A gazdasági jog alkotmányos alapjai, alaptörvényi determinációja

és jogforrási rendszere
Általános jogi és társadalmi ismeretek bővítése, alapozó előadás
(A szemelvények 2016. 02. 28. napján hatályos joganyagokat tartalmaznak, az előadás
anyaga többek között Ádám Antal és Petrétei József munkáira épül.)

I. Alkotmányos berendezkedés és alkotmányosság

1. Posztmodernitás és érdekközvetítés
A modernitás a polgári átalakulás eredményeként kialakult viszonyok, intézmények és
folyamatok összessége olyan rugalmas változékony rendszer, ami magában rejti a folytonos
átalakulás, megújulás, gazdagodás, tökéletesedés lehetőségét.
A posztmodernitás nem más, mint a modernitás önkritikájának és önkorrekciójának olyan
fokozata, amelyben országonként eltérő arányban, de együtt találhatók a polgári társadalmi és
állami berendezkedés alapvető összetevőinek eredeti, a későbbiekben kiegészült és módosult,
valamint a teljesen új változatai. A modernitás olyan változata, amely az utóbbi bizonyos
jellegzetességeit megőrzi, másokat mellőzi, vagy megváltoztatja és emellett új összetevőkkel
és jegyekkel egészíti ki a modernitás a modernizáció eredménye.
A modernitás eredeti összetevői közül tovább él és hat a premodern előjogok és mentességek
megszüntetése, a személyi szabadság és a törvény előtti formális egyenlőség biztosítása, a
polgári társadalom és az állam elkülönültsége, a magántulajdon, a vállalkozás, a foglalkozás,
a piaci verseny szabadsága, a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztásának
valamilyen megoldása. Magyarországon a modernitás és a posztmodernitás párhuzamos és
egybekapcsolódott jellemzőit egyrészt befolyásolja az országnak a centrum és a periféria,
vagyis a nyugati és a keleti régiók közötti ún. köztes helyzete.

A posztmodernitás jellemzői:
• globalizálódás,
• tömegesedés, a sokfélesedés, valamint a differenciálódás (pl. mikrocsoportok),
• meghatározott ellentétek, ellenkező irányú és jellegű törekvések markáns és
túlméretezett megnyilvánulásai (pl. tömegtermelés – környezetvédelem),
• folyamatok, jelenségek kölcsönös függésének korrelatív meghatározottsága
(mindenhez mellékhatások kapcsolódnak),

1
• társadalom és állam közötti érdekellentétek (csökkenthető pl. szociális problémák
állami és közösségi együttes intézésével, államszervezet hatékonyságának rendszeres
javításával),
• társadalom és állam, a civil szféra és a közhatalmi szervezet közötti kapcsolatok
körében növekszik a szerepe a vegyes, tehát részben társadalmi, részben állami
alakzatoknak, az ún. para- vagy kvázi állami és jogi kategóriáknak. (pl. közhatalmi,
közigazgatási, hatósági jogosítványok átadása),
• civilszervezetek politizálódása (okai pl. társadalom széles rétegei és a politikai elit
kapcsolatának lazulása, ígéretek be nem váltása),
• alkudozás, az érvek és ellenérvek, nem ritkán hamis argumentumok változó vagy
ismétlődő csatája. (pl. anyagi-pénzügyi eszközök és az ígéretes pozíciók elosztásának,
illetve újraelosztásának eljárásaiban.),

• kontraktualizálódás (megállapodás pl. a hierarchikus viszonyban álló jogalanyok

vállalásairól, érdekszféráiról. A szabad társadalom egy sajátos eljárásban teremtődik
meg, amelyben a szerződő felek csak azokhoz a társadalmi alapintézményeket vezérlő
elvekhez járulnak hozzá, amelyek nem áldozzák fel a szabadságot semmilyen más
értéknek. Az egyénnek vétó joga van a szabadságot korlátozó elvekkel szemben. Csak
egy meghatározott civilizációs szint elérése után érvényesül. Csak a fejlett és gazdag
társadalom lehet szabad.)
• erősödik a szubszidiaritási kapcsolatok alakításának szükségessége,
• nyilvánosság, információs szabadságjog (előnyök és hátrányok: pl. közérdekű
adatokhoz való hozzáférés, ill. manipuláció vagy nyomásgyakorlás),
• a jog többszörös és markáns rétegződése. A hagyományos rétegződés (országos és
helyi írott jog, élőjog és esetjog, szokásjog, ill. tudományos jogdogmatika mellett
újabb jogrétegek (nemzetközi szerződések, nemzetközi ill. szupranacionális szervek
által elfogadott normák, Emberi Jogok Bírósága, Magyar Alkotmánybíróság
értelmező állásfoglalásai, köztestületek, közintézetek szabályzatai és jogszabályai,
közjogi szerződések, országos és helyi népszavazással elfogadott szabályok),
• jogrendszer erkölcsiesedése (pl. Közigazgatási erkölcsi kódex.)
• az alkotmányosság és az alkotmányvédelem szerepe felértékelődik,
• érdekközvetítő rendszer szükségessége: a társadalom pluralista jellegű fejlődése, a
társadalmi és gazdasági struktúra változása, a politikai akaratképzés

2
 demokratizálódása (közvetett és közvetlen állampolgári részvétel), az állam
társadalompolitikai aktivitásának növekedése, az állam újraelosztó, szolgáltató
szerepének fokozódása, állami funkciók átalakulása, bővülése miatt.

Az érdekközvetítés rendszere
Az alkotmányos demokráciák kormányzati rendszerében a társadalmi érdek- és akarati törekvései
hierarchizált közvetítő rendszer közbeiktatásával jutnak el a kormányzati szervekhez, ami azt
biztosítja, hogy a társadalom érdekkompromisszumai befolyásolják a meghozandó kormányzati
döntések tartalmát. A közvetítő rendszer jelentősége abban ragadható meg, hogy ezen keresztül
megy végbe az a társadalmi akaratformálódás és érdekintegrálódás, ami a kormányzati döntések
tartalmát alapvetően meghatározza. A hierarchizált közvetítő rendszer alkalmazására azért is
szükség van, mivel a társadalomban keletkezett különböző érdek- és akarati törekvéseket döntési
alternatívákká kell átalakítani.

Érdekellentét, konfliktus

Eg
Egyéni érdekek Szü yén
ksé i ér
gle dek
Szükségletek, igények tek ek
, ig
ek ény
r d ek ye
k ek
i é én k
n ig ke
yé k, e
Eg let e
i ér d
k ség g y én
ü Egyéni
Sz E
Egyéni érdekek
érdekek Egyéni érdekek
Egyé
ni érd
ekek

3
 Szerveződés – érdekcsoportok

k
e ke k
i ér d n ye
n kig é
yé k,e
Eg t e ye
k
Egyéni érdekek Egyéni éig élred é n
sn ig
érdekek üyké k,
Egyéni érdekek Egyéni SEzg le t e
ek
érdekek
Egyéni k ség rdek ye
k
Egyéni érdekek ü é n
érdekek Sz n i ig é
yé k,
Eg le t e
k ség
ü
Sz

Érdekintegráció, aggregáció, szelekció (válogatás-rangsorolás)

ezet
r v
Érdekszervezet k sze
Érdekszervezet É rde

Érdekközvetítés
Pártprogramok kidolgozása

Pártok
érdekintegrálás-szelektálás

Alternatívák kidolgozása Jogszabályalkotás

(közvetett befolyás) (közvetlen részvétel)

4
 Kormányprogram Törvényhozás

Állam

2. Az axiológia általános vonásai és az alkotmányi értékek

Értékek és értékelméletek:
Az értékelés mérlegelést, becslést, megítélést jelent, amelyhez világos, pontos ismérvek,
szempontok, mértékek, ill. mércék szükségesek. Minősítés és arányosítás, amely az értékelt
tárgykörök rangsorolásához vehet. A múlt század elejétől kezdődően számos értéktani
koncepció nyert kimunkálást. Az axiológia vagyis az értéktan egyaránt törekszik a meglévő
és a létrehozandó valóság lényeges problémáinak kutatására és minősítésére. Fontos
vizsgálati tárgyköreivé és szempontjaivá váltak az értékkategóriák a politológiai
kutatásoknak, valamint az egyéni, közösségi és a társadalmi értékorientációk feltárására
vállalkozó értékszociológiai vizsgálatoknak is. Ismertebb irányzatai:

• hedonista (gyönyört első helyre állító),

• eudaimonista (boldogságot preferáló),
• utilitarista (hasznosságot respektáló),
• evulocionista (fejlődést legfőbb értének minősítő),
• perfekcionista (értékesnek a tökéletesedést tekintő).

5
 Rudolf Stammler: a helyes jog, ami alkalmas a végcélok eléréséhez,

Jeremy Bentham: a legnagyobb jó a fájdalommentesség, az öröm, az élvezet,

Herbert Spencer: a fizikai, biológiai, pszichológiai és szociológiai fejlődés eredménye az

egyéni- és közboldogságot építő ember,

Bihari Mihály: A társadalom értékvilága megszüntethetetlenül plurális szerkezetű vagyis

egyidejűleg léteznek különböző politikai, erkölcsi, jogi, stb. értékrendszerek egymás
mellett, amelyek között a totális eltéréstől a leszármaztatott értékek másodlagos,
harmadlagos eltérésig terjed a viszony.

Peschka Vilmos: Értékes és értéktelen ellentétpárok léteznek. Az érték a társadalmi élet

és viszonyok alternatív jellegéből fakad. Az alternatíva tartalmazza a döntést is az értékes
és az értékellenes között, tartalmazza mind azt a lehetőséget, hogy valaki az értékellenest
választja. Értékválasztás a különböző értékek vagy ellentétpárjuk közötti válogatásban,
ezek preferálásában vagy mellőzésében, adott értékkategória valamely fokozatához való
kötődésben is megnyilvánulhat.

Az axiológia számos művelőjének törekvése többnyire arra irányult, hogy feltárja és

megjelölje az ember vagy az emberi közösség szempontjából elsődleges vagy abszolút
értékeket, ill. az elsődleges, a legfőbb, vagy a kizárólagos értékmutatókat.
Az értékek tehát az emberi egyéni vagy közösségi értékelés, értéktételezés termékei. Az
értékelés tárgya bármi lehet. Az értékelés eredményeként az értékelés tárgya az ember (vagy
az emberi közösség) számára, ill. szempontjából pozitív vagy negatív minősítést nyerhet. Az
értékkel való azonosulás azt is kifejezi, hogy az értéktételezés, az érték léte és fennmaradása
szükségképen magában foglal bizonyos kötelező késztető hatást az értéket elismerők
irányában akkor is, ha az értékhordozó nem tekinthető jellegzetes normának (pl. párkapcsolat
tiszteleben tartása). A nem anyagi értékek jelentős hányadának értékhordozója vallási,
erkölcsi, jogi, illem vagy egyéb társadalmi norma.
Az értékek lehetnek konkrétak és elvontak. Meghatározott ember becsületessége konkrét
érték. A becsületességet általánosságban pedig elvont értéknek tekintjük. Az érték figyelmen
kívül hagyása, megsértése ezért mértéktévesztést, határátlépést, hybrist is jelent. A hybris
pedig az emberi tapasztalatok szerint megrázkódtatással, fájdalommal, szenvedéssel és
szerencsés esetben megtisztulással, megjavulással, nemesedéssel jár.

6
Bizonyos értékeket jogi erővel megállapító ill. bizonyos értékeknek állami, jogi védelmet
biztosító jogszabályi rendelkezéseket „eszközértékeknek” nevezhetjük. Meghatározott
értékek (pl. üzleti titok) sérelmét tiltó és e tilalmat megsértő magatartásokat
bűncselekménnyé nyilvánító és büntetni rendelő büntetőjogi előírások jellegzetes példái az
eszközértékű jogi normáknak.

Azért kell a tárgyi jogot jogfilozófiai szempontból értékhordozónak tekintenünk, mert a

jogalkotó a jogszabályok tartalmának meghatározásakor általa előzetesen elismert és tisztelni,
megőrizni, követni, érvényesíteni tartott értékeket, ezek védelmét vagy szolgálatát emeli
normatív rangra. Ezzel kifejezi, hogy adott társadalomban mit tart értéknek. A jogelméleti
értékszemlélet nem csak feltárja, összegyűjti és rendszerezi a jogi normákba foglalt értékeket,
hanem összeveti azokat a jogrendben vagy azon kívül már korábban megtalálható, magasabb
fokozatú értékekkel.

