I. évfolyam 1.

szám
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

2. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

Impresszum Lectori Salutem!

EZREDÉV
ezredev.sacrapannonia.hu Kedves Olvasó!

Ön jelenleg a Pannonia Sacra Társaság Ezredév

Kiadó:
Pannonia Sacra Társaság
1063 Budapest,
Szinyei Merse utca 21. I./5.
ezredev@sacrapannonia.hu
I. évfolyam (2024) 1. szám
Szerkesztőbizottság:
Csiza Georgina
Gajdócsi Alexandra
Halm Helga
Takács Zoltán Balázs
Török Zoltán
című elektronikus folyóiratának első számát
olvasgatja. Célunk, hogy a jelen folyóirat az
előfizetők számára betekintést nyújtson a
történelem zivataros századaiba, és megismertesse
Önökkel múltunk kincseit.
Ebben a számban számos érdekes cikket és
tanulmányt olvashatnak. Írunk többek között
Árpád-házi Szent Kinga életéről és életében a
szegénység erényének megjelenéséről, valamint
Vay Péter püspök ázsiai utazásairól és
kapcsolódásáról az angol királyi családhoz.
Reményeink szerint Ön is megtalálja a számára
érdekes cikkeket, és velünk tart továbbra is!
Budapest, 2023. december 29.

Szerkesztő:
Takács Zoltán Balázs

Olvasószerkesztő: Takács Zoltán Balázs

Halm Helga
a Pannonia Sacra Társaság ügyvezetője
A tördelést és az előkészítést a
Pannonia Sacra Társaság tagjai
végezték társadalmi
munkában.

ISSN:

Cikkeket, tanulmányokat
beküldeni az
ezredev@sacrapannonia.hu
e-mail címre lehetséges a
szerkesztőbizottság számára.

Ára: 1.500 Ft

3. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

Tartalom
Árpád-házi Szent Kinga életszentsége ............................................................................ 5

A felfedező lelkipásztor: Vay Péter ............................................................................... 10

Az újévi fogadalmak és a rómaiak .................................................................................12

Római szarkofág Nagyvázsony határában.....................................................................14

A milánói ediktum ......................................................................................................... 17

Karácsony éjszakáján jött a világra a magyarok szeretett Sisi királynéja .................... 20

4. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

Árpád-házi Szent Kinga életszentsége

Szerző: Takács Zoltán Balázs

Az Ó-és Újszövetség iratait olvasók számos alkalommal

találkozhatnak a szegénység fogalmával az egyes bibliai
könyvekben hasonlóan a szegények és szegénygondozás
kifejezésekkel. Szegénységről beszélhetünk, ha hiányt
szenvedünk az élet fenntartásához szükséges javakban,
így jelesül élelemben, ruházatban, esetenként
lakóhelyben.1 Többször is megfigyelhetjük, hogy a
szegénység egyre erőteljesebben jelenik meg a személy
életében. ilyen esetekben beszélhetünk úgynevezett
koldusokról. A Magyar Katolikus Lexikon szerint a héber
nyelvben 5 kifejezéssel lehet kifejezni a szegénység
sokféleségét, amely kifejezések olvashatók több Szent Kinga egy oltárképen

ószövetségi könyvben, így a Zsoltárok könyvében az „ebjón”, ami szorongatott adóst,

valamint a prófétáknál az „ani”, ami eladósodott szegényt jelent.2

A szegénység nem csak az anyagi javak hiányát jelenti, hanem a szabadság korlátlan
elnyerését. Bizonyos esetekben ez a szegénység teljes mértékben azonos a gazdagság
fogalmával, annak legmagasabb fokával. Ez a fajta szegénység krisztusi erényként
jelenik meg több szent életében is, akik Isten szent jelenlétében élnek, szeretnek,
tevékenykednek, szenvednek, és ettől boldognak érzik magukat.3 Ezt a krisztusi erényt
nevezzük lelki szegénységnek. Az itt ismertetettek után tekintsük meg, hogy Szent
Kinga (1224-1292) életében hogyan jelenik meg a szegénység erénye.

Árpád-házi Szent Kinga a magyar történetírók szerint 1224. március 5-én

született, Esztergom földjén. Életének első négy évét a Magyar Királyság területén
töltötte. Születése előtt Laszkarisz Mária, IV. Béla (1235-1270) király bizánci
származású felesége és Magyarország méltóságos királynéja a templomba ment és
segítségért kezdett könyörögni a Szűzanyához, mert úgy érezte, hogy elviselhetetlen
terhet hordoz méhében és ennek következtében halál fenyegeti. A Szent Kinga-életrajz
szerzője, Wojciech Kętrzyński leírja, hogy A könyörgés után Laszkarisz Mária isteni

1
Vö. DIÓS IVÁN (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, Budapest,
2
Loc. cit.
3
Vö. DR. PAPP MIKLÓS: A Papp válaszol, 777 Közösség Egyesület, Budapest, 2019.

5. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

hangot hallott. „Ne félj, Mária, mert méhed terhétől, amelytől, mint
szerencsétlenségtől félsz, rám támaszkodva megszabadulsz, lányt szülsz határtalan
örömödre, sok léleknek pedig megerősítésére és különleges megsegítésére.” Cecylian
Niezgoda Szent Kinga című életrajzi művében felhívja figyelmünket arra, hogy a
királylánynak a szentségre a tisztaság erénye által való kiválasztását születésekor az is
jelezte, hogy a szülés alatt Laszkarisz Mária kimondhatatlanul nagy örömet érzett.
Mindenki csodálkozott azon, hogy Kinga Assisi Szent Klárához hasonlóan megkapta a
könnyek adományát, így nem kellett születése után megmosdatni, hiszen a természet
ellenére kimondhatatlan tisztaságtól fénylett.4 Egyes leírások szerint a királylány első
szavait a kereszteléskor mondta ki, az akkori esztergomi érsek, Tamás előtt. Kinga első
szavaival már Máriát dicsérte, amit csodaként értelmeztek a jelenlévők. Ugyanakkor az
életrajzírók fontosnak találták lejegyezni, hogy miután a Szent Keresztségben
részesítették, egészen addig meg sem szólalt, ameddig a természet rendje azt meg nem
engedte neki. Édesanyja, Mária bizánci származása révén Kingát már csecsemőkorban
részesítették a szentáldozásban a keleti Egyház szokásainak megfelelően, kétszínben.
Erre a cselekedetre utal a legtöbb életrajzban fellelhető „Calix Corporis Christi”5
kifejezés, ami annyit tesz, hogy „Krisztus Testének kelyhe”. Születésétől az ötéves
koráig tartó időszakot a történészek a „tökéletesség cselekedetei” idejének nevezik.
Nem csoda, hiszen ekkor több olyan esemény is bekövetkezik a királylány életében, ami
szokatlan volt, sokszor ezek a cselekedetek váltották ki a királyi udvar csodálkozását.
Első a cselekedetek között a böjtölés kétféle formája. Az isteni officium és a szentmise
ideje alatt sohasem aludt és nem kért ennivalót, valamint hetente két napon is böjtöt
tartott. A róla írott breviáriumban olvasható, hogy szerdán és pénteken tartott böjtöt.
Ezeken a napokon csak esténként szopott dajkája melléből. Ezt a Szent Miklósnál látott
böjtöt, amely egész életét végig kíséri, először nála említik. A másik ún. tökéletességi
cselekedet Kinga vallási buzgósága volt. A korabeli feljegyzések állítása szerint szemét
a szentmisék alatt mindig az ég felé emelte, valamint a csecsemők jelenlétében
bemutatott szertartások alkalmával könnyek töltötték el. Miután megtanult járni,
minden társnőjét a kápolnába vezette, ahol önmagát teljesen átadta az imádkozásnak.
Többször is előfordult, hogy társait imára, térdelésre vagy arra ösztönözte, hogy
keresztalakban feküdjenek a földre. Ezek a cselekedetek folyamatosan fejlődtek,

4
Vö. NIEZGODA, CECYLIAN OFMCONV: Szent Kinga, Agapé, Szeged, 2003, 66-67.
5
Loc. cit., 69.

6. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

köszönhetően annak, hogy a királyi udvarban rengeteg -főként ferences rendi-

szerzetes fordult meg.6

Ötéves korában küldöttség érkezik Lengyel földről, V. Boleszláv vezetésével,

melynek célja a lánykérés. Ekkor történik, hogy a kérésnek megfelelően
Lengyelországba küldik Kingát, hogy tanulja a lengyel nyelvet és a kultúrát. Édesapja
és édesanyja nem titkolt szándéka az volt, hogy lányuk menjen feleségül Boleszlávhoz,
melynek elsősorban politikai okai voltak. Bár Boleszláv örökölte a krakkói és
szandomíri fejedelmi széket, IV. Béla a II. Incének 1254-ben küldött levelében így
fogalmaz: „Egyszersmin megjegyzem, nagy fájdalmaim oka, hogy lányaim nem
egyenlő rangú házassága saját királyi méltóságomon csorbát ejtett”.7 Célja az volt,
hogy biztos információkat kaphasson a tatárokról és azok előre nyomulásáról. A
házasságkötés előtt Kinga és Boleszláv fejedelem meglátogatja a magyar királyi párt.
Pál comesnél közös lakomán vesznek részt, amikor egy csapat a magyar király, IV. Béla
életére tör. A legenda szerint a király lánya hirtelen 30 éles kardot vesz ki a támadók
kezéből, majd átadja azokat a magyar seregnek. Ennek láttán a támadók hátat
fordítanak, majd futásba kezdenek. A látogatás alkalmával bejelentik, hogy Boleszláv
eljegyezte Kingát, így hamarosan sor kerülhet az esküvőre, amelyet Krakkóban, a
fejedelemi központban tartanak. A magyar uralkodó kitörő örömmel fogadta a hírt,
hiszen ez egy újabb gazdasági-politikai kapcsolat megszületését is jelenti. Az eljegyzés
alkalmával Kinga elmondja a krakkó-szandomíri fejedelemnek, hogy ő Istennek
ajánlotta magát, így örök szüzességben fogja élni életét. Habár abban a pillanatban úgy
tűnt, Boleszláv elfogadta a döntést, ezt többször próbálta elfeledtetni. 1239-ben sor
kerül a házasság megkötésére a waweli katedrálisban, Krakkó városában. Azon a napon
Boleszláv többször említette Kingának, hogy a szentség megkötésével lehetőségük lesz
a gyermekvállalásra, de a fejedelemasszony ellenezte, és továbbra is tartotta magát
fogadalmához. Boleszlávnak idő kellett ahhoz, hogy elfogadja felesége döntését, majd
később a József-házasság egyfajta pecsétjeként V. Boleszláv fejedelem is szüzességi
fogadalmat tesz. Ettől kezdve egyfajta ragadványnévként a fejedelmet szemérmes
Boleszlávként említik tovább a történetírók.8

