Magyar Pszichológiai Szemle, 2007, 62. 4. 523–539.

DOI: 10.1556/MPSzle.62.2007.4.7.

A SZORONGÁS ÉS A VÉDEKEZŐ MAGATARTÁS

KOGNITÍV NEUROPSZICHOLÓGIAI
MECHANIZMUSAI*
I.
———

KÁLLAI JÁNOS

Pécsi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézet

E-mail: janos.kallai@aok.pte.hu

Beérkezett: 2007. 03. 21. – Elfogadva: 2007. 08. 09.

A szorongásos zavarok különböző pszichoterápiás módszerekkel eredményesen kezelhetők. A kezelési

útmutatók, az egyénre szabott diagnosztika és ellátás mellett, a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés
kombinációját javasolják. A lelki zavarok kezelésének bemeneti és kimeneti paraméterei, minőségi és
mennyiségi összetevőinek feltárása tudományosan hitelesített eszközökkel történik. Tekintettel arra, hogy
a lelki betegségek kóroktanának feltárásában az idegtudományok egyre nagyobb szerepet kapnak, a
neurokognitív adatok bio-pszicho-szociális rendszerbe ágyazása új kihívást jelent a pszichoterápiát
művelők számára is. Ezzel párhuzamosan sokunkban olyan benyomás keletkezik, hogy a pszichoterápiák
az inspiráló feladatok ellenére a klinikai közeg szórványaivá válnak, elkerülik a bizonyítékokon alapuló
idegtudományi közelítéssel való megmérettetést. Természetesen nem vitatható, hogy a pszichoterápiák
klinikumból való részleges kivonulásának szervezeti és finanszírozási okai is vannak, ennek ellenére
mégis szükségesnek tűnik a külső feltételek emlegetésén túl konkrét szakmai kérdéseket is felvetni, hogy a
két tudományterület nyelvhasználata közelebb kerüljön egymáshoz. Az alábbiakban két összekapcsolódó,
de terjedelmi okok miatt külön közölt részben, a védekező magatartás, a félelem és szorongás diagnoszti-
kai és terápiás tényanyagából igyekszem kiemelni azokat, amelyek hozzájárulhatnak a közös nyelv szótá-
ri anyagának bővítéséhez.

Kulcsszavak: félelem, szorongás, kognitív neuropszichológia, kognitív alapzavarok

*
A tanulmány megírását a McDonnell Cognitive Neuroscience Grant No.: 98/96, valamint az OTKA
T 42 650 kutatási alapja támogatta.