Az emberiség ma is értékválsággal küszködik. Korszakunk lényeges változásai sokakban

reményvesztést váltanak ki (gazdasági válság, terrorveszély, járványok, migráció,
globalizáció, természeti változások, stb.). Az embereket új értékek keresésére és
meghatározására, az értékek újrarendezésére, mindezek alapján esetleg átfogó
paradigmaváltásra serkentik korszakunk veszélyei, visszaélései és egyéb válságtünetei.
Magában foglalja a hagyományos és bevált értékek megtartását, elavult értékek szelektálását,
új értékek előtérbe állítását, az értékrangsorolás új ismérveinek és módszereinek kialakítását.

Értékújrarendezés vagy paradigmaváltás sarkalatos teendői közé az ember, az élővilág, a

természeti környezet túlélésének, fennmaradásának biztosítására, a fenntartható fejlődés
lehetővé tételére, az emberi örökség és a termelt javak igazságosabb elosztására, bizonyos
eszmei értékek, az életminőség közösségi, kulturális, erkölcsi, testi és lelki egészségi,
szociális, közbiztonsági összetevőinek fejlesztésére, az agresszió, az erőszak, a háború
kiküszöbülésére, a béke megőrzésére irányuló értéktételezések tartoznak.

Az alkotmányi értékek
Az európai kontinentális alkotmányos jogállamok alaptörvényeibe foglalt értékek főbb
csoportjainak jellemzői:
• Az alaptörvény jellegének vallási és erkölcsi értékrend, természetjogi alapelv általi

7
 általános meghatározottsága. (Természetjog: a természet örök rendjén alapuló jogok
és kötelezettségek összessége.)

• Szellemi, politikai, társadalmi küzdelmek eredményei. Meghatározó szerepet töltenek

be a nemzetközi okmányok, amelyekben a népek, nemzetek, országok, államok,
államszövetségek és föderációk képviselői a háborúk, az ellenségeskedések, az
önkényuralmak visszaéléseinek és kegyetlenkedéseinek tapasztalatait hasznosítva
megalapozták az újabb önkényeskedések megelőzését, az ember méltóságát, a
személyiség kibontakozását, a közösségek alkotó együttélését, a nézet- és
érdekütközések feloldását, a békés nemzetközi együttműködést és társulást szolgáló
célokat, elveket, tilalmakat, emberi jogokat és kötelességeket. Néhány fejlett
alkotmány pedig hatást gyakorolt némely nemzetközi okmány tartalmára.

• A nemzetközi ítélkező szervek partnerállamokra kötelező döntései és e döntések

alapjául szolgáló nemzetközi jogi normákra vonatkozó kötelező értelmezései. Nem
hagyható ki a szupranacionális szervek kötelező normái és a szupranacionális ítélkező
szervek ilyen szabályokat alkalmazó és értelmező kötelező döntései. Nem
mellőzhetjük a fejlett alkotmányok egymásra gyakorolt hatásának és a nemzeti
alkotmánybíráskodás szerepének megemlítését.

• Az alkotmányba foglalt értékek elismerésének és tiszteletének kötelességét az

alkotmányozó hatalom írja elő. Az alkotmányban meghatározott értékek a jogi
normatív értékek élén helyezkednek el. Ebből az következik, hogy az ország
valamennyi jogalkotó és jogalkalmazó szerve, miden állampolgár, az ország területén
tartózkodó valamennyi természetes és jogi személy, emberi közösség köteles ezeket
tiszteletben tartani. Az internálódás (keretek közé szorulás), az interiorizálódás
(viselkedési szabály elsajátítása) foka az alkotmányi normatív értékek tekintetében is
a társadalmi, közösségi és egyéni értékekké válás szintjét jelzi.

• Megvalósult az állam és az egyházak különválasztása. A lelkiismereti és

vallásszabadság jegyében biztosítja az alkotmányos jogállam a vallások, egyházak
valamint az egyéb világnézetek egyenjogú pluralitását. Az alkotmány és az állam
világnézeti semlegessége korántsem jelent értéksemlegességet. Az alkotmányban
biztosított lelkiismereti és vallásszabadság magában foglalja a vallásos világnézetek
és a világnézeti pluratliás értékes voltának elismerését is.

8
• A vallási, nemzeti, etnikai, politikai és egyéb érdekközösségek, a nemzet, a
társadalom, az emberiség közös értékminimumának tekinthetők. Az alkotmányos
jogállam alkotmányi értékeit ezért a korszerű értékpluralitás közös nevezőjének,
nélkülözhetetlen közös kincsének minősíthetjük.

• A részben nemzeti, másrészt egyetemesedő alkotmányi értékek hivatottak és képesek

a társadalom, a nemzet és a nemzetközi közösségek kohéziójának, integritásának és
szerencsés esetben konkordans, harmonikus együttműködésének előmozdítására.
Ehhez vitathatatlan kötelező erő is kapcsolódik. E normatív erő szankciói eltérőek:
megtalálhatók a politikai, az alkotmányjogi, a büntetőjogi, a polgári jogi, a
közigazgatási jogi és nem utolsósorban az alkotmánybíráskodásban alkalmazható
alkotmányellenessé nyilvánító, megsemmisítő, hatálytalanító, kijavító
jogkövetkezmények.

• Az alkotmányi rendelkezések értéke olyan normatartalmakban testesül meg,

amelyekben értékes voltát a rendeltetés, az elérni szándékolt hatás, a célzott
következmény, a tényleges eredmény előnyös, kedvező tartalma igazolja.

Fontosabbak: az alkotmányi alapelvek, az alkotmányi tilalmak, az alapjogok, az

alapkötelességek, a nevesített egyéb alkotmányi értékek, továbbá az államcélok és az
állami kötelességek.

Az alkotmányi értékek keretet adó, meghatározó jelentőségük ellenére nem esnek

egybe az adott ország szellemi ill. normatív értékeinek összességével. A pozitív, tehát
előírt, ajánlott, védett ill. jogilag nem tiltott eszmei értékek összessége testesíti meg
valamely ország folyton formálódó kultúrkincsét, vagyis a kulturális értékrendszert.

Az alkotmányi értékek az emberi kultúra jelentős, nélkülözhetetlen összetevői és

egyben biztosítékai. Az alkotmányos jogállam alaptörvénye nagyrészt a nemzetközi
erőfeszítések és megállapodások alapján, jelentős mértékben gazdagítja azt az
értékrendet, amelynek oltalmára ill. érvényesítésére törekszik.

9
3. Alkotmány, alkotmányosság (Alaptörvény, alaptörvényesség)

Az alkotmány fogalma
Az alkotmány (Alaptörvény) a közösségi lét jogi alaprendje. Olyan alaptörvény, ami a
jogrendszer csúcsán áll és a társadalmi együttélés alapkonszenzusát, a legmagasabb normatív
rendet konstituálja:
• meghatározza és tartalmazza az állami és társadalmi rend alapvető tételeit,
• szabályozza a keletkező társadalmi konfliktusok feloldásának eljárását,
• állami egységet szimbolizál,
• megállapítja az állam szervezeti felépítését, működését, a hatalomgyakorlás rendjét,
• rögzíti és szabályozza az egyén államban elfoglalt helyét,
• megalkotja a jogrendszer alapját.

Mindenkire kötelező jelleggel, egységes egésszé foglalja össze azokat az alapelveket és

intézményeket, amelyek az együttélés szempontjából mellőzhetetlenek. Az alaptörvény
szabályzási körébe általában az alábbi tárgykörök sorolhatók:
• államforma, az állam felépítése és működése, államhatalom,
• állam alapvető szerveire, kompetenciájára, alapvető intézményeire vonatkozó
szabályok,
• önkormányzati testületek, társasalmi szervezetek,
• társadalom alapvető intézményei,
• egyének alapvető jogai és kötelezettségei.

Az alkotmányjog politikai karaktere

Erőteljes politikai karaktere van. Az Alkotmány olyan politikai intézményeket konstituál és
szabályoz, amelyekben egyrészt az állam szervezeti formában jelenik meg, másrészt az
alkotmányjogi normák az államhatalom gyakorlását és a politikai folyamatokat keretek között
tartják, korlátozzák és kötik. Az OGY működése, a Kormány politikája, a hatalom gyakorlása
az Alkotmányhoz kötött.

Az alkotmány normatív jellege

Társadalmi együttélést szabályozó funkciójával függ össze. Az alkotmányjog „eo ipso”
normatív. A „normák normája”, a legmagasabb rangú pozitív jog. Az emberi-közösségi

10
tevékenységeket általánosságban, közvetetten és közvetlenül rendezi: érvényes, kötelező,
követendő előírásokat rögzít, jogosultságokat és kötelezettségeket határoz meg. Szabályainak
közvetlenül alkalmazhatóknak kell lennie: más jogszabályok közbejötte és/vagy különös
értelmezés nélkül alkalmazhatók.

Az alkotmány jellemzői
• Az alkotmány a társadalom egységét és önmeghatározását dokumentálja,
folyamatosan újraalkotja, jogilag biztosítja eszmék, értékek és alapelvek
érvényesülését.
• A hatalomgyakorlás és ellenőrzés döntő eszköze, a politikai rendszer jogi alaprendje.
• Az államhatalom alkotmányhoz kötött, ami (elvileg) kizárja e hatalom önkényét és
tetszőlegességét.
• A legmagasabb normatív kifejezése az államilag szervezett társadalom hatalmi és jogi
értékrendjének.

Az alkotmány funkciói általában megegyeznek a jog általános funkcióival.

• Konszenzusképző, egységteremtő és integráló funkció: többségi jóváhagyás, politikai
egység és rend, a hatalomgyakorlásban közreműködő szervek állandó
együttműködése jellemzi.
• Stabilizáló és rendezettséget biztosító funkció: megakadályozza, hogy a politikai
küzdelmek az állami-társadalmi egység széteséséhez vezessenek.
• Államhatalmat konstituáló, racionalizáló és korlátozó funkció: megállapítja az
államhatalom különböző megjelenési formáit és hordozóit, a hatalom gyakorlására
vonatkozó rendelkezéseket, az államhatalom nem terjeszkedhet túl az alaptörvényen.
• Polgárok alapvető jogait és ezek védelmét biztosító funkció: megszabja az
államhatalom beavatkozásának határait is. Jogvédelmi formák és eszközök, melyek az
alkotmány védő funkciójának teljesülését jelentik.
• Alkotmány legitimáló funkció: az államhatalom szerveinek és működésének
legitimálását jelenti. Ha az alkotmány egyéb funkciói nem teljesülnek,
megkérdőjeleződik az alkotmány elismertsége.

11
Az alkotmányok archeotípusai:
• Alkotmány mint szerződés (alkotmányszerződés): Pl. Magna Charta Libertatum az
1215. június 15-én Földnélküli János angol király által aláírt, a rendi jogokat biztosító
“Nagy szabadságlevél”, az angol alkotmányfejlődés egyik legfontosabb állomása. A
szemben álló felek küzdelmei kompromisszumok megkötésével fejeződtek be. A
gyakorlatban új államalapító szerződést jelentett. Tartósnak és változtathatatlannak
kellett lennie, a polgárok jogi helyzetét kellett oly módon szabályoznia, hogy a
hatalmi visszaéléseket és az önkényt kizárják.
• Alkotmány mint manifesztum: Pl. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata a francia
forradalom egyik alapvető dokumentuma, mely az emberek egyéni és közösségi jogait
határozza meg. Az alkotmány elkészítése felé tett első lépésként 1789. augusztus 26-
án fogadta el az Alkotmányozó Nemzetgyűlés. Meghatározott történelmi-politikai
körülmények tapasztaltait és normatív eszméit dokumentálja. Nem konstituál, hanem
egyoldalúan, ünnepélyes módon fogalmazza meg és deklarálja azt, ami már létezik.
• Alkotmány mint program vagy terv: a szocialista államok a Szovjetunió alkotmányát
mintaalkotmánynak tekintették. Megvalósítandó programot jelölt, semmint
közvetlenül érvényesülő jogot.
• Alkotmány mint törvény: meghatározott szerkezetet, felépítettséget mutat. Pozitív
joggá vált, nem csak formájában, hanem tartalma szerint is. Megköveteli, hogy
alkalmazása bírói kontrollnak legyen alárendelve.

Alkotmányozás
Az alkotmány feltételezi az alkotmányozást. Az alkotmányozás az a tevékenység, amely
eredménye új alkotmány. Az alkotmányok az érvényességi igényüket a nép alkotmányozó
hatalmából vezetik le.
Alkotmányozó hatalom az a politikai hatalom vagy autoritás, amely abban a helyzetben van,
hogy az alkotmányt normatív érvényességi igénnyel létrehozza. Alkotmányozó hatalom
megelőzi az alkotmányt, konstituáló hatalom, eredeti hatalom, az alkotmányozás során
politikai döntést hoz az alkotmányról. Az alkotmányozás alkotmányjog alkotást is jelent.