1241-ben a tatárok elérték Lengyelország és Magyarország határvidékét, és

hatalmas pusztítást végezve végig rohantak az országokon. Amikor Kinga látta, hogy

6
Vö. KS. MATEUSZ, FLOREK: „Sól, co nigdy nie wietrzeje”. Cnoty Sw. Kingi, Biblos, Tarnów, 2019, 61.
7
Vö. NIEZGODA, CECYLIAN OFMCONV: Szent Kinga, Agapé, Szeged, 2003, 76.
8
Vö. WITKOWSKA, M. H. OSU: Hagiografia Polska, Poznan, 1971, 758.

7. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

elmúlt a veszély, hazalátogatott Magyarországra, ahol találkozott apjával. Béla

megmutatta lányának az országot és megjegyezte, hogy a tatároknak nevezett
mongolok kivonulásával nem ért véget a küzdelem, hiszen csapataik vissza fognak térni
és ismét nagy pusztítást fognak végezni. Kinga Lengyelország megerősítése végett
adományokat kér apjától. A király aranyat kínál lányának, aki ezt visszautasítja, majd
a leírások szerint válaszában azt mondja, „mit ér az arany egy olyan országban, ahol
nincs só?”. Kinga ezen szavak kimondása után apjától bányászokat és sóbányát kér,
hiszen Lengyelországban akkoriban még nem volt. Béla látva lánya igyekezetét, neki
ajándékozza a máramarosi, valamint az aknaszlatinai bányákat. Máramarosra
ellátogatva a birtoklás jeleként Kinga a tárnába dobja gyűrűjét. Visszatérve
Lengyelországba kéri a bányászokat, hogy nyissanak tárnákat az országban. Ők
engedelmeskednek a fejedelemasszonynak, majd kérésére hamarosan megnyitják a
bochniai bányát. Kinga nemsokkal később, 1257-ben megkapja a szandeci földet, ami
közvetlen szomszédságában állt a Magyar Királyságnak. Csak a Tátra csúcsai
választották el egymástól a két országot. Ebben a városban (Szandec) alapít a királylány
a ferences férfi és női rendet is. A klarissza rendnek Kinga hatalmas adományokat tett.
A fejedelemasszony és férje közös vagyonából később felépítették (1273) a kolostor
épületét is.

Nemsokkal később a második tatár betörés (1259) is megtörténik. Ekkor Kinga

a szerzetesnővérekkel együtt menekül a Pieninekbe, ahol menedéket találnak. Néhány
nap elteltével Kinga és a szerzetesnővérek egy csoportja visszamegy Szandecba. 1279-
ben a királylány férje, Boleszláv meghal, akinek temetésén felesége már a klarisszák
fekete habitusában vesz részt.9 Ebbe a rendbe Kingával egyidőben húga, Jolán is belép.
A magyar történetírók szerint itt mutatkozik meg, hogy életükben mekkora szerepet
játszottak a királyi udvarban is jelenlévő szerzetesek. A belépést követően
örökfogadalmat tesznek, és életüket szegénységben élik. 1284-ben Kingát
megválasztják a rend főnöknőjének. A lengyel hagiográfia szerint innentől kezdve
nevezik a rend főnöknőit fejedelemasszonynak, Kinga után. Számos jeles cselekedetet
valósít meg az új főnöknő. Talán a legjelentősebb a kolostor templomának felépítése.
Ez az eredeti épület látható a jelenlegi templom karzat alatti ajtaján belépve. Sajnos
1287-ben sor került egy újabb tatár betörésre, ami során a nővérek Csorsztin várában
találnak menedéket. Itt Baksa Simonfia György magyar csapata védelmezi őket, akik

9
Vö. WITKOWSKA, M. H. OSU: Hagiografia Polska, Poznan, 1971, 761.

8. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

megfutamítják a mongolokat. Visszatérve a kolostorhoz borzasztó látvány fogadja őket.