523

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 524 Kállai János

A szorongásos tünetek csoportosításának viszonylagos konszenzusa (DSM IV

2001) ellenére, új megközelítések bontakoznak ki. A specifikus szorongásos zava-
rokat általánosabb spektrumba illeszthetjük, melyekben a biopszichoszociális ere-
detű szimptómák hierarchikus organizációt alkotnak (WATSON, 2005). A szindró-
mák genezise tekintetében változatos a kép: a) inadaptív kondicionált viselkedés
okozza (RACHMAN, 1976; TRINGER, MÓROTZ, 1986), b) téves kognitív interpretáció
eredménye (CLARK, 1987; BECK, EMERY, GREENGERG, 1999; SALKOVSKIS, 2000;
MÓROTZ, PERCZEL-FORINTOS, 2005), c) a személy morális értékítélete szempontjá-
ból önmagára veszélyes impulzusok elfojtásából, más tárgyra való áttolásából ere-
deztethető (FREUD, 1959; FENICHEL, 1945), d) túlzott mértékű veleszületett gátolt-
ságra vezethető vissza, melynek következményeként a félelmi válaszküszöb jelentős
mértékben lecsökken (KLEIN, 1987; KAGAN, REZNICK és munkatársai, 1990),
e) szerotonin, GABA rendszer önszabályzó képességének zavara (GRAY,
MCNAUGHTON, 2000; GRAEFF, 2004), f) továbbá evolúciós alapokon szelektálódó
önfenntartó (PANKSEPP, 1990), g) illetve inadaptív extraterritoriális viselkedés za-
varára vezethetők vissza (KÁLLAI, KARÁDI és munkatársai, 2007). A depresszió és a
poszttraumás stressz-zavar a szorongás szintén lényeges meghatározói. E keretek
között a tanulmány nem tér ki részletesen erre a területre. Alapos összefoglalók
olvashatók e tárgykörben TRINGER (2005), valamint PERCZEL-FORINTOS (2005)
munkáiban.
A problémák másik vetületét a fenomenológiai közelítés adja: élményekre, ön-
beszámolókra, tulajdonításokra, interjúkra, projektív vagy kérdőíves teszt szituáci-
ókra hagyatkozó észlelések képezik az egyes szindrómák karakterisztikumait. Az
ember azonban nemcsak átéli a szervezetében keletkező érzéseket, hanem szavak-
ban, szimbólumokban, rajzokban, írásban, kognitív eszközökkel kódolt formában
önmaga és mások számára közzé is teszi azokat. Ezen a transzformációs folyama-
ton keresztül olyan interakciós felület jön létre, melyben az észlelt jelenség közös-
ségi egyeztetése, maga a jelentés megszületik (VALINS, 1970; BAGDY, KORONKAI,
1978; BUDA, 1999; LÁSZLÓ, 1999; CSABAI, 2007). A tüneteket is magában foglaló
személyes biopszichológiai történések, az adott csoportra jellemző interpretációs
gyakorlat következményeként, új jelentéssel kiegészülve, egyedi fejlődési pályára
lépnek. A szorongás multikauzális természetéből adódik az a tény, hogy lélektani
tünetekkel járó betegségek kezelésének csak a lélektani és biológiai folyamatok
közös megértése alapján van értelme. A kezelés ugyanis bármely oldalról történik,
megváltoztatja a lelki jelenség megformálásának folyamatát. Az önbeszámoló, az
interjú, a teszt, a tünetlista megbízható, statisztikailag értékelhető mutatókat ad, de
az etiológia, a biológiai evidenciák ismerete hiányában csak korlátozott érvényes-
ségű mondanivalóval rendelkezik. Ennek a tisztázatlan helyzetnek a következmé-
nye, hogy azt a személyt tarthatjuk betegnek, aki teljesíti a diagnosztikai kritériu-
mok statisztikai paramétereit és egészségügyi ellátásra jelentkezik. Az élethelyze-
tekre adott pillanatnyi válaszmintát a hosszmetszeti kép és a betegség individuális
mechanizmusának feltárásával is ki kell egészíteni. Szociokulturális és individuális
sajátosságok figyelembevétele nélkül nem lehet egzakt különbséget tenni a patoló-
giás és a nem patológiás szorongás között. A szorongás, emocionális labilitás, fé-
lénkség, lehangoltság, valamint az idegesség, betegségállapotokkal való erős korre-

524

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 A szorongás és a védekező magatartás kognitív neuropszichológiai mechanizmusai I. 525

lációja alapján tehát csak felszínes közelítési mód esetén minősíthetjük a személyt
betegnek.
A kliensek által közölt élmények, egyéni perceptuális, emlékezeti folyamatok és
az idegtudomány által feltárt evidenciák áttekintése talán hozzájárul a félelem és
szorongás kóroktana és a védekező magatartás átfogóbb megértéséhez, valamint a
terápia fejlődését elősegítő további kérdések felvetéséhez. Szeretném kiemelni,
hogy a tényeken alapuló pszichopatológiai szemlélet nem nélkülözi a megértés, a
tapasztalati érvénnyel rendelkező introspekció, az esettanulmányok, a szóbeli be-
számolók, a magatartásmegfigyelés, valamint a pszichodinamikai folyamatok figye-
lembevételét. Mindezek hangsúlyozása mellett az elkerülő magatartás, valamint a
félelem és szorongás kialakulását vizsgáló jelen összefoglaló elsősorban a kognitív
és idegtudományi tényanyag áttekintésével foglalkozik.