Jellemzői:
• Az alkotmányozás nem lehet tértől és időtől független, társadalmi együttélés
szempontjából kiemelkedő és alapvető fontosságú kell, hogy legyen.

12
 • Alkotmányozás során a jog kötelező alkotásáról van szó, mindig tartós
jogviszonyokat kell megalapozniuk. Az alkotmány sem nélkülözheti a legitimitást.
• Alkotmánylétrehozás demokratikus eljárást is feltételez. Nem szolgálhat egyes
politikai erők kizárólagos elképzeléseinek megvalósítására.
• Az alkotmányozó hatalom nem engedheti meg, hogy az értékeket és alapvető
meggyőződéseket figyelmen kívül hagyja.

Az alkotmányozás megvalósulási formái:

• Társadalmi-politikai rendszer megváltoztatásához kapcsolódó, általában forradalmi
aktus.)
• Modellváltoztató, ami nem társadalmi-gazdasági és politikai-hatalmi berendezkedés
gyökeres átalakítása, csak az állami intézményrendszer változik általában
alkotmánymódosító hatalom által.
• Praktikus vagy részeleges, ami a normatív alkotmány kisebb társadalmi, gazdasági
vagy politikai változásokhoz való hozzáigazítására szolgál.

Az alkotmány alkotórészei
Alkotmány különböző tartalmú és jellegű részekből tevődik össze, de törvényként normatív
rendszert, kötelező jogtételeket jelent, amelyek nem azonos módon és mértékben hatnak.
Az alaptörvény különböző normatartalmat, alapelveket, célokat kifejező jogtételek lehetnek:

• Alapvető elvek és programtételek

Alapelvek: Egyetemes értékeket, fő irányokat, alkotmányos berendezkedés lényegét,
jellegét, struktúráját határozzák meg. Alkotmányi princípiumok. Deklaratív jellegük van,
de jogelvek is – át kell hatniuk a jogalkotást, jogalkalmazást. Az Alaptörvény tételes
előírásaiban öltenek testet. Kiemelkedő jelentősége: értelmező, hézagpótló.

Programtételek: Elérendő célokat tűznek ki és jogi parancsnak minősülnek. Legtöbbször

az állam céljait és feladatát határozzák meg. Tartós, hosszabb időre szóló általános
folyamatos kötelezettséget jelent. Célok – tevékenységi irány. Feladatok – pontosabban
megjelölt kötelezettség. Megbízást adó előírások – konkrét jogszabályok megalkotásának
kötelezettségét jelenti.

13
 • Közvetlenül jogilag kötelező normák:
- Normatív meghatározások: legtöbbször egy állami szerv definíciójaként szerepel.
- Szervezeti normák: államszervezet felépítését, állami szervek közötti viszonyokat,
rendezik.
- Kreációs normák: állami szervek létrejöttének módját, létrehozásuk feltételeit és
eljárását szabályozzák.
- Kompetencia normák: állami szervek feladat és hatáskörét írják elő vagy állam
szervek közötti hatásköri és illetékességi területet határolják el.
- Eljárási normák: az állami szervek működésére, feladat és hatáskör gyakorlási
illetve döntéshozatali módjukra vonatkozó előírások.
- Alapjogi normák: alanyi jogot biztosítanak, az egyén alkotmányjogi helyzetét
garantálják.
- Alkotmányi tilalmak: kötelezést foglalnak magukban, vagy jogosultságot
keletkeztetnek, alkotmányban (Alaptörvényben) rögzített egyéb értékek védelmét
szolgálják, vagy összeférhetetlenségi előírás.
- Alapvető kötelezettségeket megállapító normák, amelyek a társadalmi együttélés
szempontjából mellőzhetetlenek.
- Garancianormák: alapvető jogok intézményes, állami védelmének és
biztosításának kötelezettsége.
- Revíziós normák: Alkotmány módosításra vonatkozó különleges előírások.
• Végrehajtási normák: amelyekkel az alkotmány a törvényhozás számára konkrét
megbízásokat ad. Nem mindig merül ki a jogalkotásban, hanem irányító, szervező,
rendelkező, jogszolgáltató stb. tevékenységet is előírhatnak.
• Egyéb előírások: hatályba léptető, vagy átmeneti rendelkezéseket előíró.
• Preambulum: az alkotmány keletkezéséről, célokról, feladatokról, hatalmi
berendezkedés jellegéről, eszmékről, értékekről való megállapítások.

A modern alkotmányok tipológiája

• Történeti alkotmány („Nem írott alkotmány”: különböző korokban, eltérő formában
létrejött ún. alkotmányos szabályok összessége. Pl. Anglia.)
• Chartális alkotmány: adott időpontban alkotmányozás útján létrejött, egyetlen
dokumentumban összefoglalt szabályok.
• Merev alkotmány: módosítása csak különleges előírások betartásával történhet.

14
 • Hajlékony alkotmány: módosítására vonatkozóan nincsenek különleges szabályok.
• Eredeti: újszerű, originális elveket tartalmaz az államakarat képzésére vonatkozóan.
• Származékos: már létező alkotmányi példát követ, sajátos igényeihez igazítja.
• Normatív: előírásait minden érintettnek követnie kell. Relevánsnak kell lennie
(szükséges előírások). Követelményt támaszt, vagy előír.
• Fiktív: csak papíron léteznek, nem adekvát a valósággal.

Az alkotmányosság fogalma:
Az alkotmány érvényesülése és a valóság tényleges állapota közti eltérés az alkotmányosság.
Egyrészt követelmény, másrészt tényleges állapotot fejez ki.
Alkotmányosságról akkor lehet beszélni, ha a ténylegesen megvalósult rend megfelel a
megkövetelt normatív rendnek. Teljességgel egybeesés nem lehetséges.
Az alkotmányosság tehát az alkotmányban foglaltak tényleges megvalósulásának fokát és
mértékét jelöli.

Az alkotmányosság érvényesülésének feltételei

• Korszerű és stabil alkotmány léte: normatartalma adekvát a szabályozandó
viszonyokkal, hosszabb időre szóló, jövőre vonatkozó.
• Alkotmányi rendelkezések érvényesülésének biztosítékai: követik és betartják
(alapkonszenzus és legitimitás), alkotmányvédelem. Biztosítékok lényege és főbb
jellemzői:
- Az alkotmány fennmaradása elsősorban normatív erejének a kérdése. A
jogszabályi formában megalkotott alaptörvény mindenkivel szemben és
szabályainak kötelező voltáról rendelkezik. Módosításának és változásának
megnehezítése, rendelkezései felfüggesztésére vonatkozó szabályok világos
megfogalmazása.
- Átfogó hatáskörű alkotmánybíráskodás.
- Erős intézményi biztosítékát jelenti a hatalommegosztási elvek érvényesülése.
- Biztosítékot jelent a jelentősebb állami szervek testületi jellege. Az önkényes
döntéshozatal esélyét minimalizálja a közszolgálat intézményének speciális
szabályokon alapuló létrehozása.
- Szükség van olyan szabályozásra, amely az állami szervek működési zavarainak
elhárítását biztosítja. (Működési zavar, ha egy szerv nem képes arra, hogy

15
 funkcióit az alkotmányos életben betöltse. Alkotmányos rendszer összeomlásához
vezethet.)
- Egyik legerősebb eszköz a polgárok jogainak biztosítása.
- Jelentős szerepe van az átfogó jogvédelmet biztosító jogoknak, az alkotmányjogi
panasznak.
- Ellenállási jog: végső eszköznek tekinthető.
- Nyilvánosság. Az alaptörvény megsértésének ismertté válása a közvélemény
tiltakozását eredményezheti.
- Az alkotmányba foglalt alaprend védelme. Az alkotmányos állam létének lényegét
adja, ezért védelme kiemelkedően fontos. Erősebb jogi eszközök igénybevételét a
veszély nagysága indokolja. Represszív (megtorló) alkotmányvédelem –
büntetőjogi védelmet jelent. Preventív (megelőző) alkotmányvédelem –
rendeltetésszerű gyakorlás, visszaélés tilalma, speciális korlátozás.
- Adminisztratív alkotmányvédelem – nemzetbiztonsági szerv létrehozása.
• Alkotmányossági ellenőrzés: hatékony, ha képes feltárni az alkotmánysértéseket,
amelyek kétféle módon keletkezhetnek. Aktív, ha állami aktus alkotmányba ütközik
és passzív a mulasztásban megnyilvánuló sérelem. Kiemelkedő intézménye az
alkotmánybíráskodás.
• Alkotmánysértések orvoslása és felelősség érvényesítése: mulasztásos
alkotmánysértés esetében pótlással, alkotmányellenes aktus megsemmisítésével vagy
megváltoztatásával történik. Felelősség érvényesítése eltérő módon történhet: jogi ill.
politikai felelősségre vonás.

Az alkotmány értelmezése
Az Alaptörvény a jogszabályi hierarchia csúcsán áll, ezért különösen fontos a
normativitásának érvényt szerezni. Ez két okból nehéz: egyrészt az Alaptörvény egységes
logikai egész, másrészt magas absztrakciós fokon alapvető értékeket ill. államcélokat
tartalmaz. Ezért az alkotmány intenzívebb értelmezést kíván.
Az alkotmányértelmezés valamely alkotmányi rendelkezés jelentéstartalmának felkutatását,
kiderítését és megértését jelenti. A jogtételek gyakran tágan és határozatlan módon,
hiányosan megfogalmazottak.
Az alkotmány alkalmazásakor olyan alkotmányossági probléma állhat fenn, amelynek
megoldásához a vonatkozó alkotmányi rendelkezést értelmezni kell, mivel csak ezáltal

16
határozható meg az a jelentéstartalom, amelynek segítségével a konfliktushelyzet jogilag
kezelhető.
Az értelmezést igénylő jelentéstartalom sajátossága, hogy eltérő eredmények születhetnek,
amelyek konfliktusban állhatnak egymással. Oka, hogy különböző politikai erők saját
érdekeiket szem előtt tartva végeznek interpretációt, és jutnak számukra kedvező eredményre.
A különböző értelmezési eredmények miatt indokolt az ún. általános érvényű, hiteles,
mindenkire kötelező alkotmányértelmezés. Célja: állásfoglalás, pontosítás, fejlesztés.

Alanya bárki lehet, aki valamely alkotmányi normát alkalmaz. Csak azok a szervek
emelendőek ki, amelyek értelmezése releváns eredményre vezet. Ahol érvényesült az
alkotmánybíráskodás, ott mindenkire nézve kötelezően ez a szerv értelmezi az alkotmányt.
Az átfogó hatáskörű alkotmánybíráskodás feladata az alkotmányjog érvényesülésének bírói
kontrollja.

Eszközei:
- Nyelvtani: a szó szerinti jelentésből indul ki.
- Logikai: a logika szabályait felhasználva összehasonlít.
- Rendszertani: adott jogszabály szerkezetéből vizsgálja a norma funkcióját.
- Történeti: a norma eredeti és alkalmazáskori értelmét hasonlítja.
- Genetikus: a vizsgált norma konkrét keletkezéstörténetét tárja fel.
- Teleologikus: a norma céljának megismerését tartja szem előtt.
- Komparatív: a különböző jogrendszerekben található fogalmakat hasonlítja össze.

Eredménye: az interpretált szöveg valódi jelentéstartalmának megállapítása. Kérdés, hogy

mennyire távolodnak el a szorosan vett normaszövegek jelentésétől.
Jogi következménye: mellőzhetetlen joghatása van, az alkotmányjog alkalmazását jelentősen
behatárolja.
Politikai következménye: hatást gyakorolhat az alkotmányi keretek között zajló politikai
folyamatokra.
Korlátai: szövegkötöttnek kell maradnia, a precedensrendszerű alkotmányértelmezési
gyakorlat behatárolhatja, tekintettel kell lennie a nemzetközi egyezményekre, az egyes
rendelkezéseket nem lehet az összefüggésekből kiragadva értelmezni.

17
II. Jogállamiság, demokrácia, szuverenitás, piacgazdaság (alkotmányos elvek)
B) cikk
(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.
(2) Magyarország államformája köztársaság.
(3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.

C) cikk
(1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.
(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy
gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton
mindenki jogosult és köteles fellépni.
(3) Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására
az állam jogosult.

