DR.

EDITH FIORE

NYUGTALAN HOLTAK

A megsz{llotts{g 10 leggyakoribb tünete

1. Alacsony energiaszint
2. Jellemv{ltoz{s vagy gyakori hangulatv{ltoz{sok
3. Belső hang(ok) beszélnek
4. Drogfogyaszt{s, beleértve az alkoholt is
5. Lobbanékonys{g, impulzív viselkedés
6. Memóriazavarok
7. Csökkent koncentr{ciós képesség
8. Hirtelen fellépő szorong{s vagy depresszió
9. Hirtelen, minden nyilv{nvaló ok nélkül fellépő testi problém{k
10. A „Nyugtalan holtak" olvas{sakor fellépő érzelmi és/vagy testi reakciók
Ez a könyv nem helyettesíti a szükséges orvosi, vagy pszichológiai kezelést. Betegeimnek mindig azt
tan{csolom, hogy testi problém{ikkal forduljanak szakorvoshoz. Ha valakinek érzelmi vagy
elme{llapot{val kapcsolatos problém{i vannak, szakir{nyú segítségért forduljon pszichológushoz,
vagy pszichi{terhez.

Tartalom

A magyar kiadó fontos előszava......................................11

Előszó..................................................................................13
Bevezetés.............................................................................15
1. A megsz{llotts{g - bevezetés...................................19
2. A természetitől a természetfelettiig.........................23
3. Történelmi adatok a szellem {ltali megsz{llotts{gról. 33
4. Mi történik, ha meghalunk?...................................... 43
5. Miért maradnak köztünk a szellemek?...................51
6. A megsz{llotts{g következményei...........................57
7. Tony - esettanulm{ny................................................ 69
8. Anne - esettanulm{ny...............................................79
9. Péter - esettanulm{ny................................................91
10. Barbara - esettanulm{ny.........................................107
11. Paolo - esettanulm{ny.............................................119
12. Szellemajtó.................................................................137
13. A megsz{llotts{g felismerése..................................149
14. A megszabadít{s módszere....................................155
15. Hogyan védekezzünk az entit{sokkal
szemben?...................................................................169
16. Hogyan fedezzük fel, hogyan engedjük szabadon a szellemeket, és hogyan védjük meg
otthonunkat tőlük?..........................................................................179
17. Tov{bbi gondolatok a Nyugtalan holtakkal kapcsolatban... 185
18. Kérdések és v{laszok...............................................191
Szógyűjtemény.................................................................197
Bibliogr{fia........................................................................205

A MAGYAR KIADÓ FONTOS ELŐSZAVA

Sok{ig haboztunk, kiadjuk-e ezt a könyvet, mert nem akartunk tömeghisztéri{t kelteni. Fenn{ll
ugyanis a veszély, hogy a Nyugtalan holtak elolvas{sa ut{n egyesek szinte minden problém{jukat
„megsz{lló szellemek", a testüket „t{rsbérlőként" haszn{ló lelkek művének vélik.
Végül mégis a kiad{s mellett döntöttünk. Miért?
Egyrészt, mert tal{lkoztunk olyan meglepő magyar esettel is, ami a könyvben írtak realit{s{t
nagymértékben valószínűsíti. Véleményünk szerint sokan teh{t valóban problém{juk megold{s{nak
kulcs{t kapj{k így kezükbe.
M{srészt, mert nemcsak a különös {llapot tüneteit ismerteti a kitűnő amerikai pszichológusnő, hanem
a megold{sra is működő receptet ad. A Nyugtalan holtak teh{t alapvetően önsegítő mű.
Harmadrészt, mert a könyv ugyancsak meggyőzően bizonyítja, hogy az öngyilkoss{g nem old meg
semmit, sőt újabb gondokat szül a halhatatlan léleknek, Magyarorsz{g pedig köztudottan élenj{r az
öngyilkoss{gi statisztik{kban.
Negyedrészt, mert a szakemberek sz{m{ra mindenképp elgondolkoztató, hasznos mű, ami gyógyító
munk{jukban is segítheti őket.
És végül, de nem utolsósorban, mert reméljük, hogy a könyv végére az olvasó m{s szemmel fogja
nézni az életet és a hal{lt. Megérti, hogy létünk összehasonlíthatatlanul több, mint néh{ny évtizednyi
földi létezés, és tal{n értékrendjében is h{trébb sorolódnak az anyagi javak a lelki értékekhez képest.
Orvostanhallgatók között közismert jelenség, hogy péld{ul a r{kbetegségről tanulva sok medikus
minden apró tünete okaként rosszindulatú daganatot vél fölfedezni önmag{n. Ne essünk hasonló
hib{ba! Vegyük komolyan Edith Fiore figyelemre méltó gondolatait, de - tan{cs{nak megfelelően -
haszn{ljuk józan eszünket. Gondjaink ok{t hitünk szerint elsősorban önmagunkban és emberi kap-
csolatainkban érdemes keresnünk, s így megold{suk kulcsa is alapvetően a mi kezünkben tal{lható.

Előszó

Írta Dr. Raymond A. Moody, Jr., az ÉLET AZ ÉLET UT[N és a TÚLVIL[GI FÉNY szerzője
Lehetséges az, hogy egy „túlvil{gi", testetlen „szellem" vagy „entit{s" r{kényszerítse akarat{t egy élő
emberi lényre, és ezzel tudat- és viselkedészavarokban megnyilv{nuló megsz{llotts{got okozzon?
Annak ellenére, hogy a nyugati pszichológia és orvostudom{ny egészében véve elvetette ezt a
lehetőséget, mint amely nem is érdemel komolyabb meggondol{st, bizonyos kultúr{kban az emberek
évezredek óta hiszik, hogy mindez valós{g. Ugyanakkor ezekben a kultúr{kban többféle megsz{l-
lotts{got megszüntető, „ördögűző" módszert is alkalmaznak a megsz{llotts{g okozta betegségek
ellen, és ezek a módszerek gyakran valóban jól l{tható gyógyul{shoz vezetnek.
Őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy a „megsz{llotts{g" végülis „valós{g" vagy nem, de két
dolgot biztosan tudok. Az első az, hogy én is - mint oly sok m{s pszichi{ter - tal{lkoztam a
praxisomban néh{ny igen zavarba ejtő esettel, ahol úgy l{tszott, hogy a beteg egy olyan saj{ts{gos
tudatv{ltoz{son ment keresztül, amely az elmebetegségek semelyik {ltalam ismert kategóri{j{val sem
írható le, ugyanakkor nagyon is emlékeztetett a középkori irodalomban leírt „megsz{llotts{gra".
M{sodszor, aligha tagadható, hogy a „megsz{llotts{ggal" kezelt személyek tünetei néha dr{mai
hirtelenséggel szűnnek meg az „ördögűzés" ut{n. Természetesen ezek egyikéből sem következik
szükségszerűen az, hogy a megsz{llotts{g tényszerűen „valós{gos" jelenség, {m mindezek együtt azt
sugallhatj{k, hogy itt az emberi tudat egy olyan szokatlan v{ltozat{val van dolgunk, amely nem
azonos az elmebetegséggel, és amely önmag{ban is megér egy kis vizsg{lód{st.
Különös módon a huszadik sz{zad kezdetétől fogva a pszichológia területén dolgozó szakemberek
nem fordítottak túl sok figyelmet arra, hogy aprólékos, önelemző munk{val felt{rj{k azt a sokféle
szokatlan, és néha l{tv{nyos tudat{llapot-v{ltoz{st, amelyekre az emberi elme hajlamos. Ebben a
légkörben lenézték és semmibe vették az olyan tudósok úttörő munk{it, mint amilyen William James
volt, és a legtöbben komolyan {llított{k, hogy a lélek, mint tudattal bíró dolog nem tanulm{nyozható,
és a „pszichológia" csup{n az „objektív módon megfigyelt viselkedés" vizsg{lat{ra korl{tozódhat.
Napjainkban ez a megítélés v{ltozik, és ma m{r szép sz{mmal vannak olyan komoly, jól képzett
pszichológusok és orvosok, akik elkötelezték magukat a megv{ltozott tudat{llapotok vizsg{lat{nak.
Kollég{m és bar{tom, dr. Edith Fiore, igen érdekes tanulm{nyt írt az egyik legellentmond{sosabb
tudat{llapotról, a megsz{llotts{g ősi rejtélyéről. Ak{r felmerül önökben - mint ahogy bennem is -
néh{ny kérdés a megsz{llotts{g végső „valós{g{t" illetően, ak{r nem, abban biztos vagyok, hogy
önöket is mag{val ragadja ez az emberi lélek, és szellem hat{rvidékein végzett kutat{sokról szóló
eleven, rokonszenves besz{moló.

Bevezetés

A Nyugtalan holtakban nem prób{lom meg bebizonyítani, hogy szellemek valóban léteznek, és azt
sem, hogy betegeimet valóban szellemek sz{llt{k meg. Ehelyett ink{bb azt mondom el, hogy mi
minden történik a rendelőmben naponta, és bemutatok egy igen hatékony - b{r nem mindenható -
ter{pi{s módszert, amely a huszadik sz{zadi hipnoter{pia kontextus{ba helyezi az ősi fogalmakat.
Betegeimmel abból a munkahipotézisből indulunk ki, hogy a személyiség túléli a test hal{l{t. Az évek
sor{n sok ember sz{molt be nekem arról, hogy szeretteik szellemeinek jelenlétét érezték, néha
közvetlenül azok hal{la ut{n. Gyakran csak tudt{k, hogy ott vannak. M{skor l{tt{k, vagy hallott{k
őket, vagy egy bizonyos illat - az elhunyt parfümje, vagy kedvenc pipadoh{ny{nak illata, stb. - utalt a
jelenlétükre. Ezek a szellemek nem voltak földhöz kötött szellemek, hanem csak l{togatóba jöttek a
szellemvil{gból, hogy segítsék, és vigasztalj{k az ittenieket. Azok az entit{sok okoznak problém{kat,
amelyeknek nem sikerült a túlvil{gba való {tmenet. Ezek az emberek megsz{ll{s{val {rtalmas és
pusztító hat{st fejtenek ki.
Azzal, hogy segítünk a megsz{lló szellemnek t{vozni, megszüntetjük az {rtó hat{sokat, ami sokszor
dr{maian megv{ltoztatja a beteg életét. Azért éreztem szükségét annak, hogy ezt a könyvet megírjam,
mert a megszabadít{s valóban működik. Lehet, hogy szokatlan és nyugtalanító dolgokat fognak itt
olvasni, de remélem, hogy az önmagukon és m{sokon is tapasztalt jelenségek magyar{zata végül-is a
segítségükre lesz. Tal{n kiderül, hogy az eddig megoldhatatlannak hitt problém{ik megoldhatóak, és
meg lehet tal{lni a megold{shoz szükséges módszereket. Mindenesetre legal{bbis új t{vlatok
nyílhatnak fel önök előtt az emberi viselkedés megértésében.
Ami itt felt{rul, tal{n arra készteti önöket, hogy elgondolkozzanak azon a lehetőségen, hogy valóban
van élet a hal{l ut{n - és ez a hit m{r önmag{ban is alapvető, mély v{ltoz{sokat idézhet elő önökben.
E könyv egyszerre szól a laikusokhoz és a szakmabeliekhez, akik saj{t fegyvert{rukba illeszthetik
ter{pi{s módszereimet. Egyes fejezetek bizonyos értelemben a professzion{lis gyógyítóknak szóló
tankönyvnek is tekinthetők.
A Nyugtalan holtakban felhaszn{lt esettanulm{nyok annyira kényes és személyes természetűek,
hogy szükségesnek és fontosnak tartottam megvédeni betegeim inkognitój{t. E cél érdekében
titokban tartottam nevüket, de összes lényeges tulajdons{gaikat hűen bemutattam.
Az esettanulm{nyokban felhaszn{lt szó szerinti idézetek némelyike - csakúgy, mint a könyv néh{ny
fejezete - először túls{gosan bőbeszédű és kusza volt. Ezért a tömörség és érthetőség kedvéért
lerövidítettem őket.
Az itt olvasható esetek legtöbbjében célir{nyos, egyszerű megold{s született. Egy esetben azonban a
két „fél", a beteg és a szellem közötti kapcsolat is előtérbe került, ahol a kapcsolat kezdete az elmúlt
életükbe nyúlt vissza. De nem kell a reinkarn{cióban hinniük ahhoz, hogy eredményesen
alkalmazhass{k az itt bemutatott módszereket és eredményeket.
Most vizsg{ljuk meg, milyen szerepet j{tszik a szellem {ltal való megsz{llotts{g az emberek életében.
Az első fejezet bevezetésként szolg{l ehhez a csod{latos és meglepetésekkel teli tém{hoz.

Köszönetnyilv{nít{s

Szeretném h{l{mat kifejezni:

Öt betegemnek, akik beleegyeztek abba, hogy az esetükről készült tanulm{nyokat itt közzétegyem;
Betegeimnek, akiknek b{tors{ga és tapasztalatai közelebb segítettek a nyugtalan halott megértéséhez,
és hozz{j{rultak saj{t személyes spiritu{lis fejlődésemhez;
Dr. Jeffrey Mishlovenak, a harmadik fejezetet érintő gondolatébresztő kritik{j{ért;
Margaret Jane Kephartnak, a harmadik fejezethez való értékes hozz{j{rul{s{ért;
Ormond McGillnek, bar{ts{g{ért, észrevételeiért és b{torít{s{ért;
Ted Chichaknek, irodalmi ügynökömnek, aki a munk{m ir{nti lelkesedéből sokkal többet tett
könyvemért, mint ami tőle elv{rható lett volna;
Jim Fitzgerald szerkesztőnek, akinek keze munk{ja nyom{n valós{gg{ v{lt ez a könyv;
Gépírómnak, Emma Darknellnek, türelméért, ügyességéért, bar{ts{g{ért és érdeklődéséért;
ír{stan{romnak, Jon Kennedynek, szakértelméért és a kézirat szerkesztéséért;
Chris Carneynek, Harriet Handlernek, Kathy Iverson-nak, Barbara Jonesnak és Barbara Shipleynek,
segítőkész kritik{ikért;
Reginald Fitznek, a könyv címéért és a kézirat elkészítésében való közreműködéséért.
Ezt a könyvet a sz{momra legfontosabb hét nőnek aj{nlom:
Edith Holbertnek, any{mnak Gail Navanak, legidősebb l{nyomnak Dana Playsnek, középső
l{nyomnak Leslie Strongnak, legkisebb l{nyomnak Cynthia Navanak, unok{mnak Madeleine
Fiorenek, mostohaany{mnak Hah LeMossnak, anyósomnak.

1. A megsz{llotts{g – bevezetés

A nővér azt mondta: „Halottként érkezett". Én a testem fölött lebegtem, és onnan néztem le a baleseti
oszt{ly műtőjére. Minden tiszta vér volt, nem akartam, hogy megmentsék... csúnya baleset volt.
Hallottam egy rémült segélyki{lt{st. Azt gondoltam, lehet, hogy tudok itt valakinek segíteni, de ők itt
nem segíthetnek rajtam. Néztem, hol lehet segíteni. Volt ott egy fiatal fiú... éppen oper{lt{k. A
szelleme sikoltott, nem a teste. A test a műtőasztalon feküdt, de fölötte két méterre volt a fiú... de pont
olyan volt, mint én. P{nikban volt, ezért bar{ts{gosan beszélgetni kezdtem vele... és megkértem, hogy
ő is beszéljen hozz{m. Végül azt{n megnyugodott... és azóta bar{tok vagyunk.
Ez a tal{lkoz{s negyvenhat évvel ezelőtt történt. Azóta Albert minden napj{t betegem, Howard
testében töltötte, megsz{lló szellemként.
H{rom hónapos hipnoanalitikus ter{pia ut{n jött elő a rejtekhelyéről Albert. Mint mondta, „Semmi
kedvem beszélni veletek, nem kell a segítségetek!"
Azért került felszínre, mert - egy megérzésre hagyatkozva - visszavezettem Howardot a négyéves
kor{ban történt mandulaműtétjének idejére, hogy kiderítsük, nem ragadt-e r{ akkor egy földhöz
kötött entit{s. Bizonyos jelek ugyanis erre utaltak.
A hipnotikus indukció közben hirtelen egy dühös, ismeretlen torokhang szakadt fel Howardból.
- Nincs szüksége a segítségedre!
E kijelentés hallat{n intenzív ter{pi{t kezdtem a szellemmel, aki később Albertként mutatkozott be.
H{rom ülés ut{n úgy l{tszott, hogy - két, a szellemvil{gból való t{rs{val együtt - nem nagyon akar
elt{vozni.
Két héttel később Howard széles vigyorral az arc{n rontott be a rendelőmbe. Le sem ült még az
{llítható t{ml{jú székbe, m{ris izgatottan mesélni kezdett:
Nem érzek v{gyat az evésre! Életemben először történik meg velem, hogy egy{ltal{n nem
foglalkoztatnak az ételek! Ak{r hiszi, ak{r nem, alig tal{ltam olyan ételt, ami ízlett volna. És végig
sem ettem az ételt! Ez teljesen új sz{momra. Négy nap alatt h{rom és fél kilót fogytam!
Kényelmesen h{tradőlt, és folytatta:
Most tényleg úgy érzem, hogy le tudom adni ezt a negyvenöt kilót - és végre, egyszer s mindenkorra
felhagyhatok a kövérség elleni harccal.
Brenda magas, feltűnően szép, feketebőrű nő volt, a húszas évei végén j{rt. Évek óta hi{ba prób{lt
megszabadulni a testének szinte minden pontj{n fellépő f{jdalomtól; az orvosok nem tudtak rajta
segíteni. Hipnózisban - amikor a f{jdalom ok{hoz igyekeztünk visszamenni - újra {télte azt a kínt,
amit akkor érzett, amikor megtudta, hogy Ann, legjobb bar{tj{nak a kisl{nya, szörnyű sérüléseket
szenvedett egy majdnem hal{los kimenetelű autóbalesetben. Megrendülten beszélt az ir{nta érzett
szeretetéről és kötődéséről.
Ezut{n elmesélte, hogy hogyan ment be Ann kórh{zi szob{j{ba, ahol a kisl{nyt egy lélegeztetőgéppel
tartott{k életben:
Egyedül akarok bemenni. Belépek... r{nézek... nem hasonlít r{, egy{ltal{n nem úgy néz ki, mint
Ann... annyira össze-vissza van zúzva, össze van törve. A feje óri{sinak tűnik - de a teste olyan kicsi,
olyan törékeny... Azt mondja a nővér: „Semmit sem tehetünk érte". Csak nézem őt, és azt kív{nom,
b{rcsak tehetnék érte valamit. (Sír) Olyan szép - olyan szép volt, olyan aranyos. Valamit tennem kell
érte! Nem tudom, mit tegyek. Csak nézem őt... Im{dkozom... Annyira ki vagyok borulva! Tal{n...
tal{n... el tudn{m vinni a... tal{n életben tudn{m tartani. Igenis, tehetek érte valamit! Én vagyok az,
akinek tennie kell valamit. Mindent el fogok intézni. Én leszek az, aki elsőként l{tja meg a testét...
Majd bev{s{rolok... és nagyon csinosan fogom felöltöztetni... és elintézem a temetést... és mindent
megteszek érte... a koporsó... a vir{gok... hogy újra szép legyen. (Hosszú szünet.) Itt van most velem...
itt van velem, és én örülök neki!
Brenda teste vadul mozgott és csavarodott a hipnózisban. Visszahoztam a jelenbe, és - miközben
tov{bbra is mély hipnózisban maradt - azt mondtam neki:
- Ann azt szeretné, hogy elengedje, Brenda. Spiritu{lis fejlődése és boldogs{ga azon múlik, hogy
képes-e eljutni a szellemvil{gba. Itt börtönben van közöttünk. Tudom, hogy nem kív{nja ezt neki.
Hagyja most m{r elmenni.
- Nehéz lesz, de megteszem - egyezett bele, miközben könnyeit törölte az arc{ról. Ezut{n elköszönt
Anntől. Perceken belül megtörtént a megszabadul{s.
Howard és Brenda csak kettő aközül a több, mint ötsz{z megsz{llott beteg közül, akiket az elmúlt hét
év sor{n kezeltem. A betegek a legkülönfélébb pszichés és pszichoszomatikus tünetekkel és
problém{kkal keresték fel a rendelőmet.
Amióta felfigyeltem erre a jelenségre, azt vettem észre, hogy a betegeimnek legal{bb a hetven
sz{zalék{t szellem sz{llta meg, és ez okozza kóros {llapotukat. A különböző módszerek
alkalmaz{s{val a legtöbb ember megszabadult a - gyakran nem is egy, hanem több - entit{stól. Voltak
olyan betegeim is, akik több, mint ötven entit{snak voltak akaratlan gazd{i!
A megsz{llotts{g viszonylagos {llapot. Ha a megsz{llotts{g teljes - ami elég ritka dolog -, az eredeti
személyiség szinte teljesen eltűnik, és a földhöz kötött entit{s személyisége kerül az előtérbe. Az
esetek többségében azonban ingadozó egyensúly {ll fenn a kettő között; előfordul, hogy a szellem alig
gyakorol hat{st; míg m{sokn{l rendkívül domin{ns lehet. Bizonyos esetekben gondolati p{rbeszé-
dekben bővelkedő, folyamatos belső harc folyik az uralkod{sért - még sértések és parancsok is
elhangzanak!
A betegeimet megsz{lló szellemek a t{rsadalom legkülönfélébb rétegeiből sz{rmazó emberek voltak,
akik -hal{luk ut{n - itt maradtak a fizikai vil{gban, és „hontalann{" v{ltak. Hal{luk idején nem
sikerült nekik a földi síkról a „m{sik oldalra" való {tmenet. Évek múlva, mikor m{r nem volt meg a
saj{t testük, véletlenül, vagy sz{ndékosan egyesültek egy élő emberrel, akinek az élete ezut{n m{r
sohasem lett olyan, mint azelőtt. E szellemek igen kegyetlen sorsra ítélték magukat azzal, hogy egy
m{sik egyén testében folytatt{k az életet, mert így elod{zt{k annak lehetőségét, hogy bejussanak a
szellemvil{gba, ahov{ tartoznak.
A szellemeknek egy m{sik oszt{ly{ról - melyet a történelem sor{n démonoknak, vagy ördögöknek
neveztek - úgy tartj{k, hogy sohasem voltak emberek. Több esetben besz{moltak pusztító, néha
végzetes hat{sukról. A katolikus egyh{z nagyon komolyan vette a megsz{llotts{g eme form{j{t, és
speci{lisan kiképzett papokat alkalmazott, akik - az {tfogó vizsg{lat és a megfelelő előkészületek ut{n
-egy igen jól szervezett ördögűző szertart{st, a Római Ritu{lét hajtott{k végre. A szellemmel való
tal{lkoz{s sor{n sok ördögűző pap igen komoly fizikai, ment{lis és érzelmi sérülést szenvedett, és
volt, aki az életét is elvesztette.
Szerencsére - tudom{som szerint - én sohasem kezeltem olyan beteget, akit démon fertőzött volna
meg. A démonikus, vagy s{t{ni megsz{llotts{g nem tartozik e könyv t{rgykörébe. Azok, akik
tanulm{nyozni kív{nj{k ezt a tém{t, megfelelő utal{sokat tal{lhatnak a könyv végén levő
bibliogr{fi{ban.
Az esetek felidézése sor{n meg fogom mutatni, hogy hogyan v{lnak sebezhetővé az emberek az
entit{sokkal szemben, és hogy mi történik akkor, ha a szellemek körülfogj{k a személyiségüket.
Most tal{n csod{lkoznak, hogy én, a klinikai pszichológus, hogyan keveredtem bele ebbe a csöppet
sem ortodox pszichoter{pi{ba.
A következő fejezetben elmondom, hogy milyen szakmai h{ttérrel indultam, hogy hogyan v{ltoztak
meg a ter{pi{s módszereim, és velük együtt az életszemléletem.

2. A természetitől a természetfelettiig

Tizenh{rom éves koromban elhangzott egy egyór{s r{dióad{s, melyben a pszichoneurotikus és a

neurotikus közötti különbségről beszélgettek. M{r késő este volt, s én titokban, az {gyban hallgattam
végig a műsort. Egy új vil{g t{rulkozott fel akkor előttem - az aberr{lt viselkedés vil{ga. Teljesen
megigézett ez a vil{g! Ott és akkor, éjjel H-kor döntöttem el, hogy pszichológus leszek, és kezelni
fogom ezeket a rendellenességeket.
Ez a megkülönböztetés ma m{r nem létezik, de az ab-normalit{s pszichológi{ja ir{nti érdeklődésem
tov{bbra is zavartalanul munk{l bennem, mind a mai napig. Visszatekintve m{r l{tom, hogy ami
igaz{n kív{ncsiv{ tett, az a tudatalatti értelem létezésének teóri{ja volt, melyet felszínre került
form{ival - a fóbi{kkal, a megsz{llotts{ggal, a kényszeres viselkedéssel, stb. - magyar{ztak és
illusztr{ltak. Ma m{r úgy hiszem, hogy a belső értelem jelenti sz{munkra a legnagyobb kihív{st, és
éppen úgy érdemes kutatni, mint a külső vil{got.
Betegeim tudatos felszín alatti tartom{nyainak vizsg{lata csak tov{bb fokozta kív{ncsis{gomat. A
több, mint ezer betegen alkalmazott mintegy húszezer hipnotikus regresszió tapasztalataira alapozva
ma m{r gyakran előre meg tudom mondani (magamnak), hogy mi fog felszínre kerülni a felt{r{s
sor{n. De mégis, minden eset olyan, mint egy bonyolult form{jú darabokból {lló kirakós j{ték,
amelynek darabjait véletlenszerűen v{lasztom ki az összerak{s sor{n - az egyiket innen, a m{sikat
egy ettől t{voli helyről. Mikor az utolsó jelentős darab is a helyére kerül, abban a pillanatban
megtörténik a gyógyul{s. Előfordul, hogy ez a folyamat gyors és zavartalan. De legtöbbször a rejtett
darabk{k lassú és f{rasztó folyamat sor{n kerülnek felszínre.
Az Egyesült [llamok keleti, atlanti-óce{ni partj{n nőttem fel, nagyon jó csal{di környezetben. Kreatív
és energikus szüleimtől sok ösztönzést kaptam. Portréfestő, és karikaturista ap{m, aki meleg szívű,
szeretettel teli lény volt, gyermekkoromtól kezdve egészen a hal{la előtti utolsó tal{lkoz{sunkig arra
ösztökélt, hogy haszn{ljam ki a bennem rejlő lehetőségeket. B{tors{got öntött belém, hogy higgyek és
bízzak magamban. Érdeklődésének és érzelmi t{mogat{s{nak köszönhetően megtanultam kock{zatot
v{llalni, ami képessé tett arra, hogy olyan dimenziókat vizsg{ljak a ter{pi{ban, amelyeket nagyon
elhanyagoltak a képzés sor{n.
Any{m életszeretete, ami szigorú, németes gyermeknevelési elveivel p{rosult, önfegyelemre, a
kemény munka szeretetére, és {llandó optimizmusra tanított. Ezek a tulajdons{gok felmérhetetlen
segítségemre voltak a zavart emberek kezelésében az elmúlt tizenhét év sor{n.
Két év főiskola ut{n, húsz éves koromban h{zasodtam meg, és nemsok{ra anya lettem. Évekkel
később befejeztem a főiskol{t, majd a marylandi egyetemre mentem, és végül az University of
Miamin szereztem doktor{tust klinikai pszichológi{ból, 1969-ben. Pszichológiai tanulm{nyom szi-
gorúan a behaviorista vonalat követte, ahol nagyon nagy hangsúlyt kapott a kutat{s, és szinte teljesen
elhanyagolt{k a ter{pi{t.
Érdekes módon azokon a főiskol{kon és egyetemeken, ahol tanultam, nemigen ismerték el Freudnak
az emberi elme és viselkedés megértésében j{tszott szerepét. Egész főiskolai és egyetemi
tanulm{nyaim sor{n összesen tal{n egy bekezdésre emlékszem egy jegyzetben, amely a hipnózist
megemlítette.
Ter{pi{s tevékenységem kezdetén érzelmileg zavart gyerekekkel foglalkoztam. Azut{n, hogy a
gyermekpszichi{triai klinika alkalmazottja lettem, mag{npraxist alakítottam ki, és gyerekekkel,
p{rokkal és felnőttekkel is foglalkoztam. Új ter{pi{s módszerekről kezdtem olvasni, és az új
nézőpontok és technik{k némelyikét felhaszn{ltam saj{t munk{mban is.
Miut{n Kaliforni{ba költöztem, az Esalen Intézetben egy önhipnózis csoporton vettem részt, és
ter{pi{s gyakorlatomban is elkezdtem alkalmazni a relax{ciót és a hipnotikus szuggesztiót. Mivel
igen erősen érdeklődtem a tünetek mögötti belső motiv{ciók ir{nt, úgy tal{ltam, hogy a hipnózis az
egyik leggyorsabb módja annak, hogy elérjük a tudatalatti értelmet, az emlékezés t{rh{z{t. Ahogy
egyre otthonosabban éreztem magam a hipnózisban, hipnoanalitikus módszert kezdtem alkalmazni,
és munk{mban ez a megközelítés jellemezte az elmúlt tizenegy évet.
Betegeim először az elfojtott gyerekkori élményeikben l{tt{k a problém{ik ok{t. Tov{bb kutatva, a
tüneteket a születés sor{n szerzett élményeikre vezették vissza. Gyakran előfordul, hogy a születés
sor{n ért valakit trauma, vagy a születés idején hallott beszéd fejt ki mély és hosszan tartó hat{st.
Meglepő volt, hogy néh{ny betegem spont{n módon emlékezni kezdett a fogamz{s és a születés
közötti, méhen belüli időszakra is. Dr{mai megold{st eredményezett egy depressziós eset
kezelésében, hogy a beteg visszaemlékezett egy abortuszkísérletre. Betegem tudata m{r fejlődő
magzat kor{ban feljegyezte, hogy őt nem lehet szeretni, és még a puszta léte is veszélyben forog. A
regresszió ut{n az egész eddigi életére jellemző depresszió eltűnt.
Egy délut{n olyan dolog történt, ami teljes mértékben megv{ltoztatta szakmai életem foly{s{t - b{r
ezt még nem ismertem föl abban a pillanatban. Az egyik betegem, aki szexu{lis problém{kkal
küszködött, hipnózisban egy XVII. sz{zadi katolikus papnak l{tta mag{t. Mikor t{voz{sa előtt
megbeszéltük a regressziój{t, tudom{somra hozta, hogy feltétel nélkül hisz a reinkarn{cióban.
Mivel a múltban {télt életekről szóló elgondol{s sohasem tűnt sz{momra m{snak, mint egy elbűvölő
archaikus keleti gondolatnak, ez az esemény nagy fejtörést okozott nekem. De még ink{bb
csod{lkoztam, amikor betegem a következő ülésre teljesen gyógyultan érkezett! Mielőtt még az
egészet kisöpörhettem volna az agyamból, egy m{sik betegem is önként visszatért egy „előző
életébe", és később ő is arról sz{molt be, hogy teljesen megszabadult a tüneteitől.
A harmadik, és sz{momra döntő esetben egy fiatal, kígyófóbi{ban szenvedő nő volt a beteg, aki
hetente legal{bb kétszer kígyókkal teli rém{lmokat l{tott, amelyekből mindig sikoltozva ébredt fel.
Mivel a hipnózisban az okokat keresve kiderült, hogy fóbi{ja nem a mostani életében, hanem ink{bb
egy előző életében {télt tapasztalatból ered, -miközben kissé nevetségesnek éreztem magam - a szüle-
tése előtti idő felé ir{nyítottam őt.
Betegem kiv{ló hipnotikus alany volt, aki hipnózisban rendkívül mély tudatszintekre tudott lemenni.
M{sodperceken belül egy ősi, valószínűleg közép-amerikai ceremóni{ról sz{molt be igen élénk
szavakkal, ahol bennszülött papok mérgeskígyókkal a sz{jukban t{ncoltak egy piramis előtt. A
kígyók jelképezték az összes gonosz és félelmetes dolgot, és abban a pillanatban, amikor a papok
odav{gt{k őket a földhöz, betegem erősen összer{zkódott - majd, ahogy a papok lefejezték őket,
arc{n megdicsőült mosollyal elernyedt.
Még mindig hipnózisban, de m{r a jelenben kijelentette, hogy nem hisz „ebben az egészben", és
eléggé zavartnak l{tszott. Poszthipnotikus szuggesztiót alkalmazva r{vettem, hogy felejtse el az
egészet, amit {télt.
Ekkor még egyikünk sem hitt ebben, sem a beteg, sem én a terapeuta! Am a következő alkalommal ő
is emelkedett hangulatban jött vissza, mert megszabadult az összes félelmétől. Derűs arccal mesélte,
hogy férjével első ízben mentek el kempingezni, és teljesen nyugodt volt, nem érzett semmiféle
szorong{st. Majd hozz{tette:
- Az a legnagyszerűbb, hogy elmúltak a rém{lmaim! M{r két hete nem volt egy sem! - Azóta is
tünetmentes.
Még mindig nem hittem a reinkarn{cióban, de megl{ttam, hogy milyen értékes ez a ter{pi{s forma.
Egyre gyakrabban kezdtem alkalmazni, míg végül ez lett a legtöbbször haszn{lt, igen jó
eredményeket hozó ter{pi{s módszerem. A M{r j{rt{l itt: egy pszichológus elmúlt életeket vizsg{l
című könyvem részletesen besz{mol minderről.
A korai években sok olyan beteggel tal{lkoztam, akik hipnotikus transzban m{s-m{s személyiséget
vettek föl. Feltételeztem, hogy ezek többes személyiségek voltak, és úgy is b{ntam velük. Furcs{nak
tal{ltam ugyan, hogy egyes betegeimnek milyen sok „személyisége" van, és azt is, hogy ezek közül
néh{ny azon nyomban eltűnik, ahogy megjelent. Emlékszem egy ilyen „személyre", aki igen gyerekes
hangon kezdett beszélni, és „Susie"-nek nevezte mag{t, és megkérdezte, hogy nem akarok-e vele
ugrókötelezni? Sohasem hallottam róla később.
Nehezen tudtam megmagyar{zni, hogy mi történik ezekkel a betegekkel, és nehezemre esett az is,
hogy mindezt egy elfogadható elméleti rendszerbe illesszem. Egyik betegemnek sem v{lt haszn{ra,
ha ezeket a „személyeket" boncolgattuk, akik időnként összezavart{k az életüket -legfeljebb néh{ny
vonatkoz{sban kényelmesebben érezték magukat velük.

Azt sem vettem észre, hogy kiélnék, „kidolgozn{k" magukból ezeket a személyeket - ink{bb énjük
m{sik részeként kezdték elfogadni őket. A viselkedésükben azonban alig történt v{ltoz{s!
Mivel az előző-élet ter{pi{k sor{n szerzett tapasztalatok miatt egyre jobban kezdett érdekelni a
metafizika, hatalmas könyvt{rat gyűjtöttem össze. A legtöbb könyv, köztük a Tibeti halottaskönyv is,
nagyon szépnek írja le a hal{l élményét, azt, amikor a szellem tal{lkozik a Fénnyel, és maga mögött
hagyja a testet. A Fény, vagy m{sképpen a Fehér Fény, vagy Ragyogó Fény jelképezi Isten jelenlétét.
Néh{ny könyv leír olyan eseteket is, amikor a szellemek - vagy disz-karn{ciók - nem szabadulnak el a
földtől, hanem legtöbbször „csatlakoznak" az élő emberekhez, akik észre sem veszik a jelenlétüket. Az
emberek révén tov{bbra is a fizikai vil{gban maradnak - gyakran sok szenvedést, sőt, időnként hal{lt
is okozva nekik!
Ahogy elolvastam ezeket az eseteket, visszagondoltam kor{bbi betegeimre, akikről akkor azt
gondoltam, hogy többszörös (multiplex) személyiségük van, és feltettem magamnak a kérdést: nem
szellemekkel volt-e akkor dolgom? Nem lehetséges-e, hogy entit{sok beszéltek a betegeim sz{j{val,
akik ez{ltal akaratlanul is „médiumokk{" v{ltak? Ez az elgondol{s - vagyis a megsz{ll{s - arra is
magyar{zatot adott, hogy miért fordul elő, hogy egyes regressziókban az idősíkok {tfedik egym{st.
Lehetséges, hogy ilyenkor nem is a beteg elmúlt életei kerültek felszínre, hanem egy szellemé, vagy -
ha újabb keletű - egy entit{s elmúlt élete.
Ezzel az új szemléletmóddal felfegyverkezve különleges figyelemmel kísértem betegeim problém{it
és viselkedését, hogy észrevegyem, ha rajtuk kívül esetleg valaki m{s is okozhatja szenvedéseiket.
Tulajdonképpen sok olyan betegem volt, aki arról panaszkodott, hogy valaki m{s is lakik benne. Az
ilyen fajta kijelentések, mint „a férjem azt mondja, hogy két, teljesen különböző ember vagyok,
különösen a menstru{ció előtt", elég gyakoriak voltak. Ugyanígy gyakori volt az is, hogy „ez
egyszerűen nem én vagyok!"
M{sok bizalmasan közölték, hogy egy belső „valaki" {sta al{ elhat{roz{sukat, hogy fogyókúr{zni
fognak, vagy leszoknak az iv{sról, cigarett{ról, stb.
- Valaki azt mondja nekem: Nem kell annyira ragaszkodnod a diét{hoz! Egyél csak nyugodtan délben
is. -Ezek a betegek nagyon nyíltan beszéltek a konfliktusaikról, mert úgy gondolt{k, hogy
személyiségük két különböző részéről beszélnek - hogy belső h{borút vívnak saj{t magukkal. Én
viszont egyre ink{bb hajlottam afelé, hogy ezeket a megjegyzéseket a rejtély kulcs{nak tekintsem.
Gyakran megtörtént, hogy megkérdeztem a hipnotiz{lt beteget, hogy jelen van-e most a szellem?
Megegyezésünk szerint egy-egy ujj felemelésével v{laszolhattak, és sok esetben az „igen" ujjukat
emelték fel. Az is előfordult, hogy némi {rulkodó bizonytalans{g ut{n a „nem" ujj mozdult meg, de
miut{n megkérdeztem, hogy van-e ott valaki, aki nem akarja, hogy megtudjam, hogy ott van, az
„igen" ujj felfedte a „bűnöst". így h{t azt is megtudtam, hogy annak érdekében, hogy félrevezessenek,
a szellemek manipul{lni tudj{k az ujj-jeleket!
Egy nagy lépést tettem ezut{n, és sorra megszabadítottam a szellemektől a betegeket - szabadon
engedtem az „elveszett lelkeket"-, és igencsak meglepődtem, amikor később a betegek arról
sz{moltak be, hogy abban a pillanatban megszűntek a tüneteik - amelyek közül nem egy m{r évek óta
fenn{llt. A különösen érzékeny emberek gyakran l{tt{k is ezeket az entit{sokat, sőt, még ezek halott
szeretteit is l{tt{k, akik azért voltak ott, hogy {tvigyék az entit{sokat a szellemvil{gba. Néha könny
folyt végig a betegek arc{n, ahogy a megsz{lló szellem érzelmeire hangolódtak. Előfordult, hogy a
kiűzetés miatt leküzdhetetlen félelmet éreztek, majd megkönnyebbülést, amint megl{tt{k, hogy
szellemrokonaik m{r jönnek értük. Sokan írt{k le érzéseiket úgy, hogy „valami t{vozik" - kiemelkedik
belőlük. Néh{nyan megjegyezték: „így m{r sokkal t{gasabb"... „Egy kissé üresnek érzem magam"...
„Nagy kő esett le rólam"... „Most m{r lehet, hogy ez tényleg én vagyok. Az elmúlt évek sor{n nem
éreztem sohasem, hogy ez tényleg én vagyok - hogy van egy énem, aki szabad lehet."
Most újra ugyanabban a helyzetben tal{ltam magam, mint néh{ny évvel ezelőtt, amikor először tért
vissza valaki, önmag{tól, egy előző életébe: egy hitetlen ember olyan dologban vett részt, ami
l{thatólag csod{latosan bev{lik!
Ebben az időszakban valaki felhívta a figyelmemet egy cikkre, amit m{r évekkel azelőtt olvastam a
Baltimore Sunban, még mielőtt az egyetemre kerültem volna. Ez a megr{zó történet a Keleti Part
legkiemelkedőbb elme-mag{nklinik{j{nak egyik reménytelennek tartott skizofréni{s betegéről szólt.
Ahogy emlékszem r{, egy vas{rnap a csal{dja kötelességszerűen megl{togatta őt, és elvitték vidékre
egy kicsit autózni. Szerencsére egy nagyon komoly autóbalesetet szenvedtek, amely drasztikus
módon felr{zta őt: perceken belül teljesen kitisztult az elméje - évek óta először -, és, amennyire
tudom, úgy is maradt!
Ahogy összehasonlítottam ezt azzal, ami a rendelőmben történt, elkezdtem azon gondolkodni, hogy
tal{n ezt a nőt is megsz{llta valamikor egy szellem, amitől elmebetegnek diagnosztiz{lt{k, és a
karambol okozta megr{zkódtat{s következtében ez most erővel kilökődött a testéből.
Arra is gondoltam, nem lehetséges-e, hogy ugyanezen okból hat{sos időnként az elektrosokk-ter{pia
a súlyosan depressziós betegek esetében? Tal{n az történik ilyenkor, hogy a megsz{lló szellemet
„kisokkolj{k" a beteg testéből. Ez l{thatólag egybev{gott a testünk {ltal kibocs{tott elektrom{gneses
erőtérről való egyre gyarapodó tud{sanyaggal. A betegek {llapot{ban előforduló visszaesések annak
a következményei lehetnek, hogy a szellem nem t{vozott el a szellemvil{gba, hanem földhöz kötött
maradt, és itt tartózkodik a beteg, vagyis volt gazd{ja közelében. Ha a beteg rezgései visszatérnek a
norm{lishoz, a szellem ismét bej{ratot tal{l.
Míg ezekkel a dolgokkal voltam elfoglalva, egy figyelemre méltó besz{molót olvastam egy
napilapban egy olasz nőről, aki műtéte ut{n felébredve idegen nyelven beszélt, amit egyik csal{dtagja
sem értett meg. Tov{bb{ nemcsak hogy nem ismert meg a környezetéből senkit, de teljesen m{s
személyiségjegyeket is mutatott! Ezen gondolkodva azt feltételeztem, hogy a szellem, a test eredeti
lakója elt{vozott, és valaki m{s került a helyébe. Sz{momra ezek lebilincselő kérdések voltak és
lesznek.
A megsz{lló szellemekkel végzett munk{m sor{n újra szembe kellett néznem az élettel és a hal{llal,
valamint a tudat tov{bbélésével kapcsolatos eddigi meggyőződésemmel. Tíz évvel azelőtt nem hittem
a „természetfelettiben" - b{r mindig megigézett a gondolat -, de ez lassan megv{ltozott, és m{r
tudatosan is elfogadtam a reinkarn{ció, a személyiség tov{bbélésének eszméjét. Érzelmi szinten még
mindig nem vagyok teljesen meggyőződve minderről, és időnként magammal is vitatkozva eltűnő-
döm, vajon nem fant{ziaszülemény-e ez az egész? De be kell l{tnom, hogy ez a ter{pia működik!
Miért? És ekkor az eszemmel ismét a valós{g részeként fogadom el ezt az elgondol{st. És ez így megy
mindig tov{bb!
A gyógyít{sban minden alkalommal hipnózist haszn{lok, hogy megtal{ljam a probléma ok{t, legyen
az egy ebben az életben, vagy egy elmúlt életben történt esemény elfojtott emléke, avagy egy vagy
több megsz{llva tartó szellem jelenléte.
Mindig kifejtem a betegeimnek, hogy nem akarom bebizonyítani, hogy léteznek szellemek, vagy hogy
ezek megsz{llva tartj{k őket, mindössze arról van szó, hogy ez a módszer működik. Még azt is
hozz{teszem, hogy magam sem hiszek ebben teljes mértékben. Meg{llapodunk abban, hogy ezt az
egészet „munkahipotézisnek" fogjuk fel.
Betegeim legtöbbje nagyon is elfogulatlanul fogadja mindezt, sőt, az is előfordul, hogy ők is meg
vannak győződve arról, hogy szellemek léteznek, és hogy ezek megsz{llva tartj{k őket. Néha még
n{lam is ink{bb elfogadj{k ezt a gondolatot, mint ahogy sokan azok közül, akiknek a
megsz{llotts{gról tartottam előad{sokat. Gyakran előfordul, hogy saj{t, vagy ismerőseik életéből
önként szolg{ltatnak „bizonyítékokat".
Én a megsz{lló entit{sokat tekintem valódi betegeimnek. Nagyon tudnak szenvedni, tal{n anélkül,
hogy észrevennék ezt. Ők tulajdonképpen a földi síkon rekedt rabok, akik pontosan azt érzik, amit -
ak{r évtizedekkel ezelőtti -hal{luk előtt egy-két perccel éreztek. Úgy l{tszik, hogy a megsz{ll{s ideje
alatt semmi hasznuk nem sz{rmazik abból, ha gazd{juk tanult emberré v{lik, vagy ha sok pozitív
dolgot tesz. R{ad{sul visszatartj{k magukat attól, hogy eljussanak a szellemvil{gba, ahol
gyönyörűséges életet élhetnének, amely biztosítan{ sz{mukra a lelki fejlődés lehetőségét.
Ter{pi{s célom az, hogy a megsz{lló szellemeken segítsek, hiszen ők érzik a legnagyobb f{jdalmat -
még ha ezzel egy kicsit hosszabb ideig is kell a terheket a betegeimnek viselniük, hiszen a szellem
t{voz{si hajlandós{g{t felkelteni néha időigényes feladat. De ha képes is lennék arra, hogy
egyszerűen csak „kirúgjam" őket, óri{si bajokat okoznék ezzel, mivel a szellemek újra hontalanokk{
v{ln{nak, és tal{n ismét egy gyanútlan emberbe z{rn{k magukat, olyanba, aki tal{n nem is fordulna
segítségért. Ez rossz esetben öngyilkoss{ghoz vagy gyilkoss{ghoz vezethetne, de jó esetben is
boldogtalans{got okozna a megsz{llott embereknek.
A megszabadít{s azonnal és tartósan megszüntetheti a tüneteket. Bonyolult esetekben is könnyen
alkalmazható. Szerencsére nem szükséges hozz{ semmilyen speci{lis ment{lis tréning, mint péld{ul a
hipnoanalízishez (regresszióhoz).
Néha azonban, makacs szellemek esetében, f{radhatatlan munka szükséges hozz{, mert ezek be{ss{k
magukat, és nem hajlandók elt{vozni. A 14. fejezetben elmondom, hogy hogyan szabadíthatj{k meg
magukat és m{sokat, valamint néh{ny betegem megszabadít{s{nak részletes leír{s{t is közlöm.
Most tekintsük {t, hogy a történelem sor{n milyen {ll{spontok alakultak ki a megsz{ll{ssal és
megold{saival kapcsolatban.

3. Történelmi adatok a szellem {ltal való megsz{llotts{gról

A huszadik sz{zad utolsó negyedében sokan babon{nak tarthatj{k azt, hogy a halottak szellemei
nyomorús{got és szenvedést okozhatnak az élőknek. Ez ma különösképpen igaz, hiszen a legtöbb
tudós elkötelezetten keresi a testi és elmebetegségek biológiai okait. Mindamellett, ha csak egy rövid
pillant{st vetünk az irodalomra, feltűnik, hogy a történelem sor{n az emberek gyakran keresték a
különböző betegségek gyökerét a megsz{lló szellemekben, és sokféle ritu{lét dolgoztak ki a
kiűzésükre.
Jézus maga is több alkalommal űzött ki szellemeket;
És prédik{l vala azoknak zsinagóg{iban, egész Galile{ban, és ördögöket űz vala (M{rk 1:39).*
És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a v{rosból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva...
Mert (Jézus) azt parancsol{ annak a tiszt{talan léleknek, hogy menjen ki az emberből... És minekut{na
kimenének az ördögök az emberből... (Luk{cs 8:27-33)
Mester, ide hoztam hozz{d az én fiamat, a kiben néma lélek van.... És megkérdező az atyj{t: Mennyi
ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. ... Jézus... megdorg{l{ a tiszt{talan
lelket, mondv{n néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne
menj! És ki{lt{s és erős szaggat{s között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy
sokan azt mondj{k vala, hogy meghalt. Jézus pedig megfogv{n kezét, fölemelé; és az fölkele. (M{rk
9:17-27)
Ez csak h{rom abból a több mint huszonhat bibliai helyből, ahol Jézus szellemeket űz ki.
A kereszténység korai szakasz{ban a tanítv{nyok rendelkeztek az ördögűzés képességével.

*A bibliai idézeteket K{roli G{sp{r fordít{s{ban közöljük.

