tul- Elszéled, k . 1) különféle irányba szétmegy ; a
ságosan megsokasodik ; nagyon elszaporodtak a vadászok elszéledtek az erdőben ; a néptömeg még
bűnök ; külön. állat, növény nagyon buján tenyé- most sem széledt el ; 2) á. é. eloszlik, eltünik ; e. a
szik; a cserebogarak ez idén nagyon elszaporodtak. köd, afelhő.
Elszar, cs. (alj .) elszarta a becsületét, elját- Elszelel, k. 1) kukorica, bab stb. szelelését el-
szotta. végzi; elszeletni a kukoricát ; 2) á. é. hirtelen elkot-
Elszár-ad, k. ált. nedvét elveszti ; külön. 1) az ródik.
állati test éltető nedvét lassan-lassan elveszítve Elszelesedik. k. 1 ) az idő szélre fordul : veres
összeaszik, elsoványodik ; elszáradt a keze ; 2) a az ég, e. az idő; 2) á. é. hebehurgyává, egészen
növény éltető nedvét elvesztve zöldelni megszü- szélessé, minden elhamarkodóvá leszen.
nik; nagy hőségben e. a növény, e. afa. Innen: El- Elszélesedik, k. nagyon szélessé válik ; á. é.
száradás, fn. Elszáradt, mn. -aszt, -it, cs. 1) esz elhízik.
közli, hogy vmi elszáradjon ; a nagy hőség elszá- Elszelesit, cs. 1) eszközli, hogy az idő szélre
rasztja a növényeket ; 2) tulságosan megszáradni fordul ; 2) á. é. egészen hebehurgyává tesz.
enged ; elszáritni az aszalni való gyümölcsöt. Elszélesít, cs . egészen szélessé tesz ; á. é. az
Elszármaz- ik, k. vhonnan más helyre megy, emberi test vastagságát neveli ; az alsóruha elszé-
és ott letelepszik ; a magyarok Ázsiából származtak lesíti az asszonyokat.
el Európába. -tat, cs. (kórt.) a test nemesebb ré- Elszéleszt, cs. 1) több tagból álló csoportot
széből a nyavalyát a test más részébe vezeti el . szétmenni készt , szétmenésre bir , eloszlat ; a
Elszárnyal, k. 1) röpülve eltávozik ; e. a ma- csendőrség elszélesztette a néptömeget ; mint az
dár ; 2) á. é. gyorsan eltávozik ; távol vidékre e. a ihok , kiket elszéllyeszt csaholása a kis ebnek (H.
gondolat. E.) ; 2) á. é. eloszlat, eltüntet ; elszéleszteni a daga-
Elszed, cs. 1) több darabból álló holmit vhon- natot; a szél elszéleszti a fellegeket ; elszéleszteni vki-
nan, v. vkitől elvesz ; elszedni a pajkos gyermektől nek aggodalmait.
a lopott gyümölcsöt , elszedni a madárfiakat ; 2) Elszelez, cs. vmit hebehurgya, hányd el, vesd
vhonnan más helyre hord ; elszedni a szekrényről el módon végez.
a könyveket; 3) részekre szétbont ; elszedni a sátort; Elszélhed, Elszélheszt, 1. Elszéled , Elszéleszt.
á. é. elszedni az asztalt, azaz ebéd után a teritéket, Elszemetez, cs. gazzal, szeméttel egészen be-
tányérokat, abroszt stb. arról leszedni. -eget, A) szór ; elszemetezni a szoba földjét.
cs. egymásután, aprónként elszed ; elszedegette a Elszemlél, cs. 1) vkit, v. vmit bizonyos ideig
télire való gyümölcsöt ; B) k. a szárnyas aprólék nagyon megnéz ; 2) vmit figyelembe, fontolóra
szemeket eszegeti ; a tyukok egész nyáron át elsze- vesz.
degetnek a szérűs kertben. Elszemtelen- edik , k. egészen szemtelenné
Elszédeleg , k. szédelegve eltávozik, elmegy, leszen. -it, cs. vkit egészen szemtelenné tesz. -ül,
eltámolyog. k. egészen szemtelenné leszen.
Elszederjesedik, k. teste vmelyik részének Elszender- edik, k. gyönge álom fogja el, el-
felszíne szederjes foltokkal leszen tele. szunnyad ; csak egy kicsit elszenderedtem ; å. é.
Elszéd-it, cs. 1) szédülésbe, kábulásba ejt ; el- csendes halállal hal meg. -eg, k. bizonyos ideig
szédítette a dohányfüst ; 2) á. é. vkit csalódásba ejt. | szunyad, szendereg. -ít, cs. csendes álomba merit;
 Els 299 Els

á. é. az akarat szilárdságát megbénitja, a lelkiis- Elszínel, cs. színlelve, tetetve eltitkol ; elszín
meretet elnémitja. -ül, 1. Elszenderedik. lette bánatát. -kedik, A) k. színlövé, tetetővé válik
Elszennyesedik, k. a szenny, piszok egészen B) cs . tetetett hizelgéssel vkitöl vmit elcsal.
ellepi, egészen szennyessé leszen ; e. a ruha ; e. az Elszineskedik, cs. hizelgéssel vmit elcsal..
ember, midön teste és ruhája piszkos lesz. Elszinlik, k. színre nézve egy másikhoz nem
Elszenny-ez, cs. egészen beszennyez. -ezödik, hasonlít ; ezek a kendők elszinlenek egymástól.
k. egészen beszennyeződik, bepiszkolódik. -it, -ül, Elszíntelenedik, Elszintelenül, k. szinét egé-
1. Elszenyez, Elszenyeződik. szen elveszti ; ez a bor elszíntelenedett.
Elszenved, A) cs. 1) bántalmat, sérelmet. szen- Elszirtosodik, k. elpiszkosodik, elszennyese-
vedést békével elvisel ; sok sérelmet elszenvedtem dik, elszurtosodik.
én ő nála ; 2) vmit megtür ; nem szenvedhetem ma- Elszitál, A) cs. 1) bizonyos mennyiségü liszt
gamon a nyakkendőt ; B) k. bizonyos ideig szen- szitálását bevégzi ; három véka lisztet e.; 2) más
ved; a mellbetegek elszenvednek évekig is. Innen : helyre szitál ; 3) vmit szitán át elhullat ; ezen a
Elszenvedés, fn. -hetetlen, mn. el nem szenved- ritka szitán a dohányt is elszitálod ; B) k. bizonyos
hető, el nem türhető ; elszenvedhetetlen kevélységü | ideig szitál.
ember (Eszt. M.). Elszivel, cs. vmit örömest elszenved , eltür
Elszeplősödik,k a szeplöfoltok egészen belepik. nem szivelhetem el szemtelenkedését.
Elszeresent , 1. Elpörcögtet. Elszok-ik, k. 1) vmely szokást elhagy, olyas-
Elszeret, cs. vkiben maga iránt szerelmet ger- mit nem tesz többé, amit azelőtt szokásból csele-
jeszt; elszeretni más feleségét ; deliségükért elszere- kedett ; e. a dohányzástól ; e. az illetlen beszédtől ;
tik őket a leányok anyjuktól (Jók.). 2) vminek sodrából egészen kijö, vmit nehezen.
Elszerez, cs. 1) kieszközli, hogy vmely sze- tud végezni, mert azt régen nem gyakorolta ;
mély szolgálatba vhova bejusson ; e. vkit cselédnek ; elszokott az irástól; e. a munkától, a tanulástól.
2) kieszközli, hogy vki egy más nembeli személy Innen : Elszokás, fn. -tat, cs. elszokni hagy, en-
iránt szerelemre gyuladjon, ahhoz férjhez menjen, ged, készt. Innen : Elszoktatás, fn.
v. illetőleg azt elvegye ; várj gyerek, nem szerzem Elszól, A) cs. 1) megszólva, rágalmazva elide-
el neked a leányomat !; 3) kieszközli, hogy az el- genit ; elszólni vkitől a szeretőjét ; 2) a. m. elszid
adandó cikket vki megvegye ; elszerezni a gabonát, B) k. hangja, szava bizonyos távolra elhangzik ,
bort. Innen: Elszerezés, Elszerzés, fn. az ágyu mérföldekre is e.; C) vh. beszédében bakot:
Elszerzőnő, fn. 1) nöszemély, aki szolgálókat, lö, illetlent mond ; elszólta magát. -it, cs. megszó-
szobalányokat szokott elajánlani ; 2) a. m. ke- lítva elhí, szólva eltávozásra bír ; szólítsd el onnan
ritő nő. azt a gyereket.
Elszi, cs. 1) vmely testböl a nedvet szivás által Elszomor-it, cs. vkit szomorúságba ejt ; a rosz
kihuzza ; a gyermek elszíja az anya tejét ; a pióca hirek szomorították el. odik , k. szomorúság
elszíja a vért; 2) szívás által felhasznál ; elszí 10 fogja el.
szivart is; 3) szopás által elsoványít; a szoptatós Elszompolyodik, Elszontyolodik, k. 1) ked-
asszonyt elszíja a csecsemő ; 4) asszony vmely férfit vét elveszti, elkedvetlenedik ; 2) a. m. elsompo-
kiél ; az a cudar nő nagyon elszitta azt a férfit ; 5) lyodik.
vmi szívó gyógyszer a testnek erős fájdalmat Elszop, cs. szopva, szájával elszí ; tehén tőgyé-
okoz, és rajta veres foltot ejt ; a mustárliszt elszítta ből elszopni a tejet.
a mellét; 6) á. é. zsarolással mindenéből kifoszt. Elszór, cs. 1 ) szétszór, akarva, v. akaratlanul
Elszid, cs. szidás által elüz, elkerget. széthullat ; elszórni a kezében levő kukoricát; 2)
Elszigetel, cs. 1) vmit szigetkép ugy elzár, széthány ; elszórni az asztalon levő könyveket ; 3)
körülkerít, hogy hozzá ne lehessen férni ; elszige- (gazd .) a szórást elvégzi. Innen : Elszórás, fn. El-
teli magát a társadalomtól; 2) á. é. a) (ttan.) rosz szórt, mn.
vezetőkkel ugy körülveszi a villanyos testet, Elszorit, cs . 1) szorítva, nyomva eltávozni
hogy ez a villanyt el ne veszíthesse; b) (államt. ) készt; elszorítni vkit helyéről; 2) nagyon megszo-
vmely álladalomtól a többieket elidegeníti ; teljes rit ; 3) elnyom, lélekzetét megakadályozza ; ez a
erejéből azon igyekezett, hogy Angliát elszigetelje. kis darab kenyér ugy elszorította a mellemet.
-ö, fn. (ttan. ) elszigetelésre használható rosz vil- Elszóródik, k. 1) több darabból álló holmi el-
lanyvezető test; tökéletes, teljes e.; tökéletlen, nem hull, szétszóródik ; a zsákból elszóródott a gabona
teljes e. -tség, fn. állapot, melybe vki akkor jut, 2) á. é. 1. Szórakozik. Innen : Elszóródás, fn. El-
ha töle mindenki elidegenedik. szóródott, mn.
Elszigetez, 1. Elszigetel. Elszor-ong, k. szorongva, szük helyen elten-
Elszigorodik, k. 1) nagyon szigorúvá válik ; gödik ; elszorongunk mi itt is. -ul, k. 1) szorosså
2) elszegényedik, elnyomorodik. lesz vminek a hely, ugy, hogy mozgása megaka-
Elszikk-ad, k. vmi nagyon megszárad , meg- dályoztatik ; szorulva elhúzódik ; e. a csatornában
szikkad ; e. a kenyér, ha sokáig áll. -aszt, cs. el- a viz; lélekzetem mellemben elszorult (Vör.) ; 2) á. é.
szikkadni hagy, készt. elszorul a sziv (fájdalmában) .
Elszikrázik, k. 1) bizonyos ideig szikrákat Elszótalanít, cs. szótlanná, hallgataggá tesz .
hány ; az izzó vas sokáig e.; 2) szikráit bizonyos Elszótalanodik , k. szótalanná , hallgataggå
távolságra hányja ; 3) szikrázva ég el. leszen.
Elszilajosodik. k. egészen szilaj természetet Elszö, A) cs. 1) bizonyos mennyiségü fonalat
vesz magára ; e. a ló ; e. az ember, ha a társaságot szövésre felhasznál ; három font fonalat elszőni; 2)
kerüli . hibásan, roszul szö ; B) k. 1 ) bizonyos ideig szö
Elszilál, cs. vmit szétszór, összebont ; elszilálni 2) a szövést elvégzi.
haját. Elszökdös, k. egymásután elszökik .
 Els 300 Elt

Elszökel, k. 1 ) szökelve, könnyed , ugráló lép- | kébe, lakába vonul ; este volt, a madarak már mind
tekkel eltávozik ; 2) a. m. ellövel ; az ugró -kútból eltakarodtak; 4) á. é. viz, felhö, köd elhúzódik,
messzire elszökel a viz. elvonul; a fellegek eltakarodtak, az idő kitisztult.
Elszökik, k. 1) ált. mások tudta nélkül és aka-- ul, 1. Eltakarodik.
rata ellenére távozik el vhonnan ; elszökik a lako- Eltaknyosodik, k. egészen taknyossá leszen.
mából; 2) külön. mások tudta nélkül és akarata * Eltakul, k. a. m. eltakarodik .
ellenére olyan helyről távozik, ahol megmaradni Eltalál, A) cs. 1) a célul kitüzött testet meg-
kötelessége lett volna ; elszökött a katona, a hűtlen érinti, megdobja, meglövi ; a jó vadász eltalálja a
cseléd ; 3) bizonyos távolra ugrik. célpontot. 2) a kérdezett dolgot kitalálja, megfejti ;
Elszöktet, cs. 1) elszökni enged, hagy ; elszök- eltaláltad ; 3) vkinek arcképét hiven lefesti ; ezen
tetni a befogott rablót ; 2) rávesz vkit, hogy vele a képen nem vagy eltalálva ; 4) (guny.) eltaláltad
együtt szökjék el ; elszöktetni vki feleségét, leányát. szarva közt a tögyét, roszul fejtetted meg a dol-
Elszörny- ed , k. szörnyedve elijed , elriad. got ; B) k. vmely keresett házat, helyet meglel ;
-it, cs. túlzólag elferdit, pl. rosz hírt. -üködik, eltalálsz e oda, ha magad mész?
k. 1) 1. Elszörnyed ; 2) bizonyos ideig szörnyű- Eltalicskáz, Eltaligáz, A) cs. 1) talicskával,
ködve bámul . taligával eltol, elhord ; eltalicskázni a szemetet ; 2)
Elszörösödik, k. a ször egészen belepi. talicskázással tölti az idöt ; B) k . bizonyos ideig
Elszúny, Elszunyad, k. csendes álomba me- talicskáz.
rül, elszenderedik; álmos fővel hányszor szņnytam Eltámolyog, k. támolyogva megy el.
el imádkozatlan (Vör.) . -aszt, cs. eszközli, hogy Eltáncol, A) cs. 1) vmely táncot eljár ; három
vki elszúnyadjon ; ringatással elszúnyasztani a kis- csárdást eltáncolni ; 2) táncolással elemészt, elront ;
dedet. -dikál, A) k. bizonyos ideig szúnydikál ; [ eltáncolta idejét, egészségét, eltáncolni cipőjét ; eltán-
B) cs. szúnydikálással tölti az időt. colom a pénzemet, kitáncolom a lelkemet (Pet.) ; B)
Elszurtosodik, k. egészen szurtossá, piszkos - k. bizonyos ideig táncol ; órákig is eltáncol.
sá, mocskossá leszen. Eltanit, cs. 1) bizonyos ideig, folytonosan tanit ;
Elszuszakol, cs . 1) vmit elrejt, eltitkol ; 2) * 2) gonoszra, roszra oktat vkit.
kelletlen vendéget nyakáról leráz, szép szerével Eltántor-it, cs. 1) vkinek oly szédülést okoz,
eltávolít; no ez ugyan sokáig itt volt, alig tudtam hogy majd elbukik ; eltántorította a sok bor ; 2) á.
elszuszakolni. é. rosz utra vezet, vkit rávesz, hogy gonoszt cse-
El -szül, cs. a szülést bevégzi. -szür, cs. a szü- lekedjék ; igéretekkel eltántorítni a fiatal leányt.
rést elvégzi. -szürcsöl, cs. italfélét fogai között -odik, k. 1) ugy elszédül, hogy menés közben
eresztve, szürcsölve elfogyaszt. majd elesik; 2) á. é. rosz utra, gonoszra hagyja
Elszüretel, A) k. a szüretelést elvégzi ; B) cs. magát vezettetni. -og, k. tántorogva elmegy. -ul,
szüretkor a más szölejéből is szed ; elszüretelni a k. I. Eltántorodik.
szomszéd szőlejéből egy darabot. Eltanul , A) cs. vmely ügyességet, ismeretet
* Elszürlik, k. a fejős állat tögyéből kiapad a ellesve, v. oktatás után mágáévá tesz , sajátít ;
tej; elszürlött a tehén. eltanulni vkinek mesterfogásait; B) k. bizonyos
Elt, igenév. éltem, élted, stb.; éltében sokjót tett. ideig tanul; éjszakákon át e.
Eltap-od, cs. tapodva szétnyom ; eltapodni a
Eltagad, cs. 1) tagadja, hogy vmit mondott, férget. -os, A) cs. többször rátapodva szétnyom;
cselekedett ; eltagadta, hogy itt látta ; 2) megtör- eltaposni a tüzet; B) k. 1) bizonyos ideig tapos ; 2)
tént dolgot nem történtnek mond ; eltagadta igére a káposzta, v . szőlő taposását elvégzi.
tét; 3) azt mondja vmiről, hogy nem az övé; elta- El-tarackosodik, k. tarackféle növény egészen
gadta apját, rokonait ; eltagadni hitét. ellepi. -targoncáz, cs. targoncán eltol , elhord
Eltágit, cs. nagyon tággá tesz. vmit. tarisznyáz, cs. á. é. elfecsérel ; az időt
Eltagol, cs. 1 ) darabokra, tagokra vág ; elta- hiába tölti ; eltarisznyázza az időt ; eltarisznyáztok
golni a levágott marhát ; 2) vmely szót szótagokra egész egy istenadta délelőttet (Pet.). -tarjagosodik,
bont; tagold el ezt a szót ; 3) á. é. megver, el- k. egészen tarjagossá leszen. -tarol, cs. 1) a füvet
páhol. tarolva eltisztítja ; 2) egészen kopaszszá tesz .
Eltágul, k. 1) nagyon tággá leszen ; eltágult a Eltart, A) cs. 1 ) vmit kezében, vállán stb. bi-
cipém; 2) * á. é. elkotródik, elhordja magát. zonyos ideig tart; sok ideig képes mozdulatlanul
Eltajtékzik, k. 1) tajtékalakban elfut ; a pezsgő eltartani a kardot ; 2 ) vkit élelemmel, ruházattal
eltajtékozott a pohárból ; 2) tajtékzani megszünik ; ellát ; eltartja a rokonuit ; á. é. leányt, asszonyt el-
3) á. é. vmely heves indulat tajtékozva elmúlik. tartani , mindennel ellátni azért, hogy szeresse ;
Eltakar, cs. 1) elfed, betakar ; 2) á. é. a) elte- 3) a. m. elmulattat ; eltartani a társaságot adomák-
met, magában fogad ; bölcsőd az (a haza) , majdan kal ; 4) félre tart ; tartsd el a gyertyát egy kevéssé;
sirod is, melyápol s eltakar (Vör.) ; b) vkinek ki- B) k. 1) bizonyos ideig el nem fogy ; e. ez az éle-
hágásait eltitkolja, hogy mások meg ne tudják ; lem sokáig ; 2) bizonyos ideig el nem szakad, el
eltakarja neje kicsapongásait. -it, A) cs. 1) szét- nem romlik; sokáig e. a jó kelméből készitett ruha;
hányt holmit rendes helyére rak össze ; eltakarí- 3) bizonyos ideig el nem mulik ; reggelig is e. a
tani az edényeket ; 2) eltisztít ; 3) vmit megeszik ; mulatság. Innen : Eltartás , fn. -óztat , cs. késlel-
az ételt mind eltakarították ; 4) szénát, garmadát tet, cselekvésben akadályoz, elmenni nem hagy.
csürbe hord ; 5) a. m. eltemet ; B) k. (gazd.) a Eltarul, k. egészen tarrá, kopaszszá leszen.
takarítást elvégzi. -odik, k. 1) több személyből Eltasz -igál, cs. 1) vkit többször megtaszítva
álló csoport elhúzódik, mind elmegy ; eltakarodott eltol ; 2) többet egymásután eltaszít. -it, cs. 1) vkit
a nép a vásártérről ; 2) (tréf.) elkotródik, elhordja ugy megtaszít, hogy elessék ; eltaszítni a kis gyer-
magát ; takarodjatok él ! 3) nyugodni megy, fész- meket ; 2) vkit taszítva eltávolit, eltol; eltaszitani
 Elt 301 --- Élt

partról a csónakot ; 3) vkitől szeretetét , kegyét Elteperit, cs. 1) egyszerre eltapos ; 2) á. é. a)

megvonja ; eltaszítni magától gyermekeit. gyorsan elveszteget, elpazarol ; egy év alatt minden
Eltát, cs. száját nagyon kinyitja ; eltátotta szá- pénzét elteperítette ; b) másét magának elsajátítja,
ját , a) nagyon kinyitotta; b) elbámult ; (szój.) el- elveszi ; még meg sem halt, már a rokonok mindenét
tátja száját, mint a sült hal. * -ódik, k. szétválik elteperítették.
(a kerékfal). Eltér, k. 1) bizonyos iránytól elhajlik, eltávo-
Eltávol-it, cs. 1) vkit eltávozni készt ; távolítsd zik ; az erdőhöz közel az ut jobbra tér el; (ttan.) a
el ezt a gonosz embert a háztól ; 2) nem hagy közel delejtű kevéssé e. a sarkak irányától ; ( csillag.) az
jöni az Isten eltávolít tőlünk minden veszélyt. álló csillag az egyenlitötől majd az egyik, majd a
-odik, k. odább, távolabb megy ; amint engem másik sark felé látszik távozni ; 2) á. é. a) mitöl
meglát, mindjárt eltávolodik ; á. é. idegenkedés elpártol ; eltérni előbbi véleményétől; b) (szój.) eltér
fogja el vki iránt ; mindig jobban eltávolodott gyer- tárgyától, nem arról beszél, amiről szólni elkez-
mekeitől. dett ; 3) belefér, bizonyos térben helyet foglalhat ;
Eltávoz-ik, k. vhonnan elmegy, vmely helyet eltérünk mi szük helyen is. Innen : Eltér és, fn. El-
ott hagy; el ne távozzál hazulról. Innen : Eltávozás, térési, mn.
fn. -tat, cs. 1) eltávozni készt ; eltávoztatni a ház- Elterel, cs. vmely helyről másfelé elhajt ; a ve-
tól a gonosz cselédet ; 2) á. é. vkit vmitől megment ; tésről elterelni a szarvasmarhát.
eltávoztatni vkitől a veszélyt. Elterepélyesedik, k. nagyon terepélyessé le-
Eltávul, 1. Eltávolodik. szen, galyai, levelei nagyon szétterülnek.
Eltébolyodik, k. menés közben eltéved, nem Elterit, cs. 1) szétterit, egész terjedelmében
talál a helyes utra ; setét éjszakán könnyen el lehet | kinyujt; 2) félre, más helyre terit ; 3) á. é vkit
tébolyodni. ugy üt a földhöz, hogy egész hosszában elterül.
Elteker, cs. 1) bizonyos ideig teker ; 2) félre Innen : Elterités, fn.
teker; külön. a. é. elcsavar, nem helyes értelmet Eltérit, cs. 1) vkit, v. vmit vmely helyről,
ad a szóknak ; 3) á. é. a) nemi ösztön tulságos irányból más irányba fordít, térít ; eltérítni a szar-
kielégítése által vkit kiél ; b) idejét, pénzét bujál- vasmarhát a vetésről; 2) á. é. ráveszi , hogy vmitöl
kodásra vesztegeti. -ít, cs. oldalt teker, helyéből elálljon ; eltérítni vkit az erény utjától. Innen : El-
kiteker ; eltekeríteni a csavart. térités, fn.
Eltekint, k. 1) félre tekint, nem néz ; eltekintve Elterjed, k. kiterjedése lassan- lassan nagyob-
attól, hogy stb.; 2) végig tekint ; és az obsitos hős bodik ; e. a fekély az egész testen ; elterjed a terebé-
társin eltekintvén, megsodorja bajszát, kettőt is kö- lyes fa; á. é. e. a lázadás ; ez a munka nagyon
hintvén (Gar.). elterjedt, sokan olvassák, sok kézen forog ; e. vmely
Eltékozol, cs. vagyonát elvesztegeti, elpaza- hir, ha mindenfelé beszélik.
rolja; eltékozolta apai, anyai jussát. Elterjesz kedik, k. 1) kezét- lábát szétnyujtja ;
Eltel, cs. a. m. eltölt, megtölt ; (bibl.) lön az elterjeszkedni aföldön ; 2) 1. Elterjed. -t, cs . 1) a.
égből mintegy sebesen zúgó szél zendülése, mely eltelé m. szétnyujt , szétterjeszt ; elterjeszti kezeit ; 2)
az egész házat. eszközli, hogy vmi nagyobb- nagyobb tért foglal-
Eltelepedik, k. 1) vhonnan máshova megy jon el ; elterjeszteni vmely nyavalyát ; á. é. vmely
lakni ; sok székely család Oláhországba telepedett el; hirt, irodalmi munkát e. Innen : Elterjesztés, fn.
2) vmely tért lakóhelyül elfoglal . Elterped, k. testének vmelyik tagja a másiktól
Eltelik, k. 1) tulságosan megtelik ; a magtár nagyon eláll ; elterpedt szája bámulatában, eltátotta
már egészen eltelt gabonával; külön. vmivel jolla- száját ; külön. a lábak egymástól szétállanak.
kik ; húsétellel nagyon e. az ember ; 2) elmegy, el- Elterpeszkedik, k. kezét- lábát szétvetve ül,
foly az idő ; eltelik addig három hét is. Innen : áll, fekszik.
Eltelés, fn. Elterpeszt, cs. elterpedni készt, hagy.
Eltemet, cs. emberi hullát földbe takar ; á. é. Eltertyed, k. vmely lágy test szétnyulik; e. a
eltitkol, elrejt, nem mond ki senkinek ; oly bús tészta, ha nagyon megkel. Innen : Eltertyedt. mn.
lett, mintha örökre el volna temetve. -kezik, k. Elterül, k. 1) bizonyos tért foglal el; Magyar-
magát eltemetni hagyja ; Zrinyi készebb volt elte- ország Európa szívében terül el ; 2) tere, nagysága,
metkezni a romok alá, mint a váratfeladni. kiterjedése növekszik ; e. a terepélyesedő fa; e. a
Elten-él , k. folytonosan él ; élten- élnek vele nagyon megkelt tészta ; 3) á. é. a) kezét-lábát szét-
(Fal.), azaz: folytonosan, gyakran élnek vele. vetve elnyujtódzik ; elterül a leheveredő ember ;
Elteng, Eltengödik, k. 1) bizonyos ideig ten- ugy a földhöz ütlek, hogy elterülsz bele ; b) elömlik ;
gödik; 2) nyomorultan él. szerény szemérem terült el minden szaván (Fáy).
Eltényész, k. vmely növény magától, anélkül, Eltérül, k. saját akarata nélkül vmely iránytól
hogy gondot viselnének rá, nagyon elszaporodik. elhajlik.
Eltép, cs. ált. darabokra tép, darabokra szak- ? Eltérv, fn. ált. bármely szabály alóli kivétel ;
gat ; eltépték a vadállatok ; eltépni a könyvet ; külön . nincs szabály eltérv nélkül; külön. a rendestöl, a
ruhafélét rongyokká tép, szakgat ; famászásban szokottól eltérő állapot (anomalia). Innen ; Eltér-
eltépte a ruháját. -del, -des, cs. kisebb dara- ves, mn.
bokra tép. ? Eltérvény, fn. ált. a szokottól, szabályostól
Elteped, 1. Eltöpöd. eltérő dolog ; külön. vmely irodalmi munkában,
Elteper, cs. 1) 1. Eltapos ; 2) á. é. elveszteget, azon helyek, mondatok, melyek más-más kiadás-
elpazarol, torkára hág vminek ; elteperte minden ban elütnek egymástól (varians).
vagyonát; külön. måsnak oda ajándékoz ; minde- Eltes, mn. élemedett korú, koros ; é. nó. Innen :
nünket annak teperte el. Eltesség, fn. -edik, k. vénül, öregebb leszen, ko-
Elteperedik, 1. Eltöpörödik. rosodik.
 Elt 302 Elt

Eltesz, cs . 1 ) más helyre tesz ; tedd el innen a elvégzi. -rat, cs eltiporni enged, készt ; külön.
széket; eltenni a tisztviselőt; (szój .) eltenni láb alól, lóval, kocsival vkit elgázoltat .
a) vmit más helyre tenni, hogy utban ne legyen; Eltiszt-it, cs. szemetet, piszkot, mocskot vhon-
b) vkit hivatalából elmozdítni, hogy helyébe más nan elseper, eltakarít ; 2) á. é. elüz , elhajt. -ogat,
jöhessen ; c) vkit titkon elölni ; 2) vmit bizonyos A) cs. lassan, egymásután eltisztít ; B) k. a szoba
helyre tesz, rejt, hogy később használhassa ; ugy tisztogatását elvégzi. -ul , k. 1) piszok, mocsok
eltettem, hogy magam sem találom ; télre gyümölcsöt önmagától elmulik ; eltisztult a tajtpipa bajsza ; 2)
e.; 3) pénzt, vagyont meggazdálkodik ; jövedelmé- á. é. elmegy, elkotródik, elhordja irháját ; eltisz-
bol e. évenkint 500 forintot ; külön. vinit másébó! tultak tőlünk a korhelyek (Szel. L. ) .
maga részére gazdálkodik meg ; némely urasági Eltitkol, cs. vmit nem mond ki, titokban tart ;
cseléd magának sok mindent e. Innen : Eltett, mn. eltitkolta szándékát. Innen : Eltitkolás, fn.
Éltet. cs. 1) vki életét fentartja, megtartja ; Eltivornyáz , A) cs. idejét , pénzét tivor-
még csak az a remény élteti őt ; 2) vkit élni hagy ; nyázva elvesztegeti ; B) k. bizonyos ideig ti-
ha az Isten éltet ; Isten élteti mind örökké (Born.) ; vornyáz.
3) éljenekkel üdvözöl vkit ; éltetni a kedvelt szó- Eltobákol, A) cs. tobákra, burnótra kiad ; B)
nokot. k. bizonyos ideig egyfolytában tobákol.
Eltét, Eltétel, fn. 1) más helyre tétel ; 2) vmi- Eltoj, cs. és k. vmely házi szárnyas nem a szo-
nek későbbi használás végetti félretétele . kott helyére toj.
Eltol, cs. 1) tolva máshova, más helyre visz ;
Éltetö, mn. életet adó, fentartó ; é. lélek. eltolni a taligát, helyéből az ágyat; 2) tolva vkit
Eltetves -edik, k. egészen tetvessé leszen. -it, | helyéből kinyom. -ódik, k. helyéből kimozdulva
cs. egészen tetvessé teszen. odább nyomódik.
Eltéved, k. 1) az igazi utat elvesztve, nem talál Eltolvajol, cs. vmit ellop.
oda, ahova kellene menni ; nagy városokban, sürü Eltolvajodik, k. tolvajtermészetet vesz fel.
erdőben könnyen e. az ember ; innen : á. é. az erény Eltombol, A) cs. víg örömek között veszteget
utjáról letér ; eltévedt juhocska ; 2) á. é. hibásan el vmit : eltombolta ifjuságát, pénzét; B) k. tom-
vélekedik, itéletében hibát követ ; 3) (személyt. ) bolva, dühöngve elvonul, elmulik ; e a vihar.
elhányódik ugy, hogy nem lehet megtalálni. Innen : Eltomp-it, cs. vágó eszközt egészen tompává,
Eltévedt, mn. életlenné tesz ; á. é. az észt, elmét elbutítja. -ul,
Eltévely-edik, k. 1) az igazi utat elvesztve, k. vágó eszköz egészen életlenné leszen ; á. é. ész,
nem talál oda, ahova mennie kellene ; 2) (személyt.) elme elbutul.
a. m. elhányódik . -it, cs. tévelygésbe hoz, az igaz Eltopog, k. 1 ) lábaival topogva eltávozik ; 2)
utról letérni készt. bizonyos ideig topog.
Eltevés , fn. vminek más helyre tevése ; 2) Eltoppad, k. tevékenysége ellanybul.
félre tevés a végből, hogy az eltett tárgyat később * Eltorboncáz , 1. Eltargoncáz .
elövegyük . Eltótos-it, cs. eszközli, hogy vki eltótosodjék.
Eltéveszt, cs. ált. vmit elhibáz ; külön. 1) téve-- odik, -ul, k. tót erkölcsöket, szokásokat vesz
désből más helyre , más irányba megy, mint fel, anyanyelvét elhanyagolva, tótul szokott be-
ahová, amerre kellene ; eltéveszteni az irányt, a szélni .
célt ; 2) vmit tévedésből nem a kellő szavakkal El-tova, ih. messzire, távolra ; el-tova ment.
mond ki ; eltéveszteni a szavakat ; 3) vmi cselek- Eltökél, A) cs. vmit megfontolással elhatároz,
vésben hibát követ el. elvégez; eltökélte, hogy el fog menni; eltökélte ma-
Eltikkad. k. 1) fáradság, höség miatt ellankad ; gában, hogy ezt kiviszi ; B) vh. meggondolva magát
2 ) á é. husféle sokáig való pangás következtében vmire elhatározza ; eltökélte magát a halálra. In-
állott szagot veszen fel, büdösödni, romolni kezd . nen : Eltökélés, fn. -etlen, mn. határozatlan, inga-
Innen: Eltikkadás, fn. dozó, aki nem tudja magát vmire eltökélni . Ínnen:
Eltikkan, 1. Eltikkad. Eltökéletlenség, fn. -t, mn. 1) határozott, szilárd,
Eltikkaszt, cs. eszközli, hogy vki, v. vmi el- nem habzó ; eltökélt ember ; 2) megfontolva célba
tikkadjon. vett; eltökélt szándékom volt stb. Innen : Eltökélt-
Eltilalmaz, cs. hirdetés, v. más látható jelek ség, fn.
által megparancsolja, hogy vmit ne cselekedjenek ; * Eltökit, cs. 1) vmit ellop, eloroz ; 2) vkit hüt-
eltilalmazni a dohányzást. lenné tesz, vkitől elidegenít.
Eltilt, cs. ált. vmit meg nem enged ; eltiltani a * Eltökkent, cs. vmit ellop, elcsen.
fegyverviselést ; külön. 1) megparancsolja, hogy Eltölt, cs. 1) más helyre tölt; eltölteni a vizet, abu-
vmit ne cselekedjenek ; eltiltani a dohányzást ; 2) zát ; 2) töltésféle gáttal ellát, elzár ; 3) eszközli, hogy
vkit vhova menni nem enged ; e. vkit a szinháztól; | vki, v. vmi megteljék ; eltölteni vkit étellel; 4) ȧ. é.
eltiltani a koldusokat a vásárról; 3) vminek élve- henyélve, v. vmivel foglalkozva hagyja eltelni az
zését nem engedi meg ; eltiltani a húsételt, a bort. idöt ; mulatozással, irással tölteni el az időt. Innen :
Innen : Eltiltás, fn. Ettöltött, mn. -öget, cs. lassan, egymásután eltölt,
* Eltimmed, k. sok használás által elkopik, el-- özik, k. étellel, v. itallal duztig telik.
szakad . Eltöped, Eltöpörödik, k. tulságosan össze-
Eltip-eg, k. tipegve elmegy. * isgál, cs. és k. fonnyad, összetöped, megráncosodik ; e. a szőlő,
tipisgálva azaz apró léptekkel egyik helyről a ha nagyon megérik ; e. az ember, ha bőre ráncossá
másikra járkálva tölti az időt, anélkül, hogy dol - leszen.
goznék. -or cs. 1) lábaival tiporva szétnyom- Eltöpreng, k. egyfolytában soká töpreng.
kod ; 2) á. é. valamit elfojt, leigáz, elnyom ; elti- Eltör, cs . szilárd, törhető test összefüggését
porni vmely nép szabadságát ; 3) a szőlőtíprást ütés, feszités, nyomás által megszakítja ; eltörni
 Elt ― 303
a kést, a korsót; eltörni vki kezét, lábát. Innen : El-
törés, fn. -del, cs. egymásután több darabra eltör.
-delödzik, k. apró darabokra eltörik. -edezik,
k. lassan, egymásután eltörik , részei elválnak
egymástól.
Eltörik, k. ütés, nyomás, feszítés következté-
ben összefüggése felbomlik ; e. a fa, ha erösen
feszitik ; e. a cserépedény, ha vmihez ütödik. Inn.:
Eltörés, fn.
Eltörl-és, fn. 1) pornak, nedvnek vmivel való
eltisztitása; 2) betű, irás elmázolása ; 3) megszün-
tetés ; 4) megsemmisítés. -eszt, cs. 1) a. m. eltö-
röl ; 2) á. é. adósságot évenkint való lefizetéssel
megszüntet. -ödik, k. 1 ) irás, betü, rajz vminek
megérintése által szétmázolódik , olvashatlanná
leszen ; 2) az adósság, kifizetés által megszünik.
Innen: Eltörlődés, fn.
Eltörödik, k. 1) fáradság, szenvedés, öregség
miatt elgyöngül, ereje hanyatlik ; 2) á. é. bor, v.
más folyadék szokott szinét elveszti. Innen : Eltö-
rődött, mn.
Eltöröl, cs. 1 ) port, sárt, folyadékot ruhafélé-
vel eltisztít ; töröld el a port ; 2) betüt, irást, rajzot
vmivel szétmázol ; el ne töröld az irásomat ; 3) á.
é. a. m. megszüntet ; törvényt e.; ezzel a szégyent
magadról el nem törlöd (Z. M.) ; 4) kiirt, egészen
kiöl ; e. vmely nemzetet. -get, cs. lassan, egymás-
után eltöröl. -hetetlen, mn. változhatatlan, soha
meg nem szünö ; e. bélyeg. Innen : Eltörölhetet-
lenül, ih. -hetö, mn. megszüntethető, amit eltö-
rölni lehet.
Eltörp-it, cs. 1) vmit, v. vkit alacsonynyá, tör-
pévé tesz ; 2) á. é. kislelküvé tesz. -ül, k. ala-
csonynyá, törpévé leszen ; á. é. kislelküvé válik.
* Eltörvényez, cs. törvénynyel elvesz .
Eltörvénykedik , A) k. bizonyos ideig pert
folytat, törvénykedik ; csekélységért eltörvényked-
nek évekig ; B) cs. 1) törvény, per utján vmit más-
tól eltulajdonít; eltörvénykedni vki birtokát ; 2)
pénzét, vagyonát perlekedésre költi.
Eltréfál, A) cs. 1) vmit tréfálással elront ; eltré-
fálta szerencséjét ; 2) tréfálással tölti az időt ; 3)
tréfával elüz ; eltréfálni a szomorúságot; B) k. bi-
zonyos ideig tréfál. -gat, A) cs . tréfálgatva tölti
az időt ; B) k. bizonyos ideig tréfálgat.
El-trilláz, cs. 1) éneket trillázva elénekel ; 2)
dallamot trillázással elront. -tud, cs. vkit szép
szerével leráz nyakáról ; alig voltam képes eltudni
ezt a tolakodót. -tukmál, cs. 1) vmin nagy nehezen
kiad, másra ráerötet ; eltukmálni a rosz gebét ; 2) á.
é. elsikkaszt, ellop. -tulajdonít, cs. ált. sajátjává
tesz ; külön. ellop, eloroz. -tunyit, cs. egészen
tunyává tesz. -tunyul, k. egészen tunyává leszen.
Eltúr, cs. 1) disznóféle állat vmit orrával túrva
odább tol ; 2) á. é. a) több darabból álló holmit
helyéből ugy mozdít ki, hogy az összehányódjék ;
el ne túrd az irataimat; b) eszközli , hogy vki hiva-
talától megfosztassék .
Elturbékol, A) cs. 1) vmit gyöngéd , szerelmes
hangon elmond ; elturbélkolni a szerelmet ; 2) tur-
békolya tölti az időt ; B) k. bizonyos ideig tur-
békol.
Eltutajoz, k. tutajon elmegy.
Eltün, k. 1) nagyon gyorsan eltávozik, szem
elöl hirtelen elmegy; ugy eltünt az az ember, mintha
a föld nyelte volna el ; 2 ) vki titkon ugy elmegy,
elbujik , hogy sehol sem lehet megtalálni ; itt
Elu
lakott velünk, s egyszerre csak eltünt. Innen : El-
tünés, fn.
Eltün-ik, k. 1) vmely látható tárgy szem elöl
elvesz ; e. vmely tünemény, mikor elmulik ; e. vmely
test, a bűvész kezében ; eltünik a betű, ha olvas-
hatlanná leszen ; 2) vki ellopja, elcseni ; ne hagyd
ott azt a pénzt, mert majd meglásd, hogy e. -tet, cs.
eltünni készt, enged, hagy.
Eltür, cs. 1) kifakadás nélkül, türelemmel el-
visel ; eltürni vki bántalmait ; 2) türelemmel van
vki iránt, vkit megszenved ; e. vkit a házánál. -he-
tetlen, mn. kiállhatatlan, türelemmel el nem visel-
hető ; e. fájdalom; e. ember.
Eltüsszent, A) k. bizonyos ideig tüsszent ; B)
vh. tüsszentésre fakad ; eltüsszenteni magát.
Eltüz -el, cs. tüzön eléget ; eltüzelni a fát, szal-
mát, keritést. -esedik, k. 1) vmi fehér izzóvá le-
szen ; e. a vas ; 2) á. é. a) arcba tolul a vér; b) a
seb veres színt ölt magára, neki gyúlad.
Eltüz, cs. vmit más helyre tüz.
Eltüzöget, A) k. bizonyos ideig tüzöget ; B) cs.
1) tüzéssel elfogyaszt ; a gombostüket eltűzögetni ;
2) több darabból álló holmit a szokott helyekre
tüz ; eltűzögetni a szalagokat.
Elugat, A) k. bizonyos ideig ugat; B) cs. 1)
ugatva elkerget ; 2) á. é. ( alj .) vmit elmond, kibe-
szél ; ezt is el kellett ugatnod? C) vh. ugatni kezd ;
a kutya elugatta magát.
Elugor, k. 1) bizonyos távolságra ugor ; e . egy
ölnyire is ; 2) á . é. vhova gyorsan elmegy ; ugorj
csak el a boltba ; b) elszökik ; elugrott a tolvaj.
Elugrál, A) k. bizonyos ideig ugrál ; B) cs. 1)
ugrálva eljár ; elugrálni vmely táncot; 2) ugrálva
elkoptat, elszakgat ; elugrálni a csizmáját.
Elugraszt, cs. 1) eszközli, hogy vki elugorjon,
v. vmi elugorjék ; 2) á. é. a) megparancsolja, vki-
nek, hogy gyorsan menjen el vhova; a cselédet
elugra
készt ;sztani a boltba; b) üzve, kergetve elillanni
elugrasztani a farkast.
Elugrat, A) cs. 1. Elugraszt ; B) k. lóháton,
gyors ugró léptekkel eltávozik ; elugratni a szom-
széd faluba.
Elugrik , k. életlen test bizonyos távolságra ug-
rik ; messze e. a ruganyos labda ; á. é. elugrott rajta
a szemem, nem láttam meg.
Elun, A) cs. 1) unatkozást okoz ; elun vkit;
2) vmi terhére van ; elunni a sok munkát ; B) vh.
unatkozik a tétlenségben ; elunni magát. -akodik,
-akozik, -atkozik, k. nagyon elfogja az una-
lom, unatkozás lepi meg ; egy-magában nagyon e.
az ember.
Elundokit, cs. egészen undokká, rúttá, mocs-
kossá tesz .
Elundokul, k. egészen undokká leszen.
Elundor-it, cs. 1) csömört, undort okoz vkinek,
felkeveri a gyomrát ; elundorította a zsiros étel ; 2)
1. Elundokit . -odik, k. látása csömört, undort
okoz neki, felkeveredik a gyomra.
Elúsz, k. élő lény uszva eltávozik ; ha neki kezd
ez az ember, e. egy negyed mérföldnyire. -ik, k.
élettelen tárgy uszva elhalad ; e. a fa a viz
szinén.
Elutal, A) cs. 1) vkit utba igazít ; elutalni az
eltévedt vándort ; 2) uttal elkerít, v. vmin keresz-
tül utat nyit ; elutalni a kertet; 3) a. m. elutasít ;
B) k. (tréf.) elszökik, elillan.
 Elu 304
Elutál, cs utálattal van vmi iránt, utálva for-
dul el vkitől.
Elutasit, cs. 1) vkinek a helyes útat megmu-
tatja, utba igazít ; elutasítni az eltévedt embert; 2)
á. é. a) vmely cselekvésben vkit eligazít, megmu-
tatja, hogyan kell végezni azt ; b) a kérelmezőt
kérése teljesitése nélkül küldi el ; elutasítni a kol-
dusokat ; c) nem fogad el ; elutasítni a folyamod-
ványt. Innen : Elutasitás, fn. Elutasitó, mn. -ólag,
ih. 1) utba igazitólag ; 2) kérelmezőt, v. kérelmet
el nem fogadva ; e. nyilatkozni. -vány, fn. irat,
melyben vmi elutasíttatik.
Elutaz, A) cs. utazva felemészt ; elutazni pén-
zét; B) k. vki utra kel, utnak indul, eltávozik ;
nagybátyánk ma utaz el.
Elutazik, k. vki, v. vmi utnak indittatik ; hol-
nap u. el afogoly; ma u. el először a gőzhajó.
Eluzsoráz, cs. vki birtokát, pénzét uzsorás -
kodással elsajátitja ; eluzsorázni vkijószágát.
Élü, mn. csak összetételeiben használtatik, je-
lentésére nézve a. m. éllel biró ; kétélű dárda,
dárda, melynek két éle van ; kétélű fegyver, a)
kard, dárda, melynek a foka is ki van köszörülve ;
b) á. é. vki ellen irányzott cselekvés, melyet alka-
lom adtán a cselekvő ellen is lehet fordítni ; a
nemzetiségek felizgatása kétélűfegyver.
Elüget, k. ügetve eltávozik.
Elügyekezik, Elügyekszik, k. azon ügyeke-
zik, hogy elmehessen ; e. a városból.
Elül, ih. e kérdésre hol? a. m. vminek elején ;
elül megy ; elül áll.
Elül, k. 1 ) bizonyos ideig ül ; e. fél napig is
anélkül, hogy dolgoznék vmit ; (szój .) elülni vmivel,
felsülni ; azzal ugyan elülhetsz, nem nagyon dicse-
kedhetel vele; 2 ) más helyre ül ; ülj el innen ; 3)
szárnyas állat nyugodni megy, nyughelyére vo-
nul; még atyúkok sem ültek el, már te lefekszel ; (szój .)
akkor már elülnek a verebek, késő este lesz ; á. e. a
nap elül (Ar ) ; 4) á. é. vmely test, a viz, folyadék
fenekére száll ; elül a vas, a túlterhelt hajó a vizben.
Elülről, ih. e kérdésre honnan ? vmínek elejé-
ről ; e. kezdeni vmit ; e. jőni.
Elültet, cs. 1) vkit elöbbi helyéről más helyre,
félre ültet ; ültesd el innen azt a gyermeket ; 2) nö-
vényt, plántát tenyészés végett földbe tesz ; virá-
got, barackfat e.; 3) az ültetést elvégzi.
Elüt, A) cs. 1) vmit ugy megüt, hogy tovább
repüljön ; elütni a labdát ; 2) vkit ütve elkerget ;
üsd el már azt a macskát onnan ; 3) vkinek vá-
gását magától, v. mástól félre csapja ; elütni ma-
gától a kardesapást ; 4) vmihez ütve lehorzsol ;
elütöttem a lábam ujjait; 5) vkit bizonyos ideig
üt; elütik egy negyedig is , még sem sír ; 6) vmit
egyszerre levág ; elütötték a fejét , levágták ; 7)
eléri és levágja (martalékát a ragadozó madár) ;
8) á. é. a) kártyajátékban kisebb értékü kártyára
nagyobb értéküt ad, s ezáltal az ütést magáévá
teszi ; disznóval elütni a felsőt ; b) a gabonával
stb. tetözött vékát, mérőt csapófával színig le-
húzza ; c) az óra ütése elhangzik ; már elütötte a
10- et; elütötte- e már a delet, éjfélt ; d) (alj . ) elütni a
pap tyúkját , szelet bocsátni ; e) csel által vmit
maga részére kaparít ; elütni vki kezéről a meny-
asszonyt; f) félre térít, másra visz; hagyjuk azt!
felelt ajövevény, elütni akarva figyelmét feltett rej-
telmétól (K. L.) ; ha mogorva vagyok, tréfával elüti
(K. L.) B) k. rem hasonlít, nem vág össze ; ez a
-- Elv
gyermek elütött apjától, anyjától ; véleményeink elüt-
nek egymástól; C) vh. (alj . ) szelet bocsát ; elütötte
magát. -ös, fn . játék neme fabogból csinált pálcá-
val ; elütőst játszani. -tet, cs. 1 ) parancsolja, esz-
közli, hogy vmit üssenek el ; elüttetni a labdát;
elüttetni vkivel a körtyát ; elüttetni az órát ; 2) kocsi-
val legázoltat. vet , cs. hanyagul , felületesen ,
csak amugy nagyjából végez vmit ; elüti veti a
dolgot.
Élünnepel , cs . vmely napot dolgozás nélkül
tölt.
Elüvegül, k. üvegessé válik, üveg szinét veszi
fel ; elüvegült a szeme.
Elüz, cs. ütve, verve elhajt, elkerget ; e. vkit a
háztól ; á. é. vmit megszüntet ; elűzni a gondot, ag-
godalmat, álmatlanságot, unalmat.
Elv, fn. (böles.) 1 ) alapgondolat, alapeszme,
melyből a többiek folynak ; alap- elv ; tagadó tétel,
ellenmondús , igenlő, v. állitó tétel elve ; 2) okfö,
melyből cselekvéseinket illetőleg kiindulunk ; cél .
melyet cselekvéseinkkel elérni akarunk ; elvbol
tenni vmit; vmely elvből kiindulni ; elve ellen csele-
kedni ; szabad elvű; nincs neki semmi elve, ingadozó.
habozó, cselekvéseiben nem egy bizonyos okföböl
indul ki ; 3) vminek első forrása ; elveire vissza-
vinni vmit (principium ).
Élv, fn. vmely kedves dolog, gyönyör, kéj stb.
által gerjesztett testi érzés, v. lelki érzelem ;"élve-
ket vadászni ; az együttlét élve.
Elvadit, cs. 1) vaddá, szilajjá tesz ; elvaditni a
lovat, a csibét; 2) rosz bánásmóddal vkit vaddá,
azaz olyanná tesz, aki az emberi társaságot ke-
rüli ; 3) elkerget, üz ; ne vadítsd el ezt a tyúkot
hadd fogjam meg; 4) (vad.) rosz bánásmóddal a
vadászkutyát magától elidegeníti, ugy, hogy az
csak félve mer hozzá közelítni .
Elvádol, cs. 1) vkit bepanaszol, váddal lép fel
ellene ; várj csak, majd élvádollak ; 2) * a. m. el-
vállal.
Elvadul, k. 1) vmely állat szilajjá, vaddá, ije-
dössé leszen ; e. a ménesen tartott ló ; e. a házi
szárnyas, ha sokat kergetik; 2) á. é. vki az emberi
társaságot kerüli, elzárkozóvá leszen. Innen : El-
vadult, mn. Elvadultan. ih. elvadultan a puszta er-
dőkbe eltévedt (Jók.).
Elvág, A) cs. vágó eszközzel , késsel, fejszével
szétválaszt, ketté, v. több darabra vág ; elvágni oz
ujját ; elvágni vki fejét ; elvágni a fát ; á. é. elvágni
vkinek utját. v. vki előtt az utat, üldözés közben
ugy elzárni az utat, hogy menekülni akaró el ne
szabadulhasson ; (szój.) elvágja, ameddig megsült ;
B) k. vmi mellett elterül, elhúzódik ; az erdő,az ut,
a folyam a falutól jobbra vág el.
Elvagdal, cs. darabokra szétvagdal.
Elvágtat, 1) vágtatva , roppant gyorsasággal
elszalad ; e . a ló, az ember , ha minden erejéből
szalad ; 2) lóháton, v. kocsin roppant gyorsaság-
gal eltávozik.
Elvágy, Elvágyik, Elvágyakozik, k. elmenni
ohajt.
Elvajudik, k. 1) nehezen szül, sok ideig vaju-
dik ; 2 ) kín, gyötrelem miatt erejét elveszti.
Elvakar, cs. 1) bizonyos ideig vakar ; 2) kör-
meivel, v. más éles eszközzel vakarva letisztit
vmit ; disznót e. a papirosról. -odik, k. (tréf.) el-
kotródik, elhordja irháját.
Elvak-it, cs. I) nagyon erős fény által eszközli,
 Elv - 305
hogy vki egy ideig ne lásson ; e. vkit a tolvajlám- |
pával; 2) á. é. a) vmit nagyon sötétté tesz ; elva-
kitni a szobát; b) vkit igéretekkel elcsábít ; külfény
által megakadályozza, hogy a dolog mibenlétét,
árnyoldalát észre vegye ; fényes igéretekkel vakitni
el vkit. Innen : Elvakítás, fn. -ul, k. 1) a sötétség-
nek világosságra, v. viszont változása miatt egy
ideig nem lát ; 2) á. é. igéretek, külfény stb. any-
nyira elfogulttá teszik, hogy a dolog árnyoldalait
nem veszi észre ; e. a fényes igéretektől.
Elvál, k. vki egy másik személyt ott hagy, attól
eltávozik ; alig váltunk el egymástól ; külön. 1) a
házas felek törvényesen eszközlik ki, hogy ne
kelljen együtt élniök ; ez a férfi el akar válni
nejétől; 2) az örökségen osztozva külön mennek
lakni egymástól ; az örökösök már elváltak egy-
mástól; 3) elszokik ; ez a kis gyermek nem akar
elválni a csecstől ; 4) (vad.) a sebesült vad a töb-
biekkel való együttélést kerüli. V. ö. Elválik.
-akozik, k. az örökségen osztozkodva, egymástól
külön mennek lakni. -ás, fn. 1) együttlét után
való eltávozás ; utolsó elválásunk alkalmával ; 2)
külön. a) a házas feleknek a törvény által kimon-
dott külön menése, együtt nem élése ; ágytól, asz-
taltól való e., midőn a házas feleknek csak a
házassági jogok megtagadása és az van megen-
gedve, hogy egymástól külön lakjanak végleges
e., midőn a házasfelek egyikének, v. másikának,
v. mindakettőnek a mással való házasodás meg
van engedve ; b) az örökösöknek kiki maga részé-
vel való külön szakadása ; 3) vmely éllettelen test
részeinek külső, v. belső erő által eszközölt egy-
mástól való eltávozása.
Elválal, 1. Elvállal.
Elválaszt, cs. 1) elválni enged, elválni készt ;
elválasztani a házas feleket ; elválasztani a csecse-
mőt; elválasztani a gyümölcstől a magját ; 2) vkit
választás utján vmely hivatalba betesz ; e. vkit
szolgabirónak ; 3) határkép elkülönít ; Ázsiát Afriká-
tól a Suezi szoros választja el; 4) á . é. eldönt, elha-
tároz. Inn.: Elválasztás, fn . -hatatlan, -hatlan, mn.
akiket, v. amiket egymástól elválasztani, elkülö-
nitni nem lehet. Inn.: Elválaszthatlanság , fn. Elvá-
laszthatlanul, ih. -ható, mn. elkülöníthető, akiket,
v. amiket egymástól elválasztani lehet. -6, mn. vmi
részeinek elválását, szétkülönödését eszközlö ; e.
edények, szervek az állati testben ; e. jel.
Elválhatlan, mn. 1) egymás nélkül élni nem
tudó ; e. jó barátok ; 2) ami a másiktól el nem
válik.
Elválik, k. 1) élettelen test részecskéi között
hézag támad ; e. a kenyér a héjától, ha roszul van
sülve ; külön. vmely test egyik része a többitől
egészen külön szakad ; nem válik el a magja ; 2)
á. é. napfényre jö, eldől, elhatározódik ; majd e.,
hogy elmegyünk- e vagy sem; végén válik el a dolog,
majd megmutatja a kimenetel ; (szój. ) majd elvá-
lik, hány zsákkal telik.
Elvall, cs. magáénak mond, eltulajdonít ;
(km.) kinek isten mit ad, ember el ne vallja.
Elvállal, cs. 1) vmely terhet, teendőt magára
vállal ; elvállalni a bizományt, az adósságot, a köz-
teherviselést ; 2) vkit magához vesz, fogad ; nem
akarta inasnak elvállalni.
Elválogat, A) cs. a finomabat a silányabbtól
külön válogatja; B) k. bizonyos ideig válogat ;
ugy e. az ételben, mintha tudja ki volna.
Ballagi szótár
- Elv
Elválólevél, fn. irat, melyet az elválni akaró
izraelita férj nejének elválási jelül ad.
Elvált, cs. nagyobb értékű pénzt kisebb értékü
darabokkal elcserél ; egy darab tizforintost e.
Elváltoz-ik, k. változáson megy át, és pedig:
1) külsőleg ; elváltozott a szine ; ugy elváltozott ez
az ember, hogy alig ismerhetem meg; külön. e. az
idő, ha szép idő volt, borongós lesz, ha esős volt,
derültté válik ; 2) belsőleg, természetére nézve ;
hogyan elváltozott ez az ember, azelőtt leereszkedő
volt, most kevély. -tat, cs. 1) eszközli, hogy vki,
v. vmi külsőleg elváltozzék ; elváltoztatja hangját;
a mosás némely ruhaszínt e.; 2) vmi helyett más
hason fajut elcserél ; elváltoztatni ruháját ; 3) esz-
közli , hogy természetére nézve elváltozzék ; a
távollét gyakran a vonzalmat hidegséggé változ-
tatja el.
Elvancorog, 1. Elvánszorog.
El-vándorol, k. vándorlókép elmegy, elutaz.
-vánszorodik, k. teste a betegség, fáradság miatt
nagyon elgyengül. -vánszorog, k. vánszorogva
elmegy. * ványol, cs. elvisel, elkoptat.
Elvár, cs. 1) bizonyos ideig vár ; fél délutánt is
elvártam, még sem jött; 2) vkinek megérkeztét
várja ; elvárlak délután ; 3) vminek megtörténtét
várja; elvárom már, hogy mi leszen belőle. -ako-
zik, k. bizonyos ideig várakozik.
Elvarázsol, cs. 1) varázsolással elüz, elhajt;
2) másét varázsolással sajátitja el ; 3) á. é. testi,
lelki bájaival elbűvöl ; kellemes modora mindnyá-
junkat elvarázsolt
Elvarr, cs. 1) bizonyos ideig varr; 2) vmit
más helyre varr ; 3) az utólsó ötést, hogy a kifes-
lés meg ne legyen akadályozva, megerősíti ; varrd
el jól, mert kifeslik.
Elvás. 1. Elvásít.
Elvásárol, cs. vásárolva vmit mások elöl ma-
gáévá tesz ; elvásárolni az élelmi cikkeket.
Elvás-ik, k. ált. tompává leszen, éle elvész ; e.
a kés, ha sokat használják ; külön. savanyú ételtől,
leginkább gyümölcstől a fogat sajgás fogja el és
eltompul. Innen : Elvasott, mn. -it, -ol, cs. ált.
tompává, életlenné tesz ; külön. savanyú, fanyar
étel a fogakat eltompítja. -ul, 1. Elvásik.
Élvdús, mn. nagy, sok élvezetet nyujtó ; é. vi-
dék, olvasmány.
† Elve, ih. túl, tulnan ; Jordán elve, Jordánon
tul ; tenger elve, tengeren tul.
Elveddegél, cs. egymásután, aprónként, lassan,
elvesz.
Elvedlik, k. a vedlést, az évszaki tollváltást
bevégzi a madár.
Elvégez, cs. 1) befejez, vmit egészen végeig
folytat ; elvégezted- e már az irást ? elvégezted-e már
dolgodat? 2) megcsinál, vminek utána jár, végre-
hajt, teljesít ; majd elvégzem én, csak bizd rám ; 3)
elhatároz, végzést hoz ; mit végeztél el magadban?
mire határoztad el magad ? -etlen, mn. 1) befeje-
zetlen, aminek még végéhez nem értünk ; e. mun-
ka ; 2) ami még nincs elhatározva. -ödik , 1. El-
végződik.
Elvégre , ih. végre, valahára , nagy sokára ;
elvégre mi is megérkeztünk.
Elvegzödik, k. bevégződik, vége szakad, el-
mulik ; alig végződött el a gyülés.
Elvegy, Elvegyes, 1. Elegy, Elegyes.
20
 Elv - 306 --- Elv

Elvegy-it, cs. külön finomságu, v. fajú testeket | menne hozzá ; d) vmely ollóféle eszközzel lecsipi ,
Összekever, együve önt, tesz ; elvegyiteni a bort levágja ; elvenni a növény fattyúhajtását ; elvenni
vizzel. Innen: Elvegyités, fn. -ül, k. 1) vmely fino a gyertya hamvát ; e) a hidegtől megdermed, meg-
mabb, v. silányabb testtel ugy összekeverődik, fagy ; elvette a hideg a szőlőt.
hogy nem lehet észrevenni ; sok finom gyapju kö- Elvesz, k. (nyilt e- vel) 1 ) menés közben vmi
zött a rosz is e.; 2) belekeverődik , összevegyül ; vhonnan ugy elhull, v. máskép eltéved, elsikkad ,
bor a vizzel e.; e. a néptömeg közé. elhányódik, hogy nem lehet elökeríteni ; elveszett
Elvékony-it, cs. nagyonvékonynyá tesz. -odik, az órám, a tárcám ; szőrén- szálán elveszett, v. sző-
-ul, k. nagyon vékonynyá leszen. rén-lábán elveszett ; á. é. csak nem veszett tán el az
* Elvél. A) cs. 1) vmit nem jól magyaráz, ér- eszed, hogy ezt cselekedjed ; 2 ) eltünik ; itt ment
telmez ; elvélni vki szavait ; 2) vkit elnéz, másnak elöttünk és egyszerre csak elveszett ; bizony öcsém,
néz ; tegnap este elvéltelek ; B) vh. hetykélkedik, egy jó ügyvéd veszett el benned, jó lettél volna ügy-
elbizza magát ; elvéli magát. Innen : Elvélt, mn. vednek ; 3) pénzét, vagyonát, hivatalát más nyeri
Elvellenes, mn. cselekvéseink forrását képező el ; a tegnapi kártyázás alkalmával minden pénze
okfövel ellenkező ; elvellenes eljárás. elveszett; 4) megsoványodik, megfogy ; de elveszett
* Elvélte, ih. elvétve, ritkán. ez az ember ; 5) vmely növény elfonyad, kiszárad ;
Elvemhezik, k. ló, szamár elvetél, idő előtt ez a virág nem sokára elvesz, ha nem öntözöd ; 7)
megszüli vemhét. meghal, megdöglik ; a csatában veszett el ; sok
Elvendégeskedik, A) k. bizonyos ideig vendé- szarvasmarha elveszett ezidén ; (km. ) a rosz pénz
geskedik ; reggelig is elvendégeskednek ; B) cs. nem vesz el; sok bába közt elvesz a gyermek, ami-
vendégeskedve elveszteget ; elvendégeskedte min - hez sokan fognak, az rendesen roszul sül el ; 8)
den vagyonát. tulságosan eped vmi után : majd elvesz a nőkért;
Elvén-hedik, k. nagyon megöregszik, vén le- majd elveszek egy csep vizért. Innen : Elveszés, fn.
szen. Innen: Elvénhedt, mn. -it, cs. 1) egészen Elvész, 1. Elvesz, k.
vénné öreggé tesz ; elvéniti a sok nyomor ; 2) a Elveszdegél, k. lassan, egymásután elvesz, ve-
valónál vénebbnek mutat ; elvéniti az a nagy sza- szendőnek indul.
káll. -ül, k. egészen öreggé, vénné leszen. Elveszejt, Elveszit, Elveszeszt, 1. Elveszt.
Elver, cs. 1) nagyon megver ; jól e. vkit; 2) Elveszt, cs. 1) vmit tudtán kivül ugy elejt,
verve, ütve elűz, elhajt ; elverte a nejét ; á. é. mi- hogy épen nem, vagy csak keresés után lehet
dőn a hajnal a homályt elverte, magát egy sivatag megtalálni , (népd. ) elvesztettem törökbársony kez-
pusztaságban lelie (Ar .) ; 2) az óra elüti az órát ; kenőm ; 2) á. é. a) elveszteni pénzét, vagyonát, já-
még nem verte el atizenkettőt ; 4 )húros hangszeren, tékban ; b) vmitől megfosztatik; elveszteni becsületet,
melyet pengetni kell, vmely dallamot eljátszik ; jó hírnevét, hivatalat; elveszteni hangját, elrekedni ;
e. a cimbalmon, zongorán vmely dallamot ; 5) a jég c) nem nyer meg ; elveszteni fogadását ; d ) az állatí
Összeront , elpusztít vmit ; elverte a jég a határt; testen levő persenést, foltot stb. megszünteti ; ez a
6) a hullám nem helyes irányba hajtja a hajót ; szer elveszti a májfoltot; e) (szój .) elveszteni vki
elverte a hullám a hajót a parttól ; 7) (vad.) sza- nyomát ; elveszteni az összefüggés fonalat ; 3) elöl,
kadatlan üzéssel elfáraszt, pl. elverni lóhátrólfar- kivégez ; elvesztette gyermekét ; lassú méreggel el-
kast, nyulat ; 8) á. é. a) elveszteget, elpazarol ; egy veszteni vkit. Innen : Elvesztés, fn.
év alatt elverte minden pénzét ; b) kezéről elverni, Elvesztegel, A) k. bizonyos ideig vesztegel ;
birtokába jutni nem engedi ; kezéről elverte a zsák- a határnál néha e. az ember napokig; B ) cs. 1)
mányt (Jós.). az időt henyélve tölti el ; 2) vmit elhallgat.
Elveresedik, k. nagyon veres színü leszen ; Elveszteget, cs . elpazarol, elfecsérel ; minden-
külön. szégyenletében, v. más ok miatt elpirul, a féle haszontalanságra elvesztegeti pénzét.
a vér az arcába tolul. Elvesztegelödik, Elvesztegetödik, k. elpa-
Elvérez, cs. vérrel bemocskol, bepiszkol. zarlódik, elfecsérlödik, elkallódik.
? Elvers, 1. Bökvers. Elvet, A) cs 1) vmit kezéből elhajít, eldob ; 2)
Elvérzik, k. a vérzés megszünik ; elvérzett az vmit félre vet, nem tart jónak ; elvetni vkinek ké-
orra; külön. b) sok vére kifolyván meghal ; a csa- relemlevelét ; 3) vetni való magot a földbe szór ;
tatéren e.; b) (vad. ) a nagy vad vett seb követ- majd elvetem én azt a buzát ; külön. a vetést elvégzi;
keztében elgyengül és megdermed. 4) a. m. elvetél ; 5) vedlik, böre hámlik ; a kigyó
El-vés , cs. vésüvel levág, vésve elmetsz . elveti bőrét ; 6) (szój .) a sulykot elvetni , fillenteni ;
-vesszőz, cs. 1) vesszővel elkerget, elhajt ; 2) elvetem vminek a gondját, elvégezven, többé nem
vesszővel jól megver. lesz rá gondom ; B) vh. vmire hirtelen ledöl, s
Elvesz, cs . (közép e-vel) 1) vhol fekvő tárgyat, kezét, lábát szétterpeszti ; elvetette magát és ugy
kezébe felvesz , és odább visz ; a szekrényről elvenni kacagott. Innen: Elvetés, fn.
a könyvet; 2) vmitől megfoszt ; elvették a pénzét; á. Elvét, cs. elhibáz. hibát követ el vmiben ; el-
é. elvenni vki kedvét, eszét, bátorságát; ez a nagy vétni a házat, más házba menni ; elvétni a könyvet,
világosság elveszi szemem fényét ; 3) a kinált tár- nem a szükséges könyvet venni elő ; szavak ked-
gyat elfogadja ; amit adnak, vedd el; 4) máshova veért nem kell elvétni a célt (Szenczy). Innen : El-
helyez, más helyre tesz ; vedd el innen a kezed, a vétés, fn.
lábad; 5) vmiből egy bizonyos részt kivesz ; felét Élveteg, mn. élvet, gyönyört szomjazó, élvet
redd el ennek a lisztnek ; huszból végy el hatot ; b) igérő ; a creolnő élveteg tekintettel simult közel a
á. é. a) vmitől megszabadít ; vedd el Uram Isten kalózvezérhez (Jók.).
rólam e csapást ; b) meghal, az Isten magához Elvetekedik, k. vmely tárgy fölött bizonyos
szólitja ; ha szüleimet el nem vette volna az Isten ideig vetekedik.
stb.; c) nejévé tesz ; elvenne ő már akárkit, csak * Elvetekezik, k. elmérgesedik a seb.
 Elv ― 307 - Elv

Elvetél, k. nőstény állat idő előtt, idétlent ellik. Elviddegél, cs. aprónként, lassanként elvisz.
Innen Elvetélés, fn. Elviendö, mn. más, helyre viendő, amit el kell
Elvétel, fn. cselekvés, midőn vmit, v. vkit el- vinni .
veszünk. V. ö . Elvesz, cs. Elvigyor -odik, k. nevetni kezd. -og, A) k. bi-
Elvetemedik, k. egészen ferdévé leszen, elgör- zonyos ideig vigyorog; tiz percig is e semmiségért :
bül ; e. a csizmasark ; á. é. rangjához nem illö, B ) cs. vigyorgással eltölt ; elvigyorogni az időt; C)
becstelen dolgokat követ el, lealacsonyítja magát. vh. a. m. elvigyorodik.
Innen : Elvetemedés, fn. Elvetemedett, mn. Elvete- Elviharz, Elviharzik, k. 1) a vihar elmulik ;
medettség, fn. 2) á. é. bel, v. külháború elmulik ; mikor a vész
Elveteményez , k. a konyhai használatra való elviharz : s vesztve s nyerve lesz a harc (Sz. K.) ; 3)
növények magjait elveti. vmely nagy, tombolva rohanó szenvedély elmú-
Elvetem-it, cs. elvetemedni enged, hagy, elal- lik ; még nem viharzott el haragja.
jasodni készt. -ül, k. a. m. elvetemedik. Innen : ? Elvileg, ih. 1) elvet illetőleg , arra vonatkozó-
Elvetemült, mn. Elvetemültség , fn. lag; e. elfogadni vmely inditványt; 2) elv szerint ;
Elvetendő , mn. elvetésre méltó , nem hasz- e. cselekedni.
nálható. * Elvillan, k. szem elöl hirtelen eltünik.
Elvetődik, k. 1) a. m. elhányódik, hányás-ve- Elvilláz , cs. vmit villával elszed .
tés alkalmával elvesz ; 2) vhova ritkán, csak ugy Elvirágzik, k. virágja elhervad , virágzása el-
véletlenül megy el ; csak két- három hétben vetődik mulik ; á. é. ifju korát tulhaladja ; ez a nő is elvi-
el egyszer hozzánk. rágzott már.
Elvettet, cs. 1) parancsol, hogy vmit vesse- Elvirit , k. 1) 1. Elvirágzik ; 2) növény bizonyos
nek el; elvettetni a gabonát ; 2) eszközli, hogy vmi ideig virit ; ez a virág e. fél évig is ; 3) á. é. vmi bi-
egy másik testet helyéből kimozdítson, eldobjon. zonyos távolra meglátszik; a piros szoknya elvirít
Elvetett, mn. Elvet-nek mult részesülője. In- az utca tulsó végére is.
nen : Elvetettül, ih. a szentekről elvetettül nem ér- Elvirul , k. viritni megszünik.
tünk (helv. confessio) , megvetéssel nem véle- Elvisel , cs. 1 ) ruhafélét magán hord, visel ;
kedünk. elviselni a kopott öltönyt is ; 2) ruhafélét elszakgat,
Elvétve, ih. 1) roszul , elhibázva : 2) véletlenül, viselve, hordva elkoptat ; 3) á. é. eltür, elszenved ;
ritkán az érkező szellők, e vándor harangok, csak nem birnám elviselni, ha valaki multam emlékeivel
elvétve hoznak egy ismerős hangot (Szel. L.) . játszanék (K. L.). Innen : Elviselés, fn. Elviselt,
Elvez, cs. vminek gyönyörét, kéjét érzi , hasz- mn. -etlen, mn. amit elviselni nem lehet. -hető,
nálja, éldeli ; élvezni a jó időt; (dal. ) élvezd a jelent, mn. amit elviselni, eltürní , elszenvedni lehet ; e.
örülj és ne sírj. nnen : Élvezés, fn. teher, ruha.
Elvezet, cs. ált. vkivel vhova elmengy; majd eztElvisz, A) cs. 1) más helyre visz ; vidd el innen
elvezetlek én a templomba ; külön. vkit kezénél, V. kocsin, a korsót ; 2) társképen magával vhova visz, v.
hajón stb. elszállit; e. vkit a lakadalomba,
vinely állatot kötelékénél fogva vhova maga után szinházb ; 3) elrabol, ellop ; éjjel elvitték a tehe-
vezet; elvezetni a kis gyermeket ; á. é. a) más nét a a
; a törökök elvitték nejét, gyermekét ; 4) vhova
irányba fordít ; a rétről elvezetni a vizet ; b) elmenni kényszerít; elvinni vkit katonának; 5)
(gyógyt.) gyógyszerek által eszközli, hogy a kór- gyorsan elragad, elkap elvitte viz ; a tyúkot el-
anyag a test nemesebb részéből, más felé vonuljon ; vitte a kánya ; á. é. (alj.; ) elviszi aaz ördög, a) lába
c) (ttan. ) 1) villanynak, delejnek, melegnek veze- kel, v. elmegy ; b) meghal ; vigye el a manó ! 6) fel-
tőül szolgáĺ ; 2) eszközli, hogy villany, meleg stb. használá s végett magával visz vmit ; mennyi
bizonyos testen át vmely irányban haladjon. pénzt, eleséget vittél el magaddal ; (szój .) elvinni
Innen: Elvezetés, fn.
vmit soha megadom fejében ; 7) vmit elszakít ; ágyu-
? Élvezet, fn. a gyönyör, kéj által az érzékekre golyó vitte el afejét ; 8) elnyer, kártyajátékban az
tett kellemes benyomás ; nem talál semmiben sem ütést magáévá teszi ; ezt az ütést én viszem el; 9)
élvezetet. -dús. -es. mn. gyönyörtadó, amiben sok büntetéstől megmenekszik ; ezt ugyan el nem vi-
élvezetet lehet találni ; élvezetdús vidék. szed szárazon , nem marad büntetés nélkül ; B) k.
?Élvezhet-len, mn . amiben nincs semmi élve- 1 ) vmely lőfegyver a bele tett golyót bizonyos
zet, amit nem lehet élvezni ; külön. megehetetlen ; távolra elröpíti ; ez a puska 900 lépésre ise.; 2) írá-
é. eledelek. ö. mn. amiben, v. akiben élvezetet nyul ; közel a temetőhöz vitt el utja (Fáy) , irányult
lehet találni ; élvezhető könyv ; külön. megehető. utja.
? Élvezmény , 1. Élv. Elviszeget, 1. Elviveget.
Elviszen, 1. Elvisz.
? Elvhajhász, fn. ki csak élvezetet keres min- Elvitat, A) cs. 1) vitatva magáévátesz ; elvitatta
denben.
? Elvi. mn. elvből kiinduló, elvet illető , arra tollkésemet; 2) vitatva vmit eltagad ; B) k. bizo-
vonatkozó . nyos ideig vitat. -lan, mn. amit senki el nem vitat.
Elvi. A) cs. 1) viaskodással vesz el vmit ; B) k. | lanul : Elvitatlanul,
Innenlátszik a boldogsá bárány
ih.g e(K. L.). tekintetén elvitat-
bizonyos ideig ví. Elvitáz, A) k. bizonyos ideig vitáz ; B) cs . vi-
* Elvieskad, k. félre megy, félrecsuklik ; elvics- tázva elsajátít, v. eltagad. -hatlan, -hatatlan,
kadt a szövőszék ; (szój .) elvicskadt a szája, elszólta mn. amit el nem lehet vitázni ; e. jog.
magát. Elvitel, fn. 1) a. m. elszállitás ; 2) magával vi-
Elvicsor-it, vh. gunyból, haragból fogait mu- tel ; 3) ellopás, elrablás.
togatja; elvicsorítja magát. -odik, k. a. m. elvi- Elvitet , cs. parancsolja , hogy vmit vigye-
csorítja magát. nek el,
20 *
 Elv - 308 - Elz

Elvitorláz, k. ált. hajón elmegy ; külön. vitor- | gáénak valló két személy egymásra nézve. Innen :
lás hajón megy el. Elvrokonság, fn.
Elviveget, cs. 1) vmit részenként, lassan egy- Élvsovár, mn. gyönyör, élv után vágyó ; élv-
másután elvisz ; 2) gyakran elvisz. sovár pillanatot vetni vkire.
Elvivés , fn. 1) magával való vivés ; 2) ellopás , személyElv-színezet, fn. ugyanazon elvek különböző
elrablás. ek, pártok által más-más módon való fel-
fogása. -tan, fn. (böles.) a bölcselet alapjait
Elviz-el , A) cs. vmire rá vizel ; elvizelni az mivoltát fejtegetö tan, alapbölcselet, sarkalatés os
ágyat; B) vh. a. m. vizel ; elvizelte magát nevetté- észtan. -társ, I. Elvrokon.
ben. ez, cs. vmibe nagyon sok vizet önt ; elvi- Elvtét, Elvtétel, fn. vmely igazságot tartal-
zezni a bort. mazó tétel.
Élvkergető, fn. személy, aki mindig élvezet Elvvágy, fn. élv után való vágy.
után vágyakozik. -kór, fn. élvezet után való tul- Élvvágyó, mn, élv, gyönyör után sovárgó.
ságos vágyakozás. Ély, fn. ált. a. m. él ; külön. (mt.) két lap által
Elvmondat, fn. mondat, melyben vmely sark- képezett szög.
igazság vagyon kifejezve (maxime). Elzaj-lik, k. 1) zajlása elmulik ; elzajlik a fo-
Elvon, A) es . 1) más helyre von, húz ; 2) vmely lyam, kora tavaszszal, midőn a jég elvonul rola;
betüt, szót vonal által eltöröl ; elvonni a roszul á. é. elzajlik az ifjuság, a lázadás ; 2) zaj között
irott betüt, szót ; 3) vki járandóságából vmit elhúz ; elvonul ; 3) több ideig zajlik. -og, k. 1) bizonyos
elvonni vmit vki fizetéséből ; 4) a. m. megtagad ; ideig zajt csinál ; az ifjak, ha magokra hagyják,
elvonni vmit saját szájától ; elvonni vkitől kegyeit; órákig is elzajognak; 2) zajgása elmulik ; 3) za-
5) másfelé fordít; el ne vond a figyelmed erről a jogva elvonul.
dologról; 6) félre húz ; vond el a függönyt egy kissé ; Elzaklat, cs. zaklatva eltávolit.
elvonni száját; 7) (bölcs.) vmely fogalmat tárgyá- Elzálogit, Elzálogol, Elzálogosit, cs. vmit
tól külön képzel ; 8) tartóztat, vminek teljesitésétől zálogba tesz. Innen : Elzálogítás, Elzálogolás, El-
feltartóztat ha hivatalunk el nem von (Kaz.) ; B) zálogosítás, fn.
vh. 1) kerüli a társaságot, magába vonul; egészen Elzár, cs. 1) vmit bezárható helyre tesz, hogy
elvonja magát a társaságtól ; 2) kötelességét nem azt más onnan el ne vehesse ; elzárni a kenyeret a
teljesíti, nem dolgozik ; elvonja magát a munkától. cseléd elől ; elzárni a pénzt; 2) vkit börtönbe zár ;
Elvoncol , cs. voncolva elhúz , maga után elzárni a tolvajt; 3) vminek ajtaját, kapuját be-
voncol. zárja; 4) ugy körülkerít, hogy bele ne lehessen
Elvonódik, k. 1) a cselekvő akarata nélkül, menni ; elzárni az épületet magas falakkal ; 5) meg-
vmi elhúzódik ; 2) külön . az elme elszórakozik. akadályoz, vmi elé akadályt gördít ; elzárni az
Innen : Elvonódás, fn. Elvonódott, mn. utat, a közlekedést; 6) egymástól külön rekeszt ;
Elvont, mn. 1) vonva elhúzott ; 2) (bölcs.) tár- elzárni egymástól a rabokat. Innen : Elzárt, ma.
gyától külön gondolt ; ellentéte : összetes ; pl. fehér -kozik, k. magára zárja az ajtót ; á. é. érzelmeit
fal, összetes fogalom , afalfehérsége, elvont foga- senkivel sem tudatja, nem közlékeny. Innen : El-
lom; e. szám, mely tárgygyal nincs összekötve, zárkozott. -ol, cs. zárféle eszközzel becsuk, bere-
pl. két alma, három ház, a kettő és három itt ne- keszt; elzárolni a szekrény ajtaját. -tság, fn. tulaj-
vezett szám , ha pedig tárgy nélkül mondom : donság, melynélfogva vki érzelmeit mással nem
kettő, három, ez már elvont szám; (nyt. ) elvont közli.
gyök, mely rag nélkül nincs szokásban ; apad, fé- Elzavar, cs. 1) folyadékot , vizet zavarossá.
szek, itt a gyökök ap és fész, mint önálló szók tesz ; 2) összehány ; elzavarni az irományokat: 3)
nem használtatnak. Innen : Elvontan, ih. Elvont- zajongva elűz, kizavar ; elzavarni a madarat fész-
ság, fn. kéből.
Elvontat, cs. kocsit, hajót nagyobb erő segé- Elzávárol, cs . vmit toló zárral berekeszt.
lyével tovább vontat ; elvontatni lovakkal a hajót, Elzokog, A) k. több ideig zokog; ha csekély
kocsit. fájdalma van is, órákig e.; B) cs. 1) zokogva mond
Elvonul, k. 1) több személyből álló csoport, v. el ; elzokogni szenvedéseit ; 2) zokogással tölt el ;
nagyobb tömeg lassan odább halad ; elvonult az elzokogja az időt.
ellenséges had; elvonult a fergeteg ; a) elmult a zi- Elzordit, Elzordonit, cs. egészen zorddá tesz ;
vatar ; b) á. é. nagyveszély elmult ; 2) félre húzódik, a téli idő elzordítja a legszebb vidéket is ; á. é. a. m.
vonul; elvonult a szája ; 3) meghuzódik, hosszabbá elkomorit.
leszen; elvonult az arca; 4) (vad.) orvmadár a Elzordonul, Elzordul, k. egészen zordonná
fáról elröpül ; 5) magába vonul, a társaságot ke- leszen; á. é. komorrá leszen ; elzordonult arca.
rüli ; e. az emberi társaságtól. Innen : Elvonulás, Elzöld-ell, k. zöldelleni megszün ; a növények
fn. Elvonuló, mn. Elvonult, mn. Elvonultan, ih. már mind elzöldeltek. -dül, k. zöld színt vesz fel ;
-tság , fn. minden elvonult dolog ; külön. egyedülá, é. harag miatt az epe arcát sárgás-zölddé teszi ;
lét, magány ; elvonultságban élni. elzöldült a haragtól, mint egy béka.
Elvonva, ih. (bölcs.) általános tulajdonságit Elzúg, k. 1) bizonyos ideig zug ; e. a fülem fél-
tekintve, nem tárgyhoz kötve. napig is ; 2) zúgása elmúlik ; 3) zúgva elhalad ;
Élvosztó, 1. Élvdús. az ágyugolyó felettünk zúgott el ; 4) zúgása elhallik ;
* Elvö, mn. a. m. tulsó. a harang néha e. a szomszéd helységbe is.
+ Elvöl, ih. e kérdésre : hol ? a. m. tulnan ; Jor- Elzúz, cs. 1 ) erősen zúzva szétnyom ; egy leesett
dán elvől. kő elzúzta a lába fejét ; 2) á. é. megvetőleg a. m.
Elvrokon, fn. ugyanazon , v. hasonló elvet ma- semmivé tesz ; elzúzlak, mint egyférget.
 Elz 309 Emb

Elzüllik, Elzürlik, k. 1) a tej elapad a tőgy- zásu, állapotu férfiszemélyt jelent ; mesterember,
böl ; ennek a tehénnek elzüllött a teje ; 2) elvadulva katonaviselt ember ; gyalogember, aki a régi job-
elkóborol ; elzüllött az apai háztól, mint amelykivert bágyi rendszerben csak gyalog tartozott robotba
kan elzüllik a nyájtól (Ar.). menni ; kékbeliember, jobb gazda az alsó néposz-
Elzsákmányol, cs. rabolva, zsákmánykép el- tályból , aki kékposztóruhában jár ; jobbágy-.
visz. gazda-, zsellérember ; papi-, egyházi-, hadiember;
Elzsákol, cs. 1) zsákban elvisz, elhord, ellop ; c) * férj ; az én emberem elment a kocsmába ; d)
elzsákolni a gabonát ; 2) á. é. megver, elpáhol ; el- (összetételben) vmely nemzetből való férfiszemély ;
zsákolni a makrancos gyermeket. magyar-, német- , tótember ; e) jeles, kitünő egyén ;
Elzsarol, cs. zsarolva, erőszakosan kicsikar, ez aztán ember a talpán ; (szój.) ember vagy öcsém,
magáévá tesz vmit ; a rosz gyermek elzsarolja apjá- mit iszol ; ember legyen , aki ezt megteszi ! "å. é. em-
tól minden pénzét. bere szavának, azaz : amit egyszer kimond, azt
Elzsebel, cs. vmit zsebre tesz, elcsen. elcsíp. meg is tartja; ember kell a gátra, nehéz dolog, de-
Elzsémbel, cs. 1) zsémbelve elüz ; e. vkit a rék emberre kell bizni ; emberré tenni vkit, a) jól
háztól; 2) perlekedve, zsémbelve magáévá tesz felnevelni ; b) urrá tenni ; f) alattvaló , szolga, ka-
vmit; pénzét vkitől elzsémbelni. tona ; ki emberei vagytok ? g) olyan férfiszemély,
Elzsibb-ad, k. a vérkeringés megakadása mi- akivel vmi dolgunk van ; ez az én emberem, azaz
att a kéz, v. láb némileg érzéketlenné leszen ; el- akivel dolgom van; emberét adá , kitől hallotta
zsibbad a kéz, láb. Innen : Elzsibbadás, -aszt, cs. (Pázm.) ; (szój .) emberére találni, olyanra, akin
elzsibbadni készt ; az erős munka elzsibbasztja a nem lehet kifogni ; ő nem emberem, nem rokon-
kart; á. é. müködésben megakaszt ; a viszálkodás szenvezek vele ; 3) használtatik általános kifeje-
elzsibbasztja legszebb erőinket. zésekben, melyek lehet igével, v. többes első és
Elzsidókodik, cs. zsidókodva, azaz üzérkedve harmadik személylyel is kifejezhetők ; azt gon
vmit magáévá tesz. dolná az ember, azt lehetne gondolni ; (km.) nem
Elzsilipel, cs. 1) zsilipekkel ellát ; elzsilipelni tudja ember, mitől hizik, mondják olyanra, kí tücs-
a rétet ; 2) zsilip által elvezet ; elzsilipelni a vizet a köt, bogarat megeszik ; addig él, v. áll ember, mig
rétről. Isten akarja; kis ember nagy bottal jár, kicsi em-
Elzsiroz, cs. 1) ételfélére nagyon sok zsirt bertől sokszor nagy dolog telik , mert : nem sing-
tesz ; elzsirozni a tésztát ; 2) zsirral elmocskol ; el- gel mérik az embert; kis ember sem szalmaszál; nem
zsirozni az öltönyt. tudja ember, mire virad, v. jut ; ember a lenben, de
Elzsiványkodik, A) k. zsivány módon él, zsi- nem a kenderben, azaz : kis dologban, minö a len a
vány természetet ölt magára ; B) cs. vmit zsivány- kenderhez képest, helyén van, de nagyobbakra
módon, rabolva elvisz. nem való ; ember emberrel jó, másfelől : embernek
Elzsugorodik , k. egészen összezsugorodik ; embertől mindig kell tartani, mert : ember embernek
elzsugorodott a keze. farkasa; nincs ember hiba nélkül; embert illet a szó;
Em, 1. Emik. embert szaván, ökröt szarván szokták megfogni ;
? Embátya, fn. idősb fitestvér, ki ugyanazon minden ember ember, de nem minden ember ember-
emlöt szopta. séges ember ; elég sok az ember, de kevés a jámbor,
Ember, fn. 1) ált. érzékekkel biró, okos lény, azaz : jó ember, mert : sürün vetik magvát az em-
nemi, v. kort illető megkölönböztetés nélkül ; berséges embernek, de vékonyan kel ; terem az ember,
teremte isten embert ; (szój .) nézze meg az ember ! mint a hátibőr, v. mint a subagallér; olcsó az ember,
no lám ! mindnyájan emberek vagyunk, azaz gyar- a hol sok van ; sok embernek sok esze van ; esendő
lók; minden ember ember, azaz : okos lény, de az ember, mint a fakutya ; esendő az ember, hajlandó
gyarló is ; ember volt, megholt, csak az történt, a pendely ; tál, fazék összezördül, hogy ne az
aminek történnie kell ; emberen szokott az megtör- ember ; rosz ember hamar megijed; emberre mak-
ténni, emberi dolog, tehát nem szégyen ; asszony- kot , disznóra gyömbért ; elkopik az ember, mint a
ember, asszony; 2) külön. közép, v. öregkorban kaszafén.
levö, a férfi nemhez tartozó személy; és pedig a) Ember-alak, fn. embert ábrázoló alak. -áldo-
megkülönböztetve a gyermektől és ifjútól; még te zat, fn. 1) leölt emberekből való áldozat, melyet
gyermek vagy, nem ember ; öreg, fiatal ember, gyer- némely pogány vallásu nép isteneinek bemutat;
mekember, a) fiatal ; b) gyerekes viseletü ; vad em- 2) á. é. emberekben való veszteség; ez a győzelem
ber, a) műveletlen népből való ; b) á. é. magába nagy emberáldozatba került. -barát, fn. személy,
vonuló; jó ember, a) jóságos ember; b) vki iránt aki minden emberrel jót tesz, s az emberi nem
különös jósággal viseltető ember, jóakaró ; jó elöhaladását tehetsége szerint előmozdítja. Innen :
emberem, jóakaróm ; nem tevék szert soha jó emberre Emberbaráti, mn. -csaló , fn. mások csalásából
(Ar ) ; nagy ember, a) a. m. magas ember ; b) nagy élő személy.
szellemű ember , kinek cselekvései az emberi Embercse, fn. (kics.) 1) alacsony ember ; 2) á.
nemre haszonnal voltak, ettől különbözik a nagy é. a) kis eszű ember ; b) törpe lelkű ember.
férfiú, kiben hösiesség, férfiasság által mutatko Ember-dij, fn. (ttud. ) törvényszék által meg-
zik a nagy szellem; pl. Sokrates, Newton, Leibnitz határozott pénzösszeg, melyet vki másnak, sze-
stb. nagy emberek, Caesár, Attila, I. Napóleon nagy mélyes megsértésért, büntetésül fizet. -dög, fn. 1)
férfiak voltak; (km.) nagy ember nagyot botlik, v. emberi hulla ; 2) embereket pusztitó dögvész.
esik ; kis ember, a) alacsony ; b) á. é. kis szellemű Emberedik, k. a fiu gyermek növekszik, férfi-
ember; gazember, pipogya , anyámasszony ember ; korhoz közeledik . Innen : Emberedés, fn.
b) * megkülönböztetve az asszonytól ; két ember és Emberel, cs. 1) vkit emberhez illőleg tisztel ;
három asszony volt jelen ; (km.) az asszony nem 2) meg igekötővel) a) megkinál ; megemberelt egy
ember, azaz nem férfi ; innen bizonyos foglalko- pohár borral ; b) bizonyos összeget hitelez vkinek ;
 Emb - 310
nem akar ötforinttal megemberelni ; c) vh . férfihoz |
illöleg viseli, megköveti magát ; embereld meg ma-
gad öcsém.
Emberetlen, mn. emberben hiányos, emberek
nélkül való ; emberetlen vidék.
Ember-evö, mn. emberhúst evö ; e. vad nép ; e..
cápa. fn. az emberi egy- egy, külön osz-
a kaukazi emberfaj.nem
tálya ; -faj. -faló, mn. 1) a. m. em-
berevő ; 2) á. é. a. m. rágalmazó.
Emberfi, Emberfia, fn. a. m. ember ; (bibl.)
csókkal árulod el az emberfiát.
Emberfölötti , mn. 1) az ember erejét, eszét
tulszárnyaló ; e. erő ; 2) méltóságára nézve az
embernél magasabb ; az angyal e. lény.
Embergyilk-olás. fn. 1) más ember életének
erőszakos uton való kioltása ; 2) az ember halálát
siettétő foglalkozás, kicsapongás stb. -os. fn. sze-
mély, aki ember társát megölte ; á. é. szolgáival
alattvalóival roszul bánó személy.
Embergyülöl-és . fn. irtózás az emberi társa-
ságtól, az emberek iránt táplált gyülölködő érze
lem. ö, fn. személy, aki embertársai iránt általá-
ban gyülölettel viseltetik.
Ember-hajszálfejü, fn. (állatt.) bélgilisztafaj
(ascarus trichuria). -hang. fn. 1) emberi ajkak
által adott hang ; 2) az orgonában azon hang, mely
az emberéhez hasonló.
Emberi, mn. 1 ) emberhez tartozó, azt illető,
attól származott ; (szój. ) nincs rajta emberi kép,
ugy elcsigázta a betegség ; ugy kelt ki képéből
ijedségböl ; 2) nemesebb jellemű emberhez illő ; e.
érzés ; e. bánásmóddal lenni a hadifoglyok iránt ;
3) gyarló, ember által elkövethető ; hibázni e. do-
log. Innen: Emberileg, ih. -escdik, k. nemesebb
jellemű emberhez illő szokásokat vesz fel, külö-
nösen embertársai iránti bánásmódját illetőleg .
Innen: Emberiesedés, fn.
Emberigézet, fn. babonás cselekvés, mely által
vki embertársát igézi meg.
Emberiség. fn. 1) az emberek összege, emberi
nem; az emberiség egy célfelé törekvése; 2) ember-
hez illő nemesebb érzelem; ezt hozza magával az
emberiség. Innen: Emberiségi, mn.
Ember-ismeret, fn. tapasztalás és gondolko-
dás által szerzett képesség, melynélfogva ember-
társaink jellemét, jó v. rosz tulajdonságait meg
ismerjük. -ismerő , fn. emberismerettel biró
személy. -iszony, fn. irtózás az emberi társa-
ságtól.
Emberit, cs. 1) vminek emberi alakot ad ; 2)
á. é. eszközli, hogy vki emberhez illő nemesebb
szokásokat, érzelmet vegyen fel.
Emberiz, fn. 1) egyidőben élő emberektől szár-
mazott uj emberek, nemzedék ; 2) időszak, melyek
folytában a nemzedékek egymást követik, rende-
sen harminchárom év.
Emberke, 1. Embercse.
Ember-kedik, k. 1 ) 1. Emberedik ; 2) férfiasan
viseli magát, vitézkedik ; emberkedjél, barátom!
nagy követ mozdítunk ( Fal . ) . Innen : Emberkedés,
fn. királyok szeme nézi emberkedéseket (Pázm . ) . a.
m. vitézkedésüket. -kerülés, fn. emberi társa
ságtól való óvakodás, irtózás. -kerülö. fn. sze-
mély, ki az embereket kerüli. -kéz. fn. 1 ) az
ember keze ; 2) á. é. emberi erő, foglalkozás ; ezen
a szigeten emberkéz nyomai látszanak.
Emberkor, fn. 1) időszak, idöfolyam, melyet
- Emb
általában az ember átélhet ; 70-80 év ; 2) az
öregség és ifjuság közötti kora az embernek, érett
kor, férfikor ; akik emberkorban azt fel akarják
venni (Gán.) ; 3) férfinemű személynek teljesen
kifejlődött s a nemzésre alkalmas állapota ; ember-
korba lépni. Innen : Emberkoros, Emberkorú, mn.
Ember-lopó, fn. személy, ki az embereket el-
rabolja, elragadja, hogy rabszolgáknak eladhassa.
-magasságnyi. -magasságu. mn. közép nagy-
ságu , ember magasságával egyenlő. -módon,
-módra, 1 ) emberhez illőleg, emberségesen ; e.
bánni a cselédekkel ; 2) derekasan, férfiasan ; ez a
gyönge ifjú e. viselte magát a csatában. -munka,
-inü, fn emberi kezek által készitett mű.
Embernagyság, fn. középtermetű ember által
elérhető magasság. -nyi, -ú, mn. a. m. emberma-
gasságnyi. Innen : Embernagyságnyira , ih.
Embernem, fn. minden élő ember együttvéve ;
az embernem szellemi előhaladása.
Embernyi. mn. 1) egészen felnőtt, férfikorba
lépett ; embernyi ember , a) férfikorig fejlett ifjú ;
b) * derék ember ; 2) embermagasságú ; ember-
nyi fü.
Embernyom, fn. 1) nyom, melyet a földön az
emberi láb hagy maga után ; 2) á. é. időszak, me-
lyet általában az ember átélhet.
Embernyuz-ás, fn. 1 ) az ember börének lehu-
zása ; 2 ) á. é. embertársai vagyonának erőszakos
uton való kicsikarása. -ó, fn. 1 ) személy, ki az
ember börét lehuzza ; 2) á. é. személy, aki uzsora
által. vagy más embertelen módon a szegényeb-
bek vagyonát elkivánja, kicsikarja.
Ember-ölés, fn. ált. vmely ember életének erő-
szakos uton való kioltása ; külön . (ttud. ) nem
szántszándékos elvevése vmely ember életének.
-ölö, fn. személy, aki embertársát megölte. -öl-
döklés, fn. sok embernek egyszerre, v. egymás-
után való megölése ; a tatárok nagy emberöldöklést
követtek el Magyarországon. -öldöklő , fn. sze-
mély, aki több embert egyszerre, v. egymásután
megölt.
Ember-öltö , fn. emberkor, nemzedék ; Toldi
Miklós képe ugy lobog fel nékem, majd kilenc- tiz
emberöltő régiségben (Ar.) . -pete, fn. a nöi méhben
petealakú kidudorodás, mely a férfimag által meg-
termékenyítetve az emberi életnek ad lételt. -rab-
lás, fn. a. m emberorzás. -rabló, fn. személy,
aki vmely embert elrabolt.
Emberség, fn. 1) emberbaráti érzelem ; ember-
séggel bánni a foglyokkal ; 2) a. m. becsület ; em-
berségre megfogadni vmit ; emberségemre mondom;
(km. ) több az emberség a káposztás húsnál ; ember-
ség által senki sem sértodik; pénz emberség, ruha
tiszteség ; 3) udvariasság, illedelmes magaviselet ;
nem tud emberséget; 4) a. m. szolgálati készség ;
nem volt annyi embersége, hogy stb.; emberséggel
lenni, emberséget tanusitni vki iránt ; 5) a. m. hitel;
a kocsmából meg már régen kikopott az emberségem
(Pet.) ; 6) erő, tehetség ; magam emberségéből is
kiállitom, a. m. magamtól, v. magam erejétől is
kitelik. Innen : Emberségi , mn. -elviség , fn.
(böles.) bölcsészeti nézet, mely szerint az emberi-
ség java szellemi életünk fönézpontja (Humanis-
mus). -es. mn. 1 ) nemesebb jellemű emberekhez
illö ; e. bánásmódban részeltetni vkit; 2) udvarias,
becsülettudó ; e. magaviselet ; e. ifjú; 3) egészen
becsületes ; e. ember. Innen : Emberségesen, ih.
 Eme ― 311 Eme

Emberségesség, fn. -gel, ih. a. m. emberségesen, | ványra emelni, vmely számot önmagával egyszer,
emberi módon. -telen , mn. 1) becsületet nem v. többször megszorozni. Innen : Emelés, fn.
tudó, udvariatlan ; e. ifjú ; 2 ) szivességet nem ta- Emeles. Emelcsö, 1) 1. Emeltyü ; 2) ( seb . ) kü-
nusító. -tudás, fn. tudása annak, mi tartozik az lönféle műtétekre használható sebészi eszköz ;
illedelemhez. egyenes, reszelő, görbe, hajlott, szögletes, tört emel-
Ember-sor, fn. meglett emberek sora, rendje ; cső. -s, mn . 1) emeltyüvel ellátott ; e. gém ; 2) fel-
a fiú embersorba nőtt és szabadjára kell ereszteni huzható, felfelé nyitható ; e. ajtó, híd.
(V. G.). -szám, fn. (szój.) több vele az emberszám. ? Emeldék, fn. minden dolog, ami elöbbi hely-
-szeretés, szeretet, fn. emberek iránti, az em- zetéből felebb van emelve.
berek jólétét előmozdítni törekvő rokonszenves Emeleg, k. fel - felemelkedik meg leereszkedik ;
vonzalom. -szerető, fn. személy, aki az emberek emeleg a hullámzó viztömeg.
iránt általában vonzalommal viseltetik, és azok Emelég, fn. (vt.) vegyészi müködés , különösen
jólétét telhetőleg előmozdítni törekszik. -szerü , tüzön való olvasztás által, minden idegen résztöl
mn. emberi, emberhez illő. Innen : Emberszerűség, megtisztított elem (sublimat).
fn. -szólás, fn. mások jó hir- nevének bemocsko- Emelék, fn. 1 ) (ht. ) azon vonal hossza, mely
lása, rágalmazás ; (km. ) igazmondás nem ember- mutatja, hogy az ágyú szokott helyzetéből lövés-
szólás és megfordítva : emberszólás nem igazmondás ; kor mennyire van felemelve ; három, négy foknyi
emberszólás nem illik becsületes embernek. -szóló, emelék ; 2) emelkedettség; 3) a. m. emelet; 4)
mn. rágalmazó, aki más jó hírnevét bemocskolni (bibl. ) istennek szentelt adomány (a zsidóknál).
szereti. -tan, tanitmány, fn. az ember testi és Emelésszöglet, fn. (gépt.) szöglet, mely azt
lelki tulajdonságait tárgyaló tudomány. Innen : mutatja, hogy vmely test előbbi helyzetéből meny-
Embertani, mn. -társ, fn. a. m. felebarát. nyire emeltetett fel.
Embertelen, mn. 1) minden emberi érzelemből Emelet, fn. 1) (ép.) bármely épületnek a föld-
kivetközött ; e. módon bánni afoglyokkal; 2) a. m. szinti részen felül emelkedő osztálya ; első, második,
udvariatlar ; 3) szolgálatra nem kész, mások iránt harmadik emelet ; felső emelet ; 2) (haj.) a hajófödél
szivességet tenni nem akaró. Innen : Embertelen- fekinentes felsö deszkázata ; 3) (b.) a) azon ma-
ség, fn. Embertelenül, ih. -it, cs . embertelenné tesz. gosság , melyre egy fuvónak , v. szivattyúnak
Innen : Embertelenítés, fn. -kedik, k. 1) vkivel tolója emelkedik ; b) azon vizmennyiség, melyet
embertelenül bánik ; 2) gorombáskodik, udvariat- a szivattyú egyszeri fel- , v. lenyomásával kiönt.
lanul viseli magát. Innen: Emeletes, mn. Emeleti, mn.
Embertudomány, 1. Embertan. Emelget, cs. többször, egymásután emel.
Emberül, ih. 1) emberhez illőleg ; e. bánni vki- Emelhetö, mn. amit emelni lehet.
vel; 2) férfiasan, bátran ; e. megállani a sarat; 3) Emelint, cs. könnyedén, minden megerötetés
jól, nagy mértékben ; emberül megverni vkit. nélkül emel vmit. -ö, fn. (bt.) a test bármely ré-
Emberül, k. 1 ) emberré leszen, emberi alakot | szének mozgatására szolgáló izom.
vesz fel magára ; 2) a. m. emberedik. Innen : Em- Emelit, 1. Emelint.
berülés, fn. Emelizom, fa. (bt. ) karokban levő izom.
Embervér, fn. az emberi test vérrésze ; ember- Emelke, fn. azon akna alakú kivágat, mely az
vért ontani. -fü, fn. (nt.) a linkák osztályához tar- alag fedőitől kezdve felfelé hajtatik.
tozó bogyós tokú növény (hypericum androsae- Emelkedett . mn. a többieknél magasabban
mum). fekvő ; e. hely ; á. é. magas, fenséges. a minden-
* Embre, tn. a. m. Imre. napit túl szárnyaló ; e. lélek ; e. gondolkodásmód.
? Emde, fn. a nő méhében megfogamzott emberi Innen : Emelkedettség, fn. emelkedettség nincs már
magzat. a világon (Mad . ) .
Eme, fn. 1) † nőstény állat ; eme állat ; eme tyúk; Emelkedik, k. 1 ) önmagától, v. nem látható
2) külön. nőstény disznó, anyadisznó ; (km.) rosz erö segélyével magasbra kel ; e. a léghajó, a ma-
eme fiait is megeszi. dár , ha felfelé száll ; e. a köd, a felleg; 2) feldagad,
Eme, 1. Emez. nagyobb- nagyobb tért foglal el ; emelkedik a kellő
Emedisznó, fn. nőstény, kocadisznó . tészta, a vizár ; 3) ágaskodik ; emelkedik a lábujj-
Emel, cs. 1 ) lent levő testet magasabbra tol, hegyre álló személy ; 4) épul ; ebben a városban sok
húz ; eszközli , hogy feljebb menjen ; terhet, zsákot ház e.; 5) táj , vídék a többinél magasabban áll ;
e.; á. é. kalapot e. vkinek, kalapját fejéről levéve Pesttől Gödöllőig e. az ut ; (b.) egy fekvény, v. ér
köszönteni vkit ; kezet e. vkire, hogy megüsse ; po- függőlegesebb állást kezd venni ; 6) á. é. a) vmi-
harat e. vkire, kezébe venni a borral tölt poharat, nek ára felebb megy ; e. a gabona ara; b) gazda-
hogy vkit felköszöntsön ; szót emelni vmi ellen, godik, diszesebbé leszen ; ez a város évről évre
vmiről roszalólag nyilatkozni ; paizsra e. vkit ; 2) jobban emelkedik ; c) mag sabb- magasabb hivatalt
épitményt állit fel, épit; épületet, házat, várat e.; nyer ; ez az ember folytonosan e.; d) a lélek áhi-
emléket e.; 3) vkit hivatalba, méltóságba behelyez, tattal, buzgalommal, fenséges gondolatokkal telik
v. magasabb méltóságúvá tesz ; hivatalra, méltó- el ; buzgó éneklés által e. a lélek ; emelkedik az
ságra e.; M. Therezia Erdélyt nagyfejedetemségre ember kebele. Innen : Emelkedés, fn. Entelkedési, mn.
emelte; 4) á. é. nagyobbít, nagyobbá tesz ; emelni Emelkedő, mn.
vminek becsét; a gyors közlekedés emeli a gabona Emelkedvény , fn. a többinél magasabban
árát ; emelni a házbért; 5) szebbé, diszesebbé tesz ; fekvő hely.
a tisztántartás emeli a házat ; 6) magasztossá tesz ; ? Emelkerék, fn. (gép.) a gépben kerék, mely
ajótétemény emeli a lelket ; 7) az elkevert kártya vminek felemelésére szolgál.
felső részéről nehány kártyát levesz, hogy azokat Emellett, ih. az elöbbi eszméhez hozzácsatolva
alólra tegye ; én kevertem, te emelj; 8) (mt. ) hat- gondolva.
 Eme 312 - Eml

Emelö, fn. 1) a. m. emeltyü ; 2) ( ép. ) az oszlop Eménke, 1. Emreke.

pártázat egyik tagja (Kehlleiste). -, mn. aminek Emént, 1. Imént.
segélyével vmit emelni lehet. -csap, fn. (gép.) Emerre , ih. ezen irányba ; emerre jój , ne
fogantyúul szolgáló gomb az emeltyün. -csiga, amarra menj.
fn. (gép. ) csigaféle gép, melylyel a terhet feljebb Emes, mn. a. m. csecses.
emelni lehet. -csö, fn. (gép.) a szivatyú csöve, Emese, tn. Álmos fejedelem édes anyjának neve.
melybe a tolatyú le- s feljár. -dorong, fa, fn. Emész-nehézség , fn. (kórt.) a belek gyön
(gép.) emeltyüül használható rud . -fogó, fn. nagy gesége, melynélfogva a bevett eledelt megemész-
vasfogó, melylyel a hutákban a nagyobb tömegü teni nem birják. ? -nye, -teny, fn máskép pepsin-
érceket egyik helyről a másikra emelgetik. -gép, nek nevezett szer.
fn. bármely gép, melyet emelésre szoktak hasz Emészt, cs. 1) a gyomor a bevett eledelt alkal-
nálni (kül. malmokban). gerenda, fn. ált. emel- massá teszi, hogy egy része a test állományával
tyüül szolgáló gerenda ; külön. gerenda, melyhez hasonittassék, másik része mint salak kitakarít-
az emelőhíd lánca vagyon erősítve. -rud , fn. tassék ; a zsiros ételt nem emészti a gyomrom ; 2)
(gép.) emeltyüül használható fa-, v. vasdorong. fogyaszt, elver vmit, nyakára hág; más vagyonát
-szer, fn. emeltyüül használható mindenféle esz- emészti ; 3) á. é. gyötör, kinoz, epeszt, testileg,
köz (kül. malmokban). lelkileg tönkre tesz ; az aszkór emészti ; aggodalom,
Emelötag, fn. (ép.) az oszlop pártázatnak egyik bú, bánat emészti ; emészti magát, aggódik; busul.
tagja (Kehlleiste). Innen: Emésztés, fn. -et, fn. 1) a. m. emésztés ;
Emelövas, 1. Vasemelcsö. nehéz emésztetű ember ; 2) bélsár, szar. -etlen, mn.
Emelt, mn. 1) rendes helyzeténél, a többinél és ih. meg nem emésztett, a gyomor által részeire
feljebb huzott, magasabban álló ; e. hely ; 2) felfelé fel nem bontott ; e. étel ; á. é. fel nem fogott, nem
irányzott ; e. fővel menni ; e. lövés ; 3) a. é. feljebb értett ; e. olvasás. Innen : Emézztetlenül, ih. -hetet-
szöktetett ; e. árak. Innen : Emeltség, fn. -mü, fn. len, -hetlen, mn. a gyomor által részeire fel nem
a. m. dombormű. bontható ; e. eledel. Innen : Emészthetlenség, fn.
Emeltyü, fn. 1) (gép .) bármely szerszám, esz --hetö, mn. a gyomor által részeire felbontható ; e.
köz, melynek segélyével erőt kimélve lehet a ter- eledel. Innen : Emészthetőség, fn.
het helyéből kimozdítni, kiemelni ; villás, horgas Emésztő, fn. ételt, italt fogyasztó személy ; ke-
e., melynek végén horog van ; elméleti, mennyiség- vés a munkás kéz, sok az emésztő. -, mn. 1) az
tani e., mely csak le van rajzolva, hogy belőle ételt alkatrészeire felbontó ; a gyomor e. ereje ; 2)
elmélet után a megkimélhető erőt ki lehessen szá- fogyasztó ; kenyéremésztő ; 3) gyötrő, kinzó ; e. fáj-
initni; gyakorlati, természettani, v. testi e.; eggenes- dalom, bú. -csatorna, fn. (bt. ) a gyomor azon
vonalú, v . egyenes-, görbevonalú, v. görbe e.; két része, melyben az étel megemésztetik. -dik, k.
karú e.; egykarú e.; (b.) a pöröly tengelyébe búbánat, aggodalom gyötri, kinozza, önmagában
illesztett vasdarabok, melyek segitségével a pö- epedez. gödör, fn. (ép. ) gödör, melybe a lenyú-
rölynyél fel-felkapatik; 2) á. é. mindenféle tárgy, zott állatok hulláját hányják.
dolog, cél, amely vmely cselekvésre ösztönzőül, * Émett, mn. a. m. éber. Innen : Émetten. ih.
rugóul szolgál. -kar, fn. (gép.) a súlyponton kivül | Émettség, fn.
eső része az emeltyünek, ha a súlypont az emeltyü † Emetyúk, fn. csirkés tyúk.
közepén van, pl . a közönséges mérlegnél, akkor Emez, mn. segítör. -zel, v. emevvel ; két tárgy
az emeltyünek két karja van. -ör, fn. (gép.) az
emeltyü tulságos leszállását , v. felemelkedését közöl a közelebb fekvő ; emezt add ide, nem amazt.
Emhug, fn. velünk ugyanegy emlöt szopott s
gátló gyüröalakú készlet az emeltyüs gépben. nálunk fiatalabb nőtestvér.
Emelvény, fn. 1) a többinél magasabban fekvő Emigy, ih. ilyen módon, ezen a módon. * -es,
hely; külön. mesterségesen készült kö-, v. faalkot- mn. hetyke, büszke, hányaveti, rátartós. Innen:
vány; felmenni az emelvényre ; 2) (b.) az éremosás Emigyesen, ih.
alkalmával a vizben a többitől felemelkedő idegen + Emik, k. a. m. szopik ; ó boldog emlők, kiket
részek. emék atyának bölcsesége (B. a. i. k.).
Émely, fn. leginkább a borjuk hátán támadt † Émik, k. virraszt, ébren van.
apró kelés, daganat. -edik, k. émelyegni kezd, a Emilyen, mn. ilyen, mint ez, imilyen ; (két
gyomor undorodik, felkeveredik. eg, k. a gyo- tárgy közöl a közelebbire vonatkozik).
mor vmely ételtől háborog, kevereg, hányásra Eming, 1. Emök.
erötet. Innen : Émelygés, fn. -get, 1. Émelyít. Eminnen, ih. erről a helyről, ebből az irányból ;
Emelygös, mn. 1) ált. émelygést. undort okozó ; eminnen jött.
külön. rendkivüli édessége miatt a gyomrot felke- + Emit, 1. Emtet.
verő ; é. ízü gyógyszer ; 2) háborgó, kevergö, há- Emitt, Emitten, ih. ezen a helyen.
nyásra késztő ; é. gyomor. Emle, fn. 1) † a. m. emlő ; 2) a. m. emlék ; 3)
Emelyit, cs. émelygést, undort, csömört okoz, a. m. emlékező tehetség.
hányásra erötet. Emleget, cs. többször szóba hoz, beszéd közben
gyakran megemlékszik vkiről, v. vmiről ; annyit
Emelzet, fn. a. m. dombormű. Innen : Emelze- emlegette és annyiszor lovát, hogy végre is huszár-
tes, mn. Emelzetesen , ih. nak kellett hinni magát (Gar.) ; (szój.) csuklik, em-
* Emen, ih. öntudattal, éber állapotban ; ilyen legetik a verebek ; ott is emlegetik az embert, ahol
dolgot émen nem cselekedhetik ember. szidják. -ödzik, k. vmiről beszéd közben több-
Eméne, fn. a. m. csecsemő. ször megemlékezik ; e. erről a dologról is.
Eméng, 1. Emök. Emlejt, Emlét, 1. Emlit.
 Eml ― 313 ― Emr

Emlék, fn. 1) tehetség, tulajdonság, melynél- irata ; 2) irat, melyben vkit vmely megtörténhető
fogva a látott dolgot, a megtörtént eseményt el eseményre teszünk figyelmessé ; emlékiratot nyuj-
nem feledjük, emlékező tehetség, emlékezet ; em- tani be a kormánynak, a gőzhajótársulatnak. -isten-
lékébe vésni vmit; 2) bármely tárgy, melyet vkinek nö, fn. a görög mythologiában Mnemosyne, a
azért adunk, hogy azt meglátva, rólunk megem- múzsák anyja. jel, fn. jel, tárgy, dolog, mely
lékezzék ; füredi, parádi e.; vmit emlékül adni vki- vmire emlékeztet. -kép, fn. 1) vmely dolgot, v.
nek; 3) oszlop, szobor stb., mely a) vmely megholt eseményt emlékezetünkbe visszaidéző kép ; 2)
emberre emlékeztet ; Széchenyi emléke ; emléket emlékül adott, v. kapott kép. -könyv, fn. 1) em-
emelni
emlékek.vkinek ; b) vmély eseményt jelöl ; egyiptomi aléklapokból álló könyv ; 2) (ker.) könyv, melybe
kereskedők az üzletök köréhez tartozó minden
Emlék-beszéd , fn. vmely megholt személy fontosabb dolgot feljegyeznek. lap, -levél, fn.
felett tartott , annak érdemeit dicsérő, kiemelő lap, levél, melyre ismerősink, barátink közől egyik
szónoki beszéd ; emlékbeszédet tartani vki fölött. v. másik vmi olyat ír fel, ami ö rá emlékeztet.
-elötti,nem
kezni azon korból való, melyre visszaemlé--nap, fn. vmely_dologra, eseményre emlékeztető
mn.lehet.
nap. -oszlop, fn. vkinek, v. vmely megtörtént
Emlekép, 1. Emlékkép. eseménynek emlékeül felállitott oszlop. -pénz, fn.
Emlék-erö, fn. lelki tehetség, minélfogva vmire vmely jelesebb esemény emlékére vert pénz ; ko-
visszaemlékezünk. ? -ész, fn. személy, aki a maga ronázási emlékpénz. -szerű, mn. oly nagyszerű,
v. mások emlékező tehetségét bizonyos módon, hogy emlék gyanánt fenmaradhat , századokig
mesterséges fogásokkal élesíti, gyakorolja (mne- fenálló ; e. épület. -szó, 1. Emlékige.
moniker). Innen : Emlékészet, fn. Emlék-tehetség, fn. (böles. ) tehetség, mely-
Emlékezés, fn. régebben látott, észlelt dolog- nek segélyével az elmult_dolgokra, észleletekre
nak , történt eseménynek emlékezetünkbe való visszaemlékszik. -tuli , 1. Emlékezethaladó.
visszaidézése. Emlékünnep, fn. vmely jeles személy, v. sze-
Emlékezet, ín. 1) emlékező tehetség ; gyönge rencsés esemény emlékezetére megült ünnep.
az emlékezete; emlékezetébe visszaidézni vmit; emlé- Emlél, k. 1) + a. m. szoptat ; 2) a. m. emléz.
kezetbe hoz, megemlít; 2) az emlékező tehetség Emlény, fn. a máskép nefelejtsnek nevezett
által véghezvitt munkálat, régebben történt, látott, virágnövény ; egy kert, benne viola és emlénynyel
dolognak elménkbe való visszaidézete ; emléke- beültetve egy sír (T. F.) ; á. é. emlényszem, kék
zetre méltó ; boldog emlékezetű ; őseink emlékezete ; szem. -kék , mn. a nefelejts- éhez hasonló kék
emlékezetemre, amennyire visszaemlékszem ; emlé- színü.
kezet óta, amennyire a most élők közöl bárki visz- ? Emlesz, 1. Emeltyü.
sza tud emlékezni ; ki ne szakadjon szivünkből + Emlet, 1. Szoptat.
emlékezete (Jók.), ne feledjük ; emlékezetből, könyv + Emlét, cs. a. m. említ.
nélkül. -es, mn. megemlékezésre érdemes, emléke- Emléz, cs. hallásból, v. olvasás után vmit be-
zetre méltó ; e. szavak. Innen: Emlékezetesség, fn. tanul, emlékezetébe vés, hogy azt szükség esetén
-haladó, mn. oly régi, hogy arra többé vissza- könyv nélkül elmondhassa. Innen : Emlézés, fn.
emlékezni nem lehet ; e. idők. -len, mn. 1) gyönge -et, fn. olvasás által betanult szó, mondat, v. be-
emlékezetü; 2) a. m. emlékezethaladó. reméltó, széd. -ettan, fn. az emlézés módját előadó tudo-
mn. emlékezetes , méltó , hogy megemlékezzünk mány.
róla. Emlit, cs. 1) szóba hoz, beszédközben felhoz ;
+ Emlekezik, 1. Emlékezik. említette, hogy ő is eljő; ne említsd ezt neki ; 2) idéz ;
Emlékezik, k. 1) régebben észlelt, látott, hal- említni a próféták szavait. Innen : Említés, fn. Em-
lott dolgot, régebben történt eseményt elméjébe lített, mn. -get, cs. a. m. emleget.
visszaidéz, v. emlékezetében van, tart ; emlékezni Emlö, mn. † szoptató ; e. mell. fn. a. m . nöi
vmiről, v. vmire; nem emlékszel már arra, mit mon- mell, csecs . -bér , fn. a szoptatós dajkának fizetett
dottam tegnap? 2) (ról, ről, v. ra, re ragokat vonzva) bér. bimbó, fn. a. m. csecsbimbo. -csonkítás,
vkiről, v. vmiről említést tesz ; emlékezzel őseid fn. (seb.) a fenésedett emlőnek sebészi műtét által
dicsőségére; rólad is megemlékeztünk; emlékezzünk való lemetszése.
régiekről (régi én. ) . Innen : Emlékező, mn. * Emlök, mn. a. m. nagy csecsü.
Emlékezőtehetség, fn. lelki tehetség, mely- ? Emlör, fn. (állatt.) az óvilági majmok legna-
néfogva vmire, v. vkire visszaemlékszünk ; erős, gyobbika ; máskép : vörös utáncs, orangutang.
gyönge e. Emlös, mn. tt. -t, v. -et ; tb. -ek; fn. tb. -ök ;
Emlékeztet, cs. 1) másnak emlékezetébe vmit, emlőkkel biró ; e. állat ; az emlősök osztálya.
v. vkit visszaidéz, eszébe juttat ; Szigetvár Zrinyi * Emmink, mn. a. m. mienk.
Miklósra e.; 2) vmit vkinek megemlít , vmire Emnéne, fn. idősebb nötestvér, ki az illetővel
figyelmeztet, beszédközben vmit emlékébe hoz ; ugyanazon anya tejet szopta.
emlékeztess majd holnap rá. Innen : Emlékeztetés, Emö, mn. a. m. szopó ; csecs emő, csecs szopó.
fn. Emlékeztető, mn. -ö, fn. 1) személy, aki mást Emöcs, fn. fiatalabb férfitestvér, ki az illetővel
vmire figyelmeztet ; 2) dolog, tárgy, amely vmire ugyanazon anya tejét szopta.
emlékeztet ; emlékeztetőül szolgál. ? Emöd, 1. Ébrény.
Emlékezvény, fn. dolog, tárgy, melyet emlé- * Emök, fn. turóból kicsurgott savó.
kezetünkbe visszaidézünk . Emöke, 1. Emreke.
Emlék-ige, fn. a. m. jelmondat, jelige. -irás, Emös. mn. a. m. szopós.
-irat, fn. 1) vkinek, v. vminek emlékezetére szer- Emplény, 1. Eplény.
keztett irat ; külön. önéletleirást, és az átélt ese- Emreke, fn. (nt.) tojásdad, szörös gyümölcsü
ményeket tartalmazó irat ; Jósika Miklós emlék- növény az öthímesek és kétanyások közől.
 Ems 314 Eng
Emse, fn. koca disznó négy éves korától. Énekhang , fn. a hanglépcső egyik hangja.
Emtestvér, fn. ugyanazon nö emlöin növeke--zatos, fn. a mi énekelve a fülnek jól esik, v.
dett két egyén, habár különben nem is testvérek. kedves hangzásu.
+ Emtet, cs. a. m. szoptat. Innen : Emtetés, fn. Ének-iskola, fn. iskola, melyben a zenei sza-
Emütt, 1. Emitt. bályok szerint való éneklést tanitják. -kar, Įfn.
Emv, fn. (élettan) a nyál és gyomornedv azon személyek együttvéve, akik öszhangzatosan
egyesült hatása következtében a gyomorban fo- együtt szoktak énekelni. kulcs. fn. vmely ének
lyóvá lett tápszer, mely szürkés, nyálkás, sava- összes hangjainak magasságát jelölő jegy a hang-
nyús pépet képez (chymus). jegyzett darab elején. -lecke, fn. az éneklésből
Én, nm. saj. enyém, tul. nekem, tt. engem ; tb. adott, v. vett lecke.
mi, v. mink, saj . mienk, tul. nekünk, tt. minket ; Éneklés, fn. dallás, dalolva zengedezés.
az első személyre vonatkozó személyes névmás ; Éneklö, fn. 1. Énekes, fn.-—, mn. 1) daloló, zen-
(szój .) ki vagyok, én vagyok, hetvenkedő egyénröl gedező ; é. madár ; 2) ahol énekelni szoktak ; é.
mondatik; ott leszek én akkor, nem fog az megesni karzat.
nélkülem ; én is voltam valaha vén asszony kocsisa, Enek-mester, fn. személy, aki mást a zene
volt idő mikor én is nyomtam vmit a latban. szabályai szerént énekelni tanit. -művész, fn.
fn. (böles.) maga a bölcselkedő személye ; saját én- személy, aki müvészileg tud énekelni. -müvészet,
jét illetőleg; az én és nem én között különbségett enni . Énekészet.
* Encenbene , Encsenbencs , Encsenben- 1.
esen, fn. apró dirib-darab, csip-csup holmi, ap- Ének-óra, fn. egy órai idöfolyam, mely alatt
róság. vki énekelni tanít, v. tanul . -szo, fn. 1 ) a. m.
* Encselkedik, 1. Incselkedik. énekhang ; 2) a. m. éneklés ; énekszóval kisérni ki
* Endel- edik, k. émelyedik , fölkeveredik a a halottat; á. é. könnyü szerrel ; kik énekszóval
gyomra. -lös, mn. émelyítő. szerzik dolgokat (Born .) ; (szój .) szép énekszóval
Endre, tn. finév, András. elmenni, elkotródni , irháját elhordani .
* Ene, fn. csordára nem hajtott, háznál tartott Énektan, fn. a zenei szabályok szerént való
borjas tehén ; (km.) amint tartod enédet, ugy iha- éneklést tárgyaló tan. -itó, 1. Énekmester.
tod tejedet. Énektanoda, 1. Énekiskola .
Ének, fn. 1) ált. a fel - felemelkedő meg leeresz- Ének-terem, fn. terem, melyben énekelnek, v.
kedő hangok kellemesen összefüggő változata ; a énekelni tanulnak. -zene, fn. éneklésből álló zene.
madarak éneke ; 2) külön. a hanglépcső nyolc -zet, fn. az ének hangjainak egybehangzó öszlete.
hangjának meghatározott szabályok szerinti lej- Enged, A) k. 1 ) vmely test egy másik erősebb
tése, dallam; szép, kellemes, kacskaringós, fülsértő, hatásának nem áll ellen, saját ellenhatásával alább
visitó, rekedthangú ének; 3) dalolni való versek, hagy ; nem e. a szikla, midön helyéből nem lehet
szöveg, melyet el lehet énekelni, dal ; éneket irni ; kimozdítni ; e. a lábbeli, ha tágul ; ( szój .) (alj .)
egyházi, világi ének ; (kın.) minden éneknek van nó- enged a bőr a húsnak ; á. é odább megy ; engedje
taja, minden dolognak meg van a maga módja; nek már egy kissé ; enged az ellen, a had, midör
az uj éneket örömest éneklik ; jól kezdett ének nem hátrálni kezd ; 2) szóváltásban, vitatkozásban az
nehéz kántornak, jól kezdett dolognak könnyü a ellenfél érvei előtt meghajol, hátrálni kezd ; e. a
folytatása ; szomorú nótára válik még az ének ; vitatkozásban; (szój . ) az okosabb szokott engedni;
(szój. ) hosszú, mint a sz. Iván éneke ; (bibl. ) dicsöitö 3) szót fogad ; e. az atyai parancsnak ; e. a szónak;
költemény ; Deborah éneke ; énekek éneke. 4) fagy, hideg mulni kezd ; e. a hideg, az idő ; 5)
Enek-beszéd, fn. a közönségestől eltérő és az szünni kezd ; e. a fájdalom ; B) cs. 1) hagy, nem
éneklést némileg megközelítő beszéd, leginkább a áll ellen ; engedj engem elöre menni ; nem enged
daljátékokban (recitativ). -darab , fn. énekelni szóhoz jutni ; ne engedd magad. állj ellen ; (bibl.)
való költemény, v. zenei szerzemény. -degel, 1. engedjétek hozzám jöni a kisdedeket ; nem engedi
Énekelget. Isten, hogy az megtörténjék ; 2) vkit vminek meg-
Énekel, cs. és k. 1) dalol, éneket zeng ; é. a ma- tevésében nem akadályoz, szabadságot ad vmire;
dár ; éneket é.; (km.) nem egyiránt énekel az éhező nem engedni a kofáknak az árulást ; 3) ad ; engedj
ajóllakottal; 2) á. é. vontatott. nyujtott hangon egy kis kis helyet nekem is; engedje isten ; á. é. vki-
beszél ; ne énekelj, hanem mondd el becsületesen, nek engedni a szót, nem akadályozni, hogy más vki
amit akarsz. get, cs . és k. könnyedén, több ideig, beszéljen ; 4) bocsát ; bünöket engedni ; 5) lealkudni
folytonosan énekel ; szépen é. ez a madár; vig dalo hagy ; minden forintból két krajcart engedett ; nem
kat é. -betö, mn. amit el lehet énekelni. enged meggyőződéséből egy körömfeketényit sem.
Engedékeny, mn. könnyen engedő, nem da-
Énekes, fn. éneklő személy, v. akinek köteles- coló , nem makacskodó ; e. ifjú. Innen : Engedéke-
sége énekelni ; jó é.; az énekesek itt fognak állani. nyül, ih. Engedékenység , fn.
-, mn. 1) énekelni szerető, v. aki énekelni szokott ; Engedelem, fn. 1) + elengedés ; ennek felette
e. mester, aki orgona nélkül énekel ; é. rigó ; 2) még három girát kelljen az birónak adni, minden
éneket tartalmaző ; é. könyv ; 3) éneklés mellett engedelem nélkül (sajó sz. pét. végz. ) ; 2) megen-
előadott ; é. szindarab; é. mise. -nö, fn. hivatalból, v. gedés , a kérelem teljesülésének jóváhagyása;
hivatásból éneklő nöszemély ; templomi, szinházi é. felsőbbségi engedelemmel eltávozni : atyai, felsőségi,
Énekész, fn. tb. -ek ; személy, aki az éneklést fejedelmi e.; engedelmet kérni, adni vmire ; enge-
a zenészet szabályai szerint tanulta. -et. fn . ének- delemmel legyen mondva ; 3) az elkövetett hibáért
lési művészet, melyhez a zenészeti szabályok sze- való megbocsátás, helyesebben : bocsánat. -levél,
rint való éneklés tartozik. fn. vmire felszabadító irás.
 Eng 315 Enyé
Engedelmes , mn. 1) szófogadó, aki a parancsra, töleg ; Béla engesztelőleg nyujtá kezét (Jók.). -tény,
intésre hallgat ; e. ifjú; 2) a. m . engedékeny ; 3) el- fn. tény, mely által vkit ki akarunk engesztelni .
néző ; a szülő néha gyermeke csekélyebb hibája iránt Engesztő, mn. (gyógyt.) gyomortisztító, lágy
engedelmes szokott lenni; és te (Isten) engedelmes széket előidéző ; engesztő szerek.
vagy, hogy dicsérjen minden (M. A. ) ; 4) (haj.) Engeteg, mn. könnyen engedo, engedékeny.
könnyű kormányzásu ; e. hajó ; 5) szolgálatra ? Enki, Énkileg, 1. Alany, Alanyilag.
kész ; e. szolgája. Innen : Engedelmesen , ih. Enge- Enmagam, nm. a. m. én.
delmesség, fn. kedik, k. szót fogat, vki parancsát + Enne, Ennehány, 1. Ennyi, Egynehány.
teljesíti, intését követi ; a jó gyermek e. szüleinek. Ennek, ez mutató névmás tulajdonítója. -elötte,
Innen : Engedelmeskedés , fu. Engedelmeskedő, mn. ih. ezelőtt, a mostani, v. illetőleg azon idő előtt,
Engedelmez , cs. a. m. egedélyez . Innen : Enge- melyre beszédünk vonatkozik ; e. minden máskép
delmezés, fn. Engedelmező, mn. Engedelmezett , mn. volt. -fölötte, ih. efölött, ezenkivül. -utána, ih.
Engedély, fn. vminek véghezvitelére adott, v. ezután, a mostani, v . azon idő után, amelyre be-
nyert jóváhagyás, szabadság, szabadalom (con- szédünk vonatkozik .
cessio). -ez. cs. vminek megtevésére szabadalmat Ennélfogva, ih. ezért, ennek következtében,
ad. Innen : Engedélyezés, fn . -levél, fn. hiteles ok- ezen okból.
irat, melyben vkinek vmi engedélyeztetik. Ennenmagam, 1. Enmagam.
+ Engedet, fn. a. m. engedelem. Ennivaló, fn. minden megehető tárgy ; van- e
Engedetlen, mn. 1) szófogadatlan ; 2) makacs- egy kis ennivalód ?
kodó. Innen : Engedetlenül, ih. Engedetlenség , fn. Ennye, 1. Ejnye.
-kedik, k. 1) nem fogad szót, nem teljesíti a pa-
rancsot, nem követi az intést ; 2) makacskodik. Ennyi, mn. 1) ilyen sok ; e. pénzt elkölteni !; 2)
ily terjedelmű, ilyen hosszú, ilyen nagy ; e. kelme
Engedmény , fn. ált. vmely dolognak vki javára fogyott el; még e. kenyér kell; e. jószága van. -re,
való odaengedése ; külön . (ttud. ) cselekvény , mely ih. 1) ilyen messze. ily távolra ; e. haladtunk; 2)
által saját jogunkat, v. annak egy bizonyos részét ezen pontig; hát e. vagyunk már ! e. jöttünk a ren-
másnak engedjük át ; váltói, zálogi e.; 2) cselek- dezkedéssel. -szer, ih. ily sokszor, ennyi izben.
vény, mely által vki kivánatának kisebb nagyobb Enye, 1. Ejnye.
mértékben eleget teszünk ; a különböző pártok Enyecsk , fn. a rothadásnak indult testben
nagyobbszerű engedményeket tettek egymásnak : 3) képzödő nyálkás anyag. Innen : Enyecskes, mn.
(b.) bányamivelésre adott szabadalom ; kutatási é. Enyedék, fn. menedék, enyhhely, ótalom ;
Innen : Engedményi, mn. -es, fn. (ker.) személy , engedékibe veszi, ótalmába veszi.
akinek javára vmely jogot átengedünk , személy, Enyeg, fn. a. in. nyálka, nyák. Innen : Enyeges,
kinek igényjoga van. -ez, cs. ált. vmely jogot mn. -esedik, k. nyálkássá, nyulóssá lesz (a tej,
jószántából , nem erötetve ad át vkinek ; alkotmányt turó). Innen: Enyegesedés, fn. -et, nyákával be-
e. a népnek, külön. (ker.) kereskedési jogot vkire von ; á é. befed, eltakar, elpalastol.
átruház Innen : Engedményezett , mn. Enyek, Enyekesedik, I. Enyeg, Enyegesedik.
Engedö, fn. személy, aki más számára vmiröl Enyel , fn. gyöngéd, édeskés tréfa, enyelgés .
mond. - mn. aki, v. ami vmiben enged, alább | -es, mn. gyöngéden , édeskésen tréfálkozó , enyel-
hagy. gö; e. szerető pár. -eg, k. 1) † dadogva beszél ; 2)
Engedvény , fn. 1 ) hiteles okirat , melyben gyöngéden , nyájasan, édeskésen tréfálkozik ; 3)
vmely jogot másra ruházunk ; 2) (b.) irat, mely szeretkezik ; leányokkal e. -gés. fn. 1) † dadogva
ben vkinek a bányamivelésre adnak jogot.
Engedvényez . cs. vmely jogáról más javára beszélés ; 2) nyájas tréfálkozás ; 3) szeretkezés.
-gö, mn. 1) †+ dadogva beszélő ; 2) nyájasan tré-
lemond. Innen : Engedvényező, fn. fálkozó
Engemnebants , fn. (nt.) máskép : ,,nenyulj - géssel párosult ; 3) szeretkező.
; enyelgős -gös . mn. nyájas, enyel-
beszéd.
hozzám"nak nevezett virágnövény . Enyém, nm. tb. enyéim v. enyémek ; első sze-
Engemnefelejts, fn. (nt.) a. m. nefelejts. mélyü birtokos névmás ; jelentésére nézve : a. m.
Engemszagolj , fn. (nt. ) növény a fedetlen hozzám tartozó, sajátom ; általánosan bevett szo-
magvu kétfőbbhímesek közül , kellemes illatú kás szerint mint jelző nem, hanem csak mint
ambrafü (teucrium marum) ; máskép : életillat állitmány használtatik ; igy pl. nem mondhatjuk
tarorja, élet füve, márum füve. enyém kalap, hanem az én kalapom ; de helyesen
+ Engeszt, cs. felolvaszt, lágygyá tesz.
Engesztel, cs. 1) † engedni, hatalma elött meg- van: ez a kalap enyém, v. enyém ez a kalap ; noha
tájdivatosan (a hevesi palócok) mint jelzőt is
hajolni kényszerít ; engesztelje mind ő hatalmának használják, csak hogy ekkor az utána álló főnév-
alája (góri cod.) ; 2) á. é. a) felolvaszt : a nap me- hez még első személyü birtokragot szoktak kap
lege engeszteli a jeget ; b) a haragvót kérleli, kéri, csolni ; pl. enyém házam ; enyém uram (férjem)
hogy haragját csillapítsa , békéltet ; engesztelni a elment a kocsmába : ha ezt a jószágot enyémmé te-
sértett feleket. Innen : Engesztelés , fn. -etlen, mn. hetném ( Born.) ; (km.) jobb egy enyém, mint száz
meg nem kérlelt, aki nincs kibékéltetve , haragvó .
-hetetlen, -hetlen, mn. meg nem kérlelhető, ha- | másé ; (szój. ) a mi enyém, enyém.
Enyész, k. szem elől eltünik, megsemmisül,
lálos ; e. yyülölet. Innen : Engesztelhetetlenül , ih. vége felé közeleg ; e. a daganat, a láz, midőn muini
Engesztelhetetlenség, fn. -hetö, mn . könnyen meg- kezd ; e. a felleg, midőn szétoszlik. -et, fn. ált.
bocsátó, akit könnyen meg lehet kérlelni. szem elől való eltünés, elmulás ; külön. 1) meg-
Engesztelő, mn. vki megkérlelésére, kiengesz- semmisülés, elmulás ; a világ enyészete ; 2) a nap
telésére szánt ; e. beszéd ; e. levél ; e. áldozat. -dik, lenyugvás ; napenyészet idején ; 3) feloszlás ; a test
k. haragjával, bosszújával felhagy, békül. Innen : enyészete. Innen : Enyészetes, mn. a halálnak enyé-
Engesztelődés, fn. -leg, ih. engesztelő módon, béki- | szetes árnya (Vör.) . -hetlen, -hetetlen, mn. örökké
 Enyé 316
tartó, állandó, soha el nem muló ; az enyészhetlen
világosság fényeskedjék neki. -ik, 1. Enyész.
Enyészt, cs. 1) † elrejt ; és egy csoport lisztbe
enyészté el magát (P. G.) ; 2) eszközli, hogy vmi
enyészetnek induljon ; vigasztalással enyészteni vki
fájdalmát ; 2) a) adósságot törleszt ; b) vmely bir-
tokot papi kezekre juttat ; 3) vmely állampapír
ellopatását, v. elvesztését az illető helyen beje-
lenti , s ez által azt értéktelenné teszi. Innen :
Enyésztés,
* fn. Enyésztési, mn.
Enyett, ih. rag. -em, -ed, -e ; vki helyett, v.
-ért; enyetted megyek el; enyetted jóllakám, irántad
való tekintetböl jól tartottak ; enyetted szidalmaz-
tak, éretted.
Enyez, cs. takar, fed, titkol.
Enyh, fn. minden dolog, mely a fárasztó munka
után pihenést nyujt, könnyebbséget szerez, s a fáj-
dalmat némileg könnyíti, szünteti ; a lelkifájda-
lomban enyhet ad a vigasztalás ; a nagy melegben a
szellő fuvalma, a megfázottnak enyhet ad a meleg
szoba. -bor, fn. szomjuságot eloltó bor.
Enyhe, mn. 1) enyhet nyujtó, munka, fáradság
után könnyebbséget szerző, fájdalom szüntető ; e.
ital; e. szellő; 2) szelid , gyönge , nem durván
érintő ; e. szavakkal megdorgálni vkit ; 3) a. m.
lanyha. Innen : Enyheség, fn.
Enyhed, Enyhedés, 1. Enyhül, Enyhülés.
Enyhely, fn. hely, hol szél és fergeteg az em-
bert zivataros időben nem éri, mint : part alatt,
fák mellett ; á. é. hely, hol az élet fáradalmai után
nyugtot találunk, sír, temető.
Enyhes, 1. Enyhe.
Enyheszt, Enyhesztés, Enyhesztő, 1. Eny-
hit, stb.
Enyhit, A) k. könnyebbít, elviselhetöbbé tesz ;
e. a beteg nyavalyáján ; e. a szegény ember sorsán ;
B) cs. vminek hevét , nagyságát megszünteti,
zordonságát kisebbíti ; a nap melege enyhíti a hide-
get; az üde ital enyhíti a szomjat ; ez a körülmény
enyhíti a büntetést. Innen : Enyhítés, fn.
Enyh-ital, fn. frisítö ital, mely a melegben, v.
szomjúság ellen enyhet nyujt.
Enyhithetetlen, Enyhithetlen, mn. 1) nem
könnyebbíthető , nem szelidíthető ; enyhíthetlen
fájdalom, szomj.
Enyhitö, mn. 1) könnyebbséget szerző ; e. ital,
álom, szellő ; 2) szeliditő , zordonságát elvevő ;
(ttud.) e. körülmény ; 3) (gyógyt.) fájdalmat osz
lató; e. szerek.
Enyhö, 1. Enyhe.
Enyhödik, 1. Enyhül.
Enyhös, mn. enyhet nyujtó; igy jár a szegény
bagolyf is épen, ki elhagyja enyhos odvát dél köze-
pén (Cs.).
Enyhöte, 1. Enyhhely.
Enyhszer, fn. ált. mindenféle szer, mely eny-
het ad, könnyebbülést szerez ; a megfázás ellen
ió e. a meleg szoba ; külön. (gyógyt.) gyógyszer
mely a betegnek könnyülést szerez.
Enyhül, k. 1) zordonságával alább hagy ; e. a
hideg idő; 2) heve csendesül, csillapszik ; e. a
szomj az üde italtól, a lelki fájdalom a vigasztalás
által; 3) dühe, haragja szünik ; enyhült egy kissé
dühe. Innen: Enyhülés, fn. -ékeny, mn. amit eny-
hitni lehet, csillapodásra hajlandó. -et, fn. kedves
érzelem, melyet az enyh, a könnyebbülés nyujt az
embernek.
- Epe
Enyim, 1. Enyém.
Enyü, Enyüs, 1. Enyv, Enyves.
Enyv, fn. tt. -et ; ált. mindenféle hig, ragadós
anyag, mely két test összeragasztására használta-
tik ; festő enyv, gyantából és mézből ; madárenyv;
külön. állati hulladékokból, apró bördarabokból,
csontvelöböl stb. készült ragadós anyag , mely
megkeményedése után két kemény test összetar-
tására szolgál ; asztalosok, könyvkötők enyve; cipé-
szek enyve, melylyel a talp szélét fényesítik ; kala-
posok enyve ; enyvet főzni , hidegítni ; enyvvel
ragasztani vmit.
Enyvbör , fn. enyvfőzésre használható apró
bördarabok.
Enyvcukor, fn. sárgacukor híg állapotban.
Enyved, k. enyv segélyével egyberagad.
Enyvene, fn. (nt.) növény a szegfüfélék rendé-
ből (viscaria) .
Enyves , mn. 1 ) enyv tartására szolgáló ; e.
csésze, üst ; 2) enyvvel bekent, föleresztett ; e. pálca,
e. víz ; á. é. e. kéz, melyhez minden hozzá ragad,
azaz minden kezeügyében eső dolgot elcsen ; e,
kezű, tolvaj . Innen : Enyvesen, mn. Enyvesség, fn.
-it, cs. 1) vmely híg testet enyvvel felkever ; a vizet
enyvesítni ; 2) külön. (msz. ) simítatlan papirost arra
való enyvvel bekeni, hogy simává legyen.
Enyvez, cs. vmit enyvvel beken, egyberagaszt ;
deszkákat egymáshoz e.; az asztallábat helyére eny-
vezni. Innen : Enyvezés, fn. Enyvezett, mň . -et, fă.
vmely test azon része, mely enyvvel vagyon ösz
szeragasztva. -etlen, mn. enyv által össze nem
ragasztott, nem enyvezett. -ö, fn. enyvezéssel fog-
lalkozó személy. - mn. enyvezéshez használ-
ható; e. ecset, edény.
Enyv-fözö, fn. különféle állati hulladékokból
enyvet készitő iparos. -nemü, mn. olyanféle, ra-
gadós, mint az enyy. ragaszték, fn. ragaszték
enyvböl. -szin, fn. és mn. 1) az enyvéhez hasonló
papirkészitők simitásra használnak. -viz, fn. enyv-
vel vegyitett viz, melyet a mocskos barna szín ;
2) enyves festék.
? Enz, k. önzőleg, önhaszonlesöleg viseli magát,
Innen : Enzés, fn. Énző, mn. és fn.
Enzsel, tn. finév, Anselm magyarított alakja.
Ép, mn. 1) egész, sértetlen, tökéletes, egészsé-
ges, romlatlan részekkel biró ; ép gyümölcs ; ép
ember, ép egészség, ép keze lába van; (szój.) eleg
szép, aki ép ; á. é. ép szűz, nö, aki még nem veszté
el szüzességét ; ép szüzesség ; ép erkölcs, romlatlan ;
2) (mt.) kilencven fokú ; ép szög, épszögű három-
szög ; ép szögű szegvényrendszer , midőn a szeg-
vénytengelyek egymásra függélyesen állanak.
Epe, fn. az állati testben levő zöldes, v . feketés
sárga nagyon keserű híg test, mely az eledelek
megemésztését könnyíti ; vesék körül a vérből
képzödik ; a felbontott hal, csirke epėje elfakadt;
(szój .) keserű, mint az epe ; elöntötte az epe, a) az
epe bőre alá ömlött, szemei, arcbőre sárgák az
epétől ; b) á. é. nagyon haragos ; sok epėje van ;
több epėje, mint mérge, nagyon haragos ; nincs
epėje, mint a galambnak, szelid ember ; felkeverni,
felzavarni vki epéjét, megharagítni ; epét hányni ;
(bibl.) epével, ecettel itatták.
Epebaj , Epebetegség, 1. Epekór.
Epecel, k. ide-oda mozog, tipisgál.
Epecukor, fn. cukoranyag az epében.
 Epe 317 Epi

Epecsel, k. 1) a. m. epecel ; 2) apró cseprő | lában ; épenségesen annyi lett. -séggel, ih. egyálta-
dologgal foglalkozik, pepecsel. lában, teljességgel ; ha épenséggel el akarsz jóni, nem
Eped, k. ált. vmi után vágyik, sovárog, az erős bánom. -tartás, fn. vmipek épségben való fentar-
vágytól emésztődik ; külön. 1) vmi étel-, v. italtása ; a rendek biztosítassanak szabadságaik épen-
félét nagyon ohajt ; e. egy kis fris vizért ; 2) vkit | tartásáról (Sz. L.).
nagyon ohajt látni ; e. vki után ; 3) a szerelemtől Eper, fn. tt. epret ; tb. eprek ; (nt.) 1) apró ge-
emésztődik, szerelmét kielégitni ohajtja, vágyako- rezdekböl, bogyócskákból álló , különféle színü,
zik szerelme tárgya után ; e. aférfiakért, a nőkért ; kellemes ízü szamócaféle gyümölcs ; fai eper, a)
epedve tekintni vkire. Innen : Epedés, fn. fán termő, mindenféle epergyümölcs akár édes,
Epedéksav, fn. (vt.) az epének főalkatrészét akár savanykás ; b) fán termő édes epergyümölcs ;
tevő gyantaszerü sav. földi eper, a) szamóca ; b) a szamócánál vmivel
Eped- ez, k. több ideig, folytonosan eped ; e. nagyobb és nem oly élénk piros színü epergyü-
vmiért, vki után. -ö, mn. 1) sovárgó, érzéki vágya- mölcs, melynek indái a földön vannak elterülve ;
kat visszatükrözö ; e. szemek, arc, ajkak ; 2) sovár- édes, fakó, fehér, fekete eper; kerti-, fiu-, leány-,
gás, vágyakozás miatt bús ; e. leányka. Innen : kos-, madár-, csattogó-, gyalog-, hárseper; epret
Epedőleg, ih. -ség, fn. tt. -et ; epedő állapot, vmi, rázni, szedni ; (szój .) lassan kullog, mintha epret
v. vki utáni forró vágy. -tség, fn. tulajdonság, szedne ; szedi az epret, azaz : a hasznot; maga ke-
melynélfogva vki eped , vmi után nagyon sovárog, belébe szedi az epret , önzö ; más szedi le az epret,
vágyakozik. -ve, ih. vmi után sovárogva ; epedve más élvezi kellemeit ; (km ) hires eperre nem kell
tekinteni vkire. kosárral menni ; 2) a. m. eperfa. -alma, fn (nt.)
Epe-edény, fn. (bt.) az állati test azon csator- piros húsu alma, a szamócaéhoz hasonló , kellemes
nái, melyeken keresztül az epe a test egyik részé- zamattal.
böl a másikba húzódik. -ér, fn. (bt.) az epehólya- * Éperedik, k. a. m. lábadoz.
gon keresztülmenö , kettős águ vérér. -fölösleg,
fn. állati testbenaz epének a szükségesnél nagyobb Ép erejü, mn. teljes erőben levő , egész erejé–
mennyisége. -fü, 1. Földepe. vel biró ; ép-erejű ember.
Epe-hagymáz, fn. (kórt.) tulságos epefölösleg Eper-fa, fn. (nt.) fanövény, melyen az isme-
által előidézett hagymáz. -hasmenés, fn. gyakori retes eperrgyümölcs termik ; selyem- eperfa, mely-
székelés, melyben epe megy el az embertől. -hi - nek gyümölcse édes ; szeder- eperfa , szederfa
deg, -hideglelés, 1. Epeláz. -hólyag, fn. (bt.) az (morus). -fagy, fagylalt, fn. eperízből készitett
epét tartalmazó hólyag, hártyaburok a máj alsó fagylalt.
részén. -inger, fn. tulságos epefölösleg által elő- Eperj , 1. Eper.
idézett inger. -ital, fn. ital, melybe epe van ke- Eperjácint, fn. (nt. ) kék virágu növény a já-
verve ; á. é. nagyon keserü ital. cintok közöl, máskép : kigyóhagyma (hyacinthus
Epekedik, k. 1) több ideig sovárog, vágyako- bothrioides).
vmi után; e. a rég nem látott kedves után ; 2) aggó- Eperjes, 1. Epres.
dik, busul, emészti magát. Innen : Epekedés, fn. országban Eper-lóhere, fn. (nt.) Francia-, Angol- , Svéd-
tenyésző, földön kuszó lóhere. -paraj,
Epekedő, mn.
Epe-kiömlés, fn. az epének az epehólyagból a fn.Epés, (nt.) apró bogyóju növény a parajok közül.
mn. 1) sok epéjü ; e. ember ; 2) epével
gyomorba, v. a test többi részeibe való átszivár- ; 3) á. é. haragos ; e. beszéd
gása. -kór, -korság, fn. (kórt.) ált. az epe által bekent; e. rongy, ruha
okozott mindenféle betegség ; külön. az epeerek kifakadás ; inn.: epés vérmérsékletű (cholericus) .
megdugulása, az epehólyag megrázása, v. tulságos Innen : Epésség, fn.
epekiömlés által előidézett betegség, melyben a Epe- sár, fn. fekete epe. Innen: Epesáros, mn.
test viaszsárga színüvé leszen, sárgaság. Innen : sav, fn. (vt. ) epéből nyert sav.
Epekóros, Epekórságos, mn, -kö, fn. (kórt.) köke- savEpesav, fn. (vt.) elpárolt marhaepéből nyert
(cholsäure ) .
mény képződmény az epehólyagban. -kövérnye, + Epeség, fn. aggodalom, fájdalom, szenvedés ;
fn. kövéres, zsíros anyag az epében. -közvezeték, téged epeségedért (B. a i. k.) .
fn. (bt.) az epehólyagot a gyomorral összekötő kérlek Epesipoly, fn. (kórt.) sipoly az epehólyagban.
csatorna. -láz, fn. fölösleges epekiömléstől elöidé- Epés-it, cs. 1) epéjét szaporítja ; asok serivás epé-
zett lázas betegség. -menet, 1. Epeedény. síti az embert; 2) á. é. eszközli, hogy vki haragos
Epemirigy, fn. hányásban, epehasmenésben, természetet öltsön magára. -kedik, k. a. m. mér-
görcsökben jelenkező kínos betegség (cholera) ; geskedik, haragos, keserű szavakkal él. Innen :
keleti, ázsiai, szórakozott, dögvészes e. · Epéskedés, fn.
Épen, ih. 1 ) egészségesen, sértetlenül, csonki- Epest, ih. épen, egyenesen.
tatlanul ; e gyümölcs a télen át épen maradt; épen
térni vissza a harcból ; 2) a. m. különösen ; épen én Epeszt, cs. 1) epedni készt, az epedés fogyasztja,
nem megyek el; épen azért nemjösz el; 3) a. m. köz- emészti ; epeszti a vágy, a szerelem, a szomj; 2) ag-
vetlenül; épen mellettem állott; épen általellenben gaszt, gyötör, búsít; anyagi gondok epesztik; epeszti
lakik; 4) egyenesen ; épen azt akartam mondani ; épen magát; holtra epeszti magát. Innen : Epesztés, fn.
Epétlen, mn. epe nélkül való ; á. é. szelid, nem
téged várunk; 5) csupán csak ; épen annyi marad, ; epétlen, mint a galamb.
hogy elég leszen; 6) egyáltalában, teljeséggel ; ha haragos
épen akarod, teljesitem. -bizony, isz . (guny.) ellen- Epe-üritö, fn. (gyógyt.) a tulságos epefölösleget
kezőjét fejezi ki annak, amit állitunk; épenbizony, kihajtó ; epeüritő szerek. vezeték, 1. Epeedény.
majd te rád bizzák azt. † -égetés, fn. a régi izrae- Épfogás, fn. ( zene) egész nyolcad , ötöd stb.
liták áldozata, melyben az áldozatbarmot egészen fogása.
megégették. -ségesen, ih. épen, teljességgel, álta- Epickél, k. (vad.) a nyúl bukdácsolva ugrál.
 Épi 318
Épit, cs. 1) házat, templomot, hidat, utat stb.
alkot, rak össze, készit ; (szój . ) homokra épitni,
hasztalan munkát tenni ; légvárat épitni, csalóka
reményekkel kecsegtetni magát ; (alj.) szarhól vá-
rat épitni , kis dolognak nagy feneket kerítni ;
(km.) ki utfélen épit, sok mestere van annak; mal-
mon, ifjú feleségen mindig kell épiteni ; 2) á. é. a)
vmiben, mint szilárd állapotban bízik ; az ő sza-
vaira, igéreteire nem lehet épiteni, azaz nem lehet
szavaiban, igéreteiben bízni ; b) vmit alapul hasz-
nál ; gyanúra épitni a vádat ; c) erkölcsileg javít ; az
üdvös intések építik a jóravaló ifjút. Innen :Epités, fn.
Epitési, mn. épitéshez tartozó, arra vonakozó ;
é. költségvetés.
Epités-mód, fn. mód, mely szerint vmely épü-
letet felépitenek. -rend , fn. 1) épitést illető rend-
szabály ; 2 ) rend, mely szerint az épületek egy
másután következnek.
Épitész, fn. személy, aki az épités mesterségét
müvészi tökélyre vitte ; különösen aki az épitendö
templomok s más nagyszerű épitmények tervét
előre elkésziti. Innen : Epitészi, mn. -et, fn. elmé-
leti és gyakorlati tudomány, mely tanítja, hogyan
kell művészileg szép, tartós épitményt lehetőleg
olcsón előállitni. Innen : Epitészeti, mn. Épitésze-
tileg, ih.
Épit-etlen, mn. és ih. nem épitett ; é. ház ; é.
marad. Innen : Epitetlenül, ih. -get, cs. lassan, ké-
nyelmesen, folytonosan épit. -hetö , mn. mint
építmény felállitható. -kezik, k.épitéssel foglalko-
zik, Inn.: Épitkezés, fn. Épitkezési, mn. Épitkező, mn.
Epitmeny, fn. emberi kezek segélyével, köböl,
tégiából, fából, v. mas anyagból készült és bizo-
nyos célnak megfelő bármely mü , alkotmány;
építmény a templom, ház, híd, utak, síremlékek,
töltések, szóval minden, ami az épités köréhez
tartozik. V. ö. Épület.
Epitö, mn. és fn. 1) épitéssel foglalkozó ; 2) épi-
tésre szánt. -állás, fn . fenyőszálakból és deszkák-
ból összerakott állás az épitéssel foglakozó kömi-
vesek számára. -hely, fn. hely, ahol vmit, hajót
stb. épitenek. -hivatal, fn. az épitésre felügyelö
hivatal. -mérték, fn. a közönségestöl különböző,
csak az épitésnél használható mérték. -mester,
fn. mesteri oklevéllel ellátott s épitéssel foglal-
kozó személy. mesterség , fn. a. m. épitészet.
-tisztség, fn. az építő hivatal személyzete. * -szék,
fn. a. m. tisztujitási gyülés .
Épitség, fn. épités alatt levő tárgy. Innen :
Épitségi, mn.
Epittet, cs. rendeli, parancsolja, hogy vmit épit-
senek ; házat, várost, hidat épittetni. In.: Épittető, mn.
Epitvágy, fn. építkezésre való vágyakozás.
Epkézláb, Epkézlábu, nm. egészséges, munka-
képes, akinek nincs testi hibája ; épkézláb ember.
Épkö, fn. (b.) 78 fontot, v. többet nyomó koc-
ka- alakú kösódarab , amino a sóaknából kösó
gyanánt kereskedésbe megy.
Eplény, fn. (gazd.) 1) a szántalpak összetartására
szolgáló keresztfa ; első, hátulsó é.; 2) a szánka
rudját tartó kereszifa.
Epres, mn. 1 ) epret termö ; e. vidék, kert, erdő ; |
2) epertartó ; e. kosár ; 3) szétnyomott epertöl be-
mocskolt; ez a kendő e. —, fn. hely, ahol eperfák
Ér
tenyésznek. -csalán , fn. (nt. ) gömbölyü barkáju
növény a csalánok közöl .
Eprész, fn. eperszedő személy.—, k. földiepret,
szamócát keresgél, szed . -leány, fn. eperszedő
leány.
Épség, fn. 1) ép, egészséges, sértetlen állapot ;
épségben megmaradni ; 2 ) a. m. épület ; derék épsé-
get csináltak ; (Kriza). Innen : Épséges, mn.
Éptan, fn. a testi egészség épentartásáról szóló
tudomány.
Éptelen, mn. nem ép, nem egészséges. Innen :
Éptelenség, fn.
Epül, k. 1 ) vmely épitmény készül, emeltetik,
összeállit atik; gyorsan, lassan é. ez a ház, ez a
város ; 2) á. é. a) a beteg lábadoz ; nagy beteg volt,
de már é.; b) vmin, mint alapon nyugszik ; ezen é.
egész alkotmányunk ; c) jó példa, üdvös beszéd által
erkölcsileg javul ; é. vki beszédén, példás magavi-
seletén Innen : Épülés, fn.
Épület, fn. olyan épitmény, mely emberek, v.
állatok befogadására és beszállásolására, termé-
nyek, iparcikkek tartalmazására szolgál , melynek
belsejében lakni, vmit tartani lehet : fából, mórból,
téglából, köböl rakott épület ; (b .) földalatti menet,
nyilás, melyen a bányába ki- és bejárnak. -alap,
fn. földbe ásott tér, mely cövekkel stb. kiverve, az
épületnek alapul szolgál. -derék, fn. az alap és
tető közötti része az épületnek, a falak együtt-
véve. -disz, fn. cifraság az épület külsején . - ecske,
fn. kis épület.
Epületes, mn. 1) épületekkel megrakott ; é.
tér ; 2) á. é. javitó, erkölcsi tanulságul szolgáló ;
é. könyv, beszéd. Innen : Épületesség, fn.
Épület- fa, fn. épitésre használható fa ; külön.
fenyoszálak, melyekből az épület tetejének famun-
kája készül. festö, fn. személy, aki épületeket
szokott festeni. -hely, fn. 1) a. m. ácshely ; 2) tér,
melyre az épületet épitik.
Épületi, mn. épitéshez , v. épülethez tartozó, azt
illető, arra vonatkozó .
Épület-kö, fn. épitésre használható, faragott,
v. terméskö. -osztályadó, fn. adó, melyet vinely
épülettől ennek tulajdonosa fizet. - rajz, fn. az emel-
tetni szándékolt épületet ábrázoló rajz. -szárny,
fn. az épületnek a közepén kivül eső része, jobb,
v. bal oldala. -szer, fn. az épitésre szükséges
anyagok, kö, vas, fa, mész stb. együttvéve.
Er, fn. tt. eret, v. ért ; tb. erek ; ált. a hig testek-
nek menetül szolgáló csatorna ; külön. 1) (bt.) az
emberi és állati test minden részén elterjedt csa-
tornácska, melyben a vérforgás történik ; üt-ér,
vér-ér, visz-ér ; élet erek, öreg erek; eret vágni vkin,
a) vkinek erét az u. n. érvágóval felnyitni, hogy
bizonyos mennyiségü vére kifolyjon ; b) á. é. vki-
nek pénzét kérés, v. zsarolás által kicsikarni ;
erére tapintani, érzékeny oldalát érinteni vkinek,
hogy kitudjuk, mi bántja, mint az orvos, ki az
érverést tapogatván, megtudja, kinek mi baja;
megvágták az erét ; 2) természet alkotta földalatti
csatornácska , melyben a viz folydogál ; bövizu,
gazdag ér ; 3) azon hely, hol a föld alól a viz ki-
bugyog, forrás ; kutásás alkalmával bővizű érre
találni ; 4) kisebb patakcsa, csermely; 5) áradás
alkalmával keletkező több águ vizfolyás, mely
késöbb a nap hevétől felszárad ; a Tisza ere, ke-
 Ér 319
resztülhajtani az éren ; 6) á. é. a) (b.) ércet tar-
talmazó réteg ; b) (msz.) görbületesen, cikk- cak-
kosan haladó vonalok; ér a fában, a márványkőben,
a cifra papiroson.
Er, k. 1) bizonyos mélységre, magasságra, tá-
volra terjed, nyúlik ; bokáig ér asár, a viz ; ináig ér
a haja; 2) vhova eljut ; mi hamarébb érünk Pestre,
mint ti; még ajógondolat sem er nyomába (Szel. L.);
(km. ) lassan járj, tovább érsz ; 3) (hoz, hez) vmivel
vkít megillet, hozzá nyúl, dörzsölödik ; hozzám ért
a kezével ; hozzá ne érj ehhez a füstös fazékhoz ; 4)
(val, yel) ugyanolyan, hasonló erőben van, hason-
becsü, hasonló sebességü stb. , mérközik vele ; ő
két olyan emberrel ér, mint te vagy ; lovával szél sem
ért (Gar.) ; 5) (ra, re) a) (tárgyhoz ) ideje van ; nem
érek ajátékra; b) (személyhez) bánt, zaklat, sür-
get ; mi ért rád, mi bajod van ; rám ért a köhögés ;
B) cs. 1) sért, talál, illet ; a lábát érte a golyó ; á. é.
nagy csapás, baj, szerencse, szerencsétlenség, bünte-
tés ért bennünket ; 2) helyzeténél fogva vmihez
kezével, v. más eszközzel oly közel jut, hogy
illetheti ; nem érem az ágat ; á. é. vminek véget
érni; nem tudom végét érni e dolognak ; rosz végét
éred te még ennek ; 2) bizonyos pontig eljut ; fenekét
érni a viznek ; 3) megnyer ; nem éred te azt soha,
hogy én elmenjek hozzád ; 4) vkit bizonyos tett
véghezvitelekor meglep ; hazudságon, tolvajságon
érni vkit; (km. ) kit egyben rajta érnek, másban is
gyanitják; 5) vkit vhol megtalál ; az eső utban ért
bennünket; az erdőben értük őket; 6) haszna van
vmiből ; hát most mit érsz vele ? mi hasznod van
belöle; (km.) nyalod, v. falod , egyet érsz vele ;
7) vmivel egyenlő ára, becse van ; sokat, ke-
veset, többet, legtöbbet ér ; semmit , épen semmit
sem ér ; (szój.) nem ér egy férges diót, v. pipa-do-
hányt; nem ér egy irgalmas kiáltást; egy hajtófát
sem ér; (km.) többet er teste, mint lelke, szép de
nem jó ; 8) átél, addig él ; szörnyü időket értünk
már mi.
Eralakú , mn, az éréhez hasonló , cikk- cakkos,
vonalzatos alakú.
Eránt,1. Iránt.
Erány, Erányoz, 1. Irány, Irányoz.
Erbordás, mn. (nt. msz.) éralakú bordákkal
cifrázott ; é. levél.
Ere, fn. 1) ásvány, melyben föld- , kö- és fém-
részek keverve vannak ; 2) minden idegen résztől
megtisztitott és kalapá'ás által lapitható ásvány,
máskép : fém ; nemes érc , arany, éreny, ezüst ;
nemtelen érc akna, fn. ércet tartalmazó bánya.
-áldás, fn. (b. ) azon ércmennyiség, melyet a bá-
nyászok működésök közben találnak. -anya, fn.
(b.) ércrészeket tartalmazó kö , v. földnem. -ásó,
fn. (b.) személy, aki a bányában ércfejtéssel fog-
lalkozik. -csepp, fn. vmely ásvány belsejében
cseppalakban talált érc. -drót, fn. a. m. ércfonal.
-dús. mn. érccel bővelkedő, ércekben gazdag ; é.
tartomány.
* Érce, 1. Jérce.
Érc-edény, fn. tiszta ércből , fémből készitett
edény. -el, cs. vmit érccel bevon, fémmel felszerel.
-erek, fn. tb. (b ) ásvány tömegekkel telt réteg
zetek, melyeknek fekvése a hegy többi rétegze-
tétől elüt, s melyek annál későbben alakultak
(Erzgänge).
Erc
Érces, mn. ércet tartalmazó, érccel vegyes ; é.
ásvány, forrás.
Ércez, mn. érccel bevon, érclemezzel felszerel ;
sisakot é.
Ere-fal, fn. 1) ércből emelt fal ; 2) á. é. a) na-
gyon erős fal ; b) legyőzhetlen akadály. -fejtő, fn.
a. m. ércásó. -fekvények, fn. tb. (b.) ásványtö-
megekkel telt oly rétegzetek, melyek a hegység
egyéb rétegzetével párhuzamosan feküsznek (Erz-
lager) . -féle, mn. az ércekéhez hasonló tulajdon-
sagu, az ércek osztályához tartozó.
Érc-fény, fn. minden idegen résztől megtiszti-
tott érc ragyogása, fénye. -fészek, fn. (b.) a bá-
nyának azon része, hol egy tömegben sok érc
foglaltatik. -föl, fn. (b.) a bánya felszínén talál-
ható lágyabbféle érces ásvány. -göröngy, fn. a.
m. ércrög. -hab, fn. az olvadó érctömeg felszinén
képződő hab . -hamu, fn. tüz által elhamvadt
salakja vmely érces ásványnak. -hegy, fn. hegy,
melyben ércek foglaltatnak. -hulladék, fn. alt.
fémekkel dolgozó személyek által elhullatott apró
ércdarabok ; külön. (b.) ércrészek, melyeket a bá-
nyászok munka közben elhullatnak.
Erci, mn. ércet illető, arra vonatkozó.
Erejelzet, fn. (b.) bizonyos jel, mely mutatja,
hogy a bányában ércrészek foglaltatnak.
Érc-kém, fn. (b. ) az ércek minőségét és az
ásványokban foglalt mennyiséget meghatározó
bányatiszt. -kémlöség, fn. (b. ) 1) tiszti személy-
zet , mely az ásványok érctartalmát határozza
meg ; 2 ) az érckém hivatalbeli állása, állapota.
koh, fn. salak, idegen részek, melyek az ércből
feldolgozás alkalmával kiválnak. kö , fn. kö,
éretörö. ércrészek foglaltatnak.
melyben -különzés, fn. (b. ) több-kölyü, fn. a. m.
fajta érceknek
egymástól, v. egy nemű ércnek idegen részeitöl
való különválasztása. -mara, fn. porrá tört érces
ásvány. -máz, fn. a. m. zománc. -mély, fn. (b.)
1 ) a dus tartalmu ércfészek mélysége ; 2) sok ércet
tartalmazó hely a bányában ; tulmenni az ércmé-
lyen, mélyebbre ásni, mint ahol sok érc foglaltatik .
-menet, fn. ércet tartalmazó menet a bányában .
-mérleg, fn. mérő eszköz, melylyel a bányászok
az érces ásványt mérlegelik . -mesgyék , fn. tb.
(b.) a haránt müveletnél mindazon vágások, me-
lyek az ércáldás kinyerésére tétetnek. -mész, fn.
(ásványt. ) mészföldnek látszó érctömeg , melyet
vegyi működés által eredeti ércalakjára lehet
visszavinni. -mives, fn. tisztitott ércböl, fémből
különféle eszközöket készitő iparos.
Érc-mosás, fn. (b.) vmely ércnek idegen részei-
től mosás , öblögetés által való megtisztitása.
-mosó, fn. (b.) bányász , aki az éremáraból a
tiszta ércet mosás által választja ki. -mü, fn. ne-
mes, v. nemtelen ércből, fémből készült mü. -mü-
ves, fn. ércmüveket készitő iparos.
Ercnem, fn. egy tulajdonságu ércek összevéve ;
törékeny, kalapálható é. -ü, mn. ércek tulajdonsá-
gaival biró.
Ére-olú, fn. (b.) olvasztott, folyó állapotban
levő érc. -olvasztás, fn. (b.) a szilárd, kemény
ércnek folyóvá tevése. -olvaszték, fn. ált. olvasz-
tott állapotban levő érc ; külön, az ércművesek
által elhullatott apró ércdarabok. -pénz, fn. érc-
böl vert pénz, ellentétben a papirpénzzel . -pil-
 Ére 320 Ér d

langó, fn. hártya vékonyságu érclemezke. -por, | tozó ; e. munka, foglalkozás, napszám; e. kerülő ; 2)
fn. nagyon apró, poralakú érchulladék. -próba, erdőben lakó , tartózkodó ; e. vadak, madarak;
fn. (b.) annak megvizsgálása, hogy vmely ásvány (szój.) ordít, mint az erdei fülemile, azaz : farkas ;
mennyi és milyen ércet foglal magában. 3) erdőben növö , tenyésző ; e. cseresznye.
Érerakodások, fn. tb. (b.) ált. azon hely a Erdek, fn. 1) részvét, vonzalom ; érdekkel visel-
bányákban, ahol sok érc foglaltatik ; külön. hely, tetni vki iránt ; érdeket költeni vkiben ; 2) a mi
hova az érces ásványt rakják. közelebbről illet, ügy ; magán, egyéni érdek ; köz-
Erc-rekesz, fn. (b.) az aranymosók rekeszféle érdek ; 3) kellemes behatás ; érdekkel olvasni vmely
eszköze, melylyel a folyóvizek ércrészeit felfog- munkát ; ezen dolog nagy érdekkel bir reám; 4) ha-
ják. rög , fn. egy rögnyi nagyságu ércdarab. szonlesés ; mindenben csak saját érdekét tekinteni;
-salak, sank, fn. ált. az érctisztitás által külön- érdekből tenni vmit; ezt cselekedni nincs semmi ér-
vált salak, koh ; külön. hab az olvadó érc tetején. deke; érdekében áll ezt tenni, haszna van belőle ; 5)
-savitag, fn. (vt.) savvá tett érc. -savitás, fn. a. m. tekintet ; más-más érdekből felfogni vmely
(vt.) az ércnek élenynyel való egyesitése. -son- dolgot. - becs, fn. vmely dolognak bizonyos érdek-
koly, fn. a. m. ércsalak. -szem, fn. szemernyi vonzalomnál fogva tulajdonított érték, pl. magá-
nagyságu kis ércdarabka vmely ásványban.. ban véve csekély értékü tárgynak, lehet mint
Erc-szin, fn. és mn. az ércéhez, különösen a emléknek nagy érdekbecse. Innen : Érdekbecsű,
veres rézéhez hasonló szín. -színü , mn. az ércéhez mn. ha vki eltovajlott érdekbecsű csekélységeiért
hasonló vörhenyeges színü. -taliga, fn. az érces kétannyi jutalmat igért, mint azoknak valóságos
ásványok ide-oda szállitására használható, saját értéke (K. L.) .
szerkezetű taliga. -tan, fn. az ércek tulajdonságait Érdekel , cs. 1) részvétre indít ; a szerencsétle-
tárgyaló tudomány. -targonca, fn. a. m. érctaliga. nek sorsa minden jobb szivüt é.; 2) vonzalmat ger-
-tej , (b.) fn. lágy, folyó állapotban kiásott érc.jeszt ; ez az arc nagyon é.; 3) a. m. illet, érint.
-termo, mn. ércet adó, hozó, ami belsejében ércet vkihez tartozik ; ennek a nőnek sorsa engem nagyon
tartalmaz ; é. hegyek. ê.; ez a dolog nem é. téged; 4) a figyelmet leköti ;
Eretörő, fn. 1) (b.) bunkóféle zuzó eszköz , ez a szindarab nagyon érdekli az embert. Innen :
melylyel az ércet törik ; 2) bányamalom, melyben Érdekelt, mn. akinek érdeke forog fnn. Érdekelt-
az ércrögeket porrá zuzzák. -ház, fn. (b.) a. m. | ség, fn. Érdekelve, ih.
zúzda, hol az érc szétmorzsoltatik. Érdekes , mn. 1) vonzó, ingert, vonzalmat ger-
Ére-tudomány, fn. a. m. érctan. -tudós, fn. az jesztő : é. arc; é. előadás ; á. ě. érdekes állapotban
érctanban szakértő személy. -üveg, fn. az olvadó van a nő , midőn viselös ; 2) érdeket, részvétet
érc felületén képződött hab, mely meghülve üveg- keltö ; 3) megjegyzésre, megemlitésre méltó, neve-
szerüvé leszen, és cserépedények mázául használ- zetes ; é. dolog, esemény, történet; 4) érdekelt ; é.
tatik. -vágó, fn. a. m. ércásó. -válás, fn. (b.) a fél. Innen : Erdekesen, ih. Érdekesség, fn.
tiszta fémnek az ércsalaktól, v. egyik ércnek a
másiktól tisztitás, olvasztás által való elválása. Érdeketlen, mn. a. m. érdektelen.
-választás, fn. (b.) ált. egyik ércnek a másiktól, Erdek-fél, fn. személy, v. testület, mely más
v. a tiszta ércnek a salaktól bizonyos müködés vki dolgában érdekelve van. -hiány, fn. részvét-
által való elkülönítése ; külön, az ezüstnek a réztől hiány, részvétlenség ; ez az ügy érdekhiányból bu-
való elválasztása. -választó, fn. (b.) az érevá- kott meg. -leso, mn. csak maga érdekét kereső,
lasztásnál működő személy . leső ; érdekleső szenvedély (K. L.).
Érevegy, fn. (b.) porrá zuzott és vizzel higitott Érdeklés , fn. érdek- , vonzalom-, részvétger-
érces ásvány, csür, fn. (b.) zárt hely, hol az érc- jesztés.
vegyet tartják. -it, cs. (b.) különféle, finomabb és Érdeklet, Erdekletes , 1. Érdek, Érdekes.
kevesebb becsú ércet összeolvaszt, elegyít. Innen : Érdeklő, mn. 1 ) vonzalmat, ingert gerjesztő ;
Ercvegyités, fn. -váltás, fn. (b.) az érevegynek a 2 ) illető, érintő ; minket é. dolgok. -dik, k. érde-
hutatulajdonoso
sárlása. k által a bányákból való megvá- kelve van ; nagyon é. vmi, v. vki által. Innen :
Érdeklődés, fn.
Érc-véső, fn. 1) ércből készült véső ; 2) az ércek Érdektárs, fn. két, v. több személy , kiknek
vájására, faragcsálására használható véső. -virág, ugyanazon érdekeik vannak.
fn. (ásványt.) kovacs, melynek közelében a bá- Érdektelen, mn. 1) vonzalmat nem gerjesztő,
nyászok ércet remélnek. -vizsgálás, fn. 1) (b.) ami a szivet hidegen hagyja; é. arc ; 2) figyelemre
az ásványkövek ércmennyiségének, és minőségé- sem méltó ; é. előadás, irodalmi munka. Innen :
nek megvizsgálása ; 2) az ércpénz finomságának Érdektelenség , fn.
meghatározása. -vizsgáló, fn. érevizsgálással fog-
lalkozó személy. Érdekül, k. a. m. érdeklődik.
Eresomó, fn. (kórt.) megcsomósodott ér, érda- Érdekzetes, 1. Érdekes.
ganat. -szakadás, fn. (kórt.) az ércsomónak ki- Erdel, cs. 1 ) többször megérint, megillet.
fakadása. Erdély, fn. a sz. István koronája alá tartozó
Eresontosodás, fn. az erek megkeményedése. birodalomnak a Királyhágón tuli része. Innen :
Erdag, 1. Ércsomó . Erdélyi, fn. és mn. -ies, erdélyieknél szokásos ; e.
Érdegel, A) cs. vmit, v. vkit többször, gyak- beszédmód, öltözködés. Innen : Erdélyiesen, ih.
ran megérint ; B) k, vmely gyümölcs lassan, de Érdem, fn. elismerésre, jutalomra méltó dolog,
folytonosan érik. cselekedet ; ebben neked van legnagyobb érdemed;
Erdei, mn. tb. -ek ; 1) erdőt illetö , ahhoz tar- nagy, bokros érdemeket szerezni vmi körül; kit-kit
 Érd 321 - Erd

érdeme szerintjutalmazni, v. büntetni ; 2) á. é. vmely Érdemteli, Érdemteljes, mn. sok érdemmel

dolog lényege, veleje ; a dolog érdeméhez szólani; biró, bokros érdemekkel tündöklő.
csak az ügy érdemét add elő. Erdemült, mn. hosszas szolgálata után nyuga-
Érdembér, fn. a véghezvitt jeles tettekért nyert lomba helyezett ; é. egyházi hivatalnok (emeritus).
v. adott jutalom. -es, fn. (ttud. ) személy, aki ér- Érdes, mn. 1) nem sima, darabos, aminek felü-
demeiért vmely jutalmat, különösen földbirtokot lete kiálló részecskékkel bir ; é. tapintatú test;
nyert. -javak, fn. tb. érdembérképen adott, v. (nt. ) é. tapintatú falevél ; 2) a. m. érdekes. Innen :
nyert földbirtokok. Erdesség, fn.
Erdem- csillag, fn. csillagalakú díszjelvény, Érdes , cs. és k. gyakran megérint megillet.
melyet vkí érdemeinek, kitüntetéseül kap. -díj , Erdész, fn. ált. erdőmiveléssel foglalkozó, az
-díjnok, 1. Érdembér, Érdembéres. erdöre felügyelö tisztviselő ; főerdész ; alerdész ;
Erdemdús, mn. érdemekben gazdag, akinek külön. a. m. erdőmester. Innen : Erdészi, mn.
sok és nagy érdemei vannak ; é. férfiú. Erdészet, fn. ált. az erdők tenyésztéséhez, ápo-
Érdemel, cs. 1) cselekvése által dicséretre, ju- lásához tartozó minden dolog ; külön. az erdőmi-
talomra, v. illetőleg korholásra, büntetésre mél- velést tárgyaló tudomány. Innen : Erdészeti, mn.
tóvá leszen; ezért jutalmat, büntetést é.; (km.) aki Erdészetileg, ih.
keveset el nem vesz, sokat nem érdemel ; á. é. hasz- Erdész-gyülés, fn. az erdészeknek az erdő-
náltatik lelketlen tárgyakról ; ez az eszme párto- mivelés feletti tanácskozás végett való összejöve-
lást, ez a tett dicséretet é.; ez a csekély dolog fárad- tele. -ház, ált. ház, melyben az erdész lakik ;
ságot sem é.; 2) foglalkozás, dolgozás által vmi külön. a vadászok erdei laktanyája. -iskola, fn.
dijt keres ; tegnap két forintot érdemlett (németes tanoda, melyben az erdészetet tanulják. -könyv,
kifejezés , jobb : keresett). fn. 1) az erdészetre vonatkozó törvényeket tartal-
mazó könyv ;erdészek
2) erdészeti tudományt tárgyaló
hivatali
Érdemes, mn. 1) érdemekkel diszlő ; é. uri em- könyv ; 3) az könyve, melybe a
ber, polgár ; 2) vmit megérdemlö ; dicséretre, kor- körökhöz tartozó erdöre tett költségeket s illető-
holásra,jutalomra é.; szóra, fáradságra sem érde- leg az abból bejött jövedelmet bejegyzik . -lak, fn.
mes. Innen : Érdemesség, fn. it , cs. vkit vmire a. m. erdészház. -szabály, fn. az erdészeket illető,
méltat, méltóvá, érdemessé tesz ; meghívásra é. v. az erdőművelésre vonatkozó vmely szabály.
vkit ; jutalomra, büntetésre érdemesítni magát. -ke- Erdö, fn. személyr. -m, -d, -öje v. erdeje ; -im,
dik, k. érdemekben kitünik, díszlik. -ül, k. magát | -id, -i ; v . erdeim, -eid, -ei ; 1) nagy fákkal benött
vmire érdemessé, méltóvá teszi. nagyobb területü földdarab ; sürü, ritka, rengeteg
Érdemetlen, mn. 1) érdem nélkül való ; é. hi- erdő; Bakony, Mátra erdeje ; erdőre menni, járni;
vatalnok; 2) vmire nem méltó ; é. vagyok ily erdőről fát hozni ; (szój .) erdőre tőkét, tengerbe
kitüntetésre ; jutalomra, dicséretre, büntetésre é. ; 3) vizet. v. erdőre fát hordani, fölösleges, hasztalan
meg nem érdemlett ; é. fogadtatás, bánásmód. In- munkát tenni ; olyannak adni vmit, akinek ugyis
nen : Érdemetlenség, fn. Érdemetlenül, ih. elég van ; fától nem látni az erdőt ; félre bokor, jön
Erdemez, 1. Érdemesit. az erdő; egy fa, v. szálfa nem erdő, egy ember
Érdem-fok, fn. érdem szerinti fokozat iskolai nem sokat nyom a latban ; * még ő áll az erdőfelől,
tanulók sorozatában. -i , mn. 1) érdemet illető, meg neki áll feljebb ; erdőt szánt s gyepet sem
arra vonatkozó ; 2) a. m. érdemleges. Innen szánthat , nagyobb dologhoz fogott , mint meg-
Érdemileg, ih. -javak, fn. tb. véghezvitt jeles tet- birná;
erdőnekmás erdejétfüle
is vagyon szabadjában
és mezőnekneszeme,
vágd erdőben
; (km.)
tekért, érdemért jutalmul adott, v. nyertföldi javak. ha szólasz : meghallik , mezőn ha mit csinálsz :
Érdemjel, fn. mindenféle díszjelvény , melyet meglátszik ; véletlen erdőben gyakorta nyúlfekszik;
a véghezvitt érdem kitüntetéseül adnak. -es, mn. erdő nincsen zöld ág nélkül; 2) a. m. liget; fűzfa-
és fn. érdemjellel díszitett egyéniség. erdő, kerek erdő ; (népd .) ezt a kerek erdőtjárom
Érdemkereszt , fn. leginkább nemes ércből ké- én; 3) á. é. bármely tárgy, amiből sok van jelen,
szült kis keresztalakú érdemjel. v. sürün van egymásmellett ; a hajad egész való-
? Erdemleg, ih. (ttud. ) az ügynek csak lényegét, ságos erdő ; erdőként nyomult a néptömeg előre.
velejét érintve -es, mn. (ttud.) vmely ügy, dolog Erdő-abrosz, fn. abrosz, melyre vmely erdő
érdemét, velejét illető, arra vonatkozó. fekvése, terjedelme stb. mennyiségtani szabatos-
Erdemlés, fn. vmire méltóvá levés. sággal van lerajzolva. -becslés, fn. ált. az erdö
Érdemletlen, mn. és ih. meg nem érdemlett ; è. becsének, értékének meghatározása ; külön. az er-
büntetés. Innen : Érdemletlenül, ih. döben tett kár értékének megbecslése. - becsü, fn.
Érdemlett, mn. méltányos, a véghezvitt tettek- alt. az erdő értékének meghatározására vonatkozó
hez, érdemekhez méltó ; é. kitüntetés, büntetés. becsü ; külön. az erdőben tett kár mennyiségének
Érdem-név, f . 1) véghezvitt jeles tettekért meghatározása. -beli , 1. Erdei.
tiszteletből adott disznév ; pl. a legnagyobb magyar Erdő-berdő, fn. a. m. erdő (csak a népmesék-
Széchenyi István gróf, igazságos Mátyás ; 2) cimül ben fordul elő) ; mi az : erdőben berdőben cintányé-
szolgáló melléknév ; m. méltóságos, nagyságos, te- rokat borongatnak ? tehén ganéj.
kintetes stb. -pénz , fn. pénzalakú érdemjel. -rend, Erdö-biró, fn. az erdőket illető ügyekben itélö
fn. véghezvitt jeles tettekért jutalmul nyert rend- hatósági hivatalos személy. -birság, fn. az erdő-
jel. -szerzés, fn. az érdemek jeles tettek által ben véghezvitt kártételért kiadott büntetés ; külön.
való megszerzése. pénzös- zeg, melyet az erdei kártevő megtérítéskép
Érdemtelen, mn. és ih. érdem nélkül való. In- fizet. -büntetés, fn. büntetés erdőn véghezvitt
nen : Érdemtelenül, ih. kártételért. -cinke , fn. (állatt. ) a cinkék közé
Ballagi szótár. 21
 Erd 322
tartozó erdei madár. -esősz , fn. kerülő , csösz, aki
arra ügyel fel, hogy az erdőben kár ne történ
jék ; máskép : erdőkerülő.
Erdő-fa, fn. 1 ) erdöröl való, erdei fa ; 2 ) á. é.
nagyon sok fa ; egész erdő fát hozott haza. felvi-
gyázó, fn, erdőkre felügyelö gazdatiszt. -föld, fn.
1) elrothadt falevelekből képződött termőföld ; 2)
erdőirtás által nyert földdarab. -gyülés, fn. 1) a.
m. erdészgyülés ; 2) a végből való összegyülés,
hogy vmely erdőt meg-, v. haszonbérbe kivegye-
nek. -használás, fn. (erd.) vmely erdő fáinak, a
benne termő makknak és legelőnek saját céljára
való felhasználása. -hát, fn. erdővel benött ma-
gaslat, hegyhát, Innen : Erdőháti, mn.
Erdőhatár, fn. határ, mely 1 ) egyik erdőt a
másiktól elválasztja ; 2) az erdőség széleit jelöli,
s az erdőt a másféle földterülettől elkülöniti. -kö,
-oszlop, fn. az erdő határát jelölő kö, v. oszlop.
Erdo-hatóság, fn. erdökre vonatkozó ügyek-
ben itélő hatóság. -hátság, fn. magaslat, mely
erdővel van benöve.
Erdőigazgató, fn. fötiszt, aki nagy terjedelmü,
V. több darabból álló erdöre ügyel fel, s akinek
fenhatósága alatt vannak a többi erdészek. -ság,
fn. 1) az erdőigazgató a vele együtt dolgozó erdé-
szekkel egyetemben ; 2) erdőigazgatói állás ; 3)
ház, terem, hol az erdőigazgató hivatalosan mü-
ködik.
Erdő -írtás, fn. az erdő fáinak kivágása , külö-
nösen azon célból, hogy a megnyert földet rétnek,
szőlőnek,
fn. a régi szántóföldnek
görög- és rómaistb.világban
használhassák. -isten,
Sylvanus, aki
a mythologia szerint az erdők védnöke volt. -ja-
rás , fn. az erdőnek hivatalos megvizsgálása.
-jegy, fn. az erdő kivágandó fáira metszett, alkal-
mazott jel. jog, fn. 1) az erdőbirtokos joga; 2)
az erdészetre vonatkozó törvények összevéve.
-jogi, mn. erdőjogot illető.
Erdöke, fn. 1) kisebbszerű erdő ; 2) (állatt. )
erdei pacsirta .
Erdő kerület, fn. bizonyos földterületen fekvö
erdők együttvéve, melyekre ugyanazon tiszti sze-
mélyzet ügyel fel. -kerülő, fn. az erdőre felügyelő
szolgaember, erdőcsösz. -köz, fn. erdők között
fekvő térség. -lakos, fn. erdőben, v. erdők között
lakó személy. legelés, fn. legelés az erdőben.
-legelő, fn. legelő az erdőben .
Erdöl, k. 1) erdőt vág : 2) erdő fáit botolja . -és,
fn. favágás az erdőn, élőfa kivágása ; ágerdőlés.
-öbér, -öpénz, fn. erdőlésért fizetett, kapott pénz.
Erdő -manó, fn. manó, szellem, melyről a köz-
nép azt véli, hogy az erdőben lakik. -megye, fn.
keskeny ut, mesgye az erdőben. -mester, fn. egy
erdőkerületre felügyelő tiszt, akinek fenhatósága
alatt állanak az ugyanazon kerülethez tartozó al-
erdészek, erdőcsöszök . -müvelés, fn . az erdőnek
mesterséges módon való ültetése , ápolása, tenyész-
tése. -moraj, fn. a. m erdő - zúgás. -nyargaló,
lovas erdőcsösz .
Erdő -ritkitás, fn. 1) a sürü erdőben egyes fák-
nak helylyel közel való kivágása ; 2) egyes erdő -
rész kiirtása. rontás, fn. az erdőben véghezvitt
bármi kártétel.
Erdös. mn. erdőkkel bővelkedő , erdővel benött ;
e. táj, vidék.
Erdőség, fn. 1) † a. m. Erdély ; és Erdőség az
időtőlfogva Magyarországhoz hallgatott ; (Érdy c.) ;
Ere
2) nagy területen fekvő és egymással némileg
összköttetésben levő erdők összege. -es , mn. erdő
által boritott.
Erdösödik, Erdösül, k. erdőssé leszen, erdővel
kezd benöni.
Erdő-szak, fn. az erdő egy- egy külön osztálya,
szaka. -szakmány, fn. a régi jobbágyrendszer-
ben erdön végzett robotmunka. -szék, fn. az er-
döket illetö peres ügyekben itélő bíróság. -szél,
fn. az erdő legkülső része, széle. -szemle, fn. a.
m. erdőjárás.
Erdöszet, Erdőszeti, 1. Erdészet, Erdészeti.
Erdösz-fajd, fn. (állatt.) erdőben tartózkodó
madár a faj dok közöl. -ség, fn. a. m. erdőgazdaság.
Erdö-tan, fn. az erdőtenyésztést tárgyaló tudo-
mány.-tanoda, fn. tanoda, melyben az erdötenyész-
tést tanulják. -tenyésztés, fn. erdőgazdaság, er-
dök ültetése, ápolása, fentartása. -tudomány, fn.
az erdő mivelést, tenyésztést tárgyaló tudomány.
Innen : Erdőtudományi, Erdőtudományos, mn. -vá-
gás, fn. 1) a. m. erdőirtás ; 2) az erdő azon része,
melyből fát vágnak.
Erduz, fn. daganat, csomósodás az éren.
* Eré, fn. gyeplő, zabola.
Erecs, Erecske, fn. vékony ér.
Erecsek, fn. tb. (b.) kisebbszerü ércerek.
Ered, k. 1) tk. éralaku folyást nyer, fakad,
folyni kezd ; a Duna Fekete erdőből e.; innen: 2) +
a. m. megyen ; mertparancsolóban
erede a császárhoz (Kat.
leg.) ; most már csak : eredj! ered
jetek! menj , lódulj ; 3) (ból, tól) származik, szár-
mazását veszi ; Sz. István király Árpádtól, v. Ar-
pád véréből ered ; 5) (nak, nek) egész tehetséggel
neki adja magát, neki indul ; neki e. a futásnak;
sirásnak,
be) nevetésnek
bocsátkozik vmibee.;, belefog elindul
utnak e.; ,szóba, ; 6) (ba,
beszédbe e
Innen : Eredés, fn. Eredt, mn. Eredten, ih. ismerek
egy édes, ah árva anyát, mely búnak eredten emész'i
magát (Vör.).
Eredendő, mn. (isț.) az első emberpártól ránk
származott ; e. bűn, Ádám és Éva büne, mely az
egyház tanitása szerint az egész emberi nemre
átszármazott.
Eredet, fn. 1) kezdet, támadat, keletkezet ; (km.)
gonosz eredetnek, gonosz a vége ; 2) származat; a
magyarok eredete. -etes, mn. (bölcs.) a dolog ke-
letkezését és létezése folyamatában való fejlődése:
feltüntető (geneticus). -hü, mn. eredetiséget hiven
visszatükröző.
Eredeti, fn. 1) bármely mü, mely nem másolat,
melyet maga az a szerző készitett, akinek nevét
viseli ; én az eredetit olvastam ; olvasd el az eredetit,
akkor megtudod jól van- e fordítva ; 2) külön. em-
beri arc, v. bármely test, mely vmely szobornak
mintául, képnek tárgyul szolgál ; itt van a bátyám
arcképe, de nem hasonlít az eredetihez. - , mn. 1
kezdeti , kezdettől való ; való értelmében vett:
vmely szó eredeti jelentése ; 2) nem másolt, nem
utánzott ; eredeti okirat, nem másolat ; e. festvéry;
e. gondolat, saját elménk szüleménye ; 3) nem for
dított ; e, színdarab; 4) á. é. különcködő , sajátsá-
gos ; e. ember ; e. gondolat. Innen : Eredetileg, ih.
Eredetiség, fn.
? Eredmény, fn. 1) ami vmely munkásságból
következményképen ered, származik, ami vminek
következménye ; hosszas fáradozás eredménye ez a
 Ere 323 - Ere

mű; nincs semmi eredménye ; 2) (mt. ) két, v. több | vki a bünös vágyaknak sikeresen ellenáll, és az
számból keletkezett összeg. -dus, mn. nagyszerű erkölcsszabta uton jár ; b) az a) pont alatt meg-
eredményü; eredménydús működés. -es, mn. ami- említett lelki erő által eredményezett cselekvény ;
nek eredménye van ; e. szorgalom. -ez, cs. bizonyos sarkalatos, fő- , keresztyéni erények ; szem előtt tar-
eredményt hoz létre ; ez a tett csak viszálkodást e. tani az erényt ; letérni, eltántorodni az erény utjá-
-telen, mn. eredmény nélkül való. -teljes, mn . a. ról; erényekkel tündökölni ; 2) a kötelesség kitünö
m. eredménydús. teljesitése ; katonai, polgári e.
Eredö, mn. vmiből, vhonnan származó. fn. Ereny, fn. tt. -t; értékére nézve az arany és
;
1) induló, utra indulás ; épen eredőben voltunk ezüst között álló, fehéres színü és minden eddig
már régóta fújja az eredőt, régóta hallani töle, ismert fémek között legkeményebb érc (Platina).
hogy máshová akar szegődni (a cseléd); 2) ? (gép.) Erénydús , 1. Erényteljes.
több erőnek egyszerre, de nem egy irányban való ? Ereny-élees, fn. (vt.) az éreny és éleny alsóbb
hatásából származó közép erő, mely a testet bizo- fokú vegyüléke. -éleg, in. (vt.) az éreny és éleny
nyos közép irányban hajtja (resultans), máskép : felsőbb fokú vegyüléke.
kiható erő. Erényes, mn. az erény utján járó, erényekkel
Eredvény, 1. Eredmény. tündöklő. Innen : Erényesen , ih. Erényesség, fn.
* Eregel, k. 1) lassan, bandukolva megyen ; 2) ? Érenyszivacs , Erenytapló , fn. (vt.) likacsos,
csapatosan megyen. szivacs alakúvá finomított éreny.
Ereget, cs. 1 ) csepfolyó testet vhova folyni ? Erény-tan, fn. az erény szabályait tárgyaló
hagy; hordókba eregetni a bort; 2) egymásután tudomány . -tükör, fn. á. é. az erényekben köve
bocsát, hagy menni ; haza eregetni az iskolás gye- tendő példakép szolgáló személy. -zet, fn. erköl-
rekeket; á. é. dohányfüstöt e. szájából ; 3) menni csi jellem. -zö, fn. a művészet vmelyik ágában,
készt, küldözget ; nyilakat e. az ellenség táborába. különösen a zenében kitünő személy (virtuos).
Eregetyü, fn. a. m. ergetyü. ? Er-erö, fn. a. m. öserő.
Erejedzik, 1. Erjedzik. Eres, mn. erekben gazdag, amiben, v. amin ér
Ereje-fogyott, mn. aki erejét elvesztette, sok van; eres kéz ; eres kő, fa.
munkában , megerőltetésben egészen kifáradt. Erés, fn. alt. teljes kifejlődés ; külön. a gyümöl-
-szegett, mn. szárnyaszegett , aki törekvésében, csök teljes kifejlődése .
előhaladásában egészen meg van akadályozva.
Erek, fn . fedett, ereszszel ellátott folyosó. Eresedik , Eresül, k. erek támadnak rajta,
eressé leszen.
Ereklye, fn. ált. minden emlékül szolgáló Eresz, fn. tt. -t ; ált. vmely épület tetejének a
tárgy, fegyver, stb. , melyet az utódok vmely kedves falak fölött kinyuló alsó része ; e. alá állani;
embertöl birnak ; külön. (kath. vall.) 1) vmely szent (tréf. szój .) az asszonyoknak elég annyi észszel
életü embertől hátramaradt tárgy, ruhadarab stb.; birni, miszerint tudja, hogy ha esik, nem kell az eresz
2) a szentek csontjai, melyek, a katholika egyház alá állani ; külön. 1) a nyílt folyosó teteje ; 2) fél-
hite szerint, sokszor csodatevő erővel birnak. kúpalakú fedélzet a ház homlokfalának csúcsán ;
-tartó, -tok, fn. tokféle eszköz, melyben vmely 3) a konyhaajtó fölé csinált zsindely-, zsup- stb.
szent ereklyéi tartatnak. födél ; 4) (b.) a kemence legalsó nyilása, melyen a
Érel, 1. Érlel. gübübe gyült olvadék eresztetik ki (Stich) ; 5) (nt.)
? Ér-éleg, fn. (vt. ) éreny és éleny vegyülék. a csöves alju egytagú csészének kiszélesedett s ki-
? Er-elem , fn. ös- elem, melyből minden test terült teteje, mint milyen pl. a tüdőgálnánál lát-
képződött. ható. -al, -alj , -aly, fn. 1) az épület fala elött azon
Erelem , fn. a gyümölcs megért állapota. keskeny tér, melynek az eresz képezi tetejét ; az
? Erély, fn. az erőnek felfokozott munkásság- ereszalba ülni ; 2) (b.) azon félgömbölyded öböl az
ban kiható ereje ; cselekvési tüz , tetterö, melynél- eresz alatt, melybe a kibocsátott olvadék fogatik
fogva vki az akadályokkal szembeszállva, bátran fel (Stichherd).
előre halad müködésében ; észszel és erélylyel fogni Eresz-csatorna, fn. az eső-, v. hóviz felfogása
vmihez. -es, mn. tetterös, az akadályokkal szembe és egy helyen való lefolyatása végett az eresz
szálló, bátran előre haladó ; erélyes ember, hivatal- | szélére alkalmazott bádog csatorna. -eső, fn. az
nok. Innen : Erélyesen, ih. Erélyesség, fn. -kedik, ereszcsatorna csöve, melyen a viz a házfedélről
k. erélyt kifejtve müködik ; erélykifejtést fitogtat. lefoly.
? Erem, fn. tt. érmet ; tb. érmek ; ált. ércből, Ereszet, 1. Eresz.
leginkább aranyból, érenyből, v. ezüstből vert Eresz-fonál, fn . (ép.) a házfödél oldallapjainak
pénzdarab ; külön. 1) a. m. emlékpénz ; 2) a. m. dülése, kisebb-nagyobb eltérése a függélyes irány-
érdempénz ; arany-, ezüst-érmet kapni a kiállitáson ; tól. -jog, fn.jog, melynélfogva vki házának a szom-
3) pénzalakú szétnyitható tokocska, melyben leg- széd udvarába eső részén is csináltathat ereszt.
inkább a nők holmi gyöngédebb, kedves emléke- Ereszget, 1. Ereget.
ket szoktak tartani, s melyet nyakokra akasztva Ereszke, fn. 1) (ép. ) a ház lejtős fedele ; 2) (b .)
hordanak. -isme, fn. különféle pénzek ismerteté- lejtős menet a bányában.
sét tanitó tudomány. -képlés, fn. különféle, for- Ereszkedik, k. 1 ) leebb bocsátkozik, száll ; e.
galmi, emlék-, v. érdempénzek müvészi készitése . a köd, afelhő; mélységbe, kutba, völgybe e.; 2) fel-,
-képlö, fn. éremképléssel foglalkozó személy. alá-, jobb-, v. balfelé, előre hátra bocsátkozik,
-tan, fn. a. m. éremisme. -tár, fn. 1) kincstár, hol megy; magasra e. a papirsárkány; 3) á. é. a) en-
az ércből vert pénzek vannak összehalmozva ; 2) ged, tágul ; ereszkedik a hordó abroncsa ; b) ned-
terem, hol a régi pénzek tartatnak. vesedik, nyirkosodik, a levegőböl vizgözt vesz
? Erény, fn. tt. -t ; 1) a) lelki erő, melynélfogva | magába ; ereszkedik a só, a lőpor ; c) közelebbi
21 *
 Ere 324 Ere

érintkezésbe bocsátkozik ; szóba, vitába, veszeke- | a vizrekesztéken csinált nyilás , hogy a ne talán
désbe, beszédbe, perbe, alkuba, szóváltásba e. vkivel ; tuláradó viz kifolyhasson. -szeg, fn. (msz .) két
d) (gyakorlati mt.) vmely sík, lejtős irányba ha- gerenda eresztékeül szolgáló faszög. -szij , fn.
lad ; 4) (vad.) vadlúd, vadkacsa magas röptéből (vad. ) 1. Eresztékszíj .
vizre bocsátkozik ; 5 ) (b.) a bányamenet lejtösen Eresztvény, fn. kivágott fák gyökereiből nött
halad. Innen : Ereszkedés, fn. fiatal erdő, liget, haraszt ; eresztvényeket kivagdalá
Ereszkedő, mn. leebb szálló, ami ereszkedik ; (bécs. cod .)
e. köd. — , fn. lejtős hely, lejtő (felülről lefelé) ; Ereszviz , fn. esö, v. hóolvadás után az eresz-
ellentéte : kapaszkodó, alulról felfelé ; minden ka- röl lecsorgó viz.
paszkodónál, ereszkedőnél leszállt a kocsiról (Jók.) . Éretlen, mn. és ih. 1) meg nem ért (gyümölcs) ;
Eresz -lyuk, fn. (b. ) az ereszben az olvadék 2) á. é. a) ki nem fejlődött ; é. ész, elme ; é. kelme;
kibocsátása végett nyitott lyuk (Abstichloch) . é. kelés ; b) meggondolatlan, ostoba ; é. beszéd, in-
-nyárs, fn. (b.) nyársalakú eszköz, mely az eresz- ditvány. Innen : Éretlenség, fn. Éretlenül, ih.
tés alkalmával az ereszbe veretik. Eretnek. fn. 1) személy, ki a keresztyén vallás
Ereszt , cs. 1) csepfolyó testet folyni hagy, alapelveit állhatatosan tagadja, v. hibasan fogja
készt ; vizet, bort ereszteni a hordóba; vért eresz- fel ; 2) külön . a katholika egyház értelmében minden
teni; ez aponty zsirt ereszt, s kövéríti a paprikás keresztyén ember, ki a katholika egyház egy v.
levest (K. L.) ; ereszten ereszti (Born.) , azaz foly- több alapdogmáit megtagadja ; 3) á. é. (tréf.) vmely
ton folyvást ereszti ; 2) menni enged, v. készt, bo- tudomány, v. müvészet uralkodó alapelveitől el-
csát ; haza ereszti a katonákat , a gyermekeket ; térő nézetű . -biró, fn. a kath. egyház által kine-
kocsmába, mulatságba ereszteni a cselédet; innen : vezett papi személy, aki az eretnekségről gyanú-
rajt ereszt a méh, midön az öreg méhek a rajt a sítottak felett mondott itéletet. -eskedik , k.
köpüből kiszállani kényszerítik ; (vad.) a vadász eretnek módon él, eretnektant vall. -ez, cs. eret-
ereszti a vadat, midön nagyon közel van hozzá, neknek nevez , csufol. Innen : Eretnekezés , fn.
hogy azt lelöhesse ; á. é. dohányfüstöt ereszteni vki eretnekezésvel szántszándékval őket bántani nem
orra alá ; (alj.) büdöset ereszteni, szelet bocsátni ; ügyekeztem (G. K.) .
(szój.) szélnek ereszteni , a) vkit magától elűzni, Eretneki, mn. 1 ) eretnektől való , ahhoz méltó ;
hogy menjen amerre akar; b) intésre, korholásra e. tanitás, állitás; 2) az eretnekre vonatkozó ; e.
nem hajtani, rá sem hallgatni ; (km.) ha a tetüt üldözés , a) az eretnekek ellen való üldözés ; b)
lábadra ereszted.fejedremász, ha a semmirekellövel eretnekektől származott üldözés.
jót teszesz, hatalmat vesz rajtad ; 3) á. é. a) nö- Eretnekit, cs. 1 ) eretnekké tesz ; 2) vkiről azt
veszt, nöni hagy ; szakált, bajuszt, üstököt e.; tokát, állitja, hogy az illető eretnek. Innen : Eretnekitės,
e.; b) (nt.) hajt, rügyet, bimbót e.; c) veszít, hagy, fn. Eretnekitő, mn.
hullat; szőrét ereszti, vedlik ; ez a kelme ereszti Eretnekség, fn. a. m. eretnektan.
szinét; d) (msz. ) kötelet ereszteni, csinálni, sodor- Eretnek-tan, fn. 1) a keresztyénség alapelvei-
ni ; selymet ereszt a selyembogár ; 4) tágit ; egyet töl eltérő tan ; 2) külön . a katholika egyház szerint
eresztett a nadrágszíjján ; * egyet-kettőt ereszteni, olyan tan, mely az ő alapelveivel ellenkezik. -ta-
egy, v. két gombot kigombolni (Kriza) ; 5) leebb * nito, fn. eretnekséget tanitó személy.
szállit, vet ; vasmacskát , horgonyt ereszteni ; 6) Érett, nh. (ily alakban csak birtokragozva hasz-
gerebenez ; B) (vh.) vminek neki adja magát ; bú- náltatik), -em, -ed, -e ; -ünk, -etek, -ek, v. -ök ; jelen-
nak, szomorúságnak ereszteni magát.
Ereszték , fn.ált. vmely hézagot betöltő , szétálló tésére nézve a. m. ért ; éretted kellett szenvednem.
tárgy közé toldott test ; kül. 1) butorok felszine, v. Érett, mn. 1) éldelhető , tökéletesen kifejlett
a gerenda szétálló részei közé csiptetett fadarab; (gyümölcs) ; á. é. érett turó, érett sajt, mely erje-
2) háromszögalakú toldás fehér ruhába ; 3) (nt.) az désnek kezd indulni ; 2) á. é. a) kifejlődött ; é. kor,
ernyösök két félmagva egymást érő belső lapjai, szűz ; é. észszel tenni vmít ; b) magától felfakadó, v
ató
melyek egygyé is vannak növe. Inn .: Eresztékes, mn. minden veszély nélkül felfakíth ; é. kelés ; (szój.)
Eresztékenység, fn. (ttan.) a testek tulajdon- olyan, mint az érett kelés, nem is lehet hozzá nyul
sága, melynélfogva a bennök levő meleget köny- ni, minden tréfára feldúzza az orrát. Inn : Éretten,
nyebben, v. nehezebben bocsátják el magoktól . ih . -ség, fn. 1 ) érett állapot ; 2) á. é. kifejlődött
Eresztékszij, fn. (vad .) melyen a vezetékeb állapot ; az ész érettsége. -ségi, mn. érettségre vo-
nyomoz. natkozó, érettséget tanusító ; é. vizsga.
Eresztet, fn. (b.) 1. Ereszlyuk. Erez, cs. 1) szobrász, v. festész az ereket ki-
Eresztett, fn. tojás és lisztkeverékből készült, emeli, kitünővé teszi ; 2) görbés vonásokkal eret
levesbe való hig tészta. —, mn. ami eresztve van ; csinál, rajzol vmire ; erezni a butort.
e. arany , olvasztott arany ; kivánatosbak az sok Érez, A) cs. 1) érzékeivel vmely kellemes, V.
eresztett aranynál (Szék. I.) ; á. é. eresztett haj, a) kellemetlen benyomást felfog ; 2) külön . a) tapintó
nöi haj, mely nincs befonva, hanem fürtökben érzékével fog fel vmely benyomást ; érezni a nap
omlik a vállakra ; b) nöi haj , mely nincs kontyra melegét ; nagyfájdalmat é.; b) vminek illatát, sza
kötve, hanem hátul egy, v. két fonatban lecsügg. gát szagló érzékével felfogja ; kellemes illatott, buzt
Eresztget, 1. Ereget. e.; itt ég vmi, nem érzed ; (vad.) szagáról vmely
Eresztő, fn. 1. Ereszt ; szabad eresztő, szabad vad közellétét sejti ; ez a kutya vadat é.; 3) á. é. a)
mozgási tér. -furó, fn. (asztalos msz.) furó, mely- a lélekre, kedélyre kellemesen, v. kellemetlenül
lyel az ereszték számára szükséges nyilást csinálható dolog benyomását tapasztalja ; lelki fájdal-
nak gyalu, fn. (msz. ) az összeeresztendő deszkák mat, boldogságot é ; b) vminek bekövetkeztét előre
simitására használható gyalu. -lyuk, fn. (b .) a. sejti ; halálát, betegségét érzi ; ez az ember vesztét
m. ereszlyuk. -nyilás, fn. (vizép.) a töltésen, v. | érzi, olyanról mondják, aki minden ok nélkül tul-
 Eré 325 - Erk
ságosan vig ; B) vh. beteg v. egészséges, testi v. Érintkezés, fn. 1) egyik testnek a másikkal
lelki állapotban van ; jól, roszul érzi magát; hogyan való gyönge összeköttetése , melynélfogvaegymást
érzed magad?
érintik ; 2) egyik személynek a másikkal, v. vmely
* Eréz, cs. felkantároz , gyeplővel felszerel, testülettel, v. ennek egy másik testülettel való
fékez.
bármily viszonya, összeköttetése ; a magyar biro-
Érezdegél , cs. vmit többször, gyakran érez. dalom a 15-dik század elején jött először érintke-
Erezet, fn. az erek összege vmely testen ; (asz - zésbe a törökkel. Innen : Érintkezési, mn. -pont, fn.
talos msz.) az erek elágazását utánzó festés a fán. (mt.) a. m. érintési pont.
Érezet, fn. a. m. érzet.
Erintö, fn. (mt.) egyenes vonal, mely tetszés
Erezget, cs. a. m . érezdegél . szerint meghosszítható és a szabályos görbék
Erezhetetlen,
miatt nem érezhetőErezhetlen , mn. csekélysége vmelyikét egyetlen egy pontban érinti ; érintőt
, nem tapasztalható. húzni; az érintő egyenlete ; érintő és húr által képe-
Erezhető, mn. tapasztalható, észrevehető. In- zett szög. Innen : Érintési, mn.
nen : Érezhetőleg, ih. Érezhetőképen, ih. Érezhető- ? Erj , fn. a. m. belterj. -ed, k. terjedelme na-
ség, fn. gyobbodik, kel, forrásnak indul. -eny, fn. (vt.)
Er- fa, fn.ere kkel, görbe vonás okkal tarkáz ott fa. erjedést előidéző anyag (fermentum). -edzik, k.
-fonat, fn. (bt.) több egymáson levő , v. egymáshoz belülről ható erő által forrásnak indul, savanyo-
fonódott erek együttvéve az állati testben. -forrat, dik, kel ; e. a tészta, a must.
fn. (b.) két ércérnek olyszerű érintkezése, hogy * Erkas , mn. fúrtfejü , nyakas ; példázodtam
rakatjaik összevegyülnek. -föld, fn. tájék, hol eleget előtte, s az erkas csak fülhegyre sem vette
sok forrás , ér vagyon. (Szel. L.).
Ergecső, fn. cső féle készlet, melylyel a nök Érkávás, fn. 1. Kávás.
szülését elősegítik. Erkély, fn. 1) vmely épület emeletén 3-5
* Ergelles , Ergellös , mn. hirtelen haragú, lábnyi szélességü és különböző hosszaságu kiálló
mérges (a német ärgerlich). rész, mely rácsozattal el van kerítve és az épület
Ergetö, Ergetyü, fn. 1) * hegyoldal , melyen belsejével ajtó által van összeköttetésben ; 2) na-
a levágott fát lecsusztatják , leeregetik ; 2) (gép.) gyobbszélességü szinházak belsejében az emeletnek külön-
közvetlen a kövel összeköttetésben levő , henger- böző és hosszaságu kiálló része, mely
alakú, fogas kerék a malomban. Innen : Erge- nincs páholyokra elrekesztve, hanem egy, vagy
tyűs, mn. két sorszék van rajta. -szék , fn. szék a szin-
* Ergója , fn. ostoba, tökfilkó . házi erkélyen. -szin, fn. emeleti páholy a szin-
* Ergyeles, fn. 1. Ergója. házban.
? Érhalv-acs, fn. fn. (vt.) az éreny és halvany Érkékleny , fn. (vt. ) éreny és kékleny ve-
alsóbb fokú vegyüléke. -ag, fn. (vt.) az éreny és gyüléke.
halvany kettős vegyüléke. Erkereszt, fn. (b.) egy érnek egy másik, ké-
söbbre alakult által való keresztülmetszete.
? Er-hártya, fn. (bt. ) 1) a velö boritékául szol-
gáló finom hártya ; 2) a szaruhártya alatti igen jutás Érkezés, fn. 1) megjövetel, vmely ponthoz való
vékony szemhártya. -hegység , fn. 1) hegyek, ; 2) ráérés, szabad idő ; nincs érkezésem.
melyek alatt bányák vannak ; 2) ércet tartalmazó Érkezik, k. 1) megjö, vhova eljut ; ma érkeztek
hegység. -homok , fn. a vizforrás fenekén levő hozzánk; + érkezten érkeznek, folyvást érkeznek ;
homok. sok hiába költségek és károk érkezten érkeztek
Érik, k. ( személyt. ) 1) a gyümölcs a nap me- (Born.) ; 2) vmire ráér, szabad ideje van.
lege és eső által a szükséges nedvvel megtelik, és Erköles, fn. 1) a. m. erény ; jó, rosz, példás,
igy éldelhető leszen ; é a szőlő, a gabona, a gyü- gonosz erkölcs ; (km.) szép köntöst inkább mocskol a
mölcs ; 2) á. é. a) felfakítható leszen ; érik a kelés ; rosz erkölcs, mint a sár ; többet hiszünk jó erkölcs-
b) fejlödik ; mikor érik meg már az eszed. nek, mint a szapora esküvésnek ; erkölcs sokat szen-
Érint, cs. 1 ) vmihez hozzá nyúl, felszinét meg- 3) ved,makrancos
de nem senyved ; 2) szokás
önfejűség ; kutya- népek erkölcse
; a erkölcs szorult;
illeti ; ujjal vesszővel , kézzel, lábbal é. vmit ; egy belé. -biró, fn. embertársainak jó, v. rosz erkölcsét
ujjal sem érintettem ; 2) (mt. ) egyik vonal a másik- megitélő személy. -észkedik , k . kell- nem-kell az
kal, v. vmely ponttal összeköttetésben van ; ha
két összehajló vonal egymást érinti, szög keletkezik; erkölcsröl, erényről beszél. - i , mn. erkölcsöt illető ,
külön, vmelyik szabályos görbén kivül huzott, arra vonatkozó ; e. intés. -iség, fn. 1) az isteni és
tetszés szerinti hosszaságu egyenes vonal az illető emberi törvényeken alapuló életmód; 2) külön-
görbének egyetlen-egy pontjával van összekötte- böző nemzetek külön szokásain alapuló különféle
tésben; 3) á. é. pár szóval felhoz ; beszélgetésünk életmód. -jobbulás, fn. az előbbi gonosz életmód
alatt ezt a dolgot is érintettük. Innen : Érintés, fn. megjavulása.
Érintési, mn. (mt.) érintést illető, az érintés Erkölcsös, mn. 1) a. m. erényes ; e. ifjú ; 2) á.
helyén levő; é. pont, a) azon pont, hol az érintő é. dacos, makrancos ; ez a ló nagyon e. Innen : Er-
vmelyik szabályos görbével összeköttetésben van ; kölcsö sség, fn. -it, cs. 1) erényessé tesz ; a jó példák
b) a szög csúcsa, hol két vonal érinti egymást. erkölcsösítik az ifjúságot; 2) á. é. makacscsá, da-
Érintetlen , mn. és ih. 1 ) illetlen, amihez senki cossá tesz. erkölc -ködik, k. 1 ) erényesnek szinli, teteti
magát ; ne sösködjel, ugy is tudom hogy gonosz
sem nyult ; é. pénztárca ; 2) á. é. szóba nem hozott. vagy ; 2) á. é. makacskodik, dacoskodik.
Innen : Érintetlenül, ih.
Erköles-rajz, fn. különböző népek szokásait
Erintget, cs. ismételve érint. tárgyaló tudomány. -romlottság, fn. az erkölcsi
 326 Erő
Erk
életmód romlott, gonosz állapota. -szerü, mn. a. Ernyeteg, mn. 1) szakadozó, foszladozó ; 2)
m. erkölcsi. -tan, fn. tudomány, mely tanitja, ho- lankadozó .
gyan kell az erény törvényei szerint élni. Ernyike, 1. Ernyőke.
Erkölcstanár, fn. Erkölcstanitó. -kodik, k. 1) Ernyomasz, fn. (seb. ) sebészi eszköz, melylyel
az erkölcstant tanitja; 2) (guny.) kell, v. nem kell a Ernyö, ndó
felnyita eret leszorítják.
fn. birtokr. -m, -d, -öje, v. ernyeje ;
az erény követését ajánlja másnak.
Erkölestani, mn. erkölcstaut illető, arra vo- ált. minden, ami nap, eső stb. ellen megóv ; partja
natkozó. füzes ernyejében a hív csendes lakja áll (K. K. ) ; a
Erköles-tanító, fn. 1) az erkölcstant tanitó sze- közös lomb ernyejéből hőség ellen sátor épül (T. M.) ;
mély ; 2) (guny.) személy, aki kell, nem kell má- külön. 1) a nap, v. eső ellen használható különféle
sokat az erényességre oktatgat. alakú készlet ; napernyő, esernyő, lámpaernyő, fel-
Erkölcstelen , mn. 1) gonosz életű , aki az nyitni, lecsukni az ernyőt; (vad. ) készlet , melylyel
erény utjáról letért; 2) külön. buja életü. -dik, k. a cső legyét a napsugár ellen fedezik ; 2) vmely
gonosz életüvé leszen. it, cs. gonosz erkölcsüvé jármű gyékény- , vászon- , v. bőrfedele , mely a
teszen. -ség, fn. 1) az erény nélkül való állapot ; bennülöket a napsugaraktól, v. illetőleg az esőtöl
2) az isten , v. erkölcs törvényeinek áthágása. nincsen ótalmazza ; kocsi, hintóernyő ; (km.) fenn az ernyő
-ül, k. a. m. erkölcstelenedik. kas, cifra nyomorúság, midőn vki cifrál-
Erkölcstelenül , ih. erkölcstelen módon. kodásra költi pénzét, s a szükségeseket nem tudja
Erkölcs-törvény, fn. az erkölcsös élet szabá- beszerezni ; (haj . ) fedélzeti ernyő; 3) (nt.) a) vi-
lyait előadó törvény. -tudomány, fn. a. m. er- rág-féle növény, melynek hosszúkás szirmai egy
kölcstan. pontból sarjadzanak ; b) a virág szirmainak lom-
Ér-kötö , fn. (seb .) a felnyitott ér bekötésére hasz- bozata.
Ernyő- abrones, fn. 1) meggörbitett halhéj, v.
náltatni szokott pólya-féle készlet. -lekötés, fn. melyre a nap- , v. esernyő kelméjét ruházzák;
(seb.) sebészi mütétel, midőn a felnyitott eret a néd, 2) abroncs, melyre a kocsinak gyékény, v. ponyva
szükséges vérmennyiség kieresztése után érkötő- teteje van ruházva. -ék, fn . tb. (nt.) virág-féle nö-
vel bekötik. vények, melyeknek hosszukás szirmai egy pontból
* Erlejtes, mn. erejevesztett ; e. ló. nak. -elecs, fn. (nt.) törzsnövény a hidör-
Érlel, cs. 1) + hozzá ér vmihez ; 2) ált. a me- sarjadza
félék rendéből. -ke, fn. 1 ) napernyő ; 2) (nt. msz.)
legség vmit teljes kifejlődésre hoz ; az enyhe hő- a virág szirmainak kisebb lombozata .
mérsék érleli az ecetágyat; 2) külön . a nap melege Ernyös, mn. 1) ernyővel ellátott ; e. szekér ; 2)
eszközli a növények megérését ; 3) á. é. a) felfa-
kíthatóvá tesz ; a jól alkalmazott tapasz érleli a (nt. msz.) szétterjedt lombozatú ; e. virág. -ek,
kelést ; b) vmely kigondolt dolog fejlődését előse-- félék, fn. tb. (nt. ) a. m. ernyőék.
Ernyövas , fn. vasból készitett ernyő- abroncs.
gíti ; ez az esemény a forrongást kitöréseig érlelte. Ernyöz, cs. ernyővel, fedéllel ellát, felszerel ; a
Innen : Érlelés, fn. Érlelő, mn. kocsit ernyőzni.
Érlelő-ir, fn. kenöcs, tapasz, mely a kelést, da- Erő, fn. személyr. -m, -d , -je, v. ereje ; 1) ált.
ganatot érleli. vmely hatás oka ; külön . ami mozgást eszközöl, v.
Ér-lob, fn. (kórt.) a vérér gyuladásos állapota. azt megakadályozni képes ; (ttan .) működő erő,
-lükködés, fn. (kórt. ) a vérér gyors lüktetése. sükeres ; holt erő, melyet vmely ellenhatás meg-
Erme, tn. nönév, Hermine. semmisít; vonzó, v. vonzerő, a) a testek azon tulaj-
Érme, fn. a. m. érem. donsága, melynélfogva egyik a másikat magához
† Ermée, fn. a . m . rugótoll. † -es, mn. a. m. húzza ; a föld, a delej vonzereje ; b) á. é. tulajdon-
ruganyos. ság, melynélfogva vi dolog, v. személy maga
Er-meder. fn. ér, kisebb patakesa medre. iránt vonzalmat kelt ; a pénz nagy vonzerőt gyako
? Erme-gyüjtemény, fn. régi pénzekből álló | rol rá ; visszataszító erő, némely testek tulajdon-
sága, melynélfogva más testet magához közeledni
gyüjtemény. nem enged; siettető erő, a tömeg minden részére
Ér-mellék, fn. az Ér folyó mellett fekvő tájak. ható ; érintő erő, képző erő, teremtő erő ; központ
? Érmész , fn. 1) a. m. éremképlö ; 2) éremismé- felé ható erő, mely egy bizonyos központ felé mű-
vel foglalkozó . -et, fn. 1) a. m. éremképelés ; 2) ködik (centripetal) ; központfutó erő , mely egy
éremismével való foglalkozás. bizonyos központtól távoltart (centrifugal) ; nehéz-
Ermetan, fn. a. m. éremtan. kedési erő, azon hatás, melyet vmely test az alatta
Érmetszés, fn. a. m. érvágás. levő másik testre gyakorol ; nyomó erő, mozdító
Erneszt, tn. finév. erő, az egész tömegre ható ; változó erő, különböző
Ernesztina, tn. nőnév. irányu ; összetett, kiható v. eredő erő, két v. több külön
Ernö, tn. finév, Erneszt. irányba ható erő eredménye ; egy síkbeli erő, me-
Ernye, tn. finév, máskép : Irén. lyek ugyanazon síkban müködnek ; innen : 2) az
Ernyed, k. 1 ) széllyelmegy, mállik , foszlik ; állat és ember testi tehetsége, melynélfogva tag
külön. öltöny, ruha kopik, szakad ; 2) ereje fogy, jait mozgatni birja, és az anyagi akadályokat
lankad ; egész éven át nem ernyedt a szorgalom. leküzdi ; jó erőben van; nagy ereje van ennek as
Innen : Ernyedés, fn. -etlen, mn. fáradhatlan, soha embernek, v.nagy erő lakik ebben az emberben ; erő-
nem lankadó ; e. szorgalom. -t, mn. 1) kopott, sza- vel birni, minden erejét kifejteni, megfeszíteni; erore
kadozott ; e. ruha, öltöny ; 2) lankadt, erejefogyott. kapni ; (szój.) ha olyan volna ereje, mint mérge,
Innen: Ernyedtség, fn. mindnyájunkat megenne ; (km. ) fontonként fogy az
Ernyesztő, mn. ernyedtséget okozó ; ernyesztő az eró , latszámra jő vissza ; többet észszel mint erő-
puhaságnak ölében (Horv. E.). vel, v. ha erő nem használ, ravaszsággal kozzá; meg-
 Erő 327
szaggatott erőt könnyű elnyomni ; erő és pribék ellen
nincs pecsétes level; 3) á. é. a) a lélek müködő
tehetsége; gondolkozó , emlékező, képzelő erő ; b)
némely csepfolyó test szesze ; bor, pálinka, sör
ereje ; c) némely növények azon tulajdonsága,
melynélfogva a szagló és izlő szervek sajátos, kel-
lemes, v. kellemetlen csipős hatást gyakorol ; a
torma, paprika, bors ereje ; d) hatalom ; erőt venni
vkin, legyőzni ; e) a. m. hadsereg ; roppant erővel
rontott az ellenség országunkba ; f) a. m. erőszak ;
erőt tenni vkin , erőszakot ; (szój .) erőnek- erejével,
v. erőn erővel, minden áron , erőszakkal ; g) vmely
tulajdonság hatálya ; bizonyító erő ; (szój.) se ereje,
se veleje; h) a. m. érték ; száz forint erejeig hite-
lezni rkinek.
Erö-beli, mn. eröböl származott, eröböl eredett.
-berz, fn. (ttan.) a. m. delejvilanyosság, galva-
nismus. -bontás, fn. (gép. ) vmely eredő erőnek
egyes részeire felbontása. -csüggedés , fn. a. m.
erőhiány.
? Eröd, Eröde, fn. (ht.) megerősített vár. -it, cs.
(ht.) vmely helyet sáncokkal, bástyákkal megerő-
sit, eröddé tesz. Innen : Erődités, fn. Erőditési, mn.
Erödus, mn. a. m. erőteljes.
Erő-egyenközény , fn. (gép.) azon képzelt
egyenközény, melynek átlóját egy ugyanazon
pontra különböző irányból ható két erő által
eredményezett irány képezi. -eredvény, fn. (gép. )
erő által előidézett hatás. -érzet, fn. bátorságot
gerjesztő érzet saját erönk felöl. gyógyász, fn.
a. m. hasonszenvi orvos. -hajlat, fn. (bibl. ) az ég
boltozata (firmamentum).
Eröhatalom, fn. alt. anyagi erö által gyakor
lott hatalom ; külön. (ttud. ) vmely ország, testület,
személy vagyona, v. jogai ellen elkövetett tör-
vénytelen erőszak ; erőhatalommal rontani be az
országba, szedni be az adót ; erőhatalmat venni
vkin.
Erőhatály, fn. 1) az erőnek felfokozott mun-
kásságban nyilatkozó tulajdonsága ; 2) a. m. erély.
-os, mn. a. m. erélyes.
Eröhat-ány, fn. (gép. ) azon hatás, melyet az
erök müködésök bizonyos időpontjában gyako-
rolnak. -ás, fn. szellemi, v. anyagi erö működése
által előidézett siker, eredmény. Innen : Erőhatási,
mn. -ólag, ih. erőhatást gyakorolva. -óság, fn. az
erönek felfokozott munkásságban kiható tulaj-
dona ; mióta tudósabbak vagyunk, nem vagyunk oko-
sabbak ; terjedő lelkünk elveszti erőhatóságát (Fáy).
Erő -hiány, fn. 1) ált. az anyagi, v. szellemi erő
teljes megfogyatkozása ; 2) külön. (gyógyt. ) az
emberi , beteg test teljes kimerültsége. Innen :
Erőhiányos, mn. -jog, fn. a. m. ököljog.
Eröködik, k. 1) † törekszik ; ,,erőködjetek be-
mennetek a szoros kapun" (Tátr. cod .) ; 2) erejének
teljes megfeszitésével vmit elérni, az akadályokat
leküzdeni törekszik ; erőködve végezni vmit. Innen :
Erőködés, fn.
Eröközpont, fn. (gép.) párhuzamos erők irá-
nyainak középpontja.
Erölködik . k. 1. Eröködik.
Eröltet, 1. Erötet.
Eröltetés, Eröltetett, 1. Erötetés, Erötetett.
Erő-megfeszités, fn. minden erejének igénybe
vevése.
Erő-mérő, fn. (ttan .) a müködő, v . ellenható
Erő
erök fokának meghatározására használható mér-
eszköz.
Erömiv, Erömives, 1. Erömü, Erömüves.
Erömivtudomány, 1. Erömütudomány .
Erömivtudós, 1. Erömütudós .
? Érömleg, Erömleny, fn. vér, mely a felnyi-
tott érből kifoly (extravasatum) ,
Ér -ömlés, fn. a vér kifolyása a felnyitott érből.
Erömü , fn . mü, melynek használatba vétele
által eröt lehet meggazdálkodni ; máskép : gép.
-beli, mn. erőmüvet illető, arra vonatkozó. -tan,
fn. ált. az erők hatását, müködését tárgyaló tudo-
mány ; felsőbb erőmútan, mely az égi testek moz-
gásának törvényeit fejtegeti ; külön . a gépek ké-
szitését, müködését tárgyaló tudomány.
Erömüv, fn. a. m. erömü. -es. mn. erőmüvekkel
felszerelt, ellátott. -vész, fn. tudományosan ki-
képzett személy, aki erömüveket készit. -ezet, fn.
vmely eromünek belszerkezete. i, mn, erömüvet
illető, ahhoz tartozó .
Erőny, 1. Erény.
Erö-nyilatkozás, fn. az erő müködésének ér-
zékeink alá eső hatása.
Erö-nyomaték, 1. Erőhatány.
Erö pont, fn. (gép.) pont, melyben több irányu
erök összejönek. -rendszer, fn. ( gép.) az erők
alkalmazásának különféle módja.
Erös, mn. 1) erövel biró, eröt kifejtő, nem
gyönge ; e. ember ; e. állat; (km.) mindennél erősb,
ki magát megbirja ; erotlent az erős csak a zsákba
rázza; nincs oly erős, kinek társa ne válnék ; aki
erősebb , az a hatalmasabb; 2) szeszes , sok szesz-
szel biró ; e. bor, pálinka, kávé; 3) az orrhártyára,
nyelvre csipös hatást gyakorló ; e. paprika, bors,
dohány; 4) hatásos, nagy hatást előidéző ; e. gyógy-
szer, méreg ; 6) á . é. a) állhatatos , hajthatlan ; e.
akarat, szenvedély; teljesedik szándékod, csak légy
erős ; b) kemény, éles hatásu, sértő; erős beszéd;
c) nehézséggel, fáradsággal járó ; e. dolog, munka ;
d) kitünő ; ez az ifjú legerősebb a történelemben:
e) szilárd anyagú és szerkezetü ; e. ruha, csizma;
(ist.) erős várunk nekünk az Isten ; f ) alappal
biró ; e. ok, gyanú ; g) nagyszerü, hatalmas ; e. dör-
gés,futás. Innen : Erősen, ih.
Erösb-it,
bitni a várfalakat . -ödik , szilárdabbá
cs . erősebbé, tesz
-ül , erősebbé ; erős-
, szilár-
dabbá lesz, nagy erőre tesz szert.
Eröség, fn. 1) eröd, erösitett vár ; bevehetetlen,
hatalmas e.; 2) vminek bebizonyitására felhozott
ok ; 3) a. m . erősség. Innen : Erőséges, mn. vitéz
barátím , erőséges férfiak ! (Vir.).
Erösen, ih. 1 ) erőmegfeszitéssel, hathatósan,
keményen ; e. dolgozni, működni ; e. megpirongatni
vkit ; 2) a. m. nagyon.
Erös-fü, fn. (nt.) a tarnicsok közé tartozó nö-
vény, földepe, százforintosfü, kis ezerjófü.
Erösit, cs. 1) erejét növeszti vminek, v. vki-
nek ; erősítni a tagokat, a gyomrot ; 2) külön. védő
szerekkel, támasztékkal stb. ellát, védelmi tehet-
ségét növeli ; várat, várost, töltést, gátat erősítni;
3) á. é. a) állhatatosságát, bátorságát neveli, bá-
torit ; vki szivét, lelkét a küzdelemre, szenvedésre
erősítni ; b) állit, bizonyít ; erősítette , hogy nem
vagy itthon. -ék, fn. (b.) a terjedelmesebb fekvé-
nyek müvelésénél közenként vágatlanul hagyott
 Erő 328 - Ersz

oszlopalakú kötömeg, mely a bány omlás ellen | lés készti, annélkül, hogy vmi menne töle. Innen :
szolgál támoszlopul. -és, fn. tt. -t ; 1 ) az erő nö- | Erőtetés, fn. Erőtetett, mn.
velése ; 2) védőszerekkel való ellátás ; 3) bátori- Erötétel, fn. a. m. erőszaktétel.
tás ; 4) bizonyitás, állitás; 5) (mint tárgy) (ht.) Erötlen, mn. 1) erő nélkül való , gyönge ; e.
segédsereg, és kisegitésül nyert hadi készlet ; a ember, tagok ; e. pálinka, bor ; (szój.) erőtlen, mint
vár azért esett el, mert az ostromlottak nem kaptak a bőréből kivetkezett kigyó ; erőtlen, ki elbizza ma-
kellő időben erősítést. -get, cs. 1) vminek erejét gát ; 2) á. é. a) a. m. érvénytelen ; b) sükertelen ;
lassan növeli ; 2) többször bizonyít, állit. -ö, mn. c) semmi, v. csekély hatásu. Innen : Erőtlenül, ih.
1) vminek erejét fejlesztő ; e. szer ; 2) állitó , bizo- Erőtlenség, fn. -edik, k. 1) gyöngévé, erőtlenné
nyító ; e. okok ; 3) bátorító ; e. vigasztalás. — , fn. a leszen ; 2) á. é. érvénytelenné leszen . -it, cs . 1) vkit,
test erejét növesztő ital ; gyomorerősítő. -vény, v. vmit erejétől megfoszt, gyöngít ; 2) á. é. a) vmit
fn. okirat, melyben vmi helybenhagyatik. érvényből kihoz, érvénytelenít; b) vminek sü-
Erősködés , Erősködik , 1. Hatalmaskodás, kerét akadályozza ; c) hatástalanná tesz. Innen :
Hatalmaskodik. Erőtlenités, fn. Erőtlenítő, mn. -kedik, k. gyönge,
Erösöcske, mn. kevéssé erős. erötlen állapotban van, erejétől meg van fosztva;
Erősödik, k. 1 ) erőssé lesz, erőben növekszik, 2) betegeskedik. Innen : Erőtlenkedés, fn. -ül, k. a.
eröre kap ; erősödnek a kezek ; 2 ) á. é. állhatatossá m. erőtlenedik.
leszen, meggyözödése növekszik ; e. hitben. Innen : Erötulság, fn. (gyógyt.) tulságosan bő erő az
Erősödés, fn. állati testben, melyből betegség szokott támadni.
Erösség, fn. 1) erőről tanuskodó tulajdonság, Erötvevő , mn. elhatalmasodó ; az erőtvevő
v. állapot ; 2) á. é. a) védmüvekkel megerősí- eretnekségek gonoszsága kényszerít (R. I.) .
tett hely , vár ; b) ok , melylyel vmit bizo- Erövesztés, fn. ellankadás, elgyöngülés.
nyitunk. Erpólya, fn. (seb .) a. m. érkötő.
* Eröst, ih. erösen. Érpont, fn. érintkezési pont.
Erösül, 1. Erősödik. Erre, ih. 1) ezen irányban ; erre ment ; 2) á. é.
Erőszak, fn. 1) az akadályok leküzdésére tel- ezen dolgot illetőleg ; erre nem tudok semmit sem
jesen kifejtett, legnagyobb fokú erő ; erőszakkal felelni ; erre nézve ; 3) ekkor, ezután ; erre mind-
leküzdeni a szenvedélyeket ; 2) külön. a) nagy erőbe nyájan lóra kaptak.
kerülő működés, mely által vkit saját akaratja Errébb, ih. a. m. idébb.
ellenére vminek megtevésére kényszeritünk ; erő- Errefelé, ih. ezen irány felé.
szakot követni el vkin, a) ált. vkit vmire saját * Erreg, k. 1) a kutya fogát vicsorgatva morgó
akaratja ellenére erővel rábirni ; b) külön. vmely hangot ad; 2) á é. mérgében dul- ful.
nöt saját akaratja ellenére anyagi erő alkalmazá Errenézve, ih. ezt a dolgot illetőleg.
sával buja vágyának kielégitésére felhasználni ; Ér-reszketés, fn. a vérér reszkető állapota a
erőszakot követni el vmely leányon , asszonyon ; vér rendetlen járása következtében .
3) másnak megkárosítására alkalmazott teljes
fokú anyagi erő ; erőszakkal csikarni ki a sarcot ; | zott Érsek,
katholikus fn. püspöki
föpap, lelki hatalommal
ki bizonyos felruhá-
tekintetben
erőszakhoz nyúlni.
Erőszakadtáig, ih. mindaddig, mig csak az több püspök felett áll ; esztergomi, kalocsai, egri
eröböl végkép ki nem fogy ; erőszakadtáig tartja érsek; (szój . ) ez sem volt Pál érsek (Várday) udva-
rában, neveletlen. -i, mn. érseket illető, ahhoz
a közállomány már- már ingadozó terhét (K. L.).
Erőszakol, cs. 1) teljes erejét megfeszíti , min- tartozó; érseki méltóság, megye, palota. -ség, fn 1)
den áron akarja, hogy vmi megtörténjék ; nem kell érseki rang, méltóság ; 2) az ország egy része,
a dolgot erőszakolni ; 2) vkit saját akaratja elle- melynek püspökei egy ugyanazon érsek fenható-
nére vmire rávenni törekszik; hidd be , de ne saga alatt vannak; 3 ) katholikus egyházmegye,
erőszakold, ha nem akar jöni. ' Innen : Erősza- melynek föpapja érseki rangra van emelve.
koló, mn. Ersérv, Erszakadás, fn. (kórt.) a vér összetódu-
Erőszakos, mn. 1 ) céljának elérésére erősza- lása által keletkezett sérv a férfi nemzőszervében .
kot alkalmazó ; e. rabló ; 2) á. é. szemtelen, tola- Ersze , fn. (állatt.) hegyes orrú emlös állat
kodó; e. ember, koldus ; 3) erövel, erőszak által kézalakú lábakkal s hasa alatt zacskóalakú üreg-
véghezvitt ; e. tett. Innen : Erőszakosan, fn. Erő- gel, melybe fiai közelgő vész idején bujnak.
szakosság, fn. -kodik, k. 1) vkit erőszaktétellel Erszény, fn. tt. -t ; ált. hosszúkás zacskó ; kü-
bántalmaz ; 2 ) szemtelenkedik, tolakodik ; ne erő- lön. 1) karikával , v. csattal ellátott , különféle
szakoskodjál. Innen : Erőszakoskodás , fn. anyagú zacskó, melyben pénzt tartanak ; (szój.)
Erőszak-tétel, fn. ált. vmely erőszakos tetteret vágni más erszényén, v. megfejni más erszényét;
elkövetése ; külön. a) buja vágynak vmely nösze- erszényt oldani, metszeni; nem a te erszényed bánja
mélyen erőszak által való kielégitése. -tevö, fn . meg, nem te fizetsz érte ; üres erszény, üres szek-
személy, aki erőszakot követ el. rény; maga erszénye mellett hazudni, olcsóbbnak
Eröszegett , mn. erejétől megfosztott ; külön . mondani vmit, mint amennyibe került ; nyisd meg
férfi erejétől megfosztott, férfiatlanított, herélt. az erszényt, meglesz, amit kivánsz ; ebszíjjal kötött
Eröszet, fn. a mozgás törvényeit fejtegetö tu- az erszénye, nagyon fukar, zsugori ; megütötte er-
domány (dynamica). Innen : Előszeti, mn. szényét a lapos guta, v. lapos mennykő vágott az
Erötan, 1. Erömütan. erszényébe, üres ; ( km. ) legjobb utitárs a tele er-
Erötelen, 1. Erötlen. szény könnyű az erszény ha üres ; ellenkezőleg :
Erötelj, fn. az erő teljes, hiánytalan állapota, nincs könnyebb a tele erszénynél ; kinek teli az erszé-
az erő bősége. Innen : Erőteljes, mn. nye, elég tudós; jobb egy erszény, mint két barát;
Erötet, cs. 1) a. m. erőszakol ; 2) á . é. a széke- ha üres erszényed, a vendégséget kerüld; szerelem,
 Ersz 329
bor, kocka üresiti az erszényt; egyik csinál erszényt,
másik lemetszi azt ; erszénynek egy betegsége van, a
lapos guta ; 2) á. é. a) (állatt. msz.) az erszeféle
emlös állat hasán levő üreg, melyben fiait hordoz -
za; b) * (alj .) női szeméremtest.
Erszény-alakú, Erszényded, mn. az erszé-
nyéhez hasonló formáju, alakú. -es, mn. erszény-
nyel felszerelt, ellátott ; (állatt.) e. állat, a. m. ersze.
-esek, tb. fn. (állatt.) az emlösök egyik osztálya,
melyhez tartozó állatoknak a hasok alatt egy üreg
van, melyben fiaikat tartják. -ke, fn. kis erszény.
-metsző, fn. zsebtolvaj , zsebmetsző.
Erszoritó, fn. (seb.) posztóból készitett kötö-
lék, melylyel a kart a felnyitandó hely alatt és
felett leszorítják. -szökés, fn. a. m. érverés.
* Ért, ragozva: értembe, értedbe, értibe stb. az
én, te stb. által megért idöben ; értire adni, a. m.
értésére adni.
Ert, cs. 1) elméjével felfog ; érted-e, amit magya-
ráztam ; (szój . ) nem érti a tréfát , a) tréfa által
megsértve érzi magát ; ebben a dologban nem értek
tréfát; 2) hall ; nagy zsibongás miatt nem érthetem
a szónoklatot ; 3) věl, gondol ; én ugy értettem , hogy
el kell menni; 4) (hoz, hez) vmiben nagy tapasz-
talása , jártassága , ügyessége van ; jól ért az
iváshoz, v. jól érti az ivást; (szój .) ért hozzá,
mint a tyuk az ábécéhez, v. mint, hajdu a harang-
öntéshez; 5) (ra, re) a) beszédjében vkire céloz ;
amit mondottam, ó rá értettem ; b) magára vesz ;
ha nem vagy bünös, ne értsd magadra; 6) vmely
nyelven folyó beszéd jelentését tudja ; franciául,
németül, magyarul érteni.
Érték, fn. 1) ált. vminek becse, ára ; nagy érté-
ke van a buzának ; értéken felül, alul adni el vmit;
külön. 2) a pénz belbecse ; névszerinti érték, vmely
állampapir azon értéke, mely rá van nyomtatva ;
valódi érték, amennyiért kel ; 3) pénznem ; száz
forint osztrák értékben ; 4) nemesebb ércből vert
pénzek arany, v. illetőleg ezüst tartalma ; 5) tevő-
leges vagyon, azaz a vagyon azon része, mely
megmarad, ha abból az adósságot levonjuk; ennek
az embernek nincs semmi értéke ; minden értéke hét
szilvafából áll; 6) (ker.) a mit az intézvényes az
intézőnek a váltó kiadásáért fizetett, v. igért ; az
érték beszámittatik, ha a kibocsátó az intézvényes-
nek tartozik, mert a váltóbeli összeg most lehuza-
tik; érték kész pénzben; 7) (mt.) a tört értéke ;
meghatározni az ismeretlen értékét, az egyenletet
megfejteni.
Erték-átvétel, fn. vmely vagyonnak a terhelő
adósságokkal együtt örökségkép elfogadása. -beli,
mn. a. m. vagyonbeli (pl jog). -bélyeg, fn. (ker.)
az illető árucikkeken levő lapocska, melyre az
illető áru értéke van jegyezve. -csökkenés, fn.
papir- v. érték becsének leszállitása, csökkentése.
-dús, mn. drága, nagy értékü.
Értékel, cs. vmely árucikk becsét, értékét
meghatározza.
Értékeny, mn. a. m. érthető .
Ertékes, mn. drága, nagy értékü. Innen : Érté-
kesség, fn. -it, cs. 1) vminek értékét emeli ; vmely
épületet uj tető épitése által é.; 2) vminek értéket,
kelendőséget szerez ; a bank aláírásával értékesíti
a papirpénzt ; 3) (ker.) vmit a kereskedelmi
- Ért
könyvbe vagyonkép ir be. Innen : Értékesi-
tés , fn.
Értéketlen, mn. 1) minden érték, becs nélkül
való ; é. holmik; 2) vagyon nélkül ; é. ember.
Ertékez, cs. a. m. értékesít.
Ertekezés, fn. tt. -t ; ált. vmely tárgyról való
szóváltás, beszélgetés ; külön. 1 ) vmely dolognak
kölcsönös megvitatása ; előleges é.; az egylet tagjai
értekezést tartottak; 2) vmely tudományos tárgyról
való szóbeli előadás ; 3) tudakozódás , utánjárás.
Ertekezet, fn. 1) tudakozódás ; 2) vmely tárgy-
nak kölcsönös megvitatása.
Ertekezik, k. 1) vmi után kérdezősködik , tu-
dakozódik ; 2) vkível szót vált, vmiről beszélget ;
3) megért, felfog ; mert nem értekeztek vala az
kenyerekről (Ers. cod ); b) tudakozódik ; Eusebius-
tól értekezvén, valjon ki lehet ez a magános ifju;
szorgalmatosan értekezett a dolog felől (Fal. ); külön.
4) vmely dolgot mással kölcsönösen megvitat ; 5)
vmely tudományos dologról szóbeli előadást tart.
Ertekezlet, fn. 1) vmely dolognak kölcsönös
megvitatása, afelett való tanácskozás ; e. tartani ;
2) együttvevé a személyek, akik egymással ta-
nácskoznak ; az é. tagjai.
Értekeződik, k. 1) vminek mivoltáról kérde-
zösködik, tudakozódik ; 2) egy, v.több személylyel
bizonyos dolog felett tanácskozik. Innen : Érteke-
ződés, fn.
Erték-hiány, fn. (ttud.) az adósság letörlesz-
tésére megkivántató vagyon nem létele, hiánya.
Ertékit, cs. (b.) az ércpénz értékét meghatá-
rozza; vmely ércpénzhez minden szükséges ércből
annyit vesz, hogy a pénznek meglegyen kellő ér-
téke. Innen : Értékítés, fn. -és-tan, fn. (b.) az érté-
kitést tárgyaló tudomány.
Érték-kötelezvény, fn. (ker.) vmely vállalat
alapjának egy részét tevő pénzösszegről kiadott
kötelezvény. -papir, fn. 1) ált. a. m. kötelezvény ;
külön . a) állampapir, mely államadósságról kiadott
kötelezvényül szolgál ; b) vmely társaság által ki-
adott sorsjegy, melynek előbb-utóbb kell nyerni,
tehát amelynek mindaddig van kevesebb-több
értéke, mig csak ki nem huzzák. -szabás, fn. (ttud.)
vmely tárgy, pénz értékének meghatározá-a.-szer,
fn. minden tárgy, melynek vmi értéke van.
Értéktelen, mn. 1) érték nélkül való ; 2) va-
gyontalan; 3) a. m. silány. -edik , k. értékét
elveszti, értéktelenné lesz. -it, cs. értékét csök-
kenti, értéktelenné tesz. -ül , ih. értékétől meg-
fosztva . -ül, k . l . Értéktelenedik.
Érték-vagyon, fn. (ker.) a vagyon azon része,
mely megmarad, ha az adósság mind kifizettetik.
-váltó, fn. (ker. ) egy másik váltó értéke helyett
kölcsönösen adott váltó.
Értelem, fn. 1) itélő tehetség ; 2) megkülön-
böztető, ismerő tehetség (facultas cognoscendi) ;
3) társadalmi, v. tudományos müveltség (intelli-
gentia) ; ez a nép az értelem magas fokán áll; 4)
vmely jegy, szó, mondat stb. érteménye, jelen-
tése ; átvitt értelemben venni vmely szót; szorosabb,
tágasabb értelem; kétes értelmű beszéd, a) melyet
többfélekép lehet magyarázni ; b) melynek egyik
jelentése trágár ; 5) vélemény, akarat ; vkivel egy
értelemben; különböző értelemben lenni vmely tárgy
felől.
 Ért 330
Értelem- esere , fn. vmely tárgynak oly szó
által való jelölése, mely az illető tárgygyal belső ro-
konságban van, átvitt értelmű mondat ; pl. az élet
tavasza csak egyszer virit , e mondatban a tavasz
vétetik értelemcserével ifjuság helyett. -tévesztő,
fn. vmely jegy, szó, mondať jelentését illetőleg
tévutra
tévesztő ;vezető
2) az .itélő
-zavaró,
tehetségmnzavarodását
. 1) a. m. értelem-
előidé-
ző ; é. munka. -zavarodott, mn. akinek itélötehet-
sége meg van romolva.
Értelmes, mn. 1) egészséges eszü, helyes itélő-
tehetségü ; 2) szakértő, jártas vmiben ; 3) nem
homályos, könnyen megérthető ; é. irály, előadás.
Innen : Értelmesen. ih. Értelmesség, fn.
Értelmetlen, mn. 1) gyönge eszü, itélő tehet
ségü; 2) homályos értelmű, érthetetlen ; é. elő-
adás. Innen : Értelmetlenül, ih. Értelmetlenség, fn.
Ertelmez, cs. 1) magyaráz, vminek jelentését
elmondja; jól, roszul é. vmely mondatot; 2) külön.
vmely irodalmi munkát jegyzetekkel (commen-
tárral) lát el ; Tacitust, Liviust értelmezni. Innen :
Értelmezés, fn. Értelmező , fn. és mn.
Értelmezés-tan, fn. azon szabályokat előadó
tudomány, a melyeket vmely irodalmi mű értel-
mezésénél szem előtt kell tartanunk.
Értelmi, mn. az értelemre vonatkozó , azt illető ;
é. tehetség. -ség, fn . az értelmes emberek összege.
? Ertély, fn. (böles. ) mondat, melyben vmely
fogalom szabatosan vagyon meghatározva. -ez,
cs. (böles.) vmely fogalmat ugy határoz meg, hogy
azt minden más fogalomtól meg lehessen külön-
böztetni . Innen : Értélyezés, fn.
Értemény, fn. tt. -t ; 1) + mesterség, dolog,
melyet tudunk, melyhez értünk ; 2) vmely jegy,
szó, mondat jelentése ; 3) a. m. értély. -ez, cs. 1)
a. m. értelmez ; 2) a. m. értélyez.
Értés, fn. 1) vminek észszel, gondolkodó tehet
séggel való felfogása ; 2) a. m. tudomás ; vmit vki-
nek értésére adni ; értésemre esett.
Értesít, cs. tudtára ad, tudomásra, juttat ; vkit
szülei megjöttéről értesítni. Innen : Ertesites , fn.
-mény, fn. mindenféle tárgy, amiről vkit érte-
sitünk.
Értésitö, mn. vmit vkinek tudomására juttató.
-, fn. hirlap, melyben hivatalos hirdetések fog-
laltatnak. -hivatal, fn. hivatal, melyben bizonyos
dolgok iránt tudomást szerezhetni, tudakozó in-
tézet. -könyv, fn. (ker.) könyv, melyben akeres-
kedőnek vagyoni állása van beirva.
Értesitvény, fn. 1) irat, melyben vmely ünne-
pély, mulatság leendő rendje előre közöltetik a
részvevő közönséggel ; hangversenyi, báli é.; 2)
irat, melyben a hivatalos működések rendje utó-
lagosan közöltetik ; tanodai é. (programm).
Értesül, k. vminek tudomására jön, vmi érté-
sére esik.
Értetlen , mn. 1) nem érthető, értelmetlen ; e .
beszéd; 2) tudatlan ; é. ember. Innen: Ertetlenség ,
fn. Értetlenül, ih., -kedik, k. értetlenül beszél, ir.
Ertetödik, 1. Értödik.
Erthetetlen, mn. nem érthető ; é. ember, akinek
szavait, beszédét nem lehet megérteni. Innen :
Érthetetlenség, fn. Érthetetlenül, ih.
- Érz
Érthetlen, 1. Érthetetlen.
Érthető, mn. amit könnyen fel lehet fogni, meg
lehet érteni. Innen : Érthetően, ih. Érthetőség, fn.
Értorlás, fn. (b.) az érces ásványnak egy he-
lyen való összetorlódása.
Értö, mn. és fn. vmiben, jártas, ügyes ; dolog-
hoz értő, szakértő. Innen : Értőleg, ih. -dik, k. ön-
magától következik ; ez magában értődik. -tehet-
ség, fn. felfogási tehetség.
Erül, k. érintkezésbe jö. -et, fn . a. m. érintke-
zés. Innen : Erületi, mn. -eti-vilanyosság , fn.
(ttan . ) két test érintkezése által kifejlett villa-
nyosság. -közik, a. m. érintkezik. Innen : Érül-
közés, fn.
Er ütés, fn. a vérér egyes lüktetése.
? Érv, fn. 1 ) cáfolás. v. bebizonyitás végett
felhozott ok ; 2) a. m. érvény.
Er-vágás, fn. a vér-érnek bizonyos eszközzel
való felnyitása a végböl, hogy a felesleges vér ki-
folyjon. -vágó, fn. 1) személy, aki vkin eret våg ;
2) (seb.) sajátos alakú éles eszköz, melylyel az
eret felnyitják. -vágószerek, fn. tb. az érvágás-
hoz szükséges mindenféle eszközök .
? Érvel, k. cáfolás, v. bebizonyitás végett oko-
kat hord fel, okokkal bizonyít. Innen : Érvelés, fn.
Ervend, Ervedez, 1. Örvend , Örvendez .
? Érvény, fn. tt. -t ; vminek foganata, sikeres
mivolta, minélfogva annak bizonyos értéke van ;
érvényre emelni vmit ; ez a törvény még érvényben
van. -es, mn. érvénynyel biró. Innen : Érvényes-
ség, fn. -esit, cs. érvényre emel. Innen : Érvénye-
sítés, fn. -esül, k. érvényre emeltetik. -itö, fn.
ezüst és arany megvizsgálására használható
kémkö.
?Érvénytelen, mn. érvényben nem levő, érvény
nélkül való (pl. pénz, rendelet). Innen : Érvény-
telenség, fn. Érvénytelenül, ih. -it, cs. érvénytelenné
tesz, érvényből kihoz. -ül, k. érvénytelenné leszen,
érvénye megszűnik .
Érverés, fn. többszörös érütés, a vérnek az
erekben való folytonos lüktetése.
? Erves, mn. (böles.) a. m. belterjes.
Ervesit, cs. érvénybe hoz.
Ervez, 1. Érvel .
Érviz, fn. a. m. forrásviz.
Érvizsgálat, fn. az ütér megtapintása a végböl,
hogy az érverés gyorsaságát megtudhassuk.
Érzedelmes, mn. a. in . érzelgö. Innen : Érze-
delmesség, fn.
Érzék, fn. 1 ) szerv, mely által az élő állat a
külső benyomásokat tapasztalja , észreveszi ; az
embernek öt érzéke van : látás, hallás, szaglás, tapin-
tás, izlés ; finom, tompa é.; éles é.; 2 ) lelki tehetség,
melynélfogva vki vmit kellőleg fog fel ; zenészeti,
festészeti é. -beli, mn. a. m. érzéki. Innen : Érzék-
beliség, fn. csalódás, fn. (ttan.) az érzékekre
vmely tüneménynek akár külső ok, akár az érzé-
kek hibájából származott helytelen felfogása ; pl. ha
vmely csillagot nem azon a helyen látunk, ame-
lyen az valóban van, ez csak érzékcsalódás által
történhetik.
Érzékel, cs. (bölcs .) vmely külbenyomást az
 Erz - 331
érzékek segitségével bevesz. Innen : Érzékelés, fn.
-hető, mn. érzékek által tapasztalható ; é. a hang,
afény, vminek ize stb.
Érzék-élv, fn. ált. bármely érzék által való
élv ; érzék élvet nyujt a zene, v. vmely látványos
játék; külön. a kéjelzés, a nemi ösztön kielégitése
általi élvezet. -elviség, fn. (böles.) azon bölcseleti
nézet, mely szerint csak az bir valódi léttel, mi az
érzékek által tapasztalható (sensualismus).
Érzékentuli, mn. a. m. érzékfölötti.
Érzékeny, mn. 1) vmit érzékei által könnyen
felfogó ; 2) á. é. a) gyöngéd szivi ; é. leány ; b)
vminek gyöngédtelen módon illetését zokon vevő;
é. becsületére, jó hírnevére ; c) aki legkisebb külső
benyomásra fájdalmat, v. kellemetlen hatást érez,
ideges; a beteg ember é. szokott lenni ; d) szivre-
ható, könyeket fakasztó ; é. dal; é. szavak ; e) (gép .)
még a legkisebb súlyra is lebillenő ; é. mérleg ; f)
(nt.) alegcsekélyebb hidegre, érintésre elfonnyadó,
elhervadó. Innen : Érzékenység, fn. Érzékenyül, ih.
† -es, mn. a. m. érzékeny ; érzékenyes tagok (Med.
P.). -it, cs. részvétre, bánatra, szánakozásra indít.
Innen : Erzékenyités, fn. Érzékenyitő, mn. -kedik,
k.szenvelgésből érzékenynek mutatja magát, teteti
magát, hogy reá minden benyomás érzékenyen
hat. Innen : Érzékenykedés, fn. Érzékenykedő, mn.
-telen, -telenség, 1. Érzéketlen, Érzéketlenség.
Érzékenyül, k. könyekre fakad, részvétre, bá-
natra gerjed.
Érzékes, mn. érzékkel biró.
Érzék-eszköz, fn. szerv, mely által az élő állat
a ráható külső benyomást tapasztalja.
Érzéketlen, mn. 1) érzék nélkül való ; é. test;
2) a külső benyomást nem érző ; a gutaütött tagok
érzéketlenek ; 3) á. é. érzés nélküli, akit semmivel
sem lehet szánakozásra , részvétre gerjeszteni.
Innen : Érzéketlenség, fn. Érzéketlenül, ih. -it, cs.
1) a külső benyomás iránt érzéketlenné tesz ; 2)
vkit érzés nélkülivé tesz , a gyöngéd érzelmet
elfojtja.
Erzék-fölötti, mn. (bölcs. ) érzékekkel nem
tapasztalható, szellemi ; é. lény. Innen : Érzékfő-
löttiség, fn.
Érzéki, mn. 1) az érzékekre vonatkozó ; é. mű-
ködés; é. gyönyör, gyönyör a nemi ösztön kielégi-
tése által ; 2) kéjelgö , bujaságra hajlandó ; e.
ember. Innen : Érzékiség, fn. Érzekileg, ih.
Érzék-ideg, fn. vmelyik érzék- szervben levő
ideg, mely által amannak müködése elösegittetik.
-ies, mn. érzékek által felfogható. it, cs. (bölcs.)
szellemi tárgyat az érzékek által felfoghatóvá
tesz, megtestesit. Innen : Érzékités. fn. -lés, fn.
tt. -t ; vminek érzékek által felfoghatóvá tevése.
-mámor, fn. érzékek által előidézett mámor.
-telen, mn. érzék nélkül való . -telenít, cs . érzék
nélkülivé tesz . -tuli, mn. a. m. érzékfölötti. Innen :
Érzéktuliság, fn. -világ, fn. 1) az összes minden-
ség azon része, mely érzékeinkre hatást gyakorol ;
2) á. é. az emberi élet azon korszaka, melyben az
az érzéki gyönyöröket vadászsza.
Erzel, 1. Érzékel.
Érzeleg, k. 1 ) tulzólag át adja magát vmely
érzelemnek ; 2) gyöngéd érzelmeket fitogtat, szen-
Érz
| veleg ; 3) a költö, regényiró a fájdalmat nen
természetes szinben, hanem tulzólag tünteti elő.
Erzelékeny, mn. érzelgésre hajlandó. Innen :
Érzelékenység, fn.
Erzelem, fn. 1) az érzékelhető dolgok behatása
által előidézett kellemes, v. kellemetlen állapot ;
kellemes, gyönyörteli é.; 2) vmi iránt való lelki
vonzalom; vallási, erkölcsi é.
? Erzelet. fn. (bölcs.) az érzelemre gyakorlott
benyomásnak eredménye (Perceptio) .
Erzelg- és, fn. tt. -t ; 1 ) lelki állapot, midőn
vki vmely érzelemnek egészen neki adja magát ;
2) tuláradó érzelmet szenvelgö, v. arra mutató
beszélés ; minden idejét érzelgéssel tölti. -ö, -ös,
mn. érzelgésre hajlandó , aki sokszor szokott érze-
legni. Innen : Erzelgőség, fn.
Erzelhet-és. fn. (böles. ) érzékek általi felfogha-
tás, tapasztalhatás. -ö, mn. érzékek által felfogható.
Érzelmes , mn. 1 ) érzelemmel teljes ; tudjatok
érzelmesek lenni, mint a német ; praktikusok, mint
az angol (Jók. ) ; 2 ) szivreható, megindító ; é. ének,
beszéd. Innen : Erzelmesség, fn.
Érzelmetlen, mn. érzelem nélküli, érzéketlen.
Innen : Érzelmetlenség, fn.
Erzelmi, mn. érzelmet illető, arra vonatkozó.
Érzelös, mn. a. m. érzelgös. -ködik, k. érzel-
géssel tölti az időt.
Érzemény, fn. tt. -t ; több ideig tartó hajlam,
vonzalom vmi iránt. -es, -esség, 1. Érzelgös, Ér-
zelgőség.
* Érzengős, mn. 1) fajtalan vágyu ; 2) a. m.
makacs.
Érzerö, fn. testi , v. lelki tehetség, melylyel a
benyomásokat tapasztaljuk.
Érzés, fn. tt. -t ; 1) a külső benyomások észre-
vevése, tapasztalása ; ) részvét , szánakozás ;
elfogta az érzés ; érzés nélküli ember; 3) a. m . érzet.
-telen, mn. érzéketlen, szánakozás nélkül való .
Innen: Érzéstelenség, fn. -teli, 1. Érzetdús.
Erzet, fn. az érzékektől felfogott benyomás
észlelete, tapasztalata.
Érzet-ár, fn. (költ.) sok , tengernyi érzet ; a
gyönyörök érzetárja. -dus , mn. részvevésre, szá-
nakozásra nagyon hajlandó. -góc, fn. (bt. ) 1) a
nagy és kis agy közötti pont, hol a gerinc végződik ;
2) a kis agy.len, mn. nem érezhető, semmi érzést
nem gerjesztő. Inn : Érzetlenség, fn. Érzetlenül, ih.
Erz-idegek, fn. tb. (bt.) idegek, melyek által a
külről ható benyomásokat érezzük , felfogjuk.
Erzik, k. (személyt. ) ált. az érzékekre hat ; é. a
fájdalom, a hideg; külön. a szagló érzékre hat,
Szaglik ; é. a virágillat, a rothadó hulla büze.
Erzike, fn. (nt.) külföldi növénynem, melynek
virágkelyhe az érintésre összehuzódik.
Erző- erő, fn. 1. Érzerő.
Erző-szarv, fn. a. m. csáp.
? Érzöte, fn. (bölcs.) a benyomások felfogására
szolgáló szervezet (sensorium).
Erzö-tehetség, fn. (bölcs.) testi, v. lelki tehet-
ség, melynélfogva érezünk, a külső benyomásokat
felfogjuk.
Érzület, fn. a. m. érzelem .
 Erz 332 Esg
Erzsa, Erzsébet, tn. nönév. Esendö, mn. 1) jövőben megtörténő ; 2) ami
Erzsi, Erzsók, Erzsus, tu. az Erzsébet kicsi- járulni, érte esni fog ; küldd el az árucikket, s az
nyitett alakja. érte esendő összeget majd lefizetem ; 3) hullatag ; á. é.
És, ksz. mely a legegyszerűbb módon kapcsol gyarló ; az ember e.; 4) a. m. hanyatló ; esendőben
össze egyes szókat, fogalmakat és mondatokat, vagyon szerencséje (Fal. ) . Innen : Esendőség, fn.
sőt néha egész körmondatokat is ; ha két szó kap-
csoltatik össze vele, akkor az és szó előtt nem Esendőségi, mn. -ben, iħ . eső- , mulófélben.
Eseng, k. 1) vmiért nagyon könyörög, vmit
szabad vesszőt (irásjel) használni, ami azonban nagyon kér ; 2) vmit nagyon ohajt, sovárog vmi
szükséges akkor, ha az és két mondatot kapcsol után ; akkor távozik, mikor utána esengek (K. K.).
össze ; több egyes szó összekapcsolásánál az és Innen : Esengés, fn. Esengő, mn. -ve, ih. kérve,
csak az utólsó előtt tétetik ki, azonban nyomaték könyörögve, esdekelve.
végett minden szó elött külön is ki lehet tenni ; Esenkedik, k. a. m. eseng. Innen : Esenkedés,
nagyon nyomatékos beszédben legelül lehet hasz- fn. Esenkedő, mn.
nálni ; és te mégis itt vagy! és mi történnék akkor, * Esenlö, fn. árok, zsilip, melylyel a vizet a
ha én ezt tenném ! ha két fő-, v. melléknév össze- rétről, mezöröl elvezetik.
köttetésére használtatik, mind a kettőnek ugyan- * Esennen, ih. esengve, sóvárogva ; e. nézni
azon esetben kell állani. vkire.
Esd, A) k. 1) földre borul, esik ; inn. á. é. ? Esernyő, fn. eső ellen használható, nagyobb
nagyon kér, nagyon könyörög ; bocsánatért esdeni ; kézi ernyő, vászon v. selyem boritékkal .
2) vhova menni ohajt ; szüleihez esd ; B) cs. * 1) Esés, fn. tt. -t; 1) az egyensúly elvesztése, és
rászáll, mohón neki esik ; esdi a légy a barmot ; 2) ez által eszközölt akaratlan mozgás a föld köz-
vkit körülvesz , szavaival ostromol ; ugyancsak pontja felé ; esésében fentartani vkit ; földre-, térd-
esdik azt a menyecskét ; 3) nagyon ohajt, kiván, reeses ; 2) magasabb helyről a levegőben lefelé
sovárog vmi után ; szivet esd a leányka szája történő akaratlan gyors szállás, röpülés ; (ttan.)
(Szemere M.). Innen : Esdés, fn. Esdő, mn. a testek szabad esése ; esési idő ; 3) a. m. keveredés ;
Esdegel, k. A) (személyes.) gyakran egymás- bajba-, betegségbeesés ; teherbeesés , midőn a nő
után hull, esik, döl ; a kis gyermek mindig e., ha fogan ; 4) az eső, hó stb. hullása ; 5) hegy, domb
nem vigyáznak rá; B) (személyt.) csendes, lassú lejtős menetele ; 6) leebb ereszkedés , szállás ; a
esö hull ; szépen e. Duna esése; 7) á. é. erkölcsi, v. polgári bukás ; 8)
Esdekel, k. 1) vmiért nagyon könyörög ; térdre | (ker.) állampapirok értékcsökkenése.
borulva esdekel, hogy ne büntessék meg ; 2) nagyon Eset, fn. 1) ált. ami előfordul, megtörténik ;
ohajt vhova menni ; szüleihez e.; gyarló létből a azon esetben, v. esetre, ha ez megtörténik ; minden
kebel, jobb hazába esdekel (B. J.). esetre; okvetlenül ; semmi esetre, semmikép sem ;
Esdeklés, Esdeklet, fn. tt. -t; erős kérés, kö- | (szój .) esetről esetre, néha-néha ; 2) történetecske,
nyörgés. eseményke ; beszéld el azt az esetet ; szerencsés, bal
Esdeklik, k. a. m. esdekel. e. ; bünvádi eset ; 3) (vall.) az első emberpár bün-
Esdik, 1. Esd, k. beesése; 4) (nyt.) fő- és melléknévnek különbözö
* Esdödik, k. a. m. esenkedik, vágyódik. ragok szerinti módosulata ; sajátító-, tulajdonitó-,
Esedék, 1. Esölék. tárgy-, határozó- e.; számban és esetben megegyez-
Esedékeny, mn. könnyen esö , hulló ; à. é.tetni az állítmányt az alanynyal.
gyarló, romlatag ; e., halandó ember. Esetékes, mn. a. m. esetleges. Innen : Eseté-
Esedékes, mn. 1) esedékkel, hulladékkal ve- kesség, fn.
gyes ; 2) a. m. esedékeny. * Esetes, mn. 1) könnyen kezelhető ; e. gép ; 2)
Esedez, Esedezik, k. 1) * többször, egymás- csinos, ami jól áll ; e. kalap.
után földre esik ; 2) á. é. a) alázattal könyörög, Eset-fejtés , fn. a. m. esettan. -függély, fn.
kér; e. vkiért afejedelemnél; b) imádkozik ; hozzád (ttan.) mely testre függélyesen ható világsugár.
esedezünk Ur Isten. Innen : Esedezés, fn. -isme, fn. (bölcs.) a. m. esettan.
Esedező, mn. 1) * sokszor, gyakran földre esö ; Esetke, fn. a. m. eseményke, adoma.
2) alázattal könyörgő ; 3) imádkozó. Esetleg, ih. véletlenül, szándéktalan, előre nem
Esedezvény , fn. tt. -t; a. m. folyamodvány. akarva ; ez csak ugy e. történt ; e. bemenni vhova.
* Eseg. ih. a. m. ismét. -es, mn. előre nem sejtett, nem gyanitott; e. meg-
Esekedik , k. 1) nagyon kér , könyörög ; 2) érkezés.
nagyon ohajt, vmi után sovárog. Innen: Eseke- Esetlen, mn. 1) roszul álló, helytelen ; e. öltöny ;
dés, fn. 2) ügyetlen, tohonya ; e. ember. Innen : Esetlenség,
Esékeny, mn. a. m. esedékeny. fn. Esetlenül, ih.
? Esély, fn. tt. -t ; 1) eshetőség; minő esélyt gya- Esetpont, fn. (ttan.) vmely testen azon pont,
nitasz? (Sz. K.) ; 2) (ker.) az áruk, hitelpapirok melyet a ráható világsugár megérint.
leebb szállása (baisse) ; esélyre játszani, midőn a Esettan, mn. (bölcs.) az erkölcstan azon része,
börze- emberek a hitelpapir leebbszállásával akar- mely a kötelességek összeütközése eseteit adja elő
nak nyerészkedni. (Casuistik).
Esemény, fn. tt. -t ; 1) megtörtént dolog, tör- Esettani, mn. az esettaut illető .
ténet; nagyszerü, nevezetes e. ; 2) véletlenül felme- Esettség, fn. esett állapot.
rülő történet. -dus, mn. eseményekben gazdag, Esettudó,fn.(bölcs.) esettannal foglalkozó tudós.
midön sok nagy esemény történik ; e. időszak. -es, Es-gép, fn. (ttan.) egyszerü természettani gép,
mn. 1) véletlen, nem szándékolt ; eseményes össze- melylyel a testek szabad esésének egyenletesen
jövés ; 2) a. m. eseménydus. -telen , mn. esemény növekvő gyorsaságát lehet nézletileg kimutatni.
nélkül való . -hetö, mn. megtörténhető, aminek bekövetkezte
 Esi 333
lehetséges. Innen : Eshetőleg, ih. Eshetőleges, mn. |
Eshetőség, fn.
Esik, k A) (személyes.) 1 ) magasabb helyről
a levegőben akaratlanul gyorsan lefelé száll, rö-
pül; földre e.; talpra, fejre e.; kutba, verembe e.;
szabadon esik a test, ha nincs utjában akadály ;
sajátos szólam : oldalt esett, jobb v. bal oldal felé ;
á. é. az élc talpra esik, ha sikerült, fejre, v. hasra, v.
seggre e., ha nem sikerült ; (szój .) két székközöttpad
ala esni, két dolog közül, melynek megnyerését
nagyon reméltük, egyiket sem nyerni el ; (km.)
nem messze esik az alma fájától, amilyen a szülő,
olyan a gyermek ; nem esik a forgács vágás nélkül,
minden hirnek van alapja ; 2) sulyegyenét vesztve,
különféle helyzetbe dül ; térdre esni ; orra, hasra,
seggre esni; oldalára esett ; majd hanyatt esett
ijedtében ; 3) á. é. a) (ba, be) kellemetlen, rosz
helyzetbe jut, keveredik; adósságba, veszedelembe
esni; gyilkosságba, tolvajságba esni ; bajba, beteg-
ségbe esni; szerelembe esni ; kétségbe esni ; teherbe
esik a nő, midön méhében a gyermek megfogamzik ;
b) (ba, be) vmi keletkezik, támad benne ; ebbe a
ruhába belé esett a moly ; a gyümölcsbe, sajtba belé
esik a pondró; (szój .) ebbe az emberbe a fene esett
belé, nem lehet vele birni, vesztét érzi ; (alj . ) a
fene essék beléd ; c) (nak, nek) mohón hozzáfog;
neki esni az irásnak, a dolognak ; (szój .) neki esni,
mint a tót gyerek a turós gombócnak, v. mint török
gyerek az anyja seggének ; d) (nak, nek, ra, re, on,
ön) megtámad, megrohan ; neki esni a várnak, az
ellenségnek ; nekem esett, szóval vagy tettel megtá-
madott ; (szój. ) ágynak esni, megbetegedni ; f) er-
kölcsileg, vagyonilag, v. állásilag bukik ; (km )
aki magasra emelkedik, nagyot esik ; hamar estél,
hamar kelj! g) (ból, ből) á. é. szerepéből esni ; csak
rosz burjánozhatik oly intézetekből, melyek irányaik-
ból esnek (Széch .) ; B ) (személyt. ) 1) eső, hó, jég
hull; esik, (igy magánosan csak az esőről monda-
tik) ; esik az eső, a hó, a jég ; ha vasvilla, ha tüzes
eső esik is elmegyek ; (népd.) el kell menni, ha esik
is (esö), hogyha nehezen esik is (az elmenetel); (km. )
örömestebb esik, ahol nedves ; 2) vmely helyen van,
fekszik ; az erdő balra esik a várostól ; az utiállo-
mások közel esnek egymáshoz ; (nyt.) a nyomaték a
szó végére esik; 3) az évnek vmely szakában van;
az idén későre esik husvét; mikor esik itt a vásár ;
4) történik ; ugy eshetik a dolog, hogy elmegyünk ;
nagy baj, szerencsétlenség esett rajtunk ; mi esett
rajtad?, mi bajod van, v. mi történt veled ; hogy'
esett, mint esett, mind elpanaszolom (Ar.) ; hogy a
munkában késedelem ne esnék (Pázm. ) ; ha szó esik
a feslett életről, azt állitja, hogy ő róla példáznak
(Pázm.) ; (km.) sok esik, amin örvendhetni , de
több, amin busulhatni; 5) járulékképen jut ; minden
hónapra 20 forint esik neki; minden emberre fél
kenyér esik; legkevesebb munka esett te rád; 6) vmely
árucikkért bizonyos összeg jár ; hány forint esik
egy rofre ebből a posztóból ; öt forint esik érte ; 7)
(igehatározóval) a) izlik ; jól, roszul esik az étel,
ital; b) kellemesen, v. kellemetlenül hat rá vmi ;
jól esnek szavaid ; nehezen esik a járás ; jól esett a
fördés; C) cs. rászáil , mohón neki esik ; esi a veréb
a buzát, a balha a palántát.
Esk, fn. a. m. eskü.
Eskarap, fn. (állatt. ) szörös fejű, kis tengeri
hal fogas inynyel és nyeldeklövel.
Eskel, k. csöndesen esik, leebb száll ; eskél az
Esk
eső ; (km. ) ahol megegyezés nincsen , eskél ott a
barátság.
* Eskes, mn. megesküdtetett, esküvel kötele-
zett ; eskes birák.
Esket, cs. 1) vkivel esküt tetet le ; tanút, birá-
kat e.; 2) férfit és nöt bizonyos szertartások között
összead, hogy férj és feleség legyenek ; a templom-
ba e. Innen : Esketés, fn.
Esketési, mn. esketésre vonatkozó ; e. anya-
könyv, bizonyítvány.
Esketö, fn. 1) személy, aki esketni szokott ; 2)
egybekelési szertartás ; esketőre_menni. ·-. mn. az
egybekelési szertartáson elmondott ; e. beszéd.
Eskü, fn. alt. ünnepélyes kijelentés, melylyel az
Istenre hivatkozva vminek igaz v. nem igaz voltát
erősitjük ; ilyenek : bizony Isten ! Isten engem! Isten
engem ugy segéljen! v . Isten ugyse ! igaz, hamis eskü;
esküvel erősiteni vmit, v. igérni vmit; esküt tenni le ;
esküvel fogadni vmit ; esküt szegni ; külön. 1 ) vmely
uj hivatalnok által elmondott ünnepélyes szavak,
melyekkel Istenre hivatkozva igéri, hogy az elé-
szabott kötelességeket hüven teljesitendi ; 2) (ttud . )
vki, különösen vmely tanu által a törvényszéken
elmondott szavak, melyek által az Isten boszúját
híja fel maga ellen, ha nem igazat mond ; esküt
ajánlani, kinálni, elfogadni, visszautasítani ; 3 ) azon
szavak, melyekkel a vőlegény és menyasszony
egybekelésök alkalmával örök hüséget igérnek
egymásnak ; ez utólsó értelemben 1. Hit.
Eskü-ajánlás, fn. (ttud . ) vki által való kinyil-
vánitása annak, hogy a törvényszék előtt vminek
igazolására kész az esküt letenni. alatti, mn. es-
küvel megigért, fogadott ; e. hallgatás. -dik, l.
Esküszik.
Esküdözik, k. kell v. nem kell esküszik , álli-
tásának bebizonyitására, ha nem kell is, meges-
küszik , minden hiábavalóságért az Istent híja
bizonyságul ; e. , mint a cigány,
Esküdt, mn. aki az esküt letette ; e. társak ; e.
tanúk. - , fn. 1) rangra nézve az alszolgabiró
után következő megyei hivatalnok ; 2) városi belső
tanácsnok ; 3) vmely falu tanácsában müködö
személy .
Esküdtet, 1. Esket.
Esküdtszék, fn. alkotmányos államokban bün-
tények felett itélő törvényszék, melynek tagjai
minden egyes esetre becsületes és értelmes polgá-
rokból választatnak. Innen : Esküdtszéki, mn.
Eskü-elnemfogadás, fn. vki esküjének a tör-
vényszék által való visszautasitása. -feledö, mn.
aki szándékosan, vagy akaratlanul elfeledni lát-
szik, hogy esküjével mit igért. -forma, fn. az
esküt alkotó szavak összevéve. -kötelezett, mn.
aki eskü letételére van kötelezve. Innen : Eskükö-
telezettség, fn. -letétel, fn. az eskünek ünnepélyes
elmondása, letevése, különösen midön leendő kö-
telességünk hü teljesítését igérjük. -minta , 1.
Esküforma.
Esküs, mn. esküvel fogadott, igért ; fn. a. m.
esküdt.
Esküszeg-és, fn. az esküvel tett igéretnek, to-
gadásnak nem teljesitése. Innen : Esküszegési, mn.
- ö. mn. és fn. ki az esküvel igért fogadását nem
teljesíti.
Esküszik, k. ált. állitásának igazolására az
Istent hija bizonyságul, esküvel igér, fogad, erő-
sít, tagad vmit ; Istenre, égre földre, anyja sirjára
 Esk 334 -- Est

e.; hamisan, igazán e.; igaz hitére, testére, lelkére e.; | elöre szokta jelenteni azáltal, hogy az embereket
(szój . ) esküszik, mint a párhagyma, mint a cigány ; és az állatokat nagyon érzékenyen csipi.
(km.) aki mesterségesen esküszik, mesterségesen ha- Esölék, fn. apró, dirib - darab hulladék, nyirés,
zudik; külön. férfi és nő az oltár elött ünnepélyes vágás, metszés által elhullt apró darab testek, fa-
eskü által igérnek egymásnak örök hüséget. radék. Innen : Esőlékes, mn.
Eskü-tétel, fn. a. m. eskületétel. Eső -mérő, fn. az eső mennyiségének megmé-
Eskütt, 1. Esküdt. résére szolgáló, mér-eszköz. mosás, fn. esősza-
Esküttet, Esküdtetés, I. Esket, Esketés. kadás által képzett vájás hegylejtőjén.
Esküttetö, 1. Esketö. Esö-omlás, fn. a. m. esőszakadás. -patak, fn.
Esküttszék, 1. Esküdtszék. hegyi patak, mely esözés alkalmával kiárad , más-
Esküvés, fn. ált. Istenre való hivatkozás, álli - kor azonban száraz. -pöcsik, fn. (állatt.) eső elött
tásunk igazolására az Istennek bizonyságul hi- a barmokat zaklató légyfajta bogár.
vása; külön. 1) vmely esküforma ünnepélyes Esös, mn. esövel bővelkedő ; e. idő ; e. szüret.
elmondása ; 2) szertartás, mely által a jegyeseket -ödik, k . az idő esőssé leszen.
összekötik. Innen : Esküvési, mn. Eső-szak, fn. a föld déli részein az évnek egy
Esküvő, fn. 1) személy, aki esküszik ; 2) szer- bizonyos része, mikor folytonosan esik. -szaka-
tartás, mely által a jegyeseket összekötik . dás, fn. tulterhelt fellegekből nagyon sürün hulló
eső, felhőszakadás, zápor. -szalonka,
* Esletes, mn. 1) elhasznált, elviselt, kopott ; az esőt elöre megérző és azt sipitás általfn. (állatt.)
nyilvánitó
e. öltöny; 2) silány, selejtes ; e. buza. madár a szalonkák közöl (scolopax phaeopus).
Esmeg, Esmég, Esméng, Esmént, 1. Ismét. Esötelen, Esötlen, mn. eső nélküli.
Esmét, Esmétlen, 1. Ismét, Ismétlen. Esö-viz, fn. lecsorgó esöböl képződött viz.
Esmer, Esmeret, 1. Ismer, Ismeret. -verte, mn. eső által áztatott, amit az eső meg-
Esmozgony, 1. Esgép. vert. -vonal, fn. a szabadon eső test által esés
Eső, fn. a légben képzödött felhöböl lehulló közben követett irány.
vizcseppek ; csendes, szapora eső, zápor-, meleg, Esözik, k. (személyt.) több ideig esik ; két hét
hirtelen eső; futó eső; hetes eső, mely több napig óta folytonosan esőzik. İnnen : Esőzés , fn. Eső-
tart egyfolytában ; országos eső, mely nagy terü- zési, mn.
letre kihat ; parázs eső (Kaz.), apró cseppekben Esözsák, fn. (ttan.) a fellegekböl leereszkedő
sürün hulló eső ; pásztás eső, mely meg- megszü- turós zacskó alakú viztömeg, mely rohanó sebes-
nik, azután megint rákezdi ; szakadó, havmatozó séggel odább forog.
eső ; szemzik az eső, egyes cseppekben lassan hul- Espék, szalonnaszeletkék , melyeket a pe-
logat ; nem is esik, hanem dül az eső ; a port elverte csenyének való nyers husba szoktak belehuzo-
az eső; eláll az eső ; megvert bennünket az eső ; adtálgatni a végből, hogy az olvadó szalonna zsirja a
uram, esőt; nincs köszönet benne; esőre áll az idő ; sült belsejet is átjárja. el, cs. pecsenyének való
(km.) késő esőnek nagyobb a sara ; aki az esőt ke- nyers husba szalonnaszeletkéket huzogat. -elö, fn.
rüli, sokszor vizbe tapod , kis bajt kerülve, sokszor tüféle hegyes eszköz, melylyel espékelni szoktak.
nagyobb baj ér bennünket ; elmult esőnek nem kell Espély, fn. tt. -t ; 1) hegyes keskeny vas-
köpönyeg, elmult veszély ellen nem szükséges a eszköz , melynek közepén egy négyszögletű nyilás
védelem ; ott ad Isten esot, ahol akarja ; eső tavasz van, s melylyel a nyársra huzott husdarabot
kor mindannyi aranycsepp; á. é. kén eső, higany ; szokták a nyárshoz erősitni ; máskép : ludlelke ;
pénz-eső, a nép közé záporként szórt pénzdarabok . 2) a sátorok ponyvafedeleit összefoglaló faszeg.
—, mn. ami esik, v. ö . Esik ; Decemberre eső - ez, cs. vmit espélylyel ellát, felszerel. -szeg, fn.
ünnep. faszeg, mely a sátor ponyvafedeleit tartja össze.
Esö-áradás, fn. nagy záporeső által okott viz- Esperes, Esperest, fn. 1) a katholikusoknál a
áradás. -béka, fn. apró békák, melyek közvetlenül püspöki megye egy- egy kerületének főnöke ; 2) a
az eső után szoktak elöjöni. -csatorna, fn. (ép.) protestansoknál az egyházmegye papi elüljárója.
az eresz szélén levő csatorna, mely a háztetőre -ség, fn. 1) a katholikusoknál egy- egy egyház-
hulló esővizet felfogja, és egy helyen leereszti. kerület ; 2) a protestansoknál a. m. egyházmegye ;
Esödék, 1. Esölék. 3) esperesi állás, hivatal.
Esö-ernyő, 1. Esernyő. Ess, k. (személyt.) a. m. esik ; ess az eső.
Esö-félben, ih. 1) midőn vmi leesni, v. eldülni * Esseg, ih. a. m. ismét.
akar, s félig-meddig már esik, dül ; e. megkapni * Essik, k. a. m. esőzik.
vkit v. vmit; 2) esöre hajlólag ; e. van az idő. -fogó, Essö, 1. Eső.
fn. ált. mindenféle edény, melybe a lehulló esőt * Essze , 1. Össze.
felfogják; külön. 1) vizszük városokban, kiköve- Est, fn. a nap lenyugta utáni idő egészen éj-
zett száraz kút, melyben az esöviz ivásra, v. más félig. -alkony, fn. alkonyodási idő, esti szürkület.
szükségre tartatik ; 2) partoldalban fekvő szölök-- csillag, fu. fényes csillag, mely este a nyugati
ben ásott gödör, mely a felső részről lefelé folyó oldalon tünik fel (Venus).
eső-vizet felfogja. -fürdö, fn. 1) fürdő esővizből ; Este. fn. a. m. est; jó estét kivánok ; (km .) néha
2) zuhanyfürdö; 3) á. é. nagyon sürü cseppekben reggel tánc, este pedig lánc ; este van a faluban,
hulló eső, ha vkit ugy megver, hogy egészen át- farkas lakik a bokorban. ཡ, ih. alkonyat után;
ázik ; esőfürdőben mentünk. -hozó , mn. esőt okozó, majd este elmegyünk ; (km.) a tök is este virágzik,
ami esőt hoz ; e. szél. -kút, fn. az esöviz felfogá- arról mondják, aki alkonyatkor piperézi fel magát.
sára, tartására szolgáló kut. Estebéd, fn. vacsora, esteli étek. -el, k. és cs.
Esöleg, ih, dölő módra, esőfélben, esve. estebédet eszik, vacsorál.
Esö-légy, fn. (állatt.) mezei légy, mely az esőt Estéden, 1. Estennen.
 Est 335 Esz

Estefelé, fn. alkonyathoz közel eső időben. * Esz, fn. tt. -t ; a. m. ész.
* Estel, Esttel, ih. esti időben. Esz, fn. tt.-t; tb. hiányzik ; birtokr.: eszem, -ed,
Esteledik, k. közeledik az est, este akar lenni. -e ; -ünk , -etek , -ök ; észen , v. eszen ; észre,
* Esteleg, ih. estefelé. v. eszre; észbe, v. eszbe ; 1 ) alt. felsőbb lelki tehet-
Esteli, mn. este történő ; e. harangszó ; e. imád- ség, melylyel minden élő állat között csak az em-
ság. , fn. vacsora, estebéd. ber bir; 2 ) (bölcs. ) fogalmakat, eszméket alkotó
Estelig , ih. esti ideig ; estelig csak elérünk lelki tehetség (ratio) ; 3) az emberi lélek azon
odáig. tehetsége, melylyel a dolgok mélyébe lát, felfogó,
Esteliz, cs. és k. vacsorát, estebédet eszik. gondolkodó tehetség ; éles, tompa ész; józan, okos
Estelletkor, ih. alkonyatkor, esteli időben. ész ; eszén, v. eszénél van , a) jól oda figyel, oda
Estellik, k. a. m. esteledik. gondol ; b) eszméletén van ; legyen eszed ! ne bo-
Estellö, fn. (msz .) a vizszintes irány kikutatá- londoskodjál ; (szój.) eszén járni ; eszén kivül lenni,
sára használható háromszögalakú méreszköz. önkivületben lenni ; eszére jöni, a) a dolog miben-
Estelös - estig, ih. a. m. egész estig. létét felfogni ; b) az önkivületből felocsudni ; el-
? Estély, fn. tt. -t ; esteli időben történő társas ment, elesett, kotlik, megbotlott, megbomlott, meg-
összejövetel a végből, hogy az illetők mulassanak, | kótyagosodott az esze ; hagymázban van az esze ;
beszélgessenek . szélmalommal vetekedik az esze ; elkoptak az esze
Estempeg , Estempely , fn. támasztékul kerekei ; nincs helyén az esze ; lábaszárába szállott
szolgáló fa. az esze; könyökébe, lapockája alá szorult az esze ;
Estenden, ih. esteli időben ; estenden beülnek egy csepp, egy morzsa, v. morzsányi, egy mákszem ,
meleg szobáikba (Jók .) ; estenden meglátta a budai v. mákszemnyi esze sincsen ; csak hálni jár belé az
várat (Ar.). ész, egész nap kódorog ; fogytán van az esze, mint
Esténként, ih. esti időben, minden este ; estén- az ecetes bor ; nyulfark, sületlen malé az esze ; rövid
ként olvasgatni vmit. az esze; kifutott az esze velőstül; észre térni; alánőtt
Estennen, ih. esteli időben. az esze, mint az ökörfark ; vmit észre venni ; magát
Estente, ih. esti időben. észre venni, a) eszmélni ; b) hibájára figyelmessé
Estenten, a. m. estente. lenni, magát megjobbítani ; van annyi esze, mint
* Ester, mn. magtalan , magzat nélkül való, egy esküdt ember sapkájának; vki eszétől tanácsot
meddő. kérni; eszét tarisznyában hordozni, vigyázatlannak
Estér, fn. (ttan.) tér, melyben vmely test sza- lenni ; ha zacskóba kötné eszét, megenné a kutya ;
badon esik. tűz az esze, mint a bari cigánynak; mind esze, mind
Estére, ih. esti időre ; e. kész lesz. mesze; észszel indulj, okkal járj; az érett ész nem
- - Esteráng, 1. Istráng. egy napi munka ; észt nem árulnak a vásár-
Est-étek, fn. étel , melyet vacsorára esznek. ban ; kinek esze nincs, nagy marhája sincs ; másfe-
-étkez, k. és cs. vacsorál, estebédel -fény, -haj - lől : szép akinek esze van, de még szebb, akinek
nal, fn. a nyugati láthatár biborpiros szine, köz- nincs, nem vesződik vele ; mindennek hián van, ki
vetlen nap lemente után. -hajnalesillag , fn. esze hián van; fajtája válogatja az észt is ; kinek
a. m. estcsillag. -harmat, fn. esti időben aláhulló esze nincs, a kovács sem csinál; kinek esze van, ha-
harmat. mar észreveszi magát ; ha eszed volna, nem dicse-
Esti, mn. este, nap lemente után történő ; e. ha- kednél vele ; kit meg akar Isten verni , eszét veszi el;
rangszó, imádság. könnyü annak bolondozni, kinek egy csep esze sincs;
Est-idö, fn. nap lenyugtától éjfélig eső időköz . ne adj eszedben, csak adj pénzedben ; 4) lelki tehet-
Estike, fn. (nt.) ibolyaféle virágnövény, mely ség, mely a látott, észlelt dolgokat emlékünkbe
különösen este és éjjel tárja ki virágkelyhét. visszaidézi ; eszébe vésni vmit ; eszében tartani ; nem
Est-lepe, fn. (állatt.) este repkedő lepefaj . jut eszébe, elfeledte ; vkinek vmit eszébe juttatni,
* Estók, tn. finév, István . emlékeztetni vkit vmire ; kiverni eszéből vmit;
Est-pir, fn. a nyugati láthatár biborpiros szine eszébe ötlött ; bolond észszel tenni vmit ; (km.) elrej-
nap lemente után. -pont, fn. ált. azon pont a nyu- tett kincs, rosz feleség ki nem megy eszedből; 5) a.
gati láthatáron, hol a nap lenyugszik ; külön. a m. gondolat ; eszemben sincs, v. eszemágában sincs;
nyugati láthatár azon pontja, hol a nap martius és hol jár az eszed ; másutt jártatja eszét ; bujdosik,
september 21 ikén lenyugszik. tébolyog az esze; más esze után indulni ; eszében
Estve, fn. a. m. est. -, ih. a. m. este. forgatni, gondolkodni vmi felöl ; mióta eszemet
Estvéden, ih. esténként, esti időben. tudom, mióta gondolkozni képes vagyok ; 6) lelki
* Estveszik, 1. Esteledik. hangulat; komor, vidám, derült ész.
Estvel, ih. esti időben. Eszak, 1. Éjszak.
Estveledik, k. a. m. esteledik. Esz-beli, mn. 1 ) az észre vonatkozó, azt illető ;
Estveleg, k. estefelé jár az idő. 2) észben levő, benső. -be- vétel, fn. vmely dolog
Estvelenként, ih. esténként, minden este. feletti gondolkodás, eszmélkedés, -bizonyság, fn.
Estveli, mn. a. m. esteli. vmely dolog bebizonyitására felhordott okok.
Estveliz, 1. Esteliz. -böl , ih. fejből, könyv nélkül ; észből elmondani
Estyelke, 1. Estike. vmely verset.
Estvély, fn. tt. -t ; 1) esti időfolyam ; 2) a. m. ? Esz-csin, fn. sarkigazság, melynek igaz vol-
estély.-edik, k. a. m. esteledik. -i, mn. a. m. esteli. tát minden józan gondolkodó ember beláthatja ;
Estvény, fn. a. m. estély. pl. hogy egyenlők helyett egyenlőket lehet tenni, ez
Estvényen, ih. esti időben. észcsin (axioma) . -deritö, mn. az észt felvilágo-
Est-világ, fn. szürkület, alkonyatkor levő fél- sitó. -düh, fn. vmely tárgy felett való folytonos
homály. gondolkodás miatt keletkezett elmezavar.
 Eszé 336
* Eszédik, k. önkivületből felocsudik, magához
jö, helyre jö az esze.
Esze- ficamodott, mn. észellenes gondolkodás.
* -fitty. mn. a. m. feledékeny. -fogyott, mn.
akinek elment az esze ; e. ember. -fordult, mn.
1) zavarodott eszü ; 2) bohókás, hóbortos. -fürt,
mn. a. m. agyafurt.
Eszeget, 1. Eddegél.
Eszejédik, 1. Eszédik.
Eszel, cs. 1) vkit vmire biztat, ösztönöz ; 2)
vmit felfoghatóvá tesz, eszére ad ; erre bizonyosan
mások eszelték.
Észellenes, mn. az ész törvényeivel ellenkező ;
észellenes állitás.
? Eszelény, fn. (állatt.) a szölő levelein, hajtásán
tenyésző zöld, barna, vagy kék bogárka (curculio
Bacchus).
Eszelös, mn. 1 ) bolondos, hóbortos eszü, fél-
örült ; e. ember ; 2) nem helyes észből származott ;
e. gondolat. Innen : Eszelősség,örült
fn. -ködik, k. bo-
londoskodik, hóbortoskodik, módon cselek-
szik. Innen : Eszelősködés, fn.
? Eszély, fn. tt. -t ; lelki tulajdonság, képesség,
melynélfogva vki célja elérésére a kellő eszközö-
ket kellő időben használja, okosság ; eszélylyel és
erélylyel kormányozni -es, mn. 1) eszélylyel mü-
ködő, céljának elérésére helyes eszközöket hasz -
náló ; e. ember ; 2) eszélylyel véghezvitt ; e. tett.
Innen : Eszélyesség, fn. -telen, mn. 1) eszélylyel
nem biró, akiben nincs eszély ; 2) helytelenül
véghezvitt ; eszélytelen tett. Innen : Eszélytelen-
ség, fn.
Eszement, mn. félbolond, eszefogyott.
Eszem-iszom, fn. 1) lakoma, dinom -dánom ;
szereti az eszem-iszomot ; (km.) többet öl meg a ren-
detlen eszem- iszom, mint a kard; 2) személy, aki
szereti a lakmározást. — , mn. dözs-, lakomaked-
velő; e. ember.
Eszénkedik, k. a. m. eszédik.
Eszenlét, fn. józan eszű ember éber állapota,
midőn az illető sem nem alszik, sem önkivületben
nincsen.
*Eszenyák, fn. falánk, nagyehető , eszem- iszom
ember.
Eszerént, ih. 1) ilyen módon, igy ; eszerént kell
cselekedni ; 2 ) ha ez igy van ; eszerént én is elme-
gyek ; 3) tehát ; eszerént nem leszen a dologból
semmi.
Ész-erő, fn. az ész tehetsége, ereje, melylyel a
köréhez tartozó dolgokat felfogja , és felettök
okoskodik.
Eszes, mn. 1) észszel biró ; e. lény ; e. állat; 2)
éles eszü ; e. ember. Innen : Eszesen, ih. Eszesség,
fn. -edik, k. eszessé leszen. -it, cs. vkit eszessé
teszen.
Eszesked - ik, k. 1 ) eszét élesíti ; 2) elméncke-
dik, elme élét mutogatja. Innen : Eszeskedő, mn.
-és, fn. elménckedés. tulzott okoskodás ; elálmél-
kodtató eszeskedések (Pázm.) .
Eszesül, 1. Eszesedik.
Eszetlen, Eszetlenül, 1. Esztelen, Esztelenül.
Esze-veszett, mn. 1) elmezavart, örült, bolond ;
(km.) eszeveszett vármegyének bolond az alispánja ;
2) esztelen cselekedetü ; e. ember ; 3) meggondolás
nélkül véghezvitt ; e. tett. Innen : Eszeveszetten, ih.
Eszeveszettség, fn. -zavart, mn. zavarodott eszü.
- Eszk
Ész-fogalom, fn. (bölcs .) a tárgyak általános
jegyeinek elvonásával az ész által létre hozott
fogalom. † -fogat, fn. (bölcs.) a. m. észfogalom.
- gyöző, mn az ember eszén erőt vevő ; észgyőző
okoskodás. -ható, mn. az ész által felfogható.
Eszik, k. táplálékot vesz magához, az ételt
megrágva lenyeli ; jóizüen e.; (szój.) két pofára
enni ; kenyérből sem eszik eleget ; ette haszna, aludta
bére, a rosz cselédnek ; ne egyél belőle, megfiadzol
tőle ; abból ugyan nem eszel, azt ugyan nem éred el ;
mérget enni, a) mérges szert enni ; b) haragos, bo-
szankodó állapotában enni vmit; c) haragudni, a
haragot magába fojtani ; (km. ) elég hamar eszik,
ha jól lakik; elméjében eszik, ki az evőt köszönti ;
ahol enned adnak, egyél, ahol ütnek, fuss ; az ember
nem azért él, hogy egyék ; hanem azért eszik, hogy
éljen ; ha sokat akarsz enni keveset egyél ; 2) á. é. a)
emészt, romlásnak indit ; eszi a méreg; a vasat
eszi a rozsda; b) csípő, égető fájdalmat okoz ; eszi
a húgy a testét ; eszi a paprika a nyelvet ; c) (szój .
alj . ) eszi a fene, bolondoskodik, nem fér a bőrébe ;
ilyet még nem ettél, nem tapasztaltál.
Ész-irányos, mn. a. m. észszerű.
Észisten-hivö, mn. (bölcs.) aki az Istent nem
a kinyilatkoztatásból, hanem az ész következte-
téséből hiszi. -let, fn. 1) hitvallás, melynélfogva
vki Isten létét nem a kinyilatkoztatásból, hanem
az ész következtetéséből hiszi ; 2) a természeti
erök istenlése (Deismus). -lö , fn. észistenletet
valló.
Ész-járás, fn. birtokr. észjárása, v. eszejárása;
gondolkozásmód, melynélfogva valaki a felmerülő
okokból , bizonyos módon következtet ; helyes,
helytelen é. -jog, fn. (ttud.) a. m. természetjog.
Észkába, fn. ált. vaskapocs, melynek két he-
gyes vége derékszög alatt van begörbesztve, s
melylyel vmely test szétálló részeit szoktak egy-
beerösítni ; külön. lapos fejű szeg, melyet a hajó
oldalai öszszeerősitésére használnak.
Eszkábál, cs . szétálló testet eszkábával össze-
kapcsol ; hajót, teknőt eszkábálni.
Észkénszerítö , mn. (bölcs ) észokok által meg-
gyözőleg bebizonyított (apodikticus) .
Eszkép, 1. Eszme.
Ész-képesség, fn. az ész ereje, tehetsége. -képi,
mn. csak az észben, képzeletben, de nem egy-
szersmind a valóságban is létező (idealis ) . -kö-
vetkeztetés, fn. az ész munkálkodása, mely által
a felmerült okokból vmit következtet.
Eszköz, fn. tt. t; 1) ált. mindenféle dolog,
aminek segélyével vmit kiviszünk, elérünk ; cél-
jának elérésére nem nagyon válogatós az eszközök-
ben ; 2) külön . mindenféle szerszám , melynek
használásával vmit véghezviszünk ; kézi e.; sebészi
e.; 3) a kényelem előmozditására szolgáló tárgyak ;
házi eszközök, butor. -etlen, mn. eszköz nélkül való.
- lés, fn. tt. -t; ált. vminek véghezvivése ; külön.
közbenjárás általi végrehajtás, megnyerés. -lö, fn.
és mn. ált. vminek véghezvivője ; külön . közben-
járás általi végrehajtó, megnyerő. Innen : Eszköz-
| lőleg, ih.
Eszközöl, cs. ált. vmit létre hoz, vminek okául
szolgál ; ez az esemény nagy felindulást eszközölt ;
békességet eszközölni a viszályosfelek között ; külön.
1) szerez ; hivatalt e. vki számára ; 2) tesz, végre-
hajt ; mindent e. te érted. -hetlen, mn. és ih. kivi-
 Eszk - 337 Észr

hetetlen , amit véghezvinni nem lehet. Innen : cs. 1) vkit öntudatra hoz ; 2) vkit a helyes gon-
Eszközölhetlenség, fn. -hető , mn. véghezvihető, dolkodásban elősegít. Innen : Eszméltetés, fn.
amit megtenni, végrehajtani lehet. Eszm -elvész, fn. (bölcs.) az eszmeiségnek hó-
Eszköz-tan, fn. (seb.) a sebészi eszközök hasz- doló személy. -elvi, mn. -elviség, fn. 1. Eszme-
nálatát tárgyaló tudomány. -tanitmány, fn. (seb. ) elvi, Eszmeelviség. -nélküli , mn . akinek, v. ami-
a sebészi eszközök használatáról szóló tanitmány. nek nincsen eszméje.
-tár, fn. ált. tár, melyben különféle eszközöket Eszmény, fn. tt. -t; 1) a maga nemében legtö-
tartanak ; külön . (seb. ) tárcaféle tok, melyben a kéletesb, leghibátlanabb előkép ; 2) külön. (müv.)
sebészi eszközöket tartják. szobor, v. kép, mely nem a természet után van
Eszköztelen, mn. eszköz nélkül való, akinek, alkotva, hanem melynek alakja a szobrász és ille-
v. aminek nincsen eszköze. Innen : Eszköztelen- tőleg festész képzelődésében, mint az örök szép-
ség,,fn. nek mintája, szülemlett meg (ideal). -esit , cs.
Eszleg, fn. a. m. elmélet. —, ih. a. m. elméle- (bölcs. ) vmit eszményivé tesz, való dolgot eszmé-
tileg. Innen : Észleges, ih. nyi alakban tüntet fel . -i, mn. 1) eszményhez tar-
Észlel, cs . vmely látott tárgyat észbe vesz, tozó , arra vonatkozó ; 2) eszményül szolgáló,
rendkivüli szép ; e. alak, arc ; 3) nem a természe-
vizsgál, gondolkodik felette. Innen : Észlelés, fn. tet utánzó ; e. szobor, kép. Innen : Eszményileg, ih.
-let, fn. 1) az észlelés eredményei ; 2) a. m. sark- Eszményiség, fn. -it, cs. a . m. eszményesít. -kedő,
igazság. fn. személy, aki olyan dolgokat, állapotot akar
Eszlény, fn. a. m. eszes lény. létre hozni, melyek gondolatban igen csábitóknak
Észlet, fn. (bölcs.) 1) † a. m. elmélet (theoria) ; tünnek fel, de melyek gyakorlatilag nem valósit-
2) (a gondolkodástanban) okoskodás, következ- hatók (ideolog). -kép, fn. a. m. eszmény.
tetés ; kurtitott- , hézagos- , kétszarvú é. Innen : Eszme-rokonság, fn. több eszmének bizonyos
Észleleti, mn. -szerü, mn. okoskodásszerű . tekintetben egymáshoz való hasonlósága. -tan,
Eszme, fṇ . ált. a gondolkodó ész akármely fn. (böles. ) a bölcseleti tudomány azon ága, mely
az eszmékkel foglalkozik.
tárgya, az észben támadt gondolat; fölséges e.; Eszmetárs-itás, fn. a rokon eszméknek, me-
külön. (bölcs.) a gondolatnak és valóságnak egy- lyek egymást eszünkbe juttatják, beszéd, v. irás
sége, v. folytonosan valósuló gondolat , mint pl. közben egymás mellé rakása (associatio idearum
az állam eszméje. -csere, fn. vmely tárgyról való active sumta) . -ulat, fn. a rokon eszméknek azon
kölcsönös szóváltás, beszélgetés.
tulajdonsága, mely által egyik a másikat eszünkbe
Eszmeelvi, mn. (bölcs.) a létet a gondolatból juttatja (associatio idearum objective sumta).
származtató. -ség, fn. (bölcs.) a létet a gondolat- Eszmétlen, mn. és ih. a. m. eszme nélkül való .
ból származtató bölcsészeti rendszer, v. azon né- Innen : Eszmétlenül, ih.
zet, mely szerint nem az érzéki jelenség, hanem Ész -ok, fn. észből meritett ok vminek bebizo-
a gondolati, fogalmi állag képezi a dolgok való nyitására. -paranes, fn azon szabály, melyet a
ságát (Idealismus). józan ész minden cselekvésnél mint szem előtt
Eszmei, mn. 1) eszmét illető, arra vonatkozó ; tartandót állit elénk. -próba, fn. az ész kisebb
2) az észben keletkezett, ott fogamzott, nem tár- nagyobb képességének bebizonyitása. -rém , fn.
gyilagos ; e. lények. Innen : Eszmeileg, ih. -ség, fn. a. m. agyrém.
(bölcs.) a tárgyak ugy tekintése, mintha eszmék Észre-hoz, cs. 1) önkivületes állapotból fel-
volnának. eszméltet ; 2) eszközli, hogy más saját tévedését
Eszmejárás , fn. gondolat-menet. kép , fn. belássa. -jö , k. 1) önkivületes állapotból felesz-
(bölcs.) képzelt alak, kép, eszményi kép. -készlet, mél ; 2) tévedését belátja.
fn. azon eszmék együttvéve, melyek vkinek bir- Észrevehet-etlen, Észrevehet-len , mn. amit
tokában vannak.
Eszmél, k. 1) éber állapotban van, eszénél, ön- észrevenni nem lehet. Innen : Észrevehetetlenül, ih
tudatánál van ; 2) eszméket alkot, gondolkodik -ö, mn. amit észre lehet venni, meglátható, ta-
vmi felett. Innen : Eszmélés, fn. pasztalható ; é. különbség. Innen : Eszrevehetően, v.
Eszmeláncolat, fn. azon kapocs, melynélfogva Eszrevehetőleg , ih. Észrevehetőképen, ih.
a különböző tárgyu eszmék egymással összefüg- Észre-vesz, A) cs. 1) ált. vminek létezését fel-
genek . fogja, tapasztalja ; 2) külön. a) meglát ; alig vettük
Eszméledik, k. 1) önkivületből magához tér ; észre az ellenséget ; már észrevett bennünket ; b) ta-
2) a kivüle eső tárgyakat megkülönböztetni kezdi , pasztal ; nem veszek észre semmi javulást ; azt veszem
öntudatot nyer. észre, hogy nem jól megy a dolga; c) megtud :
Eszmélet, fn. öntudatos állapot, melyben az kikapsz, ha atyádbelátja észreveszi, hogy nem vagy itthon:
illetö tudja, hogy létez ; eszméletét elveszteni ; esz- B) vh. hibáját ; bizony nem veszi észre
méleten kívül lét. - es, mn. maga állapota felől teljes magát.
öntudattal lévő, meggondolt ; e. hazafiság (T. F.). Észrevét , Észrevétel , fn. 1) (böles.) a. m.
Innen : Eszméletesség, fn. -len, mn. és ih. eszmélet észrevevés ; 2) vmely dolog értelmében tett meg-
nélkül való, v. eszméleten kivüli ; élt még, de nem jegyzés ; észrevételt tenni vmire : ez ellen nincs, van
tudta, s eszméletlen hevert (Cs . ) . Innen : Eszmélet- észrevételem. -len, mn. nem tapasztalt, ami kike-
lenség, fn. Eszméletlenül, ih. rülte figyelmünket; é. kihágás. ih. 1) szembe-
Eszmél -kedik, k. 1) önkivületből öntudatra tünés nélkül ; é. elosont; 2) észrevétel nélkül ; é.
jö, feleszmél ; 2) vmely tárgyról gondolkodik, el- hagyni vki gorombaságát. Innen : Észrevétlenül, ih
mélkedik. -ödik, k. vmi felett gondolkozik. -tet, | Észrevétlenség, fn.
Ballagi szótár. 22
 Észr - 338 ― Éte

Észrevevés , fn. kivülünk eső dolgoknak felfo- Esztergály-os, fn. fából, csontból, szaruból
gása, meglátása, tapasztalása. különféle, leginkább diszműveket készitő iparos .
Eszrevevő, fn. személy, aki vmit észrevesz . Innen : Esztergályosság, fn. -oz, cs. vmely munkát
-tehetség, fn. lelki képesség, melylyel vmit észre- esztergán készit el ; tekét, fabábokat esztergályozni.
veszünk. Esztergár, Esztergárol, Esztergáros , Esz-
Eszszerinti, Eszszerű, mn. a józan ész által tergároz, 1. Eszterga, Esztergályoz stb.
helybenhagyott, az ész törvényeivel nem ellen- Esztergás, 1. Esztergályos.
kező ; é . tett. Innen : Észszerűen, Észszerűleg , ih. Eszterga-vas, 1. Eszterga-acél.
Esztergáz, 1. Esztergályoz.
Észtan, fn. (bölcs.) 1) a helyes gondolkodás * Esztergya, 1. Eszterha.
szabályait előadó tudomány ; 2) a lénytanban elö- Eszterha, Eszterhaj , fn. a. m. eresz.
adatni szokott ismeretek összege; 3) könyv, irat, Eszterház, cs. az épületet eszterhával látja el.
melyben a most megemlitett tanok foglaltatnak. Innen : Eszterházás, fn.
Innen : Észtani, mn. Észtanilag, ih. * Eszteric, fn. egy águ fogas lajtorja.
Eszteke, Esztekell, I. Ösztőke, Ösztökéll . Eszterja, Eszterje, 1. Eszterha.
Esztelen, mn. 1) bolond, örült ; e. ember, tett, * Eszteró, Eszterú, fn. 1) (vizép.) a folyam
gondolat; 2) ostoba, buta. Innen : Esztelenség, fn. kiáradása ellen készitett védgát ; 2) † fogas állás,
Esztelenül, ih. kedik, k. esztelen módon beszél, melyre a húst akgatják ; nem gondolnak az eszte-
bolondul viseli magát. róba vetett szép hússal (Góry c.) ; 3) † kínfaggató
+ Eszten, fn. a. m. ösztön. eszköz ; parancsolá, hogy őtet felvonyják az eszte-
* Esztena, fn. istálló féle elzárt hely, hol a ju- | róra (Góry c.).
hokat fejik. -jog, fn. jog, melynélfogva vki vmely Eszterparaj, 1. Mángola.
helyen esztenát állithat fel. -karám, fn. az esztena Eszteváta, Esztováta, 1. Szövőszék.
kerítése. Eszti, tn. nőnév, Eszter kicsinyített alakja.
Esztenál, cs. esztenában tart ; esztenálni a fejős * Esztok, fn. koponya, mely a gondolkodás szer-
juhokat. Innen: Esztenálás, fn. vét,az agyvelőt foglalja magában ; üres az eszetokja.
Esztendei, mn. 1) esztendőre való ; e. ellátás ; Ész-tompaság, fn. az ész tulajdonsága, minél-
két e. termés ; 2) esztendeig tartó ; e. munka. fogva képtelen a dolgokat helyesen felfogni.
Esztendő, fn. birtokr. esztendeje ; alt. idöfo- -törvény, fn. (böles.) az emberi észben gyökere-
lyam, mely alatt vmelyik bolygó nap körüli utját zett törvény, melynek helyes voltát minden józan-
elvégzi ; külön. 365 napból, 5 órából, 4 percből és gondolkozásu ember elismeri.
48 másodpercből álló idöfolyam, mely alatt a föld * Esztrag, 1. Gólya. 1
nap körüli pályáját befutja ; egyházi e., advent Esztrenga, fn. 1) juhfejö rekesz az akolban ;
első vasárnapján kezdödik ; polgári e.,január else- 2) á. é. fegyelem , fenyíték ; esztrengába szo-
jén veszi kezdetét ; katonai e. , november elsejétől ritni vkit.
számittatik ; iskolai e., rendesen tiz hónapig tart ; Esztrengál, fn. 1) elzárt helyen feji a juhokat ;
esztendeje történt ; ma esztendeje, most esztendeje ; 2) á. é. ráncba szed, megfenyit, megver.
esztendő ilyenkorra ; mához egy esztendőre ; eszten- Ész -ügyelő, mn. (bölcs.) az ész törvényei sze-
dőről esztendőre ; esztendő által, v. át , esztendő- rint való. -vallás, fn. hitvallás, melynek alapja
szaka, egy, v. ha számnév van elötte, több eszten- az észben rejlik. -való, fn. (bölcs.) lény, mely-
deig tartó idöfolyam alatt ; (km.) sok darab kenye- nek létezése az ész törvényeivel nem ellenkezik,
ret kiván egy esztendő ; ki husz esztendeig nem okos, azzal megegyez.
negyvenig nem gazdag : soha se is lesz. Eszváta, 1. Szövőszék.
Esztendői, I. Esztendei. Ész -vesztő, mn. mitől eszét elveszthetni, mi
Esztendő-köz, fn. egy esztendeig tartó időköz. az embert eszétől is megfoszthatná ; észvesztő ká-
t
Esztendönkén , ih. 1) minden esztendőben ; bulat fogott körül (Jók. ). világ , fn. (böles.)
2) évszámra ; nem hónaponként, hanem esztendőn- világ, melynek létezését az ész törvényei nem
ként szoktákfizetni. ellenzik.
Esztendöre, ih. 1) (ha magában áll) a. m. a Et, fn. 1) a. m. étel ; 2) a. m. evés.
következő évben ; e. majd mi is elmegyünk; (ha
pedig számnév van elötte) a. m. annyi év mulva, Et-adag, fn. egy-egy személyre való étel. -áldo-
ahány egység van az elötte álló számban ; két zat, fn. lisztből, gabonából, v. más ennivalóból
esztendőre ; 2) egy vagy illetőleg több esztendei álló vallási áldozat. -áros, fn. ennivalót áruló
időfolyam tartamára ; egy e. 200 forintot kap. személy. asztal, fn. asztal, mely mellett regge-
Esztendös, mn. egy vagy (ha számnév előzi lizni, ebédelni stb. szoktak. -bérlő, fn. személy,
meg) több esztendő óta létező ; e. gyermek, borjú. aki vkinél kosztban van, v. vhonnan enni hordat.
Esztendő-szám, 1. Évszám. -cső, a gége azon csöve , melyen az étel és ital
Esztendöz, cs. vmit egyik évről a másikra ha- lemegy a gyomorba.
lasztgat ; esztendőzni az adósság kifizetését. Etek, fn. tt. étket ; birtokr. étkem, -ked , -ke;
+ Eszten, ez nap, Eszten ez napon, ih. mához mindenféle ennivaló, tápszer ; (km .) ha étek nincs,
egy évre. borral hozzá. -fogás, fogat, fn. egyféle ennivaló,
* Eszterag, Eszterág, fn. a. m. gólya. mit az ebédnél egyszerre feladnak az asztalra ; 3
Eszterga, fn. (msz.) az esztergályosok padja, étekfogás, máskép : 3 tál étel ; az étekfogatoknak
melyen munkáikat készitik. -acél , fn. hegyes pedig nem akart vége lenni (Jók.) . -fogó, fn. 1)
forgó acélvéső az esztergában. szolga, ki az ételt az asztalra felhordja ; 2) 1. Tál-
Esztergál, Esztergálos, 1. Esztergályoz stb. nok. -hordó, fn. 1) 1. Etekfogó ; 2) edény, mely-
Esztergály, 1. Eszterga. ben ételt szoktak ´hordani. -Jajstrom, 1. Étlap.
 Éte ― 339 Eve

Étek-piac, Étek-vásár, fn. a piac azon helye , Etszekrény, fn. konyhában tartṭatni szokott
hol ennivalót árulnak. -undor, fn. 1) csömör által szekrény, melyben a főzéshez szükséges szereket
okozott undor ; 2) beteges állapot, midőn az ember és ételmaradékot stb. szokták tartani.
az étket nem kivánja, söt attól undorodik. Étszer-ȧros, fn. (haj . ) a gözhajókon tartóz-
Étel, fn. tt. -t; 1) mindenféle (leginkább sült, kodó vendéglős, aki az utasokat élelemmel látja
v. fött) ennivaló ; bőjti étel ; tésztás, hús étel; (szój.) el. -tár, fn. (haj .) a gözhajón az a hely, hol a
sem étele, sem itala ; (km. ) kása nem étel ; az étel szükséges élelmi szerek tartatnak.
szagáért pénzhanggalfizetnek ; a legjobb ételt(anya- Et-szervek, fn. (állatt.) az evéshez és emész-
tej) soha asztalra nem teszik; táltól szájig is elcsor- téshez szükséges szervei vmely állatnak. -szoba,
gathatni az ételt; drága étel urnak való; 2) a. m. fn. szoba, hol ebédelni, vacsorálni szoktak. -társ,
étkezés; étel idején, étel alatt, étel előtt, után; (km.) fn. személy, akivel együtt szoktunk enni, -terem,
étel, ital, álom, szükséges e három. -áros, fn. a. m. fn. vendéglőkben, vagy nagyobb uri házaknál
étáros. -bitang, fn. nagyehető, mihaszna ember. teremszerű szoba, melyben ebédelni, vacsorálni
Etele, tn. finév , máskép : Atilla. szoktak. -undor, fn. a. m. étekundor.
Etelen, 1. Étlen. Étvágy, fn. evés utáni vágyakozás, midőn na-
Étel-fogás, fn. a. m. étekfogás. -hordó, fn. 1. gyon éhes vki ; jó étvágyat kivánok. -hiány, fn. a
Étekhordó. - , mn. az étel tovaszállitására hasz- gyomor kóros állapota, midőn az ételt nem ki-
nálható ; é. kosár, szíjj. vánja.
Etelka, Etelke. tn. nőnév. Európa, fn. azon világrész, melyben mi is la-
Étel-kosár, fn. kosár, melyben ételt szoktak kunk. Innen : Furópai, mn. Európailag, ih.
hordani. -maradék, fn. az étel azon része, mely Ev, fn. (kórt.) ritka, átlátszó folyadék a beteges
az ebédtől, vacsorától stb. megmaradt. -köböl, állati testben, a genytől abban különbözik, hogy
fn. a. m. ebédrész. ez sürü és nem átlátszó.
* Ételödik, k. a. m. emésztődik, évelődik. Ev, fn. a. m. esztendő ; másod, harmad éve, hogy
Ételpenész, fn. a sokáig pangó ételben támadt stb.; évről évre.
penész . Éva, tn. nőnév.
* Étendő-étnap, ih. egész nap ; úgy imádlak. Evangelikus, mn. és fn. ált. keresztyén vallás-
úgy szeretlek, étendő-étnap kereslek (Szel. L.). felekezet, mely hit dolgában csak a sz. irást tartja
Etet, Etet, cs. 1) állatoknak enni ad ; lovakat e.; irányadónak ; külön. Luther hitjavitását követő
2) kis gyermeknek szájába adja az ételt ; kis gyer- vallásfelekezet. Evangyéliom, fn. az ujszövet-
meket e.; 3) (meg igekötövel) vkit, v. vmit méreg- Evangeliom,
gel veszít el ; 4) szilárd testet , maró nedvvel ségi sz. irás azon része, melyben Jézus élete, be-
koptat. Innen : Etetés, Étetés, fn. szédei, tettei foglaltatnak. -i, mn. 1) evangeliomot
Etetlen, mn. és ih. etetés nélkül való, meg nem illető, arra vonatkozó ; 2) az evangeliomban meg-
emlitett; e. dusgazdag ; 3) az evangeliom által
etetett. Innen : Etetlenül, ih.
Étetö, fn. fn. 1) hely, hol a barmokat étetik ; 2) helybenhagyott ; e. szegénység; e. tanácsok. -os ,
mn. evangeliomot tartalmazó ; e. könyv.
a. m. méreg. -haméleg, -mész, fn . (vt.) hamany Evangelista, Evangyélista, fn. Krisztus ta-
és éleny-vegyülékből álló szer, melylyel vmit el-
etetni, koptatni szoktak. -viz, fn. maró nedv, mely nitványaiirása
közöl azok, kiknek az evangeliomok
tulajdonittatik ; ilyenek : Máté, Márk, Lukács
a szilárd testek kikoptatására használtatik, milyen és János.
a választó-viz, királyviz.
Ét-folyás, fn. (kórt.) tulságos foku hasmenés, Ev-bér, fn. egy évi szolgálatért fizetett bér.
midőn az eledel csaknem emésztetlenül takarodik -dij,jövedel fn. vmely hivatalnoknak, tisztviselőnek egy
évi me.
ki a gyomorból. -ház, fn. vendéglő, korcsma, hol Eved evessé leszen , evfolyadék fejlődik
pénzért enni lehet kapni. -hely, fn. ált. minden- benne ; e., ak.kóros testrész. Innen : Evedés, fn. -ség,
féle nyilt, v. zárt hely, hol enni szoktak ; külön. a. fn. a. m. ev.
m. étház. -idö, fn. időpont, midőn enni szoktak.
-jegy, jegyzék, fn. a vendéglőkben levő jegy- Évedt, Évedik, k. tulérik, kásássá leszen. Innen :
mn.
zék, melyen az illető napon kapható eledelek ne- Evedz, Evedző, 1. Evez, Evező.
vei vannak felirva.
Étkes, mn. jó étvágyu, jóétü, aki sokat és jó- * Éveg, 1. Üveg.
ízüen eszik. Ével. k. több évig állandóan tart. Innen : Éve-
Étkez, cs. vkinek enni ad, vkít étellel ellát. -és, lés, fn. Évelő, mn. -ödik, k. tépelödik, ételödik,
fn. rendes időben való evés. -ik, k. rendes időben aggasztja magát.
ebéd, vacsora idején eledelt vesz magához. Eves, mn. evtől meglepett, amiben ev vagyon.
Ét-könyv, fn. vendéglői könyv, melybe a kony- Innen : Evesség, fn.
háról kiadott étadagok száma vagyon beírva. Evés, fn. vmely éteknek megrágása és lenye-
-lap, fn. a. m. étjegyzék. -len, mn. és ih. étel nél- lése ; (szój .) csak evéskor izzad, mint a pap szol-
kül való, aki nem evett ; é. ember ; é. gyomorral gája; milyen az evése, olyan a dolga.
elmenni. Innen : Etlenül, ih, Étlenség, fn. -menés , Evesedik, k. evessé leszen, ev képződik benne.
1. Ételfolyás . Evesit, cs . evessé teszen, a test vmely részét
evvel lepi be.
Etmérsék, fn. mértékletesség az evésben. Evés-ívás, fn. lakoma, eszem- iszom.
* Étö, mn. ölő, mérges szer. Evesül, k. a. m. evesedik.
Etszaka, 1. Éjszaka. Evet, Evét, fn. (állatt.) kis barnasárga szörü,
22 *
 Eve 340 --- Ez
bozontos farku emlős állatka, máskép : cibabó, Évlö, 1. Évkönyv .
esaj ; gyors, v. fris, mint az evet ; nehéz az evetet Evnap, fn. a. m. évfordulati nap.
háznál megtartani. -ke, fn. (kics. ) kis, fiaevet. Évnegyed, fn. 3 hónapból álló időfolyam. -en-
* Evetkezik, k. a. m. avatkozik.
Evet- könnyűség , fn. az evetéhez hasonló köny ként , ih. minden évnegyedben különvéve ; é.
nyed ugrás, gyors menés ; evetkönnyüséggel ugorni kapni a fizetést. -enkénti, fn. minden évnegyedben
fel a lóra. történő ; é. vizsga . -es, mn . 1 ) negyed év óta léte-
Evez, k. (haj. ) ált. hajót, csolnakot evező la- ző; é. gyermek ; 2) minden évnegyedben történő ;
páttal segit a vizen való elöhaladásban ; külön. é. szemle. -pénz, fn. évnegyedre való fizetés .
naszádon evező segélyével halad elöre ; á. é. a Evö, mn. 1) vmely ételt megrágó és azt lenyelő ;
madár a légben röpül. Innen : Evezés, fn. -get, k. növényevő állatok ; husevő, embererő vadak ; 2) evés
alkalmával használható ; evő- kanál. - fn. sze-
több ideig, kényelmesen evezve halad. -ik, 1. Evez.
Evező, mn. 1 ) (haj . ) naszád mozgásba tételére mély, aki vmit eszik; nagyevő, aki sokat eszik .
szolgáló (ember, eszköz) ; e. hajósok; e. lapát. -asztal, fn. asztal, mely mellett enni szoktak.
fn. (haj . ) eszköz , melylyel a vizet verve a naszád Evödik,
marja Évödik,magát,
; 2) emészti k. 1 ) magát vmibe
tépelödik beeszi,
, eszi magátbe:
mozgásba tétetik ; kormány - evező ; mankós evező, Csorna setét bűnben sanyarú gondokkal evődik
melynek könnyebb kezelhetés végett mankója van
a felső végén; 2) (gazd .) evező a juh, midőn fejét (Vör. ) ; 3) kötekedik, kötödik ; mit évődtök ? mit
magasra emelve, mindenen, mi utjában van, ke- kötekedtek ?
resztülbukdácsol , szédelgős ; 3) (vad.) evezők, Evő-kalán,
közép nagyságuEvö-kanál, fn. különféle
kanál, melylyel levest, anyagú
v. más
vadludak, vadkacsák , hattyúk lábai. -galya- híg ételt szoktak enni. -szerek , fn. kés, kanál,
csiga, fn. (állatt.) csigák közé tartozó állat, mely- villa, tányér , melyeket az evésnél használnak .
nek, ha a vizen uszik, gályaalakja van. -gúzs,
fn. a csolnak , ladik, naszád oldalaira erősitett Év-pénz, fn. egy évre való pénzbeli jövedelem.
félköralakú gúzs , mely az evezőlapát ide-oda rend, sor, fn. az éveknek bizonyos nagyszerű
mozgását, evezés közben gátolja. esemény től vett számitása ; keresztyén é., mely
Evező-lapát, fn. 1. Evezö, fn. -legény , fn. sze- Krisztus születésétől, Mohamedán é., mely Moha-
mély, aki a csolnakot elöhaladásában, evezve elö- med Mekkából való futásától veszi kezdetét.
segíti. -lyuk, fn. az evezőgúzs helyét pótoló nyilás Évszak, fn. ált. az évnek bizonyos ideig tartó
a csolnak, ladik stb. oldalán. -mester, fn . személy, egy- egy szakasza, része ; fürdői é.; báli é.; külön.
aki az evezőlegényeknek parancsol. -pad , fn . lóca, időfolyam, mely alatt a föld napkörüli pályájának
melyen az evező legények evezés közben ülnek. egy negyedét befutja ; nyári, téli é. -os, mn. bizo-
-rúd, fn. hosszu rúd, melylyel sekélyebb helyeken nyos évszakban visszatérő ; é. szelek, esőzések.
a ladikot lökés által elősegítik. Evszám, fn. vmely eseménytől lefolyt évek
Evezős, mn. evezővel ellátott, felszerelt ; 3, 5 száma ; nem tudom az évszámot. adás, fn. évi
evezős hajó; evezős naszád. müködésről, kiadásról, bevételről készitett száma-
Evezö-toll, fn. (állatt.) a madár szárnytollai, dás. -olás, -olat, fn. az évnek bizonyos esemény-
melyek a repülésben elősegítik . töl vett számolása, évrend ; Mohamedán é.
Ev-ezred, fn, ezer évből álló időfolyam. -fo- Ev-század , fn. száz esztendeig tartó idöfolyam.
lyam, -folyamat, in. 1) egy évig tartó időfolyam ; -tized , fn. tiz évig tartó időfolyam. -ü, mn . éves,
2) egy év alatt történő dolgok, kölönösen egy évesztendeig tartó ; három, négy évű.
alatt megjelenő folyóirat összevéve ; első, második Evül, k. 1. Evesedik.
évfolyam. fordulás, -fordulat, fn. azon időpont, öregszik
mely vmely esemény napjától pontosa n számitot t jogaÉvül, k. 1)évi
bizonyos , avul ; s2)után
nem használá (ttud. ) vkinek
megszün ik.
egy, két vagy három stb. év mulva jő elő (anni-- hetlen, mn. ami soha el nem avul, soha meg nem
versarium) ; a reformatio háromszázados évfordu- szünik.
lata. Innen : Erfordulati, mn. -forgás , fn . egyik év
bevégzése, a másik kezdete . -haszon , fn. vmely évenk Év-ünnep, fn. vmely esemény emlékezetére
üzletböl , állásból nyert évi jövedelem. int tarttatni szokott ünnep . -változás , fn.
Evi, mn. 1 ) esztendőből való ; harmadévi ter- időpo kezdő
nt, midön az egyik év elmulik, a másik el-
dik.
més; 2) esztendőbeli ; első-, másodévi joghallgató; Evvel, 1. Ezzel.
3) esztendönkint történö , esztendöre eső ; évifize-
tés, szemle. Ev-vers, fn. vmely esemény jelölésére készitett,
Évi. Evike , tu. nönév , Éva kicsinyitett alakja. leginkább hat és öt méretü vers , melyben az illető
? Evick, fn. (állatt. ) szeszes csepfolyó testben, évszám római számokkal vagyon kifejezve.
ecetben találtató ázalagféle bogár . -e, mn. gyorsan Ez, nm . tt. -t , (v. tájszólás szerént eztet) ; a z
‹ vező ; e. hajó. -el, él, k. gyorsan fürgelkedik, végbetü rokonulni szokott az utórag kezdő más-
erick módjára vickándoz. salh angzójával, pl . eznek h. ennek, eztöl h. ettöl,
Evik, 1. Évedik. ezre h. erre, ezvel h. evvel, a legutólsónál azon-
Évkönyv, fn. 1 ) könyv, melyben az események ban megjegyzendö, hogy mivel általános szabály
idörend szerint vannak leirva ; 2) könyv, melyben szerint a val, rel segitöragok v. betüje szokott ro-
vmely társulat évi munkálatai vannak elsorolva. konulni az eléje ragasztott név mássalhangzójával,
-iro, fn. személy, aki az évkönyvet irja. ¦ az errel mellett helyesen használható ezzel is ; ha
Evlap , fn, vmely társulatnak egy évben kiadott melléknév helyett åll fönév elött, akkor en ragasz-
értekezései. tékot is felvehet ; ez árok, v. ezen árok ; csak
hangzóval kezdődő szók előtt használtatik, 3 je-
 Eza 341 Ezü

lentésére nézve közelebbi tárgyra, személyre mu- mn. -i, mn. ezredhez tartozó. -ik, mn. 1 ) a 999-ik
tató névmás. után következő ; minden e. év ; 2) ezer közöl egy ;
Ez-alatt, ih. ezen idő alatt. -elött, mn. 1) a e. ember sem képes erre. -kormány, fn. (ht.) tiszti
mostani idő előtt; e. egy órával ment el ; 2) egykor, személyzet, mely az ezredes főnöksége alatt az
hajdan. Innen : Ezelőtti, mn. ezredet kormányozza. -segéd, fn. az ezredes se-
Ezen, mn. a. m. ez. -ben, ih. ez idő alatt. -felül , gédtisztje. -tulajdonos, fn. magasabb rangú sze-
ih. ezen dolgokon kivül, felül. -ként, ih . ezen a mély, kinek valamelyik ezred nevét viseli.
módon. -kivül, ih. ettöl a dologtól elválasztva, ? Ezrelék, fn. (ker. ) ezernyi számmal vett áru-
különvéve, ezen a dolgon kívül. -közben , ih. cikk árából leengedett összeg (pro mille) .
ezalatt, ekközben . -nel, ih. 1) ezen alkalommal ; Ezrenként, ih. 1) ezer számmal külön-külön ;
ezennel hirül adatik ; 2) mindjárt, tüstént. e. szállítani az utasokat ; 2) nagyon sokan ; e. tó-
+ Ezennyi, 1. Ennyi. dultak elő.
* Ezent, ih. 1) eszerint ; 2) ezennel. * -eg, -öst, Ezres, mn. ezer egységből álló ; e. bankjegy.
ih. ezennel, mindjárt -ul, ih. a mostani idő elmul- fn. tt. -t ; 1) szám, mely ezeret fejez ki ; negye-
tával, ezután. -ül, 1. Ezenteg. dik helyen állanak az ezresek ; 2) ezer forintot érő
Ezer, mn. tt. -t, v. ezret ; 1) birtokr. ezre ; tiz- bankjegy.
szer százból álló összeg ; 2) á. é. számos, nagyon Eztán, 1. Ezután.
sok; ezer baja van az embernek; ezer esztendeje, Ezután, ih. a mostani, jelen idő elmultával .
mióta nem láttalak. —, fn. a fenebbi két értelemben Ezüst, fn. 1) a nemes ércek harmadika, mely
mindig vmely más főnév helyettesitőjéül szolgál ; szép csengéssel , ragyogó fehérséggel bír , s az
ezreket költ; ezeret mernék egyre tenni; (szój .) ezret arany és éreny után értékre nézve legbecsesebb :
élünk, ezret nem, a nép ajkán forgó szójárás, mely- (km.) hallgatni arany, beszélni ezüst ; 2) az első
lyel azt akarja jelölni, hogy a világ Kr. u. két- pontban megemlitett ércből készitett eszköz, pénz ;
ezredik évig nem fog fenállani ; ezer a szerencséje, ezüsttel fizetni. -, mn. ezüstből készült ; e. edények.
hogy ..., jól járt, hogy. . ? Ezüst-any, fn. tiszta, színezüst, mely minden
Ezered, Ezeredes, Ezeredik, Ezeren, Eze- idegen résztől meg van tisztítva. -csermely, fn,
renként, Ezeres , 1. Ezred , Ezredes, stb. á. é. kristálytiszta vizü patake-a. -esillám, fn.
Ezerjó, fn. (nt.) ellenmérgül szolgáló növény- ált. az ezüst ragyogó fénye ; külön. az olvadóban
nem a tizhímesek és egyanyások közöl (dictam- levő ezüst tündöklő fénye. -dus, mn. ezüsttel bö-
nus). -fü, fn. (nt.) a tölcséres bokrétáju tarnicsok velkedő. -égető , fn . (b. ) bányász, aki az olvadó
közé tartozó növény , máskép : százforintos fű ezüstöt tisztitja. ? -éleg, ín. (vt.) ezüst és éleny-ve-
(gentiana centaurum) . -eny, 1. Ezüst - any.
Ezerlábu, Ezerlábu-bogár, fn. (állatt.) ned- gyülék. Ezüst-ér, fn. (b.) ezüstrészeket tartalmazó bá-
ves helyeken tartózkodó hengerded bogár, igen nyai ér. -érc, fn. ezüst részeket tartalmazó ásvány
sok lábbal (miriapoda).
Ezerlevelü, Ezerlevelü-fü, fn. (nt.) a cickó- darab. - fa, fn. 1) (nt.) a) ált. ezüstszínü levelekkel
rók közé tartozó növényfaj , máskép: cicfark fanövén boritott fa ; b) külön. Afrika déli csucsán tenyészö
(achillea millefolium). -félék , mn. tb. (nt,) az vannak y, melynek levelei ezüst színü hártyával
ezerlevelüek közé tartozók. bevonva (protea) ; 2) (vt. ) higany és ezüst
Ezermester, fn. ált. személy , aki sokféle fog; fn. részekből jegecedett fa (arbor Dianae). -fácán,
lalkozáshoz ért ; külön. büvészettel foglalkozó -fafélék , fn.ezüstszí
(állatt.) nü pettyekkel tarkázott fácán.
tb. (nt.) az ezüstfák osztályához tar-
személy. tozók. -fal, fn. vmely kelmének ezüstszálakból
Ezernyi, mn. kürülbelül ezer ; ezernyi ember álló alapszíne. -fehér, mn. az ezüstéhez hasonló
volt itt; ezernyi ezer, sok ezerre meno; nagyon tündöklő , hamvas fehér szín. -fehérités, fn. (b.)
számos, nagyon sok ; ezernyi ezer szóval köszöntik az ezüstnek az olvaszt ókemencében való tisz-
a lobogós zászlókkal érkező gőzhajót (Jók.) ; ezernyi titása.
ezeret tartanak bünnek lenni, ami nem az (M. J.) .
Ezerszép, 1. Amarant. Ezüst-fém, fn. (ásványt.) idegen részeitől meg-
Ezerszer, ih. tizszázszor, annyiszor ahány egy- tisztított ezüstdarab. fény, fn. az ezüst tündöklő
ség foglaltatik ezerben ; e. ezer, egy millió; a. é. fénye ; á. é. az ezüstéhez hasonló ragyogó, fehér
nagyon sokszor, számtalanszor ; ezerszer megmon- fény ; ezüstfényben ragyog a csillag. -festék, fn. 1)
dottam már. - es, mn. eszerszer vett, gondolt, ismé- ezüsttel vegyitett festék ; 2) ezüstszínű festék.
telt. -te, ih. a. m. ezerszer ; ezerszerte nagyobb. -festvény, fn. ezüstrészeket tartalmazó festvény
Ezért, ih. ezen dologért. (tinctura argenti). -foncsor, fn. ezüstből és hi-
Ezerte, 1 Ezerszerte. ganyból készitett foncsor, melylyel a tükrök háta
Ezéven. 1. Ezidén. van bekenve. -fonó, fn. ezüstfonalat készitő sze-
Ezévi, Ezidei, mn. ezen évből való ; e. termés. mely. -füst, fn. hártyavékonyságu ezüstlapocs-
Ezidén, ih. ezen évben. ka. -füz, 1. Olaj -ezüstfa.
Ezred, fn. 1) körülbelül ezer főből álló katona- Ezüst-gálic , fn. (vt.) sav által feloldott és
ság; gyalog, lovas e.; 2) ezer évből álló idöfolyam ; jegeccé alakult ezüst. -glét, fn . ezüstolvasztáskor
egy ezred óta lakik a magyar e hazában. -beli, mn. képződő mész és ólomvegyülék. -hab, fn. (b.) az
ezredből való, ezredhez tartozó. olvadó ezüstből képzödött habalakú salak. -hal,
Ezredes, Ezredeskapitány, fn. (ht.) egy ka- fn. (állatt. ) ezüstszínü, fényes pikkelyü halacska.
tonai ezred parancsnoka. Innen : Ezredesség, fn. -halvag, fn. (vt.) ezüst és halvany vegyülék.
-tiszt, fn. az ezred bármelyik főtisztje az őrnagy--hang, fn. 1) a tiszta ezüst csengö hangja ; 2) á. é.
tól kezdve felfelé. csengő emberi hang. ? -kéneg, fn. (vt.) ezüst és
Ezred-év, fn. a. m. évezred. Innen : Ezredévi, kéneny vegyülék. -korom, fn. (b.) ezüstrészeket
 Ezü 342 Fa

tartalmazó korom, mely ezüstolvasztáskor az ol- | alsó ajkat a felső fogsornak kell érinteni ; c) fuvó
vasztóház kéményébe rakodik. hangnak, mivel kiejtése fuvással jár. A vele ro-
Ezüst-menet, fn. (b. ) ezüstrészeket tartalmazó kon ajakhanguakkal b, p, v, m betükkel a tájszokás
bányai ér. -mennyegző, fn. a házasság huszon- gyakran felcseréli, mikor azonban a jelentés néha
ötödik évfordulati napján megült mennyegzőféle némi módosulást szenved, m .fodros, bodros; forog,
ünnepély. -mész, fn. (vt.) égékeny részeitöl meg- pereg ; fickándoz, vickándoz ; part, mart ; stb.
fosztott ezüst , melynek mészsajátságai vannak Gyakran felcseréltetik azs és sz betükkel ; fanyar,
(calx argenti). -miv, -mives, fn. Ezüstmü , Ezüst- sanyar ; forog, sürög ; fűzfa, szűzfu.
műves. Fa, fn. 1) évelő növény, mely a földbe mély
Ezüst-mosó, fn. 1) személy, aki a folyam ho- gyökeret ver, melynek törzse minden évben vas-
mokjában levő ezüstrészecskéket mosással szedi tagszik, magassága növekszik , s mely törzsén
ki ; 2) ezüstedényeket mosó személy. -mü, fn . felül ágakat, galyakat és lombokat ereszt ; élőfa,
ezüstből készitett különféle mű. -müves , fn. kiszáradt, v. száraz fa ; (szój .) nagy fát mozgatni,
ezüstműveket készitő iparos.-nemű, mn. (ásványt .) v. nagyfába vágni a fejszét, nehéz dologba fogni ;
az ezüstnemhez tartozó ; ezüstnemű ásvány. —, fn. maga alatt vágni afát, más helyett magát keverni
ezüstedények ; megtisztitani az ezüstnemüket. bajba ; nagy fán terem, nehéz hozzá jutni ; nagy
† -marha, fn. ezüstből készitett különféle eszkö- fa, nagy gyökér ; fáról szakadt ember, sehonnai ;
zök . -nyomat, fn. benyomott cifraság ezüstlemez- (km.) eyy fa, v . egy szálfa nem erdő, egy ember
zel bevonva. nem sokat nyom a latban; egy fa sem tetszik senki-
Ezüstöl, cs. ezüstlemezzel bevon ; ezüstölni a nek , hogy reá akadjon ; amely fából horog akar
rézserleget. lenni, idején meggörbül, v. idején a föld felé nő az,
Ezüstös, mn. 1) ezüstdús ; e. vidék ; 2) ezüst- meglátszik, melyik gyermekből válik ember ; ne-
részeket, v. eszközőket tartalmazó ; e. érc, láda ; héz agg fából gúzst tekerni, nehéz öreg embert
3) ezüsttel futtatott, bevont ; e. serleg. természetéből kivetköztetni ; a fát sem ejtik le egy
Ezüstöz, cs. 1) ezüsttel bevon, befuttat. Innen : vágásra, nem lehet mindent egyszerre megnyerni ;
Ezüstözés, fn. -et, fn. ezüstből álló bevonat. -ö, fn. ne menj a fára, nem esel le, kerüld a veszélyt, nem
személy, aki ezüstözni szokott. esel bajba ; terméketlen fára követ senki nem hajit;
Ezüst-pénz, fn. ezüstből vert pénz. -pikkely, fában is meg van a szokás , azért : addig hajtsd a
fn. 1) pikkelyalakú ezüstlap ; ezüstpikkelyekből fát, v. addig kell a fát egyenesíteni, míg fiatal, az
álló páncél; 2) á. é. az ezüsthal pikkelye. -pikke- embert gyermekkorában kell a jóra szoktatni ;
lyes, mn. 1) ezüstből készitett pikkelyekkel éki- vén fa árnyékában jobb nyugodni, jobb a vén férj,
tett; ezüstpikkelyes páncél ; 2) ezüstszínü pikke- v. illetőleg feleség, mint a fiatal ; ne rázd azt a fát,
lyekkel biró. pillangó , fn. 1) pillangóalak mely magától hullatja gyümölcsét, v. mely magától
ezüstből ; 2) (állatt.) pillangó ezüst csillogásu hullajt, ne zaklasd az embert, aki magától is ad ;
szárnyakkal. -pisztráng, fn. (állatt. ) pisztrángok | jó fa jó gyümölcsöt terem ; jobb fa jobb gyümölcsöt
közé tartozó ezüsthal. -porond, fn. 1) ezüstrésze- terem; roszfának is van gyümölcse ; fa is nagyobbnak
ket tartalmazó homok ; 2) csillogó, hamvasfehér tetszik, ha ledől ; levelek után végre afais leesik ; nye-
színü homok. -próba, fn. 1) (b.) a) az ezüst tisz- sés nélkül fa sem nő nagyra; ha vastag a fa, hasitsd
taságának megtudása végett tett kisérlet ; b) meg, v. meg kell bárdolni, rosz gyermeket meg kell
kisérlet, melylyel vmely ásvány ezüsttartalmának fenyítni ; ha a fa elszárad, nem nyersül az meg, aki
mennyiségét vizsgálják meg ; 2) az ezüstmüveken megöregszik, nem leszen az többé ifjú ; korán vi-
levő benyomott számjegy, mely az ezüst tisztasá- rágzó fának ritkán eszel gyümölcséből ; fának haszna
gát mutatja. gyümölcsén tetszik meg ; a görbe fához héjja leg-
Ezüst-sodró, fn. személy, aki ezüstsodronyt v. egyenesebben hozzá áll; a fák miatt nem látja az
ezüstfonalat szokott késziteni . -szem. fn. (b. ) a erdőt ; sokat egy fán ne nyess, egy embert nagyon
próbakisérlet alkalmával a próbaedény fenekén ne zaklass ; körmetlen leven, nagy fára ne hágj, hå
maradt kis ezüstdarabka . -szer, fn. különféle esz- tehetséged nincs, ne fogj nagy dologba ; vad fától
közök, edények ezüstből. -tartó, fn. ezüstnemü nem lehet jó gyümölcsöt várni, mert: mino a fa
eltevésére szolgáló szekrény. Külön irva : ezüst olyan a gyümölcse ; rosz fának több levele, mint
tartó, a. m. ezüstből való tartó. -verö, fn. az gyümölcse ; ledőlt fának fejét a gyermek is ránci-
ezüstdarabot lemezzé lapitó személy. -virág, fn. gálja ; 2) gyökeréről levágott törzse és galyai az
1) ezüstszá'akból hímzett virágalak ; ezüstvirágok- élöfának ; ölfa , nyalábfa , hasábfa ; szerszámfa,
kal cifrázott kelme; 2) ezüstlapokból készitett vi- épületfa, abroncsfa ; tüzi fa ; csáti fa, erös bot;
rágalak ; 3) (b.) az olvadó ezüstön képzödött fát vágni, hordani ; (szój .) fából vaskarika, képte-
virágalakú buborék. len dolog ; sokféle fábólfarag, sok fortélyu ember;
Ezzel, ih. ezen dologgal, ezt bevégezve ; ezzel rosz fát tenni a tűzre, csínt követni el ; fát vág-
vége lett az egész tüneménynek. hatni a hátán, szelid, jámbor ember ; (km.) száraz
fa mellett a nyers is elég, használható dolgokkal
használatlan is elkeveredik ; a tüz mellett minden
F. fa elég, mindenkit lehet vmire használni ; kemény
fába ugy verd az éket, hogy szemedbe ne pattanjon,
erős emberrel ugy kezdj ki, hogy meg ne járd ; a
F, kis alakban f, a magyar ábécében 7-ik, a legjobb fából soha sem épitenek, azaz a szölőfából ;
mássalhangzók között 5 -ik betü. Kiejtésére nézve ne vágj több fát, mint sem birod, ne tégy többet,
mondatik a) ajakhangúnak, a mennyiben kimon mint eröd engedi ; kemény fút kemény ékkel hasit-
tásakor az alsó ajk is igénybe van véve ; b) ják, erös dolog, v. személy legyözésére hatalmas
nek, a mennyiben kiejtése alkalmával az eszközöket kell alkalmazni ; 3) * a. m. faabroncs ;
 Faa 343
tiz hordót vettem fában, egyet pedig vasban ; 4) hár-
mas fa , a kinfaggatásnak egy eszköze ; hár-
mas fával meg koronázni, a vallatott fejét köte-
lekkel három hasáb közé szoritani, ugy hogy a
köteleket csavargatván, a három fa a fejet három
oldalról szorította. mn. 1) fából készült ; fa-
abroncs, faágy ; fakalán ; (szój.) ott hagyni vkit a
faképnél; megültetni vkivel a falovat ; 2) fán ter-
mett, fán tenyésző ; faféreg, hernyó ; fagubacs.
Fa-abrones, fn. hosszú egyenes vékony (leg-
inkább mogyoró) fából készitett abroncs. -abron-
esos, mn. faabroncsesal összeszorított ; f. kád.
-ágyu, fn. 1) régi várostromló szer ; 2) vas ab-
roncscsal keritett, kifúrt fatörzs, melyet szükség-
böl ágyukép használnak. -állás, fn. 1) rakhely,
hol különféle használatra szánt levágott fát tarta-
nak ; 2) fából készitett állás, melyen a kömivesek
dolgoznak. -áros, fn. személy, aki faárulással
üzérkedik. mn. fát áruló; faáros paraszt. -áru ,
fn. eladni való fák. -árus, 1. Faáros.
Fa-báb, Fababa, fn. 1) kis leánykák játéksze-
réül szolgáló bábalak fából ; 2) á. é. ügyetlen,
lassan mozgó személy. -bankó, 1. Fabunkó.
Fa-bak, fn. máskép kecskelábnak nevezett fa-
eszköz, melyre az elfürészelendő fákat szokták
helyezni. -bél, fn. a fatörzs és ágak középen végig
nyuló puhább állományu anyag. bér, fn. bér,
melyet az erdőbirtokosnak az erdöröl való fahor-
dási jogért fizetnek.
Fábián, tn. finév.
Fabicsak, fn. fanyelü bicsak, kusztora, béka-
nyuzó.
= Fabrika, Fabrikál, Fabrikás , 1. Gyár.
Gyárt, Gyáros.
Fabuga, fn. különféle fákon termő kemény,
gömbölyded test, máskép : gubics.
= Fácán, fn. (állatt.) a vadtyúkok közé tartozó
hosszúfarkú, bóbitás madár ; arany, ezüst, örvös f.
-eb, fn. fácánvadászatnál használható eb. -kert,
fn. cserjés kert, hol fácánt tenyésztenek. -os, mn.
1) fácánnal bővelkedő ; f. vidék; 2) fácánhussal
készitett ; f. becsinált. - fn. 1 ) kert, hol fácánt
tenyésztenek ; 2) személy, ki a fácántenyésztésre
felügyel.
Facipő, Facókó, fn. könnyű fából való desz-
kadarab , melyet az ember talpához idomítnak,
és a lábfejhez szíjjal kötöznek fel. Innen : Faci-
pős, fn.
Fácol, cs. 1) rétegekben összehajtogat ; vász-
nat, gyolcsot f.; 2) (msz.) készités alkalmával a
bört vakarja. Innen : Fácolás, fn.
* Facsák, fn. a fa legvastagabb ágai.
Facsar, cs. 1) ált. vminek egyik végét jobbra,
másikat balra fordítva szorít , teker ; máskép :
csavar ; 2) külön. a vizes ruhából, v. más nedves
testből a nedvet erős tekerés, nyomás által kiszo-
rítja ; ruhát, citromot f.; (km. ) a narancsot, ha
erősen facsarod, végre keserűt bocsát; 3) á. é. ma-
rólag hat rá ; a torma facsarja az orrhártyát.
Innen: Facsarás, fn. -ék, fn. 1) nedv, melyet vmi-
böl kifacsarnak ; 2) test, melyből a nedvet kifa-
csarták. Innen : Facsarékos, mn. * -gás, l. Csa-
vargás.
Facsargat, cs. lassan, több ideig facsar.
Facsargó, 1. Csavargó.
Facsari, mn. fösvény, zsugori, faszari, ki min-
denből pénzt facsar.
Fag
Facsar-int, es . egyet facsar vmin. -it, cs . erő-
sebb facsarást tesz. -ó, mn. nagyon nedves, hogy
facsarni lehet ; facsaró viz vagyok. -odik, k. 1) a.
m. tekeredik ; 2) facsarás által a nedv csorog be-
löle ; f. a viz a vizes ruhából ; 3) á. é. kellemetlen
hatással van vmi reá ; facsarodik az orrhártya a
tormától. -og, k. többször facsarodik ; á. é. a. m.
csavarog, görbe tekervényes utakon jár ; hol a
patvarban kószáltál, tekeregtél, facsarogtál egész
napestig ? (I. J.) . -os, mn. 1 ) ami ki, v. meg van
facsarva ; 2) körültekerni való ; 3) (nt.) tekervé-
nyes, elcsavart ; 4) á. é . tekervényes utakon járó,
ravasz, álnok.
Fa-csing , fn. fanyaláb , összekötött csomófa.
Facsintos, mn. 1) görbe lábu, kacsiba; 2) á. é.
illetlen magaviseletü.
Fa- csipa, fn. némely fákból kicseppegő raga-
dós mézga. -csizma, fn. fatalpú csizma, cókó.
Fácska, fn. kis fa.
Fa-csomó, fn. 1) fa- nyaláb ; 2) fa- görcs.
Facsor , fn. (állatt. ) a legyek közé tartozó
rovar.
Facsúsz, 1. Fakúsz.
Fád, cs. kötelet, láncot, fonalat összehúz ;
fádni a terjesztett hálót. Innen : Fádás, fn.
Fa-derék, fn. az élőfa törzse. -ecet, fn . (vt.)
némely fából nyert savany (acidum ligni) ; hig-
gasztottf. -egeny, fn. (vt.) több szerves vegyet
képező gyök (methyl) . -égény, fn. (vt.) az elöbbi-
nek égénynyel egyesülése, a falélből elvonható
(methyloxyd.).
Fa-eper, fn. eperfa gyümölcse.
Faész, Fáész, 1. Faíz.
Fa-fej , fn. fából faragott fejalak ; á. é. buta,
ostoba ember. -fejsze, fn. fejsze, melylyel fát
vágnak. -féle, 1, Fanemű.
Fa-féreg, fn. mindenféle féreg, mely a fákat
emészti. -festvény, fn. (vt. ) fából nyert festvény.
-fészer, fn. 1) félszer, hol különféle használatra
való fát tartanak ; 2) fából összeállitott fészer.
-folyosó, fn. folyosó fából. -fözet, fn. fából fözött
gyógyerejű ital . -furdacs, fn. 1) (állatt.) fejetlen
pnhány a kagylók rende és a kétizmosak család-
jából igen hosszú féregidomú testtel ; hajóf.; 2)
a. m. bélcsö. -furó, fn. hegyes vaseszköz, melylyel
a fát szokták furni. -gazda, fn. a fa vágása és
eladására ügyelő gazda.
Faggaszt, 1. Faggat.
Faggat, cs. 1) több darabból álló vmit egymás-
után fakit ; 2) á . é. a) kinoz, gyötör, sanyargat;
(km.) nem jó a kölykös medvének fiát faggatni ; b)
erőszakkal vallat, vallomásra kényszerít ; kérdé-
sekkel f. vkit. Innen : Faggatás, fn. -ódzik, -ózik,
k. 1 ) vmi után nagyon kérdezősködik, tudakozó-
dik ; 2) ingerkedik, kötödik vkivel.
Faggyadék, 1. Faggyany.
Faggy- adéksav, fn. (vt. ) faggyadékból nyert
sav. ag, fn. (ásványt.) zsiros tapintatú köfaj,
melynek alkrészeszei kovaföld, agyag és vas (tal-
cum) . -pala, fn. (ásványt. ) lapokra hasítható kö
a faggyagok közöl. ? -al , -any, fn. (vt.) a faggyú
föalkotó része, mely szagtalan és ízetlen, s bor-
szeszben feloldatik ; gyertyákat szoktak belőle
készitni (stearin). -as, mn. 1) faggyúval bővel-
kedö; f. hús ; 2) faggyú tartására használt ; f. tál;
3) faggyúval bepiszkolt ; f. kéz ; 4) sima, zsirkás ;
f. tapintatú. -asodik, k. 1) kövéredik, hizik ; f. ez
 Fag ― 344 Fah

a tehén ; 2) á. é. gazdagodik. -az, cs. faggyúval | ami nincs meg- v. befagyva ; f. patak ; 2) fagy
beken, bemocskol. -ocok, fn. tb. (ásványt.) zsir- nélkül való ; f. tél.
kás tapintatú ásványok. Fagy-dag, Fagy- daganat, fn. a megfagyott
Faggyú, fn. a zsírnál, hájnál keményebb kö- testrészen hideg időben elé elétünedező kóros da-
vérség némely állat , különösen szarvasmarha, ganat. -edzett, mn. a fagyasztó hideghez szokott,
juh sejtszöveteiben. -, mn. faggyúból készitett ; azáltal semmi változást többé nem szenvedő ;
f. gyertya. -dag, -daganat, fn. az állati test sejt- (ép.) ƒ. kövek, egy éven át a szabadon hevert fa-
szövetei között levő kövérségben keletkezett da- ragott kövek, melyek sem elmállást, sem repedést,
ganat. -daganatos, mn. faggyúdaganatban szen- sem mohosodást nem szenvedtek. engedés, fn. a
vedö. -fa, fn. (nt .) chinai törpe fanövény, melynek fagynak a melegség által való felolvadása. -forr-
gyümölcse faggyúféle fehér burokkalvan bevonva távol, fn. (ttan.) a fagy- és forrpont közötti távol-
(croton sebiferum). -gyertya, fn. faggyúból öntött ság a hömérőn. -harmat, fn. a. m. dér. -hasadék,
v. mártott gyertya. kátrány, fn. kövértapintatú fn. a megfagyott testek, különösen a jég felületén
kögyanta. -kö, fn. faggyas tapintatú kö. -mirigy, képzödött repedék. -hasadékos , fn. fagyhasa-
fn. a faggyúban képződött mirigy. dékkal boritott ; f. jégmező.
Faggyús, 1. Faggyas . Fagyhat-lan, mn. meg nem fagyható, ami meg
Faggyúsalak , I. Faggyútörköly. nem fagyhat. Innen : Fagyhatlanság, fn . -¿ , mn.
Faggyú-sérv, fn. (kórt. ) a tökzacskó kövérsé- ami megfagyhat.
gének keményedett állapota (steatocele). -törköly, Fagylal, cs. a. m. fagyaszt ; kávét, citromlét,
fn. az olvasztott faggyú salakos része. -tüsző , fn. málnalét f. ? -da, fn. hely, hol fagylaltot árulnak.
a faggyút borító hártya (folliculus sebaceus) . -Z, ? Fagylalt, fn. befött gyümölcs nedvéből, v. más
cs. faggyúval beken, befen, bemocskol. édes léből fagyasztás által készitett kocsonyasze-
Fagondviselő, fn. 1) személy, ki a gyümölcs- rü, hüsitö csemege ; kávé- , vanilia-, málna-, barack-
fákat öntözni szokta ; 2) az ölfák levágására, fagylalt. -oz, k. fagylaltot eszik.
eladására ügyelő személy. Fagyláz, fn. (kórt.) lázas állapot, mely vmely
Fagót, fn. legvastagabb hangot adó fuvó- testrész megfagyása által jő létre.
hangszer. Fagyos, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ak ; 1) a. m.
Fa-göres, fn. csomó, bütyök a fában. -guzsaly, megfagyott; f. gyümölcs ; 2) fagygyal járó; f. tél,
fn. 1) fából csinált guzsaly; 2) (molnár msz. ) az f. idő ; 3) fagyáshoz közel járó, nagyon hideg ; ƒ.
alsó malomköbe illesztett facső. viz; 4) fázékony; beh f. ember vagy! Innen: Fa-
Fagy, k. (személyt.) 1) a hig testeket jéggé gyosság, fn. -it, cs. fagyossá tesz. -kodik, k.
alakító hideg van ; ugyancsakfagy odakinn ; (szój.) tartósabban fázik, a külső hidegtől szenved ; egész
majd hafagy, hó lesz nagy, répa termik vastag nagy, éjjel kint fagyoskodott. -odik, k. fagyossá leszen.
a. m. soha; 2) csepfolyó, v. hig test a hidegtöl Fagyöngy, fn. (nt. ) némely fákon tenyésző kis
jéggé keményedik ; a válúban fenékig fagyott a viz ; gömbalakú kemény gömböcske, melyből madár-
3) á. é. (költ.) vmely borzadalmas látványra, v. enyvet szoktak készitni. -félék , fn. tb. (nt.) a
rettentő hír hallatára a vérforgás ideiglenesen fagyöngyök közé tartozók.
megakad ; fagyott a vér bennem azon iszonyúságok Fagy-pont, fn. (ttan.) a fokokra osztott hömé-
látására. fn. 1 ) a higrészekből álló testeket rönek azon pontja , melyen a hömérőben levő
megmerevítő kemény hideg ; a tavaszi fagy elper- folyadék (többnyire higany) akkor van, midön a
zseli afák virágait; 2) a. m. hidegvette test, kü- szabad ég alatti viz fagyni kezd; ȧ. é. hazánkban
lönösen jég; a fagyon átmenni a másik oldalra ; 3) még nem áll ily fagyponton a lelkesültség (K. L.).
a. m. fagylalt; 4) á. é. érzéketlenség, minden ér--repedék, -repedékes, 1. Fagyhasadék , Fagyha-
zelem nélküliség ; ez az ember merő fagy. Innen : sadékos.
Fagyás, fn. Fagyott, mn. Fagytalan, mn. fagy nélkül való.
Fagyal, 1. Fagylal. Fa-hágó, fn. (állatt.) a. m. fakúsz. -hang, fn.
Fagyal, fn. tt. -t ; (nt.) fekete bogyójú cserje- csengés nélküli, tompa hang. hántó, fn. 1) sze-
növény a kéthímesek és egyanyások közöl. -bo- mély, aki a fák héját hántja ; 2) eszköz, melylyel
gyó, fn. szőlőgerezd-alakú fekete bogyó, mely a a fat hántják. -harang, 1. Tóka.
fagyalon terem. -ék, fn. mesterséges módon ko- Fa-héj, fn. ált. a fanövények vékonyabb, vas-
csonyává fagyasztott különféle (leginkább) édes tagabb külső kérge ; külön. Indiában, különösen
lé (Sulze). -fa, fn. (nt.) a. m. fagyal. -lepke, fn. a Ceylon szigetén tenyésző borostyánfa belső héjá-
fagyalfákon tenyésző lepefaj . ból készitett erös füszer (cinnamomum) .
Fa-gyám, fn. 1) karóféle támaszték, melylyel Fahéj-babér, fn. (nt.) a borostyánfélék közé
vmely fát az eldőléstöl óvunk ; 2) támasztékul tartozó indiai növény, melynek alsó kérgéből ké-
használható gerenda, fa szitik a fahéj nevű füszert. -barna, fn. és mn.
Fagyány, fn. a cetek egyik fajának faggyas vörhenyeges barna szín, máskép : havannah-szín.
agyveleje . -fa, fn. a. m. fahéjbabér. -golyó, fn. golyóalakú
Fa-gyapjú, Fa-gyapot, 1. Gyapot. fahéjféle füszer. -íz, fn. a fahéjféle füszeréhez ha-
Fagyaszt, cs. 1) hig testet fagygyá merevít, sonló erős zamatú íz. -pálinka , fn. fahéjjal
jéggé keményít ; 2) csepfolyó testet kocsonyasze- vegvitett borszesz . -papiros, fn. különféle fák
rűvé változtat ; 3) á. é. a vér mozgását ideiglene- belső hártyájából készitett papiros. rózsa, fn.
sen megakasztja ; vérfagyasztó dolgok. Innen : (nt.) a fahéjféle füszeréhez hasonló illatú rózsa.
Fagyasztás, fn. -al, 1. Fagyaszt. -szin, fn. és mn. a fahéjéhoz hasonló vörhenyeges
* Fagyaték, fn. egy fogás, olyan csomó, melyet barna szín. -szinü, mn. a. m. fahéjszín. -szin-
egyszerre fel lehet nyalábolni ; egy fagyaték széna. galóca, fn. (nt.) fahéjszínü és füszeres illatú gomba
Fagyatlan, mn. és ih. 1) meg nem fagyott, a galócák közöl. -viasz, fn. a fahéjfa gyümölcsé-
 Fah 345 Faj

ből kifőzött viaszféle, kövéres anyag. -virág, fn. | ƒ. betegség ; 2) fájdalmat nem érző. Innen : Fájdal-
1) a fahéjbabér virága ; 2) szegalakú füszer, mely- matlanság, fn. Fájdalmatlanul, ih.
nek illata a fahéjéhoz hasonló. -viz, fn. fahéjjal Fájdalom, fn. tt. fájdalmat ; tb. fájdalmak ; 1) a
füszerezett viz. testre, v. a lélekre ható gyötrő érzelem ; kin, mely
Fa-heveder, fn. a deszkák összetartására szol- a testet, v. lelket gyötri ; lelki, testi, szivfájdalom ;
gáló vékony falemez. -hordás, fn. több darabból szülési, anyai fájdalom ; fájdalom fogta el egész
álló fának kocsin, vagy gyalog egyik helyről a valómat ; 2) részvét, sajnálkozás ; fájdulommal ér-
másikra való hordása. -hordó, fn. 1) személy, aki tesültem atyád haláláról. isz. sajnos, szomorú
fát szokott hordani ; 2) fából készített hordóféle dolog ; fájdalom ! nem jött el. -csillapító, fn. és
edény. - mn. fahordásra való ; fahordó kocsi. mn.a fájdalom hatását tompító, enyhítő ; f gyógy-
Fai, Fái, mn. fához tartozó, fán tenyésző ; fai melyet szer. -dij, fn, a törvényszék által kiszabott összeg,
eper; fai gomba. -bodza, fn. (nt.) bodzaféle fanö- vki a bántalmazott félnek fizetni tartozik.
vény. eper, fn. fán termö eper. -gomba, fn. a -enyhitö, mn. a. m. fájdalomcsillapító. -pénz, fn.
fák törzsén tenyésző gomba. -méh, fn. rajzáskor a. m. fájdalomdíj.
elszökött méhek, melyek vmely erdei faodúba ve- Fájdit, cs. testének vmelyik részében fájdal-
szik magokat. mat érez ; fájditni a kezet, lábat.
Fa-illetmény, fn. tüzelni való fa, melyet vmely Fajdok, Fajdtyúk, 1. Fajd.
hivataltviselő személy járulékképen kap. Fáj-dul , k. teste vmelyik része fájni kezd.
Fai-réce, fn. (állatt.) vadrécefaj , mely a fákon -ékony, mn. minden csekély fájdalmat megérezö ,
szokott költeni . érzékeny; f. csúzos tagok. Innen : Fájékonyság, fn.
Faiság, fn. (erd.) a. m. favágás. * Fájész, cs. vmely elvesztett dolgot nehezen
Fa-iskola, fn. kellőleg elkészitett , bekerített felejt.
hely, hol a magról kelt csemetéket átültetésig Faj -hal, fn. hal, melyet a halastavakban sza-
ápolják. -isten, fn. 1 ) fából faragott bálványkép ; poritás végett tenyésztenek.
2) a görög, v. római hitregetan szerint vmely fa Faj -hömérő, fn. (ttan. ) a testek höfoghatóságát
védistene. mutató eszköz, melegmérő (calorimeter). -ilag,
Fai-tyúk, 1. Fajd. ih. fajt illetőleg, fajra nézve.
Faiz, Fáiz, k. engedély mellett az erdőről szá- Fájit, cs. 1) fájdalmassá tesz, fájdalmat okoz ;
raz fát hord. Innen : Faizás , fn. 2) * a. m. fájdít.
Faj, fn. tt. -t ; 1 ) ált. a nemnek alosztálya, szár- Fajlag, 1. Fajilag.
mazék ; kaukazi, malaji emberfaj ; szláv faj; ez análFájlal, cs. 1) a. m. fájdít
vmit, sajnálkozik ; lábát; fájlalni
vmi felett fájlalni ;vki
2) eltá-
saj-
juh más fajból való ; (szój .) a jó faj idején kimutatja vozását. Innen : Fájlalás, fn. -at, fn. a fájdalom,
magát, v. nem hagyja el faját ; fajra jár az ész is; sajnálkozás által okozott kellemetlen érzet. -atos,
2) (ttan.) az állat-, növény- , v. ásványország egy- mn. fájdalmas , sajnálkozásra méltó.
egy alsóbb osztálya, melynek egyedei bizonyos Faj-lik, k. szaporodik, fiadzik, ívik, fajt ereszt.
ismertető jegyekre nézve egymással megegyez- linka, fn. (nt .) a sárgaviolák közé tartozó virág-
nek; 3) á. é. a. m. féle ; ebből a fajból vettem én is
két róföt. növény (cheiranthus cheiri) . -név, fn. vmely faj-
nak a többi fajtól és a nemtöl való megkülönböz-
Fáj, k. (személyt.) 1) az ember vagy állat vme- tetésére használt elnevezés.
lyik érzéke külső hatás által kellemetlenül, gyöt- láb; 2)
rőleg érinttetik ; 2) a lelket kellemetlen érzelem Fájó, mn. 1) fájdalmat érző ; fájó sziv, mn.
lepi meg ; használtatik : a) birtokos névmással ; 2) fájdalmat okozó ; fájó hatás, érzelem. -s,
fáj a kezem, a lelkem; fáj a fejem ; b) tulajdonitó gyakran fájó, ami fájni szokott ;f. láb, f. fog; (szój .)
reá akadtak a fájósára, kitudódott a baja.
ragú névvel ; mindenkinek fáj, ha vkijét elveszti ; Fa-jövedelem , fn. eladott fából nyert jöve-
(szój.) kinek holfáj, ott tapogatja ; c) távolító ragú delem.
névvel, mely mindig a hatás okát jelenti ; fáj a Faj -rokon, fn. fajra nézve rokon, ugyanazon
keze a sok munkától; 3) (szój .) fáj a foga vmire, nem alá tartozó. -suly, fn. (ttan.) suly, mely mu-
vmit nagyon szeretne sajátjává tenni. Innen : tatja, hogy vmely test hányszor nehezebb , v.
Fájás, fn. könnyebb ugyanazon tériméjü lepárolt viznél,
Fa-jankó, fn. 1 ) buta, ostoba, tökfilkó; 2) csiz- melynek fajsulya vétetik egységnek. -szerü, mn .
mahuzó faeszköz ; 3) fából kifaragott emberfej ; fajt illető.
4) nagy fabunkó, mely által a hántani való fada- Fajt, Fajta, fn. és mn. 1 ) finomság, és faj sze-
rabot a jobb láb segélyével leszorítják a lócához, rinti osztályzás ; 2) fajból való ; jó , rosz fajta
melynek közepébe van a fabunkó erősítve. borok; sem nem szőke, sem nem barna, az az igaz
Faja-vesztett, mn. kiirtott, amiből nem lehet magyarfajta ; 3) (ker.) osztályzatú és finomságu ;
többet találni. e fajta kések, ily fajta kelme ; káromlás : ebfajta,
Fajd , fn. (állatt.) fehér pettyekkel tarkázott pogányfajta.
fekete tollú erdei madár a tyúkok fajából ; gatyás-, Fajtáz, cs. fajták szerint szétválogat (sortiren.)
süket-, nyir-fajd. Fajtalan, mn. tk. kinek faja nincs, magvasza-
Fájdal, 1. Fájlal. kadt ; á. é. kéjelgö, buja életü ; f. ifjú, nő. Innen :
Fájdalmas, mn. 1) fájólag ható, ami fájdalmat Fajtalanság, fn. Fajtalanul, ih . -it, fajtalanná tesz.
okoz; f. betegség, csapás ; f. visszaemlékezés ; 2) -kodik, k. 1) buja, fajtalan életet él ; 2) szemtelen
fájdalmat érezö, abban szevendö ; f.tekintet. Innen: beszédekkel buja indulatát árulja el. -odik, -ul,
Fájdalmasság, fn. -it, cs. fájdalmassá tesz, fájda- k. fajtalan, buja életüvé leszen, a testi gyönyö-
lommal eltölt. röknek adja magát.
Fájdalmatlan , mn. 1) fájdalmat nem okozó ; * Fajtáz, k. a. m. fajul.
 Faj 346
Faj-tenyésztés, fn. (gazd.) vmely fajbeli álla-
toknak külön minden vérvegyülék nélküli te-
nyésztése.
Fajtlinka, 1. Fajlinka.
Faj-tó, fn. halastó, melyben fajhalakat tenyész -
tenek.
Fajdtyúk, 1. Fajd.
Fajú, mn. fajból való ; spanyolfajú juhok.
Fajul, k. saját fajától elütve roszabb, hitvá-
nyabb fajuvá változik ; f. a legnemesebb növény is,
ha ápolás nélkül vadon tenyész ; á. é. erkölcseiböl
kivetközik ; eza nép napról-napra jobban f. Innen :
Fajulás, fn. -t, mn. roszabb, hitványabb fajuvá
lett ; á. é. erkölcseiből kivetközött ; f. nemzedék.
Innen: Fajultság, fn.
* Fajuszka, fn. közönséges bab.
Faj -vessző, fn. tenyésztésre, szaporitásra al-
kalmas vessző.
Fáj -virág, fn. (nt.) szépvirágu növény az öt-
hímesek és egyanyások osztályából (balsamina
impatiens) ; kerti f., papucsvirág ; üvegszáru f. ,
hozzám ne nyúlj, üvegszáru fü. -félék, mn. tb.
(nt.) a fájvirágok osztályába tartozók.
Fajzás, fn. az állatok és növények tenyészése,
szaporodása.
Fajzat , fn. 1) növényi szaporulat ; csemete,
mely másik növénytől származott ; 2) állati mag-
zat, fiók, származék ; emberi, állati f.; cserélt faj-
zat, váltott gyermek (Wechselbalg) ; (szój .) isten-
telen, gonosz fajzat; tigrisek fajzata, kegyetlen
ember. -elüzés, fn. az anyaméhböl a magzatnak
bizonyos szer által való elhajtása.
Fajzik, k. 1) növény, v. állat tenyész, faja
szaporodik ; 2) a. m. fajul.
Fakad, k. 1) ált. vmely csepfolyó test bel- , v.
külerö által szorítva, vmely szük helyről kitöri
magát ; e sziklából kristálytiszta vizf.; f. a genyed-
ség a fekélyből, köny f. szemeiből ; 2) a) a növény
rügyet hajt ; némely növények kora tavaszszalfa-
kadnak; b) a növény bimbaja kifesel, kinyilik ; f.
a bimbó; 3) az elvetett mag csirája kibujik a föld-
ből ; szépen f. a vetés ; fakad a bajsza , kezd
nőni ; 4) vizzel, léggel megtöltött test szétnyilik,
elreped ; fakad a felfutt hólyag, ha erősen nyomják;
5) állapotjegyzővel, v. felható ragú névvel a. m.
kezd ; sirva , nevetve fakad , sirni kezd ; neve-
tésre, haragra, káromkodásra fakadt, nevetni, ká-
romkodni kezdett. -ás, fn. 1) csepfolyó testnek
szűkebb helyről való kiömlése, kitörése ; 2) rü-
gyezés, v. a bimbó kifejlése ; 3) az emberi, v. állati
test bőrén levő persenés, pattanás. -ék, fn. ált.
fakadás által kiömlö nedv ; viz fakadéka, viz for-
rása, eredete; külön . genynyel, romlott nedvvel
telt pattanás, kelés az emberi, v. állati testen, ge-
nyes fekély. Innen : Fakadékos, mn. -uz, k. 1)
lassan, több helyen fakad ; e sziklából több forrás
f.; 2) többször egymásután fakad ; könyekre f.
Innen : Fakadozás, fn.
Fa-kamara. fn. 1) fából összeállitott kamara ;
2) kamara, melyben fát tartanak. -kanaf, fn. a.
m. farost. - kanál, fn. különféle nagyságu és alakú
kanál fából; (km.) fakanállal is meg lehet enni, ha
van mit; földesuperhoz fakanál. -kapica, -ka-
ponca, fn. a kutyák vesszöböl font szájkosara.
-karó, fn. fából faragott karó ; külön. karó, mely
gyönge fáknak , szölövesszőknek támasztékul
szolgál.
― Fak
Fakaszt, cs. fakadni készt, a fakadást elősegiti ;
forrást fakasztani a sziklából '; könyeket fakasztani
uki szeméből; nevetésre , haragra, káromkodásra,
hahotára, kacajra fakasztani ; könyekre, sirva fa-
kasztani vkit. Innen : Fakasztás, fn. Fakasztó, mn.
Fa-kecske, fn. 1) háromlábu asztalka, melyet
a kovácsok lopatkolás alkalmával használnak ; 2)
két, v. négyágu faeszköz, melylyel a kályhafütök
a fütésre szükséges fahasábokat a kályhalyukhoz
hordják. -kén, fn. (nt.) a. m. Fakin.
Fa-kép, fn. fából faragott kép, szobor ; (szój .)
otthagyni vkit a faképnél , szó nélkül. -kéreg, fn.
a fa külső vastag héja ; (szój .) annyit használ neki,
mint ebnek a fakéreg. -kereskedés, fn. épület- , v.
tüzifával való üzérkedés. -kereskedő , fn. sze-
mély, aki fával kereskedik. -kés , fn. egészen
fából csinált kés, melylyel a csizmáról a sarat
tisztogatják.
Fakgat, 1. Faggat.
Fakin, fn. (nt.) élődi növény a kétlakiak és
hathímesek közöl (loranthus).
Fáklya, fn. fából, viaszból, v. szurokból készi-
tett hosszú, vastag, világitni való gyertyaféle test,
melyet temetéseknél, v. sötétben a szabad ég alatt
szoktak használni ; viasz, szurok fáklya ; á. é. fel-
világosodás, világosság ; az ész fáklyája. -fenyů,
fn. (nt.) szurokfenyű , melyet karvastagságnyi
darabokra hasogatva fáklya helyett lehet hasz-
nálni. -hordozó , fn. személy , aki ünnepélyes
alkalomkor, temetéskor fáklyát visz . -kar, fn.
üres nyelű réz korong, melylyel az égő fáklyát
tartják, hogy a viasz , szurok arra cseppegjen.
-láb, fn. kilyuggatott faállvány , melybe az égö
fáklyát dugják.
Fáklyás, mn. égő fáklyával kisért ; f. zene,
mise, temetés. —, fn. fáklyavivő személy.
Fáklya-tánc, fn. szabad ég alatt égő fáklyák
mellett táncmulatság ; külön. lakodalmi végső tánc,
mely után az uj házaspárt hálóterembe kisérik.
-vivö, fn. 1) a. m. fáklyahordozó ; 2 ) á. é. személy,
aki vmely szellemi müködésben a többi elött út-
törökép halad ; Kazinci az ujabb magyar irodalom
fáklyavivője.
Fakó, mn. ált. halvány, világos sárga ; külön.
1) zsemlyéhez hasonló színü ; (népd. ) fakó lovam
fel van kantározva ; (szój. ) fakóra jut, kedvez neki
a szerencse ; eb ura fakó, nálam egy cseppel sem
különb ; többet költ a fakóra, mint érdemli a fara;
fakót
fizetekis vissza
vonják,; 2)
de fakó is vonja,
hirtelen szökea; roszért roszszal
fakó legény, pej
leány (Pet.) ; 3) szinehagyott ; fakó dolmány, kō-
peny ; 4) á. é. a) vasalatlan ; fakó kerék, szekér ; b)
a nap sugaraitól kiaszott. —, fn. a. m. fakó ló.
* Fakóca, fn. vasalatlan szekér.
Fa-kocka, fn. kockaalakra faragott fa ; külön.
(ép.) talajozásra használható kockaalakú fák.
Fakó-ére, fn. (ásványt.) acélszürke fémes fényü
dárdánykén és rézkénsavból álló ásvány (Fahlerz).
godirc, fn. (nt. ) a gódircféle növény egyik faja
Fa-koha, fn. tulajdonképen annyij volna, mint
fából csinált kova; inn.: á. é. értéktelen valami,
semmi ; (szój .) fakohát sem ér.
Fakó-hangya, fn. (állatt.) halványsárga színü
hangya. * -kerék, fn. a. m. bolygótüz.
Fakond, fn. (ásványt.) a. m. fakóérc.
Fakó-pej, fn. és mn. zsemlyeszínü pej. -s, mn.
 Fak 347
némileg fakó, halványsárgás. -sárga, fn. és mn.
fakóba menő halványsárga.
Fa-kosz, fn. a fa kérgén képzödő kóros anyag,
mely a fát kosz gyanánt belepi.
Fakó-szürke, fn. és mn. fakóba menő szürke
szín.
Fa-köpönyeg, fn. deszkából összeácsolt kis
házikó, melyben a katonák esős időben ört álla-
nak ; (haj .) szivattyú csövek , árbocok stb. hen-
gerded, v. négyszegletű bedeszkázata. -kötés, fn.
(ép.) két, egymáshoz illesztett gerenda, deszka
végének összefogódzási módja.
* Fakszeg, fn. az eke felemelésére szolgáló
szeg.
Faktat, cs. vmit minden áron meg akar tudni,
fakgatva kérdezősködik, fartat.
Fakul, k. fakó szinüvé leszen, halványul, szí-
nét hagyja ; nem látod megyszíne miként fakul
(parodia).
Fa-kupa , fn. vizhordó-, füles edény fából.
-kupac, fn. rakásba rakott fa. -kúsz, fn. (állatt.)
a kúszók közé tartozó, kis madár (certhia famili-
aris) ; falmászó-, közönséges f.
Fal, fn. 1) (ép.) egymásra rakott kö-, v. tégla-
rétegek, melyek vakolat, v. más hasonló kötanyag
által szilárd és tartós egészszé vannak egybekap-
csolva ; favázas fal, melynek váza fából van, a ke-
letkező közegek pedig téglával töltetnek be ; vegyes
fal, mely köböl és téglából van rakva ; burkoltfal,
melynek belseje silányabb, külseje szilárdabb
anyagból áll ; töredékekből épült fal; öntöttfal, mely
beton név alatt ismert szekrényekben épül ; sárfal;
közfal, két ablak, ház stb. közötti fal ; falat rakni,
emelni, épitni; (szój . )falnak menni, pórul járni ;fal-
nak vinni vkit, vkit tévutra vezetni ; afalnak is van
füle ; falra hányni a borsót, hiába beszélni, vkit
minden eredmény nélkül korholni ; akár afalnak
beszélj;faltul hagyni magát, maga javára nem gon-
dolni ; négyfal közé zárkozni, szobába zárkozni ;
négy fal és négy szem között sok történik; ha a fal
tudja, én is tudom ; nem verem falba fejemet, nem
esem kétségbe ; vakarj falt, add meg magad ; 2)
á. é. a) alapszín ; ennek a kelmének fala vörös, amaze
pedig zöld; b) gátló, elválasztó akadály; falat
emelni az idegen betolakodások ellen.
Fal, cs. 1 ) az ételt nagy mohósággal bekapja,
megeszi ; nagyokat fal ; (szój .) fald belebb a sipot ;
(km.) aki sok mézet nyal, keserűt is fal ; 2) (alj .)
eszik ; nefalj már annyit; (szój .) nyalni -falni vkit,
hizelkedni vkinek.
Faláb, fn. 1 ) a levágott emberi láb helyébe
kötözött különféle, de leginkább emberlábalakú
faszerkezet; eltört az egyik lába, most falábon jár ;
2) hosszú fapózna középen lábtartóval, melyre rá
lehet állani és rajta járni ; 3) vmely butornak,
eszköznek fából készitett lába ; a nádszéknek falá-
bat csináltatni. -as , mn. falábon járó, akinek
falába van. -u , mn. akinek egyik , v. mindkét
lába el van törve, és azok helyett falábat visel.
Fal-adó, fn. a megerösitett városokban a város
falának fentartására fizetett adó. -ágyutalp, fn.
(ht.) a bástyán kiszögezett ágyu talpa. -alap, fn.
(ép.) földbe rakott alap, melyre a falat építik.
-almárjom, 1. Falszekrény .
Falám , fn. (állatt. msz.) a rovarok vékony csö-
ves evőszerve, melylyel a táplálékukra szolgáló
eledelt beszíják. -ol, cs. falámja segélyével eszik.
- Fal
Fa-lang, fn. (vt.) fából készitett alkoholféle
szesz .
* Falángat, cs. szid, korhol, pirongat, dorgál.
=- Falángéroz, k. kószál, csavarog.
Falangya, fn. (állatt.) két szemü pók hosszú
csápokkal (phalangium).
Falánk, mn. nagyehető, torkos, sokat evő, ki
mohón eszik, nyalakodó ; f. eb, ember. Innen : Fa-
lánkság, fn. Falánkul, ih.
Fa-lapát, fn. különféle használatra való lapát
fából ; szóró-, kenyérsütő-falapát. -lapocka , fn.
kis lapocka fából.
Falár, fn. (állatt.) elnyúlt testű pillás pikke-
lyekkel ellátott tengeri hal (labrax).
Falárd, Falárdság, 1. Falánk, Falánkság.
Falás, fn. a. m. mohón evés.
Falat, fn. 1) vmely ételből annyi, amennyit
egyszerre szájunkba teszünk ; püspökfalat, a sült
szárnyasállat farbúbja ; egy falatja sincs; (szój.)
olyan ember, mint egy falat kenyér, nagyon jámbor ;
veszedelmes falat a nyelv ; (szój.) keményfalat ez ne-
ked, nem birod meg ezt a dolgot ; keserű falatot
nyelni, keserűséget szenvedni ; 2) á. é. a) kicsin,
piciny vmi ; egy falat papirom sincs ; csak egyfalat
ember , kicsiny ; b) kelés, daganat. -ka, fn.
(kics. ) kicsiny falat. -ol, oz, -ozik, k. sebtében
nagyobb falatokat nyelve eszik ;falatozzunkhamar,
aztán menjünk. Innen : Falatozás, fn.
Falaz , cs. 1) fallal kerít , fallal elzár , falat
emelni ; kertet falazni; 2) á. é. kereket falazni, ke-
reket uj talppal ellátni , uj kerektalpat tenni.
Innen : Falazás, fn. -at, fn. vmely épület falainak
egész összege, tömege ; az épület, a kert falazata.
Fal- béllés, Falbellet, fn. 1 ) falra való szőnyeg
2) (b.) a bánya boltozatának gyámjául szolgáló
cölöpök, gerendák. -csapó , fn. (msz .) vakoló ka-
nál. -esavar, fn. falba illesztett csavar, melynek
a falból kiálló végére egyetmást aggatni szoktak.
-csont, fn. (bt. ) a. m. halántékcsont.
Faldogál, k. több ideig falva eszik.
Faldoklás, fn. mohó evés.
Faldokol, Faldos, cs. és k. mohón, nagy fala--
tokban eszik, nyeldes vmit.
Fa- lél, fn. a. m. falang. levél, fn. a fa levele.
-leveles, mn. falevéllel borított, diszitett ; f. szín.
Fal- fecske, fn. (állatt.) a fal repedékeiben
fészkelő fecskefaj . -fenék, fn. a. m. falalap. fes-
tészet, fn. müvészi foglalkozás , melynélfogva
különféle tárgyak alakjait az illető művész falra
festi, fresco- festészet. -festö, fn. 1) falfestészettel
foglalkozó személy ; 2) személy, aki a szobák fa-
lait különféle színüre szokta festeni . -festmény,
fn. falra festett kép, fresco. -foglam, fn. (ép.) az
épületek falazatának erősitésére szolgáló vas
kapocs. fü, (nt.) ált. falakon termő minden fü;
külön, máskép : ágonvirágzónak nevezett növény ;
krétai-, orvosi-f.
Falga, fn. (eröd. ) bástya gyanánt szolgáló föld-
tömeg a vár, eröditvény vastag falaiban. -tér, fn.
(eröd.) a bástya teteje.
Fal- gyám , Fal-gyámoszlop, fn. (ép.) oszlop,
melyet épitéskor függőlegesen a falba raknak,
hogy ezáltal a fal erősebb legyen.
? Falha, fn. (állatt.) nagyehető, sokat faló csi-
gafaj ; csíkos f. (bulimus radiatus) .
Fal-homlok, fn. ált. a fal külső oldala ; külön.
vmely épületnek utcára eső része, hol a fő bejárás
 Fal ― 348 Fal

van. -izzadás, fn. a földböl a falba felszivárgó viz, Fal-óra, fn. falon függő , falra akasztott óra.
mely a fal felszinén izzanat alakjában mutatkozik. -ormo, -orom, fn. 1) a kerítés falának besinde-
Fali, mn. 1 ) falban levő ; fali szekrény ; 2) falra lyezett, v. párkányos teteje ; 2) az épület három-
való, falon függö ; f. óra, szőnyeg . szög-alakú falának csúcsa. -oszlop , fn. (ép .) köz-
Falka, fn. alt. csapat, csoport ; külön. 1) kisebb vetlen a fal mellett álló oszlop -öv. -övezet, -pár-
csapat állat; egy f. lúd, fogoly, ökör ; 2) á. é. a) kány, fn. (ép.) az épitmény falán kiálló vonal, mely
több részre bontható egész, darab ; egy falka föld; többnyire egyik emeletet a másiktól elválasztja.
azután egyfalka idővel (Tel.) ; b) (nt.) a hímszálak Fal-pánt, fn. (ép .) vaspánt, melyet a falak erő-
csoportulata a növény virágkelyhében. -nagy, fn. sitésére használnak. -papir, fn. tarka, cifra papir,
(vad.) kopófalka föfelügyelője. -ól, fn. (vad.) ko- melyet a szobák falainak bevonására használnak.
pók szállásolására szolgáló ól. -párta, fn. (ép.) virágfüzéralakú falcifrázat. -por-
Fal-kalendáriom , fn. egy lapra nyomtatott lås, fn. a. m. falmállás. -rács, fn . az istállókban
naptár mely falra akasztatik. -kampó, fn. falba a falra erősitett lajtorjaalakú rács, melyből a lo-
vert, behorgított szeg. vak a takarmányt eszik. -ragasz, fn. a házak
Falkánként, ih. 1) egyes falkákban ; f. hajtani falaira, utcasarkakra ragasztott, nyomtatott, v .
a juhokat; 2) falkáról falkára ; egy falkát sem irott hirdetés. -rontófü, fn. 1. Falfü.
hagyva ki ; f. megolvasni a ludakat. Fal-seprü,fn. a falak letisztogatására, leporzásá-
Fal-kapocs, fn. (ép.) a fal erősitésére szolgáló ra használható seprü.- sikárlat, fn. (ép.) elsimitott
vaskapocs. vakolat. -sikárló, fn. (msz. ) fogantyús deszkácska,
? Falkár, fn. (állatt.) a legelésző barmok után melylyel a kömivesek a vakolatot elsimítják. -só,
repkedő, közönséges seregély. fn. (b.) a tulkó fal mellöli végéből szegett rész .
? Falkár, fn. (vad.) a kopók vezetője vadászat Falszék, fn. (ép .) az épület falának alja, töve
alatt. -béllés, fn. fa, v. vaspánt, melylyel a fal tövét be-
Falkárpit, fn. falra való kárpit. -os, fn. iparos, vonják, hogy a vakolat leverése meggátoltassék.
aki a falat kárpittal bevonja. -ozat, fn. a falakra -kapocs, fn. (ép .) a fal tövének megerősítésére
alkalmazott kárpitok összevéve. szolgáló erős vaskapocs.
Falkás, mn. (nt. és állatt.) csoportban, falká- Fal-szekrény, fn. szekrényül használható fal-
ban levö; a két falkások rendje. üreg, ajtóval ellátva. -szinlö, fn. a. m. falmázla.
Falkázott, mn (b.) f. acél, acélrudak összefor-- szönyeg, fn. a fal diszitésére szolgáló szőnyeg.
rasztása által előállott acél. -talp, fn. (ép. ) az épület alapján nyugvó legalsó
Fal-korona, fn. díszkorona a rómaiaknál, mely része a falnak. -támasz , -támaszték, fn. (ép.)
lyel azt ajándékozták meg, aki vmely ostromlott 1) hosszú fenyőszál, v. gerenda, melylyel a dülö
város falan roham közben legelőször jelent meg. félben levő falat ideiglenesen feltámasztják ; 2)
-koszorú, fn. 1) 1. Falkorona ; 2) (ép .) virágfü- falhoz ragasztott oszlop, mely a falnak támaszté-
zéralakú diszitmény a falakon ; 3) (eröd.) kiálló kul szolgál. -tarjag, fn. a. m. falzuzmó. -tetü, fn.
falazat lölyukakkal a torony és más bástyarészek poloska, csimaz.
aljában a talpfal védelmeül (machecollies). -kö- Fal-tö, fn. a. m. falszék. -törés. fn. 1 ) a ház
tök, fn. (ép.) erös gerendák, v. vaskapcsok, me- | falának áttörése, hogy a képződött nyilásból ajtót,
lyekkel kivált atöbb emeletü házak falait erösitik. ablakot csináljanak ; 2 ) a vár falának ostromsze-
-kötövas, fn. (ép.) két végén behorgasztott erős rekkel való rongálása. -törö, fn. 1) ostromgép,
vasrud, melylyel a falakat erösitik. -kúsz , fn. melylyel a várfalakat a régiek rongálták ; 2)
(állatt.) fekete lábu és csörü, fehéres nyakú és 50-60 fontos golyókat lödöző ágyu, melylyel a
begyü´madárka a harkályok közöl (certhia mu- várfalakat rongálják. —, mn . faltörésre használ-
raria). -lámpa, fn. falra függesztett lámpa. ható; f. kos, régi ostromgép.
* Fallik, I. Farol. Falu, fn. tt. -t, v. falvat ; birtokr.: -m, -d, -ja,
Fal-lik, fn. a falon vágott lik, nyilás. -likasz- v. falv-am, -ad, -a ; 1 ) mezei házak és gazdasági
tás, fn. (ép.) a falnak áttörése, hogy a képzödött épületek összege földmivelö lakosokkal ; falu
nyilásból ajtót, v. ablakot csináljanak -málladék, nyele, torony ; falura menni, falun lakni; (szój.)
fn. nem külső erőszak, hanem régiség által elő- oda vagyunk falustúl, azaz ; mindenestül ; falu nem
idézett falhulladék. -mállás, fn. a falakat alkotó város ; hét puszta faluban nincs párja; este van a
anyagnak szétmállása, szétomlása. -mászó, fn. 1) faluban, farkas van a bokorban ; (km. ) minden fa-
a. m. falkúsz ; 2 ) holdkóros, alvajáró. -máz, fn. luban más törvény ; 2) városi jogokkal nem biró
vizzel higított agyag, melylyel faluhelyeken a ház | helységben lakó emberek együttvéve ; falu bikája;
külsejének alját szokták bemázolni. -mázla, fn. a) a község pénzén tartott bika ; b) á. é. fajtalan,
agyagföld , melyet higítva falmázul használnak. buja életű falusi ember; falu dobja ; a) dob, mely-
-méh, fn. agyagfalakban fészkelő vad méh. lyel a falubelieknek egyetmást hirdetnek ; b) á. é.
Falmol, 1. Falámol. pletyka, hirhordó személy; falu szája, elöcsahos
Fal-mü, fn. (ép.) falakból álló épitészeti mü. a faluban ; falu háza ; falu fejében kardoskodni;
-nagy, fn. a. m. falunagy. -nyiladék, -nyilás, fn. (km .) a falu kanját is megölik, de csak válik más
nyilás, hasadék a falon. helyébe; 3) nem város, vidék ; nyáron falun tar-
Faló, mn. falánkon, mohón evö ; á. é. gyülölő, tózkodni ; falura rándulni.
gyülölségböl megsemmisitni törekvö ; magyarfaló. Falubeli, mn. faluból való ; f. emberek.
-k, fn. 1) falánk, sokat evő ember ; 2) (állatt.) Falu-biró , fn. faluhelyen birói minőségben
hussal táplálkozó éjszaki medve. müködő hivatalos személy. -cska, fn. (kics.) ki-
Fa-lopás, fn. ált. a fának elorzása ; külön . erdei csiny falu.
élöfának az illető tulajdonos tudta nélkül való ki- Falu-ház, fn. a község által épitett ház a faluban,
vágása és orozva elvivėse. hol a falusi esküdt emberek tanácskozni összegyül-
 Fal 349 Fany

nek. -hely, fn. 1) hely, hol falu áll, v. állott ; 2) a falu | csikája is huncfut volt ; 3) (nt.) hathímes egyanyás
határostul együtt ; faluhelyeken sokszor megtörté- növény (tradescentia).
nik, hogy stb. -kata, fn. faluhelyen házról- házra Fanesont, fn. (bt.) a fan alatt levő csont
pletykázni járó személy. -közti , mn . falu között választás, fn. a fancsontoknak egymástól való
fekvő. elválasztása. -ív, fn. (bt.) a fancsont ivded gör-
+ Falu- nagy, fn. a falu elöljárója, birája. bülete.
Falunép, fn. falusi nép. Fa-nemtö, fn. a régi görög és római hitregészet
Falu- ként, ih. falurói falura, egyik falut sem szerint a fákra, erdőre felügyelö alárendelt istennő..
hagyva ki ; f. összejárni a vidéket. -pillangó, fn. -nemü. mn . a fák neméhez tartozó, faféle.
rosz hirben álló falusi nőszemély. * Fanfaros, mn. félrefarú, akinek egyik tom-
Falus, mn. 1 ) faluval biró, akinek faluja van ; pora kiebb áll, mint a másik ; f. leány.
2) aki falun szeret lakni, tartózkodni. Fan-hajlás, fn. (bt.) hajlás, mely a comb felső
Falusi, mn. és fn. 1) faluból való, ott lakó , tar- része és a szeméremtest között van. iv, fn. a
tózkodó ; f. ember ; 2) falun divatozó ; f. viselet; f. szeméremtest külsejének, az alhasnak ívded haj-
szokás ; 3) á. é. a) faragatlan, müveletlen ; f. be- lata, -izvágás, fn. (seb.) a szeméremtestben levő
tyár ; b) bamba, együgyü ; f. góbé. -as, mn. falu- íz lemetszése.
helyeken szokásos, divatozó ; f. modor. Innen: Fánk, fn. 1) ált. téjjel elegyített, kelt tésztából
Falusiasan, ih. -lag, ih. a falusiak szokása szerint. készült, és zsírban kisült tésztasütemény; doron-
Falustul, ih. a. m. mindenestül ; oda vagyunk gos, v. kürtös fánk ; dorong-, v. kürtőfánk, melyet
falustúl. arra való hengerded fán szoktak sütni, s melynek
Faluz, k. 1) a közel eső falukat összejárja ; fa- ha kisült, csö alakja van ; tolófánk, melyet arra
luznak a drótosok, a rongyszedők; 2) ugyanazon alkalmas töltöböl tolattyú segelyével tolnak ki a
faluban több házba bemegy, látogatás, koldulás, forró zsirba ; tölcséres fánk , melynek tésztáját
stb. végett ; 3 ) falun lakik, tartózkodik. Innen : tölcséren át eresztik a forró zsirba ; csillagfánk,
Faluzás, fn. Faluzó, mn. csillagalakú mintában sült ; lelkes fánk, melyben
Fal-zuzmó, fn. (nt.) zuzmóféle növény, mely töltelék van ; fahéjfánk, fahéjjal fűszerezett ; velős
leginkább falon szokott tenyészni. fánk ; mogyoró fánk; forgács fánk, 1. Forgács ; 2)
Fa-méh, fn. erdei faodúkban tartózkodó vad külön. gömbölyded alakú , farsangi sütemény ;
méhek, mely elszökött rajból szokott állani. -mé- máskép : siska, pampuska ; 3) * a. m. csöröge,
rés, fn. (erd.) 1) egyes fák hosszának, tömegének forgácsfánk, heröce. toló, fn. szögletes, rova-
megmérése ; 2) az ölfák megmérése. -mérték, fn.tékos üregü eszköz, melylyel a tolófánkot készitik.
hosszmérték, melylyel a famérést eszközlik . -met- Fanodzó, mn. akinek szeméremteste pelyhed-
szés, fn. ált. vmely számnak metsző szerszámmal zik, fant kap.
való vágása ; külön. (müv.) vmely elsimított fa- Fanos, mn. szörös szeméremtestü ; fanos leány ;
lapra különféle alakok metszése, melyről képeket 2) szőrrel benött ; fanos eb ; (km.) fanos ebnek gu-
nyomtatnak. metszet, fn. kép, melynek alakja bás eb a társa (similis, simili gaudet) ; 3) (nt. )
fába van metszve és arról nyomtatták. -metsző, szörvékonyságu szálakkal fedett (gyökér); f. répa,
fn. fametszést végző személy. -metszvény, fn. a. f. gyökerű növény. -odik, k. szeméremteste sző-
m. fametszet. rösödik ; á. é. közösülésre, nemzésre alkalmassá
Fa-méz, fn. 1 ) faodúban levő méhek méze ; 2) leszen.
á. é. fából kicsepegö hig mézga. -mézga, fn. élő- Fanövelde, 1. Faiskola.
fából kicsepegö, édes ízü enyvszerű anyag. -moh, Fanövény, fn. a fanemüek közé tartozó növény
fn. az élőfák oldalát borító mohféle élődi növény. Fan-ször, 1. Fan.
-moly, fn. vén fák belsejét emésztő féreg. -munka, † Fánt , fn. vmely sérelemnek, bántalomnak.
-mü, fn. fából készitett bármiféle munka. -müves, hasonlóval való visszafizetése (talio) ; fánton fánt,
fn. fából dolgozó iparos. szemet szemért, fogat fogért. -jog, fn. az ó és kö-
Fan, fn. tt. -t; ált. férfi és nő szemérem teste zépkorban divatozó törvényes eljárás, melynél-
körül növő ször ; 2) külön. * az asszonyi szemé- fogva a bántalmazó, sértőfél ugyanazzal bünhö-
remtest külsejét boritó ször ; 3) á. é. némely növé- dött, amivel a sértett felet bántalmazta ; pl. ha
nyekgyökerén levő szörvékonyságu szálak. - atlan, vkinek szemét kiütötte, ö is elvesztette szemét stb.
mn. szöretlen szeméremtestü ; f. asszony. (jus talionis) .
* Fane, fn. a. m. rongy . Fan-táj, fn. a szeméremtest körüli testrész.
* Fánc, fn. 1 ) a kasza nyakának erősitésére Fantarog, 1. Fancsalog.
szolgáló eszköz ; 2 ) rovaték, rovátka ; a sindely Fantetü , fn, a fanször között tenyésző la-
fánca. pos tetů.
Fáncik, 1. Fancsika. * Fanti, mn. hóbortos , féleszü.
* Fancilla, fr . rongyos leány. Fanzár, fn. (nt. ) az öthímesek és egyanyások
* Fancog, k. hetyken , kényesen beszél. közé tartozó növény ; torka a hímszálak szörei
* Fáncol, Fáncoz, cs. 1) ált. rovatékot vés ; által van bezárva ; görbe-gurba f.; pongyola f.;
2) külön. kerékre való sinvasat kilyuggat, hogy sugárf.; lila f.
szeget lehessen belé verni. Fanyal, fn. tt. -t ; (nt. ) veres kásás bogyóju
Fancsali, mn. (szój.) áll, mínt a fancsali fe- cserjenövény (arbutus uva ursi) .
szület, savanyú arcot vág. Fanyalg-ás, fn. 1) nyavalygás, beteges lézen-
* Fanesalog, Fancsarog, k. 1) vánszorogva, gés; 2) nyomorogva élés ; 3) kedvetlenség. * -at,
lézengve megy, jár- kel ; 2) kószál, csavarog. cs. fanyarán nyeleget. -ó , mn. szük állapotu,
Fanesika, fn. 1 ) * kis darab rongy, ribanc ; 2) nyomorgó, lézengö. -ós, mn. beteges, nyavalygós .
* nemzetség, ivadék ; ennek a hetvenhetedikfan- Fanyal-kukojca, fn. (nt.) a. m. fanyal.
 Fan 350 Far