1. Jogállamiság
Jogállam fogalma:
Általában azt az államot jelöli, amelyben az állam hatalma joghoz kötött: az alkotmány és az
alkotmányos jogszabályok adnak mértéket és formát az államon belüli együttélésnek, a
közhatalom gyakorlásának. Tehát olyan állam, amelyben a jog elsőbbsége (primátusa)
érvényesül. A jog elsőbbségét jogvédelmi eszközök biztosítják.
A jogállamiság elve: az állami beavatkozás mértékét a jog határozza meg. Azon a
meggyőződésen alapul, hogy vannak olyan normatív elemek, amelyeknek meg kell előzniük
az állam döntéseket és amelyekre az államnak tekintettel kell lennie.
A jogállam sohasem öncél, hanem az adott politikai-hatalmi berendezkedés minősítésének
eszköze. A jogállami célok menyiben teljesülnek és a célok változása milyen irányba mutat.
A jogállami elv érvényesülése nélkül nem létezik alkotmányos demokrácia.

A jogállam értéktartalmú alapelemei:

• Alapvető jogok elismerése és biztosítása: a jogállam elvének legfontosabb kifejeződését
az alapvető jogok elismerése és garantálása jelenti.
• Hatalommegosztás elve: a hatalommegosztás részben megegyezik az államhatalmi ágak
elválasztásával, részben ennél tágabb kategória, mivel ezt az elvet nem csak az
államhatalmi ágakra, hanem más szintekre vetítve is lehet értelmezni.

18
• A törvények kiemelkedő és meghatározó szerepe: a törvényhozás a jogalkotás politikailag
és alkotmányjogilag döntő megjelenési formája. A törvények tartalmazzák a jogrendszer
lényeges normáit.
• A joghoz kötöttség elve: a jogalkalmazásnak jogszabályokon kell alapulnia. Érvényesül a
hatalomgyakorlás joghoz kötése, vagyis a jog minden állami tevékenység alapjává és
korlátjává válik. Az alkotmányos felhatalmazás azt jelenti, hogy a közigazgatás minden
olyan intézkedése, ami az alapjogokat érinti törvényi alapot igényel. Az arányosság
alapelve a közigazgatástól azt követeli meg, hogy csak akkor és ott avatkozzon be a
polgárok szabadságjogaiba, ahol ez szükséges. Az állami szervek felelősséggel tartoznak
tevékenységükért. A bíróság törvényhez kötöttségének elve – a bírói hatalom csak a
törvényeknek van alárendelve, más vonatkozásban független.
• A jogbiztonság követelménye (alkotmányjogi parancs): kettős értelemben fogható fel.
Egyrészt a jog funkciójára vonatkozik: a jognak kötelező rendelkezések útján szilárd és
megbízható rendet kell alkotnia. Másrészt a jog formális struktúraelvét képezi, ami a jog
tartalmi meghatározottságát, a jog fennállását és tartósságát érinti. A jogbiztonság
fontosabb összetevői a jog megismerhetősége, áttekinthetősége, bizonyossága,
kalkulálhatósága, általános megvalósulása. A jogbiztonság érvényesülésének fokát az
adott államban általában a következő jellemzőkkel lehet mérni:
- A társadalmi viszonyok szabályozottak, a rendszer rugalmas.
- A szabályozás kiszámítható, stabil és végrehajtható.
- A jogrendszer egységes és áttekinthető.
- A jogalkalmazás konzisztens és kiszámítható.
- A jogalkalmazói döntések végrehajthatók.
- A szerzett jogok és a lezárt jogviszonyok védelemben részesülnek, garantálják
a jogorvoslathoz való jogot és biztosítják a méltányosságot.
• A jogvédelem biztosítása és a független bíráskodás elve: Jogvédelem nélkül a jogállam a
valóságban nem érvényesül.

A hatalommegosztás
• A hatalommegosztás horizontális (államhatalmi ágak elválasztásának) szintje: az állam a
társadalom hatalmi berendezkedésének központi intézménye, amelyik a társadalom
irányítását látja el, és ezt hatalma gyakorlásával végzi. A jogállami demokráciák
alkotmányai általában három államhatalmi ágat különböztetnek meg: törvényhozó,

19
 végrehajtó és bírói hatalom.
- Parlamentáris kormányzati rendszerben a nép csak a parlamentet választja
meg, amelyik a kormányfőt vagy az egész kormányt bízza meg, és vissza is
hívhatja.
- A prezidenciális rendszerben mind a parlamentet, mind az elnököt közvetlenül
a nép választja és legitimálja, és jogilag önállóan állnak egymás mellett.
- Vegyes (félelnöki) kormányzati rendszerben a nép választja mind a
parlamentet, mind az államfőt, amelyek önálló, saját kompetenciával
rendelkeznek. Két szerv között áll a kormányfő, akit a parlament is leválthat.
• A hatalommegosztás időbeli szintje: az adott szervet megjelenítő személy meddig töltheti
be ezt a funkcióját. Az alkotmányos demokráciában elfogadott, hogy az államhatalmi
ágak megbízatási idejét korlátozni szükséges.
• A hatalommegosztás vertikális (föderatív) szintje: különböző cselekvési színterek közötti
felosztást jelent. A vertikális hatalommegosztás a hatalom gyakorlásának egyes területi
vagy testületi szintekre történő tagolásaként jelenik meg. Az államhatalmat központi,
területi ill. helyi szintekre, és autonóm testületekre osztják fel.
• A hatalommegosztás konstitucionális szintje: különbséget lehet tenni az egyes
jogforrások között, amelyek rangsort képeznek és ennek csúcsán az alkotmány áll.
- Nagy-Britannia. Nincs különbség alkotmány és a törvény között.
- Amerikai Egyesült Államok. Az alkotmánymódosítás és az egyszerű törvényhozás
különböző hatalmakra került szétosztásra és a törvényhozó szerv (kétkamarás
kongresszus) döntései az alkotmányhoz kötöttek.
- Svájc. A megerősítő népszavazást alkalmazzák. A nép választójogosult része a
kétkamarás szövetségi parlament által elfogadott törvényt megerősítheti,
elutasíthatja vagy revideálhatja.
• A hatalommegosztás döntési szintje: a politikai akaratképzési és döntéshozatali eljárások
ma már nem csak állami szinten zajlanak, ezért az államhatalom gyakorlása sem írható le
kizárólagosan állami kategóriákkal. A pluralista jogállami demokráciákban a különböző
társadalmi rétegek és csoportok szabadon versenghetnek.
• A hatalommegosztás társadalmi szintje: a különböző súlyok összhangban vannak. A
„fékek és ellensúlyok elve”: a különböző érdekek kiegyenlítését célozza, az egyensúly és
a társadalompolitikai stabilitás tendenciáját támogatja. A hatalommegosztás célja a reális
társadalmi hatalmak kiegyenlítése, a társadalmi csoportok küzdelmének jogállami keretek

20
 között tartása, tehát meg kell akadályoznia, hogy valamely réteg, csoport vagy osztály a
hatalmat monopolizálhassa.

2. Az alkotmányos demokrácia
A demokrácia fogalma:
Általában a népuralommal azonosítják. A társadalmat alkotó polgároknak a politikai élet
tényleges alanyaivá kell válniuk. A demokratikus közösségi létnek arra kell törekednie, hogy
megvalósítsa a nép uralmát, a nép általi és a népért való kormányzás eszméjét.
Követelményei:
• A népszuverenitás elvének érvényesülése: a nép az államhatalom forrása és minden
egyént egyelő jogúnak tekintenek. Minden hatalom a népé, az államhatalom is a néptől
származik. A népet a hatalom gyakorlásában való részvételt biztosító jogosítványokkal
rendelkező polgárok alkotják. A politikai akaratképzésnek elvileg és alapvetően lenről
felfelé kell érvényesülnie.
• A nép politikai részvételének elismerése és biztosítása, amit a politikai részvételi jogok
tényleges érvényesülése garantál.
• A népért való kormányzás a hatalomgyakorlás társadalmi kötöttségét fejezi ki, azaz a
politikai-hatalmi döntések nem lehetnek önkényesek.

Az alkotmányos demokrácia fogalma

Az alkotmányos demokrácia jogállami formája, olyan hatalmi berendezkedés, ami az
alkotmányjogi intézményrendszer keretei között érvényesül.
Olyan uralmi rend, amely a politikai alapkonszenzus bázisán lehetővé teszi az egyének
részvételét az államhatalom gyakorlásában, a közfeladatok optimális megoldását és
teljesítését, az individuális szabadság minimális korlátozását.
Jellemzői:
• A társadalmi és politikai pluralizmus érvényesülésének elve: a mai modern és komplex
társadalom érdek- és értéktagolt, amely megszüntethetetlenül és elismerten jelen van
benne. A társadalmi együttélés szempontjából kiemelkedő jelentőségű a közérdek, ami
nem eleve adott, csak az érdekek konfliktusos-kompromisszumos vitájában alakulhat ki.
A legfőbb veszély a hatalom kizárólagos birtoklása.
• A demokratikus döntéshozatali technikák alkalmazásának elve: a konkordanciaelven
működő formájában a döntéseket tárgyalások és kompromisszumok útján, az összes

21
 kisebbségi csoportot bevonva hozzák, a többségi elvű demokráciában a többség dönt és ez
a többségi akarat mindenki számára kötelező erejű, de a többségi uralom csak akkor
legitim, ha mindenki szabadsága és egyenlősége a célja.
• A képviseleti (közvetett) és a közvetlen demokrácia elve: előbbi esetben az államhatalom
gyakorlását a képviselők végzik, akiket a polgárok nyílt választás során erre
felhatalmaznak és legitimálnak, utóbbinál a döntéseket az aktív választójoggal rendelkező
polgárok lényegében személyesen hozzák meg. Akkor lehetséges, ha a részt vevő
polgárok megalapozott információkkal rendelkeznek a döntési alternatívákról, a döntést
igénylő közügyek világosak és áttekinthetők.
• A legitimitás elve: legitimitás az uralmi rendszer társadalmi igazoltsága, elismertsége és
támogatottsága. A legitimitás több a legalitásnál, mert feltételezi a jogszabályok erkölcsi
megalapozottságát.
• Az alapvető jogok érvényesülésének elve: a nép politikai akaratképzésének előfeltéte.
(kommunikációs jogok: véleménynyilvánítás, sajtószabadság ill. egyenlőségi jogok,
egyesülési és gyülekezési jogok stb. )

3. Szuverenitás (népszuverenitás)
Az alkotmányos demokráciák legjelentősebb alapkérdései közé tartozik, a hatalom
eredetével, működésével, korlátozásával és ellenőrzésével kapcsolatos problémák
szabályozásának köre. Ennek legfontosabb szabályait az adott ország alkotmánya rögzíti, ami
általában megjelöli a hatalom forrását, és meghatározza gyakorlásának legfontosabb jogi
keretét. A hatalom eredetének, alanyának megjelölése a szuverenitás kinyilvánítását jelenti.

Az állami szuverenitás minden államot jellemez.

• belső szuverenitás: az állam önállóan meghatározza és fenntartja belső állami és jogi
rendjét, a területén lévő természetes és jogi személyek, valamint dolgok felett
gyakorolja az állami főhatalmat. Kötelező elemei:
- a főhatalom: az állam területén minden más hatalom az államhatalomnak van
alárendelve.
- az államterület: az a földrajzi egység, amelyen az állam a főhatalmat gyakorolja.
Más államoktól való elhatárolása az államhatárral történik (szárazföldi terület, vízi
terület, légtér, állami lobogót viselő hajók és felségjelével ellátott légi járművek).
- lakosság: az a személyi kör, aki felett az állam a főhatalmat gyakorolja. (Jogi

22
 értelemben vett lakosság: az állampolgárok, természetes lakosság: az adott
pillanatban az állam területén tartózkodók köre, függetlenül az állampolgárságtól).
- kiegészítő elemek: címer, zászló, állami felségjelvények, himnusz, főváros,
nemzeti ünnepek+szerintem magyar nyelv és a forint.
• a külső szuverenitás: az állam független, önálló államisággal rendelkezik, és a
nemzetközi életben a nemzetközi jog alanyaként, az egyenlőség alapján vesz részt.

4. A piacgazdaság elve: közvetve van jelen, szemben az Alkotmánnyal. (ld. szemelvény)

III. Jogforrások, jogszabályok, jogalkotás

1. A jogforrások
Az a hatalmi tényező, amelyből a jogi normák összessége ered. Tágabb értelemben jogi
norma. Szűkebb értelemben csak azok a jogi normák, amelyek mindenkire nézve kötelező
magatartásszabályt tartalmaznak.