A kolostort feldúlták, a templomot pedig szinte a földdel tették egyenlővé. Kinga
vezette az újjáépítést, amely a korban szokatlan módon 1 év alatt végbement, így a
nővérek működése továbbra is biztosítva volt. 1292-ben 10 hónapnyi betegeskedés
után Árpád-házi Kinga magyar királylány, krakkói-szandomíri fejedelemasszony itt
hunyt el, július 24-én. 1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta Kingát, majd öt
évvel később XII. Ince pápa Lengyelország egyik védőszentjévé nevezte ki. Szent II.
János Pál pápa 1999-es lengyelországi látogatása alkalmával Kingát Ószandec mezején
szentté avatta. A szertartáson jelen voltak az ószandeci klarissza kolostor apácái is, akik
700 év után először hagyták el a kolostor épületét. A ferences női rend ószandeci
rendháza azóta is működik, jelenleg 26 szerzetesnővérrel. 2013-ban Dr. Márfi Gyula
veszprémi érsek a veszprém megyei Küngösön felszentelte Magyarország egyetlen
Szent Kinga-templomát.

9. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

A felfedező lelkipásztor: Vay Péter

Szerző: Halm Helga

Szabálytalan életút, amelyet besorolni,

lehatárolni szinte lehetetlen, ám ennek
ellenére tökéletesen kerek. Arisztokrata,
jogtudós, pap, diplomata, utazó –
világpolgár. A katolikus missziókat,
királyi udvarokat és szegénytelepeket
egyaránt vizitáló pápai küldött, gróf Vay
Péter címzetes püspök a XX. század első
évtizedeinek nemcsak sokat látott
szemtanúja, hanem krónikása és több
területen haladó szellemiségű alakítója
is volt. A földet öt alkalommal
megkerülő lelkipásztor neve
napjainkban leginkább kiállítások összefüggésében kerül elő itthon. Több mint 2300
tételt számláló távol-keleti anyaga ugyanis a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
egyik legjelentősebb alapgyűjteménye.

„Vay Péter gróf, pápai protonotárius a napokban érkezett néhány heti pihenőre a
magyar fővárosba. Kegyes meghívására siettem a páratlanul szíves prelátusnál
tisztelegni, hogy tapasztalatainak gazdag kincses házából mutatóba néhány gyöngyöt
hozzak lapunk olvasóinak. A katolikus egyháznak ez bár nem hivatalos, de a legtávolibb
országok csaknem ismeretlen messzeségeiben annál hivatottabb képviselője, még fiatal
ember. Fiatalos magatartása, élénk és minden nagyképű feszességet teljesen nélkülöző,
első pillanatra megnyerő föllépése alig sejtetik korát. Előkelő kedvessége, mely távol áll
minden bántó leereszkedéstől, csakhamar élénkülni engedte a társalgást.

– Elsőben Afrika északi, keleti és nyugati részein látogattam sorra a misszió-

állomásokat, azután közel egy évet Afrika belső részeiben töltöttem; ezután Amerikát,
Kanadát, majd Kis-Ázsiát, Ázsia belső részeit, Indiát és a gyönyörűséges Birmát
látogattam… Érdeklik az akvarellek? – kérdezte hirtelenül megszakítva beszéde
fonalát.”

10. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

Merthogy Vay Péter fest is – csodálkozott rá vendéglátója sokoldalúságára Kassowits

Tivadar Bruno, aki 1904-ben az Alkotmány című lapnak írt tárcájában mutatta be a
világjáró polihisztort. De ki volt Vay Péter, hogyan és honnan indult e nem mindennapi
életút?

A címzetes katolikus püspök 1863-ban született a mai Dabas területéhez tartozó

Gyónon. Édesanyja Beniczky Sarolta, és az írások szerinti édesapja Vay László,
Máramaros vármegye főispánja. A nemesi család gyermekéről abban a korban
mindenki tudta, hogy az édesapja nem az, aki valójában neveli. Sarolta egyszer
Angliában járt, amikor VII. Eduárd angol királlyal találkozott egy vadászat közben. A
királynak nagyon megtetszett Beniczky Sarolt, aki egyébként Erdélyből származott, így
jobban meg szerette volna őt ismerni az uralkodó. Ebből az ismerkedésből született
meg Vay Péter. Bár nem a király nevelte őt édesanyjával, a gyermeket mindig
támogatta. Így kerülhetett ilyen fiatalon püspöki rangba is.

Leghíresebb művei: Kelet császárai és császárságai (1906), Nach Amerika in einem

Auswanderershiffe (Berlin, 1908), Amerikai naplókivonatok (útijegyzetek,
levéltöredék, Budapest, 1910). Életművét keleties ihletésű festészete teszi teljessé.