Fanyalodik, k. szükségtől késztetve rászorul ; | akol, istálló fara ; (haj .) vágott, v. csapottfarú hajó ;
azokhoz fanyalodott, akiket régenten megvetett volt. kerek, v. domborúfarú hajó.
Fanyalog , k. 1) tengödve, nyomorogva él ; Fára, fn. 1) keresztyén hivek gyülekezete,
fanyalog élvezet, és fárad eredmény nélkül (Vay egyházközség, mely egy lelkész vezetése alatt áll ;
Mikl.) ; 2) sohajtoz, nyög, betegesen lézeng. 2) lelkészi hivataltól járó jövedelem ; földbirtok,
Fanyar, mn. 1) fojtós, vonyár, mi a száját ösz- mely az egyházközség lelkészi hivatalához tarto-
szehúzza, vonja; f. ízü gyümölcs ; 2) á. é. a) sanya- zik ; jövedelmes, szegény fára ; (km.) addig papé a
rú; f. élet; b) kedvetlen, komor ; f. ember. Innen : fára, míg benne a pára ; 3) a. m. lelkészi lak.
Fanyarság, fn. -án, ih. 1. Finyorán. Faracskál, 1. Faragcsál.
Fanyari, mn. fanyarkedvű. Fárad, k. 1) sok munka miatt az erő lankad,
Fanyar-kás, mn. kevéssé fanyar ízü ; f. gyü- fogy ; ki nem szokta a dolgot, hamar fárad ; 2) nagy
mölcs. -odik, k. 1 ) fanyarrá, fojtóssá, vonyárrá erőfeszitéssel, szinte az ellankadásig munkálko-
leszen ; 2) a. m. fanyalodik. -og, k. nyomorban dik ; hivatalkeresésben fárad ; (km.) röst kétszer
tengődik, anyagi szükséget szenved. fárad ; 3) (szój.) ugyan minekfárad ! soh' se fárad-
Fanyarú, mn. a. m. fanyar. Innen : Fanyarú- jon ! a kinálást visszautasító szólásmódok ; 4) so-
ság, fn. ványodik.
Fa-nyelü, mn. fából csinált nyéllel ellátott ; fa- Fárad-almas, mn. fáradsággal járó, amiben el
nyelű kés, bicsak; (km.) bécsi bicsak fanyelű, ha lehet fáradni ; f. foglalkozás. -alom, fn. tartós
elvesz is kikerül. -nyelvü, mn. hebegö. fáradság. -ás, fn. 1) az erő ellankadása ; 2) a. m.
Fa-nyesés, fn. az élőfa felesleges ágainak le- fáradozás ; 3) soványodás. -at, a. m. fáradság.
vagdalása. -nyesö, fn. 1) fanyesést végző személy ; -atlan, 1. Fáradhatlan.
2) fanyesésre használható szerszám . -nyirés, fn. Faradék, fn. a. m. esőlék, hulladék.
az élőfa felesleges ágainak kellő arányosság végett Fáradékony, mn. hamar fáradó, aki könnyen
kertészollóval való elvagdalása. -nyiró, fn. a. m. fárad .
kertészolló. Fáradhatatlan, Fáradhatlan , mn. nem köny-
* Fányol, cs. vmely tért sövénynyel, keritéssel nyen fáradó, akinek ereje foglalkozás miatt nem
körülvesz a végböl, hogy kertet alakitson. lankad ; inn. folytonosan munkálkodó ; f. gazda,
* Fanyolgat, cs. fanyarán nyeleget. munkás; f. iró. Innen : Fáradhatlanság, fn . Fárad-
Fanyomat, fn. a. m. fametszet. Innen : Fanyo- hatlanul, ih.
matú, mn. Fáradoz, k. vmit erőfeszitéssel elnyerni törek-
Fa-padlás , fn. 1) fából készitett padlás ; szik ; miben fáradoztál? Innen : Fáradozás, fn.
2) padlás , hol különféle használatra valófát Fáradság, fn. 1 ) az erőnek tulfeszitett foglal-
tartanak. padlat , fn. padolat fából. -pehely, kozás miatt való ellankadása ; fáradságtól a lábát
fn. (nt. msz.) némely élőfák pehelyalakú virága. sem birja mozdítni ; 2) fárasztó munka, foglalko-
-pénz, fn. 1) fából csinált pénz ; inn. csekély v. zás ; ez a dolog nem érdemli meg a fáradságot ; sok,
semmi értékü dolog ; (km.) bolondnak a fapénz is kevés fáradságomba került ; (km.) egy jó álom minden
jó; 2) a tanuló ifjak által az iskola fütésére adott fáradságot helyrehoz.-os, mn. sok munkával,fárad-
pénz. -piac, fn. piac, tér, hol fát árulnak. -pohár, sággal járó , fáradalmas ; fáradságos foglalkozás.
fn. fából készitett poháralakú edény. -poltura, fn. Fáradt , mn. 1) erejevesztett , erőfeszitéstöl
a. m. fapénz, -por, fn. ált. por, mely a farészeiből ellankadt; (km .) fáradt embernek édes méz az álom;
fürészelés, vágás, elkorhadás stb. által képződik ; fáradt embert könnyű megharagítani ; 2) á. é. gyor-
külön. a szúette fában képzödö finom por. saságában, mozgásában lassudó ; f. golyó; 3) *
Far, fn. tt. -t; 1) ált. állatnak hátsó része a sovány ; f. ember, sovány ember. Innen : Fárad-
combtőtől felfelé ; farralmenni be vhova ; gömbölyű, tan, ih. Fáradtság, fn. (km.) fáradtság bér előttjár,
csapottfar; farból állani ; 2) külön, az ember hátsó a jutalmat meg kell érdemelni .
felének azon többé, kevésbé kidomborodott része, Fáradtig, ih. azon ideig, mig ki nem fárad ; f.
melyen ülni szokott, máskép : seggpart ; farára dolgozni.
verni vkinek; farba rugni vkit, a) farát megrúgni ; Faradzó, mn. 1) faroló ; 2) farozó.
b) á. é. ott hagyni, elhagyni vkit ; botból kötötték Fárafolyó, Fárafutó, mn. (nt. msz. ) indáival
fara koszorúját; farából fejébe verték az észt ; jól fára, karóra kapaszkodó : f. bab.
szegtek afarából, megtapogatták a farát ; megtörték Farág, fn. (állatt.) füzi f. a fák, különösen a
farán a mogyorót; megadták farának az övét; ugy füzek belsejét emésztő féreg.
farára sült, hogy a Duna sem mossa le róla; uj Farag, cs. 1) metsző, vágó eszközzel vmely test
nadrágot szabtakfarára ; ugyfarára száradt, hogy felszinéről apró darabokat levagdal, lemetél ; kör-
a Melák kutya sem nyalja le róla ; meglapítottákfa- mötf.; gerendátf.; bőrtf.; simára f.; fúrni-faragni,
rát; megrakták a farát ; faolajjal gyógyitották asztalos-, v. esztergályosmunkával foglalkozni ;
farát ; hasra ültették, s farát egyengették ; megin- (km.) aki sokatfarag, sok forgácsot ejt; 2) metsző- ,
gatták a farát; megrakták a farát; megijesztették vágószerszámmal való egyengetés által vmit ké-
hegyke farát; fasindelylyel fedezték be farát; meg- szit, alakít ; szegetf.; nyelet f. vmibe; emlékkövetf.;
hamuztákfarát égetlen hamuval, mindezen kifeje- (szój .) sokféle fábólfarag, ezermester ; (km. ) kōny-
zések jelentése a. m. farára vertek ; farát ríszálja ; nyű a lágy követ faragni; 3) á. é. a) mivelní, fino-
jól birja farát, virgonc, egészséges ; szitál afara, mítni vkit ; majd csakfaragunk vmit belőle; (km.)
v. farával; ugy jár afara, mint az istennyila ; jár csakugyan megvékonyodik az ember, ha gyakranfa-
kelfarával, mint a szitás malom ; nagy tönk van a ragják; b) versetfaragni, minden költői szépség nél-
farán, gazdag hozománya van ; (km.) nem lehet küli verset csinálni. Innen : Faragás, fn. Faragott,
egy farral két nyerget ülni; 3) á. é. épület, gép stb. mn. -ászat, fn. a. m. szobrászat. -atlan, mn. meg
hátsó része ; a ház fara ; a kocsi- , szán-, hajó -fara; | nem faragott, ami nincs megfaragva ; á. é. nevelet-
 Far 351
len, durva, goromba; f; ember. Innen : Faragat-
lanság, fn. Faragatlanul, ih. -csál, cs. több ideig,
könnyedén, mulatságból farag ; a körmeit farag-
csálni. -dogál, cs. lassan, de folytonosan farag.
-hatatlan, -hatlan, mn. amit faragni, finomítni
nem lehet; f. kemény fa. -ható, mn. amit meg
lehet faragni. -icsál, 1. Faragcsál .
Faragmány, fn. tt. -t ; faragás által előállitott
mü; csontfaragmány ; külön. szobor.
Farágó, fn. (állatt.) fákban tenyésző hernyófaj.
Faragó, mn. és fn. 1) faragással foglalkozó ; f.
béres; 2) faragásra használható ; f. eszköz ; 2) (b. )
azon rész a sóaknákban, hol a padok végződnek.
-kés, fn. két fogantyús, éles kés, melylyel a fara-
gószéken szokták a fát egyengetni. -szék, fn.
négylábu lóca , melynek közepéből egy előre-
hátra mozgatható bunkó nyulik fel, melylyel a
faragni való fát leszorítják.
Faragvány, Faragzat, 1. Faragmány.
* Farajol, cs. ferdén szegi a kenyeret.
Farak-ás, fn. 1) (cselekvés) több fadarabnak
egy tömegbe való összerakása ; 2) (tárgy) egy
helyre, tömegbe rakott fadarabok. -hely, fn. na-
gyobb tér, hol különféle használatra való fa van
összehalmozva.
Faramék, fn. a. m. fartö.
Fáraszt, A) cs. 1) erejefogyottá tesz vkit ; a
sok munkafárasztja az embert ; vkit vhova fárasz-
tani, rábirni, hogy vhova menjen ; ily csekélységért
kár volt ide fárasztani az embert; 2) * a. m. sová-
nyít; B) vh. a. m. fårad ; ne fáraszsza magát.
Innen : Fárasztás, fn. Fárasztó, mn.
Faraz, Farazat, Farazó, stb., 1. Faroz, Faro-
zat, stb.
Far-bogár, fn. (állatt.) hengeralakú bogár, há-
tulja felé keskenyülö sima paizskákkal (leptura).
-bokony, fn. (haj .) azon hátulsó bókonyok, me-
lyek a tat két oldalvégén nyulnak fel. -bör, fn. 1)
az ember, v. állat farát boritó bör ; 2) (b.) a bá-
nyászok bőrleffentyűje, melyet farukra szoktak
kötni.
Fare, fn. hengerded fa, melylyel a timárok a
kikészitett bőrt egyengetik.
* Farcinál, cs. kérdezgetve faggat, fartat.
Far-csavar, fn. (msz.) a puska agyát a csövel
összekötő cső. -csiga, 1. Farcsík.
Faresik, fn. (bt.) az emberi, v. állati test azon
része, mely közvetlen a farnyilás felett van, hol a
gerinccsont végződik. -csont, fn. a farcsíkot ké-
pező csont. -duc, fn. a farcsíkban levő duc. -ficam,
fn. (kórt.) a farcsíkcsontnak helyéből kimenése.
-ideg, fn. (bt. ) ideg a farcsíkban. -izom, fn. (bt.)
izom a farcsíkban.
Far-csikló, fn. (bt. ) csukló a farban. -csima,
1. Farcsík.
Far-csont, 1. Farcsíkcsont.
Far-csok, fn. a. m. farcsík.
Far-dagály, fn. 1) a faron képződött kóros
daganat; 2) a far domborulata ; 3) á. é. a) a nők
által csipöjükre köttetni szokott dagadós holmi,
hogy a szoknya duzzadtabban álljon rajtok ; b)
szóvirágos , cikornyás előadás , beszéd. Innen :
Fardagályos, mn.
Fár-díj, fn. fáradságért járó díj , jutalom.
Faré, fn. 1) fartatás, kérdezősködés ; faréra
vonni, a. m. kikérdezni ; farérafogja, kérdőre ve-
szi ; 2) 1. Faredv.
― Far
* Fáré, fn. viszontagság, baj ; (szój .) sok fárén
járt, sokon ment keresztül, sokat tapasztalt.
Fa-redv, fn. a fa porhanyó, korhadásnak indult
része. -redvesedés, fn. a fa elkorhadása, porha-
nyulása. -rev, fn. a. m. faredv. -rév, fn. hely a
folyam partján, hol a szálfákat a folyamból kihu-
zogatják.
Far- fa, fn. keréknyilással ellátott ülőhely az
árnyékszékben. -fene, fn . a sertések farának kóros
állapota, midőn kukacok esnek bele. -gonya, fn.
a. m. fardagály. -hám, fn. a lovak farát takaró
hám ; á. é. * bojtban végződő sallang, mely ünne-
pélyes nagy- mise alkalmával a dékány és aldé-
kány ruhájának hátulján csügg le. -hámos, mn.
farhámmal felszerelt ; f. ló ; á. é. f. mise, segédlettel
végzett nagy mise, midőn a papok cafrangosabb
öltözékben szolgálnak.
Fárit, 1. Fáraszt.
Fark, fn. 1 ) rövidebb, hosszabb mozgatható
kinövés az állati test hátulján, az alfel nyilása
felett ; a négylábu állatoknál szőrrel van benöve,
a madaraknál hosszas tollakból áll, a halaknál
pedig serteféle anyagból ; (szój .) farkát csóválni,
a) farkát mozgatni ; b) á. é. hizélegni ; farka alja
van annak, hogy ő ide jött, nem jött ok nélkül, tit-
kos oka van annak, hogy ide jött ; mi lehet ennek
afarka alja? mi indokból történhetett ez ; rövid,
mint a nyul farka ; nyul farkán csomót kötni, lehe-
tetlent akarni ; sem füle, sem farka, semmit sem
ér ; farkába tört a kése , a munka vége felé sült
belé ; farkába üti a kést, hirtelen hozzá lát ; kin
vagyon afarka beszédjének , ravasz beszédü ; (km.)
nehezen felejti kigyó afarka vágását ; ebet szőréről,
rókát farkáról megismerheted; 2) (alj .) a férfi
nemzőrésze ; 3) á. é. a) vminek hátulja, lefityegö
része; a szekér farka ; a szoknya, a kabát farka ;
(km.) kinek szekere farkán ülsz, annak nótáját
dúdoljad ; b) vmely politikai pártfönököt követő
személyek összevéve.
Farka-gom, fn. (állatt .) a négykezüek közé tar-
tozó állat, rövid, gümöalakú farkkal ; közönségesf.
Farkal, k. 1) farkát csóválja; 2) (alj . ) növel
közösül ; 3) á. é. a) hizeleg ; b) csavarog, kószál.
Farka-láb, fn. (állatt.) földi bolha, mely farká-
val segíti elő magát az ugrásban.
Farkalj , fn. (szój .) ennek a dolognak farkalja
van, titkos indokból történt ; nagy farkalja van
ennek, nagy következése lesz e dolognak .
Farkall-ik, k. szögletalakban végzödik ; odaf.
a szántóföld. * -ó, fn. 1) ált. a leereszkedő szekér
után akasztott dorong ; 2) külön. (b. ) a lóhúzmüre
akasztott tereh, a leeresztendő s feljövő tömlök `
járását mérséklendő.
Farkas, mn. farkkal biró, aminek farka van;
f. majom ; á. é. f. csillag.
Farkas, fn. 1) (állatt.) az ebek neméhez tartozó
ismeretes ragadozó állat ; erdei, fehér, nádi, ordas
f.; vén f.; nagyf.; (szój .) báránybőrbe öltözött farkas,
szenteskedő gonosz ;farkasnak erdőt v. berket mutat-
ni, nálad okosabbat eszelni ;farkast birkásnaktenni,
v.farkasra bízni a bárányt , a. m. ebre bízni a hájat ;
hallgass ! iholjön afarkas, gyermekijesztő szólás ;
szaladjfarkas , inadban az igazság ; farkast etetni,
telhetetlent vendégelni ; farkas lakik gyomrában,
mindig éhes ; farkasul nevetni, sirni ; akkor még a
farkas is a földön járt, hát most hol jár? a talpon;
farkast emlegetnek : kert alatt kullog, akkor mond-
 Far 352 Far

ják, mikor vkit emlegetnek s az épen akkor meg- szembetegség , midőn a szem elhomályosodik ;
jelen ; (km.) farkasnak mondják: páter noster, ő (szój .) farkashályog van a szemén , nem akarjá
azt mondja ; bárányláb, v. ha a farkast miatyánkra magát észrevenni. -hárs, fn. a. m. farkasborosz-
tanítod, báránylábat kiált, azaz : ki mire szokott, lán. -kasza, fn. zsákmány, ragadomány ; farkas-
azt üzi ; lehányja szőrét a farkas, de bőréhez igen kaszára bocsátani , kockáztatni , kockára tenni ;
hozzászokott, v. afarkas szőrét, nem akaratját vál- farkaskaszára jutni ; farkaskaszára vetni, zsákmá-
toztatja, kinek vérében a gonoszság, ritkán válik nyul engedni. -kelepce, fn. a. m. farkascsapda.
abból jó ; az éhes farkasnak élesebb a körme ; minél Farkaskodik, k. farkas módjára akar raga-
vénebb a farkas, annál maróbb ; más részről : vén dozni.
farkast a bárány is neveti, mert tehetetlen ; farkas- Farkas-koldus, fn. a régi babonás néphit sze-
nak soha sem lesz bárányfia ; farkas nem nézi a rint a. m. farkassá vált ember. -komaság, fn.
bélyeget, v. olvasott juhot is megeszi a farkas ; ha farkaskomaságból igazi sógorság, mikor az ellenek
koplal is a farkas, nem cserélne a kalmar ebével, ha kibékülnek, akkor szokták ezt mondani . -kölyök,
éhezik is a szabad ember, nem cserélne a jól tar- fn. fiókfarkas, farkasfi ; (szój. ) megjobbítja magát,
tott rabszolgával ; ki farkassal tart, annak vonítni mint a farkaskölyök, köröm , fn. 1) a farkas
kell; ki afarkasok közt fegyvertelenül jár, elvész ; körme ; (szój. ) farkaskörmök közé jutni, kerülni,
nem könnyen ejted meg a vén farkast ; nehéz vén kegyetlen ember hatalmába jutni ; 2) (nt.) a. m.
farkason szántani ; hamar elunja az, ki farkason korpafü. marta. mn. farkastól megmart. -mar-
akar szántani; sok bárányt visz el addig a farkas, talék, fn. 1 ), farkas által szétmarcangolt állat,
mig verembe kerül; megeszi farkas a bárányt, ha ember ; 2) á. é. személy, aki kegyetlen ember ha-
béget is; csak akkor nem eszi meg farkas a bárányt, talmába kerül. -maszlag, fn. (nt.) mérges, gyógy-
ha el nem éri; többet öl le afarkas, mint egyszerre növény, melynek dióalakú bogyói vannak, más-
elemészthet; ugy szereti farkas a bárányt, hogy sze- kép ; ebvész, vasbogyó (nux vomica) . -nevetés,
retetből meg is eszi, tapasztaljuk ; farkas után a fn. á. é. erőtetett nevetés, mikor inkább sirhatnék
holló is élni akar ; nehéz a farkasnak magvát sza- az ember. -nyak, fn. 1) a farkas nyaka ; 2) á. é.
kasztani, mert szapora a gonoszság ; nem el a far- merevült nyak, nehezen, v. épen nem mozdítható
kas pénzzel; a farkas ritkán eszik sült húst ; huszítják emberi nyak ; (szój.) a zsidókkal farkasnyakat
a farkast, még is elviszi a juhot ; ki nem vehetni, vontak (Geleji K.) , a. m. ujjat húztak , vete-
mint fias farkast a cserjéből ; 2) á. é. az alfel- kedtek.
vágány feltörése, kipállása (a sok gyalogolástól, Farkas-nyál, fn. (ásványt.) acélszínü, nagy
lovaglástól). fajsúlyu érc (wolframium). -ordítás, fn. a farkas
Farkas, tn. finév, Wolfgangus. ugatása, vonitása. -ordító, fn. a. m. farkasverem ,
Farkas-alma, fn. (nt.) a. m. gégevirág ; kerék, vagy téli farkas tanya ; (szój.) olyan hideg ez a szoba,
v. nőstényf. -bab, fn. a. m. farkasszőlő. -bélü , mn. mint a farkasordító. mn. á. é. nagyon hideg ;
és fn. sokat evő, nagy gyomrú . -bogyó, fn. (nt.) farkasordító tél. -ölöfü, fn. (nt.) a sisakvirágok-
a nadragulya bogyója. boroszlán, fn. (nt.) hal- nak egyik faja. méregfü ( Aconitum licoctonum).
ványpiros virágu bokornövény ; a vizenyős he- -répa, fn. (nt.) a. m. farkasgyökér. -seb, fn. a. m.
lyeket szereti (Dephne mesereum) . -bunda, fn. rákfene. -serét, fn. nagyobb fajta serét, melylyel
bunda farkasbőrből. -csapda, fn. erős vaskelepce, farkasokat lönek, máskép : fickó. -setét, fn. (kórt.)
melylyel farkasokat szoktak fogni. -cseresznye, szembetegség, melynek következtében éjjel nem,
fn. (nt.) vadnövény, melynek mérges bogyója a v. csak gyöngén lát. -szem, fn. 1) a farkas állat
fekete cseresznyéhez hasonlít. szeme; 2) merő nézés ; (szój . ) farkasszemet nézni
Farkasd, fn. (vad ) nagyobb farkasfi. vkivel, egymásra dacosan, kihívólag nézni ; néz-
Farkas-éh , fn. nagy étvágy, nagy fokú éhálla- zünkfarkasszemet, nézzünk egymásra sokáig ugy,
pot. -fene, fn. a. m. sömör, terjedő fene. -fi, fn. hogy el ne mosolyodjunk s ne pillantsunk. -szölö,
fiatal, fiók farkas. fog, fn. 1 ) a farkasnak foga ; fn. (nt.) fekete bogyóju növény a csillárok közöl
(szój.) farkasfogra kelt, örökre elveszett ; (km. ) (paris) . -ször, fn. 1) a farkasnevű állat szöre ; 2)
farkasfog is végre aranyat simít ; 2) á. é. a többiek szemszőr, mely a többinél kiebb áll. -szörü, mn.
közöl nagyon kiálló fog ; 3) (nt. ) mocsáros vidé- a farkaséhoz hasonló, ordas szőrü ; á. é. szine-
ken található fü (lupus) ; 4) (b.) a tulkó fölverései vesztett, törött bor. tej, fn. 1) a farkas nevű állat
után maradott kiállások (Aufschlagspur). teje ; 2) nagyobb fajú ebtejfü. -topp , fn. (nt.) 1.
Farkas-gége, fn. 1) a farkas gégéje; 2) a. m. Korpafü.
farkasgégevirág. gégevirág, fn. (nt. ) a gégevi- Farkas-tutulás , fn. farkasorditás , vonitás,
rágok közé tartozó növény, hímfarkasalma, lika-- ul, ih. farkas módjára, ugy mint a farkas ; f. ne-
sír (aristolochia clematitis) . -gödör , fn. mély vetni, a. m. sírni. getés, fn. a farkas sajátos,
gödör, melynek közepéből egy pózna nyulik ki, s kullogó ügetése, szaladása, gyesztetés. -vacsora,
ennek végére csaldög van kötve ; a gödör pedig fn. (szój .) farkasvacsora , ördögebéd , a hol jól
náddal és gazzal csak kevéssé van befedve, hogy tartják az embert étellel, de innia nem adnak.
ha a farkas a kitett csaldögöt a póznáról le akarja Farkatlan , mn. fark nélkül való ; f. madár,
kapni, a gödörbe belezuhanjon. -gúzs, fn. erős majom. Innen : Farkatlanul, ih.
gúzs, melylyel vkinek kezeit, lábait megkötözik. Farkaz, A) k. a. m. farkal ; B) cs . farkával
-gyökér, 1. Farkasölöfü. legyezget, ütöget ; a ló, a tehén farkazza magát .
Farkas-gyomor, fn. a legnehezebb eledeleket Fark-csigolya, fn. (bt.) csontesigolya az álla-
is megemésztő, egészséges gyomor. -gyomrú, mn. tok farkában. -csigolyacsont , fn. csigolyaféle
egészséges gyomrú, aki mindent megeszik. -hal, csont az állatok farkában. -csóválás, fu. a fark
f . (állatt.) hátrahajlott orrú, nagy száju ragadozó mozgatása, pl. midőn a kutya hizeleg ; á. é. hizel-
tengeri hal (anarchicus lupus). -hályog, fn. (kórt. ) | kedés, csuszás-mászás. -csóváló, fn. és mn. alá-
 Far 353
való célból hizelkedő , csuszó-mászó személy. -in-
gató, fn. (állatt.) a. m. billegény.
Farkkóró, fn. (nt.) farkhoz némileg hasonló
növényfaj ; fedelékes, fekete f.; ökör f.; molyűzőf.
Far-kötél, fn. (haj .) a hajó hátulján kikötésre,
v. keresztkötésre alkalmazott kötél , máskép :
resztó; -kötény, fn. a. m. farbör.
Fark-majom , fn. (állatt.) majom, melynek
farka van. -para , fn. (állatt. ) a halnak farka
tájékán levő uszonya. -pöröly, fn. (gép.) oly pö-
röly, melynek mozgatása a tengely felöli végének
lenyomatása által történik.
Fark-remek, fn. a levágott állat testének azon
része, mely a gerinc alsó végét környezi. -szárny,
fn. a. m. farkpara. -tok, fn. a ló farkának beta-
karására használható börtok. -toll, fn. a madár
farkát képező toll.
Fark-uszony , fn. (állatt.) a. m. farkpara.
-utanes, fn. a. m. farkmajom.
Farmatring, fn. 1) a lószerszámhoz tartozó
szíj , melynek egyik vége a ló farka alá huzatik ;
(szój.) szenved, mint a farmatrig ; 2) verö eszköz
szíjból, melylyel hajdan a lovaskatonákat verték ;
farmatringotfutni. -oz, cs. 1) lovat farmatringgal
felszerszámoz ; 2) vkit farmatringgal ver.
Farnác, fn. (nt.) az öthímesek közé tartozó nö-
vény (pharnaceum).
Farol, k. farral megy vmely irányban ; befelé,
kifelé, oldalt f.; á. é. a kocsi, szán hátulja félre
csúszik. Innen : Farolás, fn. -tat, cs. farolni kény-
szerít.
Faros, mn. kövér, nagy farú ; f. leány.
Fa-rost, fn. 1) a fa rostja, szálagok, melyből
a fa anyaga áll ; 2) (vt.) a. m. fadék. -rosta, fn.
nagy rosta, melynek feneke vékony fahéjból van
Összefonva. -rothadás, fn. a fa anyagának elemeire
való felbomlása, elrothadása.
Faroz, cs. (ács msz.) a házfödél hátulját, farát
lejtős alakura csinálja, zsindelyezi, Innen : Fa-
rozás, fn.
Farozat, fn. (ács msz.) a háztödél lejtős irányu
hátsó része. -fa, gerenda, fn. gerenda, mely a
házfedél hátulján lejtősen van felállitva.
Farozó, fn. (haj .) a hajó kormányevezője.
Far-padló, fn. (haj . ) a hajó farára alkalmazott
padló. -pofa, fn. a farnak egy- egy oldala, segg-
part. retesz, fn. (ht.) az ágyu hátsó részét össze-
tartó retesz. -sába, fn. (kórt.) ált. fájdalom a
farcsontban ; külön. a lovak farzsibbadása (cox-
algia).
Farsang, Farsáng, Fársáng, fn. 1) ált.
mulatságra fordított idöfolyam; farsangot tartani ;
külön. háromkirályok-napjától hamvazószerdáig
terjedő időszak, melyen táncmulatságot, lakadal-
makat szoktak tartani ; hosszú, rövid f.; zöld far-
sang, fehérvasárnap utáni idő ; (km.) minden far-
sangnak van böjtje, öröm után szomorúság követ-
kezik ; a szeretet nincs a farsang hatalmában ;
farsangon kivül is esik leányvásár ; koros szegény
leánynak mindig rövid a farsang ; farsang farkán
csuszik a fa-szán ; 2) á. é. mulatság, dinom-
dánom ; lesz ma farsang! -hét, fn. utolsó hét a
farsangon. -i, mn. 1) farsangra való ; f. fánk,
öltözék; 2) farsangon történö ; f. mulatság. -ol, k.
farsangra való mulatozásokkal tölti az idöt,
mulatoz, lakmároz. Innen : Farsangolás, fn. Far-
sangoló, mn.
Ballagi szótár.
- Fat
Farsangos, mn. mulatozó, mulatozni szerető.
-kodik, k. a. m. Farsangol.
* Farszák, fn. csúcsosan végződő kisebb háló,
máskép : bokoriszák.
Far-szárnyvitorla, fn. (haj . ) a farvitorlát nö-
velő szárnyvitorla, mely a csonkafán függ.
Farszij, fn. a ló farát fedő szíj , melylyel eresz-
kedön a kocsit tartják. -as, mn. farszíjjal ellátott,
felszerelt.
Fartaltat, 1. Fartoltat.
Fartat, cs. 1) hátrálni, háttal, farral haladni
kényszerit ; 2) vkit nagyon fakgat, kérdezget, vmi
titkot minden áron meg akar tudni ; fartatni a
befogott tolvajt ; fartatni vmely titkot. -ólag, ih.
ih. farral hátrálva ; erre tova fartatólag táncol a
büszke ló. * -ós, mn. dülös, lejtős ; f. út.
Fartol, k. a. m. farol .
Fartoltat, cs. ökröt, lovat farolásra nógat.
Far-toll, fn. a madár farcsíkját borító toll. -tö,
fn. az állati test azon része, mely a farcsík táján
van ; fartő-pecsenye. -töke, fn. (haj .) a hajó há-
tulját bezáró vastag fa.
Far-vitorla, fn. (haj .) kétárbocos hajó farára
alkalmazott pányvadorongos vitorla (Briggsegel) .
-vitorlaszárnyfa, fn. (haj.) rúd, mely a farvitorla
csonkafájáról függ, és a farvitorla szárnyvitorláját
tartja. -zsába, fn. a. m. farsába.
Fás, mn. 1 ) a. m. fatermö, fával beültetett ;
erdös ; fás vidék ; 2) fatartásra használható ; fás
kamara ; 3) á. é. a) kemény rostú ; fás retek ; b)
untató, ízetlen ; fás beszéd, élc.
Fa-sav, fn. (vt. ) fából készitett, kozmás ízü és
szagú sav. -selyem, fn. gyapot- és gyapjuve-
gyülékből készült szövet. -sértés, fn. az élőfán
ejtett vágás , metszés , mely annak elszáradását
okozhatja. -sikátor, fn. két oldalt élőfákkal be-
ültetet sétány.
Fásit, cs. 1) fássá tesz ; 2) á. é. érzéketlenné,
keményszivüvé tesz ; a nyomor fásítja az emberi
szivet. Innen : Fásitás, fn.
Fásli, fn. a. m. pólya.
Fásliz, 1. Pólyáz.
Fásodik, k. fássá, kemény rostuvá leszen. A
Fasor, fn. élőfákból álló sor.
Fásul, k. 1 ) fássá lesz ; 2) á. é. érzéketlenné
leszen.
Fasz, fn. tt. -t ; (alj . ) a férfi nemző vesszeje.
Faszapoly , fn. (haj .) hosszúnyelű vizhányó
lapát.
Faszarágó, Faszari, mn. és fn. zsugori, fös-
vény ember.
Fa-szén, fn. 1) fából égetett szén ; 2) a föld
alatt sötét barnává változott fa (bitumen, lignum
fossile) . -szekér, fn. fából csinált fatengelyű sze-
kér ; (szój .) teremtette faszekere ! csodálkozást
kifejező mondat. -szin, fn. 1) a. m. fafészer ; 2)
vmely fáéhoz hasonló szín ; diófaszín butor.
* Fászkodik, k. a. m. fohászkodik.
Fa-szükség, fn. ált. különféle használatú fák
hiánya ; külön. szükség, melyet vmely vidéknek,
községnek, v. személynek tüzelő fa hiánya miatt
szenvednie kell.
Fátalan, 1. Fátlan.
Fa-talp, fn. 1. Cókó . -talpú , mn. 1) fatalppa
ellátott ; f. szán ; 2) facipőben járó ; f. barát. -tá-
masz, fn. 1) vmely dölni akaró test feltámasztá-
23
 Fat 354 Fau

sára használt gerenda, v. rúd ; 2) élőfák megdülését | hok egyik faja, melynek gyökere, törzse, levelei
akadályozó támasz. -tan, fn. a fák osztályzatát, egynek látszanak (Algae). -réz , fn. (ásványt.)
tulajdonságait előadó tudomány. -tapasz, fn. az mirenynyel vegyült réz (Nickel). -rozs , fn. a
élöfak sérüléseinek betapasztására, v. különösen megdült rozson keresztül felsarjadzó rozsszálak.
oltáskor használható kertész-viasz. -tapló, fn. 1) | -szarv, fn. az igazi szarv mellett kidudorodó ki-
a fák törzséből kidudorodó gombaféle kinövés, növés némely állatok fején. -szigoráll, fn. (nt. )
mely kifőzve könnyen tüzet kap ; 2) külön. a cser, nem igazi, nem valódi szigoráll. -vesszö, fn.a. m.
bükk stb. puha, korhadófélben levő bele, melybe fattyúag.
a szikra könnyen beleakad, s ennélfogva dohányzó Fatudalom , fn. a fa, különösen gyümölcsfa-
tüzszerül szolgál. -tár, fn. rakhely, hol különféle tenyésztés mestersége.
használatu fát eladás végett nagy mennyiség- * Fatyék, fn. az ekerudját az eketaligához kap-
ben tartanak. -tárnok , fn. a fatárra felügyelő csoló gúzs.
személy. * Fatyinkálkodik , k. esetlenül hizelkedik ,
Fataró, 1. Pataró. sületlen bókokat mond.
Fa-tartó, Fatartóhely, fn. tér, hely, hol ki- Fátyol, fn. tt. -t ; 1) finom, ritka selyem-, v.
sebb nagyobb mennyiségban különféle használatú cérnaszövet, melylyel a magyar nők téli fejkötö-
fát szoktak tartani. -tenyésztés, fn . ált. erdömi- jöket lekötni szokták, v. szeles időben arcokat
velés és a gyümölcsfák szaporítása, nemesitése ; elfedik ; 2) ritkás, foszlányszövet, melyet a nök
külön. gyümölcsfa-tenyésztés. -tető, fn. 1) az élőfa fejtakaróul, a férfiak nyakkendőül használnak ;
csúcsa, teteje ; 2) fából csinált tető, fedel. -tetü, fátyollal bekötni a fejet ; külön. különféle anyagú
fn. (állatt.) 1 ) a. m. levelész ; 2) * poszátamadár. és szinü kelme, melyet az apácák ismertetőjelül
Fátlan, mn fa nélkül való, faszükségben szen- fejökre borítanak ; (szój. ) fátyolt ölteni, fátyolba
vedő;f. tartomány. öltözködni, apácává lenni ; (km.) ha fátyol, legyen
Fa-tok, fn. ált. fából készitett tok ; külön. 1) sarkig ; szép dolog a fehér fátyol; fehérfátyol alatt
fából készitett iskátula, dobosz ; 2) (haj.) a szi- gyakorta moly vagyon ; 3) ritka receszövet, mely
vattyúcsövek, árbocok körüli gömbölyű v. négy- ha fekete, gyászul szokták viselni ; gyászfátyolban
szögletű bedeszkázat. -tolvaj , fn. ált. élő-, vagy járni; fátyolt tűzni a kalapra ; gyászfátyollal be-
levágott fát ellopó személy ; külön . személy, aki az húzni a zászlót ; (szój.) fátyolt vetni vmire, bántal-
erdei fákat az illető birtokos tudta nélkül, v. aka- mat, sérelmet elfeledni ; vessünk fátyolt a multakra;
rata ellenére kivágja és magának tartja. -tö, fn. nincs jó fátyol, mert gyönge és gyásznak jele ;
1) az élőfának a szétágazó gyökerek feletti része, fátyollal törlik a sebet. —, mn. fátyolból való ; fá-
melyből a derék nő ki ; 2) az élőfa kivágatása tyol szövet.
után a földben maradt tuskó. -törzs , -törzsök, Fátyolka, fn. 1) kis fátyol ; 2) (állatt. ) finom,
fn. 1) az élőfa azon vastagabb része, mely a lom- átlátszó szárnyú apró légy ; gyöngy- , aranyszemű
bozat aljától a föld szinéig terjed ; 2) a. m. f. -félék, mn. tb. (állatt.) a fátyolka nevü legyek
fatuskó. fajához tartozók.
Fattya-vetett, mn. házasságon kivül gyerme- Fátyolos, mn. tt. -t, v. -at ; 1) fátyollal ellá-
ket szült nö ; f. leány. tott; f. kalap, zászló ; 2) aki fátyolt visel ; f. hölgy,
Fattyaz, cs. vmely növény fattyúhajtásait le- apáca.
csipdesi, kitépi ; kukoricát f. -ik, k. házasságon Fátyoloz, cs. fátyollal felszerel, eltakar ; kala-
kivül gyermekezik, törvénytelen gyermeket szül. pot, zászlót f. -ott, mn. 1) fátyollal beborított, fel-
Fattyú, fn. tt. -t. v. fattyat ; tb. -k, v. fattyak; szerelt ; f. kereszt ; 2) á. é. a) fátyolozott látás,
1) házasságon kivül született törvénytelen gyer- homályos, mintha fátyol volna a szem elött ; b)
mek, zabi, kocagyerek ; fattyat vetni ; 2) á. é. a) f. hang, nem egészen tiszta, csengéstelen hang.
pajzán, vásott gyermek ; te gonosz f.; szemtelenf.; Fátyol-selyem, fn. három, v. négy sodratú
b) gyermek ; kedves fattyam, lelkem fattyam ! c) a. selyem, cérna, melyből a nehéz selyemszöveteket
m. fickó, legény ; derékf. mn. 1) törvénytelen készitik. -szita, fn . nagyon sürün szövött szita,
ágyból született ; f. gyermek ; 2) hamis, ál, nem melylyel a lisztből a port szitálják ki. -szövet,
igazi ; f. gyémánt, rozs; 3) (nt.) nem szokott helyén fn. ritka, recés szövet, mely fátyollá van alakítva.
nött, mellekes ; fattyú hajtás, levél ; (km.) fattyú- Fátyolzott, mn. 1) a. m. fátyolozott ; 2) (nt.)
csemete mély gyökeret ver. Fa-udvar, fn. udvar, tér , melyen különféle
Fattyú-ag, fn. fa tövén nött haszontalan sarj , használatú fát szoktak tartani. -usztatás, fn. ált.
vessző, mely a fára káros hatással van. -evezök, a levágott fának vizen való szállitása ; külön. fo-
fn. tb. (állatt.) mellékes evező tollak. lyamok mellett divatozó faszállitási mód, melynél-
Fattyú-galaj , fn . (nt.) a galajféle növényekhez fogva a fenyőszálakat egyenként a folyamba
hasonló külsejü növény, álgalaj. dobják, s rendeltetésök helyéig uszni hagyják.
Fattyú-gally, fn. a. m. fattyúág. gyémánt, -ültetmény, fn. 1) földbe ültetett, fiatal fa ; 2) tér,
fn. csehgyémánt , a valódinak külszinét viselő hol fák vannak ültetve. -vágás, fn. 1 ) az élőfák
álgyémánt. -hajtás, fn. (nt .) a növény hajtása, kivágása ; 2) a kivágott fának hasábokra való
melyből fattyúág leszen. -hang, fn. nagyon vé- feldarabolása. -vágitó , fn. bunkóféle készület,
kony hamis hang, fejhang, kappanhang. -kakas, melylyel a favágók éket, fejszét vernek be a ke-
fn. a párzásra tehetetlen kakas , mely a jércét ményebb fába ; 2) * az udvaron az a hely, hol fát
megtermékenyítni nem képes. -köröm , fn. azon szoktak vágni ; ajó öreg künn a favágitón farag
köröm, mely némely állatoknál a talpon felül a (Szel. L.). -vágó, fn. ált. favágással foglalkozo
lábszár hátulján nö. -levél, fn. a fa, v. növény személy ; külön. aki favágásból él ; 2) hely, hol
törzséből, v. vastagabb ágából kinövő levél, mely fát szoktak vágni ; 3) (állatt. ) faférgekkel élő har-
nem rendes levélszáron nött. -moh , fn. (nt.) a mo- | kályféle madár.
 Fav - 355 Fecs

Fa-vásár, fn. 1) hely, tér, hol vásár alkalmával Fázós, mn. kit könnyen bánt a hideg. Innen :
csak egyedül faárukat adnak el ; 2) faáruknak | Fázósan, ih. fázósan összeborzad.
vásári adása-vevése. -viasz, fn. a. m. fatapasz. Fáztat, cs. engedi, hagyja, hogy fázzék ; fáz-
-virágzás, fn. 1) az élőfát boritó bimbók kinyí- tatni kezét, lábát.
lása, virágokká levése ; 2) azon idő, mikor a fák * Febó, fn. a nők fejtakarója.
virágzanak ; favirágzáskor mult esztendeje. Feesesen, k. hig, cseppfolyó testböl egy kis
* Fáz, 1. Faiz. rész fecs hanggal elszóródik ; földre fecscsent a
Fázás, fn. tt. -t ; 1) a testnek a külső hidegtöl, bor, viz ; á. é. vmibe belé fecscsenni , hivatlanul
v. belhőségtől okozott kellemetlen érzése, mely beleszólni. -t, cs. eszközli, hogy vmely cseppfolyó
didergésben , reszketésben nyilványul ; 2) a. m. test vhova fecscsenjen ; arcára fecscsenteni a
faizás. vizet.
Fazék, fn. tt. fazekat ; tb. fazekak ; 1 ) különféle Fecseg, k. 1 ) hig, v. cseppfolyó testből egy-
anyagú, kisebb-nagyobb öblös edény egy, v. két egy kis rész egymásután elszóródik ;f.a forrásban
füllel ; réz-, vas-, porcellán-, cserépfazék , külön . levő lekvár ; 2) á. é. a) kell, v. nem kell , beszél, jár
agyagföldből égetett nagyobb fajta öblös edény, a szája ; ne fecsegjetek már annyit ; b) haszontalan
melyben az ételt fözik ; mázos f., vászon f., má- dolgokról beszél. Innen : Fecsegés, fn.
zatlan ; (szój . ) nosza rajta kis fazék, ugyanfel- Fecsege, 1. Föcsege.
rottyantál; tudja, kinek mi van a fazekában ; (km.) Fecsegö, mn. 1) fecs-fecs hangot adva szök-
kicsiny fazék hamar felforr, a kis ember hamar kenö; f. bor ; 2) beszédes, akinek folytonosan jár
megharagszik ; ha magad döntötted el afazekat, ne a szája, csacska. -, fn. személy, aki sokat szeret
kend másra annak zsírját, ha te követted el a bünt. beszélni ; nagy fecsegő. Innen : Fecsegőség, fn.
ne fogd másra ; az ujfazék, mi szagot magához ve- Fecsegtet, cs . vmely cseppfolyó testet fecsegni
szen először, megtartja azt utólsó cserépig, milyen hagy, készt.
erkölcsöt veszen valaki gyermekkorában, kitör Fecsel, k. az olvadóban levő ezüstből egy-egy
belőle öregkorára is ; kiki maga fazeke mellé szitja kis rész ki- kiszökel.
a tüzet, maga hasznát keresi ; tört fazékkal óva Fecséll, cs. a. m. fecsérel.
bánunk; repedt fazék legrégibb a háznál, v . törött Fecserékel , 1. Ficsereg.
fazék tovább tart, gyöngélkedve soká elélhet az Fecsérel, cs. tk. fecsegtetve elszór, inn. : téko-
ember ; fazekat kongásán, madarat szólásán ; faze- zol, prédál. pazarol, veszteget ; örökségét fecsérli.
kak hamar összezördülnek , hamar megbékélnek; Innen: Fecsérlés, Fecsérlő, fn.
tejes fazéknál hirtelen szolga a macska. Fecske, mn. 1. Csacska.
Fazekas, fn. 1 ) agyagföldből cserépedényeket Fecske, fn. (állatt.) a vándor-madarak egyik
készitő iparos ; (szój . ) nevet, mint a fazekas, mikor faja, mely nyárra hozzánk jö, télre melegebb ég-
szekere feldúl, v. ha korongja kiugrott, sir ; nemes hajlatra megy ; éjjeli-, ennivaló, fellegi-, füstös-, v.
ember volt, de a fazekasok elhordták aföldét ; faze- kémény-, havasi-, v. lábatlan-, parti- , tengeri-f.;
kas korongról, varga kaptáról beszél ; 2) polc, me villás -f.; (km.) egy fecske nem hoz, v. nem csinál
lyen fazekakat tartanak. mn. fazékkal megra- nyarat , egy példa nem dönt ; nem jó veréb-
kott, fazekat tartalmazó ; f. polc, szekér. nekfecskével pörlekedni ; a fecske elröpül, a veréb
Fazekas- agyag, fn. sárga agyagföld, melyből itt marad, a békés polgár rövidet húz , mikor
a fazekasok a cserépedényeket készitik. -mester- ügyebaja van a sehonnaival ; ez ma itt van, hol-
ség, fn. cserépedények készitésével foglalkozó nap bottal ütheted nyomát, s ennélfogva könnyen
mesterség, mi, fn. agyag, cserépmunka, melyet túlteszi magát mindenen ; nyári szállásért meg
a fazekas készit. -mühely, fn. mühely, hol a fa- nem telel veled a fecske ; hirmondó fecske tavaszt
zekasok dolgoznak. -ság, fn. 1 ) a. m. fazekas énekel; nem sirat egy fecskét egy nyár ; sok fecske
mesterség; 2) vmely helyen tartózkodó fazekasok ősz jele ; idővel s fecske még házadra szállhat; elmegy
Összevéve. afecske, itt marad a túzok.
Fazék-kantár, fn. a. m. kasornya. -kö, fn. Fecskefark, fn. 1) a fecskemadár farka ; 2) á.
puha agyagkő, melyet metszeni, nyujtani lehet, sé. fecske farkához hasonló két ágban végződö
e tulajdonságánál fogva, edénykészitésre használ- vmi ; külön. a. m. frakk, felöltö, melynek hátulján
ható. -máz, fn. a cserépedények fényesitésére, két farkalakú leffentyű csügg le. -ú, mn. fecske-
zománcozására használható máz. farkáéhoz hasonló alakú ; ƒ. zászló ; (ép.) f. kötés,
Fázékony, mn. a hidegre nagyon érzékeny, aki midön az összeillesztett két fa, a fecskefarkhoz
könnyen fázik. Innen : Fázékonyság, fn. hasonló villás alakot mutat ; f. tégla , csipkézett
Fazéktörés, fn. (szój.) idvességes dolog közé szélü, két csúcsban végződő tégla ; f. kapcsolás.
ne elegyíts fazéktörést. Fecske-fészek, fn. 1) a fecskemadár különféle
Fázik, k. 1) a hideg hatását érzi, s emiatt dide- alakú és anyagú fészke ; chinai, v. ennivaló f.;
reg. reszket ; f. a kezem, lábam; (szój.) nem ugy (km . ) ha mézet akarsz gyüjteni, a fecskefészkeket
fázik, amint reszket, nincs oly baja, mint panasz meg ne szenvedd házad körül. -fi, -fiók, fn. még nem
kodik ; nem is tudja ember, honnan fázik ; 2) á. é. anyányi, fiatal, kis fecske ; (km.) ha mézet akarsz
a) irtózik vmitől, vmit nem örömest végez ; f. a gyüjteni, a fecskefiukat megne szenvedd házad körül.
munkától; b) zsugorog, összehúzza magát, mintha fonal, fn. (nt. ) a. m. fonalnyüg. -fü, fn. (nt.) a
a hideg bántaná ; dúsgazdag, mégis mindég fázik. gódircféle növények egyik faja : nagy, kis f -gát,
Fázit, Fázlal , cs. eszközli, hogy vki fázzék . fn. (eröd.) a fecskefarkhoz hasonló, éles szögben
* Fázlódik, k. sokáig fázik, átfázik. végződő bástya. -gébics, fn. (állatt.) a gébicsféle
Fázódik, 1. Fázlódik. ragadozó madarak egyik faja. gyökér, fn. (nt.)
* Fazok, Fazokas, 1. Fazék, Fazekas. izzasztó szerül, ellenmérgül használható gyógy-
23 *
 Fecs 356 - Fed

növény (asclepias vincetoxicum). -hal, fn. (állatt.) Fedd, cs. dorgál, szid, pirongat ; szigorúan, ke-
nagy potrohú tengeri hal, hátán fecskefark alakú ményen f. vkit ; 2) á. é. vmely elkövetett bünt
szárnyakkal (trigla hirundo). -kö , fn. 1) a fecske roszal, s cselekvőjét büntetésre méltónak tartja;
zúzában található kövecskék ; 2) a fecskehal a gyermek pajzán tetteit feddni kell ; (km.) ha ba-
kövé vált foga ; 3) bizonyos csigafaj héja (lapis rátodat titkon fedded is, de mások előtt dicsérd.
chelidonium). Innen : Feddés, fn. Feddő, mn. -egel, -eget, cs.
Fecske-locska, mn. és fn. böbeszédü, fecsegő, többször, gyakran fedd. etlen, mn. meg nem
akinek a szája mindig jár. korholt, nem pirongatott, aki nincs megfeddve ;
Fecskend, cs. 1) cseppfolyó testtel vmit behint ; f. bűnös.
vizzel f. vkit; 2) hig, v. cseppfolyó testet lövel, Feddhet-len, mn. meg nem feddhető, nem kor-
fecscsenni készt ; vizet f. vki szeme közé ; külön. arra holható, példás viseletü ; f. életű ember. Innen :
alkalmas csöves eszközből lövel cseppfolyó testet ; Feddhetlenül, ih. Feddhetlenség, fn. -ö, mn. korho-
vizipuskával fecskendi a növényeket. Innen : Fecs- lást megérdemlö, szidásra méltó.
kendės, fn. Feddödik, Feddözik, k. dorgálódik, pironga-
Fecskendez, cs. több ideig, de meg-megsza- tódzik, folytonosan fedd, dorgál.
kitva fecskend. -ö, fn. 1) személy, aki vmely hig, Feddtelen, mn. a. m. feddetlen. Innen : Feddte-
v. cseppfolyó testet fecskend ; 2) légmentesen be- lenül, ih.
léillesztett, tolattyúkkal ellátott csöves gép, mely- Fedel, Fedél, fn. tt. -t, v. fedelet ; tb. fedelek ;
lyel a fecskendést eszközlik ; 3) (állatt. ) hosszú, 1) ált. minden, ami az elemek csapásaitól, a sza-
vékony bélféreg, oldalt szemölcsalakú nyilással bad égtől elfed, óv; f. alá terelni a jószágot ; 2)
(sipunculus). (ép.) vmely épület teteje, mely a falakon felül
Fecskendi, fn. a titkot mindjárt kifecsegő, aki különféleképen felfelé emelkedik ; holland, v. sátor
titkot tartani nem tud. fedél; ujnémet, derékszögű, v . nyereg fedél; gömbö-
Fecskendik, k. (személyt.) cseppfolyó test lölyû, v. kupfedel; lapos-, torony-fedel; olasz-, kan-
velve kifecscsen , szökken ; f. a vér az elvágott farúfedél ; fedél alá venni az épületet ; inn. á. é. a.
tagból. m. ház, lak, kunyhó ; egy f. alatt lakni vkivel, egy
Fecskendő, fn. légmentesen beleillö tolattyúval ugyanazon házban ; zivatar elől f. alá menekülni ;
ellátott csöves gép, melyből a cseppfolyó testet 3) különféle kisebb edények teteje ; a dobosz, do-
távolabb helyre lehet fecskendeni ; külön . tüzoltó hánytartó, pipa fedele.
szer; bőrdős f.; tüzi, kézi, rugalmas f. -hal, fn. * Fédel, Fédely, fn. tt. -t; nõi fejtakaró kendő.
(állatt.) légzés alkalmával a vizet kifecskendő, Fedél-ágy, fn. a. m. fedéltalp. -boltozat, fn.
több fajú tengeri hal. -ház, fn. ház, hol a város, (ép.) az épület fedelének boltozata. -boritás, fn.
v. helység tüzifecskendőit tartják. (ép.) az épület tetejének érc-, kö-, v. fa-lapokkal,
Fecskendők , fn. tb. (állatt.) a vizi állatok zsindelylyel való beboritása. -csatorna, fn. az
egyik faja, melynek végtagjai sugáralakban vég- épület fedelének szögletein vagy alsó szélén végig
ződnek, s mely magából vizet szokott légzéskor nyuló kö-, v. bádogesatorna, melyen a háztetőre
fecskendni. hullott esőviz lecsorog. -csö, fn. a fedélcsatorná-
Fecskendő-mester, fn. városi hivatalbeli sze- ból az épület falán lenyúló bádogcsö. -csúes, fn.
mély, aki tüz alkalmával a fecskendő csöveit 1) az épület fedelének felső széle, éle ; 2) a kúp-
kellő irányba forgatja. -mives, fn. tüzifecskendő- alakú fedél felső hegye, csucsa. -ded, mn. fedél-
ket készitő iparos. -toló, fn. a fecskendőbe lég- | alakú.
mentesen beillesztett tolattyú, melynek nyomása Fedelék , fn. 1) a. m. födélzet ; 2) a. m. fedezet.
által a fecskendőben levő viz kilövel. -es, mn. 1) fedelékkel biró , azzal ellátott ; 2) (nt.)
Fecskent, 1. Fecskend. mint a házfedél cserepei egymást hátaló (növény-
Fecske-rakás, fn. 1) a. m. fecskefészek ; 2) szervek) , pl. a csüköllö fészke pikkelyei.
(ép.) falaknak döngölt földböl való rakása (Pise- Fédelem, fn. a. m. fejedelem ; e megiratot lőtt
bau). először Czirinustól, syriabeli fédelemtől (Münch. c.).
Fecskeség, fn. csacskaság, fecsegő tulajdonság. Fedeles, fn. fedéllel ellátott, felszerelt, fedéllel
Fecske-sósdi, Fecske- sóska, I. Madár- sósdi. biró ; f. kocsi , ernyös kocsi ; f. ágy, mennyezetes
Fecske-tarnics, fn. (nt.) növény a tarnicsfélék ágy ;f. pipa, kupakos pipa ; f. szárnyu bogár.
közöl. -vakolat, fn. (ép .) a falra fecscsent és elsi- Fedeletlen, mn. fedellel fel nem szerelt.
mitatlan hagyott vakolat (Spritzbewurf). -virág, Fedelez, cs. vmit fedéllel felszerel ; kocsit, ágyat
fn. (nt.) a. m. fecskefü. f. külön. épületet fedél alá vesz. Innen : Fede-
Fecs-metsz, fn. (seb.) a sipolyok metszésénél lezés, fn.
használható sebészi eszköz. -tej , fn. 1) tej, melyet Fedelezet, fn. a. m. fedélzet.
a tehéntől megellése utáni első napokban fejnek, Fedelező, fn. 1) ált. személy, aki vmit fedelez ;
tájdivatosan pectej ; 2) tej , mely a gyermek- 2) (ép. ) személy, aki a házat fedelezi ; külön. sin-
ágyasnö emlőjében a szülés utáni első napokon delyező személy.
képződik. Fedél-fa, fn. 1) (ép.) az épület fedélzetére al-
Fed, cs. 1) vminek fedelet, tetőt készit ; házat, kalmas fenyőfa ; 2) az épület fedélzetét képező
gunyhót, templomotf.; 2) borít, takar ; jég, hó fedi gerendák. fészek, fn. (ép.) az ollófákat tartó
az egész láthatárt; kezével fedi arcát ; 3) (gazd.) gerendázat ; állóf. , mely függélyesen áll ; fekvőƒ.,
öszszel a szőlőtöket földdel betakarja ; 4) á. é. a) mely ferdén hajlik s gerendák által köttetik össze.
mások bántalmai ellen védelmez, máskép : fedez ; Fedél-gamó, fn. a fedelezök létrájának végéhez
lovasokfedték az ágyukat: b) ménló, v. bika, kan- erösitett horogféle vas. -gerenda, fn. a. m. fedélfa.
cával, v. illetőleg tehénnel párzik ; N. N. nevű -gerinc, fn. a házfedélnek, különösen az ollófák-
ménló 100forintértfed. nak csúcsai összevéve. -homlok, fn. némely régi
 Féd - 357 Fegy

divatú épületen a fedél azon része, mely az épület Fed-háló , fn. (vad.) vadászháló, melylyel a
homlokzata felett uj homlokzatot képez, ameny- fürjeket leborítják. -hetlen, 1. Feddhetlen.
nyiben egy része függélyesen áll. -kapcsolás, fn. Fed-kö, fn. (ép. ) faragott kö, melylyel a köfa-
a fedelet alkotó gerendáknak sajátos egybeillesz- lak, v. köhidak falainak tetejét kirakják. -lap,
tése. -ke, fn. a. m. kis fedél. fn. (ép.) fedélül szolgáló lap, lemez.
* Fédelke, fn. kis fejtakaró kendő. Fedő, fn. 1) személy, aki vmit fed ; 2) ált. fedé-
Fedél-kö, fn. 1) ált. mindenféle kö, ami vminek lül szolgáló eszköz ; külön.vmely edénynek bádog-
fedélül szolgálhat ; 2) külön. a) (ép.) palakö, me- ból, cserépből, v. fából készitett fedele ; 3) (b .) az
lyet az épületek fedelezetéül használnak; b) (b.) igen nagy dülésü ércfekvények befedő tömege.
különféle fajú kö, mely az érces ásványt boritja. -gerenda, fn. (ép.) a fedél alkatrészét képező ge-
-kötés, fn. (ép.) a ház fedelét alkotó gerendák renda. -lék, fn. a. m. fedelék.
sajátos egybeillesztése. -oldal, fn. 1) (ép.) a falak- Fedü, fn. 1) (ft.) a. m. felülvaló ; 2) (b .) a fej
tól a fedélgerincig terjedő rézsutos lapja a zsin- felett elhuzódó tömeg a bányában.
delyzetnek ; 2) (b .) érces ásványt boritó köréteg. Fedzik, k. magát fedi, takaródzik.
-ormó, -orom, fn. a. m. fedélcsúcs. Fegy, fn. 1) vmely testület tagjainak a fenálló
Fedél-szék, fn. (ács. msz .) azon faállvány, me- törvények szerint, kisebb nagyobbkorlátok közötti
lyen a fedélzet nyugszik ; német f., melyben a fő- rendben tartása; kemény , szigoru, szoros, zsarnoki
és mellékszaruzatok egymást felváltogatják, ez fegy ; katonai, iskolai fegy; szigorúan fentartani a
különféle u. m. a) egyszerű f.; b) álló f ; c) dültf.; fegyet ; 2) a törvényáthágók elleni büntetésbeli
olasz fedélszék, melynél a szaruzatok mind egyenlő eljárás. -beszéd, fn. dorgáló, rendreutasító beszéd.
szerkezetüek ; deszkaív-f. -fal, fn. az épület falá- Fegyedelem, fn. a. m. fegyelem .
nak azon része, mely a fedélszékkel közvetlen Fegyel, cs. fékez, fenyít, fegy alatt tart.
érülközésben van. Fegyelem, Fegyelet, fn. 1) a. m. fegy ; 2) a
Fedélszín, fn. (ép.) a fedélzet alatti hézag, mely törvény ellen vétök megbüntetése.
magtárul, néha lakásul is használtatik. -szug, fn. Fegyelmes, mn. a. m. fegyelmezett.
a. m. Fedélzug. Fegyelmetlen, mn. és ih. nem fegyelmezett,
Fedél -talp, fn. (ép. ) 1 ) az épület falának azon szabad pórázon járó, engedelmeskedni nem akaró ;
lapja, melyen a fedélszék nyugszik ; 2) a fedélszék f. hadsereg.
alja, alsó része. -völgy, fn. (ép.) két födéllap Fegyelmez, cs. m. fegyel. -ett, mn. jó rendben
összeérintkezése által keletkező mélyedés. tartott, engedelmességre szoktatott. Innen :Fegyel-
Fedélzet, fn. (ép.) az épület azon vizhatlan mezett, mn.
takarója, mely szalma-, deszka-, zsindely-, cse- Fegyelmi, mn. fegyelemre vonatkozó, az illető ;
répböl stb. állittatik elő ; (haj .) a sajátképi hajó- f. rendszabály. Innen : Fegyelmileg, ih.
testet egész hosszában és széltében vizszintesen Fegyene, fn. vmely kihágásért, gonosztettért
betakaró fedél. fenyíték alá fogott egyén.
Fedél-zug, fn. a fedéloldalak által képezett zug. Fegyér, fn. (állatt.) légyfaju vizi bogár.
Fedém, fn. a. m. fedél, épülettetö. Fegyes, mn. a. m. fegyelmezett.
Fedemény, fn. fedélül, takaróul szolgáló tárgy. Fegyetlen, mn. a. m. fegyelmetlen.
+ Fedémes, mn. fedémmel felszerelt, ellátott. Fegyetlenség, fegyelmetlen állapot, hosszú, v.
Fedény, fn. 1) ált. a. m. fedemény ; 2) (ép.) szabad póráz.
együttvéve azon épületrészek, melyek a külön- Fegyház, fn. intézet, melyben a törvényszegőket
böző emeleteket egymástól elválasztják ugy, hogy jobb erkölcsre, munkára stb. szoktatják. -igazga-
az egyiknek fölepül, a következőnek pedig pado- tó, fn. a fegyházra felügyelö legfőbb hivatalnok.
latul szolgálnak ; fajai : a) boltozat ; b) fafedény; Fegyhetlen, 1. Feddhetetlen.
egyszerű gerenda-fedény, melynek lényeges részeit Fegy-intézet, fn. a. m. fegyház.
derékszögüleg ácsolt gerendák képezik ; köldök- Fegylet, fn. a. m. fegy.
gerendafedény, melyben a gerendák közvetlenül Fegy-mester , fn. a fegyházakban felügyelő
egymásmellett feküsznek és csapokkal vannak személy, aki a fegyencekre felügyel, s ha szüksé-
összekapcsolva ; deszkaiv -fedény, melyben a ge- ges, azokat megfenyíti. -szék, fn. a törvény áthá-
rendákat faivek pótolják. gásáról itélő törvényszék. -szerü , mn. a. m.
Fedet, fn. a. m. fedezet. fegyelmezett. -telen, mn. és ih. a. m. fegyelmet-
Fedetlen, mn. és ih. 1) be nem takart, ami len. Innen : Fegytelenség, fn. Fegytelenül, ih.
nincs befedve; f. ház, kazal ; f.fej ; 2) a. m. fede- Fegyver, fn. tt. -t; 1) mindenféle eszköz, mely-
zetlen. Innen: Fedetlenül, ih. lyel az ember vagy állat magát védelmezi, v. mást
Fedett, mn. betakart, fedéllel ellátott. megtámad; a bunkósbot is jó fegyver ; minden
Fedez, cs. 1) vmit több ideig fed; kazalt, házat állatnak van fegyvere ; 2) külön. különféle anyagú
f.; 2) vkit veszély ellen, különösen az ellenség és alakú vágó, szuró, v. lövö eszköz, melylyel az
megtámadásai ellen óv ; lovassággal fedezni az ember magát védeni és másokat megtámadni
ágyukat; gyalogság fedezte az elvonulást; 3) vminek szokott; tor, pisztoly , puska , kard, ágyu fegy-
kifizetését biztosítja ; adósságot fedezni ; jövedelme verek; fegyvert fogni, v. ragadni ; fegyvert kötni;
még legszükségesebb kiadásait sem fedezi. Innen: fegyvert rántani; fegyverbe állitani ; fegyverre kel-
Fedezés, fn. -et, fn. ált. minden tárgy, amely vmit ni ; fegyvert gyakorolni, v. magát fegyverben gya-
fedez ; külön. az ellenség megtámadásai ellen ótal- korolni ; (p. sz.) fegyverre vitézek! fegyvert ölbe!
mazó haderő. -etlen, mn. és ih, ami nincs fedez- fegyvert vállhoz ! fegyvert lábhoz ! fegyvert vállra!
ve; fedezetlen kiadás ; az ellenség f. balszárnya. (szój . ) nemfogja afegyver; (km.) kifegyvert visel,
-get, cs. lassankint betakargat, ov a veszélytől ; feleséget is tarthat ; egyik fegyver tartóztatja a má-
å. é. vmit eltitkol , elpalástol ; fedezgetni más hibáit. sikat hüvelyében ; 3) eszköz , melynek szellemi
 Fegy 358 - Feh

hatásával magunkat mások ellen védelmezzük , v . Į ket készitő iparos. -mester, fn. 1) (ht.) katona-
másokat megtámadunk ; az irók fegyvere a toll ; tiszt, aki a hadikészületre, fegyverekre, lőszerekre
a nokfegyvere a hizelgés és könyek ; (bibl.) öltöz- felügyel ; 2) (vad.) a vadászfegyverekre felügyelö
ködjetek az igazság fegyverébe. urasági hivatalnok.
Fegyver-állás, fn. a. m. fegyverszünet. -biró, Fegyvernek, Fegyvernök, fn. a lovagkorban
mn. fegyverviselésre, katonának használható ; f. olyan apródféle személy, aki háborúban, v. ka-
legény. -csattogás, fn. csata közben a fegyverek, landra menő lovag fegyvereit vitte, s azokat, ha a
különösen kardok által előidézett csattogás ; á. é. szükség ugy hozta magával, urának átadta.
csatározás. -csináló, -esiszár , fn. iparos, aki Fegyver-nyugvás, fn. rövid ideig tartó fegy-
fegyvereket készit. -csörgés , fn. a fegyvereknek verszünet, melyet a háborúskodó felek nem béke-
szilárd testekhez, v. egymáshoz való érülközése előzményül kötnek, hanem hogy vagy halottaikat
által előidézett csörgés ; á. é. csatára, harcba való eltemessék, v. más halaszthatlan foglalkozásaikat
készülődés. végezzék. -ör, fn. 1) katona, aki a katonák lera-
Fegyverde, fn. gyár, melyben fegyvert készi- kott fegyvereit örzi ; 2) a. m. fegyvermester.
tenek. -próba, fn. kisérlet, melylyel vmely uj szerkezetü
Fegyver-derék, fn. derékra való páncélöltöny, fegyver használhatóságát megvizsgálják. -rak-
melylyel az ellenséges csapás hatásának gyöngi- hely, fn. raktár, melyben fegyvereket tartanak.
tése végett, kivált a nehéz lovasok melleiket ta- -sator, fn. (ht.) sátor, melyben a táborozó kato-
karják. -derekas, mn. fegvverderékba, páncélba nák fegyvereiket tartják. -szekrény, fn. a fegy-
öltözött, vértes. verrakhelyeken, raktárakban levő szekrény, mely-
Fegyveres, mn. 1 ) fegyvert viselő, fegyverrel ben fegyvereket tartanak. -szemle, fn. (ht.) a
felszerelt ; f. ember, katona ; f. kézzel törni be vhova ; katonák fegyverei felett tartott szemle. -szerek,
2) fegyverforgatással diszitett ; f. tánc. -kedik, fn. tb . (ht.) fegyverzetre szükséges készületek
k. fegyverben gyakorolja magát. együttvéve. -szerház, fn. ház, épület, melyben
Fegyverez, cs. fegyverrel ellát, felszerel ; ujon- fegyverkészületek tarttatnak. -szij, fn. kényelme-
cokatf.; á. é. támadó, v. védelmi eszközzel ellát. sebb hordozhatás végett különféle fegyverekre
Inn.:Fegyverezés, fn. -ett, mn. fegyverrel felszerelt, erősített szíj. -szíjazat, fn. (ht.) fegyverre való
ellátott ; á. é. védő, v. támadó szerrel ellátott ; (ttan.) szíjak összevéve. -szó, fn. (ht.) a katonákat fegy-
f. palack, mely vilanynyal van megtöltve; f. szem, verre szólitó jeladás, felhivás. -szövetség, fn. a
szemüveggel, v. távcsövel felszerelt ; némely bolygó fejedelmek, nemzetek, v. egyesek által a végböl
csak fegyverzett szemmel látható. kötött szövetség, hogy egymásnak segitségekre
Fegyver-fogas, fn. fogas, melyre kardot, pus- legyenek. -szünet, fn. a háboruskodásnak, harc-
kát stb. szoktak akasztani. -fogás, fn. a fegyver- nak több ideig tartó félben hagyása, különösen
nek önvédelemre , vagy megtámadásra történő a végből, hogy a háboruskodó felek végleges bé-
felfogása, felragadása. -fogható , mn. fegyver- két kössenek. -takaró, fn. 1) különféle anyagú
viselésre elég erős , fegyverképes . Innen : Fegy- zacskó , melybe a fegyvert esőzés alkalmával
verfoghatóság, fn. -forgatás, fn. fegyverben való rakják ; 2) a. m. fegyversátor. -tánc, fn. régibb
öngyakorlás, azzal való bánás ; fegyverforgatásban korban a katonák tánca, melyet fegyverforgatva
gyakorolni magát. gyakorlás, gyakorlat, fn. lejtettek. -tár, fn. 1) épület, rakhely, melyben a
gyakorlás a fegyverforgatásban, az ezzel való bá- katonáknak szükséges fegyverkészületeket tart-
násban. -ható, mn. a. m. fegyverfogható. -ház, | ják ; 2) épület, melyben regi fegyvereket tartanak.
fn. a. m. fegyvertár. -hely, fn. (ht.) ált. hely, hova -tárnagy , fn. a fegyvertárra felügyelö fötiszt.
a fegyvereket rakják , v. hova hadi gyakorlat -társ, fn. ugyanazon ügyért harcoló személyek
végett a katonák összegyülekeznek ; külön. 1) a együttvéve ; külön. fegyverszövetségre lépett két,
várban nagyobb tér , hol a katonák összejönek v. több személy. -tartó, fn. faállvány, melyre a
fegyvergyakorlatra , v. diszelgés végett ; 2) az katonák az örhelyeken fegyvereiket szokták le-
örtanyákon azon hely, hol az örizetre kirendelt rakni.
katonák fegyvereiket lerakják. -hordó, -hordozó, Fegyvertelen, mn. és ih. fegyverrel nem biré,
fn. a. m. fegyvernök. -hüber, fn. hadi szolgálatért akinek nincs fegyvere ; f. ujoncok; f. indulni vho-
hübérül nyert földbirtok. -jog, fn. 1) fegyver, há- va ; á. é. védtelen ; megtámadni a fegyverteleneket.
ború által szerzett jog ; 2) oly országban, hol Innen : Fegyvertelenül, ih.
nincs mindenkinek megengedve a fegyver, külö- Fegyver-tér, fn. a. m. fegyverhely. -tus, -tusa,
nösen lőfegyver-tartás, jog, melynélfogva vkinek fn. a lőfegyvernek , puskának vastagabb vége,
fegyvere lehet. agya. -viselés, fn. a fegyvernek, mint foglalkozási
Fegyverkedik, k. 1. Fegyverkezik. eszköznek rendes használása ; külön. a. m. kato
Fegyver-képes, mn. a. m. fegyverbiró. -ké- náskodás : fegyverviselésben tölteni el élete legszebb
szület, fn. fegyverekből álló, támadásra, v. véde- idejét. -viselő, fn. személy, aki a fegyvert, mint
lemre szánt készület , melyről vmely állam, v. foglalkozási eszközt, használja, aki fegyvert visel ;
személy előre gondoskodik. külön. a. m. katona.
Fegyverkezet, 1. Fegyverzet. Fegyverzet, fn. a felszereléshez kivántató fegy-
Fegyverkezik, k. magát támadó és védő esz- verek együttvéve. -szij , fn. (ht.) a fegyverekre
közökkel, fegyverekkel ellátja, felszereli ; háborúra szükséges mindenféle szíjkészület.
f.; kétcsövű puskával, pisztolylyal fegyverkezni; á. Fegyverzörgés, fn. a. m. fegyvercsörgés.
é erkölcsi ellenállásra készül ; türelemmel f. a Fehér, mn. és fn. 1) a legvilágosabb szín, mely-
szenvedések ellen. Innen : Fegyverkezés, fn. ben a szivárványnak mind a hét színe öszponto-
Fegyverkeztet , cs. a. m. fegyverez. sulva, egyesülve van, s mely a feketének szolgál
Fegyver-kovács, fn. acélból, vasból fegyvere- ellentétül, milyen a napsugár, a hó stb. színe ;
 Feh 359 Feh

f. posztó, papiros ; (szój. ) fehér, mint a galamb, Fehérkés, mn. fehéres szinü.
mint a hó, mint a liliom, mint a mész, mint a patyo- Fehér-keszeg, fn. (állatt. ) fehér hasú keszeg-
lat, mint az alabastrom, mint a Svatopluk lova ; féle hal. -készités, fn. (msz.) a börnek timsó és
kimutatni foga fehérét, elárulni szándokát, gonosz konyhasóval való kikészitése (Weisgärberei) .
szivét ; tudja, mi fehér, mifekete ; fehéret köp, mint | -kór, -kórság. fn. (kórt.) az arcbör elhalaványu-
a prépost, sokat darál ; (km ) fehér a ház, fekete a lásában jelenkező női betegség , melynek oka a
kenyér, nagy pipere mellett szegényes életmód ; havi tisztulás elmaradása ; máskép : szüzkórság.
leghamarabb piszkosodik a fehér, az erényes embe-- köz, 1. Fehérut.
ren az erkölcsi mocsok leghamarabb meglátszik ; Feherle, fn. (ásványt.) tejfehérszínü natron
fehérről a kérdés, feketéről felel, másról beszél, tartalmú földpát (Albit) . -szirt, fn . (ft. ) leucit,
mint kellene ; ha nem fehér, fekete ; nehéz a fehér- augit és delejvaslából álló finom szemcsés, tömör,
ból a mocskot kivenni ; a fehér lótól nem vesznek szürke közet.
vámot, hanem az urától ; á. é. a fehéret közelítö Fehér-levél, fn. ált. irlap, melyre semmi sincs
szín; fehér kenyér, cipó ; tojás fehére ; külön. disznó irva ; külön. adóslevél, melyre a kölcsönző saját
fehére, szalonna ; hány ujjnyi fehére volt a ser- nevét (a kölcsönzött összeg kitétele nélkül) irja
tésnek? alá, hogy a hitelező saját tetszése szerint irja bele
Fehér-arany, fn. (ásványt.) a. m. éreny. -ba- a kölcsönzendő összeg mennyiségét, ha akarja
bos , mn. fehér pettyekkel cifrázott ; f. ruha. azonfelül is, amennyit kölcsön ad (charta bianca) .
-barát, fn. 1) domonkos rendü barát ; 2) praemon- Fehérlik, k. fehérszint mutat ; fehérlenek a hó-
trei szerzetes. -bors, fn. borsnövény, melynek val födött hegyek.
magja fehéres színü. -bör, fn. fehér szattyán, Fehér-malva, fn. ( nt. ) zilizek közé tartozó nö-
kordoványbör. -börgyártó, fn. fehér böröket ké- vény, máskép : mahola ziliz (althea offic.) . -med-
szitő iparos. -cseléd, fn. 1 ) ált. nö, asszonysze- ve, fn. (állatt. ) a. m. jeges medve. -menta, fn.
mély, máskép : vászoncseléd ; 2) külön . szolgálat- fn. (nt.) fehéres levelü növény a menták közöl
ban levő nő. -daganat , fn. (kórt.) a combon (menta silvestris) . -nemü, 1. Fehérruha.
támadni szokott fehéres színü daganat. -dárdére, Fehér-nép, fn. asszonyok, leányok együttvéve ,
fn. (ásványt.) fehéres színü dárdany. nönemhez tartozó személyek ; a f. menjen előre, a
Fehérdék, fn. (vt ) állati fehérnye tartalmú férfiak utánok mennek.
anyagok vegybomlásából nyerhető nagyon gyönge Fehérnye, fn. 1 ) tojás fehére ; 2) (nt.) a mag
alj. -sav , fn. (vt. ) a fehérdék léges savval belében, rendesen a csirát környező szíjjas, vagy
együlve. porcogós állomány, mely vegyileg megegyezik a
Fehéredik, k. fehérszínüvé leszen, fehérszínt tojás fehérével ; 3) férfimag. Innen : Fehér-
ölt magára ; f. az arc, ha nem süti a nap. nyés, mn.
Fehérellik , k. a. m. fehérlik.) Fehér-on, fn. 1. Ún.
Fehéren, ih. a. m. halványan, fehérszinüen. Fehér-pecsenye, fn. 1) a levágott, feltagolt
Fehérenc, fn. fehérszemű ember (Albina). szarvasmarhának fara tájáról lemetszett husda-
Fehéreny, fn. a. m. fehérnye. rab ; 2) a disznó orja körüli hús. -pemet, fn . (nt.)
Fehéres, mn. a fehéret megközelítő színü. fehéres levelü növény a pemetek közöl. -pettyes,
Fehéreszik, k. a. m. fehéredik. mn. fehérszínü pettyekkel tarkázott. -répa, fn.
Fehér-fajd, fn. (állatt. ) a. m. hófajd. -foltos, fehéres héju répa, melyet savanyítva vastagétel-
fn. 1) fehér foltokkal tarkálló ; f. pej ; 2) amin nek szoktak főzni. -ruha, fn. festetlen vászonból
fehérszínü kelméből van folt ; f. öltöny. -fö, fn. készült alsó ruha, ing, gatya, pendel. -sas, fn.
(b.) a sóakna nyitó és faragó oldala közti egyik (állatt. ) fehérfejű sas.
oldala. -folyás, fn. (kórt.) nöi betegség, mely a Fehérség, fn. vminek fehér szine, magától a
szeméremtest nyilásából folyó fehéres, sürű nedv tárgytól elvonva. -es, mn. hófehér, nagyon fehér.
kifolyása által jelenkezik. -föld, fn. szénsavval ü , mn. bizonyos , testéhez hasonló fehérszínü ;
vegyült mészföld, melynek egyik faja a kréta is. elefántcsont fehérségüfogak.
-füz, fn. a legmagasb fajú füz , szörös levelekkel.
-gálie, fn. (vt.) cink és kénsav-vegyülék. -han- Fehér- senyv, fn. (kórt.) a. m. fehérkór. -sik,
gya, fn. (állatt.) a melegebb tájakon tenyésző fn. ezüstből, v. ezüstszínű testböl készitett lap.
hangyafaj, mely mint nálunk a sáska, utjában eső -szál, fn. 1) ált. fehérszínü szál ; fehér-szál a haj-
minden megehetöt, még fát is megemészt. ban; 2) külön. (állatt. ) fehéres szalag, mely a hím
Fehérhatu tövis, fn. (nt.) a bogácsok közé által megtermékenyített tojás sárgáját a fehérnyé-
tartozó növény fehéres színü tüskés bogyóval. vel mintegy összekötni látszik. -személy, fn. nö,
Fehér-holló, fn. á. é. nagy ritkaság ; a jóbarát asszony, leány. -szemling, fn. (állatt.) fehérhúsu
ritka, mint a fehérholló. -ir, fn. gyógyszer, mely tengerifn. és mn. -szik, k. ·a.tisztulás,
hal.ezüstszinü. m. fehéredik.
fn. a. -szürke,
m. fehér-
ólomrészeket tartalmaz.
Fehérit, cs. fehér színüvé tesz ; (vásznat fehé- folyás.
ritni. Innen: Fehérités, fn. Fehérített, mn. -etlen, Fehér-ut, fn. (csillag.) csillagos éjszakan az
mn. és ih. ami nincs megfehérítve. Innen : Fehé- égboltozaton feltünó hosszú fehéres szalag, melyet
rítetlen, ih. -ö , fn. 1) a fehéritéssel foglalkozó a ki nem vehető ezernyi csillagok képeznek. -ül,
személy; 2) fehérfesték , különösen az arcbör 1. Fehéredik.
fehéritésére ; 3) hely, ahol a vásznat fehéritik. Fehér-üröm, fn. (nt.) az ürmök közé tartozó,
Fehér-izzás, fn. vmely ércnek legfelsőbb fokú fehérlevelü növény. vasárnap, fn. legelső vasár-
tüzes állapota, midőn az nem vöröses tüzszínü, nap, mely után husvét következik.
hanem a nap sugaraihoz hasonló vakitó sárgás- Fehér-vonal, fn. 1. Hasvonal. -zászpa , fn.
fehér színü. (nt.) fehéres levelű növény a zászpák közől.
 Fej 360 - Fej

Fej, fn. 1) az emberi és állati testnek azon ré- | zatos, kevély, lenézőfejállás. -biccentés, -billen-
sze, melynek beltartalmát az agyvelő , a gondol- tés , fn. a fejnek egy kevéssé lefelé és előre
kodás szerve, és az érzékek központja teszi, külső hajtása, igenlés, v. üdvözlés végett, v. midőn szu-
burokját pedig a hajon és husos részeken kivül nyókálunk.
az u. n. koponyacsont képezi ; csapott fej; † irott Fejböl, ih. könyv nélkül, észből ; f. mondani
fej. álorca (Pesti G.) ; (szój.) magasan hordani el vmit.
fejét, a) felfelé, egyenes irányban, nem lesütve ; b) Fej -bör, fn. 1) az ember, v. állat fejét boritó
á. é. büszkélkedni ; lesütni fejét, földfelé, lefelé bör ; 2) kikészitett bör, mely vmely lábbeli fejét
irányozni ; fejét rázni, tagadás jeléül ; fejét csó- képezi . -búb, 1) fn. az emberi fej teteje ; majd a
válni, csodálkozás, v. boszankodás jeléül lassan fejbúbodra ütök ; 2) a madár fejéből kinövő toll-
mozgatni ; fejébe, v. fejére tenni a kalapot; fejbe bokréta. -burok , fn. ált. a fej beburkolására
ütni vkit; fejére ütni vkinek ; fejéhez vágni vkinek használható kendő, ruha ; külön. némely uj szülött
vmit , a) vmivel fejbe sujtani ; b) á. é. szemére fejét boritó hártyaféle bör. -csóválás, fn. a fejnek
vetni, felróni vkinek vmit ; fejét vakarni, viszke- jobb és baloldalra mozgatása, csodálkozás, v. bo-
tés, v. kellemetlen lelki érzelem miatt; magafejére szankodás jeléül.
csinál sulykot, v. hány földet; maga fejére gyüjt Fejdegel, cs. lassan, kényelmesen fej .
szenet, v. vakar port; megmosni a fejét, kegyetlenül Fejdelem, fn. a. m. fejedelem.
lehordani ; keress bár magadnak fejet, nekem az Fej -disz, fn. 1) különféle anyagú és alakú ék-
enyém is jó; fejét vetetni, elüttetni; fejére állani, szer, melyet a nők díszül tesznek fejökre ; 2) a
erejét meghaladó fáradsággal törekedni vmi kivi- hajak díszes elrendezése .
telén ; ha a fejére áll sem fogja ezt kivinni ; fejre Fejében, ih. vmiért, vmi gyanánt, helyett ; kö-
esik az élc, ha nem sikerült ; benőtt már a feje- szönöm fejében összeszidni vkit ; soha-meg-nem-adom
lágya , nem gyermek többé, lehet egy kis esze ; fejében kölcsön venni vmit ; barátságfejében szives-
(km.) hallgass nyelvem, nem fáj fejem ; szólj igazat, séget tenni.
betörik a fejed ; egy süveg alatt nehezen egyezik két Fejecs, fn. kis fej.
fej; két fejre egy kalap ; senki feje nem illik ugy az Fejedék, fn. (vt.) a zúzás és nyomás által kö-
ember nyakához, mint a magáé ; 2) á. é. a) okosság, vérétől megmentett mandolának vizben feloldott
emlékező, gondolkodó tehetség, elme ; gondolkodó, alkatrésze (emulsio).
okos, jó, rosz fej ; (szój.) fél tanács , v. káptalan a Fejedelem, fn. 1 ) ált. vmely ország. állam felett
feje, sok esze van ; száraz vám a feje, nincs esze ; uralkodó személy, császár, király, herceg stb. ;
nagy afeje, kicsiny a veleje, v. feje mint egy hordó, (km.) igazság, irgalom őrzi a fejedelmeket ; minemű
esze mint egy dió; megkócsagosodott a feje ; fejével a fejedelem, olyan ajobbágy, v. olyan az ország is;
dolgozni, keresni kenyeret ; vmiben törni fejét, vmi- 2) külön. a királynál rangra nézve alantabb álló
nek véghezvitelén gondolkodni ; fejébe verni vmit ; uralkodó személy ; Magyarország a fejedelmek alatt
azt sem tudja hol a feje, v .füstöl bele a feje; fő bele sokat harcolt ; 3) rangra nézve az uralkodók után
a feje, erősen gondolkozik rajta ; elsült a feje, meg- következő személy ; egyházi fejedelem ; negyedes
tudták, mit forral, ráismertek ; nem fér afejembe, fejedelem ; 4) (bibl .) egyes tartomány kormány-
nem akarom elhinni ; törni vmin fejét, gondol- zója, föember ; a farizeusok fejedelme. -asszony,
kodni ; roszban töri a fejét ; szeget ütött afejembe, fn. 1) fejedelmi rangú és hatalmú hölgy ; 2) fejede-
gondolkodóvá tett ; tökkel ütötték a fejét, v. feje lem neje ; 3) apácakolostor fönökasszonya. -kedik,
lágyára esett, buta, ostoba ; nem az ő fejétőlfőtt, v. k. fejedelemséget visel, mint fejedelem uralkodik.
sült ez ki, nem ö gondolta ki ; fejébe verni vmit, Fejedelemség, fn. 1) fejedelmi rang, hatalom;
emlékezetébe vésni ; fejből elmondani vmit, könyv- elnyerni a fejedelemséget; 2) tartomány, mely felett
nélkül ; kiment a fejéből, elfelejtette ; nem tudom fejedelem uralkodik ; erdélyif.
fejemből kiverni; b) személy, ember; száz fejből Fejedelem- szék, fn. 1 ) a fejedelen díszszéke;
álló csoport; (km.) amennyifej, annyi ész, v. ahány 2) a fejedelem lakhelye ; 3) fejedelmi hatalom,
fej, annyi gondolat; c) a. m. élet ; fejét tenni vmire, méltóság.
fejével jót állani, játszani ; d) némely növények Fejedelmi, mn. fejedelmet illető, ahhoz tartozó,
gyümölcse, mely v. fürtalakú, v. gömbded ; buza arra vonatkozó ; f. lak; f. pompa; f. vér ; á. é.
feje, egyfej káposzta, egy fej szőlő ; e) förangú sze- nagyurias, pompás ; f. lakással birni; f. maga-
mély, elöljáró ; ország, nép feje ; (km.) a hal is tartás. Innen : Fejedelmileg, ih. Fejedelmiség, fn.
fejétől büdösödik, a föranguak erkölcstelenségét, Fejedzik, k. fejet, bugát hajt ; f. a káposzta, a
fényűzését az alsóbbak is utánozzák ; külön. a. m. kender.
fejedelem ; az állam feje ; f) vmely lelketlen test- Feje-furt, mn. a. m. agyafurt.
nek felső, v. kitünő része, melyet a többitől meg + Fejejt, cs. a. m. feszít.
lehet különböztetnünk; ágy-, csizma-, kéz-, láb-, Fej -ék, fn. a. m. fejdísz. -ékesség, fn. fejdíszül
oszlop-, szegfej ; (szój.) a szög fejére ütni, vmit ki-, szolgáló pipereszerek együttvéve.
v. eltalálni ; fejét keresni a dolognak. Fejel, cs. 1) vmely lábbelinek uj fejet csinál ;
Fej, cs. 1) az állat tögyéből, emlőjéből a tejet csizmát, harisnyát f.; 2) vmely öltönynek elsza-
kinyomkodja ; (szój .) őt is meg lehet fejni egy tál kadt része helyett ujat csinál ; nadrágot f. Innen :
korpán, el lehet bolondítni ; (km.) ki keményen | Fejelés, fn. (haj.) a hajó fenekére kivülről szege-
fej, vért ereszt; 2) á. é. vkit szépszerével kizsebel, zett deszkázat. -ésdeszka, fn. (haj .) a hajó fene-
pénzét kizsarolja; a hamis ügyvédek fejik a feleket. kére kivülről és alulról avégett szegezett deszka,
Fej-adó, fn. adónem, melyet az alattvalók saját hogy a fenék kiméltessék.
személyöktől fizetnek az álladalomnak. -al, -aly, Fejel, fn. a. m. fejal, vánkos.
fn. fej alá való ágybeli, vánkos. -állás, fn. a fej- Fején, ih. halálos büntetésre ; fején keresni
nek különféle helyzetben való állása ; büszke, alá- | vkit.
 Fej 361
Fejénként, ih. minden személyt különvéve ;
minden embert f. megjutalmazni.
Fejér, Fejéredik, 1. Fehér, Fehéredik.
Fej-ér, fn. (bt.) vérér a fejben.
Fejér-hátu, mn. fehér hátsó részszel biró ; (nt.)
fejérhátu fű. -réz, fn. fehéres színü ércvegyülék,
melyből leginkább evőeszközöket készitenek ;
máskép : pakfong.
Fejes, mn. 1) ami, v. aki fejjel bir ; (km.) fejes-
nek kell lenni, kit felakasztanak; 2) aminek nagy
feje van; f. hal; 3) (nt.) bugás, fejet hajtó ; f. ká-
oszta; 4) á. é. nyakas, makacs, önfejü ; f. gyer-
mek; (km.) ha feje nem volna, mégis fejes volna.
bot, fn. a. m. bunkós bot. -buga, fn. (nt.) fej-
alakú buga. -edik, k. (nt.) vmely növény fejet,
bugát hajt. -káposzta, fn. (nt.) a káposzta egyik
faja, melynek használható része fejalakban szo-
rosan egymáshoz álló levelekből áll. -kedik, k.
nyakaskodik, dacoskodik. Innen : Fejeskedés, fn.
-kedve, ih. dacolva, nyakaskodva. -keztyü, fn.
téli keztyű, melynek csak hüvelykujja van, a
többi négy ujj pedig csak egy külön üregben van.
-kolty, fn. (állatt.) nagy, tüskés fejü hal, két
oldalt lapitott derékkal . -saláta, fn. saláta, mely
nek levelei fejalakban nyomódnak egymáshoz .
-ül, k. 1. Fejesedik.
Fejet, fn. 1) azon tejmennyiség, melyet az állat
tögyéből egyszerre, v. illetőleg többszörre kifejnek ;
egy, két fejet tej; 2) (vt.) tejféle folyadék, melyet
némely növény magvából sajtolnak ; mandola-
fejet.
Fejet, cs. vkinek parancsolja , hogy fejjen ;
teheneketfejet.
* Fejeték, fn. viz eredete, forrása.
Fejetlen, mn. 1) fejétől megfosztott, fejnélküli ;
f. szeg; f. harisnya; f. barát (mese) ; 2) á. é. tör-
vényes fej, polgári rend nélkül élő ; f. állapot; 3)
meg nem fejt, ami nincs megfejve ; f. tehén. Innen:
Fejetlenül, ih. Fejetlenség, fn.
Fejez, cs. 1) vkinek, v. vminek fejét levágja;
embert f ; káposztát, kendertf.; 2) zár, végez, végét
csinálja vminek ; már én fejezem a dolgozatomat;
3) (szój.) szeget vmire fejezni, a szöget egészen,
annak még fejét is beverni vmibe. Innen: Feje-
zés, fn.
Fejezet, fn. 1) az irodalmi munkákban egy-egy
szakasz alsóbb osztálya ; 2) az oszlop teteje, felsö
része ; 3) * a szőlőben az eső kártékonysága ellen
keresztben huzott barázdáknak ormozata.
Fej-fa, fn. 1) (msz. ) vizszíntesen helyezett hen-
gerded fa a szövőszék tetején ; 2) fából faragott
emlékoszlop, melylyel a szegényebb sorsú helvét
hitvallásu keresztyének halottaikat jelölik. -fájás,
fn. különböző okokból származható fájdalmas ér-
zés a fejben. -fájos, mn. akinek sokszor szokott
a feje fajni. -fátyol. fn. fátyol, melylyel a nök
kalapjokat, fejkötöjöket diszitik, s melyet arcukra
le is ereszthetnek. -féltö, mn. fején csiklandós,
aki, v. ami nem hagy fejéhez nyulni ; f. ökör, ló.
-gyám, fn. (bt.) felső nyakcsigolya, mely a fejet
tartja.
Fej-hiu, mn. aminek, v. akinek feje hiányzik.
-buzó, mn. szülészi eszköz , melylyel a nehezen
szülő nöt gyermekétől szabadítják meg. -iga, fn.
iga , járom , melyet az ökör homlokára alkal-
maznak.
Fej
Fejjel, ih. 1) fejét előre tolva ; fejjel menni be a
szobába ; 2) * a. m. felül.
Fej -kötél, fn. (haj .) vékony kötél, mely a hor-
gonyszár alsó végére, az ágak közé kötve a hor-
gonykötelet kiséri s a horgonynak a vizfenekéről
felszakitását könnyíti. Ha e vékony kötél helyett
láncot alkalmaznak , ezt nevezik : fejláncnak.
Fejkötö, fn. ált. fejrevalóul szolgáló ruhadarab,
mely ugy van varrva, szöve, kötve, hogy a fej
beleilljék ; háló-fejkötő; kis fejkötő, gyermeknek
való ; külön. férjhezment nők által viselt fejrevaló ;
(szój .) fejkötő alá kerülni, férjhezmenni . -báb, fn.
fejből és nyakból álló bábalak, melyen a pipere-
árusnök a fejkötöt idomítják. -drót, fn. fejkötöbe
alkalmazott sodrony. -fátyol, fn. a magyar téli
fejkötök lekötésére szolgáló hosszú fátyol. -háló,
fn. hálóalakú, nagyon ritka, leginkább kötött
fejkötö.
Fej-kutacs, fn. (seb.) a fejen avégből kimet-
szett nyílás, hogy a fejben levő kóros nedvek
kiszivárogjanak. -labdacs , fn. fejbetegség ellen
használható labdacs. -lábuak, fn. tb. (állatt. ) a
puhányok első rendéhez tartozó tengeri állatok
( cephalopoda). lágy , fn. lágyabb rész az ujszü-
lött gyermek fejtetején, mely késöbb meg szokott
keményedni ; (szój .) benőtt afejlágya, v. feje lágya,
nem gyermek többé. -lánc, 1. Fejkötél.
Fejled, k. 1) lassan kibonyolul ; 2) benső erő-
nél fogva bontakozik, terjed, nyilik, lassanként
növekszik, fölveszi magát; tavaszkor fejlednek a
fák rügyei;
erösböd nek2) á. é. lelki
; fejledne tehetség
k oktatás ekaznyilatko
által k.,
znak
ifjuk. -ez,
folytonosan fejled.
Fejlék, fn. (mt.) görbe vonal dombor oldalához
simuló hajlékony fonal egyik végét megerősítvén,
a másik végénél fogva pedig azt feszítve lefejte-
getvén, előáll a fejlek (evolvens) .
Fejlem , Fejlemény , fn. vmely dolognak
érthetlenségböl, homályból való kibontakozata ;
hogy a történeti fejlemet tovább kövessük (Heg. L.) ;
bevárni a dolog fejleményét.
Fejle-rendszer , fn. (ttan.) egyik rendszer,
melylyel a világosság , kölönösen a napsugarak
mibenlétét szokták megmagyarázni , s melynél-
fogva a napsugarak nem egyebek, mint a napból
folyton kifejlő aether.
Fejlės, fn. 1) feslés, kibontakozás, kinyilás ; 2)
homályból, érthetlenségből való kibontakozás;
3) gyarapodás, növekvés ; ez a növény szép fejlés-
nek indul.
Fejleszt, cs. fejlésre, fejlődésre segít; nagy te-
vékenységetf.
Fejletlen, mn. 1) ki nem nyílt, fel nem hasadt ,
f. bimbó ; 2) bonyolult állapotban levő, ki nem
bontakozott ; f. terv ; 3) testileg, v. lelkileg nem
érett, ki nem fejlödött; f. leány; f. ész. Innen:
Fejletlenség, fn.
Fejlett, mn. 1) a. m. kinyílt, felhasadt ; f. bim-
bó ; 2) kellőleg megnövekedett ; f.növény ; f. leány.
Innen : Fejlettség, fn. -ebbség, fn. nagyobb fej-
lettség.
Fejlik, k. 1) a. m. feslik, bontakozik; f. a ruha;
f. a dió; 2) kibonyolul, kibontakozik; f. a hadse-
reg; f. az ügy, kibontakozik bonyodalmaiból ; 3)
belső erőnél fogva bontakozik, terjed, növekszik ;
f. a növény ; f. a gyermek esze.
 Fej ― 362 ― Fej

Fejlődik, k. lassan, de folytonosan fejlik ; szé- egyik végén a fejsze éle van, a másikon pedig a
pen f. ez a növény. Innen : Fejlődés, fn. fejsze foka. -nyél, fn. fából faragott nyél a fej-
Fejlödség, fn. a. m. fejlettség. szében.
Fej -mentö, fn. béllelt fejrevaló, melyet azért Fejszés, mn. fejszével dolgozó ; f. ember.
tesznek a gyermekek fejére, hogy ha elesnek is, Fej-szoritó, fn. mindenféle kendő, v. hálóké-
fejöket be ne törjék. -munka, fn. észszel végezett szület, melylyel a hajat leszorítják, hogy ki ne
bármiféle munka. nehézség , fn. fejbetegség, bontódzék. -szülés, fn. a gyermeknek elöre tolt
amelyben szenvedőnek ugy tetszik, mintha agy- fejjel való világrajövése.
velejére valami nehezednék. Fejt, cs. ált. szétválaszt, szétbont ; külön. 1) a)
Fejö, mn. és fn. férfi- , v. nöszemély, aki fejni ruhafélén a varrást felvagdalja, hogy az össze-
szokott ; 2) * juhászlegény, aki a juhokat feji ; 3) varrottrészek szétváljanak egymástól ; ruhát, inget,
fejésnél használható; fejo-sajtár. asszony, fn. nadrágotf.; b) harisnyában és más kötött ruha-
nöszemély, leginkább szolgáló, aki fejni szokott. félében a szemcsokrokat felbontja ; harisnyát, kis
-dézsa, fn. kisebbszerű egyfülü dézsa, melybe fejkötőt f.; 2) vmely növény magját hüvelyétől
fejni szoktak. -edény, fn. a fejésnél használtatni megtisztitja ; babot, borsót, lencsét f.; kukoricát f.,
szokott midenféle edény. foszt ; 3) szilárd testet, követ helyéből felfeszít,
Fejök, fn. személy, akinek aránylag nagy feje felszakgat, a többi részektől elválaszt ; épületkövet.
vagyon. márványtf.; 4) a színbort seprüjéről lehúzza ; bort
Fejöke, fn. a. m. zsajtár. f.; 5) á. é. megmagyaráz, felderít, világosságra
Fejö-leány, fn. szolgálóleány, aki fejni szokott. hoz ; számtani példát, álmot, mesét f.; † ne akarjá-
-major, fn. major , melyben a teheneket fejni tok alajtanotok, hogy jöttem legyen törvényt fej-
szokták. tenem (Tátr. cod. ) ; 6) összetételeiben : felfejteni,
Fejös, mn. fejhető, amelyet fejni lehet ; f. tehén. kifejteni, lefejteni, megfejteni ; mindenik értelmét
-, fn. személy, különösen juhászlegény, aki fejni az illető helyen meg lehet találni. Innen : Fejtés,
szokott. fn. Fejtett, mn.
Fejö-sajtár, fn. egyfülü kis dézsa, melybe fejni Fejteget, cs. több ideig, lassan, kényelmesen
szoktak. -szék, fn. kis négylábu székecske, melyre fejt ; bort, kukoricát f.; talányt f.; vmely bonyolult
fejés közben ülni szoktak. -szolgáló, fn. szolgáló, kérdést f. Innen : Fejtegetés, fn.
aki fejni szokott. Fejtekezik, k. önmagától kibontakozik, kifej-
Fejöte, fn. majorsági intézet, melyben teheneket lödik ; f. a talány.
szoktak fejni. Fejtel, 1. Fejedék.
* Fejöték, fn. a lábszár alsó része, mely egy Fejtelen, mn. és ih. fej nélkül való.
részről a lábfejnél, más részről a térdkalácsnál Fejtemény, fn. olyan dolog, amit akár elméle-
végződik . tileg, akár gyakorlatilag meg kell fejteni, fel kell
Fej - pénz, fn. a. m. fejado. -pont, fn. (csillag.) derítni ; gyakorlati f., pl. egy schakktalány ; elmé-
a. m. tetőpont. -pöröly, fn. (b.) egykarú emelcsön leti f. , amit csak gondolkodás által lehet felderíteni
járó 4-5 mázsányi nagy pöröly, mely fejjel emel- (problema és theorema). Innen : Fejteményes, mn.
tetik; ellentéte : farkpöröly. Fejtész, fn. személy, aki vmely híres író iro-
Fejre-való, fn. minden ruhaféle, melylyel akár dalmi munkáját felvilágositó jegyzetekkel kiséri.
férfi, akár nö fejét betakarja, sapka, kalap, kendő, Fejtetlen, mn. fel nem fejtett, ki nem fejtett, le
fejkötő stb. nem fejtett ; f. ruha, bab, bor ; á. é. meg nem ma-
Fej-ripacs, fn. (állatt.) hal a torokszárnyú sü- gyarázott ; f. kérdés.
gérek közül, máskép : ripacshal (trachinus). -seb, Fej -tető, fn. az emberi fej teteje, felső lapja.
fn. seb a fejen. -szalag, fn. a. m. fejgaland. Fejthetetlen. Fejthetlen, mn. 1) aminek okát
Fejsze, fn. fahasogatásra alkalmas nagyobb- felderítni nem lehet, megmagyarázhatlan ; f. ma-
szerű, ékalakú kézi eszköz , mely egyik oldalán gaviselet ; 2) megfejthetlen, feloldhatlan ; f. politikai
éles, a másikon vastag és tompa, a tompa oldalán kérdés ; (mt.) fejthetlen eset , azon harmadfokú
van egy lyuk, melybe a nyelet szokták ütni ; éles, egyenlet, melyet a régiek nem tudtak megfejteni ,
életlen, acélozott élü f.; kis v. kölyök f.; nagy v. most azonban Cottes tantétele szerint megfejthető
oreg f.; f. nyele, foka, éle ; orosz f.; vágadek f.; (casus irreducibilis). Innen : Fejthetlenség, fn. Fejt-
(szój .) nagyfába vágni afejszét, nehezen kivihető hetlenül, ih.
dologba kezdeni ; van ott kis fejsze, nagy fejsze ; Fejtmény, Fejtményes, 1. Fejtemény, Fejte-
veszettfejszének nyele fordult, v. került, nagy veszményes.
teségből vmi visszakerült ; (km.) minden fejszének Fejtő, fn. 1) aki vmit fejt, magyarázó, meg-
akad nyele, minden embernek akad párja ; tudja oldó; talányfejtő ; 2) * festett gyapotfonal. -dik,
Isten, ki lopta el még a kis fejszét is ; rosz fejsze elk. a. m. fejlődik, a homályból önmagától kibon-
nem vesz afaragóról; veszett fejszének nyele isjó. takozik, felderül.
Fej-szédelgés, fn. a fejnek több ideig tartó bó- Fej-törés, fn . á. é. vmi felett erős, mély gon-
dult állapota. -széditö, fn. a fejet szédülésbe ejtő ; dolkodás , melyben az észt nagyon meg kell
f. magasság; á. é. az észtehetségre kábítólag ható ; feszitni. -törö , mn. fejtöréssel járó, fejtörésbe
f. gyönyörök. -szedő, fn. személy, aki aratás után kerülő.
hátramaradt kalászokat összeszedi. -szédülés, Fejtős, mn. festett fonallal készitett ; f. kendő.
fn. a fej bódult, szédült állapota. Fejtő vésű, fn. kecslábhoz hasonló vésüféle
Fejszegő-szár, fn. vendégszár, melylyel a ló eszköz a vashámorokban. -zik, k. magától kifes-
magasan hordott fejét megszegethetjük ; máskép : lik, feloldózik, fejtődik.
feszitő szár (Schleifzügel ). ? Fejtvény, fn. (bölcs.) kérdés alatt álló, meg-
Fejsze-lap , fn. a fejsze lapos oldala, melynek | fejtendő tétel (Problema). Innen : Fejtvényes, mn.
 - 363 - Fek
Fej

Fej -vas, fn. vasból készült sisak. -vérdag, fn. | tarka ló. -fenyő, fn. (nt.) nagyon sötétzöld levelü
a fejvérben képzödött daganat. -vesztés, fn. ált. fenyőfaj (pinus nigra Americana). -festés, fn.
halálbüntetés ; külön. büntetés, melynélfogva az vmely testnek, kelmének fekete színüvé való fes-
elitélt fejét levágják. -vétel, fn. a halálra, fejvesztése. -festö, fn. iparos, aki a köznép használatára
tésre itélt bünös fejének pallos által való levágása. való különféle kelméket feketére festi. -foltos,
-vetés, fn. a fejnek egyik oldalról a másikra való fn. 1) fekete foltokkal tarkázott ; f. macska ; 2)
rángatása. fekete kelmével befoltozott ; f. nadrág. gyapár,
Fejzet, 1. Fejezet. -gyopár, fn. (nt.) a murvapikkek közé tartozó
Fej-zugás, fn. fejbetegség, melyben a fülek növényfaj. -gyürü, fn. cserjeféle növény, melynek
zugnak. egyenes ágaiból közönséges, paraszt pipaszárakat
Fek, fn. hely, ahol feküdni, nyugodni lehet, készitenek. -halál, fn. a középkorban dühöngött
nyugvó hely. dögvész, melyben a halált a testen fekete daga-
Fěk, fn. 1 ) a ló fejére való szerszám ; kötőfék, natok előzték meg. -harkály, fn. (állatt. ) a. m.
zsinegböl ; láncos, zabolás fék, zabolás, láncos szíj - harkály.
ból; kötőféknél fogva vezetni, fékszáron tartani a Fekete-hét, fn. fekete- és virágvasárnap között
lovat ; (km.) ahol a féket megkapják, a lovat is ott eső hét, midön a katholikus templomokban a ke-
szokták keresni ; 2) á. e. szigorú fegyelem, mely- resztek le vannak fátyolozva. -húros, fn. (állatt. )
lyel vkit az engedelmesség korlátai között tar- a húrosok közé tartozó, fekete tollú madár. -hu-
tunk ; féken fogni, v. fékre fogni, fékezni ; féken nyor, fn. (nt. ) a hunyorok közé tartozó növény.
tartani vkit; 3) (bt.) kis szalagforma vékony hús- -komocsin, fn. (nt.) az Alpokon tenyésző növény
darab , mely valamely testrész ruganyosságát a komocsinok közöl. -kór, fn. (kort.) ragályos
előmozdítja. Innen : Fékes, mn . -ágy, fn. a lófék- betegség, melyben az ember testén fekete daga-
nek alsó része, mely az állat szorítja. natok keletkeznek. -kömény, fn. (nt.) a kandil-
Fek-ágy , fn. ágy , melyben fekünni lehet. lák közé tartozó növény, szőrös kandilla.
-akna, fn. (b.) az ércfekvények feküjén hajtott Feketéllik, k. feketén tünik fel, fekete színt
akna. -degél, k. kényelmesen fekszik. -egy, fn. mutat. Innen : Feketéllő, mn.
(ft.) fekete porfir (melaphir). Fekete-mák, fn. a. m. feketekömény. -nadály-
Fekély, fn. tt. -t; genyedéses kifakadás a tes- fü , fn. (nt.) fekete gyökerü növény a nadályfüvek
ten; bujasenyves, kérges, rákos, harapózó, v . rágó, közöl. -ón, fn. a. m. ólom. -peszterce, fn. (nt.) a
sipolyos, szuvas, taplós , üszkös , v. fenés fekély. pesztercék közé tartozó növény , feketepemet,
Innen: Fekélyes, mn. -edik, k. fekélyek támadnak bujdosó csalán (ballota nigra). -pettyes, mn.
rajta, fekélyessé leszen. Innen : Fekélyesedés, fn. amin fekete pettyek vannak, fekete pettyekkel
-fü, fn. (nt.) a. m. sikkantyú. -var, fn. fekélyes cifrázott.
var, mely alól geny szivárog ki. Feketére, fn. sötétes színü réz.
Fék-emelő, fn. lánc, vasrudacska a féken, me- Fekete-réz , fn. (b.) rézkénv olvasztásából
lyet a ló szájába tesznek, máskép : zabola. nyert termény, mely 80-90 százalék tiszta rezet
Fekés, fn. tt. -t ; a. m. fekvés ; már eljött a tartalmaz. -ribiszke, fn. (nt.) fekete gyümölcsű
fekés ideje. növény a ribiszkék közöl.
+ Fekeszik, k. a. m. fekszik. Feketés, mn. a feketét megközelítő ; f. kelme.
+ Feket, fn. a. m. fekvés. , cs. a. m. fektet ; Innen : Feketésség, fn.
és feketé ót ajászolba (Münch. cod.). Fekete-sárga, mn. és fn. 1) fekete és sárga
Fekete, mn. és fn. 1) a legsötétebb szín, tulaj- színü ; f. lobogó ; 2) sötét olajszínü ; ƒ. arcbőr; 3)
donképen színtelenség , mely a szivárvány hét á. é. császári érzelmü ; f. ember.
színe hiányzásából származik, a fehér ellentéte ; Feketeség, fn. 1 ) vmely tárgynak fekete szine ;
(szój.) fekete, mint az ördög, mint a szerecsen, mint a falak, a posztó feketesége ; 2) fekete folt ; arcodon
a korom, mint a szurok; ha nem fehér, fekete; egy kis feketeség van.
fekete színnel festeni, irni le vkit, vkinek árnyol- Fekete- sereg, fn. 1) Mátyás magyar király
dalait feltüntetni ; (km.) sötétben minden tehén fe- leghösebb serege ; 2) * Kís- Celbe járó stajerországi
kete; 2) sötét; f. ej; f. álom; 3) vétkes, borzadal- bucsusok.
mat, iszonyt gerjesztő ; f. tett, jellem; 4) + a. m. Fekete-szeg, mn. a. m. fekete szög.
fátyol ; még nem vala feketėje (Margit leg.), azaz : Fekete -szemű, mn. 1) fekete szemekkel biró;
fátyola. f. menyecske, leány ; 2) fekete bogyóju ; f. cseresznye.
Fekete-barát, fn. bencés barát, benediktinus. Feketeszik, k. a. m. feketedik.
-barna, fn. sötét barna, mely a feketéhez közele- Fekete-szoknyás, fn. (tréf.) fekete reveren-
dik. -bonta , fn. * fekete foltokkal tarkázott ; dába öltözött pap. -szög, mn. barna szögszínü,
fekete-bonta macska. -bor, fn. nagyon sötét színü sötétbarna. -tenger, fn. tenger, melynek határai
bor, máskép: bikavér. -bors, tn. fekete héju bors, az orosz és török birodalom ; a márványtengerrel
melynek belseje sötétbarna színü. -buza, fn. a. m. a Bosporos által van kapcsolatban.
esormoly. -cseresznye , fn. fekete, sötét levü, Fekete-üröm , fn. (nt.) bugás virágu növény az
húsu cseresznye. -esikos, mn. fekete csíkokkal ürmök közöl. -vad , fn. (vad .) 1) ált. fekete szörü,
sávolyozott ; feketecsíkos szoknya. -esüllö , fn. sertéjü vad, vaddisznó, borz, medve ; 2) külön.
(állatt.) csüllőfajta kis tengeri madár, fekete tol- vaddisznó. -varjú, fn. (állatt. ) fekete tollú, mag-
lakkal. -cukor, fn. a. m. medvecukor. gal élő varjú, pápista varjú. vasárnap, fn. böjti
Feketedik, k. fekete színt vesz fel, feketévé vasárnap husvét elött két héttel. -vérü, fn. bús-
változik. komor természetű, sötét indulatú. -vérüség, fn.
Fekete-fagy, fn. öszön, tél elején a hó-leesés sötét, búskomor lelkitulajdonság. -vörös, mn. 1)
előtt történő fagy. -fejü , mn. fekete fejjel biró ; ƒ. feketébe játszó vörös, sötétvörös ; 2) fekete és vö-
 Fek - 364 Fel

rös színü; f. lobogó. -zöld, fn. 1) nagyon sötét | künni ; sírban, koporsóban fekünni ; a tyukokkal
zöld ; 2) fekete és zöld színü. megy fekünni, korán ; fekszik, mint egy darab fa;
Feketit, cs. feketére fest, feketévé tesz ; csizmát (szój .) haza feküttek, mint a lédeciek; 2) vhol tar-
f. -ö, mn. és fn. 1) személy, aki vmit feketére tózkodik, tanyázik ; két század katonaság f. váro-
fest; 2) fekete színü festék ; csizmafeketitő. sunkban; (km .) véletlen erdőben gyakorta nyúl
Féketlen. mn. és ih. fék nélkül való, amin nincs fekszik ; 3) vmely helység, város, ország vmerre,
fék;f. csikó; (v. ö. féktelen). Innen : Féketlenül, vmely táj felé van ; Németország tőlünk nyugatra
ih. -kedik. -ség, 1. Féktelenkedik, Féktelenség. fekszik ; 4) leheveredve nyugszik, betegeskedik ;
+ Fekető, 1. Fekete. egy, két óráig fekünni ; betegen fekünni ; 5) á. é. a)
Feketödik, k. a. m. feketedik. mihez nagy hevességgel hozzálát ; neki fekünni
Feketszik, k. a. m. feketedik. a munkának, az irásnak ; b) (szój.) szivén fekszik a
Fekette, állapotj . a. m. fekve ; látá 8 napát haza jóléte, mindent elkövet annak előmozditására ;
fekette (Münch. cod.). sok pénzefekszik ebben az épületben, sok pénzt for-
Feketü, 1. Fekete. dított rá; sok adósság fekszik e birtokon, sok adós-
Feketül, k, feketévé leszen. sággal van terhelve ; c) rejlik, lappang ; fekszik
Fékeveszetett, mn. á. é. nem fékezett, fegye- ebben vmi.
lem alá nem szorított, rakoncátlan. Fekszin, fn. színvonal, a vizszínével egyenlő
Fékez, cs. 1) fékre fog, lovat fék segélyével magasság. -i, mn. fekmérleget illető, arra vonat-
megszelídit ; fékezni a szilaj lovakat ; 2) á. é. le- kozó ; f. különbség.
gyöz, szoros fegyelem alatt tart, ráncba szed ; Fek-tanya, fn. hely a táborban, hol az örkato-
fékezni szenvedélyeit ; fékezni a lázadókat. Innen : nák fegyveresen virrasztanak.
Fékezés, fn. Fékező, mn. Fekte, személyrag. igenév ; fekvő helyzet; fek-
Fékezet, fn. a ló fékeül szolgáló szerszámok tében olvasni könyvet ; (vad.) fektében lôni le a
együttvéve. -len, mn. és ih. 1 ) fék nélkül való, nyulat.
fék alá nem fogott ; f. ló ; 2) fegyelem alá nem Féktelen, mn. és ih. tt. -t; 1) fék nélkül való ;
szorított, szabadon csapongó ; f. indulat. Innen : 2) á. é. kicsapongó, rakoncátlan, fegyelmet nem
Fékezetlenség, fn. Fékezetlenül, ih. türő; f. tömeg; f. katonaság. Innen : Féktelenség,
Fékező-erö, fn. (ttan.) egy másik erő hatását fn. Féktelenül, ih. -it, cs . féktelenné tesz. -kedik,
kisebbitö erő. k. fegyelmetlen, kicsapongó, rakoncátlan életet él.
Fek-hely, fn. hely, hol vki, v. vmely állat fe- -ül, k. féktelenné, kicsapongóvá leszen.
küdni szokott ; a nyúl fekhelye. -hézag, fn. (ép .) Fek-terem, fn. terem, melyben fekünni, hálni
mélyedés a szobák falain, hova rendesen a nyo- szoktak.
szolyákat szokták állitani. -irányos, mn. (mt.) a Fektet, cs. 1) fekvő helyzetbe tesz, feküdni
nyugvásban levő viz felületével párhuzamosan kényszerít ; oldalt, hasra, ágyba, deresre f.; (szój.)
haladó, a függélyessel derékszöget képező, viz- súlyt fektetni vmire , nagyon fontosnak tartani
irányos, vizszintes ; f. vonal. Innen : Fekirányosan, | vmit ; 2) á. é. bizonyos pénzösszeget vmire fordít;
ih. -irányzó, mn. (ep.) a fekirányos vonal felta- három ezer forintot fektetett házába. Innen : Fek-
lálására használható; f. léc. tetés, fn.
Fék-karika, fn. a fékszijat összetartó vas, v. Fekü, fn. (b.) azon kötömeg, melyen az ércvegy-
rézkarika. -kötél, fn. 1) a fék kötélszára ; 2) rakodás nyugszik.
kötöfék. Feküszik, k. a. m. fekszik.
Fek-lap, fn. (ép. ) a fekhely fölszine . -lée, fn. Feküvés, fn. a. m. fekvés.
(gyakorlati mt. ) fekmérlegezésnél használható Fekv, fn. a. m . fekhely (ágy, alom, fektanya).
lec. -mentes, mn. a. m. fekirányos. -mentesitö , Fekve, ih. fekvő helyzetben.
mn. a. m. fekirányzó. -méret, fn. vmely földte- Fekvény, 1. Érefekvények.
rület kiegyenlítési vizirányos felmérése (nivel- Fekvés, fn. tt. -t ; 1) fekvő helyzet, állapot ; 2)
lement).
Fekmérleg, fn. a vizszinével ugyanazon magas- a. m. fekhely, alom; a nyúlfekvése ; 3) á. é. vmely
városnak, országnak , tájnak helyzete; a Balaton
ságban fekvő sík (niveau). -ez. cs. vmely földte- fekvése. -rajz, fn. vminek fekvését, helyzetét elő-
rületet kiegyenit, vizirányosan felmér. tüntető rajz.
Fekmérnök, fn. a fekmérlegezést végző mér- Fekvonal-mérték, fn. a fekmérlegezésnél hasz-
nök. -nyom, fn. ált. nyom, melyet vmely helyen náltatni szokott mérték.
fekvő állat, v. más test maga után hagy ; külōn.
(haj .) vmely hajó megfeneklése után hátramaradt Fekvö, mn. 1) fekvési helyzetben levő ; f. em-
nyom. -pad, fn. 1) heverésre, fekvésre használ- ber, gyermek ; betegen f.; f. beteg ; 2) ingatlan ; ƒ.
ható széles pad ; 2) (ht.) földhányat a háttéren, birtok ; 3) vmely helyen, világrészben, országban
melyre az ágyu állittatik (Sztr. E.) . -rajz, fn. stb. lévő; Ázsiábanf. országok. -heveder, fn. (ép.)
vidéknek , helységnek stb. tájékozhatás végett a födélszéket összetartó vizszintes irányu gerenda.
lerajzolt képe (Situations-plan). -jószág, fn. ingatlan vagyon, földbirtok, v. ház.
-sas, fn. azon gerendák, melyek a fedél-párkány-
Fék-szár, fn, a féknek szíj , v. kötél vége, szá- tól kezdve rézsutosan egész a fedélcsúcsig halad-
ra, melyet a lovon ülő, v. aki a lovat vezeti, kezé- nak, s melyre a léceket szögezik.
ben szokott tartani. Fekvőség, fn. a fekvő birtokok együttvéve.
Fekszik, k. 1) ember, állat, v. valamely test Fekzės, in. (ht.) az egyenes lövés ellen bizto-
oldalt, elsö v. hátsó lapjára dülve nehezkedik az sító födekek magasságainak meghatározása a kö-
alatta levő tárgyra, ellentéte áll, ül ; hason, ha- | rülötte lévő tájékhoz alkalmazva (Sztr. E.).
nyatt, oldalt fekünni; földön, füben, szalmán fe- Fel, ih. magasabb helyre ; hová mégy ; fel a
 Fel - 365 . - Fel

fára; ellentéte : alá, le ; (szój .) ki fel, ki alá; meny- | zabot) ; felabrakolni a zabot. -ácsol, cs. ácsmun-
nyit fel, annyit le ; felnek hajts, lenek tarts. kákra felhasznál (pl. a gerendákat).
+ Fel, fn. vminek felső része ; és ő ruhájokat a Felad, cs. 1) felfelé nyujt, visz ; feladni a kévét
vehemre hányván, Jézust felire ülteték (Tátr. cod.). szekérre ; leesett a kalapom, add fel édes galambom
Fel, isz. 1) nyugvó helyzetből fölriasztó szó ; (népd.) ; 2) (msz.) a labdát feldobja, hogy a másik
fel gyermek, hét az óra ; 2) munkára serkentő szó ; a kezébe levő bottal elüsse ; add fel már azt a lab-
fel legények !; fel, fel magyarok a csatára ! dát; 3) vmit vki elé, v. kirendelt helyére tesz ;
Fel, mn. tt. -t, v. felet ; 1) két egyenlő részre feladni az ételt az asztalra; feladni a postára a le-
darabolt egy egésznek egyík- egyik részét tevő ; velet ; 4) á. é. a) kényszerülve, v. egyezkedés utján
fél kenyér,fél év, fél akó bor; fél gömb, fél kör ; fél az ellenségnek átenged ; feladni a védelmi vonalat,
óra, egy órai idököz fele ; 2) két együve tartozó- a várat; b) vmit abban hagy ; ezt az ügyet fel kell
ból az egyik ; fél csizma, cipő, keztyu ; fél kéz, láb, adnunk; c) bevádol, váddal lép fel vki ellen háta
szem; fél váll; (szój.) csak ugy fél vállról beszélni megett ; f. vkit vétkeiért; (népd.) várj,feladlak abíró-
vkivel, fél vállról nézni vkit, megvetőleg ; fél vállra nak ; d) (hitt.) részeltet ; (szój.) feladni a betegnek
vetni köpönyét ; fél fülére süket ; 3) nem tökéletes, az urvacsorát ; e) megtanulás, megfejtés végett
nem teljes ; fél bolond ; fél részeg ; fél ember, gyer- előterjeszt; sok leckét adott fel a tanító. Innen :
mek; fél köpönyeg ; fél csatavesztés ; fél tudós ; fél Feladás, fn. Feladási, mn. -at, fn. minden dolog,
oldalt;fél selyem ; fel pap (diaconus) ;fél nemes. melyet végezni, megfejteni, kibonyolítni, megma-
Fél, fn. tt. -t, v. felet ; 1) két egyenlő részre da- gyarázni kell ; számtani feladat; feladatát teljesítni.
rabolt egy egésznek egy- egy része ; fele bor, feleó , fn. és mn. ált. aki vmit felad ; külön. vádló.
viz;fele áron venni, adni vmit ; a birtokának felét -ogat, cs. magasabb helyre vmit egymásután
v. fele birtokát ugaron hagyja ; fele jószágát eladta ; nyujt ; feladogatni a kévéket a szekérre. -táz, cs.
fele uton találkoztunk; fele mentében, fele készülté- adtákkal káromkodva felkerget. -vány, fn. tt. -t;
ben; (szój.) fele sem tréfa, nagyon komoly dolog ; mástól megfejtés, megtanulás végett előterjesztett
fele sem igaz, csupa hazugság ; ne neked fele, sza- feladat.
ladj el vele; fele sirás, fele nevetés ; (km.) néha Fel- agancsolt, mn. (vad.) a kihullott agan-
jobb afél, mint az egész, pl. büntetésből ; 2) azon csok helyett ujakat kapott (rőtvad) ; f. szarvas.
pont, melyen két egyenlő részre osztott egésznek -ágaskodik, k. felfelé ágaskodik ; f. a jó vérü ló.
egyik része végződik, középre eső pont ; fel leszen -aggat, cs. egymásután felakaszt. -ágazik , k.
kilencre, közelít azon időpont, mely a 8 és 9 órai (vad.) fára mászik (a nyest, v. a vadmacska).
időfolyamnak közepét teszi ; fele uten utólérni vkit, -ágyuz, cs. 1) ágyuval felszerel (pl. hadihajókat);
azon ponton, mely az ut egyik felét a másiktól 2) ágyuzással felriaszt, felkelt ; felágyuzni az alvó
elválasztja; 3) rész, oldal ; az épület innenső fele ;
az ember jobb-, bal-, alfele; 4) † társ ; látjátok fé- ellenséget. -ajal, 1. Felajaz.
Fel- ajánl, cs. önkényt kinál, nyujt , szentel
leim (hal. besz.) ; ujabb nyelvben : ügyfél, ügytárs, vmit vkinek ; felajánlani szolgálatát ; lelkét Isten-
kartárs ; vőfél, vevő fél ; innen : párt, felekezet;
tartván mi urunk Krisztusnak felét (pártját) a zsi- nek felajánlani. -ajaz, cs. 1) a lovat zabolával
ellátja, felszereli ; felajazni a befogott lovat; 2) a
dók ellen (Érsek. c.) ; felünkön áll ; a másik félhez nyilat lövésre felhúzza.
pártolni; 5) személyek, akiknek egymással akár Felajk, fn. az ajk felső része.
ellenséges, akár barátságos összeköttetésök van ; Felakad, k. 1) vmely tárgy magasabb helyen
ellenkező fél, ellenfél (Verb.) ; perlekedő felek ; há- függve marad ; kalapom, kendom felakad afán, v.
borúskodó, egyezkedő felek; panaszló , panaszlott fára ; 2) elöhaladásában, menésében vmi által
fél; 6) felebarát ; keresztyén feleim ; kedves feleim; gátolva van ; felakadtunk a sárban ; külön. csepp-
7) utfel, a. m. az ut melletti földterület ; 8) á. é. folyótest menete bedugul ; felakadt a vizelete;
félben; a) (ha jelen igenév előzi meg), amire vo- innen : ȧ. é. szellemi müködés közben vmi aka-
natkozik, azt akarva, arra készülőben ; induló dály miatt megállani kénytelen ; olvasás közben
félben van vki, midön menni akar ; dülőfélben van felakadtam egy szónál, mert az értelmét nem tudtam ;
az épület, midőn már- már ledüléssel fenyeget ; á. é. felakadt a szeme, a) körülnézvén vmely felötlő
* omló félben van az asszony, midőn szülési ideje dolognál szeme ráfüggesztve maradt ; b) nehéz-
közelg; b) tökéletlenül, el nem végezve ; félben nyavalyában szenvedőnek szeme mozdulatlanul
szakasztani a munkát; félben hagyni vmit. áll ; 3) á. é. vmi ellen kifogása van, vmin meg-
Fél, A) k. 1) borzadás, aggodalmas érzet, reme- botránkozik ; nem kell minden csekélységen fela-
gés fogja el ; f. vkitől ; f. a veréstől ; (szój . ) fél tőle, kadni. Innen : Felakadás, fn.
mint ördög a teménytől; soktól fél, akitől sokanfel- Felakaszt, cs. 1) magasb helyre függeszt (pl.
nek; (km.) félni jó, de megijedni nem ; akifél, él ; szögre a ruhát) ; 2) akasztófán végez ki ; felakasz-
ha félsz, meg nem élsz ; jobb előre félni, mint utol- tani a rablógyilkost. Innen : Felakasztás, fn.
jára rettegni; bolondság attól félned, min által kell Felakasztal, cs. hosszú ruha alját felkötözi ,
menned ; nincs veszedelemben, ki bátorságban is hogy a sárba, pocsba ne érjen. -kodik, Felakasz-
fel; azon félek, hogy bajom esik ; félek rajta kodik, k. hosszú ruhája alját felkötözi, hogy a
(Tel.) ; 2) nincs bátorsága vmit megtenni ; f. sze- sárba ne érjen.
mem elé kerülni ; f. este kimenni ; B) cs. tisztelettel, Felakgat, 1. Felaggat.
hódolattal viseltetik vki iránt ; féljed az Istent, Félakkora, mn. felényi, mint a felvett tárgy ;
cselekedjéljót. az énföldem f., mint a tied.
Fél-ablak, fn. 1) két szárnyu ablaknak egyik Felaknász, fn. (b. ) a közönséges aknászoknak
része ; 2) ablak, melynek csak egy szárnya van. parancsoló, tiszti rangú személy.
Fel-abrakol, cs. 1) abrakkal ellát (pl. a lova- Felaknáz, cs. 1) bizonyos földterületen hadi
kat) ; 2) abraknak elhasznál, elfogyaszt (pl. a aknákat ás ; felaknázni az erősség előtti tért; 2)
 Fel - 366 -- Fel

(b.) a földgyomrában heverő ásványt a föld szine | ha meleg vizet öntenek rá. -tat, cs. felázni készt ;
fölé hozza ; 3) á. é. szellemi elrejtett kincset vhol az eső feláztatta az utakat.
kibuvárol, felkutat ; egész könyvtárt f. Félbal, 1. Félbalra.
Fel-alá, ih. váltogatva le és fel ; fel-alá jár- Felballag. k. ballagva, bandukolva felmegy
kálni. vhova;felballagni a hegyre.
Félalabastrom, fn. homályos, nem áttetsző, Félbalra ! psz. annak az iránynak fordulj,
nem valódi alabastrom. amerre balkarod van.
Feláldoz, cs . 1) vmi kedves birtokát más ked- Felbányol, cs. a megtisztitott ércet pénzverésre
veért, jóléteért odaengedi ; vérét, életét feláldozni felhasználja.
honáért; 2) veszni hagy, enged ; feláldozott ben- Fél-bársony, fn. len-, teveszőr- és selyemszá-
nünket önző célja elérése végett ; 3) (vall. ) lelke lakból szövött bársony kinézésü szövet. -bástya,
üdveért bántalmakat, sérelmet békén tür ; felál- fn. (ht.) bástya, mely egyik oldalon nyiltan áll.
dozni Istennek a szenvedéseket. Felbátorit, cs. egészen bátorrá tesz, szóval, jel-
Feláll, k. 1) ülő, fekvő helyzetből lábára áll ; lel , tettel sikeresen buzdít bátorságra ; felbáto-
szavazáskor f.; 2) magasb helyre áll ; asztalra, ritni a csüggedőket ; némely nő maga bátorítja fel
székref.; 3) ǎ. é. lankadt, fonnyadt, elterült hely- viseletével férfit szemtelenségre.
zetéből felegyenesedik, felfelé merevedik ; (szój . ) Félbehagy, cs. a. m. félbenhagy.
feláll a haja szála, elrémül. -at, 1. Felállit. Felbel, fn. a. m. félbársony.
Felállaz, cs. a ló száját állazóval felszereli. Félben, ih. 1) be nem végezve, befejezetlenül ;
Feláll -it, cs. 1) vmint fekvő, v. ülő helyzetébölf. hagy, van ; 2) (megelőző igenévvel) készülőben ,
egyenes állásba hoz ; felállitani a tekebábokat ; 2) midőn félig-meddig a cselekvést már elkezdettük ;
felhelyez vhova, magasabb helyre tesz (pl. gyer- induló félben lenni ; esőfélben van az idő; dülőfél-
meket az asztalra) ; 3) felépit, alapít ; iskolát álli- ben a ház.
tani fel ; 4) á. é. előterjeszt , tudomásra juttat ; Félbenhagy, cs. vmely foglalkozásnak befeje-
állitsuk fel a kérdést ; oly elvet állitott fel, hogy stb. zetlenül végét szakítja ; félbenhagyni az utazást, a
Innen: Felállitás, fn. Felállitó, mn. -ogat, cs. több házépitést. Innen : Felbenhagyás, fn. Félbenhagyott,
darabból álló testet egyenként felállit; felállogatni mn. -ó, mn. 1) vmely müködésnek befejezetlenül
az eldőlt palackokat. végét szakitó ; a kapálástf. munkás ; 2) váltakozó,
Fel-almoz, cs . vmely tért alomnak való silá- egyideig megszünö, megint rákezdő ; f. láz ; f.
nyabb takarmánynyal beszór. -álorcáz, cs. vkit forrás.
álorcával felszerel, arcát álcával eltakarja. -aprít, Félben-marad, k. vmi befejezetlenül m⚫rad ;
cs. apró darabkákra szétvagdal, szétaprít. -apró- félbenmarad a ház építése. -szakad, k. a. m. fél-
zás, fn. a földbirtoknak apró tagokra felosztása. benmarad ; minden viszony félbenszakadt közöttünk.
-árad, k. a viz áradata felemelkedik. -arat, A) -szakaszt, 1. Félbenszakit.
cs. bizonyos földterületen levő életet egészen le- Félben-szakit, cs. vmely foglalkozásnak befe-
arat ; három holdföldet f.; B) k. az aratást elvégzi . jezés előtt végét szakítja. -szárnyas, mn. (nt.)
-árbocol, -árbocoz, cs. (haj .) árboccal ellát, fel olyan levél, melynek éle a levél közepeig, v. an-
szerel. -ȧrkol, cs. szükséges árkokkal ellát, fel - nál is belebb karélyosan van vagdalva, s a végső
szerel. páratlan karélya a többihez mérve igen nagy.
Félárny, fn. vmely test árnyékának széle. Fel-bérel, cs. 1) rosz, gonosz cselekedet végbe-
Félárva, fn. személy, akinek v. apja, v. anyja vitelére vkit pénzért megfogad ; 2) * felingerel
meghalt. vkit vmire. berzenkedik, k. 1) vmely állat szöre
Felárvereztet, cs. a legmagasabb árt igérőnek felmerevedik ; f. a macska, a vaddisznó szőre ; 2)
ád el vmit; titkát csak minél drágábban akarja á. é. vmiért hirtelen megharagszik, s haragját
felárvereztetni (Jók.). pattogó szavakkal nyilvánitja.
Felás, cs. 1) földben levő testet ásó segélyével Félbeszakad, Félbeszakaszt , 1. Félbensza-
kivesz ;felásní a holttestet ; (szój. ) körmeivel ásná kad, Félbenszakaszt.
fel (a megholtat) ha lehetne ; 2) ásó segélyével a Félbeszárnyas , 1. Félbenszárnyas.
földet veteményezésre, termelésre alkalmassá te- Fel-biboroz, cs. biborral feldiszít. -bigyeszt,
szi ; felásni a kertet. cs. vmit vhoha feltesz, hogy mások is lássák ;
Felaszal, cs. aszalásra fordít, felhasznál ; fel- felbigyeszteni ujjára a gyürüt, a polcra az uj rézfa-
aszalni a gyümölcsöt. zekat; a. é. felbigyeszteni ajkát, alsó ajkát kicsiny-
Fél-asztal, fn. fél ellátás, féltartás . -atlac , fn. lésből a felső felé tolni.
selyem és gyapot szálakból szött atlacféle szövet. Felbillen, k. billenve feldől, felfordul. -t, cs.
-átló , fn. (mt.) az egyközény átlójának fele. felbillenni készt, billentve felfordít.
-átmérő, fn. (mt.) a kör átmérőjének fele, kör- Fel-bir, cs. vmely terhet felemelni, v. vhova
sugár. felvinni képes. -biro, fn. biró, akihez az első itélet
Felavat, cs. 1) a. m. felszentel ; f. vkit pappá, után felebbezni lehet.
püspökké ; 2) hivatalba igtat, vezet ; f. vkit a fois- Felbiz-gat, -get, cs. 1) vkit vmire ösztönöz,
páni székbe ; 3) használni, hasznát venni kezdi ; felingerel ; f. vkit verekedésre ; 2) viit helyéből
felavatják a házat, midőn felépülése után bele men- kimozdít, megbolygat ; felbizgatni a darázsfészket ;
nek lakni. Innen : Felavatás, fn. á. é.feledésbe ment dolgokat ujra f. -tat, cs. 1) a.
Feláz-ik, k. 1) szilárd test cseppfolyó testtől m. felbátorít ; f. vkit a harcra ; 2) vminek teljesi-
ugy átázik, hogy higgá leszen ; f. az ut a sok eső- tését határozottan igéri ; felbiztattál bennünket,
től; (bord.) addig igyál, mig a torkod fel nem ázik ; hogy eljősz, és nemjöttél el.
2) vmely test más szilárd testtől cseppfolyó test Fel-bocsát, cs. 1) engedelmet ad arra, hogy vki
által elválasztatik ; f. az edényhez száradt enyv , vhova felmenjen ; f. vkit a hegyre ; 2) eszközli,
 Fel 367
hogy vmely repülő test felfelé szálljon ; röppen-
tyüketf. -bodorit, cs. egészen bodorrá tesz ; fel-
bodoritni vki haját. -bodorodik, k. egészen bo-
dorra, göndörré leszen. -bodroz, cs. bodor, göndör
vmivel feldiszít ; felbodrozni a fejkötőt , recésen
összeszedett fodrokkal feldiszíti ; felbodrozni a
hajat, bodor hajfürtöket alakítni rajta. -boglyáz,
cs. szálas takarmányt boglyákba rak. -boglyoz,
cs. egészen boglyossá tesz, haját, szörét felku-
szálja. -bojt, -bojtoz , cs. bojtokat rak rá, boj-
tokkal felcifrázza. -boldogul, k. anyagilag sze-
rencsés állapotra jut, jó sorsravergödik ; a szegény
ember is felboldogulhat munka által. -bolyhoz, cs.
vmit bolyhossá, boglyossá, borzassá tesz.
Felboml-ás, fn. 1) vmely kötelék feloldódzása ;
2) társas viszony megszünése. -aszt, cs. felbom-
lani készt. -ik, k. 1) köteléke feloldódzik ; fel-
bomlott a szalag csokra ; 2) elemeire oszlik ; 3) á. é.
vmi társas viszony megszünik ; f. a barátság, a
szerződés, az alku.
Felbomol, k. önmüködés által alkatrészeire
szétválik; f. a fegyelmetlen hadsereg. -hatatlan,
-hatlan, mn. ami fel nem bomolhat, részeire szét
nem válhatik.
Fel-boncol, cs. emberi, v. állati testet részeire
feltagol; felboncolni a leölt sertést. -bont, cs. 1)
összekötött, elzárt, lepecsételt holmit kötelékétől,
zárától, pecsététől felszabadít ; felbontani az össze-
kötött csomagot, a leszögezett ládát, a levelet ; 2) a.
m. felboncol ; 3) társas viszonyt megszüntet ; fel-
bontani a szerződést. Innen : Felbontás, fn. -bor-
dáz, cs. (msz.) bordára húz ; felbordázni a fonalat.
-borozdál, cs. barázdákat hasít rajta ; felboroz-
dálni a szántóföldeket ; á. é. gondok felborozdálták
arcát.
Felborz-ad, k. ször, haj égfelé áll ; f. az ember
haja; à. é. irtózik, iszonyodik, megijed töle ; fel-
borzad ijedtében. -aszt, cs. 1) a. m. felborzaz ; 2)
á. é. a. in. megijeszt. -az, cs . borzassá, boglyos-
sá tesz .
Felboszon-kodik, k. hirtelen megharagszik,
felfortyan. -t, es. hirtelen és nagy mértékben bo-
szussá tesz.
Fel-botorkál , Felbotorkáz , k. botorkálva
felmegy. -böffen, k. 1) lenyelt ételből, italból, ki-
fejlődő légnem a torkon feljö ; 2) böffenö hangon
vakkantva felugrik ; felböffen éjjel a kutya, ha
vmit vesz észre. -böfög, k. gyakori böfögéssel fel-
tolódik.
Felbök, cs . 1) bökve felemel ; felbökni villával
a húst; 2) bökve feltaszít ; 3) á. é. (alj .) nöt te-
herbe ejt.
Felbör, fn. 1) az állati és emberi test börének
felső hártyája ; 2) (varga. msz.) a. m. felső bör.
Felböröcköl, k . (ht.) az ágyut a taligához köti.
Felbösz -it, cs . hirtelen és nagy mértékben dü-
hössé, bőszszé tesz. -ül, k. hirtelen és nagy mér-
tékben felingerül, böszszé leszen.
Felbú, cs. vmi kutatva felkeres, felkutat, åtbu-
várol ; felbútta minden könyvét.
* Felbuglyáz, cs. 1) a. m. felboglyáz ; 2) a. m.
felcifráz.
Fel-buggyan, k. buggyanva feljö, feltolul ; fel-
buggyan a viz a forrásból. -bugyog, k. bugyogva,
többször buggyanva felnyomul. -bugyorog, k.
cseppfolyó testböl a lég apró buborékokban
száll el.
Fel
Felbuj -ik, k, vmely üregből felfelé emelkedik ;
f. a veremből. -t, -tat, cs. vki ellen fellázít, láza-
dásra bir, veszekedésre ingerel ; felbujtani a népet
a hatóság ellen.
Felbukik, k. 1) ált. vmi eltűnik, hirtelen fel-
emelkedik ; 2) külön. vizből kiemelkedik ; f. a
folyamból ; 3) a. m. elesik ; megbotlott és felbukott.
Felbukkan, k. hirtelen felbukik.
Felbukkant, cs. felbukni kész.
Fel-burnótol, cs. burnótot burnótkép felszí ;
egy lat burnótot felburnótolni. -butoroz , cs. butor-
ral felszerel ; két szobát felbutorozni. -buzdít, cs.
1) ált. felbuzogni készt ; 2) külön . és á. é. felleĺke-
sít, lelkesedésbe hoz. -buzdúl, k. 1) cseppfolyó
test forrva hirtelen felemelkedik ; 2) fellelkesedik,
lelkesedésbe jö . -buzog, k. buzogva, forrva fel-
emelkedik.
Fel-cafrangoz , cs. cafrangokkal felcicomáz.
cammog, k. cammogva, csoszogó léptekkel fel-
megy. -cifráz, cs. cicomákkal feldiszít, egészen
cifrává tesz. -cihelödik, k. nagynehezen felkel,
feltápászkodik, felveckelödik. -cipel, cs. nagyne-
hezen cipelve felvisz vmit.
Félcipő, fn. női cipő, melynek feje csak a láb-
fej előrészét fédi ; gummi f.
Felcsal, cs. igéretekkel, biztatásokkal felhí vkit.
Felcsap, A) cs. 1) bottal megütve vmit felrepít
(pl. labdát) ; 2) vmit ugy dob felfelé, hogy csap-
panó hangot adjon ; felcsapni a sarat ; 3) hirtelen
feltesz ; csapd fel ezt a könyvet a polcra; felcsapni
a kalapot ; 4) a kártyát hirtelen ugy fordítja, hogy a
képes oldal lássék ; 5) iskolás gyermeket megvir-
gácsol ; felcsapták; felcsapták az alfelét ; B) k. 1)
kezében levő suhogóval, ostorral felfelé suhint ;
felcsapni ostorral az emeletre ; 2) á. é. a) nagyon
gyorsan felemelkedik ; a láng a ház tetejéig csapott
fel; viharban magasra felcsap a viz ; b) vkivel
fogad ; felcsapok veled, hogy stb.; c) más tenyerébe
csapva vminek beáll, vmely testület közé lép ; ƒ.
katonának ; felcsapok közétek. -áz , cs. (vad.) a
vadat nyom után haladva felkutatja. -kod , k. és
es. felfelé csapkod , több izben felcsap. -odik, k.
önmagától, mintegy belső kényszer által hirtelen
felvitetik. -tat, cs. hirtelen feltár, felnyit.
Fel-esarnakol, cs. (haj .) hajót vitorlakészü
lékkel ellát, fölszerel. -csatol, cs. 1 ) vmit csa-
tos szíjjal magasabb helyre erősít ; 2) (haj.) von-
tatandó hajót vontatásban levő után kötni. -esat-
lókötél, fn. (haj . ) a felcsatláshoz használt kötél.
-csattan, k. 1) hirtelen, csatt hangot adva fel-
nyílik (pl. ajtó) ; 2 ) á. é. hirtelen haragra lobbanva
éles szavakban tör ki.
Felcsavar, cs. 1) vmit magasabb helyre csa-
var; 2) kötelet, zsineget hengerded testre teker ;
felcsavarni a kötelet a kút hengerére. -ol, cs. csa-
var segélyével vmit magasabb helyre erősít.
Fel- csenget, cs. 1) csengetéssel felébreszt vkit ;
2) csengetéssel jelt ad vkinek, hogy jöjön fel ;
felcsengetni az inast. -csépel, cs. bizonyos meny-
nyiségü kévéből a gabonát cséppel kiveri. -cse-
peredik, 1. Felcsiperedik.
Felcsér, fn. tt. -t ; 1) sebészetet értő borbély ;
2) á. é. kontár orvos.
Felcserél, cs. 1) vmit szántszándékkal, v. aka-
ratlanul v. megegyezésnélfogva a magáé helyett
elvesz, elcserél ; felcserélni a pipát, kalapot ; 2)
tévedésből az igazi helyett mást alkalmaz ; felcse-
 Fel — 368 Fel

rélni a személyeket, egyiket a másiknak vélni ; | dicsérés, fn. -diribel, cs. apró darabokra vagdal .
felcserélni a gyógyszereket; 3) változtat ; felcserélni -dob. es. a. m. felhajít.
a szennyes inget tisztával. Innen : Felcserélés, fn. Féldob, fn. rézből készitett, félgömbded dob,
Felcserepesedik, Felcserepedzik, k. a bör melynek csak egyik oldala van börhártyával be-
felszíne érdes tapintatúvá leszen ; f. az ajk. húzva ; leginkább hangszerül használtatik.
Felcsével, Felesévéz, cs. (takács msz.) a fo- Feldob- og, A) cs. dobogással vkit felkölt, fel-
nalat a csévére felhuzza. -csigáz, cs. 1) csiga ébreszt ; B) k. nagy örömtől , boldogságtól a
segélyével vmit felhúz ; 2) á. é. túlfeszít, túlhajt, kebel pihegve felemelkedik, a lélek felmagaszto-
nagyon erőtet; felcsigázni a gabona árát ; felcsi- sul ; f.a szív. -ol, cs. dobszóval felkölt.
gázni a képzelő tehetséget. Innen : Felcsigázás, fn. Feldolgoz, cs. munkára való anyagot sajátképi
-csillagoz, cs. csillaggal, érdemkereszttel feldi- céljára fordít, felhasznál. -ik, k. este gyertyánál
szít. -csinál, cs. 1) magasabb helyre erősít ; fel- bizonyos ideig dolgozik ; tegnap féltizenkettőigfel-
csinálni a polcot ; 2) (alj . ) not teherbe ejt. -csi- dolgoztunk.
nosgat , csinosit , cs. egészen rendbe szedi, Féldombor , Féldombormű , fn. faragvány,
csinossá teszi. -csinoz, 1. Felcsinosít. melynek egyik oldala sík, lapos, s csak a másik
Felcsip, cs. 1) csipve felvesz ; felcsipni aföldön oldala van kellő alakban kifaragva; a falakat
fekvő tüt; 2) csípve hólyagot okoz a test felszinén ; féldomborművekkel ékesítni (basrelief) .
felcsipni vki karját ; 2) (tréf.) a) pénzt, fizetést, föl- Feldomborodik , k. dombalakban felemelke-
vesz; nagy összeg pénztf.; b) méhbe fogad ; (szój. dik; f. a jól kidolgozott kenyértészta.
alj.) kurva volt aki felcsipett ; B) k. a. m. becsíp, Féldomború, mn. csak az egyik oldalán dom-
lerészegszik. eget, cs. lassan egymásután felcsíp. borodott, a másikon pedig lapos.
-eredik, k. lassanként felnövekszik ; f.a gyermek. Feldomborul, Feldombosodik, a. m. feldom-
-eszkedik, k. magasb helyre csipeszkedik ; f. a borodik.
kocsi saraglyájára. -ked, cs. 1) csipegetve vmit fel- Fel-domboz, cs. 1) dombokkal rak meg, dom-
szed ; 2) vmit többször megcsíp, s ezáltal hólya- bokat alakít rajta; 2) vmiből dombot alakít ;
got húz. feldombozni a széthányt homokot. -dorbézol , A)
Felcsipkéz, cs. csipkével feldiszít. cs. dorbézolva felemészt, elpazarol ; feldorbézolni
Felcsírázik, k. csirája a föld mélyéből felbujik. minden vagyonát ; B) k. dorbézolva éjjelez ; éjfélig
Felcsókol, cs. 1) csókokkal felszárit ; felcsó- is f. -döl , 1. Feldül.
kolni a könyeket ; 2) csókokkal felébreszt ; felcsó- Fel-dönt, cs. felfordulni, feldülni készt ; feldön-
kolni az alvó gyermeket ; 3) á. é. (költ. ) felszí, teni a vizes poharat. Innen: Feldöntés, fn. -dörgöl,
felszárít ; a nap sugarai felcsókolják a harmatot. cs. 1) dörgölve, surolva kisebesít ; erős mosás által
Felcsoportozik, k. 1) csoportokba feltorlódik ; feldörgölni kezét ; 2) dörzsölve, szétmázolva fel-
f. az összetolult kavics ; 2) á. é. csoportosan fel- használ ; feldörgölni a zsírt csizmára ; 3) tisztára
megy; tengernyi nép csoportozott fel a várba. súrol ; feldörgölni a szobaföldjét, a rézedényeket .
Fel- cso, fn. alkalmazott csövek között a leg- | Inn.: Feldörgölés, fn. -dörmöl, cs. falatonkint las-
felsőbb. sacskán megeszik. -dörömböl, cs. dörömbölve föl-
Felcsöröl , Felcsövel , cs. a. m. felcsével. ver, felkölt, fölébreszt. - dörzsöl, cs. a. m. feldörgöl.
-csucsorodik, k. csúcsban feldudorodik. Feldözsöl, cs. és k. a. m. feldorbézol.
Felcsúsz, Felcsúszik, k. csúszva felhalad. V. Feldudorodik, k. feldagad, felfujódik, dudo-
ö. Csúsz és Csúszik. -tat, cs. csúsztatva felfelé rodva felemelkedik.
húz, tol. Feldug, cs. magasabb helyre dug.
* Felesütörködik, k. a. m. felkapaszkodik. Feldúl, cs. 1) összehány, össze-vissza kever
Feldag-ad , k.dagadva felemelkedik, felfujódik ; feldúlni a szekrényben levő holmit; 2) szétrombol ,
f. a vizkorban szenvedő teste. -aszt, cs. 1) felda- semmivé tesz (anyagi és szellemi értelemben) ;
gadni készt ; a méhszúrás feldagasztja a testet ; 2) f. vmely várost ; feldúlni vki boldogságát. Innen :
nyers tésztát kezeivel, v. lábaival annyira össze- Feldulás, fn. -at, cs. feldúlni enged, meghagyja,
kever, megdömöcköl, hogy az megkeljen. hogy vmit feldúljanak.
Fel-darabol, cs. részekre hasít, darabokra oszt ; * Feldurál, vh. bátorsága jö, rászánja magát,
feldarabolni a sült húst ; háromszor darabolták fel neki durálja magát.
Lengyelországot. Innen : Feldarabolás, fn. -darál, Feldúz, cs. felfelé tol ; á. é. feldúzza az orrát,
cs. bizonyos mennyiségü szemet darává öröl ; megharagszik vmiért.
nyolc mérő árpátf. Felduzmad, k. 1) széltől, légtől megtelve fel-
Félded, mn. olyan alakú, mint vminek fele. fujódik ; felduzmad a vitorla, ha nagy szél fuj ; 2)
Felderit, cs. 1) sötétséget eloszlat ; a hold vi- a. m. haragra lobban.
lága felderíti az éj sötétét ; 2) á. é. a) felvidít, Felduzz-ad, k. a. m. felduzmad. -aszkodik,
vidámságra gerjeszt ; tréfákkal felderítni a szo- k. 1) felfujja magát ; f. a kan pulyka ; 2) á. é. ke-
morkodót; b) napfényre hoz, vmely titkot tudo- vély módon viseli magát, felfuvalkodik. -aszt, cs.
másra juttat ; vmely gonosz tettet f. Innen: Felde- felduzzadni készt.
rités, fn. Feldüh-it , cs. hirtelen és egészen dühössé,
Feldermed, k. hulla , holttest dermedt állapo- bőszszé tesz ; f. ingerkedésekkel a szarvasmarhát.
tában feldagad. -t, mn. hanyatt esve megdöglött. -ödik, k. nagyon megharagszik, hirtelen dühössé
Fel-derül, k. 1) a setétség eloszlik ; f. a beborult leszen.
láthatár, ha a nap kisüt ; 2) á. é. a) a. m. felvidul, Fele, 1. Fél.
levertsége elmulik ; víg társaságban f. az ember; Felé, ih. (nyilt e) vminek irányába, vmihez kö-
b) napfényre jö. -dicsér, cs. vkit nagy mértékben zelítve ; hány- , annyi- , sok , mindenfelé ; kelet- ,
megdicsér, sok dicséretet szór vkire. Innen : Fel- nyugot-, dél- , éjszakfelé.
 Fel 369
Felé, ih. (közép e) a. m. fölé.
Féle, mn. 1) fajta, fajból való ; egy-, két-, száz-
féle; kevés-, több-, sokfěle ; annyiféle, mindenféle ;
2) vkihez, vmihez hasonló ; rókaféle ember ; ma-
gamféle szegény; tiedféle ökör ; 3) vki sajátjához
tartozó, vki nevéről nevezett ; Károlyféle kaszár-
nya; bátyádfélejószág.
Felebarát, fn. keresztyén szempontból minden
ember, legyen bár jó barátunk vagy ellenségünk ;
szeressed felebarátodat, mint tennen magadat (bibl .).
Felebb, ih. (a fel mn. középfoka) ; 1 ) maga-
sabbra ; f. menni, mint kellene ; 2) magasabb he-
lyen ; ez a szög f. van amannál.
Felebbez, cs. (ttud .) peres ügyet az alsó biróság
itélete után a felsőbb biróság elé terjeszt ; feleb-
bezni az elvesztett pert. Innen : Felebbező, mn. -és.
fn. (ttud.) vmely elvesztetett peres ügynek a felsö
biróság ítélete elé való terjesztése. -ési , mn.
(ttud. ) felebbezést illető, arra vonatkozó ; f. beje-
lentés, biróság, észrevétel, hatóság ; f. ut. -hető.
mn. (ttud.) amit felebbezni , felső biróság elé
terjeszteni lehet ; f. ügy. Innen : Felebbezhető-
ség, fn.
Felebb-folyamodás, fn. 1) alsóbb biróságtól
való felebbezés ; 2) felebbezési folyamodvány.
-hivatkozik, k. az elöbbinél magasabb rangú
személyre hivatkozik.
Felebbi, mn. 1) magasb helyen levő ; a felebbi
fa irányában; 2) elöbb említett ; a felebbi szavak.
Felebb-üt, cs . 1) az elöbbinél magasb helyre
üt; üsd felebb ezt a szöget; én felebb ütöm a laptát,
mint te ; 2) vmely kártyára magasb értéküt ad ; a
felsőt királylyal felebbütn . -való, mn. 1) a. m.
felebbi ; 2) nagyobb értékű. —, fn. elöljáró, ma-
gasabb rangú személy ; engedelmes légy felebbvalóid
iránt. -visz, cs. 1) magasabb helyre visz ; vidd
felebb ezt a kosarat ; 2) árát felemeli ; egy forinttal
vittékfelebb a buza árát; 3) (ttud.) a. m. felebbez ;
4) magasabb hangon énekel ; ne vidd felebb az
éneket, mint kell. -vitel, fn. a. m. felebbezés ; fe-
lebbvitelt kérni. -vivő , fn. felebbező személy .
-vivö-fél, fn. (ttud.) két perlekedő közöl azon fél,
mely perét az alsó biróságnál elvesztvén, fe-
lebbezi. -vizsgáló-biróság, fn. (ttud.) másod,
harmad folyamodásu biróság, melyhez felebbezni
lehet.
Felében, ih. 1) felényi haszon, jövedelem élve-
zeteért ; f. dolgozni vki földet, szőllejét ; 2) nagyá-
ból, imigy amugy ; f. végezni vmit; f. harmadában.
Feléből, ih. fele részből ; f. örökösök.
Felébr - ed, k. aludni megszün , álmából felser-
ken ; öt órakor felébredtem. Innen : Felébredés, fn.
-eszt, cs. 1) álmából felkölt ; lármával felébresz-
teni az aluvót; 2) serkent, ösztönöz . Innen : Fel-
ébresztés, fn. -ül. 1. Felébred.
Feled, cs. és k. 1) vmit emlékezetéből kisza-
laszt, nem emlékszik vmire ; feledni a történteket ;
ne feledd, hogymit mondtam ; (szój .) vkin rajta
feledni a szemét, sokáig rá bámulni ; 2) emlékeze-
téből kiver, nem akar rá emlékezni ; feledni a
szenvedéseket, a bántalmat; boldog az, aki feledni
tud; (km.) nehezen feledi farka vágását a kigyó .
Innen: Feledés, fn. Feledség, fn.
Feledék, k. a. m. feledés ; feledékbe ment már ez
a dolog.
Feledékeny, mn. könnyen feledő, rosz emlé-
kezötehetségü ; f. ember. -ség, fn. 1) feledékeny
Ballagi szótár.
- Fel
állapot; feledékenységből hibázni el vmit; 2) fele-
dék, feledés, elfelejtett állapot ; ez a dolog már rég
feledékenységbe ment ; feledékenységbe hozni.
Feledetlen, mn. és ih. emlékezetben tartott, el
nem feledett ; f. bántalom.
Feledhetetlen, Feledhetlen , mn. 1) amit nem
lehet elfelejteni ; f. nap ; 2) boldog emlékezetü.
Innen : Feledhetlenül, ih.
Feledkezik, k. 1) vmi nem jut eszébe, vmire
nem emlékszik ; f. a bántalmakról ; 2) vkiről nem
gondolkodik, vkire nem figyel ; f. a vendégekről.
Felég. k. 1) tüz által felemészttetik, égve elfogy;
minden fámfelégett ; 2) a nap hevétől felcsereped-
zik ; f. a föld, ha nyáron sok ideig nem esik. -et,
cs. tüz által emészteni hagy ; f. félöl fát; f. vmely
várost ; 2) a nap heve eszközli, hogy vmi felcsere-
pedzék ; a napfelégette a nyakamat.
Felegyenes - edik, k. egyenes helyzetbe jö ; ül-
tébőlf.; (haj .) a szél, v. egyéb erő által megdült
hajó egyenes állásba jö. Innen : Felegyenesedés, fn.
Felegyenesedett, mn. Felegyenesedő, mn. (nt.) nővé-
sében a fekmentes irányból a függőlegesre forduló
(szár, v. ág). -it. cs. egyenes állásba hoz ; felegye-
nesitni a ledült fát.
Felejt, cs. jelentésére nézve a. m. feled ; (szój.)
kezében felejteni vmit , v. vmin felejteni kezét,
elcsenni ; vkin felejteni szemét, rábámulni ; nyakon
felejteni vkit , nyakon ütni ; (km.) az Isten nem
siet, de nem felejt. -hetetlen, -hetlen , 1. Feledhe-
tetlen.
Felejtkezik, k. a. m. feledkezik.
Félékeny, Félékenység, 1. Félénk, Félénkség.
Felékes-get, cs. lassan felcifráz, felékesít vmit.
-it, cs. ékitményekkel, diszitményekkel egészen
felcsinosit. Innen : Felékesités, fn.
Felekezés, fn. vmely felekezetbe, pártba való
állás.
Felekezet, fn. ált. egy elvet valló, egyféle élet-
módot követő személyek társulata ; külön. 1)
ugyanazon politikai elvért küzdő személyek párt-
ja ; szabadelvű, hátramaradó f.; 2) vmely vallást
követők külön- külön pártja ; keresztyén, mohame-
dán felekezetek ; 3) kaszt, polgári osztály ; nemesek,
polgárok felekezete. -es, mn. 1) pártokra, felekeze-
tekre szakadt ; 2) saját felekezetét pártoló, részre-
hajló ; f. eljárás. Innen : Felekezetesség, fn.
Felekezik, k. 1) + a. m. házasodik, feleséget
vesz (Jord. c. ) ; 2) vkinek felekezetén van, vmely
párthoz, felekezethez áll ; az ellenpárthoz f.; 3)
pártot képez, felekezetté csoportul, cimborál, szö-
vetkezik egy párttá f. Innen : Felekező, mn.
Felėkit, cs. a. m. felékesít.
Felel, cs. és k. 1) a tett kérdésre választ ad ;
mit felelsz erre ; a kérdésre felelni; (km.) akkor
felelj, mikor kérdeznek ; 2) vmire, szóbeli , v. irás-
beli előadásra, levélre válaszol ; tegnap feleltem
leveledre; 3) á. é. a) számot ad vmiröl ; minden
ember maga felel saját tetteiről; b) jót áll , kezes-
kedik ; én felelek érte; *felelve adni, jótállva . Inn .:
Felelés, fn.
Felél, A) cs. evéssel, ivással felemészt ; felélni
minden vagyonát ; B) k. a. m. feléled .
Feleldegél, k. lassan, kényelmesen felel.
Feléled, k. 1 ) önkivületből, tetszhalálból életre
ébred ; 2) a hervadásnak indult növény felüdül;
3) az alvófélben levő tüz ujra felgyulad.
Feléleg, fn. (vt. ) az élegnél több élenyt tartal-
24
 Fél 370
mazó vegyület , mely erős savval érintkezve
élenyre és aljas élegre bomlik.
Félelem, fn. 1) aggodalmas érzet, mely közelgő
veszély, v. nagyobb baj alkalmával lepi meg az
embert; f. fogott el ; félelemből tenni vmit; (km.)
hol a félelem, ott a tisztesség, ott a szemérem ; 2)
aggodalommal, remegéssel vegyes tisztelet, me-
lyet vmely felsöbb lény iránt érzünk ; az urfélelme
a bölcsesség kezdete (bibl.).
Felélemedik, k. a. m. feléled.
Felelemez, cs. elemeire, alkatrészeire felbont.
Felelemzik, k. elemeire feloszlik.
Feléleszt, cs. 1) önkivületes, ájult állapotból
kiragad ; vizzel feléleszteni az ájult not; 2) felüdít ;
az eső feléleszti a növényt ; 3) á. é. az alvófélben
levő tüzet felgyuladni készti.
Felelet, fn. 1) amit vmely kérdésre, v. beszédre
viszonozunk, válasz ; helyes, helytelenf.; 2) válasz-
kép küldött levél ; 3) a. m. felelőség ; felelet terhe ;
feleletre vonni vkit. len, mn., amire még feleletet
nem adtunk ; f. kérdés, levél. -teher, fn. a. m. fe-
lelősség .
Féleleven, mn, élet és halál közt lévő.
Feleleven-edik, k. félholt, féldöglött állapotból
felüdül, uj életre ébred. -it, cs. 1) félholt állapot-
ból uj életre ébreszt; 2) felüdit, lankadtságát el-
üzi; az üde viz feleleveníti a lankadt szomjazót ;
tréfával felelevenítni az unatkozót ; 3) á. é. régi,
elmult, elfelejtett dolgot megujít ; felelevenítni a
régi követeléseket. -ül, k. a. m. felelevenedik.
Felelget, k. 1) lassan, kényelmesen felel ; 2) á.
é. felesel ; szidásra, pirongatásra goromba szava-
kat mond vissza.
Felelkező, mn. egymásnak felelgető, egymás-
sal levelezésben álló ; f. jó barátok.
Felellik, k. az ellést bevégzi ; már a juhok mind
felelletek.
Félelmes, mn. 1) † a) félénk, aki nagyon fél ;
" félelmes lölköket megbátoritanája" (debr. leg.) ; b)
tiszteletet gerjesztő ; ez ember vala igaz és félelmes
(tátr. cod.) ; 2) félelmet, rettegést gerjesztő, akitől
v. amitől félni lehet; f. ellenség ; f. utazás. Innen:
Félelmesség, fn. Félelmesen, ih. -edik , k. 1) + félénk
kezd lenni , félelem kezdi elfogni ; 2) veszélyessé,
félelemgerjesztővé leszen. -it, cs . 1) † félénkké
tesz ; 2) félelemgerjesztővé tesz. -kedik, k. foly-
tonosan fél.
Félelmetes, mn. félelemgerjesztő, veszélyes.
Félelmetlen, mn. 1 ) nem félénk, akiben nincs
félelem ; f., bátor ember ; 2 ) bátorságos, biztos,
nem veszélyes ; f. utazás. Innen : Félelmetlen-
ség, fn.
Felelő, mn. feleletet adó. - fn. vmiért jót álló,
kezeskedő személy.
Felelős, mn. feleletre, számadásra vonható, aki
bizonyos dologról felelni, annak okát adni, azért
jót állani tartozik ; f. szerkeztő ; ezért te vagy f.
Innen: Felelőség, Felelősség, fn.
Feleltet, cs. ált. kérdéseket tesz vkinek, hogy
az feleljen rájok ; feleltetni az iskolás gyermekeket ;
külön. a törvényszéki tárgyaláson kihallgat, fele-
letre von ; feleltetni a tanukat, a vádlottakat. Inn.:
Feleltetés, fn.
Felem, Feleim, fn. a fél főnév első személyü
birtokraggal összekötve ; a. m. felebarát ; látjátok
feleim (hal. besz.).
† Félem, fn. nagy félelem.
Fél
Felemás, mn. 1) társa más, nem együve tar-
tozó, egyenetlen pár ; f. cipő, két cipő, melyek nem
tesznek egy párt; f. keztyű ; f. buza, kétszeres
búza ; a patriarchák egyenlő személyeket vettek,
soha felemással nem házasultak (Melius P.) ; 2)
egymástól különböző vonós marha ; 3) (nt.) oly
növény, melynek porodát és termét tartalmazó
tökélyes virágai között olyanok is találtatnak,
melyekben vagy csupán poroda , vagy csupán
terme van.
Félember, fn. 1) a régi görög és római mytho-
logia szerint félig ember, félig állatalakú szörnye-
teg; 2) vad, állatias természetű ember ; 3) gyer-
mek ; te még csakfélember vagy.
Félemedik, k. félelemmel telik el .
Felemel, cs . 1) alantabb fekvő testet felfelé
emel ; másfél mázsa terhet f.; 2) eldőlt testet egye-
nes állásba hoz ; felemelni az eldőlt zsákot, kocsit;
3) égfelé fordít ; felemelni szemeit, kezét ; (szój.)
felemelni fejét, a) lecsüggesztett fejét felegyenesítni ;
b) á. büszkélkedni, kevélyen viselni magát ;
felemelte fejét az ellenzék; 4) å. é. a) vminek árát
az elöbbinél magasabbra szabja ; felemelni a vá-
mot , a buza árát; b) alacsony rangut magasabb
rangúvá tesz , v. főrangú személy alacsonyrangú-
val társas viszonyba lép ; ez a főur egy szegény
leányt emelt fel magához, nöül vette ; (szój.) fel-
emelni vkit a porból, a legalsóbb osztályból magas
polcra helyezni ; c) lelkesedésbe hoz, magasztossá
tesz; a buzgó énekfelemelni a szivet, a lelket; d) az
elöbbinél hangosabban beszél ; emeld fel egy ke-
véssé hangodať ; (szój.) szavát vkiért felemelni, vki
érdekében beszélni. Innen : Felemelés, fn.
Felemelet, fn. (ht.) azon vonal, a mennyire az
ágyu a lövés elött felemeltetik. Innen : Feleme-
leti, mn.
Félemelet , fn. némely házak közbülső eme-
lete, mely a többinél jóval alacsonyabb, s csak
kis ablakok vannak rajta.
Felemelint, cs. könnyedén fölemel.
Felemelkedik, k. 1) ülő, fekvő helyzetéből
feláll ; ültéből f.; 2) a levegőbe száll, röpül ; f. a
léghajó, a felhő, a füst ; 3) á. é. a) polgárilag ma-
gas rangúvá lesz ; fokonként f. a legmagasabb
hivatalra ; b) magasztossá leszen, fenséges gondo-
latokkal telik el ; buzgó imával f. a lélek. Innen :
Felemelkedés, fn. Felemelkedett, mn.
Felémely- edik, k. vmitől megundorodva fel-
keveredik ; f. a gyomor. -it, cs. felkeveri a gyom-
rot, hányni készt.
Felemészt, cs. 1) evéssel, ivással elfogyaszt ;
felemészteni télre való eleségét; 2) semmivé tesz,
elfogyaszt ; felemésztette pénzét az építkezés ; a tüz
három asztag gabonát emésztettfel.
+ Félem-ik, k. félelembe esik. -it, cs. félelembe
ejt. -letlen , mn . félelem nélkül való, rettenthetlen ;
f. hős. -lett, mn. félelembe ejtett, megfélemített ;
a hortobágyi csárda mintegy félemlett Ninive állt á
szennyes tenger között (K. L.) . -lik, k. félelem
fogja el, félelembe esik.
Félen, ih. 1) † a. m. félre ; félen nézni, tenni ; az
elve való itéletekkel félen fordíttatunk az igaznak
megismerésétől (Cs. J.) ; ha búzája terem egy ke-
pécske: félen ugy áll az hajlott süvege (régi én.); 2)
oldalt, mellett; utfélen, uton-utfélen, mindenütt
3) nem tele ;f. áll a hordó; 4) el nem végezve ; f
hagyni a munkát.
 Fel 371 Fel

Felének, fn. a négyes énekben a legmagasabb | -érzékenyit, cs . egészen érzékenynyé tesz. -ér-
hangú (sopran). Innen : Felénekes, Felénekész, fn. zik, k. vmely testnek illata, szaga magasb helyre
Felenged, k. a fagy, dér a melegtől olvadásnak felhat.
indul ; f. a hó, a jég, a dér. Innen : Felengedés, fn. Feles, mn. 1) fele részét biró, felében osztoz-
Felengesztel, cs. jeget, dért, havat felengedni kodó ; f. gazda; f. napszámos ; (ker.) f. számla,
készt, felolvaszt. üzlet ; 2) páros, aminek párja van ; f. keztyű; feles
Félénk, mn. 1) bátortalan, ijedös, félésre hajló ; feletlent játszani.
f. gyermek, nő ; (km.) félénk nem győz ellenséget ; Feles, mn. a. m. fölös ; hiveink szükségeire vá-
2) a. m. szégyenlős ; f. kis leány. Innen : Félénken, sárlottfeles sertések (Tök. I.) .
fn. Félénkség, fn. -es, mn. kevéssé félénk. -it, cs. Felesdeklik, k. 1) esdekelve felkéredzik ; 2)
félénkké, ijedössé tesz ; félénkítő kormányrendszer szavát kérve, esdekeĺve felemeli ; felesdekelni az
(H. M.). -telen, mn. félelem nélkül való , nem Istenhez.
félénk, bátor. -ül, ih. 1) bátortalanul ; 2) szégyen- Felesedik, 1. Fölösödik.
lösen. -ül, k. félénkké, bátortalanná, szégyenlőssé Feleség, fn. nő, aki vmely férfivel házassági
leszén. viszonybanvan; (szój .) semfelesége, semfia, senkie
Felényi, mn. a másiknak felét tevő, félannyi; sincs ; (km.) feleség felesegitség ; okos feleség nagy
f. fáradsággal végezni vmit ; a te szőlőd csak f. , Isten ajándéka, v. áldása; jámbor feleséget csak
mint az enyém. Isten adhat; malmon, ifjú feleségen minduntalan
Felény-ig, ih. az egész távolságnak feléig ; csak kell igazítani ; rabja ne légy, ha ura lehetsz felesé-
f.ment, s onnan visszatért. -ire, ih. az egésznek gednek ; nem mindenkor nyereség a feleség ; ki
fele részére; f. megtanulni a feladványt. -ivel, ih. feleségét nem félti, nem szereti; ki feleségétől nem
az egésznek fele részével ; annyival , mint az fél, istentől semfél. Innen : Feleségi, mn.
egésznek fele ; f. drágább volt ez a ló, mint a tied. Féleség, fn. a. m. változatosság.
Felenyvez, cs. enyüvel felragaszt. Feleségel, cs. vmely nöt feleségének hí, felesé-
Felépit , cs. épületet, épitményt állit fel ; az gének nevez.
épitést elvégzi . Innen : Felépités, fn. Feleséges, mn. feleséggel biró, házas, nös ; f.
Felépül, k. 1) vmely épitmény egészen elkészül, ember. -edik, k. megházasodik, feleséget vesz
felemelkedik ; három évig sem épülfel ez a ház ; 2) magának.
á. é. a) betegségből felgyógyul ; szépen felépültél Feleség-féltés, fn. a feleség valódi, v. képzelt
abból a nagy betegségből ; b) szegénységből jobb hütlensége feletti aggodalmas érzet. -féltö, mn.
sorsrajut. Innen : Felépülés, fn. és fn. férfi, aki feleségét hütlenségre képesnek hi-
Felér, A) cs. 1) vmelyik tagjával, kezével, v. vén, más férfitól félti. -tartás, fn. a feleségnek
kezében levő tárgygyal magasb helyen fekvő hol- kellő ruházattal, élelemmel ellátása ; sokf., sok-
mit megérinteni képes ; kurta karja alig érte fel a nejüség. -telen, mn. nőtelen, nem házas, akinek
magas ló állát (K. L.) ; (alj , szój.) szaros piszka- nincs felesége. -vétel, fn. nősülés, házasodás.
fával sem érhetni fel az orrát, nagyon kevély ; 2) Felesel, k. 1) * viszhangot ad ; 2) vitatkozik,
á. é. nem érifel eszem, v. nem éremfel észszel, nem visszafelelget, nyelvel ;felebbvalóvalf. ; vmely tárgy
értem, fel nem foghatom ; B) k. 1) feljut, magasb felettf. Innen : Feleselés, fn. Feleselő, mn. -et, fn.
helyre megérkezik ; mikor érünk még fel a vitairat, vitabeszéd.
hegyre ; 2) a. m. felnyulik, bizonyos magasságig Felesen, 1. Fölösen.
elnyúlik; ez a zsineg felér a ház tetejéig; 3) á. é. Felesit, cs. 1) a. m. fölösít ; 2) vmely kéziratot
vmivel egyenlő értéke, hatása van ; galambomnak másol.
csókja száz aranynyal felér ; a cselédész nem érfel Felesket, Felesküdtet, cs. vmely hivatal, fog-
a gazda bölcsességével (V. G.). lalkozás teljesítésére eskütétellel avat fel ;felesketni
Félére, fn. külsőleg ércnek látszó ásvány, mely a katonákať; f. vkit hivatalnoknak. Innen : Feles-
azonban a tüzön hamar elillik. ketés, fn.
Feler- eget, cs. egymásután felmenni, felszál- Felesküszik, k. vmely hivatal , foglalkozás
lani, felrepülni hagy ; feleregetni a gyermekeket a lelkiismeretes teljesitésére esküvel kötelezi ma-
gyümölcsfára; röppentyűt f. -eszkedik, k. 1) fel- gát ; f. katonának, tanárnak, hivatalnoknak.
emelkedik, felszáll, felrepül ; f. a léggolyó, a köd, Felesleg, Felesleges , Feleslegesség , 1. Fö-
a felleg ; 2) felolvad, felenged ; f. a fagy, a jég. lösleg, Fölösleges , stb.
-eszt, cs. 1) vhova felmenni, felrepülni hagy; Felesnözés , fn. (nt.) némely növény azon
felereszteni a gyermeket a fára ; felereszteni a pa- sajátsága, melynélfogva több a nö-, mint a hím-
pirsárkányt, a vadászsólymot ; 2) felkelni enged ; szála.
a betegség nem ereszti fel az ágyból ; 3) á. é. higít, Feles -számla, fn. (ker.) oly üzletről vitt könyv-
higabbá tesz ; felereszteni az enyvet; vizzel feleresz- számla, melyben idegen felenyereség, v. veszteség
teni a levest. Innen : Feleresztés, fn. Feleresztett, mn. részese.
Feleresztő, mn. Fel- eszel, cs. felingerel, felbiztat vminek meg-
Félérett, mn. ami nincs kellöleg megérve ; f. tevésére, v. vki ellen.
gyümölcs. Innen: Féléretten, ih. Fél-eszelős, mn. félig-meddig eszeveszett, aki-
Feleréz , cs. gyeplővel felszerel , felszer- nek nincs helyén az esze, v. hiányzik egy kereke.
számol . Feleszik, cs . 1) vmit evéssel elfogyaszt, fel-
Fel-érez, k. alvásából felébred ; ugy éjféltájon használ ; két hónap alatt egész télrevatót f.; 2) vmely
feléreztem. -érkezik, k. magasb fekvésű helyre maró nedv más testet elkoptat, állati testen sebet
megérkezik ; most az alföldről fél nap alatt fel mar ; a sömört feleszi a pipamocsok.
lehet érkezni Pestre. -erőködik, -erölködik, k. Feleszinkedik, k. a. m. feleszüdik.
eröködve feljut vhova ; felerőködni a hegytetőre. Feleszmél, k. 1) önkivületes állapotból eszmé-
24*
 Fel 372 Fel

letre jö ; f. a kábulatból ; 2) á. é. vmely eddig bo- Felezhetlen, mn. páratlan, nem páros, amit
nyolult ügy mivoltát megérteni kezdi ; csak ekkor maradék nélkül felezni nem lehet ; felezhetlen
eszméltem fel csalódásomból. -edik , -kedik , k. szám.
lassan eszméletre jö. Felezhető, mn. páros, amit maradék nélkül
+ Feleszolga, fn. szolgatárs, 1. Fél. felezni lehet.
Fél-esztendei , mn. 1 ) félesztendöre való, járó ; Felező, mn. 1) aki felez ; 2) amivel felezünk ;
f. munka, fizetés ; 2) félesztendőből álló ; f. idő- (mt. ) felező vonal.
folyam. esztendö, fn. hat hónapból álló időfo- Felfacsar, cs. a. m. felteker.
lyam. -esztendös , mn. félesztendő óta létező, Félfagyos, mn. a fagytól némileg meglepett ;
élö; f. gyermek. -eszü, mn. és fn. félbolond, hó- f. alma.
bortos, akinek egy kereke hiányzik. Felfak- ad, k. 1) a daganat felböre szétpattan,
* Feleszüdik, k. 1 ) feleszmél; 2) a. m. fel- s a geny belőle kifoly ; 2) föld alatt levő viz
ébred. magát a felszinre feltöri ; felfakadt a viz a pin-
Felet, 1. Feled . cében. -aszt, cs. kelést, daganatot metsző szer-
Feletárs, fn. 1) bajtárs, cimbora; 2) * felebarát. számmal megvág, megszúr, v. megnyomkod, hogy
Feletet, cs. 1) eszközli, megengedi, hogy vki, felfakadjon.
v. vmely állat takarmányt, eleséget felegyék ; fel- Felfal, cs. vmit falva, nagy mohósággal fel-
etetni lovakkal a vetést; 2) maró szerrel felemész- eszik ; éktelen megszerette, majd hogy fel nem falta
tet; feletetni pokolkővel a vadhúst. (Ar.) ; ȧ. é. majd felfalja szemeivel az embert,
Feletkezik, 1. Feledkezik. nagyon mérgesen néz.
Feletlen, mn. 1) (nyilt e-vel) páratlan, aminek Félfalusi, mn. némileg parasztos, durva, nyers ;
nincs párja ; feletlen csizma ; (szój.) á. é. feletlen félfalusi szólásmód.
vagy te ahhoz, nem születtél rá ; 2) felebaráti sze- Félfarú, mn. (nt.) jelzője oly növénylevélnek,
retet nélküli ; feletlen ember ; 3) (közép e - vel) a. melynek egyik válla lejebb ér, mint a másik.
m. föletlen . İnnen : Feletlenség, fn. Feletlenül, mn.
Féletlen, mn. és ih. 1) félelem nélkül való; 2) Fel- fátyoloz, cs. vkit, v. vmit fátyollal felsze-
nem félelmes. félelmet nem gerjesztő. Innen : Fé- rel, fátyolt köt rá. -fed, cs. elrejtett dolgot szem
letlenség, fn. Féletlenül, ih. elé, nyilvánosságra hoz ; felfedni vki gyöngéit.
Félétlen, mn. és ih. nem egészen, hanem csak Fél-fedél, fn. (ép.) olyan épületfedél, melynek
félig jóllakott ; félétlen ember ; félétlen menni ki a csak egy rézsutos oldala van. -fedelék, fn. ált.
mezőre. vmit félig betakaró fedelék ; külön. fedelék, mely-
Felett , nh. birtokr. -em, -ed, -e ; (ragozatlan nek csak egy rézsutos oldala van. fedeles, mn.
állapotban az elötte álló főnév változatlanul ma- félfedéllel biró; félfedeles ház. -fedelü, fn. félig
rad; ha pedig ragozva van, a harmadik személyü befedett kétkerekű taliga. -, mn. félfedéllel biró.
főnév -nak, -nek ragot vesz fel) ; 1) vminek tete- Felfedez, cs. vmely eddig nem ismert dolgot
jén; az asztal felett van a könyv ; 2) magasabban, napfényre, tudomásra hoz ; Columbus felfedezte
mint vminek teteje ; fejed felett röpköd egy légy ; Amerikát. Innen : Felfedezés, fn. Felfedező, mn.
a házfelett repül a madár ; 3) vmiről, vmely tárgy -mény, fn. titkolva volt dolog , mely felfedez-
érdemében, felöl ; tanácskozni vmi felett ; 4) miatt ; tetett.
aggodni, sírni vmi felett ; panaszkodni, szánakozni Félfegyveres, mn. fegyverzettel nem egészen,
vmi, vki felett; 5) jobban, inkább ; mindenekfelett, hanem csak félig ellátott ; f. nemzetőr.
sokakfelett. Felfegyver-ez. cs. a szükséges fegyverekkel
Felette, ih. nagy mértékben, igen, nagyon ; ellát, felszerel ; felfegyverezni az önkénteseket. -ke-
felette jó; felette magas, éles, szép stb. dik, -kezik, k. fegyverrel ellátja, felszereli magát.
Felettébb, ih. igen nagy mértékben ; felettébb verez. Innen : Felfegyverkezés, fn. -keztet, 1. Felfegy-
jó volt hozzám. Felfegyverzés, fn. fegyverekkel való felsze-
Felettébbvaló, mn. renkivüli nagy, a képze- relés.
letet tulhaladó ; felettébbvaló zsarolás. Innen : Fe- Felfejlik , k. önmagától kioldódzik, kifeslik;
lettébbvalóság, fn. f. a ruha varrása.
Felettes, mn. vmi fölé helyezett. Felfejt, cs. 1) ruhafélén a varrány szálait fel-
Felettevaló, mn. és fn. 1) igen nagy ; 2) elül- metszi ; felfejteni a ruhát ; 2) kötött ruhafélét
járó. Innen: Felettevalóság, fn. egészen szétbont ; felfejteni a harisnyát; 3) á. é.
Féléves, mn. a. m. félesztendős.
Félévi, mn. 1) a.m. félesztendei ; 2) félesztendő a. m. megfejt (pl. kérdést) . -eget, cs. lassankint
felfejt.
végén történő ; félévi viszgálat. Felfékez, cs. kötőfékkel ellát, felszerel.
Felez, cs. 1 ) két személy ugy osztozkodik, hogy Felfelé, ih. felső irány felé ; felfelé tartani ; fel-
egyik-egyik az egésznek felét kapja ; felezzük a felé venni utját.
kenyeret ; felezni a földbirtokot ; 2) (mt.) vmely Félfelé, ih. a. m. félre ; f. menni. -való, mn.
mértani alakot két egyenlő részre metsz ; felezni 1) féloldalra való ; f. rúd; 2) félre eső ; f. ház.
a vonalat, háromszöget, szöget. Innen : Felezés, fn. Felfelöl , ih. a felső oldalról , irányból ; fel-
Felezett, mn. felőljött.
Felez, 1. Fölöz. Félfelöl, ih. a. m. féloldalról.
Felezési, mn. (mt. ) felezést illető, arra vonat- Felfér, k. vhol fent helye van ; nem férünk fel
kozó; felezési pont, az egyenes azon pontja, me- mindnyájan a kocsira.
lyen a felező vonal keresztül megy. Felfércel, cs. 1) egyik darab kelmét a má-
Felezet, 1. Fölözet. sikra férceli ; 2) cérnát fércelsére felhasznál.
 Fél 373 Fél

Fél-férfi, fn. 1) hímnö, csira ; 2) herélt férfi ; 3) | Dunábólf. a várbeli kutakba a viz ; 2) (nt. ) a növény
gyáva férfi. -férges, mn. felében, félig-meddig kocsányaival felkapaszkodik ; ez a bab f. az
férges. ereszig. Innen : Felfolyó, mn. amodik, k. folya-
Fel-feslik, k. a ruha varrányán a szálak elsza- modását magasabb birósághoz adja be.
kadnak ; f. az ing, a csizma. -fest, cs. 1) festésre Felfon , cs. 1) befonva felköt ; felfonni a ló
felhasznál ; minden festékét felfestette ; 2) bizonyos sörényét ; 2 ) fonásra felhasznál ; három csomó
magasságra fest ; díszterem tetejére felfesteni vmely kendert f.
eseményt. -fésül, cs. hajat felfelé fésül, felsimít. Felford-it, cs. 1) másik oldalra fordít ; felfor-
Felfesz-eget, cs. leszögezett holmit lassan egy- dítni a kártyát, 2) álló helyzetéből oldalra fordít ;
másután feltör ; felfeszegetni a padlásdeszkákat. felfordítni a kocsit. -ul, k. I) az ellenkező oldalára
-it, es. 1) leszögezett, becsukott tárgyat vas-, v. fordul ; 2) feldül ; f. a kocsival, a csolnakkal ; 3)
faeszközzel feltör ; felfeszítni a bezárt ajtót; 2) ke- felkeveredik felfordult a gyomrom ; 4) * felfelé
resztre feszít ; a rómaiak felfeszítették a halálra fordul, felfelé haladó irányba tér ; azután fel kell
itélt bűnöst. fordulni a hegyre; 5) á. é. a) (alj . ) a. m. meghal ;
* Felficsérez, cs. vkit felcicomáz. nem bánom én ha f. is ; b) összezavarodik, bonyo-
Fel -fintorit, cs. az orrát felvonja ; felfintorítni lul ; f. a világ. Innen : Felfordulás, fn.
orrát, felvonni kicsinylés jeléül. -fiókol, -fiókoz, Felfordulat, fn. félig való megfordulás.
cs. fiókkal ellát, fiókokat rak vmibe. -firkál, cs. Felfordult, mn. ált. ami fel van fordulva, el-
1) vmely haszontalan dolgot firkálva felír ; felfir- döntve ; felfordult kocsi; á. é. fonák, rendes kerék-
kálni nevét ; 2) firkálva felhasznál ; felfirkálta vágásból kizavart ; f. világ. Innen : Felfordult-
minden papiromat fitat, cs. elrejtett dolgot fel- ság, fn.
kutat (pl. elrejtett pénzt). -fityéz, cs. (vad.) a Fel-forgácsol , cs. apró forgácsokra vagdal.
kutya az elrejtezkedett vadat felkeresi. -fizet, cs. -forgat, cs. 1) több darabból álló holmit felfordít ;
1) a rendes áron felül ráfizet ; 2) felpénzül fizet a szél felforgatta a terhes kocsikat; 2) átkutat,
vmely összeget. Innen : Felfizetés, fn. keres ; az egész házat felforgattuk, mégsem találtuk
Félfizetés, fn. a fizetési összeg fele ; félfizetésre meg, amit kerestünk; 3) szemgolyóit fel-felirányoz-
nyugalmazni. za, megint leereszti ; felforgatja szemeit ; 4) á. é.
Felfod-orit, cs. fodoralakúvá göndörít ; felfo- politikai zavarokat okoz ; beszédeivel felforgatta
doritni a hajat. -orodik, k. fodoralakban felgön- az egész országot. Innen : Felforgatás, fň.
dörödik; némely haj magától f. -roz, cs. 1) a. m. Felforr, k. folyó test a melegség legnagyobb
felfodorít; 2) fodrokkal felékesít ; felfodrozni a fokát elérvén, gőzzé kezd alakulni ; még nem for-
fejkötőt. rottfel a leves; á. é. nagy harag fogja el ; felforrott
Felfog, cs. 1) vmit kezében felemel ; fogdfel a bennem a méreg, az epe. -ad, k. 1) hirtelen felforr ;
korsót; felfogni ruháját, alját felhúzni, hogy a borszeszlángon is felforrad a viz ; 2) ércnemű test
sárba ne érjen ; 2) vminek haladását, szétfolyását vhova felragad. -al, cs. 1) eszközli , hogy a csepp-
gátolja; dézsával felfogni az ereszről csorgó vizet; folyó test felforrjon ; felforralni a tejet, a levest;
a villámharitó felfogja a villámot; 3) magához 2) á. é. epéjét, vérét mozgásba hozza ; a nagy ha-
fogad ; felfogni a szegény árvát ; felfogni vki ügyét, rag felforralta epémet. -an , k. hirtelen felforr.
pártját fogni ; 4) á. é. megért, eszével felér ; fel-- aszt, cs. 1) a. m. felforral ; 2) forró ércet egy
fogtad- e amit mondottam ; 5) élével felszakasztja ; másikhoz forraszt. -tyan, Felfortyan, k. hirtelen
az eke felfogja a gyepet; 6) a gyep belepi ; az udvart méregbe jö, haragra lobban.
felfogja afü. Innen : Felfogó, mn. Felfoszl-at, cs. felfoszlani készt. -ik , k. 1)
Felfog, fn. a rendes fogon felül nött fog.
Felfog-ad, A) cs. 1) bérbe fogad, bérbe vesz ; pamut- vmely szövet szálakra oszlik ; f. a selyem-, cérna-,
f.vkit napszámosnak; felfogadni a házat, kibérelni; stb. szövet; 2) egyes rostos darabokban,
2) magához vesz, fogad (pl. árva gyermeket); 3) hártyákban felszakadoz ;f. a kukorica, a burgonya
erősen fölteszi magában, fogadást tesz ; felfogad- héja.
tam, hogy soha sem megyek oda ; B) k. vkivel fogad ; Felfoszt, cs. 1) bizonyos mennyiségü kukori-
felfogadok veled, hogy stb. Innen : Felfogadás, fn. cát héjától megtisztít ; 2) vkit, v. vmely testrészt
-ás, fn. tt. -t ; 1) felemelés ; 2) magához vétel ; 3) meztelenné tesz ; külön. ruhája alját felemeli,
haladásában, szétfolyásában való gátlás ; 4) ész- hogy a sárba ne érjen. -olódik, k. különös gond-
beli tehetség; jó, rosz felfogással birni. -aszko- dal felfogja ruháját, hogy a sárba ne érjen. -ozik,
dik, k. felemeli ruháját, hogy a sárba ne érjen. k. 1) ruháját felemelve teste egy részétfelemeli mezet-
-ható, mn. 1) amit felemelni lehet ; 2) amit hala- lenné teszi ; 2) külön . feitogaszkodik ,
dásában gátolni lehet ; f. viz ; 3) a. é. (bölcs.) ruháját, hogy a sárba ne érjen.
Felfö, k. a. m. felforr.
megérthető,
tóvá amit észszel felfogni lehet ; felfogha-
tenni vmit. Felföd, 1. Felfed.
* Felfogó, fn. tepsi, melybe a nyársra huzott Félfödél, Félfödeles, 1. Félfedél, stb.
pecsenyéről a zsír lecsorog. Félföfájás, fn. (kórt.) szakgatásos fájdalom :
Felfogó-erö, Felfogó-tehetség, fn. (bölcs.) az fej egyik részén (migraine).
ember lelki tehetsége, melynélfogva az elmondott Felföld, fn. ált. magasabb helyen, hegyes vi-
dolgot megérteni képes. déken fekvő része vmely tartománynak ; külön.
Fel-fohászkodik, k. sohajtozva fohászkodik, Magyarország felső része. Innen : Felföldi, mn.
fohászokat bocsát fel kebléböl ; f. az Istenhez. Felföl, k. a. m. felforr.
Innen: Felfohászkodás, fn . -foltoz, cs. foltozásra Felföli, mn. (nt. msz.) termefölötti, nöszállal
elhasznál ; felfoltozni a cérnát. nem biró (perigynus).
Felfoly, k. 1) vmely folyadék felfelé foly ; a Félfött, mn. ami nincs egészen megfőve.
 Fel - 374 - Fel

Fel-föz, cs. főzésre felhasznál. -fricskáz, cs. * Felgerébel, cs. garáddal, gerébbel, körül-
vkinek orrára fricskát ad. kerít.
Felfris-it, cs. 1) hideggé, üdévé tesz ; jéggel Felgereblyél, cs. 1) gereblye segélyével össze-
felfrisitni a bort; 2) vérét vmi gyorsabb moz- gyüjt (pl. szénát); 2)bizonyos mennyiségü felásott
gásba hozza; a hideg fürdő felfrisiti az embert. földet gereblyével kiegyenget ; felgereblyélni a
-ül, k. 1) hideggé, üdévé leszen ; 2) vére gyorsabb kertet.
mozgásba jö. Felgerj -ed, k. 1 ) haragba, méregbe jö ; 2) vágy
Felfú, Felfúj, cs. 1) vmit léggel megtölt ; fel- keletkezik benne a nemi ösztön kielégítésére.
fujni a dudát ; külön. vmely étel a gyomorban sok Innen : Felgerjedés, fn. -eszt, cs. 1) haragra lob-
szelet csinál ; ez az ételfelfúja a gyomrot ; 2) fuvás bant ; vkit haragra f.; 2) vkit szerelemre gyulaszt,
által a tüz körül a levegőt mozgásba hozza, hogy vágyakat ébreszt benne a nemi ösztön kielégi-
a parázs fellobbanjon ; felfúni a tüzet ; 3) magasra tésére.
fú; felfúni a szappanbuborékot magasra ; 4) (szój.) Félgolyó, fn. a. m. félteke.
ezt ugyan felfujhatod, teheted ahova akarod, nem Felgomb-ol, cs. 1 ) a. m. kigombol ; 2) gomb-
lehet hasznát venni ; felfúja magát ; a) torkán, bal felerősit ; pamlagra felgombolni a lepedőt.
orrán levegőt tol gyomrába ; b) á. é. pöffesz--olyit, cs. gombolyagba fölteker.
kedik. Félgömb, 1. Félteke.
Felfualkodik, k. a. m. felfuvalkodik. Félgömbölyeg, fn. olyan alakú test, mint az
Felfujtat, 1. Felfútat. alma, melynek egy része kerék, két oldalról pedig
Felfut, k. 1) futva felszalad ; f. az emeletre ; 2) be van nyomulva.
bizonyos összegre megy; az egész költség f. 200 Felgöndör- it, cs. göndöralakúvá tesz, felfodo-
forintra; 3) a. m. felfoly; áradáskor magasra f. a rít. -ödik, k. önmagától göndörré leszen.
viz; némely indás növény f. a fára. -ó, mn. (nt. Felgöngyöl, cs. göngyölve felteker. -get, cs.
msz.) indáival felkapaszkodó ; f. borostyán, bab, lassan, kényelmesen felgöngyöl. -ödik, -ög, k.
borsó.-, fn. 1. Szulák. göngyölögve feltekerődik.
Felfútat, cs. fujtatóval feléleszti a tüzet. Felgörb-ed, k. felfelé görbed. -eszt, -it, cs. fel-
Felfuvalkod-ik, k. nagy mértékben kevélyke- felé görbeszt. -ül, k. a. m. felgörbed.
dik, kevélységből felfúja magát. Innen : Felfuval- Fel- görget, cs. magasabb helyre hengerget.
kodás, fn. -ott, k. kevélységében pöffeszkedő ; -gözölög, k. gözölögve felszáll. -gyalogol, k.
istentelen f. ember. Innen : Felfuvalkodottság, fn. gyalogolva felmegy. -gyalul, cs. gyalulva fel-
Felfuv-ás, fn. 1) vminek léggel megtöltése ; 2) használ ; felgyalulni a kéznél levő deszkákat.
felfelé fuvás ; 3) a tüznek fuvás általi felélesztése. Félgyanták, fn. tb. (ásványt.) a gyánták alne-
-ódik, k. széllel, levegővel megtelik. méhez tartozó testek.
Felfuvola, fn. felhangon szóló fuvola. * Felgyarapodik, k. a. m. felserdül, felnö-
Felfüggesz-kedik, k. 1) kezeivel vhova felka- vekszik.
paszkodik, és ugy csüggeszti le lábát ; 2) a. m. Félgyász, fn. 1) feketébe hajló öltöny ; 2) a
felkötözködik. -t, cs. 1) a. m. felakaszt ; 2) á. é. a) gyászidő második felében szokásos gyász. Innen:
vkinek legalább ideiglenesen nem engedi meg, Félgyászos, mn.
hogy hivatalát viselhesse ; vkit hivatalától, v. hi- Fel-gyeplöz, cs. gyeplővel felszerel, ellát. -gye-
vatalában f.; b) ideiglenesen megszüntet; f. vmely pül, gyepüz, cs. gyepüvel, gyeppel kirak, kö-
törvényt ; c) feltételez, függővé tesz; a te ottléted- rülkerit. -gyilkol, cs. mindnyáját meggyilkolja.
től függesztette fel elmenetelét. Innen : Felfüg- Felgyógy-it, cs. egészen meggyógyít. -ul, k.
gesztés, fn. betegségéből felidül ; jobbacskán van, de még nem
Fél-fülü, mn. csak egy füllel biró ; f. fazék. gyógyult fel. Innen : Felgyógyulás , fn. Felgyó-
fn. a.m. káforka.- fürdö, fn. a fürdői idény fele. gyult, mn.
Fel-fürészel, cs. bizonyos mennyiségü fát fü- Felgyöngyöz, cs. gyöngyökkel felcifráz.
részeléssel felhasábol. -fürkész, cs. kutatva fel- Felgyujt, cs. 1) lángra lobbant ; felgyujtani a
keres. tüzet ; 2) külön. vkinek megéghető vagyonába
Felfüstöl , cs. husfélét a kéménybe akaszt, tüzet tesz, hogy meggyuladjon ; felgyujtani a há-
hogy megfüstölődjék ; felfüstölni a sonkát. -ög, k. | zat. -ogat , cs. egymásután felgyujt , lángra
göze, füstje vhova felhat, felszáll. lobbant.
Felfütyész, cs. 1. Felfityész . Felgyul, k. lángot kap, lángra lobban ; ez a fa
Fel-füvel, cs. gyeppel, füvel kirak ; felfüvelni nem akar felgyúlni. -ad, k. 1 ) a. m. felgyul ; 2) á.
a sirhantot. -füz, cs. 1) madzagra, kötélre. zsinegre é. haragra, szerelemre gerjed fel ; szerelemre fel-
füz (pl. gyöngyszemeket, dohányt); (haj .) felfűzni gyulad, v . szerelme felgyulad. -aszt, cs. 1) a. m.
a vitorlákat a vitorlafákra ; (vad.) felfüzni a lelőtt felgyujt ; 2) á. é. haragra, szerelemre gerjeszt.
vadat ; 2) zsinórral felszorít ; felfűzni a topányt a Fel-gyur, cs. lisztet gyurásra felhasznál ; két
lábra. -galléroz, cs. gallérral felszerel, ellát. font lisztetfelgyurni. -gyüjt, cs . 1) a széna-, sar-
Félgálya, fn. kis tengeri gálya. jugyüjtést elvégzi ; 2) több személyt vhova cso-
* Felgalyabit, cs. (alj .) not teherbe ejt. portosan felhí.
Felgarádol, cs. garáddal, keritéssel körülvesz. Fel-gyül, k. csoportosan felmegy; sok ember
Félgátna, fn. (ht. ) egy mellvédü gátna. felgyült a várba; 2) genyes daganat támad az
Felgátol, cs. gáttal felszerel. állati testen. -ekezik, k. csoportosan felmegy
Félgazda, fn. a. m. féltelkes gazda. vhova.
Felgazdagodik , k. gazdagságra tesz szert, Felgyür, cs. 1) magasabb helyre gyür vmit;
megszedi magát. gyürd fel ezt a ruhát a gerenda mellé ; 2) ruhája
* Felgerdül, k. a disznó felröffen. szélét gyürve felhajtja ; felgyürni az ingujjat.
 Fel 375
-ekezik, -közik, k. ruhája ujját felhajtja, fel-
gyüri ; a munka elkezdése előtt felgyürközik.
Felgyürüz, cs. gyürüket rak ujjára.
Felhabar, cs. erősen és gyorsan kever vmely
hig testet, hogy habozzék.
Felhábor-gat, Felháborít, cs. 1) nyugalmából
felver ; 2) felharagit ; 3) á. é. gyomrát felkeveri
vmely étel. -odik, k. ált. nyugalmából felzavaro-
dik ; külön. 1) felboszankodik ; felháborodott az
epėje; 2) megbotránkozik; f vmely gonosz tetten ;
32 tenger zajlik, felháborodott a tenger ti
gyomra felkeveredik. -og, k. gyakran felhábo-
rodik.
Fel- haboz , cs. habot ver vmely cseppfolyó
testen ; felhabozni a sert. -habzsol, cs. vmit mo-
hón felfal.
Felhadaz, cs. haddal, hadsereggel felszerel.
Felhadnagy, 1. Főhadnagy.
Felhadnagyság, 1. Föhadnagyság.
Felhág, k. 1) vhova egy lépéssel felmegy, fel-
lép ; felhágni a nyeregbe, a kocsiba ; 2) á. é. ára
magasra emelkedik; husz forintrafelhágott az ára.
-ó, fn. ált. különféle készület, melyen vhova fel-
hágni lehet ; külön . 1) kocsi-lépcső ; 2) deszka-
készlet, melyen a partról a gözhajóra szoktak
menni ; 3) a kertek keritései mellé bevert ala-
csony cölöp.
Felhagy, A) k. vmit abbanhagy, vmivel fog-
lalkozni megszün ; f. a kereskedéssel, a beszéddel;
B) cs. vmely munkát elvégzendőül kijelöl ; hat
levelet f. leckére. Innen: Felhagyás, fn.
Félhaj , Félhajazat, fn. a. m. félszer, félszin.
Felhaj - hász, cs. 1 ) ált. felkeres, felkutat ; fel-
hajhászni az erdőt; külön. 2) kereset alatt levő
egyént felfedez; felhajhászni a tolvajt. -igál, A) k.
magasra hajigál ; f. az emeletre ; B) cs. vmit több-
ször a magasba dob; felhajigálni a labdát. -it, cs.
vmit magasra hajit ; felhajitni a labdát. -lik, k.
felfelé hajlik. -nalodik, k. a hajnal feltünik. -ol,
k. fölfelé hajol. -poroz, cs. hajporral meghint.
Felhajt, A) cs. 1) a. m. felkerget, felterel ; fel-
hajtani a barmokat a hegyoldalra : 2) a. m. felhen-
gerget; felhajtani a boros hordót a pincéből; 3)
vmit lekonyult, v. vizszintes irányából felfelé
hajlít; felhajtani a kalap karimáját ; (msz.) felhaj-
tani a hosszú ruhát, az aljából bizonyos szélesség-
nyit felvarr, hogy rövidebb legyen ; 3) fellebbent ;
felhajtani afüggönyt, a szoknyát ; 5) a kezében levő
italt hirtelen, egy hajtással megiszsza ; egy itce bort
f.; (szój.) jólfelhajtott, sokat ivott ; B) k. 1) ló, ba-
rom által huzott járművön felmegy; f. a part-ol-
dalba ; 2 ) növény csirája felnő, kihajt ; f. a kivá-
gott fa törzse. Innen : Felhajtás, fn.
Felhallik, k. vmely hang bizonyos magasságba
meghallik ; a pisztolylövés a völgybőlf.a hegytetőre.
Felhalmoz, cs. 1) rakásba, halomba rak ; fel-
halmozni a gabonát ; 2) összezsugorgat ; nem költ
semmire, felhalmozza a pénzt ; 3) vkit nagy mér-
tékben megajándékoz ; ƒ. vkit jótéteményekkel.
Innen : Felhalmozás, fn.
Fél-halott, fn. az életnek csak kevés jeleivel
biró. -halva. ih . a halálhoz közel , csak kevés
életjellel ; f. hozták haza.
Felhalvsav, fn. (vt.) a halvanyból nyert sava-
nyok egyik faja. Innen : Félhalvsav, mn.
Felham-lik, k. az állati bör, v. a növény gyü-
mölcsének, derekának héja rostos hártyákban fel-
Fel
| foszlik ; f. a bőre. -oz. cs. 1) lovat, igavonó jó-
szágot hámmal felszerel ; felhámozni a lovakat; 2)
héjától megtisztit ; uborkát f.
Felhanesikol, cs. hancsikkal megjelöl, körül-
kerít.
Felhang, fn. 1) (nyt.) magas hangú e, ö, ö, ü,
ü, önhangzók vmelyike ; 2) (zene. ) legfelsőbb női
vagy gyermekhang ; felhangon énekelni.
Félhang, fn. (zene.) a hanglajtorján egymás-
melleti két egész hang közötti hang.
Felhang-ol, cs. 1) a zeneeszköz húrjait fel-
húzza, hogy öszhangzatosan szóljon ; felhangolom
olykor a lant idegeit (Pet. ) ; felhangolni a zongo-
rắt ; 2) á . é. levertségböl fölemel ; a vig társaság
felhangolja a szomorgót. -os , mn. felhangon
éneklő ; f. gyermek, nő. -sulyos, mn. (nyt.) olyan
szó, amelyben a hangsuly a közép szótagon áll.
-ú, mn. a felhangok közé tartozó ; f. betű.
Félhangú, mn. 1) félhanggal biró ; 2 ) * féleszü,
félbolond.
Félhangzó, fn. (nyt.) azon mássalhangzó, mely-
nek kimondásánál a hangzó elöbb áll, mint a
mássalhangzó hangja ; pl. f. 1, m, n, r, s, sz.
Felhantol , cs. 1) hanttá alakit ; felhantolni a
földet ; 2) hantokkal kijelöl , körülkerit ; felhan-
tolni a rétet.
Felhány, cs. 1) felfelé hány, több darabból
álló holmit felfelé vet ; (szój .) felhányni a farát,
többször felemelni ; felhányni a sarat, menés köz-
ben ruháját összecsatakolni ; 2) a. m. felhalmoz ;
egy rakásba hányjukfel a földet; 3) szemére hány,
felpanaszol; felhányni vkinek a tett szivességet ; 4)
á. é. a. m. átkutat ; nem mutathatják soha, ha az
egész szentirást felhányják is (G. K. ). -kodik, k.
önerejéből felfelé hánykodik. -ó, fn. lapátféle esz-
köz, melylyel egyetmást felhányni lehet.
Fel-haragit, cs. vkit hirtelen haragra lobbant.
Innen: Felharagítás, fn. -harap, cs. harapva fel-
tép, felszakit ; felharapni az ajkát; a barom felha-
rapja a füvet. -harisnyáz, cs. harisnyával ellát,
felszerel. -has, fn. a hasnak köldökön felüli része.
Félhasábos, mn. (ásványt.) a hasáb feléhez
hasonló alakú ; f. jegec.
Felhas-ad, k. egy része a többitől elválva fel-
szakad ; felhasadt a körme; f. a padlásdeszka. -it,
cs. 1) hasítva felszakít ; felhasítni a körmét; 2)
széthasít, szétvág ; hasítsdfel ezt a darab fát ; fel-
hasitni az irótoll hegyét. -ogat, cs . több darabból
álló holmit, v. egy darabot de több részre felhasít ;
felhasogatni a padlódeszkákat.
Felhasznál, cs. ált. hasznára fordít vmit, hasz-
not húz vmiböl ; felhasználni a kedvező alkalmat ;
külön. munkára, v. vmely célra elfogyaszt ; félmá-
zsa lisztet f.; a szoba talajozására tíz szál deszkát
használtakfel.
Felhat, k. ereje, hatása bizonyos magasságig
terjed ; a buzgó ima f. az égig.
Felhatalmaz , cs. ált. vminek véghezvitelére
hatalmat ad ; külön. (ttud.) vkinek hatalmat ad
arra, hogy az ő személyét képviselje s helyette
intézkedjék. Innen : Felhatalmazás, fn. Felhatal-
mazó, mn. -ott, mn. és fn. személy, aki vminek
véghezvitelére, v. egy másik személy, társulat
képviselésére fel van hatalmazva ; Franciaország
felhatalmazottja. Innen : Felhatalmazottság , fn.
-vány, fn. okirat, melylyel vkit vminek véghezvi-
telére, személyünk képviselésére felhatalmazunk.
 Fel 376 ― Fel

Felható, mn. aminek hatása, ereje bizonyos | egymásután felhordani az ételt ; 3) ȧ. é. gyakran
magasságig felterjed ; külön. (nyt.) felható rag megemlít; 4) magasan, feszesen tartja vmelyik
(ra, re). -sit, cs. hatósági engedélyt ád. Innen: testrészét; felhordja fejét; (szój .) felhordja orrát,
Felhatósítás, fn. boszankodik. Innen: Felhordás, fn. -oz, cs. több
Felház, fn. 1) emeletes ház ; 2) vmely ház első, ideig feihord. -ozóskodik, k. minden holmiával
második stb. emelete. együtt magasabb helyre megy, költözködik.
Félházhely, fn. egy egész jobbágyi telek fele. Felhorg-ad, k. felfelé horgad, görbed. -aszt,
-es, mn. féltelekkel biró ; f. gazda. cs. felfelé horgaszt, görbeszt. -ol, cs. cérnát, sely-
Felhely, fn. 1) magasabban fekvő hely ; 2) ma- met horgolásra felhasznál.
gasabb törvényhatóság. Felhorzsol, cs. megdörzsölve, felső bőrét le-
Félhely, Félhelyes, 1. Félházhely, stb. koptatja.
Felhelyez, cs. vmit magasabbra helyez ; fel- Felhovadzik, k. a. m. felhólyagzik.
helyezni a könyvet a szekrény tetejére. -kedik, k. Felhoz, cs. 1) alant helyről magasabbra hoz ;
magasabbra helyezkedik, felül ; f. a kőfal tetejére. bortf. a pincéből ; 2) a. m. felvezet ; vkit a várba
Félhenger, fn. (mt.) mértani test, melynek két f.; 3) á. é. megemlít, előhoz ; (ttud . ) felhozni a
egymással átellenes fenék- és tetőlapja félkör- védveket. -ódik, k. beszéd közben előjö, ugy vé-
alak ; oldallapja egyik részről egyközény, a má- letlenül megemlíttetik.
sikról pedig félköralakban behajlított burkony. Felhö, fn. 1) a földről felszálott vizgöz, mely a
Felhengerget, cs. a. m. felfelé hengerget ; a levegőben megsürüsödvén, eső, hó, jégalakban
pincéből felhengergetni a hordót. hull alȧ ; sötét, villámos f.; fürtös, rojtos, bárány-
Fellere, f . 1 ) a lovak hámfáit tartó farúd, felhők ; tornyos, halmos, réteges, terhes, fürttorla-
mely az első tengelylyel vékony vasrudacska által szos, fürtréteges f.; (km. ) fehér lónak, világos fel-
van összekötve ; 2) a kocsi hátsó tengelyétől hőnek nem kell hinni ; nem minden felhőből leszen
két oldalt elöre nyuló vasszál, melyen a kocsira eső ; sokszor egy kis felhő nagy esőt vet ; 2) á. é. a)
felhágni lehet; 3) a kocsirúd végébe erösitett kaj- levegőbe felszállott füst, por, mely árnyékot vet;
mós vasrudacska, melyhez a négyes fogatnál az füstfelhő, porfelhő ; b) veszélylyel fenyegető vmi ;
első lovakat akasztják. sötétfelhőkvonulnak áthazánk egén. Inn.: Felhős, mn.
* Felherren, k. a. m. felröffen. Felhő-fekete , mn. és fn. a felhöéhez hasonló
Félhető,
történik meg. mu. félni lehet töle ; félhető, hogy nem homályos fekete. kergető, mn. a fellegeket szét-
oszlató; f. szél. ─, fn. á. é. alt. rosz köpönyeg ;
Felhev-it, cs. 1) meleggé, hövé tesz ; a sak jár- külön , régi divatú u. n. százgalléru köpönyeg.
kálás felhevíti az embert ; 2) á. é. élénkít ; felheví- Fel-hököl, k. hők- öt kiabálva a marhának fel-
tette a sok beszéd. -ül , k. 1 ) vére gyorsan forog, felserken ; ha szekér közeledett szemközt , arra
melege lesz;f. a sok munkában ; 2) élenkké leszen, mindjárt felhőkölt (Jók.) . -hömpölyög, k. höm-
hevesebben beszél. pölyögve felhalad .
Felhi, cs. 1) magasabb helyre hí ; f. vkit az Felhö- oszlop, fn. oszlopformába tornyosodott
emeletre, a királyi udvarba ; 2) vmely vállalatra felhö .
szólit ; utazásra hini fel vkit ; 3) cselekvésre szólit ; Felhörp-ent, cs. egy hajtókára megiszik vmit ;
három ifjut hittfel ma a tanár. felhörpenteni egy itce bort ; á. é. megittasodik ; jól
Felhibban, Felhibbant, 1. Felbillen, stb. felhörpentett. -ül, cs. hörpölve, apró kortyokban
Fel-higit, cs. higgá tesz, cseppfolyó testtel fel- iszik meg vmit.
ereszt. Innen : Felhigitott, mn. -himez, cs. 1) hí- Felhösdi, mn. (tréf.) magasban járó, magát ho-
mezve felvarr ; 2) hímzésre elfogyaszt. -hiresit, mályos nagy szavakba mintegy felhöbe burkoló.
cs. vkit nagyon magasztal, jó hirét terjeszti. Innen : Felhősdiség, fn.
Félhitü . mn. vmely vallásnak csak némely Felhő-szakadás, fn. a felhönek nem cseppen-
hitcikkeit hivö. fn. vallásilag szabadelvű sze- ként, hanem nagy csomókban lehullása ; külön.
mély. midőn az u. n. esőzsák leszakad. -tlen, mn. de-
Felhivás, fn. 1) magasabb helyre hivás ; 2) rült, felhő nélkül való ; f. ég. -zet, fn. összekötte-
vmely vállalatra, cselekvésre szólítás ; 3) (mint tésben levő felhök összege, tömege. -zik. k. A)
tárgy) irat, melyben vki vmely vállalatra, cse- (személyt. ) felleg képződik rajta ; felhőzik az ég;
lekvésre szólittatik ; felhívást bocsátani a megyék- B) (személyes) á. é. aggodalmaskodik, töprenke-
hez. Innen : Felhívási, mn. dik ; (alj .) felhőzik a hasa, éhes.
Felhivatlan. mn . és ih. vmire fel nem kért, fel * Felhuppad , k. 1. Felpuffad.
nem szólitott ;f. is szokott szivességet tenni. Felhurcol, cs. cipekedve felvisz. -kodik, k. a.
Felhízik, k. bizonyos nehézségig, kövérségig m. felhordozkodik.
meghízik ; két mázsáigf. Fel-hurkol, cs. magasabb helyre hurkol, hu-
Félhold, fn. 1 ) a hold azon alakja, mely a má- rokra felköt. -húroz, cs. húrral felszerel (pl. a
sodik negyed közepén látható ; 2) a törökök cime- hegedüt) . -huszit, cs. kutyát vki ellen felingerel ;
rén, tornyain szarvacsalakú jegy; inn.: á. é. a a kutyákatfelhuszitni a tolvajokra; á. é. egyik em-
török birodalom ; a félhold hatalma növekvőben bert a másik ellen ingerli.
van; 3) (ht.) az árkon kivül fekvő körivalakú * Felhutyorodik, k. hirtelen , magasra felnő,
bástya. alt, -képü , mn . a félholdéhoz hasonló felhuzódik.
alakú.
Felhúz, cs. 1) magasabb helyre húz ; partra
Félholt, mn. nagyon csekély életjelt adó . felhúzni a kocsit; akasztófára felhúzni vkit ; 2)
Felhólyagzik, k. hólyagok keletkeznek rajta. vmire ráhúz ; malacot f. nyársra ; felhúzni az ágy-
Felhord, cs. 1) több darabból álló holmit ma- héját; 3) magára húz, felölt, felvesz; felhúzni a
gasabb helyre visz ; 2) asztalra hordja az ételeket ; nadrágot, csizmát ; 4) a. m. felhangol ; felhúzni a
 Fel ― 377 ― Fel

hegedűt, zongorát; 5) felhúzni az órát, hogy tovább | ingerelni a szarvasmarhákat. -lés, fn. a vérnek
járjon, a hozzá való kulcscsal a láncot a nagy ke- sebesebb forgásba hozása ; ingerelve felbőszites.
rékre feltekerni. Innen : Felhúzás, fn. -akodik, k. -lödik, k. a. m. felgerjed, felizgatódik, felboszan-
1) fekvő, ülő helyzetéből lassan, lustálkodva fel- kodik.
kél ; felhuzakodni a fekvésből ; 2) sietve felhúzza Felingesztel, cs. a. m. felingerel.
ruháját, felöltözködik. † -alkodik, -ódik, k. fel- Felir, cs. A) cs. 1) vmit magasabb helyre ír ;
nő, felserdül ; emberi időre, s ifjúi erőre midőn fel- | nevét felírni afalra ; 2) vmit vhova ír ; felírni az
huzalkodik (Listi). adósságot, a keresetet ; 3) irva felhasznál ; minden
Felhúzó gép, fn. (gép.) emeltyüféle gép, mely- papirosomat felírtam ; B) k. magasabb rangú sze-
lyel egyetmást felhúzni szoktak. mélynek, hivatalnak, különösen az államfőnek ír,
Felibe, ih. a. m. fölébe. kérő levelet ad át ; felírni a főispánnak, a király-
Feliben, ih. a. m. felében. nak. Innen : Felirás, fn.
Felidül, k. 1) a. m. felfrissül ; 2) betegségböl Felirat, fn. 1) azon szavak együttvéve, melyek
felgyógyul ; 3) * felébred, felserken. -ifjaszt, cs. vhova fel vannak írva ; bolti, sirkövi, templomi f.;
uj eröre segít, ifjabbá tesz. 2) felsőbb helyre, különösen az államfő elé felter-
Félig, ih. 1) azon pontig, ameddig vminek fele jesztett iromány . Innen : Felirati, mn.
terjed ; f. tölteni a poharat ; 2) nem tökéletesen, Felirkál, es. egymásután, lassan felír.
nem egészen; f. végezni el vmit ; f. átlátszó. Félisten, fn. 1) a régi görög és római hitrege-
Fél-igás, fn. és mn. egyfogatú, amibe csak egy tan szerint olyan személyek, akiknek v. apjok,
lovat lehet fogni. v. anyjuk isten volt, és akik némi isteni hata-
Feligáz, cs. igával fölszerel. lommal birtak ; 2) á. é. világhírü, lángeszü hös,
Feligaz-it, cs. 1) dült helyzetből felállit, v. ma- aki tetteivel ama mesés korbeli hősöket megkö-
gasabbra helyez ; 2 ) magasabbra menőnek meg- zelíti.
mutatja az utat ; f. vkit a hegyre ; 3) a. m. felutasít ; Feliszik, cs . magába szí, felszí ; az itatós papir
f. vkit a kapitánysághoz. -odik, k. egyenes állásba feliszsza az alatta levő folyadékot. —, vh. megitta-
helyezkedik ; (haj .) f. a hajó, midön megdült hely- sodik ; felitta magát.
zetéből egyenes helyzetbe jö ; 2) magasabb fekvő Félittas, mn. gajdos, félig-meddig, némileg,
helyre feltalál ; alig tudtunk a hegyre feligazodni. nem egészen részeg ; f. állapot.
Félig-cimpált, mn. (nt. msz.) mikor a levél Felizel, Felizelget, cs. kóstolgatva elfogyaszt ;
egy része szárnyason hasgatva van, másik része felízelni a félretett süteményt.
egy darabban épen marad. Felizen, cs. magasb helyen levőnek izen vmit ;
Félig-élő, mn. csak kevés életjelet mutató ; felizenni a várba.
félig-élő ember. -emelt, mn. a. m. féldomború. Felizg-at, cs. a. m. felingerel ; vérét mozgásba
-érett, mn. nem egészen érett ; f. gyümöcs. -ha- hozza. -ul, k. a. m. felingerlödik. Innen : Felizgu-
sadt, mn. ami nem egészen, hanem csak félig van lás, fn.
behasadva ; f. köröm. Feljár, k. 1) magasabb helyre jár ; feljárni a
Fél-iglanóc, fn. (ásványt.) az iglaróc- féle ás- hegyre; 2) betegségéből felidülve már nem fek-
vány egyik faja. szik, nem fekvő beteg ; már nem nagyon beteg,
Félig-levö. mn. ami félig van, félig áll. -med- mert feljár. -ás, fn. magasabb helyre való járás ;
dig, ih. némileg ; f. megigérni vmit ; f. őt illeti ez 2) a. m. feljárat. at, fn. ut, lépcsök, melyeken
a jog. -nyirt, mn. nem egészen nem tökéletesen, vhova feljárni lehet; fő- , mellékfeljárat az épü-
csak félig- meddig megnyirt. letben.
Fél-igóc, fn. (ásványt.) az igóc-féle ásványok Feljáró-kerék, fn. (gép.) azon kerék a gépben,
egyik faja. mely nem vizszintesen, hanem függélyesen áll.
Félig-ösz , mn. őszbevegyeledett , aki nincs Feljebb, ih. a. m. felebb. -ezik, k. tartja magát
még egészen megöszülve. -szinelt, mn. ami csak feljebb ; még ő feljebbezik a békeség alkujával (Šz.
egyrészében van megfestve. -üres, mn. aminek D.), még neki áll feljebb. -ség, fn. magasabb rang ;
egyik fele meg van telve, másik fele pedig üres. feljebbségnek rendetlen kivánása (Pázm.). -való,
Felij -ed, k. álmában, v. mély gondolkodásában a. m. felebbvaló. -ver, cs. 1) magasabb helyre
megijedve felugrik ; f. álmából. Innen : Felijedés, ver ; feljebbverni a szöget ; 2) á. é. árverésben töb-
fn. -eszt. cs. megijesztve felugrani készt ; álmá- bet igér ; feljebbverni vmi árát.
ban, mély gondolkodásában megijeszt ; felijeszteni Feljegyez, cs. 1) vmi jegygyel felró ; rovásra
az alvó gyermeket. feljegyezni a bemért gabonamennyiséget ; 2) emlé-
Felilleszt, cs. magasabb helyre illeszt. kébe vés ; jólfeljegyezd magadnak, mit mondottam;
Felind-it, cs. 1) felfelé indit, felmenésre nógat ; 3) irásba tesz, felír ; feljegyezni a kiadást és bevé-
f. vkit a várba; 2) felbuzdít, serkent, sebesebb telt. Innen : Feljegyzés, fn.
mozgásba hoz ; erős itallal felindítani a vért; 3) Feljelenik, k. a. m. elötünik.
vmi, v. vki iránt szánakozást, boszankodást ger- Feljelent, cs. vminek megtörténtét fensöbb he-
jeszt ; szánakozásra indítani fel a hallgatókat. ul, lyen bejelenti ; feljelenteni a veszekedést ; külön.
k. 1) felfelé haladó irányba indul ; f. a hegyre ; 2) felad, bevádol.
felbuzdúl, vére mozgásba jó ; boszankodásra, szá- Fél-jo, fn. (ker.) nem valami finom, közép jó-
nakozásra gerjed ; f. a megható beszédre. Innen : ságu árucikk. -jobb, psz. a. m. féljobbra. -job-
Felindulás, fn. bágy, fn. félházhelylyel biró jobbágy. -jobbra,
Féling, fn. rövid, hasított elejű asszonyi ing, psz. arra fordulj arccal, merre jobb oldalad van.
milyet a palócnök hordani szoktak. Feljogosit , cs. vkit vminek véghezvitelére,
Felinger- el, cs. vminek megtevésére ingerel, joggal ruház fel ; f. vkit a tolakodásra.
felizgat ; felbőszit, feldühít ; bujaságra f. vkit ; fel- Feljogoz, cs. a. m. feljogosít.
 Fel 378 - Fel

Feljö, k. 1) magasabb helyre jö ; feljősz-e a ruhája alját sárral bemocskolja. -kaszabol, 1.

hegyre; 2) elötünik, feltünik; még nem jött fel a Felkoncol .
nap, a hold; 3) a. é. a) beszédközben előhozódik ; Felkászalódik, k. lassan összeszedelözködye
mikor beszélgettünk, feljött az is, hogy stb.; b) bizo- ültéből, fektéből felkel.
nyos jövedelmet húz ; egy év alatt feljön egy pár Felkavar, cs. 1) erősen megkavar, hogy ami
ezer forintra. Innen : Feljövés, fn. alul van felülre, ami felül van alulra jöjön ; felka-
Feljövet, ih. feljövés alkalmával ; f. történt a varni a lisztet ; 2) á. é. felkavarni vki gyomrát,
szerencsétlentég. undort gerjeszteni .
Feljövet, Feljövetel, fn. magasb helyre való Félkedv, fn. 1) nem egészen, nem tökéletesen
jövetel. vidám hangulat ; 2) nem valami nagy vágy vmi-
Feljut, k. vhova felérkezik, magasb helyre, nek végbevitelére ; félkedvvel menni vhova, tenni
méltóságba jut ; f. a hegyre ; magas polcra f. vmit. Innen : Félkedvü, mn.
Fel-kabaláz, cs. az ekét kabalával ellátja. Felkefél, cs. kefével felfelé simít, visszásan
-kacag, k. kacagásra fakad. -kajtat, cs. a. m. kefél ; felkefélni a hajat.
felkutat. kamaszodik, kamasz módon felnő. Félkegyelmű, un. talóka, buta, rövid eszü.
-kampól, cs. (haj .) szárnykötéllel a vontatóhajót Felkel, k. 1) ülő, fekvő helyzetéből feláll ; ƒ. a
és uszát összeköti. -kantároz, cs. kantárral fel- székről ; 2) alvásából felébredve, nyughelyét ott-
szerel. hagyja ; reggel négy, öt órakor f.; 3) a. m. fellá-
Felkanyar-it, cs. felfelé kanyarít, kanyaritva zad ; felkelt az egész város a hatóság ellen; 4) a.
felhajít, feldob. -odik, -ul, k. 1) felfelé görbed ; f. m. feldagad ; ugy a kezére ütött, hogy egyszerrefel-
a kalapkarimája, a csizma orra; 2) felfelé haladó kelt; 5) fegyvert fogva az ellenség ellen megy ;
irányban kigyódzik; f. az ut ; 3) kanyarulattal az egész ország felkelt a török ellen ; 6) a. m. feltü-
felfelé halad ; f. a hegyre a kocsi. Innen : Felka- nik ; nyáron a nap reggel négy órakor kel fel.
nyarodás, Felkanyarulás, fn. Innen: Felkelés, fn. Felkelő, mn. -eszt, cs. tésztát
Felkap, A) cs. 1) hirtelen felvesz : felkapni a megkeleszt ; élesztővel felkeleszteni a tésztát. -t, cs.
földön levő gyermeket ; felkapni a fejét, kezét, lábát; | 1) álmából felébreszt ; vkit éjfélkor f.; 2) á. é.
2) á. é. szokásba hoz; nagyon felkapták a magas vmely szenvedélyt vkiben felizgat. Innen : Felkel-
tetejű kalapot; felkapni vmely szót ; B) k. 1) ma- tés, mn.
gasabban levő felé kap; a kutya felkapott hozzám | Fel-ken, cs. 1) kenésre felhasznál ; felkenni a
a kocsiba ; 2) szokásba, kedvességbe jö ; ez a vise- hájat, zsirt; 2 ) kenés által felavat, felszentel ; f.
let nagyon felkapott ; 3) hirtelen felkapaszkodik, vkit püspöknek, királynak. Innen : Felkent, mn.
felugrik vmire; f. kocsira, lóra ; á. é. magas polcra -kend, -kendöz, cs. 1 ) arcát befesti ; ez a nő min-
jut; e tulajdon, korunkban annak, ki felkapni akar, dennapfelkendőzi magát ; 2) kendözésre felhasznál ;
nélkülözhetlen (K. L.). felkendőzni az arcfestéket.
Fel-kapál, cs. kapával megforgat ; felkapálni a Felkénv, fn. (b .) a feketeréz -olvasztás egyik
burgonyaföldet. -kapar, cs. vmit körmeivel fel- terménye.
feszeget ; felkaparni a varat. -kapaszkodik, k. Fel-kényszerit, cs. vkit vhova erövel felhajt,
1) kezeivel vmely magasan fekvő tárgyba fogód- felhi ; f. vkit az emeletre. -kér, cs. 1) vminek át-
zik ; f. az ágra; 2) kapaszkodva feljut ; f. a ko- adására szólit ; a vár átadására kéri fel az ostrom-
csira. -kapat, cs. szokásba, divatba hoz. -kapcsol, lottakat ; 2) vkit szivességre kér ; f. vkit, hogy azt,
cs. kapocs segélyével vhova felerősít. -kapdos, 1 . v. amazt tegye meg ;f. vkit táncra ; 3) (b.) ércvegy
Felkapkod. müvelhetése iránt kérelmet tesz (muthen). Innen :
Felkapitány, fn. a. m. főkapitány. Felkérés, fn.
Felkapkod, cs. 1) többször egymásután felkap, Felkéreg, fn. vminek felső kérge ; á. é. a. m.
felemel ; felkapkodni lábát, fejét ; 2) több darabból felszín.
álló holmit felkap ; felkapkodni a földön heverő Félkerek, fn. 1) a kerek fele ; 2) félkör- alak.
holmit. Fel-kerekedik, k. hirtelen felkel és elindul ;
Félkappan, fn. kakas, melynek egyik heréje egyszerre csak az egész tábor felkerekedett. -keres,
ki van véve; á. é. asszonyok után járó, testileg cs. 1) vkit, v. vmit keresve megtalál ; f. vkit a
tehetetlen férfi. vásárban; 2) a. m. átkutat; felkeresni az egész vá-
Felkar, fn. a karnak azon része, mely a kö - rost ; 3) vmely szavat, mondatot, könyvben meg-
nyök és vállcsont között van. keres. -kerget, cs. kergetve felhajt, felüz.
Félkar, fn. az embernek vagy vmely emeltyü- Felker-it, cs. 1) vmely öltönyt kanyarítva vesz
féle eszköznek egyik karja. fel magára ; felkeríti a köpenyt vállára ; 2) kanya-
Fel-karcol, cs. vminek felszinét karcolva meg- ritva felemel ; a forgószél felkeríti a port ; 3) keri-
sérti. -karikáz, cs. (haj .) karikába köt (kötelet) . téssel körülvesz. -ül, k. kerüléssel, v. kerülve
-karimáz, cs. karimával ellát. megy fel vhova : f. a hegyre.
Félkarmantyú, fn. az alkart csak félig elta- Felkérvény , fn. (b.) a bányászhivatal által
karó karmantyú . kiállitott elismervény arról, hogy a felkérés meg-
Fel-karmol, cs. vmely test felszinét karmaival történt.
megsérti. -karol, cs. két karjával átnyalábolva Felkész-it, cs . 1) vmivel ellát, felszerel ; felké-
felvesz ; á. é. vmit nagyon előmozdit, elöhaladászítni az irományokat, a hajót ; 2) vmire alkalmas
sában segít; felkarolni vki ügyét. -karóz, cs. ka- állapotba tesz vmit ; külön. (b.) a kemencét ol-
rókkal felszerel, ellát. vasztásra alkalmas állapotba teszi (kifalazza, ki-
Félkarú, mn. egy karral biró ; ƒ. ember ; (gép . ) döngöli stb. ) . -ül, k. 1) vmivel felszereli magát ;
f. emeltyű, mérleg. 2) utra készül ; mig te felkészülsz, addig mi célnál
Fel-kasmatol, cs. a. m. felkutat. -kastol, cs. leszünk ; 3) magasabban fekvő helyre akar menni
 Fel -― 379 - Fel

f. a hegyre. Innen : Felkészült, mn. -ület, fn. min- | féle csuszóvassal felszerel ; felkorcsolyázni a lábat.
denféle eszközök, melyekkel vki magát vmely korhol, cs vmely test felszinét dörzsölve fel-
célra felszereli. Szakgatja. -korholódik, k. a. m. feldörzsölödik.
Felkésztet, cs. 1) vkit vminek megtevésére -kortyogat, cs. cseppfolyó testet kortyogatva
késztet; 2) vhova felmenni készt. megiszik; felkortyogatni a pohárba levő bort. -kós-
Felkever, cs. 1) hig, v. apró részekből álló tö- tol, -kóstolgat, cs. a. m. felízel, felízelget. -ko-
meget összevissza kever ; felkeverni a lisztet , a szorúz, cs. koszorúval feldiszít, felékesít. -ko-
rántást ; 2) á. é. undort gerjeszt; ennek az ember- vácsol, cs. 1 ) vasat, rezet vmire felver ; felková-
nek látása felkeveri a gyomromat. csolni a vaspántokat ; 2) vasat felhasznál ; két
Félkéz, fn. a két kéz közöl az egyik. -ásó, fn. mázsa vasatf. -költ, 1. Felkelt.
kisebbszerű ásó, melynek nyelét foglalkozás köz- Felköltözik, k. magasabb helyre költözik, hur-
ben csak félkézzel szokták megfogni. -fejsze, fn. colkodik.
a. m. balta. -furó, fn. kisebb fajta furó, melynek Felköntös, fn. felülre felvett öltöny, köntös.
fogantyúját dolgozás közben csak félkézzel kell -it, cs. a. m. felruház, ruhával, köntössel ellát.
megfogni. -fürész, fn. kis kertészfürész, melyet Fel-könyököl. k. könyökére támaszkodik ;
félkézzel lehet huzogatni. -kalapács, fn. félkézre felkönyökölni az ablakra. -könyörög, könyörögve
való, kisebbszerű kalapács. -kalmár, fn. szatócs, szólal fel ; felkönyörögni az Istenhez.
kiskereskedő. -malom, fn. félkézzel hajtható kis Félköpeny, Félköpönyeg, fn. galléralakú rö -
malmocska, melylyel most már csak sót szoktak vid köpeny.
örölni. -motóla, fn. félkézzel forgatható motóla. Felköppent, cs. innivalót egy hajtással meg-
-paizs, fn. félkézzel fogható kis paizs. -sulyok, iszik.
fn. félkézzel használható sulyok. -szekerce, fn. Felkör, fn. (csillag.) a látkörrel párhuzamos
kis, rövidnyelü szekerce, melyet félkézzel lehet kör az éggömbön.
használni. Félkör, fn. (mt.) 180 fokból álló körív. -ded,
Félkeztyű, fn. 1) két, egypár keztyű közöl az mn. (mt.) a félköréhez hasonló alakú.
egyik ; 2) keztyű, melynek nincs párja. Felköri, mn. (nt.) termefeletti, nöszállal nem
Félkezü, mn. akinek egyik keze hiányzik ; fél- biró (perigynus).
kezű ember. Fel-körmöl, cs. 1) körmökkel felszakgat, fel-
Félkéz -üveg, fn. szemüveg, melynek nyelét hasgat, felkarmol ; felkörmölni vki bőrét ; felkör-
használat közben az egyik kézzel meg szokták mölt gyep (K. L.) ; 2) á. é. titkon elvesz, elcsen ;
fogni (Lorgnette). felkörmölni vki pénzét. -körömzsél, cs. 1. Fel-
Felkiált, A) cs. kiáltva felhí ; kiáltsd fel azt a karmol.
gyermeket; B) k. 1) magasabb helyre kiált ; felki- Fel-köszönt, cs. vkit neve-, születése-napján,
áltani a háztetőre; 2) örömében, kínjában kiál- v. lakoma alkalmával üdvözlő beszéddel tisztel
tásra fakad. Innen : Felkiáltás, fn. -ásjel, 1. Fel- meg ; f. vkit nevenapján. -köszörül , cs. a. m. fel-
kiáltójel. dörzsöl ; á. é. felbizgat, méregbe hoz.'
Felkiáltó, fn. személy, aki vmire felhí, vmit Felköt, es. 1) magasabb helyre köt; felkötni a
kikiált. jel, fn. függőleges vonás és alul egy szoknyáját ; (szój .) jól felkösd a gatyádat, minden
pontból álló irásjel, melylyel az indulatszók és erödet feszitsd meg ; ha felkötötted, rázzad, ha fel-
hevesebb érzelmet kifejező mondatok után szok- kötötted a kolompot, azaz : ha vmibe fogtál, ráz-
tunk élni. -szó, fn. a. m. indulatszó. zad, azaz : légy utána ; 2) felfelé szorít ; a halottnak
Fel-kilincsel, cs. 1) kilincscsel ellát, felszerel ; felkötni az állát ; 3) a. m. felakaszt; két rablót kö-
2) vminek ajtaját kilincsre teszi. -kiván, cs. 1) töttek fel; felkötni a kukoricát, szőlőt ; 4) kötésre
magasabb rangú egyén kivánja, hogy vki hozzá felhasznál ; félfont pamutot f. Innen : Felkötés, fn.
menjen, v. vmi elébe terjesztessék ; 2) kivánja, Félkötény, fn. 1) keskeny női kötény ; 2) kö-
hogy vki magasabban fekvő helyre menjen, v. tény, mely felül a mellet nem takarja el.
vmi felküldessék. Innen : Felkivánás, fn. -kóbo- Felkötökapocs, Felkötövas, fn. (ép.) erös
rol, cs. kóborolva kizsákmányol ; az ellenség a vaskapocs, melylyel a gerendát helyére felerő-
félországot felkóborolta. -koboz, cs. 1) a hitelezők sítik.
kielégitése végett vki jószágát felkutatja ; 2) zene- Felkötöz, cs. több darabból álló holmit egy-
szert kobozzal ellát. -kompol, cs. (gazd . ) gyöpös másután felköt; felkötözni a szőlőt, a kukoricát.
hantokat, v. kompokat felhányva elrekeszt vmit. -ködik , k. 1) ruhája alját felkötözi , hogy a
-koncol, cs. darabokra vagdal ; felkoncolni a levá- sárba ne érjen ; 2) kötölékkel ellátott ruhát vesz
gott szarvasmarhát ; az ellenség az egész várost magára.
felkoncolta. kondorit , cs. a. m. felgöndörít. Félkrajcár, fn. a krajcárféle pénz fele.
-kontyol, cs. kontytyal feldiszít, felékesít. -ko- Felkukor-odik , k. magasabb helyre kuko-
pácsol, cs. a gyümölcsöt kemény héjától meg- rodik. -it, cs. felfelé hajlik ; felkukorítni a kalap
tisztítja ;felkopácsolni a diót. karimáját.
Félkopasz, fn. nagyon ritka hajzatú, akinek Felkunkorodik, k. felfelé hajlik, görbed ; f. a
haja félig-meddig már elment. disznó farka.
Felkop-ik, k. á. é. felkopik az álla, nincs mit Félkupa, fn. 1 ) a kupaféle edény fele ; 2) egy
ennie, éhen marad. -ogtat, cs. 1) kopogtatva elvá- pint fele ; félkupa bort meginni,
laszt többi részeitöl ; 2) kopogtatva felkölt, feléb- Fel-kupol, Felkupoz, cs. kúpalakba felrak ;
reszt ; felkopogtatni a sok ideig alvót. -pan, k. a. felkupolni a szőlővesszőt. -kurkász , cs. mindenféle
m. felkopik. holmi között vmit felkeres, felkutat. -kuszik, k.
Fel-korcsolyáz, cs. 1) korcsolyán feltol ; fel- kuszva felhalad ; a harkály felkuszik afára. -ku-
korcsolyázni a hordókat a szekérre ; 2) korcsolya- tat, cs. 1) vkit, v. vmit keresve megtalál ; f. vkit
 Fel 380
a városok között; 2) összevissza hány, keres, hogy
vmit feltaláljon ; felkutatni az egész házat. * -ku-
vad, k. a héja elvál a bélitől (pl. a kenyérnek).
-küld, cs. 1) magasb helyre küld vkit, v. vmit ;
felküldeni az ételt a hegyre ; 2) magasabb rangú
személyhez, hivatalhoz küld ; felküldeni az iromá-
nyokat a minisztériumhoz.
Felküszöb, fn. 1. Ajtószemöld.
Félláb, fn. a két láb közöl az egyik; a féllába
fáj; féllábára sántit ; (szój .) féllába a koporsóban
van, halófélben van.
Felláb- ad, Fellábadoz, k. betegségböl lassan-
ként felidül. Innen : Fellábadás, fn. * -as, fn. sza-
badságra bocsátott katona. -beliz, cs . lábbelivel
ellát, felszerel. † -od, k. a. m. fellábad, fölkel ;
hogy fel ne lábodjanak és örökségül ne birhassák
a földet (H. G.).
FéHábu, mn. féllábbal biró ; f. nyomorék, ember.
† Fellak, cs. elkölt ; az holnapi napra Isten gon-
dot visel, azért mafellakja, amit talál (Born.) .
Felláng-it, cs. a tüzet lángolásig szítja ; á. é.
vmely szenvedélyre gerjeszt ; fellángitni vkiben a
szerelmet. -ol, k. a tüz lánggal ég, lángja felemel-
kedik ; á. é. magasb fokú szenvedély támad benne ;
fellángolt benne a szerelem, a fiúi szeretet.
Fellapát, fn. (gép.) a szóró, cséplő gép felső
részén levő lapát. -ol, cs. 1) lapáttal felhány ;
fellapátolni a kukoricát a szekérre ; 2) lapáttal
megforgat ; fellapátolni a magtárban levő buzát ;
3) (tréf.) kanállal vmit mohón megeszik ; fellapá-
tolni a levest.
Fellármáz, cs. lármázva felkölt, felver ; fellár-
mázni az alvó gyermeket.
Fellát, k. 1) bizonyos magasságnyira ellát ; f.
a hegytetőre , 2) á. é. magasan hordja fejét, ke-
vélykedik ; ez az ember nagyon fellát. Inn.: Fellátás,
fn. a szemnek fellátása és az elmének kevélysége
(bibl.).
Féllátás, fn. (kórt. ) kóros állapot, melynélfogva
a szem az elötte levő tárgyakat csak homályosan
láthatja.
Fellátogat, k. látogatóba fölmegy ; f. a várba.
Felláz-ad , k. 1 ) ált. forrongásba jö, hevesebben
mozog; nagyon felindul ; fellázadnak szélvész al-
kalmával a tenger habjai ; fellázad az ember vére
ily borzasztó tett hallatára ; 2) külön. a felsöség
ellen cselekszik, felkel, annak megbuktatására
törekszik ; f. a felsőség ellen. -aszt, -it, cs. 1) ált.
forrongásba hoz ; méltatlankodással fellázasztani
az ember vérét; 2) külön . felsőség elleni felkelésre
bir; fellázasztani az elégedetlen alattvalókat. Innen :
Fellázasztás, Fellázítás, fn.
Fellaz-it, cs. a növény magját kalászából, hü-
velyéből kifejti, kiveri. * -ul, k. a növény magja
a hüvelyből, kalászból kifejlődik ; fellazul a köles,
a lencse.
Felleg, fn. 1) ált. a. m. felhö ; 2) külön. olyan
szétszórt felhők, melyek nem okoznak esöt ; 3) á.
é. ég, égboltozat ; tul a fellegeken.
Felleg, fn. a földet övező levegő felső része.
Fellegárny, fn. a felleg által vetett árnyék.
Fellegese, fn. kis felleg.
Fellegel, cs. legelve felemészt.
Felleges , mn. 1) fellegekkel boritott ; f. az
egész láthatár ; 2) * fejér, kék, v. veressel vegyí-
tett fonál, v. tarka szövet. -edik, k. a. m. fel-
legzik.
Fel
Felleg-hajtó, fn. a. m. felhökergető. -telen , mn.
fellegek által nem borított, derült. -vár, fn. ált.
magasabb hegy tetején levő vár ; külön . maga-
sabban fekvő váracs, mely vmely város mellé
azért van épitve, hogy ezt védelmezze, v. féken
tartsa ; (szój.) nincsenek otthon a fellegvárban, v.
kiszöktek a fellegvárból, nincs helyén az esze. -zet,
fn. összefüggésben levő fellegek összevéve. -zik,
k. fellegekkel beborul ; f. az ég, a láthatár.
Fellegyez, cs. a tüzre levegőt hajt, hogy az fel-
éledjen ; fellegyezni a tüzet.
Fellel, cs. vkit, v. vmit feltalál.
Féllelketlen, mn. a. m. félholt.
* Fellendi, mn. felületes, a felszínnél leebb
nem ható ; f. magyarázat. Innen : Fellendén, Fel-
lendin, ih. Fellendiség, fn.
Fellendül, k. lendületet vesz, megindúl.
Felleng , k. magasan leng, röpül, szárnyal ;
felleng a papirsárkány, a madár ; á. é. a gondol-
kodó, képzelő tehetség magasabb gondolatokkal,
eszmékkel foglalkodik ; a hason felül igen ritkán
felleng elméjük (K. K.). Innen : Fellengés, fn. Fel-
lengő, mn.
Felleng, fn. (nt.) növény az egylakiak rendje
és a sokhímesek osztályábál ; sátoros f. (alianthus
glandulosa);
Felleng-ér, mn. a. m. fellengö ; f. irály. — fn.
léggolyóval felemelkedő személy. -érez, k. lég-
golyóval felmegy, légi utat tesz. -ez, k. magasan
leng, magasra röpül ; á. é. gondolata, képzelődése
nagyszerű magas eszmékkel foglalkozik. -ös, mn.
magasan repkedő ; á . é. fenséges, eszményi dol-
gokról szóló; f. gondolatok.
Fellengvény, fn. a. m. föllengvény.
Fellép, k. 1 ) magasabb helyre lép ; fellépni a
kocsihágcsóra ; 2) nyilvánosan kezd müködni ;
f. a szinpadon, a szónokszéken ; f. mint leánykérő.
-tet, cs. 1) vkit fellépni enged, készt ;f. vkit a szin-
padon ; 2) á. é. magasabb hivatalra segít, elöléptet.
Fellétel. fn. a. m. fenlétel.
Fellézed, k. a. m. fellábad.
Fellobban. k. hirtelen lángra gyulad ; a szá-
raz forgács f. a tüzön ; f. a lőpor ; á. é. hirtelen
haragba jö ; fellobban , mint a puspakor. -t, cs.
hirtelen långra gyulaszt ; fuvás által fellobbantani
a tüzön levő szalmát ; á. é. hirtelen haragba hoz.
Fel-lobog, k. magasan lobog; csendes időbenf.
a láng ; fellobognak a győzelmes hadsereg zászlói.
-lohol , A) cs. a. m. felloval ; B) k. futva, ügetve
megy fel vhova. -lovagol, k. lóháton felmegy
vhova. -loval, cs. vkit vmire rábeszél, rávesz,
felbiztat; f. vkit az elmenetelre.
Fello, A) cs. vmit felfelé lö ; fellőni a golyót, a
nyilat ; B) k. magasba, a légbe lö. -döz, cs. 1)
több darabból álló testet felfelé lödöz ; 2) lödözvé
felhasznál, elfogyaszt ; fellődözni a lőport.
Fellök, cs. 1) felfelé lök, taszít ; a szilaj bika
(fellökte a levegőbe.
Fellövel, A) k. felfelé fecskendik, lövel ; az
ugrókutbólf. a viz , B) cs. felfelé fecskend.
Fellövödik, k. felfelé fecskend.
Fellövöldöz , 1. Fellödöz .
Fellyebh, 1. Felebb.
Fellyül, 1. Felül.
Felmagasztal, cs. 1) felfelé emel ; 2) á. é. a)
nagyon megdicsér ; b) dicsövé tesz vkit, dicső-
ségbe helyez ; aki magát megalázza, felmagasztal-
 Fel - 381 ― Fel

tatik ; c) (tréf.) vkit felköt, felakaszt ; f. vkit az f. vkit afogságtól, a vád alól; 3) vmely kötelesség
akasztófára. Innen : Felmagasztalás, fn. Felmagasz- teljesitését elengedi ; felmenteni a jegyeseket a hir-
talt, mn. detéstől. Innen: Felmentés, fn. Felmentési , mn.
Felmagzik, k. kendernek, salátának, paréjnak - ösereg, fn. vmely erősitett helyet az ostromtól
stb. magva kezd nöni ; f. a kender, a saláta. felszabaditó hadsereg. -vény, fn. felmentö irat.
Felmar, cs. 1) fogaival felszakgat ; a kutya fel- Fel-mer, cs. öblös edénynyel felszed ; lapáttal
marta a lábát; 2) vmely folyadék égető fájdalmat felmerni a gabonát. -mér, cs. 1) egész mennyiségét
okoz, sebet ejt vmely testen; a kénsav felmarja az megméri; felmérni a gabonát , a vármegyét; 2)
állati testet. mérve kioszt, osztja a birtokosok között ; felmérni
Felmarad, k. 1) éji időben nem fekszik le, vi- a határt; 3) mérve elad; 5 akó bortfelmérni. Inn.:
raszt; felmaradni éjfélig ; 2) magasabb helyen Felmérés, fn. -mered, k. 1) megkeményedve feláll ;
marad ; afeldobott labda felmaradt à háztetőn ; 3) f. a szaglászó kutya füle; 2) * meggebed, meghal.
el nem fogy, használás után megmarad ; a szüksé-- mereget, cs. öblös edénynyel lassan egymásután
ges költségek levonása után f. tiz forint; 4) bizonyos felmer ; felmeregetni a gödörben levő vizet. -me-
ideig tart, nem mulik el ; Vörösmarty emléke f., reszt, cs. 1) megkeményitve felállit ; 2) á. é. me-
míg a nemzet él. Innen : Felmaradás , fn. felnéz ; felmereszti szemeit. -mérged, -mérge-
Felmaraszt, cs. 1) vkit rábeszél, hogy ne fe- rön lödik, -mérgesedik, k. méregbe , haragba jö.
küdjék le ; felmarasztani a jó pajtásokat ; 2) -mérgesít, cs. hirtelen haragba hoz . -mérhető ,
elévülhetlenné tesz ; vki nevét emlékkő által fel- mn. amit felmérni lehet.
marasztani. Felmer-it, cs. a. m. felmer. -ül, k. cseppfolyó
Felmarat, cs. felmarni enged. testből önmagától feljö ; f. a lebukott fadarab; á.
Fel-markol, cs. 1) markában felvesz vmiböl ; é. beszéd közben véletlen előfordul, szóba jö ; az
felmarkolni egy csomó bankót ; 2) á. é. (tréf.) méhbe a kérdés merülfel, vajjon . . .
fogad; (szój.) k a volt, aki felmarkolt. -marsol, Felmészárol, cs . felkoncol, darabokra vagdal ;
k. felfelé vonul ; a katonaság felmarsolt a várba. felmészárolni az elfoglalt város lakóit.
Felmárt, cs. 1) cseppfolyó testből kiemel ; a Félmeszely, fn. a meszelyféle mérték fele.
buvár felmártotta fejét afolyamból; 2) mártva fel- Felmetél, cs. apró darabokra metél. Innen :
használ , elfogyaszt ; felmártani a csemegebort. Felmetélés, fn.
-ogat, cs. 1) cseppfolyó testből többször egymás- Felmetsz, cs. 1) metsző eszközzel felnyit. fel-
után kiemel ; 2) mártogatva elfogyaszt. szakít, felvág; felmetszeni a kelést ; felmetszeni az
Felmász, k. lassan, eröködve felmegy vhova ; uj könyvet ; 2) metszve felír, felrajzol ; a padra
f. a szikla tetejére. -ik, k. öntudatlanul felkapasz- felmetszeni nevét. -et , cs. parancsolja másnak,
kodik, lassan feljut vhova ; afolyónövényf. afára. hogy vmit felmessen.
Felmázol, cs. 1) mázt elfogyaszt, felhasznál ; Félmeztelen , mn. öltönynyel csak félig fedett.
egy dézsa agyagot f.; 2) vmely alakot roszul, kon- Felmintáz, cs . mintára felvon, felerősít.
tárul rajzol fel vhova; különféle alakokatf.afalra. Felmond, cs. 1) fenhangon elmond ; felmondanı
Felmegy, k. 1) magasb helyre megy ; felmenni a leckét; 2) kölcsön adott összeget visszakér ; az
a hegytetőre; lóháton, kocsin felmenni ; az ágyuból adósnakfelmondani a kölcsönzött pénzt ; 3) a bér-
kilött golyó magasra felmegy ; 2) á. é. a) vmely öl- befogadást, v. bérbeadást idő elteltével megszünt-
töny darabba az oda illő testrész belefér ; könnyen, nek nyilvánitja ; felmondani a lakást ; felmondani
nehezen megyfel a keztyű, a csizma; b) nem marad a lakónak, a háziurnak ; 4) vkinek megmondja,
belőle semmi; épitésre felment 4000 forint ; (mt.) bogy bizonyos idő mulva hivataloskodni meg-
kettő a kettőbőlfelmegy; atyjaföldje és tinója, majd szünik ; f. az uraságnak, az ispánnak. Innen : Fel-
felment már viganóra (Ar.); c) jövedelme bizonyos mondás, fn.
Összeget teszen ki ; évenként felmegy 2000 fo- Felmos, cs. 1) surolva, mosva megtisztít; fel-
rintra ; d) vminek ára emelkedik ; a gabna ára mosni a zsirfoltot a pallóról ; felmosni a szoba
felment egy forinttal. földjét ; 2) a mosást elvégzi ; felmosni az edényeket ;
Félmeleg, mn. lágymeleg ; f. viz ; á. é. benső 3) kezét mosással kisebesíti ; felmosni az ujjait ;
érzelem nélküli , részvétlen ; f. vonzalom. 4) mosásra elfogyaszt ; kétfont szappantf. ogat,
Felmeleg-edik, k. tüz, napsugár ereje, dörzsö- cs. 1) lassan, kényelmesen felmos ; 2) az ételtől
lés, vagy gyors mozgás által minden egyes része mocskos edényeket megmosogatja; az edények
meleggé leszen ; télen fütés utánf. a szoba. -it, cs. mosogatását elvégzi.
minden részét meleggé teszi ; a borleves felmelegíti Fel- motólál, cs. bizonyos mennyiségü fonalat
a testet. Innen : Felmelegités, fn. -szik, -ül , 1. Fel- motóla segélyével pászmákba szed. -mozdonyoz,
melegedik. cs. 1) a vasuti kocsik elé mozdonyt csatol ; 2)
Felmén, 1. Felmegy. (ht.) az ágyu- szekér hátsó részét az ágyutaligához
Felmenés, fn. 1) magasabb helyre menés ; 2) csatolja.
magasb helyre vivő ut, ösvény. Felmul, 1. Felülmul ; mindent felmuló gyönyör
Felmenet, fn. magasabb helyre vivő út, ösvény ; (K. K.).
keskeny, széles, egyenes, tekervényes felmenet.-, ih. Félmult, fn. (nyt.) az igeidők egyike, mely a
felmenés alatt, közben ; felmenet beszélte el nekem latin, görög, francia stb. nyelvben a jelen cselek-
ezt a dolgot. el, Felmenés. vés folyton tartását, midőn az nincs befejezve,
Felmenny, fn. a képzelt ég felső része. jelenti ; azonban a magyar nyelvszokás szerint
Felmenő , mn. magasabbra haladó ; hegyre, csak közönséges mult helyett használtatik.
várba f. ember: felmenő nap ; felmenő hang. Felmunkál, cs. vmely tárgyat iparcikkek ké-
Felment, cs. 1) ostrom alól felszabadít ; fel- szitésére elfogyaszt ; az ácsok 50 darab fenyőszálat
menteni az ostromlott várat ; 2) szabadnak nyilvánít ; | munkáltakfel.
 Fel 382
Felmutat, cs. 1) kezében felemeli, hogy a töb- j
biek meglássák ; felmutatni a kezében levő könyvet;
(vall.) az uratfelmutatni, mise közepén a szentelt
ostyát és kelyhet felemelni , hogy a nép imádja ; 2)
előmutat,vminek jelenlété kimutatja ; o sokvagyont
képesfelmutatni. -ás, fn. vminek kezében feleme-
lése; külön. a. m. urfelmutatás , Krisztus testének
felemelése a mise közepén (a katholikusoknál.)
Félnádolás, fn. (msz.) a vasnak nem egészen,
hanem csak félig való megedzése.
Felnadrág, fň. 1) felső nadrág ; 2) a. m. sala-
vardi nadrág.
Félnadrág, fn. (tréf.) félkegyelmű, félbolond
személy, akinek nincs mindig helyén az esze.
Fel-nagyol, cs. nagyjából felvagdal. négyel,
cs. vmely testet négy darabra vág, tagol; felné-
gyelni a levágott marhát ; külön. a kivégzett bünös
testét négy részre vágja. Innen : Felnégyelt, mn.
Félnéne, fn. 1) idősb növér, aki csak apáról,
vagy csak anyárál testvérünk ; 2) mostoha néne.
Felneszez, Felneszezik, k. fölébred ; reggel
még sötéttel fel kell neszezni, hogy szobáját kitaka-
ritsa (Jók.).
Felnevekedik, k. gyermek, fiu, leány lassan
felnő, kifejlődését éri el ; (szój. ) ez a gyermek csak
ugy nevekedik fel, mint a paréj, nem gondolnak
vele.
Felnevel, cs. 1) szükséges tápanyaggal ellátja,
hogy felnöjön ; felnevelni a csibéket; a kisdedet
vizen felnevelni, csecs nélkül ; 2) a gyermeket élet-
pályája elérésére anyagilag és erkölcsileg segíti ;
papságra, ügyvédségre nevelni fel vkit; kül. a gyer-
mek elméjét müveli, szivét nemesíti ; jól, roszul
neveli fel gyermekeit. Innen : Felnevelés, fn. -kedik,
k. a. m. felnevekedik.
Felnevet, k. elneveti magát.
Felnéz, k. felfelé, magasabb helyen levő tárgyra
néz ; f. az emeletre. -degél, -kél, k. többször, egy-
másután felnéz.
Felnö, k. növény, állat egészen kefejlődik, eléri
teljes magasságát ; f. afiú, a leány, a fa. Innen :
Felnőtt, mn. Felnőttség, fn. -dögél, k. lassanként
felnő.
Felnövekedik , Felnövekszik , 1. Felneve-
kedik.
Felnövés, fn. növény, állat teljes kifejlődése.
Félnövésü, mn . teljes magasságig nem fejlö-
dött, törpe; f. ember, növény.
Fel-nyájasul, k. a. m. felvidul. -nyal, cs.
nyelvével feltisztít vmit ; felnyalni a tintafoltot a
papirosról. nyalábol, cs. egy, v. több darabból
álló testet karja közé fogva felvesz ; egy kéve sző-
lövesszőtf. -nyargal, k. nyargalva felmegy vhova ;
felnyargalni a hegytetőre. -nyársal, cs. nyársat
szur bele, nyársra húz ; libát, kacsát ƒ.; á. é. he-
gyes eszközzel vkit átszur, legyilkol ; szuronynyal
felnyársalni a védtelen ellenséget. -nyelez , cs.
nyéllel fölszerel. -nyergel, cs. ló, szamár, stb.
hátára nyerget köt.
Félnyers, mn. 1) jól, egészen meg nem sült,
meg nem fött ; f. pecsenye; 2) egészen ki nem szá-
radt ; f. bőr, fa.
Felnyilal, A) cs. * a ház fedelét rudakkal ma-
gasabbra tolja ; B) k. az állati testben a nyilalás
vagyis éles metsző szurás alulról felfelé hat.
Felnyilás, fn. feltárulás ; az ajtó felnyílása ; á .
é. napfényre jövés ; a rejtélyfelnyilása.
Fel
Felnyilik, k. ált. egyes részei szétválnak egy-
mástól, nyilás, rés támad rajta ; f. a csolnakfene-
ke, midön repedés támad rajta ; külön. kilincsre
tett, becsukott ajtó, ablak feltárul ; ƒ. a zár ; á. é.
a) tudomásra jut ; világosságra jö ; felnyilt a
rejtély ; b) (szój.) felnyílik a szeme, csalódásából
kiábrándul.
Felnyit, cs. ált. nyilást, rést csinál vmin ; fel-
nyitni a kelést; külön. 1) zárjától felszabadít, a
becsukott tárgyat feltárja ; f. ajtót, ablakot ; f.
lakatot ; 2) levelet, becsomagolt holmit felbont ;
illetlen dolog más levelét felnyitni ; á. é. a) tudo-
másra juttat, napfényre hoz ; felnyitni a rejtélyt ;
b) (szój.)felnyitni vkiszemét, csalódásából kiábrán-
dítni ; száját sem nyitja fel, egy szót sem szól.
Innen : Felnyitás, fn. -ódik, k. a. m. felnyílik.
Felnyom, cs . nyomva felfelé tol.
Félnyom, fn. hat hüvelyknyi hosszaságú, hosz-
mérték.
Felnyom-oz, cs. 1) lábnyomai után haladva
feltalál vkit, v. vmit ; friss hóban felnyomozni a
tolvajt ; 2) á. é. tudva nem levő dolgot napfényre
hoz; felnyomozni vmely elkövetett bűn mivoltát.
Innen : Felnyomozás, fn. -tat, cs. 1) a gabona
nyomtatását elvégzi ; két asztag árpátf.; 2) könyv-
nyomtatásra használ fel ; nehány száz ív papirtf.
-ul, k. fölfelé nyomul, v. tódul ; az egész nép fet-
nyomult a hegytetőre.
Felyujt, cs. 1) magasabb helyen állónak alul-
ról átnyujt vmit ; vizet f. a kocsin ülőnek; 2) felfelé
nyujt ; felnyujtni kezét. -nyul, k. kezeivel maga-
sabb helyre nyul ; felnyulni a polcra. -nyulik, k.
1) bizonyos magasságig felnő ; némely növény ha-
marf.; 2) alulról bizonyos magasságig terjed ; a
fenyőszál f. nyolc ölnyire ; 3) á. é. felfelé kigyód-
zik, halad; ez az ut f. egészen a hegy tetejére. -nyü,
cs. bizonyos mennyiségü megért kendert a földből
kitép. -ocsudik, k. álomból , alélt állapotból esz-
méletre jö; alig tudottfelocsudni.
* Félodrú, fn. csür, melynek fele istállónak
használtatik.
Felold, cs. 1) a kötelék csomóját kioldja ; fel-
oldani a csokorra kötött szalagot ; 2) kötelékétől
felszabadítva kinyit; feloldani a bekötött tarisz-
nyát; 3) á. é. a) vminek teljesitésétől felment ;
adott szava alól f. vkit; b) büneitől felment ; felol-
dani a bünbánót ; c) rejtélyt, nehézséget megfejt ;
d) felolvaszt ; a cukrot feloldja a viz. Innen: Fel-
oldás, fn.
Féloldalt, ih. a. m. félszegen.
Felold-hatatlan, Felold-hatlan, mn. 1) amit
kibontani nem lehet; f. csomó a köteléken ; 2)
megbocsáthatlan ; f. bün ; 3) megfejthetlen; f. rej
tély. Innen : Feloldhatatlanság, fn. Feloldhatatlanul,
ih. -ható, mn. 1) kibontható ; f. kötelék; 2) föl-
menthető ; 3) megfejthető ; f. rejtély. -ódzík, k.
vmely kötelék kibontódzik. -oz, cs. 1) vminek
kötelékeit lassankint kibontogatja ; feloldozni a
megkötött sarut ; 2) kötelesség teljesítésétől fel-
ment ; f. vkit esküje alól; 3) büneitől és ezekért
járó büntetésektől felszabadít ; csak Isten oldoz-
hatja fel a bünös embert. Innen : Feloldozás, fn.
Feloldozó, mn. -vány, fn. kötelességteljesitéstől,
büntetéstől való felmentést tartalmazó irat.
Felolvad, k. 1) megfagyott test lágy, folyó ál-
lapotúvá leszen ; f. ajég, a hó; 2) szilárd test, érc
kellő magasságu höfoknál v. vmely folyadékban
 Fel 383
folyó állapotba megy át ; a cukor f. a vizben, az
arany a királyvizben ; a réz f. a tűzben. Innen :
Felolvadás, fn.
Felolvas, cs. 1) fenhangon elolvas ; f. vmely
irományt a hallgatóknak ; 2) a. m. átolvas ; egy
rakás könyvet f.; 3) pénzt felszámlál ; felolvasni a
napi bevételt. Innen : Felolvasás, fn.
Felolvaszt, cs. 1) fagyott testet lágy, folyó
állapotba állit vissza ; a napsugár felolvasztja a
jeget, a havat; 2) szilárd testet, ércet stb. folya-
dékká tesz ; a királyviz felolvasztja az aranyat.
Innen : Felolvasztás, fn. -ható, mn. amit fel lehet
olvasztani. Innen : Felolvaszthatóság, fn.
Felomlás, fn. a nap hősége által okozott per-
senés az emberi testen.
Feloszlat, cs. ált. részeire, elemeire bont; a
meleg idő hamar feloszlatja az állati hullát ; külön.
1) daganatot, kelést lelohaszt ; feloszlatni a kelést;
2) á. é. vmely testület müködését megszünteti ;
feloszlatni az országgyülést ; feloszlatni a hadsere-
get. Innen : Feloszlatás, fn. Feloszlató, mn.
Feloszlik , k. ált. elemeire bomlik ; nyáron
mindjárt f. a hulla ; külön. 1) daganat, kelés lelo-
had ; 2) á. é. vmely testület müködése megszünik ;
feloszlott az országgyülés. Innen : Feloszlás, fn.
Feloszt, cs. 1) részekre oszt ; felosztani a va-
gyont az örökösök között ; 2) több részre osztható
tárgyat kellöleg felhasznál ; jól, roszul osztani fel
idejét, jövedelmét. Innen : Felosztás, fn. -ályoz,
cs. osztályokra különít ; felosztályozni ajuhokat.
Felosztási-alap, Felosztási- elv, fn. (bölcs.)
azon szempont, melyből vmely elosztandó egész
tekintetik, pl. ha az embert erkölcsi szempontból
tekintjük, a felosztás lesz : erényes és bünös ember.
-kimutatás, fn. (ttud.) kimutatása annak, hogy
a csödöt mondó személy hány százalékkal elégit-
heti ki hitelezőit. -kules, fn. kulcs, mely szerint
csődöt mondó személy vagyoni értékének a hite-
lezők közötti kiosztása történik.
Felosztogat, cs. lassanként, aprónként feloszt.
Félö, mn. 1) félékeny, ijedős ; félő ember ne
menjen háborúba; 2) félelmet gerjesztő , amitől
félni lehet; félő uton járni ; félő, hogy ez vagy amaz
megtörténik.
Felöklel , cs. szarvaival átszurva eltaszít ; a
megszilajodott tehén felöklelte a kis gyermeket.
Felöl, nh. személyr. -em, -ed, -e; -ünk, -etek,
-ök ; 1) oldalról részről ; jobb, bal felől, fel-, lefe-
löl; nyugat, kelet, észak, délfelől ; a Duna felől jö
a felhő; (népd .) Mátra felől fuj az esti szellő; 2)
-ról, -röl (olyan mondatokban, melyekben belső,
v. külső észrevevést, kijelentést jelentő ige van,
milyenek tud, hall, vél, hisz, álmodik, ábrándo-
zik, stb.) ; felőled kérdezősködött ; ezen dolog felől
ő is ugy vélekedett; azt halottam felőle, hogy stb.;
(szój.) mit álmodtam felőled? Vicispán lett belőled ;
azt hallottamfelőle, semmi sem lesz belőle.
Felölel, cs. két karjával átfogva, ölbe fogva
felemel. Innen : Felölelés, fn. -ölez, cs . ugy rakja
össze, hogy egy- egy rakás egy köb-ölet tegyen ki.
Felölt, cs. 1) a test felső részére való felső ru-
hát, kabátot, atillát stb. magára vesz ; felölteni a
dolmányt, kabátot; 2) egy, v. két öltéssel felvarr ;
felölteni a leszakadt gombot. -ö, fn. 1) a felső ruhák
összege, melyet vki egyszerre magára vehet ; há-
romfelöltője van ; 2) külön. felső, ujjas ruha. -öny,
fn. a. m. felsö ö ny. -öz , 1. Felölt.
― Fel
Felöltözik, Felöltözködik, k. 1) a szükséges
ruházatot magára veszi ; (szój.) felöltözött, mint a
somogyi gyerek , tarisznyát vetett nyakába ; 2)
vmely testület egyenruhájának felvétele által
ugyanazon testület tagjává leszen ; papnak, kato-
nánakf. Innen : Felöltözés, fn.
Felöltöztet, cs. 1) a szükséges ruházatot, ami-
ben járni szokott, ráadja ; felöltöztetni a kis gyer-
meket; 2) ruházattal felszerel ; 3) bizonyos testület
egyenruhájának ráadása által ugyanazon testület
tagjává avat ; f. vkit papnak, barátnak, katonának.
Felönt, cs. 1) folyadékot, v. apró részekből álló
testet más testre önt ; a vizet felönteni a ház tete-
jére ; a buzát felönteni a padlásra ; (szój .) felönteni
a garatra, lerészegedni ; 2) fekvőt, alvót vizzel
való megöntés által felkelésre bir;felönteni asokáig
alvó gyermeket; mindjárt felöntelek, ha fel nem
kelsz. Inn : Felöntés, fn. -öz, cs. 1) vmely folyadé-
kot lassan egymásután önt fel ; 2) földet, talajt
vizzel meglocsol ; söprés előtt felöntözni a szoba
földjét; 3) öntözésre felhasznál ; a kertész sok vizet
felöntözött.
Felör, fn. 1. Bányaör.
Felöröl, cs. bizonyos mennyiségü gabonát meg-
öröl; ez a malom f. naponkint 100 mérő gabo-
nát is.
Felösztönöz, cs. vmire felingerel, felbiztat.
Felötlik, k. 1) eddig nem látott, észre nem vett
tárgy elötünik ; egyszerre csak felötlött szemeink
előtt a város; 2) á . é. meglepősége, rendkivülisége
miatt feltünik ; nagyon felötlött az nekem, hogy ő
nem volt itt. Innen: Felötlő, mn.
Felövedz, cs. övvel felköt ; felövedzni a kardot.
Felövez, cs. 1) övvel ellát, fölszerel ; én már
felöveztem magamat a régohajtott ösvényre lépni
(Sz. B.) ; 2) 1. Felövedz .
Fel-pacol, cs. pácba tesz. -pakol, cs. elvinni
való holmit járműre stb. felrak. -pálinkáz, vh.
pálinkától lerészegszik ; felpálinkázta magát. -pa-
naszol . cs. másnak tett kedvezményť panasz
képen felhoz ; felpanaszolni a tett szivességet, az
ételt. -páncéloz , cs. páncéllal felszerel , ellát.
-pántlikáz, cs. szalaggal, pántlikával feldiszít.
-párállik, k. páraképen felfelé száll.
Felparancsol , cs. megparancsolja, hogy vki
magasabb helyre, v. felsőbb rangú egyénhez, hi-
vatalhoz felmenjen, v. vmi felvitessék ; felparan-
csolni a tüzoltókat a háztetőre ; a minisztérium fel-
parancsolta az irományokat.
Fel-párkány, fn. a fal felső részén levő párkány.
párnáz, cs. párnával felszerel ; felpárnázni a
hintót, az ágyat. -párolog, k. pára gözalakban fel-
repül ; forró nyáron felpárolog a szabadon levó
viz. partol, cs. folyam, árok mellett partot hány
fel; felpartolni a ki-kiáradó folyamot. -paszo-
mányoz, cs. paszománynyal kihány, ellát ; fel-
paszományozni az egyenruhát.
Felpatt-an , k. 1) pattanva felfelé ugrik ; a
szikraf. a polc tetejére; inn. ȧ. é. hirtelen felugor;
f. helyéről ; f. a lóra, nyeregbe; 2) pattanva felnyi-
lik, felszakad ; amint itt ültem, egyszerre felpattant
az ajtó; mélyen aludt, de egyszerre csak felpattant
a szeme; 3) hevesen kikel ; nem kell olyan hamar
felpattanni. Innen : Felpattanás, fn. -ant, cs. fel-
pattanni enged, készt. ogzik, k. 1) pattogó han-
gon felszakadoz, rés, nyilás támad rajta ; f. a
tüz fölé tartott kukorica ; 2) á. é. emberi, állati tes-
 Fél 384 Fél

ten apró persenések keletkeznek ; f. a nyelv ; f. Felpróbál, cs. vmely öltönydarabot magára
a napsütött kéz, nyak. vesz, hogy megtudják ráillik-e vagy sem felpró-
Felpatyolat, fn. felerészben len-, felében pedig bálni a nadrágot, dolmányt. -gat, cs. lassan, ké-
pamutszálakból szövött kelme. nyelmesen felpróbál.
Felpeckel, cs. pecekkel feltámaszt ; a rablók Felpuff- ad, k. a. m. felpöffed. Innen : Felpuf-
felpeckelték száját, hogy ne kiáltson. fadt, mn. -aszt, cs. lég, v. kóros anyag vmely
Felpeder, cs. 1) felfelé állóra peder ; felpederni testet dagadttá tesz ; a legeny felpuffasztja a lég-
a bajuszt; 2) pederve vmire ráteker. golyót.
Félpénz, fn. egy krajcár negyedrésze, fillér. Felpukk-ad, k. pukk hangot adva felreped ; f.
Felpénz, fn. 1) cserében adott tárgyra felül- a túlfeszített kazán. -an , k. pukkanva szétreped ;
fizetett pénz; 2) a. m. foglaló, előpénz. -el, vh. f. a léggel erősen megtöltött hólyag. -aszt, cs. fel-
meggazdagszik, sok pénzt szerez ; felpénzeli ő ott pukkanni készt. -aszt, cs. felpukkadni készt.
magát. * Fel-purcan, k. 1) hirtelen haragba jö, felpat-
Felpercen , k. hirtelen feltámad ; felpercene tan ; 2) hirtelen halállal meghal. * -puzdurázó-
benne az ország látására való kivánság (Faz. M.). dik, -puzduriáz, k. a. m. felfortyan.
Felperel, 1. Felpöröl. Felrag- ad, A) k. vmire ráragad, tapad ; a fel-
Felperes, 1. Felpörös. dobott sár felragadt a falra; B) cs. hirtelen elra-
Fel- persedez, k. az állati börön apró persené- gadva felvisz ; a lovak felragadtak bennünket a
sek, hólyagocskák támadnak. -perzsel , cs. 1) partra; a sas felragadta a galambot. -aszt, cs.
hirtelen lobbanó lánggal eléget ; felperzselni ha- vminek tetejére ragaszt ; a cédulát felragasztani
ját; 2) gyujtogatás által feléget ; az ellenségfelper- a falra.
zselte a várost. Felrajz, fn. vminek felső részét előtüntető rajz.
Félpetélt, mn. (nt. msz.) petealakúhoz közel -ik, k. a raj anyaköpujét ott hagyva, felröpül ; f.
járó növényszerv. a méh; á. é. rajsokaságban felkerekedik, felszáll ;
Felpezsdül , k. gyorsabban mozog , pezsegni felrajzott a nép a hegytetőre; e szóra felrajzottak a
kezd, felbuzog ; felpezsdül ereiben a vér ; f. az üde hajdani emlék borzasztó alakjai (K. L.) .
savanyú viz. -pillant, k. egyet pillantva fölfelé Felrak, cs. 1) több darabból álló holmit vmire
néz ; felpillantott s ráismert Csobánc várának fo- rak ; a fát, butort kocsira, az edényeket a polcra
kára (K.S.). -pipáz, A) cs. 1) pipázva elfogyaszt ; felrakni ; 2) halomra, egymás tetejére rak ; fel-
félmázsa dohányt f. évenkint ; 2) pipára, dohányra rakni a máglyát; felrakni a köveket egymásra ; 3)
elkölt; kevés pénze volt, azt is felpipázta; B) k. a madár fészkét magasabb helyre rakja ; afecske
esti, éji időt pipázással tölt ; éjfélig f. piperéz, felrakta fészkét az eresz alá. Innen : Felrakás, fn.
cs. felcifráz, piperével feldiszít ; felpiperézni a fej--ásol, cs. halomra rak. -ó, fn. 1) személy, aki
kötőt; felpiperézni magát. piszkál, cs. kezével, vmit felrak ; 2) hely, hol vmit felrakni szoktak.
piszkafával stb. felkever, szétzilál ; felpiszkálni a -odik , k. egyet-mást vmire felhelyez ; elvinni
tüzre dobott szalmát ; felpiszkálni a darázsfészket ; való holmit járműre rak ; f. a kocsira, hajóra;
á. é. elmúlt dolgokat, megszünt haragot áskáló- felrakodni a padlásra. -ogat, -osgat, cs. több
dások stb. által feléleszt ; az elmult dolgokat nem darabból álló holmit lassan, kényelmesen felrak ;
kell felpiszkálni. -pittyeszt, 1. Felbigyeszt. felrakosgatni az edényeket a polcra.
Fel- pocakol, Fel- pockol, cs. (alj. ) a. m. fel- Fel-rámáz, cs. 1) rámával ellát, felszerel ; fel-
galyabit. -pocokol, -pócoz, cs. vmit alája tett rámázni az arcképet ; felrámázni a csizmát, a) a fej-
gerenda, fa stb. segélyével magasabbra emel; fel- bőr szélére az u. n. rámát felvarrni ; b) a csizmát
pocokolni a ház fedelét. pólál , cs. a kisdedet sámfára verni ; 2) rámára feszít ; felrámázni a hi-
pólával felszereli ; pólát tekerget rá. meznivalót. -rándul, k. 1) felfelé rándul ; nem tud-
Félpoltura, fn. a polturaféle pénznek fele. tam célozni, mertfelrándutt a kezem ; 2) közelfekvő
Felpor-hanyósit, Felporhanyoz, cs. a földet helyre, rövid időre járművön felmegy; Pestről f.
felássa, felkapálja, hogy porhanyová legyen. -lik, Vácra. -ránkodik, k. felserken hirtelen. -ránt,
k. poralakban felszáll, felrepül. oz, cs . ált. vmit cs. felfelé ránt, rántva felhúz ; felrántani a kis
porral behint; külön. 1) a hajat, v. arcot hajporral gyermeket a kocsira ; felrántani a kutból a vödröt.
behinti ; 2) a kovás puska serpenyőjébe lőport Felráz, cs. 1) rázva felébreszt ; felrázni a mé-
hint. -zó, fn. eszköz, melylyel a puskát felporozni lyen alvót; 2) rázva felkever ; felrázni a szalma-
szokták. zsákot ; felrázni a kanalas gyógyszert. -ogat, cs.
Felporzsog, k. recsegve , hirtelen elég ; f. a lassan felráz.
száraz nádkéve. Félre, ih. 1) nem egyenes vonalban, ferdén,
Félposztó, fn. nyári viselésre alkalmas, könnyü görbén, oldalvást; f. nézni ; f. vonni az ajkakat;
gyapjúszövet f. törni a lábbeli sarkát; 2) olyan helyre, mely
Felpöff-ed, k. feldagat, felfuvódik; f. a láb, ha nincs utban, láb alatt; öntsd f. ezt a korpát; elől
nagy melegben sokat járkálunk. -eszt, cs. felpöf- Krántor, félrébb bajtársa (Vör.) ; a gazdája egy
fedni, felfuvódni készt ; az orbánc felpöffeszti a kicsit félreállt az utból (Jók.) , odább állott; á. ể.
testet. f. menni, természeti szükségét végezni ; 3) egy
Felpör - öl, cs. pörlekedésre költ el ; felpörölte részre, egy oldalra ; f. csapni a kalapot; f. verni
pénzét, vagyonát. -ös, fn. (ttud.) egy másikat be- a harangot ; 4) á. é. roszul, helytelenül ; f. magya-
perlő személy, v. testület ; (km.) felpörösnek soha rázni ; f. érteni vki szavait; f. ismerni vkit.
se tégy törvényt. Innen : Felpörösi, mn. Felpörös- Félre, isz. el innen ! el az utból !; félre az ut-
ség , fn. ból! félre a tréfával ! (szój .) félre paraszt, tisztet
Felprédál , cs . zsákmányolva elpusztít ; az verbuválunk ! félre pöhöly, jön a bajusz ! félre ba-
ellenség felprédálta a várost. Innen : Felprédálás, fn . | jusz, jön a szakáll ! félre bocskor, jön a csizma!
 Fel 385 Fel

félre bokor, itt a fa ! félre fa, itt az erdő! félre | mellőz ; félretenni a jogtalan követelést tartalmazó
falu, itt a város ; félre taliga, jön a szekér !. iratot.
Felrebben, k. gyorsan, hirtelen felkerekedik. Felreteszel, cs. vminek reteszét félretolja, hogy
Félre-beszéd,fn. 1)nem a dologhoz szóló beszéd; kinyiljék ; felreteszelni az ajtót.
2) lázas beteg zavart beszéde, zavarodott észszeĺ Félre-tétel, Félre-tevés, fn. 1) oldalt, félreeső
való beszéd. -beszél, k. 1) nem a dologhoz szól, helyre tevés ; 2) az utból, láb alól való eltevés ; 3)
a dologtól eltérőleg beszél ; 2) lázas beteg öntudat vminek abbanhagyása, vmivel való felhagyás ; 4)
nélkül, össze-vissza beszél. -csap, A) cs. 1) kezé- | (ttud .) figyelembe, tekintetbe nem vétel, teljesí-
ben levő eszközzel vmely tárgyat oldalvást üt ; tetlenül hagyás ; az okmányok félretétele. -tör, cs.
félrecsapni vki kezét, a laptát ; 2) láb alól hirtelen vmit, különösen csizmát ferdere koptat. -törik,
eltesz, félretesz ; csapd félre azt a könyvet : 3) á. k. egyenletlen nyomás , taposás következtében
é. fövegét fején, betyárosan féloldalra teszi ; félre- ferdére kopik ; f. a csizma sarka.
csapni a kalapot; B) k. 1) kezében levő eszközzel Felretten , k. 1) mély gondolkodás, v. alvás
oldalvást csap ; f. az ostorral ; 2) röpülő test ol- közben vmitöl felriad ; 2) vminek látására, hallá-
dalvást megy el ; f. a ragadozó madár, midőn sára nagyon megretten. -t, cs. eszközli, hogy vki
zsákmánya mellett röpül el ; 4) á. é. szeretőjén, v. felrettenjen.
hitestársán kivül mást is szeretget. Innen : Félre- Félre-ugor, Félre-ugrik, k. oldalvást ugor, v.
csapás, fn. -ért, cs. helytelenül, balul ért, fog felugrik. -ut, fn. a föuttól jobb, v. baloldalfelé vezető
vmit ; félreérteni vkijóakaró intéseit. Innen : Félre- mellék ut. -való, mn. 1) oldalt fekvő, v. eső, nem
értés, fn. -fordit, cs. oldalvást, az egyenes iránytól egyenes irányban levő ; f. hely ; 2) nem a többi
elfordít ; félrefordítni a puska csövét. -fordul, k. közé teendő ; f. ruhadarabok ; 3) á. é. f. álláspont
oldalvást, az egyenes irányból elfordul. -hely, fn. (aparte Stellung) . -ver, cs. a harangot tüzi jel-
a. m. árnyékszék. -húz, cs. oldalt esö helyre húz ; adásra a rendes módtól eltérőleg kongatja. -vet,
lassú beszélgetés végett f. vkit. cs. 1) az utból, láb alól, a többi közöl eldob vmit ;
Félreismer, cs . roszul vélekedik vki felöl, vki félrevetni a követ ; 2) mint használhatlant, kellet-
jellemét helytelenül fogja fel ; félreismerni vki jel- lent, nem vesz figyelembe, félretesz ; 3) félvállra
lemét. Innen: Félreismerés, fn. -hetlen, mn. amit vet; félrevetni köpönyét. -vezet, cs . 1) oldalt eső
félreismerni, amiröl balul vélekedni nem lehet. helyre vezet ; 2) rosz utra, nem a célhoz vivő utra
Félre-magyaráz, cs . helytelenül, roszul, balul vezet ; a kalauz félrevezette az ellenséges hadse-
magyaráz, értelmez (pl. vki szavait). -megy, k. reget ; 3) á. é. elámit, álokokkal vmit elhitet ; csá-
1) oldalt eső helyre megy ; 2) árnyékszékre megy ;
3) félretörik ; beh félrement ennek a csizmának a bitásokkal félrevezetni a jóhiszemű embert. -visz,
cs. 1) 1. Félrevezet ; 2) utból, láb alól elvisz ; 3) á.
sarka!; 4) á. é. gonosz utakon elpazarlódik. é. hamis hangon énekel, v. más hangon, mint kel-
Felrendel , cs. 1) magasabban fekvő helyre lene ; félrevinni az éneket. -vonul, k. 1) oldalt eső
rendel vkit, v. vmit ; felrendelni az ebédet az eme- helyre vonul ; 2) á. é. magányba vonul ; félrevo-
letre ; 2) magasabb rangú személy, v. hivatal nulni az emberi társaságtól.
megparancsolja, hogy vki jelenjen meg elötte, v. Felrezzen, k. álmából, mély gondolkodásából
küldjenek fel hozzá valamit ; a minisztérium fel- felijed ; a zörgésre f. álmaiból. -t, cs . eszközli,
rendelte az irományokat. hogy vki felrezzenjen.
Félre-nö, k. a szokott iránytól eltérőleg nö ; Felriad, k. megijedve felugrik ; f. álmából.
félrenőtt a foga. -nyom, cs. 1) vmit helyéből ol- Felriaszt, cs. okozza, hogy vki felriadjon.
dalvást elnyom ; 2) a lábbeli sarkát félretöri. Felró, cs. alt. vmit emlékeztetés végett felje-
Felrep-ed, k. repedés, hasadás támad vmin. gyez ; krétával felróni a hitelezett bor mennyiségét ;
-edez, k. több helyen felreped . -eszt, cs. eszközli, külön. 1) késsel, éles eszközzel metszve feljegyez ;
hogy vmi felrepedjen. -it, cs. felfelé repít, szállit rója fel rézfokosom nyelére , hány itce bort ittam
vmit ; felrepitni a vadászsólymot. -pen, k. hirtelen én meg hitelbe (népd.) ; 2) á. é, a) emlékezetben
felrepül a felzavart madár. -pent, cs. 1) felreppenni megjegyez; felrótta magának ; b) hibául , vétkül
készt; 2) a. m, felrepeszt. -ül. k. szárnyai segé- tulajdonít ; ezt nem lehet neki felróni; e mulasztást
lyével felfelé repül ; magasraf. a sólyom, a sas. hibául rovom fel neked. Innen : Felrovás, fn.
Felrész, fn. vminek felső része. Ellentéte : al- Felrobban, k. nagy zajjal felkerekedik.
rész. el , cs. vmit részekre szabdal , szakgat, Felrohan, k. rohanva felszalad ; felrohanni az
metél stb. emeletre.
Felreszel, cs. 1) reszelővel felszakgat, megse- Felroppan, k. roppanva nyilás támad rajta ;f.
bez; felreszelte ujjait; 2) apró darabokra reszel ; az erősen összenyomott mogyoró. -t, cs . felrop-
felreszelni a tormat; 3) reszelő segélyével elkop- panni készt.
tat, felnyit; felreszelni a lakatot ; felreszelni az Fel-rotyan, k. rotyanva felforr. -rovatol, cs.
ujjra szorult gyűrűt. az illető rovatokba feljegyez. -rovogat, es. lassan,
Felrétegez, cs . rétegenként összehalmoz ; ré- kényelmesen, egymásután felró. -röffen, -röhen,
tegekben egymás tetejére rak ; felrétegezni az k. a disznó hirtelen röfögni kezd ; á. é. (alj .) vkí
agyagot és követ. hirtelen haragra lobban.
Félretesz, cs . 1) oldalt, félreeső helyre tesz ; ? Félröp-tyü, fn. (állatt. ) némely rovarok ke-
2) utból, láb alól eltesz vmit ; a széket félretenni ményebb állományu röptyüje, mely a vékony,
az utból; 3) fövegét félrecsapja ; félretenni kalap- hártyaszárnynak csak egy részét fedi be. -ü, fn.
ját; 4) vmít jövő használat végett eltesz ; tedd (állatt.) félröptyűvel biró rovarfaj (hemipteron).
félre ezt a pár forintot; 5) á. é. a) vmivel felhagy, Felrug, A) k. 1 ) lábával felfelé rug ; f. a ló, a
vmit abbanhagy; tégy félre minden kiméletet ; b) szamár ; (szój.) á. é. felrugott, mint a cigány lova,
(ttud.) figyelembe nem vesz, teljesítetlenül hagy, meghalt ; 2) á. é. vminek ára, értéke bizonyos
Ballagi szótár. 25
 Fel ---- 386 Fel

összegig megy ; ennek a háznak értéke f. húszezer | felseperni vki elől a pénzt ; B) k. apró lépéssel,
forintra ; B) cs. rugva feltaszít ; menj el, mertfel- csoszogva felmegy ; felsepert az emeletbe.
ruglak; ugy felrugá, hogy előtte hármat fordula Felserdül, k. 1 ) ülő, fekvő helyéből hirtelen
(régi én. ) ; (szój .) rugd fel, hagyd ott módjára vé- felkerekedik ; felserdült helyéből, mint egy karika;
gezni vmit, imigy-amugy, elhányva. -allik, k. (népd.) a sarkanytyúd ugy megperdült , hogy az
vmely ruganyos, v. erősen leszoritott test, hirte- anyám ráfelserdült; 2) a. m. felnevekedik.
len felpattanva felugrik ; f. aföldhöz ütött gummi Felserken, k. 1 ) álmából felébredve felkereke-
lapda. -aszkodik, k. neki rugaszkodva felmegy dik ; f. álmából; 2) munkára, dologra kedvet kap .
vhova. -tat, A) lóháton felnyargal ; f. a várba ; -t, cs. 1) álmából vkit felébreszt ; 2) tettre. mun-
B) cs. 1) magasabbra emel ; felrugtatni rudakkal kára bátorít.
a komp zsámolyát ; 2) á. é. vminek árát felebb
emeli ; felrugtatni a bor, a buza árát. Fel- sétál, k. sétálva felmegy, felhalad. -siet,
Felruha, fn. felső öltöny. k. sietve megy fel vhova. † -sipol, cs. eltékozol ;
Felruház, cs. 1) vkit ruhával ellát ; felruházni cs. sisakotmindenét
gyermekei felsípolták (Born.). -sisakol,
tesz fejére, sisakkal ellát, felszerel.
az árvagyermeket ; 2) á. é. vkire vmi teendőt biz, -sivalkodik, -sivan, -sivit, k. sivalkodásra fa-
arra hatalommal ellát ; teljkatalommal ruházni fel kad. -sodor, cs. 1) vmit felfelé sodor, felfelé ka-
vkit. Innen : Felruházás, fn. Felruházott, mn. nyarit; a forgószél felsodorja a papirdarabot.
Felsáncol, cs. sánccal ellát, körülvesz.
Félsanda, mn. félszemével bandzsalitó ; fél- -sohajt, cs. sohajtni kezd , sohajtásra fakad ;
búbánatában f. -sorol, cs. vmit előszámlál, meg-
sanda gyermek. számlálva elmond.
Felsarjad, k. sarjadva, sürüen felnövekszik ;
f. a cserjenövény ; á. é. fiú, leány felnő. Felső, mn. 1) a többi tetején levő, v. használ-
Felsar , Felsárpecsenye , fn. szarvasmarha ható ; f. emelet ; f. öltöny ; 2) magasb, a többinél
farának elejéről vágott húsdarab. emeltebb helyen fekvő ; f. város ; f. Magyarország ;
Felsaru, fn. rövid száru téli saru, melyet a f. vármegyék. -, fn. 1) vminek teteje, felülete ; a
rendes lábbeli felébe szoktak húzni. -z, cs. saru- hintó felseje ; 2) egy másik felett álló rangfokozat,
val ellát. hivatal; 3) kártya, mely értékre nézve közvetle-
Felség, fn. mások fölötti állapot, helyzet ; külön . nül a király után álló ; makk-, tök- , zöld-, veres-
1) csodálatra , bámulatra , hódolatra gerjesztő, felső. -bbek, fn. tb. együttvéve azon személyek,
eszményi nagyság ; 2) mindenekfölött levő hata- akik rangra, hivatalra nézve felettünk állanak ; a
lom, v. ennek személyesitöje ; isteni felség; népfel- felsőbbeket tisztelni kell, ha megérdemlik. -bbség,
ség; őfelsége ; császári, apostoli, királyifelsége ; a fn. 1) mások fölött kitünő testi, v. lelki tulajdon-
felség megjelenni.
előtt-árulás, ság; hadi fegyelem s értelmi felsőbbség győzött a
Felség fn. árulás az uralkodó hatalom sokaság és nyers erő felett (Z. A. ) ; 2) az elöljárók
ellen. -áruló, fn. az uralkodó hatalom ellen áru- együttvéve; afelsőbbség iránt tisztelettel viseltetni.
lást elkövetett személy. -bántás, bántó, 1. Fel-- biró, fn. bíró, akihez az alsóbb rangú törvény-
ségsértés stb. széktől a pert felebbezni lehet. -fegyver, fn. puska
és szurony .
Felsegél, cs. 1) fekvő, v. ülő helyzetben levő Felsőfok, fn. 1) a lépcsön és lajtorján azon fok,
személyt talpra állni segit ; felsegélni az elesett mely a többiek fölött áll ; a felsőfokon állani ; 2) á.
embert; 2) vkinek segédkezet nyujt, hogy maga- é. a) vminek a középszerünél nagyobb elöhala-
sabb helyre feljusson ; f. vkit a kocsira ; 3) a. é. dása ; a láz nem sokára eléri felsőfokát ; b) (nyt.)
vkinek eszközöket nyujt arra, hogy kedvezőbb az összehasonlításban az illető főnév mindenek-
állapotba jusson ; felsegélni a szegényebb sorsút ; felett álló voltát kifejező módosulata a melléknév-
felsegélte az ur Isten. nek; (amagyarban akkor ,, leg" szócskát ragasztunk
Felséges, mn. ált. minden rokonfajnak fölötte a középfokú melléknév elé) ; legnagyobb ember;
álló, kitünö ; f. dinnye ; f. mulatság ; külön. 1) cso- legmagasabb fa ; legszebb virág; ha vmely tárgynak
dálatot gerjesztő, a szépség, erkölcsi erő stb. föfo- rendkivüli kitünő voltát akarjuk kifejezni, akkor
kán álló ; f. tájék; 2) mindenek felett álló, senkinek a közönséges felsőfokhoz még leges, v. legis szócs-
alá nem vetett hatalmú ; f. ur Isten ; f. császár ; kát ragasztunk; leges legnagyobb hordó ; leges leg-
király, fejedelem. Innen : Felségesen, ih. fecsegőbb kis leány.
Felségi, mn. (ttud .) fejedelmet, uralkodót illető ; Felső-ház, fn. 1) a többieknél magasabb helyen
f. jog. fekvő ház; ott a felsőházban lakik ; 2) á. é. az
Felsegit, cs. a. m. felsegél. országgyülés azon része, melyben az országna-
Felség-sertés, fn. a fejedelemnek, v. család- gyok tanácskoznak (nálunk régebben felsötáb-
jának szóval, tettel való megbántása ; felségsértést lának neveztetett). itélet, fn. felsőtörvényszék
követni el;felségsértésben elmarasztalnivkit. -sértő , által hozott itélet. -köntös , fn. kabát, melyet
fn. személy, aki felségsértést követett el. legfelül szoktunk viselni. -Magyarország, fn. a
Félselyem, mn. selyem- és len- v. pamutszá- Dunától és illetőleg a Tiszától éjszakra eső része
lakból szövött kelme. Magyarországnak.
Felsemvétel, Felsemvevés , fn. intés, korholás Felsöség, fn. 1) mások felett kitünő lelki, testi
kicsinylése, a szidásnak neheztelés nélküli fo- tulajdonság, jogi előny ; szellemi f.; politikai, jogi
gadása. f.; 2) a. m. elöljáróság ; külön. országos kormány ;
Felseper, A) cs. 1) magasabb helyre seper ; a f. iránt tisztelettel, engedelmességgel viseltetni.
felseperni a szemetet az utból ; 2) seprővel feltisz- Innen : Felsőségi, mn.
tit; felseperni a szemetes szobát ; á. é. több da- Felső-tábla, fn. a magyar országgyülés felső
rabból álló holmit hirtelen , szó nélkül elvesz ; háza, hol a főurak szoktak tanácskozni.
 Fél 387 Fel

Félsúly, fn. (nyt. ) a középső szótagra esö hang- csemetét, a tyúkszemet ; 2) levelet, csomagot fel-
súly. Innen : Félsúlyos, inn. bont. Innen : Felszakasztás, fn. -gat, cs. lassan
Felsurol, cs. 1 ) piszkot, pecsétet surolva fel- egymásután felszakaszt ; felszakgatni a padlózatot.
tisztit; felsurolni a zsirpecsétet ; 2) vmit a piszoktól, -it. 1 Feiszakaszt.
pecséttől surolva megtisztit ; felsurolni a szoba Félszakos. Félszakú, mn. féloldalra, ferdén
földjét; 2) surolva felhasznál ; f. egy szakajtó kő- álló. Innen : Félszakosság, fn.
port; 4) surolás közben kisebesit ; felsurolta kezét. Fel- szalad, k . szaladva felmegy vhova. -sza-
Felsül, k. 1) a nap hevétöl barnább lesz, vagy lagol, -szalagoz , cs . szalaggal felékesít. -szál-
kiszárad, kiaszik ; felsült a nyakam ; felsült a mező; kásodik. -szálkázik, k. apró szálkák állnak ki
2) á. é. benne marad, cserben marad, bakot lö belöle : felszálkásodik a fenyüdeszka.
vmivel ; ezzel a mutatványnyal ugyanfelsültünk. Felszáll, k. 1 ) a levegobe emelkedik ; f. afüst,
Felsüt, A) cs. 1) sütésre felhasznál ; felsütni a a vizgőz; 2) külön. szárnyak segélyével emelkedik
lisztet, a zsirt; 2) löeszközt felfelé tartva süt el ; fel, felröpül : f. a madár ; 3) á é. vminek ára bizo-
felsütni a puskát, a pisztolyt; 3) a nap heve elbar- nyos összegig emelkedik ; a buza ára 10 forintra
nít, v. illetőleg elaszal vmit ; a napfelsüti kezemet ; szállott fel at. cs . felszállani enged , készt. - at, fn.
4) hajat, szakált a hozzávaló tüzesített vassal (vt. ) az edény oldalára cseppalakban leülepedett
göndörré alakít ; 5) á. é. elámit, rászed, megcsal ; elem. it, cs. 1 ) felszállani enged, készt ; 2) jár-
téged ugyan jól felsütöttek; B) k. a nap, hold a müvön magasabban fekvő helyre visz ; a buzát
keleti láthatáron elötünik ; még nem sütött fel Pestre szállitanifel.
a nap. Félszalonna, fn. egy oldal szalonna.
Félsz. fn. a. m. félelem, aggodalom ; bántja a Felszámit, cs . számba vesz. vminek mennyi-
félsz; nagyfélsze van ; (km.) a nagy félsznek feleségét m6g-zámlálja ; felszámítani a tett költséget.
is sok. Innen : Felszámitás, fu. -ási, mn. felszámításhoz
Felszab, cs. bizonyos mennyiségü kelmét öl- tartozó, azt illető ; felszámítási eljárás ; f. jegyző-
tönynek, ruhának stb. szab ; a kabátra három róf könyv ; f. mód ; f. tárgyalási határidő.
posztót f. Felszámlál. cs. 1) vminek számát megolvassa,
Felszabadít, cs . 1) tehertől, kötelességtől meg- megszámlál ; felszámlálni a használatul kiadott evő-
szabdit, felment ; f. vkit vmely kötelesség teljesité- eszközöket: 2 ) előszámlál , egyenkint számot ad
sétől; külön. a rabot szabaddá tesz, bilincséből vmiröl ; felszámlálni a kiadást ; 3) vminek meny-
feloldoz ; rabot f.; 2) közhasználatra bocsát ; lege- nyiségét számtani műtét által meghatározza.
lőt, erdőt f.; 3) a hatóság vmely közös munka Felszámol. 1. Felszámit.
megkezdését megengedi ; felszabadítni a szüretet; Felszán. cs. vmit oda ajánl ; felszánni vérét.
felszabadítni a kukoricatörést ; 4) (ra, re) vminek vagyonát; felszánni magát, a. mn. elszámni magát.
véghezvitelére hatalmat, engedelmet ad ; ki szaba- -dekozik, k. felmenni szándékozik vhova.
dítottfel erretéged ; nem akart a jobbágyság kizsák- Felszánt, cs 1) bizonyos darab földet meg-
mányolására felszabadított hatalmaskodót (Cseng. ) ; szánt, barázdákat szánt rajta ; egy nap alatt három-
5) inast legénynyé tesz ; felszabadítni a szabó-, a vékás földet f ; 2) a földböl vmit kiszánt ; a
csizmadia- inast; 6) várat ostrom alól felment ; 7) gyökeret felszántani; 3 ) ujra megszánt. Innen :
á. é. vmely leszorított testet felold. Innen : Felsza- Felszántas, fn.
baditás, fn. * Félszántulag. ih. ferdén, rézsnnt.
Félszabados, fn. vmely kötelesség teljesítésé- Felszár-ad, k. vmely nedv gözalakban felre-
nek, tehernek egy részétöl felmentett személy ; f. pülvén, az alatta levő test szárazzá leszen ; f. az
jobbágy. elöntött víz; még könnyei sem száradtak fel. -aszt,
Felszabadul, k. 1) tehertöl, kötelesség teljesi--it. cs. vmely nedv felszáradását eszközli.
tésétől megmenekszik ; f. az ostrom alól; f. a rab- Felszárnyal, A) k. szárnyai segélyével felre-
szolgaságtól; 2) vmely tárgy közhasználatra leszen pül ; f a sas ; á. é. fellengzön gondolkozik, ir ; B)
átengedve ; f. a legelő, az erdő ; 3) vmely közös cs. szárnyakkal ellát, felszerel ; felszárnyalni a
munka megkezdése meg leszen engedve ; ma sza- papirsárkányt.
badult fel a szüret ; 4) inas legénynyé lesz ; ez az Felszarnyaz, cs. szárnyakkal felszerel.
ifju mult évben szabadult fel az inasságból ; 5) Félszárnyfedelük , Félszárnyuak , 1. Fél-
lekötött tárgy feloldózik ; felszabadult a szorítórud. röpüek.
Innen: Felszabadulás, fn. Felszarvaz, cs. 1) szarvakkal felékesit; felszar-
Felszádol, cs. vmely edényből, különösen hor- vazni a vadászlakot ; 2) á. é. szarvat ad vkinek,
dóból a szádot, dugót kihuzza. vkit felbátorit.
Felszaggat, 1. Felszakgat. Félszázad, fn. ált. egy század fele ; külön. 1)
Felszaglál, Felszagláz, cs. 1) (vad .) szaglálva száz évi idöfolyam fele ; 2) egy század katonaság
megtalál ; a kutya felszaglálta a nyulat ; 2) á. é. fele. -os . mn. 1) 50 év óta tartó, élő ; f. viszály ;
kémkedve felkutat, felkeres ; a rendőr felszaglálta 2) 50 év mulva megünnepelt ; f. lokadalom.
az elmenekült foglyot. Félszbetegség, fn. (tref) gyávaságból szárma-
Félszak, fn. ferde irány, egyik oldalra való zott félelem ; félszbetegségben szenvedni.
hajlás ; félszakra dől a kocsi ; felszakra áll a ken- Felszed. A) cs . 1 ) alant levö holmit egymásután
dőd. -, mn. ferde irányu, egyik oldalra hajló. felvesz ; felszedni az elhullatott gyümölcsöt ; (msz.)
Felszak-ad, k. szakadva felfelé válik a többi felszedni a szemeket, a hari-nya, v . más efféle sze-
résztől ; f. aföldből kihuzott növény; f. a tüdőt bo- meit türe szedni ; 2) több darabból álló, leragasz-
ritó turha; á. é. f. a felhő, a köd, midön a nap tott, leszögezett holmit felemel, felszakít ; felszedni
sugarai keresztülhatnak rajta. -aszt, cs. 1) felfelé a pallókat, a hidat, a sátort, a horgonyokat; (szój.)
rántva a többi résztől elválaszt ; felszakasztani a felszedni a sátorfát, a) utnak indulni ; b ) elillanni ;
25 *
 Fel 388 - Fel

B) vh. meggazdagszik ; jólfelszedte magát. -eget, évenként két font burnótot f.; 3) maró szer hólyagot
es. több darabból álló holmit lassan egymásután v. veres foltot szi ; a mustár felszítta a testét ; 4)
felszed. ajkaival erősen szíva veres foltot támaszt ; felszíni
* Felszeg, fn. helységnek felső része. ajkaival vki kezét, nyakát.
Felszeg, cs. 1 ) vmit éles eszközzel felvág, fel- Félsziget, fn. tengerbe benyuló nagy területü
metsz ; felszegni a kenyeret ; külön. (gazd .) felszegni | földdarab, mely csak egy részről van kapcsolat-
a gyepet, parlagot, ekével felhasogatni ; 2) szegély- ban a szárazfölddel.
varrásra felhasznál ; két csomó cérnát felszegni ; 3) Felszijal, cs. bört keskeny szalagokra vagdal.
vmely ruhából egy darabot behajtva felvarr ; két Felszikk-ad , k. a megázott, sáros talaj némileg
ujjnyit felszegni a hosszú ruhából. felszárad. -aszt, cs. a megázott, sáros talajt némi-
Félszeg, mn. ferde, rézsut irányban álló ; f. leg felszáritja.
állás; á. é. helytelen, célnak meg nem felelő; ƒ. Felszimatol, cs. a. m. felszaglál .
gondolkodásmód, tervezet. Innen : Félszegség, fn. Félszín, 1. Félszer.
Félszegül, ih. -es, mn. rézsunt irányban álló, ferde ; Felszin, fn. 1) vmely testnek felső határlapja,
félszeges vonal. -esit, cs . félszegessé tesz. teteje ; a viz felszinén úszik a csolnak ; á. é. kitünő
Felszegez, cs. vmit szegekkel magasabb helyre | helyzet ; a politikai divat, mely őt felszinre emelte,
erösít ; felszegezni a táblát a falra. a valóban volt már (Jók.); 2) vmely test határlapjai-
Félszeg- uszó, fn. (állatt.) oldalvást uszó, több nak összege, felület ; a hasáb, kúp, teke felszine ;
fajú tengeri hal ; lónyelű-, pikkelyvérhal-, kövi fél- 3) á. é. tulajdonság, mely vmely dolognak csak
szeguszó. -virág, fn. (nt. ) növény, melynek nyelv- külsejét, nem pedig belső lényegét tünteti elő ; a
alakú virága félszegen, ferdén áll. jámbor életnek felszine az álszenteskedés. Innen :
Felszék, fn. a. m. feltörvényszék. Innen : Fel- Felszinleg, ih. -es, mn. nem a dolog lényegét,
széki, mn. hanem csak felszinét érintő ; f. vizsgálódás. Innen :
Felszél, fn. 1) † a. m. éjszak ; napkelettől és Felszinesen, ih.
napnyugatról, felszélről stb. (Káldi); 2) éjszakfelöl Felszít, cs. 1) a tüzet fujva feléleszti ; felszítni
fuvó szél ; hideg, metszőfelszél. az alvófélben levő tüzet ; 2) á. é. haragot, irigységet,
Felszel , cs. vmit metsző eszközzel szeletekre gyülöletet kelt vkiben ; a rokonok között felszítni a
felvág, felmetsz. -del, cs . több darabokra szeldel. muladozó irigységet.
-etel, -etez, cs. szeletekre vagdal ; felszeletelni a Felszivárkodik, Felszivárog, k. apró lika
pecsenyét. csokon, hajcsöveken a cseppfolyó test felfelé hu
Felszemel, cs . szemenként fölszed ; felszemeli zódik ; a viz felszivárog a homokkőben.
az elhullatott morzsát (Jók.). Felszivat, cs. felszíni készt, enged ; vizet szi-
Félszem-ü, mn. csak egyik szemére látó, a vacscsal felszivatni.
másik szemére vak ;f. ember. -üveg, fn. félszemre Felszivatyúz, cs. vizet, cseppfolyó testet szi-
alkalmaztatni szokott szemüveg, mely a szemgö- vatyú segélyével felhúz, vhova fellöket ; az égő
dörbe csiptettetik (Lorgnette). ház tetejére vizetf.
Felszentel, cs. 1) bizonyos szertartások, imák Felszivó, mn. cseppfolyó testet magában szivó ;
között vmely szent célra felavat ; felszentelni a f. gyógyszer. -dik, k . láthatlan erő működésének
templomot; vkit papnak, püspöknek f.; 2) vmit következtében a cseppfolyó test felhuzódik; f. a
feláldoz, felajánl. Innen : Felszentelés, fn. Felszen- föld nedvessége a növény gyökerébe. Innen : Felszi-
telt, mn. vódás, fn.
Felszenteltség, fn. ihlett állapot. Felszok-ik, k. vmely magasb helyre menés
Félszer, fn. fél, v. egész födelű, de minden- szokássá válik benne ; a kutya f. az emeletbe .
esetre egyfelül nyilt épület a gazdasági szerek * -otál, cs. fölveteget, megszámlál. -tat, cs. vhova
tartására, félhaj , félszín; f. alá menni a zivatar felmenésre szoktat ; a kis gyermeket felszoktatni az
elől; 2) félsor, egy sor ház ; Duna melletif. emeletbe.
Félszer, ih. felényiszer ; ezt a számot félszer kell Felszól, Felszólal, k. vmi érdekében , v. ellen
venni, azaz 1/2-del megszorozni , vagy felét venni ; szót emel, beszél ; f. a megyegyülésen. -amlik, k.
másfélszer annyi , azaz : egyszer annyi és még a. m. felszólal . Innen : Felszólamlás, fn. -it, cs. 1)
felényi. vkit vminek megtevésére szólit, hí fel ; felszólitni
Felszerel, cs. mindenféle szükségesekkel ellát ; az adóst tartozása lefizetésére ; f. vkit, hogy mondja
felszerelni a hadsereget ; felszerelni az utazókat ; el a dolgot ; 2) vmire felbuzdit ; fegyverre szólitni
(haj .) hajót felszerelni, gépekkel, vitorlákkal stb. fel a katonaságot ; 3) megszólitva magasabb helyre
ellátni. Innen : Felszerelés, fn. hi ; f. vkit az emeletre. Innen : Felszólítás, fn.
* Félszerént, ih. imigy-amugy, felületesen ; f. Felszop, cs. szájával, ajkaival felszí ; felszopni
végezni dolgát.
Felszerszámoz, cs. igavonó állatra szerszámot ez édes szörpöt; külön. szopva veres foltot, v. némi
daganatot okoz ; ez a gyermek felszopta száját ;
rak ; felszerszámozni a lovakat. Innen : Felszerszá- felszopni
mozás, fn. vki kezét.
Félszerü, mn. 1) egy sorú ; f. ház ; 2) á. é. a) szór Felszór, A) cs. 1) felfelé, v. magasabb helyre
; homokot f. a lépcsőkre ; 3) bizonyos mennyi-
bevégzetlen ; f. munka ; b) erőtlen, gyönge ; f. em-
ber. Innen: Félszerűen , ih. Félszerűség, fn. ségü gabonát lapáttal felhányva kiszelel ; 50 věka
Felszi, es. 1) a. m. felfelé szí ; nádon felszíni a árpát felszórni ; 3) össze-vissza vet, szór ; minden
mustot ; á. é. a) apró likacsú, v. hajcsöves test a ágyat felszór, minden lomot felrúg (Ar .) ; B) k. a
nedvet felfelé húzza; a cukor felszíja a cseppfolyó gabnaszórást elvégzi.
testet; b) a napsugarak felszíjákaföldnedvét; ahold Felszorul , k. magasabb helyre menni, s ott
felszíja a tengert ; 2) tobákot, dohányt felhasznál ; maradni kényszerül ; felszorulni a várba.
 Fel 389 Fel

Felszóval, ih. a. m. fennszóval ; monda mind | vartf. -odik, k. magasabb helyre megy, kotródik :
az nép nagy felszóval (Jász. cod. ). az ostromlottak feltakardttak a várba ; takarodjál
Felsző, cs. fonalat szövésre felhasznál ; 5 font innen fel. -ódik, k. magát feltakarja.
fonalatf. Feltalál, A) cs. 1) még eddig nem létezett dol-
Félszög, 1. Félszeg. got hoz létre; ki találta fel a delejtüt, a lőport (más
Felszögecsel , cs. szögecsekkel magasabb helyre felfedez) ; 2) keresve meglel ; f. vkit a vásárban;
erősít; a falra felszögecselni a hirdetményt. B) vh. helyes ötlet segitségével kellemetlen hely-
Felszökel, k. felfelé, v. magasabb helyre szö- zetből kimenekszik ; jól feltaláltad magad ; C) k.
kel, ugros ; a szökcse magasra f. -lik, k. vmely magasabb helyre vivő uton eligazodik, nem téved
test magasra ugrik, lövell ; f. az ugrókut vize. el; alig tudtam a hegyre feltalálni. Innen : Feltalá-
Felszök-ik, k. 1) szökve vhova felmegy ; a lás, fn. Feltaláló, mn.
gyermekfelszökött a szőlőhegyre ; 2) felfelé maga- Feltálal, cs. 1) ebéd, vacsora alatt az ételt az
sabb helyre ugrik ; a vér f. a megvágott testből; 3) asztalra feladja ; levest , vastagételt ƒ.; 2) á. é.
á. é. vminek ára hirtelen felmegy ; a buza ára na- (guny.) vmit elmond, előad ; nem kellett volna ezt
gyon felszökött. -és, fn. 1) magasabb helyre szö- a dolgot mindjártfeltálalni.
kés ; 2) felfelé magasabb helyre ugrás ; (kórt.) Feltalálható, mn. (bölcs.) a feltalálást elöse -
vmely testrésznek felfelé rándulása ; infelszökés ; gítő ; f. módszer (methodus heuristica).
3) vmi árának emelkedése. -ken, k. 1 ) egyszerre, Feltám-ad, k. 1) megholt ember ujra életre
hirtelen felfelé ugrik, szökken ; f. az ugrókut vize; ébred ; halottaiból f.; 2) a. m. felkel, felzendül ;
2) á. é. vminek ára hirtelen felmegy ; a cukor fel- elüljárói ellenf.; 3)á.é. a szél, hab. hullám neki indul,
szökkent, azaz ára feljebb ment. - kent, cs . eszközli zajongni kezd ; egyszerre csakfeltámadtak a hullá-
a felszökkenést. -tet, cs. 1) vkit magasabb helyre mok. Inn.: Feltámadás, fn. Krisztus halottaiból való
szöktet, titkon magával visz; vmely leányt f. a életreébredését ünneplő isteni tisztelet Nagyszom-
várba ; 2) eszközli, hogy vmi magasabb helyre bat délutánján ; feltámadásra menni. -aszkodik, k.
ugorjék; felszöktetni a földhöz ütött lapdát ; 3) vmi 1) nagynehezen felkel ; a beteges ember nagynehe-
árának felszökését okozza ; az esőtlen idő felszök- zen f.; 2) magasabb helyre támaszkodik neki dül ;
teti a gabna árát. könyökévelf. az asztalra. -aszt, cs. 1) vmit felál-
Felszörböl, 1. Felszörpöl. litva megtámaszt, hogy le ne essék ; csapó ajtótf.;
Felszörp- ent , cs. innivalót fogai között át- 2) vkit halála után életre ébreszt ; a biblia szerint
eresztve egyszerre megiszik; f. egy pohár bort. Jézus Lázárt feltámasztotta. -aszkodik, k. ide-
-öl, cs . szájával felszíva, szörpölve megiszik vmit. oda támaszkodva fölemelkedik. -ogat, cs. 1) több
Felszúr, cs. 1 ) vmit magasabb helyre szúr ; darabból álló holmit feltámaszt ; 2) ugyanazon
felszúrni a kést a gerendába ; zászlót f. a vár falai- testet több támasztékkal lát el. ol, cs. (haj .)
ra; 2) vmit hegyes eszközre szúr ; húsdarabot f. avmely hajót a vizből szárazra horva ducokkal
villára; 3) megszúrva felfakit ; kelést f. feltámogat. -olyog, k. szédelegve, támolyogva fel-
Felszuronyol, Felszuronyoz, cs. 1) a puska megy vhova ; f. a partra.
csövére szuronyt csavar ; 2) szuronynyal átszúr ; Feltanoda, fn. felső tanintézet, hol legalább a
felszuronyolni a védtelen ellenséget. bölcsészeti tudományok tanittatnak.
Felszuszakol, cs. 1) a. m. felkutat ; 2) * fel- Fel-tántorog, k. 1) tántorogva, dölöngve megy
erőltet, erővel feltol, felvisz ; alig birtam ezt az fel vhova ; f. az emeletre ; 2) tántorogva felkel ; ƒ.
embert felszuszakolni. ágyából. * -tápászkodik, k. fektéből nagynehe-
Felszül, cs. jobb, szerencsésb karba helyez ; zen felkel ; nagy lassan f. -tapaszt, cs. tapaszféle
ha a most meglevő koldusokat ma rögtön felszülné anyagot felragaszt. -tár, cs. 1) ajtót, ablakot ki-
vmi hatalom más vmi állásba, holnap ujak lépnének nyit ; kaput, ajtót, ablakot stb. f.; 2) á. é. elfedett
az elhagyott állomásokba (Jók.) . dolgot, titkot nyilvánosságra hoz ; feltárni elfedett
Felszürcsöl, cs. folyadékot ajkaival szürcsölve bájait; feltárni a titkokat. -targoncáz, cs. tar-
feliszik; tányérból felszürcsölni a szörpöt. goncán magasabb helyre visz. -tarisznyáz, cs,
Félt, cs. 1) vkin, v. vmin aggódik, hogy veszély tarisznyával ellát , tarisznyát akaszt nyakába ;
éri ; féltem ezt az embert, hogy vmi baja leszen ; kár- lovas embert tarisznyázott fel, ugy szállitá tovább
tól, veszedelemtől félteni vkit ; (szój .) félti a fogát, céduláját (Jók.).
bőrét, szőrét ; (km. ) nem félti kopasz a haját ; 2) Feltárs, fn. a katonának azon katonatársa, aki
aggódik, hogy vmely birtokát más magáévá tenni rangra nézve közvetlenül felette áll (pl. a káplár
igyekszik ; vagyonát félti a tolvajoktól; leányát, ne- feltársa az őrmester, ezé a hadnagy stb.).
jét félti a férfiaktól ; (km. ) nemfélti németagatyá- Féltárslat, fn. (ht.) a. m. félszázad legénység.
ját, mert nincs neki. Feltart, cs. 1) magasra nyujtva tart : feltartani
Feltágit, cs. tággá tesz, eresztékeiből kifeszít ; kezét ; 2) akadályoz, menni, elöhaladni nem hagy ;
feltágítja a deszkáť. ne tarts fel bennünket ; 3) (nak, nek) maga, v. más
Feltag-lal, cs. ált. vmit részekre oszt ; feltag- számára kijelöl : ezt a szállást magamnak tartom
lalni a mondatot ; vmely szót elemeire taglalni fel; fel ; a beleszólást feltartom magamnak ; 4) táplálva
külön. tagokra felvagdal ; feltaglalni a leölt szar- eltart, felnevel ; árva gyermeket f.
vasmarhát. -ol, cs. darabokra vagdal ; sült libát f. Féltartás, fn. az élelmezés felével (pl. egész
Felták, fn. (msz.) vékony böröcske, melyet a nap csak ebéddel , vagy egy héten három napi
csizma belsejébe varri ak, hogy a varrást erősítse. élelemmel) való ellátás ; féltartásra fogadni
Feltakar, cs. 1) vkiről, v. vmiről leveszi a ta- fel vkit.
karót ; leborított képetf.; 2) a. m. feltakarít. -it, cs. Feltartóztat , cs. haladásában, müködésében
1) takarmányt v. más holmit vhova felrak ; szénát akadályoz vkit, v. vmit ; hajókat f.; vkitfoglalko-
padlásra f.; 2) feltisztogat, felsöpör ; szemetes ud- zásában . Innen : Feltartóztatás, fn. (msz.) a kantár-
 Fel 390 - Fel

szárak illő éreztetésével a ló terjedtebb járásból | engedve ; f ) vinit jutalmúl igér ; vmely nehéz kér-
lassabbra való átvezettetése. dés helyes megfejtéseért 100 aranyat tennifel.
Feltárul, k. 1) felnyílik ; egyszerre f. az ajtó; Feltét, 1. Feltétel.
2) á. é. a) titok, elrejtett dolog nyilvánosságra jö; Feltétel, fn. 1) magasabb helyre tevés, helye-
jó barát előttf.akebel; b) vmi minden részleteiben zés, feltüzés ; 2) á. é. a) az igéret, szerződés stb.
láthatóvá lesz ; J. iszonyú képet látott maga előtt azon része , mely a teljesités alapjául szolgál ;
feltárulni (Jók.). feltételek alatt adni át a várat ; b) (böles.) amiből
Feltasz- igál, cs. 1) többször ellök, eltaszít vkit vmi foly, v. következik, mint az alapból az ered-
v. vmit; a pajkos gyermek feltaszigáĺta társát ; 2) mény, az okból az okozat ; 3) eltökélés, szándék ;fel-
több embert, v. több darabból álló testet ellök, tételében megingathatlan. -es, mn. 1) csak bizonyos
eltaszít; a szilaj bika feltaszigálta az utjában álló feltétel alatt lehető ;f. egyezkedés ; f. béke ; 2) (bölcs .)
embereket ; 3) magasabb helyre lökdös , taszigál ; bizonyos feltételtől függő;f. itélet ; (nyt. )f.mondat,
vkit az emeletre f. it, cs. 1) megtaszítva eldönt ; mely ha kötszóval kezdődik. Innen: Feltételesen,
vizes edényt f.; 2) taszítva magasabb helyre tol ; ih. -etlen, -etlenül, 1. Feltétlen, Feltétlenül. -ez,
lejtőn fellaszitni a csomagot a kocsira ; 3) á. é. nöt cs. 1) vmit feltételkép tüz ki, köt ki ; a szabad
teherbe ejt. elvonulástól feltételezni a vár átadását ; 2) vmit
Feltát, cs. száját kinyitja, alsó, felsö ajakát vki felől feltesz ; nem lehet felőle ilyesmit felté-
egymástól széthúzza ; ne tatsd ugy fel a szájadat telezni.
ha eszel ; (szój. ) még a száját sem tátotta fel, egy Feltétes, 1. Feltételes.
szót sem szólt. Feltét-ez, cs. a. m. feltételez . Innen : Feltétező,
Feltataroz, cs. rongyos, lyukas holmit foltok- mn. Feltétezett, mn. -len, mn. semmi feltételhez
kal ellát ; ronggos kabátot f. nem kötött ; f. megadás. Innen : Feltétlenül, ih.
Féltékeny, mn. 1 ) vmit, v. vkit, különösen Feltetszik, k. 1) felemelkedve eltünik ; f. a
kedvesét, férjét, nejét mástól féltő ; f. férj, nő, holdvilág ; 2) szembeötlövé leszen , feltünik ; nagyon
szerető; 2) vagyonát, birtokát veszélytől, mocsok- feltetszett kacér magaviselete.
tól örzö ; becsületére, egészségére f. Innen : Félté- Feltett, mn. 1) magasabb helyre tett ; külön.
kenység, fn. Féltékenyül, ih. -kedik, k. féltékeny- | fejre tett ; f. kalappal menni be vhova ; 2) eltökél-
ségben, szerelemféltésben él, szenved. let ; f. szándék.
Felteker, cs. vmit tekerve felhajt vmire ; felte- Feltevény, fn. (bölcs. ) eszme, gondolat, mely
kerni a madzagot a pálcára. -edik, cs. önmagától, egy másiknak feltételül szolgál.
v. nem látható erő által mozgatva vmire tekere- Feltevés, fn. 1) magasabb helyre, különösen :
dik; a megforgatott ostor f.a nyélre. -get, cs. vmire fejre felhelyezés ; 2) irásba foglalás ; 3) megfejtés
rátekerget, hosszabb holmit lassan felteker; zsi- végetti elöadás ; az egyenlet feltevése.
neget f. pálcára. -özik, -ül , 1. Feltekeredik. Feltiszt, fn. katonatiszt az alhadnagytól a ka-
Féltekés, mn. féltekéjéhez hasonló alakú. pitányig bezárólag. Innen : Feltisztség, fn.
Feltekinget, 1. Feltekintget. Feltiszt- el, cs. tisztelve fölemel; az Isten fel-
Feltekint, k. 1 ) rövid pillanatra felnéz vhova ; tisztelte a királyt és megdicsőitette (Zr . M. ) . -it, cs.
f. a magasba; 2) á. é. rövid időre felmegy vhova ; sártól. szeméttől vmit megtisztít ; sarat, zsirfoltot
egy kissé feltekintek a munkásokhoz. -él, -eget, k. a szoba földjéről f. -ogat, cs. vmin levő piszkot,
többször felfelé, v. magasabb helyre tekint; f. a sarat, szemetet eltisztít ; szemetes udvart f. Innen:
háztetőre. Feltisztogatás, fn.
Felter-eget, Felter-iget, A) cs. 1) több darab Feltobákol, cs. a. m. felburnótol.
ból álló holmit felterít ; 2) külön. a kimosott ruhát Feltol, cs. 1) magasabb helyre tol ; talicskát f.a
száradás végett kötélre terigeti ; B) k. a ruhateri- partra ; á. é. magát feltolni, tolakodva vmihez
getést elvégzi ; felterigettél e már ? -it, A) cs. vinit jutni, iparkodni ; társai közt nem tolja fel magát
egy másik testre, v. magasabb helyre terit ; felte- ( K. L.), nem tolakodik elsőségre ; 2) felfelé tolva
ritni a nedves ruhát a padlásra; B) k. az asztalte- kinyit ; ajtót f -akodik , k. tolakodva feljut
ritést elvégzi ; már felterített az inas. -jeszt, cs. 1) vhova ; nagy néptömeg között feltolakodni a várba.
felfelé terjeszt; felterjeszteni szárnyait ; 2) á. é. Feltollas, mn. tollakkal nem egészen fedett ; f.
vmely irományt felsőbb hivatalhoz benyujt ; a madár.
minisztériumhoz terjesztenifel vmely folyamodványt. Fel- tollaz, cs. tollakkal felékesít ; kalapot f.
Innen: Felterjesztés, fn. -tolódik, -tolul , k. önmagától magasra tolul,
Féltestvér, fn. csak apul, v. csak anyul testvér. felmagasodik ; árvizkor f. a jég ; feltolul a sohaj a
Feltesz, cs. 1 ) magasabb helyre tesz ; zsákot f. kebelből. -torlaszol, -torlaszt, cs. halomra hány,
a szekérre ; külön. a) föveget fejére tesz : feltenni a torlaszszá alakít ; feltorlaszolni az utca kövezetét.
kalapot, sapkát, csákót ; (szój ) feltenni az Orban torlódik, k. egymásra tolul, torlaszszá alakúl ;
süvegét, lerészegedni ; b) felszúr, feltüz ; árvalány- árvizkor f. ajég.
hajat tenni fel kalapjához ; feltenni a csillagot, a Feltorny-odzik, Feltorny-osodik, k. torony
keresztet a toronyra ; 2) á é. a) fogalmazva leir, gyanánt felemelkedik, feltorlódik ; feltornyodzik
irásba foglal ; feltenni a folyamodványt , a levél az összegyült felleg. -oz, cs. 1) toronymagasságra,
keltét; b) megfejtés végett leír, felad ; kérdést f.; v. alakúvá rak; köveket f.; 2) tornyokat épit rá ;
(mt.) egyenletet f.; c) vmire eltökélni magát ; fel várat f. -ozik, -ul, 1. Feltornyodzik.
tette magában, hogy nem iszik több bort; d) jót, v. Féltö , mn. 1 ) féltékeny ; feleségféltő; 2) becses,
roszat vél. gondol, hisz vki felöl ; jót, roszat tenni drága , féltett ; féltő kincs. , fn. féltett holmi ; a
fel vkifelől; felteszem felőle, hogy jó barátom ; e) franciák épen az őrzés miatt ott valami féltőt gya-
elöleges bebizonyitás nélkül igaznak , valónak nítottak (Szil. I.).
mond ; tegyükfel, hogy ez igaz ; feltéve, de meg nem Feltölt, cs. 1) magasabb helyre tölt ; gabnát a
 Fel - 391 Fel

padlásra tölteni fel; 2) egyik folyadékot a másik Feltür, cs. ruhafélét türve, rétegekre hajtogatva
tetejére önt ; feltölteni a félig álló hordót ; 3) völ- | feltol ; a gyatya szárát, az ing ujját feltűrni. -közik,
gyes helyet összehordott földdel magasabbá tesz ; -ködik, -ödzik , -özködik , k. öltönye szárát,
feltölteni a folyam partját. -ö, fn. (b.) az ércet az ujját feltüri ; f. a munka előtt.
olvasztókemencébe töltögető személy. -ödik, k. Feltüskéz , Feltüsköl , cs. tüskével felszerel
felhalmozódik , feltorlódik ; nagy szél által egy vmit ; vas szegekkel feltüskézni a kerítést.
helyre töltődik fel a homok. -öget, cs. lassan egy- Feltüz, A) cs. 1) tüvel vhova felerősít ; szalagot
másután feltölt ; buzát f. a garatra, bort az ecet- f.; 2) felszúr, egyenesen felállit vhova ; zászlót f. a
ágyra. torony csúcsára ; szuronyt f.; B) k. összetüz , ösz-
Feltör, cs. 1) kötelékét, zárát összetörve erő- szekap vkivel ; nem jó mindenkivelfeltűzni.
szakosan felszakit, felnyit ; feltörni a pénzszekrény Feltüzel, cs . 1) tüzelni valót felhasznál, feléget;
ajtaját; feltörni más levelét; 2 ) (gazd ) szántatlan két öl fát f.; 2) á. é. vmire felbuzdít, fellelkesít,
földet először szánt meg ; irtásföldet, tarlót f.; 3) ösztönöz ; harcra feltüzelni a katonaságot. Innen :
dörzsölés által a test vmelyik részét kisebesíti, v. Feltüzelés, fn.
erősebb fogás által a bört megkeményíti ; a lovag- Feltüzes -edik, k. 1) szégyenében, haragjában
lás feltörte a farát ; a kapa feltörte a tenyerem ; a arcát elfutja a vér ; feltüzesedett az arca ; 2) hirte-
csizmafeltörte a lábát. Innen : Feltörés, fh. Feltört, len megharagszik, elönti az epe. -it, cs. 1) haragra
mn. -edez, k. felszínre jutni törekszik ; erőtlen ingerli, haragba hozza ; feltüzesítni vkit ; 2) vkiben
szeméből köny töredezék fel (K. L.) . -ekszik, k. a nemi ösztönt felgerjeszti ; 3) vmire felbátorít,
vhova felmenni törekszik. -et, cs. 1) elzárt, lepe- felbuzdít, feltüzel. -ül, 1. Feltüzesedik.
csételt holmit erőszakosan felnyittat; levelet f.; 2) Felugr-ál, Felugr-ándozik , k. 1) többször
eszközli, hogy folytonos dörzsölés által vmi kise- egymásután felugor ; f. a kerítésre ; 2) több sze-
besedjék ; erős munka által feltöretni a gyönge mélyből álló csoportulat hirtelen felkerekedik :
gyermek kezét; 3) ( gazd. ) szántatlan földet először nagy lármára felugráltak ülőhelyeikről. -aszt, cs.
szántat fel. -ik, k. 1) elzárt, lepecsételt holmi erős 1) felugorni kényszerít ; lapdátf.; 2) helyéből fel-
nyomás által felnyílik ; a nadrágzsebbe tett levél ver. -at, cs. 1) felugrani készt ; szilaj lovat f.; 2)
könnyen f.; 2) dörzsölés által kisebesül, a bör meg- (vad.) helyéből felver ; kopókkalfelugratni a lovat;
keményedik ; kényelmetlen csizmában f. a láb ; erős 3) á. é. eszközli, hogy vminek ára hirtelen fel-
munka általf. a tenyér. menjen; felugratni a buza árát. -ik, k. 1) magasra
Feltörlöget, 1. Feltörölget. ugrik ; a földhöz ütött lapda f. az emeletre ; 2) a.
Feltörődik, k. hosszas dörzsölés által kisebe- é. a) gyorsan felkel ; f. ágyából ; b) gyorsan fel-
sedik. megy vhova ; ugorj csakfel a padlásra.
Feltöröl, cs. 1) mocskot, piszkot vmiről törlés- Felujit, cs. 1) ócska holmit kitataroz ; ócska
sel eltisztít ; tintafoltot f.; 2) vmit a mocsoktól, butort f.; 2) régibb dolgot szokásba hoz ; vmely
piszoktól törölve megtisztít ; feltörölni a szoba régi divatot f.; 3) ujra felhoz, megemlít ; foga-
földjét. -get, cs. egymásután feltöröl. dást felujitni.
Feltörül, Feltörülget, 1. Feltöröl, Feltörölget. Felujj, fn. ruhaujj, mely nincs öltönyhöz varr-
Feltörvényszék, fn. felebbviteli törvényszék, va, és csak a kar előrészét fedi be.
melyhez az alsóbb törvényszék itéletét felebbezni Félujj , fn. az öltöny egyik ujja ; 2) 1. Kar-
lehet. Innen : Feltörvényszéki, mn. mantyú.
Feltövisel, Feltöviskel, cs . tövissel ellát, fel- Felujul, k. 1 ) uj alakot ölt magára ; tavaszszal
szerel, körülkerit ; feltöviselni a kerités tetejét. -tud , f. a természet; 2) ismét elötünik ; néha f. a behegedt
cs. betud, beszámít ; a részeg embernek nem lehet seb ; 3) felüdül, uj eröt nyer ; fris vizivás után f. az
mindent szigorúan feltudni. ellankadt test.
Féltudós, fn. személy, aki vmely tudományban Felundor-it, cs. vkiben az undort felgerjeszti.
nem tökéletesen jártas. -odik, k. vmitől gyomra felkeveredik.
* Feltuh-ad, k. nagyon feldagad, feltorlódik. Feluszit, cs. kutyát vki ellen felingerel ; a ván-
* -aszt, cs. eszközli, hogy feltuhadjon . * -ul, k.a. dorra feluszitni a hamis kutyát ; à. é. egyiket a
m.feltuhad. másik ellen felbiztatja, felingerli ; feluszitni egy-
Feltúr, cs. 1) a földet orrával túrva felszak- más ellen a rokonokat.
gatja ; a sertés feltúrja aföldet ; 2) vmit a földböl Felutazik, k. magasabban fekvő vidékre uta-
túrva kiszakít; a vakondfeltúrja agyönge növényt ; zik ; felső Magyarországbaf.
3) á. é. vmit keresve össze-vissza hány ; feltúrni a Felüd-it, cs. 1) a lanyhadtat, elsatnyultat fel-
szekrényben levő holmit. frissíti, üdévé teszi ; f. a fris viz ; 2) betegségből
Felturkál, cs. lassan, ismételten feltúr. felgyógyít ; a helyesen alkalmazott gyógyszerfelüditi
Felturósodik, k. az igavonó barom háta szer- a beteget. -dül, k. 1) frissé, üdévé leszen ; eső után
számdörzsölödés által kisebesedik. felüdül a növényzet; fördés után felüdül a test; 2)
Feltün-ik, k. 1) felemelkedve előjő, elötünik ; betegségből kigyógyul, eröre kap ; 3) felocsudik,
f. reggel a nap, este a hold ; 2) mindenki szeme felébred. Innen : Felüdülés, fn.
megakad rajta ; különös magaviselete mindenkinek Fel-üget, k. ügetve megy fel vhova. -ügyeke-
feltünt. Innen : Feltünés, fn. -ö, mn. 1) elötünö ; f. zik, -ügyekszik , k. felfelé magasabb helyre
csillagok; 2) szembe tünö, a figyelmet magára menni ügyekszik.
vonó; f. magaviselet. Innen : Feltünően, Feltünőleg, Felügyel, k. vminek gondját viseli, rávigyáz ;
ih.?-ösdies, mn. arendestöl eltérő, ennélfogva fel- kis gyermekre, a cselédekre f. Inn.: Felügyelés, fn.
tünést okozó (paradox) . Innen : Feltünősdiesség, fn.et, fn. vmire való felvigyázat, szemmel kisérés ;
? Feltünvény, fn. olyan valami , ami a közönsé- f. alatt tartani vkit. -ö, fn. személy, akire vmi felett
gestöl, rendestöl elüt, eltér. Innen : Feltünvényes, fn. | való felügyelet vagyồn bizva ; gazdasági, iskolai f.
 Fel ― 392 Fel