Jogforrások csoportosítása
• Materiális (anyagi): a jog tartalmának eredetére utal, a jogot létrehozó, állami-
közhatalmi jogalkotó szerv, ill. különböző társadalmi csoportok politikai törekvései,
szokás, precedens, vallás, erkölcs, stb. és formális (alaki): ahonnan a jog kötelező
ereje, tekintélye ered (demokratikus választás, uralkodó, stb.).
• Formális: amin jogi döntés alapulhat (törvény, bírói jog, nemzetközi szerződés), nem
formális: igazságosság, értelem és dolgok természete, méltányosság, politikai cél,
morális meggyőződés, közvélemény.
• Külső: azon jogképző erő, ami a jogtól függetlenül létezik és amitől a jog
tartalmát/érvényességét elnyeri el (gyakorlat, társadalmi struktúra, társadalmi
szükséglet, stb.) és belső: jogon belülről ered.
• Genetikus: a pozitív - tárgyi - jog keletkezésével kapcsolatos, annak folyamatára,
okaira irányul és gnoszeológiai (ismeretelméleti): lényegében a külső jogforrással
azonos, megismerési formát definiálja.
• Jogalkotói (vagy írott): az állam jogalkotó szervei által létrehozott jogszabályok és
jogalkalmazói (nem írott): az állam jogalkalmazó szervei döntéseiben keletkezett jog,
bírói jog és szokásjog).

23
 • Eredeti: az alkotmány által jogszabályalkotásra közvetlenül felhatalmazott ún. eredeti
jogszabályalkotó szervek által alkotott és származékos: az alkotmányban nem említett
de külön jogszabályi felhatalmazás alapján jogalkotó hatáskörrel felruházott állami-
közhatalmi szervek által létrehozott jogforrások.
• Rendes: amit jogalkotásra feljogosított szerv alkot és rendkívüli: amit rendkívüli
körülményekre tekintettel fel nem jogosított szerv kibővített hatáskörben alkot meg.
• Szövetségi és tartományi jog.

A jogforrások hierarchiája
A jogforrások egymáshoz való viszonyát és a köztük lévő kapcsolatok rendjét a jogforrási
hierarchia és a jogalkotói hatáskörök egyértelmű elhatárolása biztosítja. A jogforrások
hierarchiája a jogi normák alá-fölé rendeltségi viszonyát jelenti. A jogforrási hierarchia
kérdése alkotmányossági kérdés. Nem létezik párhuzamos vagy konkuráló jogalkotó
hatáskör.
Negatív értelemben az alsóbb szintű jogszabályok rendelkezései nem lehetnek ellentételesek
a hierarchia felsőbb szintjén állókkal, pozitív értelemben a felsőbb fokozatú jogszabályok
módosíthatják, ill. hatálytalaníthatják az alsóbb szintű jogszabályokat.

A jogelvek bizonyos eligazodást adnak az egyes jogszabályok egymáshoz való viszonyában:

• speciális szabályozás lerontja a vele azonos szintű általános szabályozást,
• azonos szintű későbbi jogforrás lerontja a korábbi jogforrás rendelkezését,
• magasabb jogszabály későbbi rendelkezése a korábbi jogszabály módosítását jelenti.

A jogforrás érvényessége és hatályossága

A jogforrás érvényessége és hatályossága is a jogforrás egy-egy sajátos tulajdonságát jelöli.
Többnyire egyszerre és együtt kapcsolódik a jogforráshoz, a két tulajdonság azonban
lényegesen eltér egymástól: az érvényesség a jogi hatás kifejtésére való alkalmasságot jelenti,
a hatályosság a jogi hatásnak a tényleges bekövetkezhetőségét is magában foglalja.

A jogforrás érvényes, ha megfelel az ún. érvényességi kritériumoknak:

• A jogforrásnak az adott jogforrás létrehozására feljogosított szervtől kell származnia
(Országgyűlés, kormány, miniszterelnök, a kormány tagjai, helyi önkormányzatok,
stb.). Jogforrás alkotására való feljogosítás alkotmányosan csak az Alaptörvényből és

24
 az Országgyűléstől nyerhető.
• A jogforrást a vonatkozó eljárási szabályoknak megfelelően kell megalkotni.
• Érvényesülnie kell a jogforrási hierarchiának, ennek betartása a jogalkotó szervek
kötelessége. A hierarchia megsértése alkotmánysértést jelent. (Lehetnek olyan
fogyatékosságok, amelyek nem eredményeznek alkotmánysértést: kézirathiba,
nyomdahiba, kodifikációs tévedés.)
• A jogforrást ki kell hirdetni az előírt módon, hivatalos lapban történő publikálással. A
szabályszerű kihirdetettség a jogforrásnak mellőzhetetlen fogalmi eleme, alkotmányos
biztosíték. Jogkövetkezménye, hogy senki nem hivatkozhat a szabályszerűen
kihirdetett jogszabály nem ismerésére. (pl. Bp. kerületeinek rendeletei.) A jogforrás a
kihirdetéssel formálisan érvényessé válik, ettől kezdődően létezik. A központi
jogszabályok kihirdetése hivatásos lapban, a Magyar Közlönyben történik. Átfogó
módosítása esetén a jogszabályt egységes szerkezetben is közzé kell tenni.

Csak az a jogforrás érvényes, amely mind a négy felsorolt érvényességi kritériumnak eleget
tesz. Az érvényes jogi norma kötelező, jogi hatás kifejezésére alkalmas. Ha nem felel meg,
érvényességi fogyatékosságban szenved.

A jogforrás hatályossága a jogi hatás tényleges bekövetkezhetősége: az adott jogszabály

alkalmazható, végrehajtható, illetve alkalmazandó, végrehajtandó. Háromféle (+tárgyi
hatály) összetevője:
• Területi hatály: mely területen kell, illetve lehet alkalmazni az adott jogforrást. A
központi jogforrások területi hatálya általában az ország egész területére, a helyi csak
saját illetékességi területükre terjed ki.
• Személyi hatály: mely személyi körre, kikre vonatkozóan kell ill. lehet alkalmazni az
adott jogforrást. Meghatározza, hogy ki lehet egyáltalán címzett. A jogszabályok
területi és személyi hatálya azonban szorosan összetartozik.
• Időbeli hatály: az az időszak, amelytől és ameddig a jogforrásban foglalt jogi hatás
bekövetkezhetősége elvileg fennáll, amíg a jogforrást általában alkalmazni kell. Az
időbeli hatály feltételezi a jogforrás hatályba léptetését.

A jogszabályban meg kell határozni hatálybalépésnek napját.

• A hatályba léptetésről minden jogszabályban kifejezetten rendelkezni kell.

25
 • A jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző időpontokat is meg
lehet állapítani, de fontos követelmény, hogy ez egyértelműen történjen.
• Lehetőség van arra is, hogy adott jogszabály hatályba léptetését más jogszabály
végezze el.

A jogforrások időbeli hatályának tartalma alatt a benne foglalt rendelkezések már általánosan
kötelezőek, ez alatt az idő alatt konkrét jogviszonyok keletkeznek, módosulhatnak és
szűnhetnek meg. A jogforrások időbeli hatályának kezdete háromféle lehet: ex nunc, ex tunc,
pro futuro. A jogalkotónak a jogszabály hatálybalépésével kapcsolatban egyértelműen
rendelkeznie kell arról, hogy mikortól és milyen módon kell alkalmazni:
• Kihirdetés napja (ex nunc): azonnali, a kihirdetéstől kezdődő alkalmazhatóságát teszi
lehetővé.
• Visszaható hatályú (ex tunc): a kihirdetéshez képest korábbi időponttól teszi
alkalmazhatóvá a jogforrást.
• Retroaktív: ha a jogszabályt a hatályba lépése előtti lezárt jogviszonyokra is
alkalmazni kell, kvázi-retroaktív, ha a jogszabályt a hatályba lépése előtt keletkezett,
de még folyamatos jogviszonyban a hatályba lépése előtti jogi helyzetre alkalmazzák.
• Jövőbeli hatályú (pro futuro): a kihirdetéshez képest későbbi időpont megjelölésétől
számítva hatályos. Általában azért, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az
alkalmazására való felkészülésre.

Fő szabály szerint a jogforrást a hatályba lépéstől a hatályának megszűnéséig alkalmazni kell.

Lehetséges, hogy a jogszabály hatályos, mégsem alkalmazható:
• Ha az alapjogszabályt azelőtt léptetik hatályba, mielőtt a végrehajtási jogszabály
kiadásra kerülne és a végrehajtási jogszabály az alapjogszabály alkalmazásához
elengedhetetlenül szükséges, akkor az alapjogszabály nem alkalmazható.
• Addig amíg nem teremtődnek meg a végrehajtáshoz szükséges jogszabályi
előfeltételek.
• Ha az AB az alkotmányellenes jogszabályt csak pro futuro helyezi hatályon kívül, de
az adott ügyre vonatkozóan ex tunc hatállyal semmisítette meg.
• Előfordulhat, hogy a hatályos jogszabály alkalmazását későbbi jogszabály
felfüggeszti.

26
A jogforrás a hatályát csak akkor veszti el,
• ha más jogforrás hatályon kívül helyezi. (Az időbeli hatály megszűnése általában
magasabb vagy azonos szintű jogforrás általi hatályon kívül helyező rendelkezésével
történik. A hatályon kívül helyező jogforrásnak mindig konkrétan meg kell jelölnie a
hatályon kívül helyezett jogforrást ill. pontos időpontját. A hatályon kívül helyező
jogforrás későbbi hatályon kívül helyezésével a korábbi jogforrás nem lép ismét
hatályba.)
• ha a jogforrásban meghatározott határidő lejárt. Lehetséges, hogy a jogforrás hatálya
akkor szűnjön meg, ha a jogforrásban meghatározott határidő lejárt. Feltételezi az
egyértelmű rendelkezést. Az olyan jogszabályokat, amelyek maguk mondják meg,
hogy csak meghatározott ideig lesznek hatályban, átmeneti – tranzitórius –
jogszabályoknak nevezik.
• az AB megsemmisítette. (Ha az AB semmisíti meg határoznia kell arról is, hogy mely
időponttól kezdődően szűnik meg. )

Ha a jogforrás hatályát veszti, megszűnik a jogforrás időbeli hatálya. Lehetnek eltérő esetek:
• A jogalkotó szerv megszűntével az általa alkotott és érvényes jogforrások hatályban
maradnak.
• Az Alkotmány megváltozása önmagában nem hat ki automatikusan a korábbi kiadott
törvények és más jogszabályok hatályára. A korábbi jogszabályok érvényessége
változhat, mivel az alaptörvény új rendelkezéseibe ütköznek.
• Nem szűnik meg, ha a jogszabály okafogyottá válik. Dereguláció: a jogrendszer
megtisztítása feleslegessé vált jogszabályoktól.
• Nem kizárt jogszabályrontó szokásjog kialakulása.
• Ha a jogszabályt a gyakorlatban tartósan és általában nem követik.

A jogalkalmazás során adott magatartás jogszerűségét a magatartás idején hatályban lévő

jogszabályok szerint bírálják el. A jogi tény bekövetkezése idején hatályban lévő
jogszabályok alapján ítélik meg. A jogalkalmazás során nem az éppen hatályban lévő, hanem
a korábban hatályos jog alapján döntenek, ami a korábbi jogszabály továbbhatását jelenti.
Sajátos probléma, amikor valamely hatályon kívül helyezett jogszabályt másik hatályban lévő
jogszabály újból alkalmazandónak rendeli.

27
Érvényesség és hatályosság viszonya:
• Általában a jogforrás érvényes és hatályos.
• Lehetséges, hogy valamely jogforrás érvényes, de még nem hatályos, mivel vagy
későbbi időpontban lép hatályba, vagy hatályba léptetését más jogforrás végzi majd
el.
• Ha a jogforrás érvényes, de még nem hatályos, akkor címzettjeire semmiféle
közvetlen joghatás nem hárulhat.
• Hatályos általában csak az lehet, ami érvényes.
• Előfordulhat, hogy valamely jogforrás hatályos, de érvényességi fogyatékosságban
szenved. Kérdés, hogy az érvényességi fogyatékosság mikor jelenti a jogforrás
semmisségét.

Érvényesség és a semmiség:
• Amennyiben a jogforrás semmis, akkor jogforrásként nem létezik.
• Létezhet olyan jogforrási hatást kiváltani akaró aktus, amely jogforrásként viselkedik.
• A semmisség súlyos fogyatékosságban szenvedő, vélt jogforrás esetében áll fenn.
• A semmiség az érvénytelenség különleges alakja. Az érvénytelenség két kategóriája a
nem létező (semmis) ill. a megsemmisítendő jogszabályok. A nem létező jogszabály
keletkezésétől fogva nélkülözi a jogszabályi minőséget. Nem létezőnek kell tekinteni
azokat a jogszabályokat, amelyek kibocsátására az adott szervnek nem volt hatásköre,
ill. egyáltalán nem hirdették ki. Semmis jogszabály esetében a semmiség
megállapítására van lehetőség.
Megsemmisítendő jogszabály lényeges fogyatékosságban szenved, ami abból
adódhat, hogy sérül a megalkotásra előírt alkotmányos eljárási rend, vagy a jogforrási
hierarchia elve, illetve nem az előírt módon hirdették ki.
A nem létező és a megsemmisítendő jogszabályok megkülönböztetése a jogszabályok
címzettjei vonatkozásában viszonylagos. A címzettek nem jogosultak a jogszabályt
érvénytelenként kezelni. Nincs különbség az eleve nem létező és megsemmisítendő
jogszabályok között.
Érvénytelen jogszabályokra is épülhetnek jogviszonyok.