És előszólítv{n tizenkét tanítv{ny{t, hatalmat ada nékik a tiszt{talan lelkek felett, hogy kiűzzék
azokat... (M{té 10:1)
Jóval a kereszténység megjelenése előtt a régi görögök és a rómaiak is hittek abban, hogy a halottak
hat{ssal vannak az emberekre.
A sorvadozó beteg egyike volt azoknak, akikre egy gonosz szellem r{meredt. (Homérosz)
Egyes zsarnoki démonok élvezetéhez még testben élő lelkek kellenek; mivel nem voltak képesek m{s
módon kielégíteni szenvedélyüket, zendülést, sóv{rg{st, hódító h{borúkat szítottak, s így megkapt{k,
amire v{gytak. (Plutarkhosz)
A démonok gonosz emberek szellemei. (Josephus)
A megsz{lló szellemek természetével kapcsolatban sok eltérő nézet létezett. Voltak, akik azt
gondolt{k róluk, hogy a szellemek tulajdonképpen maguk az elhunytak. M{sok úgy gondolt{k, hogy
bizonyos szellemek sohasem voltak emberi lények, hanem a S{t{n szolg{i, vagy maga a S{t{n. Ebben
a fejezetben az előbbi {ll{spontot fogjuk vizsg{lni.
Vannak kultúr{k, melyekben nagyon pontos elképzelés él arról, hogy honnan sz{rmaznak az
embereket megsz{lló szellemek, és miért avatkoznak bele az emberek életébe. A régi kínai ősim{dat
több mint tízezer éves múltra tekint vissza. E kultúra szerint egy ember sok cikluson, vagy életidőn
megy keresztül. Mindenkinek jó viszonyban kell lennie az őseivel, mert ők tov{bbra is léteznek egy
m{sik vil{gban - és ha feldühítik, vagy megbotr{nkoztatj{k őket, visszatérnek, és bosszút {llnak az
elkövetőn.
A jap{nok is im{dt{k az őseiket, és hittek a földhöz kötött szellemekben. Tal{n ez magyar{zza egy
ördögűző vall{s, a Mahikari gyors elterjedését, amelynek 1970-ben m{r négysz{zezer tagja volt
vil{gszerte. Igaz-Fény Vall{sok-Feletti-Vall{s néven v{lt ismertté, és azt tanítja, hogy az emberek testi
és lelki betegségeinek több mint nyolcvan sz{zalék{t a megsz{lló szellemek okozz{k. Azt {llítj{k,
hogy ördögűzőik vissza tudj{k {llítani a megsz{llott személy egészségét és jóllétét, és naponta ezreket
kezelnek ezekkel a módszerekkel.
Az ősi egyiptomiak is hittek abban, hogy a halottak hat{ssal vannak az élőkre - főleg azon emberek
szellemei, akiket megbecstelenítettek, vagy elhanyagoltak a hal{luk ut{n. Ősi síremlékek
tanúskodnak egy bonyolult hitvil{g létezéséről, amely szerint az élet tov{bb folytatódik a hal{l ut{n.
A holttesteket mumifik{lt{k, hogy újra haszn{lhatóak legyenek; a belső szerveket különböző
főzetekkel és gyógynövényekkel gondosan tartósított{k, és egy halotti korsóba helyezték őket,
ugyanebből a célból. A sírok a h{ztart{si eszközök valós{gos lerakatai voltak; ételek, magvak, {llatok
és szolg{k biztosított{k a halottnak a kényelmes túlvil{gi életet. Még a feleségét is befalazt{k a
sírboltba élve, hogy az elhunytnak legyen t{rsas{ga az alvil{gi úton.
Hipnotikus regresszióban betegeim közül néh{nyan azt {llított{k, hogy mostani problém{ik -
klausztrofóbi{juk, vagy a sötétségtől való félelmük - annak következménye, hogy egyszer élve
eltemették őket egy ilyen sírboltba. Emlékeztek a rémületre, amit a f{kly{k l{ngj{nak fogyt{n éreztek,
és a fogyó levegőben való fuldokl{s érzésére.
Tal{n [zsi{ban fejlődött ki legink{bb a szellemvil{g, és a szellemvil{g élőkkel való kapcsolat{nak
filozófi{ja. India ősi vall{s{t - amely egy szent könyvön, a Véd{kon alapul - a milliók {ltal gyakorolt
modern hinduizmus és buddhizmus előfut{r{nak tekinthetjük.
Az indiai tudósok azt tartott{k, hogy az embernek legal{bb hét különböző „teste", avagy „hordozója"
van, és a fizikai test a legalacsonyabb rendű ezek közül. A többi, nem fizikai természetű test a norm{l
emberi l{t{s sz{m{ra nem l{tható. E testek mindegyike egy, a fizikai vil{gban is létező bolygóval van
összefüggésben, és mindegyik magasabb frekvenci{n vibr{l, és finomabb szerkezetű a megelőzőnél.
Mindj{rt a fizikai test ut{n következik az éter-test, és - a vibr{ció szempontj{ból - ez a legtömörebb a
l{thatatlan testek közül. A médiumok - a tiszt{nl{tók - időnként meg is pillanthatj{k ezeket. Form{ja
pontosan olyan, mint a fizikai testé - tulajdonképpen annak pontos m{sa, de néh{ny hüvelyknyivel
nagyobb ann{l. [tlengi a fizikai testet, és szab{lyozza annak egészséges működését.
A következő hordozó az asztr{l-, vagy érzelmi test, amely néh{ny hüvelyknyivel túlnyúlva rajtuk
mind a fizikai, mind az éter-testen {thatol, és ov{lis, színes fénykörbe vonja őket. Mivel ez ir{nyítja az
ember érzelmi életét, a v{ltozó érzelmekkel együtt vibr{lva folyamatosan v{ltozónak tartj{k.
A ment{lis test még az asztr{ltestnél is finomabban vibr{l. Ez is {thatol a többi testen, és a kiterjesztett
aura részét képezi.
Még finomabb hordozó a szellemtest. Az egyénen kívül, a szellemi síkon létezik, mindazon{ltal
lényünk részét képezi.
A titkos tanít{sok még magasabb rendű testekről is tudnak, mint péld{ul az okozati test (az egyik
leggyorsabban vibr{ló spiritu{lis test).
A régi tudósok ír{saira alapozott indiai elképzelés szerint egy egész vil{g, az asztr{lis sík fekszik a
fizikai és a legmagasabb spiritu{lis vil{gok között. Ez nem valamiféle hely, hanem ink{bb a síkok,
alsíkok, és az ezeket elv{lasztó síkok bel{thatatlan sokas{ga, amelyek - az egyre magasabb és
magasabb vibr{ciós sebesség következtében - hagyma-héjszerűen egym{sra épülnek.
A legalacsonyabb asztr{lis sík a földhöz kötött szellemek síkja. Az asztr{lis vil{g magasabb síkjain
tartózkodnak a spiritu{lis{n fejlettebb entit{sok, akiket vezetőként, mesterként, vagy tanítóként
tisztelnek.
Hisznek abban is, hogy az élő emberi lény {lm{ban, transz{llapotban, vagy előre eltervezve, a fizikai
vil{g részbeni elhagy{s{nak sz{ndék{val „elutazhat" asztr{ltestében az asztr{lis vil{gba. A fizikai test
e részbeni elhagy{s{t „asztr{lis projekciónak", vagy „testen kívüli élménynek" nevezik.
A Véd{k úgy írja le a hal{lt, mint a fizikai test levedlését. Az egyén a lét magasabb síkjai felé utazva is
mag{val viszi emlékeit. Az asztr{lis vil{gban való tartózkod{s ut{n a lélek tov{bb emelkedik a
ment{lis síkra, és újra maga mögött hagy egy testet - az asztr{lis héjat. Később az egyén az asztr{lis
sík egy még magasabb szintjére kerül, ahol a fizikai újj{születésre v{r.
A védikus rendszer szerint a spiritu{lis fejlődés a valódi emberi lényeg egyik fizikai testből a m{sikba
való költözésén, és a karma (sors) doktrín{j{n - vagyis az ok és okozat törvényén - alapul. Az
újj{születések sor{n {t tud az egyén úgy megtisztulni, hogy végül elérje a legmagasabb síkot, és újra
egyesüljön az istenséggel.
[m az, ha valaki még a hal{la idején is földi v{gyak rabja marad, megakad{lyozza ezt az alapvető
fontoss{gú körforg{st. Az ilyen embereket rabul ejtik és lekötik a fizikai sík rezgései. A legalsó
asztr{lis szinten tartózkodva oly közel maradnak a földi síkhoz, amennyire csak lehet, és hi{bavaló
módon prób{lj{k kielégíteni v{gyaikat és szenvedélyeiket. Amíg ezen az alacsony szinten vannak, a
földhöz ragadt entit{sok nem tudnak tov{bbhaladni a spiritu{lis fejlődés útj{n. Nem képesek arra,
hogy elszabaduljanak alacsonyabb rendű hordozóiktól, és felemelkedjenek a magasabb rendű
{llapotokba.
A védikus elképzelés szerint a tudatlan, vagy rosszindulatú diszkarn{ciók gyakran egy élő embert
keresnek maguknak, hogy megsz{llj{k őt, és {ltala folytathass{k a földi életet. Azért tudnak bejutni
egy m{sik emberbe, mert az illető asztr{ltestén - amely sz{mukra az aura részeként l{tható -
valamilyen törés van. Amint bejutottak a testbe, magukhoz ragadj{k az ir{nyít{st, aminek minden
esetben negatív az eredménye.
Ez az elképzelés elterjedt egész Indi{ban és Tibetben, és ma m{r a híres tibeti orvosi hagyom{ny
részét képezi, melyet haz{jukból sz{műzött tibetiek {polnak India északi felén.
Az ősi védikus hagyom{ny egyes tantételei a tizenkilencedik sz{zad folyam{n két nyugati
mozgalomban, a teozófi{ban és a spiritualizmusban is felbukkantak. És b{r ezek sok egym{ssal
összeférhetetlen elemet is tartalmaztak, mindkét mozgalom erősen hitt abban, hogy a személyiség
túléli a hal{lt.
Mivel kutat{saink t{rgya a földhöz kötött szellemek {ltali megsz{llotts{g, sz{munkra különösen
érdekes e két mozgalom hat{sa a vil{g különböző részein élő gyógyítókra.
A spiritualizmus - Alan Kardec francia író könyveinek köszönhetően - mély és katalitikus hat{st
gyakorolt a délamerikai miszticizmusra. Kardec tém{ja a lélek halhatatlans{ga, a szellemek
természete és az emberekhez fűződő viszonya volt. Azt {llította, hogy könyvét - médiumok köz-
vetítésével - magasabb rendű szellemek mondt{k neki tollba.
M{ra a spiritualizmus hat{s{ra olyan megszabadító rítusok alakultak ki, melyet a gyógyítók,
médiumok, sőt, olykor a modern orvosok és pszichológusok is alkalmaznak Dél-Amerik{ban.
Mikor előad{sokat tartottam az Első Nemzetközi Alternatív Ter{pi{s Kongresszuson 1985-ben Sao
Paulo-ban, egy l{togat{st tettem a Sao Paulo-i Spiritiszta Szövetségben, amely szervezet egy nagy,
iskolaszerű épületben székel, ír{studatlan szolg{któl az ügyvédekig, mindenféle t{rsadalmi rétegből
sz{rmazó h{romezer-ötsz{z médium kezel itt hetente tizenötezer beteget, teljesen ingyen! Mivel a mé-
diumok hisznek abban, hogy a szellemvil{g gyógyítói közvetítőként haszn{lj{k őket, sz{mukra
becsületbeli ügy, hogy ne fogadjanak el pénzt. Munk{juk jórészt abból {ll, hogy egy megsz{ll{st
megszüntető folyamattal elt{volítj{k a szellemeket.
Itt, a Szövetségben hallottam azt is, hogy S{o Paulo-ban minden ötödik ember médium.
Tizenkétmillió ember él Sao Paulo-ban! R{ad{sul Sao Paulo nem egy kivételes hely; Brazíli{ban a
médiumlét igen gyakori.
Az Egyesült [llamokban dr. Carl Wickland, a spiritualista pszichi{tria egyik úttörője harminc éven {t
dolgozott olyan súlyosan zavart betegekkel, akikről úgy érezte, hogy földhöz kötött szellemek tartj{k
fogva. Felesége, Anna -aki transzmédium volt - lehetővé tette, hogy a megsz{lló szellemek az ő
hangképző szerveivel beszéljenek. Mikor megszólaltak, dr. Wickland beszélgetni kezdett velük, és
felt{rta előttük helyzetüket. Felvil{gosította őket a r{juk v{ró életről, és t{voz{sra beszélte r{ őket.
Néh{ny makacs szellem esetében az elektrosokk egy fajt{j{nak alkalmaz{s{ra kényszerült, aminek
segítségével erővel űzte ki őket a betegekből. Hitt abban, hogy a segítő szellemek egy csoportja - a
Jótevők Gyülekezete - közreműködésével volt képes az entit{sokat elmozdítani, és hogy ezek a tov{b-
biakban is segítik őket a túlvil{gon.
Könyve, amely 1924-ben jelent meg először Harminc év a halottak között címmel, a megszabadító
ter{pi{k klasszikus{nak sz{mít. Ebben felv{zolta a megsz{llotts{g okozta elmebetegségekkel
kapcsolatos teóri{j{t, és hosszú részleteket közölt - a felesége közvetítésével történő - szellemekkel
való beszélgetéseiből. Sir Arthur Conan Doyle, a spiritualista tudós, ezt mondta róla és könyvéről:
„Még sohasem tal{lkoztam olyan emberrel, aki ennyit tudna a l{thatatlanról. Senki ne mulassza el ezt
a könyvet, akit érdekel a megsz{llotts{g, vagy az elmebaj szellemek segítségével történő gyógyít{sa."
Egy m{sik figyelemre méltó ember, Edg{r Cayce, a megsz{llotts{gra, mint a betegségek egyik fő
ok{ra hívta fel a közfigyelmet. Cayce, aki tanulatlan fiatalember volt, és egy farmon nőtt fel
Kentuckyban, észrevette, hogy képes r{, hogy hipnotikus transzba essen, és olyankor b{rmely té-
m{ban, b{rmely kérdésre v{laszoljon. 1900-tól hal{l{ig, 1945-ig, több mint tizennégyezer transz
„vizsg{latot" végzett, többségében olyan beteg emberek sz{m{ra, akiken a szabv{nyos
orvostudom{ny nem tudott segíteni.
És b{r Cayce a Déli Fundamentalista Keresztény Egyh{z tagja és bibliaszakértő volt, transzban az
elmúlt életekről, a karm{ról, a reinkarn{cióról, a medit{cióról, az emelkedő síkokról,.a többszörös
testekről, a szellem {ltal való megsz{llotts{gról, és sok m{s egyébről beszélt.
Ezekben a földhöz kötött szellemekről, és az {ltaluk okozott elmebetegségekről szóló előad{saiban
Cayce tov{bb ment, mint a kérdéskör legtöbb szakírója, és a megsz{llotts{g okaként bonyolult fizikai-
érzelmi-ment{lis és spiritu{lis okokat tételezett fel.
Transz{llapotban a megsz{ll{s ellen többféle gyógymódot említett: javasolta az arany testen belüli
haszn{lat{t, speci{lis kisfeszültségű elektrosokk berendezések alkalmaz{s{t; az idegrendszer
kapuj{nak felszabadít{s{ra gerincmassz{zst, valamint massz{zst, étrendi reformot, és még sok m{s
természetgyógy{szati és spiritu{lis módszert javasolt.
1982-ben egy brit pszichi{ter, dr. Arthur Guirdham A ment{lis egészség szellemi dimenziói című
könyvében érdekes kutat{si eredményekről sz{molt be. Következtetéseit több mint negyven év
szakmai tapasztalataira alapozva {llította, hogy a súlyos elmebetegségek b{rmely form{j{t okozhatj{k
szellemek. Igen elkötelezett gyógyító volt, és módszerei nagyban hasonlítottak Wickland
módszereihez. O is elektrosokkot alkalmazott a makacs szellemek kiűzésére.
Adam Carabtree, aki gyakorló terapeuta, és a hipnózis elméleti szakembere is egyben, szintén
dolgozik a megsz{lló szellemekkel. A sokrétű ember: Kutat{sok a megsz{llotts{g, és a többes
személyiség területein című könyvében betegei kóreseteit kétféle rendszerben is leírja, {llapotukat a
földhöz kötött szellemek hat{s{val, vagy a személyiség sokrétű aspektusaival magyar{zza. Technik{i
legink{bb a r{beszélésen alapulnak, minthogy nem haszn{l elektrosokkot. A megsz{lló szellemekkel
is ter{pi{s kapcsolatba lép.
Ezrével élnek a földön a gyógyítók egy m{sik típus{hoz tartozó emberek, a s{m{nok. A
s{m{nisztikus hagyom{ny - az ír{soss{g előtti vil{g orvostudom{nya és vall{sa -negyvenezer évvel
ezelőtti időkbe nyúlik vissza, és minden földrészen megtal{lható. Az Egyesült [llamokban való-
színűleg az amerikai indi{nok gyógyító orvoss{gos emberei és asszonyai a legismertebbek. E
s{m{nok sokféle szellemtől eredeztetik gyógyító erejüket, és különböző rítusokat alkalmaznak a
negatív, megsz{lló szellemekkel szemben.
Manaps{g, mivel egyre szélesebb körben v{lnak elismertté gyógyító módszereik, e gyógyító emberek
orvosoknak és pszichológusoknak kezdték el tanítani a s{m{nisztikus technik{kat. Az amerikai
indi{nok szellem-gyógyító hite még az akadémikus szkepticizmus fellegv{r{t, az amerikai
antropológusok közösségét is bevette. [ s{m{nizmus egyik legismertebb antropológus
szaktekintélye, Michael Harner, azzal képesztette el kollég{it, és bűvölte el di{kjait, hogy egy
s{m{nisztikus gyógyító t{rsas{got hozott létre. Rendszeresen utazik a vil{gban, és s{m{nisztikus
gyógyító technik{kat tanít.
Manaps{g egyre nagyobb sz{mban tal{lunk olyan szakembereket, akik különböző megszabadító
technik{kat alkalmaznak. Ahogy egyre ismerttebbé v{lnak eredményeik, úgy gyűlnek az újabb
jelentkezők a tanfolyamokra. A fentebb említett szerzőkön kívül rengeteg kiv{ló terapeuta dolgozik,
akik naponta szabadítj{k meg a betegeket bénító érzelmi, ment{lis, testi és spiritu{lis problém{iktól
és tüneteiktől azzal, hogy szabadon eresztik a ter{pi{s folyamat valódi alanyait, a tudatlan, elveszett
szellemeket.
L{ttuk teh{t, hogy az írott történelem folyam{n - és valószínűleg sokkal kor{bban is - az emberek
hittek a földhöz kötött szellemek létezésében. Ennek a hitnek semmilyen idő-, vagy területi hat{r sem
{llhatta útj{t. Egyszerű emberek, tanult tudósok és nagy filozófusok jegyezték el magukat e
gondolattal. Ez persze nem bizonyíték. A reinkarn{cióhoz, a hal{l ut{ni élethez, a lélekhez, és sok
m{s elgondol{shoz hasonlóan valószínűleg a megsz{lló szellemek léte sem igazolható.
Sz{momra, gyakorló terapeuta sz{m{ra a bizonyít{s kérdése nem elsőrendű fontoss{gú. Bajban lévő,
boldogtalan, szenvedő emberekkel dolgozom - fizikai és érzelmi értelemben egyar{nt-, ezért
sz{momra a legfontosabb az eredmény. Mivel a megszabadít{si ter{pia megszünteti a f{jdalmat és a
szenvedést, alkalmaz{sa - nézetem szerint -jogos.
A hal{l folyamat{nak megértése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy tov{bb kutassuk a
megsz{ll{s mögött rejlő okokat - és hogy gyógymódot tal{ljunk r{. A következő fejezetben a hal{l
élményéről és a hal{l ut{ni {llapotról lesz szó - ahogyan betegeim sz{moltak be erről hipnózisban.
4. Mi történik, ha meghalunk?
Gondolkoztak m{r azon, hogy mi történik velünk, ha meghalunk? Klinikai eredményeim azt
mutatj{k, hogy az élet folytatódik a biológiai hal{l ut{n. Betegeim, akik hipnózisban a régebbi
életeikre is visszaemlékeztek, testük hal{la ut{n is épp olyan „élőnek" érezték magukat, mint azt meg-
előzően. Az emlékek, a személyiség, az érzékelés, az érzelmek és a gondolkod{s töretlenül
folytatódott tov{bb. Az elmúlt életekbe való hipnotikus regresszió megerősíteni l{tszik a lélek
halhatatlans{g{t.
A „klinikai hal{l", vagy a „hal{lközeli élmény" kutatói is a betegeimével alapvetően megegyező
tapasztalatokról sz{molnak be. Több sz{z olyan embert kérdeztek ki, akik tulajdonképpen m{r
meghaltak, csak később újraélesztették őket. Dr. Raymond Moody Élet az élet ut{n című, 1975-ben
megjelent könyve nagy lendületet adott a klinikai hal{l, vagy hal{lközeli élmény vizsg{lat{nak, és a
kutatók sok dologban m{r teljes egyetértésre jutottak.
A betegeim többsége {ltal hipnózisban felidézett előző inkarn{ciók hal{lélményei is meglehetősen
hasonlóak voltak.
Úgy tűnik, hogy a hal{l nem m{s, mint az öntudat elvesztése nélküli l{gy, természetes {tmenet a
szellemvil{gba. Betegeim azonnali megkönnyebbülést éreztek, és elmúlt a testük elhagy{sa előtti
pillanatban érzett f{jdalom, szenvedés és félelem. Majdnem mindegyikük emelkedésről és lebegő
érzésről sz{molt be. Tiszt{n l{tt{k maguk alatt a testüket, és mindent, ami azzal történt. Az is gyakran
megesett, hogy megprób{lt{k csal{djuk tagjait meggyőzni arról, hogy élnek, és jól vannak. A
szabads{g csod{latos érzésével eltelve egyre tov{bb emelkedtek, egy fényes, fehér fény felé. Halott
szeretteik, és gyakran egy bölcs, megnyugtató, magasrendű vezető kísérték őket. Tökéletes testben
tal{lt{k magukat; minden hi{nyoss{guk elmúlt. Ha vakok voltak, most tökéletesen l{ttak; ha süketek,
most mindent élesen hallottak. Ha testük egy autóbaleset következtében összeroncsolódott, most
ismét egészek és érintetlenek voltak. Csod{latos módon szellemtestük épp olyan valós{gosnak és
szil{rdnak l{tszott, mint egykori fizikai testük.
Ha tov{bb tartott a hipnotikus regresszió, a betegek egy m{sik vil{gban való gazdag, teljes létről
sz{moltak be. Egy bizonyos pillanatban - bölcs tan{csadóik oldal{n - filmként nézhették végig éppen
elhagyott életüket. (Hasonlóképpen, azok az emberek, akik majdnem megfulladtak, vagy éppen csak
megmenekültek a hal{l elől, gyakran sz{molnak be arról, hogy egy pillanat alatt lepergett szemük
előtt az életük.) E visszapillant{s célja kétségtelenül az volt, hogy l{ss{k: hol feleltek meg életük
fontos kihív{sainak, és hol buktak meg a vizsg{n. Szellemtan{csadóik megmutatt{k, hogy mit kell
még megtanulniuk ahhoz, hogy tov{bbléphessenek a fejlődés útj{n. A következő megtestesülést m{r
e tud{s alapj{n tervezhették meg.
Dossziéim tele vannak a tipikus hal{lélményről szóló regressziók jegyzőkönyveivel. A következő egy
huszonhat éves férfibetegtől, Joe-tól sz{rmazik, aki depresszióban, krónikus hörghurutban, és egy
elég különös allergi{ban szenvedett; valah{nyszor tejet ivott vagy diót evett, azonnal vastag v{ladék
képződött a tork{ban, amely csak fokozta amúgy is {llandó köhögését.
Mikor hipnózisban arra kértem, hogy menjen vissza az allergi{j{ért felelős eseményhez, egyszer csak
a tizenkilencedik sz{zadban, Grúzi{ban tal{lta mag{t. Frusztr{lt, dühös gyerekkorról beszélt,
amelynek sor{n verekedések provok{l{s{val vezette le felgyülemlett dühét. A verekedésekben -
hatalmas testméretei miatt - mindig könnyedén győzött. Húszéves sem volt még, mikor megölt egy
férfit, majd a szövetséges csapatokhoz menekült. Tov{bbi hipnotikus szuggesztió ut{n - amellyel arra
biztattam, hogy menjen közvetlenül az allergi{j{t kiv{ltó okhoz - a következőket mondta:
Nekidőlök a f{nak, és a dobos fiú aludttejet tölt a kicsorbult bögrémbe. Az lyukas, így olyan gyorsan
kell innom, ahogy csak lehet, nehogy mind kifolyjon. Hikorimogyorót eszem, ami itt a földön
termett... m{r hetek óta nem ettünk rendes ételt. A f{k mögött egy lassú foly{sú, s{ros folyót l{tok. A
többiek napoznak, vagy a f{k alatt eszik a hikorimogyorót, mindny{junkon szakadtan lóg a szürke
egyenruha. Nagyon f{radt vagyok... szökésre gondolok. Egész életemben verekedtem, de most
olyanok ellen kell harcolnom, akik nem hagyj{k magukat... és én félek tőlük. A közelben nem l{tok
túl sok pusk{t, és amit l{tok, azok sincsenek megtöltve... m{r hetek óta nincs lőszerünk. R{döbbenek,
hogy a n{lam levő késben bízhatok csup{n - ez az egyetlen fegyver, amivel megvédhetem magam.
Futó l{bak és pat{k zaj{t hallom... most kürtszót és üvöltést... lesből t{madtak r{nk!
Fölugr{lunk és megprób{lunk {tjutni a folyón. A l{bam {llandóan beragad a kövek közé. Ott jönnek
mögöttünk, pusk{val lőnek bennünket, és mi visszafordulunk, hogy harcoljunk, b{r legtöbbünknek
pusk{ja sincsen. Két katona r{m ugrik, és a karomat a h{tam mögé feszítve a víz al{ nyomnak. Sikerül
kiemelnem a fejemet a vízből, de ekkor egy fiatal kölyök gyűlölettől izzó tekintettel a puska tus{val
kezd ütni, és vízipatk{nynak nevez.
Fuldokolom, és nyelem a vizet. (Hosszú szünet) Most olyan lebegő érzésem van, mintha
kiemelkednék a testemből, ugyanakkor l{tom, ahogy a testem a többi ismerős fiú testével együtt lefelé
úszik a folyón. Körbenézek, és l{tom, hogy ők is kiemelkedtek a testükből. Megfordulok, és a
nagyap{m arany fényben úszó alakj{t pillantom meg. Megszólal: "Gyere, öcskös, vége a h{borúnak".
Néh{ny ismerős fiú is velünk tart; szerették a v{rosban a nagyap{mat. Nekik is odaszól: "Gyertek
csak ti is, mind. Nektek is vége a h{borúnak."
Nagyon megkönnyebbülök. Zongoraszót és m{s hangokat is hallok; egyet nagyon, nagyon tiszt{n.
Úgy hangzik, mintha szikr{zna valami, és én magam is, mintha szikra volnék, meg minden m{s is
körülöttem. Tiszt{n, mégis igen gyorsan peregve l{tom a vil{got, mintha minden nagyon nagy
sebességgel mozogna.
L{tom azokat a dolgokat, amiket nem jól csin{ltam. A hang elmondja a hib{imat, s én tudom{sul
veszem, anélkül, hogy rosszul érezném magam miattuk. Tudom, hogy meg kell tanulnom legyőzni a
dühömet, és hogy nem szabad ennyire önzőnek lennem. Azt hiszem, végül megegyeztünk az arany
fényben úszó hanggal.
Hipnotiz{lt betegeim legtöbbje hasonlóan egyszerű, és előre megjósolható hal{lélményről sz{molt be,
mint Joe. B{r időnként voltak ettől eléggé eltérőek is. Az egyik vil{gból a m{sikba való sima {tmenet
érzése helyett néh{nyan arra emlékeztek, hogy rettegve menekültek a Fény elől, vagy hogy
elfordultak halott (lelki) rokonaiktól, vezetőiktől. Sokan, mivel tov{bbra is élőnek érezték magukat,
észre sem vették hal{lukat; teljesen megzavarodtak, és félelem vett rajtuk erőt - különösen akkor,
amikor hi{ba prób{ltak hatni az élőkre. Ezek az emberek földhöz kötöttek maradtak - nem tudtak
elszabadulni a fizikai síkról - annak ellenére, hogy meghaltak.
Úgy tűnt, hogy ezek közül a szellemek közül néh{nyan élő embereket sz{lltak meg, vagy
összeolvadtak velük. Ezt a folyamatot nagyon pontosan mutatja be egy fiatal nő, Linda regressziója,
akit olyan súlyos depresszióval kezeltem, hogy minden pillanatban fenn{llt az öngyilkoss{g veszélye.
A hipnotikus munka sor{n egyszer csak egy ilyen „hontalan" szellem, egy komor hangulatú férfi
helyében tal{lta mag{t. A következő részlet a férfi hal{la előtti percekben kezdődik:
Nagyon rosszul érzem magam. Kiborult, dühös és zavart vagyok. A feleségem... hűtlen volt hozz{m.
(Sír.) A feleségem gyönyörű, boldog ember... és én nem vagyok az... de ő képes arra, hogy jól érezzem
vele magam. Nagyon f{j, hogy hűtlen volt hozz{m. Szükségem van r{! Megprób{ltam olyann{ v{lni,
amilyennek l{tni akart, de mégsem szeret. (Hosszú szünet.)
L{tok egy majdnem sz{raz folyót, ami felett híd ível {t. (Szünet.) Most a hídon {llok... nem akarok
tov{bb itt maradni. Túl f{jdalmas ez az egész. B{rmi m{s jobb lenne, mint ez. Semmi sem tart m{r
itt... semmi sem kényszerít. Úgy érzem, elmegy az eszem. (Szünet.) [tm{szok a korl{ton... leugrom.
Ott fekszem a folyómederben. (Hosszú szünet.) Nagyon furcs{n érzem magam... a testemben nagyon
mulats{gos érzés jelentkezik. Fel tudok {llni, és l{tom a testemet a homokon. De még itt vagyok!
Hogy a fene egye meg! Ez így nem igazs{g! Iszonyú dühöt érzek... h{t ez nem jött be. Ez nem igazs{g!
Nagyon meg vagyok ijedve. Ragyogó fényességet l{tok magam körül, minden fénylik... és én
gyűlölöm ezt. (Szünet.) Szeretnék elmenni. Lefelé futok a folyómederben, el a testemtől. Bokrok és f{k
közé futok, mert itt valamivel sötétebb. De valami nem jól van - valami nem jól van így! Nem értem.
Nekifutok egy f{nak, és keresztülmegyek rajta. Megrémülök, és összezavarodom. Egy{ltal{n nem
tetszik ez nekem! Olyan, mintha vak lennék, és mindennek nekiütközve keresném a t{rgyakat. Most
lefekszem itt egy kicsit....
Ugyanezen ülés alatt a férfi - vagyis most szellem - felidézte vonzód{s{t egy fiatal l{ny ir{nt, majd
azt, ahogy később megsz{llta őt:
Olyan egyedül érzem magam. M{r hosszú ideje. Egyedül vagyok, félek, és mérges vagyok. Úgy
érzem, mintha öröktől fogva itt lennék. Embereket hallok; mulatnak. A parton j{tszanak. Felmegyek
hozz{juk, de észre sem vesznek. Miért nem tudnak segíteni? Miért nem segítenek? Én olyan
boldogtalan vagyok, ők meg olyan boldogok. Ez feldühít!
Ott van egy gyönyörű fiatal l{ny, oly szép, és boldog - de még csak egy pillant{sra sem méltat - még
csak észre sem vesz. (Linda az öklét r{zza, majd zavartan néz.) Megprób{ltam megütni; nem értem;
nem értem, mi történt.
Most olyan, mintha vele lennék; részévé v{ltam valahogy. Most m{r sokkal jobb. M{r sokkal
melegebb. 0 tov{bbra is nagyon boldog, én pedig még mindig nagyon szomorú vagyok, de azért azt
is érezni tudom, amit ő érez. Szeretem, ha örül. De mindig csak ő szórakozik -ez ismét feldühít.
(Hosszú szünet.) Na, most m{r nem érzi olyan jól mag{t, mint ezelőtt.
Úgy l{tszik, a szellemek végül mindig elérik a Fényt -még akkor is, ha előbb évtizedekre itt ragadnak
a fizikai vil{gban. Az öngyilkosok közül nagyon sokan maradnak itt diszkarn{cióként, és tov{bbra is
épp oly rosszul érzik magukat, mint a hal{luk előtti percekben - egészen addig, amíg meg nem
„menti" őket egy segítő szellem, vagy ők maguk meg nem sz{llnak egy gyanútlan élő embert. [m az
is előfordul, hogy az öngyilkos rögtön eléri a Fényt.
A Fény felé vezető utat érdekesen írta le egy depressziós beteg, aki újraélte az előző életében
elkövetett öngyilkoss{got. Hal{la ut{n évekig a földi síkon időzött. Mikor felidézte ezt az élményét,
tov{bb mozdítottam abba az időbe, amikor a szellem megtal{lta a Fényt.
Hosszú idő telt el. Össze vagyok zavarodva... kóv{lygok. Prób{lok jobban öntudatra ébredni.
Prób{lok, de nem sikerül. L{tom a Fény emlékét, de nem tal{lom sehol. Valahol vil{gít, de nem itt.
Feltűnik, majd megint eltűnik. Nem tudom, hogy... csak keresem tov{bb. Tudom, hogy a Fény jelent
valamit. Ha jön, jobban érzem magam. Béke sz{ll meg felülről. Tudom, hogy közelebb kell kerülnöm
hozz{. Tudom, hogy meg kell... Meg kell tal{lnom. Magamba kell olvasztanom azt a békét.
Jön... m{r jön. Valaki segít. Valaki vezet. Valaki segít, hogy megtal{ljam a békém... hogy megtal{ljam
magamat... a belső lényemet... a célomat... a sorsomat.
Csatlakozom a Fényhez. A Fénnyel létezni kezdek; de a Fény nem a véget jelenti. A Fény a kezdet.
Több ez nekem, mint puszta fény. Szellemek vannak a Fényen túl. Szellemek, olyanok, mint én.
Bolyongok a Fényben. Vannak szellemek, akiknek ez sokkal könnyebb. Olyan gyorsan mennek el
mellettem! Néh{nyuk csak nehezen tartja velem a lépést. Prób{lok többet megtudni a Fényről. Mi van
a m{sik oldalon? Mi az, amitől ezek az emberek... ezek a szellemek odamennek? Miért? Mi ez?
Jó érzés itt bent lenni. Múlik a hideg... m{r el is múlt. Forrós{got érzek. Meleget... békét, de nem teljes
békét. Még több béke és boldogs{g van a Fényen túl. Szinte l{tom. Érzem. Tudom, hogy ott van. B{r
nem könnyű odajutni.
Valaki segít. Megbotlom, és elesek. Oh! A vezetőm segít. Rengeteg szellem van itt, és mindegyikkel
tudok beszélni. Nagy-nagy boldogs{g fog most el. Boldog vagyok. Boldogabb vagyok, mint eddig
b{rmikor. Örömet érzek. Nem vagyok egyedül többé. Valahov{ tartozom.
A Fény ott van mögöttem. Kék a színe... most krist{lyosan kék. Még mindig ott izzik mögöttem, de
m{r minden kék. Ez... ez maga az egység. Valami olyasminek a kezdete, amit eddig nem ismerhettem.
Ez az együttlét... az együtt levés... Nem tudom, miért vannak mind velem. És én is együtt vagyok
velük.
Elhagyom a f{jdalmaimat. Boldogg{ tesznek. Erőt adnak, megszüntetik a zavaromat, vezetnek az
érzékeiken - gondolataikon - tapasztalataikon keresztül. De most mindez megszűnik... Vége!
Betegeim regresszióiból úgy tűnik sz{momra, hogy a Fénybe való behatol{s univerz{lis élmény. A
Fényt mag{t különbözőképpen írj{k le; nevezik „Istennek", „feltétel nélküli szeretetnek", „gyönyörű,
napszerű fénynek", és legtöbbször leírhatatlanul szépnek és csod{latosnak tartj{k. Tipikus élmény a
következő: „Most meleg van, és biztons{gban érzem magam. Bizony{ra ez Isten. Érzem, hogy
minden ballépésemet megbocs{totta."
Egy m{sik, szintén gyakran előforduló élményre egy példa:
Még nem akarok menni. Nem! A bar{tommal akarok maradni. A vezetőm azt mondja, hogy ez nem
lesz jó nekem. Búcsúzzak el tőle, és lépjek tov{bb. Elindulunk. Mindent el{raszt a fény! Egyszerűen
gyönyörű. És meleg. Hirtelen igaz{n jól érzem magam. Valóban boldog vagyok! A vezetőm velem
együtt nevet. Azt mondom neki, hogy vissza kell mennem a bar{tomhoz. Azt mondja, hogy ez nem
lehetséges, és hogy meg kell tennem bizonyos dolgokat. Minden rendben. Teljesen mindegy, hogy
mit tettél vagy mondt{l. Minden jól van így. Olyan jól érzem magam!
L{thatt{k, a hal{l gyönyörű élmény, ha az egyénnek sikerül {tjutnia a Fénybe. Most itt az ideje, hogy
megvizsg{ljuk: miért {llnak ellen mégis oly sokan e tapasztalatnak, és miért maradnak saj{t testük
nélkül is itt, a fizikai vil{gban, miért ítélik magukat tudatlans{gból sz{nalmas, földhöz kötött létre.

4. Miért maradnak köztünk a szellemek?

Klinikai tapasztalataimra t{maszkodva néh{ny egyszerű magyar{zatot tal{ltam arra, hogy bizonyos
entit{sok miért maradnak itt, az anyagi síkon, ahelyett, hogy befejeznék a szellemvil{gba való
{tmenetüket. A leggyakoribb okok a tudatlans{g, a zavar, a félelem (különösképpen a pokoltól való
félelem), bizonyos élő személyekhez vagy helyekhez, avagy az alkoholhoz, doh{nyhoz, ételhez,
szexhez való szenvedélyes, rögeszmés kötődés. Ezenkívül a rossz értelemben vett befejezetlen
ügyletek is gyakran kényszerítik a szellemeket arra, hogy itt maradjanak a fizikai vil{gban. Vannak
olyanok is, akiket a bosszú{ll{s sz{ndéka tart itt.
A hipnotiz{lt betegeken keresztül e szellemekkel beszélve azt is megtudtam, hogy néh{nyan
életükben annyira meg voltak győződve arról, hogy semmi sincs a hal{l ut{n, hogy egyszerűen nem
l{tt{k meg az értük jövő csal{dtagjaikat, vagy vezetőiket. Ehelyett céltalanul és zavartan kóv{lyogtak,
és ez a tudatlan {llapot sokszor évekig tartott.
Ha megkérdeztem, rendszerint tagadt{k, hogy halottak voln{nak, és valami ilyesmit mondtak:
- Ha valaki meghalt, akkor meghalt! Én most itt vagyok, és éppen annyira vagyok halott, mint maga!
Ha hipnózisban visszavittem őket a hal{luk idejére, és megkértem őket, hogy vessenek egy pillant{st
élettelen fizikai testükre, visszautasított{k ezt, vagy azt {llított{k, hogy alszanak, vagy hogy az a test
valaki m{snak a teste.
Annak érdekében, hogy meggyőzzek egy különösen makacs entit{st arról, hogy a teste igenis
meghalt, visszavittem őt a hal{la idejére. Hevesen {llította:
- Csak alszom... egy szatén {gyban alszom. Nem vagyok halott, érti?! Nem! Nem l{tok - nem akarok
l{tni többet! Percekkel később felismerte néh{ny szellemrokon{t, köztük halott férjét, és közeli
bar{tait. Ekkor azt mondta:
- Na ne mondja, hogy halott vagyok. Nem vagyok halott! Ott van Betty. 0 tényleg halott. Az akarja,
hogy menjek el hozz{. De nem mehetek vele, mert ő halott. Betty r{m kiab{l, hogy „Halott vagy,
halott vagy", de nem, én nem vagyok halott!
Miut{n tov{bb beszélgettem vele a hal{l természetéről,végül képes volt elfogadni valódi helyzetét, és
készségesen elindult férje és Betty kíséretében.
Néh{ny ember olyan mélységesen zavarodott volt hal{la idején, hogy egyszerűen észre sem vette,
hogy meghalt. Ez különösen jellemző volt az öngyilkosokra. Közülük nagyon sokan - b{r nem
mindegyikük - bolyongtak céltalanul, és tettek hi{bavaló kísérleteket arra, hogy érintkezésbe lépjenek
az élőkkel. Ez történt azzal a kor{bban említett emberrel is, aki a hídról leugorva ölte meg mag{t.
L{tta saj{t testét a homokon, de nem fogta fel hal{l{nak tényét. Később azt sem értette, hogy miért
nem v{laszoltak neki a parton lévő emberek.
L{ttam olyan eseteket is, ahol az öngyilkosok {testek a norm{lis hal{l folyamat{n. Mindazon{ltal úgy
l{tszik, hogy az öngyilkoss{ggal csak elod{zni lehet a vizsg{t, és csak késleltetni lehet a spiritu{lis
fejlődést, mert valamelyik elkövetkező életében az egyén ismét olyan helyzetbe fog kerülni, ahol
v{lasztania kell az öngyilkoss{g és egy m{sik megold{s között.
A hirtelen, v{ratlanul meghaltak között is nagyon gyakori a zavart tudat{llapot. Egyesek ór{kig,
napokig, sőt, néha évekig is ott maradnak, ahol meghaltak. Égy zenész fiatalember, aki
autóbalesetben halt meg, ott maradt a helyszínen, és figyelte, amint testét beteszik egy műanyag
zs{kba - anélkül, hogy megértette volna az esemény jelentőségét. Azut{n - mivel egyedül érezte
mag{t - elment annak a motelnek halij{ba, ahol j{tszani szokott, és nagyon megdöbbent, amikor senki
sem vette észre, és senki sem szólt hozz{. Később még viccelődött is, amikor erről beszélt:
- Úgy éreztem magam, mint Caspar, a ny{jas kísértet! Egy m{sik férfi, aki szintén autóbalesetben halt
meg, több mint huszonnégy ór{t töltött teljesen összezavarodva a baleset helyszínén, és csak b{multa
azt a helyet, ahol a kocsija lerohant az útról, és belezuhant a folyóba. Ezut{n hazatért, és hi{ba prób{lt
szóba {llni a csal{dj{val.
Egy tizenéves fiú, akit arcon lőttek, egyszerűen nem volt képes otthagyni összeroncsolódott testét. így
emlékezett:
- Össze voltam zavarodva. Nem tudtam, mi történik. Teljesen elvesztem. Azt sem tudtam, hov{
menjek. Emlékszem, hogy az, aki lelőtt, egyszerűen csak elhajtott, és otthagyott engem.
M{s entit{sok bevallott{k, hogy annyira szégyellték magukat múltbeli tetteikért, hogy nem akartak
tal{lkozni szeretteik szellemével. Azok, akik nagyon vall{sos szellemben nevelkedtek, gyakran
rettegtek attól, hogy a pokolba kell menniük. E rémült szellemek sokszor kétségbeesetten utasított{k
vissza a hal{luk idején megjelenő segítőket.
Volt olyan is, aki többszöri prób{lkoz{sra sem akart anyj{val a szellemvil{gba térni, mert szörnyű
bűnb{natot érzett kor{bbi ördögim{d{s{ért. Úgy gondolta, hogy anyja sohasem fog megbocs{tani
neki, mivel az életében hithű katolikus volt. A megszabadít{s végül csak akkor sikerült, amikor az
anyj{nak sikerült őt meggyőznie arról, hogy teljes mértékben megbocs{tott.
Egy m{sik megsz{lló szellem, egy fiatal fekete h{borús veter{n, k{bítószeres utcai rabló, aki végül
öngyilkoss{got követett el, először nem akart az anyj{val és nagynénjével elmenni a szellemvil{gba.
- Túl jók ők énhozz{m; én nem mehetek oda, ahov{ ők mennek, mert én gonosz dolgokat követtem el;
ittam, és kiraboltam az embereket - vallotta.
Egy fiatal l{ny, aki szil{rdan hitt abban, hogy öngyilkoss{g{ért a pokolban kell bűnhődnie,
elhúzódott a segítő szellemek elől. Végül úgy ment el, hogy anyja szó szerint elr{ngatta őt.
Az élőkhöz való rögeszmés ragaszkod{s szintén arra kényszerített néh{ny entit{st, hogy a föld
közelében maradjanak. A szülők azért maradtak itt, hogy „segítsék" gyereküket; a h{zast{rsak
szerelmi kapcsolatban maradtak egym{ssal. De - ak{r a legjobb sz{ndék ellenére is - a szellemek
ragaszkod{sa mindig komoly problém{kat okozott: a túls{gosan védelmező szülők akad{lyozt{k
gyermekeik testi és szellemi fejlődését, mert beléjük oltott{k saj{t félelmeiket; a szerelmes h{zast{rsak
igencsak kikeltek magukból, mikor az özvegy megh{zasodott, és sokszor sz{ndékosan tették tönkre
az új h{zass{got.
Egy esetben egy fiatalember az őt b{lv{nyozó öccse mellet maradt, hogy „segítsen" neki. Mivel az
entit{s k{bítószeres volt, az öccse is hamarosan marijuan{t kezdett szívni - majd m{s szerekre is
r{szokott.
Különösen megragadó eset volt, amikor egy együttérző sebész, aki hirtelen autóbalesetben halt meg,
visszatért a saj{t kórh{z{ba, és egy éppen idő előtt megszületni készülő magzat testébe húzódott be.
Tettét így magyar{zta:Ez a kis csöppség túl kor{n - hét és fél hónapra -született volna meg, és még
nem is volt m{sfél kiló... nőnie kellett még. Túls{gosan gyenge volt ahhoz, hogy segítség nélkül is
életben maradjon. En adni tudtam neki valamit; erőt, amíg ő maga nem lesz elég erős. Olyan csöpp
kis teremtés volt, olyan par{nyi. Szükségem volt r{, és neki is szüksége volt r{m. Még rengeteg dolgot
szerettem volna {télni; vele együtt megtapasztalhattam azokat a v{gyott dolgokat, amelyekre nekem
nem maradt időm.
Húsz évvel később, mikor elt{vozott, a beteg azt mondta róla:
- Kedves volt hozz{m, de úgy érzem, annyi terhet levett a v{llamról, hogy nem is volt esélyem a
fejlődésre.
Egy m{sik szellem - egy anya, akinek meghalt a l{nya -azért nem akarta elhagyni a betegemet, egy
tizenhét éves l{nyt, mert az a saj{t l{ny{ra emlékeztette őt.
De a megsz{lló entit{sok nem mindig ilyen jó sz{ndékúak; sokszor rosszhiszeműek, sőt, egyenesen
bosszú{llóak is lehetnek! Több olyan betegem is volt, akiket elhunyt haragosuk szelleme fertőzött
meg. [m sokakat olyan gonosz entit{sok ostromoltak, akiket életükben még csak nem is ismertek. Az
is előfordult néha, hogy egy szellem azért zaklatott valakit, mert gyűlölte az illetőt megsz{llva tartó
szellemet!
Egy középkorú nőt több entit{s sz{llt meg, köztük két nővér is. Kiderült, hogy az idősebb nővér
csakis azért lakott a betegemben, mert rögeszmésen követte a húg{t, hogy tov{bbra is uralkodhasson
rajta. Mikor a fiatalabb testvér végül szeretteivel elt{vozott, betegem nagy megkönnyebbülésére ez az
entit{s is elment.
Mint ahogy akadnak olyan emberek, akiknek a gondolatai csak a bosszú{ll{s körül forognak,
ugyanígy vannak hasonlóan gondolkodó szellemek is. Ezek - péld{ul a gyilkoss{gok {ldozatai, vagy
azok, akik úgy érzik, hogy komoly sérelem érte őket életükben - azért maradnak a hal{luk ut{n is itt,
hogy zaklass{k „megrontóikat".
Mivel életükben is alacsonyabb volt a rezgéssz{muk, mint a legtöbb embernek, könnyebben ragadnak
itt a földön -hasonlóan a bűnözőkhöz és a szenvedélybetegekhez. Volt, aki szab{lyosan meg akarta
ölni az {ltala megsz{llt személyt. Erre példa Péter és Barbara esete, amit a kilencedik és a tizedik
fejezetben olvashatnak el.
Gyakori eset, hogy a szellemek azért kötődnek tov{bbra is a földi síkhoz, mert rögeszmésen
ragaszkodnak egy helyhez, {ltal{ban a volt otthonukhoz vagy birtokukhoz. Volt egy rejtélyes esetem,
amikor egy nőnemű entit{s még kisl{ny kor{ban sz{llta meg betegemet - akkor, amikor a kisl{ny
csal{dja az otthon{t építette azon a földön, ami nyolcvan évvel azelőtt a szellem birtoka volt. Ez a
bosszúszomjas szellem először a kisl{ny szüleire prób{lta kiönteni a dühét, de mivel a szülők aur{ja
túl erősnek bizonyult, végül hét éves kisl{nyuk lett az {ldozat. A megsz{ll{s pillanat{tól fogva a
kisl{ny személyisége alapvetően megv{ltozott; lehetetlenül szégyenlős lett, és szinte egy{ltal{n nem
mert m{sok előtt megszólalni.
A hipnotikus regresszióban kiderült, hogy a megsz{lló entit{st annak idején a gúnyolódó tömeg
szeme l{tt{ra, nyilv{nosan akasztott{k fel gyilkoss{gért. Utolsó emléke a „gyűlölködő arcok tengere"
volt. Ez a nyomorult szellem ehhez a traumatikus élményhez kapcsolódó érzelmeit vitte {t a
megsz{llt kisl{nyba. Mikor végül elt{vozott, betegem azonnal megszabadult a beszédhib{j{tól és a
félelmeitől, és minden szorong{s nélkül tudott előad{st tartani a templomban.
Az egyik legerősebb sz{l, amely a fizikai vil{ghoz kötheti a szellemeket, az alkohol, a doh{nyz{s, a
k{bítószer, a szex, vagy ak{r az evés szenvedélye. Ha valaki úgy halt meg, hogy egy ilyen szenvedély
rabja volt, hal{la ut{n azonnal ellen{llhatatlan v{gyat érez a szer, vagy az érzés ut{n. Nem akar
elt{vozni a szellemvil{gba, hanem elvakultan csak e sürgető szükség kielégítésére törekszik. A
szellemsegítőket és a vezetőt észre sem veszi; a Ragyogó Fény észrevétlen marad.
Nagyon sok szenvedélybeteget kezeltem m{r. Azok a szellemek, akik valamilyen szenvedély rabjai,
hajlamosak arra, hogy az élő szenvedélybetegek, és azok kedvenc helyei köré gyűljenek, hogy újra
{télhessék azt, ami valaha életük vezérmotívuma volt. És - miut{n megsz{lltak valakit - valóban {t is
élik mindezt újra. Ettől kezdve ők ir{nyítj{k az egyént, és b{rmely pillanatban b{rmire r{kény-
szeríthetik, ha akarj{k!
A k{bítószeresek és az alkoholist{k szinte mindig egynél több szenvedélybeteg szellemnek „adnak
sz{ll{st". Egy negyvennégy éves gyógyult alkoholista nőt, aki m{r több, mint négy éve nem ivott, de
még mindig mély depressziótól és szorong{sos rohamoktól szenvedett, tizennyolc alkoholista entit{s
tartott megsz{llva, amelyek közül néh{ny m{r tízéves kora óta vele volt!
A k{bítószeresek és az alkoholist{k szinte ajtót nyitnak a megsz{ll{snak azzal, hogy maguk köré
vonzz{k a hozz{juk hasonló szellemeket. [m akadnak olyan esetek is, amikor valaki egyszerűen csak
rossz helyen, és rossz időben fordul meg valahol - egy b{rban vagy egy h{zibulin -, ahov{ m{r
természetszerűleg odagyűltek az e szereket élvezni kív{nó szellemek.
Ha valaki félbehagyott egy fontos munk{t, gyakran kényszert érez arra, hogy befejezze. Ez még a
hal{l ut{n is folytatódhat, ami gyakran köti a szellemeket az anyagi vil{ghoz. Mivel e szellemek hi{ba
prób{lj{k ők maguk befejezni a munk{t, végül egy élő embert sz{llnak meg, aki helyettük él és
dolgozik. Ilyenkor a megsz{llott megmagyar{zhatatlan kényszert érez arra, hogy olyan dolgokat
csin{ljon, amelyek régebben egy{ltal{n nem érdekelték.
Attól függetlenül, hogy milyen szükségleteket prób{lnak kétségbeesetten kielégíteni, a földhöz kötött
szellemek mérhetetlenül frusztr{ltak, zavarodottak és boldogtalanok. Nem tal{lnak békét és tartós
kielégülést, míg m{s ember testében laknak. Valóban elveszett lelkek, akik nem is tudj{k, hogy
milyen k{rokat okoznak maguknak.
Mit sem sejtő gazd{ik életére és viselkedésére gyakorolt hat{suk mindig negatív, esetenként végzetes
hat{sú lehet! A következő fejezetben bemutatom, hogy hogyan hatnak {ldozataikra a földi síkon
csapd{ba esett szellemek. Megismerhetik a különböző tünetcsoportokat és a megsz{ll{s okozta
problém{kat.

5. A megsz{llotts{g következményei

Úgy l{tszik, hogy a földhöz kötött entit{sok - legyenek ezek diszkarn{ciók, vagy testbe költözöttek -
pontosan olyanok maradnak, mint a hal{luk előtti pillanatban voltak. Olyan ez, mintha
„megdermedtek" volna; egész földi tartózkod{suk alatt semmit sem v{ltoznak, és semmilyen ta-
pasztalatból nem tanulnak. Tov{bbra is a régi módon viselkednek, megőrzik előítéleteiket,
szenvedélyeiket, képességeiket, régi érdeklődésüket, félelmeiket, és függőben maradt ügyeiket. Ha
hal{luk ór{j{n testi f{jdalmat éreztek, e f{jdalom tov{bbra is megmarad, ak{r évtizedekig! Ha altatt{k
őket, vagy alkohol, vagy m{s leg{lis vagy illeg{lis drogok hat{sa alatt {lltak, akkor hal{luk óta
folyamatosan úgy érzik, mintha kívül lennének valamin, mintha az űrben bolyongan{nak. Azok a
megsz{lló szellemek, akik öngyilkoss{got követtek el, tov{bbra is elhagyatottnak érzik magukat,
„gazd{juk" {télt élményeitől teljesen függetlenül. Tov{bbra is siv{r, elkeseredett hangulatban
maradnak.
A megsz{ll{s fokozatai
A megsz{ll{s mértéke a teljestől - mikor az eredeti jellem szinte teljesen kicserélődik - az
elhanyagolhatóig terjedhet. Ezt többek között attól is függ, hogy milyen az egyén belső ereje a
megsz{lló szellemek erejéhez képest, és hogy milyen körülmények - stressz, betegség, k{bítószer
hat{sa, stb. -gyengítik az adott pillanatban a megsz{llt személyt.
Minél ink{bb lemond valaki saj{t tudat{nak kézben tart{s{ról, ann{l nagyobb hat{ssal lesznek r{ a
megsz{lló szellemek. Ha valaki iszik, sőt, be is rúg, ezzel akaratlanul is {tadja az ir{nyít{st az
entit{snak. Az emlékezetkiesés az öntudat teljes - b{r csak időleges - összeoml{s{ra példa. Ezért
mondj{k az ilyen emberről a többiek: „Teljesen m{s ember lesz, ha berúg". És ez így is van! Ez alatt az
idő alatt az illető semmi szerepet nem j{tszik saj{t életében.

Az életkor szerepe a megsz{ll{s idején

A megsz{ll{s egyik legfontosabb tényezője az életkor. Nagyon sok betegemet még kisgyermekként
sz{llta meg szellem, leggyakrabban a műtétek - péld{ul mandulaműtét -, vagy súlyos betegség miatti
kórh{zi kezelés idején. Egy ilyen érzékeny korban szerzett szellemmel együtt felnőve szinte
lehetetlenné v{lik a megsz{llt ember sz{m{ra, hogy különv{lassza saj{t személyiségét az őt
megsz{llva tartó szellem személyiségétől. Sokukat hallom így panaszkodni:
- Mindig is nagyon erőszakos volt a természetem - vagy - Azt mondta az any{m, hogy m{r egész kis
koromban sokat f{jt a fejem.
Ha a megsz{ll{s az egészen korai években történt, a megsz{llt ember később gyakran nem akarja
elengedni a szellemet, mert akkor „semmi sem marad", vagy „nem fogom tudni, hogy ki vagyok én",
vagy mert „akkor mag{nyos leszek!"
A megsz{ll{s gyengíti a gyerek aur{j{t, és ez megnyitja az utat a tov{bbi megsz{llók előtt. Úgy
tal{ltam, hogy azok, akiket m{r kisgyerekkorukban megsz{llt egy szellem, felnőtt korukra kivétel
nélkül többszörösen megsz{llottak lesznek - és mindegyik entit{s tov{bb gyengíti az aur{t, és annak
védelmező erejét.
Ha az első megsz{ll{s m{r idősebb korban történt, vil{gosabban elkülöníthetőek az „előtte" és
„ut{na" {llapotok. Erről a betegek így sz{molnak be:
- Sohasem lettem még egyszer ugyanolyan, mint amilyen a balesetem előtt voltam, - vagy - Boldog
gyerekkorom volt, a középiskol{ban is népszerű voltam, de azt{n h{rom éve egyre ink{bb
visszahúzódtam, és erőt vett rajtam ez a rosszkedv.
Különösen gyakoriak az ilyen megjegyzések, hogy „Ez nem is én vagyok", „Sohase tennék ilyesmit -
de mégis megtettem", „Azt mondja a férjem, hogy két, teljesen különböző ember lakik bennem", vagy
„Azt hiszem, nagyon összetett személyiségem van".
Az esetek többségében a személyiségek összekeverednek, és a megsz{ll{s kezdetét alig, vagy
egy{ltal{n nem lehet érzékelni.
Ha valakit ellenkező nemű szellem sz{llt meg
Ha valakit ellenkező nemű szellem sz{llt meg, ez jól l{thatóan befoly{solja a hormonrendszer
működését - mindig negatív ir{nyban.
A premenstru{ciós szindróma (PMS) egyes fajt{i gyakran azonnal elmúlnak a sikeres megszabadít{s
ut{n. Sok beteg esetében a lecsökkent szexu{lis késztetés ilyen fajta megsz{ll{s következményének
bizonyult.
Az ellenkező nemű szellem {ltal való megsz{llotts{g gyakran a h{zast{rsak, vagy a partnerek közötti
viszony megroml{s{t eredményezi. Gyakran előfordul, hogy a megsz{lló nem szereti, vagy
éppenséggel gyűlöli a partnert! Mivel a megsz{llott személy saj{t érzéseként fogadja el ezeket az
érzéseket, gyakran olyan visz{ly keletkezik, ami tönkreteszi a kapcsolatot. Legújabb eseteim
egyikében egy nő, akit igen erősen megsz{llt egy fiatal, rendkívül haragos k{bítószeres férfi,
fokozatosan gyűlölni kezdte a férjét. Kapcsolatuk od{ig romlott, hogy szétköltöztek, majd el is v{ltak
minden ellenkező tan{csom ellenére.
Gyakran az ellenkező nemű entit{sok okozz{k a szexu{lis azonoss{gtudat zavarait. A
homoszexualit{s, a transzszexualit{s és a transzvesztitizmus az ilyen megsz{ll{s extrém
következményei.
A következmények fajt{i

Testi tünetek
A megsz{ll{s aktusa elf{rasztja, néha egészen kimeríti az egyént. Mindegyik megsz{llt betegem
energiaszintjének csökkenéséről panaszkodott. Sokszor hallom, hogy „Mire hazaérek a munk{ból,
egészen kimerülök", vagy „Fél kilenckor m{r {gyban vagyok - de még tizenegykor sem alszom". Én
ezt annak a következményeként tudom be, hogy a megsz{lló szellemeknek igen gyenge a saj{t ener-
giaell{tó rendszerük, ezért szó szerint kiszívj{k gazd{ik energi{j{t. Úgy szoktam ezt elmondani a
betegeimnek, hogy „olyan ez, mintha m{sfél autónak csak egy akkumul{tora lenne. Az entit{snak
nincs teste, teh{t nem is fogyaszt annyi energi{t, mint ön, de nyugtalan gondolatai energi{t
igényelnek, így h{t megcsapolj{k az önét."