-öség, fn. 1) a felügyelő hivatala ; 2) több sze- | lülvizsgálat után uj véleményt ad. Innen : Felül-
mélyből álló felügyelök együttvéve. véleményezés, fn.
Felül, (fel szótól) nh. vminek mellékén, felől Felülvizsgál, es. vmit ujra megvizsgál. -at, fn.
való részén; a Dunafelülfekszik ; Pest felül nagy vminek ujra átnézése, ujra megvizsgálása. -ati,
felhő mutatkozik; egyfelül más felül. mn. felülvizsgálatot illető, arra vonatkozó ; f. bi-
Felül, (föl szótól) nh. a nevet on , ön rag- róság ; f. folyamat ; f. kérelem ; f. menet; f. ut.
gal vonzza, igy : asztalon felül; személyragozva : -ó -bizottmány, fn. vminek ujra átnézésére kine-
rajtam, rajtad, stb. felül ; 1) felebb, magasabban vezett, kiküldött bizottmány.
fekvő szomszédságban ; a városon felül van egy Felüt, A) cs. 1) felfelé üt ; pecket f.; 2) a. m.
erdő; ezen a házon felül lakik ; 2) bizonyos össze- felállit ; sátort f.; 3) á. é. a) kinyitja a könyvet ;
get meghaladva, mennyiségen tul ; ami százon akárhol üsd fel ezt a könyvet ; b) vminek árát ma-
felül van, neked adom ; 3) az jemlitetthez hozzá gasabbra emeli ; felütni a bor árát ; c) (alj . ) teherbe
adva, gondolva ; ez a nő jó és szép, azonfelül gaz- ejt, felcsinál ; (szój .) * üssön fel a tökszár ; d) (szój .)
dag is. felütni az orrát, duzzogni, dacoskodni ; fejét a viz-
Felül, k. 1) magasabb helyre ül ; f. a lóra, az ból felüti, felbukkan ; B) k. 1) kezet adva odaigér-
asztalra ; 2) fekvéséből ülő helyzetbe teszi magát ; kezik ; felütni katonának; 2) vkivel felfogad ; hát
az üdülni kezdő beteg néha f. az ágyban; 3) a. é. üss fel velem, ha azt gondolod, hogy nem igaz.
a. m. rászedetik ; felültünk, rászedtek bennünket, Felüz, cs. vkit, v. vmit üzve, kergetve felhajt ;
felsültünk . Innen : Felülés, fn.
felüzni a macskát a padlásra.
Felül-csapó, mn. (gép.) a viz által felülről haj- Felüzen, k. magasabb helyen levőnek megüzen.
tott, amire a viz felülről foly rá ; f. kerék. -leg, Felvadász , cs. vadászva átkutat , felkeres ;
-leges, 1. Felszín, Felszínes. erdőt f.
Felülegesség, fn. a dolognak csak külsejét is- bokra Felvág, A) cs. 1) vágó eszközzel vmit hasá-
merő, s nem velejéig ható tulajdonság. vág; felvágni az ölfát ; 2) metsző eszközzel
vmit
Felület, fn. ált. testnek felső fele, színe, lapja ; csőrével darabokra, szeletekre vág ; kenyeret f.; 3)
felszakít ; a tyúk felvágja a tojást ; némely
külön. (mt. ) a testet határoló síkok összege ; á. é. madár felvágja a gyümölcsöt ; 4) metszve vmit
vmely dolog külseje, nem valódi mivolta. -es, mn. feljegyez ; felvágta nevét ; 5) járással -keléssel a
a dolognak csak külsejét, nem valódi mivoltukat talajon mélyebb nyomokat hagy maga után ; a
illető ; f. vizsgálat. Innen : Felületesség, fn. legelő ménes felvágta a mezőt; 6) vkinek farát erő-
Felül-fizetés, fn. 1) a meghatározottnál nagyobb sebben megveri ; felvágták a farát; B) k. kezet
összeg fizetése ; 2) cserébe adott, v. vett tárgyra adva odaigérkezik ; f. katonának . Innen : Felvá-
való ráfizetés. halad. k. 1) vkit felülmul, másnál gás, fn.
bizonyos tekintetben kitünőbb ; észtehetségre nézve Felvagdal, cs. 1) darabokra vagdal ; fát f.;
vkit f.; 2) bizonyos mértéket, összeget túlhalad ; a hust, kenyeret f.; 2) csörével felszakgat ; a madár
napi kiadásfelülhaladja a 10 forintot. -haladhat- felvagdalja a gyümölcsöt.
lan, mn. és ih. akit, v. amit felülhaladni, felül- Felvágtat, k. 1 ) nagyon szaladva felmegy ; f. a
mulni nem lehet, legjelesebb ; f. jóság. Innen : ló, az ember ; 2) lóháton vágtatva megy fel vhova.
Felülhaladhatlanul, ih. -ir, cs. 1) vmit felülre, felsö Innen : Felvágtatás, fn.
helyre ír; a kiadást alul-, a bevételt felülírni ; 2) a Félvágtat-ás, fn. az ügetésnél vmivel gyorsabb,
kölcsönzött, v. zálogért adott pénzösszegen felül de nem egész vágtatás. -va, ih. nem sebes vág-
még bizonyos mennyiséget ir fel. Innen : Felül- tatva.
irás, Felülirat, fn. -jegyzés, fn. (ker.) vmely kö- Felváj, cs. vájva felszakít ; tyúkszemet f. -kál,
telezvénynek a kölcsönzön felül mások által is cs. 1) vájkálva felhúz, felszakít vmit ; gyökeretf.;
aláirása. 2) vájkálva egyenletlenné tesz ; felvájkálni a
Felülmúl, k. bizonyos tekintetben többet ér, földet.
mint egy másik, jelesebb , kitünöbb ; bátorsága Felvakar. cs. 1) vakarva kisebesít ; sebetf.; 2)
felülmulja az oroszlánét. -hatatlan, -hatlan, mn. vakarva feltisztít ; sárfoltotf.
legjelesebb, amit bizonyos tekintetben felülmulni, Felvalagász, cs. (alj. ) vkinek alfelére v er ; ezt
felülhaladni nem lehet; f. jóságu. Innen : Felül az embertfelvalagászták a városházánál.
múlhatatlanul, ih. Felválal, 1. Felvállal.
Felülő, fn. (ht.) trombitaszó, melylyel a lovas- Fel-válik, k, kérge, héja a többitől elválik ; f.
katonáknak a lóra való felülésre adnak jelt ; a kenyér héja. -vall, cs. (ttud.) vmely fekvő bir-
felülőt fúni. tokot hiteles tanúk elött vkinek örök áron elad.
Felülösdi, fn. (tréf. ) a. m. felülö ; (km.) a sze- Innen : Felvallás, fn. Felvalló, mn.
rencse majd felülősdit, majd leülősditjátszik. Félváll, fn. 1) az egyik váll ; a félvállát leebb
Felülről, ih. 1 ) felettünk eső helyről ; ez a kő f. hordani ; félvállra vetni a felöltönyt ; (szój .) félvál-
szállott; 2) éjszak felől ; f. fuj a szél ; 3) fejedelmi, lal venni vmit, nem gondolva vele ; felvállról be-
v. országos hatóságtól ; ez a parancs f. jött. szélni vkivel, lenézőleg, fel sem véve ; 2) hímzett
Felültet , cs. 1) vkit magasabb helyre ülni elejű, rövid női ing.
segít; felültetni a kis gyermeket a székre ; 2) meg- Felvállal, cs . vmit vállára vesz ; á. é. 1 ) vmi-
parancsolja, hogy üljön fel ; felültetni az utasokat nek véghezvitelét magára vállalja ; felvállalni a
a kocsira ; 3) vkit fekvéséből ülő helyzetbe segít ; szőlőkapálást ; 2) vmely hivatalt elfogad ; f. vmely
felültetni a beteget az ágyban ; 4) vkit a társaság- városi hivatalt ; 3) élelmezésre, v. cselédnek elfo-
ban első helylyel kinál meg ; felültetni vkit az gad ; f. vkit kosztosnak, cselédnek. Innen : Felvál-
asztalföre ; 5) å. é. vkit elámit, bolonddá tesz. lalás, Felvállaló, mn.
Felülvéleményez, cs. beadott véleményre fe- Felvalló -levél, fn . (ttud.) hiteles irat, mely
 Fel 393 Fel

valamely ingatlan vagyon örök áron való eladá- | fogad, zokon vesz, sérelemnek tekint ; nem kell
sáról szól. minden csekélységet felvenni; fel se vedd; c) vmire
Felvált, cs. ált. felcserél ; köntöst f.; kül. 1) bizo- becsüli, tekintetbe veszi ; ez a leány fel sem veszi
nyos összeg pénzt kisebb, v. nagyobb értékű dara- az udvarlókat; d) eltür, türve elhallgat; felveszed
bokkal cserél fel ; tizforintos bankót egyesekre f.; 2) ezt a gyalázatot ? fel nem venném sokért ; e) olyan-
vmely müködésben a másik helyébe áll, hogy ez nak vél, állit vmit, ami még nincs bebizonyítva ;
pihenhessen ; f. vkit az őrállásban, a dologban ; igaznak, valónak venni fel vmit ; f) a ló a zabolát
(psz.) válts fel! Innen : Felváltás, fn. Felváltó, mn. felveszi, midőn a zabla legcsekélyebb nyomására
-ólag, -ósan, -va, ih. 1) majd igy, majd amugy ; engedelmeskedik ; g) (szój .) majdfelveszi a házat,
f. lóháton és gyalog menni ; 2) majd ezt, majd nagyon lármáz ; B) vh. 1) hízik ; ez a sertés jól
amazt; f. rozsot és buzát vetni aföldbe. felvette magát ; 2) vagyonilag gyarapodik ; ez az
Felvan, k. a. m. fenvan. ember szegény volt, s ime hogy felvette magát !
Fel-vancorog, Fel-vánszorog, k. 1) vánszo- Felvet, A) cs. 1) magasabb helyre dob ; vesd
rogva felmegy vhova ; f. az emeletre ; 2) fáradság- fel ezt a padlásra; 2) felfelé vet ; felvetni a kézben
gal, ügygyel- bajjal feĺkel ; f. az ágyból. -varr, A) levő pénzdarabot ; 3) erőszakosan felszakitva ma-
cs. 1) vmit varrva felerősít ; gombot, zsinórtf.; 2) gasra dob ; a lopor felvetette a házat ; (szój.) majd
varrásra felhasznál ; két csomó cérnát f.; B) k. az felveti a pénz! sok pénze van ; 4) felfelé emel ; fel-
éjjeli időt varrva tölti ; ez a leány felvarrt éjfélig. vetni a szemeit ; a szilaj ló felveti farát; 5) felszínre
-vasal, A) cs. 1) bizonyos számu ruha vasalását hoz; a folyóviz felveti a benne levő szemetet ; felve-
elvégzi ; f. két kosár fehér ruhát ; 2) vasalásra fel- tette- e már a tésztát a viz?, megfőtt- e már a forró
használ ; egy szakajtó szenet f.; B) k. az éji idő vizbe dobott tészta ?; 6) felöltőt könnyedén vál-
egy részét vasalva tölti ; tizenegy óráig felvasal- lára vesz ; atillát f.; 7) a lehevert ágyat felkelés
tunk. -vásárol, cs. egyetmást megvásárol ; f. a utánfelrázza és megigazgatja; fetvetni az ágyat; 7)
piacon. á. é. a) számtani mütétel által felszámol ; vesdfel
Félve, ih. félelemmel eltelve ; f. közelitni va- csak, hogy nyolc forintjával mennyi esik huszonöt
lamihez. köböl buzáért, b) (szój .) felvetni a kártyát, ugy
Felvég, fn. vminek felső vége ; az asztal felvé- tenni le, hogy képes oldala legyen felül ; B) vh.
gén a korcsmáros ült (K. L.) ; külön. a falunak vmire hirtelen felugrik ; felvetni magát a kocsira,
magasabban fekvő széle, vége ; ott lakik afelvégen. a lóra. Innen : Felvetés, fn.
Felvehető, mn. amit fel lehet venni, el lehet Felvét, Félvétel, fn. 1) vminek a földről fel-
fogadni ; f. pénz. emelése ; 2) bizonyos pénznek kellő használat
Felver, cs. 1) ütésekkel vmit ráerősít ; patkót a végett magához vevése ; kölcsönfelvétel ; 3) (ttud.)
ló lábáraf.; 2) csapkodva, verve eszközli, hogy vmely pörnek tárgyalás alá vétele ; 4) (bölcs.)
magasabbra szálljon ; lapdát f.; felverni a port, a olyan tétel, mely még nincs ugyan bebizonyitva,
sarat; 3) zárát felszakítva kinyitja ; boltot, mag- de melyet egy másiknak bebizo nyitása végett
tárt, pincétf.; 4) beverésre felhasznál ; félnap alatt igaznak veszünk fel (hypothesis).
500 szöget f.; 5) erös keverés, csapkodás által Felvet-ödik, k. 1 ) belerő által feldobatik ; f. a
vmit megkeleszt ; felverni a tésztát, a tojás fehérét ; tűzhányóból a lavatömeg ; 2) á. é. magasabban
6) á. é. a) álmából felébreszt, felriaszt ; f. vkit első fekvő helyre ugy véletlenül felmegy ; néha csakf.
álmából ; ő verte fel ma a vidám pacsirtákat ( Szel . az ember Pestre is. -tet, cs. löpor által légbe röpit-
L.) ; b) (vad.) a nyugvó vadat felkergeti ; felverni tet ; aknát, hajót felvettet.
a nyulat, a foglyokat ; c) árverésnél vminek árát Felvevés, fn. cselekvés, melynélfogva vmit fel-
nagyon magasra emeli, mindig többet igér, mint veszünk.
az előtte szóló ; felverni az árverezett holmi árát ; Felvezet, cs. magasabb helyre vezet ; lovat fa
d) nagyon sürün benövi ; felverte a tarackföldein- partra. Innen : Felvezetés, fn. -ö, fn. (ht.) legalsóbb
ket; gyom veri fel nyájas udvarát (Ar.) . -ekedik, rangú altiszt, aki után még csak a közlegény van.
-gödik, k. 1) nagy fáradsággal jut fel vmely ma- -, mn. magasabb helyre vezető ; f. ut.
gasabban fekvő helyre ; nagynehezen f. a hegyte- Felvidám-it , cs. vkit vidámságra gerjeszt ;
tőre; 2) á. é. fáradsággal jólétre vergődik. szomorkodót f. Innen : Felvídámitás, fn. -ul , k.
Félvers, fn. 1) vmely versnek a fele ; 2) vers- vidámságra gerjed ; f. a vig társaságban. Innen :
alak, mely egy másiknak egy részéből áll ; pl. az Felvidámulás, fn.
adonisi vers félvers, mert a hatméretünek két Felvidék, fn. magasabban fekvő tájék, vidék ;
utolsó lábából áll. a felvidéken lakni ; felvidékre költözködni. Innen :
Fel-vértez, cs. vérttel, mellvassal ellát, felsze- Felvidéki, mn.
rel ; egy lovas ezredet f. -vés, vmit vésve felmetsz ; Felvidit, 1. Felvidámít.
a padrafelvésni nevét. Felvidul, 1. Felvidámul.
Felvesz, A) cs. 1) lent, földön heverő holmit Felvigyáz, k. vmire felügyel, vminek gondját
kezébe fogva felemel ; földön heverő papirszeletet viseli ; f. a méhekre, gyümölcsfákra. Innen : Felvi-
f.; 2) ruhafélét magára vesz ; felvenni az uj ruhát ; gyázás, fn. -at, fn. felügyelet, szemmel kisérés ;
3) vkit magához fogad; felvenni a szegény, elha- felvigyázat alatt tartani vkit. -ó, fn. személy, aki
gyatott árvát; 4) társaságba fogad ; ôt nem veszszük vmire felügyel, felvigyáz.
fel közénk ; 5) vmely pénzt kellő használat végett Felviharzik, k. vihar módjára felkerekedik ;
átvesz vkitöl ; kölcsönt f.; felvenni a fizetését ; 6) egyszerre felviharzott aforradalom.
(ttud.) tárgyalás alá vesz ; felvenni vki pörét ; 7) a Felvilág, fn. minden, ami a földszinén, v. a
csapást felfogja ; 8) (vad.) bizonyos erdőrészt, fölött van.
wint meghajtandót körülfog ; 9) á. é. a) szivére Felvilágit, Felvilágosit, cs. 1) vmely sötét
vesz; felvenni a tanitást; b) vmit nehezteléssel testet világossággal eláraszt ; a nap felvilágosítja
 Fel 394 ― Fel

a bolygókat ; 2) á. é. a) az ész homályát eloszlatja ; Felvonó, mn. 1) vmit magasra emelő ; 2) felvo-
f. vkit; b) vmit kellően megmagyaráz ; könyvben a násra alkalmas, felvonható ; f. hid, ajtó.
nehezen érthetőhelyeket felvilágosítani; c) vmely ho- Felvonogat, cs egymásután felvon.
mályba burkolt, titok fátyolával fedett dolgot vki- Felvontat, cs. magasabban fekvő helyre, fel-
nek kellőleg elmond ; világosíts fel bennünket efelől felé vontat ; terhelt tölgyfahajót gőzössel f.
a dolog felől. Innen : Felvilágosítás, fn. Fel-zabál, cs. zabálva, mohón felfal vmit. -zab-
Felvilágos- odik, k. sötétség, homály eloszlik ; láz, -zaboláz, cs. zablával felszerel. -zajdul, 1.
á. é. a) az ész homálya eloszlik ; b) titokba bur- Felzúdul.
kolt dolog napfényre jö, valódi szinében tünik fel ; Felzár, Felzárol, cs . bezárt ajtót, szekrényt
f. a dolog. -odott, mn. 1) kellőleg kimivelt, tudo- felnyit; ajtót f. -ul, k. rosz záru, v. helytelenül
mányos ; 2) nem bigott, nem babonás ; f. ember, bezárt ajtó felnyílik.
század. Innen : Felvilágosodottság, fn. -ul, Felvilá- Felzászlóz, cs. zászlókkal diszít, felékesít.
gosodik. Felzavar, cs. vmit zavarossá tesz ; felzavarni a
Felvilágosult, mn. a. m. felvilágosodott. In- vizet; á. é. a) vmely dolgot bonyolodottá tesz ; b)
nen: Felvilágosultság, fn. forrongásba hoz ; felzavarni a vért, a kedélyeket;
Felvillámlik, k. villámként feltünik, ellobban ; c) nyugalmában vkit háborít ; felzavarni a csen-
f. a meggyúlt lőpor. desen alvót; felzavarni vki lelki nyugalmát. Innen :
Felvillan, k. villanva fellobban ; f. az elsütött | Felzavarás, fn. -odik, k. zavarossá lesz ; f. a bor, a
fegyver; á. é. vmely gondolat, eszme hirtelen jö salakos viz.
elő; azon gondolat villant fel agyában. Felzék, fn. 1) a. m. emelvény ; 2) (bibl.) isten-
Felvillanyoz , cs. villanynyal felszerel ; á. é. nek szentelt adomány ; 3) (b. ) a) a mivel az ezüst
tevékenységre lelkesít, jó kedvre derít ; a hadve- tisztitásnál a törlék lehuzatik ; b) lágy fából ké-
zérjelenléte felvillanyozta a katonákat ; a jó zene szült két lábnyi hosszú, három hüvelyk széles,
felvillanyozza a mulatókat. nyéllel ellátott egyengető, melylyel a mosacsolás
Felvilláz, cs . villára szurdal, villával felszed ; kormányoztatik.
tálban levő húsdarabokat f. Felzend- it, cs . zendülésre, mozgalomra ösztö-
Felvirad , k. (személyt.) hajnalodik , nappal nöz ; felzenditni az elégületlen alattvalókat. Innen :
leszen ; nyáron már félnégykor f.; á. é. 1) álmából Felzendítés, fn . -ül, k. zajos mozgalomra támad,
feleszmél, felébred ; szerencsétlen napra felviradni ; különösen a felsőség ellen, zajt üt ; felzendülni a
2) jobb sorsra vergödik ; majd nekünk is f. még. királyi hatalom ellen. Innen : Felzendülés, fn.
Felvirágoz, cs. virágokkal felékesít, felszerel ; Felzet, 1. Fölzet.
kalapot, mennyasszonytf. Félzöld, mn. zöldes, világos zöld színü.
Félvirágzik, k. virágok nönek rajta; f. a fa, Felzörömböl , cs. zörömböléssel felébreszt, fel-
a növény ; á. é teljes kifejlődésnek indul ; némely riaszt ; alvótf.
nemzet kereskedelme , müveltsége még a középkorban Felzúd-it, cs. 1) zugó mozgalomba, zajongásba
felvirágzott. hoz; a nagy szél felzúdítja a tenger hullámait; 2) á.
Felviraszt, A) cs. uj napra ébreszt ; ha az Isten é. zúgásra indit; izgató beszéddel felzúdítni a népet.
holnap f. bennünket; B) k. az éji időt virasztással Innen : Felzúdítás, fn. -ul, k. 1) zúgva felindúl,
tölti ; éjfél után két óráig f. zajongásba jö ; szélvész alkalmával f. a tenger ; 2)
Felvirrad , Felvirraszt , 1. Felvirad , Fel- kellemetlen érzelmeit zajongással nyilvánítja ;
viraszt. erre felzúdult az egész nép. Innen : Felzúdulás, fn.
Felvisz, cs . emeltebb, magasabb helyre visz ; Fel-zsákol, cs . vmit zsákba rak , szed fel ;
f. az emeletre; hajón f. vkit Pozsonyba ; á. é. a) burgonyát f. -zsombikol, cs. a. m. felhancsikol.
ügyét felső helyre felebbezi ; felvinni a pört a ? Fém, fn. minden idegen résztől megszabadult
minisztériumhoz ; b) vminek árát felemeli ; a szá-
razság nagyon felvitte a buza árát; c) magas han- éredarab, fényes, nyujtható ásvány, arany, ezüst,
gon énekel ; nagyon felviszi az éneket ; d) (szój .) réz, vas stb. tiszta állapotban. -arany , fn, vegyü
letlen állapotban levő arany, -dék, fn. (ásványt. ) a
felvitte Isten a dolgát, jó dolga van.
Felvitel, fn. 1) magasabb helyre vitel ; 2) á. é. fémek sajátságával nem biró ére (metalloid). -éleg,
vmi árának felemelése. fn. (vt.) vmely fémnek az élenynyel való vegyülé-
Felvitorláz, A) cs. vitorlával felszerel ; tengeri séből származott test, közönségesen rozsda. -ez,
hajót f.; B) k. vitorlás hajón éjszaki irányba ha- vmely fémmel bevon. -gyártan, fn. fémek keze-
józ ; f. a jeges tengerig. lését, feldolgozását tárgyaló tudomány. -halvag,
Felviz, fn. (gép.) folyam vize, mely a gép ke- fn. (vt.) vmely fémből nyert halvany. -készit-
mény, fn . különféle használatú eszköz fémből.
rekeire felülről özönlik.
Felvizsgál, cs. 1) felsőbb tekintély egy már -le, fn. (ásványt.) fehéres színü nemtelen fém.
egyszer megvizsgált dolgot ujra megvizsgál ; 2) † Fémlik , k. fémképen ragyog , fénylik ; f. az
a. m. birál. Innen : Felvizsgáló, fn. üveg, ha a nap rásüt ; (km.) nem mind arany, ami
Felvon, cs. magasabb helyre, v. felfelé von ; fémlik.
függönytf.; (haj.) vitorlát, horgonyt f.; felvonni á Fém-uyomat, fn. kép , mely először vmely
sátort, sátort felállitani. Innen : Felvont, mn. fémre volt metszve , és erről nyomatott le. -ragasz,
Felvonás, fn. 1) felfelé, magasabb helyre vo- fn. 1 ) ragasz, melylyel egyik fémet a másikhoz
nás ; 2) a szindarab egy- egy förésze, melynek lehet ragasztani ; 2) fémvegyülékből készitett ra-
kezdetével felvonják a külső függönyt; első, má- gasz. sav. fn. (vt.) vmely fémből nyert sav.
sodik f. -köz, fn. két felvonás közötti időfolyam, -szinités, fn. a fémnek az ércrögből való kivá-
mely alatt zenélni szoktak. -os, mn. felvonásból lasztása.
álló; háromf. vigjáték. * Femzs, mn. a. m. fölösleges.
 Fen 395 - Fen

Fen, ih. magasban, felül (a fel-töl abban kü- | kivájt helye ; 2) á. é. vmely család legutolsó, leg-
lönbözik, hogy ez magasba való mozgást, a fen ifjabb gyermeke, midőn gyaníthatólag már több
pedig magasban lételt jelent ; pl. feljár és fenjár ; nem leszen. -fonál, fn. (haj .) a tenger mélységét
feltart és fentart) ; fen a magasban, a hegyen. mutató kötél ; egy altiszt a fenékfonállal a tenger
Fen, cs. metsző eszközt csiszolva élesít; kést, mélységét méri (Jók.) . -fűrész, fn. a hordó, kád
bicskátf.; kardot fenni vkire, támadásra készülni stb. fenekének kifürészelésére használható fűrész.
vki ellen ; (szój.) igen feni a fogát, szájhősködik ; -gerenda, 1. Alapgerenda.
fogátfenni vkire, v. vmire. Fenék-gyalu, fn . (msz.) az asztalosok rövid,
Fene, fn. (nt. msz.) növényszerveken előforduló vastag gyaluja. -hullám, fn. (haj.) fenékig ható
csík (vitta). Innen : Fences, mn. hullám (Grundsee). -buzó , fn. (msz.) fogóféle
Fene, fn. 1) az állatok testét emésztő kóranyag, eszköz, melylyel a bodnárok a fenékre ráérösitik
máskép: rák ; holt fene ; farkas fene ; nedves, szá- a dongákat. -karó, fn. 1. Alapkaró.
razfene; 2) káromkodó szó, mely a manó, vagy Fenékkerités, fn. á. é. egyszerű dolognak nagy
ördög szókkal hason jelentésü ; (szój .) egye meg a hühóval, szószaporitással való előadása.
fene; a fene essék belé ; ne egyen már a fene, ne Fenékkö, fn. a. m. alapkö.
garázdálkodjál ; a fenét! mindegy fene, a. m. mind- Fenékkőszál, fn. alapul szolgaló hosszudad,
egy; vigyen már afene ; egyen meg a magad fenėje ; nagy ködarab ; á. é. minden, ami vminek erős,
egyen meg afene olyan apróra, mint a mák; egye legyőzhetlen alapját képezi ; (egyh. ének) ez az a
meg afene, meddig ki van a csizmából ; fityfene ; fenékkőszál, melyen hitünk épül.
vizen kullogó fene ; tót fene ; mándoki fene; kadar- Feneklet , fn. vminek alja , fenekére szállt
kutifene ; apró, fias fene; veszett fene; kiront, mint salakja.
a veszett fene a cimbalomszóra (Szel. L.) ; kell a Feneklik, k. 1) vizi jármű a folyam, a tenger
fenének, v. afenét, v. fészkes fenét, nyomatékosabb fenekét érinti ; zátonyra feneklett a hajó ; 2) kocsi,
tagadás kifejezései ; jó a fene, aki megeszi, akkor szekér tengelyig érő sárban sem ide , sem oda
használtatik, ha vkit jónak mondanak, kire a nem mehet ; 3) á. é. dolgában megakad, semmire
szóló haragszik ; (km.)fene is szereti a kis malacot. sem megy.
-; mn. vad, ragadozó, pusztitó ; fene vad, állat ; Fenék-mérő, fn . zsinórra akasztott ércgolyó,
fene természet; fene rüh ; fene ember, a. m. nagy melylyel a vizek mélységét mérik , máskép : fe-
kópé. nékfonal. -ok, fn. vminek föoka, alapoka. -oldal,
Fenebb, ih. a. m. magasabban, felebb. Innen : fn. (mt.) a. m. feszitő.
Fenebbi, mn. Fenék-pontjel, fn. (gyakorlati mt. ) a felmé-
Fenebogár, fn. (állatt.) a lovakat kinzó légy- rendö földbe a vonal kijelölése végett bevert karó.
fajú bogár, bögöly. -szappan, fn. sziksóval készitett debreceni szap-
Feneget, 1. Fenyeget. pan. -szin, 1. Alapszín.
Fenek, Fenék, fn. tt. feneket ; ált. vminek alja, Fenék-támasz, fn. (ép.) gerenda, mely vmely
alapja ; fenekestül felforgatni ; külön. 1) vmely öb- épületnek alapul szolgál. -telen, Feneketlen .
lös edény alja ; tál. hordó, kád feneke; hajófeneke ; Fenék-tojás , fn. tojás , melyet a fészekbe
(szój .) fenekig felhajtani a poharat ; a pohárfene- tesznek, hogy a tojós tyúk oda tojjék. -vas, fn,
kére pillantani, borozgatni ; 2) vmely mélység leg- félgömbded tetejü vasülő , melyen a rézmivesek
alsó része ; folyam, kút, tenger feneke ; pokol feneke; a rézfazék fenekét alakítják. -viz, fn. lapályos
(szój.) menj a pokol fenekébe ; 3) á. é. alfel ; ülj a helyeken , pincékben a földböl felszivárgó viz.
fenekedre; a fenekére verni vkinek; 4) (szój.) nagy - vonó, 1. Fenékhuzó.
feneket keríteni a beszédnek, a dolognak, messze Fenemlitett, Fenen, 1. Fennemlített, Fennen.
kerülni a dolognak, egyszerű dolgot nagyon ter- Fenerüh, fn. keleten előforduló rühféle küteges
jedelmesen előadni . Innen : Fenekes, mn. ragály, bélpoklosság (elephantiasis) .
Fenék-alj, fn. vmely öblös edény fenekének Fen-érzet , fn. az érzelem magasabb röpte ;
alsó része, mely a földdel van érintkezésben. -bil- ereje fenérzetében (Köles.).
lentyü, fn. (gép.) a gép fenekén csapféle billen- Fenés, mn. fenétől bántott, meglepett; f. orbánc,
tyü, melyen a vizgőzt stb. szokták kiereszteni. üszög .- edik, k. hovatovább jobban elharapódzik a
-cifra, fn. cifrázat vmely edény fenekén. -darab, rákfene. -en, ih. a magyar köznép különféle ér-
-deszka, fn. vmely edény fenekét képező deszka. telmű szók helyett használja ez igehatározót , s
Fenekedik, k. agyarkodik, bosszúállást forral mindig a hangnyomattól függ annak jó, v. rósz
vki ellen. Innen : Fenekedés, fn. értelme, pl. f. csinálni meg vmit, annyit is tesz,
Fenék-él, fn. (haj.) a hajó aljának azon része, mint jól, annyit is, mint roszul csinálni meg vmit ;
hol a bókonyok legélesebb hajlása van. f. hajtani a lovakat, gyorsan, v. ügyetlenül haj-
Fenekel, cs. vminek feneket csinál; hordótf. tani stb.
Fenéképület , fn. az épület földalatti része, Feneség, fn. 1) vadság, kegyetlenség ; fene
alapja. gyanánt rongáló sajátság ; nem szünék a clerus
Feneketlen, mn. és ih. 1 ) fenék nélkül való ; f. ezen szegény haza ellen szokott feneségét gyakorolni
hordó, bura; 2) á. é. a) nagyon mély; f. sár, ten- (G. K.) ; 2) ( alj .) baj, rosz dolog ; az ám a feneség!
ger; b) telhetetlen ; f. kivánság (D. A.). Innen : Fene-vad, fn. ragadozó vad állat ; á. é. tigris-
Feneketlenség, fn. természetű kegyetlen ember. -var , fn. feneféle
Fenekez, cs. feneket csinál vminek ; kádat, kóranyag által képzödött var.
hajót f Fenez, 1. Fennhéjáz.
Fenékfa, fn. vminek fenekét képező fa, deszka. Fenéz, cs. fenével káromkodik.
Fenékfal, 1. Alapfal. ** Fenke, 1. Fenkő .
Fenék- fészek, fn. 1) (ép.) az épület fenekének | Fenkely, mn. fennhéjázó, kevély.
 Fen 396 - Fen

Fenkö, fn. hosszúkás, csiszolt kö, melyen be- , nem f. Innen : Fennjárás, fn. Fennjáró, mn . á. é.
retvát, kaszát s más metsző szerszámot szoktak fennjáró bölcselkedés (Fal.).
fenés által élesíteni ; (km.) halkkal jár, mint a Fennkép, fn. a. m. eszménykép. Innen : Fenn-
fenkő a kaszán. képi, mn.
* Fenköl, mn. a. m. gyönge, erőtlen. Fennkölt, mn. 1) magasztos, fenséges ; fennkölt
Fenn, 1. Fen, ih. érzelem ; álmaid szépek és fennköltek, oh hazám !
Fennakad, k. 1) magasabb helyen függve ma- (K. L.) ; 2) fennhéjázó, kevély.
rad ; a lapda fennakadt a fán ; 2) ugy elakad, hogy ? Fennkürt, fn. kürtféle fuvó zeneeszköz (haut-
sem előre, sem hátra, semjobbra, sem balra nem bois) . Innen : Fennkürtös, mn.
mehet ; f. a szekér a sárban ; 3) á. é. vmin meg- Fennlábbó, Fennlábó, mn. 1) a vizet lábalva
botránkozik; minden csekélységenf. nem fekve uszó ; 2) (nt. msz.) a viz szinén lebegő.
Fenn-áll, k. 1) magasabb helyen áll; f. a hegy- Fennlát, k. fennhéjáz, nagyra tartja magát.
tetőn ; 2) megvan, még nem dült össze, létezik ; Fenn-lebeg, k. 1 ) fent a légben lebeg ; f. a ma-
Komárom vára még most is f. Innen : Fennállás, fn. gasra tüzött zászló ; 2) cseppfolyó test felszinén
Fennálló, mn. -állva, ih. álló helyzetben , nem lebeg ; a csolnak f. a zajgó tengeren. -lég, fn. a
fekve, nem ülve ; f. olvasni ; (tréf. szój.) hogy vet- föld szinétől magasabban fekvő lég. -marad, k. 1)
ted ezt a kalapot ? fennállva, akkor használjuk, magasabb helyen marad ; ő fennmaradt a hegyen;
midon vminek árát nem akarjuk megmondani. 2) nem vesz el, nem semmisül meg ; hire, neve,
-címzett, mn. aminek, v. akinek címe fenebb van emléke f. örökké; 3) felhasználás nélkül megma-
kitéve, megemlítve ; a f. könyv . -csapongó, mn. | rad ; a kelméből fennmaradt három rőf; a napi
magasban csapongó; f. álmak (K. L.). -dobogó, költségekből fennmaradt 50 krajcár ; 4) bizonyos
mn. magasult érzéstől fennyen dobogó (szív). ideig virraszt; f. reggelig, éjfélig. -repül, k, a ma-
-döbörgö, mn. fenn a légben döbörgo ; a légben gasban repül ; a sas f. a légben. -sip, -sipos, 1.
fenndöbörgő párafény (Vör.) . -ebb, -ebbi, 1. Fe- Fennkürt, Fennkürtös.
lebb sat. Fennsö, 1. Felső .
Fenn-emlitett, mn. előbb említett, v. fenebbi Fenn-szárnyal, k. a madár magasan repül ; á.
sorokban leírt ; af. kitétel, kifejezés. é. gondolkodásban, beszédben felleng. Inn.: Fenn-
Fennen, ih. büszkén, fennhéjázva, fennyen ; f. szárnyalás , fn. Fennszárnyaló , mn. -szavuság,
beszél; no csak ne oly f.; büszke f. fn. tulajdonság, melynélfogva vki suttogó, halk
Fennérintett, mn. elöbb pár szóval megemli- hangon nem képes beszélni. -szó, fn. közönséges
tett; a fennérintett tárgyak. beszédben szokásos hangon, nem suttogva kiej-
Fennez, 1. Fennhéjáz. tett szó. -szóval, ih. a közönséges beszédben
Fennforgó, mn. jelenleg vitatott, tárgyalt, di- szokásos hangon, fennhangon ; fennszóval mon-
vatos; a f. ügyben itéletet kimondani. dani vmit. -tart, cs. 1) magasra tart ; fenntartani
Fennforog, k. 1) vitatás, tárgyalás alatt van ; a lobogót, kezét ; 2) megvéd, megótalmaz ; sokáig
most az őügye forog fenn ; a becsület, az élet forog fenntartani magát ; fenntartani az ostromlott várat;
fenn ; 2) divatban van, közkeletnek örvend ; most 3) maga, v. más számára kiköt ;_ezt magamnak
Pesten ez a szójárás, az a hir forog fenn. tartom fenn. Innen : Fenntartás, fn . Fenntartott, mn.
Fennföld, fn. a tenger szinénél jóval maga--uralkodik, k. a többiek felett elönyben van,
sabban fekvő, különben lapályos földterület. előjogot élvez (praedominare). Innen : Fennuralko-
Fennhagy, cs. 1) magasabb helyen hagy ; a dás, fn. -usz, fn. (nt.) a viz szinén lebegő növényfaj
fán fennhagyni a madárfészket ; 2) nem rombolja a harasztok közöl; szárnyas f. (salvinia natans).
le, nem semmisíti meg : fennhagyni az ellenség által -úsz, -úszik, k. cseppfolyó test felületén úsz, v.
állitott emlékoszlopot; fennhagyatott neki a felebbe- | úszik ; némely növény f. a viz szinén. Innen : Fenn-
zési jog. uszó, mn. -van, k. 1) épségben van, nem semmi-
Fennhang, fn. 1) a közönséges beszédnél szo- sült meg ; még most is f. a hire ; 2) még nem
kásos, hallható és nem suttogva ejtett hang ; fenn- fekszik, ébren van ; atyám még most is fennvan.
hangon tanulni ; 2) (zene) magas hang (tenor). Fenny, fn. a. m. fennhéjázás ; a kölcsönt nagy
-zó, mn. emelkedett hangú ; fennhangzó szavakkal fennyel visszakéri (Fal.).
a csatát intézte (K. K.) . Fennyen, Fennyedén, 1. Fennen.
Fennhatóság. fn. vki fölött és vki által gyako- Fenöszij, fn. erősen kifeszített szíj , melyen a
rolt fensőségi hatalom ; Oláhország a török szultán beretvát szokták fenni.
fennhatósága alatt van. enpor, fn. csiszolásra használható, v. csiszo-
lás által lehullott különféle anyagú por.
Fennhéjáz, k. héja madár módjára magasan Fenség , fn. 1 ) másokat felülmuló magasztos
száll ; á. é. magasra lát, kevélykedik, magasan tulajdonság ; gondolat, jellem fensége; 2) uralkodó
hordja fejét. Innen : Fennhéjázás , fn. Fennhéjázó , házból származott személyek címe; királyif. Inn.:
mn. a fennhéjázó bátorság tudomány nélkül önnön Fenséges, mn. Fenségesen , ih.
kárára erőlteti az embert (Fal.) . Fensöség, 1. Felsőség.
Fennhord, Fennhordoz, cs. 1) magasra fel- Fénszaru , fn. szaru , melyben a fénkövet
tartva hord ; 2) puska, v. más löveg a kitüzött tartják.
célnál magasabban hord ; ez a puska nagyon f.; Fenszij , fn. a borbélyok által használt szij-
3) (szój.) á. é. fennhordani fejét, orrát, kevély- készlet, melyhez a borotvát fenik.
kedni. Fent, 1. Fenn.
Fennjár, k. 1) fenn a légben magasan lebeg, Fentereg, k. 1 ) hentereg, fentereg ; 2) láb alatt
száll ; f. a sas, a héja ; 2) gyengélkedő, v. javuló jár-kel, máskép : tenfereg; ülj le, ne fenteregj láb
beteg nem fekszik ; édes atyám megbetegedett, ha- alatt.
 Fen 397 Fény

Fentes, mn. magasas, kissé emelkedett ; f. hely. | kerülő ; f. háztartás ; b) dicső, kitünő, nagyszerü ;
Fentö, fn. 1) + vastag száru dárda, melylyel f. sükert aratni ; f. tett, diadal; c) nagy fizetésü,
főképen hajitásra éltek ; a gallus fentők visszacsa- méltóságu ; f. állás. Innen : Fényesen, mn. Fénye-
pódtak (H. E.) ; 2) a kerék küllője ; 3) fonat, füzér, sség, fn. - edik, k. fényessé leszen. Inn.: Fényesedés,
koszorúba fonott hagyma ; két fentő foghagyma ; fn. -it , cs. fényessé, ragyogóvá tesz. Innen :
4) á. é. a. m. fenékfészek ; 5) mézzel , mákkal ké- Fényesités, fn.
szitett sütemény. Fényesitö, mn. amivel fényesítni lehet ; f.kefe;
Fentö-fü, fn. (nt. ) száritva a fémedények su- f. máz. --, különféle anyagú szer, melylyel fénye-
rolására használható fü. síteni szoktak ; 5 krajcár ára csizmafényesitő.
Fentúsz, 1. Fennúsz. -vas, fn. a timárok börfényesitö vaseszköze.
Fenül, k. vaddá leszen, szilajodik, vadul. Fényes-kapu, fn. á. é. az osman török biroda-
Fény, fn. tt. t; 1) finom, ätherszerű anyag, lom kormánya, különösen a nagyvezír palotája.
mely szemeinkbe hatva, eszközli , hogy az elöttünk kedik, k. fényben ragyog, tündöklik ; (egyh.) az
levő tárgyakat meglássuk, máskép : világ, vilá- örök világosságfényeskedjék neki ; á. é. jeles minö-
gosság; a nap, a csillagok fénye ; verőfény ; vakitó ségével kitünik ; ez a férfi sok szép tulajdonsággal
fény ; (km.) a bagoly is fényre néz ; 2) némely f. Innen : Fényeskedés, fn. -köszén, fn. (ásványt.)
sima testnek azon tulajdonsága, melynél fogva az fénynyel biró, zsirkás tapintatú köszén. -porta, I.
elötte levő tárgyat benne meglehet látni ; a tükör Fényeskapu.
fénye ; a csizma , butor fénye ; a gyémánt játszi Fényességes, mn. nagy fényü ; ƒ. nap; á. é. a.
fénye, ragyogása ; fényben uszó szemek ; 3) szem fé- m. dicsőséges ; f. uralkodó.
nye, a szem közepén lévő kis kerek nyilás, láta, Fényesül, 1. Fényesedik.
latab (pupille) ; (szój .) ugy szereti, őrzi, mint szeme Fényes-vasére, fn. ércrög, melynek vastartal-
fényét ; 4) á. é. a) fényre hozni, deríteni vmit, köz - ma különös ragyogó fényben tűnik elö.
tudomásuvá tenni ; b) költséges, pazar életmód ; ? Fényész, fn. tt. -t ; a. m. látszerész.
fényt üzni, pazarfényben uszni ; c) dicső, virágzó, Fényez, cs. ált. a. m. fényesít ; külön. 1) fabú-
kitünő állapot ; nagy fényre küzdeni fel magát, tort fénymázzal fényessé tesz ; fényezett és aranyo-
emelkedni. zott szent asztal (Prot. lap) ; 2) követ csiszolás által
Fény- ár, 1. Fényözön. fényesít. Innen : Fényezés, fn. -et, fn. bútornak,
Fény-bogár, fn. (állatt.) sz. jánosbogár, mely könek stb. mesterségesen előállitott fénye. -ö, mn.
sötétben fénylik. -degel, k. a. m. fénylik . -dús, 1) aki vmit fényez ; 2) fényezésre használható.
mn. nagyon fényes. Fény-fehér, fa. és mn. vakitó fehér szín. -fok,
* Fenye, fn. a. m. fene. fn. a fény különböző nagysága. -futás, fn. 1. Fény-
Fénye, fn. (állatt.) fényes pikkelyü halfaj . iszony.
Fényecske, fn. (állatt.) repce fényecske, fémes Fény-golyó, fn. ált. fényt sugárzó teke, milyent
zöldszínű csillámló bogárka a téhelyröpük rendé- a tüzjátékoknál is röpitenek fel ; külön. (ht.) tü-
ből (nitidula aenea). zes golyó , mely éjszaka vmely test világitása
Fényeg, fn. fénymáz, fényesítő anyag (lack). végett lövelik ki. -göncölösség, fn. a. m. fény-
Fenyeget , k. ált. vkit büntetéssel ijesztget, sarkitás. -görbület, fn. (ttan.) a világsugárnak az
akar vmitől visszatartani ; halállal, büntetéssel, ve- egyenes iránytól való elgörbült iránya. -hajlás,
réssel, börtönnelf.; külön. roszalásának kifejezése fn . (ttan.) különböző sürüségü testen átsudamló
végett mutató ujját egyenesen kifeszítve, v. kezét világsugárnak az egyenes iránytól való elhajlása.
ököllé idomítva, karját előre, hátra mozgatja ; -homály, fn. némi homály, mely bizonyos testek
ököllel fenyegetni ; (km ) ki sokat fenyeget, soktól fényénél zománcként tünik fel. -idom , fn. egyes
félhet. Innen : Fenyegetés, fn. Fenyegető, mn. -öd- testekről, pl . üveghasábról visszaverődött, v. ezen
zik, -özik, k. többször fenyeget ; kártevéssel f.; átmenő fény különféle alakja.
(km.) ki ártani akar, nem fenyegetődzik. Innen : Fényir-ás, fn. uj találmány , melynélfogva a
Fenyegetődzés, Fenyegetőzés. leveendő tárgy a gyüjtő lencse megé állitott és
Fényehagyott, mn. ami fényét elvesztette ; f. szükséges szerekkel megnedvesített üveglemezre
zászló. a napfény által rajzolódik le (photographia). -da,
Fényel- eg, k. 1) fényben uszik, fény sugárzik fn.különösen elkészitetthely, terem, hol fényirással
ki belőle ; f. a szépen kicsiszolt fegyver ; 2) á. é. foglalkoznak. -ó, fn.fényirással foglalkozó személy.
pompázik, (idegenesen szólva) brilliroz; f. mint Fény-iszony, fn. (kórt. ) szembetegség, mely-
egy páva. -gés, fn. fényben uszás, pompázás. -gö, nélfogva a szemek a világosságot nem tudják ki-
mn. fényben uszó, pompázó ; lelkesültsége merész állani. Innen : Fényiszonyos, mn. -it. 1. Fényesít.
és fényelgő, mint a legfestvények (K. L.) . Fenyit, cs. ált. büntet ; külön. 1 ) testi büntetéssel
Fény -ellenzék, Fény- ellenző, fn. ált. minden- illet vkit ; 2) féken tart, rakoncátlankodni nem
féle lap, mely szemeink elöl felfogja a világsuga- enged. Innen: Fenyités, fn. Fenyitő, mn.
rat ; külön. gyertyaellenző. Fenyiték, fn. 1) elkövetett kihágásért, bünért
Fényellik, 1. Fénylik. kiszabott enyhébb (inkább javító) büntetés ; meg-
Fenyer, fn. tt. -t ; 1) lóhere ; 2) 1. Fenyér, 1) . érdemlett fenyitékkel büntetni vkit; 2) a. m. fegye-
* Fenyér, fn. 1) (nt.) vizenyös helyeken te- lem; f. alatt tartani az ifjút. -ház, fn. hatósági
nyésző vékony szálu fü, hinár ; 2) vizenyös hely; épület , melyben a bünösöket különféle módon
3) (vad. ) sik bokros tér. Innen : Fenyeres, mn. szokták fenyíteni.
fenyerrel benőtt. Fenyítetlen, mn. meg nem fenyített, fenyítés-
Fényes, mn. 1) fényt árasztó, sugárzó ; f. tükör ; sel nem bünhödött ;f. gonosztevő.
f. érc; f., mint a nap ; verőfényes ; 2) világos ; f. Fényítő, fn. különféle szer, melylyel egyetmast
nappal kirabolni vkit; 3) á. é. a) nagy költségbe | fényesítni szoktak ; csizmafényítő, vasfényítő.
 Feny 398 Feny

Fenyitö- esküttszék, fn. (ttud.) büntető tör- fokát mérik, s mely különösen megmutatja, hogy
vényszék. -ház, fn. a. m. fenyítékház. két világló test közöl melyiknek vagyon nagyobb
Fenyitö-jog, fn. jog, melynélfogva vmely tes- fénye. -nyelö, fn. (ttan.) a reá ható fényt vissza
tület, személy a fenhatósága alatti téren elkövetett nem sugárzó ; f. test, mely érdes külsejü, nem
büntényekért megfenyítheti a bünöst. -szék , 1. csiszolt, nem simított. -oldal, fn. vmely testnek
Fegyszék. azon része, melyet a világsugarak érnek ; á. é. a)
Fenyitö-törvényszék, fn. büntető törvényszék. különös világitásba helyézett része vmely fest-
Fényjog, 1. Ablakjog. vénynek ; b) vmely tárgynak kitünő , kellemes
Fénykedik, k. a. m. fényeleg. része ; vki jellemének csak fényoldalát tüntetnifel;
Fény-kékeny, fn. (ásványt.) fényes, zománcos minden életpályának megvan a magafény- és árny-
kékeny. oldala.
Fénykép, fn. fényirás által előállitott kép ; ta- Fenyő, fn. (nt.) 1) 1. Fenyü ; 2) földi f., a. m.
gadóf., mely legelőször az üveglemezre rajzolódik köszvényfü, dinnyefű, földi tömjénfü.
le, s mely a lerajzolt tárgyat viszásan, ami fehér Fény - özön, fn. nagy fény ; fényözönben uszik a
volt feketén, ami fekete volt, fehéren, s a jobb- terem, midőn nagyon ki van világítva; á. é. nagy
oldalt baloldalon és viszont tünteti elő ; tevőleges pompa, gazdagság. -perje, fn. (nt. ) fényes levelű
f., mely a tagadó fényképről papirra , vászonra növény a perjék közöl (phalaris). -sarkitás, fn.
stb. szinte fény által rajzolódik le ; v. ö . Fényirás. (ttan.) a fénysugárnak különböző oldalain tapasz-
-el, cs. fényképet készit ; külön. vkit, v. vmely talható különböző sajátságai. -sugár, fn. à vi-
tárgyat fényképben vesz le. -ész, fn. fényképek lágló, fénylő testböl kilövelő sugár ; á. é. lelki
készítésével foglalkozó személy. -észet, fn. fény- fensőség kitünősége ; lángeszének fénysugara át-
képek készitésével való foglalkozás. hatotta a félvilágot. -szegés, 1. Fénytörés.
Fényképez, 1. Fényképel. Fényszenv, Fényszomj , fn. fényüzés, pompa
Fény- kergető, mn. fényelegni törekvő, fénylést után való mohó vágyódás. Innen : Fényszomjas, fn.
vadászó; hiú fénykergető. -kerülő, fn. 1 ) fény-
iszonyban szenvedő ; 2) á. é. az emberi társaságot Fényszünet, fn. világló test kisugárzásának
kerülő. -kor, fn . azon kor, melyben vki a hata- vmely ok miatti megszakadása , v. a világsuga-
lom, dicsőség tetőpolcán állott, v. vmi szokás raknak szemeink elöl vmely test által történő
nagyban divatozott ; Napoleonfénykora ; a copfok ideiglenes felfogása ; f. áll be, midőn nap, v. hold-
fénykorában. -korom , fn. a tüzhelyhez közel fogyatkozás van.
lerakodott korom, melynek szurokfényessége van. Fénytan, fn. a. m. láttan.
-korona, -koszorú, fn. a. m. fénykör ; most fény- Fény-teli, mn. tulságos fényü ; á. é. dicsőséges ;
koronádat sötét homály fedi (K. K.). -költő, fn. f. uralkodás. -torlat, -torlódás, fn. (ttan.) a nap
(állatt. ) 1. Bodobács. sugarainak egy helyre való összetorlódása. -to-
Fénykör, fn. 1) köralakú fény, milyen pl. a rony, fn. a tengerbe épitett torony a partok kö-
hold udvara ; külön . szent embereket ábrázoló kép zelében, mely éjjel kivilágíttatva a hajósoknak
feje köré rajzolt sugárkoszorú ; 2) á. é. a) tiszte- utmutatóul szolgál. -tömeg, fn. ált. nagy meny-
letet, hódolatot parancsoló fény, pompa, melylyel nyiségü sugarak együttvéve : külön. (fest.) vmely
vki magát körülveszi ; a fejedelmek fényköre ; b) képnek különös világitásban előállitott része.
tiszteletet parancsoló szellemi fensőség. -zött, mn. Fénytörés, fn. (ttan. ) különböző sürüségü tes-
fénykörtöl övezett. ten átsudamló világsugárnak az elkezdett egyenes
? Fény-lak, fn. fényes, díszes épület, melyben iránytól való eltérése. Innen : Fénytörési, mn. -tan,
vmely fejedelem, v. más nagy ur lakik. -látás, fn. (ttan.) a láttan azon része, mely a fénytörést
fn. (kórt.) szembetegség, amelyben a szenvedő tárgyalja.
maga elött folytonosan fénypontokat lát. -le, fn. Fénytörő , fn. (ttan.) természettani eszköz,
(ásványt.) különféle, de leginkább sötétzöldszínü melylyel a fénytörést eszközlik.
fényes kavicskö ; fekete f. -lebvény, fn. (ttan .) * Fenytös, mn. 1) mocskos, lucskos ; f. ruha ;
fényes világitó, tüzes test, mely a légben roppant 2) a nedvességtől rothadt.
sebességgel röpül, és nagy robajjal hull alá, s Fénytünet, fn. (ttan.) világsugarak által elő-
melyról a természettudósok azt állítják, hogy más idézett tünemény.
égi testről hull földünkre. Fenyü, fn. (nt.) sudár növésü, télen-nyáron
Fényledezik, k. ragyogó fényben tündöklik. zöldelő levelekkel diszlö fanövény a tűlevelűek
Fénylet, cs. a. m. csillogtat ; öneszét és ügyessé- közöl ; balzsamfenyő, bérci- , bors-, cedrus-, ciprus-,
gét akarja fényletni (Wess .). —,་ fn. vmely testböl cirbek- , fehér-, görbe-, gyalog-, henye-, jegenye-,
kisugárzó fény összege. luc-, olasz-, mandola- , sima-, gyántás-, szurok-,
Fénylik, k. fényt sugároz ki, fényben ragyog, vörös -fenyű; boróka- , v. gyalog -fenyü, alacsony
tündöklik ; fénylenek a csillagok ; f. a kicsiszolt növésü cserjenövény ; (szój. ) pattog, mint a száraz
fegyver ; (szój.) fénylik a szeme, mint a macskáé ; fenyű. mn. fenyüfából készitett ; f. deszka,
(km.) nem mind arany, amifenylik. Innen : Fénylés, gerenda.
fn. Fénylő, mn. Fenyü-alja, fn. (nt.) a fenyüfák alatt termö
Fénymáz, fn. fényesitö máz. -ol, cs. fénymáz gombafaj. -alma, fn. a. m. fenyübuga. -bokor, 1.
szétdörzsölése által fényesít vmit ; csizmát, hintót Gyalogfenyü. -buga, fn. a fenyü tokalakú gyü-
f. Innen: Fénymázolás, fn. Fénymázoló, mn. -os, mölcse , bugája , melyben a magvak vaunak.
mn. 1) fénymázzal fényesített ; f. topán ; 2) fény-- cinke, fn. (állatt.) fekete fejű, szürke hátu, fehér
mázt tartalmazó ; f. táĺka. begyű madárka a cinkék közöl. -fa, fn. 1) a. m.
Fény-mérés, fn. a fény fokának megmérése. fenyü ; 2) a fenyü levágott, lehántott, egyenes
-mérő, fn. (ttan.) láttani eszköz, melylyel a fény törzse, máskép : fenyüszál.-, fenyüfából készült;
 Feny 399
fenyufa asztal. -fity, fn. a. m. fenyü buga. -fur-
danes, fn. (állatt.) a fenyőfában rágódó féreg .
Fenyu-gomba, fn. (nt.) a fenyufa törzsén, v.
aljában tenyésző gomba. -gyöngy, fn. a gyántás
fenyüböl gyöngyalakban kiszivárgó sürü nedv,
belőle kátrányt készitenek. -lép , fn. a. m. fenyü-
viasz. -madár, fn. (állatt. ) a gyalogfenyü mag-
vaival élődő madár a húrosok közöl.
Fenyümag, fn. ált bármely fenyünek magja ;
külön. a gyalogfenyükön termő fekete borsalakú
bogyó. nedv, fn. a boróka csipös nedve. -olaj ,
fn. fenyümagból kisajtolt olaj. -os, mn. 1 ) fenyü-
magot tartalmazó ; f. kosár ; 2) fenyümaggal fü-
szerezett ; f. pálinka.
Fenyüs, 1. Fenyves.
Fenyü- szál , fn. sndár növésü fenyüfa különö-
sen levágott és lehántott állapotban. -szender, fn.
(állatt ) fenyüfákon élődő bogár. termö , mn.
fenyőfákkal bővelkedő ; f. vidék. -tinóru , fn . (nt. )
a veresfenyük aljában tenyésző gomba a tinóruk
közöl. -toboz, fn. a. m. fenyübuga.
Fenyü-tömjén, fn. afenyü törzséből kiszivárgó
halvány sárga tömjénféle test. -viz, gyalogfenyü
magjával készitett pálinka.
Fény-üzés , fn. költséges, pompás, fényelgő
életmód; mely nép a magáéban fénylik, annak a
fényüzés élete ( Sz. B. ) . Innen : Fényüzési , mn.
-vagy, fn. fényüzésre hajlandó vágy. -változás,
-változat, fn. (csillag. ) vmelyik égi test fényének
megváltozása. Innen : Fényváltozati, mn. Fényvál-
tozatilag, ih.
Fenyvedéksav, fn. (vt.) fenyüböl nyert sav.
Fenyves, fn. (erd. ) fenyüfákból álló erdő ; ren-
getegf. , mn. fenyüfákkal bővelkedő ; f. vidék,
erdo. -madár, fn. a. m. fenyümadár.
Fény - veszés, fn. világló test fényének elmu-
lása, elhomályosodása. -villanás, fn. (ttan. ) forró
nap után következő, derült nyári estéken látható,
s rövid pillanatig tartó fénynek felvillanása.
Fényzet, fn. vmely testnek csiszolás, mázolás
stb. által, szóval mesterséges uton előidézett fénye.
Fény- zsarátnokok, fn. tb. (ttan. ) a nap tányé-
rán tapasztalható nagyobb erővel világlő helyek
(Sonnenfackeln) .
Fér, k. 1 ) vminek beljében, vagy tetején helye
van, a tér nagysága megengedi, hogy helyet fog-
laljon ; erre a kocsira 20 zsák fér ; á. é. hát férhet
ily harag angyali szivekbe ( Cs .) ; (szój .) nem fér a
börébe, henceg, rakoncátlankodik ; nem fér a fe-
jembe, megfoghatatlan elöttem ; nem fértelméjekbe
(Pázm.), nem birták felfogni ; (km. ) nem fér két
dudás egy csárdában, két kard egy hüvelyben, két
kakas egy szeméten, két egyenlő foglalkozásu sze-
mély ellenséges lábon szokott egymással állani ;
nincs oly rakott szénásszekér, melyre még egy villá-
val nem fér; 2) á. é. a) szüksége van vmire ;
bizony ránkférne egy kis eső ; rád fér egy kis in-
tés; b) vmihez jut , vmi mellett helye van ; nem
tudok a nagy tolongás miatt barátomhoz férni;
pénzhez férni, hozzáférni a dologhoz ; a barátsághoz
semmi hamisság, semmi tettetés nem férhet (Vir.) ;
(szój.) még a jóhoz is hozzáfér a rágalom.
Fére, fn. 1) nagy, ritka, parasztöltésü s csak
gyönge varrás ; felszakgatni, felfejteni a fércet ; 2)
tiltul felvarrot folt. -el, cs. 1) vmit nagy, ritka
öltésekkel gyöngén összevarr, nagyából összeag-
gat; előbb fércelni, azután varrni ; kabátot f.; 2) á.
J Fér
| é. * hímkacsa a nőstényt meghágja. Innen : Fér-
celés, fn. -elö, mn. 1) nagy, ritka, gyönge öltések-
kel varró ; 2) fércelésre használható ; f. cérna.
- mü, fn. 1) tiltul, roszul összetákolt ruhaféle ; 2)
á. é. semmit sem érö, helytelenül szerkeztett iro-
dalmi mü. -tü, fn. vastag, hosszú tü, melylyel
fércelni szoktak.
Fercs-eg, k. folyadék, forrásban levő zsír, olaj
fercs hangon lövel szét, sercseg ; fercseg a forró
zsír, ha viz ömlik belé. -en, k. folyadék, különösen
forrásban levő zsírféle egy fercs hangot adva ki-
lövel ; szememben fercsent aforró zsír.
Feresi, Fercsó, tn. finév, Ferenc kicsinyített
alakja.
Ferde, mn. 1) félszakos, görbe, nem egyenes ;
f. száj ; f. sarkú csizma; ferdére áll a kalapja; 2)
rézsutos, nem függélyes ; f. irány ; f. hajlás; 3) á.
é. nem helyes, oktalan ; f. nevelés, gondolkodásmód.
Innen : Ferdén, ih. Ferdeség, fn.
Ferde-mars, fn. (msz.) hadgyakorlati menet,
midön a tömegben, több egymásután álló sorok-
ban felállitott katonaság első két sora egyenesen,
a többiek pedig szinte két-két sorban ferdén ha-
ladnak azért, hogy az első két sorral egyenes
vonalba jöjenek.
Ferdik, Fereszt, 1. Fürdik, Füröszt.
? Ferdény, fn. (mt. ) négy oldalú mértani sík,
melynek két átellenes oldala egymással párháza-
mos, a másik kettő pedig nem ; (ásványt.) jegec-
alak, melynek egy- egy lapja dülényt képez. -ala-
kú, mn. a ferdényéhez hasonló alakú. -ded , fn.
(mt.) négy oldalú mértani sík, melynek oldalai
nem egyenlők és nem párhuzamosak ; (ásványt.)
jegecalak, melynek egy- egy lapja ferdényalaků.
? Ferdényes, mn. a. m. ferdényalakú.
? Ferdény -háló, fn . (csillag.) csillagzat neve.
-lap, fn. (ásványt.) jegecalak, melynek lapjai fer-
dénydedalakúak. Ínnen : Ferdénylapi, mn. -met-
szet, fn. vmely jegec átmetszete, mely ferdény-
alakot mutat.
Ferdés, mn. kevéssé rézsuntosan álló .
Ferde- szög, fn . (mt. ) 180 fokúnál nagyobb
szög. Innen : Ferdeszögű, mn.
Ferd -it, cs. görbévé, rézsuntossá tesz ; ferdítni
a csizma sarkát; száját ferditni; á. é. vminek ér-
telmét elcsavarja, roszúl magyarázza ; szót, beszé-
det f. -ül , k. ferdévé, rézsuntossá, görbévé lesz.
* Fére, fn. szántóföld, melybe bizonyos meny-
nyiségü magot el lehet vetni ; három vékásfére.
* Fére, ih. a. m. félre.
* Férebeszéd, fn. a. m. félrebeszéd.
Féreg, fn. tt. férget ; tb. férgek ; 1) (állatt.) az
állatok hatodik osztálya, melyhez tartozók fehér
hideg vérüek, gerincetlenek, lábatlanok, s gyürü-
ded izmaik össze- és széthúzása által mozognak
tovább ; büdös féreg , poloska ; fülbemászó féreg;
idétlen-, őszi-, tintás-, zöld féreg ; bab féreg ; sajt
féreg ; (tréf.) héjas féreg , rák; (szój .) fészkelődik,
mint a tormába esett féreg ; (km.) a féreg is meg-
gyűri magát, ha reá hágnak, v. ha tapodják, a leg-
egyszerűbb ember ís védelmezi magát a hatalmas
ellen ; ritka alma, kiben féreg nincs ; minden szép-
nek, jónak vagyon rágó férge ; van férge a szeren-
csének is ; 2) különféle undort gerjesztő, v. kártevő
állat ; csunya féreg; toportyán féreg; külön. tetü;
egész testét ellepte aféreg ; 3) * a. m. farkas ; 4) á.
| é. a. m. ember, (midön ennek tehetetlen voltát
 Fér - 400 Fér

akarjuk kifejezni) ; te féreg, te akarsz ellenem fel- | hangtól különbözik. -kerülő, mn. a férfiak társa-
lázadni! ságától óvakodó ;f. asszony. -kor, fn. vmely him-
Féreg-kór, fn. 1) bélférgektől származott kó- nemű személynek az ifjúság és öregség közötti
ros állapota az embernek és állatnak ; 2) növény- kora, midön legnagyobb erőteljben van. -mag,
betegség, melyben az illető növényt különféle fn. a. m. ondó.
férgek emésztik. -labdacs, fn. a férgek kiirtására Férfiság, fn. férfi tulajdonság, nemző tehetség.
használt mérges labdacs. -láz, fn. (kórt.) a bél- Férfi-szabó, fn. szabó, aki férfiruhát szokott
férgek elszaporodása által előidézett lázas állapot. késziteni. -szokás, fn. nem gyermekhez, nem nö-
-nemü, mn. a férgek osztályához tartozó. -nyel- höz, hanem férfihez illő szokás. -termet, fn. szép,
vük, fn. tb. (állatt. ) állatok, melyeknek nyelve hösies termet. -testvér, fn. bátya v. öcs, fivér.
féreghez hasonló hengerdedalakú. -törzsök, fn. a. m. férfiág.
Féreg-por, fn. 1) poloskák, bolhák stb. kiirtá- Férfiú, fn. a. m. férfi. -1, k. férfiassá lesz ; fér-
sára használható mérges por ; 2) a bélférgek ellen fiult erőnk valót ölel busítlan (K. K.) . -ság, fn. a. m.
használható , poralakú gyógyszer. -szabásu, férfiság.
-szerű, mn. féreghez hasonló, féregképü. -tapasz, Férfi-vágy, fn. a nö nemi vágya. -vágyó, mn.
fn. tapasz, flastrom, melyet a bélférgek ellen a férfival nemileg közösülni ohajtó. -varga, fn. csiz-
hasra szoktak tenni. -üző, mn. a bélférgeknek a mát, férfi-lábbelit készitő iparos.
hasüregből való kiüzésére használható; f. szerek. ? Férge, fn. (állatt.) puhány a haslábuak ren-
Ferenc, tn. finév. -iek, fn. tb. franciskánus déből (vermetus) ; gilisztaf.
szerzetes rend ; kisferenciek, minoriták.- templom, ? Férgény, fn. (állatt. ) a sugárállatok egy neme;
fn. a franciskánusok kolostorához tartozó tem- csöves f. (Spritzwurm).
plom. -tér, fn. a ferenciek kolostora és temploma Férges , mn. féregtől meglepett , féregrágta,
előtti tér, barátok tere. amiben féreg van, pondrós ; f. cseresznye, gyü-
* Féres, mn. téres, amibe sok elfér ; féres tár- | mölcs ; (km.) gyakran a piros alma is férges, szép
szekér. arcú személy is lehet gonosz ; a jó fának is van
* Féretlen, mn. 1) kis terjedelmű, amiben ke- férges gyümölcse, jó apának gonosz gyermeke. —,
vés fér; 2) nyughatatlan ; 3) illetlen. fn. férges gyümölcs ; (szój .) hadd hulljon a fér-
Fereszt, 1. Füröszt. gese, vesszen ami nem jóravaló ; utoljára a férgese
Férfi, fn. tt. -t, v. -at; tb. -k, v. -ak ; 1) ált. is elkel, mikor már nincs miben válogatni, a ke-
hímnemü személy, ellentétben a nővel, férfiak és vésbé jó is elkel. Innen: Férgesség, fn. -edik, k.
nők; (km.) elég szép a férfi, csak azért, hogy férfi; férgessé leszen.
szalma férfi is arany asszonyt érdemel; férfi, ha Fergeteg, fn. szél által hirtelen kerekedett s
szebb az ördögnél, már elég szép ; 2) hímnemü sze- hirtelen elvonuló vihar ; utolért bennünket aferge-
mély az öreg és ifjú kor közötti időben ; három teg ; (szój .) hogy a fergeteg verjen el ! szidas ;
ifjú és kétférfi; férfikor ; külön. a) komoly ember ; dühös, pusztitó, orditó fergeteg ; hordjon el a fer-
ha férfi vagy, ne viseld magad gyermekesen ; (km.) geteg!
nem illik férfinak magát csinosgatni ; b) szilárd, Fergetyü, fn. ált. megerősített központ körül
erős lelkü, bátor , veszélyekkel dacoló ember ; forgatható eszköz ; külön. 1) a tengelyszeg által az
légy férfi , ne essél mindjárt kétségbe ; I. Napóleon első tengelyhez erősített fa, mely kapcsolatban
nagy férfi volt, hös (a nagy férfitöl különbözik a van kétfelől az oldaltartó rakoncákkal ; 2) az ab-
nagy ember, a mennyiben az első höst jelent, az lakok felső táblájába erősitett füsthajtó ; 3) (msz.)
utobbik pedig olyan embert, ki életében az embe- kis, fogas kerék a malomban.
riségnek bármi tekintetben nagy hasznot tett) ; * Férhetetlen, mn. 1) nyughatatlan ; 2) illetlen.
mind hősök ők, mindférfiak (Gar.). , mn. a. m. Ferhée, 1. Felhérc.
férfihez tartozó , azt illető ; férfijog , méltóság ; Feri , Ferike , tn. finév, Ferenc kicsinyített
(szój.) kitör rajta a férfi szellet alakja.
Férfi-ag, fn. csak a férfi nemzedéket magában * Féringezik, k. tolakodik helyért.
foglalós a nöket kizáró vérségi vonal ; a Habs- Férj, fn. a nő hitestársa, ura ; férfi, akinek fele-
burgokférfiága III. Károly magyarkirálylyal kihalt. sége van ; udvarias, elnéző, gondos, jó férj; férjhez
Férfias, mn. 1) bátor, veszélylyel dacoló, ko- kérni, adni ; férjhez menni; férjnél van ; (km.) jó
moly ; f. magaviselet ; f. szilárdság ; 2) férfiért férj hóna alól ugrik ki a kövér menyecske.
élő-haló, férfi után vágyó ; f. leány, asszony ; 3) ? Férjany, fn. 1. Egérkö.
kardos, katonás, férfi szokásu ; f. asszony. Innen : ? Férjany-göz, fn. a mirenyből kifejlődő mérges
Férfiasan, mn. Férfiasság, fn. göz. -koh, fn. huta, koh, hol egérkővel dolgoznak.
Férfi-asszony, fn. 1) a. m. csira, hímnö; 2) -olaj , fn. 1. Egérkőolaj .
férfiszokásu, tulajdonságu, természetű, bátor asz- Férjegy, 1. Egérkő.
szony. Férjetlen, mn. akinek nincs férje.
Férfiatlan, mn. férfias tulajdonokban megfo- Férjez, k. férjhez megy. -ett, mn. férjnél levő ;
gyatkozott. Innen : Férfiatlanit, cs. férfiui nemző N. N. Julia,férjezett Kis Mihályné.
tehetségtől megfoszt, kiherél. Férjfi, stb. 1. Férfi.
Férfi-düh, fn . (kórt.) nöi méhbetegség, amely- Férjgyilkos, fn. asszony, aki férjét megölte.
ben szenvedő folytonos nemi vágy által gyötörve, Férjhez- adás, fn. szülői, v. gyámnoki bele-
mindig a férfiak után vágyakozik (furor uterinns). egyezés , hogy vmely leány férjhez mehessen.
-dühös, mn. férfidübben szenvedő. -gyűlölés, fn. -menés, fn. leánynak, özvegyasszonynak vmely
a férfinem iránt gyülölettel viseltetés, akár termé- férjfival házaságilag egybekelése . -menő mn.
szeti hajlamból, akár sok és nagy csalódás után. férjhezmenésre alkalmas, kifejlett, eladó ; f. leány.
-hang, fn. vastag, mély hang, mely a női vékony | -vágyó, mn . férjhez menni ohajtó ; f. nő.
 Fér 401 -- Fes

Férji, mn. férjet illető, arra vonatkozó ; f. kö- Fése, fn. (állatt.) a nöi kontyba való fésüéhez
telesség, jog. hasonló alakú kagyló ; zarándokfése.
Férj-özvegy, fn. férfi, akinek felesége meghalt. Fesel, k. 1) szét, v. kifejtödzik ; külön. a bimbó
-telen, mn. ált. férj nélkül élő ; külön. 1) hajadon, virággá lesz, szirmai kinyilnak; 2) a. m. feslik .
v. özvegy; 2) férjével nem élő , szalmaözvegy. Innen : Feselő, mn. feselő bimbó, a) nyilni kezdő
Innen : Férjtelenség , fn. -ül , k. férjez, férjhez bimbó ; b) á. é. fejlődő szép leány.
megy. Feslik, k. 1) a varrást képező cérna-, fonal ,
Ferke, 1. Feri. stb. szálak magoktól elszakadoznak ; f. a roszul
Férkez-ik, k. 1) vmihez, v. vkihez hozzá jut ; varrott ruha, csizma ; 2) a. m. foszlik, hámlik ; f.
sok látogató miatt alig lehet hozzá férkezni ; 2) * á. | a vászon, midőn hasítják ; ƒ. a fa héja; (szój.)
é. szűkebb helyre szorúl , hogy vkinek helye feslik neki a hárs, jól megy dolga. Inn.: Feslő, mn.
legyen ; férkezzetek egy kissé, hadd üljek én is le. Feslés, fn. 1) a varrány felszakadása ; 2) a var-
Innen : Férkezés, Férkezet, fn. -hetlen, mn. amihez rány felszakadása által képződött nyilás ; 3) (nt.
hozzáférkezni nem lehet. Innen : Férkezhetlen- msz.) a növény héjának felhasadása ; hasadó, ko-
ség, fn. pácsos, kupakos feslés ; 4) a bimbó kinyilása.
Ferkó, Ferkö, 1. Feri. Feslett, mn. 1) ami el van feselve ; f. csizma ;
Fermed, k. vére forrongásba jö, haragra ger- 2) á. é. rosz, gonosz, bomlott erkölcsü ; buja ; ƒ.
jed. Innen : Fermedés, fn. ember ; f. életü. Inn.: Feslettség, fn.
Fermelödik, 1. Fürmelőödik . Fest, cs. 1) más szinüvé változtat ; pirosra fes-
Fermeszt, cs. haragra gerjeszt. teni arcát; a török nök körmeiket sárgára festik ;
* Férös, mn . tágas. 2) színes anyag fog, szinét ereszti, hagyja ; ez a
* Fersing, fn. közrendű asszony felső gyolcs fal nagyon f.; 3) színes anyaggal, festékkel vmit
szoknyája. lerajzol ; embert, állatot, növénytf.; 4) a) a tárgya-
Fertály, 1. Negyed . kat bizonyos szinben, szines alakban tünteti elö ;
Fertály-mágnás, fn. nagy urat játszó köz- | ez a látcső fest ; ( szój .) no hát hogyan fest ez a ló,
osztályu ember. -mester, fn. a város egy negye- hogyan tetszik ; b) élénken előad vmit ; gyönyö-
dében katonaelszállásolással foglalkozó személy. rüen festeni a vidék szépségeit; külön. vki jellemét,
-os. in. 1) negyed mérték ; f. üveg ; 2) egy negyed magaviseletét leirja, elmondja ; jó, v. rosz színben
telekkel bíró ;f. gazda. festeni vkit. Innen : Festés, fn.
Fertelem , fn. erkölcsi, v. anyagi értelemben Fest-anyag, fn. (vt.) a természet három orszá-
vett mocskos, utálat gerjesztő, undorító dolog ; a gának vmelyikéből nyert anyag, amelylyel fes-
bün fertelme ; f. hallgatni amiket beszélsz. teni lehet. eget, cs. folytonosan, lassan, kényel-
mesen fest.
Fertelmes, mn. piszkos, mocskos, ronda, un- Festeg-kékleny, fn. (vt.) festeny és kékleny-
dok ; f. tisztátalan ruha ; á. é. undok bünökbe vegyülék.
merült, erkölcsileg undoritó; f. ember, szokás. Festék, fn. anyag, szer, melylyel festeni lehet ;
Innen : Fertelmesség, fn. -kedik, k. 1) undok mó- zöld, sárga, kék f.; olaj f.; szobaf.
don viseli magát ; 2) a. m. bujálkodik.
Ferteng, 1. Fetreng. Festék-áros , fn. festéket áruló kereskedő.
Fertez, cs. 1) bemocskol, bepiszkol ; külön. a) -csiga, fn. kagylóteknő, melyben a festészek a
nemi bün által vkit megszeplősit ; szüzet f.: önma- festéket tartják. -deszka, fn. 1) a festészek vé-
gát fertezni, néma bünt elkövetni ; b) eszközli, kony szívalakú deszkája, melyre a képhez szük-
hogy vki bujabetegséget kapjon ; undok betegség- séges higított festékek el vannak készitve ; 2) a
gelf. vkit. Innen : Fertézés, Fertézett, fn. Fertéző, festékcsinálók deszkája, melyen a festéket szá-
mn. -etlen, mn. be nem mocskolt, tiszta, szüz ; ritják. -dörgölö, fn. 1) személy, aki a darabos
f. leány. -ik, k. mocskossá, undokká leszen ; kül. festéket használhatás végett szétdörzsöli ; 2) kúp-
a) bajalkodás által becstelenné leszen ; b) buja- dad márványködarab, melylyel a festéket szét-
kórba esik. -ödik, k. anyagilag és erkölcsileg dörzsölik.
mocskossá leszen. Festékes, mn. 1) festékkel bekent; 2) festék-
Fertéztet, 1. Fertéz. tartó; f. ládika. —, fn. tt. -t; * a. m. szőnyeg.
Fertö, fn. 1) iszapos, sáros, mocsáros hely ; Festékez, cs . vmit festékkel beken ; szobát,
külön. Sopron és Mosony megyékben levő tó ; ajtót, bútort f. Innen : Festékező, fn.
Fertő tava ; 3) á. é. erkölcsi , v. anyagi mocsok ; a Festék-föld, fn. különféle színü föld, melyet
bünfertője; piszokfertője. mázolásra, talaj-, v. falfestésre lehet használni.
Fertőz, cs. a. m. fertez. Innen : Fertőzés, fn. -kagyló, fn. a. m. festékcsiga. -kés, fn. a szét-
Fertőzet, fn. -etes, mn. bemocskolt, szeplősített ; dörzsölt higfesték felszedésére használható fakés.
emberiátokkalfertőzetesföld (Jók.) .-etlen, mn. a. m. -koh, fn. festékfözö katlan, kemence. -kö, fn. 1)
fertezetlen. -ik, k. 1) iszapos, sáros, mocsáros viz- sima, márványlap, melyen a festéket szétdörzsö-
ben fetreng; 2) a. m. fertezik. Innen : Fertőzés, fn. lik; 2) (nyomd.) falap, melyre a szedők a betüket
-tet, cs. 1) erkölcsileg , v. anyagilag beszenyez ; szedik. -labda, fn. (nyomd. ) két végén nyéllel
vmely tett által becsületét fertőztetni ; külön. nőt ellátott, nyomdafestékkel bekent hengeralakú esz-
fertőztetni, a) szüzességétől megfosztani ; b) nemi- köz, melyet a kiszedett nyomdabetükön végig
leg erőszakot tenni rajta ; magát fertőztetni, néma hengergetnek, hogy ezeket megfesse. -lap, fn. a.
bünt követni el. Innen : Fertőztetés , fn. m. festékdeszka. -lapocka, fn. lapocka, melylyel
Ferus, tn. finév, Ferenc kicsinyített alakja. a festéket dörzsölik. -szedö, fn. a. m. festékkés.
Férvájás, fn. (b.) akna- és alagszerű hajtatok, -tartó, fn. szekrény, melyben festéket tartanak.
melyek a műveletekhez szükségesek (Zubau). -, mn. festék tartásra alkalmas ; f. ládika. -tek-
Ballagi szótár. 26
 Fes ― 402 Fes

nöke, fn. teknőalakú kis edény, melyben higított -moh, fn. festékül használható növény a zuzmók
festéket tartanak. közöl (orseille). -müge, fn. (nt.) gyapjúpirositásra
Fest-élees, fn. (vt.) festenynek élenynyel való használható növény a mügék közöl (asperula
alsóbb foku együlete. -éleg, fn. (vt.) festenynek tinctoria). -mühely, fn. a. m. festöde. -müvé-
élenynyel való felsőbb fokú együlete. szet, fn. a. m . festészet.
Festemény, fn. festett kép. Festöne, fn. (állatt.) puhány a fejlábuak ren-
Festeni-való, mn. 1) amit be-, v. meg kell déből, mely üldözőitől menekülendő fekete, mo-
festeni ; f. ajtó ; 2) lefestésre érdemes, festői ; f. schusszagú folyadékot bocsát magából (sepia) ;
szép táj. gyógy f
Festeny, fn. tt. -t ; 1) a. m. festanyag ; 2) (vt. ) Festö -palca, fn. a végen vánkossal, v. elefánt-
szürkés fehér, kevéssé fényes, nehezen olvadó és csont golyóval ellátott pálca, melyhez a festész
savanyokban felolvaszthatlan, igen mereven ve- müködés közben jobb karját támasztja. -pole,
gyelem a nemtelen fémek közöl. -sav, fn. (vt.) fn. (müv.) rézsunt felállitott faállvány, melyre a
festenyből készitett sav. festész tetszés szerint felebb, v. leebb teheti a
Festész, fn. müvész , aki képeket szokott fes- müködés alatti festvényt.
teni, képiró ; arc-, virág-, állatfestész. Innen: Fes- Festőség, fn. a. m. festömesterség.
tészi, mn, -et, fn. müvészet, képesség, melynél- Festö-serte, fn. a szoba-, v. bútorfestök által
fogva vki a látott, a létező és még inkább a használt, erősebb sertéből készitett ecset. - szer,
képzelődésében szülemlett tárgyat kitünöleg le fn. festésre használható különféle szer. -szölö, fn.
tudja festeni, rajzolni. Innen : Festészeti, mn. -is- (nt.) növény a vérfürtök közöl, máskép : berzsen-
kola, fn. 1) intézet, hol a hajlammal, tehetséggel vérfürt. -ször, fn. a. m. festöecset. -szücs, fn. a
biró ifjakat festészekké képezik ; 2) a festészetben prémbőrök festésével foglalkozó szücs . -zsoltina,
nyilvánuló különféle modor ; olasz-, német-, hol- in. (nt.) a zsoltinák közé tartozó növény.
land festésziskola. Fest-sav, fn. (vt.) festenyböl nyert sav.
Festetlen, mn. 1) festékkel be nem kent ; ƒ. * Festtej , fn. a. m. fecstej .
szoba ; f. arc ; 2) le nem festett, le nem rajzolt. Fest-vegyészet, fn. (vt.) különféle festékek
Innen: Festetlenül, ih. vegyi állományát, vagyis azt tárgyaló tudomány,
Fest-halvacs, fn. (vt.) festenynek halvanynyal hogy vmely festék micsoda vegyelmekből van
való alsóbb fokú együlete. -halvag, fn. (vt.) fes- összetéve.
tenynek halvanynyal való felsőbb fokú együlete. Festvény, fn. 1) (gyógyt.) különféle gyógynö-
Festmény, fn. a. m. festemény . vények leghathatósabb kivonata (tinctura) ; 2)
Festö, fn. 1) a. m. festész ; 2) szöveteket festé- kép, mely festve van ; olaj-, vizfestvény.
kekkel különféle színüvé tevő iparos ; gyolcsfestő; Fésü, fn. fogakkal ellátott, különféle anyagú
kékfestő ; 3) személy, aki a szobákat szokta fes- eszköz, melylyel a boglyos, gubancos hajat, szört
teni ; 4) hely, hol a festők dolgoznak. mn. 1) szokták lesimitni ; szaru-, teknőc-, csont-, elefánt-
ami fog, fest, szinét eresztő ; f. fal ; 2) festékké- csont-, puszpáng-, acélfésü ; bontóf., ritka, sürüf.;
szitésre alkalmas ; f. bogyó ; 3) á. é. lerajzolásra, kontybavaló f ; foglaló, v. leszorítófésü, melylyel a
lefestésre érdemes ; f. helyzet, vidék. -arany, fn . a körhajat hordó nök hajokat szorítják le.
festészek által használható aranyfüst ; al-festő- Fésü-csiga, fn. 1. Fése.
arany, ón és kén vegyülék. -atracél, fn. (nt.) nö- Fésü-fog, fn. a fésü egy- egy ága, foga. -haj,
vény az atracélok közöl, gyökerének veres nedvét fn. a ló sörénye. -kefe , fn. erős sertéjű nyeles
festéknek használják (anchusa tinctoria). -bogyó, kefe, máskép : hajkefe .
fn. a. m. berzsenyvérfürt. -csiga, fn. a. m. festő * Fesül, 1. Feslik.
gyöngyike. -csülleng, fn. (nt. ) a csüllengek közé Fésül, cs. szört, hajat fésüvel igazgat el ; hajat,
tartozó növény, melynek levelei kék festéket ad- szakált, bajusztf.; simára, borzasra fésülni a hajat;
nak (isatis tinctoria). (szój.) kutyátfésülni, a) a kutyát fésüléssel a bal-
Festöde, fn. a ruha-, vászon-, selyem-festök háktól kitisztitni ; b) á. é. hiában való munkát
mühelye. tenni. Innen : Fésülés, fn. -etlen, mn. meg nem
Festö-ezüst, fn. porrá dörzsölt ezüstfüst ; ál- fésült, aki, v. ami nincs megfésülve ; f. haj; f.
festő-ezüst, ón és kénéleg vegyülék. -fa, fn. 1) gyermek. Innen : Fésületlenül, ih. -ködik, k. fésű-
mindenféle fa, melyből festéket készitenek ; külön . vel a hajat eligazgatja ; reggelenként mosdani és
braziliai berzsenfa ; 2) a sütők által a kemence f. Innen : Fésülködés, fn.
nyilásában lassan elégetett nyersfa, hogy a ke- Fésüs, fn. fésücsináló iparos. -, mn. fésüvel
mencében levő tészta megpiruljon. -fénymáz, fn. ellátott, felszerelt ; f. bolt.
a festészek által használható fénymáz. -fü, fn. a. Fésü-szabásu, mn. a fésüéhez hasonló alakú.
m. festöcsülleng. -gyökér, fn. (nt.) növény a bu- -tartó, -tok, fn. tokféle készlet, melyben a fésüt
zérok közöl, gyökeréből veres festéket készitenek. tartani szokták.
-gyömbér, fn. (nt.) növény a gyömbérek közöl, Fésüz, cs. (ács msz.) két gerendát ugy kapcsol
gyökerét festékül használják . -hamu, fn. hamu- össze, hogy azok bizonyos súlyu terhet megbir-
zsir, v. megégetett borseprü, melyet a vászon- hassanak. Innen : Fésüzés, fn.
festők szoktak használni. -ház, fn. a. m. festöde. Fesz, fn. tt. -t ; 1) külső korlátok által eszkö-
Festöi, mn. festeni való, a lefestésre érdemes ; zölt merevség ; 2 ) (ttan. ) kifelé , v. vmire ható
f. táj. Innen: Festőileg, ih. erős nyomás ; fesz nélküli gép ; á. é. az emberi
Festő-kökény, fn. (nt.) a bengék közé tartozó testnek kényelmetlen állapota, midőn v. az öltöny
cserjenövény , varjútövis , hashajtó kökény. szük volta miatt, v. illemből nem mozoghat teljes
-légy, fn. a. m. biborbogár. mesterség, fn. vá- kényelemmel ; b) a külformákhoz gépileg ragasz-
szon, selyem stb. festésével foglalkozó mesterség.kodó irály.
 Fesz - 403 - Fesz

+ Fesze, fn. (előfordul a halotti beszédben) a. Feszes, mn. 1) merev tartásu, mereven álló ;
m. vésze, veszedelme ; és lőn a halálnak és pokol- f. tartás , járás ; 2) szük, szoros, testhez szabott;
nakfesze és mind ő nemének. f. csizma, nadrág ; 3) az illem szabályainak betüi-
Fesz -csiga, fn. ( gép.) csiga, melylyel vmelyhez ragaszkodó ; f. társalgás ; f. beszéd; 4) hetyke,
kötelet, szijat stb. ki lehet feszítni. nyalka; f. legény, leány. Innen : Feszesen, ih. Fe-
Feszeget, cs. 1) erősen leszorított, lezárt tár- szesség, fn. -edik, k. feszessé, merev tartásuvá
gyat ide-oda mozgatva felemelni , v. felnyitni leszen. -it, cs. feszessé, merev állásuvá tesz. -ke-
akar ; feszegetni az ajtót, köveket ; 2) á. é. elmúlt dik, k. 1) szavaiban, tetteiben merevül, ragasz-
v. titkos dolgot erőnek erejével fel akar ujitni , kodik az illem szabályainak betüjéhez ; 2) legé-
fürkész ; jobb lesz ha nem feszegeted ezt a dolgot. nyesen, lehető nyalkán viseli magát. -kötél, fn. két
Innen: Feszegetés, fn. végén legerősebben kihuzott , feszített
Feszék, fn. ált. feszegetésre szolgáló eszköz ; kötél.
külön. (b.) vas eszköz, melylyel a fúrandó lyuk- Feszit, A) cs. 1) nagy erővel kiterjeszt, nyujt,
nak hely vágatik. és ily állapotban megmerevít ; lábát az ajtónak
Fészek, fu. tb . fészkek ; ált. üreges hely, hol feszíteni ; neki feszítni magát afalnak ; bőrt rámára
vmi elfér , vminek helye van ; malomkő-fészek, f.; keresztre f.; újat f.; (km.) ne feszítsd addig a
üreg, melybe a malomkö helyeztetik ; külön. 1) húrt, míg elszakad, csak annyit dolgozzál , ameny-
a szárnyas , vagy másféle kis állatok különféle nyit eröd megenged ; (baj .) vitorlát fesziteni ; 2)
anyagból készült tanyája, ágya ; madár -fészek ; leszorított, bezárt tárgyat ékféle eszközzel, ruddal
egér , fecske-, sasfészek; fészket rakni, szedni; egy stb. felemelni, illetőleg kinyitni igyekszik ; ajtót
fészek madár; á. é. pókfészek, fészekalakú női haj- f.; szikladarabot f. helyéből ; B) k. 1 ) szorosan test-
fonat ; (szój.) egy fészekből valók ; fészken kivül hez áll ; nagyonf. a csizma; 2) * legényesen, nyal-
tollászkodik ; (km.) sok sasnak egy fészken nehéz kán megy; nézd csak, hogyan f.az a legény; ugyan-
megalkudni ; rosz madár az, mely saját fészkébe ru- csakfeszítettél tegnap az utcán. Innen : Feszités, fn.
tít, gonosz ember az, aki hozzátartozóit gyalázza ; Feszített, mn.
rosz madár az, mely másfészkébe tojik, jellemtelen Feszítmény, fn. a. m. feszitő mű.
férfi az, aki más feleségét szeretgeti ; 2) á. é. a) Feszitö, fn. mindenféle eszköz, melylyel vmit
lakhely, hol valakinek családja tartózkodik ;fész- kinyujtani, ki- v. felfeszítni lehet. -gerenda, fn.
kébe visszatérni; fészkéből kirepülni ; b) tanya, (ács. msz. ) a dült székoszlopok befeléhajolhatásá-
lakhely, hol vmiből sok van ; sárfészek, falu, v. nak meggátlására alkalmazott gerenda. -izom, fn.
város, hol nagy sár szokott lenni ; piszok-fészek, (bt.) a végtagok izmai, melyek segélyével az illető
a) mocskos, piszokkal teljes ház ; b) piszkos, tagot képesek vagyunk kinyujtani. -kötés, fn.
mocskos ember; tetű-fészek; patkány -fészek ; zsi- (ács. msz.) két gerenda összekapcsolásának, kö-
vány-fészek, falu, erdő, hol sok zsivány van ; 3) tésének egyik módja. -mü, fn. 1) csiga, csavar,
(nt. msz.) a növény kivájt része, melyben a vi- melynek segitségével kötélnek kellő feszültséget
rágszirmok vannak ; 4) (haj . ) a) rovátk, kivájt adhatni ; 2) (ács msz.) oly gerenda-szerkezet,
mélyedés, mely a kőteleknek iránytartóul, vagy melynek célja egy fölötte lévő gerendát támogatni
csusztatóul szolgál ; b) nyom, melyet a megfenek- v. vmely terhet vinni. -rúd , fn. (gép.) feszitőül,
lett hajó hagy maga után ; 5) (b.) fészkek, azon emeltyüül használható rúd. -vas, fn. (gép.) feszi-
nagyobb terjedelmű ércvegycsomók , melyek a töül, emeltyüül használható vasrúd. -zabla, fn.
hegységben rendetlenül elszórva jönnek elő. szilajabb lovak fékezésére használható zabola,
Fészek-alj, fn. ugyanazon költésü madárfiak. kétfelől kiálló ívvel, keresztzabla.
-fa, fn. (msz.) kemény fából faragott gerenda, Fesz-izület, fn. (bt.) feszesen, mereven álló
mely a fal fölé téve, az épület fedelét tartja. -fen- izület (amphiarthrosis) .
tö, fn. vmely fészekben utoljára kikelt madárfi ; Fészkál, Fészkálódik, 1. Fészkelődik.
á. é. a család legifjabb gyermeke. -gerenda, fn.
a. m. fészekfa. -hagyók, fn. tb. (állatt.) oly ma- Feszkedik, k. a társaságban nem könnyedén ,
darak, melyeknek tojásból kibuvó fiaí mindjárt hanem feszesen, mintegy az illem szabályainak
pelyhesek és fészküket elhagyhatván, élelmüket betüihez ragaszkodva , viseli magát (genirozza
is mindjárt magok keresik (Nestflüchter) .-lakók, magát).
fn. tb. (állatt.) oly madarak, melyeknek tojásból Fészkel, k. 1) fészket csinál, rak magának ; a
kibuvó fiai majdnem meztelenek, pucérok és szü- madarak kora tavaszszal fészkelnek ; puhaforgácsok
löik által, mig repülhetnének, tápláltatnak (Nest- közt ágyat fészkelt magának egy lompos (Sal. F.) .
hocker). -nyilás, 1. Fészekszáj . -ödik, k. nyugtalanul ül, izeg- mozog a helyén.
Fészek-pipö, fn. a. m. fészekfentö. -rakás, fn. Fészken-guggoló, fn. (állatt.) a. m. fészeklakó.
Fészkes, mn. 1) fészekkel biró, aminek fészke
a madárfészek különböző anyagból és módon való
összerakása. -szád, -száj , fn. (haj .) a hajó fedél- van ; f. madár; á. é. (károml . ) egyen meg a fészkes
zetén csinált gömbölyű nyilások, melyeken át az fene , 2) amin fészek van ; f. fa. -ek, fn. tb. (nt.)
árbocok stb. befészkeltetésökig érnek. növényosztály, melynek virágszirmai fészekben
Feszeleg, Feszelg, Feszeng, k. nyugtalanul, vannak . V. ö. Fészek.
ide- oda mozogva ül, fekszik ; f. a széken, az ágyon; Fészkes-virág, fn. (nt.) fészekkel biró virág.
ne feszelegj, ülj szépen. Innen : Feszelgés, fn. Innen : Fészkes- virágu, mn.
Fészer, 1. Félszer. Fészkez, 1. Fészkel.
Feszereg, k. a. m. feszeleg. Feszmü, Feszrúd , 1. Feszitömü, Feszitőrúd.
Fesz-ero, fn. (ttan.) a testek azon tulajdon- * Fesztej, fn. a. m. fecstej .
sága, melynélfogva, ha összenyomatnak, előbbi Fesztelen, mn. 1) tág, bö, nem szük ; f. ruha;
helyzetüket akarják visszafoglalni ; agőz feszereje. 2) á. é. könnyen, természetesen hajlékony, nem
26 *
 Fesz 404
erotetett; f. járás, társalgás, együttlét. Innen : Fesz-
telenség, fn. Fesztelenül, ih .
Feszül, k. 1 ) merev, szoros, hajthatlan álla-
potban van;f. a testhez álló ruha, az erősen felhú-
zott húr ; 2) vminek neki feszíti magát, hogy fel-
szakítsa ; néki f. a bezárt ajtónak. -ékeny, mn.
(ttan.) feszerővel biró. Innen : Feszülékenység, fn.
-és, fn. merev állapotban levés ; (ttan.) villanyos
f., némely testnek, pl. hajnak merev állapota,
mely villanyosság (electricitas) által idéztetik elő.
Feszület, fn. a keresztre felfeszitve felszöge-
zett Krisztusszobor ; a f. előtt imádkozni, levenni
kalapját.
Feszülő, fn. (mt.) a derékszögű háromszög
legnagyobb oldala, mely a derékszöggel vagyon
átalellenben (hypotenusa).
Feszült. mn. 1) merev állapotú, ami feszitve
szorosan áll ; 2) á. é. a) bizalmatlan, hideg, tar-
tózkodó ; f. viszony_van_közöttük ; b) nagy fokú,
felcsigázott; f. figyelem. Innen : Feszültség, fn.
Feszvas, fn. 1. Feszrúd.
* Feteke, mn. a. m. fekete.
Fetreng, k. fekve ide- oda forgolódik, hentereg ;
a disznó iszapban f.; f. a ló, a szamár, midőn ha-
nyatt fekve forgolódik ; á. é. bűnben f., bujálkodni.
Innen : Fetrengés, fn. -et, cs. lefektetve meghen-
terget, megforgat ; porban fetrengetni a kis gyer-
meket.
* Févaj, 1. Fejalj.
* Févó, fn. vánkosféle fejrevaló ruhatekercs,
melynek tetején szoktak a dunántúli nök vizet s
másféle terhet vinni.
Fi, fn. tt.-t ; tb. -ak ; birtokr. -am, -ad, -a ; -aim,
-aid, -ai ; 1) ált. állatok magzata, ivadéka ; baromfi,
madárfi; külön. 1 ) az ember hímszármazéka ;
édes, mostoha, fogadott fiam ; urfi ; fiam uram, igy
szólítja az ipa, v.napa vejét; (szój. ) apja fia, olyan
szokásu, természetü, mint az apja ; Isten fia, Krisz-
tus ; (bibl.) ember fia ; ki apja fia vagy ? ki lova fia?
fiának szólott, menye is érthet belőle ; azt sem tudta
fi- e vagy leány, lerészegedett ; ez az örökség firól
fira száll, ivadékról ivadékra ; (km. ) jámbor szü-
léknek is van gyakran feslett fiok ; 2) ifjú , legény,
férjfi ; pesti, budai, kunsági fi ; (népd. ) en vagyok a
jászsági fi, nekem nem parancsol senki ; á. é. sze-
rencse, vitéz, bátor fi ; egyházfi, templomszolga;
rongyfi, kurafi ; (szój .) fia sem lehet, vmely tulaj-
donságra nézve meg sem közelíti ; 3) belső, v.
lelki rokonságban levő személy ; atyafi , a) rokon
(s ekkor birtokragozva atyafim, v. atyám fia ; nöröl
is mondják, pl. ez az asszony atyám fia) ; b) meg-
szólítás a. m. földi. honfi ; ugyan atyafi, melyik a
faluba vivő út ; c) birtokr. keresztyén, hitsorsos ;
keresztyén atyámfiai ; 4) (első személyü birtokrag-
gal) megszólításkép használja magasabb rangú, v.
öreg ember, alacson rangú, v. ifjabb iránt ; fiam,
édes fiam; (bizalmasabban fiatal nőkre is lehet
használni) édes fiam Julcsa, hozz egy kis vizet ; 5)
fiatal állatka; patkány-, egér-, madár- galambfi; fia
van a kutyának; fia galamb, fia veréb ; 6) á. é. a)
vmely butorban levő kihúzható szekrényke ; asz-
talfia, ládafia, ablakfia ; b) vásárról, v. bucsuról
hozott ajándék ; vásárfia, bucsufia ; c) pajta fia, na-
gyobb melletti kis pajta ; torony fia, nagyobb
torony mellett kis toronyka ; 7) uram fia! bámu-
latot kifejező indulatszó.
Fiacska, fn. kis fiu.
Fic
Fiadzik, k. 1) kölykezik, kisebb emlös állat
több fiat szül ; f. a sertés, kutya, macska ; * 2) a. m.
meggyermekezik. Innen : Fiadzás, mn.
Fiág, fn. a. m. férfiág. -beli, mn. fiágat illető ;
f. adomány, v. hűbér, mely a fiág kihaltával visz-
szaszáll az adományozóra.
Fiahordó, fn. (állatt.) Indiában tenyésző emlös
állat, melynek hasán zacskóformáju bör lógg le,
amelyben fiait szokta hordozni.
+ Fial, fn. tt. -t ; édes fiam; fialim, méglen keve-
senneiglen veletek vagyok (münch. cod .).
Fias, mn. 1 ) aminek fiai, magzatjai vannak ; ƒ.
disznó, egér, galamb ; f. kutya ; (szój . ) ki nem lehet
verni, mint fias farkast a cseréből ; 2) fiókos ; fias
asztal. , fn. fiastyúk nevü csillagcsoport. -fü ,
fn. (nt.) a sarkvirágok közé tartozó növény. -nyul,
fn. nyul, melynek kis fiai vannak. -odik, k. fiai
lesznek, kölykezik, megszaporodik ; (szój .) á. é.
fiasodik az orra, bibircsók nőnek rajta. -tik , 1.
Fiastyúk.
Fias -tyúk, fn. 1) kotlós tyúk, melynek kis
csibéi vannak ; 2) (csillag.) egymáshoz közel levő
hét csillagból álló csillagcsoport, mely nálunk
éjféltájban szokott feltünni (plejades) ; (szój .) ó
ültette el a fiastyúkot, kevélyről mondatik.
Fiatal, mn. érett korra nem jutott, nem öreg,
nem vén; f. ember, nötlen férfi ; f. leány, menyecs-
ke ; a. e.fiatal erő, még mindig fejlödö, növekvő ;
fiatal vessző, fa ; (km.) vén elme, fiatal erő veri
meg a hadakat ; addig nyesd afát, még fiatal; fiatal
katonából válik a vén koldus ; jámbor fiatalból válik
a csendes öreg. Innen : Fiatali, mn. -it, cs. 1 ) fia-
talnak tünteti fel ; ez a kalap fiatalítja az arcot; 2)
a valónál fiatalabbnak mond vkit ; magát fiata-
litni ; fiatalítja leányát. -kor, fn. a gyermek- és
élemedett kor közötti időfolyam ; fiatalkoromban
történt ez velem. Innen : Fiatalkori, mn.
Fiatall, cs. vkit fiatal, gyönge kora miatt vmire
képtelennek vél.
Fiatal- odik, k. ifjabbá leszen, arca neki eleve-
nedik; ön jó színben van, egészen neki fiatalodik;
(szój . ) üljön mellém, hadd fiatalodjam ! Innen : Fia-
talodás, fn. -on, ih. fiatal korban ; nagyon fiatalon
mentférjhez. -os . mn. fiataloknál szokásos ; fiata-
los magatartás. * fn. tt. t ; fiatal fákból álló
erdő. -ság, fn. 1) fiatal kor, tulajdonság ; fiatalsá-
gomban történt ; fiatalsága teszi minden vagyonát ;
(km.) fiatalság, bolondság ; 2 ) fiatal-korbeliek
együttvéve ; mindkét neműf.; a f. reggelig táncolt.
Fiatlan, mn. és ih. 1) fiu nélkül való, akinek
nincs figyermeke ; f. család ; 2) magzat, kölyök
nélkül való , meddö ; f. disznó. Innen : Fiatla-
nul, ih.
Fiazik, k. a. m. fiadzik.
* Fica, mn. helyéből kimenült, kificamodott ,
fica kéz, láb.
Ficam , fn. az állat, v. ember vmelyik végcsont-
jának kimenült helyzete ; kézficam ; láb-, nyakficam .
-ik, k. a. m. ficamodik.
Ficamit , Ficamodik , 1. Kificamit , Kifica-
modik.
Ficamodott, mn. helyéből, csuklójából kime-
nült ; f. kéz, láb ; á. é. elferdített, hibás, helytelen ;
f. latinsággal irni; f. irály.
Ficánk, mn. szökdécselő , ugrálni szerető ; f.
gyermek. -ol, -oz, k. élénken ugrál, farát fel- fel-
veti ; ficánkol a szabadon eresztett tüzes vérü ló.
 Fic 405
Inn.:Ficánkolás, fn. a repülő halak ügyetlenficán-
kolásai (Jók. ).
Ficcan, k. egy rándulással kimenül csuklójából .
-t, cs. egy ránditásra kificauit.
* Ficemlik, 1. Ficamlik.
Ficere, 1. Ficsere.
Ficeréz, Ficérez, cs . cicomáz, piperéz ; igen
ficérezed magad, mint az asszonyember (K. V.).
* Ficertes, mn. á. é. féleszü, hóbortos.
Fickándoz, k. vigan ugrál, élénk ugrásokat
tesz, ficánkol.
* Ficke, mn. hetyke, ugrándozó ; ficke gyerek.
Fickó, fn. 1) virgone gyerek ifjú ; nyalka f.; 2)
vámszedő mérték a malomban ; 3) (vad. ) nagyobb
fajta farkas -erét ; 4) ser alja, a serföző kád fene-
kéről nyert mosadék.
Ficos, mn. felpiperézett, cifra.
* Ficsere, fn. cicoma, pipere.
Ficsereg, Ficserékel, k. csicsereg (a fecske) .
* Ficsérel, Ficsérez, A) cs. felcifráz, piperéz,
cicomáz ; B) k. a. m. csicsereg.
* Fiesinka, 1. Finesalék.
* Ficskandoz , 1. Fecskendez.
Fiesor, fn. tt. -t ; 1) egy nyolcad mérőt tevő
vámmérték a malomban ; két ficsor buza ; 2) 1.
Ficsur.
* Ficsur, fn. tt. -t ; felcicomázott, piperézett
férfi, piperköc.
* Fidel, fn. tt. -t ; közrendű asszonyok fejrevaló,
fehér gyolcskendője .
Fidoc, fn. (állatt. ) rovar a mérészek családjából ;
recés f. (fidonia clathrata) ; hintett, parányozott,
tollazott,fenyvesf
Fige, Figés, 1. Füge, Fügés.
Figyel, k. vmire vigyáz, szemmel kisér, ráhall-
gat, hogy el ne téveszsze, v. el ne felejtse ; f. vki
lépteire, v. lépteit ; ide figyeljetek ! Innen : Figye-
lés, fn.
Figyelem, fn. tt. figyelmet ; 1 ) az érzékek hasz-
nálatba vétele a végből, hogy vmit el ne hibáz-
zunk, el ne téveszszünk ; feszült, lankadt f.; figye-
lemmel hallgatni a szónoklatot ; nagy figyelmet
forditni vmely mű elkészitésére ; 2) tekintet, meg-
fontolás ; ezt figyelembe kell venni ; 3) előzékenység,
udvarias bánásmód ; figyelmet tanusítni vki iránt ;
nagyfigyelemmel volt irántam. -jel, fn. (nyt.) irás-
jel, egy fekvő vonás (—) , melyet akkor szoktunk
használni, midön az olvasót vmire figyelmeztetni
akarjuk; külön. 1 ) midön a szokásosnál hosszabb
mondat állitmánya egészen a mondat végén van,
pl. erkölcstelen, kéjelgő udvar, hatalomra vágyó
papság, dacos, nagy részben idegen zsoldosokból
álló hadsereg ezek voltak századokon át a szoká-
sosjelenségek a bizanti birodalomban ; 2) midőn a
megelőző mondatból egészen mást várunk, mint
ami a következő mondatban vagyon ; pl meleg
ruhája nincs ugyan, mindazonáltal - — éhezik (Pet.).
Figyelemre-vétel , fn. megfontolás , tekintet-
bevétel.
Figyelet, 1. Figyelem . "
Figyeletlen, mn. 1) figyelmetlen ; 2) meg nem
figyelt, amire nem figyelünk ; egy f. szó, gyakran
sok bajt okozhat az embeunek. Innen : Figyeletle-
nül, ih.
Figyelmes, Figyelmetes, mn. vmire figyelmet
forditó, vigyázó ; f. olvasó. Innen : Figyelmesen, ih.
Figgelmesség, fn.
- Fil
Figyelmetlen, mn. 1) nem figyelő, nem vigyá-
zó; f. hallgató ; 2) udvariatlan , előzékenység
nélkül való; f. udvarló. Innen : Figyelmetlenség,
fn. Figyelmetlenül, ih.
Figyelmez, k. figyelemmel kisér vmit, figye-
lemmel vigyáz vmire ; szóra f.; intőbeszédre f.
Innen : Figyelmezés, fn. Figyelmező, mn. Figyelme-
zőleg, ih. -tet, cs. 1) vki figyelmét vmire vonja,
eszközli, hogy vki vmit figyelemmel kisérjen; f.
vkit a kiállitott szép festményre ; 2) emlékezetbe
hoz, eszébe juttat ; figyelmeztetlek igéretedre. Inn.:
Figyelmeztetés, fn. -tetö, fn. (ht.) jel, mely által
a távolabb eső csapatokat vmire figyelmeztetik.
Figyelö , mn. vmire vigyázó, figyelmet for-
ditó ; f. had, mely az ellenség mozdulatait kiséri
figyelemmel.
Figyeltet, cs. figyelemre , vigyázatra buzdít,
szólit.
Figyermek, fn. gyermekkorban levő fiu.
Fihüber, fn. csak a férfiág által örökelhetö
hübér.
Fika, fn. 1) megkeményedett takony; 2) (guny.)
bakancsos katona. Innen : Fikás, mn.
Fikare, fn. 1) rost, vékony szálagok ; 2) á. é.
nagyon csekély vmi ; egyfikarcot sem ér ; egy fikar-
cot sem adnék ért.
Fikátor, fn. tt. -t ; indulásra felhivó dobszó .
Fikik, k. növel hál, közösül.
Fil, fn. tt. -t ; a. m. elephant.
Fila, tn. finév, Fülep .
Filesont, fn. elefántcsont.
Filegoria, fn. kerti mulató ház.
Filegran, fn. arany és ezüst sodronyból ké-
szitett finom mü ; á. é. ideges, érzékeny, minden
külbenyomás által kellemetlenül érintett személy ;
hát filegranmunka vagy te, hogy nem szabad tréfální
veled!
Filemile, 1. Fülemüle.
Filep, 1. Fülöp.
Filing, fn. kis szölöfürt, csilleng. * -ezik, k.
fityegve száll .
* Filinka, fn. kis kova, tüzkö.
Filinta, fn. a. m. puska.
Filkó, fn. 1) a magyar kártyában a felső ; makk-,
tök-, zöld-, veres-filkó ; 2) közrendüek kártyajá-
téka, melyet négyen szoktak játszani, s melyben
a filkó a legelső ütö kártya ; 3) á. é. buta, csekély
felfogásu személy ; bizony nayy filkó 8. -zik, k.
filkóféle játékot játszik.
Filleng , fn. 1) kis szölöfürt , csilleng ; 2)
apró cseprő maradék rész ; a régi görög biroda-
lomnak még pár fennmaradt filleng földje volt
(Jós. M.).
Fillenget, k. kis, apró hazudságot mond.
Fillent, cs. és k. szándékosan nem igazat mond,
hazud ; (szój. ) fillent regementjébe való, hazug em-
ber. Innen : Fillentés, fn. -get, 1. Fillenget .
Fillér, fn. tt. t; most már nem kelendő régi
pénz, a krajcár egy nyegyedrésznyi értékével ;
(szój. ) a filler is pénz; (km.) tallér mellett a fillért
is számba kell venni ; aranyakat nem gyújt, ki a
fillért meg nem becsüli; á. é. csekélység, csekély
vmi ; egyfillért sem adnék érte. -enként, ih. egyik
fillért a másik után ; á. é. aprónként. -ez, cs . kraj-
cáros gazdaságot üz, nagyon zsugoriskodik. Inn.
Fillérezés, fn. Fillérező, mn.
Filling, 1. Filing.
 Fil 406
# Fillingezik , k. a levegőben lóbbálódzik,
fityeg .
Filogont, fn. mégparancsolt, kirendelt dolog.
Fimag, fn. a. m. férfimag.
Fimagzat, fn. kis fiu csecsemő.
Fin, 1. Finom.
Finak, fn. 1) malombeli vámmérték ; 2) * si-
heder.
* Finakol, cs. a. m. fenekel.
* Fine, Finca, fn. könnyed, szökdécselő ugrán-
dozás, a földmives fiatalság játéka ; fincot rugott
az ökör, kirugott.
Fincal, k. könnyed ugrásokat tesz ; f. a tüzes
vérü csikó.
Fincar, mn. vigan szökdécselő, ugráló ; f. le-
gény, leány. -ez, k. vigan ide- oda ugrándoz.
Finci, mn. Inci-finci.
Fincos, mn. vigan ugrándozó, szökdécselő ; f.
leány, legény. -, fn. a. m. vöfél.
Finesalék, fn. holmi dirib- darab hulladék.
Findzsa, fn. porcellán csészike, melynek alja
szinte porcellán, s melyből kávét, theát szoktak
inni. -kanál, fn. kis kávés kanál. -szirom , fn.
(nt.)Keletindiában tenyésző növény az öthímesek
közöl (basella).
Fi-nem, fn. az emberi nemnek férfiakból álló
része. -név, fn. keresztnév, melyet csak fiuknak
szoktak adni.
Fing, fn. az alfelnyiláson kitolduló szél ; (szój .)
nyugtalan, mint a fing a fürdőben ; (km.) pénzen
vett fingnak drága az illatja ; fingnak, szarnak, kár-
nak nincs ura. -at, cs. fingani, szelet bocsátani
kényszerít ; á. é. (alj .) ráncba szed, féken tart.
Fingeledik, k. összebontózik, bonyolul.
Fingik, k. szelet bocsát. Innen : Fingás, fn.
Fingos, mn. sokat, gyakran fingó.
Finn, fn. az orosz birodalom egyik nyugati
tartományában lakó nemzet ; finn nemzet, nyelv,
irodalom. -ország, fn. az orosz birodalom egyik
nyugati tartománya, a balti tenger partján.
Finny, 1. Finyásság.
Finnya, mn. ételben-italban válogató.
Finnyál, k. a. m. fitymál. -kodik, k. ételben,
italban nagyon válogat.
Finnyás , mn. ételben, italban nagyon válo-
gató. -kodik, k. ételben, italban válogat. -ság, fn.
ételben italban való tulságos válogatás.
-- Finom, mn. 1) különös kitünőségü ; f. gyü-
mölcs, bor, ételek ; f. izlés ; f. látás, hallás; 2) na-
gyon vékony, gyöngéd tapintatú ; f. selyem; f.
kelme; f. liszt; finomra örölni a buzát; 3) nem go-
romba, nem durva ; f. ember , bánásmód , érzés.
Innen : Finomság, fn. Finomul, ih. -abbul, k. na-
gyobb finomságot vesz fel ; polgárisodás által fino-
mabbulnak a nemzetek. -it, cs. 1) finomabbá, gyön-
gédebbé tesz ; finomítni az erkölcsöket ; 2) (vt. )
salaktól megtisztít ; cukrot, olajat finomítni; kétszer
finomított olaj. Innen: Finomítás, fn. Finomított, mn.
Finomító, mn. finomabbá, gyöngédebbé tevő.
-gyár, fn. gyár, hol vmit salakjától megtisztí-
tanak .
Finomítvány, fn. (vt.) tárgy, mely finomítva
van , finomított anyag (Raffinade) .
Finomodik, Finomul, k. gyöngédebbé leszen,
finom tulajdonságokat vesz fel ; f. az erkölcs, szo-
kás ; (vt.) salakjától megtisztul. Innen : Finomo-
dott, Finomult, mn.
—— Fió
* Finor, fn. tt. -t ; csín, izlés az öltözködésben.
-os, mn. csinosan, izléssel, nyalkán öltözködött.
Finta, mn. egyenes állásától eltérő, rézsuntos,
görbe; f. lab; f. kéz. -lap, fn. (ásványt.) jegec,
melynek lapjai egymással nem képeznek derék-
szöget.
Fintor, fn. tt. -t ; (nt.) a háromhímesek és két-
anyások közé tartozó növény, a gabna földön
tenyészik (lolium temulentum). -, mn. félre gör-
bitett, félre húzott ; f. száj. -gás, fn. az arcnak,
szájnak, orrnak gunyból, megvetésből, kicsinylés-
böl való elgörbülése. -gat , cs. vmely testrészt
mozgat ; lábát , farát fintorgatni; külön. arcát, szá-
ját, orrát kicsinylésből, gunyból, megvetésből félre-
görbitgeti. -it, cs. arcát stb. megvetésből, gunyból,
kicsinylésből félregörbiti. -kép, fn. vkinek eltor-
zitott alakját ábrázoló kép, torzkép. -kodik, k.
savanyú arcot våg. Innen : Fintorkodás, fn. -na, 1.
Fintor, mn.
Fintorna, fn. gunyból kiejtett szavak, gunyos
mondat.
Fintor-odik, k. arcrésze gunyból, megvetésből
félrehuzódik. og, k. 1 ) arca, szája stb. gunyból
el-elgörbül ; 2) a. m. fentereg, lábatlankodik, al-
kalmatlankodik vkinek keze alatt; ne fintorogj
mindég a kezem alatt. -os , mn. félrehuzódott, gör-
bült ; * fintoros posztó, melynek széle a beavatás
után nem áll egyenlően a közepével.
* Finyel, k. vmit állásából kimozdítva össze-
bonyolit. * -edik, -ödik, k. ált. állásából kimoz-
dulv. összebomlik ; külön. a ló lába az istráng
közé keveredik. -eg, k. 1) helyzetéből kimozdulva
összebomlik, ide-oda vetödik ; 2) á. é. eltéved, nem
talál az igazi utra, bolyong.
* Finyész, mn. finnyás, fintorgó. k. a. m.
finnyáskodik.
* Finyor-an, ih. a. m. finnyásan, kényesen . -og,
k. a. m. finnyálkodik ; mit finyorogsz te ? (Kriza).
Fiók, fn. ált. nagyobb, öregebb tárgy kisebb
alkatrésze, származéka ; külön. 1 ) szárnyas , v.
kisebb emlős állatnak fia ; fiókgalamb, v. galamb-
fiók ; fiókmókus, v . mókusfiók ; 2) ki- , betolható
ládika, mely vmely bútornak egyik alkatrészét
teszi ; asztalfiók, szekrényfiók ; 3) az ablak egy- egy
üvegtáblája, melyet a többitől külön keret választ
el ; két, négy fiókra csináltatni az ablakot ; 4) (nt.)
kukorica, dohány fattyúhajtása.
Fióka, fn. kis fiu, fiucska.
Fiók- egylet , fn. nem külön , nem függetle-
nül álló, hanem olyan egylet, mely egy másik
föegylethez tartozik. - egyház, fn. 1) kevés számu
hivökből álló gyülekezet, mely egyházilag a leg-
közelebb eső helységgel van összekötve ; 2) ily
gyülekezet temploma. -fa, fn. (ép.) fából készitett
csoroga a házfedélen. -gerenda, fn. kisebb ge-
renda, mely a nagyobb gerendával összekapcsolva
ennek támasztékul szolgál. -iskola, fn. ált. elemi,
kis iskola ; külön. fiókegyházbeli iskola. -kör , fn.
(csillag.) kis kör, melynek középpontja egy má-
sik nagyobb
-madár, körmeztelen,
fn. kis vmely pontjára esik (epicyklus).
v. tollasodni kezdő ma-
dár. -mérv, fn. (mt. ) rézlapból készült eszköz,
melyre sajátos módon, egymáson keresztül huzódó
vonásokkal vannak bemetszve a hosszmértékek
kisebbített arányban (verjüngter Massstab). -mun-
ka, -mü, fn. 1) (ép.) az épületnek oszlopok, ge-
rendák által négyszegletű alakokra való felosz-
 Fió 407 Fity

tása ; 2) kis ládikákkal, fiókokkal ellátott asztalos genesen : affektál. * -08, mn. ferde, fintorodott,
munka. görbe ; f. száj, orr.
Fiókol, cs. anövény fattyúhajtásait leszedegeti ; Fitat, cs. 1) vmit mutogat, hogy lássák, misze-
kukoricát, dohánytf. rint neki is van olyan ; fitatja aranyóráját, fülbe-
Fiókos, mn. egy, v. több fióku, fiókkal ellátott ; valóját ; 2) (vad.) vadászeb a vadat szaglászsza,
f. asztal. -nád, fn. (nt. ) nádfaj , melyen sok, sürü szagáról nyomozza, fürkészi ; 3 ) * késztet, fakgat.
fattyúnövések vannak. * Fitél, cs. az állat szaglálva keresgél vmit ; a
Fiókoz, cs. 1) fiókokra oszt ; 2) fiókokkal fel- kutya fitéli a nyomokat ; á. é. kutatva fürkész.
szerel ; asztalt, bútort f.; 3) a. m. fiókol. Innen : Fi-testvér, fn. férfitestvér, fivér.
Fiókozás, fn. -at, fn. vmely bútornak fiókokból Fitet , cs. (vad. ) szaglászva keresget ; * ált.
álló része. keresgél ; mit fitetsz itt ? (Kriza).
Fiók-özbak, fn. fiatal özbak. -pénztár, fn. nem Fitit, cs. elömutat azért, hogy vki meglássa, di-
független, hanem egy nagyobb pénztárhoz tartozó, csekedve mutat.
de ettől távolabb helyen levő pénztár. -strázsa, Fitog, k. vmi magasb helyen mozog, leng, ugy
fn. táborozás alkalmával éji ör. -szárny, fn. hogy meglássák ; arany fillengő fitog fülében. -at,
(állatt.) szárnyalakú szálag , mely a röpük alól -tat, cs. kérkedve elömutogat, vmivel dicsekszik ;
kinyúlva súlyegyenül szolgál a röpülésben . fitogatja pénzét ; elméncségétfitogatni. Innen : Fito-
-szarufa, fn. (ács msz.) a föszarufához erősített gatás, fn.
kisebb szarufa. -templom, fn. fiókegyház tem- Fitong , k. lengedezve mutatkozik ; a torony
ploma. -tözs, fn. kereskedés, bolt, melynek tulaj . csucsán fitong a zászló.
donosanagyobb kereskedéssel is bír .-végrendelet, Fitorit, cs. a. m. fintorít. Innen : Fitorítás, fn.
fn. (ttud.) 1) végrendelethez kapcsolt függelék, Fitos, mn. 1) pisze, lapos (orr), melynek likai
melyben a végrendelettevő magára a végrende- nagyon elötünnek ; f. orr ; 2) pisze orrú; f. leány,
letre tesz megjegyzéseket ; 2) végrendelet az gyerek ; 3) kinyilt, nyitott.
öröklö megnevezése nélkül (codicillus). Fitty, fn. 1) a. m. fütty ; 2) a közép és hüvelyk
Fiókzat, 1. Fiókozat. ujjal eszközlött pattanó hang; (szój. ) fittyet hányni
Firicsékel, k. a fecske firics hangot ad, cseveg. vkinek, v. vki után, v. vki orra alá, semmibe sem
Firbang, fn. 1. Függöny. venni ; 3) hühó, dicsekedés, kérkedés ; nagy fittyel
Firis, fn. (állatt.) ángolna alakú szálkátlan és elment. eg, k. 1) közép és hüvelykujjával pattog,
pikkelytelen hal (pteromyzon). " mn. a. m. fittyet hány; 2) a. m. füttyög, szájával fütty han-
friss. gokat ad. eget, k. éles fütty hangokat ad szájá
* Firiskó, Firizs, fn. a közrendü nök derékig val. - en, k. egyik vége hirtelen leesik, a másiknál
érő vászon felöltője. fogva pedig lógva marad ; 1. Lefittyen. Innen:
Firka, fn. 1) összevissza hányt, alaktalan be- Fittyenes, fn. -ent, k. a. m. füttyent.
tükből álló irás , máskép : macskakarmolás ; 2) Fitul, k. 1) piszévé, fitossá leszen ; 2) láthatóvá
haszontalan, értéktelen dolgokat tartalmazó irat. leszen.
Firkál, cs. 1 ) olvashatlan betükkel ir ; 2) idő- Fity, fn. 1) 1. Fitty ; 2) a. m. félmeszely ; egy fity
töltésből, mulatságból haszontalan dolgokat ír ; bor ; 3) á. é. csekélység, semmit érő vmi ; fityet
falra f. vmit. Innen : Firkálás, fn. Firkáló, mn. -at, sem ér ; (szój . ) előtte minden ember csakflty.
fn. olvashatlan betükkel irott, v. semmit érő dol- Fityeg, k. függve lógg, leng ; ott fityeg a zászló;
gokat tartalmazó irat. zsebéből fityeg a kendoje ; (szój .) fityeg annak, aki-
Firkant, cs. gyorsan, sebesen összehányt be- nek van ; hogy lötyög a fityeg ? tréfás kérdés, e h.:
tükkel ír vmit ; levelet f. vkinek. hogy vagy, mint vagy ? Innen : Fityegés, fn. -ö,
Firkász, fn. tt. -t; haszontalan , semmit érő fn. olyan tárgy, ami fityegni, lóggani szokott; a
dolgokról iró, s iratát ki is nyomtató, a ponyva- nadrág fityegője, ellenző a magyar nadrágon. -ös,
irodalmat gazdagító személy. mn.lengö, lóggó, ami fityegni szokott ; f.fülü kutya.
* Firkó, fn. a kender alja, csepü, kóc. Fityelek, fn. 1. Fityegö, fn.
* Firkol, cs. 1 ) csóvál, ide-oda mozgat; a ku- Fityerész , k. a. m. fütyörész.
tya farkátfirkolja; 2) á. é. hizeleg ; firkoló ember, Fityész, k. szaglászva keres, kutat vmit ; fityé-
hizelgő. sző tacskó (Fal.).
Firnác , Firnajsz , Firnász , fn. olajos Fity-fene, fn. (kórt.) feneféle betegség, melyben
fénymáz. a testen fityegö daganat képzödik ; (károml. ) egye
Firnászol, cs. olajos fénymázzal fényesít. meg a fityfene. -ferékel, k. csiripel, csicsereg.
* Firógond, fn. kirendelt, kiszabott munka. -firity, fn. 1) korához képest kis termetű, élénk
Fi-rokon, fn. férfirokon. ifjú, gyermek ; 2) kis termetű, több- sincs, szer-
Firtat, Firtongat, cs. fakgatva , kiváncsian szem ember ; 3) magafitogató szeles ember. firi-
kérdezget, minden áron meg akar vmit tudni ; tyel, k. csicsereg, csiripel.
mit firtatod más titkát. Innen : Firtatás, Firton- Fityma, fn. a makkot takaró, némileg lefityegő
gatás, fn. bör a férfi vizelő - csövén . —, mn. semmibe sem
* Fisek, fn. bádogból készült tölténytartó. vevő, ócsárló ; fityma szavak ; fityma dölyf, ember.
* Fiszkálódik, k. lábát ide-oda mozgatja, fész- Fitymál, A) cs. kevésre becsüli , kicsinyli,
kelődik. ócsárolja ; f. minden embert; a török fitymálja a
* Fitak, fn. 1) ált. az öltönynek, v. testünknek bort; B) k. válogat ; f. az ételben ; f. a leányokban,
azon része, melyet mutogatni , fitogtatni szeretünk ; férfiakban. Innen : Fitymálás, fn. gat, cs. fityma
ez értelemben fitak a gyűrűs kéz, kis láb stb.; 2) szavakat ejt, kicsinlöleg nyilatkozik vmi felett;
külön. rojt, bojt, fityelek. * -odik, k. szenveleg, fitymálgatni más jószágát. Innen : Fitymálgatás,
olyan érzelmeket fitat, milyennel nem bír, ide- fn. -ódzik, k. fityma módon viseli magát, ki-
 Fity 408
csinli a társaság személyeit s az ott előforduló
dolgokat.
* Fityma-szor, fn. (kórt ), a férfi vizelöcsöve
előbörének a makkra való rászorulása, szorosan
állása.
Fitymátlan, mn. körülmetélt, akinek elöböre a
vizelő csövén hiányzik.
Fityong, k. a. m. fitong.
Fityog, k. sirdogál, pityereg.
Fityölék, 1. Fityelék.
Fiu, fn. 1) férfi nemhez tartozó emberi magzat,
gyermek ; (szój. ) azt sem tudta fiu- e vagy leány,
ugy leitta magát ; fiu tanítja apját ; (km.) rosz fiu
apja koporsójának utolsó szöge ; ökölnyi fiu többet
ér egy nagy leánynál ; 2) ifju, legény ; derék, vitéz
fu ; (bord.) fiuk az Isten áldjon meg, én is iszom,
igyatok; 3) Jézus Krisztus, mint a sz. háromság
második személye ; Atya, Fiu, Sz. lélek. — , mn.
nagyobbhoz tartozó ; fiu gyülekezet, egyház. Innen :
Fiui, mn.
Fiu-ág, fn. a. m. fiág. -fertöző, fn. férfi, aki
nemi ösztönének kielégítésére férfiakat szokott
használni. -iskola, fn. elemi iskola, melybe csak
fiuk járnak.
Fiuit, cs. 1. Fiusit.
Fi-unokatestvér, 1. Unokafivér.
Fiuság, fn. fiui állapot ; mert nem vettétek a szol-
gálatnak lelkét ismét a félelemre, hanem a fiuság
lelkét vettétek (bibl.).
Fiusit, cs. (ttud.) leányt, nöt férfi, fiui jogokkal
ruház fel ; külön. megengedi, hogy fiugyermek
nem létében a leány kapja meg csak a fiág által
birható örökséget. Inn.: Fiusítús, fn. Fiusított, mn.
Fiutlan, 1. Fiatlan.
Fiuvá-fogadás, fn. (ttud.) ünnepélyes nyilat-
kozvány , v. irat által hitelesített cselekvény,
melynélfogva vki vmely fiu - gyermeket, ifjút, férfit
fiává fogad, azaz olyan jogokban részesíti, mintha
saját fia volna.
? Fivér, fn. finemü testvér, öcse, bátya ; ifjabb,
idősb fivér.
Fizet, cs. 1) vminek árát megadja, tartozást,
adósságot pénzben ad meg ; készpénzzel f.; jólfizet,
kellőleg megadja az árát vminek ; adótf., a) adóul
szolgáló pénzösszeget az adópénztárba beadja ; b)
á. é. (tréf.) szükségét végzi ; apró pénzzel f.; a)
kis értékű pénzdarabokkal, krajcárral, garassal
stb. fizet ; b) á. é. kiszid, lehord ; adós fizess ! (km.)
ki veled nem ivott, nem szükség, hogg fizessen; 2)
szolgálati díjat, jutalmat, bért ad meg ; cselédet,
katonátf.; 3) vmi helyett más hason értéküt ad
cserébe ; napszámmal fizetni a tartozást; buzával
fizetni az edényt ; (szój .) (alj .) szarral, hugygyal
fizetni; a. é. jóért roszszal fizetni , hálátlannak
lenni ; bőrével, fejével, életével f. v. f. vmiért, la-
kolni ; ezt drágán fizeted meg, nagyon fogsz érte la
kolni; 4) saját erszényére másnak enni-, v. inni-
valót rendel ; ebédet. ozsonát, bort, sert fizetni vki-
nek; 5) á. é. (személyt.) terem, termést ád ; roszul
f. aföld; jól f. a burgonya, buza, gabona. -endo,
mn. amit fizetni kell ; f. öszeg. Innen : Fizetendő-
ség, fn.
Fizéter, fn. (állatt. ) erős fogú tengeri emlös
állat a cetek közöl (physeter).
Fizetés, fn. 1) tartozás, adósság megadása ;
még nincs itt a fizetés ideje ; 2) jutalom, díj ; jó fize-
tésért megtenni vmit ; (szój .) egy a fizetés, a. m.
Fla
mindegy; (km.) busuljak vagy örvendjek : egy α
fizetés ; elfelejtésnek, nem tudásnak egy a fizetése,
agg ebnek, vén szolgának egy a fizetése ; 3) szolgá-
latért adott díj, bér ; évi, havi f.; nagy fizetést húz-
ni ; fizetésből élni. Innen : Fizetési, mn. -es, mn.
bért, fizetést huzó, akinek fizetése van ; f. hiva-
talnok.
Fizetés- képesség , fn. (ker. ) vagyonbeli jól
állás, melynélfogva az illető személy adósságait
fizetni képes. képtelenség, fn. (ker.) vagyoni
állapot, midőn vki többel tartozik, mint amennyie
van, tehát adósságait kifizetni nem képes. -lak,
fn. (ker.) a. m. telep, váltófizetésre kijelölt hely.
, nap, fn. 1) azon nap, melyen a hivatalnokokat,
szolgákat, napszámban dolgozókat fizetni szok-
ták ; 2) á. é. azon idő, melyben vkit megérdemlett
büntetés ér ; várj csak, majd eljő egyszer a fizetés-
nap. -óra, fn. 1) a napnak azon órája, melyben a
hivatalnokokat fizetni szokták ; 2) időpont, mely-
ben vkit megérdemlett büntetés ér ; ütött a f.
-szünet, fn. (ker.) állapot, melyben vki fizetés-
képtelensége miatt adósságait ideiglenesen nem
fizetheti.
Fizetéstelen, mn. fizetés nélkül való, ingyen
szolgáló; f. gyakornok.
Fizetetlen, mn. ki nem fizetett, akit, v. amit
még nem fizettek ki ; f. adósság ; f. hivatalnokok.
Fizetett, mn. bérben álló, zsoldot huzó ; f. hir-
lapirók.
Fizethetés, fn. (ker.) fizetésképesség.
Fizethetetlen, Fizethetlen, mn. semmi árért
meg nem vehető, becses ; az egészség f. kincs. In-
nen: Fizethetlenség, fn.
Fizethető, mn. bizonyos összegért megvehető,
nem nagyon drága. Innen : Fizethetőség, fn.
Fizetlen, 1. Fizetetlen.
Fizetmény, fn. fizetésképen nyert , v. adott
pézösszeg.
Fizetni-képes, mn. (ker.) adósságának kifize-
tésére vagyonilag képességgel biró. -nemképes,
-tehetetlen, mn. (ker.) akinek kevesebb a va-
gyona, mint adóssága, s ennélfogva adósságait
nem fizetheti. -való, mn. amit ki kell fizetni, ami
még nincs fizetve.
Fizető, fn. személy, aki a hivatalnokokat, szol-
gákat stb. annak idejében fizetni szokta. — , mn.
fizetésre vonatkozó. -hét, fn. azon hét a hónapban,
mely alatt a hivatalnokokat fizetni szokták. -hi-
vatal, fn. pénztár, hol a hivatalnokokat, szolgá-
kat, napszámosokat fizetni szokták. iv, fn. hiteles
irat, melybe be van irva, mennyi fizetést kap az
illető hivatalnok, s melynek a fizető hivatalba
benyujtása mellett lehet egyedül a fizetést kapni.
képes, mn. a. m. fizetni képes. -mester, fn. hi-
vatalbeli személy, aki urának nevében szokta a
hivatalnokokat, stb. fizetni. -nap, fn. a. m. fize-
tésnap.
Flanel, Flaner, fn. tt. -t ; borzas, v. sima
gyapjúszövet, melynek alapszála egynyiratú gyap-
júból vannak ; sima f., melyet nedvesen huznak
rámára ; borzasf.
Flaska, Flaskó, fn. a. m. üvegpalack.
Flastrom, fn. különféle gyógyanyagból ké-
szitett , keményebb , ragadó gyógyszer , melyet
vászonra kenve szoktak a fájós részre ráborítani,
tapasz ; hólyaghúzó- , angol-f.; Aastromot tenni a
fájós részre; á. é. szomorúságot, búbánatot osz-
 Fla
lató szer ; a te vigaszod jó flastrom volt szívfáj-
dalmára.
* Flatraverez, k. fuvoláz, fuvolán játszik.
= Flinta, fn. nagyobb vadak ellen használható
hosszú puska.
Florian , Flóris, tn. finév.
Flóta. Flótás, Flótáz, 1. Fuvola, Fuvolás,
Fuvoláz.
Fodor, fn. tt. -t, v. fodrot ; tb. fodrok ; 1) ált.
csavar-, csiga-, cikk- cakkalakban göndörödött
különféle tárgy ; hajfodor, füstfodor, levélfodor ; 2)
külön. vmely női ruhadarabnak nagyobb cikk-
cakkokban összehúzott, összeráncolt széle ; fodor
a kézelőn, a galléron ; felvarrni, lefejteni a fodrot.
—, mn. bodoralakú ; f. káposzta ; f. fürt.
Fodor, cs. 1) az orsón fonálszálat sodor ; 2)
cikk-cakk, fodoralakúvá bodorit ; hajat fodorni.
Fodor-csiga, fn. (állatt.) tengeri csiga, göm-
bölyű, fodoralakban tekeredő héjjal (trochus).
-duc, fn. a. m. fodormirigy. -ér, fn. (bt.) a fodor-
hájból kiinduló vérér (vena mesanteria superior) .
-fa, fn. (asztalos msz.) cikk- cakkos, különfélekép
görbedező rostokkal biró kemény fa, melyet épen
ezen tulajdonságánál fogva a bútorokra boriték-
lapnak szoktak használni . -gallér , fn. gallér,
melynek széle fodorral van ellátva, v. fodorrá van
alakítva.
Fodorgat, cs. ált. fodoralakúan, cikk- cakkosan
sederget ; bajszátfodorgatni ; külön . fodrokba szed ;
szalagotf. Innen : Fodorgatás, fn.
Fodorhab, fn. a fodorfa cikk- cakkosan haladó
rostjai által képezett, a habhoz hasonló alak. Inn.:
Fodorhabos, mn. -oz, fn. (aszt. msz.) bútort fodor-
habokkal lát el.
Fodor-haj, fn. fodorrá göndörített haj ; szőke
Todorhajjal teljes két válla (Vör.) . -háj , fn. (bt.) a
hashártya alsó részével összeköttetésben levő fo-
doralakú háj . -hurok, fn. (bt. ) a fodorháj hurok-
alakú nyujtványa. -ihár, 1. Fodorjuhar .
Fodorit, cs. fodoralakúvá tesz ; hajat, szakált
fodoritni. Innen : Fodorítás, fn. -ó, fn. fodoritással
foglalkozó személy. -, mn. 1) fodoritással foglal-
kozó ; 2) fodoritásra használható ; fodorító vas.
Fodor-juhar, fn. (nt.) fodorhabos gyökerü nö-
vény a juharok közöl.
Fodorka. fn. (nt.) harasztféle növény a lopva-
nöszők közöl (adianthum). fü, fn. (nt.) a fodor-
kák közé tartozó fünövény ( alapillus (Veneris).
Fodor-káposzta, fn. (nt.) kékes levelű ká-
poszta, csipkés levelekkel. kel, fn. (nt. ) csipkés,
fodros levelü kelkáposzta . -lob, fn. (kórt. ) lobos
bántalom a fodorhájban.
Fodormenta, fn. (nt.) fodros levelü illatos no-
vény a menták közöl. -mirigy, fn. (bt.) mirigy a
fodorhájban.
Fodorodik, k. önmagától göndörré, fodorrá
alakul;Fodorodás
f. némely haj, a pipából kieresztett füst.
Innen: , fn.
Fodor-saláta, fn. (nt.) csipkés, fodros levelü,
kesernyés ízü téli saláta (andívia). -sás, fn. (nt. )
fodros, csipkés levelű sásféle növény. -tövis, fn.
(nt.) tarlón tenyésző növény fodros és tövises le-
velekkel. ütér, fn. (bt. ) a fodorhájon átvonuló
ütér. -vas, fn. 1) foghúzó vas ; 2) különféle iparo-
sok cikk cakkalakban kimetszett vas eszköze,
melylyel egyet-mást fodorítni szoktak.
409 - Fog
Fodradék, fn. vminek fodoralakú része ; a ruha
fodoreka ; hajfodradéka.
Fodrász, fn. hajnyiréssel, fodoritással, vendég-
hajkészitéssel foglalkozó iparos. -oz, cs . hajat,
szakált divat szerint megnyír, elrendez.
Fodros, mn. tt. -t , v. -at ; 1 ) fodorral ellátott,
diszített ; f. ruha, kézelő ; (szój.) utcán fodros, ott-
hon rongyos: fodros, mint a flandriai kárpit; 2)
bodor, göndör ; f. haj; f. bél ; 2) (nt.) fodoralakú,
csipkézett szélü, mikor a levél széle kidül, bedül ;
f. levél, káposzta. Innen : Fodrosan, ih. -habos,
mn. (nt.) fodoralakú, csipkézett szélü. -it, cs . fod-
rosså, fodoralakúvá tesz. -odik, k. fodoralakúvá
leszen.
Fodroz, cs. 1) göndörré süt, alakít; hajat f.; 2)
fodorral feldíszít ; ruháját f. -at, fn. 1 ) vminek
göndör, bodor része ; a haj fodrozata ; 2) ruhafé-
lének fodrokból álló része ; a ruha fodrozata.
-ódás, fn. fodrozattá alakulás.
Fog, A) cs. 1) kezében tart, kezébe vesz; dere-
kánál, kezénél, nyakánál fogni vkit ; fogd ezt a
pénzt ; (szój . ) fegyvert fogni vki ellen, vkit fegy-
verrel megtámadni ; erősen fogni, a) vmit erősen
kezeibe szorítni ; b) á. é. vkit erősen fékezni, vagy
szoros féken tartani ; ottfogja, ahol kell; amit tövén
kellene fogni, hegyén fogod; 2) szabadon levő em-
bert, állatot hatalmába kerít ; madarat, bolhát,
egeret, patkánytf.; tolvajt f.; katonát f.; (szój.) á.
é. balékot fogni, vki által magának vmit (ozsonnát
stb.) fizettetni ; 3) vminek teljesitésére szorít;
iskolára, betüre, tanulásra, mesterségre f.; 4) vmi
közé kényszerít, zár ; igába, hámba, perbe, körbef.;
lovat kocsiba, szekérbe f.; 5) vmely cselekvés vég-
hezvitelét másnak tulajdonítja ; másra fogja, amit
maga cselekedett ; tolvajlást f. vkire ; 6) van éle,
jól metsz, vág; ez a kés fogja a vasat; nem f. ez a
kasza ; á. é. nem fog az esze ; 7) (szój.) ördögöt,
törököt, rargát, csizmadiát fogni, rajta veszteni,
kárt vallani ; rókát fogni, megperzselődni ; ez a bőr
rókát fogott; cinkét fogott az orra, a hidegtöl meg-
veresult ; 8) (szój .) szaván fogni vkit, a) vkit be-
szédközben hazudságon kapni ; b) midőn vki vmit
igér, a másik a fenebbi kitétellel szokta az illetőt
igéretének teljesitésére figyelmeztetni ; szemre
fogni, jól megnézni ; az ifjú szemrefogá az idegent
(Fáy) ; B) k. 1) vmihez kezd, vmit elkezd ; mun-
kába, v. munkához, irásba, v. iráshoz f.; ebédhezf.;
2) hatással van reá ; fog rajta a szép szó, az intés;
nem fog ezen a gyermeken már az imádság sem; 3)
szinét ereszti, fest ; fog a fal ; nem fog a kréta,
rajzón ; jólfog- e atollad; 4) van éle, metsz ; fog a
kése, kaszája ; á. é. jólfog az esze, éleseszü ; C) (se-
géd ige) a jelenidő , egy másik ige határtalan
módjával összekötve, ngyanezen ige jövője he-
lyett használtatik ; enni, inni, irni, aludni fogok;
Ď) (vh.) hirtelen belefog vmibe, felkerekedik,
hogy vmit megtegyen ; fogja magát, haza megy;
fogta magát, elkezdett sírni; én is fogtam magam,
jól visszafeleltem neki.
Fog, fn. 1) az emberek és állatok állkapcsából
kiemelkedő, különféle alkatú és nagyságu, sajátos
zománccal bevont csontdarabok, melyek az eledel
megrágására és illetőleg kérödzésre v. védszerül
is szolgálnak ; harapó, v. metsző fog, mely az em-
ber állkapcsának előrészén van és éles ; zápfog,
széles terejű fog az állkapcsok hátsó részeiben;
szem, v. kutya fog, hegyes fogak, melyek a záp- és
 Fog 410 ―
Fog
metsző fogak között vannak ; jó, v. hasad afoga ; | cselédf.; cigányf.; 5) igéret, fogadalom; fogadást
fogát piszkálni, a) a beakadt ételdarabot hegyes tenni; fogadást megtartani ; (szój .) addig állja fo-
eszközzel kiszedni ; b) á. é. semmit nem dolgozni ; gadását, míg az ajtón kilép ; megfordítja fogadását,
(szój.) kimutatni foga fehérét, elárulni saját gonosz valamint a zsákot; (km .) ember fogad fogadást,
szándékát; fogai közől beszélni , magában mor- agg eb, ki megállja, v. ember teszenfogadást, eb aki
mogni ; fogai közől szűrni a szót, kényesen beszél- megállja; pénzzeljár a fogadás ; 6) kézcsapás által
ni ; nem vásik, v. nem kopik ebben a fogad, v. ebbe bizonytalan dolog felől kötött olyan szerződés,
ugyan nem vered a fogad, nem eszel belőle ; nem hogy az nyeri el a kitűzött jutalmat, akinek véle-
fer afogára, nem tudja megszenvedni ; nincs fo- ménye szerint történt a dolog . Innen : Fogadási,
gára, nem tetszik neki ; nem fült a foga hozzá, mn. -tétel, fn. 1) a. m. fogadalom; 2) azon pénz-
nincs sehogy sem inyére ; fogát fenni, a) vkire, a. összeg, mely fogadás alkalmával a nyerő félnek
m. boszut forralni ; b) vmire, a. m. vmit sajátjának jutalmul van kitűzve.
ohajtani ; fáj afoga rá, vágyik reá, szeretné ma- Fogadatlan, mn. bérbe nem fogadott ; f. pró-
gáévá tenni; minden krajcártfogához verni, nagyon kátor ; á. é. személy, aki hivatlanul beleszól más
takarékoskodni ; alig vágja kenyérbe afogát, ke- dolgaiba, v. védelmez mást. Inn.: Fogadatlanul, ih.
veset kap enni ; ezfelfogamra is kevés ; ott hagyni Fogadj' Isten, isz. üdvözlő szó, melylyel a köz-
fogát, odaveszni ; nem fáj többé a foga, meghalt; nép mások köszöntését viszonozni szokta; (km .)
fel fogra nevet, nevet ugyan, de inkább szeretne amilyen a jónap, olyan a fogadj Isten, ha te go-
sírni ; beletört a foga, pórul járt ; csikorgatjafo- romba voltál , én is goromba vagyok.
gait, mint a Rokus kutyája ; jó foggal roszat harap; Fogadkozik, k. 1) ismételve fogad, v. tesz fo-
fogat fogért, a forbátolás joga, melynélfogva ami- gadást ; hiábafogadkozott gazdaasszonya előtt,hogy
lyen fájdalmat , kárt okoz vki nekünk , ugyan- stb.; 2) a. m. mentegetőzik.
olyannal fizetünk neki.vissza; (km.) amely foga Fogadó, fn. nyilvános épület, hol pénzért szál-
fáj az embernek, arra teszi nyelvét; verd ki fogát, lást és élelmet kaphatni ; falusi, városif.; fogadóba
belefektetheted a bölcsőbe , vedd el erejét, tehetsz szállani ; gyalog fogadó, melyben a kocsinak, lónak
vele amit akarsz ; adtál isten fogat, adj kenyeret nincs hely.
hozzá; ami elmúlt, arra minek vásik fogad; ember Fogadós, fn. tt. -t ; a fogadót årendában biró
fogával ás magának vermet ; 2) némely eszköznek személy, aki utasoknak pénzért szállást és élelmet
az állati foghoz hasonló, kiálló része ; gereblye, szokott adni.
gereben, borona foga; 3) a lajtorjának lépcsőül Fogadott, mn. 1) szerződött ; f. cseléd ; 2) ma-
szolgáló rövid , hengerded fa; első , harmadik , gáénak vallott, elvállalt ; f. gyermek; 3) f. munka,
utolsó fogra állani ; 4) (haj .) hegyes , v. tonka moudva, különös megrendelésre készült munka ;
fa-, v. vasdarab, mely a hajón vmely nyilásba, ellentéte : vásári munka ; fogadott munkát nem vé-
ágyba van helyezve ; a kormánykerékfoga. gezne jobban (Vör.) ; 4) f. biró, az egyezkedni
Fogaes, fn. a. m. kis fog. akaró felek által választott biró (Arbiter) .
Fogacsán, 1. Fogasir. + Fogadság, fn. örökbefogadás állapota ; Isten
* Fogacsi , mn. hosszú, nagy fogú. a választottakfogadság szerint atyja (Med. P.) .
Fogad. A) cs. 1 ) a megérkezőt üdvözli, szive- Fogadvány, fn. 1) szerződési fogadást tartal-
sen, v. nem szivesen látja ; jól, roszul, szivesen fo- mazó irat; 2) a. m. fogadalom.
gadni rkit; 2) a kinált dolgot bizonyos kedélyhan- Fogadzik, k. fogakat kap, jö a foga. Innen:
gulattal veszi ; jól, v. roszul, hálával fogadni az Fogadzás, fn.
ajándékot; 3) magához vesz ; házába f. vkit ; fiává, Fogalakú, mn. a fogéhoz hasonló alakú.
v. örökbe f. vkit ; á. é. méhébe f., teherbe esik ; Fogalmány, 1. Fogalmazvány.
szót fogadni, engedelmeskedni ; 4) szolgálatába Fogalmaz, cs. vmely tárgyat saját gondolatai-
vesz; bérbe f.; katonának , cselédnek f. vkit ; ko- val leír, irásba tesz ; folyamodványt, hirdetést f.
csist , szolgálót fogadni ; 5) vminek teljesítését Innen : Fogalmazás, fn.
igéri ; aztfogadta, hogy nem iszik több bort; esküvel Fogalmazat, 1. Fogalmazvány.
f. vmit ; szentül fogadni vmit ; (szój.) amit lóháton Fogalmazó, fn. ált. vmely tárgyat saját gondo-
fogad, gyalog meg nem állja , nem igen szokta fo- lataival leiró személy ; külön. fogalmazással fog-
gadását megtartani ; ember fogadfogadást, agg eb lalkozó hivatalnok.
ki megállja ; fogadom , fogadom, kinek megadhatom , Fogalmazó-segéd, fn. a fogalmazó mellé segé-
a rosz fizetők szavajárása ; B) k. kézfogással dül adott alsóbb rendű hivatalnok.
vmely bizonytalan dologról olyféle szerződést Fogalmazvány, fn. ált. gondolatok irásbeli
köt, hogy az nyerje el a kitett jutalmat, akinek előadása ; külön. a gondolatoknak első irásba-
véleménye szerint történik a dolog ; mibe foga- tétele, hogy arról tisztára irassék.
dunk; fogadok veled , hogy messzebb dobok , mint Fogalom, fn. tt. fogalmat ; 1 ) vmely dolog meg-
te; száz forintba fogadtak. Innen : Fogadó, mn. értése, ész által való felfogása ; tiszta, világos, zavart
Fogadalmazott, mn. fogadalom által lekötött, f.; fogalmad sincs erről a dologról; 2) (bölcs. )
beesküdött ; f. szerzetes, apáca. vmely tárgy ismerveinek gondolatban egybefog-
Fogadalom, fn. ünnepélyes igéret vminek tel- lalása, minélfogva az, egyfelől más tárgyakkal
jesitésére ; fogadalmat tenni ; nőtlenségi, szüzességi rokoníttatík, másfelől azoktól megkülönböztetik,
fogadalom; a f. alól felmenteni, feloldozni vkit. pl. a ló emlős állat (tehát a többi emlős állatokkal
Fogadály, 1. Fogadalom. rokoníttatik), a patások rendéből (ezáltal sok más
Fogadás, fn. tt.-t; 1 ) szivesen, v. nem szivesen állattól ismét megkülönböztetik) stb.
látás ; szires fogadásban részesítni vkit , 2) magához Fogalomszó, fn. (nyt.) fogalmat jelentő szó.
vevés ; örökbefogadás ; méhbe fogadás, a. m. teher- Fogam, fn. (ács. msz .) két végén derékszög-
beesés ; á. é. szófogadás ; 3) szolgálatba vevés ; let alatt begörbesztett vasrudacska , melylyel a
 Fog - 411
munkában levő gerendát az ácsszékhez lekap-
csolni szokták.
Fogamodik, k. a növénymag gyökeret ver, v.
az oltott ág meghasonik a vadonccal és szerves
életet kezdenek élni.
Fogamoz, cs. vmely müvészi tárgyat, mielőtt
készitéséhöz hozzá fogna, lelkében lerajzol ; foga-
moz az eredetifestész, mielőtt festeni kezd.
Fogamszik, 1. Fogamodik.
Fogan, cs. 1) nö, v. nőstény állat a férfi, v. ille-
tőleg a hímállatt magvától megtermékenyedik ;
méhébefogant. Innen : Foganás, fn.
Foganat, fn. 1) siker, eredmény ; semmi foga-
nata sem volt intésemnek ; 2) elömenetel. -lan, mn.
eredmény nélkül való, sükertelen ; f. intés, kére-
lem. Innen : Foganatlanság, Foganatlanul, ih.
Foganatos, mn. eredményes, sükeres ; az érte-
lem foganatos erő nélkül tenyészetlen meddő
(Fal.) . Innen : Foganatosan, ih. Foganatosság, fn.
Foganatosit, cs. foganatossá tesz, létesít, esz-
közli, hogy vmi foganatját kimutathassa ; foga-
natositni a célba vett munkát. Innen : Foganatosítás,
fn. Foganatosított, mn. -hatlan. mn. kivihetetlen,
létrehozhatlan ; f. szándék. -ható, mn. kivihető ,
amit kivinni, foganatosítani lehet.
Fogáncs, fn. (nt.) a szálkacsékok közé tartozó,
s fogfájás ellen használható növény (euphrasia
odontides).
Foganik, k. 1) a hímállat magja a nőstény mé-
hében életet nyer ; 2) beoltott csemete kihajt, csi-
rát kap. Innen : Foganó, mn.
Foganit, cs. 1) eszközli, hogy vmi megfoganjék ;
2) 1. Foganatosít.
Foganodik, 1. Fogamodik..
Foganós, mn. a. m. foganatos ; hogy legyen ily
magyaron foganós áldásod, Uristen ! (Cz.). Innen:
Foganósság, fn. -it. cs. a. m. foganatosít.
Foganoszik , 1. Fogamodik.
Foganött, fn. (nt.) a csalányok közé tartozó
növényfaj ; gyapjas- , kenderike-, tarka- , veres fo-
ganőtt (galeopsis).
Foganszik, 1. Foganik.
Fogant, cs. méhbe fogad, teherbe esik.
Fogantatás, fn. a férfi magjának a nő méhében
való életre ébredése ; a gyermek fogantatása.
Fogantatik, k. a. m. foganik.
Foganték, Fogantó, Fogantyú, fn. minélfogva
vmit meg lehet fogni : nyél, markolat ; (edény-
nek) füle, horgocska ; kardot is köt : bársony övre
gyémántos fogantyút (Ar.). Innen : Fogantyús, mn.
-szár, fn. a fogantyu kiálló része, nyele.
Fogantyúz, cs. fogantyúval ellát, felszerel.
? Fogár, fn. (áll tt. ) hal a csontosok osztálya
és a sügérek családjából (Vielsäge).
Fogárd, mn. könnyen zavarba hozó, kelepcébe
ejtő ; fogárd kérdés, beszéd. Innen : Fogárdul, ih.
Fogárdság, fn. -os, mn. fogárd kérdéseket tevő ;
f. ember. Innen : Fogárdosság, fn. -oskodik, k.
fogárdul beszél, fogárd kérdéseket tesz .
Foga-rejt, fn. (állatt.) a majmok közé tartozó
állat, melynek fogait nem lehet látni . -repedt, fn.
(nt.) a mohok közé tartozó növény, melynek tok-
szárán kétfelé repedt fogak vannak.
Fogas, fn. tt. -t; 1 ) falra szögezett fa-, v. vas-
lap, melyből kiálló fogakra ruhát és egyet- mást
szoktak akasztgatni, ruhaakaszték ; 2) (állatt ) *a
Balatonban tenyésző fehér húsu, izletes hal ; 3)
Fog
a) a. m. vasborona ; b) á. é. farkas ; 4) (haj.) kü-
lön foglalványba megerősített hengerkék, melyek
kötelek megkötésére használtatnak. 1 mn. 1 )
fogakkal biró ; f. ember, borona ; 2) (nt. msz.) f.
levél, melynek elin egymástól ritkásan álló kinő-
vések és metszések vannak ; kétszer f., mikor
ezeken a fogakon más apró fogak vannak ; 3) a.
m. fogárd ; f. kérdés ; 4) á. é. csipös, metsző; f.
nap, f. verőfény, téli nap ; fogas tél volt (Székely
Józs.).
Fogás, fn. 1) cselekvés, midon vmit fogunk ;
hal-,rák-, madárfogás ; 2) tömeg, melyet egyszerre
megfogunk; egy fogás széna ; 3) munkába vett
szántóföldnek egy- egy része ; két fogásra leka-
szálni a rétet ; 4) fogárd, cseles tett ; fogással élni ;
fogással megcsalni vkit ; 5) vminek csínja, mely-
nélfogva megfejteni lehet ; minden dolognak meg-
van amaga fogása ; olasz fogás ; műfogás ; 6) ürügy,
álok ; azon fogás alatt távozott hazúlról, hogy ide
jő; 7) † a. m. szótag; a betükből fogások lesznek;
tiszta, v. elegyes f. (Márt. J.) ; 8) (zene) a húros
hangszereknek ujjainkkal való megérintése, miál-
tal abból különféle hangokat csalunk ki ; hamis f.;
9) valamely eszköznek azon szerkezete, tulajdon-
sága, minélfogva azt kényelmesen, v. kényelmet-
lenül lehet a kézben tartani ; külön. a fegyver
ágyazata ; ennek a kardnak, puskának jó fogása
van; 10) (haj. ) ált. minden oly cselekmény, mely
azt eszközli, hogy a hajó rendeltetésének megfe-
leljen ; külön. a) egy hajónak a vitorlák, kormány
stb. által eszközölt és a kitüzött célnak megfelelő
mozdulata; b) több egy célra müködő hajók el-
rendezése ; c) vitorla, kormány, szóval mindazon
eszközök. melyekkel a hajó célszerü mozdulatát
foganatosítni lehet. Innen : Fogásos, mn.
Fogas -fö, 1. Festöcsülleng. -geréb, fn. fogakkal
ellátott gereben. -ir, fn. (nt.) a négy főbbhímesek
és becősök osztályához tartozó növény, fogas, v.
gumós gyökerekkel, a kis gyermekek fogzását
elősegíti (dentaria) .
Fogaskerék, fn. (gép.) fa- , v. vaskerék, mely-
nek talpából köröskörül fogalakú szögek állanak
ki. -zet, fn. (gép . ) vmely gépben levő fogaskere-
kek összege.
Fogasol, cs. (gazd.) a felszántott földet vasbo-
ronával egyengeti.
Fogas- oldal, fn. (gép.) a gépnek azon oldala,
mely kiálló fogakkal, vas szegekkel van ellátva.
-rezeda, fn. (nt.) a rezedák közé tartozó növény,
melynek levelein kis fogalakú kinövés látszik.
-rúd, fn. (gép.) fogakkal ellátott rúd a gépben.
-vakony, fn. (állatt. ) vakonyféle kis állat.
Fogasz, fn. kapocscsal ellátott csat (agraffe).
Fogász, fn. a. m. fogorvos. -at, fn. az orvosi
tudomány azon része, mely a fogak tulajdonsá-
gait, gyógyitási módját stb. tárgyalja.
Fogat, fn. 1) + a. m. fogalom ; 2) ugyanazon
kocsiba befogott lovak együttvéve, magát a kocsit
is oda gondolva ; saját fogattal bírni ; egyes, kettős,
négyes f. -ú, mn. amibe bizonyos számú ló van
befogva ; kettős fogatú kocsi.
Fogat, cs. 1) megparancsolja , hogy vki vmit
fogjon, kezébe vegyen, hatalmába kerítsen ; vere-
bet, nyulat f; 2) megparancsolja, hogy a lovat
a kocsiba fogják ; korán reggelf.
* Fogaté, fn. a. m. fogantyú.
Fogaték, fn. 1) a. m. foganték ; 2) (haj .) ált
 Fog 412 - Fog

mindenféle, ami a hajó szerkezetének erősítésére | kér, fn. 1) az állati fog azon része , melyet a
szolgál ; külön. lécdarab, mely a naszádok ülő- foghús elföd ; 2) fogfájás ellen használható
deszkáit tartja. gyökér.
* Fogatély, fn. a. m. foganték. Foghagyma, Foghajma, fn. (nt.) ismeretes
Fogatkozik, 1. Fogadkozik. füszernövény, melynek hagymája cikkekre, gerez-
Fogatlan, mn. fog nélkül való ; f. vénasszony ; dekre választható ; (szój.) * á. é. foghagymát evett,
f. gereblye; á. é. fogatlan bizonyság (Pázm.), mely- büszkélkedik.
nek nincs éle, nyomatéka. Foghagymás, mn. 1) foghagymát tartalmazó,
Fogattyó, 1. Foganték. azt áruló; f. szekér, kofa ; 2) foghagymával készi-
Fogaz, cs. 1) fogakkal ellát, felszerel ; gereblyét tett ; f. pecsenye, kolbász, mártás ; (népd.) ecetes
f.; 2) (ép.) a fal felső részét kivül a fedél alatt foghagymás, csókoljátok meg egymást; (szój .) orrod
fogalakú cifrázattal szereli fel ; 3) vmit csipkés tőle foghagymás ! bár hogy kivánod , meg nem
alakúra metél ; kezkenőt f. Innen: Fogazás, fn.-at, nyered. Innen : Foghagymásan, ih.
fn. 1) az állatok fogainak szerkezete, sora, rendje ; Foghasadás, fn. 1) fogzás, a fognak az iny-
2) vmely eszköz fogainak összege ; 3) a. m. csip- húsból való kinövése ; 2) a fog elrepedése, ha-
kézet ; 4) (ács msz.) összekötendö gerendákon a sadása.
végböl faragott sajátságos fogak és azoknak meg- Foghatatlan, mn. nem fogható, észszel, érte-
felelő hézagok, hogy egymástól el ne válhassanak lemmel fel nem érhető ; (csak összetételeiben
és hogy a felső gerenda az alsón tovább ne csúsz- használtatik) megfoghatatlan ; hozzáfoghatatlan.
hassék. -mány, fn. (gép.) vmely gép fogazata. Fogható, mn. amit fogni lehet ; léppel fogható
Fog-betü, fn. (nyt.) alt. a nyelvnek a fogakkal madár ; á. é. kézzel fogható, nyilvános, mindenki
való érintkezése segélyével kimondható betű, által észrevehető ; hozzá fogható, vele összehason-
máskép: nyelvbetü ; külön. a nyelvbetük közöl a litható, vele mérközhető ; nincs hozzáfoghat lova
sziszegök sz, z, zs. -bug , fn. az állat fogainak az egész országban. Innen : Foghatóság, fn.
buga, koronája. Fogház, fn. épület, hol az elitélt, v. itélendő
Fogcsikorg- ás , fn. a fogak erős összedörzsö- foglyokat bezárva tartják. -ör, fn. hatósági hiva-
lödése által előidézett kellemetlen hang. -atás, fn. talnok, aki a fogházban levő foglyokra felügyel,
a fogaknak fájdalomból, v. boszúból való erősebb börtönör.
összedörzsölése, hogy csikorgó hangot adjanak ; Foghegy, fn. (szój. ) foghegyről beszél, kényesen,
(bibl.) ott leszen sirás és fogak csikorgatása. -ató, csak ugy félvállról beszél. el , cs. foghegyen,
mn. fogcsikorgatásra kényszeritö ; f. fájdalom. finnyáskodva eddegél ; afalánk ló porcogva fog-
Fog-csont, fn. az állat fogának csontállománya. hegyelvén a lóherés határt (T. M.) . -en, ib. nem
-csorba, fn. csorba, repedés a fogon. ? -csörüek, egészen szorítva fogai közé ; foghegyen, finnyás
fn. tb. (állatt.) madarak , melyeknek csörük fürész- nyámogással enni kezdi a nyers földet (K. L.) .
alakú éllel bir. Fog-hely, fn. a. m. fogház. -hézag, fn. a. m.
? Fogda, fn. a. m. fogház. fogköz
Fogdad, mn. a. m. fogalakú. Foghiasak, fn. tb. (állatt.) olyan állatok, me-
* Fogd-meg, fn. 1 ) régibb időben személy, aki lyeknek nincsenek fogaik.
a katonákat fogdosta ; 2) pandúr, hajdú, aki a Foghús, fn. a fogak tövét és az állkapcsot bo-
gyanús egyéneket, tolvajokat stb. szokta befogni. ritó vöröses hús. dag, fn. (kórt.) a foghúsnak
Fog- dombor, fn. (gép. ) a gépben levő fogak feldagadása. -fekély, fn. (kórt.) fekélyes daganat a
felületének domborulata. foghúson.-növedék, fn. kóros kinövés a foghúson.
Fogdos, cs. 1) több személyt, állatot megfog; Fog-húzó, fn. 1) a fogak alakjához képest kü-
csirkét, libat f.; külön. katonákat f., azaz katoná- lönféle alkatú vaseszköz, melylyel a fogakat szok-
nak való legényeket ; 2) többször megérint ; ne ták húzni ; 2) foghúzással foglalkozó személy.
fogdosd piszkos kézzel a ruhámat. Innen : Fogdo-- ideg, fn. a foggyökér idege.
sás, fn. -tat, cs. rendeli, meghagyja, hogy fogdos- Fogines , fn. (állatt. ) kisebb tavakban tenyésző
sanak; katonákatf. csigafaj (anodonta).
Fogdoz, Fogdoztat, 1. Fogdos , Fogdostat. Fog- ir, fn. fogfájás ellen használható ír, gyógy-
Fogdozó-menet, fn. régibb időben a község, szer. -jövés , fn. fogzás, fognövés. kefe , fn.
vagy vármegyének katona- fogdosás végett kiren- hosszas csontnyelü kefécske, melylyel a fogakat
delt közegeinek menete. szokták tisztítani. -kelés, fn. (kórt.) a foggyökér-
Fogékony, mn. (bölcs.) 1) könnyü felfogással böl kinövő kóros daganat, kelés. -képü, mn. a
biró, könnyen tanuló ; f. ész, elme; 2) az érzelme- fogehoz hasonló alakú. -koszorú, fn. az állati
ket könnyen felfogó, magába befogadó ; fogékony fogzat félkör alakú szerkezete. -kö, fn. a tisztá-
sziv. Innen : Fogékonyság, fn. -talan, mn. a. m. talanul tartott fogak tetején képzödött kemény
nem fogékony. Innen : Fogékonytalanság, fn. állományu test, máskép : borkö.]
Fogéktalan, mn. észbeli tehetség nélkül való ; ? Foglács, fn. a. m. szótag. -ol, cs. és k. szóta-
f. ember. gol, a betüket szótaggá foglalja össze.
Fog-fájás, Fogfájdalom, fn. a fogakot kinzó Foglal, A) cs. 1) erövel hatalmába kerit ; vá-
éles fájdalom . -fej , fn. az állati fog feje, koronája. rakat, országokatf.; 2) (ttud.) törvényszéki végzés
-fekély, fn. (kórt.) a fogak körül támadott kelés. után birtokába vesz ; 3) a. m. elfoglal, vmely tért,
-féreg, fn. a lyukas állati fogban élődő féreg. helyet betölt; (szój ,) tessék helyet foglalni, üljön
Foggat, cs. az ülős, kotlos tyúk az alatta levő le ; ezt a holmit el kell innen tenni, mert nagy helyet
tojásokat csőrével vagdalja, hogy a csirkék köny- foglal ; 4) tartalmaz ; mit f. magában ez az irat ;
nyebben kibujhassanak. 5) vmi keretfélébe szorít ; képet rámába ƒ; arany-
Fog-gumo, fn. a foggyökér egy egy ága. -gyō- | ba, ezüstbefoglalni az ékköveket ; 6) a. m. foglácsol,
 Fog - 413 - Fog
szótagol ; 7) (haj .) a vontatandó hajót a vontatott- Foglár, fn. tt. -t ; 1) (ács msz.) két végén de-
hoz köti ; 8) gondolatait vmi módon előadja ; ké- rékszög alatt behajlított vaskapocs, melylyel a
relmet szavakba, irásba f.; 9) oda ért, oda csatol ; munka alatt levö gerendát az ácsszékhez erösitik ;
ezt az összeget a másikhoz kellfoglalni; imádságába 2) * hajdú, pandúr, aki a tolvajokat, v. más gya-
f. vkit; B) vh. foglalja magát, foglalatoskodik ; nús személyeket be szokta fogni ; 3) * madarász,
mint az árnyék jár az ember és nagy sok dolgokbafog- madarat fogó személy ; 4) a. m. fogantyú, nyél.
lalja magát (Szék. I.) , nagy sok dologban foglala- Foglat, fn. foglalvány, keretféle eszköz , ami
tos ; az imádkozástgyakorolni, abban magát foglalni vmit befoglal.
(Pázm.), foglalkozni. Innen : Foglalkozás, fn. Fog-láz, fn. 1) láz, mely a kis gyermeket fog-
Foglalat, fn. 1) tartalom, ami vmiben van, amit záskor kinozza ; 2) fogfájásból keletkezett lázas
vmi tartalmaz ; könyvnek, iratnak foglalata; 2) állapot.
keret, burok, ami vmit magába zár ; az ékkőnek Fog-levél, fn. vkinek elfogására felhatalmazó
ezüstfoglalatot csinálni. hatósági irat.
Foglalatos, mn. 1 ) szorgalmatosan munkál- Foglyász, fn. fogolymadarakra vadászó sze-
kodó ; f. ifjú; 2) akinek dolga van, munkálkodnia mély.-, k. fogolymadarakra vadász. -at, fn. va-
kell ; a szántóföldön f. napszámosok; vmiben f. dászat fogolymadarakra.
lenni, vmivel foglalkozni ; (km.)_ sokban foglala- Foglyoz, 1. Foglyász.
tos, keveset hajt végre. Innen : Foglalatosság, fn. Fogmáz, fn. az állati fog fényes máza, zo-
-kodik, k. vmi munkával tölti az idöt, dolgozik , mánca.
munkálkodik ; mivel foglalatoskodol ? -kodtat, 1. Fogó, fn. 1 ) két águ, könnyen összenyomható
Foglalkodtat. vaseszköz, melynek ágai közé lehet egyet-mást
Foglalek, fn. 1) vmi mellé kapcsolt csatolvány ; szorítani, s igy felvenni, v. kihúzni ; harapó ƒ.;
2) (ker.) hordóba, ládába, papirba stb. becsoma- lapos, futtató f.; (seb.) golyvás, görbe, csőrös f.;
golt holmi (collo). fogóval szedni fel a tüzet, húzni ki a szöget ; 2)
Foglalkodik, 1. Foglalkozik. csapda; egérfogó ; cinke-, patkány- , görényfogó,
Foglalkodtat, cs. munkálkodtat, vkivel az idöt 3) a. m. fogantek ; 4) (b.) üreg, nyilás ; beadó fogó ;
munkával tölteti el ; foglalkodtatni a napszámoso - 5) (vt.) a. m. gyüjtő (Recipiens).
kat ; vmivel foglalkodtatni eszét, gondolkozni vmi Fogódik, k. 1. Elfogódik.
felett. Fog-odú, fn. a lyukas fog ürege.
Foglalkozik, k. 1) munkálkodik, az időt mun- Fogódz-ik , k. vmibe kapaszkodik , vmivel
kával tölti el ; reggeltől estig f.; 2) vmit eszében összefüggésben tartja magát ; a karfábaf.; fogód-
forgat, vmi felett gondolkozik ; ne foglalkozzál zál belém, hogy el ne essél. Innen : Fogódzás, fn.
olyan dolgokkal, melyek lelkedet elszomorítják; 3) -kodik, k. vmibe több ideig fogódzik ; a kocsi-
vkihez, v. vmihez csatlakozik ; 4) vminek birto- oldalba f
kához való jogot előre megszerzi magának ; a Fogódzó, fn. ált. minden tárgy, amibe fogód-
szinházi páholyra foglalkozni. Innen : Foglalkozás, zani szoktak ; külön. a lépcsök hosszában a fal
fn. Foglalkozó, mn. mellé szögezett karfa, melybe a fel és lemenök
Foglalmány, fn. 1 ) erőszakos, v. törvényszéki fogódzanak ; (b.) a bánya falaihoz erősített karfa ;
uton elfoglalt ingó, v. ingatlan vagyon ; 2) (mt.) | (haj .) karfa helyét pótló kötél, a hajó lépcsőjén.
elemcsoportozat a kapcsolástanban. Fogódzóslépcső, fn. a hajó jobb oldalán le- és
Foglaló, fn. 1) a. m. elöpénz, mely által a) vmit feljárásul szolgáló lépcső kötélfogódzóval.
az eladónál magunkénak foglalunk ; száz forint Fogó-láb, fn. (állatt.) a rovarok elölába.
foglalót adtam a buzára ; b) melyet elöre adunk Fogoly, fn. tt. foglyot; 1) fogságba került sze-
annak, kit vmi szolgálattételre megfogadunk ; mély ; hadi fogoly; a foglyokkal emberileg bánni;
elszegődött cselédnek adott f.; 3) (nyt.) a. m. kötszó ; 2) (allatt.) izletes húsu, galamb nagyságnyi madár
4) egybefoglaló, összetartó eszköz ; külön . * vas, a tyúkok osztályából (perdix).
melylyel a timárok a bört az asztalhoz szegezik . Fogoly-csere, fn. a hadi foglyoknak a hábo-
- mn. ami vmit összetart ; f. szeg. rúskodó felek általi kölcsönös kicserélése, vissza-
Foglaló-fa, fn. (ép.) az ajtók részeit összekap- adása. -fü, fn. (nt. ) sziromtalan virágu növény, a
csoló fa, heveder. -gerenda, fn. (ép.) két nagyobb falfüvek közöl. -ház, fn. a. m. fogház. -kiabálás,
gerenda összekapcsolására használható kisebb fn. (vad. ) a fogolykakas sajátos hangja, melylyel
gerenda. -kö, fn. kapocsul, összekötőül szolgáló a nőstényt híjja. -madár, fn. a. m. fogoly. -ör , fn.
kö. -kötél, fn. két tárgy egymáshoz kapcsolására a fogságban levőkre felvigyázó őr. - sip , fn. (vad.)
használható kötél. a fogoly kiabálást utánzó síp dióhéjból. -társ, fn.
Foglalom, fn. több részből összetett vmi. ugyanazon fogságban, börtönben levő személyek
Foglaló-mód, fn. (nyt.) igemód, mely vmely egymásra nézve.
kényszerítést, belső, v. külső szükséget fejez ki, Fogolyul, ih. fogolymódon, fogolyképen ; fo-
máskép : kötmód. pénz , fn. foglalóul adott golyul elhajtani vkit.
pénz. -szeg,
csoló szeg . fn. két deszkát, gerendát összekap- eszköz Fogó- mü, fn. 1) ált. fogó gyanánt használható
; 2) (ht.) egymás mellé helyezett begörbedö
Foglaltató, fn. (ttud.) személy, aki másnak szögekből álló magány harcgátak (Zangenwerk).
vagyonára hatósági zárolást követel. ? Fogone, fn. a. m. vasfogó.
Foglalvány, fn. tt. -t ; 1 ) keretféle készítmény, ? Fogondzat, fn. megfogamzott emberi magzat.
ami vmit befoglal ; arany, ezüst f.; 2) (bt.) egyik * Fogontozik, k. a. m. fogódzik.
csontnak a másikkal való kapcsolkozása, össze- Fog-orvos, fn. fogbajokat gyógyitó orvos.
függése (junctura). -lob, fn. az ízületek lobos Fog-orvoslás, fn. a fájos fogak gyógykezelése.
bántalma. Fogótyu, 1. Foganték.
 Fog 414 Foj

Fogó-vas, fn. 1) vasból készitett csapda ; 2) Fog-zománc, fn. a. m. fogmáz. -zuzó, fn. kon-
timárok eszköze, melylyel a bört asztalhoz szo- tár fogorvos.
rítják. -vég, fn. vminek azon része, v. oldala, me- Fogy, k. 1) tömege, sokasága kevesbedik ; f. a
lyet megfogni, érinteni lehet ; á. é. nem tudom pénz , ha költik és nem keresnek hozzá ; f. az
ennek a dolognakfogóvégét megtalálni, nem tudom, élelem, ha megeszik; á. é. f. a becsülete ; fogyok
hol kezdjem. emlékezetemben, emlékezetem romlik ; fogyton fogy,
Fog-parancs, fn. vkinek elfogatására kiadott folyvás kevesbedik ; 2) végefelé közeleg ; f.ai .a türel-
parancs. -pép, fn. pép-, v. szappanféle fogmosó mem ; 3) * soványodik ; beh nagyon fogy ez a szegény
szer. -piszkáló, fn. meghegyezett toll, v. pál- ember. Inn.: Fogyás, fn. Fogyta, vminek kevesbede-
cácska, melylyel a fogak közé ragadt ételrésze- se, vége felé közeledése ; hold fogyta ; jogytán van
cseket szokták kipiszkálni. -por, fn. különféle a bor ; éltefogytáig való börtönre itélni; Árpádnak
anyagú, többnyire illatos por, melylyel a fogakat dicsőséges vérét fogytára sietni látván (Vir.). Inn.:
mossák. -ragasz, fn. 1 ) viaszféle test, melylyel a Fogyott, mn. fogyott ügy, inség, nyomorúság.
lyukas fogat beragasztják ; 2) (nt.) a mohok közé Fogyad, k. a. m. fogy.
tartozó növény (funaria). reszelő, fn. ráspoly- Fogyadék, 1. Fogyaték.
féle eszköz, melylyel a helytelen növésü fogakat Fogyaszt, 1) cs. felhasznál, felemészt, tömegét
reszelik. -redv, -rev, fn. a fogcsont revedése, kor- kisebbíti ; sok élelemszert fogyasztani egy évben ;
hadása, romlása. -rojt, fn. (nt.) a mohok közé 2) (msz.) a harisnyát szükíti azáltal, hogy egy
tartozó növény (grymmia bryum) ; vörhenyes, szem helyett kettőt vesz. Innen : Fogyasztás, in.
karcolt fogrojt. Fogyasztó, mn. -al, 1. Fogyaszt.
Fogság, fn. nem szabad állapot, midőn vki el- Fogyasztási, mn. 1) az élelemszerek felemész-
fogva tartatik ; tisztességes f; egyiptomi, babiloni tését illető ; f. törvéný; 2) fogyasztásért fizetett ;
fogság; hadi fogság. Innen : Fogsági, mn. f. adó, vám, bélyeg.
Fogságra-vitel, fn. cselekvés, midön vkit fog- Fogyaszték , fn. azon tömeg, amely vmiből
lyul elvisznek. elfogy.
Fog-sipoly, fn. (kórt.) az állati fog sípolyféle Fogyat, cs. a. m. fogyaszt. Innen : Fogyató, mn.
kóros állapota. -sor, fn. az állkapocsban félkör- Fogyaték, fn. 1) a többi részek elfogyása után
alakún egymásmellett álló fogak együttvéve. megmaradt maradék; fogyaték- bor, eledel ; egy-
Fog- szegények, 1. Foghiasok. mást és fogyaték javadat nyomorultan emésztik
Fog- szer , fn. fogbajok ellen használható (Vör.) ; ha találkozik is némi fogyaték bölcsesség a
gyógyszer. -ször, fn. (nt.) a mohok közé tartozó, földnek kerekségén (Fal.) ; 2) vminek fogyta ; már
lopvanősző növény (neckera hypnum) ; bodros, fogyatékán van a bor.
bókoló, indás f. -szú, fn. a. m. fogredv. -tan, fn. a Fogyatkozás, fn. ált. kisebbedés, kevesbedés,
fogak tulajdonságait, gyógykezelését tárgyaló tu- fogyás ; külön. 1) soványodás ; 2) szükség, szüköl-
domány. ködés; semmiben sem szenvednifogyatkozást ; meg-
Fogtat, cs . 1) † el-, v. befogat ; 2) * a. m. fak- szokni a fogyatkozást ; 3) gyöngeség, gyarlóság,
gat, vallat. erkölcsi hiány ; erkölcsi f.; (szój .) senki sincs fo-
Fog-tisztító, fn. 1) por, pép, melylyel a foga- gyatkozás nélkül; nincs oly dolog, melyben valami
kat tisztítják ; 2) a. m. fogkefe. -tö, fn. a fognak fogyatkozás ne volna ; 4) (csillag. ) vmely égi test-
az állkapocsban levő ágas része, gyökere. -tömör, nek, különösen a nap és hold ideiglenes elsöté-
fn. (állatt.) hal a tüskeszárnyuak rende , a dár- tedése.
dancsok családjából . -törö , fn . a. m. fogzúzó. Fogyatkozat, fn. szükség, hiány ; f. nélkül élni.
Fogulatlan, Fogulatlanság, Fogulatlanul, 1. -lan, mn. hiányt, szükséget nem szenvedő.
Elfogulatlan, stb. Fogyatkozik , k. ált. fogyásban van, kisebbe-
Fogult, Fogultság, 1. Elfogult, stb. dik, kevesbedik ; f. az egészség ; külön. 1) sová-
Fog-üreg, fn. a. m. fogodú. nyodik ; ez a szegény ember nagyon f.; 2) szükséget
Fogva, ih. fogoly képen, elfogottan. - , nh. 1) szenved ; 3) + hiányzik ; nem fogyatkozik neked
óta, bizonyos időtől kezdve ; ettől, v. ezen időtől semmid.
fogva; mátólfogva ; 2) bizonyos ponttól kezdve ; Fogydogál, k. lassanként fogy, kevesbedik. V.
tetőtőlfogva talpig; 3) arra nézve, azt illetőleg ; ö. Fogy.
állásánál fogva elsőbbsége van ; 4) tehát, azért ; Fogyhat-o, mn. ami elfogyhat, aminek vége
ennélfogva nemjósz el ; 5) vmely részét megfogva, szakadhat. -atlan, -hatlan, mn. el nem fogyható,
kezébe véve ; hajánál fogva húzták be ; karjánál, aminek vége nem szakad ; f. kinok.
lábánál fogva vetették ki ; 6) (szój. ) általán fogva, Fogytig, Fogytiglan, ih. 1) addig, mig el nem
a. m. egyáltalában. fogy, vége nem szakad ; 2) ált. végiglen; mert fogy-
Fogvacogas, fn. a fogaknak fázás, v. 'félelem tig ha igy él, elviszi a manó (Gvad.).
miatti összeverődése. Fohász, fn. tt. -t; 1) sóhaj, mely kebelünkből
Fog-vajó, 1. Fogpiszkáló. akkor száll fel, midőn vmit nagyon ohajtunk, v.
Fog-válu, fn. az állkapcsok kivájt része, mely vmitől félünk; egy f. röppent ki ajkán ; 2) szivből
a foggyökereket foglalja magában. -vásulás, fù. fakadt rövid ima."
a fogak sajátos, kellemetlen, zsibbadt állapota, Fohászkodik, k. fohászok röppennek fel ajká-
mint leginkább a savanyú ételek élvezése szokott ról, fohászra fakad ; nagyot fohászkodni ; Istenhez
előidézni. fohászkodni ; (szój.) fohászkodik, mint a kárvallott
Fogzik, k. fogakat kap, fogai nönek ; f. a kis cigány ; amint fohászkodol, ugy üdvözülsz. Innen :
gyermek. Innen : Fogzás, fn. Fohászkodás, fn.
Fogzat , fn. az állkapcsokban levő fogak * Fojlik, 1. Ful.
együttvéve. * Fojlott, mn. fuladt, nyuvadt.
 Foj 415 Fok

* Fojosó, fn. 1) a. m. nátha ; 2) a. m. folyosó. ványra van emelve ; másod, harmad fokú egyenlet,
Fojt, cs. 1 ) ember, v. állat torkát ugy össze- melyben a legnagyobb hatványu ismeretlen má-
szorítja, hogy az légzeni nem tudván, élni meg- sodik vagy illetőleg harmadik hatványra van
szünik ; agyon f. vkit ; a görény fojtja a libákat; emelve ; 6) vminek határa, kezdete, v. vége ; Sió-
2) folyadékba, leginkább vizbe mártva öl, veszi fok, azon hely, hol a Sió patak kezdődik, hol a
el vki életét ; vizbef. vkit; 3) á. é. étel-, italfélének Balaton bele ömlik ; ( szój .) mindennek megvan a
szabad párolgását elzárja ; mustot fojtani ; 4) a lé- maga oka-foka ; 7) (haj .) két zátony, v. szikla kö-
lekzetet nehezíti ; fojt a köhögés ; 5) fanyar ize zötti keskeny, mély viz ; 8) (eröd. ) a bástya kiálló
van ; fojt ez a körte; 6) (szój.) csomóra fojtani, csúcsa ; 9) (nyt.) a melléknév által kifejezett tu-
csombékra kötni ; belé fojtani vkibe a szuszt, lélek- lajdonságnak mértékét jelző kifejezés , pl . szép,
zetét meggátolni ; belé fojtani vkibe a szót, olyat alapfok ; szebb, középfok; legszebb, felsőfok.
mondani, hogy a másik zavarodásában ne tudjon Foka, fn. 1) (állatt.) a jeges tengerben tenyé-
rá felelni. Innen : Fojtó, mn. Fojtott, mn. sző emlős állat, melynek feje a kutyáéhoz hason-
Fojtás, fn. 1) vkitől a levegő elvonása ; 2) kü- lít, hátulja pedig halfarkalakban végződik ; orosz-
lönféle anyag, *melylyel a fegyverbe tett löport lány- , sörényes- , medve- , fehérhasú- , borjú-,
szorítják le ; 3) a. m. seggtörlő. -huzó, fn. végén tarajos-, félholdas-, szakállas-fóka ; 2) * a. m. falka.
e célra alkalmas csavarral ellátott pálcácska, * Fókába, ih. minapában, nem régen ; fókába
melylyel a puskába szorított fojtást kihúzzák. *-t, | történt.
ih. a. m. folyvást. + Fokad, k. a. m. fakad.
Fojtó, fn. 1) vkit fojtva megölő személy ; 2) * Fokan, Fokány, fn. vizes kanna, rocska.
fedő, melylyel az edényben levő forró viz páráját * Fokánként, 1. Falkánként.
kijöni megakadályozzák ; 3) az élő állat lélekzését Fokasz, fn. a. m. fokmérő.
gátló szer ; inn.: (vt.) a. m. légeny; 4) a) a Fokhagyma, fn. a. m. foghagyma.
paraszt nök által ékességül viselt kis , fekete Fok-hatvanad, fn. egy foknyi mérték hatva-
nyakkendő ; b) égő fadarab, mely a kazánba vetve nad része, máskép : perc, terecs. -hegy, fn. 1)
alszik el. tengerbe, folyamba benyuló hegy ; 2) * vminek
Fojtogat , cs. 1) vkit torkon ragadva, több széle ; fokhegyen állani. -hely, fn. 1) (ker.) folyam,
ideig fojt ; 2) több darabból álló élő állatot v. tenger melletti áruállitó hely ; 2) vmely ország
fojt meg. határán levő város. -it, cs. fokokra oszt. -iv, fn.
Fojto-gáz, fn. bármily légnem , mely beszivatva 1) egy foknyi nagyságu köriv ; 2) fokokra osztott
légzésgátlólag hat a tüdőre ; ilyen a légeny, kéneny, körivalakú méreszköz . -kö, fn. a. m. határkö .
halvany stb. -hurut, fn. hurutos bántalom, mely * Fokla , fn. hasított fenyüszál világításra,
a légzést nagy mérvben akadályozza. * -ka, fn. fáklya.
nyakra való keskeny bársony pántlika a fehér- Fok-mérő, fn. (mt.) fokokra osztott rézlemez,
népnél. -karika, fn. vaskarika, mely a párna- melynek segélyével pl. a földabroszon a helyek
deszkát a tengelyhez erösiti. -keh, fn. a. m. fojtó- távolságát szokták mérni.
hurut. -lég, fn. alt. mindenféle lég, mely az állati Foknya, fn. a. m. fokmérő .
test fentartására nem alkalmas, melyben nincs * Fokódik, k. fuvás által felszárad ; fokódik a
éleny ; külön. a. m. légeny. megázottföld, ha szélfú.
Fojtós, mn. nagyon fanyar ízü ; f. gyümölcs ; Fokonként, ih. egyik fokot a másik után véve;
f. bor. f. haladnifel a lépcsőn ; f. emelkedni a hivatalban.
+ Fojtósav, fn . (vt.) salétromból nyert sav Fokos, fn. tt. -t ; bot , melyre életlen balta-
(acidum nitri). -acs, fn. (vt.) a fojtó- savból elre- alakú érceszköz van szúrva, csákány ; réz, acél,
pülő vörhenyeges gáz . ezüst fokos.
Fok, fn. alt. a többieknél jobban kiemelkedő, Fokoz, cs. 1) fokokkal felszerel ; 2) (nyt.) a
elötünő tárgy ; külön . 1) hegyláncnak előnyuló melléknevet a szükséges ragokkal ellátva közép-
része, különösen tengerbe nyuló hegy, v. föld- és felsőfokba tesz ; 3) a tú fokába cérnát húz ;
csúcs ; ajó remény foka; 2) a lépcsőnek, lajtorjá- | 4) á. é. vminek hatását emeli ; ez még jobban fo'
nak egy- egy külön vált s a többinél emelkedet- kozta szorgalmát. Innen : Fokozás, fn. -at, fn. lép-
tebb, v. illetőleg leebb álló része ; a lépcső, lajtorja csőnként, fokonként emelkedő , v. leebb szálló osz-
foka; inn. á. é. a szellemi, v. hivatalbeli emelke- tályzat ; hivatalbeli f.; rangfokozat; a műveltség
dés , bizonyos magasság; magas fokon állani ; fokozata. Innen : Fokozati, mn. -atos , mn. lépcsőn-
ennek a népnek alacson fokú műveltsége van; 3) ként, fokonként haladó ; f. előmenetel. Innen : Fo-
vmely mérték, mérv ; különösen a) (ttan.) a hö- kozatosan, ih. -ódik, k. hatása, ereje emelkedik.
mérön látható számozott vonások, melyek a fagy- Fok- ör, fn. a bástya fokán álló ör. -pole, fn.
ponton felül a meleget, azon alul pedig a hideget fokokra, lépcsökre osztott polc, emelvény ; á. é.
mutatják; 19 foknyi ma a meleg, azaz a hőmérő- egy- egy rangfokozat. -ragoz, k. a melléknevet a
ben levő higany a fagyponton felül a 19 számmal hasonlító- és felsőfokba teszi. -rovás, fn. fokokra
jelölt vonásig emelkedett ; tegnap 9 fok volt a hi- osztott pálcika, mely mérésre használtatik. -sor,
deg ; b) (mt.) a kör kerületének 360-ik része, 1 ) (ttan.) a hö-, v. légsulymérőn levő fokok sora;
mely a köriv és szög nagyságának szolgál mérték- 2) fokozatosan haladó eszmék sora ; fogalmi f.
egységül ; 4) szúró, vágó, metsző eszköznek he- -táj , fn. ált. táj, tartomány , hol fokhegy van ;
gyetlenebb, illetőleg életlenebb, tompább része ; külön. Afrika déli csúcsa. -tér, fn. fokozatosan
kés, tü, baltafoka; kalapács, buzogányfoka ; (szój .) emelkedő tér (terrasse). -terüs, fn. foktérrel di-
élétől is van, fokától is, egyik részben, másikban szitett ; f. kert. -vár, fn. (eröd .) 1 ) szélről álló
is van hiba; 5) (mt.) a. m. hatyány ; első fokú eröditvény, mely a vár védelmére szolgál ; 2) a.
egyenlet, melyben az ismeretlen csak első hat m. határvár, végvár.
 Fol 416 Foly

Folany. fn. (vt.) mészenynyel vegyülve külö- | -mérték, fn. folyadék mennyiségének megméré-
nösen a folyópátban előforduló vegyelem (fluor). sére használható méreszköz .
Fold, cs. 1) vmire foltot vet, varr ; inget, nad- Folyagok, fn. tb. (vt.) a folyanynak köneny-
rágot, kabátotf.; 2) * lapdával, v . más ilyen félével nyeli vegyülete.
vkit megüt ; ha nem szaladsz, hátba foldlak ; nagyot Folyam, fn. 1) nagyobb, széles medrű, hajóz-
foldani vkinek hátára. Inn.: Foldás, fn. -oz, A) cs. ható folyó viz ; a folyam ágya, medre, árka ; 2) á.
vmit hosszabb ideig fold ; nadrágot f.; B) k. foldás- é. a) menet ; a vers folyama; beszéd folyama; világ
sal foglalkozik. -ozgat, cs. és k. több ideig foldoz. folyama ; atárgyalás folyamátfigyelemmel kisérní;
* Folnagy, fn. 1) a. m. majoros gazda ; 2) falu b) müködésben létel ; az országgyülés folgama
biró. * -kodik, k. 1) majoros minőségben szol- alatt ; c) az időnek egyhuzomban tartó bizonyos
gál ; 2) falubirói hivatalt visel. -ság, fn. 1) a. m. része ; egy negyedévi időfolyam ; d) nyomtatott
majorosság ; 2) falubirói állapot. folyó iratnak bizonyos idő alatt megjelent része ;
Folosú, fn. a. m. folyosó. első évi, másod évif.; e) (ttan. ) több ideig egyhu-
Folpat, 1. Folyópát. zomban tartó villany- , v. illetőleg gálván-tömeg ;
Folsav, 1. Folysav. villany, gálvánfolyam ; inditó, fő, első rendű, v. utó
Folt, fn. 1) kelme darab, melylyel a kiszakadt folyam ; f) (ker. ) árkelet ; folyam szerint megvenni
ruhán támadt nyilás van bevarrva; foltot varrni, vmely állampapirt; g) időköz, mely alatt vmi tör-
vetni vmire ; folt hátánfolt; kitelik a magafoltjából, ténik, müködésben van ; iskolai folyam.
nem szorul senkire, hogy szenvedett kárát helyre- Folyam-abrosz, fn. papirlap, melyre a folya-
pótolja; drágább a folt a ruhánál, kevés becsüre mok hosszúsága, menete, kanyarulatai arányla-
sokat költ; (km.) folttal tart a ruha ; becsüld meg gosan kisebbített mérvben vannak lerajzolva.
afoltot, hasznát veheted; jobb a folt, mint a lyuk; -ág, fn. kisebb folyó, mely egy nagyobb folyamtól
nem mindenfolt illik minden ruhára ; minden zsák ideiglenesen elszakad és azzal szigetet képez .
megtalálja foltját, minden leánynak akad férje ; 2) -ágazás, fn. vmely nagyobb folyamnak több ágra
érclemez, melylyel a kilyukadt üstöt, kazánt szok- szakadása. -ágy, fn. mély árok, meder, melyben
ták becsinálni ; 3) szenny, mocsok, piszok ; zsir- a folyam vize lefoly.
folt, gyümölcsfolt ; 4) a többi résztől különböző Folyamány, fn. (bölcs.) több feltételből elvont
színü jegy vmely testen ; májfolt az arcbőrön ; következtetés.
húsfolt; napfolt, kevésbé fényes részek, melyek Folyamas, mn. folyton haladó, folyó .
itt-ott a nap tányérján elötünnek ; 5) csapat, cso- Folyamás, fn. tt. -t ; 1) + vmely csatornából,
port, tömeg, sereg ; egy folt ember, madár, légy; csorogáról elfolyó viztömeg ; 2) a mozgásban levő
külön. sok vadlúd, v. vadruca egy csomóban ; 6) viz előhaladása ; (bibl .) a viz folyamása (Káldi);
á. é. becstelenség, mely az ember becsületét be- 3) á. é. a) folyamodás ; b) vmely dolog folya-
szennyezi. Innen : Foltos, mn. (km.) jobb a foltos, mata, menete.
mint a semmi ruha ; jó a bor, meleg a foltos nadrág. Folyamat, fn. 1) † a) folyam, folyó ; b) akihez
Foltonként, ih. csoportonként, csapatonként, folyamodhatni ; isten én paizsom és én folyamatom;
seregenként. az mi folyamatunk Jákob istene (Szék. I.) ; 2) á. é.
Foltoz, cs. foltot vet vmire ; csizmát, nadrágot a) vminek menete; a tárgyalás folyamatát figye
f.; á. é. javít, romlástól óv ; gyógyszerekkelfoltozni lemmel kisérni ; b) müködésben létel ; az ország-
egészségét. Innen: Foltozás, fn . Foltozó, Foltozott, gyülés folyamata alatt ; c) kelet, érvény, kelendő-
mn. -gat, A) cs. lassan, kényelmesen, folytonosan ség, árkelet ; folyamatba hozni vmely pénznemet ; d)
foltoz; foltozgatni a kiszakadt ruhát ; B) k. folto- vmely nyomtatványnak bizonyos idő alatt meg-
zással tölti az időt. jelenő része ; vmely hirlap első évi folyamata. -ba-
Folttisztító, fn. személy, aki a ruhán esett tétel, fn. müködésbe, kelendöségbe , érvénybe-
piszkot, szennyfoltot szokta kivenni. hozás. -os, mn. a feltételekböl helyesen követ-
Foly, k. 1) híg test medrében tova halad ; sebe- keztetett. Inn.: Folyamatosan, ih. Folyamatosság, fn.
sen, lassan foly a viz ; 2) nyiláson kijö ; foly a Folyam-esés, fn. a folyam medrének leebb
vére; foly az orra vére ; foly a nyála ; (szój.) foly szállása, lejtése, lejtős menete; minél nagyobb a
utána a nyála, nagyon kivánja : olyan, mintha az folyamesés, annál gyorsabban halad benne a viz.
orra vére folyna, rosz kedvü ; 3) csurog, csepeg, felhök, fn. a folyam zajgása által képzödött fel-
egymásután szakadatlanul hull ; foly a hordóból a höalakú habok. -fürdö, fn. 1) fürdő vmely folyam-
bor, a zsákból a búza ; 4) homokról, fövényről ; ban ; 2) folyóvizből készített fürdő. -gát, fn. a
foly a homok és ellepi a szántóföldeket ; 5) a hasról, folyam kiáradását akadályozó gát.
midön lágy, vizenyős a székelés ; foly a hasa; 6) Folyami, mn. 1) folyamra vonatkozó ; f. sza-
fekélyes testrész genyes nedvet ereszt; foly alába; bályozás ; 2) folyamra alkalmas ; f. hajó ; 3) fo-
7) á. é. a) bőviben van; (népd. ) ser, bor folymint a lyamban élő ; f. csiga, hal, rák, sügér.
tenger, ihatik az ember ; b) keletben, érvényben, + Folyamik, k. a. m. folyamodik ; mindenik
működésben van, tart, meg nem szünt ; már ez a panaszért nehéz volt neki az apostoli székhez fo-
bankjegy nem foly ; javában folyt a gyülés, midőn lyamni (Vir.) ; hogy vki hozzád tiszta szívvel folya-
ez történt; foly a munka ; foly az idő, a hó ; c) kö- mik (régi én.) ; untalan az ő győzelméhez folyam-
vetkezik ; ebből önként foly, hogy stb.; d) növény junk (Born.).
indája nyúlik, terjed ; foly a tök, uborka indája; Folyam-isten , fn. a pogány hitrege szerint
e) (szój .) jól, roszulfoly a dolga. isten, aki vmely folyamban lakik, v. a felett ör-
Folyadék, fn. 1) cseppfolyó, hig test ; folyadé- ködik. -jegyzék, fn. (ker.) börzei jegyzék, melyre
kokértfizetett vám; szeszes f.; 2) ? eredmény, kö- különféle állampapirok , továbbá arany , ezüst
vetkezmény. mérő, fn. (ttan.) eszköz, melylyel folyó értéke van feljegyezve. -jog, fn. hajózási,
a folyadék fajsulyát, v. szeszét szokták mérni . | halászati stb. jog vmely folyamon.
 - 417 - Foly
Foly
Folyam-kém, fn. (ker.) pénz-, v. váltóüzlettel Folyó, fn. a. m. folyam; (km.) legnagyobb fo-
foglalkozó személy (agioteur). kémlet, fn. (ker.) lyónak is kicsin a feje ; minden folyó végre a ten-
pénz-, v. váltóüzlet. -köz, fn. két egymáshoz kö- gerbe ömlik.
zel fekvő, párhuzamosan haladó folyam közötti Folyó-ág , fn. a. m. folyamág. -ár , fn. 1) a
földterület. -lap, fn. a. m. folyamjegyzék. -leso, folyam áradata ; 2) (ker.) vmely árucikknek ér-
fn. személy, aki a pénznemek, állampapirok árke- vényben levő ára. -beszéd, fn. 1) ált. nem versben
letét lesni szokta. irott, kötetlen beszéd ; 2) beszéd, irat, mely sem
Folyamlik, k. folyóként özönlik, halad tovább ; | nem költemény, sem nem szónoklat ; 3) folyé-
a villanyosság f. kony , nem akadozó beszéd . Innen : Folyóbe-
+ Folyamzó, fn. folyamodó személy.! szédi, mn.
Folyamodás , fn. (ttud.) 1) magasabb rangú Folyócska, fn. patak, kis folyó.
egyén, hivatal kegyéért, pártfogásáért, segélyeért Folyó-föld, fn. a folyam vize által elhajtott,
való esedezés ; magasabb folyamodásu hivatal, fö- érces föld. -fü, fn. (nt.) a felfutó szulákok közé
lebbviteti hivatal ; (szój.) folyamodáshoz nyúlni ; tartozó növény, kis szulák (convolvulus arvensis) .
2) a. m. folyamodvány. Innen: Folyamodási, mn. -gerenda, fn. 1) + padlásgerenda ; 2) (ács msz.)
Folyamodik, k. 1) vkihez, különösen felsöb- az ollófákat összetartó, hosszú gerenda. -homok,
bekhez kérelemmel járul, vkihez segitségért for- fn. homok, melyet a szél magával elhajt. -irás,
dul ; hivatalért f.; 2) á. é. vmely segédeszközt fn. 1) könnyen olvasható irás, melyben egyes sza-
igénybe vesz ; célja élérésére más eszközökhöz f. vak betüi egymással kapcsolatban állanak ; 2) a.
Innen : Folyamodó, fn. és mn. m. folyóirat. -irat, fn. bizonyos, határozott idő-
Folyamodvány, fn. irat, mely a folyamodó közökben , leginkább fü etenkint megjelenő nyom-
kérelmét foglalja magában. tatvány. -irodalom, fn. az irodalom azon része,
Folyamos, mn. 1) sok folyamú; f. tartomány; mely a hirlapokat, folyóiratokat foglalja magában,
2) folytonos, szakadatlanul tartó ; ellentéte : szag- máskép : időszaki sajtó.
gatott. Folyóka, fn. 1) (kics.) kis folyó, patak ; 2) (nt.)
Folyam-rajz, fn. a. m. folyamabrosz. - rekesz, a. m. folyófü.
fn. a. m. folyamgát. -rohanat , fn. folyam vizé- Folyó-kórság, fn. (kórt.) a. m. csúz. -kovacs,
nek sebes folyása. -szoros, fn. vmely folyamnak fn. (ásványt. ) üvegcsillogásu kovacs, mely ércek-
két közvetlenül egymásmellett fekvő hegy között kel felolvasztva, vékony folyadékalakban tűnik
elfolyó része. -vidék, fn. vmely folyam mellett fel. -lelés, fn. (kórt. ) csúzos láz , hideglelés.
fekvő táj. -viz, fn. folyamban levő, v. abból me- Folyomány, fn. tt. -t ; (bölcs.) elöbb bebizo-
rített viz. -völgy, fn. völgy, melyet vmely folyam nyitott tantételekből folyó következtetés.
hasít keresztül. -zár, fn. gát, melylyel a folyamot Folyó-mult, fn. (nyt.) a. m. félmult.
v. annak egy részét elzárják. -zsin, fn. a folyam Folyó-nátha, fn. (kórt.) nátha, mely alatt az
menete által alkotott vonal alakja (filum fluminis) . ember orra foly.
Folyandár, 1. Folyondár. Folyondár, fn. (nt. ) a kétlakiak és hathímesek
Folyany, 1. Folany. közé tartozó gyenge száru kapaszkodó növény
Folyány, fn. kis folyócska, patakesa. (tamus); gyönge folyondár.
* Folyár, mn. nagyon buja, parázna. Innen : Folyó-nyavalya, fn. (kórt.) a. m. csúz. -pát,
Folyárság, fn. -hely, fn. (vad.) a suta vadak ren- fn. (ásványt.) mészeny és folanyból álló üveg-
des párzási helye. fényü ásvány, mely melegítve villog, porrá törve
Folyas, fn. 1) hig testnek tovább haladása ; a sósavban feloldatik (Flussspath). -pénz , fn. di-
viz sebes folyása ; 2) folyam medre, ágya ; vmely vatban, kelendőségben levő pénznem ,
folyam folyását szabályozni ; 3) csatornából ki- , v. † Folyos, k. a. m. folydogál.
csorogáról lefolyó viztömeg által képezett árkocs- Folyós, mn. 1) hig, folyó, nem szilárd ; f. gyan-
ka ; a folyásba vetni a szemetet ; 4) csorgás, cse- ta ; 2) a. m. folyékony. Innen : Folyósság, fn.
pegés ; orrvérfolyás ; fehérfolyás ; ondófolyás ; 5) Folyóság, fn. 1) a hig testek tulajdonsága,
menet, müködésben létel ; a világ folyását nem mi melynélfogva azok folynak ; 2) a. m. folyadék.
szabjuk meg. Folyóseb, fn. fekélyes seb az emberi testen,
Folyáska, fn. kis folyás, patakcsa. mely nem heged be, hanem belöle geny, v. más
Folyaszt, cs. folyni hagy, készt. kóranyag foly , máskép : sebkút. -nyitás , fn.
Folyat, A) cs. 1. Folyaszt; B) k. tehén a biká- (seb.) mütét , mely által az emberi testen sebet
val nemileg közösül, párosodik. Ínn.: Folyatás, fn. vágnak, hogy azon a testben levő kóranyag ki-
Foly-bórany, fn. (vt.) folany és bórany ve- folyjon.
gyülék. -doga, fn. patakcsa, kis csermely. -dogál, Folyosó, fn. 1) + a. m. futár ; 2) az épület hosz-
k. lassan, csendesen foly ; a patakcsa vize kavicsok szában elnyuló, keskeny tér, melyből a szobákba,
felett f. Innen : Folydogálás, fn. -égöly, fn. (vt. ) | v. konyhába lehet nyitni, s mely vagy fallal van
folany és égöly vegyüléke. kerítve, vagy nyílt ; zárt folyosó ; nyilt folyosó,
Folyékony, mn. 1) könnyen haladó, nem aka- mely nincs fallal bezárva, s tetejét az eresz ké-
dozó ; f. beszéd, irás ; 2) (nyt.) jelzője azon mással- pezi ; (haj .) a) a tengeri hajók hátulján 3-4 láb-
hangzóknak, melyek a kiejtésben más betükhöz nyira kinyuló karzat ; b) a közönséges hajó olda-
könnyen simulnak, ilyen : l, m, n, r. Innen : Fo- | lán kisebb , nagyobb kiépitéšek , mely ha a
lyékonyság, fn. födélzeten épületek vannak , ezek körül járdát
Foly-ezüst, fn. (vt.) folany és ezüst- vegyülék. képeznek ; c) a dunai hajókon a kukajárót kürül-
-hamany, fn. (vt.) folany és hamany-vegyülék. vevő kerités ; 3) * folyó nátha, csúzos bántalom,
-köneny , fn. (vt.) folany és köneny-vegyülék. kerengö köszvény.
-mészeny, fn. (vt.) folany és mészeny-vegyülék. Folyó-számla , fn. (ker.) a kereskedelmi
Ballagi szótár. 27
 418 Fon
Foly

könyvben vki számára nyitva álló rovat, melybe szájára ; fonákul vette fel az inget, visszájára vette
minden azt illető hitelezések, ugy szintén a tör- fel ; 2 ) á. é. visszásan , helytelenül ; fonákul beszél.
tént részletfizetések bejegyeztetnek, s csak bizo- Fonal, Fonál. fn. tt. fonált, v. fonalat ; 1) ros-
nyos időben történik kiegyenlitö számolás. -te- tos testből, kenderböl, gyapjúból stb. sodort vé-
kervény, fn. vmely folyam görbülete, a folyam kony szál, mely szövésre, varrásra stb. alkalmas ;
által folyásába tett görbe vonal. -viz,,fn. 1) a. m. selyem-, gyapjú-, lenfonal ; szurkos fonal, melylyel
folyam ; 2 ) folyamban levő, abból merített viz. a parasztcsizmák fejét a talphoz varrják ; arany-
Innen : Folyóvizi, mn. fonal ; (km.) vasárnap font fonál péntekig meg
Folypȧt, 1. Folyópát. nem áll; 2) á. é. a) vminek egyenes folyása ; a
Foly-sav, fn. (vt. ) folanyból nyert sav. beszéd fonala ; (szój .) elvesztette, v. elejtette afona-
Folyt, (csak birtokragozva használtatik) menet, lat, kiesett sodrából, egyenes folyásából ; elvágni
folyamat; ennek folytán ; egy folytában, megszü- vki életfonalát, halálát okozni ; b) egyenes, vagy
nés nélkül. görbe vonal, melynek irányában vmi halad ; a
Folytat. cs.1) az ideiglenesen megszünt dolgot viz fonala.
ujra elkezdi ; félbenhagyott beszédet f.; holnap a ? Fonalag, fn. (állatt.) hal a tüskeszárnyuak
munkát folytatni fogjuk; 2) vmit tartósan üz, gya- rende és a szivárcsák családjából (callyonimus) .
korol ; folytatni a kereskedést; pert folytatni. -ás, Fonalalakú , mn. a. m. fonáldad.
fn. 1) félben szakadt dolog ujra elkezdése ; (mint Fonalas, mn. 1) olyan szálu, mint a fonal ; f.
tárgy) megszünés , félbenszakadás után tovább gyökér ; 2) fonállal biró, azzal kereskedő ; f. kofa.
folytatott mű; folytatása következik ; 2) vmivel Fonáldad, mn. a fonaléhoz hasonló, hosszúkás
való tartós foglalkozás. hány, fn. a. m. folyta- vékony alakú.
tás 1). -ólag, fn. egyfolytában, az elöbbeni munka Fonal- fehéritö, fn. 1) személy, aki fonalat
után mindjárt megkezdve. Innen : Folytatóla- fehérit ; 2) hely, hol fonalat fehérítenek. -féreg,
gos, mn. fn. (állatt.) vizben tenyésző, hosszú, vékony féreg,
Folyton, ih. szünetnélkül , tartósan ; folyton mely állat által elnyeletve, a gyomorban is foly-
dolgozni; folyton foly, szüntelen, szakadatlanul, tatja életét. -fünyüg , fn.fünyügök (nt.) a lent fojtogató
egyre foly. -folyó, mn. szünet nélkül haladó, mű- fonalalakú élődi növény a közöl, fecske-
ködö; (mt.) a mentelék száraihoz folytonosan kö- fonal, görény-, köszvényfü (cuscuta epilinium).
zeledő, anélkül azonban, hogy azokat érintené + Fonalg, k. vitatkozik, veszekedik ; fonalgnak
(continuirlich) . -os, mn. megszakadás, szünetelés vala azért a zsidók egymással (Münch. cod.).
nélkül való; f. munkálkodás ; (mt. ) f. mennyiség, Fonal-gomba , fn. (nt.) vékony , fonalalakú
melynél nem az, hogy hány darubból áll, hanem gomba. -gombolyitó, fn. különféle alakú eszköz,
az általa elfoglalt tér tekintetik, ellentétc : külön- melyre a gombolyagba szedendő fonalat gombo-
vált mennyiség. Inn.: Folytonosan , ih. Folytonosság, lyitják. -ka, fn. vékony, rövid fonaldarab. -kás,
fn. -ság, fn. (mt.) a mentelék központjából huzott mn. rostos, szálagos. -kö, fn. 1. Foszkő.
egyenes vonal azon tulajdonsága, melynélfogva az Fonal- moszat , fn. (nt.) fonáldad szálakból
előhaladtában a mentelék száraihoz folytonosan álló növény a moszatok közöl. -nyü, fn. a. m. fo-
közeledik anélkül, hogy habár végetlenül hosszít- nalféreg.
juk is meg, a szárakat érintené. -tartó, 1. Folytonos. Fonalóc, fn. (állatt.) az orsonyafélekhez ha-
+ Folyva, nh. a. m. fogva ; első időtől folyva sonló hengerded, gyürüzetes, fonalféreg ; élödi,
(marg. leg.). különösen disznóhúsba található, de puszta szem-
Folyvást, ih. 1) folytonosan, szünet nélkül ; f. mel nem látható állatocska. Inn.: Fonalócos, mn.
dolgozni; 2) folyékonyan, megakadás nélkül ; f. -baj , -kór, fn. fonalócoknak a test szervezetébe
beszél németül ; 3) * azonnal, tüstént ; f. elmegyek. való átszármazás által keletkezett kór.
Innen: Folyvásti, mu. Fonal-perec, fn. perecalakúra összegöngyöl-
Fon, A) cs. 1) rostos anyagot. kendert, lent, sely- getett fonál. -szalagcsa , fn. szalag darabka,
met, gyapjút stb. vékony szállá peder, sodor; melylyel a fonalat összekötik. -szálu, mn. fonál-
rokkán, guzsalyonfonni ; (km. ) nehéz a szöszből, v. alakú, fonáldad. -szemölcs , fn. (nt. msz.) rostos,
kócból szép fonalat fonni, nehéz a rosz, mihaszna szálas persedés a növény levelén. vetés, fn. (msz.)
gyermekből derék embert nevelni ; 2) szálas testet a csévében levő fonalnak szövésközben ide - oda
különféle alakúra összefüz ; kosarat, koszorút f.; hányogatása. -vetö, fn. (msz.) csónakalakú kis
hajat f.; hálót f.; 3) á. é. bonyolít, zavart, cselt faeszköz , melyben szövés alkalmával a fonal-
sző; ármányt f. vki ellen ; B) k. * a törökbúza, cséve van.
kukorica selymesedik , csövesedik ; már fon a Fonár, fn. tt. -t ; (állatt.) madár a verebek
kukorica, máskép : köt a kukorica. Inn .: Fonás, fn. rende és a pintyek osztályából (Webervogel).
Fon, fn. a. m. fan. Fonás, fn. 1) 1. Fon; 2) a gombkötöknél bi-
Fonadék, fn. fonott mű, pl. hajfonadék. -os , zonyos zsinórnem ; 3) füzér, kötés ;f. hagyma.
mn. fonadékba szedett ; f. haj. Fonat, fn. ami fonva van; hajfonata; egy fonat
Fonák, fn. 1) vminek visszája ; a kelmefonákja, kender, melyet egyhúzomban megfonnak. Innen :
nem színe ; 2) á. é. gúnyoros költemény , mely Fonatos, mn. -ék, fn. 1) a. m. fonat ; 2) koszorúba,
vmely komolyról van készitve ; fonákot készíteni fentőbe füzött test ; egy fonaték vereshagyma. -08,
vmire (parodia). ~, elferdített, az észszel, a szo- fn. zsirban sült fonott kalács.
kott móddal ellenkező ; f. beszéd, értelem. Innen : * Fones, fn. a. m. orsó.
Fonákság, fn. -ol, cs. fonákot, azaz komoly költe- * Foncsik, fn. a fej hátulsó oldaláról lelóggó
ményből gunyorosat ír. -oskodik, k. foråkul be- hajfonat.
szél, v. cselekszik. -talan, mn. fonák nélkül való, * Foncsika, fn. kis, rongydarab.
aminek nincs visszája ; f. selyem. ul, ih. 1) visz- | Fonesor, fn. (vt.) fémeknek oly ötvénye, mely-
 Fon ― 419 - For

nek egyik alkatrésze higany (amalgama) ; arany, | lalkozik. -melna, fn. malomféle fonalkészitő gép.
ezüst f. Innen : Foncsoros, mn. -pille, fn. (állatt.) egyik éji lepe. -szoba, fn. a
Fonesor-habarcs, fn. (vt.) hig foncsor. fonóházban azon szoba, melyben fonnak.
Fonesor-munka, fn. munka, mely által fon- Fonos, 1. Fanos.
csort készitünk, v. vmit foncsorolunk. Font, fn. ált. súlymérő eszköz , mérleg; fontra
Foncsorol, cs. (ttan.) vmit foncsorral bevon ; tenni vmit; (szój.) keveset nyom a fonton, szavát
foncsorolni a villanygép vánkosát. Innen : Foncso- kevésbe veszik ; a fontnál is igazb ; meg van mérve,
rolás, fn. mint a font; egyszer veti fontra, amit százszor
Fonesorú, mn. orsódad, orsóalakú. nyelvre, meggondolatlanul fecseg ; 2) súly, mely
Foncsoroz, cs. (vt.) vmely ércet higanynyal egy mázsának századrészét teszi ; egy font hús;
Összeömleszt. bécsifont; vám font ; gyógyszerészfont, 24 lat.
Fondor, fn. tt. -t ; a gesztenye külső zöld héja, Font-arány, fn. 1) a súlymérlegnek azon hely-
kopács. , mn. ármányos, cselszövö, alattomos ; zete, midőn mindaket serpenyője egyensúlyban,
f. ember. Innen: Fondorság, fn. Fondorul, ih. -ko- ugyanazon vizszintes vonalban van; 2 ) á. e. he-
dik, k. ármánykodik, cselt szö, alattomos uton | lyes arány a kiadás és bevétel, az adósság és bir-
akar vkit megkárosítni. Innen : Fondorkodás, fn. tok között. -mérték, fn. 1) egy fontnyi súlyu kő,
Fondorkodó, mn. -lás, fn. vki ellen való ármány- v. vas, melyet méréskor a font egyik serpenyőjébe
kodás, alattomos suttogás. -lat, fn. ármány, alat- tesznek ; 2) kisebb súlyu testnek mérésére hasz-
tomos uton véghezvitt cselekvény, melylyel vki nálható mérleg.
másokat károsítani törekszik. -ló, mn. ármányos, Fontnyi, mn. egy, v. (ha számnév előzi meg)
cselszövéssel foglalkozó áskálódó. -og, k. mások több font súlyu ; két fontnyi hús.
kárára cselt sző, ármányokat fon. -ol, cs. vmit Font-nyil, fn. a mérleg fogantyújának két ága
ármányos, cselszövényes uton visz ki , vkinek között ide- oda mozgó nyelvalakú vas, v. réz, mely
alattomosan kårt tesz. a serpenyők egyensúlyban lételét mutatja.
Fonnyad , k. ált. száradva összezsugorodik, Fontol, cs. 1) ált. vmely test súlyát megméri ;
töperedik ; külön. 1) a növény levele, virága nagy 2) külön. vmit fontmértékkel mér : 3) á. ě. vmit
hőségtől lelankad, hervad ; 2) az állati test beteg- meggondol, jól gondolóra vesz , gondolatban mér-
ség következtében soványodik. Innen : Fonnya- legel. Innen : Fontolás, fn. (km.) fontolás, hallga-
dás, fn. tás, anyja az okosságnak. -at, fn. meggondolás, jól
Fonnyadat, fn. a. m. Fonyadság. gondolóra vevés. -lan, mn. 1) meg nem mért,
Fonnyad-hatlan, mn. el nem hervadó, nem fontra, súlymértékre nem tett méretlen ; 2) á. é.
fonnyadó, épen maradó ; f. dicskoszorú. -ó, mn. meg nem gondolt, gondolóra nem vett, könnyel-
hervadó, fonnyadásban lévő ; f. virág. —, fn. * 1) müen elkövetett; f. tett. Innen : Fontolatlanság,
a faggyú töpörtüje ; 2) a. a. m. abárlě. -oz, k. las- | fn. Fontolatlanul, ih. -ó, mn. 1) vmit mérő, fontra
san, észrevétlenül, de folytonosan fonnyad. -ság, tevő ; 2) meggondoló ; (szój.) fontolóra venni vmit,
fn. 1) fonnyadó állapot ; 2) vmely növénynek jól meggondolni.
fonnyadt, hervadt része. Fontolva-haladó , mn. lépéseiben, tetteiben
Fonnyadt, mn. az életnedv elvesztése miatt meggondolással nem könnyelműen, nem rohanva
elaszott, elhervadt. Innen : Fonnyadtság, fn. haladó ; fontolva-haladó párt.
Fonnyaszt, cs. 1) hervadttá, fonnyadttá tesz ; Fontonként, ih. egyik fontot a másik után
a növényt fonnyasztja a nagy hőség, az embert a véve fontról, fontra ; (km.) fontonként távozik az
bubánat ; 2) * aludt tejet melegítés által túróvá erő, latonkéntjó vissza.
sürít. Innen : Fonnyasztás, fn. Fonnyasztó, mn. Fontos, mn. tt. -t, v. -at ; 1) egy, v. (ha szám-
Fonó, fn. 1) személy, aki vmit fon, füz ; 2) fo- név előzi meg) több font súlyu ; két f. hal; (km.)
násra, füzésre használható eszköz ; hajfonó, sza- kis bimbóból lesz a fontos körte , kis kezdetböl á
lag, melylyel a befont haj végét megkötik ; 3) nagy eredmény; 2) á. é. nagy nyomatéku, nyo-
külön. ház, szoba, hova a közrendü, kivált falusi mós, nagy eredményü ; f. okok kényszerítették arra,
leányok esténkint fonni járnak ; fonóba járni ; ha hogy stb.; fontos dolog. Innen : Fontosan, ih. Fon-
megcsaltál, hozzám nejárj fonóba (T. M. ) . -, mn. tosság, fn.
aki, v. ami fon; f. leány , f. gép. -bér, fn. vkinek Fontos-alma, fn. nálunk termö almák közöl a
kender- , len-,, gyapjú- stb. fonásért fizetett bér. legnagyobb faj, mely körülbelöl egy fontot nyom.
-da, fn. posztógyárban azon hely, hol a gyapjút -körte, fn. igen nagy fajú, egy fontnyi súlyu körte.
fonják. -talp, fn. vastagra készitett ökörbör, mely a csiz-
Fonódik, k. a. m. sodródik, tekeredik, pedere- mák fenekéül szolgál.
dik, füződik, tekervényesen huzódik ; a kóc a csibe Font-rúd, fn. az egykarú mérleg rúdja, melyre
lábára fonódott. Innen : Fonódás, fn. a súlymértéket akasztják.
Fonó-gép, fn. gép melylyel a gyárak számára Fontyorodik, 1. Fonyorodik.
gyapju-, kender-, len- , selyem- stb. fonalakat Fonyolog, J. Fanyalog.
készítenek. -gyár, fn. gyár, melyben gépek segé- Fonyora, mn. tekeredett, ami össze van fonyo-
lyével fonnak. -ház, fn. ház, hova a közrendü, rodva.
kivált falusi ifjuság fonni és mulatni téli esténkint Fonyorodik, k. fonnyad, töpörödik, ráncoso-
eljár. -intézet, fn. ált. intézet, hol géppel, v. kéz- dik. Innen : Fonyorodás, fn. Fonyorodott, mn.
zel fonnak; külön. a dologház azon része, hol a * Fór, 1. Fuvar.
nöfegyencek fonással foglalkoznak. Forács, fn. a fa törzsén keresztülhuzódó csomó,
Fonóka, fn. 1) a. m. fonóház ; fonókába járni ; bütyök, bog.
2) * elpuhult, ideges, asszonyiassa lett férfi. † Forbát, fn. ált. fizetés ; forbátul fizet énnekem
Fono-leány, fn. leány, aki kenderfonással fog- (Szék . I.) ; külön. a sérelemmel azonos visszafize-
27 *
 For - 420 For

tés. -jog, fn. jog, melynek erejénél fogva a bünös- Fordulás-vonal, fn. ívded vonal, melyet vmely
nek ugyanazt kell szenvednie, amivel ö másokat test fordulásközben maga után hagy.
megsértett ; szemet szemért, fogat fogért. -lan, mn. Fordulat, fn. 1) a fordulás, mint tárgy; egy-
megboszulatlan, vissza nem fizetett, vissza nem egy fordulat a szántásnál ; 2) az erdő egy-egy
adott ;f. sérelem. -lat, 1. Forbát. kerülete, osztálya ; 3) azon hely, hol az ut az
Forbátol, cs. ált. fizet ; forbátolnak vala én ne- eddigi iránytól eltér ; a fordulaton találkozni vki-
kem gonoszt azjóért (Szék. I.) ; külön. a szenvedett vel; 4) rövid járkálás, séta ; 5) á. é. jóra, v. roszra
kárt, vett sérelmet hasonló kárral, bántalommal változás; a dolog ujfordulatot vett; a betegség for-
fizet vissza. dulata. Innen : Fordulati, mn. -os, mn. fordula-
? Forda, fn. (szónoklatt.) a szónoki alakzatok tokban gazdag. Innen : Fordulatosság, fn.
egyike, máskép : átképités. —, mn. * a. m. ferde. Fordulj -bolha, fn. csókolósdi játék egyik faja ;
Fordit, Fordit, cs. 1 ) más oldalra tesz, más forduljbolhát játszani.
oldalt tüntet fel ; kocsit f; hátat f. vkinek; levelet Forduló, mn. ami fordul, eddigi irányát vál-
f.; (szój.) fordítsd a bőrt, csizma lesz belőle; á. é. toztatja. - , fn. 1) rövid séta; egy fordulót tenni;
köpönyegetforditni, véleményét megmásítani, párt- 2) azon pont, hely, hol vmi fordul ; a fordulóig
ját hűtlenül elhagyni ; fordítja Kabai a zászlót, menni ; az ut fordulója ; 3) * a) egy időben mivelés
más véleményre áll, más párthoz szegődik ; élit alatt levő föld ; b) szántás közben tett fordulat;
lapjára fordítni, mérsékelni a vitát, alább tartani hányfordulót tettél már ?
beszédében ; lapját élire fordítani, tüzesíteni a vi- Forduló-pont, fn. 1) azon hely, hol vmi más
tát, feljebb kelni beszédében ; 2) (gazd. ) a nyom- irányba kanyarodik, fordul ; 2) á. é. válság, mi-
tatás, cséplés alatt levő gabonát villával felhányja, dön vmely dolog eddigi állapotából jóra, vagy
hogy ami alul van, felülre essék ; 3) másfelé terel ; roszra változik ; a betegság épen most vanforduló-
jobbra, balra forditni a lovakat, ménest ; 4) (haj .) ponton.
a vitorlát, vitorlafékszárat meghúzza ; egymásnak Forg, k. a. m. forog.
fordítni a vitorlát ; 5) á. é. a) rosz állapotot jobbá, Forga, mn. könnyen forgó ; forga kerék.
v. illetőleg jót roszabbá tesz ; majd jóra fordítja fn. 1) * a folyó kanyarulata, fordulója ; 2) (b.)
még ezt az isten ; (-en, -on raggal) ezen a dolgon öntött, v. vert vasból készült szárnynyal ellátott
fordítanunk kell, más fordulatot kell a dolognak vasdarab, melyen a tengely forog.
adni, meg kell azt változtatni ; haszontalan küzdék Forgács, fn. 1) † a. m. esztergályos ; 2) favá-
s iparkodám ezen veszélyen fordítni (K. K.) ; b) gáskor, gyaluláskor lehasított, lehullott fadarabka,
haszna van vmiböl ; ezen az üzleten száz forintot fahulladék ; asztalos, ácsf.; (km.) nem esik a for-
fordított magának ; c) vminek véghezvitelére fel- gács vágás nélkül, v. nem hull a forgács faragás
használ, alkalmaz ; sok pénzt fordít gyermekei ne- nélkül, nem igen szoktak olyan dolgot hirbe hozni ,
veltetésére; d) igazít, javít vmin ; fordíts vmit azon aminek vmi alapja nincs ; aki mennyit vág, annyi
az öltönyön; ez sokat fordít a dolgon ; e) egyik forgácsa leszen ; kiki lába alá vágja a forgácsot,
nyelvből a másikra tesz át vmit; németből ma- mindenki legjobb barátja önmagának ; 3) (nt. msz.)
gyarra forditni ; Petőfi munkáit németre fordítni ; a velő és kéreg közt rétegesen fekvő fatest gyön-
f) (szój.) szemeit , tekintetét vkire fordítni, vkit gébb része. Innen : Forgácsos, mn.
vmely célra kiválasztani, jóakarólag figyelembe Forgács-fa, fn. nagyobb darabokból álló for-
venni ; seregeknek ura , fordítsd ránk szemeidet gács, milyet az ácsok hasogatnak a szálfáról.
(Listi). Innen: Forditás, fn. Forditó, Fordított, mn. fánk, fn. zsirban kisütött tésztaétel, mely alak-
Forditgat, cs. lassan, kényelmesen, folytono- jára nézve a forgácshoz hasonlít, csöröge, heröce.
san fordit. Forgácsol, cs. és k. 1) † esztergályoz ; 2) na-
Forditmány, fn. tt. -t ; más nyelvből átfordí- gyobb darab fat forgácsokra vagdal ; 3) á. é.
tott irat, mü. ugyanazon időben különféle dolgokra fordítja ere-
Forditó, fn. 1) aki vmit fordít ; 2) eszköz , ami- jét és igy hatását kisebbíti ; forgácsolja erejét.
vel vmit megforditunk ; külön. rúd, melylyel a Innen : Forgácsolás, fn.
rámátlan csizmát kifordítják ; 3) személy , aki Forgács-szék, fn. 1 ) közepén bunkóval ellá-
vmely iratot egyik nyelvből a másikra áttesz ; 4) tott szék, melyen vonókéssel simítják a faragni
kallantyú az ajtón, ablakon ; ajtó-, ablak -fordító. való fadarabot ; 2) a. m. esztergályos szék. -tész-
Innen : Forditói, mn. -kapocs, fn. kapocsféle esz - ta, fn. zsiron sült forgácsalakú tésztaétel, csöröge.
köz, melylyel vmit meg lehet fordítni. -vas, fn. (msz.) éles vas eszköz, melylyel az esz-
Fordúl, Fordul, k. 1) körben mozog ; f. a ke- tergályosok a munkába vett testet különféle ala-
rék a tengely körül ; 2) más irányt vesz, kanyaro- kúvá teszik .
dik; déliről nyugatira fordult a szél; itt jobbra f. Forga- fészek, fn. 1) (ép.) vájás, melyben a
az ut ; 3) más oldalát mutatja ; hátra, v. félre f.; sarok forog ; (b.) a. m. forga.
(psz.) fordulj ! jobbra, balra fordulj ! 4) a. é. a) ? Forgalmaz, cs. forgalomba hoz.
rövid járkálást, kerülést tesz ; egyetfoldulok a vá- Forgalmi, mn. forgalmat illető, arra vonat-
rosban; csak a szomszédba fordulok ; b) előjö, elö- kozó ; forgalmi mód, eszköz, tőke.
kerül ; (szój. ) gyakorta fordul , mint a péntek, ? Forgalmit, cs. vmit forgalomba hoz , adás-
szombat; c) megesik, történik; ugy fordulhat, hogy vevési tárgygyá tesz. Innen : Forgalmitás, fn.
magam is otthon maradok ; d) állapota, helyzete ? Forgalom, fn. árucikkek kisebb-nagyobb ke-
változik ; télref. az idő ; jóra, roszra f.; e) vmiböl lete ; kereskedelmi üzlet többé , kevesbé élénk
bizonyos mennyiségü haszon van ; ezen az üzleten mozgása ; élénk, lanyha f.; pénzforgalom; forga-
szépen fordult neki. Innen : Fordulás , fn. For- lomba hozni vmely cikket ; a forgalomból kivenni
dult, mn. | vmely állampapirt.
 For - 421 For

? Forganes,fn. (állatt.) az állott viz tetején evic- ? Forgony, fn. tt. -t ; 1) (állatt.) tengeri csiga
kélő rovarfaj . körded nyilással (turbo) ; feketefoltos, zöldszinüf.:
Forgandó, mn. változékony, változásra haj - 2) a. m. örvény. - mn. forgatható, amit forgatni
landó ; f. a szerencse. Innen : Forgandóság, fn. lehet. -gátna, fn. (b. ) forogható gátna. -híd, fn. a.
Forgatag, mn. könnyen forgó, folytonos for- m. forgóhíd.
gásban levő. fn. 1) a. m. örvény ; 2) 1 . Forgó-oszlop , fn. a be nem tetőzött deszka-
Esőzsák.
kapuk szélső részein álló oszlop, mely a kapu
Forgatékony, mn. könnyen forgó ; f. kerék.! kinyitásakor és betevésekor fordulni szokott.
? Forgatmány , fn. tt. -t; (ker.) hátirat, mely-- pénz, fn. 1) pénz, melynek kelete van, melyet
nélfogva vmely váltót tulajdonjoggal, v. kifizetés az adás-vevésnél elfogadnak ; 2) forgalomban levő
végett másra ruházunk át. Innen : Forgatmá- pénzmennyiség . -szálló , fn. forgó-szálló lenni,
nyos, mn. rövid időre megfordulni ; Debrecenben csak ugy
Forgató, fn. 1) forgatással foglalkozó személy: forgószálló vagyok. -szeg, fn. (msz.) szeg a ma-
2) pecsenyesütésre alkalmas nyárs ; 3) * második lomkö alatt, mely ha a malom jár, folytonosan
szántás ; forgatót szántani ; 4) (ker.) személy, aki forogni szokott. -szék, fn. egylábu talpas szék,
vmely váltót másra ruház át ; 5) csavar, melylyel melynek ülését meg lehet forditni anélkül, hogy
a mérasztalt jobbra, balra forgatni lehet. -eke, fn. a szék lábát mozdítni kellene.
(gazd. ) eke, mely különösen a második szántás
végzésére van készitve. Forgószél, fn. különféle irányból jövő szél,
Forgatvány, fn. (gazd.) szántás által forgatott mely a port örvényalakban hajtja fel ; nagy forgó-
föld, melyet javitás végett pihentetnek. szél kerekedett fel; hordjon el a forgószél; forgószél
van a fejében. csiga, fn. (állatt. ) tölcséralakú
Forgatyú, fn.ált. saját tengelye körül könnyen tengeri csiga ; mágus-, messzelátó-, nézőcső-, sze-
forgó eszköz ; külön. 1) (gép.) a gépben forgékony metes-, szivárvány-forgószélcsiga.
eszköz, mely a gép müködése alkalmával forog ;
2) forgékony fogantó az ajtón, (v. ablakon. -kö- Forgó-tám , fn. egylábu talpas tám , mely
nyök, fn. (gép.) a gép forgatyújának görbülete. könnyedén forgatható, s melyen irni , olvasni
stb. szoktak. -tengely , fn. a. m. gerendely.
Forgékony, mn. 1) könnyen forgásba jövö, -töke, fn. (ker.) tökepénz, melylyel vki üzletét
mozgékony ; 2) a. m. könnyen forduló, változé- folytatja.
kony;f. szerencse. Innen : Forgékonyság, fn. Forgott, mn. sok tapasztaláson keresztül ment,
Forgó, mn. 1) forgásban levő ; f. karika; (ker.) sokat járt-kelt, jártas-keltes, ügyes, világlátott;
f. pénz; 2) könnyen forduló, változékony ; f. sze- világban forgott ember ; (km.) forgott ember nem-
rencse
cse. ; (km.)
fn. tt.forgó a szerencse,
-t ; 1) nincs állandó
diszül szolgáló kin-, csak hátra, hanem előre is néz. Innen : Forgott-
tollcsomó ság, fn.
melyet a kalpag mellé tüznek ; gyémántos f.; (szój .) * Forics, 1. Forács.
forgó alatt mezitláb ; 2) ( bt.) az állati test azon Forint, fn. az országok különfélesége szerint
részei, hol a csontok egymással összekapcsolkoz - különféle értékkel biró váltópénz ; kurta, v. magyar
nak, csukló ; 3) a. m. örvény ; 4) (vad.) hely, hol forint 50 krajcár ; rénes, v. váltó forint = 60
a gímvad gyakrabban megfordul. Innen : Forgós, krajcár ; vonásforint = 3 máriás, azaz 51 krajcár ;
mn. forgóval ellátott. asztal, fn. egylábu talpas bomlott forint - 35 poltura ; lengyel forint 15
asztal, melynek teteje forgatható. -csont, fn. (bt. ) krajcár ; osztrákforint 100 krajcár ; váltó, ezüst,
1) kerekded csontok az izületekben, melyek a arany forint ; (szój .) forintja sincs, ezerekről be-
szárcsontokat összetartják ; 2) külön. csont a hát- szél, nem adnám száz forintért, hogy semmim sincs;
gerinc tövén. -csö, fn. több csövü pisztolyféle (km.) jóforint, mely százat kimél; ne vedd azt fo-
löfegyver, melyben a sárkány felhuzásakor min rinton, mit garason vehetsz. -os, mn. tt. -t, v. -at;
dig más-más cső fordul felülre (revolver). forintot érő, forint értékű ; f. bankó ; két f. kendő.
Forgódik, k. a. m. forgolódik ; hogy a szegényt fn. forint értékű pénzdarab ; két darab forin-
megkaphassa, azonforgódik (Én .). tost vesztett el.
Forgofa, 1. Gerendely. * Foris, fn. tt. -t ; összesodort, tekert sodrony.
Forgó-gép, fn. (gép.) gép, melynek kerekei Fóris, tn. finév, Nikephor ; Otrokocsi Fóris. —,
vannak, és ezek a gép müködése alatt saját ten- fn. fonalon lévő görcs, csomó, börc. Innen : Fóri-
gelyök körül forognak. -hid, fn. forgatható híd. sos, mn. sodrékos, csomós.
Forgó-izülés, (bt.) a forgócsontok összekap- ? For-kör, fn. az égboltozat két képzelt köre,
csolkozása. -kampó, fn. (haj.) megerősítése pont- melyek az egyenlitőtől dél- és éjszakfelé 23
ján körben mozogható kampó. -kocka, fn. teke- foknyira vannak (tropicus).
alakú kocka, mely a megperdités után ide-oda - Forma, fn. 1 ) a természet, v. mesterség által
forog. -kö, fn. a. m. köszörükő . képezett külalak; a hegy formája ; a ház formája;
Forgolódik, k. 1) vkinek társaságában, köré- a toronyformája ; szép, rút forma ; 2) vminek ké-
ben van; mindig nagy urak körül forgolódik ; 2) szitésére mintául szolgáló alak ; forma szerint
vki iránt nagy figyelmet, előzékenységet tanusít; szabni az öltönyt; ez a gyermek apja formája, olyan
ugyancsak forgolódik körülötte , hogy megnyerje külalakú, mint apja.-, mn. (csak összetételekben
magának; 3) ügyesen viseli magát, iparkodik ; használtatik) a. m. alakú ; cigányforma; egyforma,
forgolódnunk kell, ha boldogulni akarunk. Innen : egyenlő alkatú, értékü ; ilyen-, olyanforma; más-
Forgolódás, fn. forma. -hiány, fn. hiány vminek formájában,
? Forgone, fn. (állatt.) tengeri csiga hátul elálló formátlanság.
hosszas szárnyu nyilás széllel (strombus) ; óriási, Formál, cs. vmit forma, minta szerint képez,
vivó forgonc. alakít. Innen : Formálás, fn. Formált, mn. -gat,
 For 422
cs. egymásután képez, alakit. -ható, mn. alakit-
ható, forma, minta szerint képezhető . -ódik, k.
bizonyos minta szerint alakul, bizonyos alakot
vesz magára. -tatás, fn. bizonyos alak szerinti
képeztetés.
Forma- metsző , fn. személy , aki különféle
használatu mintákat szokott metszeni. -ruha, fn.
a. m. egyenruha.
- Formás, mn. helyes, csinos alakú ; f. csizma.
= Formaság, fn. illedéki , v. hivatalos kül-
szertartás ; sokformaság között bemutatni vkit.
Forma-szerint, ih. 1) bizonyos alak, minta
után ; f. készíteni vmit ; 2) á. é. valósággal, teljes
mértékben ; f. lehordani vkit. Innen : Formasze-
rinti, mn. -szerü, mn. 1) bizonyos minta szerint
készitett, történő; f. elfogadás ; 2) valóságos ; f.
leszidás. Innen : Formaszerüleg, ih. Formaszerűség,
fn. Formaszerűtlen , mn.
Formátlan, mn. alaktalan, csúnya, rút alakú ;
f. ember, ruha. Innen : Formátlanság, fn. Formát-
lanul, ih.
Formit, fn. (gazd.) finom ízü szőlő, mely kel-
löleg megérve adja a híres hegyaljai aszút, más -
kép : sárfehér, szala, kéknyelü.
* Formint, cs. vkihez, v. vmihez hasonlik ;
formit hozzád ez az ember.
Forog, k. 1) saját tengelye, központja körül
többször megfordul ; f. a kerék ; f. a táncos ; 2)
ide- oda, kivált kördedalakban mozog; szemei fo-
rognak mérgében ; (szój .) forog a nyelve, mint a
szélmalom ; 3) örvényzik ; f. a viz, ahol örvény van;
4) á. é. a) keletben, forgalomban van ; e müből
3000 példány f. közkézen ; f. a pénz, a pohár ; b)
vkinek körében, társaságában van; mindig a nok,
a nagy urak között f.; c) * az agár bakzik, párzik ;
d) (szój.) nyelvemen f. a neve, tudom a nevét, de
hirtelen nem jut eszembe; mindig ez f. fejében,
erről gondolkodik ; ez is szóban, v. szőnyegen for-
gott, felhozódott, emlitésbe jött ; veszélyben f. , ve-
szély fenyegeti.
Forogvány, fn. tt. -t ; a. m. forgatványföld.
Foros, mn. délszaki forróságu ; foros hőség per-
zseli a mezők virányait.
Forr, k. 1) folyadék, v. felolvasztott szilárd
test nagy hőségnek kitéve gözzé kezd válni , s
buborékokat, habokat hány ; forr a viz, a leves ;
forr- e már ez a fazék, azaz ami benne van ; 2) erő-
sebben felkeveredik , hevesebbé lesz ; erős szen-
vedélytőlforr bennem a vér ; mérgében forr benne
az epe; 3) vmly test, kivált szeszes folyadék a benne
levő különféle légnemek elbocsátása által belső
mozgásba jö, habzik, buborékokat hány ; forr a
must, a ser, a borköősav- és szodával vegyítettfolya-
dék ; 4) a. m. forrad ; az eltört lábszárcsont könnyen
egymáshoz forr; (szój.) á. é. torkára forrott, rajta
vesztett; 5) á. é. a) nyüzsög, forog (a sokaság) ;
forr a nép a piacon ; b) tolong, üzi, kergeti egy-
mást; nappal álom forr fejemben, éjjel gond viraszt
(Vör.).
Forrács, fn. forradás által előidézett var.
Forrad, k. 1) forrásba jö, forrásnak indul ; 2)
nagy hőségtől két test egymáshoz tapad, ragad,
egygyé leszen ; az izzó ércek egygyé forradnak; 3)
emberi, v. állati eltört csont ismét összeáll, egy-
gyé leszen; már forradni kezd az eltörött csont ; 4)
heged, a seb gyógyul. Innen : Forradt, mn.
Forradalmi, mn. 1) a forradalomban részvevő ;
- For
aforradalmiak hadserege ; 2) forradalomhoz tar-
tozó, azt illető ; f. kiáltvány.
Forradalom , fn. ált. nagyobbszerű népláza-
dás ; külön. vmely nemzet nagy részének a fennálló
kormány elleni felkelése avégböl, hogy uj vezetők
alatt uj kormányrendszer hozzassék be.
Forradas. fn. tt. -t ; 1) forrásba jövés, forróvá
levés ; 2) két szilárd, forró testnek, v. eltörött
csontnak egymáshoz ragadása ; 3) hegedés ; 4) a.
m. sebhely; nagy forradás látszik az arcán ; két
forradás van ennek a fának a derekán ; 5) (nt. ) két
szomszéd szerv együvé növése helyén látható ba-
rázda, v. sinóralakú növés, mint a becöknél ( su-
tura) . Innen : Forradásos, mn.
Forradat, fn . 1) beforradt seb helye ; 2) a fa
törzsén, ágán eszközlött metszésnek, karcolásnak
visszamaradt jegye, helye.
Forradék, fn. 1) a föld belsejéből kibugyogó
viztömeg ; 2) a. m. forradat.
Forradoz, k. lassankint forrad.
Forral, cs. 1 ) forróvá tesz, nagy hőség által
forrásba hoz ; vizet, tejet f.; 2) á. é. vki ellen ro-
szat szándékol ; gonoszságot, boszút f. vki ellen ;
mit forralsz már megint. Innen : Forralás, fn. For-
ralt, mn.
Forraló, fn. edény, melyben vmit forralnak.
* Forramat, fn. elöfolyam, folyam eredete.
Forran, k. 1 ) hirtelen forrásba jö ; 2 ) á. é.
vmely szenvedély hirtelen kitör rajta ; haragra
forranni.
Forr-anyag, fn. anyag, mely vmely testet for-
rásba, erjedésbe hoz.
Forrás, fn. 1) vmely cseppfolyó testnek a nagy
höség által okozott buborékolása ; 2) szeszes fo-
lyadék erjedése, habzása ; a must forrása ; 3) à. é.
a) a föld belsejéből kibugyogó viztömeg ; (szój.)
tiszta, mint a forrás ; (km.) forrás jobbika száraz
időben tetszik ki ; sehol sem jobb a viz, mint tulajdon
forrásánál ; ki a forrásból eleget ivott, háttal fordul
felé ; jobb a forrásból, mint a folyásból; b) kezdet,
melybőlvmi eredetét veszi ; pénzforrás ; Isten az élet
forrása ; bedugult minden forrás, melyből segélyt
kaphatna; c) behegedt sebhely ; nagyf. van ahom-
lokán. Innen : Forrásos, mn.
Forrás-ér, fn. földalatti ér, menet, melyből a
forrásviz felbugyog. -fok, fn. (ttan. ) höfok, mely-
nek jelenléte szükséges arra, hogy vmely folyadék
forróvá legyen. -fü, fn. (nt.) növény a keresztes-
félék rendéből,, zsizsa (nasturtium aquaticum).
-homok, fn. 1. Erhomok.
Forráska, fn. kis forrás.
Forrás-kerület, -környék , fn. földterület,
melyre vmely forrás elhat. -sav, fn. földböl felbu-
gyogó forrásban található savany. -viz, fn. a föld
belsejéből közvetlenül a föld felszinére felfakadó-
viz, megkülönböztetve a kút- és folyamviztöl.
Forrasz, fn. ragasztószer, melylyel az eltört
szilárd testeket összeforrasztják. -csö, fn. vékony,
meggörbített üvegcső, melynek segélyével a na-
gyobb hőfoknak kitett forrasz hamarabb olva-
dásba hozható . -hamu, fn. sótartalmú növényekböl
nyert s forraszul használható hamu. -lámpa, fn.
lámpa, melynél a forraszt felolvasztják.
Forraszt, cs. 1) két egymástól külön álló szi-
lárd testet nagyobb höfok alkalmazása, v. bizo-
nyos szerrel való bekenés által egygyé tesz ;
forrasztani az eltört aranygyűrűt : 2) hegeszt ; sebet
 For 423 - Fosz

f.; eltört lábcsontot együvé f.; 3) forrongásba hoz, ját, nyitját találja el a dolognak ; 2) különös fo-
gerjeszt; e gondolat dühös boszúra forraszt (K. K.).gásu, mesterséges ; f. zár. Innen : Fortélyosan, ih.
Innen : Forrasztás, fn. Fortélyosság, fn. -kodik, -oskodik, k. fortélylyal
Forrasztartó, fn. kőedény, melyben a forrasz él, fortélyt használ, mesterkedik, ravaszkodik.
tartatik. Fortélyoz , 1. Fortélykodik.
Forrasztó, fn. 1) forrasztással foglalkozó sze- Forrton-forr, k. folytonosan, megszünés nélkül
mély ; 2) forrasztásra, v . forrasztásnál használhatóforr.
szer, eszköz. -csö, fn. a. m. forraszcső. -fü , fn . Fortyan, k. hirtelen forrásnak , buzogásnak
(nt.) fü, melyet a sebek behegesztésére szoktak indul ; 2) á. é. hirtelen haragra lobban ; 3) * a tej
használni. -lámpa, fn. a. m. forraszlámpa. -vas, megalszik.
fn. buzogányfejű vas, melynek megtüzesített fe- Fortyog, k. a. m. hortyog.
jével a forraszt felolvasztani szokták. Fos, fn. tt. -t ; (alj .) az emberböl, v. állatból
Forratlan, mn. erjedésbe nem jött, ami nincs vizenyösen, nagyon higan kitakarodó bélsár, tul-
kiforrva; f. édesbor. ságosan lágy szék. -at , cs. nagyon lágy széket
Forráz, cs. 1) vmit forró lével leönt ; húst f.; csinál. -ik, k. (alj .) nagyon lágyat székel. Innen :
Fosás, fn. Fosos, mn. és fn.
2) tollától, szőrétől forró vizzel tisztit meg ; disz-
nót, csibétf. * Fosodik, k. fosossá leszen , közönségesen na-
Forrázat, fn. gyógyszer, mely ugy készül, hogy gyon lágyat székel .
vmely növényre forró vizet öntenek , mely a Fosó-gém, fn. (állatt.) a gémmadarak egyik
növény gyógyerejét magába veszi ; hársvirág- faja, hamvas gém.
forrázat. Fosoz, cs. fossal bemocskít.
Forrdogál, k. lassan, de folytonosan forr. Fostat, cs. a. m. fosat. -ó, mn. fosást okozó,
Forrhev, Forrhö, fn. a höség bizonyos foka, fosást előidéző ; f. orvosság. —, fn. a dugulás ellen
melynek jelenléte szükséges, hogy vmely csepp- beadott székhigító szer.
folyó test forrjon. Fostos, mn. gyakran fosó ; f. gyermek. -odik,
Forró . mn. ált. kiállhatlanul , rendkivülileg k. a. m. fosodik.
meleg ; f. vas ; f. kávé ; 2) külön. a höség nagy Foszkö, fn. (ásványt.) rostos állományu ás-
vány, melyből éghetlen szövetet lehet késziteni
fokátólforrásban levő ; tüznél f.viz ; 3) nagy höséget
(asbesth) .
okozó, nagy hőséggel járó ; f. láz ; f. betegség; 4)f.
földön, az egyenlitő és két téritő közötti földterü- Foszla, fn. a fa kérge és belső része közötti
átlátszó, ritka, rostos héj .
let ; 5) á. é. a) sziv mélyéből fakadt ; f. szerelem,
csók, ölelkezés ; forrófohászkodás (Fal.) ; b) heves, Foszlad, k. vékony szálakra, rostokra szakad.
nagy eröböl történő ; f. harc, ütközet; c) (szój.) -ek, fn. ami lehámlott, v. leszakadt vmiről, vmi-
forrót önteni vki alá, vki buktatására megtenni a ről lefoszlott rész, elvált héjdarab, leszakadozott
lépéseket; forrót a nyakának ! kést a nyakának ringy -rongy.
(a láb alatt ténfergö házi állatokról szokták mon- Foszlák, 1. Foszlánk.
dani) ; kerüli a forrót. Inn.: Forrón, ih. Forróság, Foszlán, 1. Foszlány.
fn. Forróságos, mn. Foszlánk, mn. könnyen foszló, rostokra sza-
Forromány, fn. tt. -t ; az eltörött és ujra ösz- kadó. -os , mn. a. m. foszlós.
szeforrott csont forradás helyén keletkezett csont- Foszlány , fn. 1) vékony anyagból készült
kinövés. ujjatlan ruha; selyem, bársony f.; 2) a. m. foszla-
Forrong, k. 1) folytonosan forr, buzog ; 2) a dék ; 3) a toll puha része. -ing, fn. ujjatlan ing.
nép zajong, lázadási mozgalomban akar kitörni. Foszlár, fn. tt. -t; (nt.) a négy föbbhímesek
Innen : Forrongás , fn. közé tartozó növény; gódirc- , virágrúgó-, kisvirá-
Forró-öv, gu-, borzas- , kakuk-, husos -foszlár (cardamine).
fn. a földteke azon része, mely a két
között van.
téritő Foszlás, fn. állapot, midőn valami foszlik.
Forrott, mn. (nt. msz.) amit kis erövel fesletni Foszlat, cs . eszközli, hogy vmi foszoljék, ros-
nem lehet (adnatum) . tokra, szálakra szakadozzon.
Forróz, cs. a. m. forráz. Foszlat, fn. 1) † zsákmány, préda ; 2) a. m.
Forrpont, fn. (ttan. ) 1) vmely folyadékot for- foszladék.
rásba hozó höfok ; 2) a hévmérő azon pontja, Foszlék, 1. Foszladék.
ameddig a benne levő higany emelkedik, midőn Foszlik, k. 1) rostokra, vékony szálakra sza-
a hévmérő forró folyadékba márttatik. kadoz ; 2) takarójától, hüvelyétől elválik ; f. nagy
Forrsav, fn. (vt.) forrásból nyert sav. hőségben a bab, a borsó; 3) rongyokra szakad ; f.
Forrtportokuak, fn. tb. (nt. ) növények, me- az állott kelme; 4) á. é. vedlik, tollát , börét elhányja.
lyeknek egy fészekben egyesült virágportokai Innen : Foszló, Foszlott, mn. Foszlottság, fn.
olyan csövé nőnek, melyen a kétágu bibeszáruk Foszt, cs. 1) héjától, hüvelyétől megtisztít, ru-
átnyúlik (syngenesia). hájából kivetköztet ; babot, kukoricát, tollat fosz-
Forrtszirmuak, fn. tb. (nt.) egytagú bokrétá- tani ; 2) á. é. rabol, más vagyonát erőszakos uton
val biró növények . elveszi ; foszt a rabló. Innen: Fosztó, Fosztott, mn.
Forrtyan, 1. Fortyan. -ás, fn. 1) héjától, hüvelyétől való megtisztitás ;
Forspont, fn. a. m. előfogat. kukorica fosztáskor történt ; 2) hüvelyes vetemény,
Fortély, fn. tt. -t; leleményesen, csellel, kukorica stb. héja ; 3) rablás, kivetköztetés. -at-
mások rászedése végett véghezvitt tett ; fortélylyal lan, mn. 1 ) héjától, kérgétől meg nem tisztított ;
élni; fortélylyal győzni le az ellenséget ; (km.) ha f. kukorica, bab ; 2) ki nem rabolt. -ogat, cs. 1)
karddal nem lehet, fortélylyal neki. -os, mn. 1) ki rablással foglalkozik ; 2) kukoricát, hüvelyes ve-
ügyes fogásokkal tud élni maga előnyére, ki mód- | teményt héjától, hüvelyétől tisztogat.
 Fosz 424 ― Főf

* Fosztor, mn. csupasz, meztelen ; f. gyermek, dalmi müben ; 2) vezércikk vmely lapban. -ein-
veréb. * -gat, cs. vkit megmeztelenít, rajta levő kos. fn. cinkosok vezére.
ruhájából levetkőztet. Föcsege, fn. (állatt.) sziklákon és tengeri nö-
* Fosztos , mn. meztelen , rongyos . * " fn. vényeken tenyésző s érintésre magából vizet fecs-
csintalan kis leány. kendő hernyófaj .
* Fosztozik, k. meztelenre vetközik. Föcsérel, 1. Fecsérel.
Fót, fn, 1) a. m. folt ; 2) * ívalakban hajtott test ; + Föcske, mn. fecsegő , csevegő ; nyomorult
külön. keréktalp. föcske hosszújajgatással (Zr. M.).
Fótal, Fótalj. fn. (nt.) lágy szivacsos, szárazon Föcskend, 1. Fecskend.
egyenes, vizben lebegő, ágas moh (sphagnum). Föcstej , 1. Fecstej.
Fö, fn. tt. -t, v. fejet ; tb. -k, v. fejek ; 1) a. m. Föd , 1. Fed.
fej ; emberfő; lófő; káposztafő ; álmos fővel, álmo- Födeg, fn. (ép.) vmely oszlop legfelső lapja.
san; bolond fövel, bolondul ; főbe indul, fejedzik Födék, fn. vmit fedő eszköz, fedél ; külön. (ht.)
(pl. a káposzta) ; (km.) sok fő sokat főz, v. sok fő, ellenségi megtámadások ellen készitett körül-
sok értelem; ha fő vagy, ne kivánj fark lenni ; 2) a sáncolás.
többiek felett álló magas rangú személy ; főember, Födél, Födélszék, 1. Fedél, stb,
főhivatalnok ; 3) a többiek felett álló, nevezetes, Födény, Födemény, fn. vminek teteje, födele.
kitünő dolog; fő hivatal, fő dolog, fő rész; (szó- | -disz, fn. (ép.) vmely épitmény fedelén levő di-
játék) rosz dolog, ha az ember főrésze, a fő, tilos szitmény. -rajz, fn. rajz, mely vmely épület fede-
lét mutatja. -táblázat, fn. (ép.) egyközényalakú
dolgokban fő; 4) eredet, kezdet ; főtől árad a viz ; lapokból
hídfő ; pályafő. álló födény táblázata.
Fö, k. 1) cseppfolyó testben, folyadékban so- Fö-dolog, fn. a többiek között leglényegesebb,
káig forralva porhanyó leszen , nyers állapotát főbenjáró dolog.
veszti ; fő a hús ; 2) á. é. terv, gondolat forog Födö, fn. a. m. fedő.
agyában; mifőfejedben ; fő afeje a sok gondban ; Födpala, fn. épületek befedésére használható
(szój.) csak ugy sül, fő, zavarban van. palakö.
+ Fö-ács, fn. a. m. épitó-mester. Födü, fn. (b.) azon kötömeg, mely az ércvegy-
Fö-adós, fn. 1) adós, aki vmely hitelezőnek a rakodásra dül, azt fedi (das Hangende).
többiek között legtöbbel tartozik ; 2) egy társa- Födvágat, fn. (b,) az ércvegyrakodás födüjébe
ságban levő adósok között az, aki az adósság ki- bizonyos célok elérése végett történő vájás.
fizetésének kezességét magára vállalta. -apáca, Fö-egyház , fn. 1 ) vmely városban legelső
fn. a. m. fejedelemasszony. -apát, fn. ált. apát, templom, plebánia-templom, nagy templom; 2)
akinek több apátság van alárendelve, ilyen volt püspöki megye fötemploma, melyben a püspök-
a mult század végeig a citeaux-i apát, akinek nek disztrónja van. -ember, fn. 1) előkelő rangú,
fenhatósága alatt állott egész földkerekségén a hivatalú személy ; 2) nagy befolyást , szellemi
cistercita rend; külön. Magyarországon a bencések fensőséget gyakorló személy. -érsek, fn. érsek,
sz. mártonhegyi apátja, akinek a tihanyi, bakony- akinek fenhatósága alatt van vmely ország min-
béli apátok alá vannak rendelve. -árboc, fn. (haj. ) den érseke és püspöke, primás. -érsekség, fn. 1)
legmagasabb árboc a tengerihajók közepén. -ár- primási méltóság ; 2) a primás érseki megyéje.
nyék, fn. vmely át nem tetsző test által vetett esperes, fn. 1) a katholikusoknál egy egyház-
árnyék közepe, magva. -asszony, -asszonyság, kerület főnöke, aki többnyire apáti, v. préposti
fn. előkelő asszony, úrhölgy. rangú kanonok ; 2) a protestánsoknál vuely egy-
Föbb, mn. (fö mn. közép foka) kitünöbb, ma- házmegye egyházi főnöke. -esperesség , fn. 1)
gasabb rangú ; ez főbb hivatal, mint amaz. -ség, fn. föesperesi hivatal ; 2) föesperes felügyelete alatti
kitünőbbség, fensőség. terület.
? Föbbes, mn. föbbrangú, előkelő . Föfa, 1. Fejfa.
+ Föbejáró, fn. fökamarás. Fö-fájás, fn. a. m. fejfájás. -felügyelet, fn.
Föbeli, mn. halálos büntetéssel járó. vmire való legfelsöbb felügyelet. -fö, mn. leg.
Föbenjáró, mn. 1) nagyobb testi bünhödéssel, magasabb osztályzatú, legfőbb ; főfő ember ; főfő
v. vagyonbeli birsággal járó ; 2) külön. halálos érdem. -gálya, fn. (haj .) a hajóhadban azon hajó,
büntetéssel járó : f. bünt követni el; 3) á . é. nagyon | melyen az admirállobogó van. -gaz, fn több gaz-
jelentékeny, fontos ; f. dolog. ember között kolompos szererepet vivő személy.
Fö-betü, fn. vmely szót, verssort, cikket, sza--gerenda, fn. (ép .) az épületben a többieknek
kaszt, fejezetet megkezdő betű. -biró, fn. 1) több alapul szolgáló , v. azokat összetartó gerenda.
albiróságokra osztott nagy városban azon hiva--gondnok, gondviselő, fn. ált. legelőkelőbb sze-
talnok, ki az egész város felett birói hatalmat mély azok között, akik vmire felügyelnek ; külön.
gyakorol ; 2) a. m. szolgabiró. -biróság, fn. föbi- protestánsoknál legfelsőbb rangú világi tisztviselő
rói hivatal. -birtokos, fn. több birtokos közől az egyházban. -hadiszállás, fn. (ht ) táborozás
azon személy, kinek nevére van a jószág beirva, alkalmával azon hely, hol a főhadvezér tartózko-
s ki a többi birtokosnak az illető jószág jövedel- dik. -haditanács, fn. az egész hadsereg felett álló
méből bizonyos járadékot tartozik adni. -bün, fn. haditanács Bécsben. -hadkar, fn. törzstisztekböl
1) több bün között a legnagyobbik ; 2) keresztyén álló személyzet, mely táborozás alkalmával a had-
értelemben, más bűnöknek alapúl szolgáló nagy sereg haditanácsát képezi. -hadnagy, fn. rangra
bün, milyenek : kevélység, fösvénység, bujaság, nézve az alhadnagy felett álló katonatiszt. -had-
irigység, torkosság, harag, jóravaló restség. vézér, fn. (ht.) az egész háborúskodó hadsereg
Föccsen, Föccsent, 1. Feccsen, Feccsent. parancsnokságát vivő tábornok. -hajós, fn. (haj.)
Fö-cikk, fn. 1) legértékesebb cikk vmely iro- a hajóslegénységet a vitorlák, árbocok és a hajó
 Föh 425 - Föl

tisztogatása körüli s ki- és berakodási munkáknál Föködik, k. vmi kivitel élén áll.
vezető hajós. -hajtás, fn. a fejnek köszöntésül, v. * Fököny, fn. tt. -t ; szömörcs, tyukszem.
jóváhagyásí jelül lefelé való billentése. -háló, fn. Fö-könyv, fn. (ker.) kereskedelmi könyv, mely-
(mt.) azon vonalak együttvéve, melyek vmely tér be az illető kereskedő üzletviszonyai vannak be-
háromszögelésénél a felmérés alapját képezik. jegyezve. -kör, fn. (mt.) a gömb legnagyobb köre,
-hatalom, fn. vmely ország, tartomány felett álló melynek sugara egyenlő a gömb sugarával.-kötö,
legfelsőbb hatalom. -határozat, fn. (ttud.) vmely fn. a. m. fejkötö. -kules, fn. tolvajkulcs, melylyel
törvényszék által hozott döntő itélet. -hely, fn. több zárt ki lehet nyitni. -kulcsár, fn. fejedelmi,
1) mások felett álló fensőségi állapot ; főhelyre v. nagyuri udvaroknál a pincékre, éléskamrára
jutni; 2) tanácskozás, v. evés alkalmával legelső felügyelő tiszt.
hely az asztalnál ; 3) tartomány, ország fővárosa; Föl, 1. Fel.
4) hely, hol vmi díszlik ; az ipar, a kereskedelem Föl, fn. 1) vminek teteje, az alnak ellentéte ; 2)
főhelye. á. é. vminek jobb, nemesebb része ; (szój .) fölit
* Föhény, 1. Fövény. szedi a köcsögnek, vmely helyzetnek első előnyeit
Föherceg, fn. a Habsburg uralkodó házhoz kizsákmányolja; ha leszedte fölét, egye meg alját
tartozó vmelyik herceg. Innen : Főhercegi, mn. is, v. felhörpölte fölét, igya savóját is, ha vmely
-asszony, fn. a Habsburg uralkodó házhoz tar- helyzet előnyeit felhasználta, hordja terheit is ; 3)
tozó hercegasszony. -né, fn. vmelyik főherceg a. m. fölösleg ; negyven hold volt, sem föle, sem
felesége. -nö, fn. a. m. föhercegasszony. -ség, fn. hija (V. G.).
tartomány , melynek fejedelme föhercegi cimet Föl, k. a. m. fö; fől már a hús.
visel. Föld, fn. 1) azon égi test, melyen mi lakunk ;
Fö-hivatal, fn. magas méltóságu, v. jövedelmű körülhajózni aföldet; a föld kereksége ; 2) szorosb
hivatal; főhivatalt viselni. -hivatalnok, fn. föhi - ért. az általunk lakott égi test azon része, melyet
vatalt viselő személy. viz nem föd, száraz ; (km.) aföld anya, a viz mos-
Fö- iskola, fn. tanintézet, hol a felsőbb tudo- toha; 3) ország ; magyar főld; angol földön lakik ;
mányokat tanítják; külön. akademia, v. collegium ; 4) égi testünk fölülete, fölszine ; földre esni ; föld
pápai, pataki, debreceni főiskola. Innen : Főisko- alatti ut; (szój.) föld terhe, haszontalan, hitvány,
lai, mn. léhütő ember ; majd a föld alá bujt szégyenében;
Fö-ispán, fn. a vármegyének a király által ki- ha lehetne, földre sem hágna, oly kényes ; földön
nevezett legfelsőbb hivatalnoka, akinek ország- lába, égenfeje, nagyralátó, kevély ; ki a földön ül,
gyülés alkalmával a felsőházban van ülése. Innen : nem nagyot esik; tapossa körülötte a földet, leány-
Főispáni, mn. -ispánság, fn. főispáni hivatal. nak udvarol; 5) (ásványt.) égi testünk legneveze-
Fo-istállómester, fn. a fejedelem lovaira fel- tesebb alkatrésze, mely száraz állapotban szét-
ügyelő személyzet főnöke. -itélőszék, fn. feleb- dörzsölhető ; fekete, agyagos föld; sovány, kövér,
bezési itélőszék, mely döntö itéletet hoz. jegyző, zsiros föld ; 6)a szoba, terem stb. talaja akármiből
fn. a jegyzői hivatalt viselők között a legelső ; van is csinálva; a szobaföldjét surolni ; a templom
városi , megyei , egyházmegyei , egyházkerületi f. földje márványkockákból áll ; 7) bizonyos nagyságu
-kapitány, fn. 1) + a) vmely ország, v. tartomány terület, v. hosszaság a föld felületén ; nagy darab
fölött katonai és polgári hatalommal felruházott földet bejárni ; három mérföld ; (szój .) o is beéri
főrangú hivatalnok ; Magyarország főkapitánya; három sing földdel, a hova temetik ; (km.) a holt
b) a. m. várparancsnok ; Zrinyi volt Szigetvárnak embernek elegendő földje van, de az élőnek nincs;
főkapitánya ; 2) a katonai tiszti osztályzatban első 8) szántás-vetési művelés alatt levő terület ; 1000
kapitány; 3) városi tisztviselő, akinek az alkapi- hold föld ; a földet bevetni, müvelni ; a föld népe,
tányok alá vannak rendelve.--káplán , fn. első | földmiveléssel foglalkozó néposztály ; (szój.) fe-
káplán olyan helyen, hol több káplán is van ; 2) kete földben terem a búza, barna leánynak tréfás
udvari káplán. -káptalan, fn. vmely érseki megye védelme ; hantos földben terem a jó búza, faragat-
káptalanja, kanonokainak összege. -kapus, fn. 1) lan embernél szilárdság ; (km.) szántatlan földön
a fökapunál álló kapus ; 2) első kapus a fejedelmi gaz szokott teremni, v. szántalan földet Pörje Péter
udvarok nál.
birja, fölveri a perje ; nyugodt földnek szép a ter-
Fő-ként, ih. fő gyanánt, fő módjára, mint feje mése ; eltart aföld, csak legyen mit enni.
vminek. -kép, fn. legdíszesebb helyen álló kép. Földabrosz, fn. rajzolat, melyre vmely világ-
—, ih. kiváltképen, leginkább, különösen. -képen, rész, ország, megye alakja, nagysága, hegyeinek ,
1. Főkép, ih. városainak, folyóinak megjelölésével kisebbitett,
Főképenvaló, mn. a. m. kiváló. arányos mértékben le van rajzolva ; Európa-, Ma-
Fö-kincstár, fn, az országos , v. birodalmi gyar- , Franciaország földabrosza. -tarjag, fn. (nt.)
pénzt tartalmazó kincstár. -kincstárnok, fn. a növény a tarjagféle moszatok közül (verrucaria
fökincstárra felügyelő , annak kulcsát magánál
tartó főrangú hivatalnok. -konyhamester , fn. geographicaFöld-adó,). fn. földbirtokért fizetett adó. -alatti,
fejedelmi, v. nagyuri udvaroknál az első konyha- mn. a föld gyomrában, föld szine alatt levő ; föld-
mester. -kópé, fn. nagymester, aki vmely kópé- alatti ut. -ali, mn. (nt. msz.) föld alatt tenyésző.
ság kivitelét inditványozza ; tudom, hogy te voltálalj , fn. (gazd.) a termő réteg alatt közvetlen
ebben a főkópé. -kormány, fn. vmely ország felett fekvő föld. -alulat , fn. alant fekvő földréteg.
álló polgári, vagy katonai legfelsőbb kormány. -bástya, fn. (eröd.) földhányásból készitett bás-
-kormányos, fn. (haj .) első kormányos a gözha- tya. -beli, mn. földterületekből álló . -benyulás,
jón. -kormányzó, fn. vmely ország, terület, tes- fn. a. m. földesúcs .
tület legfelső kormányzója. -korpa, fn. a fejbőr Földbér. fn. földbirtok használásáért fizetett
hámlása által előidézett korpaalakú hulladék. bér ; 2) a. m. élet. -i , mn. földbért illető, ahhoz
 Föl 426 Föl

tartozó ; földbéri viszonyok. jog, fn. a birtokos sző ; f. alma, súlyom ; 2) (nt.) nem magasra nyuló,
joga, melynél fogva a bérbe adott föld használa- törpe ; f. eper, szeder, bodza; 3) á. é. mostani éle-
táért bért huz. levél, fn. hiteles irat, melyben a tünkhöz tartozó ; f. gyönyör ; f. büntetés ; ellentéte :
föld bérbeadásának feltételei vannak beirva. mennyei. -, fn. 1) velünk egy hazából, földről
-mentes, mn. a bérbe vett földtől árendát nem való személy, hazafi ; hol lakik földi ? 2) á. é. em-
fizető. -szedő, fn. a földbirtokos tisztviselője, aki ber; földiekkel játszó égi tünemény (Csok. ). Innen :
a bérbe adott földért járó árendát beszedi. -tyuk, Földiség, fn. messze minden földiségtől, szép, kegyes
fn. hajdan a jobbágyok által földbér fejében az menynyel rokon (K. K.).
uraságnak adott tyúk. Földi-alma, fn. 1) a. m. burgonya ; 2) a. m.
Földbirtok, fn. szántóföldböl , szölöböl , erdő - csicsóka. -baj , fn. baj, szükség, mely az embere-
böl, rétből stb. álló birtok. -os, fn. személy, akiket itt ez életben éri. -bikkmak, fn. a. m. földi-
nek földbirtoka van. gesztenye. -bodza, fn. (nt.) törpe bodzafaj, mely-
Föld- cikások, fn. tb. (nt. msz.) aminek cikái nek fekete bogyóit lekvárnak fözve , mellfájás
a föld alatt maradnak. -esipa, fn. a föld gyomrá- ellen használják. -bolha, fn. (állatt.) a kerti nö-
ban létező gyánta. -csúcs, fn. a tengerbe hosszan vények leveleit és gyökerét pusztitó bolhafaj .
benyuló keskeny földdarab, mely csak egy rész--borostyán, fn. (nt. ) földön tenyésző, törpe bo-
ről van a szárazfölddel összeköttetésben. darab, rostyánfaj, máskép : katonapetrezselyem (glecoma
fn. egy darab földterület. -darázs, fn. (állatt.) hederacea) . -eper, fn. (nt. ) eper, melynek szárai
darázsfaj , mely fészkét a földön, különösen füves a földön kúsznak szét, a szamócától abban külön-
helyen rakja. - égés, fn. a. m. földharap. -elegyes , bözik, hogy ez élénkebb színü, amaz pedig köp-
mn. a. m. földvegyes. cösebb. -fenyü, fn. (nt.) szélesen elterjedt gyógy-
Földel, cs. fris földet hord rá. növény, kalima, köszvényfü, földi temjény (teu-
Föld- emelet, ín. vmely földterület emelkedett crium chamaepithys). -gesztenye, fn. (nt.) a. m.
helyzete. gesztenyehalmány. jó, fn. a. m. gazdagság, bir-
† Földemi, fn. a. m. földim, hazám fia. tok ; földi-javakkal megáldotta az Isten.
Földeny, fn. tt. -t ; (vt. ) tiszta vegyítetlen álla- Földike, fn. 1) a. m. kis földi ; 2) (nt.) a hathi-
potu föld. mesek és egyanyások közé tartozó növénynem
Föld-epe, fn. (nt.) réteken termő, veres virágu (bulbocodium) .
növény a tarnicsok közöl (gentiana centaurium). Földi-kenyér , fn. (nt.) a . m. disznókenyér.
-ér. fn. ér a föld gyomrában. -keselyü, fn. (állatt.) a keselyűféle ragadozó-
Földes. mn. 1) földbirtokkal biró ; f. ur ; 2) madarak egyik faja, mely döghússal szokott élni.
földrészekkel kevert, behintett; f. búza;f. répa. -komló, fn. (nt.) a csigacsövek közé tartozó
Földes-asszony, fn. uri asszony, akinek föld- növény (medicago lupulina). -kutya, fn. (állatt. )
birtoka van. -úr, fn. ur, akinek födbirtoka van. a. m. vak-murmutér.
-uraság. fn. földbirtokkal biró uraság. -uri, mn. Földileg, ih. földi módon, ugy mint földi.
földesurhoz tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Földi-lét, fn. e földön való élet. -levél, fn .
Földész. fn. a földmüvelést elméletileg és gya- (gazd . ) közel a földhöz, a szár alján levő dohány.
korlatilag értő személy ; földművelést üző. -et , levél. -méh , fn. a föld felszíne alatt tanyázó
fn. a földművelést elméletileg és gyakorlatilag méhcsoport. -mogyoró, fn. (nt.) pirosban játszó,
tárgyazó tudomány. -társulat, fn. a földművelés lila virágu növény, melynek gyökerei mogyoró-
emelése végett földészekből alakult társulat. szerü kicsucsorodásokból állanak. -mondola, fn.
Földetlen, mn. 1 ) földészektől ment ; f. burgo- (nt. ) a. m. mandolapálka.
nya ; 2) földbirtok nélükl való ; f. János angol Föld-indulás, Föld-ingás, fn. a föld felsziné-
király; á. é. f. földig menni, igen messze, a világ nek a belsejében levő göz általi megrázkodása.
végeig menni ; enyészet dúlta -e fel ifjúságát ? vagy -ingásmérő, fn. méreszköz, melylyel a földingás
bujdosik földetlen földeken ? (Ar.). fokát határozzák meg. --irányos, mn. a. m. fek-
Föld-faj, fn. különös sajátságokkal biró föld . irányos. -irás, -irat, a. m. földleirás . -irati, mn.
-fal, fn. sárból, vályogból rakott fal. -fémek, fn. földrajzban használt, arra vonatkozó ; f. mérföld,
tb. a föld gyomrában létező fémek. -feletti, mn. melyből 15 megy egy fokra. -iró, fn. földrajzzal
1) a föld felületén levő ; 2) a földszinénél maga- foglalkozó személy. -isme, fn. a földteke képző-
sabbra emelkedett ; f. röpkedés ; 3) á. é. mennyei, dését, kifejlődését, változását tanitó tudomány.
égi ; f. érzelem. -féreg, fn. (állatt. ) a föld gyom-- ismerő , -ismész , fn. földismével foglalkozó
rában élő gilisztafaj ; á. é. föld férge, ember. személy.
Föld-fok, fn. vmely tóba, tengerbe benyuló Földi-sulyom, fn. (nt.) a szurdancsok közé
földdarab. -föli, mn . ( ép.) az alapon felüli ; f. épi- tartozó, fekete, tüskés gyümölcsü növény (tribu-
tés. -fölötti, mn. a. m. földfeletti. -furó, fn. vas- lus terrestris). -szeder, fn. (nt.) szeder, melynek
tag , hosszú furó , melylyel kút- , v. aknaásás szúrós indái a földön kúsznak. -szurok, fn. a
alkalmával a földet furják. -füstike , fn. (nt.) | föld gyomrában, a tavak fenekén található szurok.
árnyas helyen tenyésző, keserű ízü növény a füs- | -temjén, fn. (nt. ) a. m. földi- fenyü. -teher, fn. á.
tikėk közöl (fumaria officinalis). -gát, fn. (vizép. ) é. haszontalan léhütő ember. -tök, fn. (nt.) a. m.
földböl, sárból épitett gát, töltés. -golyó, -gömb, gönye.
fn. a. m. földteke. -göz, fn. a. m. földpára. -gyán- Föld-jog, fn. a. m. földbér-jeg. jövedelem,
ta, fn. a föld gyomrában található gyanta. -harap, fn. földbirtokból húzott jövedelem. -kép, fn. a.
m. földabrosz. -korom, fn. bizonyos fajú, fekete
fn. a föld belsejében levő köszén égése. -haszon, köszén,
fn. földbirtokból húzott jövedelem. -hát, fn. a náltatik.mely porrá zúzva a festészek által hasz-
-könyv, fn. a. m. földadókönyv. -kör,
föld emelkedett felülete.
Földi, mn. 1) föld szinén, v. belsejében tenyé- | fn. 1) a földtekén húzott különféle körök, milyenek
 Föl - 427 - Föl

az egyenlítő, egyenközü körök, délkör stb.; 2) a Földolaj , fn. a föld belsejében található, abból
földet közvetlen körülvevő tér. -köri, mn. a föl - kibugyogó égékeny folyadék (naphta). -ér, fn. a
det környező. -közepi, -központi, mn. a föld- föld gyomrában levő ér, melyből földolaj szi-
teke középpontját illető, arra vonatkozó. várog.
Földközi , mn. két szárazföld között levö ; kül. Földön-futó, mn. 1) a törvények által nem vé-
f - tenger, tenger, melynek határai : keletről Syria dett, mindenkitől üldöztethető, száműzött ; földön-
és Palestina, délről Afrika északi partja, nyugat- futónak nyilvánitni vkit ; 2) földhöz tapad szegény ;
ról Spanyolország és a gibraltari szoros, északról tüzvész általföldön-futóvá lenni. —, fn. á. é. (tréf.)
Ázsia délnyugati és Európa déli partjai. lovas katona. -lakók, fn. (állatt. ) száraz földön,
Föld-lakos, fn. 1) a földön lakó eszes, érző nem tengerben, nem a légben tenyészök.
lény, ember ; 2) szárazföldi lakos. -leirás, fn. ált. Föld- öv, Föld- övezet, fn. az egyenlitövel pár-
a földtekén előforduló jelenségek tudományos huzamosan haladó földterületek, melyek minde-
leirása ; külön. 1) a földteke nagyságának, alakjá- nik a nap különböző nagyságu heve által mele-
nak, a többi égitestekkel való viszonyának tudo- gittetik ; forró f., mely az egyenlitötöl a téritökig-,
mányos leirása ; 2) leirása annak, hogy a földteke mérsékelt f., mely a téritöktöl a sarkkörökig-, hideg
egy- egy részén mily növények, állatok tenyész- f., mely a sarkköröktől a sarkakig terjed. -pálya,
nek , mily ásványok találhatók ; természettani fn. (csillag.) kör- köralakú ut, melyet a föld a nap
földleirás ; 3) a földteke államainak , ezekben körül évenként elvégez. -pályagép, fn. (ttan.)
létező folyók, hegyek, városok stb . leirása. Innen : gépféle készület, melylyel a földnek napkörüli
Földleirási, mn. -leiró, fn. földleirással foglalkozó forgását nézletileg meg lehet mutatni. -pénz, fn.
személy. -len, fn. 1 ) (nt. ) hegyeken tenyésző nö- a. m. földbér. -pince, fn. nem köbe vágott, kövel,
vény a bögretokok közöl (thesium linophyllum) ; v. téglával ki nem rakott pince. -pondró, fn.
2) (ásványt.) hajlékony , fonható szálakból álló (állatt.) a föld belsejében élődő giliszta. -pont, fn.
szürke agyagkö (amianthus) . -levél, fn. vmely a föld felszinén bármely célra megjelölt pont.
földbirtok bérbeadásáról szóló hiteles irat. -manó, rajz, fn. a, m. földleirás. Innen : Földrajzi, mn.
fn. a bányászok szerint a föld gyomrában meg- Föld-rakás, fn. egyrakásba hordott földtömeg.
megjelenő szellem törpe ember alakjában. -men-- rázkodás, fn. a. m. földindulás. -rázkódtató,
tes, fn. földbért, földadót nem fizető. mn. bizonyos ideig földrázkodást okozó ; f. lőpor-
Földmér-és, fn. 1) a föld bizonyos részének lobbanás, dörgés. -rém, fn. a. m. bányarém. -ren-
felmérését tanító tudomány ; 2) bizonyos földte- dülés, fn. a föld egy bizonyos területének egyszeri
rület nagyságának meghatározása. -észét , fn. megrázkodása. -rengés, fn. a. m. földrázkodás.
földmérést tanitó tudomány. -ö, fn. földméréssel rengetö, mn. a. m. földrázkodtató. -rész . fn. ált.
foglalkozó, azt elméletileg és gyakorlatilag értő kisebb-nagyobb darab föld ; külön. az öt világrész
személy. bármelyike ; Európa , Ázsia , Afrika , Amerika,
Földmérő - asztal, fn. a földmérők tetszés sze- Austrália. -réteg , fn . földtömegből álló réteg.
rint mozgatható, háromlábu asztala, melyen mé-- rom, fn. földtömeg, mely a többi részektől elvált
résközben rajzolják a mérés alatt levő földterület s leomlott. -sáne, fn. összehordott földtömegböl
abroszát. -lánc, fn. a földmérésnél használható, álló sánc. -sár, fn. az ólom- és rézbányákban
sajátos alkatú lánc. -rúd, fn . többnyire zászlócs- található, sötétsárga föld, melyet festékül lehet
kával, v. szalmacsóvával ellátott rudak, melyek a használni . -sark, fn. a föld tengelyének éjszaki
mérés alatti vonal nevezetesebb pontjának jelö- és déli végpontja, melyek a sarkcsillaggal esnek
lésére használtatnak . egyenvonalban. Innen : Földsarki, mn.
Föld-mértan , fn. 1 ) a. m. földmérészet ; 2) Föld- sülyedék , fn. lesülyedt , leebbszállott
könyv, melyben a földmérészet van előadva. földtömeg. -szakadás, fn. bizonyos mennyiségü
Földmivel és, fn. 1 ) a földnek különféle mó- földtömegnek a többitől való elválása és leomlása.
don és eszközökkel való megmivelése, hogy az a szén, fn. földszurokkal és földdel vegyes fekete
természetesnél termékenyebb legyen ; 2) a föld színü test.
termékenyítésének módját, eszközeit stb. tanitó Földszin, fn. 1) a földéhez hasonló sajátos
gyakorlati tudomány. Innen : Földmivelési, mn. -ö, szín ; 2) a föld felülete, háta; (népd.) ez ég alatt, a
Földmives, fn. 1) földmiveléssel foglalkozó, azt földszinén, nincsen olyan árva, mint én ; 3) az épü-
elméletileg és gyakorlatilag tanuló személy ; 2) let azon része, mely közvetlenül az első emelet
falusi paraszt ember. alatt van ; 4) a szinház alsó része, mely nincs
Föld-mozsár, fn. földbe ásott famozsár kövek emeleten. mn. a földéhez hasonló színü. -sor,
és gránátok ellövésére. -munka, fn. 1 ) földmü- fn. földszinti szobák sora az épületben. -t, fn.
velési munka ; 2) vasútkészitésnél a földnek oly (ép.) az épület azon része, mely a föld felülete
karba tétele, hogy le lehessen a síneket rakni. fölött és az első emelet alatt van." ih. az épület
-munkálás, fn. a. m. földmivelés. alsó, nem emeleti osztályában ; f. lakni. Innen :
Föld - nélküli , mn. a. m. földtelen. Földszinti, mn. -tér, fn. (mt.) a. m. terület.
Földnem, fn. a többitől különböző sajátságok- Föld- szolgalom , fn. a földbirtok után járó
kal biró föld; agyagos, homokos, érces földnem. -ü, szolgalom. -szor, -szoros, -szorulat, fn. kes-
fn. a földéhez hasonló tulajdonságokkal biró. keny földterület, mely két oldalról nagyobb darab
Föld- népe, fn. alt. egy helyen lakó, nem ván- szárazfölddel kétfelöl pedig tengerrel van össze-
dorló nép ; külön. a legszegényebb , leginkább köttetésben ; suezi, panamai földszoros. -szög, fn.
földmiveléssel foglalkozó néposztály. -nyak, fn. (csillag.) szög, melyet a föld tengelye vmely csil-
(fr.) a. m. földszoros. -nyelv, fn. tengerbe nyuló, lag távvonalával képez. -szurok, fn. (ásványt.)
keskeny földdarab, mely csak egy részről van a. m. földi szurok. táj , fn. a földteke vmelyik
összeköttetésben a szárazfölddel. 1 tája, vidéke. -tan, fn. tudomány, mely a föld ala-
 Föl 428 - Föl

kulását, változásait stb. tanitja. Innen : Földtani, Fö-lény, fn. a többieknek alapul szolgáló lény,
mn. Földtanilag, ih. -taposó , fn. a. m. utca- alaplény ; külön. isten.
taposó. ? Fölep, fn. vminek fölszíne, fölülete. Innen :
Földtáv, fn. (csillag.) azon pont, melyen a nap Fölepes, mn.
és hold legtávolabb esnek a földtől. -csö, fn. táv- Fölés, fn. tt. -t; vmely test fövő állapota ; nagy
cső, mely az alakokat nem mutatja fordított állás- főlés kell neki, sokára fő meg.
ban. -ol, fn. a. m. földtáv. Föleszel, cs. vmire fölbiztat, izgat.
Földtehermentesités, fn. a felszabadított job- Föleszmél, k. öntudatlan állapotból, önkivü-
bágytelkektől az illető birtokosoknak az ország letből, álomból felocsúdik , eszméletre jó.
által aFöldtehermentesi
közpénztárból tésikárpótlásúl rendelt fizetés. Föletlen , mn. és ih. föle nélkül való, fölétől
Inn.: , mn. megfosztott; f. tej ; f. findzsa alja. Innen : Fölet-
Föld-tengely, fn. képzélt egyenes vonal, mely- lenül, ih.
nek két végpontja a föld sarkai , középpontja Föletlen, mn. a. m. főtelen.
pedig a földteke középpontja, teke, fn. 1) azon Fölhas, fn. a has felső része .
gömbölyded égitest, melyen mi lakunk; 2) göm- Fölhö, fn. a. m. felhö.
bölyded földrajzi eszköz, mely földünket åbrá- Fölibe, ih. rag. fölibém, fölibéd, fölibök ; a. m.
zolja. -tér, fn. a födterület egy darabja. -terület, | fölé.
fn. 1) a föld felülete ; 2) bizonyos hosszaságu és Följül, ih. 1. Felül.
szélességü földdarab ; 3) a. m. földréteg. -tized, Fölleg, 1. Felleg.
fn. terményből , v. pénzből álló tized , melyet Föl-lendül, k. lendületbe jö, emelkedik.
vmely földbirtok használatáért szoktak adni. -tu- Fölleng, fn. (állatt.) magasan röpkedő és ta-
domány, fn. a. m. földtan. -tudós, fn. földtanban nyázó fecskefaj ; havasif.
jártas személy. -ut, fn. a. m. földpálya. -vakaró, Fölleng, k. a. m. felleng. Innen : Föllengés, fn.
fn. kétnyelű vas eszköz, melylyel az árok falait Föllengez, 1. Fellengez.
simítják. Föllenger, fn. tt. -t; 1) a. m. léggolyó ; 2) lég-
Föld-vár, fn. 1) (eröd.) földsáncokkal erősített golyóval felemelkedő személy. -ez , k . léggolyóval
vár ; 2) á. é. sír ; (km.) földvárra ment deszkát fölemelkedik.
árulni, meghalt. -mü , fn. földböl hányt sánc- Fölleng-it, cs. ált. vminek hatását magasabb
munka. fokra emeli ; külön. (vt. ) vmely test légrészeit tüz
Föld-véd, fn. földböl épitett bástya, sáne. -ve- által a többitől elválasztja ; higanyt f. ? -vény, fn.
gyes. mn. földdel kevert, elegyített ; földvegyes (vt.) vmely testnek magas hőfok által kifejtett
homokréteg. -vegyület, fn. vegyület, melynek egy röpülő része (Sublimat).
részét földtömeg képezi. vonó, fn. vaseszköz, Föllyebb, 1. Fölebb .
melylyel a kiásott földet az árkokból eltakarítják. Föllyül, 1. Fölül.
-zsir, fn. 1) a. m. földsár ; 2) á. é. a mivelés alatti * Föl-nagy, fn. falu birája, 1. Folnagy.
föld termékenyitő része. Föl-négyel, cs . négy darabra vág, koncol ; vmely
Fölé, ib. rag. -m, -d, fölé, v. -je ; vminek föl- nagy bűnöst a kivégeztetés utánf.
szinére, tetejére ; a templom fölé szállott a madár ; Fölovászmester, fn. nagyobb uraknál, v. feje-
feje fölé. delmi udvarokban a lovászmestereknek paran-
Fölebb, ih. 1) magasabbra ; a ragadozókfölebb csoló tiszt ; külön . a magyar zászlós urak egyike,
szállnak, mint a másfajú madarak ; (szój .) még aki az országgyülési rendtartásra ügyel fel.
neki áll fölebb, hibás volta mellett még ő áll elő Fölö, mn. ami fö ; jó főlő lencse, lencse, mely
követelésekkel ; 2) magasabban, magasabb he- jól, hamar megfő.
lyen ; ez a ház fölebb áll emennél ; 3) á. é. a) ma- Fölös, mn. 1) föllel biró, aminek föle van ; f.
gasabb áron; fölebb tartják a gabonát , mint tej; f. findzsa; 2) a kellőnél több, sok; f. számmal
gondoltam; b) előbb elmondott ; a fölebb elolvasott voltakjelen. Innen : Fölösen, ih.
szavak. Innen: Fölebbi, mn. - ez, k. 1) † magasabb Fölösleg, fn. a szükségesnél nagyobb mennyi-
rangra, hivatalra vágyik ; 2) (ttud .) ügyét alsóbb ségü vmi ; jövedelme fölöslegét közcélokra fordítni.
biróságtól magasabb folyamodásuhoz teszi át ; a Innen : Fölöslegség, fn. -es, mn. 1) a szükségesnél
megyei törvényszéktől ügyét a hétszemélyes táblához nagyobb mennyiségü ; eladni a f. bort ; kihagyni
fölebbezni. Innen: Fölebbezés, fn. Fölebbező, mn. a f. szavakat; 2) szükségtelen ; erről f. szólni.
-folyamodás, hivatkozás , fn. (ttud.) pörös Innen : Fölöslegesség, fn. -való, mn. a szükségesnél
ügynek alsóbb biróságtól felsőbbhöz való föleb- nagyobb mennyiségben levő.
bezése. -való, mn. jelesebb, nagyobb rangú; ez a ? Fölöslék, fn. (mt.) 1. Mentelék. Innen : Fölös -
hivatalnok f. amannál. — , fn. elüljáró ; fölebbva- lékes, mn.
lóinak engedelmeskedni. Fölösödik, 1. Felesedik.
Föleg, ih. főkép, leginkább , különösen ; főleg Fölösség, fn. 1) fölös állapot ; 2) (mt. ) a fokok
azértjöttem. Innen : Főleges , mn. azon mennyisége , melylyel a gombháromszög
Főlegény, mn. valamely mühelyben dolgozó szögeinek összege a két derékszöget túlhaladja.
legények között az első ; máskép : első legény, Fölöstök, Fölöstököm, fn. a. m. reggeli ;
táblalegény. (szój.) egy fölöstökre is kevés, pl. egyik ellenség a
? Föl-élecs, fn. (vt .) élenynek vmely más elem- másiknak. -öl, k. reggeliz.
mel való alsóbb fokú erős vegyüléke ; csel-föl- Fölött, Fölötte, 1. Felett, Felette.
élecs. -éleg, fn. (vt.) élenynek vmely más elemmel Fölöttébb, ih. igen, nagyon.
való felsöbb foku vegyüléke. Fölöz, cs. 1) ált. vminek fölét , szinét leszedi ;
? Fölény, fn. tt. -t ; fölebbvalóság, nagyobb külön. a tej fölét, sürüjét leszedi ; 2) hosszú nyelű
hatalom ; fölényt gyakorolni vki fölött. söprüvel a szórt gabona tetejéről a szemetet lesep-
 Föl 429 - Fős

regeti ; 3) csapófával a mérő edénybe halmozott | templomokban a szentély hátulján levő s a töb-
gabonát szinig lecsapja. -ö, fn. 1) hosszú nyelű biek között legnagyobb oltár, hol az oltári szent-
seprő, melylyel szóráskor a gabona tetejéről a ség tarttatik. -orvos, fn. 1) kerületi, megyei, vá-
szemetet lesepregetik ; 2) a. m. csapófa. -ött, mn. rosi orvos, akire az orvosrendöri felügyelet van
ami fölözve van. bizva ; 2) a kórházban első orvos, aki a többiek,
Fölrész, fn. vmely testnek a többiek fölött mint alorvosok felett áll. -oszlop, fn. (haj .) köny-
álló része. nyebb felmászás végett fogakkal ellátott oszlop a
Fölség, Fölséges, 1. Felség, Felséges. hombár és raktár bejárásánál. örökös, fn. álta-
Fölseprö, fn. (vt.) vmely szeszes folyadék fel- | lános örökös, aki a többi örökösöket a végrende-
szinén képződött seprö. letben meghatározott módon tartozik kielégíteni.
Fölszentel, 1. Felszentel. Föpap, fn. ált. magasabb rangú egyházi sze-
Fölszóval, 1. Fenszóval. mély ; külön. 1) püspök v. érsek ; 2) vmely vallás-
Fölül, 1. Felül. felekezet lelki fönöke ; római főpap ; az ozmán-
Föltét, Föltétel, 1. Feltét, Feltétel. törökök főpapja a nagymufti. Innen: Főpapi, mn.
Fölzék, fn. (b.) a felolvadt ércnek felszínre -ság, fn. 1) főpapi méltóság ; 2) vmely ország
emelkedő salakja. föpapjai együttvéve.
Föméltóság, fn. ált. igen magas rang, hivatal ; Fo-parancsnok, fn. ált. vmely testület felett
külön. a nem uralkodó hercegek címe. -u, mn. ált. parancsnokló személy ; külön. hadvezér, hadsereg
igen magas rangú, magasabb rangban levő ; külön. parancsnok. -pásztor, fn. föpap, akinek fenható-
1) a nem uralkodó hercegek címéül használtatni sága alatt áll a katholikusoknál egy egyházmegye ;
szokott jelző ; 2) a legmagasabb kormányszék a protestansoknál egy egyházkerület.
címe;f. hétszemélyes tábla. -pecsétör, fn. az ország pecsétére felügyelő nagy-
Fömeredek, mn. nagyon meredek. — , ih. á. é. méltóságu hivatalnok.
nyakra-före ; és nagy hirtelenkedettel a csorda mene Föperjel, fn. 1) vmely szerzetes rend anya-
fomeredek a tengerbe (Jász. cod.). kolostorának perjele ; ilyen a bencéseknél a
Fö-mester, fn. 1) a lovagrendek nagymestere ; szentmártoni , a premonstreieknél a csornai és
2) vmely kópéság kivitelében a föcinkos. illetőleg a jászói, a cistercitáknál a zirci perjel ;
* Föndünt, k. nagy bőségben van, található ; 2) első perjel vmely lovagrendben ; Belgrádot
ugyan föndünt a sóárulás , azaz : mindenütt kap- Murad szultán ellen az auraniai főperjél védelmezte
hatni sót. (Decsy). -ség, fn. föperjeli állomás.
Fönebb, 1. Fölebb. Föpincér, fn. vmely vendéglőben az első pin-
Fö-nehézség, fn. a többiek között legnagyobb cér, aki a vendégektől a pénzt szokta átvenni.
bajjal leküzdhető nehézség. -nem, fn. régi, elő- Föpohárnok , fn. 1) első személy a pohárnokok
kelő, ös nemzetség ; főnemből származni. -nemes, között ; 2) egyik magyar zászlós úr. -mester, fn.
fn. országnagy, nagy című nemes, herceg, gróf, v. egyik magyar zászlós úr.
báró. -nemesi , mn. fönemeshez tartozó, azt illető, Fö -polgár, fn. polgár, aki vagy tekintélyre,
arra vonatkozó. vagy gazdagságra, vagy családjának régiségére
Fönév, fn. (nyt.) személyt, v. tárgyat jelentő nézve tünik ki a többiek között. -pont, fn. i) a
beszédrész (substantivum) . Innen : Főnévi, mn. többiek között legnevezetesebb , legfontosabb
-képző, fn. képző , mely a gyökhöz ragasztva, hely ; ez a hely főpont: 2) á. é. vmiben födolog,
főnevet alkot. melyhez képest a többi csak mellékes ; beszéd fő-
Fön-kép, fn. a. m. eszménykép. Innen: Fon- pontja. -postahivatal, fn. vmely országra, tar-
képi, mn. -lég, fn. a földet övező lég felső része. tományra kiható postaigazgatói hivatal. -posta-
Fönleng, k. magasan leng, lebeg ; fönleng a mester, fn. legfőbbpostahivatalnok vmely ország-
torony csucsán levő zászló ; á. é. lendületben, vi- ban. -ravasz , fn. vmely kópéság kivitelében
rágzásban van ; jó kormányzás alatt fönleng az vezérszerepet játszó személy.
ország jóléte. Innen : Fönlenges, fn. Fönlengő, mn. Förcsög, k. a. m. fercseg.
Fönn, 1. Fenn. Fördés, Fördik, 1. Fürdés Fürdik.
Fönneleg, Fönnelg, k. nagyra lát, fennhordja Förend, fn. vmely ország föurai összevéve ; a
fejét,kevélykedik. Inn .: Fönnelgés, fn . Fönnelgő,mn. főrendek táblája. -beli, -i, mn . főrendhez tartozó,
Fönnyen, 1. Fennen. arra vonatkozó ; főrendi tábla. -ü, mn. förendből
Fönök, fn. ált. vmely testületben a legelső való, a förendhez tartozó. Innen: Főrendűség, fn.
ember, aki a többinek kisebb-nagyobb mérték- Fö-rész, fn. vmely egésznek része, mely ismét
ben parancsol ; rablófőnök ; szerzetesház főnöke, több alrészből áll.
irodafőnök (chef) ; külön. a Bachrendszer alatt Förgeteg, 1. Fergeteg.
a megyekormányzókat nevezték főnököknek. In- Förgetyü, fn. 1) ajtón, v. ablakon bajúszalakú,
nen : Főnöki, mn. -ség, fn. 1) főnöki méltóság ; forgatható zár ; 2) 1. Fergetyü ; 3) (haj . ) mindenféle
2) fönöki hivatal. eszköz, melylyel vmit megakasztani szoktak.
Fönség, Fönséges, 1. Fenség, Fenséges. Förhére, 1. Felhérc.
Fönsik, fn. (fr.) a tenger színe fölött magasan Förmed, 1. Fermed.
fekvő síkság. Fö-roham, fn. vmely vár, v. ellenséges hadse-
Fönt, 1. Fenn. reg ellen tett általános roham, melyben a sereg
Föntebb, 1. Felebb. legnagyobb része részt vesz.
Föny, fn. (állatt. msz.) a. m. csörhát. Förtelem, Förtelmes , Förtelmeskedik, För-
Fö-nyeremény, Fö -nyerö, fn. a nagy sors- telmesség, 1. Fertelem, stb.
játékban a többiek között legnagyobb összegü Förtö, Förtözet, 1. Fertő, stb.
nyeremény. oltár , fn. a katholikus és görög Fö - sebész , fn. a hatóság által kinevezett
 Fős 430
első sebész valamely megyében, kerületben, vá-
rosban.
Föség, fn. a. m . fensőség.
* Fösö, mn. a. m. felső. - . fn. a. m. fésü.
* Fössing, fn. felső ing, nöi alsó szoknya.
Föst, Fösték, 1. Fest, Festék.
Fösudár-csarnak, fn. (haj.) csarnak a fösu-
dárvitorlán. -vitorla, fn. (haj.) a főárbocon levő
vitorla.
Fösvény, mn. mértéktelenül pénzvágyó, pénze,
birtoka használását magától és mástól sajnáló,
zsugori ; olyan fösvény, hogy a betevő falatot is
sajnálja magától. —, fn. 1 ) személy, aki a pénzt,
vagyont nem eszköznek, hanem célnak tekinti,
minden módon kincset gyüjteni törekszik , és
gazdagsága dacára nyomorral küzd ; (km.) a fös-
vény mindent drágábban vesz ; fösvény többet, v.
duplán költ, rest többet jár ; fösvénynek gyakorta
tékozló afia; nem gyüjthet annyit a fösvény, hogy
korhelyfia el ne tékozolja ; a fösvény anélkül is szü-
kölködik amie van, anélkül is, amie nincs ; fösvény-
nek amie van sincs ; a fösvény magának sem jó, hogy
lenne másnak ; a fösvény kivánsága aranyos sze-
génység; fösvénynek soha sincs elég; csak azért nem
szól, mert még a szóban is fösvény; hol láttad, hogy
fösvény fösvényt szeressen ; fösvénynél nincs vétek;
fösvénynek, disznónak holtuk után hasznuk ; 2) sze-
mély, aki vagyonából közcélra nem ad, s mást
abban részesítni nem akar. Innen: Fösvénység, fn.
Fösvényül, ih. -el, cs. sajnál vkitöl vmit ; megdi-
cséri a gondviseléstől nekünk nem fösvényel buzgó
Bocskayakat (Rel .). -kedik , -ködik, k. minden
módon vagyont, pénzt akar gyüjteni , pénzét, va-
gyonát magától és mástól sajnálja ; f., ugy él,
mintha semmie sem volna ; á. é. azzal, abban amie
van, másokat nem részesíti ; levélirással, szóval,
beszéddel f. Innen : Fösvénykedés, fn.
Fő-szabály, fn. szabály, melyet az egész cse-
lekvés alatt figyelemmel kell tartani, s melynek
több mellékszabály van alárendelve. -szak, fn.
vmi münek egy - egy szakasza, része, mely több
alszakaszra, részre van felosztva. -szakács, fn.
szakács, aki a fejedelmi udvarokban, v. uraságnál
az uri konyhára ügyel fel. -szakácsmester, fn.
a. m. fökonyhamester . -szállás , fn. háborus idő-
ben azon hely, hol a hadparancsok tartózkodik.
-szám, fn. 1) a kilenc első szám, melyekből a
többi mind összeállitható ; 2) törzsszám, melyet
csak önmagával, vagy egygyel lehet osztani ; 3,
5, 7 stb.
Fö -személy, fn. ált. magas rangú, méltóságu
személy ; külön. vmely társaságban a többiek kö-
zött legmagasabb rangú személy. -szin, fn. 1)
fehér, fekete , kék , vörös , sárga szín, melyek
arányos vegyülékéből állanak a többi színek elö ;
2) vmely tarka test alapszíne (v. ö. alapszín) .
-szó, fn. (nyt.) 1) a. m. főnév ; 2) a többiek között
legnyomatékosabb szó. -tanya, fn. a. m. főszállás.
-tálnok, 1. Főpincér.
Fő-tárnok, fn. 1) a fejedelmi, v. állampénztár
föfelügyelöja; 2) a. m. főtárnokmester.
Fötarnokmester, fn. Magyarországban a ne-
gyedik zászlós úr (nádor, országbiró, horvátbán,
tárnok) sa magyar királyi helytartótanács elnöke.
? Föte, fn. 1) (ép.) a. m. oszlopfej , az oszlop
felső része ; 2) (b.) azon kötömeg, mely a bányák-
ban fej felett húzódik el.
Főv
Fötelen, mn. és ih. meg nem fött, ami nincs
megfőve.
Fö- tengernagy, fn. vmely állam hajóhadának
föparancsnoka.
? Föteoldalvájás, fn. (b. ) a főte oldalfalainak
kellőleg elkészitése , kiépitése .
? Fötepászta, fn. (b.) út, menet a bánya fej feletti
részében .
Fö -tereb, fn. (haj . ) a föárbocra erősített tereb.
? Fötevájás, fu. (b. ) a fej feletti érctömeg fokon-
kénti kivágása.
? Föte-vájka, fn. (b.) keskeny út a bánya fej
feletti részében.
Fö-tiszt, fn. 1) katonatiszt őrnagytól kezdve
felfelé ; 2) magas rangú hivatalnok. Innen : Fő-
tiszti, mn. Főtisztség, fn.
Főtisztelendő, mn. a keresztyén föpapok egy-
házi cime ; f. érsek, püspök, apát, prépost úr ! f.
superintendens.
Fötiszteletes , Fötiszteletü, mn. a. m. fötisz-
telendő (némelyek megkülönböztetéseül csak pro-
testans püspökök, superintendensek cimeül hasz-
nálják).
Fö-tisztikar, fn. (ht.) vmely ezred főtisztei
együttvéve.
Fötlen, mn. és ih. 1) a. m. főtelen ; 2) a. m.
fejetlen.
Fö-törvényszék, fn. felsőbb folyamodásu tör-
vényszék. -törzsök, fn. vmely nemzetség alapitó
egyenes elsőszülött utódai együttvéve ; az Árpád-
ház fötörzsöke szent Istvánnal kihalt. -törzsvi-
torla, fn. (haj.) a föárboc törzsökén levő vitorla.
Fött, mn. és fn. a. m. fözött ; tejben főtt étel;
főttet nem eszik, száraz böjtöt tart ; (szój .) ráakad-
tam a főttjére, azaz javára.
Fö-tüzér, fn. (ht.) örmesteri rangú tüzér, más-
kép : tüzmester.
Föudvar-biró, fn . rangra nézve a többiek felett
álló udvarbiró. -mester, fn. 1) főrangú tiszt a
fejedelmi udvarokban, aki az udvari szertartá-
sokra felügyel ; 2) a magyar zászlós urak egyike,
aki koronázáskor a király öltözködésénél foglal-
kozik. -nok, fn. a. m. föudvarmester.
Fö -úr, fn. ált. magas rangú úr ; külön. 1) leg-
nagyobb úr vmely országban , tartományban ;
Magyarország főura ; 2) * Eger vidékén a kano-
nokok ciméül használják. Innen : Föuri , mn.
uraság, fn. magas rangú, föuri állapot. -utca,
fn . vmely városban a legszélesebb, leghosszabb
utcák egyike, melyet igy neveznek. -ügyelés, fn.
vmire egész terjedelmében való felügyelés , az
alsóbb személyek , kezelőkre való felvigyázás.
-ügyelö , fn. vmely cselekvésnél, müködésnél fö-
ügyeléssel megbizott személy. üteg , fn. (ht.)
ágyuüteg, mely harcközben a legfontosabb helyre
van felállitva. -vad, fn. (vad.) a. m. szarvas.
Fövadász, fn. az összes vadász-személyzetre
felügyelő, a vadászatot rendező személy. -mester,
fn. vmely nagyúr összes uradalmaiban az első
rangú vadász, akinek kormányzása alatt vannak
a többi vadászok mindnyájan .
Föváros, fn. vmely állam, ország többnyire
legnépesebb városa, hol az illető ország kormá-
nya van, s hol a fejedelem leginkább lakik ; á. é.
vmely vidék legnevezetesebb városa ; Felsőma-
gyarország fővárosa Kassa. Innen : Fővárosi, mn.
 Föv - 431 Fra

Föveg, fn. alt. mindenféle fejrevaló ; külön. Fövetlen, mn. és ih. ami nincs megföve, meg
sapka, kalap, kalpag. nem fött.
Fővelkedik, k. főni kezd ; fövelkedett, fövö Fövezér, fn. ált. háboruskodó hadsereg föpa-
meleglett (Kriza). rancsnoka ; külön. háborúban levő állam összes
Fövengy, fn. (állatt. ) 1. Fövenybuvár. hadseregének főparancsnoka. -i , mn . fövezérhez
Föveny, Fövény, fn. tt. -t ; alt. a. m. homok ; tartozó, arra vonatkozó ; f. méltóság. -let, fn. fö-
külön. leginkább a folyam, v. tenger fenekén na- vezér, v. testület főnöke által tett intézkedések
gyon apró, egymáshoz nem tapadt kavicsokból vmely ügy kivitelében. -ség, fn. fővezéri méltó-
álló földréteg ; folyam-, forrás- , tenger föveny ; ság, állapot.
(szój.) oly sok, mint a tenger fövenye; ugy áll egybe, Fö-vigyázat, fn. a. m. fö - ügyelés.
mint a foveny. Innen : Fövenyes, mn. -baj , fn. be- Fö-vigyázó, fn. föügyeléssel megbizott sze-
tegség, mely által a beteg hudhólyagában a vize- mély.
let salakos része fövenyalakban ülepszik le, s ez Fö-vonal, fn. a többiek között legfontosabb
a vizelést akadályozza. -bánya, fn. gödör, akna, | vonal.
melyből fövenyt hordanak. -buvár, fn. (állatt.) a Fövonás, fn. a többiek között legjellemzőbb
tengerparti fövenyben tartózkodó, ángolna fajú vonás.
kis hal. -cimbor, fn. (nt.) a tenger partján tenyé- Fövö, mn. fövésben levő .
sző növény a cimborok közöl. Föz, cs. 1) nyers testet folyadékban (leginkább
Fövenyér, fn. (állatt. ) a folyam, tenger fenekén vizben) a tüz mellett megpuhítva, élvezhetővé
tenyésző kis hal. tesz ; (szój .) nálunk is vizben főznek; (km.) aki
Fövenyész,fn. (állatt.)fövenyben tenyésző féreg. keveset föz, hamar elkölti ; aki főzte, egye meg, aki
Fövenyez, cs. fövenynyel behint, kever. Innen : okozta a bajt, viselje annak súlyát ; együttfőzték,
Fövenyezés, fn. együtt egyék; a szegény ember vízzel főz, azaz sze-
Föveny-fájdalom, fn. fövenybaj által okozott gényesen ; szájnak, nem szemnek szoktak főzni; 2)
éles fájdalom. -furó, fn. a kutásók póznára kö- vmit folyadékba téve a tüznél kellőleg elkészit :
tött furóféle eszköze, melylyel a kutakból a fölös- szappant, festéket f.; 3) vmely testet a tüz mellett
leges fövenyt kitisztítják. -fürdö, fn. száraz, v. hosszabb-rövidebb ideig forral, hogy használha-
nedves, de meleg fövenyből álló fürdő. -hajtó , tóvá legyen ; lekvárt f.; borlevest f.; 4) száraz
mn. a hugyhólyagban képzödött üledék kihajtá- testből szeszes italt készit ; ecetet, pálinkát f.; 5)
sára használható ; f. gyógyszer. -hal, fn. a. m.á. é. elméjében vmely gondolatot forgat ; tervet
fövénybuvár. -keszeg, fn. (állatt.) nagyon érdes, szö ; mit főzesz elmédben ; (szój . ) itt mézet, ott mér-
éles börü, kisebb fajta cápahal. -korso, fn. má- get főz. Innen : Főzés, fn.
zolatlan cserépkorsó, máskép : szentmihályi korsó, Fö-zászlós, fn. a zászlósurak között elsö rangú
vászonkorsó. -kö, fn. 1) homokkö ; 2) á. é. a föúr.
hugyhólyagban levő üledék, mely kökeményre Fözde, fn. 1) ételföző intézet ; 2) épület, mely-
van összeállva. -minta, fn. homokból készitett ben sert, v. pálinkát föznek.
minta a vasgyárakban. -óra, fn. egymással csú- Főzelék, fn. növény féle étel, zöldség, bab,
csoknál fogva összekötött két üvegkúpból álló burgonya. -káposzta, fn. mindenféle káposzta,
készlet, mely kúpok egyike homokkal megtöltet- melyet főzelékül szoktak használni . -lencse, fn.
vén, minthogy a másik kúpba egy órai időköz alatt főzelékül használható, közönséges lencse, meg-
folyt le a homok, az egész készlet óra gyanánt különböztetésül a vad lencsétől.
használtatott. -öntet, fn. fövenymíntába öntött, Fözemény, fn. fött étel.
olvadásban levő érc. -pala, fn. palakö megkemé- Fözet , fn. 1) eledel-mennyiség, melyet egy-
nyedett fövenyből. -polyvacsukk, fn. (nt.) fö- szerre szoktak megfőzni ; egy főzet bab, borsó ;
venyben tenyésző növény a polyvacsukkok közöl. (szój .) megenném a szép asszony főztét, éhes va-
-rosta, fn. rosta, melylyel a homokot, fövenyt gyok ; 2) főzés által készített gyógyszer (decoctum) .
szemetes részeitől megtisztítják. -rostély, fn. Fözö, fn. személy, aki főzni szokott. , mn. 1)
egyközényalakú nagyobb rostély , melylyel az aki föz ; f. asszony ; 2) főzésnél használható ; f.
építéshez szükséges fövenyt rostálják. -szem, fn. fazék, kanál.
piciny kavics, mely a föveny alkotó részét teszi. Fözöget, cs. lassan, kényelmesen föz, főzéssel
-termés, fn. a. m. fövenybaj. -torlat, fn. (ft.) viz tölti az időt.
fenekén, v. a föld gyomrában összetorlódott fö- Fözö-lyuk, fn. (ht. ) a földbe ásott lyuk, melybe
veny. -zsák, fn. ált. zsák, melyben fövenyt tar- a katonák táborozás alkalmával tüzet raknak.
tanak, v. hordanak ; külön. 1) a kutásók zsákja, | -né, fn. a. m. szakácsné.
melylyel a kavicsot felhúzzák ; 2) fövenynyel - Frakk, fn. felül ujjasmellényalakú, alul pe-
megtöltött kisebbszerű zsák , melyen metszés köz- dig hátulról fecskefarkalakban végződő felöltő.
ben a metszők lapja nyugszik ; (ht.) fövénynyel Franc, fn. 1) a. m. francia ; 2) sebalakban elő-
megtöltött nagy zsákok, melyekkel ostromközben, tünö bujasenyv.
az ágyugolyók hatásának kisebbitése végett, a Francia, fn. 1) gall és latin származásu nép,
kapuk alját, bástyák oldalait stb. kitöltik. mely Franciaországban lakik ; 2) az első pontban
Fövés, fn. vmely folyadékban levő testnek a megemlített népből való személy; két francia volt
tüz melletti megpuhulása. itt; (km.) franciának hajpor, a magyarnakjó bor.
Föveszt, cs. vminek fövését eszközli. Innen : mn. 1) franciából álló ; f. nemzet, hadsereg ; 2)
Fövesztés, fn. Franciaországból való ; f. posztó, kelme ; 3) fran-
Fövesztés, fn. a. m. fejvesztés. ciákat illető, azokra vonatkozó ; f. kormány ; 4)
Fö-vétel , fn. pallos által való kivégeztetés, Franciaországban szokásos ; f. divat.
lefejezés. Francia-kötés, fn. Franciaországban készitett
 Fra - 432 Fucs

könyvkötő munka. -ország, fn. birodalom, mely- Fris-ében, ih. 1) hamarjában, gyorsan; 2) mig
nek határai északról Belgiom, délről Spanyol- fris, meleg ; a fánksütemény legjobb frisében. -el,
ország és a földközi tenger, keletről Németország, cs. 1) gyorsít ; a lépést friselni ; 2) frissé tesz ; 3)
nyugatról az atlanti Oceán. Innen : Franciaor- tisztít, fényesít ; fegyvert f. Innen : Friselés, fn.
szági, mn. -en, ih. 1) melegében, frisében ; 2) gyorsan ; f.
Francias, mn. franciáknál szokásos , francia járni ; 3) fényesen, tisztán, csinosan ; f. öltözködni.
modorú, divatú. Innen : Franciásan, mn. -eség, fn. 1) üde, fris állapot ; 2) a. m. gyorsaság.
Franciául, ih. francianyelven ; franciául be- | -iben , ih. a. m. frisében.
szélni ; (szój.) vad-franciául beszélni, cseh nyelven. Frisit, cs. 1 ) a. m. gyorsít; frisitni a lépéseket;
Francos, mn. bujasenyvben szenvedő. 2) élénkít, üdít.; a hideg viz frisíti a lankatag
Francu, Francur, fn. bujasenyv. Innen : Fran- testet. Innen : Frisítés, fn. -ö, mn. lankatagságot
curos, Francus, mn. eloszlató ; f. ital. -1 fn. hideg ital, fagylalt, vagy
Frank, fn. 1 ) régebben egy német nép neve ; ilyesféle, amit nyáron a nagy melegben a test fel-
2) Németország Frankonia kerületből való sze- üditésére használnak.
mély ; 3) a. m. francia ; 4) egy váltó forint, azaz Fris-kemence, fn. (b.) olvasztókemence, mely-
40 uj krajcár értékü francia pénz . ben a rézből az ezüstöt kiválasztják.
Frankhon, 1. Franciaország.
* Fránya, fn. ördög, gonosz szellem ; vigye el * Friskó, fn. hosszú lebernyéjü felöltö (blouse) .
afránya a dolgát. , mn. á. é. ármányos, gonosz, Fris-koh , fn. a vashámorokban kemence,
nagy kópé ; f. legény. melyben a vasrudakat megtisztitják. -olvasztás,
* Fraska, fn. reggeli étel. fn. 1) nem régi, uj olvasztás ; frisolvasztás zsir ;
Frecskér, fn. (állatt.) hal, mely szájából foly- 2) (b.) az ezüstnek kiválasztása idegen ércekből .
tonosan fecskendi a vizet. Friss , 1. Frís.
Frici, tn. Fridrich kicsinyített alakja. Fris-tüz, fn. (b.) tüz, melylyel az ezüstöt ide-
Fricska, fn. az orrnak ujjal való megütése, a gen ércekből kiválasztják. -vas, fn. 1) az olvasz -
középujj hegyének a hüvelykujjról való felrugta- tókemencében tömörré alakult vas ; 2) ujra felol-
tása által előidézett orrpecek ; fricskát adni vkinek. vasztott és kitisztított vas.
--= Frigy, fn. 1) kölcsönös védelemre, v. táma- Frisül, k. 1) gyorsabbá leszen ; f. a tánc ; a
dásra kötött szövetség ; frigyet vetni, tenni, kötni ; lépés ; 2) élénkül, üdül ; 3) hidegebbé leszen ; ősz-
frigyet bontani; frigyre lépni vkível; megszegni a feléf. az idő.
frigyet; elállani a frigytől; 2) a. m. béke. Friz, fn. Frízhonból való személy.
- Frigy-bomlás, fn. akötött szövetség megszü- Frizföld, fn. éjszaki Németország egyik tarto-
nése, felbomlása. -bontó, mn. és fn. a kötött béke, mánya (Friesland) .
szövetség feltételeit meg nem tartó fél ; hitṣzegők, Fruzsina, tn. nőnév, Eufrosina.
frigybontók soha ne legyetek (Decsy osm.). - Früstök, fn. reggeli étel. -öl, k. és cs . reg-
Frigyes, fn. szövetséget kötött felek. , tn. geliz.
finév, Fridrich.-, mn. szövetségben levő ; frigyes Fú, k. és cs. 1) száján, v.orrán tolja kifelé a leve-
társak. -it, cs. eszközli, hogy két, v. több fél fri- göt ; a nagy fáradság miatt, v. haragjábanfú: (szój.)
gyet, szövetséget kössön ; a. é. jó barátokká tesz. vakon fú, nem tudja, miért dohog; á. é. leány, v.
Innen : Frigyesítés, fn. -ül, k. szövetségre lép, asszony homlokára fújni, nemileg közösülni vele ;
szövetséget köt ; á. é. barátságot köt. Innen : Fri- egy követ fúni vkivel, titkon egyetérteni ; 2) szájá-
gyesülés, fn. ban levő levegő kitolása által csöves hangszert
Frigy -kötés , fn. szövetségre lépés , szövet- hangoztat ; fuvolát, trombitát, sipot, dudát, kürtöt
ségbe állás. -láda, fn. a. m. frigyszekrény. -lako- fúni ; (ht.) támadót, hátrálót fúni, trombitaszóval
ma, fn. a szövetség megkötésének ünneplésére támadásra, hátrálásra adni jelt ; (szój . ) á. é. egy
tartott lakoma. levél, fn. okmány, melyben a nótát fúni, titkon egyetérteni ; 3) szájából kitolt
kötött szövetség feltételei leirvák. -mező , fn. lég által hüt vmit; fújni a megégetett kezet, a forró
mező, nyilt térség, melyen a szövetség köttetik. kását; (szój .) kását fújni, á. é. álmában fúni, szu-
-rontó, fn. és mn. a. m. frigybontó. -sereg, fn. szogni ; 4) mozgásba hozott lég által könnyebb
egymással szövetséget kötött fejedelmek egyesült testet vhova röpit ; pelyhet, port fúni vkire ; 5) a
hadserge. -szakadás , fn. a. m. frigybomlás. lég mozgásban van ; hideg szél fú Mátra felől, a
-szekrény, fn. a régi zsidók szent szekrénye, lelkem is fázik belől (népd .) ; (km.) bolond likból,
melyben Aron vesszeje, manna és Mózses két kö- bolond szél fú, bolond ember bolondot beszél ;
táblája tartattak. -tars, fn. szövetségben levő, arra fordítja köpönyegét, honnan a szél fú ; 6)
szövetséget kötött, frigyes társ. (szój.) orrát fújni, orrát a benne levõ takonytól
Fringyia, fn. finom acélból készült kard. megtisztítni.
Fris, mn. 1) gyors, gyorsan dolgozó ; f. leány, Fú, fn. (állatt.) vadrécefaj, csörgőréce.
legény ; 2) fürge, élénk; f. gyermek; f., mint afürj; Fuall, Fuallkodik, 1. Fuvall, Fuvallkodik.
(guny.) fris, mint az ólom-madár ; 3) nem régi ; f. Fuás, Fuatag, 1. Fuvás , Fuvatag.
irás, vakolat; f. étel; f. hús ; (km.) fris sepro job- Fues, fn. 1) veszteség a kártyajátékban, külö-
ban seper ; 4) üdítö, hüsitö ; f. viz ; f. ital; (szój .) nösen olyanban, melynél a szemek száma határoz,
fris vizre vinni, szomjan hagyni, erösen igérni vmit fucs azt jelenti, hogy több a szemek száma, mint
s az igéretet nem teljesíteni ; 5) (zene.) gyors amennyi a nyerhetésre megkivántatik ; leteszem a
időméretű ; f. tánc, zene ; 6) tiszta, fényes ; f. fegy- kártyát, mert fucsom van; 2) á. é. szándéknak,
ver. -, fn. 1) † noi mellény ; 2) gyors időméretű tervnek meghiusulása, füstbe menése;fucsba ment
zene, v. tánc ; friset húzni, táncolni; (km ) unja az egész terv ; (szój.) fucsra ment, mint az ondódi
már afriset, csak a lassút járja. vakarcs.
 Fucs 433
* Fucsi, fn. egy negyedrész pozsonyi mérő.
Fu- csö, fn. sajátos szerkezetü cső, melybe bele
fúva, az ércek olvasztásánál alkalmazott tüz hő-
fokát emelni lehet. -kémle, fn. a fúcsövel való
kisérlettevés.
* Fudáz, Fudáza, fn. tt. -t ; futó eszü, hóbor-
tos, bolond eszü ember.
Fúdogál, cs. vmit lassan, de folytonosan fú.
Fú-hangszer, fn. fúvás által hangoztatható
zeneeszköz .
Fuj , isz. utálatot kifejező szó, piha.
Fúj , 1. Fú.
Fujadék, Fujaték, 1. Fuvat, Fuvaték.
Fujkál, k. a. m. fúdogál.
* Fujlik, 1. Fúl.
Fujt, 1. Fojt.
Fujtat, A) cs. fuvó gép segélyével szitja a tüzet ;
B) k. á. é. nagy szuszszal lélekzik. Innen : Fujta-
tás, fn. -ó, fn. tüzélesztésre, v. az orgonák han-
goztatására használható fuvó eszköz , melynek
oldalfalai börböl, alsó és felső lapja pedig desz -
kából áll, keskenyebb végére csö van alkalmazva,
hol az illető célra megkivántató lég kitolul.
Fukar, fn. és mn. 1) + zsaroló vámszedő ;
(bibl.) legyen előtted olyan, mint valamely pogány,
vagy fukar ; 2) fösvény, zsugori, faszari. Innen :
Fukarság, fn. Fukarul, ih. -kodik, k. 1) fösvény,
zsugori módon él ; 2) nem eléggé részesít vmiben
vkit ; beszéddel, levéllel f. -os, mn. némileg fös-
vény, fukarhoz hasonló ; f. életmód.
Fül, k. 1) légzése teljesen felakadván, meghal ;
vizbe-, borba-, széngőzbe fúl ; 2 ) melle elszorulván
lélekzete fel-felakad. Innen : Fulás, fn.
Fulad, k. 1) a légzés fennakadása miatt meg-
hal ; vizbe, borba f.; á. é. (szój.) saját zsirjába
fuladni, nagy böség mellett tönkre jutni ; 2) lélek-
zete elszorulván, a fuldoklóéhoz hasonló hangot
ad. Innen : Fuladás, fn. -oz , k. lélekzete meg-
megakadván, a fuldoklóéhoz hasonló hangot ad.
Innen : Fuladozó, mn. -ozás, fn. ált. a légzésnek
meg-megakadása ; külön. (kórt. ) szükmellüség
miatti nehéz légzés.
Fulák, fn. 1 ) 1. Fulánk ; 2) (nt. ) növényfaj,
mely a mellette levő szilárd testre rátekerödzik.
Fnlánes, fn. (nt.) sárga virágu növény a szi-
rontákok közöl (ranunculus falcatus) .
Fulánk, fn. 1) némely kisebb állatoknak he-
gyes védeszköze , melylyel ha az emberi vagy
állati testet megszurják, ezen kisebb-nagyobb da-
ganat támad ; méh-, skorpió-fulánk ; (szój.) éget,
mint a fulánk ; (km.) ki fulánkját könnyen bocsát-
ja, nyilakat várhat helyébe; 2) á. é. beszédnek,
gondolatnak másokat sértő, kellemetlenül érintő
része ; (szój .) fulánk minden szava. Innen : Fulán-
kos, mn. -ol, k. fulánkjával megszúr vkit.
*Fulaszkodik, k. duzzog, dúl- fúl, boszankodik.
Fulaszt, cs. 1) fúlni készt, lélekzetétől meg-
fosztva meghalni kényszerít ; vizbe f. vkit; 2) á.
é. vmivel nagy mértékben elhalmoz ; csóközönbe
f. vkit. Innen: Fulasztás, fn. Fulasztó, mn.
Fuldoklik, Fuldokol, k. 1) melle, gégéje el-
szorulván, lélekzetet venni eröködik ; f. a vizbe
eső ember ; 2) zokogás miatt töredékesen beszél ;
f.anagysírástól. Inn.: Fuldoklás, fn. Fuldoklós, mn.
Fullad, Fulladoz, 1. Fúlad, Fúladoz.
Fullajtár, fn. tt. -t ; hatos fogatnál az első
nyergesen ülő személy, előlovas.
Ballagi szótár.
Fur
Fúmony, fn. tt. -t ; fú-madár tojása.
- Fundál, k. 1) alapít vmit ; hagyományoz
vmire ; 2) vmit kigondol, kitervez ; mit fundálsz
magadban ; (szój.) mit ki nem fundál az Anglius !.
Innen: Fundáló, mn. -ódik, k. a. m. alapúl.
Fundamentom, fn. a. m. alap. Innen: Fun-
damentomos, mn. -talan, mn. alap nélkül való.
Innen : Fundamentomtalanság, fn.
* Fundér, fn. tt. -t ; besugó ; fondorló.
Fúr, A) cs. hegyes eszközzel, ugynevezett furó-
val vmit erősen nyomva, tekerve átlyukaszt, v.
lyukat csinál rajta ; deszkát, vasatf.; kutat f.; lyu-
kat f. afalon ; á. é. furja a fejemet, töprenkedem
rajta, nem tudom okát megmagyarázni ; fúrja
agyát, bántja, nem hagyja nyugodni az eszét ; ha
vmit tud, csak ugy furja az oldalát, nem képes tit-
kot tartani ; fúrják száját, oldalát, mégis feneketlen
hagyják, talány a kéményről, különben tökéletes-
ségre nem mehető műről is mondják; B) vh. 1)
a. m. furakodik, erövel, tolakodva bemegy vhova;
az ágyuból kilőtt golyó afalba furta magát ; atömeg
közé fúrni magát ; 2) á. é. hozzá nem illő, maga-
sabb társaságba szemtelen módon bemegy.
Fura, mn. 1) tk. a. m. tekervényes ; fura szarvú
tehén ; 2) á. é. a) maga nemében különös, meg-
lepő , bámulatot és nevetséget gerjesztő ; fura
állásu öltöny ; fura dolog, gondolat ; b) * buta eszü,
talóka. Innen : Furán, ih. Furaság, fn.
Furacs-menetek, fn. (bt.) az emberi és állati
test edényeinek csigaalakú menetei.
Furadék , fn. 1) furás által képzödött lyuk ;
2) furás által nyert apró hulladék, forgács.
Furakodik, k. erövel, az útban álló ellenállást
leküzdve tolakodik vhova. Innen : Furakodás, fn.
Furakodó, mn.
Furat, fn. a. m. furadék.
Fúrat, Furat, cs . eszközli, hogy fúrjanak.
Furatlan, mn. és ih. ki nem furt, ami nincs
kifúrva.
* Fúratos, Furatos, fn. tt. -t ; lyukas pálcika,
melylyel büntetésül az oskolás gyermekek tenye-
rére csapnak ; jó sort vertek rá a furatossal
( Sz. D.).
Furcsa , mn. ami különössége által meglep,
megnevettet, rendkivüli, nevetséges . Innen: Fur-
csán, ih. Furcsaság, fn. (km.) furcsaság néha töb-
bet végez a csontos erőnél ; néha egy kis furcsaság
sokat használ.
Furcsálkodik, k. furcsán, feltünöen viseli ma-
gát, furcsaságokat mivel.
Furcsap, fn. (seb.) a sebészek háromágu csapja,
melylyel a kóros testrészből a rosz nedvet lecsa-
polják (troisquart).
Furdal, cs. 1 ) tartósan fúr, lyukgat ; lyukakat
f. a deszkán ; 2) á. é. gyötör, kinoz, nyugtalanít;
furdalja a rosz lelkiismeret ; v. furdalja a kis biró.
Innen: Furdalás, fn. lélek furdalása ; lelkiismeret
furdalása. -at, fn. a lélek nyugtalanító, kellemet-
len érzelme az elkövetett vétek, hiba miatt.
* Furdalék, fn. a. m. fulánk.
Furdalózik, k. 1) töprenkedik, aggodalmas-
kodik ; 2) a. m. faggatózik. Innen : Furdalózó, mn.
* Furdály, fn. tt. -t ; szárán megszáradt, ösz-
szekondorodott dohánylevél.
Furdanes, Furdáncs, fn. 1) vastag, egyenes
árforma lyukfuró eszköz ; 2) (állatt. ) fában élődő,
azt furkáló rovarfaj ; kártékony-, tolvaj-furdancs.
28
 Fúr 434 Fut

Fú-réce, fn. 1. Fú, fn. vas. -vakaró, fn . a furóport a furólyukból kitisz-

Furfang, fn. csel, ármány, ravasz mód vmely titó vakaró eszköz. -vas, fn. vésüalakú, vájt élü
dolog véghezvitelében ; fúrfanggal járni el a rá- vas, melynek a furóéhoz hasonló nyele van.
bizott dologban. -, mn. cseles, ármányos, ravasz Furt, mn. furóval kilyukasztott ; f. lik. -agyú ,
eszü ; f. ember. Innen : Furfangság, fn. -eszü, mn. mn. nyakas, makacs, önfejü. -akna , fn. az erre
ravasz eszü, csalárd módon cselekvő ; f. hamis készitett nagy furóval kivájt akna. -eszü, mn.
ember. ravasz eszü, furfang. -fejü, mn. a. m. fúrt-agyú.
Furfangos, mn. magát ravaszúl forgatni tudó, Furú, 1. Furó .
kópé. Innen : Furfangosan, ih. Furfangosság, fn. Furuglya, Furuglyás, Fáruglyáz, 1. Furu-
-kodik, k. ravasz, csalárd módon cselekszik, alat- lya, stb.
tomos uton jár, kópéskodik. Furuly-a, fn. sípalakú egyszerü fúrt hangszer
? Furga, fn. (állatt.) hal a harcsák családjából rendesen hat apró lyukkal ; ah ez Pistám furu-
(callechthys). lyája, szivreható a nótája (népd . ) -ás, fn . aki furu-
* Furik, fn. egykerekü, toló taliga, targonca. lyát fúj. -áz, k. furulyát fúj, furulyán játszik.
Furkál, cs. több ideig fúr vmit, v. több lyukat Furus, 1. Fruzsina.
fúr vmin. -ódik, k. a. m. áskálódik. Fustély, fn. tt. -t ; 1) hosszú nyelű kalapács ; 2)
Furkó, fn. tt. -t ; 1) a bot végén levő kisebb, a. m. furkósbot. -oz, cs. fustélylyal ver, dönget vkit.
nagyobb bunkó, fütyök ; (km.) minden botnak vé- Fú -szak, fn. (b.) azon idő, midőn az olvasztó
gén a furkója ; 2) á. é. a) goromba ember; b) kemencében levő érc olvadni kezd.
fekete lisztből készitett gombóc. Fuszuly, Fuszulyka, fn. (ut. ) két végén be-
Furkol, cs. (b.) a. m. döngöl. görbedő szemü bab , máskép : paszuly.
Furkós, mn. bunkóval ellátott, fölszerelt ; f. Fut, A) k. és cs. 1) szalad, gyorsan iramik ; f.
bot. , fn. bunkós bot ; furkóssal fejbe ütni vkit. mint az agár, mint a nyúl, mint a szél; futton futni
Für-kút, fn. kút, melyből folytonosan jö a viz, (Pázm.) , egyfolytában sebesen futni ; (haj .) hát-
anélkül, hogy húznák, artézi kút. széllel futni, hátat fordítani a szélnek ; fuss, vagy
Furmány-os, fn. lovaival fuvarba járó sze- fizess, lóversenynél használt kifejezés ; neki futni
mély, szekeres. -oz , k. fuvart végez, fuvarban vminek, futásközben beleütközni vmibe ; futni az
szállit vmit. embereket, kerülni ; jaj, de ismét eltünt, az is fut en-
Fürmü, 1. Fúrómü. gemet (A.P.); végig futni az udvaron, v. az udvart;
Fúró, Furó, fn. 1) fa-, deszkafélék kilyukasz- végig futni ujjaival a zongora billentyűin ; pályát
tására használható csavaralakú, tekervényes, he- futni ; versenyt futni, a) fogadásból versenyt sza-
gyes eszköz ; bokázó, csapozó, lécező fúró ; 2) á. é. ladni vkivel ; b) ált. versenyezni ; vesszőt futni,
a) (csillag.) egyik csillagcsoport neve ; b) (alj.) a vesszőzési büntetést szenvedni ; világot futni, csa-
férfi nemző tagja. -, mn. 1) furással foglalkozó ; varogni, kóborogni ; (szój .) futunk egymásután, de
f. ember; 2) ami fúr ; f. eszköz. te leszesz elől; (km .) oda fut az ember, hová a többi
Furó-ár, fn. vastag, egyenes ár, melylyel né- tódul ; 2) ált. vki elől menekül ; (km. ) ahol enned
mely mesteremberek lyukat szoktak fúrni. -bogár, adnak, egyél, ahol ütnek, fuss ; külön. a megtámadó
fn. (állatt.) furdanes. -csiga, fn. (állatt. ) a köszik- fél elől menekül ; körötte a pogány sereg halomra
lába, tengerpart oldalaiba befurakodó csigafaj ; hull, ésfutvafut, ki merte tud (V. S.) ; (km.) szé-
köszirt-furócsiga (pholas). -dik, k. furó módon gyen futni, de hasznos ; B) k. 1 ) foly a viz, v. más
belenyomul ; á. é. erösen tolakodva, mintegy befúr- cseppfolyó test; fut a folyam vize ; fut a leves, a
ja magát vhova; a másik kettő követé a franciákat, tűznél levő fazékból ; fut a bor, a hordóból ; 2) a
egészen mellé furódtak (Sz . K.) . -eszköz, fn. fu- test vmelyik részéből rosz nedv foly; fut a szeme,
rásra használható mindenféle eszköz. -féreg, fn . csipázik ; fut a lába , genyedség foly a sebes
(állatt.) csigafajú állat, mely a kövekbe szokott lábból.
befurakozni. -hulladék, fn. apró forgács - darab- Futa, fn. egyik részén hosszú szálu , másik
kák, melyek furásközben hullanak ki a lyukból. oldalán virágos, v. sima gyapjúszövet (Barchett).
-kovács, fn. különféle vasszerszámokat, különö- Futak, fn. bánáti mezőváros ; (szój .) futakról
sen furókat készitő kovács. való, gyáva ember ; nem Báteron, hanem Futakon
Furollya, Furollyás. 1. Furulya stb. lakik, azaz: félénk, ki megfut.
Furó-malom, fn. különféle eszközök furását + Futalékos, mn. a. m. futós.
végező malom. Futam, fn. 1) futás, futó állapot ; 2 ) ( zene.)
Furó-menyét, fn. (állatt.) menyétféle állat egyik gyorsan egymásután következő, mintegy egymás-
faja. ból folyó öszhangzatos hangok együttvéve (Fuge).
Furómű, fn. (b.) a kutásásoknál , hegy- és kút-- at. fn. 1) tér, melyet egy, v. többször megkezdett
furásoknál használtatni szokott lyukasztó gé- futással át lehet futni ; két futamatnyi föld ; 2) a.
pezet. -szer, fn. sajátos alakú eszköz, melylyel az m. futás, gyors haladás ; egy futamattal átszaladni
ágyukat fúrják. vhova; ha valami futamatot enged is a hazugságnak
Furó-nyel, fn. a furó nem hegyes végén ke- (Pázm.). † -ik, k. futásnak indul, v. egyfolytában
resztbe álló nyel, melylyel a furót ki- , v. befor- fut ; vki elibe futamik, vki elibe járul, hozzá folya-
gatják. -por, fn. furás alatt levő fából, v. vasból modik ; kincses Erdélyország futamjál előmben (r.
hulló poralakú forgácsok. rud, fn. a. m. fúrónyel. én. ). -it, cs. futni kényszerít. Innen : Futamítás,
-szer, fn. furásra használható eszköz. fn. -kocsi, fn. versenyfutásra használható köny-
Furotka, fn. (állatt.) fejetlen puhány a karlá- nyü kocsi . -lik, k. futásnak indul, ered . Innen :
buak rendéből (terebratula). Futamlás, fn. Futamló, mn. -odik, k . futásnak in-
Fúró -tör, Furó- török . fn. a furó leglényege- dul, futni kezd ; neki futamodni. -tat, cs. futni
sebb alakatrészét tevő, tekervényes végü hegyes kényszerít ; futamtatni az ellenséget.
 Fut 435
* Futa-öv , fn. leányok által viseltetni szo-
kott öv.
Futár, fn. tt. -t ; 1) lóháton, v. gyalog gyorsan
haladó személy, aki vhova levelet, v. hirt visz ;
2) szabadzsákmányos lovaskatona ; 3) a schach-
játékben egyik tiszt neve. -oz , k. ide- oda futkos,
szaladoz. -oz, k. ide-oda futkos, kalandoz.
Futás, fn. 1 ) szaladva haladás ; futásnak eredni,
indulni; futásnak venni a dolgot : (km.) szégyen a
futás, de hasznos ; 2) vonal , melyet egyhuzomban
meg lehet futni ; futásnyi távolság ; 3) azon idő,
kor, melyben vmelyik ellenséges hadsereg az or-
szágot megtámadta és lakosait megfutamította ;
tatárfutás, francia futás.
Futat, fn. a. m. futás.
Futat, cs. a. m. fujtat.
Futdogál, k. futos, futkároz.
Futékony, mn. könnyen futó, futásra hajlandó.
Fut-golyó, fn. apró golyó.
Futika, 1. Futrinka.
Futkár, fn. sokat, gyakran futkosó személy.
-oz, cs. ide-oda szaladoz , céltalan szaladozással
tölti az idöt. Innen : Futkározás, fn.
Futkos, k. ide-oda fut, lót-fut, ismételve fut,
szalad. Innen : Futkosás, Futkosási, fn.
Futnok, fn. a. m . futár.
Futó, mn. 1) a. m. szaladó, gyorsan haladó ;
futó gyermek; futó félben lenni, futni készülni ;
(km.) könnyen futó sem érhet mindenhová ; 2)
folyó; futó viz; 3) á. é. (nyomd.) kissé ferdén álló
(betü); futó betűkkel nyomatni vmit. —, fn. 1) a.
m. futár; 2) (haj .) a) egy karikájú csiga: b) (szój .)
futóra venni a kötelet, annak egyik végét a hajón
megkötni, a másik végét a hajón kivül álló vmely
cöveken, v. bakon körülvinni és ugy erősíteni
meg a hajón ; 3) a sakkjátékban egyik tiszt,
mely a kockák szögletei irányában haladhat.
Futó-árok, fn. a. m. ostromárok. -borostyán,
fn. (nt.) borostyánféle növény, mely kocsányaival
a fák derekára felkusz. -esö, fn. hirtelen támadó
és elvonuló eső . -eszü, mn. eszelős , bolond . -gon-
dolat, fn. hirtelen támadt, gyorsan elmúlt gon-
dolat. -hely, fn. versenyfutásra használtatni szo-
kott hely.-hid, fn. 1) (b.) az aknákban deszkákból
készitett ut, melyen az érces köveket targoncák-
ban tolják; 2) gyaloghid ; 3) katonák által háborus
időben gyorsan épitett híd. -homok, fn. (gazd.)
igen finom szemzetü pornemű homok. -kötél, fn.
(haj.) melynek egyik végét a hajón megkötik, a
másik végét a hajón kivül álló vmely cöveken, v.
bakon elöbb körülviszik és ugy erősítik meg.
Futólag, ih. gyorsan, sietve, felületesen, a do-
log mélyéig nem hatva ; f. lapozni át vmely köny-
vet. Innen: Futólagos, mn. Futólagosan, ih.
Futólevél, fn. a. m. körlevél.
Futone, fn. (állatt.) a téhelyröpük közé tar-
tozó, gyorsan futó állat.
Futó-pálya , fn. versenyfutásra készitett tér,
út. -paszuly, fn. bab, melynek szára a mellé
szúrt pálcára, karóra felkuszik . -pók, fn. nagy
lábu, gyorsan futó kis pók. -rák, fn. (állatt. )
Egyptomban és Syriában tenyésző, gyorsan futó
rákfaj (cancer cursor).
Futós, mn. jó futó, futékony ; némelyik dicsek-
szik futós agarával (Csok.) . -9 fn. laptajáték,
melyben a játszók bizonyos pontig futni szoktak .
Fuv
Futos, k. 1) a. m. futkos ; 2) * tehén a bikával
párosodni óhajt.
Futósdi, fn. bármely játék, melyben futni kell.
Futóska, fn. közrendü leányok tavaszi játéka,
melyben futni szoktak, máskép : hatoska.
Futosó, fn. ide-oda szaladgáló ; külön. 1) kis-
biró ; 2) á. é. üzekedni ohajtó tehén.
Futosó -kötél, fn. (haj.) ált. minden kötél, mely-
lyel a hajót, v. a hajón vmit megtartani lehet ;
külön. a. m. futókötél.
Futó-tüz, fn. (ht.) a katonai gyakorlatnál a
tüzelés azon neme, midön nem egyszerre sütik
el a fegyvereket, hanem egymásután. -vad, fn.
(vad.) négy lábu vad, megkülönböztetve a szár-
nyasoktól.
Futri, 1. Fudáza.
Futrinka, fn. (állatt.) a föld alatt tenyésző röp-
tyütlen rovar ; aranyos, bőrf.
Futró , 1. Fatok.
Futtában, ih. 1) futása közben ; f. fogni el az
egeret ; legsebesebb futtában felveszi a követ ; 2) á.
é. gyorsan, sietve ; futtában enni; kutyafuttában
végezni vmit, nagyjából végezni.
Futtat, cs. 1) futni kényszerít, parancsolja
vkinek, hogy szaladjon, v. eszközli , hogy vmi
fusson; korcsmába futtatni a cselédet ; 2) nyergelt,
v. kocsiba fogott lovat rajta ülve késztet futásra;
versenyt f.; 3) á. é. a) nemtelenebb fémet, fát stb.
zománccal , ezüst-, arany-füsttel bevon ; ezüst
kelyhet , facifrázatot aranynyal futtatni; b) vmit
nagyon gyorsan mozogni keszt ; ujjait végigfut-
tatni a zongora sípjain ; c) (szój.) elméjétfuttatni
vmi felett, könnyedén, nem megerőtetve gondol-
kodni vmi fölött.
Futtatás, fn. ált. futásra való késztetés ; külön.
lóverseny ; résztvenni afuttatásban ; á. é. elmefut-
tatás , könnyed , felszínleges gondolkodás (vmi
felett), s az igy létesült gondolatok leirása.
Futtató, fn. lóversenyben részvevő személy.
—, mn. futtatásra alkalmas és arra használt ; fut-
tató kör.
Futton , ih. egy folytában , sebesen ; futton
futni.
Futva, ih. 1 ) szaladva, nagyon gyorsan, szaladó
léptekkel ; futva menni az utcán ; 2) futásközben;
futva felemelni vmit a földről ; 3) sietve, felülete-
sen ; futva olvasni vmit.
Futvást, ih. a. m. futva.
Fúv, 1. Fú.
Fuvacs, fn. 1) (állatt.) kisebb fajú csörgő ka-
csa; 2) 1. Fuvatyú.
* Fuvakodik, k. a levegőn szárad ; fuvakodik
a széna, mikor renden a levegő átjárja.
Fuval, cs. és k. 1) enyhén, gyöngén fú ; f. a
szellő; 2) a. m. lehel ; lelket f. vkibe ; 3) a. m. ihlet ;
a szentlélek ott fuval, ahol akar. Innen : Fuvalás,
fn. -at, fn. 1) enyhén fuvó szellő ; 2) lehelet .
-kodik, k. 1) felfúja magát, kevélykedik, nagy-
nak képzeli magát; a szerény ember nem fuvalko-
dik ; 2) * szárad, nedvességét veszti, szikkad ;
míg aföld színe egy kissé nem fuvalkodik, haszon
talan a szántás (Kriza). Innen : Fuvalkodás, fn.
-kodott, mn. kevély, nagyratartó. Innen : Fuval-
kodottság, fn.
Fuvall, 1. Fuval.
Fuvallat, Fuvalom, 1. Fuvalat.
Fuvalmány, 1. Fuvatag.
28 *
 Fuv 436 - Füg