28
Magyarország jogforrási rendszerének sajátossága és a jogalkotás
A jogforrási rendszer csúcsán az Alaptörvény áll, amely materiális, formális és processzuális
értelemben is az állam alaptörvényének minősül. Meghatározza az egész jogrendszer
kialakításának kardinális elveit. A jogrendszer alacsonyabb rendű jogforrásai nem lehetnek
ellentétesek az Alaptörvénnyel.
Az alkotmány megalkotására és módosítására kizárólag az Országgyűlés jogosult. Az
Országgyűlés alkotmányozó hatalma a népszuverenitás közvetett megvalósulásaként a nép
alkotmányozó hatalmának kinyilvánítása. Az alkotmánymódosító hatalom az alaptörvény
szabályainak megfelelően gyakorolható.

Jellemzők:
• Adott jogalkotó szerv csak egyféle elnevezéssel adhat ki jogszabályt. A további
normatív aktusok nem jogszabályok, azok a közjogi szervezetszabályozó eszközök
(pl. normatív utasítás, korábban: állami irányítás egyéb jogi eszközei). A
jogszabályok és az egyéb jogi eszközök közötti különbség, hogy a jogszabályok
mindenkire nézve általánosan kötelező rendelkezést tartalmaznak.
• A jogalkotási törvényben nincs minden jogszabály nevesítve. Vannak érvényes és
hatályos jogszabályok, amelyek megalkotója már megszűnt, de továbbra is a
jogforrási rendszer részét képezi.
• A jogalkotási törvényben csak az ún. rendes jogforrások vannak nevesítve.
• A jogalkotási törvény csak a jogalkotási tevékenység során létrejött jogforrásokról
tesz említést, nem szabályozza azonban a nem jogalkotási úton keletkező
jogforrásokat.
• A jogalkotásról szóló törvény nem érinti a hatályba lépése előtt alkotott jogszabályok
hatályát. AB kizárólag formai alkotmánysértés címén történő megsemmisítésétől
tartózkodik. Ha azonban formai alkotmánysértés tartalmi alkotmánysértéssel párosul
akkor az AB megsemmisíti.

A rendes jogforrások első és meghatározó csoportja a jogszabályok. Jogokra és

kötelezettségekre vonatkozó normaanyagnak jogszabályokban kell megjelenniük. A
jogszabályok a jogalkotás termékei. A jogalkotás a kifejezetten jogalkotó hatáskörrel
felruházott állami-közhatalmi szerveknek tudatosan, kimondottan és kizárólagosan jogi
normák létrehozására irányuló akaratlagos tevékenysége.

29
 • A jogalkotás tudatos szabályozó tevékenység.
• A jogalkotás szándékolt, akaratlagos folyamatnak minősül.
• Alkalmas arra, hogy a hatalom gyakorlójának politikai szándékait és törekvéseit az
általánosság szintjén juttassa kifejezésre. A jogszabályok kötelező erejének alapja az
állami közhatalom.
• A jogalkotás tervszerűen történik.
• A jogalkotói jog nyelvileg szabatosan meghatározott és rögzített formában jön létre.

A jogszabályalkotással szemben támasztott követelmények

A jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az
állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdek-összeütközések feloldása azt
szükségessé teszi.

A jogalkotási törvény (2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról) rendelkezik a jogszabályok

megalkotásának legfontosabb követelményeiről is. Eszerint a jogszabály megalkotása előtt
elemezni kell az előbbieket illetve meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a
végrehajtás feltételeit és erről a jogalkotót tájékoztatni kell.
• A jogalkotással szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény a jogbiztonság
elvének érvényesülése. A jogbiztonság azt várja el, hogy a jog egésze, részterületei és
szabályai is világosak, egyértelműek, kiszámíthatóak és előre láthatóak legyenek. A
jogszabálynak tehát a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási
tartalommal kell rendelkeznie.
• Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget,
kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot,
és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
• A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő
álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.
• A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály megfeleljen az
Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek, a jogalkotás szakmai
követelményeinek.
• Feleljen meg a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő
kötelezettségeknek.
• Az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási

30
 szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás
nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A jogszabályban nem
ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a
jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes.
• Ha egy tárgykört törvény szabályoz, törvényben kell rendezni az alapvető
jogintézményeket és a szabályozási cél megvalósulásával összefüggő lényeges
garanciákat.
• A jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás
jogosultját, tárgyát és kereteit.

Magyarországon a következő jogszabályokat alkotják:

• az Országgyűlés törvényt,
• a Kormány rendeletet,
• a Miniszterelnök és Kormány tagja rendeletet,
• az MNB Elnöke rendeletet,
• az önálló szabályozó szerv (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a Magyar
Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal) rendeletet,
• az önkormányzatok rendeletet,
• a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején rendeletet,
• a Köztársasági elnök szükségállapot idején rendeletet.
+ A magyar jogforrási rendszer részét képezik azok a jogszabályok is amelyek megalkotója
már megszűnt, de a jogszabályokat még nem helyezték hatályon kívül (Népköztársaság
Elnöki Tanácsa törvényerejű rendelete).

A törvény:
Az Országgyűlés a legfőbb jogalkotónak minősül, törvényalkotó hatásköre teljes és korlátlan.
Univerzális törvényhozó hatáskörrel rendelkezik: bármit, bármilyen tartalommal, bármilyen
részletességgel szabályozhat azzal a feltétellel, hogy a törvény nem ütközhet az
Alaptörvénybe. Ezt szűkítik bizonyos elvi és normatív követelmények. A többségi elv, a
törvények elfogadásához a parlamenti képviselőszám különböző arányú szavazatával
meghozott döntése szükséges. Az alaptörvény minden konkrét esetben megjelölte, hogy adott
kérdésben milyen arányú döntésre van szükség. (Pl. „Az országgyűlési képviselők jogállására

31
és javadalmazására vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény1 határozza meg.”). A
minősített többség megkövetelése alkotmányos garancia.
Ha az Országgyűlés a törvényalkotási-eljárási szabályokat megszegi, úgy az formai
alkotmányellenességet eredményez. Jogának gyakorlását szűkítik a belső és külső
törvényhozási eljárás által megfogalmazott előfeltételek is: a törvényalkotás szükségessége,
célszerűsége, alkalmassága, normatív előírások betartása.
A törvényhozási tárgykörökre vonatkozóan az Alaptörvény tartalmaz előírásokat. Kötelező
törvényhozási tárgyköröknek minősíthetők a nemzetközi kapcsolatokból és szerződésekből
adódó előírások. Törvényt kell alkotni, ha az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet állapít meg. Másrészt az Országgyűlés törvényben állapítja meg a
társadalmi rendre, társadalom meghatározó intézményeire, állam szervezetére, működésére,
állami szervek hatáskörére, gazdasági rendre, gazdasági működésére és jogintézményeire
vonatkozó főbb szabályokat, állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit.
A törvényeknek kiemelkedő és meghatározó szerepük van. Jogállami követelmény, hogy
elsődlegesen a közvetlenül legitimált népképviseleti szerv alkosson jogszabályt. A törvények
legitimitása a legkevésbé vitatható.
A rendeletalkotás is mellőzhetetlen jogalkotási forma. Azért, hogy a rendeletalkotás ne
válhasson a döntő és elsődleges szabályozási eszközzé körülhatárolt: kiadás célja, tatalma, és
rendje.

A kormányrendelet:
A rendeletek közül a legmagasabb hierarchiai fokon a Kormány rendeletei állnak. A magyar
parlamentáris kormányzati rendszer sajátossága, hogy az Országgyűlés többségének
bizalmától függ és neki felelős. Bízik abban, hogy a kormánya rendeletalkotásaiban a
parlamenti többség céljait és törekvéseit váltja valóra. A legtöbb törvényjavaslat tőle
származik. A törvényhozás befolyásolására a törvényalkotási programon keresztül is
lehetősége van: elfogadás sorrendje.
További sajátossága: egyrészt kormányzati tevékenységet lát el, másrészt az államigazgatás
általános hatáskörű legfelsőbb szerve. Feladatkörében, másrészt felhatalmazás alapján ad ki
rendeletet. A kormányrendelet kiadására a Kormány mint testület jogosult. A Kormány
jogalkotási hatalma korlátozott.
A Kormány tagjainak rendelete:

1
A sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelen lévő országgyűlési

32
A kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki.
• Miniszterelnök: a miniszteri rendeletekkel azonos szinten helyezkedik el. Fő feladata
a Kormány tevékenységének összehangolása, amely nem igényel aktív
rendeletalkotási jogot.
• Miniszterek: feladatkörében és törvényben, (törvényerejű rendeletben) vagy
kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján. Két együttes feltétele: saját
feladatkör és felhatalmazás. Csak saját ágazata körében rendelkezhet, ha más
miniszter feladatkörét is érinti, együttesen vagy vele egyetértéseben kell kiadni. A
miniszter viszont jogosult arra, hogy ha az általa felügyelt országos hatáskörű szerv
ügykörében szabályozási igény merül fel, akkor rendeletet alkothasson.

MNB Elnökének rendelete:

A Magyar Nemzeti Bank elnöke törvényben kapott felhatalmazás alapján, sarkalatos
törvényben2 meghatározott feladatkörében rendeletet ad ki.

Önálló szabályozó szerv rendelete:

Az önálló szabályozó szerv vezetője törvényben kapott felhatalmazás alapján, sarkalatos
törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet ad ki, amely törvénnyel,
kormányrendelettel, miniszterelnöki rendelettel, miniszteri rendelettel és a Magyar Nemzeti
Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes.

A helyi önkormányzatok rendeletei:

Az egyik legjelentősebb önkormányzati alapjog a rendeletalkotás, az önkormányzati
képviselő-testületét megilleti az önálló szabályozás joga. Feladatkörében rendeletet alkothat,
amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Korlátja egyrészről az
Alaptörvény, másrészről a helyi önkormányzatokról szóló törvény3. A törvény által nem
szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, törvény felhatalmazása alapján, annak
végrehajtására rendeletet alkot. Rendeletet ad ki a törvény, törvényerejű rendelet
felhatalmazása alapján részletes szabályok megállapítására ill. nem rendezett társadalmi
viszonyok alakítására. A helyi önkormányzati ügyekben szabályozási joga önkormányzati
alapjognak tekintendő, fokozottabb védelem alatt áll.

2
2013. évi CXXXIX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról
3
2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól

33
 • Rendeletalkotási joga egyrészt feladatkörében illeti meg. A közhatalom helyi
gyakorlásának normatív formában való megtestesülését jelenti. Önkormányzati
feladatot és hatáskört csak törvény állapíthat meg. A képviselőtestület túllépi a
feladatkörét, amikor olyan ügyben alkot rendeletet, amelyben törvény vagy
jogszabály rendelkezik és felhatalmazást nem adtak. Az önkormányzat rendelete nem
alkotmányellenes amiatt, mert a törvény nem ad kifejezetten felhatalmazást, az
Alkotmányban biztosított alapjogával élhet, így jogalkotói felhatalmazása
alaptörvényből ered.
• A törvényalkotó konkrét jogalkotói hatáskört is adhat számukra, de vissza is vonhatja.
A törvény is meghatároz olyan tárgyköröket, amelyekben rendeletet kell alkotniuk.
Számos más törvény is utal a rendeletalkotás lehetőségére és szükségességére.
Szabályozási kötelezettséget is megállapíthat. Szabályozási autonómiája nem terjed
addig, hogy törvényi kötelezettségét mellőzze.
A rendeletalkotás a képviselő testület hatásköréből nem ruházható át, gyakorlásához
minősített többség szükséges. Hatálya az adott önkormányzat illetékességi területére terjed ki.