Úgy l{tszik, hogy a szellemek magukkal hozz{k fizikai testük lenyomat{t, ami épp olyan, mint a
hal{luk pillanat{ban volt. Ez hat{ssal van a megsz{llott élő szervezetére. Az ezoterikus elképzelés
szerint a szellemek alacsonyabb szintű asztr{ltestei és az élők étertestei hatnak egym{sra, sőt, össze is
keverednek bizonyos mértékig egym{ssal. Ez mintegy tervrajzként szolg{l a fizikai test sz{m{ra, és
ily módon lehetséges az, hogy egy idő ut{n a megsz{lló szellem néh{ny fizikai jellegzetessége is
megmutatkozik.
Ezért a megsz{ll{snak mindenféle testi tünetei lehetnek: f{jdalom, leggyakrabban fejf{j{s, migrén;
ödém{val (vizenyővel) kísért PMS (a víz megrekedése a testben menstru{ció előtt); görcsök;
energiahi{ny, kimerültség; {lmatlans{g; elhíz{s, és ennek következtében magas vérnyom{s; asztma,
allergia, stb.
Egy nőbetegem, Sally, hirtelen fellépő hőhull{moktól szenvedett, annak ellenére, hogy menopauz{ja*
m{r évekkel azelőtt megkezdődött. Borzasztóan szenvedett attól, hogy éjszak{nként többször is ki
kellett cserélnie a h{lóingét és a lepedőjét, annyira {tizzadta őket. Még rosszabb volt, hogy nem
aludhatott többé együtt a férjével, mert ő is csak tov{bbi hőt gerjesztett benne. Felfedeztük, hogy
betegem nemrég egy menopauz{s szellemet szedett fel, aki - miut{n t{jékoztattuk valódi helyzetéről -
szerencsére vonakod{s nélkül elt{vozott. Sally azonnal megszabadult tüneteitől, ő és férje legnagyobb
örömére!
Egy m{sik nőbetegem besz{molt róla, hogy isi{sza, amely m{r több, mint tizenöt éve kínozta, elmúlt
a megszabadít{st követően. Sohasem derült ki pontosan, hogy ki volt a megsz{lló szellem, így h{t
csak feltételezhetjük, hogy ő is isi{szban szenvedett.
Tökéletesen elmúlt a krónikus nyakf{j{s és a depresszió, mikor a szellem, aki valaha fölakasztotta
mag{t a börtönben, megtért a szellemvil{gba szerettei kíséretében. Betegem évek óta először érezte jól
mag{t érzelmileg és fizikailag egyar{nt.
Voltak betegeim, akik arról panaszkodtak, hogy úgy érzik magukat, mintha részegek lennének, vagy
mintha k{bítószeres cigarett{t szívtak volna - m{snaposak voltak minden logikus ok nélkül. Csak a
sikeres megszabadít{s ut{n jöttek r{, hogy ki volt a felelős mindezért - és ezzel el is múltak a tüneteik.
Ha egy öregkor{ban elhunyt ember szelleme sz{ll meg valakit, ez gyakran öregkori tünetek okozója
lehet. Ilyenek péld{ul a hom{lyos l{t{s, a különböző f{jdalmak, és az {ltal{nos f{radts{g.
Egy húszas éveiben j{ró nő azzal fordult az orvoshoz, hogy több éve heves hasi f{jdalmak gyötrik, és
f{radtnak, elaggottnak érzi mag{t. Nem szűntek meg ezek a problém{i egészen addig, amíg {t nem
esett a megszabadít{son. Megsz{llója a lak{s előző tulajdonosa volt, aki betegem -vagyis a saj{t -
h{lószob{j{ban halt meg bélr{kban, hetvenhét éves kor{ban.
De mint ahogyan azt m{r kor{bban is hangsúlyoztam, testi problém{ikkal feltétlenül forduljanak a
csal{di orvosukhoz. A megszabadít{s nem helyettesíti a megfelelő orvosi kezelést!
Ment{lis problém{k
Sok ment{lis probléma írható a szellemek kontój{ra. A leggyakoribb a koncentr{ció hi{nya - a
„kibolyhosod{s", ahogy az egyik betegem nevezte. Egy m{sik ezt mondta: „Kihagy az agyam -
{tsiklom a dolgok felett időnként", és „Kimegy a biztosíték - kész, vége, sötét". A memóriazavarok,
mint péld{ul az, hogy valaki elfelejti, hogy mit mondott vagy tett, vagy hogy rossz kij{ratn{l megy ki
az autóp{ly{ról, stb., igen jellemzőek. Úgy tal{ltam, hogy a ter{pi{s ülésekről való „megfeledkezés" is
gyakran a szellem ellen{ll{s{nak tulajdonítható. Ez akkor a legnyilv{nvalóbb, amikor egy különösen
makacs entit{ssal dolgozunk.
A gyakori felejtés esetében a probléma valój{ban az, hogy két, vagy esetleg több személy lakik
ugyanabban a testben, és mindegyik „teszi a maga dolg{t" időnként. A megsz{lló szellem mondjuk
fagyit akar enni, mire a beteg a fagyasztó ajtaj{hoz nyúl, de azt{n nem emlékszik, hogy miért is nyi-
totta ki. Ezek a dolgok persze azon múlnak, hogy milyen a személyek között a kölcsönhat{s. Akkor
viselkedik így valaki, ha az egyik {tveszi az uralmat, míg a m{sik éppen kikapcsol. M{s esetekben a
szellem gondolatai kerültek előtérbe, és ezeket hajtja végre a megsz{llt ember, a tudat legrövidebb
kihagy{sa nélkül.
Néh{ny betegem megjegyezte, hogy volt idő, mikor kifejezetten jó érzéke volt valamihez - péld{ul a
matematik{hoz vagy a helyesír{shoz -, de azt{n teljesen elvesztette ezt. Tony esete, melyet a 7.
fejezetben olvashatnak el, extrém példa arra, hogy hogyan avatkoznak be a szellemek a ment{lis
működésbe. Megl{tj{k majd, hogy ragyogó indul{s ut{n hogyan rúgt{k őt ki majdnem az egyetemről.
Érzelmi problém{k
A megsz{ll{s minden esetben hat{st gyakorol az érzelmekre. Sok esetben a szorong{sért, a
félelmekért és a fóbi{kért a megsz{lló szellem volt a felelős, még akkor is, ha kezdetben a betegek
saj{t maguknak tulajdonított{k ezeket a reakciókat. Gyakran hallottam ilyen megjegyzéseket, hogy
„mindig im{dtam vezetni, de mostan{ban ahogy az autóúthoz közelítek, fellép a zabszem-effektus!"
Vagy „Egész héten v{rtam, hogy mikor tal{lkozunk m{r, de most az úton idefelé majdnem el{jultam,
és alig tudtam magam visszatartani, hogy meg ne lépjek a v{rószob{ból! Nem is hiszem el, hogy ez
én vagyok!" A félénk szellemmel való beszélgetés azt{n felfedte, hogy ki is volt valój{ban az a
szorongós valaki.
A fóbi{k gyakran nagyon logikusan kapcsolódnak egy megelőző hal{l tapasztalat{nak a jelenben
fenn{lló részleteihez, amire az entit{s igen élénken emlékezik. Mikor a megsz{llt ember hasonló
helyzetbe kerül, feléled az összes eredetileg érzett félelem, és a megsz{llt személy - mivel ő érzi
mindezt - feltételezi, hogy ezek az ő reakciói, és nem jön r{, hogy valaki m{s érzéseit érzi.
Ez történt az egyik különösen érzékeny betegemmel, Lynn-nel is, aki ismert médium volt, és aki nem
tudta megérteni, hogy mi történt vele. Hét évvel ezelőtt, közvetlenül egy saj{t kérésére végrehajtott
műtét ut{n képtelen volt autót vezetni, olyan p{nikba esett. Ha valaki m{s vezetett, egy{ltal{n nem
félt, annak ellenére, hogy a közeli tengerparti úton mentek, magasan a víz fölött. Ez a dolog nagyon
zavarba ejtette őt, hiszen eddig egyik kedvenc szórakoz{sa volt az autóversenyzés!
Hipnózisban könnyedén r{hangolódott egy fiatal nő szellemére, aki egy szerelmi ügy miatt
öngyilkoss{gi sz{ndékkal ugyanarról az útról belehajtott az óce{nba. Szörnyű rémületet érzett, mikor
a magasból a víz felé zuhant. Holttestét abba a kórh{zba sz{llított{k, ahol Lynn is feküdt. A szellem,
mivel nem szerette a hullah{z hidegét, és mert ijedt és zavart is volt, feljebb v{ndorolt egy-két
emelettel, és bement Lynn szob{j{ba, ahol hamarosan megsz{llta őt.
Még az ilyen esetekben is, mikor egy olyan betegből prób{ltuk szabadon engedni a rémült entit{st,
aki egyetértett azzal, hogy megsz{llta egy szellem - még ilyenkor is nehéz volt a betegnek egyszerre
éreznie a p{nikot, és ugyanakkor visszautasítani azt, hiszen az nem az ő saj{t érzése volt. Minél
ink{bb hitt abban, hogy az érzés az entit{s érzése, ann{l gyorsabban v{lt képessé uralkodni rajta.
A depressziót sokszor egy csüggedő szellem okozza, aki {ltal{ban nem is veszi észre, hogy m{r
meghalt. Mint ahogy azt az 5. fejezetben kifejtettem, az öngyilkosok közül néh{nyan a fizikai
vil{gban maradnak, mivel rettegnek attól, hogy a pokolba kell menniük. Sokan tov{bbra is olyan
kedvetlenek, hogy észre sem veszik szellemsegítőiket és szeretteiket. És mivel még mindig
hajlamosak az öngyilkoss{gra, valódi életveszélyt jelentenek annak, akit megsz{llnak! Az elmúlt
életekbe visszanyúló regressziók megmutatt{k, hogy ezek az összezavarodott entit{sok öngyil-
koss{gba kergették gazd{ikat.
Alkohol- és drogfüggőség
A megsz{llotts{g legpusztítóbb tünete a depresszió ut{n a k{bítószer- és az alkoholfogyaszt{s. Ha
egyszer egy alkoholista vagy k{bítószeres szellem bejut valakibe, szó szerint a mark{ba kaparintja az
{ldozat{t. E szellemek gazd{i persze úgy érzik, hogy saj{t akaratukból kezdték a szert haszn{lni. A
drog hat{s{ra azt{n még ink{bb lemondanak az életük ir{nyít{s{ról. Ez lehetővé teszi a szellemeknek
-mert rendszerint többen is vannak -, hogy kedvük szerint élvezkedhessenek. Nem ők fizetik meg
ennek az {r{t - nem nekik mennek tönkre a kapcsolataik, romlik meg az egészségük, nem ők vesztik
el a munkahelyüket, és nem ők szenvedik meg az önértékelés és önbecsülés zuhan{s{t. A megsz{llott
aur{ja egészen elgyengül a folyamatos droghaszn{lattól, és az illető könnyű préd{ja lesz azoknak a
tov{bbi szellemeknek, akik csak egy b{bra, egy könnyű ellenfélre v{rnak - egy „palimad{rra", ahogy
jellemzik őket.
Mivel az eredeti személyiséget elnyomj{k az alkoholista vagy k{bítószeres szellemek, a ter{pia
nagyon nehéz - hiszen az entit{sok nyilv{nvalóan nem akarj{k, hogy segítsenek rajtuk.
Tudatlans{gukban nem akarj{k otthagyni a „jót". Szerencsére néh{ny kivételes esetben segíteni
tudtam a betegeknek, hogy megszabaduljanak a szolgasorból - még egy vagy két ülés alatt is! [m
legtöbbször csak hosszú kínlód{s {r{n lehet eredményt elérni, és ezalatt a betegek sokszor feladj{k a
harcot, és elmaradnak a ter{pi{ból.
A megsz{llotts{gnak ez a fajt{ja életveszélyes is lehet -a túladagol{s vagy az autóbaleset fokozott
veszélye miatt. Betegeim közül sokan éppen csak megmenekültek a hal{l elől, mint ahogy azt a
következő példa is illusztr{lja.
Glen, aki az ötvenes évei közepén j{ró tőzsdei alkusz volt, húsz éve fenn{lló súlyos {lmatlans{ga
miatt fordult hozz{m. A tov{bbi beszélgetések sor{n kiderült, hogy komoly problém{i vannak az
alkohollal, melyek hirtelen, négy éve jelentkeztek először. Néh{ny ülés ut{n egy alkoholista entit{sra,
Johnra tal{ltunk, aki egy kórh{zi kezelés sor{n sz{llta meg őt. Egy egyszerű megszabadít{si elj{r{s
ut{n jól l{thatóan elt{vozott szerettei kíséretében.
Néh{ny nap múlva Glen telefonon mielőbbi időpontot kért, és izgatottan magyar{zta a titk{rnőmnek,
hogy semmiképp sem v{rhat a következő, előre megbeszélt tal{lkozóig.
Szörnyen nézett ki, mikor belépett a rendelőmbe! Lerogyott a fekvőszékbe:
- Húsz év óta először aludtam {t az éjszak{t, az utolsó ülésünk ut{n. De mikor reggel felébredtem,
iszonyú rosszul éreztem magam! Alig tudtam lebotork{lni a konyh{ba, hogy k{vét készítsek
magamnak. A fejem majdnem széthasadt! Alig hittem el. A pulton tartom a vodk{t. Most az egész
liter hi{nyzott! Előző éjszaka még érintetlen volt! Biztos, hogy én ittam meg az egészet. Mellette
nemrég ott volt egy kiló túró - és most sehol! Egy morzsa sem maradt. Komolyan megijedtem. Csoda,
hogy nem haltam bele! H{la istennek, hogy megettem a túrót is. És, tudja, az égvil{gon semmire sem
emlékszem.
Glen még folytatta, és elmondta, hogy ezut{n egészen megzavarodott, és szörnyen rossz kedve lett.
Megijedt attól, hogy újra tal{lkozni fog velem, ezért lemondta a következő időpontot. Azt{n azon
kezdett el gondolkodni, hogy vajon tényleg elt{vozott-e John? Majd felvette a telefont, és arra kért,
hogy a lehető leghamarabb tal{lkozzam vele.
Hipnózisban kiderült, hogy John nem t{vozott el a túlvil{gra, csak időlegesen hagyta el Glen aur{j{t.
Vagy ahogy ő mondta: „r{m tal{ltak, és úgy éreztem, hogy bekerítettek". Beismerte, hogy a
megszabadít{s fenekestül felfordította őt. Nem tartott sok{, és visszacsusszant Glen testébe.
- Aludt, de én nem aludtam. Nagyon v{gytam egy italra! P{nikba estem! Lementem a konyh{ba, és
megittam a vodk{t. Azt{n arra gondoltam, hogy ebbe belehalhatunk! Ezért ettem meg a túrót.
John tov{bbi biztat{sa és t{mogat{sa ut{n újra megprób{lkoztunk a megszabadít{ssal. Ezúttal
gondoskodtam arról, hogy jó erősen ragadja meg elhunyt felesége kezét, és végül vele együtt t{vozott
el. Sikerült! Ettől az időponttól kezdve Glen egy{ltal{n nem v{gyott a vodk{ra.

A doh{nyz{s

Az egyéb drogokkal ellentétben a doh{nyz{s nem gyengíti le nagyon az aur{t, és nem torzítja el
jelentősen a tudatot. Hat{sa az észre és az érzelmekre nem olyan romboló, de az egészséget igencsak
tönkreteheti. Kezeltem olyan embereket is, akiken m{r a tüdőt{gul{s kezdeti jelei mutatkoztak, vagy
akiket tüdőr{k fenyegetett - vagyis minden okuk megvolt arra, hogy leszokjanak a doh{nyz{sról -
mégsem voltak r{ képesek. Az entit{s, ha valamilyen szenvedély rabja, szemernyit sem törődik a
gazd{ja egészségével. Úgy gondolj{k, majd csak tal{lnak egy m{sik „palimadarat", ha a mostani
meghal. Mennyire megkönnyebbülnek a betegek, ha a megszabadít{s sikerül! Nemcsak hogy nem
éreznek többé v{gyat a doh{nyz{sra, de az elvon{si tünetektől is mentesek maradnak.

Súlyfölösleg, elhíz{s

Az egyik legösszetettebb probléma, amivel az orvosok és a pszichológusok a mindennapi

gyakorlatban tal{lkoznak, az elhíz{s.
A megsz{llotts{g persze csak az egyik a sok lehetséges ok közül, amelyek ezt az egyre
mindennapibb{ v{ló egészségügyi problém{t okozhatj{k.
Akadtak olyan betegeim, akiknél végső soron az entit{sok okozt{k a súlyfölösleget. Nem csak azokra
az esetekre gondolok, amikor közvetlenül az entit{s volt a felelős a híz{sért, hanem azokra is, amikor
az entit{sok nem voltak érdekeltek a fogyókúr{ban, és tov{bbra is ragaszkodtak a bőséges evés
élvezetéhez. Néha egészen tiszt{n l{tszott az ok, mivel a gyors súlygyarapod{s egy olyan helyzet
ut{n következett be, ahol különösen valószínű volt a megsz{ll{s: műtét ut{n, egy szeretett lény hal{la
ut{n, stb.
A gyönyörű, negyvenes éveiben j{ró Sylvia szinte mag{n kívül volt az örömtől, amikor mindj{rt az
első ülésünk alkalm{val, egy {ltal{nos megszabadító elj{r{s ut{n elmúlt a régóta tartó, kibírhatatlan
sóv{rg{sa az édességek ut{n, ami miatt {llandóan az elhíz{s fenyegette. A m{sodik ülésünk elején ezt
mondta:
- Egy{ltal{n nem érdekelnek m{r az édességek. Szinte el sem hiszem! El sem tudja képzelni, mennyire
fontos volt ez az életemben. [llandóan az édességen j{rt az eszem, és amikor végül ettem, egy{ltal{n
nem elégített ki. Minden erőmre szükségem volt, hogy összeszedjem magam. És ez így volt, amióta
csak az eszemet tudom! Most viszont még csak nem is gondolok r{! - A szellemek a sóv{rg{st is ma-
gukkal vitték.
A csokol{dé ut{ni sóv{rg{s betegem elhunyt após{val együtt t{vozott, aki hal{la óta tartotta
megsz{llva őt. Míg élt, a csal{dban „csokolist{nak" nevezték.
Egy m{sik betegem arról sz{molt be, hogy egy reggel, mikor komolyan elhat{rozta, hogy
fogyókúr{zni fog, a fejében egy hang ezt mondta:
- Nem hagyom, hogy fogyókúr{zz. Felejtsd el az egészet! Én vagyok a főnök. - [ megsz{lló entit{s,
aki m{r sok éve uralkodott felette, csak akkor t{vozott el, mikor sikerült őt meggyőzni arról, hogy a
szellemvil{gban annyi csokol{dét ehet, amennyit csak akar. Vele együtt tűnt el az {llandó evés
kényszere is.

Problém{k a kapcsolatokban

A kapcsolatoknak nagyon sokat {rt a megsz{llotts{g, mivel ilyenkor egy nem is sejtett harmadik -
vagy sokadik - személy is részt vesz a dolgokban. Egy „nehezen kezelhető" gyerekben lehet, hogy egy
gonosz szellem lakik, akinek értékrendje teljesen m{s, mint a csal{dé. A férjnek lehet, hogy a feleségét
megsz{lló férfival vannak a problém{i. A partnerek megsz{lló szellemei közti összj{ték gyakran
szokatlan szexu{lis vonzalomban nyilv{nulhat meg. Még a munkaadó-munkav{llaló kapcsolat{ban is
zavarok keletkezhetnek ugyanezen okból - jó példa erre Ann esete, melyet a 8. fejezetben olvashatnak.
Szexu{lis problém{k
Mivel sok szellem öreg volt a hal{la idején, azok, akiket ezek megsz{llnak, az öregség tüneteit észlelik
magukon -beleértve a szexu{lis késztetés figyelemre méltó csökkenését is.
Igen sok entit{s okoz szexu{lis zavarokat, mivel saj{t problém{ikat és erkölcsi értékrendjüket
erőszakolj{k a gazd{ikra. Szélsőséges esetben még azt is megakad{lyozz{k, hogy az illető egy{ltal{n
közeledjen a partneréhez! Ez történt Paoloval is, akinek esetét a 11. fejezetben olvashatj{k.
A homoszexualit{s egyik oka az ellenkező nemű szellem {ltali megsz{llotts{g. Ha a megsz{ll{s a
pubert{s előtt történik, a heteroszexu{lis fejlődés gyakran megszakad, {s a szenvedő alany azt hiszi,
hogy ő az, aki a vele azonos nemű szexu{lis partnerre v{gyik. Pedig ilyenkor az ellenkező nemű
megsz{lló szellem v{gyai hat{rozz{k meg a nemi vonzalm{t. Az ilyen betegek gyakran érzik úgy,
hogy a nemükkel ellenkező nemű test „tartja őket fogva".
Néh{nyan közülük visszafordíthatatlan transszexu{lis oper{ciót fontolgatnak, mivel a bennük lakó
szellem elsz{ntan küzd azért, hogy a megsz{llott teste a lehető legjobban hasonlítson az o előző
testére.
Elég sok transzvesztit{t kezeltem, és mindegyiküket egy ellenkező nemű szellem tartotta megsz{llva.
Ők v{s{rolt{k a ruh{kat, és ők öltöztek úgy, ahogy azt jónak tartott{k, {ldozataik nem kis szégyenére
és zavar{ra.
Ebben a fejezetben l{thatt{k, hogyan ferdíthetik el valakinek az életét a megsz{lló szellemek. A fenti
besorol{s jól mutatja, hogy a megsz{ll{s hat{sa igen {rtalmas, olykor végzetes is lehet.
A következő öt fejezetben - melynek mindegyike egy-egy esettanulm{ny - nem csak a megsz{ll{s
romboló hat{saiba nyernek mélyebb betekintést, hanem abba is, hogy mindez hogyan megy végbe.
Megl{thatj{k, hogy milyen haszon sz{rmazik a megszabadít{si ter{pi{ból - a megsz{llott és a
szellemek sz{m{ra egyar{nt.
Ezeket az eseteket több sz{z eset közül v{logattam ki, hogy bemutassam, milyen szenvedésekkel j{r a
megsz{ll{s, és milyen szenvedéseket okoznak maguknak a szellemek legtöbbször gyanútlan
{ldozatai.

6. Tony – esettanulm{ny

Tony bizonytalanul lépett be rendelőmbe. Széles v{ll{t mintha m{zs{s súly nyomta volna. Leroskadt
a székbe, és kimerülten nézett maga elé - b{r fiatal és izmos volt. Ha nem üli meg ez a kifejezés, ak{r
az egészség szobra is lehetett volna. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy nyugodtan filmszínésznek is
mehetett volna. Ruh{ja csinos volt, vastag sz{lú, fekete göndör haja jól illett olaszos, vonzó, hat{rozott
vonalú arc{hoz.
Szemöldökét r{ncolva prób{lta megtal{lni a mondandój{hoz illő arckifejezést, majd elkezdte:
- Teljesen megv{ltozott az életem; és ez nagyon megijeszt! Az egyetemen mindig jeles voltam, de
most a buk{s szélén {llok - semmi sem sikerül! Ki fognak rúgni az egyetemről. A jövőmet lehúzhatom
a vécén. Egyszerűen nem értem, hogy mi történik velem.
Elmondta, hogy az utóbbi négy hónapban képtelen volt figyelni, és még arra sem emlékezett, amit
éppen előzőleg olvasott el. Még ennél is kellemetlenebb, hogy alig értette ami az ór{kon elhangzott,
pedig ezelőtt im{dta azt a t{rgyat, és a tankörben a legjobbnak sz{mított. Orvos akart lenni. Most arra
gondolt, hogy valószínűleg egész életében fizikai munk{t kell majd végeznie.
A csal{d bar{tja, Dr. Adams onkológus segített Tonynak kiv{lasztani, hogy mely szakterületre
specializ{lódjon. Nagyon jó viszonyban {lltak, és Tony leír{s{ból kiderült, hogy Dr. Adams
rendkívüli orvos volt. L{tta az aur{t, és igen pontos intuíciója segítségével „olvasott" az emberekben.
Erős gyógyító erővel rendelkezett, amit titokban fel is haszn{lt, mikor a vizsg{lat sor{n megérintette
az embereket. Tony bevallotta, hogy bar{tja nagyon aggódott miatta az utóbbi hónapokban, és ő
tan{csolta, hogy forduljon hozz{m segítségért.
- Minden problém{ra van megold{s, Tony. Ha füstöt l{tunk, tudjuk, hogy tűz van valahol. Most az a
dolgunk, hogy megtal{ljuk a tüzet, és eloltsuk! Vissza tud emlékezni pontosan, hogy mikor kezdődött
ez az egész?
- Nem tudom, hogy mi okozhatta. Egy nap egyszerűen m{s ember lettem! Arra gondoltam, hogy
tal{n a stressz az oka mindennek, hogy m{r csak néh{ny hónapom van h{tra a főiskol{ból, és hogy
felvesznek-e ezut{n az orvosi szakra? Meg azt{n ott voltak a vizsg{im, meg a dolgozatok. Valahogy
mindent egyszerre kellett megcsin{lnom. A bar{tnőmmel is problém{im voltak, tette hozz{.
- Minden aprós{gtól dühbe gurultam! Ha vele vagyok, nagyon könnyen feldühödök. Nem is értem,
hogy miért, azelőtt olyan szépen megvoltunk. Persze régebben is tett olyan dolgokat, amik b{ntottak
vagy idegesítettek, de fel sem vettem őket, el sem jutottak az agyamig. De most úgy l{tszik, felrobban
a kapcsolatunk, vagy legal{bbis fel fog robbanni, ha ez így megy tov{bb.
Miut{n életének m{s területeit is {tnéztük, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy a megsz{llotts{g
témaköréhez közelítsünk. Minden nyom ebbe az ir{nyba vezetett; a tünetek hirtelen jelentkezése, a r{
egyébként nem jellemző viselkedés, a ment{lis problém{k, a koncentr{cióra való képtelenség, a rossz
felfog{s és rossz emlékezet. Úgy l{tszott, hogy olyan szellemekről van szó, akiknek a kora, vagy
ment{lis képességei kiz{rj{k, hogy felvegyék őt az orvosi egyetemre.
Megmondtam Tonynak, hogy szerintem néh{ny vele élő entit{s okozhatja a problém{kat. Azonnal
elfogadta a javaslatomat, és készségesen beleegyezett a megszabadít{sba.
Előkészítettem a hipnózisra, v{laszoltam néh{ny kérdésére, és betakartam egy erre szolg{ló skót
kock{s pléddel, ahogy elnyúlt az {llítható fekvőszékben.
Azonnal ellazult, mikor elkezdtem a hipnotikus indukciót. Testének és arc{nak izmaiból fokozatosan
eltűnt a kor{bban tapasztalt feszültség.
Miut{n így nagyj{ból megismertem, hogy hogyan reag{l ő maga a hipnózisra, az esetleg vele lévő
entit{sokat szólítottam meg. Egyszer csak eltorzult az arca, a teste megmerevedett, és reszketni
kezdett. Mikor elmondtam a szellemeknek, hogy eljöttek értük a szeretteik, és azt akarj{k, hogy
menjenek el velük a szellemvil{gba, azt reméltem, hogy minden a szok{sos módon fog végbemenni.
De ahelyett, hogy megenyhült volna, Tony teste és arca még több félelmet {rult el. Ebből azt
gondoltam, hogy valaki rettenetesen meg van ijedve, és tov{bbi segítségre van szüksége.
- Mondja el, hogy mi történik most, Tony.
- Egy fiatal l{nyt l{tok. Tal{n tizenkét éves. Egyszer m{r l{ttam őt, egy balesetnél. Egy idősebb nővel
akar elmenni, aki érte jött... de nagyon fél. Nem tudja, hogy mi v{r ott r{.
Ekkor egyenesen a kisl{nyhoz beszéltem, lefestettem előtte a szellemvil{got. Elmondtam, hogy sok
bar{tja lesz ott, és hogy tökéletes szellemtestben lesz majd.
- Engem nem akar elhagyni.
- Mondja meg neki, hogy nem akarja, hogy itt maradjon mag{val.
Hosszú csend következett, majd Tony teste elernyedt, és szélesen mosolyogni kezdett.
Hipnózisban arra utasítottam, hogy jöjjön ki a transzból, majd megkérdeztem tőle, hogy mi történt.
- Először nagyon dühös voltam, és azt mondtam neki gondolatban, hogy „Azonnal tűnj el innen!" És
akkor azt éreztem, hogy „Nem, nem megyek." Ez úgy mag{tól jött. Azt{n úgy kezdtem vele beszélni,
mint ahogyan egy gyerekhez beszélnék. „Tudod, el kell most menned. Hidd el, jó lesz ott neked."
Éreztem ahogy megnyugodott, majd elment. Ezut{n megkönnyebbültem, és nagyon jól éreztem
magam. Éreztem, hogy tov{bb akarok lépni, és újra el akarom kezdeni a tanul{st. Fel akarok
z{rkózni.
Hogy többet is megtudjak megsz{ll{s{nak körülményeiről, úgy döntöttem, hogy visszaviszem őt
abba az időbe, amikor csatlakozott hozz{ a szellem. Mély transzba siklott vissza, ahogy újra
megkezdtem a hipnotikus indukciót. Azt kértem, hogy menjen vissza néh{ny perccel azelőttre, hogy
megsz{llta őt a szellem. Az az emléke jött elő, mikor egy szüneteben dr. Adamsot akarta megl{togatni
az irod{j{ban. Egy magazint olvasott a v{rószob{ban, amikor arra riadt fel, hogy valami történik
odakint.

Tony:

Egy... hangot hallok. Egy tompa ütés hangja, és arra gondolok, hogy tal{n autóbaleset történt, de nem
hallom a fékcsikorg{st. Hallom, ahogy a kisl{ny segítségért ki{lt... „Istenem, jaj, istenem! Segítség!
Segítség!" Megfordulok, és kinézek az ablakon... l{tom, hogy valaki oda-vissza rohang{l az utc{n.
Felkelek, és lerohanok az előcsarnokba... és megkérem a titk{rnőt, hogy hívja a rendőrséget, mert
baleset történt... és a mentőket is.
Kifutok az épületből. Esik az eső. Megkerülöm az épületet, és kirohanok az utc{ra... és még mindig
ott van a l{ny, oda-vissza rohan az utc{n. Meg{llok, és körülnézek, hogy nem jön-e autó... megv{rom,
míg egy teherautó elmegy előttem, azt{n {tmegyek az úttesten. Két ember {ll ott... balra egy férfi,
jobbra pedig egy idősebb asszony... és egy test fekszik a földön.
Először úgy nézett ki, mint egy öregasszony... most egy férfi térdel le mellé... a feje körül véres az
aszfalt. Od{bb lépek... és azt hiszem, azt érzem, hogy oda kell mennem, hogy segítsek neki. De nem
akarom megmozdítani. És most nagyon megrémültem... Nem akarom l{tni... nem akarom l{tni, hogy
hogy néz ki... mert l{ttam a vért... és l{ttam, hogy a feje körül folyt... De valahogy mégis segíteni
szeretnék a l{nyon. Úgy érzem, hogy tennem kell valamit!
Elmegyek onnan, leülök, és csak nézem őt... l{tom, hogy jön a mentő... és elmegyek.
Megkönnyebbülök, hogy m{s is mellette van m{r. Visszasét{lok az épületbe... Néh{ny perc telik el...
és akkor megint kimegyek, és meg{llok az utca m{sik oldal{n... és nézem, ahogy a mentősök
felemelik a l{nyt. Észreveszem, hogy a l{bai élettelenül lógnak lefelé, és borzasztóan elkeseredem.
Felteszik a toló{gyra, és mindent el{raszt a vér. (Hosszú szünet.)
Most magamat l{tom... Mikor azt olvasom az újs{gban, hogy meghalt, úgy szíven ütött, hogy úgy
érzem, mindj{rt nekirohanok a falnak, vagy valami... És l{tom magam, amint a szüleimmel beszélek,
és elmondom nekik, hogy mit l{ttam... szörnyen elkeseredett vagyok. Pedig {ltal{ban nem viselnek
meg ennyire az ilyen dolgok.
Dr. Fiore
Most keresse meg azt a pillanatot, amikor a szellem csatlakozott mag{hoz.
Tony
Úgy érzem, mintha kétszer történt volna meg! Először... mikor ott {llok az utc{n... Úgy érzem, én
vagyok az egyetlen ember ott, aki m{r tapasztalt ahhoz hasonlót, ami most vele történt, és ezért r{m
kapaszkodott. És a m{sik pillanat, amikor olvasom azt az újs{got, és megtudom belőle, hogy a
kórh{zban meghalt. (Hosszú szünet.) Újra nyugtalanít valami. Jézusom, úgy érzem magam, mint
azelőtt, mikor velem történt az a baleset. Egyszerűen v{rom, hogy megtörténjen. Most érzem, ahogy
ide-oda ütődöm a kocsiban. [llandóan bejön a l{ny képe, amint elüti az autó...
Ez most valami egészen m{s. Magamat l{tom, jó régen, tizenhat éves koromban a kórh{zban, a
baleseti oszt{lyon. Egy idős hölgyet hoznak be. Hallom, ahogy az orvosok azt mondj{k, hogy
szívrohama van. Prób{lnak segíteni rajta, de meghalt, mindj{rt a mellettem lévő {gyon. Az egyik
doktor valami viccet ereszt meg vele kapcsolatban, egy m{sik meg azt mondja, hogy „h{t, ezt
elvesztettük". Nem tudom, miért emlékszem erre. Tal{n mert nagyon rosszul esett! (Hosszú szünet.)
Dr. Fiore
Mindent mondjon ki, ami az eszébe jut. Tony
Azt hiszem, aki meghalt, olyan ember volt, aki szeret m{sokat megal{zni. És azt érzem, hogy... ez
majdnem olyan, mintha... mintha a nő tudta volna, hogy ott vagyok. És meg akart al{zni azzal, hogy
ugyanazt tette, amit a m{sik l{ny tett.
Dr. Fiore
Vagyis hogy megsz{llta?
Tony
H{t, igen. Ez az, ami történt. Dr. Fiore
Mint gondol, ő is elt{vozott a megszabadít{skor? Tony
Nem. Érzem, hogy most is itt van velem. (Hosszú szünet.) Tudja, valahogy úgy érzem, mintha nem
lett volna velem mindig. Ez nagyon különös, mert most teljesen tiszt{n emlékszem arra, amikor az
történt. És úgy érzem, mintha... ki-be j{rt volna. És nem szerettem ezt az érzést. Mert úgy éreztem,
semmi hatalmam sincsen fölötte. Akkoriban azt éreztem, hogy semmit sem akarok csin{lni!... Ez
akkor történt, amikor ő is ott volt. (Hosszú szünet.) Most m{r értem. (Hosszú szünet.) Még mindig
egy kissé zavarodottnak érzem magam.
Dr. Fiore
Most egyenesen hozz{ fogok szólni. (Szünet.) Emlékszik, mikor szívrohama volt? Lehet, hogy nem is
vette észre, hogy az történt. Pedig a fizikai teste meghalt akkor, ott, a kórh{zban. Ott volt ez a fiú.
Megsérült, és ott feküdt a maga melletti {gyon. Valamiért {tment hozz{... és azóta vele van.
Könnyű volt meggyőzni a szellemet, hogy t{vozzon, különösen azut{n, hogy elmondtam neki: fiatal
és egészséges lesz a teste a szellemvil{gban.
Mikor kijött a hipnózisból, Tony nagyot nyújtózott, és azt mondta:
- Egész gyorsan megl{gyult. Először nem szerettem a személyiségét, mert olyan keserű és mérges
volt. De jól odafigyelt arra, amit elmondott neki, és éreztem, ahogy megv{ltozott. Több, mint öt éve
volt velem! Fogadni mernék, hogy miatta zördültünk össze a bar{tnőmmel. Nagyon el volt
keseredve, amikor megmondta, hogy m{r meghalt, és akkor meg is sajn{ltam. De amikor észrevette,
hogy a férje jön érte, tényleg boldog volt, és mindj{rt el is ment vele. H{t, ez szép volt!
Elmagyar{ztam Tonynak, hogy minden bizonnyal könnyű préd{ja volt az entit{soknak, hiszen úgy
hívta mag{hoz őket, hogy nagyon együtt érzett velük, és nagyon felkavarta az, ami velük történt. Azt
tan{csoltam neki, hogy naponta vegye körül mag{t a Fehér Fénnyel (l{sd a 15. fejezetet), és ezenkívül
minden olyan helyzetben is ezt tegye, amikor valamilyen negatív dolog történik - ha verekednek,
veszekednek, fizikai vagy lelki f{jdalmat okoznak valakinek, vagy ha olyan emberek között van, akik
drogokat és/vagy alkoholt fogyasztanak.
Mindketten úgy éreztük, hogy bevégeztük közös feladatunkat, és úgy gondoltuk, hogy a probléma
valószínűleg megoldódott. Tony megkönnyebbült, boldog fiatalemberként hagyta el a rendelőmet.
Néh{ny hónapig nem hallottam felőle, ami nem volt meglepő, hiszen úgy éreztem, hogy sikerült
eltaposnunk a tüzet, ahogy reméltük. Azt is tudtam róla, a z{róvizsg{kra készül, és meglehetősen
kevés ideje maradt minderre. Tulajdonképpen nagyon jó jelnek tűnt, hogy nem kért tőlem m{sik
időpontot. Én is azt mondtam neki, hogy m{r nincsen szüksége a segítségemre.
Néh{ny hónappal később Tony egyik szülőjével kezdtem ter{pi{t, és kihaszn{lva a lehetőséget,
kérdezősködtem felőle.
- Óri{si a v{ltoz{s! Mióta itt j{rt, fantasztikusan teljesít! Arra gondoltam, hogy Tony esete
kiv{ltképpen érdekes
lehet az olvasóknak, mert egyetlen ülés alatt volt képes megoldani a problém{j{t, ami meglehetősen
szokatlan. M{s különleges von{sai is voltak az esetnek, amelyekről jó, ha tud az olvasó: péld{ul, hogy
az együttérzése miatt sz{llt{k meg oly könnyen a szellemek, és hogy mindkét szellem első kérésre
t{vozott.
Elhat{roztam, felhívom, hogy tőle halljam a fejleményeket. Egy hónap ut{n, amit azzal töltöttünk,
hogy egym{s üzenetrögzítőivel t{rsalogtunk, egy este végre sikerült személyesen is kapcsolatba
kerülnünk.
- B{mulatos! Egy pénteki napon j{rtam mag{n{l, a következő kedden anatómiaór{m volt, és alig volt
időm r{ tanulni. Egyetlen hétvégén és a hétfői napon kellett bemagolnom a kétheti anyagot, és
mondhatom, hogy fantasztikusan sikerült, mert 4-est kaptam! Ez volt a legjobb jegyem azóta, hogy
ezek a problém{k jelentkeztek. Magam is egészen meg voltam lepve, hogy milyen jól tudok kon-
centr{lni mostan{ban. Klassz, hogy újra képes vagyok tanulni.
- És nem térnek vissza a problém{i még nyomokban sem?
- Néha, nem túl gyakran, úgy érzem, hogy valami vissza akar jönni, de akkor meg{llítom. Valahogy
visszanyomom, ahonnan jött. És ez egyre könnyebben megy.
Mikor a vizsg{iról kérdeztem, büszkén jelentette be, hogy öt nappal ezelőtt fejezte be őket!
- Az a legjobb az egészben, hogy most m{r tudom, mire vagyok képes.
Gratul{ltam neki, és elmondtam, mennyire örülök, hogy sikerült legyőznie az akad{lyokat. Majd
hozz{tettem:
- Tony, aggódom amiatt, hogy időnként mintha vissza akarn{nak térni a problém{i. Ez lehet, hogy azt
jelenti, hogy az egyik entit{s nem ment el egészen a Fényig, hanem itt kósz{l valahol a közelben, és
egyszer csak megint vissza fog térni mag{hoz. Azt hiszem, bölcsen tenné, ha a közeljövőben ismét
megkeresne, ann{l is ink{bb, mivel igen nagy igénybevételnek lesz kitéve az ősszel az orvosi
egyetemen.
Beleegyezett, hogy ismét tal{lkozzunk, majd azt is hozz{tette, hogy m{r egy{ltal{n nem olyan
ingerlékeny a bar{tnőjével, nem pattog minden csip-csup dolog miatt.
- Emlékszik, ugye, az öreg hölgyre, aki középiskol{s koromban a mellettem levő {gyon halt meg?
Mióta elment, nincs köztünk harag, és mindig nyugodtnak érzem magam.
- Biztosan figyelmeztettem m{r, hogy semmiféle drogot vagy alkoholt ne vegyen mag{hoz. Úgy
l{tszik, hogy úgy vonzza a szellemeket, mint egy m{gnes. És mivel orvos akar lenni, meg kell
szerveznie a saj{t védelmét, mert valószínű, hogy m{sok is meg fogj{k környékezni, ha a segítségére
lesz szükségük. Haszn{lja a Fehér Fényt arra, hogy többletvédelmet biztosítson mag{nak!
- Ha iszom egy sört, akkor azt otthon iszom. A múlt ny{ron dr. Adams-szel és feleségével boroztunk,
és dr. Adams azt mondta, hogy l{tta, amint gyengül és zsugorodik az aur{m, ahogy iszom. M{snap
elmondta, hogy komolyan aggódott miattam. De most ő is nagyon elégedett. O egy{ltal{n nem
lepődött meg a szellemeken.
- L{tta a szellemeket az aur{j{ban vagy a testében azelőtt?
- Nem. De amikor a kisl{ny meghalt, csak néh{ny m{sodpercre ment ki az épületből, mert tudta,
hogy a l{ny előző életében öngyilkoss{got követett el. Tudta, hogy meghalt, és hogy r{ fog
akaszkodni valakire, ezért ink{bb visszament az épületbe. Érezte, hogy nem tud segíteni, és hogy
meg kell védenie mag{t.
- Mag{nak is meg kell védenie mag{t - hangsúlyoztam, mert úgy éreztem, hogy még lehet dolga
szellemekkel.
- Most m{r nehezebben kapnak el. A múlt héten egy baleset helyszíne mellett hajtottam el, l{ttam a
mentőautót, és egy földön fekvő embert. Arra gondoltam, amit maga és dr. Adams is mondott.
Elképzeltem magam körül a Fehér Fényt. Hihetetlenül furcsa volt, amikor éreztem, hogy be akar jönni
valaki, de nem tud.
Elmondtam neki, mennyire örülök, hogy nem felejtette el, hogy mit kell tenni ilyen esetekben, és
csak akkor tegye ezt, amikor tragédi{val tal{lkozik, hanem naponta.
- Érzem, amikor bejutnak, de akkor energi{t termelek, és kiszorítom őket. Nem töltenek bennem elég
időt ahhoz, hogy befoly{solhassanak. Nem akarok még egyszer ebbe beleesni. Az előző esetben is
majdnem teljesen tönkretettek.
M{r éppen be akartuk fejezni a beszélgetést, mikor Tony közbevetette, hogy sokkal figyelmesebbé
v{lt m{sok ir{nt, még akkor is, ha pontosan l{tja, hogy „milyen energi{kat sug{roznak ki".
Tony mag{ra is sokkal jobban odafigyel. Felfedezi az emberek és a szellemek viselkedésének néh{ny
olyan fontos aspektus{t, melyek hozz{segítik, hogy érzékeny és hatékony gyógyító v{ljék belőle.