† Fuvanes, fn. (nt. msz .) a. m. tüsző. által a különféle mesteremberek fujtatója léggel
Fuvar, fn. tt. t ; 1) berbefogadott jármű ; szekér megtelik, s igy müködésbe jö.
f.; hajóf.; lovas, ökrös f.; fuvart fogadni ; 2) sze- Fuvola, fn. leginkább puszpáng fából készitett
mély-, v. teherszállitás bizonyos összeg pénzért; fuvó hangszer, melynek oldalán afuvólikon kivül
fuvarba menni; fuvarral keresni kenyerét. -áru, fn. különféle hangok előidézése végett , hat kerek
(ker.) 1 ) fuvar utján szállitott árucikk ; 2) a vas- nyilás van furva, alsó vége pedig billentyükkel
utakon, v. gözhajókon a rendes tehervonattal van ellátva. V. ö. Furolya.
szállitott cikk (Fracht- gut) ; ellentéte gyorsáru. Fuvolácska, fn. (kics.) kis fuvola.
-bér, fn. fuvar használatáért fizetett, v. kapott Fuvola-mü, fn. bonyolodott szerkezetü hang-
pénzösszeg. -hajó , fn. fuvarba fogadott hajó. szer, mely a fuvoláéhoz hasonló hangokat ad.
-jegy, fn. fuvaráruk minőségéről és mennyiségé- Fuvolás, fn. 1) személy, ki fuvolán jászik ;
ről, s azok átvételéről szóló cédula, melyet az (szój .) szerencsétlen fuvolás ; 2) fuvolakészitő.
illető hivatalban (a postán, gözhajóknál és vasu- mn. fuvolával felszerelt ; fuvolás óra.
taknál) szoktak az áruküldőnek kézbesítni.-jegy- Fuvola- sip, fn. vékony síp, melynek hangja a
zék, fn. (ker. ) különféle fuvaráruk lajstromát fuvoláéhoz hasonló.
tartalmazó jegyzék. -költség, fn. fuvarhasznála- Fuvoláz, k. fuvolát hangoztat, fuvolán játszik.
táért fizetett költség. -levél, fn. a fuvaron szállí- Innen : Fuvolázás, fn.
tottakról szóló levél. ? Fuvolya, fn. (állatt.) hal a csöszájuak család-
Fuvaros, mn. fuvarra meno ; fuvarra használt ; jából (aulostoma).
f. ember; f. kocsi. —, fn. fuvarozással foglalkodó Fuvolya, 1. Fuvola.
személy. Fuvolyás, Fuvolyáz , 1. Fuvolás, Fuvoláz.
Fuvaroz, cs. és k. fuvarral foglalkozik, szemé- Fuvó-miv , Fuvó-mű , fn. (gép .) fujtatásra
lyeket, v. árucikkeket szállit ; 1000 mérő gabonát használható különféle mü. -nyél, fn. a. m. fuvó-
f. Innen : Fuvarozás, fn. Fuvarozó, mn. Fuvaro- kar. -pest, fn. (vt.) vegyimüködésre használható,
zott, mn. -tató, fn. személy, aki vmit fuvarban erős légnyomatú kemence. -száj , fn. a fuvócsö
szállittat. külső nyilása. -szár, fn. a. m. fuvókar. -talp ,
Fuvar-posta, fn. 1) a postai hivatal azon része, fn különféle használatú fujtatók talpa, alja.
mely a postára feladott csomagokat a cimzett Fü, fn. tt. füvet, v. füvet ; rag. füvem, stb.; 1)
helyre szállittatja ; 2) a feladott fuvarcikkeket ált.vékony, leginkább üres, bötykös száru növény,
szállitó postaszekér. -szekér , fn. fuvarozásra melynek keskeny levelei a szárhoz simulnak ;
használható erős szerkezetű szekér. -szerző, fn. (szój .) rosz fűre hágni, csínt tenni ; fűnek fának
megbizott személy, aki a fuvarosoknak szállitani (azaz mindenkinek)adós ;fűnekfának panaszkodik;
valót a szállítóknak fuvarost keres. fühöz fához kapaszkodik, mindenfelé segélyt keres ;
Fuvás, fn. tt. t ; ált. légnek erősebb, zugó fübe harapott, meghalt ; a fű növését is hallja, igen
mozgása ; szélfuvás ; külön. a tüdőbe beszivott lég- bölcs ; fü nöhet küszöbén, v. udvarán, soha sem me-
nek a szájon keresztül való erős kitolása, kinyo- gyek feléje ; (km.) rosz fű nagyra nő, tréfásan a ma-
mása. gas emberekről mondják ; 2) külön. takarmánynak
Fuvász, fn. fuvó hangszeren játszó személy. való, keskeny levelü növény ; kövér, bujanövésü,
-kar, fn. fuvászokból álló zenekar. harmatos fü; zöld, höütötte fü; füre csapni a jószá-
Fuvat, Fuvatag, fn. 1) mozgásban levő lég, got ; (szój .) harmattal nem kell nézni a füvet ; (km.)
szél, mely az utjában álló könnyebb testeket kutya is füvet eszik, mikor beteg ; a keserű füvet
magával viszi ; szélnek nagyfuvataga (Tátrosi cod .) ; lúggal forrózzák le ; míg a fű megnő, ördögé a ló.
2) szél, zivatar által egy helyre hordott könnyebb -, mn. éves, esztendös ; harmadfű csikó; negyedfü
testek. Innen: Fuvatagos, mn. tinó; (tréf.) bár már hatvanötöd-füre lesz menendő,
Fúvat, Fuvat, cs. parancsolja, hogy fújanak ; Most is a leányért mindjárt karára kelne (Cs .) .
indulót fuvatni. Fü-bér, fn. legeltetésért járó díj .
Fuvatyú, fn. fuvó, fujtató eszköz . * Füdül, k. a. m. szédül, bódul.
Fuvint, cs. és k. gyöngéden fú. Füel, 1. Füvel.
Fuvó, mn. fuvásra használható ; fuvó hangsze- Füente, Füentében, ih. gyönge fü korában ;
rek. , fn. 1) a. m. fujtató ; 2) (nyt. ) betü, mely f. lelegeltetni a gabonát.
kimondáskor a lég kinyomulásához hasonló han- Fü-evő, mn. fűnövénynyel táplálkozó ; fűevő
got ad, a milyen az f. állatok. -féle, mn . (nt.) olyan növény, melynek
Fuvó - cső, fn. rövid átmérőjü cső, melybe bele- rostjai puhák és meg nem keményednek ; ellen-
fujnak, hogy a rajta keresztültoluló légnek na- téte : faféle.
gyobb hatása legyen. *Fü-gaz, fn. 1 ) a fünek száraz levelei, hulladéka
Fuvódás, fn. szélnek, bélsárnak a belekben 2) semmire nem használható, v. mérges növény.
való megszorulása, dugulás. Füge, fn. 1) a fügefa körtealakú gyümölcse ;
aszalt f., szultánf., hordó f., füzér f.; (km.) afüge
Fuvogat, cs. és k. több ideig, gyakran fú. nem terem tövisen; kit isten meg akar gyógyítani,
Fuvó-gép, fn. fujtatásra használható gép. -hang- egy száraz fügével is meggyógyítja ; 2) (állatt. ) ma-
szer, fn. mindenféle zeneeszköz, melyet fuvás dár , melynek nagyon mesterséges szerkezetü
által lehet hangoztatni. fészke zacskóalakban csügg alá ; 3) * a. m. egres;
Fuvóka, fn. tt.-kát ; a fuvóhangszer azon vége, 4) á. é . gunyjel, mely abban áll, hogy a hüvelyk-
melyet a zenész hangoztatáskor szájába fog. ujj hegye a mutató- és középujj közé szorítva,
-lyuk, fn. a fuvóka végén levő nyilás, melyen a mutattatik elő ; fügét mutatni vkinek, kigúnyolni ;
ég betolul. kapsz fügét, semmit; köpeny alatt mutatni fügét,
Fuvó-kar, fn. hosszú rúd, melynek lenyomása titkon, az illető tudtá nélkül gúnyolni vkit.
 Füg - 437
Füge-alma, fn. cserjés fán termö alma, mely-
nek alakja a fügeéhez hasonló. -bab , fn. (nt.)
hosszukás, lapos hüvelyü cserjenövény, melynek
levelei legyezőként terjednek szét (lupinus). -csi-
ga, fn. (állatt.) az aszalt fügéhez hasonló csigafaj .
* Füged, fn. a. m. akasztófa.
Fügéded, mn. a. m. fügealakú.
Fügefa, fn. (nt.) nem magasra növö fanem,
melynek körtealakú gyümölcse, nyersen és aszalva
kellemes ízü csemegéül szolgál ; közönséges f. (ficus
carica).
Füge-fészek, fn. a fügemadár sajátos, zacskó-
alakú fészke. -garabó, fn. sajátos alkatú kosár,
melyben a fügét tovább szállitják. -gubóbogár,
fn. (állatt.) fehéres szárnyu vörös légy, mely pe-
téit a fügefa gyümölcsébe szokta rakni (Cyneps
psenes).
Füge-kert, 1. Fügés, fn.
Füge-kosár, fn. a. m. fügegarabó. -körte, fn.
fügealakú körtefaj. -madár, fn. (állatt ) a poszá-
ták közé tartozó sárga madár, mely a fügefákon
élődő legyekkel táplálkozik. -moh, fn. (nt.) az
indiai fügefa tüskés bötykéihez hasonló tengeri
növény a mohok közül (corallina opuntia). -ne-
mü, mn. a fügék közé tartozó ; f. növény.
Fügés, mn. 1 ) fügével bővelkedő ; f. vidék ; 2)
fügét áruló; f. olasz ; 3) fügét tartalmazó ; f. bolt ;
4) fügével készitett ; f. sütemény. —, fn 1) kert,
melyben fügefák tenyésznek ; 2) fügével kereskedő
személy.
Füge-sajt, fn. fügéből és mandolából álló, sajt
alakká göngyölgetett csemege ( Kletzenbrod).
-süly, fn. (kórt.) az alfel és nemzőrészek táján
képződő kérges börkinövés (condyloma).
Füge-sümölcs, fn. (kórt.) a. m. fügöly.
Függ, k. 1) akasztékánál, felső, v. alsó végénél
' fogva lefelé csügg, lóg; függ a ruha a fogason ;
függ a gyümölcs afáján ; (szój.) á. é. hajszálonfügg
az élete, veszélyben forog ; csak egy hajszálon füg.
gött, hogy ki nem cseppent hivatalából, kevésben
mult, hogy stb.; akasztófán függeni ; nehányan csak
szokásból függnek szaván (K. K.) ; (km.) uj szita
szegen függ, mint ujonnan jöttnek kedveznek neki ;
2) tól, töl raggal á. é. a) vkin, v. vmin fordul meg
a dolog, rajta áll ; csak tőledfügg, hogy az megtör-
ténjék ; ettől nagyon sok függ ; b) vki hatalma alatt
áll ; boldog, aki senkitől sem függ, senki hatalma
alatt nincs. Innen : Függés, fn.
Függ-ágy, fn. (haj .) a tengeri hajókon szoká-
sos ágy , mely akasztékon csügg a levegőben.
-cimer, fn. bolt-, v. iparoscimer, melyet a háznak
utcára eső falára szoktak kifüggeszteni.
Függed, k. vmin függve marad.
Függedelem, fn. alárendelt állapot, vkinek ha-
talmától, parancsától való függőség.
Függelék, fn. 1) vmely dologhoz szorosan nem
tartozó, csak annak végéhez ragasztott vmi, ami
a megelőzökkel mégis bizonyos összefüggésben
van; vmely tudományos mű függeléke ; 2) függő ék-
szer ; fülfüggelék.
Függelem, fn. a. m. függedelem.
Függelmes, mn. vkinek alárendelt, vkinek ha-
talmától, parancsától függő.
Függély, fn. tt. -t ; 1) a. m. függedelem ; 2)
(mt.) a) ált. egyenes vonal, mely egy másikkal
derékszöget képez ; b) külön. felülről egyenes
irányban haladó, sem jobbra, sem balra nem hajló
Füg
egyenes vonal, mely a vizirányossal képez derék-
szöget ; máskép ; tetöirányos vonal ; 3) a. m. füg-
gentyű. -es, mn. a. m. függirányos. -ez, cs. (b .)
aknának függőleges mélyét , zsinegre akasztott
golyócskával meghatározza (absaigern) . -zö , fn .
(ép.) egyenoldalú háromszögalakú deszka, mely-
nek csúcsából zsinórra erősitett golyó csügg le,
mely függélyes irányt mutat.
Függeny, fn. tt. -t ; a. m. lejtő. * -õs, mn . lej-
tös, rézsutos ; f. ut.
Függentyü, fn. sodrony, zsinór stb., melynek
felső vége vmihez van erősítve, alsó végén pedig
különféle alakú és nehézségü súly van ; megmoz-
dítva ívalakban ingadoz ; az óra függentyűje (pen-
dulum).
Függ-ér, fn. (bt.) felülről lefelé haladó nagy
ütér a mellben. -érlob, fn. (kórt.) a függ-ér lobos
bántalma.
Függeszkedik, k. vmelyik végtagjánál, kezé-
nél, lábánál fogval ugy felkapaszkodik, hogy le-
csüggjön róla ; afa ágáraf.
Függeszt, cs. 1) also, v. felső végénél fogva
ugy akaszt vmire, hogy lefelé függjön ; ruhát szek-
rénybe, zsiványt akasztófára f.; á. é. szemeit vmire,
v. vkirefüggeszteni ; a hazafiak szemei tereád van-
nak függesztve (Vir.) ; (szój .) vmit vki orrára füg-
geszteni, kilocsogni vmit vkinek. Innen : Függesz-
tés, fn. szemnek és gondolatnak a betegre függesztése
(Kölcs. ). -ék, fn. 1) a. m. függelék ; 2) hirdetés
végett kifüggesztett iratka ; 3) (ép. ) a. m. fel-
kötés .
Függeteg, mn. 1) vkinek hatalmától, parancsá-
tól függő; 2) á. é. megeresztett idegzetű ; függeteg
vonások (Jók.). Innen: Függetegség, fn. Függeteg-
ségi, mn.
Független, mn. és ih. 1) önálló, senki hatal-
mától nem függö ; f; polgár ; 2) nem kormány-
párti ; f. sajtó, szónok. Innen : Függetlenség, fn.
Függetlenül, ih. -it, es. önállóvá, függetlenné tesz .
-mult, fn. (nyt. ) a görög igék egyik mult ideje,
mely sokszor á félmult és jelen helyett is hasz-
náltatik (aoristus).
Függetyü, fn. tt. -t; a. m. függentyű.
Függirány, fn. függélyes irány. -os, mn. (mt.)
felülről egyenesen lefelé haladó, sem jobbra, sem
balra nem hajló, egy másik vonallal derékszöget
kép zö ; f. vonal.
Függ-láne, fn. a. m. kerékkötö lánc . -lóg, k. a.
m. függeszkedik ; függ - lóg az anya nyakán. -mér-
ték, -ón , -ólom, fn. egyenoldalu háromszögalakú
deszka, melynek csúcsáról zsinórra kötött óngo-
lyó csügg le, s melylyel a falak stb. vizirányos
állását határozzák meg.
Függö, mn. 1) csüngő helyzetben levő ; szegről
függő öltöny; á. é. függő kert; 2) á. é. nem bizo-
nyos, kétes, eldöntetlen ; függő adósság ; ez az ügy
még függőben van, nincs eldöntve ; függőben tar-
tani; függőfélben van. —, fn. ércből készült, fülbe-
való ékesség.
Függö-ágy, 1. Függágy.
Függöbentartás, fn. bizonytalanságban való
tartás.
Függö-cinke, fn. (állatt.) cinegefajú madár,
melynek fészke sajátos erszényalakban csügg le
a fa ágáról. -háló, fn. (vad.) erdőben a szoros
utak fölé avégből függesztett háló, hogy az, az
átrepülő madarakat megfogja. -híd, fn. sajátos
 Füg 438 - Fül

szerkezetű híd, mely talpain függeni látszik. -kert, | szamár fül; fülébe sugni, kiáltani vmit ; cseng a
fn. mesterségesen készitett kert, mely ugy látszik, füle, hirt hall; fülét vájni ; fülét megrángatni, lesza-
mintha a levegőben függene ; Semiramis függő- [ kítni vkinek ; hegyezi füleit, a ló, mikor szokatlan
kertje. -lánc, fn. a. m. függőlánc. neszt hall ; (szój . ) fül vagyok, csupa fül vagyok,
Függö-lapok, fn. (mt.) oly hasábnak, melynek figyelmesen hallgatok ; füllel hallott tanui ; fülig
alapja és teteje derékszögű háromszög, két kes- pirulni ; fülig adós ; fülem hallatára mondotta; fü-
kenyebb oldallapja, melyek egymással derékszö - lénél fogva vezetni vkit; ha kell vmi, mozgasd a
get képeznek. füled, jelentsd magad ; mért nem billegeted a füle-
Függöleg, ih. 1) függő állapotban ; 2) külön. det?; fülembe jött, meghalottam ; fülébe ment, meg-
függirányosan; 3) vkinek hatalmától, parancsától hallotta ; fülön kapni, v. fogni, megragadni ; fülön
függve. -es, mn. a. m. függirányos. Innen : Füg- kapni az alkalmat ; egyik fülén be- a másikon kibo-
golegesen, ih. Függőlegesség, fn. -ez, cs. független csátani vmit ; rágni fülét, vkit vmire figyelmez-
uralkodó házat, egy nagyobb hatalom alattvaló tetni, nógatni ; füle dobját sem hajtja rá ; még a
jává tesz (mediatisiren). fülét sem mozdítja, el van fáradva, alszik, lusta;
Függő madár, 1. Függöcinke. még a fülét sem vakarja, szorgalmatos ; két egyirá-
Függöny, fn. tt. -t ; vmi elé annak, v. a vilá- nyos füle van, részrehajlatlan ; résen a füle, hall-
gosság eltakarása végett alkalmazott kelmedarab ; gatódzik ; füle mellett elereszteni, szándékosan nem
ágy-, ablak-, ajtófüggöny ; széthúzni, felhajtani, le- hallani ; beszegni afülét, hogy jól halljon ; leütök a
ereszteni a függönyt; á. é. tudomás elöl eltakaró vmi ; füle mellett; megfurom a füledet, kikapsz tölem ;
lebbentsük fel a mult függönyét. Innen : Függönyös, fülig lenni vkivel, vkibe bolondulásig szerelmes
mn. -öz, cs. ajtót, ablakot, ágyat stb. függöny- lenni ; meleg volt már a füle töve, leitta magát, se
nyel ellát. -rúd, fn. hosszú vékony rúd, melyre a füle, se farka, sem eleje, sem veleje, semmi ér-
függönytartó karikákat szokták fűzni. -zet, fn. telme, éktelen zagyvalěk ; nagyobb füle, mintfar-
(müv.) 1) vmely diszteremben a függönyök együtt- ka, nagyobb hire van, mint megérdemli ; fülét,
véve ; 2) képen, v. faragványon festett, v. faragott farkát elereszti, egészen elhagyja magát ; nagy
függönyalak. füle van, ostoba ; bedugni fülét , nem hallgatni
Függöpecsét, fn. szelencébe zárt pecsét, me- vmire ; fülét sem fogja a dolognak ; ha nagy füle
lyet vmely fontos tartalmú okirat hitelesitése vé- volna, épen csacsi lenne ; (km.) fül próbálja meg
gett zsinórral megerősitve függesztenek az illető szót ; sokfül, hosszú kéz ; az erdőnek is van füle és a
okiratra. Innen : Függőpecsétes, Függőpecsétü, mn. mezőnek szeme, ezért nem biztos kifecsegni, ami
Függös, mn. 1) függő állapotban levő ; 2) fül- titok, sehol sem ; inn. á. é. a. m. hallás ; jó, rosz,
bevalóval diszített. élesfüle van ; nem rosz füled van Cassius (Vör.) ;
Függösas, fn. ( ép .) az épületeken, v. födél- 2) á. é. a) az állat füléhez hasonló alakú fogantyú
székben függélyesen felállitott faragott szálfa, némely edényeken ; korsó, dézsa, zsajtár , kosár
melybe a többi gerendákat beleeresztik. -duc, fn, füle ; b) fülalakú lik némely eszközön ; tü füle ; c)
(ép.) a függősasnak támaszul szolgáló gerenda. fülalakú függeszték ; csizma füle ; sárkány füle.
Függőség, fn. más hatalmától , parancsától Fül, k. zárt hely tüz által melegszik ; fül a ke-
függő állapot. mence, a szoba; könnyen, nehezen fül ; (szój .) hûl-
Függözsinór, 1. Függólom. fül, zavarában nem tud mit csinálni, elsápad,
Függvény, fn. 1) (ker.) csomaghoz ragasztott elpirul.
cédula, mely a csomagban foglalt tárgyak minö- Fül-ár, fn. a. m. fülfolyás. -bedugva, ih. füleit
ségéről és mennyiségéről szól (Etiquette) ; 2) (mt.) ujjaival bedugva, hogy ne kelljen vmit hallania.
a) alt. mennyiség, melynek értéke egy másiknak Fülbeg, fn. (állatt.) füles bagoly, éjjeli raga-
értékétől függ, pl. x =-y + 7; itt az y-nak függ- dozó madár ; huhogó, közönséges, üregi fülbeg.
vénye az x; b) külön. a szögmértannál (gonio- Fülbegyónás , I. Fülgyónás.
metria) előforduló különféle nevü hányas, mely- Fülbeli, fn. a. m. fülbevaló .
nek értéke mindig a szög nagyságától függ ; Fülbe-mász, Fülbe-mászó, fn. a. m. fülbogár.
ilyenek: kebel (sin.), pótkebel (cos .) , érintő (tg.) , -való, fn. ércből készitett különféle ékszer, me-
potérinto (cot.), vágó (sec.) és pítvágá (cosek.), 1. lyet a kifurott fülben szoktak viselni.
ezeket. -ez, cs. (ker.) függvényt ragaszt vmire. Fül-bogár, fn. (állatt.) a növények nedveivel
-sor , fn. (mt.) mennyiségtani függvényekből élő, gesztenye színü, fényes rovar, melyről a nép
álló sor . azt hiszi, hogy az ember fülébe szokott mászni
Függvonal, fn. (mt.) függélyes vonal. (forficula auricularia). -cápizom , fn. ( bt.) izom a
Függöly, Függölykór, fn. (kórt. ) az alhastá- fül porcogós részében. -cimpa , fn. (bt. ) a fülnek
jon kepződött kérges börkinövés . lefityegő porctalan része , melybe a fülbevalót
* Fü-hegyen, ih. tavaszszal, midőn a fü bujni szokták akasztani.
kezd. -ízü, mn. a füéhez hasonló ízü. Fülese, fn . (kics. ) kis fül.
Füjel, 1. Füvel. Fül-csengés, fn. a csengetyű hangjához ha-
* Füjt, fn. a. m. füt. sonló zugás a fülben, mi a nép hiedelme szerint,
Füke, fn. 1) (kics.) kicsiny, kis fü ; 2) * a. m. jó v. rosz hirnek előjele. -csiga, fn. 1 ) (bt.) az
fülke. emberi, v. állati fül csigaalakú ürege (concha
V. Fükosár,
tartanak. fn. kosár, melyben füvet hordanak, (anomia auris) ; 2) (állatt.) csiga, melynek héja fülalakú
aurita). -dag , fn. (kórt.) daganat a
Fül, fn. 1) a hallás szervéül szolgáló s az ember fülben.
és állat fejéből kinyuló porcogó, melynek belseje Füldob, fn. (bt.) a fültölcsér végén levő, fesze-
sajátos alkatú üreggel bir ; nagy, kis, hosszú, rö- sen álló hártya, mely a beható hangtól viszhang-
vid, egyenes, konya, v. lekonyuló, siska, hegyes fül ; | zik (tympanum). -hártya, fn. (bt.) a füldob leg-
 Fül 439
lényegesebb alkatrészét képező hártya. -üreg, fn.
(bt.) a füldobhártya által fedett üreg.
Füled, Füled, k. 1) összehalmozott, nedves ta-
karmány párologni kezd , romlik , rohadásnak
indul ; füled a nedvesen felboglyázott széna ; 2)
fonyad ; fülednek a leszakasztott növénylevelek.
Fülékeny, mn. jól, könnyen fülö.
Fülel, k. 1) hallgat, szót sem szól ; ugye fülelsz
most? 2) figyel vmire ; minden szavára füleltem; 3)
(vad.) szokatlan zörejt, neszt hallva hegyezi fü-
leit ; fülel az agár, a paripa.
Fülemász, fn. a. m. fülbemász.
- Fülemile, fn. (állatt.) gyönyörű éneklő ma-
dár a billegények közül, csalogány, csattogány,
dalabáj, bájdalár (motacilla luscinia) ; ligeti f.,
mely ligetekben szokott lakni ; erdei f., a) erdő-
ben lakó fülemile ; b) a. é. (tréf. ) a. m. farkas ;
(km.) örül a fülemile, ha hangyatojást lát.
Fülep, tn. finév ; (szój .) Fülep a fülét, azaz :
fülét kell fogni, hozzá kell látni .
Fülerét, fn. (haj.) a kukajárót körülvevő keri-
tés a dunai tölgyfahajókon .
Füles, mn. 1) füllel biró, aminek füle van ; f.
korsó, dézsa ; 2) (nt. msz.) a levél füles, midőn
alapján oldalt a levélbögtöl különvált fülalakú
kinövése van ; 3) nagy fülü ; f. szamár, bagoly ; 4)
á. é. vmit halló ; f. tanú. - fn. 1) a. m. szamár ;
á. é. ostoba ember ; nagy füles ó kigyelme ; 2) két
águ oszlop ; 3) karra valo, egy fülü kosár.
Füles-bagoly, fn. (állatt.) nagyobb fajta ba-
goly fején két oldalról fülhöz hasonlú tollpamat-
tal ; (szój,) ugy néz, mint a fülesbagoly. -edény, fn.
edény, melynek egy, vagy két fülalakú fogan-
tyúja van.
Füleskedik, k. titkon hallgatózik.
Füles -kosár, fn. egy, v. két fülalakú fogan-
tyúval ellátott kosár. -pénz, fn. ércpénz, melynek
szélén fülalakú lik van fúrva. -tallér, fn. ezüst
tallér, melynek széle ki van fúrva, hogy ékessé-
gül fel lehessen függeszteni .
Füleszt, Füleszt, cs. 1) füledni készt ; 2) (haj.)
a hajóépitéshez szükséges deszkákat lángontartás
és nedvesités által hajthatóvá teszi.
Fületlen, mn. aminek füle nincs ; f. kutya ; f.
gomb ; (szój.) nem ér egy fületlen gombot, semmit
sem ér; egy fületlen pitykét nem adnék a fejeért
(Jók. ) .
Fületlen, mn. és ih. be nem fütött, tüz által
nem melegített ; f. szoba, kályha.
Fü-leves, fn. különféle fűszeres növényekből
készitett levesféle étel.
Fülez, cs. vmit füllel felszerel ; kosarat, gombot,
fazekatf
Fül-fájás, fn. füleket gyötrö fájdalom. -fájda-
lom. fn. a. m. fülfájás. -ferskendö, fn. ( seb.) kis
fecskendő, melylyel a fájós fülbe gyógyszert fecs-
kendnek be.-folyás, fn. (kórt.) betegség, a mely-
ben a szenvedőnek füléböl genyedség foly ki.
Fülfü, fn. (nt.) háztetőkön, régi falak tetején
tenyésző növény ; kis, vizi f. (sempervivum). -fé-
lék, mn. (nt.) a fülfüvek közé tartozók.
Fül-függő, fn. a. m. fülbevaló. -gomba, fn. 1)
(bt.) a fülnek a fejen kivül eső része ; 2) (nt.) fül-
alakú gomba a szitalapok közül ; máskép : füles
szitalap. -gyónás, fn. a katholika egyházban a
bűnbánat szentségének egyik föalkatrésze, mely
abban áll, hogy a bünös vétkeit a papnak névsze-
--- Fül
rint bevallja, s azok feletti bánkodását kinyilat-
koztatja, hogy a paptól feloldozást (absolutio)
nyerjen. -gyürü , fn. gyürüalakú fülbevaló.
Fül-hegy, fn. az emberi, v. állati fülnek felsö
csucsa ; (szój .) á. é. fülhegygyel hallani vmit, ne-
szét venni vminek.
Fülhetőség, fn. vmely térnek, üregnek tulaj-
donsága, melynél fogva azt tüz által felmelegítni
lehet.
Fülidomú, mn . a füléhez hasonló alakú.
Fülik, k. a. m. fül ; (szój .) nem fülik a fogam
hozzá, sehogy sincs inyemre; nem fülik a lelke a
komoly dologhoz, nem hevül a komoly dolog iránt,
sehogy sincs inyére a komoly dolog.
Fül-iker, fn. (nt.) az egylakiak és négyhimesek
közé tartozó növény (acotis) . -kalapács, fn. (bt.)
a füldobtól kifelé hajló, kalapácsalakú porcrész.
-kanálka, fn. vékony nyelű kis kanálka, mely-
lyel a fület szokák vájni. -karé, -karéj , fn. a
fül külső egész alkotmánya.
Fülke, fn. 1) a. m. vakablak ; 2) mélyedés a
szoba, terem falában.
Fülközelitö, fn. (bt.) a járomív hátsó részétől
eredő és a fülcsiga mellső lapjához ragadó izom.
Fülleng, fn. 1) kis szőllöfürt, csilleng ; 2) né-
mely állat bozontos farkáról lecsüggő gubanc ,
csömbölék. -ö, fn. a. m. fülbevaló.
Füllent, k. a. m. fillent.
Fülmile, 1. Fülemile.
Fülnyes, fn. (állatt.) nagy f., emlös állat a kéz-
szárnyuak rendéből (Grossohr).
Fülö, mn. tüz által melegülő ; f. kályha. —, fn.
hely, hova fonyadás végett a dohányleveleket rak-
ják; fülőbe tenni a dohányt.
Fülök, mn. és fn. személy, kinek nagy fülei
vannak ; f. gyermek.
* Fülöke, fn, lekvárral, v. turóval megtöltött,
fülalakú tésztás étel, derelye, barátfüle.
Fülönfüggö, fn. fülbevaló.
Fülöp , tn. finév.
Fülör, fn. (állatt.) puhány a haslábuak, v. csi-
gák rendje és különkopoltyúsak családjából ; háza
az emberi fülhez hasonlít (Ohrschnecke).
Fül-párna, fn. a többieknél kisebb vánkos,
mely fekvés alkalmával a többiek felett van. -pisz-
káló, fn. a. m. fülkanálka. -porc, fn. (bt.) à fül-
karéjnak porcos, felső része.
Fülrevaló, fn. a. m. fülbevaló.
Fül-sár, fn. a. m. fülzsir. -szakgatás, fn. kösz-
vényes bántalom a fülben. -szakgató, mn. a
hallérzékre kellemetlenül ható, fülsértö ; fülszak-
gató dobpergés (Fáy) . -szivár, fn. a. m. fülfolyás.
-tanú, fn. tanú, aki a saját füle hallatára mon-
dottakról tesz tanuságot. -tisztitó, fn. a. m. fül-
kanálka. -tö, fn. (bt.) a fülkaréj hátsó része, mely
közvetlenül a koponyával van összeköttetésben ;
vkit fültövön csapni, v. ütni. -tölcsér, fn. a hallást
elösegitö, tölcséralakú eszköz.
Fültö-lob , fn. (kórt.) gyuladás a fültöben.
mirigy, fn. a fültöben levő mirigy.
Fül-üreg, fn. az emberi, v. állati fülben levő
üreg, melyen a hang behat. -vájó, fn. a. m. fül-
kanálka. -vánkos, fn. a. m. fülpárna. -vakaró,
fn. a. m. fülkanálka. -vésü, fn. (msz .) vésüalakú
eszköz, melylyel a tük likait szokták metszeni.
-virág, fn. (nt.) sárga, fülded levelü növény a
a kankalinok közül, kellemes illatú virággal (pri-
 Füm 440 Für

mula auricula). -zugás, fn. a füldob berekedésé- | gyógyul, frissül, ujúl , elevenedik, javulni kezd .
töl, fejfájástól stb. származó, kellemetlen zúgás Innen : Füremedés, fn.
a fülben. -zsir, fn. a fülben képződő sárga, zsir- Fürész, cs. a. m. fürjész.
kás anyag. Fürész, Fürész, fn. tt. -t ; szilárd testek met-
Fü-mag, fn. mag, melyből ha a földbe vettetik, szésére szolgáló éles fogakkal csipkézett, vékony,
fü nö ; fumagot vetni. -metsző, fn. sarló, melylyel ruganyos hajlékonyságu acéleszköz, mely kellő
barmok számára füvet metszenek. * -nöte, fn. használás végett különféleképen szereltetik fel ;
füvel benött hely. Innen : Fünötés, mn. -nyüg, fn. nagy f.; félkéz- , hátas, hasitó, kézi f.; ács-, aszta-
(nt.) sűrű, vékony száru növény, mely különösen los-, faragó -f.; fürészt ráspolyozni.
a gyapotfák alatt tenyészvén , ezekre felkúszik Fürész-al, fn. a. m. fürészpor. -alakú, mn. a
(cuscuta); fonal-, lenfonó f. -párna, fn. gyógy- fürészéhez hasonló alakú . -bér, fn. fürész hasz-
füvekkel tömött párna, melylyel a beteges test- nálatáért fizetett pénzösszeg. -bogár, fn. (állatt.)
részt szokták borongatni. a fa törzsében élődő, hosszú, sima szárnyu bogár
Für, Für, fn. a. m. fürj . fonáldad csápokkal (sirex). -csápuk, mn. a ro-
Fürdés-idő, fn. tavaszi és nyári időszak, midőn varok azon osztálya, melynek csápja a fürészéhez
fürödni lehet. hasonló, apró, hegyes fogakkal bir.
Fürdész , fn. vmely fürdőhelyet bérbe, v. tulaj- Fürészded, mn. a fürészéhez hasonló alakú.
don joggal biró személy . Fürész - eb , fn. fürjfogásra használható va-
dászeb.
Fürdik, k. 1) vizben ülve, fekve, lubíckolva
mosakodik; folyamban, tengerben, kádban, szabad- Fürészel, cs . szilárd testet fürész segélyével
ban f.; (km.) eleget fürdik a malomkerék, mégis vág ketté. Innen : Fűrészelés, fn.
fekete; (népd.) hiába fürdik a csóka, nem lesz fehér Fürészes, mn. 1) fürészszel felszerelt, ellátott,
hattyú soha; (szój.) á. é. tejben, vajban fürödni, jó v. azzal dolgozó ; f. napszámos ; 2) (nt. msz.) fü-
módu életet élni ; 2) á. é. a) az esőtől megázik ; részded, hegyes csipkézetü ; f. növénylevél ; horgo-
fürdünk ma, mert nagy felhő jö ; b) (vad.) porban, san, pillásan f.
Fürész-fa , fn. a fürész faszerkezete , mely
homokban hentereg ; f. a madár, a galamb . Innen : fogantyúul
Fürdés, fn. szolgál. -fog, fn. a fürész csipkézetének
egy-egy hegyes csúcsa ; á. é. rendetlenül, össze-
Fürdő, fn. 1 ) hely, ahol fürödnek ; külön. épüle- vissza nött emberi fog. -foghányó, fn. a fürész-
tekkel ellátott hely, hol fürdésre alkalmas viz fogaknak kifelé hajtogatására szolgáló vaseszköz.
van; szliácsi f.; fürdőbe utazni, menni ; 2) viz, hal , fn. (állatt.) lapos, egész hosszában fogas
amelyben fürödnek ; külön. kádban, v. más edény- arcorral biró hal a háarántszájuak rende és a cápák
ben fürdésre elkészített viz ; fürdőt használni ; be- családjából (squalus pristis).
lépni a fürdőbe; (szój.) száraz fürdőben uszkál ; Fürész-hulladék, fn. a. m. fürészpor. -izom,
(km.) nem kell a gyermeket fürdővel kiönteni. fn. (bt. ) a felső oldalbordákon áthuzódó s a váll-
mn. 1 ) aki fürdik ;f. leány, gyermek ; 2) fürdésnél lapockát kifelé feszitő izom ; nagy f.; hátsó alsó,
használható ; f. ing, gatya ; 3) fürdésre alkalmas ; hátsófelső f. -láb, fn. faállvány, melyre a füré-
f. idény, kád. szelendő fát szokták tenni, s melynek Xalakú két
Fürdö-bútor, fn. a fürdőszobákban lévő bútor , oldalát egy hosszu fadarab köti egymáshoz, más-
eszköz. -gatya, fn. a. m. fürdőnadrág. -ház, fn. kép : kecskeláb. Jap, -lemez, fn. (gép.) ált. kü-
épület, melyben fürdésre alkalmas helyiségek lönféle alakú érclemez, melynek széle fürészdeden
vannak. -hely, fn. fürdésre alkalmas hely. -ing, van csipkézve ; 2) külön. a tulajdonképi fürésznek
fn. fürdés alkalmával, kivált a nök által használ- leglényegesebb része, egyközény alakú acéllap,
tatni szokott hosszú ing. -kád , fn. sajátos szerke- melynek egyik szélén hegyes fogak vannak rás-
zetű kád, melyben fürdeni szoktak. -köpeny, fn. polyozva. -levelü , fn. (nt. msz.) fürészdeden
könnyű vászon köpeny, melyet a fürdő személy csipkézett szélü levelekkel biró ; f. fák. -malom,
magára vesz. -leány, fn. fürdökészitéssel foglal- fn. göz, v. viz által hajtott nagy gép, melyen fe-
kozó leány a fürdőházakban. -legény, fn. fürdő - nyőszálakat szoktak fürészelni . -mives, fn. fürész
készitéssel foglalkozó legény a fürdőházban. -me- készitéssel foglalkozó iparos .
legü, mn. olyan melegségü , mint a milyen a Fürész-molna, fn. a. m. fürészmalom . -mü , fn.
langyos fürdő szokott lenni. -mester, fn. a fürdö- a.m. fürészláb.-nyel, fn. a fürész fogantyúja, nyele,
ben szolgáló személyzetre, fürdőleányokra, legé- melynél fogva azt ide-oda húzogatják. -or , fn.
nyekre felügyelő személy. -orvos , fn. vmely (állatt.) közönséges fürészor, tengeri hal a haránt-
gyógyfürdőben müködő orvos, ki a fürdőben levő tátuak rendéböl (pristis antiquorum). -por, fn. a
betegeket gyógyítja. fürészelt testből lehullott apró poralakú hulladék ;
Fürdös, fn. tt. -t ; a. m. fürdész. (szój .) fürészporból aranyat szed. -ráma, fn. a kézí
Fürdő szer, fn. 1 ) fürdőszobába való bútor ; fürész rámája, két végén fogantyúval, a felső ré-
2) a fürdéshez használtatni szokott különféle szen pedig feszesebbé tehető kötéllel ellátva.
szer, eszköz. -szoba, fn. a fürdőhelyen szobák, raspoly, fn. a megkopott fürészfogak kihegye-
melyek egy, v. két fürdőkáddal vannak felszerelve . sitésére használható ráspoly. -vas, fn. (gép.) a. m.
-vendég. fn. a fürdőházban gyógyulás, v. mulat- fürészlap.
ság végett tartózkodó személy. -viz, fn. fürdésre Fürge, mn. gyorsan, élénken mozgó, friss, ele-
alkalmas, arra szánt, készitett viz. ven; f. leány, menyecske ; á. é. f. ész, könnyen
Fürdözik, k. gyógyulás, v. mulatság végett müködő, mindent könnyen felfogó. Innen : Fürgén,
fürdőben van, ott tartózkodik. Innen : Fürdő - ih. Fürgeség, fn. -lödik, k. élénken mozog, sürgö-
zés, fn. lödik, forgolódik.
* Füremedik , k. betegségéből fellábad , fel- Fürgene, Fürgeneség, 1. Fürge, Fürgeség.
 Für 441
Fürget, cs. a. m. sürget.
Fürgetü, Fürgetyü , fn. az ajtófőfára szegezett,
forgatható fazár, kallantyú .
Fürgöne, 1. Fürge.
Fürháló, fn. fürjfogásra használható vadász-
háló.
Fürj, fn. (állatt.) nyáron át a gabonaföldeken
tanyázó, fürge szaladásu vándormadár a tyúkok
osztályából ; búbos nyakú , fekete nyakú, chinai,
mexicóif.; (szój.) olyan, mint a fürj, fürge, gyors ;
fürj is megszokja a tarlót.
Fürjész, fn. fürjfogással foglalkozó személy.
-, k. fürjfogással foglalkozik. -eb, fn. (vad.)
fürjfogásra betanított vadászkutya. -et, fn. vadá
szat fürjekre, fürjfogás. -kutya, fn. a. m. fürjész-
eb. -sólyom, fn. fürjfogásra betanitott sólyom-
madár.
Fürj -háló, fn. fürjfogásra szolgáló háló. -sip,
fn. fürjfogásra használható sip, melynek hangja a
fürjéhez hasonló. -kelepce, fn. fürjfogásra szol-
gáló kelepce.
Fürkész, cs. 1) vmit nagy gonddal kutat, keres ;
elbujt rablót f.; 2) vminek mibenlétét meg akarja
tudni ; titkot f.; mitfürkészed az én ügyemet ; 3) á.
é. vmit gondosan vizsgál, buvárol ; régi irományo-
kat, okleveleket f.
Fürkész, mn. és fn. 1) vmit nagy gonddal ku-
tató, vminek mibenlétét megtudni akaró személy ;
2) (állatt. ) hártyaröpü rovar, mely petéit más
rovarok alakaiba és bábjaiba rakja; fenyító f.
(ichneumon castigator) ; kötekedő f. (ichn. fuso-
rius) ; vivó f. (ichn. luctatorius); sokgyűrűs f. (ichn.
multiannulatus). -eb, fn. (vad.) a vadakat felfür-
késző, ugatása által felriasztó vadászeb. -et,
-mény, fn. a kutatás, vizsgálódás eredménye. -ö ,
mn. vmit nagyon kutató, vizsgáló ; (ht.) ƒ. őrjá-
rat, mely táborozás közben az ellenség állását
kémleli , máskép : kémjárat.
Fürkéz, 1. Fürkész, cs.
Fürköltözés, fn. (vad.) 1 ) a fürjeknek hide-
gebb égalj alól melegebb alá való vándorlása.
Fürmender, fn. a. m. gyámnok.
Fürmony, fn. 1) a fürjmadár tojása ; 2) a fürj-
tojáséhoz hasonló alakú szöllöfaj .
* Fürmöl, cs. vmit késsel vakargat.
Fürödik, 1. Fürdik.
Fürög, k. a. m. sürög.
Füröszik, k. a. m. fürdik.
Füröszt, cs. fürdövizben megmosogat, fürödni
készt; gyermeket f.; borban füröszteni vkit ; (szój .)
tejben, vajban füröszteni vkit , vkinek kedvében
járni, jól tartani. Innen : Fürösztés, fn. -ö, fn. és
mn. 1) személy, aki vkit füröszt ; 2) fürösztésnél
használható ; f. ruha ; f. kád.
Fürt, fn. alt. bolyhos, v. göndör, göngyölék-
alakban mutatkozó , egymásmellett csoportosan
álló kicsiny tárgy ; külön. 1) hajból, gyapjúból,
szőrből kis, göndör csomócska ; hajfürt ; emlékül
egy fürtöt vágni vki hajából ; gyapjúfürt ; 2) (töb-
bes számban) férfi, v. nói hajzat ; ősz fürtök fedik
halántékát;fürtidben tengervészes éj (Vör.) ; 3) (nt.)
olyan virágzat, melynek a főkocsánjából kinövő,
s el nem ágazó kocsánkáin vannak a virágok ki-
fejlődve, mint a gyöngyvirágé ; 4) némely növény
gyümölcse, mely egymásmellett csoportosan álló,
apró bogyókból áll; szőllőfürt ; ribizkefürt. Innen :
Fürtös, mn.
- Füs
Fürt-felhö, fn. (ttan.) göndöralakban elötünő,
fehér felhö. -fodorító, fn. a hajfürtök felfodori-
tására használható, fa-, vaseszköz. -fogú, -fogú-
hal , fn. (állatt.) a sziklák között tanyázó halfaj
(chaetodon).
Fürtönként, ih. egyik fürtöt a másik után ;
fürtönként nyírni le a hajat ; fürtönként adogatni
fel a szőlőt.
Fürtös-fenyü, fn. (nt.) a. m. jegenye -fenyü.
Fürtös-ibolya, fn. (nt.) a. m. csillagfürt.
Fürtöz, cs. 1) hajat fodorit, göndörré tesz ; nói
fejetf.; 2) fürtökkel felszerel ; bábu fejét fürtözni;
3) bolyhossá, kondorrá tesz ; fürtözni az állat sző-
rét. Innen : Fürtözés, fn. Fürtözött, mn. -et, fn.
fürtökből álló csoportozat.
Fürt-perje, fn. (nt.) fürtös virágu növény a
perjék közöl (agrostis)."
Fürt- szár, fn. (nt.) főkocsány, melyhez a fürt
virágocskái saját kocsányaiknál fogva kötvék
(rhachis) .
Fürt-virú, fn. (nt. msz.) ami fürttel virágzik.
Füsapka, fn. fejfájás ellen haszáltatni szokott
gyógynövényekkel megtömött sipka.
Füskata, fn. (állatt.) féltekealakú rovar, mely-
nek szárnypaizsa veres és fekete pettyekkel van
tarkázva.
Füst, fn. az égékeny testeknek égéskor felszálló
repülékeny része , mely légnemu és többnyire
hamvas szinü ; gomolygó, bodor f.; pipafüst; füstre
akasztani a húst; füstöt vet, füstölög a tüzön levő
test, mielőtt lángolni kezdene ; az öntvény füstöt
vetett a dézsa hideg vizben (K. L.) ; á é. azonnal
füstöt vetett a dolog , kihirhedett ; (szój .) á. é.
füstbe menni, meghiúsulni ; nagyobb a füstje, mint
a lángja. v. mint a pecsenyéje, v. mint a sültje, na-
gyobb hire van, mint megérdemlené, nagyobb a
hire , mint a valósága ; füstöt faragni , hasz-
talan munkát tenni ; füst árán adni el szelet,
hazudozni ; egy füst alatt, egy uttal, ugyanegy
időben egyszerre, egy alkalommal ; azon füstnyo-
mon, legottan ; (ttud.) füstire bocsátani ; saját füs-
tén perleni, saját illetőségi helyén ; (km .) bolond
szemébe nem megy a füst, bolondot nem bántja a
sértő célzás ; ki melegedni akar, füstit is szenvedje,
aki vminek hasznát akarja élvezni, viselje terhét
is; füst nem megy tüz nélkül, minden hirnek van
alapja ; szépre megy a füst ; okosra megy a füst,
bolond, aki állja ; nem messze jár a láng a füsttől, v .
közel van a füst a lánghoz ; hol tüzet gyujtanak,
füsti megy kivül is.
Füst-arany, 1. Aranyfüst.
Füst-bolt, fn. (ép.) a kémény alsó részét ké-
pező, a konyha tetőzetéül szolgáló boltozat. -csö,
fn. 1) vaspléhböl készitett cső, mely a vaskály-
hákból, takaréktűzhelyekböl stb. vezeti ki a füs-
töt ; 2) (ép.) az ujabb divatú kémények tetejébe
alkalmazott cső. edény , füstölésre használtatni
szokott különféle anyagú edény. -elő , fn. első
tüzelés által nyert folyadék a pálinkafőzésnél .
faragás , fn. haszontalan , sikertelen munka.
* -faragó, fn. a. m. kéménysöprő.
Füst-fogó , fn. (ép.) a. m. füstbolt. -fal . fn.
(ép. ) a füstbolt fala. gerenda, fn. (ép.) a füst-
bolton átvonuló gerenda.
Füstfogta, mn. 1) füstös, füst által bevont; f
fazék ; á. e. füstfogta nemeslevél (Fal.) ; 2) a. m·
kozmás.
 Füs
Füst-fü, 1. Füstike.
Füst-ház, fn. a kéménytelen ház tornáca, me-
lyen a füst kitolul.
* Füsti, fn. barna börü férfi, nö. -fecske, fn.
(állatt. ) közönséges fecske, mely az eresz alatt,
kéményeken stb. szokott fészket rakni.
Füstike, fn. (nt.) két falkások és hathímesek
közé tartozó növény ; földfüstike ; lakasir-füstike
(fumaria). -félék, fn. tb. (nt. msz.) a füstikék ne-
méhez tartozók. -galamó, fn. (nt.) füstikéhez ha-
sonló galamónövény. -sav, fn. füstikenövényből
nyert sav.
Füst-kamra, fn. (gép.) a gépben levő üreg, hol
a tüzelés által képzödött füst a kitolulás előtt ösz-
szegyűlik. -kovag, fn. (ásványt.) a. m. füsttopáz.
-lyuk, fn. a kemence szája feletti, ökölnagyságu
lyuk, melyen a füst kitolul , midőn a kemence
szája be van téve.
Füst-nyom, fn. á. é. véghezvivés alatt, folya-
matban levő gonosz tett; azon füstnyomon érni,
kapni vkit, a csin, gonosz tett véghezvivése alatt.
Füstöl, A) k. ált. füstöt ereszt ki magából ; mi
füstöl itt? külön. a füstöt olyan helyen ereszti ki
magából, ahol nem kellene ; füstöl a kémény, a
konyhába verödik le a füst; f. a kályha ; B) cs.
füsttel átjárat; szobát, húst f. Innen : Füstölés, fn.
Füstölö, mn. magából füstöt eresztő. —, fn. 1)
kellemes füstü illatszer, melyet szobafüstölésre
szoktak használni ; 2) lapocka, v. edény, melyben
a füstölni való illatszert égetik ; külön. a kath.
egyházban szent edény, melyben isteni tisztelet
alatt tömjényt égetnek (thuriburum) ; 3) kémény,
hol a húst füstölik ; 4) * pálinkafőzésre felszerelt
házikó.
Füstölödik, k. 1 ) füst által bevonatik, füsttöl
piszkossá, szenyessé leszen ; f: a fazék oldala a
lang mellett ; 2) füstön aszalódik ; f. a kéménybe
akasztott hús.
Füstölög , k. több ideig füst jő ki belőle , füstöt
ereszt magából ; f. a kémény ; f. a kályha ; (szój .)
füstölög a feje bele, oly nagy munkában van, hogy
alig tud eligazodni benne.
Füstölő-szer, fn. különféle illatszer, melylyel
a szobákat füstölni, ott kellemes illatú füstöt el-
terjeszteni lehet.
Füstölt, mn. füst által a megromlástól, büdö-
södéstől óvott, füstön aszalódott; f. hús, kolbász,
hal.
Füstös, mn. tt. -t, v. -et ; 1) füst által bevont,
füsttöl mocskos ; f. fazék, serpenyő ; 2) á. é. barna
színü, feketés ; f, tehén ; * füstös szalmalé, ser. -,
fn. barna börü férfi, v. nö ; hallod- e te füstös !
Innen : Füstösen, ih. -fecske, fn. a. m. füstifecske.
-fekete, mn. piszkos fekete, feketés.
Füstösit, cs. füsttől szennyessé tesz. Innen :
Füstösítés, fn.
Füstösödik, k. füsttől szennyessé leszen ; f. a
fazék oldala a láng mellett.
Füstös-töke, fn. á. é. barna férfi, vagy nő ;
(népd.) akár milyen füstös- tőke, szebb a barna, mint
a szőke.
Füst-pénz, fn. a régi magyar urbéri rendszer
alatt az uraságnak a jobbágy által lakásáért, tüz-
helyeért fizetett pénzösszeg. - serpenyő, fn. szoba-
füstölésnél használható serpenyő. -szekrény, fn.
(gép. ) a. m. füstkamara.
Füstszer, fn. szobafüstölésre használható kü-
442 ― Fűt
lönféle illatszer. -por, fn. poralakú szobafüstölő
szer.
Füst-topáz , fn. (ásványt.) barna , füstszínü
topáz. -vezeték, fn. (ép.) a falba csinált csa-
torna, mely a mellékkonyhákból a füstöt a ké-
ménybe vezeti.
Füsü, Füsü, 1. Fésü.
Füsüs, Füsül, 1. Fésüs , Fésül.
Füszál, f. egy szál a füböl.
Fü-szár, fn. a fünek levelei és gyökere közötti
része, szalmája. -szedő, fn. ált. személy, aki fü-
veket szed, gyüjt ; külön. gyógyfüveket kereső,
gyüjtő személy.
Füszer, fn. tt. -t ; ált. a növény-, v. ásvány-
országhoz tartozó mindenféle termény, melylyel
az ételt, italt izletesebbé lehet tenni ; (szój .) leg-
jobb fűszer az éhség ; külön. délszaki növények, v.
ezek gyümölcsei, bogyó, melyek kellemes zamat-
tal birnak, és szinte az étel és ital izletessé tételére
használtatnak ; á. é. ami vmit kellemessé tesz ;
az öröm fűszere az életnek. áru, fn. mindenféle
füszerekből álló árucikk. -árus, fn. mindenféle
füszerrel kereskedő személy. -bolt, fn. bolt, mely-
ben füszert, csemegét, cukrot, kávét stb. árulnak.
bor, fn. bor, mely füszerrel van elegyítve. -do-
bosz, fn. fűszert tartalmazó doboz.
Fűszeres, mn. 1 ) a. m. füszer-tartó, v. ahol
fűszert árulnak ; f. bolt ; f. fiók ; 2) füszerrel izle-
tesebbé tett ; f. bor ; 3) fűszeréhez hasonló ízü ; f.
gyümölcs, dohány. fn. a. m. füszerárus. -bor,
fn. a. m. füszerbor. -lé, fn. füszerrel készitett
leves.
Füszerész, fn. tt. -t ; a. m. füszerárus. -et, fn.
a. m. fűszerkereskedés.
Füszerez, cs. 1) füszerrel ételt, italt izlete-
sebbé tesz ; cimettel fűszerezni a süteményt ; 2) á. é.
vmit élvezhetőbbé , kellemesebbé tesz ; tréfával
fűszerezni a beszédet. Innen : Fűszerezés, fn. -etlen,
mn. és ih. füszer nélkül való, nem fűszerezett,
ami nincs megfüszerezve ; f. étel.
Fűszer-kereskedés, fn. 1 ) fűszerárúkkal való
üzérkedés ; 2) a. m. füszerbolt. -száin, -számos,
számoz, 1. Füszer, Füszeres, Füszerez.
Füszer-szegfü, fn. (nt.) a szegfüvek közé tar-
tozó füszernemű növény. -tár, fn. raktár, hol kü-
lönféle füszerek vannak összehalmozva. -tözs,
fn. a. m. füszerkereskedés .
Füszinü, 1. Fözöld.
Füt, cs. szobát, termet, kályhát tüzelés által
meleggé tesz ; kemencét, kályhát, szobát f.: fával,
tôzeggel, szalmával, kukoricaszárral f.; (km.) aki
nyáron nem gyüjt, télen keveset füt. Innen : Fü-
tés, fn.
Fü-tapasz, fn. füvekből készitett gyógytapasz.
Fütej , fn. (nt.) tizenkét hímesek, három anyá-
sok közé tartozó mérges növény ; farkas-, kis sár-,
nagy sár-, ligeti-, tavi-fütej (Euphorbia). -gyánta,
fn. fütejféle növényen képződött gyanta.
Fütelék, fn. fütésre való, arra alkalmas égé-
keny anyag, szalma, fa stb.
Fütet, 1. Fitat, Fartat.
Fütö, mn. 1) fütéssel foglalkozó ; 2) fűtésre
használható.-, fn. 1) fütéssel foglalkozó személy ;
kályha fütő ; 2) a. m. fütelék ; 3) kályhalyuk, ahol
füteni szoktak ; (km.) aki fűtőben hál, mást is ott
keres, aki tilos helyre jár, azt gondolja, mást is
 Fűt - 443 Füz

ott kell keresni, vagy aki gonosz, mást is olyan- | Innen : Füvészés, tn. -et, fn. a. m. füvésztudomány.
nak vél. -kedik, k. elméletileg és gyakorlatilag a füvész-
Fütözik, k. tűznél, kályhánál melegszik. Inn.: tudománynyal foglalkozik.
Fütözés, fn. Füvész-kert, fn. kert, melyben a füvésztudo-
Fütty, 1. Füty. mány előmozditása, gyakorlatilag is tanulhatása
* Füttye-lótya, fn. a nyájból, csordából, mé- végett mindenféle füvek tenyésznek. -könyv, fn.
nesből kimustrált, haszonvehetetlen barom . 1) tudományos mű, melyben különféle növények
Füttyent, cs. erős fütty hangot ad ; füttyenteni | lerajzolva és leirva vannak ; 2) nagy könyv, mely-
a kutyának. Innen : Füttyentés, fn. nek lapjai közé száritott növények ragasztatnak.
Füttyös, mn. tt. -t, v. -et ; 1) fütyölni szerető ; Füvészség, fn. 1) a. m. füvésztudomány ; 2)
f. legény; 2) énekes (madár). foglalkozás a füvészettel.
Fü-tüsző, fn. tüsző , melyben gyógyfüveket Füvésztan, Füvésztudomány, fn. 1 ) a növé-
szokott az ember derekára kötni. nyeket, füveket, ezek tulajdonságait rendszeresen
Füty, fn. vmely szük nyiláson, különösen az tárgyaló tudomány ; 2) a növényekről, ezek tulaj-
emberi összehúzott s kicsucsorított száján kitoluló donságairól irt tudományos könyv.
lég által előidézett visitó hang ; (szój .) fütyöt Füvetés, fn. füvekből jóslás, jövendölés .
hányni vkinek, kigúnyolni, fütyölve kigúnyolni ; Füvez, cs. 1 ) füvel behint, beszór ; 2) * á. é.
nagy fütytyel belekapni vmibe, nagy zajjal, sokat megigéz, megront, büvöl.
igérve; reá akadtakfütyjére. Füvi, mn. füre vonatkozó, azt illető, fü közöl
Fütyész, k. keres, kutat, fitat, fartat. -eb, fn. növö ; füvi só (alkali só) ; füvi szeder, málna ; füvi
(vad.) vadászeb, mely szaglászva keresi a vadat, színbogár, némely pozsgárokon tenyésző és vörös
vizsla. festékül szolgáló bogár (cochenille) .
Fütykörész, 1. Fütyörész. Füviek, 1. Füfélék.
Fütykös, fn. tt. -t; jó vastag, bunkós bot. - Fü-viz, fn. különféle használatú füvekböl fa-
mn. bunkóval ellátott ; f. bot. csart viz.
Fütyök, fn. vminek végén levő csomó, bunkó . Füz, fn. (nt.) fehér héju, lehajló águ, hosszas,
Fütyöl, k. 1 ) az ember dallamos füty hangokat sürün növö levelü fanövény ; homok-, vizi-, fehér-,
ereszt ki száján; szépen f.; (szój . ) á. é. könnyen fekete-, vörös-, bús-, v. gyász-, v, szomorú-fűz ;
fütyöl, semmi baja sincs, jól megy a dolga ; 2) a babér- , csigolya-, szivós-, csőrege-, ezüstös- , ham-
madár énekel; f. a rigó, a kanári ; 3) vmely üreg vas- , rekettye-, háromhímes- , kecske-, kötő , mon-
szük nyilásán a lég, göz, visitó hangon tolul ki ; dola-, pici-, sár-fűz.
f. a gőzmozdony ; á. é. fütyöl a szél, sivitó hangon Füz, cs. 1) vmit cérnára, sodronyra stb. sorban
fuj . Innen: Fütyölés, fn. (szój.) megadták neki a felhúzogat ; dohányt, gyöngyöt f.; könyvetf.; sinórra
fütyölés árát. f.; 2) cérnát, zsineget szük nyiláson keresztül-
Fütyölék, fn. tk. fityegö vmi ; ráadás vmire ; húz ; tube cérnát f.; cipőjét fűzni; 3) a. m. köt ;
felülmaradó rész ; megtelt liszttel a zsákja, még koszorút f.; á. é. a szerelem fűzi őket egymáshoz.
fütyöléket is kapott. Innen : Füzés, fn. pl. gyöngyfűzés.
Fütyölget, k. több ideig kényelmesen, csendes Füz- al, fn. 1) vizenyős helyeken tenyésző cser-
hangon fütyöl. jés füz, melyből kosarakat szoktak füzni ; 2) sar-
Fütyörész, k. kényelmesen, csendes hangon, jadék a fűzfa tövén. -bokor, fn. cserjésen, bok-
andalogva fütyölget ; hegyesen fütyörészni (Jők .) . rosan nött füz. -csalét, -csalit, fn. füzbokrokbół
Innen: Fütyörészés, fn. álló csalit. -csemete, fn. gyönge, fiatal füz. -cse-
* Fütyöri, mn. füttyös, fütyölni szerető. rény, fn. füzalból, füzágból font cserény. -cserje,
Fütyös, mn. a. m. füttyös. fn. a. m. füzcsalit.
Fütytyelszólás, fn. nagy szavu beszéd, kér- Füzdögél, k. lassan, kényelmesen, folytonosan
kedő beszéd. füz vmit.
Füvecske, fn. (kics.) kicsiny, kevés fü. Füzedék, fn. (vt.) füz- alból nyert vegyülék.
Füvel, A) cs. 1) füvel tart, táplál ; fűvelni a Füzelék, fn. amit fel szoktak fűzni, füzni való,
teheneket ; 2) * á. é. megigéz , megront, megbabo- v. ami fel van füzve.
náz; semmi fáradságot nem kiméltem, hogy ma- - Füzeller, fn. puskás katona, gyalog, fika.
yamhoz füvelhessem (Szentiványi) ; B) k. füvet Füzeny, fn. (vt.) a keserű füz kérgéből nyer-
eszik, legel. Innen : Fűvelés, fn. -öhely, fn. mező, hető szörpsürü szintelen jegeces folyadék, mely
rét, hol a barmok legelni szoktak. -tet, cs. fűvel forró vizben könnyen feloldatik (Salicin) .
tart, táplál, etet. Füzény, fn. (nt. ) a füzéhez hasonló levelü kü-
* Füvente, Füventiben, ih. a. m. füente. lönféle növények (epilobium, lythrum, lysimachia).
Füves. mn. tt. t, v. -et ; 1) füvel benött ; f. Füzér, fn. tt. -t ; 1) ált. ami fel van füzve, fel-
kukoricaföld; 2) füvel elegyitett ; f. ital ; 3) sok füzött vmi ; paprika-, dohány-, gyöngyfüzés ; füzér
füvet termö; f. vidék, rét ; 4) füvel tartott, füvel hagyma, a. m. fentő ; 2) külön . cérnával összekö-
élő ; f. ló ; 5) * á. é. bolond, havas eszü. -edik, k. tözött hosszú vonalat képező, v. koszorúvá alakí-
bolond módon, esztelenül viseli magát, bolondos- tott virágcsomó ; virágfüzérrel ékesítni vki sírját ;
kodik. -láp , fn. füvel benött lapályos hely. -ül , k. 3) (vad. ) zsineg, melyre a kopókat vadászatravi-
füvessé lesz, fü kezd teremni rajta. telkor füzik ; 4) * (ideg.) akonázó vas (Visir) ;
Füvész, Füvész , fn. természettudós , aki a 5) (nt.) olyan virágzat, melynek főkocsánjára ko-
növénytant elméletileg tudja, gyakorlatilag pedig csántalanul vannak a virágok felfűzve , mint az
növényeket, füveket gyüjt. Innen : Füvészi, mn. utifü virágzatában.
Füvészileg, ih. , k. a füvek tulajdonságait tanul- Füzéralakú, Füzéres, mn. (nt. msz.) a füzér-
mányozza, a tudomány végett füveket keres, gyüjt. hez hasonló alakú.
 Füz 444 Gab

Füzérke, fn. (nt. msz.) oly virágzat, melyben ! göngyölt érclapból készitett hegye. -horog, fn.
a füzéres, v. bugás virágzat egyes virágai helyén vminek fel-, v. befüzésére alkalmas horog.
több virágocska van kocsántalanul egyesülve , Füzökörszemfü, fn. (nt.) ökörszemfüvek közé
mint a polyvás füveknél (spicula). tartozó növény, keskeny , hosszú szürkés leve-
Füzér-kötél, fn. kötél, melyre vmit felfűznek. lekkel .
Füzér-szár, fn. (nt.) oly növényszár, melyen Fü-zöld, fn. a füéhez hasonló, élénk zöldszínü.
kocsánytalan virágok ülnek (rachis). Füzö-lyuk, fn. 1) lyuk a fűzötün ; 2) likak,
Füzér-szíj , fn. szíj , melyre vmit sorban felak- melyekbe a füző- zsinórt belehúzzák. -szalag, fn.
gatnak, felfűznek. -tánc , fn. a társas táncnak keskeny szalag, melylyel valamit össze szoktak
egy neme, melyben a táncolók sorban állanak fűzni. szekrény, fn. (msz.) sajtóalakú eszköz,
(Cotillon). melyet a könyvkötök a könyvek összefűzésénéĺ
Füzes, Füzes, mn. sok füzet termö ; f. vidék; használnak. -szíj , fn. vminek összefűzésére hasz-
f. erdő. —, fn. fűzfákból álló erdő . nálható vékony szíj . -zsinór, fn. zsinór, melylyel
Füzeske, fn. (kics .) kis füzfa- erdőcske. vmit be-, v. melyre vmit felfűznek.
Füzet, 1. Fizet. Füzött, mn. 1) ami füzve van ; v. ö. Füz ; f.
Füzet, Füzet, fn. ált. összefüzött tárgy ; külön. gyöngy, cipő ; 2) (nt. msz.) teljes (virág).
vmely nagyobb irodalmi münek külön összefüzött Füzö-tü, fn. nagy fülü, vastag, tompa végü tü,
része; első, második f. ez a munka füzetekben jelenik melylyel vmit be-, v. felfüzni szoktak. -váll , fn .
meg.-len, mn. és ih. ami nincs fűzve ; füzetlen do- halcsontokkal, v. érclappal ellátott, ujjatlan mel-
hánylevelek. lény, melylyel a nök derekukat összeszorítják és
Füzfa, fn. 1) a füzek közé tartozó fanövény ; karcsubbá teszik.
szomorúf.; 2) levágott törzse a füznek ; fűzfából Füz-pille, fn. (állatt.) pille, melynek hernyója
készitett rúd. -, mn. 1) füzfából, v. fűzfáról való ; a fűzfákon élődik. -sikhéj , fn. sima héj, mely a
fűzfa-rúd, kéreg; 2) á. é. semmit érö, hitvány ; fűzfák kérge alatt van.
fűzfaköltő, deák, versek; fűzfakatona ; (szój . ) az Füztön, ih. füztön füz, folyvást , szünetle-
én kardom sem fűzfa ; (km.) fűzfahegedühöz nád- nül füz.
vonó illik. Füz-televény , fn. lehullott füzfalevelekből
Füzfa-gomba, fn. (nt. ) füzfák törzsén tenyé- képződött kövér föld. -vessző, fn. 1 ) a fűzfának
sző, kemény, taplószerű gomba. -költö, fn. á. é. vékony hajlékony ága ; 2) a fűzcserjének egy- egy
hitvány, rosz verseket faragó költő. -levél , fn. a. ves zeje, ága.
m. fűzlevél. -rim, fn . rosz, nem összeillö rím.
-sip, fn. fűzfavessző kérgéből készített síp ; (szój .)
megjön az, mint a fűzfasip. -vessző, fn. 1) a fűzfa G.
vékony ága ; 2) a füzbokor egy-egy ága.
Füzfélék, fn. tb. ( nt.) füzek osztályához tar-
tozók. G, kis alakban g, a magyar abécében tizedik, a
Füz- gerepesin, fn. (nt.) a gerepcsínek közé mássalhangzók között hatodik betü. Torokbetü-
tartozó növény, a füzéhez hasonló levelekkel. nek mondatik, mivel a torok segélyével ejtetik ;
-gomba, fn. a. m. füzfagomba. -gúzs, fn. fiatal ugyanezen osztályhoz tartozik még a k és h betti
füzfaágakból készitett gúzs. is; g rokontársai között szelidnek, k keménynek
Füzike. Füzike-madár, fn. (állatt.) füzesekbe és h lágynak neveztetik. A g rokon társaival
tartózkodó kis madár a billegények közől (mota- (k-val és h-val) némely szókban tájszokás szerint
cilla salicaria). váltakozik ; pl. guriga, kurika ; gurít, kurit ; guny-
Füz-jegenye, fn. (nt.) a fűzfához hasonló je- hó, kunyhó ; galuska, haluska.
genye. -kas, fn. füzfavesszöböl fonott kas. -kin, Gab. 1. Gabos.
fn. a füzfákban tenyésző férgek által okozott * Gabajit, cs. tataroz, rozzant épületet, házfede-
vörhenyes bibircsók a fűzfa levelén . kosár, fn. let csinál, javít.
füzfavesszöböl fonott kosár. -Jugas. fn. füzbokrok * Gabanes, fn. 1) nagyon rosz, sovány ló, gebe ;
egymáshoz hajlott ágaiból képzödött lugas. -nem- 2) kis fajta ló.
zék, fn. (vt. ) a füzeny édes mandolából szerezhető * Gabarit, 1. Kaparít.
gerjanyaggal egyesülvén felbomlik fűznemzékké - Gabarra, fn. kis lapos hajó, melyen keresz-
(Saligenin) és szőlőcukorrá. tül szokták hordani, be-, v. kirakodáskor az áru-
Füz-olajfa, fn. nálunk is tenyésző, keskeny cikkeket olyan hajókba , v. illetőleg hajókból,
levelti olajfa (eleagnus angustifolia). melyek nagyságoknál fogva nem közelíthetnek a
Füzö, fn. 1) ujjatlan alsó mellény, melylyel a parthoz.
nök derekukat karcsúbbá füzik ; 2) nagyobbacska Gabna, 1. Gabona.
hegyes tü, melylyel vmit fel-, v. befüzni lehet ; 3) * Gabógyás, mn. havas eszű, féleszü, okos-
vékony szalag, melylyel vmit befüzni lehet. kodni szerető, de arra képtelen.
mn. 1) aki vmit füz ; 2) amit füzésre használnak ; Gabona, fn. 1) ált. a kalászos növények magva,
füző vessző. mely a baromnak abrakul, kellöleg elkészitve az
Füzö-cövek, fn. ágas pecek, melylyel egyét embernek eledelül szolgál, minö a búza, rozs,
mást felfüzni szoktak csináló , fn. füzőtöket árpa ; nehéz, acélos, könnyü, zsizsikes gabona; (km.)
készitő személy. + -dözik, k. bebonyolodik ; zsi- dült gabona nem szerez szükséget; hányják, vetik,
dizásba fűződözének (Geleji K.). mint a dézsmán szedett gabonáť ; 2) * külön. a. m.
Füzöget, 1. Füzdögél. rozs.
Füzö-gyöngy, fn. felfüzni való , aprószemü Gabona-al , Gabona-alj , fn. a gabonának
likas gyöngy. -hegy, fn. a füzöszalagnak össze- | könnyű szemetes része, mely rostáláskor földre
 Gab 445
hull, ha pedig a gabonát mossák, a viz felületére
jö. -bér, fn. vmely szolgálatért járó fizetésképen
adott, v. kapott gabona ; a béresek, kerülők stb.
készpénzen kivül gabonabért is húznak.-dús , mn.sok
gabonát termö ; g. vidék. -fej , fn. a gabonaféle
növények legfelső része, kalásza, melyben a mag-
vak rejlenek. -féreg, fn. a. m. gabona- zsizsik.
-forgatás, fn. 1 ) a cséplés, nyomtatás alatt levő
gabonának villával való megforgatása, olyatén
felhányása, hogy ami alul volt, felülre jöjön ; 2) a
magtárakban egy rakáson levő gabonaszemeknek
lapáttal való össze-visszahányása, hogy meg ne
dohosodjék. -fö, 1. Gabnafej.
Gabona-föld, fn. gabnatermesztésre szánt, arra
alkalmas, v. gabonával bevetett föld. gyüjtés,
fn. 1) learatott gabnáknak gereblyével, kézzel
való ősszeszedése és boglyákba rakása ; 2) a sze-
mes gabonának összetakarítása. -gyüjtő, fn. gab-
nagyüjtéssel foglalkozó személy. -ház, fn. a. m.
gabonatár, magtár. -kereskedés, fn. 1) gabonával
való üzérkedés ; 2) bolt, raktár, hely, hol gabonát
árulnak. -kereskedő , fn. gabonával üzérkedő
személy. -levélbogár, fn. (állatt. ) a gabona leve-
leivel élődő bogár. -mérce, fn. ált. gabona mé-
résre használtatni szokott mérték ; külön. 32 itcé-
böl álló mérték , máskép : véka. -mérleg , "fn.
mérleg, melylyel azt mérik , hogy hány fontot
nyom egy mérő gabona. -mérö, fn. 1) gabnamé-
résre használt, meghatározott nagyságu mérték ;
2) gabnaméréssel foglalkozó személy. -mérték,
-mérü, fn. mindenféle üres, öblös mérték, melye-
ket gabnamérésre szoktak használni. -moly, fn.
(állatt.) egyik éji lepe petéiből származó, s a
magtári gabonában élődő apró féreg (phalaena
tinea granella). -nemüek, fn. tb. (gazd. ) liszttar-
talmas magvú , kalászos növények. -pálinka,
fn. buzából, rozsból fözött pálinka. piac, fn. piac,
hol gabonát árulnak. rozsnok, fn. (nt.) legin-
kább a gabonaföldeken tenyésző növény, melynek
feje olyan, mint a gabonakalász (bromus) .
Gabonas, fu. 1) gabonával bevetett ; g. föld ;
2) gabonával vegyített ; g. kukorica ; 3) gabonát
termö ; g. vidék ; 4) gabonatartó ; g. zsák. —, fn.
a. m. gabonatár.
Gabona-szedő, fn. 1) a gyüjtők után elmara-
dozott gabonát összegyüjtő személy ; 2) vmely
hivatalbeli személy gabonailletőségét a falubeli-
ektől összegyüjtő személy; 3) szerzetes , aki vmely
kolostor számára gabonát koldul. -szem, fn. a
gabona- növény magja, szeme, eledelül használ-
ható része. -tár, -tárház, fn. kellöleg kideszká-
zott zárt helyiség, hol a kicsépelt (v. nyomtatott),
felszórt, megrostált gabonaszemeket tartják. -ter-
més, fn. gabonamennyiség , mely egy év alatt
termik. -termesztés, fn. gabonavetéssel, betaka-
ritással stb. való gazdálkodás, foglalkozás . -ter-
mesztő, fn. gabonatermesztéssel foglalkozó sze-
mély. -termő, mn. amiben a gabona megtermik,
gabona alá való; g. vidék. -tilalom, fn. a gaboná-
nak külföldre vitele ellen kiadott tilalom. -tiszt,
fn. katonatiszt , aki a katonaság élelmezéséről
gondoskodik. -tok, -toklász, fn. a gabonasze-
meket a kalászban takaró, hártyavékonyságu
hüvelyke. -uzsora, fn. 1) uzsora, melynél fogva
vki szük időben oly feltétel alatt ad a szegény
termesztőnek gabonát, hogy aratáskor a kölcsön-
zött gabona kétszeresét, háromszorosát stb. fizesse
Gaj
vissza ; 2) a gabonának szük időben rendkivül
magas áron árulása. -uzsorás, fn. gabonauzsorát
üző személy.
Gabona-varjú, fn. (állatt.) elvetett gabonával
élődő varjú. -vasár , fn. 1) a gabona adása, vevé-
se ; 2) hely, hol vásári alkalommal a gabonát
árulják. -verem , fn . gabonatárul szolgáló verem.
-vesztegetö , fn. a. m. kenyérvesztegető. -zsenge,
fn. uj gabona, melyet először arattak le és csépel-
tek ki. -zsizsik, fn. (állatt. ) a magtári gabonát
pusztitó zsizsik.
Gábor, tn. finév. -ka, tn. finév, Gábor kicsi-
nyített alakja. - , fn. 1. Gábormadár.
Gábormadár , fn . (állatt.) éneklő madár a
kúpcsőrüek közöl, sármány, sármalinkó, arany-
málinkó .
* Gabornya, mn. ingerkedő, patvarkodó (em-
ber).
Gabos, fn. (ållatt.) 1) sárga tollú, fekete szár-
nyu rigó ; 2) az ölyvek közé tartozó gébics nevü
ragadozó madár.
Gábri, Gábris, tn. a. m. Gábor.
Gacsal, Gacsaly, fn. tt. -t; (nt.) a zöld szöllö-
vessző savanykásízü hegye.
* Gácsér, fn. hímkacsa. * -ozik, k. hímkacsa
a nősténynyel párzik.
* Gacsiba. I. Kacsiba.
* Gacsor, fn. tt. -t ; görbe, térdben összehajló
lábu ember, kocsos, kajszos lábu.
* Gacsos, Gacsoslábu, 1. Kacsiba.
Gadnár, Gadnárfa, fn. 1) a. m. ászokfa ; 2) (b.)
az akna talajzata.
Gadóc, fn. (állatt.) az északi tengerben élő hal
a torok- lágyparások rendéből (gadus) ; közönséges,
tőke és dorsa gadóc.
Gádor, 1. Gátor.
Gága, fn. (nt.) zöldesíku sárgavirágu növény a
liliomfélék közöl (gagea).
Gagát-kö, Gagát-szén, fn. (ásványt. ) fényes
törésü földi szurok, mely dörzsölés által, mint a
pecsétviasz, villanyossá leszen.
* Gágó, fn. 1) bamba, bámész ember ; 2) a do-
hányfüzért száritásközben tartó fahorog ; 3) a. m..
gólya.
Gágog, k. 1) a lúd sajátos gá, gá hangján szól ;
2) á . ě. élesen, fülsértöleg kiabálva beszél. Innen :
Gágogás, fn.
Gagy, fn. 1) a kis gyermek érthetlen hangja ;
2) a részeg ember érthetlen hebegése ; 3) a. m.
lakoma.
* Gagya, fn. a. m. gatya.
* Gagyatol, 1. Gögicsél.
* Gagymat, fn. gyorsan, roszul fözött, koty-
vasztott étel. * -ol, cs. elhamarkodva, roszul főzi ,
kotyvasztja az ételt.
Gagyog, k. 1) a kis gyermek némely hangot
kimond, érthetlen hangokat ad ; 2) á. é. hebegve
érthetetlenül beszél. Innen : Gagyogás, fn.
* Gagyos, mn. ittaság miatt hebegö. Innen :
Gagyosság, fn. * -odik, k. megittasodik, gagyossá
leszen. Innen : Gagyosodás, fn.)
* Gagyul, k. a. m. gagyosodik.
* Gagyula, fn. ostoba, bámész ember.
* Gaj, fn. tt. -t ; 1) a. m. galy; 2) a. m. gö-
röngy.
Gaják, Gajákfa, fn. (nt.) délszaki gyógyerejű
növény (guajacum officinale). -festvény, fn. ga-
 Gaj 446 Gal

jákfából készitett festvény. -vonat, fn. a gajákfa | intézett enyelgő megszólitás ; kis galamb ! édes
gyógyerejű kivonata. kedves galambom !; 2) külön. vkinek kedvese,
* Gajd, fn. 1) jó kedvből származott, lármás szeretője ; galambjával sétál ; (népd.) csinosítom
örömhang ; lakodalmi gajd ; csúfos gajd; 2) rög, magamat, várom a galambomat.
göröngy. -ász, k. tele torokkal kiáltoz.
* Galamb-áros, fn. galambokkal kereskedő sze-
Gajdina , fn. zsiron sütött higas tojásétel, mély.
rántotta. Galambász, fn. tt. -t ; 1) galambokra vadászó
Gajdol, k. jó kedvében lármás hangon énekel, személy; 2) galambokra felügyelő személy. —, k.
kornyikál; á. é. a) sír, bög ; b) dudál. Innen : Gaj- galambot fogdos, galambokra vadász.
dolás, fn. Galambász-ölyv, fn. (állatt .) galambokat el-
Gajdos, mn. bortól jó kedvő, kissé ittas. -odik, fogdosó, s azok husával élő ölyv. -sólyom , fn .
Gajdul, k. ittassá, bortól jó kedvűvé leszen. galambfogásra betanított sólyom madár.
Gajgoma, 1. Gajdina. Galamb-begy, fn. 1) a galamb begye, gyomra ;
Gajmó, Gamó, 1. Kajmó. 2) á. é. (nt.) vadon tenyésző, apró levelü tavaszi
* Gajos, mn. göröngyös, röges. saláta. -búg, fn. galambok számára az udvaron
* Gal, fn. tt. -t ; kidőlt fa az erdőn. felállitott, v. az eresz alá készitett, minden pár
Gál, tn. finév. részére külön rekeszekkel ellátott házikó. -csók,
Gála, fn. ált. mindenféle tárgy, melyet ün- fn. a hím és nö galamb csókja, midőn csőreiket
nepélyes alkalommal használnak ; gála hintó; egymás szájába veszik ; á. é. fájós-, édes csók.
külön. ünnepélyes alkalommal használtatni szo- -dúc, fn. a. m. galambbúg. -fi , fn. kis, fiókgalamb.
kott díszöltöny; gálában jelenni meg valahol ; gá- -fü, 1. Galamboc .
lába öltözködni. Galamb-gerely, fn. (nt.) a gólyaorrok közé
* Galabógyi, 1. Gagyula. tartozó növény (geranium rotundi folium). -ház,
Galacs, fn. 1) különféle anyagból készitett kis fn. a. m. galambbug; (szój.) szegény úrnak galamb-
golyócska ; külön. a. m. lapdacs ; 2) (állatt.) csuka- ház a mészárszéke.
fajú tengeri hal, kis gadóc. -ér, fn. tt. -t ; agyag Galambi , mn. galambhoz illő ; g. szelidség,
golyócska. -in, fn. tt. -t ; 1 ) a. m. lapdacs ; 2) a. együgyűség.
m. galacs. -inhajtó-cserebüly , fn. cserebily, Galambica, fn. (kics.) kis galamb ; á. é. ked-
mely a marhaganéjt apró golyócskákká alakítja. veske, édeske, kis szerető
-öntés, fn. apró, ón golyó készités. Galamb-kosár, fn. galambok számára készi-
Galád, mn. 1) csúnya, ocsmány, mocskos, pisz- tett kosár, melyben azok fészkelnek ; (km.) nem
kos, szennyes ; 2) á. é. alávaló, jellemtelen. Innen : galambkosár a világ, másutt is megél az ember.
Galádság, fn. Galádul, ih. -láb, fn. 1) a galambféle madár lába ; 2) (nt.) a
Galagógyi, 1. Gagyula. gólyaorrok közé tartozó növény.
Galagonya, fn. (nt. ) veres, savanykás bogyóju, Galamboc, fn. (nt.) máskép vasfünek neve-
vadon termő cserjenövény (rubus caninus, spine- zett gyógyerejű növény ; szapora g. (verbena
olus, rhamnus) ; továbbá ezen növény vörös bo- officinalis).
gyója, gyümölcse ; barkóca-, csere-, lisztes galago- Galambos , fn. tt. -t ; a. m. galambbúg. , tn.
nya; galagonyát enni ; (szój . ) máskor galagonyán finév, Columban.
is kapna, most csak turkál benne ; egyik kökény, má- Galamb-sikkantyá, fn. (nt.) kék virágu nö-
sik galagonya. -özöndék, fn . (állatt.) galagonya vény a sikkantyúk közöl. -szem , fn. a galamb-
levelein élődő apró bogárfaj . - pillangó, fn. (állatt.) féle madár szeme; á. é. epedő, szerelmes pillantá-
galagonya fákon tenyésző hernyókból lett pil- sokat vető szem. -szín, fn. és mn. vörhenyesbe
langó. játszó zöld szín. -színü, mn. a. m. galambszín.
Galagonyfa, fn. (nt.) a. m. cseregalagonya. -szó, szólás, fn. a galambféle madár turbékoló
Galagy-betü, fn. a szláv népek által használt hangja. -virág, fn. (nt.) a. m. harangcámoly.
régi illir betü. Galamó, fn. (nt.) sokhimesek és sokanyások
Galagyol, k. a. m. gagyog. közé tartozó, kehelytelen virágu növény (isopy-
Gála-hintó, fn. címerrel és más diszitmények- rum).
kel ellátott hintó, melyet a nagyurak, fejedelmek Galand, fn. cérnából, lenböl, bársonyból szö-
ünnepélyes alkalomkor szoktak használni. vött keskeny szalag ; galanddal kötni le haját;
Galaj, fn. tt. -t; (nt.) a négyhímesek és egy- galandot viselni fejkötőjén.
anyások közé tartozó sokfajú növény ; erdei-, ke- ? Galandárok , fn. tb . (állatt.) igen elnyúlt
resztes-, puha-, ragadó- , tejoltó- , " tóparti-galaj | testű, apró, v. semmiféle pikkelyekkel nem fe-
(galium). dett halcsalád a csontosok osztályából (Band-
Galamb, fn. (állatt.) különféle színü tollazattal fische) .
biró ismeretes madár, végefelé horgadt gyönge Galand-árus, fn. galandot áruló személy. -fé-
csorral ; vad-, koronás-, bóbás-, örves- v. székács- reg, fn. (állatt. ) az állat és ember beleiben élő
galamb, gerlice-, kacagó-, gatyás-, páva-, sziklás- , lapos fehér giliszta ; hosszúizü-, kurtaizü-galand-
házi-, borzas- , posta- , spanyol- , török galamb ; féreg. -kereskedés, fn. 1) galandokkal, szalaggal
(szój .) tipeg, topog , mint a tojó galamb ; nincs valoő üzérkedés ; 2) bolt, bódé, hol galandot árul-
epėje, mint a galambnak, semmiért sem haragszik ; pak. -müves , fn. galandszövéssel foglalkozó
szelid, mint a galamb ; ősz, mint a galamb ; gömbö- iparos.
lyü, nint a töltött galamb : szereti, mint galamb a Galandóc, 1. Galandféreg.
búzát ; (km.) senkinek sem repül szájába a sült ga- Galandos. mn. 1 ) galanddal felszerelt, feldi-
lamb, tétlenül senki sem boldogulhat ; szelid a szitett ; g. fejkötő; 2) galandot tartalmazó ; 9. bolt.
galamb, mégis van epéje ; á. é. 1) nökhöz , leányokhoz Galanga, fn. (nt. ) délszaki növény, melynek
 Gal 447 - Gal

gyökereit hasmenés ellen gyógyszerül használják. | galléromnak sem hiszek ; gallér alá pök, megszé-
-gyökér, fn. a galanga növény gyógyerejű gyö- gyenít, megront; nem tölti galléra mellé a bort,
kere. hanem torkába; ráncos, mint a gallér, kerekes,
Galangoló, fn. (gép.) a malomszitát, v . pitlit mint a taller ; 2) felöltök , kabátok, köpeny, ing
mozgató gerendely. felső részén levő különböző szélességü hajtóka ;
Gála-öltözet, fn. díszöltözet, melyet ünne- bársonygallér, prémgallér, inggallér ; 3) köpönye-
pélyes alkalmakkor szoktak felvenni. -ruha, fn. gek, budák stb. hátulján a hajtóka alól lecsüggö
a gálaöltözethez tartozó egy- egy darab ruha. különböző hosszaságu s a derekat elfedő keline-
Galáz, fn. 1) (nt.) az egylakiak közé tartozó darab ; bundagallér ; kerek gallér ; százgalléru kö-
növénynem (zanichellia palustris) ; 2) folyam peny, régi divatú köpeny, melynek több gallérja
partjain összehányódott mindenféle giz-gaz. volt és pedig az alsó leghosszabb, a többi pedig
Galbán, fn. tt. t; méhbajok ellen használ- mindig rövidebb-rövidebb volt ; gallér köpeny,
ható aethiopiai gyanta (galbanum). gallérhosszaságu, kerek aljú köpeny ; á. é. szabó-
* Galéta, fn. kis bödön, melyben sajtot, juh- gallér, széles metélt tészta ; fagallér, a rabok nya-
turót tartanak. kát szorító fabékó ; 4) (nt. msz.) a virágzatot
Gálga, fn. pillangóalakú virágokkal diszlő dél- keritő apró zöld levelek.
szaki növény (Galega) . Gallératlan , mn. gallér nélkül való , amire
Galiba, fn. 1) kis kunyhó, putri ; 2) nehézség, nincs gallér varrva.
akadék, a dolog folyamatát akadályozó vmi ; sok Gallér-bör, fn. téli ruha gallérjának való bőr.
galibám van ezzel a gyermekkel ; 3) akadékoskodás ; -föld, fn. csücsökben végződő szántóföld.
ne csinálj nekem itt galibákat. Gallérka, fn. 1) kis gallér ; 2) (nt. ) alakjára
Galibálkodik, k. a. m. galibáskodik. nézve a gallérral egyenlő, azonban ez a virágzat
Galibás, mn. tt. -t, v. -at ; 1) sok veszödség- egyes részei közelében vagy alatt szokott állani.
gel, akadályokkal járó ; g. utazás ; 2) galibát csi- Galléros, mn. 1 ) gallérral ellátott ; g. köpeny;
náló, akadékoskodó ; g. ember. Innen : Galibásan, 2) akinek gallér van a nyakán ; g. leány; 3) (nt.)
ih. -kodik, k. nehézségeket támaszt, akadékos növény, melynek virágzatát apró levelek kerítik.
kodik, galibát csinál. Galléroz , cs. 1) vmely ruhára gallért varr ;
Galibátlan, mn. a. m. nem galibás. inget g.; 2) (ép. ) a falat felső párkánynyal látja el.
Gálic, fn. (ásványt. ) féméleg- és kénsav-vegyü-- at, fn. (ép.) a fal felső párkánya.
lék ; réz-, v. kékgálic ; vas-, v. zöldgálic; termék- Gallérozó, fn. (nt. msz.) mikor a levél válla
gálic (Vitriolum). köröskörül a száron által nőtt egy darabba.
Gálic-al, fn. gálicfőzéskor a fenékre leült vör- Gallóka, fn. tt. -kát ; 1) a. m. hinta ; 2) lógo-
henyes csapadék. -csap, fn. jégcsaphoz hasonló nyos szivattyú.
alakú termékgálic. -ére, fn. gálicot tartalmazó Gallókáz, k. a. m. hintáz.
érc. -föld, fn. gálicot tartalmazó föld . -fözés , fn. Gally, fn. a fának vékonyabb ága, a törzsböl
1) a gálicnak különféle módon való készitése ; 2) kinövö vastag ág hegye ; zöld gally ; száraz gally;
épület, hely, hol gálicot készitenek. -fözö, fn. gallyat szedegetni.
gálicfőzéssel foglalkozó személy. -hamu, fn. a. m. Gállya, 1. Gálya.
gálicpor. -huta, fn. huta, épület, melyben gálicot Gallyadzik, k. a fa vékonyabb ágakat, gallya-
készítenek . kat hajt. Innen : Gallyadzás, fn.
Galicia, fn. az osztrák birodalom egyik éjszaki Gallyas, mn. 1) gallyal biró, gallyal fedett ; g.
tartománya, mely hajdan Lengyelországhoz tar- fa ; g. házikó ; 2) gallyakból álló ; g. tüzifa. -odik,
tozott; határai : északról nagy Lengyelország, -ul, k. gallyakat hajt, gallyat kap.
délről Magyarország, nyugatról Schlézia . Gallyaz, cs. a fa gallyait levagdalja. Innen :
* Galicka, 1. Kalicka . Gallyazás, fn. -at, fn. 1) vmely fának lombjai ösz-
Gálickovand, fn. (ásványt.) gálicot tartalmazó szevéve ; 2) zöld gallyakból készitett sátor, guny-
kovand. -kö, fn. a. m. gálic. köves, mn . gálic- hó . -ik, k. a. m. gallyadzik.
kövel vegyített, azt tartalmazó ; g. viz. -lél, fn. a. Gally- ernyö, fn. gallyakból készitett ernyő .
m. gálic-szesz. -nemü, mn. gálic tulajdonságával -fa, fn. vékonyabb ágakból, gallyakból álló, tüzelő
biro. -olaj , fn. folyó állapotban levő kénsav (aci- fa. -fedél, fn. sátornak házikónak zöld lombokból
dum sulphuricum) ; édes gálicolaj (oleum vitrioli készült fedele. -levél, -termölevél, fn. (nt. msz.)
dulce) . fa törzséből, v. vastagabb ágából kinövő levél.
Gálicos, mn. gáliccal vegyített, kevert. mely gallyá növi ki magát. -tetö, fn. a. m. gally-
Gálicpor, fn. a vasgálic elégése után fenmaradt fedél.
vörhenyes por. -salak, fn. a. m. gálical. -sav, fn. Gálma , fn. (ásványt.) a cink egyik faja,
gálicból nyert sav. -szesz, fn. gálic készitésénél cinkpát.
nyert szeszes folyadék (spiritus vitrioli). -viz, fn. Gálna, fn. (nt.) öthimesek és egyanyások közé
1) viz, melyben gálicot föznek ; 2) (b.) viz, mely tartozó növény, melyet mellbajok ellen szoktak
gálic- savban feloldott részeket tartalmaz , ce- használni (pulmonaria). -fa, fn . (nt. ) vadou tenyé-
mentviz. sző cserjenövény, melynek bogyóit némely mada-
Gallér, fn. tt. -t ; 1 ) fodros szélü, vászon, rak nagyon szeretik (sorbus aucuparia) . -fü, fn.
patyolat, selyem ruhadarab, melyet alsó kendő a. m. gálna.
helyett a nyak köré keritenek ; gallért hímezni ; Galóca, fn. 1) ( állatt.) kékes hátu, ízletes húsu
vászon , csipke gallér ; (szój.) galléron ragadni hal a pisztrángok közöl (salmotrutta) ; 2) (nt.) min-
vkit; sem ingem, sem gallérom, nem érdekel en- denféle gomba, amely fejének alsó része levelekre
gem : nincs galléromhoz varrva, v. kötve, el lehe- van osztva ; egyenlő-, gúnyás-, hánytató-, keserű -,
tek nála nélkül ; csak gallérja is alig maradt ; lefutó-, légyölő-, perces-, sárgazöld-, szekfü-, tövis-
 Gal 448
alj- , vargánya-, vöröstönkű- , violaszín-, vörösgalóca
(Agaricus).
* Galos, mn. tt. -t, v. -at ; hidegvette, megfa-
gyott, hideg által elfonyasztott (szölövessző) .
Gálos, tn. finév, máskép : Gál.
Galuska, fn. a. m. haluska.
Galvan-erö, fn. (ttan .) villanydelejes erő, mely
különféle testek, különösen horgany és réz érint-
kezése által jö létre és működésbe. -lánc, fn.
köszvényes bajok ellen használtatni szokott vil-
lanydelejes lánc.
Galvános, mn. (ttan.) galvánerővel biró, ami-
ből galvánerő fejlik ki. -ság , fn. (ttan. ) 1) vminek
villanydelejes állapota ; 2) a. m. galvánerő ; 3) a
természettan azon része, mely a villanydelejt tár-
gyalja.
Galván oszlop , fn. (ttan .) réz és horgany
korongokból álló oszlop, melyből galvánerőfej-
lik ki.
Galvanoz, cs. bizonyos testekből villanydelejes
eröt fejt ki, galvánossá tesz vmit.
Galy, 1. Gally.
Gálya, fn. 1) (haj.) hajdan a Földközitengeren
legszokottabb, könnyű hajófaj, mely evezőkre és
vitorlákra is alkalmas volt, és melynek személy-
zete 800-1000 emberből állott. Most már csak
gonosztevők büntető-helyéül használtatik ; gályán
utazni ; gályára itélni vkit ; 2) gyöngébb káromko-
dás ; törte biz a gálya (K. L.).
Galyabit, cs. vmit nagyából, roszúl csinál meg.
Innen : Galyabítás, fn.
Gálya-csiga, Gályaga, fn. (állatt.) a vizszinén
uszkáló tengeri csigafaj (nautilius). -ganes, fn.
(állatt.) a hajók aljába felcsimpeszkedő, paizsos
fejü tengeri hal a torok-lágyparások rendéből
(echeneis naucrates). kapitány, fn. vmely gá-
lyán parancsnokló kapitány. -medve, fn. (vad.)
teljesen kifejlödött, örvös medve. -nagy, fn. a
gályán parancsnokló legfőbb tiszt, gályakapitány.
Gályár, fn. (állatt.) vezető g., a Középtengerben
élő hal a tinek családja és a melltüskeparások
rendéből (naucrates ductor).
Gályarab, fn. gályahúzásra, azon való evezésre
itélt rab. -ság, fn. némely tengermelléki tarto-
mányokban divatozó büntetésnem, gályán eltöltött
fogság.
Gályás, mn. gályával biró, akinek gályája van.
Galyfa, fn. (erd.) galyakból álló tüzelőfa.
* Galyho, fn. kövek fejtésére, vágására hasz -
nálható kézi eszköz .
Galyiba, 1. Galiba.
Galy-tető, fn. zöld galyakból csinált sátortető.
* Gám, fn. a. m. gyám, támasz.
Gamandor, fn. tt. -t; (nt.) több fajú növény-
nem, melyhez a fodorka, nárdus gyökönke stb.
tartozik (teucrium).
Gamaró-kö, fn. (ásványt. ) a köásványok egyik
faja.
* Gamasz, 1. Kamasz .
* Gamat, fn. piszok, mocsok, szemét. - , mn.
1) piszos, mocskos ; 2) á. é. nyers, faragatlan,
durva. Innen : Gamatság, fn. Gamatul, ih. -lé, fn.
a. m. moslék. * -ol, cs. mocskol, piszkol, sze-
metel.
* Gamba, fn. pittyedt , széles szájszél, ajak.
Innen: Gambás, mn.
- Gan
* Gambács, fn. felül nyilással, a fülén csecs-
csel ellátott cserépkorsó.
Gamó, fn. 1) egyik végén befelé horgadt rúd,
v. bot, melylyel felülről lefelé, v. alulról felfelé
lehet egyet-mást nyujtani ; 2 ) kóros, v. elvágott
láb kiegészitéséül szolgáló faláb, mankó ; (szój .)
gamón jár, nagy szókat használ beszédében. In-
nen : Gamós, mn.
Gamócs, fn. (kics.) kis, rövid gamó, kampó.
Gamól, 1. Gamóz.
* Gámor , fn. tt. -t ; könnyen összedülhető,
gyönge kerités.
Gamóz, cs. 1) gamóval ellát, felszerel vmit ; 2)
gamóval le- v. felhúz ; 3) (alj .) növel nemileg
közösül.
Ganaj, fn. tt. -t ; ált. az ember, v. állat végbe-
lén kitoluló bélsár, szar ; (km.) feltalálod büzén a
ganajt ; külön . 1) a kérödző házi állatok és lovak
ürülete, mely kellöleg megérve a müvelés alatti
földek kövéritésére használható ; érett ganaj, a)
trágyául használható sok ideig állott ganaj ;
ganajat hordani a földre ; ökör-, tehén-, ló-, juh-
ganaj; (km.) legjobb ganaj az , melyet a gazda
saruján hord ki a földre ; érett ganaj, öreg leány
hamar hasznot hajt; csunya a ganaj, de szép cipó
terem utána; az ó ganajt ne piszkáld; b) (alj .) nagyon
érzékeny ember, aki mindjárt bántva érzi magát ;
c) ȧ. é. (alj . ) némely vidéken a neveletlen, durva
köznép igy csufolja az izraelitát ; 2) (b .) vmely
érc salakja ; vasganaj.
Ganaj-bogár, în. (állatt.) 1) ganajban élő bo-
gár ; 2) a. m. szartúró bogár. -cserebüly, fn.
(állatt.) cserebogárfaj , mely a marhaganéjból apró
golyócskákat készit, s ezeket télre elrakja. -föld ,
fn. elrothadt növényrészeket tartalmazó kövér
föld. -füst, fn. meggyújtott tőzeg füstje. -galóca,
fn. (nt.) ganajdombon tenyésző galócafajú gomba.
-gamó, fn. a ganaj szétteregetésére, v. összekot-
rására használható gamós eszköz. -gomba, fn. a.
m. ganajgalóca.
Ganajhányó-lapát, fn. fa-, v. vaslapát, mely-
lyel a ganajt szét-, v. összehányják. -villa, fn.
vasvilla, melylyel a ganajt összehányják, v. a föl-
deken szétteregetik.
Ganajhordó, mn. 1) ganajnak a művelés alatti
földre való kihordásával foglalkozó ; g. béres ; 2)
ganajhordásra szánt, alkalmas ; g. szekér. -, fn.
ganajhordással foglalkozó személy.
Ganajlat, fn. az állat, v. ember végbeléből ki-
toluló bélsár.
Ganaj -lé, fn. az érett ganaj leve. -csorga, fn.
csatorna, melyen a ganajlé elfoly.
Ganaj -légy, fn. (állatt.) ganajdombokon tenyé-
sző légyfaj .
Ganajlik, k. beleiben levő sárt a végbeleken
kinyomja. Innen : Ganajlás, fn.
Ganajóc, 1. Galacsincserebüly.
Ganajol, cs. a. m. ganajoz.
Ganajos, mn. 1) ganajjal kövéritett ; g. föld;
2) ganajjal beszennyezett ; g. öltöny ; 3) ganaj-
tartó ; g. gödör. Innen : Ganajosan, ih.
Ganajoz, cs. 1) ganajjal hint, kövérit vmit ;
földet q.; 2) ganajjal bemocskol, beszennyez. In-
nen : Ganajozás, fn. Ganajozott, mn.
* Ganár, fn. tt. -t ; a. m. gunár.
* Ganca, fn. megfőtt kukorica- , v. árpalisztből
szakgatott haluska ; túrós ganca.
 Gan 449 - Gar

* Ganei, fn. a. m. gunár. annyiban különbözik, hogy az egyes virágok por-

Gánes, fn. ált. a menést gátló akadály ; külön. honai össze vannak benne növe (calathium).
1) vkinek alsó lábszárunkkal az inába adott vá- * Garabó, Garaboly, fn. két fülü, hengerded
gás, v. a lábszárnak a menő elébe tartása, hogy kosár.
ez elessék ; gáncsot adni vkinek ; gáncsot vetni vki * Garabolyka, fn. kis kerek kosárka.
lába elé; á. é. a legjobb hadakozónak is gáncsot vet Garabonca, fn. 1) mások megrontására gya-
néha a szerencse (Vir. B.) ; 2) görcs, csomó ; gáncs a korolt ördögi mesterség , melynélfogva vki, a
fában ; gáncsot kötni a cérna végére ; 3) á. é. hiba ; babonás nép hite szerint, jégeső stb. előidézésére
mindenben gáncsot talál, mindent ócsárol ; nincs képesnek tartatik ; 2 ) akadékoskodás, házsártos-
senki gáncs nélkül ; 4) (haj .) behorgasztott fa-, v. kodás.
vaskampó, melylyel vmibe kapaszkodni, v. vmit Garaboncás, Garabonciás, Garaboncos, fn.
fel-, v. lehúzni lehet. Innen : Gáncsos, mn. Gán- 1) a babonás nép hite szerint tizenhárom iskolát
csosság, fn. végzett deák, ki sárkányon jár és forgószelet tá-
Ganesa, fn. (állatt.) hal a torok-lágyparások maszt, kivált ha, ahol kéreget, tejet és kását nem
rendéből, mely hasparáinál fogva hozzászíhatja adnak neki ; 2) akadékoskodó, garázda ifjú, v.
magát sziklákhoz, v. egyéb tárgyakhoz ; hajókötő férfi.
g., a. m. gályagáncsa; kis g. (echeneis remora). Garaboncás-diák, fn. a. m. garaboncás ; (szój.)
Gáncs-hal, fn. a. m. gályagáncs. jár, mint a garaboncás- diák. -kodik, k. akadékos-
Gáncsol, cs. 1) vki utjába akadályokat gördit ; kodik , garázdálkodik , házsártoskodik. Innen :
külön. vkinek gáncsot ad, vet; 2) csomót köt a Garaboncáskodás, fn.
cérna végére ; 3) á. é. gáncsot, hibát talál vmíben, Garad, 1. Garat.
roszal, hibáztat ; gáncsolni vki viseletét. Innen : Garád, fn. 1) földböl, v. cserjebokrokból ké-
Gáncsolás, fn. Gáncsoló, mn. és fn. -at, fn. vmit szitett kerités ; (szój .) garád alatt halni meg, elha-
hibáztató, roszaló szó, beszéd. -ódik, k. minden- gyatott állapotban, minden gondviselés nélkül ;
ben hibát, gáncsot talál, kifogásokat tesz, akadé- 2) vminek elzárására szolgáló, földböl hányt töl-
koskodik. Innen : Gáncsolódás, fn. Gáncsolódó , mn. tés, gát. Innen : Garádos, mn.
Gáncsos, mn. 1) hibás, akiben, v. amiben hiba Garádies, fn. (ép.) a. m. lépcső.- köz, fn . emeletes
van ; 2) mindenben hibát kereső ; 3) amin csomó, épületekben tér, mely egyik lépcsőosztályt a má-
görcs van. Innen : Gáncsosság, fn. -kodik, -kodás, siktól elválasztja. -os, mn. lépcsővel ellátott; g.
I. Gáncsolódik, Gáncsolódás. padlás ; á. é. nem sima, az egyik helyen kiebb
Gáncstalan, mn. hibátlan, amiben nincs semmi álló, mint a másik helyen ; g. nyirásu haj. Innen :
gáncsolni való. Garádicsosan, ih.
Ganéj, Ganéjos, Ganéjoz, 1. Ganaj, Ganajos, * Garádja, fn. a. m. garád.
Ganajoz. Garádol, cs. 1) föld-, v. sövénykeritéssel kerit
* Ganga, mn. görbe, tertyedt (láb) .—, fn. kes- vmit ; 2) töltéssel elzár ; folyamot g.
keny női vászonkötény ; (szój .) hugyos pára ülj * Garággya, fn. a. m. garádja.
fel a gangára, majd elviszünk Rédére ködmönt kö- Garagulya, fn. hosszú falábak, felül hónali
szörülni , ezzel szokták csúfolni, aki az ágyba mankókkal, középtáján pedig lábtartókkal ellátva.
hugyozik. Garagulyáz, k. hosszú falábakon, garagulyán
* Ganga-láb, fn. görbe, tertyedt láb. jár.
Gangos, mn. tt. -t , v. -at ; büszke, kevély, ki- * Garál, k. 1) folyton beszél, fecseg. locsog; 2)
mért léptekkel menö ; g. ló, hattyú; (szój.) gangos, vmely művet birál.
mint a páva. - fn. * a fürészmalom egyik része. * Garangy, 1. Göröngy.
Gánica, 1. Ganca. * Garangyikos, mn. a. m. göröngyös.
Gantár, fn. tt. -t ; a. m. ászokfa; (szój.) á. é. Garas. fn. tt. -t; a nem rég múlt időben divat-
gantáron fekszik, nagy beteg ; gantáronjár, alig ból kiment ércpénz, melynek értéke három kraj-
Ïézeng a betegségtől. -fa, fn. a. m. ászokfa. cár, vagyis a forintnak huszadrésze volt ; réz g.;
* Ganya, fn. 1) nagyából összefont sövény, vé- ezüst g.; (szój .) megy belé (a bor), mint bőgőbe a
kony kerités ; 2) hajlékony vesszö ; 3) a. m. gánya- garas ; nincs egy garas ára esze ; letette a garast,
bogyó ; (népd.) utcu bizony megérett a gánya, rajta a sor, pl . szólani ; garasa sincs, mégis kevély;
engem szeret a kend barna lánya. -bogyó, fn. a ha garas van szájában, még sem ér egy pénzt, hit-
gányafa gyümölcse. -fa, fn, (nt. ) veres bogyóju, vány, haszontalan ember ; neki is három krajcár
keritésül is használható cserjenövény. -fü, fn. (nt.) | egy garas ; sok kézenfordult meg, mint a kopasz ga-
a. m. Szófiazsombor. ras; segits rajta jó garas, ne légy görbe se varas;
* Gányó, fn. tt. -t ; 1) vén asszony, banya ; 2) (km. ) egy garas éles, két garas fényes ; jobb a sűrü
a. m. dohánykertész ; 3) a. m. majoros. garas, mint a ritka forint ; mit garason vehetsz, ne
* Gányol, cs. 1) nagyjából összefont sövény- adj érte tallért ; legjobb garas az, melyen tallért
nyelbekerit ; 2) vmit imigy-amugy felépit ; 3) vmit válthatni ; jó garas, melyen aranyat nyerhetni ; á. é.
összeböngész, összetarlóz.
barátgaras, a. m. isten fizesse meg; barátgarassal
Gar, fn. tt. -t ; büszke fenhéjázás, elbizott- fizetni vmit; fagaras, értéktelen vmi ; (alj.) * uj-
ság;
ros, mn.(szój.) nagy garral beszél, jár. Innen : Ga- garas, alfelnyilás. -os, mn. garast érő, v. annyiért
Gar, k. a. m. gór. vett; g. cipó ; (szój.) rátartja magát, mint polturás
* Gara, fn. 1) gyors, locsogó beszéd ; 2) elbi- malac a garasos kötélen..-, - fn. garas értékü pénz-
zottság, büszke fenhéjázás ; 3) vmely müvet biráló darab. * Garasz, fn. tt. -t ; fütisztitó, horoló kapa.
személy, kritikus. * -ol, k. az utszélen levő füveket garaszszal nye-
? Garab, fn. (nt. ) virágzat, mely a gombtól | segeti le.
Ballagi szótár. 29
 Gar 450 Gát

Garat, fn. 1) felül terjedelmes, öblös nyilásu, lostorainak elüljárója. -ság, fn. 1) gárgyáni hiva-
lefelé arányosan keskenyedő, alúl csaknem csúcs- tal ; 2) a gárgyán szobája.
ban végződő s kis nyilással ellátott faedény, Gárgyáz, cs. gárgyával ellát, körülkerit. -at,
melybe a malomban örlés végett a gabonát fel fn. ált. kerités, garád ; külön. kutkerités.
szokták önteni ; egy mérő gabonát önteni a garat- * Gariga, 1. Karika.
ra; most járja, már lejárta a garat ; 2) á. é. (bt.) * Gárinca, fn. magas, nyulánk leány.
nyelcsöfő, nyeldeklő ; (szój .) felönteni a garatra, Garmada, fn. (gazd.) kicsépelt, v. kinyomta-
leinni magát ; jó garat mindent lejár, jó gyomor tott s szalmájától nagyából megtisztított, de szó-
mindent megemészt ; mindene lejárt a garatján, ratlan gabonarakás ; felszórni a garmadát.
mindenét elitta. Garmadál, Garmadáz, cs. garmadába hány,
Garat- ág, fn. (bt.) a bolygidegböl a fejgyám tá- rak.
ján lefelé induló s a középső meg az alsó kortyan- * Garnáes, fn. az erdei fákról lehullott száraz,
tókban végződő ág (ramus pharyngeus). -emelök, tüzelni való ágak ; garnácsot szedegetni.
fn. tb. (bt.) a garatür módosulását eszközlő izmok. * Garnyatag, fn. agg szüz, vén leány.
-fiók, fn. a garat alján levő fiókocska, melyből a Garol, k. sáron, vizen keresztülgázol ; külön.
garatra öntött gabona aprónként hull a kő alá. garagulyán jár.
-fogó, fn. (seb.) torokbajoknál használtatni szo- Gartat, k. oldalogva, fartatva , féloldalra
kott fogóféle sebészi eszköz. -gerely, fn. (seb.) a megy ; (szój .) belé gartatni vmibe, hivatlanul bele-
torokbajokban tett műtözésnél használtatni szo- szólni.
kott hegyes sebészi eszköz. -gyik, 1. Torokgyík. Gáspár, tn. finév ; á. é. a. m. kukac ; Gáspár
Garat-horog, fn. (seb.) a torokbajoknál hasz- van a sajtban, kukacos.
náltatni szokott horogféle sebészi eszköz. -metesz. Gåt, fn. tt. -at, v. -ot ; tb. -ak, v. -ok ; 1) (viz-
fn. (seb.) éles eszköz, melylyel a torok mütözésé- ép.) vizáradás ellen emelt föld- , kö-, v. földdel
nél szükséges metszéseket szokták tenni. vegyes rőzse-töltés ; gátat emelni a folyam part-
Garatos, mn. 1) garattal ellátott, felszerelt ; 2) jára ; zsilipes gát, melybe csatorna van csinálva ;
ami a kellő mértéket megüti. (szój.) á. é. vkit túltenni a gáton, tönkre juttatni ;
Garat-szor, fn. (bt.) a torok- nyilás szükebb 2) tüskéből, cserjenövényből csinált kerités , sö-
része. -szorító, fn. (bt.) a garati izomhártyát vény ; (szój . ) megszorult, mint eb a gát között ; 3)
képező izomrost ; alsó garátszorító, mely a gög á. é. vminek folyamatát, működését akadályozó
két oldalától ; a középső garátszorító, mely a szak- nehézség ; ember kell a gátra !, olyan emberre van
csont nagy szarvától ; felső garatszorító, mely nem szükség, aki a nehézségekkel megküzdeni képes ;
mindjárt felül, hanem kevéssé mélyebben kezdő- ember ő a gáton, derék ember, ki a nehézségektől
dik (constrictor pharyngis). -taszitó , fn. (seb .) a nem riad vissza ; gátat vetni vminek, a. m. akadá-
torokbajoknál előforduló műtözésekben használ- lyozni, megszüntetni ; gátat vetni a visszaélésnek ;
tatni szokott tompa végü sebészi eszköz. 4) (bt.) az alfelnyilás és a szeméremtest közötti
Garattyol, 1. Karatyol. rész (perinaeum) ; (szój . ) az étel elcsapta a gátat,
Garat-ür, fn. (bt.) a nyelcsö hengerded ürege. hasmenést okozott ; gát harántizmai, izmok, me-
-ütér, fn. (bt. ) a nyelcsön átvonuló ütér. lyek a húdszöktető mellett két oldalt fekszenek
Garat-váló, fn. (gép.) a cséplö-, v. rostáló gép (M. transversi, perinaei). Innen : Gátos, mn.
garatja aljában levő válóképü csatorna, melyen a Gát-ali, mn. (vizép .) gátali- ágyazat, az áradás
szemek keresztültolulnak. ellen emelendő töltés alapjának kirakata.
Garázda, fn. és mn. 1 ) † házsártoskodás, ve- Gatárka, fn. (nt.) a kölesek közé tartozó nö-
szekedés ; 2) házsártoskodó, veszekedő, akadé- vény.
koskodó személy. Innen : Garázdaság, fn. Gát-biró , fn. tengerpartokon a gátak miatt
Garázdálkodik, k. akadékoskodik, veszeke- támadt peres ügyekben itélő bíró. -esavar, fn.
dik, házsártoskodik. Innen : Garázdálkodás , fn. (gép.) csavar, melynek ki- v. becsavarása által
Garázdán, ih. házsártoskodva ; garázdán viseli lehet a gép működésének gyorsaságát szabályozni.
magát. -daganat, fn. (kórt. ) daganat az alfelnyilás és
Ğarázdás, mn. házsártos , veszekedő termé- a szeméremtest között. -épités , fn. vizáradás
szetü. elleni töltésnek földböl, rözséböl stb. való felépi-
Garázna, 1, Garázda. tése. -eresz, fn. a vizgát tetejének lejtős menete.
Garbonca, Garboncás, stb., 1. Garabonca, Ga-- erősség, fn. (eröd.) felhányt földböl készitett
raboncás , stb. sánc, erősség, földvár. -fa, fn. vámok, hidak, utak
Garda, fn. (állatt.) a Balatonban tenyésző szál- bejárásánál levő, kinyitható s becsukható korlát.
kás, sovány hal (clupea alosa) ; á. é. sovány, -fal, fn. az áradás ellen köböl épitett fal a folyam-
szikár ember. v. tengerpartokon. -födeg, fn. (b.) 1. Torocklap.
= Gárda, fn. a. m. testőrsereg. Gát- föld, fn. (vizép .) gátkészítésnél használt
Gárd- fa, fn. (b. ) fa, melylyel a bányába való földtömeg. -föleg, fn. (vízép.) a vizgát teteje.-ház,
bejárat falát, hogy erősebb legyen,megbéllik -ozat, fn. (eröd.) bombamentesen erősitett ház a várfa-
fn. (b.) a bányába való bejárat oldalain levő ács- lak mellett. -kosár, fn. ált. földdel megtöltött
munka. kosarak, melyek az elszakgatott gátak megtölté-
Gargarizál, Gargatol, cs. szájába vett folya- sére szolgálnak ; külön. (ht.) földdel töltött magas
dékkal öblögeti torkát. kosarak, melyek az ellenség golyóit felfogják.
* Gargoncás , mn. a. m. garázda. -kö, fn. 1) gátul, akadályul szolgáló kö ; 2) á. é.
Gárgya, fn. ált. szegélyzet ; külön. kerités, vminek folyamatát, müködését akadályozó dolog ;
garád ; 2) gémes kút keritése. Inn.: Gárgyás, mn. ez volt kibékülésünk gátköve.
Gárgyán, fn. a kolduló szerzetek egyes ko- Gátlás, 1. Gátolás.
 Gát - 451
Gátló, mn. vminek gátat vető, folyamatában |
akadályozó ; g. akadályok a házasságban , melyek
a házasságot csak felmentés utján teszik lehetővé.
Gátmell, fn . (ép.) a töltés, a gát elörésze, hom-
lokzata.
? Gátna, fn. várba vezető földalatti ut (Sappe).
-kar, fn. (ht.) a. m. gátnászkar.
? Gátnász, fn. (ht.) gátnák épitésével foglalkozó
katona. -kar, fn. ( ht.) gátnákat épitö katonaság.
Gátnok. fn. (vizép.) a vizgátak állapotára fel-
ügyelő személy.
Gát-nyeset, fn. (vizép. és ht.) a gát oldalainak
lejtősitése. -nyílás, fa. a vizgáton készitett, elzár-
ható, v. felnyitható csatorna.
Gátol, cs. 1) áradás ellen gáttal ellát, felszerel ;
2) á. é. vmit folyamatában, müködésében akadá-
lyoz, hátráltat ; vkit előmenetelében g. Innen : Gá-
tolás, fn.
Gátony, fn. (ht.) kisebbszerű erődités nyilt
mezőn, mely kis csapat számára épül a végre,
hogy nagyobb osztályoknak több ideig ellenáll-
hasson.
Gátor, fn. tt. -t; 1) vas, v. farudakból, cölö-
pökből készitett kerités ; gátorral övezett udvar ;
külön. rácsozat ; ablakgátor ; 2) oszlopokon nyug-
vó, lejtős tető, eresz, mely leginkább mely bejá-
rat elött szokott lenni ; konyhagátor ; pincegátor,
a) oszlopokon nyugvó zsindelyzet a pinceajtó
elött ; b) a. m. pincetornác, pince eleje, torka ; 3)
(bt.) a mellüreget és tüdőt két részre választó
hártya. Innen : Gátoros, mn.
Gator-lob, fn. (kórt.) a mellüreg közepén átvo-
nuló hártya lobos bántalma. -ür, fn. (bt.) a tüdőt
két részre választó hártya két részén levő üresség.
Gátoz, cs. gáttal, töltéssel ellát, felszerel.
Gát-part, fn. gátul szolgáló vizpart. -rekesz,
fn. ált. vmit megakadályozó, gátló rekesz ; külön.
rekesz, korlát, melylyel vmely utcát, hidat stb.
elzárnak. -sarkantyú, fn. a gátat a viz sebesebb
rohama ellen védő töltés. -sérv, fn. (kórt.) sérü-
let az alfelnyilás és a szeméremtest közötti részen.
-szakadás, fn. a töltés, gát egy részének folyam-
ár által való szétrombolása. -töltés, fn. 1) árviz
ellen való gátépités, emelés ; 2) akadályul, gátul
szolgáló töltés. -tövis, fn. (vad. ) vaddisznó leszu-
rására alkalmas hosszú nyelű kés. -ur, -tulajdo-
nos, fn. vmely vizgátat saját költségén épittető
személy. -ugrás, fn. a lóversenyekben emelt kor-
látok átugrása. -ut, fn. a vizgát tetején vezető ut.
-ügyelet, fn. vizgátra való felvigyázás, felügyelet.
-zsilip, fn. a vizgátra készitett zsilip. -zugás, fn.
a vizgát tetején, v. a gátzsilipen kirohanó viz
zugása.
Gaty, 1. Gatya.
Gatya, fn. 1) a lábszárakat takaró két száru
alsó férfi ruha vászonból v. patyolatból ; magyar
gatya, bőszáru és rojtos aljú ; német gatya, boká-
ban szük; egy ingben gatyában járni, nadrág és
felöltő nélkül ; (szój.) ennél a háznál az asszony
viseli a gatyát, az asszony parancsol ; jó helyre
tette gatyáját, gazdag leányt vett nöül ; felkösse a
gatyáját, aki stb., derék ember legyen az, aki stb.;
ráncba szedni a gatyát, megbüntetni, büntetéssel
illedelemre szoktatni, szigoruan fogni vkit ; tehénre
gatya, össze nem illő dolgok ; hord el a gatyádat,
takarodjál; gatyájában szive, elvesztette bátorsá-
gát ; (km.) nemfélti német a gatyáját, mert nincs,
- Gaz
amivel nem bir vki, annak elveszésétől nem fél ;
2) vászonból, patyolatból stb. készült alsó nadrág,
melyet a nök nyáron a por, télen a hideg ellen
viselnek ; 3) a kis leányok piperéjéhez tartozó,
csipkés végü, a lábikrákat övedző, a térdektöl a
lábfejekig érő vászon, patyolat ruhadarab ; (szój.)
ez a leány még gatyábanjár, nagyon fiatal ; 4) tol-
lazat némely madarak lábszárain ; 5) némely bo-
garak lábait fedő szörboriték.
Gatya-kore, fn. a gatyának a derekat övedző,
felső szegélyzete , melybe a madzagot szokták
belehúzni ; (szój .) ráncos, mint a gatyakorc, -kö-
tés, fn. 1) a gatyának madzaggal a derék körül
való megkötése, hogy le ne essék ; 2) á. é. az alhas- ,
a lágyéktáj , hol a gatya meg van kötve ; gatya-
kötésig érő viz. -madzag, fn. keskeny vászon-sza-
lag, melylyel a gatyát megkötik. -párta, -pártá-
zat, -prém, 1. Gatyakorc.
Gatyás, mn. 1) gatyába öltözködött ; g. legény ;
9. kis leány ; (szój.) nosza rajta bó gatyás ; 2)
(állatt.) lábain tollazattal, v. illetőleg szörpamat-
tal biró ; g. galamb ; g. fajd, havi, v. havasi tyúk.
-odik, k. 1) gatyát kezď viselni ; 2) á. é. lábszá-
rain tollazat nő.
Gatya-szár, fn. a gatyának a két lábszárat
fedő része : feltúrni, a csizmába bedugni a gatya-
szárat.
Gatyátlan, mn. 1) gatya nélkül való; g. német;
2) lábszártollazattal nem biró ; g. galamb."
Gatya-ülep, fn. a gatya azon része, mely az al-
felet fedi .
Gatyáz, cs. (tréf. ) hebehurgyán, kapkodva s
ennek következtében bensülve mondja el lec-
kéjét.
Gavalér, Gavallér, fn. és mn. tt. -t ; 1) da-
liás férfi, levente ; 2) uriasan, ficsórosan öltözködö
személy ; módi ez, és minden gavalér most igy jár
(Gvad.) ; 3) a vett szolgálatot bökezüen, uriasan
jutalmazó férfi ; nagy g.; g. ember. Innen: Gaval-
léros, mn. Gavallérosan, ih. Gavallérosság, fn. -ko-
dik, -oskodik, k. gavallér módon viseli magát,
gavallárosan, bökezüen költ, jutalmazza meg a
vett szolgálatot.
Gavar, fn. 1) a. m. gavallér ; 2 ) a tarokkár-
tyában a lovas.
Gaz, fn. tt.-t; ált. mindenféle szemét, hulladék ;
külön. 1) semmire sem használható növény, mely
a vetemények, v. vetések között és a szőlőkben
szokott tenyészni ; kigyomlálni a gazt a veteményes
ágyból ; a gaz fölveri a vetést ; (km.) mindenütt te-
rem a gaz; gazt aratnak azon földön, melyet nem
szántanak; 2) száraz növényhulladék ; gazzal tü-
zelni ; sok gaz van ebben a buzában ; (szój.) gazt
vetni vmire, elsikkasztani vmit ; ne tetted volna láb
alá, már most gazt vetett vki reá ; elvitték a gazra,
elsikkasztották; 3) á. é. semmirekellö, alávaló,
megvásárolható személy. -, mn. jellemtelen, alá-
valo, semmirekellő ; gaz lélek ; gaz gyermek. Innen :
Gazos, mn.
Gáz, fn. tt. -t ; 1) a. m. lábikra ; 2) hely, hol a
folyamon átgázolni lehet, sekély, gázló ; 3) ége-
keny lég, mely maig csak is légnemű állományban
ismeretes, ellenben a gőz cseppfolyóvá, sőt me-
rövé is válhatik.
Gaz-csin, fn. mások rászedésére, kárára vég-
hezvitt jellemtelen tett.
29 *
 Gaz 452 Gaz

Gazda, fn. ált. alsó osztályból való családfő, | daggá, dússá, vagyonossá leszen ; (km.) nem szo-
aki a családtagokat éleleminel, ruházattal látja el ; kott a kalmár otthon gazdagodni ; 2) á. é. szaporo-
jó, rosz g.; henye g.; nincs itthon a gazda (a paraszt dik, böségben nyer ; ismeretei gazdagodnak. Innen:
asszony szokta férjéről mondani) ; (szój.) nincs Gazdagodás, fn. -on, ih. 1) gazdagok módjára,
otthon a gazda, nincs esze ; ugy él, mint a hatökrös dúsan, költségesen ; g. költ, öltözködik ; 2) á. é.
gazda; (km.) szabad a gazda maga házánál, ha böven, bőséggel ; g. termett a buza ; gazdagon
úgy aláfekszik is ; ha szomorú a gazda, gazdasszony zsirozni az ételt. -szik, k. a. m. gazdagodik.
is oka; ha a házi gazdának kedve nincs, az egész Gazdagul, ih. a. m. gazdagon.
ház szomorú ; nem kereshet annyit a jó gazda, meny- Gazdagul, k. a. m. gazdagodik.
nyit a rosz gazdasszony el nem pazarolhat; külön. Gazda-könyv, fn. könyv, melybe a bevétel és
1) mezei munkával , földmiveléssel foglalkozó a kiadások vannak beirva ; mezei gazdakönyv, a
személy ; mezei, szőllős, rétes gazda ; 3) cselédeket mezeigazdaság kiadásait és bevételeit tartalmazó
tartó s ezeknek parancsoló személy ; cselédes gaz- könyv ; házi gazdakönyv , a háztartás költségeit s
da ; (km.) nyomorult gazda az, kit a szolga tanit ; a bevételeket tartalmazó könyv. -legény, fn. 1) a
vigyázó gazdinak kegyetlen hire támad ; kutya gaz- munkakiosztással foglalkozó , a mester helyét
da, eb szolga ; minő a gazda, olyan a bor ; henyélő pótló iparos legény ; 2) telkes jobbágy fia.
gazdának álmos a bérese ; részeg a szolga, hol kése- Gazdálkodik, k. 1) mezei munkával foglalko-
delmes a gazda; azért is : a jó gazda későn fekszik, zik, kezeli a gazdaságot; az egyik fia mesterséget
korán kél, továbbá : gazda szeme hizlalja a jószá- tanul, a másik meg otthon gazdálkodik ; 2) takaré-
got; okos gazda kárt is jóra fordít ; okos gazda, ha koskodik, nem pazarol ; jobban gazdálkodjál ; 3)
dőlni kezd háza, elbontja ; rosz gazda, ki maga há- á. é. más vagyonából magának félretesz ; könnyű
zára egy szegetfaragni nem tud ; sürü gazda, ritka máséból gazdálkodni. Innen : Gazdálkodás, fn. Gaz-
gatya, azaz : ha gyakran változtatja gazdáit a cse- dálkodó, mn.
léd, rongyosan marad ; á. é. gazda nélkül számitni, Gazdapénz, fn. a darabszámra dolgozó mes-
nem venni számitásba a nehézségeket, mit a terv terembereknél a legények által az élelmezésért
kivitelében vmely személy támaszthat; 3) vmely fizetett pénzösszeg.
vagyonnak birtokosa ; ki a gazdája ennek a ház- Gazdaság, fn. 1) háztartásra való felügyelés ;
nak; (szój. ) nem akad gazdája a kártételnek, ha a krajcáros gazdaság, midőn vki aprónként, kraj-
háznál vmi kár történik, senki sem akarja elvál- cáronként veszi be a háztartásra szükséges hol-
lalni, hogy ö az okozója ; 4) urasági cseléd, ki a mit, s ezáltal vesztesége van ; (szój .) gazdaság
többiekre felügyel ; juhászgazda ; béresgazda ; ka- szemet kiván, gazdának szemesnek kell lennie ;
nászgazda ; 5) az aratók és cséplök között legelső (km.) szükön költve, minden nap szerezve, nevekedik
ember, ki a többieket fogadja és ezeknek paran- a gazdaság ; 2) kenyérkeresés, vmely munkával
esol; arató, cséplő, nyomtató gazda ; 6) a régi ma- való foglalkozás ; mezei gazdasággal keresni kenye-
gyar urbéri rendszerben jobbágy, aki 1/4, 1/2, v. rét; 3) földbirtok, vagyon ; szép g .; elhanyagolni a
egész telekkel bírt; telkes gazda ; fél , egész helyes gazdaságot ; 4) takarékosság ; ez nem gazdaság !
gazda ; 7) személy, aki vmely város, falu, testület Gazdasági, mn. gazdasághoz tartozó, azt illető ,
epületeire felügyel ; falu, város gazdája. arra vonatkozó ; gazdasági épület.
Gazda-asszony, fn. a. m. gazdasszony. -ember, Gazdaságos, mn. a vagyont, birtokot nem fo-
fn. ált. földműveléssel foglalkozó személy ; külön. gyasztó, hanem inkább szaporitó. Innen : Gazda-
telkes jobbágy, nem zsellér. ságosan, ih.
Gazdag, mn. és fn. 1 ) sok pénzzel biró , vagyo- Gazdaságtan, fn. 1) tudomány, mely a mezei
nos ; g. ember ; g. koldus, aki koldulásból sok va- gazdálkodást tanítja ; 2) könyv, mely a mezei
gyont szerzett ; (szój.) gazdagnak ad alamizsnát ; gazdálkodásról szóló tudományt foglalja ma-
(km.) leggazdagabb, aki semmit sem kiván ; elég gában.
gazdag, ki senkinek sem adós ; a gazdagnak akárki Gazdáskodik, k. gazdasággal foglalkozik, vi-
is rokona; nincs oly gazdag, ki másra ne szoruljon ; szi a gazdaságot, mint gazda müködik. Innen :
a gazdagnak sok a kisérője, mert : a gazdag köny- Gazdáskodás, fn.
nyen lel barátot; szegényból lett gazdagot ördög sem Gazdasszony, fn. tt. -t; 1) házi gazdasághoz
türheti ; szegényből lett gazdag hamar elhiszi magát ; értő, arra felügyelő, azzal foglalkozó nöszemély ;
lég gazdag az, ki magáéval megelégszik; ha ne- a jó gazdasszony maga viszi a háztartást; (km.)
künk nincs is, gazdag az Uristen, majd ad az; gaz- rosz gazdasszony, ki a ház körül dolgot nem talál;
daggá hirtelen semmi jámbor sem lett; gazdagnak szerencsés gazdasszony: nagyobbat tojik a tyúkja,
is kettő az orrlika, mint a szegény ember disznajá- mint másnak a lúdja ; hozdsza gazdasszony a gyer-
nak; a gazdagnak egere is kövérebb ; gazdag : pénz- meket, ne neked a dárda ; 2) fogadott nöszemély,
zel, szegény: észszel, értsd utána : boldogul; gazdag aki a háztartásra felügyel, és a többi házi cselé-
ember gyermeke ritka sir igazán apja halálán ; 2) deknek parancsol ; gazdasszonynyal vitetni a ház-
vmivel nagyon bővelkedő, sok kincset rejtő ; gaz- tartást. Innen : Gazdasszonyi, mn. -kodik, k. 1)
dag arany , ezüst-bánya ; gazdag régiséggyüjte- gazdasszonyhoz tartozó, ahhoz illő működéssel
meny; egy tapasztalással gazdagabb lettem; 3) bö- foglalkozik; 2) gazdasszonykép szolgál valahol .
séges, bő ; g. aratás, szüret ; 4) drága, sok értékü ; Innen : Gazdasszonykodás, fn. -ság, fn. 1) gazdasz-
g. ebéd; g. öltözet, aranyozás. Innen: Gazdagság, szonyi foglalkozás, állapot ; leánya viszi a gazdasz-
fn. Gazdagságos, mn. igen gazdag. szonyságot; 2) gazdasszonyi minőségben való
Gazdag-it, cs . 1) gazdagga, sok pénzzel biróvá, szolgálat ; hét évet töltött egy uri háznál gazdasz-
vagyonossá tesz ; 2) (b . ) ezüsttartalmú ércet ismé- szonyságban.
telve felolvaszt, hogy az ezüstöt egy helyre ? Gazdász, fn. gazdálkodással foglalkozó , a
gyüjtse. Innen : Gazdagítás, fn. -odik, k. 1) gaz- | gazdálkodást elméletileg és gyakorlatilag értö
 Gaz 453
személy; mezei g.; nemzet gazdász, ki nemzetgaz- |
dasággal elméletileg és gyakorlatilag foglalkozik .
-at, fn. 1) a gazdálkodást elméletileg és gyakor-
latilag tárgyaló tudomány ; gazdászatot tanul; 2)
rendszeres mezei gazdálkodás ; gazdászattalfog-
lalkozni. Innen : Gazdászati , mn. Gazdászati-
lag, ih.
Gazdászati-egylet, fn. vmely országban , vi-
déken a mezei gazdaság előmozdítása végett ala-
kult egylet.
Gazdátlan , mn. és ih. aminek ura, gazdája
nincs, aminek gazdájára nem lehet találni, elté-
vedt ; g., bitang ló ; g . sapka. -odik, k. gazdátlanná
leszen.
Gazember, fn. semmirekellö , alávaló , jellem-
telen ember ; akasztófáravaló gazember ; (km.) ott
is terem a gazember, ahol nem is vetik; nem lehet
az ember hirtelen gazember. -, mn. aljas, becste-
len; ez gazember tett volt. -ez, cs. vkit gazember-
nek nevez. -ség, fn. aljas, jellemtelen tett, csak
gazember által véghezvihető cselekedet. -ül, ih.
alávaló, becstelen, jellemtelen módon.
Gaz-fi, fn. a. m. gazember. -fü, fn. haszontalan,
semmire sem használható fü . -gyermek, fn. ra-
koncátlan, semmirekellö, pajkos gyermek. -illat,
fn. (nt.) tizhímes és egyanyás növény ; élődi g.
(monotropa hypopithis).
Gáz-izom, fn. (bt.) a lábikrában levő izom.
Gaz-kölyök, fn. a. m. gazgyermek.
Gázlat, A) k. a folyam sekélyes helyén lóval,
kocsival átmegy; B) cs. gázolva letiprat ; a vetést
gázlatni a legelő barmokkal. fn. sekélyes átme-
net a vizen; (vad.) a szarvas által letaposott hely
a növényzetben.
Gázló, mn. aki gázol ; (haj . ) gázló rész, a hajó-
nak vizben járó része. —, fn . 1) sekélyes átmenet
a vizen, folyamon ; 2) (állatt.) hosszú lábu vizi
madarak osztálya (gralla) ; 3) (nt.) öthimes, két-
anyás ernyös növény (hydrocotyle) . -dik, 1. Gá-
zolódik.
Gázló-lábu, mn. hosszú , vékony lábszáru.
-madár, hosszúlábu madár, mely a vizekben, ta-
vakban stb. keresi élelmét. -malom, fn. malom,
melyet gázolás, taposás által lehet müködésben
tartani. -mice, fn. (nt.) a földön elterülő növény
a micék közől . -rész, fn. (haj.) a hajó alsó része,
mely a vizben van.
* Gazmalék, fn. a folyamok partjain összetor-
lódott szemetes holmi.
Gázmérő, fn. (ttan.) vassal övezett erös hely,
hol a gázgyárakban a világitásra szükséges gázt
tartják.
Gaz-mice, fn. (nt.) a. m. gázlómice.
* Gazmota, fn. a. m. gazmalék.
Gaznép, fn. semmirekellő, csöcselék nép.
Gázokádó, mn. (ft. ) kebeléből, gyomrából égé-
keny léget bocsátó ; gázokádó hegyek.
Gazol, cs. 1) gazt szór el ; ne gazolj itt a szobá-
ban ; 2) á. é. gazembernek mond, gazemberez .
Gázol, k. és cs. 1) sekély vizben gyalog megy ;
keresztül g. a folyamon ; á. é. másnak becsületében,
jó hírnevében gázolni, a. m. gyalázni, rágalmazni ;
2) szaladva, menve vmit eltipor, lejár ; a lovasok
embereket gázoltak ; 3) (haj .) a hajónak mély já-
rata van. Innen : Gázolás, fn. -ódik, k. 1) vmin
keresztülmegy, vmit letipor; a vetések között g.;
Gég
á. é. (szój .) vki becsületében gázolódni, vkit gyaláz-
ni, rágalmazni.
Gazos, mn. gazzal benött, behintett ; g. vetés ;
(km.) mást rostál abból, mivel maga gazos. Innen :
Gazosan, ih. -it, es. gazossá tesz, gazzal behin
-odik , -ul , cs. gazzal benövekedik , gazossá
leszen.
Gazoz, k. gazt szór vmire.
Gaz -poronty, fn. a. m. gazgyermek.
Gazság, fn. alávaló jellemtelenség, aljasság;
ez már mégis gazság.
Gazsi, Gazsó, tn. Gáspár kicsinyített alakja.
Gázsi, fn. havi fizetes, külön. a katonáknál.
Gaztalan, mn. gaz nélkül való, amiben nincs
gaz, szemét.
Gáztartó, 1. Gázmérő.
Gaztét, Gaztett, fn. alávaló, jellemtelen tett.
Gazúl, ih. gaz- , alávaló módon ; g. bánni vkivei.
* Gazsó, fn. cserebogár.
Gebárt, tn. finév .
* Gebbenes, mn. nehézkesen, lustán, lomhán
menö.
Gebe, fn. rosz, sovány ló.
Gebecs, 1. Gébics.
Gebed, k. állat kiadja páráját, megdöglik ; (alj .
emberröl) meghal.
Gebél, k. a. m. gebed.
Gebenes, 1. Gebbencs.
* Gébér, fn. a házfödélnek deszkából alkotott
bütüje (Kriza). -fal, fn. a. m. tüzfal.
Gebeszkedik, k. gebe létére föleröködik ; á. é.
a) (emberről) magasabbnak akar látszani, mint
amilyen ; b) (állatról) erösebb ellen berzenkedik.
Gebeszt, cs. meggebedni, megdögleni készt.
Gébics, fn. (állatt.) az ölyvek közé tartozó ra-
gadozó madár ; örgébics ; kis-, tövisszúró-, verhe-
nyes-, vörösfejü-gébics.
Geci , Geco , tu. finév , Gergely kicsinyített
alakja.
Geci, fn. (alj. ) a férfi magja.
Geciz, cs. (alj.) néma bünt követ el, önmagát
fertőzteti.
Ged, fn. a. m. hizelgés, kedveskedés.
Geda, Gede, 1. Gödölye.
Gedél, cs. 1 ) hizelkedve simogat, .cirógat ; 2)
idétlen kedvezés, hizelgés által roszszá, vásottá
teszi (a gyermeket) . Innen : Gedélés, fn.
* Gedeleg, k. szegényesen él, tengödik.
Gedélet, fn. hizelkedés, cirógatás, kedvezmé-
nyekkel való elkényeztetés .
* Gedelget, Gédelget , cs. tengödtet, szüken
tart el vkit, v. vmit élelemmel.
Gedéltet, cs. hizelegve kecsegtet.
Gedelye, Gedó, 1. Gödölye.
Gedó, fn. gedelye, gödöllye, kecskefi ; kutyának
kutyó afia, kecskének gedó (Ď. A.) .
Gég, 1. Gége.
Gége, fn. 1) nyeldeklő, nyelőcsö ; nyelő gége;
(szój.) a gégét megáztatni, megkenni, inni ; 2) (bt.)
a légzés egyik szerve, mely porcokból, hártyák és
szálagokból áll ; felül a szakcsonttal és nyelvvel
határos, hátul a garat által vétetik körül (larinx) ;
lélekző gége ; innen : 3) hangcső, a torok azon ré-
sze, melyen hangadás alatt a hangok kijönek;
erős gégéje van ; 4) a nyaknak az áll alatt lévő
elölső része ; elmetszették a gégéjét ; 5) á. é. levesbe
 Gég - 454
való tészta, mely alakjára nézve a lúdgégéhez ha-
sonlit.
Gége-gyökér, fn. a gégevirág gyökere. -lob,
fn. (kórt.) lobos bántalom a gégében.
Gégés, mn. tt. -t , v. -et ; nagy gégéjü , erős
torkú.
* Gégesség, fn. a. m. torkosság.
Gége-sip, fn. (bt.) a. m. gögsíp.
Gégesziek, fn. tb. (nt.) a hosszúnyakú és csövű
bokrétákkal biró növények osztályához tartozók.
Gégevirág, fn. (nt.) a hathímesek közé tartozó
növény csöves hosszúnyakú bokrétával (aristo-
lochia) ; farkas-, hosszú , kerék-gégevirág . -félék,
mn. tb. (nt.) a. m. gégesziek.
Gége-zsilip, fn. (vizép. ) hengeralakú zsilip a
töltéseken, a malmoknál.
Gegö, 1. Gergely.
* Gegyel, cs. 1) a. m. gedél ; 2) a. m. kegyel.
* Gegyelet, fn. hizelkedés, cirógatás.
* Gergyerész, cs. ölelgetve , cirógatva , tilos
helyen tapogatózva udvarol vkinek.
* Geher, mn. tt. -t, v. gerhet ; sovány, szikár.
* Gehernye, fn. a. in. váz.
Geiza, Gejza, tn. finév.
* Gelebógyi, 1. Galabógyi.
Gelegenye, 1. Galagonya.
Gelehes, 1. Göthös.
Gelence, tn. falu neve az orbai székben ; (szój .)
Gelence s Velence, azaz nagy különbség van a két
dolog közt, amilyen a kis Gelencé és a hires Ve-
lence között.
Geleszta, Gelesztás, 1. Giliszta, Gilisztás.
Gelét, fn. a cserépedények mázául szolgáló
üvegsimaságu ólomsalak ; arany gelét, sárga ; ezüst
gelét, fehér.
* Gelim, 1. Kalangya.
* Gella, fn. 1) birkabörökből álló csomó ; 2)
juhbörből készitett ködmön.
Gellér, Gellért, tn. finév.
Gellice, 1. Gerlice.
Gelyva, fn. 1) bükkfa törzsén tenyésző gomba ;
2) a. m. golyva.
Gém, fn. 1) (állatt.) tavakban, sekély vizekben
élő, hosszú lábu madár a gázlók közöl ; apró- , |
csillagos v. nádi- , gólya-gém ; fekete- v. barna-,
hajóskócsag-, kanalas- , kékszürke-, dobos v. musz-
ka-, fehér-, vasfejű-, üstökös-, veres-gém ; (szój .)
százhúsz gémnek hatvan keszeg ; 2) felnyitható s
lecsukható korlát, melylyel az utakat, hidakat,
vámokat stb. szokták elzárni ; 3) a kutágas két
ága között tengelyen mozgó hosszú fenyőszál,
melyről a kutostor csügg alá ; 4) * a kutostor alsó
részére erősitett vaskampó, melyre a vizesedénye-
ket akasztják, midőn a kutból merítni akarnak ;
kut kankalékja ; 5) 1. Gím.
* Gémb, Gémbelödik, 1. Zsémb stb.
Gémber, mn. tt. -t; hidegség, v. görcs által
megmeredt. -edik, k. fázástól, hidegtöl összezsu-
gorodik, megmerevedik. Innen : Gémberedés, fn.
-gö, mn. összezsugorodó ; a gémbergő természetnek
engedj egy kis tágulást (Faz. M.). -it, cs. gémberré
tesz, összezsugorít, megmerevít.
Gém-cimer, fn. a gémmadár bóbitája. -es, mn.
gémféle madárral bővelkedő ; g. mocsár ; 2) gém-
mel felszerelt ; g. kut.
Gémész, fn. tt. -t ; gémekre vadászó személy.
- Geny
k. gémeket fogdos, v. gémekre vadász. -só-
lyom, fn. (állatt. ) gémfogásra betanított sólyom.
Gém-fa, fn. 1) korlátul szolgáló gém fából ; 2)
(b.) az aknákat bedölés ellen támogató faoszlop.
háj , fn. a gémmadár hája.
+ Gémia, fn. teherhordó hajó.
* Gémiese, fn. vékony kampós bot, melylyel
lyékes halászat alkalmával a háló rúdja a vizben
fölkerestetvén a lyékhez huzatik.
Gém -karám , fn. kis házikó, melyet avégből
csinálnak, hogy a gém benne fészkeljen. -les, fn.
(vad.) olyan helyeken, hol a gém tenyészik, rej-
tekhelyre bujás, hogy onnan a gémet le lehessen
löni. -nyakú, mn. hosszú, vékony nyakú ; g. pipa ;
g. ember. vadász, 1. Gémész, fn.
Gém-vadászat, fn. gémmadarakra való va-
dászat.
* Gendeboja, Gendebolya, fn. és mn. féleszü,
együgyű ember.
Generális, fn. a. m, tábornok.
Generál-kar, fn. (ht.) tábornokokból álló
testület. -ság, fn. (ht.) a. m. tábornokság.
Genetség, 1. Genyedség.
Genöte, 1. Geny.
Geny, fn. fekélyekben, v. a test egyébféle sebé-
ben képződött savószínü, sürü sárgás folyadék.
-bél, fn. & genynek töve, gyökere, mely a geny
többi részénél sürübb, keményebb. daganat, fn.
daganat, melynek belsejében genyedség van.
Genye, mn. beteges, göthös, görhes, gyönge,
lusta ; genye ember.
Génye, fn. (nt.) mezőkön , szántóföldeken te-
nyésző, kis, tövises növény.
Genyed, k. genybe jő, geny képződik benne .
Innen : Genyedés, fn. -ék, fn. 1) a. m. geny ; 2) a
genyt fedő vékony hártya. Inn.: Genyedékes, mn.
-ség, fn. 1) a. m. geny ; 2) * csunyaság, rútság.
Innen : Genyedséges, mn. -edségfosó, fn. és. mn.
(alj.) á. é. gyönge ember, akinek minden megárt,
v. aki nem képes erös munkát végezni .
Genyedt, mn. genyedésbe jött, amiben geny
van ; † á. é. a. m. romlott ; oh morcona genyedt
ember, Istennel mit vereködel (Kat. leg.) .
Genyedtség, fn. genyedt állapot ; (v . ö. Genyed-
ség).
Genyedzik, k. a. m . Genyed.
Genye-gunya, fn. mindenféle, kivált ruhane-
müekből álló lom ; minden genye-gunyáját beitta.
Genyes, mn. genynyel teljes, genytöl folyó.
Innen : Genyesség, fn.
Genyeszt, cs. genyedésbe hoz. genyedtté tesz ;
daganatot vmely gyógyszerrel érlel, lágyit. Innen :
Genyesztés, fn. Genyesztő, mn.
Genyéte, Genyöte, (nt.) erdön tenyésző fü a
hagymáéhoz hasonló hosszú levelekkel.
Genyetség, 1. Genyedség.
Genyettség, 1. Genyedtség.
Genyfészek, 1. Genytömlő.
Geny-folyás, fn. a teljesen megérett genynek
a fekélyből való kiszivárgása. -fürkészet, fn.
(seb. ) a genynek más egyéb hason folyadékoktól
való megkülönböztetésére tett kisérlet (pioscopia) .
-galand, fn. a. m. genyszalag. -gyülem, fn. a
genynek egy helyre való összegyülése által kép-
zödött csomó, daganat. -hugyás, fn. (kórt.) a
fekélyben, sebben levő genynek kifecskendése .
-iszák, fn. (kórt.) vékony hártya, mely a genyt
 Geny 455
tartalmazza. -képződés, fn. (kórt.) a genynek
vmely testrészen való létrejötte, képződése.
Genykutacs, fn. (seb.) az egészséges testen
szándékosan nyitott seb, hogy azon a geny kifoly-
jon (fontanella). -nyitás, fn. sebészi mütét, mely
által az egészséges testrészen sebet nyitnak, hogy
azon a testben levő geny kifolyjon.
Geny-láz, fn. genyedés által okozott láz. -mag,
fn. a. m. genybél. -ömledék, fn. a genynek egy
helyre való ömlése.
Genyöte, 1. Genyéte.
Genyszalag, fn. (seb.) a genykutacsba huzott
szalag, melynek huzogatása által a testben geny
képződik és a nyiláson kifoly . -tü. fn. tü, mely-
lyel a genyszalagot a bör alá húzzák .
Geny-szem, fn. (kórt. ) szembetegség, melynél-
fogva a szemekben geny képzödik (empyesis
oculi). -termödés, fn. a. m. genyképződés .-tömlö,
fn. 1) a. m. genyiszák ; 2) a zsigerekben képző-
dött tályog ; 2) hártyával borított genyedség a
tüdőben. -zsinór, fn. állatszörből készitett geny-
szalag.
Gép, fn. mindenféle egyszerű , v. bonyolult
szerkezetű eszköz , melylyel kevés idő alatt arány-
lag sokat végezni, v. kevés erővel nagy súlyt
emelni lehet ; egyszerű, összetett gép; cséplő-, do-
hányvágó-, fonógép ; á. é. önállás- és akaratnélküli
személy; géppé aljasitni az embert.
Gép-akna, fn. (b.) nagyobbszerű akna azon
`osztálya, melyben a vízmérő müvek vannak alkal-
mazva.
Gépely, fn. tt. -t ; 1 ) + teherhordó eszköz ; 2)
a. m. gép ; 3) a gép belszerkezete. Inn.: Gépelyes,
mn. -ész, fn. a. m. gépész. -zet, fn. a. m. gépezet.
Gépész, fn. tt. -t ; a gépek készitését, azokkal
való bámásmódot elméletileg és gyakorlatilag
értő személy. -et, 1. Géptan.
Gépezet, fn. a gépek belszervezete , egyes ré-
szeknek egymás közti összefüggése ; az ég gépe-
zete, az összes égitestek egymáshoz való viszonya.
Gépgondviselő, fn. a müködésben levő gépre
felügyelő személy.
Gépies, mn. aminek folyamata, müködése a
gépéhez hasonló ; á. é. mint a gép, gondolkodás
nélkül működö. Innen : Gépiesen, ih. Gépiesség, fn.
Gép-isme, fn. a. m. géptan.
Gépleges, Geplegesség, 1. Gépies, Gépiesség.
Gép-mü, fn. gépből, v. gépekből álló mü.
Gép -nagy, fn. (b.) az aknákban levő gépet
igazgató személy. -nök, fn. (b.) az aknabeli gép
felügyeletével megbizott bányatiszt. -ör, fn. (b.)
bányász, aki őrködik, hogy a gépnek vmi baja ne
történjék. -szerü, -szerűleg, 1. Gépies, Gépiesen.
Gép-tan, fn. az egyszerű és összetett gépek
tulajdonságait, azok használási módját tárgyaló
tudomány. -viz, fn. (gép.) a gépet hajtó viz.
Gér, fn. tt. -t ; (állat.) madár a kacsák családjá-
ból ; vörös gér (Tafelente) ; kerce gér (Schellente) .
Gera, fn. 1) (b.) az aknából kiemelt tisztitatlan
sáros sótömeg ; 2) * hófehér sotömeg, mely főzés
által nyeretett.
* Geráblya, fn. a. m. gereblye.
Gerben, fn. tt.-t ; (nt.) hosszúkás süvegű gom-
ba; pikkelyes gerben (hydnum).
Gérbic, fn. (nt. ) anyahimes növény, öt szirmú
bokrétával a magzat felett (limodorum); vialaszín
g.; fonák g.
Ger
* Gérce, fn. a. m. jérce.
* Gercsáva, fn. kötölődzésből származott ve-
szekedés, civakodás.
* Gercsávás, mn. kötölödzködö, veszekedésre
hajlandó, civakodó természetű.
Gere. tn. finév, Gergely kicsinyített alakja.
Gereb, fn. (gép. ) fogas kerék az órában.
Gereb, Geréb, fn. † a, m. gróf; majoros gazda;
2) folyam , v. tengerparton emelt gát : 3) tolózár
az ajtón ; 4) ȧ. é. a müködés folyamatát gátló ne-
hézség, akadály.
Gerebesin, fn. (nt. ) a. m. gerepcsin.
Gerebel, 1. Gerebenez.
Gerebeletlen, mn. meg nem gerebenezett, ge-
rebennel a csepüböl ki nem tisztított; g. kender.
Gerébel, cs. vmit árokkal, v. töltéssel körül-
vesz.
Gerebelö, fn. mindenféle eszköz, melylyel ken-
dert, lent, gyapjut stb. gerebenezni szoktak.
Gerebelt, mn. gerebennel csepüjétől megtisz-
titott.
Gereben, fn. tt. -t; 1) gyapjú-, kender-, len-
tisztitó eszköz, mely köralakba rakott vasfogakkal
van ellátva, máskép (németesen) : héhely ; vas g.;
(szój .) ugy áll a haja, mint a gereben ; mintha gere-
benen ülnék, már szeretnék távozni ; szereti, mint
kutya a gereben-nyalást; 2) két fogantyúval ellá-
tott görbe kés, melylyel a timárok a készités alatt
levő bört hántják. -báres, fn. (nt.) a bárcsok
közé tartozó növény szúrós levelekkel (cnicus
spinosissimus). -csináló, Gerebenes, fn. iparos,
aki gerebent csinál.
Gerebenel, Gerebenez, cs. gyapjút, lent, ken-
dert gerebennel fésül, tisztit ; kendert, gyapjút g.
Innen : Gerebenelés, Gerebenezés, fn. Gerebenező,
fn. és mn.
Gerebenezetlen, mn. a. m. gerebeletlen.
Gereben-kerék, fn. (gép.) fogaskerék, mely-
nek fogai a korong lapjának szélén függélyesen
állanak . -pad , fn. pad, melyen a gerebenező sze-
mély működése alatt ülni szokott.
Geréb-fal, fn. 1) (vizép .) a folyam partján az
árviz ellen gátul emelt fal ; 2) (eröd.) földből ké-
szitett töltés, mely megöl az ellenségre tüzelni
szoktak (Parapet).
Gereblye, fn. 1) két águ nyelbe ütött, egy sor
vas-, v. fafogakkal ellátott eszköz, melylyel sze-
metet, egyet-mást összekotorni, s a felásott földet
egyengetni szokták ; gereblyével összekotorn a
garmadát ; (km.) amit villával felrak, gereblyével
lehúzza , egy kézzel ad, mással visszaveszi ; 2)
(msz.) a vizen eresztendő fák felfogására, azon
keresztül épitett fagát. -fog, fn. fa- , v. vas szō-
gek, melyek a gereblye keresztágába egy sorban
vannak beerősítve. -fogú, mn. á. é. (guny.) ritka,
hosszú fogú .
Gereblyél, cs. 1) gereblyével egyengeti a kiá-
sott földet ; a kert ágyait gereblyélni ; 2) gereblyé-
vel tisztít el vmit ; csürbe gereblyélni a garmadát.
Innen : Gereblyélés, fn. -ö, Gereblyés, fn. és mn.
gereblyével dolgozó személy.
Gereblyéz, cs. a. m. Gereblyél.
Gerely, fn. tt. -t; 1) hosszú lándzsaféle régi
divatú fegyver, melylyel harcolás közben szúrni,
v. dobni szoktak ; 2) (seb.) különféle használatú
és alkatú hegyes eszköz, melylyel kelést, daga-
natot stb. szúrnak fel ; 3) (nt.) hosszúkás, lánd-
 Ger -y 456 Ger

zsaalakú gyümölcsöt termő növény ; bakbüzü-, kon gerendákból épitett bombamentes ház. -vas,
barna-,fodros-, mezei-, rózsás -gerely (geranium) . fn. három szögletű, vastag öntöttvas-rúd. -vég,
-alakú, mn. (nt.) a gerelyéhez hasonló, hosszúkás fn. 1) a gerenda vége ; 2) a. m. gerendafö.
ívszélü, közepett szélesebb, két végén keskenyebb, Gerendáz, cs. gerendákkal felszerel, ellát ; ge-
hegyesen végződö ; g . gyümölcs. rendázni az épület fedelét. Innen: Gerendázás , fn.
Gerelyes, Gerelyü, mn. (nt. msz.) a. m. gerely--at, fn. a. m. gerendaszerkezet.
alakú. Gerend-deszka, fn. a. m. gerendadeszka.
* Gerénc, 1. Gerinc. Gerendely, fn. tt. -t ; (gazd .) 1) az eke hátul-
Gerencs, fn. (állatt. ) hosszúdad , majdcsak ján levő hosszú görbe fa, melynek felső része eke-
hengerded hal a melltüskeparások rendéből (mu- szarvnak , alsó pedig talpnak neveztetik ; 2)
gil). (molnár msz.) a száraz kerekek tengelyét képező
Gerénes, fn. (állatt. ) a tengeri csigák egyik faja. hengerded gerenda ; 3) (mt.) a. m. hasáb. -idomú,
* Gerencsér, fn. agyagedényeket készitő ipa- mn. (mt.) a mértani hasábéhoz hasonló alakú .
ros, fazekas . Gerendfészek, 1. Gerendafészek.
Gerend, fn. 1) vminek alapja, amin vmi nyug- Gerendfö, Gerendhajó, Gerendjog, Gerend-
szik; 2) tér, melyen dombok emelkednek ; 3) a. m. kö, Gerendköz, 1 Gerendafö, Gerendahajó stb.
gerenda. Gerend-láb, fn. egy lábnyi mérték, melylyel a
Gerenda, fn. 1) vastag hosszú faragott, v. fara- gerendát mérik. -lépcső, fn. (ép. ) épület lépcsője,
gatlan faderék, mely vminek alapul, tartóul szol- melyben a hattyúnyakú boltiveket oldalkövek, az
gál; ácsolt-, boritó- , csűr- , ellentartó- , folyó- , húzó , emelkedő boltöveket fögerendák, a nyughelyek
kitoló-, koszorú-, kötő- , malom-, párkány- , padló- , alatti boltozatokat nagy kölemezek pótolják.
pótló-, széjjeltartó-, támasz-, vasalt-gerenda ; fogas, mérleg, fn. gerendáról lecsüggő nagy mérleg.
v. feszített gerenda, egymás tetejébe avégbol erö-- mérték, fn. hosszmérték , melylyel a gerendákat
sített két gerenda, hogy kétszer v. (szoros össze- szokták mérni. -öl, fn . egy ölnyi hosszaságu mér-
kötés által) négyszer annyi súlyt birjanak el, ték, mely a gerendák hosszaságának megméré-
mint az egyes gerenda ; köldök gerenda, csappal sére szolgál.
van ellátva, melynélfogva egy másik gerendához Gerendü, 1. Gerendely.
kapcsolható ; (szój .) szálkából gerendát csinálni, Gerend-zsilip, fn. zsilip, melynek falait ge-
kis, csekély dologgal nagy hü- hót csapni ; (km.) rendák alkotják. -vár, -vas, -vég, 1. Gerendavár,
más szemében meglátja a szálkát, magáéban nem a Gerendavas stb.
gerendát, másnak kis hibáját is meglátja, magáét Gerény, 1. Görény.
meg a nagyot sem veszi észre ; 2) szinte alapul, Gerepesin, fn. (nt.) az együttnemzök közé tar-
v. támaszul szolgáló hosszú vastag törzs, öntött, tozó növény csillagalakú bokrétával (aster) ; egy-
v. kovácsolt vasból. nyári-, nagy virágu-, pozsgás-, rózsás-gerepcsin.
Gerenda-deszka, fn. padlóul szolgáló három, Gerezd, fn. 1) némely gyümölcsnek különálló,
v. négy ujjnyi vastagságu deszka. -fal, fn. (ép.) egymástól könnyen elválasztható, v. vonás által
fal, melyben a téglák, kövek helyét vaskapcsok- külön választott része; fokhagymagerezd ; narancs
kal összefogott gerendák pótolják. -fészek, fn. gerezd ; 2) mindenféle tárgy, melynek lapja gömb-
(ép.) az épület falában hagyott üreg, tér, melyben háromszögalakúra van metszve : egy gerezd görög-
a gerenda vége van behelyezve. -foglaló, fn. (ép.) dinnye ; lapdagerezd ; 3) szölöfürt , csilleng ; 4)
vaskapocs, melylyel egyik gerendát a másikhoz * a faépületek szegletrakása.
foglalják. Gerezd-alma, fn. alma, melynek gyümölcse
Gerenda-fö, fn. a gerendának a falból kiálló vonások által gerezdekre van osztva. -el, cs. 1)
vége. -födény, fn. (ép.) derékszegüleg ácsolt ge- vmely gyümölcsöt gerezdekre szeldel ; sárgadiny-
rendákból alkotott födény ; borított g .; egyszerű g.; nyét g.; 2) gerezdalakú vonásokat , metszéseket
köldök g., melynek gerendái cövekkel vannak tesz vmin ; 3) szedők után elmaradt szölöcsillen-
Összekapcsolva. -hajó, fn. a. m. talphajó. -jog, fn. geket szed, böngész . Innen : Gerezdelt, mn. -es,
jog, melynélfogva vki a szomszédos ház falába fn. és mn. gerezdalakú metszésekkel, vonásokkal
eresztheti vmely épületének gerendáját. -kö, fn. ellátott; g. dinnye, alma ; (nt.) g. virág, fügebab,
(ép. ) a gerendafészek alját képező kö. -köz, fn . csillagfürt (lupinus).
(ép.) két egymás mellett fekvő gerenda közötti Gerezna, fn. ált. prémes, v. állatbörből készült
tér az épületben. -láb, fn. a. m. gerendmérték. öltönyök ; külön. 1) bolyhos gubaféle téli öltöny ;
Gerendalj , fn. vminek gerendákból készitett pegymetgerezna , pegymetbörrel béllelt téli nöi
feneke, alja. -fák, fn. tb. (hajóép. ) a hajók alját köntös ; 2) szörrel megtömött madrác. Innen : Ge-
képező gerendák. reznás, mn.
Gerenda-mérleg, 1. Gerendmérleg. * Gergelice, fn. a. m. zsizsik.
Gerenda-mérték, 1. Gerendmérték . Gergely, tn. finév ; (szój .) Gergelyt járnak, az
Gerenda-rácsozat, fn. (ép. ) az épület alapjá- iskolás gyermekek Gergely napján, midőn kato-
nak fenekére gerendákból hálóalakulag alkotott nákká öltöztetve zászlóval a falut bejárják s
rácsozat, hogy ezáltal az összenyomható földnem- éneket, verset mondva iskolába hivogatnak ; inn.:
böl álló talaj megszilárdíttassék. szent Gergely vitéze, gyönge vitéz.
Gerendás, mn. gerendával erösitett, felszerelt, * Gergő, tn. a. m. Gergely.
gerendát tartalmazó. Innen : Gerendásan, Gerendá- Gerhes, 1. Görhes .
son, ih. á. é. gerendáson hamis ( Sámbár). Gerinc, fn. 1) az ember és állat hátközepén a
Gerenda- szerkezet, fn. (ács msz .) több egy- nyaktól egész a fartöig elnyuló, csigolákból álló
mással összekötött gerenda . -vár, fn. ( eröd.) 1 ) csontemelkedettség, mely a test törzsének gyám-
gerendákból készitett bástya, sánc ; 2) a várfala- jául szolgál ; 2) á. é. a) (haj .) a vizfenék domború
 Ger 457 Gesz

feneke, háta ; b) hegységnek, v. hegyláncnak te- kedély, a belérzékek heves müködése lelkét, szi-
teje, tetővonala; c) (ép.) az épületek fedelének vét folytonos izgalomban tartja. Innen : Gerjede-
felső éle; d) (nt.) a levélnyélnek a levél közepénzés, fn. búsult gerjedezésedben ne büntess meg iste-
a csúcsig nyúló folytatása, melyből oldalvást a nem (Én.) .
bordák erednek. Gerjedös, mn. tt. -t, v. -et ; a. m. gerjedékeny.
Gerincagy, fn. (bt.) a gerincet képező csigo- Innen : Gerjedősség, fn.
lyák üregeiben levő velö ; g. csatornája. -lob, fn. Gerjedtség , fn. fölgerjedt állapot ; gerjedt-
(kórt.) a gerincagy lobosbántalma. -fájás , fn.sége percenként növekedett (K. Zs.) .
(kórt.) éles fájdalom a gerincagyban. Gerje-fa, fn. villám által sujtott fa.
Gerinc-csatorna, fn. (bt.) a gerinccsigolyák Gerjelem, Gerjelmes, 1. Gerjedelem, Gerje-
üregei által képezett csatorna, melyben a gerinc- delmes.
agy foglaltatik. -eserép , fn. a. m. oromcserép. Gerjelmesen, ih. gerjedelmes állapotban.
-csiga, fn. (állatt.) tengeri kagyló, melynek felsö Gerjelmesség, fn. gerjedelem, belső felindulás
teknője csuklón mozog (spondylus) . -csigolya, által előidézett kedélyállapot.
-csont, fn. (bt. ) a gerincoszlop egy- egy gyürüs Gerjeng, k. 1) a. m. gerjedez ; 2) vágy, gerje-
csontállományu része. delem müködnek kebelében ; hazaszeretet gerjeng
Gerinces , mn. gerinccel biró, gerinccel el- szivében. Innen : Gerjengés, fn.
látott. Gerjeszt, cs. támaszt, szít (tüzet, érzést, érde-
Gerincetlen, mn. gerinc nélkül való. ket) ; (ra, re) ingerel , ösztönöz , buzdít vmire ;
Gerinc-ficam, Gerinc-ficamodás, fn. (kórt.) haragra, bosszúra gerjeszteni. Inn.: Gerjesztés, fn.
egy, v. több gerinccsontnak helyéből való kime- Gerle, Gerlice, fn. (állatt.) a vadgalambok közé
nülése. -gyalú , fn. (msz.) asztalosok gyaluja, tartozó, világos testszínü madár fekete, v. sötét-
melylyel a beeresztésre szánt deszka szélét gerinc barna nyaksávolylyal. -pár, fn. egy pár (hím és
alakúvá gyalulják. -kö , fn. (ép. ) az épület felső nö) gerlice, melyek együtt szaporítnak ; á. é. sze-
élét képező kö. relmes viszonyban élő férfi és nő.
Gerincoszlop, fn. (bt.) a hátgerinc egész hosz- Gerlice-szó , fn. a gerle turbékoló , nevetö
szában. -hátgörbedés, fn. (kórt. ) a gerincoszlop | hangja. -tövis, fn. (nt.) a. m. iglice.
felső részének kifelé görbedése, hátpúp. mell- Germánia, 1. Németország.
-görbedés, fn. (kórt.) a gerincoszlopnak befelé * Gernye, mn. sovány, szikár, kiszáradt testü,
görbedése, mellpúp. oldalgörbedés, fn. (kórt.) görhes. ~, fn. a. m, gerinc.
a gerincoszlopnak jobb- , v. baloldalra való gör.. Gerö, tn. finév, a. m. Gergely.
bedése, oldalpúp. Gertrud, tn. nőnév.
Gerinc- szeg, fn. a. m. oromszeg. -velö , fn . a. m. ? Gerv, 1. Gerj .
gerincagy . * Gerzsa, 1. Mankó.
Gerincvelő-gyuladás, fn (kórt. ) lobos bánta- Gerzsely, fn. tt. -t ; (gazd .) sürüen növö bo-
lom a gerincagyban. -sorvadás, fn. (kórt.) a ge- gyóju szölö
rincagy kiszáradása, sorvadása. * Geszkenye, 1. Gesztenye.
Gerinevérér , fn. (bt.) a gerincen átvonuló Gesztence , fn. (gazd. ) nádkévékből rakott
vérér. kúpalakú boglya.
Gerj , fn. ált. belső izgalom, mozgalom, felin- Gesztenye, fn. a gesztenyefa gyümölcse ; vad,
dulás ; szerelmi gerj; bosszúgerj; á. é. a levegőben szelid gesztenye ; (szój.) más kezével kaparja ki a
levő, szemmel észre nem vehető kóranyag, mely tüzes gesztenyét; otthon süti a gesztenyét, otthonülő.
vmely betegség terjedését elösegiti (miasma). In- Gesztenye-bokrétafa , fn. (nt.) közönséges
nen: Gerjes, mn. vadgesztenyefa, bokrétás, fehér virágokkal. -fa,
Gerjed, k. 1) izgalomba jö, bensőleg felindúl, fn. (nt.) lándzsaalakú, csipkézett, hosszúkás leve-
vmely indulatra gyulad ; haragra, bosszúra, sze- lekkel lombozott növény a bükkök közöl . -fás.
relemre 9.; külön. nemileg közösülni ohajt, a nemi fn. gesztenyefákkal beültetett tér, kert. -halmány,
ösztön zaklatja ; (szój.)gerjed, mint Zsigrai a veres- 1. Halmány.
hagymától; 2) tüzet kap, gyulad, lángra lobban ; Gesztenye-héj, fn. a gesztenyének vörhenyes
a száraz szalma könnyen lángra g. -ék, 1. Gerje- barna, sima héja , mely közvetlenül a gesztenye
delem . belét, húsát takarja. -kopács, fn. a gesztenyének
Gerjedékeny, mn. bensöleg könnyen felinduló, zöld , tüskés külső burokja. -olaj , fn. gesztenye-
mindjárt indulatba jövö ; g. sziv ; külön. bujavágy bélből nyert olaj .
által zaklatott. Innen : Gerjedékenység , fn. Gesztenyés, mn. 1) gesztenyét termő ; g. vi-
Gerjedelem, fn. ált. belső felindulás, az érzé- dék ; 2) gesztenyét áruló ; g. kofa ; 3) gesztenyével
kek hevesebb müködése által előidézett állapot ; készitett ; g. sütemény. - fn. gesztenyefákkal be-
kedélyizgalom ; a sziv, a lélek gerjedelme ; külön . ültetett tér, kert.
1) ajtatos érzelem, a szép és jó iránti buzgalom; Gesztenye-sütö, fn. 1) személy, aki gesztenyét
gerjedelemre gyuladt lélek ; 2) mohó vágy a nemi süt és sült gesztenyét árul ; 2) kisebb nagyobb
közösülésre. vasserpenyő, melyben gesztenyét sütnek. -szin,
Gerjedelmes, mn. tt. -t, v. -et ; a. m. gerjedé- fn. és mn. a noi, v. férfi hajzatnak a gesztenye
keny. héjához hasonló világos barna szine, (amit a
Gerjedet, fn. 1) † áldozatnál alkalmazott szent magyar igy fejez ki máskép : sem nem szőke, sem
tüz ; a gerjedetnek ideje korán (münch. cod .) 2) nem barna) ; gesztenyeszin fürtök alatt csillogó
gerjedelem, a kedély, az érzékek heves müködése nagy fekete szemek (Kisf. S.) ; (szój.) nekem is volt
által előidézett indulat. Innen : Gerjedetes, mn. gesztenzeszín hajam . -szinü, mn. a. m. gesztenye
Gerjedez, k. folytonos gerjedelemben van, a szin.
 Gesz 458 Gir

* Gesztes, mn. tt. -t, v. -et ; fás, szálkás ; gesz- ¡ nak bövében van ; y. szántóföld ; 2) giliszták által
tes retek. kinzott ; g. kis gyermek.
* Gesztet, k. 1 ) ügetve, gyors lépéssel megy ; Giliszta- toldalék, fn. (bt.) a. m. gilisztanyul-
2) ügető léptekkel lovagol, kocsiz. vány. -varádies , fn. (nt.) a varádicsok közé
Géza, tn. magyar eredetü finév. tartozó növény, melyet a bélglliszták kiűzésére
* Gezdernye, fn. ált. gaz, szemét ; külön. árviz szoktak használni (tanacetum vulgare).
által egy helyre hordott falevelek, hulladék - ágak. Gilva, fn. (nt.) gomba neme, mely rothadásnak
* Gezemice , Gezemize , Gezemuca, Geze- indult gyertyán-, bik- és sziltörzsökön pezsdül
muza, fn. 1) rongyokból, lomokból álló rakás ; ki ; mint mikor a rétnek virágai kinyúlva, s köztök
2) mindenféle gaz, szemét. áll két rohadt gilva (Cs.).
Gézengúz, fn. alávaló, jellemtelen, semmire- Gilyén, tn. finév.
kellö, sehonnai ember ; (km.) gézengúz feljebb Gim, fn. (állatt.) ált. vörösvad, öz, szarvas stb.
csúsz ; kinek gézengúz az ura, kótyonfity a szolgája. külön. özek , szarvasok nősténye ; közönséges-,
ol. cs. vkit gézengúznak nevez. dám-, őz-, jávor-, iramgim. Innen : Gimes, mn.
Gezermice, 1. Gezemice. Gimea, fn. teherhordó hajó .
* Gező, fn. a. m. gözü. * Gimiz-gamaz, fn. gézengúz, aljas, jellemte-
* Gezsemica, Gezsemocsa, 1. Gezemice. len ember.
Gibárt, tn. finév, Gebhard. Gimnyelvü-fü, fn. (nt.) a bordalapok közé
* Gibbed, Gibbeszkedik, k. hidegtől össze- tartozó növény (asplenium).
zsugorodik, nagy fájdalomtól, v. nagy erőködés- Gimszarvas, fn. a. m. szarvastehen.
ben összegörnyed, összerándul. Gimvad, fn. (vad. ) vörösvad , öz, szarvas.
* Gibbeszt, cs . fájdalom, v. nagy erőködés * Gindár, mn. ruganyosság nélkül való, pety-
összegörnyeszti, megzsugorítja. Innen : Gibbesz- hüdt ; (nt msz .) konyult, fonnyadt. * -ság, pety-
tés, fn. hüdt, ruganyosságnélküli állapot.
Giber, mn. összezsugorodott, merev, gémber. Ginea, 1. Gimea.
* -cés, mn. bicertes, sántikáló. -edik, k. a hideg * Gingó, 1. Ing.
miatt merevvé leszen, gémberedik. Innen : Gibe- Gini, tn. nönév, Regina kicsinyítt alakja.
redés, fn. -es, mn. hidegvette, hidegtöl megmere- Gint. Ginter, tn. nőnév.
vedett ; giberes kéz. -it, cs. a hideg giberré, me- Gipsz. fn. (ásványt.) fehér, finom krétaföld,
revvé tesz vmit. Innen : Giberités, fn. melyből szobrokat szoktak faragni, v. porrá törve
* Gica, mn. göndör hajú, szőrü ; gica gyapjú. s olajjal elegyítve ragasztóul használják ; földes-,
fn. mangolica disznó. rostos-, szemcsés-, tömör gipsz. -el . cs. vmit gipsz-
Gice, fn. vékony réz-, v. acélsodrony. szel bevon, megragaszt. Innen : Gipszelés, fn. -elő,
Gida , Gidó , tn. finév, Gedeon magyarított 1. Gipszműves.
alakja. , a. m. gödölye. Gipszez, cs. a. m. gipszel. Innen : Gipszezés, fn.
Gigyerész, I. Gegyeréz. Gipsz-fejtés, fn. gipsznek a gipszbányából
Gili, Gilice, 1. Gerle, Gerlice. kiásása. -féle, mn. a gipszek közé tartozó föld-
Giliszta, fn. (állatt.) a puhányok közé tartozó nemből való. -festés, fn. 1 ) gipszszel bevont falra
fehérvérü, lábatlan állatfaj, mely a földben, állati különféle alakok festése ; 2) gipszszel bevont falra
belekben tartózkodik . S teste összehuzása s festett kép. -föld, fn. sok gipszrészeket tartal-
kinyujtása által halad elöre ; földi g.; bélgiliszta ; mazó föld. -kemence, fn. a gipszföld kiégetésére
lapos g.; (km.) kis gilisztával nagy halat foghatni. használtatni szokott kemence. -kép, fn. gipszböl
Gilisztádad, mn. gilisztaalakú , a gilisztáéhoz készitett szobor, v. féldombormű. -láda, fn. 1)
hasonló vékony alkatú. láda, melyben gipszföldet tartanak ; 2 ) ládaalakú
Giliszta-férge, fn. (állatt. ) gilisztaalakú csi- edény gipszből. -márvány , fn. kökeménynyé
gafaj. alakított, csiszolható gipsz, melylyel a falakat
Giliszta- fü, fn. (nt.) 1) a. m. giliszta-varádics ; szokták bevonni. -mész, fn. mész, mely gipszkő-
2) a. m. harangcámoly. -gyik. fn. (állatt.) gilisz- böl van égetve. -minta, fn. nagyobb szoborműnek
taalakú hosszúdad, vékony gyíkfaj . -hajtó, -haj - mintául szolgáló alak gipszből. -mives, fn. gipsz-
tószer, fn. mindenféle gyógyszer, melyet a gilisz- böl különféle müveket készitő iparos . -munka,
tának a belekből való kiüzésére szoktak használni . -mü, fn. gipszből készitett mű. -müves, fn. a. m.
-izom. fn. (bt.) gilisztaalakú, gilisztaként össze- gipszmíves. -nemü, fn. a gipszek közé tartozó
huzódó és kinyúló izom az állati testben. -lepény, földnemből való. -nyomat, fn. 1) vmely tárgy-
fn. a bélgiliszták kiüzésre használtatni szokott nak gipszbe nyomott képe ; 2) gipszalak, mely
lepényalakú gyógyszer. -mag, fn. a bélgiliszták vmely nagyobb szobormű után van készitve.
ellen használható növénymag. -nyulvány , fn. Gira. fn. 1 ) † az arany és ezüst mérték-
(bt.) az emberi és állati testben a vakbélnek bal egysége, 16 nehezék (4 lat) súlylyal ; 2) különböző
és hátsó oldalán levő nyujtvány (processus vermi időben más-más súlyú számolási ezüst, v. arany
formis). -olaj , fn. 1) a földi gilisztákból nyert pénz.
olaj ; 2) a bélgiliszták ellen használható olaj. - Giraffa, fn. (állatt.) a patások osztályához
-orsónya, fn. (állatt.) giliszta, mely az emberek tartozó rendkivül hosszú nyakú, fekete foltokkal
és állatok belében tenyész, bélgiliszta (ascaris). tarkázott délszaki állat.
-orvos, fn. 1) a bélgiliszták elüzéséhez különösen * Girány, 1. Irány.
értő orvos ; 2) (gúny.) tanulatlan, kontár orvos. Gira-per, fn. 1) per, melyben a döntö itélet
-por, fn bélgiliszták ellen használtatni szokott girabüntetésről szól ; 2) a behajtott marha tör-
poralakú gyógyszer. vénytelen letartóztatása miatt folytatott per.
Gilisztás, mn. tt. -t, v. -at ; 1 ) ami a giliszták- ¦ Girás, mn. tt. -t, v. -at ; 2) girát érö ; 2) giráról
 Gir 459 ― Goly

szóló ; girás pör ; 3) * vármegyei ; girás gyülés ; | lék, petekör) és góc között fekszik . -táv, fn. (ttan.)
girás szék. a góc távolsága a gyüjtö lencsétől és vájt felületű
Girbe-görbe, Girbe-gurba, mn. több görbü- tükörtól. -tér, fn. (ttan.) különböző nagyságú tér,
lettel biró. melyre a gyüjtő lencse és vájt felületü tükör
* Girbines, fn. a. m. görcs, csomó. góca kiterjed .
* Gircsáváskodik, k. izgágálkodik. Goes, 1. Góc.
* Girine, fn. a. m. gerinc. Gocsárd, tn. finév, Gothárd.
* Girind, fn. 1 ) a szántóföld mesgyéje ; 2) a Gódire, fn. (nt.) a sokhímesek és egyanyások
domb, halom teteje ; 3) a. m. görény. közé tartozó növény ; cinadóni gódírc (chelido-
* Giriny, fn. a . m. görény. nium) . -adék, fn. (vt.) gódírcnövényből nyert
+ Girla , fn. buzamérték , köböl , kila ; girla vegytani anyag (chelidonie). -foszlár, fn. (nt.) gó-
százhúsz ejteles (Párizp.) ; száz girla buzávál (bibl .) . dírcalakú novény a foszlárok közől . -sav, fn . (vt.)
Girone, fn. (állatt.) egyizes hártyaröpü rovar gódircnövényből nyert sav. Inn.: Gódírcsavas, mn.
(pelopaeus) . * Godola, fn. (nt.) egres, pöszméte, biszke.
Gizgaz, fn. 1 ) mindenféle szemét, hulladék ; 2) Godores, fn. (állatt. ) forró égöv alatti tengeri
semmire sem használható növény, gyom ; 3) á. é. | hal a sügérek családjából ; pontos g . (Kaulbarsch).
alávaló, semmirekellő ember. -lakó, fn. (állatt.) * Góg , fn . a. m. góc.
a. m. pozdorjány. -nép , fn. alávaló , csöcselék * Gógány, fn. tt. -t ; vesszöböl fonott kémény.
nép. -ol, cs. vkit gizgaznak mond, gizgaznak hí. Gógatás, fn. a kakasnak sajátságos szólása ;
Glét, 1. Gelét. ismerös tréfás gógatását hallatta a kakas (Jók.) .
+ Glit, Glitlevél , fn. vmely fejedelem, v. Gogó, fn. gyermeknyelven a. m. dió.
hatóság által kiadott biztonságlevél , melynélfogva Gogyola , fn. a. m. golyva. Innen : Gogyo-
aki azt kapja, bántalom nélkül mehet a kijelölt lás, mn.
helyre és távozhatik onnan (német : Geleit). * Gohér, fn. tt. -t ; (nt. ) koránérő szőlő , más-
Gob, fn. (ållatt.) a folyamok fenekén férgekkel kép : bajorszőlő.
táplálkozó, izletes húsu, kis, köpcös hal a pontyok Gojhó, 1. Golyhó .
családjából (gobio) . * Goklesz , fn. és mn. hórihorgas, nagy mi-
* Góbé, fn. 1) a. m. kópé ; 2) faragatlan, nyers haszna ember.
ember; agyafúrt, fejefúrt ember. Golgota, fn. (nt.) kék, v. testszín virágokkal
* Góbéta, fn. a. m. bóbita. díszlő növény.
Gobhal, Goblya , fn. (állatt.) a. m. gob. Góliát, tn. azon philisteus óriásnak neve, kit
Goboca, Gobocs, 1. Göbecs. Dávid levert ; innen : óriás termetű ember. -kigyó,
Góboly, fn. (állatt. ) nagyon nyálkás úszóhólyag fn . (állatt. ) óriáskigyó.
nélküli tengeri hal a toroktüskeparások rendé- Gólic, fn. (állatt.) vihar idején a viz szine fö-
böl ; fekete g. (gobius niger). lött repkedő madár, pólic ; fekete gólic.
* Gobonca, fn. tésztás étel túróval és répával Gólya, fn. (állatt. ) mocsáros helyeken tenyé-
megtöltve. sző hosszúlábu madár a gázlók közöl ; fekete-,
Góc, fn. ált. hely, hol tüzelni " szoktak ; külön. fehér g.; begyes, szegélyes, marabú g.; (szój.) öt sem
1) mélyedés a tüzpadkán, hová a tüzet szokták a gólya költötte; sokszor megjön addig, el is megy a
rakni ; 2) katlan ; 3) (ttan.) pont, hol a világló gólya ; árva, mint a gólya ; elvitte kedvét a gólya;
test sugarai összegyülnek, és pedig a) azon hely, későbbre száll el a gólya, mint a veréb.
hol a gyüjtő lencsén átsudamló sugarak öszpon- Gólya-fészek, fn. fészek, melyben a gólya to-
tosúlnak ; b) azon hely, hol a vájt felületü tük- jik és költ ; á. é. hegy tetején levő kis váracs. -fi,
rökről visszaverődő világsugarak öszpontosúlnak ; fn . fiók gólya. -hir, fn. (nt.) sokhímesek közé
4) (mt.) a) a petekörben azon két állandó pont, tartozó mocsári növény , máskép : mocsárvirág
melyek a nagyobb tengelyen a középponttól mind- | (caltha). -hugy , fn. (nt.) a. m. hölye. -köröm , fn.
két oldalfelé oly távolságra vannak, mint amilyen (nt.) a. m. galambgerely. -láb, fn. 1) a gólyának
hosszú a kisebb tengely fele, és a melyekböl hú- hosszú, vékony lába ; 2) (guny.) hosszú, vékony
zott vezérsugarak összege egyenlő egy adott emberi lábszár. -lábu, mn. a gólyáéhoz hasonló
egyenessel (a nagyobbik tengelylyel) ; b) a men- vékony, hosszú lábu orr, fn. 1) a gólyamadár
telékben (hyperbola) azon két állandó pont, me- csorra; 2) (nt. ) a gerelyek közé tartozó növény
lyekből húzott vezérsugarak különbsége egyenlő (geranium palustre) . -orrfü, fn. réteken, mezőkön
egy adott egyenessel ( 2a) ; c) a hajtalékban tenyésző növény a gólyaorrok közöl. -virág, fn.
(parabola) a nagy tengely azon állandó pontja, (nt.) közönséges gólyahir növény.
melytől a hajtalék minden egyes pontja oly távol- Golyhó, fn. és mn. buta, együgyü, bolyókás
ságra van, mint az igazgató vonaltól. ember. Innen : Golyhóság, fn.
* Góca, fn. a. m. réce, kacsa. Golyó, fn. alt. a. m. teke; éggolyó, földgolyó,
Góc-al, Góc-alj , fn. 1) a tüzelő padka alja ; lég-, üveggolyó ; külön. vasból, v. más ércből ön-
melyet sok helyen kemencének használnak ; 2) a tött kisebb-nagyobb teke , melylyel puskából,
katlan alatti tüzelő hely; 3) ülőhely a kemence ágyuból lödöznek ; puska-, ágyu-, kartács-golyó ;
hátsó részén ; 4) a. m. kandalló. golyót vált, két szemközt álló ellenfél, midön egyik
Gocamitill, fn. ( állatt.) a faágakra csimbesz- a másikra lö ; golyóra tölteni ; golyóval lőni.
kedő csigafaj. Golyóbics, Golyóbis, 1. Golyó.
Gócány, fn. (állatt.) étigócány, enni való kö- Golyóbisdad, Golyóbisforma, mn. a golyóé-
zönséges csiga (Miesmuschel). hoz hasonló gömbölyű alakú.
Góc-húr, fn. (mt.) a nagy tengely azon része, Golyóbiska, 1. Golyóka.
mely az illető szabályos görbék (mentelék, hajta- Golyóbis -minta, fn. gömbölyded üreggel ellá-
 Goly 460 Gom

tott minta, melylyel ágyu-, v. puskagolyót önte- | nélkül is megterem ; nem mind gomba, ami hamar
nek. -vonaes, fn. a. m. golyóhúzó. jö; minden gomba jó gomba, csak az ember go-
Golyócs, 1. Galacs. romba.
Golyócska, 1. Golyóka. Gomba-fü, fn. (nt.) növény, melynek virág-
Golyó-húzó, fn. körömvassal ellátott puska- kocsányait sok apró levél köríti. -hon, fn. (nt.) a
pálca, melylyel puskából a töltést kiveszik. -ka, fn. gomba felső része, sapkája, melyben a magvak
kis golyó. -ketree, fn. ágyus hajókon elzárt tér, rejlenek.
hol az ágyugolyókat tartják. -minta, fn. a. m. Gomb-alak, fn. a gombéhoz hasonló csomó- ,
golyóbis-minta öntö, fn. személy, aki puska-, v. bütyökalak. Innen : Gombalakú, mn.
ágyugolyók öntésével foglalkozik ; 2) a. m. golyó Gomba-nemű, mn. a gombák osztályába tar-
minta. -part, fn. az ellenság golyói ellen védő tozó.
partféle sánc. -puska, fn. öblös puska, melyből Gombány, fn. (állatt.) gombaalakú állatka a
golyóval lehet lödözni . -rekesz, fn. a hadihajó korallok közöl.
előrésze . * Gombáris, mn. 1) félig felhajtott karimáju,
Golyóz, k. 1 ) golyókkal játszik ; 2) golyó se- magas gömbölyded tetejü ; gombáris kalap ; 2) a.
gélyével dönt, itéletét vmely tárgy felett a kezé- m. katykaringós. * -an, ih. nem egyenesen, katy-
ben levő golyónak a két szekrény egyikébe való karingósan ; (népd. alj. ) fel-felfogja pendelit, gom-
vetése által nyilvánítja. Innen : Gólyózás, fn. barisan hugyozik.
Golyó-zápor, fn. puskából, v . ágyuból kilött Gombás, mn. tt. -t, v. -at ; 1) sok gombát ter-
golyók zápor-sürüségben való hullása. mö; 2) gombával készitett ; gombás pástétom ; 3)
Golyva, fn. 1) az emberi nyak előrészén a taplós, pudvás, redves. -odik, -ul, K. 1) gombá-
paizsmirigyekben képzödött nagyobb daganat; val benö ; 2) taplóssá, pudvássá leszen.
(gép.) kerék golyva, a gépben levő némely kerék- Gomba-süveg, fn. (nt.) a gombának a tönköt
nek a korongra függélyesen felállitott fogai ; 2 ) födő felső része.
(nt.) a tölgyfák törzsén tenyésző kemény gomba. Gombász, fn. gombát kereső, szedő személy ;
Golyva-fü, fn. (nt.) bojtorjános magtakaróju külön. személy, aki az arra betanitott ebbel szar-
növény, szúrós csimpaj, disznómogyoró, koldus- vasgombát keres. -, k. gombát szed, keres. Inn.:
tetü (xanthium strumarium). -gomba, fn. (nt.) a Gombászó, fu. és mn.
tölgy- , v. bükkfák törzsén tenyésző kemény Gomba-szár, fn. (nt.) a gombának a süveg és
gomba. -kerék, fn. (gép. ) fogas kerék, melynek gyökér közötti része.
fogai a korong lapjára függőlegesen vannak fel- Gombász - eb, fn. szarvasgomba felkutatására
állitva. betanított eb.
Golyvás, mn. tt. -t, v. -at ; 1) golyvával biró ; Gomb-csináló, fn. gombkészitéssel foglalkozó
g. ember ; 2) nagy ádámalmáju ; 3) (gép.) g. kerék, iparos. -ernyő, fn. (nt.) magasabb helyen tenyé-
golyvakerék ; (ép.) g. pártázat, előre nyuló pártá- sző erdei növény az öthímesek és kétanyások
zat. Innen : Golyvásság, fn. -odik, k. golyvát kap. közöl (sanicula) . -fül, fn. a gomb alsó részének
Gomb, fn. alt. vminek tetején, csúcsán levő közepére erősített s fülalakban összehajtott sod-
gömbölyű test , gömbölyded csomó ; a torony rony.
gombja, nagy, üres ércgömb, melybe a torony csú- Gomb-ház, fn. 1 ) az öltöny egyik oldalára var-
csán a kereszt, csillag stb. van csavarolva ; a füg- rott, gomblyukakkal ellátott posztószalag, v . zsi-
gönyrúd gombja ; külön. 1) különféle anyagú nórmü, melybe a másik oldalra varrott gombot
kemény testböl esztergályzott , leginkább fél- beillesztik ; á. é. csekély értékü vmi ; (km.) gomb-
gömb-, v. hengeralakú eszköz, mely vagy a ruhák ház, ha leszakad lesz más, nem sokra becsülöm,
ekességeül szolgál , v. pedig a felöltött ruhák ha elvesztem is, mindig találok helyette måst ; 2)
összefüzésére, kapcsolására használtatik, máskép : a. m . gombminta.
pityke; fa-, csont-, ólom-, vas-, réz-, ezüst g.; füles Gombike, fn. (nt.) hosszúkás hüvelyű növény
g., fületlen g., a) gomb, melynek nincs füle ; b) á. a két falkások és tizhímesek közöl (ervum).
é. értéktelen vmi, hasznavehetlen jószág ; egy fü- Gomb-kötö, fn. szörböl zsinórt, gombot, vitéz-
letlen gombot sem ér; (szój .) gombot kötni az orrá- kötést készitő iparos. -kusztora, fn. (seb.) gom-
ra, vmit jól emlékébe vésni, hogy el ne feledje ; bos végü, sebészi metszőkés. lap, fn. lapos gomb
három gombig volt, annyit evett, ivott, hogy még teteje, felsö lapja. lyuk, fn. 1) az öltöny egyik
csak három gombot birt begombolni mellényén ; oldalán hosszú, beszegett nyilás, melybe a másik
2) (nt. ) a) egy közkocsán csúcsán ülő több ko- oldalon levő gombot beillesztik ; 2) apró lyuk a
csánytalan, v. igen kurta kocsányu virágocskákból az fületlen gombon. -minta, fn. minta, mely szerint
álló virágzat (capitulum) ; b) a szirmok elhullása ércböl öntött gombokat készitik. -műves, fn.
után a növény szárának végén maradt gümö ; 3) bokat ércből mindenféle apróságokat, különösen gom-
á. e. fej ; (szój. ) ez a tett gombjába fog kerülni : el- készitő iparos.
ütötték a gombját, fejét vették. Gombóc , fn. kisebb-nagyobb gömbalakká
Gomba, fn. szivós húsu, ágatlan és leveletlen gyúrt, fött tésztás étel ; (szój .) ott volt ő katona,
növény a lopvanöszök közöl ; bokros- , büdös-, ahol gombóccal lődöznek ; ugy beszél, mintha gom-
csirke-, héjas-, keserú , kucsma- , csipircsik-, légy- bóc volna a szájában ; hanyait homlok a gombóchoz,
ölő-, vörös gomba ; fül-, ganéj-, gelyva-, medve-, immel- ámmal a dologhoz ; ottjó élni, hol gombóccal
nyul , szarvas-, sárga-, szekfű gomba ; bolond g. , hajigálják az embert; á. é. keletlen, sületlen, tész-
mely bóditó erővel bir ; (szój .) szapora, v. termik, tás étel.
mint eső után a gomba, v. gomba módra nő, nagyon Gombóca, 1. Gombóc.
sok van belőle ; nem ettem bolond gombát ! nem Gombócka, fn. (kics. ) kis gombóc .
bolondultam meg, van eszem; (km. ) a gomba mag Gombocs, Gombocska, fn. kis gomb.
 Gom
Gombolda, Gombóda, 1. Gombóta.
Gombol, cs. 1) (be igekötövel) az öltöny gombját
a gomblyukba illeszti, az öltönyt gombbal össze-
szoritja; 2) (ki igekötövel) a gombot a gomblyuk-
ból kiszabaditja ; 3) (fel igekötövel) lecsüggő
leffentyű alsó szélen levő gomblyukba illeszti a
fenn levő gombot ; v. vmely gombra vmit akasz-
tójánál fogva felerősit.
? Gomboltyú, fn. bokán felül érő női lábbeli,
füzőzsinórral és füzölyukakkal ellátva.
Gomboly, fn. 1) csomóba göngyölített holmi ;
gombolyba kötni vmit ; 2) (nt.) számos apró virá
gokból összetett virágzat, mely rendesen a leve-
lek zugában, v. a törzsök, ágak oldalain ül (glo-
merulus) . -ag , fn. ált. a. m. gomboly ; külön.
gömbalakú csomóba tekert cérna, fonal, selyem ;
(szój .) kijön a gombolyag vége, ki fog világosodni ;
legnagyobb gombolyagnak is van vége. Innen : Gom-
bolyagos , mn. -ék , fn. csomóba gombolyított
holmi.
Gombolyg, k. gömbölyded alakban hengereg
tova, hömpölyög, gömbölyg. at, cs. vmit gom-
bolyaggá tekerget , csomóvá alakítgat ; cérnát,
selymet gombolygatni.
Gombolyit, cs. gombolyaggá teker, gombo-
lyaggá alakít. Innen : Gombolyítás, fn.
Gombolyitó , mn. gombolyitással foglalkozó.
fn. 1) személy, aki vmit gombolyít ; 2) könnyen
forgó kerekekkel ellátott eszköz, melylyel gom-
bolyitnak; gombolyítóra tenni. -kecske, láb, fn.
a gombolyitásra használható eszköznek talpa,
lába.
Gombolyodik , k. gomolylyá , gombolyaggá
alakul.
Gombolyú, mn. a. m. gömbölyű.
Gomborka, fn. (nt.) a négyföbbhímesek és
táskások közé tartozó, sokfajú növény ; fogas-,
magvas-, szives-, pallagi gomborka.
Gombos, mn. tt. -t, v. -at ; gombbal felszerelt,
ellátott; g. mente. - fn. a. m. gombmüves. -tör,
fn. a. m. vivószál.
Gombostü, fn. felül kis gömböcskével ellátott
tü , melylyel egyet-mást összefüzni , felszúrni
szoktak. -pénz, fn. pénz, melyet a férj feleségé-
nek ad, hogy ez azzal saját aprólékos kiadásait
fedezze.
Gombóta, fn. vagdalt tésztás étel .
Gomb-öntö, fn. személy , aki öntött ércből
gombokat készit. -süveg, fn. (ut.) a szirmok le-
hullása után a növény szárán maradt gümőnek,
gombnak felsö boritéka . -tisztitófa, fn. rovátkos
fácska, melylyel a ruhára varrott ércgombokat
szokták tisztítani. -ütö, fn. gömbölyű lyukakkal
ellátott réztábla, melyen a gombmívesek az érc-
gombokat hengerdeddé alakítják. -virú, fn. (nt.
msz.) mindenféle növény, melynek a virágszir-
mok között gombja, gümője van. -zuzmók, fn.
(nt.) növény a zuzmók közől.
Gomó, 1. Gumó.
Gomoly, fn. tt. -t ; gömbalakká tekeredö vmi ;
füst gomoly; felhő gomoly.
Gomolya, fn. gömbalakba gyúrt friss turó.
Gomolyag, fn. 1) a. m. gomoly; 2) a. m. go-
molya.
Gomoly-felhö, fn. gomolyalakú felhő ; tenge -
res g., melynek gomolyai a tenger hullámaiho z
hasonlítnak.
461 - Gon
Gomolyg, 1. Gomolyog.
Gomoly- odik. k. gomolyalakúvá tekeredik ;
gomolyalakban felszáll ; gomolyodik a szájból ki-
eresztett pipafüst. -og, k. 1 ) gombolyagban ide-
oda mozog, mozgása között gomolyalakot ölt fel ;
gomolyog a széltól hajtott felhő ; 2) * a. m . éme-
Ïyeg. -vir, fn. (nt. msz.) növény, melynek virág-
szirmai gomolyalakú csoportot képeznek .
Gond, fn. 1 ) vmire tartósan irányzott erős
figyelet ; gazdasszonyi gond ; gondot viselni vmire,
v. gondját viselni vminek ; nagy gonddal késziteni
el vmely munkát ; (szój.) e dologban nagy gonddal
jártam el, mert e dolog nagy gonddal jár ; gonddal
jár a gondolat (Gar.) ; lesz rá gondom, figyelni
fogok rá ; mi gondod azzal ; mit törödöl azzal ; ki-
sebb gondom is nagyobb annál ; gondot fordítni
vmire ; sok gondba került ; gond nem játék, játék-
közben nem kell sokáig gondolkodni ; 2) jövő
iránti aggodalom ; gond nélkül élni ; szögre a gond-
dal, v. félre a gonddal, ne aggódjunk ; megemészti a
sok gond; gyermekei jövője sok gondot okoz neki ;
gondot ád neki ; gondba ejti , meriti; (km.) a
gondok idővel öregbednek ; a gond maga képére
szüli a gondot ; gond idő előtt megvénheszti az
embert.
Gond-apa, fn. szülötlen árvára felügyelő sze-
mély. -ár, fn. tt. -t ; a. m. gondnok.
Gondatlan, mn. könnyelmű, a jövőre nem gon-
doló, teendőit imigy - amugy végző ; g. ember, atya.
Innen : Gondatlanság, fn. Gondatlanul, ih.
? Gondnok, fn. alt. személy, akinek vmi gond-
viselésére van bizva ; külön. 1) hatóságilag kine-
vezett, v. a szülők által még életökben választott
személy, aki ezek halála után a hátrahagyott ár-
vákra felügyel, az örökséget kezeli s erről szá-
molni tartozik ; 2) a protestans egyházkerület, egy-
házmegye, v. egyházközség világi elnöke ; 3) (ht.)
főtiszt, aki vmely hadsereg felszereléséről gon-
doskodik ; 4) (ttud.) tömeg-gondnok , személy,
akire vmely csöd alá került vagyon fölötti fel-
ügyelet van bizva ; zárgondnok , zár alá került
vagyonra felügyelő személy. Inn.: Gondnoki, mn.
? Gondnokság, fn. gondnoki minőség, hivatal ;
gondnokságot viselni ; gondnokság alatt levő; gond-
nokság alá helyezni vkit; gondnokságot rendelni
vkire. Innen : Gondnoksági, mn.
Gondnyomott , mn. kit sok aggályos gond
nyom ; egy bűntéttel szegényebb, de gondnyomottabb,
nyugodt nem vagyok (Vör.).
Gondol, A) cs. 1) vmit elméjébe forgat, eszé-
vel, elméjével feltalál ; gondolj vmi okosat , ha
tudsz ; 2) vél, vminek tart ; azt gondolom, jó lesz
így ; ezt jónak gondolom ; ezt az asszonyt anyádnak
gondoltam ; B) k. 1) (val, vel) vkivel, v. vmivel
törödik, különös gondot fordít rá ; a gondatlan
ember semmivel sem gondol; ne gondolj a világ
gondjával (Vör.) ; 2) (ra, re) eszébe jut ; (ról, röl,
v. felől) eszében forgat; gondolj multadra, jusson
eszedbe multad ; gondolj multadról, forgasd gyak-
ran eszedben multodat. Mint főnév : Gondolom
szerint, v. Gondolomra, a. m. hozzávetőleg, körül-
belül; csak ugy gondolom szerint százra tehetni a
számát. Innen: Gondolás, fn.
Gondola, fn. ladikféle vizi jármű, milyet a
velenceiek szoktak használni.
Gondolat, fn. 1) ált. az ész müködése által el-
ménkbe előidézett fogalom, v. itélet ; jó, rosz gon-
 Gon 462 -- Gon

dolat; remek, pompás, isteni, ördögi gondolat ; (km.) kozik, 1. Gondolkodás, Gondolkodásmód, Gon-
jól fogant gondolat okosan születik ; tarka lótól, dolkodik.
gondolattól nem fizetnek vámot ; 2) külön. ötlet, ész Gondolkozó, mn. a. m. gondolkodó.
leleménye; ez gyönyörű gondolat ; micsoda gondo- Gondoló, mn. aki gondol vmit ; mint fn. e szó-
lat már ez ; (km.) arany elmének gyöngy a gon- járásban : gondolóra venni vmit, a. m. meggondo-
dolata ; 3) a. m. vélemény ; egy gondolaton va- lás, megfontolás tárgyává tenni.
gyok veled ; az én gondolatom szerint ; 4) irásba Gondolom, fn. 1) * tündér; gondolom ökrei ; 2)
tett eszmék ; 5) á. é. ész, elme ; holjár a gondola- (szój.) gondolom szerint, gondolomra , nem mérték
tod? (szój.) ugy jár, v. megy, mint a gondolat, se- szerint, hanem csak körülbelül , hozzávetőleg.
besen, könnyedén . Gondolt, mn. ami gondolva van, vélt, képzelt ;
Gondolat- fonal, fn. leirt, elmondott, v. elmében gondolt veszély.
forgatott gondolatnak egymásután következése, Gondos, mn. tt. -t, v. -at ; kinek vmire nagy
egymásközötti összefüggése ; elveszteni a gondolat- gondja van, előre látó, nagy vigyázattal, ügyelet-
fonalat. -jel , fn. egy fekvő vonásból (- ) álló tel levő ; g. apa, házi asszony. Innen : Gondosan,
irásjel, melyet akkor használunk, midőn 1 ) vmely ih. Gondosság, fn. -kodik, k. 1) saját, v. más jö-
gondolatnak csak egy részét irjuk le, a többit vöjéről aggódik ; 2) vkit a jövőre nézve jó álla-
pedig az olvasóra bizzuk, hogy gondolja oda ; 2) potba tenni törekszik ; g. családjáról, hozzátar-
midőn a gondolatban vmely meglepo fordulatra tozóiról; 3) ugy intézkedik , hogy minden oly
akarjuk az olvasót figyelmeztetni ; pl. meleg ru- módon történjék, amint ohajtja ; majd gondosko-
hája nincs ugyan, mindazonáltal éhezik (Pet.) . dom arról, hogy délután indulhassunk; te meg gon-
Gondolatlan, mn . könnyelmü , elöre nem látó, doskodjál arról, hogy öcséd honn maradjon . Innen :
figyelmetlen ; g. magaviselet. Innen : Gondolatlan- Gondoskodás, fn. Gondoskodó, mn.
ság, fn. Gond-oszlató, Gondszélesztö , mn . a bút, a
Gondolat-menet, fn. a leirt stb. gondolatok gondot, aggodalmat megszüntető, szivet, lelket
egymás közötti összefüggése, menete. -or, -orv, felvidító ; g. mulatság. † -ság, fn. fejtörés, gondol-
fn. személy, aki másnak gondolatát ugy adja, kodás ; nem kicsiny gondságot szerez az ellenkező-
mint magáét (plagiator). Inn.: Gondolatorság, fn. nek e bizonyság (G. K.) . · talan, mn. bú, aggoda-
-orzás, fn. a polgári büntetés alá nem eső tolvaj lom nélkül való ; g. élet. Innen : Gondtalanság, fn.
lás, melynélfogva vki más gondolatait saját ma- Gondtalanul, ih. -tartás, fn. a. m. gondosság; ki
gáéi gyanánt teszi közzé. hűséges gondtartással vezérli a világot (Én.).
Gondolatos, mn. tt. -t, v. -at ; 1) gondolatokba Gond-teljes, mn. sok búval, aggodalommal
merült ; g. férfi; 2) amiben sok gondolat rejlik ; biró. -üzö, mn. a. m. gondoszlató.
g. cikk.
Gondviselés, fn. vkire, v. vmire való felvi-
Gondolat- sor, fn. egymásután következő több gyázás, felügyelet ; gondviseléssel lenni vki iránt;
gondolatok együttvéve. -töredékek, fn. tb. gon- 2) ápolás, gondoskodás ; a beteg gyermeket vki
dolatok, melyek egy nagyobb müböl vannak ki- gondviselésére bizni ; 3) (ist.) istennek mindent a
szedve, s melyek egymással nincsenek összefüg- legjobb cél felé irányzó munkássága ; (km.) az
gésben.
Gondolhatatlan , Gondolhatlan, mn. 1) amit isteni gondviselés tovább terjed a csirkének a tojás-
ból való kipattanásánál . -szerű, mn. olyanféle,
gondolni nem lehet ; 2) megfoghatatlan. Innen : mint az isteni gondviselés.
Gondolhatlanul, ih.
Gondolható, mn. lehetséges, feltalálható ; min- Gondviselet, fn. 1) felvigyázat, felügyelet ; 2)
den g. esetben. Innen : Gondolhatóság, fn. ápolás, gondoskodás. Innen : Gondviseleti , mn.
Gondolkodás, fn. tt. -t ; ált. az ész, az elme -len, mn. 1) gondot nem viselő, vigyázatlan, gon-
müködése ; külön. 1) vminek az elmében való for- datlan ; 2) akinek, v. aminek gondját nem viselik.
gatása ; 2) az ész szabályai szerinti okoskodás ; Innen : Gondviseletlenség, fn.
3) a. m. vélekedés ; 4) á. é. benső érzelem ; nemes, Gondviselő, fn. és mn. vmire, v. vkire felvi-
aljas g. -mód, fn. szokássá vált modor, észjárás, gyázó, felügyelő ; vkinek gondját viselő ; ház-
mely szerint vki gondolkodik. -tan, -tudomány, gondviselő ; árva-, tömeggondviselő. Innen: Gond-
fn. (bölcs.) mely tanítja, hogyan kell az ész sza- viselői, mn. Gondviselőség, fn.
bályai szerint, összefüggöleg gondolkodni (logi- Gongyol, cs. vmit csomóba köt, csomóvá haj-
ka) ; máskép : észtan. Inn.: Gondolkodástani, mn. togat, göngyölít. -a, fn. ált. csomóba hajtogatott
Gondolkodik, k. 1) gondolatokba van merül- holmi ; külön. egy csomó kender, melyet egyszerre
ve, vmit több ideig elméjében forgat ; miről, v . kötnek fel a guzsalyra ; minden nap egy gongyola
min gondolkodol? azon, v. arról gondolkodom, mit kendertfelfonni. -it, 1. Göngyölít.
tegyünk aztán ; (szój . ) gondolkodik, mintha rá biz- Gonosz, mn. tt. -t, v. -at ; tb. -ok ; 1) rosz lel-
ták volna az ország dolgát: gondolkodik, mint fél- kü, szándékosan roszat cselekvő ; g. ember, asz-
lábon a gólya; 2) (bölcs.) elméjével vmit az ész szony ; gonosz lélek, a) a. m. gonosz ember ; b) a.
szabályai szerint vizsgál ; helyesen , helytelenül, m . ördög ; 2) a. m. hamis ; g. kutya; 3) á. é. a)
minden összefüggés nélkül g ; 3) vmi iránt bizonyos (lelketlen tárgyaknál) káros, kártevő, bántalmat
érzelem honol szivében ; mindenkiről becsületesen okozó ; g. idő ; g. szél ; gonosz véget érni, nem ter-
g.; nemesen, nemtelenül g. Innen : Gondolkodó, mn. mészetes halál által mulni ki ; (km.) gonosz hir
(szój.) gondolkodóba esni ; gondolkodóba esett, mint szárnyon jár, gyorsan terjed ; gonosz eredetnek
a gólya. gonosz a vége; b) dévaj, pajkos ; hej te kis gonosz
Gondolkodó-tehetség, fn. ész, elme, melynek leány ! gonosz tréfa. -, fn. 1) rosz lelkü, ártani
segélyével gondolkozni szoktunk. vágyó bünös ember; a gonoszok, és, kik bűnben
ட் Gondolkozás , Gondolkozásmód , Gondol- élnek, az igazak közt helyt nem lelnek (En.) ; (km.)
 Gon 463 - Gór

gonosz a törvényt, jámbor a szerencsét féli ; 2) dé- | hangszer (violoncello) . -hegedüs , fn. gordonhe-
vaj, pajkos ember ; te kis gonosz ; 3) gonosz lélek, gedün játszó személy. -hur, fn. gordonkára hasz-
ördög ; ajámbor embert is megkisérti a gonosz ; 4) náltatni szokott vastagabb húr. -ka, fn. a. m.
gonosztett, bünös cselekvény ; ne cselekedjetek go- gordonhegedü. -os, fn. a. m. gordonhegedüs. —,
noszt; (km.) sokszemű lánc a gonosz. Innen : Gono- mn. vadsáfránynyal festett. -oz, k. gordonhege-
szan, Gonoszul, ih. dün, gordonkán játszik. -sip, fn. legvastagabb
'Gonosz-akaró, fn. és mn. roszakaró, aki go- hangú síp az orgonában. -szeklice , fn. (nt.)
nosz, rosz akarattal azon igyekszik, hogy vkinek gyapjas bugáju növény a szeklicék közöl . -vö-
kára legyen. -bit, cs. 1) † botránkoztat ; 2) gono- csök, fn. (állatt.) vöcsökfajú madár a buvárok
szabbá tesz ; 3) roszabb , gonoszabb állapotba neméből.
hoz ; némely gyógyszer gonoszbítja a betegséget. Góré, fn. 1) a. m. pásztor-, csösz- gunyhó ; 2)
-bólat, fn. a. m. botrány. † -bóltat, cs. a. m. elrekesztett, szellős hely, hol a csöves kukoricát
botránykoztat. -indulat, fn. más kárára törekvő tartják ; 3) kerti mulató felházacska, filagória ; 4)
lelki tulajdonság, belső indulat. Innen : Gonoszín- a. m. górtyúk.
dulatú, mn. -it, cs. gonoszszá, rosz idulatuvá tesz. Górfa, fn. lépcsőfogakkal ellátott rúd, melyről
-kodik, k. 1) gonoszat cselekszik ; 2 ) pajkosko- a csöszök az ügyelésök alatti földekre vigyáznak.
dik, csintalankodik. Gorgonhang, fn. gorgoképen ijesztő hang ; ha
Gonosz-lélék, fn. 1) a. m. ördög ; 2) gonosz- 6 (t. i. a szerencse) gorgonhanggal agyarkodik terád
indulatú ember ; te gonoszlélek nem borzadtál ily (Cs.).
nagy vétket elkövetni. -lelkü, mn. a. m. gonosz, Görgyöngy, fn. a. m. szemgyöngy.
rosz indulatú. -nyelvek, fn. tb. á. é. 1) más hirét, * Górinca, mn. hosszú, vékony növésü, cin-
nevét rágalmazó személyek ; azt beszélik a gonosz- gárdi.
nyelvek; 2) (gúny.) hír, közbeszéd ; a gonosznyel- Gorjad, Gorjadoz, 1. Gornyad, Gornyadoz.
vek sok mindenfélét mondanak róla. -nyelvü, mn. Gór -lábu, mn. a. m. hosszú, vékony lábu.
más hirét, becsületét rágalmazó. fn. a. m. górmadár. -madár, fn. (állatt.) a gázlók
Gonoszodik, k. gonoszszá leszen. közé tartozó, hosszúlábu madár. -müköcs, fn.
Gonoszság, fn. 1) gonosz, rosz akarat, belső (nt.) növény a müköcsök közöl (androsace elon-
hajlam a rosz, gonosz cselekedetre ; gonoszságból| gata).
tenni vmit; 2) a. m. gonosz cselekedet ; gonoszsá- * Gornács, fn. fáról lehullott száraz ág, galy.
* Górnya, mn. lefelé hajlott, a rajta
got elkövetni ; gonoszságra vetemedni ; gonoszságra levő teher
adni magát; (km.) azon gonoszság mindenkinek alatt lefelé görnyedt ; g. gyümölcsfa ág.
mindent megengedni, mint senkinek semmit. Innen : Gornyad, k. az állat, v. növény a rajta levő
Gonoszságos, mn. nagy súly, v. betegség és vénség súlya alatt lefelé
Gonosz-szivü, mn. gonosz indulatokkal telt hajlik, görbed ; csakugy gornyadt belé, amint vitte
szivü. Innen : Gonosz-szivűség, fn. a nagy terhet. Innen : Gornyadás, fn. -ó, mn . súly-
Gonosz-tét, Gonosz-tett, fn. szántszándékból tól, tehertöl, betegségtől lefelé görbedő. -; fn.
elkövetett ártó, v. erkölcsileg tilos cselekedet. abárlé, melyben disznóöléskor a véreshurkát abá-
-tevő, fn. és mn. gonosztettet elkövető személy. rolják. -oz, k. össze- összegornyad, a nagy súlytól,
Gonoszúl, k. a. m. gonoszodik. fájdalomtól stb . meg-meggörbed. Innen : Gornya-
Gór, mn. 1) nagy, magas, hosszúlábu, hosszú- dozás, fn. Gornyadozó, mn.
nyakú; górmadár ; 2) a. m. borzas, felfelé álló Gór-nyakú, mn. hosszú, ívelt nyakú ; górnyakú
tollazatú ; górtyúk; 3) * rövidre nyirett hajú, pipa.
szörü. Gornyaszt, A) cs. meggörbeszt , gornyadni
* Gór, cs. a. m. szór ; homokot górni az utra. In- készt ; B) a. m. gunnyaszt, kimerülés miatt szun-
nen: Górás, fn. dikál ; göthösködik, gyöngélkedik.
* Górál, cs. több ideig, folytonosan szór vmit. Gornyatag, mn. könnyen összegörnyedő, gor-
* Górány, fn. tt . -t; a. m. cigánykerék. nyadozó.
Gore, fn. (b .) érctelen földböl, v. kövekből Goromba, mn. 1) nem finom tapintatú, vastag,
hányt rakás. tér, fn. (b ) tér, hol a gorc össze érdes, darabos ; g. vászon, posztó ; g. kezek ; (szój. )
van hányva. goromba, mint a pokróc ; 2) á. é. nem előzékeny,
Gór-csibe, fn. a górtyúk csibéje. -csille, fn. nem udvarias, durva beszédü és cselekvésü, pa-
(b.) bárkaalakú szállító eszköz (Riesenhund). rasztos ; g. ember ; (szój.) minden gomba jó gomba
? Gór-csorr, fn. (állatt.) Cayennában honos csak az urfi goromba. Innen : Gorombaság, fn.
kúszó madár (Tukan) ; zöld g.; fekete g. Goromban, ih. a. m. gorombára ; 2) a. m. go-
? Góresö, fn. (ttan.) a. m. nagyitó üveg. -i, mn. rombául.
górcsőt illető, arra vonatkozó. Gorombára, ih. nagy darabokra, nagy sze-
Gór-dió, fn. igen nagy fajú dió. merekre ; gorombára vágni a dohányt , őrölni
Gordó, fn. tt. -t ; 1) a dudából kinyuló vastag a sót.
hangot adó csö ; 2) * (alj.) a férfi nemzövesszeje. Gorombás, mn. kissé goromba. -kodik, k. vki
Gordon, fn. tt. -t; 1) nagyságra nézve a bőgő ellen gorombaságot követ el, durván viseli magát.
és hegedű között álló húros hangszer, melyen Innen: Gorombáskodás, fn. Gorombáskodó, mn.
vonóval játszanak; 2) (nt.) a bogácsok közé tar- Gorombául , ih. goromba- , durva- , nyers-,
tozó növény, máskép : vadsáfrán (carthamus tinc- parasztmódon ; gorombául visszautasítani a kérel-
torius). mezőt.
Gordona- sás, fn. (nt.) bogácsok közé tartozó ? Górone, fn. (állatt.) legnagyobb fajá tengeri
sásféle növény. csiga ; óriási góronc (Riesenmuschel).
Gordon-hegedű , fn. kisebb fajú gordonféle Gór-szem, fn. nagy, kidudorodo szem. -szemü,
 Gor 464 Gög

mn. nagy, kidudorodó szemü. -sziléne, fn. (nt. ) | Göcsör, fn. tt. -t; 1) vmely test kidudorodott
a szilénék közé tartozó növény. -tajkos, fn. csomós része ; 2 ) dögrováson levő rosz ló, gebe.
(állatt.) óriás teknöc. -tik, -tyúk, fn. 1) borzas, -e, fn. rosz gebe ló. -it, cs. ált. erőszakol, kény-
felálló tollú tyúk ; 2) a. m. gyöngytyúk. -ugrány, szerít ; külön. erőszakkal férjhez ad. -ödik, k.
fn. (állatt.) legnagyobb, ugrányfajú állat. -üveg, soványnyá,
* Göcsört, szikárrá leszen .
fn. a. m. nagyitó üveg. fn. ált. csomó , dudorodás ; külön.
* Gorzs, fn. a. m. cserebogár. göröngy, rög; az ut göcsörtökkel van tele. Innen :
* Gósnya, fn. leggyorsabban terjedő rákfene. Göcsörtös, mn. -ösödik, k. göcsörtössé leszen.
Gosztány, fn. tt. -t ; arany szem, porond ; Göes-virág, fn. (nt.) a. m. bodonpót.
oly szép aranyokat, oly szép szemeket és apró gosz- Göde, 1. Gödölye.
tányokat talált a fövenyben (H. G.). Gödény, fn. tt. -t ; (állatt .) legnagyobb fajú
Gothos, mn. a. m. göthös. vizi madár, torkán nagy erszénynyel, melyben
Göb, fn. 1) púp, kidudorodás a növényi, v. ál- fiai számára ételt, italt hord (pelicanus) ; (szój .)
lati testen ; 2) (haj .) különféle célu és használatú iszik, mint a gődény, részeges. -torkú, mn. ré-
csomók a hajón ; göb a mérorsó szálán, melylyel a szeges.
hajó sebességének aránya mutattatik ki ; 3) (ép.) Gödölye, fn. kis, flatal kecske.
az épület egyes részének tetején, szélén levő ki- Gödör, fn. tt. -t, v. gödröt ; 1) mélyedés, mély
dudorodás ; a kémény göbe ; falgöb, párkánygöb. lyuk a föld felszinén, akár természetes uton jött
Göbbed, k. a. m. göbben. létre, akár pedig ásás által ; gödröt ásni ; gödörbe
Göbbedez, k. folyadékban lassan alásülyed. esni: (népd.) ketten mentek a gödörbe, hárman jöt-
* Göbben, k. vizbe sülyed, alámerül. tek ki belőle ; 2) kis mélyedés az állati test felszi-
* Göbbent, cs . vizbe merít, sülyeszt. nén ; gödör az arcon, az állon ; mellgödör.
* Göbee , fn. vmely folyam, viz legmélyebb Gödörese, 1. Gödörke.
része. Gödörit, cs. a. m. göndörít.
* Göbe, fn. 1) kiherélt, v. kimiskált és hizla- Gödörke- Gödröes, Gödröcske, fn. (kics .)
lásra szánt disznó ; 2) a folyam medrében gödör, kis, nem nagyon mély gödör.
hol legmélyebb a viz ; 3) a. m. poszméh . Gödör-mintálás, fn. (b.) az ércolvasztó ke-
* Göbec, 1. Göbce. mence tüzhelyének alakítása.
Göbecs, fn. kis golyó, serét. Gödrény , fn. tt. -t ; (állatt. ) széles galand-
* Göbécs, fn. a folyam medrében levő apró | féreg.
kavics. Gödröcsös, mn. apró gödrökkel boritott.
* Göbedék, fn. a folyam medrében gödör, hol Gödrös, mn. gödrökkel borított. -di, fn. já-
a viz legmélyebb. ték neme, melyben a köralakba ásott gödröcs-
Göb -ére, fn. (b.) apró darabokra zúzott érces kékbe bottal lökdösik a lapdát, v. fatekét.
kö. -hal, fn. a. m. görgicse. Gödröz, cs. vmely téren gödröket ás ; á. é. az
Göböe, 1. Göbec. állati test felszinén gödröket alkot ; öregség ráncai
* Göblyös, mn. a. m. göbölyös . gödrözték orcáját, hiába cipkézi zsugorodott száját
* Göböd, Göböd , k. ált. üt, lökdös, ver ; külön. (Gyöngyösi) .
vkit öklével lökdös. Gög, fn. 1) dölyf, kevély felfuvalkodás ; 2) (bt.)
Göböly, fn. tt. t ; 1) levágásra szánt, hizlalt a légcső felső része, mely porcoktól körözött és a
szarvasmarha ; 2) csorda, melyet levágás végett száj takhártyájának folytatásával bélelt s fedővel
hizlalnak. -járás, fn. mező, hol a hizlalás alatti ellátott ürt képez (larynx). -álitó , fn. (bt.)
szarvasmarhák tenyésznek. -ökör , fn. hizlalt izom, mely a gögöt szokott helyéről felmenülni
ökör. -ös, fn. 1) a göbölycsordára felügyelő pász- nem engedi.
tor ; 2) hizlalt ökrökkel kereskedő személy. Gögecsel, 1. Gögicsél.
Göbörödik, k. fagytól, hidegtöl merevvé le- Gög-fedő, fn. (bt.) porcogóból álló fedő, mely
szen, gémberedik ; hideg is van, göbörödik! az utat a légcsö felső nyilását borítja (epiglottis) . -felito,
hópárnákfödik ( Szel. L. ) . Innen : Göbörödés, fn. fn. (bt.) izom, mely a gögöt szokott helyéről le-
Göbre, 1. Bögre. menülni nem engedi.
* Göcke, fn. kis gödröcske, kátyu a kocsiuton. Gögiese, fn. a kis gyermek gyagyogása.
Innen: Göckés, mn. Gögiesél, k. a kis gyermek gagyog, értelmetlen
* Göckésedik, k. göckéssé, kátyussá, gödrössé hangokat ad . Innen : Gögicsélés, fn.
leszen. Gög-lob , fn. (kórt.) lobos bántalom a lég-
Gücüg , 1. Döcög . csőben.
Göes, fn. csomó, kidudorodás vmely testen, Gögös, mn. 1) nagy ádámalmával biró ; 2) á. é.
csombók; a nád göcse; göcsöt kötni a fonal végére ; felfuvalkodott, kevély, másokat lenéző ; g. ember.
á. é. akadály, hiba. Innen : Göcsös, mn. Innen: Gögösen, ih. Gögösség, fn. -ködik, k. má-
Göcsej, Göcsejség, fn. Szalavármegye hegyes sokat lenéz, kevélyen, felfuvalkodva viseli magát.
része, vidéke, hol eredeti tájnyelven beszélnek . Gög-sip, fn. (bt. ) az emberi és állati testben
-i, mn. 1) Göcsejből való ; g. ember ; 2) Göcsejről porcokból álló üreges henger, melyen keresztül a
nevezett; g. járás ; 3) Göcsejben divó ; g. táj- lég a tüdőbe megy, máskép : légcső (trachea).
beszéd. -aszály, fn. (kórt.) sorvadás, aszályféle kór a
Göes -fü, Göes- inda, fn. (nt.) a mezőkön, föl- gögsipban, toroksorvadás.
deken tenyésző göcsös száru növény. -keresés , Gög-metesz, fn. (seb.) a gögsíp felmetszésére
fn. szőrszálhasogatás , midőn vki mindenképen használtatni szokott éles eszköz (tracheotomus).
nehézséget, hibát akar felfedezni , a kákán csomót -metszés, fn. (seb.) a kóros gögsípnak meteszszel
keres. való felnyitása (tracheotomia).
 Gög 465 Gön

Gögsipoly, fn. (kórt.) sipoly a gögben. addig-addig gömbörgött szegényke, míg végtére be-
Gögsipvész, fn. (kórt.) a. m. gögsípaszály. leunna a gömbörgésbe (Kaz.).
Gög-vész, fn. (kórt.) a gögnek elsorvadása. Gömb-szelet, fn. (mt.) a gömbnek egy szelete,
* Gögy, fn. 1) zaj , lárma, fecsegés ; nagy gögy- mely ugy metszetik le, hogy a vágás iránya egyik
gyeljöni ; 2) a. m. emlő. legnagyobb körrel párhuzamosan haladjon. -tan.
Gögyög, k. a. m. gagyog. Innen : Gögyögés, fn.fn. (mt.) a tömörmértan azon része, mely a gömb
* Gögyöget , cs. hizelegve csalogat, édesget ; tulajdonságai és megmérési módját adja elő. Inn.:
kis gyermeket g. Gömbtani, mn. -tükör, fn. különféle színü gömb-
Göje, 1. Gölye. ded üvegtükör, melyet leginkább kerti diszitmé-
Gölödény, Gölödör, fn. tt. -t ; a. m. gombóc. nyül szoktak használni. -ült, mn. (nt. msz.) gömb-
* Gölöhös, 1. Göthös. bel ellátott (globatus) .
* Gölöncsér, 1. Gerencsér. Göme, 1. Gölye.
* Göly, fn. tt. -t ; a kenyér kidudorodott do- Gömlödött, mn. (nt. msz.) a. m. gömbült.
mója, gyűrkéje. Innen : Gölyös, mn. Gömölye, 1. Gomolya.
* Gölye, fn. koca, emedisznó. Gömö, 1. Gumó.
Gömb, fn. 1) tekealakú test, golyó, golyóbis ; 2) Gömö-hal, fn. (állatt.) 1) tengeri hal, kurta,
vminek tetején, hegyében levő, tekealakú csomó; zömök testtel (cottus cataplicatus).
3) (mt.) mértani test, amely felületének minden Göne, fn. (ttan. ) a föld és ég sarkainak végei ;
pontja egyenlő távolságra van a középponttól ; a déli, éjszaki gönc.
gömb legnagyobb köre, melynek sugara a gömbsu- Göne -esillag, fn. (csillag.) a. m. sarkcsillag.
garával egyenlö ; földgömb, éggömb. Innen : Gömbi, -kör, fn. (fr.) a. m. sarkkör. -lakó, fn. (fr.) a. m.
mn. -alakú, mn. a. m. gömbded. -boltozat, fn. sarklakó. -magasság, fn. (csillag.) vmely helynek
(ép.) félgömbalakú boltozat. az egyenlitötől való távolsága , fokok szerint
Gömbded, mn. a gömbéhez hasonló alakú. —, mérve.
fn. (mt.) mértani test, mely előáll, ha a petekör * Göncöl, cs . vmit nyomkod, dömöszöl ; turót
saját nagy, v. kis tengelye körül forogni képzel- göncölni a bödönbe.
tetik (Sphäroid). Göncöl, fn. a. m. gönc. —, tn. finév, Konrád.
Gömbháromszög, fn. (mt.) három legnagyobb Göncölit, Göncölösit, cs. (ttan.) a kettősen
kör által képezett görbe vonalú háromszög a tört sugarat mészpatra ejtés által változtatja (po-
gömb felszinén. tan, fn. (mt. ) tudomány, mely larisál).
a gömbháromszögek tulajdonságait, mérési mód- Göncölösség, fn. (ttan.) a kettösen tört sugár-
ját adja elő. nak mészpatra ejtés által történt változása.
Gömb-idomú , mn. a. m. gömbded. -ij, fn. íj, Göncöl- szekér, fn. (csillag.) az éjszaki sark-
melyről gömböket szoktak lödözni. -kereszt, fn. csillaghoz közel fekvő két csillagcsoport neve ;
ércgömbbe erősített kereszt. -kölyü, fn. kölyű, nagy göncölszekere , hét csillagból álló csoport,
melylyel ércből gömbalakokat lehet nyomni. -kör, melyek közöl 4 a kerekeket, három pedig a rudat
fn. (mt.) köralakú lap , mely a gömb egy részének képezi (ursa major) ; kis göncölszekere, az égten-
leszelése által támad. -köröm, fn. körömvas a gely éjszaki végén fekvő homályos csillagokból
puskavessző végén. -kötö, fn. a. m. gombkötö. álló csoport , melyeknek egyike sarkcsillagnak
-kusztora, fn. (seb.) gombos végü, meteszféle neveztetik (ursa minor) ; ((szój.) azt véli : ő hajtja
sebészi eszköz. -moszat, fn. (nt.) egy nyálka a göncölszekerét, v. kevély, mintha ő hajtaná a gön-
telepen egymásra halmozott hójagos sejtek ; zöld cöl szekerét ; (km.) ökör nélkül csak a göncöl sze-
g., mely a nyirkos földet zöld leppel vonja be ; kerefordúl. -szög, fn. (ttan.) az üvegnek 350-nyi
havasi g.; pirók g. szöglete, melynél a beeső sugarak teljesen gonco-
* Gömbö, fn. a. m. marhagyomor. líttetnek.
Gömböc , fn. megtöltött disznóbendő ; á. é. Göncöltelenít, cs. (ttan.) a göncölítés hatását
alacson kövér ember, akinek széle-hossza egy- a fénysugárra megszünteti.
forma. Gönd, fn. a. m. hajfürt.
Gömböcs, fn. kis gömb, golyócska. Göndör, mn. tt. -t; 1) fürtös, fürtté gyürüsö-
Gömböly, fn. tt. -t; gömbded alak ; a teke göm- dött, kerekdeden meghajlott ; göndör haj, szakáll,
bölye. -ded , mn. kerekded, gömb-, tekealakú. szőr, gyapjú; 2) fürtös hajú, szörü ; göndör ifjú ;
-eg, mn. gömbölyü, gömbalakú. —, fn. * 1) a. m. (szój .) göndör bárány, göndör kos, mindjárt neked
gombolyag ; 2) a. m. göröngy ; 3) gombóc. Innen : ugrikmost, ezzel a mérges embert csúfolják. -hajú,
Gömbölyegség, fn. -ék, fn. gömbdeddé alakított mn. bodor hajjal, hajfürtökkel biró; göndörhajú
test. -get, gömbölyüre alakít ; sarat, gyúrott tész- kis leány. -it, cs . göndörré, fürtössé tesz ; hajat
tát9. Innen: Gömbölygetés, fn. -it, cs. gömbölyüvé göndörítni.
alakít ; sárból tekealakot g. Innen: Gömbölyítés, fn. Göndörödik, k. göndörré alakul , göndörré
-ke, fn. kis gömb, golyó. -ödik, k. gömbalakot leszen.
vesz fel ; á. č. 1) hízik, kövéredik ; 2) a nő érdekes Göngörit, cs. gömbölyüvé alakít ; beléből gom-
állapotban van. -tan, -tanitmány, 1. Gömbtan. bócot lehetett göngörítni (Jók.).
Göngy, fn. (ker.) csomagba kötött, becsomagolt
Gömbölytető, fn. ( ép.) vmely épületnek fél- árucikk. -felüleg, fn. (ker. ) azon súly, melyet a
gömbalakú teteje.
Gömbölyü, mn. a. m. gömbded, gömbalakú ; á. csomagolásra használt vászon, v. papir a kiszámí-
é. kövér, hízott. Innen : Gömbölyűen, ih. Gömbö- tott mennyiségen felül nyom (sopratara).
lyűség, fn. Göngyöl, cs. vmit összehajtogatva göngybe,
Gömbörödik, k. a. m. gémberedik. csomóba köt; papirt, ruhakelmét g. Innen : Gön-
Gömbörög, k. gömb gyanánt forog, hengereg ; | gyölés, fn. -cin, fn. cinlemez, melylyel különösen
Ballagi szótár. 30
 Gön ― 466 Gör

az illatos szereket (szappant, burnótot stb.) szok- Görbe-lábu, mn. kajszos, kacsiba lábu. -ma-
ták begöngyölni . gú, mn. (nt. msz.) kissé meghajlott maggal biró.
Göngyöle, 1. Gongyola. Görbén, ih. görbe irányban, nem egyenes vo-
Göngyöleg, fn. 1) csomóba göngyölt holmi ; 2) nalban , görbe állapotban ; g. tartani nyakát;
* higitott agyag, sár, melylyel a padlást megta- (szój.) görbén nézni, a) fejét görbén tartani, midön
pasztják. vmit néz; b) vkit rosz szemmel nézni ; (km.) ne-
Göngyölék, 1. Göngyöleg. héz a görbén nőttet sugárrá nőttetni.
Göngyölet, fn. (ker. ) csomagba kötött árucikk Görbe-nyakú, mn. félrehajlott nyakú. -orrú,
boritéka. mn. akinek orra lefelé, v. oldalt van görbülve.
Göngyöl - get, cs. 1) vmit összehajtogatva cso- Görbés, mn. egy kevéssé görbe.
móba kötözget ; 2) * a buzaszemeket szemenkint Görbe- száju, mn. akinek szájnyilása jobb- , v.
válogatja ki a gaz közöl. -it, cs. göngybe köt, baloldal felé huzódik, v. egyik oldalon leebb van,
göngygyé alakít. Imen : Göngyölités, fn. -ödik, k. mint a másikon.
göngyöllé alakul. -t, mn. göngybe, csomagba kö- Görbeszt, cs. görbévé tesz, alakít ; tüzön gör-
tött; (nt. msz.) bimbólevél, mely csigaalakúvá van beszteni a dongafákat. Innen : Görbesztés, fn.
göngyölödve. Görbe-vonalú, mn. (mt.) görbevonalak által
Göngy- súly, fn. (ker.) a csomagba kötött holmi kerített.
boritékának súlya (tara) . -szip, fn. (állatt. msz.) * Görbice, mn. a. m. púposhátu.
némely rovarok kacskaringósan összetekeredett * Görbicés, mn. a. m . görbecés.
szipja. Görbit, cs. görbévé tesz, alakit , meghajlít
Göntér, tn. finév, Günther. vmit; lefelé görbíteni a szeg végét. Innen : Görbi-
Gönye, Gönye, în. 1) (nt.) fekete bogyóju fel- tés, fn.
futós növény ; büdös- , kétlaki gönye (bryonia) ; 2) Görbitö, Görbitö-fogó, fn. vasfogó, melylyel
* emedisznó, gölye. -folyondár, fn. (nt.) növény a különféle használatú vasakat szokták meggör-
a folyondárok közöl. bíteni.
Gör, fn. tt. -t ; a. m. göröngy. * Görböng, k. a. m. görbedez. * -et, cs. vmit
Gör-ágy, fn. lábain kis kerekekkel ellátott ágy, lassan. de folytonosan görbít.
melyet ide-oda lehet tolni. Görbül, k. görbévé alakúl , görbévé leszen,
Görb, fn. 1. Göreb. kampóssá válik. Innen : Görbülés, fn.
Görbe, mn. 1) nem egyenes ; g. vonal ; g. út ; Görbület, fn. 1) azon hely, pont, hol az egye-
(szój .) á. é. görbe uton járni, alattomosan csele- nes vonal görbévé alakúl ; az út görbülete ; 2) (mt.)
kedui ; (alj.) görbét tojni, a. m. szarni ; (szój .) hogy | vmely vonalnak kisebb-nagyobb görbeségü irá-
ne törne, mikor görbe; (km.) görbe fához a héja nya, mely többnyire a sugár nagyságától függ ;
legegyenesebben hozzá áll ; 2) hegyes , völgyes ; kisebb sugarú körnek nagyobb a görbülete, mint a
görbe ország, a) hegyes, völgyes vidék; b) külön . nagyobb sugarúnak. Innen : Görbületi, mn.
a felföld és a Bukovina; 3) ívelt alakú, kanyaré- Görcs, fn. ált. kemény csomó, görcs, csombék ;
kos ; g. fésü, kard, pipaszár ; 4) nem rendesen görcsöt kötni a cérna végére; (szój.) görcsöt kötök
nött, félszeg növésü; g. hát, láb, nyak ; á. é. görbe a kendőmre, hogy el ne felejtsem ; külön. 1) bütyök,
szem, kancsal-, v . irígyszem; (szój .) görbe szemmel csomó a fában; kiverni a görcsöt a deszkából,
nézni vmit, irigyszemmel. —, fn. (mt.) a. m. görbe 2) (kórt.) kinzó fájdalom, melyet az izmok erő-
vonal ; szabályos görbék, kör, petekör, mentelék szakos összerándulása okoz ; gyomor-, bél-, mell-,
és hajtalék ; a görbék egyenlete. Innen : Görbe- sziv-, fejgörcs ; görcsöt kapni ; görcsökben szen-
ség, fn. vedni ; kezét, lábát összehúzta a görcs ; 3) á. é. ki-
Görbe-águ, mn. nem egyenes, görbe ágakkal aszott, rosz, sovány ló, gebe.
ellátott ; görbe-águ villa. Görcs-csillapitó , mn. a görcsös fájdalmat
* Görbec, mn. kissé görbe. enyhitö, szeliditö, csillapitó.
† Görbecés, mn. a. m. görbés. Görcse, 1. Görcshal.
Görbed, k. görbévé hajlik, görbévé lesz ; g. a Görcs-ellenes, mn. görcsös bántalmak ellen
nagy teher alatt. Innen : Görbedés, fn. Görbedt. mn. használható. -enyhitö, mn. a. m. görcs- csillapitó.
-ez, k. vminek súlyától folytonosan görbed ; csak- Göresetlen, mn. 1) bütyöktelen, amiben nincs
ugy görbedezett a nagy igavonástól. -ten, ih. meg- csomó ; g. bútorfa; 2) görcsös bántalmak nélkül
görbedve, meghajlottan. való; g. hasmenés.
Görbe -fésü , fn. félkörded fésü , melylyel a Göres-fü, 1. Porcfü.
hosszú hajat hátra simítva tartják. -forga, fn. (b.) Göres-hal, fn. (állatt.) többfajú halnem , mely
a bányászok görbealakú tüzfogója, melyet az ol- a test vmely részében lévő villanymüszer segélyé-
vasztőkemencénél szoktak használni . -gerincü, vel a hozzájuk közeledő állatokat csapásaik által
mn . kinőtt , helytelenül nött gerincü , púpos . elkábitják, v. meg is ölik (gymnotus electricus,
-gurba, 1. girbegurba. raja torpedo, silurus electricus) . -ló, fn. rosz, so-
vány ló, gebe. -lyuk, fn. a fában levő csomó,
Görbe-hátu, mn. a. m. görbe-gerincü. -kard, görcs kiütése után hátramaradt hengerded nyilás.
fn. hegye felé kevéssé görbére hajló kard. -kés, -mirigy, fn. (kórt.) a. m. epemirigy. -mirigyes,
fn. kés, melynek sarlóalakú pengéje van. -kezü, mn. epemirigyben szenvedő , nemü, mn. (kórt.)
mn. félszegül nött kezekkel biró; görbekezű gyer- görcsös bántalomhoz hasonló ; g. hasfájás. -neve-
mek; á. é. mások tudtán kivül, titkon ajándékoz- tés, fn. (kórt.) belső kényszer által előidézett kó-
gató ; (km.) a görbekezüt szeretik az udvariak. ros nevetés, mely görcsös fájdalommal jár.
Görbél, Görbéll, cs. vmit görbének tart, gör- Görcsös, mn. 1) csomós, bütykös, buckós ; g.
bének vél, görbesége miatt nem használhat. deszka, faderék ; 2) (kórt.) görcsnemű fájdalom-
 Gör 467 Gör

mal párosult ; g. bántalom, hasfájás ; 3) á. é. fara-* | disznó párosodásra bizgatja az emsét. Innen :
gatlan, neveletlen ; görcsös erkölcs (Pázm.) ; 4) Görgetés, fn.
görcsös tej, a. m. sós tej. Innen : Görcsösen, ih. Görgeteg, fn. 1) ált. könnyen görgö, hengergö
Görcsösség, fn. -ödik, -ül, k. 1 ) csomóssá, buc- test ; 2) külön. a havasok tetejéről legördülő hótö-
kóssá leszen ; 2) soványodik , nyavalyásság miatt *meg; hógörgeteg ; csuszamó-, omló- , zuhanó-g. ; 3)
elgyengül. a. m. mennydörgés.
Görcsöl, cs. 1) a. m. görcsöz ; 2) kajmós- Görgicse, 1. Dörgicse.
ra begörbitett ujját a gyermek pajzánságból Görgö, fn. 1) az emedisznó méhében levő peték
a másiknak szinte ugy behajlított ujjába tüzi, együttvéve ; 2) (haj .) a hajó külső oldalaihoz a
azon hittel, hogy ezáltal az elöttük üritkező kutya végből kötözött, v. szögezett görge rúd, hogy a
székelését nehezítik ; jer görcsöljünk! hajót más vizi jármü zsurlódásától megőrizzék és
Göresöz, cs. 1) vmire csomót, buckót, görcsöt illetőleg a naszádokból felvonandó terhek csusz-
csinál ; botot g.; 2) görcsös bottal ver vkit. tatását könnyítsék ; függő, v. csüngő görgők; 3) a.*
Görcs-roham, fn. (kórt.) hirtelen jövő, na- m. görfa ; 4) (gép.) forgó tengely, gerendely ; 5)
gyobb mérvü görcsös bántalom. -vajudások, fn. a. m. zúgó.
tb. (szülész.) gyermekszülés alkalmával görcsös Görgöcse, fn. 1) a. m. dörgicse ; 2) (állatt.) ki-
fájdalom az anyaméhben. sebb folyamokban élő halfaj, köviponty ; 3) (haj . )
Gördit, cs. 1) hengerded testet, gömböt, kockát a hajó külső oldalához a végből szögezett görge
forogva tovább haladni készt; kockát g.; á. é. ne- rúd, hogy a naszádból felvonandó teher csuszását
hézséget, akadályt gördíteni vki elébe ; 2) á. e. vkire elösegitse.
hárit, rá tol ; az egészet rám gördítette ; ne gördítsd Görgös, mn. 1) ami könnyen gördül ; 2) mere-
másra, amit magad tettél ; 3) (haj .) a) fát, ládát dek lejtőjü, amiről könnyen legördül, legurul vmi ;
stb. dorongok segélyével, v. anélkül egyik oldal- görgős út (Geleji K.).
ról a másikra átvet ; b) a horgony felszakadt ka- Görgö-tekeféreg, fn. (állatt. ) hengeralakú vizi-
páinak felálló szárát visszafekteti ; c) a hajó a bogár. -tok, fn. (gép.) a. m. tengelytok, máskép :
hullámok által egyik oldalra vágatik. puska.
Gördül, k. 1) gömb, kocka, henger forogva Görgyület , fn . (ft.) hömpölyekből elegyült
tova halad; gördül az eldobott gömb, kocka ; 2) á. é. közet.
felakadás nélkül foly ; gördülnek könyei (K. Gy.); Görhe, fn. 1) (nt.) növény, a zsázsák közöl ; 2 )
csak ugy gördülnek ajkairól a szavak ; gördül a kukoricalisztből készitett sütemény ; 3) (vad.) se-
nyelve, azaz: folyón, könnyen beszél. -ékeny, mn. besülés, v. élelem szüke miatt gyöngélkedő vad.
felakadás nélkül, folyékonyan hangzó ; g. beszéd, -fü , fn. (nt.) növény a szirmanyúltak közöl, más-
irmodor ; g. nyelv, mely tisztán felakadás nélkül, kép : büdös szirmanyúlt (iberis pinnata).
folyékonyan beszél . Innen : Gördülékenység, fn. Görhes, mn. tt. -t, v. -et ; betegség, nyavalyák
-et, fn. a beszédnek , irmodornak gördülékeny miatt elgyöngült, bitringes, dögrováson levő ; g.
menete. Innen : Gördületes, mn. ló; g. ökör. -ödik, -ül, k. nyavalyák miatt el-
Göreb, fn. (vt.) különféle, de szilárd anyagú, gyöngül, dögrovásra jut.
görbe nyakú edény , melyet vegybontásoknál Gör-hid, fn. hid, melyet a szükség szerint ke-
szoktak használni.
Görély, fn. tt. -t ; (ft.) a. m. hömpöly. rekeken, hengereken a viz tulsó partjára át lehet
* Göreny, fn. tt. -t ; a. m. göröngy. tolni, v. onnan visszahúzni. -hordó, fn. (msz.)
Görény, fn. tt. -t; (állatt.) a nyesthez némileg hordó, melyben a tücsinálók az elkészitett tüker
hasonló fakó szörü ragadozó állat, felfelé görbedt korpa között forgatják.
hátgerinccel, nálunk a házi állatokat szokta öl- Görhöny, fn. tt. -t ; kukoricalisztből készitett
dösni ; (szój.) büdös, mint a görény, fogó, fn. cipóalakú sütemény.
nagyobb vaskelepce, mely görényfogásra szoktak Görhös, 1. Görhes.
használni. -fü, fn. (nt.) a. m. fünyüg. * Görice, fn. a. m. gerlice.
Gör-fa, fn. (gazd .) hengeralakú fatuskó, mely- * Göringy, 1. Göröngy.
lyel a göröngyöket simára egyengetik. -függöny, Görjed, Görjeszt, 1. Gerjed, Gerjeszt.
fn. hengeren és csiga-karikán felhúzható és le- Gör-karika, fn. némely székek, ágyak lábaira
ereszthető függöny . erősített karika, melyen a szék stb. ide-oda tol-
Görg, k. a. m. görög. ható. -kárpit, fn. a. m. görfüggöny. -kocsi, fn .
Görge, fn. hengeralakú szilárd test ; görge fa, székalakú, könnyen gördülő kis kocsi , melyet
mely nincs hasábokra hasítva ; egy öl görge fát leginkább a járni nem tudók szoktak használni.
venni. -kö, fn. 1) hengeralakú kö, melylyel a göröngyös
? Görgec, fn. (gép.) a. m. görgötok, tengelytok. talajt egyengetik ; 2) (ft. ) szikla szétfoszlása foly-
Görgeese, 1. Görgicse. tán legördült kö.
Görgei, mn. Görgö helységből való ; görgei em- + Görlice, 1. Gerlice.
ber, ostoba ; (szój .) okos, mint a görgei malac. Görnye , mn. meghajlott , meggörbedt , gör-
Görgékeny, mn. hengerded alakú, könnyen nyedt.
görgö. Görnyed, k. ember, v. állat nagy teher, öreg-
Görgés, fn. tt. -t ; 1) görögve, saját tengelyeség, nyavalya miatt meghajlik, görbed ; csak ugy
körül forogva való elöhaladás ; 2) * az emedisznó- görnyed a nagy erőködés miatt. Innen : Görnyedés,
nak a kannal való párzása. fn. -ez, k. 1) a görnyedést el- elhagyja, meg el-
Görget, cs. 1) saját tengelye körül forgatva kezdi ; több ideig görnyed ; 2) fonnyadoz, kor-
előre tol, hengerget ; udvarra görgetni a hordót ; 2) nyadoz. Innen: Görnyedezés, fn.
*
gabonát szemenkint válogat, tisztit ; 3) * a kan- Görnyedt, mn. 1) nagy teher, öregség miatt
30*
 Gör 468
meggörbült ; 2) a. m. kényes, kevély, rátartós.
Innen: Görnyedten, ih.
Görnyeszt, cs . görnyedtté teszen. Innen : Gör-
nyesztés, fn.
Görnyet, mn. kényes, mást fitymálva lenéző.
* Göröb, fn. kallantyúféle vas- zár.
Görög, fn. 1) Hellász lakosa ; ó görög, uj görög ;
2) Görögországból átszármazott személy * ; Ma-
gyarországban is laknak görögök; 3) szatócs,
kis kereskedő ; nálunk zsidó a görög ; (szój . ) sétál,
mint kárvallott görög az üres boltban ; 4) nyelvész .
aki a görög nyelvvel foglalkozik ; jó görög.
mn. 1) Görögországban szokásos ; g. öltözet; g.
nyelv ; (szój .) görög irás az nekem , nem értek
hozzá ; 2) a keleti anyaszentegyházhoz tartozó ; g.
vallás.
Görög, k. 1) saját tengelye körül forogva ha-
lad tovább; görög az eldobott teke ; 2) az emse
disznó a kannal párzani kiván ; (tréf. szój .) a gö-
rög mindig görög, még sem malacozik.
Görög-dinnye, fn. sima zöld héju. gerezdekre
nem osztott gömbölyded dinnye, vörös, v. világos
sárga, édes ízü leves béllel, fekete, v. tarka mag-
gal ; hevesi, csányi fegyverneki , sámsoni görög
dinnye; vérbeli, fehér-, sárgabélü , feketemagu,
barátmagú görögdinnye. -fehér, fn. a kacér nök
által arcfestésre használtatni szokott fehér festék.
-hon, fn. a. m. Görögország. -honi, mn. a. m .
görögországi. -munka, -mů, fn. ált. görög mo-
dorban készitett mü ; külön. a. m. hímvarrás.
-ország, fn. 1 ) a régi görögök országa, mely N.
Sándor, később pedig a rómaiak által lett leigáz-
va ; 2) a középkori görögök birodalma, melyet a
15-ik század közepén a törökök szüntettek meg ;
3) Hellasból és Peloponnesosból alakult uj király-
ság, mely századunk 3- ik tizedében vívta ki ön-
állóságát. -országi, mn. Görögországból való,
ott szokásos .
Görögös, mn. tt. -t, v. -et ; görögöknél szoká-
sos; g. viselet, életmód. -ködik, k. 1) ugy él, mint
egy görög ; 2) a görögök részén van. -ödik. k. a
görög nyelvet, szokásokat elsajátítja. -ség, fn.
(uyt.) görögös mondatszerkezet.
Görögöz, k. görög nyelvet tanul, a görög iro-
dalom tanulmányozásával foglalkozik.
Görögség, fn. 1 ) a. m. görög nemzetiség ; 2)
görög nyelv, irály ; szép görögséggel ir ; 3) görög
sereg, sok görög együttvéve.
Görög-szakadás, fn. a keleti anyaszentegy-
háznak a római pápa fensősége alól való elszaka-
dása. -széna, fn. (nt. ) sarlódad hüvelyű növény
(foenum graecum officinale). -tekercs, fn. (nt.) a
tekercsek közé tartozó cserjenövény (periploca).
-tüz, fn. különböző (kék, zöld, fehér stb.) színü,
vakitó lánggal égő tüz, melyet hajdan hajók meg-
gyujtására használtak, most azonban csak tüzjá-
tékokra alkalmaztatik.
Görögül, ih. görög nyelven ; görögül beszélni.
Göröne, fn. vmely test fölszinének kerges, ér -
des állapota. -öl, cs. dörzsölés által kérgessé, ér-
dessé tesz.
Görönes, fn. 1) megkeményedett csomócska,
bütyök ; külön. a csont bütyökje a csukló körül ;
2) a fazekasok korongja ; 3) (állatt.) hal a heringek
családjából (sudis) . Innen : Göröncsös, mn.
Göröncsér, 1. Fazekas.
Gőz
Görönd, Göröndü, fn. (msz. ) a malomkerék
zápjait tartalmazó tengely.
Göröngy, fn. 1) érdes, darabos felületű össze-
száradt, keményedett földdarab ; 2) á. é. (költ. )
olyan dolog, ami a lelket nem teszi magasztossá,
nem emeli ; menjen is mind felfelé az, ami gyöngy,
hadd maradjon gyáva földön a göröngy (Vör.) ;
(szój.) göröngyhöz tapadt, aki nem tud lelkileg
magasabbra emelkedni, köznapias lelkü. Innen :
Göröngyös, mn.
Göröngyeg, fn. a. m. göröngy.
Göröngyér, 1. Göröncsér.
Göröngyösödik, k. göröngyössé leszen , görön-
gyökkel megtelik.
* Görönyeg, 1. Göröngy.
* Görönyű, mn. a. m. gyönyörü.
* Görözdöl. k. a szántóvas erős földhöz sur-
lódik.
Gör- szék, fn. apró kerekekkel ellátott, ide- oda
tolható szék.
Görvély, fn. tt. -t ; (kórt.) nyirkmirigyek által
képződött daganat ; görvélyben szenvedni. Innen :
Görvélyes, mn. Görvélyesen, ih. -esedik, k. gör-
vélyt kap, görvélyessé leszen. Innen : Gorvélyese-
dés, fu. -fü , fn. (nt. ) a. m. bodza-tákajak,
Görvély-kór, fn. a. m. görvély .
Görvény, Görvényes, 1. Görvély, Görvélyes.
* Görzsed, k. erős nyomás, csavarás által ösz-
szezsugorodik ; görzsed nagy szélben afiatalfa.
* Görzseszt, cs . görzsedni kényszerít, készt.
* Gösörög , k. hasfájásban összezsugorodva
kinlódik.
* Göte, fn. vizben elkorhadt fadarab.
Göte , fn. (állatt.) vizben tenyésző gyikfaj,
melynek tulajdonsága, hogy a tüzet testéből ki-
szivárgó nedvvel eloltja ; vizi, foltos, tavi göte
(salamander).
Göthös, mn. tt. -t, v. -et ; folytonosan gyön-
gélkedő, betegeskedő ; külön. gyönge mellü, kö-
hécselő, fuladozó. -ködik, k. nyavalyog, folyto-
nosan gyöngélkedik, betegeskedik ; külön. szük ,
gyönge mellüségénél fogva köhécsel. Innen : Göt-
hösködés, fn. -ödik, -ül, k. göthössé, nyavalgóssá
leszen.
* Götlöhös, 1. Göthös.
* Götös . mn. a. m. göthös.
Göz, fn. tt. -t ; ált. cseppfolyó testekből fel-
szálló finom légnemű test, pára, mely bizonyos
körülmények alatt ismét cseppfolyóvá, v. szinte
merővé is válhatik; pince gőz ; ganaj gőz ; (szój.)
á . é. gőzbe beszélni, összevissza , értelem nélkül
beszélni ; külön . 1) forrásban levő nedvből, vizből
fejlődő, felszálló nedves pára, lég, mely rugal-
masságánál fogva nagy erővel hat ; 2) tüz által
megperzselt kövér testből kifejlődő , páraalakú
finom zsirrészek ; nagy gőz van å konyhában.
Göz -buborék, fn. nagyon piciny üres golyócs-
kák, melyek a gözt alkotják. -csatorna, fn. (b.)
csatorna, melyen keresztül az olvasztókemencé-
ben kifejlődő göz elrepül . -eső , fn. cső, mely a
gépekben kifejlesztett göznek szolgál menetül.
Göz -eresztő, fn. (gép.) a gözgépekben a túl-
ságos mennyiségben kifejlett göz elszállására
szolgáló készlet.
Göz -erő, fn. a gépekben kifejlesztett, elzárt
göznek feszitő ereje.
 Gőz 469 Gróf

Gözerömü, fn. gép, mely a göz ereje által tar- Grádicsos, Garadicsos .
tatik müködésben . Grádicsonként, ih. egyik lépcsőfokról a má-
Göz-fénykarika, fn. az égi testeket, különösen sikra, egyik lépcsőfokot a másik után véve.
a holdvilágot nedves időben keritő fényes kör Gradicsoz, cs. lépcsővel, grádicscsal ellát.
udvar, melyet a nép eső előjelének tart. -fiók, fn. Granát, fn. 1) (ásványt.) a nemesebb kövek
(gép.) fiók, melyben a závár a kazánban kifejlö- közé tartozó, borvörös színu ásvány, mely apró
dött göz által le- s feltolatik. -fürdö, fn. 1) izzó szemerekben, v. nagyobb darabokban is talál-
testre csepegtetett gyógyszer gözéből álló fürdő ; ható ; 2) lőporral megtöltött üres golyó, melyet
2) nagy terem, mely forró kövekre csepegő vizböl harcközben meggyujtva szoktak az ellenség közé
kifejlödött gözzel van tele. dobálni. mn. gránát nevü ásványból való;
Göz-golyó, fn. a. m. gözteke. -hajó, fn. göz gránát gyöngy. -ágyu, fn. (ht.) sajátos szerke-
által hajtott , mindenféle vizijármű. -hajótár- zeti ágyu, melyböl gránátokat szoktak lödözni.
sulat, fn. társulat , mely a személy- és teher-- alma, fn. a gránátalmafán termett gyümölcs.
szállitás gyorsitása végett gőzhajókat épitett, salmafa, fn. (nt.) veres virágu, fényes zöld levelű
ezeket vmely folyamon, v. tengeren járatja. -ha- növény.
józás, fn. vmely folyamon v. tengeren gözhajókkal Gránátéros, 1. Gránátos.
való járáskelés. -kazán, fn. kazán, melyekben a Gránát-gömb, fn. (ht.) gránátokkal, löporral
gözerömüvek müködésbe hozására szükséges göz megtöltött szurkos zacskó. -képü, mn. (ásványt.)
tüzelés által kifejlesztetik. -képü, mn. a gözéhez olyan jegecedésü és színü, mint a gránát. -kö, fn.
hasonló alakú. (ásványt.) 1) gránát nevű nemesebb fajú kö ; 2)
Gözkocsi, fn. 1) a. m. gözmozdony ; 2) göz- gránátot tartalmazó ásvány.
mozdony által vontatott személy- , v. teherszá¹litó Gránátos, fn. tt. -t ; a gyalogezredekben ma-
kocsi. -pálya, fn. a. m. vaspálya. gasabb termetü legények, akik régente a gránátok
Göz-kör, fn, vmely égitestet környező lég. -lö . eldobásával foglalkoztak. mn. gránát gyön-
fn. (b.) nyilás, melyen át az ólmag és göz vonul gyökkel diszitett. -süveg, fn. a gránátos kato-
ki. -lövecs. -löveg, fn. puska, v. ágyu, melyből náknak medvebörrel boritott sajátos alkatú
a golyó göz által löketik ki. -lyuk, fn. (gép .) süvege. -téhely , fn. táska, melyben a gránátos
lyuk, melyen a kazánban kifejlődött felesleges katonák hajdan a gránátgolyókat hordták. -ta-
gözt kieresztik . -malom , fn. malom, melynek rack, fn. tarack, melyből gránátgömböket lövöl-
kerekeit gözerő forgatja. -mérő, fn. (gép.) tokokra döznek. -tüz, fn. az ellenség közé dobott, szétpat-
osztott eszköz, mely a kazánban kifejlődött göz tant gránát tüze. -szin , fn. és mn. a kicsiszolt
feszerejét mutatja. -mozdony, fn. alt. vmely jár- gránátköéhez hasonló borvörös szín. -szinü, mn.
müvet hajtó gözgép ; külön. gözgép, mely a vas- a. m. gránátszín.
pályákon haladó kocsikat vontatja (locomotiv). Gránie, fn. vmely ország határának széle,
-mozgony, fn. göz által hajtott, egy helyben mű- hol a szomszédállam kezdődik.
ködő gép (milyenek a cséplö, rostáló stb. gépek) Gránica, 1. Ganca.
(locomobil ). Gránit, Gránitkö, fn. (ft.) földpat, kovag és
Gözöl, A) k. gözt ereszt ki magából ; g. a kály- | csillámból álló kőzet, mely a nagyobb hegységek
ha ; (szój.) á. é. gőzöl a feje, sokat gondolkodik ; főzömét képezi. Innen : Gránitos, fn.
B) cs. vmire, v. vkire gözt ereszt ; gözölni a bete- Grapsa, fn. (tréf.) elavult irat ; és több efféle
ges tagokat. Innen : Gözölés, fn. -ödik, k. a göz korpáju grapsákat se hagyjon megtekintetlen (Csok.).
átjárja. -g, -ög, k. több ideig gözt ereszt ki magá- Grif, fn. 1) madárfejü, szárnyas oroszlán-
ból. Innen : Gözölgés, fn. Gözölgő, mn . -ögtet, mn. testi mesés állat; 2) (állatt.) a keselyük közé
vmely nedves testet gözölögni készt. Innen : Gö- tartozó madár, mely minden madarak között leg-
zölögtetés, fn. nagyobb ; borjukat, juhokat ragad el. keselyü,
Gözöny, fn. a. m. gözerömü. fn. (állatt.) a. m. kondor-keselyü. -kō , fn.
Gözös, mn. 1) göztartó ; g. kazán ; 2) magából (ásványt. ) kövült kagyló, melynek teknője egyik
gözt eresztő ; g. kályha ; 3) gőztöl általjárt. fn. oldalon boltozott, a másikon pedig lapos (gryphi-
ált. göz által hajtott jármű ; külön. gözhajó . tes). -madár, fn. a. m. grif.
Göz-sajka, fn. göz által hajtott sajka. -szesz, Grispán, Grispánzöld. 1. Rézzöld.
1. Gáz. Gróf, fu. 1) a) várispán ; b) fö udvari tiszt ;
Göz-teke, fn. ágyuból kilött teke , melyböl, c ) fourak, akik a királytól nyert birtokokért há-
miután szétpattant, nagy göz fejlődik ki. ború idején bizonyos számnu harcost tartoztak ki-
Gözü, fn. lyuk, nyilas, melyen a göz, påra ki- állitani ; 2) vmely föhivatalt viselőnek cime;
megy ; á. é. légcső, lélekző lyuk. bányagróf; palotagróf; zenegróf; 3) az ország
Gözü. fn. (állatt.) egérfaju állat hegyes orral és egy bizonyos területének kormányzója ; temesi
vörhenyes szőrrel ; (szój .) alszik, mint a gözü ; * á. gróf; szepesi gróf; jászok, kunok grófja (a nádor
é. álmos, áluszékony, lusta ember. -hordás, fn. egyik cime) ; szászok grófja; 4) rangra nézve a
gabonaszemek, melyeket a gözü magának télre herceg és báró között álló országnagy ; (szój.)
összehord. -hordta, mn. válogatott, tiszta, egész- gróf is nemes, ha hazafi ; gróf, kádencia sróf. Inn.:
séges. Grófi, mn. Grófilag, ih.
Göz-ür, fn. gözzel megtelt ür, tér. Gróf-hölgy, fn. a. m. grófnö. -kisasszony, fn.
Gözsör-gés , k. összezsugorodott helyzetben grófi nemzetségből származott leány. -né , fn.
való ülés hasfájdalom miatt. -ödik , k. zsugorodik, vmely gróf felesége. -no, fn. grófi nemzetségből
összeráncosodik. -ög. k. összezsugorodott álla- származott urhölgy. -sag, fn. 1) grófi rang, cím,
potban van. méltóság : 2) vidék. tartomány, melynek legfőbb
Grádies, 1. Garádics. hivatalnoka grófi cimet visel. Inn. : Grófsági, mn.
 Gróz 470
- Gróz, fn. dara, darakása.
Guba, fn. 1) magyar birka gyapjából szött, uj -
jas, v. ujjatlan magyar köpeny, suba ; (szój .) guba
nem suba, tagad, amit nem lehet tagadni ; guba
alatt fricskát hány , alattomban fenyegetödzik ;
illik, mint arany rojt a szobránci gubához ; egymás
gubáját hurcolják, v. vonszák egymáson a gubat,
veszekednek egymással ; 2) finomabb, bolyhos
kelméből készült köpeny ; 3) kenyér tésztából
kiszaggatott gölődényféle tésztás étel, melyet elö-
ször a kemencében megsütnek, azután forró viz -
zel megpuhítva, zsirral, turóval szoktak enni ; 4)
1. Gubacs ; golyó; a szemed gubája ; 6) * a. m.
penész ; 7) * a. m. kutya ; eben gubát cserélni, a
jobbért roszabbat kapni. tn. (szój. ) fejére ta-
nította, mint bojtárát Guba; ne hagyd magad, Guba
Jakab, igy biztatták Guba Jakabot, mikor felesége
verte.
* Gúba, fn. a. m. szürke ló.
Gubacs, fn. (nt.) a tölgyfáknak göröncsös héju
terménye, melyet a timárok börkészitésnél szok-
tak használni ; máskép : gubó, suska.
Gubács, fn. 1) gubaféle köpenyt készitő iparos,
2) gubát viselő személy.
Gubacs-bogár, Gubacs - légy , fn. (állatt.) a
tölgyfákon tenyésző légy, mely a tölgyfa leveleit,
virágait átbökvén, késziti a gubacsot. -sav, fn.
(vt.) gubacsból készitett sav. -szedő , fn. 1) sze-
mély, aki a tölgyfákról lehullott gubacsokat ela-
dás végett összeszedi ; 2) az összeszedett gubacso-
kat összevásárló személy .
* Gubahodik, Gubalyodik, k. 1) berzenkedik,
felboszankodik ; neki gubalyodott, neki bomlott,
bolondult ; 2) jó kedve, roszra változik át.
Gubanc , fn. összebontódzott, koloncos szőr,
gyapjú, haj ; tele van gubanccal a hajad. Innen :
Gubancos, mn. lompos, fürtös, kócos. -osodik, k.
gubancossá leszen.
* Gubankodik, k. kötelőzködik , veszekedni
akar.
Gubás , mn. tt. -t, v. -at ; 1) fürtös, göndör,
gubancos ; gubás juh, magyar juh; g. szür, gyap-
jú; gubás condrás (Csúzi) ; (szój.) egyik gubás, má-
sik subás, egyik olyan, mint a másik ; 2) gubában
járó, gubát viselő ; g. legény ; g. leány, menyecske,
aki a guba alá szeret bujni, midőn a legény is
benne van. fn. guba készitéssel foglalkozó
iparos.
Gubb-ad, k. 1) a beteg madár felberzezi tollait ;
2) fázás miatt összehúzza magát ; 3) nem jól érzi
magát. -adoz, -aszkodik, k. több ideig, folyto-
nosan gubbad.
Gubbaszt, k. szunyókál, gunnyaszt.
Gubies, Gubita, 1. Gubacs.
Gubó, fn. tt.-t ; 1) (nt.) a. m. gubacs ; 2) (állatt.)
selyemszálakból álló tojásdad házikó, melybe a
selyembogár magát beköti ; 3) á . é. együgyü;
buta.
Gubóbogár, Gubólégy, 1. Gubacsbogár.
* Gubolyodik. 1. Gubahodik.
Gubone, fn. (állatt. ) a. m. gubacsbogár ; festő-,
rózsa-, tölgylevelű gubonc.
Gubó-pöfeteg , fn. (nt.) világos sárga héju
gomba a pöfetegek közöl. -virág, fn. (nt.) virág-
növény, melynek szirmai tömötten egy kehelyben
vannak (globularia) . -virágfélék, mn. tb. (nt.) a
gubóvirágok közé tartozók.
Gul
Guboz, cs. gubancossá tesz, összekuszál ; gu-
bozni vki haját.
Guesma, fn. a. m. kucsma.
* Guesmi, fn. a. m. konty .
* Guesmol, cs . gyaláz, becsmérel.
Gucorog, k. a. m. kucorog.
* Guduc, mn. semmire kellő, alávaló, jellemte-
len ; guduc ember.
Guga, fn. 1) a nyak előrészén támadó kelés,
daganat , golyva ; 2) a nyakon, v. a hón alatt tá-
madt vészes daganat, mely keleti dögvész idején
ezen betegség jelenlétét mutatja. -halal, fn. keleti
döghalál, mely a nyakon, v. a hón alatt támadt
guga által jelenkezik.
Gugás, mn. akinek nyakán idült guga, golyva
van. -odik, k. a nyakán gugája nö.
Gugg, fn. 1) az embernek lekucorodott hely-
zete ; guggon ülni ; (szój.) á. é. szent gugg, mulya,
együgyü ember ; 2) * a. m. gúny.
Gugg, k. kucorodott helyzetben van ; guggó tót
lejtő (Sz. D.) . Innen : Guggás, fn. Guggó, mn.
Guggan, k. lekucorodva hirtelen lehajol.
Guggaszt, cs. 1) vkit legugganni készt ; 2)
nagy épület mellé kisebbet épit ; emeletes ház mellé
félszert guggasztani ; (km.) templom mellé kápolnát
(korcsmát) guggaszt az ördög.
Guggod, k. a. m. guggan.
Guggol, A) k. guggva, kucorogva ül ; aföldön
g.; B) k. gúnyol, vkiböl gúnyt üz ; ha szidalom és
gyalázat van előtte , ezt igy guggolja stb. (Cz. J.).
Innen: Guggolás, fn.
Guggon-ülö, gúggos, mn. 1) guggva, kuco-
rogva ülö ; guggonülő ember ; 2) á. é. törpenövésü,
alacson ; guggonülő bab, borsó.
? Guggony, tt. -t ; fn. kis, alacson, karnélkül
való tábori szék.
Guggyaszt, cs. igy- amugy, nagyából épit vmit ;
külön. nagy épület mellé kisebbet épit ; (km.)
templom mellé kápolnát (korcsmát) guggyaszt az
ördög.
Gugora, fn. (gép. ) függőlegesen álló, henger-
ded csiga, melylyel a harangokat felhúzzák stb.;
(haj .) függőlegesen álló tekerő eszköz a hajó
fedezetébe erősítve ; máskép : kukora. -fa , fn.
| (haj . ) saját tengelye körül mozgatható függélyes
henger.
Gugorodik, k. a. m. kukorodik.
Gugorog, k. a. m. kukorog.
Gugsol, k. a. m. kuksol.
** Gugyela, 1. Gongyola.
Gugyi, fn. 1) a. m. pálinka ; 2) külön . utolsó
korty a pálinkából.
Gugyog, k. a. m. gagyog.
* Gugyoló, fn. a. m. gunyhó, viskó.
* Gugyor, fn. tt. -t ; két hegy közötti szoros
völgy. * -gó, mn. kukorogva ülő. —, fn. kis viskó ,
melyben csak kukorogva lehet ülni . -odik , -odás,
1. Kukorodik, Kukorodás.
Gugyorog, k. a. m. kukorog.
* Gúja, fn. 1) durván faragott fateke, melylyel
a gyermekek lyukbaverőskét játszanak, máskép :
mancs ; 2) némely szárnyas állat suta farka; 3)
a. m. gulya. -, mn. suta farkú. * -tyúk, fn. suta
farkú tyúk.
* Gujáz, k. fatekével lyukbaverőskét játszik .
* -ik. á. é. a. m. ütés következtében feldagad.
* Gula, Gulás, 1. Gulya, Gulyás.
 Gúl 471 Gúny

? Gula, fn. (állatt.) madár a tyúkok rendéből ; | lúd nyaka; 2) á. é. a) * két águ sült kalács ; b)
vöröslö gula (crypturus rufescens). (tréf.) ívelt nyak, máskép : hattyúnyak. Innen :
Gula, fn. (mt.) mértani test melynek alapja Gunárnyakú, mn. -oz, cs. a gunár meghágja a
kör, v. sokszög, oldallapjai pedig csúcsban vég- nőstény libát, párzik vele. -ozik, -zik, k. a nös-
m . a. szabá- tény lúd a gunárral nemileg párosul.
zödő három szögek ; képlete :
3 Gunda, tn. nőnév.
lyos gúla a melynek csúcspontjából lebocsátott Gungó, fn. gyermek nyelven a. m. ing.
függély az alap középpontjára esik ; szabálytalan Gunnyaszt, 1. Gunyaszt.
gula; egyiptomi gulák ; (szój.) á. é. hegyére állitani Gúny, fn. tt. -t ; 1) az arcnak csúfolódásból,
a gúlát, teljesíthetlen dolgot akarni , -alakú, mn. megvetésből való eltorzitása ; gúnyra vonni félre
a gúláéhoz hasonló alakú. a száját; 2) á. é. a) nevetség tárgyává, nevetsé-
* Gulacs, mn. haja- , v. szőrevesztett, kopasz, gessé tétel ; gúnyból mondani vmit ; gúnyt űzni vki-
lekopott szörü ; g. ember ; g. tehén. -os, mn. egyből; b) beszéd, cselekvény, mely által vki nevet-
kevéssé kopasz. ség tárgyává lesz ; metsző v. csipős, mérges v .
Gúládad, mn. a. m. gúlaalakú. fulánkos, keserű gúny (Sarcasmus) ; e bókot gúny-
Gula-játék, fn. a biliárdjáték egyik faja, mely- nak is lehet venni ; maró, mardosó gúny.
ben 15 golyó háromszögalakban van felrakva. Gunya, Gúnya, fn. 1) ált. az öltözékhez tar-
-köb, fn. (mt.) képzeletben a gúlába beállitott tozó egyes darab ruha ; vedd fel a gúnyádat; nem
köb, melynek alsó lapja és felsö négyszöglete a kiméli a gúnyáját ; 2) külön. parasztöltöny, szür,
gúla széleit érintik. -metszés, fn. (ásványt.) kankó. Innen : Gúnyás, mn.
vmely jegecnek a gúláéhoz hasonló átmetszete. * Gúnyác, fn. barnás szürposztóból készitett
Gula- rendszer , fn. (ásványt.) az ásványok ujjas mellény.
azon osztálya, mely gúládad jegecekben képzödik. Gunyaszt, k. 1) csöndesen alszik, szunyókál ;
* Gulászta, Gulásztás tej , Gulásztra, fn. a. 2) beteges állapotban gubbaszkodik. Innen : Gu-
m. fecstej, összement tej. nyasztás, fn.
Gulya, fn. ált. ökrökből, tinókból, borjuk- és Gúnyáz, cs. gúnyával ellát vkit, gúnyát szerez
tehenekből álló csorda ; külön. tavasztól késő őszig vkinek.
kint tanyázó tehéncsorda ; gulyára hajtani a tehe- Gúny-beszéd, fn. vkit nevetségessé tevő , gúnyt
net; gulyát őrizni; (gúnyos szój.) nagy gulyája van tartalmazó beszéd. -dal, fn. dal, ének, melyben
a ráncában. vmely személy, v. párt van gúny tárgyává téve.
Gulya, mn. kusza, suta, kurta farkú. -dicséret, fn. nem öszintén, hanem gúnyból mon-
Gúlya, 1. Gúla. dott dicséret.
Gulya-akol, fn. akol, melyben a gulyát telel- Gunyhó , fn. a. m. kunyhó ; (km. ) tulajdon
tetik, v. melybe vihar idején behajtják. -beli, gunyhó jobb a más palotájánál.
mn. gulyában levő, gulyáról hajtott ; gulyabeli Gúny-irat, fn. 1) irat, mely kötetlen, v. kötött
tehenek. beszédben az emberi tévelyeket és ferdeségeket
Gulyás. mn. tt. -t ; a gulyabeli szarvasmar- élcesen ostorozza ; 2) irat, melyben vmely sze-
hákra felügyelö pásztor ; öreg , számadó gulyás: mély, v. párt való , v. költött gyöngéi vannak
nyilvánosságra hozva és ezáltal nevetségessé téve.
-bojtár , fn. a gulya mellett bojtárképen szolgáló iró, fn. gúnyirat készitésével foglalkozó iró.
legény . -hús, fn. apróra vagdalt juh-, marha- , V. -isten, fn. a régi görög és római hitregészetben a
disznóhús, burgonyával, szakgatott galuskával és gúnynak istene (Momus). kacagó, fn. gúnyból,
paprikás lével, a magyarnak egyik kedvenc étele.
-os, mn. a gulyásoknál szokásos ; g. beszédmód. v. gúnyosan kacagó személy. -kacaj, fn. kacaj,
félrevont szájjal való nevetés, melylyel vki más-
-oshús, fn. a. m. gulyáshús . -tanya, fn. zsúpból , nak nevetséges voltát nyilvánitja.
nádból készitett gunyhó , hol a gulyások tanyáz-
Gúny-kép, fn. kép, mely vkit eltorzított és
* ruhájokat, eleségöket tartják.
nak, nevetséges alakban tüntet elő . -költemény, fn.
Gulyatyúk, 1. Gujatyúk. költemény, mely vmely társadalmi ferdeséget
? Gumaes, fn. (állatt. ) szürke héjas állat a gyü- 1)
ostoroz élcekkel ; 2) költemény , mely vmely sze-
rüsek rendéből hét izü külső csáppal (Kugelassel ). mély, társulat képzelt, v. való hibáit hozza nyil-
Gumó, fn. ált, csomó, bütyök, dudor, göres ; vánosságra . -költö, fn. gúnykölteményt iró költö.
külön. 1) kemény kinövés, dudorodás az állati más, fn. vmely komoly költeménynek nevetsé-
testen ; 2) (nt. ) a földalatti szárnak csomós vasta-
godása, mely felületén új növénynyé fejlődő rü- ges, gúnyoros, eltorzított alakú másítványa. -mo-
gyekkel bir, melyek által a tenyészésre alkalma- soly. fn. félrevont ajakkal előidézett mosoly,
vki másnak
melylyel-név,
sakká válnak, mint a burgonya ; 3) (vad.) a nyúl jelezni.
nevetségesadott
fn. csufolódásból név,akarja
voltát mely
rövid farka. -képü, mn. a gumóéhoz hasonló cso- az illetőnek testi hibáját, v. vmely ferde szokását
mós alakú.
Gumós, mn. tt. -t, v. -at ; aminek gumója van, jelöli ; ilyenek : görbeszájú, nyalkatetű, disznó-
cövek stb.
gumóval biró. -odik, k. gumója nő, gumót hajt. Gúnyol, cs. 1) elferditett arccal, nyelvkiöltéssel
Gunar, Gúnár, fn. tt. -t, v. -at ; ált. némely csúfol vkit ; 2) vkiböl gúnyt üz, csúf nevekkel
szárnyas állat hímje ; pulykagunár ; gunártúzok ; illett, szóval, tettel nevetségessé tesz ; gúnyolni az
külön. a réce- és lúdfajú szárnyasok hímje ; gunár- általmenőket. Innen : Gúnyolás, fn. Gúnyoló, mn.
kacsa; gunárlúd: (szój .) ő verte el a gunárt, ö a és fn. gat, cs. folytonosan, több ideig gúnyol.
gyöztes ; azt gondolja, ő ölte meg a gunárt, nagyot -ódik, k. gúnyszavakkal, arcelferditéssel csúfo-
képzel magáról : örül, mint másét elverte gunár.lódik, gúnyt üz vkiből. Innen : Gúnyolódás, fn.
-mérgü, mn. hirtelen haragú. -nyak, fn. 1) hím Gúnyolódó, mn.
 Gúny 472
Gunyor, Gunyor, fn. tt. -t ; 1) a. m. gúnyirat,
gúnyköltemény, gúnyvers (satyra) ; 2) a társadal-
mi ferdeségeket kigúnyoló éle ; maró gúnyor vonul
az egész iraton végig. Innen : Gúnyoros, mn. Gú-
nyorosan, ih. -ol, cs. vkire gúnyort ír.
Gúnyoskodik, k. a. m. gúnyolódik.
Gúny-szó, fn. vkinek gúnyolásául kimondott,
vkit nevetségessé tevő szó. -ul, ih. gúnyképen.
-vers, fn. kisebb, nehány versböl álló gúnyköl-
temény.
* Gurbanes, fn. bütykös, csomós, buckós, ágas-
bogasfa. Innen : Gurbancos, mn.
Gurdaes, fn. 1) a. m. gugora ; 2) (állatt. ) feny-
ves gurdacs, a fenyves erdőkben honos, igen kár-
tékony éjlepe az éjencek családjából.
* Gurdaly, fn. tt. -t; magas és sürüen nött gaz-
növény, burján.
Gurdanes , fn. mindenféle apróbb gaz-nö-
vény.
* Gurdé, Gurdély, fn. tt. -t ; 1) a. m. gurdaly ;
2) rejthely, zug ; 3) kis kunyhó ; 4) ( bt. ) vak tol-
dalék a vékonybélen (diverticulum) .
* Gurdit, es. a. m. gördít. Innen : Gurditás, fn.
* Gurdó, fn. part, hegy lejtője.
* Gurdon, fn. tt. -t ; gaznövénynyel, burjány-
nyal benött hely.
* Gurdul, 1. Gördül.
Gurgadoz, k. cseppalakban gördül tova ; g. az
elöntött higany. Innen : Gurgadozás, fn.
Gurgat, cs. a. m. görget. Innen : Gurgatás, fn.
Gurgonya, fn. a. m. burgonya.
Gurgula, fn. 1) kerekded tok, szelence ; 2) ka-
rikaféle gyermeki játszer.
Gurgulya, fn. 1) a. m. Gurgula ; 2) (nt.) az
öthimesek és kétanyások közé tartozó, tojásdad
gyümölcsü növény (seseli) ; guzsos, sziklás gur-
gulya; 3) a. m. hengerület, henger ; 4) (haj . ) a. m.
gurulya ; 5) szájöblögetéskor hallatszó hang. 2
mn. csomóalakban kidudorodott ; gurgulya szem .
Gurgulyáz, A) cs. 1 ) cseppfolyótesttel öblögeti
torkát; 2) tovább gördit, forgat, hengerget; B) k.
gurgulyával játszik. Innen : Gurgulyázás, fn.
* Gurgyal, fn. tt. -t ; a. m. gurdaly, gurdély.
Gurgyalag, fn. 1) a. m. Gurgyal ; 2) (állatt. )
parti lyukakban fészkelő rigóféle madár (merops
apiaster).
Gurgyó, 1. Gurgyalag.
Guriga, fn. játékszerül szolgáló karika.
Gurigal, Gurigáz, k. karikával játszik, kari-
kåt hengerget.
Gurit, cs. kerek testet eldobva odább gördít.
Gurog, k. gömbölyü, v. hengerded test saját
tengelye körül forogva halad ; gurog partról lefelé
az eleresztett hordó.
Guroga, 1. Guriga.
Gurul, k. a. m. gurog. Innen : Gurulás, fn.
Gurula. Gurulya, fn. (haj. ) nagyobb erőhasz-
nálás, zsurlódás kikerülése végett használtatni
szokott, közepén átfúrt, kötélre füzött henger- v.
tekealakú fadarabok.
* Gusa, fn. a. m. golyva. Innen : Gusás, mn.
Gusaly, Gusalyos, 1. Guzsaly, Guzsalyos.
* Gusázik, k. golyvája nöl.
* Gusba, fn. fa, rúd, melyen a bogrács a tüz
felett lógg.
* Gusbót . 1. Turbolya.
Gusza, 1. Kusza.
Gúzs
* Gusztony, fn. tt. t ; hegyes vasalat a bot
alsó végén; gusztonyt ütni a bot végére. Innen:
Gusztonyos, mn. -oz, cs. 1) a bot végére gusztonyt
ver ; 2) gusztonyos végü bottal megver. Innen :
Gusztonyozás, fn.
Guta, fn. 1) a vérforgás fennakadása következ-
tében beállott hirtelen halál, szélhüdés ; vörösguta
(Francovith), a. m. orbánc, sz. Antal tüze ; (szój.)
megütötte a guta ; simítsa meg a lapos guta ; a lapos
guta ütött erszényébe, nincs pénze, üres az erszé
nye ; 2) csodálkozást jelentő szó ; mi a guta ! hova
a gutába mégysz. tn. 1) csallóközi falu neve ;
( szój . ) meghúzta magát, mint Guta mellett a menny-
kő ; 2) hires haramia neve ; (szój .) összehúzta ma-
yát, mint Komoró végin Guta.
Guta-balzsam, fn. balzsamféle gyógyszer, me-
lyet gutaütés ellen szoktak használni. -por, fn.
gutaütés ellen használható gyógyszer poralakban.
-ütés, fn. a vérforgás fenakadása, szélhüdés ;
részletes gutaütés, mely a testnek csak egy részét
bénitja meg ; általános gutaütés, mely halált okoz.
-ütött, mn. szélhüdés, gutaütés által megbénitott.
-viz, fn. rozmarinból készitett viz, melyet a guta-
ütés ellen gyógyszerül szoktak használni.
Gútor, tn. finév, a. m. Günther.
* Gutta, fn. a. m. Guta.
Gutt-mézga, fn. a mézgák egyik faja (gummi-
gutta).
Guvad, k. a. m. duvad, düled .
Gúvat, fn. (állatt.) 1) a magyarországi vizima-
darak egyik faja (rallus) ; vizi- , bukó guvat ; 2) a.
m. haris ; harisguvat.
* Guvat , mn. otromba , nyers , faragatlan,
durva.
* Guzmol , k. ált. lassan , nagy fáradsággal
eszik, rágcsál vmit ; külön. nyámog , fogatlan
ember inyével rágja az ételt. Innen : Guzmo-
lás, fn.
Gúzs, fn. tt. -t; 1 ) fiatal ágból, füböl, szalmából
stb. sodort kötelék ; gúzst tekerni, csinálni; gúzsba
kötni ; (szój .) gúzs az nem kolbász ; gúzsba tenni,
ráncba szedni vkit ; száraz, v. sovány, mint a gúzs ;
(km.) kétszeres gúzs nehezebben szakad, a kölcsönös
egyetértés hatalmat ad ; tekert gúzszsal nehéz tor-
mát ásni ; 2) (haj . ) a ladik oldalán az evezőlapátot
tartó összesodort ág-, v. kötélkarika. Innen : Gú-
zsos, mn.
* Guzsa, mn. törpe, alacson, összezsugorodott;
guzsa növény, ember. -, fn. a. m. golyva.
Gúzs- abrones, fn. abroncscsá alakított gúzs.
Guzsad, k. összetekeredik, összesodródik. In-
nen : Guzsadás, fn. Guzsadt, mn.
Gúzsallik, k. gúzs gyanánt összetekeredik.
Guzsaly , fn. tt. -t ; keskeny talp közepébe
ütött pálcából álló fonóeszköz, melyre a fonni
való kendert rákötözik ; guzsaly való a kezébe,
anyámasszony katonája ; 2) * kerekes fonóeszköz,
rokka. -fáklya, fn. vékony szurkos fenyü, melyet
világitóul szoktak a szegényebbek használni.
-hét, fn. a. m. guzsalyütőhét. * -os, fn. tt. -t ; 1)
fonóka, fonóház , hely, hol a falubeli leányok, asz-
szonyok fonni összejönek ; guzsalyosba menni ; 2)
fonóba járó leány szeretője ; ( szój.) csak a szipák
és guzsalyosak beszédje az (I. J. ). * -oskodik, k.
fonóba jár. -ülöfü, fn. (nt.) növény a kökörcsinek
közöl ; másk.: zászpa kikerics (colchicum autum-
nale) . -ütöhét. fn. a böjt negyedik hete, mert
 Guzs 473
ekkor a jó háziasszony készen van fonásával s a
guzsalyt félreteszi.
Guzsás, 1. Golyvás.
Gúzsfenyü, 1. Vörösfenyü.
Gúzs -inda, fn. (nt.) homokos folyampartokon
tenyésző, fehér virágu növény ( corrigiola litto-
ralis).
* Gúzslik, k. összetekeredik, gúzszsá leszen ;
á. é. munka, teher által gyötrödik, csigázódik.
Innen: Gúzslás, fn.
Gúzslódik, k. a. m. gúzslik.
Gúzsol, cs. 1) vmit gúzszsal megköt , gúzsba
ver ; 2) vesszőt, zsúpot stb. gúzszsá csavar ; 3) *
a. é. kínoz, csigáz, gyötör. Innen : Gúzsolás, fn .
Gúzsolt, mn.
Guzsolódik, 1. Gúzslik .
* Gübe, fn. a folyam medrében mélyebb gödör,
hol a viz rendesen örvényt szokott képezni.
* Gübü, fn. 1) hosszú rúd, melylyel a halászok
halászás alkalmával a vizet kavarják ; 2) mosa
dék, moslék ; 3) lyukacsos korongba ütött pálca,
melylyel a köpülőbe tett tejfelt vajjá alakítják,
köpülőfa ; 4) (b.) az olvasztókemence feneke, hova
az olvadék gyül. -, mn. mocskos, piszkos, ma-
szatos. -fa, 1. Gübül, 1).
* Gübül, cs. 1) halászás alkalmával a vizet gü-
büvel zavarja ; 2) a. m. köpül . Innen : Gübülés, fn.
Gübüs-kemence, fn. (b. ) kemence, melynek
feneke az előfalból kinyúl, honnét az olvadék ki
szokott meríttetni.
Güge, fu. tt. -ét ; (állatt.) az állat petéjében
levő csira, melyből fogamzás után magzat fej-
lödik.
* Gügü, fn. a kenyér gumója, gyürkéje.
Gügyög, k. a. m. gagyog. Innen : Gügyögés, fn.
Gügyögtet, cs. kecsegtet, igéretekkel hizeleg .
* Gügyü, Gügyü, fn. 1) házassági ügyben köz-
benjáró személy ; 2) egy marok, nyaláb, csomó
gabona, v. nád ; (szój .) gügyü nem kéve; 3) gugyi ,
pálinka ; külön. utólsó korty a pálinkából.
* Gügyül, k. elegyít, kever, zavar, gübül .
Gümö, 1. Gumó.
Gümö-kor, fn. (kórt.) mell- betegség, mely által
a tüdőben genytartalmú gümők képzödnek (tu-
berculosis).
Gümöcs, fn. kis gümö. Innen : Gümőcsös , mn.
Gümőcsösség, fn.
Gümö-képű, mn. a gümöéhez hasoló alakú.
* Gürüzdöl, cs. vmit lassan, morzsolgat, rág,
guzmol ; egy kis bodagot gürüzdölök.
Güzmöl, 1. Guzmol.
Güzü, 1. Gözü.
Gvárdián, 1. Gárgyán.
Gy.
Gy, kis betüvel gy, tizenegyedik betü a ma-
gyar ábécében, a mássalhangzók között hetedik.
Hangzatára nézve rokon a dj betűkével ; azért
ahol e ket betü összejö, a közszokás a kimondás-
ban gy-ét hangoztat ; mondja , mongya ; foldja,
folgya ; toldja, tolgya, v. tógya ; továbbá tájszoká-
silag maga a d betü is, ha utánna i következik, a
kimondásban gy- nek hangzik ; gyiák , gyinnye,
gyió, másogyik stb. , igy a közhasználatú gyémánt
Gyak
is diamant-ból. Némely szókban a j-vel váltako-
zik ; borgyú, borjú ; vargyú, varjú; gyártó, jártó.
Egy pár szóban a g-vel is fel szokták cserélni, m.
genge, gyenge; egenyes , egyenes ; végre nehány
szóban majd t- vel, majd sz- szel váltakozik, miál-
tal azonban az illető szó értelme is módosúl ; pl.
gyarapodik, szaporodik ; butor, bugyor ; tám, gyám.
Gyagya, fn. (állatt.) a rigók fajához tartozó,
sárga tollazatú madár.
Gyagyog , k. a. m. gagyog. Innen : Gyagyo-
gás, fn.
Gyak, fn. hegyes , szúró eszköz, tör.
Gyak, cs. 1) hegyes eszközzel szúr, bök, döf;
villát gy. a húsba ; 2) á. é. (alj.) növel nemileg kö-
zösül. Innen : Gyakás, fn.
* Gyaka, fn. ált. rúd, pózna, v. másféle eszköz,
amivel vmit leszoritanak ; külön . 1 ) hosszu rúd,
melylyel a ház szalmafedelét leszorítják ; 2) a
kazalt, asztagot, boglyát összetartó pózna, széna-
szalmarakást lecsiptetö karó ; 3) a lócs felfelé nyuló
vége.
* Gyakáz, cs. szalmafedelet, asztagot gyakával
erösit.
Gyakdos. Gyakdoz, cs. több szúrást, bökést
tesz vmin ; árral gyakdosni az asztalt. Inn.: Gyak-
dosás, Gyakdozás, fn.
*
Gyak-fa, fn. meghegyesített fa, karó, melyet
vhova beszúrnak, -ik, k. 1 ) † böködik, szuródik ;
2) a. m. gyak. -ó , mn. szurásra, gyakásra hasz-
nálható ; gyakó fegyver.
Gyakor, mn. tt. -t ; 1) gyorsan egymásután
következö ; gy. kirándulás, vendégség, nyavalya ;
2) * sürüen likacsos ; gy. rosta. -i, mn. többször
egymásután következő, ismétlödö ; gyakori esőzés.
Innen : Gyakoriság, fn.
Gyakorit, cs. vmit gyakorivá, többször elöfor-
dulóvá tesz. -o, mn. (nyt.) gyakoriságot, ismétlö-
dést jelentö, folytontartást kifejező ; gyakorító ige,
m. járdogál , üldögél, ütöget , kapkod ; gyakorító
képző, a gyakorító igék képzője.
Gyakorkodik, k. vmiben gyakorolja magát,
vmivel folyton foglalkozik ; az ügyvédségben, fegy-
verforgatásban gyakorkodik.
Gyakorlás, fn . tt. -t ; 1 ) vminek betanulás vé-
getti ismétlése ; ismétlés általi képezés, tanitás ;
gyakorlás által lehet legtöbbre képezni a gyermeket;
gyakorlás a legjobb mester; gyakorlás mesterré te-
szen; 2) folytonos ismétlés által szerzett ügyesség
(helyesebben : gyakorlat) ; nagy gyakorlása van a
gyógyászatban . -ügyelő, mn. a. m. gyakorlati.
Gyakorlász, fn. tt. -t; személy, aki vmiben
különös ügyességgel bir, aki nem marad az elmé-
letnél, hanem amit ez megalapít, ügyessége által
meg is csinálja, véghezviszi, máskép, idegenesen :
praktikus.
Gyakorlat, fn. 1) gyakorlás, betanulás végetti
ismétlés ; vmit gyakorlatúl feladni a tanulónak;
(ht.)fegyvergyakorlat ; 2) többszöri ismétlés által
szerzett ügyesség ; elméletben még csak helyén van,
de nincs gyakorlata ; 3) irat, melyet némely tudo-
mányból (m. nyelvtan, számtan stb.) azért készit-
tetnek a tanulóval, hogy abba jobban belejőjön ;
iskolai, házi gyakorlat ; elhoztátok- e a gyakorlatot?
4) (ist.) elmélkedésből, imádságból, vallásos ének-
böl álló, több ideig tartó ajtatosság ; lelki gyakor-
lat ; szent gyakorlat ; nagyhéti gyakorlat ; 5) az
elmélet által kiokoskodott igazságoknak cselekvés
 Gyak - 474 Gyal

általi megvalósítása ; gyakorlatba venni ; ez csak * Gyaksa, fn. 1 ) szúró eszköz, melylyel ▼mit
elméletben áll, de a gyakarlatban kivihetetlen. Inn.: megerősítenek ; 2) hegyes pálcikábál álló játék-
Gyakorlati, mn. szer.
Gyakorlatba-vétel, fn. vminek cselekvés általi * Gyalabeli, mn. együgyü, buta, ostoba.
megvalósítása, kivitele . Gyalánt, ih. a. m. gyanánt ; ez mi városunki
Gyakorlati, mn. gyakorlatra vonatkozó, azt gyalánt (sajó sz. pét . végz.).
illető ; külön. az elméleti szabályoknak életbelép- ? Gyalár, fn. nagyszáju, szemfényvesztegető,
tetését, megvalósítását illető ; gy. rész . Innen : léha, nyegle ember, ki tudományt fitogtat, mely-
Gyakorlatilag, ih. -atlan, mn. 1) vmiben be nem lyel nem bir ; külön . kuruzsoló , kontár orvos
gyakorolt , a cselekvéshez megkivántató ügyes- (Charlatan). Innen : Gyalárkodik, k.
séggel nem biró ; gy. mérnök ; 2) ki nem vihető , Gyaláz, cs. 1) vminek becsét , értékét kiseb-
életbe nem léptethető ; gy. indítvány. biti, becsmérel ; gyalázni vki müvét; 2) vkit becsü-
Gyakorlatlan, mn. és ih. vminek véghezvite- letében sért, vkinek jó tulajdonságait kisebbíti .
lére szükséges ügyesség nélkül való ; gy. kéz, ka- roszat beszél vkiről, rágalmaz ; nem tud egyebet,
tona. Innen : Gyakorlatlanság , fn. Gyakorlatla- csak másokat gyalázni . Innen : Gyalázás, fn. Gya-
nul, mn. lázó, mn.
Gyakorlatos, mn. tt. -t, v. -at ; 1) ügyes, vmi- Gyalázat , fn. 1) vkinek jó hirnevén ejtett
ben begyakorolt ; gy. kéz, katona ; 2) gyakori, szenny ; gyalázatot látni, vallani ; gyalázatot szen -
többször ismétlődő ; gy. esőzés ; gyakorlatos vigyá- vedni ; gyalázatára van ez a dolog; 2) becsületsértö
zás (G. K.) ; 3) gyakorlatokat tartalmazó ; latin cselekvény, mondat ; gyalázatot követni el vkin :
gy. könyv. Innen : Gyakorlatosan, ih . Gyakorlatos- (szój .) szégyen gyalázat ; 3) (ttud.) törvényszéki
ság, mn. -kodik, k. ismétlés által ügyességet sze- itélet, mely által vki biróilag becstelennek nyil-
rez vmiben, gyakorolja magát ; a vivásban, szám- vánittatik (infamia).
vetésben gy. Gyalázatos, mn. tt. -t, v. -at ; 1) vkinek be-
Gyakorló , mn. 1) vmit többször cselekvő, csületén szennyfoltot ejtő ; gy. rágalom, költemény:
ismetlö ; alamizsnát gyakorló ember ; 2) vmit gya- 2) a tett elkövetőjét megbélyegző ; gy. bánásmód.
korlatilag üzö ; gy, mérnök ; gy. orvos; 3) vmiben tett; 3) szemtelenségre mutató, orcátlan ; gy. ha-
való ügyesség megszerzéséhez tartozó ; gy, könyv . | zudság ; 4) birói itélet által megbecstelenített . In-
Innen : Gyakorlólag, ih. -ház, fn. ház, hol a test- nen : Gyalázatosan, ih. Gyalázatosság, fn.
gyakorlatot tanulják ; külön . fedeles hely, hol a Gyalázkodik, k. 1 ) vkin szavakkal gyalázatot
katonák téli, v. esős időben tartanak fegyvergya- ejt, rágalmaz ; nem tud egyebet, csak gyalázkodni ;
korlatot. -tér, fn. tágas tér, hol a katonák fegy- 2) orcátlankodik, szemtelenül viseli magát ; ha
verforgatásban gyakorolják magokat. valami kényelmes dolgom volna, nem gyalázkodnám
Gyakorlott, mn. 1) vmiben ügyességgel biró ; ide nehány forintért (V. G. ) ; 3) gyalázatot vall .
gy. katona ; 2) gyakori, többször véghezvitt ; gy. Innen : Gyalázkodás, fn. Gyalázkodó, mn.
berohanás. Innen : Gyakorlottság, fn. Gyalázódik, k. gyalázatot szenved, vall.
Gyakornok, fn. fiatal ember, aki vmely üzlet- Gyalázólag, Gyalázóan, ih. 1) vki jó hirne-
ben, hivatalban (egy ideig többnyire fizetés nél- vén szennyfoltot ejtve ; 2) vminek értékét, becsét
kül) gyakorolja magát ; gazdasági , adóhivatali kisebbítve, becsmérlőleg.
gyakornok. Innen : Gyakornoki, mn. -kodik, k. Gyalk, Gyalkos, Gyalok. 1. Gyilk, Gyilkos.
gyakornoki minőségben hivataloskodik. Gyilok.
Gyakorol, A) cs. 1 ) ismételve tesz vmit, vmi- Gyalm-os, mn. tt. -t, v. -at ; 1) amiben huzó-
vel foglalkozik ; nem gyakorolja mesterségét ; 2) hálóval, gyalommal halászhatni ; gy. folyam, tó ;
ismétlés által képez ; irásban gyakorolni a tanúló- 2) gyalommal, huzóhálóval ellátott, felszerelt ; gy.
kat ; 3) á. é. (szój . ) hatást, befolyást gyakorolni, halászok. -oz. k. huzóhálóval, gyalommal halász :
hatással, befolyással lenni vkire ; B) vh. ismétlés szeretett halakat gyalmozni, s velek táplálni cselédit
által ügyességet szerez vmiben : gyaloglásban, (Horv. E.) .
fegyverforgatásban gyakorolni magát. -gat, cs. las- Gyalog, mn. 1) nem lóháton, nem szekeren .
san, de folytonosan gyakorol. hanem saját két lában menő, utazó ; gyalog posta,
Gyakorság, fn. többször, gyakran előforduló gyalog katona ; gyalog napszám , melyet az illető
állapot. nem lovakkal és szekérrel, hanem saját szemé-
Gyakor-szó, fn. (nyt. ) többszöri ismétlödést lyében végez ; 2) gyalog járóknak való, melyen
kifejező szó. csak gyalog lehet menni ; gy. hid, ut, ösvény; 3)
Gyakorta, mn. a. m. gyakori ; gy. esőzés. --. nem lovak által húzott, hanem emberek által vitt ;
ih. a. m. gyakran ; gy. eljő hozzám. Innen : Gya- gy. hintó : 4) á. é. a) (nt. ) alacson, törpe növésü,
kortaság, fn. guggonülö; gy. borsó, bab; b) gy. orsó, melyet kéz-
Gyakortább, Gyakortábban , ih. gyakrab- zel pödörnek ; gy. rokka, a. m. guzsaly ; gy. ár-
ban, többször ; majd gyakortább elmegyek már most nyékszék, hordozható árnyékszék. -. fn. 1) nem
oda. Innen : Gyakortábbi , mn. lóháton, hanem saját lábain menő, utazó személy ;
Gyakós, mn. tt. -t, v. -at ; szúrós, bökös ; á. é. jó, rosz gyalog ; 2) baka, fika ; ezer lovas és kétezer
(alj .) nemi közösülés után vágyó (férfi). gyalog jött be a városba ; 3) egy hold föld. —, ih .
Gyak-pont, fn. pont, melybe vmi van szúrva, nem lóháton, nem kocsin, hanem saját két lábán
v. vmit kell szúrni. menve; gyalog utazni, menni ; (szój.) á. é. nem
Gyakrabban. ih. többször, több izben. lehet vele gyalog beszélni, v. nem is beszél gyalog az
Gyakrabbi, mn. a. m. gyakortábbi. emberrel, elbizta magát ; amit lovon fogad, gyalog
Gyakran, ih. sokszor, sok izben. meg nem állja , körülmények változtával nem
Gyakroz, cs. sürün egymásmellé rak. váltja be igéretét ; szekeren ment, gyalog jött ; v.
 Gyal 475 Gyal

lovon jött, gyalog jár, gazdag volt, de fényüzése Gyalogság, fn. a. m. gyalogkatonaság. Innen :
miatt elszegényedett ; (km.) ki gyalog jár, lova Gyalogsági, mn.
mindig készen. Gyalog-sereg, fn. gyalogkatonákból álló had-
Gyalog-bodza, fn. (nt. ) mezökön, szántóföldek sereg . -soros, fn. a. m. gyalogkatona. -sövény,
aljában tenyésző, alacson, guggonülő bodzanövény fn. alacson sövény. -szán, fn. kis szán, melyen a
(sambucus ebulus). -borsó, fn. (nt.) alacson no- gyermekek egymást húzogatják, v. melyen part-
vésü, fel nem futó borsó. -csatár, fn. a. m. gya- ról leereszkednek. -század, fn. egy század_gya-
logkatona. -deszka, fn. (haj.) könnyü , hajlékony logkatonaság. -százados, fn. a. m. gyalogkapitány.
deszka, melyen teher nélkül a hajóra és onnan a szeder, fn. (nt. ) fürtös, fekete bogyóju, földön
partra járhatni. -ezred , fn. gyalogkatonákból álló | kuszó növény a szedrek közöl. -szolgálat, fn.
ezred. -fa, fn. alacson növésü fa, cserje növény. gyalogosan végzett akármiféle szolgálat. -tarack.
-fegyver, fn. bakák, gyalogkatonák által hasz- fn. (ht. ) kisebb fajta mozsárágyu. -tör, -török,
náltatni szokott fegyver. fn. lószőrből készitett, deszkára erősített török,
Gyalogfenyü, fn . (nt.) borókákat termő, ala- melylyel a kisebb madarakat, kivált tél idején.
cson növésü, fenyüfajú cserjenövény. -bogyó, fn. fogdosni szoktak. -tüz, fn. gyalogkatonaság által
a gyalogfenyün termő, fekete bogyo. -boróka, 1. eszközölt tüzelés. -út, fn. 1 ) keskeny út, ösvény,
Boróka. melyen kocsival nem, hanem csak gyalog lehet
Gyalog-had, fn. gyalogkatonaságból álló had- járni ; 2) gyaloglás , gyalogosan véghezvitt utazás.
sereg. -hajó , fn. gyalogkatonaság szállitására -utazás, fn. utazás gyalogosan, nem lóháton, nem
használtatni szokott vizi jármű. -háló, fn. kosár- szekéren. -vadász, fn. gyalogosan (nem lóháton)
alakú kézi háló nyéllel. -hid , fn. karzat nélküli vadászó személy.
hid, árok, v. patak partjain keresztültett palló, Gyalog-vontat, cs. (haj .) több ember, a parton
melyen csak egy ember mehet egyszerre keresz- gyalog menve, vontatja a hajót, sajkát.
tül. -hintó, fn. hintóalakú jármű, melyet két, v. Gyalog-vontató, fn. (haj.) személy, aki a par-
illetőleg négy ember szokott vinni. -hintós, fn. ton gyalog menve vontatja a hajót. vontatóút.
személy , aki a gyaloghintót viszi. -inas , fn. fn. (haj . ) gyalogvontatásra való út a folyampar-
csak a ház körüli szolgálatot végezö inas , aki tokon.
nem szokott, mint a huszár, lóháton is szolgální. Gyalom, fn. tt. gyalmot ; hosszú háló, melynek
-jába, ih. a. m. gyalog ; ki szánon, ki lovon, ki csak súlylyal ellátott egyik széle a viz fenekén van, a
gyalogjába, örömkurjantással siettek nyomába (Cs. ). másik pedig a felszínen lebeg ; máskép : húzóháló ;
-kapitány, fn. gyalogezredben katonáskodó ka- gyalommal halászni ; gyalmot vetni.
pitány. -kapitányság, fn. gyalogkapitányi hiva- Gyalú, Gyalu, fn. 1 ) (msz.) fából dolgozó ipa-
tal. katona , fn. gyalogosan szolgáló katona, rosok fogantyús szerszáma , alul harántékosan
bakancsos, fika. -katonaság, fn. gyalogkatonák álló hegyes vassal, melylyel a munkában levő fát
ból álló hadsereg. -kö, -kövezet, fn. az utcának simára egyengetik, v. illetőleg rovatékot metsze-
a házak melletti része, hol gyalogjárók szoktak nek rá; kupitó v. kupásitó, horgas, egyenes, simitó
menni, járda. -kötél , fn. (haj . ) kötél, melylyel hasitó, finom, durva, fogas, hevedermetsző, tisztitó,
gyalogemberek vontatnak ladikot, v. csolnakot. fickó-, v . F- es, S- es, fáncos, párkányzó, ablakhor-
-követ, fn. gyalogosan járó követ, gyalogposta.nyoló gyalú ; 2) a növényországból nyert némely
Gyaloglás, 1. Gyalogolás. élelmi cikket egyenletes, apró darabokra metsző
Gyalog-level, fn. gyalogposta által szállitott szerszám ; tök- , káposzta- , uborka- , répametsző
levél. gyalú ; 3) á. é. durva ember faragatlanságát, v.
Gyalogló, mn. gyalogosan, nem lóháton járó. vmely elmemünek darabosságát elsimitó, finomitó
Gyalog-moh, fn. (nt.) a földön, nem a háztető- szer ; még gyalú kell ennek az ifjúnak.
kön, nem a fák törzsein tenyésző moh. -nyir, fn. Gyalu-fa, 1. Gyalutok.
(nt.) havasok lejtőjén tenyésző, alacson növésü, Gyalu-forgács, Gyalu-hulladék, fn. gyalu-
nyirfajú növény. lásközben a munka alatti fáról lehulló forgács-
Gyalogol. k. és cs. gyalog megy, jár, jön, utaz ; darabok.
két óráig, v. két órát gy.; két mérföldet gy.; (szój.) Gyalul, cs. 1 ) fát, deszkát gyalúval metsz, simit,
gyalogol, mint a kutya ; á. é. növel közösül ; (szój ,) egyenget ; 2) gyaluval apró, egyenletes szeletekre
sokat gyalogolt, azért fáj a lába, bujakórban szen- metsz; káposztát, uborkát gy.; 3) á. é. vki durva
ved. Innen: Gyalogolás, fn. Gyalogoló, mn. szokásait, erkölcsét finomítja. Innen : Gyalulás, fn.
Gyalog-olajfa, fn. (nt.) törpe növésü olajfa- Gyalulatlan, ih. 1 ) gyalu által ki nem egyen-
növény, farkasboroszlánfa. orsó, fn. közönséges getett, simává nem tett ; gy.palló, deszka; 2) gyalu
orsó, melyet fonásközben ujjakkal szoktak pö- által apróra nem metszett ; gy. tök, uborka; 3) á. é.
dörni (megkülönböztetésül a gép által hajtott durva szokásu, erkölcsü ; gy. ifjú. Innen : Gyalu-
orsótól). latlanság, fn.
Gyalogos, fn. tt. -t ; 1) gyalog menő személy ; Gyalulódik, k. á. é. simul, simává lesz ; hozzá
2) gyalog napszámos ; 3) a. m. gyalogkatona. -an, gyalulódik, hozzá simul.
ih. a. m. gyalog; (szój.) gyalogosan, bot mellett. Gyalu-pad, fn. 1) pad, melyre a gyalulni való
Gyalog-ör, fn. ört álló gyalogkatona. -paizs, deszkát szorítják ; 2) pad, melyen a káposztamet-
fn. régiebb hadviselésben a gyalogok által hasz- szök gyalulás közben ülnek. -padvas, fn. a gya-
nált, sajátos alakú paizs. -paszuly, fn. (nt.) tör- lupadon levö vas, melylyel a gyalulni való desz-
penövésü, nem felfutó paszuly. -posta, fn. sze- kát leszoritják. -pólya, fn. 1) szalagforma gyalu-
mély, aki gyalog hordja a leveleket. -robot, fn. a forgács, milyenből a sörcégért készíteni szokták ;
régi urbéri rendszerben gyalogosan (nem szekér- 2) (seb.) a sebészek pólyakötöje. -szárny, fn.
rel) végzett robotnapszám. - rokka. fn. a.m. guzsaly. (msz.) a gyalu oldalába erösitett fadarab, mely a
 ― 476 Gyám
Gyal

görcsöt metsző gyalúnak helyes irányból való | elvonulva ott csendesen élhetsz barátod gyámkezén
elfordulását gátolja. -szék, fn. a. m. gyalupad. (K. K. ).
* Gyaluszka, fn. sarló, melylyel nádat szoktak Gyámkodik, k. 1) gyámhivatalt visel, gyámi
metszeni. minőségben müködik ; 2) vmely testületet erövel
Gyalu-tok, fn. a gyalu farésze, melybe a gya- járszalagon tart ; a katholika egyház gyámkodni
luvasat szorítják be. -vas , fn. a gyalu aljából akar az emberiségfelett. Innen : Gyámkodás, fn.
harántékosan kiálló éles vas. Gyám-kor, fn. gyámság alatti fiatal kor, midön
Gyám, fn. 1) vmit az eldőléstől ovó eszköz, tá- az illető fiú, v. leány saját vagyonáról nem ren-
masz; gyámmal óvni eldőléstől a kőfalat ; 2) á. é. delkezhetik. Innen : Gyámkoros, Gyámkorú, mn.
a) betegnek, tehetetlennek nyujtott segély, istáp ; -kö, fn. gyámul, támasztékul szolgáló kő ; külön.
b) személy, aki vkit tehetetlenségében segít, gyá- (ép.) faragott vastag kö, melyen az épületnek a
mol ; külön. (ttud .) hatóságilag kinevezett, v. a falból kiálló része nyugszik ; erkély-gyámkő ; fo-
rokonok által választott személy, ki az árvákról lyosó-gyámkő. -könyv, fn. (ttud.) a gyámbiróság
gondoskodik, s azok vagyonaira felügyel ; gyámot könyve, melyben a gyámság alatti árvák és ezek
rendelni vki mellé. vagyoni viszonya vannak bejegyezve. -kötés, fn.
Gyám-anya, fn. 1) férje halála után kiskorú (ács msz.) a. m. támaszkötés . -leány, fn. 1) gyám-
gyermekeire gondot viselő nö ; 2) asszony, aki ság alatt levő kiskorú árvaleány ; 2 ) örökbe foga-
vmely szegény gyermeket örökbe fogad. -apa , dott leány. -lyuk, fn. (b.) a támfák, feszitékek
-apaság, 1. Gyámatya, Gyámatyaság. végeinek való hely , mely a köüregbe vágatik
* Gyámatol , cs . holmit rendetlenségbe hoz , (Bühnloch). -nevendék, 1. Gyámnövendék.
összevissza hány. Gyámnok, 1. Gyámatya.
Gyamatya, fn. 1) hatóságilag kinevezett, v. Gyámnokság, fn. gyámatyai állás, hivatal.
rokonok által választott férfi, aki vmely árvára s Gyám-növendék, fn. gyámintézetben tartott
annak vagyonára felügyel ; 2) férfi, aki vmely árva növendékgyermek.
szegény, árva gyermeket örökbe fogad ; 3) vmely Gyám -ok , fn. vmely állitás bebizonyitására
intézetet, egyházat, különösen pártoló személy. felhozott ok.
Innen : Gyámatyai, mn. Gyámatyaság, fn. -társ, fn. Gyámol, fn. tt. -t ; 1) vmit eleséstől megovó
gyámatyára nézve azon személy, aki vele vmely támaszték ; 2) á. é. a) segitség, istáp ; gyámolt
árvára s annak vagyonára felügyel . nyujtani a szegény ügyefogyottaknak ; b) vkinek
* Gyambál, Gyambál. Gyámbász, cs. teper, segitséget nyujtó, vkit istápoló személy ; ő volt a
dömöszöl , tépdes. mi gyámolunk. cs. gyámmal , támasztékkal
Gyám-biróság. fn. (ttud.) az árvákra , ezek megerösit, támaszt ; á. é. ügyefogyottat segít, is-
vagyonára felügyelö biróság. -bolt, fn. (ép.) a tápol ; gyámolni az elhagyottakat. Innen: Gyámo-
szobák, termek mennyezetének gyámul szolgáló lás, fn. Gyámolt, mn. és fn.
kisebb boltozat. -bot, fn. a járó-kelő embernek Gyámolat, fn. gyámul, istápul nyujtott segit-
gyámul szolgáló vastagabb bot. ség, pártfogás.
Gyámész, mn. ostoba, féleszü, ügyefogyott. Gyámolatlan, mn. segélyt, gyámolt nélkülöző,
Gyamfa, fn. ált. támasztékul szolgáló oszlop, akinek nincs gyámola ; gy árvagyermek. Innen :
fa; (ács. msz.) függélyesen álló gerendába rézsunt Gyámolatlanság, fn. Gyámolatlanul, ih.
beeresztett fadarab, mely amannak a függélyes Gyámolgat, k. folyvást pártfogol, ügyefogyott-
irányból való kimenését, eldőlését gátolja. -fal, ságában segít. Innen : Gyámolgatás, fn.
fn. 1) (ép.) más falnak támasztékul szolgáló fal ; Gyámolit, cs. segitséget nyujt, pártfogol, istá-
2) ( vizép.) folyam, csatorna partjait beomlástól pol ; gyámolítni az ügyefogyott árvákat, a tehetetlen
ovó fal. -fi, -fiú, fn. gyámság alatti kiskorú árva betegeket. Innen : Gyámolítás, fn.
fiú. -gerenda, fn. (ép. ) ált. gyámul, támasztékul Gyámol-pénz, fn. gyámolásul, segitségül, szük-
szolgáló gerenda ; külön. a. m. mestergerenda. ség fedezéseül nyujtott pénzösszeg.
V.gyermek, fn. gyámság alatti kiskorú árva , fiú, Gyámoltalan, mn. 1) a. m. gyámolatlan ; 2) a.
leánygyermek. -hatóság, fn. a. m. gyámbiró- m. ügyefogyott, tehetetlen; (km.) könnyű gyámol-
ság. -hivatal, fn. gyámnoki hivatal, melynélfogva talant megnyomorítni ; 3) a. m. élhetetlen. "Innen :
vki hatóságilag
lésére kinevezvevan vmely árvagyermek felügye- Gyámoltalanság, fn. Gyámoltalanul, ih.
. * Gyamor, 1. Gyomor.
Gyami, mn. gyámot illető, arra vonatkozó ; Gyám-oszlop, fn. (ép.) gyámul, támasztékul
gyamifelügyelés. szolgáló, ledölés ellen ovó oszlop ; á. é. szeren-
Gyam-intézet, fn. 1) alapítványból, v. közkölt- csétlenségben, ügyefogyottságban pártfogoló sze-
ségen fentartott intézet, melyben szegény árva- mély ; 6 volt a szerencsétlenek gyámoszlopa. -pont,
gyermekek neveltetnek ; 2) intézet, melyben sze- fn. gyámul szolgáló pont ; e vár szolgált az ellen-
gény tehetetlen öregek tápláltatnak ségnek gyámpontul. rúd, fn. ált. gyámul szolgáló
Gyámit, Gyámitás, I. Gyámolít, Gyámolitás. rúd ; külön. (ép ) hegyes vassal ellátott vastag rúd,
Gyamitvány, fn. 1) a. m. alapítvány; 2) a. m. melylyel az állványhoz szükséges szálfákat füg-
gyámgyermek. gélyes állásba hozzák.
Gyam-jog, fn. 1 ) vmely intézetre, egyházra Gyámság, fn. 1) gyámnoki minőség, hivatal ;
való felügyelési jog ; 2) vmely intézet, egyház gyámnokságot viselni ; 2 ) gyámnoki örködés,
gyámnokának joga. -kar, fn. gyȧmolul, támasz- gyámkodás ; gyámság alá helyezni vkit. Innen :
tékul szolgáló kar ; gyámkar ápolgatta szülőmgyön- Gyámsági, Gyámságos, mn. ki álljót, hogy e gyám-
geségét (Köles.) ; a. é. gyámol , segitség , istáp. ságos kezek nyers nyakasságodért meg nem fenyite-
-karó, fn. gyámul, támasztékul szolgáló karó. nek ! (Ar.).
-kéz, fn. gyámolul , támasztékul szolgáló kéz ; Gyam-segitség, fn. gyámul nyujtott segitség.
 ----- 477 Gyap
Gyám

-szobrok, fn. (ép.) gyámul szolgáló szobrok az | mely megszilárdulva pipaszopókáknak használta -
oszlop tetején. -szülék, fn. tb. az árva gyermekre tik (succinum).
nézve azon férfi és nő , aki öt örökbe fogadta. Gyantár, fn. tt. -t; 1) gyántakö ; 2) megszáradt
Gyámtalan, mn. 1) gyám nélkül való, akinek olajos festék. Innen : Gyantáros, mn. -Oz, cs.
nincsenek gyámszüléi ; gy. árva ; 2) segélyt, istá- gyantával, v. olajos festékkel von be. -sav, fn .
pot nélkülözö ; gy. elaggott ember. Innen : Gyámta- (vt.) gyantárból nyert sav (acidum succini).
lagság, fn. Gyámtalanul, ih. Gyantás, mn. 1) gyantával vegyes, gyantával
Gyam-talp, fn. kö, v. gerenda, melyet vmi alá bövelkedő ; gy. föld ; 2) gyantát tartalmazó ; gy.
támasztóul tesznek. -társ, fn. a. m. gyámatya- | láda ; 3) gyantával bekent; gy. vonó. Innen : Gyan-
társ. -úr, fn. személy, aki vmely intézetet, testü- tásan, ih. -odik, k. gyantássá leszen.
letet föpártfogása alá vesz . -uraság, fn. 1) gyám- Gyantátlan, mn. és ih. 1) gyanta nélkül való ;
uri állapot ; 2) vmely intézetet, testületet kitünö- 2) gyantával be nem kent.
leg pártfogoló uraság.-urasági, mn. gyámuraságot Gyantáz, cs. vmit gyantával beken (pl. vonót) .
illető. Gyanu, Gyanú, fn. csak a kül látszat, való-
Gyanakodik , k. ált. sejtelme van vmiről ; szinüség után, minden bizonyosság nélkül vkiröl
külön. vkiről elegendő ok nélkül roszat gondol ; táplált rosz vélemény ; alapos, alaptalan gyanú ;
mindenkire gyanakodik; kire gyanakodol ? Innen : ujjból szopott gyanú ; gyanúba hozni, ejteni, venni
Gyanakodás, fn. vkit ; okot adni a gyanúra ; te rád van a gyanú;
Gyanakodó, mn. vkiről elegendő ok nélkül (km.) száz gyanú közt kilencvenkilenc helytelen.
roszat gondoló ; külön. senkiben sem bizó, min- Gyanú-kórság, fn. ált. természetté vált gya-
denkit rosznak vélö ; gyanakodó természet. nakodás ; külön. szerelmi féltékenység. -per, fn.
Gyanakszi, mn. gyanakodó ; hiúz-szemekkel les | 1) vki ellen gyanakodásból indított per ; gyanú-
a gyanakszi kandúr (Faz. M.) . pert kezdeni vki ellen ; 2) a. m. gyanúba vétel ; élni
Gyanakszik , k. a. m. gyanakodik. Innen : a gyanúperrel, gonosz csín elkövetése után odább
Gyanakvás, fn. Gyanakvó, mn. állani ; gyanúperbe esni ; félni a gyanúpertől.
? Gyanánk, fn. vmi helyett szolgáló, vmit pótló Gyanus, Gyanús, mu. 1) gyanúra okot adó ;
szer. gy. tett, mozdulat ; gy. mosolygás ; 2) gyanakodó,
Gyanánt, ih. 1) ként, helyett ; vkit isten gyanánt gyanút tápláló ; (szój.) ki miben tudós, abban gya-
imádni ; ez példa gyanánt szolgál ; 3) ugy mint ; nús, ki miben vétkes, abban gyanakszik másokra
minden embert testvére gyanánt szeret (ugy mint is. Innen: Gyanúsan, ih.
testvérét) ; 3) ul, ül ; csoda gyanánt hozni fel vmely Gyanuság, fn. a. m. gyanú; hogy az ő végzései
természetes dolgot ; 4) * helyett ; rag. gyanánt- am, ama gyanuságtól mentek legyenek, mintha stb. (G.
-ad, -a ; bátyád gyanánt engem kért meg. I.). -os, mn. nagy gyanús.
Gyanit, cs. 1) vél, sejt, előre valószinünek tart ; Gyanús-it, cs. gyanúba hoz vkit, gyanút táp-
gyanítottam, hogy eljő; mit gyanítasz, mi történik lál vki ellen, alapos ok nélkül roszat vél vkiről ;
ezután ; 2) elegendő okok nélkül, csak külszínből lopásról gy. vkit; gyanúsítni férjét, nejét. -kodik,
itélve vkít vmínek, különösen rosznak tart; kinek k. folytonos gyanút táplál vki ellen, roszul véle-
gganitasz te engemet? kit gyanitasz tolvajnak? (km. ) kedik vkiről ; ne gyanúskodjál , ha nincs okod.
kit egyszer rajta érnek, többet is reá gyanítanak. Innen : Gyanúskodás, fn.
Innen: Gyanítás, fn. -ható, mn. a látható jelekből Gyanútlan, mn. és ih. 1) nem gyanakodó, gya-
körülbelől következtethető, könnyen kitalálható ; nú nélkül való ; gy. nő, férfi ; gy. lenni vki iránt ;
ez a dolog előre gyanítható volt. -hatóképen, -ha- 2) rosz véleményt, gyanút nem gerjesztő ; gy. tett.
tólag, ih. valószínüleg, hihetőleg ; gy. elfog jöni. Innen : Gyanútlanúl, ih. Gyanútlanság, fn.
-mány, fn. dolog, amit vkiről gyanítunk. -ólag, * Gyanyó, 1. Gyanú.
ih. a valószínüség után itélve ; nem egész bizo- Gyap. 1. Gyapot.
nyossággal ; én csak ugy gy. vélekedem. Gyapár, 1. Gyopár.
Gyánkö, fn. (ásványt.) égve kellemetlen szagot Gyapj, fn. a. m. gyapjú.
gerjesztő szurok, földi szurok (naphta). Gyapjad, k. gyapjúvá leszen. Innen : Gyapja-
Gyanó, Gyanós, 1. Gyanú, Gyanús. dás, fn.
Gyanót, fn. (állatt.) macskafajú ragadozó állat, ? Gyapjag , fn. gyapjúból készitett kelme,
melynek böre a keletiek által csótárnak használ szövet.
tatik (genetta) . Gyapjas, mn. tt. -t, v. -at; 1) gyapjúval bő-
Gyanta, Gyánta, fn. ált. minden égékeny ás- velkedő ; gy.juh ; 2) nagyon göndör és fénytelen ;
vány; mint borostyánkö, földi szurok stb. ; külön.gy. haj ; 3) gyapjút tartalmazó ; gy. zsák; 4) 1 .
1) a. m. mézga ; 3) éghető szilárd test , mely a aranygyapjas ; gyapjas vitézek (Argonautae. Dug.);
borszeszben és olajban felolvad, s leginkább a 5) (nt.) hosszú, v. kurtás, puha szörrel borított
hegedűvonók kenésére használtatik. -berz , fn. (szár, v. levél) . -fü , fn. (nt.) a. m. gyopár. -it, cs .
(ttan.) dörzsölés után a gyantában rejlö berzerő, gyapjassá tesz, gyapját növeli, böviti. -tyúk, fn.
melynélfogva az a nagyon könnyű tárgyakat | (állatt .) a fácánok egyik faja (phasianns lanatus) .
magához vonzza. -csepp, fn. jegecedés által gyan- Gyapjatlan, mn. gyapjú nélkül való, aminek
tává alakuló csepp. csipa, fn. némely növények nincs gyapjuja ; gy, állat. -odik, k. vmely gyapjas
törzséből kicsepegő mézga. -dék, 1. Gyantár. állatt vedlik, gyapja elhúll.
Gyanta-fa, fn. a fenyüfák több faja, melyek Gyapjú, fn. ált. állatször ; külön. 1) a kérődző,
törzséből csepeg a gyanta. -kacor, fn. gyantasze- vágott pataju állatok göndör szőre, melyből kü
dö, hosszúnyelü, görbe metsző eszköz. -korong, lönféle kelmét szönek ; finom, selymes, mosott, mo-
fn. gyantával bevont, berzerejü korong. -kö, fn. satlan, egynyíretű, kétnyíretű, válogatott gy.; tépett
(ásványt.) sárga, átlátszó, neha habos földi gyanta, gyapjú , leölt állatokról ; holt gyapjú , döglött
 Gyap 478 Gyar

állatokról nyert gyapjú ; (km.) lágy pásztor után | laszt ; és gyaponts engem te szent szerelmedben
gyapjút rúg a farkas, megeszi a juhot ; akinek | (Czech c.) ."
gyapjú kell, utána jár, aki vmit el akar érni, fára- Gyapor, fn. (nt.) az öthímesek és kétanyások
dozik is az abban ; 2) á. é. (gúny.) boglyas haj ; közé tartozó növény ; barna-, szárölelő gyapor
gerebeneld meg a gyapjúdat ; mikor nyiratod le a (smyrnium olusatrum).
gyapjúdat? 3) (nt.) finom, szöralakú termények, Gyapor, Gyapora, mn. szapora, termékeny ;
melyek némely növényt, különösen ezek leveleit gy. , mint a nyúl. Innen : Gyaporság, Gyaporaság,
födik. fn. -it, cs. szaporit, saját faját sokasítja. -odik, k.
Gyapjú-áru, fn . gyapjúból szött eladni való szaporodik, sokasodik. Innen : Gyaporodás, fn.
kelmék. -elkészitő, fn. gyapjút a gyári munkȧ- Gyaporú, mn. szapora, termékeny.
lásra elkészitő, kiválogató személy. fésü , fn. Gyapos, mn. 1) gyapottal, vatával béllelt; gy.
gereben, melylyel a gyári munkálásba vett gyap- téli öltöny ; 2) gyapottal megrakott, beszórt ; gy.
jút tisztitják. -fésülés , fn. a gyapjúnak gyapjú- lett az öltönyöm ; gy.szekér.
fésüvel való tisztogatása. -fésülö, fn. 1) gyapjú- Gyapot stb., 1. Gyapott.
fésüléssel foglalkozó személy ; 2) gyapjúfésü, Gyapott, fn. (nt.) némely délszaki növények
gyapjúgereben. -fonó, fn. 1) gyapjúfonással fog- hüvelyeiben növö finom fehér szálak, melyeket
lalkozó személy ; 2) guzsaly, gép, melyen gyapjút fonni és szöni lehet, pamut. Innen : Gyapottos, mn.
fonnak. -fü, fn. (nt.) a. m. ökörfarkkóró (verbas- Gyapott-bares, fn. (nt.) nyeletlen levelü nö-
cum thapsus). -fürt , fn. göndör csomócska a vény a barcsok közöl (cnicus eriophorus).- cserje,
gyapjúból. -gereben, fn. gyapjútisztogató gere-- fa, fn. (nt.) gyapotot termö délszaki cserjenö-
ben. -gyarató, fn. 1) gyapjúfésüléssel, tisztoga- vény . -fü, fn. (nt.) gyapott-termö fünövény (bom-
tással foglalkozó személy ; 2) eszköz, melyen a bax gossypinum, ceiba). -lágy, fn. a gyapottéhoz
gyapjút gyaratják, tisztogatják. -gyáros, fn. 1) hasonló puhaságu ; gyapottlágy női haj.
személy, akinek gyapjúgyára van ; 2) gyapjógyár- Gyapottol, Gyapottoz, cs. gyapottal, vatával
ban dolgozó személy. -kárt, fn. a. m. gyapjúge- béllel, töm; ruhát gyapottolni. Innen : Gyapotto-
reben. -mives, fn. a. m. gyapjúmüves. -mosás, lás, fn.
fn. a gyapjúnak juhusztatáskor, v. nyirés után Gyapoz , cs. a. m. gyapotol. Innen : Gyapo-
hideg, v. féllangyos vizzel való öblögetés általi zás, fn. -at, fn. vmely öltönynek, ruhának gya-
megtisztogatása. -mosó, fn. 1) gyapjúmosással pottból álló béllelete.
foglalkozó személy ; 2) gyapjúmosásnál használ- Gyapu, fn. 1) a. m. gyapott ; 2) (nt.) gyapottfa,
ható eszköz . -munka, fn. 1) gyapjúkelme készi- gyapott-termö növény ; fürtös-, hüvelyes gyapu.
tésére fordított mindenféle munka ; 2) a. m. Gyár, fn. tt. -t; ált. épület, melyben iparcikke-
gyapjúmü. -mü, fn . gyapjúból szőtt kelme. -mü- ket nagy mennyiségben készitenek ; bőrgyár ;
ház, fn. gyár, melyben gyapjúmüveket készitenek. kalapgyár ; külön. épület, melyben az iparcikkeket
-műves, fn. gyapjúműveket készitő iparos.- nemű, gépekkel készitik ; posztógyár, szeszgyár.
fn. olyanféle, mint a gyapjú , ahhoz hasonló ; * Gyaránt, 1. Gyanánt.
gyapjúnemű szőr. -nyirés, fn. a. m. juhnyirés. Gyarap , mn. a. m. gyapor. — fn. azon rész ,
-ollo, fn. sajátos alkatú olló, melylyel a juhokat melylyel vmi növekszik ; a mult évi jövedelemhez
nyirik. -piac, fn. 1) hely, város, hol eladás végett képest 500 forintnyi gyarapot mutathatfel. -it, cs.
sok gyapjú van összegyüjtve ; 2) vmely városban 1) szaporit, sokasít, bőségét növeli ; vagyonát gya-
piac, hol a gyapjút árulják. rapitni; az isten szaporítsa, gyarapítsa ! ismereteit
Gyapjus, mn. a. m. gyapjas. gyarapítni ; 2) a. m. tenyészt; növényt gyarapítni.
Gyapjú-színlö, fn. gyári munkás, aki a kü- Innen : Gyarapítás, fn. -odik, k. 1) sokasodik,
lönböző finomságu gyapjút osztályozza, különvá- szaporodik, bőségben növekszik ; gy. a gazdag-
logatja. tépő , fn. az összecsomódzott gyapjút sága ; gyarapodjatok erőben és egészségben; (km.)
szálakra szétválasztó , fonásra alkalmassá tevő idővel gyarapodik az ész ; 2) tenyészik ; itt szépen
személy.-tér, fn. városban hely, piac, hol a gyapjút gy. a növény. Innen : Gyarapodás, fn. -ul, -ulás,
árulják, 1. Gyarapodik, Gyarapodás.
Gyapjútlan, mn. gyapjú nélkül való, aminek Gyarapulat, 1. Gyarap, fn.
nines gyapja ; gy. állat. Gyarat, cs. 1) gyapjút, gyapottot, kendert ge-
Gyapjú-vásár, fn. 1 ) az országos vásárok kö- rebenez, gerebennel tisztogat ; 2) * füvet, gabonát
zöl az, melyben gyapjút árulnak ; külön. Medárd- sarlóval metsz, arat. Innen : Gyaratás, fn. Gyara-
kor tartatni szokott országos pesti vásár ; 2) a. tott, mn. -atlan, -lan, mn. és ih. gerebenezetlen,
m. gyapjúpiac. -zsák , fn. gyapjút tartalmazó ami nincs gyaratva; gy. kender. -ó, fn. 1) gyara-
nagy zsák ; (szój. ) karcsú, mint a gyapjúzsák ; á. é. tással foglalkozó személy ; 2) gyaratásnál hasz-
gyapjúzsákon ülni, az angol parlamentben az elnöki nálható eszköz, gereben .
székben ülni. -zsir, fn. a finomabb gyapjúban Gyár-épület, fn. a. m. gyár.
levő zsirkás anyag. Gyárfás, tn. finév.
Gyap-készitő , fn. gyapotot , vatát készitő Gyargal, k. a. m. nyargal.
iparos. Gyári, mn. tt. -t ; 1) gyárra vonatkozó ; gy. tu-
* Gyápol, cs. 1) földhöz vág ; 2) szid, fedd. dósitás, rakjegy; 2) gyárból való ; gy. készítmény;
Gyapone, fn. (állatt.) éjlepe a szövöncök csa- 3) gyárra vonatkozó, oda tartozó, gyárban létező ;
ládjából (Nonne) ; fenyőgyaponc ; különböző gya - gy. munka ; gy. áron eladni vmit. Inn.: Gyárilag, ih.
ponc. Gyáripar, fn. gyári müvek előállitásában ki-
+ Gyapon-ik, k. vmely indulatra gerjed ; fel- fejtett munkásság.
#japonni az sz. szeretetben ; a császár nagyon meg- Gyarlik, k. gyöngeség miatt esik, botlik,
oponék (kat. leg. ) . -t, cs. hevít, gerjeszt, gyu- | támolyog ; á. é. gyöngül, gyöngévé leszen.
 Gyar 479 Gyász
Gyarlit, cs. elesésre hajlandóvá tesz ; á. é. Gyász-ágy, fn. gyászszal boritott diszágy, ra-
gyöngit, gyöngévé tesz. Innen : Gyarlító, mn. vatal, melyre a halottat kiterítik. -alkotmány,
Gyarlo, mn. 1) esésre, elsikamlásra hajlandó ; fn. gyászszal beborított ravatalféle alkotmány ,
gy. tagok, lábak ; 2) á. é. a) bünre hajló, vétkes, melyet az illető halott jelvényeivel és (ha van)
erkölcsileg gyönge ; gy. ember, nő; (km.) ha gyar- cimerével felékesítve gyászmise alatt a templomba
lóknem volnánk, vétkesek sem volnánk; gyarlónak kiállitanak. -asszony, fn. bérbefogadott vén asz-
hetvenkétszer is megengedhetni ; b) csekély értékü; szony, aki a halott mellett imádkozik és siránko-
gy. mű. Innen : Gyarlóság, fn. -dik, k. a. m. zik. -beszéd, fn. halott felett elmondott és arra
gyarlik. vonatkozó ünnepélyes beszéd. -bodor, fn. fekete
Gyarmat, fn. 1) hazájából idegen földön meg- fátyolból készitett fodor , milyet a német nök
telepedett népcsoport ; 2) idegen földről, világ gyászolás alkalmával homlokaikon viselnek. -dal,
részből benépesített terület ; mivelni a gyarmatot ; fn. ált. dal, melyben vmely nagyobbszerü csapás,
német gyarmat ; 3) az anyaországtól függő, elfog- veszteség van megénekelve ; külön. halottas ének.
lalt és többé-kevésbé benépesített tartomány, emelet, fn. a. m. gyászalkotmány. -ének, fn.
melyből az illető anyaországbeliek nyerészkedni halottak fölött temetéskor énekeltetni szokott köl-
szoktak ; Magyarországot sokan elfogultságból né- temény. -eset, fn. ált. szomorúságot, bánkodást
met gyarmatnak tartják. Innen : Gyarmati, mn. okozó esemény, csapás ; külön . haláleset ; papi
Gyarmat-áru , fn. gyarmatokon termesztett dolgozatok gyászesetekre. -esztendö, -év, fn. 1)
árucikkek, különösen cukor, kávé stb. esztendő, melyben az ország nagy csapást, vesz-
Gyarmatos, fn. hazájából idegen földre költö- teséget gyászol ; 2) év, melyben vmely országot
zött és ott letelepedett személy ; francia , német nagy csapás, veszteség ér. -fáklya, fn. temetés
gyarmatosok; külön. puszta, miveletlen vidéken alkalmával a halottas kocsi mellett vitetni szokott
megtelepedett és földmiveléssel foglalkozó sze- szurok- , v. sárga viaszfáklya. -fátyol, fn. fekete
mély, ültetvényes. -it, cs. 1) puszta, miveletlen fátyol, melyet a gyászolók balkarjukra. v. kalap-
vidéket , tartományt gyarmatokkal betelepít ; jokra szoktak tüzni ; gyászfátyollal boritni be a
Ejszakamerika nagy részét angolok gyarmatositot- zászlót; gyászfátyolt tűzni kalapjához. -füz , fn.
ták; 2) vmely országot, tartományt gyarmattá (nt.) hosszú, vékony agu és levelü fanövény a
sülyeszt, vagyonilag, kereskedelmileg tönkre jut- füzek közöl, szomorú füz (salix babilonica) . -gyer-
tat. Innen : Gyarmatosítás, fn. mek, fn. 1) atyja halála után született, méhben
Gyarmat-tözs , fn. bolt , melyben gyarmat- hagyott gyermek; 2) gyermek, kinek születésekor
árukat árulnak. -város, fu. gyarmatosok által az édesanyja meghal . -had , fn. gyászkiséretül
lakott város. kirendelt katonaság. -hir, fn. ált. szomorúságot,
Gyár-mester, fn. személy, ki a gyárban dol- csapást jelentő hír ; külön. halálozást jelentő hír.
gozó müvesek dolgozásaira felügyel. -munkás, jelentés, fn. nyomtatott irat , melyben vkinek
fn. gyárban dolgozó személy. -mü, fn. gyárban halála az ismerősökkel tudatik. -kiséret, fn. nép-
készitett mü ; á. é. gyönge szerkezetü mü. -mü- csoport, mely a halottat temetőbe kikéséri. -kocsi,
ves, fn. gyárban dolgozó személy, gyármüveket fn. gyászszal borított, sajátos alkatú szekér, me-
készitő iparos . lyen a halottakat szokták a temetőben kivinni.
Gyárnok, fn. 1) személy, akinek gyára van, koporsó, fn. 1) koporsó , melyben a halottat
gyártulajdonos ; 2) a. m. gyármüves . eltemetik ; 2) a katholik. gyászmiséken felallitott
Gyárt, cs. 1) csinál, keszit ; kézzel gyártott gyászravatal tetején levő koporsóalakú alkotmány.
templom ; 2) iparcikket készit, csinál ; kereket, kö--köpönyeg, fn. hosszú galléru fekete köpeny,
telet, nyerget gy.; 3) külön. nem kézzel, hanem milyet a gyászkocsin ülő kocsis, a halálmadár (1.
gyárilag, gépekkel késziti az iparcikkeket. Innen : ezt) stb. temetés alkalmával visel. -kötö , fn. fe-
Gyártás,
* fn. Gyártási, mn. Gyártott, mn. kete fátyolból készitett szalag, melyet a gyászolók
Gyártat, k. vánszorogva, lábait nehezen hú- karjokra, v. fövegökre tüznek, kötnek. -kürt, fn.
zogatva megy . temetés alkalmával használtatni szokott mély
Gyártatlan, mn. és ih. ki nem készitett, nyers hangú harsona ; mély, magas gyászkürt. -lakoma,
állapotban levő ; gy. bőr ; gy. szerszámfa. fn. temetés utáni vendégség, melyre a halott ro-
Gyártmány, fn. tt. -t ; a. m. gyármű. konai, barátai szoktak meghivatni. -levél, fn. 1)
Gyártó, fn. (leginkább csak összetételben hasz- vmely szomorú hírt, csapást közlö levél ; 2) fekete
náltatik) iparcikk készitésével foglalkozó személy ; pecsétes levél , melyben vkinek halála tudatik
kötél-, kerék-, nyereg-, kocsi-, szíj-, süveggyártó. vmelyik rokonnal. -ló, fn . 1) a gyászkocsiba be-
Gyár-tulajdonos, fn. személy, akinek gyára fogott , fekete posztóval betakart ló ; 2) fekete
van. posztóval betakart nyerges ló, melyet a föuri,
* Gyartya, fn. a. m. gyertya. kivált katonahalott koporsója után, temetés alkal-
Gyász, fn. tt. -t ; ált. vmi elvesztése fölötti szo- mával vmely csatlós vezet. -menet, fn. a. m.
morúság, bánkódás ; külön. vki halála miatti szo- gyászkiséret . -mise, fn. a katholikusoknál a meg-
morkodás, fájdalom ; Mátyás király halála gyászt holt lelke üdveért fekete színben elmondott mise.
hozott a hazára; halála után gyászba borult az egész miselajstrom, fn. lajstrom, melyen az egy év-
család ; á. é. fekete színü jelvények, melyekkel ben elmondandó gyászmisék vannak feljegyezve.
vki halála fölötti bánatunkat nyilvánítjuk; gyász--muzsika, fn. a. m. gyászzene. -nap, fn. 1) gyá-
szal borítani be a halottas szekeret ; gyászban járni , szolásra kitűzött nap ; 2) nap , melyen nemze-
gyászba öltözködni ; gyászt viselni, letenni ; gyászt tet, testületet vmely nagy csapás ért. -nép, fn.
kötni kalapjához. —, mn. 1) a. m. halottas gyász- a. m. gyászkiséret .
terem; 2) halálozást, v. más szomorúságot jelentő ; Gyászol, cs. és k. 1) halottat sirat, v. vmely
gyászhírek, gyászjelentés. nagy csapás felett kesereg, szomorkodik ; 2) külön.
 Gyász 480 Gyep

vki halála fölötti fájdalom jeléül gyászjelvénye- | szőni ; gyékénynyel beborítani a sátort ; (szój.) á. é.
ket, gyászöltözetet visel ; kit gyászolsz ? apját, kirántották alóla a gyékényt, meghalt ; egy gyéké-
anyját, nejét, férjét gyászolni. Innen : Gyászolás, fn . nyen árulni, cimborálni, egy húron pendülni ; 2)
Gyászolási, mn. (nt.) tömött, puha száru káka- v. sásnövény ;
Gyászoló, mn. 1) halottat sirató, v. vmely nagy bodnár-gyékény, melylyel a hordók dongái között
csapás felett kesergő ; a gy. haza ; 2) gyászjelvé- látszó csekélyke hézagokat betömik.
nyeket, gyászöltözetet viselő ; gy. nő ; á. é. (haj .) Gyékényes, mn. 1) gyékénynyel borított ; gy.
gyászolóra fordítni a vitorlát, fekmentes helyzet- sátor ; 2) gyékényt tartalmazó ; gy. szekér. fn.
ből dülösre változtatni. a. m. gyékényárus.
Gyászos, mn. 1) szomort okozó ; gy. esemény ; Gyékényez, cs. 1) gyékénynyel takar, borít be
2) szomorkodó, kesergő ; 3) gyászba öltözött ; gyá- vmit ; sátort gy.; 2) csekély hézagot gyékénynyel
szos leányka. töm be ; hordót gy.
Gyász-öltözet, fn. fekete , durva , fénytelen Gyékény-félék, mn. tb. (nt.) a gyékényfajú sás-
kelméből készitett öltözet , milyet a gyászolók növények közé tartozók. -födél. fn. 1) sátornak,
szoktak viselni. -pad, fn. pad, melyre a halottat szekérnek gyékénytakaróval bevont födele ; 2)
kiteritik. palást, fn. a. m. gyászköpeny. -pil- házfödél gyékény-sás kévékből . -fü. fn. (nt.) vi-
langó, fn. (állatt. ) a.m. boszorkánypille. -pompa, zenyös helyeken tenyésző, hengerded száru káka-
fn. temetkezési szertartás. -ruha. fn. durva kel- fajú növény (schwenus mariscus). -hal, fn. (állatt.)
méjü, fénytelen, nálunk fekete színü ruha, milyet nyomott fejü, tojásdad testű, tarka pettyes hátu,
a gyászolók viselnek. -ruhas , mn. gyászruhát sikamlós hal (stromateus) . -káka, fn. (nt.) a. m.
viselő. -sikkantyú, fn. (nt.) barnavörös levelű gyékényfű . -kas, -kosár, fn. (nt.) gyékénykáká-
növény a sikkantyúk közől. -szegély, fn. fehér ból font kas, kosár. -kötél, fn. gyékénykákából
kelme, v. papiros fekete széle. -szín, fn. különféle sodort kötél.
nemzetek szokásaihoz képest különféle szín (ná- Gyémánt, fn. 1) (ásványt.) csupa széneny-
lunk fekete, a szerecseneknél fehér, a törököknél böl álló, többnyire tiszta vizhez hasonló színtelen,
szürke stb.) , melylyel halottaikat gyászolják. átlátszó , legkeményebb drágakő , mely becsre
-szövétnek. fn. a. m. gyászfáklya. -tisztelet, fn. nézve elsőnek tartatik ; köszörületlen gy., a) gyé-
az elhunyt felett tartott halotti, temetési szertar- mánt nevű drágakő ugy, amint a föld gyomrából
tás. -tor, fn. a. m. gyászlakoma. -virág, fn. (nt.) kiveszik ; b) á. é. szilárd jellemmel, kitünö tehet-
a. m. gyászsikkantyú. -zene , fn. bús dallamú ségekkel megáldott nyers természetü, faragatlan
zene , milyen a halotti szertartásokon szokott ember; gyémántot csiszolni, köszörűlni ; gyémántot
hangzani. foglalni vmely ékszerbe ; (km.) a gyémánt is elolvad,
Gyatra, mn. erőtlen, tehetetlen, ügyetlen ; gy. nem csoda, ha a jég, erkölcsileg a szilárd jellemű
ember. ember is eleshetik, annál inkább a gyarló ; gye-
Gyáva, fn. 1) önárnyékától is megijedő, félénk; mántot csak gyémánttal lehet csiszolni, szilárd jel-
gy. katona ; (szój .) szükség idején a gyáva is neki lemü , kitűnő tehetségü emberen csak hasonló
bátorodik; 2) gyámot szükséglő, önállás nélkül tulajdonságokkal biró ember képes kifogni ; gyé-
való ; gyáva férj; gyáva ember az, aki cselédeinek mánt hasad vértől, gyöngy olvad ecettől ; 2) (msz. )
sem tud parancsolni; 3) ügyetlen, magától semmit üvegmetsző , hasító pálcika , melynek hegyébe
véghezvinni nem képes; te gyáva, még azt sem gyémántszemer van ragasztva. -, mn. 1) gyé-
tudod magad elvégezni. Innen : Gyáván, ih. Gyá- mántnevű drágakőből készitett ; gy. gomb; 2)
vaság, fn. Gyávául, ih. -kóros, mú. -án, ih. a kór- gyémánttal diszitett ; gy. gyűrű; 3) á. é. a) rend-
ságig gyáva; mi nem tartozunk azok közé, kik kivülileg ragyogó ; gy. szem ; b) hajthatlan, szi-
minden hangosabb szón gyávakórosan feljajdulgat- lárd ; gy. jellem.
nak (Koss.). -szivü , mn. félénk, önárnyékától is Gyémánt-ház, fn. (ásványt.) valódi, v. álgyé-
megijedő, saját erejében nem bizó. Innen : Gyáva- mántot tartalmazó könem. -kö, fn. (ásványt.) a.
szivüség, fn. m. gyémánt. -mérték, fn. négy szemeres kara-
Gyávít, es. gyávává, saját erejében bizalmat- tokból álló mérték, melylyel az ékszerészek a
lanná leszen ; az erkölcstelen, kicsapongó élet gyá- gyémánt súlyát mérik. -metsző, fn. személy, ki a
vítja az ifjút. Innen : Gyávitás, fn. gyémánt köszörülésével , csiszolásával foglal-
* Gyavog, k. gyav -gyav hangot ad, kis kutyakozik.
módjára
* ugat. Gyémántos, mn. tt. -t, v. -at ; gyémántokkal
Gyavul, k. a beteg lábadoz, javul, gyógyul. ékeskedő, tündöklő, diszitett ; gyémántos, rubintos
Gyávul , k. gyáva természetet ölt magára, poharak (Fal. ) . Innen : Gyémántosan, ih.
félénkké teszen. Innen : Gyávulás, fn. Gyémántoz, cs. gyémánttal ékesít, diszít ; ék-
Gye, isz. a lovat gyorsabb menésre nógató szó , szert, gyűrűt gy. Innen : Gyémántozás, fn.
gyi, hi! Gyémánt-por, fn. porrá zúzott gyémánt része-
* Gyegy, 1. Jegy. csek, melyekkel nagyobb darab gyémántot szok-
* Gyegyel, 1. Gedél. tak köszörülni. -tü , fn. gyémánttal kirakott mell-,
* Gyegyepógyes, mn. 1) nagyon gyáva, nyúl- v. hajtü.
szivü ; 2) jöttment, sehonnai, bitang. Gyenyegyória, fn. családi származás, ge-
* Gyegyes, mn. a. m. jegyes. nealogia ; elmondotta egész gyenyegyóriáját.
Gyeha, Gyéha, 1. Joha. Gyenyes, Gyényes, tn. finév, a. m. Dénes.
Gyék, Gyékfü, 1. Gyík, Gyíkfü. * Gyentet, k. lassú ügetéssel halad.
Gyékény, fn. tt. -t ; 1) kákából, sásból kötött * Gyenyerkedik, k. a. m. gyönyörködik.
takaró, melyet bútorok, árucikkek stb. beborítá- Gyep, fn. 1) apró füvekkal benőtt műveletlen
a szoktak használni ; gyékényt fűzni , kötni, földterület , melyet legelőül szoktak használni ;
 Gyep 481
gyepre hajtani a lovat, ludat ; (szój.) kivinni vkit a
gyepre, felakasztani ; ki a gyepre, serkentő szó ;
felfogta házát a gyep, oly kevesen látogatják ; el-
rúgja körmét s gyepen marad; 2) az utak mellett, a
réteken nött alacson száru, puha zöld fü, pázsit ;
leheverészni a gyepre ; gyepet legeltetni ; 3) tenyé-
szés végett más helyre áttett, szálasfűvel benőtt
földréteg; gyeppel kirakni a sírhantot ; 4) á. é. a.
m. versenytér ; (szój .) kiállani a gyepre, megmér-
kőzni ; külön. lófuttatási hely ; öt lỗ jelent meg a
gyepen. Inn.: Gyepes, mn. -ágy, fn. pamlagalakba
összerakott földtömeg, melynek teteje s oldalai
gyeppel vannak kirakva.
Gyepel, A) k. gyepen legelész ; a lovak a határ-
ban gyepelnek; B) cs. szálas füvel benött földré-
teggel, gyeppel fed be ; sirhantot gy.
Gyep-ér, fn. (b.) irányát, fekvését lefelé rövi-
den megtartó ér (Rasenlaufer).
Gyepesedik, Gyepesül, k. puha, szálas füvel
benö ; gy. az udvar.
Gyepez , 1. Gyepel.
Gyep-föld, fn. puha szálas füvel, gyeppel be-
nött föld. -gát, fn. gyeppel kirakott kerités, gát.
Gyepi-béka, fn. (állatt.) a mezőkön tenyésző
békafaj. -csirke, fn. (állatt. ) a. m. vizityúk. -ná-
pic, fn. (nt.) réteken, legelőkön tenyésző növény
a nápicok közöl.
Gyep-könyv, fn. lófuttatási szabályokat, díjak
mennyiségét tartalmazó könyv. -leg, fn. a. m.
gyepágy.
Gyeplő, fn. két ágban menő szíj , v. kötél, mely
lyel a befogott lovakat igazgatják s melynek egyik
vége a ló kantárához van kötve, a másik pedig
a kocsis kezében van ; megrántani, kurtára fogni
a gyeplőt ; megereszteni a gyeplőt, szabad futást
engedni a lovaknak : á. é. kormányzói állomás,
eszköz ; kurtára fogni a gyeplőt, szoros fegyelem
alatt tartani ; (szój. ) szedd beljebb a gyeplőt, zabo-
lázd nyelvedet, indulatodat ; közé, v. utána vetni a
gyeplőt, felhagyni a kormányzással s szabadjára
hagyni mindent. -kötél, fn. 1) gyeplöül használt
kötél ; 2) kötél, melylyel az ökröt járomhoz kötik.
Gyeplös, mn. tt. -t, v. -et; gyeplővel felszerelt
ellátott. fn. négylovas fogatban azon ló, mely
első sorban bal felül áll.
Gyeplő- szár, fn. a gyepl¨éza, szára. -szíj ,
fn. 1 ) gyeplöül használt szíj ; 2) szíjdarab,
melynél fogva a gyeplőszárat a ke oldalához
akasztják.
Gyeplöz, cs. gyeplővel ellát, felszer zámoz.
Gyeplü, 1. Gyeplö.
Gyep-mester, fn. kutyanyúzással, árnyékszék-
tisztitással foglalkozó személy, hóhérinas, kutya-
pecér. Innen : Gyep-mesterség, fn.
Gyep-pad, fn. a. m. gyep-ágy. -sánc, fn. gyepes
földréteggel kirakott sánc.
Gyepség, fn. gyeppel, puha szálas füvel benött
nagyobb földterület.
Gyep-szelet, fn. egy darab felhasított gyepes
föld. -szelő, fn. éles eszköz, melylyel a gyepet
felmetszeni, helyéről felszakítani szokták. -sziget,
fn. gyeppel, füvel benőtt hely, mely sivataggal
van körülvéve, oáz. -tözeg, fn. tőzegnek, tüzelő-
nek használható, megszárított gyep. -út, fn. lege-
lön szekerek, v. gyalogemberek által tört út.
Gyepü, fn. alt. eleven sövény, zöld kerités ;
külön. gyeppel kirakott földhányásból álló keri-
Ballagi szótár
― Gyer
tés ; (km.) ne bolygasd a régi gyepűt, kigyó jö
belőle. -babó, fn. (nt. ) gyepükön tenyésző bük-
könyfajú növény. -bodza, fn. (nt.) 1) keritésül
szolgáló, sürüen nött gyalogbodza ; 2) a gyepke-
ritéseken tenyésző bodzafajú növény. -dercefü,
fn. (nt. ) gyepükön tenyésző növény a dercefüvek
közöl. -kér, fn. (állatt.) a. m. billegény.
Gyepül , 1. Gyepűz.
Gyepüs, mn. tt. -t, v. -et; gyepűvel kerített ;
gy. udvar.
Gyepüz, cs. gyepűvel kerit.
Gyer, Gyere, 1. Jer, Jere.
Gyér, mn. 1) ritka, nem sürü, nem tömött ; gyér
haj, gyér szakáll; gyér vászon ; 2) kevésszer, nem
sokszor történő; gyér esőzés ; gyér kirándulás.
Innen : Gyéren, ih.
Gyér-dolgozás, fn. (b.) vmely bányának csak
koronként meg-megszakítva művelés alá vétele
(Weilarbeit).
Gyerek, fn. 1) a. m. gyermek ; 2) (nyomd. msz .)
vmely szakasz utolsó sora, melyet hely szüke miatt
a másik oldalra kell átvinni. -ágy, 1. Gyermekágy.
Gyerek-ember , fn. 1) alacson férfi ; 2) ifjú
korban megnősült személy ; 3) nem férfias, nem
komoly, gyerektermészetű.
Gyerekes, mn. 1) gyerekkel biró, akinek gye-
reke van; gy. család, asszony ; 2) á. é. gyerekter-
mészetű, nem komoly. -kedik, k. 1) pajzánul,
gyerekmódra viseli magát ; nem kell mindig gye-
rekeskedni; 2) gyermeki korban van ; te még akkor
gyerekeskedtél, midőn már ő katonáskodott.`
Gyérel, 1. Gyérít.
Gyéres, mn. kevéssé gyér, ritkás ; gy. növésü
gabona. -edik, k. némileg ritkássá leszen. -it, cs.
gyéressé, ritkássá teszen.
* Gyérész, fn. tt. -t ; ritka erdő.
Gyergyó, tn. finév. -i, mn. Gyergyó helységből
való ; (szój.) összesúgtak, mint a gyergyói lovak.
Gyér-hajú, mn. ritka hajú, némileg kopasz.
Gyérit, cs. 1) tömöttségéből, sürüűségéből elvesz,
ritkábbá tesz ; erőt gyérítni; 2) kevesebbszer
hagyja megtörténni ; az ostromszerek kitünősége
mainapság gyéríti a háborúkat. Innen : Gyérités, fn.
Gyerköc , Gyerköce , fn. serdülő , suhanc
gyerek.
Gyér-kötés, fn. (b.) aknabeli ideiglenes védfa-
rakat.
Gyermecske, fn. (kics.) kis gyermek.
Gyermek, fn. ált. emberszülött, magzat, nemi
különbség nélkül ; fiú-, leánygyermek ; gyermeket
szülni, letenni ; 2) emberszülött az ifjúság elötti
korban; nem voltam többé gyermek, ifjú még nem
valék (Pet.) ; vizhozta gyermek, kinek szülei nem
tudatnak; váltott gyermek, aki a babonás nép hie-
delme szerint boszorkány, v. gonosz szellem által
ki van cserélve ; (szój . ) olyan, mint a váltott gyer-
mek, beteges, nyomorék, idomtalan ; anyás, elké-
nyeztetett, édes, mostoha gyermek ; zabgyermek, aki
törvénytelen ágyból született ; gyermek nem suttyó;
ártatlan, mint a ma született gyermek ; gyermek az
esze, tök afeje ; nevén kell nevezni a gyermeket, ki
kell mondani nyiltan a dolgot; (km .) néma gyer-
meknek anyja sem érti a baját, annak, aki nem
mondja meg, nem tudni mi a baja ; korán okos-
kodó gyermek ritkán szokott megélni ; meghalt a
gyermek, oda v. elkölt a komaság, ha az érdek el-
múlik, a barátság is elmúlik ; kezeégett gyermek
31
 Gyer 482 ―― Gyer

irtózik a tűztől, akinek egyszer vmibe beletörött anyja által való megöletése ; gyermekgyilkolással
kése, ovakodik attól ; mondja a gyermek, hogy vádolni vmely leányt. -gyilkos, fn. ált. személy,
megverték, de nem mondja ; miért ; gyermek, részeg, aki gyermeket öl ; külön. nöszemély , aki saját
bolond mondanak igazat; mert : záratlan kapu a (leginkább törvénytelenül született) piciny gyer-
gyermek szája; jobb a gyermek sirjon, mintsem szü- mekét életétől erőszakkal megfosztja. -gyilkos-
lei; otthon kedvére nevelt gyermek végre borjúból sag, fn. a. m. gyermekgyilkolás. -halál, fn. 1)
ökörré válik; egyetlen egy gyermek akasztani való, kis gyermek halála; 2) á. é. étel, melyből a gyer-
elkényeztetés altal gonosz természetet vesz ma- meknek nem akarnak adni. -himlö, fn. (kórt.)
gába ; kedves gyermeknek sok a neve ; első gyermek- leginkább a gyermekeknél mutatkozni szokott
nek, második asszonynak aranyos a segge ; kis himlöfaj.
gyermek, kicsi gond; gyermekhez játszás, legényhez Gyermeki, mn. 1) gyermeké, gyermekhez tar-
dolgozás illik; játékkal ámítják a gyermeket ; cse- tozó ; gy. kor, hang ; 2) gyermekhez illő ; gyerme-
kély dolog, mely a gyermeket megnevetteti ; ha gyer- kes ; gy. pojzánság ; 2) gyermek által szülei iránt
mek lependeket fog, nem adná egy süveg ördögért;
amely gyermek megijed, anyja ölébe siet ; a gyermek tanusított
Gyermek- mn.hála.
szeretet,
; gy.idejü, a. m. kiskorú. -idö, fn.
hamar örül, hamar sír ; szóra kell szoktatni a gyer- 1) születéstől az ifjúkor eléréseig tartó idő ; 2) a.
meket ; gyermek fegyvere a sirás ; ma született gyer- m. kiskorúság.
mekben is benn a vétek; gyakor unszolás , szép Gyermekileg, ih. gyermek módjára ; gy. viselni
nógatás indítja a gyermeket ; sok idő eltelik , mig a magát ; gy. szeretni vkit.
gyermekből ember válik ; ha tudná a gyermek, mire Gyermek-iskola, fn. ált. iskola, hol a gyerme-
nevekedik: finca helyett inkább sírna; targyermek- kek tanulnak ; külön. 1) fiúiskola ; 2) óvoda. -jár-
nek megnő a haja ; gyermeket szoktak kankussal tató , fn. 1) kerekekkel felszerelt kocsialakú
ijeszteni; gyermek vagy, tikmonyhoz gyónjál ; sze- eszköz, melylyel a gyermekek járni tanulnak ; 2)
rencsés gyermek, kinek apja elkárhozott ; átkozott a a. m. járszalag. -játek, fn. 1) a gyermekek játék-
százesztendős gyermek ; százesztendős gyermek is szere, milyen : paprikajancsi, kis házikók, teke
felbolond; nehezen jó a gyermek, ha szülei roszak ; stb.; 2) játék, melyet gyermekek szoktak játszani,
3) külön. a. m. fiú ; a gyermekek már kijöttek isko- lapdázás stb.; 3) á. é. könnyű, sok erőbe nem ke-
lából, de a leányok nem ; 5) a. m. legeny ; derék rülő foglalkozás ; ez a munka csak gyermekjáték
gyermek, nyalka gyermek. amahhoz képest. -kor, fn. az ember születésétől az
Gyermek-ágy, fn. 1) kis gyermeknek való ágy ; ifjú korig elfolyó időszak ; ezt még nem lehet ifjú-
2) lebetegedett terhes nő ágya, melyben a gyer- nak mondani, még csak gyermekkorban van. -kori,
meket szüli ; gyermekágyat, v. gyermekágyban fe- mn. gyermekkorból való ; gyermekkori barátok.
künni ; meghalni a gyermekágyban ; gyermekágyba -korů, mn, gyermekkorban levő ; gyermekkorú
esni; elhagyni a gyermekágyat, szülés után felgyó- leány. -kosár, fn. bölcsőül szolgáló kosár, mely-
gyulni. -ágyas, fn. és mn. gyermekágyban fekvő, nek feneke peteköralakú. -ló, fn. 1) † kis csikó ;
vajudó, v. szülés után gyöngélkedő nő ; a gyer- 2) fából készített lóalakú játékszer. -pempő, -pép,
mekágyasoknak nem tanácsos hamar fölkelni. -ba- fn. tejben, v. vizben megfőzött dara, rizs, v. két-
rát , in. a gyermekeket nagyon kedvelő , jóra szersült, melyet a kis gyermeknek enni adnak.
oktató férfi. -beszéd, fn. gyermekes, nem komoly Gyermekség, fn. 1) a. m. gyermekkor ; gyer-
beszéd. -cipö, fn. kis cipő, melyet csak gyermek mekségétől fogva ; 2) gyermekes pajzánság ; mindig
húzhat lábára ; (szój .) levetni a gyermekcipőt, ki- gyermekségen jár az esze; 3) á. é. a) hiábavalóság,
lépni a gyermekkorból. haszontalanság ; ez a gyermekség szót sem érdemel;
Gyermekese, fn. (kics.) kis szopós gyermek. b) nagy erőbe nem kerülő, könnyű foglalkozás ;
Gyermek-cserélés, fn. cselekvés, melynélfogva ez csak gyermekség ahhoz képest, amit már elvé-
az édes anyától saját ép gyermekét alattomban geztél.
elveszik, s helyébe rutat, nyomorékot tesznek. Gyermek-sírás, fn. a kis gyermek sirása ; á. é.
-cserélő, fn. nöszemély, aki saját nyomorék gyer- hamar megszünö, meg ujra kezdödö sirás. -szám ,
mekét más anya mellé csempészi , s ennek ép fn. gyermeki kor, gyermekek közé való tartozás ;
gyermekét veszi el a magáé helyett. te még csak gyermekszámban vagy. -szék, fn. kis
Gyermekded, mn. 1) gyermekkorú ; 2) a. m. gyermeknek való magas lábu szék, melyet körös-
gyermeteg. Innen : Gyermekdedség, fn. körül el lehet zárni. -szó, fn. kis gyermekek sa-
Gyermek-elüzés, fn. a. m. gyermeküzés. játos nyelve, beszéde, melylyel a sokszor körü-
Gyermekes, mn. a. m. gyerekes. Innen : Gyer- löttök levő tárgyakat elnevezik ; ilyenek: mama
mekesen, ih. Gyermekesség, fn. -kedik , k. a. m. anya, tütü viz, csucsúlni aludni, kácsi kalács, bibi
gyerekeskedik. Innen : Gyermekeskedés, fn. seb, zsizsi tüz, stb. -szoba, fn. 1) a tehetősb csa-
Gyermek-ész, fn. éretlen, megfontolatlan ész ; ládoknál azon szoba, melyben a gyermekek tar-
gyermekészszel tenni vmit. -eszü, mn. megfontolat- tózkodnak , hálnak ; 2) gyermekágyas szoba.
-szólás, fn. a kis gyermek dadogó beszéde. -szu-
lan, hebehurgya. éretlen eszü .
Gyermeketlen, mn. és ih. a. m. gyermektelen. rok, fn. némely kis gyermektől elmenő szurok-
Gyermekezik , k. a. m. gyerekezik. Innen : szinü ürület. -szülés, fn. szülő állapot, gyermek-
Gyermekezés, fn. ágyba jutás.
Gyermek-fertözet, fn. természetellenes bün, Gyermektelen, mn. és ih. gyermek nélkül való,
melynélfogva vki buja vágyainak kielégitésére akinek nincs gyermeke ; gy. család. Innen : Gyer-
kis gyermeket használ (paederastia). gúny, fn. mektelenül, ih. Gyermektelenség, fn.
gúny, melylyel a gyermekek másokat csúfolnak. Gyermekül, ih. 1) gyermek helyett, gyanánt ;
-gyilkolás, fn. kis gyermek meggyilkolása, meg- gy. felfogni az árvagyermeket ; 2) gyermekesen,
ölése ; külön. ujszülött gyermeknek saját édes nem komolyan ; gy.viselni magát ; gy. gondolkozni.
 Gyer
Gyermek-ümög,
Gyermek-üzés, fn. az anyaméhben levő gyer-
meknek bizonyos itallal való elhajtása. -vesztés,
fn. 1) a gyermeknek az anyaméhböl idő előtt való
kimenetele ; 2) a. m. gyermeküzés.
? Gyermeteg, mn. öszinte, nyilt, érzelmeit nem
titkoló (naiv) . Innen : Gyermetegség, fn. Gyermete-
gül, ih.
Gyér-oszlopú, mn. (ép.) egymástól távol álló
oszlopokkal biró; gy. folyosó.
Gyerö, tn. finév, Gergely.
Gyérség, fn. 1) ritkaság, ami ritkán történik ;
gyérség őt nálunk látni ; 2) ritka állapot ; a kelme
gyérsége.
Gyer- szörü, mn. ritkás szőrrel benött.
Gyertya, fn. ált. világitó szer; kéngyertya ; kül.
hengerded szálalakú , különböző hosszaságu és vas-
tagságu világitószer viaszból v. faggyúból ; gyertyát
önteni, mártani ; elvenni a gyertya hamvát, v. meq-
tisztítani, megkoppantani agyertyát; öntött, mártott,
erdélyi, zsirany (stearin) gyertya ; (szój .) egyenes,
mint az öntött gyertya ; rám virított a gyertya, a
gyertya égő belén csomócska képződött, melyről
azt tartják, hogyha a gazda felé áll : annak jelen-
sége, hogy pénzt vesz be; ha pedig ajtó felé for-
dúl : pénzt költ ; kire fut a gyertya ? kit fognak
megverni ? délben gyujtasz gyertyát , gyertyát gyuj-
tani az ördögnek, az ellenség iránt tiszteletet mu-
tatni ; ily deákos embert gyertyával kell keresni
(Gvad.) , nagy ritkaság ; eloltották a gyertyáját;
(km.) szolgál a gyertya, magát megemészti ; meg-
gyujtott gyertyát nem kell csodálni, hafogy.
Gyertya-alutó, fn. üres kúpocska érclemezből,
melylyel az égő gyertyától, ha ezt el akarják ol-
tani, a levegőt elzárják. -áruló, -árus, fň. gyer-
tyával kereskedő személy.
Gyertyabél, fn. a gyertya közepén végig huzódó
pamutzsineg, mely, midőn meggyújtatik, az égésre
szükséges zsiros anyagot a gyertya viaszától, v.
illetőleg faggyújától nyeri. -fonal, fn. pamutfonal,
melyből a gyertyabélt készitik. -metsző, fn. vas-
eszköz, melylyel a gyertyaöntök a gyertyabelet
kellő hosszaságura metszik.
Gyertyácska, fn. kicsiny gyertya.
Gyertya- fark, fn. kis darab maradék gyertya,
gyertya alsó vége ; gyertyafarkkal lemenni a pin-
cébe. -festö, fn. (nt.) a zuzmók osztályába tartozó
növény ; gyertyafestő zuzmó. -gyujtás, fn. 1) a
gyertyabélnek meggyujtása, hogy világítson ; 2)
a. m. gyertyagyujtat. -gyujtat, fn. esti szürkület,
midőn gyertyát szoktak gyujtani ; gyertyagyujtat-
kor érkezett meg. -hamv, fn. az égő, v. eloltott
gyertyának felső, elhamvadt vége ; elvenni a gyer-
tyahamvát. hordó, -hordozó, fn. ált. személy,
aki gyertyát szokott vinni ; külön. 1) személy, aki
a római és keleti igazhitü egyház ünnepélyes kör-
menetén égő gyertyát visz ; 3) 1. Gyertyár. -hütő,
fn. (msz.) a szappanosok, gyertyamártók hosszas
kádalakú edénye, melyben a fris mártott gyer-
tyát szokták hüteni. -kosár, fn. sajátos alakú
kosár, melyben gyertyát tartanak.
Gyertya-láb, fn. kellöleg elkészitett faalkot-
mány, melyre (a katholika egyházban) némely
templomi szertartások alkalmával a gyertyatartó-
kat rakják. -mártás, fn. pálcikákra egymástól
kellő távolságra füzött gyertyabeleknek forró
faggyúba, v. illetőleg viaszba való mártogatása
483 Gyík
mindaddig, mig azok kellöleg meg nem vastag-
szanak. -mártó, fn. 1) gyertyamártással foglal-
kozó személy ; 2) azon edény, melybe gyertya-
mártás alkalmával a forró faggyút, viaszt öntik.
-mentö, fn. hengerded érclemez, melyet az égő
gyertyára szorítnak, s leebb leebb húznak, mig a
gyertya el nem ég. -minta, fn. hengerded üveg-,
v. érclemez , melylyel az öntött gyertyákat ké-
szitik.
Gyertyán, Gyertyánfa, fn. (nt.) könnyen égő,
fehér rostú fanövény a bükkök közöl. —, mn.
gyertyánfából álló , abból készitett ; gyertyánfa
erdő. -madár, fn. (állatt.) a madarak egyik faja,
mely a gyertyánfákon szokott tanyázni. -os, mn.
gyertyánfákkal bővelkedő ; gy. vidék.
Gyertya-oltó, fn. a. m. gyertyaalutó. -öntö,
fn. szappanos, aki faggyú- v. viaszgyertyákat önt.
-pecsenye, fn. lakoma, melyet az iparos meste-
rek legényeiknek sz. Mihálynap elöestéjén adnak,
midön a gyertya melletti dolgozást megkezdik.
-pille, fn. (állatt. ) molypille , mely este az égő
gyertya lángja körül repked.
? Gyertyár, fn. tt. -t ; ált. növendékpap, v.
diákgyerek , aki nagymise alkalmával az oltár
szélén hosszú tartóba szúrt égő gyertyát tart ; kül.
a katholikus egyházban növendékpap , aki az
alsóbb négyrendek egyikére (a gyertyárságra) fel
van avatva, s akinek joga van a templomot ki-
nyitni, becsukni, a gyertyát meggyujtani , stb.
(acolythus).
Gyertya-szekrény, fn. fenyőfa szekrény, mely-
ben gyertyát ide-oda szállitanak , v. tartanak.
-szentelő, szentelö- boldogasszony, fn. Mária
tisztulásának ünnepe, mely február 2-ikára esik.
Gyertyatartó, fn. különféle anyagú és alakú
eszköz, felül hengerded kivájattal, v. mélyedéssel,
melybe az égő gyertyát illesztik ; (szój .) gyertya-
tartó nem megyen mennyországba. -alakú, fn. (nt.
msz.) a gyertyatartóhoz hasonló alakú , midön
csőded növényszerv felül szélesecske karimává
terül ki. -láb, fn. a. m. gyertyaláb.
Gyertya-tisztitó, fn. 1) az égő gyertya ham-
vát elszedő személy; 2) a. m. hamvevő. -vég, fn.
a. m. gyertyafark. -végtartó, fn. 1) a. m. gyer-
tyamentő ; 2) egyik végén hengerded lyukkal
ellátott lapos pálcika, melybe a gyertyavéget dug-
ják. -vessző, fn, hosszú, vékony pélcacska, melyre
gyertyamártáskor a gyertyabélt füzik. -világ, fn.
gyertya által előidézett világosság ; (szój .) asz-
szonyt, vásznat nem jó gyertyavilágnál venni.
Gyertyáz, Gyertyázik, k. gyertyát éget, gyer-
tyavilágnál dolgozik, virraszt.
Gyerül , k. 1) sürűsége , tömöttsége fogy ;
gyérül a haja ; 2) ritkábban történik ; gyérül az
esőzés.
* Gyeszel, 1. Gyeszöl.
* Gyesziköl, cs. 1) gyömöszöl, többször meg-
taszít ; 2) a. m. gyeszől.
* Gyeszöl, cs. 1) súrolva koptat; a földön gye-
szölni a csizma talpát; 2) életlen metsző szerrel
nyirbál. * -ödik, Gyeszül, k. surlódva kopik.
* Gyesztet, k. lomhán, csoszogva megy, üget .
Gyeter, Gyetrelem, 1. Gyötör, Gyötrelem.
* Gyévér, mn. tt. -t ; erős, finom szaglással
biró ; gyévér eb, a vadászebek egyik faja, vizsla.
Gyik, fn. 1) (állatt.) négylába, hosszú farkú,
pikkelyes hátu, hegyes fejü, hasított nyelvű állat
31 *
 Gyík -- 484 Gyógy
a hüllök közöl ; arany-, buborékos, nyil gyík ; re- Gyiröl, cs. a. m. gyérel.
pülő, sárga, tarėjos, tarka, tüzes szemű, zöld, vizi * Gyivó, fn. a. m. dió.
gyík ; (szój.) fickándozik, mint a gyik ; (km.) akit Gyócs, fn. a. m. gyolcs.
egyszer a kigyó megcsipett, gyíktól is fél; 2) (kórt. ) Gyógy, fn. 1) beteg ember feletti orvosi szere-
gyuladásos daganat a gögben; torokgyík; kimet- lés, ápolói gondoskodás, hogy a beteg állapot jóra.
szeni a disznó gyíkját. forduljon ; gyógy alá venni vkit ; gyógy alatt lenni
Gyik-fü, fn. (nt. ) a. m. torokvillahím. -hal, fn. | elkezdeni, folytatní a gyógyot ; 2) (csak összetétel-
(állatt. ) a gyíkéhoz hasonló alakú hal. -leső, fn ben fordul elő) ami a megromlott egészség vissza-
(gúny.) rövid kard , milyet a gálaöltözetekhez állitására müködik ; gyógyerő, gyógyfürdő, gyógy-
hordanak, v. milyet a gyalogságnál az altisztek hatás, gyógyszer; 3) a beteg ember javuló álla-
viselnek. -olaj , fn. gyíkból sajtolt gyógyerejű pota.
olaj . Gyógy-anyag, fn. a gyógyszer azon részecsei,.
Gyil, fn. (állatt.) a. m. krokodil. melyek különösen müködnek a megromlott egész-
* Gyilak, fn. kóros daganat a szarvasmarha ség visszaállitására ; a hasonszenvi gyógyszerekben
lábán. aránylag több a gyógyanyag, mint a különszenviek-
Gyilk, 1. Gyilok. ben. -áru, fn. gyógyszerül használható árucikk.
Gyilkol, cs. szúró, vágó eszközzel megöl, vki- Gyógyász, fn. ált. a megromlott egészség visz-
nek életét erőszakosan elveszi ; az ellenség rabolt szaállitásával foglalkodó személy ; külön. oklevéllel
és gyilkolt; á. é. erkölcsileg tönkre tesz ; a szeszes ellátott orvos. -at, fn. az orvosi tudomány elmé-
italok, a rosz társaság gyilkolják az ember erkölcsét. letileg és gyakorlatilag. -kodik, k. a megrongált
Innen : Gyilkolás, fn. egészség visszaállitásával foglalkozik, orvosi mi-
Gyilkos, fn. tt. t ; maga, v. más életét erősza- nöségben müködik. -ság, fn. a. m. gyógyászat.
kos uton elvevő személy ; apa-, anya-, férj- , nő- Gyógy-bánás, fn. az orvos bánásmódja betegei
gyilkos ; bérgyilkos ; ország-, v. nemzetgyilkos, aki körül ; finom, durva, hideg , szigorú gyógybánás.
vmely ország függetlenségét tönkre teszi ; orgyil- ? - battan, fn. az orvosrendőri teendőket tárgyaló
kos; öngyilkos ; (km .) gyilkos vezeti a tolvajt fog- tudomány (politia medica). -cél, fn. a gyógykeze-
házba, néha nagyobb bünös az itélő, mint az elitélt. lés által elérni szándékolt cél. -díj , fn. az orvos-
—, mn. 1) gyilokkal felszerelt ; gy. kezekkel támadni nak a beteg körül tett fáradságért, gyógyításért.
meg vkit; 2) gyilkoló, öldöklő ; gy. rablók ; gy. fizetett díj . -elv, fn. elv, melyet az orvos gyógyi-
szándékkal támadni meg vkit ; 3) ártalmas, egész- tási eljárásában követ. -erejü, mn. gyógyerövel
ségrontó; gy. ital; 4) (tréf.) rakoncátlan , pajzán. biró ; gyógyerejű növény, ásvány. -erő, fn. némely
Innen: Gyilkosan, Gyilkosul, ih. növénynek, ásványnak stb. az egészség visszaál-
Gyilkos-bér, fn. bérgyilkosnak a véghezvien- litására hatékonyan müködő tulajdonsága, ereje.
dö, v. már véghezvitt gyilkolásért adott jutalom. -forrás, fn. italul, v. fürdöül használható, gyógy-
-bérlés, fn. vmely személynek bérbefogadása a erővel biró forrás. -fördö, fn. a. m. gyógyfürdö.
végből, hogy egy másikon gyilkosságot kövessen -fü, fn. gyógyszerül használható, gyógyerejű fü.
el. -darázs, fn. (állatt.) darázsféle bogár, mely Gyógy-fürdö, fn. fürdő, melynek gyógyereje
petéit a hernyó böre alá rakja, melyek kikelvén, van. -hatály, -hatás, fn. ált. hatás, melyet a be-
a hernyót megölik. -gyujtogatás, fn. emberöléssel vett gyógyszer a beteg emberre gyakorol ; külön.
összekötött gyujtogatás. -gyujtogató , fn. sze- a gyógyszernek egészséghozó, javitó hatása. -ha-
mély, aki nem csak gyujtogatott, hanem embert tásos, fn. egészségjavito, gyógyitó hatással biró.
is ölt. -hely, fn. hely, hol gyógyitanak. -intézet, fn. be-
Gyilkoskodik, k. öldököl, gyilkosságot követ tegápoló intézet, kóroda. -ir, fn. gyógyerövel biró,
el. Innen : Gyilkoskodás, fn. gyógyitásra használható ír, kenöcs. -irat, fn. cé-
Gyilkosság, fn. gyilkos által elkövetett ember- dulka, melyre az orvos a beteg által beveendő
ölés, gyilkolás. gyógyszerek neveit , mennyiségét és elkészitési
Gyilok, fn. tt. gyilkot ; 1) kétélü, hegyes, rövid módját jegyzi fel, melyek szerint a gyógyszerész
szúró fegyver, tör; gyilokkal szúrni le, támadni a kivánt orvosságot megcsinálja (recipe).
meg vkit ; 2) á. é. a ló gögjében belül nöni szokott Gyógyit, cs. a megrongált egészséget gyógy-
kóros csomó. szerekkel helyreállit, beteget, v. betegséget gyógy-
Gyil- ör, fn. (állatt.) sivó gyilőr, forró Ameriká- kezelés alá vesz. Innen: Gyógyitás, fn.
ban élő gyíkfaj ; a kajmán látására ijedtében Gyógy-ital, fn. vmely betegség ellen használ-
sivít. ható, gyógyerejű ital.
Gyim, fn. 1) 1. Gím ; 2) 1. Gyim -gyom. Gyógyithatatlan , Gyógyithatatlanság , 1.
Gyimbor, fn. (nt.) tölgyfákon tenyésző bogyó, Gyógyithatlan, Gyógyithatlanság.
melyből madárenyvet szoktak készíteni. Gyógyithatlan, mn. nem gyogyitható, gyógy-
* Gyimesztelen, mn. gyámoltalan, ügyetlen, szerek által helyre nem állitható ; gy. beteg; gy.
magával jótehetetlen, élhetetlen. betegségben szenvedni. Innen : Gyógyithatlanság, fn.
Gyim-gyom, fn. semmire sem használható sze- Gyógyithatlanul, ih.
mét-, gyomnövény . - mn. haszontalan, semmire Gyógyitható, mn. 1) gyógyszerek által beteg-
sem képes ; gy. ember. Innen : Gyim-gyomos, mn. ségéből kihúzható ; 2) gyógyszerek bevétele által
* Gyimölcs, fn. a. m. gyümölcs . eltávolítható. Innen : Gyógyithatólag, ih. Gyógyit-
* Gyingya, fn. a. m. dsindsa. hatóság, fn.
** Gyinnye, fn. a. m. dinnye. Gyógy-javaslat, fn. az orvosi tanácsban java-
Gyió, fn. a. m. dió. solt gyógymód, mely szerint a tanácskozmányban
Gyira, fn. a. m. gira. részvevő egyik, másik orvos a nehéz beteget ki-
Gyiresz, fn. a. m. gyéresz. gyógyithatni véli. -kenöcs, fn. a. m. gyógy- ír.
 Gyógy 485 - Gyom