A jogszabályok jelölése, a jogszabályszerkesztés főbb szabályai

A jogszabály megnevezése magában foglalja:
• a jogalkotó megnevezését, nevének rövidítését. (kivéve tv., tvr.) Ha a miniszterelnök
és vagy több miniszter együttes rendeletet ad ki, első helyen a ME jelzést, majd a
miniszterek megjelölését kell feltüntetni. Több miniszter esetén a kiadásért elsősorban
felelős miniszter betűjelét, majd a többit kell feltüntetni.
• a jogszabály kihirdetésének idejét, törvény esetében a kihirdetés Magyar Közlönyben
való megjelenés évét, más jogszabálynál hónap, nap is.
• a jogszabály számát, megnevezését és címét. A törvény számát római számmal, a
többi jogszabályét arab számmal kell feltüntetni. A jogszabályokat minden évben 1.-
től kezdődően kell folyamatosan számozni az egyes jogalkotó szervek szerint
megkülönböztetve. Az együttesen kiadott jogszabályt az első helyen feltüntetett
jogalkotó szerv jogszabályainak sorszámát alapul-véve kell számozni.
Törvény: 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról
kiadás éve/törvény sorszáma/megnevezés/ cím
Rendelet 23/2015. (VII. 21.) MNB rendelet a jegybanki alapkamat mértékéről
rendelet sorszáma/ kihirdetés napját/jogalkotó/megnevezés/cím

34
Szerkesztési, közzétételi szabályok
• A jogszabály területi, illetve személyi hatályát a jogszabályban akkor kell kifejezetten
meghatározni, ha az általános szabálytól eltérő területre, illetve személyi körre terjed
ki (pl. önkormányzati társulások esetén a székhely szerinti önkormányzat szabályoz).
• A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját, amely a jogszabály
kihirdetését követő valamely nap lehet. A hatályos jogszabályi rendelkezést a
jogalkotói hatáskörrel rendelkező szerv jogszabály megalkotásával, a módosítani
kívánt jogszabályi rendelkezést tételesen megjelölő, a módosítást kimondó
jogszabályi rendelkezéssel módosíthatja. Nem hatályos jogszabály vagy jogszabályi
rendelkezés nem módosítható vagy helyezhető hatályon kívül.
• A jogszabály tervezetéhez a jogszabály előkészítője indokolást csatol, a javasolt
szabályozást szükségességéről, továbbá ismerteti a jogi szabályozás várható hatásait.
(előzetes+utólagos hatásvizsgálat).
• A jogszabályokat az önkormányzati rendelet kivételével a Magyar Közlönyben kell
kihirdetni.
• A jogalkalmazás és az utólagos hatásvizsgálat tapasztalatait is figyelembe véve az
elavult, vagy szükségtelenné vált, a jogrendszer egységébe nem illeszkedő, a
szabályozási cél sérelme nélkül egyszerűsíthető, a jogszabály címzettjei számára
gyorsabb, kevésbé költséges eljárásokat eredményező szabályozással felváltható, a
normatív tartalom nélküli, tartalmilag kiüresedett vagy egyébként alkalmazhatatlan,
vagy az indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű szabályozást megvalósító
szabályozást módosítani kell, vagy hatályon kívűl helyezni.
• Záró rendelkezések között szabályozni kell szükség esetén a jogszabály visszaható
hatályát, átmeneti rendelkezéseket, végrehajtásra adott felhatalmazást, más jogszabály
módosítását, hatályon kívül helyezését.
• Jogszabály szerkesztés esetén tartalmi kérés a normakonfliktus elkerülése.
Normakonfliktus áll fenn ha jogi normák ugyanazt a tényállást ellentétesen rendezik.
A normakonfliktusok egy része megoldható a hierarchia szabályai alapján. Azonos
jogforrási erővel rendelkező normák esetén egyik jogi norma sem tekinthető
érvényesnek, de alkalmazni kell még az arra hivatott szerv az érvényességi
fogyatékosságot ki nem mondja.

35
 A rendkívüli jogforrások:
• Az állami élet normális működésétől eltérő szituációkra vonatkoznak e különleges
helyzetből adódó problémákat különleges jogrenddel próbálja megoldani,
• kivételes hatalmak rendeleti kormányzását teszi lehetővé,
• időleges jogforrás csak meghatározott körülmények fennállása esetén lehet kiadni,
• hatálya a rendkívüli helyzet fennálltáig tart,
• különleges jogrendben egyes alapvető jogok gyakorlása felfüggeszthető vagy az
általános mértéken túl korlátozható.

Típusai:
• Rendkívüli állapot: háborús veszély (Honvédelmi Tanács rendelete – HT elnöke a
köztársasági elnök, tagjai az Országgyűlés elnöke, az országgyűlési
képviselőcsoportok vezetői, a miniszterelnök, a miniszterek és - tanácskozási joggal -
a Honvéd Vezérkar főnöke),
• Szükségállapot: a törvényes rend megdöntésére irányuló fegyveres cselekmények
esete (Köztársasági Elnök rendelete),
• A megelőző védelmi helyzet: külső fegyveres támadás veszélye, vagy szövetségi
kötelezettség teljesítése esetén (Kormány rendelete),
• A váratlan támadás: külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő
váratlan betörése esetén (Kormány rendelete),
• A veszélyhelyzet: élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari
szerencsétlenség esetén (Kormány rendelete).

Nemzetközi jog jogforrási jellege

Q) cikk
(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a
nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.
(3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi
jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.

Elméletek hierarhia az állam belső joga és a nemzetközi jog közötti hierarchiáról:

• Dualista elmélet: belső és nemzetközi jog két különálló jogrendszer, nemzetközi jog

36
 csak akkor érvényesülhet, ha azt a belső jog kihirdeti, egyenrangú szabályoknak
minősülnek,
• Monista elmélet belső és nemzetközi jog egy jogrendszer két része (vagy a
nemzetközi jog vagy a belső jog élvez elsőbbséget).

IV. A gazdasági jog és alkotmány

A gazdasági jog az egyes jogágakhoz való sokoldalú kapcsolódása miatt összetett jogforrási
rendszerrel rendelkezik. Egyszerre kell érvényesülnie az alaptörvényi követelményeknek,
elveknek és parancsoknak, és az egyes gazdasági jogi részterületek saját elveinek, eljárásaira
vonatkozó követelményeknek. Emellett az eltérő jogviszonyok eltérő belső rendszerre
épülnek, ezért egységes szerkezetben nehezen kodifikálható.
Forrásai:
• Alaptörvény
• Jogalkotási törvény
• Gazdasággal, gazdálkodással, piaci viszonyokkal összefüggő: (pl. Ptk., Hpt., Bit.)
• EU rendeletek: (pl.: 1435/2003/EK rendeletet az európai szövetkezetek statutumáról)
• Rendeletek:
- MNB rendelet pl. 32/2014. (IX. 10.) MNB rendelet a jövedelemarányos
törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok szabályozásáról
- NGM rendelet: pl. 15/2014. (IV. 3.) NGM rendelet az adómentes munkáltatói
lakáscélú támogatás folyósításának szabályairól. Általános alaptörvényi
felhatalmazás: „A Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott
felhatalmazás alapján, feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter
egyetértésével rendeletet alkot, amely törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar
Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes.”.
NGM államtitkárságai (feladatkör, szabályozási területek)
Közigazgatási Államtitkárság
Parlamenti és Gazdaságstratégiáért Felelős Államtitkárság
Államháztartásért Felelős Államtitkárság
Gazdaságszabályozásért Felelős Államtitkárság
Adó - és Pénzügyekért Felelős Államtitkárság
Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkárság
Tervezéskoordinációért Felelős Államtitkárság

37
 - helyi önkormányzatok rendeletalkotás: pl. Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata
Közgyűlésének 33/2015. (XI.20.) önkormányzati rendelete a helyi iparűzési adóról.

- Határozatok, utasítások.

Alaptörvényi determináció
A gazdasági jogot meghatározó elemek az Alaptörvény által nevesített alkotmányos szervek
és azok a normák, amelyek gazdasági tárgyú törvények meghozatalára kötelezik a
törvényhozást.

Az alkotmányos szervek egyes jellemző funkcionális csoportjai az Alaptörvény alapján:

Államfő:
Köztársasági elnök
(önálló, semleges,
egyensúlyt
fenntartó hatalom)
Alaptörvény
betartásának
Törvényhozás szerve: ellenőrző szerve:
Országgyűlés Ellenőrz Alkotmány
ő szerve: Bíróság
alapvető
Ellenőrző jogok
szerve: biztosa
Végrehajtás szerve: Állami
Kormány Számvevő-
(minisztériumok, szék Igazságszolgáltatás szerve:
központi államigazgatási független bíróságok
szervek,
területi és helyi
államigazgatási szervek)
Állami vád és törvényesség
szerve: Ügyészségek

Helyi közügyek ellátására létesített

szervek: helyi és területi
önkormányzatok

38
A kormányzati rendszer alapvető elemeit meghatározó szervek az
- Országgyűlés
- Kormány
- Köztársasági elnök.

Az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó szervek

- bíróságok
- ügyészség.

Az alkotmányvédelem szerve az Alkotmánybíróság.

A parlamenti ellenőrzés önálló szervei az

- alapvető jogok biztosa
- Állami Számvevőszék.

Helyi közügyek ellátására létesített szervek a

- helyi önkormányzatok.

A többszintű bírósági rendszer (Szemelvény a Kúria honlapjáról)

Magyarország 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvénye szabályozza a bíróságok jog-
és hatáskörének, szervezetének, ítélkezésének, továbbá a bírák függetlenségének
legfontosabb kérdéseit. A bíróságok igazgatásának és működésének, valamint a bírák
jogállásának részletes szabályait sarkalatos törvények határozzák meg.
Az Alaptörvény szerint a bíróságok feladata az igazságszolgáltatási tevékenység, ennek
megfelelően a büntetőügyekben és a magánjogi jogvitákban, továbbá a közigazgatási
határozatok és önkormányzati rendeletek törvényességéről való döntés, valamint a helyi
önkormányzatok törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítása.
Törvény más ügyekben való döntést is a bíróságra telepíthet.
A többszintű bírósági rendszer egyes szervezeti szintjeinek meghatározását a bíróságok
szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényre (Bszi.) hagyja. Az
Alaptörvény a bírósági szervezetrendszer csúcsszerveként a Kúriát nevesíti, s ezzel egyben a
bírói szervezet egységességét is deklarálja. Az Alaptörvény az általános igazságszolgáltatási
tevékenységen túl különleges bírói feladatokat is ró a Kúriára: a Kúria biztosítja a
jogalkalmazás egységét, amelynek keretében a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot
hoz.
Az Alaptörvény rögzíti a bírói függetlenség garanciális elemeit: a bírák csak a törvénynek

39
vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatók, tisztségükből csak a
törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani őket. Nem lehetnek
tagjai pártnak, nem folytathatnak politikai tevékenységet. A függetlenségüket biztosítja az is,
hogy a hivatásos bírákat a köztársasági elnök nevezi ki. A Kúria elnökét - a stabilitás és a
függetlenség fokozottabb érvényesítése érdekében - kilenc évre a köztársasági elnök
javaslatára az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával választja meg.

A bírósági szervezet
Magyarországon az igazságszolgáltatást a Kúria, az ítélőtábla, a törvényszék, a járásbíróság
és a közigazgatási és munkaügyi bíróság gyakorolja.
Az első fokon eljáró kerületi és városi bíróságok jogutódjai 2013. január 1-jétől a
járásbíróságok. E bíróságok hatáskörébe tartoznak mindazok az ügyek, amelyekben az
elsőfokú eljárást törvény nem utalja más bíróság elé. A közigazgatási és munkaügyi
bíróságok 2013. január 1-jén kezdték meg működésüket. Első fokon járnak el a közigazgatási
határozatok bírósági felülvizsgálata iránti, a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű
jogviszonyból származó, valamint a törvény által hatáskörébe utalt egyéb ügyekben.
A 20 megyei (fővárosi) bíróság jogutódjaként a törvényszékek a törvényben meghatározott
ügyekben első fokon járnak el, és másodfokon elbírálják a járásbíróságok, valamint a
közigazgatási és munkaügyi bíróságok határozatai ellen bejelentett fellebbezéseket. A
törvényszéken tanácsok, csoportok és büntető, polgári, gazdasági, valamint közigazgatási-
munkaügyi kollégiumok működnek. A kollégiumok összevontan is működhetnek.
Az ítélőtábla elbírálja a törvényben meghatározott ügyekben a járásbíróság és a törvényszék
határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, továbbá eljár a hatáskörébe utalt egyéb
ügyekben. Az ítélőtáblán tanácsok, büntető, valamint polgári kollégiumok működnek. Öt
ítélőtábla van: a Fővárosi, a Debreceni, a Győri, a Pécsi és a Szegedi Ítélőtábla.

Az ügyészség szervezete (Forrás: Az ügyészség honlapja)

Az ügyészség feladatai:
Az ügyészség fő feladatait az Alaptörvény 29. Cikkének (1) és (2) bekezdése határozza meg.
Eszerint a legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az
állam büntetőigényét érvényesíti. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más
jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes
cselekmények megelőzését.