7. Anne – esettanulm{ny

- Meg azt is {lmodtam, hogy a főnököm meg akart ölni! -bökte ki Anne öt perccel az első ülésünk
kezdete ut{n. Vonzó, vörös hajú nő volt a harmincas évei közepén, l{thatóan „ki volt borulva", és félt,
hogy túl messzire mentek m{r a dolgok. M{r-m{r ott tartott, hogy fel{ldozza jól fizetett {ll{s{t, hogy
megszabaduljon a munkahelyén érzett tűrhetetlen feszültségtől.
Ruh{zata - farmerben és halv{nyzöld trikóban jött el -és testének merevsége éles ellentétben {lltak
egym{ssal. Ha előrehajolt a széken, {lla remegni kezdett, hi{ba prób{lt uralkodni rajta. Könnyek
gyűltek a szemébe, miközben ezt mondta:
- Tizenkét éve dolgozom a t{rsas{gnak, és mindig jó munk{t végeztem; témavezető menedzser
vagyok. Elég magas a beoszt{som, és mindenki elismer, csak Bili, a főnököm nem. Több mint egy éve
teljesen elfogadhatatlan a viselkedése. Erőszakos, és mindig uralkodni akar rajtam. Én meg persze ezt
nem hagyom.
Leírta küzdelmeiket, amely lépésről lépésre od{ig fajult, hogy egyszer csak megmondta neki, hogy ott
fogja hagyni a céget miatta.
- De ettől csak még rosszabb lett minden - folytatta. -Bili annyira begurult ettől, hogy a főnöke, aki
végighallgatta a kirohan{sait, úgy gondolta, tal{n jobb volna, ha egy m{sik részleghez menne
dolgozni. De Bili hallani sem akar erről!
Anne egy zsebkendőért nyúlt, majd hozz{tette:
- Összesen két évig dolgoztam neki. Az első hat hónapban minden rendben volt, igazi bar{tokként
dolgoztunk együtt. És most pontosan ez okozza a bajt, mert ezalatt mindent megtudott rólam. Azt
hiszem, féltékeny lett a képességeimre és a mag{néleti sikereimre. Ettől azt{n hamarosan fordult a
kocka.
- És hogy l{tj{k a munkat{rsai ezt a viszonyt, Anne?
- Sokat beszélnek erről, és azt mondj{k, hogy igazam van, és hogy Bili igenis zaklat engem. Elvette a
legjobb munk{imat. Szinte titk{rnővé alacsonyított; utasít, hogy írjak meg egy feljegyzést a
sz{mítógépen, de meg sem kérdezi, hogy mi a véleményem az egészről. Lépésről lépésre elvette az
önbizalmamat. - Hirtelen zokogni kezdett. - Nagyon szenvedek ettől!
Megkértem, hogy üljön vissza, és engedje el mag{t. Majd amikor kissé megnyugodott, a
mag{néletéről kezdtem kérdezni. Egy idő ut{n elmosolyodott.
- Csod{latos férjem van! Ezzel az üggyel kapcsolatban is nagyon sok t{mogat{st kaptam tőle.
Ak{rhogy is döntök, az neki megfelel. Még abba is beleegyezett, hogy eladjuk a h{zat, ha kell, és hogy
ne dolgozzak egy évig, amíg összeszedem magam.
Kív{ncsi voltam, hogy Bill-lel való kapcsolata nem az apj{val való kor{bbi kapcsolat{t tükrözi-e, ezért
róla kezdtem kérdezősködni.
- Mindig is jól kijöttem apuval. Nagyon közel {llunk egym{shoz. - Ezut{n a régebbi férfiakkal való
kapcsolatairól beszélt, és úgy l{tszott, hogy Bili helyzete egyedül{lló.
Gyanítani kezdtem, hogy Anne problém{j{nak gyökere egy előző életében keresendő, és kív{ncsi
voltam, vajon tud-e arról, hogy én előző élet ter{pi{kat is folytatok.
- Miért pont engem v{lasztott terapeut{nak?
- Az elmúlt hat hónapban rengeteg szellemidézésen vettem részt, és arra gondoltam, nem lehetséges-
e, hogy ismerjük m{r egym{st, tudja, egy előző életből. Grace, a bar{tnőm m{r j{rt önnél, és ő is úgy
gondolta, hogy tal{n ön segíteni tud rajtam. Mit gondol, lehetséges, hogy Bili és én m{r voltunk
együtt valaha?
- Nézze Anne, b{rkivel is kerülünk viszonyba, m{r sokszor viszonyunk volt vele azelőtt, különösen,
ha ez a viszony intenzív. Lehet, hogy sz{zszor is volt m{r a férjével, nagyon sok szerepben, még
férfiként is. Lehet, hogy ön az apja volt, és ő az ön l{nya. A mostani viszony minősége nagyon sokat
el{rul az előző viszonyaikról. Ha ez a mostani harmonikus, akkor elég valószínű, hogy legal{bbis az
elmúlt néh{ny alkalommal jóban voltak egym{ssal. Ha a viszonyuk konfliktusokkal teli, mint ahogy
Bili esetében, akkor előzőleg sok bajuk lehetett egym{ssal, vagy még ennél rosszabb is elképzelhető.
Lehet, hogy nagyon összegubancolódtak valaha. Vissza kell mennünk abba az időbe, amikor ezt
történt, hogy túl tudjon jutni ezen a feszültségen. Ha ez megtörtént, m{r nem lesz olyan „gomb"
mag{n, amit Bili megnyomhatna.
Mivel úgy tűnt, hogy Anne nem képes a Bill-lel való viszony{n v{ltoztatni, amely sehogyan sem {llt
összhangban Anne nyilv{nvaló képességeivel és eredményeivel, úgy döntöttem, hogy fölvetem neki
a megsz{llotts{g kérdéskörét. Anne tudta, hogy előző élet ter{pi{kat is folytatok, de lehet, hogy nem
tudta, hogy szellemekkel is dolgozom. Előbb mindenesetre a ment{lis {llapot{val kapcsolatos
kérdéseket tettem föl neki.
- Milyen az emlékezőtehetsége és a koncentr{ciós képessége? - Nagyon fontos volt, hogy mit v{laszol
erre.
- Régebben sohasem voltak problém{im az emlékezetemmel. A jó memóri{mról voltam híres. Az
elmúlt évben ez fokozatosan romlott, de m{r h{rom éve is éreztem v{ltoz{sokat. És mióta múlt évben
abbahagytam a doh{nyz{st, komoly nehézségeim vannak a koncentr{cióval. Azelőtt a cigaretta
megnyugtatott.
Kórh{zi kezelésekről, oper{ciókról, balesetekről kérdeztem.
- H{rom éves koromban elütött egy autó, és néh{ny hónapig kóm{ban voltam. Azt{n négy évvel
ezelőtt egy autóbalesetben megsérültem. Még mindig kezelnek emiatt. M{s okból még nem voltam
kórh{zban.
Lazít{sként {ttértem a szellem {ltali megsz{llotts{g témakörére és az e téren végzett munk{mra,
mikor észrevettem, hogy Anne {lla újra remegni kezd.
- Mit érez most ebben a pillanatban?
- Hallom, ahogy dörömböl a szívem! - v{laszolta, és könnyek folytak végig az arc{n.
Készen {llt a hipnózisra! Az entit{s el volt keseredve, és most közvetlenül hozz{ fordulhattam volna.
De hogy biztons{ggal tudjam, hogy ez nem Anne reakciója volt, úgy döntöttem, hogy a szok{sos
módszeremet követem, és a relax{ciós szalagj{t elkészítve jutunk el az alapszintre.
T{jékoztattam a hipnózis mibenlétéről, majd javasoltam, hogy döntse h{tra a fekvőszék t{ml{j{t,
csukja be a szemét, és figyeljen a légzésére. Ezut{n nyugtató, pozitív hipnotikus szuggesztiót
alkalmaztam, amit szalagra is felvettem, hogy este, elalv{s előtt is meghallgathassa. Gyönyörűen
ellazult, feje a v{ll{ra csuklott.
Miut{n {tfordítottam a kazett{t a m{sik oldal{ra, a megszabadít{st kezdtem r{ rögzíteni.
M{sodpercekkel azut{n, hogy megszólítottam az esetleg vele lévő szellemeket, az iménti boldog
{llapot jól l{thatóan megv{ltozott, és nyugtalan, „erőszakos" reakciót észleltem. íme, a bizonyíték!
Olyan erősen zokogott, hogy majdnem félbe kellett szakítanom a felvételt. Mindazon{ltal előhívtam a
szellem szeretteit, ahogy {ltal{ban is teszem, és l{ttam, ahogy az entit{s megnyugszik. Tov{bb
folytatva hamarosan észrevettem, hogy Anne testének feszültsége hirtelen fölenged. Befejeztem a
megszabadít{st, és kihoztam Anne-t a transzból.
- Nem akart elmenni - mondta, és sírdog{lni kezdett. -Nem tudom miért, de olyan szomorú vagyok.
- Mit érez még?
- Valami nyugtalan verdesést érzek itt - mondta, és a mellkas{ra mutatott. - Mikor nem érzi mag{t
veszélyben, minden megnyugszik.
- Meg tudn{ mondani, hogy ki az?
- Egy férfi. Valamiért biztos vagyok benne, hogy férfi. B{r nem tudom, hogy ki lehet az.
Mivel valószínűnek tartottam, hogy nem t{vozott el, újra megkértem Anne-t, hogy csukja be a
szemét, és figyelje a reakcióit, ahogy közvetlenül a szellemhez beszélek. Könnyek folytak végig az
arc{n, ahogy r{mutattam, hogy milyen nehéz lehetett egy férfinek egy nő testébe z{rva lenni.
Megkértem, hogy menjen el a szeretteivel, tal{n az anyj{val, a szellemvil{gba, ahol majd erős,
egészséges férfitestben létezhet.
L{ttam, hogy Anne újra megnyugszik, ezért a megszabadít{s végéhez közelítettem.
- Erezte most, hogy elt{vozott?
- Azt hiszem, hogy elment az anyj{val. Mikor megemlítette, hogy tal{n az anyja jött érte, valami
megv{ltozott. A testem hirtelen megnyugodott.
- Lehet, hogy elment. De ha nem, remélem, majd elmegy, amikor otthon meghallgatja a megszabadító
kazett{t. Ha mégsem, dolgozom még vele a következő alkalommal. Minden nap j{tssza le a kazetta
mindkét oldal{t. A meg-szabadít{si részt akkor hallgassa, ha teljesen éber, mondjuk reggel a
munk{ba menés előtt, vagy valamikor kora este. A m{sik oldalt, amire azt írtam, hogy „elalv{s előtti
szuggesztiók", akkor hallgassa, mikor lefekszik. Ha nem is figyel oda arra, amit mondok, a tudatalatti
értelme sohasem alszik, és minden szuggesztiót felfog.
R{néztem az ór{ra, és l{ttam, hogy még jó negyven percünk maradt a dupla ülésből.
- Van még r{ időnk, hogy visszamenjünk és kiderítsük, volt-e m{r valaha Bill-lel. Ha igen, megl{tjuk,
emlékszik-e arra az eseményre, amely a kettőjük közötti feszültséget okozza. Az az érdekes az
egészben, hogy ha igen, ez az ő hozz{{ll{s{t is megv{ltoztathatja. Volt m{r r{ eset. Bizony{ra
telepatikus sz{l van az emberek között, ami automatikus reakciókat v{lt ki. Ha megtapasztalja az
elmúlt életét, az nemcsak önt gyógyítja meg, hanem esetleg őt is, még akkor is, ha ő nem is tud a
regresszióról.
- H{t, az nagyszerű lenne! Gondolja, hogy vissza tudok emlékezni az előző inkarn{cióimra?
- Nem is olyan nehéz dolog, ha nem prób{l visszaemlékezni! A prób{lkoz{s csak el{llja az utat.
Egyszerűen csak tudja, hogy ez épp olyan egyszerű, mint arra visszaemlékezni, hogy mi történt önnel
tegnap. Ha követi az útmutat{saimat, értékes eredményeket érhetünk el még ma, akkor is, ha csak
gyakorlatként tesszük mindezt.
Elmagyar{ztam, hogy mi módon sz{moljon be arról, ami hipnózisban majd az eszébe jut, és
v{laszoltam néh{ny, a regressziót érintő kérdésére. Ezut{n hipnotikus {llapotba hoztam, és
utasítottam, menjen vissza abba az időbe, mikor még úgy voltak együtt Bill-lel, hogy nem történt meg
az, ami most oly erősen befoly{solja a kapcsolatukat.
Némi vonakod{s ut{n egy falusias jelenetet írt le: egy f{kkal szegélyezett földúton, melynek mindkét
oldal{n mezők terülnek el, s egy fiatal p{r sét{l, kéz a kézben. Azt is hozz{tette, hogy a ruh{kból és
egy kocsiból ítélve mindez az 1800-as évek végén, vagy az 1900-as évek elején történhet. Elmondta,
hogy szerinte ezek az emberek szerelmesek egym{sba, és csak úgy, kedvtelésből sét{lnak. Tov{bb
mozdítottam az időben. Érzelemmentesen {llította, hogy a kapcsolat véget ért. Tapasztalatból tudtam,
hogy minden valószínűség szerint valami traumatikus esemény történt, amire nem akart emlékezni,
ezért azt javasoltam, hogy győzze le ellen{ll{s{t.
- Vitatkoznak... egy kéz csapódik... megüti a férfit!
- Mondjon még többet erről.
- Elég erőszakos a dolog. A nő sikoltozik. A férfi földhöz v{gja. A nő sír. (Hosszú szünet.) Üres a
fejem. Elment!
Ekkor elhat{roztam, hogy kiprób{lok valami m{st, olyasmit, amit szükség esetén ütők{rtyaként
szoktam elővenni.
- Mondja el újra az {lm{t: azt, amelyikben Bili meg akarja ölni.
- Néh{ny f{t l{tok és egy kisv{rosi könyvt{rat... és egy p{rt. (Szünet.) Ugyanazt a p{rt!... Megölt!
Megölt engem! -Kezével eltakarta az arc{t, hogy tompítsa hangos zokog{s{t és nyögéseit. - Puszta
kézzel! Úristen! Nem akarok többet tudni!
Énjének arra a felére hivatkoztam, amely meg akart gyógyulni, és megerősítő szuggesztióval
segítettem abban, hogy úrr{ legyen a félelmén.
- Verekednek vele, meg akarj{k fékezni. Most valami van a kezében... és engem üt vele... újra és újra! -
Rettentően reszketett, ahogy a hal{l{ra emlékezett. Azt{n hirtelen abbamaradt, és az összes gyötrelem
elmúlt - Vége. (Hosszú szünet.) Nagyon könnyűnek érzem magam... és most úgy érzem, hogy fölfelé
lebegek.
- Nézzen le, és mondja el, mit l{t.
- L{tom a l{nyt, amint ott fekszik. -És ő?
- O majdhogynem boldog. Néh{ny hölgy megprób{l segíteni rajtam... de m{r mindennek vége. O
meg csak ott {ll.
Emlékeznie kell a veszekedés ok{ra is, gondoltam, ezért visszavittem őt a verekedés kezdetére,
mielőtt még a férfi hozz{nyúlt volna.
- V{dol valamivel.
- Mivel?
- Hogy egy m{sik férfival voltam. (Hosszú szünet.) Az a m{sik férfi! O van a testemben! - Kinyitotta a
szemét, s ezzel hirtelen kijött a transzból. - Ez az! - mondta.
Mivel valahogy fel kellett dolgoznia azt, amit most megtudott, úgy döntöttem, hogy ez alkalommal
nem dolgozom tov{bb a szellemmel. Szerettem volna megtudni, hogy Anne mit érez, hiszen mindj{rt
az első ülésen rengeteg mindenen ment keresztül!
- M{sképp érzem magam! Erős vagyok! - Egy gyönyörű mosoly derült fel az arc{n.
Micsoda szerelmi h{romszöggel volt itt dolgunk!
M{sodik alkalommal alig ismertem meg Anne-t, mikor kimentem, hogy a v{rószob{ból behívjam a
rendelőbe. Csinos, eleg{ns ruh{ban ült, maga volt a vezető {ll{sú nő mintapéld{nya! Tökéletes
sminkje tette fel a pontot az i-re.
Belépett a rendelőmbe, és kellemes mosollyal mondta:
- Sokkal jobban vagyok. Szinte hihetetlen! A férjem szerint az autót is m{sképpen vezetem. Nagyon
agresszív voltam régebben, most sokkal elengedettebb vagyok.
- És mi a helyzet a munkahelyén?
- Az ünnepek miatt csak fél napot töltöttem még bent, de teljesen m{sképp viselkedem a
főnökömmel, mint azelőtt. Azonnal megv{ltoztam. Tulajdonképpen Bili jött oda hozz{m, és sokkal
emberibb hangon beszélt velem. Észrevettem, meg van lepve és figyel.
Megkérdeztem, mit gondol, elment-e a szellem? Bólintott, és azt mondta, hogy meglehetősen biztos
ebben. Némi szünet ut{n megjegyezte, hogy egy hőhull{m futott végig rajta, mikor ezt kérdeztem,
majd r{jött, hogy nincs is meleg a rendelőmben.
Úgy éreztem, hogy a kérdésemre adott reakció részben az entit{snak tulajdonítható. Tal{n újra {télte
a hal{l{t, aminek valami köze lehetett a tűzhöz. Eldöntöttem, hogy ennek ut{nanézünk. Elmondtam
gyanúmat Anne-nek, majd hipnózisba vittem, hogy felfedjük, milyen viszonyban voltak abban az
életükben, amibe a múlt alkalommal belenéztünk.
Anne emlékezett r{, hogy ő és a férfi szerelmesek voltak egym{sba. Eldöntötték, hogy szeretkezni
fognak, de előbb elszöknek együtt valahov{. Miut{n nagy nevetések közepette kitervelték a „szökést",
elhat{rozt{k, hogy kirabolnak egy széfet... Bili széfjét. - El akartuk lopni a pénzét, azt{n olajra lépni.
A bar{tja éjjel egy rúd dinamittal belopózott az épületbe, míg ő kint v{rt a bokrok között. Egyszer
csak egy hangos robban{st hallott, és az épület l{ngokba borult.
- Szörnyű érzésem van, hogy valami nem sikerült! -Erős nyugtalans{g vett rajta erőt, és könnyek
folytak végig az arc{n és a nyak{n. - Meghalt a robban{sban! Errefelé rohannak az emberek, hogy
elolts{k a tüzet, és én is csatlakozom hozz{juk, de el kell rejtenem az érzéseimet.
Néh{ny percig még folytattuk a regressziót, amíg kissé megnyugodott, majd visszahoztam a jelenbe,
és megkértem, mondja hangosan a szellemnek, hogy menjen el. Szörnyen sírt, mikor megtette, majd
„bevallotta", hogy azért maradt itt a szellem, mert ő is akarta. Mikor elment, azt mondta, hogy úgy
érzi, mennie kell m{r.
Megkérdeztem Anne-t, hogy érzi mag{t.
- Hi{nyzik - suttogta.
Anne azzal a szuggesztióval jött ki a hipnózisból, hogy minden szempontból jól érzi mag{t, teljesen
mag{n{l van és éber. Könny {ztatta szemmel, f{radtan mosolygott.
Majd zavartan nézett r{m, és megkérdezte:
- Hogyan lehetséges, hogy ő most is szellem? Hiszen mindez nagyon régen történt. Ilyen hosszú ideig
maradnak itt a szellemek?
Azt v{laszoltam, hogy erre csak ő tud magyar{zatot adni. Majd hozz{tettem:
- Tal{n újj{született. Utolsó hal{la óta a földhöz kötve létezett, és ön az előző életbéli sz{lak miatt
mag{hoz vonzotta.
Két nappal későbbre tűztük ki az újabb tal{lkozót. Anne úgy ment el, hogy sokkal jobban érzi mag{t.
Mikor {tnéztem a jegyzeteimet, mielőtt Anne-t behívtam volna a v{rószob{ból, úgy éreztem, hogy
óri{si halad{st értünk el két ülés alatt. Ha tov{bbra is ilyen ütemben haladunk, azt fogom javasolni
neki, hogy ez legyen az utolsó tal{lkozónk. Anne egy jól meghat{rozott problém{val jött hozz{m, és
ha ez megoldódott, nincs szükség tov{bbi segítségre.
Egy pillant{s meggyőzött arról, hogy optimizmusom korai volt.
Leroskadt a székbe, és a fejét ingatta.
- Nem értem, mi történik velem! Olyan jól éreztem magam az első ülés ut{n!
- A főnökével vannak problém{i?
- Nem, ott minden rendben! Annak ellenére, hogy sok olyant tett, ami kihozhatott volna a sodromból,
én ügyet sem vetettem r{.
Elmondta, hogy minden rendben volt, egészen addig a reggelig. Hosszú idő óta nem aludt olyan jól,
mint az előtte való éjszaka. Néh{ny ór{ja volt még csak fenn, mikor egyre rosszabbul kezdett l{tni, és
ez később tov{bb fokozódott. Annyira szédelgett, hogy közel j{rt ahhoz, hogy kimenjen h{nyni.
Miut{n beteget jelentett, visszafeküdt az {gyba, és csak délben ment be dolgozni, mert mindenképpen
be akart fejezni egy munk{t. Az irod{ban nem tudott koncentr{lni. Egy órai erőlködés ut{n feladta, és
hazament, egyenesen az {gyba. Elaludt, és csak akkor ébredt föl, amikor m{r hozz{m kellett indulnia.
- Ahogy ide tartottunk, ismét rosszul lettem.
- Ön vezetett?
- Igen.
- Miért nem adta {t a korm{nyt a férjének?
- Egyedül voltam.
- Mintha az előbb többes sz{mban beszélt volna.
- Igen? Nem is tudom.
- Érzett m{r ilyen rosszullétet azelőtt?
- Kétszer volt migrénem életemben, egyszer tizenegy évvel ezelőtt, és egyszer nyolc évvel ezelőtt.
Pontosan ugyanígy kezdődtek, mint ma reggel. Mindkét alkalommal olyan f{jdalmaim voltak, hogy
azt hittem, szétszakad a fejem. B{rmit csin{ltam, b{rmilyen gyógyszert vettem be, semmi nem
segített. A periféri{lis l{t{somat is elvesztettem. Attól féltem, hogy most is ilyen f{jdalmaim lesznek,
de h{la istennek, nem lettek.
Mikor hipnózisba került, a szédülésért felelős eseményhez vezettem vissza. Egyik előző élete jött elő,
melyet férfiként élt le, és melyben magas rangú katonatiszt volt a spanyol hadseregben. Egy politikai
felfordul{sban őt és követőit megbuktatt{k. Magas rangja miatt egy t{voli szigetre sz{műzték. Egy
ideig {llandó rettegésben élt ott, mert úgy gondolta, hogy ellenségei b{rmikor ut{na jöhetnek. Egy
alkalommal hajót l{tott közeledni a sziget felé.
Regressziój{nak e pillanat{tól kezdve egyre nyugtalanabb{ v{lt, és nem csak besz{molt róluk, de újra
{t is élte a részleteket.
Mikor a kapit{ny néh{ny emberével a barlangja felé tartott, nagyon megriadt, mert tudta, hogy meg
fogj{k ölni, ha nem ad {t egy bizonyos létfontoss{gú inform{ciót.
- Hangosan beszélünk egym{ssal. Valamit akarnak tőlem, de én nem fogom megadni nekik. A
parancsnok utasít{st ad, hogy öljenek meg. (Majdnem teljesen elveszítette a kontrollt, ahogy újraélte
a p{nikot.) Puskatussal tarkón ütnek, és a földre esem. (Hosszú szünet.) Szédülök... nagyon szédülök.
Elvesztem az eszméletemet... csak vöröset l{tok. A véremet. Nagyon f{radt vagyok... ők csak ütnek
tov{bb. (Hosszú szünet.) L{tom azt a valakit a földön. (Hosszú szünet.) M{r nem vagyok f{radt...
Csöppet sem vagyok f{radt.
Most, miut{n valószínűleg megtal{ltuk a migrént és a szédülést kiv{ltó eseményt, úgy döntöttem,
hogy vizsg{ljuk meg, ki is az a „mi". Előző nyelvbotl{sa nyilv{nvalóan megmutatta, hogy valaki m{s
is volt még vele. Az is lehetséges volt, hogy az az entit{s, akivel az elmúlt két alkalommal dolgoztunk,
nem t{vozott el.
Anne még mindig mély hipnózisban volt, és élvezte az {télt hal{l ut{ni Fényt. Megkérdeztem, hogy
kivel jött ide.
- M{sok is vannak velem. Ők ir{nyítanak. Nagyon aggódnak amiatt, hogy ki akarja majd űzni őket.
Nagyon erősek, és dühösek mag{ra, mert most m{r én is tudom, hogy velem vannak. Időben
visszavittem ahhoz a pillanathoz, amikor csatlakoztak hozz{. Újra {télte azt, ahogy a gyerekkori
autóbalesete ut{n a műtőasztalon fekszik.
- Valami éles fém megv{gott. F{j a tarkóm. Az orvosok kétségbeesetten tevékenykednek. Alig
lélegzem. Ez elég sok{ig tart. Egyre mélyebbre megyek. F{j a karom. Alig kapok levegőt... nagyon
nehéz a mellkasom, és f{j a l{bam... Még mélyebbre megyek. Baj van a levegővel. Úgy érzem, m{r alig
élek... Ekkor egy m{sik személy jön, az arca öreg, sötét és r{ncos. H{rom van belőlük. Elfoglalnak.
Meleget érzek, mikor elfoglalnak. Hogy bennem vannak, jobban érzi mag{t a testem. Elmulasztj{k a
f{jdalmat.
- Beleegyezett, hogy elfoglalj{k?
- Nem, csak úgy jöttek. Két nő és egy férfi. A férfi nagyon öreg és nagyon f{radt.
Ezut{n egyenesen hozz{juk beszéltem. Elmondtam, hogy a feladatukat teljesítették. Harmincegy
évvel ezelőtt megmentették a kisl{ny életét, de most m{r jól van. Most a saj{t jólétükre kell
gondolniuk, és el kellene menniük a szeretteikkel, akik m{r értük jöttek. Mindh{rom entit{s
m{sodperceken belül t{vozott.
Mikor kint volt m{r a hipnózisból, Anne elmondta, hogy a h{zuk előtt az anyj{hoz futott {t az utc{n,
mikor elütötte az autó. Kórh{zba sz{llított{k, ahol hónapokig kóm{ban volt. Nem gondolt{k, hogy
túl fogja élni a balesetet. A szüleinek azt mondt{k, hogy ha túl is éli, sohasem lesz norm{lis, nem fog
tudni beszélni az emberekkel, és valószínűleg egész életében a gyerekkórh{zban kell maradnia.
Kis grimaszt v{gott, ahogy ezt mondta:
- Lehet, hogy nemcsak {tsegítettek a krízisen, de abban is segítségemre voltak, hogy norm{lisan
fejlődjek. Végül is jót akartak.
A negyedik, utolsó ülésre öt nappal később került sor. Arca sug{rzott, mikor berontott a rendelőmbe.
A munk{ja fantasztikusan jól ment. A főnöke felhagyott a sz{jbar{gó stílussal, és minden sokkal
rugalmasabb{ v{lt. Meglepetéssel tapasztalta, hogy nem beszél m{r róla a h{ta mögött. Ha m{sok
kritiz{lt{k valamiért, ő lecsillapította őket, szinte automatikusan. Elmondta, hogy mindaz, ami azelőtt
volt - a depresszió, a kényszeres gondolat, hogy adj{k el a h{zat és költözzenek el - m{r csak egyre
halv{nyuló {lomnak tűnik. Az utolsó ülés ut{n valóban jól érezte mag{t. Sokkal több energi{t érzett
mag{ban, aminek nagyon megörült.
Javasoltam, hogy hasznos lenne, ha felt{rn{nk a Bill-lel való viszony{t, hiszen ez volt a belépőjegy a
rendelőmbe. Úgy éreztem, nem sokat tudunk arról, hogy mit is jelentettek ők egym{snak, csup{n
annyi volt vil{gos, hogy Bili megölte őt. Anne egyetértett velem, és egy bűntudatos mosoly
kíséretében ezt mondta:
- Nagyon kív{ncsi vagyok, hogy jött r{ arra, hogy egy m{sik férfi is van.
Időben visszamentünk oda, ahol Bili felfedezte, hogy Anne-nek szeretője van.
- A robban{s éjszak{j{n... lovak tűnnek fel, egy kocsit húznak. Bili érkezik. Megkérdezi, mi történt. A
h{z l{ngokban {ll. Bili kiab{l: - mi történt? Az emberek rohang{lnak, és prób{lj{k eloltani a tüzet. O is
rohang{l, utasít{sokat ad az embereknek. Én nagyon rosszul érzem magam... Azt hiszem, megtal{lt{k
a holttestet. Igen, mind ott vagyunk. Én is megnézem. Bili a széfhez megy. Az ajtaja nyitva, és azt
nézi, hogy mi hi{nyzik belőle. Körbenéz a szob{ban {csorgó embereken. Tal{lkozik a tekintetünk.
Mindig megbízott bennem. (Hosszú szünet.) Olyan voltam neki, mintha a húga lennék. Ugyanabban
a csal{dban nőttünk föl. (Sír.) Ezért is bízott bennem annyira. Együtt neveltek bennünket.
Gyanakodva néz r{m. Nehéz elhinnie, de elég gyanús a dolog.
Megkérdeztem Anne-t, hogy mi érez.
- Nem lett volna szabad megcsalnom. Bízott bennem -v{laszolta sírva.
Folytattuk a regressziót, és Anne elmesélte, hogyan viselte Bili a gondj{t, hogyan védte meg
mindentől, hogyan {rasztotta el rajong{s{val. A tűzeset ut{n Anne egy m{sik v{rosba akart költözni,
de Bili ebbe nem egyezett bele. Valamivel később m{r nyíltan is szembesz{llt vele, amikor egy
vas{rnap a templomból jöttek hazafelé. Kijelentette, hogy mindenképpen elmegy. Vitatkoztak ezen,
de Anne hajlíthatatlan maradt. Bili teljesen elvesztette a fejét, és végül nekiment Anne-nek. Anne újra
{télte a hal{l{t, és elmondta, hogy r{jött: nem is akart m{r élni. Bűntudata csapd{j{ból m{r csak úgy
tudott kimenekülni, ha a testéből is kimenekül.
Az ülés vége felé Anne megjegyezte:
- Tulajdonképpen nem is értem, miért nem v{rtam ki, és miért fordultam önhöz segítségért. Ugyanis
Bili elutazik h{rom hónapra Jap{nba, hogy egy új kereskedelmi irod{t indítson be. M{r csak két hét
lett volna h{tra addig! Ha ezt kiv{rtam volna, nem történt volna meg mindez, mert nem lett volna
rajtunk ez a nyom{s.
- Anne, én arra jöttem r{, hogy mindenki a legjobb időben fordul segítségért. Nincsenek véletlenek!
Ha v{rt volna ezzel, a négy elveszett lélek még mindig a földi síkon lenne bez{rva, és ön és Bili sem
tal{lt{k volna meg a békéjüket, pedig valószínűleg ez az egyik céljuk ebben az életben. Ön
meggyógyította mag{t spiritu{lis szinten, és Bilinek is segített ebben. Nem csod{lkoznék, ha néh{ny
magasrendű szellem, az ön vezetői inspir{lt{k volna önt arra, hogy adjon mag{nak egy lehetőséget,
hogy megszabaduljon nem csak a megsz{llotts{gtól, de a múlt rossz emlékeitől is.
Úgy l{tszott, hogy a probléma megoldódott, és megegyeztünk abban, hogy ez volt az utolsó
tal{lkozónk, hacsak fel nem merül valami új gond.

9. Péter - esettanulm{ny
Ez volt az egyik legmegragadóbb megsz{ll{sos esetem, tal{n azért, mert nem kín{lt semmilyen
könnyű megold{st. Ezen az eseten jól megfigyelhető a megsz{lló szellemek, és a megsz{llt személy
személyiségei és problém{i közötti érdekes összj{ték. Ezen túlmenően Péter esete m{r csak az őt
időlegesen megsz{lló szellemek puszta sz{m{n{l, kitart{s{n{l és sokféleségénél fogva is érdekes.
Péterrel akkor tal{lkoztam először, mikor 1983 kora őszén eljött a rendelőmbe. Egy bar{tja küldte
hozz{m, aki ismerte tevékenységemet. Abban reménykedett, hogy néh{ny pszichológiai tan{cs,
esetleg a múlt életekbe való betekintés megoldja majd sz{mos személyes problém{j{t.
Péter magas, bajszos, izmos, harmincöt éves férfi volt, fekete szemmel és koromfekete hajjal. Az első
pillanatban lerítt róla, hogy levertségtől, félelemtől és bűntudattól szenved. Úgy viselkedett, mint egy
csapd{ba esett {llat, tekintete következetesen kerülte az enyémet, ink{bb a rendelő berendezését
vizsg{lta.
Ahogy az első néh{ny ülés alatt végighallgattam élete történetét, kiderült, hogy minden téren k{osz
uralkodik.
Péter, aki sz{mítógépes analízissel foglalkozott, gyorsan emelkedett a szam{rlétr{n a beosztottól az
alelnöki székig. Egyre növekvő sikerei ellenére érzelmi és személyi problém{i al{{st{k az önbizalm{t,
és veszélyeztették karrierjét. Önmag{t egy „idegcsomónak" l{tta. Különösen szorongott és félt az
emberek között. Ez sok problém{t okozott, mivel rendszeresen t{jékoztatót kellett tartani a saj{t és
m{s t{rsas{gok igazgatóinak.
Az értekezletek előtt nagyon gyakran komoly szorong{sos rohamai t{madtak, és egyszer - elvakult
félelmében - kirohant az igazgatókkal teli teremből. Autóvezetés közben a csúcsforgalomban többször
kapott szorong{sos rohamot San Francisco utc{in, olyannyira, hogy meg kellett {llnia az út szélén,
mert félt, hogy el{jul. Ezek a rohamok a legkülönfélébb fizikai tünetek kíséretében jelentkeztek, a
reszketéstől és verejtékezéstől kezdve a h{nyingerig és a szédülésig.
Elmondta, hogy sokszor úgy intézi az ügyeit, hogy megússza ezeket a rettegett t{jékoztatókat,
miközben tudta, hogy ezzel megfosztja mag{t a tov{bbjut{s lehetőségétől, és nem teljesíti v{llalt
feladat{t sem. Előfordultak azonban olyan időszakok, amikor tökéletes magabiztoss{got sugallva,
ragyogóan szerepelt a fontos üléseken is. Mikor arra kértem, fejtse ki, hogy mitől ilyen v{ltozékony,
teljesen tan{cstalann{ v{lt.
M{sik problém{ja tal{n még ennél is jobban zavarta. Egyre kevésbé tudott koncentr{lni és
visszaemlékezni a részletekre, és azt {llította, hogy az emlékezőtehetsége a felére zsugorodott.
Beszélgetés közben gyakorta elveszítette a fonalat, és öt percnél tov{bb nem tudott odafigyelni a
munk{j{ra, vagy arra, amit épp olvasott. Tov{bb rontott a helyzeten, hogy esténként visszagondolva
sokszor hosszú ór{k estek ki az emlékezetéből. Ezekkel az ór{kkal csak úgy tudott mag{nak
elsz{molni, ha megnézte a napi feljegyzéseit, vagy ha megkérdezte a munkat{rsait, hogy mit végeztek
aznap.
Mivel egyre jobban félt a kudarctól, Péter halogatni kezdte munk{it, és biztos volt benne, hogy ha
minden így megy tov{bb, végül meg fog őrülni.
De ez sem volt még elég; valahogy mindig képtelen volt kijönni a nőkkel. M{r harmadízben nősült
meg, és ez a h{zass{g is egyre gyorsabban romlott. Felesége, Betty, nem érdekelte m{r szexu{lisan,
b{r azt mondta róla, hogy a teste gyönyörű. Rettegett attól, hogy tulajdonképpen elfojtja a
homoszexualit{s{t. Ugyanakkor fanatikusan féltékeny volt feleségére, és mindig neheztelt, ha a
partikon m{sok is érdeklődést mutattak ir{nta. Gyakran v{dolta Bettyt azzal, hogy flörtöl, és ez néha
csúnya, majdnem a tettlegességig fajuló összeütközésekhez vezetett. Az ilyen esetek ut{n azt{n
bűntudatot és lelkiismeretfurdal{st érzett.
Ahogy közelebb kerültünk egym{shoz, Péter bevallotta, hogy aggódik az italoz{sa miatt is. Az utóbbi
években élete fontos részévé v{lt az iv{s. Majdnem minden nap ivott, és csak az ital volt képes
megszabadítani félelmeitől és szorong{s{tól. B{r felső-középoszt{lybeli csal{dban nőtt fel -az apja
bank{r volt - mégis, mindig jobban szeretett közönséges kocsm{kban, munk{sok között inni. Mikor
ivott, elmúlt a jókedve, gúnyolódni kezdett, és gyakran kezdeményezett a kocsm{kban
civakod{sokat.
Az iv{s és a szellemek behatol{sa közötti összefüggés tudat{ban egyre erősebbé v{lt a gyanúm, hogy
megsz{llotts{g okozza a problém{kat. Felfigyeltem arra a különös kettősségre is, amely életének
minden problém{j{t jellemezte. Szerette a feleségét, {m mégsem vonzódott hozz{, és rosszul b{nt
vele. Szeretetteli és együttérző ember volt, ugyanakkor időnként szörnyű természetű, és haragj{t {r-
tatlan {llatokon, j{tékt{rsakon, bar{tokon, szeretőkön töltötte ki. Nagyszerűen értett a munk{j{hoz,
mégis nehéz felfog{súnak és értéktelennek érezte mag{t.
E meggyőző személyiségjegyeken és tüneteken kívül Péternek jól l{thatóan olyan élményei is voltak,
melyek nagyban al{t{masztott{k a megsz{llotts{g hipotézisét. Úgy tal{ltam, hogy a nagyon érzékeny
emberek sokkal jobban ki vannak téve a megsz{ll{snak, és Péterrel néha különös dolgok történtek
gyerekkor{ban. Első oszt{lyos kor{ban megjósolta, hogy egy kutya meg fog t{madni valakit, ami né-
h{ny nap múlva be is következett. Évekkel később előre megérezte legkedvesebb nagynénje
öngyilkoss{g{t.
Péter elismerte, hogy gyakran érzi úgy, hogy két különböző személyiség - egy jó-, és egy rosszakaratú
- hat{sa alatt {ll. Gyerekkor{tól fogva visszatérő rém{lma, hogy egy töpörödött, ördögi ember
b{mulja mereven.
Az is eszébe jutott, hogy sportol{s közben mindig, mikor sikere lehetett volna, megsérült. Péld{ul
csúny{n megsérült a térde, amikor próbaj{tékon szerepelt az egyetemi futballv{logatottban.
Középiskol{s kor{ban sérült v{llszalagja miatt nem juthatott be az orsz{gos birkózóbajnoks{gra.
Mikor valakivel beszélt, gyakran előfordult, hogy úgy érezte: valaki m{s beszél belőle. Sőt, néha azt is
érezte, hogy nem foglalja el teljesen a testét, hanem úgy harminc centivel bal-h{tsó ir{nyban a feje
mögött lebeg.
Erről rögtön eszembe jutottak m{s betegeim hasonló kijelentései, akikről kiderült, hogy valóban
megsz{llottak voltak.
A harmadik ülésen azt javasoltam, hogy hipnózisban nézzük meg, vannak-e benne megsz{lló
szellemek. Péter nagyon megriadt a lehetőségtől, annak ellenére, hogy igyekeztem a lehető
legpontosabban elmondani neki a megsz{ll{s elméletét, és azt, hogy milyen fontos lehet a meg-
szabadít{s. Végül vonakodva b{r, de beleegyezett a kísérletbe.
Kiv{ltképpen jó hipnotikus alanynak bizonyult. Könnyen és gyorsan került hipnózisba, és elfogadta
az ujj-jelekre épülő kommunik{ciós rendszeremet is. Egy ujj-jelekkel történő ellenőrzés azonnal
kimutatta, hogy jó p{r szellem lakik benne - hat, vagy ak{r több is -, és mikor megkérdeztem, hogy
van-e közülük olyan, aki m{r gyerekkor{tól vele van, az „igen" ujja emelkedett föl.
Egy egyszerű megszabadít{st végeztem, ami ut{n az ujj-jelek tanús{ga szerint még legal{bb h{rom
szellem ott maradt. Ekkor megkértem, hadd beszéljek az ott maradt entit{sokkal, majd a szok{sos
megközelítést alkalmaztam:
- Miért akaszkodik ennek az embernek a nyak{ba, és okoz neki problém{kat, amikor tudja, hogy
{tesett a hal{lnak nevezett v{ltoz{son, és a saj{t szellem-életében kellene m{r előbbre lépnie? -
kérdeztem.
Két különböző v{lasz érkezett, elég jól megkülönböztethető hangokon. Az egyik v{laszt m{r sokszor
hallottam a különböző megsz{lló entit{soktól:
- Félek - suttogta egy remegő hang. - Nem tudom, mi fog történni velem. Nem akarok elmenni.
De a m{sik v{lasz tömör szarkazmusa meglepett:
- Na és azt{n!
Ez meggyőzött arról, hogy ez a munka az, amit Péterrel folytatnunk kell.
Rövid szünetet tartottam, majd ismét elvégeztem a standard megszabadít{st, részletesen kifejtve a
szellemi lét természetét, a szellemi birodalomban való tanul{s és gyógyul{s folyamat{t, majd a közeli
szellemrokonokat és bar{tokat hívtam, hogy segítsenek.
Mielőtt kihoztam volna Pétert a hipnotikus transzból, még egyszer leellenőriztem az entit{sokat. A
próba eredménye negatív volt; Péter tudatalattija szerint nem volt több szellem a testében vagy az
aur{j{ban.
Mikor kijött a transzból, Péter felfrissültnek és elengedettnek érezte mag{t. Elmondta, hogy
hat{rozottan érezte: az egyik entit{s nagyon erős volt. Sug{rzó optimizmussal t{vozott a
rendelőmből.
Egy hét múlva, a következő ülésünk elején Péter besz{molt róla, hogy sokkal jobban érzi mag{t. Még
mindig szenvedett a szorong{stól, de m{r nem annyira, mint azelőtt, és a feleségével való viszonya is
javult némileg.
Ki{br{ndultnak l{tszott, mikor azt javasoltam, hogy nézzük meg újra, vannak-e vele szellemek.
Elmondtam, hogy sokszor előfordul, hogy elsőre az entit{sok csak úgy tesznek, mintha elmennének,
és az is megeshet, hogy a többiek csak később, fokozatosan „bújnak elő".
Gyorsan transzba esett, és ahogy gyanítottam, ujj{val azt jelezte, hogy még jó p{r szellem van vele.
Ez alkalommal gyorsan kapcsolatot teremtettem az egyikkel, aki jól érthetően Joseph Biddle-nek
nevezte mag{t, és azt is pontosan tudta, hogy miért van Péterrel.
- Gyűlölöm őt, és meg fog fizetni azért, amit velem tett.
- De ezzel mag{nak is rosszat tesz - ellenkeztem.
- Nem érdekel. Amíg szenved, addig nekem is megéri.
Megkértem Joseph-et, hogy menjen vissza hal{l{nak idejére. Elmondta, hogy egyedül van egy kansasi
kórh{zi szob{ban. Dühös volt, amikor meghalt. Felesége, aki sokkal fiatalabb volt mint ő, egy
gyereket szült, de elhagyta őt a gyerekkel együtt. Ez a f{jdalom egész életében elkísérte, és a
kisbab{kkal szemben különösképpen zordd{ v{lt.
Megkértem Joseph-et, hogy menjen oda vissza, amikor a szelleme elhagyta a testét. Elmondta, hogy
l{tja a csontt{ sov{nyodott testét az {gyban, egy ideig mellette maradt, majd a kórh{zi folyosókon
kezdett bolyongani.
- Egy kisbab{t l{tok, egy újszülöttet. Arra gondolok, hogy tal{n az én gyerekem. Tudom, hogy
megfizettethetem vele az {r{t, amiért elhagyott. Belemegyek a kisbab{ba. Azóta is vele vagyok.
Abban a pillanatban tudtam, hogy ez az entit{s az, amely a legfontosabb szerepet j{tssza Péter
életében, és tal{n magyar{zatot tud adni arra, hogy miért v{lik Péter időnként oly kegyetlen
dühöngővé.
Türelmesen kifejtettem Joseph-nek a szellemi életét érintő veszélyeket: hogy egyszerűen csak
meghosszabbítja saj{t szenvedéseit, és egyúttal f{jdalmat okoz egy élő embernek, akinek semmi köze
az ő problém{j{hoz. Hívtam a bar{ts{gos szellemeket is, hogy segítsenek őt vezetni. Joseph
hamarosan megl{tta a nővérét, és el is ment vele.
Mielőtt kihoztam volna Pétert a hipnózisból, egy m{sik szellemmel is kapcsolatot tudtam teremtem.
Joseph Biddle-lel ellentétben ez a szellem nem mondta meg pontosan, hogy kicsoda ő, és mit akar
Pétertől - tulajdonképpen majdnem az eszméletlenségig be volt rúgva.
- Gye'm{r, igyunk egyet - ismételgette kedélyesen. -Menjünk le a Rockyba, és rúgjunk ki a h{mból.
Annyit azért sikerült megtudnom tőle, hogy előző életében nehézgépkezelő volt, és nyilv{nvalóan
odavolt az italért. Az is l{tszott, hogy m{r Péter kisgyerekkor{tól kezdve vele volt. Az utolsó emléke
az életéből az volt, hogy egy Caterpillar vontatót vezetett egy építkezésen.
Megsürgettem, hogy t{vozzon.
Mikor Péter kijött a hipnózisból, megbeszéltük a legújabb „fog{st". Ő is úgy gondolta, hogy Joseph
Biddle gyakorolta r{ életében a legnagyobb hat{st. Eszébe jutott az {lm{ban l{tott rosszindulatú
öregember. A Caterpillar-vezetőben azonban m{r nem volt olyan biztos. Abban mindenesetre
egyetértettünk, hogy valószínűleg ez az entit{s az oka annak, hogy sokat iszik, s hogy annyira vonzza
a nyers munk{sstílus. Lelkesedéssel és reménykedve hagyta el a rendelőt.
[m a következő alkalommal, mikor Péter transzba került, hirtelen ismét felbukkant a Caterpillar
vezetője.
- H{t még mindig itt van? Hogy hívj{k? - kérdeztem.
- Asz'szem Lou-nak hívnak.
- De miért van még mindig itt Péterrel?
- Azért, mert tőle azt{n ihatok. Jól szórakozom vele, és mindig r{ tudom venni, hogy frankó helyekre
menjen.
- Milyen helyekre?
- H{t oda, ahol igazi férfiak vannak, akik tudj{k, hogyan kell inni, és nem olyan ny{pic giliszt{k.
- M{r jó régen Péterrel van, nem?
- Igen, asz'szem elég régen.
- De azt tudja ugye, hogy el kell mennie?
- M{' mért kéne?
Elmagyar{ztam a helyzetét, mivel rendkívül zavarosak voltak a gondolatai, és meg volt győződve
arról, hogy még mindig a saj{t testében él. Újra elvittem őt a legutóbbi élete ut{ni hal{la pillanat{hoz.
Egy balesetet írt le, amikor a Caterpillar r{dőlt.
- És maga meghalt abban a balesetben.
- Meghaltam? - kérdezett vissza hitetlenkedve.
- Mi történt azut{n?
- L{ttam, ahogy egy kisfiú j{tszik a h{tsó udvaron. Elég kellemesnek és bar{ts{gosnak l{tszott. Én
meg egyedül éreztem magam, teljesen el voltam veszve. így h{t oda mentem hozz{. Végül Lou
sz{m{ra is vil{gos lett, hogy mi is történt akkor. Azt mondta, sajn{lja, ha valami rosszat tett Péternek,
és megkérdezte, hogy hogyan t{vozhatna el. Azt mondtam, nézzen körül, nem l{t-e valaki ismerőst?
A feleségét l{tta, aki - mint gondolta - úgy halt meg, hogy gyűlölte őt az alkoholizmusa miatt. [m
most r{jött, hogy megbocs{tott neki, és boldogan ment el vele. Ez alkalommal úgy éreztem, hogy
végleg t{vozott.
Reménykedtem, hogy végre elértünk Péter problém{inak a gyökeréhez, és ezt el is mondtam neki.
Halv{nyan mosolygott.
- H{t, én is remélem - mondta -, de valami furcsa dolog történt, amikor éppen kijöttem a hipnózisból.
Valami ott belül, valami benső rész, mintha nevetett volna. Nem tudn{m megmondani, hogy csak a
képzeletem j{tszott velem, vagy valami m{s. De mintha azt mondta volna, hogy „jól {tv{gtalak
megint, mert még mindig nem tudod, hogy itt vagyok".
Péter úgy ment el, hogy nem volt benne biztos, haszn{l-e neki ez az egész valamit? Én pedig arra
gondoltam, vajon képes lesz-e a megfelelő ideig elj{rni a kezelésre, hogy valami eredményt is érjünk
el?
[ következő alkalommal mosolyogva mondta el, hogy sokkal jobban érzi mag{t, mint az előző héten,
különösen azért, mert szinte egy{ltal{n nem kív{nt inni. Egy-két pillanattal később viszont m{r
összer{ncolt szemöldökkel mesélte, hogy a felesége ir{nti szexu{lis közömbössége meglehetősen
nehézzé teszi a h{zass{gukat. Azonnal hipnózist javasoltam, és - mivel m{r eleget gyakoroltuk - Péter
gyorsan mély transzba került.
Először, amikor megkérdeztem, hogy jelen van-e valamilyen szellem, ujj{val azt mutatta, hogy
„nem", de amikor azt kérdeztem, hogy van-e valaki, aki ott bujk{l, „igen" v{lasz érkezett.
- Beszélhetek mag{val? - kérdeztem.
- Nem akar beszélni, mert fél - mormolta monoton hangon Péter.
- Akkor meséljen valamit róla.
- Szőke, csinos, csendes és szégyellős nő. Nagyon mag{nyos. Nem tudja, miért olyan boldogtalan; azt
gondolta, hogy majd jó lesz neki velem, de nem szeret a feleségemmel {gyba menni. Azt nagyon
ut{lja!
- Tudja, hogy mióta van mag{val?
- Nem, nem tudom.
- Tal{n mégis beszél majd hozz{m.
Péter csöndben maradt, én pedig v{rtam. Egy perc múlva megkérdeztem:
- Beszél m{r velem a Péterrel levő nő?
- Igen, itt vagyok - hallottam Péter hangj{t, b{r egy kissé l{gyabban, bizonytalanul, szinte nőiesen
szólt.
- Mi a neve?
- Laurie. De miért vagyok itt?
- Éppen ezt akarjuk megtudni, Laurie.
Finoman tov{bb kérdezgettem, és végül sikerült megtudnom, hogy az entit{s öt évvel ezelőtt, egy
h{zibulin tal{lkozott Péterrel, nem sokkal azelőtt, hogy ő megismerkedett mostani feleségével.
Azonnal vonzódni kezdett Peterhöz, mert Péter domin{ns, agresszív természet volt. Emlékezett r{,
ahogy Péter belépett az ajtón, mindkét oldal{n egy-egy nővel. Később kényszerítette mag{t, hogy
odamenjen hozz{; bemutatkozott, majd egy jó félór{t beszélgettek.
Egy autóbalesetben halt meg, a h{zibuliról hazafelé menet. Türelmesen elmagyar{ztam Laurie-nek,
hogy ha Péterrel marad, ez nagyban visszaveti őt a fejlődésben, és mérhetetlen k{rokat okoz neki.
- Ezt nem gondoltam volna... sajn{lom - mondta.
- El kell teh{t mennie. Mindkettőjüknek sokkal jobb lesz így-
- De nem mehetek el. Hov{ mennék? Nagyon egyedül vagyok. ;
Éppen azon voltam, hogy egy kissé hat{rozottabban beszélek vele, mikor Péter megszólalt: '
- Nem fog elmenni. Nem akarja hallani, amit mondani akar neki. Nem hallgat mag{ra többé.
Néh{ny percig még megprób{ltam beszélni vele, hi{ba.
Mikor kijött a hipnózisból, Péter emlékezett r{, hogy tal{lkozott Laurie-val. Meg volt döbbenve, hogy
egy ilyen rövid tal{lkoz{s oda vezethetett, hogy Laurie megsz{llta őt. De most m{r arra is vissza
tudott emlékezni, hogy nem sokkal az eset ut{n lépésről lépésre, fokozatosan megv{ltoztak a nőkkel
kapcsolatos érzései.
Itt volt teh{t a feladat, hogy valahogyan t{voz{sra bírjuk Laurie-t. Péter azt is elmondta, hogy
miközben kifelé jött a transzból, ismét érezte annak az erős, rosszakaratú személyiségnek a jelenlétét,
aki régebben is kigúnyolt bennünket.
A következő hetekben nem sok említésre érdemes esemény történt. Néh{ny alkalommal sikertelenül
prób{lkoztunk zöld {gra vergődni az entit{sokkal. Péter sem hipnózisban, sem a mindennapi életben
nem érezte meggyőzően semmilyen idegen lény jelenlétét.
A feleségével való nemi életük megjavult. A munkahelyén is jól mentek a dolgok, és tov{bbra sem
v{gyott az italra.
Tal{lkozóink alkalm{val legtöbbet az értéktelenség, a bűntudat és a bizonytalans{g érzésével
foglalkozott. De életének minden területén olyan jól mentek a dolgok, hogy én m{r kezdtem azt
hinni, hogy nem ad otthont több szellemnek. Tal{n önként t{voztak, saj{t maguktól. Mivel úgy
éreztem, hogy a még meglévő problém{it a hagyom{nyos pszichoter{pia módszereivel kezelhetem,
az apj{val és az anyj{val való korai kapcsolat{ra tértünk r{.
Mindenesetre az ülések elején tov{bbra is rutinszerű hipnózist alkalmaztunk, hogy esetleg újra fel
tudjam venni Laurie-val a kapcsolatot, s hogy ellenőrizzem, nincs-e mégis jelen valamilyen entit{s.
Az első decemberi ülésünk végre {ttörést hozott.
A hipnotikus transz elején Péter hangszíne egy kissé megv{ltozott.
- Fogalmad sincs, hogy itt vagyok, nem igaz? - hallottam egy elnyújtott, k{rörvendő hangot.
Abban a pillanatban felismertem, hogy ez az a gúnyolódó hang, amelyet hónapokkal ezelőtt
hallottam utolj{ra.
- Mennyi ideje van Péterrel? - kérdeztem, v{laszban reménykedve.
- Elég régóta ahhoz, hogy jól ismerjem. Több mint négy éve.
- Miért maradt vele ennyi ideig, mikor tudja, hogy ezzel mindkettőjüknek rosszat tesz? Nagyon sok
lehetősége volt az elmúlt hónapokban arra, hogy elmenjen.
- Gyűlölnének ott engem, mert ördögi dolgokat csin{ltam. Ha elmennék velük, meg kellene
v{ltoznom.
- Igen, meg kell v{ltoznia. Nem maradhat itt. Nézzen szét maga körül. Lehet, hogy ott van egy régi
ismerőse, aki eljött mag{ért. Nem l{tja a Fényt?
- M{r ezerszer l{ttam a Fényt, és az any{mat is l{ttam a közelében. De mindig elbújtam előle. Nem
akarok tal{lkozni vele... félek, hogy rosszat tesznek ott nekem.
- Semmit sem tesznek, ami b{ntana.
- És én azt honnan tudjam?
R{ kellett jönnöm, hogy sehova sem jutok vele ezen a módon. [m mégis b{torított a tény, hogy
sikerült kapcsolatot teremteni ezzel a makacs entit{ssal. Megkértem, hogy menjen vissza az előző
életébe. Elmondta, hogy San Franciscóban élt az anyj{val a sz{zadforduló idején.
- A nevem D{vid - mondta. - Nem tudom, mi volt a foglalkoz{som, de azt tudom, hogy feketem{gi{t
űztem, és nagy hatalomra tettem szert {ltala. Egy s{t{nim{dó csoport vezetője voltam. Az any{m nem
tudott erről. De biztos, hogy örökre meggyűlölne, ha tudn{. Rengeteg ember életét tettem tönkre.
- Ezen lehet segíteni a szellemvil{gban - mondtam. - De most m{r legfőbb ideje, hogy felhagyjon a
m{sok életének tönkretételével. Menjen előre az időben. Emlékezzen a hal{l{ra.
Remeg a föld - földrengés van! Valami a fejemre esett. Összezúznak a hulló tégladarabok. L{tom az
élettelen testem, és szeretnék visszamenni belé. Megfosztottak az életemtől. (Hosszú szünet.)
L{ttam a Fényt, amit azóta m{r sokszor l{ttam, és az értem jövő emberek hangj{t is hallottam. De
féltem, és elfordultam tőlük.
A következő dolog, amire emlékszem, hogy egy utcaseprőben vagyok. Azért mentem bele, hogy
életben maradjak, b{r ez nem volt valami jó v{laszt{s, és a munka is szörnyű volt. Ez az ember
természetes hal{llal halt meg, idő előtt.
Ezut{n nagyon, nagyon sok emberhez csatlakoztam. Észrevettem, hogy akkor csatlakozom hozz{juk,
amikor akarok, és akkor hagyom el őket, amikor akarom. Ez egész érdekes volt. Ha eluntam magam,
vagy rosszkedvű lettem, egyszerűen otthagytam az illetőt, és egy m{sikat kerestem.
A legtöbb embert szerencsétlenné tettem. Némi erőt adtam nekik, néh{nyan nagyon érdeklődni
kezdtek az okkultizmus ir{nt, de mindannyian depressziósak lettek, és nem szerettem sok{ig velük
lenni.
- Hogyan csatlakozott Peterhöz? - kérdeztem.
- San Franciscóban ivott éppen egy b{rban. A bar{taival tért be oda, de boldogtalan volt, és
elhúzódott tőlük. L{ttam, hogy gyenge, és hogy könnyű csatlakozni hozz{. M{r ismerte a S{t{nt.
Mikor Péterrel megbeszéltük, hogy mit fedeztünk fel a hipnózisban, hirtelen szégyenkezve bólintott,
és elmondta, hogy tizenéves kor{ban érdeklődött az okkultizmus ut{n, és egy-két s{t{ni ritu{léról
szóló könyvet el is olvasott. Azt is elmondta, hogy évek óta egy apró, festett gipszszobrocsk{t tart az
éjjeliszekrényén, amely egy ördögpat{s, szak{llas S{t{nt {br{zol. Néha zavarta ez a szobrocska, de
nem tudta mag{t r{venni arra, hogy kidobja.
A következő alkalommal Péter egyik elmúlt életébe mentünk vissza, és kiderítettük, hogy egykor
valóban aktív s{t{nim{dó volt. Ez legal{bb megmagyar{zta, hogy D{vid miért vonzódott hozz{.
Legközelebb m{r arra is képes voltam, hogy szinte azonnal kapcsolatot teremtsek Daviddel.
- Nézzen mag{ra, hogy milyen {llapotban van; és m{snak is szerencsétlenséget okoz, pedig tudja,
hogy hogyan kellene ebből kisz{llni. Tov{bbra is ebben a végtelen körben akar őrlődni? - kérdeztem.
- Még mindig félek - v{laszolta vonakodva. Megprób{ltam meggyőzni arról, hogy semmi félnivalója
nincs; b{rmi is történik vele, minden csak jobb és boldogabb lesz.
- De ha egyszer gyűlölnek!
- A szégyen és a gyűlölet csak a maga oldal{n létezik. Az a mag{é. Az anyja szereti mag{t. Nézzen
körül, h{tha ott is van. (Néh{ny m{sodperc telt el.)
- Igen, itt van. Azt szeretné, hogy menjek vele, és azt mondja, hogy megbocs{tott. Azt hiszem,
elmegyek. Minden jót.
És ezzel D{vid, ez a megkínzott entit{s elt{vozott.
Nagyon optimist{k voltunk Péterrel az ülés végén. Sikerült összeraknia a kirakós darabjait, és arra is
visszaemlékezett, hogy tele volt öngyűlölettel és bizonytalans{ggal, mikor D{vid csatlakozott hozz{.
A következő hetekben Péter önbizalma egyre erősödött. Újra bízni kezdett mag{ban, és azt vette
észre, hogy szinte szorong{s nélkül tud m{r az emberekkel tal{lkozni és dolgozni. A feleségével való
viszonya is jobb lett, az emlékezőtehetsége is jelenfősen javult.
Minden alkalommal tov{bbra is rutinszerűen alkalmaztam a hipnózist, hogy ellenőrizzük az
entit{sok{t. [m az ujj-jelek ismételten azt mutatt{k, hogy senki sincs jelen, ezért a fennmaradó időt
arra fordítottam, hogy az önbizalom tov{bbi erősítése érdekében hipnózisban pozitív szuggesztiókat
adtam. Janu{r vége felé Péter nyugtalanul és idegesen érkezett az ülésre. Közel volt ahhoz, hogy
kitörjön rajta egy szorong{sos roham, amely akkor kezdődött, amikor autóba sz{llt, hogy eljöjjön
hozz{m. Ahogy egyre közelebb ért az épülethez, amelyben a rendelőm van, egyre erősödött benne a
félelem, és szinte úgy érezte, hogy egy hangot hall, amely rim{nkodik, hogy forduljon meg, és menjen
haza. A rövid út alatt teljesen eldugult az orra, mintha nagyon meg lenne f{zva. Minden akaraterejét
össze kellett szednie ahhoz, hogy benyisson a rendelőmbe.
Azonnal transzba vittem Pétert, mert arra gondoltam, h{tha D{vid vetette meg benne újra a l{b{t. Az
ujj-jelek azt mutatt{k, hogy valóban egy férfi entit{s van jelen, és hogy segítséget kér. De D{vid
helyett egy jókedvű, vid{m szellemet tal{ltunk, akit Eddie Vinebrugnek hívtak, és aki saj{t
elmond{sa szerint huszonhét éves volt, és egy sacramentói b{rban csatlakozott Peterhöz, 1978-ban.
Elsőre Eddie nem volt hajlandó elismerni, hogy meghalt. Mikor azt kérdeztem tőle, hogy érzi mag{t,
amikor Péternek szólítj{k, jókedvűen v{laszolt:
- Rockénekes vagyok, és nem érdekel, hogy hívnak az emberek, amíg hallgatj{k a zenémet, és fizetnek
is érte.
Azt is hozz{tette, hogy szerinte „jó kis nő" vagyok, és nem b{nn{, ha randizn{nk!
Kiderült, hogy Eddie harmadrendű énekes volt, aki a sz{llod{k hallj{ban, és különböző klubokban
j{tszott Sacramento közelében. 1978-ban egy autóbaleset következtében bennégett a kocsij{ban,
közvetlenül azelőtt, hogy csatlakozott volna Peterhöz. Mivel nem tudott kimenekülni, az utolsó
dolog, amire az előző életéből emlékezett, a belélegzett maró füst volt, amely égette az orr{t és a
tork{t.
A karambol ut{n ott maradt a közelben, és a holttestét b{multa. De nem bírta a l{tv{nyt, ahogy a
mentősök kihúzt{k szénné égett testét a kocsiból, és {trakt{k a hord{gyra, ezért otthagyta a helyszínt.
- Egyedül voltam, és elveszettnek éreztem magam. Visszamentem a b{rba, ahol a baleset előtt ittam.
De senki sem szólt hozz{m, és a nők még csak pillant{sra sem méltattak. Úgy éreztem magam, mint
Caspar, a ny{jas kísértet!
Mikor Eddie megl{tta Pétert a b{rban, először „teljesen töketlen palinak" tartotta, mert olyan mag{ba
borulva ült a sarokban. De azt is érezte, hogy könnyen csatlakozhatna hozz{. És mivel egyedül volt,
így is tett.
Megkérdeztem Éddie-t, készen {ll-e arra, hogy tov{bblépjen? Azt v{laszolta, hogy igen. Mikor
megkérdeztem, hogy l{t-e valakit, aki elkíséri az úton, az egyik nagynénjét, Sylvi{t ismerte fel, és el is
ment vele nemsok{ra. Amint kijött a transzból, Péter igen jól érzete mag{t, és a kezdődő szorong{sos
rohama teljes mértékben, nyomtalanul elmúlt. Szinte hihetetlen, de az orra is kitisztult.
Visszaemlékezett, hogy 1978-ban a személyisége némi v{ltoz{son ment keresztül; hirtelen érdekelni
kezdték a koncertek és a zenekarok, ami sohasem történt meg azelőtt. A nők között is népszerűbb lett;
felszedni és {gyba vinni valakit nem volt m{r túl nehéz feladat sz{m{ra.
Négy nappal később, a következő ülésünkön Péter elmondta, hogy a munkahelyén minden rendben
megy, és az önbizalma is erős. [m a feleségével való kor{bbi szexu{lis problém{i csőstül jöttek
vissza. Úgy érezte, hogy egy{ltal{n nem kív{nja őt, sőt, egyenesen visszataszítónak tal{lta a vele való
szeretkezés gondolat{t is- Ha az asszony megérintette, szinte felfordult a gyomra. Még {lm{ban is
ellökte mag{tól.
Hipnózisban Péter ujj-jelei azt mutatt{k, hogy - mint ahogy gyanítottam - egy női szellem volt vele.
Kiderült, hogy Laurie volt az, a l{ny, aki autóbalesetben halt meg.
- Miért van még mindig Péterrel? .
- Úgy érzem, csapd{ban v{gyók. Félek'.' Nem tudom, hova menjek. Olyan mag{nyos vagyok, mióta
mindenki elment. De nem bírom, mikor Bettyvel szeretkezik.
- Készen {ll arra, hogy t{vozzon?. -Igen
- Nézzen körül. L{t valakit, aki mag{ért jött? Van ott valaki.
- Egy idős nő, az any{m bar{tnője. Egy... olyan, aki gyerekeket segít a vil{gra.
- B{baasszony? -Igen.
- Mint mond mag{nak?"
- Azt, hogy „Gyere l{nyom, el kell m{r mennünk. Ne légy m{r olyan szomorú. Megl{sd, új nap virrad
r{nk." Most elmegyek vele.
Mivel Péter ujjai azt mutatt{k, hogy nincs több szellem vele, kihoztam a transzból.
Megjegyezte, hogy érezte Laurie roppant örömét, amikor végül elment. Addig Laurie egyre
mag{nyosabban érezte mag{t, mert a többi szellem m{r nem volt ott, pedig csak ők jelentették
sz{m{ra a t{rsas{got.
Péter nagyon megkönnyebbült, mintha egy óri{si súlyt vettek volna le róla. Meg volt győződve arról,
hogy végre teljesen szabad. De addigra én m{r úgy voltam vele, hogy jobb, ha v{runk, és majd
megl{tjuk.
Laurie t{voz{sa ut{n néh{ny üléssel Péter arról sz{molt be, hogy Bettyvel való szexu{lis viszonya
egyre javul. Önbizalma és munkabír{sa tov{bbra is erős maradt. Az ital többé egy{ltal{n nem
foglalkoztatta. Itt volt az ideje, hogy befejezzük a ter{pi{t. Péter célj{t elértük.
Péter tekervényes ügye bizonyítja az élő ember és a földhöz kötött szellemek viszony{nak
komplexit{s{t. S{t{nista múltja mélyen rejtőző bűntudatot keltett, amely fogékonny{ tette a
megsz{ll{sra. Mindegyik parazita entit{s, Joseph Biddle-lel az élen, tov{bb gyengítette őt, tov{bb
növelte a sebezhetőségét. Az, hogy ötéves kor{ban az alkoholista Lou szelleme csatlakozott hozz{,
még rosszabb{ tette a helyzetet, mivel később - az iv{s miatt - Péter folyamatosan nyitva tartotta az
aur{j{t a tov{bbi megsz{llók sz{m{ra.
Péter nagyon zavart szellemek zs{km{nya volt. Folyamatosan pusztította az öngyűlölet, a félelem és
a keserűség. Ahogy egyre több szellem tartotta megsz{llva, egyre zavarodottabb{ v{lt, kevésbé tudta
kézben tartani szakmai és mag{néletét. Végül a megsz{lló szellemek képesek lettek arra, hogy Péter
viselkedésén keresztül közvetlen módon kiéljék saj{t késztetéseiket és személyiségüket, mialatt az ő
valódi személyisége egyre ink{bb a h{ttérbe szorult.
A Péter fizikai és lelki egészségéhez vezető út nehéznek bizonyult, tele megprób{ltat{sokkal. Azzal
kezdődött, hogy kiűztünk egy szellemet. Minden tov{bbi megszabadít{ssal egyre hat{rozottabb{ és
erősebbé v{lt saj{t szelleme. A s{t{nista életébe való regresszió segített, hogy megszabaduljon mély
öngyűlöletétől, és a megsz{ll{s tudat alatti feltételeitől.
Megszabadulva az összes megsz{lló szellemtől, Péter valóban a maga ura lett, és nagy lépésekkel
haladt előre a lelki fejlődés útj{n.