-kezel, cs. az orvos vmely beteget gyógyitás alá delést tanitó tudomány (therapia). -tanács, fn.
vesz, bizonyos rendszer szerint gyógyít. -kovács, orvosokból álló tanács vmely nehéz beteg miként
fn. kovácsmesterséget üző személy, aki egyszers- gyógyitása fölött. -tanár, fn. az orvosi tudományt
mind a baromgyógyászattal is foglalkozik. -kút, előadó tanár. -tani, mn. gyógytanra vonatkozó,
fn. a. m. gyógyforrás. gyógytani oktatás. -tár, fn. a. m. gyógyszertár.
Gyógy-mod, fn. módszer, mely szerint az or- terv, fn. terv, mely szerint az orvos vmely bete-
vos betegeinek gyógyitásánál, a gyógyszerek meg- get gyógyít. -testgyakorlat, fn..testgyakorlat a
rendelésénél eljárni szokott ; hasonszenvi, külön- végből, hogy a megrongált egészségü test felgyó-
szenvi gyógymód; ámolygó gyógymód, melynélfogva gyuljon. -tudomány, fn. a. m. gyógytan. -tudor,
csak lassan , sok idő alatt állittatik helyre az fn. személy, aki az orvosi tudományból a tudor-
egészség ; változtatógyógymód, melyben ugyanazon ságot letette (doctor medicinae). Innen : Gyógytu-
gyógyszert nem ismétlik. -mü, fn. a betegen vég- dori, mn. Gyógytudorság, fn.
hezvitt gyógyitás sükere. -müvész, fn. ált. orvos, Gyógyul, k. 1) a beteg lábbadozni kezd, egész-
gyógyász ; külön. orvos, aki már több nehéz bete- sége javul ; 2) a betegség múladozni kezd, épül,
get gyógyított ki. -növény, fn. gyógyitó erővel javul ; némely betegség sokáig gy ; gy. a seb, fekély,
biró növény. -oktatás, fn. oktatás a gyógyászati midőn hegedni kezd. Innen : Gyógyulás, fn. Gyó-
ismeretekre. -rendelvény, 1. Gyógyirat. gyuló, mn. -atlan, mn. meg nem gyógyult, helyre
Gyógyszer, fn. betegség helyreállitására hasz- nem állott. Innen : Gyógyulatlanul, ih. -gat, k.
nálható, állat-, növény-, v. ásványrészekből álló lassan, de folytonosan gyógyul. -hatatlan, -ha-
gyógyerejű szer, orvosság ; kanalas gyógyszer, tatlanság, -hatatlanul, 1. Gyógyulhatlan, Gyó-
mely folyadékalakban van elkészitve s csak ka- gyulhatlanság, Gyógyulhatlanul.
nállal vehető be. -ár, fn. kormányilag meghatá- Gyógyulhatlan, mn. és ih. 1) betegségből fel
rozott ára a gyógytárakban kapható gyógysze- nem gyógyulható, fel nem lábadható ; gy. betegség ;
reknek. -árkönyv, fn. gyógytári könyv, melyben 2) meg nem javulható. Innen : Gyógyulhatlanság,
egyes gyógyszereknek hatóságilag meghatározott fn. Gyógyulhatlanul, ih.
ára van bejegyezve. -áros, fn. 1) a. m. gyógy- Gyógyulható, mn. betegségből fellábadható.
szerkereskedő ; 2) a. m. gyógyszerész. -árszabás, Gyógy-vendég, fn. egészségénak helyreállitása
fn. a gyógytárakban kapható gyógyszerek árának végett vmely gyógyfürdőben tartózkodó személy.
a kormány általi meghatározása. -árus, fn. a. m. -viz, fn. fürdőül, v. italul használható, gyógyerō-
gyógyszeráros. vel biró viz. -vizorvoslás, fn. gyógyviznek ita-
Gyógyszeres, fn. gyógyszertárral biró, gyógy- lul, v. fürdőül az egészség helyreállítása végetti
szert készitő személy.-, mn. 1) gyógyszertartásra használata.
szánt, amibe gyógyszert szoktak tenni ; gy üveg, * Gyohonik, 1. Gyónik.
láda ; 2) gyógyszerrel elegyített ; gy. cukorkák. + Gyojt, cs. a. m. gyujt.
-inas, fn. gyógyszerek készitését vmely gyógy- + Gyojtokány, fn. gyuladásra gerjesztő szer ;
tárban gyakorlatilag tanuló ifjú. -legény , fn. a az agya velejét néminemű gyojtokánynyal megger-
gyógytárakban a nehezebb munkát végző, gyógy- jesztik (gór. cod.).
szert zuzó stb. legény. + Gyojtomány, fn. a. m. gyuladás.
Gyógyszerész, fn. ált. a gyógyszerek készité- + Gyól, Gyólad, 1. Gyul, Gyulad.
sét elméletileg és gyakorlatilag értő személy ; kül. Gyoles, fn. lenböl, v. pamutból szött finom
személy, akinek gyógytára van. -et, -ség, fn. 1) | fehér vászon. -áros, fn. gyolcsot, finom vásznat
elméleti és gyakorlati tudomány, mely a gyógyszer áruló személy. -áru, fn. (ker.) eladni való finom
készitést tanitja ; 2) gyógyszerkészitéssel való fog- vászon, gyoles. -árulás, fn. 1) gyolcs portékának
lalkozás.-tan,-tudomány,fn.gyógyszerek hatását, áruba bocsátása, gyolcscsal való üzérkedés ; 2)
tulajdonságát, készitésmódját tárgyaló tudomány. bolt, melyben gyolcsot árulnak. -árus, 1. Gyolcs-
Gyógyszer-isme, fn. a gyógyszerek hatását, áros.
tulajdonságait tárgyaló tudomány. -kereskedés, Gyolcs-hengercse, fn. hengeralakba összete-
fn. 1) gyógyszerekkel való kereskedés ; 2) bolt, kert gyolcsáru. -jég, fn. igen sima jég. -keres-
hol a gyógytárban szükséges gyógyszereket nagy kedés, fn. 1) gyolcsárukkal való üzérkedés ; 2)
mennyiségben árulják. -könyv, fn. a gyógytárban bolt, melyben gyolcsot árulnak. -kereskedő , fn.
levő könyv, melyben az elkészitett gyógyszerek gyolcsárukkal üzérkedő személy. -kézműgyár,
mennyisége és ára van bejegyezve. -ládika, fn. fn. gyár, melyben gyolcsárukat készitenek. -nemű,
ládika, melyben gyógyszert tartanak. -millye fn. fn. 1) a. m. gyolcsáru ; gyolcenemüt venni ; 2) fe-
gyógyszertartásra használható porcellán millye. hérruha finom vászonból ; kimosatni a gyolcsne-
-szekrényke, fn. kis szekrény, melyben gyógy- műeket.
szert szoktak tartani. -tan, fn. a. m. gyógysze- Gyolcsos, mn. tt. -t, v. -at ; 1) gyolcsot tartal-
résztan. mazó ; gy. fabódé; 2) gyolcscsal kereskedő ; gy.
Gyógyszertár, fn. bolt, melyben gyógyszert tót. -, fn. a. m. gyolcskereskedő.
árulnak, s melyben orvosi rendelvény után készi- Gyoles-ruha , fn. 1) finom vászonból varrott
tik a gyógyszert. -nok, -os, fn. gyógyszertárral fehér ruha, ing ; 2) gyolcsból készült női ruha ;
biró személy. szoknya; 3) egy darab gyolcs ; gyolcsruhába cso-
Gyógyszerüveg, fn. alt. gyógyszert tartalmazó magolni be vmit.
üveg; külön. sajátos alkatú kisebb üveg, mely- Gyolk, Gyolkos, 1. Gyilk, Gyilkos.
ben a gyógytárból a betegnek az orvosságot Gyom, fn. giz-gaz növény, paréj , burján ; ezt a
küldik. kertet felverte a gyom ; (szój.) hallgat, mint tyúk a
Gyógy-tan, fn. ált. orvosi tudomány ; külön. a gyomban.
gyógyászatot, betegek gyógyitását, gyógyszerren- Gyom-amaránt, fn. (nt.) vadon tenyésző nő-
 Gyom 486 Gyom

vény, mely alakjára nézve az amaranthoz ha- | gyomornak felháborodása , hányásra ingerlődés.
sonlit. -émelygető, mn. undorító, hányásra késztő ; gyo-
* Gyomászol, cs. a. m. gyömöszöl. morémelygető piszkos étel. -emésztés, fn. a gyo-
* Gyomatag, fn. gyommal benött hely. morban levő ételnek a gyomornedv által való
Gyomború, 1. Fagyöngy. felemésztése, az ételben levő tápanyagnak a salak-
Gyom -födél, fn. házikó, gunyhó födele kigyom- tól való különválasztása. -ér. fn. (bt.) a gyomron
lált füböl, gyomból. keresztülvonuló ér.- erösités, fn. a gyomor emésztő
Gyomlál, k. és cs. használható növények közöl képességének bizonyos szerek által való edzése,
a hasznavehetetlent, gyomot kitépi, kiírtja ; a kert- fokozása. -erösitö, mn. a gyomor emésztő erejét
ben, szőlőben, v. a kertet, szőlőt gyomlálni. Innen : fokozó ; gy. ital. , fn. ált. mindenféle szer, mely
Gyomlálás, fn. Gyomláló, mn. a gyomor emésztő erejét helyreállitja, v. fokozza ;
Gyomor, fn. tt. -t, v. gyomrot; 1) (bt.) az em- külön . keserű pálinka.
ber és állat emésztő szerve , vastag börtömlő, Ggyomor-fájás , Gyomor-fájdalom , ` fn.
mely az emberben felül a rekeszszel határos ; alul (kórt.) különféle okokból származott fájdalmas
a hurkafodorhoz ütődik, balra a lép, jobbra pedig érzés a gyomorban. -fájó, -fájós , mn. gyomor-
a máj van ; erős, gyönge, mindent megemésztő gyo- fájásban szenvedő. -fej , 1. Szivgödör.
mor; vas gyomor, mely minden ételt megemészt ; Gyomor-folyás, fn. (kórt.) gyomorgyöngeség
jó gyomra van, a) erős, mindent megemésztő ; b) által előidézett betegség, melyben a megevett étel
á. é. sokat eltür, ráfér a szemére minden ; éh gyo- emésztetlenül megy át a gyomorcsukon a belekbe.
mor, étlenség; éh gyomorral menni el hazulról; da--fonat, fn. (bt.) a bal- és jobb bolygidegek által
rázsfészkes, v. recés gyomor; harmadik, leveles, v. a gyomor körül képezett fonat (plexus gastr. ).
százrétü gyomor ; elő-, hártyás, mirigyes gyomor, a -fö, fn. (bt.) a. m. szivgödör. -göres, fn. (kórt.)
madaraknál ; kevereg, émelyeg, háborog a gyomrom; görcsös bántalom a gyomrokban. gyöngeség,
megterhelni gyomrát ; ( szój.) á. é. gyomrából gyű- fn. (kórt.) betegség, melyben a gyomor a meg-
lölni vkit, szívéből ; nagyon a gyomromban van, evett eledeleket nem birja kellöleg megemészteni .
nagyon haragszom rá, csak várom az alkalmat, -gyuladás, -lob, fn. (kórt.) lobos bántalom a
hogy haragomat kitöltsem rajta ; nemfér a gyom- gyomorban. -hév, fn. (kórt.) a. m. zaha. -hurka,
romba, hogy stb., nem tudok oly szemtelen lenni, fn. (bt.) a gyomor és vékonybél között fekvő ha-
hogy stb.; jó gyomor kell hozzá, nehéz eltürni ; ránt hurka. -hurkacseplez, fn. (bt.) a gyomor-
ecetes gyomrú, epés, haragos ; én velem el nem hite- hurkát boritó cseplez (omentum gastrocolicum).
ted, hogy gyomrodból szólasz (Pázm.), azaz : meg-- köh, -köhögés, fn. (kórt.) a gyomor. v. gyo-
győzödésből ; (km.) korgó gyomornak nincs füle; morszáj ingerlödéséből, csiklandásából származott
nem kérdi a gyomor, hányat ütött az óra; a gyo. köhögés. -labdacs, fn. gyomorbajok ellen hasz-
mornak is vanfüle ; gyomra fáj a betegnek s fogát nálható, labdacsalakú gyógyszer. -láz, fn. (kórt.)
húzza; rosz gyomornak becsület a kevés étel; egy gyomorgyöngeségtől származott lázas állapot . -lél,
itce gyomrában, kanál viz a tengerben ; 2) á. é. föld fn. gyomorerősitő szeszes folyadék. -lépszálag.
gyomra, a föld belseje ; (km.) nem használ azarany, fn. (bt.) a hashártya azon része, mely a léptől a
mig a föld gyomrában hever. a gyomor felé huzódik (lig. gastrolineale) . -Job.
Gyomor- aj, fn. (bt.) a gyomor felső nyilása, fn. (kórt.) a. m. gyomorgyuladás. -májcseplez,
mely a nyelcső alsó részével van összekötve. -át- fn. (bt. ) a gyomor és máj között fekvő cseplez
evődés, fn. (kórt.) a gyomornak méreg által, v. (omentum gastrohepaticum).
másféle belső okból való átlyukadása. -baj , fn. Gyomor-menés, fn. (kórt.) a. m. hasmenés.
(kórt.) a gyomornak mindenféle kóros állapota. -nedv, fn. ált. gyomorban levő nedv ; külön. nedv,
-balzam, fn. balzam, mely, ha vele a gyomortáj mely a gyomor emésztő képességét elősegíti.
megkenetik, a gyomor emésztő erejét fokozza. -nyit, fn. (bt. ) a. m. gyomoraj . nyomás, fn.
-béllob, fn. (kórt.) a gyomornak és bélnek ugyan- (kórt.) a gyomornyit, v. gyomorcsuk görcsös álla-
azon időben való lobos bántalma. -bor, fn. gyo- potából származott nyomó fájdalom. -nyomütér,
morerősitő jó, erös, ó bor. fn. (bt.) a gyomorcsukütér melletti ütér, mely a
Gyomor-cseppek, fn. folyadékgyógyszer, me- gyomorcsukon túl ferdén húzódik lefelé (art. ga-
lyet gyomorfájdalom ellen cseppekben szoktak stroduodenalis). -oltó, fn. a leölt bárány, borjú
bevenni. -csorva, fn. (kórt.) gyomorterheléstől gyomrából kiszedett tejmaradék , melylyel az
származott lázas betegség. édestej megaludását elősegítik. -por, fn. gyomor-
Gyomorcsuk, fn. (bt.) a gyomor alsó nyilása, bajok ellen használható poralakú gyógyszer. -rá-
melyen a bélsár a belekbe kitakarodik. -billen- gås, fn. (kórt.) a. m. hascsikarás. -rák. fn. (kórt.)
tyü, fn. (bt.) a takonyhártya által képezett kör- rákfene a gyomorban. -sár, fn. (kórt.) a gyönge
képü billentyű a gyomorcsukon (valvula pylori). gyomorban emésztetlenül maradt, elrothadt éte-
-ütér, fn. (bt.) a májütér fötörzsökéből származó lekből képződött sárnemű anyag. -sav, fn. a gyo-
ütér, mely a gyomor kisebb íve és a gyomorcsuk morban képződött sav, mely az emésztést előse-
felé huzódik (art. pylorica). -zárizom, fn. (bt.) a gíti. -sérv, fn. (kórt.) eröltetés, megrántás által
körös rostok összetorlódásából a gyomorcsuk kö- képzödött sérv a gyomorban. -sipoly, fn. (kórt.)
rül képződött gyürü (sphyncter pylori). a gyomorban képződött sipoly. -sövény, fn. (bt.)
Gyomor-dag, -daganat, fn. (kórt.) a gyomor- vastag, húsos nyilástalan bör, mely a két sziv-
nak szelektől, v. más okból származott dagadt, gödröt egymástól elválasztja (septum ventriculo-
puffadt állapota. -égés, fn. a. m. zaha. † -émelitö, rum). -száj , fn. (bt.) a gyomor felső nyilása,
mn. undorító, hányásra ingerlö; sok fülháborító, gyomoraj. -szer, fn. mindenféle gyógyszer, mely-
gyomorémelitő és irtóztató gazságok ütköznének a lyel a gyomorbajokat gyógyitják. -szesz , fn. a.
kegyelmed szemébe (Eszt. M. ) . -émelygés, fn. a m. gyomorlél. -táj , fn. (bt.) az emberi test azon
 - 487 -
Gyom Gyor

része , mely a gyomrot környezi. -tapasz, fn. 1) | Gyóntat, cs. 1) a katholika egyházban a fel-
tapasz, melyet a gyomorra tesznek, hogy annak szentelt és erre püspökétől felhatalmazott pap a
emésztő erejét helyreállitsa ; 2) gyomorra tett ta- bünös bünvallomásait kihallgatja s különös imák
pasz, melyből a tápanyag a bőr likacsain szivárog által bünoldozást ad ; 2) á . é. vkit fakgat, hogy ér-
a gyomorba (olyankor használják , midőn vki zelmeit, hibáit, gyöngéit bevallja ; gyóntatni a sze-
száj , v. torokfájás miatt nem tud nyelni). -un- relmes leányt. Inn.: Gyóntatás, fn. Gyóntató, fn. és
dorité, mn. a. m. gyomorémelyitö. -viz, fn. gyo- mn. (km.) gyóntató előtt káros a titkolás.
morerositő folyadékgyógyszer. -zár, fn. (bt.) a. m. Gyóntató-atya, fn. ált. a katholika egyházban
gyomoresuk. felszentelt pap, aki gyóntat ; külön. felszentelt
Gyomos, mn. tt. -t, v. -at; gyommal benött ; katholikus pap, aki vmely föurat, v. testületet
gy. kert. -odik, k. gyomossá leszen, gyommal, szokott gyóntatni ; a fejedelem gyóntatóatya. -cé-
burjánnal benö. dula, fn. a. m. gyóncédula. -jegy, fn. gyóncédula
* Gyomóta, fn. gyommal, burjánnal benött helyett adott jegy. -pap, fn. a. m. gyóntatóatya.
hely. -szék, fn. a katholikus templomokban egyes em-
Gyomracs, Gyomroes, fn. (bt.) 1) a kérődző berre való, két oldalról rostélyos ablakokkal ellá-
állatok kis gyomra ; 2) a sövény által két félre tott szék, hol a gyóntató pap , gyóntatás köz-
osztott szivür mindegyik felének egyik osztálya ben ül.
(ventriculus). A második osztály a pitvar. + Gyóntó, fn. a. m. gyóntató.
Gyomros, mr. 1) nagy gyomrú, nagyehető ; Gyopár, fn. tt. -t; (nt.) az együttnemzök és
gy. gyermek ; 2) á. é. haragos, durcás, duzmáskodó . nösözvegyek közé tartozó, hervadhatlan virágu
-kodik, k. 1) a. m. torkoskodik ; 2) a. é. harag- növény ; arany-, sárga- , vörösgyopár ; csomós,
szik, durcáskodik, duzmáskodik. egyenes, erdei, kétlaki, v. parlagi, galléros, gyepi,
Gyomroz , cs. ált. vkit ver, üt ; külön. vkit gyöngyös, halvány, havasi, henyélő gyopár (gnapha-
földhöz vágva, gyomrát erősen meggyömöszöli. lium).
Innen : Gyomrozás, fn. Gyopár-tapló, fn . a gyopárféle növény virág-
Gyom-vas, fn. nyelbe ütött, tenyérnyi széles pelyheiből készitett tapló ; (km.) amint üszögölöd
kapaféle eszköz, melylyel az utakat szokták a gyopártaplód, ugy ütsz bele, amint munkálkodol,
gyomtól megtisztítani. ugy veszed hasznát.
Gyón, Gyónik, k. és cs. ált. titokban levő hi- Gyoponik, Gyopont, 1. Gyaponik, Gyapont.
báit, tévedését vkinek bevallja ; külön. (egyh.) 1) Gyors, mn. 1) hamar egymásután következő,
a katholika egyházban büneit és ezek körülmé- szapora; gyors lépés : gyors esőzés ; 2) sebesen ha-
nyeit a papnak maga megjavitásának fogadása lado, mozgó, müködö ; gyors lova a repülő szeleket
mellett elmondja, hogy attól feloldozást nyerjen ; megelőzifutással (Vör.). Innen : Gyorsan, ih.
plébánosnak, káplánnak, barátnak gy.; fülbe gy.; 2) Gyorsa, fn. (állatt.) 1 ) feketeröpű gyorsa, kis
(a protestans egyházban) nyilt bünbánatot téve ragadozó bogár fekete röpüvel ; 2) a. m. gyilgyik.
az urvacsorában részesül ; husvétkor, karácsonkor, Gyorsabbit, cs. gyorsabbá, sebesebben hala-
pünkösdkor, uj kenyérre, uj borra gyónni. dóvá tesz ; gyorsabbítni a lépést.
Gyónás, fn. tt. -t ; ált. titkos érzelmeinek vki Gyorsabbodik, k. gyorsasága növekszik, az
előtti bevallása ; szerelmi gyónás ; külön. (egyh.) elöbbeninél sebesebben halad. Innen : Gyorsabbo-
1) (a katholika egyházban) elkövetett büneinek, dás, fn. Gyorsabbodó -mn.
ezek számának és mennyiségének a pap előtt való Gyorsal, cs. (b.) a) az ólomnál a tajt visszálá-
titkos bevallása ; általános gyónás, a) egész életé- sát ; b) az ezüstös réznél ennek ólom általi ezüs-
ben elkövetett bünök bevallása ; b) az elkövetett telenítését ; és c) az ezüstnek ólommal való össze-
bünöknek egész gyülekezet előtti nyilvános be- köttetését eszközli.
vallása ; 2) (a protestans egyházban) a urvacso- Gyorsalg, Gyorsalgás, 1. Gyorsalkodik, Gyor-
rában való részesülés, bűneinek töredelmes meg- salkodás.
bánása után; 3) (mint tárgy) a katholika egyház- Gyorsalkodik, k. gyorsan megy, jár, mükö-
ban a bünbánat szentségének egyik és pedig dik, gyorsan végez vmit ; tisztünkben, az istentől
legfőbb alkatrésze, melyben a töredelmes bünös rendelt hivatalban gyorsalkodjunk (Born.). Innen :
elkövetett büneit titkon bevallja a papnak, hogy Gyorsalkodás, fn.
ettől Isten nevében bünbocsánatot nyerjen ; fül- Gyorsáru, fn. a vasuton gyors vonattal szálli-
gyónás.
tott áru (Eilgut) ; ellentéte : fuvaráru.
Gyónatlan, mn. és ih. gyónás nélkül való ;
gyónatlan ifjú; gyónatlan meghalni. Gyorsaság, fn. sebesen haladó, gyorsan mű-
Gyón-dij, fn. alt. gyóntatásért a papnak fize- ködő tulajdonság, állapot ; növelni a hajó gyorsa-
tett dij ; külön. pénz, melyet a gyónó a gyóntatóságát. -os, mn. 1) gyorsasággal haladó ; gy. utazás ;
papnak misére ad. -kodik, k. többször gyónik, 2) * olyanforma cím a székelyeknél mint nálunk
gyónni szokott ; melyik templomban gyónkodol te. a tekintetes (strenuissimus).
-levél, fn. a. m. gyónócédula. Gyors -futár, fn. gyorsan haladó, sürgős hirt
Gyónó, fn. személy, aki gyónik. -cédula, fn. vivo futár ; gyorsfutárt küldeni vki után. -hajó,
1) nyomtatott cédula, melyet a gyóntató pap a fn. gyors járatú hajó, mely a tengeren postai szol-
gyónónak véghezvitt gyónás után kézbesit ; 2) a gálatot tesz. -induló, fn. (ht.) ált. a hadsereg
gyónó növendékek által a gyóntatóatyának gyó- gyors haladása, sietése ; külön . induló, melyben
nás után átadott irott cédula, melyben az illető egyes katona, v. osztály egy másodperc alatt két
magáról bizonyítja, hogy meggyónt. lépést teszen. -irás, fn. alt. sebesen, gyorsan ha-
Gyón- pénz, fn. a. m. gyóndij . -szék, fn. a. m. | ladó irás ; külön. rövidített jegyek általi irásmód,
gyóntatószék. melylyel az egyfolytában beszélőnek szavait is le
 Gyor -- 488
lehet irni (razvyçaQıa) . -iró, fn. gyorsirással
foglalkozó, abban gyakorlott személy.
Gyorsít, cs. lassan haladót, gyorsabb haladásra
készt; gyorsítani a lépést. Innen: Gyorsítás, fn.
Gyorsított. mn.
Gyors-kocsi, fn. ált. gyorsan haladó kocsiféle
jármű; külön. két város között a közlekedést foly-
ton fentartó, az utazást gyorsitó kocsiféle jármű ;
pest-gyöngyösi gyorskocsi. -kocsis, fn. a gyors-
kocsiba fogott lovakat hajtó kocsis. -lábu, mn.
sebesen menő , haladó ; gy. őz. -lépés , fn. ált.
gyorsan, egymásután következő, szapora lépés ;
külön. (ht.) kettős lépés, midőn a katona, v. egyes
osztály egy másodperc alatt kettöt lép ; á. é. sebes
haladás ; gyorslépéssel közelg a veszély. -lövész,
fn. lövész, aki vontcsövü fegyveréből a szokott-
nál gyorsabban képes löni. -mars, fn. a. m. gyors-
induló.
Gyorsogat, cs. gyorsaságra készt, gyorsabb
haladásra nógat ; gyorsogatni a lassan haladó lo-
vakat.
Gyors-parancs, fn. gyorsan teljesítendő pa-
rancs. -paraszt , fn. parasztember , aki kocsit,
lovakat tart személyszállitásra ; gyorsparaszttal
utazni. -szekér, fn. a. m. gyorskocsi. -utazás,
fn. gyorskocsin, v. gyorsparaszttal való utazás.
-utazási, mn. gyorsutazást illető, arra vonatkozó ;
qy. intézet.
* Gyortya. 1. Gyertya.
Gyortyánfa, 1. Gyertyánfa.
* Gyoszár, fn. a. m. gyopár ; szárig gyoszár.
* Gyoszom, fn. a tó fenekén tenyésző fü.
* Gyóta, fn. füvel benött tér, legelő.
Gyöjt, cs. a. m. gyüjt.
Gyöjtevény, fn. a. m. gyüjtemény.
Gyök , fn. ált. kezdet, eredet, legelső alap, mely-
böl vmi jö, származik ; kül. 1) (nt.) amiből, mint
alapból a növény előjö, gyökér ; 2) á. é. a) (nyt.)
szó, melyből különféle képzök által különböző
értelmű szókat lehet alkotni, melyben azonban,
mint gyökben, nincs semmi képző ; pl. e szóknak
szer-et, szer-te, szer-ez, stb. gyöke szer ; 3) (mt.)
a) azon szám, mely kétszer, v. többször tényezőül
véve, szorozmányul adja a kivánt számot ; négy-
zet-gyök, v. másodfokú gyök, melyet kétszer kell
tényezőül venni, hogy szorozmányul adja a hat-
ványt, pl. 25-nek négyzetgyöke = 5, mert 5 X5
25 ; köbgyök, v. harmadik gyök, negyedik, ötödik
gyok, stb.; gyököt vonni, fejteni, húzni; b) a felsőbb
rendű egyenletekben az ismeretlen értékei ; pl.
x² + 2x 35 egyenletnek gyöke 7 és +5;
a másodrendű egyenletnek két, a harmadrendűnek
három gyöke van ; 4) (vt.) a vegyekben az elemek
szerepét játszó test, mely ha összetett, összetett
gyöknek neveztetik (Radical).
Gyök-baj , fn. föbaj, mely több más bajnak
alapját képezi. -betü, fn. (nyt.) 1) vmely szó gyö-
kében levő betű ; 2) (mt.) betü, mely gyökmuta-
tóul szolgál. -dus , mn. (nyt.) sok gyökszóval
bővelkedő ; gyökdus nyelv. -elem, fn. (nyt.) a
gyökszó eleme, melyből több gyökök származnak ;
pl. sü gyökelem, melyből sük, sül, sün, süt, sür,
süv gyökök származnak,
Gyökér, fn. tt. -t, v. -keret ; ált. vminek első
kezdete, alapja, csirája, töve, amiből vmi szár-
mazik ; a tyúkszem, a kelés gyökere ; (szój.) gyöke-
-
Gyök
| rében kiirtani a bajt, midön kezdődik ; gyökerében
támadni meg vmely ország jóllétét ; 2) (nt. ) a n³-
vénynek a földben levő ágas-bogas része, töre ;
a növény gyökeret hajt, v. ver ; (szój .) á. é. mély
gyökeret verni, nagyon elhatalmazni ; (alj.) brazi-
liai gyökér, a férfi nemző vesszeje ; ez a nó is meg-
izlelte már a braziliai gyökeret, nem szüz többé ;
3) növényfajok, melyeknek csak tövét szokták
használni ; édes-, eleven-, farkasölő-, gyimbéres-,
hánytató-, imer-, járnok-, kénkōves-, keserű-, köt-,
macska-, pecsétes- , pirosító-, örvény-, prüsszentő-
gyökér ; 4) * a petrezselyem töve ; répát és gyöke-
ret tenni a levesbe ; 5) á. é. vminek legmélyebb
része; a köröm, a sziv gyökere ; 6) * vérgyökér, a.
m. vérrokon, vérrokonsági nemzetségtörzs ; vmely
ember vérgyökér vmely örökségben, abban időmulás
nincsnem
ség (székely
évül eltörv.) a vérrokonra
; 7) (mt.) nézve
a. m. gyök a). az örök-
Gyökér-alakú , mn. a gyökéréhez hasonló
alakú. -áros, -árus, fn. személy, aki különféle
gyógygyökereket árul. -ásó, fa. 1) személy, aki a
növények gyökereit ássa ; 2) ásó, melylyel külō-
nösen gyökeret szoktak ásni. -betü, in. a. m.
gyökbetü. -ded, mn. a. m. gyökéralakú. -dús, mn.
1 ) elágazott, sok gyökérrel biró ; gy. növény ; 2)
(nyt.) a. m. gyökdus.
Gyökerecske, fn. a. m. gyökérke.
Gyökeredzik, k. 1) gyökeret hajt, gyökeret
ver; nem minden növény gyökeredzik a homokos
földben ; 2) á. é. a) elhatalmazik ; a bűn ésrosz szo-
kás hamar gyökeredzik ; b) alapul, vmiben van
alapja ; a gonosz élet egyrészt a rosz nevelésben
gyökeredzik.
Gyökeres, mn. tt. -t, v. -et ; 1) gyökérrel biró ;
gy. növény ; 2) á. é. a) lényeges, alapjától meg-
kezdett; gy. változtatás, javitas ; b) ősi eredetů ;
tos gyökeres magyar. Innen : Gyökeresen, ih. Gyö-
keresség, fn. -edik, -ül, k. gyökeret hajt, gyökerei
nőnek ; á. é. a. m. elhatalmazik.
Gyökerész, fn. gyógyerejü gyökeret ásó, sze-
degető személy. k. gyökereket szedeget, ke-
resgél ; mezőn, erdőn gyökerészni ; á. é. (nyt.) a
szavak gyökeit keresi.
Gyökerész-egér, fn. (állat.) gyökerekből élő
mezei egér.
Gyökeretlen, mn. gyökér nélkül való ; gyöke-
retlen növény.
Gyökerez, k. gyökereket szed, keres. -ik, k.
a. m. gyökeredzik ; á. é. vkinek szívéhez gyökerezik
ez a hamisság (Pázm.) . -ö, mn. (nt. msz.) a nõ-
vény szára, v. ága földre érvén, helylyel közzel
gyökereket hajtó.
Gyökér-fa, fn. a. m. gyökfa. -ige, fn. a. m.
gyökige. jegy, -jel , a. m. gyökjegy. -kapa, fn.
a. m. gyökkapa.
Gyökérke, fn. ált. kis gyökér ; külön. * füsze-
rül szolgáló zöldség töve, gyökere ; zeller, répa,
petrezselyem.
Gyökér-liszt, fn. gyökerekből zúzott, örlött
liszt. -mutató, fn. (mt.) a. m. gyökmutató. -név,
fn. (nyt.) a. m. gyöknév. -növény, fn. növény,
melynek különösen gyökerét szokták használni.
-szám, fn. 1) (nyt.) a. m. sarkszám; 2) (mt.) a.
m. gyökszám. -szedő, fn. növények gyökereit
keresgélő, szedegető személy. -szó, fn. a. m.
gyökszó. -tözeg, fn. fa, növény gyökerekből álló
tőzeg.
 Gyök ― 489 ― Gyön
Gyök-fa, fn. a fa azon része, mely a föld alatt melyből gyököt kell vonni. -és, mn. (mt.) a. m.
van; gyökfával tüzelni. -fan, fn. (nt.) némely nö- gyökfejtés .
vény gyökereit boritó szörhöz hasonló szálagok. Gyökrény, fn. (állatt.) puhány a kögbomlaszok
-fanos, fn. (nt. msz.) gyökfannal biró, aminek közül (rhisostoma) ; az európai déli tengerekben
gyökerét apró, szörhöz hasonló szálagok fedik. tenyész.
-fejtés, fn. (mt.) mennyiségtani műtétel, mely Gyök-rojt, fn. (nt.) a. m. gyököcske.
által vmely számnak gyökét (azaz azon számot, Gyök-szám, fn. (mt.) 1) egy másiknak négyzet- ,
mely egyszer, v. többször tényezőül véve, szoroz- köb- stb. gyökül szolgáló szám ; pl. 25-nek gyök-
mányul adja a feladott számot) keressük; négyzet- száma 5 ; 64-nek gyökszáma (négyzet) 8, (köb) 4,
gyökfejtés, köbgyökfejtés. -hajtás, fn. a növény, (hatodik) 2 ; 2) a. m. gyökmennyiség. -szó. fn.
fa gyökéről kihajtott sarjadék. -hang, fn. (nyt.) | (nyt.) gyökül szolgáló, világos értelemmel biró
gyökül szolgáló magánhangzó ; i és o , mint : i de, szó ; pl. fa, ma, ág, ár stb.
o-da, stb. -hányás , fn. (nyt.) a szók gyökeinek Gyök-tényező, fn. (mt.) azon szám , mely elő-
elemzés által való keresése. -héjadék, fn. (vt.) áll, hogyha az egyenlet gyökeit az ismeretlenböl
ami a gyümölcsfák gyökere kérgéből borléllel ki- kivonjuk ; pl. 2 4x 45 egyenletnek gyökei
---
föve elpárláskor jegül, vegyészileg megtisztulva - +9 és- 5; gyöktényezői pedig (x - 9) és
(Phloretin). -horzsoló, fn. (gazd.) a fa gyökeinek (x + 5) ; - gyöktényezőknek neveztetnek, mert
megtisztogatására szolgáló gazdasági eszköz. -hu- ha ezeket egymás között szorozzuk a fennebbi
egyenlet jö ki ; ugyanis (x 9) X (x + 5)
zás, fn. a. m. gyökfejtés. -ige, fn. (nyt.) gyök- — x2 — 9x5x- 45x2 4x 450; és
szóul szolgáló igető.
Gyökint, cs. fejét biccenti, billenti ; köszönni innen x2 4x 45. -törzs, fn. (nt. msz.) a fa
Budánakfejét se' gyökinté ( Ar.) , 1. Gyökkent . gyökerének felső része, töke.
*
Gyök-jegy, Gyök-jel, fn. 1)\ (r) alakú jegy, · Gyöl, Gyölekezet, 1. Gyül, Gyülekezet.
Gyömbér, fn.tenyésző
mely jelenti, hogy az alatta álló számból gyököt Délamerikában tt. -t ; (nt.) 1) Keletindiában
, éleslevelű növény, mely-és
(radix) kell vonni ; 2) (hibásan) a. m. gyök-mu- nek forró vizzel leöntött és megszáritott gyökere
tató. -jogi, mn. (ttud. ) gyökeres jogból való ; gyök- | füszerül szolgál ; fehér gy.; sárga , vad gy.; 2) a
jogiper .
* Gyökkenget
, k. többször gyökkent. gyömbérnövény fűszerül szolgáló gyökere. Innen :
* Gyökke nt, k. 1) bicegve lép, megy; 2) fejé- Gyömbéres, mn.
vel bólingatva szunydikál. Innen : Gyökkentés, fn. bérrel Gyömbérez,
füszerez . cs. gyömbérrel hint meg, gyöm-
Gyök-kenyér, fn. gyökérlisztből sülött kenyér. Gyömiszöl , cs. a. m. gyümöszöl.
-képződés, fn. (nyt.) vmely uj, eddig nem létezett Gyömör, cs. gyúr, dömöszöl, kezével, v. lábá-
gyökszónak alakulása, képződése. -levél, fn. a val nyomkod ; földre gyömörni vkit ; a szekrénybe
növény, fa gyökéről sarjazott levél. -mennyiség, gyömörni a szennyes ruhát.
fn. gyökjegy alatti oly mennyiség, melyből a ki- Gyömöszöl, cs. vmit erösen nyomkod, gyür,
vánt gyököt nem lehet tisztán kivonni ; pl. gyömör ; zsákba, ládába gy. vmit.
Va, Va², 2b4 stb. -mentesít, cs. (mt. ) vmely *
# Gyömötöl, cs. a. m. gyömöszöl.
mennyiségtani képletet (különösen tört nevezőjét) Gyömöz , cs. 1) a megölt, megdöglött állat
a gyökmennyiségektől megtisztít. -mutató, fn. a bőrét lenyúzza ; bárányt, borjút gy.; 2) a. m. gyö-
gyökjegy szárai között levő számjegy, mely mu- möszöl .
tatja, hogy a gyökjegy alatti számból hanyadik Gyömröz, 1. Gyömöz.
gyököt kell kivonni ; pl. -ban a gyökmutató szerv Gyönge, mn. 1) meg nem szilárdult (növény-
) ; ki nem fejlett, fiatal (állat) ; gy. hajtás ;
3; Va6-ban a gyökmutató 2 , mert ha nincs ki- gy . kukorica; gy. liba ; (népd.) ne menj kis lány a
téve a gyökmutató, mindig 2 értetik alattomban. tarlóra, gyönge vagy még a sarlóra; (km.) addig
-mütétel , fn. (mt.) a hat közönséges mütétel hajlik a vesszó, mig gyönge ; 2) a. m. erőtlen;
gyökmennyiségekkel. -név, fn. (nyt.) gyökszóul gyönge ember, kéz, láb ; 3) á. é. a) nem nehéz, nem
szolgáló nev ; pl. ép, kép, lép. -növény, fn. (gazd.) terhelő ; gy. étel ; b) ingatag ; gy. sziv, gy. lélek ; c)
a. m. gyökérnövény. könnyen idomítható ; gy. vaj, viasz ; d) enyhe, sze-
Gyököcske, fn. (nt. msz.) a mag csirájának a lid ; gy. fenyiték, ütés ; gy. szellő; e) puha, lágy,
finom, érzékeny ; gy. arc ; gy. mint a harmat ; gy.
kötőlékkel egybekapcsolt kifejlésekor lefelé in- kezétfeltörte a munka ; gy. csók ; f) tekintély nél-
duló része .
küli, egedékeny ; gy. biró, tanár. Inn.: Gyöngén, ih.
Gyökönke, fn. (nt.) kehelytelen növény a há- Gyönge-börü , mn. finom , fehér , érzékeny
romhímesek és egyanyások közöl ; cérnalevelű-, | börü.
galambbegy-, hármaslevelű-, kétlaki-, dús-, romai-, Gyöngéd, mn. 1) finom, érzékeny ; gy. lélek ;
vörös gyökönke (Valeriana). -család, fn. (nt. ) agy. bôr ; 2) finom bánásmódu, másokat nem sértő ;
gyökönkék osztályához tartozó növények együtt- másokat kellemetlen érzéstől megkimélő ; gy. atya,
véve. -gyökér, fn. (nt.) erdei gyökönke gyökere. férj. Innen : Gyöngéden, ih. Gyöngédség, fn.
Gyökös, mn. gyökkel biró, aminek gyöke van. Gyöngéded, mn. a. m. gyöngéd. Innen : Gyön-
-itett, mn. gyökeret vert, meggyökerezett ; gyö- gédeden, ih. Gyöngédedség, fn.
kösített üzlet. Gyöngéd-érzelmü, mn. gyöngéd, másokat nem
Gyökösségi, mn. (ttud.) gyökeres jogból való ; sértő, mások sértését szivére vevő.
gyökösségi per. Gyöngédités, fn. (nyt.) 1) vmely rosz hangzatú
Gyököz, cs. (mt.) gyököt fejt, vmely számból szónak, jó hangzatuvá tétele ; 2) vmely erősebb,
gyököt von. -endő , fn. (mt.) szám, mennyiség, sértöbb kitétel értelmének enyhítése.
 Gyön 490 Gyön

Gyöngédtelen, mn. másokat sérteni törekvő, gyöngy a gondolata ; e) (vad.) gömbölyded kinövé-
nem kimélő ; finomtalam bánásmódu ; gy. férj. sek a szarvas agancsán. -, mn. 1) gyöngyökböl
Innen: Gyöngédtelenség, fn. Gyöngédtelenül, ih. álló ; gyöngy sor ; 2) á. é. kedves, dicső, felséges ;
Gyönge-értelmű, mn. fogékonytalan értelem- gyöngy alak ; gyöngy gyermek, leány ; (népd.) ez az
mel biró; gy. gyermek. -érzelmü , mn. a. m. élet a gyöngyélet.
gyöngéd. -eszü, mn. kevés észszel, felfogással Gyöngy- anya, fn. a. m. gyöngyház. -árpa. fn.
biró. -fejű, mn. 1) könnyen szédülő, szédelgős a. m. árpadara. -bab, fn. (nt.) a. m. riszbab. -ba-
fejügy. embernek nem lehet magasból lenézni. goly, fn. (állatt.) tornyokban élődő bagoly, szeme
-hitü, mn. 1) hitében ingadozó, könnyen eltánto- körül pettyezett tollakkal , kuvik , halálmadár.
rítható ; 2) kishitü, vkiben nem bizó . -betü, fn. (nyomd .) legapróbb fajta nyomdai betü.
Gyöngélget, cs. hizelegve simogat. -bogár, fn. (állatt.) a téhelyröpüek közé tartozó
Gyöngélkedik, k. beteges állapotban van, kel aranyzöld torjú bogár (curculio imperialis) . -bu-
fekszik, betegség készül kiütni az emberen, v. vár, fn. a. m. gyöngyhalász. -csiga, fn. (állatt.)
betegségéből lábbadozni kezd. Innen : Gyöngélke- fehér, veres, zöldbe játszó, fényes teknőjü csiga.
dés, fn. Gyöngélkedő , mn. -csilla. fn. (ásványt.) a csillák közé tartozó ás-
Gyöngell, cs. gyöngének tart, vél, gondol ; a ványfaj (margarit).
fára ne mászsz, ha gyöngélled tövét (Tek. J.). Gyöngyded, mn. gyöngyalakú, gyöngyformáju.
Gyöngéltet, cs. a. m. elkényeztet ; kényeztetés Gyöngy-drágaság, fn. ékszer gyöngyökből, v.
által elront ; gyermekét, cselédjét gyöngéltetni : (km.) gyöngyökkel diszítve. -dus, mn. 1) gyöngyökkel
ki szolgáját gyöngélteti, fejére növeli. Innen : Gyön- bővelkedő, sok gyöngyöt termö ; gy. tenger ; 2)
géltetés, fn. Gyöngéltető, mn. gyöngyökkel gazdagon ékesített ; gy. kard. -ékes-
Gyöngén, ih. Gyönge. ség, fn. a. m. gyöngydrágaság. -élet, fn. á. é.
Gyöngeség, fn. 1) erő nélküli állapot, erőtlen- pompás, gondtalan, dicső élet.
ség ; kéz, láb, gyomor, szem gyöngesége ; 2) hajlé- Gyöngyellik, k. 1) gyöngy alakjában tünik
konyság, idomithatóság; a viasz gyöngesége ; 3) fel ; gyöngyellik a harmat fényes napos reggel; 2)
szilárdtalanság, engedékenység ; ajellem gyöngesé- gyöngyöket hány ; gyöngyellik a pezsgő bor.
ge; 4) gyarlóságból elkövetett hiba, vétek ; nőigyön- Gyöngyen, ih. gyönyörün, szépen, pompásan,
geség. és, mn. igen gyönge, nagyon gyöngélkedő. dicsön ; jaj be gyöngyen állrajtad aszép ruha (Jók.).
Gyönge-szemü, mn. nem éles látásu, akinek Gyöngy- ember, fn. pompás, dicső, ennivaló
szemei a nézésben hamar kifáradnak ; á. é. kevés ember.
belátással biró. -szivü, mn. érzékeny, szilárdta- Gyöngyér, fn. 1) (állatt. ) a) gyöngyöt tartal-
lan szivü ; gy. nó, biró. -szivüség, fn. gyönge- mazó kagylófaj ; b) a. m. gyöngyvér ; 2) (ft.) a
szivü, szilárdtalan tulajdonság. színes marga képződményben előforduló kagyló-
Gyöngétlen. mn. a. m. gyöngédtelen. Innen : kövület ; vonalozott gy. (avicula lineata).
Gyöngétlenség, fn. Gyöngyész, fn. a. m. gyöngyhalász. - k. a
Gyöngit, cs. 1) gyöngévé tesz, erejéből kivet- tengerben, buvárharang segélyével gyöngykagy-
keztet ; a kicsapongás gyöngíti a testet, az elmét ; 2) lót keres. -et, fn. gyöngykagylók keresésével, a
enyhévé tesz, szelidit ; egypár szó kihagyása által gyöngyöknek a talált kagylókból kiszedésével
gyöngitni a sértő kifejezést ; 3) lágygyá tesz, fino- való foglalkozás.
mit; holmi kenőcsökkel gyöngitni az arcbőrt; 4) Gyöngy-ezüst, fn. (ásványt. ) termék-ezüst és
könnyebbé tesz, kevesbít ; gyöngitni a terhet. Inn.: halvanyvegyülék. -fa, fn. (nt.) fagyöngyöt termö
Gyöngítés, fn. növény. -fény, fn. (ásványt. msz.) a gyöngyéhez
† Gyöngörejt, Gyöngörit, cs. a. m. göngyölít. | hasonló csilláma az ásványnak.
Gyöngül, k. 1) erejéből veszít ; sok olvasás után Gyöngy-fényle , fn. (ásványt. ) gyöngyfényü
gy. a szem; az öreg korban gy, az elme: 2) lágygyá, ásvány a patok rendéből sugaras és rostos alkat-
finom tapintatuva leszen ; gy. az arcbőr, ha a nap- tal (stilbit) .
sütéstől óvják ; 3) enyhül, szelidül, zordságából Gyöngy-fehérszölö, fn. a. m. gyöngyszölö.
enged; gy. az idő. Innen : Gyöngülés, fn. -et, cs. Gyöngy-fogás, fn. a. m. gyöngyészet. -furó,
gyönge, erőtlen állapot. fn. sajátos szerkezetü furóeszköz , melylyel a
Gyöngy, fn. 1) fehér, gömbölyded kinövések, gyöngyökön szoktak likat fúrni, -füzér, fn. cér-
v. keményedések, melyek némely csigákban talál- nára selyemzsinórra huzott gyöngyszemekből álló
hatók, s melyeket, mint drága ékszert, nagyra füzér. -füzéres, mn. gyöngyfüzérrel diszített, éke-
becsülnek ; gyöngyöt halászni, a tenger fenekén sített. -füzö. fn. vastag, hegyes tü, melylyel a
gyöngyöt tartalmazó csigát szedni ; igaz gyöngy ; gyöngyszemeket felfüzik. -hab, fn. pezsgő szeszes
indiai gyöngy ; 2) üvegből, drágakőből, v. más ital gyöngyeiből képződött hab. -hagyma, -hajma,
szilárd testből alakított, kilyukasztott gömbölyded fn. (nt.) a spanyol hagyma csiráiból nött gyöngy-
test; üveg-, gránát gyöngy ; rózsagyöngy ; 3) némely alakú hagyma.
fákon termő gömbölyded kinövés, melyből téntát, Gyöngyhal, fn. (állatt.) ezüstszín, kerekded,
madárenyvet stb. szoktak késziteni ; 4) á. e. a) a apró pikkelyekkel borított hal (albula). -ász, fn.
szőlőtő rügye, fakadása, bimbaja ; b) pezsgésben személy, aki buvárharang segélyével a tenger fe-
levő szeszes folyadék buborékai, felfelé haladó nekére szokott ereszkedni, hogy ott gyöngykagy-
sziporkái ; gyöngyöket vet az erős bor ; felfelé megy lót , gyöngycsigát keressen. -ászat , fn. a. m.
borban a gyöngy, jól teszi ( Vör. ) ; c) tiszta, átlát- gyöngyészet.
szó folyadékcsepp : harmatgyöngy ; szemgyöngy, Gyöngyház, fn. a gyöngykagylók több színben
köny : letörölni a fáradt harcos iszanatgyöngyeit; játszó fényes teknöje, melyböl gombot, szelencét
d) nagy értékü, kitünő becsü vmi ; szent hajdan stb. szoktak készíteni. -as, fn. gyöngyházzal éke-
gyöngyei ; irodalmi gyöngy ; (km. ) arany elmének sített, diszített.
 Gyön 491 ---- Gyöt

Gyöngy- him, fn. 1) gyöngyökkel varrott him- | országom. -ecet, fn. ecet, melynek ágya gyöngy-
zett : 2) (nt.) az oroszlánfarkfüvek osztályába virágból van készitve. olaj . fn. gyöngyvirágbół
tartozó növény (leonurus cardiaca). -homok, fn. sajtolt olaj. -viz, fn. gyöngyvirággal készitet illa-
(gazd.) gömbölyű, kissé nagyobb és világosabb tos viz.
színü kovaszemekből álló homok. Gyöngy- zsinór , fn. selyemzsinór , melyre
Gyöngyiba, fn. (állatt. ) kagyló faj , melynek gyöngyöket füznek.
gyöngyházteknője van. Gyönyör, fn. tt. -t ; ált. kül, v. bel érzékeket
Gyöngyike, fn. (állatt.) folyamban tenyésző kellemesen érintő érzelem ; lelki qyönyör ; gyönyört
apró csigafaj ; festó gy. (Malermuschel). élvezni; gyönyörrel nézni vmit ; külön. kellemesen
Gyöngy-kagyló, fn. (állatt.) gyöngyöket termö ható érzet, mely a két nem közösüléséből szárma-
kagyló (mya margaritifera). -kása, fn. gömböly- zik, testi kéj ; gyönyörök tulságos élvezése által
deden őrlött apró dara. -kereskedés, fn. 1) gyön- hervasztani el ifjúságát.
gyökkel való üzérkedés ; 2) bolt, melyben gyön- Gyönyör-domb, fn. (bt.) a női szeméremajkak
gyöket árulnak. -köles, fn. (nt.) a kömagok közé körüli, fannal benött dombocska. -dús, mn. sok
tartozó növény. - kömag, fn. gyöngyalakú kemény gyönyörrel kinálkozó. -élv, -élvezet, fn. szellemi
magja a gyöngykölesnek. v. testi gyönyörnek élvezete. -it, A) cs. a. m. gyö-
Gyöngyle, fn. (ásványt. ) apró, csillogó szeme- nyörködtet ; B) k. * tiltott szerelmet élvez titko-
rekből álló kemény köfaj ; a trachit közetek kisé- san vkivel.
röje. -szirt , fn. (ásványt.) nagyobb kötömeg, Gyönyörködet, fn. a. m. gyönyör. † -es, mn.
szirt, melyet a gyöngyle képez. gyönyörködtető, gyönyört szerzö ; gyönyörködetes
Gyöngy- madár, fn. (állatt. ) a kolibrik közé étel (régi m. passio).
tartozó madárfaj. -mart, fn. a tenger széle, hol Gyönyörköd-ik, k. tartós örömet, lelki gyö-
gyöngykagylók találtatnak. -mérő, fn. átlyukaj- nyört érez ; gy. a természet szépségein ; gy. vmely
tott érclemez, melylyel az igaz gyöngy térfogatát szép szoborban, költői müben. -tet. cs. örömben,
mérik és becsét meghatározzák. nyomat, fn. gyönyörben részesít, gyönyörre gerjeszt ; látványos
gyöngybetükből álló, v. azok által eszközlött nyo- játékokkal gyönyörködtetni a nézőket ; a szép vidék
mat. -osztriga, fn. gyöngyöt tartalmazó osztriga. gyönyörködteti a szemeket. Innen : Gyönyörködtetés,
Gyöngyör, fn. (ásványt .) a. m. gyöngyszirt. fn. Gyönyörködtető, mn.
Gyöngyödzik, k. a. m. gyöngyellik. Gyönyör-tanya, fn. hely, tanya, hol gyönyör-
Gyöngyöl, cs. 1) gyöngyökkel kirak, ékesít, teljesen lehet élni ; gyönyörtanyául leend a föld
hímez; 2) a. m. gögyöl. Innen : Gyöngyölés, fn. (Vör.).
Gyöngyölő, fn. és mn. -get, cs. a. m. göngyölget. Gyönyörtelen, mn. és ih. 1) gyönyör nélkül
-lik, k. a. m. gyöngyellik. -ödik, k. a. m. gyön- való, amiben nincs gyönyör ; gy. élet, ifjúság ; 2)
gyödzik. nem örülő, gyönyörben nem részesülö ; gy. szoba
Gyöngyös, mn. 1) a. m. gyöngydús ; 2) gyön- tudós. Inn.: Gyönyörtelenség, fn. Gyönyörtelenül, ih.
gyökkel diszített, hímzett ; gy. dohányzacskó; 3) Gyönyörteljes, mn. sok gyönyörrel kinálkozó ;
a. é. kedves ; gyöngyös kis leány.— , tn. város neve; gy. óra. Innen : Gyönyörteljesen, ih.
(szój .) helyén van, mint Gyöngyös. Gyönyörü , mn. gyönyört tartalmazó , gyö-
Gyöngyöz, cs. gyöngyökkel diszít, ékesít. In- nyörre gerjesztő ; gy. vidék ; gy. virág ; á. é. (gúny.)
nen: Gyöngyözés, fn. -ik, a. m. gyöngyellik. gonosz, rosz életü ; no te gyönyörü ! ez bizony gyö-
Gyöngy-part, fn. a. m. gyöngymart. nyörű dolog ! Innen: Gyönyörűen, Gyönyörün, ih.
Gyöngy-perje, fn. (nt.) a. m. léhapót. -ség, fn. 1) vminek gyönyörü volta, pompája; a
Gyöngy-ponk, fn. a tengerben zátony, hol csi- természet gyönyörűsége ; 2) kellemes érzet, mely
gákat lehet találni. -por, fn. por, az összezúzott vmely élvezetből származik ; gy. őket együtt látniș
gyöngyszemekböl . - selyem, fn. vastagabb selyem- testi gy.; (szój.) parányi gyönyörűség, sereges jaj,
cérna, v. zsinór, melyre gyöngyöt füznek. -szem, nös élet ; (km.) a gyönyörűség nem homlokkal, ha-
fn. egy szem gyöngy ; gyöngyszemekkel diszitni fel nem háttal fordulva ismerteti magát. Innen : Gyö-
a dohányzacskót. -szin, fn. és mn. a gyöngyéhez nyörűséges, mn. Gyönyörűségesen, ih. szép csillag a
hasonló, kékbe játszó, szürkés fehér szín ; gyöngy- honszeretet, gyönyörűségesen ragyog (Pet.) . -ség-
szín selyem. -szinü, mn. a. m. gyöngyszín. -szölö, telen, mn. es ih. a. m. gyönyörtelen.
fn. koránérő gömbölyded szemű szöllöfaj. -tej , Gyöp, Gyöpös, stb., 1. Gyep, Gyepes , stb.
fn. leszedett, ritka tej , melynek kékes fehér színe Gyöp-mester, 1. Gyepmester.
van. -tekenö, -teknö, fn. a . m. gyöngyház. -ter- György, tn. finév. -ike, fn. (nt.) ismeretes vi-
mö, mn. gyöngyökkel bővelkedő, gyöngydús, ahol rágnövény, melynek gyökerek helyett burgonyái
sok gyöngy termik. vannak.
Gyöngy-tü, fn. 1) gyöngyfüzö tü ; 2) gyöngy- Gyöszte, Gyöveszi, 1. Jöszte.
fejű melltü. -tyúk, fn. (állatt.) kemény fejbóbás, Gyötény, 1. Szulák.
kerekded fehér petytyekkel tarkázott házi szár- + Gyöter, 1. Gyötör.
nyas a tyúkok közöl. -vér, fn. (állatt.) a gázlók, Gyötör, cs. kinoz, fakgat, zaklat, nyugtot nem
különösen a bibicek közé tartozó madár vérvörös enged ; agyon, halálig, vérig gyötörni vkit; gyötri
lábakkal (charadrius himantopus). a reménytelen szerelem.
Gyöngy virág, fn. (nt.) csengetyüalakú, kelle- Gyötrelem, fn. zaklató, nyugtot nem engedä
mes illatú, fehér virágu növény a hathímesek és testi, v. lelki fájdalom, kin.
egyanyások közöl (lilium convallium) ; á. é. édes, Gyötrelmes, mn. tt. -t, v. -et ; gyötrelemmel
kedves szerető és szeretett leány ; (népd .) ha keb- járó, testet, lelket kinzó ; gy. egyedüllét. Innen :
lemre feltüzhetlek, jaj beh boldog legény leszek ; nem Gyötrelmesség, fn.
kell a menny gyöngyvirágom, te vagy az én menny- † Gyötrem, fn. a. m. gyötrelem.
 Gyöt 492 ― Gyuj

Gyötrés, fn. zaklatás, nyugtot nem engedő lel- Gyöző, mn. aki győzelmet vivott ki ; gy. ellen-
ki, testi kinzás. ség ; a győző kegyétől függeni. —, tn. finév, Gejza,
Gyötrő, † porkoláb, törvényszolga, hóhér ; és a Victor.
gyötrő ereszt tégedet a tömlöcbe (münch. cod .). —, Gyözödelem, Gyözödelmes, 1. Győzedelem,
mn. kinzó. zaklató, nyugtot nem engedő. -dik, k. Győzedelmes.
zaklató fájalmat érez, szorong, aggályosan töp- Gyözödelmes -fü , 1. Győzedelmes-fü.
renkedik ; gyermeke halálán gy. Innen : Gyötrő- Gyözödelmeskedik , k. a. m. győzedelmes-
dés, fn. kedik.
Gyövötény, fn. a. m. Szulák. Győzödelmi, 1. Győzedelmi.
Gyöz, A) cs. 1) ellenségen erőt vesz, azt leveri, + Gyözködö, mn. viaskodó, birkozó ; vették ez
V. vmiben felülmulja ; gy. a csatában, a vitatko- szólásnak módját az győzködő emberekről (Szék. I.).
zásban ; (km.) sok lúd disznót győz, sok gyönge Győzödik, 1. Meggyözödik.
leveri az erőset ; a félénk nem győz ellenséget ; 2) Gyözökegy, fn. bánásmód, melyet a gyöző a
vmit kibírni, elviselni képes ; győzni az éjszaká- legyözött iránt mutat.
zást, a boritalt, a munkát ; nem győzöm tovább ; 3) Gyözös, mn. tt. -t, v. -et ; kitartó erővel biró,
képességgel bir vmit megtenni, véghezvinni ; nem gyöngülés nélkül sok ideig munkálkodni képes ;
győz mindenkinek kedvére tenni; nem győzök ebből győzős gyalogló. Innen : Győzősség, fn.
a vizból eleget inni ; nem győzi adósságát fizetni; Gyözött, mn. akit ellensége Ïegyözött, levert ;
nem győzte eléggé csodálni ; (km.) erő, munka sokat jaj a győzötteknek ! Innen : Győzötten, ih.
győz ; 4) annyija van, amennyivel vmit kivinni, Gyöztes, fn. és mn. személy, v. párt, mely
v. vkit kielégíteni lehetséges ; győzi pénzzel, a) ellenfelén győzelmet aratott ; gy. ellenség; mi va-
van elég pénze arra, hogy ezt kivihesse ; b) annyi gyunk a győztesek. Innen : Győztesen, ih. Győztes-
pénze van, hogy azzal vki szükségletét teljesen seg, fn.
fedezheti; nem győzi gyermekeit ruházattal, pénz- Gyú-anyag, fn. éghető, meggyujtható minden-
zel; győzi szuszszal ; B) k. vkin kifog, erőt vesz ; féle anyag ; á. é. vmely indulat hevességének
győzött rajta a bor ; győzött rajta a jóakaró intés . felgerjesztésére okul szolgáló tárgy.
Innen : Győzés, fn. Gyuba, mn. szőke fürtü ; gyuba gyermek.
Győzedelem, fn. harcnak, vitatkozásnak sze- Gyú- cső, fn. a. m. gyujtócső.
rencsés bevégződése , mely által ellenfelünket Gyufa, Gyúfa, fn. dörzsölés által lángra lob-
leverjük, felülmuljuk, diadal ; győzelmet nyerni, banó anyaggal bekent végű, száraz fenyüfa szá-
venni, aratni az ellenségfölött ; á. é. diadalpompa ; lacska ; kénes, kénetlen gy ; dörzsgy. -csináló, fn.
győzedelemmel vonulni be az ország fővárosába. gyufák készitésével foglalkozó személy. gyár,
Győzedelmes, mn. 1) diadalmas, aki vki fölött fn . gyár, melyben gyufákat készitenek.
győzedelmet vivott ki ; gy, ellenség ; (km.) az út Gyufás, mn. 1) gyufát tartalmazó ; gy. bolt ; 2)
közönséges, de csak győzedelmes járhat rajta ; 2) gyufaáruló ; gy. gyermek. - " fn. a. m. gyufa-
diadalpompával járó ; gy. bevonulás. Innen: Győ- csináló.
zedelmesen, ih. Győzedelmesség, fn . -fü, fn. (nt. ) a * Gyug. Gyugasz, 1. Dug, Dugasz .
babonás hitüek által a gonosz szellem ellen büv- Gyú-golyó, fn. (ht.) kátrányos szövettel bori-
ereklyéül használtatni szokott kérges gümöjü hagy- tott hosszúkás gömb, melylyel várostrom alkal-
manövény (victorialis). -kedik, k. győzedelmet mával házakat gyujtanak.
vesz, arat vki fölött ; a halálon, poklon győzedel- * Gyuha, fn. 1 ) a. m. gyomor, bendő ; teli van
meskedni. Innen : Győzedelmeskedés , fn. már a gyuhád ; 2) a kocsirudat lebillenéstől
Győzedelmi, mn. tt. -t ; 1) gyözelemre vonat- óvó keresztfa, juba.
kozó ; gy. hír, dal, ünnep ; 2) diadaljelül szolgáló ;
gy. kapu, pompa. Gyú -hajó, fn, gyúlékony szerekkel megrakott
Gyözékeny, mn. aki győzni szokott ; gy. ellen- és meggyujtott hajó, mely az ellenség hajóinak
felégetésére használtatik.
ség. Innen: Győzékenység, fn.
Gyözelem, fn. a. m. győzedelem ; (km.) nem * Gyuj, ih. a. m. juj.
kell győzelem előtt tapsolni. Gyuj -gyuj, isz. a. m . juj-juj .
Győzelmes, Győzelmesen, Győzelmi, 1. Gyö- Gyujt, cs. 1) vmit égni, lángolni készt ; gyer-
zedelmes, Győzedelmesen , Győzedelmi . tyát, világot, tüzet gy.; ez a lencse nem gy ; pipát, v.
Gyözet, fn. a. m. győzedelem. pipára gy ; 2) á. é. vmely indulatot nagy mérték-
Gyözet, cs. gyözni hagy, készt, enged. ben felgerjeszt vkiben; haragra, szerelemre gy.
Gyözetlen, mn, le nem gyözött, aki nincs le- vkit. Innen : Gyujtás, fn.
gyözve ; gy. ellenség. Gyujtacs , fn. ált. könnyen lángra lobbanó
Gyözhetetlen, mn. le nem győzhető, hatalmas, szer, melylyel vmit meggyujtani lehet; külön. 1)
túlnyomó erővel biró ; gy. vár, ellenség ; fejedel- löporral megtöltött cső, mely a gyujtólikon ke-
mek ciméül is használtatik ; gy. császár ! gy. resztül a fötöltésig hat az ágyuba ; 2) tüzes kanóc,
király! Innen : Gyözhetetlenül , ih. Győzhetetlen melylyel az ágyukat sütögetik ; 3) vilanynyal
ség, fn. (phosphor) megtöltött tokocska, melyet a puska,
Gyözhetlen, mn. a. m. gyözhetetlen. Innen : v. pisztoly gyujtó likára alkalmaznak, hogy a
Győzhetlenség, fn. Győzhetlenül, ih. a sárkány lecsattanásával lángra lobbanjon s a
Gyözhető, mn. amin, v. akin győzelmet lehet csőben levö löport meggyujtsa.
nyerni. ? Gyujtag, fn. 1) gyulékony, száraz növényré-
† Gyözködik, k. harcolva győzedelemre törekszekből álló csomó, mely szikrát kapva könnyen
szik; gy. a csatában. Innen : Győzködés, fn. Győz- lángra lobban.
ködő, inn.
Gyujtalék, fn. a. m. gyujtag, gyúanyag.
 Gyuj 493 Gyúr

Gyujtat, fn. eszközölt , véghezvitt gyujtás ; Gyuk, fn. (állatt.) mézzel élő éji lepe, boszor
gyertyagyujtat. kánylepe.
Gyujtatlan, mn. és ih. meg nem gyujtott, ami Gyul, Gyúl, k. lángot kap, lángra lobban ; gyúl
nincs meggyujtva ; gyujtatlan gyertya. Innen : a száraz szalma, ha tüzet kap ; á. e. vmely indulat
Gyujtatlanul, ih. felgerjed benne ; szerelemre, boszankodásra, haragra
Gyujtó, mn. tt. -t ; 1) lángra lobbantó, gyuj- gyúl.
tásra használható ; gyujtó anyag ; 2) á. é. vmely Gyula, tn. finév.
indulat hevességét felgerjesztő ; szerelemre gyujtó Gyulacs, fn. vilanynyal megtöltött tokocska,
pillantás. -, fn. mindenféle szer, melylyel gynjtani melylyel a puskákat, ágyukat sütögetik.
szoktak ; egy krajcárért gyujtót (gyufát) venni ; Gyulad, Gyúlad, k. lángra lobban, lobbot vet ;
a beirott papirost gyujtónakfelhasználni. a nedves szalma nem akar gyuladni ; á. é. heves
Gyujtó-csö, fn. 1) gyúanyaggal megtöltött s a indulatra gerjed ; haragra, szerelemre gy. -alom,
bombába bevert facső ; 2) a. m. gyú-töcse. fn. a. m. tűzveszély. -ás, fn. 1) lángra lobbanás ;
Gyujtogat, cs. 1) lassan, v. több darabból álló á. é. heves indulatra való gerjedés ; haragra gyu-
tárgyat gyujt, lángra lobbant ; jeltüzeket gyujto- ladás ; szabd meg igaz mértékét támadó gyuladasid-
gatni a hegyeken ; gyergyákat, lámpákat gyujto- nak (Fal.) ; 2) (mint tárgy) a) a. m. tüzveszély ; b)
gatni; 2) rosz szándékből vkinek éghető vagyo- (kórt.) a. m. lob. Innen : Gyuladásos, mn.
nába tüzet vet, hogy megégjen ; házakat, várost Gyuladék, fn. könnyen égő, gyuló test, anyag.
gyujtogatni. Innen : Gyujtogatás, fn. -ony, mn. a. m. gyulékony. Innen : Gyuladékony-
Gyujtogató, fn. tt. -t; 1) személy, aki a lám- ság, fn.
pákat, gyertyákat gyujtogatja ; utcai lámpagyuj- Gyuladoz, k. többször gyulad, lassan gyulad ;
togató; 2) személy aki gonosz szándékból másnak gyuladoznak nagy szélben az égő város házai ; á. é.
vagyonát felgyujtja ; elfogni, tetten kapni a gyuj- vmely indulatra többször gerjed ; szerelemre, ha-
togatót; á. é. szivgyujtogató, személy, aki bájaival ragra gyuladozni. Innen : Gyuladozás, fn.
mások szivét megnyerni , szerelemre gerjeszti ; Gyulam, fn. 1) a. m. gyuladás ; 2) ( ásványt.)
(népd.) várjfeladtak a birónak, hogy te szivggujto- mindenféle gyulékony ásvány.
gató vagy: ? Gyúlany, fn. tt. -t ; (vt.) a. m. köneny. -sav,
Gyujtó-gép, fn. homorú tükrökkel ellátott gép, fn. (vt.) a. m. könenysav.
melylyel meleg napfényes időben az ellenség ég- Gyulaszt, cs. 1 ) tüzet felszít , lángra éleszt,
hető szereit felgyujtani lehet. -hajó , fn. a. m. gyújt ; tüzet gy.; 2) heves indulatra, szenvedélyre
gyúhajó. hordó, fn. szurokkal s más könnyen gerjeszt; haragra, szerelemre gyulasztani. Innen :
gyúló anyagokkal bekent, megtöltött hordó, me- Gyulasztás, fn. gat, cs. gyakran, v. folytonosan
lyet várostromláskor az ostromlott fél meggyujtva gyulaszt; több darabból álló holmit meggyuladni
szokott lehengerítni, ha az ostromlók a sáncárkot készt. -ó, mn. lángra élesztő, gyujtó ; (kórt.) gyu-
vessző-csomagokkal, v. rőzsével megtöltik. lasztó láz, a. m. forró láz.
Gyujtóka, fn. kis, kevés gyujtó szer. Gyú-lég, fn. sok gyulékony részt tartalmazó
Gyujtó-kanóc, fn. kanóc, melylyel az ágyukat lég (aer inflammabilis).
szokták sütögetni. -lencse, fn. a. m. gyujtóüveg. Gyúlékony, mn. tt. -t, v. -at ; könnyen felgyu-
-lik, fn. a. m. gyujtólyuk. -lövet, fn. gyujtás vé- ladó; gy. anyag; á.¦é. könnyen heves indulatra
gett intézett lövet. -lyuk, fn. 1) puskákon, ágyu- gerjedő ; gy., mérges ember. Inn.: Gyúlékonyság, fn.
kon levő vékony nyilás, melyről a csőben levő Gyúlható, mn. ami anyagának tulajdonsága
löport meggyujtják ; 2) nyilás, lik, melyről a fel- miatt meggyuladhat, megéghet.
vetendő akna , v. szikla üregében levő löport Gyú-lik, 1. Gyujtólyuk.
meggyujtják. Gyullad, Gyulladék, 1. Gyúlad, Gyúladék.
Gyujtomány, fn, 1) a. m. gyujtat ; 2) égő, Gyú-lég, fn. a. m. gyú-lég.
meggyujtott tárgy. + Gyúló, fn. (vt.) a. m. köneny.
Gyujtó-nyil, fn. gyujtógolyó, melybe nyil van Gyúló-lég, fn. a. m. gyúlég.
beverve, hogy a meggyujtandó tárgyba könnyeb- Gyúlong, 1. Gyuladoz.
ben beleakadjon. -pont, fn. a. m. gyúpont. -por, Gyúló-pont, 1. Gyúpont.
fn. az ágyu gyujtólikába szórt finom löpor, mely + Gyúló-sav, fn. (vt. ) könenyből nyert sav.
könnyen lángra lobban. rakéta , -röppentyű, Gyúló-tok, fn. vilanynyal megtöltött tokocska,
fn. az ellenség éghető anyagának felgyujtására melylyel a kézi lőfegyvereket elsütögetik.
használtatni szokott rakéta. -tükör, fn. homorú Gyul-pont, 1. Gyú- pont.
tükör, melyről visszaverődő, s a gyúpontban ösz- Gyul-vész, 1. Gyülvész.
szegyült napsugarak az ott levő égékeny tárgyat Gyu-lyuk, 1. Gyujtó-lyuk.
meggyujtják. -tüz, fn. ált. vminek meggyujtása Gyúlyuk-födél , fn. a bombák gyujtólyukát
végett használt tüz ; kül. pontról pontra a végből takaró födél.
tovább vezetett tűz, hogy a kijelölt tárgy meg- Gyún, k. a. m. gyón.
gyujtassék. -üveg, fn. dombordadon köszörült Gyu-pala, fn. (ásványt.) gyulékony palakö .
kereküveg, melyen keresztülhatott és egy pontban Gyu-pont, fn . 1) (ttan . és mt. ) a. m. góc, góc-
összegyült napsugarak az ott levő éghető tárgya- | pont ; 2) á. é. hely, vidék, város, hol vmi különö-
kat meggyujtják. sen öszpontosulva van ; középkorban Olaszország
Gyujtovar, Gyujtovány, Gyujtoványfü, fn. volt a műveltség gyúpontja. -sugár, fn. (ttan. és
(nt.) növény a pintyök osztályából lenlevelü fümt.) a. m. vezérsugár.
(antirrhium linaria). Gyú- por, fn. apró, finom löpor, mely könnyen
Gyujtovány, fn. meggyujtott tárgy. gyulad.
Gyujtovány-hideg, 1. Forróláz. Gyúr, cs. lágy anyagot kezeivel nyomkod, ke-
 Gyur 494 Gyül

ver, egy csomóba nyomkod ; tésztát gyúrni ; pelyvát | azaz : folyvást, szakadatlanúl gyüjtenek ; (szój .)
gyúrni az agyag közé ; sarat gyúrni ; (szój.) á. é . rakásra gyüjti a pénzt, nem használja fel ; régisé-
gyúrni az utca sarát, sáros időben járkálni. Innen : get, könyveket gy.; (km.) aki nyáron nem gyújt,
Gyurás, fn. Gyúrott, mn. télen kevesetfüt, v.akinyáron nem gyújt, télen agg ebül
* Gyura, tn. finév, György változtatott alakja. bánkódik, a) aki nyáron át nem gondoskodik, télen
Gyurgya, fn. szennyes fehér ruha. szükséget szenved ; b) á. é. aki ifjúságában és fér-
* Gyurgyal, fn. a. m. viskó. fikorában nem dolgozik és nem gazdálkodik, öreg-
Gyurgyalag, fn. (állatt.) méhekkel élődő rigó - ségében szenved szegénységet ; 2) egymástól távol
fajú madár ; parti rigó , zöld szajkó (merops levő embereket csapatokat egy helyre jöni készt ; a
apiaster). főhadiszállásra gyüjteni a hadsereget; katonákat
Gyurgyóka, 1. Gyurgyalag. gyüjteni ; 3) (gazd . ) lekaszált szénát, sarjút, pet-
Gyuri, Gyurica, Gyuris, 1. György. rencékbe halmoz ; a réten gy.; szénát, sarjút gy ;
* Gyurka, fn. vörös gyurka, tréfás elnevezése a 4) (ttan.) tükör, v. lencse a világsugarakat egy
kulacsnak. helyre öszpontosítja (ellentéte : szór). Inn.: Gyüj
? Gyurma, fn. összegyúrt anyag, gyúrt vmi. tés, fn. Gyüjtő, mn. és fn.
Gyür-mü, fn. gipszböl, v. másféle anyagból Gyüjte, fn. (b.) olvasztó kemence alatti üreg,
Összegyúrt különféle alakú szoborféle mű. hova a hamu lehull, összegyül .
Gyúró, mn. 1) aki vmit gyúr ; tésztát gyúró Gyüjték, Gyüjtelék, Gyüjtelem , fn. ált. ösz-
leány ; á. é. vasgyúró, erős ember ; 2) gyúrásnál szegyüjtött holmi ; külön. 1) kegyadomány, ada-
használható ; gyúró lapocska. -asztal, fn. konyha- kozás utján összegyűjtött pénzösszeg, v. élelmi
asztal, melyen gyúrní szoktak. -deszka, fn. négy- szer; a szegények között háromszáz forintnyi gyüj-
zet alakban összeállitott, gyalult deszkakészlet, teléket kiosztani ; 2) jövő használatra beszerezett
melyen tésztát szoktak gyúrni. -dik, k. 1) a. m. élelmi szerek, v. a házi szükséget fedező különféle
gyűrödik; a szekrényben gy, a roszul összehajtoga- cikkek.
tott ruha ; 2) hentereg ; szennyes lábakkal a tiszta Gyüjtemény, fn. ált. összegyüjtött holmi ; kül.
ágyban gyúródik. -tábla, 1. Gyúródeszka. vmely tudományág hoztartozó tárgyak összegyüj-
Gyú-röppentyű , 1. Gyujtőrakéta. tött és rendezett csoportozata ; régiség-, ásvány-,
Gyúrt-acél, fn. (b.) a. m. falkázott acél, több pénz-gyüjtemény. -ez, cs. és k. vmelyik tudomány-
acélrúd összeforrasztása által szíjjasabbá tett ághoz tartozó tárgyakat összegyüjt.
acél. Gyüjtet,, cs. másoknak meghagyja, megparan-
Gyú-szak, fn. (b.) idő, melyben az aknákban csolja, hogy gyüjtsenek. —, fn . a. m. Gyüjték.
kifejlődött bányalég meggyúladni szokott. -szál, Gyüjtet, fn. a. m. gyüjtelék, gyüjtemény.
fn. (b.) közet fölvettetésére fúrtlyukban alkalmaz- Gyüjtetlen, mn. és ih. egyrakásba nem gyüj-
tatni szokott lőporral megtöltött hosszúkás tok. tött, össze nem halmozott; gyüjtetlen széna ; gyüj-
-szer, fn. ált. mindenféle gyúlékony anyag ; külön. tetlen hagyni a lekaszált sarjút. Innen : Gyüjtetle-
alkalmas készlet, melylyel tüzet szoktak gyujtani. | nül, ih.
Gyutacs, fn. hirtelen lobbanó szerrel megtöltött Gyüjtö, fn. és mn. aki, v. ami gyüjt; (km.)
tokocska, melyet a kézi lőfegyverek gyujtólikára minden gyüjtőnek akad tékozlója ; feledékeny gyüjtót
szoktak alkalmazni. a tél hozza észre. -fogalom , fn. (böles.) a. m. gyü-
Gyútalan, mn. nem gyulékony, ami meg nem fogalom. -gereblye, fn. fafogú gereblye, melylyel
gyuladhat; gy. anyaggal fedni a ház tetejét. -it, cs. szenát, sarjút szoktak gyüjteni.
gyúlékony testet gyútalanná teszen. Gyüjtöget, cs. lassan, de folytonosan gyüjt.
Gyu-tav, fn. (ttan.) a gyúpontnak a gyujtótükör- Innen : Gyüjtögetés, fn.
től való távola. -tér, fn. (látt. msz.) tér, melyet a Gyüjto-lencse, fn. (ttan.) mindkét lapján dom-
góc elfoglal. -töcse, fn. löporral megtöltött bádog bordadon köszörült üveglencse, mely a világsuga-
cső, melyet az elsütendő ágyu gyujtólikába tesznek. rakat egy helyre öszpontosítja. -méh, fn. virágok-
? -tüspuska , fn. gyors tüzü puska, melyben a ban rejlő mézet a kaptárba hordó méh, dolgozó
gyulékony vegyszereket egy tüalakú készülékre méh. -név, fn. a. m. gyünév, -villa, fn. háromágu
eszközölt ütés lobbantja fel, gyorspuska. favilla, melylyel a sarjút, szénát gyüjtik.
Gyü, isz. lovakat menésre nógató szó. * Gyük, Gyükér, Gyüker, 1. Gyök, Gyökér.
* Gyü, 1. Jö. * Gyüki , mn. 1) a. m. gyüge ; 2) pici, alacson,
? Gyü- fogalom, fn. (bölcs .) gyüjtőnév által ki- törpe ; gyüki legény.
fejezett fogalom. Gyül, k. ált. összehalmozódik, összecsoporto-
*
Gyüge, Gyügye, mn. bamba, semmi ügyes- sul ; szépen gyűl a szegények számára a pénz ; kül.
séggel nem biró élhetetlen ; gyüge ember. 1) több ember egy helyre csoportosul, sereglik ;
Gyügyög, Gyügyögés, Gyügyögö, 1. Gyagyog, a városház elé gyűlt a sokaság ; táborba gyúl a ka-
1. Gagyogás, Gagyogó. tonaság ; 2) (kórt.) véres genynyel megtolt savó-
Gyügyögtet, cs. dadogni enged, készt ; á. é. színü daganat támad a testen ; gyül az ujja ; gyűl
kényeztet, gedél. Innen : Gyügyögtetés, fn. a gyer- a seb.
meket csókjaival, hızelgő gyügyögtetéseivel halmozta Gyülde, fn. zárt hely, hol mulatság, v. tanács-
el (Jók.). kozás végett az emberek össze szoktak jöni.
Gyühely, fn. hely, tér, hol többen össze szok--tag, fn. személy, akinek joga van a gyüldébe
tak gyülni . menni.
Gyüjt, cs. ált. széjjel lévő holmit egy csomóba, Gyülecs, fn. (állatt.) egy csoportban élődő állat
rakásba takarít, összehord ; külön . 1) a. m. besze- a korallok közöl ; legyező gyülecs.
rez; télre valót gy.; pénzt gyüjteni a szegények Gyüledék, fn. 1) összehalmozódott holmi ; 2)
számára ; telhetetlenül gyüjtön gyüjtenek (Born.), | a. m. gyülevész.
 Gyül 495 Gyüm

? Gyüledelem, fn. fejedelmek által, v. több - ködik, k. egyik a másika iránt ellenséges indu-
országok követei által tartott gyülés. lattal viseltetik ; gy. rokonaival. Innen : Gyűlölkō-
Gyülekezet, fn. ált. összejött, egy helyre gyült dés, fn. -ös, mn. a. m. gyűlölködö. -ség, fn. a. m.
emberek sokasága ; eloszlott a gyülekezet ; népgyügyűlölet.
lekezet ; külön. 1) ugyanazon politikai, vallási, v. Gyülölséges , mn. gyűlölséggel viseltető ; gy.
erkölcsi cél elérésere törekvő társulat, emberek családok. Innen : Gyűlölségesen, ih.
sokasága; egyházi gy.; jótékony célból összeállott Gyülöng, k. lassanként, de folytonosan gyüle-
gy.; 2) többeknek tanácskozás végetti összejöve- kezik. Innen : Gyülöngés, fn.
tele; fejedelmek gyülekezete ; gyülekezetet tartani Gyülö-pont , fn. összegyülekezésre kitűzött
(congressus) ; 3) szerzetes zárda, melynek főnöke hely. -tér, fn. tér, hely, hol sokan összegyülnek .
perjel cimet visel (conventus). Innen : Gyüleke- + Gyülös, mn, a. m. gyülölös.
zeti, mn. † Gyülöség, fn. a. m. gyülölség. Innen : 'Gyülő-
Gyülekezik, k. sereglik, egy helyre tódul, cso- séges, mn.
portosul ; a nép már gy. a templomba. Innen : Gyü- Gyülö-zaj, fn. (ht.) kora reggeli dobolás, mely
lekezés, fn. által a katonákat felkelésre és a kijelelt helyen
Gyülekező, mn. egy helyre sereglö ; gy. nép. való összegyülekezésre figyelmeztetik.
fn. (ht.) dobbal, v. harsonával adott jel, mely- Gyül-pest, fn. (b.) a. m. gübüskemence.
lyel a katonákat egy helyre való öszpontosulásra Gyül-pont, fn. hely, hol mulatság, tanácskozás
intik (Appel). végett többen összegyülekeznek.
Gyülekeztet, cs. gyülekezésre készt. Gyült, mn. 1) egy helyre csoportosult ; a ta-
Gyülem, fn. a. m. gyüledék. nácsterembe gyült népség ; 2) beszerzett ; kegyes
Gyülemény, 1. Gyülevény. adakozás utján gyült pénzösszeg; (km.) ebül gyült
Gyülemlik, k. egy rakásba halmozódik, gyül . szerzedéknek ebül kell elveszni ; 3) amin gyülés,
Innen: Gyülemlés, fn. vérgenyes daganat támadt ; gyült láb.
Gyü-lencse, fn. a. m. gyüjtölencse. Gyül-tábor, fn. összegyült hadseregekből álló
Gyülés, fn. tt. -t ; ált. összecsoportulás, egy tábor.
helyre való összejövés ; külön. 1) egy helyre való Gyült-adósság, fn. csöd alá vett vagyonból
összejövetel tanácskozás végett ; gyülést tartani ; kifizetendő adósság.
ország-, vármegye-gyűlés ; egyházkerületi, egyház- Gyülvény, fn. tt. -t ; a. m. gyülevész.
megyei gyülés ; 2) véres genynyel megtöltött savó- Gyülvész, fn. a. m. gyülevész.
színü daganat ; felfakasztani a gyűlést. Innen : Gyümölcs, fn. ált. mindenféle növénynek él-
Gyűlési, mn. delhető terméke ; a föld gyümölcse, mag ; külön.
Gyüleség, fn. a. m. gyülölség. a fa- és cserjenövények kisebb-nagyobb, több-
Gyülésez, k. gyülést tart, gyülésen van ; foly- nyire gömbölyded alakú terméke, melyben a mag
vást gyüléseznek es mit sem végeznek. Innen : Gyu- rejlik ; vad, oltott, nemesített gy.; (km.) az a gyü-
lésezes, fn. mölcs legédesebb, melyet a féreg megrág, a kitünő
Gyülés -ház, fn. ház, hol gyülést szoktak tar- embernek sok az ellensége, sok a rágalmazója ;
tani. -hely, fn. a. m. gyülhely. -idö. fn. időpont, vad fától nem lehet jó gyümölcsöt várni, gonosz
időszak , midőn gyülest szoktak tartani . -nap, embertől csak gonosz tett származhatik ; sok ke-
in. gyüléstartásra szánt nap. -szak, fn. a gyülés mény fának lágy a gyümölcse , sok hös apának
ideje. gyáva a fia; idővel érik a gyümölcs, ami jó, az csak
Gyülevény fn. tt. -t ; összehalmozódott , egy lassan haladhat elöre ; tiltott gyümölcs édesebb, a
csoportba összegyült holmi ; (kórt.) véres genyből meg nem engedett élvezet után jobban vágyó-
alakult csomó az állati testben. dunk; könnyen hull az érett gyümölcs ; nem minden
Gyülevész, fn. és mn. szedett- vedett, csöcselék gyümölcs jó, mely szépen pirosodik ; rosz gyümölcs-
emberek sokasága, aljas néptömeg ; gyülevész nép. nek féreg a szive ; vad a szelid gyümölcs is, mig
-csiga, fn. (állatt.) többféle csigafajokból szárma- meg nem érik ; á. é. vminek szüleménye, eredmé-
zott korcscsiga. -had, fn. ált. szedett-vedett nép- nye ; méh gyümölcse, magzat ; szerelem gyümölcse,
tömeg; külön. dologtalan csavargókból , a nép szerelem-gyermek most szeded fáradságodnak
söpredékéből álló hadsereg ; gyülevészhaddal ro- gyümölcsét ; (km . ) keserű a türés, de édes a gyü-
hanni meg a helység békés lakóit. mölcse.
Gyüleviz, 1. Gyülevész. Gyümöles -ág, fn. fa ága, melyen gyümölcs
Gyülhely, fn. hely, hol az emberek mulatság, van. -ágy, fn. az ecetnek gyümölcsből készitett
v. tanácskozás végett összegyülnek. alja, feneke ; gyümölcságyon érő ecet. -áros, fn.
Gyülik, Gyülik, k. véres geny támad a test különféle gyümölcsök árulásából élő személy.
kóros részén. -árosné, fn. a gyümölcsáros neje. -árosnö, fn.
Gyülö, 1. Gyülekező. asszony, ki gyümölcsöket árul. -áru, fn. gyümöl-
Gyülöget, k. lassanként egy helyre gyül. csökből álló árucikk. -árulás, fn. 1) gyümölcsök-
Gyülöl, cs. vmitől szivéből, lelkéből idegenke - kel való üzérkedés ; 2) bolt, hol gyümölcsöt árul-
dik ; szivéből ohajtja, hogy kára, baja történjék nak. -árus, fn. a. m. gyümölcsáros. -árusnö, fn.
vkinek ; szivből gyűlölni ; (km. ) ki mit gyűlöl, | a. m. gyümölcsárosnő. -bél, fn. a gyümölcs húsa,
annak vesztét okajtja. Innen : Gyűlölés, fn. Gyü- éldelhető része. -bimbó, fn. a gyümölcsfának
lölő, mn. azon virágbimbaja, melyből gyümölcs fog kifej-
Gyülölet, fn. szenvedélyes indulat, melylyel lödni. -bor, fn. almából, körteböl, cseresznyéből
vkinek kárát, baját, vesztét ohajtjuk ; gyűlölettel készitett borféle hüsitő ital. -bura, fn. (nt. msz.)
lenni, viseltetni vki iránt. -es, mn. gyülöletre ger- a gyümölcsnek héja, boritéka. -cukor, fn. külön-
jesztő ; gy. tett; gy. ember. Innen : Gyűlöletesség, fn. féle gyümölcsök nedvével elegyített cukor. -ecet,
 - 496 ―
Gyüm Gyür

fn. 1) ecet, melynek ágya gyümölcsböl van ké- | é. sükeressé, eredményessé, gyümölcsözővé te-
szitve; 2) gyümölcsborból készitett ecet. szen ; sokat dolgozik, de fáradozásait nem képes
Gyümölcsész, fn. a gyümölcstermesztéssel el- gyümölcsösíteni. Innen : Gyümölcsösítés, fn. -ödik,
méletileg és gyakorlatilag foglalkozó személy. -et, k. gyümölcsössé leszen.
fn. 1) a gyümölcstermesztéssel elméletileg és gya- Gyümölcsözik, k. 1) gyümölcsöt terem, gyü-
korlatilag való foglalkozás ; 2) a gyümölcstermesz- mölcsöt hoz ; 2) á. é. hasznot hoz, van eredménye,
tést tárgyaló tudomány. Inn.: Gyümölcsészeti, mn. látszata ; ez a fáradság jól gyümölcsözik. Innen :
Gyümölcs -étek, fn. 1) gyümölcsből álló , v. Gyümölcsözés, fn. Gyümölcsöző, mn.
gyümölcscsel készitett étek; 2) ebéd végén torok- Gyümölcsöztet, cs. 1) gyümölcstermövé, ter-
törlöül, szájízelitőül feladott gyümölcs. -fa, fn. mékenynyé tesz ; 2) á. é. eszközli, hogy vmi hasz-
ált. gyümölcsöt termö fa ; külön. nemesített fanō- not hozzon, v. vminek eredménye, látszata legyen.
vény, melyen éldelhető gyümölcs termik. -fais- Gyümöles - pálinka, fn. szilvából, cseresnyéböl
kola, fn. elkerített hely, hol gyümolcsfa- csemeték stb. főzött pálinka. -pásztor, fn. a. m. gyümölcs-
átültetésig ápoltatnak. -faj , fn. egy egy külön faj ör. -pép, fn. gyümölcsböl fözött lekvár. -piac, fn.
a gyümlöcsök közöl. -fogás, fn. ebéd alkalmával piac, tér, hol gyümölcsöt árulnak. -sotú, fn. prés,
gyümölcsökből álló tálétel. -folt, fn. 1) folt, pe- sajtó, melylyel a gyümölcs levét kinyomják. - sürü,
csét a gyümölcsön ; 2) szöveteken , kelméken fn. barackból, birsalmából főzött, cukorral, fü-
gyümölcslé által okozott folt. -füzér, fn. 1) zsi- szerrel elegyített nyalánkság (marmelade). -szak,
negre, zsinórra füzött, aszalt, v. aszalatlan gyü- fn. a . m. gyümölcspép. -szedés , fn. az érett
mölcs ; 2) (ép.) az épületen cifraság, féldombor gyümölcsöknek a fákról való leszedése, leszak-
faragvány, mely felfüzött gyümölcsalakokból áll . gatása. -szedő, fn. személy, ki a fáról érett gyü-
-garabó , fn. gyümölcstartásra, v. annak tova mölcsöket szed. -tár, fn. kamara, melyben gyü-
szállitására használható, sajátos alkatú kosár. mölcsöt tartanak. -tárlat , fn. tárlat , helyiség,
-istennő, fn. a görög és római hitregében a gyü- hol a termett gyümölcsök legszebb darabjait köz-
mülcstenyésztést pártoló istennő (pomona). -iz , szemléletre kiteszik ; máskép : gyümölcskiállitás.
fn. 1 ) különféle gyümölcsök zamatos ize ; 2) a Gyümölcstelen, mn. 1) gyümölcs nélkül való,
gyümölcs beléböl, husából fözött pép, lekvár. aminek nincs gyümölcse ; gy. növény ; 2) gyümöl-
Gyümölcske, fn. 1 ) kis, apró gyümölcs ; cse- csöt nem termett ; gy. év ; 3) á. é. haszon nélkül
resznye, kökény stb.; 2) kevés gyümölcs. való, eredménytelen ; gy. fáradozás. Innen : Gyü-
Gyümöles -kedvelő, fn. személy aki gyümöl- mölcstelenség, fn. Gyümölcstelenül, ih. -edik, k. a.
csöt termeszteni, v. enni szeret. -kép, fn. gyü- m. gyümölcstelenné leszen. -it, cs . gyümölcste-
mölcs-csoportozatot ábrázoló festvény. -keres- lenné tesz. -ül, k. a. m. gyümölcstelenedik.
kedés, fn. 1) gyümölcscsel való kereskedés ; 2) Gyümölcs -tenyésztés, fn. a. m. gyümölcs-
bolt, melyben kiváltkép gyümölcsöt árulnak. termesztés. -termés , fn. gyümölcsökből álló
Gyümölcskert, fn. kert, melyben gyümölcsfák termés. -termesztés, fn. a gyümölcsfák ápolasa
tenyésznek. -ész, fn. gyümölcsfák tenyésztésével a végből , hogy gyümölcsöt teremjenek. -ter-
foglalkozó, azokra felügyelö kertész. -ség, fn. mesztő, fn. gyümölcsfák ápolásával, gyümölcs-
gyümölcskertészi állapot, foglalkozás. termesztéssel foglalkodó személy. -termö, fn. 1)
Gyümölcs-király, fn. a. m. ananász. -kosár, gyümölcsöt hozó ; gyümölcstermőfa ; 2) gyümölcs-
fn. 1) nagyobb, két fülü kosár, melybe gyümöl- fáknak alkalmas, amiben gyümölcsfák tenyész-
csöt szoktak a fáról szedni, v. melyben a gyümöl- hetnek. -vásár, fn. 1) nyári vásár, mikor külö-
csöt eladni viszik ; 2) hosszas , kis kosárka, nösen sok gyümölcsöt árulnak ; 2) a. m. gyü-
melyben a gyümölcsöt az asztalra feladják. -ko- mölcspiac.
szorú, fn. a. m. gyümölcsfüzér. -kö, fn. 1) meg- * Gyün, 1. Jön.
kövült gyümölcs ; 2) némely gyümölcsben, külö- Gyünév, fn. (nyt.) több egyenlő , de külön
nösen körtékben találtató kemény csomócskák. egyedekből álló sokaságot jelentő főnév; m. nép,
-levél , fn. a gyümölcs kocsányán levő levél. sereg, csorda, buza, árpa stb.
-magtok, 1. Magrejtö. * Gyür, fn. tt. -t; buckák, hancsikok a réte-
Gyümölcs -moly, fn. (állatt.) moly, melynek ken , v. vizjárta földön.
hernyója a gyümölcsben él. Gyür, cs. 1 ) összegyömör, egy csomóba nyom-
Gyümölcsoltó , fn. 1) gyümölfák oltásával kod , ráncossá tesz, szövetnek, papirosnak stb.
foglalkozó személy ; 2) a. m. gyümölcsoltó-bol- összenyomkodás által simaságát elveszi ; papirost,
dogasszony. -boldogasszony, fn. február 25- ike, ruhát gyűrni ; 2) á. é. a) mohón eszik; csak ugy
amely napon, mint a monda tartja, fogantatott a gyűri magába az ételt; b) lesujt, leteper a földre ;
megváltó a szűz Mária méhébe. a bivalyföldre gyűrte a vándort. Inn.: Gyűrés, fn.
Gyümöles- ör , Gyümöles -örző , fn. a gyü- Gyüredék, I. Gyüret, fn.
mölcsfákon termett gyümölcsöket örzö személy. Gyürekezik, 1. Gyürközik.
Gyümölcsös, mn. 1) gyümölcscsel bővelkedő, Gyürem, fn. vminek gyürödzött, összecsomó-
gyümölcsöt termö ; gy. esztendő ; gy. kert ; 2) gyü- sodott része ; a ruha gyüreme. Inn.: Gyüremes, fn.
mölcstartó; gy. kosár , kamara ; 3) gyümölcsöt Gyüret, cs. eszközli, meghagyja , parancsolja,
áruló ; gy. kofa; 4) gyümölcscsel készitett ; gy. hogy vmit gyürjenek.
sütemény; 5) á. é. sükeres, eredményes, gyümöl- Gyüret, fn. összegyűrt, csomóba hajtogatott
csöző ; fáradságunk nem volt gyümölcsös ; (szój.) holmi.
nincs gyümölcsösebb a szegény tenyerénél. fn. a. * Gyürke, fn. ált. csomó, dudorulat ; külön. a
m. gyümölcskert. Innen : Gyümölcsösség, fn. -it. kenyér azon része, mely sütés alkalmával felha-
cs. 1 ) gyümölcstermővé tesz ; fákat oltás által sad, kidudorodik, domó, dúc ; gyürkéjén szelni meg
gy.; 2) termékenyít ; földet mivélés által gy.; 3) á. I a kenyeret. Innen : Gyürkés, mn.
 Gyür 497 H, h

Gyürközik, k. ruhája alját, inge, kabátja ujját | -e, fn. (nt.) két pálhának összenövése által eredett
felhajtogatja, hogy vmibe ne érjen ; á. é. birko- cső, mely a szár izeit környezi (Tute).
zásra, mérkőzésre készül ; nagyon gyürközik ésfeni Gyűrű-óra, fn. vmely gyürü fejét tevő piciny
afogát. óra. -öklelés, fn. a. m. gyürübökés ; voltak gyűrű-
Gyürö, 1. Gyürü. öklelések és quintanák (Kem. J.) , -pecsét, fn. 1)
* Gyürök, fn. tt. gyürköt ; gyűrűforma eszköz , vmely gyürü fejét tevö pecsétnyomó ; 2) pecsét-
mely vmit körülfog. gyűrű által nyomott pecsétjel. -pore, fn. (bt.)
Gyürönye, fn. cserzőanyag némely növények- vastag karikaalakot képező második porcogója az
ben, tölgyfákban, ecetfában stb. található anyag, ádámalmának.
melyet a timárok börkészitésre szoktak hasz- Gyürüs, mn. 1) gyürükkel diszített ; gyűrűs
nálni. ujj, a) ujj, melyre gyürü van húzva ; b) a kis ujj
Gyürü, Gyürü , Gyürü, Gyürü, fn. 1) karika- melletti ujj ; 2) gyürüt áruló ; 3) gyürüket tartal-
formára alakított tárgy ; kék gyűrű a szem körül ; mazó ; gyűrűs szekrény ; 4) gyűrűalakú ; gyűrűs
nap-, holdsötétedés gyűrűje ; 2) külön . ércből, kivált hajfürt. Innen : Gyürüsen, ih. -di, fn. játék neme.
nemes ércből készitett karikaféle ékszer ; réz- , -ek, fn. (állatt.) a hüllők osztályába tartozó rák-
arany-, ezüstgyűrű ; gyürüt viselni, cserélni; gyűrűt féle állat. * -ke, fn. a. m. gyürüduggató. -kigyó,
váltani, karikagyűrű elcserélése által vmely nöt fn. (állatt.) gyürüalakú kemény börövekkel bori-
magának feleségül eljegyezni ; (km.) koldustáska tott kigyófaj (amphisbaena).
vállán, aranygyűrű ujján nem illenek össze ; arany- Gyűrű-szurdalás, 1. Gyürübökés.
ból nem leszen gyürü, ha csak össze nem verik, leg- Gyürü-teke, fn. rézkarikákból álló teke, me-
jelesebb tehetségü ember is csak müvelés által lyek az ég egyenlitőjét, az állatövet, délköröket,
képződhetik ki kellöleg ; 3) ( bt.) a testnek némely, sark- és fordító köröket ábrázolják, égteke.
karikaalakú része ; gyűrű garatizom ; gyűrűporc ; Gyürütlen, mn. és ih. gyűrű nélkül való ; gyű-
4) (nt.) vékony, egyenes, hengerded águ növény, rűtlen ujj. Innen : Gyürütlenül, ih.
melynek ágaiból közönséges pipaszárakat szoktak Gyürü-tok, fn. tok, melyben gyürüket szoktak
késziteni ; vörösgyűrű; feketegyűrű ; 5) (nt. msz. ) tartani. -váltás, fn. a . m. jegyváltás. -vessző, fn.
virág, melynek szirmai a növény szárát karika- a gyürü nevü növénynek egyenes, vékony ága,
alakban kerítik, s mely szirmok egymástól némi melyből pipaszárat szoktak késziteni. -virág, fn.
távolságban vannak. (nt.) sárga virágu mezei növény gyürüded mag-
Gyűrű-bökés, fn. a középkorban divatozó hös- vakkal, mezei peremér (calendula) .
játék, melyben a célba kitett karika felé lóháton Gyürüz, cs. 1) gyűrűkkel ékesít ; ujjait gyű-
nyargaltak, s lándzsáikkal, dárdáikkal a gyürübe různi ; 2 ) vmely nöt gyűrűváltással feleségül ma-
találni ügyekeztek. gának eljegyez ; á. é. Christus a lelki házasságot
Gyürücske, fn. a. m. kis gyürü. hittel gyűrűzi (Mel. P.) ; 3) gyürüded karikákat
Gyürüded , mn. a gyürüéhez hasonló alakú, metsz vmely testen ; botot gyűrűzni. Innen : Gyűrű-
idomú. zés, fn.
Gyürü-duggató, Gyürü-dugóska, fn. a társas- Gyürüzik, 1. Gyürüdzik.
játékok egy neme, melyben a társaság félkörbe Gyüsző, Gyüszü, fn. 1) hosszúdad csengetyü-
ül, egyik tagja a kezében tartott gyürüt vmelyik- alakú, külső részén apró likacsokkal ellátott esz-
nek ugy adja át, hogy azt senki az illetőn kivül köz, melyet ujjokra öltenek a varrók, hogy azzal
ne vegye észre, egy másik személy pedig a társa- a tűt nyomkodják ; réz- , ezüstgyüszű; szabógyűszű,
ságból, aki a gyürüátadás alatt félrevonúlt, tarto- melynek teteje le van csapva ugy, hogy az ujj
zik egyszerre eltalálni, kinél van a gyürü, ha hegye kilátszik belöle ; kötőgyűszű , mely apró
eltalálta, akkor ö dugja el a megtalált gyürüt, likacsok helyett rovatékokkal van ellátva a pa-
azon személy pedig, akinél a gyűrű volt, félre- mut-, v. cérnaszál felfogására ; 2) 1. Tüszö ; 3)
vonul, hogy majd az eldugott gyürüt megkeresse. (nt. msz.) a mohok egyik tenyészszerve, melynek
Gyürüdzik, k. gyürüalakba tekerödik ; gy. a töve nyéllé hosszabbodik, máskép : tok.
pipafüst ; gy. a göndör haj. Gyüszönye, 1. Gyűszüvirág.
Gyürü- edények, fn. (nt. ) a növények karika- szüalakú Gyüszü-gomba, fn. (nt.) gomba, melynek gyű-
süvege van. -ke, fn. 1) (kics. ) kis gyü-
alakú edénye, melyben az illető növény tápnedve szü ; 2) (nt.) a. m. gyüszüvirág. - levél, fn. némely
van. -fa, 1. Fagyal. növények gyűszüalakú levele . -virág, fn. (nt. )
Gyürü-fej, fn. a gyürünek kidudorodott része, gyüszüded virágu növény a kétföbbhímesek közöl
mely vagy magából a gyűrű anyagából, v, üveg- (digitalis) .
böl, v. pedig drágaköböl van . -féreg, fn. (állatt.) * Gyüvejde, a. m. jöj el ide.
gyűrűalakba fonódott testü féreg. -fö , fn. a. m. Gyüvötény, 1. Gyütény.
gyürüfej. -fü, fn. (nt. ) lándzsás levelü, piros, v.
fehér virágu cserjenövény, mely leginkább mo-
csáros helyeken szokott tenyészni (daphne erze- H.
reum).-hernyó, fn. (állatt. ) rendesen gyürüalakba
fonódni szokott hernyófaj. -idomú , mn. a. m.
gyürüded. H , kis alakban h (kimondva há) a magyar
Gyűrű-káva, fn. az ujjra való gyűrű karikája. ábécében 10- ik, a mássalhangzók között nyolca-
-ládika, fn. bársonynyal béllelt szekrényke, mely- dik betü ; szelleti, v. lehelö betűnek is neveztetik ;
ben az aranygyürüket tartani szokták. -napóra, mivel különösen a torok segélyével szokott ki-
fn. köralakú napóra. mondatni, a torokbetük osztályához tartozik , s
Gyürüny, fn. tt. -t ; (állatt. ) a. m. gyürüféreg. mint ilyen tájszokás szerint váltakozik 1) a g és k
Ballagi szótár. 32
 Ha - 498
betükkel ; pl. pogánka, pohánka; hajol, kajla ; 2)
vés mássalhangzókkal, pl. fehér, fejér ; kohács,
kovács ; 3) néha az s, sz és z, zs betükkel : m. há-
pog, sápog ; hörp, szörp ; hinár, zsinár ; hivadar,
zivatar.
A hangoztatásra nézve következõket kell róla
megjegyeznünk ; a h betű a szó elején, mint szinte
a szó közepén is, hogyha utána magánhangzó áll,
erösen hangzik, pl. halál, hol, hervad; rohad, vi-
har ; a szó végén, ha az illető szó magánosan
áll, vagy ha utána magánhangzóval kezdődő szó
következik , csak gyönge leheletként hangzik ;
rüh, cseh, juh, oláh ország ; ez esetben (t. i. a szó
végén) a h betü nem is tekintetik mássalhangzó-
nak, s innen van, hogy a val, vel és vá, vé ragokat
közszokás szerint változatlanul (a v -t nem vál-
toztatva h-vá) szokták az ily h végbetüjü szók
felvenni ; pl. nehány oláhval találkoztam ; · végre
a szó közepén, ha utána mássalhangzó áll, a h
hang egészen elenyészik ; pl. juhtej (kimondva:
jutej) ; méhbaj (kim.: mébaj) stb.
A régi nyelvemlékekben zárleheletképen fordul
elő magánhangzókon végződő szavaknál , mint
jóh, nekih ; ugy szintén a szót nyitó hangzó elibe
is tettek h-t, mint leheletet, mint hő ő helyett,
hárva árva helyett.
Ha, ksz. 1) föltételes mondatokat összekötő szó;
ha elmegyek, ki marad itthon ; (km.) ha a „ ha"
nem volna, a szegény gazdag volna ; ragozva : há-
val kell szólnunk (Pázm.), azaz : föltételesen ; há-ja
vagyon (Martonfalv.) , föltételtől függ ; 2) * a. m.
hanem ; nem Péter volt, ha Pál (Kriza), hanem Pál.
Ha, ih. midön, amely időben ; majd ha ő is el-
jön ; akkor örül legjobban, ha könyvei között ülhet;
de ez leány, ha születék, király honn nem leletteték
(Kat. leg.).
* Ha, (kérdő szócska) a. m. mikor ? mely idő-
ben ? ha jösz el hozzánk? ha irod meg a levelet?
csaták miatt ha nyughatol óh ifjú szép hazánk ?
(Vör.).
Ha, ksz. a.m. vajjon ; kérdezd meg, ha honn van- e;
nem tudom, ha elmegy-e ő.
Ha, isz. 1 ) bámulást, meglepetést jelent ; ha!
mi volt ez; 2) (kettöztetve, v. hármazva) örömet
kifejező szó ; hahaha, ez már dicső dolog !
* Há, (kérdő szó) a. m. hová ; há ment innen?
Hab, fn. 1) a folyásban levő, v. szél által felza-
vart viztömeg gomolygó felső része ; zúgó, csap-
kodó, hánykodó habok ; a Duna habjai alá, v. közé
temetkezni, a. m. beleugorni a Dunába; erős szik-
lán megtörnek a habok ; (km.) vizben haló ember
habhoz is kapkod; 2) a mozgásban, hánykodásban
levő folyadék fehér tajtékja : a sör habja ; habot
verni a tojásfehéréből ; (szój.) olyan az arca, mint
a hab, fehér ; olyan ez a sütemény, mint a hab, om-
lós ; 3) fehér, sárgás, v. véres tajték, mely az em-
ber és állat száján kicsorog, v. testén képződik ;
a nyavalyatörős szájából sárgás hab csorog ki ; az
erősen meghajtott lovat kiveri a hab ; 4) á. e. teker-
vényes, játszi erecskék a szilárd testen, v. sodrott
selyemből szött kelméken ; a tajt pipa, a selyem-
ruha habja. Innen : Habos, mn.
Hab-agyag, fn. finom, fehér agyag, melyböl a
tajtpipákat készitik.
Haba-hurgya, mn. a. m. hebehurgya. Innen :
Habahurgyaság, fn.
Hab
Habahurgyálkodik, k. a. m. hebehurgyálko-
dik. Innen : Habahurgyálkodás, fn.
Haba-hurgyán, ih. a. m. hebehurgyán.
Habahurgyáskodik, k. a. m. hebehurgyásko-
dik. Innen: Habahurgyáskodás, fn.
Habahurja, 1. Habahurgya.
Habakol , cs. a folyadékot, vizet csapkodva
felzavarja ; evezővel habakolni a tó vizét.
Habar, cs. ált. kever, zavar ; 1) külön . vmely
ételt iróval, tejjel, v. tejföllel ereszt fel ; bablevest
h.; káposztát h.; 2) k. sokat és sebesen, értelmetle-
nül beszél ; beszélj értelmesen , ne habarj. Innen :
labarás, fn. Habart, mn.
* Habár, fn. lyukacsos bádog kalán, melylyel
a fövő étel habját leszedik.
Habár, ksz. 1) noha, jóllehet; habár jó gyermek,
még sem szeretik őt ; (népd.) habár hibáztam, de már
megbántam ; 2) még ha; habár nagyon megsértene
is, még sem tudnék rá haragudni.
Habarász, fn. habaró kalánnal kever vmely
folyadékot.
Habarc, fn. (állatt. ) vizekben élődő, átlátszó
testű féreg, mely csápjával nálánál kisebb állat-
kákat kapkod be eledelül (polypus). -nemü, mn.
a habarcok közé tartozó ; h. állat.
Habares, fn. 1) többféle folyadékból összeke-
vert, habart hig anyag ; külön. hirtelen összekoty-
vasztott hig étel ; 2) locspocs, hig sår; a habarcs-
ban elmerült a cipője.-, mn. * 1) mocskos jellemü,
tisztátalan ; 2) a. m. eszelős ; habarcs ember. Inn.:
Habarcsos, mn.
Habarék, fn. a. m. habarcs. Innen : Habaré-
kos, mn.
Habargat, cs. lassan, de folytonosan habar.
Innen: Habargatás, fn.
Habari, mn. gyorsan, hebegve beszélő , sebes
beszédü.
Habarica, fn. a. m. habarnica.
Habarit, cs. 1) vmely folyadékon egyet habar,
kever ; 2) vmely habart ételt gyorsan megfőz .
Habarló, mn. a. m. habaró.
Habarnica, fn. 1) † a. m. habarc (polypus) ; 2)
tejjel, v. tejfellel föleresztett leves.
Habaró, fn. 1) személy, aki vmit habar ; 2)
eszköz, melylyel habarnak ; 3) a ló felső ajka,
melylyel az abrakot szájába tolja.
Habaró-fa, Habaró-kalán, Habaró-vessző,
fn. hosszú nyelü fakalán, melylyel habarni szoktak.
Habarol , 1. Abárol .
Habatol, k. gyorsan és értelmetlenül beszél,
habogva, makogva beszél.
Habda, fn. ált. lábhoz nem álló nagy lábbeli ;
külön. 1) * a bocskor fölött a lábszárakat fedő bör;
2) * nagy téli csizma, térdig érő szárral ; 3) (nt.) a
levél szögében a csupkát, v. levelet betakaró le-
vélféle, vékony halavány rész (caliga, vagina) .
Habdált , mn. (nt. msz.) alul félhüvelykép
vmely hártyás test által keritett (rész) (peronatus).
Habdeszka, fn. (haj . ) ált. a hajók, v. naszádok
széleire illesztett minden deszka, melyek a habo-
kat a hajóba való csapástól visszatartják ; külön.
tölgyfahajókon a mesterdeszka és a hajótető kö-
zötti deszkafal.
Hab-fi, fn. tengerben lakó mesebeli lény, férfi
alakkal.
Hab- gyürü, fn. a viz által képezett karikaalak,
 Hab - 499 Hab

mely leginkább vmely szilárd testnek beleesése | 4) émelyit, keveri a gyomrot ; a rosz étel háborítja
által idéztetik elő. a gyomrot. Innen : Háborítás, fn . Háborító, mn.
Habi, mn. habból való, habra vonatkozó. -atlan, -lan, mn. és ih. meg nem zavart ; h. béke,
Habica, fn. 1) a. m. tarack (Haubitze) ; 2) a. nyugalom ; vminek h. birtokában lenni. Innen : Há-
m. habita . boritatlanul, Háborítlanul, ih.
Habickol , 1. Habuckol. Háboríthatlan, mn. és ih. meg nem zavar-
* Habikt, 1. Habita. ható ; h. lelki nyugalom. Innen : Háboríthatlanul, ih.
Hab-isten, fn. a régi görög hitregészet szerint Háborkodik, k. 1) békétlenkedik, nyugtalan-
Poseidon, a római szerint pedig Neptun a ten- kodik ; h. a lázongó nép ; 2) viszályban van ; foly-
gerek istene. tonosan h. rokonaival; 3) hullámzásban van ; h. a
* Habita, Habitány, fn. a folyam, v. tó part- tenger ; 4) émelyeg ; h. a gyönge , megterhelt
jára a habok által kihajtott giz- gaz, szemét. gyomor.
Habjavett, mn. a habtól, tajtéktól megtisztí- Háboró, 1. Háború.
tott ; habjavett leves. Háborodik, k. 1) békés, nyugodt, csendes álla-
Hab-karika , fn. a. m. habgyürü. -kö , fn. pota felzavarodik ; h. a szive, lelke nyugalma ; h.
(ásványt.) a. m. tajtkö. -láb, fn. (haj . ) mind az, elmėje, a. m. tébolyodik ; ne háborodjék ön szivetek
ami által a hajóépület vmely része meghosszab- (münch. c .) ; 2) dühbe, haragba jö ; 3) hullám-
bittatik ; horgas habláb, a hajók elején és hátulján zásba jö ; vihar alkalmával háborodik a tenger.
levő erősen meghajlott bókony, melynek ott, hol Innen : Háborodás, fn. Háborodó, mn.
a tögerendába ereszkedik, Y-alakja van. leány, Háborodott, mn. 1) csendes állapotából, béke-
fn. a mese szerint a tengerben élő lény, felül nö- jéből kizavart ; h. lelki nyugalom ; h. elme, tébolyo-
termettel, alul pedig halfarkkal. -legény, fn. a. m. dott ; 2) egymással visszálkodó , egymás ellen
ablegény. torzsalkodó ; egymás ellen h. nemzetek ; 3) hullám-
* Habli, mn. hebegye, értelmetlenül beszélő. zásban levő ; h. tenger. Innen : Háborodottság, fn.
* -kodik, k. hebegve, értelmetlenül beszél. Háborog, k. 1) nyugtalankodik, békétlenkedik ;
Hab-nemű , mn. olyanféle, olyanforma, mint h. a zajongó néptömeg ; 2) hullámzik ; h. a vihar
a hab. által felkorbácsolt tenger ; 3) émelyeg ; h. a gyomra;
Hab-nö, 1. Hableány. 4) forrásban van ; h. a must.
Habog, k. rendkivül gyorsan , értelmetlenül, Háboról, 1. Ĥáborodik.
hebegve beszél. Innen : Habogás, fn. Habogó, mn. Háboroszik, 1. Háborodik.
Hab-okádó, mn. vizet lövelő, okádó ; amerikai Háború, fn. ált. felháborodott, felzavart állapot;
habokádó hegyek. lelki háború ; égi háború, vihar; külön. 1 ) két párt,
* Habokol, 1. Habakol. nemzet, fejedelem között keletkezett, s fegyverrel,
* Habókol, k. nyargalva lovagol. harccal eldöntendő vita ; háborút kezdeni, indítani,
Habolt, mn. (msz.) aminek felülete nagyobb - riselni, folytatni, félbeszakasztani; 2) á. é. a. m.
kisebb ívekben domborodik, v. sülyedez. harag, veszekedés ; no lesz nagy harc és háború.
Habone, fn. (állatt.) a sáskák közé tartozó isz. mi a háború! Innen : Háborús, mn.
állat. Háború-költség, fn. hadviselésre kiadott pénz-
Habonként , ih. egyik vizhullámot a másik összeg ; a háborúköltséget követelni a legyőzött
után véve. ellenségtől..
Habonlábbó , fn. a vizben tiporva, lábolva, Háborúl, k. a. m. háborodik. Inn.: Háborulás,
gázolva uszó. fn. Háborúlt, mn. oh mi háborúlt szellem vagy Syl-
Hábor, fn. tt. -t ; a nyugodt állapot felzavaro- vester ! (Jók.).
dása, forrongás, zavar ; a sziv, a vér hábora ; lelki Háborulat, fn. zajongó, nyugtalankodó, békét-
hábor ; (ker.) a kereskedelemben bármely okból lenkedő állapot.
keletkezett zavar ; -ok, tb. (csillag.) vmely csil- Háborúság, fn. viszálkodás, villongás, huza-
lagnak, csillagcsoportnak a rendes forgástól való vonás ; a család tagjai között keletkezett háborúság;
eltérése ; időszakí háborok, melyek bizonyos idő- háborúságot okozni a békés feleknek ; (szój.) jobb a
közökben rendesen visszatérnek. tisztességes háborúság, mint a színes barátság. Inn .:
+ Háborejt, cs. a. m. háborít. Háborúságos, mn.
Háborg, 1. Háborog. Háborúskodik, k. 1) egyik a másikkal viszál-
Háborg-ás, fn. tt. -t ; 1) ált. nyugtalanság, bé- kodásban, villongásban van ; 2) háborút visel.
kétlenség, a csendnek megzavarodása ; 2) forron- Háború-terv , fn. elöre megállapított terv,
gás, lázongás ; 3) visszálkodás, huza-vonás ; csa- mely szerint a megkezdett háborút folytatni
ládi háborgás. -at , cs. 1) rendes állapotából , fogják.
nyugalmából kizavar, csendet, békét ront, bolygat; Háború-vágy, fn. hadviselésre, háborúra való
háborgatni az alvó gyermeket; 2) összehány, he- vágyakodás. -viselő, fn. és mn. a. m. hadviselő.
lyéről elvesz ; ne háborgassátok ezeket a könyveket. Habos, mn. tt. -t, v. -at; 1) tajtékot hányó ;
Innen : Háborgatás, fn. -ó, mn . és fn. 1) békétlen- habos sör ; habos száju ló ; 2) hullámos, hullám-
kedő , nyugtalankodó ; h. nép ; 2) visszálkodó, zásban levő ; habos tenger ; 3) á. é. habalakú játszi
huzavonó ; h. rokonok ; 3) hullámzásban levő, erekkel, csíkokkal tarkázott, diszített ; habos se-
hullámzó, kavargó ; h. tenger, szelek. Innen : Há- lyem ; habos acél ; habosra edzeni az acélt ; habosra
borgóan, ih. -ós, mn. és fn. nyugtalankodó , bé- szőni a kelmét. Innen : Habosan, ih.
kétlenkedő, csendzavaró személy. Haboz, cs. 1 ) folyadékot habosra kever ; tojás-
Háborit, cs. 1) nyugtalanit , csendet , békét fehérét h.; 2) viztömeget hullámzásba hoz; 3)
zavar ; 2) izgat, ingerel ; mást maga ellen háborítni ; folyadék tajtékját, habját leszedi ; levest h.; 4) á.
3) hullámzóvá tesz ; a szelek háborítják a tengert ; | é. szövetet, acélt stb . habalakú erekkel, csíkokkal
32 *
 Hab 500
diszít, tarkáz ; acélt, selymet h. Innen : Habozás, fn.
Habozó, mn. -at, fn. habalakú csíkok, erek az
acélon, kelmén stb. -ik, k. egyik-másik részre
ingadozik, nem tudja magát elhatározni, nem tudja,
mi tevő legyen; ne habozzál, légy elhatározott. Inn.;
Habozás, fn. Habozó , mn. habozó elme ; habozó gond.
-tat, cs. 1) habokat ver vmely folyadékon ; faka-
lánnal haboztatni a tojás fehérét; 2 ) hullámzásba
hoz ; a vihar haboztatja a tengert ; 3) á. é. a) hab-
alakú erekkel, csíkokkal díszíttet ; puskacsövet,
selymet h.; b) (szój . ) elméjét haboztatni, a. m. ide-
oda forgatni, jártatni. -va, ih. 1) habokat hányva;
szélben habozva foly a viz; 2) á. é. határozatlanul,
ingatagon ; megállott habozva , nem tudta mit
tegyen.
Hab-pipa, fn. a. m. tajtékpipa. ragyogvány,
fn. 1) vmely kelmén, acélon stb. hullámzó hab-
alakú csíkoknak ragyogványa ; 2) á. é. pillanatnyi,
ideig-óráig tartó ragyogvány, dicsőség, mely mint
a hab, a buborék eltűnik.
* Habrida, mn. sebes, habozó beszédü.
* Habridál, k. a. m. beszédet habar.
Hab-rontó, mn. a hullámok rohanását akadá-
lyozó, azokat megtörő ; h. töltés. -ruha, fn. vé-
kony, átlátszó, fehér szövetből készült ruha, mely
a tagokat nem fedi el kellőleg a kiváncsi szemek
elől; habruhába öltözött kéjleány.
Hab-sas, fn. (állatt. ) halász h., madár a sóly-
mok családjából (Blaufuss) .
Habsi, 1. Habzsi.
Habsiság, 1. Habzsiság.
Habsó, 1. Porsó.
Habsodró, Habsodrófa, fn. végén kilyukga-
tott gömbbel, v. hengerkével ellátott hosszúnyelü
faeszköz, melylyel vmely folyadékot, különösen
a tojásfehérét habosra verik.
Habsol, k. a. m. habzsol.
Habszedő, Habszedőkalán, fn. lyukacsos bá-
dogkalán, melylyel a fövő hús habját leszedik.
Hab-szüz, fn. a. m. hableány. -tanyász, fn.
(állatt.) a. m. hód. -tej . fn. tojásfehérével és cukor-
ral vegyített tej habbá verve. -tejes, fn. habtejjel
késziteit. -torlás, fn. az elöre haladó hullámoknak
vmely helyen való megakadása, megtorlódása.
-törö, ine. m. habrontó.
Habuckol, Habueskol, A) cs. a vizet rúddal
zavarja, zavarossá teszi ; B) k. 1 ) a vizben kezei-
vel , lábaival mozog , lubickol ; habuckolnak a
fürdő gyermekek; 2) locs-pocsban, nagy sárban
megy ; alig tudtunk a nagy sárban ide habuckolni.
Innen: Habuckolás, fn. Habuckoló, mn.
* Hahuga, fn. és mn. hebegve, értelmetlenül
beszélő személy.
Hab-üvöltös, mn. a tengernek jelzője, melynek
habjai szélvészkor üvöltenek; habüvöltős tenger
(Sz. J.). -üzött, mn. habok, hullámok által ide-
oda hajtott ; h. hajócska. -vész, fn. tengeri vihar ;
a vihartól felkorbácsolt habok által előidézett
veszedelem.
Habzik, k. 1) hullámzik, hullámot vet ; habzik
vihar alkalmával a folyam, a tó, a tenger vize ; 2)
tajtékzik, tajtékot hány; habzik a sör ; habzott a
szája kinjában. Innen : Habzás, fn.
Hab-zugás, fn. az elörohanó hullámok által
okozott zugás.
Habzsi, mn. mohón evő, ivó ; étel- , ital után
vágyó ; telhetetlen habzsi ember.
Had
Habzsol, cs. mohón , nem illedelmesen eszik, v.
iszik ; habzsolni az ételt.
Hacér, 1. Hacsér.
Hacika, Hacoka, Hacuka, fn. 1) † hosszú pa-
lást (föurak viselete régenten) ; 2) különféle kel-
méből készült és különböző szabásu felöltő ; nyári,
téli hacuka ; magyar, zsinóros hacuka.
Hacsak, ksz. 1) hanemha, kivévén azon esetet
ha ; nem mehetünk el, hacsak te itthon nem maradsz ;
2) ha valamikép, ha mégis ; hacsak lehet, jöj el
hozzám.
* Hacsér, fn. tt. t ; poroszló, fogdmeg.
Had, fn. ált. embercsoport, embertömeg ; külön.
1 ) család, nemzetseg ; az Eszterházy hadból való ;
gonosz, rút had ; 2) háborút viselő sereg, ember-
tömeg; lovas, gyalog had ; tengeri had ; zsoldos
hadak; előhad, derékhad, utóhad ; tartalék had; vert
had ; (km.) irgalmas borbélyt, szent hadat soha sem
hallhatni ; 3) a. m. háború ; hadat viselni, üzenni ;
hadba menni; (km.) nincs a hadban semmi Péter
bátya; hadban legtöbb a vágott hús, legkevesebb a
káposzta hozzá; egyenlő osztály nem támaszt hadat ;
4) (csillag.) hadak utja, a. m tejut.
Hadakozik, k. fegyveres erővel támad vkire,
háborút visel ; hadakoznak az ellenséges seregek.
Innen: Hadakozás, fn. Hadakozó, mn.
Hadak-utja, fn. a. m. tejut.
Had-alku, fn. (ht.) hadakozó felek, seregek
között kötött alku. -állás, fn. (ht. ) háborút visel-
hadsereg állása, helyzete ; kikémlelni az ellenség
hadállását. -állomány , fn. 1) vmely ország kato-
náit kötelező haditörvények összege ; 2) vmely
országnak hadi törvények által való kormányzata ;
3 ) a hadsereg létszáma.
* Hadánkozik. k. versenyez, vetélkedik.
* Hadanoz, 1. Hadonáz.
Had-apród, fn. tiszti pályára készülő katona
ujone, ki v. saját, v. az ezred költségén katonás-
kodik (cadet).
Hadar, A) cs. ált. gyorsan, egymásután követ-
kező ütéseket tesz; külön. 1) cséplővel veri ki a
gabnaszemeket ; 2) kotor, hidor ; B) k. gyorsan,
értelmetlenül beszél.
Hadarász, k. 1) vmelyik végtagját, v. kezében
levő eszközt gyorsan mozgat ; kezével, lábával ha-
darászni ; bottal hadarászni ; 2) gyorsan, értelmet-
lenül beszél. Innen : Hadarászás, fn.
* Hadaricscsalán, fn. apró csalán.
Hadarit, cs. 1) egyet hadar vmin ; 2) * a. m.
kever ; rántást hadaritni.
Hadaró, Hadaru, fn. 1) a csép felső része, os-
tora, mely erös szíjjal a csépnyelhez van erösítve ;
2) gyorsan, értelmetlenül beszélő.
? Hadastyán, fn. nyugalomba helyezett, had-
ban megviselt, öreg katona.
Hadász, k. a. m. hadarász.
? Hadász, fn. a hadimesterséghez, hadviselés-
hez elméletileg és gyakorlatilag értő személy.
-at , fn. 1) elméleti és gyakorlati jártasság a
hadviselésben ; 2) a hadviselést tárgyazó tudo-
mány.
Hadaz, Hadáz, k. kezében levő botot, fegyvert
ide- oda mozgat, azzal hadarász, ide- oda vagda-
lódzik.
Had-biró, fn. különféle rangú katonatiszt, aki
a katonaság között előforduló fegyelmi áthágá-
 Had 501 Had

sokra büntetést szab ; ezredi-, főparancsnoki- , kar-, | hadra vonatkozó ; h. állam ; h. gyakorlás ; h. hajó,
őrségi hadbiró. Innen : Hadbiróság, fn. löveg, tanács ; h. tudósítás ; (km.) hadi szerencsét,
Had-biztos, fn. ált. a katonaság élelmezéséről fiú magzatot, jó házasságot isten választja.
gondoskodó személy ; külön . 1) kormányilag kine- Hadiatlan, mn. katonához, harcfihoz nem illö ;
vezett tiszt, aki a katonaság ruházására, élelme- hadiatlan járás, magaviselet, magatartás.
zésére felügyel ; 2) vármegyei tisztviselő, ki az Hadi-csiny, fn. a. m. hadesiny. -fék, fn. a. m.
azon megyében tanyázó katonaság élelmezéséről hadfegy.
gondoskodik. Innen : Hadbiztosság, fn. Had-ige, fn. egyes szó, v. mondat, melyet há-
Had-boesátás, fn. a parancsnoksága alatt levő ború alkalmával este közölnek a katonasággal,
hadseregnek elbocsátása, széteresztése. hogy az elöörsön levők ezáltal saját embereiket
Had-csaplár, fn. a. m. markotányos. -csap- sötétben is megismerjék ; máskép : tábori jelszó.
Járnő, fn. a. m. markotányosnö. -esel, fn. háború Hadi -hajó, fn . ágyukkal felszerelt, erős szer-
idején használt csel, mely által egyik fél a mási - kezetű hajó, melyen tengeri, vizi csatát vínak.
kat tévutra vezetni törekszik. -esiny, fo. hadse-- hid, fn. 1) gyorsan épitett híd, melyet vmelyik
reghez tartozó egyes személyek, v. csapatok által háborúskodó fél vmely folyamon való átkelésére
elkövetett csíny. -csoport, fn. egy csoport, csa- használ ; 2) külön. hajókből készitett híd, melyet
pat a hadseregből. vmelyik háborúskodó fél a végből állittat fel,
Hadd, isz. engedd hogy, hagyd, hogy ; hadd hogy azon átkeljen. -játék, fn. fegyvergyakorlat-
lám ! v. hadd lássam ; hadd mondjon ő, amit akar ; ból , lándzsadobásból álló harcias játék. -kor-
(szój.) hadd legyen, arra gondod ne legyen. mány, fn. vmely országban, tartományban, vidé-
Hadd-el -hadd, fn. perpatvar, szorúltság, le- ken létező katonaság fölött álló parancsnokság.
piszkolás, verés ; majd leszen hadd-el-hadd ; még -kormányzó, fn. ált. vmely hadsereg felett álló
most jön a hadd-el-hadd ; az volt ám a hadd-el- főtiszt ; külön. vmely országban létező katonaság
hadd. föparancsnoka. -munka , fn. háborúviseléshez
Haddsza, isz. a. m. add ide. tartozó mindenféle munka.
Had-épitészet, fn. építészet, mely várak, sán- Hadindítás, fn. ált. a hadseregnek vmely irány-
cok és más harci épitmények épitésével foglalko- ban való elinditása ; külön . a hadseregnek az
zik. -épitö, fn. hadépitészettel foglalkozó személy. ellenség ellen való elindítása.
-erő, fn. erő, melylyel vmely ország, fejedelem Hadi-nyelv, fn. sajátos műszavakkal, szóla-
hadseregében bir. -esemény, fn. harc, háború mokkal biró nyelv, melyet katonai iratok szer-
által előidézett esemény. -év, fn. tavasz, nyár, keztésénél szoktak használni ; á. é. parancsoló
ösz, mely alatt a katonák táborban szoktak ta- hangon szóló, kevés szavakból álló beszéd.
nyázni. -fegy, -fegyelem, fn. fegy, fenyiték, mely Had-iralom , fn. katonai tudományokat tár-
által a katonák parancsnokaik iránt vakengedel- gyaló irodalom.
mességben tartatnak. -fenyiték, fn. 1 ) a. m. had- Hadirend, fn. 1) a hadfegyelem által fentartott
fegy; 2) a katonákat féken tartó fegyelmi törvé- rend a katonaságnál; hadirendben tartani a kato-
nyek; 3) ezen törvények által elrendelt büntetések naságot ; 2) fegyvergyakorlatokban betanult ren-
alkalmazása. -fi, fn. katonaviselt ember, harcfi. des járása a katonaságnak ; a megvert ellenség
-fogadás, fn. a. m. toborzás . hadirendben vonult el városunk alatt ; 3) katonai
Hadfogadó, fn. harcfi, aki az önkénteseket ju- osztály, állapot ; a hadirendhez tartozik. -szabás,
talomigérés mellett katonának befogadja. -, mn. fn. a hadi törvények elszámlálása.
toborzo , katonákat fogadó ; hadfogadó káplár. Had-iroda, fn. iroda, melyben a katonai kor-
-kerület. fn. azon vidék, kerület, melyben a had- mány levelezései iratnak. -irodalom, fn. a. m.
fogadás történik . -kormány , fn. katonai hivatal, had-iralom. -iskola, fn. iskola, melyben a hadi
mely az ujoncok besorozását kezeli ; megyei, or- tudományokat tanitják. -isten, fn. 1 ) a régi gō-
szágos hadfogadókormány. parancsnokság, fn. rög hitrege szerint Ares, a római szerint pedig
a. m. hadfogadókormány.
Had-fogoly, fn. háború idején elfogott személy, Mars ; 2 ) a magyarok istene a keresztyénség elfo-
gadása előtt.
ki az ellenséges hadsereghez tartozik. -fogság,
fn. fogság, melybe az ellenséges sereghez tartozó, Haditanács, fn. 1) vmely birodalom, ország
8 a háború idején elfogott személy esik. -forgás, hadügyeit intéző testület ; 2) háború idején vmely
fn. a. m. hadgyakorlat. -fortély, fn. ravasz, for- hadseregnél az erre külön kinevezett tisztekből
télyos fogás, mely által az egyik hadakozó fél a álló testület, mely a fövezérrel a hadviselés módja
másikat tévutra vezetni, kelepcébe ejteni törek- felett tanácskozik ; 3) az ezredeknél testület, mely-
szik. -fö, fn. a. m. hadvezér. -gyakorlat, fn. a ben a közlegénytől felfelé, minden rangfokozat
katonaságnak a fegyverforgatásban , a hadifordu- képviselve van, s mely a hadbiró elnöklete alatt
latokban való gyakorlata.- gyógyszertár, gyógy- a katonák által elkövetett nagyobb kihágások,
-tár, fn. gyógyszertár, melyben a katonák szá- bünök felett hoz döntő itéletet ; 4) a három első
mára készitenek gyógyszert . gyüjtés, fn. kato- pontban megemlített katonai testület ülése, ta-
naujoncok megfogadása, besorozása ; katonaság nácskozása ; haditanácsot tartani. -os, fn. a biro-
kiállitása. -ható, fa. a. m. harcképes ; hadható dalom, az ország haditanácsának szavazattal biró
legény. -ház, fn. katonai laktanya. -hirdetés, fn. egy- egy tagja.
hirdetés , melyben vmely fejedelem tudtul adja Hadi-tanya, fn. hely, hol a hadsereg, v. annak
népének, hogy hadat üzentek neki, v. hogy ö indít | egy része táboroz. -tiszt, fn. a. m. katonatiszt.
vki ellen hadat. -törvény, fn. a katonaság fegyelembentartására
Hadi, mn. 1) katonás, harcfihoz illő ; h . viselet, vonatkozó törvény. -törvényszék, fn. katonákból
szigor ; 2) hadsereghez, v. hadviseléshez tartozó, álló törvényszék, mely a katonaság között elöfor-
 Had - 502 Had

duló peres ügyek, fegyelmi áthágások fölött hoz | noksága alatt áll ; máskép : zászlóalj ; gyalog had-
itéletet. -zaj , fn . a. m. hadzaj . osztály (bataillon) ; lovas hadosztály; b) ezredesi
Had-izenet, fn. hivatalos tudósítás, melyben hadosztály, ezredes parancsnoksága alatt álló se-
egyik fejedelem, v. nemzet a másiknak tudtul regrész.
adja, hogy valódi, v. képzelt sérelmének megbo- Hadoz, 1. Hadaz.
szulása végett ellene hadat indít. Had-összeirás, fn. vmely vidéken, tartomány-
Had-járás, Had-járat, fn. 1 ) a hadseregnek ban levő katonaképes legényeknek összeírása.
egyik helyről a másikra való költözése ; 2) a had-- parancs, fn. parancs, melyet háború idején a
seregnek az ellenség ellen való menése ; félben- fövezér hadseregének naponkint ki szokott adni.
szakítni, megkezdeni a hadjáratot. -jelszó, fn. a. m. -parancsnok, fn. 1) vmely hadsereg föparancs-
hadige. jog, fn. 1) jog a háborúviselésre ; 2 ) a noka, fövezér ; 2) vmely városban, várban levő
haditörvények összege ; 3) jog, melynélfogva vkit | katonaság föparancsnoka. -parancsnokság, fn.
haditörvényszék elé állitani lehet. -jutalék, fn. 1) hadparancsnoki állás, állapot ; 2) épület, mely-
ujoncok száma, melyet vmely város, megye, tar- ben a hadparancsnok hivatalosan működik. -pénz-
tomány egy-egy évben kiállitani tartozik ; Magyar- tár, fn. ált. pénztár, melyben a katonaságnak
ország, Pestmegye hadjutaléka . -kar, fn. vmely szükséges zsold , s a hadszerekre való költség
hadsereg törzstiszteinek kara. -készlet, fn. hábo- tartatik ; külön . háborúskodó hadsereg pénztára
rúviselésre szükséges szerek készlete. -kormány, melyet magával szokott vinni. -pénztárnok, fn.
fn. a. m. hadikormány. -kormányszék, fn. vmely személy, kire a hadpénztár kezelése van bizva.
ország, tartomány hadseregét igazgató kormány-- raj , fn. a hadsereg egy része, osztálya.
szék. -köteles, fn. korára nézve katonának való, Hadra-kész, fn. hadviselésre kellőleg felsze-
sorozás alá eső, katonaköteles. -láb, fn. 1) katonai relt, felkészült ; hadrakész sereg.
létszám, melyet vmely ország háborúviselés alkal- Hadrász, fn . zene és tánc az önkéntesek tobor-
mával kiállitani szokott ; 2) a. m. hadoszlop . -Iak, zása alkalmával.
fn. katonai laktanya. Hadrend, fn. a. m. hadirend. -örség, fn. kato-
+ Hadlava, a. m. hallá. nai fegyelem alatt levő rendőrség, zsandárság.
Had-levél , fn. hadüzenést tartalmazó levél. Hadsebész , fn. katonai kórházakban, katona-
-levéltár, fn. levéltár, melyben vmely ország stb. ságnál müködő sebész .
hadseregét illető iratok, okmányok, levelek tar- Had-segéd, fn. a. m. szárnysegéd. -sereg, fn.
tatnak. ? -lód, fn. katonai laktanya. -megye, fn. fegyverviselőkből , katonákból álló sereg. -sors,
a. m. toborzó vidék. -mező, fn. tér, hely, hol két fn. szerencse, mely a hadviselésben majd az egyik,
ellenséges hadsereg csatát vív. -mivelet, fn. a majd a másik félnek szokott kedvezni. -szabály,
hadseregnek háború idején az ellenség ellen való fn. szabály, melyhez a katonák háború és béke
különféle működése. -mozgalom, mozgás, fn. idején alkalmazkodni tartoznak. -szabálykönyv,
a hadseregnek az ellenség elleni, v. csak megijesz- fn. a hadszabályokat tartalmazó könyv. -szálli-
tése végett kivitt mozgása. tás, fn. 1) a katonaságnak egyik helyről a má-
Hadművész, fn. főtiszt, ki a hadviselés fogá- sikra való elküldése, elszállitása ; 2) hadi és élelmi
saiban, cseleiben nagyon jártas. -et, fn. a háború- szerek szállitása a katonaság részére. -szárny,
viselésnek minden csínja-bínja, fogásai összevéve. fn. (ht. ) a rendbe felállitott hadsereg két szélső
Hadnagy, fn. 1) † a) vmely családnak, nemzet- része ; jobb, bal hadszárny. -szék, fn. haditanács,
ségnek feje ; nemesek hadnagyja, azaz : nemes ha- haditörvényszék ülése. -szemle, fn. vmely kato-
dak, nemes családok nagyja ; b) hadvezető, föve- natiszt általi megvizsgálása annak, hogy a hadse-
zér; 2) vmely vidékbeli nemesek által választott reg öltözete, fegyverzete rendben van-e, mi ugy
fönök ; 3) városi rendőrségi tisztviselő, ki rangra történik, hogy a szemle alatti hadsereg elléptet az
nézve a városkapitány után áll ; város hadnagya ; illető katonatiszt elött ; a fővezér hadszemlét tar-
4) a hadseregnél a kapitány és örmester közötti tott a katonaságfölött.
katonatiszt; fő-, alhadnagy ; lovas- , gyalog- , tüzér-, Had -szer, fn. hadviselésre szükséges minden-
árkász-, szekerész-hadnagy ; 5) * mezei rendőr, féle szerek összevéve.
pandúr, ki a szegénylegények elfogásával foglal- Had- szerencse , fn. változékony szerencse,
kozik. Innen: Hadnagyi, mn. -ság, fn. hadnagyi mely majd az egyik, majd a másik hadviselő fél-
állás, rang ; hadnagyságot nyerni. -vezér, fn. (ht.) nek kedvez.
rangra nézve a táborszernagy és vezér-örnagy
között álló törzstiszt (Feldmarschall -Lieutenant) . Hadszer-hivatal, fn. a hadszerekre felügyelö
Had-nép, fn. fegyverviselő népség, katonaviselt hivatal. -nagy, fn. rangfokozatra nézve a tábor-
emberek összevéve. nagy után következő főtiszt, akinek különösen a
? Hadnok, fn. a. m. hadfi. tüzérség van alárendelve. -elö, fn. hadiszereket
Hadonáz, 1. Hadarász. szállitó, a hadcsapatok élelméről és egyéb szük-
? Hadone, fn. 1) katona-ujone ; 2) a. m. had- ségleteiről gondoskodó egyén (Lieferant).
apród. Had- szín, fn. a. m. hadmező. -szó, fnu. a. m.
Had-országlár, fn. miniszter, országlár, ki a hadige. -szolgálat, fn. a hadsereg mellett katona-
hadügyeket kezeli, hadügyér, hadügyminiszter. minőségben tett szolgálat. -szükség, fn. 1) azon
-országlat, fn. vmely országnak, vidéknek ka- szerek , melyekre vmely hadseregnek szüksége
tonai törvények szerint való kormányzása. -osz- van ; 2) a hadsereg által szenvedett szükség.
lop, fn. (ht.) sokszoros keskeny sorokban fölálli- -szüleség, fn. élelem, takarmány, melyre a had-
tott seregosztály (Colonne). -osztály, fn. (ht.) ált. seregnek szüksége van. -szünet, fn. a. m. fegy-
egy- egy szakasz, rész a hadseregből ; külön. a) az verszünet. -tanoda, fn. a. m. hadiskola. -tarto-
zred egy- egy része, mely egy örnagy parancs- mány, fn. a. m. hadkormányszék. -tartományi,
 Had - 503 Hagy

mn. hadtartományt illető, arra vonatkozó ; had- mába hágni vkinek, ugyanazon irányban és eszkö-
tartományi tábornok. zökkel müködni ; nyomába sem hághat, nem ér fel
Hadtest, fn. különböző számu katonákból álló vele ; nyakára hágni vkinek , erőt venni vkin,
hadsereg, mely egy parancsnok alatt működik ; erkölcsileg, v. anyagilag megrontani vkit ; nya-
első, második hadtest. -parancsnok, fn. vmely kára hágni vminek, a) elveszteni, elsikkasztani ;
hadtest fölött parancsnokló tábornok. -segéd, fn. b) elpazarolni, elprédálni ; rengőre hágni, házas-
a hadtestparancsnok szárnysegéde. ságtörést követni el ; rosz füre hágni, csínt tenni ;
Had-történet, fn. vmely hadjárat eseményeit 2 ) magasabbra lép, megy, emelkedik ; a létra fo-
tartalmazó történet. kára hágni ; székre hágni ; á. é. méltóságban,
Hadtörvény, fn. háború alatt érvényre emelt értékben, árra nézve emelkedik ; magas polcra
törvény ; 2) tervény, melyhez a katonák, v. kato- hágott ; a buza ára már tiz forintra hágott ; (szój. )
nai fegyelem alatt levő személyek alkalmazkodni ki nagyot hág, nagyot esik ; 3) magas helyre megy,
tartoznak. -cikk, fn . a hadtörvény egy- egy cikke, mász (hegyre, fára) ; 4) á. é. hím állat, bika, cső-
szakasza. -könyv, fn. haditörvényeket tartalmazó dör stb. nemi közösülés végett a nőstényre ugrik.
könyv. -szék, fr. 1) ülés, tanácskozás, melyben a Innen : Hágás, fn. hágás ideje.
katonák, v. katonai törvények alatt levök felett Hágat, cs. nőstény állatot, kancát, tehenet hím-
tartatnak itéletet ; 2) katonatisztek, kik a katonák mel pároztat. Innen : Hágatás , fn. -ó, fn. 1) a
bünei, kihágásai fdött itélnek. ménesbeli lovakat hágató lovász ; 2) hely, hol a
Had-tudo, fn. a ladi mesterséget értő személy. lovakat hágatni szokták.
-tudomány, fn. 1) különféle gyakorlati tudomány, Hágcsál, k. lassú léptekkel megy , lépdegél.
melyeknek ismerete a katonatiszteknek szüksé- ? - ók, fn. tb. (állatt. ) a madaraknak egy rendje,
ges; hadtudományt eloxdni, tanulni ; 2) a hadvise- tövig szarunemü kávával födött csörrel, kúszásra
lés csínja-binja fogás . tudós, fn. a hadviselés alkamas lábakkal ; lábszáraik hurokrecés börrel,
csínját-bínját értő szenély. 7. apró táblácskákkal bevontak , melyek hátul
Had-ur, fn. 1) a magyarok istene a keresztyén- számosabbak ; máskép : kúszók .
ség befogadása elött ; Indur kardja ; 2) a fejede- Hágesó, fn. 1) a) több fokból álló lépcső , gará-
lem, mint az összes hadseeg legfőbb parancsnoka. dics, lajtorja ; hágcsón felmenni a padlásra ; b)
-út, fn. 1) út, melyen a adsereg szokott járni. egy fokból álló lépcső, melyen vhova fel lehet
országút; 2) á. é. a. m. téút. -útlevél, fn. irat, lépni ; felállani a kocsi hágcsójára ; 2) (ht.) az erő-
melyben a hadparancsnokág által ki van tüzve, ditésnél oly földhányat a háttéren , melyről a leg-
hogy ez, v. amaz osztály nely irányba menjen, kisebb ember is vizirányosan fektethesse fegyverét
hol állomásozzon. a tarajvonalra. -pad, fn. (eröd .) lépcső, hágcsó a
Had-üdv, fn. az őrálló tiszelgése , midön vmely várbástyákon. -vas, fn. a kocsi, hintó hágcsója
felsőbb rangú megy el előtte. vasból.
Hadügy, fn. a hadviselést illető mindenféle Hágdicsál, k. a. m. hágcsál.
ügy, dolog. -ér, fn. a hadügyeke intéző miniszter. Hágdogál, k. a. m. hágcsál.
-ész, fn. a. m. hadbiró. -észet, a. 1) hadügyészi Hágdos, k. többször hág ; mindig a ruhájára
állás, állapot ; 2) haditörvények adománya, me- hágdos. Innen : Hágdosás, fn.
lyet a hadügyésznek tudnia kell. észi , mn. had- Hág-kerék, fn. vmely gépben levő nagyobb
ügyészhez tartozó , arra vonatkoó ; hadügyészi kerék, melyet ember, v. állat taposás által forgat.
állás. -miniszter, fn. a. m. hadgyér. Innen : Hágó, mn. 1) felfelé lépő ; kengyelbe hágó ka-
Hadügyminiszteri, mn. -minisztérium, fn. 1) sze- tona ; 2) á. é. teljes erőben levő, nösténynyel párzó
mélyek együttvéve, kik közvetlen hadügymi- (hímállat) ; hágó csődör, kos. fn. 1) folyton
niszter felelősége alatt működnek ; 2) épület, emelkedő, vmely magasabb helyen keresztülvivö
melyben a hadügyér és hivatalnokai üködnek . út ( ellentéte : ereszkedő, v. lejtő) ; (km.) minden
-véd, fn. a. m. hadügyész. hágónak van lejtője ; 2) csödör, v. bika. -iv, fn.
Had-üzenet, fn. a. m. hadizenet. -vdász, fn. (ép.) körívalakú padlás - ablak .
az ezredeknél ügyes lövök, kiket különsen elő- Hágone, fn. jött-ment szerencsefi, aki felhá-
csatározásokra szoktak használni . -vers , fn. gott az uborkafára (Emporkömmling).
vmely hadseregnek megverése , megfutanítása. Hágó-vas, fn. a. m. hágcsóvas.
-verő, mn. a hős harcfinak jelzője ; Csaba ende- * Hágszé, Hágszín, fn. a. m. padlás.
gúznak volt hadverő fia (Vör.) . -vezér, fn. fiszt, Hagy, A) cs. ált. nem akadályoz, nem tart visz-
ki vmely hadsereg fölött parancsnokol. -veéri , sza ; innen : kül. 1 ) enged ; hagyjad beszélni, alunni;
mn. hadvezérhez tartozó , arra vonatkozó , azt 2) vmitől távozik, vmi közeléből elmegy; ott, v. oda
illető. -vezérség, fn. hadvezéri állapot, méltósg. hagyni a várost; (szój.) afaképnél hagyni vkit, szó
-viselés, fn. vmely ellenséges nemzet, fejedel nélkül távozni vkitől ; á. é. már hagy a béketűrés,
ellen való háborúskodás. -viselet, fn. 1) a. L kezdem béketürésemet veszteni ; hagyja szinét, a.m.
hadviselés ; 2) hadi, katonai viselet. -viselő, m veszti ;3 ) vmit birtokul enged,végrendeletileg vkire
vmely ellenséges nemzet, v. fejedelem ellen hábo- átruház ; minden birtokát rokonaira hagyta ;jótékony
rút viselő ; hadviselő ország. -vizsgálat, fn. 1) a. célra 300 forintot hagyott ; 4) vminek maradékát
m. hadiszemle ; 2) katonai törvényszék által tar - hásnak engedi át ; eszközli, hogy maradjon vmi ;
tott vizsgálat. -vizsgáló, fn. hadiszemlét tartó gytál-e nekem abból az ételből? mind megette az
főtiszt. -zaj , fn. 1) háborúba menő, csatározó had- et, estére nem hagyott semmit; 5) vkit vhol ma-
sereg által okozott zaj ; 2) á. é. háborús idő ; had- rani készt , v. enged ; gyermekét a városban
zajban hallgatnak a múzsák. hasta ; öcsét hagyta otthon házügyelőnek; 6) vmít
Hág, k. 1) ált. lépve, lábát vmire teszi ; mészbe, vhcfelejt ; tegnap nálad hagytam a botomat; (szój.)
ganéjba hágni ; vkinek ruhájára hágni ; (szój .) nyo- | á. é. gyan hol hagytad eszedet ? hogyan feledkez-
 Hagy 504 Hagy

hettél meg ennyire magadról ? szivét a szomszéd Hagyhatatlan, Hagyhatlan, mn. és ih. amit
leányánál hagyta, szerelmes lett belé ; ott hagyta hagyni nem lehet, nem hagyható.
fogát, meghalt ; inkább ott hagyja orrát, mintsem Hagyik-rúd, fn. (b.) a nyers olvasztásból ön-
kivallaná; 7) eltávozva vkitől segélyét , közre- tött vasrúd.
müködését megvonja; ott hagyni feleségét, urát, Hagyit, Hagyigál, 1. Hajít, Hajigál.
gyermekeit ; (szój.) cserben hagyni vkit, az igért Hagyj, isz, a hagy ige parancsoló módja ; hasz-
segélyt nem adni meg ; 8) vmit, v. vkit bizonyos náltatik : 1) parancsoló módban levő igével s ekkor
állapotúvá tesz ; lágyra hagyni a kenyeret ; bőre, v. jelentése a. m. engedd ; hagyj olvassam ezt a levelet;
bőven hagyni a ruhát ; (szój.) árván hagyni gyer- hagyj menjek ki; 2) békét, nyugtot stb jelentő fö-
mekeit, meghalni ; ugy hagyta családját, mint az névvel ; és jelentése a. m. ne zavarj ; hagyj békét.
ujjam, semmi nélkül ; vkit vérben, fagyban hagyni, Hagyján, isz. ráhagyást, engedést, vmivel nem
nagyon megverni, v. megszurkálni; á. é. szégyen- gondolást kifejező indulatszó, a. m . semmit sem
ben hagyni, megszégyenítni ; hazudságban hagyni, tesz ! ám legyen ! ez még türhető ; o ez még csak
meghazudtolni ; 9) nem bánt, nem zavar ; hagyjad hagyján, de a másikkal mit csinálunk ; ez még csak
azt a kis gyermeket ; (szój.) hagyj békét ; békét, hagyján volna.
nyugtot hagyni vkinek, v. vminek ; 10) vkinek véle- Hagyma, fn. (nt.) ált. egymást bekerítő réte-
ménye, cselekedete ellen nem tesz ellenvetést ; gekből álló földalatti rügy, melynek a közepén
szó nélkül hagyni vmit ; csak hagyd rám ; életének végig nyúl a szár durványa (bulbus) ; külön. leg-
minden gondját Istenre hagyta (Born.) ; 11) eladni inkább füszerül szolgáló kerti növény, melynek
való cikknek árát meghatározza ; 10 forintra, v. gyöke vagy egymásra borult finom hártyákból
10 forinton hagyta a búzát ; 12) halaszt ; hagyjuk álló gömbölyded alakot képez, v. pedig gerezdek-
már ezt holnapra; (km.) ne hagyd holnapra, amit böl áll ; bajuszos, v. fekete-, fátyolos-, fog-, v. fok-
ma végezhetsz , 13) (szój.) jóvá hagyni vmit, helyes- hagyma ; kigyós , v. magvas, medve-, metélő, v.
nek nyilvánítni ; helybenhagyni , a) a. m. helye- keserű, mogyoró-, póré-, széleslevelű-, veres- , téli
selni ; b) (vkit) jól megverni ; B) vh. 1) nem tartja hagyma.
magát ; ne hagyd magad, a. m. tartsd magad ; Hagyma-bél, fn. (nt. msz.) a hagyma gyöké-
(szój.) ne hagyd magad , Guba Jakab ; 2) szinét nek finom hártyákból álló belső része. -bimbó,
veszti; ez a kelme hagyja magát, szinét veszti. fn. (nt.) a hagyma rétegei között képződött apró
Összetételeiben 1. abbanhagy , elhagy , felhagy, hagymácska, mely nem az anyanövényen, hanem
meghagy, széthagy, stb. Innen : Hagyás, fn. Hagyó, attól elválva fejlik ki uj növénynyé (bulbulus).
mn. Hagyott, mn. -bordó, fn. némely hagymanövénynek csőalkú
Hagyakodik, Hagyakoszik, k. 1) a. m. hagyja | belül üres szára. -csicsó, fn. ( nt.) belől szilárd,
magát, erejéből enged ; életereje hagyakodik ; 2) * csicsóféle, kivül több rostos hártyával födött ter-
mény (bulbotuber) . fej, fn. a hagymanövény azon
kijavítni valót hagy fel. része, mely a földalatt van. -fok, fn. a. m. hagy-
+ Hagyap, k. nyálat dob ki szájából, köp, pök. magerezd. -füzér, fn. a. m. hagymakoszorú. -ge-
Innen: Hagyapás, fn. rezd, fn. a foghagymának egy- egy külön választ-
Hagyás, fn. 1) † a. m. parancsolat ; az atyák ható darabja. -gyök, -gyökér, fn. a. m. hagymafej .
hagyásai ; 2) a régi Passióban a. m. testamentom ; -gyökü, gyökerü, fn. aminek gyöke, gyökere
3) (b.) a terjedelmesebb sófekvények müvelésénél hagymából all. hártya, fn. 1) vékony csaknem
közönként vágatlanul hagyott oszlopalakú kötö- átlátszó hártya, mely szorosan egymásra borulva
meg, mely a bányaomlás ellen szolgál támosz - képezi a hagymafejet ; 2 ) vékony hártya, mely a
lopul. foghagyma gerezdjeit takarja. -kapa, fn. egyik
Hagyat, cs. parancsolja , rendeli , hogy vmit felén két águ kerti kis kapa, melylyel leginkább a
hagyjanak ; későn jövök haza , hagyass egy kis hagymás ágyakat szokták a gyomtól megtisztí-
ételt. -kenyér, fn. * hagymáért becserélt lisztből sütött
Hagyaték, fn. 1) vmiból megmaradt, fenma- kenyér. -koszorú, fn. száraiknál fogva összefont
radt rész ; ételhagyatékot enni ; 2) amit a megha- hagymafejekből álló füzér.
lálozott egyén maga után hagy ; 5 részre osztani a Hagymáncs, fn. (nt.) hagymás növény.
hagyatékot. Innen : Hagyatéki, mn. -tárgyalás, Hagyma-nemü, mn. a hagymanövények közé
(ttud. ) vkinek halála után fenmaradt birtokot tartozó. -növény, fn. hagymával biró növény.
illető törvényszéki tárgyalás. -tömeg, fn. 1) min- Hagymás, mn. 1) a. m. hagymával biró ; h.
den hátrahagyott vagyon összevéve ; 2) társaságba növény ; 2) hagymával készitett ; h. leves ; h. étel;
állott hitelezők, kik a megholt adós birtokát zár 3) hagymát tartalmazó ; h. szekér. Innen : Hagymá-
alá veszik és ideiglenesen húzzák annak jöve- san, ih.
delmét. Hagymász, fn. 1) (kórt.) idegláz, melyben a
* Hagyati, mn. teendőit elmulasztani, v. vmit beteg többnyire eszméletén kivül van (typhus) ;
elhagyogatni szerető. * -skodik, k. dolgát egyik 2) lázas állapotban való félrebeszélés. -beteg, fn.
napról a másikra hagyja. hagymázban sinlödő beteg. -betegség, fn. a. m.
Hagyatlan, mn. és ih. hagyás nélkül való, ami hagymász.
nincs hagyva Hagymaszár , fn. a hagymanövények belül
Hagyd, 1. Hadd. üres, v. lapos szára. -szin, fn. és mn. a vörös-
Hagyékony , mn. (b.) oly ásványrakodásnak hagyma külső hártyájáéhoz hasonló vörhenyeges
jelzője. mely majd meddő, majd érces (absätzig) . sárga szín. -szinü, mn. a. m. hagymaszín.
Hagy-fa, fa. (erd .) kivágott erdő szélein meg- Hagymáz, fn. a. m. hagymász.
hagyott élőfa. Hagymáz. A) cs. hagymával füszerez ; B) k.
Hagygyán, 1. Hagyján. hagymát eszik.
 Hagy 505 Haj

Hagyma-zöld, fn. és mn. a hagyma száráéhoz fekete, szőke, gesztenyeszín, barna, szöghaj; vendég-
hosonló zöld szín ; h. kelme. haj, paróka ; (szój.) hajba kapni vkivel , v. vki
Hagyogat, cs. több darabból álló holmit imitt- hajába kapni, belekötni , veszekedést kezdeni ;
amott hagy ; pénzét a korcsmában hagyogatja. hajánál fogva, azaz : ok és helyen kivül előho-
Hagyomány, fn. tt. -t ; 1) † házassági elválás, zakodni vmivel ; belül a haja, mint az oláh kecskének ;
midőn a férj nejét magától elküldi, elkergeti ; ha- haját tépni mérgében ; fodor a haja, sima a szája,
gyománynak levele (libellus repudii ; tatr. cod.); 2) csintalan hamis ; (km.) hosszú haj, rövid ész ; a) a
végrendeletileg kikötött összeg, melyet az örökö- hosszú hajat viselő férfi kevesebb észtehetséggel
sök az örökségböl a végrendeletben meghatározott bír, mint az, aki rövid hajat visel ; b) a nőnek
célra kifizetni tartoznak ; 3) a. m. hagyaték ; 4) nincs annyi esze, mint a férfinak ; az ősz haj du-
hir, történet, monda, mely nincs leirva, hanem duzaj, de a ránc már nem tánc, azaz ősz hajjal
szóbeli előadás után száll nemzedékről nemze- még lehet táncolni, de ráncos vénséggel már nem;
dékre ; a népek történetének eleje hagyományokból 2 ) a. é. némely növényeknek hajszálakhoz hasonló
áll; külön. a r. kath. vallásban, Jézus és az apos- fodrai, fürtei ; pl. árvaleány haja ; 3) a. m. a gyü-
toloktól eredő, szájról szájra adatott hitigazságok ; mölcs héja, mely a gyümölcs husát, belét borítja ;
a r. kath. vallásnak egyik kutfeje a szentirás, má dinnyehaj ; kukoricahaj ; dióhaj ; babhaj , hüvely ;
sik a hagyomány ; 5) bevett szokás. -darab, fn. az 4) félszer, hiu, eresz ; haj alá vonulni az eső elől ;
örökség azon része, melyet nem az általános örö- | 5) vánkos, dunna stb. külső boritéka ; dunnahaj,
kös kap . vánkoshaj.
Hagyományos, fn. (ttud.) személy, kinek az ál- Haj , isz. 1) örömböl, keserűségből, csodálko-
talános örökös a végrendelkező akarata szerint az zásból származott felsohajtást jelentő szó ; Haj
örökség egy részét kiadni tartozik.—, mn. 1) szó- bizony nagy baj az ! Haj be szép város az a Pest!
beli előadás után nemzedékről nemzedékre szál- 2) szó, melyet akkor szoktunk mondani, midőn vki
lott; h. történetek ; h. hit ; 2) mellékörökségül után kiáltunk ; Hajföldi álljon meg egy kissé!
hátrahagyott; h. tömeg ; 3) régi szokásokon ala- Háj , fn. ált. az állati test törzsét környező zsir-
puló ; h. családi politika. boriték , melyet különféle célra szoktak hasz-
Hagyományoz , cs. ált. vmit örökségképen nálni ; hájjal kenni a szekeret ; hájjal törött káposzta,
hagy; külön. vagyona egy részét a végrendeletben mely rántás helyett lisztben szétdörzsölt hájjal
vki számára mellékörökségképen tüzi ki ; pénzé- van készitve ; (szój.) kivül a hája, cifrább, mint
nek egy részét a szegényeknek hagyományozta. Inn .: gazdagabb, v. szósb, mint eszesb ; csikorog a sze-
Hagyományozás, fn. Hagyományozó, fn. és mn. kér, megitta a kocsis a háj árát ; megette a kutya a
Hagyomás, fn. tt. -t; 1) † engedés, elengedés ; hájat, csikorgó kocsiról mondják ; szűk ott a háj,
2) parancsolás, elrendelés ; a szolgák az ö uroknak ahol nincs zsír ; hamis hájjal kentek a seggi táját ;
hagyomásából mindent a mit mivelnek (Telegdi) ; ebre bízni a hájat, vmit oly ember gondviselésére
3) távozás, hagyás ; észhagyomás. bizni, aki maga lop legelőször a ràbizott dolog-
Hagyott, mn. 1) 1. Hagy ; 2) rendelt, paran- ból ; külön. (bt.) az emberi beleket boritó tömör
csolt,
zött nakitűzött
p. ; hagyott böjt; hagyott nap, kitü- zsirtakaró ; fodorháj, recésháj.
Haja, Hajah, isz. nagy örömre mutató felki-
Hah, isz. bámulatot, v. fájdalmat, keserűséget áltás.
jelentő szó. ? Hajács, fn. a. m. hajfodrász.
Haha, isz. hang, melyet a mélyebb hangon ne- Hajadon, mn. 1) nem födött hajjal, föveg nél-
vető szájából kiereszt. kül ; hajadon fővel, nem födött fövel ; 2) á. é.
Háhábella, fn. * gyermekjáték, melyben a ját- fejkötő alá nem került, aki még férjnél nem volt ;
szók összefogódzkodva körben járnak és ,,háhá- hajadon leány.-, fn. leány, nő, aki még nem ment
bellát" kiabálnak. férjhez ; három férjes nő és két hajadon ült egy ko-
Háhábelláz , k. háhábella játékot játszik. csiba. Innen: Hajadoni, mn. Hajadonság, fn . jog,
Hahj, isz. bámulás, v. fájdalmat, keserűséget fn. a hajadonleány joga (ius capillare). -leány, fn.
jelentő szó. a. m. hajadon.
+ Hahár, fn. a. m. hóhér ; mert az latroknak az Hajag, fn. és mn. hólyaghoz hasonló, fehéres;
önnön szivök tömlöcök, birájok és hahárok (Born .) . hajag cseresznye, meggy.
Ha-hol, ih. ha valahol. Hajah, Hajahu, isz. nagy örömre mutató fel-
Hahó, isz. a vadászebeket a vad után való sza- kiáltás ; (népd.) hajahú, hajahú, ropogós csizmáju,
ladására serkentő szó. az az én szeretőm az a göndör hajú!
Hahog, k. mély hangon nevet. Innen : Haho- Hajahuja, 1. Hejehuja.
gás, fn. Hajabujah, isz. rózsaszínkedvre mutató felki-
Hahogy, ksz . ha, hogyha ; hahogy el nem jósz, áltás.
én megyek hozzád. Hajahujál, Hajahujáz , k. mulatoz, hancúroz.
Hahota, fn. fenhangú nevetés ; hahotára fa- Hajál, k. 1) a. m. hajahujál ; 2) gyermek nyel-
kadni; hahotát ütni ; nagy hahotával vannak ; (km. ) ven a. m. aluszik.
a madarat nem hahotával szokták megfogni. Innen : Háj -alak, Háj-alkat, fn. nagyon kövér férfi ,
Hahotás, mn. v. nö.
Hahotál, Hahotáz, k. hahotával nevet, haho- Hajálgat, k. a. m. hajahujál.
tára fakad. Innen : Hahotálás, Hahotázás, fn. Haj- ápolás,fn. a hajnak bizonyos szerek hasz-
* Hải-bải, mn. ócska, régi, kopott. nálása által megnövesztése , a kihullástól való
* Hais , ksz. a. m. habár. megóvása.
Haj, fn. ált. külső takarója, boritéka vminek ; Hajas, ma. 1) hajjal födött, benött ; 2) aminek
külön. 1) az ember fejét takaró vékony szőrszálak ; a héja megvan ; hajas krumpli; hajas kukorica.
 Háj - 506 Haj

-odik, -ul, k. 1) nö a haja ; h. a kis gyermek ; 2) | ruhában járó városi, v. megyei szolga, poroszló
a kukorica és más eféle növény selymet ereszt, köt. város hajdúja , vármegye hajdúja; (szój .) annyi
Hájas , mn. 1) hájjal biró, kövér ; 2) hájjal neki , mint hajdú seggin a kobak , föl sem ve-
bekent, bemocskolt; hájas piritós; (km.) nehéz szi ; szereti , mint hajdú a pocsétát ; ért hozzá,
az ebet a hájas szíjról leszoktatni ; hájas szekér, mint hajdú a harangöntéshez , v. igen tud hajdú ha-
hosszú út; néha a hájas tarisznyából is hull ki vajas rangot önteni ; sokat talpal a hajdú, míg lóra kap ;
pogácsa. -odik, -ul , k. kövéredik, hízik, hája vas- hajdú, ha megütikjajdúl; nehéz két hajdúnak várat
tagszik. oltalmazni ; 3) egyenruhában járó urasági cseléd ,
Hajatlan, mn. 1) a. m. kopasz ; 2) a. m. héjat- kí hajdan a robotban dolgozókra ügyelt fel, és a
lan, aminek héja nincs ; h. kenyér. testi fenyitéseket végezte ; urasági hajdú; a tiszt-
Hajatlan, mn. akinek, v. aminek haja nincs, tartó, kasznár hajdúja ; 3) Miksa és Rudolf magyar
szikár, sovány. királyok alatt a török hódoltságból kibujdosott
Hajatlanodik , k. megy a haja , kopaszszá magyarok, kiknek egyik része szabad martalóc-
leszen. életet élt, a másik pedig zsoldért a török ellen
Hajaz, cs. 1) hajat szór valamire ; 2) a. m. hé- harcolt ; ez utóbbiakat Bocskay erdélyi fejedelem
jaz ; 3) valaminek héját meghámozza. Szabolcsmegyei jószágán telepítette le, s földbir-
Hájaz, cs. vmit hájjal megken ; tengelyt, szíj- tokokkal és kiváltságokkal ajándékozta meg ;
ostort hájazni; á. é. vkit pénzzel megajándékoz , inn. a hajdúkerület lakosa ; nemes, szabad hajdúk ;
megveszteget , markát megkeni ; (km .) megy a 4) magyar gyalog katona, fika, baka ; (km.) lóra
szekér, ha hájazzák. katona, tehénre hajdú, lyukra paraszt ; 5) á. é.
Hajazat, fn. az épület födele . (gúny.) vmely felebbvalónak olyan alárendeltje,
Hájazatlan, mn. hájjal meg nem kent. ki társainak viseletét, mulasztásait és vétségeit,
Haj -bodor, fn. a. m. hajfürt. -bokor, fn. 1 ) néha ezekre nézve hátrányos nagyitással az illető
fonott hajból alakított csokor ; 2) egy csomó levá- elöljárónak bemondja ; hajdú-szerepetjátszani.
gott haj . borzasztó, mn. rettenetes, szörnyii, Hajdúi , mn. hajdút illető , arra vonatkozó ;
hajmeresztő. hajdúi kötelesség.
Haje, 1. Hajsz. Hajdú-káposzta, fn. zsiron sült, szalonnával,
Haj-csapzás, fn. (kórt.) a hajnak kibonthatlan füstölt hússal és kolbászszal készitett káposzta.
tömeggé összecsomósodása , mely a fejbőr lika- | -kása, fn. zsíron pörkölt kása, pirított szalonna-
csain kiszivárgó rosz nedvek által idéztetik elő. szeletekkel. kerület, fn. hat városból álló kerü-
Hajesár. fn. eladni való lábas jószágot vásá- let , melynek Szabolcs- és Biharmegye között,
rokra terelő személy. külön önkormányzati jogai vannak , s lakosait a
Haj - csö, fn. 1) a hajszálnak csak nagyító üve- Bocskayáltal ide telepített hajdúk ivadékai teszik.
gen látható igen vékony csöve ; 2) szabad szemmel Hajdúság, fn. 1) hajdanta a hajdúkerület lako-
nem látható, igen finom csövecskék némely test- saiból álló hadsereg ; 2) a hajdúkerület lakosai
ben, melyek a velök érintkezésbe jött nedvet együttvéve.
magokba felszíják. Innen : Hajcsöves, mn. -csö- Hajdú-városok, fn. a hajdú-kerületet képező
vesség, fn. (ttan.) némely testeknek az a tulaj- hat város, melyek : Böszörmény, Hadház, Dorog,
donsága , melynélfogva a velök érintkezésben levő Nánás, Szoboszló, Vámos- Pércs.
nedvet magokba felszíják. -csövü, mn . szabad Haj - ék, fn. ált. a haj diszitményeül szolgáló
szemmel nem látható igen finom csövü ; h. edények nöi piperecikk ; külön. különféle alakú szalagcso-
a növényben. -dad. mn. hajhoz hasonló, vékony kor, melylyel a hajadonok hajzatuk hátsó részét
szálakból álló ; hajdad arany. -daganat, fn. a. m. földiszitni szokták.
hajsérv. Háj-ér, fn. (bt.) a hájon és a vesehártyán levö
Hajdan, ih. egykor, valaha, régen ; hajdan nem vér- ér.
volt ez igy.-, fn. régi kor, előidő ; ős hajdan mondái ; Haj -fésü, fn. 1) bontó, v. sürü fésü, melylyel a
hajdanában, ös régi időben ; hajdanától fogva, ös hajat egyengetik ; 2) fésü, melyet a hajban szok-
régi időtől fogva. Inn.: Hajdani, mn. Hajdaniság, tak viselni. -fodor, fn. hajfürtök által képezett
fn. -kor, fn. régi kor, előidő. fodor. -fodoritó, fn. 1) személy, ki a hajat fodo-
Hajdanóc, fn. (állatt.) a harmadlagos közetek rítni, rendezni szokta ; 2) a. m. hajfodoritóvas.
alképleteiben találtató öslény (palacotherium ma- fodoritóvas, fn. vaspálcácska, melylyel a haj-
gnum ). zatot fürtökké fodorítják. -fodrász , fn. a. m.
† Hajdanonta, ih. a. m. hajdan. fodrász. -fodrozat, fn. hajfürtök fodrozata. -fo- `
Hajdanoz, k. 1 ) az elmúlt, a régi időket emle- nadék, fn. a. m. hajfonaték. -fonat , fn. a. m.
geti ; 2) a régi idők szokása szerint él. hajfonaték. fonaték , fn. befonott hajszálak.
Hajdanság, fn. régiség, tulajdonság, mely arra - fonó, fn. 1) személy, ki a hajat fonja ; 2 ) hajszá-
mutat, hogy az illető tárgy nagyon régi. lakból különféle tárgyakat, zsinórt stb. készitő
Hajdant, Hajdanta, ih. a. m. hajdan. személy; 3) selyem, v. pamutszalag, melylyel a
Hajde, Hajdi, ih. a. m. hajsza. hajfonatékot szétbomlástól óvják. -fü, fn. (nt. ) a.
Hajdina , fn. (nt.) a. m. tatárka , pohánka m. fonalfünyüg.
(polygonum fagopyrum). Haj -fürt, fn. fürtté alakúlt hajszálak ; szőke,
Hajdisz, fn. a. m. hajék. barna, fekete hajfürt. Innen : Hajfürtös, mn.
Hajdogál, cs. a. m. hajtogat. Hajgál, k. és cs. a. m. hajigál.
* Hajdon, ih. a. m. hajadon. Hajgáliesa, fn. hasított végü pálca, melylyel
* Hajdon-fejt, ih. föveg nélkül , hajadon fövel ; a belé erősített követ messzire dobják.
hajdonfejt ment ki az udvarra. * Hajgáliesó, fn. a. m. hajgálicsa.
Hajdú, Hajdu, fn. 1) † barompásztor ; 2) egyen- * Hajgat, cs,imigy-amugy, nagyából tesz vmit.
 Haj 507 Haj
Haj -gyök, Haj -gyökér, fn. a haj töve, mely Haj -kémvessző , fn. (seb.) sebek , fekélyek
a fejbőr alá van fészkelve. vizsgálására használható igen vékony pálca (spe-
Hajh, isz. 1) keservet , bánatot jelentő szó ; cillum capillare) .
fejedelmünk hajh ! vezérünk hajh ! magyartok gyász- Haj-kenő, fn. 1) személy, aki hajat ken ; 2)
ban ül (Köles .) ; 2) vmi után esenkedést, sóvár- zsír, olaj, melylyel hajat kennek. kenöcs, fn.
gást jelentő szó ; hajh csak megláthatnám hamar ! zsír, olaj, kenőcs, melylyel a hajat szokták kenni.
Haj -haj , isz. a. m. hajh. -kereskedés, fn. 1) hajjal, hajból készült külön-
Háj -hártya , fn. (bt.) hártya , mely a hájat féle tárgyakkal való üzérkedés ; 2) bolt, melyben
borítja. -has, fn. tulságos kövér has, mely nagy emberi hajat, hajból készült tárgyakat árulnak.
háj által van környezve . -kereskedő, fn. emberi hajjal üzérkedő személy.
Hajhász, fn. tt. -t ; (ker.) kereskedelmi ügy--készület, fn. különféle módon feldiszített, fürtö-
nök, ki más számára eladni való dolgot keres, zött hajzat.
eladó holminak vevőt szerez stb . , cs. 1 ) keres- * Hajkol, cs. ált. hajkot, rovatékot vág a fába
gélve, üzve, kergetve vadász ; nyulat, zet h.; 2) á. külön. a kivágni való fát rovatékkal megjegyzi.
é. a) vmit, v. vkit nagyon keres, kutat; a porosz- Innen : Hajkolás, fn.
lók egész nap hajhászták a rablókat : a kereskedők ? Hajkora, fn. (haj .) egyesek által saját ké-
hajhászszák a gabonát ; b) vki után jár ; mindig a nyelmökre készittetett sebes menetű kéjhajó
lányokat hajhaszsza . Innen : Hajhászás, fn. -at, fn. (Yacht).
(ker.) hajhászi minőség , állapot , foglalkozás. * Hajkorász, cs. több ideig hajhász.
-dij, fn. (ker.) dij, fizetés, melyet a hajhász fá- Haj -koszorú , fn. 1) hajszálakból fonott ko-
radságaért kap. -kodik, k. hajhászattal foglal- szorú; 2) a szerzetesek koszorúalakra nyírt,
kozik. Innen : Hajhászkodás, fn. borotvált haja.
Hajhó, 1. Hajsza. Hajkör, fn. a. m. pilis. -öz, cs. a pap fejtetején
Haj -hullás, fn. a hajzatnak azon állapota, mi- pilist, hajkört nyír.
dön egyes szálai magoktól elmennek, kihullanak. Haj -kötö, fn. a hajszalag.
Hajigál, k. és cs. többször , ismételve hajít, Hajla, mn. ívelt, ívdeden hajlott ; hajla sze-
dob ; kövekkel, v. köveket hajigál. Innen : Hajigálás, möld. ? , fn. (ép. ) a párkányozat két egyenes
fn. -kozik, k. több ideig hajigál, különösen vkire részét összekötö tag, mely, ha ama két rész közül
dobálódzik. a felső áll ki az alsó felett, a hajla alsónak (Apo-
Hajingács, Hajingácskóró , fn. (nt. ) növény phygis) , ha pedig az alsó rész a kiebb álló, felső-
a mácsonyák közöl ; máskép : héjakút- mácsonya, nek (Apothesis) mondatik.
Vénus-fürdő (dipsacus laciniatus ). Hajlad, k. görbed, görbül ; hajlad a régi ház-
* Hajingál, I. Hajigál. tető; hajlad a túlterhelt padlás.
Hajint, Hajintás, 1. Hajít, Hajitás . Hajladék, fn. 1 ) a meghajlott test ívded gör-
Haj -ir, fn. kenöcs, mely a haj kihullását aka- bülete ; 2) ívded lejtő ; a hegy hajladéka. -ony, mn.
dályozza. a. m. hajlékony. többször ide- oda hajol. Innen :
Hajit, cs. és k a levegőben messzire dob, vet ; Hajladoz, k.
követ hajitni vkire ; v. kövel hajítni vkire; baltát Hajladozás, fn. -ik, k. lelketlen test külső erő
hajítani vki után. Innen : Hajitás, fn. csak egy ha- működése következtében meg-meghajlik ; hajla-
jitásnyira van tőlünk, csak oly távolságra van, a dozik a gyönge szerkezetű híd, ha sokan mennek
mennyire hajítani lehet. -ék, fn. (mt.) szabá- rajta keresztül.
lyos görbe vonal, mely az elhajított kö, v. kilö- Hajlag, fn. a. m. éghajlat.
vött ágyugolyó által leirt vonalhoz hasonló (meny- * Hajlag, k. a. m. hajlog.
nyiségtani meghatározását 1. Hajtalék. + * Hajlak, fn. a. m. hajlék ; te kedig mikor
Hajito-dárda, fn. régi divatú fegyver, nyeles imádkozol, be menj te hajlakodba (münch. cod.).
dárda, melyet az ellenségre szoktak hajítni. -fa, Hajlam, fn. 1) hajlandóság, vonzalom vminek
fn. rúd, melylyel a fáról diót, gesztenyét vernek ; megtanulására ; nagy hajlama van a táncra, a tör-
(szój.) á. é. nem ér egy hajitófát , semmit sem ér. ténelemre ; 2) vonzódás valamely szenvedélyre ;
-fegyver, fn. mindenféle fegyver, melylyel nem nagy hajlama van a korhely életre.
kézbenfogva, hanem dobálva szoktak harcolni. Hajlandó, mn. 1) vmi iránt vonzalommal vi-
-horog , fn. horog , melyet messziről dobnak seltető ; h. a zenére, a lopásra ; 2) vminek megte-
vmire. -korong, fn. fegyverjátékok alkalmával vésére készséget mutató, nyilvánító ; h. volt kifizetni
kiállitott karika, melybe hajítódárdát, vagy más minden adósságomat; 3) á. é. vki iránt jó indulattal
hajitófegyvert szoktak dobni . -nyil, fn. kézzel viseltető ; h. volt hozzám. Innen : Hajlandóg, fn.
hajított nyil, kézi nyíl. Hajlár, fn. tt. -t ; (nt.) a. m. jeneszter.
* Hajk, fn. 1) élőfába metszett rovaték, a kivá- Hajlás, fn. tt. -t ; 1) † a. m. hajlandóság ;
gott fakéreg helye ; (szój. ) nagy , kis hajkot venni, bűnre való hajlás (debr. leg .) ; 2) a megkezdett
a fa kivágáskor; kettős hajkra, v . kettős hajakkal iránytól való eltávozás ; az iránytű hajlása; 3)
vágni, két felől bevágott hajkkal, melyet után fe- hajlott, görbe állapot ; oldalra, előre hajlása az
szítnek: á. é. hajkra dolgozni, lassan, késedelmesen ; emberi testnek ; 4) az emberi és állati test azon
2) az élőfán metszett rovatékból kihulló forgács. részei, melyekben a forgócsontok vannak ; térd-
Hajka, fn. (nt.) a háromhímesek és kétanyá- hajlás ; a hajlásokban megmerevedtek idegei ; lábfej-
sok osztályához tartozó növény hosszú kalász- hajlás ; 5) (ttan.) a világosságnak az egyenes vo-
szálkákkal. naltól eltérése (inflexio).
Hájka, fn. (állatt.) úszómadár az alkák család- Hajlat, fn. alt. a. m. görbület ; a padlás, a ge-
jából ; óriás h. (Riesen Pinguin). renda hajlata ; külön. 1) a. m. lejtő ; a hegy, part
Hajkál, cs. a. m. hajhász. hujlata ; 2) (ép.) a boltozatok ívded görbülete
 Haj 508 -- Haj

(ixe) ; 3) 1. Éghajlat. -lan . mn. meg nem görbedt, Hajnács-félék, fn. tb. (nt.) vizi növények a
egyenes; h. szálfa ; á. é. szilárd akaratú, válto- sokhímesek és egyanyások közül (nymphaeacea).
zatlan jellemü ; h. jellem. Innen: Hajlatlanság, fn. Hajnal, fn. ált. azon idő, midőn a láthatáron
Hajlatlanul, ih. -os, mn. 1) amin hajlat, görbület alul, de ahoz közel levő nap sugarai az eget pirosra
van ; h. bot; 2) hajlítható, görbíthető ; 3) lejtős ; festik, de teljes világosra nem derítik ; külön . 1) a
h út; 4) á. é. engedékeny, mások akaratához nap felkölte elötti idő ; hasad a hajnal, virrad ;
alkalmazkodó ; h. ember. imholjön szárnyas lovon szép piros hajnal (Zr. M.);
Hajlék, fn. alt. fedéllel ellátott ideiglenes tar- hajnalban jó korán, ott terem az ispán (népd.) ;
tózkodási hely; (bibl .) épitsünk itt három hajlékot : (szój. ) hajnalt húzni, mennyasszonyt és vőlegényt
zivatar elől hajlék alá menekülni ; (km. ) meghúzza a mennyegző utáni hajnalban zeneszóval üdvö-
magát, mint a téli csiga hajlékába ; külön. 1 ) szőlő- zölni ; szép, mint a hajnal a kéményen ; (km. ) eljön
ben , tanyán épitett kisebb házikó ; szőlőjében a hajnal, ha kakas nem kukorikol is ; 2) a nap
csinos kis hajlékot épittetett; 2) a. m. szoba, rejtek lemente utáni estfény, v. pirosság az égen ; est-
szoba. hajnal; 3) á, é. első derengése, kezdete vminek ;
Hajlékony, mn. tt. -t, v. -at ; 1) könnyen haj - tudományok hajnala ; élet hajnala , ifjú, v. gyer-
litható ; 2) á. é. a) engedékeny, mások akaratához mekkor; hová tűnél éltem víg hajnala? (K. K.).
alkalmazkodó ; h. ifjú; b) ingatag, határozatlan ; - , mn. hajnal arc, mint a hajnal, oly pirosló arc.
h., mint a nádszál. Innen : Hajlékonyság, fn. -it, cs. Hajnal- csillag, fn. földünkről legnagyobbnak
hajlékonynyá tesz . -talan, mn. (nem hajlékony ; és legfényesebbnek látszó csillag, mely este nap-
h. acél, pálca. Innen : Hajlékonytalanság, fn. nyugaton, reggel napkeleten tűnik fel. -ég , fn.
Hajlik, k. külső erő működése által görbed ; hajnaltól pirosló ég ; midőn a hajnalégről az éj
hajlik a vessző ; (szój .) á. é. minden embernek maga kárpitja csakfélig van levéve (Pet.) . -hasadás, fn.
felé hajlik a keze , mindenki saját hasznát keresi reggel, nap felkölte előtt a hajnal feltűnése ; haj-
legjobban; á. é. a) enged, nem ellenkezik ; h. a jó nalhasadáskor felkelni.
szóra ; b) vki iránt vonzalommal viseltetik ; Hajnali, mn. 1) hajnalban történő , eső ; h. ha-
felénk hajlik szive ; c) vmihez vonzódik ; korhely- rangszó, mise ; 2) hajnalban feltünö ; h. csillag ; h.
ságra hajlik. fény.
Hajlit, cs. 1) hajlottá tesz, görbit ; (km.) addig Hajnallik , Hajnalodik , k. hasad a hajnal,
hajlítsd a vesszőt, míg gyönge, az embert gyönge-, virradni kezd, pitymallik ; á. é. mutatkozni kezd
v. ifjúkorában kell jóra nevelni ; 2) (nyt.) alt. ne- mint a hajnal ; bennem borongva hajnallának vérző
vet szám és eset szerint, igét mód, idő, szám és honrágy s bús szerelem (Kölcs.).
személy szerint módosít ; külön . a szónak mondat- Hajnalodó, mn. virradni kezdő, pitymalló ; á.
szerkezetbeni viszonylatát a törzs bensejében é. hajnalodó kor.
történő hangváltozás által fejezi ki , pl. sitzen Hajnal-pillangó, fn . (állatt.) hajnalban röp-
ülni, setzen ültetni. Ellentéte : ragoz . İnnen : Haj- ködő pillangófaj. -pir, fn. napfelkölte elött az ég
lítás, fn. keleti részén feltünő lángszin pirulat. -piros,
Hajlítható, mn. 1) amit hajlítni lehet, görbít--szín , fn. és mn. élénk rózsaszín, milyen a haj-
hető ; h. acéllap; hajlítható nádpálca ; 2) (nyt.) nalé ; hajnalszín arc ; (gúny.) hajnalszín haj, vörös
amit nyelvtanilag hajlítani lehet, v. szokás . haj . Innen: Hajnalszíni, mn. a. m. hajnalszín.
Hajlitó-izmok, fn. (bt.) izmok, melyek a szár- Hajnövelő, fn. a marha tarjában levő fehér
csontok, a kéz, v. lábfej hajlitását elősegítik. mócsing, melyről azt hiszik , hogy a hajat növeszti.
Hajló, mn. 1 ) görbedö ; h. nád ; 2) fürge, moz- -fü , fn. (nt. ) növény a fünyügek közöl, aranyfo-
gékony ; h. ifjú; könnyen hajló test ; 3) á. é. vmi, nalfii ( cuscuta epithymum).
v. vki iránt vonzalommal viseltető ; korhelyságra * Hajnó, fn. a. m. hajnal.
hajl ember; 4) nem ellenkező ; jó szóra hajló Haj -növesztő, fn. és mn. a haj növését előmoz-
leányka. ditó szer; h. kenócs.
Hajlog, k. 1) külerő következtében ide-oda Hajó, fn. ált. jármű, melyen a viz tetején. v. a
hajlik ; hajlog szélben a nádszál ; 2) ide - oda hajol ; légben lehet járni ; léghajo , halászhajó, révészhajó ;
leesett holmiert hajlogni ; 3) bókokat hányva meg- külön. 1) nagyobb vízi jármű, melyen árukat, v.
meghajol ; mindig hajlog az ember előtt. embereket szállitanak ; tölgyfa-, fenyőfa-, vitorlás,
Hajlok, fn. a. m. hajlék. gőzhajó ; hajóra szállni ; hajón menni ; (szój . ) egy
Hajlomás,
zalom . fn. tt. -t ; hajlam, hajlandóság, von- hajóban eveznek ; inkább hajót húznék ; hajó nyomát
keresi tengeren, haszontalan munkát tesz ; ha túl a
Hajlong, k. a. m. hajlog. Innen : Hajlongás, fn. vizen a hajó, ha innét ; (km.) könnyű hajó mellett
Hajlós, mn. 1) könnyen hajló, hajlítható ; haj- úszni ; rosz hajó az, melynek dereglyéje nincs ; a
lós nádpálca, kardpenge; 2) lejtős ; hajlós házfedel ; törött hajót elhagyják az egerek, a megbukott ha-
3) kanyarulatos, hajlós út. Innen : Hajlósság, fn. talmast elhagyják korábbi hizelgöi ; (szójáték) hajó
Hajlott, mn. görbedt, nem egyenes ; hajlott leszen, ha jó leszen ; 2 ) á. é. a) (nyomd.) négyszög-
orr; á. é. hajlott kor, öreg kor, midön a test már letü deszka, melynek két oldalról felálló széle
meg van hajolva. van, s melybe a betük sorokká és hasábokká sze-
Hajma, Hajmabordó, stb. , 1. Hagyma, Hagy- detnek ; egészlaphajó, ivrét v. kettedrét , negyedrét-,
mabordó, stb. nyolcadréthajó; b) a templom közepe ; a templom
Hajmáz, cs. a. m. hagymáz. hajója; c) (szój.) életünk hajója ; sz. Péter hajója,
Haj -menés. fn. a. m. hajhullás. a római egyház ; az állam hajóját kormányozni.
Haj -meresztö, mn. a. m. hajborzasztó. Hajó-ács, fn. hajóépitő ács. -adó, fn. (haj.)
Haj- moly, fn. (állatt.) molyfajú állatka, mely hajózási közköltség, kirakodási költség. -alak,
az emberi hajat szokta rágcsálni. fn . a hajóéhoz hasonló alak ; az ujabb fajú lég-
 Haj 509 —
Haj

gömböknek hajóalakjok van. -alakú, fn. a hajóéhoz | * Hajog, k. ingadozva ide-oda hajol, v. hajlik.
hasonló alakú ; h. kalap. -álgyú, fn. hajókon, Hajó-gazda, fn. (haj .) 1) hajón szolgáló sze-
különösen hadihajókon használtatni szokottálgyú. mély, ki a hajó személyzetére és ennek podgyá-
-állás, fn. (haj .) hajók épitésére , kijavitására szára ügyel fel, az állomásokat bejelenti stb.; 2)
épitett biztos menhely, hol egyszersmind a hajók a. m. hajóbirtokos. -gazdaság, fn . (haj.) kereske-
elindulások elött, v. megérkezésök után egy ideig delmi hajók felszerelésével, bérbeadásával, vásár-
megállani szoktak. -állomás, fn. vmely város , lásával való foglalkozás . -gerinc, fn. a. m. hajótö.
v. faluhoz közel fekvő hely, hol a személy- , v. * Hajogós, fn. sok hajlásu, aminek sok hajlása
teherszállitó hajók rendesen megállani szoktak. van ; hajogós patak.
-bak, fn. négy lábbal ellátott gerendák, melyeken Hajó-gyár, fn. (haj.) bekerített hely, hol hajót
a munkában levő hajók állanak. -bél, fn. a hajó épitenek. -gyártás, fn. a. m. hajóépités. -gyártó ,
belső ürege. -bér, fn. szállitási díj, melyet a hajón fn. a. m. hajóépitő. -had , fn. hadihajók összege a
menőkért, v. hajón szállitott árucikkekért szok- rajtok levő katonasággal együtt. -hadesapat, fn.
tak fizetni. -bérelvény, fn. (haj . ) vmely hajónak kisebb számu hadihajókból álló tengeri hadsereg
bérbefogadásáról szóló szerződvény. bevallás, (flotilla). -hadi, fn. hajóhadhoz tartozó, arra vo-
fn. a vámok előtti hiteles elösorolása annak, hogy natkozó ; hajóhadi készületek ; hajóhadi parancs.
mennyi és miféle cikkek vannak a hajón. -biró , | -hadvezér, fn. tengernagy, ki a hajóhad fölött
mn. hajózható, melyen hajózni lehet ; a Tisza ha- parancsnokol . -hajtás, fn. a hajó elöhaladását
jóbiró folyam. -birtokos, fn. saját hajóval biró előmozditó evezés. hely, fn. a. m. hajóállás.
személy. -borda, fn. (haj.) a hajó teknőjének ol-- hid, fn. hid, melynek pallózata hajókon nyug-
dalait tevő gerendák. burok, fn. (haj.) a hajó szik. horog, fn. a hajó megakasztására szolgáló
külső deszkázata, burokja. horog. -húzás. fn. ált. a hajónak emberek, vagy
? Hajóc, fn. hajóslegény, matróz. állatok által való vontatása ; külön . a hajónak em-
Hajó-cimer , fn. különféle alakú cifraság a beri erővel való vontatása ; hajóhúzásra itélni vkit.
hajó orrán. -csapat, fn. több (különösen hadi) Hajói, mn. hajóhoz tartozó, arra vonatkozó.
hajókból álló csoport. -esat, fn. (haj. ) egy szál Hajó-isme, fn. a hajózást tárgyaló tudomány.
deszka, melyen a hajóból a partra és viszont -iszkábáló, fn. az összeácsolt hajó fenekét széles
szoktak menni. -esiga, fn. (haj . ) 1 ) a hajókon | fejű szögekkel kiverő iparos. -járás, fn. (haj .) a
csiga, melynek segélyével a horgonyt vizbe eresz- folyam mélyebb része, hol a hajó akadály nélkül
tik és felhuzogatják ; 2) a kikötő partjára erősített járhat. -jog, fn. jog , melynél fogva vki hajót
emeltyüféle gépmü, melylyel a nagyobb terheket tarthat.
emelgetik be a hajóba és viszont. csont, fn. (b.) Hajóka, fn. kisebb hajó.
hajóalakú csont az ember felső lábszárában . Hajó-kalauz, fn. a tengeri hajó kormányosa,
Hajóda, fu. a. m. hajóállás. aki az illető tengerrészt jól ismeri, s a veszélyes
Hajódad, mn. hajóéhoz hasonló alakú. helyeket kijelölni és kikerülni tudja. -kamra, fn.
Hajó-derék, fn. maga a hajó árbocok és vitor- kis elzárt szobácskák a hajóban. -kapitány, fn.
lák nélkül. -deszka, fn. 1) a hajót a parttal ösz- 1) a hajóhadban kapitányi rangú tiszt ; 2) a gőzö-
szekötő deszka, melyen a hajóból ki- s bejárkál- sök, vitorlás tengeri hajók kormányzó főtisztje.
nak ; 2 ) különféle használatú deszkaszálak a hajón. -kár, fn. 1) hajók , v. hajókon levő árucikkek
-deszkázat, fn. a hajóknak deszkából készitett megromlása , elveszése által eszközölt kár ; 2)
talaja. -épités, fn. 1) a hajónak deszkákból, ge- (állatt.) tölgyfában élődő, azt átlyukgató bogárfaj.
rendákból és más szükséges anyagokból való karó, fn. a folyam partján bevert vastag cölöp,
összeállitása ; 2) hajók összeállitásával való fog- melyhez az állomásozó hajókat kötözik.
lalkozás. -épitési , mn. hajóépitéshez tartozó , Hajókáz, k. kedvtelésből, mulatságból hajóz.
arra vonatkozó ; h. szerződés ; h . telek, hely, hol a Innen : Hajókázás, fn. Hajókázó, mn. -hatlan, mn.
hajót összeállitják. -épitész , fn. hajóépitéssel nem hajóbiró, amin hajózni nem lehet, sekély, v,
foglalkozó személy. -épitészet, fn. 1) tudomány, sziklás ; h. folyam. - ható, mn. hajózásra alkalmas,
mely tanitja, hogyan kell hajót épiteni ; 2) hajó- hajó-biró ; h. folyam.
épitéssel való gyakorlati foglalkozás. -épitö, fn. Hajó-kereskedés, fn. hajón szállitott árucik-
a. m. hajóépitész. -fal, fn. a hajóbordák által ké- kekkel való üzérkedés. -készitőhely, fn. a. m.
pezett oldalai a hajónak. - far, fn. a.m. tat. -fedél, | hajógyár. -készület, fn. 1) a hajó felszereléséhez
fn. a hajó felső deszkázata, teteje. fenék, fn. a tartozó tárgyak árbocok, vitorlák, kötelek stb.;
fn. a hajó legalsó része. -fenékgödör, fn. (haj .) a 2) a hajón levő butorok, edények stb. -kiséret,
hajófenék legmélyebb része, hol a hajóba szivárgó fn. (haj. ) 1 ) kereskedelmi hajók védelmére azok-
viz összegyülik. fereg, fn. (állatt. ) szufajú féreg, kal küldött hadihajók ; 2) a hajóhadat kisérő
mely a hajók oldalaiba furódván, azokban nagy hajók, melyek lőporral élelmi szerekkel vannak
kárt szokott tenni. -fokozat , fn. osztályozás, terhelve, vagy kórodákul szolgálnak ; 3) nagyobb
mely a hajók terhelhetősége és ágyuinak száma hajók uszálya.
szerint különbözteti meg azokat. Hajó-konyha, fn. a hajón konyha, hol a hajó
Hajó -föveny, fn. homokos kavics, melyet a személyzetének és az utazóknak főzni szoktak.
hajó fenekére szoktak rakni, hogy ez egyensúly-- kormány, fn. a hajó farán fogaskerékben vég-
ban maradjon. -furdanes, -furó, fn. (állatt.) a. m. zödő készület, melylyel a hajó menetét igazgatják.
hajóféreg. fuvarlevél, fn. (haj .) a kormány által korona, fn. polgári jutalomkorona, melyet a régi
kiadott okmány, melyben a hajó személyzetét és rómaiaknál az szokott kapni , aki az ellenség
a rajta levő terhet elöszámlálja, s kinyilvánitja, hajójára legelőször hágott fel . -költség, fn. hajók
hogy az illető hajó az ő ótalma alatt áll. felszerelésére , kiépitésére , utaztatására megki-
* Hajog, fn. a. m. hályog. vántató költség. -kötél, fn. ált. különféle haszná→
 510 - Haj
Haj

latu kötél a hajókon ; külön . azon vastag kötél, Hajóság, fn. a. m. tengerészet. Innen: Hajó-
melylyel a hajókat vontatják, v. a hajókaróhoz sági, mn.
kötik. -közép, fn. (haj .) a hajó szélességének kö- Hajós-apród, fn. magát hajóhadi tisztségre
zépvonala és mindaz, ami ide irányul. képező apród. -bér, fn. hajósoknak fizetett bér.
Hajol, k. egyenes állásából önkénytesen lefelé -gazda, fn. vmely hajónak tulajdonosa, gazdája.
görbed; földre hajolni ; v. ö. hajlik ; (szój .) vki -inas, fn. fiatal gyerköce, ki a hajón matrózzá
kérelmére hajolni, kérése teljesitésére hajlandónak képezi magát. -kapitány, fn. a. m. hajókapitány.
mutatni magát. -katona, fn. a hadihajón szolgáló katona. -ke-
Hajó -láb, fn. a. m. hajóbak. -lámpa, fn. leg- nyér, fn. kétszersült kenyér, melyet a hosszasabb
inkább szines üvegü lámpa, melyet meggyujtva a utban levő hajósok szoktak enni. -kölcsön, fn.
hajó legmagasabb csúcsára szoktak erősitni, hogy vmely szorultságban levő hajósgazda által fölvett
sötétben a szemközt jövő hajóval való összeütő- kölcsön, melynek visszafizetéseig hajóját köti le
dés kikerültessék. -lapát, fn. evezőlapát a hajón. (Bodmerei) . -kötelezvény , fn. hajóskölcsönröl
→legénység , fn. (haj .) a hajón szolgáló alsóbb szóló kötelezvény. -legény, fn. a hajón szolgai
rendű személyzet. -lépcső, fn. lépcső, melyen a munkákat végző legény. -legénység, fn. a. m.
hajó aljából a hajó födélzetére lehet menni . -lezá- hajólegénység. -mester, fn. a. m. hajó-mester.
rás, fn. hajó lefoglalása (Embargo). -mesterség, fn. 1) hajómesteri állapot ; 2) hajó-
Hajolhatlan, mn. hajolni képtelen ; az elefánt- záshoz megkivántató ügyesség elsajátítása. -nép,
nak hajolhatlan lábai vannak; á. é. szilárd, hajtha- fn. a hajón szolgáló személyek együttvéve.
tatlan; h. jellemű ember. olló. Hajó-sodra, fn. a hajó haladtával annak nyo-
Haj -olló, fn. hajnyirö mában képződő vizhabzás.
Hajó-lobogó, fn. a hajó farára, v. árbocára Hajós-öltözet, fn. gőzhajókon, tengerihajókon
tüzött lobogó, mely azon nemzet szineiből van szolgáló személyzet sajátos szabásu öltözete.
összeállitva, melyhez a hajó tartozik . -malom, fn . -ruha, fn. a hajósöltözet egyes darabja. -sereg,
nagyobb folyamokon ide-oda szállitható malom, fn. 1 ) a. m. hajóhad ; 2) hadihajókon szolgáló ten-
melynek alját hajó képezi. -mázsa, fn. 250-280 gerész katonaság. -suhane, fn. (haj .) legfiatalabb
fontnyi súlyu mérték a tengeri hajókon. -mérü, hajóslegény, ki a felső vitorlákat szokta rendezni.
fn. 1) mérő eszköz, melylyel a hajó öblét megmé-- szakács, fn. szakács, ki a hajó személyzetének
rik; 2) a hajó öblének mérete. -mester, fn. vmely szokott fözni. -személyzet, fn. vmely hajón szol-
hajónak tulajdonosa, birtokosa, -mühely, fn. a. gáló személyzet összevéve ; hajós - személyzet név-
m. hajógyár nagy, -hadnagy , fn. hadnagyi jegyzéke. -tánc, fn. a hajóslegények sajátos lejtésü
ranggal biró tengerésztiszt. -nyom , a haladó tánca, matróztánc. -tanoda, fn. tanintézet, hol a
hajó által rövid időre a vizszinén maga után ha- hajósokat, tengerészeket képezik. -váltó, fn. ha-
gyott nyom. -odú, fn. a hajó ürege, mely a fenék, jóskölcsönröl kiállitott váltó.
födélzet és az oldalak között létezik. ? Hajósz, fn. a hajózást tudományosan és gya-
Hajóorr , fn. (haj .) ált. a hajónak előrésze ; a korlatilag értő személy.
hajóorrán állani ; külön. a hajó elejének végső Hajós-zálog, fn. 1) a hajóskölcsön visszafize-
csucsa. -él, fn. (haj. ) a hajó orrát bezáró lapszög téseig lekötött zálog ; 2) a. m. hajóskölcsön ; 3)
a hajótötől az orrmányig. -hegy, fn. (haj . ) a hajó- vmely hajószemélyzet által tett kár megtéritéseig
orr előre álló része. lefoglalt zálog.
Hajó-örnök, fn. hadihajókon az örszemélyzetre ? Hajószat, fn. hajózás tudománya, mestersége.
közvetlen felügyelö örtiszt. -padlat, fn. a hajó Hajó- szeg, fn. a hajó egyes részeit egybefog-
tetejének, v. fenekének deszkázata. -parancsnok, laló szeg. -szerelés, fn. (haj .) a hajónak szüksé-
fn. vmely hadihajón parancsnokló legfőbb tiszt. ges készletekkel ellátása, hogy utra kelhessen.
-párkány, fn. 1) a vizbeesés ellen gátul szolgáló szerelő, fn. (haj .) a hajók felszerelésével foglal-
korlát a hajók fedelén ; 2) a hajó széle, mely a kozó személy. -szertár, fn. (haj.) ált. a hajóépi-
hajó oldalánál kiebb áll. -pártázat, fn. a dunai téshez tartozó gépek, anyagok stb., igy maga a
tölgyfahajók szélén másfél láb szélességű deszká- hajógyár is ; külön. azon épületek együttvéve,
zat, melyen a hajó körüljárható . -rablás, fn. ke- melyek a hajó felszereléséhez szükséges anyago-
reskedelmi hajó kifosztása. -rabló, fn. hajórab- kat tartalmazzák. -szoba, fn. 1 ) személyszállitó
lással foglalkozó, kalóz . -raj , fn. a. m. hajósereg. hajókon egyes szoba , melyet az utasok saját
-rakodó, fn. napszámban dolgozó munkás, ki az kényelmükre szoktak magoknak kibérelni. -szo-
elszállitandö árucikkeket hajóra szokta rakni. rát, fn. vesszöböl fonott hajókötél. -szükem,
Hajóra-szállás, fn. felülés a hajóra elutazás fn . 1) a hajótest vizből kiálló részének összébb-
végett. huzódása ; 2) a bókonyoknak a hajó közepe
Hajó- rész, fn. 1) a hajó egy- egy része ; 2) rész- felé behajlása ; 3) a hajó behajlásának mérete.
birtok vmely hajóból. -részes, fn. (haj.) vmely tanács, fn. 1) vmely hajó tisztviselői által tar-
hajót egy, v. több személylyel társaságban biró tott tanácskozás ; hajótanácsot tartani ; 2) azon
személy. -részvényes , fn. (haj.) részbirtokos személyek , kik e tanácskozást tartják. -társ,
vmely hajóban. -rév, fn. a folyam-, v. tengerpar- fn. két , vagy több személy egymásra nézve,
ton hely, hol hajóval kikötni lehet . -rom , -rones, kik vmely hajónak közös birtokosai . -tat , fn.
fn. (haj.) 1 ) törést szenvedett hajó maradványa ; ( haj .) a hajó leghátsó része , hol a kormány-
2) idörongálta, használhatlan, ócska hajó. pad van. teher, -tereh , fn. tovaszállitás vé-
Hajós, fn. 1) hajóval biró, akinek hajója van ; gett hajóra rakott különféle cikkek. teknö, fn.
2) a hajón különféle, de leginkább durvább fog- (haj .) bedeszkázott hajóbordázat ; külön. a hajó
lalkozást végző személy.-- mn. 1) hajón müködő, küls höéja. -terhelő, fn. a tengerihajók egyen-
szolgáló ; h. inas ; 2) hajóra vonatkozó ; h. váltó. | súlyban tartása végett a hajó fenekére rakott kö,
 Haj - 511 ――
Haj

homok, ólom-, v. vasdarabok. -terv, fn. hajóépi- | Háj -sérv, fn. (kórt.) daganat a herezacskó há-
tési terv, mely a hajó egyes részeinek egymás jas részében.
közötti arányát, s az épitésre felhasznált egyes Haj -só, fn. (ásványt.) hajalakban az ásványok-
darabok hosszaságát, súlyát stb. határozza meg. hoz tapadó tiszta timsó.
-tető, fn. a hajó teteje, födélzete. -tiszt , fn. ált. Hajsz, v. Hajsza, isz. az igába fogott ökröket
hajón hivataloskodó tiszt ; külön. hajóhadban balfelé nógató szó ; hajsz Villas, hajsz Bimbó!
szolgáló katonatiszt. Hajsza, ih. menésre, gyorsaságra nógató szó ;
Hajótö , Hajótögerenda , fn. (haj .) alapfa, máskép : hajrá, rajta.
mely a hajó fenekén végig nyúlik s melyből a Hajszál, fn. egy szál az emberi fejet fedő haj-
hajó bókonyai kinyúlnak. -pipa , fn. (haj .) a ból ; á. é. nagyon csekély, kevés vmi ; (szój .) egy
hajótő elővégét az orrtökével összekötő könyökfa. hajszállal sem roszabb ; csak egy hajszálon függött
Hajó-töredék, fn. a. m. hajórom. -törés, fn. az élete; csak egy hajszálba mult, hogy stb.; egy
sziklákoz ütődés , v. más szerencsétlenség által paraszthajszálnyira ment el tőle az ágyugolyó ; haj-
hajón esett oly rongálás, melynek folytán az elsü- szálat hasogat, aprólékos formahibákért tesz kifo-
lyed; hajótörést szenvedni ; hajótörésből kimene- gást, vmely dolog aprólékos részeinek vizsgálá-
kedni ; (km.) hajótörés után okosabb a révész ; á. é. sával foglalkozik ; (km. ) vékony a hajszál, mégis
vmely dolognak akadályok miatt való meghiúsu- van árnyéka, minden emberben van gyöngeség.
lása, füstbemenése ; minden tervünk hajótörést szen-- alakú, mn. olyan vékony, mint a hajszál.
vedett. -törvény, fn. hajózást illető, arra vonatkozó Hajszálas, mn. 1) a. m. hajszálalakú ; 2) haj-
törvény. -tövég, fn. ált. minden gerenda, bókony, szállal vegyített.
borda alsó és hátsó vége ; külön. a tögerenda alsó Hajszál- esengetyüke, fn. (nt.) váltogató vi-
része, melyen a fartöke nyugszik. -tulajdonos, rágu növény a simalevelü csengetyükék közöl
fn. a hajó birtokosa. -üreg, fn. (haj .) hajó feneke, (campanula capillacea). -csö, fn. a. m. hajcsö.
oldalai és födélzete közötti tér, üreg. -üzlet, fn. -dad, mn. a. m. hajszálalakú. -edény , fn. (bt.)
hajóknak szállitás végetti bérbeadása. vám, fn. igen vékony csövek, melyeken keresztül az éltető
fn. hajók által a kikötökben fizettetni szokott nedv a gyomorból átszivárog a vérbe. -fejü, fn.
vám. -váz, fn. a hajóknak gerendákból, bordák- (állatt.) szörösfejü gilisztafaj . -hasogatás, fn. á.
ból álló bedeszkázatlan váza. -véső, fn. a hajó- é. vminek megítélése alkalmával aprólékos , lé-
épitésnél használtatni szokott különféle alakú nyegtelen, csekély hibákkal való bibelödés . -ha-
véső. -vezénylés, fn. (haj .) a hajó mozdulatainak sogató, fn. mindenben hibát kereső, aprólékos,
(a kormányoshoz, vitorlamesterhez stb. intézett) lényegtelen formahibákért kifogást tevő. -kereszt,
vezényszó általi meghatározása. -vezér, fn. egy, fn. (ttan. ) a csillagászati és mérnöki távcsövekben
v. több hadihajó fölött függetlenül parancsnokló közvetlen a külső lencsén belül egymásra függő-
tengerésztiszt. -vitorla, fn. hajókra alkalmazott leges két átmérő hajszálból, melynek átmetszési
vitorla. -vontatás, fn. hajóknak emberek, vagy pontja a lencse középpontjával esik egy irányban.
lovak által való húzása. -magár , fn. (nt.) hajszáldad levelű növény a
Hajóz, k. hajón utazik, hajón megy ; Amerikába magárok közöl (nardus stricta). -mohar, fn. (nt.)
hajózni. Innen: Hajózás, fn. Hajózási, mn. a moharok közé tartozó növény (panicum capil-
Hajó-zár, fn. a. m. hajólezárás. -zászló, fn. a. lare).
m. hajólobogó. Innen : Hajózászlós, mn. Hajszálnyi, mn. oly vékony, mint a hajszál,
Hajózat, fn. hajózásra vonatkozó tudomány. nagyon csekély; egy hajszálnyit sem akar engedni.
Hajózhatlan, mn. sekély, zátonyos , nem hajó- Hajszálos, mn. hajszállal készitett ; hajszálos
biró ; h. folyam. Innen : Hajózhatlanság, fn. kicsiny mérő.
Hajózható, mn. hajózásra alkalmas, nem záto- Hajszál-rece , fn. (bt.) az idegeket bevonó,
nyos, nem sekély ; h. folyam. Inn.: Hajózhatóság, fn. igen vékony szálagokból álló recehártya. -sás,
Hajózik, k. hajón megy, utaz. fn. (nt.) a sások közé tartozó növény (carex capil-
Hajózó, mn. hajón meno, utazó ; Amerikába laris). -vonás, fn. a szépirásban a betü azon
hajózók. része, mely a többinél vékonyabb vonásból áll.
Hajpor, fn. finom rizspor, melylyel, kivált ré- Hajszás, mn. a. m. hajszos.
gente, a hajat szokták behinteni. -áros, fn. haj- Haj -szemölcs , fn. szemölcs, melyből nehány
porral kereskedő személy. -bojt, fn. különféle szál ször nött ki . -szilke, fn. női fejdísz, melyet
anyagú finom szálakból készitett, ökölnyi nagy- akkor szoktak használni, midön a hajat kontyba,
ságu bojt, melylyel a hajra, arcra rizsport hintenek. tekercsbe fonják. -szin , fn. és mn. ált. hajéhoz
-dobosz, fn. hajportartó dobosz. -hintö, fn. 1) a. hasonló szín ; fekete, szőke hajszín ; külön. geszte-
m. hajporbojt ; 2) börzacskó egyik végén szitával nyeszín. -szinü, mn. a. m. hajszín. -szirom , fn.
ellátva, melynek likacsain a hajpor keresztülhull. (nt.) hajszáldad vékony szálak által födött virág-
-köpeny, -köpönyeg, fn. leginkább vászonból szirmú keletindiai növény (trichosanthos).
készitett könnyű köpeny, melyet hajporozás alatt Hajszogat, Hajszol, cs. hajsza szóval kerget ;
szoktak fölvenni.-millye, fn. hajportartó szelence. hajszolni a lovakat ; á. é. munkára készt, lustál-
Hajporos, fn. 1 ) a. m. hajportartó ; h. szelence ; kodni nem enged ; magától nem dolgozik, mindig
2) hajporral behintett ; h. arc. hajszolni kell. Innen : Hajszogatás, Hajszolás, fn.
Hajporoz, cs. hajport hint vmire ; arcát hajpo- Haj-szoritó, fn. selyem, v. bársony szalag, V.
rozni. Innen : Hajporozás, fn. félkörded fésü, melylyel a rövidre nyírt női hajat
Hajpor-szelence, fn. szelence, melyben hajport hátra szorítják.
tartanak. -zacskó. fn. hajportartó bőrzacskó. Hajszos, mn. és. fn. 1) igába fogott ökrök kö-
Hajrá, isz. nógató kifejezés ; hajrá fiúk ! ez a zöi a jobbfelül álló ; 2) * az igába fogott ökrök
pohár az embernemért (Ar.). közöl a balfelül álló.
 Haj 512 ― Haj

Hajt, A) cs. 1) maga előtt kerget, menésre sür- | hajtó, jóra képezhető, engedékeny. Innen : Hajt-
get ; marhát az akolba hajtani ; lovat hajtani ; hatóság, fn.
hajts ! azaz: csapkodd meg a lovakat, hogy sebe- † Hajtmány, fn. a. m. jövedelmet hajt ; mert ő
sebben haladjanak ; (vad.) erdőt hajtani, az erdő- nekik vagyon jó hajtmányok (régi én.).
ben tanyázó vadakat üzőbe venni ; á. é. sürget, Hajt-mü, fn. alt. mü, melyet göz-, emberi, v.
sürgetve állitgat, folyvást mondogat vmit; örökké állati erővel helyéből mozdítani lehet; külön. a.
csak azt hajtják, kajbálják, hogy stb. (G. K.) ; csak m. kocsi.
Gyöngyvér ijedez búnevelő gondon , és hajtja szünet- Hajtó, fn. ált. vmit terelő, kergető, üző sze-
len: ,,de hiába mondom“ (Ar.) ; 2) á. é. a) moz- mély ; külön. 1) barmok, ökrök, nyájak hajtásával
gásba hoz, mozgásban tart ; a viz malmot hajt ; az foglalkozó személy, hajcsár ; 2) a tilosban kapott
árviz gazt hajt a partra; szelet hajtani, helyesebb : lábas jószágot behajtó személy, csösz ; 3) embe-
szelet csapni ; b) lágy széket csinál ; ez a gyógy- rek , kik nagy vadászat alkalmával a vadakat
szer hajt; c) szerez, hoz ; ez az üzlet sok hasznot helyeikből felkergetik s a vadászok elé terelik ;
hajt ; földbirtoka nagyjövedelmet hajt; d) (b.) előre 4) tárgy, melynek segélyével vmit hajtanak, for-
hajtani , a dolgozó helyet vizirányosan tovább gatnak ; köszörűkő-hajtó. -, mn. 1) kergető, üző,
folytatni ; e) (szój.) végrehajtani, teljesíteni ; vég- terelő ; ökörhajtó gyermek ; 2) á. é. lágy széket
rehajtani a parancsot ; rajta hajtani , szorítani, csináló; hajtó, hashajtó szerek; fölülhajtó porok.
nagyon sürgetni ; 3) a. m. hajlít, kajlít, görbit, Hajtó-csiga, fn. csigaféle játékszer, melyet a
lefelé fordít ; (km.) addig hajtsd afát, mígfiatal, gyermekek elperdítenek, azután ostorral hajtanak.
v. a vesszőt addig kell hajtani, míg meg nem erősö-- darda, fn, régi divatú dárdaféle fegyver, melyet
dik; fejét könyökére hajtani ; terdet hajtani ; a) a harcos kézből vet az ellenségre. -fa , fn. 1) rövid
térdre ereszkedni ; b) á. é. csúszni-mászni a fel- fütykös , melylyel némely gyümölcsöket (diót,
söbb ranguak elött; fejet hajtani, a) köszöntés vé- vad-almát, stb.) szoktak verni ; (szój. ) egy hajtó-
gett fejével bólintani ; b) á. é. a sors végzésében fát sem ér, semmit sem ér ; 2) feltoló, felszoritó
megnyugodni ; térdet, fejet hajtani, imádatszerű eszköz ; a bodnárok hajtófája, melylyel az abron-
tisztelettel viseltetni, kész engedelmességgel lenni csot felszorítják.
vki iránt : füleit vkihez hajtani, vkit meghallgatni ; Hajtogat, A) cs. 1) ált. vminek szétterülő ré-
(bibl. ) hajtsátok a ti füleiteket az én számnak be szeit egymásra boritgatja, rétegekbe szedi ; hirla-
szédére ; á. é. szavát vkihez hajtani, vkihez intézni ; pokat h.; papirost h.; kül. a) kimosott és megszáradt
vkire hajtani, szóra hajtani, engedni, engedelmes- fehérruhát mangollás és vasalás végett rendbe
kedni ; hajt a szóra, az intésre; rá sem hajt, föl sem szed ; most hajtogatunk, azután mangolni fogunk;
veszi ; (km.) nem hajt a paripa az ebugatásra, a 2) többször meghajlít ; fejét ide- oda hajtogatja ;
derék föl sem veszi a hitvány ember rågalmait ; (km.) gyönge a nád, de mégis a szél hajtogatja ; 3)
B) k. rügyet, bimbót ereszt, fakadni kezd ; tavasz- (nyt.) a. m. igeragozás ; 4) kötelen lóggó nöi
szal hajtanak afák. szoknyát lop ; szoknyát, inget hajtogatni ; B) vh.
Hajt-akna, fn. (b.) azon osztálya az aknáknak, fejével bókolgat ; magát hajtogatni.
melyben a szállitás történik, szállító- akna. Hajtogatás, fn. tt. -t; 1) vmely lapnak (papi-
Hajtalék, fn. (mt.) szabályszerű görbe vonal, rosnak ruhának) rétegekbe szedése ; hirlap ,
melynek minden pontja egy szilárd egyenestől és ruhahajtogatás ; 2) (nyt.) a. m. igeragozás ; 3)
fejnek , térdnek lefelé hajlitása ; fejhajtogatás ;
egy szilárd ponttól egyenlő távolságra van (Para- térdhajtogatás
bola). ; 4) * a jobbágyságnak az uraság,
Hajtár, fn. tt. -t; a. m. hajhász. v. ellenség által való rendkivüli fuvaroztatása .
(gép .) gép,
hoznak ,fn.mozgásb
Hajtó-gép,
Hajtás, fn. tt. -t; 1) kergetés, üzés ; 2) mozgás - gásba melylyel vmit moz-
an tartanak . -háló, fn.
ban tartás ; 3) papiroson , vásznon a lap egy tölcséralakú háló, melynek alsó vége ólom kari-
részének a másikra való boritása által keletkezett van ellátva, s mely a viz fenekére érvén, a
ráncforma mélyedés ; a papiros, a ruha hajtása ; kávalakadt halakat magába zárja.
belé
külön. felső, v. alsó női ruha széles, alsó szegély-
zete ; leereszteni a rövid szoknya hajtását; 4) szü- Hajtóka , fn. 1) öltöny lehajtható gallérja ;
net nélküli , folytonos kocsizás , lovaglás ; egy bársony hajtóka ; külön . a katonakabát gallérja,
hajtásra négy mérföldet tenni ; hosszú, rövid hajtás; mely minden ezrednél más- más színű szokott
5) hajlitás, görbités ; fej hajtás ; térd hajtás; 6) fo- lenni ; vöröshajtókás gyalog ezred ; feketehajtókás
lyadéknak egyfolytában való kiivása ; egy hajtásra vasasok zöldhajtókás , sárga- pitykés közlegény
meginni egy itce bort; 7) növénynek uj fakadása . (Pet. ) ; 2) bizonyos mennyiségü italnak egyfoly-
tában való megivása ; egy hajtókára két itce bort
Hajtáska, fn. a. m. kis hajtás.
Haj -táska, fn. a. m. hajzacskó. meginni.
Hajték, fn. mesterséges összehajtogatásból ke- levő Hajtó-kapocs, fn. (gép. ) fürészmalom gépében
kapocs . -kerék, fn. (gép.) nyéllel ellátott ke-
letkezett redő ; a papiros, a ruha hajtéka.
rék, melylyel vmely gépet müködtetnek ; a könyv-
Haj -tekercs, fn. emberi hajszálakból alkotott sajtó hajtókereke.
tekercs. -tekerö, fn. keskeny szalag, melylyel a Hajtokvány, fn. (msz .) a malomkerék fogait
nöi hajat összekötik, hogy ki ne bomoljék . -tépő, keritő körime v. talp, mely tok v. haj gyanánt
fn. csipö eszköz , melylyel az alkalmatlan helyen keríti a zapokat.
nött haj-, v. szőrszálakat kitépni szokták. Hajtó-labdacs , fn. labdacsalakú hashajtó
Hajthat-atlan, Hajthat-lan, mn. és ih. meg gyógyszer. -lapát, fn. vizi müveknél használtatni
nem hajlítható ; h. vasrúd ; á. é. szilárd lelkületü. szokott lapát, mely a vizet mozgásba hozza, vhova
Innen : Hajthatatlanul , ih. Hajthatatlanság , fn. folyni kényszeríti ; a vizi malom kerekének hajtó-
-ó, mn. meggörbithető, meghajlítható ; á. é. szóra | lapátjai. -mü, fn. vmit mozgásba hozó, mozgásban
 Haj 513 - Hal

tartó gép, por , fn. hashajtószer poralakban. ted élek, száz leányért sem cseréllek (Cs. ) ; (szój .)
-rúd, fn. (gép.) rúd, melylyel vmely gépet moz- meg se halj, bút se láss ; akár a Dunába, akár a ten-
gásban tartanak, mozgásba hoznak. gerbe halni; (tréf. szój . ) a cigány nem hal a vizbe ;
* Hajtós, mn. lustán, resten járó, melyet foly- (km.) szép halni a hazaért ; 2) a méh élni megszün ;
tonosan hajtani, nógatni kell ; hajtós ló, ökör. a méh nem döglik, hanem hal ; 3) á. é. vmi után
Hajtó-szer, fn. gyógyszer , mely hasmenést nagyon vágyódik, vmit nagyon óhajt ; él-hal hazá-
okoz. jáért; halni veszni vmi után.
Hajtott-ék, Hajtott- ékezet, fn. (nyt.) csak Hál, k. 1) aluva tölti az éjet vhol ; szabad ég
hosszú szótag magánhangzója fölött álló ék, mely- alatt, szobában, istállóban, földön, ágyon hálni; 2)
nek a francia nyelvben fordított v ( ^) a görögben nemileg közösül ; (népd.) hej ne menj el, ne menj el.
pedig ilyen ( ~ ) alakja van, s mely az éles ( " ) és veled halok az éjjel; 3) á. é. (szój. ) csak hálni jár
tompa ( ) ékezetek összekapcsolásából áll. bele a lélek, betegségtől lézeng .
Hajtó-vadászat, fn. (vađ.) vadászat, melyben Hála, fn. mély tisztelettel nyilvánuló köszönet ,
a vadat hajtók üzik a lövész elé. -viz, fn. ált. szavakban, tettekben nyilatkozó kegyeletes érze-
vmely gépet mozgásba hozó viz ; külön . a malom lem a vett jótéteményért ; hálát adni, hálával lenni
kerekeit mozgásba hozó viz. vki iránt; hálával adózni vkinek ; hálával tartozni ;
Haj -tö , fn. a fejbőr alatti kis tövecskéje a hála Istennek.
hajnak. * Hálá, fn. a. m. hála ; hálá legyen az istennek.
Hajtsár, fn. a. m. hajcsár. Hála-adás, fn. 1) szóval, tettel nyilvánuló kö-
Haj -tü, fn. két águ tü, melyet a rendbeszedett szönet a vett jótéteményekért ; 2) délesti isteni
nöi hajba szoktak tüzni, hogy szét ne bomoljon. tisztelet az év utósó napján. -adó, fn. és mn. 1) a
Hajtvány, fn. tt. -t ; növénynek, fának gyönge vett jótéteményekért szivből fakadó köszönetet
ága. mondó ; h. ember ; 2) hála- adást magában foglaló ;
Hajul, Hajul, k. görbül, hajlottá leszen. h. ima. -áldozat, fn. 1) a régi izraelitáknál a vett
Haj -vágás, fn. a. m. hajnyires. -választék, fn. jótéteményért Istennek bemutatott áldozat ; 2) há-
keskeny vonal, mely a fejen a hajnak kétfelé vá- lából tett áldozat ; v. ö. Áldozat. -beszéd , fn.
lasztása által keletkezik. -választó, fn. fésü, v. köszönő beszéd a vett jótéteményekért.
másféle eszköz, melylyel a hajat kétfelé választ- Halacsár, fn. (állatt.) vizben hallal élő rigófajú
ják. -vas, fn. hengeralakú csipövas, melylyel a madár.
hajat fodrozzák. -zacskó, fn. hálódad zacskó, Halad , k. 1) bizonyos irányban folytonosan
melyben a nök hátul befonott hajokat viselik.
* Hák, fn. nyálka, turha. előre megy; szépen, lassan h.; előre h.; már akkor
felmérfö
* Hakk, Hakkal, mn. és ih. a. m. halk, halkan. 2) munkáb ldre haladtunk; á. é. halad az idő, múlik ;
an, dologban elömenetelt tesz ; szépen
Hákk, fn. a. m. hák. az építkezésben ; haladni vmely tudományban;
Hákkog, Hákog, k. hák-hák hangot adva szíja halad (szój. ) ki nem halad, az marad, aki vmiben elöme-
fel a nyálkát, turhát melléről. Innen : Hákkogás, netelt nem tesz, az ugyanabban hanyatlik ;; )
fn. Hákkogó, mn. munka, dolog gyarapodik, van láttatja ; lassan
Hakogo -hang , fn. (nyt. ) némely nyelvben halad vasutcsinálás á. é. későbbre, messzebb
hang, melyet a torokból és fogak között kell ke- időre amarad ; (szój .); 4)ami halad, el nem marad.
resztül ereszteni . Innen : Haladás , fn.
Hákom-bákom, fn. a. m. ákom-bákom. Háladal , fn. dal, melyben a vett jótétemények-
* Hakurgya, Hakurja , isz. felkiáltás , mely- ért hálát adunk.
lyel a farkasokat szokták űzni, kergetni. Haladár, fn. (állatt.) a tengeri hajókat kisérő
Hal, fn. 1) piros, hideg vérü, vizben élő, usz- tengeri madár.
hártyás állat ; folyami, tengeri hal; kövi hal, mely Háladási, mn. haladáshoz tartozó, arra vonat-
csergedezö patakcsában szokott tartózkodni ; kozó ; h. eszközök.
(szój.) ugy él, mint hal a vizben, bú és aggodalom Háladás, fn. a. m. hála-adás.
nélkül ; ugy néz, mint a sült hal, meredt szemekkel ; Hál- adat , fn. szóval , tettel nyilvánuló kö-
ne néz hát, mint a sült hal (Vör.) ; néma, mint a hal; szönet.
megfő a maga levében, mint a hal; vergődünk, mint Háládatlan, Háladatlan, mn. a vett jótéte-
a hal a harasztban ; sem hal sem hús ; (km.) hal ményért hálát nem nyilvánitó, jóért roszszal fize-
hallal, ember emberrel él ; veszedelmes a hal harma- tö ; h. teremtés ; (szój.) a jótétemény semmit sem
dik vizében, az első viz, a melyben tenyészik, a veszít, ha háládatlanra esik is. Innen : Háládatlan-
másik, melyben főzik, a harmadik, melyet annak ság, fn. Háládatlanul, ih.
megevése után iszik rá az ember ; akkor szokja
meg a hal a horgot, mikor elnyeli ; szótlan hal is Háládatos, Háladatos, mn. jóért jóval fizető,
mondhat igazat, azaz : büzével adja tudtul, hogy a vett jótéteményt megháláló ; h. gyermek, ifjú; h.
nem fris; azt a halat tartják legszebbnek, mely a érzelemmel lenni vki iránt. Innen : Háládatosan, ih.
hálóból kiugrik ; halat szálka nélkül , embert hiba Háládatosság, fn. -kodik, k. hálás érzelmeit szó-
nélkül nem lehet találni ; fején rohad a hal, v. a hal val, tettel nyilvánitja.
is fejétől büdösödik, a magas ranguak erkölcstelen- Haladék, fn. későbbi időre való halasztás, ké-
sége, pazarlása elragad az alsóbb ranguakra is ; sedelem; ez nem tűr haladékot; haladék nélkül meg-
2) (csillag,) az állatöv azon jegye, melybe a nap tenni vmit ; (ker.) fizetési határidő későbbre
február hó végével lép . tüzése ; engedek önnek két havi haladékot. -kamat,
Hal, k. m. -t, v. holt ; ált. élni megszün ; külön. fn. (ttud.) a meghatározott időnél későbben kifi-
1) az ember kiadja lelkét ; vizbe halni ; evőszakos, zetett tartozásért járó kamat. -levél, melyben vki
kinos halált halni ; él, hal vmiért; érted halok, ér- arról tudósittatik, hogy vminek véghezvitele ké-
Ballagi szótár. 33
 Hál - 514
söbbre van halasztva. -ony, mn. könnyen muló.
-parancs , fn. vminek késöbbre halasztásáról
szóló parancs. -talan, mn. késedelmet nem türő,
későbbre nem halasztható ; h. munka. Innen : Ha-
ladéktalanul, ih.
Hála-dij , fn. a vett jótéteményekért adott
jutalom.
Háladó, mn. a. m. hálaadó.
Haladó, mn. folyton elöre menö ; fontolva ha-
ladó párt (conservativ).
Haladvány, fn. a számok oly sorozata, mely-
nek tagjai ugyanazon különbség, v. hányas szerint
növekednek, vagy fogynak ; számtani haladvány,
melyben minden tag a megelőzönél ugyanannyival
nagyobb vagy kisebb ; pl. 1, 2, 3, 4, 5 (itt minden
tag a megelőzőnél egygyel nagyobb) ; mértani ha-
ladvány, melynek minden tagja a megelőzönél
ugyanannyiszor nagyobb, v. kisebb ; pl. 1, 2, 4, 8,
16 (itt minden tag a megelőzőnél kétszer nagyobb);
emelkedő, v. növekvő haladvány, melynek egymás-
után következő tagjai egyarányosan növekednek ;
apadó, fogyó, leszálló, v. lemenő haladvány, mely-
nek egymásután következő tagjai egyarányosan
fogynak; másodfokú haladvány, melynek csak kü-
lönbségei, v. hányasai képeznek rendes számtani,
v. illetőleg mértani haladványt ; pl. 1, 4, 9, 16, 25
másodfokú haladvány, mert a különbség 3, 5, 7, 9
rendes emelkedő számtani haladványt képeznek.
Hála-ének, fn. ének, melylyel a vett jótétemé-
nyekért hálát adunk. -érzelem, -érzet, fn. a vett
jótétemények elismeréséből keletkezett érzelem.
-feledés, fn. a vett jótéteményekérti háláról való
megfeledkezés. -feledö, fn. és mn. a vett jótéte-
ményt meg nem háláló , háláról megfeledkező.
-ima , -imádság, fn. Istentől vett jótétemények-
ért hálaul mondott ima.
Hálákodik, 1. Hálálkodik.
Halál, fn. tt. -t ; 1) az életszervezet működésé-
nek, a vérforgásnak teljes megszünése ; hirtelen
h.; természetes h ., természetes benső okokból, vén-
ségből, hosszas betegségböl bekövetkezett halál ;
erőszakos h., külső erőszakos tett okozta halál, pl .
gyilkos, v.hóhérkéz általi kimulás ; halálán lenni,
haldoklani ; halálnak, v. a halálra válni, a megha-
láshoz közel lenni ; halálra kinozni, ugy kinozni,
hogy majd meghal ; halálra itélni vkit, vkire a
halalitéletet kimondani ; (bibl. ) halálnak halálával
halsz meg ; (km.) senkinek sincs homlokára irva
halála órája; senki sem boldog halála előtt ; halál
ellen nincs orvosság, v. fü kertben ; jobb néha kora
halál a hosszú életnél; a halál bizonyos, csak idejét
nem tudjuk; ki a halál előtt meg nem jobbúl,
elkésik vele; késő akkor idvezülni. mikor a halál
közelget ; ha a halál szokás, nem tudni, ki szok-
hatta meg; késő érkezett szerencse, ha kit halála tett
nagygyá; 2) rémalak, mely a babonás nép hite
szerint az ember életét kioltja ; olyan, mint a ha-
lál, sápadt ; a halál lekaszál ; halál szekere, szent
Mihály lova ; (szój .) jó volna halálnak, ki lassan
jár, mert későre érkeznék ; halál fia vagy, agyon
ütlek ; szemébe nézni a halálnak, a halálos vesze-
delemmel bátran szembeszállani ; a halál kutyája
ugat belőle, halálos köhögés bántja ; halál háza,
halálos betegség jelei ; kiütött rajta a halál háza,
halálos betegségben szenved ; a halál szekere min-
den bút, bánatot elvisz ; (km.) öregnek az ajtóban,
ifjúnak lesben a halál ; halállal senki sem ivott áldo-
- Hál
mást, hogy barátságból megkímélje ; ha későnjö is a
halál, még is korán jő ; nem lehet a halált ajándék-
kal megkerülni ; halál halálnak, élet életnek barátja ;
szép volna halál is, ha életben volna ; 3) á. é. a)
halálban, v. halálra, nagy mértékben ; halálban
szeretni , halálra nevetni ; lóhalálában futni, rop-
pant sebesen futni ; b) lelki halál, a léleknek bün-
ben való elsülyedése ; c) szerfelett kellemetlen
érzés ; halálom, ha savanyú arcokat látok !
Hálál, A) cs. hálával viszonoz, jótettet jóval
fizet vissza ; mivel hálálom meg jószivüségedet; B)
k. több ideig valahol hál, v. szokott hálni ; az is-
tállóban hálál a kocsis.
Halál -ágy, fu. ágy, melyben vki meghal ; ha-
lálágyon feküdni ; á. é. halálos betegség, az élet
végéhez való közeledés ; még halálágyán is jóra
intette gyermekeit . -arc, fn. sápadt, halvány arc.
+ Halálas , mn. a. m. halálos .
Hálálat, Hálálatos, Hálálatlan, Hálálatlan-
ság, 1. Háládat, Háládatos, Háládatlan, Háládat-
lanság.
Halálba-gyűlölés , fn. kiengesztelhetetlen gyü-
lölés.
Halálban, ih. a. m. igen, nagyon, nagy mérték-
ben ; halálban szeretni, gyülölni egymást.
Halál -bejelentés , fn. hivatalos bejelentése
annak, hogy vki meghalt. -biró, fn. biró, kinek
joga van halálos itéletet hozni ; pallosjoggal biró
személy. -bizonyítvány, fn. a halottkém által
kiadott bizonyítvány arról, hogy a megnevezett
egyén valósággal meghalt és eltemethető. -bün-
tetés , fn. birói itélet következtében való ki-
végzés.
Haláleset, fn. 1 ) ált. a. m. halálozás ; 2) ese-
mény, melynél erőszakos emberhalál fordult elő.
-fölvétel, fn. orvos-rendöri felvétel, mely az erő-
szakos halál-éset egyes körülményeit részletesen
megvizsgálja.
Halál- év, fn. 1) bármely emberre nézve azon
év, melyben meghalt ; 2) oly év, melyben nagy a
halandóság. -fej, -fö, fn. 1) holt ember koponya-
ja ; halálfejet festeni a lobogóra ; 2) á. é. a) élő
ember, sápadt kiaszott arca ; b) (állatt.) közép-
tengeri rák, melynek feje a halott-koponyához
hasonlít ; c) (állatt.) a. m. boszorkánylepe. -fél,
fn. két, v. több halálra itélt egymásra nézve. -folt,
fn. 1) némely betegségben szenvedő ember testén
támadt foltok, melyek az élet közelgő végét jele n-
tik ; 2) megholt ember testén támadt foltok, me-
lyek az élet teljes megszünését jelentik .
Halál-fö, fn. a. m. halálfej . -harang, fn. kis
harangocska, melyet akkor szoktak meghúzni,
midőn vki haldoklik. -ház, fn. épület a temető-
ben, hol a megholtakat ideiglenesen tartják a vé-
gett, hogy megtudják, egyik-másik nem tetszha-
lott- e ; á. é. a. m. halálfolt ; kiütött rajta a
halálháza . -hónap, fn. 1) az a hónap, melyben vki
meghalt; 2) hónap, melyben a többiek között leg-
több haláleset szokott előfordulni. -hozó , mn.
halált okozó, halálos ; h. ital. -hörgés, fn. a hal-
dokló ember hörgése. -jósló, fn. a közelgö halált
jelentő ; haláljósló jelek. -kép, fn. 1) halálnak váló
ember képe ; 2) sovány, kiaszott, sápadt arc ; 3)
kép, mely a halált ábrázolja ; (szój,) egy szomorú,
két bús, három halálkép. -kiáltás, fn. a. m. halál-
orditás.
Hálálkodik, k. vmit hizelgö, önlealacsonyitó
 Hal 515 Hal

szavakkal köszön meg, a vett jótéteményért szol- | vünkben élő hálás érzelem ; hálaoltárt emeltem
gailag hizelkedik ; ha vmit kap, mindig hálálkodik. számodra szivemben.
Innen : Hálálkodás, fn. Halap, fn. a. m. moh.
Halál-küzdelem , fn. a haldokló végórája, mi- Hal-áros, fn. hallal üzérkedő személy, aki ha-
dön az élet vége felé közelg és a halállal mintegy lat mér. Innen : Hal-árosság, fn.
küzdeni látszik. -madár, fn. (állatt.) bagolyfajú Halas, mn. 1) amiben sok hal tanyáz ; h. folyam,
madár, kuvik, melynek kiáltását a babonás nép tó ; 2) halat tartalmazó; h. szekér ; 3) hal áruló ; h.
haláljóslatnak tartja ; (szój .) megszokta, mint ha- kofa..- fn. tó, melyben tenyésztés végett halakat
lálmadár a huhogást; á. é. a város, v. vmely halotti tartanak.
társulat hivatalnoka, kinek kötelessége a halálo- Halás, fn. tt. -t ; az emberi élet megszünése.
zási esetet az ismerősöknek bejelenteni s ezeket a Hálás, mn. a vett jótéteményt hálával viszonzó
temetésre meghíni. -nap , fn. bármely emberre hálás gyermek.
nézve azon nap , melyen meghalt. -orditás, Hálás, fn. 1) éji alvás vmely helyen ; hálásra a
fn. a harcbamenők orditozása, melylyel az ellen- faluba menni ; 2) eji fekhely, éji tanya ; ebben az
ségre ,,halált" kiáltanak. -okozás, fň . vki halá- erdőben rosz hálás esik. -pénz, fn. éji megszállás- ,
Jának erőszakos siettetése. meghálásért fizetett pénz.
Halálos, fn. 1) halált okozó ; h. ütés, seb, döfés, Halas -tó, fn. ált. tó, melyben halak laknak ;
aggódás, méreg; h. betegség ; h. kin ; 2) halálnak külön. mesterségesen készitett tó, melyben halakat
váló; h. beteg; 3) örökké tartó ; h. álom ; 4) lelki tenyésztenek.
halált okozó; h. bűn, vétek; 5) kérlelhetlen ; h. Halász, fn. személy, ki halfogdosással foglal-
gyülölség, ellenség. Innen : Halálosan, ih. kozik, abból él ; (km .) ritkán száraz a halász ; ha-
lász, vadász éhen kórász. —, cs. és k. ált. halakat
Halálos-beteg, mn. és fn. halálhozó beteg; fogdos ; pontyra, csukára halászni ; kecsegét, har-
ségben szenvedő ember. -betegség, fn. halálhozó csat halászni ; (szój .) a zavarosban halászni, zavart,
betegség. -seb, fn. az emberi test nemesebb részén nem rendes politikai, társadalmi állapotot saját
ejtett halálhozó seb. hasznára, előnyére felhasználni ; á. é. a sok lében
Halálozás, fn. 1) az élet megszünése, megha- uszó kevés tésztát, v. húst fáradsággal kiszede-
lás ; 2) meghalási eset ; e városban kétszáz halálozás geti ; ebből a levesből csak ugy halászni kell a tész-
fordult elő ez évben. tát. Innen: Halászás, fn.
Halálozik, k. meghal, élete megszünik. Halászat , fn. 1) a halfogdosás mestersége ;
Halálra, ih. addig, mig lelkét ki nem adja ; halászatból élni ; 2) a folyam, v. tó vmely részén
halálra verni vkit. * -váltó, fn. a. m. halálharang. halfogási jog ; halászatot árendálni. -jog, fn. jog,
Halál-szender, fn. ájult állapot, önkivület ; a. melynélfogva vki vmely folyam, tó, tenger egy
é. elfásultság, tompult állapot, melynélfogva vki bizonyos részén maga számára és eladás végett
nagy veszély közeledtekor semmit sem képes halászhat,
tenni ennek eltávolitására. -szeplő, fn. az emberi Halász-bárka, fn. ládaalakú készlet, keresztül-
testen szeplőalakú vörös foltok, melyek, ha a be- furkálva diónyi lyukakkal, melyben a halászok
tegre nem vigyáznak , halált szokott okozni rövid ideig tartogatják a kifogott halakat. -céh,
(Petetsch). -szin, fn. és mn. sápadt, halvány szín. fn. halászmesteremberekből álló céh. -csónak,
Innen : Halálszínü, mn. -tánc, fn. (költ.) a. m. fn. sebes járatú kis csónak, melyben a halászok
halál. -talan, mn. a. m. halhatatlan. halat fogdosnak. -gyürü , fn. a római pápa hiva-
* Halál-ujitás, fn. az istenitélet egy neme a talos pecsétgyürüje, melyen Péter apostol halász
székelyeknél. alakjában van ábrázolva. -határ, fn. a folyampart
Halal-veriték, fn. hideg veriték, izzadat, mely oldalába vert kö- , v. facölöp , föld-, v. körakás,
a haldokló arcát fedi ; á. é. nagy ijedség, félelem ; mely kijelöli, hogy az illető halásznak mily téren
ahogy meglátta a zsiványt, még a halálveriték is ki- van joga halat fogni.
verie. -vész, -veszély, fn. fn. járványos betegség, Halászható, mn. halászásra alkalmas, amiben
melyben az emberek rakásra halnak. -veszélyes, halak tanyáznak ; halászható patak, tó.
mn. halálhozó, ragadós nyavalyában sinlö. Halászka, fn. (állatt.) halakkal élő madár a
* Halal-virág, fn. (nt.) koronás szirmú növény buvárok közől ; európai, honi, apró, fekete, bangó-
az aranyvirágok közöl. halászka.
Halálzás, fn. tt. -t ; a. m. halálozás. Halász-karám , fn. a folyam- , v. tópartján
Halandó, mn. előbb-utóbb meghaló, aki vmi- hosszúdad házfödélhez hasonló gunyhó, melyben
kor megszünik élni ; h. ember. fn . a. m. em a halászok tanyáznak, szerszámaikat tartják . -ke-
ber ; a jövő titka a halandók előtt el van rejtve. selyü, fn. (állatt. ) a keselyük osztályához tartozó
-ság, fn. 1) az emberi élet ideiglenes, egyszer madár gesztenyeszín tollakkal és rézzöld szár-
minden esetre megszünő állapota ; 2) többször, nyakkal, melyekkel a viz szinén uszó halakra
kevesebbszer előforduló haláleset ; az idén nagy csapkod (vultur baeticus) .
volt a halandóság. Halász-kunyhó, fn. a. m. halászkarám. -lé,
Halánték, fn. (bt.) az emberi koponya két ol- fn. paprikásan, vöröshagymával különféle halak -
dalán a szemek fölötti rész, hol a koponyacsont ból készitett leves. -legény, fn. fiatal legény, ki
legvékonyabb és az ütér verése észrevehető ; ha- vmely halászmesternél szegődött bér mellett ha-
lántékon ütni vkit. -csont, fn. (bt.) a halántékot lászattal foglalkozik ; (népď.) az alföldön halász-
képező csont a koponya két oldalán. -izom, fn. | legény vagyok én. -madár, fn. ált. hallal élő min-
a. m. vakszemizom. denféle madár; külön. a ragadozó madarak több
Hála-oltár, fn. a régi izraelitáknál oltár, melyen faja, melyek a viz szinén uszó halakat fogdossák
hálaáldozatot mutattak be ; á. é. vki iránt szi- el. -medve , fn. halakkal táplálkozó tengeri medve.
33*
 Hal 516
-mester, fn. 1) a halászcéh egyik tagja ; 2) a na-
gyobb mérvü halászatra felügyelő személy.
Halászó-sólyom, fn. a. m. ráró.
Halász -pózna, fn. hosszú rúd, melylyel a ha-
lászok a vizet zavarják, hogy a halakat könnyeb-
ben hálóba keritsék . -sajka, fn. halászok által
használtatni szokott sajka. -sas, -sólyom, fn . a.
in. ráró.
Halaszt, cs. vmi véghezviendőt későbbi időre
hagy ; amit ma végezhetsz , ne halaszd holnapra.
Innen : Halasztás, fn. Halasztási, mn. Halasztó, mn.
-hatatlan, mn. késöbbre nem hagyható , amit
mindenesetre el kell végezni . -ható , mn . későbbre
hagyható , aminek nem kell mindjárt megtör
ténnie.
Halász -viadal, fn. némely külföldi halászok
harcijátéka, melyben csáklyákkal igyekeznek egy-
más csónakát felforditni.
Halat, cs. vkinek halálát hireszteli ; eleget ha-
latták, pedig most is él (Kreszn.) .
Hálátlan, mn. vett jótéteményért nem hálás,
sőt roszszal fizető ; h. teremtés ; á é. hálátlan
munka, melynek haszna a fáradsággal föl nem ér.
Innen : Hálátlanság, fn.
Halaul, ih. hála fejében, köszönetül , hálából ;
hálaul megmenté gyermeke életét.
Hála-ünnep, fn. a vett jótétemények meghálá-
lása végett megült ünnepély ; hálaünnepet ülni.
-vágy, fn. belső érzelem, mely bennünket a vett
jótéteményért hálát adni ösztönöz.
Halavány, mn. tt. -t ; 1) fehérbe játszó világos
sárga, milyen a beteges emberek színe, sápadt ;
(népd.) mondd meg nekem barna kis lány , miért
arcod oly halavány ; 2) á. é. nem tündöklő ; h.
fény; a mécs h. világa ; * halavány föld, elázott
szántóföld. Innen : Halaványság, fn. Halaványul,
ih. -it, cs. 1) sápadttá tesz ; a zárt levegő halavá-
nyítja az arcot ; 2) á. é. fényét, tündöklését csök-
kenti ; vkinek dicsőségét nagy tettek által halavá-
nyitni. -odik, -ul, k. 1) sápadttá leszen ; betegség
következtében halaványodik az ember ; 2) fénye,
tündöklése csökken ; az ő dicsősége előtt az én hir-
nevem elhalaványodik.
Hala-vers, fn. költemény, melyben a vett jóté-
teményért vkinek hálát nyilvánitunk.
Halaz, k. halat eszik.
Hal-bárka, fn. a. m. halászbárka. -bogrács,
fn. vasbogrács, melyben a halászok halászlevest
szoktak főzni . -borító, fn. vesszöböl fonott, bog-
lyaalakú kosár, melylyel némely vidékeken halat
fogdosnak. -bör , fn. ált. mindenféle hal böre ;
külön. a cápa lehúzott böre, mely megszáritva,
famüvek sikárlására használtatik. - csik, fn. (állatt.)
vékony, kigyóalakú halfaj , melyet hordóban árul-
nak és leginkább káposztával szoktak enni. - csont,
fn. ált. a halnak bár melyik csontja ; kül. 1) fehër
halcsont, a medve-főka csontja, melyet porrá zúzot-
tan az aranymivesek szoktak használni ; 2) fekete
halcsont, a cápa álkapcsának csontjai, melyek vé-
kony pálcácskákká hasíttatván, szoknyaabroncsul,
esernyök , ruhaderekak stb. feszesen tartására
használtatnak . -, mn. a. m. halcsontból való.
-dézma, 1. Haltized.
Hal -dobóka , fn. (állatt.) fehéres fonálalakú
porcogós féreg , mely különösen némely halak
belsejében élődik.
Háldogál, k. a. m. többször hål vhol.
Hal
Haldoklik, k. végső halálküzdésben, végvo-
naglásban van. Inn.: Haldoklás, fn. Haldokló, mn.
Haldokol, k. a. m. haldoklik. -va, ih. haldok-
lása alatt, haldoklása közben.
Hal-dús, mn, hallal bővelkedő. -ebéd , fn. ebéd ,
melynek legnagyobb része halételekből áll . -em-
lösök, fn. tb. (állatt.) vizben élő halalakú meleg-
vérű emlősök, minő pl. a bálna. -enyv, fn. ált. a
viza, kecsege, söreg porcogós és nyálkás részeiből
készült enyv ; külön. az emlitett halak uszhólya-
gaiból készitet finom enyv. -étek, fn. 1) halból
álló sült, v. főtt étek ; 2) a halaknak eledelül szol-
gáló tárgy. -étel, fn. ennivaló hal sülve, v. főve.
- étetö, fn. a. m. halmaszlag. -evö, mn. halakkal
táplálkozó ; halevő állatok ; halevő tengerparti la-
kosok. -evönap, fn. a katholikusoknál böjti nap,
midön hus helyett hallal élnek. -fark, fn. a hal-
nak fejétől legtávolabb eső testrésze ; a halfark
legkedvesebb eledelem ; külön. szálkák által kife-
szíthető rostos úszhártya a haltest végén, mely a
halnak evező, kormányzó, néha még védeszköz
gyanánt is szolgál. -féle , mn. halak osztályából
való ; halféle állat, étel. -fogás, fn. a. m. halászás.
-fogó, fn. és mn. halakat fogó személy, v. eszköz .
-gazdaság, fn. a gazdaság azon ága, mely a hal-
tenyésztéssel foglalkozik. -hát, fn. a halnak felső,
tüskés éle.
Halhatatlan , Halhatlan , mn. halálnak alá.
nem vetett, soha meg nem szünö ; h. Isten ; á. é,
sokáig fennmaradó, messzire terjedő ; h. hirt, di-
csőséget szerezni. Innen ; Halhatatlanság, fn. Hal-
hatatlanul, ih. -it, cs. a. m. halhatatlanná tesz.
Hal-héj, fn. 1) pikkelyek, melyek a hal börét
takarják. halpénz ; 2) a. m. fekete halcsont. Inn.:
Halhéjas, mn. -hólyag, fn. uszóhólyag, mely a
halak felemelkedését és leereszkedését a vizben
elösegiti. hordo, hosszúkás hordó, melyben az
eladásra szánt halakat szállítják.
Halics-ország, fn. az osztrák birodalom azon
része, mely Magyarországgal éjszak felől határos.
Hal-ikra, Hal-iv, fn. peték, melyekből halak
kelnek ki, s melyek azoknak, kik szeretik, kelle-
mes eledelül szolgálnak. Innen : Hal-ikrás, mn.
-ivadék, fn. halikrából kikelt nagyon apró ha-
lacskák. -ivás, fn. 1) a halak nemi közösülése,
mi alatt a hím a nőstény petéit megtermékenyíti ;
2) az ikráknak a viz melegebb részén való rakása ,
hogy azokat a nap kiköltse. jog, fn. halárulási,
v. halfogási jog.
Halk, mn. csendes, lassú, zajt nem ütő ; h. lép-
tek ; h. hangon beszélni. Innen : Halkan, ih.
Hal-káď, fn. kád , melyben halat tartanak ;
külön. halászok kádja, melyben száritni való ha-
lat tartanak.
Halkal, ih. a. m. halkkal.
Halkesa, Halkdad , mn. (zene.) lassú, halkan
szóló ; halkdad zene (andantino).
Hal-kapó. fn. eszköz, v. állat, mely a halakat
fogdossa ; külön. a. m. halász- sólyom.
Halkit, cs. lassúbbá, halkabbá tesz ; lépéseit,
szavait halkítni.
Halkkal, ih. lassan , csendesen , zaj nélkül ;
(szój .) halkkal jár, mint fenkő a kaszán ; (km .)
halkkal jobb cselekedni, mint hirtelenséggel.
Hal-kufár, fn. személy, ki halat árul ; á. ẻ.
sokat beszélő, locsogó személy ; nyelves halkufár.
Hall, cs. a hangot fülével felfogja ; jól, roszul
 Hal 517 Hal

hall; nagyot hall, csak erős hang bir fülére beha- | mes fiam, őt hallgassátok ; B) k. 1) vmi iránt
tással ; nehezen hall ; tisztán hall ; (szój .) hallotta, figyelemmel van, vmire hajt ; vkinek intése, be-
hogy lőttek, v. hallott harangozni, de nem tudja, széde szerint cselekedni kész ; senkire sem hallgat ;
hogy hol, valami nagyon keveset tud a dologról ; rád csak mégis hallgat, de engem kutyába sem vesz ;
hallani sem akarja, v. hallani sem akar róla ; nem hallgassatok az én intéseimre ; (km.) időtől kell
hogy megtenné ezt, v. amazt, hanem azt sem türi, várni, tanácstól hallgatni ; 2) nem szól, nem be-
ha arról beszélnek ; (guny.) szót hallok, de embert szél ; (szój . ) hallgat, mint a hal ; hallgat, mint süket
nem látok (akkor használtatik, midőn vki arról, disznó a buzában, v. mint a tyúk a gyomban ; (km. )
ki őt feddi, korholja, megvető kicsinyléssel akar hallgas nyelvem, nem fáj fejem, ha a hallott titkot
nyilatkozni) ; nem sokat ér a csupa hallom, mon- ki nem locsogjuk, v. vissza nem felelgetünk, nem
dom ; azt hallottam felőle, semmi sem lesz belőle ; igen történik bajunk ; ,, hallgass," olyan dolog,
(km.) sokat hallj, láss, de keveset szólj ; irgalmas kiben sok jó forog ; hallgatva meg nem botlasz; 3)
borbélyt, szent hadat soha sem hallani. vmit mellöz, vmiről nem tesz emlitést ; erről a
Hallam, fn. a. m. hallható tagolt hang. -ik, k. dologról hallgatni kell.
a. m. hallik. -lik, k. (személyt.) hallatszik, az a Hallgatag, mn. 1) kevés beszédü, csendes ; 2)
bire ; hallamlik, hogy két hét mulva el fog távozni. (ttud.) ami, mint magától értendő, világosan nincs
Hallam-máslat, fn. (nyt.) a szó egyes halla- kikötve ; h beleegyezés ; 3) á. é . zajtalan, zaj nél-
nának rokon hallammal való fölcseréltetése, igy küli ; h. tájék. Inn.: Hallgatagon, ih. Hallgatagság,fn.
a mostani part, a régi nyelvben mart ; a mai Hallgatás, fn. tt. -t; 1) vminek figyelemmel
Veszprém , régenten Beszprém; kunyhó , gunyhó kisérése ; iskolai előadás hallgatása ; 2) csend, zaj
stb. ( Lautverschiebung ). nélküli, szótlan állapot ; tiszteletteljes hallgatással
* Hallároz, k. 1) hallá-t kiáltoz ; ne hallározz, fogadták a gyűlésterembe lépő főispánt ; (km.) hall-
látod, hogy itt vagyok ; 2) fönnhéjáz. gatással szép az asszony- ember ; nem mindig hasz-
Hallás, fn. 1) a kivülről jövö hangnak a fülek nos a hallgatás ; hallgatás senkinek be nem töri
általi felfogása ; 2) az öt érzékek egyike, mely töri fejét ; káros igazságnak legjobb rejteke a hall-
arra szolgál, hogy a hangot felfogja és a lélekkel gatás ; 3) a hallott titok ki nem mondása ; ajánlom
közölje ; finom, éles, nehéz hallása van. -talan, mn.önnek a hallgatást ; 4) (ttud.) büntetés, mely által
1) romlott hallérzékkel biró ; h. öreg ember ; 2) vmely ügyvédnek a pervitel bizonyos okok miatt
hallérzékkel nem biró ; h. féreg. -tan, -tudomány, megtiltatik ; hallgatásra itélt ügyvéd (silentiarius).
fn. (ttan.) a hangok eredetéről, menetéről, hatá Hallgatkozik, k. a. m. hallgatózik.
sáról szóló tudomány (acustica). Hallgató, mn. 1) † vkihez tartozó, vkit megil-
Hallat, fn. 1 ) a hangok által a hallérzékre tett letö ; hozjánk hallgató ország (Kat. leg.) ; 2) vki
benyomás ; fülem hallatára mondotta ; 2) szavak, szavaira hajló, szófogadó ; intésre, jószóra hallgató
melyeket füleinkkel felfogunk és lelkünkkel köz- gyermek ; 3) csendben levő, hangot nem adó ; (km.)
lünk; ki hiszen mü hallatunknak (Tatr. cod. ). veszteg álló viznek, hallgató ebneknem kell hinni. —,
Hallat, cs. hallani enged ; nem akarja hallatni fn. vkinek szavait figyelemmel kisérő személy;
bájos hangjait; semmit sem hallat magáról, eltit- (km. )figyelmes hallgató teszi apapot szorgalmatossá.
kolja hollétét. Hallgatódzik, Hallgatódzó, 1. Hallgatózik, stb.
Hallatlan, mn. 1) senki által nem hallott ; h. Hallgatólag, ih. hallgatva, nem szólva ; h. be-
hangon suttogni ; (szój. ) milyen ruhát vettél? látatlan leegyezni vmibe.
szinüt, hallatlan hirüt ; 2) a. é. rendkivüli , nagyon Hallgatóság, fn. azon személyek összevéve,
meglepő ; h. szemtelenség ; h. drágaság. Innen : kik vkinek előadását, beszédét hallgatják ; válo-
Hallatlanul, ih. gatott hallgatóság előtt tartani beszédet.
Hallatos, mn. tisztán hallható; h. beszéd. Inn.: Hallgatózik, k. ált. csöndesen levén, megfe-
Hallatosan, ih. sziti hallszerveit , hogy vmit meghallhasson ;
Hallatszik, k. 1 ) a. m. hallik ; 2) hire jár, hir- sokáig hallgatóztunk, de mit sem hallottunk ; kül . má-
lik; még nem hallatszik semmi róla. sok beszédére az illetők tudtán kivül, titkon figyel ,
Hall-csö, fn. öblös végü cső, mely a hangot | fülel ; az ablak allatt, a kulcslyukon hallgatózni.
erősebbé teszi ; azok használják, kik nagyot hal- Hallható, mn. a hallszervek által felfogható.
lanak, v. akik távoli hangot meg akarnak érteni. Innen : Hallhatólag, ih.
Hal-lé, Hal-leves, fn. halhúsából készitett leves. Hall-ideg, fn. (bt.) ideg, mely a fülbe jövö han-
Hall- érzék , fn. (bölcs.) az érzékek egyike, got az agyvelőbe vezeti.
mely által a füleinkbe hatott hangot felfogjuk. Hallik, k. 1 ) a hang bizonyos távolságról a fülre
-eszköz, fn. különféle eszköz, melylyel a fülek hat ; az oroszlán orditása egy mérföldre hallik; (km.)
hallképességét emelik ; ilyen pl. a hallcsö. ebugatás nem hallik mennyországba, gonosz ember
Haliga, mn. kevés beszédü, titoktartó ; h. férfi. | rágalmára nem kell figyelni ; 2) az a hire,hirlik. be-
Innen : Hallgaság, fn. szélik ; hallik, hogy ajövő héten köttetik meg a béke.
Hallga, isz. lassú hangon kimondatni szokott * Hallik, k. a. m. hárlik.
felkiáltás, melylyel akkor élünk, midön másokat Hallint, cs. neszét veszi vmínek. fülhegygyel
fülünkbe ütő hangok megfigyelésére szólitunk ; hall vmit ; tegnap hallintottam vmitfelőle.
értelmére nézve a. m. hallgass , légy csendesen ; Halljárat, fn. (bt.) a fül kanyarulatai, melyek
hallga, mily öröm ! (Pet.) ; hallga rómaiak, kik sza- a hangot a füldobig vezetik.
vokat adak (Vör.) . Hallk, 1. Halk.
Hallgat, A) cs. 1) fülébe jövő hangokra, sza- Hall-menet, fn. (bt.) a. m. halljárat. -nehezség,
vakra, beszédre figyel ; egyházi beszédet, éneket, fn. fülbaj, melynél fogva vki nagyot hall.
zenét hallgat; (néha arra vonatkozik, kitől a be- Hálló, 1. Háló.
széd jö) két tanárt hallgat ; (bibl . ) ez az én szerel- Halló, mn. a kivülről jövő hangot füleivel fel-
 Hal 518 - Hal

fogó ; látója és hallója volt e dolognak. -cső, 1. Háló, fn. ált. cérnából, fonalból, selyemböl fo-
Hallcsö . nott ritka, nagy likacsú szövet különféle haszná-
* Hallode-hé ? kérdőszó, a. m. hallod-e hé ! latra ; külön. 1) fonalakból kötött nagy likacsú
Hallogat, Hallogatás, 1. Halogat, Halogatás. eszköz , melylyel halakat , madarakat szoktak
Hallóka, fn. (tréf.) a. m. fül ; húzd meg halló- fogni ; öregháló, v. gyalom; hosszúfarkú, v. bokor--
káját. háló; kétközháló, kisebbféle gyalom ; kaparó, meritő
Hallomány, fn. 1) tárgy, melyet hallunk ; szép háló ; kutyogtató háló ; ollóháló ; lesháló , melyet
hallomány ; 2) az utódokra szóbeli közlés által rúdon eresztenek le és emelgetnek fel ; pendely-
hátrahagyott történet ; hallományokból irott tör- háló, csempely ; ördögháló ; kocaháló; zsákszabásu,
ténet. ribaháló ; fedeles-, gyalog-, lepel-, sövényes-háló ;
Hallomás, fn. tt. -t; vmely dolognak, esemény- (vad.) csúcsos háló, leginkább fogolyfogásra hasz-
nek nem saját tapasztalatából, hanem csak mások nált háló (Treibzeug); vadászháló, melylyel mada-
elbeszélése után való megtudása ; nem voltamjelen, rakat fognak ; hálót hányni, v. vetni, húzní; (szój .)
csak hallomásból tudom az egész dolgot. Innen: á. é. hálóba kerít, v. ejt, csalárd, alattomos uton
Hallomási, mn. hatalmába ejt, csuful rászed ; hálóba kerülni, más
+ Hallomatos, mn. hallható ; hogy hallomatossá által csalárdul rá hagyja magát szedni, balekká
tegyem az hálaadásnak szavát (Szék. I ) . engedi magát tenni ; hálóval takarózik ; magának
Halló-terem, fn. terem, melyben előadást tarta- veti meg a hálót ; nagy vizbe veti hálóját, nagy dol-
nak és illetőleg hallgatnak. got mozgat; sok a lyuk a hálón, ha uj is; 2) á. é.
Hall -távol , fn. (ttan.) távolság, amennyire a) selyem, bársony, arany stb. szálakból fonott,
vmely hangot meg lehet hallani. -tölcsér, fň. a. vmelyv. kötött nagy likacsú készlet, melyet fejéknek, v.
m. hallcsö. öltönyre diszitményül szoktak használni ;
Halm, 1. Halom. háló fej- ék; háló-boriték a fejkötőn , misemondó-
Hal-mag. fn. a hímhalak termékenyitő anyaga, ruhán ; b) szúnyogháló, 1. ezt ; c) pókháló, 1. ezt.
Háló-alakú, Hálódad, mn. a hálóéhoz hasonló
melylyel ívás alkalmával a nőstények ikráit be-
hintik, hogy ezek kikeljenek. alakú, nagy likacsú, ritka ; h. fejkötő.
Halódik. k. a. m. haldoklik.
Halmány, fn. (nt.) az öthímesek és kétanyások
közé tartozó erdei növény ehető gyökökkel (bulbo Hálódzik, k. 1) hálódad tárgygyal huzódik be ;
castanum). 2) á. é. a szem homályosodni kezd és ugy lát,
Hal-maszlag, fn. növénymag, melyet a halá- mintha háló lebegne előtte.
szok a vizbe vetnek, hogy a halak annak éldele- Háló-fejkötö, fn. 1) selyem, v. bársony szálak-
tétől megbódulván, a viz szinére jöjenek. ból kötött, hálóalakú fejkötö ; 2) vászonból készi-
Halmaz, fn. tt. -t ; halomra rakott, dölt min- tett, sajátos alkatú fejkötő, melyet a nők éjjel
denféle tárgyak ; kőhalmaz ; könyvhalmaz ; á. é. alvásközben és reggeli pongyolában viselnek.
vmiből nagyon sok; nagy halmaz munka várako- Haló-föld, fn. föld, hol vki el van temetve ; az
zik reám. -állapot, fn. (ttan.) a testek azon tulaj- Isten áldja meg még a haló-földjében is.
donsága, melynélfogva részecseik egymással ösz- Halogat, cs. vminek véghezvitelét folytonosan
szefüggésben vannak (Congregationszustand). -at, más időre hagyogatja ; rosz adós az, aki a fizetést
fn. a. m. halmozat. mindig halogatja. Innen : Halogatás , fn. Halo-
Halmaz-taliga, fn. két kerekű taliga ládával, gató, mn.
melyen mindenféle gizgazt, halomra rakott sze- Hálogat, k. többször egy helyen hál.
metet stb. szoktak kihordani. Háló-hely, fn. zárt, v. szabad ég alatti hely, hol
Hal-mérettyü, fn. a bárkában levő halak ki- hálni szoktak.
meregetésére szolgáló hálóféle kis kézi eszköz. Háló-hurok, fn. sajátos kötésü hurok, melylyel
-mérleg, fn. mérleg, melylyel a halászok, halku- a háló egy- egy szemének felbomlását akadá-
fárok az eladásra szánt halat mérik. lyozzák.
Halmocska, fn. (kics.) a. m. kis halom. Háló-ing, fn. férfi- , v. nöing, melyet éjjelre
Halmos, mn. sok halmú, halmokkal bővelkedő. szoktak felvenni, hogy a nappali ing össze ne
Halmoz, cs. 1) vmely helyen egy, v. több hal- gyűrődzék.
mot rak ; sirokat, garmadát h.; 2) egy rakásra, Háló- képü, mn. hálóéhoz hasonló alakú ; háló-
egy halomba rak vmit ; egy rakásra halmozni a képüszem, (állatt.) némely rovar feje oldalán fél-
kukoricaszemeket; 3) á. é. vkinek vmiből bősége- gömbalakú szem, mely górcsővel tekintve, szám-
sen juttat ; dicsérettel , gyalázattal , rágalommal, talan hátszögü recékből látszik összealkotva lenni,
jótéteménynyel halmozni. Innen : Halmozás, fn. máskép: recés szem.
Halmozat, fn. rakásra, halomba hányt külön- Háló-kamra, fn. kis, sötét szoba, melyben hálni
féle tárgyak; ko- , homokhalmozat ; halmozatok, szoktak ; külön. a palócoknál a pitvar melletti
vmely ter magasabban fekvő helyei. szél, fn. kis kamra, melyben a lányok hálnak. -köntös,
vmely hely emelkedettebb részeinek alja. fn. férfi-, v. nöi pongyolaköntös, melyet kényelem
Halmozgat, cs. lassan halomba, rakásra gyűjt, végett ház körül szoktak viselni ; külön. könnyed
hány; ganejt halmozgatni az udvaron. vászon köntös, melyet a nők éji alvás közben
Halmozott, mn. halomra rakott, tetözött. Inn.: viselnek. -köpeny , -köpönyeg , fn. könnyed
Halmozottság, fn. köpeny, melyet a nök reggeli és esti pongyolául
Halmozvást, ih. halomra gyülve, nagy böség- viselnek.
ben ; a zsákmányok, ragadványok halmozvást gyül- Háló-kötő, fn. és mn. hálókészitő személy.
nek (Szentjóbi). Halom, fn. tt. halmot; ált. feldomborodó föld-
Hal -nem, fn. az állatok közöl a piros hideg tömeg a föld felszinén ; kül. 1) különféle tárgyak-
vérüek osztálya, neme. Innen : Halnemű, mn. ból emberi kezek által rakott domb ; sírhalom,
 Hal - 519 Hal

köhalom, ganéj-, buza-, homokhalom ; 2) a föld | halottakat előidézni képes. -jelentő, fn. személy
felszinének a természet működése általí kisebb ki vkinek halálát az ismerősöknek és rokonoknak
domborulata ; (csikós dal) dombja, halma ameddig bejelenti s ezeket temetésre híja. -kém, fn. ható-
csak szemem lát, tengerem a rengő tündér délibáb; ság által kinevezett orvos, v. más személy, ki a
3) a. m. rakás ; halomban áll szobájában a pénz, bejelentett halottat megvizsgálja, hogy nem tetsz-
halomra gyüjti a pénzt ; halomra dönteni az ellen- halott- e, s egyszersmind bizonyitványt ad arról,
séget; (km.) sok kicsinyből halom nő. hogy az illet micsoda betegségben halt meg.
Halom-felhök- fn. tb. (ttan . ) felhök, melyek -kémlet, fn. a halottkém által eszközölt vizsgálat .
ugy látszanak, mintha egymásra volnának hal-- kiséret, fn. azon személyek együttvéve, kik a
mozódva. halottat temetőbe kikisérik. -kisérő, fn. a halott-
Háló-ruha, fn. éji alvás közben, reggel és esti kiséretből való személy. -kocsi, fn. fekete posz-
pongyolául viseltetni szokott ruhadarabok. tóval bevont kocsi, melyen a halottakat szokták
Hal -orv, fn. ált. személy, ki halat lop ; külön . kivinni. -koszorú, fn. koszorú a megholt ifjak
tiltott helyen halászó személy. és leányok koporsóján. -könyv, fn. a lelkészí
Hálós, mn. 1) hálóval ellátott, amin, v. amiben lakon levő hivatalos könyv, melybe a megholtak
háló van; h. szekrény ; 2) hálóval boritott ; h. fej- nevei, haláluk napja van bejegyezve.
kötő ; á. é. homályosan látó ; h. szem. Halott-lajstrom, fn. lajstrom, jegyzék, mely a
Háló-sapka, Háló- sipka, fn. kópalakú vászon halottak neveit tartalmazza. -mise, fn. megholt
sipka, melyet a férfiak éji alvás közben viselnek, ember lelke üdveért elmondott mise. -névsor, fn.
hogy fejök meg ne hüljön. -súly , fn. a háló a. m. halottlajstrom . -nézés, fn. 1) a kiterített
alsó végére kötött különféle anyagú súly, mely a halottnak megszemlélése , megnézése ; 2) a. m.
hálót viz fenekére huzza. -süveg, fn. a. m. háló- halottkémlet. -nézési , mn. halottnézéshez tar
sapka. -szem, fn. a háló likacsai, melyek a háló tozó ; h. bizonyítvány. -ör, fn. 1) a halottas ágy
fonalának egy-egy összehurkolása után keletkez- mellett virasztó személy ; 2) a halottházba kiren-
nek. -szoba, fn. szoba, melyben hálni szoktak . delt ör. -pénz, fn. a halotti egyesület pénztárába
-szövet, fn. nagyon ritka szövet, melyet legin- vmely tag halála alkalmával befizetett pénz.
kább nyári nőruhák bélléseül szoktak használni. -pénztár, fn. vmely halotti egylet pénztára. -si-
-tanya, fn. zárt, v. szabad ég alatti hely, hol rató, fn. a régieknél fogadott vén asszony, ki a
hálni szoktak. -társ, fn. ált. két, v. több férfi, v. halottat siratta. -terem , fn. a. m. halottház .
nő egymásra nézve, kik egy szobában, ágyban teritö, fn. személy, ki a megholt embert pénzért
hálnak ; külön. a. m. ágyas. -terem, fn. terem, ki szokta teriteni. -tetem, fn. élettelen emberi
melyben többen együtt szoktak hálni. hulla. -tor, fn. gyászlakoma, melyben az elhúnyt
Halott, fn. 1) megholt ember ; (szój .) kutyabaja, rokoni, ismerősi a halottas háznál temetés után
mint a szentesi halottnak; 2) emberi hulla ; halottat megvendégeltetnek. virrasztás, fn. ima és egy-
bontani, temetni ; (szój. ) halottról szemfödelet, kol- házi énekek éneklése közötti virrasztás a kiterí-
dustól botot; nem szokták a halottat szentegyházból tett holttest mellett. -virrasztó, fn. személy, ki a
haza vinni. kiteritett holttest mellett virraszt.
Halottak napja, fn. mindenszentek után kö- † Halott-viselö , fn. a. m. sz. Mihály lova.
vetkező nap, mely az elholtak emlékének van Halott-vizsgáló, fn. a. m. halottkém. -vivő,
szentelve . fn. ált. személy, ki a halottat temetőbe szentmi-
Halottas, mn. 1) halotthoz tartozó, azt illető ; hálylován, v. rudon kivinni segiti ; kül. kórházi
h. ruha, ének ; halottas ember, a. m. halott-beje- szolgák, kik a helybeli halottak testeit temetés
lentő ; halottas menet ; hallottas könyv, a) könyv, alkalmával kocsira rakják.
melyben a megholtak nevei vannak bejegyezve ; Háló-vadászat, fn. hálóval való vadászat.
b) halottas énekeket tartalmazó könyv ; 2) halot- Halovány, Haloványság, 1. Halavány, Hala-
tat tartalmazó, amin halott van ; h. ház , melyben ványság.
vki meghalt, melyben halott fekszik. Háló-vetés, fn. a hálónak vizbe eresztése, bo-
Halott-biró, fn. a. m. halott-vizsgáló. -bontás, csátása, hogy az arra uszó halak beléakadjanak;
fn. az emberi hulla egyes részeinek orvosi vizs- á. é. másoknak rászedése, hatalomba keritese vé-
gálat végetti felmetszése, felbontása. -ének, fn. gett alkalmazott ravasz cselvetés. -villa. fn. a
egyházi ének, melyet temetés alkalmával szoktak vadászhálók kifeszitésére használható két águ
énekelni. -harangozás , fn. harangozás vmely eszköz.
halott végtiszteletére. ház, fn. a temetőben ház, Hálóz, cs. 1) hálóval bevon, behúz ; fejkötőt h.;
melyben a megholtak nehány napig tartatnak, 2) hálóalakúvá csinál ; keztyűt h., hálóalakú kez-
hogy ha netalán tetszhalottak, felébredjenek. -hir, tyűt készit ; 3) á. é. alattomos uton, csalárdul,
fn. hir vki haláláról . -birlő, fn. hirlapi tudósitás, hizelgéseivel rászed, hálóba kerít. Innen : Háló-
mely vki haláláról szól s a megholt rövid életrajzás, fn. Hálózott, mn. -at, fn. mü, mely egymást
zát is magában foglalja. több helyen átszelő vonalakat és igy hálóalakot
Halotti, mn. halotthoz tartozó, arra vonatkozó ; képez ; vasuthálózat ; két hálózat az egyik gombon
halotti bizonyítvány, vki haláláról szóló bizonyít- és hét hálózat a másik gombon (Káldi). -oft, mn.
vány. -as, mn. halotthoz illö ; h. szín. Innen : Ha- hálókép kötött, átlyukgatott.
lottiasság, fn. Hal-pala, fn. némely halak gyomrában talál-
Halott-idézés , Halott-idézet , fn. babonás ható köforma, állomány. -pattantyú, fn. a. m.
müködés, melylyel a vakhitü nép véleménye sze- halhólyag. -pénz, fn. a. m. halpikkely. piac, fn.
rint a halottakat sirjaikból előidézni és oda vissza- tér, hol hetivásár alkalmával halat szoktak árulni.
küldeni lehet. -idéző, fn. személy, ki vakhitűség-- pikk, -pikkely, fn. némely halak testét boritó,
böl, v. babonaságból azt véli magáról, hogy a pénzalakú kerekded pikkely. -pukkantó, fn. a.
 Hal 520
m. halpattantyú. -rács, fn. halak tartására, vagy
hordására használható vesszőkosár. -rekesz, fn.
vesszőből, nádból, lécekből készitett rekesz, mely
arra való, hogy a halas patakokat ugy zárják el,
hogy a halak rajta keresztül ne bujhassanak.
-szag, fn. a halnak sajátos kellemetlen szaga.
-szagú, mn. a haléhoz hasonló kellemetlen büzü.
-szálka, fn. vékony, hegyes csontdarabkák a ha-
lak testében.-szárny , fn. a halak oldalain szárny-
alakú kinövések, melyek segélyével úszni szoktak.
-szatócs, fn. a. m. halkereskedő. -szatócsság,
fn. a. m. halkereskedés, -szatyor, fn. háti kosár-
ka, melyben halat szoktak hordani. -szedő, fn.
1 ) kufár, ki a halászoktól nyerészkedés végett
veszi meg a halat ; 2) mindenféle eszköz, melylyel
a megfogott halakat a bárkából, öreghálóból ki-
szedegetik. -szigony , fn. két águ hegyes esz-
köz, melylyel a viz szinén uszkáló halakat szur-
kálják.
Halt, mn. a. m. holt.
Hal-tanya, fn. lassúbb foiyásu hely a folya-
mokban, hol a halak legszivesebben tartózkodnak.
-tapogató, fn. a. m. varsa. -tartó , fn. különféle
edény, melyben a fogott halakat használatig tart-
ják. -tej, fn. a hímhalak tejforma magva, mely-
lyel a nőstény ikráit megtermékenyítik. torlat,
fn. hely, hol nagyon sok van összetorlódva. -tudo-
mány, fn. a halak fajairól, tulajdonairól értekező
tudomány.
Haluska, fn. nyujtott tésztából kézzel, vagy
gyöngébb tésztából kanállal, v. késsel szakgatott
tésztás étel, csusza.
Haluskás, mn. 1) amiben haluska van, vagy
szokott lenni ; h. tál ; 2) á . é. sületlen szélü, más-
kép: szalonnás ; h. kenyér, sütemény.
Hal-üst, fn. üst, bogrács, melyben halat szok-
tak főzni.
Halv, fn. (vt.) a. m. halvany.
Halva, ih. élettelenül, holtan ; halva hozták haza.
Halvacs, fn. (vt. ) a halvélegnél kevesebb hal-
vanyt tartalmazó vegyület (chlorid).
Halvag, fn. (vt.) a. m. halvéleg.
Halvag-ezüst, fn. (vt. ) halvag és ezüst-ve-
gyülék.
Halvany, fn. tt.-t; (vt.) sárgás zöld szinü, fojtó
szagú, gözalakú vegyelem, melynek az a tulaj-
donsága, hogy az ártalmas büzt magába szíja és
más tárgyakra fehéritö hatása van (chlor).
Halvány, mn. a. m. halavány. - fn. a. m.
halaványság ; vonzó ábrázat , melynek halvánga
csak akkor pirkadt meg kissé, ha öröm terült reá
(Fáy). Inpen: Halványság, fn. -it, cs. a. m, hala-
ványít.
Halványitó-mész, fn. halvanyvegyületü mész,
melyet ruhák fehéritésére szoktak használni.
-por, fn. porrá zúzott halványitó mész.
Halvány-kék, fn. és mn. szürkébe átmenő ho-
mályos kék. -kór, fn. a havi tisztulás fenakadása
miatt keletkezett nöi betegség, mely az arc és a
többi testrészek halvány színe által mutatkozik.
-odik, k. halvány szint ölt magára. -piros, mn.
és fn. homályos, tégla színü piros. -sárga, fn. és
mn. gyönge, bágyadt, homályos sárga. -ul, k. a.
m. halványodik. Innen : Halványulás, fn. -ulat,
fn. halvány, bágyadt szín. -zöld, fn. fn. szürkébe
játszó bágyadt zöld, vigaly zöld.
- Ham
Hal- vásár , fn. 1) halak eladása-vevése ; 2
hely, hol halat szoktak árulni.
Halv- élecs, fn. (vt.) halvany és éleny vegyü-
léke, melyben kevesebb az éleny, mint a halvany.
- éleg, fn. halvany és éleny vegyülék melyben
több az éleny, mint a halvany. -élegsav, fn. (vt.)
halvélegből készitett sav.
Hal-vérü, mn. á. é. hidegvérü, semmiért sem
hevülő, szenvedélytelen ; h. ifjú. Ínnen : Halvérü-
ség, fn.
Hal-vész, fn. (nt.) babérfajú keletindiai növény
bóditó hatásu gyümölcse, mely a halakat annyira
elbóditja, hogy kézzel is meg lehet fogni.
Halv-kéneg, fn. (vt.) halvany és kéneny ve-
gyülék. -sav, fn. (vt.) halvanyból készitett sav.
Innen : Halvsavas, mn.
Hal-zsír, fn. ált. bármely hal felolvasztott kö-
vérsége ; külön. cetféle állatok zsírja.
Halyag, 1. Hajag.
Hályog, fn. szembetegség, mely által a látás
néha elhomályosodik, néha pedig egészen elvész ;
fekete hályog (amaurosis) ; zöld hályog (glaukoma);
szürke halyog (cataracta) ; becős hályog (cataracta
siliquata) ; hályog támadt a szemén ; levenni a há-
lyogot vki szeméről ; (szój.) hályog van a szemén,
elfogultság miatt nem lát ; hályogot vonni vki sze-
mére , hizelkedésekkel , hitegetéssel , áltatással
eszközölni, hogy vki a valót észre ne vegye, csal-
álmokban ringatni vkit ; levenni a hályogot vki
szeméről, vkit csalódásából kiábránditni ; leesett
a hályog szeméről, kiábrándult csalódásából.
* Hályog-cseresznye, fn. a. m. hólyagcse-
resznye.
Halyog-fa, Hályog-fa, fn. (nt.) a cserjék közé
tartozó növény, melynek diónyi gyümölcsét hó-
lyagdad burok födi. -fafélék, fn. tb. (nt.) a há-
lyogfa osztályához tartozó növények.
Hályog-fü, fn. (nt.) kékes szürke virágu növény
a kandillák közöl, máskép : kék kandilla (nigella
damascena). -gerely, fn. (seb.) hegyes, sebészi
eszköz, melylyel a hályogot feszurják. makk,
fn. (nt.) a hályogfa gyümölcse. -meggy, fn. a. m.
hólyagmeggy.
Hályogműtét, fn. (seb.) a szemhályog elhári-
tását célzó műtét.
Hályogos, mn. hályoggal bevont.
Hályog-szemüveg, fn. sajátos alkatú szem-
üveg, melyet azok szoktak viselni, kiknek sze-
meiről a hályogot felszurták. -szúrás, fn. (seb.)
a hályognak hályoggerelylyel való felmetszése,
felszurása. -tü, fn. (seb.) arany tü, melylyel a
szürke, v. a zöld hályogot felszúrják. -tüfogó, fn.
(seb.) csipesz , melylyel a hályogtü tompa végét
műtét alkalmával fogják. -tühorog, fn. (seb. )
horogalakú sebészi eszköz, melylyel a hályogot
leveszik.
Hám, fn. 1 ) némely gyümölcsnek (almának,
szilvának stb.) külső, vékony héja ; 2) kender-, v.
szíjszerszám, melybe a lovat, szamarat kocsi elé
fogják; kancahám, v. hasló, hasaló ; kenderhám ;
hámba fogni ; hámból kifogni a lovat ; kirúgott a
hámból, a) a ló farát felvetvén, lábait kiveti az
istráng közöl ; b) á. é. a törvény korlátait áthágta ;
(km.) kicsin csikó nagy derestől, hámot húzni tanul
restül; 3) (b.) szijszerszám, melynek segélyével
taligákon húzzák ki az aknából az érczes köveket.
Hamag, fn. (vt.) hamany- és éleny- vegyülék.
 Ham 521
Hamany, fn. tt. -t ; (vt.) vegytani elem, köny-
nyű, szürke fém , mely a hamu egyik alkatrészét
teszi.
Hamar , mn. ffok -abb , -ább , -ébb ; sebes,
gyors, hirtelen történő ; hamar halál, mely hirte-
len bekövetkezik ; hamar munka, melyet rövid idő
alatt végeznek ; hamar ész, elme, mely könnyen fel
fog mindent; hamarporú, hirtelen haragú, ki hamar
fellobban ; (szój .) nem hinak engem hamarnak; (km.)
hamar munka, késő haszon, aki nagyon siet, lassan
lesz készen ; hamar járó, hamar fáradó ; ritkán
szokott a hamar munka jó lenni ; hamar tanácsnak
hamar bánás a vége ; a király haragját hamar halál
követi ; a hamarban egy betüje sincs a jónak ; ha-
mar mű hamaras szokott lenni (Pázm.) . ih.
gyorsan, sietve , frisen , szaporán ; hamar kezdi,
hamar unja, v . végzi ; (km. ) megbánásra siet, ki
hamar szól; elég hamar, ha elég jól; két hamar nem
jó hamar inni és hamar ítélni ; hamar fekszik,
hamar kel, v. hamar indul, hamar ér ; fiatalnak
hamar, az öregnek késő, a házasság; hamar lett,
roszul lett; hamar hamvas, késő kedves.
Hamar-án, ih. gyorsan, nem késve. -gat, cs.
siettet, vkit gyorsabb müködésre készt ; a lusta
napszámost hamargatni. -i , mn. gyors , hamar
történő; hamari munka ; (km.) hamari hamvas-
nak kormos a két füle, sietség kárt hoz. -it, cs.
gyorsabbá tesz, nagyobb gyorsaságra készt ; ha-
maritni a lovak menését. Innen : Hamaritás , fn.
-itott, mn. nagyobb gyorsaságba hozott ; hama-
rított lépés; (ttan.) nagyobbodó gyorsaságu ; egy-
arányosan hamarított gyorsaság (motus uniformiter
acceleratus).
Hamarja, fn. 1) darabka csont, v. inas hús a
nyúl lábcsuklójában ; 2) a magyar tánc gyorsabb
része ; hamarját járni; 3) versenyfutás ; hamarját
futni; 4) gyors jövendölés ; hamarját vetni. —, mn.
+ hirtelen bekövetkező ; hamarja napon bizonyos
híreket veszünk (Sz. D.).
Hamarjában, Hamarján, ih. gyorsan, hala-
dék, késedelmeskedés nélkül ; hamarjában elvé-
gezni dolgát.
Hamarkodik, k. és cs. meggondolatlanul, hir-
telenkedve cselekszik ; ebben a dologban nem jó
hamarkodni ; csak ugy elhamarkodja a munkát.
Innen : Hamarkodás, fn. Hamarkodó, mn. Hamar-
kodott, mn.
Hamarol, cs. vmit hamarnak', idő előttinek
tart ; még hamarolom az elmenetelt. Innen : Hama-
rolás, fn.
Hamarosan, ih. a. m. hamarsággal, sietve ;
hamarosan elbánni vkivel.
Hamarság, fn. sietség, gyorsan történő állapot ;
hamarsággal átmenni a folyamon . -os, mn. gyor-
san müködö ; h. kéz, gyógyszer.
* Hamarú , Hamaru , mn. hirtelen történő ,
müködö ; (km.) hamarú hammas, késő kedves, ami
elsö tekintetünkre nem tetszik, később megnyer-
heti tetszésünket.
Hámatlan, mn. és ih. hám nélkül való ; h. alma,
dió ; h. ló; á. é. rakoncátlan, kirugó ; h. gyermek.
Innen: Hámatlanság, fn.
Hambár, fn. tt. -t ; ált. rekesztett hely, hol
gabonát tartanak ; külön . gabonatartó nagy fa-
szekrény. -padlás, fn. hambárul szolgáló padlás.
Hám-bör, fn. (bt. ) az ember börének legfelsőbb
Ham
hártyája, mely hámlani szokott (epidermis) . -csi-
náló, fn. a. m. hámgyártó.
Hamdardag, fn. (vt.) hamany- és dárdany-
vegyülék (antimon kalium).
Hameleg, fn. (vt. ) hamany- és éleny - vegyülék ;
borsavas hamėleg (kali tartaricum). -csilla , fn.
(ásványt.) haméleg részeket tartalmazó csillaféle
ásvány. -lúg, fn. haméleggel készitett lug.
Hámfa, fn. a felhérc . v. illetőleg , kocsirúd
elején vaskarikáról lecsüggő fa, melyhez a hám
istrángját akasztják ; (haj .) fa, melyet a hajóvon-
tató emberek melléhez, vagy lovak szügyéhez
alkalmaznak. -lábu , Hámfás, mn. csánkos, ki-
felé görbedő lábu ; h. ló, mely midőn a kocsiba
fogva megy, kifelé görbedő lábaival a hámfát
veri.
Hám-gyártó, fn. szíjgyártó mesterember, ki
hámot is készti.
Ham-halvag, fn. (vt.) hamany- és halvany-
vegyülék. -iblag, fn. (vt.) hamany- és iblany-
vegyülék.
Hám-iga, fn. két darab görbén kivájt és börrel
bevont fából álló járomféle eszköz, melyet némely
tájakon a befogott igáslovak nyakába akasztanak.
Hamis, mn. és fn. tt. -t, v. -at ; 1) nem valódi ;
h. haj, gyémánt; h. isten ; 2) törvénytelen módon
utánzott ; h. pénz, bankó, pecsét ; h. hir, költött,
meg nem történt dologról szóló hír ; (szój. ) egy
hamis pénz százat emészt ; 3) ravasz, furfangos,
nem igaz uton járó, nem igazat mondó ; h. ember ;
h. tanú, ki szándékosan, igaztalanul tanuskodik
vki ellen, v. mellett ; hamis tanúságot ne tégy fele-
barátod ellen ; (szój. ) csak hamis az ember, mig
eleven ; leghamisabb viz az asszonyok könye ; hamis
teste, lelke, a) a. m. hazudik ; b) mindig csalfaságon
töri fejét ; (km.) hamis és csalárd egy fának ágai ;
aki sánta csak sántikál, de a hamist utoléri ; hamis em-
bert elébb megfogják a hamisságban, mint sánta ebet
a lopásban ; 4) törvénytelenül szerzett ; hamis kere-
set ; (km.) hamis keresménynek kincse nemszáll har-
madörökösre ; 5) a) á. é. dévaj, pajkos ; h. leány,
menyecske; b) a. m. harapós ; h. kutya. Inn.: Hami-
san, ih. Hamisság, fn. (km. ) nehéz a hamisságot ugy
szépegetni, hogy csontja ki ne tessék ; a hamisságot
hamisságnál egyébbel senki be nem boronálhatja; hogy
a hamisság talpon maradhasson, sok ravaszságra
kell támaszkodnia ; törvényben nem jó a hamisság.
Hamis- eskü, fn, 1) oly dolog valóságáról, v.
valótlanságáról kezeskedő eskü, melyről az eskü-
tevő bizonyosan tudja, hogy az ellenkezőleg tör-
tént állitásával ; 2) esküvel erősített oly fogadás,
melyet az eskütevő meg nem tart ; máskép : hit-
szegés.
Hamisit, ; cs.
kivetköztet ált. 1)vmit
külön. eredeti
vmely valódiságából
tárgyat csekélyebb
értéküvel felvegyit ; bort h.; 2) vmely okmány
tartalmát megmásitja ; végrendeletet h.; 3) vmit
utánoz és az utánzottat eredeti gyanánt adja ;
pénzt, bankjegyet, váltót h. Innen : Hamisítás, fn.
Hamisított, mn. -vány, fn. utánzott és eredeti
gyanánt feltüntetett tárgy, pl. hamis váltó.
Hamiskodik, k. 1) másokat megcsalni törek-
szik, álutakon jár ; járj egyenes uton, ne hamis-
kodjál; 2 ) dévajságot követ el, pajzánkodik ; a
leányok körül h.; 3) teteti magát ; nem haragszik ô,
csak hamiskodik.
Hamislelkü, mn. szineskedő, csalfa, ravasz,
 Ham 522 Ham

másokat rászedni törekvő ; h. ember. Innen: Ha- | hamu , semmi vagyunk ; nyugodjanak békével
mislelküen, Hamislelküleg, ih. Hamislelküség, fn. hamvai.
-ködik. k. hamislelküen viseli magát. Hamu-ágy, fn. a patka közepén kis gödör,
Hamisodik. k. hamissá válik. melyben tüzet szoktak rakni. -égető, fn. személy,
Hamisol, cs. 1) † a. m. hamisít; 2) hamisitott- ki az erdőn levágott fát hamunyerés végett égeti .
nak, utánzottnak tart ; hamisolni a bort, bankje-- fürdö, fn. 1) hamuval készített fürdö ; külön.
gyet; 3) bebizonyítja, v. bebizonyítni törekszik, lábviz, melybé sót és hamut hintenek ; 2) (vt.)
hogy vki állitása nem igaz ; vki állitásait hami- vasedénybe szitált hamu, melyben vmely vegyi-
solni. műtétre szükséges anyagot forralnak.
Hám- istráng, fn. a befogott lovak két oldalát ? Hamuga, mn. hamuszínü ; (ez a mn. a ,,sár-
érintő kötél, melynek vége a hámfához szokott ga" alakjára van készitve) ; hamuga ruha, szövet.
akasztatni; kiugrani, kirúgni a hámistrángból. Hamu-gödör, fn. ált. hamutartó gödör ; külön.
Ham -kéneg , fn . (vt.) hamany- és kéneny- a. m. hamuágy.
vegyülék. Hamubodik, k. hamuvá leszen, elporlik.
Hám-korpádzás, fn. az emberi test felbörének, Hamu-hugyka, Hamu-hutyka, fn. mindig a
különösen a fejbőrnek lehámlása apró korpa- kályha mellett ülő, lusta ember.
alakban. Hamuka, fn. (állatt.) hamvas szürke madárfaj.
Hámladék, fn. hártyavékonyságu test, mely Hamu-katlan, fn. a katlan alja, a hova a hamu
vminek felszinéről lehámlik. lehull. -kenyér, fn. tüzes hamu között sült ke-
Hám-kötél, fn. a. m. hámistráng. nyér. -lyuk, fn. a. m. hamugödör. -pepely, -pe-
Hámlik, k. (személyt.) hártyádad felbőréből pelyke, pípók, -pipöke, ·püpö, -püpöke, fn.
kivetközik, felböre könnyen leválik ; hámlik a bab, 1) fiu, v. leány, ki a tűzhely körül szeret hente-
dióbél, mandola; (km. ) addig hántsd a fát, mig egni ; 2) soha sem mosdó, fésülködő, szennyes ,
hámlik, addig neveld a gyermeket, mig hajt a piszkos, mocskos leány, v. fiú . -pogácsa, fn, tü-
szóra. Innen : Hámlás, fn. zes hamuban sült pogácsa.
Hámló-árpa, fn . (nt.) az árpák közé tartozó Hamus. fn. hamuval behintett, hamuval telt ;
növény , melynél a szemet takaró vékony héj hamus gödör, hordó.
könnyen lejö. Hamu-só, fn. a. m. lúgsó. -szín, fn. és mn. a
Hamlúg, fn. (vt.) hamanyból készitett lúg. hamuéhoz hasonló szürke szín. -színü, mn. a. m.
Hammas. 1. Hamvas. hamuszín . -szuszék , fn. hamutartó szekrény,
* Hammésztiszt, fn. a hamuzsírfőzésnél alkal- láda. -szürke, fn. a. m. hamuszínü . -vevő, fn. a.
mazott tisztviselő. m. hamvvevő. -zsir, fn. a. m. lúgsó.
Hámol, cs. 1) lovat felszerszámoz ; 2) vékony Hamv, fn. ált. a. m. hamu ; kül. 1) porrá égett
héját lefosztja, lenyesegeti ; máskép : hámoz. Inn .: gyertyabél ; elvenni, lekoppantani agyertya hamvát;
Hámolás, fn. -atlan, mn. és ih. fel nem szerszá- a. é. hamvából kialudt, végkép megszünt ; hamvá-
mozott ; h. ló. Innen : Hámolatlanul, ih. ból kialudt a barátság tüze (Ar.) ; 2) á. é. a) az
Hámor, fn. a. m. vas-, v. rézkoh. -birtokos, emberi test elporladt maradványa ; emberi hamvak;
fn. személy, kinek vas-, v. rézhámora van. -jel, a béke angyala lebegjen hamvai felett ; b) némely
fn. hámor ismertető jele. -kovács, fn. hámorban gyümölcs (szilva, kökény, szőlő stb. ) felső héját
dolgozó kovácsmesterember. -mester, fn. vmely boritó szürkés-kék, könnyen letörülhető zománc ;
håmorban legelső hivatalnok, ki a többi munka- a szilva, kökény hamva ; c) ártatlanság- kölcsönözte
sokra felügyel. -os, fn. tt. -t ; 1) a. m. hámorke- | báj az arcon ; ártatlanság hamva.
vács ; 2) a. m. hámormester. Hamvad, k. ált. hamuvá leszen ; kül. 1) táp-
† Hamos, mn. a. m. hamis ; hamos világ (ha- anyag hiányában az égő test elalszik és hamuvá
lotti b.). leszen; 2) á. é. a megholt ember, v. állat teste
Hámos, mn. hámba, kocsihúzásra alkalmas, porlad, porrá válik ; a hulla már hamvadni kezdett,
nem nyerges ; hámos ló. mikor a koporsót felbontották. Innen : Hamvadás,
Hámoz, cs. 1) vékony héját lefosztja, lenyese- fn. Hamvadó, mn. -ék, fn. ált. hamuvá lett test ;
geti ; gyümölcsöt h.; 2) a. m. felszerszámoz, hámol ; kül. (gazd.) a. m. televény. -ékony, mn. hamva-
3) á. é. szép módon vmijéből kifoszt ; minden em- dóban levő, könnyen hamvadó. zik, 1. Hamvad.
ber hámozza szegényt. Innen : Hámozás, fn. Hámo- Hamvahodik, k. hamuszinüvé válik ; látta ne-
zott, mn. -atlan, mn. és ih. vékony, hártyaféle héz kedvét, hamvahodott képét (Ar.).
héjától meg nem fosztott. Innen : Hámozatla- Hamvas, fn. tt. -t ; 1) vastag lepedő, melyet
nul, ih. hamuval megtöltve, lugzáskor alugzókádban levö
* Hampol, cs. 1) gúnynyal, sérelmekkel illet ; ruhák tetejére tesznek, hogy rajta a felöntött lúg
soha sem hagy békét, mindig hámpol ; 2) lúddá, lóvá, | átszivárogjon ; inn. * nagyon vastag lepedő, mely-
bolonddá tesz. ben szalmát hordanak ; egy hamvas szalmát egy-
Hamszik-éleg, fn. (vt.) hamany, szikeny és szerre feltüzelni ; (népd.) joj be hozzám még ma,
éleny bizonyos arányu vegyüléke. timéleg, fn. lesz egy hamvas szalma ; 2) timárok edénye, mely-
(vt.) hamany, timany és éleny vegyüléke. ben a cserzett bört hántják. mn. tt. -at, v. -t;
Hamu, fn. birtokr. hamu-m, -ud, -ja; ált. ége- | 1 ) hamuval behintett ; h. öltöny ; 2) hamuszínü ;
tett test poralakú maradványa ; papirhamu, csont- h. tyúk, kelme; 3) á. é. szürkés-kék finom zománc-
hamu ; kül. égetett növény poralakú maradványa, cal bevont (gyümölcs) ; h. szilva, szőlő. -fú, fn.
mely sok hamanyt tartalmaz ; (szój.) hamut hin- (állatt.) vizityúk, melynek tollai hamuszínüek.
teni fejére, gyászolni ; (tréf.) oly vén, hogy a hamut - it, cs. hamussá tesz, hamuval behint, bemocskol.
is mamunak mondja ; á. é. birtokr. hamy-am, -ad, -szeder, fn. földi szeder, mely finom hamvval
-a ; a megholt ember elporladt testrésze ; por, van bevonva. -szerda, fn. a. m. hamvazó szerda.
 Ham ― 523 - Han

-szürke, fn. és mn. a hamuéhoz hasonló sötétes | 3) elhabarva, gyorsan, értelmetlenül beszél. Innen :
szürke szín. Handászás, fn.
Hamvaszt, cs. 1) feléget, hamuvá tesz ; 2) esz- * Handóka, fn. túrós gombóc.
közli, hogy az emberi hulla porrá váljék ; (mind * Handra, mn. candra, piszkos, mocskos. —,
a két esetben el igekötövel használtatik) ; 3) (vt.) fn. rongy, kapca.
vegyanyagot hamuval megtöltött vasedényben for- * Handrikál, k. nagy hevességgel veszekszik.
ral fel. Handsár, fn. szélesebb fajta gyilok, minöt a
Hamvatag, mn. a. m. hamvadékony. törökök övükben hordanak. Inn.: Handsáros, mn.
Hamvaz, cs. ált. hamuval behint, beszór, be- * Handsék, fn. 1) vizenyős gyepföld, hancsik ;
piszkol ; csuszós utat hamvazni ; kül. (ist.) a kath. 2) a. m. zsombék. Innen : Handsékos, mn.
egyházban húshagyó kedd után jövő szerdán a * Haneba, ksz. a. m. hanemha.
hivek homlokát hamuval behintik, annak emlé- Hanem, ksz. vmely tételt korlátozó ellenkötö
keztető jeleül, hogy az ember ,, porból lett és porrá és igy ,,de" kötszóval fölcserélhető ; elmehetsz,
leszen." Innen : Hamvazás, fn. hanem jól viseld magad. -csak, k. egyedül csak;
Hamvazó- szerda, fn. a nagy böjt első napja, fekhetel, hanemcsak két óráig. -ha, k. egyedül
hushagyó kedd utáni szerda ; v. ö. Hamvaz. csak akkor, ha ; nem bocsát meg, hanemha meg-
Hamv-edény, Ham-veder, 1. Hamvveder. kéred.
Hamv-féreg, fn. (állatt. ) hamuszínű féreg a Hang, fn. ált. minden rezgése a légnek, ameny-
levelészek közöl. -fogó, fn. (b.) készlet, hová a nyiben ez a hallérzékre behatást gyakorol ; dörgő,
hamu hull. -folt, fn. (b.) a kovácsolt vas sikárlása sivitó, pattanó, ropogó, harsogó, morgó h.; külön.
alkalmával mint homályos szürke foltocska elö- 1) a lég azon mozgása, mely különféle testek üté-
tünedező folt. -veder. fn. vederalaku edény, mely- se, rezegtetése által keletkezik, s mely a hallér-
ben a régiek halottaik megégetett testének ham- zékekre kellemes, v. kellemetlen hatást gyakorol ;
vait tartották ; á. é. vederalakú faragvány az a harang, csengetyű, orgona hangja; érc h., a) rez-
emlékköveken. -vevő, fn. vasból, rézből, v. bá- gésbe hozott érc által adott hang ; b) á. é. erős,
dogból készitett ollóféle eszköz, melylyel a gyer- messze ható emberi hang ; 2) emberi, állati szó ,
tya, v. lámpa hamvát elcsipik. -vevőtalp, tn. kis szózat , melylyel érzelmeiket nyilvánítják ; az
tálca, melyen a hamvvevőt szokták tartani. oroszlány hangja ; fülemile hangja; emberi h.; halk,
Hámzik, k. 1 ) a. m. hámlik ; 2) ( vad.) a rötvad rekedt, fennhangon beszélni ; 3) emberi szó dalla-
agancsát az uj növetü kéregtől fához dörzsölés mossága ; mély, magas, közép hangon énekelni ;
által tisztitja. Innen : Hámzás, fn. Hámzott, mn. mellhong, torokhang, fejhang ; hangot adni, a) éne-
* Han, 1. Balkány. ket elkezdeni, hogy a többiek utána énekeljék ;
* Hán, isz. igenis. b) a levegőt megrezegtetni ; c) egy bizonyos tes-
Hanák, fn. 1) Han folyam melléki lakos Morva- tület, kör irányát bármely tekintetben esze, tekin-
országban ; 2) * hitvány fonal, v. ilyen fonalból télye által meghatározni ; más hangra venni; alább
szött gyönge vászon. venni a hangot: fölebb vinni a hangot ; köttöztetett
Hane, fn. csintalan játszás, fickándozás pajzán- hang ; elütó hangok; öszhangzó hangok; (szój . ) adj
kodás. -oz, 1. Hancúroz. hangot Dóci; 4) a. m. élőszóval kiejtett betü ; ko-
Hancú, 1. Hanc. zéphang (Inlaut), véghang.
Hancúroz, Hancúrozik, Hancúzik, k. fincá- Hanga, fn. a. m. zene.
rozva játszik, pajzánkodik, dévájkodik ; mint egy Hanga , fn. (nt.) szép virágu cserjenövény
virgonc özecske fürgén hancúzom (Faz .) . (erica) ; repcsén h.; hamvas h.; gombos- , kesely-,
Háncs, fn. (nt. msz. ) a fa kérge és bele között cséplesz- hanga. -barack, -bokor, 1. Hangamon-
vékony rostos szálagokból álló boriték (liber). dola, Hangafa .
Hancsár, 1. Handsår. Hang-abrák, fn. tb. (ttan.) ábrák, melyek a
Hancsik, fn. 1) a. m. gyepföld ; 2) göröngyök- lég különféle rezgéseit tüntetik elő, mely rezgések
böl, kövekből rakott hantocskák, melyek vmely által különféle (mély, magas stb.) hangok kelet-
legelő, rét határát jelölik ; 3) vakandturás ; 4) keznek. -adás, fn. 1) (zen.) az alaphang által
hangyaboly. ol, cs. 1) legelő, rét határát hancsi- való jeladás az ének megkezdésére ; 2) á. é. irány-
kok rakása által kijelöli ; 2) a vakand apró han- adás vmely testület müködésére, föszerepvivés.
tokat túr. Innen : Hancsikolás, fn. Hancsikolt, mn. Hang-adó, fn. és mn. 1 ) ( zen.) személy , ki
* Hancsó, fn. tt. -t ; lecsorgó folyadék felfo- valamely zenedarab eljátszása előtt az illető darab
gására használtatni szokott edény. alaphangjával jelt ad az elkezdésre ; 2) á. é. sze-
* Hancsu, fn. a m. hágcsó. mély, ki vmely társulat, testület működésének
* Hánesu, fn. 1) lehántott fahéj ; kukoricának irányát megszabja, vezeti.
lehántott levele ; 2) lehántott fahéjból készitett Hanga- fa, fn. (nt.) sovány földön tenyésző
kötelék, gúzs . cserjenövény a hangák közöl ; máskép : vadciprus,
Handa-banda, fn. hetvenkedő, szájhősködő, repcsén, télizöld (erica vulgaris). -fü, fn. (nt.)
féleszű magaviselet, beszéd ; minek az a handa- bötykös becöjü vadmustár. -mandola, fn. (nt.)
banda, viseld magad komolyan. törpefaju mandolafa (amygdalus nana) .
Handabandal, Handabandáz, k. hetvenkedve, Hang-arany. fn. a. m. hangviszony.
szájhősködve, bolondosan viseli magát, v. beszél ; Hang-aránylat, fn. ( zen.) 1) az elöbbi hang
viseld magad illendően, ne handabandázz. gyöngébb módosulata ; 2) a. m. hanglejtés.
Handarikáz , k. hányja-veti magát, ide-oda Hanga- seprü , fn. hanganövény vékonyabb
forgolódik. Innen : Handarikázás, fn. ágaiból készitett seprü.
* Handász, Handáz, k . 1) hányvet, hadonáz ; Hangász, fn. tt. -t ; a. m. zenész. -at, fn. a. m.
2) kezével, v . kezében levő eszközzel hadonász ; zenészet. Innen : Hangászati, mn. -kar, fn. zenész-
 Han 524
kar , ugyanazon társulathoz tartozó zenészek |
együttvéve. -ság, fn. 1) zenész állapot ; 2) a. m.
zene; 3) zenészek együttvéve.
Hang-átvetés, fn. (nyt.) a. m. hanghelycsere.
-boltozat, fn. (ép . ) a kúpszelet vonal szerint ké-
szitett boltozat, melynek ha egyik gócban beszél
vki, habár csak suttogó hangon is, a másik gócban
álló könnyen meghallhatja. -család , fn. a. m.
hang- nem. csere, fn. (nyt. ) a. m. hallam-máslat.
-eso, fn. a. m. halleső. -csökkentés, fn. (nyt.) a
hosszú hangzónak ragozás közben megrövidítése ;
pl. szél, szelet ; tél, telet. -egyen, -egyezmény, fn.
(zen.) a. m. öszhangzat.
Hang- ejtés, fn. a kimondott szónak helyes, v.
helytelen, az illető nyelvnek megfelelő , v. azzal
ellenkező módosítása ; magyaros, tósgyökeres hang-
ejtés ; jó, v. rosz hangejtéssel beszélni. -ékezés, fn.
(nyt.) 1) vmely szó egyik tagjának nagyobb nyo-
matékkal való kiejtése ; 2) a nagyobb nyomaték-
kal, v. a többinél hosszabb hangnak bizonyos jel
általi megjelölése. -erősítés, fn. (nyt. ) a tő hang-
zójának, v. mássalhangzójának (kivált a görögben)
uj hangzóval v. mássalhangzóval megszaporítása ;
pl. czig- tőből, a jelenidő : σsig ; -ből :
λείπω ; στελ : στέλλω ; τυπ : TUTTW , stb.
-fenék, fn. (zen.) a húros hangszer alsó lapja.
-fokozás, -fölfokozás, 1. Hangerősités.
Hang-harmad, fn. (zen.) az alaphangtól le-, v.
fölfelé harmadik hang. -helyesere, fn. (nyt.) a
szó egyes hangelemeinek egyik helyről a másikra
való áttétele, mint : kalán, kanál ; kehely, kelyhet
stb. (metathesis) . -hordozás, fn. éneklésben és
szónoklatban a hangnak felemelkedő, v. leeresz-
kedő módosulata. -hullám, fn. (ttan .) hangot elő
idéző hullámzatos mozgása a levegőnek.-hullám-
zás, fn. (ttan.) az emberi, v. zene hang, mely a
léget hullámzatos mozgásba hozza.
Hangicsál, k. vékony éneklő hangot ad ; han-
gicsál a canári madár, a csíz ; á. é. vontatva,
éneklő hangon beszél. Innen : Hangicsálás, fn.
Hang-idom, fn. 1) hangmérték, öszhangzat a
beszéd szavaiban (numerus) ; 2) (nyt. és zen.) a
nyomatékos és nyomatéktalan szótagok és illető-
leg zöngék öszhangzatos aránya (rhytmus) ; 3)
(ttan.) a hang menetét, hullámzását elötüntető
abra. Innen : Hang-idomos, mn.
Hang-idomzat, 1. Hangidom 2) .
Hangjárat, fn.
Hangjegy, fn. a. m. hangmenet.
(zen.) pontozatokból és voná-
sokból álló irásjegy, mely a zenei idömértéket,
fokozatát stb. jelöli. -ez, cs . ének dallamát, zenét
hangjegyekkel leir.
Hangjel, fn. 1 ) a. m. hangjegy ; 2) (nyt.) vo-
násokból álló irásjegy, mely a szó egyes magán-
hangzóinak kisebb, nagyobb nyomatékát jelöli,
ilyen az éles, tompa és hajtott ékezet a görögben.
-ez, cs . (nyt.) a szó magánhangzója fölé ékezeteket,
hangjeleket rak. -zés, fn. (nyt.) a hangjeleknek a
szó magánhangzói fölé felrakása.
Hang-kalauz, fn. a. m. hanglejtő. -karima,
fn. a. m. hangvég. kellem, fn. (nyt.) jó hangzat,
az egyes szók oly tulajdonsága , elrendezése,
melynél fogva azok a hallérzékre kellemes hatást
gyakorolnak (euphonia). -kiséret, fn. (zen . ) a
zenének, éneknek másodhangon kisérete, hogy a
- Han
zene, ének kellemesbé legyen. -köz, fn. (ttan.) a
hanghullámzás meg- megszünése.
Hang-kurtitás, fn. (nyt.) a tő hangzójának
ragozás következtében történő megrövidülése,
mint : madár, madarak. -láb, fn. a. m. versláb.
-lajtorja, fn. ált. a legmélyebbtől, a legmaga-
sabbig rendes egymásutánban terjedő hangfoko-
zatok együttvéve ; kül. az alaphangtól le-, vagy
felfelé fokozatosan haladó nyolc hang együttvéve.
lap, fn. (zen.) a. m. hangfenék. -lejtem, 1. Hang-
idom.
Hang-lejtés, fn. a hangnak zene-, ének-, v.
beszéd közbeni hullámoztatása, rezegtetése, midön
a hang az érzelem változása szerint majd leebb
ereszkedik, majd fölebb emelkedik. -lépcső , fn.
a. m. hanglajtorja. -lik, fn. ált. nyilás, hol a hang
kijö ; külön. 1) torony ablakai, hol a harangok
hangja kihallatszik ; 2) a húros hangszereken lik,
mely az illető hangszer hangját erősebbé teszi .
-lökés, fn. (nyt.) vmely szó rövid végső hangzó-
jának elhagyása, midőn a következő szó hangzó-
val kezdődik ; pl. hál' Istennek ! (e helyett: hála
Istennek ! (elisio) . -máslat, fn. (nyt. ) a. m. hal-
lam-máslat. -menet, -menetel, fn. 1) a hangok
egymásután folyása a zenében és énekben ; 2)
(nyt.) a szó egyes hangjainak rendszeres egymás-
után következése ; 3) a. m. hanglépcső . -meny.
nyiség, fn. (nyt.) vmely hang kimondására szük-
séges időtartam, a szótag hosszusága, v. rövidsége.
Innen : Hang- mennyiség, fn.
Hangmér-et, fn. a versezetben a szótagoknak
öszhangzatos egymásután következése a hang-
mértan és hangsúlytan szabályai szerint. Innen :
Hangméretes, mn. -ö. fn. (ttan.) öt lábnyi hosszú
eszköz, egy, v. több húrral, melyekre több- keve-
sebb súlyt kötnek, hogy a húrok pengetése által a
hangok arányait meghatározhassák (monochord) .
-sék, -séklés, fn. a beszéd hangjainak halkitása,
lassitása, finomitása. -tan, fn. 1) (nyt.) a verstan
egyik alkatrésze. mely tinitja, mely szótagokat
kell hosszún, melyeket röviden kiejteni (proso-
dia) ; 2) (zen.) a zenei hangok időtartamát tár-
gyaló tan.
Hang-miv, Hang-mivész, 1. Hangmü, Hang-
müvész .
Hangmü, fn. (zen.) 1) hangjegyekkel leirt, s a
zenészeti szabályok szerint szerkeztett mű, mely
elénekelhető, v. vmely hangszeren eljátszható ; 2)
hangszer : hegedü, bögő, fuvola stb. -fa, fn. ke-
mény fa, melyből hangszereket szoktak készitni.
Hangmüvész, fn. személy, ki a zenészet sza-
bályai szerint énekelni , v. vmely hangszeren
művészileg játszani tud. -et, fn. a. m. zenészet.
Hang-nem, fn. (zen.) a hanglajtorja azon foka
(hangja) , mely vmely zenemű alapját (kulcsát)
teszi ; kemény (dur), lágy (moll) hangnem. -nyo-
mat, -nyomaték, fn. (nyt.) a beszéd egyes mon-
datainak, a mondat egyes szavainak, a szó egyes
tagjainak a többi fölötti kitüntetése, kiemelése ;
máskép : hangsúly. -nyomatékozás , fn. vmely
szótagnak, szónak, v. mondatnak a többiekénél
nagyobb nyomatékkal való kiejtése. -nyomatos,
mn. hangnyomatékkal kiejtendő ; h. szótag. -nyuj-
tás , fn. (nyt.) vmely rövid szótagnak ragozás
közbeni megnyujtása ; ruha, tt. ruha- at ====== ruhát.
Hangol, cs. 1) vmely hangszer húrjait az arra
való csavar segélyével kellőleg felhúzza , hogy
 Han - 525 Han

azok öszhangzatos hangokat adjanak ; 2) több | (Assonanz) . -rovat , fn. (zen.) a. m. hanglaj-
fajta zeneszer hangjait együtt müködés végett torja.
egymással kellő öszhangzatba hozza ; 3) á. é. Hangsúly, fn. (nyt.) a szó vmelyik tagjának
kellemes, v. kellemetlen érzetet kelt vkíben, jó, v. nyomatéka, nagyobb kiemelése, máskép : hang-
rosz hangulatba hoz ; v. ö. lehangol, felhangol . nyomaték. -os, fn. nagyobb nyomatékkal kiej-
Innen : Hangolás, fn. at, fn. 1) vmely zeneszeren tendö ; szótag, melyen a hangsúly nyugszik. -osan,
levő húrok hangjainak egymás között, v. egyik ih. a többinél nagyobb nyomatékkal ; vmely szó-
zeneszer hangjainak a másikéival öszhangzatos tagot hangsúlyosan kiejteni. -oz, cs. 1 ) (nyt. ) vmely
v. öszhangzatlan állapota ; egyező, rosz, hibás han- szótagot a többinél jobban kiemel, hangsúlylyal
golat ; 2) á. é. jó, v. rosz kedv, kellemes, v. kelle ejt ki ; 2) á. é. beszéd közben vmit, mint különö-
metlen érzelem, kedélyállapot; ez a hir jó hango- sen fontosat nagyon kiemel ; különös fontosságot
latba hozta őt. -ó, fn. 1) személy, ki a zeneszereket, tulajdonit vminek.
különösen a zongorát hangolni szokta ; 2) kulcs- Hangsúlytalan, mn. amit nem kell nyomaték-
féle eszköz, melylyel a zeneszereket hangolják . kal kiejteni, ékezet nélkül való ; h. szócskák, ne-
? Hangora, fn. 1) harmonika név alatt ismere- hány egytagú görög szó (m. ¿v, èx, eis, ws, ei, ó,
tes, közönséges hangszer, melynek üregében az , oi, ai) , melyek nem vesznek fel ékezetet.
alsó és felső deszkalapok széthuzása és összenyo-
mása által léghullámzás keletkezvén, a bent levő Hangsúly-tan, fn. (nyt.) a nyelvtan azon ré-
sipok a billentyük megnyomása szerint szólanak ; sze, mely a hangsúlyt, különösen annak ragozás
2) (ttan.) üvegharangokból készitett hangszer. közben való helyváltoztatását tárgyalja. Innen :
Hang-óra, fn. óra, mely nem csak ketyeg, ha- Hangsúlytani, mn. -zás, fn. a hangsúlynak vmely
szótagra való alkalmazása .
nem üt is , ütő - óra.
Hangos, mn. ált. hallható, a hallérzék által Hang-szalag, fn. (bt. ) a légcső felső részén
észrevehető ; külön. 1) erös hangú ; h. kacagásra szalagalakú leppentyü, melynek gyorsabb, vagy
lassúbb rezgése idézi elő a különféle magasságu
fakadni; (km.) a gyönge tücsöknek is hangos aszava, hangokat.
az igénytelen, gyöngének látszó ember is képes
nagy dolgot véghezvinni ; 2) viszhangzó , hely, Hangszer, fn. különféle anyagú eszköz, mely
hol a hang jól hallik ; h. terem ; 3) * a) télen fü- zenei hangokat ad, s melyen hangmüveket elját-
tetlen, hideg ; h. szoba ; b) féleszü, bolondos. Inn.: szani lehet. -el, cs. vmely zenei müvet bizonyos
Hangosság, fn. Hangosan, mn. -kodik , k. kér- hangszerre alkalmaz (instrumentiren) . Innen :
kedve, kirivó hangon beszél ; üres szavakat mond ; Hangszerelés, fn. -ész, fn . hangszereket (hegedüt,
ne hangoskodjál, szólj a dologhoz. Innen : Hangos- zongorát stb.) készitő iparos.
kodás, fn. Hang-szerv, fn. emberi és állati szerv, mely
+ Hangoslat, fn. a. m. symphonia. által a beszélés (állatoknál éneklés, orditás stb.)
Hang-osztadék, fn. (zen.) többféle hangszer eszközöltetik.
segitségével kiviendö zenemű előadására minde- Hang-szerzemény, fn. a. zenemű.
nik számára föltett kótázás ( partitura).
Hangoztat, cs. 1 ) eszközli , hogy vmi hangoz- zene Hangszer- zene, fn. hangszer által eljátszható
.
zék, v. a hallásra hasson ; hegedüt h.; szót h.; 2) Hang-szerzés, fn. zenemű készitése.
hangszeren, v . éneklésben zenei hangot ejt ; jól, v. Hang- szerző, fn. ki zenemüveket készit, zene-
roszul hangoztatja az éneket ; 3) egyes hangok he-
lyes kimondásának megismertetése által tanít szerző. Hangszünet, fn. a szó végtagjának a versláb
olvasni ; ellentéte : betüzni. Innen : Hangozta- elejére, v. közepére esése (cäsura) ; pl. cserhalom
tás, fn.
a te tetöd diadalnak büszke tetője, egy rövid óra
Hangoztató-módszer, fn. az olvasás- tanitás elég javainkat elűzni kezünkről.
egyik módszere, melynélfogva az egyes mással- Hangtalan, mn. 1) a. m. rekedt, aki nem tud
hangzók mellett kimondatni szokott önhangzók hangot adni ; h. ember ; 2) nem kongó, nem csen-
elhagyatnak (tehát nem : ká, á, er —- kár, hanem: gö ; (szój.) hangtalan, mint a faharang; 3) á. é. a.
k', á, ' r kár) és ez által a gyermek képes leszen m. hangsúlytalan.
szótagolás nélkül olvasni. Hang-tan, fn. 1) (ttan.) a természettan azon
Hang-rekedés, fn. a légcső beteges állapota, része, mely a hangok eredetét, azok tulajdonsá-
mely miatt a hangokat nem birja tisztán ejteni . gait tárgyaló tudomány ; 2) a zenei hangokról
-rend, fn. a zenei, v. nyelvbeli hangoknak egy- szóló tudomány. -tartam, fn. 1) (nyt.) időtartam,
másután következő sorozata. -rés, fn. 1) (bt.) a mely alatt a hosszú, v. rövid szótagokat ki lehet
kánporc alsó szalagjai között levő keskeny nyilás ; mondani ; 2) (zen.) rövid idő, ameddig egy-egy
2)falakú rés a húros hangszeren ; 3) két hangzó zeneihang szól. Innen : Hangtartamos, mn. -távol ,
találkozása két egymásután következő oly szó fn. (zen.) két egymásután következő zenehang
kimondásánál, mely közöl az első hangzón vég- közti különbség. -terj , fn. az adható legmélyebb
zödik, a másik hangzón kezdődik , mint : szinte és legmagasabb hangok között való távolság.
igy (hiatus). reszketés, fn. az emberi és állati -toldalék, fn. (nyt.) egy a szók végéhez ragasz-
hangnak reszkető hullámzása. -rezgés, fn. (zen.) tott szótag, mely az illető szó értelmét nem vál-
1) zenei hangok sebes hullámzása, apró időmoz- toztatja meg, hanem annak nagyobb nyomatékot
zanatokban való gyors váltakozása ; 2) (ttan.) ad ; pl. addig , addiglan ; maig , maiglan ; most,
hangzó, hangközlö testnek hullámzatos rázkodása mostan, mostanság stb. -tompító , fn. eszköz,
(vibratio) . -rim , fn. (nyt.) két szó hangzóinak melylyel a húros hangszer (pl. zongora) éles hang-
egyenhangzata, anélkül hogy a mássalhangzók ját mérsékleni, tompábbá tenni lehet. -tölcsér.
rímelnének ; pl. bika , liba; három , bánod stb. fn. a. m. hangcsö. -tüzés, fn. (zen. ) zenemű kótá-
 Han - 526 - Han

zásnak mestersége. -ugratás, fn. (nyt.) némely Hangzó, fn. hang, v. betü, melyet másik hang
nevek, v. igék utólsó tagja hangzójának ragozás segedelme nélkül ki lehet mondani ; máskép :
közbeni kihagyása. -ugrató, mn. és fn. (nyt. ) 1) magán-, v. onhangzó ; ilyenek : a, á, e, ẽ, é, i, í,
fő- és melléknevek, melyek ragozás közben utó- o , ó, ö, ö, u, ú, ü, ü; hosszú, rövid hangzó ; al-, v.
tagjok rövid hangzóját kilökik ; pl. álom, álmot ; mély-, v. vastag hangzó ; fel-, v. magas-, v. vékony
dolog, dolgot; 2) igék, melyek ragozás közben hangzó ; éles hangzó ; kettős hangzó (a magyar
végtagjok rövid hangzóját kilökik ; pl. mosolyog, nyelvben nem fordul elő) ; valódi kettős hangzó (a
mosolyg stb. görögben : a , b , ol, av, ev, ov) ; nem valódi ket-
Hangulat, 1. Hangolat. tös hangzó (x, y , w).
Hang-utánzás, fn. ált. vmely természeti han-
got lehetőleg utánzó kifejezés ; külön. (nyt.) ter- Hangzós, mn (nyt.) hangzóval ellátott. -it, cs .
mészeti hangokat utánzó tárgyelnevezés. (nyt.) hangzókkal ellát.
Hang-utánzó, fn. és mn. (nyt. ) szók, melyek Hangya, fn. (állatt.) gyorsaságáról , gyüjtö
kiejtése azon tárgy hangját, melyre vonatkoznak, szorgalmáról ismeretes fekete, barna, vörös, vagy
lehetőleg utánozza ; pl. durran, pattan, nyikkan ; felett féreg,
fehér mely seregesen a föld alatt, v. a föld
él; fekete, vörös, fehér hangya ; lóhangya ;
locsog, fecseg; pöng, cseng.
Hang-üteny, fn. a. m. üteny. fakó hangya ; gyepi, torkos, busa hangya ; (szój .)
Hangváltozás , Hangváltoztatás, 1. Hang- szorgalmas, pizseg, mint a hangya ; annyi, mint a
csere. hangya; (km. ) nem hangyákért van a mennyország ;
Hang-változék, fn. (zen.) a zenei hangoknak hangyának is van haragja ; tanuli szorgalmat a
más hangokra való átugrása (coloratur). -vég, fn. hangyától. -boly, -fészek, fn. apró zsombék, mely
a fuvóhangszerek azon vége, melyen a hang kijö. a hangyáknak fészkül szolgál, s melybe petéiket
Hangverseny, fn. több zeneművek két, v. több rakják ; földünk egy kis hangyafészek (Köl.). -kö,
müvész által, hallgató közönség előtti eljátszása, fn. (ásványt.) kö, melynek likacsaiba hangyák
v. illetőleg eléneklése. ez, cs. hangversenyt ad, tartózkodnak.
hangversenyben játszik. -terem, fn. terem, hol * Hangyál, fn. a. m. hangya.
hangversenyt szoktak tartani. Hangya-les, fn. (állatt.) hat falámu és ugyan-
Hang-vesztés, fn. (nyt.) vmely hangzónak ki- annyi csápu rovar, mely hangyával táplálkozik
lökése. -vezetés, fn. (ttan.) a hang terjedésének (mymeleon).
különböző testek alkalmazása általi előmozditása. Hangyálkodik, k. szorgalmasan munkálkodik,
Hang-vezető , mn. (ttan.) a hang terjedését gyüjtöget, mint a hangya. Innen : Hangyálkodás ,
előmozditó, milyen pl. a lég. -villa, fn. acélból fn. Hangyalkodó, mn.
készült villaalakú eszköz, melynek vmely szilárd Hangya-nyom , fn. a hangyajárásának nyoma ;
testhez ütött ágai hangot adnak, mely, minthogy (km. ) hangyunyom idővel meglátszik a kövön. -pa-
mindig ugyanaz, alaphangul szolgál. -viszony, zér, fn. (állatt. ) a hangyaboly alatt tanyázó földi
fu. két, v. több zenei hangnak egymás közötti vi- féreg , mely hangyával táplálkozik (myrmeco-
szonya, melynélfogva a mélyebb hang a maga- leon).
sabbnál bizonyos számmal kevesebb rezgést tesz, Hangyás, mn. tt. -t, v. -at ; hangyák által elle-
mely rezgéskülönbség két hang között mindig pett ; hangyás hely.
ugyanaz marad, pl. ha c 40 rezgést tesz bizonyos Hangya-sav, fn. (vt.) a hangya maró nedvéből
időtartam alatt, akkor az e ugyanazon idő alatt lepárolgás által szerezhető sav.
50-et, g 60-at csinál. Hangyász, fn. tt. -t ; (állatt.) ált. mindenféle
Hangzat , fn. ált. ugyanazon időben történő állat, mely hangyával táplálkozik ; kül. 1) hosszú
hangok együttvéve ; a vers hangzata ; a harang ormányu, szürke serényü és farkú délamerikai
hangzata ; külön. kettőnél több zenei hang együtt- emlős állat (myrmecophaga)
kozó keletindiai 3)hangyával
állat (manis);; 2) táplál-
fogódzó hangyász
véve, együve foglalva (accord) ; együtthangzat, v.
derült, tiszta hangzat (consonanz) ; széthangzat, v . (tamandua). —, cs. és k. hangyákat fogdos. -bo-
borult hangzat (dissonanz). -ka, fn. (költ.) négy gár, fn. a. m. hangyapazér. -kö, fn. (ásványt. ) a.
szakaszból (stropha) álló versezet, melyek közöl m. hangyakő. -medve, fn. hangyával táplálkozó,
a két első négy-négy, a két utólsó pedig három- éjszakvidéki medve.
három sorból áll, a sorok 9, 10, v. 11 szótaguak ; Hangyászó, fn. tt. -t ; 1) a. m. fátyolka ; 2)
a két első versszakban az első sor az utólsóval s (állatt. ) a. m. ördöglova.
a két közepső együtt rímelnek ; a két utólsó vers- Hangya-tojás, fn, a hangyák fehér, hosszúkás
szakban az első sor a harmadikkal rímel, végre petéje. -vesztö, fn. a. m. hangyales. -zsombék,
a harmadik szak középső sora a negyedik szak zsombik, fn. a. m. hangyaboly.
közép sorával öszhangzik (sonette). -os, mn. jól Hangyol, fn. tt. -t ; (vt.) a hangyasav gyöke
hangzó, a hallérzékkel tisztán kivehető ; hangza- (formyl).
tos zene. Hanka, 1. Janka.
Hang-zavar, fn. össze nem illő zenei hangok * Hankalék, 1. Kankalék.
együtt hangzata (disharmonia) . Hankodik, 1. Hánykodik.
Hangzékony, mn. erős, hallható hangot adó. Hanság, fn. a Fertő közelében fekvő terület
Hangzik, k. (személyt.) hangot ad, hangja ter- Mosony és Sopronymegyében.
jed, a hallérzékre hat ; hangzik a harang, ha húz- Hant, fn. ált. felhányt, felszakgatott fold ; kül.
zák; á. é. a) jó, v. rosz hirben van ; ez a név jól 1 ) felszakgatott gyepes föld ; hantokkal kirakott
hangzik; b) kellemes , v. kellemetlen érzelmet tér ; 2) akár a természet, akár emberi kezek által
szül; e szavak jól hangzanak a te szájadból. Innen : rakott kis domb ; sirhant; (használtatik többesben
Hangzás, fn. Hangzó, mn. is); kitfednek e hantok?
 Han - 527 Hány

Hanta, fn. (eröd.) földből hányt, rakott sánc karóra hányni, több embert karóba húzni ; kártyát
(merlon). hányni, kártyából jósolni ; fittyet hányni vkinek.
Hánt, cs. vminek kérgét, héját leszedi , lehúzza, könnyedén, fel sem vevőleg bánni vkivel, vki
lefaragja ; hüvelyétől, takarójától megtisztit ; fát hódolatára rá sem hallgatni ; ez a leány minden
h.; kukoricát h.; (szój .) ne hántsd, ha nem hámlik, legénynek fittyet hány ; eszét hányni vmin , mélyen
ha nem megy, ne erőtesd. -alék, fn. 1) vminek gondolkodni, fejét törni vmi fölött ; a buza kalászt
lehántott héja, kérge ; fahántalék ; almahántalék ; 2) hány, a buzának kalásza kezd nöni ; d) a. m. hány-
vmely növény gyümölcsének lefejtett hüvelye, torgatni, kérkedve mutogatni, fitogtatni ; mert én
takarója ; kukoricahántalék. -atlan, mn. kérgétől, csak ő benne bizom, nem hányom méltóságom (Én.) ;
hántalékától, hüvelyétől meg nem tisztitott ; h. fa, B) k. a. m. megver ; majd az alfeledre hauyok, csak
kukorica. ne viseld jól magad. Innen : Hányás, fn. Hányó,
Hant-béllet, fn. vmely térnek gyepes hanttal mn. Hányt, v. Hányott, mn.
való kirakata. -boritás, fn. (vizép.) a folyam + Hanya, mn. a. m. henye.
partjainak hantokkal való beboritása, befedése. Hányad, számn. 1) a. m. hanyadik ; hányad
-darab, fn. egy darab gyepes föld ; hant-darabbal napra
fedni a likat. -föld , fn. 1) a tarlószántáskor az mással jött haza ; 2) (segitö ragú visszahatónév-
) a személyek összege azzal együtt, kire a
ekével felszakitott hant ; 2) a. m. gyepes föld ; 3) visszaható névmás vonatkozik ; hányad - magaddal
(b.) a föld felső része, mely az ásványokat takarja: voltál ott, veled együtt összesen hány ember volt
-lapozás, fn. vmely térnek gyepes földdel való ott. , fn. (ker.) vmely összegnek hányadrésze ;
kirakása, beboritása.
Hántó-gyalu, fn. (aszt. msz.) erős gyalu, mely- hányadot adni a kereskedőnek (Quote).
lyel a fának kérges, göcsös részét egyengetik. Hanyadán, Hányadán, ih. 1) a. m. hanyadik-
Hantol, cs. gyepes hanttal beborít, betakar. ért ; hányadán aratnak, csépelnek, azaz hanyadik
Innen: Hantolás, fn. keresztért, mérőért; 2) á. é. mikép, hogyan ; azt
Hántor, fn. tt. -t ; (b.) a. m. tolóka. sem tudja hányadán van.
Hántorgat, cs. a. m. hánytorgat. Hányadék, fn. 1) hányt-vetett, hulladék holmi ;
Hantos, mn. tt. -t, v. -at ; hantokkal fedett, bo- 2) a gyomorból a szájon keresztül kijött emész-
ritott ; hantosra szántani az ugart. -odik, k. han- tetlenül maradt étel, v. epe okádék. -föld, fn.
tossá leszen, gyep nö rajta. építkezés alkalmával az épület alapja helyéről ki-
Hantoz, 1. Hantol. ásott és kihányt föld.
Hantsik, Hantsikol, 1. Hancsik, Hancsikol. Hányadik, Hanyadik, szám. a rendelő szá-
Hany, 1. Hanyság. mokra vonatkozó kérdő számnév ; a. m. mennyi-
Hány, mn. mennyi ? mily sok ? mily számu?; edik ? az elsőtől számitva melyik szám alatti ?
használtatik : 1) midőn azt akarjuk tudni vmiröl, hányadik ház innen az ő lakása ; az illető mű hánya-
hogy szám szerint mennyi ; hány almát ad egy ha- dik kötetében foglaltatik ez a tárgy ; külön. melyik
toson : hányával adja a tojást ; (szój.) á. é. azt sem nap a hónapban? hányadik van ma ? hányadikán
tudja, hányat ütött az óra, nem tudja, hogyan áll fog megérkezni.
ez v. ama dolog ; 2) indulatszó helyett használta- Hányad-jutalék, fn. (ker. ) a jövedelemnek
tik, midőn vminek sokaságát, nagy mennyiségét bizonyos hányadrésze. -os, fn. (mt.) szám, mely
akarjuk kifejezni ; hány ember halt meg már azóta! mutatja, hogy az osztó hányszor foglaltatik az
(szój.) sem nem asszony, sem nem leány, hány van osztandóban. -rész, fn. (mt.) a. m. hányadik,
ilyen, jaj de hány! mennyiedik rész ; hányadrész jutott neked az
Hány, A) cs. 1) több darabból álló holmit vhova egészből.
egyenkint vet, dob ; köveket hányni a kútba ; fát Hanyag, mn. 1) magát elhagyó, henye, renyhe,
hányni a tüzre; hány-vet. ide-oda dobálja a keze lusta ; hanyag tanuló, hivatalnok ; 2) á. é. langyos,
alatti tárgyakat ; á. é. farát hányni, emelgetni , sem hideg, sem meleg ; hanyag viz. Innen : Hanya-
mozgatni ; (szój .) egyik sem hányja a másikat, azaz : gon, ih. Hanyagság, fn. -ol, 1. Elhanyagol.
egy sincs ; (km.) hanyják, vetik, mint a dézsma ga- Hányakodik, k. a. m. hánykodik ; á. é. henceg,
bonát ; 2) magából kiad, kibocsát vmit ; Európá- hetvenkedik , nagyon nagyra tartja magát ; ne
ban két hegy hány tüzet ; Izlandban vannak hegyek, hányakodjál, viseld magad illedelmesen.
melyek vizet hánynak ; szikrát hányni, szikrázni ; Hányal, fn. tt. -t ; hánytató gyógyanyag.
ez a kova csak ugy hányja a szikrát ; a viz tajtékot, Hányan, Hányan, kérdő ih. mennyien, mily
buborékot hány ; 3) gyomrából száján keresztül mennyiségben (mindig személyre vonatkozik, és
bocsát ki vmit, okádik ; epét, vért hányni; amint midig többesszámu igével köttetik össze) ; hányan
eszik, mindjárt hány ; 4) á. é. a) többször tesz, több- voltatok nálam; hányan haltak meg ebben az esz-
ször csinál vmit ; bukfencet , cigánykereket h.; tendőben.
keresztet h. magára , többször keresztet vet ; Hányas, fn. tt. -t ; a. m. hányados. —, szám-
(szój.) lest hányni, cselt hányni, vki ellen cselszökérdő nm. tt.-t, v. -at ; 1) mily számmal jegyzett?
vényeket koholni, kigondolni ; b) több darabból mily számra vonatkoztatott? hányas ez a bank-
álló testböl dombot, halmot rak ; határt hányni ; jegy ? hányas pamutból van ez a harisnya kötve ? 2)
halmot hányni ; c) (szój. ) szemére hány, a) az adott egy- egy sorban hány ? hányasával mentetek az ut-
jótéteményt többször piritólag felhozza annak je- can ; 3) hányból álló ; hányás fogata van ?
lenlétében, ki a jótéteményben részesült; b) vmely Hányás, fn. tt. -t ; 1) több darabból álló tárgy-
bünt, hibát, vétket többször korholólag hoz fel nak dobása, vetése ; á. é. kártyahányás, kártyából
szemtől-szemben azzal, ki a hibát stb. elkövette ; való jóslás ; 2) több darab holmiból álló halom ;
kardra hányni, karddal több embert megöl ; a kôhányás , téglahányás ; 3) a. m. okádás.
feldühödött sereg minden hadifoglyot kardra hányt; * Hányasdi, fn. tt. -t; a. m. hányas fogat.
 - 528
Hany
Hanyász, fn. tt. -t ; (állatt.) iszapos helyen te-
nyésző csigafaj, iszapcsiga ; posványos h.
Hanyat, ih. a. m. hanyatt.
Hanyatlik, k. 1 ) ember, állat roskadni kezd ;
meglövetvén, hátra hanyatlott ; 2) vmely tárgy
egyenes helyzetéből oldalra dil ; h. a kocsi, mikor
hátsó kerekei sárba süppednek ; 3) á. é. a) veszni
készül, romlásnak indnl ; h. egészsége, tekintélye ;
a roszul kormányzott ország jóléte h.; b) közeleg az
estve, a nap nyugvóra jár ; h. a nap. Innen : Ha-
nyatlás, fn.
Hanyatt, ih. hátra, hátsó részére ; hanyatt esett,
vágódott, fordult ; á. é. hanyatt-homlok, szelesen,
vaktában, minden rend nélkül ; hanyatt-homlok
rohant a megfutamodott ellenség. -á, ih. testének
hátsó részére ; hanyattá rúgni vkit. -an, ih. testé-
nek hátsó részén ; hanyattan feküdni. -ol, cs. vkit
hanyatt lök, taszít ; vkit veszekedés közben h. -ru-
gó, fn. (állatt.) bogár, mely ha hanyatt fordul, v.
fordíttatik, rugdalózás által ismét talpra áll (ela-
ter). ? -szó, fn. (nyt.) um, v. u végzetü latin ige-
ragozási alak, mely majd határtalan mód, majd
állapotjegyző által fordíttatik magyarra (supi-
num).
Hányával, ih. hány darabot bizonyos árért ;
hányával adják a körtét.
Hánya-veti, mn. a. m. hányi -veti.
Hány-borkö, fn. hánytatószerül használható
borkö. -dogál, cs. többször, ismételve hány ; tég-
lát h. a szekérről. -ellenes, mn. okádás ellen való,
müködö; h. szer.
Hány-felé, ih. mennyi felé, hány irányban.
Hányféle, mn. hány fajtáju, osztályu ; hányféle
bort adtatok el? -képen , ih. hányféle módon ;
hányféleképen lehet itt eligazodni.
Hány-gyök, Hány -gyökér, fn. az ipecacuhana
amerikai növény gyökere , mely porrá zuzva
hánytatószerül használtatik (radix ipecacuhana) .
-inger, fn. undorodásból származó inger, mely a
gyomrot hányásra készteti.
Hanyit, cs. a. m. hajít.
Hányi-veti, mn. negédes , hencegő, kérkedő,
hetvenkedő. Innen : Hányi-vetiség, fn.
Hánykodik , Hánykódik, k. 1) nyugtalanul
ide - oda mozog, hányja magát; h. a forró lázban
szenvedő ; 2) zajlik, habokat hány ; h. a viharverte
tenger, tó; 3) a. m. hányakodik." Innen : Hánykó-
dás, fn. Hánykódó, mn.
Hánykolódik, k. 1 ) nyugtalanúl hányja magát,
rugdalódzik ; 2) (haj.) a hajó erős hullámok kö-
zött majd bukdál, majd dülöng ; horgonyon h.; 3)
á. é. hetvenkedik, kérkedik ; (szój . ) hánykolódik,
mint polturás malac a garasos kötélen. Innen :
Hánykolódás, fn. Hánykolódó, mn.
Hány-kö, fn. a. m. hány- borkö.
Hánylás , fn. (mt.) mennyiségtani feladatok
fejtése.
Hánylat, fn. (mt.) azon képletek együttvéve,
melyek vmely mennyiségtani feladat megfejtésé-
hez tartoznak.
Hányódik, k. 1) fel-felemelkedik, meg alá esik ;
hányódnak a tenger hullámai; 2) nincs rendes he-
lye, majd ide, majd amoda vetődik ; mindene csak
ugy hányódik , 3) á. é. nincs rendes, biztos állo-
mása ; a szegény ember csak ugy hányódik-vetődik.
Hányogat, cs. a. m. hánydogál .
Har
Hányó-hideg, Hányó-láz, fn. hányásra in-
gerlő láz.
Hányol, k. (mt.) mennyiségtani feladatok meg-
fejtésével foglalkozik.
Hányoló, fn. tt. -t ; deszka, melynek segélyével
a pénzhivatalokban számolni szoktak.
* Hanyotág, ih. a. m. hanyatt.
Hanyság, fn. a. m. hanság.
Hányság , fn. (mt.) a. m. különvált meny-
nyiség.
Hány-székelés , fn. (kórt.) hányásban és has-
menésben nyilvánuló betegség, epemirigy. -szé-
keltetés , fn. (gyógyt.) a gyógykezelés egyik
módja , melynélfogva a betegnek hánytatót és
hashajtót adnak egyszerre .
Hányszor, ih. mennyiszer, hány izben ; h. kell
e számot venni ; h . voltál már itt. -os, mn. hány
szálu, hány rétegü ; hányszoros fonalból van ez a
kötél sodorva ? —, fn. (mt. ) a. m. szorozmány.
Hánytadék, fn. (vt.) hányásra, okádásra in-
gerlő gyógyanyag.
Hánytat, A) cs. okádásra, hányásra ingerel ,
készt ; B) vh. kérkedik, hetvenkedik ; hánytatja
magát. Innen: Hánytatás, fn. -ó, fn. hányásra
ingerlő különféle gyógyszer. mn. hányásra
ingerlő, késztő ; h . gyökér, borkő; h. szer. -ódék,
fn. a. m. hányat.
Hányt-föld, fn. föld, melyet ásóval, kapával
halomba, rakásba hánynak.
Hánytorgat, cs. 1) fitogtat, kérkedésből muto-
gat : hánytorgatja tehetségét ; 2) dicsekvésből,
szemrehányásból emleget ; mit hánytorgatod min-
dig, hogy jót tettél velem . Innen : Hanytorgatás, fn.
* Hánytori,
mn. 1) kérkedésből vmít mutoga-
tó ; 2) dicsekvésből, szemrehányásból emlegető .
Hánytorgó, mn. a. m. hányi-veti.
Hánytorog, k. hányja-veti magát, kérkedik,
kérkedésből fitogtatja magát, hetvenkedik.
Hányt-vetett, mn. silány, selejtes, avult ; h.
öltöny.
Hány-vet. A) cs. 1) vmit ide- oda dobál ; hányja-
veti a könyveket ; 2) (különösen meg igekötővel)
jól megfontol, átgondol ; jól meghányd-vesd, nehogy
vmi oktalanságot tégy; B) k. duzmáskodásból ide-
oda dobálódzik ; mindig hány- vet; C) vh. kérke-
dik , henceg , hánytorog ; (népd.) tudós legény
Barna Peti, magát nagyon hányja-veti.
Hápa-hupa, fn. egymás mellett fekvő dombok,
földturások összevéve. Innen : Hápa-hupás, mn.
Háphápol, 1. Hápog.
Hápog, k. a kacsa, réce háp-háp hangon szól ;
á . é. (alj . ) locsog, fecseg, sipító hangon beszél ;
ne hapogi a fülembe . Innen : Hápogás, fn.
Hápol, 1. Hápog.
Haponya, fn. 1) az udvari bolondok csörgös
végü buzogánya ; 2) (nt ) kákafajú növény, mely-
nek végén buzogányalakú gömb van.
Hápores, fn. (nt.) vizenyős helyen tenyészö
csátés fű.
Háporty, Háportya, fn. (nt.) békasás, béka-
buzogány, bakasás (sparganium).
Happog, 1. Hápog.
* Hapsa, fn. marhahús- részlet, mely nem font-
számra , hanem szemmérték szerint osztatik a
részvényesek között.
Hapsi, Hapsol , 1. Habsi, Habsol .
Hara, fn. 1) durva pokrócszövet ; 2) durva szö-
 Har 529 - Har

vetből varrott zsák, melyben pamutot v. gyapjút | jó ember, soha sem haragszik ; (szój.) ha haragszik.
szállitanak. majd megbékül a maga kenyerén ; aki haragszik.
Harács, fn. 1) az ellenség által vmely meghó- verjefalba a fejét ; a kutya is haragszik, ha orrát
ditott városra, tartományra kivetett hadi adó, sarc ; bántják.
harácsot vetni az elfoglalt városra ; 2) pazarlás Harag-tartás, fn. sok ideig való haragvás, ki-
által elvesztegetett vagyon ; egész jószága harács- békülni nem akarás. -tartó, fn. és mn. állandóan,
csá lett; 3) * a. m. árverés ; harácsra bocsátni vki | sok ideig haragvó, akit nehezen lehet kibékítni ;
házát; 4) (állatt. ) halakkal élődö ragadozó madár | h. ember.
a keselyük közöl ; csonttörő, fehérfejű harács. Haragudik, Haraguszik, k. a. m. haragszik .
mn. pazarló, tékozló. -ol, cs. 1) harácsot, sarcot vet ; Haraguvas, Haragvás, fn. haragra gerjedés ;
harácsolni az elfoglalt várost ; 2) tékozol, pazarol, haragos indulatba jövés.
fecsérel ; harácsolja minden vagyonát. Innen: Ha- Haragvó, mn. haragra gerjedő, aki haragszik.
rácsolás, fn. Harácsoló, fn. és mn. Harák, Harákol, 1. Hák, Hákol.
+ Hárad, k. a. m. hárul. Haram, fn. a. m. haramia.
* Háradék, fn. összehordott, gereblyélt holmi ; ? Háram, fn. vmely test oldallapja, fölszine ;
háradék szalma. a lobor, hasáb háramja.
Harag, fn. vmi fölötti boszankodásból, vett sé- Hárám, fn. 1) a. m. háram ; 2) * gazból, gye-
relemből,jogsértésből keletkezett,felhevült kedély- püböl készitett kerités.
állapot ; haragra gerjedni, gyuladni; haragba jöni ; Haramag. fn. (nt. ) az ernyös viráguak közé
haragra gerjeszteni, inditani, gyulasztani vkit ; ha- tartozó s vizenyős helyeken tenyésző növény
ragot főzni, forralni vki ellen; haragját elfojtani, (Oenanthe).
elnyomni , titkolni; haragot kérlelni , engesztelni, Haram-banda, fn. a. m. haram- csapat. -basa ,
csillapítni; haragban lenni vkivel ; haragot tartani, fn. Törökországban rablásra kiküldött csapatok
táplálni ; hamar , hirtelen h.; haragszemet vetni főnöke. -csapat, fn. haramia-, zsiványsereg.
vkire; haragszemmel nézni ; haragjában a haját Haramia, fn. ált. zsivány, utonálló, rabló ; kül.
tépi, fogát csikorgatja ; haragban vannak, hara- rablók. zsiványok, kik főnöküknek vakon enge-
gusznak egymásra ; (szój.) nagyobb a haragia, delmeskednek, katonai fegyelem alatt vannak, és
mint maga ; (km.) harag vége banat kezdete, v. ha- rendszeresen üzik támadásaikat, rablásaikat. -ka-
ragnak megbánás a vége ; hol a harag nyertes, vesz- pitány, fn. zsiványok, hara…íák főnöke.
tes a nyugalom ; nagyra viszi az embert a harag; Haramiás, mn. tt. -t, v. -at ; 1) haramiához
rosz tanácsadó a harag ; olyan harag ingyen kél, a illö ; h. magaviselet ; 2) haramiák által lakott ; h.
melytől senki sefél; hasztalan harag az, kinek nincs vidék. Innen : Haramiásan, ih.
ereje ; más részt : okos harag néha az erőnek éle; Haramiaság, fn. 1) zsivány, haramia életmód ;
le ne menjen a nap haragodon ; szakácscsal kulcsár- 2) haramiához illö tett ; haramiaságot követni el
ral nemjó haragot tartani ; két beteget nem szenved | vkîn.
meg az ágy: részeg beteget és haragjában beteget ; a Haramiáskodik, k. rablásból, utonállásból él,
hangyánnak isvan haragja ; á é. a) (bibl.) a. m. kár- haramiaéletet folytat. Innen : Haramiáskodás, fn.
hozat; a harag fiai ; b) (költ. ) az elemek zajgása, Haramia-vár, fn. megerősített hely, hol a ha-
forrongása ; szélvész haragja; c) isten haragja; vil- ramiák tanyáznak. -vezér, fn. haramíák főnöke,
lám ; beleütött az isten haragja. kapitánya.
Haraghatik, k. a. m. haragudhatik ; reá nem Háramit, cs. a. m. hárít.
haraghatik (Pázm.) Haramja, fn. a. m. haramia.
Haragit, cs. haragra gerjeszt ; mindig haragítja Háramlik, Hárámlik, k. 1) vminek egy része
szüleit. Innen : Haragítás , fn. alácsúszik ; a kocsiról egy kéve szőlővessző fejére
+ Haragó, mn. haragvó, aki haragszik ; ha- háramlott ; (szój .) nyakába háramlik, mint ebnek a
ragó úr. apázsit; 2) á. é. vminek eredménye, következmé-
Haragoszik, 1. Haragszik. nye vkire száll, visszahat ; ami haszon ebből rád
Haragos, mn. tt. -t, v. -at ; könnyen haragvó, háramlik, annyit másutt is nyerhetsz ; apjáról kevés
hamar felfortyanó ; h. ember ; (km.) mérges asz örökség háramlott rá ; minden munka ráð háramlik ;
szonynak haragos á lánya; haragosnak kettő a ré- ami szégyenítő van a dologban, csak egyedül rád
sze meg is verik, enni sem adnak ; haragos, ha háramlik. Innen : Háramlás, fn.
magához tér, magára haragszik ; á. é. 1) a. m. Hárámlat, fn. (ttud.) a régibb magyar törvény
dörgö ; h. ég, h. istennyila ; 2) hullámokat vető, szerint azon vagyon, mely törvényes örökösök
zajongó ; h. vihar, tenger ; 3) hegyes, szurós, csi- nem létében a koronára szállott.
pös ; h. tövis; 4) sötét színü ; h. zöld, vörös ; h. kék, Harang, fn. ált. méhkasalakú, különféle anyagú
sárga. - fn. tt. t; személy, kivel haragban va- és használatu mü ; külön. ércből öntött, méhkas-
gyunk ; kibékülni haragosával; a hány ismerőse, alakú üreges eszköz, melynek felső részéről az
annyi haragosa. Innen : Haragosan, ih. Haragos- üreg közepén keresztül egy érc ütő (nyelv) csügg
ság, fn. le, mely ha a harang oldalához ütödik, messze
Haragosképen, ih. haragos indulattal, hara- hallatszó zengzetes hangot ad ; kis harang ; nagy
gosan ; haragosképen nézni vkire. harang, mely legnagyobb a toronyban ; második
Haragoskodik, k. 1 ) folytonosan haragszik, harang, mely nagyságra nézve a nagyharang után
haragot táplál ; 2) kölcsönös haragban van vkivel ; áll ; lélek harang, melylyel lélekváltságra szoktak
a rosz testvérek gyakran haragoskodnak. Innen : csenditni ; tüz harang, melyet tűzvész alkalmával
Haragoskodás, fn. Haragoskodó, mn. kongatnak ; öreg harang, a. m. nagyharang ; (szój .)
Haragszik, k. haragra gerjed, képzelt, v. valódi majd megfizet az öreg harang, azaz : soha sem fizet
bántalomért boszúvágyó indulatba jö ; ó nagyon meg érte ; felkötötte a harangot, nagy lármával
Ballagi szótár. 34
 Har 530 - Har

belefogott vmely dologba ; megkondították felette a harangvegy. -rongy, fn. (nt.) biborszín virágu,
harangot, közel van halálához ; (km .) szól a ha- déli növény a szulákok közöl. -szél, fn. a harang
rang, de maga nem megy a templomba ; amint öntik öblének alsó karimája , széle. -sziv, fn. a. m.
a harangot, ugy szól ; á. é. különféle használatú harangnyelv. -szó, fn. a harang hangja, kongása ;
harangalakú mü ; üvegharang, a) különféle színü harangszóval kisérni ki a halottat ; déli harang-
üvegből készitett harangalakú mű, melybe ütő szóra megérkezni ; reggeli harangszókor elindulni ;
helyett fa pálcát alkalmaznak ; b) a. m. üveg (szój. ) harangszóval akar nyulat fogni, v. megy
bura ; buvárharang, melynek segélyével a tenger nyulászni , eltitkolandó tervét előre kikürtöli.
mélyébe, a folyam fenekére megfuladás nélkül | -szoba, fn. a torony azon része, melyben a ha-
leereszkedni lehet. rangok vannak. -tengely, fn. a harang felső részén
Harang-alakú, mn. harangéhoz hasonló alakú. két oldalt kinyuló tengely, melynek két vége a
-cámoly, fn. (nt.) a cámolyok közé tartozó nö- harangláb hengerded nyilásába ugy alkalmazta-
vény, harangalakú virággal (aquilegia vulgaris), tik, hogy a harangot lóbbálni, húzni lehessen.
Harangesa, fn. (nt. ) kantaképü, torkolatjánál | -ütö, fn. a. m. harangnyelv. -váll, fn. a. m. ha-
szűkebb, ereszénél kifintorodó virág. -virú, mn.rangtengely. -vegy, fn. rézből, ónból és ezüstből
minek virágzata harangcsát mutat. készitett ércvegy, melyből harangot szoktak ön-
Harang-csap, fn. a harang szive, ütője. teni. -virág, fn. a. m. csengetyüke. -zugás, fn. a
Harangdad, mn. a. m. harangalakú. meghúzott, kongó harangnak zúgása, moraja.
Harang-ére, fn. a. m. harangvegy. -fém, fn. Haránt, Háránt, ih. menetelesen, rézsuntosan,
azon fémek valamelyike, melyekből a harangvegy lejtősen ; háránt készitni az utat. -csapás, fn. (b.)
készül ; réz, ón, ezüst. -fü, fn. (nt.) 1) a. m. szu- menetelesen, lejtősen ásott akna, rendesen a mel-
lák ; 2) tüskés virágu növény a cámolyok közöl. telékkötömegben , annak mennyisége a fekvény
-fül, fn. a harang tetején fülalakú karika, melybe terjelme , szétfoszladozásának megismerhetése
a koronát illesztik. -háló, fn. harang, v. sátor tekintéből.
formára felállitott vadászháló. -ház , fn. a. m. Háránték, fn. vmely tárgy lejtője, meneteles
harangláb. -karima, fn. a harang alsó kerülete. része, rézsuntos iránya. Innen : Hárántékos, mn.
-kótis, fn. a. m. harangnyelv. -kötél, fn. vasta- Hárántékosan, ih.
gabb, vékonyabb kötél, melylyel a harangot húz- Háránt-ivrét, fn. (nyomd.) ívrét széliben (nem
zák. -láb, fn. 1) gerendákból készitett erős állás, hosszában) véve. -mivelet, fn. (b.) a bányászok
mely a toronyban a harangokat tartja ; 2) födeles munkája , midőn vmely aknát nem a fekvény
faállás, mely a toronytalan templomok mellett a hosszában, hanem azon keresztül ásnak. -nyereg,
harangokat tartja. -mérték, fn. a harangöntöktől fn. lejtős oldaltámaszu női nyereg.
használt mérték, melylyel a harangok magassá- Hárántol, k. és cs. (b.) háránt-miveletet végez.
gát, vastagságát mérik. -minta, fn. homokból,
agyagból készített minta, melybe a felolvasztott h. Hárántos, mn. meneteles, lejtős, hárántékos ;
házfödel. Innen : Hárántosan, ih.
ércet öntik, hogy haranggá alakuljon. -monya, Háránt-oszlop, fn. hengerded , v. szögletes
fn. a. m. harangnyelv. nyél, fn. a harang koro- oszlop,
nájának alsó részéből kinyuló karfa, melyre a lyesek, melynek oldalfalai az alapra nem függé-
hanem harántékosan állanak. -rajz, fn.
harangkötél van akasztva. nyelv, fn. a harang
üregében szijról lecsüggő vas ütő, mely a haran- rajz, mely vmely tárgy belsejét oly alakban állitja
got hangoztatja. elénk, mintha az harántékosan keresztül volna
metszve, a harántszelet rajza. -rezgések, fn. tb.
Harangocska, fn. kis harang. (ttan.) rezgések, melyek nem függélyes, hanem
Harangos, mn. tt. -t, v. -at ; [ haranggal föl- | rézsutos irányban haladnak; hárántrezgései van-
szerelt. nak az üvegtáblára tett homoknak, midőn az üveg
Harangoz , k. a harangot húzza , kongatja ; szélén vonót, v. vmely szilárd testet le- s felhúzo-
délre, estére, hajnalra, lélekváltságra, felho elebe, gatunk. -sip, fn. fuvóhangszer, melynek nem a
misére, istenitiszteletre, vecsernyére, érsek, püspök végén, hanem oldalán van a lik, melybe belefuj-
elébe harangozni ; halottnak, v. halottra h.; elsőt, nak, hogy hangot adjon, máskép : fuvola. Innen :
másodikat h.; (szój .) á. é. hallott harangozni, de Hárántsipos, mn. -szelet, fn. `ált. hárántékosan
nem tudja hol, csak ugy fél tudomása van a dolog tett átmetszete vmely tárgynak ; külön. (ásványt.)
felől ; (km.) szegény az ekklézsia, maga harangoz a vmely jegecnek átmetszete, mely sem a tengely-
pap, a szegény embernek mindent magának kell lyel nem áll egy irányban, sem pedig arra füg-
tenni ; á. é. lóggáz, lóbbál ; lábával harangozni . gélyt nem képez. -tátuak, fn. tb. (állatt. ) halak,
Innen: Harangozás, fn. melyeknek szája nem vizszintes, hanem harántos
Harangozó, fn. ált. személy , ki a harangot irányban áll (plagiostomi).
húzza ; külön. egyházfi, ki a templomi szolgálaton Hárántul, ih. a. m. hárántékosan.
kivül bizonyos, határozott időben harangozni tar- Hárant-vonal, fn. ált. hárántos irányban haladó
tozik. -pénz , fn. ált. a harangozónak fizetett vonal ; külön. (mt.) a. m. átló. -zongora, fn. zon-
pénzösszeg , külön. pénzösszeg, melyet a harangozó gora, melynek egyik oldala a billentyük vonalá-
temetéskor a harangozásért kap ; ( szój . ) á. é. már | val hegyes szöget képez.
a harangozópénz néz ki az orrából, v. orrában hordja Harap, cs. és k. fogait vmely testbe, tárgyba
a harangozópénzt, halófélben van. benyomja, fogaival vmely testet elmetsz, abból
Harang-öntés, fn. a felolvasztott ércvegynek egy részt kiszakít ; á. é. 1) félbe harapni a szót,
harangmintába való öntése, harangcsinálás ; (km.) csak félig kimondani ; beleharapni a szegények
ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez , semmit kenyerébe, egy ideig szegénységben élni ; beleha-
sem ért a dologhoz. -öntö, fn. harangöntéssel rapni a savanyú almába, kénytelen, kelletlen vmely
foglalkozó, abból élő iparos. -öntvény, fn. a. m. nem kedvetlen dolog végbeviteléhez fogni ; bele-
 Har - 531
harapni a tiltott gyümölcsbe, tiltott kéjeket élvezni ;
2) csipős, sértő szóval illet vkit ; (szój ) ha ő mar,
én harapom.
* Harap, fn. cserjében , erdőben , nádasban
odább-odább harapódzó tűz ; a harap felemésztette
az egész erdőt; harapot gerjeszteni az erdőben.
Harapás, fn. tt. -t ; 1) vmely testnek fogakkal
átmetszése; minden harapásnál megtörli száját; 2)
bármily eledelből annyi, amennyit egyszerre be
lehet a szájba tenni ; egy harapás kenyér ; egy ha-
rapás sem volt még ma szájában ; izletes harapás.
-hely, fn. a testen az a hely, melyet vki, v. vmi
megharapott, a fogak helye. -nyi, mn. tt. -t ; egy
harapásra való, annyi, amennyit egyszerre ha
rapni lehet.
Harapdál, cs. 1) többször harap ; az eb harap-
dálja az utána dobott követ; 2) apró darabokat
harap egymásután vmely tárgyból ; harapdálni
vmely süteményt ; ȧ. é. gyakran sértő szavakkal
illet vkit, rágalmaz ; minden embert harapdál.
Harap-égés, fn. vetésben, nádasban stb. duló
égés. -gomba, fn. (nt.) gomba, mely leégett veté-
sek, tarlók stb. helyén szokott nöni.
? Harapocs, fn. kis mozsárka, melyben a gyógy-
szerészek mindenféle orvosszert zúznak , dör-
zsölnek.
Harapódzik , k. ált. vmely ártalmas anyag |
folytonosan terjed ; harapódzik az erkölcstelenség;
a fejetlenség harapódzik a nép minden rétegei között ;
külön. a gyúanyagon harap módjára tovább terjed
a láng, tűz ; a száraz sindelyzeten egyszerre végig
harapódzott a láng. Innen : Harapódzás, fn.
Harapó-fog, fn. éles fog az ember, v. állat áll-
kapcsában; máskép : metszőfog. - fogó, fn. szegek
kihuzására használható csipővas ; (szój .) harapó-
fogóval sem húzhatnál belőle szót, nem akar szólni ;
(km.) Szent Mihály nap után, ha harapófogóval
húzzák is a füvet, még sem nő.
Harapos, mn. 1) harapégés által ellepett; h.
tarló; 2) a. m. harapós. Innen : Haraposság, fn.
Harapos, cs. és k. a. m. harapdál."
Harapós, mn. harapásra hajlandó, ami harapni
szokott; h. kutya, h . ló ; á. é. szavakkal, ocsmány
kifejezésekkel másokat sérteni szerető ; h. nyelve
van neki. Innen : Harapósság, fn.
Harapózik, k. a. m. harapódzik.
Harap-tüz, fn. a. m. harap.
Haraszt, fn. 1) sarjadzó cserjés erdő, bozót ; a
harasztban eprészni ; (szój .) harasztra kel, közbe-
széd tárgyává lesz ; Antal harasztjára bocsátott ;
(népd.) esik esó a harasztra, nem nézek én aparaszt
ra; 2) száraz levelü bokor, v. lomb ; haraszttal tü-
zelni; (km.) nem zörög a haraszt, ha szél nemfúja,
v. szél nélkül, nem beszélnének felőle, ha vmi igaz
nem volna a dologban ; 3) némely gyümölcsnek
vékony boritéka, takarója ; kukorica-, babharaszt ;
harasztot adni a marhának ; 4) (nt.) csipkés levelü,
össze nemboruló, terepélyes káposztafaj ; 5) * akár
milyen káposzta; harasztot főzni ; töltött haraszt
disznóhússal. Innen: Haraszti, mn.
Haraszt , tn. finév , Hierassus magyarított
alakja.
Haraszt-fa, fn. a. m. egerfa. -iak, fn. tb. (nt.)
a harasztok osztályához tartozók. -káposzta, fn.
1) (nt.) csipkés levelű káposzta ; 2) feje nem
boruló káposzta . -os, mn. haraszttal benőtt, ha-
rasztot termö ; h. káposzta.
Har
Harázsol , Harázsolás , 1. Harizsál , Hari-
zsálás.
Harc, fn. ált. két, v. több ember közötti fegy-
veres verekedés, veszekedés ; harcra kelni ; har-
cot támasztani ; harcra híni vkit; külön. 1) két
ellenséges hadsereg között folyó verekedés ; har-
cot vívni ; utcai harc ; reggeltől estig tart a harc;
(szój .) harc és háboru ; (km.) egy harc nem győze-
lem ; az vész a harcon, aki elül megyen; 2) á. é. a)
önküzdelem, melylyel belsőnkben a jó és rosz ér-
zelem viaskodik egymással, v. melynélfogva nem
tudjuk, mire határozzuk el magunkat ; belső, lelki,
szivharc; nagy harcot állott ki, mig el tudta magát
határozni ; nagy lelki harcot harcolni ; b) élőszóval,
v. irásban folytatott szellemi vita vmi fölött ; toll-
harc, szóharc.
? Harcag, fn. (ht.) ütközet, csata.
Harc-állapot, fn. várnak, hadseregnek harc-
kész állapota.
? Harcász, fn. tt. -t ; csatár, katona. -at, fn.
(ht. ) gyakorlati és elméleti hadi tudomány.
Harc-borona, fn. bizonyos fajtáju hadi eszköz.
-düh, fn. 1) düh, mely az egymás ellen harcolók
kebleiben egymás iránt honol ; 2) szertelen vágy
az ellenséggel megütközni. -él, fn. a harc fő ro-
hama, ereje ; a harcèle a szomszédfalu ellen volt
intézve. -ének, fn. a. m. csatadal. -erö , fn. hadi
erő, hadsereg, mely harcba vitetik. -esemény, fn.
a. m. hadi esemény. -eszköz, fn. midenféle esz-
köz, melylyel harcolni, melyet harcban használni
lehet. -festö, fn. leginkább harcesemények festé-
sével foglalkozó művész. -festmény , fn. harc-
eseményt ábrázoló festmény.
Harc-fi, fn. csatár, katona. -fogás, fn. az ellen-
ség rászedésére szánt cselfogás. -folyam, fn. a
harc folyama, idöfolyam, mely alatt a harc törté-
nik. -gát, fn. (ht.) sánc, vedgát , melylyel az
ellenség előnyomulását akadályozzák , v. mely
vmely várnak védelmül szolgál ; magány harcgát,
a gátonynál önállólag készült erödités. -gátlás,
fn. (ht.) nagy térségre kiterjedt, a harcgåtaknál
nagyobb eröditések, melyek egész testületekre ké-
szülnek, hogy ezek az ellenség erejével több ideig
dacolhassanak (Sztr. E.) ; fogóvázlatú h., fogómü-
vekből álló ; fürészvázlalú h. , fürészekből álló.
-hatalom, fn. 1) harcba vihető hadi erő ; 2) biro-
dalom, melynek főtámasza nem a népben, hanem
a hadseregben van ; 3) hatalmaskodás, erőszakos-
kodás, melylyel a hadakozó felek egymás népét
zaklatják. -ható, fn. a. m. harcképes. -hely, fn.
csatamező, hely, hol két ellenséges sereg harcolt
egymással.
Harci, mn. harcot illető, abba való, arra vo-
natkozó ; harci mén ; harci zaj. -as, mn. 1) harcra
termett, hös, bátor, vitézies ; h. ifjú, h. viselet ; 2)
nem sokára bekövetkezhető harcra mutató ; h.
mozgalmak, készület. Innen : Harciasság, fn.
Harc-irány, fn. azon vonal, melynek irányȧ-
ban két ellenséges fél harcolás közben vonul.
-iránypont, fn. iránypont, melyet harc közben
követnek. -játék, fn. a testi erök edzése, fitogta-
tása végett tartott harc, daliás játék ; a középkor-
ban aforanguak harcjátékkal töltötték a békés időt.
játéki, fn. harcjátékhoz tartozó, arra vonatkozó ;
h. készületek, fegyver. -kedvelő, mn . harcias, ki a
harcban kedvét leli. -kép, fn. a. m. harcfestmény.
-képes, fn. harcra elég testi erővel és képzettség-
34*
 Har 532 Har

gel biró ; h. ifjú. -kész, fn. harcra, csatára fel- hangszer, melyet az ujjakkal szoktak pengetni
szerelt, elkészült ; h. sereg. -készség, fn. készség - csiga, fn. (állatt.) a hárfáéhoz hasonló alakú
a harcra, csatára. készület, fn. harcra, csatára csigafaj (buccinum harpa).
tett különféle készület. -kiáltás, fn. kiáltva ki- Hárfás, mn. és fn. tt. -t ; hárfán játszó személy.
mondott szó, melylyel a harcban álló csapat az —, mn. 1) hárfával felszerelt, hárfával kisért ; h.
ellenség soraira rohan ; (ilyen volt a török hábo- zene ; 2) a. m. hárfán játszó ; h. leány.
rúk alatt a keresztyéneknél Jézus! a mohamedá- Hárfáz, k. hárfán játszik.
noknál pedig Allah!). -ló, -mén, fn. hadi gyakor- Hárfa-zene, fn. hárfa pengetése által eszközölt
latokra betanított ló, mely az ágyudörgéstöl és zene.
puskaropogástól nem ijed meg. -mező, fn. sík, * Harieska, fn. (nt.) a. m. pohánka, hajdina.
tér, hol két ellenséges fél harcol ; á. é. háború ; Hárint, cs. könnyedén elhárit, félre tol vmit.
harcmezőn nyerte babérait. Innen: Hárintás, fn. -gat, cs . egymásután, v. több
Harcol , k. fegyverrel ví , küzd , csatáz ; két darabból álló holmit hárint. -kozik, -ozik, k.
ellenséges tábor harcol egymás ellen ; (felvesz rokon ütés, v. megkapás elöl könnyedén elvonul.
tárgyesetet) ; nagy harcot harcolni ; à. é. élőszóval, Haris, Haris-madár, fn. (állatt. ) a fürjekkel
v. írásban vitatkozik ; (bibl.) a hit nemes harcát együtt vándorló, sötét tollú, harsogó hangon szóló
harcold meg. Innen : Harcolás, fn. Harcoló, mn.madár ; (népd ) száraz ágon szól a harismadár,
-hatlan, mn. harcra képtelen, ki fegyverviselésre nem süt engem többé a meleg nyár ; (szój .) szaván
nem alkalmas. -ható , mn. a. m. harcképes. fogják a harist, v. harist nyelvén fogják meg.
-ódik, k. folytonos harcban él, viszálykodik, vil-
long ; harcolódnak az ellenséges indulatú szom- stb.Harisnya, fn. 1) cérnából, pamutból, selyembõl
kötött, v. szövött ruhadarab, mely a lábfejet
szédok.
Harcos, fn. tt. -t ; katona, csatár, harcfi. - ; és lábikrát szokta takarni ; férfi, női h.; harisnyát
mn. tt. -t, v. -at; harcias, harcra kész, harcra kötni, szőni, fejelni, sarkalni ; (km.) sok haszonta-
termett. Innen: Harcosság, fn. lan gondolat fordul meg egy harisnya kötésénél ; 2)
Hare- parancs, fn. parancs, melylyel a vezér a) az erdélyi köznépnél durva, szürposztóból
seregét harcra inti, serkenti. készitett nadrág ; b) durva kapca, melyet a bocs-
Harera-kész, fn. a. m. harckész. korviselők lábokra tekernek. -fej , fn. a kötött,
Hare-rándulat, fn. vmely hadseregnek az el- V. szövött harisnya azon része, mely a lábfejet
lenséges földre becsapása, rövid ideig tartó pusz- takarja. -kapta, fn. a harisnyaszövök kaptája,
titása, portyázás ; harcrándulatra indult a hadsereg. melyre a munkában levő harisnyát ráillesztik.
-rend, fn. a harcra, csatára felállitott seregek kötö, fn. 1) személy, ki harisnyát köt ; 2) szalag,
rendje, sorai. -rendelet, fn. 1 ) rendelet, melyben melylyel a nők harisnyájok felső részéi lábikrå-
a barcolás szabályai foglaltatnak ; 2 ) rendelet, jokhoz kötik. -müház, fn. ház, hol harisnyát
melyben a vezér hadseregének megparancsolja, szőnek.
hogy harcra készen álljanak ; 3) harcolás közben Harisnyás, fn. tt. -t ; 1) harisnyakészitő ipa-
kibocsátott vezéri rendelet. -riadás, fn. rohamra ros ; 2) harisnyát hordó, viselő személy. -, mn.
induló csapatok orditozása. -szó, fn. a. m. harc- tt. t . v. -at ; 1 ) harisnyában járó, harisnyaviselő ;
kiáltás. tábor , fn. tábor, melyben a harcoló h. leány ; 2) harisnyával megrakott; h. bolt.
sereg készletei vannak. -tan, fn. a haditudomány Harisnya-sám, fn. deszka, melyre a harisnya-
azon ága, mely a harcolás különféle módozatait szövők a munkában levö harisnyaszövetet feszítik.
tárgyalja. -társ , fn. azon személyek egymásra -szalag, fn. a. m. harisnyakötő. -szij , fn. szíj,
nézve, kik együtt, egy társaságban, ugyanazon melylyel a székelyek szürnadrágjokat derékban
ügy mellett harcolnak. -tér, fn. a. m. harcmező. összeszorítják. -szövés, fn. 1) szövött harisnyák
-terv, fn. (ht.) általában a hadviselés módjáról, készitése ; 2) szövött harisnyák készitésével való
különösen pedig a csata helyéről, rendjéről előre foglalkozás .
megállapított terv ; máskép : haditerv ; harctervet Harisnyáz, cs. harisnyával ellát, felszerel.
készíteni. -vadász, fn. 1) vadászok osztályához Hárit, cs. 1) vminek felületén levő testet he-
tartozó katona ; 2) á. é. személy, ki minden mó- lyéből odább tol ; csűrbe hárítni a garmadát ; 2) á.
don harcot akar támasztani. -vonal, fn. 1 ) a. m.é. munkát, terhet, végezni valót másra tol; a
harcirány; 2) a. m. harcrend. -zaj , ált. harcraké - maga által elkövetett hibát másra fogja; saját
szüléskor, v. harcolás közben támadt zaj ; külön. dolgát más nyakába háritja ; ne háritsd rám a hi-
két egymás ellen harcoló ellenség által támasz - bát, melyet magad követtél el. -gat, cs. egymásután,
tott zaj.
Harcsa, fn. (állatt. ) hegyes fogú, széles száju, lassan, de folytonosan, több darabból álló holmit
kövér húsu, pikkelytelen hal ; (szój . ) tátog, mint hárít ; az ajtó elől háritgatni a szemetet. Innen :
a harcsa. Innen : Harcsás, mn. -fark, fn. (b.) a Háritgatás, fn. -hatlan, mn. el nem távolítható,
görbén maradt sópadoknak helyre hozása. -piritó, nem háritható ; h. akadály ; háríthatlan akadályok
fn. (tréf.) fazék, melyben a kofák téli időben pa- miatt nem jelent meg a lap, a sajtóhatóság lefog-
rázstüzet raknak magok alá. lalta. -ható, mn. eltávolítható , amit elháritni,
amitől szabadulni lehet.
* Harél, Harél-karél, k. locsog, fecseg, kiál- Háritó- csö, fn. a vizi müvekben cső, mely a
tozva beszél. felesleges vizet elvezeti.
- Hárem, fn. 1) a török házak azon része, hol Harkály, Harkány, fn. tt. -t ; (állatt.) a kú-
a nök tartózkodnak, nölak ; 2) az abban lévő nők szók osztályához tartozó madár ékded hegyes
együttvéve. -ör, fn. leginkább szerecsen herélt, csorral ; fekete, zöld, hamvas, küllő harkály; búbos,
ki a háremhölgyeket a kiváncsi szemektől óvja. fehérhátu harkály (picus). -nemüek, fn. tb. (állatt.)
Hárfa, fn. hosszú , háromszögalakú húros harkályféle madarak.
 Hár - 533 -- Har