Következő számunkban írunk bővebben Vay Péterről, keleti utazásairól, valamint a

Hopp Ferenc Múzeum tárlatáról.

11. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

Az újévi fogadalmak és a rómaiak

Szerző: Múlt-Kor Magazin

Egyesek szerint azért, hogy megszegjük őket, vagy hogy éppen jobb emberként,
kihívásokkal indítsuk az új évet. A fogadalomtevésnek több ezer éves hagyományai
vannak, s gyökerét a Római Birodalomban kell keresnünk, habár már a babilóniaiaknál
is megjelent. A mezopotámiai birodalom lakói ugyanis minden év elején isteneik színe
elé járultak, ahol ígéretet tettek, hogy kölcsönzött tárgyaikat visszaadják, adósságaikat
pedig kifizetik.

Róma legmagasabb tisztviselői a hagyománynak megfelelően január elsején esküt

tettek, hogy az új esztendőben is hűek lesznek a köztársasághoz, később pedig a
császárhoz.

Eme alkalomra nagyszabású rendezvényeket szerveztek, ahol a római légiók is

felvonultak, majd áldozatot mutattak be a Capitolium dombján.

Az évente megrendezésre kerülő esemény megújította a köteléket a polgárok, az állam

és az istenek között.

Az újévre már a rómaiak is úgy tekintettek, mint egyfajta lehetőség, hogy maguk mögött
hagyják a múltat, s tiszta lappal nézzenek az előttük álló évre.

Az emberek édes gyümölcsöket és mézet adtak társaiknak, s áldásokkal köszöntötték

egymást. A bíróságok is csak délelőtt működtek, kvázi fél napos szabadságot adva
dolgozóiknak.

Január elsején a rómaiak az új kezdet istenét, a kétarcú Janust ünnepelték, akinek

egyik arca az óév, másik az újévbe néz.

Az ajtókkal és küszöbökkel „megtestesített” isten tiszteletére Róma népe a januárt, az

év első hónapját róla nevezte el; Janus az otthon, a család és a barátság értékeit
szimbolizálta.

Templomának ajtói zárva voltak, amikor Rómában béke honolt, ám háború idején
kinyílt, ezzel is jelezve, hogy az istenség nincs jelen.

A középkorban a lovagok a karácsonyi időszak végén ún. pávatollas esküt tettek,

amelynek keretében megerősítették a lovagi erények iránti elkötelezettségüket.

12. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

Mára széles körben elterjedt az újévi fogadalomtevés szokása (leggyakoribban

egyébként a jótékonykodásra, az egészségesebb életmódra, valamint a pozitívabb
gondolkodásra ösztönözzük magunkat).

Míg a nagy gazdasági világválság végén az amerikai felnőttek 25 százaléka fogadott meg
valamit az új esztendőre vonatkozólag, a 21. századra – egyes becslések szerint – ez az
arány 40 fölé kúszott.

Cím: Fénykép, készítette: Ismeretlen a készítő, licenc: CC BY-SA

13. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

Római szarkofág Nagyvázsony határában

Szerző: K.M.

Sajtótájékoztató keretében ismertették a

Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti
Régészeti Intézetének „Hádész
Kapujában, római sírépítmény feltárása
Nagyvázsony határában” címet viselő
tudományos projektjének eredményeit.
Az ásatás a Magyar Nemzeti Múzeum
vezetésével, a pécsi Janus Pannonius
Múzeum és a veszprémi Laczkó Dezső
Múzeum közreműködésével valósult
meg.

Dr. Virágos Gábor, az MNM régészeti

főigazgató-helyettese, a Nemzeti Régészeti Intézet vezetője kiemelte, hogy a kutatás az
MNM NRI Seuso 2.0.-projekthez kötődik, amelynek fő célkitűzése Pannonia provincia,
benne a Balaton-felvidék és a közvetlen környezetének feltérképezése, különös
tekintettel a késő római birodalmi elit reprezentatív lakhelyeinek azonosítása.

Péterváry-Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója elmondta: „Veszprém

vármegyében nagy hagyománya van a topográfiai kutatásoknak. Jelen kutatás
jelentősége, hogy széles körű intézményi és civil összefogással megvalósuló projekt
megtestesíti mindazt, amiben mi is hiszünk: Együtt dolgozhatunk a magyar örökség
megóvásáért.”

Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója az intézmények közötti

szinergiát hangsúlyozta, amelyben az intézmények hozzáadott tudományos értékekkel
gazdagodhatnak.

Nagyvázsony határában 2023 szeptemberében az i. sz. 4. század második felében élt

család sírépítményének teljes feltárására került sor. A 13 x 7 méter alaprajzú, téglalap
alakú, kétosztatú épület a közeli római kori főútvonalról jól látható helyen épült. Az
épület az erőteljes falalapozás alapján is egy magas, valószínűleg felső szinttel
rendelkező, a klasszikus templomok építészeti örökségét tükröző létesítmény lehetett.

14. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

Az épület első része bejárati szerepet töltött be, amelyből egy ajtó vezetett a hátsó, a
jelenlegi talajszinttől 1,9 méter mélyre ásott sírkamrába. A sírkamra központi eleme a
nagyjából 0,8 méter magas pódiumon elhelyezett, homokkőből faragott kétrészes
szarkofág volt. Ettől délre négy, téglákból egyidőben épített sírhely töltötte ki a teret.
Az épített sírok közül a szarkofághoz legközelebbi sírhely és annak környezete vörösre
színezett vakolattal volt kikenve, alját tégla padlóburkolat fedte.

Az ásatás a sírkamrában
eltemetettekről viszonylag kevés
információval szolgált, mivel a
sírokat feldúlták, a csontokat
szétszórták, vagy elhordták.
Értelmezhető emberi maradvány
– egy ép koponya – a második,
vörös festékkel jelölt sírból került
el. Az ettől közvetlenül délre
található harmadik sír feltárása egy egykor valószínűleg ládikát díszítő rézötvözet
veretet, illetve egy negyedik századra keltezhető római pénzérmét eredményezett.

„Előzetes véleményünk szerint a feltárt sírkamra egy, a közelben azonosított és pár éve
geofizikai módszerrel felmért lakóépület tulajdonosának tartható család mauzóleuma
volt. A szarkofág valószínűleg a család fejének, a mellette vörös festékkel kezelt sír
pedig a család úrnőjének végső nyughelye lehetett” – mondta el dr. Péterváry Tamás,
az MNM Nemzeti Régészeti Intézetének régésze, az ásatás vezetője. Majd hozzátette:
„Később, valószínűleg bőven az épület kifosztása után a keleti fal mellett két támpillér
közé helyezve egy négy-öt éves gyermeket temettek el. A gyermek lábánál azonosított
fazék alapján ez a temetkezés az avar kor emlékének tekinthető.”

15. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

„A sírépítmény Pannonia
provincia északi felében
egy eddig ismeretlen
típust képvisel,
legközelebbi párhuzamai
a Baranya vármegyében
feltárt kora keresztény
sírépítmények között
keresendők. A
nagyvázsonyi hely különlegessége, hogy a feltárt sírépítménytől közvetlenül nyugatra
egy hasonló kiterjedésű és felépítésű mauzóleumot is azonosítottunk, melynek teljes
feltárására a következő évben kerülhet sor” – egészítette ki az eredmények bemutatását
Győrffy-Villám Zsombor, a Janus Pannonius Múzeum régésze, az MNM NRI
feltárásának szakmai munkatársa.

A kutatás létrejöttét segítette Nagyvázsony Önkormányzata, illetve a

Veszprém-Balaton 2023, Európa Kulturális fővárosa minipályázatán nyert
anyagi forrás révén a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület.

16. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

A milánói ediktum
Szerző: Tarján M. Tamás

„Amikor én, Constantinus Augustus, és én, Licinius Augustus, kedvező előjelektől

kísérve Mediolanumba érkeztünk és mindent fontolóra vettünk, ami a köz hasznára
és javára szolgál, a többi dolog közt, melyekről úgy tűnt, hogy mindenkinek hasznára
válnak, úgy döntöttünk, hogy mindenekelőtt és elsősorban olyan rendeleteket
bocsátunk ki, amik biztosítják az istenség iránti tiszteletet és imádást, azaz hogy
megadjuk a keresztényeknek és mindenkinek azt a szabad választást, hogy azt a
vallást kövesse, amelyiket akarja, úgyhogy bármelyik istenség vagy mennyei hatalom
jóakarattal lehessen irántunk és mindenki iránt, aki hatalmunk alatt él.”
(Részlet a milánói ediktum szövegéből)

313. február 3-án adta ki I. Constantinus (ur. 306-337) és Licinius császár (ur. 308-
324) a milánói ediktumot, mely a szabad vallásgyakorlás biztosítása mellett arról is
rendelkezett, hogy a hitük miatt rabságban tartott keresztényeket engedjék szabadon,
elkobzott személyes és közösségi tulajdonukat pedig szolgáltassák nekik vissza. Az
ediktum fordulópontot jelentett a Római Birodalom történetében, ezután ugyanis a
császári hatalom felhagyott a keresztény vallás üldözésével, és mind nagyobb
mértékben támaszkodott annak stabilizáló erejére.