10. Barbara - esettanulm{ny

- Tizenhat éve harcolok a kilóimmal. Mióta kivették a méhemet, egyetlen kilótól sem tudok
megszabadulni. M{r mindent megprób{ltam. Túl gyakran vallok kudarcot. Egyszer csak eldöntöttem:
nem fogyókúr{zom többet! - Barbara utolsó lehetőségként fordult hozz{m.
Valóban úgy l{tszott, hogy mindent megprób{lt! Először a Weight Watchers diét{t tartotta, és nyolc
kínkeserves hónap alatt sikerült hat-hét kilót fogynia. A következő fogyókúr{j{t orvos tervezte meg;
ez emberi gonadotropin injekciókból, és napi ötsz{z kalóri{ból {llt. Négy kilót hízott
- pedig egy{ltal{n nem csalt! Ezut{n a helyi diét{s központhoz fordult, és „gyorsított" fehérjekúr{ba
kezdett, ahol szil{rd ételt nem, csak magas fehérjetartalmú italokat lehetett fogyasztani. Hét kilót
fogyott. Egy „kicsapongó" hétvége ut{n azonban nem mert visszatérni, mert félt, hogy megszidj{k. A
hét kiló hamar visszatért, sőt, még jött is néh{ny hozz{! Ezut{n újra a Weight Watchers diét{t csin{lta,
majd később egy m{sik központba ment el. Hosszabb t{von semmi sem haszn{lt.
Sok{ig nem akart felhívni időpontért, míg azt{n végre elsz{nta mag{t. A krónikus depresszió,
amelyről úgy érezte, hogy valamilyen módon az elhíz{shoz kapcsolódik, végül is fölébe kerekedett,
és ekkor kényszerítette mag{t, hogy megtegye az első lépést.
Mint a legtöbb túlsúlyos beteg, Barbara is akkor fordult hozz{m segítségért, amikor a legkövérebb
volt; körülbelül negyven kiló felesleg ült rajta. A lelke mélyén tudta, hogy a ter{pia a pszichéjét is
érinti majd, valószínűleg f{jdalmasan.
Senkinek sem könnyű elhat{roznia, hogy „h{tramenetbe kapcsolja" az értelem védekező módszereit,
és saj{t mag{ba tekintsen. Minden tünet valamilyen trauma, rejtett motívum következménye. Az
értelem bonyolult korl{tokat emel, hogy megvédje a lélek egyensúly{t - ami sok esetben lehetetlen,
legal{bbis csak részben lehetséges.
Barbara élénk, intelligens nő volt, a negyvenes évei közepén j{rt. Mikor megkérdeztem, hogy mi a
munk{ja, felnevetett, és azt mondta:- Amolyan ezermester vagyok, de semmihez sem értek igaz{n!
Huszonh{rom éve h{zasodott, két felnőtt gyereke volt.
Az első ülésünk első perceitől fogva vil{goss{ v{lt, hogy Barbara érzékeny, gondoskodó, metafizikai
gondolkod{sú személy. Elmondta, hogy mag{tól visszaemlékezett arra, hogy valaha egy kínai
templomban élt, szerzetesként. Ak{r igaz volt ez, ak{r nem, sz{momra azt jelezte, hogy ebben az
életében a spiritu{lis oldal nagy szerepet j{tszik.
Gyerekkor{ban vesegyullad{sban szenvedett. H{rom hétig feküdt kórh{zban, és nem gondolt{k,
hogy életben marad. Egyszer véletlenül meghallotta, hogy az orvosok azt mondt{k az anyj{nak, hogy
nem valószínű, hogy túléli azt az éjszak{t. [m b{rmilyen beteg is volt, tudta, hogy nem fog meghalni.
A betegség ut{n rettentő sov{ny maradt. A b{tyja azzal kínozta, hogy odacipelte bar{tait, nézzék meg
a bord{it! A csal{dja mindent megtett, hogy mag{ra szedjen néh{ny kilót - minden eredmény nélkül.
Egyszerűen képtelen volt arra, hogy végigegyen egy teljes ebédet.
- A vesegyullad{som, vagyis hétéves korom óta {llandóan a súlyommal küzdök! - jegyezte meg
Barbara.
Úgy l{ttam, hogy rengeteg lehetőség adódott a megsz{ll{sra. Ezt elmondtam neki is, és ő is
egyetértett velem. Azt is hozz{tette, hogy nemcsak a vesegyullad{s, a szülések és a méhelt{volít{s
miatt feküdt kórh{zban, hanem az epehólyagj{t is kivették húsz évvel ezelőtt.
- Érzem, hogy éjszaka szellemek vesznek körül. Gyakran érzékelem, hogy ott van valami, tőlem balra.
Arra gondoltam, hogy tal{n az a fiú, aki itt élt a h{zunkban. Szörfözés közben halt meg, nem sokkal
azelőtt, hogy beköltöztünk. Vagyis h{t a szülei emiatt adt{k el a h{zat. Van egy szoba, egy h{lószoba,
ami azt hiszem, hogy az övé volt. Szinte érzem, hogy ott van - erősített meg.
A megsz{ll{s diagnosztiz{l{s{n{l fontos t{jékozód{si pontot jelent sz{momra, hogy a betegek hogyan
reag{lnak a megszabadít{si szalagra, ezért magnóra vettem egyet.
Amikor az esetleg jelen lévő földhöz kötött szellemekhez kezdtem beszélni, Barbara arc{n szélsőséges
v{ltoz{sokat figyeltem meg, melyek a félelemtől a gyönyörig terjedtek. Mikor befejeztem, teste és arca
l{thatóan elengedettebbé v{lt. Úgy gondoltam, hogy legal{bb egy szellem elt{vozott.
- L{ttam Billyt, Rickyt és Lind{t, ahogy elmentek. Még a Keleti Partról ismerem őket. Olyan boldogok
voltak, hogy elmehettek! M{r nagyon régóta velem voltak. Ricky akkor halt meg, amikor mindketten
hatévesek voltunk!
A következő üléseink mindegyikén nagyon sok szellemtől szabadítottam meg Barbar{t. Egy
alkalommal azt jelezte az ujj{val, hogy harminc szellem van még benne, akik közül sokan
gyerekkor{ban csatlakoztak hozz{. Voltak olyanok, akik még nem jöttek r{, hogy meghalt a testük, és
olyanok is, akik nem vették észre, amikor szeretteik értük jöttek. Néh{ny alkalommal tükröt kellett
eléjük tartanom, hogy l{ss{k: nem a saj{t testükben élnek. Sokszor vissza kellett vinnem Barbar{t
abba az időbe, amikor a szellemek csatlakoztak hozz{, hogy tiszt{zzuk: kik ők, és miért engedte meg
nekik, hogy beleköltözzenek. Sokan sírtak és remegtek. Néh{nyan nagyon makacsnak bizonyultak.
Időnként szinte lehengerlő volt az ellen{ll{s. Néh{nyan meglehetősen jól harcoltak. Barbara m{r
többször od{ig jutott, hogy abbahagyja az egészet, és azt{n csod{val hat{ros módon r{jött, hogy nem
ő az, aki abba akarja hagyni. » Minden héten arról sz{molt be, hogy időnként úgy érzi, több energi{ja
van, és az étkezési szok{saiban is pozitív v{ltoz{sokat észlelt. A súlya fogyókúra nélkül is csökkenni
kezdett. De egy{ltal{n nem ment olyan sim{n a dolog. Előfordultak visszaesések, amikor szinte
elfolyt az energi{ja, és megmagyar{zhatatlanul f{radtnak és {lmosnak érezte mag{t. Néha különböző
helyeken szúr{sokat és f{jdalmat érzett. Sokféle félelem bukkant a felszínre, olyanok, amelyeket
évekkel ezelőtt érzett. Még mindig úgy érezte, hogy sokan veszik körül, és néh{nyan el is mentek,
mikor a meg-szabadít{si kazett{t hallgatta.
így összegezte:
- Jól is, meg szörnyen rosszul is éreztem magam. Néha úgy éreztem, nagyon tapasztalatlan vagyok.
Nagyon v{gytam arra, hogy megöleljenek, elringassanak és megnyugtassanak. Sokat sírtam.
Az egyik entit{s, akivel m{r egyszer dolgoztunk, visszajött. Nem ment el a Fénybe. Szav{n fogta
Barbar{t, aki azt mondta neki, hogy visszatérhet, ha úgy érzi, hogy nem jó ott neki. Segíteni kellett
neki abban, hogy szoros kapcsolatba kerüljön azzal, akit szeretett, míg végül ismét elt{vozott - ezúttal
örökre!
Barbara kiprób{lta, hogy mi történik akkor, ha lej{tssza a megszabadít{s kazett{t abban a szob{ban,
amiről azt gondolta, hogy a halott fiatalemberé volt. Úgy l{tszott, hogy végül elment, mert Barbara
érzései a szob{val kapcsolatban sokkal felhőtlenebbé v{ltak. Mindazon{ltal úgy érezte, hogy még
nem tisztult meg teljesen az otthona. Ez ut{n az eset ut{n m{s betegeimnek is javasoltam ezt a mód-
szert, amely jó eredményeket hozott.
Mikor Barbara a hetedik ülésre érkezett, l{ttam rajta, hogy valami baj van. Egész lényéből
lehangolts{g, rosszkedv {radt.
- Nagyon elb{tortalanodtam! Annyi szemét van az életemben! Teljesen tehetetlennek érzem magam.
Az utolsó p{r hét alatt nagyon sokszor előfordult, hogy olyan depressziós voltam, hogy minden
tudatos erőmre szükségem volt, hogy talpon maradjak. Azt hiszem, sose fogok lefogyni - így fogok
meghalni, ahogy vagyok!
- Gondolt m{r öngyilkoss{gra?
- O, igen! Nagyon erős kísértés volt. De tudom, hogy az nem én voltam. Én túlélő vagyok. Először
negyvenéves koromban. Teljesen magam alatt voltam. A múlt héten megint ugyanígy éreztem. Meg
is betegedtem, ezért kellett lemondanom az utolsó időpontunkat. Egyébként régóta, m{r legal{bb egy
éve nem voltam beteg. Most lehet, hogy azért lettem az, hogy elrejtsek valamit. Kimerült voltam,
reszkettem, verejtékeztem! Egyhuzamban huszonnégy ór{t aludtam! Ez mind a depresszióhoz
kötődik.
Hipnózisban Barbara ujj-jelei azt mutatt{k, hogy olyan entit{s tal{lható benne, aki húszéves kor{ban -
több mint huszonöt éve - csatlakozott hozz{. Mikor megkérdeztem, hogy férfi-e, vagy nő, mindkét
ujja felemelkedett. A tov{bbi kérdésekből kiderült, hogy a szellem egy homoszexu{lis nő, aki
öngyilkoss{got követett el.
Mikor visszamentünk a nő hal{l{nak idejére, Barbara elmondta, hogy a Golden Gate hídról ugrott le.
Arc{n nyugtalans{g tükröződött, mikor azt mondta:
- Tudom, ki az... egy bar{tom l{nya. Nagyon szerettem. Nagyon tiszta ember volt. Nem jöttem r{,
mitől olyan boldogtalan. Először el sem hittem, hogy öngyilkos lett. Mielőtt megtette, az egyik
bar{tj{nak megírta levélben, hogy homoszexu{lis. Még a pszichi{tere sem tudott a közelébe férkőzni.
Megkértem, emlékezzen vissza, mikor sz{llta meg ez az entit{s.
- Mikor hazavittem a képét. Nem is tudom, miért kértem el az anyj{tól.
Hosszú szünet ut{n beismerte, hogy nem emlékszik a nevére. Majd hirtelen egy m{sik hang szólalt
meg, halkan: -Jean.
Nem vesztegettem az időt, egyenesen hozz{ intéztem szavaimat. Megkértem, nézzen körül, nincs-e
valaki a közelben, akit nagyon szeretett. Minden tov{bbi hűhó nélkül elment a nagyanyja testvérével.
- Mi m{r voltunk együtt... harcoltunk! - jelentette be Barbara.
- Hogy érti ezt?
- Ha belenéztem a tükörbe, nem igaz{n én voltam az, akit l{ttam. Néha nagyon furcs{n éreztem
magam. Sohasem tudtam ellazulni. Mindig valaminek a hat{r{n éreztem magam. A félelem a
magastól. Rettegtem, mikor 1979-ben {tsét{ltunk a Golden Gate hídon. Olyan könnyen {tlendülhet-
tem volna a korl{ton megint..! Nem voltam rendben magammal. Erősen azonosultam Jeannal.
Némi szünet ut{n zavartan r{m nézett, és folytatta:
- Még mindig itt vannak, ülnek és figyelnek... Jean, és a nagynénje.
Arra kértem Barbar{t, hogy beszéljen hozz{, és mondja el neki, hogy el kell mennie a Fénybe, a
szellemvil{gba.
- Tudom, hogy szinte én hívtalak téged, Jean. Irigyeltelek. Te mindaz volt{l, ami én szerettem volna
lenni. Tudom, hogy nagyon szenvedtél belül. Olyan szörnyű volt, mikor megölted magad - kezdte
Barbara, és tov{bb folytatva r{beszélte Jeant, hogy menjen el a Fénybe, amit végül meg is tett. .
- Nem tudtam, ki vagyok. A hal{la óta valahogy m{sképp éreztem magam. Jean sok éve nagy-nagy
teher volt rajtam. Most, hogy elment, ürességet érzek, mintha egy r{kos daganatot oper{ltak volna ki
belőlem. Valami elmúlt, mintha egy ruh{t vennék le. Az a rengeteg feszültség most feloldódott.
- Furcs{n érzem magam... mintha egy m{sik személy is lenne itt! Az, aki Jeannel volt! Nagyon fehér,
és nagyon súlyos. Olyan kövér, mint egy gömböc. Az {lla egyenesen a mellébe olvad. Majdnem
narancs szőke haja van. (Hosszú szünet.) Margaretnek hívj{k. Jean középiskolai bar{tnője. Nagyon
kötődött Jeanhez, szerelmes volt belé. Megölte mag{t. .. tal{n azért, mert Jean nem viszonozta úgy a
szerelmét, ahogy szerette volna, vagyis testileg. Ezut{n megsz{llta Jeant.
Teh{t Jean m{r meg volt sz{llva a hal{la idején! Ki követte el az öngyilkoss{got valój{ban, Margaret
vagy Jean? Lehet, hogy Jeant a sz{m{ra elfogadhatatlan homoszexualit{sa kergette a hal{lba. Vagy a
benne lakó szellem cselekedett? Ezek a kérdések kergették egym{st a fejemben, mikor megkérdeztem
Barbar{t, hogy mit érez Margaret?
- Dühös, és elveszett.
Úgy döntöttem, hogy egyenesen a szellemet szólítom meg. Szerettem volna, ha felismeri, hogy
meghalt, hogy felkészülhessen a megszabadul{sra.
- Hogyan ölted meg magad?
- Túladagol{s... aszpirint ettem. (Szünet.) Nem érzem jól magam. Nagyon f{j a hasam. (Hosszú
szünet.) Jean is aszpirint evett, mielőtt leugrott a hídról. Azt akartam, hogy éljen. Nem tudtam, mit
tegyek. Nem tudtam hozz{ szólni. Csak úgy... vele voltam. Nem az én hib{m volt, hogy meghalt!
(Hosszú szünet.) Mindh{rman együtt voltunk, m{r jó hosszú ideje...
Megkértem, hogy nézzen körül, eljöttek-e érte szerettei a szellemvil{gból.
- Senki sincs itt. Jean volt az egyetlen bar{tnőm.
- Eljött érted valaki. Nézz csak körül. -Nem.
L{ttam, hogy fölösleges folytatni ezt a p{rbeszédet. Mivel tudtam, hogy kövér volt, úgy gondoltam,
akkor menne el szívesen a szellemvil{gba, ha ott karcsúbb teste lehetne. Megkérdeztem, akarja-e,
hogy a saj{t teste karcsú és szép legyen - fogyókúra nélkül?
- Micsoda hülye kérdés!
Nagy mosoly terült szét az arc{n - a dolog működött! A Fényről kezdtem beszélni neki, és arról, hogy
ha eléri, tökéletes testben fogja tal{lni mag{t.
- H{t, ez elég különös. Hogyan fogja a fény megv{ltoztatni a testemet? Honnan tudja ezt?
- R{mutattam, hogy ott van valaki, aki azért jött el hozz{,hogy segítse mindezt megérteni. Arra is
emlékeztettem, hogy ha elmenne a Fénybe, egészen biztosan Jeannel lehetne.
- Ketten vannak.
- Mit mondanak neked?
- Segíteni akarnak, mint ahogy évekkel ezelőtt is tették. Nem is értem, miért akar valaki segíteni,
ennyi év ut{n.
Megkértem, mondja el, miket mondanak a tanítói neki.
- Segíteni akarnak nekem. - Oldalt nézett, mint aki egy l{thatatlan lényhez beszél. - Mit akartok tenni,
hogy jobb legyen nekem? - Majd ismét felém fordult.
- Megígérték... nem tudom, hogy bízhatok-e b{rkiben is... szeretném l{tni Jeant... oda szeretnék
menni, ahol ő van. (Sír.)
- Mit mondanak erről?
- Hogy elvisznek oda, mert mindkettőnknek ugyanarra a segítségre van szükségünk. (Szünet.) Most a
Fény felé megyek. Olyan, mint egy szikra, amely egyre nagyobb{ v{lik... és olyan ragyogó! Nem
tudom nyitva tartani a szememet. Azt mondj{k, hogy ez rendben van. Libabőrös leszek. Nincs túl
meleg, de jó... Nincs benne semmi misztikus. Elengedem magam. Olyan könnyű a testem! Nem érzem
a testem. Ez nem is egy test. Ez valami m{s... mint a gondolat... de azért l{tom. Szépség vesz körül...
és színek. Olyan könnyű vagyok. (Szünet.) Olyan érzésem van, mintha hideg vízbe léptem volna... de
olyan gyönyörű... és ez még csak a kezdet. (Hosszú szünet.) Nem tudok tov{bb menni. Hozz{ kell
szoknom az ittléthez. (Szünet.)
- Van egy üzenetem az ön sz{mra: hogy nincs félelem. Semmi nincs, amitől félni kellene! (Hosszú
szünet.) Nem tudok m{r Barbar{n keresztül beszélni tov{bb. Azt mondt{k, ez nem tesz jót neki. Csak
rövid ideig szabad csin{lni. Barbara sem érzi m{r a testét. (Szünet.) A munka, amit ön csin{l, nagyon
jó.
Jobbnak l{ttam segíteni Barbar{nak, hogy visszaszerezze a teste feletti kontrollt. Aggódtam, h{tha
teljesen elveszíti. Itt volt az ideje, hogy megfogadjam a tanítók tan{cs{t!
- Barbara, jöjjön most vissza a testébe. Ha kész van, kérem mondja el, hogy milyen érzés volt
Margaretet közvetíteni.
- (Hosszú szünet.) Nem éreztem a testemet. Csak most kezdem tudni. Olyan ez, mintha itt lenne a
hangom, de a testem nem. Mintha egy r{dió egy bizonyos magas frekvenci{ra lenne be{llítva. Most
pedig egy m{sik, alacsonyabb frekvenci{ra. Ha valaki fönt marad, és nincs r{ felkészülve, akkor kiég!
Ha túl hosszú ideig marad fenn, megeshet, hogy nem tud visszajönni! De nagyon szép volt. Mikor
visszatértem a testembe, először a gondolataimat, majd a fejemet, az agyamat, a v{llamat, a karomat,
majd a lentebbi részeimet kezdtem érezni. Most m{r a l{bikr{mat és a l{bfejemet is érzem, de még
mindig könnyűnek érzem magam.
Szuggesztiókkal segítettem, hogy összeszedje mag{t, és megkérdeztem, hogy hogy érzi mag{t?
- Elengedettnek. - Megr{zta a kezeit, mintha zsibbadtak lettek volna. - Nincs is olyan messze a m{sik
oldal. Bizonyos értelemben csak egy m{sik tudat{llapot, és nagyon könnyű azzal kapcsolatot
teremteni. - Bólintott. - M{sképp érzi mag{t a testem!
- Hogyan?
- Úgy érzem, mintha ez id{ig súlyokkal megterhelten a vízben lebegtem volna. Nem fulladtam meg,
de mindig tartanom kellett magamat, hogy ne fulladjak meg. Egy részem tudta, hogy nem fogok
megfulladni. Most eltűntek a súlyok. Most m{r tudom, hogy újra kell értékelnem az eddigieket. Oly
sok éve nem éltem igaz{n. Harcoltam, kitartottam, ir{nyítottam... mindenkinek a kedvére tettem, csak
magamnak nem. Mint egy zsinóron r{ngatott b{bu.
- És ki r{ngatta a zsinórokat?
- Margaret jut az eszembe, a vörös hajú, fehér testű l{ny. Jean... mindenki, csak én nem. Jean és
Margaret előtt valaki m{s, és előttük is valaki m{s. Mert én megengedtem nekik! Mert hagytam, hogy
befoly{soljanak. Most én akarom eldönteni, hogy mit tegyek.
- De hogyan lehetek abban biztos, hogy most nem befoly{solnak? Hogy nem én tal{lom ki az egészet?
B{r olyan valós{gos, amikor l{tom... mennyi szenvedő lélek! Mindenki r{m akaszkodik, hogy
segítsek neki, de ki segít nekem? Honnan v{rhatok én segítséget?
- Bizonyos értelemben egyedül érzem magam. B{r szabad vagyok, egyedül vagyok. H{tam mögött
összekulcsolt kézzel és lehajtott fejjel megyek. Az a küldetésem az életben, hogy egyedül menjek, és
szolg{ljak. Sohasem lesz olyan ember, aki rajtam segítene. Ez olyan, mintha Jézus egy szellem -
hangja volna; Sehogy sem értem ezt az üzenetet. Nem akarom érteni. Értelmetlen dolog, hogy senki
sem tud segíteni nekem. (Szünet.) Nehéz kifejezni ezeket az érzéseket.
Mielőtt kihoztam volna a hipnózisból, elmondtam neki, hogy egyedül 8 tudja eldönteni, hogy mindez
realit{s vagy fant{zia volt-e, és hogy majd tudni fogja ezt is, ha m{r felkészült r{.
Mikor kijött a transzból, megkérdeztem tőle, milyen érzés volt két szellemmel, Margarettel és Jeannal
tal{lkozni.
- Margaret sokkal erősebb volt, mint Jean. Nem emlékeztem a nevére. De azt{n eszembe jutott,
amikor szinte elfoglalta a testemet. Amikor beszéltem, nem vettem ezt észre, de így volt.
- A Fényben teljesen súlytalannak éreztem magam. Létezik egy {tmeneti időszak Oda{t, ami alatt
hozz{ kell szokni az ottléthez. Mikor a tanítói beszéltek Margarethez, az úgy hangzott, mint a
visszhang. Nem volt kellemes túl sok{ig a testemen kívül maradni. Ha ön ezalatt megérintett, vagy
erősebben hozz{m nyúlt volna, nem is vettem volna észre.
- Margaret nagyon haragos volt - olyan metsző hangú! „Na ne mondja!" Nem mondom, ez tényleg
illik hozz{m. Olyan gyorsan v{ltott, és v{ltozott - az egész személyisége. És később az öröm, mikor
{tadta mag{t a jónak, és az összes negatívit{sa feloldódott a Fényben.
- A m{sik rész, amikor önnel beszélt - akkor csak annyit mondott önnek... csak amit hallania kellett.
Amit csin{l, az nagyon fontos dolog. Az emberek nincsenek felkészülve - ez egy lassú folyamat.
- Az „itt" és az „ott" között nagyon vékony az elv{lasztó réteg - az „ott" csak egy m{sik tudat{llapot.
Meg lehet csapolni azt a forr{st, de csak óvatosan. Ismerni kell, hogy mibe nyúlunk bele!
Izgalmas és produktív ülésnek bizonyult ez. Mindketten rengeteget tanultunk. Sz{momra is ritka
élmény volt, mivel sok érdekes fordulat és csavar bukkant fel: a megsz{lló entit{s maga is megsz{llott
volt, mialatt diszkarn{cióként élt! És Margaret leír{sa a Fényről - megszabadít{s közben ez volt az
első ilyen eset! Sok hipnotiz{lt betegem ment m{r vissza a hal{l{ig, vagy a hal{la előtti pillanatig, és
írta le az utat a Fénybe és még tov{bb. De az, hogy egy földhöz kötött szellem, aki éppen kiszabadult
abból, akit megsz{llva tartott, folyamatosan besz{moljon a tapasztalatairól, amikor m{r nincs is a
fizikai vil{gban - ez egyedül{lló volt.
Ahogy Barbara elhelyezkedett a széken, kijelentette, hogy egész héten {t jól érezte mag{t. Nyoma sem
volt a súlyos depressziónak és öngyilkoss{gi gondolatoknak, amitől az előző ülésünk előtti héten
szenvedett. De egyedül érezte mag{t. Mintha elvesztette volna a legjobb bar{tait.
A depresszió elment Jeannel és Margarettel együtt, de Barbara tov{bbra is rengeteget evett.
Részletesen is kifejtette:
- Valaki kényszerít, hogy egyek. Olyan érzés, mintha valaki megfogn{ a kezemet, és erővel megetetne.
Pedig nem akarom! És ott van valaki, aki azt mondja, hogy „Etess!" Úgy érzem, teljesen elmegy az
eszem.
- Barbara, úgy l{tszik, most jut el a dolgok velejéig. Néha egészen furcsa módon kerülnek felszínre a
szellemek. Néha úgy tűnik sz{momra, hogy rétegekben élnek. A felsőknek el kell menniük, hogy az
alsók előjöhessenek.
Jól l{tható, hogy nem csak Margaret volt a felelős a híz{s{ért. Lehet, hogy része volt ebben, de mivel
még mindig kényszeresen evett, az volt az érzésem, hogy van még ott valaki m{s - az, aki azt mondja,
hogy „Etess!" Nézzük meg hipnózisban, van-e ott valaki!
A hipnotikus indukció ut{n megkérdeztem Barbara tudatalattij{t. Az ujj-jelek azt mutatt{k, hogy egy
entit{s volt vele, és egy m{sik, aki el akart rejtőzni.
Feltételezésemet követve megkérdeztem, hogy mikor csatlakozott hozz{ az „etess" entit{s?
- A kórh{zban, a méhelt{volít{s idején l{togatott meg -v{laszolta Barbara.
Azt is sikerült tiszt{zni, hogy a „l{togató" egy megzavarodott szellem volt, aki betévedt a kórterembe,
és megsz{llta őt. Azonnali megszabadít{sba kezdtem, és úgy l{tszott, hogy a szellem vonakod{s
nélkül elment a szeretteivel.
Barbara hirtelen megborzongott, és ezt mormogta:
- Dorothy van itt! R{kban halt meg jó néh{ny évvel ezelőtt. Haragszik r{m, mert hozz{mentem
Garyhez. Mielőtt megismertem őt, együtt j{rtak. Dorothy haragszik, mert úgy érzi, hogy én vettem el
tőle Garyt. Most oda-vissza ugr{l kettőnk között.
Rendkívül nehéz volt Dorothyt r{beszélni arra, hogy elmenjen a Fénybe. Igazs{gtalannak érezte,
hogy az ő teste meghalt, míg Barbara itt van, és egészséges. Elhat{rozta, hogy megbetegíti riv{lis{t.
Ezt így mondta el:
- Hogyha a testében maradok, hal{lra kínozhatom, és ő is meg fog halni, mint én. És akkor majd
megtudja, hogy milyen is az. Annyira tele voltam élettel! Szerettem a mozg{st, úgy, mint Gary.
Ejtőernyőztem. Vitorl{ztam. Olyan gyorsan telt az életem! Ez igazs{gtalan!
Keserűségén és Barbara ir{nti neheztelésén kívül Gary ir{nti erős kötődése tartotta még itt a földi
síkon. Úgy érezte, sokkal jobb t{rsa lenne, mint a mostani. K{rörvendően mesélte, hogy milyen jó volt
Garyvel lenni, amikor őt tartotta megsz{llva. Beismerte, hogy sz{ntsz{ndékkal okozott közöttük
zavart, és gyönyörködött abban, ahogy a h{zass{guk szétmorzsolódik.
Kifejtettem Dorothynek, hogy egészséges, energikus teste lehet, olyan, mint a betegsége előtt volt.
Nem nagyon bízott az ígéretemben, de végül, mikor felismerte halott nagyanyj{t, és l{tta, hogy
valós{gos teste van, úgy döntött, hogy elmegy. Az utolsó pillanatban, amikor m{r el akartam tőle
köszönni, meggondolta mag{t, és mégsem akart elmenni.
Olyan segítségnek jött el az ideje, amelyet én nem tudtam neki megadni. A szellemvil{g
szakembereinek segítségét kértem. A múltban egy-egy nehéz megszabadít{si elj{r{sn{l hihetetlenül
segítőkésznek tal{ltam őket.
Barbara így sz{molt be erről:
- Csak kérnie kellett őket. Ezt ők mondj{k. Öt lény van itt, gyönyörűek. Könnyű, ragyogó lények! Egy
kört form{lnak. Nem mehetnek nagyon közel hozz{, mert túl erős a vibr{ciójuk. Körülveszik őt, ott
van a nagyanyja és egy régi bar{tja, Ted. Itt van Ted! - Barbara arc{n sug{rzó mosoly jelent meg,
ahogy magyar{zta: - Ez az anyósom egyik bar{tja. Olyan gyönyörű verseket írt!
Majd búcsúzóul Dorothyhoz fordult.
- Megbocs{tok. Te is szép verseket írt{l. És b{r nem is ismered Tedet, ő mégis eljött, hogy segítsen
neked. Mielőtt meghalt, nagyon öreg, és beteg ember volt! Alig tudott j{rni. Botra kellett
t{maszkodnia, és szinte semmit sem l{tott. És most nézd meg, hogy milyen gyönyörű!
Fejét az ellenkező ir{nyba fordította, és Tedhez kezdett beszélni.
- Ó, Ted! Köszönöm! Köszönöm! Ezut{n nekem magyar{zott.
- Az öt lény gyógyító energi{t küld felé. Úgy helyezkednek el, mint egy öt{gú csillag. Dorothy felkel.
Sír. Azt akarja, hogy köszönjek el a nevében Garytől. - Egy hosszú, mosolygós szünet ut{n folytatta: -
Ez a Fény olyan gyógyító. Nagy kísértést érzek, hogy belemenjek. De nem tudok!
Megkérdeztem, hogy elment-e m{r Dorothy. Kitörölt egy könnyet a szeme sark{ból, bólintott, és az
„igen" ujj{t emelte föl.
Ekkor kértem a gyógyító szellemeket, hogy gyógyíts{k és erősítsék meg a testét és az aur{j{t. Mialatt
arra v{rtam, hogy elvégezzék ezt a munk{t, t{madt egy ötletem.
Mivel Barbara szokatlanul vizu{lis és érzékeny hipnotikus alany volt, elhat{roztam, hogy
megprób{lok vele valamit, ami m{r sikerült m{s, hasonlóan érzékeny emberekkel.
- Idézze lelki szemei elé Garyt, ide, maga elé. És most mondja meg, hogy l{t-e benne szellemeket?
- Az apja... és egy öregember. - Egy kis szünet ut{n hozz{tette: - És még két m{sikat is l{tok.
Együtt szólítottam meg őket, és egy t{voli megszabadít{st végeztem el velük. Elmondtam nekik, hogy
a testük m{r halott, és hogy eddig Garyvel voltak, mint megsz{lló szellemek. De m{r itt jönnek a
szeretteik, hogy tov{bbsegítsék őket életük következő szintjére. Meg{ldottam őket, és kértem, hogy
t{vozzanak el a Fénybe.
Barbara leírta, ahogy a segítőikkel együtt elmentek, és önkéntelenül is az „igen" ujj{t emelte föl.
A következő emlékezetes ülés m{r a befejezést készítette elő. Mielőtt elment, azt mondta, úgy
elf{radt, mintha rengeteg mindent csin{lt volna. És ez így igaz!

11. Paolo - esettanulm{ny

- Minden problém{m tizenöt éves koromban kezdődött, előtte minden rendben ment! Akkor egy évre
Olaszorsz{gba utaztam, és ott minden megv{ltozott. Elvesztettem az önbizalmamat. Az önfegyelmem
köddé v{lt. Nem tanultam, rosszak voltak az eredményeim. Azóta nagyon sok a bajom. Nem értem
az egészet. Ezért jöttem el Önhöz.
Az ötvenéves Paolo úgy döntött, hogy megfogadja felesége tan{cs{t, és tesz valamit azért, hogy a
vissz{j{ra fordítsa önromboló sablonjait - melyek nagyban g{tolt{k céljai elérésében, és
nyomorús{goss{ tették életét.
Megkérdeztem, mi történt Olaszorsz{gban, ami e v{ltoz{sokat okozhatta.
Nem történt semmi traumatikus vagy rendkívüli esemény. Az anyaorsz{g{ba küldték tanulni, az
Amerikai Kollégiumba, ahol az ór{k fele angolul, a m{sik fele olaszul folyt. Szüleinek jó oka volt r{,
hogy a nagyszülőkhöz küldjék. Azontúl, hogy hasznos, ha az olasz nyelvet gyakorolja, jól teszi, ha
megismeri a nagyszüleit, mielőtt meghalnak -mondt{k.
Nem értette, miért v{ltozott meg a viselkedése olyan hirtelen és olyan drasztikusan. Elmondta, hogy
egészen addig érdekelte az iskola, és jól is ment a tanul{s. Szeretett tanulni, sok minden érdekelte, és
sokfajta képességgel rendelkezett. Az Olaszorsz{gban töltött év alatt minden érdeklődését elvesztette
az iskola ir{nt, és semmi sem motiv{lta igaz{n. Ahhoz is erőlködnie kellett, hogy ne bukjon meg.
Olaszorsz{gban, életében először, megprób{lt felszedni egy l{nyt. Szeretkezni akart vele. Ez nem
sikerült, de a v{gy tov{bbra is erős maradt.
Most az volt a problém{ja, hogy kifolyik az idő a keze közül. Rengeteget ivott. [llandóan evett, és
folyamatosan küzdött a tizenöt kiló súlyfölöslegével. Minden este birkózott a gondolattal, hogy
ink{bb hazamenjen-e a csal{dj{hoz, vagy aludjon egy motelban? Ha motelbe ment, bűntudatot érzett.
Ha hazament, gyűlölte a feleségével való veszekedést. Az üzleti ügyekben egyik nap b{tortalannak
érezte mag{t, és szinte semmi önbizalma nem volt, míg m{snapra tele lett optimizmussal és új
tervekkel.
Kathyvel való viszonya, aki huszonh{rom éve volt a felesége, mindvégig feszült volt.
- Az év bizonyos szakaszaiban, főként tavasszal és kar{csonykor nagyon erős késztetést érzek arra,
hogy elmeneküljek. Néh{nyszor m{r szakítottunk. Egyszerűen elmentem otthonról, és nem tértem
vissza úgy h{rom hónapig. Utolj{ra, öt évvel ezelőtt nagyon közel voltunk ahhoz, hogy elv{ljunk.
Kell, hogy valami oka legyen ennek. De fogalmam sincs, mi lehet az - ismerte be.
Kathy ir{nt t{pl{lt érzéseiről kérdeztem.
Elmondta, hogy nagyon tiszteli őt, és tudja, hogy sok tekintetben ő volt sz{m{ra a tökéletes nő.
Megvakarta a fejét, összer{ncolta a szemöldökét, és így folytatta:
- Szeretem őt, de {llandóan veszekszünk. A legnagyobb baj a szexszel van. Nem izgulok fel, valahogy
nem tud beindítani. Nem tudom miért, hiszen régebben ez nem így volt. Kathy nagyon vonzó nő.
Csinos az arca. Szép a teste. Néha ki nem {llhatom a gondolatot, hogy egy {gyba feküdjek vele. Most
m{r olyan rossz a szex, hogy félek még csak megprób{lni is.
Hozz{tette, hogy azért iszik, hogy elmeneküljön a sikertelen kísérletek okozta szorong{s elől, s hogy
ne kelljen hazamennie.
Az alkohol l{thatóan komolyabb probléma volt, mint amennyire azt Paolo hajlandó volt elismerni.
Elmondta, hogy a múlt évben egyszer úgy berúgott, hogy nem is emlékezett r{, mi történt vele.
Huszonöt évvel ezelőtt kezdte az iv{st mankóként haszn{lni, és azóta munka ut{n minden nap
b{rokba j{rt. Ha időnként rosszul ment az üzlet, akkor is az italhoz fordult, hogy erősítse a lelkét.
Egy évvel ezelőtt ittas vezetésen kapt{k. A bírs{g, a megismételt autóvezetői tanfolyam, és a
rendőrségi pontok valahogy önfegyelemre kényszerítették.
Ez bejött. Teljesen abbahagyta az iv{st. Ezut{n észrevette, hogy nem is esik annyira nehezére alacsony
kalóriatartalmú diét{n élnie. Könnyen leadta a tizenöt kiló feleslegét, energikuss{ v{lt, és
nagyszerűen érezte mag{t. Tov{bbra is megtartotta a súly{t, és önbecsülése felsz{rnyalt. Rend-
szeresen hazaj{rt, és egész jól kijött Kathyvel és h{rom gyerekével.
Az üzleti nehézségek döntötték romba mindazt, amit hat hónap alatt felépített. Újra inni kezdett.
Visszajöttek a kilók - és az otthoni perpatvarok.
Paolot legink{bb az üzleti sikertelenségek nyomasztott{k. A v{ros legmenőbb vasboltj{nak volt a
tulajdonosa, és azt {llította, hogy konfliktusai ellenére kivételesen jól b{nik a vevőivel.
- Az egyik percben én vagyok a legjobb. A következő percben teljesen paranoi{ss{ v{lok. Meggyőzöm
magam, hogy úgysem tudom megcsin{lni, hogy nem fognak sikerülni a dolgok. Elkezdek valamit,
teljesen felpörgők, és biztos vagyok benne, hogy ezúttal sikerülni fog. Akkor azonban jön egy
mindent el{rasztó érzés, és al{mossa az önbizalmamat és a lelkesedésemet. Hagyom a tervet a fenébe,
és ink{bb az italhoz fordulok. [llandóan ez történik velem. Az a legrosszabb az egészben, hogy
tudom, hogy sikeres lehetnék.
Mivel gyanítottam, hogy megsz{llotts{g okozhatja problém{i java részét, arról kérdeztem, hogy
milyenné v{lik, ha iszik.
- Mindig feldobódom! B{rról b{rra j{rok. Azt akarom, hogy szeressenek az emberek. Ha iszom, én
vagyok a t{rsas{g lelke mindenütt - csak otthon nem. Kathyre még dühösebb leszek, mint egyébként.
Megosztottam vele gyanúmat, hogy egy vagy több szellem megsz{llva tartja; ezek időnként {tveszik
az ir{nyít{st, és az {ltala elmondott problém{kat okozz{k.
Egész életében hitt a szellemekben, csakúgy, mint csal{dja. Elmondta, hogy az a környék, ahol él, tele
volt rossz rezgésekkel. Nagyon sok hal{leset és öngyilkoss{g történt arrafelé. Sokan v{ltak
alkoholist{v{, és a közeli régi temetőben még kísértetek is előfordultak. A l{nya gyakran lovagolt
arrafelé, és több alkalommal egy l{ny szellemét l{tta. Ilyenkor mind ő, mind a lova nagyon
megijedtek.
Paolot nagyon foglalkoztatta a kérdés, vajon lehetséges-e, hogy szellemek forgatj{k fel az életét?
Azonnal beleegyezett a megszabadít{sba.
Mint mindig, most is a relax{ciós szalagot készítettem el először sz{m{ra, mely tele volt az {ltal{nos
jóllétet érintő pozitív szuggesztiókkal. A végén elalv{st segítő szuggesztiók szerepeltek, hogy
lefekvéskor haszn{lhassa őket. Ezalatt gyönyörű transzba esett, teljesen megszabadult azoktól a
feszültségektől, amelyek egy-két perce még jellemezték.
Ahogy a kazetta m{sik oldal{ra a megszabadít{st vettem föl, megszakította a folyamatot, és beszélni
kezdett. A hang jelentősen eltért Paolo hangj{tól.
Mérgesen jelentette ki:
- Nem megyek sehov{! - A szavakat hars{ny hangon, és kissé nehezen forgó nyelvvel ejtette ki,
mintha részeg lenne.
- Ki vagy te?
- George. De ne mondd meg Paolonak, annak a seggfejnek!
Szerettem volna segíteni neki t{vozni, ezért megkérdeztem, hogy nem l{t-e maga körül valaki
ismerőst?
- Itt van Pete! De ő m{r halott. Mi az ördög! Mindegy, nem érdekel. Szevasz Pete, öreg harcos! -
harsogta.
Ahogy tov{bb beszéltünk, kiderült, hogy hetvenkedésével félelmét takargatja. Időnként kétségbeesett,
olykor mély zokog{sban tört ki, ahogy lassan felfogta, hogy a teste m{r halott.
Mikor megemlítettem Kathyt, l{rm{san handaband{zni kezdett.
- Nem {llhatom azt a tramplit. M{st sem csin{l, csak szidja szegény Paolot, azt a nyavaly{st.
Megkérdeztem tőle, hogy ő volt-e az, aki úgy döntött, hogy inni megy, és motelben alszik.
- Nan{. Akkor lennék boldog, ha sohasem l{tn{m Kathyt. De ez a szarjankó mindig hazamegy, ha
m{r eléggé rosszul érzi mag{t. Nem mindig tudom meg{llítani.
B{r úgy döntöttem, hogy most nem folytatom a megszabadít{st, nem kapcsoltam ki a magnót, és
kiderült, hogy munk{nk szempontj{ból ez nagyon hasznos lépés volt.
Az ülés tov{bbi ideje alatt nem kíséreltem meg kiűzni Georgeot, hanem ink{bb megprób{ltam
felvil{gosítani helyzetéről, és néh{ny magot ültettem el benne a túlvil{gon r{ v{ró szellemélettel
kapcsolatban.
Fő célom az volt, hogy egyetértésre jussak ezzel a meglehetősen nyers, nagyzoló figur{val.
Mikor Paolo kijött a hipnózisból, azt mondta:
- Ismerem azt a fickót! Ilyen vagyok én, amikor iszom. De ez nem én vagyok!
Megegyeztünk egy két nappal későbbi időpontban. Azt javasoltam, mutassa meg a szalagot a
feleségének is. Feltételeztem, hogy ez majd segíteni fog neki megérteni, hogy mivel is van dolga, és
így Paolo is megerősítést kaphat majd tőle. Paolo felb{torodva, és optimizmussal telve t{vozott.
- Kathy azt mondta, hogy m{r sokszor beszélt azzal a szellemmel. Azt mondta, hogy mikor iszom,
l{tja, ahogy kijön belőlem. Nem is az, hogy valóban l{tja, hanem ahogy én viselkedem. Ez George!
Megkérdezem, hogy nem érzett-e szorong{st, mikor a rendelőm felé vezetett. Aggódtam George
félelmei miatt.
- H{t, elég furcsa volt. Tegnap egész nap nagyon erős késztetést éreztem, hogy eljöjjek önhöz. Nem
tudom, ki az, aki el szeretett volna jönni. Azt{n este berúgtam. Régen nem szívtam be ennyire! És
minél közelebb kerültem Saratogahoz, ann{l idegesebb lettem.
Azt javasoltam, hogy azonnal kezdjük a hipnózist, hogy beszélhessek Georgedzsal.
Dr. Fiore Tegnap, mikor Paolo nagyon el szeretett volna
jönni hozz{m, az maga volt? George Igen.
Dr. Fiore Miért akart tal{lkozni velem? George Csak szerettem volna többet megtudni. Dr. Fiore
Segítek megérteni. Ezt akarja igaz{ból, nem? George (Bólint)
Dr. Fiore Oké. Most engedje el mag{t, mutatni fogok valamit.
(Egy tükröt adtam a kezébe.)Nyissa ki a szemét.
L{tja ezt az arcot? Ne csin{ljon semmit,csak engedje
el mag{t.L{tja itt fent a kezemet?
Dr. Fiore Erzi ezt a göndör hajat?
George Igen.
Dr. Fiore Ez Paolo haja. Érti? Ez itt nem maga!
George Nem igaz.
Dr. Fiore Érzi, ahogy mag{hoz érek, ugye?
George Persze.
Dr. Fiore Teh{t kétségtelen, hogy mag{t érintem meg. De
l{tja, hogy ez az arc egy m{sik arc.
George Igen.
George Dr. Fiore George