Hárlik, k. (személyt.) vminek héja , kérge | (tárgyesetre vonatkozva) hármat egyszerre, hár-
foszlik, hámlik. mat egy helyre ; h. rakni fel a köveket.
Harmad, számn. 1) három egyenlő rész közöl Hármas, mn. három egységből, három részből,
egy ; az örökség harmadát kapni ; harmadban, v . három tagból álló; h. hegy, egymás mellett, össze-
harmadában munkálni a földet, a termés egy har- függö három hegy ; h. határ, azon pont, hol három
madrészeért ; á. é. felében, harmadában tenni vmit, határ összeszögellik ; h. út , háromfelé ágazó ;
imígy- amúgy, nagyjában ; 2) a. m. harmadik ; hármasba fogni a lovakat, a) egy kocsiba hármat;
minden harmad nap kileli a hideg ; harmad rendú b) egy sorba hármat fogni ; hármasával ajándé-
diák, ki a tanulmányokban épen semmi elömene- kozza az almát; egynek- egynek hármat ád. —, fa.
telt nem tett ; harmad magammal, azaz : más kettő 1) egy anyától egyszerre született három gyer-
és én harmadik ; (km.) harmad napos vendégnek mek ; ennek az asszonynak hármasa született ; 2)
ajtó megett a helye, v. harmadnapi vendégnek coki (zene.) ének, v. zene, melyet háromnak kell éne-
legyen neve; harmad napra mind a hal bünös, mind kelni, játszani. Innen : Hármasan, ih.
a vendég. Hármas -akna, fn. három ágban végződő bá-
* Harmad- ebéd, fn. délesti étkezés, ozsonna. nyai, v. hadi akna. -forgás, fn. (gazd .) gazdászati
Harmad-éve, ih. két éve elmult, hogy stb.; rendszer, mely szerint a mivelés alá vett föld há-
harmadéve volt itt. -évi, mn. két év előtti ; harmad- rom egyenlő részben felváltva búza, árpa, kuko-
évi termés. -fél, mn. a harmadik csak fél, kettő és rica alá szántatik.
fél ; harmadfél akó bor. -felelet, fn. (ttud.) másod- Hármasit, cs. hármassá, három águvá teszen
feleletre adott ellennyilatkozat (triplica) . -fi, fn. a Hármas-könyv, fn. Verbőczi István által szer-
három férfiak egyike (triumvir) . -fü, mn. két keztett három részből álló magyar törvénykönyv.
évesnél idősebb, harmadik évben levő, harmad | -körvers, fn. nyolc sorból álló versezet, melyben
év füvét legelő ; harmadfű csikó, tinó. -hó, fn. az az első sor háromszor fordul elő (triolet). -sza-
év harmadik hónapja, március. bály, fn. (mt.) szabály, megfejtési mód, melyben
Harmadik, sorosztó számn., a második után arányok és viszonyok által számittatik ki a fel-
következő, a hárommaljelölt helyet elfoglaló ; har- adat. -törvénykönyv, 1. Hármas -könyv.
madikjeles az iskolában ; (km. ) minden dolog harma- Harmat, fn. napfelkelte elött, v. napnyugta
dikban válik meg. -szor, számh. a. m. harmadszor. után különösen a növényekre lecsapódó finom
Harmadlás, fn. a. m. harmadolás. nedv ; hull a harmat ; harmatot szedni ; finom,
Harmadlat, fn. 1) vmely egésznek egy harmad gyönge, mint a harmat ; (km.) harmat nem eső; ki
része ; 2) harmadik példány vmely müböl, iro- jókor felkel , harmatot szed á. é. a. m. köny.
mányból ; vmely okmány harmadlatáť irni. -csenkesz, fn. (nt.) a csenkeszek közé tartozó
Harmad-napi , mn. 1) három nap előtti ; h. növény, mannafü, mannakása, harmatkása (pani-
maradékétel; 2) minden harmadik napon elöfor- cum sanguinale). csepp, csöpp, fn. egy csepp
duló ; h. hideglelés. -napos, mn. 1) három nap óta harmat ; a virág kelyhében rezgő harmatcsepp. -fü,
létező, tartó, három napos; h. gyermek, vendég ; (nt.) vizenyös helyeken tenyesző növény az öthi-
2) * a. m. harmadnapi ; h . hideglelése van. mesek közöl (drosera). -füfélék, fn. tb. (nt.) a
Harmadol, cs. 1 ) három egyenlő részre oszt ; harmatfüvek osztályához tartozó növények együtt-
18forintot h.; 2) vminek harmadrészét elveszi ; véve. -gyöngy, fn . rezgő, ragyogó harmatcsepp ;
termést h.; 3) a termés harmadrészeért munkálja á. é. köny. -kása, fn. (nt.) a. m. harmatcsenkesz.
a földet; 4) a mivelés alatti földet harmadszor Harmatol, k. 1 ) harmat hull, esik ; 2) á. é. kint
munkálja ; szőlőt, szántóföldet h.; 5) vmely ok- a szabadban korán reggel dolgozik, mikor még
mány harmadik példányát irja ; harmadolni a harmatos a fü.
szerződvényt. Harmatos, mn. harmattól nedves. -it, cs. hår-
Harmados, fn. és mn. 1 ) vmely egész harmad- matossá tesz, harmattal nedvesít. -odik, k. har-
részének birtokosa ; ő e földbirtoknak csak harma- matossá, harmattól nyirkossá leszen.
dosa; 2) kivüle még kettővel osztozkodó ; h. ház- Harmatoz, cs. 1) harmattól nyirkossá. nedvessé
birtokos ; harmadosok (triumvirek) ; 3) (zene. ) a tesz ; 2) harmatot hullat ; harmatoz a meghűsült lég ;
harmadik hangfokra ugró ; harmados hang. 3) á. é. harmat módjára áraszt; Olory fia igéi hány
Harmad-rész,fn. egyenlő három darabra osztott fájó szivbe harmatoztak vigasztalást ? (Kaz. G. ).- ik,
egy egésznek egy- egy része. -szor, ih. harmadik k. a harmat hull, esik; (népd.) hajnalodik, harma-
esetben, alkalommal ; harmad izben ; harmadszor tozik, a kis leány álmodozik , akkor vetközikfekünni,
volt itt ma; (mükitétel) senki többet - harmadszor ! mikor harmatozik a reggeli idő (Fal ).
az árverelő dobos kiáltása , melylyel kijelenti, Hármaz, Hármaztat , cs. 1) háromszorosan
hogy az árverelés alatti tárgy annak adatott el, ki vesz vmit ; hármazni a cérnát ; 2) háromszor egy-
utóljára igért. Innen : Harmadszori, mn. másután tesz vmit ; 3) háromszor annyira szapo-
Harmad-váltó, fn. vmely váltó harmadik pél- | rít ; hármaztatni lépteit.
dánya. Hármazat, fn. az elöbbinél háromszor nagyobb
Hármal, cs. a szölöt harmadszor kapálja. mennyiség ; kettőnek hármazata hat.
Harmala, fn. (nt.) a tizenkét himesek közé tar- Hármaztató, fn. a. m. hármas-körvers.
tozó egyanyás növény (peganum) ; sallangos h. * Harmic, fn. a. m. harminc.
Hárman, számn. három ember, személy ; hár- Harminc , számn. 1) háromszor tiz, huszon-
man voltak itt; hárman sem birtunk vele; (népd.) kilenc után következő szám ; 2) háromszor tiz
ketten mentek a gödörbe, hárman jöttek ki belőle; kifejezésére használt számjegy : 30. -ad, fn. 1) har-
(szój.) hárman csendesen, ketten szerelmesen.- ként, mincfelé osztott egy egésznek egy része ; a jövede-
ih. 1) (ha alanyesetre vonatkozik) három egy lem harmincadát kapni ; 2) régibb időben magyar-
sorban, egy csoportban; h. mentek a diákok; 2) országi beviteli és kiviteli vám ; 3) némely váro-
 Har - 534 Hár

sokban létezett országos hivatal, mely a kiviteli Három-metů, mn. aminek három éle van ; há-
és beviteli vámokat szedte. Innen : Harmincadi, rom-metű gyalu. -negyed, fn. egy negyed rész
in. -hivatal, fn. harmincadféle vámok beszedé háromszor véve ; háromnegyed óra, 45 perc. -nyi-
sével foglalkozó hivatal. -ik, sorosztószámn. hu- retü, mn. évenként háromszor nyírhető ; h. juh.
szonkilencedik után következő, harminccal jelölt -nyüstös, mn. hármas fonalból szött ; h. kelme.
helyet elfoglaló ; minden harmincadik ember. fn. kelme, szövet, melynek szálai hármasan
Harmine-adó, fn. a. m. harmincad. vannak összesodorva ; háromnyüstösből készitett
Harmincadol, cs. ált. vmit harminc egyenlő derekalj. -órai , mn. 1) három óra folyásig tartó ;
részre oszt ; külön. harmincad vámot vet ki vmire. háromórai gyaloglás ; 2) három órakor történő ;
Harmincados, fn. ált. bár melyik hivatalnok háromórai isteni tisztelet. -oszlásu, mn. szétvá-
a harmincadnál ; külön. harmincad-hivatal főnöke. lasztható három tagból álló. -osztatú, mn. három
Harmincan, számhatározó ; harminc személy ; részre osztott, v. osztható. -rétü, mn. egymáson
h. voltunk kint. fekvő három lapból , rétegből álló ; háromrétü
Harmincas , mn. harminc részből , harminc vásznat tenni a fájós tagra.
tagból álló ; h. bizottmány. —, fn. harmincat jelölö Háromság, fn. ált. oly vmi, mi három egyedből
számjegy. áll és mégis egyet képez ; külön. (keresztyén érte-
Hármonc, fn. egy anyától egyszerre harmad- lemben) tulajdonság, melynélfogva Isten három
magával született gyermek. személyből áll és mégis egy ; á. é. szoros barát-
+ Hármul, ih. a. m. háromszor ; és keássatok ságban élő három személy. -fü, fn. (nt.) három
Uromkhoz hármul : Kyrie eleison (Hal . besz .) . színü viola, császárvirág, császárszakáll.
Hármúl, k. három részre, ágra oszlik. Három-sodrásu , Három- sodrú , mn. a. m.
Harnyú, 1. Hernyú. háromnyüstös. -soros, -sorú, mn. három sorból
Hárogat, cs. 1) szétszórt holmit összekapargat ; álló ; h. versszak. -szálu, mn. a. m. háromnyüs-
csürbe hárogatni a garmadát; 2) á. é. a) munkát, tös. -szavú, mn. három különböző hangon éne-
terhet más nyakába tol ; mindent rám hárogat, kelt ; h ének. -szeg, fn. (mt.) sík, melynek három
amit magának kellene végezni ; b) oly dolgot boly- szeglete van, s mely három vonal által van beke-
gat, mit nyugodni kellene hagynia ; ne hárogasd ritve ; egyenoldalú h., melynek mind a három oldala
ezt, mert nem jó leszen a következménye ; ki más egyenlő ; egyenszáruh , melynek két oldala egyenlő ;
ember dolgát mindenkor hárogatja (P. G. ) ; c) egyenszögü h., melynek egyik szöge derék-, a má-
olyanra fog hibát, vétket, ki azt el nem követte. sik kettő pedig hegyes szög ; tompaszögü h., mely-
Innen: Hárogatás, fn. nek egy szöge tompa kettő pedig hegyes ; hegyes-
Három, számn. kettő után következő törzs- szögű h., melynek mind a három szöglete hegyes ;
szám, kettő meg egy ; (szój .) három a magyar sík h , melynek oldalai egyenes vonalokból álla-
próba; három a szent szám ; három a tánc! azaz a nak ; gömb h., melynek oldalait egymást átmetsző
magyar zenének és táncnak három része lévén ; három legnagyobb körnek ívei képezik. -szegle-
lassú, élénkebb és fris, ha vki az elsöbbeket el- tes, -szegü, mn. aminek három szeglete és három
járta, a friset is megkivánja, tehát annyi, mint: oldala ; háromszegű sík , kalap ; (állatt.) háromszegű
húzd rá !; kettő helyett hármat lát; (km.) három csiga (donax).
görög, három török, három zsidó : kilenc pogány. Háromszín, fn. három különböző színü anyag-
? Háromb. fn. a. m. háromláb. ból összetett nemzeti jelvény, zászló, v. rózsa ;
Három-csiku, mn. a. m. háromhímes. -élü, mn. feltűzni a háromszínt az elfoglalt vár ormára (tri-
három éllel biró, aminek három éle van ; három- colore). - fn. és mn. háromféle színből álló ; h.
élügyalu ; (mt. és ásványt.) aminek három lap- zászló. -ü, mn. a. m. háromszín.
szöglete van ; h. hasáb ; h. jegec. -fa, fn.П alakú Háromszor, ih. három ízben. -i , mn. három
akasztófa ; háromfa virága, cimere. -falkás , fn. ízben történő ; h. felhivásra sem teljesítette köteles-
(nt.) a növények azon osztálya, melyben a hím- ségét. -os, mn. 1) háromszor ismételt, három any-
szálak három csoportozatra oszlanak. nyi; h. utat tenni ; 2) együve tartozó három tagból
Három-fontos, mn. három fontot nyomó ; há- álló'; h. fonal. Innen : Háromszorosan, ih. -oz, cs.
romfontos hal.-, fn. ágyu, melyből három fontnyi háromszor vesz, ismétel vmit, háromszor annyit
súlyu tekéket lehet lödözni ; háromfontosokból vesz vmiből ; háromszorozni vki fizetését. -ta, nh.
lődözni az ellenségre. -föség, fn. ált. három férfi ( csak középfokú mn.-vel fordul elő) háromannyi-
egy célra törekvő szövetsége ; külön. három férfi szor ; háromszorta mélyebb , magasb.
között megosztott legfelsőbb országkormányzat. Háromszög, fn. (mt.) a. m. háromszeg. -it, cs.
-hang, fn. (zene.) három különböző hangot jelölö, (mt.) vmely tért a háromszögtan szabályai szerint
egymással összeköttetésben levő hangjegy. felmér. Innen : Háromszögítés, fn. -ölö, fn. sze-
Háromláb, fn. három lábu vaseszköz, melyre mély, ki vmely tért a háromszögtan szabályai
a lábatlan serpenyőt teszik, midőn ebben vmit szerint felmér. -tan, (mt.) a mennyiségtan azon
melegítni, főzni akarnak. -u, mn . három lábbal része, mely tanítja, hogyan kell a háromszeg há-
felszerelt, három lábbal biró ; h. szék. —, fn. a. m. rom ismert részéből a többi ismeretlen részeket
háromláb. kiszámítni. -ü, mn. a. m. háromszegü.
Három-lapú, mn. (mt.) három lap által képe- Harró, isz. (vad.) holla rá ! vigyázz ! megy a
zett ; háromlapú testszög. -levelü , mn. aminek nyúl!
három levele van ; háromlevelű lóhere, a) lóhere, Hars, fn. 1 ) erős , légreszkettető, fülsértő hang;
melynek egy kocsányán egymás mellett három a trombita harsa ; 2) a. m. haris.
levél van; b) á. é. három személy, ki jó, v. gonosz Hárs, fn. 1 ) a fa héja, külső kérge ; (szój.) á. é.
cél elérésére egymással szorosan szövetkeztek. feslik a hárs, jól foly a megkezdett dolog ; 2) (nt.)
Háromlik, k. a. m. háramlik. hegyes, csipkés levelű fa (tilia europea).
 Har 535
Harsag, Harsagás, 1. Harsog. Harsogás.'
Hárs-alma, fn. (nt. ) alma, melynek gyümölcse
akkor érik, midőn a hárs hámlik.
Harsan, k. erős, fülsértő hars-hars hangot ad ;
harsan a trombita. Innen : Harsanás, fn.
Harsány , mn. tt. -t ; légreszkettető hangon
szóló ; h. éneklés; h. hangon beszélni. Innen : Har-
sányan, ih.
Hárs-család, fn. (nt. ) a növények azon osztá-
lya, melyhez a hársok tartoznak.
Hárs-fa, fn. (nt.) a. m. hárs ; (km.) addig hántsd
a hársfát, míg hámlik. -féreg, fn. (állatt.) hársfa
levelein tanyázó éji lepe (sphinx tiliae).-gyékény,
fn. hársfa héjából készitett gyékény. -héj , fn. a
hársfa vékony, nyirkos héja, háncsa.
Hársiak, fn. tb. a. m. hárs- család.
Harsit, k. a. m. hersen.
Hárs-lepke, fn. (állatt. ) a. m. hársféreg. -levelü,
mn. és fn. ált. a hársfaéhoz hasonló levelü ; kül. (nt.)
gömbölyű szemü, édes ízü hegyaljai szölöfaj .
Harsog, k. folytonosan hars- hars hangot ad ;
cseng, csörög a fegyver, döbög a pajzs, harsog az
érckürt (Vör.) . Innen : Harsogás, fn. -tat, cs. har-
sogva hangoztat ; harsogtatni az érckürtöt. Innen :
Harsogtatás, fn.
* Harsokodik. k. harsány, éles hangon ve-
szekszik, perlekedik.
Harsol, k. ált. harsány hangon kiáltoz ; külön.
a. m. harsokodik. Innen : Harsolás, fn.
Hársol, cs. általában fa, különösen hársfa héját
hántja. Innen : Hársolás, fn.
Harsolódik, k. a. m. harsokodik. Innen : Har-
solódás, fn. megveszett elméjü embereknek hiában-
való harsolódása (bibl.), civakodása.
Harsona, Harsony, Harsonya, fn. harsány
hangú, öblös érckürt. - mn. harsány hangon
szóló ; h. kiáltozás.
Harsonás, Harsonyás, mn. harsonyával ellá-
tott; h. postalegény. —, fn. 1) ált. harsonát fuvó
személy; 2) külön. lovas katonák között a zene-
bandához tartozó személy ; fehérlovas harsonások.
Harsonáz, Harsonyáz, k. harsonát fú, han-
goztat.
Hárs-selyem, fn. hársfahéjból készített szövet.
Hárs-szádokfa, fn. (nt.) a hárscsaládhoz tar-
tozó fanövény, melyből hordódugaszt készitenek.
Hárt, cs. vminek héját, vékony kérgét lefejti.
Innen : Hártás, fn.
Hártya, fn. ált. igen vékony, áttetsző, szövet-
szerű anyag, mely egy másik testet borít ; tojás
hártyája, mely fölött a tojás külső kemény héja
van ; viz hártyája, nagyon vékony jég a viz tete-
jén ; külön. 1) (bt.) vékony, gyöngéd szövetü,
áttetsző bör, mely az ember és állat egyes belső
tagjait borítja ; recés h ; rostos h.; 2) vékony, fehér,
áttetsző kikészitett állati bör ; hártyába kötött
könyv ; hártyára irott levél; 3) (állatt.) némely
vizi állatok körmei között levő vékony bör, mely
az uszást elősegíti ; uszhártya.
Hártya-arany, fn. a. m. aranyfüst. -bör, fn.
vekony, kikészitett bör , melyre a régiek írni
szoktak (Pergamen). -fog, fn. (nt. ) növény a mo-
hok közöl ; lapított, sokvirágu hártyafog (leskea) .
-kö, fn. (ásványt.) a csillámok közé tartozó ás-
vány -kup, fn. (nt.) a mohok közé tartozó növény
(barthramia). -nemü, mn. vékony, mint a hártya,
hártyához hasonló. -papir, fn. a. m. másolópapir.
-- Has
-ránc, fn. (nt.) a mohok közé tartozó növény
(buxbaumia). -röpük, fn. tb. (állatt. ) azon rova-
rok rendje, melyek négy hártyanemű szárnynyal
birnak (hymenoptera).
Hártyás, mn. tt. -t, v. -at ; hártyával borított.
Innen : Hártyásan, mn. -odik, k. hártya nö rajta,
hártyával behúzódik ; hideg őszszel hártyásodik a
viz. Inn.: Hártyásodás, fn. -röpük, -szárnyuak,
1. Hártyaröpük.
Hártyátlan, mn. hártya nélkül való, aminek
nincs hártyája.
Hártyáz, cs. hártyával bevon, behúz vmit. -at,
fn. vminek hártyából készitett boritéka. -ik, k. a.
m. hártyásodik.
Hártya-zug, fn. (nt.) a mohok közé tartozó
növény (Webera).
Hárty-orr, fn. (állatt. ) emlős állat a kézszár-
nyuak rendéből ; lidérc h. (Vampyr).
Hárul, k. a. m. háramlik. -mány, fn. tt. -t ;
(ttud.) örökségképen vkire átszállott vagyon.
Innen : Hárulmányi, mn.
Has, fn. tt. -t, v. -at ; 1) az emberi, v. állati
test törzsökének elő-, v. illetőleg alsó része, mely
a rekesz-izomtól a fancsontig terjed s a beleket
magában foglalja ; fáj a hasa ; csikarja vmi hasát ;
hason, v. hasra feküdni ; hason csúszni, a) hason
fekve tovább csúszni ; b) á. é. alávaló módon
meghunnyászkodni vki elött, hizelegni vkinek ;
hasat ereszt, hízik, nő a hája ; megy a hasa, vize-
nyös széke van ; német has, a. m. hasmenés ; hasból
beszél, a) oly hangon beszél, mely nem a torokból,
hanem a hasból, v. más vhonnan látszik jőni ; b)
rögtönözve össze-vissza beszél, szalmáz ; nem esik
hasára, nem árt meg ; hasra esett, á. é. nem sikerült
(az éle) ; kivetni hasából a drágát, lakmározni, nagy
kanállal enni ; (km .) legtöbb gondot ad az embernek
a has ; keveset hall az éhes has, v. nincs füle a has-
nak, nem kérdi az éhes has, hányat ütött az óra ;
üres hasnak nem elég a szép szó; üres has nem jó
tanácsadó ; a kövér has lomha ; teli hassal könnyű a
böjtöt dicsérni, v. könnyű teli hassal böjtről papolni;
teli hasnak nem sok kedve van a tanulásra ; inkább
has fakadjon, mint gombóc maradjon ; 2) terhes,
vemhes anyaméh ; terhes has ; nagy hasú asszony,
terhes ; egy hassal lettek, egyszerre és egy anyától
születtek, ikrek ; 3) á. é. öblös edények külső
domború oldala ; korsó, hordó hasa ; (állatt. ) a csi-
gán a tekervények legnagyobbika, mely vastag-
sága által a többieket felülmúlja.
Hás, 1. Hárs.
Hasáb, fn. 1) hasított, hosszas fadarab, minöt
a tüzre szoktak rakni ; hasábokra vagdalni a fát ;
hasábfával hátba vágni vkit ; 2) vmely nagyobb
fajú gyümölcsnek gerezdje ; tök-hasáb ; dinnye-
hasáb ; 3) hordóba tapodott szálas káposzta közé
rakott káposztafej , melynek leveleiből töltött ká-
posztát szoktak csinálni ; egy egész hasábból csi-
nálni töltött káposztát ; 4) á. e. irott, v. nyomtatott
könyv lapjain függélyes vonal, v. keskeny üres
tér által elválasztott egy-egy oszlop ; öt hasábos
sor, oly sor a nyomtatott könyv, v. ujság lapján,
mely a betük által betöltött tér szélességének egy
ötödét foglalja el ; (ker.) a kereskedelmi könyv
lapjain függélyes vonal által elkülönített rovat ;
5) (mt.) mértani test, melynek oldallapjai egykö-
zények, alapja és felülete összevágó, egymásra
párhuzamosan fekvő sokszög ; a hasáb hárámja,
 Has 536 Has

felülete, térfogata ; dült hasáb , melynek oldallapjai | tesz ; 2) teherbe ejt. -odik, k. 1) hasat ereszt ; 2)
ferdények (prisma). teherbe ejtett asszonynak hasa nö, vastagodik.
Hasáb-fa, fn. vastagabb fából fejszével, baltá- Innen : Hasasodás, fn.
val kihasított karvastagságnyi hosszas darab, Hasa-szorúlt, mn. dugulásban szenvedö.
minöt a tüzre szoktak rakni ; (haj .) aljfa, mely Hasaszt, cs. a. m. hasít.
hajóépitésnél a hajó alá tétetik, s ha a hajó kész Has-beszéd , fn. a hasbeszélő beszéde. -be-
és vízbe bocsáttatik , csusztatóul szolgál. -ká- szélő, fn. szavait torkába visszatolni képes sze-
poszta, fn. 1) gerezdekre, hasábokra szelt ká- mély, kinek beszéde ugy tűnik fel, mintha a has-
poszta ; 2) egész káposztafej , mely a hordóba ból, v. más helyről jöne. -cirkalom, fn. cirkalom,
taposott szálas káposzta közé van téve. -képü, melylyel öblös edények térfogatát szokták mérni.
mn. hasábéhoz hasonló alakú. -lábu , mn. szülés - csap, fn. (seb.) csapalakú eszköz, melyet a viz-
alatt megvastagodott lábu (asszony). kórban szenvedőnek hasába szoktak tolni, hogy
Hasábol, cs. hasábokra vagdal , szeldel ; fát, azon a kóros nedv kifolyjon. -csapolás, fn. a
káposztát h. Innen: Hasábolás, fn. -ható, mn. ha- vizkóros hasában levő kóros nedvnek csapon át
sábokra osztható. való kieresztése. -csikarás, fn. csikaró fájdalom
Hasábos, mn. hasábokra osztott ; h. fa, ká- a hasban.-csikaró , mn. hascsikarást okozó. -dob,
poszta; (mt.) a. m. hasábalakú . fn. (kórt.) kóros állapot, melyben a betegnek hasa,
Hasáboz, 1. Hasábol. a benne meggyült kóros nedvtöl, v. széltől, nagyra
Hasacsok, 1. Hasállatok. nö. dugulás, fn. a bélsár megkeményedése a
Hasad, k. belső , v. külső erő hatása által ketté belekben és emiatt nehéz székelés. -eröltetés, fn.
válik ; hasad a kiszáradt fa, a megakadt ruha ; á. erötetve székelés .
é. nyílik, fesel, burokja alól kibujik ; hasad a vi- Hasékos, mn. a. m. hasas.
rág bimbaja; hasad a foga; hasad az agyara, a) Hásfa, fn. a. m. hársfa.
agyara nöni kezd ; b) észtehetsége fejlődik ; (szój .) Has-féreg, fn. a. m. bélféreg. -fogó, fn. (b.)
hasad a hajnal, hajnallik, pitymallik ; ha szivünk eszköz, melylyel az olvasztóöblök a szélkatlanból
egybeolvadna, ránk beh szép hajnal hasadna (Pet.). szoktak kivétetni. -folyás, fn. gyakori lágyszé-
Innen: Hasadó, mn. Hasadt, mn. * -ály, fn. tt. -t ; kelés, hasmenés. -födö, fn. ált. különféle eszköz,
a. m. hasadék. -ás, fn. tt -t; 1) vmely testnek melyet megmelegítve a fájós hasra tesznek ; kül.
belső, v. külső erő hatása következtében való cserepfedő, v. tányér, mely tűzön megmelegítve a
ketté válása, repedése ; 2) a. m. hasadék. -atlan, fájós hasra tétetik.
mn. hasadék nélkül való. Hasgat, 1. Hasogat.
Hasadék, fn. hasadás, repedés következtében Has-gond, fn. a hasra, evésre-ivásra fordított
támadt rés. Innen : Hasadékos, mn. -ony, mn. gond. -gyürü, fn. (b.) gyürüded nyilás, mely a
könnyen hasadó, repedő. hasüreget a nemzörészekkel összeköti. -hajtás,
Hasadós, mn. a. m. hasadékony. fn. némely gyógyszer, v. étel hatása a belekre,
Hasadoz, Hasadozik, k. több helyen megha- minélfogva az lágy széket csinál. -hajtó, fn. és
sad, megreped. mn. lágy széket csináló, fosató (gyógyszer) ; has-
Hasadt-körmüek, fn. tb. (állatt. ) emlős állatok, hajtót bevenni ; h. szer. -hártya, fn. a. m. haskér.
melyeknek patája két részre van osztva. -tülkü, | -lob, fn. (kórt.) a hashártya lobos bántalma. -he-
mn. repedt szarvú, tülkü ; hasadt- tülkü tehén. veder, fn. tenyérnyi széles szíj , v. csinvatszövet,
Hasadvány, fn. hasadás, repedés következté- melylyel a nyerges ló hasát felszoritják.-hizlalás,
ben a többitől elvált darab. fn. csak az eszem-iszomra való gondolás. -hiz-
* Hasajó, fn. tt. -t ; a. m. hasaló. laló, mn. 1) a has hizását, növekvését előmoz-
Has-al, fn. a. m. hasalj. ditó ; h. szer; 2) eszem- iszomra gondoló.
Hasal, A) k. hason fekszik ; neki hasalni a for- Hasigat, 1. Hasogat.
rásviznek; á. é. hever, henyél ; B) cs. vkinek, v. Hasinditó, mn. a. m. hashajtó. -fü, fn. (nt.)
vminek hasát felköti. hashajtószerül haszálható fü az ebtejkórók közül
Has-alj , fn. (bt.) a hasnak köldökön aluli ré- (euphorbia thusa).
sze. -állatok, fn. tb . (állatt.) többnyire íznélküli Hasit , cs. ált. erőszakosan kettéválaszt, re-
állatok, melyeknek teste puha, nyujtható nyálkás peszt, metsz, vág ; kül. 1 ) szilárd testet fejszével,
börrel, sokaknál meszes héjjal van födve (Ga- ékkel stb. ketté repeszt ; fát h.; 2) vásznat, bört
strozoa) . stb. szétrepeszt ; 3) á. é, szakgat, fájdalmat okoz ;
Hasaló, fn. tt. -t ; 1) a szövőgépen hengerded a hamis hang hasítja a fület. ? -ány, fn. hasított
fa, melyre a vásznat tekerik ; 2) tenyérnyi széles- fa. -ék, fn. ált. hasítás által támadt nyilás ; kül.
ségü szij , v. erős szövet, melylyel a lovak hasát nyilás a ruhán ; ing hasitéka. -ható, mn. amit el-
felszorítják. hasítni lehet; h. fa. -mány, fn. tt. -t ; a. m. ha-
Hasaly, Hasalyó, 1. Hasalj , Hasaló. sitvány.
Hasamenö, mn. német hasú, hig székelésü ; Hasitó, mn. repesztő, metsző, ami hasít ; á. é.
hasamenő beteg. *—, fn. hánya-veti , büszke fiatal- szakgató (fájdalom).
ember. Hasitó-fürész, fn. kétnyelű, csak két ember
? Hasang, fn. (mt.) a. m. hasáb. -idomú, mn. által húzható fürész, melylyel a fat hosszában
hasábéhoz hasonló idomú. hasogatják.
* Hasap-káposzta, fn. a. m. hasábkáposzta. Hasitvány, fn. tt. -t ; vmely tárgyból lehasított
Hasas, fn. ált. nagy hasú, kinek, v. aminek darab ; hasitványfa.
nagy a hasa ; h. korsó, hordó ; h. ember ; külön. * Haska, fn. tulérett, szétrepedt dinnye.
vemhes (állat) ; (alj .) terhes, teherbe ejtett (nő) ; Has-kér, Has- kéreg, fn. (bt.) a hasüreget bo-
h. tehén; h. asszony. it, cs. 1) kövérit, hízottá ritó sima hártya. -kó, tt. -t ; (kics.) kis has.
 Has 537 Has

Haskó, fn. (b.) üvegcső, mely az aranykémlés- | következő mássalhangzó ; pl. szak-gat szaggat ;
nél szokott használtatni. az-féle afféle.
* Háskó, fn. tk. a. m. hágcsó ; a sövénykerité- Hason -jelentésü, mn. (nt.) értelme, jelentése
sen hagyott rés, melyen ki- s be szoktak járni. egy másikéval egyező, s attól csak némi árnya-
Has-koptya , fn. (állatt. ) az északi tenger latban különböző (synonym) ; pl. taszít, lök ; húz,
iszapjában élő, féreghez hasonlitó hal a körtátuak von ; kér, könyörög, esdekel. -kép, fn. a. m. képmás.
rendéből (gasterobranchus). -korgás , fn. korgó - képlet, fn. (nyt.) a. m. átképités. -képletes, mn.
hang a hasüregben. hasonképletekkel diszített ; h. beszéd.
Hás-kötél, fn. a. m. hárskötél. Hasonl, 1. Hasonol.
Haslábuak , fn. tb. (állatt.) puhányok , alul Hasonlag, ih. egy másikkal egyenlően, egy
kiálló húsos talappal, mely a lábak helyét pótolja, másiknak megfelelőleg. fn. egy másikkal
mert azon csúsznak, máskép : csigák. egyenlő, annak megfelelő dolog, állapot (Analo-
Haslag, fn. ruhadarab, melylyel a hast bete- gia). Innen : Hasonlagos, mn.
kergetik, hogy ez meg ne fázzék. - * mn. á. é. Hasonlás, fn. tt. -t ; 1) külalakra nézve egy
lusta, hanyag. , ih. a. m. hasmánt. másik dologgal való megegyezés ; 2) (el, v. meg
Haslágyitó, mn. lágy széket csináló ; haslágyitó igekötővel) viszályos állapot, viszálkodás .
szer. -fü, fn. a. m. kerekmályva, papsajt. Hasonlat, fn. ált. némely jegyekre nézve meg-
Haslágy-parások, fn. (állatt.) halak, melyek- egyező kül-, v. belállapot ; nagy hasonlat van jel
nek hasok mellett is vannak uszonyaik. lemünk között; kül. 1) két, v. több tárgynak kül-
Hasió, fn. tt. -t ; 1 ) a. m. hasaló; 2) * hágcsó a alakjokra nézve egymáshoz hasonló, egymással
parasztkocsin. megegyező állapota ; e két rajz között semmi hason-
* Hasmánt, ih. a. m. hason ; h. feküdni. lat sincs; 2) (nyt.) a) szónoki beszédben, vagy
Has-menés, fn. lágyszékelés, hasfolyás. -neve- költeményben mondat, melynek tárgya, v. mely-
lés, fn a. m . hashizlalás. -nyálmirigy, fn. (bt.) ben kifejezett cselekvés, állapot egy másikhoz
mirigy a belek ráncos bőrén . mondatik hasonlónak ; pl. mint mikor a nádas tete-
Hasogat, cs. 1) több darabra hasít ; fát h.; da- jét szél üzi, kavarja : ugy kevereg, mozog a kelevéz
rabokra hasogatni a vásznat ; 2) á. é. a) száraz, s kard (Vör.) ; b) két, v. több egymásra nézve
metsző fájdalmat okoz ; lábát, kezét hasogatja ; b) idegen nyelv egyes szóinak bizonyos nyelvtani
(gúny.) tetteivel az eget hasogatja , azt gondolja | módosulásokban való megegyezése; 3) két, vagy
magáról, hogy nagy dolgokat cselekszik. Innen : több tárgynak, eseménynek bizonyos pontokban
Hasogatás, fn. Hasogató, mn. Hasogatott , mn. megegyező, egyenlő állapota, melyből azután a
-ódzik, k. testének vmelyik részében száraz, met- két tárgyra nézve egyenkövetkeztetést is szoktak
sző fájdalom dúl. -vány, fn. tt. -t ; a. m. haso- vonni ( Analogia).
gatmány. Hasonlatlan, mn. 1) nem hasonló, külsejére
Hasók, fn. nagy hasú, potrohos. nézve egy másikkal meg nem egyező ; h. esemény;
Hason, ih. hasra fekve ; hason csuszni. 2) egyenlőtlen ; két ellenfél egymás elleni küzdelme
Hason, mn. olyanféle, olyanforma, mint a ma- hasonlatlan , ha az egyik erősebb
sik ; hason fele, része, v . mása vminek ; hason szó, Innen : Hasonlatlanság, fn. -ul, ih. 1) anem másiknál.
hason-
két, v. több szó, melyeknek értelme körülbelül lóan, különbözöleg, nem egyenlően, nem egyfor-
egyenlő ; hason irás, melyekben a vonások egyen- mán ; ti ketten hasonlatlanul fogtátok fel az én be-
lök. -alakú. mn. alakra nézve megegyező. baj , szédemet ; 2) (melléknév középfokával összetéve)
fn. bajos állapot, mely egy másikkal egyforma. a. m. sokkal ; ez hasonlatlanul jobb kelme, mint
-érték, fn ált. két, v. több különböző tárgynak amaz
egyenlő ára, értéke ; kül. (ker.) a pénzüzérkedés- Hasonlatos , mn. 1) hasonló, némi külső je-
ben az állampapiroknak az ezüsttel, v. aranynyal gyekben egy másikkal megegyező ; ez a két tárgy
egyenlő ára, értéke (Pari) ; az állampapírok és az nem hasonlatos; 2) (nyt.) hasonlatokkal diszitett,
ezüst nem mindig állnak hasonértéken (al pari) . v. hasonlatból álló ; h. beszéd (Gleichnissrede) .
-értékűség, fn. (ker.) állapot, melynélfogva az Innen : Hasonlatosan, ih. -kodik, k. hasonlónak
állampapirok az ezüsttel, v. aranynyal egyenlő látszani akar, majmol. -ság , fn. két, v. több
értéken kelnek. tárgynak egymás között bizonyos külső jegyekre
Hason-értelem , fn. egy másikkal megegyező nézve megegyező állapota, tulajdonsága ; nem ta-
értelem. -értelmű, mn. 1 ) egyenlő véleményen gadhatni-e két eset közötti hasonlatosságot ; Isten az
levő, hasonló érzelmű, rokonelvü ; h. barátok ; 2) embert saját képére és hasonlatosságára teremtette.
a másikéval megegyező értelmű ; h. szók. -fél, fn. ?Hasoulék, fn. 1) két, v. több tárgyban az, ami-
ált. ketté vágott egésznek egy- egy része, ha nem ben azok egymáshoz hasonlanak ; 2) két, v. több
egyenlő nagyságuak is, melyek azonban együve tárgynak bizonyos tulajdonságokban, jegyekben
téve egy egészet képeznek ; kül. két egyenlő részre való megegyezősége (analogia).
metszett egésznek egy- egy része. -hely, fn. vmely Hasonlik, k. 1) (hoz, höz, hez) alakra, külsőre,
irodalmi müben különösen a bibliában oly sza- V. némely belsajátságra nézve egy másikkal meg-
kasz, mondat, melynek értelme egy másik sza- egyez; ez a pohár nem hasonlik amahoz ; 2) (ra,
kaszéval, mondatéval megegyez ; a bibliában kike- re) külön párttá válakozik ; a nemzetgyülés öt
resni a hasonhelyeket. pártra hasonlott ; 3) (mt.) két sik, oldalaiknak
* Hasongat, cs. a. m. hasogat. arányossága és szögeik egyenlősége következté-
Hason-igaz, mn. egy másiknak megfelelő, egy ben, külalakra nézve megegyez ; mikor hasonlik
másikkal megegyezö (analog) ; h. esemény. -it, cs . egymáshoz két háromszög?; 4) (igekötökkel) elha-
ált. hasonlóvá tesz ; kül. (nyt. ) vmely szó más- sonlik, a. m. elpártol ; meghasonlik, 1. ezt.
salhangzóját olyanná változtatja, mint az ezután Hasonlit, A) cs. 1) hasonlónak mond, tart ; nem
 Has - 538
illik magadat nagy emberekhez hasonlítni ; 2) (leg-
inkább össze igekötövel) összevet, megvizsgálja,
hogy két tárgy miben egyez meg egymással és
különbözik egymástól ; B) k. a. m. hasonlik. Inn.:
Hasonlítás, fn. Hasonlító, mn. -hatatlan, mn. és
ih. kitünő tulajdonságainál fogva egy másikkal,
v. a többivel össze nem hasonlítható; h. szépség.
Innen : Hasonlíthatatlanság, fn. -hatatlanul, ih.
a. m. sokkal nagyobb mértékben, mint stb.; h.
szebb a te munkád, mint az övé. -ható, mn. 1) ha-
sonlónak mondható ; ez az eset épen amahoz h.; 2)
Összevethető , különbségeik és egyformaságaik
megvizsgálhatók.
Hasonlítófok, fn. (nyt.) a. m. középfok.
Hasonló, mn. 1) bizonyos külső, v. belső saját-
ságra nézve egy másikkal megegyező , olyan
forma, mint egy másik ; hasonló két ház közül az
egyik nagyobb lehet, mint a másik ; egymással ha-
sonló két kelme, ha egyforma szinök, de különböző
anyagnk van; (szój.) korom koromhoz hasonlóbb ;
(km.) akár kihez is válik hasonló ; hasonló hasonló-
val könnyen megalkuszik ; 2) (hibásan) a. m. egyen-
lö ; két hasonló nagyságu ló, ház ; 3) (mt. ) jelzője
azon két, v. több mértani síknak , melyeknek
megfelelő szögeik egyenlők és megfelelő oldalaik
arányosak. -an, -lag, ih. 1) épen ugy, hasonló
módon ; ő is h. cselekedett ; 2) (hibásan) egyenlő-
en; hasonlóan osztani szét a pénzt.- kép ,-képen.ih.
1) a. m. hasonlóan ; 2) használtatik akkor, midön
vki jó kivánatot mond, s ezt rövid szavakkal vi-
szonozzuk ; pl. jó étvágyat ! Hasonlóképen ! -ság,
fn. alt. két, v. több tárgy közötti megegyező
tuiajdonság; e két arc között semmi hasonlóságot
sem találtam ; kül. 1) (hibásan) mennyiségbeli
egyenlőség ; 2) (mt.) két, v. több mértani sík azon
tulajdonsága , melynélfogva azok alakra nézve
nem különböznek egymástól ; hasonlóság van pl.
két sokszög között, hogyha azok hasonló három-
szögekre oszthatók. -tlan, mn. nem hasonló.
Hasonlott, mn. egymással viszálykodásban
élő; pártokra hasonlott ország.
Hasonmás, fn. ált. két, v. több tárgy, melyek
egymáshoz egészen hasonlók ; kül. 1) vmely ere-
deti festmény után rajzolt kép ; Rubensfestményei-
nek hasonmásait birni ; 2) kézirat, mely vmely
hires ember irását utánozva tünteti elő ; 3) a. m.
másolat; 4) á. é. két, v. több személy, kik egy-
máshoz hasonlók ; itt jó a te hasonmásod.
Hason-mászók, fn. tb. (állatt.) az állatok azon
osztálya, melyeknek nagyon rövid lábaik hasuk-
hoz vannak növe.
Hason-mérték, fn. 1) ugyan olyan, egy má-
sikkal megegyező mérték ; hason-mértékkel fizetni
vissza ajótéteményeket ; 2) öszhangzat vmely tárgy
egyes részei között (symmetria). Innen : Hason-
mértékes, mn. -minőség, fn. a. m. hasonlóság.
-nemü, mn. épen olyan nemű, mint egy másik ;
h. népelemek. Innen : Hasonneműség, fn. -névisme,
fn. a. m. hasonszóisme.
Hason-nevü, mn. ált. olyan forma nevű, mint
egy másik; pl. (tulajdon nevek) Borhy, Bory;
Jolánta, Jolánka; (tárgynevek) fökötő, fekete ; kül.
egészen egyenlő nevü ; sok hasonnevű ember van.
+ Hasonol, cs. 1 ) vmihez hasonlónak mond,
vél; kihez hasonoljam e nemzet népét (münch.
cod. ); 2) színlel, tettet ; önmagát igaznak hasonlani
(münch. cod.).
--- Has
Hason-pár, fn. 1) egy, v. több irodalmi müben
egymásnak megfelelő, ugyanazon tárgyról szóló
helyek ; 2) két tárgy megegyezőségének és külön-
bözőségének kiemelése, részletezése, párhuzam ;
3) (mt.) vonal, mely minden pontjában egyenlő
távolságra fekszik egy másiktól ; hasonpárt húzni
vmely vonalhoz (parallel) . Innen : Hasonpáros, mn.
Hasonpárosság, fn.
Hasonrész, fn. ált. ugyan oly nagyságu dara-
bokra osztott egésznek egy- egy része ; a testvérek
hasonrészt kaptak az örökségből ; kül. 1) (hibásan)
két egyenlő részre osztott egésznek fele ; 2) (ker.)
egyszerre lefizetendő összegnek (a kamattal
együtt) valahányad része, melyet meghatározott
időpontokban annyiszor fizet vki, a hány részre
volt felosztva az egész összeg ; 10 hasonrészben
fizetni ki vmely állampapir értékét. -ekben , ih.
(ker.) nem egyszerre, hanem hasonrészekre oszt-
va ; hasonrészekben fizetni ki vmely adósságot. -let,
fn. (ker.) a. m. hasonrész.
Hasonság, fn. a. m. hasonlat.
Hason-súly, fn. a. m. egyensúly. -szabály, fn.
a. m. hasonlék (2). -számla, fn. (ker.) egy má-
sikkal egyenértékű számla.
Hasonszenv, fn. gyógymód, mely piciny ada-
gokban beadott ugyanazon (gyógyszerekkel szün-
teti meg a beteget, melyek nagy adagban egészsé-
ges embernél épen azt a betegséget idézik elö
(similia similibus ; homöopathia). -ész, fn. hason-
szenvi gyógymód szerint gyógyitó orvos. -i, mn.
1) a hasonszenv szerint eljáró ; h. gyógymód ; 2) a
hasonszenv rendszere szerint készitett ; h. gyógy-
szer. Innen : Hasonszenvileg, ih.
Hason-szerü, mn. egy másik esettel megegyező,
attól nem különböző (analogus). Innen : Hason-
szerűség, fn. -szó , fn. egy másikéhoz hasonló
értelmű szó (synonyma), ilyenek pl. üt, ver, páhol.
nadrágol, fenekel, püföl stb. -szóisme, fn. a ha-
sonszők értelmének megegyezőségét és különb-
ségét tanitó tudomány (synonymik). -szögü, mn.
(mt.) (hibásan) a. m. egyenlő szögü ; hasonszögű
háromszög , melynek mindegyik szöge egyenlő
60-60 fokkal.
Hasontalan, mn, a. m. hasonlatlan.
Hasonul, k. ált. lényegileg egyik a másikhoz
hasonlóvá válik ; Angolország, Dán, Szász és Nor-
mán népei egy nemzetté hasonultak ; kül. 1) (élettan.)
a táplálék egy része a test állományához hason-
lóvá, hussá és vérré válik ; 2) (nyt.) a ragozásban
és szóképzésben valamelyik mássalhangzó olyanná
változik át, mint aminö a megelőzö, v. következő ;
pl. hoz-j - uk helyett : hozzuk ; kés-vel helyett : kés-
sel ; szak-gat helyett : szag-gat stb. Innen : Haso-
nulás, Hasonulat, fn.
? Hasony, fn. tt. -t; a. m. hasonlék (analogia).
Innen : Hasonylag, ih. Hasonylagos, mn.
* Hasovány, fn. tt. -t ; hosszú fahasábok , me-
lyeket földbe vernek és gúzszsal összekapcsolva
keritésül használnuk.
Has-öv, -övező, fn. a. m. hasheveder. -parák.
fn. (tb.) (állatt.) a hal hasa tájékán levő uszószár-
nyak. -parások, fn. tb . (állatt.) halak, melyeknek
hasparájok van. -parátlan, fn. tb. (állatt.) halak,
melyeknek nincsen hasparájok. -pók , fn. (gúny. )
vékony lábszáru, nagy hasú ember. -puffadás,
fn. a has üregének a bent levő szelektől, v. vmely
betegség következtében tulságos felfuvódása. -rá-
 Has 539
gás, fn. a. m. hascsikarás. -rekedés, fn. a. m.
hasdugulás. remek, fn. (msz.) a levágott állat
has-aljából metszett húsdarab.
Has-sérülés, -sérv, fn. (kórt.) ütés, v. meg-
rántás következtében keletkezett sérülés, sérv a
hason. -sikulás, fn. erőltetéssel járó hasmenés.
-szárny, fn. (állatt. ) úszószárny a hal hasa tájé-
kán. -szárnyuak, fn. a. m. hasparások. -szélkör ,
fn. (kórt.) a belekben meggyülemlett szelek által
okozott nyavalya.
Has-szorító, fn. a. m. hasheveder. —, mn. 1)
hasmenés ellen használható ; h. Doverpor ; 2) has-
dugulást előidéző ; a sajt h. étel, -szorulás, fn. a.
m. hasdugulás. -tekerés, fn. a. m. hascsikarás .
-tisztitó, fn. és mn. a. m. hashajtó. -tisztulás,
fn. a beleknek mindenféle romlott nedvektől való
megtisztulása hashajtó bevétele következétben.
-uszonyok , uszonyuak , 1. Hasparák , Has-
parások. -ür, üreg, fn. (bt.) az ember és állati
test belsejében azon tér, melyet a belek betölte-
nek. -üriszájadék , fn. (bt.) nyilás, melyen a
gyomorból a megemésztett eledel salakja a be-
lekbe tolul. -ürülés. fn. a belekben levő salaknak
az alfelnyiláson való kitakarodása, székelés. -ütér,
fn. a hasüreget takaró vastag hártyán átvonuló
ütér.
Haszinte, ksz. noha, jóllehet ; még akkor is,
ha; itthon kell maradnod, haszinte elmegyek is.
Használ, A) k. és cs. 1) hasznot, nyereséget
hoz, előnyös állapotot idéz elö ; sokat használt neki
saját mestersége ; 2) van foganata, hatásának lát-
szata; használt neki az intés ; (km .) sem nem árt,
sem nem használ, mint a kőrösi szentelt viz, v. kevés
nem árt, sok nem használ, mindennapi, közönséges
dologról mondatik ; 3) a. m. ér ; mit használ em
bernek, ha egész világot megnyeri ? (bibl.) ; B) cs .
1) hasznát veszi, hasznára fordít, bizonyos célra
fordít ; használni az alkalmat ; szabad idejét mulat-
ságra használni ; 2) élvez, él vele ; fürdőt hasz-
nálni ;feleségén kivül más nőt is használni ; 3) hasz-
not hoz, jó eredményt szül ; használt ajó szó. Inn.:
Használás, fn.
Használat, fn. 1) † vminek sükere, foganata ;
szentgyónásnak ő nagy használata (Gór. cod.) ; 2)
a. m. haszonvétel ; add ide a könyvedet haszná-
latra ; 3) mód, mely szerint vmivel élni kell ; nem
tudom ezen gyógyszer használatát ; most tudakozó-
dott a gép használata felől. -Ian, mn. és ih. 1) † a.
m. haszon nélküli, haszontalan ; nem leszek neked
használatlan rabod (P.G.); 2) saját céljára nem for-
dított, alkalmazásba nem jött, amivel senki sem él ;
h. kés ; h. könyv. Innen : Használatanul, ih. -os, mn .
1) használat alatt levő (pl. jószág, könyv stb.) ;
2) a. m. hasznos. Innen : Használatosan, mn. Hasz-
nálatosság, fn.
Használhatatlan, Használhatlan, mn. és ih.
nem használható, amit használni nem lehet. Inn.:
Használhatatlanság, fn.
Használható, mn. bizonyos célra fordítható,
aminek hasznát lehet venni ; h. könyvek. Innen :
Használhatólag, ih. Használhatóság, fn.
Használt, mn. ált. bizonyos cél elérése végett
alkalmazásba vett ; a használt eszközök ; kül. 1)
avult, koptatott : h. ruha, könyv ; 2) á. é. nem szüz
(leány), aki már férfival közösült. Innen : Hasz-
náltan, ih. Használtság, fn.
Hasznatlan, mn. a. m. haszontalan.
― Hasz
Hasznavehetetlen, Hasznavehetlen, mn. és
ih. 1) semmi célra sem alkalmas ; h. gép ; 2) ügyet-
len, buta, semmi dologra sem képes ; h. ember.
Hasznavehető, mn. bizonyos célra használ-
ható, nem hasznavehetetlen. Innen : Hasznavehe-
tőség, fn.
Hasznavétel, 1. Haszonvétel.
Hasznol, cs. hasznára fordít, használ ; ó mun-
kás ember, minden percet hasznol. Innen : Haszno-
lás, fn.
Hasznos, mn. tt. -t, v. -at ; ált. hasznot hozó;
első az, ami szükséges, azután ami hasznos s csak
ezután jó, ami élvezetes ; kül. 1) hasznot hajtó, jöve-
delmező ; h. jószág ; 2) hatásos, foganatos ; h. volt
neki az intés ; h. orvosszer ; 3) lélek és sziv müvelt-
ségét emelő ; h. olvasmanyok ; 4) üdvös ; h. lelki
gyakorlatok ; (km.) szégyen a futás , de hasznos.
Innen : Hasznosan, ih. Hasznoság, fn. -sági, mn.
a dolog hasznos voltát illető ; hasznossági elv. -it,
cs. ált. hasznossá tesz ; kül. 1) gyümölcsösit, jöve-
delmezővé tesz ; takarékpénztárban hasznosítni a
tőkepénzt ; 2) sikeresít, foganatossá, jó hatásuvá
tesz ; üdvös intés által hasznosítni a testi fenyitéket;
3) hasznára fordít ; hasznosítni a kinálkoző alkal-
mat. Innen: Hasznositás, fn. Hasznosított, mn.
Haszon, fn. tt. -t, v. hasznot ; 1) ami javunkra
van ; hasznodra szolgál; vmit hasznára fordítani;
2) nyereség, jövedelem; haszonnal venni vmit; ha-
szonnal jár, hasznot hajt ; tiszta haszon, mely a
kezelési költségek levonása után megmarad ; (km.)
szünő haszon, támadó kár ; semmi haszon munka
nélkül ; szereti a hasznot, de fut a munkától ; ha
veszed hasznát, ne szánjad költségét; nézi maga
hasznát, nem bánja más vásznát ; 3 ) jó hatás, siker,
foganat; hasznáť látni vminek ; semmi haszna fá-
radságomnak; mi haszna ? mit ér ? mi sikere van?;
mi haszna szereted, ha el nem nyerheted ; (km.) ki
mit keres, ugy veheti hasznát ; Náni haszon, ritka
vásár, a) nem volt foganata a fáradságnak, küz-
delemnek ; b) azt ugyan meg nem kapod.
Haszonbér, fn. 1 ) földbirtoknak , javadalmi
jognak, v. üzletnek használatáért fizetett évi dij ;
pusztától, háztól, korcsmától nagy haszonbért fizet-
ni ; 3) jószág, v. üzlet, mely bizonyos évi fizetésért
ki van adva ; nagy haszonbért vett ki ; haszonbérből
élni. -beadó, fn. személy, ki jószágát, üzletét ha-
szonbérbe adja. -bevétel, fn. vmely jószágnak,
üzletnek elvállalása haszonbérben. -el, k. haszon-
bérben bir vmely üzletet, jószágot. -lés , fn. vmely
jószágnak, üzletnek haszonbérbe kivevése, ha-
szonbérben birása. -let, fn. 1) haszonbérbe vétele
vmely jószágnak ; 2) haszonbérbe vett, adott jó-
szág. -levél, fn. a haszonbér- szerződést tartalmazó
okmány. -lö, fn. árendás, vmit haszonbérben biró
személy.
Haszon- elmaradás, fn. haszonnak, nyereség-
nek nem létele.
Haszon- ély , élvezés , -élvezet, fn. vmiből
bejött haszon, nyereség, jövedelem élvezése. -él-
vezö, fn. személy, ki a vagyont, üzletet maga nem
kezeli, hanem annak hasznát élvezi.
Haszon-hajtó, mn. hasznos, haszonnal járó,
hasznot hozó ; h. üzlet.
? Haszonkém, fn. (ker.) kereskedői tervekről,
vállalatokról gondolkozó személy (Spekulant).
-kedik, fn. (ker. ) kereskedő tervekkel, vállala-
tokkal foglalkozik, spekulál ; a részvények csökke-
 Hasz - 540 - Hát

nésére haszonkémkedik, az állampapirokkal ugy vmely vagyon jövedelmének használata ; vmely

üzérkedik, hogy akkor nyerjen, mikor azok ára jószág haszonvételének joga. -vevő, fn. a. m. ha-
lemegy. -lés, fn. (ker.) a pénznek különféle ke- szonélvező.
reskedelmi célokra forditása, üzlettervekről, válla- Hasztalan , Hasztalanság , Hasztalanul , 1.
latokról gondolkozás (speculatio). -lö, fn. a. m. Haszontalan, Haszontalanság, Haszontalanul .
haszonkém. Hat, k. 1 ) † a) vmit megtenni tud, képes ; nem
Haszon- keresés, -kereset, fn. ált. saját hasz- hatsz egy fürtöt fejérré tenned v. feketéjé (münch.
nának, jobblétének előmozditása ; kül. tulajdonság, cod.) ; b) sajátjául bir vmit ; mi tevén, hatom az
törekvés, vágy, melynélfogva vki csak saját hasz- örökéletet (münch. cod.) ; 2) benyomást gyakorol,
nát tartja szeme előtt, s mások javával nem törö- foganatosan müködik ; ez a gyógyszer erősen hat ;
dik; haszonkeresésből tenni vmit. -keresetlen, mn. intő szavaid szivére, lelkére hatottak ; 3) vhova be-
önzetlen, aki nem haszonlesésből teszen vmit. nyomul, betör ; szobába hatott a viz ; városunkba
-kereső, fn. és mn. önző, haszonleső, aki , ha hatott az ellenség ; 4) vmely tér egyik pontjától a
vmit tesz, csak saját hasznáért teszi. másikig terjed ; az ágyudörgés messzire hat;
Haszonkölcsön, fn. (ttud.) cselekvény, midön I. Napoleon parancsszava a Niementől Cadixig
vki bizonyos tárgyat (pl. szekeret) használat vé- hatott.
gett, ugy adja kölcsön, hogy azt természetben Hat, sz.mn. és fn. 1) kétszer három, öt után
(nem pedig azzal hasonértéküt) szolgáltassa visz- következő sarkszám ; (szój .) ugy arcon ütlek, hogy
sza. Innen: Haszonkölcsöni, mn. adó, fn. (ttud.) hatot bakázol ; ugy jól laktam, mint hat ; hatra vagy
személy, aki vmely tárgyat haszonkölcsönbe ad. vakra, minden vagy semmi ; megtette a hat vágást,
-vevő, fn. (ttud.) vmely tárgyat haszonkölcsönbe derekasan hozzá látott a dologhoz ; befogta mind
vevő személy. a hatot, hányja- veti magát, büszkélkedik ; hat ház
Haszonles, fn. önzés, haszonkeresés. -és, fn. nem falu, szójáték : Hadház hajduváros, tehát nem
tulajdonság, törekvés, melynélfogva vki minden- falu; haton adják, ötön veszi, azaz : öt ujjával el-
böl hasznot vár, mindent önzésből teszen. -ö, fn. csípi, lopja ; hatot vet a kocka, szerencsésen for-
önzö, mindent csak érdekből tevő. dult; (km.) egynek hatot, másnak vakot vet a világ
Haszon-munka, fn . (gép.) tiszta haszon, melyet kockája, egyiknek kedvez, mást üldöz a szerencse ;
vmely gép bizonyos idöfolyam alatt hoz. nézés, kevés hat körte kilenc medvének.
fn. mindenben csak arra való tekintés, hogy haszna Hát, fn. ált. vminek felülete, fölszíne, teteje,
legyen belőle.-nyerés, fn. jövedelemszedes vmely kiálló része ; viz hátán szállitni vmit ; tenger háta;
vagyonból, v. üzletböl. -nyerőleg, ih. jövedel- hegy háta ; (szój. ) a jég hátán is elél, életre való
mező módon. ember; hó hátán is kincset ás és talál ; a világ há-
Haszonol, 1. Hasznol. tán nincs mása; szél hátán jár a világ boldogsága
Haszontalan , mn. és ih. ált. haszon nélkül (Pázm. ) ; cserhát, cserrel benött hegygerinc ; erdő-
való, aminek semmi haszna sincs ; kül. 1) jövedel- hát, erdős parttető, hegyoldal ; Tiszahát, tiszavidék ;
met, nyereséget nem hajtó ; h. földbirtok ; 2) ha- 2) emberi, v. állati testnek a vállköztöl a far-
tástalan, foganatlan, siker nélkül való ; h. törekvés ; csontig terjedő csontos része ; púpos, görbe, egye-
haszontalan mégysz oda ; h. olvasmány, a lélek és nes hát; lóháton, szamárháton utazni ; hátát vminek
sziv miveltségét nem emelő ; 3) semmire sem való vetni ; (szój.) háta megett beszélni vkiről, v. háta
hasznavehetetlen, semmire kellö ; h. lehűtő ; 4) megé szólni, vkiről távollétében roszat beszélni ;
ócska, avult, nem igen használható ; egy pár ha- viszket a háta, vesztét érzi, meg fogják verni
szontalan butordarabot adott el. Innen : Haszonta- minden hátnak van hasa, mindennek van oka ; akár
lanul, ib. -kodik, k. pajzánkodik, gyermekeske- akkor lássam, mikor a hátam közepét, azaz soha ;
déssel tölti az időt. Innen : Haszontalankodás, fn. mintha csak hátam mögé hánynám az ételt, nem
Haszontalanság, fn. ált. haszon nélkül való esik jól ; biró hátán vágott dohány, törött só, do-
állapot; kül. 1) nem jövedelmezőség ; a földbirtok hány, v. illetőleg só, mely nincsen kellöleg felap-
haszontalansága miatt hagyni abban a gazdálkodást ; rózva ; dohányt lehet apritani, v. fát lehet vágni a
2) hatástalanság, foganatlanság ; fáradságom ha- hátán, v. szijat lehet hasítani hátából, mindent szót-
szontalanságára nem is gondoltam ; 2) semmire- lanul tür ; mindenének kiment a hátán, mindenét
valóság, hasznavehetetlenség ; a te haszontalan- elpazarolta ; a birt vagyon hátán meglehetősen ki-
ságod miatt maradt el az egész dolog ; 4) ostobaság, mentek (K. L.) ; más a hát, más a kérdés; hupikék
együgyűség; haszontalanság volt oda menni ; 5) a háta, jajvörös a combja; eb hátán megfordulni;
csekély dolog, gyermekjáték ; ez a dolog csak sok küszöböt nyalt az ő háta vége, sok helyről ki-
haszontalanság amahhoz képest ; 6 ) hiábavalóság, dobták ; hátán a háza, kebelében kenyere, semmije
gyermekeskedés ; ne töltsd az időt haszontalan- sincs ; egymás hátán voltak az emberek, nagyon so-
sággal. kan voltak ; Isten háta megett lakik, messze, vagy
Haszon-tétel, fn. cselekvény, mely által vkinek uton kivül ; hátat fordítni vkinek; á. é. hátat for-
hasznot teszünk, -tulajdonos, fn. személy, ki ditni az igazságnak, hazudni ; 3) á. é. a) vmely
vmely vagyont csak oly feltétel alatt bir, hogy azt tárgynak a homlokzattal ellenkező irányban fekvő
el nem adhatja , hanem annak csak jövedelmét része ; a ház, a templom háta mögé rejtőzködni ; a
húzza. -vadászás, fn. a. m. haszonlesés. -vada- szekeret háttal betolni vhova; b) egyes eszközöknek
szó, mn. a. m. haszonleső. -vágy, fn. vågy min- domborultabb része ; kalapács háta, foka ; lapát
denből hasznot húzni, máskép : nyervágy. -vehe- háta ; (szój. ) lapát hátával mérni a borsót, ügyetie-
tetlen, -vehető, 1. Hasznavehetetlen , Haszna- nül tenni vmit; c) ülőhely hátulsó része, melyhez
vehető.
Haszon-vét, Haszon-vétel, fn. ált. a .m. hasz- dülhetünk ; szék, pamlag háta.
Hát, ksz. 1 ) a. m. tehát ; hát már látom, hogy el
nálat; haszonvételre kölcsönözni vmely tárgyat ; kül. | kell mennem ; 2) (mint hatályositó szó) kérdömon-
 Hat ― 541 - Hat

datok elött használtatik és pedig a) midőn némi | hatalma alatt lenni ; 3) vki, v. vmi ellen gyakorolt
félelemmel kérdezünk ; hát ha nem lesz sikere? hát erőszak, erőhatalom ; az ellenség hatalommal ron-
veszélylyeljár itt az utazás ? b) mikor csodálkozva tott az országba ; 4) uralkodó fejedelem. vagy az
kérdezünk ; hát ez a jó madár is itt van ? hát ezt mi ország által a végrehajtói jogokkal megbizott sze-
hozta ide? c) mikor több kérdést teszünk egymás- mély, testület, v. maga az ország ; Európában öt
után ; hát azután ? hát még? d) midőn az elöbbi nagy hatalom van.
beszédre folytatólag teszük a kérdést ; de hát miért Hatalomba-kerités, fn. vminek eröhatalommal
nemjöttél hozzám tanácsot kérni ; 3) (mint hatályo- való elfoglalása, erőszakkal sajátjává tevése.
sitó szó) használtatik erősitő, vagy tagadó felele- Hatalom-gyakorlat, fn. jogos, v. jogtalan ha-
tekben ; voltál tegnap nálam ? hát ! v. voltam hát; talomnak tettekben nyilvánuló használata. -kar,
uem teszed ezt meg? nem hát ! 4) mint gúnyszó is fn. (ttud.) a büntető itélet végrehajtóját kisérő
használtatik ; hát hogy ne ! hát persze. fegyveres személyzet ; hatalomkarral lefoglalni vki
* Hatag, fn. pörsenés az emberi test fölszinén . birtokát ; hatalomkart küldeni vki ellen. -levél , fn.
Innen : Hatagos, mn. a. m. hatalmazvány. -pálca, fn. jogar, fejedelmi
* Háta-hoporja, fn. egyenetlen vidék, girbe- pálca, mint a hatalom jelvénye. polc, fn. á. é.
gurba ország, hegy-völgy. Innen : Hátahoporjas, magas méltóság, melynek birtokosa nagy hatalmat
Hátahoporjás, mn. gyakorol ; Bonaparte Napoleon alacson sorsból
* Hátahupa, Hátahupás, 1. Hátahoporja, Há- emelkedett fel a császári hatalompolcra. -sovár, fn. a
tahoporjás. hatalom elnyerése után mohóan vágyakozó. -szék,
* Hatakos, mn. hasas, domború ; h. bödönke. fn. a. m. hatalompolc. -szó, fn. nem törvényen és
Hátal. A) k. 1) hátrál, hátrafelé megy ; (szój . ) jogon, hanem eröhatalmon alapuló rendelet, mely
hátalt volna, ha a hasát verték volna ; 2) hátat for- nem tür ellenmondást ; hatalomszóval némitni el a
dít ; * B) cs. 1) vmit hátán visz ; fát hátalni az jogos követelést. -talanul , ih. hatalom nélkül ;
erdőről ; 2) elpáholja a hátát. Innen : Hátalás, fn. megrokkant hatalomtalanul (Vör.).
+ Hatalm, fn. a. m. hatalom. ? Hatály, fn. tt. -t ; 1) (bölcs.) belerő , és ezen
Hatalmas, mn. 1) nagy hatalmú, aki sokat erő működésének eredménye ; hatálylyal szólni ; 2)
tehet ; h. ember; h. Isten ; 2) ȧ. é. pompás, kitünő; a. m. nyomaték, melylyel vminek hatását növelni
h. mulatság, bor; 3) nagy ; h. nyaklevest adott neki. akarjuk ; százezernyi hadsereggel adott hatályt fe-
fn. 1) nagy hatalmú ur, fejedelem ; a föld ha- nyegetőzéseinek; 3) a. m. érvény ; ez a rendelet
talmasai; kegyelmet kérni a hatalmastól ; 2) erő- holnapután lép hatályba ; vminek hatályát megszün–
szakoskodó, eröhatalommal élő személy. Innen: tetni. -erö, fn. 1) a hatály, benyomás ereje, nagy-
Hatalmasan, ih. -kodik, k. 1) hatalmat gyakorol ; sága; 2) a. m. érvény ; hatály-erőn kivül helyezni
2) kénye -kedve szerint uralkodik ; 3) erőszakos- vmely rendeletet.
kodik, zsarol. Innen : Hatalmaskodás, fn. Hatal- Hatályos, mn. hatálylyal biró, foganatos, sike-
maskodási, mn. Hatalmaskodó, mn. -odik, k. ha- res. Innen: Hatályosan, il. Hatályosság, fn. -it, cs.
talomban, számban növekszik, hatalmassá leszen, sikerrel müködővé, hatályossá tesz ; karhatalom-
ereje nó. Inn.: Hatalmasodás, fn . Hatalmasodó, mn.mal hatályositni az itéletet. -itó, mn. (nyt.) 1) oly
Hatalmasság, fn. 1 ) hatalmas állapot, tulaj- szó jelzője, mely az utána következő szó jelentését
donság ; bámulni az Isten hatalmasságát ; 2) kitünő élesbíti ; pl. e mondatban: egy árva garasom sincs,
tulajdonság, sajátság ; 3) uralkodó hatalom ; há- az ,,árva" hatályositó szó ; 2) hatályositó ige (ver-
rom hatalmasság vesz részt a háborúban. Innen : bum intensivum), mely egy másik ige jelentését
Hatalmasságos, mn. erősebb fokozatban tünteti elő ; pl. kunyorál és
Hatalmasul, ih. a. m. hatalmasan. kérendzsél a kér-igének hatályositó alakja. -ul, k.
Hatalmasúl, k. a. m. hatalmasodik. sikerrel működővé, hatályossá leszen. -ulás, fn.
Hatalmatlan, mn. hatalom nélkül való, akinek belerő, be!terj (Intensitas). -ult , mn. belterjes
nincs semmi hatalma, tehetetlen ; a régi lengyel (Intensivus).
királyok hatalmatlanok voltak. Hatályoz, cs. vminek hatályát, belterjét emeli,
Hatalmaz, cs. vkit bizonyos jog gyakorlásával fokozza.
megbiz, vkinek hatalmat ad, hogy vmit megte- Hatálytalan, mn. hatály nélkül való, aminek
gyen ; ki hatalmazott téged erre? Innen: Hatalma- nincs hatálya, nyomatéka ; h. rendelet. Innen: Ha-
zás, fn. Hatalmazó, fn. és mn. -ott, fn. és mn. vmely tálytalanul, ih. Hatálytalanság, fn. -it, cs. hatály-
hatalommal felruházott, bizonyos jog gyakorlásá- talanná, érvénytelenné teszen vmit. -ul, k. hatály-
val megbizott ; a felperes hatalmazottja. Innen : talanná leszen, érvényét elveszti.
Hatalmazottság, fn. -vány, fn. tt. -t; okirat, mely- Hatan, ih. együtt, egy csoportban hatszemély ;
ben vki bizonyos jog gyakorlására hatalmaztatik hatan sem birnak vele.
fel; képviselői h.; benyujtani a hatalmazványt. ? Hatány, fn. tt. -t ; (bölcs.) a. m. mozzanat.
Hatalmi, mn. erőszakoskodásból, hatalmasko- Hatángol, Hatánkol, Hatánkozik, 1. Hadán-
dásból származó ; h. nyilatkozvány, tény. kozik.
Hatalmit, 1. Hatványit. Határ, fn. tt. -t ; ált. képzelt, v. valódi vonal,
Hatalom, fn. ált. egy személyben, v. testületben ameddig vmi terjed ; határt vonni vmi körül; nincs
öszpontosuló erők együttvéve ; kül. 1) tehetség, határa, végetlen nagy ; utnak, szónak, házasságbeli
képesség, jog vminek véghezvitelére ; atyai, uri, tanácsnak nincsen vége, határa (Sz . D.) ; külön. 1)
fejedelmi h; ez nincs, v. nem áll hatalmában ; (vall. ) ország, földterület széle ; az ország határát ellenség
bünbocsátó h.; 2) a. m. uralom, midön vmi fölött lépte at ; túllépni a határon ; 2) a földterület szélét
kényünk, kedvünk szerint uralkodhatunk; hatal- mutató jel ; határfa ; határt hányni, a földterület
mába kerítni vmely várost ; hatalma alá hajtani szélét földhányással kijelölni ; hármas határ, há-
vmely nemzetet ; az ellenség hatalmába kerülni ; vki | rom földterület összeszögellő csúcsait jelölő három
 Hat - 542 - Hat

domb ; (km.) ne hányd fel a határt, amelyen ősöd | vizsgálat alá vételét illető jog. -katona, fn. ha-
járt; 3) vmely ország, v. világrész szélét környező tárezredben szolgáló katona. -kerülö, fn. a határ-
egy-egy tartomány, ország ; Magyarország határa szél rendben tartására felügyelő személy. -kitű-
északfelé : Gácsország, keletről : Moldva ; 4) egy- zės, fn. határidő megállapítása, kitüzése annak,
egy falu, város, megye stb. egész földterülete ; hogy vmi mikor történjék meg. -kö, fn. 1) ált.
szegedi határ ; határtjárni ; az egész határban leg határjelül szolgáló kö ; 2) kül. katholikus falu ha-
szebb buzája termik ; (tréf. szój.) a pesti határnak tárának szélén köoszlop, melybe vmely szent kép
(értsd: hat árnak) hány nyele van ? 5) korlát, kor- van befoglalva. -köz, fn. két határ közötti tér.
látozó, megszoritó tett ; vki hatalmának határt -lakos, fn. az ország határán lakó személy.
szabni ; a kicsapongásokat határok közé szorítni ; ? Határlat, fn. (gyakorl. mt.) a. m. határjegy.
(szój .) mindennek van határa, még a jóból is meg- Határ-leirás, fn. vmely ország, megye, falu
árt a sok; nem ismer határt, a) telhetetlen ; b) határának földirati, természettani, terményrajzi
szenvedélyességében végletekig megy ; 6) a. m. és statistikai leirása. -levél, fn. ált. vmely határ-
határidó ; 7) egy határ burgonya, a. m. egy ra- ról szóló irat ; kül. 1) okmány, melyben vmely
kás burgonya. -árok, fn. két külön álló földterü- földterület határai vannak kijelölve ; 2) határiga-
let között határul szolgáló árok. zitást tárgyaló okmányszerű irat. -nagy, fn. ka-
Határatlan, mn. a. m. határtalan. tonai, v. polgári föhivatalnok, ki az ország határ-
Határ-barázda, fn. a. m. mesgye. -bérc, fn . vidékein parancsnokol. -nap , fn. azon nap,
két ország, földterület között határul szolgáló melyen vminek véghezvitele elöre ki van tüzve ;
bérc. -csösz, fn. ált. a határt örző mezei rendör ; tárgyalási határnap ; határnapra szóló váltó.
kül.az ország határára örül felállitott fegyveres em- Határnok, fn. a. m. határkatona.
ber. -domb, fn. két földterület között határul Határol, cs. 1) kerít, vminek határul szolgál ;
szolgáló domb. -erösités, fn. az ország határának Nagybritanniátmindenfelől tenger határolja; 2) å. é.
katonasággal, várakkal való megerősítése. -erös korlátot vet, határt szab. Inn.: Határolás, fn. Ha-
ség, fn. az ország határának megerősítésére szol- tárolt, mn. korlátok közé szorított. Határoltság, fn.
gáló vármű. -ezred, fn. 1) Törökországhoz közel Határos, mn. határszéleiknél fogva egymással
fekvő egy- egy megye nagyságu földterület Ma- érintkezők ; h. szomszédok, kiknek birtokai köz-
gyar-, Horvátországban , Erdélyben ; horvátországi, vetlenül egymás mellett feküsznek ; h. velem ; á. é.
bánsági, oláh határezredben lakik ; 2) ezen területek vmit megközelitő; szemtelenséggel h. magaviselet.
lakosai, kik bizonyos elöjogokban részesülvén, Határ-oszlop, fn. ált. határjelül szolgáló osz-
kivétel nélkül tartoznak katonáskodni. -fa, fn. lop ; kül. a lóversenytéren a nyerponton belül
élő-, v. földbe állitott száraz fa, oszlop, mely két bizonyos távolságra fekvő oszlop, ameddig vmely
földterület közötti határt jelöli. -falu, fn. az ország ló futtatás közben el nem ér, az többé nem vehet
határán fekvő falu. -fizetés, fn. bizonyos határ- részt a versenyben.
időre kitüzött fizetés . -gróf, fn. ált. föur, ki hajdan Határoz, A) cs. 1) határt von, határt szab ; 2)
az ország határszélén nyert földbirtokot oly kikö- ȧ.é. a) vmit erősen főltesz magában ; azt határozta,
téssel, hogy az ország határát az ellenség ellen vé- hogy eljön ; b) végzéskép kimond ; a megyegyülés
delmezze ; kül. 1) hajdan Németország egy- egy ha- megsemmisitést határozott ; c) 1. meghatároz; d)
tártartományának fejedelme ; brandenburgi, morva kitüz, kijelöl ; időt h. vmire ; B) vh. vmely cselek-
hatargróf; 2) azon uralkodók egyik címe, kik az vésre, különösen valamely pályára tökéli el ma-
illető határtartományokat birják. Inn.: Határgróf- gát ; elmenetelre határozta el magát ; nőtlen életre
ság, fn. -halom, fn. nagyobb határdomb. -hányás, határozta magát. Innen : Határozó, fn. -ás, fn. 1)
fn. 1 ) határdomb, határhalom; 2) határdombké- határvonás, a határszéleknek bizonyos jegyekkel
szités.-hely, fn. ált. határ szélén fekvő város, falu ; való megjelölése ; 2) a. m. végzés ; 3) a. m. meg-
kül. a határdomb által elfoglalt tér. -hosszabbi - határozás ; 4) a. m. határozat.
tás, fn. a határidő meghosszabbitása . Innen : Ha- Határozat, fn. 1) feltett és kimondott szán-
tárhosszabbítási, mn. határhosszabbítási kérvény. dék; határozatomban meg nem ingathatsz ; 2) a. m.
Határ-idö, fn. 1) kitüzött idöfolyam, mely alatt itélet ; törvényszéki, birói határozat ; 3) vmely gyü-
valamit teljesítni kell ; 2) kitüzött időpont, mely- lés által hozott végzés ; megyegyülési határozat;
nél tovább vminek végrehajtását halasztani nem országgyűlésí h., a) ált. az országgyülés minden
lehet. Innen: Határidői, mn. határidői fizetés. -iga- oly végzése, melybe a kormánynak nincs bele-
zitás, fn. az elmozditott határjeleknek kellő he- szólója ; igazolási, házszabályi h.; b) kül. végzés,
lyökre való visszatétele. -járás, fn. ált.a határnak melyben az országgyülés anélkül, hogy a fejede-
megtekintése, összejárása ; kül. 1) a hatóság, v. lemhez feliratot küldene, kimondja véleményét
pedig a szomszédok által eszközölt megtekintése vmely országos ügyben; 1865-iki inségügyi hatá-
annak, hogy a határjelek jó helyen állanak-e ; 2) rozat (ellentéte : felirat) . Innen: Határozati, mn.
régente közhatósági eljárás, melynélfogva a ki- határozati párt. -hozás, fn. kimondása a törvény-
rály és az illető káptalan biztosa az adományozott széken, gyülésen hozott végzésnek. képes , fn.
v. pör által nyert jószágok határait bejárván, az ált. határozat- hozásra feljogosított ; kül. annyi
uj tulajdonosokat birtoklási jogukba beigtatták, tagból álló, amennyi a határozat-hozásra megki-
s ha a szomszédok részéről ellenmondás történt, vántatik ; határozatképes az országgyülés , ha a
ezeket törvény elé állitották. -jegy, jel, fn. osz- tagok két-harmadrésze jelen van.
lop, karó, v. halom, melylyel vmely tér határát Határozatlan, mn. 1) bizonytalan, meg nem
kijelölik ; (gyakorl. mt.) számozott cövekek, me- határozható ; 2) ki nem tüzött, tüzetesen ki nem
lyekkel egy- egy földterület határa jelöltetik. -jel- mondott ; h. időre elnapolni az országgyülést; 3) el
fa, 1. Határfa.
nem tökéllett ; nem szilárd akaratú; h. ember;
Határ-jog, fn. a nem biztos, a kétes határok | nagyon határozatlanföltett szándékában ; 4) (nyt.) a)
 Hat --- 543 - Hat

idegen nyelvekben azon igemód jelzője, mely nem | idő legutolsó órája, perce. -rakás, fn. a. m. határ-
vesz fel sem személy, sem számbeli megkülön- hányás. -szabás, fn. 1) két terület közötti határ-
böztetést ; pl. amare, lieben, aimer (a magyar- vonal kijelölése ; 2) korlátozás, korlátok közé
nyelvben ez a mód csak a személytelen, tehát szorítás. -szabó, mn. 1) két terület közötti határ-
általános mondatokban van meg ; pl. szeretni jobb, vonalat kijelölö ; 2) korlátozó , korlátok közé
mint gyülölni) ; b) a magyarnyelvben azon igemód szoritó ; határszabó parancs. -szarvas, fn. (vad.)
jelzője, mely szám- és személybeli ragozást fel a szomszéd erdejét meg-meglátogató szarvas.
vesz ugyan, de az által kifejezett cselekvés, szen-- szél, fn. 1) képzeleti vonal, mely egy tartományt
vedés, v. állapot és másik ige által nyeri megha- a másiktól elválaszt ; 2) vmely ország, tartomány
tározását ; pl. (népd .) el kell mennem , ha esik is; szélén fekvő vidék ; a határszélre vonult a katona-
én látnotok adtam oly nap sugarát, melyet irigyel ság. Innen : Határszéli, mn. határszéli egyezkedés,
sok földi világ (Vör.) ; c) a görögnyelvben a multak versengés.
egyike, melyben a cselekvés, szenvedés és állapot Határtalan, mn. ált. határ nélkül való ; kül. 1)
ideje nincs határozottan kijelölve, vmint az sincs, szántóföldek, rétek stb. által körül nem vett ; h.
hogy a cselekvés bevégzett-e, vagy bevégzetlen helység ; 2) határvonalak által ki nem jelölt ; 3)
(aoristos) ; d) a magyarnyelvben az igeragozás végetlen, roppant nagy ; h. szeretet, gyülölet ; 4)
egyik alakja, mely akkor használtatik, midőn az (nyt.) h. mód, a. m. határozatlan mód. Innen :
ige tárgya, vagy egy általában nincs (pl. a közép- Határtalanság, fn. Határtalanul, ih. -it, cs. határ-
igéknél), vagy pedig csak általánosan van kije- talanná tesz. -távol, 1. Alaptáv.
lölve ; pl. (középige) megyek, mégysz, megy ; embert Határ-terv, fn. (b.) terv, mely szerint a tér
látok, látsz, lát; 5) (mt.) h. egyenlet (v. o. Egyen- kijelölendő. tétel, fn. a. m. határszabás. -tevés,
let). Innen : Határozatlanság , fn. Határozatla- fn. (b.) a tér nagyságának szokott kimutatása
nul, ih. (Einschürfung). -ujitas, fn. két területet elvá-
Határozhatatlan , Határozhatlan , mn. meg lasztó határjelek megjavítása. -út, fn. út a határ-
nem határozható, meg nem különböztethető, ki szélen. -vad, fn. (vad.) egyik határból át-átjáró
nem jelölhető. Innen : Határozhatatlanság, fn. vad. -vadász, fn. a határvadakra lövöldözö va-
Határozhatatlanul, ih. dász. -válás, fn. egymástól két, v. több földterü-
Határozmány, fn. végzés, határozat. letet határként elválasztó vonal. -vám, fn. 1) az
Határozó, fn. 1) a határokat kijelölő személy ; ország határain behozott, v. kivitt árucikkekért
2) (nyt.) a) a. m. névhatározó, névutó ; b) a. m. fizetett vám; 2) vmely város, helység legelőjén
igeragozó ; 3) † határozó eset (casus ablativus). keresztülhajtott csordáért, nyájért fizetett pénz ;
Határozódik, k. 1) vmely ügy, vita bizonyos 3) a határszélen ház, hol a vámosok tartózkodnak.
eredményre jut, vergődik ; mire határozódott már -véd, fn. ált. határsértés elleni védelem ; kül. ha-
el a két peres fél ügye; 2) a. m. korlátozódik, kor- tárokat védő katonaság, nemzetőrség. -védezred,
látozva van. fn. határvédekböl álló ezred. -versengés, fn. 1.
Határozott, mn. 1) tüzetesen kijelölt ; h. időben Határvillongás. -vetés, fn. 1) a határvonal kije-
jelenni meg vhol ; 2) bizonyos jelek által megkü- lölése ; 2) a. m. határszabás. vetö, fn. a. m. ha-
lönböztetett ; 3) á. é. ingatlan, szilárd ; h. jellem, társzabó, korlátozó ; határvető mondat. -vidék,fn.
akarat; 4) (nyt.) a) személy- és számragok által ált. vmely ország határszéle melléki vidék ; kül.
megkülönböztetett; h. mód ; b) tüzetesen kijelölt Magyarország déli és keleti széle, hol a határőrök
tárgyu ; h. igealak; 5) korlátok közé szoritott ; h. laknak. -villongás, fn. határ miatti villongás két
parancs; h. lelki tehetség. Innen : Határozottság, szomszédos személy, v. nép között. -vizsgálás,
fn. -an, ih. 1) bizonyosan ; h. tudom, hogy eljő ; 2) | fn. megvizsgálása annak, hogy két terület közötti
részletesen, tüzetesen ; h. megmondottam neki, mi a határ helyesen van- e kijelölve , 1. Határjárás.
teendője ; 3) ingatlanul, szilárdan ; h. megmaradni | -vonal, fn. képzelt, v. valódi vonal két szomszé-
föltett szándéka mellett. dos terület között ; á. é. két egymás melletti s
Határozvány, fn. 1) ált. rövid, de alapos, egyes egymástól különböző eszmék közötti képzelt vo-
jegyek kiemelése által határozott leirása vmely nal ; határvonalat húzni a szép és nem szép között.
tárgynak ; pl. a háromszög három oldal által zártvonás, fn. határjelek fölállítása két szomszédos
sik ; kül. a) (bölcs.) vmely tárgynak legjobban terület között. -vonó, fn. határvonást véghezvivö
megkülönböztethető jegyek általi leirása : pl. az személy. --, mn. határvonásnál használható .
állat mozgó, szerves lény; b) (szónoklat.) ▼mely Határzás, Határzat, Határzatlan, Határzó,
tárgynak bővebb, részletesebb leirása (definitió) ; 1. Határozás, Határozat stb.
2) a. m. határozmány. Hatás, fn. tt. -t ; 1) ható erönek eredménye
Határör, fn. határezredbeli katona. -ség, fn. 1) (effectus) ; (bölcs.) az ok elsőbb a hatásnál (Erd.) ;
Magyarország déli és keleti részén lakó katona- 2) a szivre, szellemre ható, sikeres müködés, be-
ság, melynek hajdanta kötelessége volt a határt nyomás ; megjelenése nagy hatást szült ; hatással
védelmezni a törökök ellen ; 2) határszéli terület, beszélni ; 2) erővel való benyomulás ; apáncélingek
hol a határőrség lakik, -tiszt, fn. tiszti rangú megakadályozzák a golyónak testbe hatását.
határör. -vidék, fn. Magyarország déli és keleti Hátas, mn. tt. -t, v. -at ; 1) nagy, széles hátu ;
széle , hol a határörök laknak. -zö , fn. a. m. h. ember ; 2) hátán vmit hordozó ; h. olasz, babkár;
határör. h. zsidó, batyus ; h. tót, üveget, v. vörös edényt
Határ-per, fn. ált. perpatvar amiatt, hogy két áruló tót ; 3) háton hordozható ; h. tarisznya, ko-
terület határán vmelyik helyet mind a két szom- sár ; 4) nyereg aló való, nyerges ; h. ló (ellentéte:
széd magáénak vallja ; kül. biróság előtt folyó hámos) ; 5) á. é. emelkedett , domborulatos ; h.
határigazitási per. -pont, fn. ált. vmely határnak vidék.
legvégső pontja ; kül. hosszabb folyamatú határ- Hatás-dús, mn. a. m. hatásteljes.
 Hát - 544 Hat

Hátas-kosár, fn. szivós faforgácsokból, vagy | h. sziklafal ; 2) hatást nem gyakorolható ; h. fenye-
vesszőből készitett egyfülü mély kosár, melyet getés ; 3) (ttan.) a testek azon tulajdonságának
fülére és aljára erösitett kettős kötelékénél fogva jelzője, melynélfogva azon helyet, melyet vmely
szoktak a háton hordozni ; máskép : háti szatyor. test betölt, ugyanazon időben más test nem fog-
Hatás-kör, fn. azon személyek, tárgyak ösz- lalhatja el. Innen : Hathatatlanság, Hathatlanság,
szege, melyekre vkinek hatása kiterjed ; nagy, fn. Hathatatlanul, Hathatlanul, ih.
szük hatásköre van ; ez hatáskörén kivül van; (ttan.) Hatható, mn. hatást gyakorló ; hatható szavak.
berzes hatáskör, azon tér, ameddig vmely testen a Innen : Hathatóan, ih. Hathatóság, fn.
berzerő hatása terjed ; (ht.) távolság, tér, ameny- Hathatós, mn. 1) kitűnő sikerü ; h. közbenjárás,
nyire az ágyu, v. illetőleg a puska elhord (rayon); gyógyszer ; 2) szivre ható, a szellemre nagy benyo-
az ágyuk hatáskörén belül vonult el titkon az első mást tevő ; h. egyházi beszéd; 3) a. m . erélyes ; h.
consul serege Bard váránál. parancs, fellépés. Innen : Hathatósan, ih. Hathatós-
Hátas-ló, fn. ló, mely hátán terhet v. embert ság, fn.
hord ; kül. nyereg alá való, nem hámos-ló . Hathatóul, ih. hatható módon ; szólva lelkeikre
Hatásos, mn. hatással müködő, hatást gya- hathatóul a hadaknak, ő is kémnek indul (Cz.).
korló; h. jelenet ; h. parancs. Innen : Hatáso- Hat-himes, mn. (nt. msz.) hat hímszállal biró.
san, ih. * Hát-hopores, Hát-hoporj , fn. a hát púpja,
Hatás-pont, fn. (ttan.) álló test azon pontja, görbülete. Innen: Háthoporjas, mn.
melylyel a mozgásban levő test érintkezik. Háti, mn. 1) háton hordozható ; háti kosár ; háti
Hátas-szék, fn. a. m. támlás szék. bőr, a) a. m. hátbör ; (szój .) terem az ember, mint
Hatástalan, mn. hatás nélküli, ami hatást nem a háti bőr , azaz mesterséges uton nem hozható
gyakorol ; h. tüntetés. Innen : Hatástalanság, fn. létre ; egész nap a háti bőrön feküdni, lustálkodni ;
Hatástalanul, ih. b) a. m. kacagán ; fordítni a háti bőrt, meggyözö-
Hátas -tarisznya, fn. vászontarisznya, mely- dését, elvét a szerencse szélkakasához képest vál-
nek kettős kötelékét a mellen keresztül kötik, toztatni, köpönyeget fordítani ; háti bőr is meg-
ugy, hogy maga a tarisznya a hátról lógg le, más- szokja a bundát. fn. * a. m. hátaskosár.
kép : négylábu tarisznya. Hát-ideg , fn. (bt.) hátgerinc-izmokig nyuló
Hatás-teljes, mn. nagy hatásu, ami igen nagy több ideg.
benyomást gyakorol ; h. fellépés. -hajhászat, ? Hátir, k. hivatalos okmánynak, kötelezvény-
-vadászat, -vágy, fn. vkinek minden módon nek stb. hátára ir vmit, ami az illető okmány bel-
való törekvése arra, hogy hatást gyakoroljon. tartalmára vonatkozik; (ker.) a váltó hátára irt
Hátatlan , mn. 1) támaszték nélkül való ; h. | pár szóval az illető váltót másra ruházza át (en-
szék ; * 2) hámos, nem nyereg alá való ; h. ló. dosser). Innen : Hátirás, fn. -at, fn. folyamodvá-
Hát-bör, fn. 1) az ember, v. állat hátát boritó nyok, váltók s más okmányok hátsó részére irt
bör ; a hátbőrömön (v. hátam börén) persenések hivatalos megjegyzés ; pl. (folyamodványra) a
vannak ; 2) a kikészitett állatbör azon része, mely benfoglalt kérelem megadatik; (váltóknál) „ helyet-
az eleven állatnak hátát fedte ; 3) a magyar bunda tem N. N. rendeletére."-atol, cs. a. m. hátir. -atos,
hátulján lecsüggő gyapjas bör. -eimer, -darab, mn. hátirattal ellátott ; h. folyamodvány. -, fn.
fn. a levágott marha hátsó negyede. -csapat, fn. (ker.) személy, kire a váltó át van ruházva (In-
(ht.) a sereg utó csapata. -dermenet, fn. görcs- dossator). -ó, fn. ált. vmely okmányra hátiratot
féle fájdalom, mely vmely tagot hátrafelé csavar. jegyző személy ; kül. (ker.) személy, ki hátirattal
Hatékony, mn. a. m. hathatós. Innen : Haté- vmely váltót másra átruház.
konyság, fn. Hát- izom, fn. az ember és állat hátában levő
Hat-evezös, fn. hat evező segélyével hajtható több izom ; leghosszabb hátizom (masculus longis-
hajó. simus dorsi) ; legszélesebb hátizom (musculus latis-
Hát-fal, fn. (ép.) az épület hátsó fala ; (b.) az simus d.). -kosár, fn. a. m. háti kosár.
olvasztó kemence hátsó fala, mely a kemence szá- Hat-kotú, fn. (nt.) a hathímesek és egyanyások
jának átellenében van. -fás, fn. erdős vidéken közé tartozó növény (fritillaria) ; kockás, koronás
lakó parasztember, ki eladni való fát szokott hátán hatkotú. -krajcaros, mn. hat krajcárért kapható ;
behordani. fél, fn. 1) vmely testnek , kelmének h. cipó.-, fn. hat ezüst- , v. váltókrajcárt érő
visszája, hátsó része ; 2) festménynek azon része, pénzdarab.
mely a többinél távolabb eső helyet, csoportozatot + Hatla, fn. a. m. hatló.
ábrázol. -félen, -félre, félt, ih. (haj . ) a hajó Hatlábu, mn. 1) hat lábon járó, álló ; h. asztal ;
hossztengelyére éles szöglet alatti irány hátulról. 2) hat verslábból álló ; h. vers.
-feszitő, fn. (bt. ) széles keresztizom az emberi Hát-lap, fn. 1) lap hátsó része, külseje, visz-
hátban. szája ; 2) az ércpénz cimeres része ; 3) (b.) a
Hat-fogatú, mn. hat ló által húzott ; h. hintó. ragaszoló tűznél az előlap átellenében helyet fog-
Hát-fölület, fn. az emberi, v. állati hátbör fel- laló lap.
színe. -gerine , fn. (bt.) gerinc-csigolákból és Hat-lap, Hat-lapony, Hat-lapú, fn. (mt.) ált.
porcogókból álló oszlop, mely a hátat függélyes hat oldal, lap által bezárt mértani test ; kül. négy-
állásban tartja. -görbedés, fn. a gerinc- csontok zet, v. egyközény által zárt mértani test, kocka
meggörbedése. -gyapjú, fn. (gazd.) legfinomabb és téglány.
gyapjú, melyet a juhok hátáról szoktak lenyírni. * Hatlat, k. hirtelenkedve, össze-vissza dol-
Hatha, ksz. de ha, hát hogyha, és ha ; hátha gozik.
eső esik, mit csinálunk ? hátha te is elmégy, ki marad Hát-lejt, fn. (ht.) vmely sánc hátsó , belső
itthon. lejtője.
Hathatatlan, Hathatlan, mn. 1) a. m. áthatlan; Hatló, Hatlószeg, fn. a kocsirúd végébe erősí-
 Hat 545
tett kampós szeg, melybe a kisafát akasztják, ha
négy lovat fognak be.
Hat-lovas, mn. 1) a. m. hatfogatú ; h. disz-
hintó; 2) hat lóval biró; h . ember ; 3) hat lóra
alkalmazható.
Hátmeg, fn. hely, mely az ember, v. más test
hátához legközelebb van ; hátmegé bujni ; hátme-
gett ülni ; hátmegül nézni.
Hat-méretü, mn. (msz.) h. vers, hat lábból álló
vers, hősi vers, melynek első négy lába lehet len-
gedi, v. lépő, az ötödik csak lengedi, a hatodik
pedig lépő v. lejti (hexameter).
Hat-mög, fn. 1) a. m. hátmeg ; 2) háttér.
Hatod, számn. 1) a ,,hatodik" röviditett alakja,
mely a) a törtszám nevezőjéül szokott használ-
tatni ; egyhatod, kéthatod (rész) ; b) igehatározó,
v. u, ü végzetű melléknév elött szokott előfor-
dulni ; hatod izig, azaz : az unoka unokájaig be-
zárólag ; hatod izben, hatodszor ; hatodrendű ; 2)
hatodmaga, kivüle még öten; hatodmagával volt
itt; 3) hatodfel, öt és fél; hatodfél forint.
Hatodev, fn. 1) a jelenkor előtti hatodik év
(csak birtokraggal) most hatodéve, hogy ez történt.
Innen: Hatodévi, mn. hatodévből való ; hatodévi
termés.
Hatod-fél, sz.n. öt és fél ; hatodfél font hús.-fü,
fn. hatéves házi barom, ló, szarvasmarha. -hang,
fn. (zene.) zenei hang, mely a szomszédhangnál
hat fokkal leebb, v. felebb áll. -hó, fn . az év ha-
todik hónapja, junius.
Hatodik, mn. rendező szám, az ötödik után kö-
vetkező.
Hatodló, fn. 1) (mt.) távcsövel ellátott 60 foknyi
körívalakú készlet, melylyel a helyek földrajzi
fekvését szokták meghatározni (sextans); 2) vmely
tárgyból egy hatodrészt kapó személy.
Hatodol, cs. vmit hat felé oszt, vminek hatod
részét veszi ; buzát h.
Hatodos, fn. 1) (zene. ) a. m. hatodhang ; 2) sze-
mély, ki vmiből egy hatodrészt kap .
Hatod-osztályos, fn. személy, ki a hat egyenlö
darabra osztott vagyonnak egy részét kapja.
-rész, fn. hat egyenlő részre osztott egésznek
egy-egy darabja. -szor, ih. a. m. 1) hatod izben ;
2) hatodik pontban ; hatodszor né ölj. -szoros,
mn. hatodszor történö.
Hátol, 1. Hátul.
Hatol , k. 1 ) bizonyos pontig nyomul ; váro-
sunkba hatolt az ellenség ; 2) ötöl-hatol , a. m. za-
vartan beszél, hímez- hámoz.
Hát-oldal, fn. a. m. hátlap.
Hát-orj, fn. (bt. ) hegyes bordacsontok a hát-
gerincben. -ormó, fn. (állatt.) uszószárny a hal
hátrészén .
Hatos, mn. 1) hat részből, darabból álló ; h.
gyertya, melynek egy fontja hat szálból áll ; 2)
hat számjegygyel jelölt ; h. pamut. —, fn. ált. hat
részből álló tárgy ; kül. 1) hatot jelentő számjegy ;
2) hat krajcárt érő pénzdarab ; 3) a csittkártyában
az a lap, melyen 6 szem van ; vörös h.; 4) (nyt. ) a
m. hatiéretü vers.
Hatós, mn. tt. -t, v. -at ; sükert előidéző, hat-
hatós ; h. gyógyszer. Innen : Hatósság, fn. Ható-
san, ih.
Hatóság, fn. 1) hatást gyakorló erő ; parancsai
minden hatóságukat elvesztették ; 2) törvényes ha-
talommal felruházott felsőség ; városi h.
Ballagi szótár.
Hát
Hatoska, fn. közrendü leányok tavaszi játéka
a szabadban ; máskép : futóska.
* Hatovány, fn. tt. -t ; hat darabból, hat egy-
ségből álló tárgy.
Hát-petér, fn. (állatt.) a békahüllők egy faja,
mely arról nevezetes, hogy a hím a petéket a
nőstény hátára rakja le, hol a porontyok kifejlöd-
nek ; hátoló h. (pipa dorsigera).
Hát-pup, fn. domború görbület, púp az ember,
v. állat hátán.
Hátra, ih. 1) visszafelé való, hátmögötti irány-
ba ; hátra néz; hátra ! hátra ! tovább, tovább a tér,
v. terem hátsó része felé ; (km . ) hátrább az aga-
rakkal ! nem kell hencegni ; 2) (hibásan) a. m. az
épület hátsó részén ; oda hátra van, mindjárt elő-
hivom ; 3) a hát tetejére ; hátra venni vkit ; 4) mint
igekötő jelenti a cselekvésnek , szenvedésnek,
állapotnak a) visszafelé irányulását ; hátramegy;
hátratesz ; b) háttérben lételét ; hátramarad;
hátravan.
Hátra-áll, k. 1) térnek, teremnek hátsó részére
áll ; h. a szinházban ; 2) á. é. vmivel nagyon kis
mértékben bir ; a törökök még nagyon hátraállanak
a miveltségben.
Hátrább-áll, k. á. é. a. m. elszökik , elillan ; a
gonosz hivatalnok hátrábbállott a pénzzel.
Hátra-bukik, k. hátrafelé bukik ; (haj.) a hajó
hátulja tulságos megterheléstől leebb áll a vizben
mint az eleje. Innen : Hátra - bukó, mn. -felé, ih. a
hát-felé eső irányba ; hátrafelé menni.
Hátrahagy, cs. 1) elutazás, elmenetel alkalmá-
val vmit ott hagy, nem viszen el magával ; a bá-
tyád eltávozott és ezt az iratot hagyta hátra ; 2)
halála után gyermekeket, v. vagyont hagy maga
után ; 2 gyermeket és háromszáz hold földet hagyott
hátra; 3) utazás közben vmely helyen keresztül-
halad és annál tovább megy ; már Cinkotát is hát-
rahagytuk, midőn vele találkoztunk. -at, fn. vagyon,
birtok , melyet vki halála után örökségképen
maga után hagy.
Hátra-hány cs. több darabból álló holmit
hátrafelé dobál ; hátrahányni a tégladarabokat ; á.
é. ürülését végzi ; (szój. ) (alj .) Ábrahám, edd meg
amit hátrahány.
Hátrál, k. 1) hátrafelé eső irányba vonul ; hát-
rálni a tulnyomó ellenség elől ; 2) á. é. érzi ellen-
felénél csekélyebb voltát és enged ; hátrálni az
ellenfél vitája előtt. Innen : Hátrálás, fn. -at, fn.
visszafelé, hátrafelé való irányban történë moz-
dulat.
Hátralék, fn. 1) az adósságból, tartozásból fel-̀
maradt részlet, melyet még le kell fizetni ; lefizetni
az adóhátralékot ; hátralékban van öt forinttal; 2)
a teendő munka egy része, mely nincs még bevé-
gezve ; húsz hold felszántani való földból tegnap
csak kettő maradt hátrálékban.
Hátra-lét, fn. 1) a. m. hátralék ; 2) a. m. hát-
ramaradás. -levö, mn. 1) még meg nem érkezett ;
a h. sereget bevárni ; 2) még be nem végzett ; a h.
munka; 3) még ki nem fizetett ; a h. adósság . Inn.:
Hátralevőség, fn.
Hátráló, mn. 1) hátrafelé vonuló ; h. hadsereg ;
2) háttal (nem arccal) előre hatolva tett ; h. lépés.
fn. (ht.) hátrálást parancsoló jel ; hátrálót
fúni, dobolni.
Hátráltat, cs. 1 ) visszafelé irányzott lépéseket
tenni kényszerit ; hátráltatni a lovakat ; 2) vissza-
35
 Hát 546 Hát

vonulni kényszerít ; hátráltatni az ellenséget ; 3) Hat-szem, fn. a francia kártyában azon lap,
akadályoz vkit vmiben, v. akadályt gördít vki, v. melyre hat szem vagyon rajzolva, máskép : hatos.
vmi elébe ; hátráltatni vkit a munkában. Innen : Hát-szíj , fn. 1) a befogott ló hátán végig nyuló
Hátráltatás, fn. Hátráltató, mn. szíjszalag ; 2) á. é. ált. hosszúkás keskeny húsda-
Hátra-marad, k. 1 ) hátul marad, visszamarad, rab bármely állat hátából ; kül. hosszúkásra met-
a többitől elmarad ; hol van testvéred ? kevéssé hát- szett, levesnek való hús, a szarvasmarha hátából.
ramaradt ! 2) bevégzetlenül marad ; a szántásból -szin, fn. 1) szarvasmarha hátából vágott fözni-
csak félholdnyi maradt hátra ; 3) egy rész kifize- való hús ; 2) vmely térnek hátsó, v. olyan része,
tetlenül marad ; az adósságból még 20 forint ma- melyet előről nem igen lehet észrevenni ; 3) szín-
radt hátra ; 4) el nem fogy ; mindent megettek, pad hátsó része ; 4) á. é. titkos érzelmet, gondo-
csak egy fél liba maradt hátra; 5) örökség- , ha- latot rejtő emberi kebel. -szinpecsenye, 1. Hát-
gyatékkép marad ; mennyi vagyon maradt hátra ; szín, 1).
6) halála után családjának egy , v. több tagja Hatszor, ih. hat ízben ; h. ismételte kérését. Inn.:
életben marad ; két gyermeke marad hátra ; 7) á. Hatszori, mn. -os, mn. 1) hatszor történő ; csak h.
é. müveltségben, munkában a többihez hasonlítva üzenetre jöt át ; 2) a. m. hatrétü ; h. zsineg ; 3) hat-
kevés elömenetelt tesz ; a török nép hátramaradt szor annyi ; h. összeget kell érte kiadni ; 4) hat
az európai műveltségben. Inn.: Hátramaradás, fn. különféle fajból álló ; h. dohány. —, fn. (harmadik
(mint tárgy) 1. Hátrány. szem. birtokraggal) vmely szám hattal megszo-
Hátra-mars, fn. (ht.) a rendben felállitott ka- rozva ; 7-nek hatszorosa 42. -ra, ih. 1) hat egy-
tonaságnak hátrafelé tett mozdulata. másutáni esetre ; hatszorra való bor ; 2) a. m.
Hátrány, fn. tt. -t ; tk. az előmenetelt hátrál- hatodszorra; hatszorra sem tudod átdobni ezt a
tató ; vmiben szenvedett rövidség ; szellemi, v. házat. -ta , ih. hatszor nagyobb, v. kisebb ; hat-
anyagi kár ; nagy hátrányára van neki az, hogy szorta nagyobb szántóföld.
nemjöhetett el idejében. Hatszög, fn. (mt.) hat oldalú és ugyanannyi
Hátra-rúg, A) cs. vmit a terem, udvar stb. szögü sok-szög ; szabályos hatszög , melynek olda-
hátsó részébe rúg ; rúgd hátra ezt a rongydarabot ; lai és szögei egyenlök .
B) k. lábával hátrafelé rúg ; a hamis ló, ha vki * Hátszü, fn. a. m. Hátszín.
közeledikfeléje, hátrarúg. -szeg, cs. a. m. hátravet; Hát-tajok, fn. (állatt.) a teknöc szaruállomá-
nyakát , fejét hátraszegni, visszafelé tolni, hátrafelé nyu hátboritéka. -taraj, -tarėj, fn. 1) tarajalakú
feszítni . Innen : Hátraszegés, fn. -szegett, mn. (nt.) kinövés némely gyikok hátán ; 2) némely halak
a növény vmely szervéről, pl. a levélről mondatik, szálkás hátgerince. -tekno , fn. a. m. háttajok.
midön töve irányánál alább van hajolva. -szegül, -tér, fn. 1) ált. vmely tér hátsó része ; e festményen
k. hátrafelé feszül ; hátra szegült a nyaka. -térit, legelül házak, a háttérben pedig embercsoportozatok
cs. a. m. visszafelé térit ; mi hátratérit, semmi nin- vannak rajzolva ; (szój .) háttérbe szorítni, hatás-
csen (T. M.). -tesz, cs. 1) vmit hátulra, v. vminek köréről leszorítni ; á. é. rejteget ő vmit háttérben,
hátsó részére tesz ; tedd hátra ezt a köpenyt ; 2) a. titkos célzatai vannak ; 2) kül. a) (ht.) a mellvéd
m. mellőz. -tét, fn. 1) vkinek mellözésből, vagy háta mögött lévő tér, melyen a katonaság tanyáz
büntetésből mások alá, vagy után rendelése ; 2) és ha ágyuk vannak, az azok melletti szolgálatot
(nyt.) vmely szótagnak némely szóhoz ragasztása, végzi ; viárkos h. , ha ki van ásva ; falzat h., ha
miáltal azonban az illető szó értelme nem szenved föl van töltve ; b) a színpad hátsó része. -test, fn.
változást; pl. addig, addiglan ; pedig, pediglen stb. (állatt.) a test hátsó része ; a kaszás póknál a fej
-tüz, fn. hátmögöl elörenyomuló ellenségre tett és háttest egybe van forrva. -tüz, fn. (ht.) a hátulról
lövés. -ver, k. 1) verés által hátra kényszerít ; 2) támadó ellenség ellen védelmező lövöldözés. -tüz-
labdát bottal vmely tér hátsó részére üt ; hátra- telep , fn. (ht.) a hátul támadó ellenség ellen
verni a labdát. -vet, cs. 1 ) vmely térnek hátsó irányzott ágyutelep. -tüzü, mn. háttűz által tör-
részébe vet ; hátravetni a szemetet ; 2 ) testének ténő ; háttüzü erősítés.
előrészéről a hátsóra vet ; hátravetni köpenyét ; Hattyu, Hattyú, fn. tt. -t ; 1) rendkivüli fehér
hátravetni a fátyolt ; 3) a. m. hátraszeg ; ez szilaj tollú, délceg magatartásu, hosszúnyakú madár a
ló, hátraveti nyakát ; 4) á. é. háttérbe szorit ; az ludak közöl (anas cygnus); búbos, énekes, chinai, v.
érdemes embereket ilyen haszontalanokért veti hátra. spanyol, fekete, néma hattyú ; (szój. ) fehér, mint a
Hát-rész, fn. a. m. hátsó rész ; kül. 1) marha hattyú ; ritka, mint a fekete hattyú ; hattyú a ludak
hátából kivágott húsdarab ; 2) a kocsi hátsó része. közt; (km. ) hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú
Hátról , ih. hátfelöl , hátulról ; hátról jő az belőle ; nem fehér hattyú az, kinek tarka a tolla ; 2)
ellenség. (csillag.) egyik csillagcsoport neve.
Hátság, fn. emelkedettebb vidék , fensik ; a Hattyú-ágy, fn. ált. nagyon fehér, puha ágy;
skótországi hátság. ált. hattyú tollából készült ágy. -dal, fn. 1) dal,
Hátsereg, fn. utósereg, mely a derékhad után melyet a hattyú a régi költök képzelete szerint
megy. haldoklása közben énekel ; 2) á. é. költőnek ha-
Hátsó, mn. hátul levő, ami hátul van ; hátsó lála elötti legutolsó költeménye, zeneiró legutolsó
ajtó , a) két ajtó közöl az, amelyik a másiknál darabja. -ének, fn. a. m. hattyúdal. -nyak, fn. 1)
hátrább áll ; b) á. é. a. m. kibuvó ajtó ; (haj .) hátsó a hattyú ivelt nyaka ; 2) á. é. ívelt, v. fehér női
árboc, hátsó árboctörzs. nyak. Innen: Hattyúnyakú, mn.
Hát-sor, fn. (ht.) leghátul álló sor a rendbe ál- Hátul, ih. 1) az emberi test hátsó részén ; haj-
litott katonaságnál. -sorv, fn. (kórt.) sorvasztó danta a férfiak hátul viseltek hajfonatot; 2) hát
betegség a hátgerincben. felül való irányban ; hátul került, ugy fogott meg;
Hat-szakos, mn. (verst.) hat verslábból álló. 3) vminek hátsó részén ; ott áll hátul. - fn . ( har-
Hát- szárny, fn. vmely épület hátsó része. madik személyes birtokr. ) vminek hátsó része ; a
 Hát 547 Ház

hajó hátulja, azon része, hol a kormány áll. -esa- * Havadi, fn. (nt. ) máskép fehér nárcisz nevű
pó. mn. (gép.) hátrafelé forgó (kerék), -ról, ih. tavaszi virág.
hátsó oldal felöl ; h. kerülni vkinek. -só, mn. 1) Havadzik, k. 1) esik, hull a hó ; 2) nőnek tisz-
hát felőli oldalon, nem a homlokzaton levő ; h. tulása van. Innen : Havadzás, fn.
kapu ; 2) több egymásmellett fekvő tárgy között a
Havas,
legtulsó ; a h. boglyát kell haza hordani ; (km.) há- ritott mn. tt. -t,
; h. házfödel, v. -at2); tb.
öltöny; sok-ak ; 1) midőn
havú, hóval sok
bo-
tulsót harapják az ebek. hó esik ; h. idő ; 3) havitisztulásban
Hát-uszony, fn. (állatt.) a halak hátmellékén levő ; 4)+ hold
levő uszony. -vakaró , fn. csont , v. faeszköz , kóros ; uram , irgalmazz en fiamnak , mert havas
(Tatr. c.) ; inn.: hóbortos , bolondos eszü ; 5) ősz
melylyel a viszkető hátat vakarják.
Hatvan, sz.n. hatszor tizből álló, ötvenkilenc hajjal fedett. , fn. ált. hegytető, v. pedig hegy-
után következő szám; h. ember; (tréf. szój .) Buda oldal
szűnik.
azon vonaltól felfelé, hol a növényzet meg-
és Pest között csak a Dunafoly, mégis Buda Pesthez Havas- alföld, fn. a. m. havaselföld. -alj, fn.
Buda-Pesthe
(értsd. : -ad z Hatvan
mezővárhat
hatvan os mérföld
hat mérföld) , sz.n. 1) hatvan a havasok alatt elterülő vidék. Innen : Havas-
egyenlő darabra osztott egésznek egy- egy része ; aljai, mn. -elföld, fn. ált. havasokon túl fekvő
7hatvanad forint; 2) a . m. hatvanadik ; minden föld ; kül. Oláhország, -eli, mn. havasokon túl
hatvanad évben feltünő üstökös. -adik, sorsz n. öt- fekvő. -elve, fn. a. m. havaselföld . -föld , fn. a. m.
venkilencedik után következő. -adszor, ih. hat- havaselföld. -i, mn. havasokon élő, ott tenyésző.
vanadik ízben ; ez a hirlap a folyó évben ma h. -it, cs. hóval beborít, havassá tesz.
jelent meg. -an, ih. együttvéve hatvan személy ; h. Havatlan , mn. hó nélkül való, hó által nem
borított.
voltak itt. -szor, ih. hatvan ízben . -szori, mn.
hatvanadik ízben történö ; h. megjelenés. Havaz, cs. havat hint vmire. -ik, k. (személyt.)
hó esik. Innen : Havazás, fn.
Hatvány , fn. tt. -t ; (mt.) vmely számnak, mn. 1) hóra, hónapra való ; h. illeték, fize-
mennyiségnek önmagával való szorzata ; második tésHavi, ; 2) hóra vonatkozó ; h. boldogasszony (Maria
hatvány, négyzet, midőn vmely szám kétszer véte- ad nives) ; 3) hófehérségü ; h. fehérség ; 4) a. m.
tik, mint tényező ; a Xa = a2 ; 3-nak második
hatványa 9; harmadik hatvány, v. köb ; negyedik havasi ; h. tyúk; 5) minden hónapban történő ; h.
tisztulás ; hónaponként viritó, hónapos ; h. rózsa ;
hatvány ; halványra emelni. gyök, fn. (mt.) azon 6) bolondos, eszelős , holdas ; h . eszü; uram könyö-
szám, melynek önmagával való szorzásából kelet-
kezik a hatvány ; a tizenhat hatvángyöke négy.nyörülj a fiamon, mert havi kór (Káldi).
-it, cs. 1) vminek belerejét, értékét fokozza ; hat- Havi-folyás, fn. a. m. hószám .
ványitni a gyógyszert ; 2) (mt.) hatványra emel. Håvika, fn. (nt.) növénynem (alpinia).
-jegy, -jel, fn. a számok jobboldalán felülre irott mindenféle nöi bajfn.; ált.
Havi-kórság, havitisztulásból származó
kül. 1 ) maga a havitisztulás ;
kisebb számjegy, mely mutatja, hogy az alatta 2) a havitisztulás elmaradásából származott be
álló nagyobb számjegyet hanyadik hatványra kell tegség. -könyv , fn. (ker.) számadási könyv,
emelni. -jeles , mn . (mt.) ált. hatványjellel ellá-
tott ; h. mennyiség; kül. amiben hatványjel játsza melybe a havi bevétel és kiadás be van jegyezve.
a főszerepet; h. egyenlet, melyben a hatványmutató Havonként, ih. a. m. hónaponként.
az ismeretlen ; hatvány sorok, melyekben vmely Ház, fn. tb. -ak; ált. különféle használatú födött
mennyiségtani képlet értéke, az illető képlet hat- épület ; falu, v. város háza, hol a falu, v. város
ványjelének növekvő, v. fogyó hatványai szerint tisztviselői hivatalosan müködnek ; isten háza, hol
rendezett sorokká van átalakítva. -mutató, fn. a nyilvános isteni tisztelet tartatik , templom ;
(mt.) a. m. hatványjel. -oz, cs. 1) (mt.) vmely ország háza, hol az ország dolgai intéztetnek ;
számot, mennyiséget önmagával egyszer, v. több- bolondok háza ; kül. 1) emberi lakul szolgáló épü-
ször szoroz ; 2) á. é. vminek belerejét növeli, let ; nagy ház, utca felöli ház ; kis ház, belső ház ;
fokozza. Innen: Hatványozás, fn. Hatványozó, mn. emeletes ház ; halottas ház, ahol halott fekszik ;
-ozandó, fn. tt.-t; (mt.) a. m. hatványgyök. -ozó, (szój.) sem háza, sem tüze ; hátán háza, kebelében
fn. a. m. hatványjel. kenyere; odább, v. tovább egy házzal; ház nem tem-
Hát-véd, fn. (ht. ) ált. azon csapatok, melyek a plom, házasok közt megesik olykor a szóváltás ;
hadi rendbe felállitott sereg zömének hátsó részét két ház ebe, két helyütt nyalakodó, kétszinü ; más
védik ; kül. a. m. utósereg, vég, fn. a hátgerinc házánál szemes, magáénál vaksi ; kiment a ház az
vége az alfelnél ; (szój .) akkor lássam, mikor a há- ablakon, megtudták mi történt a házban ; neked is
tam végét. -vonal, fn. képzelt vonal vminek hátán, csak sorban a házad ; (km. ) ahány ház, annyi szo-
tetején. kás ; amit a ház ellop, azt a ház vissza is adja, ha
vmi a házban veszett el, annak elő kell kerülnie ;
Hatzugú , mn. a. m. hatszögü ; hatzugú ferdalj ; fehér
hatzugú tizenkétalj , mértani test, mely tizenkét homloka, a ház, fekete a kenyér, v . sok háznak ékes a
hatoldalú szabályos lap által van bezárva. -rend- hideg a konyhája, máskép : uri pompa,
koldus
szer, fn. (ásványt.) az ásványok azon osztálya, titkolja konyha ; ég a háza, de nem látszik füstje,
melyben a jegec fölszinét hatszögü lapok képezik. seperjen, saját szerencsétlenségét ; kiki a maga háza előtt
hibáit
Hava, Havad, stb. 1. Hó. mást ; sok egy házbantekintse kiki s ne rovogasson
két okos ; aki házat épit, meg-
* Havad, k. a szerves test felületén ütés követ- hal, azaz : igen sok baja van ; kit házában eső ver,
keztében apró dudorok, keményedések támadnak. isten sem szánja ; rosz ház az, melyben köpönyeg
Innen: Havadás, fn. (nt. msz .) a növény szárán, kell az eső ellen ; sással födött házban bátorságos
v. levelén néhol mutatkozó keményke daganat- aludni ; ha a kutya megvész, elhagyja a házat; sok
forma (callus) . elveszett, ha elveszett a ház ; nagy ház, nagy gond ;
35 *
 Haz 548 - Ház

ártalmas a háznál : haragos asszony, sürüfüst, lyu- Hazafiúi, mn. hazafiútól származott, ahhoz illő ;
kas tál; 3) a. m. szoba ; első ház, mely az utcára h. tisztelettel.
szolgál; hátulsó ház, udvari szoba ; ágyas ház, Hazafiús-it, cs. polgári jogokkal ruház fel ;
hálószoba ; 4) héj, boriték, födél, mely alatt vmi hazafiúsítni vmely kitünő idegen férfit. -kodik, k.
tartózkodik ; csigaház ; (szój .) ördög bujjék a lelked szájjal, szóval hazafinak mutatja magát.
házába, azaz: testedbe ; 5) á. é. a) ugyanazon ház- * Házagol , k. házal, nem levén dolga, egyik
ban együtt lakók összevéve ; az egész ház talpon házból ki- , a másikba bemegy.
volt; (km.) minden ember király a maga házánál ; * Házagló, fn. és mn. egyik bázból ki- , a má-
rosz házban is jó a jó példa; háznál egy oszlopot sikba bejáró személy.
tart a férfi, de az asszony kettőt ; jaj annak a ház- Hazai, mn. 1) abból a hazából való , ahonnan
nak, hol tehén bikának jármot vethet nyakába ; b) mi, nem külföldi ; h. termény ; 2) ott szokásos, hol
egy töről eredtek összevéve ; több emberek társu- a mi hazánk van ; hazai viselet. fn. * a. m.
lata ; uri házból, jó,házból való ; kereskedő ház ; c) menyasszony.
uralkodó család ; Árpádház ; Habsburgház ; d) a. Hazáig, ih. odáig, ahol vki rendesen lakik ;
m. országgyülés ; a ház közakarata. hazáig vert az eső.
Haza, fn. 1 ) minden emberre nézve az az or- Hazajár, k. más helyen foglalkozó bizonyos
szág, hol saját nemzete lakik ; Magyarország az időben megtér családjához ; hazajár enni, aludni ;
én hazám; Isten veled hazám, bátrak hazája (Eötv.); á. é. a babonás nép hite szerint az ember lelke
(szój.) igyunk, aki ráér, éljen a haza ! (km.) haza, meglátogatja azon helyet, hol az életben tartóz-
mostoha, a jeles embernek épen hazájában van kodott. -ó, mn. kivülről bizonyos időben haza-
legkevesebb becse ; édes hazánk szerelme ; hazának térő ; h. barom ; hazajáró lélek, a. m. kisértet.
füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze ; Hazajövet, fn. a. m. hazaérkezés . - ih . ha-
sokat élt, ki meghalt a hazáért ; hazája embernek, zaérkezés alkalmával. -el, fn. a. m. hazatérés.
holjól vagyon dolga ; 2) egy országban lakó em- * Hazaju, fn. tt. -t ; 1) a. m. menyasszony ; 2)
berek együttvéve ; fiatal haza, ifjúság ; hazánk az ifjú asszony.
utóbbi időben nagy haladást tett a műveltségben; 3) Haza-költözés, fn. távolról, vidékről oda köl-
helység, hol születtünk, nevelkedtünk ; az én ha- tözés, ahol lakunk.
zámban (értsd : faluban, városban, ahonnan való Házal , k. 1) beszélgetni, terécselni házról házra
vagyok) más a szokás ; a toloncokat hazájokba jár, nem szokott otthon lenni ; mindig házal, soha
szokták küldeni ; 4) a. m. ház ; fele utját mene, onnan sincs otthon ; 2) apróárukkal házról házra jár
visszatére hazájához (házához) ; 5) á. é. jobb haza, kereskedni. Innen : Házalás, fn. Házalási, mn. -ó,
más haza, örök haza, mennyország ; örököshaza, sir. mn. és fn. 1) házról házra járó ; h. asszony ; 2)
Haza, ih. 1) oda, ahol rendesen lakunk ; haza apróságot házról házra áruló ; h. kalmár. -ó-levél,
menni; még nem jött haza ; (szój.) haza jár, a nép fn. hatóság által kiadott okmány, melyben vki
babonás hiedelme szerint a megholt lelke ; haza jogot kap házaló kereskedésre. -ö- tözs, fn. apró-
vitte, megnyerte ; 2) odahaza, a. m. otthon; még árukkal házról házra kereskedés.
nincs odahaza. Haza-menet, fn. a. m. hazamenetel. ih.
Haza-árulás, fn. ált. a haza veszélyére szánt- hazamenés alkalmával. -menetel, fn. hazafelé tör-
szándékosan tett mindenféle vétség ; kül. a hazaténö menetel. -menö . mn. hazafelé menő ; h.
veszélyére annak ellenségével való titkos szövet- csorda. -, fn. esteli dob- , v. trombitaszó, mely a
kezés ; hazaárulást követ, ki az ellenséges sereget katonaságot éji nyugalomra menni parancsolja.
kényszerítés nélkül kalauzolja, v. aki az ellenséges Házas, mn. 1 ) háztulajdonos ; 2) feleséges, nös ;
seregben hazája ellen szolgál. Innen : Hazaárulási, házas ember, férfi; házas társak, férj és nő ; 3) fér-
mn. -áruló, fn. hazaárulást elkövető személy. jes ; házas asszony. fn. tb. a. m. hitves társak,
mn.ami által a hazaárulás elkövettetik ; hazaáruló férfi és feleség ; (szój .) nyalják, falják egymást,
tett. -beli, mn. személyr. hazámbeli, hazádbeli, mint az uj házasok, összetörődtek, mint a rosz há-
hazájabeli ; hazából való ; különösen velünk egy zasok. -ágy, fn. 1) két személyre készitett ágy,
hazából való ; magyar hazabeli ; hazámbeliekkel ta- melyben a házastársak együtt hálnak ; 2) törvé-
lálkoztam. nyes vér, ágy ; házaságyból született gyermek. -élet,
Ház-adó, fn. 1) háztól, mint birtoktól fizetett fn. családos élet, melyben a nő és férfi, mint há-
adó; 2) a. m. füstpénz. zastársak, együtt laknak. -fél , fn. a. m. házastárs.
Haza- érkezés , fn, megérkezés oda , hol vki Házas-it, cs. ált. nötlen, v. özvegy férfinak nöt,
lakik. -fájdalom, fn. 1) a haza balszerencséje hajadonnak, v. özvegyasszonynak férjet szerez ;
miatti fájdalom ; 2) a. m. honvágy. -felé, ih. arra kül. 1 ) nötlen, v. özvegy férfinak feleséget szerez ;
felé , ahol lakunk ; hazafelé menni ; (km.) ló is 2) házasulandót szükséges kellékekkel, bútorral
jobban üget hazafelé, v. idegen ökör is hazafelé bög. stb . ellát. Innen : Házasítás, fn. Házasító, mn. h .
Hazali, fn. tt. -t ; birt. r. hazámfia, hazádfia, egylet, intézet. † -kodik, 1. Házasodik.
hazájafia, v. hazafia ; 1 ) velünk egy hazában szü- Házasod-ik, k. férfi feleséget vesz, nö férjhez
letett férfi ; mi ketten hazafiak vagyunk; 2) hazáját megy ; (km.) szokásból is lehet házasodni ; korán
mélyen szerető, azért lelkesedni tudó férfi ; nagy házasodol, korán bánod meg ; nem jó messziről há-
hazafi. Innen: Hazafiság, fn. as, mn. hazafihoz zasodni. Innen : Házasodás, fn. -ható, mn. 1) ko-
illő, a haza hasznát előmozditó ; h. tett. -atlan, ránál fogva a természet által a házassági kötelmek
inn. hazafihoz nem illő, a haza kárára szolgáló ; teljesitésére képesített ; 2) kinek a polgári hatóság
h. föllépés. -ságtalan, mn. hazafiság nélkül való ; megengedte, hogy feleséget vehet ; kül. nem ka-
hazafiságtalan ember. -társ, fn. velünk egy hazá- tonakötelezett.
ban, egy helyen született férfi. -ú , -úság, 1. Ha- Házas-pár, fn. férj és feleség egymásra nezve.
zafi, Hazafiság. Házasság, fn. ált. férfi és nő törvényes egybe-
 Ház 549
kelése avégből, hogy gyermekeket nemzjenek ;
kül. 1) polgári szerződésen alapuló s a pap által
megáldott egybekelése két külön nemü személynek
azon célból, hogy együtt lakjanak, egyinást segit-
sék és gyermekeket nemzjenek ; 2) (r. kath . érte-
lemben) szentség, férfi és nő között elválasztha-
tatlan kapocs, mely csak az egyik fél halálával
szünik meg; házasságra lépni ; házasságot kötni ;
balkéz házasság, mely akkor jö elő , ha vinely feje-
delem, v. föur alacson rangú növel , v. magas
rangú hölgy alacson rangú férfival kel egybe ;
(km.) hosszú alku a házasság , útnak, szónak, há-
zasságról való tanácskozásnak nincs vége ; hét tél,
hét nyár választja meg a házasságot ; nincs nagyobb
szerencse , mint a jó házasság ; észszel , ne szem-
mel fogj a házassághoz ; egyenetlen házasságnak
ritkajó vége.
Házasság-beli , mn . 1) házasságra vonatkozó ;
h. okmány; 2) házasságból származott ; első, má-
sodik h. gyermekek ; 3) házassággal együtt járó ; h.
örömek, gondok. -bontás, fn. 1) cselekvés, midőn
a házasságban levő férfi és nő önhatalmulag egy-
mástól elválik ; 2) férj és feleség törvényes elvá-
lasztása.
Házassági, mn. házasságot illető ; h. akadály,
áldás, eskü, felmentvény; h. iga, jog, kapocs, kihir
detés; h. kötés, a) a. m. esketés ; b) házasságra
lépés ; c) a házasulandók vagyonát illető polgári
szerződvény; (km.) házassági esküvést nem oly
könnyűfelbontani, mint a rosz varrást.
Házasság-kötés , fn. 1) esketés ; 2) egybeke-
lés ; 3) házasságra vonatkozó szerződvény. -le-
vél, fn. házasságszerződést tartalmazó okmány.
Házasságon- kivüli, mn. nem törvényes ágy-
ból született ; h. gyermek.
Házasságra kelés, fn. a. m. házasodás.
Házasság-rontás , fn. a. m. házasságtörés.
-rontó, fn. a. m. házasságtörő. -, mn. házasság-
törést illető ; h. tett. -szerzés, fn. különféle uton,
módon való kieszközlése annak, hogy bizonyos
férfi és nő egymással összekeljenek. -szerző, fn.
bizonyos férfi és nő között házasságot eszközlő
személy.
Házasságtalan , mn. házasság nélkül való,
nem nős, nem férjes. Innen : Házasságtalanság, fn.
Házasság-törés, fn. az esküvel
ségi, v . férji hüség megszegése fogadott
azáltal, hogy fele-
fér-
jén, v. illetőleg nején kivül más személylyel
közösül. -törö , fn. és mn. 1) a férfi, v. illetőleg
feleségi hüséget megszegő ; házasságtörő férj, fele-
ség; 2) nos férfival közösülő leány, v. özvegy ; v.
férjes növel közösülő idegen férfi.
Házas-személy, fn. férfi, kinek felesége, nö,
kinek férje van. -társ, fn. férj és feleség egymásra
nézve.
Házasul , Házasulás , 1. Házasodik , Háza-
sodás.
Házasulatlan, mn. nem házasodott ; ha háza-
sulatlan életet igér az özvegy ; házasulatlanok ma-
radjanak mindketten, férj és feleség. (Vir.) .
Haza- szeretet, fn. ált. szeretet, melyet minden
becsületes ember saját hazája, nemzete iránt érez ;
kül. indulat, melynélfogva vki saját hazája, vérei
javát legnagyobb áldozattal is előmozdítni törek-
szik. -szerte, ih. az egész hazában ; ez a szokás h.
el van terjedve.
Ház
Haza-tér , k. otthonjától távollevő visszatér
oda, ahol lakik. Innen : Hazatérés, fn.
Hazátlan, mn. és ih. 1) haza nélkül való, kinek
nincs határozott lakhelye ; az oláh cigányok h. nép ;
h. ide- oda bolyongni ; 2) hazájától száműzött ; h.
menekültek. Innen : Hazátlanul, ih. Hazátlanság, fn.
Házatlan, mn. 1 ) házzal nem biró ; h. zsellér ;
2) (régebben) sem telekkel, sem házzal nem biró
(jobbágy). -csiga, fn. (állatt.) a. m. héjines.
Haza-út, fn. haza vezető út. -vágy, -vágyás.
-vágyódás, 1. Honvágy.
Haza-vesztés, fn. 1) saját hazájának árulás
által tönkre juttatása ; 2) számüzött állapot ; távol-
lét hazájától. -vesztett, mn, száműzött, hazájától
távol lakó ; én egy szegény hazavesztett árva, Zul
tánné (K. K.). -vesztő, fn. hazáját árulás által
tönkrejuttató.
Haza-visz, cs. ált. vmit, v. vkit oda visz, ahol
lakik ; kül. a vőlegény menyasszonyát esküvő
után saját lakására viszi, s ezáltal családja tag-
jává teszi ; á. é. hazavitte, elnyerte.
Házbeli, fn. birtokr. -m, d, -je ; mindenféle
házi eszköz ; házbelimet a mult hónapban vettem.
-, mn. birtokr. házambeli, házadbeli stb . házból
való, ahhoz tartozó (v. ö. ház) ; házunkbeli lakos ;
jó házbeli ifjú, ki a középosztályból származott.
-ek. fn. tb. ugyanazon házban lakó személyck
együttvéve.
Házbér, fn. pénzösszeg, melyet a lakó a ház-
tulajdonosnak lakásaért fizet. -lelés , -lės, fn.
vmely háznak bérbe vevėse. -let, fn. bérbe vétele
vmely háznak, lakásnak. -mentes , fn. házbért
fizetni nem tartozó, ki valahol ingyenlakást kap.
Haz-elő, fn. (birtokr. külön iratik : ház eleje) ;
1 ) vmely ház homlokzata ; (szój . ) á. é. domborodik
a ház eleje, tréfásan a terhes asszonyokról mond-
ják ; 2) a ház elött kis üres tér, kertecske, mely a
házhoz tartozik ; kiülni a ház elejére. far, fn. a
ház hátsó része. -föld , fn. (birtokr. külön iratik)
a szoba talaja ; kisurolni, megmázolni a ház földjét.
gerine, fh. a. m. házormó. -gondviselő, fn. sze
mély, kit a háztulajdonos megbíz, hogy távolléte
alatt házára felügyeljen. -gunya, fn. olcsó felöltö,
melyet otthon szoktunk viselni. -héj , fn. 1) a. m.
padlás ; 2) a. m. házfődél. -héjazat, fn. a. m. ház-
födél. -hely, fn. 1) tér, melyet vmely ház elfoglal ;
2 ) a . m. telek; egész, fél házhely. Innen : Házhelyes,
mu. á. é. egész házhelyes, kövér, jól táplált alak.
- hi, -hij, -hiú, fn. a. m. házhéj.
Házhi-ablak, fn. a. m. padlásablak.
Ház-homlok, fn. a ház eleje, homlokzata.
Házi, mn. 1) háznál szükséges , háznál levő ; h.
eszköz, inas ; 2) vmely családhoz rendesen járó ;
h . barát, orvos ; 3) a. m. családi ; fejedelem h. tör-
vénye ; h. ünnep ; h. élet, boldogság ; h . jelenet ; 4)
ház körül használt ; h. sapka; 5) megszelidített;
h . szárnyas, nyúl ; 6) háznál készitett ; h. kenyér,
rászon ; 7) a házbeliek közöl való ; h. tolvaj; á. é.
h. hóhér, a. m. rosz lelkiismeret ; (szój.) uti cifra,
házi ronda, nő, ki házán kivül cifrån,otthon pedig
piszkosan jár ; házi doromb. zsémbes nö. -ado, fn,
a megyei, városi, községi igazgatás fentartására
fizetett adó. -áhitatosság, -ajtatosság, fn. nem
templomban, hanem házban ; különösen e célra
szánt teremben egy, v. több személy által végzett
ajtatosság állat, fn. megszeliditett állat, melyet
a háznál lehet tartani.
 Ház - 550 ― Haz

Házias, mn. családja körül foglalkozni, otthon | kapujának kinyitására, bezárására használható .
ülni szerető (asszony). Innen : Háziasság, fn. -kutatás, fn. a. m. házvizsgálat. -mester, fn.
Házi-asszony, fn. 1) háztulajdonos felesége ; fogadott személy, ki a házat tisztán tartja, a kaput
2) háztulajdonosnö ; 3) asszony, aki vmely csa- bezárja és kinyitja ; s a háziur távollétében a ház-
ládnak feje. -barát, fn. vmely családdal baráti bért felszedi . -motozás, fn. a. m. házvizsgálat.
viszonyban élő férfi ; (gúny.) férjes nönek házhoz nemü, fn. vmely házhoz tartozó ingóság, butor s
járó kedvese. -barátnő, fn. vmely családdal ba- más házi eszközök.
ráti viszonyban élő nő . -béke, fn. jó egyetértés a Háznép, fn. ált. egy házban lakó személyek
családtagok, különösen a férj és feleség között. összevéve ; kül. egy családhoz tartozó személyek
-boldogság, fn. a családtagok, különösen a férj a cselédekkel együtt. atya, fn. a. m. családatya.
és feleség egymás iránti kölcsönös szeretetéből -es, mn. családdal biró ; háznépes férfi.
származó boldogság ; feldúlni vkinek háziboldog- * Hazól, ih. a. m. hazulról ; elment- e már hazół
ságát. -eszköz, fn. 1) háznál szükséges különféle édes atyád.
eszközök, edény, butor stb. egyenként és együtt- Ház-oldal, fn. falak, melyek a homlokzattól a
véve ; 2) a. m. házi gyógyszer. -fecske, fn. (állatt.) ház faráig terjednek ; belső házoldal, mely az ud-
a fecskék azon faja, mely házakban fészkel. -fog - varra, külső házoldal , mely az utcára szolgál.
ság, fn. nem börtönben, hanem világos szobában -ormó, -orom, fn. a háztető felső csúcsa. -ör,
töltött fogság, mely abban áll, hogy a fogolynak | -örző, fn. 1) személy, ki éjenként virasztva örzi
nem szabad az illető házból kimenni ; házifog- a házat ; 2) házi kutya, mely éjjel ugatásával ad
ságra itélni vkit. -gazda, fn. 1) a. m. háztulajdo- jelet, ha tolvajok be akarnak törni a házba.
nos ; 2) családatya , vmely család feje ; 3) á. é. Ház-padlás, fn. a háztető és a falak padlózata
vmely zártkörü mulatságot rendező , abban a közötti üres tér. -padiat , fn. a szoba talaja.
vendégeket fogadó férfi személy. -gond, fn. a csa --palló, fn. 1) a. m. házpadlat ; 2) deszka, melylyel
lád fentartásából származó gond. -gyógyszer, fn. a szoba talaját beborítják. párkány, fn. 1) a
nem orvos által rendelt, hanem leginkább füvek- falak tetején kinyuló része a házfődélnek ; 2) egy-
ből álló s mindig a háznál tartott gyógyszer, me- egy emelet ablakai között kiálló pártázat a házon.
lyet kisebb, v. hirtelen jövő bajokban használnak. -pitvar, fn. 1) a. m. kapualja ; 2) előszoba, hova
gyógyszertár, fn. 1) hely, hol a házi gyógy- több terem, szoba bejárása szolgál. -rontó, fn. a.
szereket tartják ; 2) várostól távol eső helyen a m. házasságrontó. -szarvazat, fn. (ép. ) a. m.
háznál tartott gyógyszertár , melyben csak az födélszék. -táj, fn. 1) vmely ház körül fekvő tér ;
igen gyakran használtatni szokott szerek van- vmely házhoz tartozó tér ; 2) á. é. a. m. család ;
nak meg . háztáj tagjai, család tagjai. -tartás, fn. 1) a csa-
Házika, fn. ált. otthon használt felöltö ; kül. a. ládtagoknak ruházattal, élelemmel és más szük-
m. otthonka. ségesekkel való ellátása ; rendezett h.; 2) a közjö-
Házi-káplán, fn. pap, aki vmely föur házi- vedelemnek különféle célokra való forditása ;
kápolnájában végzi az isteni tiszteletet , s ki a államháztartás. -tető, fn. a. m. házfödél. -törés ,
család tagjait a vallásban oktatja ; fejedelem, ura- fn. vmely bezárt házba erőszakos berontás és
ság házikáplánja. -kápolna, fn. vmely föur házá- annak kirablása. -tüz, fn. á. é. erkölcsi és anyagi
ban levő kápolna, melybe az illető föuri család élet vmely családnál ; háztűz nézni megy, a háza-
tagjai végzik ajtatosságokat. -kenyér, fn. otthon sulandó, v. ennek szülője a menyasszonyi házhoz,
sütött, nem péktől való kenyér. -kereszt, fn. ált. v. pedig a menyasszony szülője a vőlegény csa-
a családi életben előforduló mindenféle baj ; kül. ládjához azért megy, hogy megtekintse a meglá-
1) rosz feleség ; 2) rosz, vásott gyermek ; 3) türel- togatottnak anyagi állását, s okosan ellesse annak
metlen beteg. erkölcsi életét.
Házikó, fn. kis ház, kunyhó . Hazud, k. és cs. 1) tudva, szándékkal nem iga-
Házi-kör, fn. családi élet ; a házikörben nagyon zat mond ; tréfából, komolyan h.; (szój .) ritkán
előzékeny. -nyúl, fn. a. m. tengerinyúl. orvos, hazud, de ha igen: igen nagyot ; rovásra hazud;
fn. vmely család tagjait rendesen gyógyitó orvos. szólj igazat, ne hazudj rovásra ; teli hazudja az em-
orvosság , fn. a. m. házigyógyszer. -pénztár, ber fülét ; hazud, mintha olvasná, v. mint a kalmár,
fn. megyei, városi, községi pénztár, melyben a v. mint a borbély; annyit hazud, mint a bomlott óra;
háziadót tartják. -pók, fn. (állatt.) a pókok közé akkor is hazud, mikor gyónik ; olyat hazudott : maga
tartozó , nálunk ismert állatka , mely a házak is elhült belé ; olyat hazudott, majd leesett alatta, v.
egyes részeinek szögleteiben fonja hálóját. mint egy ház; hazudj egyet állj elébb, (a szájhöskö-
Háziság, fn. a. m. háziasság. döröl szokták mondani) ; (km. ) aki sokat beszél,
Házi-szegény, fn. jobb családból származott vagy mind, vagy sokat hazud ; messzünnen jöttnek
földhöztapadt szegény , aki szégyen koldulni. szabad hazudni, mert senki sem tudja megcáfolni ;
-szer, fn. a. m. házigyógyszer. -szokás, fn. egyes ki örömest hazud, örömest lop, v. ki hazudni szokott,
családoknál bevett szokás. a lopást sem szégyenli ; ki nem hazud, hamar hisz;
Házi-tiszt, fn. belső hivatalnok ymely urasági 2) a löfegyver nem sül el , csötörtököt mond . Inn.:
háznál. -tolvaj, fn. a családtagok, v. a cselédség Hazudás, fn. Hazudó, mn.
közé tartozó tolvaj ; (szój.) a házi tolvajtól semmit Hazudik, k. és cs. a. m. hazud.
sem lehet megőrizni. -ur, fn. 1) a. m. háztulajdonos ; Hazudoz, k. és cs. gyakran, ismételve hazud ;
2) családatya, családfő. -vászon , fn. alt. nem mindig hazudoz, soha sem mond igazat. Innen : Ha-
gyári vászon ; kül. 1 ) magyar takácsok által szött zudozás, fn. Hazudozó, fn. és mn.
vászon; 2) falusi asszonyok által saját termeszt- Hazudság. fn. nem igaz dolgot tartalmazó be-
ményü kenderből szött vászon. széd, mondat ; hazudságot mondani ; hazudságon
Ház-kules, fn. kulcs , mely a ház ajtajának, kapni vkit; (szój .) markába szakadt a hazudság;
 Haz 551 - Heg

egyik hazudság ott éri a másikat ; huszat szól, tizen- és mn. -e, fn. személy, ki dadogva, akadozva
kilenc szava hazudság; (km.) akit egyszer hazudsá- beszél.
gon kapnak, kötve hisznek annak ; sok hazudság sem Hébe-hóba , Hében-hóban , ih. néha-néha,
tesz egy igazat ; csak fél lába van a hazudságnak ; olykor olykor ; hébe- hóba kedvem szottyant menni
megrögzött hazudság idővel igazság ; nincs oly ha- látogatóba.
zudság, melynek ne akadna csudálója ; tisztességes Hebehurgya, mn. 1) elhamarkodott, szapora,
hazudság nem vétek. (V. ö. Hazugság.) érthetlen ; h. beszéd ; 2) hamarkodva beszélő ; h.
Hazudtol, cs. a. m. meghazudtol. Innen : Ha- nyelv ; 3 ) szeleskedő, szélhajtó, szeleverdi ; h. le-
zudtolás, fn. Hazudtoló, fn . és mn. ány, ifjú. Innen : Hebehurgyán, ih. Hebehurgya-
Hazug, mn. és fn. 1) tudva, szándékosan nem sag, fn.
igazat mondó ; h. ember ; (szój .) hazugnál hazu- Hebehurgyálkodik, k. 1) hamarkodva, gyor-
gabb sok hazug ember van innen és túl a Tiszán ; san, szaporán beszél ; 2) összevissza , elhamar-
asztal, város, v. piac hazugja ; hazugnak beszélek én? kodva tesz vmit. Innen : Hebehurgyálkodás, fn.
tréfás kifejezés e helyett : hát hazugnak tart en- Hebehurgyálkodó, mn.
gem ? (km.) nyelvén akad fel a hazug; a hazug Hebehurgyás, mn. 1. Hebehurgya.
csakugyan hazug, ha igazmondó ruháját veszi isfel; Hebe-hurgyáskodik , k. a. m. hebehurgyál-
jó fejünek kell a hazugnak lenni, hogy mindenütt kodik.
egyformán hazudhasson ; akkor sem hisznek a ha- Hebehurja , Hebehurjaság , 1. Hebehurgya,
zugnak, midén igazat mond; könnyebb utólérni a Hebehurgyaság .
hazugot, mint a sánta kutyát ; 2) á. é. hazug nyelv ; Hebe-korba, Hébe- korban, 1. Hébe-hóba.
hazug piac , leginkább vén anyókák gyülhelye, Héber, fn. és mn. zsidó, izraelita ; héber nemzet ;
hol sokat hazudnak; hazug szem, mely arra is mo- ez a tanár kitünő héber, jól érti a héber nyelvef.
solyg, ki iránt a szív gyülöletet érez ; hazug sze- Innen : Héberség, fn.
mében hord mosolyt és átkozott könyűt (Vör. ) ; Hébér, fn. tt. -t ; bádogból, üvegből készült
hazug napok, nyári napok, midőn a napszámos hosszú száru öblös eszköz, melylyel a hordóból
megigéri , hogy bizonyos bérért elmegy dolgozni, bort színak, máskép : lopótök.
de azért oda megy , hol több napi bért adnak Héberül, ih. zsidó nyelven ; héberül beszélni.
neki ; hazug hetek. Inn.: Hazugon, ih. Hazugul, ih. Hebetel, k. és cs . érthetlenül beszél, 1. habatol.
* Hazuga, fn. a. m. hacuka. * Hébusz, fn. tt. -t; nagyon kifáradt, v. kime-
Hazugság, fn. 1 ) rosz tulajdonság , melynél- legedett ember mély lélekzése.
fogva vki hazudni szeret ; 2) (hibásan) a. m. Hec, fn. 1) perpatvar, harc ; 2) veszekedésre
hazudság ; (km .) nem messze megy az ember a ha- való ingerlés. -el, cs. vkit más ellen veszekedésre
zugsággal, v. csak fél lába van a hazugságnak, biztat , ingerel ; mindig heceli egymás ellen az
könnyen rajtakapják az embert ; kutya hazugság- embert.
nak eb a hitele. * Hecike, mn. piciny, nagyon kicsiny.
Hazúl, Hazulról, Hazunnan , ih. otthonról , * Hecske, fn. a. m. hegyecske.
onnan , hol rendes lakhelyünk, hazánk van ; öt Hécske, fn. a megszólító hé kicsinyített alakja ;
órakor indultam el hazúl ; elment hazunnan és két hécském jőj csak ide.
nap vissza nem tért (Gy. P.) . * Hedegü, fn. tt. -t ; a. m. hegedü.
Ház-vitorla, fn. a házormon tengelye körül Heder, cs. kapar, betakarít vmit ; a garmadát
forogható bádog lemez, mely a szél irányát mu- csürbe hederni. -eg, k. 1) ide- oda hajlik, görbül ;
tatja ; á. é. köpönyegforgató, ingatag jellemü em- 2) kószál, kóborol ; 3) ide- oda hányódik, vetődik.
ber. -vizsgálat, fn. ált. a ház állapotának figyel - gés , fn. 1) ide oda görbülés ; 2) a . m. kóborlás ;
mes megvizsgálása ; kül. rendőrségi kiküldött hányódás-vetődés. -get , cs. 1) vmit lassan, de
egyének által való átkutatása vmely háznak, hogy folytonosan heder ; 2) ide-oda vonogat, csavargat ;
nincsen-e abban vmely gyanús személy , vagy vállait hedergeti.
dolog. Hederik, tn. finév (Hedericus).
Házsárt, fn. 1) † a) a. m. nagy veszteséggel , v. Hederit, cs. félre von, félre hajt ; vállát hede-
nyereséggel járó szerencsejáték , hazárdjáték ; b) | ríti ; (szój,) nem is hederít szavamra, nem is hall-
bajvivás, küzdelem ; 2) perpatvar, zsémbeskedés, gat rá.
szóval való veszekedés. -os, mn. 1) + bajvivó , * Hedz, 1. Hegyez.
küzdö ; 2) zsémbeskedő, minden legcsekélyebb Heged, k. 1 ) állati testen, v. növényen tett vá-
hibáért morogva veszekedő. -oskodik, k. 1) † gás, metszés beforrad, bebörödzik ; akkor heged a
bajt ví, küzd ; 2) zsémbeskedik, minden csekély- seb, ha gyógyul ; 2) hig test megalszik ; heged a
ségért morogva veszekszik. † -osmester, fn. a. kocsonya, a tej; 3) dugul ; heged a pipaszár, ha sok
m. vivómester (M. A.). a mocsok benne ; 4) á. é. lélek-, v. szívfájdalom
He, He, isz. az alsóbb néposztály felkiáltó sza- múlik ; még nem heged a seb, melyet szivemen ejtet-
va, melylyel vkit figyelésre szólit ; megálljon, v. tél. Innen : Hegedés, fn.
megállj csak hé! * Hegede, fn. a. m. hegedü.
† Hé, fn. a. m. höség. Hegedék, fn. forradás az állati, v. növényi test
* Hé, fn. a. m. padlás ; héba, ház padlásán. megmetszett helyén. -eny, mn. könnyen hegedő ,
* Heába, Héába, ih. a. m. hiába. börödző ; h. seb.
+ Heános, Héános, mn. a. m. hiános. Hegedü, Hegedü, fn. 1) + a. m. lant ; 2) húros
Hé-anyag, fn. ált. mindenféle anyag, mi által a kézi hangszer, melyet vonóval, nyirettyűvel han-
meleg foka emelkedik ; kül. a. m. tüz. goztatnak; kis. nagy h.; bőgő- h.; hegedűt húzni,
Hebeg, k. és cs. érthetlenül, dadogva, aka- cincogtatni ; (km .) szépen szól a hegedű, de belül
dozva beszél. Innen : Hebegés , fn. Hebegő , fn. üres, a szóvirágos beszédü, de üres fejü emberek-
 Heg 552 Hegy

ről mondják; 3) á. é. rabok nyakára és kezeire | gyembe, hegyedbe, hegyébe, hegyünkbe, hegyetökbe,
való fabékó . hegyökbe, v. hegyibém, hegyibéd, hegyibé, begyibenk
Hegedü-cincogatás, fn. (guny.) füleket sértő stb. a. m. fölém. föléd, fölé, fölénk stb. , v. rám,
hegedülés. -csap , fn. a. m. hegedüszeg. -csináló, rád, rá stb.; hegyünkbe, v. hegyibénk szakad a ház ;
fn. müvész, ki hegedüt készit. -fa, fn. alt. min- hegyibém jó, v. esik, a) menés közben engem bá-
denféle fa, melyből hegedüt készitenek ; kül. kü- mészkodva majd ellök ; b) á. é. megtámad ; (vid. )
lönféle zeneeszköznek , kivált hegedűnek való | puska hegyére fogni a vadat, rácélozni a puskával ;
amerikai fanem . -kules, fn . (zene.) felülről negye - 3) vmely test keskenyebb vége ; ujj hegye : kés-
dik vonalon álló g hangjegy, mely után a többi hegy ; ostorhegy ; tű hegye ; (szój .) fülhegygyıl hal-
jegyeket számitják. lani vmit, neszét venni vminek ; nyelvhegyre venni
Hegedül. k. 1) hegedün játszik ; szépen, fülsér- vkit, rágalmazni ; tühegyre szedni beszédét, rövidre
tőleg hegedülni; (szój .) cini- cini Péter bácsi, kend- összevonni ; 4) á. é. beszéd, irály éle , csipöse ;
nek hegedülnek (igy csúfolják a siró gyermekeket); szavainak hegye ellened volt irányozva.
hegedült arról szent Dávid, semmi sem lett abból ; Hegy-ágyu, fn. nagyobb ágyu, melylyel várat
malomban hegedülni, hiábavaló munkát tenni ; ro- szoktak ostromolni ; ellentéte : mezei-ágyu. -alja,
szul hegedülnek, ebül táncolunk ma ; 2) á. é. (tréf.) fn . 1 ) a hegynek alsó része (ez értelemben külön
a) egy vonalban ide-oda ráncigal ; b) a. m. nemi- iratik) hegy aljába ültetni a kukoricát ; 2) Abauj és
leg közösül ; c ) ver, páhol ; hatot hegedülni vkin. Zemplén megyékben hires bortermö vidék ; hegy-
Innen : Hegedülés, fn. aljáról való bor. -aljai , mn. hegyaljáról való,
Hegedü-láb, fn. a hegedű tetejébe függélyesen hegyalján termett ; h. ember; h. bor. bére, fn. 1 )
felállitott keskeny fa, melyre a húrok feszülnek ; hegy teteje, csúcsa ; 2) legmagasabb hegy vmely
máskép : nyereg. -mives, fn. a. m. hegedücsináló . hegyláncban. -biró, fn. 1) hegyi lakosok között
-nyak. fn. a hegedű nyele, melyre a húrokat he- előfordult pöröket intéző hatósági személy ; 2)
gedűszeggel erösitik. -nyereg, -palló, fn . a. m. hites személy, ki vmely község szőlőbirtokosai
hegedüláb. között előforduló kisebb ügyekben mond itéletet.
Hegedüs, Hegedüs, mn. hegedüvel biró ; hege- Hegyé, ih. vminek hegyére , tetejére ; a ház
düs banda. -, fn. hegedün játszó személy : (km.) hegyé állani ; (felvesz személyragokat is) hegyém
vén hegedűs minden nap egy nótát felejt ; ritkán van esett a kő.
a hegedüsben bornemissza ; titkos hegedüsnek keve- Hegyéke, fn. (nt.) a héthímesek közé tartozó
sen süvegelnek ; sok húrt szakaszt a vén hegedűs. növény (trientalis).
Hegedü-sám, fn. a. m. hegedüláb. -szeg, fn. Hegyel, cs. vminek vékonyabb végét lecsípi ;
fejes faszeg, melylyel a húrokat a hegedű nyakára szőlőt h.; fát h. -t, mn. (nt. msz.) egy pontban
feltekerik. szó, fn. hegedű öszhangzó zenéje ; szögellő (csücske a levélnek) .
hegedüszóval toborzani ; (szój .) hegedűszóval szép ? Hegyelü, fn. (állatt. ) a. m. zsiraff.
mesét énekelni, enyelegve kemény dolgokat mon- Hegy- emelkedés, fn. a hegyoldalnak kisebb,
dani ; hegedűszóval tartja a vendéget, mulattatja , nagyobb szög alatti emelkedése. -eresz, fn. a. m.
de ennie nem ád ; (km . ) nincs drágább a hegedű- hegylejtő .
szónál: el is fárad az ember, meg is fizet érte; nem Hegyes, mn. 1) (nyilt e-vel) hegyekkel boritott ;
hegedűszóval kormányozzák az országot. -tekerö, h. vidék ; h. ország ; hegyes-völgyes ; 2 ) aminek
in. a. m. hegedüszeg. -tok, fn. falemezből, vagy hegye van, csúcsos ; h. ár, tü; 3) (mt ) 90 fokúnál
vastag papirból készitett tok, melyben a drágább kisebb ; h. szög ; 4) á. é. hegyke, büszkén járó,
hegedűket használaton kivül tartogatják. -vonó, kevély magatartásu ; (szój .) be hegyes, mint a be-
fn. a. m. nyirettyű, vonó. gyes galamb. Innen : Hegyesség, fn.
? Heg-ellenzők, fn. (gyógyt.) különféle gyógy- Hegyesedik, k. hegyes, csúcsos végüvé leszen ;
szerek, melyek a seb, vagy fekély behegedését hegyesedik a bajusz.
gátolják . Hegyes- farú, mn. sovány farú, akinek, vagy
Hegeszt, cs. 1) eszközli , hogy vmely seb, fekély aminek a farcsontja kiáll. —, fn. (állatt. ) hátrafelé
behegedjen ; 2) hig testet sürüssé, kocsonyássá mindig keskenyedő s vékony csúcsban végződő
teszen ; tejet hegeszteni ; 3) (vt.) összeforraszt. -ök, bogár (leptura). -hasutinóru, fn. (nt. ) gomba a
fn. tb. (gyógyt.) gyógyszerek, melyek a fekély, tinóruk közöl. -it, cs. csúcsossá, hegyessé tesz ;
seb behegedését előmozdítják. -öpest, fn. (vt.) karót h ; á. é. metszőbbé, élesebbé teszen, vmit
kemence, melyben hegeszteni szoktak. támadásra készit ; nyelvét hegyesítni vki ellen ; kör-
Hegit, cs. (vt.) a. m. hegeszt. -hetés, fn. (vt. ) meit, fogait hegyesitni. Innen : Hegyesítés, fn. He-
azon testek tulajdonsága, melyeket hegitni lehet. gyesítő , mn. -menta , fn. (nt.) hegyes levelü
-hető, fn. hegitésre alkalmas, amit hegitni lehet. növény a menták közöl. -ke, mn. kevéssé hegyes.
? Heg-jegy, fn. sebhely-forradás. -orrú, mn. akinek, v. aminek hegyes, csúcsos
Hegy , fn. 1) dombnál , halomnál magasabb orra van ; h. ember ; h. csizma. -szög, fn. (mt.) 90
földemelkedettség ; völgynek ellentéte ; Mátra he- fokúnál kisebb szög. -szögletű , szögü , mn.
gye; (szój. ) hegyen, völgyön egyiránt ; hegyen, völ- (mt.) aminek minden szöge hegyes ; h . háromszög.
gyön túl jár már, oly messze jár már, hogy nem Hegyetlen, mn. 1) hegyekkel nem borított :
lehet utólérni ; hegyen, völgyön lakodalom, tekintet h. síkság ; 2) tompa, csúcs nélkül való ; h. kés ;
nélkül a jövőre, vigan élnek ; (km.) o törpe csak 3) á. é. éltelen, amiben semmi elmésség nincs ; h.
törpe marad, ha a hegy tetejére áll is, a csekély te- beszéd.
hetségü ember ilyen marad , ha a legnagyobb Hegyett, ih. vminek teteje fölött ; a fa hegyett
méltóságot nyeri is el ; hegynek hajts, völgynek röpült el a madár ; hegyettem csapott el a viz.
tarts ; 2) függelyesen álló test csúcsa ; a fa hegye; Hegyez, cs. 1) hegyessé, csúcsossá tesz ; karót
torony hegyébe tűzni ki a zászlót ; innen á. é. he- h.; 2) hegyesen fölfelé tart ; a bokros ló minden
 Hegy 553 Héb

zörrenésre hegyezi füleit ; inn. füleit hegyezni ; á. é. személy, hegyi lakos . -lánc, fn. egymással kap-
vmit erősen hallgatni ; 3) á. é. hegyezni a járást, a csolatban levő hegyek együttvéve. -leirás, fn.
táncot, lábujjhegyen járni ; nyelvét hegyezni vkire, (ft. ) a. m. hegyirat. lejtő, fn. (ft. ) 1) nem mere-
lehordani készülni. Innen : Hegyezés, fn. Hegyező, dek, le s feljárásra alkalmas része a hegyoldal-
fn. és mn. nak ; 2) a hegy alsó része. -lejtőség, fn. a hegy-
Hegy-fark, Hegy-fok, fn. előhegy, hegylán- oldal alsó része, mely a síksághoz közel esik.
colatnak, v. hegysornak kiálló, kinyuló vége, v. -löveg, fn. (ht.) várostromlásra használható ágyu.
eleje ; jó reménység hegyfoka. -folyam, fn. hegy--lövész, fn. hegyeken, hegyes vidéken vadászó
ről lefolyó patak, mely ha eső esik, ki szokott személy. -magaslat. fn. a hegy felső része, teteje.
áradni. -fő, fn. a hegy előrésze. -gerinc, fn. hegy-- meg, fn. a hegy hátulja melletti vidék ; hegymegen
láncnak teteje, felső része. -hasadék, fn. barlang- lakik. -mentiben , ih. hegyek mellett , között ;
szerü hasadék a sziklás hegy oldalában. -hát, fn . hegymentiben utazni. -mester, fn. a szőlőhegyekre
1) nem csúcsos hegynek teteje, felső része ; 2) fen- vonatkozó rendeletek megtartására felügyelö hi-
sík, emelkedetteb vidék. Innen : Hegyháti, mn. vatalos személy; (km. ) árkon kivül hegymester,
Hegyi, mn. 1) hegyen tenyésző ; hegyi növény ; semmi szólója e dologhoz, nem hozzá tartozik e do-
2) hegyek között tartózkodó ; hegyi lakos ; 3) hegy- logba avatkozni. -mivelés, fn. a. m. bányavimelés.
ről származó ; hegyifolyam. Hegynek, ih. a hegy teteje felé ; hegynek menni.
* Hegyibe, ih. tetejébe rá. Hegy-nyak, fn. hegyhát , mely ket egymás-
Hegyi-fogoly, fn. ( állatt.) hegyen tartózkodó, melletti bérc között van. -nyiladék, -nyilás, fn.
fogolyféle madár. -jávor , fn. (nt. ) juharjávor két hegy közötti tér, völgy. -nyujtvány, fn. hegy-
(acer pseudoplatanus) . -kappanör, fn. (nt.) he- nek előre nyuló alsó része. oldal, fn. a hegynek
gyen tenyésző növény a kappanörök közöl . -kék , tetejétől lefelé haladó része, oldala . -omlás, fn.
fn. 1) kék agyag ; 2) kékes rézásvány ; 3) a. m. ált. a hegy egyes részének beszakadása ; kül. 1) a
örménykö ; 4 ) örményköböl készitett kék festék. hegy felületének a növényzettel együtt leebb szál-
-kisertet, fn. babonás hegyilakosok által képzelt lása ; 2) (b. ) földalatti bányaluk beszakadása.
fejetlen barát, ki a hegyeken szokott kisérteni óriás, fn. hegyilakosok által képzelt óriási ki-
-lakos, fn. hegyoldalban, v. hegyes vidéken lakó sértő alak. -ormó, -orom, fn. a hegytarajon felül-
személy. -melissza, fn. (nt.) hegyen, hegyes vi- emelkedő része vmely hegységnek. -orr, -orrozat,
léken tenyésző növény a menták közöl. -nápic, fn. a hegy elöre nyuló része (promontorium).
fn. hegyen tenyésző nápicféle növény. nyúl , fn. Hegy-öböl, fn. tér, mely ugyanazon hegy két
(állatt.) hegyes vidéken tartózkodó nyúlfaj. -öszi egymástól különálló s elörenyuló alja között van.
ke, fn. (nt.) hegyes vidéken tenyésző növény az Hegyöl, nu. vminek tetejéről, hegyéből, v. ö.
öszikék közöl. -pólé, fn. (nt.) a. m. pólétarorja hegyett.
(teucrium polium). -ponty, fn. (állatt.) hegyi pa- Hegy-rajz, fn. a. m. hegyirat. -rendszer, fn.
takban tartózkodó kisebb fajú pontyféle hal . természetes rend vmely hegyláncban, hegysorban.
Hegy-irat, fn. irat, melyben vmely hegynek -sark, fn. a hegy aljának kanyarulata.
tulajdonsága, növényzete s a benne található ás- Hegység, fn. több hegyek együttvéve ; (b.) ép
ványok vannak leirva (orographia). -iró , fn. hegység, mely még nincs kiaknázva. Innen : Hegy-
hegyiratot készitő személy. -ismerő, fn. és mn. séges, mn. Hegységi, mn.
1) személy, ki vmely hegyen keresztül az átjárá- Hegy-sor , fn. egymásmellett fekvő hegyek
sokat ismeri ; 2) tudós, aki a hegyeken tenyésző láncolata. -szakadás, fn. a hegyoldal nagy részé-
állatokat, növényeket, s vmely hegy belsejében nek beomlása. -szoros, -szorulat, fn. nyereg-
létező ásványokat ismeri. isten, fn. a régi görö- alakú mélyedés, mely vmely hegytarėjt egyenes
gök és rómaiak azon istenei, kik a hegyeken tisz- szög alatt átmetsz. -szurok, fn. (ásványt.) a. m.
teltettek. iszapsás, fn. (nt. ) hegyoldal iszapos fekete földiszurok, aszfalt.
részén tenyésző sásnövény. Hegy- takaró, fn . a. m. hegyfedő. -tan, fn. a
Hegyi - szarka, fn. (állatt.) hegyen tartózkodó hegyek ismeretét tanitó tudomány, -taraj, -taré,
szarkaféle madár. -tó, fn. tó a hegy tetején, ten--taréj, fn. a lánchegységeken azon vonal, melyet
gerszem. -tolvaj , fn. 1) hegyen átutazó személye- a csúcsok, kúpok, v. ormok hoszirányban képez-
ket fosztogató tolvaj ; 2) hegyi terményeket lopó nek. -tető , fn. a. m. hegyormó. -tó, fn. hegyháton
személy. -tözeg, -turfa, fn. (ásványt.) hegyek levő tó, tengerszem. torkolat, fn. hegyek közé
belsejében található turfa. -üröm, fn. sziklás he- vivő keskeny bejárat. -tö, fn. a hegynek töve,
lyeken tenyésző üröm. -zöld, fn. (ásványt.) 1) legalsó része. -tönk, fn. nagyobb szikla, mely a
zöldes agyag ; 2) földes rézásvány. hegyoldaltól elvált. -tudomány , fn. a hegyek
Hegy- kanyarodás , fn. hegyoldal görbülete, képződését, tulajdonságait tárgyaló tudomány.
kanyarodása. -tüzérség, fn. (ht.) hegylövegekkel bánó tüzér-
Hegyke, fn. büszkén, rátartósan járó ; h. legény, ség. -út, fn. 1) keskeny kocsi-, v. gyalogút a he-
leány. Innen: Hegykén, ih. Hegykeség, fn. gyen keresztül ; 2 ) hegyek közötti út. -üreg, fn.
Hegykélkedik, k. hányja-veti magát, henceg; emberi kéz, v. a természet által vájt barlang a
büszkén lépeget, jár, kérkedik. Innen : Hegykél- hegy oldalában.
kedés, fn. Hegy-vám, fn. a szőlőbirtokosok által az ura-
Hegykésen, ih. a. m. hegykén. ságnak fizettetni szokott dézma. -vár, fn. hegy-
Hegy-koszorú, fn. egymással kapcsolatban levő tetőre épitett vár, fellegvár. -vidék, fn. hegyekkel
hegyek, melyek koszorú alakot képeznek. -köz, boritott vidék. -völgyes, mn. min hegy, völgy
fn. 1 ) hegyek közötti vidék ; 2) kết hegy közötti váltakozik ; h. vidék. -zug, fn. a. m. hegytorkolat.
út. -láb. fn. (idegenszerü) e helyett: hegy alja. -zubam, -zubanás, fu. a. m. hegyszakadás.
Hegy-lako, lakos, fn. hegyes vidéken lakó Héh, isz. a. m. hé ; mit akarsz héh!
 Heh 554 Hely
Hehe, nevető hang. csak a hejehuján jár az esze. -haj , isz. a hejehuja
* Héhel, Héhely, Héhelez, Héhelyez, 1. erősebb alakja ; némely régiebb csárdaéneket
Gereben, Gerebenez. szoktak e kiáltással befejezni. -ság, fn. dinom-
Heheng, k. heh hangon szól, v. nevet, vakog, dánom, hancurozás ; mindig hejehujaságban töri
kecske módjára mekeg. Innen : Hehengés, fn. fejét.
Hehent, A) cs . ált. heh hangot ejt; kül. 1) vmely Hejh, isz. a. m. ah, óh, héj.
betüt h- hanggal összekapcsolva mond ki ; pl. Hej -haj, isz. 1) a. m. hej, óh ; 2) vig érzetet
kommen (khommen) ; árvah; mérghes ; 2) a hang- kifejező szó ; (népd.) hej- haj nem bánom, nekem is
zóval kezdődő görögszót hehezettel mondja ki ; van virágom.
B) k. a. m. heheng. Innen : Hehentés, fn. Héjincs, Héjjines, fn. (állatt.) csigafajú mentyü
Hebentös, mn. hehentve kimondott. nélküli puhány négy csáppal, melyek közül a két
Hehez, cs. a. m. hehent. Innen : Hehezés, fn. hosszabb a szemeket viseli (limax) ; vetési h.; fe-
Hehezet , fn. ált. vmely betűnek h-hanggal kete héjincs.
összekapcsolva kimondása ; kül. minden hangzó- * Hejj , mn. a. m. helyes.
val, v. e-val kezdődő görög szó első betűje fölé Héjja, fn. 1) a. m. hija ; 2) a. m. héjamadár.
tétetni szokott jel ; kemény hehezet, egy cé (* ) alak, Héjjáz, 1. Héjáz.
mely ugy ejtetik ki, mintha h- betü volna ; pl. Hejjehujja, 1. Hejehuja.
de, kimondva hydór ; enyhe hehezet, fordított cé * Hejjö, Hejjü, 1. Héja.
(' ) alak, mely a kiejtésben nem hangoztatik. Inn.: * Hejjú, 1. Héj, fn.
Hehezetes , mn. ? Hejke, fn. a Paraguayi himboj keserű kérge ;
+ Heit, mn. a. m. esztelen ; hasonlatik heit férfi- máskép: cascarilla.
hoz, ki alkotta ő házát fövényen (tatr. cod .). + Héjolkodik, k. a. m. hivalkodik.
Hej , isz. a. m. óh ; hej ha ő itt volna; hej, hej! Héj -szövet, fn. 1 ) a fák törzseinek tapadó, ros-
Hej , isz. megszólitásban a. m. hé ; hej, miértnem tos, szövetszerü belső, vékony héj ; 2) némely déli
jöttök már! fák belső héjának szálaiból készült finom szövet,
* Hej, fn. a. m. hely. melyet leginkább zsebkendőnek szoktak hasz-
Hej, isz. 1 ) megszólitásnál használtatni szokott nálni.
szó, a. m. hej ; 2) 1. Hej - huj ; 3) a. m. óh. Hejt, 1. Heit. Innen : Hejtság, fn. hejtság ne
Héj, fn. ált. vminek boritéka; takarója ; kül. 1) legyen nálunk (kath. leg.).
a növény, a fa külsö boritéka ; fa- héjjal tüzelni ; 2) * Héju. Héjju, fn. a. m. héj.
a gyümölcs vékony boritéka ; kukoricahéj, szilva- Héju, mn. üres, hiú, ment.
hej ; dinnyehéjjal tartani a sertést ; (nt.) kül- , kö- Héka, fn. a hé megszólitó szó kicsinyített alak-
zép-, belhéj: 3) ágynemű boritéka ; vánkos, dunna- ja ; héka hol voltál! (első személyü személyraggal)
hej; 4) * a. m. házfödél. Innen : Héjas, mn. a. m. kedveském, édeském ; (leginkább az alsó
Héja, fn. (állatt. ) nálunk eléggé ismeretes néposztályban divó szó, melylyel a férj feleségét
ragadozó madár a nappali ragadozók közül ; kö- és viszont szokta megszólitni) ; hékám hol vagy !
zönséges h. (Hühnerhabicht). -kút, fn. (nt.) más- oh hékám, de felette merész egy vállalatot vitt Tele-
kép bogácskórónak nevezett növény a mácsonyák makhoz ki ez uttal (Sz. I.) .
közöl (dipsacus fullonum). Hékás, isz. 1) a. m. barátom ! hékás, azt mon-
Héjal, cs. a. m. héjaz. dom én neked!; 2) a. m. kedvesem !
Héjancok, fn. tb. (állatt.) kemény, rostos álio- * Hekkes, mn. gögös, rátartó ; h. legény, leány,
mányu héjjal boritott , hüllöféle állatok (cru- hattyú. Innen : Hekkesen, ih. Hekesség, fn.
stacea). * Hekle-hukla, Heklye-huklya, fn. hebegve,
Héjasas, fn. (állatt. ) ragadozó madár a sólymok
családjából ; pártás, pártátlan, tolltarajos, tarka, dadogva beszélő ember.
Hékö, fn. 1 ) felsö malomkö ; (szój .) felönteni a
fehéres h.
hékőre,
Héjasodik, k. héjjal benö ; héjasodik a kukorica. kö, istennyila á. é. a. m. lerészegedni ; 2) villám, menny-
; üsse meg a hékő!
Héjasok, fn. a. m. héjancok.
Héjatlan, mn. héj nélkül való, aminek nincs hoppra; nagyHekkre,Hekre, ih. a. m. nagy fennyen,
hekkre oda ment, de visszautasították.
héja, v. le van hámozva.
Hékút, fn. természetes meleg ásványvizet tar-
Héjaz, cs. 1) vminek héját lehúzza, lehámozza ; talmazó forrás ; a budai hékutak.
almát, kukoricát h.; 2) házat beföd ; 3) ágynemüt * Héla, mn. üres (gabona), melynek csak külső
héjjal ellát ; vánkost h. Innen : Héjazás, fn. héja, tokja van, de belseje nincs.
Héjáz, k a. m. fenhéjáz ; sem erővel, sem szép Héla-zab, fn. (nt.) bizonyos zabfaj , mely belül
szín alatt elsőségre ne héjázzanak (Csok.) . Innen : üres, bolond zab.
Héjázás, fn. Héjázó, mn. * Helébel, k . henyél, lustálkodik, helyébel.
Héjazat, fn. 1) vminek héja egészben véve ; a Hellén, fn. minden régi görög néptörzs közös
fa héjazata ; 2) épület födele ; leesni a héjazatról; neve. -barát. fn. e század harmadik tizedében oly
3) a. m. padlás. -lan, mn. 1) héjazat nélküli, fe- férfiak, kik Görögország fölszabaditását szivből
detlen. tetőtlen ; h. varrom ; 2) aminek héját le ohajtották, s abban közre is müködtek.
nem húzták ; h. kenyér. Helvét, mn. svajci, Svajcból származott ; helvét
* Hejbe, ih. a. m. helybe. hitvallás, Kalvin javitott vallása. - fn. svajci
Hejde, isz. 1) a. m. hé ide ; közelitésre nógató személy. hon , fn. máskép Svajcnak nevezett
szó ; 2) a. m. hajte, hajdi , távozásra nógató szó. egyetlen európai szabad köztársaság. Innen : Hel-
Hejehuja, isz. a. m. rajta ! vigadjünk ! —, fn. véthoni, mn.
dinom-dánom, lakmározás, hancurozás ; mindig Hely, fn. tt. -t, v. -et ; ált. üres tér ; kül. 1) tér ,
 Hely 555
melyet vmi elfoglal, v . melybe vmi való, illő ; tedd |
helyére a könyveket ; helyre igazitni a kificamodott
lábakat; helyet találni vminek ; (szój . ) nincs helye,
mint az igazságnak, oly dologról, tárgyról mond-
ják, mely mindig hányódik, vetődik, melyet min-
dig keresni kell, ha szükség van rá ; helyén van
az esze, eszes, ügyes ember ; legyen helyén az eszed,
vigyázz, hogy vmi bolondot ne mondj, v. hogy
meg ne csaljanak ; á. é. helyre hozni, ütni vmit,
hibát megigazitani ; A- t B helyébe tenni, vmit oda
tenni, ahova nem való ; annak nincs itt helye, a)
azt nem lehet ide tenni, mert nem fér el, v. nem
ide való ; b) á. é. nem itt kell felhozni, v. itt nem
szükséges ; pl. nincs itt helye a vitának ; erről most
nincs helyén szólani ; ha tudatlanságom miatt nem
szinte helyén ejtek valamit irásomban (Páz. ) ; † he-
lyén hagyni, a. m. helyben hagyni ; szándéka helyén
hagyatott (M. J. ) ; helyet adni, a) tovább menni,
hogy vki leülhessen ; b) tért átengedni, hogy vki
oda vmit letehessen ; adj helyet a holmimnak ; c) á.
é. megengedni , helyesleni ; nem adhatok helyet
semmi kivételnek ; helyre verekedni , v. vergódni,
hinárból, pénzzavarból kiszabadulni ; vkinek he-
lyét nem találja, oly kedves, hogy örömében nem
tudja hová tegye; ha vmi roszat tud vki mondani,
azzal helyembe jön (Jók. ), azaz fölkeres itthon ;
jó helyen tapogat ; helyét is megtörölnéd még valaha,
vissza fogod ohajtani ; helyén keresd, feltalálod ;
(km.) kis helyen sokjó ember megfer ; hivatlan ven-
dégnek ajtó megett a helye ; mit ember kicsin helyen
megfordíthat, nekerítsen annak széles feneket ; nincs
hely a világon, honnan pokolba ut ne volna; 2) vmire
alkalmas tér ; néző-, játék-, labdázó hely; tűzhely ;
első, második hely a szinházban ; elvinni vki helyet ;
nem kaptam helyet a szinházban ; 3) nyom, jegy,
melyet vmi maga után hagy ; sebhely; (tréf.) itt
hagytál vmit! mit ? a helyedet ; (szój. ) csak hült he-
lyét találtam, a) vki szó nélkül távozott, elillant ;
b) vmit elloptak ; eb helye, akkor használják, mi-
dön vki dicsekszik, hogy vmit megevett; 4 ) táj,
vidék, város, falu, puszta stb.; mocsáros hely; se-
kélyes helyen átkelni a folyamon ; szép, gyönyörű
hely ; 5) a. m. telek ; félhely ; egészhely ; 6) hatóság,
kormányszék ; feleóbb helyre folyamodni; legfel-
sőbb helyen, a fejedelem környezetében ; 7) hivatal,
szolgálat ; kaptál- e már helyet, v . van- e már helyed ?
még most sem ment helyre, nem lépett be a szegő-
dött szolgálatba ; 8 ) vmely irodalmi müben egy-
egy szakasz , v. mondat ; ez a legszebb hely az egész
könyvben; (nyomd. ) kihagyott hely, melyet a szedő
kéziratból elfeledett kiszedni ; 9) (szój ) helyemben
mit tennél te?, azaz : ha nekem volnál ; helyedben
én azt mondanám, azaz : ha neked volnék.
Hely-ár, fn. vmely helyért fizetett ár, pénz ;
piaci, szinházi helyár.
* Helybe, ih. nagyon, derekasan, jól.
Helybehagy, 1. Helybenhagy.
Helybeli, mn. 1) vmely helyetillető, helyre
vonatkozó ; h. akadályok; (ker ) helybeli tukvány
(Platztratte); helybeli utalvány ( Stellzettel) ; 2) azon
helyről való, nem idegen, nem vidéki ; h. lelkész.
Innen: Helybeliség, fn.
Helyben, ih. 1) azon a helyen, hol vmi történt ;
ott mindjárt helyben meghalt; 2) itt, ebben a köz-
ségben, városban, nem vidéken ; ez az eset helyben
történt ; (postai msz .) (a levél cimlapjára irva) a.
Hely
m. ott, hol a levél postára adatik ; Kis István ur-
nak ; helyben. 1
Helybenhagy, cs. ált. vmit helyesel ; ezt a tet-
tedet nem hagyhatom helyben ; kül. 1) vmely okmányt
aláírásával megerősít ; helybenhagyni az alapsza-
bályokat ; 2) ȧ. é. derekasan megver ; jól helyben-
hayyták. Innen : Helybenhagyás, fn. -ható, mn.
megerősíthető, helyeselhető ; h. eljárás.
* Helyébel, k. a. m. henyél.
Helyecske, fn. (kics.) kis hely ; jó kis helyecske
van itt.
Helyén, ih. ott, a hova való ; á. é. 1) ott, ahol
kell és maga idejében ; itt helyén van megjegyezni;
torkodba verem, amit helyén nem ejtesz (Pázm.) ;
helyén való, a maga helyén lévő ; helyén való öcsém
(Fal.) ; 2) (szój .) helyén van az esze, a) eszes em-
ber ; b) nem egy könnyen lehet rászedni ; helyén
van a szive, a) bátor ember ; b) jó lelkiisme-
rete van.
Helyenként, ih. imitt-amott, helylyel- közzel ;
a tegnapi zivatar alkalmával csak helyenként verte
el *ajég a határt.
Helyény, mn. 1) az érzékekre kellemesen
ható ; helyény ital ; 2) kényelmes ; helyény ülés esik
ebben a kocsiban. Innen : Helyényen, iň . senki helyé-
nyebben nem él, mint ő (Kreszn.) .
Helyes, mn. A) (a második e nyilt) 1 ) vmire
alkalmas helylyel biró ; sétahelyes erdő ; 2) amin
vmi nyomot hagyott ; sebhelyes hadfi ; 3) a. m.
telkes ; fel- , egészhelyes gazdu ; B) ( a második ë
közép) 1 ) szép idomú, alakú ; helyes leány; á. é.
helyes kenyér, mely kellöleg meg van kelve ; 2)
szép, szabályos ; helyes beszéd, irás ; 3) a célnak
megfelelő ; helyes intézkedés ; (szój .) ez már helyes !
már ez jól van igy! Innen : Helyesen, ih. -bül. k.
vminek elöbbi állapota megjavul , helyesebbé
leszen. -el, cs. 1 ) vmit célszerünek, helyesnek tart ;
nem helyeslí, hogy eljöttünk; 2) jóváhagy ; nem he-
lyeselhetem ezt az eljárást. -elhetö, mn. célszerű-
nek, helyesnek mondható, jóváhagyható ; h. el-
járás.
Helyes -irás, fn. (nyt. ) a nyelvtan egy része,
mely tanitja, hogyan kell egyes szókat hibátlanul
leirni, a jeleket jól felrakni és a szótagokat kellö-
leg elválasztani. -ít, cs . helyessé tesz ; helyesitni
az elrontott munkát. Innen : Helyesítés, fn . † -leg,
ih. 1) helylyel - közzel ; 2) mindenütt, minden he-
lyen. -lés , fn. tt. -t ; 1) jóváhagyás, helyesnek,
célszerünek tartás ; nem adhatom rá helyeslésemet ;
2) (ker. ) névaláirással megerösitett elismerése
annak, hogy a számadás rendben van. -lési-
záradék, fn. (ker. ) a kereskedelmi helyeslésben
kikötött feltétel, mely alatt vmely számadás rend-
ben lenni mondatik. -t, 1. Helyt.
Helyett, nh. 1) vki nevében, személyében, vkit
pótlandó ; maga helyett fiát küldötte ; helyettem menj
el te; 2) vmely tárgy fejében, gyanánt ; vmely
tárgyat pótlólag ; alma helyett körtét küldök ; két
forint helyett csak egyet adott; 3) vmely tárgyért
(cserében) ; adjon e helyett jobbat ; 4) a. m. helyütt ;
minden este más helyett mulat.
Helyettes, mn. más helyét ideiglenesen betöltö,
más személyét pótló ; h. szolgabiró; h. tanár, a) ki a
tanári vizsgát le nem tette ; b) ki a rendes tanár
helyett ideiglenesen tanít. -, fn. ált. személy, ki
más helyett vmely hivatalt betölt, ki mást képvi
sel ; maga helyett helyettesét küldé el; püspöki, ér-
 Hely 556 Hely

seki helyettes, ki a püspök, v . érsek halála után az | máskép : helyettnök (vicarius). Innen : Helynök-
egyházmegyét kormányozza addig , mig mást ség, fn.
neveznek ki ; kül. személy, kit vmely katonakö- Helyör , fn. vmely helyre örképen felügyelö
telezett maga helyett katonának beállit ; besoroz- személy. nagy, fn. örnagyi rangú katonatiszt,
ták, de apja helyettest fogadott. Innen : Helyettesi, vmely várbeli , v. városi katonaőrségnél. -ség, fn.
mn. Helyettesség, fn. -it, cs. 1) helyettessé tesz, katonák együttvéve, kik vmely helyen, városban,
fogad, nevez ; 2) vkinek személyét képviseli, vki- várban tartózkodnak.
nek személyében, nevében tesz ; I. Napoleont Má- Hely-parancsnok, fn. (ht.) a. m. térparancs-
ria Lujzával való egybekelése alkalmával Károly nok. -pénz, fn. ált. pénz, melyet vmely helynek
főherceg helyettesité ; kül. vkiért, mint helyettes, ideiglenes használataért fizetnek ; kül. pénz, me-
katonának beáll ; 3) (mt.) egyenlök helyett egyenlő lyet a piacon áruló vidékiek, a városi hatóságnak
értékűeket tesz ; az egyenlet ki van fejtve, most már az árulási szabadalomért fizetnek. pótló, fn. 1)
helyettesítsünk! Innen : Helyettesites, fn. Helyette- vmely tárgy, mely egy másik helyett használta-
sitő, mn. -kedik, k. helyettes minőségben mükö- tik ; 2) vkit helyettesítő személy; 3) a. m. hézag-
dik; még ő nem rendes tanár, hanem csak helyet- pótló. -rajz, fn. a. m. helyirás.
teskedik. Helyre, ih. oda, a hova való, a hol rendesen
Helyettez, cs. a. m. helyettesít; vmely hivatal szokott lenni ; tedd helyre, v. helyére ezt a könyvet;
nokot helyettezni ; (mt.) az egyenlet egy részét he- menj helyre, v. helyedre.
lyettezni. Innen : Helyettezés, fn. Helyettező, mn. * Helyre, mn. derék, életrevaló ; helyre legény,
Helyez, cs. 1) bizonyos helyre tesz, egyenkint leány.
rak; asztalra helyezni a könyveket ; 2) (msz.) az Helyre-áll, k. oda áll, ahol rendesen lenni szo-
iskolai év végén érdemsorozatot készit ; 3) (szój.) kott ; á. é. megrongált állapota megjavul ; még nem
nagy súlyt helyezni vmire, fontosnak tartani vmit; állott helyre egészsége. -állit, cs . oda állit, a hova
4) hivatalba, állomásra juttat. Innen : Helyezés, fn. való, ahol rendesen lenni szokott ; állitsd helyre
-et, fn. a m. helyzet. -kedik, k. 1) ide- oda mo.. ezeket a könyveket ; 2) rendes állapotába visszase-
zogva vhova letelepszik , helyet foglal ; székbe, git ; helyreállitani vki egészségét ; (ht. ) helyreállítani
padba h.; 2) sorba igazodik ; helyezkednek a diá- a csatarendet. -hoz, cs. 1) vmit rongált állapotából
kok; (psz.) helyezkedj ! rendes állásba igazodjál. rendes állapotba segit vissza ; ez a meleg leves
-tet, cs. a. m. helyez. -tetés, fn. 1 ) vmely helyre helyrehozta gyomromat ; (km.) amely tyúkmony egy-
tevés , rakás ; 2) hivatalba juttatás ; 3) a. m. szer eltörik, nincs az a kovács, aki helyrehozza ; 2)
helyzet. elmulasztott dolgot máskor teljesít; amit elmulasz-
Hely -fekvés, fn. vmely vidék, város fekvése, a tottam, helyre kell hoznom ; 3 ) kárt, veszteséget
tenger szine fölötti állása. megtérit ; ha kárt tettél másnak, hozd helyre. -hoz-
Hely- hatóság, fn. alkotmányos hatóság, mely hatlan, mn. amit helyrehozni, pótolni, visszaté-
a törvényszabta körben belügyeit a többi hatósá- ritni nem lehet ; h. veszteség. -hozható , mn.
goktól függetlenül intézi, s csak választóinak, v . pótolható, visszatérithető. -hozhatólag , ih. oly
ezek által kinevezett bizottmánynak számol (mu- módon, mely1)által vmit helyrehozni, pótolni lehet.
nicipium) . Innen : Helyhatósági, mn. -igazit, es. vmit oda és ugy helyez, a hol és a
Helyhet , Helyhez , Helyheztet , cs. a. m. hogyan rendesen szokott lenni ; helyreigazítni a
helyez. kificamodott lábszárat ; 2) a. m . helyrehoz. Innen :
Helyreigazitás, fn. -pótol, cs.
Helyi , mn. a. m. 1) helybeli, oda, arra a helyre szállit, cs. vmit, különösen a katonaság a. m. helyrehoz.
való; helyi elöljáróság, intézvény ; helyi középár, vhova számára
viszonyok; helyi gözös, gözhajó, mely Pest, Buda szállit. -üt, cs. 1 ) ütés által helyreigazit ;
; 2) a. m helyrehoz .
es O - Buda között a közlekedést fenntartja ; 2) helyreütni a hordó szádját
helyet illető , helyre vonatkozó ; helyi emlékező-- való, mn. oda, arra a helyre illö .
tehetség, melynél fogva vki kisebb - nagyobb mér- Helység, fn. ált. város, falu, szóval olyan hely,
tékben emlékszik arra, mit hova tett, v. mit me- hol sok ember lakik ; a helység határa ; kül. vmely
lyik könyvnek melyik oldalán olvasott stb. falu lakossága ; két helységet rendeltek ki hajtóva-
Hely-iras , Hely-irat , fn. kisebb - nagyobb dászatra. -beli, n. vmely helységben létező ; h.
helynek, vidéknek, megyének, országnak részletes lakosok ; helységbeliek, a. m. falusiak.
földrajzi leirása (topographia). Innen Hely- Hely-szin, Hely-szine, fn. ált, kijelölt megha-
irati, mn. tározott hely; kül. hely, hol vmi történik, v. tör-
Helyiség, fn. vmely hely minősége, állapota, tént ; a hatóság küldöttei megjelentek a gyilkosság
fekvése ; megnézni vmely helyiséget. helyszínén. -szinelés, fn. alt. megjelenés a hely-
Hely-ismeret, Hely-ismeretség, fn. 1) vmely szinén ; kül. (ttud. ) telekkönyvi betáblázás után
hely, város , v. egyes épületek belső részének történt birtokváltozások megvizsgálása végett
részletes ismerete ; 2) kevésbbé - többé részletes kiküldött hatósági bizottmány müködése. -szüke,
tudomás a helyi viszonyok felöl ; 3) a . m. helyi fn. szük állapota vmely helynek, térnek ; helyszüke
emlékezőtehetség, -köri, mn. bizonyos helyiség- miatt nem közölni vmely cikket.
hez kötött, helyi körülményektől függö ; h. viszo- Helyt, v. Helytt, nh. a. m. helyett ; s gazdag
nyok. -leirás, fn a. m. helyirás. aratás helyt gazt ád neki (P. J.) .
Helylyel -helylyel, Helylyel-közzel, ih, né- Helyt-ad, cs. 1) vki, v. vmi számára tért en-
mely helyütt, imitt- amott. gedni ; helyt- , v . helyet adni vki holmijának ; 2)
Hely- minőség, fn. vmely vidéknek, külső, v. helyesel. megengedhetőnek tart ; nem adhatok helyt
belsö tulajdonsága, fekvése, termékenysége. panaszidnak. -áll , k. 1) helyének, állomásának
? Helynök, fn. magasabb méltóságban más he- derekasan megfelel ; majd helytállok én érted; 2)
lyett müködő más személyét képviselő személy, megállia a sarat, még veszélyben sem mozdul he-
 Hely 557 Hen

lyéből ; katonáink a legnagyobb golyózápor köze- Hempereg, k. 1) a. m. hömpölyög ; 2) a. m.

pette helytállottak; 3) megjárja, ha jobb nincs, ez hentereg.
is jó (transit). Innen : Helytállás, fn. Helytálló, mn. Hemperget, cs. 1) a. m. hömpölyget ; 2) a. m.
Hely-tartas, fn. magas, v. legmagasabb rangú henterget.
egyén nevében való cselekvés , müködés. Hemzseg, k. emberből, állatból egy helyen sok
Helytartó, fn. személy, ki vmely magas rangú van, bizseg, nyüzsög ; hemzseg rajta a féreg ; vidé-
egyén helyett , nevében hivatalosan müködik, künkön hemzsegnek a rablók. Inn.: Hemzsegő, mn.
cselekszik ; magyar királyi h.; főispáni h. -ság, * Henceg, k. hetvenkedik, hányja- veti magát.
fn. 1) helytartói méltóság ; 2) helytartói hivatal, Innen : Hencegő, fn. hányaveti.
hivatalos személyzet , helytartótanács. -tanács, * Henc-ló, fn. nagy, erős stájer ló ; ugy dobog,
fn. III. Károly magyar király által alapított, s mint a hencló.
1848-ik évig törvényes föhatóság, mely a vallás Hencsereg, 1. Hentereg és Hengereg.
és közoktatási, a hadügyi, rendörügyi és keres- Hendebanda, Hendebandáz, Handabanda ,
kedelmi miniszteriumokat pótolta, s csak egyedül Handabandáz.
a magyar királytól tartozott volna rendeleteket * Hendebitél, cs. összehány-vet , összezavar,
elfogadni, de a német miniszterek befolyásától | zilál.
ritkán tudott, v. akart szabadulni, melynek elnöke * Hendebitél, cs. össze-vissza hány, kever.
a nádor, v. ennek nem létében az országbiró v. Henge, fn. (állatt.) rovar, a soklábuk seregéből
tárnokmester volt. (julus).
Helytelen . mn. 1) hibás, hiányos; h. testalkat, ? Hengenye, fn. (állatt.) rovar a zománcosak
irás ; * helytelen kenyér, mely kellőleg nincs meg- családjából ; sárhordó h. (lema merdigera).
kelve ; 2) hiábanvalóságokat tartalmazó ; h. beszéd; Henger, fn. tt. -t ; 1) (gép.) különféle anyagú,
3) alap nélkül való ; h. ráfogás ; (szój .) száz gyanú belül tömör, vagy üres gömbölyded test, melynek
között kilencvenkilenc helytelen ; 4) illedelmetlen ; két vége köralakú és egymásra nézve párhuza-
h. magaviselet. Innen : Helytelenség, fn. Helytelenül, mos ; a malom hengere, melylyel némely malomban
ih. -it, cs. vmit rosznak, hibásnak, helytelennek a gabonát örlik ; az óra hengere, melyre a lánc
tart ; helytelenitenem kell ezt a tettedet. Innen : tekerödik ; 2) (mt. ) mértani test, melynek alja és
Helytelenités, fn. Helytelenitó, mn. -kedik, k. 1 ) felülete egymásra párhuzamos kör, köpenye pedig
helytelenül, illetlenül viseli magát ; 2) a. m. paj- kiterjesztve egyközényt képez .
zánkodik, dévajkodik. Innen : Helytelenkedés , fn. * Henger, fn. a. m. hóhér (Henker).
Helyütt, ih. a. m. bizonyos helyen; már más Henger-bóc , -bucka , fn. * 1) vmely lejtős
helyütt lakik. helyről lefelé tett hengerület ; 2) lejtős helyen
Hely-váltó , mn. (nyt.) helyzetét a ragozási hátrafelé vetett bukfenc ; a szekér hengerbuckát
módosulat után változtató ; h. ékezet, mely az alany- vetett s a zápormosásba önté tartalmát (K. L.).
eset kijelölt tagjáról egy v. több esetben más - bócoz, buckoz, k. * hengerbócokat hány. -csi-
szótagra megy át ; pl. adsλós, a hivója : deλɛ . ga, fn. (állatt. ) hengerded héju csiga.
-vidék, fn. vmely helységnek tájéka, környéke. Hengerded, mn. hengeréhez hasonló alakú ;
-viszony, fn. vmely helynek, városnak, falunak (nt. msz.) egyenes gömbölyded, mint a sodrony
külső, belső körülménye, viszonya ; ezt a helyvi- zelitőh. kocsán. -es, mn. a hengerded alakot megkö-
szonyok nem engedték meg. .
Henger-edik, k. henger- , v. másféle alakú test
Helyzet, fn. 1) állapot, állás, melyet vki, v. vmi saját maga körül forogni kezd ; hengeredik lejtőn
elfoglal ; kellemes, kellemetlen, kutyahelyzet ; nem a megtaszitott fatörzs. Innen : Hengeredés, fn. -eg,
szeretnék helyzetében lenni ; (nyt. ) helyzeténél fogva k. saját maga körül forogva folytonosan halad.
rövid szótag, melynek rövid hangzója után két el, cs. hengerrel egyenget, simít ; utat, ruhát h.
mássalhangzó áll ; fekvő, álló h.; 2) vmely vidék-- erömü, 1. Hengergép .
nek, helységnek fekvése ; e városnak helyzeténél Hengeres, mn. 1) hengerrel ellátott, felszerelt;
fogva nagy jövője van ; 3) (msz .) iskolai érdemso - h . malom ; 2 ) hengeralakú, hengerded ; (nt. ) a
rozat. Innen: Helyzeti, mn. -összeg , fn. (mt.) növény törzse mondatik hengeresnek, ha kereszt-
összeg, mely tisztán az egyesek, v. tisztán a tize- metszete köralakú.
sek stb. összevonásából jő ki. -rajz, fn. 1) vmi-
nek. v. vkinek állását, fekvését elötüntető rajz ; avmit hengerréHengérez,
Hengerez, alakít. cs. 1) a. m. hengerel ; 2)
ház helyzetrajza ; 2 ) vmely ország, személy anyagi Henger-fa , fn. 1) tüzelőfa hasitatlan vastag
v. szellemi állapotának leirása. -szám, fn. (msz. ) ágakból ; egy öl hengerfát venni ; 2) (gép. ) henger
szám, mely mutatja, hogy vmelyik tanuló az ér- a malomban. -felület, fn. (mt.) a henger oldal-
demsorozatban hanyadik helyet foglalja el. terv, boritéka, köpenye. -fuvó, fn. (vt.) hengeralakú
fn. vmely ház, épitmény fekvését, nagyságát, ido- fuvó, melylyel a tüzet szitják.
mát elötüntető rajzterv. Hengerge, fn. (állatt.) a. m. hengercsiga.
Hembereg, Hemberget, 1. Hempereg , Hem- Henger-gép, fn. 1) hengeralakú gép ; 3) gép,
perget. melylyel hengert készítenek. -gés, fn. vmely test-
Hé-medence, fn. parázstüzzel, v. forró vizzel nek maga körül forogva haladása. -get, cs. vmely
telt medence, melynek tetején vmit melegítnek. testet forgatva tovább hajt. Innen : Hengergetés,
-mérő, fn. (ttan.) a. m. hévmérő. fn. Hengergető, mn. * -gógáz, k. lejtős helyről le-
Hemger, Hemgereg, Hemgerget, 1. Henger, lehengeredve játszik. -gö, mn. saját maga körül
Hengereg, Hengerget. forgó. -gös, mn. 1) könnyen hengergö ; h. hordó;
Hempelyeg, Hempelyget, 1. Hömpölyög, Höm- 2) hengergésre alkalmas (pl. domb) ; 3) henge-
pölyget. regve történö ; h. játék. -gözik, k. a. m. hentereg.
 Hen 558 Her

Hengerit, cs. hengeralakú testen egyet lök, * Heprecsóré, mn. és fn. vizeszü, hebehurgya.
hogy az hengeregve tovább menjen ; félszer alá Her, fn. (nt. ) a. m. lóher.
hengeritni a hordót. Innen : Hengerités , fn. Henge- * Herakol, k. a torkában megakadt nyálkát,
ritő, mn. -hetlen, mn. amit bármi oknál fogva turhát kråkogva kiköpni ügyekszik.
hengeritni nem lehet. Herbaté, fn. házi gyógyfüvekből készitett s
Henger-kerék, fn. (gép. ) a. m. hengerfa. -la- leginkább izzasztóul használtatni szokott főzet.
kat, fn. hengeralakú hosszúkás lakať. -lés , fn. * Herbekk, fn. hebegve, akadozva beszélő sze-
henger segélyével való egyengetés , simitás. -ma- mély. * Hercbore, 1. Herzborz.
-lom, fn. vizi, v. gözmalom, melyben hengerek
segélyével örölnek. Herceg, fn. 1) független uralkodó, ki rangra
? Hengernye, fn. hengerekkel müködő gép. nézve a nagyherceg és nagyfejedelem után áll ;
Henger-szög, fn. (ép.) a. m. hengervas. -tegez, nassaui, modenai h.; 2) császári, v. királyi család-
fn. bengerded nyelű tegez. ból származott egyén ; császári h. , a) császári
? Hengerű, mn. a. m. hengerded. család egyik tagja ; b) kül. Napoleonidák között
Henrik, tn. finév. a trónörökös ; császári, királyi főherceg, a Habs-
Henrika, tn. nönév. burg családból ; nagyherceg, a) nehány német fe-
Henter-bucka , Henter-buckáz , 1. Henger- jedelem cime ; b) a Romanow család egy-egy
bỏe, Hengerbócoz . tagja ; koronaherceg, a trónörökös ; (guny. ) vörös
Henteredett, mn. (nt.) földre terült , földön herceg, III. Napóleon unokaöcse (a köztársasá-
fekvő. giak iránt tanusitott való, v. szinlelt vonzalma
Henteredik , k. fekvő helyzetben levő állat miatt) ; 3) a legmagasabb rangú országnagy
egyik oldalról a másikra forditja magát. (utána a gróf következik) ; Batthyányi , Pálffy,
Hentereg, k. fekvő ember, v. állat egyik olda- Eszterházy h. -asszony, fn. 1) fejedelmi családból
láról a másikra forog ; sárban, porban hentereg ; származott hölgy ; királyi, császári h.; 2) rangra
Radován előtt hentereg az vérben Pirim, Buluk basa nézve a gróf elött álló (hercegi) családból szár-
s tiz más török, sebben (Zr. M. ) ; á . é. a) láb alatt mazott ; 3) herceg felesége. -fi, fn. ált. ifjú korú
van; ne henteregj az utamban ; b) hányódik, vetö- herceg ; kül. herceg fia.
dik; gunyája ott hentereg a szögletben. Herceg- i, mn. 1) herceghez tartozó ; h. urada-
Hentergés, fn. tt. -t ; fekvő helyzetben ide- oda lom ; 2) herceghez méltó, illö ; h. módon megven-
forgás. dégelni vkit. Innen : Hercegileg, ih. -it, cs. hercegi
Henterget, cs. vmely testet forgatva hajt, egyik rangra emel, herceggé tesz ; I. Napóleon sok főtisz-
oldalról a másikra forgat ; kis gyermeket porban h. tet hercegitett. Innen : Hercegített, mn. -né, fn.
Innen: Hentergetés, fn. Hentergető, mn. herceg felesége. -no , fn. a. m. hercegasszony.
Hentes, fn. tt. -t ; 1) disznóölö, disznóhús áruló -ség, fn. 1) (második és harmadik személyraggal)
személy ; 2) saját foglalkozásában kevéssé jártas, a hercegek és hercegnék cimeül használtatik ;
kontár személy ; pörhentes, rosz ügyvéd. Innen : hercegséged parancsa szerint ; ő hercegsége nincs
Hentesség, fn. kedik, k. disznóöléssel foglalko- itthon ; 2 ) tartomány, melynek fejedelme hercegi
zik, szalonna- és disznóhúsárulásból él. ranggal bir.
Henye, mn. és fn. nemdolgozó , semmittevő, lusta, * Herce-hurca, fn. 1 ) meg nem állapodható
rest; h. ember. Innen : Henyeség, fn. -fenyö, fn. életmód, melyben az ember ide- oda hányódik, ve-
(nt.) tüzre való ágasbogas fenyőfaj . -hivatal, fn. tödik ; hercehurca élet, bizonytalan, nem állandó
jövedelmező hivatal, melyben semmi dolog sincs élet ; 2) gyötrelem, szekirozás, vexa ; sok herce-
(sinecura). hurcát kellett kiállania ; 3) pletykabeszéd, rágalom.
Henyél, k. nem dolgozik, lustálkodik, dolog- * Herce-hurcál , cs. 1) vkit mások elött gyaláz,
talanul tölti az időt. Innen : Henyélés, fn. -get, vkire pletykáz; 2) gyötör, kinoz, szekiroz.
-kedik, k. folytonosan, több ideig henyél. -ö, mn. * Herdal, cs . pazarol, tékozol ; vagyonát köny-
nem dolgozó, lustálkodó ; (nt. msz.) oly növény- nyelmüen herdálni.
röl mondatik, melynek szárai ugy terülnek el a * Herde, mn. hadarva beszélő, szeleskedve cse-
földön, hogy végei felfelé állanak. lekvő. -burdi , 1. Szele - verdi.
Henyén, ih. dologtalanul, lustálkodva ; h.járni, * Herdel, cs. 1) tompa eszközzel nyiszál ; élet-
kelni. len késsel herdelni a húst ; 2) farajol, a kenyérböl
* Henyerél, k. a. m. henyél. nem arról a helyről szel, honnan kellene.
Henyés, mn. olyan forma, mint egy henye. Herdet, cs . a. m. hirdet.
+ Heon, ih. 1) csak, csupán ; nem heon magának Here, fn. 1) + hímállat, férfi ; 2) a méhek hímje,
(hal. besz.) ; 2) üresen, alamizsna nélkül ; egy kol- mely nem dolgozik, s melyet termékenyités után
dust sem bocsátott el heon. a munkások meg szoktak ölni ; inn. á . é. a) dolog-
Hé-palack, fn. lapos fémpalack, mely forró talan, henye ember ; (km.) nem sok pálmája van a
vizzel megtöltve, ágymelegitésre használtatik . here embernek ; b) tányérnyaló ; 3) a férfi, v. him-
* Hepciás- mn. hányiveti, negédes, hencegö. állatok töke, magtartója ; 4) * lakzi, lakodalom ;
-kodik, k. negédeskedik, henceg jól mulatni a herében ; 5) 1. Lóhere.
* Hepe-hupa, Hépe-hupa, fn. kicsi hegyvölgy, Heréc, fn. 1 ) kis here, kis tök ; 2) * patkány.
hegyvölgyes felület. Innen : Hepe- hupás, mn. he- * Herécel, k. és cs. kakas a tyúkot tojózza, bó-
pehupás kövezet (Jók.). bázza. Innen : Herécelés, fn.
* Heppeg, k. lassan, bandukolva megy. Innen : * Herécs, fn. kisded here. -el, k. 1) horzsoló-
Heppegés, fn. dik, dörzsölödik ; 2) kisebb fajta himállat a nös-
Heppen, k. 1) a. m. esik ; 2) cseppfolyó test ténynyel közösül ; 3) tereferél, pletykáz, terécsel.
leülepedik ; 3) a. m. leheveredik. Innen : Herécselés, fn.
 Her 559 - Her

* Hereg, k. a. m. hörög. * Heris, fn. a lakadalmon igért nászajándékok

Hére-hóra , ih. harcra , verekedésre ; hére- összehordása.
hóra kihini vkit, bottal való verekedésre kihini. Hérjes, fn. (nt.) a. m. hérics ; nyári, őszi, tava-
Here-hura, fn. (nt.) bolyhos virágu lóhere szi hérjes.
(trifolium arvense). Herjó , fn. (állatt. ) 1) a fogolyféle madarak
Herél, cs. 1 ) heréjét kiveszi, hímállatot nemzö- egyik faja ; 2) * a. m. hernyó. -ka , fn. kis, fiatal
tehetségétől megfoszt ; kakast , csikót h.; 2) a herjó.
nőstény disznó görgőjét kiveszi, hogy hizéko- Herkél, cs. ált. vminek csúcsát, hegyét lecsípi ;
nyabb legyen ; 3) kakas a tyúkot tojózza bóbázza ; a tyúkszem tövét herkélni ; kül. a növény hegyét,
4) á. é. a növény egy bizonyos részét lemetszi, mely a gyümölcsöző tenyészetet gátolná, lecsípi ;
lecsípi ; dinnyét h., a sárgadinnye középső sarját szőlőt h. Innen : Herkélés, fn.
lemetszi ; 5) vmiből elvesz , vmit megcsonkit ; Hermán, tn. finév.
szindarabot h., megcsonkít ; köpüt, v. kaptát he- Hermec, Hermec-szij , fn. szij a nyeregkápán,
rélni, midőn julius utóján a méz egy részét kisze- melyre különféle holmikat szoktak felakasztani.
dik, anélkül, hogy a méhet megölnék. Innen : * Hernyás, mn. apró penészvirággal ellepett,
Herélés, fn. Herélt, mn. (km.) herélt lónak csak egy virágos ; hernyás bor.
a lába. kedik, k. henye életet él, lustálkodik. Ö, Hernyász, fn. 1) ált.hernyókat fogdosó, öldösö
mn. 1) a himállat heréjét kimetsző ; 2) herélésre ember, v. állat ; 2) bizonyos fajú féreg, mely a
használható ; h. kés. — , fn. 1 ) hímállatok heréjét hernyóba rakja petéit, s ezek kikelvén, a hernyót
kimetsző személy ; 2) kül. disznóheréléssel foglal- megölik (ichneumon) ; 3) jamaikai madár, mely
kozó személy ; 3) á. é. kontárorvos ; minden kézre hernyókkal él ; 4) nagy hernyófaj, mely kisebb
bizni az életet félő, más a tanult orvos, más a kan- hernyókkal él.
herélő (Kresznerics). -t, fn. ált. heréjétől meg- Hernyász, Hernyáz, k. hernyót szed, öldös .
fosztott férfi személy ; kül. keleti fejedelmek némely Hernyász-futrinka, fu. (állatt.) a hernyókat
belszolgálatait végző , különösen a háremeket öldösö bogárka. -olló, fn. erős olló, melynek egyik
örző férfi személy, kinek heréjét gyermek korá- ága hosszú rúdhoz van erősitve, s melylyel tavasz-
ban kimetszették. Innen : Heréltség, fn. lelki he- kor a hernyópeték által belepett galyakat szok-
réltség (Pázm .) . ták lemetszeni. -vas, fn. a. m. hernyószedő.
Herenes, fn. (nt.) egyik gombafaj , melynek Hernyó, fn. (állatt.) a lepék sima, v. szörös,
széttört szára tejszínü nedvet bocsát magából. gyürüstestű lárvája, mely növénylevelekkel élő-
Herés, fn. akinek, v. aminek heréje van. dik; (szój.) látod- e miből lesz hernyó ? látod- e mi-
Here-sérv, fn. (kórt.) a heregolyóknak leebb böl mi lesz ? -báb, fn. (állatt. ) a hernyó gömböly-
szállása és a bél egy részének a herezacskóba ded átváltozott alakja , melyből a lepe leszen
nyomulása, tökösség. (puppa). -boly, fn. a fa galyain hálóféle anyaggal
Herész, Hérész, fn. tt. -t; a tulajdonképi bevont hely, hova a hernyó petéit rakja. -család,
menyekző után tartott mulatság. fn. hernyóféle állatkák osztálya. -fészek, fn. 1)
* Hérészek, Hérészesek, fn. tb. 1) a lakadal- a. m. hernyóboly ; 2) a hernyó bábjának takarója.
mas nép ifjabbjai, kik a menyekző utáni napon, -irtó, fn. 1) a. m. hernyószedő olló ; 2) a.m. hernyó-
zenebanda kiséretében a volt lakodalmi vendége- szedő. -ka, fn. (kics.) kis hernyó . - polyvacsukk,
ket bejárják és magokat megvendégeltetik ; má- fn . (nt. ) növény a polyvacsukkok közöl.
tyusföldén : tyúkverők ; 2) (Eger vidékén) a Hernyós, mn. tt. -t, v. -at ; 1) hernyó által be-
menyasszony által meghivott násznép, mely nap- lepett, amit hernyó pusztit ; h. lomb; 2) * a. m.
pal a menyasszonyi háznál zene nélkül mulat, s hernyás.
csak este megy a vőlegény házához, hol a tánc- Hernyó- szedő, fn. hosszú rúd, a végén kétágu
mulatság tartatik. vassal, melylyel tavaszkor a hernyópetékkel be-
Here-zacskó, fn. a. m. tökzacskó. lepett gyümölcsfa-galyakat letördelik. -z, 1. Her-
Herg, 1. Hereg. nyász, k.
Herge, mn. rekedt hangon szóló , beszélő. Hernyózó, fn. tt. -t; a. m. hernyószedő.
* Herge-duda, fn. síp, duda, melybe tubákot, * Hernyú, fn. tt. -t; a. m. hernyó.
v. paprikát tesznek, mely annak, aki belefú, sze- Heröce, fn. zsiron sült tészták egyik faja, me-
mébe megy . lyet máskép csöregének, forgácsfánknak is ne-
Hergel, cs. ált. a. m. dörzsöl ; kül. 1) széthány, veznek.
kapar ; a tyúk hergeli a szemetet; 2) (különösen Heröke, fn. a. m. herőce ; ide az ágyba hordják
szárnyas állat) nemileg közösül ; 3) a. m. gördít ; a menyasszonynak az ennivalót, herőkét, mákos mézet,
tekét az udvaron keresztül hergelni ; 4) ingerel, serentôt, sült tyúkot stb. (V. U.) .
izgat. Herreg, k. herr, herr hangot adva morog (pl. a
Hergelö-vas, fn. (msz. ) éles vas eszköz, mely- kutya). Innen : Herregés, fn.
lyel a szücsök a beáztatott bört tisztitják. Herseg, k, hersféle hangot ad (pl. a bör, midőn
* Herget, cs. szid, ingerel. kaparják; v. a ló fogai, midön abrakot rágnak).
Héric, fn. böjt utáni mulatság, lakoma. Innen: Hersegés, fn.
Hérics, fn. (nt.) a sokhímesek és sokanyások Hersen, k. hers-féle hangot ad.
seregébe tartozó növény (adonis) ; tavaszi, őszi h.; * Hersent, cs. párzik, növel nemileg közösül.
nyári h., a. m. pallagi rózsa. Innen : Hersentés, fn.
Hering, fn. (állatt.) ismeretes kis tengeri hal, * Hertelen, 1. Hirtelen. † -kedik, (Telegdi), 1.
lándzsaidomú testtel, kopoltyúi bőrén nyolc su- Hirtelenkedik.
gárral ; nálunk csak besózva eszik böjti eledelül ; Hervad, k. 1) gyöngébb növény levelei, de kü-
(szój.) sovány, mint a hering. lönösen virága fonnyad, szárad, aszik ; hervad a
 Her 560 Het

virág, ha nem öntözik ; 2) á. é. a) ifjúsága, szép- idöfolyam; egy hétig volt beteg ; próbahét, hét nap-
sége múlik ; hervadnak arca virági ; b) betegség- ból álló idő, mely alatt vkivel kisérletet tesznek ,
töl teste fonyad ; némely aszkóros szemlátomást hogy alkalmas- e az általa felvállalt szolgálatra,
hervad. Innen : Hervadás, fn. Hervadó, mn. Her- vagy nem? egy hét alatt, hét napig tartó időfolyam
vadt, mn. alatt ; kül. hét napból álló időfolyam egyik vasár-
Hervadag, 1. Hervatag. naptól a másikig, v. egyik hétfőtől a másikig
Hervad-atlan, mn. nem hervadt, viritó ; h. vi- számitva ; ádvent első, második, harmadik, negyedik
rág ; á. é. teljes , viruló szépségü ; h. ifjúság. hete ; csonka hét, mely hamvazó szerdától az utána
-ékony, mn. könnyen hervadó ; h. virág ; á. é. következő vasárnapig tart ; fekete hét, mely fekete
szépségét, vonzó voltát könnyen vesztő ; h. ifjúság. vasárnap veszi kezdetét ; virághét , v. nagyhét,
-hatlan, mn. soha nem hervadó, nem fonyadható ; mely virágvasárnapján kezdődik ; vörös hét, pün-
a vasvirág h.; á. é. üdeségét soha el nem veszt- köst elötti ; (szój .) sem hete, sem hava, csak igen
hető, el nem múlható ; h. lelki szépség ; az erény rövid ideje ; sem hete, sem hava, már is parancsol,
hervadhatlan virága. oz. k. a. m. lassan, de foly- alig jött a házhoz, már urat játszik ; sem hete, sem
tonosan hervad. Innen : Hervadozás, fn. -ság, fn. hava munkájának, nincs semmi látatja ; hetet havat
a növény, virág hervadt része ; letördelni a virág összehord, mindenféle össze nem tartozó dolgokat
hervadságát ; ettől különbözik : hervadtság, 1. ezt. locsog ; hány hét a világ ? faggatódzó kérdés, mely
Hervadt, mn. 1 ) nap heve által elfonyasztott, gúnyosan olyanhoz szokott intéztetni, kinek ma-
aszalt ; h. virág ; 2) á. é. a) ifjúságát jóval túlha- holnap kitelik az ideje ; 2) reggel és este azon
ladt, vénecske ; h. szépség ; b) betegség által elso- időpont, midőn az óramutató a hetes számon áll ;
ványitott; c) h. lelkű , szépért , jóért lelkesedni hetet ütött az óra; hétre haza érek.
nem tudó, életunt (blasirt). Innen : Hervadtan, ih. Hét-alvók, fn. tb. azon hét ifjú, kik a monda
-lelküség, fn. az élet örömeit túlságosan élvezett szerint a Decius uralkodása alatt a keresztyén-
ember lelki állapota, ki szépért, jóért lelkesedni üldözök elöl egy barlangba bujván, elaludtak, s
nem tud, blasirtság. -ság, fn. hervadt állapot. csak 155 év mulva ébredtek fel ; á. é. álomszuszék,
Hervaszt, cs. 1) nagy höségével a növény le- nagy alvó ; jó volnál hétalvónak, v. te is a hétalvók
veleit, virágait fonyadttá, hervadttá teszi ; 2) á. é. közöl való vagy.
a) szépségétől, ifjú üdeségétől vkit megfoszt ; bú Hé-tárgy, fn. (ttau.) a meleg anyaga.
és aggodalom ne hervasszon téged ! b) betegség, Hét-biróiszék, fn. a. m. hétszemélyes tábla.
kór teste ruganyosságát elveszi ; c) bármely tárgy * Hetebotázik, 1. Csetlik-botlik.
üdeségét elveszi ; erényeinek koszorúját semmi idő Heted, szmn. 1) hét egyenlő darabra osztott
sem hervasztja. Innen : Hervasztás , fn. Her- egésznek egy- egy része ; egy heted forint; két h.
vasztó, mn. věka búza ; 2) a. m. hetedik ; h. napon ; h. napos
Hervatag, mn. hervadásnak alávetett, ami sa- hideglelés ; 3) heted magammal, magaddal, magával,
játságánál fogva elhervadhat ; hervatag virág ; kivülem, kivüled, kivüle még hat személy ; heted
hervatag ifjúság. Innen : Hervatagság, fn. hét ország, 1. Hét. -el, cs. számot, mennyiséget,
* Herz-borz, mn. felfortyanó, hamar méregbe tárgyat hét egyenlő részre oszt ; 35- öt h. Innen :
jövő, puzduri . Hetedeles, fn. Hetedelő, mn. -hó, fn. julius hava.
Herzsel, k. a. m . horzsol. Hetedik, szmn. a nyolcadik és hatodik között
Heség, 1. Hévség. álló sorosztó, rendelő szám; hetedik éve már ; hete-
Hé-sör, fn. tojással, téjföllel, cukorral készi- dik jeles az iskolában.
tett, felforralt sör, sörleves. Hetel, k. 1) hét napot tölt vhol ; a szőlőben,
Hess , isz. személyr. hessetek ; a madarakat, a
házi szárnyasak közöl leginkább a tyúkokat el- pusztán h.; a közmunkán h.; 2) a. m. hetedel ; 3) a.
m. hétszámra (nem darabszámra) dolgozik ; a
riasztó szó; hess innen hess ! -eget, cs . 1) a mada- kisvárosi
rakat hess-hess kiáltással kergeti el ; 2) á. é. vagyo- szoktak magyar mesterlegények rendesen hetelni
. Innen : Hetelés, fn. Hetelő, mn.
nát, jószágát pazarolja.
Hé-sugár, fn. (ttan.) melegitö testből kilövellö Heten, ih. együttvéve hétszemély ; heten voltak
sugár, mely által a melegség terjed. -szoba, fn. itt. -ként, ih. 1) minden csoportban hét hét ; h.
igen melegre fütött szoba, hol az ember nagyon szállinkóznak a katonák ; 2) külön- külön minden
megizzad. héten ; h. kétszer látogatni meg vkit.
Hét. számn. a hat után közetkező , sarkalatos Hetes, mn. tt. -t, v. -et ; 1) hét nap óta létező ;
számnév ; hét magyar, vezérek, kik Árpáddal e hét napig tartó ; hetes gyermek ; kéthetes kenyér ;
hazát elfoglalták ; hetével adni az almát ; (szój . ) ha hetes eső; (km. ) kettős ünnep hetes eső, szolga nyu-
hét lélked van sem vagy képes ezt megtenni, bármily godalom ; 2) hét darabbal álló ; hetesével venni a
erős, v. bármily ügyes vagy ; hét országra, v. he- tojást ; 3) 7 számmal jegyzett ; hetes papir, liszt,
ted hét országra szól, nagy a hire, hires ; hétor- vászon. -, fn. tt. -t ; 1) számjegy, mely hetet je-
szágra szóló lakzit tartani ; nálok is több hét nyolc- lent ; szép hetest tud irni ; 2) hét krajcár értékü
nál; (km.) hét tél, hét nyár próbálja meg a házasokat, régi pénz, máskép : peták ; 3) a kártyában azon
a közhiedelem ugyanis azt tartja, hogy hét év lap, mely hét szemmel van jelölve ; 4) személy,
alatt az ember természete megváltozik, ami pedig kinek kötelessége azon a héten bizonyos dolgot
régi vonzalmából még hét év mulva is megmarad végezni ; most te vagy a hetes, neked kell ezen a
benne, az sirig tart ; innen a szójárás : heted hét- héten azt a dolgot végezni, melyet a jövön én fo-
ország, messze vidék ; nem terem ma párja heted gok tenni ; 5) hétszámra dolgozó személy. -káp-
hétországon (Ar.) ; messze jártam hetedhétországon lán, fn. egy helyen levő több káplán közöl az,
(T. M.). kinek azon a héten kötelessége papolni, esketni ,
Hét, fn. 1) ált. hétszer huszonnégy órából álló Į keresztelni, temetni stb. -tiszt, fn. katonatiszt, ki
 Het ― 561 Hev

azon a héten a katonai örtanyán, v. más kijelölt Hetven, szmn. hétszer tizből álló szám, meny-
helyen szolgálatot végez . nyiség. -ed, fn. hetven részre osztott egésznek
Hetet-szaka, 1. Hetedszaka. egy-egy darabja. —, mn. a. m. hetvenedik. -edik,
Hetevény, fn. tt. -t ; (csillag. ) hét tagból álló szmn. hatvankilenc után következő sorosztó
csillagzat, mely éjfél elött kelet felé tünik fel ; szám ; minden hetvenedik esztendőben megjelenő
máskép: fiastyúk. üstökös.
Hetez, cs. 1) vmit hétszer vesz, hétszerez ; he- Hetvenen, ih. hetven személy együttvéve.
tezni a pénzösszeget; 2) hetet emleget ; ne hetezz Hetvenes, mn. 1) hetvenet magában foglaló ;
mindig, nem volt több hatnál. h. csoport; hetvenes bizottmány ; 2) hetven szám-
Hét-féle, mn. hét különböző fajból álló ; hétféle jegygyel jelölt ; 3) h. évek, vmely század nyolca-
bor, pamut : * (szój.) csak léféle hétféle volt, hát dik évtizede, mely azon század 70- ik évétől a
még az a mennydörgős-mennykö sok sütemény, (tre- 80-ikig terjed. fn. 1) hetvenet érő számjegy ;
fás felelete annak, akitől kérdezik, hogy mit evette számsorból egy hetvenes hiányzik ; 2) hetvenedik
a vendégségben). fn. hét külömböző étel ; hét- évét túlhaladott ember.
félét ettünk; (midőn magánosan más értelemben Hetvenkedik, k. hányja-veti magát, legényke-
áll, akkor mindig, mint mn. használtatik, mert az dik, erejével dicsekszik ; (szój.) hetvenkedik, mint
illető főnévnek mindig meg kell előznie ; pl. hány- árpacipó a kemencében. Innen : Hetvenkedés, fn.
féle bort ittatok ? fel. hétfélét) . Innen : Hétfélekép, Hetvenkedő, mn.
Hétféleképen, ih. Hetye-pecse, fn. csipkebogyóból készitett
Hét-fö, mn. a hét első napja, vasárnap után lekvár.
következő nap. Innen : Hétfőn, ih. Hetyke, Hetykebetyke, 1. Hegyke, Hegyke-
Heti, Héti, mn. 1) egy, v. több hétre való ; két begyke.
heti munka ; egy heti eleség ; 2) minden héten tör- Hetyke-láb, fn. (állatt.) 3 elöre, egy hátra irá-
ténő; heti vásár. nyult ujjal biró madárláb, máskép : járóláb.
Hét-kép, Hét-képen, ih. a. m. hétfélekép . † Heu, Héu, Heuság, 1. Hiú, Hiúság.
Hét-közben, ih. ált. hétköznap ; nem csak va- Hév, fn. tt. hevet ; birtokr. hev-em, -ed, -e ;
sárnap, hanem hétközben is elmegy a templomba ; melegség, forróság; hajadon fővel nem jó a nap
kül. a hét közepe táján ; h. fogni a munkához.-köz- hevén állani ; (szój.) hevet, havat összehordani,
nap, fn. és ih. a vasárnapot kivéve bármelyik mindenféle, együvé nem tartozó dolgokról be-
nap a hétben ; h. sem dolgozik mindig. -köznapi, szélni. mn. hö, meleg, forró ; hév szerelem.
mn. 1) hétköznapon előforduló ; h. munka; 2) hét- Hévalkodik, Hivalkodik.
köznapon használt, nem ünnepies ; h. öltözet, ebéd; Hév-any, Hév-anyag, 1. Héanyag.
á. é. h. arc, a) aminö minden emberé, midőn kö- Hév-ár, fn. vékony jégdarabkák, melyek tél
zönséges, nyugodt lelki állapotban van ; (tréf. ) | utóján, midőn a folyam zajlani kezd, a partra
levetközni a hétköznapi arcot, ünnepélyes, komoly vetődnek, v. a folyam szélén összetorlódnak.-csira,
magatartást szenvelegni ; b) semmi különös, meg- fn. napszurástól származott lónyavalya.
ragadó vonással nem biró, máskép : mindennapi Heveder, fn. tt. -t ; ált. köritö, v. oldalt fedő
arc. Innen: Hétköznapias , mn. Hétköznapiasan, boriték ; kül. 1 ) széles szíj, melylyel a lovak hasát
Hétköznapilag, ih. szokták felszorítni, hogy jobban tudjanak futni ;
Hét-magyar, fn. azon hét vezér, kik a magya- 2) az ajtó széleire avégböl erősitett pártázat, hogy
rokat ösi hazájokból Európába vezették. az ajtó és az ajtótok közötti hézagot betöltse ; 3)
Hétszám , fn. 1) a hetek száma ; a hétszámot vastag gerendák összekapcsolására használtatni
bizonyosan nem tudom, de mindenesetre több öt hét- szokott vékony gerendák ; 4) (haj .) a hajó széles-
nél; 2) heti munka ; hétszámra dolgozni, nem da- ségében menö keresztfák az árbocon ; 5) (vad. ) a
rabszámra, sem napszámra ; kül. robot , melyet szarvas testének középrésze.
régente a jobbágy hetenként tartozott végezni ; 3) Hevederez, cs . ált. hevederrel felszerel ; kül. 1)
minden héten egyszer megjelenő hirlap egy-egy a ló hasát hevederrel felszoritja ; 2) az ajtó szé-
száma ; 4) gyermekágyas asszony tisztulása. -bér, leire hevedert szögez ; 3) (ácsm.) két vastag ge-
fn. egy heti munkáért kapott bér. -hiány, fn. a. rendát hevederrel kapcsol össze.
m. hétszámrekedés. -ba, -ra, ih. 1) egy heti idő- Heveder-fák, fn. tb. 1) fák, melyek heveder-
közt számitva ; hétszámba dolgozni ; 2) egy, v. több nek vannak elkészitve ; 2) fák, melyekböl heve-
hétig ; hétszámra sem láthatjuk őt. -rekedés, fn. dert készitenek. gyalu, fn. az asztalos gyaluja,
(kórt.) a gyermekágyas nő tisztulásának elre- melylyel az ajtóhevedert simitják. -kö, fn. (ép.)
kedése. az épület egyes részeit összekapcsoló kö. -léc, fn.
Hétszemélyes - tábla , Hétszemélyes - tör- (ép .) a házfödél készitésénél hevederül használ-
vényszék, fn. legfelsőbb magyar törvényszék, ható léc. -lö, fn. szolgalegény , aki a lovakat
melynek tagjai kezdetben hét személyből állottak, nyergelni szokta. -lövés, fn. (vad. ) lövés, mely a
s elnöke az országbiró. szarvast teste közepén érte. -öv, fn. ált. hasszoritó
Hétszemélynök , fn. a hétszemélyes tábla egy- öv ; kül. öv, melylyel a lovak hasát felszoritják.
egy tagja. -szij , fn. hevederöv szíjból. -vas, fn. vmit öv
Hétszer, ih. 1) hét izben ; hétszer akkora, v. gyanánt keritö vaslap.
hétszer több, v. hétszer nagyobb ; (km.) hétszer fizeti ? Hevély, fn. tt. t ; nagy lelkesedés, indulat
ezt neked vissza Ludas Matyi ; 2) (mt.) annyiszor, által okozott hőség az emberi arcon (emotio).
ahányszor egy a hétben találtatik. Heven, ih. a. m. hevesen ; s állt a harc heven, és
Hétszög, Hétszöglet, fn. (mt.) szabályos, v. harsány zengéssel egyenlőn (Vör.).
szabálytalan sok szög, mely hét oldal által van Heveny, fn. tt. -t; melegség, forróság ; á. é.
bezárva. Innen : Hétszögű, mn. késedelem nélküli állapot, szaporaság ; hevenyé-
Ballagi szótár. 36
 Hey 562 Héz

ben, hirtelen, gyorsan, legkisebb várakozás nélkül . székvárosa Eger ; (szójáték) hevesvármegyéból való,
-, mn. a. m. heves ; á. é. hírtelen, frisen . azaz: tüzes, hirtelen természetü .
Heveny-baj , fn. forróság által okozott betegség. * Heveteg, mn. hirtelen hevülő, tüzbe jövő. —,
Hevenyész , cs. rögtönöz , hirtelen , hosszas fn. höség, melegség, rekkenő idő ; ebben a nagy he
gondolkodás nélkül tesz, készit vmit. -, fn. tt.-t; vetegben nem mehet sehova az ember. Innen : Heve-
személy, aki vmit rögtönöz ; kül. személy, aki teges, mn.
mindjárt hevenyében tud akármiről verset rögtö- Hevetezik, k. nagy hösége van.
nözni. -et, fn. rögtönözve létrejött mű. -ve, ih. * Hevez, k. állat, különösen birka a nagy hőség
hirtelen, rögtönözve. miatt fúj; hevez a birka, eső lesz.
Hevenykedik, k. a. m. heveskedik . Hév-ház, fn. üvegfalú, fütésre alkalmas kerti
Heveny-pest, fn. (b.) vak kemence kémény ház, hol télen mindazon növényeket tartják, me-
nélkül. lyek a külső hideg levegőt ki nem állják ; máskép :
Hever, k. ált. nincs munkában, nem dolgozik, melegház. Inn.: Hév- házi, mn . h. növény, mely ná-
henyélve tölti az időt : ez a cseléd hever, nincs lunk a szabad ég alatt nem tenyészik. -hónap, fn.
szolgálatban; egész nap hever, nem dolgozik ; kül. julius közepétől augusztus közepéig tartó időfo-
1) lustaságból, unalomüzésből kényelmesen fek- lyam, midön egész évben legmelegebb szokott lenni.
szik; ágyban, gyöpön h.; 2) hányódik vetődik ; Hevi, mn. forró, heves.
ezek a szép könyvek itt hevernek ; 3) használatlanul Hevit, cs. höséget okoz, melegít, tüzesít ; vasat
van, fekszik ; pénze hever, nem forgatja ; (gazd .) h.; á. é. 1 ) vért mozgásba, forrongásba hoz ; a bor,
hever a föld, midön tarlónak van meghagyva, mi- a meleg ital h.; szerelemre h.; inn. kedvet ad vmi-
kor nincs mivelés alatt ; 4) nőstény aprómarha re ; a zene táncra, a bor dalra h. Innen : Hevítés, fn.
tojni megszűn és költeni akar ; aprólékaimnak Hevitő, mn . -ezik, k. neki melegszik, tüzbe hozza
semmi hasznokat sem vehetem, mert hevernek. Inn.: magát. Ellentéte : hütözik.
Heverés, fn. Hé-viz, fn. ált. meleg viz ; kül. meleg forrásból
Hevér, fn. tt. -t ; bányamunkás, bányászlegény. fakadó viz, melyet fürdőül szoktak használni.
Hévér, fn. tt. -t; a. m. lopótök. * Hévizál, k. heverészve tölti az idöt ; dolgoz-
Heverd- el-nap, fn. (tréf.) hétköznap, melyen zál, ne hévizálj; nám én csak ugy hévízálok, mégis
az ember nem dolgozik ; szent heverd-el-napját eleget találok (nepd.).
tartani. Héviz-fö, fn. forrás, melyből héviz fakad .
Heveredik, k. heverés végett kényelmesen le- Hév-mérő, fn. (ttan.) végén gömbbel ellátott,
ereszkedik ; fübe h. Innen : Heveredés, fn. légmentesen elzárt üvegcső megtöltve higanynyal
Heverés-pénz, fn . mulatságra való, arra szánt v. borszeszszel, mely folyadék-oszlopocska emel-
pénz . kedése vagy alászállása által a levegő hőmérsék-
Heverész , k. heverve tölti az időt. -ik, k. a. m. letét mutatja ; Réaumur hévmérője, mely nyolcvan,
heveredik. Celsius hévmérője, mely száz fokra van felosztva.
Heverkezik, k. folytonosan, több ideig, foly-- mérsék, fn. vmely tárgy melegének, höségének
tonosan hever. foka; a szoba hévmérséke. -mutató, fn. (ttan. ) vo-
Heverő, mn. ált. nem dolgozó, idejét henyélve násokkal megjelölt fokok a hévmérön (thermo-
töltö ; h. napszámos , (km.) heverő ember szerencsé- scop) .
jét is elheveri ; kül. 1) unalomüzésből fekvő ; 2) + Hévolkodik, 1. Hivalkodik.
használatlanul fekvő ; szögletben h. könyv ; h. jó- + Hévon, 1. Heon.
szág, a) művelés alatt nem levő szántóföld ; b) † Hévő, 1. Hévanyag.
ökör, ló, mely (pl. a rosz időjárás miatt) nincs Hév-öv, fn. (ft.) forró földöv.
munkában; 3) nem szükséges, amit nem akarnak Hévság, 1. Hiuság.
használni ; nincs egy heverő tollad ; h. pénz, a) me- Hévség, Hévséges, 1. Höség, Höséges .
lyet nem forgatnak, mely nincs kamatra kiadva ; Hev-termödés, fn. (ttan.) höségnek, melegség-
b) melynek nincsen célja, hogy mire kell elköl- nek különféle módon (pl. kisugárzás, dörgölés
tení ; ha heverő pénzem lesz, majd én is elrándulok; stb. által) létre jövése.
4) (nt. msz.)* nem magasra növö, guggon ülő ; h. Hevül, Hevül, k. ált. meleggé, forróvá, izzóvá
bab. -, fn. a. m. heverü. -dik, k. a. m. hevere- leszen; a vas hevül a tűzben ; kül. vére nagyobb
dik. -mesterlegény, fn. iparos segéd, aki nincs forgásba jö ; meleg italtól h. az ember ; szerelemre
munkában. h.; inn. á. é. vmire kedvet kap ; táncra, dalra h.
Hevertet, cs. heverni enged, hagy. Innen : Hevülés, fn. Hevülő, mn. Hevült, mn. -et, fn.
* Heverü, fn. 1) jegyben járó leány, menyasz- a hevülés eredménye. tség, fn. hevült állapot,
szony ; 2) szabad személy, kéjhölgy. midőn vkinek vére nagyobb forgásban van , v.
Heves, mn. 1) tüzes, nagyon meleg ; h. napsu- vmi forró.
gár, kályha ; 2) á. é. a) szivből jövö, szenvedélyes ; Hev-villanyosság , fn. (ttan.) túlságos höőség
h. szerelem; h. csók ; h. vérü, a) ingerlékeny ; b) által előidézett villanyosság, milyen pl. az, melyet
hamar szerelemre lobbanó ; b) hamar, felfortyanó, nyári rekkenő meleg estéken tiszta időben lehet
puzduri ; h. ember, h. természet ; (km.) heves kutya látni. -viz, fn. a. m. héviz.
vak kölykeit hányja. -, fn. * a folyamban örvényes Hézag, fn. 1 ) vmely tárgyban támadt üres tér,
hely, mely vagy nem szokott befagyni, vagy csak repedék, nyilás ; afalon, a hajón támadt hézag; a
vékony jéghártyával vonódik be. Innen : Hevesen, hézagot betölteni ; 2) á. é. a. m. hiány ; ez irodalmi
ih. Hevesség, fn. -kedik, k. hirtelenkedve tesz müben nagy hézag van, vmi hiányzik belöle, ami-
vmit ; fontold meg mit teszesz, ne heveskedjél ! Inn.: nek benne kellene lenni ; ez a mű hézagot pótol; 3)
Heveskedés, fn. Heveskedő, mn. -vármegye, fn. a (ásványt.) ásvány likacsa, melyben kicsiny érc-
Tiszán inneni kerület egyik vármegyéje, melynek szemer van ; 4) (ép. ) illesztő hézagok, álló hézag.
 Héz - 563
—, mn. † üres, üreges ; hézag hely. Innen : Héza-
gos, mn.
Hézag-gyökér, fn . (nt. ) ált. üres gyökerü nö-
vény ; kül. kellemetlen szagú , hánytatószerül
használható gyökerü növény (aristolochia clema-
titis) . -kö, fn. (ép .) a fal hézagának betöltésére
használható kisebb kö. † -on, ih. üregesen ; ne
merőn, hanem üresen és hézagon csináld azt belül
(Káldi).
Hézagosit, cs. hézagossá tesz.
Hézag- pótló, Hézag-töltö, mn. vmely testen
támadt hézag betöltésére használható. —, fn. ált.
bármely hézag betöltésére használható tárgy ; kül.
kevesebb érdekű cikk , melyet vmely hirlapba
csak akkor adnak ki, ha nincs érdekesebb tar-
talmu kézirat ; jó lesz hézagpótlónak. -zik, k. hézag
támad rajta ; a roszul emelt fal hamar hézagzik.
* Hezzá, 1. Hozzá.
* Hezsetel, k. izeg-mozog, vickándozik.
* Hezseti , mn. szeleskedő , szélhajtó , szele-
verdi.
Hi, isz. lovakat menésre nógató szó, máskép :
gyi; (szój.) hi szürke, hi fakó! itt semmit sem adnak.
Hi, isz. a. m. ejnye ! hí beh pompás.
Hi, Hiv, cs. (az önhangzóval kezdődő ragok
elött mindig hív, v. hiv) ; 1) a. m. közeledésre
szólit ; hívd ide az inast ; félre hini vkit ; (vad.) a
serdülő vad anyja után kiáltoz ; kül. vívásra szó-
lit ; pisztolyra híni ; egy szál kardra híni ; 2) nevén
nevez ; hogy hinak öcsém? mi a neved ? kinek hí-
nak? minek is hinak ? (km.) nebántsdnak híják a
másét.
Hi, fn. 1) (csak ragozva használtatik) vminek
nem létele, amire szükség volna ; nagy hiát érezni
vminek; pénz hiával vagyok, nincs pénzem; 2) a.
m. hiánylat, ami vmiből hiányzik, amivel vmit
pótolni kellene, hogy egészen meglegyen ; egy hia
van ennek a bornak; egy hia, v. egy hián husz ;
(szój .) egyik tizenkilenc, másik egy hián husz ; egyik
olyan rosz, mint a másik ; kevés, v. kicsi hia, kevés
hibázik belőle ; kevés, v. kicsi hia, hogy el nem es-
tem, kevésbe mult ; (km.) kicsi hia, mi a' ? a zsidó-
kat csufolják vele, a környülmetéltetésre célozva ;
nincs hija boldogságomnak, egészen megelégedett,
boldog vagyok ; 3) * a. m. padlás ; híba takarítni a
szénát; híba-hágó tőke, azaz : padlásra vezető laj-
torja.
Hiába, Hiában, ih. 1) hasztalanul, semmit nem
nyerve, célt nem érve ; h. fáradni ; (népd .) hiába
biztatom, hiába igérek, nemfog rajta semmi aranyos
igéret; (km.) hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú
belőle; 2) ok nélkül ; hiába gyanakodni vkire, meg-
verni vkit; (szój.) nem hiába csörget a haraszt,
azaz : ok nélkül ; nem hiába, hogy, a. m. nem lehet
rajta csodálkozni, mert stb.; nem hiába, hogy apád is
gonosz volt, de te is rosz vagy, nem lehet csodál-
kozni azon, hogy rosz vagy, mert apád is gonosz
volt. - isz. fájdalmas felkiáltás , mely akkor
használtatik, midön roszul esik nekünk, hogy a
dolog ugy van, amint a következő mondatban
foglaltatik ; hiába ! nem tudok rajta segiteni !
hiába! hiába! nincs aki hallgasson esdeklő szavára !
(Vör.).
Hiába való, mn. 1) haszontalan , aminek semmi
látatja nincs ; h. munka ; 2) üres, tartalom nélküli ;
h. beszéd; 3) alávaló, hitvány, semmirevaló, lé-
hütö ; hordd el magad te hiábavaló ! Innen : Hiába-
Hib
| valóság, fn. -valóskodik, k. helytelenkedik, ren-
detlenkedik .
Hiacint, 1. Jácint.
+ Hian, ih. 1) hasztalanul ; mit állotok itt hian
mend e nopot estig (tatr . cod.) ; 2) üresen, ajándék
nélkül ; elereszték őtet hian (tatr. cod.).
Hián, ih. 1) vminek hiával ; pénz hián vagyok ;
2) vmiből hiányozva ; egy hián húsz, azaz : tizen-
kilenc ; 3) a megnevezett számon kivül ; három
hián mind itt van ; 4) (mt.) a. m. kivonva, keve-
sebb (minus) ; nyolc három hián, öt.
Hiány, fn. tt. -t ; 1) vminek nem létele, vmiben
érzett szükség ; vizhiány ; vmiben hiányt szenvedni;
2) fogyatkozás, rövidség ; a túlnépesedés nagy hi-
ányt okoz a keresetmódban ; 3) összeg, mely kiadási
költségekből hiányzik, s melyet kölcsön utján, v.
más pénzügyi mütéttel kell pótolni ; (e jelentésben
jobb szó a ,, hiánylat" deficit) ; 4) (mt.) 1. Hián
(mt.) ; 5) a. m. hiba ; nincs semmi hiánya ; nagy
hiány az, hogy nem lehet kézhez kapni. -jel, fn. (nyt.)
vessző (' ) alakú jel, mely mutatja, hogy arrol a
helyről vmely betü ki van hagyva; pl. adsz' ide!
e helyett : adsza ide ; régente használták : 1 ) a
nak, nek birtokos rag kihagyása alkalmával ; tem-
plom' ajtaja ; 2) ha az é betű kihagyatott az és
szóból ; atyádat 's anyádat ; 3) az s betü fölé, mi-
dön zs helyett állott ; pl. 'sinór, zsinór ; ' Sennyey,
Zsennyey báró, kinek nevét most is S betüvel
kezdik, csakhogy hiányjel nélkül. -lás, -lat, fn.
ált. ami vmiből hiányzik ; számadási hiánylat; kül.
a kiadási költségből hiányzó összeg, melyet köl-
csön utján, v. másképen kell pótolni (deficit) . -ol.
cs. vmiben hiányt talál, gáncsol.
Hiányos, mn. 1) nem tökéletes, amiben hiba
van, v. amiből hiányzik vmi ; h. mérték , melynek
üres serpenyői nem állnak egymással egyensúly-
ban ; h. arany, mely nem üti meg az illető mérté-
ket; (nyt.) h. ige , melynek nincs meg minden
ideje ; pl. ilyen a magyarban : ehetném, ehetnél,
ehetnék stb.; (nyomd.) h. ívek ; 2) a. m. hibás,
amiben hiba van ; h. testszervezet. Innen : Hiányo-
san, ih. Hiányosság, fn. -it, cs. 1) hiányossá tesz,
vmiből elvesz ; 2) a. m. károsít ; ne hiányosits sen-
kit sem ! -odik, k. 1) hiányossá leszen, tökélyéből
veszít, v. vmi elkallódik belőle ; az aranypénz sok
használat után hiányosodik; 2) a. m. károsodik.
Hiány-töltö, fn. a. m. hézagpótló.
Hiányzik, k. 1) akire, v. amire szükség van,
nincs jelen, v. nincs meg ; csak három forintja hi-
ányzik, hogy ruhát vehessen ; N. Antal hiányzik,
nincs jelen ; 2) eltünt, elveszett, nem lehet tudni
hova lett ; az ütközetben egy katona elesett, három
megsebesült és öt hiányzik, kik vagy eltévedtek, v.
elfogattak, v. átszöktek ; három ingem hiányzik.
Hiba, fn. 1) ügyetlen cselekedet, vétek, melyből
az elkövetöre kár háramlik ; (szój . ) ez több mint
bűn, ez hiba (t. i . a politikában a haszonhozó bünt
megengedettnek tartják, de a hibát, mely káros
eredményü lehet, gáncsolják) ; hibát ejteni; ez a te
hibád, hogy stb.; 2) szellemi, v. anyagi fogyatkozás ;
testi, lelki baj ; testi hiba, pl. a görbe láb ; felfe-
dezni a ló hibáját ; (km.) nincs ember, v. nem találni
embert hiba nélkül ; 3) nem tudásból, tévedésből,
elnézésből származó hiány vmiben ; harom hibat
ejtettél az irásban , két hibával tudta a leckéjét ; sok
hibát találtam számadásában ; 4) a. m. baj; itt rmi
hiba van ! ez már hiba ! (km.) kicsi hiba nem nagy
36 *
 Hib 564 -- Hid

baj ; hiba van a tavasziba ; 5) csorba, elszakadott, | bázik, hiányzik. -hatatlan, -hatlan , mn. hibát el
eltörött rész ; a kocsi hibája pl. az eltörött kerék ; nem követhető.
a kés hibája a csorba. Innen : Hibás, mn. Hibásan, * Hibitol, cs. 1) oka vki hibájának, eszközli,
ih. Hibásság, fn. hogy vki hibát kövessen el ; 2) hiányt szenved
* Hiba-hágó, fn. lajtorja, melyen a padlásra, vmiben.
v. híba szoktak járni. Hiblihubli, mn. semmihaszna, hiábavaló ; nem
* Hibál, k. (személyt.) meghiúsul, nem sikerül, bizták azt hiblihubli ifjú uraimékra (Jók.) .
roszul üt ki ; (km.) kitől Isten eláll, minden remény- ? Hib- lövés, fn. elhibázott lövés.
sége hibál. * Hibog, k. süpped, leebb száll (pl. láb alatt az
Hibalesö , mn. hibát kereső; hibaleső elkese- ingovány).
redés. * Hlboha, fn. 1) a. m. ingovány ; 2) a. m. lan-
Hibáll, cs. hibáztat, hibának tart. gyos viz.
* Hibanc, fn. szeg, cövek, mely két testet úgy Hibók, Hibóka, Hiboka, 1. Hibarc.
tart össze, hogy azokat mozgatni lehessen ; a kés Hibókos, Hibókas, 1. Hibarcos.
hibanca. Hibonca, Hiboncás, 1. Hibarc, Hibarcos.
Hiba-pótlás, fn. pótlása, kijavitása a hibának. Hiborgó, mn. (nt. msz.) minek szélén kerekded
* Hibarc, fn. ingovány, süppedékes hely. zugok váltogatják egymást (repandus).
Hiba-teljes, mn. (msz.) oly irásbeli gyakorlat Hibugrás, fn. elhibázott ugrás, (midőn pl. vki
jellemzésére használtatik, melyben sok és szarvas az árok tulsó partjára akar ugrani és beesik az
hibák vannak. árokba).
Hibátlan, mn. 1) hiba, fogyatkozás nélkül való, Hibul, k. 1 ) vmely testrész hibát kap, hibássá
akiben, v. amiben nincs hiba, gáncstalan ; 2) aki lesz ; hibul a szem homályos szobában ; 2) a. m.
nem követett el hibát, aki nem volt oka vmely hibban.
hibás cselekedetnek ; nem tehetek róla, én hibátlan Hid, Hid, fn. 1) ált. pallózat, deszkázat, mely
vagyok. Innen: Hibátlanság, fn. Hibátlanul, mn. üresség fölött átjárásul szolgál ; hid a disznóólban;
Hibáz, cs. és k. 1) hibát ejt, tesz ; (szój .) jobb 2) folyam , patak , árok stb. két partját ösz-
kétszer kérdezni, mint egyszer hibázni ; 2) a lövés, szekötő átjárás fából, vasból, köböl ; állő h. , me-
dobás nem talál a célba; két ölet hibázott ; (vad. ) lyet nem szoktak elbontani ; repülő h. , melyet
lövéssel a vadat nem találja. Innen : Hibázás, fn. egyik parttól a másikhoz szoktak áthúzni ; emelő,
Hibázó, fn. Hibázott, mn. -at, fn. hibának tekint- v . felvonó h. , mely a sánc két partját köti össze ;
hető cselekedett, tett. -atlan, mn. hibázat nélkül hajó-h., hajókból készitve ; ideiglenes, v. ideigvaló
való, el nem hibázott ; h. lépés. Innen : Hibázatla- h.; igás h. , ivekkel ; lánc-h. , melyet erõs vaslán-
nul, ih. Hibázatlanság, fn. -hatatlan, -hatlan, mn. cok tartanak ; dobogó, v. gyalog h., egy, v. két
1) aki nem követ el hibát ; senki sincs h.; 2) amiből pallóból, melyen csak gyalogok mehetnek át ; hi-
baj, hiba nem származhatik ; ez h. lépés leszen ; 3) dat verni, rakni, épiteni , csinálni ; (szój .) arany
céltól el nem tévedhető ; h. lövés. Innen : Hibázha- hidat csinálni a futó ellenségnek, futni engedni,
tatlanság , Hibázhatlanság , fn. Hibázhatatlanul, nehogy visszafordulva tönkre tegyen ; bátor a kô-
Hibázhatlanul, ih. -ható, mn. 1) aki hibát követ- hid alatt ; megfizetem, ha lelek a lyukas hidon, a. m.
het el ; az ember h.; 2) amiből baj, hiba származ- megfizet a nagyharang ; 3) az asztal lábait össze-
hatik, v. amit el lehet hibázni ; h. lépés. Innen : kapcsoló deszkázat ; 4) á. é. személy, v. dolog, ki
Hibázhatóan, Hibázhatólag, ih. Hibázhatóság, fn. v. mely egyik állapotból a másikba átsegít ; ez a
Hibázik, k. 1) a. m. hiányzik ; hány ember hibá- csak hidul szolgál a végleges állapotba
zik még a vendégek közől; 2) (helytelenül) a. m. miniszterium
való átmenetelre ; engem használtak hidul a kibékü-
hibáz. lésre. Innen: Hidi, mn.
Hibáztat, cs. 1) vkit hibásnak, vmely hiba Hidal, cs. 1) a folyam, patak két partját hiddal
véghezvivőjének tart ; magadon kivül senkit sem összeköti ; 2) disznóólat pallóval szerel fel ; 3) *
hibáztathatsz; 2) vmely cselekedett dolgot hibá- á. é. az ágyban keresztbe fekszik, s ez által azt
nak mond ; csak azt hibáztatom benned, hogy el nem összeheveri. Innen : Hidalás, fn.
mentél. Innen: Hibáztatás, fn. Hibáztató, mn. Hi- Hid-alj , fn. üres tér a hid alatt.
báztatólag, ih. Hidaló, fn. ált. hidkészitésnél működő személy ;
* Hibbad, k. a földagadt sár tériméjéből veszít, kül. katona, ki háború idején, folyón való átkelés
lohad, lapad. Innen : Hibbadás, fn. alkalmával, hidak készitésével foglalkozik (pon-
Hibban, k. 1 ) félre csúszik, egyensúlyát vesztve tonier).
félre billen ; majd az árokba hibbantam; 2) a test Hidas, fn. tt. -t ; 1) kipallózott, lábas disznóól ;
vmely része megrándul ; nagyot ugrottam, s'a lábam 2) (haj.) ember- , ló- s kocsiszállitásra használható
olyat hibbant, hogy alig mozdíthatom. Innen : Hib- lapos naszád, magasabb pallózattal ; hidas evezőre.
banás, fn. Hibbanó, mn. -t, cs. vigyázatlanságból, mn. hiddal ellátott, felszerelt. -talp. fn. (haj.)
v. szántszándékkal hibbanni enged, kényszerít. hosszas, négyszögű usza, melyről a hajó-ácsok a
Innen : Hibbantás, fn. hajó körül dolgoznak.
? Hib-csiny, fn. meghiúsult, nem sikerült, du- Hidász, fn. tt. -t ; a. m. hidaló. -kar, fn. (ht.) a
gába dölt csiny. katonahidászok személyzete együttvéve.
Hibik, fn. (nt.) Keletindiában tenyésző málva- Hidaz, cs. hidat készit, csinál vmire. Innen :
féle növény (hibiscus). Hidazás, fn. Hidazó, mn. -at, fn. az elkészitett hid
Hibit, A) cs. 1) hibáz, hibát követ el, hibát részei együttvéve.
ejt (leginkább el igekötövel használtatik); 2) meg- Hid-bolt, fn. 1) (ép.) a hid ivéhez hasonló
rándult végtagját (kezét, lábát) nem tudja kello- boltozat ; 2) a hid emelkedő kanyarulata , bol-
leg mozgatni ; ez a ló hibítja a lábát ; B) k. * hi- tozata.
 Hid - 565 ― Hie

Hideg, fn. 1) a melegnek testünk hömérsékénél Hidfö, fn. 1) a hid azon két része, melyek a
kisebb foka ; nagy, csikorgó, erős, kemény h.; hi- parttal vannak összeköttetésben ; 2) (ht .) a hid
hidegben hálni, a) kint a szabad ég alatt; b) fütet- elejére épitett erőditvény, melyből a hidat, háboru
len szobában ; Isten hidege, rendkivüli erős fázás; idején, az ellenség ellen védelmezik. -iv, fn. (viz-
(szój.) majd megvesz az Isten hidege, majd megfa- ép.) a hid azon két ive, melyek a partokhoz leg-
gyok; hidegvette, aki egészen át van fázva ; a hi- közelebb esnek. -parancsnok, fn. (ht. ) törzstiszt ,
deg megvette a szőlőt, a szőlő megfagyott ; (km. ) kire háború idején vmely hidfő védelme van bizva.
ki hideget ad, subát is ad hozzá ; 2) (kórt. ) belső Innen: Hidföparancsnokság, fn.
forróság, melynek külső jele rázkodással járó fá- Hid-gát, fn. (ht.) a hidfő egy- egy sánca. -ge-
zás ; leli a hideg; a hideg rázza, borzongatja, töri ; renda, fn. vizszintesen fekvő gerendák, melyekre
törjön ki a hideg (károml.) ; (szój.) még a hideg is a hid pallózatát rakják. -hajó, fn. 1) (ht.) lapos
leli, töri érte, nagyon szeretné birni. - mn. ke- fenekű naszádok, melyekből a hajóhidat épitik ;
vésbé meleg, mint testünk hőmérséke ; hideg idő ; 2) (haj .) folytonosan a kikötökben tartott uszák ,
hideg étel, pecsenye ; á. é. a) közönyös, buzgóság, melyekhez a gözösök kikötnek, s melyek a part
részvét nélküli ; h. ember, h. közöny, h. bánásmód; és hajó közötti ki- s berakodást könnyítik. -kapu,
hideg sziv ; hideg vér, tulajdonság, emberi nyugodt fn. a. m. hidnyilás.
lelki hangulat, melynélfogva vki a) mindent kö- Hidláb, fn. a patak, v. folyam fenekéből maga-
zönyösen vesz ; hideg vérrel beszélni el a legbor- san kiálló facölöp , v. függőleges köalkotmány,
zasztóbb eseményt; b) a legválságosabb helyzetben mely a hidat tartja. -kötö, fn. erős vaskapcsok,
sem jö zavarba ; veszély idején nélkülözhetlen a hi- melyek a hidat a hidlábbal összekötik. -köz, fn.
degvér ; 2) tüzzel dolgozó, mikor munkában nincs ; (vizép.) két hidláb közötti üres tér. -süveg, fn.
hideg kovács, lakatos. Innen : Hidegen, ih. (szój .) | (vizép.) cifrázat a hidláb tetején.
tudja hidegen verni a vasat, mindenből hasznot tud Hidlal, cs. 1 ) folyam, patak, árok két partját
húzni. hiddal összeköti ; 2) üreg fölé hidlást csinál, pal-
Hidegecske, mn. és fn. (kics.) kevéssé hideg. lókat rak. Innen : Hidlalás, fn.
Hidegedik, k. 1) melegségéből veszít, hideggé Hidlás, fn. ált. pallózat ; kül. 1) a hid talajának
leszen ; h. az idő ; 2) á. é. buzgalma, részvéte, sze- készitése ; 2) az istáló pallózata ; 3) pallóval kira-
relme mulni kezd ; még csak fél évig laknak együtt, kott négylábu disznóól ; 4) (b.) az alagokban és
már is hidegednek egymás iránt. Innen : Hidegedés, aknákban különféle célokra készitett állás (Bühne).
fn. Hidegedő, mn. -fa, fn. (vizép.) fa, melyből hidpallókat készité-
* Hidegen, mn. a. m. idegen ; hidegen ember. nek ; keményfából készitett vastag deszka, kocka,
Hideg- enyv, fn. a. m. vizahólyag, -es, mn. melylyel a hidat pallózzák. -ol, cs. istálót, ólat
tt. -t, v. -et ; kevéssé hideg. -hus, fn. hidegételül hidlással kirak.
szolgáló hus ; kül. kocsonya. -it, cs. 1) hüt, hideggé Hidló, fn. egy- egy palló az istálóban, vagy
tesz; forró ételt hidegítni; 2) á. é. bánásmódja által ólban.
vonzalmát elveszti, közönyössé tesz. Innen : Hi- * Hidlós, fn. tt. -t ; lovat hajtó gyerek, máskép :
degítés, fn. kovács , fn. kovács mesterember, ostoros.
akinek nincs munkája. -láz, -lelés, fn. belső láz, Hid-mester, fn. 1) mesteri oklevéllel ellátott
melynek külső jele reszketéssel járó fázás ; min- hidaló ; 2) a hid épentartására felügyelő személy.
dennapos, harmad- , negyednapos hideglelés. -lelö, -nyilás, fn. két hidláb közötti tér, hol a hajók
mn. hideglelő nap, azon nap, melyen a hideg kitöri keresztüljárhatnak.
az embert. -lelös , mn. hideglázban szenvedő . Hidogál, cs. gyakran, többször hí. Innen : Hi-
-rázás , fn. hidegláz által előidézett reszkető dogálás, fn.
rázás. Hidor, cs. 1) cseppfolyó, hig, v. omlékony testet
Hidegség, fn. 1) a. m. hideg ; kül. a levegőnek kavar, hadar, kotor; csürbe hidorni a garmadát ;
fagyponton aluli hömérséke ; 2) vminek testünké- félre hidorni a sarat ; 2) magával ragad, sodor ;
nél kisebb hőmérséke ; nem tudom kiállani a viz az árviz hidorja a házakat ; 3) válogat, keresgél ;
hidegségét ; 3) á. é. vonzalomhiány, közöny ; nagy buzából szemetet, gazt hidorni. -it, cs. gyorsan, egy
hidegséggelfogadni vkit. rántással hidor vmit.
Hidegszik, 1. Hidegedik. Hid-oszlop, fn. a. m. hidláb. -pálya, fn. hidon
* Hideg-talpú, mn. nem heves természetü, hi- keresztülvivő utvonal , különösen vaspálya. -pénz ,
degvérü, ki semmiért sem tud lelkesedni. -töretü , pénz, melyet vmely hidon való átmehetésért fizetni
mn. (b.) a vasról mondatik, mely hidegen eltörik, kell.
de különben igen jól forrasztható. -ül, -ülés, 1. Hidrit, cs. a. m. hidorit.
Hidegedik, Hidegedés. Hid- sánc, fn. (ht.) a. m. hidgát. -szekér, fn.
Hideg-vér, fn. nyálkás vérmérsék, melynélfogva (ht.) a hidhajók tovaszállitására használható sze-
vki 1) mindent hidegen, közönyösen vesz ; 2) vál- kér (Pontonskarken).
ságos helyzetben nem jö zavarba. Innen : Hideg- Hiedékeny, mn. hiszékeny, hivékeny, könnyen
vérü, mn. Hidegvérüen, Hidegvérüleg, ih. Hidegvé- hivö ; h. ember, ki könnyen elámitható. Innen :
rüség, fn. vett, -vette, mn. a hidegtöl minden Hiedékenység, fn.
részében átjárt ; hidegvette utas ; á. é. részvétlen, Hiedelem, fn. 1) † felfrisülés, üdület ; légy én
vonzalom nélküli ; hidegvette kebel. Innen : Hideg- neköm vigságos hiedelmem (Benign. asz. im.); 2)
vetten, ih. -viz, fn. üde, fris viz. kétkedés nélküli állapot, meggyöződés, máskép :
Hid-elö, fn. a hidra bemenetül szolgáló előtér. hiszem ; közhiedelem ; abban a hiedelemben voltam,
-épités, fn. folyam, v. patak két partjának hiddal | hogy ; 3) vki, v. vmi iránt azon belső sejtelmen
való összekötése. -fa, fn. 1) a hidnak fából készült alapuló bizalom, hogy nem csalódhatunk ; bizton-
része ; 2) hidnak való fa. ság; egész hiedelemmel kitártam lelkemet előtte.
 Hie ― 566 Hih

Hiedelmes, mn. belső, bizodalmas ; h. viszony.mazik, hogy az illető sok higanyt vett be gyógy-
Innen: Hiedelmesen, ih. Hiedelmesség, fn. szerül ; kül. másodlagos bujakór. -ló, -malom, fn.
Hiedelmez, cs . (csak meg igekötővel hasz - vassajtó, melylyel az ezüstben levő higanyt ki-
náltatott), 1. Meghiedelmez. -et, fn. üdület, frisült préselik. -ol, cs. higanynyal beken, bevon.
állapot ; vizet merejteniek inkább hiedelmezetre hogy Higanyos, mn. 1) higanynyal vegyített ; h. test;
nem italra (bécs. cod.). 2) higanynyal bővelkedő ; h. bánya ; 3) amiben
Hiéna, fn. (állatt.) ázsiai és afrikai kutya- higanyt szoktak tartani ; h. csésze.
fajú ragadozó állat, mely leginkább hullákkal cs. a. m. higanyol.
szokott élni ; csíkos, barna,foltos hiéna ; á. é. irigy- *Higanyoz,
Higanyú, mn. lassan folydogáló, nyúlós.
séggel teljes, kegyetlen vérengző ember. Hig-élecs, fn. (vt.) a. m. higacs. -éleg, fn. (vt. )
Hienc, fn. 1) vasmegyei német nép ; 2) sajátos a. m. higag.
tájnyelven beszélő magyar nép Vasmegyében. Hig-eszü, mn. á. é. könnyelmüen gondolkozó,
Ilig, mn. 1) nem sürü, nem kemény, majdnem kevés eszü. Innen : Higeszűség, fn.
cseppfolyó, ritkás, lágy; hig sár, méz; hig tojás, Higgad, k. ált. megállapodik, zavargása elmú-
mely nincs keményre főzve és feltöretlenül van lik ; kül. 1) cseppfolyó test megtisztul azáltal, hogy
feladva; hig ületű, a) kinek fara lágy, nem ke- salakos része leülepszik ; hadd higgadjon a kávé,
.mény ; b) á. é. akinek a nadrágja nem áll feszesen még csak most forrott fel; 2) * a tehertől gyöngül,
a farán ; 2) ritkább cseppfolyó testtel feleresztett ; ereje tágul, ernyed ; higgadnak karjai az emeléstól,
hig bor, vizzel kevert ; hig kása, mely nincs ke- lábai a járástól; 3) á . e. csillapodik, vérmérséke
ményre fözve; hig has, a. m. lágy székelés ; 4) † hül, veszit szenvedélyéből ; higgad az ember, mi-
hig hajló, mint a vessző (M. A.) ; 5) á. é. hig eszű, dön már komoly dolgokkal szeret foglalkozni ; h .
hig velejű, kevés eszü. Innen : Higan, ih. az ész, az elme, midön fogalmai tisztultabbak ;
Hig-acélére, fn. (ásványt.) higanynyal vegyült higgad az indulat, ha féktelenségéből, szenvedé-
vasére. lyéből veszit. Innen : Higgadás, fn.
Iligacs, fn. (vt.) a. m. higany- élecs ; ecetsavas Higgadt, mn. zavaros állapotából megtisztult ;
h. (acetas hydrargyrosi) ; enyhe sósavas h. (muriash. kávé; á. é. tisztult fogalmú; h. ész, eline. Inn.:
hydrargyri mitis) ; fojtó savas h. (nitras hydrar- Higgadtság, fn. -an, ih. higgadt, nem zavaros ál-
gyrosi) ; hugyagos h. (oxidulum hydrargyri ammo- lapotban ; á. é. jól meggondolva, tisztult elmével,
niacale). nem elhamarkodva ; mindent higgadtan szokott
Higag, fn. (vt.) a. m. higany-éleg (oxydum tenni.
hydr.) ; kéklő gyulatsavas h. (hydrocianos hydrar- Higgaszt, cs. 1) cseppfolyó testet egy helyben
gyrici) ; kénsavas h. (sulfas hydrargyrici) ; rágó | hagy, hogy higgadjon ; 2) * erejét veszi ; karomat
sósavas h. (murias hydr. corrosivus) . higgasztja a teher ; 3) á. é. csillapít, a vérmérséket
Hig-áldozat, fn. cseppfolyó terményekből álló hűti, szenvedélyességéből elvesz. Innen : Higgasz-
áldozat a régi zsidóknál, görögöknél és rómaiak- tás, fn. Higgasztó, mn. Higgasztott, mn.
nál. -álltan, fn. (ttan.) a cseppfolyó test egyen- Hig-haÏvacs, fn. édes higany (merc. dulcis) .
súlyát tárgyaló tudomány ; máskép : hignyugtan. -hasú, mn. akinek lágy széke, német hasa van.
Higany, fn. (ásványt.) a fémek közé tartozó -it, cs. higgá tesz ; kül. 1) ritkább cseppfolyó test-
fehér vegyelem, mely rendes hömérséknél folyóvá tel felereszt ; vizzel higítni a sürű ételt ; 2) hasat
leszen, s az arany után legnagyobb súlyu, csak higít, lágy széket csinál. Innen: Higítás, fn. Higitô,
nagy hidegben keményedik meg és ekkor nyujt- mn. Higított, mn. -itó, fn. (gyógyt.) lágy széket
ható, máskép köznyelven : kénesö (mercurius) ; okozó gyógyszer.
édes, v. enyhe h. (mercurius dulcis) ; fojtósavas h. Hig-kénle, fn. (vt. ) a. m. hig-kénet.
(nitras hydr.) ; lepárolt h. (hydrarg. destillatum), Higló, Higlófa, fn. (msz.) a kádárok csiptető
mely minden idegen résztől meg van tisztítva ; eszköze, melylyel az abroncsot a hordóra feszítik.
salétromos h. (merc. nitrosus) ; tiszta , árubeli h. Hig-májére , fn. higanyrészeket tartalmazó
(hydr. purum venale) ; növény h. (merc. vegeta- májérc. -mérő, fn. készlet, melylyel a folyadék
bilis) ; rágó h. (merc. sublimatus corrosivus). sürüségét mérik. -mérték , fn. üreges mérték ,
Higany-esö, fn. (ttan.) mutatvány, mely abban melylyel bármilyen folyadék mennyiségét mérik.
áll, hogy üres üveghenger egyik vége börrel elzá-- moztan, fn. (ttan.) a mozgásban levő folyadék
ratik, a másik, nyilt vége a légszivattyú nyilása hatását, nyomását tárgyaló tudomány. -nyugtan,
fölé helyeztetik ; ha most a henger tetejét képezö fn. a. m. higálltan .
kifeszitett börre higanyt öntenek, s a hengerben Higol, cs. 1) higabbnak tart, mint aminönek
levő levegőt kiszivattyúzzák, a higany a börön kellene lenni ; 2) (msz .) abroncsot hordóra feszít.
keresztülnyomatik, és a szivattyú fenekére csepek Higovány, fn. ritkább folyadékkal higított test.
alakjában lehull. -inga, fn. (ttan. ) inga, melynek Hig-pir, fn. (vt. ) a. m. higkénet.
végére higanyos edényt akasztanak, hogy az inga- Higság, fn. 1) hig állapot, hig tulajdonság ; 2)
zsineget, minden idöváltozás dacára súlyegyenben hig test, folyadék. -mérő, fn. a. m. higmérő .
tartsa (perpendiculum compensatorium). -ir, fn. Higul, k. higgá leszen. Innen : Higulás, fn. -at.
higanynyal vegyitett gyógykenőcs (ungventum fn. ritkább folyadékkal higított test.
mercuriale). -it, 1. Higanyol. Hig-veleju, mn. á. é. a. m. higeszü.
Higany-kékleny, fn. (vt.) higanyból és kék- Higviric, fn. (nt.) a kétfalkások és tiz hímesek
lenyből álló vegyülék , máskép kéklő higany közé tartozó növény ; tüskés , ikrás, édes higviric
(hydrargyrum kydrocianum). -kénet , fn. (vt.) (Glycyrrhiza).
rikító vörös színü vegyülék higanyból és kénből, + Higy, fn. a. m. füllengö, fülbe való ; és éke-
máskép köznyelven : cinóber. -kenöcs, fn. a. m. sítik vala ő higyével és ő kösöntyőjével (B. cod.).
higanyír. -kór, fn. ált. betegség, mely abból szár- Hihel , cs. lent, gyapjút gerebennel tisztogat ;
 Hih 567 Him

gerebenez , kártol. -ö, fn. 1) lent, gyapjút tiszto- | cifrázat van vakarva ; (szój.) ugy bánni vkivel,
gató, vasfogú eszköz, gereben ; 2) személy, ki vmit mint a himes tojással, gyöngéden ; himes márvány,
hihel. palota; kül. gyöngygyel, selyem-, bársony-, arany- ,
Hihetetlen, Hihetlen, mn. 1) nem hihető, amit v. ezüstfonallal kivarrott ; h . szőnyeg ; 2) termé-
elhinni nem lehet ; á. é. különös , rendkivüli, meg- szeténél fogva ékes, tarka ; himes mező, ló ; 3) á. é.
lepő ; 2) senkinek nem hivő, tamáskodó ; ne légy sallangos, cikornyás , mesterkélt ; himes szólás
olyan hihetetlen, ezen értelemben jobb : hitetlen. (Csipk.) , a. m. cifra beszéd ; himes igéret ; (szój .)
Innen: Hihetetlenség, fn. Hihetetlenül, ih. himes szines, szineskedő, édeskés beszédü ; himes
Hihető, mn. valószinüségénél fogva gyanítható, szines igéretek , melyek által vkinek arany várat
megtörténhető, amit hinni lehet ; hihető, hogy hol- igérünk, de felteszszük magunkban, hogy igére-
nap elutazok. Innen : Hihetőség, fn. -en, -kép, -leg, tünket be nem váltandjuk. -, fn. 1) husvéti piros
ih. kétségbe nem vonhatólag, valószinüleg. -sit, tojás cifrázva ; 2) (nt. ) vmelyik növény a him-
cs. hihetővé tesz ; máskép : hitelesít. szálak számától nevezett seregből ; növény az öt-
Hihetség , fn. vmely dolognak tulajdonsága, himesek közől.
melynélfogva azt el lehet hinni. -es, mn. a. m. Himesedés, fn. (állatt. msz. ) a párzásra alkal-
hihető. mas életkor elérése.
+ Hiblés, 1. Ihlés. Himesget, 1. Himezget.
Hij, Hijába, Hijános, Hijány stb., 1. Hí, Hi- Himesit, cs. himféle cifrázattal ellát, ékesít.
ába, stb. Himtelen, mn. 1) himféle cifrázattal nem diszi-
Hij . Hijju, 1. Hej. tett ; h. kendő ; 2) á. é. a) egyszerü, nem cikornyás ;
* Hijó, 1. Hajó . h. szónoklat: h. mező ; b) öszinte, nem szépitett ; h.
* Hijol, cs. vmiben vájkálva üreget csinál, üre- szavakkal megmondani az igazat.
gessé tesz. Himez, cs. 1) ált. cifrasággal diszít ; kül. him-
* Hijú, fn, a falak és a födélzet közötti üres tér, mel kivarr ; szőnyeget, papucsot himezni; 2) á. é.
padlás. mn, a. m. hiú, üres. a) cikornyássá, sallangossá tesz ; szónoki beszédet
Him, fn. 1) ált. cifrázat ; kül. szines szörfonállal, h.; Etelhez gyülnek vala jósok, jelre jövendőket hi-
bársonycérnával , gyöngygyel készitett cifrázat, mezni tudósok (Ar.) ; b) vmely nem tetsző dolgot
szőnyegen, vánkoson stb.; himet varrni ; him- sző- szépitve ad elő ; mit himezed, mondd ki a valót ; c)
nyeg ; (szój.) himet varrni vkiről, vkit példányképül a. m. himez -hámoz . Innen : Himezés, fn. á. é. hi-
tekinteni ; rosz példa után himet varrni, rosz példát mezés nélkül megmondani vkinek az igazat. -et, fn.
utánozni ; nincs ennek híme, hogy eszedbe ne foglal- 1) vmely tárgynak himmel cifrázott része ; 2) a. m.
hasd (Pázm.) ; 2) az állatok kanja, bakja, gunára ; szinpompa. -etlen , mn. és ih. 1 ) nem himes, amin
himállat, himmadár ; 3) á. é. álszín , ürügy ; azon nincs himmunka ; 2) á. é. őszinte, szépités nélkül
hím alatt távozott, hogy stb. Innen : Himi, mn. való ; h. szavakkal felelt neki vissza. Innen : Hime-
? Hima, fn. (állatt.) csillogó h., apró, fekete fé- | zetlenül, ih. -get, cs. 1) himféle cifrázattal ékitget,
nyes bogárka a födött csápuak családjából. diszitget; 2) á. é. szépitve takargat , menteget ;
Himany, fn. tt. -t ; (ásványt.) a, m. égökö. undok tettedet hiában himezgeted. -hámoz, k. ötöl-
Himba, fn. 1) függő helyzetben levő test, me- hatol, zavarodva mentegeti magát, akar is mon-
lyet ide-oda lóbbálni lehet ; 2) a. m. hinta ; 3) dani vmit, nem is ; csak ugy himezett-hámozott.
(gép.) a. m. mérleg- iga. Him-fa, fn. 1) hímporos, hímszálas virágu fa;
Himbál, cs. függő helyzetben levő testet ide- 2) * a. m. diófa ; (találós m.) hímfán (t . i. termik)
oda lóbbál, hintál. Innen : Himbálás , fn. Him- palotán, kis ablakon kukucsál , dióbél. -fertités,
báló, mn. -fertitö, 1. Hímfertözés, Himfertőző .
Himbáló, fn. (gép.) a himba rudja. -dik, k. nem Him-fertőzés, fn. máskép sodomiának nevezett
látható kül-, v. belerő következtében lóbbálódik, bün, melynélfogva vmely férfi más férfival külö-
hintálódik. -dzik, k. maga-magát himbálja ; fára nösen gyermekkel elégiti nemi ösztönét (paede-
kapaszkodva himbálódzik ; á. é. két párt, két hatal - rastia). -fertőzö, fn. hímfertőzést elkövető férfi.
masság közöl majd az egyik, majd a másik iránt -fertőztetés. -fertöztető, 1. Hímfertőzés, Hím-
mutat vonzalmat ; III. Napóleon sok ideig Angol- fertőző. -fi, fn. fiatal ember , legény ; himfi sze-
és Oroszország között himbálódzott. Innen : Himbá- relmei, K. S. egyik költeményének címe. -ivadék,
lódzás, fn. Himbálódzó, mn. a. é. himbálódzó politika, fn. ált. hímnemű származék ; kül. a hímhalak
melynélfogva vmely ország kormánya majd egyik, magja, teje. -kapocs, fn. kajmós kapocs, melyet
majd másik hatalmasság iránt mutat vonzalmat. az u. n. nősténykapocsba akasztanak. -kender ,
Him -boj, Him-boly, fn. (nt.) egylakiak és egy fn. (nt.) a. m. virágos kender. -Krajcár, fn. (tréf.)
falkások közé tartozó növény, egy bimbóba nött egyik féle régi váltókrajcár, melyen nem kétfejü-
hím- és nőszálakkal (ricinus) . sas, hanem az irás-oldalon egy nagy kajmós egyes
Himcsukk, fn. (nt. ) öthímesek és egyanyások volt ; (szój.) egy hímkrajcárom sincs.
közé tartozó növény, öt pikkelylyel, melyekből a Himlel, cs. szétszór, apró szemes testtel tar-
hímszálak nőnek ki (polemonium). káz; mákot himlelni a rétesbe, v. mákkal himlelni a
Himel, cs. 1) hímmel varr, ékesít, diszit ; szőnye- rétest.
get hímelni; á. é. 1. Hímel-hámol. Inn.: Himelés, fn. Himlet, fn. szétszóródás, részekre oszlás ; po-
Himel-hámol , k. nem beszél határozottan, gányok himletibe menendő (tatr. cod.) . † -ik, k. a.
ötöl-hatol, zavarodva mentegeti magát , szépiti m. szóródik, szétszóratik ; himletnek a csorda juhi
dolgát. Innen: Himelés-hámolás, fn. (tatr. cod.).
Himeny, fn. (vt.) a. m. himany. Himlik, k. 1) a részek egymástól elválván, szét-
Himes, mn. tt. -t, v. -et ; 1) ált. cifra, cifrázott ; szóródik, porrá oszlik ; a jó szántás után himlik a
himes tojás, husvéti piros tojás, melyre különféle | föld ; 2) himféle cifrázattal ékeskedik .
 Him 568 Hin

Himlö, fn. tt. -t ; (kórt.) a testet elfedő, apró, | van. -szövet, fn. cifra himvirágokkal bedolgozott
viszketegséget okozó, kelésekben mutatkozó bőr- szövet.
betegség; vörös, bárány-, tehénhimlő ; himlőt oltani, Himt, cs. a. m. Hint.
a tehénhimlöböl kivett genyet az ember testébe Him-tü, fn. a. m. himzötü. -varrás , fn . a. m.
bocsátani, hogy az a vérrel egyesülve, óvszerül himzés. -varrásos, mn. himző varrással cifrázott ;
szolgáljon a himlő ellen. Innen : Himlős , mo. h. köntös. -varrat, fn. himzett , kivarrott mű.
-hely, fn. a himlő elmulása után a börön maradt -varró, fn. himzéssel foglalkozó személy. -varró-
foltocska, gödröcske. -helyes, mn. ragyás, ripa- nö, fn. himzéssel foglalkozó leány, v. asszony.
csos (képü) ; (népd .) azért hogy egy kicsit ragyás,? -vér, fn. fitestvér. -vessző, fn. férfi, v. hímállat
kend az én szeretőm nem más, hogy egy kicsit himlő- nemző része. -virág, fn. (nt. msz.) csak hímszá-
helyes, illik kendnek rettenetes. -kék, fn. tb. apró lakkal biró virág. -virágzat, fn. egymásmelletti
kis himlők az emberi, v. állati testen. -oltás, fn. hímvirágok együttvéve.
(seb.) a tehénhimlő genyének az emberi, különö- Himz, Himez.
sen gyermeki testbe átszivárogtatása avégből, Himzés, fn. ált. vmely tárgynak cifrázatokkal
hogy a beoltott biztositva legyen a himlő ellen. való feldiszitése ; kül. 1 ) himféle varrás vmely
-oltó, fn. 1) személy, ki himlőt olt ; 2) hegyes tü- kelmére ; 2) munkában levő himzett mű ; add ide
féle eszköz, melylyel a himlőt oltják. -röteg, fn. a himzésemet ; 3) a. m. himzet ; gyönyörű himzés.
a himlő elmulása után hátramaradt vörös foltok. Himzet, fn. 1) himzett mű egészben véve ; 2)
-zik, k. himlők támadnak rajta, himlőbetegségben vmely mű himzett része ; 3) a. m. szinpompa.
szenved. Innen : Himlőzés, fn. Himzett. mn. himezve készitett, szines fonállal
Him-mellékek, fn. tb. (nt.) a hímszálak mellék kivarrott ; himzett szőnyeg. Innen : Himzetten, mn.
részei (parastamina). Himzö, fn. himzéssel foglalkozó személy.
Him -minta, fn. 1) apró kockáju vonalokkal mn. himzésnél használható. -keret, -ráma, fn.
(melyek a himezendő szövet szálaiť pótolják) tar- kilyukgatott lapos keret, melyre a himzés alatti
kázott papirra rajzolt különféle alak, melyről hi- munkát kifeszítik. -selyem, fn. vastag selyem-
mezni szoktak ; 2) különféle alakokkal kihimzett fonál, melylyel himzeni lehet. -tü , fn. vastag
kendő, melyet himzés alkalmával mintául hasz- fülü, tompa hegyü hosszú tü, melylyel himzeni
nálnak. -munka, -mü, fn. himzett, himmel kivar- szoktak.
rott, ékitett munka. -nem, fn. 1) az emberek és Hinár, Hínár, † Hénár, fn. tt. -t ; 1) állóvizek-
állatok egyik neme, mely nemző- csövel bir ; el- ben tenyésző növény, melynek hosszú indáji a
lentéte : nönem ; 2) (nyt.) a nyugati nyelvekben vizben való elöhaladást akadályozzák ; inn . á. é.
fő és melléknevek megkülönböztető jele, melyek baj, melyből kigázolni nehéz ; (szój. ) ben van a
férfit, férfitulajdonságot stb. fejeznek ki, v. bizo- hinárban ; kin van a hinárból ; beesni a hinárba ;
nyos meghatározott szótaggal, betüvel végződ- kiszabadítni vkit a hinárból; hinárba szedni, ráncba
nek ; a franciában le, a németben der, a görögben szedni, erősen féken tartani ; 2) (nt.) a. m. moszat.
, a latinban hic, az olaszban il névelőt vesz fel ; -os, mn. 1) hinárféle növénynyel benött ; h. mo-
himnembe tenni a melléknevet. Innen : Himnemű, mn . csár ; 2) á. é. egyenes vékony vonalaknak látszó
Him-nö, fn. állat, v. ember, melyben, v. illető- fehér felhövel borított ; h. ég ; h. az ég.
leg kiben mind a hím-, mind a no- nemzőtag ki Hinárfélék, fn. tb. (nt.) a hinárok közé tartozó
van fejlődve (androgynos, hermaphorditus). Inn.: növények együttvéve.
Himnős, mn. * Hindsa. Hindsál, 1. Hinta, Hintál.
Himorja, fn. (nt.) a kétfalkások közé tartozó * Hinga, Hingál stb., 1. Hinta, Hintál stb.
keletindiai tokos növény (crotalaria). * Hinger, Hingerödzik , 1. Henger, Henger-
*
Himpellér, fn. tt. -t; 1) nyegle, kontár, dol- gödzik.
gát ügyetlenül végző mesterember ; (km. ) ki min- * Hink-hánk, mn. léha, utcataposó ; hink- hánk
denbe kap, mindenben himpeller ; 2) léhütő, utcata- legény.
posó, semmit nem dolgozó ember. Innen : Himpel- * Hinnyog, k. hihi hangon, v. vakogva nevet,
lérség. fn. * -ez, -kedik, cs. és k. 1) kontárul vihnyog. Innen : Hinnyogás, fn. Hinnyogó, mn.
visz véghez vmit ; 2) kontárkodva él ; 3) utcata- † йinnyöl, k. kis csibe, pulyka az ő sajátos
posó életet él, semmit sem dolgozik. csipegő hangján szól ; hinnyölő csirkék (Prágai).
Him-pók, fn. (kórt.) a ló lábának a csánkja Hint, cs. ált. több kisebb darabból álló holmit
alatt támadt megcsomósodás, mely, ha idejében szór, vet, dob ; virágot hinteni a sirra , v. virággal
nem gyógyitják, sántulást okoz. ' Innen : Himpó- hinteni a sirt ; turót hinteni a béles tésztába ; kül. 1)
kos, mn. nagyon finom részecsekből álló, lisztalakú, porrá
Himpor, fn. 1) (nt. msz.) a növény hímszálain zúzott testet szór ; hamut hinteni a jégre , sót a le-
finom por, mely a nöszálakat megtermékenyíti ; vesre; (szój . ) marokkal hintik a magot, nem vékával,
2) á. é. (költ.) jóság, erkölcsi szépség zománca, kár olyan nagyon pazarolni a vagyont ; nem hintik
mely a durva illetésre elhalaványodik, miként a disznók elejbe a gyömbért , minden emberrel oly
növény hímpora a szél fuvallatára lehull ; ártat- módon bánnak, amint megérdemli ; egyszer hints,
lanság hímpora. -szál, fn. (nt. msz.) a. m. hímszál. másszor nincs : 2) vizet stb. hinteni, vizet stb. cse-
-tok, fn. (nt. msz.) himszál végén üreges tokocska, pek alakjában önteni vmire ; 3) á. é. a) világossá-
melyben a hímpor rejlik. got hinteni vmire ; hinti a pénzt, hiábavalóságokra
Himség, fn. tulajdonság, mely által a hímálla- fecsérli ; b) bünt, rosz, v. jó szokásokat terjeszt ;
tot a nősténytől, a hímszálat a nőszáltól meg lehet hinteni a viszálkodás, a pártoskodás, az erény mag-
különböztetni. vait. Innen : Hintés, fn.
Him -szál, fn. (nt. msz.) a növény virágszirom- Hinta, fn. két oldalról kötélre függesztett fa-,
jában vékony szálag, melynek végén a hímportok deszkadarabból , v . ládikóból álló játékeszköz ,
 Hin 569 Hir

melyet a rajta, v. illetőleg benne ülőkkel együtt | Hipó-fa, fn. (nt.) cserjenövény, mely legin-
ide-oda lóbálnak ; hintát kötni ; berzes hinta, me- kább a folyam és tengerparton szokott tenyészni
lyet berzerö lóbbál. -deszka, fn. a hintának desz- (hypophac).
kából álló része, melyre rá szoktak ülní . -gép, Hipon, fn. (nt. ) szétágazva tenyésző növény
-gépely, fn. gép, melylyel nagyobb hintákat, haj- a lopvanösző mohok közöl (hypnum) ; acsag h.
tanak. -kötél, fn. magasabb helyről lecsüggő egy (h. rutabuium) ; csapzott h. (h. intricatum) ; finy-
v. két kötél, melyre a hintadeszkát erősitik. nyás h. (h. delicatum) ; gindár h. (h. filiforme) ;
Hintál, k. és cs . a. m. hintáz. Innen : Hintálás, harasztos h. (h. filicinum) ; háromszegű h. (h. tri-
fn. Hintáló, mn. quetrum); sarjas h. (h. proliferium); boglyos, hosz-
Hinta-ló, fn. ivalakúra kifaragott deszkához szú, ritkás hipon.
erősitett faló, melyen a kis fiugyermekek hintázni Hir, fn. tt. -t ; 1) ált. szájról - szájra terjedő szó-
szoktak. beszéd (vkiről, v. vmiröl) ; hirre kapni, elhíre-
Hintálódik, Hintálódzik, 1. Himbálódik, Him- sedni ; hírré adni, v. tenni vmit, a) közbeszéd tár-
bálódzik. gyává tenni ; b) vmit hírül adni ; nagyobb híre
Hintáz, A) cs. vkit a hintán lóbbál, mozgat ; volna már annak , többen beszélnének róla (ha
B) k. a hintán lóbbálódzik, maga-magát lóbbálja. igaz volna) ; hirbe jöni vkivel, vkivel kötött sze-
-at, fn. zsinegen függő tárgynak lóbálódása ; a relmi viszony miatt közajkon forogni ; holt hírét
függély hintázata. költeni, v. hallani vkinek, vkiről azt terjeszteni, v.
Hinteget, cs. lassan, de folytonosan hint. illetőleg azt hallani, hogy meghalt ; (szój .) már
Hintett, mn. ami el van hintve, szórva ; kül. csak a híreért is (megteszem) , azaz : hogy az em-
(msz.) midőn vmely test felületén apró szemecs - berek beszéljenek róla ; 2) kül. a) jó hír, jó név,
kék rendetlenül állanak ; hintett érc. becsület; rosz hír, rosz név, becsülethiány ; híré-
Hintez, cs. vmivel behint, v. vmit ráhint. Inn.: ben gázolni, kisebbíteni, rágalmazni ; hírevesztett,
Hintezés, fn. -ö, fn. és mn. különféle alakú eszköz, gyalázatos ; (szój .) nagy a híre, mint a tatárjárás-
melylyel folyadékot, v. poralakú testet hintezni nak ; (km.) rosz hír szárnyon jár, ajó alig kullog;
szoktak ; kovácsok hintezője ; hintező lajt , hordó . könnyű rosz hírbe keveredni, de nehéz belőle kigá-
-ös, mn. ami magától hintezni szokott ; hintezős zolni ; gonosz hírnek sebesb a szárnya; fondorló
ugrókút. hírnek nem jó végére menni ; drága kincs a jó hír,
Hint-gömbecs, fn. tejcukorból készitett göm- valaki azzal bír; jobb ajó hír anagy gazdagságnál;
böcskék, melyekkel a hasonszenvi orvosok gyógy- söprött szeméttel nem jó a hírt is kihordani a házból;
szereiket beadják.
hírrel erős a had ; b) vkiről, v. vmiről szóló tudó-
Hintó, fn. ált. hintázó eszköz ; kül. négykerekü sítás, v. tudomás, ujságolás ; mi hír van nálatok?
uri kocsi, ruganyos tollakkal és börfedéllel, me- mit ujságolnak?;
lyet tetszés szerint leereszteni, v. felhúzni lehet ; adni, v . vmit hírül hirt vinni, v. hozni , vmiről hírt
adni ; hirré,
üveges hintó, batár ; diszhintó, v. parádés h., gya- köztudomásra juttatni ; igaz hírétv .vettem,közhírré tenni,
hogy ... ;
log- hintó, melyet emberek visznek ; (szój .) nem hírét sem hallottam, nem tudok róla semmit, nincs
mind hintó, ami hintáz.
tudomásom róla ; se híre, se hamva, nem tudni
Hintó-ablak, fn. 1) miden hintó hátulján vá- hová lett ; hiremmel, tudtommal ; hiretekkel
gott, üveggel bevont kis nyilás, melyen a hintóból hogy itélet lészen (Pázm.) legyen,
hátrafelé lehet kitekinteni ; 2) az üveges hintó hogy a kellemes Tercsivel ; reménylem hireddel van,
ablaka két oldalról. -aly, fn. fa, v. vaskészület, rem nélkül, jegyben járok (Fáy) ; hí-
mely a hintó tengelyeit összeköti. -bak, fn. 1) kuruc tudtom nélkül, tudtomon kívül ; (szój.)
hintón a kocsis ülése ; 2) a hintó hátuljára a tollak világ régen
Hir-adás, volt, még avmely
fn. tudósitás, híre istárgy
meghót.
felől szóló
közé erősitett, vizszintes deszka, melyen az inas izenés ; híradással lenni, tudósitani vmi felől.- adó,
szokott állani. fn. 1 ) személy, aki vmiről tudósitást hoz ; 2) leg-
Hintóka, fn. 1) a. m. kis hintó ; 2) a. m. hinta. ujabb hireket hozó közlöny ; budapesti híradó.
Hintókáz, cs. és k. a. m. hintáz. Hire, 1. Hérész.
Hintós, mn. 1) akinek hintaja van; hintós ura- Hirdet, es. 1) hírré tesz, tudomásra juttat ; ár-
ság; 2) diszkocsizásra való ; hintós kocsis, ló; 3) verést h.; kül. templomi szószékről kijelenti a pap,
a. m. himbálódó, hintázó. -di, fn. különféle hin- hogy vmely férfi egy bizonyos növel házasságra
tázó játék. akar lépni ; ma három párt hirdettek ; 2) dicsőit,
Hintó-szij, fn. ált. mindenféle szij , melyet a magasztal ; hirdetni az Urat, az Isten nevét ; 3) a.
hintó felszereléséhez használnak ; kül. erős szij , m. híresztel ; mindenfelé hirdeti, hogy én ilyen meg
mely a hintó öblös alját (korbáját) tartja. amolyan rosz vagyok. - és, fn. 1) vminek tudomásra
Hintö-por, Hint-por, fn. finom homok, v. más- juttatása, hírül adása ; a menyekzősök hirdetésében
féle por, melylyel vmit behintenek. kifáradni ; 2) beszéd, melylyel vmit tudomásra
Hint-tekees, fn. a. m. hintgöbecs. juttatnak ; templomi hirdetést felolvasni ; hirlapi
+ Hioni, a. m. híni. hirdetésért járó bélyegdíj; 3) dicsőités, magaszta-
Hip-hop, Hipp-hopp, isz. 1 ) vig , rózsaszin lás ; Isten nevének hirdetése. -get, cs. többször,
kedvre mutató felkiáltás ; szól bátyám dudája, hip- ismételve hirdet. Innen : Hirdetgetés, fn. -len , mn.
hop a nótája, ugorjunk a táncba (H. A. ) ; 2) felki- nem hirdetett, tudomásra nem juttatott. -mény,
áltás, melyről a magyar mese azt tartja, hogy ha fn. tt. -t ; irásban, v. élőszóval közzé tett jelentés,
ezt némely ember, akinek erre hatalma van, elki- figyelmeztetés ; hatósági h. -ö , fn. ált. személy, aki
áltja, tüstént ott van, ahol akar lenni ; hipp-hopp! vmit hirdet ; kül. országos ünnepély alkalmával
ott legyek, ahol akarom, v. ahol magam akarok; vmit kikiáltó hivatalos személy (herold). -vény,
fönévül is használtatik mind a két jelentésben ; fn. tt. -t ; 1) ált. a. m. hirdetmény ; 2) kül. a. m.
hip-hopot kiáltani ; (szój.) hip hop hiréveljár. falragasz. Innen : Hirdetvényes, mn.
 Hír 570 Hir

Hirel, cs. tudomásul juttat, vmit hírkép be- gombanem, mely leginkább árnyékos helyen, er-
szél ; azt hírelték felőled, hogy meghaltál. Innen : döben tenyész (boletus luteus).
Hirelés, fn. Hirjeszt, 1. Hirheszt.
Hires, mn. tt. -t, v. -et ; ált. amiről sokan be- Hir-koholó, fn. a. m. hírkovács. -koszorúzott,
szélnek, ami mindenféle beszéd tárgya ; kül. 1 ) mn. kitünősége miatt nagyon híres , nevezetes
kitünő tulajdonságáról nevezetes ; h. müvész ; (km.) (személy) ; h. költő. kovács, fn. személy, aki
híres eperre ne menj kosárral ; 2) hírben levő, rosz maga költi, gyártja, gondolja ki a hírt, s azt, mint
hírü; híres asszony ; (guny-vers) N. N. város, híres megtörténtet, valót, mindenfelé terjeszti . -költés,
város, mert ott a pap is korcsmáros, reggel az Urat fn. kitalálása, kigondolása vmely hírnek.
dicséri, délután a borát méri. Innen : Hiresen, ih. Hirlap, fn. naponkint, v. hetenkint megjelenő
Híresség, fn. -edik, k. ált. hírre emelkedik , köz- folyóirat, mely a napi és külföldi politikai ese-
beszéd tárgyává leszen ; kül. kitünővé, nevezetessé mények leirását foglalja magában. Innen : Hir-
leszen. -it, cs. ált. hírre emel, közbeszéd tárgyává | lapi, mn. -irás, fn. hirlapba való cikkek irása,
tesz ; kül. 1) kitünővé, nevezetessé tesz ; sokat vi- szerkesztése. -iró , fu. hirlapirással foglalkozó
tézséggel e földön híresített (Listi) ; 2) rosz hírbe személy. -szerkeztő, fn. személy, aki az egész
hoz. -ül, k. a. m. híresedik. Innen': Híresült, mn. hirlapot a beküldött, v. általa irt cikkekből össze-
? Hirész, fn. tt. -t ; tudósitást hozó személy, állitja ; kül. személy, akinek neve alatt a hirlap
futár. kijö, s aki a nyomdai hatóság előtt felelős a hir-
Hireszt, Hiresztel , cs. való, v. költött dolgot lapi cikkek tartalmaért.
köztudomásra juttat, mindenfelé elmond, plety- Hirlel, cs. a. m. híresztel. Innen : Hírlelés, fn.
káz. Innen : Hiresztés, Hiresztelés, fn. Hiresztelő, Hírlemény, fn. tt. -t ; 1 ) a hírül adott tárgy;
Hiresztő, mn. 2) vmely testület, társulat elmult, v. jövö mükö-
Hiretlen, mn. hir nélkül való, akiről, v. amiről désének mibenlétét, sorozatát tárgyaló irat (pro-
nagyon kevesen tudnak vmit, ismeretlen. Innen : gramm) ; iskolai, zene-, táncestélyi h.
Hiretlenül, mn. Hirleszt, 1. Hírlel.
Hire-vesztett, mn. jó hírnevétől, becsületétől Hirlö, fn. a régi időben személy, ki országos
megfosztott
* ; hírevesztett gonosz ember. ünnepélyek alkalmával vmit kikiáltott, v. hírül
Hirgál, cs. vmit söpör, takarít, hidor ; csűrbe adott (Herold) ; hírlőt küldök ki ezennel (Vör.) .
hirgálni a gabonát. Hir-mondás, fn. hírnek, megtörtént esemény-
Hirge, Hirgit, Hirgó, fn. öblös fazék, melynek elmondása, elbeszélése. -mondó, fn. 1) meg-
ben leginkább gancát szoktak főzni . történt eseményt elbeszélő, arról hírt hozó személy ;
Hir-hajhász, fn. személy, aki mindenfelé jár- az ellenség csak egy hírmondót hagyott életben ; még
kel, hogy megtudja, mit beszélnek az emberek. hírmondó sem maradt belőlök ; 2) tudósítást hozó
-hajó, fn. kisebb fajta gyorshajó, mely leveleket, személy ; eléhíni a hírmondókat ; 3) á. é. állat,
hirnököket szállit, tudósítást hoz. -hajtó, mn. a. melynek megjelenésérél bizonyos meghatározott
m. hírhajhász. -harang, fn. férfi , v. nő , aki szeret dolog (időjárás, v. állat) közelségére lehet követ-
pletykázni, akinek oldalát furná ki, ha amit vhol keztetni ; a tavasz hírmondója (a gólya, fecske) ; a
hall, másnak el nem beszélné. -harangol, cs. és tengeri vihar hírmondója (a vészmadár) ; a hering
k. költött, v. való hírt terjeszt, pletykáz. hírmondója a bálna.
Hirhedik , k. a. m. híresedik. Innen : Hirhe- Hirnév, fn. tt. hírnevet, v. hírtnevet ; 1) dicső-
dés, fn. ség, kitünő tulajdonságaért mindenfelé való dicsé .
Hirhedt . mn. ált. köznyelven forgó ; kül. 1) ret ; nagy hírnévre, v. hírre névre kapni, szert tenni;
kitünő ; hírhedt zenésze a világnak (Vör.) ; 2) rosz hírnevet szerezni ; jó hírneve, y. hire neve van ; (km.)
hírben levő, gonosz tulajdonsága miatt elhíresült ; ki a hírnéven nem kap, nem derék ember az ; jó hír-
h. zsivány. Innen : Hírhedtség, in. nevet nem gátolja meg a sövény; 2) rosz hírnév,
Hirheszik, k. a. m. hírhedik. gonosz cselekedetért, v. rosz tulajdonságért való
Hirheszt, cs. 1) rosz hírt tovább terjeszt ; azt gyaláztatás ; rosz hírneve van. Innen : Hirneves,
hirhesztette, hogy gonosz uton szerezted vagyonodat ; mn. -vadászat, fn. hírnévre törekvés minden
2) gonosz hírbe hoz ; az orgazdaság hírheszti az áron. -vadászó, fn . személy, aki minden áron
embert. Innen: Hirhesztés, fn. hírnévre akar kapni .
Hirhet. cs. a. m. hírheszt. Hirnök, fn. 1) személy, kit vmely tudósitással
Hír-hordás, fn. 1) izenetek, tudósítások elhor- küldenek vhova ; 2) kivált a régi időben tartott
dása az illető helyre ; 2) pletykázás, költött, v. országos ünnepély alkalmával vmit kikiáltó, hírül
való hírnek mindenfelé elbeszélése . -hordó, fn. adó személy ; 3) (csillag.) máskép Mercurnak ne-
pletykázó személy, hirharang, a város, v. falu vezett bolygócsillag. galamb, fn . gyors röpülésü
dobosa. galamb, mely, ha betanittatik, a nyakába akasz-
Hirhödik, Hirhöszik , Hirhüszik, 1. Hirhe- tott levelkét, bármily távolról tartózkodási helyére
dik, Hírheszik. viszi (columba tabellaria). -öl, cs. mint hirnököt
Hirhüdt, 1. Hírhedt. müködtet vkit ; Dudás juhász, kit a kenesei juhász
Hiriba , fn. (nt.) a vargányák közé tartozó előre hirnökölt (K. L.). -pálca, fn. gombos végü
gomba. hosszú pálca, melyet a hirnökök (heroldok) kiki-
* Hiricel, Hiricsel, k, el van rekedve, rekedt áltás alkalmával kezökben szoktak tartani.
hangon szól. * Hirnyó, 1. Hernyó.
* Hirinta, fn. a. m. hinta. ? Hiröne, Hir- örs, fn. (ht.) háború idején hadi
* Hirintó, fn. a. m. hintó. tudósításokat , parancsokat szállitó gyors-posta
* Hirintóz. 1. Hintáz. (Aviso- post).
Hirip, Hirip-gomba, fn. megehető, v. mérges * Hirpitél, k. a. m. hiricsel.
 Hir 571 ― Hit

Hir- sovár, mn. a. m. hírszomjas . -sovárgás, lesz annak in aeternum sub rosa maradnia (Pet. ) .
fn. a. m. hírszomj . -sugó, fn. mások ártalmára, Innen : Históriai, mn.
maga behizelgése végett, mindenféle pletykahí- Hisz, A) cs. 1 ) kétségen felül valónak, igaznak
reket besugdosó személy. -szó , fn. hírképen tart, mond ; erősen hiszi, meg van gyözödve róla ;
elterjesztett szóbeszéd ; hírszőba hozni vkit ; nem (szój .) akkor hiszem, ha látom ; hiszem is nem is ;
jó mindig hinni a hírszónak. -szomj , fn. hírnév hiszi biz a piszi, a. m. eb hiszi ; higyje, aki akarja ;
utáni mohó vágy, diesvágy. Innen : Hirszom- hiszem uram, hogy lencse, de lapos, igazad lehet, de a
jas, mn. körülményeket nem vetted figyelembe ; (km. ) min-
Hirtelen. mn. 1) gyors, váratlan ; h . eső, eltá.dent hinni, vagy semmit, azonegy gyarlóság ; 2) vmely
vozás, megérkezés ; h. halál; 2) minden csekély személy, dolog lételéről meg van gyözödve ; hiszem
ségért felfortyanó, puzduri ; h. harag ; h. természetű, az örök életet ; hiszek Istent, meg vagyok gyözödve
a) a. m. hamar haragra lobbanó ; b) szeleskedő ; lételéről ; hiszem az Istent, bizom benne ; hiszem az
3) megfontolás nélkül való ; h. itélet, cselekedet; Istent, hogy kiderül ártatlanságom ; Uram hiszlek, és
4) á. é. hirtelen szőke , kender színü (haj) ; hirtelen reméllek, teljes szivből szeretlek (egyh. ének) ; 3) vél,
vörös, lángszínhez hasonló (haj). —, ih. 1) vélet- gondol, gyanít, valószinünek tart ; hiszem, hogy
lenül, váratlanul ; oly hirtelen következett be , hogy eljő, de nem állok jót érte ; vmit hinni, vki, v. vmi
semmit sem sejdítettünk róla ; 2) gyorsan, egyszerre ; felől, bizonyos véleményben lenni ; B) k. 1) a. m.
h. felugrott helyéből ; 3) abban a pillanatban, azon- bízik ; hinni vkiben ; hiszek benned; hiszek benned,
nal ; h. nem tudtam mást mondani. bizom benned, Uram szivből szeretlek (egyh. ének);
Hirtelenében, Hirteleniben, 1. Hirtelen, ih. 2) hitelt ad vkinek, v. vminek ; higy nekem ; nem
Hirtelenkedet, fn. 1) † nagy harag ; a király hisz senkinek, mindenkitől fél, hogy megcsalják ;
nagy hirtelenkedetbe gerjede ; 2) gyorsaság, hir- nem hisz szavaimnak; ne higy neki; (km.) higy, de
telenség ; nagy hirtelenkedettel mene (tatr. cod.) ; meglásd, kinek ; kötve higy a komának, ne bizzál
3) elhamarkodott, megfontolás nélküli tett, be- benne ; többet hiszünk a szemnek, mint a fülnek; aki
széd, itélet stb. könnyen hisz, könnyen csalatkozik; lónak, lúdnak,
Hirtelenkedik, k. 1) gyorsan, megfontolás nél- leánynak nem kell hinni ; verbuválónak, cigánynak,
kül cselekszik ; komoly dologbon nem jó hirtelen- kalmárnak soha ne higy ; veszteg álló viznek, hall-
kedni ; 2) elhamarkodva végez vmit. Innen : Hir- gató embernek nem kell hinni ; ne higy mindennek, ha
telenkedés, fn. veszninemakarsz ; 3) vmely dolog, személy lételéről,
Hirtelenség, fn. 1) gyorsaság, sebesség ; nagy vmely esemény megtörténéséről meg van gyözödve;
hirtelenséggel kiugorni a kocsiból ; 2) meggondo- nem hiszekakisértetben ; nem hiszen afeltámadásban.
latlan hamarság, szelesség ; vélemény, itélet hirte- Hisz, Hiszen, Hiszem, isz. 1) oly dolgok el-
lensége. Innen : Hirtelenséges, mn. -gel , ih. 1) mondásánál használt felkiáltás , melyről meg va-
előre nem gyanitva ; 2) nagyon gyorsan, sebesen ; gyunk gyöződve ; hisz tudod már ezt !; 2) nehezte-
3) elhamarkodva. lést jelentő felkiáltás, hogy vki nem hallgat ránk,
Hirtelenül, 1. Hirtelen, ih. v. nem tudja, amit tudnia kellene ; hiszen régen
Hirtelen-való, mn. hirtelen, gyorsan, váratla- beszélek már én neki ; hisz már kétszer megmondot-
nul bekövetkező. tam ; 3) cáfoló felkiáltás ; hisz ez nem igaz; 4)
Hirül, ih. 1) hirképen, hír gyanánt ; azt hozta fenyegetőző felkiáltás ; no hiszen, kapsz most!;
hirül, hogy atyád meghalt; 2) tudtul, tudomásul ; hiszen csak találkozzam vele!; 5) gúnyból használt
hírül adni vmit. —, k, 1) hírképen elterjed ; min- felkiáltás ; na hiszen ez ugyan gyönyörü barátság;
denfelé hirül, hogy nagy szerencse érte; 2) a. m. hí- 6) kérkedő felkiáltás ; de hiszen (v. dejszen) több
resedik. Innen : Hírült, mn. -adás, fn. vminek ember vagyok én, mint ő!
tudtul adása. Hiszek-egy, Hiszek-egy -isten, fn. az apostoli
+ Hirvad, 1. Hervad. hitforma, mely igy kezdödik : Hiszek egy Istenben,
† Hirvadag, fn. halvány, sápadt szín az arcon. mindenható atyában stb.; a hiszek-egynek első, má-
Hir-vágy, fn. dicsőség utáni vágy. -vágyás, sodik ágazata.
mn. a. m. hírsovár. -vétel, fn. megtudott, meg- Hiszékeny, Hiszelékeny, mn. könnyen hivő,
hallott hír, tudósitás . vitel, fn. vmely esemény- hiedékeny. Innen : Hiszékenység, fn.
ről szóló hírnek a hírvivő által elmondása. -vivő, Hiszelkedik, k. a. m. hízelkedik.
fn. személy, aki meg van bizva, hogy valahová Hiszem, fn. meggyözödés ( csak ben-raggal és
tudósitást, hírt vigyen. ű képzővel használtatik) ; abban a hiszemben volt;
* Hiság, fn. a. m. hiúság. jó- , rosz hiszemű birtokos.
* Hiska , fn. hely , hol a borsajtót tartják, Hiszem, Hiszen, isz. 1. Hisz.
présház. Hiszen, cs. és k. 1. Hisz.
* Hiskó, fn. kis házikó, viskó. Hit, fn. ált. lelki meggyöződés arról, hogy való-
Hispa, fn. (állatt.) paizsos rovar orsóalakú igaz, amit egy másik mond ; kül. 1 ) lelki meggyö-
csápokkal. ződés a vallás tanainak igazságáról ; buzgó hit ;
Hiss, isz. a. m. hess. eleven hit , mely jó cselekedetekben nyilvánul ;
- História, fn. 1) a. m. történelem ; szent h.; a hitében megingatni vkit ; (keresztyén katholikus
h. tanusága ; 2) történelmi könyv ; add ide a histó- értelemben) Istentől az embernek adatott malaszt,
riámat; 3) vmely esemény népies leirása, elbeszé- melynek erejénél fogva az ember meggyöződik az
lése; hosszú históriája van ennek ; Budavár bevéte- isteni kinyilatkoztatás igazságáról, s ugy él, mint
lének históriája ; 4) népszerű személy népies az anyaszentegyház parancsolja ; 2) foglalata azon
életirása, (a ponyva irodalomban) ; Mátyás király tanoknak, melyeket egyik-másik felekezet az Isten
históriája ; 5) történt dolog, valami, izé ; furcsa h.; és ember közötti viszonyról alkotott magának,
gyerekes h.; no de, minthogy szerelemhistória, jobb | vallás, religió ; katholikus v. pápista, lutherános v.
 Hit 572 - Hit

evangyélmi, reformált v. kálvinista hit ; magyar hit, Hit-buzgalom, Hit-buzgóság, fn. buzgalom a
kálvinista vallás (mert Magyarországon csak ezt hitvallás gyakorlatában, a hitcikkelyekhez való
követik tisztán magyarok) ; ó hit, v. keleti igazhit; erös ragaszkodás. -cikk , -cikkely, fn. a hitcik-
(alj.) bagolyhit; bagolyhitre esküdnek, vad házas- kezet egy-egy szakasza, hitágazat. -cikkezet, fn.
ságban, tiltott viszonyban élnek ; hitet vallani ; vmely hitvallásnak nagyon rövid foglalata, ilyen
hitétől elpártolni, elszakadni, v. hitét elhagyni, más pl. az apostoli és az Athanáz-féle hitcikkezet. Inn.:
vallásra térni ; hitét megtagadni ; (szój.) se hite, se Hitcikkezetes, Hitcikkezeti, mn. -cikkezettan, fn.
lelke, mint a hajóhuzó lónak ; csepufonalon áll az ő a különböző hitfelekezetek hitcikkeit tárgyaló tu-
hite ; nem veszi pénzen a hitet ; tarka hitű, hitében domány (symbolica). -düh, fn. hitbeli vak buzga-
változó ; (km.) hit nem szellő ; hit nyugtat és boldo- lom , melynélfogva vki a más felekezetüeket
git; kinek szél a hite, pokol üdvössége, v. tömlöc a kiirtaná, s azt képzeli, hogy ezzel Isten elött ked-
mennyországa; 3) olyan dologról való meggyöző- ves dolgot cselekszik.
dés, amit bizonyosan nem tudhatunk, csak sejtel- Hiteget, cs. hamis igéreteket tesz vkinek, álre-
münk mondja, hogy az igaz ; bizalom ; vki őszin- ményekkel táplál, kecsegtet vkit ; aranyos igére-
teségében, igaz voltában való hit ; 4) vélemény, tekkel hitegetni vkit. Innen : Hitegetés, fn. Hite-
vélekedés vmely tárgy felöl ; abban a hitben voltam, gető, mn.
hogy stb.; nem tudtam benne azt a hitet megingatni; Hit-egyesités, fn. (ist.) különféle hitvallások
5) biztonságról szóló irásbeli, v. szóbeli igéret; összevegyitése, egygyé alkotása (Synkretismus) .
hitre megjelenni , biztosításra, hogy nem leszen egyesitö, fn. (ist. ) személy, aki különféle vallá-
bántódása ; hitre megadni magát az ellenségnek ; sokat ki akar egyeztetni, egygyé alkotni.
hitlevél (salvus conductus) ; 6) vmely dolog igaz Hitehagyott, fn. és mn. hitétől elpártolt, aki
voltának bebizonyítása végett letett eskü ; hitet azon hitet, melyben született, elhagyta.
tenni, hivatalos esküt tenni ; hitet tenni vkivel, Hitel, fn. tt. -t; 1) bizalom, tekintély, melylyel
házasságilag egybekelni ; hitemre mondom (eskü- vki mások elött oly mértékben bir, hogy állitásá-
forma); hittel igérni, fogadni, erősítni vmit ; hitemre, nak igaz voltában nem kételkednek ; hitelt adni
igaz hitemre mondom ; * hitet hányni, esküdni ; hi- | vkinek, hinni ; hitelre méltó, méltó arra, hogy hi-
tet hányatni vkivel, megesküdtetni vkit. gyenek neki ; 2) a. m. becsület, emberség ; elvesz-
? Hit-ábránd, fn. hitbeli vakbuzgóság, mely- tette előttem minden hitelét ; 3) (ker.) bizalom,
nélfogva vki a magáén kivül minden más vallást melylyel vki becsületessége, rendezett vagyoni
rosznak, kiirtandónak tart anélkül, hogy azok állásánál fogva bir, ugy hogyha vkinek kiadandó
vizsgálatába bocsátkoznék. -ágazat, fn. a hit- pénze van, azt szivesen rábbizza kölcsönben ; van ,
vallásnak egy-egy különvált szaka , cikkelye, nincs hitele; (km.) kinek mennyi a pénze, annyi a
része. Innen : Hitágazati, mn. -alap, fn. 1) a. m. hitele ; 4) vásárlási mód, melyben a vásárolt cikk
hitelv ; 2) együttvéve azon alapokok, melyeknél- árát nem fizeti ki mindjárt a vevő, hanem felirat-
fogva vminek igaz voltáról meg vagyunk gyö- ja ; máskép : rovás ; nem szeretem a hitelt, hitelbe
ződve. -alkotás, fn. uj hitvallásnak létrehozása, vásárolni , hitelbe hozatni vmit.
alapitása. -alkotmány, fn. a hitvallás egy egészbe Hitel, cs. vkivel hivatalos esküt tetet. Innen :
foglalt szerkezete. -alkotó, fn. és mn. 1 ) személy, Hiteles, fn. Hitelt, mn.
aki vmely hitvallást alapitott ; 2 ) hitalkotásnál Hitel-bank, fn. (ker. ) nyilvános intézet, mely-
hatást gyakorló ; hitalkotó elvek. -álom, fn. a. m. ben ingatlan vagyon kimutatása mellett törlesz-
hitábránd. -átok, fn. a katholikusoknál a római tésére kölcsönöznek ki pénzt.
pápa vagy a püspök által vki fejére kimondott Hitelbe-adás, fn. (ker. ) vmely cikk eladása
átok, melynélfogva a kiátkozott a hivek közös- oly módon, hogy az ára nem fizettetik ki azonnal.
ségéből kizáratik. -bajnok, fn. 1 ) saját hitval-- vétel, fn. (ker.) vmely cikk megvétele olyképen,
lásaért fegyverrel harcoló személy ; 2) a. m. hit- hogy az érte járó pénzösszeg nem fizettetik ki
valló. azonnal. -vevő, fn. (ker.) személy, aki a vásá-
Hitbeli, mn. hitvallást illető, arra vonatkozó ; rolt cikk árát nem fizeti ki mindjárt , hanem
hitbeli kétely. föliratja.
Hit-ber, fn. (ttud,) pénzösszeg, mely a nőnek Hitelem, fn. vmely vallás alapelveinek rövid
özvegyi tartáskép, v. ha a férj vagyona csöd alá foglalata. ? -eskedik, k. (ist. ) a hit elemeit ma-
kerül, fizettetni szokott ; törvényi h., melyet a tör- gyarázza, fejtegeti (katechisál). -tan, fn. 1) hit-
vény szab ; kötési, v. irott h., melyet szabad tetszés elemeit tárgyaló tudomány ; 2) a hitelemeit tár-
szerint egyik házastárs a másiknak kötelez ; vi- gyaló tudományt magában foglaló könyv. -zés,
szonthitber, melyet a nö köt le saját vagyonából fn. a hit elemeinek fejtegetése, magyarázása.
leendő férje számára. Innen : Hitbéri, mn. -be- Hiteles, mn. tt. -t, v. -et; 1) igaznak, valónak
széd, fn. vallásos tárgyu, egyházi szónoklat. -bi- tartható, megbizható ; h. tanú, ki az esemény hely-
róság, fn. a. m. eretnek bíróság. szinén jelen volt és kinek állitásában bizni lehet ;
Hitbizomány, fn. 1) ált. tárgy, melyet vki hü- h. okmány, melynek csakugyan az a szerzője, aki-
ségére bizunk ; 2) kül. (ttud.) az ösiség érvényben nek neve alatt kijött ; 2) megbizható tanúk által
léte alatt, oly birtok, vagyon, melyet a család el erősített ; h. másolat, melyről vmely hatósági sze-
nem idegeníthetett, hanem mindig a legidősebb mély állítja, hogy csakugyan a megjelölt eredeti-
fiúnak kellett örökölnie. Innen : Hitbizományi, mn. röl van szóról-szóra lemásolva ; 3) h. hely, vmely
-alapitó, fn. személy, különösen fejedelem, aki káptalan, v. kolostor levéltára, melyben régente,
vmely családnak örökölhető, de el nem idegenit- a magyar törvény szerint, a végrendeleteket, peres
hető vagyont ajándékoz. -os, fn. személy, akinek okmányokat őrizés végett letették (locus credibi-
hitbizománya van. mn. hitbizománynyal lis). Innen : Hitelesen, ih. Hitelesség, fn.
terhelt. Hitelesit, cs. ált. hitelessé tesz ; kül. (ttud.)
 Hit - 573 --- Hit

megbizható tanúk aláírásával tesz bizonyságot | ingatlan vagyon, melyet a kölcsönző a kölcsön
vmely okmány beltartalmának valódiságáról ; vett pénz biztosítékául leköt. Innen : Hitelzálogi,
hitelesítni az országgyülés naplóját ; (ker.) aláirá- | mn. -zálogos, fn. és mn. (ker.) hitelzálogra köl-
sával bizonyitja, hogy a leirt számadás helyes. csönző, hitelbe adó személy.
-vény, fn. tt. -t ; irás, melyben vmely tárgy hite- Hitemre, isz. erősen bizonyitó, eskü helyett
lességérél tétetik bizonyság. használtatni szokott szó ; hitemre mondom, igaz!
Hit-élet, fn. az Istenbe vetett hitet irányadóul Hiterö, fn. vki vallásos meggyözödésének erős
vevő élet. volta, melynélfogva hitéhez szilárdan ragaszko-
Hitelez, cs. (ker. ) 1 ) pénzt ad kölcsön ; 2) áru- dik, hitében nem ingadozik. -s, mn. szilárd vallá-
cikkeket hitelbe ad el. -mény, fn. (ker. ) kölcsön sos meggyözödésü.
adott pénz, v. hitelbe adott árucikk, mig ki nincs Hites, mn. 1) † rokonságba fogadott; h . atya ;
fizetve. -ö, fn. (ker.) másnak pénzt kölcsönzö, v. h. fiú ; 2) megbízható ; hites tanúktól hallani vmit ;
vmely cikket hitelbe adó személy ; kielégitni a hi- 3) esküttett; h. ügyvéd ; h. bába ; * hites emberek, falu
telezőt. -ötárs, fn. (ker.) egymásra nézve két, v. elöljárói . † -kedés, fn. a. m. hitre, vallásra esketés .
több személy , kik vkinek közösen hiteleznek. Hites-társ, fn. férj és feleség egymásra nézve,
-vény, fn. a. m. hitelezmény. amennyiben hűségi esküt tettek egymásnak.
Hitel-fölötti, mn. annyira túlzott, hogy elhinni Hiteszegett, mn. 1) a. m. esküszegő ; 2) a. m.
nem lehet. -hiány, fn. 1) hiánya, nem létele ama áruló.
bizalomnak, becsületbeli tekintélynek, melynél- Hitet, A) cs. álokokkal ámit, kecsegtet, csábit ;
fogva vki hitelre találhat ; 2) vagyontalan állapot, hitetni a meggondolatlan gyermeket ; B) k. 1. Elhi-
v. becsületesség hiánya, midön vki pénzt köl- tet. Innen : Hitetés, fn. Hitető, mn. mivelhogy a
csönre, árucikket hitelbe nem kap. -intézet, fn. népnek vezérei hitetők voltak (bibl.).
ált. különféle működésü intézet, melynek célja Hitetlen, mn. 1 ) senkinek nem hivö, senki be-
egyesek s az állam hitelét előmozdítni ; kül. nyil- csületességében nem bizó ; ne légy oly hitetlen ; h.
vános intézet, melyben ingó, v. ingatlan vagyonra Tamás ; 2) egyik valláshoz sem tartozó, egyik
szoktak pénzt kölcsönözni. Innen : Hitelintézeti, vallás szertartásait sem gyakorló, sehitü ; hitetlen,
mn. -jegy, fn. vmely közintézet által kibocsátott gonosz ember ; 3) nem keresztyén, pogány, vagy
értékpapir. -képes, mn. vagyonilag képes arra, mohamedán ; a szentföldre ment harcolni a hitetle-
hogy a hitelezett összeget visszafizesse és igy méltó nek ellen ; 4) hiteszegett, hamis esküyö. Innen :
arra is, hogy hitelre pénzt kajon. Inn.: Hitelképes- Hitetlenség, fn. Hitetlenül, ih.
ség , fn. -könyv , fn. (ker.) kereskedői könyv, Hitez, Hiteztet, cs. hatóság előtt hivatalos es-
melyben a kölcsön adott pénzek, v. hitelbe adott küt tetet vkivel ; tanukat hiteztetni a kihallgatás
árucikkek vannak feljegyezve. -levél, fn. (ker. ) előtt. Innen : Hitezés, Hiteztetés, fn.
hiteles személy, különösen ismert nevü gazdag Hit-fél, fn. a. m. hitrokon. -felekezet, fn. a. m.
bankár által kiállitott okmány, melyben bizonyít- vallásfelekezet. -fogalom, fn. fogalom , melyet vki
tatik, hogy az irat előmutatója mind vagyonilag, magának a hitről alkot. -fö, -fönök, fn. vmely
mind becsületességére nézve megérdemli, hogy vallás felekezetben a legnagyobb méltóságu egy-
pénzt kapjon kölcsön. -nyitás, fn. (ker.) pénz- házi személy, kinek a többi hivek vallásos dolog-
ember által vkinek tett abbeli igéret, hogy alka- ban alá vannak vetve ; ilyen pl. a katholikusoknál
lom adtán kellő pénzmennyiséget kap kölcsön. a római pápa, az oroszoknál a czár, a törököknél
-papir, fn. (ker.) midenféle papir, mely pénzt a nagy mufti, a mormonoknál a próféta. -hagyás,
képvisel, értékpapir. fn. saját hitétől való megválás és más hitre való
Hitelt, mn. hittel, v. esküvel erősített, bizony áttérés. -hagyó, mn. és fn. hitétől megváló. -hös,
ságot tevő; hitelt tanúk. fn. a. m. hitbajnok. -hü, mn. vallásához, hitéhez
Hiteltelen, mn. hitel nélkül való, akinek nincs hiven ragaszkodó. -hűség, fn. hitvallás iránt ta-
hitele. -ség, fn. a. m. hitelhiány. nusított hűség , ahhoz való erős ragaszkodás..
Hiteltet, fn. vkivel a törvényszéki, hivatalos -javitás , fn. vmely hitvallásban megrögzött visz-
esküt teteti le. Innen : Hiteltetés, fn. szaéléseknek megszüntetése, és visszaélésből be-
Hitel-ügy, fn. (ker.) a hitelre vonatkozó min- csuszott hibás hitcikkelyeknek érvénytelenitése,
denféle dolog, ügy. -üzlet, fn. (ker.) 1) üzlet hitelbe v. jobbakkal felcserélése ; Luther, Kálvin hitjavi-
vett pénzzel ; 2) pénzkölcsönzésből, áruk hitelbe tása. -kényszer, -kényszerités, fn. a lelkiisme-
adásából álló üzlet. reten elkövetett kényszer , mely szerint vkitöl
Hit-elv, fn. 1) vmely hittvallásnak alapul szol- erőszakosan követelik, hogy oly vallást kövessen,
gáló hitcikk ; 2) vmely vallás által tanitott erkölcsi mely meggyöződésével ellenkezik. -kör , fn.
igazság. együttvéve azon elvek és fogalmak, melyeken a
Hitel-vásár, fn. (ker.) ált. vásárlás hitelbe ; kül. hit alapszik, v. a hitvallás tanait alkotják. -köte-
egyik kereskedőnek a másiktól hitelbe való vá- lezvény, fn. a házasulandók egyikétől kiállitott
sárlása, s megigérése annak, hogy a vett cikkek okmány, melyben az illető lekötelezi magát, hogy
ára három hó alatt lefizettetik. -vény, fn. 1) a. m. minden születendő gyermekét a másik fél vallá-
hitellevél ; 2) hitelesen kiállitott okmány, melyben sában nevelendi. -követ, fn. ált. hitvallás tanait
vki megbizatik, hogy egyes ember, v. többek sze- olyanoknak hirdető személy, kik még arról mit
mélyét vhol képviselje, megbizó levél ; ország- sem tudnak ; Mózes, Konfucse, Mahomed hitkövetek
gyülési hitelvény. -vesztés, fn. elvesztése, eljátszása voltak ; kül. Krisztus által választott tizenkét
azon bizalomnak, melynélfogva vki hitelre talált ; tanitvány bármelyike, kik a keresztyéntant ele-
vagy pénzt kölcsön, árucikkeket hitelbe kapott. jénte hirdették (apostol). -közönyös , mn. hite,
-vesztett, mn. aki hitelét elvesztette, akinek be- vallása ügyeit föl sem vevő. -község, fn. egy
csületében nem biznak. -zálog, fn. (ker.) ingó, v . hitfelekezethez tartozó polgárok egyesülete ; zsidó
 Hit - 574 Hit

hitközség. ? -küldér , fn. egyházi férfiú, kinek vki hive. -tagadó, fn. hittagadást elkövető sze-
hivatása a pogányoknak hirdetni az Isten igéjét mély (v. ö. Hittagadás).
(missionarius). -különbség, fn. 1) különbség két, Hittan, fn. 1) ált. a hitvalláshoz tartozó dolgo-
V. több hitvallás tanai között ; 2) különbség két kat fejtegető tudomány ; (részei a szorosabb érte-
személy között vallásukra nézve. lemben vett hittan, egyh. történelem, erkölcstan,
Hitlen, mn. 1) a. m. hütlen ; 2) a. m . hitetlen. szentirásmagyarázat stb.) ; 2) kül. a hitvallás
Innen : Hitlenség, fn. Hitlenül, ih. ágazatait, cikkelyeit tárgyaló tudomány (dogma-
Hit-letétel, fn. hatóság előtti eskütétel. -levél, tika); 3) a hittvallás tanait magában foglaló könyv
fn. ált. vmit hitelesen erősitő, bizonyitó okmány ; (katechismus). -ár, -ász, fh. 1) személy, ki vmely
kül. a fejedelem, v. hatóság által kiadott okmány, iskolában a hittant tanítja ; 2) a. m. hittudor.
melyben ünnepélyesen meg van igérve, hogy az -hallgató, fn. ált. hittani leckékre járó ifjú ; va-
okmányban kijelölt egyén minden bántódás nélkül sárnapi hittanhallgatók ; kül. a hittudományt tüze-
utazhat vmely kijelölt helyre ; királyi hitlevél. tesebben tanuló, a papi pályára készülő személy
-minta, fn. együttvéve azon mondatok, melyekből (Theologus).
vmely hivatalos eskü áll, esküforma. -monda, fn. Hit-tanú, fn. a. m. hitvalló. -tanuló, fn. 1) a.
népmondán alapuló szent történet (legenda). -né- m. hittanhallgató ; 2) kül. személy, aki vmely val-
zet, fn. hitbeli meggyözödés, nézet, melyet vki lásra áttérni akar s elöbb annak tanait tanulás
magának a hitről alkotott. -nyomozás, nyomo- által elsajátitja (catechumenos). -társ, fn. a. m.
zat, fn. a. m. hitvizsgálat. -nyomozó, fn. a. m. hitsorsos. -térito, fn. a. m. hitküldér. -tétel, fn.
hitvallató. -nyomozószék, -nyomozótörvény- a. m . hitletétel.
szék, fn. a. m. eretnekbiróság. -rege, fn. ált. Hittöl-szakadt, mn. 1) a. m. hitehagyott ; 2) a.
bármely hitvallásra vonatkozó meseféle történet ; m. esküszegő.
kül. a görög és római istenek származását, életét Hit-törés, fn. a. m. hitszegés: -törö, fn. és mn.
tárgyaló mese (mythos). Innen : Hitregei , mn. a. m. hitszegő.
-regész, fn. a hitregék tanulmányozásával fog- Hittség, fn. a. m. meghittség, bizalmasság.
lalkozó személy. -regészet , fn. 1) a hitregék Hit-tudomány, fn. a. m. hittan. -tudor, fn.
tanulmányozása ; 2) hitregéket tárgyaló tudomány. személy, ki a hittudományból tudori oklevelet
Innen : Hitregészeti, mn. -regetan, regetudo- nyert. tudós, fn. hittudománynyal foglalkozó,
mány, fn. 1) régi görögök és rómaiak stb. vallását abban jártas, szakértő személy. -ujitás, fn. 1)
tárgyaló tudomány ; 2) könyv, mely vmely régi vmely hitvallás cikkelyeinek megváltoztatása,
nép vallásos szertartásait, isteneinek származását, ujakkal felcserélése ; 2) a. m. hitjavitás. -ujitó, fn.
müködését tárgyalja. -rokon, fn. 1) egy hitet személy, ki az egyháznak korszerűtlen, v. vissza-
valló két, v. több személy egymásra nézve ; 2) ro- élésből becsuszott tanait megszünteti, megváltoz-
konvallást követők egymásra nézve ; a katholiku- tatja. -ujone, fn. vmely hitvallásra nem rég áttért
sok, evangelikusok, reformatusok egymásnak hitro- és annak tanait tanuló személy (catechumenos,
konai. Innen : Hitrokonság, fn. neophytos ).
+ Hitság, fn. 1) a. m. esztelenség ; 2) a. m. hiú- Hit-üldözés, fn. erkölcsi, v. anyagi erőszak,
ság; kik csak hitságot, ez világi pompásságot űznek üldözés alkalmazása vmely hittvallás elnyomása
(Born.). Innen : Hitságos, mn. kinek szája hitságos végett. -üldözö , fn. vmely hitvallást elnyomni
dolgokat beszél (Born.). akaró , annak hiveit üldöző , zaklató személy.
Hit-sorsos, fn. és mn. ugyanazon vallást kö -- vallás, fn. 1) bevallása, el nem titkolása annak,
vetök egymásra nézve. -szabály, fn. vmely hit- hogy mily hitet vallunk ; 2) vmely hitfelekezet
vallás tanai által felállitott egy- egy szabály. által vallott elvek, tanok együttvéve ; protestans,
-szakadás, fn. 1) ált. ugyanazon vallást köve- görög h. -vallatás, fn. vkinek a hitbiróság által
tőknek a többitöl vallásilag való elválása ; kül. kinzások közötti vallatása , hogy nem követ-e
(róm. kath. szempontból) a keleti egyháznak a eretnektanokat. -vallató, fn. a hitbirósághoz tar-
nyugatitól való elválása ; 2) viszálkodás, pártos- tozó személy, ki az eretnekségről gyanusítottakat
kodás ugyanazon hitet követők között. -szegés, vallatta. -valló, fn. ált. istenes életű személy ; kül.
fn. esküvel igert hüség megszegése , meg nem hiteért üldöztetést szenvedett, de meg nem öletett
tartása. -szegő, fn. és mn. 1) esküjét meg nem személy (confessor).
tartó, hűtlen ; hitszegő hivatalnok ; 2) a. m. áruló. Hitván, Hitvány, mn. tt. -t, v. -at ; 1) semmit,
Innen : Hitszegőleg, ih. -szó, fn. a. m. hitbeszéd. v. keveset érő ; h. ruha, a) ócska ; b) nem jó kel-·
Hitszónok, fn. pap, akinek kötelessége vasár- méjü ; h. gabona, szemetes, ocsús; (km .) hitvány
napon és ünnepeken a kijelölt templomba hitbe- tanácsnak, néha kövér a vége ; nincs oly hitvány
szédet tartani. Innen : Hitszónoki, mn. -lat, fn. 1) eszköz, melynek hasznát ne lehetne venni; 2) rosz,
a. m. hitbeszéd ; 2) egyházi beszéd szerkeztését, alávaló ; h. ember, erkölcs ; 3) * sovány, szikár,
helyes elmondását tárgyaló tudomány. Innen : görhes, akinek csak a csontja, böre van; beh h.
Hitszónoklati, mn. -lattan, fn. 1) tudomány, mely ember ez a te öcséd ; h. malac ; (km.) hitvány malac
tanitja, hogyan kell az egyházi beszédet szerkez- makk alá jár ; 4) csekély; h összeget fizetni vmiért;
teni és helyesen elmondani ; 2) a hitszónoklat 5) haszontalan, magával jó tehetetlen ; beh h. em-
szabályait magában foglaló könyv. -ság, fn. 1) ber vagy te, hogy még ezt sem tudod megtenni. Inn :
képesség egyházi beszédek szerkeztésére és helyes Hitványan, ih. -it, cs. hitványnyá tesz, -kodik,
elmondására ; 2) hitszónoki állomás. -kozik, k. 1) soványodik, soványnyá leszen ; 2)
Hitt, mn. 1) † 1. Heit, Hejt ; 2) 1. Meghitt. Inn.: roszul, pajzánul, rakoncátlanul viseli magát. -lás,
Hitten, ib. fn. a. m. hitványolás. -odik, k. hitványnyá leszen,
Hit-tagadás, fn. félelemből, v. más külső okból elcsenevész. -ol, -oll, cs. hitványnak, csekélynek
zármazó eltagadása azon hitvallásnak, melynek tart, ócsárol ; hitványolni az eladó kelmét. -oz, cs.
 Hit 575
hitványnek csufol. -ság, fn. 1) hitvány tulajdon-
ság ; 2) szót sem érdemlő csekélység ; minden hit-
ványságért összeszidja az embert; kül. nagyon kis
összeg; ez a szép ház hitványságba került ; 3) á. é.
léhütő, haszontalan, v. alávaló személy ; no hit-
ványság, te is itt vagy. -ul, ih. hitvány, haszonta-
lan módon ; hitványul viselni magát. úl, k. a. m.
hitványodik.
+ Hitven, ih. esküvel erösitve.
Hitves, Hitves -társ, fn. ált. férj és feleség egy-
másra nézve, amennyiben hüséget esküdtek egy-
másnak ; kül. a. m. feleség ; szerelmetes hitvestar-
sam, kit már rég a sírba zártam (Pet.) .
Hit-vizsgálat, fn. a. m. hitvallatás. -vizsgáló ,
fn. a. m. hitvallató. -vizsgálószék, fn. a. m. eret-
nekbiróság.
* Hiú, fn. tt. -t ; a házfődél és falak közötti tér,
padlás, hí.
Hiú, mn. tt. -t ; 1) a. m. üres ; hiú kalász ; 2) á. é.
a) haszontalan, hiában való; hiú remény, melynem
fog beteljesedni ; hiúvá tenni, meghiúsitani ; Isten
csapásai hiúvá tették munkáját (Jók.) ; hiú beszéd,
haszontalan pletykabeszéd, öndicsérő beszéd ; b)
magát szépnek, csinosnak tartó ; szellemi tulaj-
donaival, vagyonával, testi szépségével kérkedő ;
gyermekére, szépségére hiú ; c) tulságosan cifrálko-
dó, magát cicomázó ; hiú nő; d) † a. m. hivalkodó .
Innen : Hiuan, ih. Hiúság, fn.
† Hiúéjt, Hiuit, 1. Hívit.
Hiúl, k. 1) üressége növekszik, ürül ; h. a lisztes
szekrény, ha rá járnak ; 2) á. é. a) a. m. meghiúsul ;
hiúlnak reményeink ; b) testi szépségével, leiki tu-
lajdonságaival dicsekvövé leszen ; c) cifrálkodóvá,
magát cicomázóvá leszen.
Hiúságoskodik. k. 1) mindenféle haszontalan
dologgal foglalkozik ; 2) semmit sem dolgozva
tölti idejét, hivságoskodik.
Hiusit, cs. 1 ) hiúvá, saját szépségével, lelki
tulajdonaival önteltté , kérkedövé leszen ; 2) 1 .
Meghiúsit.
Hiúskodik, k. 1) önteltten kérkedik szépségé-
vel, lelkitulajdonival, vagyonával stb.; 2) cifrál-
kodva öltözködik, magát szertelenül cicomazza.
Innen : Hiúskodás, fn.
Hiúsodik, Hiúsul, k. a. m. meghiúsul.
Hiúz, fn. tt. -t ; (állatt.) pettyekkel tarkázott
vörhenyeges szörü ragadozó állatt a macskafajból,
fülein szörpamattal (lynx). -kö , fn. (ásványt. )
sárgás kö az agátok közől. -macska, fn. (állatt.)
fekete- fehér pettyes erdei vadmacska. -szem, fn.
1 ) a hiúz szeme ; 2) á. é. éles látásu, minden cse-
kély dolgot észrevevő szem, mely a körülötte
levök minden mozdulatát figyelemmel tudja ki-
sérni ; hiúz-szemekkel nézni. Innen : Hiúzszemű, mn.
Hiv, mn. a. m. hü. —, fn. 1 ) (csak személyra-
gozva fordul elő) vki , v. vmely testület iránt
rendkivüli ragaszkodással viseltető, annak érde-
keit folytonosan szem előtt tartó, azt sem szeren-
csében, sem szerencsétlenségben el nem áruló, el
nem hagyó személy ; hazádnak rendületlenül légy
hive ó magyar (Vör.) ; 2) (egyes számban csak
személyraggal) vmely vallás, egyház tagjai egyen-
kint, v. együttveve ; a pap egyik beteg hivet ment
meglátogatni; a hiveknek lelki vigaszt nyujtani.
Hiv, k. a. m. hí.
* Hivácsol, cs. a. m. hivogat.
* Hivatar, 1. Zivatar.
Hiv
Hivakozás, Hivakozik, 1. Hivatkozás, Hivat-
kozik.
Hivalg, Hivalgás, 1. Hivalkodik, Hivalkodás.
Hivalkodik, k. 1 ) nem dolgozik, henyélve tölti
az idöt, semmit sem tesz ; 2) testi szépségével,
lelki tulajdonaival kérkedik ; 3) cifrálkodik, cico-
mázza magát ; 4) haszontalan trágár tréfálkodás-
sal tölti az időt ; 5) a. m. bujálkodik. Inn.: Hival-
kodás, fn. Hivalkodó, mn. és fn.
Hivás, Hivás, fn. tt. -t ; 1 ). felkérés arra, hogy
jelenjen meg ; engedett a hívásnak ; nem fogadta el
a hívást ; 2) felszólítás arra, hogy ki-, be-, el- stb.
jöjön ; 3) (msz.) az ugynevezett hívó madarak
hangja , melylyel az egyfajta madarakat lépre
csalják.
Hivat, A) cs. vkit más által megjelenésre kér,
kényszerít; orvost hivatni ; B) cs. és vh. megpa-
rancsolja, hogy magát, v. mást bizonyos cimmel
cimezzenek, v . névvel illessenek ; magát nagyságos
asszonynak, leányát tensasszonynak hivatja ; C) vh.
magától nem jö , hanem többször kell bíni ; ne
hivasd már magad ; mindig hivatja magát.
Hivatal, fn. tt. t; 1) † a. m. hivás ; 2) állapot,
életmód, melyre vki hivatva van, hivatás ; 3) az
államnál, testületeknél , uraságnál elfoglalt állo-
más, melyben az illető, nem kézi, hanem szellemi
munkával, irással, számolással stb. foglalkozik,
v. vmire felügyel ; hadi, egyházi, polgári h.; hiva-
talból élui ; kövér hivatal, dús jövedelmű ; 4) az
elfoglalt állomásból, életmódból származó teendő,
kötelesség ; hivatalának élni ; ez nem tartozik hiva-
talomhoz ; 5) vmely szakhoz tartozó hivatalnokok
testülete ; az egész számvevői hivatalt megidézték ;
6) ház, terem, hol a hivatalnokok kötelességeiket
végzik ; adóhivatal ; nincs itthon, a hivatalba ment.
Innen : Hivatali, mn.
Hivatalbeli, mn. 1) hivatalhoz tartozó ; h. teen-
dök, irományok ; 2) hivalviselő ; h. személy.
Hivatalból , ih. hivatalbeli kötelességből ; h.
irni vkinek; (msz.) egyik hivatal által a másiknak
küldött levelek címlapjának megjelölésére hasz-
náltatni szokott szó (ex offo).
Hivatalka, fn. (kics.) csekély jövedelmű hi-
vatal.
Hivatalkodik, Hivatalkodás, 1. Hivatalosko-
dik, Hivataloskodás.
Hivatal- kór, fn. nagyobb jövedelmü hivatalok
utáni mohó vágy.
Hivatalnok, fn. hivatallal biró, hivatalt viselő
személy. -kar, fn. egy szakhoz tartozó hivatalno-
kok testülete.
Hivatalos, mn. tt. -t, v. -at ; 1) hivatalból, hi-
vatalbeli kötelességből eredő, származó ; h. level;
h. eljárás ; 2) hiteles, állami, megyei, városi ható-
ság által tett, terjesztett ; h. hir, tudósítás ; 3)
hivatalhoz tartozó, azt illető, arra vonatkozó ; h.
pecsét; h. lap, közlöny, ujság ; 4) meghivott ; hiva-
talos vendég. -, fn. tt. -t ; személy, aki vmely
társaságba, mulatságba meg van híva ; nem me-
gyek el a mulatságba, mert nem vagyok hivatalos ;
már a hivatalosok mindnyájan megérkeztek. Innen:
Hivatalosan, ih. -kodik, k. hivatalt visel, hivatal-
ból él ; a megyénél, a vasutnál, Pesten h.
Hivatal-osztály, fn. az állami, megyei, városi
hivatal vmelyik szaka, mely egyféle munkával
foglalkozik. -rend, fn. 1) a hivatalbeli teendők
sorozata, melyben minden hivatalnok kötelessége
 Hiv 576 Hiz

ki van szabva ; 2) korrend a hivatalnokok kine- mulatságra hívó jegy. —, fn. 1) (vad. ) kalitkába
vezésében. -szoba, fn. szoba, melyben a hivatal- zárt hímmadár, mely az egyfajtáju madarakat
nokok kötelességeiket végzik. lépre csalogatja, csalmadár ; 2) (haj . ) hívóra lobog-
Hivataltalan, mn . hivatalt nem viselő, akinek tatni, a kikötőben levő hajós népet haza hini, v.
hivatala nincs. más hajót segélyül kérni az által, hogy a lobo-
Hivatal-társ, fn . ugyanazon hivalosztályban góra csomót kötnek, v. azt szélességében össze-
müködő két, v. több hivatalnok egymásra nézve. hajtva húzzák fel.
-vágy, fn. a. m. hivatalkór. -vesztés, fn. elmoz- Hivogál, 1. Hidogál.
dittatás, megfosztatás vmely hivataltól. -viselő, Hivogat. A) cs . 1) gyakran hi ; ne hivogass min-
fn. és mn. hivatalnoki állásban levő, hivatalos- den ok nélkül; 2) mulatságba, társaságba gyakrab-
kodó személy. ban meghi ; B) k. vőfélkedik ; a lakomára én fogok
Hivatás, fn. tt. -t ; 1) belső hajlandóság, kedv , hivogatni. Innen : Hivogatás, fn. Hivogató, mn. és
képesség vmely életpályára ; hivatásból lett ügy- fn. Hivogatólag, ih. a tüzelő fénye oly hivogatólag
véd; hivatásának élni ; 2) (ist.) belső vágy, lelki süt ki a sövényre (Ar.).
öröm a lélek jó sugallatát követni, s az égi ma- Hivoglal, 1. Hivdogál.
lasztot haszonra fordítni (vocatio divina) ; 3) Hivóka, fn. (vad .) kalitkába zárt madár, mely
hivatalbeli életmód és az ebből származó köteles- a vele egyfajta madarakat lépre csalogatja, csal-
ség. Innen : Hivatásos , mn. -kör , fn. azon madár.
teendők összege, melyekre vki hivatásánál fogva Hivon, 1. Hévon.
köteleztetik. Hivö, mn. 1) vmit igaznak tartó ; könnyen, ha-
Hivatkozat, fn. vkire, v. vmire hivatkozó nyi- | mar hivő ; kül. vallásához ragaszkodó ; hivo keresz-
latkozat. tyén. fn. vmelyik hitfelekezethez vonzódó,
Hivatkozik, k. 1) vmit, v. vkit bizonyságul ragaszkodó, tartozó személy ; a hívők száma meg-
idéz ; tanútételül utal vkire, v. vmire ; 2) ügyét haladja a kétezeret. Innen : Hivőleg, ih. Hivőség, fn.
fellebezi, magát vki itéletére bizza ; a közvéle- Hivöleges , mn. elhihető , valószinü. Innen :
ményre, a fejedelemre h. Innen : Hivatkozás, fn. Hivőlegesen, ih.
Hivatlan, Hivatlan, mn. vmely társaságba, Hivsåg, Hivságos, Hívságoskodik, 1. Hiú-
vendégségbe meg nem hivott ; (km.) hivatlan ven- såg, stb.
dégnek ajtó mögött a helye ; á. é. vhova betolakodó, Hivség, Hivséges, Hivségtelen , stb. , 1. Hü-
föl nem szólitott ; hivatlan segélyzó. Innen : Hivat- ség, stb.
lanul, ih. Hivtelen, Hivtelenség, Hivtelenül, 1. Hütelen,
? Hivatolt, mn. 1) eléidézett, felhivott; h. ta- Hütelenség, Hütelenül .
núk ; 2) a. m. idézett, akire, v. amire hivatkozás * Hivú, fn. a. m. padlás.
történt. Hizag, Hizak, 1. Hézag.
Hivatott, mn. 1) meghivott ; h. vendég ; 2) vmire Hizakodik, Hizakodik, k. kövéredik, hízik.
hajlammal, hivatással biró ; h . pap, ügyvéd. Inn. : * Hizákony, mn. a. m. hízékony.
Hivatottság, fn. Hizalmas, mn. 1 ) hízásra hajlandó, hízékony;
Hivattatás, fn. a. m. hivatás. h. ember; 2) a hízást előmozditó ; h. étel. Innen :
Hivdogál, cs. több izben gyakran édes szavak- | Hizalmasan, ih. Hizalmasság, fn.
kal hi vkit. Hizékony, mn. tt. -t, v. -at ; könnyen hízó, hi-
Hivékeny, mn. a. m. hiszékeny; sok hivékeny zásra hajlandó.
elméket megvesztegetett (G. K.) . Innen : Hivékeny- Hizeleg , Hizeleg , k. nyájaskodik, édeskés,
ség, fn. sima beszédekkel forgolódik vki körül, hogy maga
Hivel, Hivel, 1. Hüsit. részére megnyerje ; á. é. 1) kellemes érzést ger-
Hively, 1. Hüvely. jeszt ; h. hiúságának ; 2) hízeleg magának vmivel,
Hiven, ih. 1) meg nem csalva, állhatatosan ; h. büszkélkedik , dicsekszik vmivel; hizelgek ma-
szolgálni vkit; 2) csalás nélkül, magának belöle gamnak vele, hogy e müvet végrehajtom (Jók.).
semmit el nem idegenítve ; hiven kezelni a rábizott Hizelékeny, mn. édes, sima, nyájas, mézes be-
vagyont. szédü, aki szereti magát behizelegni.
Hives, Hives, mn. kevéssé hideg ; a fagyponton Hizelg. 1. Hizeleg.
felül álló, de az állati hévmérséknél hidegebb ; Hizelgés. fn. tt. -t ; 1) vki megnyerése végetti
híres idó, hives szél. —, fn. tt. -t ; 1 ) árnyékos hely, bókolás, mások hiúságának legyezgetése ; hizel-
hova a nap nem süt; hivest keresni ; hivesre heve- géssel akar boldogulni ; 2) (mint tárgy) vki meg-
redni ; 2).á. é. a. m. börtön ; hiresre tették ajó ma- nyerése végett ahoz intézett édes, mézes szavak ;
darat. Innen: Hiressen, ih. Hivesség, fn. hizelgést mondani vkinek.
Hivės, fn. 1 ) igaznak tartás, vėlės ; könnyen Hizelgö, mn. 1) vki megnyerése végett édes
hives ; 2) vkiben bizás ; hirés az Istenben ; 3) vmi- szavakat, bókokat mondó, vki hiúságát legyez-
nek, v. vkinek lételéről meggyözödés ; hivés Isten- getö ; h. ember ; 2) kellemes érzetet gerjesztő,
ben, az örökéletben. nekünk tetszö ; h. szarak ; ez rám nézve nagyon h.;
Hives-edik, k. hivessé leszen. Innen : Hirese- 3) á. é. nagyon ragaszkodó, az ember iránt von-
dés, fn. -it, cs . hivessé, hüssé teszen ; az eső hire- zalmat mutató; h. eb ; h. macska, a) macska, mely,
síti a léget. -ödik, -ödés, 1. Hivesedik, Hivesedés. vki iránt vonzalmat érezvén, orgonálva ahoz dör-
Hivit, cs. 1) hiúvá, üressé tesz, elvesz belőle ; gölődzik ; b) á. é. személy, aki mindig hizelke-
2) szerényen viseli, meghúzza magát. dik. —, fn . tányérnyaló, tärkesóváló, vkinek rosz
Hivit, cs. a. m. hivesit. tulajdonságait is dicsérettel emlegető személy; a
Hivitezik, Hivitkezik, 1. Hütözik.
Hivo, mn. vhova megjelenésre kérő, felszólító ; hizelgok serege rette
Hizelkedik, körül.
1. Hizeleg.
 Híz 577 ― Hod
Hizelkedés, fn. a. m. hízelgés ; (km.) rosz tükör Hm, 1. Hüm.
a hízelkedés; hízelkedés mérge a barátságnak. Ho, Hó, isz. felkiáltás, melylyel a menö marhát,
Hizelkedő, fn. a. m. hízelgö ; (km.) a szerfelett lovat megállitásra nógat
hízelkedő vagy megcsal, vagy meg akar csalni. ja ; innen a tréfás szójá-
Hizelkedve , ih. mézes-mázos szavakkal vki ték: legtöbb hó van az aratáskor, mikor minden
hiúságát legyezgetve. kereszt, vagy csomó élet mellett megállitják a
marhát.
Hiz-idény , fn. (vad. ) azon időpont , midőn * Hó, isz. hallja - e ! v. hallod- e ! álljon csak meg !
vmely vad legkövérebb szokott lenni. állj csak meg ; Miska hó! (a megszólitott vissza
Hizik, k. 1) kövéredik , testének husa , zsirja, v. szokt feleln : hó, s ekkor annyit tesz, mint : mit
kövérsége növekszik ; hasra, pofára, farra h. akarsza mondaini ?) .
elől-hátul h.; (tréf. szój .) csontra hízni, á. é. jó Hó, fn. tt. -t, havat, v. hovat ; 1) vizgöz, viz, mely
reményben, érdekes, terhes állapotban lenni ; ez télen a légben pehelyalakká fagyva hull le a földre
a nő csontra hízik ; (km.) ki hol bizik, ott hízik, hó, melyről azt tartják a nök , hogy az;
nem tudja az ember, mitől hízik ; 2) kül. szelid marciusi arcbört fehériti ; fehér, mint a hó ; (szój . ) hó hátán
szárnyas állat, v. sertés, elzárt helyen tápláltatik, is kincset ás és talál, minden vállalata sikerül ; 2)
hogy kövéredjék ; 3) á. é. magára vonatkozó di- a. m. hónap ; (szój .) Magyarországon legtöbb hó
cséretet hallván, keble az örömtöl , mintegy kida- van, mert az egész év havakból (azaz hónapokból)
gad, nagyon örül ; hízol most ugy-e?; no majd fog áll ; sem hete, sem hava, már is parancsol ; hava
hizni, ha meghallja. Innen : Hízás, fn. Hizott, mn. van, holdkóros állapotban van ; feljött a hava,
Hiz-kór , fn. meghízásra , kövéredésre való bolond óra jött rå. 2 mn. (költ.) rendkivül
rendkivüli nagy hajlam.
Hizlal, cs. 1) túlbö táplálás által vkinek, y. tinálatofehér ; hó arc, nyak, váll ; (népd. ) nem tennék én
vminek hízását előmozdítja, azért táplál, hogy k egyebet, hó válladra hajtanám bús fejemet.
Hóba, összetéve 1. Hébe -hóba.
meghízzék ; ludat , disznót, marhát h.; hasát hiz- Hóbar fn. tt. -t ; 1) a. m. csodaszülött ; 2)
lalni ; 2) étel, táplálék stb. kövérit ; a kukorica kül.? mórok,, szerecse nek közöl fehéres börü ember,
hizlalja a sertést ; (km.) gazda szeme hizlalja a kinek fehérség e elüt a rendes fehér bör szinétől ,
lovat ; 3) dologtalan kenyérevőt tart házánál ; ne szemei vörösek , melyek napvilágnál fájdalmat
hizlald ezt a sok léhűtőt ; 4) a. é. (szój .) jeget hiz- szenvednek, de esthomá lyban jól látnak (Albino).
lalni, öntözés által vastagítni ; szemét hizlalni, vmi- Hobban, söpped , esik, lefelé száll. Innen :
nek nézésében gyönyörködni . Innen : Hizlalás, fn. Hobbanás, fn.k.
Hizlaló, mn. Hizlalt, mn. -atlan, mn. hizlalás alatt Hó -bér, fn. ált. egy havi munkáért kapott,
nem volt, nem hizlalt ; h. lúd, sertés. -mány, fn. nyert bér ; kül. (haj. ) a hajós legények havi fize-
mindenféle házi állat, mely é célra szolgáló zárt tése. -birodalom, fn.
helyen azért tápláltatik, hogy meghízzék. -ó. fn. magasság, hol a hegyeke1) a tenger szine fölötti
zárt hely, ól, istálló , melyben vmely háziállat 2) sarkköri vidék, melyet t már hó szokta födni ;
hízik ; hizlalóba rekeszteni a ludakat. -tat, cs. 1) -bolha, fn. apró, feketés foltok örök jég és hó borít.
az olvadásban
megparancsolja másnak , hogy vmit hizlaljon ; levő havon.
2) á. é. (szój .) szemét hizlaltatni, gyönyörködve leg- Hóbolygó, Hóbolygós, mn. 1) a. m. holdkó-
eltetni vmin, különösen más nemen levő egyéneken. ros ; 2) á. é. havas eszü, bolondos , akinek elment
Hízó, mn. 1 ) kövéredő, 2) hizlalásra, nem sza- a sütni valója.
poritásra, szánt; hízó sertés (ellentéte : magló). - Hóbort, fn. változó ész, lelki hangulat , minden
fn. 1) hizlalás alatt levő sertés ; megetetni a hízó- csekélység miatt megsértődő kedély ; hóbortja van.
kat ; (szój.) hat hízója ólban, maga a hetedik; 2) ól, Hóborto mn. 1) a. m. hóbolygós; 2) változé-
hol a hízókat tartani szokták ; hízóba vetni, hizla- kony eszü, s,lełki hangulatú, minden csekélység
lás alá venni. miatt megsértődö ; h. ember, a) aki ma igy, más-
Hizodalmas, mn. 1) a. m. hizalmas ; 2) á. é. nap amugy gondolk ozik ; b) aki mindenért ha-
(tréf. ) a. m. bizodalmas ; hizodalmas nagy jó uram. ragba jö ; 3) a komoly dolgot is tréfára vevő ;
Hizodalom, fn. 1) kövérségre való hajlam ; 2) hóbortos ember mindig kutyálkodik. Innen : Hóbor-
a táplálék hizlaló ereje ; 3) jóllakás ; hol vagyon tosság, fn. -kodik, k. 1) a komoly dolgot is tréfára
én hizodalmam (münch. cod.) ; 4) hízás, kövére- veszi; nem kell ezzel hóbortoskodni; 2) ma igy, hol-
dés ; 5) hizlalás. máskép gondolkozik, v. beszél ; 3) minden
Hízóka, fn. 1) (nt.) kétföbbhímes, magrejtős nap csekélységekért felfortyan. Inn.: Hóbortoskodás, fn.
növény, kocsonyaszerű nedvvel levelein (pingui- * Hob -pipa, fn. a. m. tajtpipa.
cula) ; mocsári, havasi, gyapjas h.; 2) * zsir a házi * Hóc, fn. balfelöli rész a kocsi, v. szekér rudja
állatok püspökfalatjában. mellett ; hócra, v. hócból fogni az ökröt. — , isz. az
Hízó-marha, fn. ált. hizlalásba vett mindenféle ökrök et balra nógat szó, hajsz . -beli , -os, mn.
háziállat ; kül. szarvasmarha, melyet hizlalnak. balra fogott, hajszosó (ökör).
-ól, fn. ól, melyben a hizlalni való sertéseke t tart- Hó-cipö, fn. erös, vizhatlan anyagból készitett
ják. -pajta, fn. félszer, hol szarvasmarhát hizlal- cipő, melyet hóban szoktak használn i.
nak. -sertés, fn. hizlalásba vett sertés. ? Hocsár, fn. (állatt. rovar az egyenesröpük
Hizott, Hizott, mn. 1) jóltartástól kövér ; h. rendéből ( mecomena). )
sertés, ökör ; 2) á. é. tányérnyaló, másoknál élős- * Hód, fn. 1) a. m. hold ; 2) hófehér jegy a más-
ködő ; más asztalanál hízott ember. Inn.: Hizottság,fn. szinü lovak homlokán, lábszárán.
Hizovány, fn. tt. -t; (nt.) a. m. tyúkhúr. Hód , fn. (állatt.) Európa és Északamerika
Hja, ih. felkiáltás, melylyel akkor élünk, midön folyópar tjain társaságban élő állat az őrlők rende
fájlaljuk azt, hogy ugy áll a dolog, amint a követ- és patácsos ak családjából (Castor).
kező mondatban foglaltatik .
† Hoda, Hóda, ih. 1) a. m. másnapon ; 2) az
Ballagi szótár. 37
 Hód 578 Hogy

után való napon ; 3) holnap ; (szój.) hodáról hol- Hodos , Hódos, 1. Hóka.
napra, egyik napról a másikra. Hódos- cikkszár, fn. (nt.) a cikkszárak közé
Hóda, fn. (állatt.) fehér mellü vizi madár a bu- tartozó növény.
várok közöl, vizityúk ; pöttös h.; apró h . * Hodrász, fn. 1) verbunkos katona, toborzó ;
Hódacs, fn. (kics. ) kis hold. 2) toborzás alkalmával húzott riadó és az erre já-
† Hodai, mn. 1) holnapi ; 2) másnapi ; 3) reggeli. ratni szokott tánc ; hodrásztjárni.
Hoda-kelve, ih. holnap-, v. másnap reggel. Hódul, k. erőszaknak enged, az iga előtt megha-
* Hodály, fn. tt. -t ; ált. hely, hol a juhok ta- jol, hódol. Inn.: Hódulás, fn. Hóduló, mn. Hódult, mn.
nyázni szoktak ; kül. juhakol. Hódulat, Hódultat, Hódultatás, Hódultató,
Hódász, k. hódot megy vadászni. -, fn. tt. -t ; 1. Hódolat stb.
hódokra vadászó személy. at, fn. vadászat hó- Hódultság, 1. Hódoltság.
dokra. -eb, fn. hódok fogására, felkeresésére be- Hód-vas, fn. patkányok , görények fogására
tanitott vadászeb. használható nagyobb fajta vaskelepce.
Hód-buvár, fn. (állatt.) az uszhártyások közé Hó-fa, fn. (nt.) hófehér virág által sürüen bo-
tartozó vizi madár. ritott északamerikai cserjenövény (chiomanthus).
* Hód- csur, fn. nöi tisztulás, hószám. -fajd, fn. (állatt.) télen át fehértol'ú, havasi ma-
Hódit, Hódit, cs. 1) fegyveres erövel leigáz, dár a fajdok közöl ; rendes, fehérhasú, mocsári h.
hatalmába kerít ; népeket, országokat h.; 2) á. é. -fátyol, fn. 1) hófehérségü fátyol ; 2) vmely tajt
szelid módon maga részére von ; kegyességével töb- borító vékony hólepel. -fehér, -fehérségü, mn.
bet hóditott , mint fegyverével; kül. más nemen rendkivüli , szemkápráztató fehér ; hófehér ing;
levőket maga iránt szerelemre gerjeszt ; bájaival, hófehérségü vállak. -felleg, fn. télen szürkés fel-
szépségével, jóbánásmódjával hódit. Inn.: Hóditás, leg, mely havat hullat. Innen : Hófelleges, mn.
fn. Hoditási, mn. -mány, fn. 1) ált. meghóditott, -fuat, fuvat, fn. 1) a. m. hófergeteg ; 2) a. m.
leigázott ország, vidék ; kül. ország, mely vmely hófuvatag. fuvag, fuvaték, fn. hórakás, melyet
fejedelem uralma alá, nem az illető országlako- a szél fútt egy halomba.
sokkal kötött szerződés erejénél, hanem a hóditás ? Hogor, fn. tt. -t ; (állatt.) tyúkalakú madár a
jogánál fogva jutott ; Keletindia angol hódítmány ; mocsáriak rendéből ; szarvas hogor (palamedea
2) a. m. vivmány ; a népszabadság hóditmánya. -ó, cronuta).
mn. 1) leigázó ; h. ellenség ; 2) népek leigázása, Hógörgeteg, fn. a havasok oldaláról folytono-
országfoglalás végett folytatott; h. háború ; 3) á. é. san nagyobbodva lehengergö hótömeg (lavina).
szerelemre gerjesztő ; h. külső. -ó, fn. 1) népeket Hogy, A) ih. 1) kérdő ih . a) a. m. mimódon?
leigázó, országokat foglaló fejedelem ; Napóleon miképen ? hogy vagy? hogy érzed magad? hogy is
nagy hóditó volt ; 2) ǎ. é. nö, v. férfi, ki a más volt ? táncmulatságban használt kifejezés, midön
nemen levőket szerelemre gerjeszti, v. legalább az elhagyott zenét ismételtetni kivánják ; b) a. m.
ügyekszik gerjeszteni ; fiatal korában nagy h. volt. miért ? hogy van az, hogy ma egy szót sem szólsz?
Hóditó-háború, fn. népek leigázása, v. ország- c) a. m. mi áron ? mennyiért? hogy vetted a kala- .
foglalás végett folytatott háború. pot? hogy adja az almát ? 2) nagyitó értelmű, kü-
Hód-kalap, fn. hód szőréből gyártott kalap.lönösen ugyan, csak, még, no, már kötszócskákkal ;
-kórság, fn. holdkóros betegség. ugy ordított, hogy, v. hogy még, v. hogy no; oly szép
Hódla, fn. (ásványt. ) máskép selenitnek neve- leány, hogy csak ; B) mellékmondatot vezérlő ksz.
zett kö. 1) tárgy gyanánt szolgáló kiegészitő mondatokat
Hód -lak, fn. a hódnak mesterséges laka, melyet vezérlő ; látom (mit ?), hogy nem akarsz engedel-
afolyampartokon emeletekkel, folyosókkalel látva meskedni; látszik (mi ?) , hogy beteg ; 2) okado mel-
a föld alatt épit, készit magának. lékmondatokat vezérlő : haragszom (miért ?), hogy
Hódol, k. 1) alázatos tisztelettel vkit urának el nem jöttél; 3) kérést, ohajtást, célt, szándékot
mond, annak parancsai elött meghajol ; h. a király, stb. kifejező mellékmondatokatvezérlő ; kért, hogy
nak ; á. é. imád ; szined előtt leborulok, égő füstnek jöjek el; kedves civakodásdással törtek rajta, (mi
illatával Uram neked hódolok (egyh. én.) ; 2) á. é. célból ?) hogy melyik szeresse jobban (Jók) ; 4) a
a) enged, készséggel teljesít ; hódolok kivánatod- visszamutató névmást helyettesítő : itt az idő, hogy
nak; b) elismeri vminek erkölcsi fensőségét ; (melyben) megtegyed, a mit igértél ; 5) (ne szócska-
magáénak vallja ; ugyanazon elveknek hódol; c) val) miért ne ? hogyan ne? hogy ne szeretném, mi-
vki iránt nagy tisztelettel, szeretettel viseltetik ; kor oly kedves? C) isz. 1) keményebb korholásban,
hódol a nőknek. Innen : Hódolás, fn. Hódoló, mn. | szidásban : hogy etted volna meg a nagyapáddal!
Hódolt, mn. -at, fn. 1) a fejedelem, magasb ran- hogy a mennykő üsse meg ! 2) gúnyolólag : hogy is
guak, atya, anya, v. szép, müvelt hölgyek iránt ne ! a. m. persze ! majd bizony ! ugy-e adsz nekem
mutatott tisztelet ; jobbágyi, fiúi h.; 2) mély tiszte- száz forintot kölcsön ? hogy is ne! 3) a. m. de ugyani
lettel nyilvánitott hálás köszönet ; fogadja e jóté- hogy mikor is volt az?
teményért hódolatomat. -tat, cs. leigáz, erőszakkal, Hogyan, kérdő ih. 1) miképen ? miként ? mi mó-
fegyvererővel hódolni kényszerít. Inn . : Hódolta- don ? hogyan került ez ide ? 2) a. m. miért ? hogyan
tás, fn Hódoltató, mn. van az, hogy ő el nem jött?
Hódoltság, fn. ált. vmely ország azon része, Hogyanlét , Hogylét , fn. egészségi állapot,
melyet az ellenség elfoglalt ; kül. a török hóditás kedélyállapot ; vkinek hogyanléte után tudakozódni.
alatt Magyarország azon része, melyet a törökök Hogyha, ksz. a. m. ha ; hogyha igyekszel, hasz-
elfoglalva tartottak. nát veszed.
Hódony, fn. tt. -t; epeféle pézsmaszagú nedv, † Hogynem, ksz. a. m. hogysem.
mely a hód hátsó lábai közt levő hólyagban van Hogy-nemha, ih. a. m. mintha. -nemmint,
(castoreum). ksz . hogysem-mint.
 Hogy 579 Hol

Hogysem, ksz. mintsem, semhogy, semmint ; Hóköz, fn. a. m. holdköz.