Bár Jézus a Szentírásban világosan kinyilatkoztatta, hogy „adjátok meg a császárnak,

ami a császáré”, a kereszténység villámgyors terjedése az évszázadok során több

17. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

uralkodót is ellenérzéssel töltött el, fellépésükhöz pedig kiváló ürügyet szolgáltatott,

hogy a zárt közösségekben élő hívőket polgártársaik előszeretettel tették meg
bűnbaknak a rossz termés, a természeti csapások, vagy a balszerencsés háborúk miatt.
A legnagyobb keresztényüldözések Nero (ur. 54-68), Decius (ur. 249-251), illetve a 3-
4. század fordulóján uralkodó Diocletianus (ur. 284-305) nevéhez fűződtek; utóbbi
császár 303 februárjában adott ki rendeletet a papok elfogására, a templomok
lefoglalására és a szent könyvek elégetésére. Bár a későbbi korok keresztény
hagyománya kiemelte Diocletianus brutalitását, a valóságban az ediktum teljes
végrehajtására sohasem került sor: Palesztina területén például két év alatt 12 embert
végeztek ki, ami messze elmaradt a szintén nem kívánatosnak nyilvánított – perzsa
gyökerekkel rendelkező – manicheizmus elleni fellépéstől.

A keresztény vallás helyzete

ráadásul hamarosan
gyökeresen megváltozott, amit
elsősorban azzal hozhatunk
összefüggésbe, hogy a későbbi
Nagy Konstantin császár
hatalmi ambíciói következtében
306 után válságidőszak
kezdődött a birodalomban. A
Diocletianus által felépített
tetrarchia hamarosan
összeomlott, ebben a
helyzetben pedig a
főhatalomért versengő caesarok
és augustusok szinte
mindegyike toleranciával
fordult a kereszténység felé. Ezt
elsősorban azzal
magyarázhatjuk, hogy a
gyorsan terjeszkedő vallás
ebben az időszakban már
Cím: Fénykép, készítette: Ismeretlen a készítő, licenc: CC BY-SA
komoly politikai és szellemi
befolyásra tett szert. Így fordulhatott elő, hogy a Diocletianus által indított

18. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

keresztényüldözésben kulcsszerepet játszó Galerius (ur. 305-311) élete végén, 311

áprilisában türelmi rendeletet adott ki.

A milánói ediktum tehát csak részben jelentett újdonságot, Galerius ugyanis már
lehetőséget teremtett a szabad vallásgyakorlásra, igaz, rendelete nem tért ki azokra,
akiket hitük miatt börtönfogsággal vagy rabszolgasággal sújtottak, és az elkobzott
javakat sem szolgáltatta vissza. A keresztény hívők helyzetének javítása így a következő
időszak hatalmi harcainak egyik legfőbb „ütőkártyája” lett: közismert a legenda, mely
arról szól, hogy Konstantin a Milvius hídi csata előtt égi látomást kapott, és a
keresztény istenséget segítségül hívva aratott győzelmet Maxentius (ur. 306-312) felett.
Az is tény, hogy Licinius – bár ő maga sohasem keresztelkedett meg – keleti riválisával,
Maximinus Daiával (ur. 305-308/310-312) szemben szintén abból igyekezett politikai
tőkét kovácsolni, hogy toleranciát mutatott a keresztények iránt.

A két szövetséges augustus 312 végére döntő győzelmet aratott a maga riválisa felett,
eztán pedig Licinius és Konstantin kettejük erőegyensúlyára alapozva próbálta
konszolidálni a Római Birodalmat. Ezt a célt szolgálta a 313 januárjában,
Mediolanumban – azaz a mai Milánóban – rendezett találkozó is, melynek
eredményeként Licinius később feleségül vette Konstantin húgát. Jellemző módon a
két uralkodó tárgyalásai során ismét a keresztények helyzete került a középpontba,
amit a 313. február 3-án kiadott milánói ediktum rendezett. A közös határozat lezárta
a Galerius által megkezdett liberalizációs folyamatot, ugyanis nem pusztán szabad
vallásgyakorlást biztosított, hanem rendelkezett az összes elkobzott – egyéni és
közösségi – javak visszaadásáról és a fogságban, vagy rabszolgaságban sínylődő hívők
szabadon bocsátásáról is.

A milánói ediktummal gyakorlatilag lezárult a keresztények üldözésének korszaka: a

megkeresztelt Konstantin mellett a pogány Licinius is betartotta a rendeletben
foglaltakat, a két uralkodó eltérő hozzáállása azonban meghatározta a hamarosan
kiújuló hatalmi harcok kimenetelét. Nagy Konstantin császár felismerte, hogy a
keresztények komoly politikai, gazdasági és szellemi befolyással rendelkeznek, amit
később a maga javára, majd a Római Birodalom megszilárdítására használt fel.

19. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

Karácsony éjszakáján jött a világra a magyarok szeretett Sisi

királynéja
Szerző: Pálinkás Patrícia

Miksa bajorországi herceg és Ludovika bajor királylány második leánygyermeke 1837.

december 24-én este 10 óra 43 perckor született a hercegi pár müncheni kastélyában.
A kis karácsonyi angyal a keresztségben az Elisabeth nevet kapta, a családban viszont
mindvégig Sisinek becézték. Mi, magyarok legtöbbször Erzsébet királynéként
emlegetjük.