Érzi a kezemet?
Igen.
Dr. Fiore Rendben van. Ez Paolo arca, és ismerős mag{nak ez az arc, nem igaz? L{tta m{r ezelőtt is
ezt az arcot, nézett m{r ezekkel a szemekkel ezelőtt is, tal{n amikor borotv{lkozott, vagy öltözködött.
De most nézze meg jól. Ez itt Paolo. Valószínűleg tizenöt éves kora óta vele él, de közben felnőtt. M{r
felnőtt férfi, ötvenéves. Csinos arca van, de ez nem a maga arca. Csukja most be a szemét! Engedje el
mag{t! Nyugodjon meg!
Ez az első lépés, George. Fel kell fognia, hogy ez itt maga, valaki m{s testében. Érti m{r? L{tta ezt az
arcot, de ez nem a maga arca, és érezte, ahogy a kezemmel megérintettem azt a fejet, amiről azt
gondolta, hogy a maga feje, de azt{n r{jött, hogy mégsem az. Nos, a legfontosabb dolog, amit
megtanulhat - amit mindenki meg tud tanulni; én is meg tudok tanulni, Paolo is meg tud tanulni,
mindenki meg tudja tanulni - az az, hogy amit eddig a hal{lról tudtunk, az csak mese. Az élet tov{bb
folytatódik a hal{l ut{n, de a test meghal. A maga teste m{r meghalt. De maga nem halt meg. Érti
most m{r, hogy mit mondok? (Bólint)
Most m{r lassan kezdi elfogadni, hogy nem a saj{t testében van, hanem Paoloéban. Rendben. Azt is
elfogadja, hogy olyasmi nem létezik, hogy egy ember meghal? Csak a teste hal meg. (Bólint)
Tudja, hogy él, hiszen beszélgetünk, nem igaz? És hallja, amit mondok. Nagyon is élőnek érzi mag{t,
nem? Vagyis nem halt meg. De a teste m{r meghalt.
Most szeretném, ha egy pillant{st vetne a testre, amiben él. Nyissa ki a szemét, és nézzen végig rajta.
Nézze meg ezeket a kezeket. Nézze meg a körvonalait. Ez az a test, amelyben emlékei szerint élt?
George (A fejével „nem"-et int.)
Dr. Fiore Milyen volt a teste? H{ny éves volt körülbelül? George Huszonnyolc... egyenes fekete haj...
szeretek t{ncolni. Szeretem a nőket, akik körülvesznek.
George Dr. Fiore
George Dr. Fiore
Dr. Fiore H{t igen, fogadni mernék, hogy m{r nagyon f{rasztja Paolo.
George Nem! Senki m{st nem tal{ltam, akivel szerettem volna együtt lenni.
Dr. Fiore Miért nem segít mag{n? Ha elmegy, a saj{t testében élhet. Nem lenne ez kedvező v{ltoz{s?
George (Ordítva.) De m{r van testem!
Dr. Fiore Mikor elmegy, lesz egy új.
George Na ne... hazudik nekem.
Dr. Fiore Az anyja m{r meghalt?
George gen.
Dr. Fiore Ha most mondjuk megl{tn{ az anyj{t a saj{t testében, mit gondolna róla? George Hogy ez
nem igaz.
Dr. Fiore De mi lenne, ha odamenne mag{hoz, és megérintené? (Szünet.) Érzi, hogy valaki megérinti?
George Nem.
Dr. Fiore Érzi, hogy valaki megérinti a kezét? George Nem! Nem! (Sír, és oldalra néz, mintha ott
lenne valaki.)
Dr. Fiore Maga nagyon makacs.
George (L{thatóan valaki m{snak beszél.) Hagyj békén! (Szűköl.)
Dr. Fiore Ne beszéljen így az anyj{val. George Ez nem az any{m, ez csak... valaki. Dr. Fiore Nem
hinném.
George (Sír.) Bocs{ss meg, Mama. Erős leszek. (Suttog.) Erős leszek.
Dr. Fiore Maga nagyon erős. Nagyon erős, mert felismeri az {llapot{t - ez a legnagyobb dolog, amit
megtehet.
George Szia, Mama.
Dr. Fiore Most m{r l{tja az anyj{t. Szép a teste, tökéletes a teste. Szeretném, ha észrevenné, hogy
mennyire valós{gos.
George Nem l{tom, nem l{tom. (Suttog.) Dr. Fiore Pedig itt van mag{val. Igenis, l{tja. A szellemtes-
tében van. George O nem szellem! Dr. Fiore Dehogynem. George Mellei vannak.
Dr. Fiore George Dr. Fiore George Dr. Fiore George Dr. Fiore
George Dr. Fiore
George Dr. Fiore
George Dr. Fiore
George Dr. Fiore
George Dr. Fiore George Dr. Fiore
George Dr. Fiore
George Dr. Fiore George
H{t persze.
A. szellemeknek nincs... Ó, nem hiszem! O nagyon is valós{gos, George. Egy ajtót l{tok... a h{tam
mögött. L{tja a Fényt az ajtóban? Ragyogó fényt.
Nézze azt a Fényt, és mondja el mit érez, miközben nézi.
(Hosszú szünet.) Ó, ez húz engem.
Abban a pillanatban, ahogy belép a Fénybe, egy
testben fogja mag{t tal{lni. Huszonöt éves lesz;
szeretné ezt?
Ühüm.
És jóképű. Fekete lesz a haja - nem szürke - és karcsú lesz.
Nem, nem akarok elmenni!
Nem kell elmennie. Mondtam m{r, hogy semmit
sem teszek azért, hogy kényszerítsem. Ha mégis
el akar menni, megprób{lhatja. Ha nem jó ott,
Paolo vissza fogja engedni.
Nem, nem fog! Ha egyszer megszabadul tőlem,
sohasem enged többé vissza!
Nos, akkor én most megkérem őt, hogy engedje
mag{t vissza. Tudom, hogyha egyszer belement
abba a fénybe, semmiképpen sem fog visszajönni.
Miért adna oda egy huszonöt éves embert egy
tizenöt éves fiúért - saj{t testét valaki m{séért?
Maga is tudja, hogy nem akar majd visszajönni.
Ezt fogja majd legkevésbé akarni, mivel meglesz
a saj{t teste, ami erős, és egészséges lesz.
Pofa be, Paolo!
Mit mond mag{nak?
Ő is üldöz, hogy menjek. De nem akarok menni! Nem musz{j. Nem musz{j elmennie. Akarja, hogy -
nem akarja elfogadni azt az üzletet, amit aj{nlottam? Milyen üzletet?
Hogy elmegy, és b{rmikor visszajöhet, ha nem
tetszik ott - mondjuk egy hétig.
Nem!
Nem kényszerítettem, igaz?
De meg fogja prób{lni, hogy kij{tsszon.
Dr. Fiore
George Dr. Fiore George Dr. Fiore George
Dr. Fiore George Dr. Fiore
George Dr. Fiore
George
Dr. Fiore George
Dr. Fiore George
Na, v{rjon csak egy percre. Nincs semmi trükk, és semmi kényszer. Azt akarom, hogy elgondol-
kozzon azon, amit mondtam mag{nak, hogy az élet a fizikai test hal{la ut{n is folytatódik. Maga itt
valaki m{s testébe akadt bele. Ha elmenne a szellemvil{gba, ahol lennie kéne, {llandóan olyan testben
lehetne, amely nem öregszik, és a szó minden értelmében tökéletes. Szeretném, ha gondolkozna ezen
a következő alkalomig. Rendben van?
(Szünet.) Hisz a reinkarn{cióban? Igen, azt hiszem. És maga? En félek tőle! (Hadakozik.) Miért?
Mert hogy fogok visszajönni? Milyen emberként?
Maga az, aki ezt eldönti. Hogyhogy eldönti?
Nos, mikor hipnózisban dolgozom a betegeimmel, emlékeznek r{, hogy összejöttek a vezetőikkel, és
eldöntötték, hogy milyen életet szeretnének a következő alkalommal. Miért akarna valaki visszajönni
egy ilyen seggfejként, amiből annyi szaladg{l itt? Nos, rengeteg mondanivalója lehet erről, és ez
nagyon érdekes tapasztalat lesz. H{t beszéljünk a...
(Félbeszakít.) Megprób{ltam elolvasni egy könyvet a reinkarn{cióról, de {llandóan abba kellett
hagynom, mert nem akartam többet tudni róla. (Hosszú szünet.)
(Nevet.) H{t igen, Paolo azt mondja hogy nem hisz nekem. Hogy valóban itt vagyok! Mit mond?
H{t azt mondja, hogy nem hisz mag{nak. De én hiszek mag{nak! (Nevet.) Jól {tv{gtam ezt a fattyút.
Elmegyek, és hagyom, hogy szenvedjen. A rohadt fattyúja!
Nem lehet túl szórakoztató Paolo testében lenni. Néha.
Dr. Fiore Szeretném, ha hozz{szokna ezekhez a gondolatokhoz. Azért vagyok itt, hogy segítsek
megszökni ebből a börtönből, amit saj{t mag{nak készített... hogy segítsek abban, hogy a saj{t
testében élhessen.
George (Hangosan sóhajtozik.)
Dr. Fiore Mi a baj?
George Megőrülök. Teljesen megőrülök ettől a helyzettől. Mert Paolo megengedte Kathynek, hogy
meghallgassa azt a szalagot, és most m{r ő is tudja. És meg fogja érteni. Iszonyú dühös lesz!
Dr. Fiore Nyugodjon meg.
George Nem akarom ezt!
Dr. Fiore Nyugodjon meg, nyugodjon m{r meg! Hiszen...
George Nem lesz olyan, mint maga.
Dr. Fiore Ugyan, nyugodjon m{r meg. Nem kell ott lennie, nem kell szembenéznie ezzel az egésszel.
Fogadni mernék, hogy kedves és jóképű fickó volt maga, nem igaz? Nos, most is pontosan abban a
testben lehetne, ha eldöntené, hogy elmegy.
George Abban a testben?
Dr. Fiore Igen... és hamarosan.
George O, istenem! (Sír.) Ó, istenem!
Dr. Fiore Ez nem a vil{g vége. Ez a kezdete - mag{nak.
Semmi rossz nem történhet, h{t nyugodjon m{r meg.
George Nem akarok jóképű lenni.
Dr. Fiore Az is rendben van.
George Megteszem.
Dr. Fiore Mit tesz meg?
George Klassz ember akarok lenni.
Dr. Fiore Komolyan mondja?
George Igen. (Sír.) Komolyan mondom.
Dr. Fiore Rendben van. Itt van valaki, aki segít elmenni.
George Nem ismerem őt. (Kétségbeesetten sír.)
Dr. Fiore De igen, ismeri.
George Jim b{csi.
Dr. Fiore Mit mond mag{nak?
George Arra kér, hogy menjek. De nem akarok menni!
(Sír.) Azok mind halottak. Hogyan mehetnék halottak közé? (Nagyon sír.)
Dr. Fiore Figyeljen ide! Figyeljen ide! Nyugodjon meg! G eorge Akkkk.... bassza meg!
Dr. Fiore Nyugodjon meg. Szeretné, ha elmondan{m,
hogy mi minden történt? George Ühüm.
Dr. Fiore És mag{nak csak egy dolgot kell csin{lnia, a legegyszerűbb dolgot a vil{gon. Csak nyissa ki
mag{t. Tudom, hogy maga egy kemény fickó, de nyílt embernek tartja mag{t, nem? Olyannak, aki
meghallgat m{sokat. Rendben van, akkor most nézzük a tényeket. Nem akarok semmit mag{ra
erőltetni. Jim b{csik{ja itt van, az anyja is itt van, és Pete, a bar{tja is. Mind mag{ért jöttek. Ők fogj{k
majd elmagyar{zni a dolgokat, most és a következő alkalommal. Rendben van? Ha úgy dönt, hogy
menni akar, csak menjen. Nem kell v{rnia, amíg Paolo visszajön ide. És ha még valami segítség kell
ahhoz, hogy menjen, boldogan segítek a következő alkalommal. Ezért vagyok itt. Akkor h{t
elköszönök m{ra. Rendben van, bar{tom?
George (Bólint.)
Dr. Fiore Viszontl{t{sra. Vonuljon vissza h{tra, és hagyja Paolot visszajönni.
Paolo nagyon meg volt elégedve a pozitív v{ltoz{sokkal, melyeket az elmúlt héten figyelt meg
mag{n. Az ujjain sz{molva sorolta a fejleményeket:
- M{r nem kív{nok annyit enni. Inni pedig egy{ltal{n nem kív{nok. Sokkal több pozitív érzésem van
Kathy ir{nt. Sőt, szinte szeretek hazamenni esténként. Minden téren sokkal hatékonyabb vagyok.
Úgy érezte, hogy jobban kezében tartja a dolgait, amit annak tulajdonított, hogy tudja, mi történik
vele. Úgy érezte, hogy a megsz{ll{s sok mindent megmagyar{z, amire megelőzőleg nem tudott
v{laszt tal{lni. Majd zavartan hozz{tette:
- Nem tudom, hogy van-e még valaki bennem, vagy nincs. De kihagy az agyam. Odafigyelek
valamire, azt{n valami m{st csin{lok, péld{ul idenézek - mutatott jobbra -, és akkor egyszer csak
elfelejtem, hogy mit is csin{ltam azelőtt! Arra is emlékezett, hogy múlt pénteken, mikor be
fejeztük a munk{t, elhat{rozta, hogy hazamegy. Ezut{n nagyon erős késztetést érzett, hogy beugorjon
valahov{ egy italra. Keményen kitartott azonban amellett, hogy nem hagyja Georgeot érvényesülni.
- Nem, nem! Nem adok neked semmit! - mondta hangosan, majd elindult, hogy elintézzen egy ügyet.
Miut{n végzett vele, észrevette, hogy égve hagyta az autój{n a l{mp{t. Pedig pontosan emlékezett,
hogy lekapcsolta, mikor berakodott. Elmondta, hogy - mivel veszélyes ezeken a kétir{nyú utc{kon
vezetni - m{r évek óta szok{s{v{ v{lt, hogy nappal is felgyújtott l{mp{kkal közlekedik, de szinte
automatikusan le is kapcsolja őket, ha meg{ll.
- Azt hiszem, valaki arra utazott, hogyha lemerül az akkumul{tor, akkor nem tudok hazamenni.
Biztosan George volt az. Nagyon ut{lhatja Kathyt!
Szombaton kiprób{lta az önhipnózist. Beszélt George-dzsal, aki m{r majdnem elment, de valaki bejött
a szob{ba, és félbeszakította a megszabadít{st.
Ekkor azt javasoltam, hogy alkalmazzunk hipnózist.
Elnyúlt a teljesen leeresztett t{ml{jú széken. Betakartam a pokróccal. Behunyta a szemét, és gyorsan
reag{lt a hipnotikus szuggesztióimra. Hamarosan elért a transzra jellemző alv{sszerű {lmoss{gig.
Ezut{n minden figyelmemet Georgenak szenteltem.
Dr. Fiore Hogy van, George? George Köszönöm, jól.
Dr. Fiore Ennek örülök. Milyen érzéssel jött ma ide
hozz{m? George Nem akartam idejönni.
Dr. Fiore Paolo elmondta, hogy m{r majdnem elment egyszer, de valaki közbeszólt.
Dr. Fiore H{t igen. Néh{ny nagyon jó bar{tom akart elvonszolni.
Dr. Fiore Miért vonszolt{k?
George Mert nem akartam elmenni.
Dr. Fiore Kicsit fél ettől az elmenéstől?
George Nem igaz{n.
Dr. Fiore Akkor mi zavarja mag{t?
George M{r olyan régóta vagyok itt. És olyan f{radt vagyok! Nagyon f{radt.
Ekkor arról beszéltem neki, hogy milyen gyönyörű élete lesz oda{t, hogy végre kipihenheti mag{t, és
együtt lehet a szeretteivel.
George Nagyon sok ember nyújtja ki felém a kezét. Dr. Fiore Fogadja el valamelyiket.
George Szeretném, de nem tudom. Nem tudom. (Kétségbeesve.)
Egy kissé megnyugtattam, majd megprób{ltam neki segíteni abban, hogy felismerje a körülötte lévő
arcokat. [m tov{bbra is igen nyugtalan maradt.
Dr. Fiore Engedje el mag{t. Akarja, hogy hipnotiz{ljam? George M{r hipnotiz{lva vagyok. Dr. Fiore
Most egy kicsit jobban fogom hipnotiz{lni. Figyeljen a hangomra.
Arra utasítottam, hogy fokozatosan lazítsa el a „testét". Lecsillapodott, és sokkal nyugodtabbnak tűnt.
Ezut{n elmagyar{ztam, hogy elmenni a vil{gon a legkönnyebb dolog. Mondtam neki, hogy egy
szeretetre méltó személy éppen {töleli. Tal{n az anyja, a nővére, vagy a bar{tnője az. A karj{ban
tartja, és itt marad vele, hogy segítsen, hiszen nagyon v{rt{k m{r.
(Hosszú szünet.)
- Elment! - szólalt meg egyszer csak Paolo.
- Hogy érzi mag{t?
- Meg vagyok rendülve! - Sírni kezdett, és a könnyek végigcsorogtak az arc{n és a nyak{n. -
Szabadnak érzem magam! - Egy hangos sóhaj kíséretében felki{ltott: - 0, istenem!., elment az a hang,
ami mindig itt volt a fülemben! -Mély zokog{s r{zta tömör testét. - Ó, édes istenem! Milyen sok időt
elpazaroltam! Milyen sok életet, istenem! Mennyi mindent kell még megtennem!
Úgy éreztem, hogy Paolo most kezd kigyógyulni az elmúlt harmincöt év szenvedéseiből. Mikor ezt
elmondtam neki, feldobott és sug{rzó lett.
Mikor elment, nagyon vid{m voltam, mert biztos voltam benne, hogy Paolo meggyógyította mag{t és
Georgeot a mély spiritu{lis szinten. Az idő majd eldönti.
- Szinte el se hiszem! A szex Kathyvel olyan jó volt, mint még soha az elmúlt húsz év alatt! Nagyon
sokat j{rok haza. Az iv{s pedig teljesen idegen sz{momra. De ami a legjobb, az tényleg a nemi
életünk. Az a George tényleg nagyon sok bajt okozott nekem. Olyan jó tudni, hogy elment!
- Egy szellem életünk minden területére hat{ssal lehet, Paolo. George nagyon nagy hat{ssal volt
mag{ra - egyszerűen {tvette az ir{nyít{st. De - emlékezzen csak - maga sem volt éppen gyenge. Ha az
lett volna, sohasem vette volna el Kathyt. Mert George nem engedte volna meg. Nem csoda, hogy a
h{zass{guk egész ideje alatt problém{ik voltak. Ő volt az - ebben biztos vagyok -, aki r{vette mag{t,
hogy időnként elköltözzön otthonról. De maga is felelős volt az egészért. Meg{llíthatta volna
Georgeot, ha nagyon akarja. A baj az volt, hogy nem vette észre, hogy egy entit{s él mag{val. Azt
hitte, hogy az maga. De ez most m{r a múlté.
Összer{ncolta a szemöldökét, előrehajolt a székben, és fejét a kezével t{masztva a combj{ra
könyökölt. Valami l{thatóan zavarta.
- Nem v{ltozott semmi a sikerrel való viszonyomban. Pedig reméltem, hogy ez is megv{ltozik. De
amíg így gondolkodom, nem érhetek el nagy sikereket. Most is mindig vesztesnek l{tom magam.
- Róm{t sem egyetlen nap alatt építették fel - jegyeztem meg. R{mutattam, hogy minden
problém{nak megvan a maga oka, és az is lehet, hogy a megsz{llotts{ggal vívott küzdelme még nem
ért véget. - Mivel olyan sok{ig ivott, elég valószínűtlen, hogy csak egy szellem tartotta megsz{llva.
Minden alkalommal, amikor megnyitotta az aur{j{t, nagyon könnyen „besz{llhattak" m{sok. Az is
lehetséges, hogy valamelyik elmúlt élete is hat{ssal van mag{ra.
- H{t igen. Mikor az előbb a szellemeket említette, eszembe jutott, hogy mi történt tegnap. Éppen
költözködtünk, és mikor a holmit pakoltam be a gar{zsba, egyszerre nyomasztóan depressziós lettem.
Éreztem, ahogy ellep az egész. Mikor elmentem a h{zból, egy kissé jobban éreztem magam. De egész
nap olyan érzésem volt, hogy követnek.
Gyanítottam, hogy ez nem újdons{g, és megkérdeztem:
- Történt ez m{r m{skor is?
-Igen! De amíg George velem volt, sokszor éreztem kivert kutyaként magam, különösen otthon. Nem
ismertem föl a különbséget egészen tegnapig. Ez furcsa, mert egyébként nagyszerűen éreztem
magam, amíg be nem léptem a gar{zsba.
- Megkértem, hogy pontosan írja le azt az érzését.
- Semmi sem jó. Soha nem is lesz jó. Csak egy nagy kalap negativit{s. Mikor elmentem, arra
gondoltam, hogy tal{n valaki öngyilkos lett abban a gar{zsban. Mert ez megmagyar{zn{, hogy miért
éreztem ott olyan rosszul magam.
Úgy gondolom, hogy az életet két - vagy több - szinten éljük egyszerre: a tudatos, és a tudatalatti
szinten, vagyis a benső értelmünk szintjén. Paolo tudatalattija bizony{ra felfigyelt volna a
diszkarn{ciókra, és tiszt{ban lenne a hat{sukkal is.
Azt javasoltam neki, hogy ellenőrizzük: nem szedett-e fel egy vagy több földhöz kötött entit{st. Paolo
egyetértett velem. Mikor elkezdtem a hipnotikus indukciót, szemhéja remegni kezdett, ami annak a
jele, hogy m{r transzban van.
Miut{n még mélyebbre ment, megkértem, hogy emlékezzen vissza a gar{zs előtti napra.
Paolo Rengeteg minden van körülöttem - mozgó alakok. Mindegyikük lenyom... mint egy nehéz ta-
karó. Nagyon nehéz! Ki kell mennem innen!
Dr. Fiore Jött mag{val valaki?
Paolo Valaki itt tébl{bol a közelemben.
Dr. Fiore Nem belül?
Paolo Nem.
Megszólítottam az entit{st, aki Paolo aur{j{hoz ragadt, és megkérdeztem tőle, hogy l{tja-e a
szeretteit? Azt v{laszolta, hogy a felesége jött el érte. Végrehajtottam a megszabadít{st, és az entit{s
l{thatóan elment a feleségével a Fénybe.
Paolo megjegyezte:
- Egy hideg fuvallatot éreztem. Mikor elment, olyan volt, mintha egy kis takarót lassan felemelnének.
- Egy nagy sóhajjal hozz{tette: - A könnyűség.
Csakhogy biztos legyek, megkérdeztem, hogy ki van még ott.
- Barry - hangzott a v{lasz.
Hamarosan elment az anyj{val. Paolo úgy írta ezt le, „mintha valaki húzn{ őt... és m{r elment!"
Itt volt az ideje, hogy nekil{ssunk annak a problém{nak, ami a legjobban aggasztotta: az üzleti
sikertelenségéhez. Mivel George elmente ut{n is ugyanazt a kudarctól való félelmet érezte, ezt nem
varrhattuk az ő nyak{ba.
Megkértem Paolo benső értelmét, hogy vigye el őt ahhoz az eseményhez, amely ezért a konfliktusért
felelős.
Paolo Egyre csak egy húsz év körüli fiatalemberen j{r az eszem. Nagyon sikeres üzletember - nagyon
erőteljes. Ügyesen manipul{lta az embereket, sok jogtalan dolgot is csin{lt. (Hosszú szünet.)
Gyönyörű feleségem volt, de nem vettem komolyan. Elhagyott. Akkor kezdődött a pokolj{r{som.
Mindenemet elvesztettem. Utcai pi{s lettem... ott ültem az utc{n, nincstelenül. Úristen, de gyűlöltem
ezt! Szörnyű volt! A saj{t mocskomban ülni. (Szünet.) Még mindig így érzem. Egy senki vagyok.
Semmim sincsen. Soha nem fogok eljutni sehov{. Megérdemeltem. (Hosszú szünet.) Ott l{tom
magam... és ez szörnyű.
Dr. Fiore A testén kívülről nézi mag{t?
Paolo Igen. Sajn{lom azt az embert, aki ott ül. B{rcsak elhagyhatn{m. Szeretnék elmenni valahova
m{shov{... de nem akarok meghalni. Az fel sem merült bennem, hogy megöljem magam. (Hosszú
szünet.) Egyre jobban érzem magam... fel{llók... boldog vagyok. T{ncolni kezdek... ezen a partin.
(Szünet.) H{t, ez klassz! Én vagyok ott az egyetlen!
Szerettem volna közelebbről is megnézni, hogy hogyan v{lt ez a nagyon sikeres üzletember utcai
csavargóv{, ezért a Fényből - ebből a nyilv{nvalóan hal{l ut{ni élményből –vissza vittem őt abba az
időbe, amikor még sikeres üzletember volt.
Ahogy ezen az időszakon {thaladt, úgy l{tszott, hogy akkor sz{llt{k meg a szellemek, amikor ivott, és
utcal{nyokkal szórakozott. így sz{molt be a megsz{ll{sról:
- Észrevétlenül elfoglalt. Azt{n m{r m{st sem akartam, csak hagyni a fenébe a munk{t, és j{tszani.
Ettől a ponttól kezdődött az elkerülhetetlen lecsúsz{s.
Mikor kijött a hipnózisból, Paolo hangosan nevetni kezdett, és könnyek folytak végig az arc{n. Elsőre
nehéz volt meg{llapítani, hogy vajon sír vagy nevet. Lehet, hogy mind a kettőt csin{lta, egyszerre!
- Egyszerűen csod{latosan érzem magam! Egy óri{si súlytól szabadultam meg! M{ris m{s embernek
érzem magam. Biztosan az előző életem volt az oka. Mindig is vonzottak a húszévesek... az
öltözködésük, a zenéjük, az egész életstílusuk. Nem csoda!
Úgy éreztem, hogy ezen az ülésen elértük a ter{pi{s célt. Azt mondtam:
- A puding prób{ja az evés.
Ak{rmilyen hatékony és fontos megszabadít{son és regresszión ment is keresztül, csak a „kinti"
élethelyzetekben mutatkozik meg igaz{n, hogy mit sikerült elérnünk.
Tapasztalatból tudom, hogyha az emberek megszabadultak a legfőbb problém{iktól, az élet túl
sürgőssé - és túl érdekessé - v{lik ahhoz, hogy visszatérjenek egy-egy ellenőrző utókezelésre. A
legtöbb betegem nem tal{lja szükségesnek a tov{bbi kezelést, ha m{r megszabadult a tüneteitől.
Akkor is ritk{n jelentkeznek, ha megegyeztünk abban, hogy besz{molnak a tov{bbi életükről. B{r úgy
hiszem, hogy ez időnként azért sz{ndékukban {ll. Néha, évekkel később, összeszaladunk valahol,
vagy egy {ltaluk küldött új betegemtől tudom meg, hogy a problém{ik teljesen megszűntek. Az ilyen
hírek mindig elégedettséggel töltenek el, és sokszor gondolok azokra, akikről nem tudok semmit.
Ahogy befejeztük az ülést, megkértem Paolot, hogy tudassa velem, hogy megy a sora, ha nem érzi
szükségét annak, hogy visszatérjen.
Paolo persze megígérte, hogy vagy kér egy újabb időpontot, vagy valahogy m{shogy tudatja velem,
hogy milyen hat{ssal volt a kezelés az életére.
Hat héttel később felhívtam Paolot, hogy hogy megy a sora.
Fantasztikus dolgokról sz{molt be. Energikus és optimista volt. Az iv{sra m{r egy{ltal{n nem v{gyott
többé. Minden este hazament, és a h{zass{ga - ahogy kisz{mította -hetvenöt sz{zalékkal javult az első
ülésünk óta. Négy kilót fogyott, minden koplal{s nélkül. Kézben tartotta mag{t! Mondhatjuk úgy,
hogy megv{ltoztatta az életét!
Mikor az üzleti problém{i felől érdeklődtem, a hangja megv{ltozott, és ki{br{ndults{got tükrözött.
- Még mindig bajok vannak, de azért m{r jobb egy kicsit. De még nem annyira, amennyire szeretném.
Ha dolgozni akar ezen, Paolo, csak hívjon fel. Úgy tűnik sz{momra, hogy meg kellene néznünk egy-
két tov{bbi elmúlt életét is, hogy l{ssuk: mi akad{lyozza a sikerben? • Megegyeztünk, hogy felhív, ha
visszatért üzleti útj{ról, és ha akad egy kis szabad ideje.
Tudtam, hogy akkor fog segítségért jönni, ha m{r felkészült arra, hogy - az elmúlt életekbe való
visszatérés segítségével - szembenézzen önmag{val.

12. Szellemajtó
Az utóbbi öt fejezetben szereplő hajdan megsz{llott emberek történeteiből m{r sokat megtudhattak a
megsz{llotts{g természetéről. Valószínűleg sok kérdésükre v{laszt kaptak, de az is valószínű, hogy
még több új kérdés merült fel önökben. Ezek közül kétségtelenül ez a legfontosabb: „És mire megyek
ezzel az egésszel?" Először is meg kell érteniük, hogy mitől v{lik valaki könnyen megsz{llhatóv{.
Aur{nk ereje véd meg bennünket a megsz{ll{stól. Ha magas frekvenci{n rezeg, nem hatolhatnak {t
rajta az alacsony rezgéssz{mú szellemek. Betegeimnek így szoktam ezt kifejteni:
- Tegyük fel, hogy az aur{ja ezres frekvenci{n vibr{l. Ez persze csak egy kital{lt sz{m. Ekkor csak az
ezres, vagy az ann{l magasabb rezgéssz{mú energiarendszerek képesek rajta {thatolni. De ha ez a
rezgés leesik ötsz{zra, azok a szellemek, akiknek ötsz{z és kilencsz{zkilencvenkilenc között van a
rezgéssz{muk, és akik előzőleg nem tudtak {thatolni az aur{n, most könnyedén {tjuthatnak rajta.
B{rmilyen helyzet, érzelem vagy viselkedés, amely csökkenti az aura rezgéssz{m{t, növeli a
megsz{ll{s esélyét.
Az aura ugyanazt a célt szolg{lja az ember érzelmiment{lis-spiritu{lis dimenziój{ban, mint az
immunrendszer a fizikai testben. Ugyanúgy, ahogy a meggyengült immunrendszer miatt
fogékonyabb{ v{lunk a fertőzésekre és a betegségekre, a csökkent erejű aura miatt sebezhetőbbé
v{lunk a szellemek behatol{s{val szemben.
Két olyan fő kategóri{t, feltételt, vagy viselkedési form{t tal{ltam, amelyek megsz{ll{sban
végződnek: az első, amikor az emberek kifejezetten hívj{k a megsz{lló szellemeket; a m{sodik,
amikor nemcsak hogy nem veszik észre a megsz{ll{st, de - legal{bbis a tudatos szinten - nem is
akarj{k, hogy ez megtörténjen.

Akaratlan megsz{ll{s
Úgy gondolom, hogy mindannyian szellemek vagyunk, akik egy fizikai hordozóeszközben - a
testünkben - lakunk, melyet a hal{lunk idején - mint egy elhordott nagykab{tot - eldobunk. A test
tudata a belső lénytől, az éntől ered, amely egy vékony „ezüstsz{llal" kapcsolódik a testhez. Ha a
szellem elhagyja egy időre, a test öntudatlan lesz. Igen érdekes, hogy ezt a nyelvünk is így írja le.
Péld{ul azt mondjuk, hogy valaki „elvesztette az eszméletét", „elt{vozott", vagy hogy „kiütötték".
Egy baleset, gyógyszer-túladagol{s, fejre mért ütés, vagy b{rmi, ami - ak{r rövid idejű -
tudatvesztéssel j{r, „kinyitja az ajtót" a lehetséges megsz{ll{snak, mivel ilyenkor, és a tudat vissza-
nyerésekor is, az aura meglehetősen sérülékeny.
Szerintem a műtéti altat{s is azért hatékony, mert olyankor kiűzik a személyt a testéből, ami {ltal az
öntudatlann{ v{lik, és f{jdalom nélkül lehet oper{lni.
A hipnotikus regressziók megmutatt{k, hogy oper{ció közben a betegek {ltal{ban maguk fölött
lebegnek, és figyelik a műtétet - néha igen nagy érdeklődéssel. Gyakran előfordul, hogy a gyerekek -
akik azért, mert a testükön kívülre kerülnek, nem v{ltoznak meg sem érzelmileg, sem ment{lisan -
megriadnak, és elhagyatottnak érzik magukat, mint ahogy azt az első fejezetben Howard esete is
mutatja.
Mikor az altató hat{sa elmúlik, a test ismét lakhatóv{ v{lik, és az eredeti szellem - mag{é az emberé -
visszatérhet.
Az orvosok, nővérek, a kórh{zi személyzet, a mentősök, a csontkov{csok, a temetkezési v{llalkozók
és a temetőkben dolgozó emberek, munkahelyük természete és elhelyezkedése miatt, mind könnyű
célpontjai a megsz{ll{snak.
Ha tiszt{n l{tn{nk őket, valószínűleg megdöbbennénk azon, hogy h{ny szellem népesíti be a
kórh{zakat. Emberek halnak meg, gyakran drogok hat{sa alatt, vagy zavart és félelemmel telt
tudat{llapotban, és közülük nagyon sok ott is marad a földhöz kötve. Legtöbbjük nem is veszi észre,
hogy meghalt, és tov{bbra is v{rj{k, hogy a nővérek és az orvosok foglalkozzanak velük. Ez néha
od{ig mehet, hogy megsz{llj{k őket. Egy szellem akkor került az egyik betegembe - aki {poló volt egy
kórh{zban -, amikor sz{jtól sz{jig lélegeztetéssel prób{lta újraéleszteni a beteget, aki végül is meghalt
a gyógyszer-túladagol{s következtében. M{s szellemek olyan kétségbeesetten akarnak „élni", hogy
mindent letarolva igyekeznek egy sz{mukra megfelelő személy felé.
John is ilyen entit{s volt. Hipnózisban lévő alkoholistabetegemből, Glenből beszélt. Elmondta, hogy
egy kórh{zi erőnléti teszt sor{n fellépő szívrohamba halt bele. Rettenetesen feldühödött azon, ami
történt, és csak egy dolog foglalkoztatta: hogy visszajusson a testébe. Egy italra is rettentően v{gyott
m{r. Ezut{n észrevette Glent, akit éjszakai megfigyelésre vettek föl a kardiológiai oszt{lyra, mert
kezdődő szívrohamra gyanakodtak, amelyről később kiderült, hogy csak súlyos emésztési zavar volt.
Mivel r{jött, hogy nem tudja visszaszerezni a testét, John sz{ntsz{ndékkal belecsúszott Glenébe, és
néh{ny nap múlva m{r újra ihatott. Ettől kezdve Glen rendszeresen vodk{zott, amit pedig nem is
szeretett azelőtt, és sokszor berúgott. A 6. fejezetben l{thatt{k, hogy hogyan ölte őt meg majdnem az
entit{s.
A kórh{zakban nyüzsgő szellemek könnyedén bejuthatnak azokba az emberekbe, akiknek nyitva van
az aur{juk. A súlyos betegségek nagyon legyengítik az aur{t, vagyis a legtöbb kórh{zban {polt beteg
igen sebezhető. Ez különösen a kisgyerekekre érvényes, akiken nagy előszeretettel uralkodnak a
felnőtt entit{sok. [m sok esetben a megsz{llók segítő, megnyugtató személyként mutatkoznak. Akit
egyszer megsz{lltak, annak az aur{ja még jobban meggyengül, mivel elkeveredik a megsz{lló szellem
félelem és zavar miatt szakadozott aur{j{val. Az így lecsökkent védekezési képességgel a személy
még jobban ki van téve azoknak a szellemeknek, amelyek fizikai testre v{gyódnak. Minél több
szellem „sz{llt be" valakibe, ann{l alacsonyabb frekvenci{n vibr{l a megsz{llott aur{ja.
A drog- és alkoholfogyaszt{s kifejezetten veszélyes a megsz{ll{s szempontj{ból. Még a
„kikapcsolód{st" szolg{ló drogokkal való {rtatlan prób{lkoz{sok is évekig tartó megsz{ll{sban
végződhetnek. Sz{zakat kezeltem m{r, de azok, akik drogokat vagy alkoholt fogyasztottak, kivétel
nélkül megsz{llott{ v{ltak. És mindegyik esetben sok entit{s sz{llta meg őket, olyanok, akik azelőtt
drogfogyasztók voltak, és így {ldozataik révén élhettek tov{bb szenvedélyüknek - tov{bb gyengítve,
és még ink{bb kitéve őket
ezzel a tov{bbi megsz{ll{s veszélyének. Volt egy alkoholista nőbetegem, aki m{r négy éve semmit
sem ivott, mégis tizennyolc alkoholista szellemmel élt együtt!
A nagyon erős negatív érzelmek, mint péld{ul a düh, a depresszió és a b{nat, csökkentik az aura
frekvenci{j{t, és időlegesen rontj{k a védekezőképességét. A f{radts{g, kimerültség és a betegségek
szintén legyengítik az aur{t. Ha ilyenkor testre v{gyó szellemek ól{lkodnak a közelben, egykettőre
beosonnak.
A csal{dtagok vagy a közeli bar{tok hal{la {ltal okozott fizikai és érzelmi megr{zkódtat{s szintén
védtelenebbé teszi a hozz{tartozókat. Tov{bb ront a helyzeten, hogy ilyenkor a rokonok és bar{tok
sokat tartózkodnak a kórh{z (beleértve a gyerekkórh{zakat és a rokkantintézményeket is), a
ravatalozó vagy a temető közelében, és ezen a h{rom helyen fordulnak elő legnagyobb sz{mban
szellemek. A temetés ut{n gyakran iv{szatra is sor kerül. B{rmelyik szellem, aki hazakísérte a
csal{dtagokat vagy bar{tokat, most könnyedén megsz{llhatja őket.
A szerelem és ragaszkod{s sz{lai néha a szeretett lény hal{la ut{n is kitartanak. Ez gyakran
megakad{lyozza az elhunytat abban, hogy tov{bblépjen a maga útj{n. Ehelyett magnetikus erővel
kötődik a túlélő partner aur{j{hoz.
Emlékszem egy ilyen esetre. Grace szinte belefulladt a kedvese hal{la miatt érzett b{nat{ba.
M{sodéves főiskolai hallgató volt, mikor bar{tja autóbalesetben meghalt. Egym{s ut{n írta hozz{ a
verseket, és „képzeletbeli" beszélgetéseket folytatott vele. Ezut{n egyre több problém{ja lett,
amelyekről csak évek múlva, a rendelőmben derült ki, hogy kedvese mag{ba olvaszt{sa okozta őket.
Sok betegem érezte úgy, hogy hal{luk óta velük élnek a szüleik. Paradox módon sokszor éppen őket
volt a legnehezebb r{venni a t{voz{sra. Úgy érezték, ők tudj{k legjobban, hogy mi a jó a
gyermekeiknek, és nem akart{k meghallani azt, amit én, az idegen mondtam nekik.
Az esetek túlnyomó többségében a megsz{llott {ldozatok nem kív{nt{k a megsz{ll{sukat, és nem is
vették észre annak bekövetkeztét. [m voltak olyanok is, akik ők maguk kérték a megsz{ll{sukat -
nem ismerve fel annak következményeit!

Önkéntes megsz{llotts{g
Népszerű írók, mint péld{ul Shirley MacLaine, Jane Roberts és Ruth Montgomery keltették fel milliók
figyelmét a természetfeletti vil{g ir{nt. Úgy érzem, ezzel az egész vil{gon nagyban elősegítették azon
emberek spiritu{lis fejlődését, akik egyébként nem törekedtek volna a szellemi tapasztalatok felé. Az
egyik legcsod{latosabb dolog a vil{gon megtudni valamit a túlvil{gról és annak lakóiról, ahonnan oly
sok ember prób{l üzenetet kapni.
E növekvő érdeklődés következtében az úgynevezett Ouija t{bla évtizedekig divatban maradt. Ennek
lényege, hogy egy deszkalapra r{festették az {bécét, a sz{mokat, az „igen"-t, és a „nem"-et. Volt még
egy úgynevezett „planchette", egy rövid l{bakon {lló, h{romszög alakú t{rgy, melynek egy körben
forgó mutatója volt. Néh{ny ember körbeülte a t{bl{t, ujjaikat könnyedén a planchette-re helyezték,
és kérdéseket tettek föl a szellemnek. A szellem {tvette kezeik ir{nyít{s{t, és a forgó mutató
egyenként r{mutatott a betűkre, amiből azt{n kiolvasható volt a v{lasz. Ez lehet, hogy érdekes,
izgalmas, szórakoztató dolog, de ugyanakkor rettentően pusztító is!
A m{sik módszer, amivel az emberek időszakos megsz{ll{sra hívj{k meg a szellemeket, az
automatikus ír{s. Ez rendszerint úgy történik, hogy valaki egy tollat vagy ceruz{t fog egy papíron, és
v{rja az entit{st, hogy az a kezükkel írja le az üzenetét. Ez is nagyon veszélyes lehet, mert a hív{s
olyan szellemeket is odavonzhat, akik nem tisztelik m{sok tulajdon{t - a testét!
Egy nőbetegem besz{molt egy évekkel azelőtti tapasztalat{ról. Egy médiumtól automatikus ír{st
tanult, és érdekes üzeneteket kapott, melyek különböző kézír{ssal íródtak. Egy éjjel arra ébredt, hogy
kezével a levegőbe „ír". Minden erejét és akarat{t összeszedte, hogy meg{llítsa a kezét, de hi{ba. Tíz
rettenetes perc ut{n a keze hirtelen mag{tól meg{llt. Ezut{n nem ment többé ór{kra, és sohasem volt
több hasonló élménye. Igen szerencsés ember volt. Tan{ra tov{bbra is fogadta a sz{m{ra ismeretlen
nyelveken küldött üzeneteket és hangjegyeket. ír{sa felgyorsult - de annyira összeroppant a
védekezőképessége, hogy kórh{zba került!
Ez a történet egy m{sikra emlékeztet, egy leendő betegem történetére, akit azut{n sohasem l{ttam. A
titk{rnőmet felhívta egy női hang, aki kétségbeesetten ragaszkodott ahhoz, hogy még aznap
tal{lkozzon velem. Az őrület, a p{nik és a teljes kimerültség hat{r{n j{rt, mert a szellemek éjjel-nappal
arra kényszerítették, hogy üzeneteket írjon. Mivel minden időm foglalt volt, elküldtem egy elmegyó-
gy{szati központba. Gyakran gondoltam r{, vajon mi történt vele? Remélem, hogy megkapta a
szükséges segítséget.
Ha megnyílunk a szellemeknek, ez még nem vezet szükségszerűen megsz{ll{shoz. De ez csup{n
szerencse kérdése, hiszen felnyitottuk a sorompót - önként!
Sokszor panaszkodnak így az emberek: „Azt szerettem volna, hogy a magasrendű szellemek
l{togassanak meg -a jók." „Ezt nem v{rtam volna!" De nyílt meghívóval b{rmilyen szellem
megl{togathat, és ott is maradhat.
Az Ördögűző című film, amely egy démon {ltal megsz{llt l{nyról szól, egy fiú valós történetén
alapul, akit azért sz{llt meg a démon, mert egy Ouija t{bl{val j{tszott. A filmben szereplő katolikus
pap - aki képzett és gyakorlott ördögűző volt - meghalt a szertart{s folyam{n. Sok ördögűző vesztette
m{r életét az ördögűzés ideje alatt vagy annak következtében!
Most, hogy m{r ismerik a legrosszabbat, a démon {ltal való megsz{ll{st, bemutatok egy kevésbé
szörnyű péld{t. Tina esetében az entit{s szerencsére földhöz kötött volt, de még így is majdnem
elmebetegség lett a végeredmény.
Tina azért jött hozz{m, mert az anyja „küldte". Egyszer tal{lkoztunk, amikor kifejtette, hogy nem
hiszi, hogy a segítségemre szorulna. Ahogy fogalmazott: „Nem hallom m{r azokat a hangokat.".
Tina húszegynéh{ny éves, alacsony, kövér, igen érzékeny nő volt. Teljesen feketébe öltözött, még a
zoknija is fekete volt. Elmesélte a történetét, ami egy ideg-összeroppan{ssal kezdődött két évvel
ezelőtt. Miut{n egy ideig sűrűn haszn{lta az Ouija t{bl{t, valamint automatikus ír{ssal és Tarot
k{rty{kkal foglalkozott, hangokat kezdett hallani a fejében. Ezek úgy mutatkoztak be, hogy ők azok,
akik az Ouija t{bla és az automatikus ír{s segítségével üzenni szoktak neki.
- Nagyon kedvesek, udvariasak és bar{ts{gosak voltak. Nagyon sokat beszéltek hozz{m, sokszor
egész napon {t.
Tina elmesélte, hogy kérdéseket tett föl nekik az iskol{val és a bar{taival kapcsolatban, és a szellemek
v{laszoltak neki, és tan{csokkal l{tt{k el. Mikor megkérdeztem, hogy a tan{csok a haszn{ra v{ltak-e,
nem v{laszolt egyenesen.
- A bar{taim voltak. Még jó éjszak{t is kív{ntak, és olyankor nem is beszéltek hozz{m tov{bb, hogy
aludni tudjak. - Még jó darabig {radozott a bar{ts{gukról, majd a szemöldökét r{ncolva így folytatta:
- Azt{n nagyon hitv{nyul viselkedtek velem; azt mondt{k, hogy „koszos néger", meg hogy „gyilkos".
Azt is észrevette, hogy a hangok ilyenkor megv{ltoztak, és ebből arra következtetett, hogy az eredeti
bar{tai elmentek.
A hangok {llandósultak, és m{r nem is nagyon tudott tőlük m{s emberekkel t{rsalogni. Végül
annyira elf{radt és összezavarodott, hogy abba kellett hagynia a főiskol{t. Megmondta ugyan ennek
az „új garnitúr{nak", hogy hagyj{k őt békén, de ettől csak még durv{bban b{ntak vele. Ekkorra m{r
sok testi panasza is kifejlődött, melyek közül a legrosszabb húsz napig tartó erős h{nyinger volt.
Aggódó szülei pszichi{terhez vitték, aki skizofréni{t {llapított meg, és gyógyszeresen kezelni kezdte.
Azt is elintézte, hogy Tina egy elmegyógy{szati központ különleges oszt{ly{n töltse a napjait, és csak
éjszak{ra menjen haza aludni. Egy év múlt{n - még mindig gyógyszeres kezelés alatt - Tina
visszament a főiskol{ra, de csak egyetlen, nagyon egyszerű t{rgyat vett fel, az éneket.
Mikor befejezte a történetet, azt is hozz{tette, hogy nem érti, miért vették el szülei az Ouija t{bl{t tőle.
És b{r kifejtettem, hogy szerintem mi történt - vagyis hogy megsz{llt{k a szellemek -, ő csendesen és
hat{rozottan kijelentette, esze {g{ban sincs abbahagyni az automatikus ír{st, mivel még mindig
nagyon „jól szórakozik" a h{rom eredeti szellemmel - a bar{taival - akik végül is visszatértek.
Mivel rendszeresen j{rt pszichi{terhez, nem akart hozz{m is kezelésre j{rni. Ügy éreztem, azért nem,
mert tudta, hogy szerintem neki és „bar{tainak" is az lenne a legjobb, ha azok elmennének a
szellemvil{gba, ahov{ tartoznak.
A sz{ndékos „ajtónyit{s" m{sik módszere az, ha valaki „csak úgy" elmegy egy sze{nszra. Ilyenkor
egy csoport elhat{rozza, hogy kapcsolatot létesítenek a szellemvil{ggal. De ezeknek az embereknek
gyakran fogalmuk sincs, hogy hogyan fognak megnyilv{nulni a szellemek. Hallottam m{r olyan
esetről is, hogy tizenéves gyerekek hal{losan megrémültek, amikor valóban történt valami a félig
j{tékos szellemidézés következtében. Ugyanúgy, mint az Ouija t{bla és az automatikus ír{s, a hív{s is
eléri a szellemeket. És ha ilyenkor egy különösen érzékeny lelkületű, vagy meggyengült aur{jú ember
van a közelben, a szellemek beleköltözhetnek, és nemcsak időlegesen.
Több módj{t is l{ttuk annak - az Ouija t{bl{t, az automatikus ír{st és a sze{nszokat -, hogy miként
szokt{k az emberek sz{ntsz{ndékkal beengedni a szellemeket. Kor{bban arra is l{ttunk péld{kat,
hogy az emberek akarata és hozz{j{rul{sa nélkül hogyan sz{llj{k meg őket a szellemek. Ezek a
megsz{ll{s két legfőbb kategóri{i. [m sok esetben bizonytalanok a hat{rok. A két kategória közötti
{tmenet, amikor valaki azért fordul a szellemekhez, hogy enyhítse mag{ny{t, vagy a valaki elvesztése
felett érzett f{jdalm{t. Ilyenkor minden különösebb terv és elővigy{zatoss{g nélkül megnyitja mag{t,
és v{rja a kapcsolatot. Nem ritk{n sokkal többet is kap, mint amennyit remélt.
Eszembe jut egy mulats{gos eset. Kezelése elején több szellem is t{vozott Marylinből: uralkodó anyja
és néh{ny m{s rokona. A következő ülésen szégyellősen bevallotta, hogy egy fontos döntés előtt {llva
ismét szellemeket idézett meg, hogy segítsenek neki - annak ellenére, hogy tiszt{ban volt a lehetséges
veszélyekkel. Majd nevetve hozz{tette:
- Egész kis bizotts{g gyűlt össze, és ah{nyan csak voltak, annyiféle egym{snak ellentmondó tan{csot
adtak!
Kiderült, hogy maradt még néh{ny szellem benne, mint ahogy azt gyanítottam is.
Van egy kevésbé közismert jelenség: a l{thatatlan, vagy képzeletbeli j{tszót{rs. Hipnózisban a
betegeim tiszt{ban vannak azzal, hogy ezek valój{ban szellemek. A szoros bar{ti kapcsolat és a
kölcsönös függőség egy ponton azt eredményezi, hogy a kettő - a szellem és a gyerek - összeolvad.
Ettől fogva együtt laknak ugyanabban a testben, és a megsz{llott nem figyel fel a megsz{ll{sra.
Úgy gondolom, hogy a több szellem {ltal megsz{llt betegeim, akik még a ter{pi{s időszak alatt is
újabb és újabb szellemeket szednek fel, valój{ban „ellenőrizetlen" médiumok, vagy „érzékeny
emberek". Különösen igaz ez akkor, ha nem is fogyasztottak semmiféle drogot vagy alkoholt.
A legapróbb dolgok is legyengítik az aur{jukat: ha tartósító szert tartalmazó ételt esznek, vagy ha
fejf{j{s ellen bevesznek valamit. Még az is tov{bbi megsz{ll{shoz vezethet, ha csak elhajtanak egy
temető mellett, vagy ha megl{togatj{k egy bar{tjukat a kórh{zban.
Úgy érzem, hogy azért sokkal érzékenyebbek egyes emberek, mint m{sok, mert ők képesek arra,
hogy közvetlenül „r{kapcsolódjanak" saj{t tudatalattijukra, amire a legtöbb ember nem képes.
Tov{bb{ abban is biztos vagyok, hogy tudat alatt mindannyian érzékeljük egym{s tudatalattij{t, de
amit ebből megtudunk, {ltal{ban nem „szűrődik {t" a tudatos gondolkod{sunkba, ahol felhaszn{lhat-
n{nk a kapott adatokat. Ha olykor mégis {ttör valami, akkor valamilyen előérzet vagy intuíció
form{j{ban mutatkozik meg.
A médiumok különleges viszonyban élnek a benső gondolkod{sukkal. De sajnos, ez az érzékenység
kétélű fegyver, mert - a gyakorlatból tudom - ezek az emberek igen könnyen megsz{llhatóak. Úgy
tűnik, hogy néh{nyukn{l meggyengült a tudatos és tudatalatti gondolkod{st különv{lasztó
hat{rvonal. Ez lehetővé teszi, hogy a negatív érzelmek (félelmek, traumatikus emlékek, stb.) a
tudatalattiból felszínre törjenek, s érzelmi instabilit{st okozzanak, ami természetesen csökkenti az
aura rezgéssz{m{t. Ha ehhez még az a v{gy is j{rul, hogy segítsenek az embereken - még a
szellemeken is -, akkor minden bizonnyal megsz{ll{s lesz az eredmény, ami rendszerint m{r
gyerekkorban meg is történik. Különösen igaz ez azokra a tiszt{nl{tókra, akik gyerekként l{tj{k a
szellemeket.
Néh{nyan a metafizika ir{nt érdeklődő betegeim közül, akik tan{csaim ellenére is mindent megtettek
azért, hogy médiumok lehessenek, folyamatosan új és új szellemeket szednek össze. Megszabadítom
őket, és megprób{lom csökkenteni a negativit{sukat, hogy erősebbé v{ljon az aur{juk - {m ez olyan,
mintha egy feneketlen dézs{ba hordanék vizet.
Brazíli{ban és Angli{ban sokat beszélgettem képzett médiumokkal. Ők is hasonló dolgokat
tapasztaltak, ami nagyon zavarta saj{t és csal{djaik életét - egészen addig, amíg nem tudt{k
ellenőrzésük al{ vonni médiumlétüket. Ez néha sokéves gyakorl{s {r{n, m{s médiumok tapaszta-
latainak {tvételével sikerül. Ezut{n képesek lettek arra,hogy érzékenységüket megfelelő és hasznos
módon kamatoztass{k, m{sok jav{ra. Sajnos, n{lunk alig tal{lható egy-két olyan központ, ahol ilyen
gyakorlatra lehetne szert tenni. Ezért az ilyen emberek esetében azt tekintem ter{pi{s célnak, hogy -
ritka kivételektől eltekintve - felhagyjanak a médiums{ggal, és segíteni igyekszem nekik abban, hogy
kiegyensúlyozottabb{ v{ljanak, és két l{bbal {lljanak a földön.
Kor{bban az aur{t az immunrendszerhez hasonlítottam, hiszen mindkettő védelmez bennünket.
Bemutattam, hogy az emberek hogyan csökkentik tudatosan vagy tudattalanul az aur{juk
rezgéssz{m{t, amelynek megsz{ll{s lesz az eredménye. Most egy olyan zavarba ejtő eredményt sze-
retnék megosztani önökkel, amely sokkal több kérdést vet fel, mit amennyit megv{laszol.
Jó p{r betegem vezette vissza megsz{ll{s{nak kezdetét születésének idejére, gyermek- vagy
felnőttkor{ba - abba az időbe, amikor boldog és egészséges volt. Egyszerűen csak „fölszedték" a
szellemeket. Semmi olyasmit nem tettek, amitől sebezhetőbbé v{lhattak volna. Semmi okot sem ta-
l{ltam r{ - mégis megsz{llottak voltak.
Ha az immunrendszer analógi{j{n{l maradunk, lehetséges, hogy néh{ny ember veleszületett módon
érzékeny a megsz{ll{sra, csakúgy, mint ahogy a fizikai testnek is lehetnek genetikusan kódolt
betegségei.
A magyar{zat tal{n az elmúlt életekben rejlik. Tal{n a megsz{llotts{g volt a karm{juk. Lehetséges,
hogy előző életekben szoros kötelék fonódott a megsz{llott és a megsz{lló között. Sok bonyolult
megsz{ll{sos esetben - különösen, ha a megsz{ll{s semelyik módszeremnek sem „engedelmeskedett"
- tal{ltam úgy, hogy a megsz{ll{snak az elmúlt életekben gyökerező okai, oda-visszanyúló kapcso-
latai voltak. Anne esetében megfigyelhették a közte és megsz{llója közti szoros kapcsolód{st, egy
elmúlt életben {télt szerelem eredményét.
Most, hogy m{r tudj{k, miként jutnak be a szellemek az emberek aur{j{ba és testébe, lépjünk tov{bb,
és vizsg{ljuk meg, hogyan tudunk tenni ellene valamit. Legelőször, hogy miként lehet kimutatni a
megsz{llotts{g tényét. Ha m{r fel{llítottuk a diagnózist, megtehetjük a helyzet megold{sa felé vezető
lépéseket. A következő két fejezetben e cél elérését segítő technik{król olvashatnak.

13. A megsz{llotts{g felismerése

Az esettanulm{nyokból m{r l{thatta, hogy hogyan élte meg öt ember a megsz{llotts{g{t.
Megfigyelhette a közös von{sokat, ugyanakkor olyan tüneteket is felfedezhetett, melyek csak egy-egy
adott esetre voltak jellemzőek. A hatodik fejezetben azt is megmutattam, milyen hat{st gyakorol a
megsz{ll{s az emberekre.
Hogy segíthessek önnek meg{llapítani, hogy ön vagy valaki m{s m{r megsz{llott-e, leírok néh{ny
tünetet és jelet, melyek a legtiszt{bban jellemzik a megsz{llotts{got. De ne feledje, hogy rendszerint
az összkép a fontos, nem egy vagy két kiemelt tünet.
Az egyik jellemző tünet, amelyet minden megsz{llott ember érez, az {llandóan alacsony
energiaszint. Reggel különösen jól ellenőrizheti energiaszintjét. Feküdjön nyugodtan az
{gyban - még mielőtt fölkelne -, és figyeljen a testére. Figyelje meg, késznek érzi-e mag{t a
napra, és elég energi{t érez-e mag{ban, hogy kielégítse az igényeit. Haszn{lja a józan eszét!
Nagyon sok oka lehet a f{radts{gnak: rossz, vagy elégtelen alv{s, az előző napi f{rasztó
tevékenység, allergia, krízishelyzet, stressz. Vizsg{lja meg ezeket, és ha nincs logikus
magyar{zata a f{radts{gra, tekintse ezt a megsz{llotts{g lehetőségét jelző tünetnek.

2. A megsz{llotts{g legjellemzőbb tünete a személyiségv{ltoz{s - sokszor a gyors hangulatv{lt{sok.

Péld{ul néha olyan szavakat haszn{l, vagy olyasmit tesz, ami nem illik az ön jelleméhez. Gondol-e
néha arra, hogy ez egyszerűen nem én vagyok? Ez különösen olyankor fordulhat elő, ha túl sokat
ivott, vagy ha valamilyen drog hat{sa alatt {ll. Mondt{k m{r önre, hogy időnként „mintha kicserélték
volna"?
Figyelt m{r meg hirtelen v{ltoz{sokat mag{n? Ha ezek a v{ltoz{sok a rokonai, vagy közeli bar{tai
hal{la ut{n történtek, akkor tal{n m{r csatlakoztak is önhöz. Ellenőrizze, nem nyilv{nulnak-e meg
önben az ő szok{saik, érdeklődésük, szól{sform{ik és a különböző egyéb személyiségjegyeik. Hívta-e
őket, r{juk akaszkodott-e valaha? Mikor történt a v{ltoz{s? Műtét vagy kórh{zi kezelés alatt, vagy
ut{n?

3. Sokan beszélünk magunkhoz - szóban vagy gondolatban. Ez kellemes és szórakoztató is lehet. Ezek
a „beszélgetések" szok{sunkk{ v{lhatnak, és m{r nem is figyelünk fel r{juk.
Ha ezek a p{rbeszédek ön és egy entit{s között folynak, az sokat felfedhet megsz{llója
személyiségéről, és az ön hozz{ való „viszony{ról": ki fél, vagy ki a mérges, és ki a főnök?
Ha r{hangolódik az entit{s gondolataira, és a saj{tj{nak fogadja el azokat, nagyon nehéz
megkülönböztetni, hogy eredetileg kinek a gondolatai is voltak azok.
Sok betegem jött r{ idővel, hogy mikor azt gondolt{k, hogy magukban beszélnek, valój{ban a
megsz{lló szellemeikkel beszéltek, akiket a tudatuk alatt m{r jól ismertek! Tipikus megjegyzések
voltak a következők: „Semmitől sem kell tartanod". „Nyugodj meg!" „[llítsd le magad!" „Nem kéne
úgy érezned, hiszen még rengeteget tehetsz!" Sokszor úgy beszéltek „magukhoz", mint ahogy egy
gyerekhez beszélnének, vagy mintha a saj{t magukétól eltérő jellemű emberek voln{nak.
Egyszerűbb az eset, ha a szellem „megszólítja" önt, vagy ha m{sodik személyben beszél önhöz.
Péld{ul: „Fagylaltot akarsz enni", vagy „Nem hiszel a szellemekben", stb. Ebben az esetben sokkal
tiszt{bban meg{llapítható, hogy ez nem ön.
A megsz{llók néha utasítj{k, parancsokat osztogatnak neki, sőt, lehordj{k a megsz{llottat.
Személyiségüktől függően a b{n{smód lehet oltalmazó, kritikus vagy követelődző: „Nem kell annyit
dolgoznod." „Ne hagyd, hogy kihaszn{ljanak." „Senki sem fog szeretni téged, te kurva!" „Te kövér
disznó!"
A legtöbb esetben a beszélgetések és a megjegyzések gondolatban hangzanak el. Extrém esetben a
betegek arról sz{moltak be, hogy a fejükben hallott{k a hangokat, és időnként fel is ismerték
tulajdonos{t.
4. Mint ahogy m{r eddig is kiderült a Nyugtalan holtakból, a k{bítószer fogyaszt{s döntő eleme a
megsz{ll{snak. Ha ön alkoholista vagy k{bítószeres, biztos lehet benne,hogy megsz{llott. Előfordult
m{r, hogy eldöntötte, leszokik a k{bítószerről, alkoholról vagy cigarett{ról, de azt{n a fentiekhez
hasonló „belső" hang eltérítette a sz{ndék{tól? Ha igen, valószínű, hogy egy vagy több szellem
megsz{llva tartja, aki(k)nek igen erős érdeke fűződik ahhoz, hogy ön tov{bbra se szabaduljon a
szertől.

5. Szokott hirtelen, meggondol{s nélkül cselekedni? Mondjuk, ön {ltal{ban vigy{z a pénzére,

időnként mégis hihetetlen dolgokat v{s{rol be? Ilyenkor lehet, hogy m{sok kényeztetik magukat. A
szellemeknek megvannak a saj{t v{gyaik, és nem nekik kell viselniük a következményeket - a
sz{ml{kat!
6. Ha két vagy több ember lakik az ön testében, időnként elfelejthet dolgokat, és elvesztheti az
öntudat{t. Ez nagyon komoly dolog lehet; ór{k, napok is hi{nyozhatnak az emlékeiből! Előfordul,
hogy bemegy egy szob{ba, és nem emlékszik r{, hogy mit is akart ott? Ha nagyon sok dolog forog a
fejében, ezt ennek a sz{ml{j{ra is írhatja; de ha ór{k, napok esnek ki, vagy ha arról feledkezik meg,
amit éppen csin{l, az m{r nem! Ha ilyesmi történik önnel, az biztos jel.
7. A koncentr{ciós problém{k közeli kapcsolatban {llnak az emlékezetkieséssel. Nehezére esik
szellemi tevékenységet végeznie? Nem tud odafigyelni arra, amit olvas vagy amiről beszélget?
Időnként úgy érzi, mintha ködben lenne? Valószínű, hogy egy drogos vagy egy korosabb
„t{rsbérlője" akadt.
8. Érez szorong{st és aggodalmat mindenféle megfogható indok nélkül? Úgy jön ez, mint derült égből
a mennykő, vagy a h{ttérben szinte folyamatosan érzi? Ahogy a hatodik fejezetben m{r utaltunk r{,
így éreznek bizonyos szellemek, és érzéseik önben valósulnak meg.
9. A kórh{zban felszedett szellemek tal{n f{jdalmas betegségben haltak meg, vagy erős gyógyszerek
hat{sa alatt {lltak. Az is lehet, hogy a testüket m{r a hal{luk ut{n vitték oda egy baleset vagy
szívroham ut{n.
Különösen nehezen gyógyul fel betegségből? Kórh{zi kezelése óta érez olyan f{jdalmakat, amelyek
nincsenek összefüggésben betegségével? Arra kérem, hogy haszn{lja a józan eszét, és ne hozzon
elhamarkodott ítéletet!
10. E könyv kiv{ltotta érzései is diagnosztikus értékűek lehetnek. Ha úgy tal{lta, hogy nehezen
olvasható, ha nem tudott végigolvasni bizonyos eseteket vagy fejezeteket, mert szorong{st érzett,
vagy m{s egyéb érzelmi reakciókat élt {t, akkor valószínűleg a megsz{lló szellemek szólaltak meg
önben.
Gyorsan jegyezze fel érzéseit, amíg még frissek, és azt is, hogy a könyvnek melyik része miatt
kerültek a noteszbe. Saj{t detektívjének kell lennie, így h{t jól figyeljen minden apró jelre! Jegyezzen
fel minden gyanúsnak tűnő mozzanatot. Noteszével a kezében olvassa el újra a Nyugtalan holtakat,
és figyelje meg reakcióit. Figyelje teste v{laszait: erős szívverés, izzad{s, nehéz légzés, remegés,
bizsergés -ezek a szorong{s jelei. Érez félelmet vagy p{nikot? Ne kenje el a részleteket!
Most, hogy {tolvasta a megsz{ll{s tíz leggyakoribb jelét, itt az ideje, hogy értékelje mag{t, vagy azt,
aki miatt aggódik.
Jó, ha a lehető legobjektívebben végzi el ezt a munk{t. Vannak olyan emberek az életében, akikkel
elég jóban van ahhoz, hogy megossza velük aggodalmait? Ha igen, kérje meg őket, hogy értékeljék
önt az itt következő ellenőrzőlista alapj{n, és beszéljék meg az esetleg felmerült tov{bbi
bizonyítékokat.
A megsz{llotts{g ellenőrzőlist{ja
Az itt következő tételeket a fenti anyag alapj{n {llítottam össze, hogy olyan ellenőrzőlist{t kapjanak
kézhez, amely segítségével felmérhetik megsz{llotts{guk - vagy m{sok megsz{llotts{g{nak -
valószínűségét. Mivel a list{n szereplő legtöbb tételnek m{s egyéb kiv{ltó oka is lehet, egy vagy két
pont miatt ne tételezze föl, hogy „vendége van". A legfontosabb az {ltal{nos kép. Ebből a list{ból az
az előny sz{rmazhat, hogy egyre ink{bb meg tudja különböztetni a dolgokat, és jobban odafigyel az
esetleges megsz{llotts{gra. Ha m{r gyanítja, vagy ismeri az {llapota ok{t, elkezdhet valamit, amivel
segíthet saj{t mag{n és a megsz{llój{n.
Pontok
Nincs ilyen gondom, ezt a jelenséget nem észleltem.
0 pont
Néha előfordul, de nem súlyos gond.
1 pont
Most m{r mindig, legtöbbször, vagy igen.
2 pont
Ellenőrzőlista
1. Alacsony energiaszint
2. Jellemv{ltoz{s vagy gyakori hangulatv{ltoz{sok
3. Belső hang(ok) beszélnek
4. Drogfogyaszt{s, beleértve az alkoholt is
5. Lobbanékony, impulzív viselkedés
6. Memóriazavarok
7. Csökkent koncentr{ciós képesség
8. Hirtelen fellépő szorong{s, depresszió
9. Hirtelen, minden nyilv{nvaló ok nélkül fellépő testi problém{k
10. A Nyugtalan holtak olvas{sakor fellépő érzelmi és/ vagy testi reakciók
Ha az összesített pontsz{ma eléri a 10-et, ez megsz{llotts{got jelez. (A 2., 3., 4. és 10. tételre adott 2
pont erősen azt jelzi!) Ha a pontsz{ma kevesebb, mint 10, haszn{lja az ítélőképességét; ez persze nem
jelenti azt, hogy ön semmiképpen sem megsz{llott. M{r egyedül az is megsz{llotts{gra utalhat, ha
belső hangokat „hall".
A megsz{llotts{g nem „hal{los ítélet" vagy hal{los betegség, hanem olyan {llapot, amely {ltal{ban
gyógyítható. Ha nem képes maga megoldani a problém{j{t, még mindig sokkal jobb helyzetben van,
mint kor{bban volt, mert m{r érti a tüneteit - és segítségért tud fordulni. Mind az önmegszabadít{s,
mind a megszabadít{s technik{j{nak leír{s{t megtal{lja a 14. fejezetben. A könnyebbség kedvéért
mellékeltem annak az {ltal{nos megszabadít{snak az {tirat{t is, amelyet én haszn{lok a betegeimmel.
A következő fejezetben még tov{bbi felvil{gosít{sokat is olvashatnak mindezzel kapcsolatban.