inkább csak ezt add ide, hogysem az egészet elve- Hol, ih. mely tájon, térben, helyen ? hol voltál
szitsem. tegnap? hol laktok most? -, ksz. (állitó és tagadó
Hogysem-mint, ksz. a. m. hogysem. mondatok elejen ismételve) némelykor, néha, majd.
Hóhár, fn. a. m. hóhér ; hóhárodnak lelkét meg- majd ; hol haza jön jelre, hol nem ; hol van pén-
eszi ez a vas (Zr. M.) . zünk, hol nincs ; hol volt, hol nem volt, a) néha
* Hó-harmat, fn. a. m. zuzmara. Innen : Hó- volt, néha nem volt ; b) hogy hol létezett, lakott
harmatos, mn. volt, azt nem tudom ; (népmese) hol volt, hol nem
Hó-határ, fn. (fr.) a tenger szine fölött azon volt, volt egyszer egy király ; inn. (szój .) hol volt,
magasság, honnan kezdve felfelé a hegyeket hó hol nem volt-féle beszéd, mesebeszéd .
borítja. † Hol, fn. 1) hajnali idö, napkelte ; 2) a ma után
Hohér, fn. tt. -t ; halálos itéletet, v. más gya- következő nap.
lázó büntetéseket végrehajtó törvényszolga ; (szój.) Hó -lam , fn. lucsok az elolvadt hóból. Innen :
hóhérnak ad szép szót ; á. é. zsarnok, kegyetlen, Hólamos, mn.
vérengző ember; a nemzet hóhéra. -bárd, fn. a Hold, fn. 1) a föld mellékbolygója, hozzánk
hóhér kivégző eszközei közöl bárd, melylyel a legközelebb eső égitest, mely halvány fényével az
tagcsonkitásokat végrehajtja. -inas, fn. a hóhér éjet világitja meg ; uj hold, v. a hold első negyede,
szolgája, ki a kivégzésnél szokott segítni, s a ku- midőn kis szarvasalakban a nyugoti láthatáron
tyákat összefogdossa, pecér; (szój .) ugy nézesz ki, este tünik fel, és szarvai kelet felé állanak ; a h.
mint egy hóhérinas, lompos vagy. -kodik, k. hó- második negyede, midőn felét látjuk ; tölt h.; a h.
hérképen szolgál, a hóhér kötelességeit végzi ; á. harmadik negyede, midön reggel felé a keleti látha-
é. kegyetlenkedik, vérengz ; sértegetik ártatlansá- táron tünik fel és szarvai nyugat felé állanak ;
gát, hóhérkodnak lelkén (Fal.) . Innen : Hóhérkodás, | (szój .) változó, mint a hold ; megtelt, mint a hold;
fn. lás, fn. a. m. hóhérolás. -legény, fn. a. m. hold ellen kutya ugat ; már a hold a nappal egészen
hóhérinas. -ol, cs. hóhér módjára kinoz, gyötör ; összement, a fej elölső része megkopaszodott, egy-
a vétek a lelkiismeretet szünetlen hóhérolja (Pázm.) . formává lett az arccal ; sokszor megszarvasodik
Innen: Hóhérolás, fn. -os, mn. hóhéroknál szoká- addig a hold ; (km.) a hold hol nő, hol fogy, hol
sos ; h. bánásmód ; á. é. kegyetlen. -pallos, fn. megszarvasodik, de azért nehezen lehetne rá kön-
kardalakú vágó eszköz, melylyel a hóhér a ki- tõst akasztani, változó emberben nem bízhatni ;
végzendő fejét vágja le. -ság, fn. 1) hóhéri állo- ha elfogy is a hold, megmarad a neve; addig tün-
más, állapot ; folyamodni a hóhérságért ; 2) á. é. döklik a hold, mig a nap helyre nem ér; hadd ho-
hóhéri kegyetlenség, vérengzés. mályodjon a hold, csak a nap tartson igazat ; 2)
Hohó, isz. 1 ) a lépés, működés lassitására nó- 1200, vagy 1600 négyzetöles gazdászati térmérték;
gató szó ; hohó lassan a testtel ! 2) csodálkozást, 3 hold föld; kilenc hold erdő ; 3) maga azon föld-
bámulatot jelentő felkiáltás ; hohó ez már más ! terület, mely a második pontban említett gazdá-
Hó-hömp, fn. a. m. hóomlatag. szati mértékre van vonatkoztatva ; kétszáz holdat
Hójag, Hójagborsó, 1. Hólyag, Hólyagborsó. vetett be, ötvenet pedig ugarnak hagyott ; 4) a. m.
Hójagos, mn. tt. -t, v. -at ; 1) a. m. hólyagos ; hóka ; 5) (vad.) a) a lilik és a szárcsa orrtövén
*
2) nagy, fehér szemű (cseresnye, megy). fn. levő feher bör ; b) a rötvad fara.
puffadt oldalu kisebb-nagyobb ivóedény. † Holda, 1. Hóda.
* Hojpacs, fn. vmely test csekély horpadata. Holda, fn. (állatt. ) fehér h., csupasz fogú hal
Innen : Hojpacsos, mn.
* a lekapcsolt ajakosak rendéből (Klumpfisch).
Hojpad, k. gyöngén, kevéssé horpad. -tas, Holdaes, fn, kis holdacska.
mn. kissé horpadásos. Holdag , fn. (állatt.) rongy h., az európai ten-
Hojsza, fn. (állatt.) az úszók rende és viharcok gerekben élő, levágott emberfejhez hasonló alaku,
családjához tartozó fecskenagyságu tengeri madár, meztelen fogú hal a szegettajkuak rendéből (ortha-
mely vihar elött nagy számmal szokott a hajó kö- goriscus mola).
rül röpködni (procellaria). † Holdai, 1. Hódai.
Hojsza, isz. 1) fölkiáltás, melylyel a kutyákat Holda-kelve, 1. Hóda- kelve.
rohamra huszitják ; 2) az ökröket balfelé, hajszra, Hold-alakú, Holdalt, mn. olyan alakú, mint a
nógató fölkiáltás. a félhold.
Hojszogat, cs . ált. kerget, hajszol ; kül. 1) a Holdany, fn. tt. -t ; (ásványt. ) máskép selennek
kutyát uszítja ; 2) az ökröt balfelé menésre nó- nevezett ásvány.
gatja. Innen: Hojszogatás, fn.
* Hojszú, Holdas, mn. tt. -t, v. -at ; 1) holdalakú jegy-
fn. a. m. hosszú. gyel, alakkal diszített ; h. zászló ; inn. a. m. hókás.
Hók, isz. a. m. hök. hókafoltos ; h. ló ; 2) vhány holdból (mint térmér-
Hóka, fn. 1) ált. négylábú barna szörü állat ; tékből) álló ; tizenkét h. szántóföld ; 3) á. é. a) a
kül. ló, melynek homlokán fehér folt van ; 2) fehér m. holdkóros ; b) hóbortos, aki, ha a bolond óra
folt a barna szörü állat, különösen ló homlokán. rájön, minden csekélységért felduzza az orrát
mn. homlokán fehérfoltos (ló) . Innen: Holdasság, fn.
* Hókódzik, k. szunyókál, kevés időre elalszik. Holdász, fn. csillagászati tudománynyal bir
Hoka-gát, fn. (eröd. ) vértgát két oldalához személy, aki különösen a hold mibenlétét szokta
alkalmazott gát. vizsgálni.
Hókás, mn. a. m. hóka. Hold-csiga , fn. ált. gömbölyded héju csiga:
* Hokkon, Hokkony, fn. tt. -t ; rövid nyelű kül. Keletindiában tenyésző csigafaj vékony, dom-
félkézbalta. bordad héjjal ; ezüstszáju-, forgógrádics-, parti-,
* Hókony, fn. 1) a m. hokkon ; 2) a. m. bókony. rostély h. -esztendő, év, fn. 354 nap, 8 óra. 45
37*
 Hol - 580 - Hol

első és 36 másodpercnyi időfolyam, mely alatt a | egy- egy holdnegyed. -vas , fn. a. m. vastör,
hold tizenkétszer teszi meg föld körüli utát. -fo- fogóvas.
gyatkozás, fn. a holdnak részleges, v. teljes elsö- Holdvilág, fn. 1) a hold fénye, világa ; (szój .)
tétedése holdtölte alkalmával azáltal, hogy a föld, feljött a holdvilág, már kopaszodik ; (km . ) holdvi-
a nap és a hold közé jövén , árnyékot vet reá. lágnál meg nem érik a szőlő; 2) maga a fénylő
-fogyta, fn. a hold harmadik negyede, midön hold ; még nem jött fel a holdvilág. Innen : Hold-
holdtölte után minden éjjel kevesebb- kevesebb világos, mn . -arc, -kép, fn. telt halvány arc. Inn.:
Játszik belőle. -foltok, fn. tb. hegyek- völgyek a Holdvilágarcú, Holdvilágképü, mn. kifejezéstelen,
holdban, melyek foltoknak látszanak, s melyeket gömbölyű, fényes teleképü ; holdvilágképü siheder
a köznép a hegedülő Dávid királynak vél. -for- | (Jók.).
gás, fn. a hold kettős forgása a nap és a föld kö- Hó-lé, fn. viz felolvadt hóból. -lég, fn. 1) hideg
rül. -föld, fn. 1200, v. 1600 négyzetölnyi földte- légmérsék, minő akkor szokott lenni, midőn a hỏ
rület. -fü, fn. a. m. holdruta. -hỏ, -hónap, fn. 29 esik ; 2) a. m. hóbirodalom. -lepel, fn. vmely tér
napból, 12 órából, 44 első és 3 másodpercből álló vékony hóboritéka. -lepte, mn. hó által boritott,
időfolyam, mely alatt a hold a földet egyszer meg- lepett ; h. vidék.
kerüli. Holgyomál, fn. (nt. ) sárga virágu növény az
Hold-irat, fn. a hold tudományos leirása. együttnemzök és egyenlönösök seregéböl ; fajai :
Holdit, cs. a. m. hódít. egérfül-, ernyős-, kőfali-, narancsszín h.(hieracium).
Hold-kép, fn. tekealakú ábra, mely a hold -aszász, fn. (nt.) az aszászok egyik faja (crepis
alakját, azon észlelt hegyek-völgyeket stb. mu- hieracionides).
tatja. Holla, isz. jókedvre mutató felkiáltás.
Holdkór, Holdkórság, fn. (kórt. ) a hold ha- † Hollal, 1. Holval.
tása által előidézett betegség , mely abban áll, * Hollároz, k. tk. holla ! felkiáltás által széles
hogy a benne szenvedő, leginkább holdtölte alkal- jó kedvet mutat ; pöffeszkedik, fenhéjáz.
mával, álmában fölkél, fölmegy a legmagasb ház, Hol-lét, fn. mely helyen, vidéken, tájon való
v. fa tetejére is és a tölt holdnak hajtogatja ma- tartózkodás ; vki hollétét tudakozni.
gát, azután ismét lefekszik anélkül, hogy mind- Holló, fn. 1) (állatt.) fényes, koromfekete tollú,
erről tudna vmit. -os, mn . holdkórban szenvedő. hullákról táplálkozó madár a varjak közöl ; a hol-
Hold -köz, fn. a hold megujulása és tölte közötti lók kísérik, a) (alj.) (emberről) nem sokára akasz-
idöfolyam . -kules. fn. (csillag.) szám, mely mu- tófára jut ; b) (állatról) döglöfélben van, bitringes ;
tatja, hány nap van az év utolsó holdujulása és a (szój .) fekete, mint a holló ; ritka, mint a fehérholló;
következő év első napja között. -lakos , fn. a hollófészken hattyút keres ; holló volt, hattyú lett;
holdban lakó élő lény. -leirás, fn. a. m. holdirat. (km.) nem fél holló akasztott embertől ; fekete hol-
-más, fn. légtünet, mely abban áll, hogy a hold lónak fekete a fia, v. tojása ; 2) á. é. a) semmiházi,
megkettözve látszik. *-morkoláb, fn. holdfogyat- alávaló gazember; (szój. ) két holló összeveszett á
kozás, holdsötétedés. -mutató, fn. gép, mely a koncon, midőn két csaló nem tud a zsákmányon
holdnak földkörüli forgását mutatja. -nap, fn. a. kiegyezni ; (km.) egyik holló a másiknak nem vájja ki
m. hónap. -negyed, fn. 1) a hold négy főváltoza- szemét, v. holló hollónak nem vájja ki szemét ; b) ko-
tainak egyike ; első h., midőn a hold a nyugati romfekete ; hollófürt ; hollóhaj ; holló szárnyaival
láthatáron tünik föl este és szarvai kelet felé álla- lebegett a zordon enyészet (K. K.), azaz a zordon
nak; utólsó h., midön a fogytában levő hold reg- enyészet pusztító valóságában tünt fel.
gelfelé a keleti láthatáron túnik föl és szarvai Holló -faj , fn. a hollók faja, a varjuk egyik
nyugat felé állanak ; 2) a hold egyik változatától osztálya ; á. é. a) csaló, máséra áhitozó ember; b)
a másikig tartó időfolyam. -óra , fn. óra, mely, koromfekete hajú személy. -fészek, fn. a holló-
ha a hold rávilágít, éji idömutatóul használható, madár fészke ; á. é. rablótanya , rablóbarlang.
épen ugy, mint nappal a napóra. -géb, fn. a gébek közé tartozó ragadozó madar
Holdos, mn. a. m. holdas. madár (graculus) . károgás. fn. a holló károgó
Hold-ruta, fn. (nt.) rostos gyökerü, zöldsárga hangja ; a. é. csaló, máséra ásitozó gazember szi-
levelű növény a ruták közöl (osmunda lunaria). dalma, fenyegetése.-kö, fn. szikla, melynek üregé-
-sütötte, mn. hold sugarai által megvilágitott. ben holló fészkel. -láb, fn. 1) a hollómadár lába ;
-szám, fn. a. m. holdkulcs. -tajték, fn. (ásványt.) 2) (nt. ) az utifüvek közé tartozó fogas, bevagdalt
sziklarepedékek, hegymélységek között található levelű növény (plantago coronopifolia). -muhar,
mészföld, mely vizzel föleresztve tejszinü folya- fn. (nt. ) a muharok közé tartozó növény (panicum
dékká válik. -tányér, fn. a telt hold alakja, mely, crus corvi). -utifü, fn. (nt.) a. m. hollóláb.
kivált éjfél felé, tányérhoz hasonlónak látszik. Holló -varjú , fn. (állatt.) fényes fekete tollú
-tölte, fn. a hold azon változata, midőn egész fél- varjú, mely, mint a holló, szinte hullákkal táplál-
oldala megvilágíttatik a naptól, mi rendesen a kozik.
második negyed végén szokott történni. -udvar, * Hollyan, kérdő ih. a. m. millyen ? minö ?
fn. halvány fényű sugárkör a hold körül, mely hollyan ruha volt rajta ?
rendesen akkor keletkezik, ha a lég tele van viz- Holmi, fn. rag. holmija, v. holmije ; 1) minden-
gözzel ; ha holdudvart látunk, esőt várhatunk. -uj- féle tárgy, dolog, lim-lom ; szedjétek össze ezt a
ság, -ujulás, fn. a hold azon változata, midőn holmit ; (km .) holmiben kiki megesik ; 2) kül. bútor,
teljes elfogyása után egyrésze ismét megvilágitva házi eszköz, ruha ; szép holmija van ; sírva keresi
tünik fel. -vak, fn. holdvakságban szenvedő (ló). a mellékszobában nem talált holmijét (Jók.) .—, mn.
-vakság, fn. nyavalya, melyben a ló ideiglenesen, (csekélylő jelző) ilyenféle, olyanféle ; holmi szedett-
a hold változata szerint, megvakul, nem lát. -vál- vedett rongyot akart adni ; nem akarja ám holmi
tozás, fn. ált. a hold növekvése, v. fogyása ; kül. | korhely embernek adni leányát.
 Hol - 581 ― Hóly

† Holmikor, ih. a. m. némelykor ; példáz hol- | zadokig rothadás nélkül eláll (mumia); á. é. sovány
mikor oly nyiltan , mintha festékkel akarna vkit sápadt ember. -csalán, fn. fullánktalan csalánféle
leirni (Fal.). növény. -eleven, fn. a. m. félholt ; á. é. akinek
† Holn, fn. a. m. hón ; azoknak holnuk, pallást- szeme szája eláll bámulatában, ijedtében ; h. let-
juk alatt békével maradának (G. K.) . tem, mikor ezt meghallottam. -enyv, fn. sziklákból,
Holnap, fn. 1) ma után következő nap; (szój.) földböl szivárgó, némely tavak felszinén uszkáló
holnap lesz a napja, nem halasztom tovább hol - földi szurok. -ér, fn. száraz folyam- meder. -félben,
napnál ; hólnapról hódára halasztani, egyik napról ih. a. m. félhalottan ; kik közt holtfelben is vidám
a másikra ; (km .) amit ma elvégezhetsz, ne halaszd szivvel laknál (Cs.). -fene, fn. (kórt.) nyavalya ,
holnapra; 2) * a. m. hónap. melyben a test beteg része megfeketedik és érzé-
Holnap, ih. ma után következő napon ; holnap ketlenné leszen. -föld , fn. alsó földréteg, melyben
elmegyek hozzád ; (szój .) ma menyasszony , holnap nincs termékenyitő erő. -görcs, fn. (kórt. ) a test
asszony, holnapután komámasszony, a viselős álla- vmelyik izmának megmerevedése, minélfogva az
potban férjhez ment nöről szokták tréfásan mon- illető testrész megmerevül és hajlithatlanná leszen
dani ; ma pénzért, holnap ingyen, a kereskedők és (tetanus) .
korcsmárosok tréfás jelmondata , amennyiben , Holtig, ih. személyr. holtomig, holtodig, holtá-
mikor vásárol az ember, mindig ma van ; holnap ig ; mig meg nem hal, élte fogytáig ; halálos holtig;
is nap lesz. -i, mn. holnap történő, holnapra vo- (szój.) holtig él az ember, a szomorkodó sovány
natkozó ; h. nap, a. m. holnap ; (km. ) senkinek vigasztalása ; (km. ) a jó pap holtig tanul. Innen :
sincs a holnapi nap homlokára irva, senki sem Holtigi, mn. -lan, ih. személyr. holtomiglan stb ;
tudja, hogy a jövő nap mi történik vele. -ig, ih. a. m. holtig ; holtomiglan- holtodiglan, mig én élek
ma után következő napig. † -on, ih. ma után kö- s mig te élsz ; a szerelmesek esküfogadása, mely
vetkező napon, holnap. -oz, cs . egyik napról a által örökhüséget igérnek egymásnak ; holtomig-
másikra halaszt vmit. lan- holtáiglan, mig én élek s mig ő él ; az egybe-
Holnap után , ih. mához két napra ; (szój .) kelök esküfogadása , mely által ünnepélyesen
holnapután kis kedden, borjú nyúzó pénteken, soha- hűséget igérnek egymásnak. Innen : Holtiglani,
napján. mn. -tartó, mn. életfogytig tartó ; ezzel holtigtartó
* Holom, fn. a. m. halom. uraságom kapám (Gvad.).
Holott, ksz. ámbár, pedig, jóllehet, noha ; nem Holtkéz, fn. (ttud.) á. é. erkölcsi testület, külö
tudatta velem, mikor indult, holott megmondottam nösen papság, mint fekvő vagyon birtokosa ; holt-
neki, hogy én is elmegyek vele. - , ih. azon a he- kézre került vagyon. -tiltás, fn. (ttud.) törvényes
lyen, ahol ; a város végeig kisértem, holott kocsival megtiltása annak, hogy a papság uj birtokot sze-
várták. rezzen magának.
Holottan , 1. Holott. * Holtosodik, k. kinlódik, tengödve él.
Holt, mn. tt. -at ; 1) nem élő, akinek életműkö- Holtra, ih. hogy majd meghal ; holtra uszta
dése megszünt; h. ember ; h. test; á. é. 1) érzéket- magát (Far. M. ) ; nálunk a cselédség is holtra bete-
len, ami nem érez, amiben a vér nem forog ; h. gednék, ha egy éjjel kinn hálna télen (Jók.) .
tetem; h. fene; 2) magával jótehetetlen ; h. részeg ; Holt-részeg, mn. annyira részeg, hogy semmit
h. számban lenni; 3) nem égő, kialudt ; h. szén ; 4) sem tud magáról, mi történik vele. -szén, fn. ki
száraz, nedvességétől megfosztott ; h. meder, fo- aludt szén. -szin, fn. halvány, sápadt szín. -ten-
lyam száraz medre, melyből a vizet másfelé vezet ger, fn. ált. vmely tenger kiszáradt medre ; kül.
ték ; h. Vág, Maros. -, fn. élni megszünt ember ; kénes, sznrkos, sós vizű tó neve Palästinában.
egy holtat találtak az uton ; itélni eleveneket és hol-- test, fn. emberi hulla. -tetem, fn. 1) emberi
takat; (ttud.) holtnak nyilvánítás, törvényes eljá- hulla ; 2) (bt.) kása, v. faggyúdaganat ; 3) (kórt. )
rás, melynélfogva , ha vmely eltünt személy, kinek csontkeményedés ; 4) a lovak lábán növő pók.
holléte nem tudatik, a hivatalos ujságban történt -tüz, fn. (kórt.) rákféle fekély. -viz, fn . egyhely-
háromszoros kihirdetés után nem jelenti magát, ben álló, nem folyó viz.
ugytekintetik, minthameg volna halva, tehát örök. + Holvá, 1. Hová (M. A.).
ségre nem tarthat igényt, s özvegye is, ha van, † Holva, Holval, ih. 1) másnap reggel ; 2) ma
második házasságra léphet ; holtnak nyilvánitni után következő napon. —, fn. ma után következő
vkit; holtakkal hadakozni, a) (gúny.) azon ismere- nap, holnap.
tes vezérről mondták, aki ködös időben a sirem- Hólyag, fn. 1) léggel töltött buborék ; a folyó
lékeket ellenséges katonáknak nézte ; b) meghalt érc felszínén keletkezett hólyag ; 2) az állati test
ember ellen kikelni ; (szój. ) megfeledkezni, mint a fölszínén erös munka, csipés, v. égés által előálló
holt; holtnak szemfödelét venni el ; (km .) holt hagyja, dudorulat ; hólyagot tört a csizma a sárkán, a kapa
élő osztja; hadd nyugodni a holtakat ; holtra sem- a kezén; darázs-szurástól támadt hólyag; 3) az em-
mit, vagy igazat ; 2) tt. -ot ; birtokr. -om, -od, -a; beri és állati testben vékony, öblös üregü hártya,
meghalás, élni megszünés ; holta után is áldani vkit . melyben müködési céljához képest különféle ned-
+ Holta- kelve, 1. Holda- kelve. vek vannak ; hugy- h.; epe- h.; legkülönösebben igy
Holt-alag, fn. a. m. sirbolt. -alak, fn. beteges, nevezik az állatban a hugytartó hártyaedényt;
dögrováson levő, v. nagyon sápadt ember. marhahólyag ; disznóhólyag ; (szój.) nem hólyag,
Holtan, ih. élet nélkül, meghalva ; holtan hozták hogy felfújják; nem oly könnyü dolog, hogy hirte-
haza ; egészségesen feküdt le és holtan . ébredt len elkészülhessen vele az ember ; egy hólyaggal
fel, tréfás szójárás az olyan emberről, akit álom világból kiüzheted ; 4) (nt.) a) vékony hártyáju,
közben lepett meg a halál. rendesen gömbölyded test némely vizi növények
Holt-aszat, fn. beleitől megtisztitott, s bebal- gyökein és levelein ; b) nyomás által könnyen
zsamozott holttest, mely száraz helyen több szá - szétpattanó gömbölyded magtok.
 Hóly 582
Hólyag-bénulat, fn. (kórt.) a hugyhólyag meg-
sérülése. -borsó, fn. (nt.) borsó, melynek hüvelye
hólyag gyanánt van felfúvódva.
Hólyagesa, fn. kis hólyag.
Hólyag-cseresnye, fn. nagy szemű , fehéres
színü cseresnye, máskép : hajag-, v. halyagcse-
resnye.csupor, fn. a. m. höpöly.
Hólyagdad, fn. hólyagalakú.
Hólyag- fa, fn. (nt.) cserjenövény, melynek
diónagyságu gyümölcsét hólyagdad burok fedi
( staphylea pinnata). -farkú, fn. (állatt.) bogár,
nelynek farkán kis hólyagdad domborulat látszik
( stephylinus). -féreg, fn. (állatt. ) a bélgiliszták
egyik faja, farkán kis hólyagalakú dudorodással
hydra hydatula). -föveny, fn. (kórt.) a hugyhó-
Jyagban keletkező apró kőkeménységü termény
arena). -genyedés, fn. (kórt.) a hugyhólyagban
támadt fekély kóros genyedése. -habare , fn.
kórt.) a hugyhólyagban támadt habarcféle kór.
-húzó, fn. kőrisbogárból és másféle szerekből ké-
szitett tapasz, mely az emberi testen nagy hólya-
got húz. - hüvelysipoly, fn. (kórt.) sipolyféle kór
a hugyhólyag hüvelyében. -iszam, fn. (kórt.) a
nöi hugyhólyag belső hártyájának kidudorodása
a vizelőcsön. -keményedés , fn. (kórt.) a hugy-
hólyag belső oldalának kérgesedettsége. kifor-
dulás, fn. (kórt.) a hugyhólyag belső részének
kifelé fordulása. -kö, fn. (kórt. ) kökeménységü |
termény a hugyhólyagban. -lábu , fn. (állatt.)
légy , melynek lábtövei fel vannak fuvódva,
mintha hólyagokból állanának. -láz, fn. (kórt.)
hólyagos kütegekben jelentkező rothasztó láz.
-meggy, fn. (nt.) a. m. hajagmeggy. -mogyoró,
fn. (nt.) cserjeféle hólyagfák egyik faja mogyoró-
féle gyümölcscsel .
Hólyagóc, fn. (állatt. ) a. m. hólyagféreg.
Hólyagos, mn. 1) amin hólyagok támadtak; h.
bőr ; 2) marhahólyaggal bevont, bekötött ; h. üveg.
-borsófa , fn. (nt.) cserjenövény a dudvafürtök
közöl, máskép : pukkantó dudvafürt, varjúköröm
(colutea arborescens). -cseresnye, fn. a. m. hajag-
cseresnye. -esupor, fn. a. m. hólyagcsupor. -fü,
fr. (nt.) növény a dudvafürtök közöl ; máskép :
lapitott dudvafürt (colutea herbacea). -it, cs. hó-
lyagokat csinál, hólyagossá teszen ; némely tapasz
hólyagosítja a testet. Inn. Hólyagosítás, fn. -odik,
k. hólyagossá leszen , hólyagok lesznek rajta.
Innen: Hólyagosodás, fn. -szilkesark, fn. növény
a szilkesarkak közöl (nicandra physaloides, v.
atropa phys).
Hólyagoztat, cs. a. m . hólyagosít.
Hólyag-rák , fn. (kórt.) rákféle bántalom a
hugyhólyagban. -sérv, fn. sérv a hugyhólyagban.
-sipoly, fn. (kórt. ) sipolyféle kóros bántalom a
hugyhólyagban. -szakadás, fn. (kórt.) a hugy-
hólyag kirepedése (cystorrhexis) . -tapasz, fn. a.
m. hólyaghúzótapasz.
Hólyagzik, k. hólyagok támadnak rajta, hólya-
gossá leszen ; hólyagzik a tenyér az erős kézi-
munkától.
* Holyan, kérdő nm. a. m. milyen, minö.
? Hom, fn. (bt.) a koponya előrésze.
Hómadár, fn. (állatt.) az éjszaki tartományok-
ban, v. a havasokon tartózkodó, télen át meg-
fehéredő madár a sármányok közöl (emberiza
(nivalis).
― Hom
Homag . Homagföld , fn. (gazd.) homok és
agyagból álló földnem .
Homály, fn. tt. -t; 1) állapot, melyben a testek
fénye kevesbedik, halványodik ; a kés homálya;
(szój.) a napban is homályt keres, mindenben fen-
akad, mindenben hibát lát ; 2) árnyék, pára, gőz,
mely a testeket láthatlanokká teszi, v. fényöktöl
fosztja meg ; a ráleheléstől homályfedi a tükröt; a
csillag homályba borult; 3) a. m. szürkület, vilá-
gosság és sötétség közötti állapot ; est-, reghomály;
az erdők homálya ; szemeim gyöngék, mintha homály
lebegne előttök ; 4) árnyék, v. árnyékos hely ; me-
leg napon homályt keresni ; 5) a. m. sötétség ; az éj
homálya ; 6) á. é. a) titokszerüség, mi vmely tárgy
megismerhetését gátolja ; ezt az eseményt homály
fedi ; nagy homály borítja a népek eredetét; b) vinely
személy köznapisága, midőn nevét csak az a kis
kör ismeri, melyben forgolódik, hir- névtelen álla-
pot ; kiemelni vmely tehetséges embert a homályból;
c) egy, v. több mondat értelmének beburkoltsága;
e könyvben itt nagy homály van, nem vagyok képes
megérteni ; d) erkölcsi árnyék, szeny, mocsok ; ez
homályt vetjellemére.
? Homály-fi, fn. 1) a felvilágosodás ellensége,
aki minden elöhaladás iránt elöitélettel viseltetik;
2) hirnévtelen személy, akinek nevét csak az a
kis kör ismeri , melyben forgolódik. -galóca,
fn. (nt. ) a leveles galócák egyik faja. -lepke, fn.
(állatt.) éj, v. est homályában röpködö lepke, bo-
szorkánylipe.
Homályog, k. 1) homályos, halvány szinben
tünik fel, látszik ; (km.) hadd homályogjon a hold,
csak a nap mutasson igazat ; 2) szemeim, szemeid,
szemei homályognak, nem jól látok, látsz, lát.
Homályos, mn. ált. homály által fedett, bori-
tott; kül. 1) eredeti élénk szinétől, fényétől meg-
fosztott; h. tükör, égboltozat ; h. bor; 2) halvány
fényü ; sarkcsillagnak azon homályos csillag nevez-
tetik, mely stb.; 3) tisztán nem látó ; h. szem; 4) á.
é. zavart , tisztán meg nem érthető ; az előttem
fekvő könyvnek ez a helye nagyon homályos ; (szój.)
a rövid szó homályos szokott lenni ; 5) tompa, nehéz
felfogásu ; h. fő, ész, elme ; 6) hirnévtelen ; h. ere-
detű ember. Innen : Homályosan, ih. homályosan
emlékezni vmire, csak kevéssé emlékezni, mert
nagyon régen történt. Homályosság, fn . -di, fn. a.
m. homályfi. -it, cs . homályossá teszen. Innen :
Homályosítás, fn. Homályosító, mn. -odik, -ul, k.
homályossá leszen. Innen : Homályosodás, Homá-
lyosulás, fn. Homályosodó, Homályosuló, mn.
Homályozik, 1. Homályog.
? Homár, fn. (állatt.) koronaalakú csigafaj.
Hombár, fn. 1) a. m. hambár ; 2) (haj .) áruk
raktára a hajóban . -száj , fn. (haj. ) nyilás , ajtó a
hajóbeli hombáron.
* Homgi, 1. Homp.
Homlit, Homlit, cs. ált. földbe takar, földdel
befed ; kül. (gazd.) a tövén hagyott szőlővesszőt
lehajtva , földdel betakarja , beboritja. Innen:
Homlitott, mn. -ás, fn. tt. -t ; (gazd.) 1) a tövén
hagyott szölövesszőnek földdel való betakarása,
befedése, hogy uj, termö ágakat hajtson ; 2) a. m.
homlitvány. -ó, mn. és fn. 1) homlitással foglal-
kozó (személy) ; h. napszámos ; 2) homlítni való; h.
vessző. -tvány, fn. tt. -t ; homlitott szőlővessző.
Homlok, fn. 1) a koponyacsont felsö elörésze,
mely a szemek fölött és a két halánték között van;
 Hom - 583
homlokát összehúzni, v. ráncba szedni ; (szój .) nin-
csen homlokára irva, á. é. a) ő maga nem tudhatja ;
senkinek sincs homlokára irva a holnapi nap ; b)
mások nem tudhatják az illetőről ; egy gyermeknek
sincs homlokára irva, hogy mi válik belőle ; írd hom-
lokodra, ródd fel magadnak, amit ellenem tettél ;
homlokán viseli a gazság bélyegét ; nagy a homloka :
vagy ember, vagy ökör; 2) a. m. arc ; nyilt homlok-
kal küzdeni, nem áluton, nem álnév alatt ; 3) á. é.
a) (ép.) az épület eleje, utcára eső része, máskép :
homlokzat ; b) (ht.) 1 ) legelső hadoszlop a felálli-
tott hadseregben ; 2) a csatarendbe állitott sereg
azon oldala, mely felé a katonák arccal vannak
fordulva ; homlokba támadni ; c) a könyv cimlapja.
Innen: Homlokos , mn.
Homlok-dísz, fn. 1) az ember, v. állat homlo-
kát diszitő ékesség ; 2) (ép .) cifra faragványok
stb. az épület homlokzatán. -domb, fn. (bt.) pú-
pos domborulat a homlokcsonton. -egyenest, ih.
1) szemközt eső egyenes irányban ; h. neki menni
afalnak ; 2) á. é. egymással szemközt állva, egy-
mást kizárólag ; ez homlokegyenest ellenkezik amaz-
zal; h. ellenkező elvek. -elő, fn . homlokot takaró
lepel, disz. fa, fn. (ép.) a. m. ajtószemöld. -fal,
fn. (ép.) az épület homlokzatát képező fal. -irat,
fn. 1) az épület homlokzatán levő irat ; 2) felirat
a könyv címlapján . -kerék, fn. (gép.) a kerületbe
erösitett fogaskerék. -kötö, fn. bársony szalag,
melylyel a nők homlokukat keresztülkötik divat -
ból, v. azért, hogy a hajat leszorítsa.
Homlokol, Homlokoz, cs. 1) vminek homlok-
zatát elkésziti ; 2) (ht. ) a hadsereget vmely irány
felé arccal állitja fel.
Homlok-páholy, fn. a színpaddal szemközti
páholy. -pöröly, fn. (gép.) pöröly, melyet a ten-
gely emeltyüi elövégénél fogva emelgetnek; ellen-
téte: farkpöröly. rajz, fn. (ép .) az épület hom-
lokzatának rajza. sor . fn. (ht.) a felállitott
hadsereg első sora azon oldal felé, merre a kato-
nák arccal állanak. -sütés , fn. a gonosztevő
homlokának tüzesített vassal való megbélyege-
zése. -szalag, fn. a. m. homlokszoritó. -szíj , fn.
a kantár azon szíja, mely a ló homlokát fedi.
-szorító, fn. a. m. homlokkötö. -tér, fn. előtér a
festvényen. -tövis, fn. (b.) a homlokcsont belső
lapján ennek közepén alul látható hosszas emel-
kedés (spina frontalis), -változtatás, fn. (ht.) a
csatarendbe felállitott hadsereg homlokának meg-
változtatása, midön pl. a hadsereg arccal kelet
felé áll és egyszerre dél- , v. észak felé fordul ;
homlokváltoztatást tenni. -vonal, fn. a. m. homlok-
sor. -zászló, fn. a. m. elözászló.
Homlokzat, fn. (ép .) az épület elő része, utcára
eső oldala. Innen : Homlokzati, mn.
Homojgos, Homojog, 1. Homolygos, Homo-
lyog.
Homok, fn. 1) apró, leginkább sárgás, semmi
Összefüggéssel nem biró szemerekből álló föld-
nem, mely a vizben nem olvad fel, mint másféle
föld ; folyó, futó h.; 2) ily földnemmel boritott tér ;
kellemetlen utazni az alföldi homokban ; homokra
épitni, a) homokföldböl álló talajra épitni ; b) á.
é. hasztalan munkát tenni ; (km.) homokból nem
fonsz ostort; homok is elissza az esőt, de azért nem
terem ; 3) á. é. küzdtér, versenytér ; kiszállani a
küzdhomokra. Innen : Homokos, mn.
Homok-bóka, fn. (nt.) homokos helyet ked-
Hom
| vellő növény a bókák közöl. -bucka, fn. szél, v.
emberi kéz által összehordott homokból álló ha-
| lom. -dercefü, fn. (nt.) homokos helyet szerető
növény a dercefüvek közöl. -föld, fn. sok homok-
részt tartalmazó föld . -fü , fn. (nt.) ált. homokföld-
ben tenyésző fünövény ; kül. homokos tengerparton
tenyésző, sok sórészt tartalmazó növény (arena-
ria). -fürdö, fn. meleg homok, melybe a köszvé-
nyes testü emberek beleülnek, s igy azt fürdő
gyanánt használjuk. -füz, fn. (nt. ) homokföldben
tenyésző növény a füzek közöl (salix arsena-
ria). -hát, fn. 1) homokos fensik ; 2) (haj .) a viz
fenekén homokból képződött sekélyebb domb,
melyen a hajó nem feneklik meg, hanem csak
megugrik. Innen : Homokháti, mn. -húr, fn. (nt.)
a. m. homokfü. -kö, fn. homokszemekből össze-
tömörödött kö, melyet épületekre, emlékkövekre
stb. szoktak használni. -lepte, mn. homok által
fedett, boritott. -liget, fn. homoksivatagokon ta-
| lálható liget (oase) .-millye, fn. edényke, melyben
különféle használatu (pl. porzó) homokot szoktak
tartani. -nád , fn. 1. Lengenád.
Homok-nöszirom, fn. (nt.) a homokos földet
szerető növény a nőszirmok közöl. -óra, fn. a.
m. fövenyóra. -perje, fn. (nt.) homokos földben
tenyésző növény a perjék közöl. -puszta. fn. ho-
mok által boritott puszta. -sovar, fn . (nt.) homo-
kos helyen tenyésző növény a sovarok közöl.-sás,
fn. (nt.) mátkás barkáju, sásféle növény. -seprő,
fn. (nt.) a. m. sepröüröm. -sivatag, fn. futóhomok
által fedett nagy puszta. -szem, fn. parány, sze-
mer a homokból. -sziget , fn. sziget homok-
földböl. -tartasz, fn. hely, hol különféle haszná-
latra szánt homokot tartanak. -tenger, fn. futó-
homokból álló nagy sivatag. -terület, fn. homok
által boritott, v. homokföldböl álló terület. -tövis,
fn. (nt.) tenger- és folyampartokon tenyésző cser-
jenövény (hippophae).
* Homolya, fa. édes juhtejből készitett, össze-
gyúrt turó, máskép : gomolya.
* Homolygos, mn. sovány, szikár.
Homolyka, 1. Homolya.
* Homolyog, k. ált. összevissza keveredik, go-
molyog ; kül. 1) a sertéscsorda vihar idején nyug-
talankodik ; 2) kószál, kóborog, koncsorog.
? Homongya , fn. (állatt. ) egyízes rovar a
hártyaröpük rende és a ragadozók csaladjából ;
homoki h., párosan lyukakban élő és a hernyók
pusztitása miatt hasznos (ammophila tabulosa).
? Homor, fn. tt. -t ; vmely test vájt alakú, be-
felé görbedt állapota ; (ép.) a. m. toroktag. -esa,
fn. (állatt.) hegyes h. , fejpuhány a fésüs kopoltyú-
sak közül (melanopsis acicularis).
Homor-gyürü, fn. (haj.) kivül homorú, belső
oldalán pedig domború karika, melyet a vitorlák,
sátorponyvák stb. kötélszegélyeibe szoktak fog-
lalni.
Homorit, cs. 1) vmely testet gömbölyded üre-
güvé tesz vájás, v. veregetés által ; 2) (gazd.) a
szántóvasat ugy irányozza, hogy a földbe akadjon.
Innen : Homorítás, fn. -ó, fn. (msz. ) esztergályo-
sok, lakatosok stb. metsző eszköze, melylyel fát,
vasat homorítnak.
Homor - lövés, fn. (vad.) a szarvas hátsó comb-
töve által képezett homorulatba tett lövés. -mü,
fn. (müv.) lapos test felületén vájás, v. veregetés
által képezett alakok, ellentéte : dombormű ; vájt,
 Hom 584 -- Hon

vert h. -odik, k. 1) homorúva alakul ; 2) * bujá- | (gazd.) magasra nött, vastagodott, felfolyt szölö-
ban , bánatában összezsugorodik , komorodik, vessző.
búsul ; egy szegletbe homorodva szivem sebét vájká- Hónaly, Hónaly-csüküllő, 1. Hónal , Hónal-
lom (K. S.). Innen : Homorodás, fn. Homorodott, csüküllö.
mn. -ság, fn. homorú test vájt oldala. Hónap, fn. az év tizenketted része, harminc, v.
Homor-tükör, fn. (ttan.) vájt felületü tükör, harmincegy napból álló időfolyam.-i . mn. hónapra
mely a sugarakat ugy veri vissza, hogy a kép a való ; két hónapi munka. -onként, ih. 1) hónap
tükör előtt látszik . szerint számitva ; h. kapja fizetését ; 2) minden hó-
Homorú, mn. vájt, völgyelt felületü, nem sík, napban ; h. kétszer látogatja meg. -os, mn. tt. -t, v
nem domború ; homorú tükör. Innen : Homorúan, -at; 1) egy, v. több hónap óta tartó, éló ; h. szá-
ih. Homorúság, fn. -gyalu, fn. gyalu, melylyel az razság ; 2) minden hónapban ujra felviruló, ujra
asztalosok a deszkát homorúra gyalulják, más- felnövö ; h. rózsa, retek ; 3) egy, v. több hónapra
cseléd. -oz, cs.'
kép : gerincgyalu. -üveg, fn. völgyelt vájt felületü | kivehető, v. kifogadott ; h. szoba,halaszt.
üveg ; kül. (ttan.) gyüjtö lencse. vmit egyik hónapról a másikra -szám,
fn. hónaponként számitott munkaidő ; hónapszámra
* Homos, mn. a. m. hamis. dolgozni; 2) a nöknél hónaponként előforduló
Homp, fn. 1 ) gyökerestül kimetszett gyep-
föld ; 2) felhányt domb, halom, apró halom ; 3) tisztulás.
(b ) összetorlódott érces körakás. Honárulás, Honáruló, 1. Hazaárulás, stb.
Hompitál, 1. Ompital. * Honcsok, fn. a. m. hancsik. -turás, fn. a. m.
Homp-kö, fn. ált. összetorlódott kövek ; kül. vakandturás.
(b.) a. m. homp. Hon-érzelem, fn. a. m. honfiérzelem.
Hompol, cs. gyöppel kirak , hancsikol ; sírt, Honfi, Honfias, 1. Hazafi, Hazafias.
árokpartot h. Honfi-buzgalom, fn. a haza jólétének előmoz-
Hompor, * Hompora, fn. varféle boriték a kis ditására törekvő buzgóság. -érzelem, fn. érzelem.
gyermek fején, mielőtt haja kinőtt volna. melylyel minden becsületes honpolgár hazája iránt
Hompoz, 1. Hompol. viseltetni tartozik. jog , fn. polgárijog vmely
Homu, fn. a. m. hamu. országban. -ság, fn. a. m. hazafiság. -társ , fn. egy
Hon, fn. tt. -t ; 1) azon ország, melyet vki ha- hazában, egy helyen született két, v. több személy
zájának vall ; magyarhon, némethon ; kül. Magyar- egymásra nézve, földi.
ország; ha visszatérek , boldogulva hon lássam Honfiú, Honfiúság, 1. Hazafiú, Hazafiúság.
népedet virányidon ! (Eötv.) ; 2) a. m. hajlék, lakás ; Honfiúsit, cs. ált. külföldi személyt polgárjo-
és honjában költ a fecske (bibl .). ih. a. m. honn, gokkal ajándékoz meg ; kül. külföldi személyt
itthon, otthon ; ez az oka, hogy ilyen későn irok nemesi rangra emel. Innen : Honfiúsítás, fn.
kegynek, hogy hon nem voltam (Szal. A. gyüjt.). Hon-foglalás , fn. vmely országnak jövő hazául
Hon, Hun, ih. a. m. hol. fegyverhatalommal való meghódítása. -foglaló,
Hón, fn. tt. -t ; 1) a kar töve, hol a kar a váll- fn. és mn. vmely országot eröhatalommal jövö
pereccel kapcsolkozik ; hón alá venni vmit ; (km. ) hazául meghódító (személy, v. sereg) ; h. hősök.
jóférj hóna alól ugrik ki a kövér menyecske, jóbá- -föld , fn. a. m. szülőföld . -földi , fn. benszülött,
násu férj oldala mellett nem soványodik meg a abból a hazából való.
feleség; 2) a. m. hónalj ; hóna alatt való szőr. -al, Honi, mn. ált. nem idegen, földi ; honi lakos;
-aij, -aly, fn. 1 ) a kar töve alatt, a kar és oldal- kül. 1) vmely haza szokásával, divatával meg-
bordák közötti zug ; 2) (nt.) az ágaknak a törzs- egyező ; a törökök honi viselete : bő bugyogó és
ből, v. a levélnek az ágból való kinövése által tá- turbán ; 2) a. m. magyaros , v. magyar hazában
madt zug. -al- ág, fn. (nt.) a. m. fattyúág. készült ; honi viselet ; honi ruha , a negyvenes
Hon-alapitás, fn. fegyverrel, bölcs törvények, években kék ruha fehér pettyekkel, vagy sávo-
v. szerződések által létrehozása a hazának . lyokkal.
Hon-alapitó, fn. és mn. fegyverrel, bölcs tör- Hon-jog, fn. a. m. honfijog.
vények által saját nemzetének hazát létrehozó ; h. Hón-kalap, fn. hón alá vehető három szögletü
Árpád ; h. őseink. lapos kalap, milyet pl. a papok ünnepélyes alkal-
makkor viselni szoktak. -lap, fn. (bt.) háromszeg-
Hónalaz, cs. (gazd.) a fattyúleveleket letördeli , letü lapos csont a bordák fölött.
fatytyaz, fiókol. Hon-leány, fn. ált. vmely országban született,
Hónal- csüküllő , fn. (nt.) a csüküllők közé azt hazájának valló nö ; kül. honáért buzgólkodó,
tartozó növény, melynek alsóbb levelei vállban hazaszeretettől lángoló nö. -levél, fn. vki szülő-
kikanyargatott fogasak (centauria axillaris). -ge- helyét bizonyító okmány (Heimatsschein).
renda, fn. (ép.) hónal-formára összeeresztett fekvő Honn, ih. azon a helyen, ahol lakik, hazájában,
v. dült oszlopot és mellgerendát összekapcsoló lakásán ; honn van ; nincs honn ; (km.) honn lakjék
gerenda. az, ki kedvére akar élni.
Hónaljas, Hónalji, mn. 1) (nt.) tompaszög * Honnal, 1. Honnan.
alatt álló ; hónaljas levél ; 2) (bt.) hónalji mellkas- Honnan, ih. 1) mely helyről? mely tájról? hon-
ütér, a mellkas ütere, mely a hónalhoz közel fek- nan jösz ? honnan vetted ezt a könyvet? 2) á. é. mely
szik (thoracica axillaris) . okból ; honnan van az, hogy téged soha sem lehet
Hónall, cs. a. m. hónalol. honn találni?
Hónal-levél, fn. (nt.) a. m. fattyúlevél különö- Honnant, Honnat, Honnét, 1. Honnan.
sen a dohányon. -ol, cs. 1 ) vmit hóna alá vesz ; + Honnem, ksz. a. m. hogynem.
vmit hóna alatt elvisz ; 2) a fattyúleveleket lecsip- * Honni, mn. a. m. honi.
kedi. -üreg , fn. a. m. hónal. -vessző , fn. * Honny, 1. Hon.
 Hon 585
Honol, k. vhol folytonosan, mint szokott helyén
van; emberszeretet h. kebelében ; béke h. az ország-
ban; csend h. ajkán. Innen : Honolás, fn.
Honos, mn. tt. -t, v. -at ; 1 ) hazával biró, aki-
nek hona van ; 2) vmely országban divatos, szo-
kásos ; 3) a. m. otthonos ; ő minálunk oly h., mint
otthon. , fn. a. m. honfitárs. -it, cs. 1) alt. idegen
embert polgári joggal ajándékoz meg ; kül. idegent
magyar nemessé tesz, nemesi jogokkal ajándékoz
meg ; 2) á. é. a) idegen szokást, divatot stb. saját
hazájában , v. más országban kapóssá tesz ; a
francia divatot honosítni ; b) külországi növényt a
hazai földben tenyészt ; keleti növényt h. Innen :
Honosítás, fn. Honosított, mn. -iték, -itmány, fn.
azon jogok, melyeknek vmely idegen országbeli
személy akkor jut birtokába, midön a hazában
polgárrá lön.
Honosodik, k. 1) a hazában polgári jogokat
nyer; 2) á. é. a) vmely országban divatossá, szo-
kássá leszen ; b) vmely külföldi növény a hazai
földben tenyész . Innen : Honosodás, fn. Hono-
sodó, mn.
Honosul, 1. Honosodik.
Honott, ih. a. m. a hazában ; honán kivül tán
kételkedni fog : vajjon honott nem más szebb nap
ragyog ? (V. S.) .
Hon-polgár, fn. ált. vmely ország lakosa ; kül.
a hazában polgári jogokkal felruházott személy.
-szerelem, szeretet, fn. a honpolgár szivében
lángoló szent érzelem, melynélfogva a haza javát
minden módon előmozdítni, azért élni-halni kész .
-szülött, mn. benszülött, nem idegen földről jött.
* Hony , 1. Hon.
* Hont, 1. Hant.
Hontalan, mn. honától megfosztott, száműzött ;
h. menekültek. Innen : Hontalanul, ih. -it, cs. vkit
honától megfoszt, számkivet .
Hon-tanult, mn. nem nyilvános iskolában, nem
is a nagyvilágban, hanem otthon szerzette tudo-
mányát (domi doctus). -társ, fn. a. m. honfitárs.
Hont-madár, fn. (állatt.) fehér farkú madár a
billegények közöl (motacilla oenanthe) .
Hon-üzés, fn. a. m. számkiüzés, -vágy, fn.,
-vágykór, fn. idegen földön levőnek óhaja, só-
várgása, vágya hazája után. † -való, mn. a. m.
honi.
Honvéd, fn. 1) a haza megvédésére szolgáló
mindenféle hadi készület ; 2) nem rendes katona,
aki rövid szolgálati ideje után haza menvén, csak
háború ideje alatt katonáskodik ; kül. az 1848-
1849-iki szabadságharcban nem rendes magyar
katona, barna atillában, kék magyar nadrággal és
vörös zsinórral. -elem, fn. a haza megvédésére
szükséges eszközök és intézkedések. -elmi, mn.
1) a hon védelméhez tartozó ; h. intézkedések; 2)
a honvédelemre felügyelö ; h. bizottmány. -ezred,
fn. honvédekből álló katonaezred .
Hon -védő, fn. ált. hazáját a külmegtámadások
ellen védelmező személy ; kül. a. m. honvéd.
Honvéd-ség, fn. 1 ) a honvédelemre szükséges
eszközök, intézkedések együttvéve ; 2) honvédi ál-
lás, állapot ; 3) a honvédek összege. -zászlóalj ,
fn. honvéd-katonákból álló zászlóalj .
Honvénült, mn. szülei házánál vénült ; honvé-
nült leány.
Hó -olvadás, fn. a hónak enyhébb időben fel-
olvadása, midőn vizzé leszen. -omla, fn. a. m.
Hor
hógörgeteg. omlás, fn. a hónak magasb lejtős
helyről legördülése.
Hop, isz. a. m. hopp ; (szój .) egyszer hop, más-
szorkop, egyszer vigan költ, másszor koplal; (km.)
akkor hop, ha árkon tul a top.
† Hopcihér, fn. kolompos ; fő hopcihérünk volt
egy Nicolaus nevű ember (G. K.).
Ho- pehely, fn. pehelyalakban lehulló hó.- pénz,
fn. 1) ált. az évi fizetésnek egy hóra eső része;
kül. szolgálatért havonként fizetett pénz ; 2) á. é.
fehér, ezüst pénz. Innen : Hópénzes, mn. -pihe, fn.
a. m. hópehely. -pinty, fn. (állatt.) a pintyek
közé tartozó madár, melynek tanyája a havaso-
kon van.
* Hopistál, k. ide - oda jár, nem tartózkodik egy
helyen.
Hopmester, fn. (tréf.) a. m. udvarmester.
* Hopocál, A) k. hop- hop kiáltással ugrándoz ;
anyja ölében hopocál a kis gyermek ; B) cs. hop-hop
kiáltással ugrándoztat ; hopocálni a gyermeket. Inn.:
Hopocálás, fn.
Hopocaltat, cs. térdén, ölében ugrándoztat.
* Hopol, k. guggol, letelepedik. Innen : Hopo-
lás, fn.
Hopor, fn. a. m. hoporj.
* Hopores, fn. 1 ) kidudorodás vmely test fel-
szinén ; kül. púp vkinek hátán, v. mellén ; 2 ) han-
csik, turás, kis domb. Innen : Hoporcsos, mn.
Hoporj, fn. ált. vminek fölhámlott, fölrepedezett
része ; kül. 1) a fáról lerepedt kéreg ; 2) a falról
lehullott vakolat. Innen: Hoportyagos, mn.
Hopp, isz. 1) ugrás közben használt felkiáltás ;
hopp, ugorj egyet ; (km. ) akkor mondj hoppot, mikor
átalugortad az árkot ; 2) vig kedvre mutató felki-
áltás ; (tréf. dal) hopp ! hopp ! hopp ! eb lesz pap,
egyszer voltam csak, mégis kicsaptak; félre gondok,
hoppot mondok, azaz : vigan leszek (Horvát Ád. ) .
fn. (szój.) hoppon maradni, a reményében csa-
latkozni ; b) semmi nélkül maradni ; hoppon ma-
rad a leány, a) kit táncolni nem visz senki ; b) ki
nem ment férjhez ; c) akinek semmit sem hagy-
nak, akinek semmi sem marad (örökség, étel, stb.).
Hoppa, isz. fölkiáltás, melyet akkor szoktunk
használni , midön a kis gyermeket hónaljánál
fogva felemelgetjük. —, fn. * a. m. lakodalom .
Hoppan, k. hopp hangot adva leesik.
Hoppoz, A) k. hopp ! hopp ! kiáltással táncol,
mulat ; B) cs. vmit mulatva, dözsölve pazarol.
Hoppsza, 1. Hopsza.
Hop-rongyos , mn. (gúny.) nagyon rongyos
öltönyü, máskép : toprongyos.
Hopsza, isz. 1) fölkiáltás, melylyel vkit ugrásra
serkentünk ; 2) fölkiáltás, melyet akkor haszná-
lunk, midőn vki el akar esni.
Hóra, 1. Hére -hóra.
* Horcog, k. a. m. hortyog.
Hord , A) cs. 1) vmit több izben , vagy több
darabból álló holmit egymásután felkapva visz
(kezében, szekeren stb.) ; köveket h . szekéren ; á. é.
port hord a szél ; (szój.) fát hordani az erdőre,
v. vizet hordani a Dunába, olyannak adni vmit,
akinek sokkal többje van ; 2) á. é. a) vmely öltönyt
folytonosan visel ; bugyogót , magyar nadrágot,
atillát h.; b) hirt tovább terjeszt ; hirt h.; B) k.
vmely lőeszköz a töltést bizonyos sebességgel, a
célt többé-kevesbé megközelitve tovább viszi ; ez
a fegyverjól, v. roszul hord.
 Hor 586 Hor

* Hord, fn. széles sávoly. Hordónyi, mn. 1) körülbelül olyan nagyságu

Hordacs, fn. kis hordó. mint egy hordó ; h. fatuskó ; 2) egy (v . illetőleg
* Hordál, k. a. m. hordogál. több) hordóba beleférhető ; még ugyegyh. must van
? Hordalék, fn. (ft.) összetorlódás által képzett a kádban; két h. káposztát vett télre ; 3) á. é. nagyon
közet (Geschiebe). domború; h. has.
? Hordály, fn. (állatt.) költöző h., a. m. vándor- Hordó- ser. fn. 1) egy, v. több hordó serrel
galamb. tele ; 2) hordóban tartott ser. -szag, fn. tisztátalan
? Hordár, fn nappal az utcán álldogáló szegény hordóéhoz hasonló kellemetlen szag ; nem volna
ember, aki azzal keresi kenyerét , hogy a rábizott rosz ez a bor, csakhogy hordószaga van. Innen :
holmit kezében, v. targoncáján a másik város- Hordószagú, mn. -száj , fn. a hordó egyik dongá-
részbe szállitja el. Innen: Hordári, mn. -bér, fn. ján lyuk, melyen a folyadékot beereszteni szokták.
pénzösszeg , melyet a hordárnak fáradságaért szék, fn. szék, melyben a menni nem tudó nyo-
fizetni szoktak. -kodik, k. hordári minőségben morékot hordani szokták. -szij , fn. teherhordásra
szolgál.-ság, fn. 1 ) hordári állás, állapot ; 2) vmely használható szíj . -töltelék, fn. ser, bor, v. pálinka,
városban, helyen levő hordárok együttvéve. melyet hasontartalmú hordóba önteni szoktak, ha
* Hordas, mn, a. m. ordas. ebből több, v. kevesebb elapadt, v. belöle bizo-
Hordás, fn. tt. - t ; 1) vminek több izben, v.több nyos mennyiséget kivettek.
darabból álló holminak egymásután vivése ; viz- Hordoz, cs. 1) folytonosan, v. több ideig hord ;
hordás ; 2) a. m. hordat. ide oda hord; fegyvert h.; vkit a városba , vidékre
Hordat, fn. több darabból álló mindenféle tárgy, h. , szekéren szállit ; (szój .) hol hordoz az ördög, az
melyet egy, v. több izben elvinni lehet ; három istennyila ? hol csavarogtál ; mi hordoz itt téged?
hordat maradt még ott a fából. —, cs . eszközli, mit keressz itt ; kevélyen, büszkén hordozza fejét;
parancsolja, hogy hordjon, v. hordjanak. Isten megáldjon, hordozzon jó uton (régi én . ) ; 2)
? Hord-erö, fn. 1) vmely lőfegyver rugó ereje, folytonosan visel vmely öltönyt ; testvére ruháját
melylyel a belé tett tekét kisebb-nagyobb sebes- hordozza. Innen : Hordozás, fn. -gat. cs. több ideig,
séggel, különböző távolságra kilöki ; 2) á. é. szel- folytonosan hordoz vmit. Innen : Hordozgatás, fn.
lemi, v. erkölcsi hatály, mely vmely kimondott hatatlan, -hatlan. mn. 1) elbirhatlan ; h. súly :
szónak, véghezvitt cselekvénynek eredménye ; e 2) nem viselhető ; h. öltöny. -ható, mn. 1 ) egyik
szavak nagy horderővel birnak. -képesség , fn. helyről a másikra vihető ; h. orgona ; h. oltár, a
(gép.) vmely gépnek erős szerkezete, melynél- katholikusok templomában az oltár felső lapjának
fogva az több-kevesebb terhet elbir. -kör, fn. a. közepén kivájt üregbe helyezett téglánydad kö.
m. hordtávolság. melyben vmely szentnek , de leginkább annak
Hordó, fn. öblös hasú, kétfenekü faedény don- ereklyéje tartatik, kiről az oltár elnevezve van
gákból összerakva és abroncsokkal összeszorítva ; (altare portatile) ; 2) elbirható ; h. teher ; 3) amit
boros, vizes h.; hordóba, v . hordóból való káposzta ; viselni lehet ; h. öltöny, -kodik, -óskodik, k, csa-
(szój.) lyukas hordót tölt, hasztalan munkát tesz ; ládjával, minden ingóságával más helyre megy
(km.) üres hordó legjobban kong, v. hangzik, az lakni ; (km.) aki sokat hordozkodik. soha sem gaz-
üres fejü ember legtöbbet szokott beszélni ; med- dagul meg. Innen : Hordozkodás, Hordozóskodas,
dig hordód teli,addig leszesz deli ; nála rosz hordóba fn. (km. ) kilenc hordozkodás egy égés, azaz kilenc-
isbort töltenek ; ó hordóban uj bor, két kár lesz belőle. szer való hordozkodás annyi kárt okoz, mintha
Hordó - áru, fn. 1) kádárok által készitett eladó, egyszer leégne az ember. -tat, cs. parancsolja,
mindenféle faedény ; 2 ) különféle árucikk, melyet rendeli, hogy vkit, v. vmit hordozzanak.
hordóban szoktak tartani. -bélyeg , fn. bélyeg, ? Hord-pole, fn. hordozható polc. -szij . fn.
melyet a hordóra vésnek, sütnek. -beli, mn. hor- (vad .) szíj, melyen a havasi vadászok a belétől
dóban tartott, hordóból való ; h. bor, nem palac- megtisztitott zergét haza viszik.
kokra szedett ; h. káposzta, nem kovászszal, vagy Horg, 1. Horog.
ecettel savanyított. -bor, fn. 1) bor egy, v. több Horgacs, fn. alt. (kics.) kisebbféle horog ; kül.
tele hordóval ; 2) hordóban (nem palackban) tar- horgoló tü.
tott bor. -csap, fn. 1) hordóba való csap, melyen Horgacsol, cs. és k. pamutból, cérnából, selyem-
bort, v. vizet szoktak ereszteni ; 2) á . é. (gúny. ) böl horgacsféle tüvel köt, horgol. Innen : Horga-
iszákos ember. csolás, fn. Horgacsoló, mn. horgacsoló tű.
Hordócska, fn. a. m. kis hordó. Horgad, k. horogalakúra görbed ; horgad az
Hordó-füge, fn. hordóba rakott aszalt füge. erősen meghajlitott tü. Innen : Horgadás, fn. Hor-
Hordogál, Hordogat, cs. lassan, de folytono- gadt, mn . -oz, k. meg- meghorgad s ismét kiegye-
san hord. Innen : Hordogálás, Hordogatás, fn. nesedik.
Hordó-heveder, fn. eszköz, melylyel a hordó- ? Horgag, fn. (vt.) a. m. horg- éleg.
alakba összeállitott dongákat összébb szoritják. ? Horgany, fn. (ásványt.) horgas törésü, kékes-
-hid, fn. a folyam szélességében egymással kap- fehér színü fém, melyet házak födésére és külön-
csolatban levő hordókból álló talpazat , melyre féle edényekre használnak. -ére, fn. horganyré-
deszkákat szögeznek, hogy hidul szolgáljon. -kö- szeket tartalmazó érc. -gálic, fn. (vt.) kénsavval
tél, fn. 1) erős, vastag kötél, melylyel a borral vegyült horgany. -mész , fn. nagy forróságtól
telt hordókat pincébe eregetik, v. onnan felhúz- olvadásban levő horgany. -pehely, fn. horgany-
zák ; 2) kötél, melyben vmit összekötve horda- olvasztáskor felszállongó pehelyalakú horgany-
nak. -mérő, fn. a. m. akoló pálca. -mü, fn. 1) a mész. -réz , fn. háromnegyedrésznyi rézből és
kádár által készitett mindenféle faedény ; 2) hor- egynegyed horganyból álló fémkeverék. -virág.
dóalakú diszmű. -nemű , fn. (haj .) hordóalakú fn. a. m . horganypehely.
edények, melyekben élelmi szer tartatik. Horgas, mn. 1) horog gyanánt begörbedö ; h.
 Hor 587 Hor

kard; h. kapocs ; horgas orr ; (km.) a beszédnek | álló. -csiga, fn. (haj.) forgatható gép, melylyel a
egyenesejó, a mankónak horgasa ; nehéz a horgasból horgonyt vizbe eresztik és fölhúzzák.
egyenest csinálni ; minden horgast- borgast isten for- Horgonydad, mn. a. m. horgonyalakú.
dit jóra ; 2) horoggal ellátott, 1. horgos ; 3) a. m. Horgony-daru, fn. (haj . ) a hajó elején oldalt
tekergős; h. ut; 4) (nt.) visszahajlott végü, mint a kiálló gerenda, v. meggörbített vasrúd, mely ré-
bojtorján fészke pikkelyei. fn. 1) tekervényes szint a horgonynak a viz fenekéről való fölszaki-
ösvény a hegyek között ; 2) (haj .) kampós végü do- tására használtatik, részint pedig arra szolgál,
rong, mely, vasalt hegyes végével a földbe szúrva, a hogy a horgonyt, midőn a tekerön már vizszínig
kampójába akasztott kötéllel a hajók, tutaj kifo- vonatott, a hajó oldaláig fölhúzza és megerősítse.
gására szolgál. Inn.: Horgasan, ih. Horgasság, fn. | -dúc, -fa, fn. (haj .) négyszegletü dúc, mely a hor-
Horgas -csáklya, fn. (haj .) kampós vaseszköz, gony felső végéhez a végből köttetik, hogy a hor-
mely a gyujtóhajók vitorlafáinak végeiről a köze- gony függélyes irányban haladjon lefelé. -fenék,
lükbe eső hajó kötelékeibe akadván, azt maguk- fn. a horgony megakadására alkalmas vizfenék.
hoz tartják hogy meggyuladjon . -in, fn. a szarvas- fog, fn. a. m. horgonykapa. -ható . mn. a. m.
marha hátsó, horgadt lábszáraiban levő in. horgonybiró. -hegy , fn. a horgonyág csúcsos
Horgasit, cs. 1) vmit horoggal ellát ; 2) a. m. vége. -hely, fn. hely, hol horgonyt vetni lehet.
horgaszt. Innen : Horgasítás, fn. -jegy, fn. (haj .) a viz fölszinén uszó test (szálfa,
Horgas-lábu, mn. csánkos, csámpás lábu , be- gömb), mely a vizbe vetett horgony hol- létét mu-
felé görbülő lábakkal biró. -odik, -úl, k. horog . tatja. -jog, fn. 1) jog, melynélfogva vki vmely
alakba begörbed . Inn.: Horgasodás , fn. Horgasodó, helyen dij nélkül vethet horgonyt ; 2) pénzért vett
mn. -sip, fn. meggörbített fuvó hangszer, kürt. horgonyvetési jog. -kapa, fn. (haj. ) a horgony-
Horgász, cs. és k. ált. horoggal, horogalakú ágak háromszegalakú vége, melylyel a horgony
eszközzel vmit magához von ; kül. zsinegre kötött, magát a vizbe ássa. -kapa-karmó , fn. (haj . ) a
s különösen e célra készitett horoggal halat fog ; horgonykapa csúcsa. -kereszt, fn. 1) a négyágu
(szój.) szelet horgászni, haszontalan dolgot csele- horgony nyelének alsó vége, hol a horgonyágak
kedni. fn. horoggal halakat fogdosó személy. keresztet képeznek ; 2) a nemesi cimereken ke-
-ás, -at, fn. horoggal való halászás, halászat. -ó, reszt, melynek ágai horgonyalakúak. -kolone.
mn. halakat horoggal fogó. ; fn. a. m. horgász . fn . (haj .) a horgony szárra az ágakkal derékszög
* -ódik, k. a. m. tudakozódik . Innen : Horgá- alatt erösitett fa-, v. vasdorong, mely a horgony-
szódás, fn. kapa fenékbemerülését elősegíti, s annak fölsza-
Horgaszt, cs. horogalakuvá görbeszt. kadását gátolja. - kovács, fn. horgonyokat készitő,
Horgász-tolvaj , fn. ált. személy, aki vmit ho- javitó iparos. -nyak , fn. a horgonyszár vék-
rog segélyével lop ; kül. 1 ) tilosban horoggal nyabb része , mely közvetlen a horgonyszem
halászó személy ; 2 ) tolvaj, aki a szobában levő alatt van.
holmit horog segélyével huzogatja ki. -vessző, Horgonyoz, k. hajó vmely helyen kivetett hor-
fn. hosszú pálca, melynek végére a horgász - zsi- gonyon áll.
neget kötik. -zsineg, 1. Horogin. Horgony- ör, fn. a. m. horgonyász. -pénz, fn.
? Horg-éleg, fn. (vt. ) élenynyel vegyült horgany, horgonyjogért fizetett pénz. -rúd, fn. a. m. hor-
a horgany rozsdája (oxidum zinci) ; ecetsavas h.; gonyszár. -saru, fn. (haj.) üreges fa, melybe a
kénsavas h. (sulfas zinci) ; (ásványt .) vörös h., horgonykapát illesztik, hogy ez a hajó oldalához
többnyire apró szemekben, v. jegeces tömegekben ne surlódjék. -szár, fn. a horgony dereka, hosszú
előforduló barnavörös ásvány. -halvag. fn. (vt.) nyele. -szárny, fn. a. m. horgonykapa. -szem, fn.
horgany és halvany vegyülék. -kékleny, fn. hor- a horgonyszár felső végén lyuk, melybe a hor-
gany és kékleny vegyülék. gonykarikát füzik. -szín, fn. a hajó elején levő
Horgocska , fn . ált. kis horog ; kül. (seb.) deszkázat , mely meggátolja , hogy a horgony
hegyes kampós eszköz , melylyel az állüreget leeresztéskor és fölhuzáskor a hajó oldalát ron-
átlikasztják. gálja. -szolga, fn. a. m. horgonyász.
Horgol, k. 1) a. m. horgacsol ; fejkötőt, csipkét Horgonytalan , mn. horgony nélkül való ,
h.; 2) horoggal húz vmit ; (szój .) vkire horgolni, a. horgonya vesztett. Innen : Horgonytalanul, ih.
m. haragudni. Horgonytö, fn. a. m. horgonynyak. -szirt, fn .
Horgony, fn. tt. -t; (haj .) ált. hosszú vasrúd, a. m. horgonykereszt.
alsó végén két, v. négy kifelé görbedö horogdad Horgony-uszany, fn. a. m. horgonyjegy. -váll ,
ágakkal, melyek kapaalakban végzödnek ; ez esz- fn. a. m. horgonykereszt. vám , fn. a. m. hor-
köz arra szolgál, hogy, a vizbe eresztve s a viz gonypénz. -vesztett, fn. a. m. horgonyavesztett.
fenekébe akadva, a hajót egy helyben tartsa; kül. - vetés , fn. a horgony vizbeeresztése , hogy az
hosszú vasrúd, két horogdad ággal és kapával (a a viz fenekébe megakadva, a hajót egy helyben
négy ágút közönségesen vasmacskának híják) ; tartsa.
horgonyra ereszkedni, szállani ; horgonyon állani; Horgonyzás, fn. 1) a. m. horgonyvetés ; 2) a.
á. é. a remény jelképe. -ág, fn. (haj .) a horgony m. horgonyon állás.
alsó végén kifelé görbedő egy - egy ág. -alakú, Horgonyzó-hely, fn. 1. Rév.
mn. a horgonyéhoz hasonló alakú. -álló, mn. a Horgos, mn. tt. -t, v. -at ; 1 ) a. m. horog-
horgonyt szilárdan tartó, amibe a horgony erősen alakú ; (ásványt.) horgos törés ; 2) horoggal
megakad ; h. tengerfenék. -ász, fn. hajóslegény, ellátott.
aki horgonyokkal bánik. Horgoz, cs. és k. 1) horoggal húz, von ; 2) ho-
Horgonya-vesztett , mn. horgonyától bármi rogdad tüvel köt, horgol, horgacsol. -at, fn. vmely
módon megfosztott. münek horgolt, horgacsolt része.
Horgony-biró, -biztos, mn. a. m. horgony- ?Horg-pat, fn. (ásványt.) horgéleg és szénsavból
 Hor - 588 Hor

álló ásvány a súlyagok rendéből, máskép : gálma. | 4) a. m. vonogó ; * 5 ) á. é . eső által kivájt ut a
-réz, fn. horgany és réz vegyülék, vörös réz. hegyek között.
Horgúl, k. horogalakúvá görbed. Innen : Hor- Horog- ág, fn. a. m. horogfog. -csipesz , fn.
gulás, fn. (seb.) sebészi eszköz, melyet szem- mütételeknél
* Horgy, fn. éles eszköz, melylyel a zsindelyek szoktak használni.
hornyát készitik. Horogdad, mn. a. m. horogalakú.
* Horgyika, fn. a. hordócska. Horog-fa, fn. 1) (ép. ) gerenda, melyen a cso-
* Horh, fn a. m. horhó. roga fekszik ; 2) (haj.) a hajótetök szarufája. -fog,
* Horhács, fn. a fa kiforradása, kérgének kidu- fn. a horognak ívalakban befelé görbülő hegyes
dorodása. Innen : Horhácsos, mn. ága. -in, fn. a. m. horogmadzag. -olló, fn. (seb.)
* Horhó, fn. vizáradás által csinált gödör, v. ollódad sebészi eszköz, melylyel a szivárványt
árok. szokták kimetszeni.
Horhol, cs. 1) vminek fölszinét dörzsölve érinti, Horogra-kerités, fn. (haj .) ellenséges hajóba
horzsol ; a golyó csak horholta testét ; 2) az utakon vonogókkal kapaszkodás, hogy közelebb jöjön , s
nött füvet e célra készitett kapával fölkaparja. igy azt megszállani lehessen.
Innen: Horholás, fn. Horholó, mn. horholó kapa, Horog-szakál, fn. a horogág nyílalakú vége.
tenyérnyi széles hosszúkás éles eszköz, mely a -szeg, fn. szeg, mely a fejes végén be van haj
nyéllel derékszög alatt van meghajtva , s arra litva, hogy vmit rá lehessen akasztani.
való, hogy az utakon a füvet vele fölkaparják. Horog-tü, fn. horogalakba meggörbített tü, mi-
-ódik, k. dörzsölödik, horzsolódik. Ilyen pl. az, mely a varróvánkoshoz cérnával van
* Horhos, fn. tt. -t ; vizmosás által képződött erősitve. -vonó, fn. (gazd.) hosszú rúd, végén
árkolás. -odás, -ulás, fn. (ft.) a föld belsejében a kampós vassal . melylyel a kazalból a szénát, szal-
rétegek között vizmosás által képezett üreg . mát huzogatják .
Hóri -horgas , fn. idomtalan , otromba nagy * Horokály, fn. tt. -t ; a. m. harkály.
(ember), aki magassága miatt meggörbül, mint Horol, cs. (gazd.) a gyepnyesöhez hasonló szer-
a nagy C. - , fn. 1) hosszú cékla ; 2) hosszú számmal a füvet felszaggatja.
dorong. Horony, fn. a. m. horny. -gyalú, fn. gyalú,
Horkan, k. orrán keresztül eresztett hork hangja melylyel hornyokat készitenek.-henger, fn. (gazd.)
hallatszik ; á. é. (rám, rád, rá) hirtelen haragra kö, v. vashenger hosszában nyuló hornyokkal,
lobbanva megtámad vkit ; egyszerre csak rám hor- göröngyök összezuzására és barázdák készitésére,
kant. Innen : Horkanás, fn. hogy a fölösleges nedvesség elvezettessék .
Horkant, cs. orrán keresztül hork- féle hangot Hó-rózsa, fn. (nt .) 1) a. m. kányabangita ; 2) a
ad; egyet horkantott. kányabangita fehér virága. -rög, fn. keményre
Horkint, cs. ált. a. m. horkant ; kül. halálos fagyott gömbölyded hódarab.
ágyán az utólsó mély lélekzetet veszi. Horpa, fn. (b. ) az ércvegyrakodások iránya
Horkol, k. orrán keresztül több ideig hork vmely pontján a napról addig hajtott ereszke, mig
hangot ad (alvó ember, megijedt állat). Innen : a további müvelés ércvegy hiánya, v. viz miatt
Horkolás, fn. Horkoló, mn. félbe nem szakasztatott (Pinge) .
Horny, fn. 1) vmely testen vájás, gyalulás, dör- Horpac, fn. a. m. horpasz.
zsölés által készitett hosszúkás mélyedés, mely Horpacs, fn. (haj .) ki- , v. bedudorulat, mely a
arra való, hogy egy más test bele illesztessék ; a hajó oldalán ütés, v. hőváltozás következtében
zsindely hornya; 2) (bt. ) barázdaféle mélyedés a támad.
test vmely részében. Horpad, k. 1) kemény, de üreges test fölszinén
* Hornyák, fn. felföldi tót. mélyedés támad ; h. a kazán , ha nagyon nehéz
* Hornyok, fn. összehúzott homlok. súlyt tesznek rá ; 2) vmely tér fölszine alászáll ;
Hornyol, cs . hornyokat csinál vmin ; zsindelyth. horpad a sír, ha alul a koporsó beszakad. Innen :
Inn.: Hornyolás, fn. Hornyoló, mn. hornyoló gyalú ; Horpadás, fn. Horpadó, mn. Horpadt, mn. -ék, fn.
hornyoló kés. -at, fn. vmely mu hornyolt része. vmely test horpadt része. -oz, k. lassankint, vagy
Hornyos, mn. hornyokkal sávolyzott, baráz- itt- ott behorpad. Innen : Horpadozás, fn. Horpa-
dált; h. homlok ; (ép.) h. oldal. dozó, mn. Horpadozott, mn. (nt.) gidres- gödrös
Hornyoz, Hornyozat, 1. Hornyol, Hornyolat. felületü növényszerv.
Horog, fn. tt. horgot ; ált. hosszabb, rövidebb Horpasz, mn. alt. behorpadt ; h. sisak ; kül.
pálca, bot, végén kampóval, melybe vmit akasz- soványságtól beesett; h. has. - fn. * 1) sovány
tanak , melylyel vmit húzni szoktak ; ághúzó, has, bendö ; megtölteni a horpaszt ; 2) a. m. arc,
földrerántó h.; kül. 1) kampós vas, hosszú bot vé- száj ; majd a horpaszra ütök, csak ne hallgass ; 3) a
gén ; csáklya horga; 2) (haj.) meghajtott fa-, v. ló ágyékánál, vékonyánál lévő behorpadás, mely,
vasdarab , melylyel vmibe fogódzani , v. vmit mikor jóllakik, kidomborodik. -odik, k. hasa, arca
megakasztani lehet; horogra keríteni a hajót ; 3) beesik. Innen : Horpaszodás, fn. -t, cs. a hasnak,
acél halász eszköz ivded ággal, melynek hegye, arenak beesését okozza. Innen : Horpasztó, mn.
mint a nyíl, szakállas ; horgot vetni, ráncigálni ; horpasztó éhség.
horogba akadni ; horogra akad, kerül, a) a hal, Horsolódik, k. visszálkodásban van, veszeke-
midon horoggal megfogják ; á. é. b) a tolvaj , dik vkivel. Innen : Horzsolódás, fn.
rabló, midőn elfogják ; c) férfi, v. nö. ha abba Horty, fn. 1) a hanyatt fekve alvó ember or-
lesz szerelmes , aki meg akarja hódítni ; horogra rán, v. száján beszivott lég rezgő hangja ; 2) az
kerit, á. é. a) tolvajt, rablót elfog ; b) férfit, v. ille- orrlikak hátsó része, hol a beszivott lég rezgő
töleg nöt magába szerelmessé tesz ; arany horog, hangot ad. -an, k. a. m. horkan. -ant, cs. egyes
á. é. arany, melylyel vkit gonosz tettre csábitanak ; horty hangot hallat. -og, k. orrán, v. száján alvás-
 Hor 589 Hos

közben, több ideig horty- hangokat hallat. Innen : a tisztelgések hosszadalma , beszéd hosszadalma ;
Hortyogás, fn. Hortyogó, mn. -ogva, ih. hortyo- 3) cselekvés, tárgy hosszú tartamából származó
gással, horty-hangokat adva. unalom.
* Horvad, k. 1) a. m. horpad ; 2) a. m. porhad, Hosszal, cs. 1) hosszúnak tart ; h. vmely öltönyt;
mállik. 2) hosszúsága miatt unalmasnak tart; h. vmely
Horvát, fn. 1) a magyar birodalom Dráván tuli beszédet.
részében, Horvátországban lakó személy ; 2) Ma- Hosszál, Hosszalaz, 1. Vonalaz.
gyarország némely megyéiben horvátnyelven be- Hosszall, 1. Hosszal.
szélő nép. mn. 1) horvátok által lakott ; h. Hosszan, ih. 1) messze terjedve ; h. tartó út ; 2)
föld; 2) horvátoknál szokásos ; h. nyelv ; 3) horvá- a. m. hosszában ; h. hasítani el a fát ; 3) hosszú
tokból álló ; h. nép, nemzet. -ország, fn. 1) Kulpa, ideig ; h. kellett várakozni.
Száva és Unna folyamok közötti tartomány ; 2) Hosszant, ih. 1) a. m. hosszan ; 2) a. m. hosz-
Száván és Unnán tul Dalmátországig terjedő tar- szanta. -ta, ih. hosszában , nem széltében, nem
tomány, mely most török kézen van ; török H. keresztben ; utca hosszanta ; a lajtorját erdőben
Innen : Horvátországi, mn. -os, mn. horvátoknál hosszanta kell vinni. -i, mn. vminek hosszában ha-
szokásos. -ság, fn. a horvát nép együttvéve. -ul, ladó; folyamhosszanti út. -lövö, fn. nem ivdeden,
horvát nyelven ; h. beszélni. hanem egyenes vonalban lövö (pl. ágyu).
? Horzsakö, 1. Tajtékkö. Hosszas, mn. tt. -t, v. -at ; 1) kevéssé hosszú ;
* Horzsalék, fn. asztalos forgács. h. ruha; h. arc ; 2) hosszú tartama miatt unalmas ;
Horzs-kórság , fn. (kórt ) rászt , lépkórság. h. téli est ; 3) szószaporitó, tárgynál nem maradó ;
-lövés, fn. (vad. ) lövés, mely a vad börét, vagy h. szónok; h. beszéd. Innen: Hosszasan, ih. -ág, fn.
szőrét lehorzsolja . 1) vminek hossza, hosszmérete ; az út hosszasága;
Horzsol, cs. 1) sebes mozgás közben vmely test 2) cselekvésnek, állapotnak időtartama ; (nyt.)
fölszinét érinti ; a labda nem ütött meg, csak a ru- idöfolyam, mely alatt rövid, v. hosszú hangzót
hámat horzsolta ; 2) vmely testet mozgás közben kimondunk ; 3) a. m. hosszadalmasság ; 4) szó-
való erősebb érintkezés által kidörzsöl ; a puska- | szaporitás, tárgynál nem maradás. -it, cs. vmit
golyó karomat horzsolta. Innen : Horzsolás , fn. hosszassá tesz. V. ö. Hosszas. -ka , mn . a. m. hosz-
Horzsoló, mn. Horzsolt, mn. (vad.) horzsolt seb, szacska. -odik, -ul, k. hosszassá leszen . Innen :
horzslövés által ejtett seb. -ó, fn. (msz.) tekenyő Hosszasodás, fn.
vájó bárd. -ódik, k. 1) mozgás közben másik test ? Hsszáta, fn. a. m. vonal.
fölszinéhez erősen érintkezik ; a kerék a kocsiol- Hosszatt, ih. 1 ) a. m. hosszant ; utca-hosszatt ;
dalhoz horzsolódik ; 2) (le igekötővel) horzsolva 2) bizonyos idő egész tartama alatt ; nap-hosszatt
kopik ; a bőr lehorzsolódott a kezemről. sem dolgozik semmit ; óra-hosszatt elgondolkozik egy
Hossz, fn. 1) vmely test, v. tér messzebb ter- tárgyről.
jedő iránya (ellentéte : szél) ; hosszában összehajtani * Hosszi, 1. Hosszú.
a vásznat; (haj . ) hosszában állitni fel a vitorlafá- Hossz-irány, fn. vmely tér, test hosszában
kat, ugy állitani, hogy azok a hajó hosszabb irá- vett irány. Innen : Hosszirányos, mn. -it, -it, cs.
nyával egyközüleg álljanak ; 2) azon szám, mely hosszúvá tesz. Innen : Hosszitás, fn. Hosszított, mn.
mutatja, hogy a hosszmérték egysége hányszor -mérés, fn. vmely tér, test hosszának megmérése.
foglaltatik vmely test, v. tér messzebb terjedő -mérő, fn. 1) testnek, térnek hosszát mérő sze-
irányában , máskép : hosszúság ; megmérni az út mély ; 2) eszköz, melylyel vmely tér hosszát mé-
hosszát; 3) (mt.) a. m. hoszmérték ; 4) á. é. vminek rik. -mérték, fn. 1) a hosszirány mérésére hasz-
tartama; se vége se hossza nem volt beszédének. náltatni szokott eszköz ; 2) vmely tér hossza
-ában, ih. vmely test hosszabb irányának menti- számokban kifejezve ; a szántóföld hosszmértéke
ben; folyam hosszában. kétszáz öl. -metszet, fn. (mt.) a téglány, v. egykö-
Hosszabb, mn. a hosszú mn. középfoka ; (km .) zény átmetszete hosszában. -nyujtás, fn. vmely
mentül kisebb, annál frisebb, mentül hosszab, annál testnek hosszában való kiterjesztése. -rajz, fn.
roszabb. -it, cs. 1) vmit hosszabbá tesz ; Isten (haj .) a hajó alakja hosszában. -rezgés , fn.
hosszabbítsa életét ; 2) á. é. a) vminek határidejét (hangt.) rezgés, mely vmely testnek (pl. húrnak)
későbbre halasztja ; váltót hosszabítni ; b) vminek hosszában elterjed.
tartósságát, idöfolyamát hosszabbá teszi ; vki fáj- Hosszu, Hosszú, mn. tt. -t, v. hosszat ; tb. -úk,
dalmat hosszabbítni . Inn.: Hosszabbítás, fn. Hosz- hosszak; 1) minek két vége messze van egymás-
szabbító , mn. Hosszabbitott , mn. -odik , k. 1) tól ; h. kéz, a) a. m. nem rövid kéz ; b) á. é. mely-
hosszabodik ; 2) á. é. tartama növekszik ; január- nek hatása messze terjed, messze ér ; hosszú keze
ban már hosszabbodik a nap. Innen : Hosszabbodás, van a királynak; h. nadrág, mely bokáig ér ; (km.)
fn. Hosszabbodó, mn. -ság, fn. nagyobb hosszú- hosszú köntös port csinál ; hosszú szoknya körül töb-
ság. -úl, k. a. m. hosszabbodik. Innen : Hosz- bet kell a földet taposni, mint kurta szoknya körül,
szabbulás, fn. mivelt not nehezebb meghóditni, mint alrendüt;
Hosszacska, fn. és mn. kevéssé hosszú ; hosz- hosszú haj, rövid ész ; 2) a.m. sokáig tartó ; h. böjt,
szacska kéz. Innen : Hosszacskán, ih. nagy böjt; (szój.) hosszú, mint a Sz. Iván éneke;
Hosszadalmas, mn. tt. -t, v. -at ; kelleténél (km.) hosszú szárazságnak, hosszú eső a vége; hosz-
nagyobb hosszúsága , hosszabb tartama miatt szú betegségnek halál a vége ; hosszú pörön biró a
unalmas ; h. út ; h. téli est. Innen : Hosszadalmas- nyertes ; aki sok zabállő csötörtököt tart, hosszú
ság, fn. böjtre talál ; mennél hosszabb, annál roszabb ; 3) é.
Hosszadalom, fn. 1) vmely tárgynak kelleté- é. hosszú hordó, a. m. kút, v. folyó ; csak igyék, van
nél hosszabb volta ; az ut hosszadalma ; 2) cselekmég a hosszú hordóbam.
vésnek, tárgynak kelleténél hosszabb tartama ; Hosszúdad, mn. hosszúkás, hosszas.
 Hos - 590 ― Hos

Hosszú-futóska , fn. labdajáték neme, páros | hozza gyermekét ; (szój. ) ha hoztok, esztek ; ha hoz-
kiverős, futó méta. -fülü , mn. aránylag hosszú tál, bejöhetsz, ha nem hoztál , maradhatsz ; Isten
füllel biró ; h. szamár. -ka, 1. Hosszacska. hozott! látogató fogadása alkalmával használtatni
Hosszú -kás, mn. kevéssé hosszú ; kül. a. m. szokott szólásmód ; 2) á. é. a) a. m. terem vmit;
tojásdad ; h. arc. Innen : Hosszúkásan, ih. -kezű, ez a fa nem hoz ez idén gyümölcsöt ; (szój.) világra
mn. 1) a. m. hosszúkarú ; 2) akinek hosszú ujjai hozni, a. m. szülni ; b) a. m. jövedelmez ; ez a
és kézfeje van ; á. é. a) messze földre terjedő ha- földbirtok keveset hoz ; nem sokat hoz a konyhára,
talmú; b) tolvaj, aki mindent szeret elcsenni, ami keveset jövedelmez ; c) a. m. mond, beszel vmi-
keze ügyébe esik. Innen : Hosszúkezűség, fn. ről ; itéletet hoz ; szóba hozni vkit , fölemlítni, köz-
* Hosszúkó, mn. a. m. hosszúkás . beszéd tárgyává tenni ; rosz hirbe, v. (csak) hirbe
Hosszú-körmü, mn. hosszas, v. hosszúra nö- hozni vkit; d) bizonyos lelki állapotot idéz elő
vesztett körmökkel biró ; á. é. a. m. tolvaj . * -lé, | vkinél ; méregbe, haragba, jó kedvré hozni vkit ; e)
fn. húsnak, ételnek ritkás leve ; marha pecsenye (szój .) eszére hozni vkit, a ) aléltságából fölébresz-
hosszúlével. -nyujtó, fn. a kocsirúd azon része, teni ; ) csal-álmaiból kiábránditani ; y) fenyítve
mely a kocsi alatt az első tengelyt a hátsóval fékentartani ; eszébe hozni vmit, eszébe juttatni;
összekapcsolja . röpük, fn. tb. (állatt.) aránylag gyanúba hozni vkit, gyanusitni ; életre hozni a tetsz-
hosszú röpüvel biró rovarok. halottat, életre ébreszteni ; életbe hozni , életbe
Hosszúság, fn. 1) a. m. hosszaság ; 2) (fr.) a
földszin vmely pontjának távolsága egy bizonyos léptetni ; kérdésbe hozni, kérdésessé tenni ; ösz-
hangzásba hozni ; ezt hozza magával, ezt kivánja,
elsőnek vett délkörtöl , pl. Pest a ferroi délkörtöl ez illő hozzá ; ezt hozza magával az igazság, az on-
a keleti hosszúság 360 44 perc alá esik. szeretet ; helyre hozni, helyre pótolni. Inn.:
Hosszú- szilva , fn. kékes színü, hosszúkás, zetlen Hozás, fn. Hozó, mn.
magvaváló szilva ; máskép : bercencei szilva. Hozakodik, Hozakoszik, 1. Eléhozakodik.
-türés, fn. sértésnek , bántalomnak sok ideig való ? Hozár, fn. tt. t ; (vad.) a lelött vad elhozá-
türése. -türö, mn. sérelmet, bántalmat, gonoszsá- sára betanitott vizsla.
got sok ideig eltürő ; megver még téged a h. isten. Hozat, cs. parancsolja, rendeli, hogy vmit hoz-
-újju, mn. hosszú ujjakkal biró ; á. é. ragadós zanak ; bort hozatni a korcsmából. —; fn. vmely
kezü, aki szeret mindent elcsenni. -vas, fn. a. m. tárgyból annyi, amennyit egyszerre, v. illetőleg
csoroszla. többszörre el lehet hozni ; két hozat fa. -al, fn.
Hóstád , Hóstát, Hostya, Hóstya , fn. a. m. távolabbról, helybe, v. közelebbre szállitás.
külváros.
Hosz, 1. Hossz. Hozd el, Hozd ide, isz. (vad.) felkiáltás, mely-
Hószám, fn. a. m. hónapszám. Innen : Hószá- lyel a kutyának parancsolják, hogy az elvetett, v.
mos, mn. -folyás, fn. a női méh havi tisztulása. kijelölt tárgyat elhozza.
-rekedés, fn. (kórt.) a havitisztulásnak betegség Hozdogál, cs. távolabbról közelebbre, v. helybe
miatt való fenakadása. szállitgat.
Hoszjú, mn. 1. Hosszú. * Hozjá, 1. Hozzá.
Hó-tető, fn. a nagyon magas hegyek teteje, me- Hozjáró, mn. vmihez járulandó, kapcsolandó.
lyet örökös hó föd. -torlat, fn. szél által egy helyre Hozogál, Hozogat, 1. Hozdogál .
torlódott hótömeg. Hozomáay, fn. ált. vagyon, melyet vki vhova
* Hottyan, 1. Hogyan. hoz ; kül. női h. , ingó, v. ingatlan vagyon, melyet
Hóút, fn. a. m. szánút. a menyasszony férje házához hoz. Innen : Hozo-
Hova, ih. 1 ) mely helyre ? tájra? hova mégy ? mányi, mn. -jog, fn.ajog, melynélfogva az asszony
hova, hova ?; 2) mely állapotba ? mely helyzetbe ; v. ennek örökösei női hozományt a férjtől kö-
hova vitte ez embert a szenvedély? ( szój .) nem tud vetelhetik . - os , hozománynyal biró, hozománynyal
hova lenni, nem tudja, mit csináljon ; nem tud hova ellátott.
lenni örömében. * Hozós, mn . terhes, viselös.
* Hovad, k. dagad, terjedelme növekszik, tá- -záHozzá , személyragozott nh. hoz- zám , -zád,
gul. Innen: Hovadás, fn. ; 1) vmihez, v. vkihez közelítve, irányozva;
Hova-hamarább, ih. mentül hamarább ; siess, hozzá közelítni ; hozzá beszélni ; 2) m. igekötő a
tárgyhoz való közeledést , járulást , csatolást
hogy hovahamarabb haza jöhess.
Hováj , Hovály, fn. (msz.) egyik oldalán lapos, jelent.
a másikon bütykös végü faeszköz a torokban szo- illik Hozzá-áll,
; hozzá áll k. 1 ) vkihez pártol ; 2) testéhez
a ruha.
rító csizma kitágitására.
Hova-tovább, ih. mentül tovább, mentül több Hozzád, ih. 1) közeledbe, lakásodra ; hozzád
ideig ; hovatovább öregszik az ember, annál erőtle- jövök , isz. 1) fölkiáltás, melylyel a lovakat
nebb leszen. balfele való irányba tereljük ; hozzád sárga !; 2)
Hovár, 1. Hováj. Istenhozzád, bucsuzáskor köszöntésképen mondott
Hó-váz, fn. hóból készitett emberalak. -virág, fölkiáltás, a. m. Isten áldjon meg. -ra, ih. balfelé
fn. 1) (nt.) kora tavaszszal viritó, fehér virágu eső oldalra.
növény a narciszszok közöl ; 2) virágalakú zúz- Hozzáfér, k. 1) vminek, v. vkinek közelébe
mara a fákon. -viz, fn. nap melege által fölen- jut ; nem tudok hozzáférni ; 2) á. é. kérelemmel
gesztelt hóból származó viz. -vonal, fn. a. m. magának megnyer. -hetlen, -kezhetlen, mn. ált.
hóhatár. aminek, v. akinek közelébe nem lehet férni ; h.
Hoz, cs. 1) távolról közelre vezet, szállit (sze- vár ; h. ember , a) aki annyira el van foglalva, hogy
kéren, kezében) ; hát ezt mi hozta ide? mit keres nem igen lehet vele beszélni ; b) világtól vissza-
itt ; asszonyt hozni a házhoz , nösülni ; magával vonuló, embergyülölő személy. Innen : Hozzáfér-
 Hoz 591
hetlenség, fn. -hetö, fn. aminek, v. akinek közelébe |
juthatni. -kezik, k. a. m. hozzáfér.
Hozzáfog, k. vmihez kezd, belekezd ; ha hozzá-
fogok, hamar elvégzem. Innen : Hozzáfogás , fn.
-hatatlan, -batlan, mn. össze nem hasonlítható ;
hozzáfoghatatlan fenségben tündököl. Innen : Hoz-
záfoghaslanság, fn. Hozzáfoghatlanul, ih. -ható,
mn. vkivel, v. vmivel összehasonlítható, hasonló,
mérköző ; hozzáfogható ember nincs itt a környéken .
Innen: Hozzáfoghatólag, ih.
? Hozzag, fn. (b.) a felolvasztandó ércvegyek-
hez hozzáadatni szokott különféle oldó anyag
(Zuschlag).
Hozzá-igazit, cs. 1) egy más tárgygyal ösz-
hangzásba hoz ; az én órámat hozzáigazítom a tied-
hez; 2) ruhát, öltönyt vki testéhez szab ; hozzá-
igazitom ezt a nadrágot ; 3) vkihez küld ; hozzád
igazítottam a kérelmezőt.
Hozzájárul, k. 1) vkihez járul, megy ; 2) az
elmondottakon kivül még azt is hozzá kell tenni ;
hozzájárult még az is, hogy stb. Innen : Hozzájáru-
lás, fn. -hatlan, mn. a. m. hozzáférhetlen.
Hozzá-jut, k. 1 ) vkihez, v. vmihez elérkezik ;
2) á. é. a) időt nyer, ideje van vmire ; nem tudok
hozzájutni ; b) megkap , birtokába vesz vmit ;
hozzájutottál- e már vagyonodhoz. kap, k. kezével,
szájával hirtelen kap vmi után ; hozzákapott a
kutya. -kezd, k. a. m. hozzáfog.
Hozzá-lát, k. ált. vmit gyorsan és jól végez ;
hozzálátni a munkához ; kül. rajta van, hogy vmi
megtörténjék ; már csak láss hozzá, hogy hivatalt
nyerhess. ? -mért, mn. (bölcs.) lényegre ugy, mint
a részek egymáshozi viszonyára nézve egyező
(adaequat).
Hozzám-nenyúlj, fn. (nt.) tarka virágu disz-
növény az öthímesek és egyanyások közől, faj-
virág.
Hozzá-nyúl, cs. 1) kezeivel érint vkit, vagy
vmit ; 2) elvesz ; hozzá ne nyúlj máséhoz ! -szagol,
k. 1) vmit megszagol ; 2) á. é. vmi keveset ért
hozzá, jártas benne ; alig szagol a dologhoz vmit,
már is kérkedik. -szokik, k. a. m. megszokja ;
annyira hozzászokott, hogy most nem képes elhagyni.
-szoktat, cs. vkit vmihez szoktat ; hozzászoktatta
az iváshoz. -szól, k. 1) vkihez beszél ; már két
hét óta nem szól hozzá ; 2) vmiről beszél ; mit szól
ön hozzá. Innen: Hozzászólás, fn. nekem is van ahoz
hozzászólásom. -szóló, fn. 1) személy, aki hozzá-
szól ; 2) a. m. hozzászólás ; neki is van hozzá-
szólója.
Hozzá tesz, cs. 1) a. m. hozzáad ; 2) á. é. be-
szédközben nagyít. -tétel, fn. tárgy , mely egy
másikhoz függelékül, toldalékul ragasztatik. -tö-
rödik, k. vmely élethez, állapothoz törödve hoz-
zászokik. Innen : Hozzátörődés, fn.
Hozzá-való, mn. 1) vkihez, v. vmihez illő ;
nem hozzávaló társakkal mulat ; 2) vminek fölsze-
reléséhez szükséges ; házat akar épittetni, s hozzá-
való anyaga nincs. - fn. anyag, kelme mely
vminek megcsinálására, fölszerelésére szükséges ;
ruhát varrat, most vett hozzávalót.
Hozzávet, cs. 1) vmely tárgyhoz egy másikat
vet; vesd hozzá még ezt is ; 2) körülbelöl gyanít
vmit, sejti a dolog mibenletét ; ki hozzá akar vetni
ajövendőhöz, annak ismernie kell a multat (Sz. L.) .
Innen : Hozzávetés, fn. Hozzávető, mn. -öleg, -ve,
ih. 1) gondolomra, gyanítva, sejtve a dolog mi-
― Höl
benlétét ; 2) az ügy felszinét érintve ; csak ugy
hozzávetőleg itélni vmely tárgyról. Inn.: Hozzáve-
tőleges, mn. hozzávetőleges összeirás (Jók. ) .
Hö, isz. 1) a lovakat, ökröket megállásra nógató
felkiáltás ; 2) a szekérbe fogott barmokat hátrá-
lásra nógató szó.
Hö, fn. tt. -t, v. hevet ; a. m. hév. -anyag, fn. a
melegség anyaga, eleme.
Höbög, Höbögés, Höbögö, 1. Hebeg, Hebegés ,
Hebegő .
Höbörcs, Höbörcsös, 1. Hömörcs, Hömörcsös .
Höbötöl, 1. Habatol.
Höbört, Höbörtös, 1. Hóbort, Hóbortos.
Höcs, 1. Hucs.
Höcs, fn. (állatt.) fehér madár a harkályok kö-
zöl (picus medius).
Höcsik, Höcsike, Höcsök, fn. (állatt.) vörös-
tarka kis madár a harkályok közöl.
? Höd, fn. ált. tüzhely ; kül. (b.) tűzhely az érc-
olvasztókemencékben ; készelő h. -alap, fn. (b. ) az
ércolvasztókemencében a tüzhely feneke.
* Hödöri, mn. a. m. csavargó .
Hö-foghatóság, fn. (ttan , ) képesség, melynél-
fogva vmely test bizonyos mennyiségü meleget
vesz föl magába.
Höget, k. hő- hangon kiáltozva a madarat elüzi ;
s buzafaló csordályok ha szállnak, a gazda messziről
rájok hőget (Lisz.).
Högy, Högyes, 1. Hegy, Hegyes.
Höhe, 1. Hóha.
Hök, isz. 1 ) az ökröt megállásra nógató szó ; 2)
a befogott ökröt hátrálásra szólitó fölkiáltás.
Hö -kalauz , fn. (ttan.) test, mely a meleget
magán átereszti ; jó h., mely a meleget könnyen
átereszti magán (pl. az ércek) ; rosz h., ilyen min-
denféle ruhanemű, ágyiruha stb.
Höke, fn. és mn. fekete, v. barna tehén homlo-
kán fehér folttal.
Hök-hurut, fn. (kórt. ) nehéz, fojtó, a lélekzetet
megakasztó köhögés.
Hökk, 1. Hök.
Hökken , Hökkent , 1. Meghökken , Meg-
hökkent.
* Hökkön, mn. kis termetü, pöttön, többsincs ;
h. emberke.
Hököl, A) cs. hök kiáltással megállásra, vagy
hátrálásra késztet (igába fogott ökröt) ; B) k. az
ökör, tulok, vmitől megijedve hátráló lépéseket
tesz. Innen : Hökölés, fn. -tet, cs. ált. hátra vonulni
kényszerít ; kül. szarvasmarhát hátra kényszerít.
Innen : Hököltetés, fn.
* Höl, 1. Hüvely.
Höle, mn. üres, aminek magja nincs, aminek
csak hüvelye van; h. kalász. genyöte , fn. (nt.)
növény a genyöték közöl.
Hölgy, fn. 1) uri nö, asszony, leány ; fiatal, ko-
ros h.; konyha-h. , (tréf.) szolgáló; 2) (birtokrag.)
feleség , szerető , menyasszony; hölgyével együtt
elmenekült ; 3) (állatt.) állat a menyétek közől,
máskép : hermelin. -ecs, -ecske, fn. fiatal , urinö.
-gerezna , fn. hermelinnel béllelt , prémezett
köntös.
Hölgy-lak, fn. 1) fejedelmi, v. nagyuri háznak
azon osztálya, hol a családhoz tartozó hölgyek
laknak ; 2) a mohamedánok házainál különválasz-
tott osztály, hol a háremhölgyek laknak. -mál,
fn. 1) a hölgybőrnek a toroktól a hasig terjedő
 Höly - 592 ----- Hős

része ; 2) (nt.) a. m. holgyomál. -menyét, fn. Hörg, 1. Hörög.

(állatt.) barna , télen megfehéredő börü állat a ? Hörg-lob, fn. (kórt.) lobos bántalom a gögsip
menyétek közöl. -ör, fn. nö, v. férfi, aki a fiatal ágaiban. -metesz, fn. (seb.) a gögsíp fölmetszé-
hölgyeket mulatságba, haza, v. utazásra kiséri sére használható metesz.
(gardedame, gardemonsieur). -pille, fn. (állatt.) Hörgö, mn. melléből, torkából rekedt, fuldokló
fecskefarkú pillangó. -rab, fn. ujabb szerkezetű hangot adó. -fa, fn. a. m. görgöfa.
kézforma eszköz, melyet a nök derekukra kötnek Hörgök, fn. (bt.) a gögsíp ágai , melyek hörgés
és sáros időben felső ruhájok felfogására hasz- közben reszkető mozgásban vannak.
nálnak. Hörg-sérv, fn. (kórt.) sérves bántalom a hör-
Höly, 1. Hölyfü. gökben.
Hölye, fn. (nt.) felfutó növény, mely leginkább Hörög, k. nehezen lihegve fuldokló rekedt han
a keritések mellett szokott tenyészni ; ágas, ágat- got ád.
lan hölye. * Höröget, cs. a vontató hajó lovait húzásra
Hölye, mn. a. m. hülye. nógatja. Innen : Hörögető, fn. a. m. hajóvontató.
Höly-fü, fn. sárga és fehér virágu növény a Hörp, fn. italból annyi, amennyit egyszerre, v.
hathímesek közöl (asphodelus). illetőleg többszörre a szájunkba veszünk ; egy
Hömb , Hömböly , Hömbölyög , 1. Hömp, hörp bor (v. ö. Korty). -enes, fn. (gúny.) iszákos
Hömpöly, Hömpölyög. ember. -ent, cs. 1 ) egy, v. illetőleg több hörpöt
Hömbörög, 1. Gömbörög. megiszik; (bordal) itt van Tokaj jó bora, hörpents
Hö -mérő, fn. (ttan.) a. m. hévmérő. -mérsék, egyet cimbora; 2) vmely italt gyorsan megiszik.
fn. vmely tárgy, test melegségének foka (tempe- Innen : Hörpentés, fn. -ög, k. ivás közben hörp
ratura). hangot hallat. Innen : Hörpögés, fn. -öget , fn.
Hömöres , fn. kemény csomó , dudorulat az vmit aprózva, hörpögve iszik ; hörpögetni a bort,
állati testen, v. testben. Innen : Hömörcsös, mn. a levest. -pöl, cs. folyadékot hörpögve, kortyon-
Hömp , Hömpöly, fn. 1) ált. hengerded test ; 2) ként, iszik ; bort, vizet h. -ölget, cs. a . m. hör-
kül. hengeralakú nehéz fa, v. vas, mely saját ten- pöget.
gelye körül forgatva, magvak stb. összezuzására Hörtyög, k. a. m. hortyog.
használtatik ; 3) (ft.) sziklák szétfoszladozása Hös, fn. 1) † a. m. ifjú ; hős, teneked mondom
folytán összehalmozott kötömegek. Inn.: Hömpö- keljfel (münch. c. ) ; 2) + jegyes, szerető ; a buják
lyös, Hömpös, mn. felkereshetik hősöket a szent házakban is (Fal) ; 3)
Hömpölyg, 1. Hömpölyög. harcban magát kitüntető vitéz ; sebesi hősekkimen-
Hömpöly-get, cs. 1) hengerded testet tovább tek csatára (Tin.) ; á. é. a nap hőse, személy, aki
forgat ; hordót félszer alá h.; 2) folyam, v. tó vizét bármi által bizonyos helyen és időben magát ki-
hengeralakban tovább nyom ; a vihar hömpölygeti tüntette ; kávéház-hős, aki mindig a kávéházban
a vizet. Innen : Hömpölygetés, fn. -it, cs. a. m. hen- tanyáz; 3) (csillag.) vörhenyeges fényü bujdosó
gerít. -ödik, k. a. m. hengeredik ; kül. a folyam , (Mars). -, mn. 1) daliás, harcban bátor ; hős férfi,
v. tó vize henger gyanánt tovább nyomúl. Innen : asszony, ifjú; 2) vitézhez illő ; hős védelem. Innen:
Hömpölyödés, fn. -ög, k. 1) a. m. hengereg ; 2) a Hősen, Hősség, fn.
folyam, tenger, v. tó vize hengerded hullámokban Hös-beszély, fn. költemény, melyben egy, v.
tovább nyomúl. -ü, mn. hengerded, hengeralakú. több hősnek tettei megénekelvék. -dal , fn. 1)
Hömpör , Hömpörög , 1. Hömpöly , Höm- vmely hös vitéztetteit megéneklő dal ; 2) harcidal.
pölyög. Höség, fn. nagy fokú melegség.
Hö-mutató, fn. a levegő, v. vmely más test Hösi, mn. höst megillető, bátor, elszánt ; hósi
hévmérsékét mutató eszköz (thermoscop) . ellenállás; (költ.) h. vers, hatméretü. Inn . : Hősie-
* Höncsök, 1. Hancsik. sen, Hösileg, ih. Hősiség, fn.
Höncsörög, 1. Hentereg. + Höskorság, fn. a. m. nagykorúság ; az hős-
Hö-olvasztás, fn. (ttan.) vmely ércnek tüz me- korságnak állapotjára juta (Kaz. cod.).
lege által való felolvasztása. -pers, -persenet, fn. * Hös-korú, mn. házasulásra, nösülésre alkal-
belső hőség szülte küteg az ember börén. mas ; h. ifjú. -ködi, mn. a. m. szájhös . Innen:
Höpörcs, fn. genyedéses dudorulat, fakadék. Hősködiség, fn. -ködik, k. a. m. szájhősködik.
Innen: Höpörcsös, fn. Hös-költemény, fn. 1) a. m. hösbeszély ; 2)
Hörböl, 1. Hörpöl. nagyobb költői mű, melyben harcias korszak,
Hörcsög, Hörcsök, fn. (állatt.) patkány nagy- egyes hadmenet, v. vmely harc van megénekelve
ságu emlős állat az örlők rendéből. Ha bántják, (epos). Innen : Hőskölteményi, mn. -levél, fn. le-
felfortyan és szembeszáll ; inn. (szój.) mérges, mint vélalakban szerkeztett hösbeszély, v. höskölte-
a hörcsök ; összeakadt a hörcsök a borzzal; szeme mény. -nö, fn. 1) vitéz, harcias tettet véghezvivö
szöktibe, mint a hörcsök ; (km.) hörcsök is megker- asszony ; 2) világ asszonya, aki bizonyos helyen
get néha lovas embert.-, mn. á. é. nagyon mérges, és időben nagy szerepet játszik.
makrancos ; h. gyerek, asszony. -ásó, fn. személy, * Hösöl, cs. leányt feleségül kér.
aki a hörcsököt pusztítja a szántóföldön. -ös, mn. Höss, 1. Hess.
á. é. hamar felfortyanó, duzmáskodó, makrancos, Hös-történet, fn. 1) esemény , melynek tárgyát
durcás: (km.) ha a hörcsökös asszonyt meg akarod höstett teszi ; 2) vmély nagy vitéz köstetteinek
szelíditeni, járd meg a táncot vele a mogyorósban. | leirása.
Innen : Hörcsökösség, fn. -ösködik, k. mérgeske- Hö-sugárzás, fn. vmely test melegének kisu-
dik, durcáskodik, felfortyan. Innen': Hörcsököskö- gárzása.
dés, fn. Hörcsökösködő, mn.
* Hösül, 1. Hösileg.
Höre, Hörész, 1. Hérész. Hös -vár, fn. a. m. lovagvár. -vér, fn. 1) a hó-
 Hőt 593 Huh

söknek harcban elhullatott vére ; hősvértől piro- | asszony ; kedves hugom ; ( a nök a nálok fiatalabb
sult gyásztér, sóhajtva köszöntlek (K. K. ) ; 2) sebe- asszonyt öcs-nek nevezik) ; (km. ) ki nem anyád,
sebb forgásu vér , mely harcra buzdít ; hösvér mind hugod ; kül. fiatalabb nötestvér.
kering ereiben; 3) á. é. hösök utóda. Hugy, Húgy, fn. 1) + a. m. csillag, hold ;
Hö-töretü, mn. (b.) a vasról mondatik, mely
veres izzásban kovácsoltatván, töréseket, repedé- húgyak felséges szerzője (Döbr. cod. ); 2) a vesében
elválasztott, a húdcsőben összegyült és a vizelő-
seket kap szegletein, élein (rothbrüchig) . -ütötte, csövön kiürülő sárgás vizféle folyadék , vizelet.
mn. hőség által megperzselt , elfonyasztott ; h.
szilva . -vezéd, fn. (ttan.) test, mely a több más Hugyag, Hugyany, fn. (vt.) köneny és legeny-
testnél gyorsabban ereszti át magán a meleget . böl álló vegyülék (ammoniacum). -só, fn. (vt.) erős
-villanyos, mn. hőség által előidézett villany- szagú , jegeces szövetű sónem, mely vizben és
borszeszben könnyen föloldszik (sal ammonia-
nyal telt.
* Hözboz, Hözböz, mn. puzduri, hamar fel- cum).
fortyanó, hirtelen haragú ; h. ember. Hugy-ár, fn. (kórt.) a hugyhólyag zárizmainak
Hu, isz. 1) a. m. huj ; 2) a. m. hucs. elpetyhüdése, minélfogva az ember vizeletét visz-
* Huall, cs. ver, üt, páhol. szatartani nem képes. -csö, fn. a. m. hudcső.
* Hubolyós, mn. a. m. puffadt ; h. arc. * -it, -dara, fn. (kórt.) a. m. fövenykór.
cs. a. m. puffaszt. Hugydik, 1. Hugyoz.
Huca, fn. (nt.) hathimesek, háromanyások közé Hugy- edény, fn. 1) éjeli edény, melybe vizelni
tartozó növény, mely leginkább mocsáros vidéke- szoktak ; 2) hason fekvő csöves üvegedény, melybe
ken tenyész (triglochin ; juncus bufonius). a beteg férfiak vizelnek. -erötetés, -felakadás ,
Hucca, fn. a. m. huca. - isz . adsza, add ide , stb. , 1. Húderötetés stb.
hozd ide. Hugyik, 1. Hugyozik.
Hugykö, fn. (kort.) a hugyhólyagban képzödött
Hues, isz. a házi állatokat ki- , be-, v. elkergető kőkem
felkiáltás ; hucs innen ; hucs ki. énységü test. -metszés, fn. (seb. ) a ĥugykö
* Hucsor, cs. vmit elcsen, jogtalanul kerít bir- kimetszése a hugyhólyagból .
tokába. Hugyóedény, fn. a. m. hugyedény.
Húd, Hud, 1. Hugy. Hugyókázik, k. a. m. hugyozik.
Húd-csap, fn. (seb.) csapalakú sebészi eszköz, Hugyos, mn. tt. -t, v. -at ; hugygyal befecs-
melyen a húdhólyagban megrekedt hugyot ki kendett, bemocskolt ; h. ruha, ing ; 2) ágyba hu-
eresztik. -csapzás , fn. (seb. ) a húdhólyagban gyozó ; hugyos pára, ülj fel a gangára, majd
megrekedt vizeletnek arra készitett csapon való elvisznek Rédére ködmönt köszörülni (az ágyba hu-
kieresztése. -cső, fn. (bt.) a szeméremtest csőded gyozó gyermekeket csúfolják vele) ; h. posztó, az
része, mely a húdhólyagból a vizeletet kivezeti ; ágyba hugyozó gyermeknek gúnyneve.
húdcső barlangos teste, szivacsos hüvely, mely a Hugyozgat, k. lassan, kényelmesen, v. több-
húdcsöt környezi ; h. hagymája, a húdcsőben kis ször hugyozik.
tömlőt képező dudórulat (bulbus urethrae) ; h. Hugyozhatnám , k. (hiányos) hugyozni ösztö-
szora, a húdcsőnek hártyából álló szük része. nöztetem ; hugyozhatnám vagyok, vagy stb., voltam,
-csöemelintö, fn. (bt.) kis izom, mely a húdcsö volt stb.
hártyás részét hátul fölfelé húzza. Hugyozhatnék, fn. testi állapot, melyben az
Huddik, Húdik, 1. Hugyozik. ember a hugyhólyagban összegyült hugy miatt
Húd-duzma, fn. 1) (bt. ) vékony hártya a nöi vizelni kénytelen ; hugyozhatnékom van.
méhben, mely az álmagzatvizet foglalja magában letet hugyhólyagban összegült vize-
Hugyozik , k. akiereszti
a húdcsövön ; (szój.) a giliszta hu-
(Allantois) ; 2) a sokáig álló hugy felületén kép-
zödő hártya. -erötetés, fn. (kórt.) húdcsöbánta- gyozza, a gyomra émelyeg, s szája nyállal telik
lom, mely az embert mindig hugyozni készteti. meg. Inn.: Hugyozás, fn.
-felakadás, fn. (kórt.) a húdhólyagban, v. húd- Hugyoztat, A) cs. hugyozni enged (pl. lovat) ;
csőben bántalom, melynélfogva vki hugyozni nem B) k. megáll hugyozni.
tud. -fü, fn. (nt.) gyógyerejű növény, melyet a Hugy-rekedés, fn. (kórt.) a vizelő szervek kó-
felakadt vizelet elinditására szoktak használni. ros állapota, midőn vki föveny, v. bármi más
Húdhólyag, fn. (bt.) a belek és szeméremtest miatt nem képes hugyozni. -sipfekély, fn. a. m.
között fekvő hólyag, mely a hugyot kiürités előtt húdsípoly. -szorulás, fn. (kórt.) a hugycsö üre-
magában foglalja. -lob, fn. lobos bántalom a húd- gének bedagadása, melynélfogva csak nagy fáj-
hólyagban. dalommal lehet hugyozni. -szürelem, fn. (kórt. )
Húd-inda, fn. (bt.) vékony szálag a húdhólyag a hugynak a sejtszövetbe való kiszivárgása.
fenekén. -letaszintó, fn. (bt.) az izomhártyának üledék, fn. sürü üledék, mely leginkább a beteg
azon része, mely a düllmirigyig terjed (detrusor ember vizeletének alján képzödik. -üveg , fn.
urinae). -szivár, fn. (kórt.) betegség, melyben az üveg, melybe a beteg vizeletét elteszik, hogy az
ember képtelen a vizeletet visszatartani. -szök- orvos megvizsgálja.
tető, -siettetö, fn. (bt.) a húdcső hagymája alatt Hugyvezéd, 1. Húdvezéd.
fekvő tollas izom, mely a hugyot és ondót tovább Huh, isz. 1) a bagoly hangját utánzó felkiáltás,
nyomja (accelerator urinae). -vezed, tn. (bt.) cső, melylyel vkit ijeszteni szoktak; 2) irtózatot, ré-
mely a hugyot a vesemedencéből a húdhólyagba áltás mületet, v. vminek tulságos voltát kifejező felki-
vezeti. ; huh be rút ! huh be nagy hideg van.
Hug, Húg, fn. rag. hugom, hugod stb. v. * hu- Huhant, cs. és k. egyes huh hangot hallat ; na-
gám, hugád, hugája ; alt. (barátságos megszóli- gyot huhantanak a bagoly odvába (Lisz .). Innen :
tásban) nálunk fiatalabb nö , akár leány, akár Huhantás, fn.
Ballagi szótár . 38
 Huh - 594 --- Hul

Huhhu, isz. jó kedvre , nagy örömre mutató | szemek, melyeket a szállitó a hajó legénységének
fölkiáltás. szokott átengedni. -ezüst, fn. az ezüstmüves által
Huhog. k. 1) huh hangon szól (a bagoly, v. em- dolgozás közben reszelés, v. kivésés által elhul-
ber) ; 2) huh hangon lehel megfázott testrészére ; latott ezüst darabkák, melyeket ujra összeolvasz-
h. a kezébe, belefů a hideg miatt ; 3) á. é. (gúny.) tanak. -fa, fn. apró forgácsdarabok, ágak, melyek
szónoklatában, beszédében régi elavult s az em- favágáskor elhullanak. -os, mn. amiben hulladé-
beriségre, a szabadságra káros eszméket védel- kot tartanak ; hulladékos kosár.
mez; elavult, középkori sötét intézvényekről huhogni. Hulladoz, k. lassankint, aprónkint hull ; hulla-
Innen: Huhogás, fn. (km.) megszokta, mint halál- doz a haja ; á. é. lassan, nem egy tömegben jó,
madár a huhogást. -at. k. több ideig huhog ; (km.) | hullároz ; nem egyszerre jőnek, hanem csak hulla-
a baglyokkal huhogass, a verebekkel csiripelj, alkal- doznak a vendégek. Innen : Hulladozás, fn. Hulla-
mazkodjál azon emberekhez, kik között vagy. dozó, mn.
Huhol, k. 1) huh hangon lehel megfázott test- Hullajt, Hullajtgat, 1. Hullat.
részére ; 2) a bagolyéhoz hasonló huh hangot ad. Hullám, fn. a szél, vihar által felkorbácsolt
Huhong, 1. Huhog. tenger, folyam, v. tó vizének feltornyosuló meg
Huhu, isz. a bagolyéhoz hasonló kettözött hang, leereszkedő része ; vihar által fölvert hullámok ;
fölkiáltás. é. a) a légnek oly rezgése, mely reszkető hangot
* Huhukol , k. a. m. huhol. Innen : Huhu- ad ; léghullám ; hanghullám ; b) (költ. ) folyam, tó.
kolás, fn. v. tenger vize; a hullámok között lelte sirját. -ár,
Huj, isz. 1) csodálkozást , bámulatot jelentő fn. emelkedő, vmit elöntö viztömeg. -csapás, fn.
fölkiáltás ; huj beh gyönyörű ház ez; 2) örömet, vi- erős nyomás, csapás, melyet a hullám az elötte
dám kedvet mutató fölkiáltás ; (népd.) hej-huj álló tárgyra tesz.
magyar ember, összeüti bokáját ; 3) rémületet jelentő Hullám-felhö, fn. sürü, sötét felleg, melyből
kiáltás ; huj beh irtózatos hely ez. felhőszakadás származik. -kö, fn. némely vizek
Huja, 1. Heje- huja. partjain található apróbb kövek, melyeken a hul-
* Hujában, ih. egy hujában, a. m. egy huzom- Îámok mélyedéseket vájnak.
ban; egy hujában kiiszik két itce bort. Hullamodik, k. hullásnak indul.
* Hujikol, k. huj, huj hangon hideg időben ke- Hullámos, mn. 1 ) hullámokkal teljes ; h. ten-
zébe lehel. Innen : Hujikolás, fn. ger; vad, hullámos folyó (Pet. ) ; 2) á. é. a. m. habos;
Hujja, isz. 1) vidámságra mutató fölkiáltás ; 2) h. selyem, h. tatpipa.
(haj.) a csolnak kormányosának fölkiáltása, midön Hullam-sir, fn. á. é. folyam, tenger, tó vize, ha
part közelében azt akarja, hogy az evezők ne abba vki belefulad, v. beleöli magát ; hullámsírban
evezzenek. -fn. (haj .) uttávolság és idő, melyet lelte halálát. -tenger, fn. a hullámok tengernyi
a hajó-vontatók egyfolytában (hujjában) pihenés, sokasága vihar, orkán alkalmával. -torlás, -to-
vagy etetés nélkül haladnak. rés, fn. (haj .) a hullámoknak a sziklákhoz csapó-
Hujjában, 1. Hujában. dása, s ott összeesése. -torlat, fn. hullámokból
Hujjikol, 1. Hujikol. álló torlat. -törödés. -verödés, fn. a. m. hullám-
Hujjogat. Hujjongat, k. a. m. ujjongat. Inn.: torlás. -török, fn. (fr.) nagy sziklák, melyeken a
Hujjogatás, fn. hullám megtörik.
Hujju-juh, isz. vidámságot, rózsaszín kedvet Hullámzat, fn. 1) a szél által fölvert hullámok
mutató fölkiáltás. együttvéve ; 2) á. é. a) a szél által lobogtatott
Hujongat, 1. Hujjogat. tárgy (ruha, haj ) hullámalakú lebegése ; hajfürtök
* Huka, mn. 1) a. m. néma, máskép : kuka ; 2) hullámzata ; b) selyem , acélmü stb. habjainak
a. m. süket. szemkápráztató játéka ; sodrott selyemkelme hul-
Hull, k. 1) több darabból álló holmi magasabb lámzata. Innen : Hullámzatos, mn.
helyről potyog ; hull az alma, a körte, ha a fát Hullámzik, k. 1) a viz hullámokat vet ; sajkás
megrázzák, hull a csillag, azaz a meggyulladt lég vagyok vad, hullámos folyón, hullámzik a viz, reng
a magasban csillag gyanánt fut és eltünik ; hulla- a könnyű sajka (Pet.) ; 2) á. é. a) rezgő mozgásban
nak könyei ; vére honáért hullott ; hullanak a kis van ; hullámzik a lég ; h. a vetés, midőn szél fuj ;
gyermekfogai; (km.) nem hull a forgács, ha nem hullámzanak az emberek, midőn nagy tömeg nem
faragják , minden mende-mondának van némi egy irányban megy, hanem ide-oda jár-kel ; b)
alapja ; 2) lábairól le-, v. elesik ; csak ugy hullot- lebegő tárgy rezgő mozgásban van ; hullámzanak
tunk az ónos uton !; vigyázz a vizbe ne hullj !; inn. hajfürtjei ; c) habos kelme hullámzatosan játszik.
á. é. állat, ember nagy mértékben vész ; cholerá- Innen : Hullámzás, fn. Hullámzó, mn.
ban hullanak az emberek ; hullott az ellen, mint a Hulláng, fn. (nt.) biborszín virágokkal diszlö
makk ; nagyon hull az aprómarha. Innen : Hullás, növény az öthímesek és egyanyásak közöl (dode-
fn. Hullott, mn. catheon).
? Hulla, tn. emberi, v. állati elhullott, v. holt * Hullároz, k. lassankint, aprónkint hull ; h.
test ; hullát boncolni. az eper, ha megrázzák a fát ; á. é. szállinkozik;
Hullad, k. hullásnak indul, lassan, de folytono- hullároznak az emberek.
san hull ; hullad a haj. Innen : Hulladás, fn. Hullaszt, cs. eszközli, hogy vmi hulljon ; a hi-
Hulladék, fn. ált. mindenféle dirib-darab apró deg hullasztja a fák leveleit. Innen : Hullasztás, fn.
holmi, mely az egésztől elválva leesik, v. melyet Hullat, cs. 1) egymásután ejt, potyogat ; pénzt
az egésztől levágva elvetnek ; kenyér h.; h. posztó ; hullatni az utcai gyerekeknek; könyeket_hullatni ,
(erd.) apró dirib- darab száraz galyak, melyek a vérét hullatni honáért ; (km.) nem mind bors az,
fáról lehullanak ; hulladékot szedni ; (haj .) a hajó amit a kalmár ebe hullat; 2) egymásután veszit,
bélléseül szolgáló gyékény között maradt gabna- sajátját elejti ; hullatja haját, fogait ; hullatja leve-
 Hul 595 - Húr

lét a fa; 3) á. é. sokaknak halált okoz. Innen : | akár a napfénytől, akár ravaszságból. -at, A) cs.
Hullatás, fn. Hullató, mn. szemeit reszkető mozgással ki- kinyitja, meg be-
Hullatag, mn. könnyen hulló ; h. gyümöcs ; á. csukja ; B) k. 1 ) szempillái reszkető mozgással
é. a) életét könnyen vesztő ; h. ember, állat ; b) a. be-becsukódnak, meg kinyilnak ; 2) kacsintgat,
in. gyarló. Innen : Hullatagság, fn. szemeivel jelt ad. Innen : Hunyorgatás, fn. -ó, mn.
Hullaték, fn. (vad.) a vad ganėja. 1) szempilláit reszketeg mozgással be-becsukó ;
Hullató, fn. (vad.) a vad alfelnyilása . 2) (nt. msz. ) a pillangó virágnál ha felső szirmai
Hullékony, mn. a. m. hullatag. aprók, az alsók meg szélesek és hosszúk (nic-
Hull-ernyő, fn. a. m. szállernyö. titans).
Hulló - csillag , fn. csillagalakú meggyuladt Hunyorit, A) cs . szempilláit reszkető mozgás-
levegő által elõidézett légtünemény. sal becsukja és kinyitja ; szemét hunyorítja ; sze-
Hullog, Hullong, k. 1) a. m. hullądoz ; 2) a. m. mével egyet hunyoritni ; B) k. szempillái reszkető
hullároz . mozgással egyszer lecsukódnak és kinyílnak. Inn.
Hullogat, Hullongat, cs. gyakran, v. folytono- Hunyorítás, fn.
san hullat. Hunyorodik, k. szempillái reszketeg mozgás-
Hulló-rostély, fu. lebocsátható és felhuzható sal lecsukódnak. Innen : Hunyorodás, fn.
rostély a várak kapui előtt. Hunyorog, k. 1) szempillái reszketeg mozgás-
Humer-rák, fn. (állatt.) tengeri nagy rákfaj . sal be-becsukódnak, meg kinyitódnak ; 2) szem-
* Hun, ih. a. m. hol ; hun voltál tennap ? pilláit reszketeg mozgással be-becsukja , meg
Huncfut, 1. Huncut. kinyitja.
Huncut, fn. gonosz, jellemtelen , semmiházi, Hunyós, Hunyósdi, Hunyóska, 1. Bujóska.
gazember ; á. é. dévaj , pajkos, kópé ; nagy huncut Hunytat, cs . a. m. altat.
leány ez; megállj te kis huncut. -ka, fn. a nő halán- * Hupál, cs. páhol, megver.
téka körül lelóggó hajfürtöcske. -kodik, k. 1) Hupan, Hupant, 1. Huppan stb.
dévajkodik, pajkoskodik ; 2) másokat tréfából Hupi-kék, mn. 1) (tréf.) seszínü, látatlan színü,
amit. Innen : Huncutkodás, fn. -ol, -oz, cs. vkit hallatlan hírü ; milyen ruhát veszesz ? hupi-kéket ,
huncutnak nevez. -ság, fn. 1) a. m. jellemtelen- 2) szederjes szín, milyen a verés után támad a
ség ; 2) dévajság, kópéság ; 3) dévajságból, paj- testen ; (szój .) hupikék nadrágot szabni vkinekjaj-
kosságból származó cselekedet ; már megint vmi vörös posztóból, v. venni vkinek dolmányt hupikéket
huncutságon töröd afejedet. vert-vöröset, v. felruházni vki hátát hupikékkel,
Hunnyász, fn. tt. -t ; 1) meghunnyászkodó, megverni vkit ; hupikék a háta, jajvörös aˆcombja
ravasz, cseles ember ; 2) (nt. ) földre terülő növény megverték.
a pemetefüvek közöl (Stachys) ; erdei , havasi Hup-majom , fn. másfél lábnyi magasságu
stb. hunnyász. -kodik, k. meghúzza magát, nem amerikai majomfaj (Coaita, quota).
rakoncátlankodik , csöndesen viseli , megalázza Hupog, k. a. m. pufog, hup hangot ad (pl. a
magát ; ne hunnyászkodjál senki fia előtt. Innen : hordó, ha oldalát verik) . Innen : Hupogás, fn. -at,
Hunnyászkodás, fn. Hunnyászkodó, mn. cs. vmit ugy ver, hogy hupogjon. Innen : Hupo-
Huny, Húny, k. ált.szempilláit becsukja (alvás gatás, fn.
végett, vagy a világosság ellen) ; kül. a bújóska Hupol, 1. Hupál.
játékban szempilláit lecsukja, v. szemeit elfor- * Hupolyag, fn. 1) csipés, égés által előidézett
dítja, hogy ne lássa, hová bujtak el a többiek ; daganat az állati testen ; 2) forradás a fák kérgén ;
most én hányok, ti meg bujjatok el ; á. é. a) muló- 3) (nt.) kisebb-nagyobb, üres, v. nedvvel tölt, ât-
félben, veszendőben van ; kél a veszély, húny a látszó hólyagcsák, melyek szine az általánostól
remény (Kölcs.); b) szemet húnyni, nem figyelni külömbözik ; 4) vizi tök virága. Innen : Hupolya-
vinire, elnézni vmit. Innen: Hunyás, fn. Hunyó, gos, mn.
fn. és mn. Huppá, 1. Hopsza.
Hunya, 1. Gúnya. Huppan, k. magasról leesve puffan ; huppan a
Hunyában, ih. a. m. Hujában. nagyobbfajú gyümölcs, midőn leesik a fáról ; hup-
Hunyás, mn. meghunnyászkodó, ravasz (em- panj körte, megértél már (Vör.). -t, cs. ütés által
ber). hup hangot idéz eló. Innen : Huppantás, fn. -tós,
Hunyatlan, Húnyatlan, mn. és ih. be nem mn. könnyen hupp hangot adó ; h. körte, sutykos
húnyt, be nem csukott (szemek). körte, mely ha leesik, lecscsen.
Húnyik, k. a szem pillái becsukódnak. Huppol, cs. dönget vmit, v. vkit, hogy huppanó
Húny-izom, fn. (bt.) a szemek egyik izma, hangot adjon.
melynek segélyével a szempillák lecsukódnak. Huppolyag, fn. a. m. hupolyag.
Hunyócska, fn. a. m. bujóska, szembekötösdi, * Huppota, fn. (állatt.) a. m. büdösbabuk.
játék neme. Hur, fn. tt. -t ; 1) réz, v. acélsodrony, v. állatok
Hunyog, Húnyog, k. a. m. pislog (ember. v. beleiből készitett véknyabb, vastagabb, ruganyos,
szem). -at, k. 1) a. m. pislogat ; 2 ) a. m. kacsint- szivós szál, mely régente az ijjakon rugóul, jelen-
gat. Innen : Hunyogatás, fn. Hunyogató, mn. leg pedig különféle hangszerekre használtatik,
Húnyor, fn. tt. -t ; (nt.) a sokhimesek és sok- amennyiben kifeszitve rezgő hangokat adván, a
anyások közé tartozó növénynem ; büdös, fekete, zenei hangok előidézésére igen alkalmas ; (szój .)
zöld, kis, v. disznó h.; vizi h. -fű , fn. (nt.) a cikk- egy húron pendülni , vmely dologban cimborás-
szárak közét artozó növény, máskép : kis v. disznó- kodni, egy véleményben lenni ; ugyanazon hurt
húnyor (polygonum persicaria). pengetni, régebbi véleményében megmaradni ; más
Hunyorg, k. a. m. hunyorog. -ás, fn. tt. -t ; a húrt pengetni, véleményét a körülményekhez ké-
szempillák reszkető kinyilása és becsukódása pest változtatni ; (km.) mennél vékonyabb a húr,
38 *
 Hur - 596
annál könnyebben szakad ; 2) (bt.) rostok az emberi
és állati belekben ; 3) (nt.) némely vékony száru
fűnövény ; tyuk- h.; gólya-h.; 4) (mt.) egyenes
vonal, mely a kör kerületének bármelyik két
pontját a középponton kivül összeköti ; 5) á. é. a)
az érző tehetségnek a benyomásokra legfogéko-
nyabb része ; oly húrokat érintesz, mely bennem
fájdalmas hangokat idéz elő ; b) a működés kitar-
tása, állandósága, türelem ; nem kell túlfeszíteni a
húrt, mert elszakad ; túlfeszítni a türelem húrját.
* Hurákol, k. hákog, torkán krákogó hangot
ad, hogy a torkában levő nyálka kijőjön. Innen :
Hurákolás, fn. Hurákoló, mn. hurákoló hang, né-
mely idegen nyelv egyes rekedt hangja.
* Hurbanes, mn. nagyon rongyos, toprongyos .
Húr-bél, fn. a juhnak véknyabb bele, melyből
húrt készítenek.
Hurbokol, cs. dörzsöl, dörzsöléssel koptat.
Innen: Hurbokolás, fn.
Hurbol, 1. Hurbokol.
* Hurbolódik, k. 1) dörzsölődik, dörzsölödve
kopik; 2) á. é. vmivel kinlódik, bajlódik.
? Hure, fn. ált. vmely testhez ragasztott s függe-
lékül utána huzódó tárgy ; kül. 1) az üstökös farka ;
2) nöi öltöny uszálya.
Hurca, fn. 1) kosár, melyet az állóvizben halá-
szók le-lenyomnak ; 2) (b.) a lóhúzmüre akasztott
teher a leszálló és feljövő tömlök járását mér-
séklendő (Schlepphund) ; máskép : farkalló .
Hurcol, cs. 1 ) erőszakosan megragadva vkit
magával vonszol, magával menni kényszerít; ha-
jánál fogva hurcolni vkit ; a békés lakosokat erő-
hatalommal fogságba hurcolni ; 2) vmely testet
földön húzva maga után von; fogd fel a öltönyö-
det, ne hurcold a földön ; 3) ruhafélét rendesen
visel, hordoz ; az ünneplő ruhát nem kell mindig
hurcolni ; 4) vkivel sok ideig járkál, vkit karjain
tartva hordoz ; mindig kell hurcolni ezt a gyerme-
ket; (szój.) (alj .) hol hurcol az ördög ? hol voltál.
Innen : Hurcolás, fn. -kodik, k. ingóságát, ház-
beliét magával vive máshova, más házba megy
lakni, hordozkodik. Innen : Hurcolkodás, fn. Hur-
colkodó, mn. -ódik, k. 1) vmi által vontatva hu-
zódik ; 2) hordozkodik, hurcolkodik. Innen : Hur-
colódás, fn. Hurcolódó, fn.
Hurcoskodik, Hurcoskodás, 1. Hurcolkodik,
Hurcolkodás.
* Hurdi, mn. szélhajtó, szeleverdi, meggondo-
latlan.
* Hurész, mn. lármázva parancsoló, zsémbes.
* Hurgya, mn. a. m. hurdi. Innen : Hurgya-
ság, fn.
* Hurgyálkodik , k. szeleskedik , meggondo-
atlanul cselekszik. Innen : Hurgyálkodás, fn.
Hurgyán, ih. szelesen, meggondolatlanul .
Húr-gyertya , fn. tekercsalakú vékony viasz -
gyertya.
Hurigat, 1. Hurogat.
Hurit, cs. 1) kiált, kurjant, ordit ; amott megy
öcséd, huríts egyet neki ; 2) ált. vkit szemtől szem-
ben szid, korhol ; kül. kiáltozva, lármás zsémbes-
kedő hangon szid vkit. Innen : Ĥuritás, fn.
Hurk, I. Hurok.
Hurka, fn. 1) (bt.) az ember és más emlős állat
hosszú bele ; 2) némely állat, különösen disznó
tisztára mosott bélhártyája megtöltve a sertés
egyes részeivel ; véres h.; májas h.; szép, mint a
―― Húr
| kifordított hurka; összeesett, mint az üres hurka.
| -bél, fn. 1) (bt.) a jobb bélcsontnál kezdődő , a bal
bélcsontnál elnyuló és a gyomor alatt rézsunt
elmenő, hosszú, vastag bél ; 2) hurkának való
állatbél.
* Hurkad , k. soványodik, vánnyad. Innen :
Hurkadt, mn. elsoványodott; ugyan hurkadtak a
csikók, tán sokat hajtják kendet katonaforspontra
(K. L.).
Hurka-fodor, fn. (bt. ) fodoralakú kövérség az
állat hurkáján. -hús, fn. hurkatölteléknek, vagy
töltelékbe való hús. -lé, fn. a. m. abárlé. · pecek.
fn. vékony pálcácska, melylyel a megtöltött hurka
végét bekötik.
Hurkaszt, cs. soványít, vánnyaszt.
Hurka-töltelék , fn. összevagdalt hús , máj.
vér, melyekkel disznóöléskor a hurkát megtöltik
-töltö, fn. 1) személy, aki hurkát tölt ; 2) csöalakt
eszköz, melylyel különösen a hurkát tőltik. -tū-
lök, fn. a. m. hurkatöltö. -zsir, fn. 1) a. m. bélzsír;
2) zsir, melyet az abárléről leszednek ; 3) zsir,
melyen hurkát sütöttek.
Hurkol, cs. 1) kötélen, madzagon hurkot kōt ;
kötelet hurkolni vki nyakára, megfojtani ; 2) kōte-
lékénél fogva vmihez hurokra köt ; tinót a jászolhos
hurkolni. Inn .: Hurkolás, fn. -at, fn. 1) a hurokra
kötött zsineg azon része, mely a hurkot képezi :
2) (ép.) hurokalakú cifrázat épületen. -mány, fn.
(ép.) a. m. hurkolat. -ódik, k. hurokra megy,
hurokra szalad a kötél, szalag stb.; kezére hurko-
lódott a kötél.
* Hurkos, fn. tt. -t ; vászontarisznya, melynek
száját madzaggal szokták összekötni.
Hurkoz, cs. a. m. hurkol. -at, fn. 1) a. m. hur-
kolat ; 2) vmely diszmün hurokalakú cifrázatok
együttvéve.
Húr-láb, fn. a. m. hegedüláb, a hegedű nyerge.
Hurnya, fn. (msz.) a timárok, szücsök által a
kikészitendö börröl lekapart ször, v. börhulladék.
-gyapjú, fn. a szücsök által a bör kikészitése
alkalmával lekapart gyapjú.
Hurnyáz, cs. (msz.) a timár, szűcs a kikészi-
tendő állatbörből a hús-, v. szörrészeket lekaparja.
Innen : Hurnyázás, fn.
Hurogat, k. és cs. 1) több ideig kiabál, kur
jantgat ; ne hurogass a fülembe ; 2) lármás szavak-
kal leszid vkit. Innen : Hurogatás, fn.
Hurok, fn. tt. hurkot ; 1) cérnára , zsinegre,
szijostorra stb. mesterségesen kötött, szabályos
csomó ; 2) vmely állat megfogására használható
kötél, melyre ily csomó van kötve; hurokkalfogni
madarakat; 3) á. é. vkinek hatalomba keritésére
használt alattomos csel ; hurkot vetni ; vkit hurokra
kerítni ; hurokra került a tolvaj, megfogták. -vetés,
fn. hurokféle csomó kötése zsinegre, madzagra
á. é. alattomos cselvetés . -vetö, fn. személy, aki
hurkot vet, v. cselt hány.
* Hurom, fn. tt. hurmot ; cserépcső a fuvó
csapjának végén.
Húros, mn. 1) húrral fölszerelt ; 2) * tökös,
akinek a béle lejár ; 3) a. m. hurbancs. —, fn.
(állatt.) árcsörü madár a rigók közül. -madár,
- rigó, fn. (állatt.) szürkés tollú madár a rigók
közöl. -szürke, mn. és fn. a húrosmadár tolláéhoz
hasonló szürke,
Húroz, cs. húrral fölszerel, ellát ; hegedűt, zon-
 Húr 597 Husz

gorát h. Innen : Húrozás, fn. Húrozó, fn. és mn . -at, | állatbörről levakarja a húsrészeket. Innen : Hú-
fn. vmely zeneeszköz hurjai összevéve. solás , fn.
Húr-rokka, fn. rokkaféle gép, melyen a hang- Húsoló, Húsolóvas, fn. a. m. húsló.
szerre való húrt készitik. -talan, mn. húr nélkül Húsos, mn. 1 ) hússal borított, amin hús van;
való, amin nincs húr. -talp , fn. a. m. húrláb . h. csont ; 2) sok húsu, nem sovány ; h. ember ; 3)
* Huru, fn. a. m. horoló kapa. hússal elegyített, amiben hús van ; h. étel. Innen:
* Huruba, fn. kis viskó , kunyhó. Húsosan, ih. Húsosság , fn. -beles, fn. bélesféle
Hurukkol, k. a pulyka öblöget, huruk hangon sütemény hústöltelékkel. -étel, fn. étel, melyben
kiáltoz . hús is főtt. -fazék, fn. fazék, melyben húst szok-
Hurul, cs. a. m. horol . tak főzni ; (szój .) egyiptomi húsos -fazék , zsiros
Hurut, fn. erősebb köhögés. * —, k. erősebben állomás , melyért lelki meggyőződését bocsátja
köhög. -láz, fn. (kórt. ) meghülésből származott, áruba vki. -levelü, mn. (nt.) vastag, kövér, nedv-
huruttal járó láz. -ol, k. erősebben köhög. Innen : teli levelű, minö pl. bármelyik pozsgár.
Hurutolás, fn. - os, mn. 1) a. m. köhögös ; h. beteg ; Huss , isz. 1 ) fölkiáltás, melylyel a házi szár-
2) köhögéssel járó ; h. láz. nyasokat vhonnan elkergetjük ; 2) vminek gyors
Húr-zene, fn. húros hangszerek által elöidé- eltünését kifejező fölkiáltás ; huss ! egyszerre csak
zett zene. vége volt, nem láttam semmit.
Hús, Hus, fn. tt. -t ; 1) az állati csontnak ros- Hús sérv, fn. (kórt.) a herék mellett keletkezett
tos, inas, mócsingos boritéka ; marha-, juh-, ser- húsos dag (sarcocele).
tés-h.; levesnek, vastagételbe, sütni való h.; kemény, Hussogat, cs. huss szóval kerget (állatot).
kövér, porhanyós h.; vastag-hús, lábikra ; (tréf.) Hús-szinle, fn. (ásványt. ) vörhenyeges barna
vizi hús, hal ; (szój . ) hús a húst eszi ; jó húsban van, szinü félnemes kö, melyből gyürüket, pecsétnyo-
nem sovány ; hússal él, mint a vércse ; á. é. vén- hús , mókat szoktak késziteni (Karneol). -talan, mn.
a. m. vén asszony ; ha megetted húsát, levét is meg- húsnélkül való, v. amin kevés hús van ; h. csont.
igyad; egyet kettőt márts, mindjárt húsát rántsd ; -tömeg, fn. 1) kisebb, nagyobb tömeg hús ; 2) ȧ.
(km.) olcsó húsnak hig a leve, aránylag olcsó pén- é. nagyon kövér ember ; 3) emberi, v. állati hulla,
zen vett holminak nem nagy hasznát vehetni ; jó mely annyira össze van vagdalva, hogy nem is-
lével adják a büdös húst ; az ember húsból és vérből merhetni meg kiféle, v. miféle volt. vágás , fn. a
van gyúrva, gyarló ; 2) á. é. a gyümölcs élvezhető leölt állatnak széttagolása és kimérése a mészá-
része, mely a héj és magtok között van ; kemény, rosok, v. hentesek által. -vágó, fn. és mn. 1) hús-
lágy húsu gyümölcs . vágással foglalkozó ; húsvágó (v. csak vágó) legény,
? Húsadék, Húsdék , fn. (vt.) az izomhúsnak mészárszékben az a legény, kinek a gazda a levá-
hideg viz által kivont alkrésze (Kreatin) . gott marhát megmázsálva egészben adja át, aki
Hús-áldozat, fn. a régi zsidóknál, v. pogá- azután széttagolva méri ki azt. -vakarókés, fn.
nyoknál szokásos áldozat leölt állatok húsából. ált. éles eszköz, melylyel a húst a csontról, v. bör-
Husáng, fn. vastagabb, hajlós ág, melyet gúzs- röl levakarják ; kül. a. m. husló.
nak, v. verésre használnak. ol, cs. husánggal Húsvét, fn. rag. húsvét-nak, -ot ; † húsvét-nek,
megver vkit. Innen : Husángolás, fn. -et ; 1 ) Krisztus feltámadásának emlékünnepe,
Husany, Husány , fn. (kört.) kóros húskinövés mely mindig a tavasz első holdtölte utáni vasár-
a testen. napra esik ; a húsvét azért neveztetik, hogy az nap
Húsaszó, fn. (vt.) köszén, csont és fadegetben vette Krisztus ujonnan fel a koporsóból az ő húsát
létező szénlösav (Kreosot). azaz testét (Tel. ) ; (km.) fekete karácson, fehér
Hús-bibircsó, fn. (seb.) bibircsóféle húskinō- húsvét, fehér karácson, fekete húsvét ; fekete vasár-
vés a testen. -dag, fn. daganat az emberi, vagy napot ül a szegény húsvét napján is ; 2) a zsidók
állati test húsos részén . -dézsma, fn. dézsma, ünnepe, melyen az Egyiptomból való kiszabadu-
melyet a régi jobbágy hajdan földesurának apró- lás emlékét ülik meg ; elközelget vala pedig a ko-
marhákban adott. vásztalanok ünnepe napja, mely húsvétnek mondatik
Hús-evő, mn. 1) hússal táplálkozó ; h. állat ; 2) | (Káldi). -hét, fn. azon hét, mely húsvét vasár-
az emberi és állati testre marólag ható ; h. szerek; napjával kezdődik. -hétfő, fn. a húsvét vasárnapja
3) melyen a hús élvezése meg van engedve ; hús- utáni hétfő, mely a húsvét másod ünnepét teszi.
evő nap, nap, melyen a katholikusoknak, v. gö- -i, mn. 1) húsvétra kapott , adott; h. ajándék,
rögöknek a hússal való élés meg van engedve. ruha ; 2) húsvétkor használt ; h. kalács, bárány,
-habare, fn. húsos kinövés az orrban, v. a torok tojás ; (szój .) el nem éri a húsvéti bárányt ; 3) hús-
körül (polypus sarcomatosus) . -hagyó, fn. a far- véthoz tartozó, arra vonatkozó ; h. ünnep, isteni
sang három utólsó napja ; h. vasárnap, h. hétfő, tisztelet, gyónás. kedd, fn. húsvéthétfő után való
h. kedd. kedd. -kor, ih. húsvétnapján, vagy húsvételőtti
Húslás, fn. tt. -t ; (msz ) 1) a kikészités alatti napokban.
börről a húsrészeknek lehántása az u. n. húsló Húsz, Husz, szmn. kétszer tiz, a tizenkilenc
segélyével ; 2) a kikészités alatti börről lehullott után következő szám ; egy hián húsz, a. m. tizen-
húsos faradék. kilenc ; Baranyában : két húsz, a. m. negyven (két
Husló, fn. (msz .) a timárok éles eszköze, mely- húsz fonál) ; (km.) egyik tizenkilenc, másik egyhián
lyel a kikészitendő bör húsos részeit lefaragják. húsz , egyik olyan, mint a másik.
-kasza, fn. a. m. húsló. Huszad , mn. húsz egyenlő darabra osztott
* Husnyás, mn. harántékos, rézsuntos. Innen : egésznek egy- egy része ; huszad forint. -ik, szmn.
Husnyásan, mn. tizenkilenc utáni ; minden huszadikat megverette,
Húsol, cs. ált. a húst lemetéli , levakarja a azaz minden húsz közöl egyet. -ol, cs. 1) vmely
csontról, v. börröl ; kül. (msz.) a kikészités alatti egészet húsz egyenlő darabra oszt s azokból egy
 Husz 598 -- Huz

vagy több részt elvesz ; (szój.) szavait csak husza- * Huttyaszt, cs. kiéheztet, vánnyaszt.
dolni lehet, csak minden huszadik szavának lehet * Hutykora, fn. a. m. bicska.
hitelt adni ; 2) nagyobb embertömeg, különösen * Hutyol, k. a hajlós vessző suhog, huty hangot
katonák közöl minden huszadikat megbünteti. ad. -ó, fn. vékony hosszú vessző, mely csapkodás
Innen : Huszadolás, fn. -os, fn. 1 ) huszas nevü közben suhogó hangot ad.
pénz ; 2) husz embert vezénylő altiszt a katonák Hutyoll, 1. Hutyorol.
között. -rész , fn. húsz egyenlő részre osztott Hutyolóz, cs . vékony suhogó vesszővel verdes
egésznek egy- egy darabja. vkit, v. vmit.
* Huszaj , fn. a. m. suhanc. * Hutyor, fn. (nt. ) sarjadék, mely a nagyobb
Huszan, ih. husz személy együttvéve ; huszan fák tövében hosszú vesszőalakban nö fel. -gás.
voltak itt. fn. görnyedezés, inogás. -ó, fn. a. m. hutyoló ; törj
Huszár, fn. tt. -t ; 1) + minden húsz jobbágy - vesszőt hutyorónak. -odik, k. és cs. 1) hirtelen fel-
telek után adott magyar lovas ; 2) magyar lovas nö ; ez a 15 éves gyermek egy esztendő alatt akkorát
katona ; zsinóros magyar ruhában , kalpaggal ; hutyorodott, hogy 20 évesnek vélik ; 2) a. m. rán-
magyar huszár; lehull huszár, 1848-1849 iki sza- cosodik. og, k. 1) teher, v. öregség súlya alatt
badságharcban a Lehel-huszárokat csúfolták igy, inog, inában görnyedez ; 2) a hosszú , vékony
mivel nem igen feleltek meg az igazi huszárnév- vessző hajlik és suhog.
nek ; Jézus- Mária huszárok, horváthuszárok, kik, * Hutyorol, 1. Hutyolóz.
mint a magyarhuszár rájok fogta, midön az ellen-
séget megpillantották, Jézus- Mária ! fölkiáltással v. Húz. Huz, A) cs. 1 ) fogantyújánál megfogva,
máskép maga után von ; szekeret, hajót h.; vki-
futottak meg; 3) Európa több nemzeténél könnyű nek haját, v. vkit hajánál fogva húzni ; inn . (alj .
lovasság, mely a magyarhuszáréhoz többé, ke- szój .) ezt is nem sokára a gyöpre húzzák, ez is meg-
vésbé hasonló zsinóros öltönyt visel ; porosz, nem sokára ; vészharangot húzni, a) félreverni
francia, török, spanyol, orosz huszár. Innen : Hu- ahal harangot, mikor tüz van ; b) ugy tüntetni föl
száros, mn. Huszárosan, ih. vmely közönyös dolgot , mintha abból veszély
Huszár-bajúsz, fn. 1) kacskaringósan kipöd- származnék ; huzzák a delet, délben harangoznak ;
rött bajusz, minö a huszáré szokott lenni ; 2) á. é. (szój .) ujjat húzni vkivel, dacolni ; orránál fogva
bajúszalakú ablak- , v. ajtókallantyú, ha vasból húzni vkit, tetszése szerint bánni vkivel ; kerdore
van. -diák, fn. elrontott latin nyelven beszélő húzni vkit, számon kérni, hogy miért mulasztott,
magyar ember. -diákság, fn. elrontott latin nyelv. v. mért tett vmit ; üsd a lovat, hadd húzzon, mért
Huszas, fn. ált. húsz krajcárt érő pénz ; kül. nem lett pappá : (km. ) a lovat is azt ütik, aki leg-
húsz pengő krajcárt érő, még most is forgalomban jobban húz; 2) vmit gyökerestül, tövestül együtt
levő ezüst pénz ; (szój.) megy belé, mint bőgőbe a kiránt; fogat húzni ; (szój.) olyan, mintha a foga-
huszas. , mn. húsz számmal jegyzett ; h . pamut. mat húznak, annyira fáj, a) hogy meg kell töle
Huszit, Huszitás, 1. Uszit, Uszitás . válnom ; b) hogy ezt teszed ; 3) hátrafelé ránt,
Húsz -lapony, fn. (mt.) szabályos mértani test, tart ; húzni a ló száját ; 4) vmit a többi közöl ki-
melynek felületét 20 egyoldalú és összevágó há- választva elvesz ; sorsot, számot, cédulát húz ; ná-
romszög képezi, tizenkét testszögének mindenike dat húz a háztetőből ; holnap húzzák a sorsjegyet:
300 fokú és 30 élszöge van (ikosaëder). -szeg, 5) hosszúra nyuló tárgyat készit ; árkot, falat,
fn. (mt.) húsz egyenlő oldal által zárt szabályos fonalat húz ; vonalat h. a táblára ; 6) lábaira, vagy
sokszög.
* Husztaj , fn. a. m. farkas. kezeire való ruhafélét magára vesz ; keztyűt, nad-
rágot. csizmát h.; csizmába húzott magyar nadrág:
Huta, fn. hely, hol különféle ércet, üveget 7) á. é. a) vonós hangszeren játszik ; csárdást, ke-
szoktak olvasztani , koh ; üveg h., vas-h. -hivatal, ringőt húzni; kivilágas viradtig húzták ; húzd, a
fn. 1) állomás, hivatal, melynek viselője érc-, v. meddig csak húzhatod, ugy sem lesz a nyütt vonóból
üveghutában van alkalmazva ; 2) azon bányahi- bot (Vör.) ; b) ver, üt vkit ; huszonötöt húztak az
vatalnokok együttvéve, akik a hutábán foglal- ülepére; ha a bottal egyszer oda húz, bizony nem lesz
koznak ; 3) hely, terem, épület, hol a hutai hiva- szükség második ütésre (K. L.) ; c) pénzbeli haszna
talnokok foglalkoznak. korom , fn. az elilló van vmiből ; sok jövedelmet h. házából ; mennyi
ércrészekből az olvasztó kemence száján lerako- fizetést h.? ; d) folyadékot nagyobb edényből kisebb
dott korom. -mázsa, fn. 115 fontnyi súlyú mázsa- edényekbe tesz ; palackokra húzni a bort; korsókra
féle mérték a hutában. -mester, fn. hutára, érc- húzni a sört ; e) nagyot iszik ; húzz egy jót abból a
olvasztó intézetre felügyelő hivatalnok. kancsóból; f) a. m. zsarol ; a lelkiismeretlen hiva-
Hutás, fn. tt. -t; 1) személy, akinek hutája van ; talnok húzza a szegény embert ; B) k. 1 ) (személyes)
2) hutában dolgozó személy. -legény, fn. a hu- vonzalommal viseltetik vki iránt ; nagyon húz hoz
tában legényképen dolgozó személy. zád; 2) (személyt.) léghuzam van ; jerünk innen.
Hutász, fn. tt. -t ; a hutában előforduló mun- itt nagyon húz ; 3) (vad.) vadkacsák este, az erdei
kálatokat elméletileg és gyakorlatilag értő sze- szalonkák reggel és esté szállongnak. Inn.: Húzás,
mély. -at, fn. a hutászok mestersége gyakorlatilag | fn. Húzó, mn.
és elméletileg.
Huta-tiszt, fn. tiszti rangú hivatalnok a hutá- ? Huzag, fn. kisebb löfegyver billentyűje.
ban. -tudomány, fn. a hutákban előforduló mun- Huzakodik, k. 1) álom után, heverés közben
kálatokat tárgyaló tudomány . nyujtózkodik ; 2) a. m. küllenkedik, birkozik ; 3)
Hutsza, 1. йucca. a. m. kötekedik ; 4) vmit megtenni nem esik jól
* Huttyad, k. soványodik, vánnyad, kiéhezik. neki, vminek véghezvitelével késik ; huzakodik a
* Huttyan, k. vékonyodik, soványodik, szikárrá dologtól. Innen : Huzakodás, fn. Huzakodó, mn.
sven. -t, cs. soványnyá, szikárrá tesz. ? Huzal, fn. tt. -t ; sodrony, drót.
 Huz 599 Hűb

Huzalkodik, k. 1) a. m. huzakodik ; 2) magasra | le-, felmozgatható ; e pálcácska alsó végére a meg-

nöl. Innen : Huzalkodás, fn. mérendő tárgyat teszik , oldalára pedig a súly
Huzam, fn. 1) huzó, v. huzódó tárgy ; léghu- mennyisége van följegyezve.
zam, 1. ezt ; 2) időtartam, mely alatt vmi történik ; Huzog, Huzogál, 1. Huzgál.
egy huzamban, a. m. egyfolytában ; egy huzamban Húzó -háló, fn. a. m. gyalom. -kötél, fn. vmi-
kiivott egy pint bort. -odik, k. 1) térben hosszúra nek húzására használható kötél.
nyúlik; kertek alatt h. az árok ; 2) hosszú ideig Huzom, Huzomás, 1. Huzam.
tart; szónoklata délig huzamodott. * Huzomos, Huzomosan, 1. Huzamos, Huza-
Huzamos, mn. tt. -t, v. -at ; 1) térben hosszúra mosan.
nyúló ; h. árok ; 2) hosszú ideig tartó ; h. betegség. Húzós, mu. (haj .) a. m. feszes ; húzósra feszítni
Innen : Huzamosság, fn. Huzamosan, Huzamost, ih. a kötelet. Innen : Húzósan, ih. húzósan tart (a kötél
vagynak idők, midőn a birkasereg huzamost kint v. lánc) ; húzósan emeli, viszi, a hajó a rakmát ;
legelhet (T. Gy.). húzósan feszül, hord a vitorla.
Huzam-pest, fn. (b.) közvetlen a kéménynyel Húzott, Huzott, mn. 1. Húz ; húzott cső, belől
összekötött kemence, melyben a tüz folytonos lég- csigavonalos csö ; húzott fegyver, vállhoz szorított
huzam által élesztetik . fegyver.
* Huzányos, mn. rézsuntos, harántékos. Inn. : Húzó-vonó, mn. 1) másét elkivánó, zsaroló; h.
Huzányosan, ih. Huzányosság, fn. uzsorás ; 2) erös munkatevö, barommódra fára-
Húzás, fn. 1) 1. Húz ; 2) (gazd.) a szőlőnyitáskor dozó ; h. szegény ; 3) a. m. viszálkodó ; h. élet.
sor közé élesen felkapált földnek laposra teritése. Húz-rúd, fn. a. m. húzórúd.
Húzat, Huzat, fn. huzás által előkerült tárgy ; Húztat, cs. a. m. húzat.
két huzat szalmát fütött fel. -, cs . eszközli, ren- Húztávcső, fn. kihúzható távcső.
deli, parancsolja , hogy vmit húzzanak ; fogat Húzton-húz, cs. nagy erövel, vagy folytono-
húzatni ; nagyot huzatni a pajkos gyermekre. Inn.: san húz.
Huzatás, fn. Húz-von, k. és cs. 1) fáradságos munkát végez,
Huzat-könyv, fn. (b.) melybe bánya földméré- barom módjára dolgozik ; 2) másnak vagyonát
sekor tett húzások iratnak be (Zugbuch) . zsarolja, csikarja.
Huzat-szer, fn. (b.) a. m. mérszer, a bánya- Húzsol, 1. Hurbokol.
méréshez megkivántató szerszám (Schinzeug). † Hü, fn. a. m. hideg.
Huza-vona, mn. huzó-vonó, zsaroló, hogy má- Hü, isz. 1) az állatokat vhova gyors bemenésre
sok vagyonát kicsikarja ; h. uzsorás. fn. 1) nógató fölkiáltás ; hű be te ! 2) (szój .) hű bele Ba-
testi-lelki erőt kimerítő fáradság ; egészsége tönkre lázs módjára tenni vmit , eszeveszettül elhamar-
ment a sok huzavonában ; 2) viszálkodás ; megun- kodva; hü bele Balázs lovat ad az Isten ! olyankor
tam már ezt a sok huzavonát. használtatik, midőn vki eszeveszettül siet, vagy
Húzdal, cs. apródonként húz, ránt. nagyon elhamarkodva tesz vmit ; 3) bámulást
Huzdogal, Huzgál, cs. lassan, de folytonosan, jelentő fölkiáltás ; hű ! hát még ez is itt van.
v. egymásután húz ; vkinek haját huzdogálni. Hü, mn. 1) vkihez teljes szivéböl vonzódó ; hú
Húz-halaszt, cs. (az összetétel mindkét tagja szerető, férj, nő ; 2) szilárd becsületü, akinek be-
ragoztatik) vminek teljesitését halogatja ; húzza- csületében megbizhatni ; hű szolga ; 3) olyan, mint
halasztja az elmenetelt ; ne húzd - halaszd , hanem egy másik, az eredetihez hasonló ; élethű.
fogj hozzá. Hüber, fn. tt. -t ; 1) birtok, melyet a fejedelem,
Huzikál, Huzkál, 1. Huzgál. v. vmely föur hü emberének adott élethossziglani
* Húzi-voni, mn . a. m. huzó-vonó. használatúl, v. örökségképen ; 2) ugyanily jószág
Huzi-voniság, 1. Huzavona. elnyerésével járó kötelesség ; hűbérben adni, kapni
Huzkod, Huzkol, 1. Huzgál . vmely jószágot, azaz ugy, hogy azon jószág bir-
† Húzlál, cs. kinyujtózni kényszerít ; keresztre toklásaért vmely kötelességet teljesítsen. Innen:
huzlaltaték. Hűbéri, mn. -adó, fn. adó, melyet a hübérnök hü-
* Húzmény, mn. tt. -t ; a. m. húzó- vonó. bérurának fizetni tartozott. -átvételdij , fn. (ttud.)
Húzódékony, mn. összehuzódható. díj , melyet a hübéres fizetni tartozott akkor, mi-
Huzódik, k. 1) vmi hosszan nyúlik, terjed ; a dön a jószágot átvette. -biró, fn. hübérek fölött,
hegy aljában huzódik az ut ; 2) á. é. több ideig tart ; vagy hübéresek között keletkezett perekben itélö
délig huzódott a gyülés ; 3) vmi által késleltetik ; biró.
sokáig huzódik az elutazás ; 4) vmely irány felé vo- Hübéres, mn. és fn. hübéri javadalommal bíró
nul; a fellegek kelet jelé huzódtak; (psz. ) jobbra személy.
huzódj! balra huzódj! (e szó jelentése mindig némi Hüber-jog, fn. 1) jog vmely javadalmat vkinek
kényszerűséget fejez ki) pl. a győzelmes had ny o- hübérkép átengedni ; 2) jog, melynélfogva vki
mul vhova, a megvert sereg pedig húzódik ; 5) vmely földbirtokot hüberkepen bir. -jószág, fn.
visszahúzza magát vkitöl. Înnen : Huzódás , fn. hübérképen adott, v. kapott jószág. -könyv, fn. a
Huzódó, mn. hűbéresek neveit és a hűbérképen átengedett
Huzódozik, k. 1) tagjait ide-oda húzogatja, földbirtokok mennyiségét tartalmazó könyv. -kö-
nyújtózkodik ; 2) vmínek teljesítésétől vonakodik ; telesség, fn. a hűbéres által a hübérur iránt telje-
az ifjú huzódozott az egyenes felelettől (Jók.) ; 3) sitendő kötelesség. -levél, fn. vmelyjavadalomnak
vkitől visszavonja magát ; ne huzódozzál, nem ha- hűbérbeadásáról szóló okmány.
rapja le az orrod. Innen : Huzódozó, mn. a. m. gor- Hűbérnök , 1. Hübéres.
nyadozó, gyöngélkedő. Hüber-rendszer, fn. középkori államszervezet,
Húzó- font, fn. mérleg üres csőből, melynek melynélfogva a fejedelem azokat, kik a hadban,
belsejében rugó van, s négyszegletű ércpálcácska v. máskép kitüntették magokat, hübérnökökké
 Hüh - 600 Hűt

tette, s ezeknek kötelessége volt a hazát védeni s Hümget, k. hüm-hüm hangot ad ; 1) bámultá-
a föhübérur, a fejedelem iránt bizonyos szolgála- ban, v. kétkedvén ; 2) midőn nevetését elfojtani
tokat teljesítni. -szolgálat, fn. szolgálat, melyet akarja.
vmely hűbér birtokosa teljesítni tartozott. -társ, Hümment, k. egyes hüm hangot ad.
fn. két, v. több személy, kik ugyanazon hübert Hüm-mög, k. 1) a. m. hümget ; 2)a. m. dümmög
birják ; 2) két, v. több személy, kik ugyanazon Hün, ih. a. m. híven.
hübérurtól nyertek hűbért. -udvar, fn. a hübérur † Hün, a. m. híve.
hivatalos müködési helye, hol a hűbéri viszonyo- Hünget, 1. Hümget.
kat rendezi. -úr, fn. fejedelem, v. förangú ur, aki Hüpped, Hüppedés , 1. Süpped, Süppedés .
vmely vagyont hübérképen másnak adományoz. * Hürgy, fn. fonásközben a kender közöl fogak-
† Hü-bü-bá ! isz. vki iránt való megvetés nyil- kal, v. ujjakkal kicsipett kócdarab.
vánitására használt fölkiáltás. Hüs, Hüs, mn. kissé hideg, ami az ember tes-
Hüeses ki ! Hücses innen ! isz. malac-ker- tére nem egészen kellemetlen hatással van ; hús
gető szellő. -, fn. 1) hely hova a nap heve nem hat el ;
* szó. keressünk hüst és üljünk le oda ; 2) a. m. börtön
Hüely, 1. Hüvely.
Hü-érzelmű, mn. vki iránt hüséggel viseltető. hüsre tenni vkit. Innen : Hüsen, ih.
Innen : Hüérzelműség, fn. Hüség, fn. 1) † hit, hiedelem ; 2) lelkiismere-
Hüh, 1. Hű, isz. tesség az eskü, a fogadás megtartásában ; házas-
Hük, fn. a. m. hivők. sági hűség ; 3) állhatatosság az alattvalói köte-
* Hükk, isz. gyermekjátéki fölkiáltás , mely lességekben ; polgári , alattvalói h.; 4) vmely
akkor használtatik, midőn a labdázásban hiba véleményhez való állhatatos ragaszkodás ; 5) ma-
történik. — , fn. labdázás közben ejtett hiba. gát átengedő ragaszkodás vki iránt ; hűséggel
* Hükköl, Hükköltet, 1. Hököl , Hököltet. ápolni vkit; (km.) hűség csak a kutyához illik. -es,
Hül, k. 1 ) hidegebbé leszen, melegségét veszti ; mn. 1) nagyon hü, igaz vonzalommal viseltető ; 2)
h. a leves, a tej; á. é. hűl az idő, a. m. múlik az ritka becsületü ; h. szolga. Innen : Hűségesség, fn.
idő ; (km.) hül az idő, majd innét is, onnét is meg-- esen, ih. 1 ) igaz vonzalommal ; h. szeretni vkit;
kérdezik, hol szolgáltál; 2) á. é. a) bámuló ijedelem 2) ritka becsülettel ; h. szolgálni ; 3) á. é. ugy,
fogja el ; (a mennyiben ha vki megijed, minden amint történt ; h. elmondani vmit. -szegés, fn. a
vére a szivhez tolulván, arca hidegebbé leszen) ; köteles hűség megszegése, hütlenné levés. -szegő,
1. Elhül ; b) vonzalmát veszti vki iránt ; még csak mn. köteles hüségét meg nem tartó . -telen, mn.
féléves házasok, már is hűlnek egymás iránt. Inn.: a. m. hütlen. Innen : Hűségtelenül, ih. Hűségtelen-
Hülő, mn. Hült, mn. (szój .) csak hűlt helyét talál- ség, fn.
tam, nem találtam azt, akit, v. amit kerestem . Hüsel, k. a nap melege ellen árnyékban, hüs
Hül, a. m. hívél. helyen telepszik le. Inn.: Hüselés, fn. ¡Hüselő, mn.
* Hül-ajtó, fn. lécből szögezett félajtó, mely, a Hüsit, cs. 1) hüssé tesz ; italt hűsitni ; 2) a me-.
konyha ajtófélfájának külső részére alkalmaztat - leg ellen enyhet nyujt ; az üde viz nyáron husit
ván, a világosság és a lég behatását nem gátolja, Inn.: Hüsités, fn. -8, mn. 1) hüssé tevő ; h . szellő ;
s mégis elég arra, hogy a kutyák és apró házi 2) a meleg ellen enyhet nyujtó ; h. szerek. -ö , fn.
állatok a konyhában ne alkalmatlankodjanak.
Hüle, mn. 1) bamba, buta, bámészkodó , száj- különféle
kimelegedett hideg v. csemege,
ital, enyhet
testnek ad. mely nyáron a
táti ; 2) süket; 3) néma, hebegő. - , fn. ostoba, Hüsség, fn. a. m. hivesség.
buta személy.
Hüt, Hütetlen , Hütös, 1. Hit, Hitetlen, Hites.
Hüled , k. 1) a. m. hül ; 2) ijedség miatt lélek- Hüt, cs. 1) meleg, v. langyos testet hidegebbé
zete elszorúl. Ínnen : Hüledés, fn. Hüledő, mn. - ék, tesz ; jégbe, v. jéggel hűteni vmely italt ; (szój.) á. é.
fn. 1) a. m. hulla ; 2) aludt lé, kocsonya. -ez, k. száját hűteni , hiábavaló dolgokat beszélni ; 2) ȧ.
annyira meg van ijedve, oly zavarban van, hogy é. vkinek más iránti vonzalmát csökkenti ; szen-
azt sem tudja, mit csináljon. Innen : Hüledezés, fn. vedélyét, hevét enyhiti ; a kor hűti a vért. Ínnen :
Hüledező, mn.
* Hüle-füle, mn. bamba, buta. Hűtés, fn.
Hütelen, mn. 1) fogadását meg nem tartó ; h.
Hülemedik, k. 1) a. m. hül; 2) megijed , zavarba szerető, férj, nő ; 2) aki a rábizott dolgokat elha-
jö. Innen: Hülemedés, fn.
* Hülepedik, k. lassan hül, melegségét lassan- nyagolja, v. magának eltulajdonítja ; h. szolga ; 2)
ként veszti. nem olyan, mint a másik, nem hasonló ; h. után-
Hülés, fn. tt. -t; ált. vmely tárgynak hidegebbé zás.viseliInnen
magát: Hütelenü
, hütetlen ih. -kedik,
l, séget követ k. hütelen
el vki ül
ellen.
levése ; kül. az emberi test megfázása ; a hüléstől | -ség , fn. 1) tulajdonság, lelki állapot, melynél-
óvakodni
Hüleszt,kell.
cs. 1) a. m. hűt ; 2) vkit nagy zavarba fogva vki hütlenné lenni hajlandó ; 2) becstelen
hoz; vkiben bámuló ijedelmet kelt. Innen : Hü- tett, mely által vki mást akár becsületében, akár
lesztés, fn. vagyonában megkárosit ; büntetni a hűtlenséget.
Hülle, Hüllö, fn. (állatt.) a hidegvérü és tüdő Hütlen, Hütlenkedik, Hütlenség, 1. Hütelen ,
által lélekző állatok (kétlakiak) osztálya (amphi- Hütelenkedik , Hűtelenség.
bium). Hütö, mn, 1) a höséget, melegséget enyhitö,
Hülye, 1. Hüle. hideget okozó ; hütő szerek ; 2) á. é. a szenvedélyt,
Hüm, Hümm, isz. 1) kétkedést, bámulatot je- lelkesedést csökkentő, -, fn. bádog, v. faedény,
lentő felkiáltás ; 2) az elfojtott nevetés kitörö melyben italnak való különféle folyadékot hideg
hangja. vizzel, v. jég között hütenek. Innen : Hűtőleg, ih.
Hümás, fn. a. m. hasonmás. Hütöget, cs. lassan, de folytonosan, több darab
 Hűt 601 I, Í
ból álló holmit hüt, vminek höségét lassan mér- fn. középkori faggató eszköz, melylyel az elfo-
sékli. gottak hüvelykujját csavar közé szoritották, ha
Hütő-kemence, -pest, fn. üveghutai kemence, vallani nem akartak.
melybe az elkészitett, de még izző üvegeket rak- Hüvelykel, cs. 1) a dohány fattyúleveleit lesze-
ják, hogy lassan kihűljenek. -szer, fn. különféle degeti ; 2) * a. m. fej.
szer, hideg ital, csemege, melytől a belső hőség Hüvely-kenyér, fn. (nt.) délszaki akác hosszú
enyhül. -válu, fn. vizzel megtöltött válú. melyben kard- alakú édes gyümölcse, melyet nálunk, kö-
a kovácsok az izzó vasat hütik. zönségesen szent János-kenyérnek neveznek (ce-
Hütözik, k. ált. testének nagy melegét enyhíti ; ratonia) .
kül. ruháján tágit, hogy küllég áthevült testéhez Hüvelyk-gyüszü, fn. börgyüszü, melyet a
férközzék, szellőzteti magát ; s pihenve ezen fák csizmadiák , cipészek balkezük hüvelykujjára
lombjai alatt hűtőzém (K. K.). húznak, hogy a szurkos fonál kezöket be ne vágja .
Hüvely, fn. tt. -t ; ált. vminek üreges boritéka ; -hús, fn. kidudorodó hús a hüvelykujjon. -matyi,
por-, v. sárhüvely, emberi test, mely a lélek ideig- fn. mesebeli törpe emberke, babszemjankó. -mér-
lenes lakául szolgál ; kül. 1) különféle anyagú ték, fn. hossz-, tér, v. tömörmérték, mely hü-
hosszúkás tok, melyben holmit tartanak ; kard-, velykekben határozza meg vmely tárgy nagyságát.
esernyő-hüvely; (szój .) a kardot hüvelybe dugni, az -nyi. mn. egy, v. illetőleg több hüvelykéhez ha-
ellenségeskedést megszüntetní ; eldobni a hard hü- sonló hosszaságu, területü, v. térfogatú ; h. hosszú,
velyét, élethalál harcot vívni ; (km.) két kard, v. széles ; h. ember, á. é. kis, többsincs ember.
két éles tőr egy hüvelyben meg nem fér, a) két heves ? Hüvelyktyü, fn. a keztyü azon újja, mely a
vérü ember együtt nem lakhatik ; b) két egyén hüvelyket takarja.
közül, kik mindaketten ugyanazon hatalomra tö- Hüvelyk-vas , fn. vminek összefoglalására
rekszenek jutni, az egyiknek buknia kell ; egyik használható vaspánt.
kard tartóztatja a másikat hüvelyében, a támadás- Hüvely-magbur, fn. (nt. msz.) a növény hüve-
tól, harctól az embert sokszor csak a másik fél lyének belső vékony hártyája, mely közvetlen a
elkészültsége tartóztatja ; aranyos hüvelybe fűzfa magot födi.
kard, használják olyankor, midőn vmely nagyon Hüvely-sérv, fn. (kórt.) daganat a női szemé-
rút külsejű ember diszes ruhát vesz magára ; soha remtest hüvelyének hátsó falán s a szemérem
nem volt, nem is lesz a vargakésnek hüvelye ; 2) (nt.) ajkak üregében (Hermia vaginalis) . -tükör, fn.
a) bármely növény magtakarója ; kukorica hüve- (seb .) tükör, melynek segélyével az orvosok az
lye; b) kül. az ázalék- és bükkönyfélék mag-tartója ; anyaméh csatornáját vizsgálják.
bab-, borsó-, lencse- hüvely ; 3) (bt. ) a nő- szemérem- Hüvelyzett, mn. hüvelybe bujtatott ; fénymázas
test alsó nyilása, mely az anyaméhvel van össze- bőrbe hüvelyezett nagy lábak (K. L.).
köttetésben ; inn. (szój.) még a hüvelyéből is alig Hüves, Hüvesedik, Hüvesít, 1. Hives, Hive-
bujt ki, már is huncutságokon van az esze, azaz, sedik, Hivesít.
még alig hogy egy kevéssé fölcseperedett ; 5) á. é. Hüvesitö, 1. Hüsitö.
vmely dolog fölszine ; csak a dolog hüvelyét érin- - Hüvéter, fn. a. m. csösz.
tette ; 6) (b.) hengeralakú kurta vasesö, mely ösz- Hüvit, Hüvítö, 1. Hüt, Hütö.
szekötendö vascsövek fölibe húzatik a végett, Hüvitezik, 1. Hütözik.
hogy az érintkezési netaláni hézagot elzárja Hüvös, Hüvösit, stb., 1. Hives, Hivesít, stb.
(Muff); kapcsoléki, v . kapcsoló hüvely. Hüvül, 1. Hül.
Hüvely-csö, fn. (nt.) Afrika éjszaki partjain
tenyésző növény tojásdad, két nyilásu becővel
(ricotia). -dék , fn. (vt.) a. m. növénysajtany,
borsó, lencse, paszujból készül. I, Í.
Hüvelyes, mn. aminek hüvelye van ; h. kard,
h. vetemény. -edik, k. a növény hüvelyei nöni I és ĺ, kis betüvel i és i, a magyar ábéce 13-ik
kezdenek ; h. a bab, a borsó. Innen : Hüvelyesedés, és 14-ik betüje. Az éles hangúak közöl való. A szó-
fn. Hüvelyesedő, mn. -ek, fn. tb. (nt.) azon növé- módosulatot és tájszokást illetőleg háromféle i-t
nyek osztálya, melynek magtartóját hüvelynek különböztetünk meg : 1) mely vastaghangú képzők-
nevezik. -gyapú, fn. (nt.) a gyapűk közé tartozó kel köttetik össze ; pl.: ima, iromány, ipar ; 2) mely
növény, hüvely-magtokkal. vékonyhangú képzöket vesz fel. Ez felosztatik a)
Hüvelyez, cs. a magot hüvelyéből kifejti ; á. é. olyanra, mely régebben éles e-re változott, pl.:
megfejt, megmagyaráz ; álmot hüvelyezni. Innen: csillag, csellag ; mind, mënd stb.; (némely szókban
Hüvelyezés, fn. e változtatás most is szokásban van, pl. Pista,
Hüvelyező, mn. (nt.) ami vmit hüvelykép vesz Pesta ; igen, egen) ; b) olyanra, mely tájszokásilag
körül. ü-re változik ; idő, üdő ; idvesség, üdvösség; c)
Hüvely-fájdalom, fn. fájdalom a női anyaméh olyanra, mely az ország minden táján i-nek ejte-
csatornájában. -féreg, fn. hüvelyféle boritékkal tik ki, pl.: csibe, sin, stb.
fedett hüvelyalakú féreg (solen siliqua). Tájszokásilag ő-vel is váltakozik, mint biség,
Hüvely-hártya, fn. (bt.) 1) a női szeméremtest bőség helyett.
hüvelyét borító hártya ; 2) a férfi heréit boritó A hosszú í tájszokásilag, v. a beszélő egyéni
hártya. -iszam, fn. (kórt.) a női szeméremtest szokása szerint is rövidre változik ; bízik, bizik ;
hüvelyének kifordulása (prolapsus vaginae). hizik, hizik; stb.
Hüvelyk, fn. 1) nagy ujj , öreg ujj a kezeken és Nehány szóban, mint kezdő betü, tájszokásilag
lábakon ; 2) (mt. ) tizenkét vonalnyi hoszmérték, h, v. vmely ajakbetü által elöztetik meg; inta,
egy lábnak 12- ed, egy ölnek 72- ed része. -csavar , | hinta ; ízeg, bizeg ; irka, firka.
 Ibi ― 602 Ide

Nehány mély hangú szóban j-betüvel válta- | lalva ; adtam 25 forintot, ideértve azon 5 forintot,
kozik ; pl. (régente) ig, (most) jog ; (régente) jog- melyet kölcsönöztél tőlem.
tat, (most) igtat ; ih juh, ihász = juhász. Ide- felé, ih. errefelé, közelebb hozzánk ; ide-
Ibis, fn. (allatt.) a. m. cibik. felé tart.
? Ibla, 1. Iblany. Ideg, fn. 1) (bt.) az emberi és állati testben
? Iblag, fn. (vt. ) az iblanynak bármelyik testtel fehéres szálagok, melyek vagy az agygyal , vagy
való vegyülete. a gerinccel vannak kapcsolatban, az öt érzék szer-
? Iblany, fn. tt. -t ; (vt.) szürkés, fekete színü veül szolgál ; látideg ; kellemetlenül hat az idegekre;
elem a fémek közöl ; hevitve ibolya színü gözzé 2) szilárd, szalagforma részek az állati testben,
válik ; a gyógyászatban higany-mérgezés ellensze- melyek az ízeket összekötik ; 3) á. é. kifeszitett,
reül használtatik (jodium). -vegy, fn. a. m. iblag. vastag fonal , v. húr ; ács , v. csapó ideg ; az ijj
* Ibola, 1. Ibolya. > idege; felhangolom olykor a lant idegeit (Pet.).
? Ibol - ezüst, fn. (vt.) iblany és ezüstvegyülék. Ideg- baj , -betegség, fn. (kórt.) különféle be-
-hamany, fn. iblany és hamanyvegyülék. tegség, mely az idegek gyöngeségéből származik.
Iboló, 1. Iblany. Idegen, mn. 1) máshonnan való, nem hazánk-
? Ibol-vas, fn. (vt.) iblany és vasvegyülék. beli; i. nép ; i. szokás, erkölcs ; (bibl.) idegen iste-
Ibolya, fn. (nt.) az öthímesek közé tartozó neid ne legyenek én előttem ; 2) a. m. nem ismerős ;
ismeretes virág- növény (viola) ; sárga, fajtlinka-, egy idegen ember van itt, beereszszem ? 3) tölünk
szines, nyári, fürtös i.; háromszínü i.; százszor szép, távol eső, nem hazánkban fekvő ; i. ország, város ;
kék i., (közönségesen csak is ez utólsót nevezik 4) másé, nem a miénk ; két idegen tyúk van az ud-
ibolyának). varon ; i. vallás ; (km.) ha szemérmes is az asszony,
Ibolya- árnő, fn. (nt.) az ibolyáéhoz hasonló nem kell idegen kézre bizni ; aki idegen ebnek kenye-
növény az árnök közöl. ret vet, nem veszi jutalmát ; idegen ökör haza bog ;
Ibolyka, fn. kék ibolya. tn. ujabb időben 5) á. é. hideg, barátságtalan, nem nyájas ; nagyon
nőnévül is használtatik. idegen hozzám ; i. szivvel viseltetni vki iránt ; + ide-
* Ibrad , k. aléltságából, zavarából magához gen névvel venni vmit, rosz néven venni. fn. tt.
tér. Innen: Ibradás, fn. -t ; 1) külföldről, nem hazánkból való személy ; 2)
* Ibrant, A) k. szökik, oson ; B) cs. ugraszt, ismeretlen személy. Innen : Idegenség, ' fn. -edik,
szalaszt. k. 1) más kezére, birtokába kerül ; a magyar föld-
Ibrik, fn. öblös edényke porcellánból, v. érc- birtok lassankint külföldiek kezéré idegenedik ; 2)
böl, fogantyúval (füllel) ellátva, száján zsilipded vki iránt szive vonzalmát veszti ; még csak féléve,
kivájattal, melyen a folyadék kicsorog ; kávés i., hogy együtt élnek, már is idegenednek egymástól.
a) melyben fekete kávét adnak fel ; b) (tréf.) éjjeli Innen : Idegenedés, fn. -eszik, 1. Idegenedik.
edény; * vizes i., csecses korsó ; á. é. (tréf. ) ált. Idegenit, cs. 1) más birtokát törvénytelen uton
alfel ; kül. női szeméremtest. -ese, -ecske, -ke, magáévá teszi ; 2) idegenné tesz, azon munkáló-
fn. (kics.) kis ibrik. dik, hogy vki más iránti vonzalmát, rokonszen-
Icce, Iccés, 1. Itce, Itcés. vét elveszitse ; rosz bánásmóddal idegeníti magától
Iceg, k. egy helyben nem tud maradni, ide- oda gyermekeit. Innen : Idegenités, fn.
mozog. Innen: Icegés, fn. -biceg, fn. 1) a. m. iceg ; Idegenkedik, k. 1) vkivel ellenszenvez ; nem
ülj békével, ne iceg- bicegj ; 2) sántikálva megy ; akar vonzalommal viseltetni vki iránt ; mért ide-
amott i. az uton ; 3) a. m. billeg ; i. az asztal, ha a genkedel tőlem ; 2) irtózik, nem akar vmit meg-
talaj nem egyenes. tenni; nem hiában idegenkedtem ide jóni. Innen :
Icin-picin, 1. Incen-pinc. Idegenkedés, fn. Idegenkedő, mn.
* Icke-ficke , Ickin- vickin , mn. nyalka, Idegen-kórság, fn. mohó vágyakozás minden
hegyke. után, ami más országból , más vidékről való.
Icsar, Icser, fn. a. m. alávaló ital, löre. -nemü, mn. a mienktöl különböző. -szerv, fn. 1)
Ida, İda, tn. nőnév. hidegség , vonzalmatlanség idegenkedés vmely
Idább, ih. a. m. idébb. személy, v. dolog iránt ; 2) idegenek iránti szenv.
Idáig, ih. 1) ezen helyig ; 2) ezen időpontig ; Innen : Idegenszenves, mn. -szerü, mn. a mienktől,
idáig elvártam, de tovább nem várhatok. v. az általunk ismertektől való különbözőségénél
Iddogál, cs. és k. kényelmesen, nem mohón, fogva sajátos ; i. beszéd. Innen : Idegenszerűség, fn.
iszik mulatságból. -ül, ih. 1) idegen gyanánt ; i. tekinteni vkit ; 2) ide-
† Ide, fn. a. m. idő ; nem sok idével annakutána genkedve, hidegen ; i. fogadni vkit. -ül , -ül, k. 1)
(Pesthi). előbbi hazájára nézve idegenné leszen ; 2) a. m.
Ide, ih. 1) erre a helyre ; ülj ide ; ide oda jár, idegenedik. Innen : Idegenülés, fn. Idegenült, mn.
többfelé ; ide s tova, a) a. m. ide oda ; ide s tova Ideg-erősitő, mn. a petyhüdt idegek edzésére
jár-kel ; b) á, é. (időről) a. m. körülbelül, mahol- használható ; i. szer.
nap; ide s tova három hónapja lesz már , hogy Ideges, mn. 1) ideggel fölszerelt ; i. lant ; 2)
elment; ide vele ! add , v. adja át nekem ; ide adni, túlfinom idegü, akire minden benyomás kelle-
nekem átadni (használatul) ; add ide késedet ; se metlen hatást gyakorol; i. nő. Inn.: Idegesség, fn.
ide, se oda, sehova; se ide, se oda nem tudott mo- Idegez, cs. ideggel fölszerel (lantot, íjjat).
zogni ; 2) * a. m. itt , ide bent van; ide haza van Ideg-fonal, fn. (bt.) az emberi test idegeinek
atyád? ide kint hált. egyes szálaga. -fonat, fn. (bt.) idegszálagokból
Idébb, ih. errébb, hozzám közelebb ; idébb jöj; álló fonat. -gyönge, mn. (kórt.) gyönge idegekkel
idébb-odébb, maholnap ; idébb - odébb már a tél is biró, aki pl. minden kis zörejre felriad, v. talán
elközelget. még el' is ájul. Innen : Ideggyöngeség, fn. -hártya.
Ide-értve, ih. gondolatban a mondottakhoz fog- fn. (bt.) a szem fehérszínű hártyája. -kérlob, fa.
 Ide 603 Ido

(kórt.) az ideg fölepének lobos bántalma. -kór , Idént, ih. kellő időben ; épen idént érkeztem meg.
fn. (kórt.) a. m. idegbaj. -láz, fn. (kórt.) az ide- ? Idény, fn. tt. -t ; idöfolyam, mely alatt vmi
geket bántalmazó láz , inhideglelés , hagymáz. szokásban, divatban van ; mely alatt vmi rende-
-nyavalya, fn. a.m. idegbaj . -nyomasz, -nyomo. sen előfordulni szokott ; fürdési idény.
fn. (seb.) sebészi eszköz, melylyel tagcsonkitás Ide-oda, ih. 1) majd ide, majd amoda, minden-
alkalmával az ülideget leszoritják. -rece, fn. (bt.) felé ; ide- oda tekintgetni ; 2) å. é. a) körülbelül ;
recehártya a szemgolyóban (retina). -rendszer, ide- oda hét mérő buza fogyott el ; b) maholnap ;
fn. (bt.) az emberi test összes idegfonalainak kap- ide- oda három éve leszen, hogy láttam.
csolata, elrendezése, rendszere; agyi idegrendszer Ide- odáz, 1. Tétováz.
(systema nervorum cerebralium) ; dúci, v. tengési Ide- s-tova, 1. Ide - oda.
idegrendszer, mely az agytól, a test felső részétöl Idétlen, mn. 1) kellőleg ki nem fejlett, éretlen ;
külön vált idegeket foglalja magában ( systema i. gyermek, aki nem volt kilenc hóig az anyja mé-
gangliorum). -szélhüdés, fn. (kórt.) az idegek hében ; i . gyümölcs ; 2) a szokottól elütő, nevetsé-
teljes eltompulása , szélhüdése. -szemölcs , fn. get gerjesztő ; i. hang ; i. alak ; 3) a. m. ügyetlen ;
(bt.) a nyelv- és orrideg végén szemölcs, mely i. ugrándozás. —, fn. ujszülött gyermek, aki nem
közvetlen szerve az izlésnek és szaglásnak. volt kilenc hóig az anyja méhében. Innen : Idét-
Idegtelen, mn. 1 ) ideg nélkül való ; i. állat ; 2) | lenség, fn. -kedik, k. 1) ügyetlenül viseli magát,
tompult idegü ; i. vén ember. Innen : Idegtelen- esetlenül cselekszik ; 2) hiában való beszédet tesz,
ség, fn. helytelenül tréfálkozik. Innen : Idétlenkedés, fn.
Idegzet, fn. (bt.) a. m. idegrendszer. Idétlenkedő, mn. -szülés, fn. a terhességi állapot
Idei, mn. 1) bizonyos időben létező ; mult, jelen kilencedik hónapja elött való szülés . -szülött, 1 .
idei események ; 2) épen a kellö, helyes időben Idétlen, fn.
való, történő, idején való ; idei intézkedés ; 3) a Idetova, 1. Ideoda.
szokottnál korábban történő, létező ; egészségtelen * Idétt, ih. bizonyos időben, időfolyam alatt ;
embernek árt az idei fölkelés ; idei (korán érő) gyü- Hunyadi idétt, Hunyadi idejében ; idéttem, időtted,
mölcs ; 4) ebben az évben termett, történt ; idei stb., az én koromban stb.
termés. Ide-vágó, mn. a felvett tárgyhoz illő, arra vo-
Ideig, ih. addig, ameddig bizonyos idő lefolyik; natkozó ; nem találok egy idevágó szót. -való, 1)
egy i.; darab i.; sok i. ; (něpd.) szép a leány ideig, fn. és mn. ezen községben, helységben született,
tizennyolc esztendeig ; ideig való, v. tartó, aminek v. itt lakó ; 2) mn. a) erre a helyre illő, v. aminek
egyszer vége szakad ; ideig- óráig, v. ideig- háig, itt van a helye ; adsza csak az idevaló edényeket ;
kevés ideig. len, ih. bizonyos, meghatározott b) nem ehhez a körhöz, nem ehhez az alkalomhoz
hosszú, v. rövid ideig, nem örökre ; csak i. vállalta illö ; nem idevaló beszéd ez.
magára. ? -len, fn . átmeneti államszervezet, mely Idéz , cs. ált. vkinek megparancsolja , hogy
törvényeken nem alapulván, csak addig tart, mig elötte jelenjen meg ; ördögöt, szellemet idézni ; kül.
a rendes állapot visszatér (provisorium) ; Magyar- 1) ( ttud. ) törvényszék elött megjelenni kénysze-
ország 18 év óta három ideiglent ért. -leneg, fn. a. rit ; perbe idézni vkit ; 2) á. é. vki beszédéből, leve-
m. ideiglen, fn. -lenes, -leni, mn. egy ideig tartó, léből, irodalmi művéből bizonyságul, v. például
müködő ; i. kormány ; i. számla. Innen : Ideiglenes- egyes szavakat, v. mondatokat hoz fel ; idézni vki
ség, fn. -lenség, fn. ált. ideiglenes állapot ; kül. szavait; Cicerótól, Eötvöstől idézni ; Montesquieut
vmely ország állapota, midön a fejedelmi hatalom idézni. Innen : Idézés, fn. Idéző, mn. Idézett, mn.
v. a rendesen működő kormány megszűnik és -et, fn. 1) (ttud.) hivatalos okmány, mely által
ideiglenes kormány veszi át az ügyek kezelését. vki törvény elé hivatik ; 2) vki szavainak, irodalmi
-tartó, mn. mulandó, nem örökké tartó ; i. örö- munkákból vett mondatnak felhozása ; az idézet
mek. -való, mn. 1) a. m. ideiglenes ; i. országháza; maga helyén megengedhető ; 3) szavak, mondatok,
i. hid ; 2) mulandó, aminek egyszer vége szakad ; melyeket másoktól, v. mások munkáiból hozunk
i. gyönyör. fel; ez nem idevaló idézet. -etlen, mn. 1) (ttud.)
Idein, 1. Idején. törvényszék elé nem idézett ; 2) idézet nélkül
Ideje, ih. 1) bizonyos idő elmult azóta, hogy való ; i. előadás ; 3) ami még nincs idézve, fel-
stb.; rég ideje nem láttalak ; mennyi ideje annak, hozva ; a szentirásban alig van i. hely. แ
hogy nálam voltál ?; 2) eljött az idő, melyen túl Idéző-jel, fn. ily alakú irásjel : -", melyet
vmit halasztani nem lehet; ideje már egyszer, hogy az idézett szavak, v. mondatok elé és után szok-
haza menj ; 3) † idejébb, mint a nap feljött, elődbe tunk tenni. -levél, fn. a. m. idézvény.
számlálom ügyemet (Zsolt.), elébb való idön, ha- Idézvény, fn. tt. -t ; (ttud. ) hivatalos okmány,
marább. melyben vkinek megparancsoltatik , hogy vhol
Idején, ih. 1) abban az időben, mikor kell ; ide- megjelenjen.
jén tégy mindent ; 2) korán, a szokott időt meg- * Idilló, mn. a. m. ügyetlen.
előzve ; idején feküdjél és idején kelj ; (km.) idején + Idnap, fn. a. m. ünnep.
megismerni, mely tejből lesz túró, azaz, mely gyer- ? Idom, fn. 1) mintául szolgáló arányos alak ;
mekből leszen derék, életrevaló ember. -érö, mn. mértani idom ; 2) a. m. emberi, v. állati test kü-
a szokott időnél korábban érő ; i. gyümölcs. -való. lönböző helyzete, alkata ; nem természetes idomban
a szükséges időben levő, működö ; az i. felszólalás venni le vkit ; 3) versidom, a versnek külső szer-
nem árt. kezete a szóknak arányos egymásután követke-
Idén, ih. 1 ) a. m. esztendőben ; ez idén, ebben zése. Innen : Idomi, mn . ? -ár, fn. tt. -t ; személy,
az esztendőben ; * mult idén, mult évben; 2) * idő- | aki az állatokat bizonyos működésre ügyesekké,
ben; minden idén jó szorgalmasnak lenni ; más idén képesekké teszi ; ló-i.; kutya- i. -atlan, -atlanul,
(Ar.). 1. Idomtalan, Idomtalanul."
 Ido 604 - Idő

Idomias, mn. helyes alkatú, akinek, v. aminek | által kimutató ; i. növények, állatok. -folyam, fn.
alakja mintául szolgálhat ; i. testalkat ; i. szabás. az idő azon része, mely két időpont közé esik ;
Innen: Idomiasság, fn. két, három napig tartó i. -folyamat, -folyás, fn.
Idomit, cs. 1) kellő alakot ad vminek, helyesen az eseményeknek időben egymásután következése.
elkészit; testhez idomítani a ruhát ; 2) állatokat bi- | -forgás, fn. az időnek, vagy inkább időben az
zonyos működésre képesekké tesz ; lovat, kutyát i. eseményeknek változása jóról roszra és viszont
Innen: Idomítás, fn. Idomított, mn. forgása. -hagyás, fn. 1) határidő kijelölése ; 2)
Idomos, mn. ált. idommal biró ; kül. szép, ará- megengedése annak, hogy vki vmit a kiszabott
nyos alkatú. Innen : Idomosan, ih. Idomosság, fn. időnél későbben tehessen meg. -halasztás, fn. 1)
Idomoz, 1. Idomít. a. m. idővesztés ; 2) a kitűzött határidő későbbre
Idomtalan, mn. ált. idom nélkül való ; kül. halasztása. -határ , fn. meghatározott időpont,
aránytalan, helytelen alkatú, ormótlan ; i. testal- melyben vminek megtörténnie kell, melynél to-
kat, ruha. Innen : Idomtalanság , fn. Idomtalanul, ih. vább halasztatnia nem szabad. -határozás, fn.
-it, cs. idomtalanná tesz, helyes alakjából kivet- kijelölése vmely időpontnak , melyben vmit tel-
köztet ; kézmiveinket kontár kezek idomtalanítják jesitünk kell. hézag, fn. 1 ) szünet két, vagy
(Cz. ). Innen : Idomtalanítás, fn. Idomtalanított, mn. ugyanazon cselekvés két része között ; a táncrend
-odik, -ul, k. idomtalanná leszen, alakjának ará- éjfélután egy órai időhézagot alapitott meg ; 2) idő-
nyosságát elveszti. Innen : Idomtalanodás, Idomta- számlálásban való hézag -hiba, fn. ált. eltévesz-
lanulás, fn. tése vmely időpontnak ; kül. hiba, melyet történet-
Idomúl, Idomul , k. 1) bizonyos idomot ölt iró, v. más vki akkor követ el, midőn 1) vmely
magára ; 2) vmely állat folytonos gyakorlat eseményt nem abba a korba tesz, melyben az
által bizonyos működésre ügyessé lesz ; 3) vmihez megtörtént ; 2) az események előadásába oly dol-
alkalmazkodik, illeszkedik ; ez a ruha nem akar gokat kever, melyek abban az időben meg nem
testhez idomulni. történhettek ;, igy pl. idöhibát követett el az a
Idomzat, fn. ált. több részből álló tárgynak festö " aki Abrahámnak, midőn fiát Izsákot fel
külalakja ; kül. vmely tárgy egyes részeinek egy- akarja áldozni , kovás puskát adott kezébe , s
más között mérarányos, és az egészhez illő szer- amint löni akar, egy angyal által vizzel önteti le a
kezete. Innen : Idomzatos, mn. Idomzatosság, fn. serpenyőbe tett löport (Anachronismus) .
Idö, fn. rag. idöm , idöd, ideje ; idöim , idöid stb. Idő-járás, fn. a légkör különböző változatai ;
ideim, ideid stb.; 1) a dolog tartamának mértéke, szép, napos, ködös i.; (km.) időjárásnak nehéz mó-
mely szerint az események kezdetét, egymásután dot szabni. -járastan, fn. az időjárás változatairól,
következését és bevégződését határozzuk ; (km. ) esöről, hóról, ködröl stb. szóló tapasztalati tudo-
az időjár, senkit sem vár ; az idő járton jár, semmi mány. -jártával, ih. bizonyos időfolyam elmulása
szóra nem vár, v. az idő folyton foly, meg nem eszi után, később ; i. talán én magam is majd elmegyek.
a moly; legjobb orvos az idő, mert mit ész meg -jós, fn. személy, aki tett tapasztalatok nyomán
nem gyógyít, meggyógyítja az idő ; idő a bolondot is elöre képes megmondani , hogy ekkor és ekkor
észre hozza; az idő mindennek mestere ; az idő néha körülbelül milyen időjárás leszen. -, mn. az idő-
anya, néha mostoha ; a vas is megvásik idővel ; nincs változásait megérző ; i. bajok. * -jutva, ih. ha jut
oly dolog, melyet meg nem hajt az idő ; időtől kell rá idő ; időjutva talán én is elmegyek. -kor, fn. alt.
várni, tanácstól hallgatni ; az idő mindent kiderít ; az idő egy része ; kül. az állatok és növények éle-
rosznak is idővel kell válni ; idővel, pénzzel légy ta- tének tartama. -kör, fn. időszak, mely alatt vmi
karékos ; kinek bő az idő, még kifogy belőle ; idővel, megtörténik, v. melynek elmultával vmi ismétlö-
szalmával a naspolya is megérik; 2) az események dik. Innen: Időköri, mn. -körönként, ih. bizo-
folyamatának bizonyos szaka, bizonyos tünemé- nyos idő elmulása után ismétlödve.
nyek tartama; kor, életszak ; mult, jelen, jövő idő; Idököz, fn. 1) két esemény, v. ugyanazon ese-
foly, telik, múlik, eljár az idő ; legjobb időben (kor - mény egyes részletei közötti idöfolyam ; 2) a . m.
ban) lenni; nagy idő, nagyszerű események kora ; időszak. -ben, ih. eközben , azalatt ; mialatt az
nagy időt érni, öreg korra jutni ; (km.) egyik idő a emlitett dolog történik, v. történt ; időközben majd
másiknak mestere, v. ellensége ; más idők, más erköl- látogass el hozzám. -i, mn. 1) a. m. ideiglenes ; 2)
csök; az eltöltött idő soha vissza nem jó ; 3) † a. m. két esemény közötti időben levő, előforduló ';
óra; harmad idő koron, harmad óra tájt ; mennyi biráló. -ileg, ih. ideiglenesen. -leg, kevés időre,
az idő? hány az óra ?; 4) vmire alkalmas időpont ; ideiglen. -leges, mv . a. m. ideiglenes.
evés, pihenés ideje ; (szój .) még nem multa idejét; Időleges, mn. ez időszerinti, abban az időben
(km.) mindennek van ideje ; minden jó annak ide- levő.
jében; eljő az idő, ha megázik a tüdő, elmehetünk, Idő -lejárat, fn. a. m. idő lefolyás. -méret, fn.
ha eleget ittunk ; ha idején kezdi, idején végzi ; ki 1) a. m. versláb ; 2) a verslábak azon tulajdon-
idején kel, harmatot szed ; 5) a. m. időjárás, a lég- sága, melynélfogva azok bizonyos idő lefolyása
kör tiszta, derült, v. borús állapota ; szép, derült, alatt mondatnak ki. Innen : Időméretes, mn. -mér-
tiszta idő; lucskos, sáros, havas idő ; (km.) legjobb tan, fn. (nyt.) a szótagok időmértékét tárgyaló
gazda az idő ; ingre is ráhull az idő ; 6) (nyt. ) az része a nyelvtannak. Innen : Időmértani , mn.
igék által kifejezett cselekvés, szenvedés, vagy mérték, fn. ált. az idő hosszát meghatározó mér -
állapot módosulatai ; jelen, mult, félmult, jövő idő. ték, év, nap, óra stb.; kül. 1) (nyt. ) időtartam,
Idö-bér, fn. vminek használataért bizonyos mely alatt vmely szótag kimondatik ; 2) (zene)
időre fizetett bér. -elötti, mn. azon pillanatot azon idő, mely alatt egy-egy zenei hang tart ; 3)
megelőző, melyben vminek történnie, létrejönie idő, mely alatt az ütenyirásban az ireszköz le-, v.
kellene; i. fellépés. Innen : Időelőttiség, fn. -érző, illetőleg felhúzása történik. Innen : Időmértékes,
mn. az időváltozást előre megérző, bizonyos jelek | mn. -mulás, fn. 1) az idő egyes részeinek elmu-
 Idő ― 605 Idő

lása ; 2) (ttud.) a . m. elévülés. -mulatás, fn. a. m. | megjelenni. -os, mn. időszakonként előforduló.
időtöltés. -multával, ih. a. m. idővel, késöbb. Innen : Időszakosság, fn.
-nap, fn. azon idő, azon nap, melyen vminek tör- Időszám, -itás, fn. korszak, mely valamely
ténnie kell, v. mely legalkalmasabb arra, hogy nevezetes eseménynél veszi kezdetét, honnan az
vmi megtörténjék ; időnap előtt, elöbb, mint kel- emberiség egy része éveit számlálja ; római, ke-
lett volna ; időnap után, az alkalmas időpontnál resztyén i. -lálás, -olás, fn. 1 ) a. m. időszám ; 2)
később. az éveknek bizonyos, nevezetes eseménytől való
Időnként, ih. néha néha, idöről időre, olykor számitása ; ó időszámlálás ; 3) az egymásután kö-
olykor. vetkező történeti események megtörténte idejének
? Idöny, fn. tt. -t ; az üteny egyes része, mely előadása (chronologia). -oló, fn. az időszámlálás-
alatt egyes zenei hang, v. a tánc egy lépése tart ban jártas személy. -tan, fn. a történelem egyik
(tempo). része, mely az események megtörténtének idejét
Idő-nyerés , fn. az időnek meggazdálkodása | tárgyalja (chronologia).
azáltal, hogy vmit rövidebb módon végezünk ; Idő- szerinti, Idő szerint való, ih. a.m. időle-
gépekkel dolgozni nagy időnyerés. -nyom, fn. ages. -szerü, mn. 1) vmely korhoz nagyon illö,
hosszú lét, élet viszontagságai által hátrahagyott abba való ; i. inditvány, eszme ; 2) á. é. a. m. mu-
jel vmely tárgyon ; e várfalakon is látszanak az landó, aminek kezdete volt vége is lesz. Innen :
időnyomok. perc, percenet, fn. lehető legrövi- | Időszerűség, fn. -szó, fn. (nyt.) a. m. ige. -tábla,
debb idő, pillanat. -pont, fn. 1) azon pillanat, fn. tábla, melyen a történeti események megtör-
melyben vmi történik ; 2) időhatár. téntének kora időrendben van följegyezve. -táb-
* Idöre-hára, ih. egyszer valahára. lázat, fn. több időtábla, rovat együttvéve, melyen
Idő-rend, fn. 1) az idő egymásután követke- több országok, egész világrészek területén elő-
zése ; 2) korszerinti rend, melyben az események fordult események megtörténtének kora egymással
egymást követik. -rombolta, mn. az idő viszon- való összevetés végett elő van sorolva. -táj, fn.
tagságai által összerombolt, feldúlt ; i. váromladék. az idő azon része, mely bizonyos meghatározott
-rongált, rongálta, mn. az idő viszontagságai időponthoz közel esik ; ez időtájt, v. ez időtájban
által egyes részeiben megrongált ; i. régi épület ; történt. -tan, fn. 1) a. m. időszámtan ; 2) a. m. idö-
i. szépség, melyen a kor barázdákat hagyott. -röl- járástan. -tartam, fn. az idönek, illetőleg az eb-
id öre, ih. a. m. néha-néha. ben előfordult eseménynek tartóssága , hossza.
Idös, mn. tt. -t, v. -et ; 1) ált. bizonyos idő óta tartás, fn. 1 ) az időnek, a benne előforduló ese-
élő, létező ; mily idős ez a gyermek ? hány hóna- ménynek tartóssága ; 2) pontosság a hivatalos
pos, v. éves ; 2) kül. öreg, agg ; idős ember, asz- órák megkezdésében és bevégzésében ; az idő-
szony; 3) kellő időben született, az anyaméhben tartás egyik kötelessége a tanárnak. -telés, fn. a. m.
teljesen megérett (ellentéte : idétlen) ; ez a gyer- időmulás.
mek nehezen fog megélni, mert nem idős. Innen : Időtlen, mn. a. m. idétlen ; időtlen kor (Fal.).
Idősség, fn. -b, mn. a. m. öregebb. -b, fn. 1) vmely Idö-töltés, fn. 1) vmi dologgal való foglalko-
testületnek hivatalára nézve legrégibb tagja ; a zás ; legkellemesebb időtöltése a kertészet ; komoly
tudóstársaság idősbje ; 2) két, v. több testvér kö- időtöltés ; 2) unalomüzés, mulatozás ; időtöltésból
zött az öregebbik ; kül. a nagy családoknál a csa- dohányozni. -töltö, mn. unalomüzésre alkalmas ;
lád fejének legidősb fia, aki atyja után mind a i. mulatság. - fn. 1) személy, aki csak unalom-
méltóságot, mind a birtokot örökli. Iuren : Idősb- üző dolgokkal szeret foglalkodni ; 2) ideiglenes
ség, fn. Idősbségi, mn. -bfi , fn. a hübéri vagyont lelkész , lelkészhelyettes (administrator). -tudo-
öröklő tagja vmely családnak. Innen : Idősbfiség, mány, fn. a. m. időtan. -tudós, fn 1) az időszám-
fn. -bik, mn. a. m. idösb kettő közül. † -ded, mn. tanban , 2) az időjárástanban jártas személy.
meglehetős idejű, korú (Pesthi). -it, -it, cs. 1) -üveg, fn. üvegcsö higanynyal, v. szeszszel, mely
(ttud.) eszközli , hogy vmely birtok elévüljön ; 2) az időváltozás szerint majd emelkedik, majd száll.
szokásból, divatból kihoz ; 3) vénné tesz . Innen: -változás, fn. 1) az időnek, a korszellemnek, az
Idősités, fn. emberek szokásainak, erkölcsének megváltozása ;
Ido-sor, fn. tábla, melyen a nevezetesebb ese- 2) ált. az időjárás mégváltozása ; kül. a jó, a de-
mények röviden időrend szerint vannak elsorolva. rült, napos időnek borúsra, esösre való változása ;
Idősödik, k. öregszik, vénheszik. Innen : Idő- fáj a tyúkszemem, időváltozás leszen. -vártatva,
södés, fn. ih. kevés idő mulva ; idővártatva én is kimentem.
Idösül, k. a. m. elévül. Innen : Idősülés, fn. - vártatlan, ih. a. m. azonnal ; idővártatlan bejött
Idősülő, mn. Idősült, mn. -et, mn. (ttud.) vmely Mártha (Dobos) .
Idővel, ih. időjártával, jövöben, majd ha bizo-
vagyon birtoklási jogának egy bizonyos személyre nyos idő elmúlik.
nézve elévülése és egy másikra átszállása. Idö-vesztegetés, fn. 1) az időnek haszontalan
Idő-szabás, fn. időpont, v. határidő kijelölése, dolgokkal való eltöltése ; 2) vminek véghezvivé-
mely alatt vmi történik, v. vminek történnie kell. sére a szükségesnél több időnek forditása ; 3) a. m.
Időszak, fn. 1) ált. az idöfolyam egy része ; halogatás ; minden i. nélkül. -vesztegető, mn. 1)
hosszú, rövid időszak; 2) az idöfolyam egy része, sok időbe kerülő ; i. mulatság ; 2) haszontalan dol-
mely alatt vmi történt, korszak ; ebben az időszak- gokkal, mulatozással foglalkozó, naplopó. -vesz-
ban alig fordult elő nevezetesebb esemény ; 3) a . m. tés, fn. bizonyos időtartamnak, akaratunk ellen
idény; fürdői, farsangi időszak. -i, mn. idősza- használatlanul hagyása , vagy kellöleg föl nem
konként történő, előforduló ; i. irodalom ; i. sajtó, használása ; a tengelyen való utazás idővesztéssel
hirlapirodalom. Innen : Időszakilag, ih. irat, fn. jár. -vetés, vizsgálat, fn. a. m. időszámtan.
folyóirat , mely bizonyos időközönként szokott -vetö, -vizsgáló, fn. az időszámtanban jártas
 Idő 606 -- Iga

személy. -vontatás, fn. az időnek hiábavaló el- | serdülő, nagyon fiatal. Innen : Ifjúdadon, ih. -dik,
töltése, ami által vmi szükséges teendő elhalasz- k. fiatalabbá leszen, arcszíne élénkül. Innen : Ifjú-
tatik, késedelem. -vontatva , ih. az időt hiába dás, fn. -i, mn. 1) a. m . ifjúdad ; 2) ifjúhoz tartozó ,
töltve, késedelmezve . azt illető ; ifjúi szokások. Innen : Ifjúilag, ih. -kor,
Időz, A) k. 1) bizonyos ideig marad, időt tölt fn. az ember életének legszebb szakasza , mely
vhol ; sokáig időzni vhol; B) cs. 1) * vmire idöt a gyermekkor végétől a test teljes kifejlődése
határoz; időzött óra (Fal.) ; 2) vminek teljesitését idejeig tart.
más időre halasztja ; ha ma elvégezheted, ne időzd Ifjul, 1. Ifjadik.
holnapra. Innen : Időzés, fn. Ifjulag, ih. a. m ifjan.
Idül, k. 1) a. m. üdül ; 2) vmely betegség meg- Ifjun. 1. Ifjan.
rögzik a testben és időnként előfordul ; idül az Ifjúság, Ifjuság, fn. 1) fiatal kor, fiatalság
elhanyagolt mellbetegség. Innen : Idülés, fn. Idült, kora ; (km.) elfogy az ifjúság, mint ama virág ; az
mn. idült baj. ifjúság arany alma, méltó megőrizni; ifjúság, bo-
Idv, Idves, Idvesen, Idvesség, Idvességes, 1. londság ; ifjúságban erőnkkel, vénségünkben eszünk-
Üdv, Üdvös stb. kel; 2) fiatal emberek összege ; iskolai ifjúság. Inn.:
Idvez, Idvezel, 1. Üdvöz, Üdvözöl. Ifjúsági, mn.
Idvezit, Idvezités, Idvezitő , 1. Üdvözít, Üd- * Iffjutta, 1. Ifjanta.
vözités , Üdvözitő . Iga, fn. 1) összefoglaló eszköz , melynek segit-
ségével a vonó barmot szekérbe fogják, járom;
Idvezül, Idvezülés, Idvezület , Idvezült , 1 . igába fogni az ökröt ; igát húzni ; igából kitörni;
Üdvözül , Üdvözülés stb . (km .) ökörnek az iga kemény nyakacsiga ; 2)
Ied, Iedés, stb. 1. Ijed, Ijedés stb. amenyiben egy igába fogatik, egy pár ; egy iga
Ifj , 1. Ifjú. ökör, két ökör ; két iga ökör, négy ökör ; 3) á, é.
+ Iffi, fn. nem rég fogamzott férfi magzat. súlyos teher, teherviselés, elnyomatás, szolgaság ;
Ifjabb, mn. (az ifjú középfoka) a. m. fiatalabb . (szój .) egész nap igában, egész nap terhes munká-
-ik, mn. kettő közől a fiatalabbik. ban van ; együtt huzzák az igát ; igába fogták, mu-
Ifjacska, fn. (kics.) kis fiú. lasztást nem engedő munkába beállították ; iga
Ifjadik, 1. Ifjodik. alá vetni, v. hajtani, elnyomni, hatalma alá haj-
Ifjan, ih. 1) a. m. ifjanta ; 2) ifjak szokása sze- tani ; iga alatt tartani, szolgaság állapotában tar-
rint; ifjan viseli magát. tani; iga alatt nyögni ; (km.) én huzom az igát, más
Ifjane, 1. Ifjonc. penderül ; 4) á. é. házasság ; igába fogták, meghá-
Ifjant, Ifjanta, ih. fiatalon, ifjú korban ; (km.) zasodott ; 5) a. m. hidláb.
kit Isten szeret, ifjanta veszi el; mit ember ifjanta Iga-bélfa, fn. a járom közepén felnyuló, az iga
tanul, aggottan is nehezen felejti. alját és tetejét összekapcsoló lapos fa, mely az
Ifjas, mn. ifjui szokásu ; ifjuként feltünö ; i. igába fogott két ökörnek választóul szolgál. -beli,
magaviselet. -kodik, k. 1) ifjúságát vhol tölti ; mn. igában használt ; i. marha; egy igabeli, a. m.
együtt ifjaskodtunk ; 2) ifjak módjára viseli magát, egy igába való, azaz két ökör ; á. é. házastársak.
ifjat játszik, legénykedik. Innen : egy igabeliség ; házasság egy igabeliséget je
Ifjasszony , fn. fiatalabb polgárnök cime a lent (Biró M.). -erö, fn. 1) az igabeli marhák dol-
köznépnél. gozásának hatása ; 2) az igabeli marhák együtt-
Ifjaszt, cs. a. m. ifjít. véve vmely jószágon.
Ifjatag, mn. ifjút mutató ; előre simított hajfür- * Igar-fa, fn. a. m. iharfa.
tei, miket vendéghaj gyanúja terhel, neki egészen Iga-robot , fn. igabeli barom által végzett
ifjatag tekintetet igyekeznek adni (Jók.). robot.
Ifjatta, 1. Ifjanta. Igás, mn. 1) igabeli ; i. ökör ; 2) teherhordásra
Ifjit, cs. 1) fiatalabbá tesz, ifjabb színben tün- való ; i . ló ( ellentéte : disz-, v. parádés ló) ; 3)
tet fel ; 2) a valódinál fiatalabbnak mondja magát ; igába fogott barommal végzett; i.napszám; 4)igás
ifjitja magát. Innen : Ifjítás, fn. hid, a. m. járomhid. -robot, 1. Igarobot.
Ifjodik, k. a. m. ifjudik. Iga-szakmány, fn. a. m. igarobot. -szeg, fn.
Ifjone, fn. a. m. ifjú, süheder, suhanc. Innen : a. m. járomszeg ; (szój.) kitöri az igaszeget, nem
Ifjonci, mn. Ifjoncilag, ih. Ifjoncság, fn. engedi magát korlátok közé szorítani.
Ifjonta, ih. a. m. ifjanta. Igátlan, mn. és ih. iga nélkül való, igát nem
Ifju, Ifjú, fn. tt. -t, v. ifjat ; a férfinemhez tar- viselő ; i . marha ; á. é. megfékezetlen ; i. szabad
tozó személy, ki már a gyermekkort elhagyta, s nemzet. Innen : Igátlanság, fn. Igátlanul, ih.
kiben a nemi ösztön fejledezni kezd ; nem voltam Iga-vonó, mn. igába használt ; igavonó marha,
többé gyermek, ifjú nem valék, ez az élet legszebb éve barom ; (szój .) olyan, mint az i. marha, reggeltöl
(Pet.) ; (km.) sokra mehetne az ifjú, ha eszével min- estig szakadatlanul dolgozik.
denkor tudna élni ; ifjunak ereje, öregnek esze ; sok Igaz, mn. 1) való, a valósággal megegyező ; i.
fjú többre menne, ha nem tudná, hogy gazdag. beszéd; i. szó; ez szent igaz, való igaz ; (szój.) régen
mn. 1) a. m. fiatal ; i. legény, leány; ifjú úr, a. m. volt, tán nem is igaz ; (km.) legnehezebb az igaz szó ;
urfi ; (km.) ifjú úr, uj csizma kedvesebb az ónál ; 2) a becsülettel megférő ; igaz járatban lenni ;
ifjú ember szándéka titkos ösvény ; 2) fiataloknál igaz járatbeli ember, becsületes életmódu ; igaz ut,
előforduló, ifjas ; (km. ) ifjú szokás öreg gyakorlás, a becsületességgel megférő mód ; igaz uton sze-
ki mihez fiatal korában hozzá szokik, öregsé- rezte vagyonát, becsületes, v. törvényes módon ;
gében sem hagyja azt el. 3) nem tetetett, nem színlelt; i. indulat, barátság,
Ifjúan, 1. Ifjan. szerelem; igaz lelkemre mondom ! (km.) ritka ma
Ifjú-asszony, fn. a. m. ifjasszony. -dad, mn. | dár az igaz barátság ; 4) nem tettető, nem szinlō,
 Igá 607 Iga

a nyomorban is hü ; i. barát; i. szerető ; i. magyar; Igazit, Igazit, cs. 1) igaz, helyes irányba, a
5) becsületes ; igaz szivü ember ; (km.) igaz ember cél felé terel, rendbe hoz ; utba igazitni az eltéved-
nem jár a nyelve ellen ; 6) valódi, nem hamisított ; tet ; 2 ) rendez, rendbe hoz ; alkalmaz ; sorba iga-
i. gyöngy; i. kenyér ; (szój .) meghozta az igaz ke- zitni a könyveket ; testhez igazitni a ruhát; 3) a. m.
nyer ; 7) jogos , törvényes ; igaz eljárás ; igaz utasít ; a szomszédba igazítani vkit; igazit Ferencz
kereset, a becsülettel megférő módon szerzett; doctorra, hogy mondaná sententiáját (Kem. J.) ; 4)
(km.) igaz jószág el nem vész. —, fn. 1) való, ta- javít ; hibákat i.; a lakatot igazítja. Innen : Igazi-
gadhatatlan dolog ; igazat mondani ; (szój .) ha tás, fn. (km.) ifjasszonyon , malmon gyakori az
most igazat mondasz : a légy is madár ; (km .) igazitás.
mondj, v. szólj igazat, betörik a fejed ; ezért nem Igazitó, fn. (msz.) 1 ) fanyelü, ösztökeforma
jó az igazat hangosan hegedülni , tréfából is lehet vaseszköz a csizmadiáknál, melylyel a csizmabört
igazat mondani; nehéz az igaznak végére menni ; | kinyujtják ; 2) szücsök börnyujtó vaseszköze.
bolond és részeg leghamarabb mondják ki az igazat ; -csavar, fn. csavar, mely által a gépen vmit kellő
ha vendég vagy is, mondd ki az igazat ; a megbot- helyére srófolnak. -fa, fn. vminek helyrehozására
lott nyelv is néha igazat mond ; 2) a. m. igazság ; használható faeszköz. -kerék, fn. (gép .) ált. ke-
igazad van; (szój.) igazat adni vkinek, a) beval- rék, mely a gép működését sietteti, v. illetőleg
lani, hogy vki igazat szólott ; b) igazságosnak késlelteti ; kül. ilyen kerék az órában. -mérleg,
lenni vki iránt ; 3) a. m. jog ; a nemzet igazai ; iga- fn. hatóságnál tartott mérleg, mely szerint a többi
zat tartani vmihez ; (km.) akárki is restül, ha igazát mérlegeket igazítják. -tárcsa, fn. a zsebórában
(azt, ami jogosan illeti) meg nem adják; 4) ártatlan egy lap, melyen az igazitókerék van.
ember; (bibl.) kiontani az igaznak vérét ; 5) (szój.) Igazlás, fn. a. m. igazolás. Innen : Igazlási, mn.
isten igazában, derekasan ; zsinór igazában, zsinór † Igaz-látó, fn. itélő biró.
szerint. , ih. egészen, igen, nagyon ; igaz elég Igaz-lelkü, mn. becsületes, nem tetető , szinles
(Pesthi), untig elég ; igaz ugy tett. nélkül való ; i. ember. Innen : Igazlelküség, fn.
Igáz, cs. igába fog ; á. é. elnyom, hatalma alá Igaz-mondás , fn. igazságon alapuló, öszinte,
hódit. Innen : Igázás, fn. hímezetlen szavak; (km.) nem sok mesterség, v.
Igazall, cs . vmit igaznak mond, vél, v. tart. mentség kell az igazmondáshoz ; igazmondás nem
Igazán, ih. őszintén, nem színlelve ; jelesen, emberszólás ; nincs szerencséje az igazmondáshoz.
derekasan; i. beszélni ; i. szeretni ; ki igazán jár, nem mondó, mn. 1) szókimondó, aki az igazságot nem
botlik.-, isz. valóban ! csakugyan !; igazán ! igazán titkolja el ; 2) a jövő eseményeit előre megjósló.
azt mondotta! -di, mn. komolyan vett, nem játék ; Innen : Igazmondóság, fn.
igazándi harctól, locsogó fü veres (Ar.) . Igazodik, k. 1) 1. Eligazodik ; 2) tisztába jö
Igazára, ih. igazság szerint, a valóhoz híven ; vmi felöl ; 3) a. m. beleokik ; bele i. az uj hiva-
az ő képét igazára leirni nem lehetett, minthogy talba ; 4) a. m. bizonyodik ; nem igazodott rá, hogy
mindig más szinben jelent meg (Faz. M.) . ô is részese volt a merényletnek ; 5) alkalmazkodik ;
Igazdad, mn. valószinü, hihető. a korszellemhez, környezetéhez i.; 6) (psz.) igazodj,
Igaz-elmů, mn. 1) igazságnak, jognak hódoló, a. m. egyenes, rendes állásba helyezkedjél.
a törvények iránt kegyelettel viseltető ; i. polgár, Igazol, cs. 1) helybenhagy, helyesel, igazat ad ;
alattvaló; i. tett, viselet (loyalis). Innen : Igazel- igazolni vki tettét; 2) vkit ment, vkinek védelmére
műen, ih. Igazelműség, fn. kel, saját, v. más ártatlanságát kimutatja ; igazold
Igazgat, cs. 1) igaz, helyes irányba terel, kor- magad; 3) (vh.) a rendőri hatóságnál kellő ok-
mányoz, intézkedik ; vminek ügyeit eligazítja, mánynyal mutatja ki, hogy nem csavargó, hogy
vezeti ; országot, iskolát i.; 2) a. m. igazít, rendbe igaz járatban van. Innen : Igazolás, fn. Igazolási,
hoz, javit. Innen : Igazgatás, fn. Igazgatási, mn. mn. igazolásijegy. -hatlan, mn. 1) nem menthető ;
Igazgatás-mód, fn. azon intézkedések össze- amit kimenteni nem lehet ; 2) nem helyeselhető,
véve, melyek által ´vki vmit igazgat ; helyes, hely- helyben nem hagyható. Innen : Igazolhatlanság,
telen i. fn. Igazolhatlanul, ih. -ható, mn. 1) kimenthető,
Igazgató, mn. 1) vmit javitó, tatarozó, rendbe amire nézve mentséget lehet felhozni ; 2) helye-
hozó ; ruhaigazgató ; 2) vmely testület ügyeit ve- selhető, helybenhagyható. -ójegy, fn. a. m. iga-
zérlő; igazgató tanács. -, fn . személy, aki vmely zolási jegy. -vány, fn. tt. -t ; hiteles irat, melyben
testület, v. intézet ügyeit intézi, hogy azok helyes vki kilétét kimutatja, igazolja.
uton maradjanak ; iskolaigazgató; jószágigazgató. Igazság, fn. 1) az ész szabályaival megegyező
Innen : Igazgatói, mn. -rúd, fn. rúd, melylyel vmit beszéd, elv, állitás ; való, nem hazudságon ala-
rendes helyzetében , egyensúlyban tartanak ; a puló dolog, mivolt, beszéd, állitás ; észtani, hittani
kötéltáncos igazgatórúdja. -ság, fn. 1) igazgatói i.; (szój .) igazságod van, helyesen beszéltél ; leg-
állomás ; 2) igazgatói személyzet ; 3) terem, hely, tovább érni, v. mehetni az igazsággal ; jobb egy
hol az igazgatói személyzet hivatalosan müködik. igazság kettőnél, mert csak egy az igazság ; nem
Innen: Igazgatósági, mn. -tanács, fn. több sze- sok mentség kell az igazsághoz ; 2) törvényekkel
mélyből álló tanács, mely vmely testület, v. inté- megegyező jogos dolog ; biróilag kimondott tör-
zet vagyonát igazgatja, ügyei fölött intézkedik. vényszerü itélet ; igazságot szolgáltatni, a) törvé
-zsinór, fn. a. m. csapózsinór. nyes itéletet mondani ; b) a. m. igazat adni ; (szój.)
Igaz-hitü, mn. ált.ja hitcikkelyekhez, hitelvek- tisztelet, becsület, de igazság is ! tiszteljük, becsül-
hez hü ; i. protestans, nem szabadelvü ; kül. a keleti jük más jogait, de megkivánjuk, hogy a mienket
görög egyházhoz tartozó (orthodox). Inn.: Igaz- ṣe sértsék ; (km.) meghalt Mátyás király, oda az
hitűség, fn. igazság ; nem minden pecsét alatt hever az igazság;
Igazi, mn. 1) valódi ; i. bábu ; i. mulatság ; 2) ha nincs igazság, szar a világ, tök a tromf; hanincs
törvényes, jogos ; i. örökös. Innen : Igaziság, fn. igazság, veszszen a világ ; 3) vmely személy egyé-
 Iga 608 Ige

niségére vonatkozó okirat ; utlevél, ajánló levél ; | beszéd, melylyel vkit megrontani törekszenek; 5)
van-e igazságod ? nem minden időben lehet igazság á. é. a) a motóllán három szál fonalból álló csomó;
nélkül utazni. —, isz. ugy van ! igazság ! erre nem b) * nincs kezem igéjére, nem áll ugy, hogy kellöleg
is gondoltam. hozzáférhetnék, nincs kezem ügyében.
Igazság-érzet, fn. lelki tulajdonság, a kebel Ige-fonál, fn. három szálból álló fonál a mo-
vele született érzete, melynélfogva vki csak azt tóllán.
tartja megengedhetőnek, ami az igazsággal egye- İge-gyök, fn. (nyt.) az igének első eleme. -haj-
ző ; sérti az igazságérzetet. -hiven, ih. az igazság- litás, -hajtogatás, fn. (nyt.) a. m. igeragozás.
nak megfelelőleg, ugy, mint az igazság hozza -határozó, fn. (nyt.) a beszédrészek egyike, mely
magával; ugy, amint történt ; igazsághiven előadni az alany cselekvésének, szenvedésének, v. álla-
vmit. -hü, mn. az igazságnak megfelelő, a meg- potának idejét, számát, helyét, módját jelenti :
történtet el nem ferditő ; i. előadás. -kiszolgálta- időjelentő , számjelentő , helyjelentő , módjelentő i.
tás, fn. a. m. igazságszolgáltatás. -idö, fn. (nyt. ) az igének múltra, jelenre és jövöre
Igazságos, mn. alt. az igazságnak megfelelő, vonatkozó módosulata. -képzés, fn. az igének
azzal nem ellenkező ; kül. 1) mások jogait tisztelő, gyökökből különféle képzők által való alakitása.
nem sértő ; i. itélet; i. biró; i. Mátyás ; 2) a. m. -kötö, fn. (nyt. ) igehatározó , mely majd az ige
méltányos ; ez nagyon i.; i. követelés. Inn.: Igazsá- elé ragasztatik, majd pedig az ige után áll ; ilye-
gosan, ih. Igazságosság, fn. nek át, el, fel, le, ki, be stb.
Igazság- szolgáltatás, fn . ált. pörös és bün- Igen, ih. nagy mértékben, nagyon ; i. kicsin ; i.
vádi ügyelő része a közigazgatásnak ; némely szép ; igen roszul lát; igen megfagyott. —, isz. erő-
országban az i. nagyon el van hanyagolva ; kül. sitő felkiáltás, jelentésére nézve a. m. ugy van!
birói itélet pörös, v. bünvádi ügyekben. elmult már hét óra? igen ! v. igenis ! (szój.) igent
Igazságtalan, mn. 1 ) az igazsággal ellenkező, mondani, a) igen ! fölkiáltással erősiteni vmit; b)
mások jogait sértő ; i. bíró ; 2) a. m. méltánytalan ; beleegyezni vmibe ; * vagy igen, a. m. söt igen.
i. bánásmód. Innen : Igazságtalanság, fn. Igazság- Igen-ám, isz. 1) a. m. igenbizon ; 2) fölkiáltás,
talanul, ih. -tétel, fn. a. m. igazságszolgáltatás . melylyel az elöttünk szóló állitásának igaz voltát
Igazságügy, fn. mindenféle dolog, ügy, mely megengedjük ugyan, de azt is kijelentjük, hogy
vmely országban az igazságszolgáltatás körébe az még sem felel meg egészen a kivánalomnak;
tartozik. Inn.: Igazságügyi, mn. -er, -miniszter, pl. tegnap itt voltam, de nem találtalak honn ! igen-
fn. miniszter, aki vmely országban az igazság- ám, de te három órára igérted, hogy meglátogatsz s
szolgáltatási ügyekben a fejedelem helyett fel- csak öt óra után jöttél! -bizon, -bizony, isz. az
ügyel. előttünk szóló állitására némi gunynyal vegyült
Igaz-szabásu, -szinü, mn. a. m. valószínü. erősitő felkiáltás ; igen- bizony, majd hogy ne! -el ,
-szivü, mn. derék, becsületes, nem álnok ; i. em- cs. 1) igen szóval erősit, bizonyit ; fejével igenelni,
ber. Innen: Igazszivüség, fn. fejbiccentéssel erősítni, helybenhagyni ; 2) a. m.
Igaztalan, mn. 1) valótlan, nem igaz ; i. állitás; igenell. -ell , cs. igen szóval soknak, nagynak
2) jogtalan, törvénytelen ; i. itélet ; 3) a. m. mél- mond vmit. -ez, cs. a. m. igenel.
tánytalan ; i. bánásmód. Innen : Igaztalanság, fn. Ígenév, Igenév, fn. a. m. részesülő. Inn.: Íge-
Igaztalanul, ih. neves, mn. igeneves szófüzés, (leginkább idegen
Igazul, Ígazúl, k. 1) igazodik ; helyes irányba nyelven) mondatszerkezet , melyben a határos
tér; utba i.; á. é. (vall. ) istenhez ter, büneit el- módu ige helyett rövidség okáért részesülő hasz-
hagyja; 2) rábizonyul vmi ; nem igazult rá, hogy náltatik.
o is részt vett e merényletben ; 3) igazságosnak Igen-is, ih. igen nagyon ; i. nagyot ugrott.
ismertetik el ; (ist.) a bünökből való kitisztulás isz. ugy van, kétség kivül ; eljött- e már atyád ?
által Isten előtt kedves lesz, 1. Megigazul. Innen : igenis!"
Igazulás, fn. Igazult, mn. Ígénként, Igénként, ih. 1) a. m. szóról szóra,
Igazulat, fn. az igazulás eredménye. egy szót sem hagyva ki ; 2) egyik igét a másik
Igaz-vallásu, 1. Ígazhitü. után.
Ige, Íge, fn. ált. a. m. szó, beszéd ; kül. 1) (nyt.) Igenleg, 1. Igenlegesen.
az alany cselekvését, szenvedését, v. állapotát Igenleges, mn. 1 ) (bölcs. ) erősitő, állitó, ami-
jelentő beszédrész : cselekvő ige kétféle, v. átható ben az állítmány az alanynyal megegyezik ; pl. ez
ige, mely az alany cselekvését más tárgyra viszi a kelme zöld ; 2) (mt. ) a) ált. jelzője bármely
át; m. üt, biztat ; v. benható, mely az alany cse- mennyiségnek, ha minden ellentét nélkül, magá-
lekvését magára az alanyra viszi vissza ; m. megy, ban áll ; pl. igenleges a vagyon, de az adósság is
jár, kel; miveltető ige, mely mástól parancsra vég- igenleges, ha a vagyonnal nincs viszonyítva; b) kül.
hezvitt cselekedetet fejez ki ; szenvedő i. szinte két ellentett mennyiség közöl annak jelzője, mely-
két féle v. külszenvedő, mely az alanynak külerő- ről meg akarjuk tudni, hogy mennyi az értéke a
ből származott szenvedését fejezi ki, m. veretik; másikkal (t. i. az ellentett mennyiséggel) össze-
v. belszenvedő, melynél az alany szenvedésének hasonlitva; pl. vkinek háza ér ötezer forintot,
oka nincs kívül az alanyon , m. csukódik ; 2) földbirtoka tizezret, s a takarékpénztárban van
(bibl.) az Isten fia, második isteni személy (λóyos) ; kétezerötszáz forintja ; de tartozik egyik helyre
kezdetben vala az íge, és az íge Istennél vala, s az nyolcezer forinttal, másikra kétezernyolcszázzal ;
Isten vala az ige ; 3) (vall. ) szent beszéd, keresz- ha azt akarjuk megtudni, mennyi ennek vagyon.
tyén tanitás ; hirdeti az igét; nem csak kenyérrel él viszonyitva az adóssággal, akkor a vagyon meny-
az ember hanem minden igével, mely az Isten szájá- nyiségét jelentő számok igenlegesek, ha pedig
ból származik (bibl.) ; 4) babonás mondat, szó, azt akarjuk megtudni, mennyi adóssága, viszo-
 Ige 609
nyitva a birtokhoz, akkor az adósság fog igenle-
ges lenni. Innen : Igenlegesen , ih. Igenlegi, mn.
Igenlés, fn. helybenhagyás, erősités.
Igenlö, mn. helybenhagyó, erősitő ; i. válasz, i.
mondat. Innen: Igenlőleg, ih.
Igenség, fn. vminek tulságos volta. -gel, ih.
tulságos mértékben, szertelen módon.
Igen-szó, fn. ,igen"-nel való bizonyitás ; min-
denre igenszóval felel. -ugy , ih. körülbelül oly
formán ; igen-ugy áll a dolog, hogy stb.
? Igény, Igény, fn. tt. -t; 1) jogos követelés ;
neki van legtöbb igénye ehhez a földbirtokhoz ; 2)
saját hasznára alkalmazás, felhasználás ; igénybe
venni vki ajánlatát. -el , cs. igénybe vesz, követel,
kiván ; ez a munka nagy vigyázatot igényel; többet
igényel, mint amit megérdemelne. -es, mn. 1) vmire
nézve igénynyel biro; 2) amire igényt tartanak.
Igenyes, Igenyesit, 1. Egyenes, stb .
* Igenyest, ih. a. m. egyenesen; igenyest a ka-
punak tartott ; (ker.) igenyest váltó (a drittura).
Igényez, cs. a. m. igényel ; im nagylelkűségedet
igényzem (K. K.) .
Igény-per, fn. (ttud.) per, melyben vki tulaj-
donosi jogait akarja érvényre emelni . -telen, mn.
nem követelő, érdemeivel nem kérkedő, szerény.
Innen: Igénytelenség, fn. Igénytelenül, ih.
Igenzes, Igenzo, 1. Igenlés, Igenlö.
Igér, Ígér, cs. 1) szavát adja vmire ; élőszóval,
v. irásban lekötelezi magát vmire, vminek adá-
sára ; (szój.) könnyen igér, nehezen ad, v. sokat
iger, keveset ad; ide igér, oda kinál , kétfelé sánti-
kál ; igér, mit magával sem hozott, otthon sem ha-
gyott; (km.) nem elég igérni, meg is kell adni ;
pedig : könnyű megigérni , nehéz megadni; igérni
uraság, megadni parasztság, v. emberség ; hol sokat
igérnek, keveset nyujtanak ; 2) á. é. sok, v. kevés
képesség látszik ki belőle ; az uj hivatalnok sem
sokat igér. Inn.: Igérés, fn. Igérő, fn . (km.) köny-
nyen igérő, nehezen fizet.
Ige-rag, Íge-rag , fn. az igetőhöz ragasztott
időjelző, mód- és személyrag ; pl. járjunk, az igető :
jár, a módrag: ,,j ", a személyrag : unk. Innen :
Igeragozás, fn.
Igéret , Ígéret, fn. azon szavak együttvéve,
melyekkel vmit igérünk ; szép igéretet tenni vki-
nek; (km.) igéret adományt vár, amit igértél, add
is meg; igéret szép szó, ha megadják igen jó ; igé-
ret senkit meg nem szégyenít ; sok igéret nem gazda-
git egy keveset ; fényes igéretnek kevesebbet higy.
-len, mn. 1) el nem igért ; i. könyv ; 2) igéret nél-
kül adott, v. kapott. —, ih. igéret nélkül ; i. adni
vkinek pénzt. Innen : Igéretlenül, ih.
Igérkezik, Ígérkezik, k. megigéri, hogy vmit
megtesz, vagy vhova elmegy ; hozzánk igérkezett.
Innen : Igérkezés, fn.
Igérvény, Ígérvény, fn. tt. -t ; 1) a. m. igéret ;
2) igéretet tartalmazó iromány ; kül. bankár által
kiállitott okmány, melyben, bizonyos összegnek
előre való lefizetése mellett megigéri , hogy a
megnevezett sorsjegynek a következő huzásban
eshető nyereményét a lefizetőnek átengedi (Pro-
messe).
Íge-szó, Ige-szó, fn. (nyt.) a. m. íige. -tan, fn.
(nyt.) az igékről szóló része a nyelvtannak.
Iget, Igetés, Igetö , 1. Üget, stb. ; lobogója előtt
katonásan iget (Cs.).
Ballagi szótár.
-
Igye
Ígetö, Ígetörzsök, fn. (nyt.) az igének minden
ragozás előtti alakja.
? Igéz, fn. tt. -t ; (állatt.) hüllő a gyíkok rende
a vastagnyelü pikkelyesek családjából ; amerikai
i. , máskép : süveges tokár (Basilisk).
Igéz, Ígéz, cs. 1) a babonás nép hite szerint
merő nézéssel vagy kuruzsló szavakkal (igékkel)
megront, megbtivől, megbabonáz ; kis gyermeket,
házi szárnyasokat i.; 2) á. é. kecsével, bájaival
varázsol, hódit ; a kellemdús hölgy igézi környeze-
tét ; 3) motóllán a fonalat igékbe szedi. Innen :
Igézés, fn. Igéző, fn. és mn. -et, fn. 1) szavak,
mondatok, melyekkel vkit megbabonáznak ; 2) az
igézés hatása, varázs, bübáj ; igézet alatt állani.
Innen : Igézetes, mn.
? Ig-irat, fn. a. m. helyesirás. † -jó, mn. nagyon
jó.* jól, ih. nagyon jól.
Iglel, cs. vkit lehord, korhol, dorgál.
Iglic, Iglice, fn. (nt. ) piros virágu tövises nö-
vény a kétfalkások és tizhimesek közül (ononis
spinosa).
Iglicefü, Iglicetövis, fn. (nt. ) a. m. Iglic.
Igree, fn. sípon, rézkürtön játszó, trombitás ;
és mikor látta volna ott az igreceket (Münch. c.).
Igtat, cs. ált. jogaiba behelyez ; kül. 1) vmely
vagyon tényleges birtoklását ünnepélyesen átadja,
az uj tulajdonost földbirtokába behelyezi, s ennek
határait kijelöli ; 2) uj hivatalnokot hivatalába
ünnepélyesen bevezet ; 3) vmit jegyzőkönyvbe,
okmánytárba hitelesen bejegyez, besoroz ; 4) bi-
zonyos osztályba soroz ; a szentek közé igtatni.
Innen : Igtatás, fn. -ás-dij, fn. dij, pénzösszeg,
melyet vmely hivatalba való beigtatásért, v. vmely
okmánynak jegyzőkönyvbe való bevezetéseért
fizetnek. -ék, fn. jegyzőkönyvbe bevezetett, beig-
tatott vmi. -ó, mn. 1) birtokba behelyező ; 2) hi-
vatalba ünnepélyesen bevezető ; 3) jegyzőkönyvbe
beiró. - fn. 1 ) hivatalnok, aki a hatóságnál
megfordult mindenféle okmányokat jegyzőkönyv-
be irja ; 2) személy , aki az uj hivatalnokot,
hivatalába ünnepélyesen bevezeti. -ókönyv, fn.
jegyzőkönyv, melybe a hivatalos okmányokat ik-
tatják.
Így, Igyen, 1. Így.
Igy , fn. 1. Ügy ; erre igyem nem jutott volna
(Pázm.).
Így, Ígyen, ih. e módon, ilyképen ; így nem
lehet boldogulni : (km.) így jár az, aki a zsidónak
nem köszön, tréfásan akkor használjuk, midőn vkit
vmely kisebb baj ér.
* Igyeheszt , cs. vki ellen felbiztat, heccel ;
egymás ellen igyeheszteni a jó barátokat.
Igyekezet, fn. dologban, munkában való ipar-
kodás , törekvés , mentül gyorsabban és job-
ban elvégezni vmit ; (km.) jobb a bátor igyekezet a
félénk erőnél.
Igyekezik, Igyekszik, k. félm. igyek- vém,
-vél stb.; jöv. igyek-vendem ; par. igyekezzél ;
htn. igyekezni , v. igyekveni ; 1) vmit megtenni
törekszik ; (szój.) ugy igyekszik, majd lefekszik;
(km.) ki mire igyekszik, módot talál abba ; 2) kül.
azon iparkodik , hogy munkáját mentül gyor-
sabban és jobban végezze. Innen : Igyekezés, fn.
Igyekező, mn.
Igyekvés, fn, tt. -t ; a. m. igyekezés, igye-
kezet.
39
 610 ĺke
Igye
Igyekvő, fn. és mn. 1) vmire törekvő ; igyek- | lat illesztik ; (szój. ) az íjat túlfeszítni, a) lelki, v.
vőben vam vmit elérni (Szatm. K.) ; 2) munkás, testi tehetségét megerötetni ; b) vkinek türelmét
szorgalmas. veszélyes próbára tenni ; (km.) ha madárra tár-
* Ïgyenes, Igyenesen, Igyenlö, Igyenlőség, gyalsz, iajdat nepengesd, ha vmely cseles dolgot
1. Egyenes, stb. akarsz ,kivinni, ne hirdetgesd azt elöre. Innen :
* Igygyel-bajjal, 1. Ügygyel-bajjal. Ijas , jas, mp. és fn.
* Igygyel-bigygyel, ih. rátartian, kevélykedve ; * Ijas-fias, mn. 1) sok gyermekkel megáldott ;
ijas-fias család; 2) sürüen sarjadzó, ágas - bogas ;
igygyel- bigygyel lépegetni. (nt.) ijas-fias a füzér, ha más apróbb füzérek nöt-
Igyok, ih. mindjárt , tüstént, íziben.
* Igyóld. ih. a. m. igyók. -, ksz. ha-talán. tek belőle.
Ih, isz. 1) örömet, vigságot jelentő felkiáltás ; Íjász, fn. a középkori hadszervezetben katona,
ih ha! ih haj! 2) elutasító, bosszúságot jelentő aki nyilakkal lödözött, íjas katona.
felkiáltás ; ih ne haragíts ! (szój .) ih- ot venni, fel Ijed, k. hirtelen félelem szállja meg (leginkább
se venni vkit. összetételeiben, m. elijed, megijed stb. használta-
Ih, fn. a. m. juh. tik). Inn.: Ijedés, fn. Ijedt, v. Ijedett, mn. -ékeny,
Iha, isz. ujongó örömet jelentő felkiáltás . mn. könnyen megijedő; i. leányka. Innen : Ijede-
Iha, 1. Juha. kenység, fn. -elem, fn. hirtelen félelem szülte kel-
Ihácol, k. széles vig kedvében ihá-t kiabál ; lemetlen érzés, lelki állapot. -elmes, mn. 1) a.
ihácol-vihácol. m. ijedékeny ; 2) ijedelmet okozó ; i. vihar. -el-
Ihar, Iharfa, fn. (nt. ) csipkés levelü, lombos meskedik, k. gyakran ijedez. -ez, k. gyakran
fa, melyből leginkább zeneeszközöket készitenek, megijed, félelemből gyakran megrázkodik. -he-
máskép : juhar, v. jávor ; hej iharfa-juharfa, pa- tetlen, mn. rettenthetlen bátorságu, kit megijesz-
tyolat ing ki varrta? (Ar.). -os, mn. iharfákban teni nem lehet. -kezik, k. ijedez, ijedelmeskedik.
gazdag ; i. erdő. —, fn. a. m. juharerdő. -ös, mn. félénk, hamar megijedő, ijedékeny. Inn.:
* Ihas, mn. tt. -t, v. -at ; a. . szomjas. Ijedősség, fn. -ség, fn. a. m. ijedelem ; nagy ijed-
* Ihároz, 1. Ihoráz. ségfogott el bennünket.
* Ihász, 1. Juhász. Ijedt , mn. hirtelen félelem által meglepett;
Ihatatlan, mn. meg nem iható, amit meginni (szój.) ijedtemben , ijedtedben, ijedtében, a. m. ijedt
nem lehet ; i. rosz viz. állapotomban, állapotodban stb.; jedtemben azt
Ihatik, k. lehet innia ; (bordal) ser-bor foly , sem tudtam, mihezfogjak; (km.) ijedt ember árnyé-
mint tenger, ihatik az ember. kától is fél; ijedtében meghalónak tökkel harangoz-
Ihatnám , Ihatnál, Ihatnék, hiányos cs. szom- nak. Innen : Ijedten, ih. Ijedtség: fn.
jas vagyok, stb.; nagyon ihatnám, adj egy kevés * Ijeget, 1. Ijeszget.
vizet; mult időben : ihatnám volt, stb. Tréfásan Ijesz, fn. tt. -t; mindenféle dolog, amivel ijesz-
mint fn.: ennek az embernek mindig ihatnékja van. getni szoktak , mumus , kókós, gyermekijesztő
Iható, mn. amit meg lehet inni ; i. viz ; nagy mikulás stb. -get, -getés, 1. Ijesztget, Ijesztgetés.
iható, aki nagyokat tud inni, aki sokat iszik. Inn.:
* Ijeszke, mn. könnyen megijedö, bokros ; i.ló.
Thatóság, fn. Innen: Ijeszkeség, fn.
* Iheg, 1. Liheg.
* Ihel, cs. igéz, varázsol, babonáz. Ijeszt, cs. félelembe hoz, ijedtté tesz ; kül. a
* Ihen, 1. Ihon. babonás nép hite szerint a megholt lelke kisért;
* Iheskedik-piheskedik , k. szuszog , lassan tésztát ijeszteni, a. m. sodrófával kinyujtani. Inn.:
végez vmit. Ijesztés, fn. Ijesztett, mn. * ijesztett tészta, nyujtott
Ihl, Íbl , cs. ált. lelkét fenséges gondolatokra tészta.
gerjeszti, lelkesít ; (vall. ) isteni igazságot tartal- * Ijeszteget, 1. Ijesztget.
mazó gondolatra gerjeszt ; a biblia iróit a keresz- + Ijesztet, fn. a. m. ijedelem ; megijedének nagy
tyénség hite szerint a Sz. lélek ihlette. Innen : Ihlés, ijesztettel.
fn. -el, cs . folytonosan ihl. Ijesztget, cs. többször megijeszt, gyakran féle-
Ihlelet, fn. sugallat, az ihlelés hatása, ihlelésből lembe hoz. Innen : Ijesztgetés, fn.
származott ismeret. Ijesztő, mn. ijedelmet, félelmet okozó ; i. rém,
Ihlelt, 1. Ihletett. váz. - fn. ember és állat elijesztésére használt
Ihlet, cs. a. m. ihlel. tárgy ; madárijesztő, gyermekijesztő.
Ihlet, fn. a. m. ihlelet. -és, fn. 1) a. m. ihlelés ; ĺjgyártó, fn. íjakat, nyilakat készitő iparos.
2) a. m. hivatás ; nagy ihletése van a művészetre.
-ett, mn. 1) (ist. ) szentlélek által sugallott ; 2) hi- Jjj, 1. Íj.
vatással biró ; i. müvész. Íj -lövés, fn. 1) a felajzott nyilnak ellövése ; 2)
* Ihog, k. elfojtott ik hangon nevetgél, nyiha- maga a lött nyil ; ýjlövés okozta seb.
ráz; ihog-vihog. Innen : Ihogás, fn. İjnok, fn. a régieknél csatlósféle szolga, aki az
Ihol, isz. itt van ni ; (bibl,) ihol az ember ! (ecce íjat felajzotta.
homo !). * Ík, l. Ék.
* Ihon, Ihun, 1. Ihol. * Ikább , 1. Inkább.
* Ikat, cs. nógat, ösztönöz.
Ihoráz, 1. Ihog.
Ihu, Ihuhu, isz. 1 ) jókedvre mutató felkiáltás ; Ik-csont , 1. Ékcsont.
* 2) gúnyoló felkiáltás. İk-csor, fn. (bt.) az ikcsont hegyeses, behor-
Ij, Íj, fn. 1) kéziv, melylyel nyilakat szoktak gadt része.
kilöni ; 2) a kéziv húrja, melyre a kilövendő nyi- İkel, 1. Ékel.
 Ike - 611 ― Ill

İkelet, fn. fa-, v. vastárgy azon része, ahova hus az alsó lábszár hátulján ; vastag , vékony
ékek vannak ütve. lábikra ; ez a csizma ikrában szük.
Iker, fn. tt. -t, v. ikret; ált. két, együve tar- Ikra-csepkö, fn. (ásványt .) ikrához hasonló
tozó, egymáshoz gondolandó személy, v. dolog ; apró szemercsékből összeállott csepkö (Oolithos) .
iker- elnök ; i.-gyümölcs ; kül. 1) születésénél fogva Ikrádzik, k. 1 ) a nőstényhal, v. hüllö ikrákat
kettős, ugyanazon anyától egyszerre másod ma- kap ; 2) á. é. ikrássá, apró szemercsessé leszen ;
gával született gyermek ; 2) (csillag.) kettős csil- i. a méz ; (km.) ha a tejfel ikrádzik, rajta a köpűvel.
lag, melyek az állatkörben a bika- és rák-csillag- Innen : Ikrádzás, fn.
zat között foglalnak helyet (Castor és Pollux) ; Ikra-kö, fn. a. m. ikracsepkö .
máskép : kettos. -állitó, fn. (bölcs.) a dolog léte- * Ikrálló, Ikráló, fn. tt. -t ; a. m. lábikra.
zését két egymással ellenkező, jó és gonosz erőnek * Ikrándik, Ikránik, k. 1 ) a. m. ökröndik,
tulajdonitó személy (dualista). -alma, fn. egy- vmitől megundorodva, gyomra felémelyedik.
mással összenőtt kettős alma egy száron. -bogyó, * Ikránkodik , k. vmitöl hirtelen megrémül,
fn. (nt.) a. m. Ükörke. -csillag, 1. Iker 2) . visszaretten.
Iker-elnöklet, fn. a prot. egyházi gyüléseken Ikra-pikk, fn. (nt. ) a négy föbbhímesek és be-
kettős elnöklet, melynek tagjai egyrészről a püs- cösök közé tartozó növény (Arabis) .
pök, v. illetőleg esperes, másrészről pedig a világi Ikrás, mn. 1) ikrával biró ; i. hal, ellentéte :
gondnok. tejes ; 2) ikrával csinált ; i. káposzta ; 3) á. é. ikra-
Ikeres, mn. tt. -t, v. -et ; a. m. kettös ; i . ajtó, alakú apró szemercséssé alakult ; 4) (ásványt.) i.
ablak. -, tt. -t ; (nt. ) veres bogyóju cserjenövény, mészkő, a. m. ikracsepkö. -hal , fn . a halak közöl
melyet sövényül is használhatni. -it, cs. kettőssé, a nőstény, melynek ikrái vannak. -hús, fn. (seb. )
ikeressé teszen. Innen : Ikeresités, fn. Ikeresített, a. m. mirigy. -odik , k. 1 ) ikrája leszen neki ; i. a
mn. (nyt.) ikeresített szó, 1. Ikerszó. nőstény hal; 2) apró szemercsessé alakúl ; i. a méz,
Ikerfi, Iker-gyermek, 1. Iker. a jó lekvár. Innen : Ikrásodás, fn. Ikrásodó, mn.
Iker-hang, hangzó, fn. (nyt.) a. m. kettős Ikrásodott, mn.
hangzó. -it, cs. a. m. ikeresit. * Ikrendez, k. a. m. ökrendez .
Iker- pisztoly, fn. 1) két pisztoly, melyek egé- ? Ikreny, fn. (vt.) a könnyü fémek egyike, mely
szen egyenlön vannak készitve ugy, hogy egyiket mindenkor a cereny és reteny társaságában for-
a másik helyett föl lehet cserélni ; 2) kettős csövü dul elő (dydimium).
pisztoly röppentyü, fn. röppentyü, mely fent a Ikres, I. Ikeres.
légben kettős csillagokat képez. -szilva, fn. egy Ikresit, es. kettőt együve tesz, párosit. Innen:
száron összenőtt kettős szilva. -szó, fn. (nyt. ) Ikresítés, fn. Ikresítő, mn . Ikresített, mn.
kettözött szó, mely egyes fogalmak nyomósbitá- * İk-szeg , fn. ék , melylyel vmit hasitan
tására használtatik ; háromféle ily szókat külön- szoktak.
böztetünk meg, a) melyekben az ikerület mindkét Iktat, Iktatás, Iktató, stb. , 1. Igtat, Igtatás,
tagjának különvéve, magában is van értelme ; Igtató.
ilyenek: zür-zavar, ügyes bajos, csiga- biga, ágas- Ila, tn. Ilona rövidített alakja.
bogas, girbe-gurba stb.; b) melyekben az ikerület Ildom, fn. 1 ) eszély, melynélfogva vki minden-
második tagjának magában, külön, nincs értelme ben és minden helyen épen odaillöleg viseli ma-
s csakis szójáték kedveért van az első taghoz ra- gát ; 2) a jelen társadalmi müveltségnek megfelelő
gasztva ; pl . ingó-bingó, csecse-becse, csinja- binja, modor (etiquette). -atlan, mn. 1) a. m. eszélyte-
tinó-binó, zene- bona stb.; c) melyekben az ikerü- len ; 2) a jelen társadalmi műveltség szabályaihoz
let egyik tagja sem használtatik magában (ezek nem alkalmazkodó. -ár, 1. Idomár.
többnyire hangutánzó szók) ; pl. lics-locs, lity- loty Ildomit, 1. Idomít.
(kotyvadék), tere-fere, csisz-csosz, v. csiszi-csoszi, Ildomos, mn. 1) a. m. eszélyes ; 2) a jelen tár-
kip-kop, v. kipi-kopi. -ület, fn. ami ikerítve van. sadalmi műveltség kivánalminak megfelelő ; i.
Ikes, mn. tt. -t, v. -et ; (nyt .) a jelentömód je- ember. Innen : Ildomosan, ih. Ildomosság, fn.
lenidejének egyes számu harmadik személyében Ilka, Ilkus, 1. Ilona.
ik-szótaggal végződő (ige) ; nyilik, eszik, iszik, lát- Illa, fn. 1 ) a. m. menhely ; (b.) hova a bányá-
szik stb. szok a puskapor kilobbanása elől elbujnak ; 2)
* ĺkes, 1. Ékes. szökés , menekvés, futás ; illára venni a dolgot,
Iketlen, mn. tt. -t ; (nyt .) a jelentőmód jelen- megfutamodni ; (km.) illa berek nádak kerek, v. nád
idejének egyes számu harmadik személyében nem kert, elszökött, elfutott.
a
ik-szótaggal végződő (ige). Illan, k. 1) fut, menekszik, szökik ; a katona-
Ik-év, I. Szökőév. fogdosók elől az erdőbe illani ; 2) szesz- vagy olaj-
ĺk-képü, mn. a. m. ékalakú, ékded. rész finom páraalakban száll fel. Innen : Illanás,
Iklat, cs. nógat, serkent, ösztönöz . fn. Illanó, mn. (vt. ) az olaj illanó része. * gat, k.
Ik-nap, fn. a. m. szökönap. jégen csuszkál , irongál, sinkózik. -t , k. a. m.
Ikó, tn. nőnév, Ilona kicsinyitett alakja. illan.
Ikra, fn. 1) (állatt.) a halak és némely hüllök ? Illany, fn. tt. -t ; erös zamatú fűszer.
nőstényeinek petéi ; hal- ikra, rák-ikra ; (szój . ) ? Illár, fn. tt. -t ; (állatt.) pézsma illár, fényes
ikra nem tojás ; 2) haltojáskák gyanánt sze- érczöld szinü, pézsma szagú trovar a hosszcsápo-
mecskékben összeállott , így vannak ikrái a sak családjából (aromia moschata).
megaludt zsirnak, a méznek stb.; 3) (nt.) a no- * Illározik, k. mulatoz, táncol.
vény felbörén kifejlő hólyagocskák, melyek ren- * Illaszt, cs. 1 ) menekvésben elősegít, szöktet ;
desen repülő olajjal vannak megtelve ; 4) vastag- | 2) vki után szalaszt ; a cselédet vki után illasztani.
39 *
 Ill 612 Ill

Illat, fn. ált. némely testnek légalakban elilló | vmihez, vmibe illesztett tárgy. -etlen, mn. vhova,
része, mely az orrhártyára kellemes, v. kellemet- vmihez, vmibe nem illesztett. -get, 1. Illeszget.
len hatást gyakorol ; kellemes , kellemetlen illat ; kül. Illet, cs. 1) a. m. érint, tapint ; á. é. én ezt egy
a szagló érzékre kellemes hatást gyakorló szag ; szóval sem illettem, nem szóltam róla ; sértő, ká-
virágillat; (km. ) rózsához az illat, szűzhöz a sze- romló szavakkal i . vkit, vkit beszédeivel sérteget,
mérem hozzá termett. -ár, fn . tulságos sok illat ; káromol ; 2) a. m. illeszt ; ruhát testhez i.; 3) vkit
illatárban usznak tavaszszal a mezők. -árus, fn. érdekel, vkire, v. vmire vonatkozik ; akit ez igaz-
illatszerekkel kereskedő személy. -gyánta, fn. a. szó nem illet, ne vegye magára ; 4) vkihez tartozik ;
m. borostyánkö. -lan, mn. szag nélkül való. Inn.: ez a munka téged illet; (km.) ami téged nem illet,
Illatlanul, ih. -os, mn. tt. -t, v. -at ; illattal telt, ne törd azon a fejedet ; nem illet agg ebet a
jószagú ; i. szer. Innen : Illatosan, ih. -oz, cs. 1) † hintószekér ; 5) vkinek hivatalához , rangjához
a. m. szagol ; 2) illattal eláraszt; szobát i. Innen : való járulékul tartozik , vmit járandóságképen
Illatozás, fn. -ozik, k. illatot bocsát ki magából, kell kapnia, dukál ; őt illeti az elsőség ; ez a fizetés
kellemes szaga van ; i. a virág. Innen : Illatozó, mn . már nem téged illet ; nem fogadhatom el azt, ami
Illat-szer, fn. mindenféle kellemes illatú ke- nem engem illet.
, nöcs, olaj, viz stb. -szerárus, fn. a. m. illatárus. Illeték , fn. 1) pénzbeli, v. termesztményböl
-szerész , fn. 1) illatszereket készitő személy ; 2) álló járandóság : évi, havi i., 2) pénzbeli kötele-
a. m. illatárus . -szerészet, fn. 1) illatszereket kézettségből az, ami vkire esik ; adó- i.; bélyeg-i.;
szitő mesterség ; 2) gyár, melyben illatszereket közmunka-i. -es, mn. 1) vagyonban, pénzben osz-
készitenek ; 3) illatszerrel való üzérkedés ; 4) bolt, tályrészes ; ebben az örökségben a leányok is illeté-
melyben illatszert árulnak. kesek ; 2) illeték gyanánt kijáró ; i. osztályrész; 3)
Illedék, fn. müvelt körökhöz illö modor, ma- vmely személy, v. tárgy fölötti itélethozásra föl-
gatartás. -eny, mn. az illedék szabályait megtartó, hatalmazott ; felelős miniszter fölött csak a felsőház
ahhoz alkalmazkodó; i. fiatalember. Innen : Illedé- | i. hatóság. -fokozat, fn. a kormány, hatóság által
kenység, fn. -es, mn. az illedék szabályait meg- megállapitott fokozat, mely mutatja, hogy bizo-
tartó. -telen, mn. az illedék szabályait meg nem nyos összegü jövedelemtől mennyi adó fizetendő ,
tartó. Innen : Illedéktelenség, fn. s bizonyos összegről szóló okmányra mily bélye.
Illedelem , fn. a külsö magaviseletben az, ami get kell venni. -kötelezett, fn. 1) adó-, v. bélyeg-
illik, ami az illedékkel megegyez ; ezt kivánja az illetéket fizetni tartozó (személy) ; 2) adó- , vagy
illedelem. bélyegilleték alá eső (tárgy) . -mentes, mn. illeték
Illedelmes , mn. 1) az illedékkel megegyező ; i. fizetéstől felmentett (személy, v. tárgy). Innen :
magaviselet; 2) az illedelem szabályait követő ; Illetékmentesség, fn. -rész, fn. 1) vagyonból, pénz-
i. ifjú. összegből vkire eső részlet ; 2) pénzbeli kötele-
ÏÏledelmi, mn. illedelemhez tartozó, arra vonat- zettségből bizonyos idő elmultával egyszerre lefi-
kozó ; i. szabályok. zetendő összeg ; sorsjegyért járó havi illetékrész.
Illedelmetlen, 1. Illemtelen. -telen, mn. 1) illeték nélkül való ; 2) törvény által
Illeg, k. könnyüden mozog , mórikálja magát, vmely személy és tárgy fölötti itélethozásra nem
mozogva, magát ide-oda lóggázva halad ; illeg a fölhatalmazott ; i. hatóság.
szarka, midőn lépdel. -ballag, k. illegve, magát Illetes, mn. vkihez, v. vmihez hozzá illő, hozzá
móríkálva ballag. get, A) cs. vmit egy másik való ; i. öltöny. Innen : Illetesség, fn.
testhez illővé, hozzá valóvá tesz ; az öltönyt testhez Illetetlen, mn. és ih. nem érintett, eredeti ép-
illegetni. — , B) vh. 1) begyeskedik, magát móri- ségében meghagyott ; i. összeg ; a másét illetetlen
kálja, tükörbe nézdelve ide- oda mozog; 2 ) magát kell hagyni ; á. ě. szüzességétől meg nem fosztott ;
csinosítja. Innen : Illegetés, fn. Illegető, mn. i. leány. Innen : Illetetlenség, fn. Illetetlenül, ih.
Illékony, 1. Illó. Illethetetlen, Illethetlen, mn. nem érinthető,
Illem, fn. ált. a. m. illedelem ; kül. társas körök- nem sérthető, nem csorbítható ; i. vagyon.
ben való finom modor. Innen : Illemes, mn. -ény, Illetget, cs. 1) többször érint, illet ; 2) a. m.
fn. ált. illendő cselekvésmód ; kül. az illedék sza- illeszget.
bályai szerént való magaviselet. Innen : Illeményi, Illetlen, mn. nem illő, az illedelemmel ellen-
mn. -etlen, mn. a. m. illemtelen. -szerü, mn. kező ; i. magaviselet. Innen: Illetlenül, ih. -ség, fn.
illem szerint való, az illendőséggel nem ellenkező. 1) az illedelemmel össze nem férő tulajdonság ; 2)
-telen, mn. az illedelemmel ellenkező, pórias. illetlen cselekedet.
Illendö, mn. 1) vkihez, v. vmihez való, ami Illetmény, fn. tt. -t ; a. m. illeték. Innen : Illet-
vkihez illik ; 2) illemes, illedelmes ; illendő módon ményes, mn.
beszélni vkivel. Innen : Illendően, Illendőkép, Illen- Illetö, mn. 1) érintő ; vki becsületét mocskos száj-
dőleg, ih. Illendőség, fn. jal illető rágalmazó; 2) vkire, v. vmire vonatkozó ;
Illés, tn. héber eredetű finév. —, fn. * két ke- minket illető beszéd, célzat; 3) vkihez tartozó, vki-
rekü taliga. nek tulajdonául, sajátjaul tekinthető ; engem illető
Illeszget, cs. lassan, egymásután illeszt vmit pénzösszeg ; 4) a. m. illetékes, itélethozásra fölha-
vhová, v. vmihez. talmazott; i. biróság. —, fn . személy, akiről épen
Illeszkedik, k. a. m. alkalmazkodik, simúl, szó van ; az illetőt már én is figyelmeztettem. -đik,
helyezkedik. Innen : Illeszkedés, fn. Illeszkedő, mn. k. meghatottá leszen, részvétre gerjed (csak ,meg
Illeszt, cs. 1) illö helyre tesz, kellő rendbe he- igekötővel használtatik, 1. Megilletődik) . Innen :
lyez ; mindent a maga helyére illeszteni ; (ács. msz.) Illetődés, fn. -leg, ih. 1) vkire, v. vmire vonatko-
szarufát illeszteni, ácskötés által egybekapcsolni ; zólag ; e tárgyat illetőleg semmit sem szólottunk ; 2)
2) vmihez alkalmaz, hozzá alakít ; ruhát testhez i. két, v. több személy közöl a második, harmadik
Innen , Illesztés, fn. Illesztett, mn. -ék, fn. vhova, stb. helyen megemlitettre nézve ; N. Péter és fia
 Ill 613 Imá

János szomorodott szivvel jelentik szeretett nejének, | mával ; hol jársz ilyenkor, mikor még ajó kutyát is
illetőleg anyjának halálát. Innen : Illetőleges, mn . kár kiverni ; 3) ily, v. ebben az időpontban; hol-
-rész, fn. a. m. illeték. nap ilyenkor már otthon leszek. -módon , ih. a. m.
Illetöség, fn. 1) a. m. illeték ; 2) működési ilyenképen.
hatáskör ; birói i. -telen, mn. a. m. illetéktelen. Ilyenség, fn. a. m. ily mód, ily állapot. -gel, ih.
Illetvény, 1. Illetmény. eképen, ily módon.
Illik, k. 1 ) (hoz, hez) vki, v. vmi mellett jól Ilyes, mn. a. m. ilyenféle.
veszi ki magát, vmihez való ; nem minden archoz Ilyetén, mutató nm. a. m. ilyen, ilyenféle. -kép,
illik a vörös szín ; (szój .) ugy illik hozzá, mint ha- | -képen, ih . ily módon , ilyenképen.
lottas házhoz a hegedű, v. mint bot a tegezhez ; (km. ) Ilyféle, llyformán, Ilyképen, Ilykor, 1. Ilyen-
uri feleség nem illik a paraszt emberhez ; 2) (nak, féle, stb.
nek) vkinek jól áll ; illik neki a magyar ruha; Ily-módon, ih. ehhez hasonló módon, ily esz-
(népd.) hogy egy kicsit himlő- helyes, illik kendnek közökkel.
rettenetes ; 3) vmely helyre lehet illeszteni ; nem İm, isz. 1) itt van ni ! la ! im még most sem jött
illik ez ide ; hova illik ez a kép; 4) (ra, re) vkire, meg; (bethlehemi szent mythos) hopp Isten jó na-
v. vmire alkalmazni lehet ; rád illik az a közmon- pot, im én is itt vagyok ! 2) (a palócoknál) a. m.
dás, hogy stb.; (szój .) rá illik, mint petrezselyem a majd ; vigyázz magadra, mert im kikapsz tőlem !
levesre; 5) az illendőség, illedelem megengedi ; im mi is elmegyőnk, csak kied is legyen ott !
(szój .) szabad, de nem illik, a törvény nem tiltja, Ima, fn. ált. szivünkből Istenhez felfakadó fo-
de az illedelem szabályaival nem egyezik.
* Illint, cs. a. m. vkire , v. vmire egyet üt, hász ; kül. Istenhez intézett könyörgő, hálaadó és
dicsőitő beszéd.
koppint.
? Illme, fn. a. m. ilme. Íma, fn. a. m. ima.
Illó, mn. 1) elszökö, menekvő; 2) (vt. ) pára- dolgokat Ima-dal , fn. ált. komoly , vallásos szinezetü
tartalmazó dal ; kül. nemzeti ének, me-
ként, légalakban eloszló ; az olaj illó része. lyet csak komoly, ünnepélyes alkalmakkor szok-
Illog, k. 1) a. m. illeg; 2) a. m. szaglász.
* Illogat, k. 1) a, m. szaglál ; 2) a. m. iddogál . tak énekelni , milyen pl. a ,,Szózat“ és Kölcsey
Illomba, mn. a. m. iromba. ,,Néphimnusa."
Illë, mn. 1) az illedelem által megengedett ; 2) Imád , A) k. † a. m. könyörög , imádkozik ;
hozzá alkalmas, hozzá való ; együve illő házastár- imádjatok én értem (bécs. c.) ; B) cs. 1) † nagyon
sak; 3) megillető ; illő tisztelet. Innen : Illően, Illo- tisztel ; imádjuk szent Péter urat (halotti b.) ; 2)
kép, Ilőképen, Illöleg, Illően, ih. Illőség, fn. vkit legfensöbb hódolattal, tisztelettel, isten gya-
* Illö-fillö, mn. csavargó, kószáló. nánt tisztel ; Istent imádni ; a pogányok bálványokat
Illy, Illyen, 1. Пly, Ilyen. imádnak; 3) ȧ. é. vkit, v. vmely tárgyat rendki-
Illyés, tn. a. m. Illés. vülileg tisztel , egyedüli boldogságának tart*;
? Ilme, fn. az erkölcs parancsa vmely helyen, imádni nejét , szeretőjét; imádni a pénzt ; 4)
országban szokásképen bevéve (Sitte) . -szerü, esengve, könyörögve kinál, ajánl ; mindenkit i.
mn. vmely hely, ország szokásaival megegyező. szolgálatával, de senkinek sem kell. Innen : Imádás,
* Ilomba, mp. a. m. iromba. fn. Imádott, mn. -andó, mn. imádásra méltó ; i.
Ilona, tn. nönév, Helena magyaritott alakja. Isten ; á. é. hódolatra, nagy szeretetre méltó ; i.
Ilonca, fn. (állatt.) a szőlőleveleket emésztő kis leány. -at, fn. Istent illető hódolat ; á. é. szent
hernyó (sphinx elpenor). tisztelet, lelki, testi tökélyekkel felruházott em-
Ilonka, tn. nönév, Ilona kicsinyített alakja. beri lénynek adott mély tisztelet ; imádattal köze-
Ilus, Iluska, 1. Ilonka. ledni vkihez. -atos, mn. 1 ) 1. Imádandó ; 2) a. m.
* Ilvány, fn. tt. -t ; az árviz által elboritott ra- imádattal teljes. -kozás, fn. az ima elmondása,
szivünkből fakadt fohász felbocsátása Istenhez .
gadós, fekete föld.
Ily, mutató nm. ehhez hasonló, ezzel megegyező ; -kozatlan, mn. imádkozás nélkül való . —, ih .
ily módon semmire sem megyünk. Ellentéte : oly. imádkozás nélkül ; álmos fővel hányszor szúnytam
Ilyen, mutató nm. a. m. ily ; használatokra el imádkozatlan (Vör.). -kozik , cs. és k. imát
nézve azonban ily és ilyen némileg különböznek mond, áhitatoskodik ; imádkozzunk a holtak lelke-
egymástól, melléknév és főnév elött megállhat ért, a haza jobbléteért ; a reggeli imát, miatyánkot
ugyan mindakettő, de melléknév elött helyesebben imádkozom ; (szój.) jól imádkozott, elérte ohajtását.
áll ,,ily" főnév elött ,,ilyen" ; pl. ily (v. ilyen) rosz Innen : Imádkozó, fn, -ó , mn. imádva tisztelő ;
szokása van; ilyen (v. ily) ember kell nekünk ; ha bálvány-i. pogányok. -, fn. hölgy udvarlója, sze-
pedig magánosan áll, kivéve a tárgyesetet, ahol retője ; roszul bánik imádójával. -ott, mn. 1) imá-
mindakettő megállhat, mindig ,,ilyen alkalmaz- dattal tisztelt ; i. Isten ; 2) á. é. nagyon szeretett ;
tatik ; pl. ilyen (ez nem ily) volt az enyém is ; ki i. nő.-, fn. férfi kedvese, szeretője ; soká nem
hallott valaha ilyet (v. ilyent) ; ilyennel (de nem láthatta imádottját. -ság, fn. a. m. ima ; (szój.) csak
ilylyel) én nem boldogulhatok ; (szój. ) ilyen- amolyan az imádság tartja, gyönge lábon áll ; mondja már
adta, v. teremtette ! enyhébb káromló fölkiáltás. a reggeli imádságot, korán kezdi a káromkodást ;
Ilyen-féle, mn. eféle, ehhez hasonló. -forma, még az imádság sem segít rajta, igen gonosz ; (km.)
mn. ezzel megegyező, ehhez hasonló ; i. szavakat imádság a munka.
hallottam tőle is. -formán, ih. 1 ) ehhez hasonló Imádságos, mn . 1) imát tartalmazó ; i. könyv ;
módon; i. nyilatkozott; 2) a. m. igy hát ; ilyenfor- (szój.) imádságos könyve az itce; 2) á. é. imádkozni
mán o nem is fog eljőni. -képen, ih. a. m. ilyen- szerető ; 2) akinek , v. aminek szavai imaként
formán. -kor, ih. 1) a. m. most ; hát i. kellett hangzanak; eszem azt az imádságos kis szádat
jőnöd ; (szój.) hogy vagy i. ? ´2) ily ídöjárás alkal- | (Tompa) .
 Ima - 614
Ima-ének, fn. a. m. imadal. -harang, fn. ha-
rang, melylyel az imádságra adnak jelt. -ház, fn.
ált. ház , hol imádkozni szoktak ; kül. épület,
terem, hol vallásos szertartások nélkül, a hivek
imádkoznak (oratorium), isten háza. -jel, fn. jel-
adás az imaharanggal. -koszorú, 1. Olvasó, fn.
-könyv, fn. a. m. imádságos könyv.
? Imám, fn. vallásos közönyösség (indifferen-
tismus). ? -it, cs. vallásban , hitben közönyössé
teszen. ? -odik, k. vallásában, hitében közönyössé
leszen.
? Imánc, fn. a. m. olvasó .
? Imáncsi, mn. vallásilag babonás, bigott, aki ,
mint mondani szokták, a Krisztust is lehúzná a
keresztről . Innen : Imáncsiság, fn.
Imánt, 1. Imént.
Imára ! psz. melylyel sorba állitott katonáknak
a vezénylő tiszt megparancsolja, hogy imádkoz-
zanak ; imára térdet hajts !
Ima-rend , fn. minden napra meghatározott
zsoltárokat, imákat és szentek életét tartalmazó
latin könyv, melyből a katholikus papok és szer-
zetesek szoktak imádkozni (breviarium).
Imás, mn. imát tartalmazó ; i. könyv.
Imáz, 1. Imádkozik.
Ima-zsámoly, fn. a. m. térdeplő.
* Imbolyog, k. inogva, mozogva halad vmely
irány felé.
Ime, Íme, isz. itt van ni ! la ! ime ezt is meg-
mondottam !
* Imeg, 1. Ing.
? Im-éleg, fn. (vt.) imeny és éleny vegyüléke
(tantaloxyd).
* Imely , Imely, fn. tt. -t; 1) a ló böre alól
magától felfakadó vér ; 2) a tinó bőre alatt támadt
dudor, mely megérve felfakad ; 3) féreg a szarvas-
marha böre alatt ; 4) 1. Imelyfü.
Ímelyeg, Ímelygés, 1. Émelyeg, Émelygés.
Ímelyfü, fn. (nt.) a montikák közé tartozó nö-
vény (anthemis pyrethrum).
? Imencek, fn. tb. (vt.) imenysavas sók.
Imént, ih. épen az előbb ; imént volt itt.
? Imeny, fn. tt. -t ; (vt.) csekély vegyerővel
biró, tagadólagos berzü fém (tantalum). sav, fn.
(vt.) imenyből nyert sav. Innen : Imenysavas, mn.
Imer, Imer, Imergyökér, fn. (nt.) vizi növény
a kolokanok közöl (stratiotes aloides).
+ Imett, 1. Imitt.
* Imett, Ímett, mn. a. m . émett, éber. -en, ih.
a. m. émetten, ébren ; pillanatig, mintha imett' vol-
nék, tapintom a kardot (Ar.).
Imhol, 1. Ime.
Imide, ik. ide, erre a helyre, nem amoda ; i . tedd
azt a könyvet ; imiae- amoda , majd ide, majd oda.
Imigy, Imigy, ih, e módon, nem amugy ; i. kell
ezt tenni, nem ugy, ahogy te akarod. -amúgy, ih.
felületesen, hánydel -vesdel módon , elnagyolva ;
csak imigy-amúgy végzi kötelességét.
Imilyen, mutató nm. ilyen, mint ez, nem amo-
lyan ; i. kalap kell nekem. amolyan, határozat-
lan mn. selejtes , hitvány ; drága pénzért csak
imilyen-amolyan gabonát vett ; (szőj. ) imilyen - amo-
lyan adta teremtette ! enyhébb káromlás.
Iminnen, Iminnet, ih. erről a helyről. amon-
nan, ih. majd innen, majd onnan.
Imint, Iminten, 1. Imént.
Ina
Imitt, ih. itt ezen a helyen. -amott, ih. némely
helyen, helylyel- közzel ; száraz időben csak imitt-
amott nől a gabona. —, mn. kevés ; két akó borból
már csak imitt- amott van.
Imla, 1. Imola.
? Imlany, fn. tt. -t ; (vt.) az imeny ásványban
előforduló tagadólagos berzerejű fém (niobium).
? Imle, fn. (ásványt.) imenysavas ásvány (tan-
talit).
* Imma, Immá, 1. Immár.
Immajd, Immajdan, ih. tüstént, mindjárt, eb-
ben a pillanatban.
Immár, Immáron, ih. ime már : használtatik
1) a legközelebb bekövetkező jövőre ; i. indul; 2)
a legközelebb multra ; i. elfogyott.
Immel-ámmal , Ímmel - ámmal, ih. 1) hanya-
gnl, resten ; i . végezni a munkát; 2) á. é. sem hide-
gen sem melegen ; csakúgy i. fogadott.
Im-most, Ím- most, ih. most, ebben a pilla-
natban.
Imola, fn. 1) (nt.) hosszú, vékony száru, bü-
työktelen fünövény ; ? 2) a. m. imaház, imahely,
templom.
Imolya, fn. mocsáros, vizenyős hely.
* Imporit, cs. biztat, nógat, hajszol ; dologra
imporítni a röst embert.
Imre, tn. finév.
Imris, Imrus, Imrüs , tn. Imre kicsinyitett
alakja.
? Imsav, Imsavas, 1. Imenysav, Imenysavas.
† In, fn. szolga ; ó uram tekints te inidre (Feszt.) .
In, Ín, fn. 1) közönségesen a. m. ideg ; 2) az
emberi és állati testben, fényes fehéres, felig åt-
tetsző rostok, melyek az izmok megfeszitésére
szolgálnak (tendines) ; 3) a nép nyelvén a. m.
lábikra ; inába harapott a kutya ; (szój.) inába bi-
zik, lábai gyorsaságában bizik ; tágul az ina, mikor
öregszik a legény ; elhordta az inát, odább állott ;
inába vannak, üldözik, nyomában vannak ; meg-
üti az inát; inába szállott a bátorsága, gyáván
megfutott; nem a gyomrába, hanem az inába száll
a bor, lerészegedve menni sem tud ; inába száradt
az esze; (km.) szaladj farkas, inadban van az
igazság ; 4) a. m. inda, a pityóka és fuszulykaféle
növény szára ; 5) (nt.) levél gerincéből, v. a ge-
rinc aljából kiinduló elágazás.
Inafájó , Inafájós , mn. inaiban, különösen
térdhajlásában fájdalmat érző.
Inal, A) k. 1) lót-fut, sietve megy; reggeltől
estig i.; 2) gyalogol ; utána inal, kiséri ; 3) (tréf. )
odább áll, elhordja magát ; B) cs. 1) vkit nyom-
ban követ ; 2) vkinek inait veri.
Inas, mn. 1 ) inakkal teljes ; i. hús ; 2) á. é. erős
izmos ; i. legény. -, fn. tt. t; 1) leginkább belső
szolgálatot végző, asztalt terítő, ételhordó, ruha-
tisztitó férficseléd, aki egyenruhát is szokott vi-
selni ; udvari, urasági i.; 2) mesterséget tanuló
gyermek ; inast szabadítni ; (km.) inas se volt,
legény akar lenni ; 3) * fiú gyermek ; én is elhozom
az inasomat, fiamat. Innen : Inasi, mn. Inasság, fn.
esztendő, -év, fn. egy, v. több év, melyek alatt
a mesterségtanuló ifjúnak inaskodnia kell. -hús,
fn. a. m. izom. -ka, fn. 1) a. m. kis inas ; 2) * kis
fiú. -kodik, k. 1) bizonyos időt inasi minőségben
tölt el ; ez az iparos Bécsben inaskodott ; 2) lótó-
futó szolgálatot végez, inal ; reggeltől estig inas-
 Ina 615 - Ind

kodni kell az embernek. -ság, fn. 1) inasi minőség, | vmely tettre, cselekvésre alkalmat, segélyt nyujtó
állapot ; 2) az inasok együttvéve. eszköz. -ok, fn. a. m. indok.
Ina-szakadt, mn. és fn. 1) szélhüdés követ- Inditvány, fn. többek elött tanácskozás, meg-
keztében inaiban meggyöngült ; (bibl.) Jézus meg- hányás és illetőleg elfogadás végett előadott terv ;
gyógyitotta az inaszakadtat ; (szój .) inaszakadt indítványt tenni, pártolni, előadni. -oz, cs . indít-
ember táncot akár járni ; 2) a . m. ereje fogyott, ványt tesz, elöad. Innen : Indítványozás, fn. Indit-
ereje vesztett, elerőtlenedett. Innen : Inaszakadtan, ványozó, mn.
ih. Inaszakadtság, fn. -szegett, mn. a. m . inasza- Indó -ház , fn. a vasuti állomásokon épület,
kadt. -ütött, mn. inában megsérült (pl . ló) . honnan a vonatok indulni szoktak. Innen : Indó-
Ince, tn. finév. házi, mn.
Incenbine, Incenpine, mn. 1) vékony dongáju, Indok, fn. (bölcs.) vmely cselekvésre késztető ,
nyápic, többsincs ; i. legény ; 2) gyönge idegzetű , ösztönző ok. -ol, cs. vmely cselekvénynek indokait
kényes. előadja, kimutatja. Innen : Indokolás, fn. Indokoló,
* Inci-finci, mn. 1 ) a. m. incenbinc ; 2) haszon- mn. Indokolt, mn. -ulatlan, mn. aminek helyes
talan ingyen élő. indokai kimutatva nincsenek.
? Ines, fn, 1 ) vkit törbe ejtni törekvő csel ; 2) † Indól, Indóltat, 1. Indúl, Indít.
boszantó, ingerlő beszéd. Indó-pont, 1. Induló-pont.
† Ines, k. a. m. nincs. Indul, Indúl, k. 1) mozogni kezd, mozgásba
Incseleg, k. a. m. incselkedik. jö ; i. a hajó, a kocsi ; 2) felkerekedve útnak ered;
Incselkedik, k. 1) † a) a. m. müködik ; eszes- holnap indulunk ; (psz.) indulj ! (szój .) indulj paj-
nek legelőször azon kell elmélkedni, min akar incsel- tás! nagy a hajtás ; (km . ) kiki jó széllel indul a
kedni (Pesti) ; b) törekedik ; incselkedik alázatos- tenger partjáról ; 3) utnak eresztetik ; a levélkül-
ságnak után járnia (Nagyszomb. c.) ; 2) mást demény csak holnap indul; 4) á. é. bizonyos álla-
boszontani törekszik, ingerkedik ; 3) alattomos potot kezd fölvenni ; romlásnak, veszésnak, rotha-
cselt hány vki ellen ; incselkedik a gonosz ellenség; dásnak i.; 5) a. m. gerjed ; örömre, boszúra, haragra
(szój .) az ördög incselkedett vele, a köznép akkor indulni ; b) (szój .) vki szava után indulni, tanácsára
szokta használni, mikor vki némileg akarata elle- tenni ; 7) à. é. jó, v. illetőleg rosz irányt kezd
nére, mintegy benső kényszerűség által vitetik a venni ; ez a gyermek szépen, roszul, jól indul. -ás,
gonosz cselekvésre. Innen : Incselkedés, fn . Incsel- fn. 1) mozogni kezdés, utnak eredés ; 2) hevesebb
kedő, mn. kedélyállapotra gerjedés ; 3 ) (mint tárgy) azon
Incselkedve, ih. 1 ) boszantva, ingerkedve ; 2) időpont, midőn vki indul ; indulás előtt még látjuk
alattomos cselt hányva. egymást. Innen : Indulási, mn.
? Ind, fn. a. m. indok. Indulat, Indúlat, fn, ált. élénk, felizgatott ke-
Ind , 1. India. délyállapot ; nem tud indulatán uralkodni ; indula
Inda, fn. (nt.) ált. némely növények törzséből tát mérsékelni ; kül. 1) az ember állati természete
kinövő vékony szálak ; kül. némely növény tövé- által felkorbácsolt s az ész korlátain túlcsapongó
böl növö s a földön elterülni szokott, rendesen szenvedélyes érzemény ; heves , forró , haragos,
érdes tapintatú szára ; tök indája. Inn.: Indás, mn. boszús indulat ; buja iudulattal viseltetni vki iránt;
Indásodik, k. (nt.) indát kap , indája nö. szomorú i., a harag, a boszú ; vig i., öröm, szerelem
Indáz, cs. a folyó növény szükségtelen indáit stb.; 2) á. é. a) rokon- v. ellenszenv; jó, rosz, ba-
lecsipegeti. Innen : Indázás, fn. -at, fn. növény rátságos i.; b) erkölcsi irány; jó, rosz indulata van.
indái együttvéve. Innen : Indulati, mn. -alkat, fn. erkölcsi irány,
Inderkedik, 1. Ingerkedik. mely felé az embert természete vonzza. -beli, mn.
` Indiák, tn. tb. a. m. Nyugatindia ; Indiákra indulatból eredett, származott.
ment. Indulatlan, mn. szenvedélyre nem gerjedő, hi-
Indián, fn. Indiában, különösen Nyugatindiá- degvérü, érzéketlen. Innen : Indulatlanság , fn.
ban született ember. Indulatlanul, ih.
Indiánka, fn. indiai formára készitett női öl- Indulatos, mn. könnyen nagy haragra gerjedő ;
töny. (szój.) indulatos, puskaporos. Innen : Indulatosan,
Indigó, fn. 1 ) (nt. ) nyugatindiai festéknövény ih. Indulatosság, fn. -kodik, k. heves indulatok
a pillangósok közöl ; 2) a. m. indigófesték. által vezéreltetve cselekszik ; kül. szenvedélyes
Indit, cs. 1) vmit mozgásba, müködésbe hoz ; haragra van gerjedve. Innen : Indulatoskodás, fn.
órát indítni, a ketyegőjét megmozdítni, hogy to- Indulatoskodó, mn.
vább járjon ; ezek a lovak nem akarnak indítni, a Indulatszó, fn. (nyt.) beszédhang , melylyel
kocsit, melybe be vannak fogva, mozgásba hozni ; indulatainkat, örömöt, fájdalmat stb. szoktunk
2) a. m. meneszt, küld ; ellenség elé indítani a had- nyilvánítani, mint : oh! jaj !
sereget; a periratokat a minisztériumhoz indítni; Indulékony, mn. könnyen indulatra gerjedő ;
utnak indítni; 3) a. m. kezd ; háborút, pert indítni ; i. ember. Innen : Indulékonyság, fn.
olyan lármát indított, hogy az egész ház fölébredt ; Induló, Indúló, mn. 1 ) aki, v. ami indul ; 2)
4) előmozdit, elősegít ; majd indítunk egyet a dol- útnak eredő ; 3) bizonyos az előbbinél gonoszabb
gon ; 5) késztet, ösztönöz ; mi indított téged arra, állapotba átmenő ; romlásnak i. a nemzedék ; 4)
hogy idejoj; 6) gerjeszt, bizonyos kedélyállapotot vmely kedélyállapotra gerjedő ; haragra i. —,, fn.
hoz létre; örömre, bánatra i. Innen : Inditás, fn. 1 ) elmenetelre készület, felkerekedés ; indulóban
Inditó, mn. Inditólag, ih. Indított , mn. -mány, lenni; 2) zenehangok, melyek által a katonáknak
-mányoz, 1. Inditvány, Inditványoz. jel adatik az indulásra ; indulótfuvatni ; kül. zene-
Inditó, fn. vminek okozója, eszközlője; ki volt mti , melyet leginkább toborzás alkalmával, vagy
ennek inditója. Innen : Inditólag, ih. -eszköz, fn. | akkor szoktak hangoztatni , midön a katonák
 Ine -- 616 Ing

marsolnak ; Rákóczy- , Kossuth- induló. -jel, fn. dékeken az alsóbb rendű nők testének alsó részét
jeladás a katonáknak, v. vadászoknak indulásra. fedő ing, pendely.
-készen, ih. az indulásra elkészülve ; mikor már ? Ingály, fn. tt. -t; határozatlan lelkiállapot,
indulókészen állt minden (Jók.). -pont, fn. megha- ingatagság. Innen : Ingályos, mn.
tározott elv, melyből vki kiindul, hogy következ- + Ingandó, mn. a. m. ingó vagyon.
tetéseket vonjon. Inga-óra, Ingás óra, fn. fali óra, melynek
Ineges, 1. Ideges. ketyegője ingából áll.
Interesztőfü, fn. (nt.) növény a magrugók kö- Ingat, cs. 1) vmit mozgásba, ingásba hoz ; 2)
zöl , csucsos magrugó (momordica balsamina). á. é. a) vkit határozatában ingataggá teszen ; b)
-fájó, mn. a. m. inafájó. -fü, fn. (nt. ) szélhüdés fenálló intézvény lételét veszélybe hozza. Innen:
ellen használható növény a ruták közől, vad ruta, Ingatás, fn. Ingató, mn.
szélfü (teucrium chamaepitys). Ingatag, mn. 1) könnyen ingásba jövő ; (szój.)
Ing, fn. 1) különböző hosszaságu s egész hosz - ingatag, mint a nádszál ; 2) á. é. a) határozatlan,
szában egyenlő böségü vászon felöltő , melyet nem szilárd ; i. jellemű ember ; b) gyönge alapon
rendesen a meztelen testre szoktak fölvenni ; nyugvó, könnyen meghiúsítható ; . érv, remény.
férfi-, noi-ing ; borjúszáju ing, melynek bö, lobo- Inn.: Ingatagon, ih. Ingatagság, fn. Ingatagul, iň.
gós ujjai vannak ; sípujjú i.; egy ingben gatyában értelmů, mn. kétes értelmű, amit így is, amugy
járni, mint a magyar földmüvelök ; egy ingig, v. is lehet érteni.
ingre vetköztetni vkit, minden ruhájából kifosztani ; Ingatlan, mn. 1) nem mozgó, nem ingó, szilárd
(szój.) egy ingben maradt, v. hagyták, felgyűrte az alapú ; i. kőszál ; 2) á. é. a) helyéből ki nem moz-
ingét, neki készült vminek ; ingét is oda adja, oly dítható, más helyre el nem vihető ; i. vagyon, zá-
bőkezü ; ingére esküszik ; vastagon feladá az inget log, mely házból, szántóföldböl stb. all ; b) szilárd,
neki (G. K.), a. m. ráterítette a vizes lepedőt ; sem határozatából ki nem mozdítható ; i.jellemű ember.
ingem, sem gallérom, v. sem gatyám, semmi közöm , fn. birtok, melyet helyéből kimozditni nem
azzal az emberrel, nem bánom akármi történik lehet, m. pl. földbirtok, ház stb. Innen : Ingatlan-
vele ; (km .) közelebb az ing a csuhánál, jobban ér- ság, fn. Ingatlanul, ih.
dekel a rokonok és barátok sorsa, mint az idege- * Ingato, fn. ökörhajtó ostor.
neké, aztán közelebb, azaz elébbvaló a becsület, Ingecske, fn. kis gyermeknek való ing.
mint a haszon ; kinek nem inge, ne vegye magára, Ingékony, mn. könnyen ingó, ingatag. Innen :
aki nem érzi magát hibásnak, a célzás által ne Ingékonyság, fn.
érezze magát sértve ; ingére verik, nem inget a ka- Ing- elö, fn. 1) a női és kivált a férfingnek a
tonán, a célzás nem mindig arra vonatkozik, akire többinél szebben kivarrott része, mely a mellet
nyiltan irányozva van ; egy ingben, gatyában semfá- födi ; 2) a. m. elöing.
zik az ember, csak idő legyen hozzá; 2) a katholikus * Ingem, a. m. engem .
egyházban fehér gyoles ruha, melyet a papok Inger, fn. tt. -t ; ami az érzékeket tevékenységre
szertartás alatt reverendájok fölött hordoznak ; 3) á. indítja ; jutalmazás által ingert nyer a munkálko-
é. némely ingalakú felöltő ; páncél-i. Inn.: Inges, mn. dásra; kül. 1) a nemi érzékeket csiklandó, buja
Ing, k. ált. ide-oda hajladozik ; ing a nádszál, vágyakat keltő ösztön ; 2) haragra, boszúságra
midőn szél fuj; kül. 1) súlypontját vesztve, ide- oda gerjesztő ösztön.
mozog, elesni akar ; ing az asztal, ha lábai nem Ingerel, cs. ált. az érzékeket csiklandja, élénk
egyformák; 2) inainak gyöngesége miatt nem tud mozgásba hozza ; kül. 1) buja vágyakra gerjeszt ;
szilárdan megállani , ide-oda mozogva ugy áll, 2) haragot, boszúságot gerjeszt ; haragra, boszú
mintha elesni akarna ; inganak a részeg. v . beteg ságra . ; 3) sértő szavakkal boszant ; ne ingerelj,
lábai ; 3) á. é. a) nem tudja magát szilárdan elha- mert roszul jársz velem. -hetetlen, -hetlen, mn.
tározni ; b) rázkodás miatt vminek létele veszély meg nem haragítható, föl nem boszantható. -hetö,
ben forog ; a francia forradalom alatt minden mn. hirtelen felfortyanó, puzduri haragú. Innen :
európai fejedelem trónja ingott. Innen : Ingás, fn. Ingerelhetőség, fn.
Ingó, mn. Ingott, mn. Inger-hal, 1. Nyálkahal.
Inga, fn. (ttan.) egyik végén fölakasztott zsi- Ingeri, mn. a. m. ingerkedö.
negre, sodronyra erősitett súly, mely megmozdít- Ingerit, 1. Ingerel.
tatván, a zsineg hosszúságához, a táj magasságá- Ingerkedik, k. sértö, gúnyos szavakkal, csip-
hoz, v. az egyenlitötől való távolságához képest egy kedéssel haragba, méregbe hozni igyekszik, kỗ-
másodperc alatt több kevesebb hintázást tesz ; egy tekedik ; ne ingerkedjél a kutyával, mert megharap.
szerű, összetett, v. természettani inga . Inn.: Ingás, mn. Innen : Ingerkedés, fn. Ingerkedő, mn.
Ingad, k. ingadni kezd. -ékony, mn. a. m. in- Inger-láz, fn. (kórt.) az idegek ingerlékeny-
gadozásra hajlandó, ingatag, habozó. ségével párosult lázas betegség. -lékeny , mn.
Ingadoz, k. ált. több ideig inog ; kül. 1) lábai hamar méregbe, haragba jövö, puzduri. Innen :
gyöngék levén, menés közben ide-oda hajladoz, Ingerlékenység, fn.
elesni akar ; i. a betegségből felüdült ember ; 2) á. é. Ingerlés, fn. ált. a kedélyállapotnak, érzékek-
nem tudja magát elhatározni, habozik; sokáig nek felizgatása ; kül. 1) haragra, boszuságra való
ingadozott, mig végre eltökélte magát. Innen: Inga- izgatás ; 2) a nemi ösztön fölgerjesztése.
dozás, fn. Ingadozó, mn. -atlan, mn. 1) helyén Ingerlet, fn. felizgatott, ingerelt kedélyállapot.
szilárdul megmaradó, nem inogó ; i. kőszál ; 2) -es, mn. ingerelt, izgatott kedélyállapotú. Innen :
határozott, szilárd jellemű ; i. férfi. Ingerletesség, fn.
Ing-ágy, fn. a terem födözetéről kötelen le- Ingerletlen, mn. nyugodt, föl nem izgatott ke-
csüggő ágy, minö pl. a hajókon szokott lenni. délyü. "
-alj, -aly, fn. 1) az ing alsó része ; 2) némely vi- | Ingerlö, mn. ált. a kedélyállapotot , érzékeket
 Ing 617
fölizgató ; kül. 1) haragra, boszúságra izgató ; 2) a
nemi ösztönt fölgerjesztő ; i. öltözet.
Ingerlös, mn. a. m. ingerlékeny. Innen: Inger-
lősség, fn.
* Ingerség, fn. ingerültség, boszúság, harag.
Inger-szer, fn. az eltompult érzékeket, a kime-
rült nemiösztönt felingerlő szer. -telen, mn. ált.
inger nélkül való ; kül. buja vágyakat nem ger-
jesztő. Innen: Ingertelenség, fn. -ül, ih. ösztönül,
inger gyanánt. -ül, k. a. m. felingerül. -ült, mn.
harag, boszúság által fölizgatott. "Innen : Ingerült-
ség, fn.
Ingmása, fn. a. m. gatya.
Ingó, mn. egy helyben szilárdan nem álló ; kül.
helyéből kimozditható, egyik helyről a másikra
szállitható ; i. vagyon. -bingó, mn. és fn. 1) a. m.
ingó vagyon, jószág ; 2) * járomba, igába nem fo-
gott fiatal marha, tinó.
* Ingolna, 1. Ángolna.
Ingóság, fn. vagyon, jószág, melyet helyéből
kimozdítni, egyik helyről a másikra szállitani
lehet ; kül. bútor, házi eszköz.
Ingósit, cs. fekvő, ingatlan vagyonát ingó jó-
szággal cseréli föl. Innen : Ingósitás, fn. Ingó-
sitó, mn.
Ingovány, fn. tt. -t ; vizenyős, mocsáros, söp-
pedékes hely, táj, vidék. Innen : Ingoványos, mn,
Ingó-zálog, fn. ingóságból álló zálog.
Ing-ujj, fn. 1) az ing azon része, mely a karo-
kat fedi ; 2) fátyolból, v. más kelméből készitett,
horgolt ujjalakú ruhadarab, melyet a nök rövid
ujjú szoknyához szoktak viselni. -váll , fn. 1)
vászonból készitett, vaslappal és halhéjjal fesze-
sebbé tett, derékra való, ujjatlan női öltözékdarab,
melylyel a derekat karcsúbbá szokták tenni ; 2)
fátyolból, v. ritkás , kelméből készitett magyaros
rövid női ing duzzadó njjakkal.
Ingyen, ih. 1) † a) a. m. csupán ; ingyen a ke-
gyelmed feddését türöm (levélgyüjt . 1560-ból) ; b)
tüstént, azonnal, egyszeribe ; ingyen majd megért-
jük (Farkas A.) ; c) ok 'nélkül ; ingyen gyülöltenek
(Münch. cod.) ; 2) haszon nélkül, pénz nélkül ; i
adni vmit; (szój.) nem adják azt ingyen, meglakol
ö még ezért; ingyen venni vmit, a. m. lopni ; ingyen
veszi, pénzen adja; (km.) Krisztus koporsóját sem
őrizték ingyen, tehát másért is fizetni kell ; ingyen
fejében ritkán hajlik egy ember a másikhoz, hiában
nem adnak semmit; ingyen, nincsen ; nem adják a
a hat ökröt ingyen ; 3) (szój.) ingyen sem, a. m.
épen, v. teljeséggel nem, korántsem , távolról sem ;
(km.) mikor ingyen sem vélnők, elhúzzák a gyékényt
alólunk. - fn. vmihez való jutás pénz, v. fárad-
ság nélkül, potya ; szereti az ingyent; (km.) legjobb
az ingyen. -ben, ih. pénz és fáradság nélkül ;
ingyenben semmit sem adnak. -élö, mn. 1) dolog-
kerülő, csavargó, naplopó ; 2) más kegyelméből
élődő, tányérnyaló .
Ingyenes, mn. 1) ingyen kapott, nyert; 2) vmely
kedvezményben ingyen részesülő.
Ingyen-hely, fn. mulatságban, szinházban stb.
hely, melyért semmit sem kell fizetni. -hivatal,
fn. fizetéstelen hivatal. -jegy, fn. ingyen nyert
belépti jegy. -való, mn. ingyen szerzett, kapott,
adott. -zsold, fn. a katonáknak szolgálaton kivül
adott zsold.
Ingyért, 1. Ingyen.
Ins
In-hártya, fn. (bt.) az idegeket, inakat boritó
hártya.
Inkább, ih. 1) a. m. szivesebben ; inkább elme-
gyek, mint itthon maradok; 2) a. m. nagyobb mér-
tékben ; inkább rút, mint szép ; mind inkább és
inkább, mindig nagyobb mértékben; 3) a. m. job-
ban ; inkább szeretem, mint akármit mást ; 4) job-~
ban szeretem, ha stb.; (km.) inkább becsüljenek,
mint féljenek.
* Inkábbad, Inkábbat, 1. Inkább.
Inkábbára, ih. a. m. jobbára, legtöbb esetben ; a
házi nevelés inkábbára csak kis házi körre nevel
(Fay).
* Inkedik, k. nyomorogva tengödik.
* Inkó, 1. Ingovány.
In-láz, fn. a. m. hagymáz.
Innap, Innapol, 1. Innep, Innepel.
† Ineksö, mn. a. m. innensö ; innekső part (Tö-
köly n.).
In-nemü, mn . ideghez, inhoz hasonló.
Innen, ih. 1) erről a helyről ; ki vette el innen a
könyvemet ; 2) ettől a helytöl ; innen három mér-
földnyire fekszik; 3) vmely tárgynak hozzánk
közelebb eső részén; a folyamon innen ; (szój.)
túl van az innenen, életének javát átélte ; annyira
van innen oda, mint onnan ide ; 4) a. m. ezen
tárgyból, cikkből, okból stb. ; innen származnak a
leggonoszabb betegségek ; innen van az, hogy stb.
Inneni, mn. innen fekvő ; az erdőn i.földbirtok.
Innen-onnan, ih. 1) erről és amarról az oldal-
ról, jobbról és balról ; 2) a. m. körülbelül, közel ;
innen-onnan három éve hogy elment ; á. é. a. m. félig-
meddig ; i. ismerem. -sö, mn. vmely tárgynak hoz-
zánk közelebbi oldalán levő ; az i. oldal, házsor.
Innent, 1. Innet.
Innen-tova , -túl, ih. 1) ezen túl, jövöben ;
innentova nekünk is otthon kell lennünk ; 2) a. m.
nem sokára ; innentova már a tél is bekövetkezik.
Innentsö, 1. Innensö .
Innentúl, 1. Innentova.
Innen-való, mn. 1) erről a helyről, városból,
községből való ; én i. vagyok, nem idegen ; 2) a. m.
innensö.
Innep, Innepel, Innepély, stb., 1. Ünnep , Ün-
nepél, stb.
Innet, Innét, Inneten, 1. Innen.
Innet-tova, 1. Innen-tova.
Inni-való, mn. megiható ; i. viz, ivóviz. —, fn.
viz, bor, v. más szeszes ital, szóval italul szolgáló
mindenféle folyadék.
Inog, Inogás, 1. Ing, Ingás.
In-pók, fn. a lovak inaiban támadt csomós da-
ganat. Innen : Inpókos, mn. -pókosodik , k. inpó-
kossá leszen, inpók támad rajta. -rángás, -rán-
gatás, fn. (kórt.) kimerültségből, szélhüdésből
származott kór, melyben a beteg inai folytonosan
| rángatóznak. -rángatózás, fn. (kórt.) a. m. in-
rángás. -rost, fn. (bt.) rostos részek, melyekből
az inak állanak.
Inség, fn. élelemhiány szülte nyomor, szükség;
nagy, országos inség ; (km.) ott az inség, hol szitá-
val foltozzák a süveget. Innen : Inséges, mn. Insé-
gesen, ih. -eskedik , k. inségben van , inséget
szenved, nélkülözésben él. Inn.; Inségeskedés, fn.
Inségeskedő, mn.
Inség-segély , fn. az inségben szenvedőnek
nyujtott segély. -segélyző, mn. 1) az inségben
 Ins ― 618
. szenvedőnek segélyt nyujtó ; 2) az inségben szen-
vedők segélyzésére felügyelő ; i. bizottmány.
Instál, cs. alázatosan kér, esedezik ; instálok
egy=kis kenyeret.
Instancia, fn. a. m. folyamodvány.
In- szakadás, fn. (kórt.) az emberi, v. állati
inak megbénulása, petyhüdsége, ruganytalan álla-
pota. -szakadt, mn. a. m. inaszakadt. Innen :
Inszakadtság, fn. -szakgatás, fn. szakgató fájda-
lom az inakban. -szökelés , fn. (kórt.) kóros
állapot, melyben az emberi és állati inak lüktető
mozgást tesznek.
Int, A) k. szemmozgatással, hunyorítással jelt
ad , vkit fejbiccentéssel, szemmozditással vmire
figyelmeztet ; ints csak neki, hogy jöjön közelébb ;
(szój.) ne szólj neki, csak ints neki ; B) cs. vkit jó-
akaró, v. korholó szavakkal figyelmeztet a jóra,
távolit el a rosztól ; jóra inteni vkit ; óva inteni
vkit a rosztól. Innen : Intés, fn. Intő, mn.
* Intébb, ih. intébb áron, olcsóbban.
Integet , A) k. szemhunyorgatással vkinek
többször jelt ad ; B) cs. korholó, v. jóakaró sza-
vakkal vkit vmire többször figyelmeztet, vmitöl
többször óv. Innen : Integetés, fn.
? Intelem, fn. oktató intés, rábeszélő figyel-
meztetés (paraenesis).
? Intelmi, mn. oktatva intö, rábeszélve figyel-
meztető.
* Intén, ih. olcsó pénzen, jutányosan ; i. venni
vmit.
= Inter, Interes, fn. a. m. kamat. -kufár, fn.
áruban, vételben közbenjáró, alkusz.
* Intes, mn. vmivel általellenben, vminek irá-
nyában levő ; torony intes.
Intést, 1. Intén.
Intet, fn. a jeladás, melylyel az intés történik.
- cs . vkinek megmondja, parancsolja, hogy egy
másikat iatsen. -len, mn. és ih. intés által nem
figyelmeztetett. Innen : Intetlenül , ih. -ö , fn.
(ttud.) hatósági személy, aki vkinek megintését
elrendeli.
Intéz, cs. 1) vmit igazgat, vminek folyamát,
menetét, működését vezeti ; temetést, ünnepélyes
menetet i.; 2) működését ugy irányozza, hogy vmi
bekövetkezzék ; maid ugy intézem, hogy te is eljö-
hess ; 3) á. é. utasít, igazít ; kihez intézzem e levelet?
hozzád intézem szavaimat; 4) (ker.) váltó kifize-
tését vkihez utalja. Innen : Intézés, fn. Intéző , mn.
és fn. Intézett, mn.
Intézet, fn. 1) a. m. intézmény ; 2) alapitvány
ból létrehozott épület, hol különböző korú, fog-
lalkozású személyek bizonyos célok elérése végett
tápláltatnak ; nevelő, katonai, dolgozó intézet; inn.:
å. é. (tréf.) a. m. bordélyház ; 3) végintézet, a. m.
végrendelet.
Intézett, fn. (ker.) személy, aki vmely váltón,
ennek kifizetőjeül van kijelölve .
Intézkedik, k. 1) vmely dolog menete, folya-
mata fölött rendelkezik ; iskolákról , épitésről
intézkedni; 2) dolgot, ügyet ugy irányoz, hogy
vmi megtörténjék ; intézkedjél ugy, hogy senki kárt
ne valljon ; 3) á. é. végrendeletet tesz ; oly hirtelen
halt meg, hogy nem is intézkedhetett. Innen : Intéz-
kedés, fn. Intézkedő, mn.
Intézmény, fn. 1) 1. Intézet ; 2) 1. Intézvény.
Intéző, fn. ált. személy, aki vmi fölött intéz-
kedik, rendelkezik ; kül. (ker. ) személy, aki vmely
Ipa
váltó kifizetését egy másik egyénhez utalja (tras-
sant). -hivatal, fn. hivatal, melynek személyzete
vmi fölött intézkedik. -levél, fn. a. m. intézvény.
Intézvény, fn. 1) a. m. intézet ; 2) vmely ország,
társulat, testület helyes igazgatása, intézése vé-
gett életbe léptetett szabályok ; papi, polgári, tár-
sadalmi intézvények ; 3) hatósági irott rendelet
(intimatum) ; kormányi intézvények ; 4) (ker.)
váltó, melynek kifizetése máshoz van utasitva
(tratta) . -es, fn. tt. -t; (ker. ) személy, akinek ja-
vára bocsáttatott ki vmely váltó (Remittent). -ez,
-ezett, 1. Tukványoz, Tukványozott.
Intö-gyik, fn. (állatt.) tarka gyík, mely ha
krokodil közelében van, erősen sziszeg. -jel, fn.
bármily jel, mely óvakodásra int. -levél, fn. ált.
levél, melylyel vkit vmire figyelmeztetünk, vmi-
töl óvunk ; kül. (ttud.) hatósági irat, melyben vki
figyelmeztetik, hogy a törvény rendeletét telje-
sítse. -rák, fn. (állatt.) nagyobb rák, melynek
ollói folytonosan mozognak, mintha vkinek inte-
getnének (cancer vocans). -tábla, fn. tábla, melyre
vmely figyelmeztetés, óvás van felirva.
Iny, Iny, fn. tt. -t; 1) a fogak gyökereit takaró
húsrészek az állkapocsban ; gyönge, erős, vérző,
földagadt iny ; 2) a. m. szájpadlás ; (szój .) inyéhez
ragadt a nyelve, szótalan, néma ; 3) (nt. msz.) az
ajakos virágoknál a bokréta alsó ajakának bolto-
zatosanfeldomborodó közepe, melylyel a felsö ajak
hoz feküdvén a torkát bezárja (Gönci) ; 4) á. é. a)
az izlés szerve ; vkinek inye szerint késziteni az
ételt; b) a. m. tetszés ; nincs inyére a dolog , nem
tetszik neki.
İny-betü, fn. (nyt.) betük, hangok, melyeket
ugy lehet kimondani , hogy nyelvünk hegyét
inyünkhöz értetjük ; máskép : nyelvbetü ; ilyenek:
d, gy, ly, n, ny, t, ty. -csiklandas, -csiklandék,
fn. az ínynek, az izlés szervének jó , füiszeres étel-
lel való csiklandása. -csont, fn. ínyhús által bo-
rított csontrészek a felső állkapocsban. -dag,
-daganat, fn. (kórt.) az ínyhúsnak kóros, földa-
gadt állapota.
? Ínyenc, fn. finom, válogatott ételeket szerető
személy (gourmand).
İnyes, mn. tt. -t, v. -et ; ált. akinek ínye van;
küļ. a. m. vastag ínyü,
İnyez, cs. (seb.) az ínyhúson eret våg.
Iny-hús, fn. a fogak gyökereit befedő kemény
hús. -nyújtófü, fn. (nt.) a szakák közé tartozó
örökzöld növény, kövérfü, bablevelű fü, varju-
bab, szerelem taplója (sedum telephium) . ´ -nyul-
vány, fn. (bt.) a felső állkapocsnak az ínyen túl
kinyúló része (processus palatinus). -robadás,
-rothadás, fn. a földagadt ínyhúsnak rothadása.
-sípoly, fn. (kórt.) sípolyféle nyavalya az inyben.
-szárny, fn. (bt.) az ékcsontnak két oldalon az
íny felé hajló része. -varrány, fu. (bt.) a száj-
padláson azon vonal , hol az iny-nyulványok
egyesülnek. vitorla , fn. (bt.) az íny hátulján
lelóggó bönyés hús.
Ip, fn. személyr. -am, -ad, -a, v. -ja; a hitestárs,
házastárs apja ; (a férjre nézve a nő apja, a nöre
nézve a férjé) ; (népd. ) eb fél, kutya fél, még az
ipam, napam él.
Ipa, fn, személyr. ipám, ipad, ipája, v. ipja, 1.Ip.
+ Ipall, cs. a. m. eltakar, elhallgat, eltitkol.
Ipar, fn. tt. -t; ált. a. m. erős törekvés, szorga-
 Ipa 619 Ira

lom ; kül. kéz- és gyármüvek létrehozása, előálli- * Ippaszkodik, k. elöhaladni törekszik, ügyek-
tása és ebben való szorgalmatoskodás. -adó, fn. szik.
kéz- és gyárművek készitöire kivetett adó. -ág, Iprika, fn. emberganéj , szar.
fn. az iparnak egymástól különböző egyes részei , ** Iprikál, cs. csúnyít, kakâl, szarik.
m. pl. kovács-, lakatos-mesterség stb. -áru, -cikk, Ír, fn, gyógykenöcs, balzsam ; á. é. mindenféle
fn. vmelyik iparág által létrehozott kézmű. -egye- dolog, ami a lelki, v. szivfájdalmat enyhíti ; sziv-
sület, -egylet, fn. az ipar előmozditása, segélése fájdalom ellen legjobb ír a baráti vigasztalás ; (szój.)
végett alakult egylet. -élet, fn. az ipar állása, sem ire, sem szelencéje a választételhez ; (km.) nem
többé, kevesbé virágzó állapota. -forgalom, fn. lehet minden sebet egy irrel gyógyítani.
iparcikkek adás- vevése. gát, fn. bármely dolog,
ami az ipar elöhaladását gátolja. Ír , fn. Irlandból való, irlandi születésü személy.
Ipari, mn. az ipart illető, ahhoz tartozó , Innen : Ír, cs. 1) bármily eszközzel betüt vet, rajzol ;
Iparilag, ih. 2) betükből, mondatokból álló tárgyat, levelet,
Ipar-intézet, fn. az ipar előmozdítására előál- könyvet stb. készit ; levelet, könyvet ír ; (szój .)
litott intézet . -iskola , fn. a. m. ipartanoda. jog, fegyverrel írni, á.vkit
rel kényszerítni é. vminek
; (km. )elfogadására
nem mindenkorfegyver-
tollal,
fn. 1) a. m. ipartörvény ; 2) jog, melynélfogva gyakran fegyverrel is írják a törvényt ; 3) fest, raj-
vki
selő ipart üzhet. -kamara , fn. a műipart képvi- zol ; képet írni; 4) * vmely tárgyra cifrázatokat
testület.
Iparkodik, k. ált. vmin, vmire, v. vmi után metsz; baltanyelet
? Iracs, írni.
fn. festékanyagból alakított pálcácska,
törekszik ; (km. ) nagyra iparkodjál, ha középsze- melylyel szárazon festenek (Pastell).
rút akarsz nyerni ; elég szerencsésen iparkodik, Iracs-festék, fn. festanyag, mely az iracsnak
kinek a szerencse semmi akadályt nem tesz; kül. 1) lényeges alkatrészét teszi. festés, fn. iracscsal ,
azon van, hogy vmit gyorsan elvégezzen ; 2) kéz- szárazon való festés. -festész, fn. festész, aki
müvek előállításában szorgalmaskodik. Innen : szárazon, iracscsal rajzol képeket. -festmény, fn.
Iparkodás, fn. Iparkodó, mn. száraz festékkel, iracscsal rajzolt kép.
Ipar-lovag, fn. csavargó egyén, aki mások Iral, cs. írral keneget, kuruzsol. -ó, fn. kuru-
megcsalásával, rászedésével keresi élelmét. -mu- zsoló ; iraló, varázsló : ha ki tud, ráolvas (Ar.).
tatvány , fn. megszemlélés végett kiállított ? Iralmár, fn. a. m. irodalmár.
iparmü. ? Iralmi, 1. Irodalmi.
Iparmű, fn. ált. az ipar által létrehozott min- ? Iralom, Iralom-történet, 1. Irodalom, Iroda-
denféle készitmény ; kül. a. m. remekmű. -készit- lomtörténet.
mény, fn. az ipar bármelyik ága által előállitott ? Irály, fn. tt. -t; irásmód, többé, kevésbé sza-
készítmény. -kiállitás, fn. műkiállitás, melyben bályos, megválasztott kifejezések, melyekkel gon-
különésen az iparmüvek vannak szemléletre ki- dolatinkat előadjuk ; történeti, bölcsészeti, költői i.
téve. -tárlat, fn. hely, épület, melyben az ipar--beli, mn. irályra vonatkozó, azt illető ; i. baklövés.
mükiállitás van. -gyakorlat, fn. gyakorlat gondolatink szabatos
* Iparol, k. tart, hátrahúzódik vkitől. kifejezésében. -oz , cs. goudolatait célszerüen
Iparos, mn. iparral, mesterséggel foglalkozó ; irásba tenni törekszik. -tan, fn. az irályt tárgyaló
i. legény. fn. mesterember, v. gyármunkával tan. Innen : Irálytani, mn. -zat, fn. vmely mü
foglalkozó személy. Innen : Iparosság, fn. egész irálya. -zó, fn. az irályban, a gondolatoknak
Ipar-osztály, fn. a mesteremberek együttvéve. irásba tevésében jártas személy.
-rend, fn. 1) az iparosokra vonatkozó rendelet ; Iram, fn. 1) gyors haladás, futás ; (állatt. ) &.
2) rend, melyet az iparosok magok között fentar- m. iramszarvas.
tanak. -szabadság, fa. az ujabb emberi vivmá- Iramat, fn. futamat, gyors elöhaladás, futa-
nyok egyike, melynélfogva minden ember üzhet modás.
ipart anélkül, hogy az ipargátló céhtörvényeknek Iram-bögöly , fn. (állatt.) iramszarvasokon
alá volna vetve. -tanoda, fn. iskola, melyben az élődő bögöly. -gim, fn. az iramszarvas nősténye.
ipar körébe tartozó tudományok adatnak elő. -hajó, fn. sebesen járó, gyors hajó. -kerék, fn.
-tárlat, fn. a. m. iparműtárlat. -tér , fn. minden (gép.) kerék , melynek gyorsabb forgása a gép
iparág külön és együttvéve. -termény, termék, sebesebb müködését vonja maga után. -ik, k. sza-
fn. a. m. iparkészítmény. terület, fn. az iparágak lad, fut, gyorsan megy. -it, és. futamít, futni készt.
virágzása egyes országokban. -ügy, fn. az iparra -lik, 1. Iramik. >
vonatkozó mindenféle dolog, ügy. Inn.: Iparügyi, Iramlós, mn. könnyen futó, szaladós, gyors.
mn. -ügylet, üzlet, fn. iparcikkekkel való ke- Iramó, mn. és fn. gyors lábu, futtató (ló) ; oly
reskedés, üzlet. -üzés, fn. mesterséggel, iparmü- hatalmas iramó, kinél jobb, sebesebb iramó lovat
vek készitésével való foglalkozás . -üző, mn. és nem láttam (Kem. I.).
fn. iparmüvek készitésével foglalkozó (személy, Iramodik, k. ált. szalad , fut ; kül. szaladni,
v. társulat). -vállalat, fn. iparűzéssel foglalkozó, futni kezd ; egyszerre csak neki iramodott. Innen :
a tökét iparüzletbe fektető vállalat. Innen : Ipar- Iramodás, fn. Iramodó, mn.
vállalati, mn. Iramos, mn. 1) gyors futásu ; i. ló ; 2) (vt.)
* Iperedik, k. felüdül, betegségéből lábbadoz. illó, repülékeny ; az olaj i. része ; 3) a. m. síkos,
Iplik, fn. 1) bárminek himzett, kivarrott csücs- csuszós ; i. jég.
ke; 2) (msz.) vastag varrás a parasztcsizma kér- Iram-szán, fn. könnyű szán , mely a havon
gén ; (szój .) iplikre kotyogatni, sarkantyú nélkül gyorsan csúszik. -szarvas, fn. (állatt.) Európa
verni össze bokáját. Ázsia hideg éghajlata alatt tenyésző állat az agan-
Ipoly, tn. finév, Hippolitus. csárok közöl (cervus tarandus).
 Ira 620
Iramúl, 1. Iramodik.
Iránt, nu. 1) vmely tárgygyal szemközt tartva;
torony iránt menni ; 2) vmi, v. vki felől ; épen ezen
dolog iránt kérdezősködött nálam ; vki iránt gon-
doskodni; 3) vkivel szemben, vki ellenében, vmire
való tekintettel, v. tekintetböl, irányában ; a nők
iránt nagyon udvarias.
Irany, fn. tt. -t ; 1) a. m. delej ; 2) (vt.) az írlá- |
ban előforduló, vegyviszonyaiban a kénhez és
retenyhez közelítő fém, v. fémdék (tellurium) .
Irány, fn. tt. -t ; 1) bizonyos cél felé vezető ut ;
kitűzni, kijelölni az irányt; torony irányában menni,
a torony által kimutatott uton menni ; 2) (b.) az
erek, v. fekvények bizonyos világrész felé való
vonulása (Streichen) ; 3) á. é. bizonyos erkölcsi
cél felé törekvés ; jó, rosz irányban indulni ; 4)
(személyragozva és marasztaló raggal) vkivel
szemközt, vki iránt, vkire való tekintettel ; irá-
nyomban szépen viselte magát..
Irány-adas, fn. az erkölcsi cél kitüzése, vezér-
fonaiul szolgáló oktatás. -adó, mn. 1) vezérelvül,
verzérfonalul szolgáló; az ő szavai voltak irány-
adók ; 2) vmely tárgyban döntö befolyásu ; i.körök.
-,fn. (mt.) meghatározott, szilárd egyenes vonal,
melytöl a hajtalék minden egyes pontja oly távol-
ságra van, mint a gócponttól. -ék, fn. ék, mely-
lyel az ágyut irányzás alkalmával fölemelik.
-élet, fn. vmely kitűzött irány felé törekvő élet-
mód. -elv, fn. (bölcs.) elv, melyet zsinórmértékül
szab vki saját cselekvésének (Maxime). -eszme,
fn. vmely irodalmi müben irányul, vezérfonalul
szolgáló eszme. -költemény, fn. nem csupán a
szépészeti igények kielégitésére, hanem bizonyos
mellék- politikai , társadalmi eszmék kifejtésére
törekvő költemény. -költészet , fn. költészet,
melynek tárgyát az irányköltemény teszi . -léc,
fn. (ép.) léc, melynek segélyével a kömüvesek a
falak egyenességét vizsgálják.
Iránylik, 1. Irányul.
Irány-mester, fn. 1) a céhgyüléseken a tanács-
kozásoknak irányt adó mester ; 2) (ht.) a tüzérek
közül az a személy, aki az ágyut irányozza. mü,
fr. bármily irodalmi mü , melyben a szépészeti
elveken kivül bizonyos irányeszme szolgál vezér-
fonalul. nézet, fn. nézet vmely irodalmi mü, v.
cselekvény irányáról. -os, mn. bizonyos cél felé
irányzott. Innen : Irányosság, fn.
Irányoz, A) cs. bizonyos irány felé igazít, cé-
loz ; puskát a zsivány fejének i.; felénk irányozta
lépteit ; B) vh. magát tájékozza; helyes utra irá-
nyozta magát. Innen : Irányozás, fn.
Irányoztat, cs. eszközli, hogy vki, vagy vmi
vmely irányt vegyen, vmely irányban haladjon.
Irány- pont, fn. elérés végett, irányul kijelölt
pont. pör, fn. (ttud.) pör, melynek tárgyát irány-
eszmék fölötti vitatkozás teszi. -regény, fn. re-
gény, melyben a széptani elveken kivül vmely
politikai vagy társadalmi eszme szolgál vezér-
fonalul.
? Irany-sav, fn. (vt. ) irany nevű fémdékből
nyert sav. Innen : Iranysavas, mn.
Irány-szeg, fn. (b.) a tolóka járását kormányzó,
végén karikával ellátott szeg (Leitnagel) . -szög,
fn. (mt.) az irányvonal és azon tér által képezett
szög, mely felé az irányvonal halad 1 (angulus di-
rectionis).
Irányt, 1. Iránt.
Irá
Iránytű, 1. Delejtü.
Irányul, Irányúl, k. irányt tart, vmely cél felé
bizonyos irányban törekszik ; a haza boldogítására
irányul minden törekvése. Innen : Irányulás, fn.
Irányuló, mn.
Irány- vonal, fn. (mt.) egyenes vonal, mely
meghatározott irányban halad a kitüzött cél felé.
-vonasz, fn. (gyakorló mt. ) mértani készlet, mely-
nek segítségével a kitűzött pontok felé huzandó
egyenes vonalok iránya határoztatik (dioptra).
Irányzás, fn. tt. -t ; 1) vminek bizonyos cél
felé való igazitása ; 2) a. m. tájékozás. Innen :
Irányzási, mn. (csillag.) irányzási hiba ; irányzási
vonal.
Irányzat, fn. 1) vminek bizonyos cél felé való
igazitása mint tárgy ; 2) müködésnek, cselekvés-
nek, szándéknak bizonyos cél felé való igazitta-
tása ; 3) (ttan. ) a delejtünek bizonyos irányba
való igazodása. Innen: Irányzati, mn. -lan, mn.
irányzat nélkül való. Innen : Irányzatlanul, ih .
Irányzék, fn. célpont a löcsöveken.
-Irányzó, fn. tt. -t ; 1) (gyakorló mt. ) a. m.
irányvonasz ; 2) a. m. irányzék ; 3) (ht.) a tüzérek
között az a személy, aki az ágyukat irányzani
szokta. -dik, k. a. m. irányul.
Irányzó-kereszt, fn. (gyakorl. mt.) a távcsö
körének, lencséjének egymást függélyesen metsző
átmérője hajszálból, mely arra szolgál, hogy a
kitüzött pontra épen a távcső lencséjének közép-
pontja irányoztassék. -vonal, fn. a. m. irányvonal.
-vonasz, fn. (mt.) a. m. irányvonasz .
Irás, fn. 1) a. m. betüvetés ; a phöniciek talál-
ták föl az irást; 2) nagyobb elmemüveknek szer-
keztése v. lemásolása ; regény-, történet-, hirlap-
irás ; irásba foglalni, tenni vmit, leirni ; 3) a. m.
irat, iromány ; add ide az irásomat; 4) az ércpénz
azon oldala, melyen nem a fejedelem képe, vagy
cimere , hanem a pénz értéke van lenyomva;
irás-é v. kép? gyermekek felkiáltása, midön kraj-
cárokkal felvetőskét játszanak , V. a laptázás
elött szednek (v. ö. szed) ; 5) a. m. sz. irás, a ke-
resztyén és zsidó vallás alapjául szolgáló szent
könyvek együtt és különvéve; az irás szavai sze-
rint. Innen : Irási, mn. -ban , ih. irásba téve,
leirva.
Irás-beli, mn. 1) irásra vonatkozó, azt illető ;
i. jártasság ; 2) leirt, irásba foglalt ; i. emlék. - betü,
fn. 1) betü, milyet a közönséges irásban szoktak
használni ; 2) nyomtatott folyó, v. dült betük.
Iraska, fn. 1) nehány szóból, v. mondatból álló
jegyzék ; 2) egy leirt sor az irásban.
Irás-magyarázás, fn. a biblia tartalmának
értelmező fejtegetése (exegesis). -magyarázó,
fn. aki a biblia tartalmának értelmező fejtegetésé-
vel foglalkozik. -mesterség, fn. ált. a betüvetés
mestersége ; a phöniciek találták föl az irás mes-
terségét ; kül. 1) a jó, szép és hibátlan betüvetés
szabályaira gyakorlatilag oktató mesterség ; 2) a
szépirászat szabályainak gyakorlati végrehajtá-
sában való jártasság. -mód, fn. 1) mód, melylyel
vki irásban a betüket majd jobbra, majd balra
hajlitva, majd függőleges állásban veti ; 2) a. m.
irály. † -törlejtő, fn. vmely elmemünek, könyv-
nek szerzője. -tudatlan, fn. ált. a. m. tanulatlan;
kül. sem irni, sem olvasni nem tudó. -túdó, fn. és
mn. ált. a. m. tanult ember; kül. 1) irni és olvasni
tudó ; 2) (bibl.) zsidó hittudós.
 Irá --- 621
? Írász, fn. ált. vminek leirásával foglalkozó
személy ; kül. (gúny.) a. m. firkász.
Irat, Irat, cs. parancsolja, rendeli vkinek, vagy
megkér vkit, hogy irjon . -, fn. vmely leirt elme-
müvet tartalmazó papir, v. hártya ; peres irat; 2)
betükből, szavakból, mondatokból álló metszvény
vmely tárgyon .
Irat-beli. mn. iratra vonatkozó, azt illető, irat-
ból álló, irásba foglalt. -ka, 1. Iráska.
Irat-könyv, fn. 1) egyes, külön álló iratokat
tartalmazó könyv ; 2) irott (nem nyomtatott)
könyv. -lan, mn. és ih. ált. le nem írt; i. gyakor-
lat, levél; 2) irásba nem foglalt, hagyományon
alapuló ; i. törvény. Innen : Iratlanul, ih. -ok, fn.
tb. egy helyen, levéltárban levő okmányok együtt-
véve (acta).,
Iratos , Iratos, mn. cifrán kimetszett, mester-
séges metszetekkel cifrázott, festett, képlett; ira-
tos szőnyeg (Káldi) ; iratos paizszsal s meghajtott
kézíjjal egész tábor vélek szép (Listi).
Irattár, fn. ált. hely, terem, hol az okmányok
tartatnak ; kül. 1) terem, hol a hatósági iratok
sorba szedve letétetnek ; 2) hivatalkönyv, melybe
a hivatalos iratok be vannak jegyezve. -nok, fn.
ált. a hivatalos iratok, okmányok rendbentartá-
sára felügyelő személy ; kül. a hatósági iratokat
rendben tartó, v. azokat a hivatalos könyvbe be-
jegyző személy.
* Irbontalan, mn. a. m. idomtalan.
Irda, Iroda.
+ Irdacsol, cs. a. m. irkál.
* Irdal, Írdal, cs. 1) irőeszközzel vonást, hu-
zást csinál ; 2) szilárd testet éles eszközzel beha-
sogat, pl. fahajat stb,
Irdogál, Irdogál, cs. és k. lassan, kényelme-
sen, de folytonosan ír. Innen : Irdogálás, fn.
Ireg-forog, k. 1) ugrándozik, jar-kel, ide-oda
forog ; 2) szorgalmaskodik , sürög-forog.
* Irégy, 1. Irigy.
+ Irell, 1. Irigyel.
Irem, fn. 1) a. m. üröm ; 2) a. m. nedvesség.
Íres, mn. 1) irrel készitett ; i. gyógyszer ; 2) írt
tartalmazó í. gyógyszer.
Írez, cs. irrel, gyógykenöcscsel beken, bemázol.
Innen: Írelés, fn.
Ir-föld, fn. Nagybritannia egyik alkotó része,
az irnép által lakott szigetország, máskép : zöld-
sziget. Innen: Irföldi, mn.
Irgalmas, mn. 1) a bajban szenvedőn könyö-
rülő ; a megbántónak, bünösnek megbocsátó; i.
barátok, i. něnék, kik a betegeket ápolják ; i. isten,
ki nem akarja abünös halálát ; 2) hatályositó szó ,
egy irgalmas garasa sincs ; nem ér egy irgalmas
kiáltást. fn. betegápolással foglalkozó barát,
V. szerzet ; irgalmasok gyógyszertára . Innen : Irgal-
masan, ih. Irgalmasság, fn. (vall.) az irgalmasság
testi, lelki cselekedetei.
Irgalmaskodik, k. 1) irgalmas tetteket gyako-
rol, könyörül a szenvedőn ; minden napon irgal-
maskodik és kölcsön ad (Szék. I.); 2) az irgalmasok
rendjében beteg ápolással foglalkozik. Innen :
Irgalmaskodás, fn. Irgalmaskodo, mn.
Irgalmasságos, mn. irgalommal teljes.
Irgalmatlan, mn. 1) kegyetlen, irgalom nélkül
való, a bajban szenvedőn nem könyörülő, könyör-
télen ; i. ember ; 2) á. é. szertelen, roppant, rend-
Iri
| kivüli ; i. nagy ház. Innen : Irgalmatlanság, fn.
Irgalmatlanul, ih. irgalmatlanul megverni vkit, a.
m. nagyon.
Irgalmatos, Irgalmatosság, 1. Irgalmas, Irgal-
masság.
Irgalmaz, k. irgalmasan, könyörületesen vi-
seli magát vki iránt ; (én. ) irgalmazz uram mi-
nekünk !
+ Irgalmazat, 1. Irgalom.
Irgalom, fn. 1) a keresztyén tan szerint az isten
egyik tulajdonsága, melynélfogva az a bánatos
vétkezőnek büneit megbocsátja ; 2) bajban szen-
vedökön tettekben nyilatkozó könyörület, szána-
lom ; légy irgalommal hozzám, v. irántam. -ház,
fn. közintézet, melyben szegények irgalomból
ápoltatnak. -intézet, fn. intézet, melyben ügye-
fogyott szegények, v. árvagyermekek laknak és
tápláltatnak. -iskola, fn. a vagyontalan szegény
gyermekek számára alapított iskola. -pénz, fn.
az ügyefogyottak számára adott, gyüjtött pénz.
szekrény, fn. a templomban szekrény, melybe
a szegények számára pénzt szoktak a hivek
rakni.
* Irgy, fn. a kenyérnek sületlen , szalonnás
része a héj közelében. Innen : Irgyes, mn.
Irha, fn. 1) különböző színre festett hajlékony
kecske-, juh-, v. borjúbör, melyet liszttel, timsó-
val és borkövel. szoktak kikészitni ; á. é. a. m.
ület, alfel ; ráverni az irhára ; (szój .) félti az irháját,
azaz : börét ; hordd el az irhádat, takarodjál ; 2)
(állatt.) az állati test egyes részeinek börta-
karója. -burok, fn. (bt.) a férfi tökgolyáját bo-
ritó zacskó.
Irhás, mn. tt. -t, v. -at ; irhával béllelt, be-
vont ; i. nádvirág. —, fn. irhakészitő timár mes-
terember.
Irhász, fn. tt. -t ; a. m. irhatimár.
Írhatatlan, mn. le nem írható, amit leirni nem
lehet.
Irha-timár, fn. timár, aki irhakészitéssel fog-
lalkozik.
Irház, cs. vmit irhával bevon, v. béllel ; á. é.
alfelére ver. Innen : Irházás, fn.
? Irhéj, fn. kutyabörböl készitett lap, melyre
hajdan irtak (pergament).
Irhon, Irhoni, 1. Irföld, Irföldi.
Ir-idom , 1. Irmód.
Irigy, Irigy, Írigy, Írígy, mn. és fn. másnak
szerencséjén bánkódó s azt magának ohajtó ;
(szój .) irígy, mint a mirígy; (km.) irigy szem az
erkölcsöt is gáncsnak nézi ; nem jó annak dolga,
kinek nincs irigye ; szegény sors az, v. veszett sze-
rencse az, melynek nincs irigye s ezért : adjon isten
sok irigyet, kevés szánakodót; jobb száz irigy, mint
egy szánakodó; ha az irigy szomorú, vagy öt érte
baj, vagy mást szerencse. Innen: Irigyen, ih.
Irigy-bánat, fn. szerelemféltésből támadt lelki
és szívfájdalom (zelotypia). -el, cs. 1) másnak
szerencséjén boszankodik, javát bánkodva nézi ;
minden embernek, v. minden embertől irigyli vagyo-
nát ; 2) á. é. magának is épen olyan jó sorsot
ohajt ; irigylem sorsodat, helyzetedet. -elem, fn.
más java, boldogsága, szerencséje fölött bánkodó ,
v. boszankodó irigység. -kedik, k. más java, sze-
rencséje, boldogsága fölött bánkodik, boszanko-
dik. Innen : Irigykedés, fn. Irigykedő, mn. -lendö
 Iri - 622 - Iro

mn. irigylésre méltó, amit irigyelni, magunknak | vmely hivatalnál. -ság, fn. irnoki állomás, fog-
kivánni lehet ; á. é. jeles, kellemes ; i. sors. -lés , | lalatosság. -szoba, fn. a. m. iroda.
fn. más szerencséjén, javán való bánkódás, szo- Irnye, fn. (nt.) hosszúkás, mindig zöldelő déli
morkodás ; á. é. maga számára oly jó állapot ki- növény (mirtus). -képü, mn. (nt. ) az irnyenövé-
vánása, minövel más bir ; irígylésre méltó. nyéhez hasonló (levelü) .
Irigylet, Irigylet, fn. a. m. irigyelem. -es, mņ. * Irnyog, k. a béka sajátos hangján szól, var-
irigylésre méltó ; i. állapot. Innen : Irigyletesség, tyog. Innen : Irnyogás, fn. Irnyogó, mn.
fn. -len, mn. nem irigyelt ; i. állapot. Inn.: Irigy- Író, Iró, mn. 1) irással foglalkozó ; i. gyermek ;
letlenség, fn. Irigyletlenül, ih.
Irigylö, fn. irigykedő személy. 2) irásra használható ; iró toll, papir. —, in. 1) ált.
Irigység, fn. másnak javán, szerencséjén bán- személy, aki vmit ir; kül. becsesebb irodalmi mü-
kodó, boszankodó tulajdonság; keresztyén katho- vek szerzésével foglalkozó személy .
likus értelemben a hét főbünök egyike ; kaján Iró, Író, fn. a tejfölnek vajjá készitése után
irigység; (szój.) irigység sem találna benne hibát ; megmaradott savanyús, tejféle folyadék.
(km.) nagy erkölcs után sántit az irigység ; az iri- Iró-asztal, fn. rácsozattal ellátott, néha zöld
gyek meghalnak, de az irigység soha sem. posztóval behúzott asztal, melynél irni szoktak.
Irigytelen, mn. irígy nélkül való, akinek nincs - betü , fn. a. m. irásbetű.
irigye. Innen : Irigytelenség, fn. Irigytelenül, ih. ? Iroda, fn. hatósági, gazdasági, v. kereskedői
Irigyül, ih. más szerencséjén, boldogságán bán- szoba, készitésével
hol az illető hivatalokhoz tartozó iromá-
foglalkoznak. Innen : Irodai,
kodva, irigyen. nyok
† Irit, Irill, v. Iréll, 1. Irigyel. mn. -igazgató , fn. vmely irodában foglalkozó
Iringa, Iringál, 1. Ironga stb. személyzet főnöke. -isme, fn. (ker. ) kereskedelmi
Iringó, fn. (nt.) az öthimesek és kétanyások iskolákban előadatni szokott gyakorlati tudomány,
közé tartozó növény (eryngium). mely a kereskedelmi irályt és az irodai foglalko-
Irj , Irjes, 1. Irgy, Irgyes. zást tanitja.
Irka, fn. 1) vonalzott egy, v. két ivnyi könyv- dalmi Irodalmi, mn. irodalom körébe tartozó ; iro-
müvek.
alakba összevarrott papiros, melybe a gyermekek
irásbeli gyakorlataikat irják ; 2) a. m. irkafirka. Irodalom, fn. ált. a leirt, v. kinyomatott emberi
-firka, fn. 1 ) hibás, alaktalan ákom-bákomból jelesebb észmüvek összevéve; kül. 1 ) egyes kor-
álló irás ; 2) á. é. kontár elmemű, v. ponyvairoda- szakokban megjelent elmeművek ; ókori, közép-,
lomhoz tartozó munkácska. -firkál, cs. 1) alakta- ujkori i.; 2) egyes nemzetek nyelvén irott elme-
lan, ákom-bákom betükkel ír vmit; 2) haszonta- müvek ; magyar-, német-, francia- i. -mü, fn. az
lan, nem használható dolgokat ir, kontár irodalmi irodalom körébe tartozó mű. -történet, fn . egyes
munkát készit. Innen : Irkafirkálás, fn. Irkafir- nemzetek nyelve, irodalma fejlődésének előadása
káló, mn. -könyv, fn. 1) a. m. irka ; 2) (ker.) és egyes kitünőbb elmemunkák nyelvtani fej-
könyv , melybe a kereskedők tisztázatlanul be tegetése.
szokták irni napi bevételöket és kiadásukat. Író-diák, Író-diák, fn. a. m. irnok. -ére, fn.
cerusa, irla, irón, plajbász. -eszköz, fn. minden-
Irkál, k. és cs. 1) folytonosan, több ideig ir; 2) féle eszköz, melyet irásnál használnak ; ténta,
rendetlenül, ákom- bákom betűkkel ir ; 3) min- papiros, irla, toll stb. -föld, fn. a. m. kréta. -füzet,
denféle haszontalan dolgot ir ; a ponyvairodalom- fn. könyvalakba összevarrott papiros , melybe
hoz tartozó, apró kontár munkácskákat ir. Innen : egyetmast irni szoktak.
Irkálás, fn. Irkáló, mn.
Irogat, cs. lassan és kényelmesen, de folytono-
? Irla, fn. irásra használt vékony olanypálcács - san ir. Innen : Irogatás , fn. Irogató, mn.
kák pusztán, v. fába becsinálva, iron, plajbász.
-csillám, fn. (ásványt.) a csillámféle ásványok Írói, mn. irókat illető , iróknak sajátos ; író
egyik faja. nyelv.
Irlap, fn. lap, melyre irni lehet, v. szoktak, szépen Iró-iskola, fn. iskola, melyben irni, különösen
irni tanulnak. -könyv, fn. a. m. irófüzet.
papiros. * Irom, fn. a. m. iram.
Irma , tn. nőnév , Mária magyarosított vál- ? Irom, fn. rakhely, melyben könyveket tarta-
tozata.
Irmag, İrmag, fn. 1) embernek, állatnak utólsó nak ; ezen könyvárusnak nagy iromája van.
ivadéka, melytől a faj tovább tenyészik ; népének Írom, tn. finév, Jeromos magyarított alakja.
még irmagja sem maradt ; s mikor a csemegét kez- ? Iroma, fn. a. m. bökvers.
dik hordogatni, bezzeg auditort is írmagúl kaphatni Iromány, fn. tt. -t; 1) egész foglalata annak,
(Cs.) ; inn. á. é. a család kedvenc gyermeke; 2) á. ami irásba van téve ; 2) lap, papir, melyre vmi
é. ritkaság ; irmagul meghagyni vmit. van irva, jegyezve ; régi irományok. -jegyzék,
İr-makk, fn. (nt.) Keletindiában tenyésző mir- fn. (ttud .) a hatósági hivatalbanbetürendben jegyzék, mely-
föl
hanövény és ennek makkjas ben az oklevelek holléte, cime
van jegyezve. -könyv, fn. (ttud.) nagyobb hiva-
Ír-mód, İr-modor, fn. 1 ) sajátos modor a betük talos könyv , melybe a beérkezett okleveleket
alakitásában ; 2) különféle modor gondolatainak lemásolják.
kifejezésében, leirásában (stylus) . Iromba, mn. feketével vegyes hamvas- szürke;
Irnok, Írnok, fn. hatósági, v. gazdasági hiva- i . macska.
talokban személy, aki leginkább hivatalos iratok Iró-mester, fn. személy, aki irni, különösen
másolásával foglalkozik, iródiák. Innen : Irnoki, szépen irni tanít. Innen : Irómesterség, fn.
mn. -oskodik , k. irnoki minőségben szolgál **Iromlik, 1. Iramlik.
 Iro 623 - Isk

* Iromjáró, mn. gyors lábu, sebes futásu, iramos | irtoványból álló ; 3) irtványt tartalmazó. —, fn. a
(pl. ló). müvelés alatti földbirtok azon része, hol kevéssel
Iromos, tn. finév, Jeromos magyaritott alakja. azelőtt erdőség állott .
Írón, fn. tt. -t ; rajzón, plajbász, irla. Irtó-vas, fn. haszontalan növények, gyökerek
* Ironga, fn. sikos jégut, melyen mulatságból kiirtására használható éles vaseszköz.
csuszkálni szoktak. Irtózat, fn. borzadalom, nagy félelem, ijede-
* Irongál, k. sikos jégen csuszkál. Inn.: Iron- lem ; irtózat lepi meg az embert e dolog láttára.
gálás, fn. Irongáló, mn. -os, mn. borzasztó, rettenetes, félelmetes ; i. em-
ber ; nagy, az a dolog, melynek nagysága bá-
* Iront, k. gyors léptekkel megy, iramik.
Íros, mn. 1) íróval vegyes ; irós vaj ; 2) irós mulattal vegyes irtózatot kelt bennünk ; i. szép,
vajjal készitett ; írós tészta. (pl. a tengeri vihar). Innen : Irtózatosan, ih. Irtó-
zatosság, fn.
Iróság, fn. irói állapot, foglalkozás . Irtozik, k. borzadva, megrázkodva visszaijed,
Íróskodik, k. elmemüvek szerkeztésével fog- visszarezzen vmitöl ; irtózom ettől az embertől; i.
lalkozik. a munkától. Innen : Irtózás, fn. Irtózó, mn.
Irospiros, mn. piros szónak ikerített alakja ; Irtózkodik, k. vmitől folytonosan irtózik. Inn.:
veszek csizmát irospirosat, sarkosat (Szel .) . Irtózkodás, fn. Irtózkodó, mn.
Írós-tészta, fn. írósvajjal készitett sütemény- Irtóztat, cs. okozza, hogy vki vmitől irtózzék.
tészta. -vaj , fn. frisköpült, nem főzött, nyers vaj . | -ó, -óság, 1. Irtózatos, Irtózatosság.
Inn.: Írós-vajas, mn. Irtóztatóan, Irtóztatókép , Irtóztatólag, ih.
Író-szál, fn. 1) a régiek íreszköze hegyes érc- irtózatot keltő módon ; á. é. nagy mértékben ; i.
böl, melyet toll helyett használtak ; 2) a réz-, v. rászedni vkit.
aceltoll nyele, -szekrény, fn. 1) irószerek tar- Irtvány, 1. Irtovány.
tására alkalmas szekrény ; 2) az iróasztal fiókjai. Irúl-pirúl, k. szégyenletében el-elpirúl.
-szer, fn. a. m. íróeszköz. Ír-vágy, fn. vágy gondolatit leirni és másokkal
Iroszló, tn. finév, Jaroslaw magyarított alakja. irásban közölni. Innen: Írvágyas, mn.
Iró-szoba, fn. a. m. iroda. Is, ksz. (a szónak, melyre vonatkozik, mindig
Irota, 1. Iroda.
* Irtovány, 1. Irtvány. utána tétetik) 1) (főnév v. ige után, ha ez utóbbi
nem első szó a mondatban) a. m. szinte, hasonló-
Írovány, 1. Irat. kép, szintugy ; atyád is ott volt ; a mi vetésünket is
Író-vessző, fn. a. m. írószȧl. elverte a jég ; (népd .) ha te szeretsz, én is ugy ; 2)
* Irrant, cs. vmit elcsen, elsikkaszt. (ha az ige, melyre vonatkozik, a mondatban első
Irsa, tn. nőnév, Erzse. szó) az igenlő mondatnak tagadó értelmet ad ;
Irt, cs. 1) növényeket gyökerestül kiszakgat ; láttad is te őt, a. m. nem láttad ; tudsz is te vmit,
szemes veteményt a gaztól tisztít ; búza közül ir- semmit sem tudsz ; ellenben a tagadó mondatnak
tani a konkolyt ; inn. 2) kiöl, pusztit, semmivé tagadó értelme többnyire megmarad ; nem is fogsz
tesz ; patkányokat i.; 3) á. é. erkölcsi roszat elfojt, többé eljóni velem.
megszüntet ; irtani a bünt. Innen : Irtó, mn. és fn. + Isa, isz. a. m. bizony ! isa por és homu vagmuk
Irtott, mn. -ás, 1) növénynek gyökerestül való ki- (halotti b.).
szakgatása ; inn. 2) vminek pusztitása ; 3) á. é. az Iskátula, Iskatulya, fn. a. m. katulya.
erkölcsi rosznak kipusztitása ; 4) (mint tárgy) Iskola, fn. 1) hely, hol tanítanak ; elemi i.;
müvelés alatti föld, mely nem nagyon rég még varró i.; iskolát kerülni ; (szój.) az iskola mögé jár-
erdő volt. -föld, fn. müvelés alatti terület, mely ni ; eljárt az iskola mellett; tizenharmadik iskola,
nem régen, még erdővel volt benöve. -atlan, mn. a) az élet iskolája ; b) (babonások hite szerint) is-
nem irtott, nem pusztitott ; i. erdő ; irtatlan búza- kola, hol a boszorkányságot tanulják ; (km. ) leg
vetés, búzavetés, melyből a rozsszálak nincsenek jobb iskola a tapasztalás ; 2) á. é. a) vminek tanul-
kiszakgatva. -hatatlan, -hatlan, mn. nem irt- mányozása, vmivel való foglalkozás ; b) hely, hol
ható, sokasága, v. meggyökerezése ki nem pusz- növényeket más helyre való átültetés végett te
titható; i. erdő, sáskahad, rosz szokás. -mány, nyésztenek; faiskola; c) hely, hol állatokat ido-
-mányföld, fn. müvelés alatti terület, melyről az mítanak ; lóiskola ; d) a. m. előadás a tanodában ;
erdöt kiirtották. ma nem lesz i.; mikor áll be az iskola ; e) tanulságos,
Irtódzik, k. a. m. irtózik. tapasztalatdús szakasz az ember életében ; nagy
Irtó-eke, fn. a gyomok, burjánok, paréjok ki- iskolán ment át; járt a fekete iskolában, sok nyo-
pusztitására használható eke. morúságon ment keresztül. Innen : Iskolai, mn.
Irtogat, cs. lassan, de folytonosan irt. Innen : Iskola-barát, fn. 1) az iskolák, a tanulók elő-
Irtogatás, fn. Irtogató, mn. haladását szivén viselő személy ; 2) a. m. iskola-
Irtó-háború, Irtó-had, fn. háború, melyben társ. -beli, mn. iskolához tartozó , azt illető ; i.
egyik hadakozó fél a másikat teljesen kipuszti - törvények. -bér, fn. a. m. iskolapénz. -beteg, fn.
tani törekszik. -kapa, fn. a gyökerek kiirtására magát azon okból betegnek tetető, hogy iskolába
használható csákányalakú kapa, melynek lapja a ne kelljen menni. -betegség, fn. a deák színlelt
nyéllel függélyt képez. betegsége, melyet az iskolai előadások elmulasz-
Irtoll, 1. Írótoll. tása okául szokott fölhozni. -bölcseség, -bölcsé-
Irtovány, 1. Irtmány. szet, fn. (böles .) a rom. kath. egyház túlnyomó
Irtovány-kepe, fn. irtmány használatáért az hatalma korában, a középkorban divatozó bölcsé-
uraságnak járó búza-, v. gabonakepe. -kéve, fn. szet, mely különösen azzal foglalkozott, hogy az
egy-egy kéve az irtoványkepében. -os, mu. 1) egyháznak előre igazakul állitott tanait az észből
 Isk 624 ----- Ism

is bebizonyítsa (scholasticismus) . -esztendő, -év, | megkülönböztetni képes ; ismerni vmely könyvet ,

fn. tiz hónapból álló időfolyam, mely hazánkban annak nem csak szerzőjét és cimét, hanem azt is
többnyire octóber elsején veszi kezdetét, s mely tudni, hogy mi és hogyan van abban előadva ;
alatt az iskolai előadások tartatnak. ismerni vmely embert, a) azt másoktól, külsőjelek-
Iskola-hang, fn. 1) vminek száraz , pedans böl (pl. az arcból stb.) megkülönböztetni tudni ; b)
előadása ; 2) beszédben, társalgásban kicsinylö, annak belső tulajdonságáról, szokásairól, jellemé-
igénylő, a társaság minden tagjait eszelni akaró ről tudomással birni ; c) azzal közelebbi viszony-
hang , mint minőt a tanár tanitványaival szem- ban lanni ; önmagát ismerni , szellemi és testi
ben szokott használni ; iskolahangon beszélni vkivel. erejéről, különösen vágyainak és akaraterejének
-igazgató, fn. iskolában a tanárikar elnöke, aki minőségéről tudomással birni ; (szój. ) nem ismer
az ifjúság erkölcsi és szellemi elöhaladására, s a maga fölött urat, nem akar senkitől sem függeni,
tanárok iskolai működésére felügyel. senkinek sem engedelmeskedni ; nem ismer határt
Iskolailag , ih. iskolában divó modorban ; i. nem tudja szenvedélyeit korlátozni ; nem i. ve-
tárgyalni vmely dolgot. szélyt, nem fél semmitöl ; nem i. más boldogságot,
Iskola-kerülő, fn. és mn, hanyag diák, aki az mint stb. , csak ebben találja minden örömét ;
iskolába nem szokott rendesen eljárni ; i korhel. ismerem, mint a rosz pénzt ; 2) á. é. nemileg közö
-könyv, fn. az iskolában tankönyvül használt sül ; férfival , v. illetőleg növel nemi viszonya
irodalmi mű. -lépés, fn. az idomított ló szabályos van ; én szűz leány vagyok , férjet nem ismerek,
lépése. -kötelezett, mn. ki ország törvénye sze- bizonyságim ebben egek ! (adventi ének). Innen :
rint iskolába járni tartozik. -mester, fn. tanitó az Ismerés, fn. Ismerő, mn.
elemi iskolában. Innen: Iskolamesteres, mn. -por, Ismeret, fn. érzékeink segélyével vmely tárgy.
fn. iskolában a tanulók által fölvert por ; (szój .) ról szerzett tudat , melynélfogva azon tárgyat
leverni magáról az iskolaport, iskoláit bevégezni ; másoktól megkülönböztetni képesek vagyunk ;
á. é. iskolai hang, iskolai modor ; egész magavise- kül. 1) vmely, tudományszakban tanulmányozás ,
letén meglátszik az iskolapor. gyakorlás által szerzett tudat ; történelmi, mennyi-
Iskolás, mn. 1) iskolában használt modorú ; i. ségtani i.; ismeretek tára, könyv, melyben minden-
magyarázat ; 2) iskolába járó, menö ; i. gyerekek. féle tudományszakhoz tartozó cikkek foglaltatnak ;
Innen: Iskolásan, ih. Iskolásság, fn. -di, fn. és mn. 2) á. é. emberismereten alapuló tudat, melynél-
feszes magaviseletü, tudákos, mindenben szabály- fogva vki mások, v. saját jellemére, lelkitulajdon-
szerűséget követelő , mindent korlátolt formák ságaira helyesen következtetni képes ; önismeret.
szerint tenni törekvő (pedans). Inn.: Iskolásdiság, -ág, fn. az emberi ismeretnek, a tudománynak
fn. -dias, mn. iskolásdiaknál szokásos ; i. maga- egy- egy szaka. -alap, -elv, fn. (bölcs.) ismere-
viselet. Inn.: Iskolásdiasan, ih. Iskolásdiasság, fn. teinknek kiinduló pontul szolgáló elv. -es, mn.
Iskola-szeres, -szerü, mn. iskolában szoká- ismert, amiről, v. akiről ismeretünk, alapos tudo-
sos; i. modor. -szünet, fn. 1) iskolaév közben másunk van ; i. tárgy, ember. Inn.: Ismeretesség, fn.
fél-, egy vagy több napból álló időfolyam, mely Ismeretlen, mn. 1) nem ismert, nem ismerős :
alatt iskolai előadás nem tartatik ; kül. az iskolaév i. tárgy, személy ; 2) másokat nem ismerő ; én itt
végén több hétből, hónapból álló szünidő. -ügy, egészen ismeretlen vagyok ; 3) járatlan, ismeretek
fn. az iskolákra, az ifjúság nevelésére vonatkozó nélkül való ; i. a történelemben. -, fn. nem isme-
mindenféle dolog, ügy. rös személy ; egy ismeretlen igazított útba. Innen :
Iskoláz, cs. 1) iskolai fegyelem alá fog; 2) mint Ismeretlenség, fn. Ismeretlenül, ih.
iskolás gyermeket, ugy fedd, dorgál, fegyelem Ismeretség, fn. 1) közelebbi viszony, társalgási
alatt tart ; 3) á. é. tanulékony állatot idomít ; összeköttetés két, v. több személy között ; isme-
lovat i . Innen: Iskolázás, fp. Iskolázott, mn. -tat, retségem volt vele ; 2) férfi és nő között szerelmi
cs. 1) iskolába járat, taníttat ; nem iskoláztathatja viszony.
gyermekeit; 2) tanulékony állatot idomíttat ; lovat Ismeret-tan, fn. a.m. ismetan. -tar, fn. könyv,
i. Innen : Iskoláztatás, fn. Iskoláztató, mn. melyben különféle tudományszakhoz tartozó isme-
* Islang, fn. ékszerül szolgáló fényes tü, melltü, retek foglaltatnak.
levengöstü. ? Ismerettyü, fn. ujonnan koholt tréf. kifejezés
† Islóg, fn. rezgő fényes levelkékból , csillagból e helyett : ismertetés.
álló boglárféle ékitmény. Ismerget, cs. lassan ismeretségre jut vkivel,
? Isme, fn. a. m. ismeret. tudatot szerez vmiről. Innen : Ismergetés, fn. Is-
+ Ismég, Ismeg, Isméglen, ih. a. m. ismét; jó mergető, mn.
lovára ismég mint evét fölugra (Zr. M.). Ismerkedik, Ismerkezik, k. vkivel közelebbi
Isme-jegy, Isme-jel, fn. a. m. ismérv. -kör, társas viszonyba jö ; társalgás által vkinek jelle-
fn. ismeretünk határvonala. méről , tulajdonságairól tudatot szerez ; * á. é.
Ismer, Ismer, cs. 1) vmely tárgyat, személyt (tréf.) a. m. szerelmeskedik.
érzékeinek segélyével (gondolatban maga elé álli- Ismerkedtet, cs. ismeretségbe hoz ; ismerked-
tani képes, vmit , v. vkit külső jegyei szerint tess meg azzal az úrral.
mástól megkülönböztetni tud ; legszélesebb érte- Ismerő, Ismérő, mn. 1) ismerettel biró ; ember-
lemben ismerünk vmely dolgot már akkor, ha ismerő ; 2) ismeretek szerzésére alkalmas ; i. erő,
annak csak nevét tudjuk is ; szoros értelemben i. tehetség.
csak akkor, ha azt más dolgoktól megkülönböz- Ismerős, mn. és fn. 1) általunk ismert ; i. da-
tetni képesek vagyunk ; hol azonban ismét több rab, darab, melyet ismerünk ; mi már régi ismerő-
féle fokozat van; látásból, személyesen, névleg, hi- sök vagyunk, régen ismerjük egymást ; 2) má-
réből ismerni vkit ; a gyermek ismeri a betüket, ha sokat ismerő ; nem vagyok ismerős ebben a vá-
azok neveit tudja, azokat kimondani, egymástól | rosban.
 Ism 625 Ist