40
A legfőbb ügyész és az ügyészség törvényben meghatározottak szerint
a) jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben;
b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban;
c) felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett;
d) a közérdek védelmezőjeként az Alaptörvény vagy törvény által meghatározott további
feladat- és hatásköröket gyakorol.

Az ügyészség feladatai tehát két fő csoportba oszthatók:

Az egyikbe a büntető igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó, önmagában is sokrétű tevékenység
tartozik, amely akként összegezhető, hogy az ügyészség az igazságszolgáltatás
közreműködőjeként érvényesíti az állam büntetőjogi igényét. E körben elsőként az ügyész
nyomozás felügyeleti és vádelőkészítési tevékenysége jut szerephez, amely a büntetőeljárás
három önálló szakaszából kettőt ölel fel: a nyomozást és a vádemelési (ügyészi) szakaszt.
Amennyiben az ügyész, a közvádló a nyomozás során beszerzett bizonyítékok értékelése
alapján arra a meggyőződésre jut, hogy az ügy terheltje által elkövetett bűncselekmény miatt
a bíróságnak kell joghátrányt alkalmaznia, vádat emel. Ezzel a büntetőeljárás a perszakba lép,
amelyben a bíróságnak el kell bírálnia a vádat; döntenie kell a vádlott bűnösségéről
valamennyi vád tárgyává tett bűncselekményt illetően, azonban nem vizsgálhatja a vádlott
büntetőjogi felelősségét olyan bűncselekményben, amelyet a vád nem tartalmaz.
Az ügyész bíróság előtti tevékenységét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
(Be.), valamint a büntetőbíróság előtti ügyészi tevékenységről szóló 12/2003.(ÜK. 7.) LÜ
utasítás (Ut.) szabályozza.

A másik csoport a közérdekvédelem:

Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és
mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését. Az
ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (Ütv.) 1. §-ának (2) bekezdése alapján az
ügyészség a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy
mindenki betartsa a törvényeket. A jogszabályok megsértése esetén – törvényben
meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség érdekében. Ha törvény másként
nem rendelkezik, fellépésre akkor köteles, ha a törvénysértés megszüntetésére hivatott szerv
az Alaptörvényben, valamint törvényben és más jogszabályban vagy közjogi
szervezetszabályozó eszközben meghatározott kötelezettsége ellenére a szükséges intézkedést
nem teszi meg, vagy a törvénysértésből eredő jogsérelem elhárítása érdekében azonnali

41
ügyészi intézkedésre van szükség. Az ügyész ezeket a hatásköreit a törvénysértés
kiküszöbölése érdekében elsősorban bírósági peres és nemperes eljárások megindításával,
valamint hatósági eljárások kezdeményezésével és jogorvoslat előterjesztésével gyakorolja
(együttesen: ügyészi fellépés).

Az ügyészi szervezet

42
Az Alaptörvény gazdasági jogi vonatkozású normái

ALAPVETÉS
K) cikk
Magyarország hivatalos pénzneme a forint.

M) cikk
(1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.
(2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép
az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.
N) cikk
(1) Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás
elvét érvényesíti.
(2) Az (1) bekezdés szerinti elv érvényesítéséért elsődlegesen az Országgyűlés és a Kormány
felelős.
(3) Az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek
feladatuk ellátása során az (1) bekezdés szerinti elvet kötelesek tiszteletben tartani.

O) cikk
Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi
feladatok ellátásához hozzájárulni.
P) cikk
(1) A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai
sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet
közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való
megőrzése az állam és mindenki kötelessége.10
(2) A termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása (1)
bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit, valamint az integrált
mezőgazdasági termelésszervezésre és a családi gazdaságokra, továbbá más mezőgazdasági
üzemekre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.12

Q) cikk
(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a
nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.

43
(3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi
jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.

SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG
XII. cikk
(1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a
vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki
köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.
(2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember,
aki dolgozni akar, dolgozhasson.
XIII. cikk
(1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel
jár.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott
esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

XV. cikk
(4) Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön
intézkedésekkel segíti.

XVII. cikk
(1) A munkavállalók és a munkaadók - a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság
fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel - együttműködnek egymással.
(2) Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint
szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján
kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában
foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát.
(3) Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben
tartó munkafeltételekhez.
(4) Minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett
szabadsághoz.

44
 XVIII. cikk
(1) Gyermekek foglalkoztatása - testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüket nem veszélyeztető,
törvényben meghatározott esetek kivételével - tilos.
(2) Magyarország külön intézkedésekkel biztosítja a fiatalok és a szülők munkahelyi
védelmét.

XIX. cikk
(1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot
nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján
kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben
meghatározott támogatásra jogosult.
(2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében
a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.
(3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő
személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja.
(4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló
egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi
intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való
jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is
megállapíthatja.

XX. cikk
(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított
élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való
hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a
sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének
biztosításával segíti elő.

XXI. cikk
(1) Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.
(2) Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt - törvényben meghatározottak szerint -
helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni.
(3) Elhelyezés céljából tilos Magyarország területére szennyező hulladékot behozni.

45
 XXII. cikk
(1) Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a
közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.
(2) Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi
önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy
számára szállást biztosítani.

XXVI. cikk
Az állam - a működésének hatékonysága, a közszolgáltatások színvonalának emelése, a
közügyek jobb átláthatósága és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében - törekszik az új
műszaki megoldásoknak és a tudomány eredményeinek az alkalmazására.
XXX. cikk
(1) Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki
hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez.
(2) A közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás mértékét a gyermeket nevelők
esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani.
(6) Honvédelmi és katasztrófavédelmi feladatok ellátása érdekében - sarkalatos törvényben
meghatározottak szerint - mindenki gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhető.

Az Országgyűlés
1. cikk
(1) MAGYARORSZÁG legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés.
(2) Az Országgyűlés
a) megalkotja és módosítja Magyarország Alaptörvényét;
b) törvényeket alkot;
c) elfogadja a központi költségvetést, és jóváhagyja annak végrehajtását;

7. cikk
(1) Az országgyűlési képviselő kérdést intézhet az alapvető jogok biztosához, az Állami
Számvevőszék elnökéhez, a legfőbb ügyészhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez a
feladatkörükbe tartozó bármely ügyben.
9. cikk
(3) A köztársasági elnök
k) kinevezi a hivatásos bírákat és a Költségvetési Tanács elnökét;

46
(4) A köztársasági elnök
c) kinevezi a minisztereket, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit, az önálló szabályozó
szerv vezetőjét és az egyetemi tanárokat;

32. cikk
(1) A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között
e) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat;
f) meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan gazdálkodik;
g) e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel kötelező feladatai ellátásának
veszélyeztetése nélkül vállalkozást folytathat;
h) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről;
(6) A helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja.

A közpénzek
36. cikk
(1) Az Országgyűlés minden évre vonatkozóan törvényt alkot a központi költségvetésről és a
központi költségvetés végrehajtásáról. A központi költségvetésről és a központi költségvetés
végrehajtásáról szóló törvényjavaslatokat a Kormány törvényben előírt határidőben az
Országgyűlés elé terjeszti.
(2) A központi költségvetésről és az annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslatoknak azonos
szerkezetben, átlátható módon és ésszerű részletezettséggel kell tartalmazniuk az állami
kiadásokat és bevételeket.
(3) A központi költségvetésről szóló törvény elfogadásával az Országgyűlés felhatalmazza a
Kormányt az abban meghatározott bevételek beszedésére és kiadások teljesítésére.
(4) Az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt,
amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét.
(5) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az
Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az
államadósság a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza.
(6) A (4) és (5) bekezdésben foglaltaktól csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó
körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben, vagy a
nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly
helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni.
(7) Ha a központi költségvetésről szóló törvényt az Országgyűlés a naptári év kezdetéig nem

47
fogadta el, a Kormány jogosult a jogszabályok szerinti bevételeket beszedni és az előző
naptári évre a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott kiadási előirányzatok
keretei között a kiadásokat időarányosan teljesíteni.

37. cikk
(1) A Kormány a központi költségvetést törvényesen és célszerűen, a közpénzek eredményes
kezelésével és az átláthatóság biztosításával köteles végrehajtani.
(2) A központi költségvetés végrehajtása során - a 36. cikk (6) bekezdésében meghatározott
kivételekkel - nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség,
amely azt eredményezné, hogy az államadósság meghaladja a teljes hazai össztermék felét.
(3) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja - a 36. cikk
(6) bekezdésében meghatározott kivételekkel - a központi költségvetés végrehajtása során
nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek
következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a
megelőző évben fennállóhoz képest növekedne.
(4) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az
Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)-e) pontjában foglalt hatáskörében a központi
költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az
illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló
törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz
való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás
szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal
összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az
Alkotmánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult
megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben
foglalt eljárási követelmények nem teljesültek.
(5) A (4) bekezdést azon törvényi rendelkezések esetében, amelyek abban az időszakban
léptek hatályba, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladta, ezen
időszak tekintetében akkor is alkalmazni kell, ha az államadósság a teljes hazai össztermék
felét már nem haladja meg.
(6) Az államadósság és a teljes hazai össztermék számítási módját, valamint a 36. cikkben és
az (1)-(3) bekezdésben foglaltak végrehajtására vonatkozó szabályokat törvény határozza
meg.
38. cikk

48
(1) Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon
kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a
természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek
figyelembevétele. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való
felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg.
(2) Az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét,
valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon
elidegenítésének korlátait és feltételeit az (1) bekezdés szerinti célokra tekintettel sarkalatos
törvény határozza meg.
(3) Nemzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni, törvényben
meghatározott kivételekkel az értékarányosság követelményének figyelembevétele mellett.
(4) Nemzeti vagyon átruházására vagy hasznosítására vonatkozó szerződés csak olyan
szervezettel köthető, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint az átruházott vagy
hasznosításra átengedett nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó tevékenysége átlátható.
(5) Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek
törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak a törvényesség, a
célszerűség és az eredményesség követelményei szerint.

39. cikk
(1) A központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy
teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint
a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható.
(2) A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a
közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az
átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti
vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.

40. cikk
A közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek
kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében
sarkalatos törvény határozza meg.

49
 41. cikk
(1) A Magyar Nemzeti Bank Magyarország központi bankja. A Magyar Nemzeti Bank
sarkalatos törvényben meghatározott módon felelős a monetáris politikáért.
(2) A Magyar Nemzeti Bank ellátja a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét.
(3) A Magyar Nemzeti Bank elnökét és alelnökeit a köztársasági elnök hat évre nevezi ki.
(4) A Magyar Nemzeti Bank elnöke a Magyar Nemzeti Bank tevékenységéről évente
beszámol az Országgyűlésnek.
(5) A Magyar Nemzeti Bank elnöke törvényben kapott felhatalmazás alapján, sarkalatos
törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet ad ki, amely törvénnyel nem lehet
ellentétes. A Magyar Nemzeti Bank elnökét rendelet kiadásában az általa rendeletben kijelölt
alelnök helyettesítheti.
(6) A Magyar Nemzeti Bank szervezetének és működésének részletes szabályait sarkalatos
törvény határozza meg.

43. cikk
(1) Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve. Az
Állami Számvevőszék törvényben meghatározott feladatkörében ellenőrzi a központi
költségvetés végrehajtását, az államháztartás gazdálkodását, az államháztartásból származó
források felhasználását és a nemzeti vagyon kezelését. Az Állami Számvevőszék
ellenőrzéseit törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint végzi.
(2) Az Állami Számvevőszék elnökét az Országgyűlés az országgyűlési képviselők
kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja meg.
(3) Az Állami Számvevőszék elnöke az Állami Számvevőszék tevékenységéről évente
beszámol az Országgyűlésnek.
(4) Az Állami Számvevőszék szervezetének és működésének részletes szabályait sarkalatos
törvény határozza meg.
44. cikk
(1) A Költségvetési Tanács az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét támogató szerv,
amely a központi költségvetés megalapozottságát vizsgálja.
(2) A Költségvetési Tanács törvényben meghatározott módon közreműködik a központi
költségvetésről szóló törvény előkészítésében.
(3) A központi költségvetésről szóló törvény elfogadásához a 36. cikk (4) és (5)
bekezdésében foglaltak betartása érdekében a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása
szükséges.

50
(4) A Költségvetési Tanács tagja a Költségvetési Tanács elnöke, a Magyar Nemzeti Bank
elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke. A Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági
elnök nevezi ki hat évre.
(5) A Költségvetési Tanács működésének részletes szabályait sarkalatos törvény határozza
meg.

51