14. A megszabadít{s módszere

E fejezetben leírt módszer segítségével lehetősége nyílik arra, hogy megszabadítsa önmag{t vagy
m{sokat a megsz{lló szellemektől. Sok betegem tartott m{r mag{nak ilyen „ülések közötti kiegészítő
ülést".
A megszabadít{s semmilyen k{ros hat{ssal nem j{r. A legjobb esetben elt{voznak a szellemek, a
legrosszabb esetben {tvészelik a kényelmetlen periódust, és maradnak. A megszabadít{s nem vonz
oda új, „lakóhely" ut{n kutató diszkarn{ciókat; sőt, az ellenkező hat{st v{ltja ki - taszítja őket.
Ak{r magunkon végezzük, ak{r m{sokon, nagyon fontos, hogy bizonyos kulcsfontoss{gú elemekre
mindig figyeljünk a megszabadít{s sor{n. A megsz{lló szellemek szó szerint, és {tvitt értelemben is
elveszett lelkek. Soha ne feledjék, hogy sokat szenvednek, még akkor is, ha azt {llítj{k, hogy nem.
Valój{ban őket tartom a betegeimnek, nem az őket hordozó embereket. Ne úgy tekintsék ezt a
módszert, mint a „szellemek ler{z{s{ra", vagy „kirúg{s{ra" szolg{ló elj{r{st, hanem úgy, mint a
lehető legteljesebb segítségnyújt{s módszerét. A szellemek a teljes elveszettség és reménytelenség
{llapot{ból kerülnek a megnyugv{s {llapot{ba, ha maguk mögött tudj{k hagyni az e vil{gi ügyeiket
és félelmeiket. Sz{mítani kell r{, hogy nagyon nehéz meggyőzni őket erről az igazs{gról. Ha ez m{r
sikerült, nagyon egyszerűen tudunk segíteni nekik a t{voz{sban.
El szoktam magyar{zni betegeimnek, hogy ha én erővel hajtan{m ki belőlük a megsz{lló szellemeket,
és nem biztosítan{m előzőleg őket afelől, hogy egy magasabb rendű vil{gba kerülhetnek, ezzel
szörnyű problém{kat okoznék az entit{soknak, de minden valószínűség szerint m{s, élő embereknek
is, akikre e szellemek újból r{akaszkodn{nak. Igen valószínűtlen, hogy a frissen megsz{llottak majd
képzett szakemberhez fognak fordulni, ezért egész h{tralévő életükben boldogtalann{ v{lhatnak.
Az a legfontosabb, hogy a megszabadít{s sor{n mindig szem előtt tartsuk a megsz{llók érdekeit. Ez
persze rettentően nehéz, ha m{r oly nagy {rat fizettünk az ittlétükért.
Öngyilkoss{g veszélye esetén különösen könnyű megfeledkezni arról, hogy kinek az igényei az
elsőrendűek. Ilyen esetben mindig kötelező szakemberhez fordulni, valamint akkor is, ha fizikai
erőszak lehetősége {ll fenn. Ha az orvos vagy pszichológus nem hajlandó az esetet megsz{llotts{g-
ként értelmezni, attól még ön a kezeléssel p{rhuzamosan tov{bb dolgozhat a szellemekkel. Ide{lis
persze az lenne, ha a terapeut{ja is foglalkozna az entit{sokkal, mely esetben ön bölcsen tenné, ha
teljesen r{hagyn{ a megszabadít{st.
A legtöbb esetben nem fogja felismerni, hogy kik is pontosan az önt megsz{lló szellemek. [m az is
lehetséges, hogy teljesen tiszt{n l{tja őket. Különösen akkor van ez így, ha a szeretteiről - szüleiről,
nagyszüleiről, gyerekeiről, vagy közeli bar{tairól - van szó.
Szeretteink esetében az is szükséges, hogy előzőleg szil{rdan elhat{rozzuk, hogy érzelmileg
elengedjük őket. Néha pontosan a hal{lt is túlélő erős érzelmi függés következménye a megsz{ll{s.
Voltak olyanok is, akik szó szerint könyörögtek az elhalt szeretteiknek, hogy maradjanak velük.
Néh{ny betegem büszkén jelentette ki, hogy anyja, apja vagy h{zast{rsa m{r évek óta őbenne él.
Felsorolt{k, hogy mennyi segítséget kaptak m{r megsz{llóiktól, és {llított{k, hogy most is hozz{juk
fordulnak enyhülésért és segítségért. [m mivel szeretteik mégiscsak földhöz kötött szellemek voltak,
szörnyű hib{kat is követtek el.
Alkalmanként kisebb-nagyobb haszna is lehet a megsz{ll{snak, péld{ul megszerezhetjük a szellem
speci{lis képességeit, t{rsas{g{t, stb., de ez sohasem egészséges megold{s, és akad{lyozza mindkét
résztvevő tov{bbi lelki fejlődését. Ha a megsz{llott felismerte a helyzetét, nem szabad halogatni a
megszabadít{st, ak{rmilyen szorosak is legyenek az őket összefűző sz{lak.
Útmutató a megszabadít{shoz
Akkor a leghatékonyabb a megszabadít{s, ha magnófelvételt készít- róla; felhaszn{lhatja az itt
következő {tiratot, vagy saj{t maga is össze{llíthat egyet az itt bemutatott elvek alapj{n.
Ha naponta egyszer vagy többször lej{tssza a szalagot, ezzel ismételten felvil{gosítja a szellemeket, és
felhívja figyelmüket a szeretteikre, akik m{r az első megszabadít{si kísérlet óta ott lesznek a közelben.
Néha időbe telik, míg az entit{sok meghallj{k, amit mondanak nekik - vagy az, hogy
szembenézzenek a lehetőségeikkel és a nézeteikkel.
A szalag meghallgat{sa sor{n - önnek, vagy annak, akinek segít - lehetősége nyílik arra, hogy
észrevegye azokat a kulcsfontoss{gú jeleket, amelyek megerősítik a megsz{ll{s diagnózis{t, és
amelyeket a szellemek néha ügyesen „elrejtenek". B{rmilyen, a semleges érdeklődéstől különböző
reakció a megsz{lló szellemek jelenlétét jelzi. Ilyenek lehetnek péld{ul a következő reakciók: „Nem
akarom ezt tov{bb hallgatni", vagy „Nem akarom hallgatni ezt a szalagot", vagy, ami még jellemzőbb,
„Nem akarod hallgatni ezt"!
A megszabadít{s alatt fellépő érzelmi reakciók - mint péld{ul a szorong{s, félelem,
megkönnyebbülés, öröm, harag - az entit{s reakciói.
A testi érzeteket nagyon nehezen tudj{k elrejteni a szellemek: a h{nyinger, a remegés, a f{jdalom
mind kitűnő nyomravezető jelek.
Ha minden nap feljegyzi a benyom{sait, könnyebben felismeri, ha a szellem elmegy. Ha péld{ul négy
egym{st követő alkalommal h{nyingere volt, és azt{n m{r nem érzi tov{bb, ez annak a jele lehet,
hogy a szellem m{r elt{vozott.
A megszabadul{s m{sik kiv{ló módja, ha megkér valakit - h{zast{rs{t, egyik szülőjét vagy bar{tj{t -,
hogy olvassa fel önnek az {tiratot. Ha valaki m{st kív{n megszabadítani, ön olvassa ezt föl neki. Ha
úgy jobban szereti, haszn{lhatja saj{t szavait is. Ez akkor a legindokoltabb, ha m{r tiszt{ban van a
megsz{llók személyével - és még ink{bb, ha azok közeli csal{dtagok.
Azt is megteheti, hogy néh{ny embert maga köré gyűjt, akik segítenek önnek vagy annak a
személynek, akiről azt gyanítj{k, hogy megsz{llott. Egyikük végezze a megszabadít{st, a többiek
küldjenek energi{t a megszabadítandó testébe úgy, hogy a feléje fordított tenyerüket vigyék egészen
közel a testéhez - de ne érintsék meg őt. Foh{szkodjanak együtt azért, hogy t{voz{sra bírhass{k a
szellemet. Mindny{juknak körül kell vennie mag{t a Fehér Fénnyel. (Képzeljenek el maguk körül egy
ragyogó fényt.)
Ha valaki m{st szabadít meg, kérje meg az illetőt, hogy engedje el mag{t, csukja be a szemét, és
képzelje maga köré a Fehér Fényt (l{sd a 15. fejezetet). Ezut{n kölcsönösen folyamodjanak spiritu{lis
segítségért, és/vagy mondjanak el egy im{t. Beszéljen közvetlenül az entit{shoz, és érintse az
al{bbiakban leírt pontokat. Ha ismeri a szellemet, szólítsa nevén. Ha nem, haszn{ljon {ltal{nos
megszólít{st, vagy olvassa fel a lentebb közölt {tiratot.
Ha úgy gondolja, hogy a szellem csak m{s nyelven ért, beszéljen hozz{ azon a nyelven.
Ha m{r ismeri a személyeket és hal{luk körülményeit, sokkal könnyebben tud segíteni rajtuk. Sokkal
könnyebben meg tudja győzni őket helyzetükről, ha kifejti nekik, hogy hogyan haltak meg. Ezut{n,
ha a megsz{llók az ön - vagy a megszabadítandó személy - szerettei, t{voz{suk érdekében
hivatkozzon az ön ir{nt érzett szeretetükre, és fejtse ki nekik, hogy jelenlétük nagyon {rtalmas önre
nézve. Győzze meg őket, hogy ha két ember szereti egym{st, akkor semmi, még a hal{l sem
v{laszthatja el őket, és ha elt{voznak, akkor sem lesznek t{volabb egy gondolatn{l. Tegye vil{goss{
sz{mukra, hogy visszatérhetnek a szellemvil{gból, hogy megl{togass{k önt. Ha sikerült meggyőznie
őket, hogy jelenlétük valóban rossz hat{ssal van önre, és hogy nem örökre kell elv{lniuk, az ilyen
megsz{lló szellemek {ltal{ban azonnal t{voznak.
Ha szükségesnek tartja meggyőzni a megsz{llót, hogy ő nem azonos a megsz{llottal, tartson elé egy
tükröt, hogy l{ssa meg benne a megsz{llott arc{t. Felhívhatja a figyelmét arra, hogy mennyire
különbözik az arcuk.
Az entit{sok leggyakoribb félelmét, a pokoltól való félelmet úgy segíthet legyőzni, hogy megmondja
neki: m{r itt van valaki a szellemvil{gból, aki szakember ezekben a kérdésekben - egy pap, ap{ca,
tiszteletes, rabbi, stb.
Ha azt gyanítja, hogy a szellem öreg és/vagy beteg volt, mondja el neki, hogy a szellemvil{gban
kényelmes {gyban jókat aludhat majd, és egy olyan kórh{zban vagy otthonban fog felébredni, ahol
kedves nővérek és orvosok viselik gondj{t.
Ha a szellem feltehetően alkoholista, drogos, vagy erős doh{nyos, mondja el neki, hogy a
szellemvil{gban annyit ihat, k{bítószerezhet, cigarett{zhat, amennyit csak akar. Hívja fel a figyelmét
arra, hogy a szerettei ak{r kezébe is adj{k ezeket szereket. A regressziókból az derült ki sz{momra,
hogy a szellemvil{gban az entit{sok megkapj{k a v{gyott drogokat, és a szellem-gyógyítók és -
orvosok csak a nekik megfelelő ütemben szoktatj{k le őket.
Ilyen k{ros szenvedélyek esetében rendkívül hasznos, ha a megsz{llott tartózkodik attól a szertől,
amelyhez az entit{s hozz{szokott. A t{vozó ugyanis nagyon nehéz napokat élhet {t először. Ez
meggyőzi őt arról, hogy nagyobb valószínűséggel kapja meg a szellemvil{gban azt, amit kív{n. Egy
entit{s, aki m{r negyven éve tartott megsz{llva egy férfit, azért t{vozott el, mert hitt neki, amikor azt
mondta, hogy soha többé nem fog egyetlen cseppet sem inni.
Gyakran félnek attól az entit{sok, hogy megszűnnek létezni, ha elhagyj{k a megsz{llottat. Feltétlenül
fontos, hogy meggyőzze őket, hogy ez nem igaz. Hívja fel a figyelmüket arra, hogy elhunyt szeretteik
nagyon is élőek. Vegye r{ az entit{sokat, hogy érintsék meg a kezükkel őket, és érezzék, mennyire
valós{gosak. Legyen leleményes! Mindenképpen győzze meg őket arról, hogy életük folytatódni fog!
B{rmilyen szellemet hívhat, ha segítségre van szüksége. Péld{ul egy l{zadó tizenéves fiú szelleme
akkor fog elmenni, ha egy csinos l{ny szelleme jön el érte. Ha olyan szellem jön, akit a megsz{lló nem
kedvel, hívjon m{st. Az egyik férfi szellem ut{lta a feleségét. Mikor megl{tta, nem akart elmenni vele.
Egyszerűen valaki m{sra hívtam fel a figyelmét, mire készségesen elment. Megkérheti a szellem-
orvosokat, vagy -nővéreket, hogy adjanak az entit{snak altató, vagy nyugtató injekciókat. Megkérheti
Szent Mih{lyt, G{briel arkangyalt, vagy Jézust is, hogy jöjjön el.
[ltal{nos instrukciók
1. Olyankor végezze a megszabadít{st, ha biztos benne, hogy nem fogj{k félbeszakítani. Legal{bb fél
ór{t sz{njon r{, b{r a legtöbb esetben nem kell hozz{ ennyi idő. Legyen olyan pihent és nyugodt,
amennyire csak lehetséges. A megszabadít{s előtt ne fogyasszon semmiféle drogot -alkoholt sem.

2. Kezdje azzal, hogy néh{ny percig elengedi mag{t egy kényelmes karosszékben, vagy dív{nyon.
Csukja be a szemét, és az orr{n keresztül vegyen h{rom-négy lassú, mély lélegzetet. Mondja el a
kedvenc im{it - a Miaty{nk különösen hasznos. Ha bizonyos személyekben hisz, mint péld{ul
Jézusban, Buddh{ban, az angyalokban, stb., hívja őket, hogy segítsék ebben a folyamatban. Ha ink{bb
metafizikai be{llítotts{gú, hívja a szellem-gyógyítókat segítségül. Mindezt hangosan, vagy
gondolatban is teheti. Mindazon{ltal lehet, hogy könnyebbnek tal{lja ezt, ha hangosan beszél.
3. Hogy megvédje mag{t az összes lehetséges negatív erőtől és entit{stól, fontos, hogy egy szellemi
védővonalat húzzon maga köré. Haszn{lja erre a Fehér Fény módszerét (15. fejezet). Kezdje azzal,
hogy elképzeli, hogy egy miniatűr nap süt a napfonat{ban (plexus solaris, a köldök t{jék{n
elhelyezkedő körkörös terület). Képzelje el, hogy ebből a napból ragyogó Fehér Fény sug{rzik szét,
amely k{pr{zatos aur{val veszi körül önt. Ez az aura testének minden részét - a fejét és a l{b{t is
beleértve - karnyújt{snyi vastags{gban veszi körül. Vésse jól a tudat{ba, hogy ez minden
negativit{stól és veszélytől teljesen megvédi önt.
4. Szólítsa meg a megsz{lló szellemet - gondolatban, vagy hangosan, ahogy jobban tetszik. Legyen
vele kedves és szeretetteljes. Ha ismeri őt, szólítsa a nevén, és mondja el neki, hogy most m{r tudja,
hogy itt van.
Győzze meg arról, hogy ő egy szellem, aki a hal{la óta az ön testében lakik, és emlékeztesse hal{l{nak
körülményeire. Mondja el, hogy mindannyian szellemek vagyunk, és sohasem halunk meg - hogy
csak a fizikai test hal meg. Magyar{zza el neki, hogy ő a hal{la ut{n a testén kívül tal{lta mag{t,
miközben teljesen tudat{n{l volt, s hogy akkor el kellett volna t{voznia a szellemvil{gba, ahol m{r
v{rt{k a szerettei. Ehelyett önhöz csatlakozott. Mondja meg neki, hogy b{r nem tudott erről, de
jelenlétével nagyon sok k{rt okozott önnek, mert fogyasztotta az energi{j{t, és összezavarta önt, mivel
nem tudta a saj{t gondolatait elv{lasztani az övéitől.
Ha id{ig eljutott, ir{nyítsa figyelmét azokra a szeretett szellemlényekre, akik eljöttek érte, hogy
hazavigyék, hogy ezut{n ővelük éljen. Ha gyanítja, hogy egy bizonyos személy (az anyja, a felesége,
stb.) van ott, hívja fel r{ a figyelmét. Tanítsa meg arra, hogy fogadja el „kísérője" feléje nyújtott kezét,
és biztassa, hogy t{vozzon vele el. Mondja el, hogy gyönyörű élet {ll előtte, hogy tökéletes lesz a teste,
és hogy mindkettőjüknek fontos, hogy most elmenjen. Vil{gosítsa fel, hogy pokol nem létezik, és m{r
ott is vannak a szellem-tanítók, hogy mindezt elmondj{k neki.
[ldja meg, ahogy elmegy, szeretettel engedje az útj{ra. Én gyakran rajzolok keresztet a levegőbe, és
ezt mondom:
- Most menj az Atya, a Fiú, Jézus Krisztus és a Szentlélek nevében; menj békével, fénnyel, szeretettel,
és vidd magaddal az {ld{somat.
Tarthat egy keresztet a jobb kezében, de az is lehet, hogy egyszerűen csak fölemeli a jobbj{t a
levegőbe, lefelé mozdítja, azt{n balra viszi, hogy a képzeletbeli függőleges vonalat kereszt ir{nyban
{thúzza jobbra. Aki nem keresztény, mondhat b{rmilyen ideülő im{t vagy {ld{st.
5. Tov{bbra is maradjon elengedett. Köszönje meg a szellemi segítőknek amit tettek, és töltsön még
néh{ny percet nyugodtan.
Amit mindenképpen el kell mondani
1. Te nem vagy... (megsz{llott neve)
2. A tested halott.
3. A hal{lod ut{n (megsz{llott neve)-hez csatlakozt{l.
4. Magadnak is, és (megsz{llott neve)-nek is k{rt okozol.
5. Itt vannak a szeretteid.
6. Tökéletes testben fogsz élni.
7. Nincs olyan dolog, hogy pokol.
8. Csod{latos, békés életed lesz.
9. Fogadd {ld{somat, és menj békével.
Az {tirat
A most következő rész annak a megszabadít{snak a részletes {tirata, amelyet a rendelőmben
haszn{lok. Néha kissé megv{ltoztatom, attól függően, hogy mit tudok az entit{sról. Később, a fejezet
végén ezekre a v{ltoztat{sokra is ki fogok térni. Hogy mindez szemléletesebb legyen, egy kital{lt
nevet, a Maryt haszn{ltam. Helyettesítse a megsz{llott személy nevével vagy a saj{tj{val.
Olvassa lassan, és gyakran tartson szüneteket.
A megszabadít{s technik{ja
Itt vagy most Maryvel, de te nem vagy Mary, igaz? Te valaki m{s vagy, aki tökéletesen különbözik
tőle. M{s a neved, m{s a személyiséged, m{sok az igényeid, az elképzeléseid, és m{sképp is
viselkedsz. Volt idő, amikor a saj{t testedben éltél, jóval azelőtt, hogy Maryhez csatlakozt{l volna.
(Szünet.) L{ssuk, vissza tudsz-e emlékezni arra az időre? Gondolj valami kellemesre, ami akkor
történt veled, mikor még a saj{t testedben volt{l! (Hosszú szünet.)
Azt{n történt valami, amitől a tested meghalt. (Szünet.) Mikor meghalt a tested, tov{bbra is élőnek
érezted magad, olyannak, mint amilyen pillanatokkal azelőtt volt{l. Csak most m{r a testeden kívül
léteztél. Ekkor egyenesen el kellett volna menned a szellemvil{gba. Ott voltak a segítőid, a szeretteid,
akik azért jöttek el a szellemvil{gból, hogy az új életbe vezessenek.
Ehelyett te itt maradt{l a fizikai vil{gban, a saj{t fizikai tested nélkül. (Szünet.) Tal{n meg volt{l
zavarodva, és nem jöttél r{, hogy a tested meghalt, és ezért nem is értetted, hogy mi történik veled.
(Szünet.) Ekkor egy nagyon komoly hib{t követtél el, mivel ettől fogva elveszett lélek lettél. (Hosszú
szünet.)
Emlékszel, hogy hi{ba beszéltél az emberekhez, ők mégsem v{laszoltak neked? És ha megérintetted
őket, szemmel l{thatóan tudom{st sem vettek rólad? És mikor egyszerűen keresztülnéztek rajtad,
úgy, mintha nem is vennék észre, hogy ott vagy? Biztosan nagyon mag{nyos és zavarodott volt{l,
nem tal{ltad a helyed, és prób{lkoz{said rendre kudarcot vallottak - tal{n még mérges is volt{l a
többiekre ezért.
Azért nem v{laszoltak neked, mert l{thatatlan szellem volt{l. Nem volt tested, teh{t nem is l{thattak
téged. Nem tudt{k, hogy ott vagy. Ez nem azért volt, mert semmibe vettek, hanem egyszerűen nem
ismerték fel, hogy ott vagy. (Hosszú szünet.)
És akkor egyszer csak csatlakozt{l Maryhez, és ekkor követted el a m{sodik, az elsőnél is súlyosabb
hib{t. Mert l{tod, egészen mostan{ig {rtott{l magadnak, hiszen t{vol tartottad magad attól a
csod{latos élettől, amelyben a szellemvil{gban lehetett volna részed, ahol szeretteid t{rsas{g{ban
minden v{gyad teljesült volna. De azzal, hogy Maryhez csatlakozt{l, őt is b{ntani kezdted. Az a
legkevesebb, hogy elhaszn{lod az energi{j{t, amitől {llandóan f{radt. Gondolatait és kív{ns{gait is
összezavarhatod, mivel nem tudja megkülönböztetni a saj{tjait a tiédtől.
Ugye nem akarn{d, hogy valaki ezt tegye veled? Tal{n észre sem vetted, hogy b{ntottad Maryt.
Szerencsére most meg tudjuk oldani ezt a problém{t, mert eljöttek érted a szellemvil{gból azok az
emberek, akiket nagyon-nagyon szeretsz, hogy segítsenek. (Szünet.) Ezek olyan emberek, akikről
hal{luk idején azt hitted, hogy sohasem l{tod viszont őket, és most itt vannak, teljes pomp{jukban...
sokkal szebbek, mint amikor utolj{ra l{ttad őket... tiszta szívből mosolyognak.
Olyan boldogok, hogy l{tnak, mert nagyon izgultak miattad. Kerestek, kutattak mindenütt, nagyon
szerettek volna m{r l{tni, és most végre megtal{ltak, és szinte magukon kívül vannak az örömtől.
(Szünet.) Kinyújtj{k feléd a kezüket. (Szünet.) Egy meleg, csod{latos öleléssel a karjukba z{rnak.
Tartanak téged. Erezd, milyen csod{latos ez az érzés. (Hosszú szünet.)
Most megfogj{k a kezedet. (Szünet.) Szeretném, ha észrevennéd, hogy milyen szil{rd, valós{gos a
kezük. Ha egy kissé megszorítod, még a csontjaikat is érezheted a hús alatt. Ez azért van így, mert ez
a szellemtestük. A szellemtest épp olyan valós{gos és szil{rd, mint a fizikai test. (Hosszú szünet.)
Néh{ny perc múlva elhagyod Maryt, és mikor ezt megteszed, hamarosan a saj{t szellemtestedben
tal{lod magad. (Szünet.) Ez a test jogosan a tiéd, és addig haszn{lhatod, ameddig szükséged van r{.
(Szünet.) Ez a test tökéletes, a szó minden jelentésében. Fiatal és vonzó test - egy test, amely sohasem
öregszik, nem lesznek rajta r{ncok, nem lesz beteg, és nem történik semmi baj vele. Ha férfi vagy, egy
erős és egészséges férfitestben tal{lod magad. Ha nő vagy, egy szép, egészséges, fiatal női test lesz a
tiéd. (Hosszú szünet.)
Ha véletlenül attól félnél, hogy a pokolba kell menned, szeretném ha tudn{d, hogy m{r ott v{r valaki
a szellemvil{gból - egy vall{si nevelőtan{r -, aki elmagyar{zza neked, hogy semmitől sem kell félned,
mert nincs olyan, hogy pokol. Ha katolikus vall{sban nevelkedtél, ez a tan{r-szellem egy pap, vagy
egy ap{ca lesz. Ha protest{ns vagy, egy lelkész jön a saj{t felekezetedből. Ha zsidó vagy, ez a személy
egy rabbi lesz. B{rkire is van szükséged, eljön, hogy elmagyar{zza: semmitől sem kell félned! (Hosszú
szünet.)
És most itt az ideje, hogy elindulj az új, csod{latos életed felé. Fogd meg a szeretett személy kezét,
vagy ha úgy tetszik, karolj belé, és tudd, hogy néh{ny pillanat múlva oda{t leszel, a Fényben.
(Szünet.) Tal{n m{r l{tod is t{volról, vagy l{tod, ahogy közeledik. M{r csup{n m{sodpercekre van
tőled. Nemsok{ra a kísérőddel együtt belépsz. Abban a pillanatban m{r az új, tökéletes testedben
leszel. Mikor belemész a fénybe, valami olyant fogsz {télni, ami nem foglalható szavakba - olyan
gyönyörű és csod{latos. Kimondhatatlanul csod{latos. Tökéletes elfogad{st és szeretetet fogsz érezni.
(Hosszú szünet.) Gyönyörű élet v{r r{d. Rengeteg kedves ember, csal{dtag, és bar{t vesz majd körül.
Többé nem leszel m{r egyedül. A legrosszabbon m{r túl vagy. Most m{r jó - mert most jön a legjobb.
(Hosszú szünet.) Itt az idő, hogy elmenj. Megkérem Maryt, hogy gondolatban minden rosszat
bocs{sson meg neked, amit okozt{l neki. (Szünet.) És most menj mindkettőnk {ld{s{val és
szeretetével, menj az Atya, a Fiú, Jézus Krisztus és a Szentlélek nevében, menj békével, fénnyel és sze-
retettel. (Rajzolja a kereszt jelét a levegőbe.) A nem keresztények mondjanak b{rmilyen ide illő im{t
vagy {ld{st.
Lehet, hogy a megszabadít{s folyamata alatt ön - vagy az a személy, akinek segít - különböző erős
érzelmeket fog {télni, a szomorús{gtól kezdve a dühön {t a félelemig, de amikor a megsz{lló szellem
végül elmegy, szinte minden esetben egy mély, nyugodt jóérzés fogja eltölteni. Az is lehet, hogy a
megszabadított teste egy megkönnyebbült sóhaj és egy széles mosoly kíséretében elernyed. Mikor
l{tja - vagy érzi -, hogy ez történik, meglehetősen biztos lehet benne, hogy sikeres volt a
megszabadít{s.
Sokan sz{moltak be arról, hogy úgy érezték, „valami kiemelkedett" belőlük; rendszerint a fejükön
keresztül, vagy a testükből sz{llt el, egy lüktető érzés kíséretében; vagy a mellkason, vagy m{s
testrészeken {t t{vozott. Voltak, akik „l{tt{k"', ahogy a szellem kéz a kézben a szeretteivel elment, a
ragyogó Fehér Fény felé. Van úgy, hogy csak a megszabadít{s hat{s{t lehet érezni: az illető könnyebb-
nek érzi mag{t, vagy valamilyen m{s, pozitív v{ltoz{st érez mag{n: Sokan mondj{k azt is, hogy csak
„tudj{k", hogy megszabadultak. Az is előfordulhat, hogy a szellem t{voztakor semmi sem történik,
{m az ezt követő v{ltoz{s mégis igen jelentős lesz.
Ha befejezte a megszabadít{st, nagyon fontos, hogy a következő néh{ny napban a lehető
legkevesebbet gondoljon a szellemekre. Ha ugyanis sokat foglalkozik velük, azzal visszahúzhatja őket
mag{ba, ha még nem t{voztak volna el teljesen a Fénybe. Ha mégis r{juk gondol, {ldja meg őket, és
erősítse meg mag{ban azt az érzést, hogy elmentek, majd gondoljon valami m{sra. Ez különösen
fontos, ha a szellem olyan ember volt, akit ön valaha nagyon szeretett. L{ttam olyan eseteket - és ez
legink{bb az elhunyt csal{dtagok esetében fordult elő -, hogy egy m{r megszabadított ember
akaratlanul is visszahívta a szellemet.
A megszabadít{s hatékonys{ga attól függ, hogy menynyire hajlandó a szellem elt{vozni. A legtöbb
esetben azonnal elmegy, függetlenül attól, hogy mennyi ideig tartott a megsz{ll{s. Gyakran többször
is meg kell ismételni a megszabadít{st, hogy t{voz{sra bírjuk egy szeretett személy vagy egy idegen
szellemét.
Időnként a megszabadít{s csak részben sikerül - a szellem elt{vozik ugyan, de nem megy el a
szellemvil{gba, vagy a Fénybe. Kimegy a megsz{llott testéből és aur{j{ból, de tov{bbra is ott kóborol
körülötte, és csak arra v{r, hogy visszatérhessen. Ilyenkor egy m{sik megszabadít{s is szükséges,
amikor nagy súlyt kell fektetni arra,.hogy a szellem kapcsolatba kerüljön a szeretteivel. Meg kell
magyar{zni a szellemeknek, hogy még mindig a fizikai vil{gban vannak, és nem ott. és azokkal; ahol
és akikkel lenniük kellene -.. és .'ez okozza {lproblém{kat. Néha egészen megrettenve .jönnek vissza a
szellemek egy ilyen „kalandoz{s" ut{n! [m azt tapasztaltam, hogy ismét könnyen t{voz{sra
bírhatóak.
Egy különösen érdekes esettel vil{gítom meg ezt a jelenséget: úgy tartom ezt sz{mon, mint az „utolsó
lehetőség" szindróm{t, és mindj{rt megl{tj{k, hogy miért.
Roger azért jött hozz{m, mert sehogyan sem tudta kézben tartani az életét. Volt egy nagyon
valós{gos, régóta tartó problém{ja: {llandó kényszert érzett arra, hogy naponta legal{bb egyszer
igénybe vegye a helyi „massz{zsszalon" prostitu{ltjainak szolg{ltat{sait.
Egy ülés ut{n megtal{ltuk az okot: egy Bili nevű szexm{ni{s szellemet. Megszabadít{st hajtottam
végre, és Bili elment a szellemvil{gból érte jövő feleségével.
A következő ülésünkre, amely egy keddi napon történt, Roger nagyon csüggedten érkezett.
- Öt és fél napig voltam szabad. Még csak nem is gondoltam arra, hogy kurv{khoz menjek. Szinte
hihetetlen volt. Azt{n elmentünk a hétvégére a bar{tnőmmel. A szex jó volt - és norm{lis, és csak
kétszer. De mikor vas{rnap este elv{ltunk, úgy robbant belém, mint a dinamit! Egyenest a
legközelebbi massz{zsszalonba mentem. Azóta tizennégy orgazmusom volt, prostitu{ltakkal vagy
csak magamban. Ez rosszabb, mint b{rmikor eddig! A megszabadít{s nem volt hat{sos!
Biztosítottam róla, hogy hat{sos volt, csak nem eléggé, vagyis hogy „bar{tunk", Bili, visszatért. Ez be
is bizonyosodott, amikor a hipnózisban Bili bevallotta, hogy elszökött a szellemvil{gból érte jött
felesége elől, mert nem hitte, hogy szeretkezhet még valaha. Elmesélte, hogy San Jósé környékén
kóborolt, és nem tudta, hogy mit tegyen. Elhat{rozta, hogy újra csatlakozik Rogerhez, és még egy kört
megy vele, mivel gyanította, hogy a következő alkalommal én úgyis r{beszélem, hogy menjen el
végleg! És így is tett. (Ezért hívom ezt „utolsó lehetőség" szindróm{nak. L{ttam m{r olyan doh{nyos,
alkoholista, nagyevő, stb. szellemeket, akik az utolsó időben sokkal intenzívebben hódoltak a
szenvedélyüknek, mivel tudt{k, hogy nemsok{ra el fognak menni.)
Bili szívest-örömest ment el a feleségével, mikor az azt mondta neki, hogy szeretkezni akar vele.
- A minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség - {llította.
Van egy adu, amit a legvégső esetre tartogatok: garant{lom a megsz{lló szellemeknek, hogy
visszatérhetnek a Fehér Fényből, ha úgy kív{nj{k. Mindig hangsúlyozom, hogy el kell menniük a
Fénybe, de tekintsék ezt úgy, mint egy vak{ciót - mintha retúrjegyet v{ltottak volna. Igyekszem
r{venni őket, hogy töltsenek ott tíz percet, és azt{n, ha akarnak, visszajöhetnek. Ezt mindig a beteg
engedélyével teszem. Nagyon gyakran csak arról van szó, hogy valahogy le kell gyűrni a megsz{llók
félelmét. Elég ritk{n haszn{lom ezt a módszert, de mindig bejön! Ha mégis visszatérnek, meggyőzöm
őket arról, hogy még nem értek el a Fehér Fénybe - prób{lj{k meg még egyszer, hiszen tudj{k, hogy
visszatérhetnek. A m{sodik prób{lkoz{s m{r szinte mindig eredményes.
Néha nem t{voznak el, csak elrejtőznek az entit{sok -legtöbbször olyan csal{dtagok, akik úgy érzik,
hogy az ő esetük speci{lis: szülők vagy nagyszülők. Ilyen esetekben egyenesen hozz{juk fordulok, és
velük dolgozom, míg végül elt{voznak a szellem szeretteikkel.
A kiv{ltképpen makacs entit{sok esetében forduljon szakemberhez! Egy médium vagy egy
metafizikus lelkész nagy segítségére lehet. Vagy ha a saj{t lelkésze vagy papja j{ratos ebben a
témakörben, és hajlandó önnek segíteni, úgy ő is óri{si segítséget nyújthat, mert a szellem lehet, hogy
jobban hallgat r{, az Isten emberére.
Nagyon fontos, hogy a megszabadít{s folyam{n mindig tegyen úgy, mintha komolyan venné - még
akkor is, ha nem hisz benne. Később, ha m{r befejezte, lehet olyan szkeptikus, vagy analitikus,
amilyen csak akar. De akkor is tervszerűen hajtsa végre az elj{r{st, ha nincs is róla meggyőződve,
hogy a megszabadítandóban valóban egy entit{s lakik. Ebből semmi baj nem sz{rmazhat, és nagyon
könnyen lehet, hogy a megsz{lló szellemek az ön {ll{spontj{tól függetlenül is elt{voznak.
Sohase vegye mag{ra m{s megsz{lló entit{sait azért, hogy levegye a terhet a v{llukról - sohase
{ldozza fel önmag{t, mert lehet, hogy a megsz{ll{s egy életre fog szólni! Úgy is segíthet, ha nem
veszélyezteti mag{t. Ha mégsem tud segíteni, forduljon olyan szakemberhez, aki segíteni tud a
megsz{llotts{gon.
És kérem, ne feledje, hogy még a megszabadít{sok ezrei ut{n sem vagyok sz{z sz{zalékig biztos a
szellemek létezésében. De mindez működik!