Ismerszik, Ismérszik, k. észrevenni, megis- Ispitás, mn. ispitában lakó, ott táplált.
merni lehet ; nem ismerszik rajta, hogy beteg volt. fn. beteges, göthös ember.
Ismertet, cs. ált. vkinek tudomására juttat ; Ispot, fn. 1) metszésre használható, éles se-
kül. 1 ) vkit vmely társaságban bemutat, hogy bészi eszköz ; 2) lapát alakú vas ásószerszám.
megismerjék ; 2) vmely tárgy tulajdonságait, Ispotály, fn. tt. -t ; a. m. ispita.
mibenlétét elmondja , hogy a hallgatók annak Istác, fn. (nt.) szegfüvek közé tartozó nö-
ismeretére jussanak ; természettani, gazdasági esz- vény (statice armeria) .
közöket i.; könyvet ismertetni, vmely irodalmi mü Istálló, fn. tt. -t ; lovak, szarvasmarhák éji
tartalmáról rövid birálatot irni. Innen : Ismerte- nyughelyeül szolgáló gazdasági épület. -biró, fn.
tés, fn. Ismertető , mn. Ismertetett , mn . -ö-jel, urasági , fejedelmi istállókra felügyelő hivatalnok.
Ismerv. fn. külső , v. belső jel, melyről vmely pénz, fn. pénzösszeg, melyet vmely istálló rövid
tárgyat megismerni lehet. használatáért fizetnek . -8, mn. 1 ) istállóval éllá-
Ismervény, fn. tt. -t ; okirat, melynek aláirója tott ; 2) istállóban tartott ; i. ökrök. z, cs . (gazd .)
elismeri, hogy vmely dolog ugy történt, ahogy istállóban, száraz takarmánynyal tart. Innen :
előadva van. Istállózás, fn.
Ismét, k. ujra, megint. Istály, fn. tt. -t ; (b ) lejtős alag, mely a vi-
Isme-tan, fn. (böles. ) a tapasztalati ismeretek zet elvezeti, s fris levegő nyerésére és közlekedé-
alapjául szolgáló elveket, eszméket fejtegető részesül szolgál. Innen : Istályos, mn.
a bölcsészetnek. Innen : Ismetani, mn. -tár, fn. a. Istap. 1. Gyámol.
m. ismerettár. - Istápol, Istápolás. 1. Gyámolit, stb.
Ismétel , cs. vmit még egyszer , ismét tesz ; Isten, fn. tt. -t ; 1) a pogány világban felsőbb,
dalt i . , ugyanazt a dalt még egyszer énekel ; csodahatalmú lény, a világ bizonyos változatainak
ételt i., ugyanazon ételből kétszer vesz ; gyógyszert oka, az emberi sors intézője ; tengeri, alvilági iste-
i., ugyanazt a gyógyszert másodszor is megcsinál nek ; 2) (a zsidók, keresztyének és mohammedá-
tatja ; iskolát i , az iskola ugyanazon osztályába noknál ) ég és föld és mindennek, ami benne van,
járni, mint az elöbbeni évben ; tanulmányt i. , a már teremtője, megtartója és igazgatója ; örök, minden-
egyszer megtanultat ujra áttanulni. -és . -ö , 1 . ható, mindentudó i.; öreg i., atyaisten ; atya, fiú,
Ismétlés, Ismétlö . szentlélek uristen ; Ábrahám, Izsák, Jákob istene;
Ismételten, Ismételve, ih. többször megujulva , magyarok istene ; istenben hinni, bizni, remélni ,
gyakran. istent hinni; isten nevét hiában venni fel, minden
Isméten, 1. Ismét. haszontalanságért esküdözni ; i. csapása, büntetése;
Ismétez, Ismétezés, 1. Ismétel, Ismételés. i. haragja. i. nyila, a.m.villám ; beleütött azi. haragja,
Ismétlen, ih. a. m. ismét, még egyszer, ujra. a mennykö; i. csodája ; i. ege alatt, a) szabadban; b)
Ismétlés, fn. tt. t ; 1) vmely dolognak még a föld kerekségén ; i. koporsója, a.m. urkoporsója ; 2.
egyszer, ujra megtevése ; 2) az a dolog, amit lova,szamár ; i. szamara, ostoba ember ; i. igazában,
ismételni kell ; kül. tantárgy, melyet a tanulók a) derekasan, magyarosan ; i. igazában megverni
másodszor tanulnak ; két lapnyi ismétlést fölhagyni. vkit ; b) ugy, mint kellene ; (szój .) még a szeme sem
Ismétlet, fn. az ismétlés tárgya, az a dolog, áll i. igazában, a szeméből is kitetszik, hogy go-
amit ismétlünk. nosz, v. hamis ember ; i. számában, csak az istenre
Ismétlö, fn. tanuló, aki ugyanabba az osztályba bizva ; i. számában hagyni, bitangra ereszteni ; i.
második évben jár. -dik, k. ismételve elkezdödik fizesse meg, alamizsna vételkor mondott jó kivá-
és folytatódik, ujra meg ujra előfordul. -óra, fn. nat ; i. kegyelme ; (szój . ) i. kegyelméből már három
óra, mely minden negyedkor az elmult órát is el- hete leszen, hogy elment, még sem jött vissza ; i. háta
veri. -sor, fn. minden versszak végén ujra meg megett, megé, a) távol eső, mellékutcában, vidé
ujra előforduló verssor (refrain) . ken, (illetőleg mellékutcába, távol eső vidékre) ;
Isóp, 1. Izsóp. í. háta megett lakni ; b) távol eső, nehezen hozzá-
Ispán, fn. tt. -t ; 1 ) alsóbb rendü gazdatiszt, férhető helyen, helyre ; ne tedd olyan i. háta megé
aki rangra és fizetésre nézve a kasznár után áll ; azt a könyvet; i. nevében, a) nem önérdekből, ha-
ispánt tartani ; 2) a megyék főnöke, grófja ; főis- nem csak azért, mert isten parancsolta ; i. nevében
pán, kit a király nevez ki ; alispán, ki a vármegye alamizsnálkodni; b) ingyen, ajándékkép ; csak ugy
által választatik. Innen : Ispáni, mn. Ispánság, fn. isten nevében adtam oda neki ; (tréf.) i. nevében,
-kodik, k. ispáni állomásban müködik. Innen : fonásért, ajándék a neve, de sokat kelle dolgozni
Ispánkodás, fn. érte ; i. háza, templom ; i. tehenkéje, fekete pety-
Ispány, 1. Ispán. tyekkel tarkázott veres rovarfaj ; i. országa, a) a.
-Ispék, fn. hosszú, vékony szalonnaszeletkék, m. mennyország ; b) hivök összege ; kinőni az isten
melyeket némely pecsenyének való húsba dug- markából, nagyra nöni ; i. a megmondhatója, csak
dosnak . -el, cs. vékony, hosszú szalonnaszeletké- isten volna képes azt elmondani ; adjon i., ami
ket dugdos sütni való húsba ; nyulat, csirkét i. nincs (t. i . pénzt), vegye el, ami van (t. i. a beteg-
Innen : Ispékelés, fn. -elö, fn. tüalakú szúró esz- séget, inséget) ; ha istentől vagy, ha becsületes
köz, melynek segélyével az ispéket a pecsenyének ember vagy, ha jót akarsz ; ha istentől vagy, ne
való nyers húsba bedugdossák. zaklass ; i. tőlünk (alattomban értetik : dicsértes-
= Ispion , fn . tt . -t ; a. m. kém. sék), tréfás köszöntés ; isten adta, loptam, szemeten
Ispita , Ispitály , fn. 1) † zarándokoknak, találtam, tréfásan akkor használjuk, mikor azt
búcsújáróknak ingyen szállásul szolgáló épület ; kérdi vki, hol vettük ezt, v. amazt a dolgot; se
2) közintézet, hol szegény elaggott öregeket ápol- istene, se hazája, v. se istene, se lelke ; az i. holt
nak ; 3) a. m. kórház ; 4) kórodához, v. szegény lábbal se forditson arra, soha sem akarok oda
házhoz csatolt kath. templom. menni ; i. nem siet, de nem is késik ; jó az i. jót ád,
Ballagi szótár. 40
 Ist 626 Ist

kopasznak is hajat ád ; azi. ott ad esőt, ahol akarja ; jármot, mindgyár' elragadnák (Ar. ) ; 2) rosz, izet-
a kenyérnek legjobb dagasztója az i ., mert ha jó len (étel, ital) ; nem kell nekem az az i. kenyér ; 3)
buzát ad, jó kenyeret lehet abból sütni ; ahol i. oly kedves, aminö csak az isten kezéből kikerül-
briz, pókháló is oltalom ; ha i. akarja, az ablakon hetett ; istenadta kis leány ! ? --alakozás, fn. a
is beveti; ha i. akarja, kapanyél is elsül, v. a puska- szentháromság második személyének emberré lé-
tok is elsül ; ha i. velünk, ki ellenünk ; kinek i. mit tele (anthropomorphosis). -anya, fn. 1) a boldog-
ad, azt más el ne vallja, v . el ne falja ; él még a régi ságos szüz, Jézus édes anyja ; 2) ennek arcképe
isten, v. él még a magyarok istene, aki a nyomorból (madonna). -asszony, fn. isteni hatalmu nö a
ki fog segíteni ; kinek i. barátja, könnyen üdvözül ; pogány hitregészetben ; á . é. kitünő lelki tulaj-
mindent szentül és igazán itél meg i.; kinek i. nem donságokkal, testi bájjal megáldott hölgy. † -beli,
adja, Kovács Istók nem koholja, å rosz eszü gyer- mn. istentől származott. -bizó, mn. isten iránt
meket hiában oktatod ; most is veri az i. , de nem bizalommal viseltető ; i. jámbor ember. -bizon,
érzi ; nyavalyás ember az, kire i. haragszik ; kinek bizony, isz . istenemre, lelkemre mondom !; i. elfá-
i. nem adott , attól ember sem várhat ; másfelől : radtam. -bocsá, -bocsáss, isz. használtatik akkor,
kinek i. nem adott, embertől sem várhat; jobb egy i. midőn azt akarjuk mondani, hogy cselekedetünk,
száz papnál ; tudja i. kinek subát, kinek gubat ; mi- óhajunk, beszédünk nem rosz szándékból ered ;
kor i . nyulat teremtett, bokorról is gondoskodott; hogyha a Tiszának árja, istenbocsá borrá válna;
ugy verte az isten, hogy a botot is rajta felejtette, v. (Pet. ) ; (szój . ) lelkitől elválva, istenbocsá, olyan mint
megverte az i ,még botját is rajta felejtette ; tudja i. az állat, részeges, v. bujálkodó. -csodája, fn. 1)
minek, hogy kell lenni; bizzál istenben, előgyámolit; bámulatra méltó tünemény, látvány ; hát már ez
ki istenben bízik, meg nem csalatkozik ; egy istened, meg mi az i.; 2) (fömondatnak használva) a. m.
de több barátod legyenek; mi nem istenem, hogy nagyon lehet rajta csodálkozni ; i., hogy haza ér-
imádjam?, v. hogy isteneljem, ami nem istenem ; keztünk.
istennek, atyádnak és hű tanitódnak soha meg nem Istenel, cs. mint istent dicsőit, imád ; én bizony
fizethetsz ; istennek szavát nem alku megvetni ; hol nem istenelem. Innen : Istenelés, fn.
istennek házat építenek, kápolnát guggaszt mellé az Istenember, fn. a megváltó, Jézus Krisztus.
ördög , azaz : korcsmát ; aki istennel kezdi, istennel -ités, fn. a. m. istenalakozás .
végzi, amilyen az ember élete, olyan a halála ; nem Istenemre, isz. vmit erősitő, bizonyitó esküféle
jó istennel követ vetni, v. ujjat vonni ; hadd istenre fölkiáltás.
dolgodat,búból vigasztalást hoz ; amit istentől szánsz, Istenért, isz. ijedséggel vegyes csodálkozást
elviszi az ördög, ha fölösleges és nem használt va- kifejező felkiáltás.
gyonodból a szegényeknek nem adsz, az a sok Istenes, mn. 1) isteni tiszteletre vonatkozó,
állásban, pangásban elromlik ; jobb az isten ölte, vallási ; i. ének, beszéd ; 2) istenfélő, jámbor ; i. em-
mint az ember ölte, a cigányok mondják, akik a ber ; 3) á. é. a. m. meglehetős ; még ez csak i., de
döglött jószágot is megeszik ; néha isten sem bará- látnád az az enyimet. -edik, k. 1 ) istenfélővé,
tunk ; 3) á. é. a) (bibl.) hatalmas ur, király ; aföld jámborrá leszen ; 2) isten gyanánt kezd imádtatni.
istenei; b) mindenféle dolog, ami vkinek nagyon -en , ih. á é. 1) a. m. meglehetősen, egy másikkal
kedves ; hasa az istene. - — Az ,isten ' szót több fel- összehasonlítva jól; ez még i. van csinálva, de az
kiáltásban szoktuk használni, és pedig : 1 ) midőn enyim ; 2) derekasan, amugy isten igazában ; i
nagyon örülünk ; istenem mily boldogság !; hála megverni vkit. -it, cs. 1) istenessé, jámborrá tesz ;
istennek!; 2) midőn vmit bámulunk, valamin cso- 2) a. m. istenit. kedik, k. ájtatoskodik, jámbor
dálkozunk ; szent i., mily szép kert ez !; 3) midőn életet él. -ség, fn. istenes, jámbor élet, jámbor-
szomoruságunkat, fájdalmunkat akarjuk kifejez- ság. -ül , k. emberen túli tiszteletben részesül,
ni ; istenem, istenem!; istenem, mennyit kell türnöm ; isten gyanánt tiszteltetik. Innen : Istenesülés, fn.
4) midön magunknak, v. másoknak jót, v. roszat Istenesült, mn.
kivánunk ; adj isten jó napot !; az i. áldjon meg !; ? Istenész, fn. a. m. hittudós.
i. hozzád !; 5) midön vmely rosz eltávolitását Isten ész, fn. 1) az istennek tulajdonított ész-
ohajtjuk ; i. mentsen !; i. őrizz !; ne adja i.! ; 6) beli mindenható erő ; 2) emberi ész magasb lelki-
midön vmi fölött boszankodásunkat fejezzük ki ; tehetség, mely a közönségesnél nagyobb dolgokat
isten verte, isten átkozta rosz ember ; isten taszította képes kivinni.
gyáva ember; 7) a. m. mit bánom én ! hát legyen Istenészet, fn. a. m. hittudomány. -i, mn.
ugy ; isten neki fakereszt !; isten oda; 8) midön hittudományra vonatkozó, azt illető. Innen : Iste-
jótetteinket felhozzuk, s azt akarjuk kimondani, nészetileg, ih.
hogy azokkal nincs szándékunkban kérkedni ; i. Istenez, cs. vkit istennek hí, nevez. Innen :
ne vegye panaszképen, én adtam neki !; 9) midőn Istenezés, fn.
azt akarjuk kimondani, hogy cselekedetünk, óha- Isten-fa, fn. (nt.) a. m. abrut üröm. * -fasz,
junk nem történt rosz szándékból ; i. ne vegye fn. (alj . ) burgonya liszt és tojás keverékből ké-
rosz néven!; i. bocsá !; 10) midőn vmely dologban szült tésztás étel, melyet hosszas hengerdedalakba
nem tudjuk magunkat elhatározni ; tudja isten, szakgatva szoktak kifőzni, krumplicsik, fasza-
mi tevő legyek!; 11) midőn a jövő bizonytalansá- mácsik. -feledés, fn. istenre, mint az erényes élet
gáról szólunk ; tudja i. mi lesz belőlünk!; 12) mi- megjutalmazójára, és a gonosz megbüntetőjére,
dön vmit fogadunk, vmit esküvel erősitünk ; isten nem gondolás. -feledö, fn. istennel nem törődő,
engem ugy segéljen, rövidítve : i. ugyse ! i. engem! erkölcstelen életet élő . -félés, fn. az isten paran-
i. bizony! i. látja a lelkem t! csainak tisztelése, teljesitése. -félö, mn. jámbor,
Isten- adta, mn . istentöl adott, teremtett ; á. é. az isten parancsainak engedelmeskedő. fn.
felkiáltó mondatokban ; 1) szegény , sajnálatra jámbor ember, aki az isten parancsait készséggel
méltó; i. embere !; az istenadták, birnák csak a teljesíti. Innen : Istenfélőleg, ih. -fia, fn. ált. min-
 Ist 627
den jámbor, istenfélő ember, aki az isteni és
erkölcsi törvényeket nem szegi meg ; (bibl.) isten-
fiai, Szentl. maradéki ; (szój . ) csizmadia i., üssön
meg az istennyila, a csizmadiákat szokták igy
csufolni ; kül. a keresztyén tan szerint : Jézus
Krisztus. az Atyaisten egy szülött fia.
Isten-fillér, fn. a szegényeknek alamizsnául
szánt pénzösszeg. -fiúság, fn. ált. jámborságból,
erkölcsös életből származó tulajdonság, melynél-
fogva a jó emberek isten fiainak neveztetnek ;
kül. a keresztyén tan szerint Jézus isteni volta,
melynélfogva az isten egy szülött fiának nevezte-
tik. * -haragja, fn. a. m. villám. -ház, fn. a. m.
templom. -hivö, fn. az isten lételét valló, de kinyi-
latkoztatást nem hivő személy (deista). Innen :
Istenhivőség , fn. -hozta , isz. a vendég megér-
keztekor mondott üdvözlő szó, jelentésére nézve
a. m. örülök, hogy megérkezett. hozzád, isz. bu-
csuzáskor használt üdvözlet ; a. m. isten áldása
legyen veled távollétem alatt ; (tréf.) istenhozzá-
dot mondani a kapufának, elillanni, elszökni.
Isteni, mn. 1) istenhez tartozó ; i . tulajdonság ;
i. hatalom; 2) istent megilletö ; i. imádat, tisztelet;
3) istentől származó ; i. eredet ; i. kinyilatkoztatás ;
4) istenről szóló ; i. tudományok ; 5) á. é. nagyon
jeles, kitünő ; i. elme, mű ; néha kisebbszerű dol-
gok jelzőjeül is használják ; i. frakk. Innen : Iste-
nileg, ih. Isteniség, fn.
Isten-ihlette . mn. istentől ihlett, sugalt ; i .
szentférfiú.
Isteni-szolgálat , fn. a templomban végzett
egyházi szertartás. -szózat, fn. 1 ) égből halatszó
szózat; 2) á. é. az emberi kebelben benső szózat,
mely jóra serkent és a gonosztól óv.
Istenit, cs. á. é. vkit érdeménél jobban tisztel ;
ugyan mit isteníted, mikor ő meg semmiben sem vesz
tégedet. Innen : Istenítés, fn. Istenített, mn.
Isten-ital, fn. 1) a görögök hitregéje szerint
finom, szellemi ital, melyet az istenek ittak (nec-
tar) ; 2) á. é. nagyon finom bor.
Isten-itélet, fn. hajdan törvénykezési eljárás,
melynél a bünösség, v. ártatlanság kinyilatkozta-
tását közvetlenül az istentől várták, pl . a párvia-
dal, tüz- , v. vizpróba.
Isteni-tisztelet, fn. templomban végzett vallá-
sos szertartás. -végzés, fn. ált. isten örök elhatá-
rozása a földi, világi dolgokra nézve ; kül. sors,
szerencsés, v. szerencsétlen állapot, mely vkinek
osztályrészül jut ; megnyugodni az isteni végzésen .
-végzet, fn. a. m. isteni végzés.
Isten-káromlás, fn. isten nevének káromló
szavakkal való becstelenitése. Innen : Istenkárom-
lási, mn. -káromló, fn. isten nevét káromlással
becstelenitő. kedik, k. 1) isteni tiszteletet igé-
nyel, isteni hatalmat tulajdonít magának ; 2) á. é.
istenre kér, rimánkodik ; mit istenkedel neki. Inn.:
Istenkedés, fn. Istenkedő, mn.
Istenkegyelmé- fü, fn. (nt. ) a. m. csikorka.
Isten-kisértés , fn. életveszélylyel járó, s az
emberi erőt meghaladni látszó tett, vállalat, mely-
nek kivitelénél mintegy az istennek az ember
iránti gondviselése van kisérletre kitéve ; i . egy-
magának megtámadni az ellenséges csapatot. -kor-
sócskája, 1. Bolonyik.
Istenlés, fn. tt . -t; 1) csak istent illető, aláza-
tos, mély tisztelet embertársaink irányában ; 2)
rimánkodva, isten nevére való kérés.
Ist
Isten- mentsen ! isz. dehogy, a világ kincseért
sem!
Isten-né. -nö, fn. a. m. istenasszony.
* Istennébe, ih. a. m. Isten nevében.
Isten -neki , isz . no hát legyen ugy, ha máskép
nem lehet ; (km. ) istenneki, fakereszt, nem bánom ,
hát legyen úgy, amint te akarod.
Isten-nyila, fn. villám, isten haragja ; károm-
lásokban is használtatik ; hogy az isten-nyila üssön
meg! ejnye mi az i., üres már a láda fia! (Pet.) .
-nyilafü, 1. Szádor. -országlás, -országlat, fn.
vallásos társadalmi államszervezet, melynélfogva
az isten tekintetik az állam valódi fejének, az
uralkodó pedig csak isten helytartójának tekinte-
tik; ilyen államszervezetök volt a zsidóknak
(theocratia). -ostora , fn. 1) az istentől egyes
emberekre, v. népekre szállott büntetés ; 2) világ-
hóditó, aki népeket igázott le, országokat puszti-
tott el ; ilyennek tekintetett pl. Attila, Timurlenk
stb.; 3) á . é. gonosz ember, aki csak mások kárára
törekszik. -pénz, fn. a szegények számára gyüj-
tött alamizsna.
Istenség , fn. 1) isteni tulajdonság ; 2) isten,
isteni lény ; istenségnek látszó csalfa vak remény
(Csok.).
Isten-sugallás, fn. ált. isteni erö hatása, mely
az ember bensejében nyilatkozik, s az ember tet-
teit irányozza ; isten-sugallatából történt, hogy sth.;
kül. bibliai értelemben az isteni kinyilatkoztatás
közlése kiválasztott, jámbor férfiakkal, milyenek
a próféták és apostolok valának. -szakálla, fn.
(nt. ) virágnövény a pimpinellák közől. -szerel-
meért, isz. a. m. istenért ! -tagadás, fn. az isten
lételének tagadása. -tagadó, fn. és mn. az isten
lételét tagadó, kétségbe vonó.
Isten-taszitotta, mn. 1) idomtalan, esetlen ; 2)
együgyü, bamba ; i. ember. -tehene, -tehenkéje,
fn . (állatt. ) 1) hosszú csápu fényes fekete rovar,
mely, ha az ember feléje közeledik, zsizsegö han-
got ad ; 2) fekete pettyekkel tarkázott biborvörös
rovar.
Istentelen, mn. és fn. isten ellen járó, ki szó-
val, tettel megmutatja, hogy az istent nem féli,
nem tiszteli, kinek se istene, se lelke, erkölcstelen ,
gonosz. Innen : Istentelenül, ih. -kedik, k. gonosz,
erkölcstelen életet él. Innen : Istentelenkedés, fn.
Istentelenkedő, mn. -ség, fn. 1 ) gonosz, erkölcste-
len tulajdonság ; 2) istentelen életmód ; 3) nagy,
gonosz tett, isten elleni vétek ; ez már mégis csak
istentelenség.
Isten-tisztelet, fn. templomban végeztetni szo-
kott vallásos szertartás, imádkozás, isten igéjének
hirdetése és hallgatása. -tudat, fn. ember kebe-
lében élő tudat istenről, annak tulajdonságairól,
világigazgatási müködéséről. -tudomány, fn. a.
m. hittudomány. tudós, fn. a. m. hittudós. -ül,
ih. a. m. isten gyanánt. -ül, k. isteni tulajdonsá-
gokat vesz föl, isteni hatalomra jut. Innen : Iste-
nülés, fn.
Isten-ünöje, I. Isten tehene.
Istók , tn. finév , István kicsinyített alakja ;
(szój . ) mindenütt Istók ; eredj te Istók ! Rajkó vét,
Istókot verik ; betekintett, mint bolond Istók Debre-
cenbe, dologvégzetlen járt vhol ; (km. ) kinek Isten
nem adja, Kovács Istók meg nem koholja. -os, mn.
helytelen eszü, bolondos . Innen : Istókosan, iḥ,
* Istor, 1. Ostor.
40 *
 Ist - 628 - Isz

Istráng, fn. vékonyabb féle kötél; kül. a reihöz jövő földet öntözés által iszappá változ-
lószerszámhoz tartozó kötél, melylyel a lovat föl- tatja , hogy a beültetett fa gyökereinél semmi
hérc elé kötik. -fa, fn. a felhérc elején a rúd két hézag se legyen ; 3) (b.) iszapból aranyat mos.
oldalán lóggó hosszú fa, melyhez a befogott ló Innen : Iszapolás, fn. -ó, fn. 1) (b.) munkás, ki az
istrángját kötik. -ol, cs. 1) istránggal ellát, föl- iszapban levő aranyszemeket mosás által kivá-
szerel ; 2) istránggal megver. lasztja; 2) hely, hol mosás által az iszapos arany-
Istrázsa, fn. a. m. ör. szemeket tisztogatják. - válú, 1. Iszapoló, 2).
Istrázsál , cs. 1) ört áll, öriz vkit, v. vmit ; Iszaposodik, k. iszapossá leszen.
2) fennviraszt a végből, hogy vkinek megérkeztét Iszap-pad, fn. (b.) a bányákban hely, hol a
stb. bevárja; nem istrázsálhatom egész éjjel. szétzuzott ásványrészeket egymástól elválasztják.
István, fn. tt. -t ; finév, a latin Stefanus magya-- pártamag, fn. (nt. ) iszapos földben tenyésző
ritott alakja. -ka', tn. finév, István kicsinyített növény a pártamagok közől. -rojt, fn. (nt.) a
alakja. kétfőbbhímesek és magrejtősök közé tartozó
Isz, isz. a. m. hiszen ; isz, megmondtam már! iszapos földben tenyésző növény (limosella) . -tó ,
Isza, mn. a. m. ivó, a megnevezett itallal rende- fn. (b. ) nagy gödör, hova az aknában levő iszapos
sen élő; bor-i.; sör-i.; viz-i. viz összegyülik . -vonó, fn. (b.) széles deszkakész-
Iszák, fn. szeszes italt nagy mértékben ivó, let, melylyel valahonnan az iszapot kitakarítják.
részeges ember. -vulkán, fn. (ft. ) forró vizet, iszapot hányó hegy.
Iszák, fn. ált. tarisznya ; kül. 1) nyeregre -zsombor, fn. (nt.) mocsárban, iszapban tenyésző
való tarisznya ; 2) két részből álló koldustarisz- növény a zsomborok közől (sisymbrium amphi-
nya, melynek egyik táskája elül, másika hátul bium) .
fityeg; (km.) nem látjuk hátunk megett az iszákot. Iszaság, fn. részegítő italok után való mérték-
Iszákos, mn. 1) a. m. részeges ; 2) tarisznyával, telen vágyakodás.
iszákkal fölszerelt. Innen : Iszákosság, fn. -állat, * Iszény, Iszernyék , 1. Ízék .
fn. (állatt.) Keletindiában tenyésző, hosszúfarkú Iszik, k. (rendhagyó) htn. inni ; félm . ivám,
emlösállat, mely hasa alatt tarisznyaalakú üreggel ivál, ivék ; m. ittam ; jöv. iandom ; par. igyál ; 1)
bir, fiahordó (didelphis) -kodik. k. részegeske- cseppfolyó testet szájába véve torkán leereszti,
dik, borral, pálinkával mértéktelenül él. Innen : hogy szomját enyhítse ; vizet, bort, pálinkát i.
Iszákoskodás, fn. Iszákoskodó, mn. igyunk egyet; (szój. ) ember vagy, mit iszol, derék
Iszalag, fn. (nt.) felfolyó növény a bércsék kö- gyerek vagy; iszik, mint a gődény, mint a berényi
zöl (clematis vitalba). törökök, mint a szapusajtár, mint a csap ; addig
Iszam, fn. ált. helyéből való kimozdulás ; kül. igyál, mig afogad el nem ázik ; előre iszik, mint a
(kórt.) a zsigernek helyéből való kimozdulása, s ványaiak (v. mint a ványai tanács) a gödényre;
vmely nyiláson a léggel való érintkezése. -ékony, igyál, mig élsz, mig három ujjadat látod ; derüre
mn. helyéből könnyen kimozduló ; iszamodásra | borúra inni, mértéktelenül ; keveset iszik, de sok-
hajlandó. -ik, 1. Iszamodik. szor, v. nem keveset iszik, hanem sokszor ; amugy
* Iszamkodik, k. a jégen mulatságból csusz- igyál, amugy vakarjfalat, vagy tarts velünk ivás-
kál, sinkóz, irongál, sikárkóz . Innen : Iszamkodás, bar, vagy takarodjál ; (km.) igyál torok, nincs
fn. Iszamkodó, mn. pokol ; inni akar, ki az evő embert köszönti ; 2) á. é.
Iszamlik, 1. Iszamodik. hajcsöves test a cseppfolyó nedvet magába veszi ;
† Iszamó, mn. a. m. gyarló ; esmég ez iszamó a száraz föld sok vizet iszik ; iszik az a papir, me-
világra tértél (carthausi névt.) . lyen a ténta szétfoly.
Iszamodik, k. 1) bél, zsiger helyéből kifordul, Iszkába, fn. 1) két részen derékszögalakba
a test vmely tagja csuklójából kimozdul ; 2) * a. görbített szög vaspléhből, melylyel különféle edé-
m . csuszamodik, jégen csuszkál, irongál. Innen : nyek, pl. teknök szétvált részeit összekapcsolják ;
Iszamodás, fn. Iszamodó, mn. 2) kül. széles fejü szeg, melylyel a hajók bordái
* Iszánk, Iszánkodik, 1. Ironga stb. közé csiptetett mohot és vékony léceket megerő-
Iszap, fn. a viz salakos része, mely sáralakban sitik, 1. Eszkába.
a fenékre ülepszik. Innen : Iszapos, mn. -da, fn. Iszkábál, Iszkábáz, 1. Eszkábál.
(b.) a. m. iszappad. -folyófü, -fü, fn. (nt.) nyil- Iszkábás, mn. 1 ) eszkábával ellátott, megerő-
dad levelű növény a szulákok közöl, kis szulák, sitett ; 2) eszkába készitésével foglalkozo ; i.
folyófű (convolvulus arvensis). -fürdö, fn. ter- cigány.
mészet melege által hevített iszapból álló fürdö. Iszki , isz. a kutyát kimenésre nógató föl-
-gyopár, fn. (nt.) iszapos földben tenyésző növény kiáltás, coki.
a gyopárok közöl. -hal, fn. (állatt.) különféle ha- * Iszkitél, 1. Üsztökél.
lak, melyek iszapos vizben szeretnek lakni. -it, * Iszkódik, k. 1) észrevétlenül elillan, szégyen-
cs. iszappá tesz ; kül. a. m. iszapol. - ka, fn. (állatt.) letében odább áll ; 2) sietve elmegy , elhordja
iszapban tenyésző rákfajú állat (limulus). -ló, 1. irháját.
Iszapoló. Iszkófium, 1. Szkófium .
Iszap-mü, fn. (b .) rovátkolt pad, melylyel a * Iszkol, k. gyors léptekkel megy, szalad, kot-
folyam iszapjában levő aranyszemeket az arany- ródik.
mosók kiválasztják. -odik, k. a viz iszapossá Iszkombia, 1. Szkombia .
leszen. -okádók, fn. (ft.) leginkább délamerikai * Iszkorál, cs. lassan, kényelmesen iszik, id-
hegyek, melyek tüz helyett, forró vizet, v. iszapot dogálva mulat, kvaterkáz.
hánynak ki magokból . * Iszkos, mn. a. m. iszákos.
Iszapol, cs. 1 ) iszappal bevon, bemocskol ; 2) Iszogál, Iszogat, cs . lassan, mulatozva iszik,
iszappá tesz ; kül. (kert. ) faültetéskor a fa gyöke- iddogálással tölti az időt.
 Isz 629
Iszom, ikeritve 1. Eszem -iszom.
* Iszom-kárász, Iszom-kórász, fn. iszákos ,
részeges ember.
Iszonkodik, 1. Iszonykodik.
Iszony, fn. tt. -t ; bámulattal és remegéssel ve-
gyes félelem.
Iszonyat, fn. 1) a. m. iszony ; 2) iszonyt ger-
jesztő látvány, tett, cselekedet ; iszonyat az, amit
cselekszik. -os, mn. 1) iszonyt gerjesztő ; i. látvány ;
2) (hatályositó szó) rendkivüli, roppant ; i. nagy
ember. Innen : Iszonyatosan , ih. Iszonyatosság , fn.
Iszony-it, cs . 1 ) iszonyodásra, rémületre, féle-
lemre gerjeszt ; 2) iszonyt gerjesztőleg mond el
vmit. Innen: Iszonyítás, fn. Iszonyító, mn. -kodik,
k. több ideig iszonyodik, tartósan fél. Innen :
Iszonykodás, fn. Iszonykodó, mn. -odik, k. borzad,
iszonynyal vegyes félelem szállja meg. Innen :
Iszonyodás , fn. Iszonyodó , mn. -tató , mn. 1)
iszonyra gerjesztő; i. látvány; 2) (hatályositó szó)
a. m. rendkivüli ; i . nagy épület. Innen : Iszonyta-
tóan, ih. iszonytatóan megverni vkit. -ú , mn. 1)
iszonyba ejtő, iszonyt gerjesztő ; i. tett; 2) (hatá-
lyositó) a. m. rendkivüli ; i. sok ember. Innen :
Iszonyúan, Iszonyúlag, Iszonyún, ih. -úl, k. a. m.
iszonyodik. -úsag, fn. 1) félelmetes, iszonyt ger-
jesztő tulajdonság , állapot ; a saharai sivatag
iszonyúsága; 2) iszonygerjesztő tett ; ily iszonyú-
ságra képtelennek hittelek. Innen: Iszonyúságos , mn.
Iszonyúságosan, ih.
Iszos, mn. a. m. iszákos. Innen : Iszosság, fn.
Isztiketollú, mn. csonka tollú ( a félnövésü
pelyhes fiók madár) .
Isztrag, Isztragorr, 1. Gólya, Gólyaorr.
Isztragor-
készitett sav . sav , fn. (vt.) gólyaorr-növényből
+ It, l. Ital.
Ital, fn. 1) a. m. ivás ; ital közben nem jó nevetni;
jó ital esik ebből a pohárból ; 2) inni való, minden-
féle cseppfolyó test ; szeszes i.; (km .) étel, ital,
álom, szükséges e három; az édes italnak keserű az
ára ; 3) ami mennyiségre nézve egyszerre, vagy
többszörre megiható ; egy i. viz, bor.
Ital adó, fn. szeszes italok méréseért fizetett
adó. áldozat, fn. 1 ) a régi zsidóknál istennek
fölajánlott boráldozat ; 2) a régi görögöknél és
rómaiaknál tej , méz és bor vegyülék, melyet v.
háziisteneiknek, v. a tengerek istenének nyujtot-
tak áldozatul ( ovdn , libatio). -hamisítás, fn.
a szeszes italnak vizzel, v. más olcsó, v. semmibe
sem kerülő folyadékkal való fölkeverése. -ka, fn.
kevés ital. -mérés, fn. 1) szeszes italnak, bornak,
sörnek , pálinkának stb. kisebb mértékenként
való eladása ; 2 ) hely, hol szeszes italt mérnek.
Innen: Italmérési, mn. -os, mn. szeszes italt sze-
rető, iszákos. Innen : Italosság, mn.
Itat, A) cs. 1) saját kezével inni ad vkinek,
itallal kinál, vendégel ; nem szükség itatni minden
léhűtőt ; B) cs. és k. válúhoz, folyam, v. tó part-
jához vezetett, hajtott barmoknak inni ad, azokat
inni engedi ; itt megállunk itatni; C) k. ritkásabb
papiros a téntát szétfolyatja ; ez a papir nem alkal-
mas az irásra, mert i . Innen : Itatás, fn. -lan, mn.
és ih. meg nem itatott, akinek , vagy aminek
inni nem adtak ; i. gyermek , ló. Innen : Itat-
lanul, ih.
Itató, mn. 1) inni adó , v. jószágot, barmot inni
Ité
hajtó ; 2 ) amiben a barmoknak inni adnak ; i .
válú ; 3) á. é. a téntát magán szétfolyni engedö .
" fn. hely, hol a barmokat itatni szokták ; itatóra
vezetni a lovat ; itatót keresni az erdőben. -hely, fn.
a pusztákon kút, v. a folyamok szélén hely, hol a
barmokat itatni szokták. -labda, fn. ( msz.) göm-
bölyded test, melylyel a könyvkötök a bekötendő
könyv lapjait megnedvesítik. -papiros, fa. ritká-
sabb anyagú papiros, mely a téntát magán szét-
folyni engedi.
Itatós, mn. a vizet, v. vmely más nedvességet
könnyen magába vevő. -papiros, fn. a. m. itató-
papiros. -válú, fn. a kutak mellett válú, melyből
a barmokat itatják. -zabla, fn. keresztvas nélküli
zabla , melyet itatáskor a ló szájából kivenni
nem kell.
Itce, fn. 1) folyadék, v. szemes áruk kisebb-
szerű mértéke ; város itcėje, melyre a város bélyege
üttetett bebizonyitásaul, hogy az a törvényesen
meghatározott itcénél nem kisebb ; (szój. ) cinko-
tai itce, nagy itce ; igen eljár ô is az oly itcével,
szemtelen , buja ember ; 2) vmely terményből
annyi, amennyi a most említett mértékbe belefér ;
adjon egy itcét abból a fehérből (t.i. borból) ; (km.)
Sz . Mihály nap után egy itce viz, két itce sár. ősz-
szel kis esöból nagy sár leszen.
Itcényi. mn. körülbelül annyi, amennyi egy,
vagy illetőleg több itcébe belefér ; két itcényi bor.
Itcés, mn. egy, v. több itcényi tartalmú ; három-
itcés fazék ; (népd . ) kilencitcés a torkom, tizedikkel
megtoldom, komám asszony!
Itél, Ítél, cs. 1) bizonyos tárgyról vmit állit, v.
tagad ; 2) vmely személy, v. tárgy fölött bizonyos
meggyöződésben, véleményben van ; helyesen, v.
helytelenül itélni vki, v. vmi fölött ; kül. rosz véle-
ményben van vki felöl , roszat gondol vkiről ;
(bibl. ) ne itélj, hogy meg ne itéltessél; 3) bűnvádi
és peres ügyekben birói végzést hoz ; tegnap itél-
tek a rablógyilkos fölött ; pénzbírságra, börtönre,
halálra i.; (vall.) keresztyén, zsidó és mohamedán
tan szerint Isten az utolsó napon kimondja az
egész emberiség előtt , hogy ki jutalmaztatik
mennyországgal és ki büntettetik_pokollal ; itélni
eleveneket és holtakat (ap. hitv.). Innen : Itélés, fn.
Itélő, mn.
Itélet, fn. ált. vélemény vmely tárgy miben
létéről, személy tulajdonságáról ; helyes, v . helyte-
len itélettel lenni vki, v. vmi iránt; ne mondj addig
itéletet, mig jól meg nem vizsgálod ; mások itéletére
bizni vmely dolgot; itéletem szerint ; kül. 1) birói
döntvény pörös, v. bűnvádi ügyekben ; halálos
itélet ; itéletet hozni, kimondani, vérgrehajtani, meg-
semmisítni ; (vall .) részletes, v . különös itélet, mely-
ben a keresztyén hitv. tanai szerint minden ember
mindjárt halála után elitéltetik ; utólsó itélet,
melyben a világ végezetén az isten az egész em-
beriség fölött mond döntő határozatot ; 2) (bölcs.)
a) két, v. több fogalom egymáshozi viszonyának
meghatározása ; állitólagos , tagadólagos i.; b)
észbeli tehetség, melylyel két tárgy közötti vi-
szonyt keresünk, s a dolgok mibenlétét kutatjuk ;
emlékező tehetségejó vagyon, de itélete épen semmi.
Innen : Itéleti, mn.
Itélet-erö, fn. (bölcs. ) két, vagy több tárgy kö-
zötti viszony kikutatására és a dolgok mibenlété-
nek kikeresésére szolgáló észbeli tehetség. -hozás,
 Ité 630 ― Ívj

-hozatal, fn. itélés vmely pörös , v. bűnvádi | 4) a nyil abroncsa, melyet ideggel megfeszítenek,
ügyben. -ileg, ih. itéletképen, itélet alakjában. hogy annak segítségével a nyilat elpattantsák.
-len, mn. és ih. 1) el nem itélt, aki, v. ami fölött Ivadék, fn. 1) a halak ikráiból kikölt kis ha-
nem mondtak itéletet ; 2) itélő- erő nélkül való. lak ; 2) nemzedék, emberi származék ; hős eldődők
Innen : Itéletlenül, ih. -mondás, fn. a. m. itélet- ivadéka. -verseny, fn. évekkel elöbb kijelölt mén-
hozás. -nap, fn. 1) a keresztyén hitv. tanai szerint töl és kancától származott csikók között történő
a világ végezete, midőn Jézus Krisztus az egész verseny.
emberiség fölött itéletet mond ; á. é. (tréf.) nagyon Ív- aggató , fn. nyomdai készülék az ujon-
sok időre, v. soha be nem következő nap ; majd nan kinyomott ivek száritás végetti felaggatására.
itélet napján megkapod ; 2) nap, melyen vmely - ágy, fn. (ép.) az oszlop feje, v. a falból kiálló
bünvádi , v. pörös ügyben itéletet mondanak . pártázat, melyen a boltozat nyugszik.
-tiltás, fn. 1) a régi magyar törvény értelmében Ivahodik, k. a. m. avúl.
a birónak az itélethozataltól való eltiltása (pro- Ív-ajtó, fn. ajtó ivalakú tetőzettel. -akgató , 1 .
hibita) ; 2) tiltakozás a kimondott törvényszéki Ívaggató. -állás, fn. (ép.) deszkából készített ív-
itélet ellen. alakú állás, mely a kömiveseknek a boltozat ra-
Itélget, cs. többször, gyakran itél. kásához mintául szolgál.
Itélő, Ítélő , mn. itéletet hozó ; i. személy; i. te- Iván, tn. finév.
hetség. , fn. személy, aki itéletet mond. -biró, Ivar, fn. tt. -t ; 1) (állatt. msz.) nö- , v. hímnem
fn. birói rangú törvényszéki hivatalnok, aki peres és ezek nemi szerve ; 2) elefántcsont.
v. bünvádi ügyben itéletet mond. Innen : Itélőbi- Ivás, fn. tt. -t ; italnak magához vétele ; bor-
róság, fn. -erő, fn. a. m. itéleterő. -mester, fn. ivás, vizivás ; ivásnak adni magát.
előadó biró, amilyen a magyar királyi táblánál Ivás, fn. tt. -t ; 1) a halak nemi közösülése ; 2)
négy van ; ezek közül egyet a nádor, egyet az származás, eredés.
országbiró, kettőt pedig a személynök szokott Įvat, ivat, k. a hal nemileg közösül, fajzik.
kinevezni. -szék, fn. törvényszék, mely hatalom- Ív-bolt, Ív-boltozat, fn. (ép.) ívalakú boltozat.
mal bir pörös és bünvádi ügyekben itéletet hozni . -csarnok, fn. oszlopokon nyugvó, bolthajtásos
-tehetség, fn. a. m. itéleterő. csarnok. -ded, mn. ívként meggörbült, ívalakú.
Itész, İtész, fn. tt. -t ; irodalmi müveket, szi- * Íved, k. a körte, v. alma sok ideig egy helyen
nészek játékát stb. okadatolva biráló személy ; való állásában szotyossá leszen.
(criticus). Innen : Itészi, mn. -et, fn. 1 ) itészi fog- Ível, cs. 1) ívalakúra kivág ; 2) (bádogos msz.)
lalkozás ; 2) általános elvek, szabályok együtt- a bádoglemezt ívalakúra veri ; 3) a gyapjút ívded
véve, melyek szerint vmely irodalmi müvet, v. gerebennel tisztitja. -övas, fn. (bádogos msz.)
szinészek játékát stb, okadatolva birálni kell . kalapácsféle vas eszköz, melylyel a bádoglemezt
Innen : Itészeti, mn. Itészetileg, ih. ívelik.
* Itkányos, mn. a. m. iszákos. Ivenként, ih. az íveket egymásután véve .
Itlan, mn. és ih. 1) szomjas, aki szomját nem
enyhité ; itlan tölteni félnapot ; étlen-itlan, semmit Íves, mn. 1) ivalakúvá formált, meggörbült ;
nem evén, nem iván; 2) vmely itallal nem élő ; í. ablak; 2 ) ívvel ellátott ; í. hid ; 3) -ül, íjjal felfegy-
bor-i. Innen: Itlanság, fn. Itlanul, ih. verzett ; í. vadász ; 4) megpuhult. k. ívessé
leszen.
Itog-fitog, Itong-fitong, k. izeg- mozog, nem * İveszt, cs. leszakitott körtét, almát szotyossá
képes helyben maradni .
Itt, ih. ezen a helyen ; itt van ; itt nem lehet tesz, érlel.
várni ; (szój.) itt- ott , helylyel közzel , némely Ívez, cs. ívvel ellát, fölszerel ; ívformára görbít.
helyen ; majd itt, majd ott, majd ezen, majd azon Innen : Ívezés, fn. -et, fn. (ép.) a bolthajtások
a helyen. ivei együttvéve. -ödik, k. ivalakjában felvonúl .
Ittas, mn. részeg, boros. Innen : Ittasan, ih. Ív-feszítő, fn. különféle alakú eszköz, melylyel
Ittasság, fn. -ka, mn. kissé ittas . -odik, -ul, k.az íveket feszesebbekké teszik. -fürész, fn. (seb.)
ittassá leszen, részegszik. ivalakú fürész, melyet csontok elvágására hasz-
* Ittegyen, Itten, Itteneg, Ittennég, Ittennék, nálnak. -gömbölyű, mn. szabályosan hengerded ,
ih. a. m. itt. aminek görbülete a köréhez hasonló. Innen : Ív-
Itteni, mn. e helyen lévő, itt levő. gömbölyűség, fa. -hártya, fn. (bt.) a. m. szem-
Itthon, Itthonn, ih. ezen a helyen, hol most gyürü (iris) . -húr, fn. 1) (mt.) egyenes vonal,
lakom, itt saját lakásomban. mely a körív egyik végét a másikkal összeköti ;
Ittlét, fn. ezen a helyen való létel. 2) (vizép.) az íves hidaknál egyik oszlopnak a
* Itton, ih. itton inni , egyremásra, folyvást másiktól való távola ; 3) a kézív húrja.
nni. Ívik, k. 1) ált. az állat párzik ; kül. a hím hal a
Ív, Iv, fn. 1) (mt.) szabályos görbéknek, kör- nőstény petéit megtermékenyíti ; 2) alma, körte
nek, karikának egy- egy vágata ; 2) (ép.) a) a túlérik, szottyasodik.
boltozat görbülete : lapuló, v. lapult i.; félkörös, v. Ív-járatok, fn. 1) boltozott folyosók, pl. kert-
teljes i.; patkó i.; hágó, v. emelkedő i. ; gót i. ; b) a | ben ; 2) (bt.) a fül csatornái. -jegy, fn. 1) a papir-
kö-, v. lánchidnak azon része, mely egyik oszloptól ívre vizbetükkel lenyomott gyári jegy ; 2) (nyomd.)
a másikig terjed ; a pesti lánchindnak három ive a kinyomott ív első lapjának alján levő számjegy.
van; 3) egy darab lap, lemez, melynek két széle -jelzés, fn. (nyomd.) az ívnek ívjegygyel való
egymásra van hajtva s közepe lapszöget képez ; ellátása. -kés, fn. (seb.) ívalakú kés, milyent a
kül. ily módon összehajtott papiros, mint azt a sebészek használnak . -köz, fn. (vizép. ) az íves
boltokban árulják ; egy ív papiros ; előfizetési iv ; | hidaknál egyik oszlopnak a másiktól való távol-
 Ívl 631
sága. -lap, fn. (ker.) a számoló könyvben a kiter-
jesztett ív egy lapja. -lapoz, k. (ker. ) az ívlapokat
számokkal megjelöli. Innen : Ívlapozás , fn. -lé-
kesz, fn. (seb.) lékmetszésre használható sebészi
eszköz ; i. hengeres koszorúval ; i. kúpos koszo-
rúval.
Ívlik, k. ív alakjában felvonul ; kis hid ívlik a
patak felett (Jók.).
Ív-lövet, fn. ágyuból kijött lövet, mely a cél-
ponthoz nem egyenes vonalban, hanem ívalakban
megy nagyság, fn. egy iv papiros nagysága,
amint két levélre össze van hajtva ; ivnagyságban
nyomott könyv (folio). Innen : Ívnagyságu , mn.
-negyed, fn. egy iv papirosnak egy negyed része ;
ivnegyedben nyomott könyv . -nyi, mn. 1) körülbelül
egy, v. mn.
illetőleg több iv nagyságu.
Ivó, 1) italt lenyelő, magához vevő ; bor-,
viz-, sörivó ember ; 2) ivásnál használható ; i.kalán,
edény ; 3) inni való ; i. viz. —, fn. 1) személy, aki
iszik ; nagy ivó ; 2) korcsma, terem, szoba, ahol
inni szoktak.
Ivó, tn. finév.
Ívó, mn. ált. párzó ; kül. a nőstény petéit meg-
termékenyítő (hal).
Ivó-csésze, fn. csésze, melyből inni szoktak.
Ivoda, fn, sör-, vagy borkorcsma, hol inni
szoktak.
Ivó-dal, fn. a. m. bordal. -dik, k. cseppfolyó
test vmely tárgy likacsain beszürödik. edény,
fn. mindenféle edény, korsó, kancsó, melyből inni
szoktak.
Ivogat, 1. Iszogat.
Ivóka, fn. 1) (ållatt.) a. m. nadály ; (szój .) csügg
rajta, mint lábon az ivóka ; 2) ivogatásból álló mu-
latság.
Ivókáz, k. iddogál, lakmározik.
Ivolya, 1. Ibolya.
Ivó-pohár, fn. pohár, melyből inni szoktak.
* Ivós, fn. tt. -t ; (gazd.) hig moslék, melyet a
magló sertéseknek szoktak adni.
Ív-oszlop,
Ivó-szoba, fn.fn. a.a m. ívágy.ban szoba, hol inni
korcsmá
szoktak.
Ivota, 1. Ivoda.
Ivó-társ, fn. egymásra nézve két, vagy több
személy, akik sört, bort stb. együtt isznak. -te-
rem, fn. a korcsmában terem, hol inni szoktak.
Ívott, mn. túlérett, megkásásodott, szottykos
(gyümölcs) .
Ivó-viz, fn. innivaló, édes viz.
Ivölt, 1. Üvölt.
Ív-rét, Ív-rétü, 1. Ívnagyság, Ívnagyságu.
Ívrét-hajó, tn. (nyomd.) félív nagyságu besze-
gélyezett falap, melyre a betüket szedik, midőn
Ivrétkönyveket akarnak nyomtatni. kötet, fn.
nyomtatott könyv, melynek egy-egy lapja félív
nagyságu.
Ív-rovás, fn. az ívnek fokokra osztása. -szám,
fn. vmely könyvben a kinyomott ívek száma.
-szegek, fn. (nyomd.) a régibb szerkezetű sajtó-
ban szegek, melyek a kinyomandó ívet megerösi
tik. -szelet, fn. (ép.) a bolthajtás ívének, görbü-
letének egy darabja. -szelő , fn. a. m. ívhúr.
-szökés, fn. a lónak két első lábával ágaskodva
ugrása. -tekercs, fn. 1) papiros ívekből csinált
Izé
tekercs ; 2) tekercsalakú cifrázat a bolthajtás ivén.
-tornác, 1. Ívcsarnok.
Ívül, k. ívdeddé alakúl . Innen : Ívülés, fn.
Ív-vonal, fn. ivdeden görbült vonal. -zár, fn.
a boltozat tetején kö, mely a boltozat ívét be-
zárja.
iz, Iz, fn. tt. -t ; 1) egyes tárgyaknak a nyelv
idegeire tett hatása ; savanyú, édes iz ; (szój.) sem
ize, sem büze ; 2) a nyelvnek azon tulajdonsága,
melynélfogva a tárgyak hatását megérzi ; vkinek
szája íze szerint készíteni az ételt ; (szój.) elvette
isten a szája ízét, mint a pápai birónak; á. é. a. m.
tetszés, iny ; nincs ízére neki, hogy stb.; 3) a. m.
lekvár ; szilva-í., barack-í.; 4) (kort.) a) a. m. rák ;
b) az ínyhúsnak a fogaktól való elválása ; íz eszi
az ínyét.
İz, Iz, fn. tt. -et ; 1) vmely egésznek egyes ré-
szecskéje ; minden izemben reszkettem ; ízzé-porrá
törni vmit ; minden izemet átjárta a hideg; 2) az
állati testnek egy- egy része, mely egyik csuklótól
a másikig terjed ; kül. az ujj egy- egy része, mely
egyik hajlástól a másikig terjed : á. é. ízről ízre,
izig, vérig, minden legkisebb részében ; izről izre
lyricus volt (Zilahi) ; abban volt ízig vérig protes-
tans az 1848-ki alkotmányzás (Rel.) ; 3) a csöves
száru növények egy- egy része, mely egyik bü-
työktől a másikig tart ; a nád íze ; 4) a nemzetségi
kor, ág, vérrokonság ; harmadizig kivégeztetni vki-
nek rokonait ; negyedízbeli rokonok ; 5) az idönek
egy- egy részecskeje (ban, ben raggal) annyiszor,
a mennyit az elötte álló szó jelent ; két ízben voltam
itt tegnap.
Íz, 1. Üz.
İza, Izabella, tn. nönév.
Izacs, fn. (nt. ) a. m. csülleng. -any, fn. (vt.)
az izdikéknek élenynyel egyesülése. -sav, fn. (vt.)
izacsanyból nyert sav.
Íz-adó, mn. vmely ételnek jó ízt kölcsönző ; í.
fűszer. -állat, fn. (állatt.) állat, melynek teste
egymástól elválasztható egyes, jobbára egyforma
ízekből áll (Gliederthier). -betegség , fn. kóros
bántalom vmelyik csuklóban. -bütyök, fn. 1) (bt.) •
az állati és emberi test egyes csontjainak bütykös
vége, mely a csuklóba illeszkedik ; 2) (nt.) a csö-
ves száru növények bütyökje. -dag, -daganat,
fn. (kórt. ) daganat a csuklókban.
Izé, fn. az a bizonyos dolog, v. személy, mely-
röl, v. illetőleg kiről szó van, de melynek, v. kinek
neve nem jut eszünkbe ; nem láttad izét, a bátyá-
dat?; tedd el azt az izét onnan a szögletből ; mondd
meg izének, hogy jőjön el délután. Innen : Ízés, mn.
Izésen, ih. oly izésen viseli magát.
Izeg , k. folytonos ide-oda mozgásban van.
mozog, k. folytonosan ide-oda mozog, nem ké-
pes egy helyben maradni ; (alj. szój.) izeg-mozog,
mint a fing a gatyában.
Izék, İzék, fn. 1) apróra tördelt széna-, szalma-
hulladék, melyet a barom evés közben a jászol-
ban hágy ; izékkelfüteni ; 2) a fü szára ; 3) bütyök
némely növények szárán ; 4) á. é. a) kenyérmor-
zsa, v. ételhulladék, melyet az ember evés közben
elhullat ; b) a gyapjúban igen rövid apró szálak,
melyek könnyen elhullanak. -es , mn. izékkel
kevert.
Izél, cs. ált. azt csinálja, amiről szó van, de
 Ize 632 İzl

aminek neve hirtelen nem jut eszünkbe ; kül. 1) Izgágás, 1. Izgága, mn.
tréfálkozik, bolondoskodik ; ne izélj már , mert Izgágáskodik. k. izgágamódon viseli magát,
mindjárt megütlek; 2) növel nemileg közösül. Inn .: akadékoskodik . Innen : Izgágáskodás, fn.
Izélés, fn. Izélő, mn. Izgalmas, mn. izgalommal teljes ; i . élet ; i.
Ízel, cs. vmit nyelvével érint, hogy megtudja, idő. Innen : Izgalmasan, ih. forr a világ, mint a
milyen az íze. Innen : Ízelés, fn. -edik, k. (bele) tenger, izgalmasan, borzalmasan (T. M. ) .
1) étel, ital íze nagyon megtetszik neki ; bele ize- Izgalom, fn. 1) nyugtalan, háborgó, nem ren-
ledett a túrós gombócba ; 2) á. é. vmit nagyon meg elfogni,des kedélyállapot, mely akkor szokta az embert
kedvel; bele izeledni a játékba ; 3) vmibe belejő, midőn vmit nagyon nehezen vár ; nagy
vmit megszokik ; még az itteni szokásba nem tud izgalom lepett meg ; 2) még lázadássá nem növe-
kedett elégedetlenség az államhatalommal, for-
tam belé ízeledni . Innen : Ízeledés, fn. -get. cs . 1) rongás
gyakran kóstol, ízel ; 2) az ételt, italt aprózva eszi, ; az egész országban i. uralkodott.
illetőleg issza. * Izgána, mn. a. m. izgága.
? Izgár, fn. tt. -t ; a népet a fennálló hatalom
Izelint. Ízelit, A) cs . 1) ételt , italt egyszer ellen izgató, bujtogató személy, demagog, agitátor.
megkóstol ; a tűzhelyen minden ételt sorba izelintett ; Izgás, fn. tt. -t; ált. rezgő, hullámzatos moz-
B) k. (ba, be) vminek ízét kezdi kedvelni ; nem gás ; ált. a kedély nyugtalan állapota.
tudok bele izelinteni az olaszos ételekbe. Innen : Izgat, cs. ált. rezgö , hullámzatos mozgásba
Ízelintés, fn. hoz ; kül. á. é. 1) ösztönöz, ingerel, vki szenvedé-
İzelt, Izelt, mn. ízekre, részekre szakgatott lyét tüzeli, emeli, serkenti ; bujaságra izgatni az
(articulatus). Innen : Ízeltség, fn. ifjút; a Jezsuiták izgottan izgatták a fejedelmet,
Izenként, Ízenként, ih. minden egyes részét, hogyfélbehagyassa stb. (Born.) ; 2) a vért forrongásba
hozza ; ez a gyógyszer nagyon izgat ; vérét izgatni
darabját külön véve.
Izen , Izenet , Izenget , 1. Üzen , Üzenet, vkinek; 3) a nyugalmas polgárokat a fennálló ha-
talom iránt tettleges ellenállásra serkenti. Innen :
Üzenget .
Izgatás, fn. Izgatott, mn. Izgatottság, fn. -ag, mn.
Íz -érzék, fn. (bölcs. ) lelki tehetség, mely a a. m. izgékony. Innen : Izgatagság, fu. -ható, mn.
szépet a rúttól megkülönböztetni tudja. a. m. izgékony. Innen : Izgathatóság, fn. -ó, mn.
Ízes, mn. ált. aminek vmi íze van ; kül. 1 ) jó1) a. m. ingerlö ; ösztönt, szenvedélyt tüzelő ; 2) a
izü ; í. étel; 2) ízekre osztott ; í. növény. edik, k. vért sebesebb mozgásba , forrongásba hozó ; i.
jó ízt kezd fölvenni ; még nem is ízesedik a gyü- szerek ; 4) a polgárok nyugalmát zavaró ; i. kiált-
mölcs. -it, cs. jó ízt kölcsönöz vminek. -ség. fn. vány. —, fn. a. m. izgár.
ételnek, italnak tulajdonsága , melynélfogva annak Izgékony, mn. tt. -t, v. -at; könnyen szenve-
jó íze van. -ül, k. 1) a. m. ízesedik ; 2) külömböző délyre hevülő, könnyen tüzbe jövö. Înnen : Izgé-
ízek, v. részekből alakul. Innen : İzesülés, fn. (ar- konyság, fn.
ticulatio) ; Izesült, mn. Iz-genyedés, fn. (kórt.) genyedés a csnklóban.
İzetlen. Izetlen , mn. 1) aminek semmi íze Izgó, mn. izgalmas állapotban levő.
sincs ; i. étel; 2) a. m. ízevesztett ; i. bor ; (szój .) Izgone, fn. (állatt.) hólyaghúzó izgonc, rovar a
izetlen, mint a csepregi bor ; 3) á. é. a) értelmetlen, téhelyröpüek rende és a külön ízesek osztályából
sületlen, aminek se füle, se farka, sem eleje, sem (lytta vesicatoria).
veleje ; í. beszéd ; b) helytelen viseletü ; i. ember ; Iz-gödör, fn. (bt.) a halánték melletti mélyedés
c) kedvetlen, morfondirozó ; ugyan né légy már a fejen. -hajlás, fn. egyes ízek összekapcsolódása
olyan i . Innen : Ízetlenség, fn. Ízetlenül, ih . -edik, által képezett hajlás, mélyedés az emberi és állati
k. 1 ) ízetlenné leszen, eredeti jó ízét elveszti ; sok testen.
ideig való állásban í. a bor ; 2) a. m. kedvetlene- Izgul, Izgúl, k. izgalomba jö . Innen : Izgult,
dik,, morfondirozóvá leszen. Innen : Izetlenedés, mn. Izgultság, fn.
Izi , tn. nőnév, Izidóra kicsinyített alakja.
fn. Izetlenedő, mn. -it, cs. 1 ) izetlenné tesz, jó ízét Izibe, ih. hamarjában, tüstént, azonnal,
elrontja ; mindenféle pancsolással ízetlenítni az Ízibe,
ételt ; 2) kedvét elveszi, kedvetlenné tesz. Innen : szaporán ; izibe itt légy ; az izibe lett eltökéllés utat
Izetlenités, fn Ízetlenitő, mn. -kedik, k. á. é. 1) hely- nyit hosszadalmas bunak (Fal.) ; (szój .) izibe esett
tetelenül viseli magát ; ugyan ne izetlenkedjél már ; neki is, ö sem jutott hozzá ingyen, drágába került
neki is a gyözelem .
2) (val, vel) vkivel viszálykodik, veszekszik ;
hagyj békét, ne izetlenkedjél vele. Innen : Ízetlenke- İz-ideg, fn. (bt.) a nyelv idege, melylyel az étel ,
ízét érezzük.
dés, fn. -ül. ih. 1) íz nélkül ; 2) á . é. sületlenül, italIzidor,
ostobául, kellemetlenül. tn. finév .
Ize-vesztett, mn. 1) aminek eredeti, jó ize el- Izidora, tn. nőnév.
veszett; i. bor ; 2) aki ízlését elvesztette ; i. beteg * Izik, 1. Tüsszent.
ember. Izike, fn. kisded iz, izecske.
İz- fej , fn. (bt. ) az emberi és állati test ízeinek izintIzint, ih. ize szerint ; acceptálja, ahol szája
láttatnak szólani (E. M.) .
bunkós vége. -felület, fn. (bt. ) a. m. ízlap.
Izgaga, mn. nyugtalankodó , akadékoskodó, İz-kenőcs, fn. balzamféle kenöcs, melylyel a
veszekedő, másokba kapcáskodó ; i. ember.-, fn . fájós csuklókat, ízeket bekenik. kór, fn. minden-
a működést gátló akadály, kellemetlenséget okozó féle kóros bántalom, mely az emberi és állati
tett; nagyon sok izgágát csinált már nekem ez az ízeket veszi elő.
ember. Innen : Izgágán, ih. Izgágaság, fn. İz-lap, fn. (bt. ) a csont azon lapja, mely az iz
Izgȧgálkodik, 1. Izgágáskodik. által érintetik.
 İzl 633 Izz

Ízlel, Ízlelés, 1. Ízel, Ízelés. izomfej között van (venter musculi). -ideg, fn.
İzlelit, cs. 1) a. m. ízlelít ; 2) étvágyat kap. (bt.) az izomban levő ideg. kanaf, fn. (bt.) az
Izlés, fn. tt. -t; 1 ) ételnek, italnak nyelvével izom rostos állományának egy- egy szála. -rend-
megérintése, kóstolás ; 2) az érzékek egyike, mely- szer, fn. (bt.) az emberi test izmainak egymás
nek szerve a nyelv, s melylyel az étel és ital izét között és a test többi részei között való viszonya.
érezzük; nincs ízlése, nem érzi az étel izét ; 3) az - réteg, fn. (bt. ) izmokból álló réteg az emberi
ember tulajdonsága, melynélfogva egyiknek ez, testben (stratum musculare). rost, fn. (bt. ) a. m.
a másiknak pedig amaz tetszik ; az ízlés különféle ; izomkanaf. -szalag, fn. ( bt . ) az izmot a test többi
jó, rosz, vásott ízlés ; 4) lelki tehetség, melylyel részével összekötő szalagforma vékony húsdarab
vki a valódi szépet a rúttól megkülönböztetni (fascia). -tan, -tanitmány, fn. a bonctan azon
tudja ; ízléssel öltözködni ; nincs ízlése ; 4) gondol- része, mely az izmokról szól.
kodásban , cselekvésben , öltözködésben vmely Izor-moh, fn. (nt.) Izlandban tenyésző növény
országban divatozó szokás ; ez a kép hollandi íz- a mohok közöl.
léssel készült. Innen : Ízléses, mn. -beli , mn. ízlés- Íz -örökség, fa. vérrokonság szerint való örök-
töl függö, izléshez tartozó, ízlést illető ; i. nézet; ség. -pók, fn. (kórt.) a. m. inpók. Innen : Ízpókos,
i. dolog. -elleni, mn. a jó ízlés ellen elkövetett; i. mn. -pore, fn. (bt.) porcos rész az emberi és állatí
öltözködés. csuklóban.
Izlés-tan, fn. a. m. szépészet. Izráel, fn. tt. -t ; 1 ) Jákob ősatyának máso-
Ízléstelen, mn. 1) ízlés nélkül való, akinek izlö dik , jelző neve ; 2) héber nép, ország ; (szój.)járat-
érzéke hiányos ; 2) a valódi szépet a rúttól meg- lan Izráellen , nem jártas vmely dologban ; kemény
különböztetni nem tudó ; í. ember ; 3) a. m. ízlés nyakú Izráel, makacs ember. -ita, fn. héber vallásu
ellenes, a finomabb divatot nem követő ; í. öltöz- személy.
ködés ; 4) a jó ízlés ellen elkövetett hibákkal tel- İz-rend, fn. a származási ágak rende, nemze-
jes ; í. irodalmi mű. Innen : Ízléstelenség, fn. Ízlés- dék sor, nemzetségi tábla (genealogia). Innen :
telenül, ih. Ízrendi, mn. Ízrendileg, ih. -rokkanás, fn. (kórt.)
İzlet, fn. 1) az ízlő érzék által bennünk ger- az állati, különösen az emberi íz´megrokkanása.
jesztett érzet ; 2) a valódi szépet a rúttól megkü- * Izró, Izrótűz , 1. Izzó, Izzótüz.
lönböztetni tudó tehetség. -dús , mn. nagyon Izrom, fn. izromban, annyiszor, amennyiszer
ízletes ; í. öltözködés. Innen : Ízletdusan, ih. -es, lad; az elötte álló szó jelöli ; két izromban voltam ná-
több ízromban.
mn. 1) kellemes ízü, az ínyt csiklandozó ; i. étel, Iz-szalag, fn. (bt.) az emberi és állati ízt boritó
ital; 2) finom ízlésü ; í. öltözködés ; 3) étvágyat
gerjesztő ; í. tálalás. Innen : Ízletesen, ih. ízletes- hártyaszerű szalag. -szálashártya, fn. (bt.) az
emberi és állati iz rostos hártyája.
ség, fn. * Iztagos, mn. tagbaszakadt, izmos erős.
Ízlik, k. étel, ital jól esik, a nyelv idegeire kel- İz-taguak, fn. a. m. ízállatok. -tapló, fn. (kórt.)
lemes hatással van.
* Izmat. fn. a. m. zamat. az emberi és állati izen, különösen a térdhajláson
İz-meredés , Íz- meredtség, fn . az emberi és képződött taplószerü daganat.
İztelen, mn. íz nélkül való ; az ivóviz iztelen.
állati íznek meredt, hajlékonytalan állapota. -mi- Innen : Íztelenség, fn. Íztelenül, ih.
rigy, fn. az emberi és állati ízben levő mirigy. * Iztet, cs. tüszkölésre készt.
Izmos, mn. ált. izommal biró ; kül. sok izmú,
erőteljes, erős ; i. ember. Innen : Izmosság, fn. -it, ¦ İz-tok, fn. (bt.) a halántékcsont gödréből ki-
cs. izmossá tesz, izmait erösiti , erejét növeli ; a jövö kanafok által képezett takaró. -tudós, fn.
folytonos testgyakorlás izmosítja a testet. Innen: személy, aki a nemzetségi származásokban jártas.
Izmosítás, fn. -odik, -úl, k. izmossá, erőteljessé Ízül, Izül, k. 1) egyes tagok ízek által össze-
leszen. Innen : Izmosodás, Izmosulás, fn. Izmosodó, függenek; 2) vmely test izeinél fogva alakul,
Izmosuló, mn. kapcsolódik együvé. Innen : Izülés, fn. Izülő, mn.
Íznedv, fn. 1) (bt.) az ízmirigyben összegyült, -et, fn. az ízeknél fogva való kapcsolat.
ragadós nedv (axungia) ; 2) (kórt. ) az iz megsé- İz-vápa, fn. (bt. ) a csipócsont ürege, melyben
rülésekor kicsorgó nedv. -hártya , fn. (bt.) az a combcsontja forog. -vizeny, fn. (bt.) az ízek
íznedvet boritó hártya. -hártyalob, fn. (kórt.) az körött támadt vizeny. -vizkór, -vizkórság, fn.
íznedvhártyát gyötrö lobos bántalom. -mirigy, (kórt.) iztokban képződő nedvek által jelenkező
fn. (bt.) a. m. i̇zmirigy. -rendszer, fn. (bt.) az kór. Innen : Ízvizkóros, mn.
iznedvhártya rendszere. -tok, fn. (bt.) tokalakú | ? Izz, fn. 1) a. m. izzadság ; 2) az ércféle testek
üreg, melyben az íznedv foglaltatik. fehér, tüzes állapota.
Izog, 1. Izeg. Izzad, k. 1) az állati és növényi test likacsain
Izom, fn. tt. izmot ; birtokr. izmom stb. (bt.)
az emberi és állati testben gömbölyded, hosszú vizféle folyadék szivárog ki ; i. nyáron a napon
kás rostos állományok, melyek nagyobb mennyi- járó-kelő ember ; i. afa a tüzön ; vért, véres verité-
ségben nyalábbá szövődve, húst képeznek, s az ket izzadni ; 2) hideg és meleg közötti tárgyat nedv
lepi be; télen i. az ablak. Innen : Izzadás, fn. Izza-
akarat, v. egyéb inger hatása következtében moz- dó, mn. Izzadt, mn. -ék, fn. vizalakú nedv, mely
ditó (iz-gató) szervekül szolgálnak.
Izom-fark, fn. (bt.) az izomnak mozgatható, nagy forróságtól az állati és növényi testekböl
vékonyabb része. -fej , fn. (bt.) az izomnak moz- kiszivárog. -oz, k. folytonosan izzad.
dulatlan vastagabb része. -has, fn. (bt. ) az izom- Izzadság, Izzadtság, fn. a. m. izzadék. -hajtó,
nak kidomborodó közepe, mely az izomfark és fn. az izzadékot az emberi test belsejéből annak
 Izz ― 634 Ják

külsejére hajtó, izzadásba hozó ; i. szer. -os, mn. ásványban előforduló könnyü fém (Zirconium).
a. m. izzadság lepte. -la, fn. (ásványt. ) ásvány, melynek egyik alkat-
Izzadt, mn. izzadtság lepte. Innen : Izzadtan, ih. részét a jacany teszi (Zircon).
Izzajt, cs. 1 ) nagyon tüzessé, izzóvá tesz ; 2) a. Jacföld , fn. (vt.) jacanrészeket tartalmazó
m . izzaszt. föld.
Izzan, k. izzóvá leszen. Jácint, fn. 1 ) (nt.) a hathímesek és egy-
Izzany, fn. tt. -t ; hőség által okozott küteg. anyások közé tartozó növény ; 2) (ásványt. ) vö-
Innen: Izzányos, mn. röses színü sötét sárga ékkö. -kö, 1. Jácint (2).
Izzaszt, fn. izzadásba hoz, az izzadságot ki- Jáhor, fn. 1) (nt.) a. m. juhar ; 2) (állatt.) a) a.
hajtja rajta ; izzaszt a szeszes ital; (km.) tetszik a m. bölény ; b) külalakra a szarvashoz hasonló,
tanács, de a munka izzaszt; á. é. a. m. fáraszt. kétpatáju nagyon erős emlős állat, mely most
Innen: Izzasztás, fn. Izzasztó , mn. még csak Európa éjszaki vidékein található (das
Izzasztó, fn. gyógyszer, mely az izzadságot a Elen, Elenn, Elendthier, Elenthier) . Innen : Jaho-
test belsejéből kihajtja. -por, fn. poralakú gyógy- ros, mn.
szer, mely a testet izzadásba hozza. -szer, fn. a. Jaj , isz. 1) fájdalmas felkiáltás, melylyel nagy
m. izzasztó. -szoba, fn. a gőzfürdőben az a szoba, szerencsétlenségben, v. akkor élünk, midőn vmi
melyben a test izzadásba jö. akár testünknek, akár lelkünknek nagyon fáj ; jaj!
Izz-fürdö, fn. forró párákból álló fürdő, mely- jaj! mindjárt meghalok !jaj baj! 2) fenyegetőző fel-
ben a test izzadásba jö. kiáltás ; jaj a bőrödnek ! (bibl.) jaj nektek képmuta-
Izzik, k. nagyon tüzessé leszen. tók; 3) boszankodást, vagy ellenkezést mutató
Izzit, cs. a. m. izzajt. felkiáltás ; jaj, de nem ugy áll ám a dolog ! jaj csak
Izzó, mn. ált. nagyon megtüzesedett ; izzó szén ; ne kiabálj ugy! -, fn. nagy nyomor, keserv, fáj-
izzó parázs ; kül. annyira megtüzesedett, hogy a dalom ; jajokra fakadni ; a tatárjárás jajok kor-
tüz vörös* színe vakitó fehérbe megy át ; fehér szaka volt Európára ; (szój .) jaj az én bajom;
izzó; 2) nagyon forró ; i. csók ; i. láz. -ódik, k parányi gyönyörűség , sereges jaj; nemes jászság,
izzóvá leszen. -golyó, fn. tüzes teke, melylyel hires kúnság nagy jajra jutott (régi én.). -baj, fn.
ostromláskor a várépületeket felgyujtják. nagy nyomor, szenvedés. -bör, fn. vkinek érzé-
Izzó-láz, fn. (kórt.) forró láz, melylyel a beteg keny része ; jajbőrére tapintottak, érzékeny olda-
testét izzadásba hozza. -lik, fn. emberi és állati lára akadtak.
testen apró likacs, melyen az izzanat kijö. -me- Jajdit, cs. és k. jajkiáltásra fakad ; nagyot j.
leg, fn. nagyon meleg. Innen : Jajditás, fn. Jajditó, mn.
Izzos, mn. izzadságos. Jajdul, k. fájdalmában jajhangot ereszt ki szá-
Izzó-tüz, fn. csupa parázsból álló tűz, üszög. ján. Innen : Jajdulás, fn. Jajduló, mn.
-vas, fn. fehérizzóvá tüzesített vas. -vasitélet, Jajgat, A) k. fájdalmában többszörös jajkiál-
fn. az istenitélet azon neme, melyben a bünös tásra fakad'; (km.) alvó oroszlánnak jajgat a
kezére izzó vasat tettek. -vörös, mn. tüzpiros, felköltője, aki békében élő erős , bátor embert
tüzvörös. bántalmaz, megiakol érte ; † B) cs. ki szegénysé
* Izz- ták, fn. kendő, melylyel az izzanatot le- gét, ki becsületi sérelmét, ki egyéb sokféle nyavalyáját
törlik. jajgatja (Pázm). Innen: Jajgatás, fn. Jajgató, mn
+ Izsa, 1. Isa. Jaj-kiáltás, fn. jajból álló felkiáltás, feljajdu-
Izsák, tn, finév. lás. -kóró, fn. 1) (nt.) a. m. katangkóró ; 2) bot,
Izsóp, fn. (nt.) a fedetlen magvuak és kétfőbb pálca, melylyel vernek. * malom , fn. kézzel
hímesek közé tartozó növény ; (km.) izsóptól a hajtható kis malom, melylyel most leginkább csak
cédrusfáig , legkisebb dologtól a legnagyobbig. sót örölnek.
Innen: Izsópos, mn. Jajog, k. a. m. jajgat. Innen : Jajogás, fn.
Jajol, Jajong, k. folytonosan jajgat, jajog.
Innen : Jajolás, Jajongás, fn. Jajoló, Jajongó, mn.
J. nevetve várja ajajoló ellenséget (Dug.).
Jajos, mn. jajra fakasztó, siralmas, keserves ;
j. állapot.
J, kis alakban j , a magyar ábéce 16-ik betüje, Jaj-panasz, fn. jajongásban nyilatkozó panasz.
s a mássalhangzók között sorrendben a 9-ik he-- szó, fn. feljajdulás, jajból álló fölkiáltás.
lyet foglalja el. Az ízesülés foka szerint félhangzó. † Jajveszék, isz. a. m. jaj ; jajveszék azoknak
Tájszokás szerint váltakozik a) az i-vel, ha utána (Nád. cod.). fn. jajokban nyilatkozó, tulságos
hangzó áll ; pl. óriás, órjás ; jász, iász ; ihar, juhar ; panaszkodás. -el, k. jaj -kiáltásokra fakad, vminek
ih, juh ; iha juha ! stb. b) a h betüvel ; m. ajtatos, elvesztése fölött tulságosan panaszkodik. Innen :
áhitatos ; sujt, suhint , jácint, hyacint ; c) a v betü- Jajveséekelés, fn. Jajveszékelő, mn.
vel ; bújócska, búvócska ; (a palócoknál) ez a ruha Jakab, tn. finév ; Fordítsd Jakab, asztal hazug-
feketéjé (e helyett : feketévé) változott ; d) a gy v. ja, ki a gazda legvadabb elbeszéléseit is mindig
ny betüvel ; m. kijó, kigyó ; borjú, borgyú, bornyú ; erősíti, söt toldja. -körte, fn. nyári körte, mely
e) a végragban majd ty-vé, majd gy- vé változik, Jakab napja körül szokott érni. * -ol, cs. luddá,
majd pedig az elötte álló mássalhangzó rokonul lóvá tesz, rászed, elbolondít.
vele ; m. kapja, kaptya ; mondja, mongygya ; ellen- Jákó, 1. Jakab.
ben viseljük, visejjük ; kalapálja, kalapája stb.; f) Jákób, tn. finév ; Jákób és Jakab a magyarban
az l és ly betüvel ; tollú, tojjú; boglya, bogja ; akol, ugy különböztetik meg, hogy a patriarcha Izsák
akoj; lány, jány stb. fia Jákobnak, az apostol pedig Jakabnak mon-
Jacany, fn. tt. -t ; (vt.) a jácintkő és zircon- datik.
 Jám 635
Jámbor, mn. és fn. 1) jó indulatú, még a légy-
nek sem vétö, birka türelmü ; (isten irányában)
istenfélő, kegyes, vallásos ; (állatokról) szelid,
nem szilaj , nem vad ; (szój.) régi jámborokféle,
régi világból való ; (km.) akárki is jambor, míg
aluszik; ajámbort járomba fogják ; a jámbor szu-
léknek is gyakran feslett a fiok ; még a rosz anya is
jámbor magzatot szeret; a példás lator is szereti a
jámbor nevet; a jámbor ifjúból szokott a jó vén
ember válni ; sok jámbor szava, Isten szava ; táncos
leányból ritkán válik jámbor asszony ; jámbor is
napjában hétszerte vétkezik ; mindenütt otthon van
ember jámborok közt ; nem jámborokért rakták a
várakat ; nem jámbor barátság az, melyért megbántod
Istenedet; jámbor feleséget csak Isten adhat ; 2) á. é.
együgyü, bamba ; oh te szegény jámbor. Innen :
Jámborság, fn. (km.) jámborság tisztesit, szemérem
ékesít
ras , ;fn.
jó ajámborság, de el nem élhetni vele. -ga-
a céhbeli mesteremberek lakomáján
birságpénz, melyet az is fizet, aki az egész ven-
dégség alatt magát mindvégig illendően viseli .
-it, cs. 1) istenfélővé, vallásossá tesz ; 2) jó indu-
latúvá tesz, szilajságát elhagyatja ; lovat j. Innen :
Jámborítás, fn. Jámborító, mn. -odik, -úl, k. jám-
borrá leszen ; v. ö. Jámbor. -ul, ih. 1) jámbor,
istenfélő módon ; j. élni ; 2) szeliden, nem szilajan ;
j. viselni magát.
Janesår , fn. tt. -t ; hajdani török gyalog
katona.
Janesi, Jancsika, Jancsó, tn. finév , János
kicsinyített alakja ; (km. ) amit Jancsi nem tanult,
ritkán tanulja meg János, amit vki fiatal korában
meg nem tanult, azt vén korában is nagy ritkán
tanulja meg ; ha Jancsi lop, János bizonynyal fenn-
akad; amint János fújja, Jancsika ugy ropja, a
gyermekek az öregek példáját követik ; öreg em-
ber, ifjú menyecske, ott terem Jancsika.
Jani , Janika , tn. finév, János kicsinyített
alakja.
Janka, tn. nönév , Johanna magyarított alakja.
Jankó, tn. finév, János nagyított alakja, Jancsi,
mikor megnőtt, lesz Jankó. —, fn. á. é. együgyű,
v. dologtalan személy ; fajankó, naplesi jankó.
János, tn. finév ; Keresztelő J.; Alamizsnás J.;
J. apostol ; olajba főtt J.; Istenes J.; (tréf. szój .) én is
J., te is J., az isten is János ; óh ne mondd azt János,
az egyszeri csizmadia lerészegedve hazafelé tá-
molygott, utja egy hidon vezetvén keresztül, a
hidoldalán álló János-szobrot ily módon üdvö-
zölte : „ jó vagy, szép vagy, mint a csillag fényes
vagy" , erre a kovács, ki a csizmadiát meglátván,
a szobor háta mögé bujt, igy válaszolt : ,,gonosz
vagy, csunya vagy, mint a disznó, részeg vagy";
acsizmadia azt gondolván, hogy a szobor felelt neki
vissza, egész áhitattal felkiáltott : ,,óh ne mondd
azt János", ezért akkor használtatik e szójárás,
midőn vmely vádat tréfásan akarunk visszauta-
sítni ; János áldása, János pohara, a) a kath. egy-
házban karácson másodnapján a reggeli isteni-
tisztelet alkalmával megszentelt bor ; b) ugyan-
azon napon elköltött borital ; igyuk meg sz. János
áldását : János papországa, mesebeli boldog or-
szág (Eldorado) . -ka, tn. finév, János kicsinyített
alakja.
Janót, Janót- petymeg, fn. (állatt.) Szibériá-
ban tenyésző állat a petymegek közöl.
* Jap-jap, fn. a. m. dibdab.
Jár
Jár, A) k. I. ( személyes.) 1 ) ált. ide- oda jön-
megy, lót-fut ; topogatvajár ; szárnyon jár, repül ;
(szój. ) holjársz itt, hol veszed itt magad; tapogatva
jár, mint róka a jégen ; magad lábán járj, ne tapodj
a lábamra ; maga lábán járni, á. é. maga fejétől
tenni vmit ; mily dologban jársz ? mily célból jöttél
ide ? (km .) kurvának, bábának szabad éjjel járni;
lassan járj, tovább érsz ; lovon jönni, gyalog járni,
gazdagból szegénynyé lett emberről mondják ;
kis ember nagy bottal jár ; oly messze jár tőle, mint
Makó Jeruzsalemtől ; (alj . tréf. ) mi az ? fán jár,
fán tojik, hányat ennél meg a tojásából, fapapucsos
barát ; 2) kül. vmely helyre többször, mintegy
szokásból megy ; vásárokra, iskolába, fonóba j.;
menyecskékhez járni ; (szój .) hálni jár belé a lélek,
halálréven van ; vkinek nyakára járni, többször
alkalmatlankodni vkinél ; 3) á . é. öltözködésében,
viselkedésében bizonyos módot követ ; mezitláb,
csizmában , hajadon fővel, leeresztett hajjal, kontyo-
san, pártában, kalapban, fejkötőben, cifrán j. ; 4)
bizonyos állapotba jut, kellemes, v. kellemetlen
dolog történik vkivel ; jól, roszul, csuful, pórul
járni ; furcsán járt ; (szój.) igy jár az, aki a zsidó-
nak nem köszön, tréfásan használtatik akkor, mi-
dön vki könnyebb bajba keveredik ; 5) vminek
elérésében jól, vagy roszul müködik ; okosan,
helyesen, helytelenül járni vmiben ; (szój .) eszén
járni, a) oda figyelni, midőn vmit cselekszik ; b)
óvatosnak lenni, hogy más által meg ne csalassék ;
keresztüljárni mások eszén , mások cselvesését ügye-
sen kikerülni ; hol jár az eszed ? hova gondolsz ?
mért nem figyelsz ide ; alant jár az esze ; † kárára
járni vkinek, kárára törekedni ; vminek végére járni,
a) vmely megbizást teljesítni ; b) vmit elfogyasz-
tani, vminek nyakára hágni ; c) kipuhatolni vmit,
nyomára jöni vminek ; vmi után jár, a) puhato-
lodzik vmi után ; b) megnyerni törekszik, keres
(hivatal után j.) ; vki után járni, mindig a sarká-
ban lenni, kegyét, barátságát, szerelmét vadászni ;
menyecskék utánjár ; II. (személyt.) 1 ) nincs
nyugvásban, mozog ; jár a keze , lába, szeme;
(szój.) jár a szája, a) rángatódzik a szája; b)
à. é. folytonosan beszél, tereferél ; jár a szája,
mint a kacsa farka ; könnyen jár a csizma, ha
elég bö ; nehezen jár a lábbeli ; könnyen jár a
vizipuska szivattyúja , midön csekély erővel le-
s felhúzható ; 2) gép müködésben van, nem áll ;
jár az óra, a malom ; 3) a) az idö halad ; reg-
gelfeléjár az idő ; (népd. ) fütyül a szél, az idő már
őszre jár ; b) bizonyos időjárás hosszasabban tart ;
szép, csunya, fagyos, nedves idő j.; az idén sok eső
j.; 4) illetőségképen bizonyos pénzösszeg vkihez
tartozik, v. vmiért kifizetendő ; nekem még husz
forintjár ez összegből ; mennyi jár azért a munká-
ért?; 5) vmiből haszon, v. illetőleg kár származik ;
ez a vállalat haszonnal, kárral jár ; 6) (szój.) ne-
hézséggel, bajjal jár a dolog , nehezen, bajosan
vihető ki ; nem járja !, nem leszen a dologból
semmi ; ugyanezen értelemben (km.) nem járja,
nincsen vörös nadrágja ; B) cs. 1) jöve-menve
tesz, cselekszik vmit ; táncot j.; bucsut j.; bányát
járni, meglátogatni ; (szój.) járjad, járjad, majd
elunod ; bolondját járja, tréfálkozik, dévajkodik ;
2) vmely helyen jön-megy ; nagg utat jár ; határt
járni, megvizsgálni a határt ; ( népd.) ezt a kerek
erdőt járom én ; (szój . ) most járja a buza a gara-
tot, épen most van örlés alatt ; utóljátjárja, a) fo-
 Jár 636 - Jász

gyatékán van (utólját járja a pénze); b) halálréven | járást, szokást nem ismerő ; j. vagyok ebben a vá-
van ; 3) barom legelés végett vhova szokott rosban ; 3) á. é. vmely tárgyban gyakorlatlan, ta-
menni ; a marha a tavalyi vágást járja ; 4) (nörepasztalatlan, tudatlan ; ebben a dologban járatlan
vonatkozólag) a) nemileg közösül vele ; a szom- vagyok. Innen : Járatlanság , fn . Járatlanul, ih.
széd leányát járja ; b) * járják a komám leányát, -mérő, fn. eszköz, melylyel az ut hosszát mérik.
férjhez kérik. -os, mn. 1) járattal biró, amin járnak ; j. ut ; 2)
Járák, fn. tb. (b.) az alap talpára erősített vhova sokszor járó ; j. vagyok oda ; j. hozzánk ; 3)
deszkák, fa- és vasrudak, melyeken ki és bejár- tapasztalt, jártas ; j. tengerész. Innen : Járatosan,
nak (Gestaenge). ih. Járatosság, fn.
? Járadék, fn. ált. ami vkinek kijár, jövede- Járcsó, 1. Járna.
delem ; kül. 1) tökepénztől járó jövedelem ; örök- Járda, fn. a gyalog menők számára lapos kö-
járadék, melyet vki bizonyos időszakonként élete vekkel burkolt, v. fakockákból rakott út a házak
végeig kap ; évi járadék ; 2) hivatalért járó fize- mellett.
tés; napi, havi járadék; 3) osztály alkalmával Járdal, k. folytonosan, de könnyeden és kényel-
egy- egy személynek jutott részlet ; 4) a nem mesen jár. ? -at, fn. a katholikus egyházban s
egyszerre lefizetendő adósságból egy- egy részlet ; szabad ég alatt járva- kelve végzett ajtatosság,
5) részlet, melyet egyik kereskedő a másiknak körmenet, processió.
enged az eladásra szánt kelme árából. -ász, -él- Járda-taposó, fn. dologtalan személy, aki egész
vező, fn. személy, aki vmely évi, v. havi járadé- idejét semmittevéssel tölti.
kot húz. -hivatal, fn. hivatal, melyben járadékok Járdogal. Járdogál, k. mulatságból, jó kedv-
felszámitásával, beszedésével foglalkoznak. -kém- ből, szórakozás végett mendegél .
lö , fn. tisztviselő a járadékhivatalban , aki a Járfás, 1. Gyárfás.
járadékok kiszámitásával foglalkozik. -kötés, fn. + Jargal, k. a. m. nyargal ; sivalkodván ők ott
járadékot illető szerződés. os, fn. a. m. járadék- megfutamának, jargalának (Tin .). Innen : Járga-
élvező. -oz, cs. vkit járadékban, évi jövedelemben lás, fn.
részesít. -szedő, 1. Járadékélvező . † Jargalás , fn. tk. jorgalás , irgalompénz,
* Járafuta, fn. a. m. szaladgálás, lótás-futás. kegypénz ; megelegedjetek tü jargalástokon (münch.
Jár-akna, fn. (b.) a bányában földalatti út, cod.) .
melyen kis kocsikkal az érces ásványokat hordják. Járgány, fn. ált. terhek emelésére szolgáló
* Járál, k. a. m. jár-kel. hengerféle eszköz ; kül. (haj .) függélyesen álló
Járandó-rész, Járandóság, fn. a. m. illet- tekerő eszköz a hajó fedezetébe erősitve. -görgő,
mény. fn. (gép.) henger a járgányban. -os, mn. járgany-
Járás, fn. tt. -t ; 1) folytonos menés ; meguntam nyal ellátott, fölszerelt. -oz, cs. 1) vmint jár-
a sokjárást; 2) (mint tárgy) menetel, azon mód, gánynyal fölszerel ; 2) terhet járgány segélyével
magatartás, mely szerint vki menni szokott ; a felemel. Innen : Jrágányozás, fn.
nap járása ; járásáról is meg lehet ismerni; 3) az Járhatatlan, Járhatlan, mn. göröngyös, sza
ut iránya, mely bizonyos célhoz vezet ; ki tudná kadékos, amin járni nem lehet ; j. rosz ut . Innen :
ily nagy házban a járást ; 4) (igekötökkel) hely, Járhatatlanság, fn.
melyen keresztül ki- , be-, át- stb. menni lehet ; Járható , mn. sima, egyenes felszinü, amin
átjárás, lejárás, kijárás ; 5) a. m . mozgás ; a kerek könnyen lehet menni . Innen : Járhatóság, fn.
járása ; (népd. ) olyan a szemed járása , mint a Jár-hely, fn. ált. járkálásra alkalmas hely ; kül.
csillag ragyogása ; á. é. észjárás , a gondolko- (haj.) a hajó teteje és teknője között keskeny ut,
dásnak bizonyos módja ; nem tudom felfogni esze melyen a hajót körüljárhatni.
járását ; szava járása ; b) vármegye egy- egy Járkál, k. 1) szórakozás végett ide- oda megy,
kerülete, melynek egy- egy szolgabiró áll élén ; sétál ; 2) csavarog, kószál ; mindig járkál, soha sem
Hevesmegye gyöngyösi , tarnai járása ; 7) fű- dolgozik. Innen : Járkálás, fn. Járkáló, mn.
vel benött hely, hol a barmok legelnek; góböly- Jár-kel, k. htn. járni-kelni ; m. jártam- keltem
járás; csürhe-járás ; á. é. törte a csürhejárást (Ar.), stb.; ide-oda megy ; járta-kelte olyan, mint a tiszta
azaz : fejét ; 8) (vad.) hely, hol vmely vad elment ; viz, mélyen látszik benne Minden égi dísz (Vör.) ;
uj j., hol az ebek a vad szagát megérzik ; 9) (nem- (szój.) jár- kel följebb alább, mint a görög az üres
zet, v. párt nevével kapcsolatban) a. m. dulás, boltban ; jár-kel, mint az Orbán lelke.
pusztitás ; tatár-j.; kuruc-j; -beli, mn. 1) megye Jár-kóroda, fn . ide - oda szállitható tábori kór-
vmelyik járásából való ; 2) * a. m. járatbeli ; mi ház. * -kotál, k. ide-oda jár-kel, majd ide , majd
járásbeli vagy ? -biró, fn. a Bachr-rendszer alatt oda megy.
egy- egy járás ügyeit vezető biró. Innen : Járás- ¦ Jármatlan, mn. járom nélkül való , jármot nem
biróság, fn. hordozó.
Járási-tér, 1. Járat-hossz. Jármol, cs. a. m. jármoz.
Járat, cs. rendeli, parancsolja, hogy vhova Jármos, mn. járomba fogott, járomban járó ;
járjon ; iskolába járatni a gyermeket. j. marha, igás marha.
Járat, fn. 1) a. m. menetel ; 2) a járás oka, cél- Jármoz, cs. járomba fog ; ökröket j. Inn. : Jár-
ja; mijáratban vagy ? -beli, mn. bizonyos okból mozás, fn.
történő járatú ; igaz járatbeli ember ; mi járatbeli Jármű, fn. ált. mindenféle szállító eszközök ;
vagy ? -hossz, fn. (gép.) azon ut, vonal, melyet kül. szárazföldi szállitó eszköz, milyen a kocsi
vmely szabadon mozgó test bizonyos időfolyam stb. megkülönböztetve az uszműtöl ; (b. ) készlet,
alatt tesz ; az iga járathossza. -lan, mn. 1) nem melynek segedelmével az aknába járók le- s fel-
járt, amin még, v. épen senki, v. csak kevesen szállittatnak.
jártak ; j. ut, vidék ; 2) vmely vidéken, városban a ? Járna, fn. (b.) a szállitó osztálytól elkülön-
 Jár - 637 Jász

zött része az aknának, személyek ki- s bejá- | hallottam ; jártában, keltében sokat tapasztalt ; idô
rására. jártával, midön bizonyos idő lejár, bizonyos idő
Járnok, fn. a. m. járulnok. mulva.
Járó, mn. aki, v. ami jár. - , fn. 1) a. m. gázló , Jár-tábor, fn. (ht. ) nem egy helyben nyugvó,
sekélyes hely, hol a vizen gyalog, v. kocsin átme- hanem folytonosan ide-oda menő tábor. -tányi,
hetni ; 2) egy, két stb. napi járó, amit egy, két stb. mn. menésre elegendő ; nem voltjártányi ereje(Jók.).
napon bejárhatni. -fa, fn. (ép . ) 1) fokokkal ellá- Jártas. mn. 1) sokat járt- kelt ; jártas-keltes ; 2)
tott egykarú hágcsó az építő állásnál ; 2) fenálló á. é. tapasztalt, vmihez értő, vmiben nem tudat-
faoszlop, melyen az ütökos fel- s alájár. -föld, fn. lan ; jártas a történettanban, a bibliában. Innen :
egy, két stb. napi járóföld, 1. járó. Jártasság, fn.
Járogat , cs. és k. vhova folytonosan jár ; Jártat, cs. 1) vezetve gyakorolja a járásban ;
v. ö . jár. kis gyermeket j.; 2) nyargalás után lassan vezeti
Járó-hid, 1. Repülőhid . (a lovat), hogy ne egyszerre hüljön ki ; jártatni a
Járóka, fn. 1) járni kezdő gyermek ; 2) kis lovat ; 3) (szój .) jártatni szemeit, a. m. legeltetni
kerekeken forgó négylábu eszköz, melynek kifú- szemeit, több személyt, v. tárgyat jól megnézni ;
rott közepébe állitják a gyermeket, hogy ez az jártatni eszét, többféléről gondolkodni. Inn. : Jár-
emlitett eszközt maga előtt tolván, járni tanuljon ; tatás, fn.
3) a. m. láb ; csak az a hibája, hogy járókája nem Jártató, fn. a. m. járszalag. -kö , fn. simafe-
igenjó. nekű, kúpalakú ködarab, melylyel a festéket szét-
Járó-kelő, mn. és fn. ide-oda menö ; a járókelő- dörgölik.
ket néztem. -kocsi, fn. 1 ) járni nem képes betegek * Jártköt, mn. a. m. jártkölt, tapasztalt, vilá-
számára készitett három kerekü kocsi, melyet a got látott (ember).
rajtülő csekély nyomással tova hajthat ; 2) a. m. * Jártos, Jártosság, 1. Jártas, Jártasság.
járóka (2). -kosár, 1. Járóka, (2) .” Járul, Járúl, k. 1) vki elibe (különösen se-
Járom, fn. tt. jármot ; 1) a befogott ökrök nya- gélykérés, vagy hódolatának kijelentése végett)
kára alkalmazott faeszköz, melynek segitségével megy ; hozzám járult ; az oltári szentséghez járul ;
húznak járomba fogni az ökröket ; jármot húzni ; 2) hozzá csatolandó, hozzá gondolando ; ehhez já-
járom alá hajtani a tinó nyakát ; (km.) kicsiny tinó, rul még, hogy stb.; 3) vmihez csatolmány gyanánt
nagy a járom; 2) á. é. épen nem, vagy csak ne- tartozik ; kétforinthoz járul még húsz kenyér. Inn.:
hezen elviselhető, nyomasztó teher ; járom alá Járulás, fn. Járuló, mn. -at. -ék, fn. 1 ) vmihez
hajtott, jármot viselő népek ; nemzetet járom alá haj- tartozó csatolmány, függelék ; elküldeni a folya-
tani, rabszolgai állapotra kénszeríteni. modványt és járulékait ; 2) a. m. járadék, illeték.
Járomány, fn. a. m. járadék. Innen: Járuléki, mn. Járulékos, mn. -nok, fn.
Járom-csont, fn. (bt.) az emberi arc két ol- állami, v . községi tisztviselő, ki a gyakornoki
dalról kidudorodó csontja a szemek alatt. -fa, fn. évek bevégzése után vmely hivatalnok segédje-
1) fa, melyből jármot készitenek ; 2) a padlódesz- képen müködik ; követségi járulnok (attaché).
kákat tartó keresztgerenda a hidakon ; 3) (b.) a. -vány, -ványos, 1. Járulék, Járulékos.
m. gerenda, erős s vastag fa, mely tágasabb nyi- Járvány, fn. tt. -t; egész országban, vidéken,
lásokban keresztbe tétetik. -hid, fn. lábakon álló városban stb. elterjedt többé, kevesbé ragadós
fahid. kötél, fn. a befogott ökröket járomhoz nyavalya. -beteg, fn. vmely járványban szenvedő
erősitő kötél. -szeg, fn. a járom külső két olda- beteg. -betegség, fn. a. m. járvány. -bizottság,
lának tetejétől aljáig érő fa- , v. vasszeg, mely a fn. vmely járvány elháritása, meggátlása végett
befogott ökröket járomból kibujni nem engedi ; kiküldött személyek együttvéve. -félelem , fn.
(szój. ) kitörte a járomszeget. -talan, mn. a. m. vkinek abbeli félelme, hogy az uralkodó járvány-
jármatlan. betegségbe esik. -kor, fn. 1) a. m. járvány ; 2) a.
Járómü, fn. 1) (msz .) az óra belső gépezete ; m. járványbeteg. -kórság, fn. a. m. járvány. -os,
2) a. m. jármű. mn. járványként feltünö , mutatkozó (ellentéte
? Járone, fn. a. m. járulnok. szórványos); j. betegség. fn. a. m. járványbe-
Járós, fn. ált. aki vhova szokott járni ; * kül. teg. Innen : Fárványosan, ih.
1) fonóba járó legény ; 2) mátka, szerető . * Jaskó, fn. börtön, hova a kisebb vétséget el-
Járó-szék, fn. kerekeken forgó szék, melyen a követett bünösöket szokták zárni.
kis gyermekek járni tanulnak. Jász , fn. 1) a. m. ijász ; inn. 2) a Tisza
Jaroszló, tn. finév, Jaroslaus. vidékén Heves és Pest megyével határos kerület-
Járó-torok, fn. (b.) a bánya szája, nyilása. ben lakó nép , mely most már a magyarral egészen
Jár-ör, fn. éji ör, aki nem egy helyen áll, hanem egygyé van olvadt ; 3) † a régi zsidó nép szom-
ide s tovajár-kel. -pest, fn. (b.) a. m. önt-kemence. szédságában s vele folytonos ellenségeskedésben
Jár-szalag, fn. szalag, melynélfogva a menni élt törzs, filisteusok.
kezdő gyermeket tartják, hogy el ne essék ; á. é. Jász, fn. a. m. gyász.
atyáskodó hatalom, mely az embert egész halá- Jász-keszeg, fn. (állatt.) vörös uszonyú kisebb
láig kiskorúság alatt akarja tartani ; járszalagon halfaj a keszegek közöl.
tartani vkit. * Jászló, Jászó, fn. tt. -t ; a. m. jászol. »
Járt, cs. a. m. gyárt. Jászol, fn. tt. -t ; az istállóban deszkából, már-
Járt, mn. 1) járás -kelés által kiegyengetett ; ványból stb. készített, többnyire lábakon álló,
járt ut, a) ut, melyen sokan jártak ; b) á. é. (tréf. ) | válualakú elkerített hely, hova a barmokat etetés
a szüzességét elvesztett nőről szokták mondani ; végett kötni szokták ; lovak, tehenek, ökrök jászola.
2) a. m. jártas. -- fn. jártomban, jártodban stb., * Jászol, cs. a. m. gyászol.
midön jártam, jártál stb.; alföldön jártomban Jászolka, fn. (kics.) kis jászol.
 Jász 638 Ját

Jászol kosár, fn. vesszöböl font jászol a ta- | -óra, fn. 1) gyermeki játékul szolgáló óra ; 2)
nyai istállókban. -kötés, fn. (vizép.) az áradás egy, v. több órai ídöfolyam, mely alatt vmely in-
megakadályozása végett a töltés elé emelt vessző- tézetbeli növendékek játszani szoktak.
gát. ráes, fn jászol fölött függő rács, melybe a Játékos, mn. 1 ) a játékot szerfelett kedvelő ;
lovaknak szénát adnak. -rágó, fn. ló, mely a já- 2 ) á. é . szökdelő , táncoló (ló) . —, fn. 1) † a. m.
szolt szokta harapdálni. szinész ; 2) játszó személy ; a játékosokat nem sza-
Jászpis, fn. (ásványt ) egy, v. többféle szinü, bad beleszólással zavarni ; 3) személy, kinek min-
fényesre csiszolható , szemerkés kovakő (silex den szenvedélye a játék ; nagyjátékos.
jaspis). -agát, fn. ( ásványt. ) agáttal vegyült jász- Játék-pénz, fn. 1) játékra szánt pénz ; 2) já-
piskö. -szin, fn. és mn. jászpiséhez hasonló szín. tékban nyert pénz. -szer , fn. gyermekjátékul
Innen : Jászpisszinü, mn. szolgáló különféle eszközök. -szerárus, fn. játék-
Jász-ponty, fn. (állatt.) vörös szárnyu, ezüst- szerekkel kereskedő személy. -szin, fn. a. m.
szinü pikkelyekkel födött hal a pontyok közöl szinház , szinpad. Innen : Játékszini, mn. -társ, fn.
(cyprinus cephalus). ált. két, v. több személy, kik együtt játszanak;
Jászság. fn. 1) Magyarország azon kerülete, kül. két, v. több személy, kik vmely játékban
hol a jászok laknak ; 2) a jásznép. egy kézre játszanak ugy , hogy ha vesztenek,
* Jat, fn. névrokon, drusza, két egyenlő kereszt- együtt vesztenek, s ha nyernek, együtt nyernek.
nevű személy. * Játoz, cs. vkit játnak, druszának nevez.
Jatagany, fn. a török katonák által viselt Játszadozik, Játszadozás , 1. Játszodozik,
tör, gyilok. Játszodozás.
Játék, fn. ált. mulatságul szolgáló foglalkozás ; Játszi, mn. 1) játszani szerető, örömest játszó ;
kül. 1 ) komolyabb tárgyu, testgyakorlati foglalj. gyermek ; 2) á. é. a) enyelgö, enyelegve működő ,
kozás ; lovag-, hadi játék ; 2) nyeremény, v. dicső- ható ; j. szellő ; b) elmés, tréfás ; j. beszéd. Innen :
ség elnyerése végetti mulatozás ; szerencse, vagy Játsziság, fn.
sors j.; teke-j.; játéknak adni magát ; játékba me- Játszik, k. és cs. ált. időtöltésből, mulatságból
rülni ; (km ) szemesnek való a játék, vaknak az foglalkozik vmivel ; kül. 1) mulatságból testgya-
alamizsna, cigánynak a vakló, aki nem tud játszani korlattal foglalkozik ; katonásdit j.; 2) nyeremény
ne játszék ; 3) gyermeki különféle mulatság ; szerzése végett mulatozik ; pénzre, puffra, adós-
mindigjátékon az esze ; lubda-j ; 4) játszásra alkal- ságraj ; szépen, jól, hamisan j.; (km . ) sokan játsza-
mas eszközök ; egy játék kártya ; játékot venni a nak, de csak egyé a nyereség ; ki játszani akar, föl
kis gyermeknek; 5) azon mód, mely szerint vagy is kell tennie ; ki nem játszik, se nyer, se veszt ; 3)
ügyesség, melylyei vki játszik ; szép játéka van gyermekies mulatságokkal foglalkozik ; bujóskát,
neki ; 6) emberi cselekvények, szokások, ferde- csürhét j.; 4) vmely szerepben szinpadon lép föl ;
ségek müvészi utánzása a színpadon ; vig-, szomo- ma N. szinész nem j.; 5) zenél, zeneiszerből össze-
rú-j.; 7) á. é. a) könnyen, nem nagy bajjal vég- vágó hangokat csal ki ; hegedűn, zongorán, cim-
hezvihető munka ; ez mind csak játék ; b) általa- balmon j.; 6) á. é. a) vmit nem komolyan vesz;
nosan véve nehéz, de a megnevezett egyén által szavával, esküjével j.; b) komoly dologgal nagy
könnyen véghezvihető, v. véghezvitt munka ; ez könnyűséggel végez ; a legnehezebb dologgal csak
a nehéz dolog neki csak játék ; c) fényes test ragyo- ugy játszik; c) életét, szerencséjét veszélynek teszi
gása, v. színvegyület hullámzata ; a szinek játéka ; ki ; fejével, életével, szerencséjével játszik ; d) a sors
a gyémánt vizének játéka ; d) esetleg által létreho- szeszélyesen bánik vele ; a természet szokatlanul
zott változás ; a sors játéka volt, hogy stb.; természet müködve a rendestől eltérő tüneményt idéz elő ;
játéka, oly tünemény, mely a természet nem sza- e) szellő, patak vize vmely tárgyat gyöngéden
bályszerü müködése által látszik létrejöttnek ; f ) érint ; játszik a szellő a lábon álló gabonával. Inn.:
külerő, hatalom által hányt-vetett ember, vagy Játszás, fn. Játszó, mn.
tárgy ; ez az ember teljes életében mások játéka ? Játszma, fn . ismételtetni szokott játékoknál
volt. egy-egy befejezett játék (Partie).
Játék-adósság, fn. játékközben kölcsönzött, Játszó-asztal, fn. a. m. játékasztal. -báb, fn.
v. elvesztett, de ugyanazon alkalommal ki nem gyermekjátékul szolgáló bábalak.
fizetett pénzösszeg. -alak, fn. gyermekek mulat- * Játszodik, k. a. m. játszik.
tatására szánt, s dróton rángatható báb. -alakos, Játszodozik, k. tréfálkozva játszik, enyeleg ;
fn. játékalakokat mutogató személy. asztal, fn. á. é. a szellő játszodozik a fa leveleivel. Inn.: Jat-
fiókokkal ellátott asztalka, melynél játszani szok- szodozás, fn. Játszodozó, mn.
tak, s mely többnyire zöld posztóval van bevonva. Játszódtat , cs. eszközli , hogy vki játsza-
-barca, fn. némely kártyajátékban használt barca dozzék.
csontból, v. ércből. -barlang, fn. hely, terem, Játszó-ház, fn. a. m. játékház. -karika, fn. 1)
hol a hatóság által megtiltott hazardjátékokat a. m. játékkő ; 2) vesszőből alakított karika, me-
szokták játszani. -düb, fn rendkivüli, mohó vá- lyet a gyermekek pálcával feldobnak és szinte
gyódás a játék után, szenvedély, melynélfogva pálcával meg is kapnak.
vki kész minden idejét és vagyonát játékra elvesz- Játszondik, 1. Játszodik.
tegetni. Innen : Játékdühös, mn. Játszó-szín, fn. tárgynak színe, mely a ráható
Játék hare , fn. a. m. harcjáték. -hely . fn. világsugarak szerint majd egy, majd más szint
hely, hol játszani szoktak. -kórság, fn. rendki- mutat. Innen: Játszószínü, mn. -társ, fn. 1) a. m.
vüli, mohó vágyódás a játék után. -kö, fn. kerék játéktárs ; 2) két , v. több gyermek egymásra
csont-, v. fadarabok, melyekkel az ostáblajáté nézve, kik együtt szoktak játszani ; 3) szegényebb
kot játszák. -nap , fn. ált. nap, melyen játszani sorsú gyermek, kit vmely uri gyermek mellett
szoktak ; kül. nap, melyen szinműelőadás tartatik. | azért tartanak, hogy ezzel játszék.
 Ját 639
Játszva, ih. 1) a. m. játékkal, mulatozással ;
játszva tölteni az időt ; 2) a. m. könnyedén, nem
eröködve ; a nehéz dolgokat is játszva végzi el.
Java, fn. (a „ jó" mn. harmadik személyü bir -
tokraggal) ; 1) vmely tárgynak salakosától meg-
tisztított része, tárgy, mely a többiekkel összeha-
sonlítva, jó ; a búza javát eladni ; java bor ; (szój.)
megette kenyerejavát ; á. é. az emberi életkor kö-
zepét túlhaladta ; 3) a. m. haszon ; én csak javadat
akarom; javára fordítni vmit ; 4) birtok, jószág,
örökség ; apai , anyai javát elköltötte ; 5) v. ö.
javában.
Javában, ih. legjobbizüen, legnagyobb kedvvel,
a megemlitett dologba elmerülve ; javában iddo-
gáltunk, midőn belépett ; j. arattunk, mikor az eső
elért bennünket.
Javabeli, mn. 1) javából való ; j. gyümölcs ; 2)
á. é. legszebb életkorban levő ; j. ember,
Javadalmas, mn. a. m. javadalomélvező.
Javadalmaz , cs. jószággal , javadalommal
megajándékoz ; érdemeiért javadalmazni vkit. Inn.:
Javadalmazás, fn. Javadalmazó, mn.
Javadalmi, mn. javadalmat illető, arra vonat-
kozó; j. kötelezettségek.
Javadalom, fn. ált. vagyon, birtok ; kül. 1) va-
gyon, melynek vki csak jövedelmét húzza, de
melyről végrendeletileg nem intézkedhetik ; 2)
egyházi birtok ; 3) egyházi birtokkal összekötött
hivatal. -adományozás, fn. földbirtoknak java-
dalomkép vki részére való adományozása. -élve
zö, fn. személy, aki vmely javadalomnak jöve-
delmét húzza.
Javak. fn. tb. birtokr. javaim , -id , -i ; ált.
mindenféle dolog, melyből akár anyagi , akár szel-
lemi haszon háramlik a tulajdonosra ; égi j ;
szellemi i.; földi j.; kül. fekvő birtok ; javait
eladta.
Javal, Javall, cs . 1) jónak mond, vél, helyben-
hagy ; ezt a tettedet nem javallom ; 2) vmit a kitü-
zött cél elérésre alkalmasnak mond, tanácsol ;
javallom, hogy maradj honn. Innen : Javallás, fn.
Javalott, mn. at, fn. nyilatkozat, melyben vmit
javalunk.
Javára, ih. vkinek elönyére, hasznára, a meg-
nevezett személy által történendö birtoklás végett ;
afejedelem fia javára lemondott a trónról.
* Javas, mn. és fn. kuruzsolással foglalkozó
férfi, v. nö ; kül. ráolvasással gyógyító férfi, vagy
nő. -lás, fn. 1) jó célra vezető gyanánt ajánlás ;
2) betegségnek kuruzslással, különösen ráolva-
sással való gyógyitása. -lat, fn. javasolt terv,
inditvány, tanács. -lattétel, fn. a. m. javaslás.
-ló, mn. vmit célszerűnek, a kitűzött cél elérésére
alkalmasnak mondó, tanácsló. -ol, cs. 1) vmit, v.
vkit, mint a kitűzött cél elérésére alkalmast ajánl,
vminek alkalmazásba vételét tanácsolja ; mit ja-
vasolsz ebben az esetben?; 2) kuruzslással gyógyít.
Javit, Javit, cs. 1) kopott, rongált állapotú
tárgyat jobbá , használhatóvá tesz , helyrehoz ;
öltönyt, szántóföldet, házfödelet j.; (használtatik
tárgyeset nélkül is) javítni vmin ; ez a gyógyszer
nem javított egészségemen; 2) betanult tárgy el-
mondása közben kiejtett, v. vmely iratban levő
hibákat kiigazít ; irásbeli gyakorlat hibáit javítni ;
3) erkölcsileg jobbá tesz ; az okosan alkalmazott
fenyiték javítja a gyermeket. Innen : Javitás, fn.
Javitó, mn. Javított, mn.
Jég
Javiték, fn. ált. irat, melyben a hibák ki van-
nak javitva ; kül. 1) (nyomd. ) kefelevonat, melyben
a sajtóhibák följegyezvék ; 2) azon szók, melyek
vmely ejtett hibák helyett tétetnek. iv , fn.
(nyomd.) kefelevonat, melyen a szedő által ejtett
hibák kijavíttatnak. -jel, fn. (nyomd ) a javitékiv
szélére tett különböző alakú jelek, melyek a sze-
döt útbaigazítják, melyik szót, betüt kell kija-
vitnia.
Javítgat, cs. lassan, kényelmesen, de folyto-
nosan javit. Innen : Javitgatás, fn. Javitgató, mn.
Javithatlan, mn. és ih. 1 ) elromlott állapotá-
ból jobbá, használhatóvá nem tehető ; j. bor;
2) á. é. erkölcsileg meg nem jobbítható ; j. vá-
sott gyermek. Innen : Javíthatlanság, fn. Javíthat-
lanul, ih.
Javítható, mn. 1) jobbá, hasznosabbá tehető ;
j. ruha ; 2) ȧ. é. erkölcsileg jobbítható ; javítható
gyermek.
? Javitnok, fn. sajtóhibák kiigazitásával fog-
lalkozó személy.
Javitó, mn. javitással foglalkozó. —, fn . a. m.
javitnok. -intézet, fn. intézet, hol a még egészen
el nem aljasult bünösöket szoktatják munkás, eré-
nyes életre.
Jávor, Jávorfa, 1. Juhar, Juharfa.
Jávor-bika, Jávor-szarvas, fn. 1) 1. Bölény ;
2) 1. Jávorgim. -család, fn. (nt. ) a jávorok közé
tartozó növények együttvéve. -gim, fn. (állatt.)
most még csak Európa éjszaki részén tenyésző
szarvasféle, kétpatáju állat. -levelész , fn. (állatt.)
jávorfákon tenyésző levelész. -szarvas, fn. a. m.
jávorgim.
* Javos, fn. tt. -t ; kuruzslással gyógyitó sze-
mély. -lás, fn. kuruzsolva gyógyitás. -ol, cs . ku-
ruzsolva gyógyít.
Javul, k. 1) romlott állapotából használhatóvá
leszen ; 2) á. é. erkölcsileg jobbá leszen. Innen :
Javulás, fn. Javuló, mn. -ékony, mu. erkölcsi
javulásra hajlandó ; j. ember. Innen : Javulékony-
ság, fn.
Jázmin, fn. tt. -t ; (nt.) a kéthímesek és egy-
anyások közé tartozó, kellemes, erős illatú sárga,
vagy fehér virágokkal diszlő keletindiai növény ;
azori, törpe, szagos, gyógyszertári j. (jasminum).
-félék, fn. tb. (nt.) a jazminok közé tartozó nő-
vények együttvéve.
Jég, fn. ált. merevvé fagyott cseppfolyó test ;
kül. megfagyott viz ; gyolcs-j., sima, egyenes ; meg-
indult a jég; a jeget hizlalni, vizzel locsolva vas-
tagítani ; (szój.) jeget törni, á. é. vmely vállalatnak
nehezebben végezhető elejét kezdi meg ; jégre
vinni vkit, kellemetlen , v. veszélyes helyzetbe
hozni ; jégre vitték, ott felejtették ; jeget eszik, vizet
iszik, mégis alig állhat ; jég hátán is megél, élelmes
ember ; jég hátán épitni házát , ingatag alapon
kezdeni vmit ; (km.) lúd is megesik egyszer a jé-
gen ; 2) a. m. jégeső ; jég verte el a határt ; á. é.
ugy elverte a jég, hogy medreiben esővizet lehetne
fogni, himlöhelyes (K. L.).
Jég- ág, fn. (vad.) a szarvas agancsának ága,
mely a szemág fölött vagyon. -agát, fn. a sima
jéghez hasonló szinü agát. -alabastrom, fn. a
jégéhez hasonló szinü áttetsző alabastrom. -bar-
lang, fn. folyton hideg barlang, melyben nyáron
át is jéggé fagy a viz. -bérc, fn. a. m. jéghegy.
-boritek, fn. a. m. jégréteg. -cövek, fn. a. m. jég-
 Jeg 640
karó. -cukor, fn. felolvasztott és jegecalakban
Összeállott cukor. -csáklya , fn. a jégdarabok
széttördelésére és tovább lökdösésére használható
csáklya. -csap, fn. az ereszról lecsurgó és csep
penként megfagyott vizből képződött hosszú, hen-
gerded jégdarab. -csapás , fn. a. m. jégkár.
-csillam, fn. a napsugaraitól érintett sima jég
által visszavert fény, csillám. -dara, fn. 'kemény-
nyé tömörült hó.
Jegec, fn. (ásványt.) folyékony, v. hig állapot-
ból lassanként szilárddá tömörült, átlátszó, vagy |
áttetsző, (az illető test természetéhez képest) kü-
lönféle szabályos alakot mutató test (crystallus).
-csomó, fn. (ásványt.) több egymáshoz tapadt
jegecekből álló csomó. -edékos, mn. jegecformává
alakult. -edik, k. jegeccé alakúl, leszen, jegec-
alakba megy át. Innen : Jegecedés, fn. -esedik, k.
jegecessé leszen. Innen : Jegecesedés, fn. -esit, cs.
jegecessé tesz. -fészek, fn. (ásványt.) kisebb,
nagyobb üreg, mely a közetekben rendetlen jegec-
alakokkal megrakva találtatik (Druse). -isme,
fn. (ásványt.) az ásványtan azon része, mely a
jegeceket, mint az ásványok szabályos alakjait
ismerteti.
Jegecs , Jegecsedik , Jegecsül , Jegecsese-
sül, 1. Jegec, stb.
Jeged, Jegedzik, k. 1) jéggé szilárdul ; jeged
hideg időben a viz ; 2) jegeccé leszen. Innen : Je-
gedés, fn.
Jég-eke, fn. ekeféle eszköz , melylyel a jeget
felhasitják.
Jegel, cs. 1) jeget darabokra hasogat ; 2) vmit
szántszándékkal jéggé fagyaszt ; 3) vmely étel
elkészitésére jeget használ ; az idén nem nagyon
jegelünk, mert a mult télen nem volt sokjég. -lik, k.
fölülete, felszíne megfagy, jégboritékot kap ; már
a Duna is kezdjegelleni.
Jegély, 1. Jegér.
Jegenye, Jegenye-fa, fn. (nt. ) hosszú, sudár-
növesü, rezgő levelü fanövény a nyárfák közöl ;
fehér, fekete, olasz, rezgő j. fenyü, fn. (nt.) a. m.
fehérfenyü. -nyárfa, fn. (nt. ) legmagasabb és
legsudarabb növésü nyárfa. -pálma , fn. (nt.)
Ceylon szigetén és a malabari partokon tenyésző
pálmafaj (elate sylvestris).
Jegenyés, mn. jegenyével benött. —, fn. jege-
nyefákból álló berek. liget.
Jegér, fn. (állatt.) vörös, zöld, sárga és kék
tollazatú, halászatból élő madár a kúszók közöl .
Jéger-fa, fn. (nt.) égerfa.
Jeges, mn. tt. -t, v. -et ; 1) jégdarabokat tar-
talmazó; j. eső, viz ; 2) jég tartására használt ; 7.
dézsa ; 3) az éjszaki sark körül élő ; j. medve.
fn. tt. -t ; a. m. jéghegy. -edik, k. jegessé lesz,
jégdarabok képzödnek benne. it, cs. cseppfolyó-
testet jéggé fagyaszt, eszközli, hogy jégdarabok
képződjenek benne.
Jég-esö, fn. a felhöböl aláhulló kisebb- nagyobb
jégdarabok ; ajégeső elverte a határt.
Jeges-tenger, 1. Jégtenger.
Jegesül, 1. Jegesedik.
Jegeszt, cs . 1) cseppfolyótestet jéggé fagyaszt ;
2) eszközli, hogy vmely hig, v. cseppfolyótest je-
geccé legyen. Innen : Jegesztés, fn.
Jegez, cs. 1 ) a. m. jegel ; 2) jégdarabokkal be-
szór.
Jég-fagyos, mn. a. m. jéghideg. -fok, fn. a
Jég
tenger szine fölötti magasság, hol a viz és göz
jéggé tömörül. -galóca , fn. (nt.) galócafajú gomba
hófehérségű héjjal. -gipsz , fn. (ásványt.) tiszta
fehér szinü áttetsző köfaj (Marienglas). -háritó,
fn. a hidlábak elé vert oszlop a jég elháritására.
-hegy, fn. 1) magas hegy, melynek teteje jéggel
és hóval van borítva ; 2) a jegestengeren hegygyé
tömörült jégdarab. -hideg, mn. 1 ) rendkivüli
hideg, minő a jég szokott lenni ; j. viz, idő ; 2) á.
é. minden érzelem nélkül való ; j. fogadtatás. -hi-
degségü, mn. a. m. jéghideg.
Jegit, 1. Jegeszt.
Jégkár, fn. a jégeső által vetésekben, szőlők-
ben stb. okozott kár. -biztosítás -mentesítés,
fn. vmely e célra alakult biztositótársulatnál bizo-
nyos pénzösszeg évenként való béfizetése a vég-
böl, hogy az illető társulat a jégeső által vetésekben
stb. okozandó károkat megtéritse. -biztositóin-
tézet, fn. társulat, mely évenkint befizetett bizo-
nyos összeg pénzért a befizető vetésében stb. tör-
tént jégkárt megtériti.
Jég - karó, fn. a folyam medrébe vert és a viz
szinénél fölebb emelkedő cölöp, mely a felé uszó
jégdarabokat széttördeli. -körte, fn. sárga szinü,
fényes héju téli körte. -lé, fn. (ásványt.) a jégéhez
hasonló, áttetsző mészkő. -lencse, fn. 1) (ttan.)
távcsövekbe való lencse kristályüvegből ; 2) (bt.)
a szem lencséje. lepel, fn. a víznek megfagyott,
jegült boritéka. -madár, fn. a. m. jegér. -medve,
fn. (állatt.) a jegestenger körül tartózkodó fehér-
szörü medve. -mezö, fn. a. m. jégtelep.
Jegne, fn. (ft. ) a hóvonal felett magasabban a
hegyek tetején és lejtőin több évi hótömegekből
képződött vastag jégréteg (Gletscher). -sane, fn.
(ft.) az önsúlyoknál fogva a völgybe leereszkedő
jegnedarabokból földdel, kövecsekkel, sziklada-
rabokkal vegyest összehalmozódott tömeg (Mo-
räne) .
Jégnyilás, fn. 1) a jégnek szétrepedése ; 2) re-
pedék a jégen.
Jegöc, Jegöce, 1. Jegce.
Jég-patkó, fn. 1) csizmasarkokra köttetni szo-
kott patkó kiálló hegyes szögekkel, melyek a
jégen való járkálást biztosabbá teszik. -pince, fn.
pinceféle befedett üreg, melyben nyáron át jeget
tartanak. -repedés, fn. a. m. jégnyilás. -réteg, fn.
a. m. jéglepel. riadás, fn. a jégtáblák morajos
megrepedése. róka, fn. (állatt.) a jégtenger kö-
rül élődő róka, fehér kékes szinnel (canis lago-
pus). -sikam, fn. sima jéglap, melyen csuszkálni
lehet. -szakadás, fn. a vékony jégboritéknak
kelleténél nagyobb suly alatti behorpadása. -szeg,
fn. hegyes szeg, mely a patkóba verve a lónak a
jégen való menést könnyíti. -szegfü, fn. (nt.)
havasokon tenyésző szegfű. -szem, fn. egy, ille-
töleg több szem a jégesőből. -szivů , mn . á. é.
érzéketlen, nemesebb iránt lelkesedni nem tudó.
szobor, fn. 1) jégből alakitott szobor : 2) á. é.
érzéketlen, felbuzdulni, lelkesedni nem tudó sze-
mély. -telep, fn. hóval, jéggel borított tér. -ten-
ger, fn. az éjszaki és déli sarkak körüli tenger,
melyet folytonosan jég borít. torlás, fn. 1) usz-
káló jégdaraboknak egy rakásba torlódása; 2) a.
m. jégtorlat. -torlat, fn. a viz szinén egy rakásba
torlódott jégdarabok együttvéve. -torlódás, fn.
a. m. jégtorlás. -törö, fn. ált. nagyobb jégdarabok
szétzuzására használható mindenféle eszköz ; kül.
 Jeg 641 ― Jegy

(vizėp.) hidak lábai elé a viz medrébe vert cölöp, nm. tulajdonitó esetével) jegyváltás által leköte-
mely a vizen uszkáló jégdarabokat széttördeli, lezi magát, hogy egy bizonyos nöt házastársul
hogy a hid lábainak ne artsanak. —, mn. 1) jég vesz ; N. István M. Máriát jegyzette magának ;
szétzuzására használt ; j. oszlop ; j. Mátyás, Mátyás összetételeiben 1. Eljegyez, Megjegyez stb. Innen:
napja, midön a jég zajlani kezd ; 2) á. é. köz- Jegyezés, fn.
ügyekhez tartozó, nehéz, nagy munkát megkezdő ; Jegyezetlen, mn. amire nincs jegy téve ; j.
Kazinczy jégtörő volt az ujabb magyarirodalomban. kendő. Innen : Jegyezetlenül, ih.
-tü, fn. 1) hegyes, tüalakú jégdarab ; 2) hegyes, Jegy- fogalmány, fn. első följegyzése vmely
tüalakú jegec. tükör, fn. nagyon sima jéglap. irandó dolognak. -gyürü , fn. karikagyürü, mely-
-verem, fn. a. m. jégpince. -virág, fn. (nt.) fehér- lyel a vőlegény és a menyasszony egymást köl-
virágu növény a bojtvirágok közöl. -zaj , fn. fo- csönösen eljegyzik. -ing, fn. jegyajándékul adott
lyóvizek szinén megindult jég által okozott zaj. ing. -irás, fn. a közönségestől eltérő s csak az
-zápor, fn. jéggel vegyes záporeső. illetők által ismert jegygyel való irás. -jószág,
Jegzik, k. a cseppfolyó test jéggé kezd mere- fn. a. m. jegyadomány.
vedni. Jegyke, fn. kis irott jegy, cédula.
Jégzuzó, fn. a. m. jégtörő. Jegy-kendő, fn. jegyajándékul adott, több-
Jegy, fn. 1) vmely tárgynak ismertető vonása, nyire himzett kendő. -mentes, fn. és mn. (csillag.)
melynélfogva az a többi rokon tárgyaktól külön- csillagzat, melynek pályafutása az állatkörrel ösz-
bözik ; belső j., mely az illető tárgynak beltulaj- szevág. ? -név, fn. a. m. melléknév. -öltözet, fn.
donságára mutat ; külső j , mely annak külső a. m. jegyruházat. -pénz, fn. 1) pénzösszeg, me-
sajátságaira vonatkozik ; állandó j., soha nem lyet a vőlegény menyasszonyának ajándékoz ; 2)
változó ; változó j., mely idő multával változik ; női hozomány pénzben. -pöröly, fn. 1) kisebb
eltörülhetlenj., a kath. vallás tanai szerint a ke- kalapács, melvlyel a kovácsmester, v. a főlegény
resztség, bérmálás és egyházirend szentségeinek az üllött veregetve jelt ad, hogyan verjék, v. mi-
az emberi lélekre gyakorolt, ugyanazon vallás kor forditsák a munkában levő vasat ; 2) bélyeg-
elvei szerint örökké tartó, szellemi hatása ; lénye- gel ellátott kalapács, melylyel a rézmivesek a
ges, mellékes j.; 2) vmely tárgyhoz ragasztott jel ; munkában levő rézedényt megjelölik. -ruha, fn.
jegy a juhon; levél jegy ; emlékeztető jegy ; utasitó női ruha, melyet a menyasszony jegyajándékba
jegy, mely könyv, v. irat vmely helyére utal ; 3) kap vőlegényétől. -ruházat, fn. különféle öltöny-
folt, v. kinövés az ember, v. állat bőrén ; j. a ló darabok együttvéve , melyeket a menyasszony
homlokán ; anya -jegy ; 4) kis cédula, vagy bádog ajándékba kap . -sütő, fn. a. m.bélyegvas. -szedő,
darabka, melynek előmutatója bizonyos kedvez- fn. olyan helyeken, hol jegyet kell váltani, sze-
ményben részesül ; hid-j., melyet váltanunk kell, mély, aki a váltott jegyeket elszedi. -szó , fn.
ha a lánchidon keresztül akarunk menni ; belėpti (nyt. ) melléknév és ige, amennyiben ezek a főnév
j.; vasutij.; jegyet váltani ; 5) házasságra lépendők minőségét jelölik.
által egymásnak adott ajándék ; jegybe adni, elje- Jegytelen, ma. jegy nélkül való, amin nincs
gyezni jegybe adni kendőt, gyűrűt ; jegyet váltani, jegy.
cserélni; jegyben lenni, v. járni; 6) jegyesi álla- Jegyül, ih. jegyajándékképen ; j. száz darab
pot;jegyben lenni,jegybenjárni vkivel ; 7) (csillag.) aranyat adott menyasszonyának.
az állatkör tizenkét csillagzatainak valamelyike ; Jegy-váltás, fn. ünnepélyes szertartás, mely-
kos-j., rák-j. ben férfi és nő kölcsönösen lekötelezik magokat,
Jegy-adomány, Jegy-ajándék, fn. 1) külön- hogy bizonyo idő
egybekelnek. sInnen : lefolyta után házasság
Jegyváltási, mn. -valto,ilag
féle tárgyakból álló ajándék, melyet a vőlegény lakomáv fn.
jegyesének jegyváltás alkalmával ad ; 2) nöi ho- al összekötött családi ünnep , mely alatt a
zomány, bank, fn. pénzértékü s bármikor be- jegyvált ás történik.
váltható jegyeket kibocsátó bank. -beadás, fn. Jegyz, 1. Jegyez.
eljegyzés . -beli, -béli, mn. 1) házassági jegyváltást Jegyzék, fn. 1) irat, melybe vmi röviden van
illeto, arra vonatkozó ; j. ajándék ; 2) jegyben járó ; felirva, hogy el ne feledjük ; iskolai j.; 2) okmány,
j. leány. -benjáró, fn. és mn. leány , aki jegy- melyet egyik törvényes hatóság a másikhoz, egyik
váltás által ünnepélyesen megigéri, hogy az illető ország kormánya a másikhoz küld bizonyos fen-
férfihez megy nőül. -bér, fn. a. m. jegypénz . - betü, forgó körülmények kiegyenlitése végett ; a francia
fn. (nyt.) betü, mely vmely igetönek osztályzati kormány a lengyelügyben jegyzéket küldött az orosz-
megkülönböztetésül szolgál, s mely mindig köz- hoz ; 3) a. m. lajstrom ; név-j.; az ujoncok jegyzéke ;
vetlen , a személyrag elött szokott állani pl. 4) irat, melyben bizonyos tárgyak vannak beje-
Bovyeva, jegybetűje sv : Øɛięw, jegybetűje e stb. gyezve ; kiadások, bevételek jegyzéke ; árjegyzék ;
cipö, fn. jegyajándékul adott cipő. 5) jegyül szolgáló tárgy ; könyv-j. -irat, fn. a. m.
jegyzék.
Jegyes, mn. bizonyos jegygyel ellátott, megbé- Jegyzék-könyv, fn. különféle jegyzékek be-
lyegzett ; jegyes ember, akit a természet megbélye- irására szolgáló könyv. -lap, fn. alt. lap, melyre
gezett. - fn. jegyben járó férfi, v . nö. Innen : vmi fel van jegyezve ; kül. lap, melyre az árfolyam
Jegyesség, fn. van följegyezve. -váltás. fn. hivatalos levelezés
Jegyetlen, 1. Jegytelen. két hatóság, v. kormány között.
Jegyez, cs. htn . -ni, v. jegyzeni ; m. -tem, v. Jegyzemény , fn. a. m. jegyzet.
jegyzettem; j . -ek, v. jegyzek ; 1 ) vmit jegygyel Jegyzés, fn. 1) vminek röviden fölirása a vég-
ellat, jegyet csinál vmire ; ruhát, barmot j.; 2) vmit böl, hogy el ne feledjük ; 2) vmely tárgynak
röviden fölir, hogy el ne feledje ; mig a tanár ma- megkülönböztető jegygyel való ellátása ; összeté-
gyaráz, addig a tanulókjegyezzenek ; 3) (visszahozó teleiben 1. Eljegyzés, Megjegyzés stb.
Ballagi szótár. 41
 Jegy 642 - Jel

Jegyzet, fn. 1) irat, melyben vmi azért van Jelelt, mn. és fn. vmely hivatalra, állomásra
följegyezve, hogy el ne feledjük ; előadás alatt kiszemelt, ajánlott ; papi j.; ötödik osztály jelöltjei,
jegyzeteket tenni; az olvasott könyvből jegyzeteket kik a negyedik osztályt sikerrel végezték.
irni; 2)anyomtatott könyvnek alján aprób betükkel Jelen, mn. 1) most levő, még el nem mult ; j.
szedett sorok, melyek a szöveg kijelölt helyének pillanat, perc ; 2) a mostani időben történő ; j. vi-
magyarázatául szolgálnak. -jel, fn. a nyomtatott szály. fn. 1) még el nem mult, folyton tartó
könyv alján levő jegyzet elé tett csillag, szám, v. állapot; a jelennek élni ; (bordal) élvezd a jelent;
betű, melyhez hasonló jegy van téve a szöveg 2) (nyt.) az igének időbeli módosulata , mely a
azon szava után, melyre a jegyzet vonatkozik. cselekvés, szenvedés, v. állapot mostani voltát
-len, mn. a. m. jegyezeilen. fejezi ki ; jelenbe tenni az igét. - ih. 1 ) itt, ezen a
Jegyző, mn. 1) jegyezéssel foglalkozó; 2) je- helyen ; jelen vagyok ! 2) bizonyos meghatározott
gyezésre használható ; j. vas. —, fn. 1) hivatalos helyen ; én is jelen voltam akkor. —, isz. a névsor
személy, aki vmely társulatnál, hatóságnál a ho- felolvasásakor a megszólitott által használt felki-
zott végzéseket felirja, a társulat, illetőleg ható- áltás, a. m. itt vagyok ! -k. jelentésre nézve a.
ság nevében levelez stb.; falusi, városi, megyei , | m. jelenik ; csakhogy , jelen személyi,, jelenik,
egyházi, világi j.; 2) a. m. napló. Inn.: Jegyzői, mn. pedig tárgyi alanyra vonatkozik, v. ö . Megjelen és
Jegyzőkönyv, fn. könyv, melyben vmely tár- Megjelenik. -ben , ih. épen most , a mncstani
sulat, hatóság tanácskozásának folyama, s a ho- időben.
zott végzések vannak feljegyezve és hitelesítve ; Jelenés, mn. 1) elötünés, láthatóvá levés ; 2)
országgyülési, törvényszéki, egyházkerületi j.; val- rendkivüli tünemény ; álmában jelenést látni; jele-
lomási , mely vmely vádlott vallomását tartal- nések könyve, János apostoltól (apocalypsis) ; 3) a
mazza. Innen: Jegyzőkönyvi, mn. Jegyzőkönyvileg, szinjátékban a felvonások egyes részei, melyek
ih. a jegyzőkönyvbe irva ; j. megdicsérni vkit. alatt uj szereplő személyek lépnek föl ; első, má-
-vezető, tn. a jegyzőkönyv irásával megbizott sodikj. -köz, fn. a. m. jelenetköz.
személy. Jelenet, fn. 1) megjelent tárgy , tünemény;
Jegyzőség, fn. 1) jegyzői állomás ; jegyzőségért furcsaj.; égij.; 2) 1. Jelenés, (3) . Innen : Jeleneti,
folyamodni ; 2) a jegyzők együttvéve. Innen : mn. -köz, fn. idő, mely vmely szindarab két jele-
Jegyzőségi, mn. nete között lefoly. -ez, cs. szindarabot szinpadon
Jel, fn. tt. -t, v. -et : 1) figyelmeztetés, a) taglej- való eljátszásra használhatóvá tesz. Innen : Jele-
téssel, integetéssel ; kacsintással jelt adni vkinek ; netezés, fn. Jelenetezett, mn.
b) hang által ; füttyentéssel, puskalövéssel jelt adni; Jelenget, A) cs. többször, gyakran jelent vmit;
2) vmire figyelmeztetőül szolgáló , magasabb taglejtéssel jelengetni, hogy jönek a vendégek ; B)
helyre kitűzött, messzire ellátszó tárgy ; a torony vh. többször elő- elötünik, gyakran mutatkozik;
ablakán kitűzött zászló szolgált jelül a fölkelésre ; lábaiban már jelengeti magát a köszvény. Innen:
3) légtünemény, melyben a babonás köznép saját Jelengetés, fn.
jó, v. rosz sorsát véli előre megjósoltnak ; égi jel ; Jelen- ható, mn. jelenben müködö, tényleges ;
e jelben fogsz győzni ; 4) vminek nyoma, helye, j. kormány. -idö, fn. 1) épen a mostani idő ; jelen-
melyből bizonyos dolog megtörténtére következ- időben történt ; 2) (nyt.) I. Jelen.
tethetni ; a jelek arra mutatnak, hogy erőszakos Jelenik, 1. Megjelenik.
rablás történt ; 5) á. é. a) szellemi, v. anyagi tárgy, Jelenit, cs. felfoghatóbbá tevés, v. elevenebb
melyből vmire következtetést vonhatunk: nagy színben való feltüntetés végett a múlt eseménye-
észnek adta jelét; (km. ) a sok csodálkozás tadat- ket ugy adja elő, v. képzeli magának, minths
lanság jele; b) a betegség külső nyilatkozványa jelenben történnének ; a történeti eseményeket je
(symptoma); a jelekből itélve, a beteg most ment átlenítni.
a válságon. Jelenkezik, k. 1) mutatkozik, elő-elő tünik ; jö
Jel-adás, fn. figyelmeztetés taglejtéssel, vagy a tavasz, jelenkeznek afecskék; 2) bejelenti magát;
hang által. -beszéd, fn. nem hangok által, hanem ha megérkezel, jelenkezzél nálam.
taglejtéssel, integetéssel történő beszéd, milyen Jelen-kor, fn. a jelen, mostani idő.
1) a siket-némáké ; 2) a némajátékban szereplőké. Jelenleg, ih. épen most, ebben az időben. -es,
Innen : Jelbeszédi, mn. -i, mn. most, jelenleg létező.
? Jelejts, fn. (állatt. ) egyiptomi gyikfaj , mely a Jelen-lét, Jelen-létel, fn. ott, azon a helyen
krokodil jelenlétét sajátos hang által jelenti. való létel, hol vmi történik ; az én jelenlétember
Jelel, cs. 1) jel által szembeötlővé tesz vmit ; mondta ezt ; á. é. lélekjelenlét, 1. ezt. -levö, mn. 1)
kivágni való fát jelelni ; 2) vkit vmely hivatalra, ott, azon a helyen tartózkodó, hol vmi történik
állapotra kiszemel ; birónak jelelni vkit ; összeté- (e jelentésében főnévül is használtatik) ; a jeles-
teleiben 1. Kijelel , Megjelel. Innen : Jelelés, fn. levő hivatalnokok egy véleményben voltak ; a jelen
-get, cs. folytonosan, v. többször jelel. Innen : Je- levők két harmadrésze eltávozott ; 2) a. m. kéznél
lelgetés, fn. levő ; j. könyvek ; 3) most történő ; j. események.
Jelelő, mn. vmit jel által szembeötlővé tevő. -nemlevö, mn. ott, azon a helyen nem levö.
fn. 1) személy, aki bizonyos jelt tesz vmely Jelennen, ih. 1) † kiváltképen, jelesül ; felkele
tárgyra, hogy ez azonnal szembetűnjék ; 2) sze- ő seregével, ésjelennen vén népével (Kat. v. leg.) ;
mély, v. társulat, kinek, v. melynek joga van 2) a. m. jelenleg.
vmely hivatalra egy, v. több személyt kijelölni. Jelenség, fn. 1) bizonyitékul szolgáló jel ; a
-cövek, fn. (mt. msz.) számzott cövekek, melye- jelenségek oda mutatnak, hogy itt tolvajlás történt;
ket a mérnökök a felmérés alatti vonal egyes föbb 2) jel, melyből vmire következtetni ; buja élet
pontjaira vernek. -vas , fn. vas, melylyel vmit jelensége a kiaszott test; 3) a. m. előjel ; a tengeri
megjelölni, bélyegezni szoktak. vihar egyikjelensége a sirály; 4) a. m. kórjel ; 5)
 Jel 643 - Jel

a. m. tünemény; természeti j.; 6) á. é. csodálatra | a kémhajójelezte az ellenséges hajóhad közeledését.

gerjesztő, rendkivüli tehetségü személy ; Mozart, Innen: Jelezés, fn. Jelező, mn.
már mint gyermek, jelenség volt a zenevilágban Jelezet, 1. Jelzet.
(phoenomenon). Jelezmény, fn. a. m. jelzet.
Jelent, A) cs. 1) vmit tudat, hirül ad ; jelentsd, Jelezvény, fn. tt. -t ; 1) a. m. jelezmény ; 2) a.
ha a vonat megérkezik ; (katonai msz.) jelentem m. jelző.
alássan vitéz kapitány uram ; 2) közzé tesz, hirdet ; Jel-fa, fn. földbe vert oszlop, dúc, mely vmire
az ujságok halálát jelentik ; 3) vmit kifejez, bizo- jelül szolgál ; molnárok, mérnökök jelfája. -fejtés,
nyos értelme van ; mit jelent ez a szó ; B) vh. ma- fn. vmely tüneménynek, v. régi emlékeken való
gát bemutatja ; jelenteni magát a törvényszéknél; jelek jelentésének megmagyarázása. -fejtő, mn.
ha megérkeztél , jelentsd magad. jelfejtéssel foglalkozó. ? -hirlö, fn. a. m. távirda.
Jelenték, fn. a jelelés tárgya, értelme, az, amire -ige, fn. ált. oly mondat, mely vmely gondolat-
a jeladás mutat ; a harang félreverésének jelentéke körnek szellemét, célját stb. jelöli ; kül. 1) mondat,
tűzvész. -dús, mn. sokat jelentö. -eny, -es, mn. mely a pályázatra szánt mű homlokára és a szerző
sokat jelentő, fontos, nagy jelentőségü ; j. szerepet nevét rejtő zárt levél boritékára van irva ; 2) je-
játszott a közéletben . Innen : Jelentékenység, Jelenté- lesebb irótól vett mondat, mely vmely cikk, levél
kesség, fn. Jelentékenyen, Jelentékenyül, Jelentéke- stb. homlokára téve, annak szellemét tünteti visz-
sen, ih. -telen, mn. nem fontos, csekély jelentö- sza ; 3) nagyszerű eszmét magában foglaló mon-
ségü; j. ember." dat, melyet vmely kitünő személy, vagy állam
Jelentes, mn. fontos dologra mutató , sokat választ magának, hogy azzal mintegy kitüntesse
jelentő; j. esemény. Innen : Jelentesség, tn. egész müködésének irányát ; Ferenc király jel-
Jelentés, fn. 1) tudtul adás ; 2) közhirré tevés ; igéje volt : igazság a birodalmak alapja. Innen :
3) a szó általános értéke, v. értelme ; e szó jelenté- Jeligés, mn. -írás, fn. nem rendes betükkel, ha-
sét nem tudom. -tétel, fn. magasabb állásu sze- nem sajátos alakú jelekkel való irás. -isme, fn.
mélynek, hatóságnak bizonyos dolog felől való a. m. jeltan. -kép, fn. 1) kép, v. faragott alak,
tudósitása. -tevő, fn. személy, aki vmi dolog felöl mely vmely elvont tárgyat, eszmét képvisel, s azt
jelentést tesz. a szemlélőnek eszébe hozza ; a bagoly a bölcseség
Jelentet, cs. eszközli, parancsolja, hogy vki jelképe ; 2) vmit képviselő , vmire emlékeztető
vmit jelentsen. tény; arcraborulás a hódolat jelképe ; 3) á.é. vmely
Jelentetlen, mn. és ih. 1) hirül nem adott ; j. mese, példázat, allegoria, mely más tárgyra, esz-
; j. látogató ; jelen- mére vitetik át ; a vizzavaró bárány és afarkasról
esemény; 2) be nem jelentettJelentetlenül,
tetlen bemenni vkihez. Innen : ih. szóló mese jelképe az álürügy alatt üldözött ártat-
Jelentget , Jelentkezik , 1. Jelenget, Jelen- lanságnak. Innen : Jelképes, mn. Jelképi, mn. Jel-
kezik. képileg, ih.
Jelentő, mn. 1) vmit tudtul adó, jelentést tevő ; ? Jelleg, fn. 1) vmely személy, v. tárgy belső
2) hirdető, közhirré tevő ; 3) (nyt.) 3. mód, az alany lényegét visszatükröző jel ; az arany egyik jellege
és állítmány közötti valóban létező, létezett, v. a nem- élenyülés (typos) ; 2) (nyt.) a. m. jegybetű ;
leendő viszonyt egyszerűen elötüntető igemód . —, tiszta, néma, folyékony jellegű igék a görögben.
fn. jelentéstevő személy. -s, mn. a. m. jelentékeny. Innen : Jelleges, mn.
Innen: Jelentősség, fn. -ség, fn. 1) a. m. jelenték ; ? Jellem, fn. 1) vmely személy, v. nép lelkületét,
2) a. m. fontosság. érzelmeit visszatükrözö erkölcsi tulajdonságok,
Jelentvény, fn. tt. -t ; vmiről tudósító szóbeli sajátságok ; ennek az embernek szép, rút jelleme
előadás, v. hiteles irat, tudósitvány. van ; 2) elveihez való állhatatos ragaszkodás, szi-
Jelenvaló, mn. és fn. 1) a. m. jelenlevő ; fel- | lárd becsületesség ; ennek az embernek van, nincs
szólitni ajelenvalókat ; 2) jelen idő, állapot, mint a jelleme ; 3) vmely nemzetnél szokásos divat, mo-
jövő ellentéte. Innen : Jelenvalóság, fn. dor, izlés ; francia jellemben öltözködni ; 'hollandi
? Jelér, tt. -t ; (állatt.)
fn. élő kis j., délafrikában jellemben festeni vmely képet ; 4) á. é. a) állhatatos,
honos mézzel madár ( Honigkukuk).
elveiben szilárd, becsületes férfi ; Sokrates valódi
Jeles, (nyilt e-vel a ragban) mn. jellel ellátott, jellem volt ; a nagy jellemek meg nem hajolnak; b)
megbélyegzett ; j. ember, kinek vmely természeti (nyt.) a. m. jegybetü ; tiszta, néma, folyékony jel-
hibája van.
Jeles, mn. mintegy a többek közül kijelölt, ki- lemű igék a hozzátétele
salhangzó görögben ; erősödött j., mely
által van egy; más-
bövitve pl.:
tünő tulajdonságu ; j. ember ; j. bor. - , fn. a leg- TUτ a jegybetű , az erősödött j. π7 ; réμvw
szorgalmasabbak közé számitandó tanuló ; első,
a jegybetű μ, az erősödött j . fev stb.
második, harmadikj. Innen : Jelesen, ih. Jelesség,
fn. -ben, -int, ih. kiváltképen, különösen ; szereti Jellem -egység, fn. öszhangzat az ember, vagy
a borocskát, jelesben a budait. -kedik, k. 1) jól, népek erkölcsi és szellemi tulajdonságai között.
jelesen, derekasan viseli magát ; a polttikai téren -erö, fn. szilárd, erős, elhatározott akarat, a jel-
j.; 2) ékeskedik, kitünő hirben van ; Magyaror- lem nagyobb mérve. -es, mn. szilárd becsületes-
szág sok kitünőférfival jeleskedik. ségü, nagy jellemü ; j. férfiú. Innen : Jellemes-
Jeles -levél, fn. vmely személy szakbeli képesség, fn.
ségét tanusitó, hiteles oklevél (diploma).. Jellemez, cs. rag. jellemzek stb.; 1) vkinek
Jelesül, ih. 1 ) derekasan, jelesen, kitünöleg ; erkölcsi és szellemi tulajdonságait, jellemét visz-
jelesül viselte magát a harcban ; 2) a. m. kiváltké- szatükrözi ; mondatik 1) nyilatkozatról, tettről,
pen, különösen." műről, amennyiben ezek a nyilatkozó, cselekvő
Jelez, cs. 1) jellel ellát ; iratot j., felrakja az és szerző jellemét feltüntetik ; mindenkit legjobban
irásjeleket ; (mt.) utat, pályátj.; 2 ) jel által tudat ; jellemez saját beszéde ; az irály jellemzi az irót ; 2)
41 *
 Jel - 644 Jer

személyről, midőn annak jelleme tüntetetik fel ; | ban az eretneküldözés volt a jelszó ; a mai kor jel-
Schillert, Petöfit, Vörösmartyt jellemezni. Innen : szava: szabadság, egyenlőség, testvériség.
Jellemezés, fn. Jellemező, mn. Jel-tan, Jel -tudomány, fn. (gyógyt. ) az orvosi
Jellem-festö, fn. és mn. vmely személy, nép tudomány azon része, mely a kórjelekből a beteg-
jellemét élénk szinekkel ecsetelő ; Shakespeare séget megismerni tanitja. -tüz, fn. jeladás végett
nagyjellemfestő volt. gyöngeség, fn. lelki tulaj- rakott tüz ; a cserkeszek hegyeik ormán jeltüzeket
donság, melynélfogva vki saját elveihez nem ké- raktak az oroszok közeledtekor.
pes hiven ragaszkodni, s a becsületesség és erény ? Jelv, fn. a. m. jelkép (symbolum). Innen : Jel-
utáról eltántoritható. -hiba, fn. 1) hiba vki er- ves, mn. Jelvesség, fn.
kölcsi és szellemi tulajdonságaiban ; 2) jellem- ? Jelvény, fn. tt. -t ; ált. a. m. jelkép ; kül. ékszer,
gyöngeségből származó vétség. -ingatagság, fn. diszöltözet, mely méltóságot, hatalmat jelképez
lelki tulajdonság, melynélfogva vki elveit folyto- a magyar királyjelvényei. Innen : Jelvényes, mn .
Jel-vevő, fn. távirdai készlet, mely a sürgöny-
nosan változtatja, s határozataiban mindig haboz.
-kép, fn. vmely személy olyatén életirása, hogy zött jegyeket felfogja.
abból különösen a leirt személy jellemző vonásai ? Jelvi, mn. jelvre vonatkozó, azt illető. Innen :
tünjenek ki leginkább ; Jézus jellemképe Schenkel- Jelvileg, ih. Jelviség, fn.
től (Charakterbild). -nagyság, fn. a. m. jellem- Jelz, 1. Jelez.
erő. -rajz, fn. életirás, melyben az illető személy- Jel-zálog, fn. (ker.) vagyon, mely nem termé-
nek különösen jellemvonásai vannak kiemelve. szetben, hanem jel, azaz a telekkönyvbe jegyzés
-szilárdság, fn. a választott becsületes elvekhez által vagyon lekötve adósság fejében. Innen :
való szigorú ragaszkodás, az erény és becsületes- Jelzálogos, mn. -zászló, fn. ált.jeladás végett ki-
ség utain állhatatos megmaradás. -telen, mn. 1) tüzött zászló ; kül. a vezér, v. fejedelem szárnyse-
szilárdság , állhatatosság nélkül való ; jobban : gédei jelvénye, mely mellett a napi, vagy rögtöni
jellem-gyönge; 2) elvetemedett jellemü, vétkes er- parancsok osztatának. Ez vagy tollas bot, v. kis
kölcsü ; j. gazember. Innen : Jellemtelenség, fn. bojtos zászló.
Jellemtelenül, ih. -vonás, fn. személy, v. nép egyes ? Jelze, fn. (haj .) jeladásul szolgáló mindenféle
erkölcsi és szellemi tulajdonsága, mely az illető eszköz ; éji j., lámpa, röppentyű, lövés ; köd-j.,
személy , v. nép jellemének egyik alkatrészét kürt, harang stb. hangja ; baj-j. , lövés, felfordított
teszi ; a magyarnak főjellemvonása a nyiltszivűség. zászló stb.; nappalij. , lobogo, kosár, festett ablak
Jellemz, k. a. m. jellemez. Innen : Jellemzés, fn . stb. -golyó, fn. jelzéül szolgáló felhúzett libegö
gömb. -könyv, fn. (haj .) a jelzék jelentését ma-
Jellemzék, fn. 1) azon mondatok, szavak, me- gyarázó lajstrom.
lyek vkinek jellemét kitüntetik ; 2) a. m. jellem- Jelzék, fn. vmit jelző dolog, tárgy.
zet; 3) (mt.) azon egész szám, melyet a logarith- ? Jelzél, fn . (haj .) jelzével jelt ad. Innen : Jelzé-
mus magában foglal, s melynek értéke tizes alap lés, fn. Jelzélő, mn.
mellett mindig egygyel kisebb, mint azon mennyi- Jelze-lámpa, fn. jelzéül szolgáló lámpa.
ség számjegyeinek száma, melynek logarithmusa Jelzemin, 1. Jazmin.
meghatározandó (charakteristica). Jelzény, fn. 1) a jelzés tartama ; 2) jelzélt
Jellemzet, fn. 1) vmely jellemet alkotó erkölcsi dolog.
és szellemi tulajdonságok együttvéve ; 2) vmely Jelzet, fn. 1) oklevél pecsétje, v. aláirása ; 2)
személy, v. nép jellemét elötüntető irat. -es, Jel- (nyomd.) betü, v. számjegy , mely a kinyomott
lemző, mn. mind tárgyilag, mind alanyilag az ivek számát jelöli, s mely rendesen az iv első
illető személy erkölcsi és szellemi tulajdonságait, lapjának aljára nyomatik. Innen : Jelzetes, mn.
gondolkodásmódját hiven visszatükrözö ; j, iro- Jelző, mn. 1) jelzéssel foglalkodó; 2) vmire jelt
dalmi mű; j. nyilatkozat. Innen : Jellemzetesség, fn. adó ; veszélyt j. hajó. —, fn. (nyt.) a főnév állandó
Jel-level, Jel - leveles, 1. Oklevél, Okleveles . minőségét jelentő melléknév ; pl. e kifejezésben
? Jelmez, fn. tt. -t; ált. ünnepélyes öltözék ; igazságos Mátyás, jelző az ,,igazságos. " Innen:
férfi, női j.; kül. vmely korszakot, nemzetiséget, Jelzői, mn. Jelzős, mn.
hivatalt, méltóságot jellemzö öltözék ; magyar, Jenes, tn. finév, Dénes.
franciaj.; középkori j.; tábornagyi j. ¡Innen : Jel- Jeneszter, fn. (nt.) cserjenövény a kétfalkások
mezés, mn. közöl (spartium) ; söprő-j..
Jel- mondás, mondat, fn. a. m. jelige. Innen : Jeno, tn. finév, Eugenius magyarított alakja.
Jelmondatos, mn. -név, fn. 1) a. m. jelszó ; 2) (ker.) Jer, hiányos ige ; többese : jerünk, jertek ; a. m.
a. m. cég. jöjj! gyere ! j. ide.
Jelöl , Jelölés, Jelölt, 1. Jelel, stb. Jérce, fn. ált. nőstény madár ; kül. fiatal tyúk ;
Jelön, Jelönés, stb. 1. Jelen, stb. a csibék közől csak a jércéket hagyni meg.
Jel-szavalás, fn. jelbeszéd által való szavalás. Jere, 1. Jer.
-szó, fn. 1 ) szó, v. mondat, melyet a táborozó Jeremiád , fn. 1) Jeremiás zsidó látnok
hadsereg fövezére tüz ki mindennapra, s melyet prófetiája ; 2) á. é. jajveszéklő, panaszos beszéd,
az őrjáratok vezetői szoktak egymással titkon irat.
közölni, hogy megtudják, vajjon a megszólitott Jeremiás, tn. finév, Jeremiás siralma.
fél az ő táborukba tartozik-e ; 2) mondat , szó, Jerke, fn. 1) nőstény bárány ; 2) * egy éves
melyet fejedelmek, v. más kitünő személyek azért kecske.
választanak , hogy azzal müködési irányukat ki- Jerne, tn. nőnév, Irene magyarított alakja.
tüntessék ; III. Napoleon jelszava : „ császárság a Jernö, tn. finév, Irenäus magyarított alakja.
béke"; 3) szó, v. mondat, mely a körszellemnek, Jerómos, tn. finév, Hieronymus magyarított
v. vmely eszmének irányát tünteti elő ; középkor- | alakja.
 Jer 645 Job

Jersze, 1. Jer. ajót, hanem tedd is ; jót ajobbért el szokták hagyni,

Jertek, Jerünk, isz. a , jer' többes számu má- v.jobb ellensége ajónak; 3) szánakozásra, könyö-
sodik és első személye. rületre mutató cselekedet ; jót tenni vkivel; (szój .)
Jerva-gyökér, fn. (nt.) izzasztó erejénél fogva jót vett tőlem, s lábbal rúg ; 4) becsületes ember ; a
ellenmérgül használható növény a gódircok közöl jójóval társalkodik ; (km.) jónak jó a kenyerese, v.
(asclepias vimetoxicum). tőszomszéda ajó ; sok jó fogja az ekeszarvát; hama-
? Jer-velem, fn. mindenféle eszköz, szer, me- rább válik a jóból rosz, mint a roszból jó; nemjók-
lyet utazás közben használat végett magunkkal ért van a törvény ; még ajóhoz isfér szó ; jók közt
viszünk (vademecum) . inkább utolsó, mint roszak közt első ; sürün vetik a
* Jeszke, mn. a. m. ijeszke, bokros , ijedōs (ló). jót, de ritkán kel ; jónak ne hagyj, rosznak ne keress;
* Jesztő-fa, fn. a. m. sodrófa. 5) (szój.) jóvá hagyni, helyeselni, helybenhagyni ;
* Jetli, ksz. leginkább, különösen . jót állani, kezeskedni ; jóvá tenni , hibát, bünös
* Jettség, fn. a. m. ijedtség. tettet helyre hozni ; jóra magyarázni, kétes értel-
Jézus, tn. a megváltó neve ; (szój .) én értem is műi beszéden, cselekedeten meg nem botránkozni.
meghalt a Jézus. -Mária, isz. keresztyéneknél, Jó-akarat, fn. 1) mások javát előmozdítni tö-
különösen a katholikusoknál szokásos fölkiáltás, rekvö benső hajlam ; jóakarattal lenni vki iránt :
melylyel csodálkozást, v . ijedséget szoktak kife- (km. ) ha jóakaratot veszek, még azért is adós leszek;
jezni. -mária-huszár, fn. á. é. (tréf.) gyáva, fé- 2) készség, hajlam vminek véghezvitelére ; a j.
lénk ember, aki, ha katona volna ,,Jézus Mária !" meg van benne, de mi haszna, ha nincs tehetsége.
felkiáltással futna el. Innen: Jóakaratú, mn. -akaró, mn. és fn. mások
Jó, mn. fokozva : jobb, legjobb ; 1) élvezhető, iránt részvéttel viseltető, jótevő személy ; sokjó-
inyünk, tetszésünk szerint való ; jó bor, kenyér, akarója van; maradok önnek jóakarója : N. N. (km.)
étel ; (km.) jó az ó bor s uj szalonna ; 2) vmely ér- jó ajóakaró mindenütt.
zékre kellemes hatást gyakorló ; jó szag ; jó iz; Jób, tn. finév.
jó hang; jó szinben van; jófogás esik rajta; jó ér- Jobb, mn. 1) a jó középfoka ; jobb a kutya, mint
zet; 3) célravezető ; jó szél; jó intézkedés, tanács ; a macska, mert a kutya nagyobbacska (Kaz.) ; jobbá
4) termékeny, jövedelmező ; jó föld, rét; jó ara- lenni, javulni ; jobbá tenni , helyrehozni ; (km.)
tás, szüret ; jó vásár ; 5) használható ; jó kard, kés, jobb helyre jobb kell ; jobb ma egy veréb, mint hol-
beretva ; jó fog; (szój.) jó foggal roszat harapni ; nap egy túzok, inkább elfogadhatni most kevés
6) rendeltetésének megfelelő s illetőleg hivatását hasznot, mint többért sokáig várni ; jobb lábbal.
betöltö ; jó szónok, diak, katona ; (km.) a jó pap hogy sem nyelvvel botlani ; jobb szép szerével, mint
holtig tanul; ki kicsinyben jó, nagyban is jó; 1) kénytelenséggel; 2) á. é. a szivvel átellenes oldalon
valódi, nem hamisított, nem korcs; jópénz, arany; levő ; jobb kéz ; (km.) amit adsz jobb kezeddel, ne
jó bors; 8) a szépészet szabályainak megfelelő, tudja azt bal kezed ; * 3) jobb atya, jobb anya, a. m.
gyönyörködtető ; jó zene, ének, kép ; (tréf.) jó bőr, nagyatya, nagyanya. —, fn. a. m. jobbkéz; jobb-
å. é. szép leány ; 9) vmely tudomány szabályaival jában karddal , baljában a béke olajágával jött;
megegyező, v. tanulságos ; jó történelem ; jó könyv ; (szój .) békejobbot nyujtani, kibékülni ; jobbra, balra
10) előkelő ; jó családból származott ; 11) meglehe- széledtek; ott ül a mindenható atyaisten jobbja felől
tös, elég nagy; jó darab kenyér ; jó messze mentünk; (apost. hitv.). -acska, mn. vmivel jobb; kevéssé
jó ideje, hogy elment; jó sokáig késik; 12) kora, v. jobbacska bort hozz. -acskán , ih. vmivel jobb
illetőleg késő ; jó hajnalban indultunk el ; jó éjjel egészségben.
érkezett meg; hajnalban jó korán, ott terem az ispán Jobbadán, Jobbadára, ih. nagyrészben, több-
(népd.) ; 13) vmiben kitünő ; jó vivó, evő; jó ját- nyire ; j. csak otthon tölti az estéket.
szó,jó társalgó ; 14) a) békés indulatú ; jó ember ; Jobbág, fn. előkelő, fönemesi rangú személy.
jó lélek ; b) szánakozó, könyörülő ; jó szívvel, indu- i, mn. jobbághoz tartozó, azt illető, arra vonat-
lattal lenni vki iránt ; jó tett, cselekedet ; (km.) jó kozó. Innen : Jobbágiság, fn. a nyomorú pórság és
tett, v. tét helyébe jót ne várj; c) még a légynek a vad jobbágiság (Aristokratia. Csengeri). -iak,
sem ártó, jámbor, gyáva, együgyű ; az a baj, hogy fn. tb. a fönemesek osztályához tartozó sze-
nagyon isjó ember; (szój .) jó ember, mint a falat mélyek.
kenyér; d) becsületes, igaz ; (szój .) jó lélekkel mon- Jobbágy, fn. 1) † a. m. jobbág; 2) ált. a feje-
dani vmit , igaz meggyőződésből ; jó hiszemből delemmel szemközt minden alattvaló , bármily
tenni vmit ; e) nyájas, megnyerő, kellemes ; jó arc; nagyúr legyen is ; felséged alázatos jobbágyai; 3)
jó modor, előadás ; jó szó ; (szój.) jó szót adni vki- kül. a) † szolgálatot tevő személy ; királyij., ki a
nek; jó szóval megkerülni vkit ; meghajtotta ajó szó; király körül tett szolgálatot ; vár-j. , ki a várme-
f) kötelességeit hiven teljesítő ; jo atya, anya, férj, gyék hadi szolgálatában állott ; egyház jobbágyai,
feleség ; 15) (szój.) jó dolga van; jó szerencsét tenni ; papi nemesek ; b) földesuri telkeken lakó, s ezek
jó reggelt, napot, estét, éjszakát ; (km.) milyen ajónap, használatáért bizonyos kötelezettséggel tartozó
olyan a fogadjIsten, gorombaságot, gorombasággal személy; telkes j ; (km.) az urak vesznek össze,
viszonozni ; jó helyénvan, jól felhörpentett; jó orra s ajobbágyok haját tépik ki. Innen : Jobbágyi, mn.
van, hamar megérzi a bajt. -, fn. birtokr. javam, Jobbágy-hely, fn. jobbágyok által birt, urbéri
javad,java ; 1) az érzékekre kellemesen ható dolog ; telek. -såg, fn. 1) a. m. jobbágyi állapot ; 2) a
jót ettem ma; (szój .) sok jót (kivánok) hozzá; mi jót jobbágyok együttvéve ; az 1848- iki törvények a
hoztál? (km.) ajónál is vanjobb ; lassan érik ajó; a jobbágyságotfelszabadíták. -telek, fn. a. m. job-
jó avul is, javul is ; mi neked nem jó, másnak se jó bágyhely.
az; a nemjó roszabb, mint a semmi ; végül marad a Jobban, ih. a jól középfoka ; 1) a jó izlésnek
jó; 2) a becsületességgel , erkölcsiséggel meg- megfelelőbben ; j. énekel, mint te ; 2) szerencséseb-
egyező dolog ; sok jót hallottam felőle ; ne csak tudd ben; j. megy dolga, mint tavaly ; 3) betegségből
 Job 646
felüdülve ; j. érzem magam ; j. vagyok ; 4) inkább,
nagyobb mértékben ; jobban szeretem. -lét , fn.
megjavult, betegségből felüdült egészségi állapot.
Jobbára, ih. nagyrészt, többnyire ; j. otthon
tölti az időt.
Jobb-fél, fn. 1) jobb kézre eső oldal ; az utcán
jobbfélre esik a keresett ház; 2) udvarias nyelven
a. m. feleség , kedves ; te vagy életem jobbfele.
-felé, ih. az oldalfelé, merre a jobbkéz esik; ha te
balfelé mégy, én jobbfelé indulok. -féle, mn. a
jobbik fajból, nemből való ; j kelmét kérek. -felöl,
ih. azon irányból, merre a jobb kéz esik. -felül,
ih. a jobb oldal felé eső irányban.
Jobbik, mn. a. m. jobb; használtatik 1) midőn
határozottabban akarjuk kiemelni a főnév tulaj-
donságát ; a jobbik ruháját vette fel magára ; 2)
midőn nyomaték végett a főnévnek utána tétetik ;
szemét, ajobbikat szúrták ki.—, fn. 1) két személy,
v. tárgy közöl az, a melyik jobb a másiknál ; ezt
vidd el, mert ez a jobbik ; 2) (tréf. ) kópé, csinta
lan; óh tejobbik!
Jobbit, A) cs. ált. a. m. javit ; kül. 1) roszat,
használhatlant jobbá tesz ; trágyázás általjobbitni,
a szántóföldet ; 2) fizetést, dijt szaporit; ez évben
fizetését is jobbitották ; B) vh. erkölcsileg jobbá
leszen; nem akarja magátjobbitni. Innen : Jobbitás,
fn. -gat, cs. lassan, de folytonosan jobbit. -hat-
lan, mn. és ih. 1) erkölcsileg és anyagilag nem
jobbitható ; j. főld; 2) annyira tökéletes, hogy
már jobbá tenni lehetetlen. Innen : Jobbithatlanul,
ih. -ható, mn. a. m. javitható. -mány, -vány, fn.
tt. -t; 1) kijavitott rész valamely tárgyon ; 2) azon
összeg, melylyel vmely fizetést javitottak ; évi fize-
tésénekjobbitmánya rámegy 100 forintra.
Jobb-kéz, fn. a szivvel ellentett oldalra eső
kéz ; (km.) amit ajobbkéz ad, ne tudja azt a bal-
kéz; á. é. személy, segéd, akire mindent rábiz-
hatni, s ki mindent nagy ügyességgel végez ; az
elesett tábornok a fővezér jobbkeze volt.
Jobbra , ih. a jobbkéz irányában eső oldal
felé ; egyik balra, másik jobbra indult; psz.-jobbra
át ! -fordulj! — huzódj ! — kanyarodj! nézz !
zárkozz !
Jobbról, ih. jobbkéz felé eső irányból ; az ellen-
ségjobbról közeledett felénk.
Jobb-szárny, fn. 1) a madárnak jobbfelől eső
szárnya; 2) á. é. a felállitott hadsereg azon oldala,
mely a középtől jobbra esik. szomszéd, fn. 1)
szomszéd, akinek lakása, háza a mienktől jobbra
fekszik ; 2) mellettünk jobbfelé ülő személy; 3) a.
m. féltárs.
Jobbul, k. 1) erkölcsileg jobbá leszen; 2) á. é.
jobbra fordul ; egészsége meglehetősen jobbult. Inn.:
Jobbulás, fn. -at, fn. a. m. javulat. -atlan, mn. 1)
erkölcsileg nem javult ; . gonosztevő ; 2) elöbbi
rongált állapotában levő ; j. egészség. Innen : Job-
bulatlanság, fn. Jobbulatlanul, ih. -hatatlan, mn.
erkölcsileg, v. anyagilag nem javulható.
Jochtot, 1. Jogtat.
Jócska, mn. meglehetős mennyiségü ; j. összeg
pénzt elköltött.
Jócskán, ih. meglehetős nagy mennyiségben ;
i. termett az idén gabonája.
Jodók, tn. finév, Jodocus.
Jó-elején , ih. mindjárt kezdetben ; jóelején
megérkezett. -elvi, mn. az embereknek csak jó
oldalát tekintö, legroszabb helyzetben is jó sorsot
- Jog
reménylő, optimista. Innen : Jóelviség, fn. -erköl-
csü, mn. erényes, becsületes magaviseletü ; j. ifjú.
-érzelmű, mn. ált. akinek érzelme mind erkölcsi-
leg, mind politikailag jó ; kül. 1) vki iránt nagy
ragaszkodással viseltető ; 2) a. m. kormánypárti
(gutgesinnt). Innen : Jóérzelműség, fn. -fajta, mn.
1) jó fajból való ; j. gyümölcs ; j. tehén ; 2) valódi,
igazi, nem hamis ; gyöngy. -félben, ih. j. van,
kijutott neki az áldásból , derekasan berugott.
Jó-féle, mn. jó, finom, valódi, nem hamisított ;
j. bor, sáfrány, bors. - fn. a. m. kéjhölgy ; min-
dig olyan jófélék közöttforgolódik. Inn.: Jóféleség,
fn. -formán, ih. valószinüleg, körülbelül ; jófor-
mán itthon maradok.
Jog, mn. † a. m. jobb ; j. szem ; j. kéz. fn. 1)
+ a. m. jobbkéz; birtokr. -om, -od, -ja; koronát
vetének ő fejére és nádat ő jogjába ; 2) igény, mely
szerint vkit vmi törvényesen illet ; nekem jogom
van ehhez a birtokhoz ; nincs joga közbeszólani;
(szój .) jogot formálni vmire; elcsavarni a jogot,
önérdekből máskép magyarázni, mint kellene ; 3)
cselekvés , tárgy, mely csak bizonyos személy, v.
méltóság köréhez tartozik , s melyet más nem
gyakorolhat, s illetőleg nem birhat ; a megkegyel-
mezés a királyjogai közé tartozik; apostoli, püspöki
i.; jogot bitorolni ; jogában megkárosítni vkit ; 4)
törvények gyüjteménye, foglalata ; jogot tanulni;
természeti, római j.; 5) á. é. a) igazságosság ; itt j.
helyett erőszak uralkodik ; 6) igaz, alapos ok ; nem
tudom mi joggal mondhatta azt rólam, v. nem tudom
honnan vehette ajogot, rólam ezt mondani.
Jog-akadémia, fn. akademia, melyben a jogi
tudományok tárgyaltatnak. -alap , fn. bármely
dolog , mely vmely törvényes igény alapjául
szolgál.
? Jogar, fn. tt. -t ; fejedelmi, királyi pálca.
? Jogász, fn. tt.-t ; ált. törvénytudó; ez az ember
hires jogász ; kül. 1 ) törvények tanitásával foglal-
kozó személy ; 2) a. m. jogtanuló. Inn.: Jogászi,
mn. -at, fn. jogtudomány, ennek tanulása és is-
merete ; jogtudománynyal való foglalkozás. Inn.:
Jogászati, mn. -os, mn. jogtanulóknál szokásos ;
i. magaviselet.
Jog-átruházás, fn. (ttud.) vmely dologra vo-
natkozó törvényes igénynek más személyre való
átruházása. -azonság, fn. (ttud.) állapot, melynél-
fogva két, v. több személy egyenlő joggal tarthat
igényt vmely dologra. -bitorlás, fn. (ttud.) vmely
jognak törvénytelenül birása. bizonylat , fn.
vmely jog törvényes birtoklásának alapos okok-
kal való kimutatása. -bölcselet, fn. (bölcs.) böl-
cselet a jog természetéről. -cim, fn. megnevezése
azon jognak, törvénynek, melyen vmely igény
alapul.
Jog- egyenlőség, fn. 1) ált. állapot, melyben az
ország minden lakosa egyenlő jogokat élvez ; po-
litikai, vallásbeli j.; 2) a régibb magyar törvények
szerint a leányok öröklési jogának a fitestvérekéi-
vel való egyenlő volta. -egyenlőtlenség, fn. 1)
politikai állapot, melynélfogva ugyanazon ország
lakosai nem mindnyájan élveznek egyenlő jogo-
kat ; 2) a régibb magyar törvények szerint a leá-
nyok öröklési jogának a fitestvérekéivel való
egyenlőtlensége , mely szerint a fekvő vagyon
csak a fiágra szállhat. -élet, fn. a jognak, törvé-
nyeknek gyakorlati folyamata. -ellenes, mn. jog-
gal, törvényességgel meg nem egyező. -elmélet,
 Jog 647 Jóh

fn. elmélet a jogtudomány terén . -elv, fn . vmely által vminek véghezvitelére ; még nincs jogositvá-
jognak alapul szolgáló elv, alapigazság. -élvezet, nya az orvosi gyakorlatra. -ság, fn. 1 ) vmely do-
fn. vmely jognak élvezete, használata, azzal való lognak a joggal megegyező állapota ; kérelmünk
élés. engedményezés, fn . lemondás vmely jog - jogosságát senki sem tagadhatja ; 2) a. m. igazság ;
ról oly föltétel alatt, hogy azt más kapja meg. 3) a. m. igazságszeretet ; a jogosságot mindenkiben
-ereju, mn. 1) jogon alapuló ; 2) a. m. jogérvé- csak dicsérnünk lehet. -ult, mn. joggal felruházott ;
nyes. -erö, fn. ált, a jog erkölcsi hatása ; kül. jogi amire vkinek joga van ; jogosult kivánság. Innen:
érvény ; jogerőre emelni vmely régi szokást. -erös- Jogosultan, ih. Jogosultság, fn.
bités, -erosités, fn. vmely jognak bizonyos mü- Jogoz, Jogozás, 1. Jogosít. Jogositás .
ködés által való megszilárditása. -érvény, fn. Jogozat, fn. a. m. jogositvány.
vmely régi szokásnak, felsöbb határozatnak stb. Jog-sérelem, fn. ált. mások jogait sértő tett ;
a törvénynyel, joggal egyenlő értéke ; jogérvényre kül. a régibb magyar törvény szerint az örökösö-
emelni vmely régi szokást. Innen : Jogérvényes, mn. dési jog megsértése. -szabály, fn. a törvénykezés
Jogérvényesen, ih. -érzelem, -érzet, fn. az igaz - körébe tartozó sarkigazság. -szerü, mn. a jognak,
ság, törvényesség, jog iránti benső vonzalom ; ez törvényességnek megfelelő, jogos. Innen : Jogsze-
sérti a jogérzetet. -eset, fn. a törvénykezés terén rűen. Jogszerűleg, ih. Jogszerűség, fn. -szolgálta-
előforduló esemény. tás, 1. Igazságszolgáltatás.
Jog-fentartás , fn. kinyilatkoztatása annak, Jogtalan, mn. és ih. 1 ) joggal nem biró ; a rab-
hogy vmely jogot nem engedünk át másnak. -fi , szolgák jogtalanok valának ; 2) a joggal, igazsággal
fn. a. m. jogtanuló. -folyam, fn. 1) több ideig nem egyező, jogon nem alapuló ; ez j. tett volt tő-
tartó élés vmely joggal ; 2) a törvénykezési eljárás led. Innen : Jogtalanság, fn. Jogtalanul, ih.
folyamata, menete. -folytonosság, fn. köz-, v. Jogtan, fn. tan, melynek tárgya a jog, a törvé-
magánjog azon tulajdonsága, melynélfogva az elnyek. -ár, fn. egyetemi, v. akademiai tanár, aki a
nem évülhet , jogi érvényét el nem vesztheti . jogból tart előadást. -uló, fn. személy, ki egye-
-gyakorlás, fn. 1) a törvények gyakorlati alkal- temen, vagy akademián a törvények tanulásával
mazása ; 2) biró, v. ügyvéd melletti önképzés a foglalkozik.
törvénykezésben ; 3) a. m. jogélvezés. Inn.: Jog- Jogtat, cs. a. m. igtat.
gyakorlási, mn. -gyakorlat, fn. a joggyakorlás, Jog-tisztelet, fn. ált. a jog, törvényesség iránt
mint működés segélyével véghezvitt munkálat, nyilvánuló tisztelet ; kül. mások igazainak tiszte-
cselekvény gyakornok, fn. ügyvéd, vagy biró letben tartása. -tudomány, fn. tudomány, mely-
mellett segédkedő jogvégzett személy. -hallgató, nek tárgya a jogok és a törvények s ezeknek
fn. a. m. jogtanuló. -használat, fn. minket illető gyakorlati alkalmazása. -tudor, fn. személy, ki-
jogoknak élvezete. -hátrány, fn. (ttud.) hát- nek a jogtudományból tudori oklevele vagyon.
rány, melynek következtében vmely jogunk él- tudós, fn. a jogtudományt elméletileg értő, s
vezetében szenvedünk kárt. -igény , fn. igény azzal gyakorlatilag foglalkozó személy. -ut, fn.
vmely jog élvezetére. nem erőszakos, hanem törvényes mód igazaink-
Jogilag, ih. a jogot, a törvényességet tekintve ; nak érvényre emelésében. -utód, fn. személy, aki
ehezj. semmi köze sincs. vmely jogot mástól örököl. -ügyelés , fn. jogra
Jog-irat, fn. jogról szóló, jogra vonatkozó irat. való tekintet s ily tekintet szerinti eljárás. Ellen-
-kedvezmény, fn. (ttud.) ált. jog, törvény által téte : Jogsértés. -ügylet, fn. (ttud . ) ügylet, cselek-
nyujtott kedvezmény ; kül. 1) kedvezmény, mely- vény két fél peres ügyeinek rendbehozására. Inn.:
ben a magyar törvény az özvegynőket részesiti ; Jogügyleti, mn. -véd, fn. ált. a törvényességet, jo-
2) leltári kedvezmény, melynélfogva az örökös a gosságot védelmező személy ; kül. a. m. ügyvéd.
hagyományozó hitelezőit csak az örökség erejéig -vélelem, fn. a. m. vélelem. viszony, fn. 1 ) két
tartozik kielégitni. -kérdő, fn. a. m. jókérdő. személy, testület egymáshoz való viszonya jogi
-kiszolgáltatás, fn. a. m. jogszolgáltatás. -köve- tekintetben ; 2) két, v. több személy, testület jo-
telés, fn. a. m. jogigény. gainak egymáshoz való viszonya.
? Joglár, fn. tt. -t ; végrehajtó, igazságszolgál- † Jógyít, cs. a. m. gyógyit ; mert te halottakat
tató (justitiarius). támasztasz, vakokat és sántákat jógyítasz (Szék. I.).
? Joglat, fn. a. m. jogszolgáltatás. † Joh, fn. ált. belek, belső részek ; kül. 1 ) szív ;
Jog- menet, fn. a törvénykezés menete, folya- te indóhad (inditsad) en johomath (Sz. Bern. hymn.);
mata. -nézet, fn. nézet vmely jog mibenlétéről, 2) máj .
helyes, v. helytelen voltáról. * Joh, fn. a. m. juh.
? Jogod, fn. a. m. jogar. † Joha-fájó, mn. akinek belső részei fájnak,
† Jogolás, fn. a. m. erkölcsi jobbulás ; higyjük májbeteg.
mi jogolásunkra (Bécs . cod. ). Jó-hangzat, fn. egyes szóknak, v. mondatok-
Jog-orvoslás, orvoslat, -orvosság, fn. (ttud.) | nak a hallszervre gyakorolt kellemes hatása ; j.
a biró, v. a perlekedő felek által elkövett hibá kedveért kerülni a sok egyféle hangzók összetorlását.
jóvátétele ; v. abbeli kérelem, felebbezés, hogy az Innen : Jóhangzatú, mn.
elkö vetett hiba helyrehozassék. Johanka , tn. nönév , Johanna kicsinyített
Jogos , mn. jogon , törvényeken alapuló, az alakja.
igazsággal megegyező ; j. kérelem, követelés. Inn.: Johanna, tn . nönév.
Jogosan, ih. Jogosság, fn. -it. cs. vkinek jogot ad Johászodik, 1. Juhászodik.
vmire ; kijogosított erre téged ? Innen : Jogositá s Jóhirü, mn. 1) örvendeztető hirt tartalmazó; j.
fn. Jogosított, mn. -itatlan, mn. és ih. fel nem levél; 2) a. m. jóhirünevü. -nevü, mn. jó hirben
jogositott, vmire hatalommal fel nem ruházott. álló, akiről csak jót és semmi roszat sem beszél-
-itvány, fn. jogszerű felhatalmazás a felsőbbségnek ; j. ember.
 Jóh 648 - Jós

Jóhiszem, tn. lelki meggyőződés a felöl, hogy ság, fn. -lehet, ksz. a. m. noha, ámbár ; ellentétes
tettünk mind az erkölcsiséggel, mind pedig a pol- mondatokat bevezető szó ; társviszonylója : mégis,
gári törvényekkel megegyez, s hogy azzal senki- mindazáltal ; pl. j. megparancsoltam, hogy itthon
nek kárt nem teszünk ; jóhiszemmel vinni véghez maradj, te mégis, v. mindazáltal elmentél. ” -lét, fn.
vmit. -ü, mn. nem roszakarólag cselekvő , aki lel- a. m. jólét. -magabiró, mn . jólétnek örvendő,
kében meg van arról gyöződve, hogy amit teszen, vagyonos ; j. parasztgazda. tart, cs. vkit meg-
másnak az nem szolgál kárára ; j. találó, aki vmit vendégel, jóllakásig ad vkinek enni. -tehetetlen,
megtalál anélkül, hogy tudná, ki veszté azt el. mn. ügyefogyott, aki annyira beteg, v. együgyü,
Innen : Jóhiszemüleg, ih. Jóhiszeműség, fn. hogy magán sem tud segítni ; magával j. Innen:
Joh-menet, fn. a. m. májmenet. Jóltehetetlenség, fn. Jóltehetetlenül, ih. -tesz, cs.
Jó-illatú, mn. kellemes illattal biró ; j. virág ; helyesen cselekszik ; jóltetted, hogy eljöttél. -tett-
ȧ. é. (egyh.) j. áldozat, melyet emberi meggyőző- | lélek, fn. jólelkü ember. -tevö, fn. személy, aki
dés szerint Isten kedvesen fogad. -indulat, fn. 1) vkit felsegített.
a jó iránti lelki vonzalom ; 2) hajlam, szivbeli Jónás, tn. finév ; (szój.) nyugszik, mint Jónás a
vonzalom vki iránt ; jóindulattal viseltetik irántam. hajóban.
Innen: Jóindulatú, mn. -izlésü, -izletü, mn. 1) a Jonathan, tn. finév.
szép fogalmával megegyező izléssel biró; j. férfi; Jó-nemü, mn. a. m. jóféle. Innen : Jóneműség,
2) a szép fogalmának megfelelő, a jó izlés kellé- fn. -nevelésü, mn. becsülettudó, illedelmes ; j.
keivel biró ; j. ruha. -izü, mn. az inyre, az izlés ifjú.
szervére kellemesen ható ; j. étel, ital ; á. é. kedv- Jonh, Jonhó, 1. Joh.
teléssel, gyönyörrel tett, folytatott ; j. csók, beszéd. ? Jóny, fn. tt. -t; (ker. ) rövid elismervény nem
Innen : Jóizuen, ih. -izüt, ih. a. m. jóizüen ; j. sokára lefizetendő adósságról (bon).
ettem, ittam, aludtam. Jó-pénz, fn. 1) ált. érvényben levő, nem hamis
* Jó-karat, fn. a. m. jóakarat ; köszönöm jóka- pénz ; 2) kül. a) aranyból, v. ezüstből vert pénz ;
ratát! -kedv, fn. vidám, örömre hajló kedélyálla- b) bankjegy, mely elégséges alappal bir arra, hogy
pot. Innen: Jókedvű, mn. Jókedvüleg, Jókedvűen, a bank által bármikor beváltassék.
ih. Jókedvűség , fn. Jóra-való, mn. derék, becsületes , kötelességét
† Jó-kérdő, fn. mások tulajdon jogai után tu- pontosan teljesítő ; j. fiatal ember. Innen : Jórava-
dakozódó, a jogok alapos, vagy alaptalan voltátlóság, fn.
vizsgálgató személy. Jo-reménységü, Jóreményü, mn. 1) jobb jö-
Jókor, ih. 1) kellő időben ; épen jókorjösz, téged vöt váró , reménylő ; 2) akinek jeles tulajdonsá-
vártalak ; 2) a kellő időnél előbb, korán ; kelj fel gaitól, készültségétől sokat várnak; j. ifjú.
jókor, hogy elvégezhesd dolgaidat. Innen : Jókori, Jós, fn. tt. -t; 1) a. m. látnok, ki a jövendöt
mn. -a, mn. meglehetős nagy ; jókora utat tettem isteni sugallatnál fogva elöre mondja ; 2) titkos
két óra alatt. -ánt, mn. 1) kellő időben történő ; jelekből kétértelmű szavakkal jövendöt mondó.
2) a kellő időnél elöbb történő ; jókoránt történő. Jósa, tn. 1) finév ; a) Jodocus ; b) Justus ma-
-ra , ih. 1 ) a kellő időben ; 2) a kellő időnél gyarított alakja ; c) a. m. József ; 2) nönév ; Jose-
előbb. pha magyarított alakja.
Jól, ih. 1 ) az erkölcsi és a polgári törvényeknek Jóság, fn. ált. jó tulajdonság ; kül. 1) el nem
megfelelőleg, jól cselekedni ; jól viselni magát ; romlott állapota, v. kedves érzést gerjesztö tulaj-
(km .) akijól él, királyt sem fél ; aki jól kezdi, jól donsága vminek ; étel, ital jósága ; 2) a célnak
végzi; 2) izletesen : jólfőz ; jól készitette el a ruhát ; megfelelő állapot ; az ut jósaga ; 3) a. m. termé
jól esik , a) az izlés szervére kellemes hatással ; j. kenység ; aföld jósága ; 4) jó indulat, ártani nem
esett az étel, ital; b) kellemes hatással a kedélyre; akaró természet ; nagyjósággal viseltetett irántam;
jól esnek szavaid; c) a. m. helyesen; jól esett neki, (km.) jó ajószág, de jobb ajóság; 6) udvarias kész-
hogy póruljárt; 3) a. m. duztig; j. laktam;j. tartani ség ; köszönöm jóságodat; 7) (egyh. ) a. m. erény ;
vkit; a. é. j. lakni vkivel, nagyon megunni vkit ; 4) az isteni jóság.
illető tan, v. müvészet szabályainak megfelelő- Jóságos, mn. kegyes, jótékony ; j. Isten ; (ist.)
leg; j. hegedül, táncol ; j. beszél francziául; 5) kel- j . cselekedetek, erények. Innen : Jóságosság, fn.
lemes állapotban ; jól érzi magát ; 6) észszerüleg ; Jós- álom , fn. álom, mely, a babonás nép hite
jól beszélt ; 7) a. m. bizonyosan ; jól tudom, hogy szerint, a jövő jó, v. rosz sorsot jelenti. -asszony,
stb.; 8) a. m. helyesen ; jól van öcsém! fn. nöszemély, kinek a nép jóslói tehetséget tu-
Jólakás, fn. a. m . jóllakás. lajdonít.
Jó-lelkü, mn. lelkiismeretes, becsületes , aki Jósda, 1. Jóshely.
senkinek ártani nem akar ; j. ember. Innen : Jólel- Jósef, 1. József.
küen, Jólelküleg, ih. Jólelküség, fn. -lét, fn. 1) va- Jós-hely, fn. kivált a régi görög és római vi-
gycnosság, jólmagabiró anyagi állapot : jólétnek lågban hely, hol vmelyik isten papjai a kérdezős-
Örvendeni ; 2) magasb miveltségi állapot ; szel- ködöknek jósoltak. -ige, fn. a. m. jósmondat. -jel.
lemi jólét. fn. különféle jelenség, melyből a babonás nép jót,
Jól-hangzás, fn. a. m. jóhangzás. -lakás, fn. vagy roszat szokott jövendölni ; rosz jósjel, ha az
duztig evés, az étvágy teljes kielégitése ; jóllakásig ember pappal, v. vén asszonynyal találkozik.
enni; (km.) jóllakásnak jóhagyás a vége; minden Jóska, tn. finév, József kicsinyített alakja.
jóllakásnak megkell adni az árát. -lakik, k. duztig Jós-könyv , fn. kabalistikus jelekkel irott
eszik, étvágyát teljesen kielégiti ; á. é. megun könyv, melyből a jósok jövendölni szoktak. -lás.
vkit ; már jóllaktam vele ; ( szój .) ha jóllakik, ke- fn. a. in. jövendölés .
véssel beéri ; (km.) ahol öt, hat jóllakik, a hetedik Jóslat, fn. 1) jóslás által előre megmondott
sem marad éhen. Innen : Jóllakott, mn. Jóllakott- dolog ; 2) a jóslás tartalma irásba foglalva, vagy
 Jós 649 Jő

élőszóval előadva ; 3) a bibliai látnokok által jö- Jótáll, Jótállás, 1. Kezeskedik, Kezeskedés .
vendölt dolog. Jótálló, 1. Kezes.
Jós-lélek, fn. lelkitehetség, melynélfogva vki Jó-tartás, fn. 1) embernek, állatnak étellel,
a külső jelenségekből következtetve előre meg- itallal duztig ellátása ; 2) szép, büszke testtartás
mondja vminek bekövetkeztét.. -ló, fn. jövende- (ez értelemben külön kell irni).
léssel foglalkozó személy. -mondat, fn. felelet, Jótehetetlen, Jótehetetlenség , 1. Jóltehetet-
melyet a jósok élőszóval, v. irásban szoktak a len, Jóltehetetlenség.
kérdezőknak adni. -nok, fn. a. m. jós. -nö, fn. a. Jótékony, mn. tt. -t, v. -at ; 1) ált. jó erkölcsi,
m. jósasszony. ? -olmány, fn. tt. -t ; ált. a. m. v. anyagi hatást gyakorló ; j. álom ; vigasztaló sza-
jóslat; kül. a bibliai látnokok valamelyikének vaim j . hatást gyakoroltak reá; 2) kül. a) adakozó,
irata. -ol, 1. Jövendöl. bőkezű, a szegényeken könyörülö ; j., kegyes em-
Jos-pap, fn. a régi római és görög világban ber ; b) a szenvedő emberiség fölsegéllésére ala-
vmelyik isten jósdájában működő papi személy. kult, létesített ; j. intézett, alapítvány. Innen : Jó-
-szék, fn. ált. különös alkatú szék , melyről a tékonyan, ih. Jótékonyság, fn.
jóspapok jövendölni szoktak ; kül. a delphii pythia Jó-természetű , mn. csendes , engedékeny,
háromlábu széke. -szellem, fn. a. m. jóslélek. | jámbor természetű, senkit megbántani nem akaro;
-vessző, fn. 1) a jós kezében tartott vessző, mely- j. ifjú. -termetü , mn. a széptan szabályainak
ről a babonás nép azt hiszi, hogy a földbe elrejtett megfelelő termettel biró , szabályos termetű ; j.
pénzt ide-oda hajladozása által kimutatja ; 2) kü- katona. -termö, mn. sok magot hozó, termékeny,
lönféle büvölésnél használt vessző. televényes (föld). -tét, fn. 1) ált. az erkölcs törvé-
Jószág, fn. 1) † a. m. jóság ; 2) ált. ingó és in- nyeivel megegyező cselekvény ; (zsolt.) e kivül
gatlan vagyon ; minden jószágát elkobozták ; (km. ) nem kérkedhetem semmivel, hogy neked (Istennek)
igazjószág el nem vész; rosz uton nyert jószág el- használhatnék jótétemmel ; 2) másnak hasznára,
vész nem sokára ; leányágra szállt jószágnak nin- felsegéllésére véghezvitt cselekvény ; (km.) jótét
csen maradása; 3) a. m. árucikk ; sokjószág van a helyébe jót ne várj. tétel, tétemény, fn. a. m.
boltjában ; 4) ingatlan, fekvő vagyon ; három ezer jótét ; (km.) semmi sem agg meg oly könnyen, mint
holdnyi jószágot vett magának ; 5) * a) lábon álló a jótétemény ; jótétemény semmit nem veszt, ha há-
gabona, vetés ; eső után szépen növekszik a jószág; latlanra esik is. -tett, fn. ált. az erkölcsiség törvé-
b) gazdasághoz tartozó barom ; istállóból kihajtani nyeivel nem ellenkező cselekedet; kül. a. m. jótét.
ajószágot ; 6) á. é. a) a. m. személy, ember ; ked-- tevő, mn. adományozással másokat felsegéllö ; j.
vesjószágom! a.m. kedvesem! hamis jószág, hamis uraság. -tevő, fn. személy, aki másokon segitett, v.
ember ; b) dolog, ügy ; különös jószág ! segitni szeret. Innen : Jótevőség, fn.
Jószág- becsü, fn. vmely, kivált fekvő vagyon Jót-hivés, fn. (bölcs.) lelki tulajdonság, mely-
értékének meghatározása. -bérlet, -bérlő, 1. Ha- nélfogva vki a legroszabb körülmények között is
szonbérlet, Haszonbérlő. jót remél (optimismus) . -hivö, fn. és mn. a legro-
Jószág-birtokos, fn. ált. fekvő vagyonnal biró szabb körülmények között is jót remélő, jót váró
személy; kül. személy, aki vmely kijelölt, szóban (optimista).
Jóváhagy, cs. helyesnek tart, helyesel ; jóvá-
levő jószágnak ura, tulajdonosa. -igazgató, fn.
vmely nagy birtokú földesur összes vagyonára hagyni vki intézkedését. Innen : Jóváhagyás , fn.
felügyelő főtiszt, aki rangra és fizetésre nézve az Jóváhagyó, mn.
Összes gazdatisztek fölött áll. -kezelés, fn. min- * Joval, 1. Javal .
denféle gazdasági müködés vmely földbirtokban. Jóval, ih. a. m. sokkal (összehasonlításban) ;
-kormányzó, 1. Jószágigazgató. -negyed, fn. a. nálad jóval nagyobb utat tettem.
m. leánynegyed. -os, mn. 1) † a. m. jóságos ; azo- * Jovall, 1. Javall .
kat nagy sok jószágos tudományokra tanitotta (P. * Jovas, Jovasol, Jovit, Jovúl, 1. Javas, Ja-
nal ; j. cselekedet
jószágos
G.) ; biró (Zrinyi); 2)fn.fekvő
barátok. -örökös, vagyon-
személy, aki vasol, stb.
Jó-viseletü, mn. akinek viselete az illem és az
vmely fekvő vagyont örökölt. -talan, mn. ált. erkölcsiség szabályaival nem ellenkezik. -volt,
vagyontalan ; kül. akinek nincs fekvő birtoka. fn. csak birtokraggal használtatik ; -om, -od, -a;
Jószág-test, fn. egy tagban levő kisebb-na- 1) jó indulat, jóság, kegyesség ; a te jóvoltodból
gyobb földbirtok. † -tétel, fn. a. m. jóságos csele- nyert hivatalt; 2) előny, haszon ; saját jóvoltunk
kedet. kivánja, hogy ez megtörténjék.
Jószagú, mn. kellemes illatot árasztó ; j. vi- Józan, mn. tt. -t; 1) nem részeg, aki bort nem
rág. * - fn. a káplárpálca-játékban büntetés- ivott ; j. ember ; (szój.) józan fővel, a. m. józanan ;
nem, melyben a káplár a büntetendő orra alá (km.) józan amit gondol, részeg arról csahol; 2) a.
tartja a befonott kendőt és ugy üt a tenyerére ; e. a) ételben, italban, élvezetben mértékletes ; j.
adj neki harmincjószagút. életű ; b) okos, világos felfogásu, nem zavart ; józan
Jó-szántából, Jó- szántán, ih. rag. jószánt- észszel ilyet nem tehetni. Innen : Józanan, Józanon,
omból, -odból, -unkból, -otokból ; saját akaratából, Józanul, ih. Józanság, fn. -it, -ítás, -odik, -odás,
nem kényszeritve, kényszerités nélkül ; j. segített Kijózanít stb.
neki ; (szój . ) amit adtáljószántodból, vedd vissza ha- Jozéfa, tn. nőnév.
ragodban, nem sokat törödöm vele, ha haragszol Józsa, 1. Jósa.
is. -szerű, mn . a. m. jófajta. -szerivel , ih. szép József, tn. finév.
módjával, nem kirivólag, nem durván ; nem bán- Józsi, Józsika, tn. finév, József kicsinyített
nám, hajószerivel eltávolíthatnád hazulról. alakja.
Jó-szivü, mn. szánakozásra hajlandó, könyö- Józsue, tn. finév.
rületes ; j. ember. Innen : Jószívűség, fn. Jö , k. j . jövök, jösz, jö, v. jön ; fm. jövék m.
 Jöd - 650
jöttem ; jövendek ; par. jöj ; ht. -ni, v. jönni ; 1)
személy, állat közelebb érkezik, közeledik ; gyalog,
kocsin, lóháton, baktatva, gyorsan, lassanjö;jöttönjó,
sietvejö; (szój .) világrajöni, születni ; szekerenjőni,
gyalog menni, gazdag állapotról szegénységre jut-
ni ; a mint jött, ugy ment; (km.) ki nem jö, ne is
egyék; hajösztök, lesztek : ha hoztok, esztek ; 2) lel-
ketlen tárgy közelebb érkezik ; jő a hajó ; jőnek a
fellegek; (szój.) már jön a foga, nöl ; 3) vminek
belsejéből kihat ; csak ugy jö belőle a borszag ; jő
az orra vére ; 4) á. é. a) bizonyos indulat kereke-
dik benne felülre ; kedvem, vágyam jött elmenni ;
méregbejöni; tűzbe jőni , a) haragra lobbani ; 6)
egész szenvedélylyel adni vmit elő ; 7) nemileg
felgerjedni ; 8) (ht. ) a csatát elkezdeni ; b) mun-
kába, pénzbe kerül ; ez az öltöny ötven forintba
jött; sok fáradságodba jó, mig elérheted; c) titok-
ban levő dolog kiviláglik ; napvilágra, v. világos-
ságra jő; tudomására jött, hogy ez meg ez történt;
d) vmely állapotba, belyzetbe jut ; összeütközésbe
jóni a szomszédokkal ; szokásba jő; észérejó ; ma-
gához jó, eszméletét visszanyeri ; vmi gondolatra
joni; e) megesik, történik ; jöjön, aminek jóni kell!
ha ugyjó, majd magam is kirándulok.
Jöddögél, Jödögel, Jödögél, k. 1 ) lassan, ké-
nyelmesen jö ; 2) (többesben) szállinkoznak ; már
jöddögélnek a gyülés tagjai . Innen : Jöddögélés, fn.
Jöddögélő, mn.
Jön, k. a. m. jö .
Jöszte, isz . a. m. jöj, jer ; (népd.) jöszte ide kis
babám ! te vagy az én violám! (km.) szép dolog az a
,,jöszte", de nem tudod, mire.
Jött, mn. a. m. érkezett ; ajött leveleket felbon-
tani.—, fn. a.m.jövetel ; jöttünkkor találkoztunk vele.
Jött-ment, mn. 1) csavargó, kóbor ; 2) (meg-
vető ért.) alacson származásu, v. akinek családját
nem ismerik ; (szój .) jött-ment ember : se országa,
se hazája ; 3) csöcselék, aljnép.
Jövedék, fn. a felsőség által kivetett adókból
stb. bevett jövedelem. Innen : Jövedéki, mn. -hi-
vatal, fn. a jövedékek mennyisége, kézhezjutta-
tása felett örködő hivatal. -rövidítés, fn. a felsö-
séget illető jövedék teljes elvonása, v. megkeves
bitése. -ügy, fn. a jövedékhivatal körébe tartozó
mindenféle ügy.
Jövedelem, fn. hivatal, ipar, kereskedés által
nyert, v. jószága után húzott pénz- , vagy más
értékbeli haszon ; tiszta j. , mely a tett költségek
levonása után megmarad ; (km.) kinek jövedelme
két pénz, s hármat költ : nehezen gazdagodik meg.
Jövedelmes , mn. a. m. jövedelmező . -it, cs.
javitás, v. ügyesség által jövedelmessé tesz ; ügyes
kezelés általjövedelmesitni a parlagon heverő föld-
birtokot. -, vh. bizonyos évi jövedelmet biztosít
magának (sich rentiren) .
Jövedelmetlen , mn. jövedelmet nem hozó,
aminek nincs semmi anyagi haszna ; j. birtok,
foglalkozás.
Jövedelmez, cs. jövedelmet, hasznot hoz ; ez a
jószág sokat, keveset j. Innen : Jövedelmezés, fn. Jö-
vedelmező, mn.
Jövedelmi- adó , fn. jövedelemtől adóképen
fizetett pénzösszeg. -ág, fn. (ker.) különféle kere-
setmód, mely hasznot, jövedelmet hoz. -képesség,
fn. vmely jövedelmi ág belső lényege, melynél-
fogva az több, v. kevesebb jövedelmet hoz.
-- Jöv
„Jövel, isz. a. m. jöj el !; jövel sz. lélek Ur Isten!
(En.).
Jövel, k. a. m. jö.
Jövemény, fn. tt. -t ; ált. a. m. jövedelem ; kül.
tiszta jövedelem.
Jövendö, mn. még ezután következő, történő ;
j. kor ; j. év. - fn. 1) bekövetkezendő dolog; jō-
vendőt mondani; (km.) mindig nagyobbnak látszik
a jövendő ; ha a jövendőt tudnók, kevesebbet hibáz-
nánk ; 2) sors, állapot, mely vkinek osztályrészül
fog jutni ; megbünhödte már e nép a multat és
jövendőt (Kölcs.) ; 3) ált. következő időfolyam ;
kül. még ezután következő év ; jövendőben majd
tudom magam mihez tartani ; 4) (nyt.) mint igeidő
a. m. jövő.
Jövendöbeli, mn. leendő ; ettől függ jelen és
jövendőbeli boldogságod. fn. (birtokraggal)
férfi, v. illetőleg no, kik egymással házasságra
akarnak lépni ; mikor mutatod be jövendőbelidet.
Jövendőben, ih. ezután bekövetkező időben.
Jövendöl, cs. vmely dolog bekövetkeztét előre
megmondja, jósol, jövendőt mond ; (szój .) Isten
read téritse azt, amit rólam jövendölsz. Innen: Jō-
vendölés, fn. Jövendölő, mn.
Jövendő -mondás, fn. 1) vmely dolog bekö-
vetkeztének előre megmondása ; 2) jóslói foglal-
kozás. -mondó, fn. vmely dolog bekövetkeztét
előre megjósoló. -re, ih. 1) még ezután következő
korra; j. nem marad semmi; 2) a. m. jövendőben ;
J. majd jobban fogok vigyázni. -ség. fn . 1 ) még
ezután következő kor ; 2) a jövő nemzedék.
Jövény, fn. tt. -t ; a. m. jövevény.
Jövés, fn. 1) vmely helyhez közeledés ; 2) á. é .
a) vmely állapotba jutás ; 3) * csira, rügy, hajtás.
-menés, fn. ide-oda járkálás, lótás-futás.
? Jöveszt, cs. gyári, v. kézmüi cikket előállit ;
ez a gőzmalom évenkint hatvanezer mázsa lisztet
szokott jöveszteni. Inn.: Jövesztés, fn. Jövesztő, mn.
ék, -mény, fn. gyári, v. kézműi uton előállitott
cikk ( productum).
Jövet, fn. 1 ) ide, ezen helyhez közeledés , jö-
vés ; 2) útvonal, melyen át és időtartam, mely
alatt ide, ezen helyhez közeledünk. , ih. azon idő
alatt, mig jövök, v. jöttem; j. találkozni vkivel;
+ birtokr. -tem, -ted, -te, a. m. jöttömben, jöttöd-
ben, jöttében.
† Jövetek, a. m. jöjetek.
Jövetel, fn. tt. -t; 1) közeledés ezen helyhez,
megérkezés ide, erre a helyre ; csak a bátyádjöve-
telet várom; 2) útvonal melyen át, időtartam, mely
alatt a jövés történik.
Jövevény, fn. tt. -t; másunnan érkezett, idegen
személy. -jog, fn. bármely országban a jövevé-
nyek által élvezett jog.
Jövö, mn. 1) ide érkező, közeledő, aki jön ; a
szőlőbőlj. munkások ; 2) ezután következő ; j. év-
negyed. , fn. 1) a. m. jövendö ; 2) (nyt.) az ige
egyik időmódosulata, mely a jelen után következő
cselekvést, szenvedést, v. állapotot fejezi ki ; pl.
adni fogok, v. adandok ; első jövő, mely a görögben
az erősödött , második j., mely a tiszta töböl ké-
peztetik.
Jövöget, k. a. m. jöddögél.
Jövöleg, ih. a. m. jövőben.
Jövö-mult, fn. (nyt.) ritkább, de helyes hasz-
nálatú idömódosulat, melyben az igetőhöz elöször
a jövö (and, end) s ezután a mult idő (t, ott, ett)
 Jöv 651 Juh

ragja csatoltatik; pl. menendettem, irandottál stb. puhított börből készitettek. -csillag, fn. (csillag.)
használtatik feltételes mondatokban : 1) ha mind est- és hajnalcsillag (Venus) . -dal, fn. juhászok
a fö-, mind a mellékmondat igéje a jövőben van, által énekeltetni szokott dal. -dél, fn. délelőtti ki-
de az egyik jövő a másikra nézve multnak tekint- lenc óra, mikor a juhászok a juhokat haza hajt-
hető; pl. ha megirandottam e levelet , ki fogok ják, hogy fejjenek, v. a bárányokat megszoptas-
menni; 2) ha mind a fő-, mind a mellékmondat sák. -eb, fn. a. m. juhászkutya.
igéje multban van, de az egyik múlt idő a másikra Juhász-gazda, fn. számadójuhász , bacsó, aki
nézve jövőnek tekinthető ; pl. ha meglátogattál vmely gazdasági területen levő összes juhnyájra
volna, én is kimenendettem veled. felügyel. -gyerek, fn. juhokat örző gyerek, kiből,
Jövötény, fn. (nt.) a gabna száraira felkuszó ha legénykorba lép, bojtár leszen. -hajlék, fn.
fünövény. vesszöböl, nádból fonott kunyhó, putri, melyben
Juci, tn. nőnév, Judit kicsinyített alakja. a juhászok kint a tanyán eledelöket tartják. -ik,
Judás, 1) tn. finév ; 2) fn. á. é. alávaló módon k. a. m. juhászodik. -it, cs. haragos embert mér-
magát behizelgö s jóltevőjét eláruló személy; sékletre bir, vkinek haragját lecsendesiti ; juhá-
(szój .) Júdást fogott, felakasztotta magát. -csók, szitni a dühöngőt. -kodik, k. juhász-minőségben
fn. 1) csók, melylyel Judás, a tizenkét apostol szolgál . -kunyhó, fn. a. m. juhászhajlék. -kutya,
egyike isteni mesterét elárulta ; 2) á. é. csók, me- fn. kisebb, nagyobb fajú, fehérszörü kutya, melyet
lyet valaki akkor ad, midőn a megcsókolt iránt a juhok összeterelésére s afarkasok eltávolítására
nem vonzalmat, hanem gyülöletet érez, s azért használnak. -leány, fn. 1) juhászgazda, v. bojtár
ad, hogy a megcsókoltnak bizalmát kinyerve, ezt leánya ; 2) juhok őrzésével foglalkozó leány. -le-
annál könnyebben rászedhesse, elárulhassa. -fa, gény, fn. juhok örzésével foglalkozó legény, nöt-
fn. (nt.) délszaki növény pillangóalakú virágok- len ifjú ; juhászlegény, szegény juhászlegény! itt egy
kal es lefelé hajló tiz hímszállal (Arbor Judae, pénzzel tele tömött erszény (Pet.). -odik, k. hara-
siliquastrum) . -kodik, k. á. é. 1) árulkodik ; 2) gos, mérges ember magához tér, haragja, dühe
alávaló módon behízelgi magát s jóltevőjét el- csillapodik. Innen : Juhászodás, fn. -ság, fn. juhok
árulja. -tett, fn. á. é. árulás jóltevője ellen. örzésével való foglalkozás, szolgálat juhász-minö-
Juh, Júh, fn. 1) (állatt.) ismert gyapjas állat a ségben. -tat, cs. a. m. juhászit.
hasított patájú emlősök közöl ; vadj., mely Sibe- Juházik, k. a. m. juhászik.
riában és Afrikában nyájanként ugyan, de vadon Juh-bárány, fn. a. m. jerkebárány. -barom,
tenyészik ; magyar j., hosszú szőrrel ; selyem j , fn. mindenféle juhok együtt-, v. különvéve. -bö-
finom, selyem tapintatú gyapj -jal ; kutyaszőrü j.; göly , fn. (állatt. ) a juhok orrlikaiba petéző
anya-j.; (km.) az olvasott juhot is megeszi a farkas, bögöly féle állat, mely a juh agyvelejébe mász,
nem elég tudnunk, mennyink van, hanem vagyo- s azt keringössé teszi. -csenkesz, fn. (nt.) a ju-
nunkra fel is kell ügyelnünk ; juhot nyírni, nem hoknak kedves eledelül szolgáló fünövény a csen-
nyúzni kell; melyjuh a bárányt szereti, a kost sem keszek közöl (festuca ovina) .- csimbe, fn. (állatt. )
gyűlöli ; elballag a juh, de ritkán tér maga vissza a juhok gyapjába csimpeszkedő , s azt elzölditö
rosz juh, mely saját gyapját el nem birja ; a jó juh szárnyas tetü (hippobosca ovina). -farkú, mn. a
nem sokat béget, sok gyapjat ad ; 2) á. é. a) (egyh.) juhfarkéhoz hasonló alakú ; j. szőlő. -fejöte, fn.
a hivek egyenkint és összevéve papjaikra, mint az akol része, hol a juhokat fejik. -kas, -kosár,
pásztoraikra nézve ; (bibl.) legeltesd az én juhai- fn. a mezőn, legelön vesszővel, náddal keritett
mat; b) (megvetőleg) együgyű buta ember; c) hely, hol a juhokat fejik, deleltetik. -mogyoró,
birkatermészetü, türelmes ember ; d) rühes juh, fn. (tréf.) a juh gömbölyded ganéja.
gonosz ember, ki a többit is elrontja ; 2) hosszas Juh-nyáj, fn. juhokból álló nyáj. -nyirés, fn.
fadarab, mely a szekér alatt a rúd végét fen- 1) a juhok megnőtt gyapján ak arra alkalmas olló-
tartja .
Juh ! isz. rózsaszin kedvre mutató felkiáltás. val való levagdalása ; 2) időszak, midőn a juhot
Juha, fn. a. m. iha. nyirni szokták ; juhnyiréskor megfizet. -nyirö, fn.
Juh-akol, fn. hodály, akol, hol a juhok éj ide- juhnyiréssel foglalkozó napszámos.
jén, v. télen át tartatnak. Juhocska, fn. gyenge juh, bárány ; á. é. a hi-
Juhar, -fa, fn. fehéres kemény fa csipkézett vök együtt és különvéve.
zöld levelekkel. Juh-ól, fn. a. m. juh-akol. - olló, fn. sajátos
Juhász, fn. 1) a juhokra felvigyázó, felügyelő alakú olló , melylyel a juhokat szokták nyirni.
személy ; számadó j. , aki az egész juhtenyésztésre Juhos, mn. 1) juhokban gazdag ; j. ország; 2)
felügyel, bacsó ; fejős j. , aki a juhokat feji ; köpüs akinek juhai vannak ; j. gazda.
j., aki a sajtot, túrót késziti ; 2) * haszonbérlő, aki Juh-pásztor, fn. juhokat örző pásztor. -perje,
juhokat is tart. fn. a. m. juhcsenkesz. -rekesz, fn. 1) a. m. juh-ko-
Juhászat, fn. juhtenyésztés elméletileg és gya- sár ; 2) a. m. esztrenga. -sóska, fn. (nt.) a. m.
korlatilag. madárlórom. -szalag, fn. a. m. iszalag. -tanórok,
Juhász-bocskor, fn. pásztoremberek, különö- fn. a. m. juhkas, juhkosár. -tanya, fn . épületekkel
sen juhászok által viselt, máskép : telekes bocskor. ellátott tanya, hol juhokat tenyésztenek. -tartás.
-bojtár, fn. a számadó juhász legénye. -bot, fn. fn. a. m. juhtenyésztés. -tenyésztés, fn. a juhok
1) a juhászok kajmos botja ; 2) á. é. a katholikus szaporitásával , fölnevelésével és nemesitésével
főpapok diszbotja, mely lelki hatalmokat jelké- való foglalkozás. -tenyésztő, fn. és mn. juhte-
pezi, a pápáé és a trieri érseké egyenes, a többieké nyésztéssel foglalkozó személy. -teve, fn. (állatt.)
pedig felül begörbesztett. -bunda, fn. magyar kecskefajú, tevealakú, teherhordásra használható
birka böréből készitett bunda ; cseres j.; csávás j.; délamericai állat (camelus lama). -úsztató, fn.
láncon törött j., melyet sósvizben áztatott s láncon patakban, tóban elkészitett hely, hol a juhokat
 Juj ---- 652 Káb

nyirés előtt usztatják, hogy a gyapjú minden mo- | igéri. -dij , fn. pénz, v. értékes tárgy, melyet vki
csoktól megtisztuljon . jutalmúl kap, v. ad. -felelet, fn. pályázatúl kitü-
Juj ! Jujh ! Jujj ! isz. 1) borzadást jelentő fel- zött kérdésre irásba tett felelet. -játék, fn. szin-
kiáltás; j. beh csuf állat ! j. beh hideg van ! 2) cso- házi előadás, melynek tiszta jövedelme egészen,
dálkozást jelentő felkiáltás ; j. beh nagy ember! v. bizonyos részben vmelyik szinész javára van
* Jujjig, ih. telides-tele , duztig ; j. tölteni a kitűzve ; egész, fél j. -kérdés, fn. megfejtés vé-
mérőt; (szój.) j. lakni vmivel, tulságosan jóllakni, gett pályázatul feltett kérdés vmely tudományból.
duztig enni. -osztás, fn. a kitűzött pénzbeli, vagy értékes
* Juk, fn. a. m. lik. tárgybeli jutalmaknak az illető személyek közötti
Julesa, Julesi, Juli, tn . nőnév, Julianna ki- kiosztása.
csinyített alakja. * Jután, ih. jutányosan , aránylag olcsón ; j.
Júlia, tn. nőnév. venni vmit,
Julián, tn. finév ; hitehagyott Julián (Juliànus Jutány, fn. tt. -t ; aránylag olcsó ára vminek.
apostata). -i, -os, mn. aránylag olcsó ; j. áron venni vmit.
Juliána, tn. nőnév. Innen : Jutányosan, ih.
Julinka, Julis, Juliska, tn . nőnév, Juliána Jutka, tn. nőnév, Judit magyarított alakja.
kicsinyített alakja. Juttat, cs. 1) elősegít vkit abban, hogy vmihez
Julius, fn. tt. t; a polgári év hetedik hó- jusson ; pénzhez j.; 2) vmiből vkinek részt meg-
napja, nyárhó, Sz. Jakab hava. hagy, átad ; juttass nekem is egy kicsit belőle ; 3)
Junius, fn. tt. -t ; a polgári év hatodik hó- szerencsés, v. szerencsétlen állapotba hoz, tesz
napja, nyárelő-, Sz. Iván hava. vkit ; tönkre, inségre j.; 4) (szój.) eszébe juttatni,
Jus, Juss, fn. 1 ) a. m. jog; 2) a. m. örökség ; eszébe hozni vmit, emlékeztetni vmire. Innen :
már apai, anyai jussát elköltötte. Juttatás, fn.
Juszalag, Juszolag, fn. a. m. iszalag. * Juttig, ih. 1) ugy, hogy mindenki kapjon be-
Jut, k. 1) vhova érkezik, megjő ; csak hétórára löle, hogy jusson is, maradjon is ; j. adni vkinek a
jutottunk a városba ; egy egész örökkévalóság kell, gyümölcsből ; 2) elegendőleg, elég mennyiségben,
mig odajut az ember ; (szój.) célhoz jutni; 2) sze- számmal ; j. való, elegendő.
rencsés, v. szerencsétlen állapotba esik, helyzetbe
jö; szegénységre, árvaságra, özvegységre, inségre j.;
(szój.) tönkre jutni, a) egészen elszegényedni ; b) K.
Összeromlani ; a tengeri viharban egészen tönkre
jutott a hajó; c) nyomorékká, bénává lenni ; ebek
harmincadjára jutni, verést kapni ; 3) (közelitö- K, kis alakban k, a magyar abécében 15-ik, a
ragú tárgynévvel) munka, járás-kelés által vmit mássalhangzók között 10- ik betü. Amennyiben a
elér, megnyer; hivatalhoz j.; pénzhez j ; (vt.) ho- torok segélyével mondatik ki, torokbetűnek nevez-
gyanjuthatni e savhoz ? 4) vminek véghezvitelére tetik, s e tekintetben rokon a g-vel és h-val, mely
ideje van ; csak ma délután juthattam az iráshoz ; betükkel több szóban fel is cseréltetik, m. pl.
nem tudok az elmenetelhez jutni ; 5) osztályrész, gariga, karika; gajmó, kajmó ; göndör, kondor;
illetmény gyanánt jár vkinek ; 2000 forintjutott hankalék, kankalék ; habar, kabar stb.
minden osztályrészesnek az örökségből ; (szój .) jut K nehány szóban csak elötétül használtatik ; pl.
is, marad is, mindenki kap belöle ; ugy kell gaz- kákombákom, a. m. ákombákom.
dálkodni, hogyjusson is, maradjon is ; 6) eszébe jut, K. rövidítve a. m. királyi.
visszaemlékszik vkire, vmire; megemlékszik vki- Kaba, fn. (állatt.) a sólymok közé tartozó ra-
röl, vmiről ; nem jut eszembe a szó ; (népd. ) körül gadozó madár (subbetco) ; elfajzott, mint kaba,
csillagos az ég, majd eszedbe jutok még ; most jut sólyom nemzetétől (Gy. I.).
eszembe. Innen : Jutás, fn. Kába, mn. 1) † kábult , szédelgö ; 2) ostoba,
Jutalék , fn. mindenféle dolog , pénzösszeg, buta, bamba, csekély észtehetségü. Inn. : Kábán,
mely vmely vállalatból stb . illetmény gyanánt ih. Kábaság, fn.
vkinek jut. Kabak, 1. Kobak.
Jutalmas, mn. 1) olcsó, aránylag kevés pénzbe Kabakosék, fn. tb. (nt.) a tökféle növények
kerülő ; j. ár ; 2) amiből haszon háramlik; j. fog- együttvéve.
lalkozás. Kabala, fn. ált. a. m. ló ; eke-kabala, ekébe
Jutalmatlan, mn. 1) haszonnal nem járó ; j. fogott ló ; kül. vén ló ; * á. é. (szój .) kabalát vetni,
foglalkozás ; 2) aki, v. ami még nem nyert jutal- a motolán a fonalszálat vétségből kétszer ugyan-
mat. Innen: Jutalmatlanul, ih. egy nyomon vetni.
Jutalmaz, cs. foglalkozásért, jócselekedetért, Kábálkodik, k. ostobán, bambán viseli magát,
szenvedésért jutalmat ad ; ösztöndíjjal jutalmazni bambán cselekszik.
a tanulókat. * Kabar, cs. 1) a. m. kavar ; 2) a. m. habar.
Jutalom, fn. 1) ált. pénzösszeg, vagy értékes * Kabarász, k. a. m. kaparász.
tárgy, melyet vki fáradságaért, érdemeért kap ; * Kabarék, fn. 1) a. m. habarék ; 2) a. m. ka-
jutalmát venni fáradságának; földi , mennyei j.; varék.
(szój .) jutalmat tűzni ki vki fejére ; (km.) amilyen * Kaba-szilva, fn. befözöttnek való, zöld szinü,
a munka, olyan a jutalom ; aki idegen ebnek kenyeret igen édés szilva (reine claude).
hány, nem veszi jutalmát ; jutalom dicsérettel jár ; Kabát, fn. ált. a. m. felsööltöny ; kül. német, v.
2) kül. dij , pénzösszeg annak számára, aki vmely francia szabásu felső öltöny, gérokk. Innen : Ka-
pályázaton nyer. -biró, fn. személy , aki vmely bátos. mn.
pályázaton a jutalmat vmelyik pályázónak oda Kábaul, ih. a. m. kábán.
 Káb 653
Kábit, cs. ált. szédit, az észt tompává teszi ; az
erős dohányzás kábítja az embert ; kül. az idegrend-
szerre 8 leginkább az agyvelőre tompító hatással
van; némely gyógyszer nagyon k.; á. é. elfogulttá
tesz, bal utra térit, ámit ; fényes igéretek kábították
őt annyira, hogy stb. Inn.: Kábitás, fn. Kábitó, mn.
Kabóca, fn. (állatt.) egyenlöröpü rovar hat ízes
csapokkal és üvegszemű átlátszó szárnyakkal (ci-
cada) ; vöröserű k.; apró k.
Kabola, 1. Kabala.
* Kábolgya, fn. a. m. kábaság.
Kábolgyás, mn. tt. -t , v. at ; kábult, buta
eszű, kába. -kodik, Kábolyog, 1. Kábálkodik.
* Kabona, fn. 1) a szalmás, v. nádas háztetők
tarékján keresztfa, mely a végett alkalmaztatik,
hogy a szél a nádat, v. szalmát meg ne kezdhesse ;
2) a. m . ekeló .
Kábul, k. 1) ütésből, v. nagyon erős szerektől
szédül ; 2) esze tompúl, butúl ; 3) á. é. külfény, v.
csábitó igéretek által lelki erejét veszti. Innen :
Kábulás, fn. Kábuló, mn. -at, fn. szédült, kábult
állapot. -t, mn. 1) ütéstől, v. nagyon erős szerek-
töl élszédült ; 2) butúlt, eszetompúlt. Innen : Ká-
bultság, fn.
* Kac ! isz. macskát kergető felkiáltás, sicc !
* Kaca, fn. 1) kétfogantyús görbe kés, melylyel
a börkészitő mesteremberek a munkába vett bőr-
röl a szört és húsrészeket lehántják; 2) a. m.
kacabajka. -bajka, fn. ált. felöltö ; kül. különféle
szabásu női felöltö, otthonka, rekli.
Kacag, k. ált. fenhangon nevet ; kül. negédből,
pajkosságból fenhangon nevet ; á. é. galamb, gerle
nevető hangon szól. Inn.: Kacagás, fn. Kacagó, mn.
Kacagány, fn. különféle állatbörből készitett
férfi palást, minöt öseink féloldalt viseltek ; tigris-,
juhkacagány. Innen : Kacagányos, mn.
Kacaj, fn. ferhangú, neszes nevetés, melyben
a torokból kijövö hangok rövid ideig tartók,
szakgatottak ; kacajra fakadni ; gúny-kacaj.
Kacar, 1. Kacor.
* Kacat, fn. szemétre való holmi, dib-dáb jószág.
Kacér, mn. tt. -t ; 1) tetszelgő, mások tetszését
külső jelek által megnyerni törekvő ; k. nő ; 2)
buja vágyakat gerjesztő ; k. pillantás, öltözet; 3)
pajkos, negédes, szemtelen ; k. szavak. Innen:
Kacérság, fn. Kacérul, ih. -kodik, k. 1) tetszelke-
dik, mások tetszését külső jelek által megnyerni
törekszik ; 2) illetlenül beszél, buja szavakat ejt ;
3) á. é. titkos célokból olyannak keresi kedvét,
tetszését, ki semmi kedvezést nem várhatna ; az
ellenpárttal k. Innen : Kacérkodás, fn. Kacérkodó,
mn. -os. mn. 1) kacér testtartásu, beszédü, vise-
letü ; k. leány ; 2) nyalka, hetyke. Innen: Kacé-
rosan, ih. -oskodik , k. kacérul viseli magát,
kacérkodik.
† Kacinka, fn. egy krajcár negyedrésze, fillér.
Kacki, mn. 1) nyalkán öltözködö ; kényes, pi-
pes járásu; k. legény, menyecske ; 2) testhez álló, a
test bájait ingerlőleg emelő ; k. öltözet ; k. csizma,
szük, leginkább hegyes orrú csizma.
Kackias, Kackos, 1. Kacki.
Kacogány , 1. Kacagány.
Kacola, fn. a. m. kanca-ló .
Kacolódik, 1. Kászolódik.
* Kacor, fn. 1) fanyelü görbe kés, minövel a
szőlővesszőt szokták lemetszeni, máskép varga-
kés ; 2) a. m. borotva.
Kacs
Kacór, Kacúr, fn. tt. -t; (nt. msz.) némely nö-
vény levelének görbe fodrozata, csipkézete. Innen:
Kacuros, mn.
Kacs, fn. ált. vékony, hosszúdad , hajlékony
függelék ; kül. 1) (nt.) foralforma nyulvány a no-
vényen, melynélfogva a magától föl nem egyene-
sedhető növényrész szomszéd testre felkapaszko-
dik ; ily kacsok vannak : szölövesszőkön, dinnye
indáin stb.; 2) (állatt. ) vékony, hártyás, véredényes
és ideges függelékek a halak fejein ; 3) kettős
görbe vonalból ( § ) álló jegy vmely irodalmi mű
egyes fejezetei elött ; 4) a. m. kacsó.
Kacs! isz. felkiáltás, melylyel a récéket szok-
ták hivni, v. elűzni.
* Kács, fn. a. m . kovács.
Kacsa, Kácsa, fn. 1) (állatt.) ismeretes szár-
nyas az uszhártyások közöl ; szelid, v. házi k.,
tarka, v. fehér tollakkal ; vad k., barna és zöld
tollakkal ; 2) á. é. koholt eseményről szóló hir ;
hirlapi k. -láb, fn. kacsaféle madár lába uszhár-
tyákkal ; (szój.) kacsalábon lenni, a) kövérségtől, v.
betegségtöl bicegve menni ; b) alig tengeni. -orr,
fn.(1) a kacsaféle madár orra , csöre ; 2) (állatt.)
kettős teknőjü csigafaj a kacsaorrához hasonló
alakkal.
Kacsár, fn. (állatt.) a. m. kacsaorr (2) .
Kacsa-serét, fn. lencsényi nagyságu serét,mely-
lyel a vadkacsákat lödözik. -talp, fn. (szój.) kacsa-
talpon forog, a fürge, könnyen forgóról mondatik.
Kacsáz, Kácsáz, k. kacsákra vadász.
Kácsér, fn. tt. -t ; (állatt.) a kacsa himje.
* Kacsi, fn. 1) gyermekintés ; 2) a. m. kacsó.
Kacsi, fn. (gyermeknyelven) 1 ) a. m. kalács ;
2) első, v. utólsó negyedben levő hold , midön
szarvacsalakja van.
* Kacsiba, fn. ált. meggörbült tárgy ; kül. a
kaszanyél balfogantyúja. -, mn. görbe, kajcos
lábu. -láb, fn. görbe, kajszos láb.
Kacsing, Kacsingat, k. 1) ált. jeladás végett
jobb szemét hunyorgatja; 2) kül. szerelemvágyó
pillantásokat vált vkivel. Innen : Kacsingatás, fn.
Kacsingató, mn.
* Kácsingózik, k. epedve, kiváncsian tekin-
get vmire.
* Kacsinka, fn. kis kacs.
Kacsint, k. 1) egyik szemével titkosan, hami-
san hunyorít, hogy az illető észrevegye ; kacsintni
vkire ; 2) * á. é. vmely nyelven hibásan, törve,
darabosan beszél ; kevéssé kacsint a német nyelv-
ben. Innen : Kacsintás, fn. Kacsintó, mn.
Kacsintgat, Kacsintgatás, 1. Kacsingat, Ka-
csingatás.
* Kacska, fn. 1) kis kacs ; 2) a) görbe karú ; b)
akinek egyik karja hosszabb, mint a másik.
Kacska-nyak , fn. 1) félregörbült nyak ; 2)
(nt.) a két föbbhímesek és födetlen magvúak közé
tartozó növénynem ; tornyos, havasi, halmi, ostor-
indás, kalinca k.
Kacskaring, fn. 1) cifrán egymásra hajló görbe
vonalakból álló tárgy; k. a ruhán, sujtásokból ;
2) (nt.) a kétfalkások és tizhímesek közé tartozó
hüvelyes délszaki növény (scorpiuros). -ó, fn. 1)
ide- oda görbülő, egymáson keresztülmenő vona-
lokból álló cifrázat ; 2) (ép.) a) ide- oda görbedö
vonalokból álló cifraság az épület falán; b) a. m.
tömkeleg ; 3) gyalog-, v. kocsiút azon része, mely
ide- oda görbülve halad ; épen a kacskaringón ta-
 Kacs - 654 ―― Kaj

koztunk. -olt, -ós, mn. 1) ide -oda görbedő vona- Kaffogtat, cs. kaff hangon fogait csattogtatja,
lakból álló ; k. sujtás a magyarruhán; 2) á. é. izet- s feltátott száját össze- összecsapja.
lenül kicifrázott ; k. irály ; k. káromkodás. -óz, cs. Káfor, fn. tt. -t ; 1) nyakas edény folyadék-
1) kacskaringósan alakít ; kacskaringózni a sujtást ; tartás, v. merités végett; 2) a. m. kámfor. -ka, fn.
2) kacskaringóval felcifráz (pl. szürt, dolmányt) ; ált. mérő edény ; kül. 1) a. m. fickó, gabnamérce,
3) á. é. ízetlenül kisallangoz, kicifráz ; kacskarin- mely körülbelül a pozsonyi mérő egy nyolcadá
gózni a mondatokat, éneket, káromlást. val egyenlő nagyságu ; 2) egy fogantyújú vizme-
Kacs -láb, fn. befelé görbedt, csánkos, kajszos regető faedény.
láb, melynél a térdek összeverödnek. Inn.: Kacs- Kaftán, Kaftány, fn. tt. -t; a törökök és
lábu, mn. más keleti népek hosszú diszköntöse könnyed
Kacslábuak, fn. tb. (állatt.) a héjancok osz- kelméből ; aranynyal, ezüsttel himzett biborszin k.
tálya s a fejetlenek rendéhez tartozó állatok pillás ? Kagy, fn. (állatt. msz.) két összeillő teknők-
kacsú lábakkal (cirrhipoda). ből álló mészállományu födeléke a fejetlen puhá-
Kacsó, fn. tt. -t ; kis kéz, kezecske. nyoknak (concha).
Kacsog, k. 1) a kacsa sajátos hangján szól ; 2) * Kágyika, fn. kis kád.
vki félrekedt hangon beszél, hápog, sápog. Inn.: Kágyilló, Kágyiló, 1. Kagyló.
Kácsogás, fn. Kácsogó, mn. Kagylász, fn. tt. -t ; (állatt.) madár a gázlók
Kaesol, cs. 1) vmely növény kacsját leszedi, közül, más kép : csigászvérlábu (Austerdieb).
lecsipkedi ; 2) vmely növény levelét kacsjánál Kagyló, fn. 1) (állatt. ) fejetlen puhány, mely
fogva letöri. Innen : Kacsolás, fn. Kacsoló, mn. hasán húsos, láb gyanánt szolgáló nyujtványnyal
-ódik, k. kacs gyanánt egymásba fonódik, kap- bir és a testét takaró puha köpenyen kivül több-
csolkozik. nyire két, mész állományu tekenynyel van födve:
Kacsong, Kacsongat, 1. Kacsing, Kacsingat. 2) ezen állat teknője ; 3) á. é. henger, melynek
Kacsont, 1. Kacsint. oldalburkonya csavarosra van kimetszve. -alaku,
Kacsosodik, k. (nt.) a növény kacsokat kap; mn. a kagylóéhoz hasonló alakú. -arany, fo.
kacsok sarjadtanak rajta. Innen : Kacsosodás, fn. kagylóteknőben tartott aranyfüst. -dad, mn. a.m.
Kacsosodó, mn. kagylóalakú. -ezüst, fn. festészek által használ-
Kacsoz, 1. Kacsol. tatni szokott, kagylóteknőben tartott levélezüst
Kacsuk, fn. gumiféle anyag, melyből sárci- -hátu , fn. kagylóéhoz hasonló rovátkos hátu.
pöt, vizhatlan felöltöt, fésüt stb. készitnek. -héj , fn. a kagyló teknője. -kö, fn. 1) megkövült
* Kacsula, Kacsulya, fn. gyermekjáték, mely kagylóhéj ; 2) könem, melyben kagylóhéjak van-
ben a játszók egyike maga elé dobja sapkáját, s nak. -márvány, fn. márvány , melynek egyik
megakadályozni törekszik, hogy a többiek el ne lapja kagylóhéjakból áll. -mész, fn. mész, kagy-
rugják helyéről. lóhéjakból égetve. -mü, fn. diszmü kagylóhéjakkal
Kád, fn. különféle anyagú és használatú kisebb kirakva. -sark, fn. porcos rész, melyen a kagyló
nagyobb edény, kör-, v. peteköralakú fenékkel ;, teknője
fn. amint sarkon
kagyló kinyílik
szilárd és becsukódik.
állományu mészféle -tek
héjs.
szüretelő, fürdő k.
-vonal, fn. (mt.) kagylóalakban görbedő szabá
* Kada, fn. vizvájta gödrös hely folyó fenekén, lyos vonal. -zátony, fn. zátony összehalmozódott
melyben a halak a telet együtt töltik. kagylóhéjakból.
Kadany, fn. (vt.) hidegen is nyujtható, köny- * Kagyó, Kágyu, 1. Kagyló.
nyen kalapálható , fehérszinü fényes fém (cad- * Kahácsol, Kahog, 1. Köhécsel, Köhög.
mium). Kahol, k. 1) a. m. csahol ; 2) (vad.) a róka sa-
Kádár, fn. tt. -t; 1) + biró, igazgató ; 2) don- játos ugató hangján szól. Innen: Kaholás, fn. Ka-
gákból hordót, kádat készitő iparos, pintér. -fa, | holó, * mn.
fn. dongának való tölgyfa. -inas, fn. 1) kádár- Kahoj, Kaholy, fn. 1) a kemence , kályha
mesterséget tanuló gyerek ; 2) eszköz, melylyel a fából készitett alapja; 2) kályhalyuk a szobában
kádárok az abroncsot hordóra csiptetik. -fa, fn. fa, melyből a kaholyt készitik.
Kadarka, fn. (gazd.) finomabb fajú, fekete bo- Kain, Káin, 1. Kaján.
gyóju szőlő. Kaja-baja, fn. zaj, lárma.
Kádárság, fn. a kádárok mestersége. * Kaja-bajál. Kajabál, k. kiabál, kiáltoz, lár
Kádárszin, fn. födeles hely, hol a kádárok máz. Innen : Kajabálás, fn.
dolgoznak, v. a dongákat tartják. * Kajács, mn. kétfelé görbedo S-alakú. —, fí.
Kad-éleg, fn. (vt.) kadany és élenyvegyülék. vmely tárgy kétfelé görbedsége. Inn.: Kajácssa ,
Kadét, fn. magát a hadászatban mivelö s az fn. Kajácsul, ih. * -it, cs. vmely tárgyat kettős
ezrednél szolgáló ifjú. irányba görbít. -os, mn. kétfelé görbet részekke
Kád-gyalu, fn. (msz.) srófos gyalu a dongák biró ; k. bot.
egyengetésére. -icska, fn. (kics.) kis kád, melyben * Kajál, k. kiáltoz, lármáz.
olyan helyen, hol szükében van a jó kút, legin- * Kajált, Kaját, k. kiált, hurit.
kább ivó-vizet szoktak tartani. Kaján, mn. irigykedő, gonoszakaratú, agyar-
Kadóc, fn. 1) hig pép lisztből ; 2) ? borzsufa kodó, görbe szemmel néző ; k. ember. Inn.: Kajan
(chaudeau). ság, fn. Kajánul, ih. -kodik, k. 1) másnak szeren-
Kaffog, Kaffogat, k. vmit elkapni akarva, csétlenségére törekszik, irigykedik, agyarkodik ;
v. méregből feltátott száját kaff hangot adva ösz- 2) pajkoskodik , kujonkodik. -ol , cs. vmit
szecsapja ; kaffog az éhes kutya, ha vmit dobnak irigy szemmel néz ; kajánolni más ember szeren-
neki; k. a feldühített sertés, midön a hidasban meg- cséjét.
akarják fogni. Kajba, fn. 1) * a. m. kaliba ; 2) (állatt.) búbos
 Kaj 655
k., kúszó madár a kajdacsok családjából (weisser
Kakadu).
* Kajesa, mn. kajsza, kacsibalábu.
Kajes, fn. görbe, görcsös fa, horog ; kajcsot
vetni, birkozásközben lábát ugy vetni, hogy a má-
sikat lábáról leüsse. Innen : Kajcsos, mn. Kajcsos-
ság, fn. -odik, k. horogalakot veszen fel, horgassá
leszen.
? Kajdács, fn. (állatt.) madár a kuszók közöl
különféle szinü tollazattal (Papagei) .
Kajdál, Kajdász, Kajdáz, k. teli torokkal
lármáz, kiabál.
* Kajdol, k. 1) rekedt hangon énekel ; 2) sír-rí.
Innen : Kajdolás, fn.
* Kajfas, Kajfos, mn. túlbüszke, rátarti, gö-
gös, kevély. Innen : Kajfasság, fn.
* Kajgonya, fn. zsiron sült tojás, rántotta.
* Kajkó, fn. tt. -t; horogdad fadarab, melyhez
a dohányfüzért kötik.
* Kajkol, k. a kutya rövid, szakadozott han-
gon ugat. Innen : Kajkolás, fn.
* Kajkós, mn. szeleburdi, féleszü.
Kajla, mn. kajácsosan görbült, kettős görbe-
désü , lefelé konyult ; kajla szarvú tehén, v. k. tehén ;
k. bajusz; k. kalap,fül.
Kajlad, k. kajlára görbed ; ennek a tehénnek k.
a szarva. Innen : Kajladás, fn.
Kajlaszt, cs. kajlává alakít. Innen : Kajlasz-
tás, fn.
Kajmacs, fn. 1) kis kajmó ; 2) (gép.) horogdad
csap a gépben. Innen: Kajmacsos, mn. -ór, fn.
kétfőbbhímesek és magrejtősök közé tartozó nö-
vény (pedicularis).
Kajmán , fn. (állatt. ) krokodilfajú amerikai
állat.
Kajmó, fn. tt. -t ; 1) eszköz horogdad véggel;
kül. horgas végü bot ; 2) bot, pálca horogdad vége.
Innen : Kajmós, mn. k. orr, horgas orr.
* Kajol, k. a. m. hajol.
Kajom, fn. tt. kajmot ; 1) a. m. kajmó ; 2)
gyámbot, mankó ; 3) a. m. horgony. -kereszt, fn.
(cimertan) horogalakban végződő kereszt a cime-
reken. -teke, fn. ágyugolyó horogdad nyujtvány-
nyal, melynélfogva a célba vett helyen fenakad.
* Kajsz, fn. a nyár előrésze.
Kajsza, mn. befelé görbedt, csánkos, csámpás ;
k. láb.
Kajszás, mn. kissé kajsza. Innen : Kajszás-
ság, fn.
Kajszi, mn. nyár elején érő ; k. barack.
* Kajszin , mn. 1) a. m. kajszi ; 2) barack-
sárga.
Kajtár, mn. tt. -t ; 1) mindent felkutató, felke-
reső ; k. had ; 2) torkos, falánk, pákosztos ; k. gye-
rek, macska.-, fn. 1) (állatt.) hímmadarak, melyek
mig a nőstény költ, egy csoportba gyülnek össze ;
2) (tréf.) a. m. hivatalnok; 3) mindenféle tudo-
mányokkal foglalkozó , könyveket buvárló sze-
mély; 4) (nt. ) pemet k., növény a kétfőbbhímesek
és fedetlen magvuak közül (chaiturus). tn.
finév, Cajetan. -kodik, -ol, k. 1) kutat, keresgél,
picsicskálkodik ; 2) torkoskodik, nyalánkodik ; 3)
kárt tesz. Innen : Kajtárkodás, fn. -ság, fn. a. m.
kajtárkodás.
Kajtász, k. a. m. kajtárkodik.
Kajtász, mn. a. m. kajtár.
Kajtat, 1. Kutat.
― Kak
* Kajti, mn. a. m. keresgélő, szaglászó, kutató.
* Kajtor, mn. a. m. kajtár ; k. tréfák, talányok ;
kajtor csöcselék szájába való tréfák (Eszt. M ).
Kaka, fn. gyermeknyelven 1) a. m. ürület, bél-
sár ; (km. ) ha nem kaka, nem papa, ha nem trágyás
a föld, nem terem, nem eszel róla ; 2) csunya, un-
doritó dolog. Innen : Kakás, mn.
Káka, fn. (nt.) mocsáros helyeken, csatornák
mentében tenyésző növény a háromhímesek és
egyanyások közöl ; buzogány -k. , bugás tetejü ;
gyékény-k.; pintér, v. bodnár káka ; lapos káka;
(szój.) kákán csomót keresni, á. é. 1 ) hasztalan
munkát tenni ; 2) erövel hibát keresni ; 3) ször-
szálhasogatással foglalkozni ; (népd .) káka tövén
költ a ruca, jó földben terem a buza. -, mn. az
imént említett növény szárából készitett ; k.-gyé-
kény. -bélü, mn. á. é. 1) mindjárt megcsömörlő,
akinek minden, csak egy kissé nehezebb étel is
megárt ; 2) finnyás, ételben válogató. -bot, fn. a
buzogánykáka botvastagságnyi szára. -búza, fn .
(nt.) búzafajú növény, v. öt virágu kopasz, sima
füzérkékkel (triticum junceum). Inn.: Kákás, mn.
Kakad, Kakadszeg, fn. (gazd .) az ekét a tali-
gával összekötő szeg.
Káka-hajma, -hagyma, fn. (nt.) kákaalakú
hagymás növény.
Kakál, k. és cs. (gyermeknyelven) csunyít,
nagyobb szükségét végzi.
Kákalic, fn. (nt.) a. m. kakics.
Kakas, fn. tt. -t ; 1) (állatt.) hímje azon, legin-
kább házi szárnyasoknak, melyeknek nőstényét
tyúkoknak nevezzük; fácán-k.; páva-k.; kül. a
házi tyúkok hímje ; borzas, erdei, suta k.; (szój.)
hess el kakas ! a szemétről ; kakas alatt is tyúkmo-
nyat keres, felettébb kapzsi emberről mondatik ;
én a kakas, kend a tyúk,én vagyok a hatalmasabb;
(km.) kakas is ur a maga szemetén, v. minden ka-
kas a maga szemetén hatalmas , minden ember
parancsol a maga házában ; nem takarhat annyit a
kakas, hogy a jérce ki ne kaparhassa, akár mennyit
keres a gazda, ha az asszony nem jó gazdasszony
elvész a gazdaság ; szeméten ur a kakas ; egy ka-
kas az egész falu kakasait fellármázza ; a jó kakas
ritkán kövér ; kakas is kiveszi tojásból a vámot; 2)
a puska serpenyőjével összekötött eszköz, melyet
a fegyver elsütése előtt felhúznak, azután lecsap-
pantanak ; felhúzni, visszaereszteni a kakast; 3)
bádoglemezből készitett lobogó, v. kakasalakú
eszköz, mely, maga körül könnyen forogván, a
szél irányának jelölésére használtatik ; 4) (gyer-
meknyelven) á. é. a fiú, vagy férfi hímvesszeje ;
5) * veres k., szántszándékkal gerjesztett kárté-
kony tüz ; veres kakast vetni vki házára ; fölteszem
házadra a veres kakast, fölégetlek.
Kákás, fn. tt. -t; vizenyős hely, hol a káka
szokott teremni.
Kakas-bab, fn. (nt.) babféle növény, melynek
magja, gyümölcse a kakas heréjéhez hasonló a
csiraponton veres pettytyel, máskép : kakastökü-,
v. kakribab. -cimer, fn. (nt. ) kakastaréjféle nö-
vény. csirke, fn. még ki nem fejlődött, fiatal
kakas. -gerenda, fn. a. m. kakasülő. -hágás, fn.
a kakasnak a tyúkkal való párosodása. -harc, fn.
viaskodás két, v. több kakas között, melyeket,
hogy látványul szolgáljanak, a spanyolok e célra
be szoktak tanitani. -ka, fn. kicsi kakas. -király,
fn. a. m. pünkösdi király.
 Kak 656 Kal

Kakaskodik, k. 1) kakas módjára berzenke- * Kakucsál, 1. Kukucsál.

dik, heveskedik ; 2) leányok, asszonyok között Kakuk, fn. 1) (ållatt.) vándormadár gömböly-
kotnyeleskedik. ded, elül kissé meggörbedő csorral ; (szój .) hálá-
Kakasláb, fn. 1) a kakas lába ; 2) (nt.) mo- datlan kakuk, elszállott ; hamarabb meglesz, mint a
csáros helyen tenyésző, földön kuszó növény a kakuk szól ; sokat szólott neki a kakuk; elverte a
szirontákok közöl (ranunculus reptans). -mohar, kakukot, övé a dicsőség ; 2) á. é. gyermekjáték a
fn. (nt.) növény a moharok közöl. kakukéhoz hasonló hanggal. -borsó , fn. (nt.)
Kakas-leppentyü, fn. a. m. kakasszakál . -sar- korán érő vad borsó ; tavaszi lednek, bükkön.
kantyú, fn. a kakas hátsó körme. -szakál, fn. -démutka, in. (nt.) a. m. kakukfü. -foszlár, fn.
a kakas pityje, szakja a csör alatt , a csör alatt (nt. ) szárnyas levelü, kerekded gyökérlevelü nö-
szakál gyanánt lefityegö húsos lepentyű. -szeg, vény a foszlárok közöl ; réti, v. mezei tormafü,
fn. a gerendelyt az eketaligával összekötő szeg. kakukpöktefü (cardamine pratensis). -fü, fn. (nt.)
-szó, fo. a kakas kukorékoló hangja. -szókor, kellemes illatú növény a démutkák közöl.
-szóláskor, ih. az éj azon időpontján, mikor a Kakukkol, k. a. m. kaku ol.
kakas szokott kukorikolni. -taraj , -taréj, fn. 1) Kakuk - mécsvirág , fn. (nt.) a mécsvirágok
vörös hus-kinövés a kakas fejtetején ; 2) (nt.) a közé tartozó növény (lychnis flos cuculi). -mion,
lapórok közé tartozó növény, csengőkóró (rhinan- fn. (nt.) a mionok közé tartozó növény a kakuk-
thus crista galli). + -tarang (Frank.), fn . (nt.) a. füéihez hasonló levelekkel (muium serpillifolium).
m. szívfü (leonurus cardiaca). -tej, fn. 1) a tyúk Kakukol, k. kakukhangon kiabál.
tojásának csirája, mely a kakas által való meg- Kakuk-óra, Kakukos - óra, fn. régi divatú
termékenyittetése után szokott keletkezni ; 2) óra, mely minden óra jelölésére kakukhangot ad.
(tréf.) a. m. viz; egyél fiam kenyeret, kakastejjel - szegfü, fn. a. m. kakuk- mécsvirág. -szigoráll,
van sütve ; (szój .) van ott kakastej is, van ott nagy fn. (nt.) egyvirágu növény a kocsános szigorállok
bőség. -toka, fn . a. m. kakasszakál. -tökü-bab, közöl (Veronica). -szó, fn. a kakuk sajátos kiál-
fn. a. m. kakasbab. -ugrás , fn. á. é. csekély tása ; (szój. ) sokszor hallott már kakukszót , már
távolság ; (szój.) akkora, mint a kakasugrás. nem fiatal (leány , v. asszony) ; nehezen ér több
Kakas-ülö, fn. 1) (ép.) a szarufákat összetartó kakukszót, alig éri meg a jövő nyarat. -szuhar,
gerenda ; 2) á. é. (tréf.) karzat a szinházban. fn. (nt.) a szuharok közé tartozó növény. -terjék,
-verö, fn. 1) a menyegző utáni mulatság, mely fn. (nt.) vörös és kék virágu gyógynövény a ter-
alatt a bekötött szemű vőfél kezébe kardot adnak, jékek közöl (anagallis arvensis). -virág, fn. (nt.)
melylyel az egy póznára kötött kakas fejét le akarjaa. m.Kákvirág, gyöngyvirág.
vágni ; azonban a póznatartó legény a kakast *Kalabál, fn. (nt.) a. m. nárcisz.
mindig ugy irányozza, hogy a vőfél a műtételt ne k. és cs. 1) törve, roszul, hibásan be-
legyen képes véghezvinni ; s ekkor ezt kinevetik ; szél ; németül kalabal ; 2) hadarva, gyorsan beszél ;
2) ugyanily mulatság a céhláda hordozásakor. 3) Kalács érthetlenül, a szók egy részét elharapva beszél .
-viadal, fn. a. m. kakasharc. virág, fn. (nt.) a. , fn. 1) finom lisztből dagasztott élesztős
m. nyári hérics. -vitorla, fn. bádoglemezből ké- tésztábó l készitett sütemény pusztan, v. mákkal,
gyümölcs
v.
szitett s a szél irányát mutató vitorlaalakú eszköz | Lézes izzel stb.; mákos kalács ; mézes kalács,
a háztetőkön. báb ; szentelt k. , melyet a pap husvét nap-
Káka-szatyor , fn. gyékénykákából fonott ján a templomban megszentel ; mindennapi k., a.
szatyor. -szegecs , fn. (nt.) növény a négyföbbhí- m. kenyér ; (km.) nem kell zabkenyér, hol készen
mesek közül. vár afehér kalács ; sokszor zsiros táskából ugrik ki
Kakat, 1. Kakadszeg. a fehér kalács ; ha kalács nincs, kenyér is jó ; adnak
Káka-zizon, fn. (nt.) a zizonok közé tartozó tanácsot, de nem kalácsot ; 2) mindenféle sütemé-
növény, kákaalakú szárakkal (sison segetum). nyek, melyek fonottak, v. gyürüalakúak ; fonott,
Kakies, Kákics, fn. (nt.) az együttnemzők és kulcsos, kürtös, kalinkó-k.; 3) á. é. görbére, vagy
egyenlönösök osztályához tartozó növény (chon- gömbölydedre hajtott test ; a térd kalácsa, magát
drilla). a térdet képező gömbölyded csont; fejre való k.,
* Kakó, fn. a zsupos ház födelének farába a hengerded kitömött test, melyet a dunántuli nök
végből szurott fa, hogy a szél a zsupfedelet fel ne használnak, midön vmit fejökön visznek ; viasz- k.,
bonthassa. tekercsalakba összefonott gyertya viaszból ; isten
Kákó, fn. 1) gyermeknyelven a. m. hátsó haj- kalácsa, a. in. a hold ; megmutatna nekik az isten
fonaték, cofli ; 2) * a. m. dohányakasztó ; 3) * a. m . kalácsát az ezüstös felhőt, a fiastyúk mását (Sz. L.).
káka ; 4) (állatt.) a. m. vizikigyó ; b) édesvízi állat- Kalács -cipó , fn. 1) gömbölydeddé , cipóvá
burány, mely tömlös csőböl áll tágas gyomorüreg- alakitott, nem fonott kalács ; 2) tejjel és élesztővel
gel (Armpolyp). finom lisztből készitett kenyér kávéhoz , v. theá-
Kákog, k. a holló, vagy varjú sajátos hangján hoz. -fa, fn. a malom külső kerekének talpait ké-
szól. Innen : Kákogás , fn. pező, a kerék szárnyait összekötő ívded vastag
Kákolya, fn. az együttnemzök és egyenlönösök deszkák kemény fából. -ol, cs. vmit kalácsalakba
közé tartozó növény (cacalia) ; vérszin, narancs- összefon. Innen : Kalácsolás, fn. Kalácsoló, mn.
szin, fehér,jószagú, havasi k. -os, mn. 1) kalács- sütéssel, v. kalács-árulással
* Kákombák, fn. a. m. ákombákom . foglalkozó ; k. asszony ; 2) kalácstartó, amiben ka-
* Kákombákom , fn. 1) a. m. kákombák ; 2) lácsot tartanak. -viasz, fn. vékony viaszgyertya
gúnyos taglejtés, arc- , v. orrfintoritás. tekercsalakban .
* Kakri, fn. a. m. kakas. * Kalafa, fn. a. m. kaloda.
Kaktus, fn. (nt.) a. m. pozsgár. * Kalafáz , cs. kalodába zár.
* Kakucs , mn. a. m. rövidlátó. Kalalinta, fn. csel, ügyesség által végrehajtot
 Kal 657 - Kal

ravasz fogás ; (szój. ) kalafintát hány, ravaszul , | Kalangya, fn. ált. egy rakás takarmány, vagy
ügyes fogással törekszik vmit kivinni. - mn. csépeletlen gabona ; kül. 1) 11—13, v. 26 kévéből
agyafúrt, cseles, ügyes ravaszságu, másokat köny- álló gabonarakás kint a szántóföldön ; asztagba
nyen rászedő ; k. ember. rakni a kalangyákat ; 2) több, kevesebb petrencé-
Kalafintál, cs. vkit ügyesen rászedni törekszik. böl álló sarju-, v. szénaboglya; (népd.) két petrence,
* Kaláha, 1. Kalász- szálka. három kalangya, nem vagyok én senki bolondja;
* Kalaj , mn. a. m . kóbor. 3) † a. m. kemence.
* Kalák, fn. 1) a tolvaj bevádlása (Klage) ; Kalangyál, cs. szénát, sarjút kalangyába rak.
2) önkéntes segélynyujtás. -a, fn. 1) ált. összejö- Kalán -levelü, fn. (nt.) a. m. kalánfü. -madár,
vetel ; kül. összejövetel a végböl , hogy vmely fn. (állatt.) a. m. kalános. -os, mn. 1) kalanakkal
munkát közösen, különösen szerencsétlenné lett kereskedő ; k. tót ; 2) kalánnal felszerelt ; (állatt.)
cselédes gazda fölsegélésére végezzenek , mely k. gém; k. réce, melynek kalánforma csőre van.
után a munkások mulatságot is szoktak csapni ; -os, fn. 1) kilyukgatott négyszögletű bádoglemez,
kalákában szántani; ugyan volt ám kaláka, ugyan melyben a fakalanakat tartják ; 2) (állatt.) réce-,
volt összeverekedés. -áz , k. két, v. több személy v. lúdfajú uszhártyás madár, melynek csőre ka-
közös munkát végez. lánalaků. -torma, fn. (nt.) tormaféle gyógyerejü
* Kalakóca, mn. kalandozó eszü, vizeszű. növény (cochlearia officinalis).
* Kalákos, mn. tolvajt bevádló személy. * Kalantos, mn. tt. -t, v. -at ; részeg, ittas, gaj-
Kalák-pénz, fn. tolvaj bevádlásaért adott, ille- dos. — , fn. tt. -t ; sir- ásó temető-társulat.
töleg kapott pénz. Kalantyú, Kalantyúz, 1. Kallantyú , Kallan-
Kalamár, fn. a. m. kalmár. tyúz.
Kalamáris, fn. 1 ) a. m. téntatartó ; (km.) Kalap, fn. ált. különböző anyagból készitett
kifogy a kalamáris akár irnak belőle, akár nem ; 2 ) föveg ; kül. 1) szalmából, v. szörméből készitett
á. é. női szeméremtest. férfi föveg , kisebb-nagyobb karimával ; pörge,
Kalamász, fn. kocsikenöcsnek használtatni kanász k.; csapott, v. léghasitó k.; ( szój . ) le a ka-
szokott kátrány. -ol, cs. kátránynyal beken, be- lapokkal! ez megérdemli tiszteletünket ; veréb van
piszkol. Inn.: Kalamászolás, fn. Kalamászoló, mn. | kalapja alatt, olyanról mondják , aki nem emel
-os, mn. 1) kalamászszal bekent, bepiszkolt ; 2) kalapot ; itt az asszony viseli a kalapot, e háznál
kátránytartó ; k. edény ; 3) kalamászt áruló ; k. nem a férj, hanem a feleség az úr ; kalapot tett a
ember. fejébe, az asszony, midön az uralmat férjétől ma-
* Kalamol, k. 1) ide- oda kóborol, csatangol ; 2) gához ragadta ; mindent egy kalap alá vonni, a)
a. m. kajtat. nem együvé tartozó dolgokat összekeverni , za-
Kalán, fn. 1) különféle anyagú, majd hosszú- varni ; b) különböző fajú népeket egy modorban
kás, majd gömbölyded , kivájt, nyeles eszköz, kormányozni ; pap vagy kalap , olyan állitásról
melylyel hig ételt, italt szoktak merítni ; evő-k.; mondatik, melyről az állitó maga sem bizonyos,
főző-k.; cin, ezüst, fa k.; (szój .) minden lében, v. mint mikor toronyból nézte a paraszt az érkező
(alj.) minden szarban kalán, minden dologba sze- ünnepi diákot s látván vmi feketét, kérdezték
ret beavatkozni ; a kalánt elébb viszik tálba, mint töle : bizonyosan a diák jon-e ott ? amaz felelé :
szájba ; 2) (állatt.) némely madár széles, homorú vagy diák, vagy disznó ; félre csapja kalapját, szé-
csöre. les vig kedvében; csak ugy kalap alól beszél; (km.)
Kaland, fn. ált. mindenféle szokatlan viszon- nem lehet minden fejet egy kalap alá venni; minden
tagság, mely vkit járás-kelésében ér , de mely ember olyan kalappal köszönt, milyen van, senki
veszélylyel nem végződik ; kül. 1 ) összeszólalko- sem köteles többet tenni, mint amennyire képes ;
zás, veszekedés, párviadal, mely azonban halállal minő kalappal köszönnek, olyannal fogadják, ami-
nem végzödik ; nagyszerű kalandom volt ez éjjel, lyen a jónap, olyan a fogadj-isten ; 2) bársonyból,
két ember agyon akart ütni, de szerencsére jött az selyemböl, v. szalmából készitett nöí föveg, majd
őrjárat ; 2) szerelmi találkozás, légyott ; 3) a fejkötöalakkal, majd karimával ; francia, magyar
latin calendae magyarított alakja. -or, fn. járó- k.; 3) á. é. vminek üreges teteje, fedele ; a lámpa
kelő, csavargó személy, szerencsefi. Innen : Kalan- kalapja ; (nt.) némely gombáknál a legfelső, gör-
dori, mn. -orkodik, k. kalandor, csavargó életet geteg lábon álló, rendesen szélesebb rész, mely a
él. Innen : Kalandorkodás, fn. -oroz, k. a. m. ka- tenyészeti magvakat foglalja magában ; (talány)
landoz. -os, mn. 1) a. m. kalandkedvelő ; k. hölgy ; négy ördög kergelődzik egy kalap alatt, még sem
2) kalandokban gazdag ; k. élet; 3) kalandban sze- érik utól egymást, a. m. kocsi.
replö. Innen: Kalandosan , ih. Kalandosság , fn. Kalapács, fn. nyelébe ütött bunkós ütőeszköz
-oskodik, k. kalandkeresés végett kint jár. -oz, kemény anyagból ; fa-, vas-, réz-k.; a k. feje, nyele;
k. nem marad egy helyen, ide- oda csatangol, kó- | (km.) kovácsot illeti a kalapács ; ha nincs furó, ka-
borog ; a vadászok az erdőben kalandoztak ; k. az lapács, nincs a purdénak kalács. -ka, fn. (kics.)
esze, nem figyel, másutt jártatja eszét ; (vad.) k. a kis kalapács. -nyél, fn. a kalapács fogantyúja,
kopó, ha nyomon nem marad. Innen : Kalandozás, nyele ; (szój. alj .) elmocskolni, elszarni a kalapács-
fn. vagyo, mn. kalandokat kereső , kalandok nyelet, a) magára szégyent hozni ; b) vki elött
után sóvárgó. tette által hitelét, becsületét elveszteni. -ol, cs . és
Kalán-fu, fn. (nt.) tojásdad, kivájt csészéjü, k. kalapácscsal üt, ver, lapít ; vasat k. Innen : Ka-
négy virágszirmú növény a hathímesek közöl lapácsolás, fn. Kalapácsoló, mn.
(cochlearia). -fürt, fn. (nt.) az öthímesek és egy- Kalapál, cs. és k. 1 ) kalapácscsal ütve készit,
anyások közé tartozó cserjenövény (ceanothus). csinál vmit ; kerekvasat k.; 2) vmely keményebb
Kalang, fn. csavardadon huzódó görbe vonal. tárgygyal, különösen kalapácscsal zörög ; légy csen-
Kalan-gem, fn. a. m. kalános. desen, nekalapálj. Inn.: Kalapálás, fn. Kalapáló,mn.
Ballagi szótár. 42
 Kal 658 Kal

Kalap -búb, -fej , fn. a kalap teteje, legfelsőbb | célhoz vezetőül szolgál ; a legújabb politikai harc-
része, melyet a karima kerít. -fejkötő, fn. fejkö - ban Deák Ferencz volt egyik kalauza a nemzetnek
töalakú kalap, leginkább fehér gyoleskelme- bori- az alkotmányossághoz ; b) szellemi, v. anyagi tárgy,
tékkal ; kinyuló előrésze az arcot árnyékban mely vmely célhoz elvezet ; a zsidónépnek tűzosz-
tartván, a nap sugarai ellen használtatik védsze - lop volt kalauza a pusztában ; c) vmely tudomány
rül. -fü, fn. (nt. ) a szattyúk közé tartozó növény titkaiba bevezető irodalmi mű ; Pázmán Péter ka-
(tussilago) . -ka, fn. (kics.) kis kalap. -kapta, fn. lauzza. -kodik, k. bérért, fizetésért kalauzképen
a. m. kalapsám . -karima, fn. a kalapbúbot ernyő szolgál. Innen : Kalauzkódás, fn. Kalauzkodó, inn.
gyanánt övedző karima. -kefe, fn. finomabb kefe, -ol. cs. egy, v. több személyt kalauzképen vezet
melylyel a kalapot tisztitják. -kötö , fn. a kalap- a kitűzött célhoz (v. ö. Kalauz). Innen : Kalauzo-
búb aljához kötött zsinór, v. szalag, melylyel a lás, fn. Kalauzoló, mn. -ság, fn. kalauzi állapot,
kalapot az állhoz kötik. -lórom, fn. (nt. ) a. m. kalauz által végzett szolgálat.
raponc-csengetyüke. -nemez, fn. gyapjú , selyem-, Kalendáriom, fn. a. m. naptár.
v. szörkelme, melyből kalapot készítenek. * Kalézol, k. kószál, csavarog, csatangol .
Kalapos, mn. tt. -t, v. -at ; 1 ) fején kalapot Kaliba, fn. 1) a. m. kunyhó ; 2 ) a. m. galiba ;
viselő, hordozó ; k. ur, kisasszony ; 2) kalapot tar- 3) * szövevényes baj, tőr ; kalibába esni, kerülni,
talmazó ; k. láda ; 3) kalaphoz hasonló fedelü ; k. törbe esni ; kalibába ejteni.
lámpa. fn. kalapokat készitő mesterember. * Kalicka, fn. a. m. kalitka.
-ság, fn. kalapos mesterség. * Kalika, fn. a. m. kunyhó, házikó .
Kalap-sám, fn. félgömbded kaptafa, melyre a Kalimpa, fn. cikk - cakkos vonal, minöt a meg-
készités alatti kalapot húzzák, hogy kellő alakot taszitott, v. részeg ember menésközben tesz.
nyerjen. -szalag, fn. szélesebb, v. keskenyebb Kalimpál, A) cs. ver, üt ; B) k. a. m. kalimpáz.
szalag, melylyel a kalapkarima szélét beszegik, v. Kalimpáz , k. ált. cikk- cakkos vonalban mo-
a kalapbúb aljának külső részét feldiszítik. -szél, zog ; ne kalimpázz a lábaddal ; kül. 1) megtaszitott,
fn. a. m. kalapkarima. -szoritó, fn. a. m. kalap- v. megbottlott ember, állat cikk- cakkos vonalban
kötő. -toll, fn. a kalap mellett cifraságul szolgáló szalad, megy, tántorog ; 2) megtaszitott, v. elbot-
toll . -zsinór , fn. különféle anyagból készitett lott ember egy pár gyors lépést téve elesik és
zsinór, mely a kalapszalag, v. a kalapkötő helyett egyet hengeredik.
használtatik. Kalinca, fü, fn. (nt. ) növény a kacskanyakak
* Kalára, tn. a. m. Klára. közöl (teucrium chamaepitys).
Kalaráb, fp. (nt.) torzsás növény a konyha- Kalines, fn. a. m. kilincs.
zöldségek közöl. * Kalinkó, fn. tt. -t ; rostély formára fonott
* Kalári, 1) tn . nőnév, Klári ; 2) fn. vas-, vagy széles kalács.
ólomeszköz, melylyel a közrendü nök , kontyukat * Kalinkoz, Kalinkóz, k. 1) a légben bukfen-
a szétbomlástól óvják. cet hányva forog ; k. némely galamb ; 2) a. m. ka-
Kalastrom, 1. Klastrom. limpáz.
Kalász, fn. tt. -t ; 1 ) a gabona felső része, mely ** Kalisztál, k. a kocsi kereke, midőn agya
a magot tartalmazza, gabonafej ; üres, telt k.; 2) * megtágulván , ide-oda binog , és táncot jár
kukorica-csö ; 3) + (betücserével) a. m. szálka ; (Kreszn ) .
inn. (nt.) fonalalakú, leginkább kemény, hosszabb * Kalisztás, mn. nem egyenes vonalban, ha-
v. kurtább szálkanemű növés, mely vmely szerv- nem ide-oda hajladozva forgó.
nek v. a végéről , v. a hátáról szokott nöni (arista. Kalit, Kalitka, fn. 1) sodronyból, vesszöböl,
Gönci). Innen : Kalászos, mn. -at, fn. 1 ) a kéve- fonott, készitett házikó, rekesz madarak számára ;
kötök által elhullajtott kalászok felszedegetése ; 2) á. é. szük lakhely.
2) á. é. egyes munkákból összegyüjtött jellemzőbb Kalitkarekesz . fn. (km.) a vad madár is még-
mondatok, eszmék. -fej , fn. a. m. kalász. -gereb- szokja a kalttkarekeszt.
lye, fn. gereblye, melylyel a kalászokat összesze- Kall, cs. 1) szört, gyapjút ütés , gyurás által
dik. -hal, fn. (állatt.) kis tengeri hal a toklászhoz kelmévé készit ; a csapók kallják a szűrposztót ; 2)
hasonló szálkákkal. -hegy, fn. a kalász csúcsa, ugyanily módon puhává, finomabbá tesz ; vásznat
legfelsőbb toklászai. -odik, k. kalászt kap, kalák.; 3) koptat ; a viselés kallja a ruhát. Inn.: Kallas,
szai nőnek. -ol, k. 1) kalászokat szedeget a tar- fn. Kallott, mn.
lón ; 2) á. é. vmely irodalmi müből a jellemzöbb * Kállai-egyes , fn. (tréf.) Nagykállóban egy
mondatokat kiírja. -osodik, k. a. m. kalászodik.
Innen : Kalászosodás, fn. -sárga, fn. és mn. vilá- személy számára készitett szük börtön. -kettos.
Nagykállóban szokásos kettös magyar tánc.
gos sárga szin , minő a kalászé szokott lenni. fn.
-szálka, fn. a toklász szúrós szálkái. -szedege- * Kallang, fn. 1 ) a. m. kalang ; 2) szalag, sal-
tés, szedés, fn. a kévekötök által elhagyogatott lang. Innen : Kallangos, mn.
kalászok fölszedegetése. -szedő , fn. kalászsze- Kallantyú, fn. tt. -t; 1 ) egyenes keményfa-
déssel foglalkozó személy. darab, vagy két hegyén begörbített vasrudacska,
Kalatozás , fn. a. m. lombszedés. mely közepén átfúrva szögeztetik vhova, s maga
Kalaty, Kalatyol, 1. Galagy, Galagyol. körül könnyen forogván , az ajtók és ablakok
Kalauz, Kalaúz, fn. tt. t ; 1) személy, aki belülről való beakasztására használtatik ; ablak-,
egy, v. több embert ismeretlen helyen a kitűzött ajtó -k.; 2) a. m. fakilincs ; 3) a sövénynek támasz-
helyre elvezet ; 2) a tengeri városokban személy, tékul szolgáló ágasfa ; 4) a sövényt az ágashoz
ki, az odavaló tenger - részen sokszor forgolódván. szoritó görbe fa ; 5) nagyobb orsó, marokorsó,
a távozó és közeledő hajóknak vezetőül szolgál melylyel pokrócnak való fonalat fonnak ; 6) fél-
(Lootse) ; 3) á. é. a) személy, aki vmely szellemi holddad kulcsféle vaseszköz, melylyel a vedret a
 Kal 659 - Kál

gémeskút kankalékjához zárják, hogy merités alatt ügyeket tartalmazó levél . -os , mn. 1 ) kalmároknál
te ne essék. szokásos k. viselet , 2) * megérése elött fonyadtan
Kallantyúz, cs. 1) kallantyúval ellát, felszerel ; lehulló (szilva) . Innen : Kalmárosan, ih.
2) kallantyúval beakaszt, bezár. Inn .: Kallantyú- Kalmár-tintaféreg, fn. (állatt. ) tengeri állatka,
zás, fn. Kallantyúzó, mn. mely, midőn üldöztetik, fekete nedvet bocsát ki
Kallat, cs. 1 ) kallás által készit, kelmévé gyúr, magából, melylyel a vizet zavarossá tevén, elil-
v. finomit ; szürposztót k.; bőrt, vásznat k.; 2) á. é. lanni ügyekszik.
a. m. koptat. -lan, mn. meg nem kallot; k. vászon, Kálmos, fn. tt. -t ; (nt.) a hathímesek közé
durva vászon. tartozó növény (Acorus).
Kalló, fn. tt. -t ; 1) kallással foglalkozó mes- Kalmuk , fn. hosszú szőrü durva posztó
terember ; 2) malomféle műhely, hol a kallás tör- neme.
ténik ; 3) vászonból készült ujj , melylyel az Kalobál, k. és cs . ált. kopog, zörög ; kül. lovas
aratók karjaikat védik. föld , fn. (ásványt.) bar- katona kis kalapácscsal deszkára üt, hogy abra-
nasárgás agyagföld, melylyel a készités alatti kolásra jelt adjon.
szürposztóból a zsirt kiszedik (argilla fullonum). * Kalócsa, fn. 1) fogas , melyre alevágott marha
gép, fn. gépféle készület, melynek segélyével a húsát aggatják ; 2) szalmatetőt legyámoló átfogó
kallást gyorsabban végzik. -gyár, -ház. fn. épü- szaruforma kettős léc ; 3) eszköz, melyen a fedélző
let, hol a posztót, szürt stb. kallják. -hulladék, ácsok a ház tetején a zsindelyt tartják.
fn. ször, v. gyapjúdarabkák, melyek kallás köz- * Kalócsalódik, k. a növény ágai egymásba
ben elhullanak. -kótis,-kölyü, fn . nagy kalapács- fonódzanak.
forma eszköz, melylyel a kallás alatti anyagot Kaloda, fn. 1) a régibb időben faalkotmány,
verik, hogy kelmévé alakuljon, v. megpuhuljon. melynek hengerded nyilásaiba faluhelyeken , a
-malom, fn. viz által alulról hajtott kerekekkel biró háza előtt, a fenyítendő bünösök lábait, vagy
ellátott malomféle nagy gép, melyben a gyapjút néha kezeit is beszoritották ; kalodába zárni ; ka-
szürkelmévé készitik. -mester, fn. a kallóban lodára itélni vkit ; kik megkötöztettek kalodákkal
előforduló munkára felügyelő tiszt. -rája , fn. (Szék. I.) ; (km ) nem esik vígan kalodában a lejtő ;
(állatt. ) töviskes tengeri hal a ráják közöl (raja falu kalodáját sem szabják egy ember lábához ;
fullonica). * büdös k., az ember két lába közötti tér, ameny-
Kallós, fn. tt. -t; személy, akinek kallója van. nyiben némelyek a fenyítendő gyermek fejét
Kalló - sulyok, fn. a. m. kallókótis. -tabla . fu. lábok közé szorítják, s alfelét tenyerökkel ütik ; 2)
tábla, melyen a gyapjút szürposztóvá készitik. nyak- és kézszorító eszköz, melylyel régente az
-tánc , fn. a keringő német tánc egyik neme elszállitandó fegyencek nyakát és kezeit szoritot-
(Walzer). -tekno, fn. nagy teknő, melyben a ták össze ; 3) szoritó , nyomó rúd, melylyel az
kallóbeli munkások a gyapjút mossák, s illetőleg asztagok, zsupos és nádas házak fedelét leszorit-
a kallókótissal szürkelmévé keszitik. ják. -kötés, fn. (ép.) ha a sorló rétegek a kötö
Kallott, mn. 1) v. ö. Kall ; 2) * kallott disznó, rétegekkel ugy váltakoznak, hogy az első réteg
mely vén korában heréltetik ki. álló hézagai a harmadik réteg hézagaival függé-
Kalló -üst, fn. nagy üst, melybe a kalaposok a lyesen egymás felett állnak.
nemezt meggyúrás előtt mártogatják. Kalokány, fn. tt. -t; (nt.) szúrós tavi fü.
Kallóz, Kallózás, 1. Kall, Kallás. Kalongya, Kalongyál, 1. Kalangya, Kalan-
Kálmán, tn. finév. gyál.
Kalmár, fn. tt. -t ; ált. különféle terményekkel, Kalota-fa, fn. (nt.) a. m. dudafürt.
* Kalotya, fn. négy nyüstös vászon.
iparcikkekkel kicsinyben kereskedő személy ; kül.
boltos, kereskedő, akinek boltja van ; fűszeres k.; Kalóz, fn. tt. -t ; tengeri rabló, ki a kereskedő
rófös k.; edényes k.; (szój .) rosz kalmár : lelkiisme- hajókat kifosztogatja. —, mn. kalézoló, csatangoló,
retével kereskedik , hazud, mint a kalmár ; (km ) kóborló. -hajó , fn. gyorsmenetü kisebb hajó, me-
nem szokott a kalmár otthon gazdagodni; nem mind | lyen a kalózok a kereskedőhajókat üzőbe veszik,
bors az, amit a kalmár ebe hullat, nem mindig si- s ha utólérték, kifosztják. -kodik, k. kalózélet-
kerül a merénylet, vállalat ; szegény kalmár, ki módot visz, kalózképen él. Innen : Kalózkodás, fn.
tartani sem birja portékáját ; nem szánja fagyos Kalózkodó, mn. -lás, fn. 1 ) tengeren rabló élet
lábát kalmár, csak legyen jó vásár ; 2) (állatt. ) kö- folytatása ; tengeri rablással való foglalkozás ; 2)
zönséges - . puhány a fejlábuak rendéből uszány a. m. kalézolás. -ol, k. 1) a. m. kalózkodik ; 2) a.
nyujtványokkal a test hátsó végén. m. kálézol. Innen : Kalózólás, fn.
Kalmár-aru, fn. kalmár által árult kereske- Kalpag, fn. karimátlan magyar föveg leffen-
delmi cikkek. -hajó, fn, kalmárárukat szállitó tyűvel, v. anélkül . Innen : Kalpagos, mn.
hajó. -ház, fn. 1 ) ház, melyben kalmárbolt van; * Kálusz, fn. és mn. (guny.) a. m. kálvinista.
2) gazdagabb kereskedő , kalmárcsalád. -jel, fn. Kálvinista, fn. és mn. a helvét hitvallást kö-
ált. kalmári állapotot jelentő jegy ; kül. 1) kép, v. vető keresztyén ; a kálvinistákat Magyarország
másféle tárgy, melynek a kalmárbolt cimét viseli ; több vidékén magyarhitűeknek nevezik ; * k. varjú,
3) betük, melyek egy - egy árucikkre ragasztva, hússal élő varjúféle madár ; k. répa, fehér répa,
számok helyett az illető árucikk gyári értékét melyet disznóhússal szoktak főzni ; k. szentség,
jelölik, s melyek minden kereskedőnél változnak, (tréf. ) a. m. kulacs ; k. sajt, a. m. disznósajt ; vas-
s az illető kereskedőház által titokban tartatnak. tagnyakú kálvinista.
-jog. fn. 1) jog, kalmárságot üzni ; 2) a kalmȧ- Kálvinistás, mn. kálvinistáknál szokásos.
rokat illető törvények összege. -kodik, k. kal- Kálvinistaság, fn. vmely országban, városban,
márképen üzérkedik. -levél, fn . 1 ) kalmár által községben a helvét hitvallást követő keresztyének
kötött szerződést illető oklevél ; 2) kereskedelmi együttvéve,
42 *
 Kály 660 ― Kám

Kályha, fn. 1) cserépből, öntöttvasból, v. pléh- | vki a kölcsön vett pénztöl fizetni tartozik ; ka-
ből készitett négyszögletű, v. hengerded, üreges matra pénzt kiadni. -cók, fn. (ker.) utalvány uj
szobai eszköz, melybe télen át fütés végett tüzet kamativ kiszolgáltatására. -hátralék, fn. (ker.)
raknak ; (szój .) kályhát őrizni ; (km.) amihez kályha pénzösszeg, mely a kamatból a kitűzött határidőn
mellett szokol, asztal fején pirulsz meg érte ; lyukas tul kifizetetlenül maradt. -iv, fn. a kamatozó ál-
kályha, mennél tovább sározzák, annál foltosabb ; lampapirokhoz csatolt iv szelvényekből, melyek-
2) a. m. kályhacserép, csempe. -cserép, fn. sza- ből egyet a kamat fölvétele alkalmával levágnak.
bályos alakú cserépdarabok, melyekből a cserép- járulék, fn. (ttud,) a bejött kamatokból az illető
kályhát rakják. -ellenző, -ernyő, fn. spanyolfal, hivatalnok által bizonyos százalék szerint huzott
v. lábakon álló nagy pléhlemez, melyet télen át a pénzösszeg. -jegy, fn. (ker.) a kamativből egy-
fütött kályha elé állítanak, hogy a tulságos mele- egy szelet, melynek lemetszése után a kamatot
get fenntartsa. -rács, fn. 1) a cserépkályhák olda- kifizetik. -láb, fn. százalék, melyet államadós-
lait belül a végböl boritó rács, hogy a bedobott ságoktól, vagy takarékpénztáraknál fizetni szok-
fadarabok a kályhában kárt ne tegyenek ; 2) a tak ; az angolbank a kamatlábat négy forintról
vaskályha aljába erősitett rács, hogy azon keresz- háromra szállitotta le. -levelke, fn. a. m. kamat-
tül a hamu az e célra rendelt ládikóba hulljon. szelvény.
-rakó, fn. személy, aki a cserépkályhákat össze- Kamatol, 1. Kamatoz.
rakja. -száj , fn. a kályha egyik részén nyilás, Kamatos, mn. tt.t, v. -at ; 1) kamatra kiköl-
hol a tüzelni való fát bedobálják . -váll, fn. a csönzött ; k. kamat, a. m. kamatok kamatja ; 2)
kályha kinyuló széles párkánya; (népd.) kályha- kölcsön vett ; (km.) a kamatos pénz egy tálból eszik
vállon a cica, szeretsz-e még Katica! az emberrel, kevesbíti a vagyont.
Kalyiba, fn. a. m. kaliba. Kamatoz, cs. kamatképen bizonyos összegnyi
Kám, tn. vasmegyei falu ; (km.) hiába Kámba a jövedelmet hoz be ; háza évenkint 2000 forintot k.
bucsúra, ahol pap nincsen. Innen : Kamatozás, fn. Kamatozó, mn.
Káma, fn. (állatt.) kagylófaj (chama); óriási k.; Kamat-többlet, fn. (ker.) a számadás bevégezte
ökörsziv k.; kétszarvú k. után még fizetendő kamat.
-- Kamara, fn. 1) a házban kisebb szoba, hol * Kamatyol, cs. és k. növel közösül ; (népd. )
különféle eszközöket, de különösen az élelmi- Péter és Pál szentek voltak , mégis sokat kama-
szereket tartják ; élés-k.; vasas-kamara, a gazda- tyoltak.
tiszti lakon hely, hol a vasszerszámokatį, vagy Kamborz , fn. (nt.) növény a savarok közöl
rozzant vasakat tartják ; (km. ) üres kamarának, (saltola cali).
bolond a gazdasszonya ; 2) földmivelök házánáĺ * Kamfarú, mn. tt. -t ; lecsapott, ferde, félre-
kicsi sötét szoba, hol leginkább a leányok hálnak ; farú (ló) , melynek keresztteteme hátrahajlott,
3) á. é. a) a sziv két üregeinek egyike ; b) orszá- oldalt igen menetes.
= Kamfor,
gos, fejedelmi kincstári hatóság, államkincstár ; fn. tt. -t; keleti cserjenövény fehé-
a kamara birtoka; c) némely országban képviselő- res sószinü, könnyen elilló mézgája, melyet gyógy-
testület; a francia, olasz kamara; 4) (vad.) a va- szerül vérrothadás ellen szoktak használni. Inn.:
daskert közepén körded tér, hol a hajtóvadászat Kámforos, mn. Kámforosan, ih. -babér, fn. (nt.)
meg van tiltva. Innen : Kamarai, mn. -elnök, fn. keletindiai babérfa , melynek mézgája adja az
1) az országos kincstár elnöke ; 2) a képviselőház ismeretes kámfort. -fa, fn. (nt.) keletindiai fanö-
elnöke. -hivatal, fn. az államkincstár jószágait, vény, melynek mézgájából a kámfort készitik.
jövedelmeit kezelő hivatal. jószág, fn. jószág, oz, cs. 1 ) kámforral elegyít ; borszeszt k.; 2) kám-
melynek jövedelmei a fejedelem udvartartására forral bedörzsöl ; köszvényes tagot k. Inn.: Kámfo-
és az államköltségek egy részének fedezésére for- rozás, fn. Kámforozó, mn.
dittatnak. Kammog, k. a. m. cammog. Inn.: Kammogás,
Kamarás, fn. tt. -t; 1 ) a fejedelem személye fn. Kammogó, mn.
körül szolgáló föhivatalnok ; 2) a fejedelem által Kamó, fn. tt. -t ; 1) pálcaféle eszköz horgas
ily cimmel felruházott személy. - aprod, fn. nemes véggel ; 2) pálca, bot horgas vége, kajmója. Inn.:
ifjú, ki a fejedelem személye körül apródi szolgá- Kamós, mn.
latot végez. -kulcs, fn. a kamarásoknak diszjel- * Kamóca, fn. ami a len elsö ecseteléséből lehull
vényül szolgáló aranykulcs. és ujra megecseltetik, máskép : lenkocs, tincs.
Kamara-szék, fn. a. m. árnyékszék. -tanácsos, Kamol, es. 1) kajmós bottal magasb helyröl
fn. tanácsosi rangú kamarahivatalnok. -tiszt, fn. lehúz vmit, pl. ágat ; 2) kamós pálcácskával so-
*
1) a kamarahivatalban szolgáló tiszt ; 2) gazdatiszt dor, ==== teker ; 3) a. m. kamatyol.
vmelyik kamarajószágon. Kamora, 1. Kamara.
Kamasz, fn. és mn. nagy, léhütő, együgyü, Kamoz, 1. Gamóz.
bamba ; a férfigyermekek legügyetlenebbek az ugy- * Kampicsorodik, k. a nyelv ficamodik, vmely
nevezett kamasz években (Jók.) . -kodik, k. kama- szót csak erötetve, nagy nehezen képes kimondani
szúl, együgyűn, bambán viseli magát. (csak el és ki igekötökkel használtatik). Innen :
Kamat, fn. ált. bérbe adott ház, jószág egy évi Kámpicsorodás, fn. Kámpicsorodó, mn.
jövedelme; ez a birtok sok kamatot hoz neki ; kül. Kampó, mn. 1) a. m. horog, vagy horgas vége
kölcsön adott tökepénz használatáért fél-, v. egy vmely botnak ; 2) horgas végü bot. Innen : Kam-
évre fizetett pénzösszeg ; kamatok-kamatja, melyet pós, mn.
az adós fizetni tartozik, ha a fél- , v. egy évi ka- Kampól, cs. horgas eszköz segélyével kapcsol
mat tökesittetik ; előrefizetett k. , melyet bizonyos össze vmit, pl. ács a gerendát. Innen : Kampó-
időre mindjárt a kölcsönvétel alkalmával lehúz a lás, fn.
hitelező ; közbeeső k.; tartozó kamatok, melyeket | Kampol, k. kinyujtott nyelvvel gúnyol vkit.
 Kám 661 - Kan

Innen: Kámpolás, fn. -ódik, kiöltött nyelvvel gu- Kanász, fn. tt. -t ; sertésnyájat örző pásztor-
nyolódik. ember, kondás, disznópásztor ; alföldi k.; (szój .)
* Kámporodik, k. betegsége miatt lézengve jár, válogat, mint kanász a pergőben ; á. é. faragatlan,
bitringeskedik. nyers, durva ember.-kodik, k. kanászképen szol-
* Kámporodott, mn. betegsége miatt meggör- gál ; sertésnyájat öriz ; á. é. betyáros életmódot
nyedt, lézengő ; á. é. sápadt, beteges (szín). folytat. -odik, k. 1) durva, nyers, faragatlan szo-
Kámpul,k. 1)aszem atúlságos fényözöntől mint- kásokat veszen fel ; 2) * a. m. juhászodik. -os,
egy elvakul, a látás rövid ideig homályossá leszen. mn. tt. -t, v. -at ; kanászoknál szokásos ; á. é.
Kamra, fn. a. m. kamara; (ttan.) világos k. durva, nyers, faragatlan, betyáros ; k. bánásmód.
(camera lucida) ; sötét k. (camera obscura). Innen : Innen : Kanászosan, mn. -tánc, fn. a kanászok
Kamrai, mn.
= Kamuka, által
- duda- és furulyaszó mellett járt topogó tánc.
fn. hosszú szörü kelme selyemböl, Kanavász , fn. tt. t ; többnyire kockásra
V. gyapotból ; damaszkszövet; (km. ) kamukában festett, kallatlan vászonkelme, melyet a köznép
is el lehet inni a szűrben szedett pénzt. ágyhajnak és női ruhának használ. -takács, fù.
* Kamuti, mn. alattomos, ravasz, cseles, for- kanavászféle kelmék szövésével foglalkozó mes-
télyos, tettetve meghunnyászkodó, alánéző ravasz terember.
ember; én ennek a pimasznak kamuti szeméből már Kanborz-fü, -savar, fn. (nt.) a savarok közé
akkor semmijót nem néztem (B. D.). tartozó növény, máskép : szükségfü (salsola kali) .
Kámva, Kámvás , 1. Káva, Kávás. Kanca , fn. a lovak és szamarak nősténye ;
Kámzsa, fn. 1) hosszú ing , melyet a misét vemhes, meddő k.; (km.) kancára nyerít a csődör ;
mondani akaró pap a miseruha alá vesz (alba) ; nem oda kanca a buzába ; á. é. (alj . ) leány, v. asz-
2) a szerzetes csuha háromszögalakú gallérja, szony ; szereti a kancákat ; (alj . és tréf.) Mária
csuklya ; 3) * szerzetes öltöny durva kelméből. kancái, 15, 16 éves leányok, kik katholikus fal-
Innen: Kámzsás, mn. vakban a Mária szobrát szokták vinni. į-csikó,
Kan, fn. és mn. tt. -t; ált. a. m. hímállat ; k. fn. nőstény csikó. -ló, fn. nőstény ló. -rugás, fn.
kutya, macska; k. pulyka, veréb; (km.) száz eszten- | 1) rugás, melyet a kanca a felé közelitö ménlóra
dős kan verébnek hátul van a farka ; kül. 1) him- tesz; 2) á. é. (alj.) ütleg, melylyel a leány a paj-
sertés ; egy kant és három emsét vett ; kant herélni ; zankodó férfit eltávolitni akarja ; (km.) kanca-
(km.) néha a falu kanját is megölik, de csak válik rugás nem oly fájós. -szamár, fn. a. m. nőstény
más helyébe; válik más a falu kanja helyett ; 2) ȧ. é. szamár.
a) buja ember; nagy k. ő kegyelme ! a falu kanja ; Kanesal , mn. ferdén, görbén, félrenéző ; k.
b) (mint mn.) maga nemében jeles , máskép: gyerek; á. é. irigykedő, agyarkodó ; k. szemekkel
helyre ; k. gyermek, k. legény ; c) k. krajcár, a) réz nézni vki boldogságát; (km.) vak nevet kancsalt.
krajcár, melynek értéke harmadfél váltó krajcár † - – fn. a. m. gáncs ; némelyek az ő lábokkal kan-
volt ; b) a régi váltókrajcárok közöl az, melyen csalt vetének vala (régi passio). Innen : Kancsalul,
nem volt kétfejü sas közepén tojásdad ürességgel, ih. -it, k. 1) kevéssé félre néz; csinos ember volna,
hanem a sas helyét egy nagy egyes ( 1 ) ' pótolta ; de a jobb szemével kancsalit; 2) hamis pillantást
+ k. ördög, a boszorkányok szeretője. vet vkire. Innen: Kancsalitás, fn. Kancsalitó, mn.
Kán, fn. 1) némely keleti népek fejedelme ; az - og, k. 1) ferdén, félre néz, nyakát félre tartja: 2)
avarok kánja ; 2) a. m. kanna. vkire hamisan, pajkosan néz, ugy hogy a fejét
Kanaf, fn. 1) a. m. vászonrojt ; 2) (bt. és nt.) sem fordítja a illető felé. Innen : Kancsalgás, fn.
szálas, v. rostos állomány, a milyenböl az állatí, -ogva, ih. 1) félre, nem egyenesen nézve ; k. megy
v. növényi test alakulva van ; 3) a. m . galand. az utcán ; 2) á. é. a) irigy szemekkel ; k. nézni
Innen : Kanafos, mn. vki szerencséjét ; b) kiváncsi pillantásokkal ; ik.
Kanafáj, 1. Tátkanaf. nézni vmely jó ételre ; k. nézni vmely nőt. -ság, fn.
Kanakúc, fn. (állatt .) kis madárka a baglyok a szem hibás állapota, midőn ferdén néz.
közől. * Kancsik, fn. a. m. bikaesök.
Kanál, Kanalas, Kanalaz, stb. 1. Kalán, Ka- * Kanesi, mn. a. m. kancsal. —, fn. a. m. kan ;
lanas, Kalanaz stb. k. disznó.
Kanalfa, fn. (b. ) a. m. ülke, melyen a lóhúz- Kanesit, cs. a. m. kancsalit.
müveknél a lovakat hajtó egyén ül. Kancsó, fn. öblös, füles fedény, felül a szájhoz
? Kanály, fn. (állatt.) fehér k. , kanálcsörü ma- illeszkedő kicsucsorodott széllel ; boros, sörös k.;
dár a mocsáriak rendje és a szalonkák osztályából | (szój .) kancsó fenekére veti a keresztet, igen szereti
(weisser Löffler). a bort; mélyen bele pillantani a kancsóba, v. a kan-
= Kanapé, fn. tt. -t ; 1) † függönyös ágy ; 2) csóba fohászkodni , nagyot inni belöle ; a kancsó
több személyre való ruganyos , v. ruganytalan fenekére pillantani, egészen kiinni belőle a bort;
ülőhely, mely a divántól abban különbözik, hogy * (alj.) női szeméremtest. -száju , fn. nagy , le-
lábai és karfái hosszabbak, s madraca nincs. pittyedt ajkú.
Kanári, mn. tt. -t; (állatt.) verébfajú énekes * Kan-csök, fn. a. m. bikacsek.
madár, melynek hazája a Canári- szigetek. -fü, * Kancsú, fn. tt. -t ; 1) láb elé vetett gáncs ;
fn. (nt.) a polyvacsukkok közé tartozó fü, mely- kancsút vetni ; 2) a. m. kancsó.
nek magvait a kanári madarak nagyon szeretik. Kancsuka, fn. drótos végü orosz korbács.
-köles, fn. 1) (nt.) a. m. kanárifü ; 2) a kanárifü Kancsukáz, cs. vkit kancsukával megver.
magva, mely a köleshez hasonlít. -madár, -pinty, * Kanda, fn. 1) savanyú leves tejjel habarva ;
fn. (állatt.) a. m. kanári. -pofóka, fn. (nt.) növénytúróval készitett leves ; 2) a. m. konda. —, mn. a.
a pofókák közöl (dracocephalum canariense). m. meztelen.
-polyvacsukk, fn. a. m. kanárifü. Kándácsol, 1. Kandicsál.
 Kan 662 Kan

Kandalló, fn. most már csak a nagyúri lakáso- Kan-kapocs, fn. horgas kapocs, melynek ka-
kon található szobai kemence, mely nem közvetve móját a nősténykapocsba szokták akasztani.
a kályha anyaga , hanem közvetlenül a tüznek Kankar, Kankarék, 1. Kankalék.
nagy üregen bejövő heve által terjeszti a meleget. * Kankarodik, 1. Hengeredik.
Kandász, fn. a. m. kondás. Kankó, fn. tt. -t ; 1 ) lebernye nélküli szürdol-
Kandér, 1. Kondér. mány, minőt pl. a gyöngyösi kapások viselnek ;
Kandi, mn. kiváncsian ide- oda pislogató, min- 2) lejtős helyen leereszkedés alkalmával kerék-
dent tudni vágyó, katuska; k. gyermek. - , fn. kötésre használtatni szokott horog ; 3) (kórt.)
személy, aki még a hozzá nem tartozó dolgokat bujakóros ondófolyás ; 4) (szój .) kankót fog, a
is tudni akarja. Innen: Kandiság, fn. -ablak, fn. nagy tarokk, ha olyan szinbe adatik, melyet a
1) kisebbszerű ablak, mely csak arra való, hogy legkisebb tarokk is elütött volna. Innen : Kan-
rajta kikukucskáljanak ; 2) némely házakon az kós, mn.
ablakkal két oldalról derékszöget képező , s a Kankós, fn. tt. -t ; (nt. ) fehér k. , keleti hóvi-
falnál kiebb álló oldallap szinte táblákra osztott rág, fehér tavaszika .
üvegből, melyen át az utcára két oldalt is el lehet * Kankó- szeg, fn. horgas szeg az ekében.
nézni anélkül, hogy a külső ablakot ki kellene * Kankurja, fn. a. m. bukfenc.
nyitni. * Kankurjáz, k. bukfencez, bakfittyeket hány.
Kandics, mn. 1) a. m. kancsal ; 2) a. m. kandi. Kankus, fn. tt.-t ; rémalak, melylyel a gyer
fn. 1 ) egy szemű ember ; 2) (állatt. ) uszhár- mekeket szokták ijesztgetni, mumus.
tyás viziállat, melynek mind a két szeme együve Kan- kutya, fn. a. m. hímkutya. -macska, fn.
van növe (monoculus) ; balhányi k. , kopoltyúlábu | a. m. kandúr.
k., négyszarvú k. Kanna, fn. különféle használatú és anyagú
Kandicsál, k. 1 ) a. m. kandikál ; 2) a. m. ku- öblös edény ; vizes k.; kávés, tejes k., ibrik ; öntözö
kucsál. kanna, csővel és végén likacsos rózsával. -kefe,
? Kandika, fn. szinházi látcső. fn. kemény sertéjü kefe a kannák tisztitására .
Kandikál, k. kiváncsian , csak fél szemmel né--mosó, fn. (nt.) harasztféle zsurló növény a lopva-
zeget vkire, v, vmire. nöszök közöl (equisetum hiemale).
Kandi-láda, 1. Kandiszekrény. * Kánnyad, I. Kanyvad.
Kandilla, fn. (nt.) sokhímesek és ötanyások Kanóc, fn. 1 ) mécsbe való bél , gyertyabél ; 2 )
közé tartozó növény ; kék, mezei, szőrös k. (nigel- salitromos kenderből készitett tekercs, melylyel
la). -gerely, fn. növény a gerelyek közöl (gera- az ágyukat sütögetik. -bot, fn. bot, pálca, melyre
nium macrorrhirum) . az ágyusütögető kanócot tekerik. -puska, în. kez-
Kandi-lyuk, fn. a keritésen, falon kis nyilás, detleges szerkezetü puska, melyet gyutacs helyett
melyen át a kiváncsi szemek tekintgetni szoktak . kanóccal kellett elsütni. -vessző , fn. vessző ,
Kandi-szekrény, fn. szekrény, melybe képek, melyre a puskasütögetö kanócot tekerik.
-- Kanonok,
bábok vannak bele téve, melyeket egy, v. két na- fn. érseki, püspöki, vagy társas
gyitó lencsés nyiláson szoktak szemlélni. káptalan tagja, káptalanbeli ur ; valóságos, cimze-
Kan-disznó, fn. a sertések hímje. tes k.; szerzetes k., praemontrei. Innen : Kanonoki,
Kandit, k. hamisan, félszemmel tekint vmire, mn. -ság. fn. kanonoki állapot , hivatal ; váci,
v. vkire. Innen : Kanditás, fn. nagyváradi k. -szék , fn. 1) kanonokok számára
Kandúr, fn. tt. -t; hím macska ; á. é. nők után készitett szék a templomban ; 2) a. m. kano-
vágyó, buja életü ember ; (népd :) nem kell nekem nokság.
ez az úr, mert ez az úr vén kandúr. Kanos, mn . tt. -t, v. -at ; buja életü , természeti
Kan-eb, 1. Kan-kutya. (férfi, v. nö).
Kanfar, fn. (ép .) a. m. födélkonty. ú, mn, 1. Kanót, 1) fn. * a. m. kanóc ; 2) tn. finév.
Kamfarú. Canutus.
Kang, fn. (szój. ) kangot vetni, hirtelen halállal Kanoz, cs. a nősténynyel nemileg közösül.
kimulni. Innen: Kanozás, fn.
* Kangyikál, 1. Kandikál. Kanozik, k. a nőstény a hímmel párosul. Inn.:
* Kángyikál, k. a. m. sántit. Kanozás, fn.
Kani, fn. cirogató neve kis lónak. Kanpóka, 1. Kanpulyka.
Kánikula, fn. a. m. kutyahö. Kanpore, fn. (bt.) a gög porcos része.
Kán-izom, fn. (bt.) a kánporcokból kinyuló Kanpulyka, fn. a pulykaféle házi szárnyas
nyakizom. himje ; (szój.) mérges, mint a kanpulyka.
Kank, 1. Kang. Kanta, fn. 1) a. m. kanna ; 2) a. m . kancsó ; á.
Kankalék, fn. 1) * a) a. m. kútostor ; b) horgas é. (alj. ) női szeméremtest; 3) a higtestek számára
fa a szekér oldalának hátsó zápjában ; 2) (vad. ) bizonyos nagyságu mérték ; nagy, v. öreg k. , tiz
hegyes fa a vizsla orrára függesztve ; 3) (gép.) a itcés ; 4) (ut.) egyik végén zárt, másikon félgöm-
fürészmalomnak alkatrésze ; (nt. msz .) tápszivó a bön végződő széles, kurta csö (scyphus).
gyökszálakon. -fa, fn. a kút, v. vmely gép kanka- Kantacs, fn. (kics.) kis kanta.
lékja fából. Kanta-ir, fn. ált. kis kantaalakú edényben tar-
Kankalin, fn. (nt.) az öthímesek és egyanyá- tatni szokott gyógyszer ; kül. 1) méreg elleni szer;
sok közé tartozó növény (primula) ; cifra, lisztes, 2) a. m. bajital. -ires, mn. bájitalok készitésével
sugár, tavaszi k. -félék, fn. tb. (nt. ) a kankalinok méregkeveréssel foglalkozó ; k. asszony. -ir, fn. a.
közé tartozó növények együttvéve. -viola, fn. m. boszorkány.
(nt.) violaféle növény a kankalinéihoz hasonló Kantár, fn. 1) zabolával és széles szemellenző-
levelekkel. vel ellátott szíjkészlet, melyet a ló fejébe húznak,
 Kan 663 ---- Kap

hogy könnyebben kormányoztathassék ; (szój. ) Kanyar-fa, fn. 1) félkörbe hajtott vesszők, v.

neki ereszteni a kantárt ; (km. ) még lovad sincs, kávák, melyekre a bölcsö, v. kocsi tetőboritékát
már kantáron búsulsz ; 2) madzagból, szíjból, v. terítik ; 2) félköralakba görbített falemez a puska
erős gyékénygúzsból csinált hálóféle készlet, mely- billentyűje körött és a kard markolatán. -gát, cs.
ben az ételhordó edényt viszik ; 3) szalag, a) mely- kördeden, v. ívdedalakban hajtogat, forgat ; pa-
lyel szeles időben a kalapot állhoz kötik ; b) rittyát k.: vh. cikk- cakkos, görbe vonalban iron-
melylyel a régibb divatú cipőket a lábszárhoz gál, csuszkál. Innen : Kanyargatás, fn. -gó, mn.
kötötték. Inn.: Kantáros, mn. -fa, fn. a. m. ászok. | ív- , v. félkördeden mozgó.
-fej , fn. a ló fejére húzott része a kantárnak . -fék, Kanyarit, A) cs. vmely tárgyat hirtelen iv- ,
fn. a. m. kantárszár. v. félkördeden fordit, tekerint ; parittyát neki k.; 2)
* Kantárnyi, mn. egy kantárban elvihető ; k. ivdeden metsz ; nagyot k. a kenyérből ; 3) á. é. a)
teher. elkanyarít, magának elvesz , eltulajdonít ; elka-
Kantároz, es. 1) lovat, szamarat kantárral fel- nyaritni a szomszéd szántóföldéből ; b) (szój.) nagy
szerel ; 2) kantárral megerösit, vmihez köt ; (pl. feneket kanyarítni vminek, a) kicsinyszerü, köny-
kalapot az állhoz, cipőt a lábszárhoz). Inn . : Kan- nyen érthető dolgot tövéről, hegyére magyaráz-
tározás, fn. gatni ; b) szót szaporítni ; B) k. 1) vmit, v. vkit
Kantár-pénz, fn. pénz, melyet vmely ló meg- ivdeden félreránt ; tánc közben egyet kanyarított
vásárlója a ló árán felül a kantárért fizet. -szár, párján; 2) ivdeden, v. félkördeden mozog ; k. a
fn. a. m. gyeplö ; (szój.) rövidebbre fogni a kantár- járó-kelő ittas ember. Innen : Kanyarítás, fn. Ka-
szárat, a) meghúzni a gyeplöt, hogy a ló futása nyarító , mn. -ott , mn. (ép.) ivdeden húzott,
lassabbá legyen ; b) á. é. rendre, fegyelemre szo- metszett.
rítani, féken tartani. -szerszám, fn. a kantár, Kanyar-képü, mn. (ásványt.) ívded , félkör-
minden alkatrészével együtt. -szíj , fn. a. m. kan- alakú (gyroid). -kerék, fn. a kanyargép kereke.
társzár. -mozgás, mozgás ívded, félköralakban.
Kantárzat, fn. a. m. kantárszerszám. Kanyaró, fn. (kórt.) leginkább a gyermekeket
Kántor, fn. 1) a templomban orgonáló és az meglepő , veres foltokban jelentkező himlőféle
éneket elkezdő személy, aki faluhelyeken a gyer- nyavalya.
mekeket is tanitja ; (tréf.) könyökös k. , akinek nincs Kanyarodék, fn. vmely tárgyból ivded metszet.
orgonája; (km.) a rosz kántor a szép éneket csu- Kanyarodik, k. 1) az egyenes vonaltól ívde-
nyául mondja; rosz kántort is megszok a falu; kán- den más irányba fordul ; az erdő mellett jobbra k.
torok, jó borok, nem szárad meg a torok ; 2) a az út; a városból kiérve az egész hadosztály balra
katholika egyházban az év négy szakában előfor- kanyarodott ; (psz.) jobbra kanyarodj! 2) görbe
duló három napon (szerdán, pénteken, szombaton) vonalban mozog ; a kigyó a megtámadott ember
át tartó böjti idő. -böjt, fn. böjt a kántornapokon. derekára kanyarodott. Innen : Kanyarodás, fn. Ka-
-hét, fn. az évben azon négy hét egyike, melyek- nyarodó, mn.
ben a kántornapok vannak. -kodik, k. vmely Kanyaros, mn. 1) ivded görbe vonalú; 2) (nt.
községben kántorképen szolgál . Innen : Kántor msz.) csupkájánál kerekded, szélein ívelt, csú-
kodás, fn. Kantorkodó, mn. -nap, fn. nap, melyre csánál ismét kerekded (levél).
a katholika egyház a kántorböjtöt szabta. -pénz, Kanyarós, mn. (kórt.) kanyaróféle himlőben
fn. 1 ) a kántor fizetése ; 2) * a kántorhetekben lévő.
fizettetni szokott tanpénz. Kanyar-toll, fn. ruganyos acélból készitett
Kántus, fn. tt. -t ; 1) ujjas, bő felöltő asszo- rugótoll hajtalékalakban.
nyok és gyermekek számára ; 2) a. m. énekkar ; Kanyarú, mn. ívdeden görbe irányu ; k. út.
debreceni, pataki k. -fü , fn. (nt.) a kétföbbhímesek Innen : Kanyarúan, ih.
és magrejtősök közé tartozó növény (bartsia) . Kanyarul, Kanyarulás, 1. Kanyarodik, Ka-
Kánva, Kánvás, 1. Káva, Kávás. nyarodás.
* Kanzsa, fn. kancsi disznó, egy éves kan. Kanyarulat, fn. azon hely, hol vmely tárgy az
* Kanzsár, fn. tt. -t ; fajtalan életü ember. egyenes iránytól ívdeden elgörbül ; az út kanya-
Kánya, fn. 1) (állatt.) nagyobb fajú ragadozó rulata. Innen : Kanyarulatos , mn.
madár ; csirkefogó k.; (szój .) vigye el a kánya ; 2) Kanyar-vas, fn. ált. kanyarú eszköz vasból ;
(nt.) a. m. kányafa ; (népd .) utcu bizony megérett a kül. 1) félkörded vaslemez a puska billentyűje
kánya, engem szeret a kend barna lánya. -bangita, körött ; 2) ivded vas a kard markolatán.
fn. (nt.) a bangiták közé tartozó növény. -bogyó, | Kánya-tü, fn. (nt.) a tűlevelűek közé tartozó
fn. a kányafa vörös , kesernyés ízü bogyója. cserje növény.
* -borza, fn. a. m. kányabogyó. -fa, fn. (nt.) a * Kanyó, 1. Kamasz.
bangiták közé tartozó cserjenövény vörös, keser- Kanyul, 1. Konyul .
nyés bogyókkal. -fi, fn. fiatal, kis kányamadár. Kap, A) cs. 1) ált. hirtelen utána nyulva még-
-fü , fn. (nt.) fünövény a zsomborok közöl, csipös , fog ; a) magasan szálló testet repülés közben ke-
égető ízü magvakkal. zeivel megfog ; labdát k.; b) kezeivel erősen
Kanyar, fn. tt. -t; ált. görbe vonal által hatá- megmarkol ; karjaival hirtelen átnyalábol; nya-
rolt kimetszvény ; kül. 1 ) (mt.) a) szabályos görbe kon, üstökön, hajon k. vkit; (népd.) ha derékon
vonal által bezárt tér egy darabja, szelete ; b) a. kapja párja, mint a szellő, csakugy járja ; (km.) aki
m. hajtalék ; 2) (vizép.) folyam mentének az kapja az marja ; 2) vmit jutalmúl, dijul, bünteté-
egyenes vonaltól ívdeden eltérő görbülete (ser- sül vesz ; kétszáz forintot k. évenkint; két forintot
pentine). -ėkos, mn. a. m. kanyarulatos ; ez az k. érte ; (km.) kap az, aki nem restelli; kül. a) bün-
utca kanyarékos (Szel . ) . -erö, fn. mely vmely tes- tetésben, verésben részesül ; csak jer haza, majd
tet görbe irányba dob el. kapsz ; b) (alj.) férfitöl, illetőleg nötől gyöngédebb
 Kap 664 Kap

nemi kedvezményben részesül ; kaptál-e az éjjel?; |

csekély előhaladást tesz ; k. a magyarnyelvben ; 2)
(km.) a katona, diák, pap, akkor örül, hogyha kap
vhova kezd járni, szokni ; már hozzánk is k., de
3) vkit a keresett helyen meglel ; nem kaptam őt |
majd kiadom neki az utat. Inn.: Kapadozás, fn.
otthon ; 4) boltban, piacon a keresett árucikkre Kapa-fog, fn. az állkapocsból kiálló, széles
talál ; ily szalagot egy boltban sem tudtam kapni ;
emberfog ; (szój .) ez nem a te kapafogadra való.
5) (on, ön) tetten ér vkit ; tolvajságon kapni vkit ;
Innen : Kappfogú, mn. -fok, fn. a kapa lapátjának
nem tudtam rajta kapni ; B) k. 1) (ba, be) a) aka-
kilyukasztott foka, melybe a nyelet ütik.
ratlanul, hirtelen lágy testbe nyúl ; ganéjba kapott ;
Kápa-kengyel, fn. a kápához erősitett kengyel.
b) munkába kezd ; sokba kap egyszerre ; b) a tüz Kapál, cs. 1) a földet kapával miveli, a gyomot
vmely tárgyat emészteni kezd ; a ruhájába ka- kapával irtja ; szőlőt, kertet k.; virágot, káposztát
k.; 2) a tüzes vérü ló a talajt első lábaival veri.
pott a tűz ; d) érzékeny testrészénél kezeivel, v.
fogaival erősen megragad; hajba kapni vkivel, Innen : Kapálás, fn. -áskor, ih. azon időtájt, mi-
egymás haját húzkodni ; fülembe kapott ; lábambadőn a szőlőt kapálni szoktak ; k. leszen egy éve.
-atlan, mn, és ih. meg nem kapált ; k. szőlő. -gat,
kapott a kutya ; 2) (on, en, ön) a) inye, tetszése
szerint van; nem gondolhatom el, hogyan tudsz azes. lassan, de folytonosan kapál. Innen : Kapálga-
tás, fn. -ódzik, k. 1) szilaj hevében lábaival a
ilyen beszéden kapni ; nem kap rajta se szive, se
szeme; b) töri magát érte, hogy elnyerhesse ; hiren,
földet erősen veri ; k. a szilaj ló ; 2) ide-oda hány-
kodik, kötelékeiből szabadulni törekszik. Innen :
dicsőségen kapni; csinos leány, nagyon kapnak rajta
Kapálódzás, fn. Kapálódzó, mn. -tat, cs. paran-
a legények; (szój .) kapvá- kapni vmin, a) vminek
erősen örülni, hogy ugy van ; b) nagyon örülni, csolja, rendeli, hogy vmit kapáljanak ; szőlőt k.
hogy magáévá teheti ; kapva-kapni az alkalmon , a Kapanyél, Kapanyel, fn. a kapa fogantyúja,
kinálkozó alkalmat nagy örömmel felhasználni ; nyele kemény fából ; kapanyéllel megütni vkit ;
(km. ) néha még a kapanyél is elsül, még az ártat-
kapva-kapják az árucikket, midön gyorsan kel ; 3)
lannak látszó dologgal sem jó tréfálni.
(hoz, hez) a) hirtelen oda nyúl ; az ütött helyhez
kapni; b) a fejét hirtelen oda nyujtja, hogy meg- Kapanyelez, cs. vkit kapanyéllel megver.
haraphassa ; felém, v. hozzám kapott a kutya, a lỗ;Kapar, cs. alt. vmit vonalosan, egyes részeiben
4) (ra, re) a) vmire szert tesz ; hivatalra k.; hirre k.,
felszakgat ; kül. 1) kéz, v. lábbujjainak körmeit
hiressé lesz ; b) hirtelen felugrani vmire ; lóra
huzogatja vmin végig ; körmeivel szaggat fel
kapni; (szój.) lábra kapni, a) betegségböl felüdülni ;
vmit ; a kutya az ajtót kaparja, v. az ajtón kapar ;
b) vagyoni bukásból helyrevergödni ; erőre kapni,
a tyúk a szemetet kaparja, v. a szemeten k.; (szój .)
eröt nyerni ; beteges állapotból erőre kap; 5) tilos
kaparj kurta, neked is lesz ; 2) a. m. kotor ; kapard
helyre szokik; a patkányok az ólba kaptak; egészen
ezt a szemetet a félszer alá ; 3) á. é. munkálkodás-
hozzánk kapott ez a legény; C) vh. hirtelen nekisal pénzt, vagyont szerez ; (szój.) ő kaparta, más
gondolja magát ; kapja magát, keresztülmász a fa-
költi. Innen : Kaparás, fn. Kaparó, mn. Kapart,
lon; összetételeiben : 1. bekap, elkap, felkap, kikap,
mn. -ász, cs. 1) körmeivel vájkál, kapargat vmit ;
le-, meg-, rá-, össze-, szétkap. Innen : Kapás, fn.
a kutya a földet kaparászsza ; 2) vmin körmeit
Kapott, mn. végig húzogatja ; az ajtón, v. ajtót kaparászni ; 3)
Kapa, fn. a föld- , kert- és szőlőmivelésnél á. e. vhova, v. vmibe nyulkál, ujjaival keresgél
használtatni szokott különféle alakú éles vasesz-
vmit ; vki zsebében k.; (népd.) be van az én szűröm
köz, melynek lapátja a nyéllel hegyes, v. derék-ujja kötve, kedves babám ne kaparászsz benne! Inn.:
szöget képez ; kis, nagy k.; egri k., köralakú ; irtó
Kaparászás, fn. Kaparászó, mn.
kapa, csákányféle eszköz ; tehénnyelvű k., három- Kapares, fn. éles, görbe vaseszköz, milyennel
pl. a teknőről a kovászt szokták lekaparni.
szögalakú ; tégla-k., négyszegletů ; (szój.) egy k.
szőlő, melyet egy ember egy nap alatt megkapál- Kaparesál, Kapargat, k. és cs. lassan , de
folytonosan kapar.
hat ; ásó- kapa választja el őket, örök hűséget es-
küdtek egymásnak ; (km .) szőlőnek kapa a bikája, Kapari, fn. a. m. zsugori.
azaz : jó kapamunka teszi termékenynyé ; nem a Kaparit, cs. 1) egy vonásra, v. hirtelen kapar
vmit ; kaparitsd ezt a szemetet az istállóba ; 2) á. é.
sok dudaszó, hanem a sok kapa termeszti a szőlőt ;
a) vmihez, v. vkihez közel férkezik ; ha kezeim
kapának kapa, ásónak ásó az igazi neve ; sok próbá-
közé kaparítom, nem is adom többé vissza ; ha ke-
val válik ajó kapa ; kapák közt is találhatni kajlát ;
megadta mind a három kapáját. zeim közé kaparítlak, elnadrágollak ; b) törvényte-
Kápa, fn. 1) a magyar nyereg hegyes, kiálló len úton szerez ; hivataloskodása alatt sokat kapa-
rított magának.
része, nyeregfő; a kápához kötni a tarisznyát ; 2)
guba, csuha háromszögalakú gallérral , melyet Kapás, fn. 1) v. ö. kap ; 2) élelmét kapálással
föveg helyett a fejre lehet húzni. kereső napszámos ; gyöngyösi, egri k.; (km.) kapás
* Kapac, mn. a. m. kopasz. kapással, úr úrral barátkozik. —, mn. 1 ) kapával
Kapacs, Kapacska, fn. 1) kapa két, v. több felszerelt; k. ember ; 2) kapával miveltetni szo-
kott ; k. növény ; 3) (számnévvel összekötve) egy
ággal ; nagy k , melylyel köveket szakgatnak fel,
nap alatt, egy v. több személy által bekapálható ;
vagy ganajt vágnak ; kisebb k., melylyel a kerté-
szek a növényt kapálják; 2) a bodnárok éles egy, két kapás szőlő. -bér, fn. a kapásoknak mun-
eszköze, melylyel a hordó, a kád fenekét egyen- kájokért fizettetni szokott bér. -bor , fn. közönsé-
ges uj bor, cselédbor.
getik ; 3) * a) görbe éles eszköz teknővájásra ; b)
a. m. kapocs. Kapaszkodik , k. 1) kezeivel fogódzkodva,
Kapa-dohány,
minöt fn. szoktak
nagyon erős,
színi.bóditó dohány,
lábaival kúszva magasb helyre törekszik s feljut ;
a földmivelők fára, emelvényre k.; 2) meredeken eröködve lábai-
Kapadoz, A) cs. vmiben némileg elöhalad ; val szilárd talajt keresve feljutni törekszik ; k. a
kapadozza az olvasást ; B) k. 1) vmely tárgyban hegyre ; 3) á. é. ügyekezve munkálkodik ; ha ka-
 Kap - 665 -
Κάρ

paszkodol, még ma bevégezheted munkádat ; kapasz- Kapesos, mn. 1) kapocscsal felszerelt; k. ruha,
kodjék kiki, minket sem segített senki. Inn.: Kapasz- könyv ; 2) á. é. cseles, fogárd (beszéd). -korpafü,
kodás, fn. -moh , fn. (nt.) növény a korpafüféle mohok
Kapaszkodó, fn. meredek hegyoldal, melyre közöl.
csak kapaszkodva juthatni fel. -, mn. 1) kapasz- * Kapda, 1. Kapta.
kodva fölfelé törekvő ; a fára k. gyermekek; 2) * Kapdál, k. 1) többször nyúl, kap vmi után ;
(nt.) kocsányaival fára, vesszőre felkuszó vékony 2) több ideig sovárog, káp vmi után.
száru (növény). Kapdos, Kapdoz, 1. Kapkod.
Kapat, A) cs. (ra, re) a. m. szoktat ; bolond, ki Kap-fog, fn. kajmos végü bot, melylyel vmit
gyermekét ilyenre kapatja (Ar.) ; B) k. 1) útközben, megragadni, magunkhoz vonni lehet.
kutyafuttában etet és itat ; majd a csárdánál meg- * Kapica, fn. a. m. mereklye.
állunk egy kicsit kapatni ; 2) útközben rövid ideig * Kapicán, fn. tt. -t; a. m. lókantár.
eszik ; vadászat alatt az erdőben kapattunk ; * 3) á. Kapint, cs. 1) hirtelen kap vmihez ; hozzám
é. (tréf.) szeretőjével, házastársával együtt nem kapintot a kutya ; 2) bekapint, lecsípi magát ; 3)
lakó férfi, v. nő hitestársát, kedvesét rövid időre elkapint, hirtelen elkap vmit.
meglátogatja s gyöngédebb nemi kedvezményben * Kapiresál, Kapírtyál, 1. Kapargat.
részesíti ; elutazott férjéhez (v.nejéhez) kapatni. Inn.: Kapitány, fn. tt. -t; 1) + a) az egész ország-
Kapatás, fn. nak , vagy egyes részeinek főhadparancsnoka ;
Kapat, fn. tárgy, melyet vki egyszerre, v. több- Hunyadi János egy ideig Magyarország kapitánya
szörre kap, fölemészt; egy k. kenyér. volt; b) a. m. várparancsnok ; Komárom kapitá-
* Kapatos, mn. a. m. bekapott, ittas, részeg ; nya ; 2) a hadseregben rangra nézve az örnagy
k. legény. Innen : Kapatosság, fn. után következő katonatiszt ; lovas-, gyalog-, tüzér-
Kapca, fn. ált. szövött, v. kötött kelmedarab, k.; 3) a. m. hajó parancsnoka ; hajós k.; 4) nagyobb
melylyel a lábfejet körül tekerik, mielőtt lábbelit rablóbanda fönöke ; haramia-k.; 5) egyes kerüle-
felhúznánk ; (szój .) vkinek lába kapcája lenni, vki- tekben, városokban föhivatalnok, ki a közcsend
töl durvaságot, gorombaságot szenvedni ; szorul és rend fentartására ügyel. Innen : Kapitányi, mn.
a kapcája, v. szoros neki a kapca, meg van akadva, -kodik , k. kapitányi minőségben müködik; a
nem tudja, mit csináljon ; kapcája sem lehetne, ér- lovasságnál , gyalogságnál k. Innen : Kapitány-
tékre nézve még csak meg sem közeliti ; kül. 1) kodás , fn. -ság , fn. kapitányi rang , állapot,
cérnából, selyemből , szörböl, pamutból kötött, v. hivatal.
szőtt harisnya ; 2) á. é. hártyás csomó a ló, v. ökör Kapkod, A) k. 1) gyorsan ide- oda kap ; felénk
körömházán. kapkod a kutya; mindenfelé k.; (szój.) kapkod. mint
Kapcás, mn. tt. -t, v. -at; 1) kapcát áruló ; k. Bernát a mennykőhöz ; kapkod, mint a vizbe haló;
asszony; 2) akinek kapcája van ; 3) kapcaféle kelés- 2 ) á. é. a) sietségében, zavarában nem tudja mi-
ben szenvedő (ló, v. ökör); 4) á. é. a . m. kapcáskodó . tevő legyen; b) gyorsan, elhadarva, egyetmast
-kodik, k. akadékoskodik, gáncsoskodik, köte- kihagyogatva mond el vmit; ne kapkodj, beszélj
lödzködik; vkibe bele k. , beleköt, ok nélkül veszeke- becsületesen ; c) hányd-el, vesd-el módra végez
dést kezd. Inn.: Kapcáskodás, fn. Kapcáskodó, mn. vmit ; ne kapkodj, dolgozzál becsületesen ; B) cs. 1)
Kapcatetemes, mn. a. m. inaütött (ló). összetételeiben 1. Elkapkod, Felkapkod ; 2) gyor-
* Kapes, 1. Kapocs. san, hirtelen vásárolják, veszik; ajó és olcsó áru-
* Kapcslik, 1. Kopácslik. cikkeket sokan kapkodják. Innen : Kapkodás, fn.
Kapesol, cs. 1) kapocs segélyével egybeakaszt ; Kapkodó, mn.
ruhát k.; 2) á. é. összeköttetésbe hoz, összefüz ; ? Kaplan, fn. tt. -t ; (állatt.) a. m. tigris.
két gerendát egymáshoz k.; örök barátság kapcsolta Káplán, fn. tt. -t ; 1) a plebános, v. protes-
őket egymáshoz ; vmely tartományt kapcsolni biro- tans pap segédje, aki a papi teendők egy részét
dalmához ; 3) (nyt.) szókat mondattá szerkezt. -ás, az egyházközségben végzi ; városi, falusi k.; szá-
fn. tt. -t ; 1) v. ö. kapcsol ; 2) (mt. ) mütétel, mely- raz k. , a katholikusoknál hittudomány-végzett,
ben nem a tárgy nagysága, száma, hanem annak de fiatal kora miatt még fel nem szentelhető kis-
csoportulatai vétetnek tekintetbe. -ástan , fn. pap, kit vmely plebánoshoz rendelnek, hogy a
(mt. ) a mennyiségtan azon része , melynek az misemondás és gyóntatás kivételével segitségére
elemek különböző csoportositása szolgál tárgyul ; legyen; 2) vmely uraság udvarában a papi teen-
részei : egybevetés, helycsere és változtatás. -at, fn. döket végző személy ; udvari k.; 4) (a fejedelem-
1) azon hely, hol két tárgy egymással összekötte- hez cimzett levélben, folyamodványban ) bármily
tésben van ; 2) két tárgy állapota, viszonya, mely- méltóságu és rangú katholikus pap ; felséged leg-
nélfogva összeköttetésben állanak egymással ; 3) alázatosabb káplánja N. N. -kodik, k. káplán-
á. é. (nyt.) a mondatok egyes részeinek összefüggő képen foglalkozik vmely lelkész mellett. -ság, fn.
viszonya. Inn.: Kapcsolatos, mn. Kapcsolatosság, 1) kápláni állomás ; 2) a. m. káplánlak.
fn. -ék, fn. 1) kapocsul szolgáló tárgy ; 2) vmihez Káplár, fn. 1) a katonaságnál rangra nézve
kötött, kapcsolt tárgy ; 3) (nyt.) a mondatban azon az örmester után következő altiszt ; gyalog, lovas
szó, mely az alanyt az állítmánynyal kapcsolatba k.; 2) a káplárpálca-féle játékban az a gyerek,
hozza. -kodik, -kozik, k. á. é. vkihez társul sze- akinél a befonott kendő van, hogy a ,,király" pa-
gödik, csatlakozik. Innen : Kapcsolkodás, fn. Kap- rancsára a ,,szegényember" tenyerét üsse. -kodik,
csolkodó, mn. -ódik, k. mintegy magától összefü- k. káplári rangban, állapotban katonáskodik.
ződik. -ómód, fn. (nyt.) a. m. foglalómód. -t, mn. | -pálca, fn. 1) mogyorófa-pálca, mely 1848 előtt
1) összeköttetésbe hozott, egymással szoros vi- az osztrák hadseregben a káplár jelvényeül szol-
szonyban levő ; k. részek, igy neveztetnek : Erdély gált ; 2) * gyermekjáték, melyben a játszók egy
újnyi hosszaságu és hosszában két egyenlő részre
és Horvátország.
 Kap 666
metszett pálcadarabot sodorgatnak tenyereik kö-
zött és dobnak el ; ha a pálca mindkét felének
lapos része van felül, akkor az, aki dobta ,, király-
nak" neveztetik, ha a két fél-pálca mindenike
lapjára borul, akkor az illető ,,káplárrá leszen,
ha pedig a pálcadarabok egyike lapjára esik, a
másiknak pedig lapja felfelé van, akkor a dobó
,,szegény ember", és a káplártól annyi ütést kap
a tenyerére, amennyit a király parancsol, végre,
ha a két pálca csak egy részben is egymásra esik,
ennek neve ,,kurva" , s ekkor a káplár a befonott
kendővel az egymáson levő pálcadarabokra üt.
-pálcáz, cs. káplárpálca-játékot játszik. -ság, fn.
káplári állomás.
? Kapmány, fn. értéknél olcsóbbra szabott áru,
melyet mohón vásárolnak. ul , ih. mint kap-
mányt, kapmány- minőségben ; k. adni el vmit.
Kapó, fn, tt. -t ; a labdajátékban ütés, mely
után a labdát megkaphatni mielött a földre esnék;
kapóra ütni, a) a labdát magasra ütni ; 6) á. e.
elhiresztelni, dobra ütni ; kapóra jutni, jóni, vi
tatkozás közben gyönge oldalait az ellenfél elött
kitárni.
Kapoca, 1. Kaponca.
Kapocs, fn. tt. kapcsot ; ált. horgas eszköz,
melylyel két tárgy szoros összeköttetésbe hozatik,
összefüzetik ; kül. 1) két darabból álló érc eszköz,
melyeknek egyike a görög Q-hoz hasonló (s ez ne-
veztetik nösteny kapocsnak), a másik pedig hor-
gas végü, s ennek kamója épen beleillik amannak
nyílásába ; az öltönyök nyilásainak összetartására
használtatik ; 2) két végén derékszög alatt meg-
hajtott vaseszköz, melylyel gerendákat tartanak
össze, v. az épület falazatát szilárdítják ; kapcsok-
kal erősítni a tűzfalakat ; 3) (nyt.) a. m. kapcso-
lék ; 4 ) á. é. két, vagy több személyt, testületet
összetartó tárgy, viszony ; a barátság kapcsa ; 4 )
ennek kapcsában, a. m. az elsoroltakhoz csatolva.
Kapocs-fa, fn. (ács msz. ) keresztfa, melylyel
két álló gerendát összekapcsolnak. -fészek, fn. a
kapocsrúd lyukas végét tartó hely az építmények
nél. fül, -gyürü, fn. (ép.) a. m. kapocs-szem.
-háló, -hálózat, fn. (ép.) az épitményeken háló -
alakban összeállitott kapcsok együttvéve. -ka, fn.
(ács msz.) kis bárd. -kösöntyü, fn. a régiebb
divatú palástoknak a nyakon való összetartására
szolgáló kapocsalakú kösöntyű. -kötés, fn. (ács
msz.) gerendáknak kapcsokkal való összekötése .
-lyuk, fn. a. m. kapocsszem. -rúd, fn. (ép.) viz-
szintesen befalazott vasrud lyukas véggel, melybe
a falnak függélyes irányban tartása végett másik
rúd húzatik. -szeg, fn. (ht.) vasszeg lyukas vég-
gel, melybe az ágyutalpnak a böröckocsival való
Összetartása végett cöveket ütnek. -szem, fn. a
kapocs egyik darabján lik, melybe a másik darab
kajmós vége beleillesztetik. tartó, fn, a kapcsot
az illető tárgyhoz szorító eszköz. -vas, fn. kapocs
gyanánt szolgáló, v. alkalmazható vasdarab.
Kapogat, cs. és k. több ízben kap.
* Kápol, cs. korhol, szidalmaz, lehord.
Kápolna, fn. 1) kis templomocska, milyen
pl. a temetőkben, v. urasági lakokban van ; 2) a
templomban külön elzárható hely oltárral ; 3)
(szój.) ördög kápolnája, a. m. korcsma ; a templom
mellé az ördög is szokott kápolnat épiteni ; templom
mellé guggaszt kápolnát az ördög.
- Káp
* Kápolódik, k. 1) átkozódik, szitkozódik ; 2)
a. m. gúnyt üz.
* Kaponca, fn. a ló fejére való kantár.
* Kaponya, 1. Koponya.
Kapor, fn. tt. -t, v. kaprot ; (nt.) ismeretes fü-
szernövény az öthímesek és kétanyások közöl :
kerti-, ánizs-kapor (anethum) .
Kaporna, fn. (nt.) növény a sokhímesek és
egyanyások közöl (capparis) . -félék, fn. tb. (nt.)
a kapornák közé tartozó növények együttvéve.
lé, fn. húsételhez készitett mártás a kaporna bo-
gyóival.
Kapós, mn. tt. -t, v. -at ; igen keresett, kedvelt ;
k. árucikk ; k. leány, legény. ; fn. tt. t ; labda-
játék, mely abban áll, hogy egyik játszó labdát
magasra üti, a többiek pedig megkapni töreksze-
nek ; kapóstjátszani. Innen : Kapósság, fn.
Kapósdi, 1. Kapós fn.
Káposzta, fn. (nt. ) a négyföbbhímesek és be-
cösök közé tartozó, enni való kerti növény ; csikos,
csipkés, fodros, olasz, vörös, fejes, fodros, főzelék-,
karórépa- , kerekrépa-, mustár , kartifiola , bro-
koli-, téli fodros, kék, vad, virágos k.; hajdú , per-
kelt-, savanyú , töltött k.; (km.) szagával jó a
káposzta ; ördög vigye a káposztát, ha disznó eldög-
lött ; káposziából a szalonnátkifelejti, vmiből a javát
kihagyja.
Káposzta-fej . fn. a káposztanövénynek szo-
alakot képező
rosan -föld,sfngömbded
torzsástul.boruló
leveleiegymásra . táblákra hasitott föld,
melybe káposzta van ültetve. -hernyó, fn. (állatt.)
a káposzta levelein élődő zöldes hernyó. -lé. fn.
kovászos lé a savanyított káposztán, v. a hordóba
taposott káposztának csipös savanyú leve. -leve
lész, fn. (állatt.) a káposztalevelen élődő bogár a
levelészek közöl. -leves, fn. a. m. korhelyleves.
pillangó, fn. (állatt. ) a káposztahernyóból fejlö-
dött fehér- sárga pillangó (papilio danaus).
Káposztás, mn. tt. -t, v. -at ; 1 ) káposztával
készitett ; k. rétes ; 2) káposzta-tartásra, v. ter-
mesztésre használt ; k. hordó, kert; (szój.) k. kertbe
nézni, kancsalítni, máshová nézni meg máshová
látni. , fn. a. m. káposztaföld. Innen : Káposz-
tásan, ih.
Káposzta- saláta, fn. zsiron párolt kék, vagy
vörös káposzta, salátának föladva. -torzsa, fn. a
káposztanövény csimája, torzsája.
Kapotnyak, fn. (nt.) a tizekéth ímesek és egy-
anyások közé tartozó bóditó erejű növény (asa-
rum).
Kappan, fn. tt. t ; kakas, melynek heréi ki
vannak véve ; á. é. herélt ember. + -basa, fn. ba-
sai méltóságra emelt mohamedán vallásu herélt
ember ; Ali kappanbasa (Decsi). -hang , fn. a
kappan vékony, csengéstelen hangja ; á. é. nagyon
vékony férfihang. -hizás, fn. a nemi ingertelen-
ségből származó túlhízás. -oz, cs . a kakas heréit
kimetszi. Innen : Kappanozás, fn. -ör, fn. (nt.) az
együttnemzők és nősözvegyek közé tartozó gyógy-
növény ; hegyi, bércaljai, havasi, száratlan k. (ar-
nica). -szavú, mn. vékony, rekedt hangú.
Kápráz, Káprázik, k. a fényözön, v. fényvál-
tozás miatt, v. bármi más okból a szem látása
ideiglenesen elhomályosodik ; káprázott a szemem
a nagy fénytől. -at, fn. 1) a szemnek bármi okból
elgyöngült állapota, melyben a tárgyak egy ideig
csak homályosan tünnek fel elötte ; 2) a káprázó
 Κάρ 667 - Kar

szemek elött lebegő csalóka tünemény ; 3) á. é. a. hegyek közötti átmenet egyik országból a má-
m. örület. -ol , cs. kedves csalképeket varázsol sikba, pl. a vaskapu Erdélyben ; b) Konstantiná-
maga elé. Innen : Káprázolás, fn. Káprázoló, mn. polyban a nagyvezér lakása ; inn. az ottoman
-olat, fn. a képzeletben elévarázsolt csalóka kép. kormány, birodalom ; a bujdosó magyarok a kapu-
-tat, cs. a szemet káprázatba hozza. hoz folyamodtak segélyért; a magas, a fényes k ; c)
Kapri, fn. (nt. ) a. m. kaporna. -kaporna, fn. a pokol kapuja, a gonosz szellem hatalma. -bál-
(nt.) fűszernövény a kapornafélék közöl. vány, fn. kö-, v. faoszlop, mely a kapu sarkva-
Kapros, mn. kaporral készitett ; k. káposzta, sait tartja
lepény. - fn. kaporral készitett túrós lepény. Kapucinus, fn. tt. t ; 1 ) sötétkávé -szin
Kaproz,cs kaporral fűszerez. Inn.: Kaprozás,fn. csuhában járó, szakállas Ferencrendi barát ; (szój .)
* Kapsa, fn. kenyértartó zsák, tarisznya. kapucinust nyelt, elrekedt ; 2) á, é. tejes kávé,
* Kápsál, cs. 1) tenyerével ver ; (szój.) kápsál- melyben több a kávé , mint a tej ; nyúzott k.,
jon meg a medve; 2) koldul, kéreget (eleséget is- föletlen.
kolai tápintézet részére); 3) csen, gárbol ; vigyázni Kapu-fa, fn. kapubálvány fából ; (szój.) búcsút
kell a kezére, mert ő kápsálni szokott. -ódik, k. venni a kapufától, elszökni, hir nélkül elmenni ;
vakaródzik, nyihelődzik. isten hozzád k. , szó nélkül ment el. -fél, -félfa,
Kapsi, 1. Kapzsi. fn. a. m. kapufa. -felhúzás, fn. a fekvő helyzet-
Kapta, fn. 1) faminta, melyre csizma-, v. cipő - ben levő kapunak láncokon felhuzása és elzárása.
varráskor a fejbőrt huzzák, hogy a lábbeli kellö - gém , fn. felhúzható és leereszthető korlát a vá-
alakot nyerjen ; kaptára ütni a csizmát, tágitni ; mok elött. -iv, fn. ivalak, melyet a kapu teteje
(km:) varga ne tovább a kaptánál !, ne beszélj képez, -láb, fn. a. m. kapufa. -mélyedés, fn. tér
arról, amihez nem értesz ; 2) á. é. a) a lovak láb- a kapu deszkázatától a fal külső széleig.
csuklóján nött hártyás daganat ; b) szellemi mérv, Kapun-álló, fn. a. m. kapus.
mérték ; (szój . ) egy kaptára üt mindent, egyfor- Kapu- nyitás , fn. 1 ) a bezárt kapunak fölnyi-
mává tesz. - büzü, mn. akin a csizmadia mesterség tása ; 2) azon idő, mikor reggel a kaput kinyitni
megérzik ; kaptabüzü vargainas (Fal.) . -fa, fn. a. szokták. -ör, fn. 1) a. m. kapus ; 2) őrt álló katona
m. kapta 1). vmely főtiszt lakásának kapujában. -pénz, fu, éjì
Káptalan, fn. tt. -t ; 1) a kanonokok együtt- időben a kapunyitásért fizettetni szokott pénz.
véve ; egri, esztergomi k.; 2) a kanonok által tar- Kapus, mn. kapuval ellátott, fölszerelt ; k. ház .
tott gyülés ; 3) birtokos szerzetesek gyülése ; álta—, fn. nagyobb házaknál szolga, akinek lakása a
lános k., melyre a szerzet minden tagja meg van kapu alatt van, s ki a bejárókat és kimenőket
hiva ; részletes, v. kis k., melyben csak a kolosto- szemmel tartja.
rok elöljárói s a tagok által választott képviselők Kapu-sarkfa, fn. a kapubálványnak támasz-
jelennek meg ; 4) a kanonokok javadalmainak tékul szolgáló dúc. -sarkvas, fn. a kapuszárnya-
központi gazdatiszt laka ; ez az ember is a kápta kat tartó sarkvas. -sikátor, fn. 1) két végén
lanban szolgál; 5) á. é. ismeretek, tudományok kapuféle nyilással ellátott sikátor; 2) a. m. kapu
tárháza ; (szój .) káptalan a feje, sokat tud ; nem alja. † -szam, fn. a régibb időben adórovási
káptalan a fejem, hogy mindent tudnék ; baj van a kulcs, mely szerint a megyék, városok és községek
káptalanban, megbomlott az esze. -beli, mn. egyik kapukra, portákra voltak felosztva, s meghatá-
a kanonokok közül. -hölgy, fn. apáca kanonoki roztatott, hogy mennyi adó fizetendő egy- egy
ranggal. -jószág, fn. a kanonokok jószága. kaputól. -szárny, fn. a két felé nyitható kapunak
* Káptalanság, fn. mély gondolkozás, nagy egyik- egyik része. -szemöld , fn. ivded párkány
fejtörés; káptalanságba esett (Ar.) . a kapu fölött. -szin, fn. befödött tér belül köz-
Káptalan-szoba, fn. terem, hol a káptalanféle vetlen a kapu elött, kapu alja. -szoba, fn. a kapu
gyülések tartatnak. -templom , fn. a. m. székes- alá nyiló szoba.
egyház, templom, hol a kanonokoknak székeik == Kaput, fn. német, v. francia szabásu hosszú
vannak. -végzés, fn. a káptalanféle gyülésen ho- felöltö, kabát. Innen : Kaputos, mn.
zott végzés. Kapu-vám, fn. vmely város kapuján kocsival
Kaptány, fn. 1) a. m. kaftány ; 2) a. m. kelepce. való bemenetért fizettetni szokott vám. -visszér,
Kaptár, fn. tt. -t ; a. m. méhkas. -kenöcs , fn. fn.* (bt. ) a. m. veröcér.
mézből és egyéb illatos vegyülékből készitett ke- Kapu-zábé, fn. a. m. kapufa.
nöcs a rajoknak a kasba csalása végett. Kapuzárás, fn. 1) a kapunak kulcsesal való
Kapta-szeg, fn. lapos fejü hosszú szeg, mely- bezárása ; 2 ) idő, mikor este a kaput bezárják .
lyel a fejbört a talpbélléshez szögezik. Kapuzat, fn. (ép . ) a felállitott kapunak minden
Kaptat, cs. 1) parton felfelé hajtja a barmot ; részei együttvéve.
2) a. m . kapat. ? Kapzsár, fn. (állatt.) rovar a kétröpük rende
+ Kapta-tetem, fn. hártyás daganat a ló lábon. és a rövidcsáposak családjából (Asilus) ; szitárféle
Kaptató, fn. a. m. kapaszkodó , hágó, part ; k.; vöröserű k.
nagy koptató van előttünk. Kapzsi, mn. és fn. birvágyó, aki mindent sze-
Kaptaz, cs. 1 ) kaptára húzza a bört ; 2) szükretne magáévá tenni ; (szój ) kapzsira ereszteni,
lábbelit kaptára üt. bocsátani v. vetni vmit, mindenkinek zsákmányul
Kapu, f . 1) a város szélén, v. egyes épületen engedni ; egyik kapzsi, a másik habzsi, egyik olyan,
elzárható nagyobb nyilás, melyen kocsi is befér ; mint a másik. Innen: Kapzsiság, fn. skodik, k.
város kupuja ; akapuba allani ; diadalkapu, 1. ezt ; mindent szeretne magáévá tenní, mohó vágygyal
(szój. ) bámul, mint borjú az uj kapura ; (km.) ha kapkod minden után, hogy magáévá tegye. Inn. :
ablakkal beéred, ne nyiss kaput sziveden ; ne nyiss Kapzsiskodás, fn.
annak kaput, mi az ajtón befér ; 2) á. é. a) magas Kar, fn. tt. -t ; 1) emberi végtag, mely a jobb
 Kár 668 - Kár

és baloldalon a kézfejtől a hónaljig nyulik ; alsó hónapja, december. -hét, fn. azon hét, melynek
kar, a kézfejtől könyökig ; felső kar, könyökcsont- egyik napján a Krisztus születését ünneplik. -hó.
tól a hónaljig ; karon fogva, v. karöltve sétálni ; fn. a. m. karácson hava. -nap, fn. a. m. karácson,
tárt karokkal fogadni vkit; á. é. a. m. hatalom: Innen : Karácsonnapi, mn. -szombatja, fn. köz-
kar erejével elfoglalni vki birtokát; nem rövidült vetlen karácson elött való nap. -ünnepe, a. m.
karja Istennek; 2) á. é. a) működési célból össze- karácson.
állott társulat; a hadmérnökök kara ; kül. szemé- Karafina, fn. ált, különböző alakú és anyagú
lyek, kik együtt énekelnek, v. zenélnek ; a karban ivó - edény ; kül. ecetes üveg tartóban.
énekelni ; angyali, égi karok; b) tanárok testülete, Karaj, Karajos, 1. Karėj , Karéjos.
kik vmely egyetemnél egyik-másik tudomány- Karaj-fürész, fn. karéj- , ívalakú nagy kétkézi
szakot képviselik ; orvosi, bölcsészeti, hittudományi, fűrész. -gat, cs. ált. vmit ív-, félköralakban for-
jogi k.; c) karok és rendek, a rendi alkotmányos gat ; kül. a kenyérből karéjt szel. Innen : Karaj-
országban a nemesek által küldött követek együtt- gatás, fn. -ot, -oz, cs. 1) 1. Karél ; 2) karéjt szeg
véve ; d) anyagi helyzet, állapot ; jó, v.rosz karban a kenyérből. * -só, mn. karaj szélére eső, szélső.
hagyni gyermekeit; e) vmely eszköznek kéz gya- -vonal, fn. a körvonal egy része, ivded vonal.
nánt kinyuló része ; a mérleg karja ; f) ülőhelynek * Karakán, mn. széles jó kedvében nem en-
oldaltámlája ; a szék karja; 3) * a. m. hambár. gedő, vasfejü ; à. é, hamis, pajkos, gonosz. Inn.:
Innen : Karos, mn.
Karakánság, fn. igyunk egyet karakánságból; Ka-
Kár, fn. tt. -t ; hátrányunkra szolgáló dolog, rakánul, ih. a batard karakánul inogott tengelén
tett, veszteség, személyünkön, v. vagyonunkon (K. L.).
tett sérelem; kis, nagy, kipótolhatlan k.; kárt tenni, Karakány, fn. (nt.) tüskés növény a sások
okozni vkinek ; kárt vallani, szenvedni ; kárát látni közöl.
vminek, semmi előnyben, hanem csak veszteség- Karakatna, Karakatona, fn. (állatt.) madár
ben részesülni vmiből ; saját kárán tanulni, okulni ; az uszók rende s az evezőlábuak családjából, más-
(szój .) kárán tanul a bolond, más felől : kárán tanul kép : nagy kormár (corvus marinus).
a magyar; nem sok kárt tesz a dologban, v. munká- Karál, Kárál, 1. Karicsál.
ban, nem nagyon szeret dolgozni ; nem nagy kárt Karalábé, Karalábi, fn. tt. -t ; (nt. ) édes tor-
tesz az ételben, borban stb., nem nagyehető, nem zsáju ismeretes kerti növény.
iszik sok bort stb.; kárba veszni, haszontalanul Kárall, es. 1) vmit kárnak, veszteségnek tart,
pazaroltatni el ; (szój .) többrül több akár;kár Ácson
karácson, kár neked a jó, mert nem érdemled ; kár kár néven vesz ; kárallanám, ha elmaradna vmi
is haszonra fordul, v. haszonba ment a kár, pl. ha belőle ; 2) vmitől nehezen tud megválni, vmit saj-
valakinek rozzant épülete, melyet le kellett volna nál ; ne kárallja fáradságát (Fal.).
rontani, megég; se károm, se hasznom benne ; kár Karalkotmány, fn. nem a nép, hanem bizo-
nyitja bolond szemét, v. kár szokta az embert okossá nyos karok és rendek képviseletén alapuló alkot-
tenni; (km.) aki kárt tehet, hasznodra is lehet; oly mány. Karam, fn. a. m. karima.
kár a szegénynek egy pénz, mint a gazdagnak száz,
a szegényt annyira sujtja a csekély, mint a gaz- * Karám, fn. 1 ) a. m. pásztorgunyhó ; 2) nåd-
dagot a nagy veszteség ; (alj.) szarnak, kárnak dal, sövénynyel keritett födeletlen hely a juhok
nincs ura; kár ntán áldomás ; nincs félpénzen száz számára ; 3) a. m. sertésól.
arany kár; jobb a tisztességes kár, piszkos nyereség- Karamodik, k. a. m. kanyarodik.
nél; szerencsésen tanul, aki más kárán tanul; kevés Karámzsál, 1. Karmol.
kárban sem nagy a haszon; egy pénz ára haszon * Karán, fn. a. m. sertésól.
sincs a legnagyobb kárban ; kár után késő a bánkó- Karancsi-betük, fn. (nyomd.) a sok haszná-
dás; hamar kárt vall, ki a kincses ládát nyitva lattól elkopott nyomdai betük.
tartja ; (sajátságos kifejezés) kárjában volt szolga- Kar-apáca, 1. Karszüz.
biró (katona, diák stb), nincs meg az a tulajdon- zel,* Karapol, A) cs.
locsol ; a szoba ívalakban
talaját öntöz; , B)
karapolni behint
k. a.viz-
m.
sága, nem szerzett tapasztalatokat, melyeket ez
életpályákon megszerezhetett volna ; pl. a gyáva kerepel . Innen : Karapolás, fn. -ó , fn. nyéllel
katonaviselt emberről mondják : kárjában volt ka- ellátott locsoló eszköz ; templomi k., melylyel a pap
tona; b) a. m. kártétel ; a kárban talált vadat a szentelt vizet hinti. 7
agyonüthetik ajobbágyok (törv.). - · isz. sajnála- Kárász, fn. tt. -t ; (állatt.) széles rövid testü
tunkat kifejező felkiáltás ; kár eszegény emberért,v . hal a haslágyuszonyosak rende és a pontyfélék
(tájszokásilag) szegény embernek, hogy oly nyomo- családából (cyprinus carassius) ; a kárász sütni
rultul kell elvesznie ; mondani fogják, érted kár, való, húsát szedegetni jóizüen esik, mert nagy a szál-
szerelmes bohó, kis bojtár (Vitk .). kája (K. L.) ; á. é, sovány ember. -kopoltyú-
- Karabély, fn. tt. -t; a lovas katonák rövid féreg, fn. (állatt.) a kárászok testébe ragaszkodó
csövö puskája. -os, fn. tt. -t ; karabélylyal fölsze- féreg.
relt lovas katona. Karát, fn. 1) arany sulyának megmérésére
Karácson, fn. tt. -t ; december 25-ike, midön a használt mérték ; 2) négy szemernyi súlymérték a
keresztyénség Krisztus születésnapját ünnepli ; gyémántok megmérésére.
kis karácson, uj év napja ; (szój . ) lesz még nekem Karatlan , mn. kar nélkül való ; k. szék,
karácsonom, azaz : jó dolgom ; (km.) fekete kará- ember.
cson,fehér husvét, ha karácsonkor nincs hó, hus- Káratlan, mn. 1) kárt nem szenvedett ; k.föld-
vétkor leszen. -, tn. finév, Gratián. Innen : Kará- mivelő ; 2) ártalmatlan, kárt nem okozó ; k. szerek.
csoni, mn. -éj, -este, fn. karácson napját közvet- Innen : Káratlanul, ih. Káratlanság, fn. -it, es. 1)
lenül megelőző éj, este. -hava, fn. az év utolsó | vkit a megtörténhető kártól megment, óv ; 2) vki
 Kar 669 - Kar

kárát megtériti ; káratlanítni a vagyonuktól meg- és a hosszcsáposok családjából (leptura) ; sötétkék

fosztottakat. Innen : Káratlanitás, fn. k.; fegyverzett k.
Karátol, cs. aranyt, ékkövet, gyöngyöt karat- Kar- csat, fn. a karperec csatja.
tal mér. * Karesol, cs. 1) vmit övvel, hevederrel vesz
Karatos, mn. egy, v. (ha számnévvel vagyon körül ; 2) karjaival átfog, átölel. Inn.: Karcsolás,
összekötve) több karat súlyt nyomó ; két k. gyé- fn. -at, fn. ált. vmit keritö öv ; kül. heveder a
mánt. nadrág derekán.
Karatú, mn. a. m. karatos. Kar- csont, fn. (bt.) a felső karnak két végén
* Karátyál, k. a tyúk jó kedvében, v. midőn bütykös, hengerded , üreges csontja.
tojni akar,kara-kara hangon szól ; á. é. jár a szája, Karcsú, mn. derékban vékony, könnyen átka-
locsog-fecseg. Innen : Karátyálás, fn. rolható ; k. legény, leány ; (szój. ) karcsú, mint a
Karattyol, Karatyol , k. terécsel , locsog, juhászkutya ; á. é. kevés termést adó, sovány ; k.
fecseg. aratás. Innen : Karcsúság, fn. -dik, -1, k. karcsúvá
* Karátyol, 1. Karátyál. lesz. -lat, fn. nádkeritésnek hevedere.
== Karaván, fn. tt. -t ; ált. sok személyből álló, Kard, fn. hosszú, egyenes, v. görbe, egy- , v.
együtt utazó társaság ; kül. Ázsia és Afrika homok kétélü, vágó, szúró fegyver, melyet, használaton
pusztáin társaságban utazó zarándokok, v. keres- kivül hüvelyben tartanak; kardra hányni az ellen-
kedők. séget; kivont karddal rohanni meg vkit ; kardot
= Karazsia, fn. 1) † durva posztó ; * 2) a) rántani ; kardot kötni, a) a kardot övénél fogva a
vastag, erős fonalból készitett szövet, melyből derék köré csatolni ; b) háborúra készülni ; kardot
ponyvát varrnak, v. a földmivelök nadrágot hor- fogni, a) kardot venni kezébe, hogy azzal támad-
danak, hara; b) ily szövetből készült lábravaló ; jon, v. védje magát ; b) vki ügyében nagy hühó-
kényes piciny kis lábadon kék karazsia (Szel. L.) . val föllépni ; kardra kelni ; kard kard ellen vere-
Kárba-tudás, fn. (ker.) szállitás alkalmával kedni, lovassági rohamot tenni ; kard ki ! kard!,
megrongált cikkek árának levonása. karddal való viaskodásra került a dolog ; az én
Kár-biró, fn. (ker.) a vallott kár becsét meg- kardom sem bodzafa, v. sem hül hüvelyébe ; (km.)
határozó hivatalos személy. -bizonyitvány, fn. két kard egy hüvelyben meg nem fér, két oly egyén,
(ker. ) bizonyitvány a vallott kár becsértékéről. kik ugyanazon körben akarnak uralkodni, egy-
Karbone, fn. a kar ékitvényeül szolgáló disz - más ellen tör ; falu fejében kardot kötninem mindig
mü, karperec. bátorság; ugy bocsásd hüvelybe kardod, hogy idején
Karbunculus, fn. tt. -t ; (ásványt.) borvörös kiránthasd ; ki kardot köt oldalára, vasat várhat
szinű ékkö. lábára; ha rövid lesz kardod, toldd meg egy lépéssel.
Kare, fn. 1) kemény, sima tárgyon hegyes 'esz- Kard-akasz, fn. acél gyürük és horgok, me-
köz által csinált vonás, sértés ; 2) * a) a. m. korc ; lyeknél fogva a kardot az1. övhöz akasztják .
(km.) karc tartja a nádfalat, szigorú fegyelem a Kardal, Kardalnok, Karének stb.
kicsapongót is féken tartja ; b) a hivektől besze- Kardamom, 1. Foszlár.
detni szokott papi járandóság. Kard-csapás, fn. a kézben levő, kivont kard-
Karc-lap, fn. (msz .) 1 ) a fésüsöknél szarulap, dal az ellenfél ellen irányzott csapás ; k. nélkül
melyre egyenes vonalban drót van húzva, hogy a elfogni az ellenséges hadosztályt. -csiszár, fn. kar-
fogakat csak addig messék ; 3) érclap , melyen dokat készitő és élesitö mesterember.
karcolások vannak. -müvészet , fn. müvészet, * Kardé, 1. Kordé.
mely abban áll, hogy sima érclap viaszkkal leön- Kard-fogó, fn. a kard markolata. -fok, fn. a
tetik, s miután meghült, hegyes eszközzel tetszés kard tompább széle. -gom, fn. gomb a kard mar-
szerinti alakot karcolnak bele, s a karcolt része- kolatán. -gyártó, fn. a. m. kardesiszár. -hal, fo.
ket választóvizzel kietetik. -og, k. hegyes eszköz, (állatt.) ivded, kardalakú testű halak. -hegy, fn.
szilárd testen huzogatva, karc hangot ad. Innen : a kard szúrós vége. -hordó, fn. 1 ) a régi hadá-
Karcogás, fn. Karcogó, mn. szatban szolga, aki ura után a kardot vitte ; 2)
Karcol, cs. hegyes, v. kemény, érdes test más személy, aki kardosan szokott járni. -hüvely, fn.
sima, szilárd testet sért ; csizmasarkkal karcolni ércböl, bőrből készitett hosszú tok, melybe a kar-
ajeget; á. é. szeszes ital a torkot reszeli. Innen : dot, használaton kivül, dugják.
Karcolás, fn. -at, fn. 1) karcolás okozta sérelem Kárdi-articsóka, fn. (nt.) növény az articsókák
szilárd, sima testen ; 2) (müv.) érclapon kimet- közöl (c. cardunculus) .
szett alak. -t, mn. (nt. msz. ) hasadásforma voná- Kardika, Kardikó, fn. a. m. kis kard.
sokkal, v. karcolásokkal ellátott (levél). Kardinál, 1. Bibornok.
Karcos, mn. 1 ) hegyes eszköz keresztülhuzása Kardinál-pirók, fn. (állatt.) pirókféle indiai
által megsértett szilárd test ; 2) hegyes, érdes, madár.
karcolatot okozó. * fn. torkot reszelő , rosz Kardinálság , fn. a. m. bibornokság.
(bor) . Kard-kötö, fn. szőrszalag, zsinór, szíj , mely-
Karcoz, cs. 1) a. m. karcol ; 2) (müv.) érclapba lyel a kardot derék köré kötik. -lap, fn. a kardnak
vmely alakot metsz, etet. lapos része. -lapoz, cs. kardlappal üt, ver, kerget.
* Karc- szedés , fn. a lelkész járandóságának a -markolat, fn. a kardnak fogantyúja, markolata,
hivektől való beszedése. tü, fn. karc-müvészek melyet vivás közben a kézbe szoktak fogni. -or,
által használt hegyes tü. fn. (állatt.) hal a mellbökuszonyosak rendje és a
? Kares , fn. (állatt.) pikkelyröpü rovar az makárok családjából (xiphias gladius). -orr,
aprólepük csoportja és a molyfélék családjából -orrúmadár , fn. (állatt.) féreggel élő madár,
(chilo) ; harmati k.; ezüst glétszinü k. kardalakú, felfelé hajló csőrrel.
? Karcsa, fn. (állatt.) rovar a téhelyröpük rende Kardos, mn. tt. -t, v. -at ; 1) kardot hordozó,
 Kar 670
kardviselő ; kardot hamar rántó, kardoskodó ; a
bor a nyulszivüeket is kardosokká teszi ; 2) á. e. a)
zsémbes , veszekedő ; b) a háznépet szigorú fegye-
lemben tartó, a ház kormányát szilárd kezekkel
vivő, máskép : lator (asszony) . † , fn . a. m.
vivómester. Innen : Kardosan, ih. Kardosság, fn.
-kodik, k. 1) erősen veszekedik ; zsémbeskedik,
semmit szó nélkül nem hagy ; 2) alattvalóit szi-
gorú fegyelem alatt tartja, a kormányt szilárd
kezekkel viszi ; 3) vmely személy, ügy mellett, v.
ellen felszólal ; ne kardoskodjál én mellettem . Inn .:
Kardoskodás, fn. Kardoskodó, mn. -paszuly, fn.
(nt.) paszuly kardalakú hüvelylyel . -tánc, fn. ré-
gibb divatú tánc, mely alatt a táncolók kivont
karddal ide- oda vagdalóztak.
Kardoz, cs. 1) karddal harcol ; 2) vki dereka
köré kardot köt, vkit karddal fölszerel.
Kard-szij , fn. szíjból készitett kardkötő . -vá-
gás, fn. 1) a. m. kardesapás ; 2) kard élével ejtett
seb. -vas, fn. 1 ) a. m. kardpenge ; 2) kardnak
való edzett vas . -vivö, 1. Kardhordó 1) .
Karé, fn. 1) a. m. karéj ; 2) rosta alja, a szemes
gabonából kirostált szemetes rész ; 3) a. m. két
kerekű taliga. * -col, cs. karajokba vág.
Karéj , fn. 1) ivded vonal ; karéjba ülni, állani;
2) ivded szélü, félkördeden kimetszett test ; egy k.
kenyér, sajt; a hold, a fogyatkozó nap karéja; (szój .)
karéjt metszhet, van miből költeni ; (mt.) a körtér
része, mely hur és köriv között van ; 3) a gabona
szemetes része, rosta alja ; 4) a fül külsőivded része);
5) (nt.) a levél széleitől befelé ható ívded bevágá-
sok által alakult kiülő rész. Innen : Karéjos, mn.
Karék, fn. a. m. szónokszék,
Kar-ék, Kar-ékesség, fn. karra való ékszer.
Karél, cs. 1) vmit ivdeden mozgat, forgat ; 2)
gabnát kézi rostával rostál. -at, fn. rostálás, szó-
rás közben a gabnaszemek közöl karéjalakban
kiváló ocsú, szemetes rész .
Karély, Karélyos , 1. Karéj stb.
Kar-ének, fn. öszhangzó ének, több személy
által karban énekelve ; ellendalszakos k. -énekes,
fn. énekkarhoz tartozó, abban éneklő személy.
-fa, fn. 1) gerenda, csiszolt rúd, melyhez menés,
jövés közben támaszkodni szoktak ; a hid karfája ;
lépcső karfája; 2) a harang koronájának alsó ré-
széből kinyuló kemény farúd , melyre a harang-
kötelet kötik. -fal, fn. 1) könyökig érő, alacsony
fal ; 2) kül. a szoba talajától az ablakig érő ala-
csony fal, melyre támaszkodni szoktak ; 3 ) (eröd .)
a. m. mellvéd. -felkötö, fn . szalag, kendő, mely
a nyak köré kötve, a megseb ett, fájós alkarnak
nyugodt, vizszintes helyzetben tartására szolgál.
Karfiol, fn. tt. -t; főzelékül szolgáló, bibir-
csós torzsáju növény a káposztafélék közől.
Kar-hajlás, fn. 1 ) a karnak a könyök körül
befelé hajlása; 2) mélyedés a kar belső részén a
könyökkel egy irányban. -hatalom, fn. (ttud .)
ált. vagyonelkobzás, v. vkinek elfogása végett ki-
küldött fegyveres erő ; kül. törvényszék által vki
vagyonának lefoglalása végett kiküldött fegyveres
batósági szolgák és katonák. hegedü , fn. alt
hangon szóló nagy hegedü (Bratsche) . hegedüs,
fn. 1) a karzenészek között hegedün játszó sze-
mély; 2) személy, aki karhegedűn játszik. -hely,
fn. (ép.) teremben, templomban korláttal elzárt
magasabb hely, melynek alapját a falból kinyuló
kölapok teszik.
Kar
Kárhozat, fn. keresztyén tan szerint a léleknek
ez élet utáni örök büntetése ; lelki kinok ; örök k.;
kárhozatra jutni. -os, mn. 1 ) keresztyén értelem-
ben a léleknek örök halált, kárhozatot okozó ; 2)
á, é. a. m. vészhozó ; ez k . dolog az egész országra
nézve. Innen : Kárhozatosan, ih. Kárhozatosság, fn.
-raméltó , mn , a kárhozatot megérdemlö.
Kárhozik, k. a. m elkárkozik .
Kárhozott, mn. kárhozatra jutott.
Kárhoztat, es. 1 ) vmely tettet , cselekedetet
gonosznak, vészhozónak , eszélytelennek mond,
vall ; kárhoztatni rki föllépését; 2) rosz tettért és
annak következményeért vkit okol, hibásnak, vét-
kesnek vall ; rosz tettért k. vkit ; 3) kárhozatra itél ; a
keresztyén tan szerint Isten a gonoszokat örök tüzre
kárhoztatja ; 4) kárhozatos cselekedetre , bünre
ingerel, kisértetbe hoz. Innen : Kárhoztatás, fn.
Kárhoztató, mn.
Karies, fn. 1) (állatt. ) csacsogó k., madár a kú-
szók rende és a jégérek családjából (Mandelkrähe);
2) a tyúk karáló hangja.
Karicsa, fn. 1) (állatt.) kék szinü tengeri ma-
dár a fecskék közöl ; 2) fecsegő, terécselő személy ;
3) a tyúk karáló éneklése.
Karicsál, k. a tyúk karál, karátyál ; á. é. vki
sokat beszél, locsog, fecseg, terécsel ; halgass már,
ne karicsálj.
* Karicsa- panna, fn. nö, akinek mindig jár a
szája. -szalakóta, fu. (állatt.) a. m. kirics .
Kariesol, k. a. m. karicsál.
Kar-igazgató, fn. a. m. karmester.
Karika, fn. 1) a. m. kör ; karikába állani ; 2)
köralakú eszköz ; réz, vas k.; (szój .) fából csinált
vaskarika ; olyan , mint a karika, fürge ; 3) ȧ.
é. köralakú káprázat a szem előtt ; valamennyi
cseléd szeme karikát hány philantropi pofonjaitól
(K. L.) . -csapás, fn. karikaféle játékszernek
ostorcsapkodással való sergetése ; (szój.) ugy megy
neki, mint a karikacsapás, könnyen, fáradság nel-
kül foly a munkája, dolgozik.
Karikácska, fn. (kics ) kis karika.
Karika-gyürü , fn. köralakú fejetlen gyürü.
hajtó, fn. karikával játszó, a karikát ostorcsa-
pással hajtó személy.
Karikál, A) cs. karikával játszik ; B) k. karika
gyanánt maga körül forog.
Karikás, mn. tt. -t, v. -at; karikával felszerelt,
ellátott ; k. zacskó, szerszám. —, fn. 1) karika gu-
ritgatásban álló játék ; karikást játszani ; 2) kor-
bács, mely nyeléhez acélkarikánál fogva csatol-
tatik.
Karikásdi, fn. karikás játék.
Karikás-gyürü, fn. a. m. karikagyürü. -kürt,
fn. köralakú réz kürt. -ostor, fn. a m. karikás 2).
Kazikáz, cs. 1 ) karikával játszik ; 2) ( vad.) k.
a nyúl, körben szalad. ik , k. karika gyanánt
gurul ; á. é. a szem, nagy csapás következtében
karikát hány. Innen : Karikázás , fn. Karikázó, mn.
* Karikó, 1. Karika.
Karima, fn. 1 ) ált. vmely tárgy kerülete, fog-
lalata ; az ablak, a tükör karimája ; kül. köralakú
test kerülete, széle ; a kalap karimája.
Karimás, mn. tt. -t, v. -at ; karimával ellátott,
felszerelt ; k. kalap. Innen : Karimásan, ih.
* Karimás-kása, fn. megfőtt és kihült köles-
kása, tejjel körülöntve.
Karimáz, cs. karimával ellát , felszerel ; kala-
 Kar --- 671
pot k.; á é. beszédet, mondatot sallangokkal, szó-
virágokkal kicifráz.
Karimzsál. 1. Karmol.
* Karinca, fn. ünnepre való , diszesebb női
kötény.
Kar-ing, fn. hosszú ujjú, csipkés aljú, térden
felül érő gyolesing, melyet a katholikus papok
keresztelés, temetés, predikálás stb . alkalmával
papi öltönyük fölé vesznek.
Karingat, cs. körbe forgat.
Karingó, mn. a. m. keringő ; k. bábó ; a) kerge-
tös gyermekjáték ; b) a. m. örvény. -s, mn. a. m.
keringős. -zik, k. 1) kereng, kerengve forog ; 2)
karingóst játszik.
Karist, fn. (nt. msz.) igen hegyes, szúrós ször-
forma nyujtványka gyümölcsök oldalain (aci-
culus).
Karista, fn. hajkefe.
* Karistol, cs. 1) kefével simítja haját ; 2) na-
gyából , imigy- amugy megfésülködik ; 3) a. m.
karcol. -t, mn. karisttal ellátott.
* Karjos, fn. a. m. karos szék.
† Kár-kán, fn. 1 ) a. m. fönök ; 2) a. m. kár-
biró.
Kar-kanonok, fn. 1) társaskáptalanbeli kano-
nok ; 2) szerzetes kanonok. -keztyű, fn. az alkart
befedő keztyű. -kosár, fn. egyfülü kosár, melyet
karon szoktak hordani. -kötö, fn. 1) a. m. karfel-
kötő ; 2) szalag, melylyel a nök ruhaujjaikat kéz-
zárukhoz felkötik -küllö. fn. 1 ) az alkart fedő
vaslemez a régi bajvivóknál ; 2) (bt. ) a könyök
külső csontja, mely a könyök-ideget ütés ellen védi.
Kar-lábuak, fn. tb. (állatt.) kéttekenyes puhá-
nyok, melyek húsos nyujtvány segitségével tapad-
ak más testekhez (brachiopoda) . -lánc, fn. kar
ékitményeül szolgáló kis lánc nemesebb ércből.
Kárlátó, fn. 1) a. m. kárbizonyitvány ; 2) * a
menyegző utáni vasárnap a menyasszony szülei
és közelebbi rokonai látogatása az uj pár házánál,
hogy meglássák , nem esett- e vmi kár a menyasz -
szonynak személye, v. holmijára nézve.
* Karló, 1. Karmantyú.
Karmacs , fn. (msz ) a kéményseprők hor-
gasra hajtott lapátocskája , melylyel a kormot
lekaparják.
Kar-madár, fn. (állatt.) a . m. karoly.
Kármán - körte, fn. (nt. ) ösz elején érő nagy
körtefaj, császár körte, torzsátlan körte.
Karmantyú. fn. 1) az alkart fedő vaslemez a
régi bajvivóknál ; 2) leginkább prémbőrből készi-
tett, gyapottal kibéllelt hengerded takaró, burok ,
melylyel télen a kézfejeket a hideg ellen óvják.
-ka, fn. kis karmantyú.
Karmány, fn. tt. -t ; 1 ) felöltö ruha ujja ; 2) az
alkart fedő kötött, v. szövött kézelővel ellátott
ruhadarab, melyet a nők akkor szoktak haszálni,
1 ha kurta ujjú ruhát vesznek magokra.
Kármány, 1. Karmazsin.
Kármány-körte, 1. Kármánkörte.
Kármányzabla, fn. a. m. patkózabla.
Karmazsin, mn. haragos, sötét vörös ; k. posztó,
bőr. —, fn. vörös szinü bör, melyet leginkább
diszcsizmákra szoktak használni. -bogár , fn.
(allatt.) vörös szinü bogár. -csizma, fn. karmazsin
börből készitett csizma. -kigyó , fn. vörös börü
kigyófaj. -szín, fn, vérvörös szín. Innen : Karma-
zsinszínü, mn.
Kár
Karmelita, fn. Ajmeric antiochiai püspök által
Karmel hegyén alapitott szerzet tagja.
Kár-mentes , mn. 1) kártól megmenekült, meg-
szabadult ; 2 ) akinek netalán bekövetkező kárát
vmely biztositó intézet visszatériti. Innen : Kár-
mentesen, ih. Kármentesség, fn. -mentés, fn. a. m.
kármentesités, fn. -mentesit, cs. 1) vagyonát a
bekövetkezhető kár ellen vmely intézetnél bizto-
sitja ; 2) biztositó intézet lekötelezi magát, hogy
bizonyos összegnyi évdijért vmely bekövetkezhető
kárt megtérit; 3) a szenvedett kárral egyenmér-
tékű összeget ad. Innen : Kármentesités, fn. Kár-
mentesitő, mn.
Kår-mentö, fn. a. m. karmantyú.
Kármentö, fn. ált. eszköz, melylyel vmely kárt
elhárithatni ; kül. 1) a csapra vert boros hordó
alatt faedény, melybe a csapon kicsepegő bor
hull ; 2) vastepsi a nyárson sülő hús alatt ; 3) talp-
bör-darab, v. sima csont melyet a csizmadiák a
fejbör fölé tartanak, midön a felvarrott talpat kö-
rülmetélik ; 4) a csür belső oldalfala ; 5) külön
rekesztett bormérő hely a korcsmában ; 6) don-
gákból készitett hosszú lábu mosogató edény.
-gát, fn. árviz ellen szükségből emelt gát.
Kar-mester, fn. az éneklő-, v. zenekar igazga-
tója, ki az ütenyt veri. Innen : Karmesteri, mn.
Karmesterség, fn.
Karmin, fn. tt. -t; vörös szinü festék.
Karmol, cs . körömmel fölszakít, karcol, sért .
á . é. alaktalan , ákom-bákom betükkel ir vmit;
Innen : Karmolás, fn. -at, fn. karmolás által oko-
zott seb ; á. é. alaktalan, ákom-bákom irás.
Karniol, fn. tt. -t; 1) (ásványt.) olcsóbb
nemes kövek közé tartozó ásvány vöröses barna
szinnel ; gyürüket, pecsétnyomókat stb. szoktak
belőle késziteni ; 2) Karniolia lakosa. -ia, fn. a
laibachi kerülethez tartozó délnyugati osztrák
tartomány.
Karnok, fn. ének- , vagy zenekarban működő
személy.
? Karnyú, fn. (állatt. ) ujjas állat a négykezüek
rende és a valódi majmok családjából ; fekete k.
(schwarzer Gibbon).
Karó, fn. hegyesre faragott dorong, melyet a
földbe vernek ; karót szúrni a szőlőtő, a babfészek
mellé ; (szój .) épen karó hegyén nem várja ; köti az
ebet a karóhoz , fogad, igér mindent , de épen oly
bizonytalan, hogy megállja-e szavát, mint a ka-
róhoz kötött ebről, hogy megmarad- e mellette ;
ugy jár, mintha karó volna a hasában, v. mintha
karót nyelt volna, peckesen jár ; láttam karó végén
tar-varjút ; 2) fából készitett nyárs ; régibb időben
karóba huzatták a nagyobb gonosztevőket ; 3) (ép.)
földbe vert keményfa cölöp, melyre az ingoványos
helyen az épületeket állitják ; 4) földbe vert vas-
tag rúd kiálló fogakkal, melyre a tejesfazekakat
akgatják. Innen : Karós, mn. -csöbör, fn. szőlőtöl
fizetett adó. -duc, fn. harántékosan földbe vert
vastagabbféle karó, mely a keritésnek, falnak tá-
masztékul szolgál. -fa , fn. karónak készitett
fadarab ; 2) karónak való fa. -fej , fn. 1) a karó
vastagabb, nem hegyes része ; 2) a kerités karóit
összetartó hosszú rúd.
Károg, Karogat, k. a varjú, a holló kár-kár
hangon szól ; á. é. rekedt hangon beszél. Innen :
Károgás, Károgatás , fn.
 Kar 672
Karó-keritės , Karó-kertelet, fn. a. m. karó-
sövény.
Karol, cs. 1 ) karjával átfog, nyalából, ölel ; 2)
összetételeiben 1. Atkarol, Felkarol ; * 3) a. m.ka-
rél ; 4) kézi munkát végez, kézzel dolgozik. Inn.:
Karolás, fn.
* Károll, 1. Kárall.
Karoly, fn. tt. -t; (állatt.) madár a ragadozók
közöl (falco nisus).
Károl, Károly, tn. finév, Carolus.
Karom, fn. tt. karmot ; (állatt. L.sz.) a ragadozó
állatok horgas, hegyes körme, melyet fegyverül
is használhatnak.
Karó-malom, fn. 1 ) karókat készitő malomféle
gép; 2) földbe vert karókon álló vizimalom.
Káromkodik, k. 1) az Istenséget, vagy vmely
szent tárgyat becstelenitöő szavakkal illet ; isten
ellen k.; 2) átkozódó, károhajtó szitokszavakat
szór vki ellen ; 3) erkölcs , szeméremsértő kifeje-
zéseket használ.
Káromkodás, fn. 1) v. ö. káromkodik ; 2) istent
sértő, átkozódó, v. szemérmetlen szavak ; károm-
kodást mondani.
Káromlás, 1. Káromkodás.
Káromlat, 1. Káromkodás 2).
Karom-majmok, fn. (állatt.) a majmok közé
tartozó állat hegyes karmokkal.
Káromol, cs. vkit szitkokkal, szóbeli sérel-
mekkel illet; istent káromolni.
* Káronkodik, 1. Káromkodik.
Karónya, 1. Karaván.
Karó-pénz, fn. (haj.) a folyamparti városokban
a kikötött hajótól fizetett helypénz. -rács, fn.
(ép.) ingoványos földbe rácsalakban bevert veres-
fenyu-, v. tölgyfacölöpök, melyek a talaj szilárdi-
tására és a főléjök emelt épületnek alapul szol-
gálnak. -rácsozat, fn. (ép.) vmely ingoványos
helyen fekvő épület alapját képező karórácsok
együttvéve. -rágó, mn. 1) a jászolt rágcsáló (ló);
* 2) á. é. (gúny.) helvét hitvallásu, kálvinista.
-répa, fn. (nt.) fehérhúsu torzsás növény a ká-
posztafélék közöl. -rostélyzat, fn. (ép.) a. m.
karórácsozat.
Karorsói-izület, fn. (bt.) izület a kar csuk-
lóiban.
Kar-orvos, fn. vmely egyetemhez tudori rang-
gal bekebelezett orvos.
Káros, mn. 1) kárt okozó, kárral járó ; k. vil-
longás ; 2) kárt szenvedő ; k. leégettek ; (km.)
káros embernek késő a tanács. — , fn. kárt szenve-
dett szmély ; (km.) káros bánkodjék.
Karó-saru, fn. (ép.) az épület alapjául szolgáló
karók hegyesebb végén, csúcsban végződő vas-
pántozat, mely akkor alkalmaztatik, hogyha a
karók ágyául szolgáló talaj kavicsos.
Károsit, cs. vkinek vagyonában kárt okoz ;
ne károsíts senkit. Innen : Károsítás, fn. Káro-
sító, mn.
Berarische
Stantsblutiothek
MÜNCHEN
- Kar
* Karosnya, fn. ételhordó kantár.
Károsodik , Károsul , k. vagyonában kárt
szenved. Innen : Károsodás, Károsulás, fn.
Karos-olló, fn. kertészolló, melylyel a fák ágait
nyesegetik.
Karó-sövény, fn. kerités, sövény egymás mellé
vert s vesszögűzszsal összekötött karókból .
Kar-oszlop, fn. fogódzóul, korlátul szolgáló
oszlop.
Karó-vas, fn. karó gyanánt használt, hegyesi-
tett vasdorong.
Karóverő-gép, fn. (gép.) gép, melylyel az ala-
pul szolgáló cölöpöket a földbe verik.
Karóz, cs. 1) karókkal körülvesz, körülkerit ;
2) épület alapjául karókat ver a földbe ; 3) karóba
húz. Innen : Karózás, fn. karózással, máglyával és
kerékbetöréssel küzdenek. -at, fn. épület alapjául,
v. keritésül szolgáló karók együttvéve.
Kar-öltö, fn. a felöltő hónalja fölött köralakú
nyilás, hol a kart kidugják. -öltve, ih. 1) karjai-
kat egymásba füzve ; k. menni vkivel; 2) á. é. a)
a. m. vállvetve, egyesült erövel ; b) együttesen,
elválhatlanul ; háború, éhség és dögvész k. járnak
egymással.
Kár-öröm, fn. irigység-szülte öröm másnak
kárán. örvendő, mn. 1) másnak kárán örömet
érző ; k. ember ; 2) kárörömre mutató ; k, tekintet.
Kar-palást, fn. a papok diszpalástja, melyet
hivatalos müködésök alatt magukra vesznek.
-párna, fn. az ablakon, székkaron stb. a karnak
nyughelyeül szolgáló párna. -pénz , fn. karban
éneklő, v. zenélő személy fizetése. -perec, fn. kü-
lönféle anyagú, karikaalakú diszmű, melyet a nök
karjaik ékitményeül viselnek.
Kárpit, fn. 1) szinpadi, v. ablakfüggöny ; 2) a.
m. szőnyeg; á. é. éj kárpitja, sötétség, mely éjjel
a láthatárt elborítja; 3) sásból, gyékényből készi-
tett faltakaró. -ég, fn. a. m. mennyezet. -henger,
fn. karika, melyen a szőnyeget felhúzzák és leeresz-
tik. -ol, 1. Kárpitoz.
Kárpitos, mn. tt. -t, v. -at ; szőnyegekkel, füg-
gönyökkel feldiszített ; k. szoba. -, fn. tt. -t ;
termeket diszitő, s finomabb ruganyos bútorokat
készitő iparos.
Kárpitoz, cs. szobát, termet kárpittal diszit.
Innen : Kárpitozás, fn. -at, fn. terem, szoba diszit-
ménye kárpitokból.
Karpol, 1. Karapol.
Kar-pólya, fn. 1) a. m. karfelkötő ; 2) kendő,
melylyel a meztelen kart hideg ellen óvják.
Kárpót, fn. a kár megtéritéseül szolgáló pénz,
v. jószág. -lás, fn. 1) a szenvedett kárnak hason-
értéküvel való megtéritése, visszafizetése ; 2) a. m.
kárpót. -lék, fn. kárpótlásul adott tárgy. -ol, cs.
a szenvedett kárt hason értékü tárgygyal tériti
meg ; csak a tiszta öntudat kárpótolja a veszteségeit.
Kar-pöfeteg, fn. (kórt.) több ágra oszló kóros
daganat az emberi testen.