Nem elég, hogy ezen a szent ünnepen, hanem ráadásul vasárnap, és egy foggal jött a
világra a kis hercegnő, amit a család jó jelnek tekintett. Viszont hiába predesztinálta őt
az ég hatalomra, csillogásra, ha a természete, a lelkisége mindvégig tiltakozott ez ellen.
Szabadságra vágyott, ha tehette, kerülte az embereket, a szigorú protokoll szerint
működő eseményeket, és ezt – érthető módon – császárnéként nem vették jó néven
tőle.

Egyetlen alkalommal tett kivételt, amikor magyar királynévá koronázták 1867. június
8-án. Kortársak szerint erre az alkalomra olyan örömmel, izgalommal és várakozással
tekintett, mint ahogy a menyasszonyok készülnek az esküvőjükre.

20. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

A koronázási fotókat is időben elkészíttette. Emil Rabending képeiről van szó,

amelyeken Erzsébet a magyar koronázási díszruhában látható a fényképész
műtermében. Sokáig 1867-re datálták ezeket a fotókat, hisz a koronázás ekkor volt.
Nagy meglepetést keltett 1998-ban, amikor is egy bécsi kiadvány 1866 decemberére
tette a képek elkészültét.

Ehhez az adta az alapot, hogy maga a

művész hirdette, hogy januártól új
műterembe költözik a Taborstrasse-i
Hotel National-ból a Favoritenstrasse
3. szám alá. Ez végül is elhúzódott, és
csak 1867 márciusára nyitotta meg
műtermét az új helyen. Ez az időpont
már közelít a koronázáshoz.

Az új internetes keresők segítségével

viszont egy még megdöbbentőbb
dátumra derült fény nemrégiben. A
híres-nevezetes fotók – amelyekről
aztán megannyi festmény,
fotóvariáns, kollázs, szobor készült az
idők folyamán – 1866. március 17-én
készültek, vagyis majdnem 15
hónappal a koronázás megtörténte
előtt. Négy bécsi lap,
legrészletesebben a Fremden-Blatt
számolt be arról, hogy 17-én délelőtt 11 órakor Császárné Őfelsége látogatásával
tüntette ki Rabending fényképész műtermét a Taborstrasse 18. szám alatt.

A Hotel előtt olyan óriási embertömeg gyűlt össze, hogy csak nagy fáradsággal lehetett
az átjárót szabadon tartani. A műteremben három és fél órát tartózkodott Erzsébet,
ahol is életnagyságban készültek róla felvételek magyaros díszruhában: fehér
selyemruhában, bársonyderékban, fején diadémmal. Továbbá egy fekete
bársonyruhában is fotózták. Végre van egy pontos dátumunk az Erzsébet-ábrázolások
terén.

21. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

1866 áprilisának közepén

a Neumann könyvkiadó
pedig így hirdette Erzsébet
császárné új, természet
után készült portréit Emil
Rabendingtől: Három
beállítás fekete
bársonyruhában, és
három beállítás magyar
udvari gálaruhában.
Mindegyik 50 fr.
„Schillerformat”-ban és
40 fr. vizitkártya formában.

Az érdeklődők nagy száma mutatja, hogy az emberek mindig is kíváncsiak voltak a

szépséges uralkodónéjukra, hisz olyan ritkán láthatták őt, főleg közelről. Harminc éves
kora után nem is engedte fényképezni magát és festőknek is csak ritkán ült. A kíváncsi
tekintetek elől pedig legyező mögé bújt.

A rejtőzködő Erzsébetet itt, a Rabending-fotón viszont egy pillanatra megleshetjük,

hisz pontosan tudjuk most már, hogy mennyi idős volt a felvétel készítésekor: 28 éves
múlt alig három hónappal. Történelmi szempontból sem olyan meglepő ez a korai
időpont a koronázásra készülődve, hiszen 1866 elején sokkal közelibbnek tűnt a
megegyezés az uralkodó és a nemzet között, mint majd az év végén. Ezt támasztja alá
az a tény is – amit magyar és osztrák lapok egyaránt lehoztak – hogy Liszt Ferenc már
1865 decemberében koronázási induló és koronázási mise írására lett hivatalosan
felszólítva.

22. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

Rejtvény

A rejtvény megfejtését küldje el az ezredev@sacrapannonia.hu e-mail címre nevével és

e-mail címével, valamint lakhelyének (település) megjelölésével, és a helyes megfejtők
között nyereményt sorsolunk ki!

Beküldési határidő: 2024. február 2.

23. oldal
I. évfolyam 1. szám EZREDÉV

Fizessen elő az Ezredév folyóiratra a

sacrapannonia@sacrapannonia.hu
e-mail címen, és negyedévenként automatikusan
megkapja folyóiratunkat!

Csatlakozzon a Pannonia Sacra Társaság

tagjaihoz, mert megéri!

Részletekért keressen minket e-mailben!

24. oldal