15. Hogyan védekezzünk az entit{sokkal szemben?

Biztos vagyok benne, hogy tal{n m{r a könyv elején felmerült önökben a kérdés: hogyan
védekezhetünk a szellemekkel szemben? Szerencsére rengeteg mindent tehetünk annak érdekében,
hogy megakad{lyozzuk, hogy a szellemek hozz{nk csatlakozzanak. A 14. fejezetben l{thatt{k,
hogyan kell megoldani a problém{t, ha m{r felismerték. Most azzal kapcsolatban adok néh{ny
tan{csot, hogy hogyan kerülhetik el a megsz{ll{st.
A megsz{ll{s a fizikai betegségekhez, péld{ul az influenz{hoz hasonlítható. Mindig vannak olyanok,
akik sohasem kapj{k el, annak ellenére, hogy körülöttük mindenki beteg. Az ilyen emberek
immunrendszere elég erős althoz, hogy a vírus ne tudja megvetni a l{b{t.
A 12. fejezetben feltételeztem, hogy az aura ugyanazt a funkciót tölti be a spiritu{lis testben, mint az
immunrendszer a fizikai testben. A behatol{s elleni védekezés kulcsa az, hogy mindig legyen „erős"
az aur{nk. Mint ahogy mindenütt előfordulnak vírusok, a vil{gban mindenütt tal{lhatóak szellemek,
csakúgy, mint élő emberek. Ha az aur{nk nagy frekvenci{n rezeg, ez megakad{lyozza, hogy bejus-
sanak az entit{sok.
Egyes emberek, a tiszt{nl{tók, képesek arra, hogy megl{ss{k a szellemeket az aur{ban, és arra is,
hogy az aur{juk form{j{ból és színéből „kiolvass{k" m{sok egészségi {llapot{t, érzelmeit, és még sok
minden m{st. Néh{ny könyv nem csak az aura színeinek jelentését magyar{zza el, hanem több olyan
apró részletről is szól, amely csod{lkoz{sra készteti az embert. Péld{ul hogy a harag hogyan bocs{t ki
borongós, sötét nyilakat, hogy azt{n ezek behatoljanak valaki m{s aur{j{ba. Felsoroltam néh{ny e
tém{ról szóló könyvet a bibliogr{fi{ban. Minél többet tud valaki az aur{ról, ann{l nagyobb esélye van
arra, hogy egészségesen tarthatja a saj{tj{t.
A Fehér Fény módszerrel is megerősítheti az aur{j{t. Az lenne ide{lis, ha naponta kétszer végezné ezt
a gyakorlatot; reggel, mielőtt fölkel az {gyból, és este, mielőtt aludni tér. Minél többet gyakorolja ezt,
ann{l erősebbé v{lik az aur{ja. Hiszek abban, hogy minden egyes gyakorlat alkalm{val fokozatosan
növekszik az ereje.
Csak néh{ny m{sodperc kell a Fehér Fény gyakorlathoz. B{rhol lehet csin{lni, minden előkészület
nélkül. A következő részletes {tiratból azt tudhatj{k meg, hogy hogyan szoktam én ezt a betegeimnek
megtanítani.
A Fehér Fény gyakorlat
Haszn{lja { fant{zi{j{t, és képzelje el, hogy egy, a Naphoz hasonló miniatűr nap van a napfonat{ban
(plexus solaris{ban). Ez a nap az ön lényének minden sejtjén, minden atomj{n {tsug{roz. A feje
tetejétől az ujja hegyéig, egészen le a talp{ig mindenütt betölti önt. [tragyog a testén, és kar-
nyújt{snyi t{vols{gra a testén kívül is mindent bevil{gít, minden ir{nyban - a feje fölött, a talpa alatt,
és oldalt is. Ez a fény az aura - k{pr{zatos, brili{ns, sug{rzó Fehér Fény, amely teljesen körülveszi önt,
és megvédi minden negativit{stól és {rtalomtól.
Ha m{r ismerős önnek a Fehér Fény gyakorlat, elég, ha csak r{gondol, és m{ris védve lesz. Mint
ahogy egy kattint{ssal fölkapcsolhat egy l{mp{t, ugyanilyen könnyedén és gyorsan felkapcsolhatja a
benső Napj{t, hogy {tragyogja önt. Rendkívül fontos, hogy teljesen meg legyen győződve arról, hogy
a Fehér Fény aur{n belül biztons{gban van. A gondolataink - ak{r pozitívak, ak{r negatívak - ugyanis
nagyon erőteljesek.
Aur{nk vibr{ciója az {ltal{nos jóllétünk - a fizikai, ment{lis és érzelmi egészségünk - v{ltoz{sait
követve {llandóan v{ltozik. Haszn{lja a Fehér Fény technik{t, ha szükséges! Ha negatív helyzettel,
vagy személlyel kerül szembe, vegye körül mag{t a Fehér Fénnyel. Péld{ul ha valaki mag{ból kikelve
őrjöng, üvöltözik önnel, és mindennek elmondja, itt az ideje, hogy megerősítse a védelmet maga
körül. Azon túl, hogy elhat{rolja mag{t a dühös és negatív rezgésektől, megakad{lyozza, hogy
lelassuljon az aur{ja rezgése, ami fogékonny{ tenné önt a megsz{ll{sra.
[ „kiborult", depressziós {llapot, a félelem, a féltékenység, vagy az irigység mind olyan mérgek,
melyek sötét, zavaros, kellemetlen színűre v{ltoztatj{k az aur{t - és le is lassítj{k rezgéseit. Minél
erősebbek a negatív érzelmek, ann{l gyengébb az aura védelme!
Alapvető fontoss{gú, hogy lehetőleg mindig pozitív {llapotban tartsuk magunkat, és életünkben
ar{nyosan szerepeljen munka, j{ték, és pihenés. A meggyengült aur{n oly könnyen mennek {t a
szellemek, mint a vendég a kit{rt ajtón.
Jő védekezés, ha tartózkodunk a „szabadidős" drogoktól és az alkoholtól. Személyenként v{ltozik,
hogy milyen mennyiség gyengíti le az aur{t, és az sem mindegy, hogy éppen milyen az
energiaszintünk. Néh{ny betegem ellen{llóképessége m{r két poh{r bortól is meggyengült. Egyszeri
részegségnek vagy k{bítószer-fogyaszt{snak is életre szóló megsz{llotts{g lehet az eredménye!
Mint azt m{r tudj{k, műtét ut{n, vagy kórh{zi kezelés sor{n jóval nagyobb az esély a megsz{ll{sra.
Hogy ilyenkor is megvédhessék magukat, két dolgot kell megtenniük. Először is sokszor végezzék a
Fehér Fény gyakorlatot, egész kórh{zi tartózkod{suk alatt. Közvetlen altat{s előtt, és az altat{sból
való felébredés ut{n is feltétlenül alkalmazz{k. A kórh{zban maradjon olyan elengedett és pozitív,
amennyire csak lehetséges. Miut{n visszanyerte az erejét, végezzen önmegszabadít{st, vagy kérjen
meg valakit, hogy végezze el ezt önnel - arra az esetre, ha mégis csatlakozott volna önhöz egy, vagy
több szellem. Segíthet így a megzavarodott szellemeknek t{vozni, még mielőtt igaz{n „belakn{k" önt,
és - mivel így elkerülheti a tov{bbi megsz{ll{st - megakad{lyozhatja az aur{ja védekezőképességének
roml{s{t. Mindezt a kórh{zban is meg lehet tenni.
Temetéseken, és az ezekkel kapcsolatos eseményeken különleges védelemre van szüksége.A
temetőben, vagy amikor megnézi a halottat, gondolatban utasítsa őt, hogy keresse meg a szeretteit, és
menjen el velük a Fénybe. Hangolódjon a teremre vagy a helyiségre, és ha m{s szellemeket is érzékel,
küldje őket a szellemvil{gba.
Néha hasznos, ha az elhunytnak elmeséljük hal{la körülményeit, mielőtt tov{bb folytatn{nk a
felvil{gosít{s{t a Fényről, stb. Ez segít abban, hogy jobban t{jékozódhasson új helyzetében.
Az im{k sokat sz{mítanak. A segítség bővizű forr{s{ból merítenek - a legmagasabból. A szellemi
gyógyítók, orvosok és specialist{k segítségét is megszerezheti. Ne feledje:
 „Kérjetek, és kapni fogtok". A Miaty{nk nagyon jó védelmet nyújt. A Huszonharmadik zsolt{r
szintén kiv{lóan alkalmas erre a célra. Mondja el mindkét im{t, így felgyorsítja aur{ja rezgését, és
segítséget is fog szerezni mag{nak. Ha ön nem keresztény, mondjon b{rmilyen im{t vagy megerősítő
{ld{st, ami ide illik.
Mivel nem démonikus megsz{ll{ssal van dolgunk, a kereszt, a szentelt víz, vagy m{s vall{sos t{rgyak
haszn{lata önmag{ban semmi előnyt nem jelent a makacs földhöz kötött szellemek esetében. Képzelje
el, hogy egy idegen ül a nappalij{ban. Ha olyan önfejű, hogy nem akar elt{vozni, teljesen hat{stalan
lenne, ha egy keresztet tenne elé, vagy meghintené szenteltvízzel. R{ kell beszélnie arra, hogy el-
menjen. Mivel e könyvnek nem t{rgya a démonikus megsz{llotts{g, nem bonyolódók bele, hogy
milyen haszonnal lehet a keresztet, szentelt vizet, stb. haszn{lni ezek ellen a „nehézsúlyú" szellemek
ellen. H{tul, a könyvjegyzékben tal{lhatnak e tém{ról szóló könyveket is.
A védekezés legfontosabb eszközeinek {ttekintése
1. Naponta kétszer végezze el a Fehér Fény gyakorlatot.
2. Legyen mindig pozitív a hozz{{ll{sa.
3. Tartózkodjon a drogoktól és az alkoholtól.
4. Műtét előtt és a kórh{zban végezzen Fehér Fény gyakorlatot.
5. A műtét, vagy kórh{zi kezelés ut{n azonnal végezzen megszabadít{st.
6. Im{dkozzon, és kérjen szellemi segítséget.
A következő fejezetben olyan, nem megsz{lló szellemekről - diszkarn{ciókról - lesz szó, akik vagy az
ön otthon{ban laknak, vagy gyakori vendégek arrafelé. Mivel ijesztőek lehetnek, és magukban
hordozz{k a megsz{ll{s veszélyét is, tudom{st kell szereznie a jelenlétükről, és tudnia kell, hogy
miként kezelje ezt a helyzetet, s hogy mit tehet otthona védelmének érdekében.
16. Hogyan fedezzük fel, s hogyan engedjük szabadon a szellemeket? Hogyan védjük meg
otthonunkat tőlük?
Évsz{zadok óta hallgatj{k érdeklődéssel az olyan történeteket az emberek, amelyekben kísértetek
j{rj{k be a kastélyok folyosóit, vagy dúlj{k fel az otthonok nyugalm{t. A könyvt{rakban sz{mtalan
polcot töltenek meg a szellemekről szóló könyvek, bizonys{gul arra, hogy az ember nem adja föl a
reményt, hogy a személyiség túléli a hal{lt.
Mindannyian l{ttunk m{r, vagy legal{bbis ismerünk olyanokat, akik l{ttak m{r szellemeket,
beszéltek velük, vagy akik h{z{ban furcsa, „kísérteties" dolgok történtek.
Miért maradnak a szellemek egy h{zban, vagy egy bizonyos helyen? Miért jönnek hívatlanul is? E
kérdésre épp oly sokféle v{lasz létezik, mint élő emberek esetében.
Egyesek azért maradnak, mert itt éltek hosszú ideig, és jól érzik itt magukat. Bolyonganak a h{zban,
gondj{t viselik egyes t{rgyaknak, és rendszerint észre sem veszik, hogy meghaltak.
Egy különösen érzékeny betegem mesélte, hogy vettek egy régi, Viktória korabeli h{zat San
Franciscóban, amelyről az a hír j{rta, hogy kísértetek lakj{k. Hat különböző kísértetet - előző lakót -
tudott tiszt{n megkülönböztetni, és egy{ltal{n nem zavarta a jelenlétük.
- Senkit sem b{ntanak, és jól érzik magukat itt - mondta.
M{sok azért „kísértenek", mert új h{z épült a telekre, amelyen valaha a h{zuk vagy a s{truk {llt, vagy
ahov{ el voltak temetve. Sokan kósz{lnak így, mint az ingyen sz{ll{st kereső hobók. Néh{ny rémült
szellem örül, hogy valahol meghúzhatja mag{t, míg kideríti, hogy mi is történt vele. A szellem-
nom{dok h{zról h{zra kósz{lnak, és néha azért maradnak egy helyen, mert megszeretik az ott élőket.
Az élők tudtukon kívül is hozhatnak magukkal szellemeket az új helyre, ahol azt{n együtt „lakj{k be"
a h{zat!
Bizonyos helyeken csapatostul telepednek le a diszkarn{ciók. M{sok azért mennek oda, mert m{r a
többiek ott vannak. Két betegem, akik szűk folyóvölgyekben bővelkedő vidéken laktak, arról
sz{moltak be, hogy a környéken sok szerencsétlenség, tűzeset, baleset és v{ratlan hal{leset történt, és
többen l{ttak arrafelé szellemeket is. Egy tiszt{nl{tó betegem r{hangolódott az egyik szurdokra, és
azt l{tta, hogy szellemek sz{zai - legink{bb bűnözők - gyülekeztek benne. Egy közösen végzett
„t{voli" megszabadít{ssal sikerült megtisztítanunk a terepet - legal{bbis minden jel arra mutatott.
A temetők tele vannak entit{sokkal, ezért ide csak a Fehér Fény védelme alatt szabad belépni.
Kisgyerekek sokkal könnyebben l{tj{k meg a szellemeket, mint a felnőttek, tal{n azért, mert nem {ll
az útjukban semmiféle előítélet. Gyakran megesik, hogy a kórh{zban, vagy m{shol l{tott szellemek
„képzeletbeli", avagy l{thatatlan j{tszót{rsaikk{ v{lnak. Az is lehet, hogy ezek a szellemek otthon
haltak meg, és évekig ott is maradnak. Néha a szülők azzal viccelik meg gyerekeiket, hogy a
szellemeknek is terítenek az asztaln{l, és úgy beszélnek ezekkel a kis „vendégekkel", mintha ők is a
csal{dhoz tartozn{nak. Hipnózisban sok betegem vezette vissza megsz{ll{s{nak kezdetét az ilyen
szellem-bar{tokkal való t{rsalkod{sra.
Egyes emberek sz{ndékosan, szeretettel és törődéssel tartj{k a közelükben az elhunytak szellemét.
Ahogy egy betegem bevallotta:
- Sosem engedem el az Any{t - minden nap velem van. Érzem a jelenlétét a nappaliban, és ez nagyon
jó.
Hogyan mutathatjuk ki a szellemek jelenlétét otthon?
Az évek sor{n kiszűrtem néh{ny olyan jelet, amelyek szinte bizonyosan szellemek jelenlétére utaltak
betegeim otthonaiban.
Ha furcs{n viselkednek az {llatok
A csal{d kedvencei meglehetősen érzékenyek a földhöz kötött entit{sokra, és azonnal jelzik
ottlétüket. Fel{ll a h{tukon a szőr, és valami olyasmit néznek, amit mi nem l{tunk. A kuty{k
legtöbbször morognak, a fogukat vicsorítj{k, ugatnak, vagy a farkukat behúzva elfutnak. A macsk{k
hirtelen megmerednek, miközben a farkukon minden sz{l szőr el{ll. Ha szellem van a szob{ban,
lehet, hogy az {llat nem is megy be oda, vagy a sarkokban forgolódik, hogy „ellenőrizze" a dolgokat.
Mozgó t{rgyak és egyéb szokatlan események
A szellemek rendszerint nem tudnak nagyobb t{rgyakat megmozdítani, de a kisebbekre néha hatnak.
Valaki megemlítette, hogy minden reggel ugyanazon a helyen, a mosogató mellett tal{lt egy
te{scsészét és egy kanalat. Vajon a h{zi szellem te{zott az éjszaka? Ne ijedjen meg, ha valamit lebegni
vagy elmozdulni l{t! Lehet, hogy egy entit{s szeretné így mag{ra vonni a figyelmét. Vannak olyanok,
akik mindent megtesznek azért, hogy segítséget kapjanak. Fel kell valahogy hívniuk a figyelmet
magukra.
Egy bar{tnőm elmesélte, milyen szörnyen megijedt egyszer, halottak napj{nak éjszak{j{n. Későn
ment haza, mert egy évente megrendezett sze{nszon vett részt, ahol színpadi bűvészek léptek föl.
Ahogy lemosta sminkjét, rúzs{nak a kupakja összevissza mozogni kezdett az öltözőasztal{n. Először
azt hitte, hogy földrengés t{madt, de hamarosan r{jött, hogy semmi m{s t{rgy nem rezeg. Ezut{n
hívatlan vendég jelenlétét érezte. Végül bűvész bar{tj{t hívta fel, aki megnyugtatta, hogy a szellem
veszélytelen, és csak arra v{r, hogy szabadon engedjék. Miut{n letette a telefont, segítségért
im{dkozott, és ezut{n senki sem zavarta többé.
Kiv{ló médiumi képességekkel meg{ldott betegem, akit sz{mtalan megzavarodott szellem sz{llt meg,
elmesélte, hogy milyen rendkívüli élményben volt része az utolsó ter{pi{s ülésünk óta. Bev{s{rolni
ment, s mikor m{sodszor fordult, hogy az élelmiszereket behordja a kocsiból a konyh{ba,
megcsúszott egy üvegcserépen. Szétnézett, és azt l{tta, hogy a plafonról a konyhapultra, az előzőleg
behozott csomag mellé zuhant a csill{r. Természetesen ezer darabra tört. Az esemény időzítése miatt
nyilv{nvaló volt sz{m{ra, hogy az entit{s fel akarta hívni mag{ra a figyelmét, de nem akarta b{ntani.
Megtudtuk, hogy a szellem egy prostitu{lté volt, aki azóta dühöngött, hogy egy motelszob{ban
agyonverték, mert előre kérte a pénzt. A tov{bbi beszélgetésekből és betegem „mag{nnyomoz{s{ból"
kiderült, hogy egy címoldalas újs{ghírben is szerepelt. Egyike volt ugyanis azoknak a
prostitu{ltaknak, akiket egy volt rendőr ölt meg, majd testüket olajhordóba rejtette. A szellem bosszút
akart {llni. Végül r{beszéltük, hogy menjen el a szeretteivel.
Egy m{sik alkalommal ugyanez a beteg arról sz{molt be, hogy a nappaliban leestek az asztalról a
kisebb cserepek, és mag{tól fel-, majd lekapcsolódott a villany és a tv.
Kiderült, hogy egy tizenéves fiú, egy „{tok rossz kölyök" szelleme idézte elő a jelenséget. Egy m{sik
csal{d gyerekeivel élt együtt, akik ell{togattak ebbe a h{zba, és a szellem úgy döntött, hogy itt marad.
A következő nap dolgozni ment az ap{val, s ott felfordul{st kavart, mert {llandóan fel-le kapcsolgatta
a kapcsolókat, amivel m{sok életét is veszélyeztette. Ez addig folytatódott, amíg a főnöke megkérte,
hogy ezen túl hagyja otthon a „négerét", mert különben... Szerencsére az entit{s értett a szóból.
Elég gyakori, hogy az entit{sok a fénnyel, a tv-vel, vagy a r{dióval babr{lnak, hogy felhívj{k magukra
a figyelmet, vagy hogy sz{ndékosan megrémisszenek valakit.
Kopog{sok és reccsenések
A szellemek azért kopognak a falon vagy m{s t{rgyakon, hogy felhívj{k magukra a figyelmet. Néha a
nevüket kopogj{k ki, a következő módon: egy koppan{s jelenti az „A"-t, kettő a „B"-t, h{rom a „C"-t,
és így tov{bb. Vagy egy koppint{s az „igen", kettő a „nem", és h{rom a „tal{n" vagy „bizonytalan".
Ezek az üzenetek {ltal{ban segélykérések, de alkalmanként j{tékosak, sőt, gonosz sz{ndékúak is
lehetnek, hogy megijesszék a „t{rsbérlőket".
Egyéb szokatlan jelenségek
Sok furcsas{g történik a szelleml{togatók miatt. Könyvek, kulcsok és m{s t{rgyak tűnnek el, hogy
később ismét előkerüljenek. A következő besz{moló az egyik legkülönösebb, amit hallottam:
Egyik betegem olyan esetről sz{molt be, amely miatt -ha nem tudott volna a szellemek létezéséről -
még a saj{t ép eszében is kételkedett volna.
Éppen az este kilenc ór{s hírműsort nézte, amikor egy robban{s hangj{t hallotta a h{zból, és
valahonnan l{gy rezgéseket is érzett. Gyorsan végigj{rta a h{zat, hogy megtal{lja a hang forr{s{t. De
mivel minden pontosan úgy volt, ahogyan lennie kellett, értetlenül {llt a jelenség előtt. Azt{n mintha
víz csörgedezett volna valahol. Arra gondolt, hogy tal{n vízvezeték robbant szét, de azt{n
visszagondolt a zajra, nem úgy hangzott, mintha a falból jött volna. Megnézte a mosogatót és a
fürdőszob{t is, de semmi rendelleneset nem tapasztalt. Ekkor eldöntötte, hogy benéz a ritk{n haszn{lt
vendégfürdőszob{ba is.
Nagyon megrémült, amikor megl{tta, hogy a zuhanyzó üvegajtaja r{zkódik és hasadozik! És ez így
folytatódott -negyven percig! A vízfoly{sszerű hangot az üvegajtón keletkező apró repedések
okozt{k. Mivel l{tta, hogy ezt semmilyen „norm{lis" dolog nem okozhatja, azonnal a szellemekre
gondolt. Ekkor megnyugodott - rémülete azonnal elp{rolgott. Körülvette mag{t a Fehér Fénnyel, és
visszament a h{lószob{ba. Lej{tszotta a megszabadító kazett{j{t, majd békésen elaludt.
M{snap tal{lkoztam vele, a megbeszélt időpontban. Miut{n készítettem neki egy, a fürdőszob{ban
vagy szükség szerint m{s helyiségekben lej{tszandó szalagot (melynek {tirat{t elolvashatj{k a
következő fejezetben), hipnózisba vittem, és a szellemről kezdtem kérdezősködni.
Kellemes külsejű, vörösesszőke hajú, harmincnégy éves férfit írt le. Azért törte össze az üvegajtót,
mert ez volt az egyetlen „jelad{s", amit sehogyan sem lehetett m{ssal „ kimagyar{zni". Betegem
szerint a szellem így akarta felhívni mag{ra a figyelmét, hogy segítséget kérhessen tőle. Tov{bb{ azt
is feltételezte, hogy a szellem az elv{lt férjével együtt érkezett, aki aznap n{la töltötte a délut{nt. És
mivel a volt férje nem érezte jól mag{t, lej{tszotta neki a sz{m{ra készített relax{ciós kazett{t. Ekkor
hagyta el őt az entit{s, és v{lt hívatlan vendéggé a h{zban.
Hideg pontok
Otthon{ban a hideg pontok szellemek jelenlétére utalhatnak. Vannak, amelyek egy helyben
maradnak, és vannak, amelyek mozognak.
Ha l{tja a szellemeket
Betegeim besz{moltak arról, hogy {rnyakat, vagy nagyon is valós{gosnak tűnő embereket l{ttak
mozogni. Ez legtöbbször olyankor fordult elő, amikor egyedül voltak, de az is megesett, hogy többen
l{tt{k ugyanazt a szellemet. M{sok azt mesélték, hogy hirtelen mély alv{sból riadtak föl, mert valaki
az {gy végében {llt. Rémületükben sokan durv{n azonnali t{voz{sra szólított{k fel őket, még akkor
is, ha felismerték bennük elhunyt hozz{tartozóikat. Különösen megrémültek, ha a betolakodó
fenyegetően nézett r{juk.
Egy nőbetegem egyszer arra ébredt, hogy fekete, elszenesedett arcú ember meredt r{. Megrémült, és
egy nagyot sikoltott - mire a férfi elment. Később a nővérével r{jöttek, hogy akkor kerülhettek először
kapcsolatba vele, amikor haldokló apjukat l{togatt{k meg a kórh{zban. Ekkor ugyanis egy
fiatalember csal{dj{val tal{lkoztak, aki szörnyen megégett, és hal{losan megsebesült egy motor-
balesetben. Hal{la ut{n feltehetően a betegem mellé szegődött, és hazakísérte őt. Mikor a betegem
r{jött, hogy ki volt a szellem, azt is megértette, hogy teljesen indokolatlan volt rémülete. Beszélt egy
kicsit hozz{, s a szellem t{vozott.
Ha megérinti a szellem
A szellemek meg is érinthetik az embereket. Volt m{r olyan érzése, mintha pókh{ló terült volna az
arc{ra? Vagy érzett m{r furcsa, hideg simogat{st? Ezek néha olyan erősek lehetnek, hogy lökésnek
vagy gyenge ütésnek érzi őket az ember. Ilyenkor ne riadjon meg! Sohase feledje, hogy nem
b{nthatj{k önt. Tal{n a szerette prób{lja a tudom{s{ra hozni jelenlétét. Figyelje csak meg, hogy az
élők milyen gyakran érintik meg egym{st, sőt, a bar{ti h{tbav{g{sok sem ritk{k.
Ha hallja a szellemeket
Évekkel ezelőtt mély {lmomból arra ébredtem, hogy valaki a nevemen szólít. A hang nem a fejemben
szólt, hanem kifejezetten a szob{ból. Azóta bar{taim és betegeim is mondt{k, hogy olykor hangokat
hallanak - amelyek rendszerint a nevükön szólítj{k őket, és üzenetet adnak {t, vagy segítséget kérnek
tőlük.
Ha arra gyanakszik, hogy szellem van otthon{ban, nem {rt, ha nyomoz{sba fog, és éjszakai felvételre
programozott magnót helyez el a szob{ban. Reggelre tal{n üzenetet tal{l a szalagon. Ha olyan
magnója van, amelyik hangra kapcsol be, még jobb. M{sok is rögzítették m{r a szellemek hangj{t, s
utal{sokat is tal{l erre vonatkozóan a könyvjegyzékben.
Ha érzi a szellemek illat{t
A szellemeket néha az illatuk {rulja el. Leggyakrabban a parfümjük, arcszeszük, cigarett{juk,
szivarjuk, pipadoh{nyuk illat{t lehet érezni. Ezek az illatok gyakran segítenek a „l{togató"
fölismerésében. Péld{ul, ha az ön édesanyja m{r a „m{sik oldalon" van, és egyszer csak megérzi a
kedvenc kölnijét, lehet, hogy megl{togatta önt, de az is lehet, hogy test nélkül itt ragadt a fizikai
vil{gban. Azok a nem földhöz kötött szellemek, akik csak l{togatóba ugranak be hozz{nk, feltehetően
sz{ndékosan hozz{k magukkal jellemző illatukat, hogy könnyű legyen felismerni őket.
A földi síkon rekedt diszkarn{ciókat alkalmanként bizonyos szagok kísérhetik. Betegeim említettek
m{r gyógyszerszagot, amely a szüleik kórh{zi szob{j{ra emlékeztette őket. M{sok arról sz{moltak be,
hogy apjuk kedvenc pipadoh{ny{nak, vagy anyjuk kölnijének illat{t érezték.
Hogyan engedjük szabadon a szellemeket otthonunkból?
Ha ismeri a szellemet, beszéljen hozz{ szeretettel, és magyar{zza el neki, hogy a teste m{r halott, és
azt is mondja el, hogy hogyan halt meg. Meséljen arról, hogy szerettei m{r itt v{rj{k, hogy
{tkísérhessék a szellemvil{gba. Ezut{n {ldja meg őt, és kérje, hogy t{vozzon. Ugyanazt a form{tumot
haszn{lja, amelyet a 13. fejezetben m{r megismert.
Egy kedves betegem azt magyar{zta el szellem-l{togatój{nak, hogy ez a saj{t, és nem az ő otthona.
Hogy tiszt{zza a helyzetet, különböző t{rgyakra mutatva bebizonyította, hogy semmi sem ismerős itt
neki. Végül a szellem gyorsan elt{vozott.
Mondja magnószalagra a következő szöveget, vagy saj{t szavaival mondja el a tartalm{t. Ezt a
szöveget {ltal{nos haszn{latra készítettem. Ha tudja - vagy gyanítja -, hogy ki az entit{s, a szövegét
szabja a körülményekhez. Péld{ul ha tudja, hogy hogyan halt meg a szellem, foglalja ezt is a
„beszédébe". Ha van valami elképzelése arról, hogy ki fog érte jönni a szellemvil{gból, hogy segítsen -
a szülője, a h{zast{rsa, vagy a testvére stb. -, hívja föl e szeretteire a figyelmét.
A h{zak megtisztít{s{nak {ltal{nos formul{ja
Földhöz kötött szellemként élsz itt ebben a h{zban. Emlékszel, mikor még a saj{t testedben éltél?
(Szünet.) H{t igen, az m{r meghalt. De te nem halt{l meg - csak a tested. Te sohasem fogsz meghalni.
Mikor a tested meghalt, azonnal a szellemvil{gba kellett volna menned. Tény, hogy szeretteid eljöttek
érted, hogy segítsenek neked. Ha akkor elmentél volna, egész idő alatt csod{latos, boldog életet
élhettél volna. Azokkal lennél, akiket szeretsz - a csal{doddal és a bar{taiddal. Sohasem lennél
egyedül.
[m te test nélkül itt maradt{l a fizikai vil{gban! Ezért nem l{tnak, és nem hallanak meg az emberek.
Egy l{thatatlan szellem vagy. Nagyon mag{nyosan és összezavarodva tölthetted itt ezt az időt.
De most m{r segítenek rajtad. Nézd csak, ki van ott! A szeretted, szeretteid. (Szünet.) Magukon kívül
vannak az örömtől, hogy ismét tal{lkozhatnak veled, hiszen annyit aggódtak m{r miattad. Mikor
{testek a hal{l folyamat{n, azt hitted, m{r sohasem l{tod őket viszont. De itt vannak, és nagyon is
élnek. Azért jöttek, hogy segítsenek neked. Mosolyognak r{d. Most köréd fonj{k karjukat - és tarta-
nak. (Szünet.) Érzed a szeretetüket. (Szünet.) Fogj{k a kezedet - és veled fognak maradni. Nem leszel
m{r egyedül.
Nézd csak, milyen meleg és valós{gos a kezük. Ez a szellem-testük. Néh{ny perc múlva te is a saj{t
szellemtestedben leszel. Ez minden tekintetben tökéletes lesz. Nem öregszik, és nem lesz beteg. Nem
lesznek f{jdalmaid. Fiatal, vonzó tested lesz.
Szeretteid most oda visznek, abba a gyönyörű Fénybe. (Szünet.) Abban a pillanatban, mikor belépsz a
Fénybe, fiatal, tökéletes testet kapsz. Azut{n együtt mentek a szellemvil{gba.
Mindent megkaphatsz, amit csak kív{nsz ebben az új életedben - szeretetet, szerelmet, boldogs{got,
ételt, italt, szexet. Szórakozhatsz, amennyit csak akarsz. Nagyon valós{gos az a vil{g! Szeretteid most
mindj{rt mesélnek erről neked. (Hosszú szünet.)
Sokan félnek attól, hogy a pokolra jutnak. Nincs olyan hogy pokol! De nem kell ezt nekem
becsületszóra elhinned. Ott van m{r egy vall{si kérdésekben j{rtas tanító a szellemvil{gból, hogy
segítsen megértened: nincs pokol, és semmitől sem kell félned. (Hosszú szünet.)
A legrosszabbon m{r túl vagy. Csod{latos, békés, gyönyörű élet {ll előtted.
Még több szeretted, ember és segítő vesz m{r körül. Megmutatj{k, hogyan kell a Fénybe menni. Ők is
veled mennek. Veled is maradnak. Nem leszel egyedül.
Mindent megbocs{tok (megbocs{tunk), ami rosszat ebben a h{zban tettél. [ld{sommal és
szeretetemmel küldelek az új vil{gba.
Most menj! Az Atya, a Fiú, Jézus Krisztus és a Szentlélek nevében, menj békével és szeretettel a
Fénybe. Indulj!
Szeretem ezt az {ld{st a végén, de ha kényelmetlenül érzi mag{t ezzel, nem feltétlenül musz{j
elmondani. Hiszek abban, hogy ez az {ld{s tov{bbi pozitívumot jelent, és fokozza a vibr{ciót.
V{lasszon olyan {ld{st, amilyent megfelelőnek tart.
A felvételt b{rmikor, és ak{rh{nyszor le lehet j{tszani -aszerint, hogy mikor, mennyire érzi szükségét.
Mint a megszabadít{s esetében, néha itt is egy kis időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a szellem megértse
az üzenet lényegét, és legyőzze félelmét, vagy hogy dönteni tudjon.
Ha úgy akarja, egy időzítő szerkezethez kapcsolva akkor is lej{tszhatja a szalagot, ha ön nincs a
h{zban. Ha a nap bizonyos ór{j{ban aktívabbak a szellemek, j{tssza le a szalagot abban az időben. S
ha úgy gondolja, hogy az entit{s egy bizonyos helyet, vagy szob{t szeret a legjobban, akkor ott
kapcsolja be a magnót.
Ha úgy l{tja, hogy hívatlan vendégeinek nem {ll sz{ndékukban t{vozni, hívjon a h{z{ba médiumot
vagy tiszt{nl{tót, és ő vegye fel velük a kapcsolatot. Ők {ltal{ban t{voz{sra tudj{k bírni a szellemet.
Ha ez elsőre nem megy, prób{lkozzon m{s médiumokkal.
A var{zsvesszővel és m{s eszközökkel dolgozó szellemkutatók is hasznosak lehetnek, mert nemcsak
azt tudj{k megmondani, hogy hol, és h{ny szellem lakik, hanem azt is, hogy milyen sz{ndékkal,
miért jöttek. Néh{ny tehetséges szellem-kutató azt {llítja, hogy nemcsak megtisztítja a h{zat a
szellemektől, de védőfalat is von a terület köré.
Néh{ny betegem egyszerűen csak r{parancsolt a szellemekre, hogy t{vozzanak, és így is kiv{ló
eredményeket ért el - különösen akkor, ha éjszaka felébredve, az {gy végében l{tta meg őket.
[ltal{ban Jézus Krisztus nevében szólított{k fel őket a t{voz{sra. Ezut{n a Miaty{nkkal és a
Huszonharmadik zsolt{rral nyugtatt{k meg magukat.
Mint m{r kor{bban is említettem, ezzel a módszerrel {ltal{ban nem lehet m{sokat vagy magunkat
megszabadítani a szellemektől, néha mégis elérhetjük a kív{nt eredményt. Tal{n azért mennek el
ilyenkor a szellemek, mert megütköznek az illető személy reakciój{n, vagy mert r{jönnek, hogy
mennyire megrémítettek valakit. Ez{ltal pillanatnyilag megoldódhat a probléma, {m így nem se-
gítünk az entit{soknak abban, hogy elmenjenek a szellemvil{gba, ami a legfőbb célunk kellene, hogy
legyen.
Hogyan védjük meg otthonunkat a szellemektől
1. Ne hívja h{z{ba a szellemeket! Vagyis ne rendezzen sze{nszokat, ne haszn{ljon Ouija t{bl{t, és ne
végezzen automatikus ír{st! Az ezekből sz{rmazó esetleges előnyöknél minden bizonnyal
súlyosabban esik latba a v{rható katasztrófa.
2. Ne haszn{ljon drogokat (marijuana, heroin, kokain, stb.), és ne fogyasszon sok alkoholt sem otthon.
Ez nemkív{natos szellemeket csalogathat a h{z{ba, aur{j{ba, és testébe.
3. Otthon{t naponta vegye körbe a Fehér Fénnyel. Képzelje el, hogy a ragyogó Fehér Fény glóriaként
vagy auraként teljesen körbeveszi a h{zat. Legyen tudat{ban, hogy ez teljesen megvédi a h{zat a
szellemektől, valamint minden negativit{stól és {rtalomtól.
4. Képzelje el, hogy minden szob{t megtölt a Fehér Fény. Ez csak egy percébe kerül. Csin{lja naponta.
5. Gondolatban vagy szóban forduljon a magasabb lényekhez - pl. Jézus Krisztushoz, az Úrhoz vagy a
szellemvezetőkhöz - védelemért.
6. Gondoskodjon róla, hogy otthon{ban mindig boldogs{g és szeretet uralkodjon. Egyes szellemek a
veszekedés és a gyűlölet energi{j{ból t{pl{lkoznak. Az ilyenkor kitörő energi{ból kir{lyi módon
laknak jól a legyengült entit{sok.
A fentebb leírt entit{sok nem megsz{lló, csak ott lakó szellemek. [m ha lehetőségük adódik r{, ezek
is {t tudj{k lépni az emberi aura és test hat{r{t, mint ahogy azt a 11. fejezetben m{r kifejtettem.
Néh{ny szellem arra is képes, hogy több emberben lakjon, hol ebben, hol abban, kedve szerint.
Kezeltem olyan -novokainhoz szokott - k{bítószeres szellemet, aki egy csal{d két tagj{ban, sőt, a
szemben lakó szomszédban is megfordult, hogy eljusson a fogorvoshoz!
Ne feledje, ha szellemek vannak otthon{ban, az még nem katasztrófa. Sokkal rosszabb dolgok is
történhetnének önnel. Ez csak egy helyzet, egy probléma, amit meg kell oldani. És - mint ahogy azt
l{thatta - meg is lehet oldani.
17. Néh{ny tov{bbi gondolat a Nyugtalan holtak kapcs{n
Fant{ziaszülemény csup{n a megsz{ll{s? Vagy - ahogy az a Nyugtalan holtakban is olvasható -
nagyon is gyakori, a katasztrófa lehetőségét is mag{ban rejtő {llapot? Oly sok évi „szellemi" munka,
és a makacs, zavart, gyűlölködő, rettegő entit{sokkal való „birkóz{s" ut{n sem vagyok sz{z
sz{zalékig biztos a szellemek létezésében. Szakmai szempontból e kérdésnek nincs is túl nagy
jelentősége, hiszen a ter{pia működik. De sz{momra, a mag{nember sz{m{ra kiemelkedően fontos ez
a kérdés, mivel a v{laszból nagy horderejű következtetések vonhatók le.
A meggyőződés, hogy a szellemek megsz{llj{k az élő embereket, azon a feltevésen alapul, hogy az
élet folytatódik a hal{l ut{n. A földhöz kötött entit{sok nem m{sok, mint azon emberek szellemei,
akiknek nem sikerült a magasabb létsíkba való természetes {tmenet. A megsz{llotts{gból mag{ból
következik, hogy csak a fizikai test hal meg, és a személyiség túléli a hal{lt - hogy mindannyian
halhatatlan lények vagyunk.
Ezt az elgondol{st, miszerint az emberi nyomorús{g és szenvedés túlnyomó részét a szellemek
okozz{k, leggyakrabban és legkeményebben azért szokt{k kritiz{lni, mert leveszi az egyén v{ll{ról a
felelősséget. A szellemeket hib{ztatjuk, holott mi magunk vagyunk balsorsunk, problém{ink és
tüneteink okozói. Nem csak felmentjük magunkat, de ez az attitűd (vagyis hogy a szellemeket tartjuk
mindenért felelősnek) meg is akad{lyoz abban, hogy lépéseket tegyünk a szükséges v{ltoz{s
érdekében.
[m ha ez az elgondol{s mégis a valós{gra épül, úgy a felelősség kérdését m{r nem lehet ilyen tiszt{n
fölvetni. Mert mennyire vagyunk felelősek tetteinkért, ha szellemek ir{nyítanak bennünket, és
lényegében csak „tehetetlen" b{bok vagyunk a kezükben? A bírós{g előtt sem felelős a tetteiért az,
akit elmebetegnek nyilv{nítottak. Kérdés, hogy ha megsz{llóink le is ig{zt{k személyiségünket,
teljesen „tiszt{k", és {rtatlanok vagyunk-e mi magunk ebben? Az is kérdés lehet, hogy - mivel a
megsz{llotts{g mértéke v{ltozó - mely tetteinkért kell, és melyekért nem kell v{llalnunk a
felelősséget?
Mielőtt megszabadít{ssal kezdtem foglalkozni, mindig értetlenül {lltam az olyan esetek előtt, amikor
egy ember megölte az egész csal{dj{t, majd mag{t is. Sokszor semmiféle l{tható oka nem volt az ilyen
tragédi{knak. Nem ritk{n a gyilkos derék, becsületes ember volt, egyh{z{nak kiemelkedő tagja, akit
mindenki szeretett és tisztelt. Vajon h{ny gyilkoss{got, öngyilkoss{got, gyermek elleni erőszakot és
m{s bűntényt követtek el megsz{lló szellemek?
Feltéve, hogy a megsz{ll{s valós{g, milyen gyakran fordul elő? Vajon mindenki megsz{llott-e -
legal{bbis bizonyos tekintetben? A népesség h{ny sz{zaléka szenved emiatt? Mindenki életében
sz{mos olyan körülmény és helyzet fordul elő, amely gyengíti az aur{t; péld{ul úgy tal{ltam, hogy
egyszeri részegség vagy k{bítószerezés is megsz{llotts{ghoz vezethet.
Milyen mértékben népesítik be fizikai vil{gunkat a disz-karn{ciók? Miért maradt itt oly sok szellem?
Kik ezek az entit{sok? Az emberiség legalja, a söpredék, akiknek jóval alacsonyabb a vibr{ciójuk?
Érdekes módon még sohasem beszéltem spiritu{lis{n fejlett megsz{lló entit{ssal. Valószínű, hogy
hal{luk ut{n ezek automatikusan a szellemvil{gba térnek.
Hogyan v{ltoztatj{k helyüket a földhöz kötött szellemek? Úgy tűnik, hogy ezek az elveszett lelkek
semmivel sem mozognak szabadabban, mint mi. Ugyanazokat az eszközöket kell igénybe venniük az
utaz{shoz. Munk{m sor{n tal{lkoztam olyanokkal, akik autóba, sőt, repülőre sz{lltak!
A megsz{llotts{g elmélete segít, hogy megértsük az abnorm{lis viselkedést, személyiséget, az érzelmi
és fizikai problém{kat. H{ny olyan „elmebeteget" kezelnek a különböző intézményekben, akik „csak"
megsz{llottak? Vajon valódi hangokat hallanak? Mennyi fizikai szenvedés sz{rmazik abból, hogy a
megsz{lló szellem f{jdalmat érzett hal{la idején?
A fizikai és érzelmi tünetek megmagyar{zhatatlan, hirtelen elmúl{sa vajon nem egy megsz{lló
szellem t{vozt{nak köszönhető-e? Égy zenész egyszer a depressziója miatt jött el hozz{m. Néh{ny
éves eredménytelen kezelés ut{n végül elmaradt a ter{pi{ból. Majd egy-két év múlva egy reggel arra
ébredt, hogy teljesen megszabadult a depressziój{tól, ami azóta sem tért vissza.
Sokszor arra gondolok, hogy a nagy gyógyítók is úgy tesznek „csod{kat", hogy kiűzik a betegből a
megsz{lló szellemet - pontosan úgy, ahogy Carl Wickland tette ezt, elektrosokkot haszn{lva e célra.
(Erről a Harminc év a halottak között című könyvben olvashatnak.) Hipnotiz{ltam egy olyan beteget,
akinek hasonló gyógyul{sban volt része: a gyógyító a fejére tette a kezét, és r{ki{ltott: „Meg-
gyógyult{l!" Az asszisztensek kapt{k el, mikor el-{jult, majd öt perc múlva a terem padlój{n tért
mag{hoz. Hipnózisban visszaemlékezett arra, hogy néh{ny entit{s t{vozott el belőle, akiket a
gyógyítóval együttműködő szellem-segítők vittek magukkal.
Úgy érzem, hogy az egyetemeken tanítani kellene a megsz{ll{s elméletét (péld{ul a pszichopatológia
vagy a pszichi{tria tant{rgy keretében). Tov{bbi kutat{sokat kellene végezni annak érdekében, hogy
jobban megértsük a szellemek szerepét az ember életében. Nyilv{noss{ kellene tenni a
megsz{llotts{ggal kapcsolatos inform{ciókat, hogy az emberek jobban megóvhass{k magukat tőle, és
hogy értsék, mi történik velük, és segítségért tudjanak fordulni.
A megszabadít{st egyre gyakrabban haszn{lj{k ter{pi{s célra. Én magam több, mint sz{z ideg-
elmegondozó szakembert és elmeorvost képeztem ki az Egyesült [llamokban, és hatvann{l többet
Brazíli{ban. Ezek az emberek újakat képeznek ki. Emellett sok szakmabeli és nem szakmabeli
- metafizikus és spiritiszta lelkész, médium, s{m{n - haszn{lja e technik{kat m{r évtizedek,
évsz{zadok, sőt évezredek óta.
B{rmilyen név alatt is fut, a megszabadít{s ter{pia különleges hatékonys{ga és hat{soss{ga miatt
egyre gyorsabban terjed. Szerencsére sem a terapeut{nak, sem a betegnek nem kell hinnie a
szellemekben vagy a megsz{ll{sban ahhoz, hogy működjön. Egyes gyógyítók a t{volból is tudnak
gyógyítani, anélkül, hogy a megsz{llott jelen lenne
- aki rendszerint nem is tudja, hogy ez történt vele.
B{r e módszer „csod{kra" képes, mégsem csodaszer. Még akkor sem hozza meg mindig a kív{nt
eredményt, ha a fenn{lló {llapot tiszt{n csak megsz{ll{s következménye. A beteg is és a megsz{lló
szellem is nagy szellemi energi{kkal rendelkezhet. Szerencsétlen esetben a beteg mély lelki
szükségletei tartósítj{k megsz{llotts{g{t. Természetesen lehet ezt is kezelni, de nem mindig javul tőle
a beteg {llapota. Gyakran fordul elő, hogy még mielőtt a ter{pi{s szakaszba juthatn{nk, a beteg véget
vet a kezelésnek - elszökik a gyógyul{s elől!
A megszabadít{s ter{pia kapcs{n felmerül a hipnotikus és nem hipnotikus szuggesztió
alkalmaz{s{nak kérdése. Mindig féltem olyan emberekben elültetni a megsz{llotts{g gondolat{t, akik
esetében ez nem volt teljesen egyértelműen meg{llapítható. Előfordul, hogy egyes betegeknél nem is
lehet pontos diagnózist fel{llítani. Ilyenkor elmondom, hogy nem vagyok teljesen biztos
megsz{ll{suk tényében, de arra kérem őket, hogy hozz{m hasonlóan fogadj{k el ezt
munkahipotézisként. A hipnózis igen erőteljes eszköz, és nem szeretnék problém{kat tal{lni ott, ahol
nem is léteznek. Mint a legtöbb pszichoter{pi{s döntés esetében, itt is megfelelő ar{nyban kell
alkalmazni a szakértelmet, az intuíciót és a józan észt.
Ha egy problém{ról tévesen {llapítjuk meg, hogy szellemek okozz{k, ezzel a beteget
megakad{lyozhatjuk abban, hogy a megfelelő segítségért forduljon. Ez a testi tünetek esetében
különösen súlyos következményekkel j{rhat.
E módszereket alkalmazva sokszor dr{mai javul{st tapasztalhattam betegeim {llapot{ban, és
semmilyen maradandó negatív hat{st még nem észleltem. A megszabadít{s felkavarhatja az
érzelmeket, mert r{vil{gít a mélyen fekvő okokra, az entit{sokra, akik emiatt fenyegetve és veszélyez-
tetve érezhetik magukat. [m a szellemek m{r úgyis hosszú ideje ott laknak, és reakcióik csak
időlegesek.
Ha a ter{pia elhúzódik, és a szellemek nem t{voznak el néh{ny ülés ut{n, rendszerint az derül ki,
hogy a megsz{llók és a megsz{llottak együtt éltek valamelyik elmúlt életükben. A megsz{ll{s oka
ilyenkor az együtt töltött elmúlt életben is keresendő. Lehet, hogy sürgető bosszúv{gy hajtja az egyik,
vagy mindkét felet. Az is lehet, hogy a megsz{llott büntetésképpen tartja csapd{ban a megsz{llót.
M{srészt az is előfordulhat, hogy kölcsönös szerelem, vagy valamilyen függőségen alapuló kapcsolat
{ll fenn kettejük között. Péld{ul lehet, hogy a szellem azért sz{ll meg valakit gyerekkor{ban, mert
egyik előző életében az anyja volt. A legtöbb esetben egyikük sincs tudat{ban ezeknek az emlékeknek
- és a megsz{ll{s valódi ok{nak.
Minden vizsg{lt esetben a megsz{llott m{r megsz{llt valakit valamelyik előző életében - sz{ndékosan
vagy akaratlanul.
Ez a karma kérdéskörét veti föl. Vajon a megsz{llottak karmikus adóss{gukat fizetik meg? Mindig
karmikus viszonyban van a megsz{lló és a megsz{llott? Ha nem, vajon mindig szerepet j{tszanak az
elmúlt életek a megsz{ll{sban?
Egyes emberek - akiknél pontosan meg lehetett {llapítani a diagnózist - mindig megsz{llottak
maradnak, minden megszabadít{si kísérlet, az elmúlt életeik kapcsolatrendszerének a megsz{ll{s
szempontj{ból való tüzetes felt{r{sa, és a hosszú t{vú megszabadít{sra szakosodott t{volgyógyító
specialist{k minden erőfeszítése ellenére is. Azt gondolom, hogy ilyenkor egyszerűen csak még több
munk{ra van szükség. Nagyon nehezemre esik föladni a küzdelmet.
A szabad akarat kérdését is szem előtt kell tartani a megszabadít{s sor{n. A felszínen úgy tűnik,
mintha csak b{bok lennénk, akiket szellemek r{ngatnak akaratunk ellenére. Beleegyeztünk ebbe a
tapasztalatba akkor, mikor az utolsó hal{lunk és születésünk közötti időben az eljövendő életünket
terveztük? Valój{ban tal{n csak „önmagunkkal tal{lkozunk"? Tal{n régebben mi sz{lltunk meg valaki
m{st?
Az e fejezetben fölvetett kérdések közül sokra nem tudunk v{laszt adni, mivel alig ismerjük, és
kevéssé értjük a szellemeket, a megsz{llotts{got, a reinkarn{ciót és az egyetemes törvényeket.
Megosztottam önökkel az {ll{spontomat, és működőképes módszereket is mutattam. Úgy érzem,
hogy az élet spiritu{lis dimenziój{nak jobb megértése növeli képességünket arra, hogy a lehető
legteljesebb életet éljük. Szívem legmélyéből kív{nom önöknek és/vagy szeretteiknek, hogy elkerüljék
a megsz{llotts{got. Ha csak annyi történt, hogy új remények ébredtek önökben, vagy hogy m{s
nézőpontból is képesek m{r szemlélni az emberi szenvedéseket, könyvem elérte célj{t.
18. Kérdések és v{laszok
A megsz{llotts{gról szóló előad{saim sor{n ezekkel a kérdésekkel tal{lkozom a leggyakrabban:
1. Miért nincsenek a haldoklók mellett a szellem-segítőik, hogy megóvjak őket attól, hogy a földi
síkon maradjanak?
Szeretteink szellemei ilyenkor is ott vannak, és megprób{lj{k felhívni magukra a földhöz kötött
szellemek figyelmét, amit m{r sok éve tesznek, időnkénti kihagy{sokkal. Az éppen meghaltak
azonban túls{gosan zavartak ahhoz, hogy megl{ss{k őket, vagy nem fogadj{k el a segítségüket, mivel
szeretnének itt maradni a fizikai vil{gban. Néha a meghalt úgy érzi, hogy nem {llja ki az
összehasonlít{st velük, ezért szégyelli mag{t, és elbújik. Ez különösen öngyilkosok esetében gyakori.
2. Mennyi ideig maradhat egy szellem földhöz kötött anélkül, hogy megsz{llna valakit, vagy hogy
elmenne a szellemvil{gba?
Nagyon különböző ideig maradnak a diszkarn{ciók a fizikai vil{gban. Úgy l{tszik, hogy legtöbbjüket
megmentik a magasabb rendű segítő szellemek, mikor készen {llnak arra, hogy elszakíts{k a fizikai
vil{ghoz fűződő sz{lakat, vagy amikor tudatosul bennük az {llapotuk, péld{ul amikor r{jönnek, hogy
testük meghalt. Legtöbbjük tíz vagy kevesebb évig marad itt, mielőtt megsz{llna valakit, vagy
elmenne a következő életébe. Egyetlen szellemet tal{ltam, aki negyven évig volt földhöz kötött,
mielőtt megsz{llta volna a betegemet. Ezt az időt „kóborl{ssal" töltötte. Természetesen mindny{jan
hallottunk olyan szellemekről, akik évsz{zadok óta kísértenek bizonyos épületekben. Azt hiszem,
hogy e történetek közül jó néh{ny igaz lehet.
3. Hogyan magyar{zza a „többszörös személyiségek" létét, amiről az Éva h{rom arc{ban lehetett
olvasni?
Nézetem szerint ezek az esetek többszörösen megsz{llott, ellenőrizetlen médiumok. A különböző
„személyiségek" tulajdonképpen m{s-m{s emberek, vagyis szellemek. Az ilyen betegek azért nem
reag{lnak a ter{pi{ra -legal{bbis tartós gyógyul{s azért nem mutatkozik -, mert a fő okot, a
megsz{llotts{got nem kezelik. Ha igen, a „személyiségek" eltűnnek.
4. Lehetséges, hogy valaki mag{hoz hívjon egy szellemet, aminek azt{n tartós megsz{ll{s, vagy a
szellemnek a h{zban való tartós jelenléte lesz a következménye?
Nagyon is! Gyakran ez okozza a problém{t a csal{dtagok, vagy m{s szeretett személyek hal{lakor. A
mag{nyos emberek néha sz{ndékosan kérik meg a szellemeket, hogy csatlakozzanak hozz{juk.
M{sok segítségért vagy tan{csért fordulnak hozz{juk, és nem tudj{k, hogy mikor a hív{s kimegy, arra
b{rki v{laszolhat. Az Ouija t{bla, az automatikus ír{s haszn{lata és a sze{nszok is kiv{ló alkalmat
nyújtanak arra, hogy a szellemek az engedélyünkkel csatlakozzanak hozz{nk.
5. Mi történik az öngyilkosokkal?
Eseteim alapj{n azt mondhatom, hogy néh{nyuk disz-karn{cióként a fizikai vil{gban marad.
Magukkal cipelik a hal{luk pillanata előtt érzett nyomasztó érzéseiket. Amíg földhöz kötöttek
maradnak, pontosan azt érzik, amit az öngyilkoss{guk előtt.
M{s öngyilkosok egyenesen a Fénybe mennek, majd a szellemvil{gba. Abban a pillanatban, hogy
kiemelkedtek élettelen testükből, szabadnak érzik magukat, és mentesek lesznek minden
depressziótól, gyötrődéstől vagy dühtől.
[m végül azoknak is, akik egyenesen a Fénybe mennek, és azoknak is, akik a fizikai vil{gban
maradnak, ugyanazzal a vizsgahelyzettel kell majd szembenézniük: azzal, hogy megöljék magukat,
vagy ne? Lehet, hogy egy m{sik életben még egyszer elbuknak, de az is lehet, hogy {tmennek a
vizsg{n, és nem pusztítj{k el magukat. Büntetés nincs, csak tanul{s, és a spiritu{lis fejlődés egyéb
lehetőségei.
6. Előfordult-e, hogy valaki, akit hipnózisban visszavezetett az egyik előző életébe, hal{la ut{n a
pokolban tal{lta mag{t?
Körülbelül húsz-harmicezer egyéni előző élet regressziót vezettem, és egyetlen esetben sem történt
meg senkivel, hogy a pokol népszerű elképzeléséhez csak valamennyire is hasonló helyzetben tal{lta
volna mag{t. Egyesek azért maradnak a „pokolban", mert tov{bb szenvednek amiatt, amit hal{luk
idején éreztek. M{sok az {ltaluk megsz{llt emberek testének csapd{j{ba esnek, és - szerintem - ez
lehet az igazi „pokol". Mert nem élhetik saj{t életüket, nem lehetnek saj{t maguk - pontosan ugyanazt
a szenvedést mérik magukra, mint amit m{sokra.
7. Igaz, hogy a skizofrének ink{bb megsz{llottak, semmint elmebetegek?
Úgy tűnik sz{momra, hogy az elmegyógyintézetekben kezelt betegek legnagyobb részének a tüneteit
a megsz{ll{s okozza. A hangok, amiket hallanak, valós{gosak; a vizu{lis hallucin{cióik egy része nem
m{s, mint futó pillant{s az alacsonyabb asztr{lis síkra, a szellemvil{g legsűrűbb részére. Még sokat
kell megtudnunk az őrület szélsőséges eseteiről. Nem hiszem, hogy minden skizofrén elmebeteg,
hiszen fenn{ll a megsz{llotts{g lehetősége is. Ink{bb azt gondolom, hogy - elmebetegségükön túl -
kétséget kiz{róan megsz{llottak. A megsz{llotts{g pluszterhet jelent nekik.
8. Okoz-e valami bajt, ha valaki nem „l{tja" a Fehér Fényt, mikor a védekezés érdekében a Fehér Fény
gyakorlatot végzi? Nem lesz ettől az egész hat{stalan?
Nem. Sok betegem nem „l{tja" a Fehér Fényt, mikor az aur{jukat erősítik vele. Az is elég, ha
elképzeljük, hogy ott van, vagy egyszerűen tudjuk.
9. Hogyan lehet megkülönböztetni a nem földhöz kötött szellemeket azoktól, akik valószínűleg meg
akarnak sz{llni engem? Ez különösen meghalt szeretteim vonatkoz{s{ban érdekelne.
Az a szellem, aki m{r elment a Fénybe és a túlvil{gba, majd „l{togatóba" visszatért, sohasem lépne be
a testébe vagy az aur{j{ba, hacsak ön nem egy képzett és magas szintű médium, akit a magasrendű
szellemek haszn{lnak.
Nehéz megmondani, hogy mi a különbség aközött, amikor az édesanyja visszajön a szellemvil{gból,
hogy egy üzenetet adjon {t, és aközött, amikor azért van itt, mert földhöz kötött maradt.
Az egyik megkülönböztető jel a jelenlétében érzett hangulat vagy érzés lehet. Ha ez pozitív,
szeretettel teli, és nem kapaszkodó, akkor a szellem feltehetően nem földhöz kötött. Ha nehéz érzés
lepi meg vagy szomorús{g, aggodalom, düh, akkor biztos lehet benne, hogy földhöz kötött.
Hogy mindig biztons{gban legyen, vil{gosítsa fel őt arról, hogy m{r meghalt, és kérje, hogy menjen el
az új életébe szeretteivel, akik m{r ott v{rj{k, hogy segítsenek neki. Ha mégis a szellemvil{gból jött,
hogy valamiben segítsen, vagy csak hogy „köszönjön", úgy nem fog megsértődni, és nem felejti el
jövetelének célj{t.
10. Hogyan lehet megkülönböztetni a szellem-vezetőket a földhöz kötött szellemektől?
Egy szellem-vezető jelenlétében mindig rengeteg pozitív energi{t érez mag{ban - vagyis jól érzi
mag{t. A földhöz kötött diszkarn{ció esetében f{radtnak, szorongónak vagy ijedtnek fogja érezni
mag{t.
Ismét mondom, hogy néha nehéz a saj{t reakcióink alapj{n megkülönböztetni őket, mert sokan félnek
a szellemektől, akkor is, ha azok nem földhöz kötöttek, hanem éppen a szellem-vezetőik vagy a
szeretteik. Sokan mindj{rt „kísértetet l{tnak", ha valami szokatlannal tal{lkoznak.
11. Miben különbözik egy „besét{ló" és egy megsz{lló entit{s?
Ruth Montgomery írta le a „besét{ló" jelenséget a legújabb könyveiben. Röviden ez arról szól, hogy
lelki szinten egyezség jön létre a magasabb „én", és egy megtestesülni v{gyó magasrendű szellem
között. Az olyan élő emberek, akik nem kív{nnak többé a saj{t testükben élni (vagy akik hamarosan
meg fognak halni), megegyeznek az olyan magasan fejlett szellemekkel, akik részt szeretnének venni
a vil{gunkban, de nem kív{nnak {tesni a gyerekkor és a fiatal felnőttkor hosszú szakasz{n. A
megegyezés szerint az előbbi elt{vozik, és ez utóbbi besét{l a testbe, {tveszi azt.
Megsz{ll{s esetén az eredeti „lakos", a megsz{llott, nem hagyja el testét, és ez az együtt lak{s sohasem
jó megold{s. A megsz{llóknak és a megsz{llottaknak is k{ros ez a helyzet - b{rmit is mondjanak!
12. Kik azok a l{thatatlan vagy képzeletbeli j{tszót{rsak?
Ezek valój{ban diszkarn{ciók - olyan szellemek, akiknek nem sikerült az {tmenet a túlvil{gba. Mivel
a gyerekek -csakúgy, mint az {llatok - szokatlanul tiszt{n l{tnak és hallanak, „l{tj{k", és „hallj{k" az
entit{sokat is. Azt hiszik róluk, hogy ők is élő gyerekek, mint ahogy a helyzetet nem értő szellemek is
hasonlót gondolnak magukról. Összebar{tkoznak, hiszen az entit{sok nagyon mag{nyosak és
zavarodottak, hiszen itt rekedtek a földi síkon. Később e szellemek gyakran megsz{llj{k bar{taikat,
sokszor akaratlanul is. Ilyen esetekben nem ritka, hogy a megsz{llott nem akarja elengedni a
megsz{llót. Ez persze mind a tudatalatti szinten folyik. Ha egyszer a megsz{llott tudatos
gondolkod{s{nak {ram{ba kerül a szellem története és kiléte, a megszabadít{s könnyen elvégezhető.
13. Hogyan viszonyul a megsz{ll{s a szabad akarathoz?
Még nem vagyok teljesen elkészülve e kérdésre adandó v{lasszal.
Lehetséges, hogy minden megsz{ll{st megengedünk tudat alatt. Ha így lenne, akkor a szabad akarat
tov{bbra is működik. Eseteim legtöbbjéből úgy tűnik, hogy a megsz{ll{st megengedték - legink{bb a
tudatalatti szinten, de néha tudatosan is.
Egy m{sik elképzelés szerint a megsz{ll{st a közbeeső -a hal{l és a születés közötti - időben tervezik
be, karmikus okokból, vagy a megtanulandó lecke kedvéért.
A harmadik elképzelés szerint a szabad akarat nem működik, utunkat - előre - a körülmények
hat{rozz{k meg.
Végül az is lehet, hogy a megsz{ll{s csak a fant{zi{nkban létezik.
. Mi történik a megsz{lló szellemmel, amikora megsz{llott meghal?
A legtöbben tov{bbra is földi síkon maradnak, mint diszkarn{ciók, majd egy idő ut{n valaki m{shoz
csatlakoznak. Jó p{r olyan szellemet kezeltem, akik - összesen -négy vagy öt embert sz{lltak meg
egym{s ut{n.
Néh{ny regresszióból azt l{ttam, hogy „gazd{ik" - kilépve a testükből - magukkal vitték őket a
Fénybe. Ez olyankor történik legink{bb, ha a szellem ismerős - szülő, h{zast{rs, bar{t stb. Néha a
megsz{llott szellem-szerettei magukkal viszik az entit{st is, és így együtt mennek a szellemvil{gba.
15. Felnőnek a szellemvil{gban azok, akik gyerekkorukban haltak meg?
Igen. A regressziókból kiderül, hogy felnőnek, ha sikerült az {tmenet. Sajnos néh{nyan
diszkarn{cióként vagy megsz{llóként földhöz kötöttek maradnak, s így nem tudnak felnőni. Ez
magyar{zza, hogy a gyerekek {ltal megsz{llottak gyerekes módon viselkednek, gyerekes az érdek-
lődésük, a reakcióik és képességeik is. Gyakran félnek az autóvezetéstől és m{s felnőtt
tevékenységtől.

Szógyűjtemény
Alsó asztr{lis test: Az a hordozó, avagy közvetítő test, amelyben valaki akkor létezik, ha m{r a fizikai
teste meghalt, de a szelleme itt maradt az anyagi vil{gban, vagyis nem sikerült {tmennie a
szellemvil{gba. Ez összefüggésben {ll a tudat alacsonyabb síkj{val, az alsó asztr{lis síkkal.
Alvaj{r{s: Nagyon mély hipnotikus {llapot, amelyet amnézia (az emlékek hi{nya) jellemez. M{sik
form{ja az éjszakai alvaj{r{s.
Asztr{lis sík, vagy vil{g: A fizikai sík, vagy vil{g ut{n következő dimenzió. Szellemek lakj{k, és
sz{mukra ez a vil{g olyan, mint sz{munkra a fizikai vil{g. Az asztr{lis síknak sok szintje van: a két fő
alsík az alacsonyabb asztr{l és a magasabb asztr{l.
Asztr{lis test: Olyan test, amely magasabb frekvenci{n vibr{l, mint a fizikai test. Úgy gondolj{k, hogy
a fizikai testén túl minden élő embernek van asztr{lis teste is. Néha „érzelmi testként" is emlegetik.
Aura: L{thatatlan elektrom{gneses erőtér, amely az élő emberekből, {llatokból és növényekből {rad
ki. Az egészség, a gondolatok, az érzelmek, és m{s inform{ciók is hat{ssal vannak r{. Egyik
legfontosabb feladata, hogy az egyént megvédje a negatív külső behat{soktól, beleértve a
diszkarn{ciókat is.
Automatikus ír{s: Olyan ír{s, amikor a szellemek ir{nyítj{k az élő ember kezét. Lehet ceruz{val,
írógéppel vagy sz{mítógéppel is automatikusan írni.
Démon: Egy m{sik dimenzióból való ördögi teremtmény.
Diszkarn{ció: Olyan szellem, aki csapd{ba esett a fizikai síkon, vagyis a magasabb síkokon való
létezés helyett a saj{t teste nélkül él a földön. Hasonló értelemben haszn{lj{k a „szellem" és az
„entit{s" szavakat is.
Elfojt{s: Az elme védekező mechanizmusa, amely sor{n „elfelejt" egy fizikailag vagy érzelmileg
f{jdalmas élményt. Ez a mechanizmus automatikus, és nem {ll kapcsolatban az életkorral; b{rmikor
elfojthatunk egy emléket. Ez nem azonos a norm{lis felejtéssel, hanem védelmező szerepe van.
Különböző eszközökkel lehet az elfojt{st legyőzni. Ebben a könyvben a hipnózis szolg{l arra, hogy
felfedjük az elfojtott emlékeket.
Előző élet ter{pia: Olyan pszichoter{pia, amely sor{n -annak érdekében, hogy bizonyos mostani
problém{kat megoldjon - az alany újraéli előző életeinek egyes eseményeit.
Entit{s: Az ember halhatatlan lényege. Ebben a könyvben rokon értelemben haszn{ljuk a „szellem" és
a „disz-karn{ció" kifejezéseket is.
Ezoterikus: Ami csak metafizikai fogalmakkal írható le.
Ezüstfon{l: Energia, amely a szellemet a fizikai testhez kapcsolja. A tiszt{nl{tók ezüst színű sz{lnak
l{tj{k, amely a szellemhez kapcsolódik, amikor az a fizikai testen kívül utazik.
Érzéken túli érzékelés (Extrasenzenzori{lis percepció): Tények, események, vagy valaki jelenlétének
az érzékelése, a fizikai test öt érzékszervén túli érzékekkel.
Érzékeny ember: Lelkileg érzékeny, médiumi képességekkel rendelkező ember.
Földhöz kötöttség: Az az {llapot, amikor valaki a teste hal{la ut{n szellemként a fizikai vil{gban
marad, mivel nem sikerült neki az {tmenet a magasabb szfér{kba. Az ezoterikus teória szerint a
földhöz kötött szellemek tulajdonképpen az alacsonyabb asztr{lis sík foglyai.
Hal{lközeli élmény: A majdnem-meghal{s élménye; a „klinikai" hal{l élménye; az összes életjelenség
- légzés, pulzus - eltűnése. A klinikai hal{l élményével rokon értelmű.
Hipnózis: A szuggesztiókra igen érzékeny tudat{llapot, amelyet arra haszn{lnak, hogy befoly{solj{k,
vagy m{s ir{nyba tereljék a ment{lis tevékenységet, s így a viselkedést és az érzelmeket is.
Hipnotikus regresszió: Olyan hipnotikus elj{r{s, amely sor{n a hipnotikus alany visszaemlékezik,
vagy újraéli a mostani, vagy az elmúlt életeinek a tudatalattiba temetett emlékeit.
Hipnotikus szuggesztió: Hipnózisban a tudatalattinak felaj{nlott gondolatok, elképzelések.
Indukció: A hipnotikus {llapot elérésére szolg{ló elj{r{s; rendszerint olyan szavakra épül, amelyek
ellazítj{k, és a szuggesztiókra fogékonny{ teszik az alanyt.
Inga: Olyan eszköz, amellyel a feltett kérdésre érkező v{lasz érzékelhető. Rendszerint egy kis, kerek
vagy csúcsos t{rgy, amely egy vékony zsinóron vagy l{ncon függ. A tudatalatti {ltal meghat{rozott
ir{nyokba mozog.
Karma: Ősi fogalom, mely mag{ban foglalja az „amint vetsz, úgy aratsz", vagyis az ok-okozat elvét.
Eszerint mindig magunkkal tal{lkozunk. A Karma lehet pozitív vagy negatív.
Klinikai hal{l élménye: Amikor meghal valaki - olykor orvosilag halottnak is nyilv{nítj{k -, majd
vagy spont{n módon, vagy orvosi újraélesztés hat{s{ra ismét visszatér az életbe. Sokan emlékeznek
erre az élményre, amely sor{n {ltal{ban végigfut szemük előtt az életük.
Kopog{s, reccsenés: A szellemek {ltal keltett hang, amely a szellemi energia fizikai t{rgyakra
gyakorolt hat{s{ból ered.
Lebegtetés (levit{ció): Fizikai t{rgyak szellemi erővel történő megemelése.
Metafizika: Azzal foglalkozik, ami a fizikai vil{gon (fizikai tapasztalaton) túl létezik; néha
okkultizmusnak hívj{k. A metafizika érdeklődési körébe tartozik péld{ul a reinkarn{ció, a
megsz{ll{s, a lét szintjei, az aur{k, a szellemvezetők, a médiumok, a krist{ly- és piramiserők, az aszt-
rológia stb.
Médium: Olyan személy, aki fizikai érzékenységénél fogva képes a szellemekkel érintkezni, és aki
{ltal a szellemek megnyilatkozhatnak.
Ouija t{bla: Olyan t{bla, amelyre az {bécé betűi, az „igen", és a „nem" szavak, valamint a sz{mok
vannak felfestve. Ehhez tartozik a planchette, amely a t{bl{n mozogva kibetűzi az üzenetet. A
szellemekkel való kapcsolatteremtésre haszn{lj{k.
Ördögűzés: Olyan rítus, amellyel a s{t{ni vagy démonikus megsz{lló szellemeket űzik ki az
emberekből vagy h{zakból.
Ördögűző: Magasan képzett specialista, rendszerint katolikus pap, aki egy meghat{rozott ritu{léval
kiűzi a megsz{llottból a s{t{ni vagy démonikus szellemet.
Planchette: Az Ouija t{bl{hoz tartozó eszköz. Ez egy mutatóval, és rövid l{bakkal ell{tott kis,
h{romszög vagy szív alakú t{bla.
Pszichikus: Olyan személy, aki az öt fizikai érzékszervvel felfoghatón túli érzékelésre is képes.
Pszichikus műtét: Emberi testen végzett oper{ció, amelyet egy médium {ltal hajtanak végre.
Reinkarn{ció: A lélek (többszöri) visszatérte a fizikai létbe.
Római ritu{lé: A katolikus papok {ltal végzett ördögűzés hivatalos ritu{léja.
S{m{n: Legink{bb „orvoss{gos ember"-ként, vagy „boszork{ny orvos"-ként ismerik. Ősi
módszerekkel gyógyítja és őrzi meg a közösségéhez tartozó emberek egészségét.
Sze{nsz: A szellemekkel való kommunik{ció, vagy a szellemi jelenségek bemutat{s{t célzó speci{lis
gyűlés, amelyet rendszerint médium vezet.
Szellemkutató (dowser): Olyan személy, aki pszichikai képességei folyt{n felismeri a l{thatatlan
dolgokat (föld alatti vizet, olajat, {sv{nyokat vagy egészséggel kapcsolatos dolgokat, entit{sokat stb.)
inga, vill{s {g vagy fémrúd segítségével. Az ilyen embereket sokszor „víziboszork{nynak" (water
witch) is nevezik.
Szellem: Az ember halhatatlan lényege. Ebben a könyvben ez a szó {ltal{ban felcserélhető a
„diszkarn{ció" vagy az „entit{s" szavakkal.
Szellemi vezetők: A szellemvil{gból sz{rmazó magasan fejlett lelkek, akiket az élő emberek
megsegítésére v{lasztottak ki. Azok az elhunyt szeretteink is lehetnek vezetők, akik sikeresen
{tjutottak a túlvil{gba; időről időre visszatérnek, hogy a nehéz helyzetekben útba igazítsanak. Nem
hatolnak be a megsegített emberek testébe vagy aur{j{ba.
Szellemvil{g: Az életnek azon színtere, melyet a fizikai vil{gból sikeresen a Fénybe, majd onnan még
tov{bb jutott szellemek lakj{k. [ltal{ban úgy tartj{k, hogy ez a létsík magasabb frekvenci{n vibr{l,
mint a fizikai vil{g.
Tarot k{rtya: Olyan k{rtyacsomag, amely segítségével a résztvevők a múltjukat, jelenüket vagy
jövőjüket akarj{k felfedni. A különböző lap{ll{sokat egy, a szellemi impulzusokra fogékony ember
„olvassa ki".
Telep{tia: A gondolatok szellemi úton való tov{bbít{sa és vétele.
Testen kívüli tapasztalat: A szellem-test kilép a fizikai testből, de egy vékony „ezüstfon{llal" tov{bbra
is odakötődik. Néha asztr{lis projekcióként vagy lélekutaz{sként emlegetik.
Tiszt{nhall{s: Az a képesség, hogy meghalljuk a fizikai hangokon túli hangokat.
Tiszt{nl{t{s: Az a képesség, hogy megl{ssuk a norm{lis l{t{s sz{m{ra l{thatatlan dolgokat.
Transz: Alv{sszerű {llapot, csökkent tudatoss{gi szinttel. A transz mértéke a felszínestől az egészen
mélyig terjedhet. Lehet hipnotikus vagy nem hipnotikus.
Transzmédiumok: Olyan érzékeny emberek, akik egy időre sz{ndékosan elvesztik a tudatukat, hogy
megsz{llhass{k őket a kommunik{lni vagy gyógyítani v{gyó szellemek.
Tudatalatti: Az elme azon része, amely a tudatküszöb alatt működik. Az e könyvben is leírt
tudatalatti képes arra, hogy pontosan úgy t{rolja az emlékeket, ahogy azokat a történésük
pillanat{ban érzékeltük.
Ujj-jelek: A hipnotizőr {ltal alkalmazott kommunik{ciós rendszer, amellyel kapcsolatba léphet a
hipnotiz{lt személy tudatalattij{val. Ilyenkor időlegesen a belső tudat ir{nyítja az ujjakat, és ez dönti
el, hogy az „igen", „nem", vagy a „nem akarok v{laszolni" ujjat mozdítsa meg.
Vezetés (channeling): Az a folyamat, amikor egy szellem egy médium fizikai teste {ltal nyilv{nul
meg; legink{bb beszédben, ír{sban, festésben, zenélésben vagy m{sok gyógyít{s{ban, sőt, „műtétek"
végrehajt{s{ban.

* A szerzőről
Dr. Edith Fiore a miami egyetemen (University of Miami) szerezte doktor{tus{t, klinikai
pszichológi{ból. Miut{n részt vett az Esalen Institute önhipnózis csoportj{n, a hipnózis kezdte
érdekelni, és tizennégy évvel ezelőtt elkezdte e módszert alkalmazni a gyógyít{sban is. A M[R
J[RT[L ITT: EGY PSZICHOLÓGUS ELMÚLT ÉLETEKET VIZSG[L című könyv szerzője, dr. Fiore
most a kaliforniai Saratog{ban praktiz{l.