A FÉLELEM ÉS A SZORONGÁS HATÁSA AZ EMLÉKEZÉS

FOLYAMATÁRA

A szorongás, fiziológiai, emocionális, kognitív és a viselkedés szintjén is megnyil-

vánuló védekező tevékenység, a szervezetet érő veszélyes vagy veszélyesnek vélt
ingerekkel szemben (EYSENCK, 1976). Az anticipált veszély forrása bizonytalansági
érzésből fakad. Ugyanis az adott és a várható helyzettel kapcsolatosan a személy-
nek az a tapasztalata, hogy nem tudja majd ellenőrizni, mentálisan felfogni vagy
kordában tartani az eseményeket. A várható helyzetben az egyén teljes személyes
részvétellel igyekszik megjelenni, és mind mások, mind saját maga előtt fenn kí-
vánja tartani a hatékonyan cselekvő ember képét. Motivációit, ösztöneit, igényeit,
mások és saját elvárásait, egységes rendszerben kívánja integrálni. Ennek az álla-
potnak az egyik alapvető kísérője a jelenlét, az én-állapot élménye (értelmező jelen-
lét), a megmérettetés kockázata. A személyes kockázat a szorongás mértékével
arányos (az én-állapot koherenciájának fenntartása). A veszélyérzet egyik vulnerabili-
tást növelő tényezője a kiegyensúlyozatlan fiziológiai állapot, mely magas arousal
szinttel, és az újdonsággal kapcsolatos alacsony habituációs rátával jellemezhető
(fokozott biológiai reakciókészség átélése). Ez a biológiai jellegzetesség mint tempera-
mentumsajátosság meghatározza a fiziológiai megjelenés formáját, de nem mond
semmit a szorongás tartalmi elemeiről. A kihívásra adott reakció kezdetét követő-
en megjelenő kognitív minősítés adja csak meg a reakció emocionális színezetét.
A fokozottabb fiziológiai reaktivitásnak lehetnek előnyös, de hátrányos következ-
ményei is. A szorongó személyek jobban teljesítenek folyamatosan fenntartott fi-
gyelmet igénylő egyszerű feladatokban. Veszélyeket rejtő, megosztott figyelmet
követelő, változatos ingerfeltételek mellett azonban a szorongásosság rontja a kog-
nitív és a motoros teljesítményüket (EYSENCK, CALVO, 1992). Ez az elsődleges és
másodlagos kognitív folyamatokra felbontott elképzelés, további elemekkel kiegé-
szülve számos elméletben felbukkan, melyek magukban foglalják az élmények
többszörös feldolgozásának hipotézisét is. Eszerint a tapasztalt esemény a későbbi
verbális feldolgozás eredményeként az önéletrajzi emlékezeten keresztül a szemé-
lyes események része lesz, mely a feldolgozás menetében egyre inkább elválik az

525

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 526 Kállai János

eredeti történéstől (CONWAY, PLEYBELL-PEARCE, 2000; BREWIN, 2003). Más ta-

pasztalatok szerint viszont ezek az emlékek csak akkor kerülnek a felszínre, ha a
személy által felkeresett szituáció egyes elemei illeszkednek az elfelejtett, elhárított
emlékekhez (JACOBS, NADEL, 1985; BREWIN, 2003).

VESZÉLYES HELYZETEKBEN ÁTÉLT ÉLMÉNYEK

KONTEXTUSÁNAK REKONSTRUKCIÓJA

Érzelmi hatások jelentőségét vizsgálták veszélyt, erőszakot, ártalmat sugalló szólis-

tatanulás során. Kontrollként semleges szavakat mutattak be. A szavak érzelemki-
váltó erejét a bőr vezetőképességének változásán keresztül mérték. Megállapítot-
ták, hogy a semleges szavak rövid idejű felidézése sikeresebb, hosszabb idő múltá-
val azonban, az érzelmileg telített, erős arousalt kiváltó szavak felidézése járt na-
gyobb eredménnyel (KLEINSMITH, KAPLAN, 1963). Tehát a magasabb arousal,
mint az emocionális jelentés fiziológiai komponense, akadályozza a rövid idejű, de
támogatja a hosszú idejű felidézést. Az intenzív érzelmi hatások beszűkítik, de
ugyanakkor szelektívvé teszik a figyelmet. A jól ismert „fegyver effektus” mutatja,
hogy késleltetett felidézés során a félelmet kiváltó esemény központi mozzanatára
élesen emlékezünk, de az egyidejű szereplőkre, a jelenet részleteire, a kontextusra
már kevésbé. A mentális sokk részleges retrográd amnéziát képes előidézni
(LOFTUS, BURNS, 1982), és jelentősen rontja a munkamemória kapacitását
(BADDELEY, 2001). A nem sokkszerű hatások későbbi felidézésével kapcsolatosan
hangulati kongruencia mutatkozik. Korábban szomorú hangulatban átélt esemé-
nyek szomorú hangulatban könnyebben felidézhetők (BOWER, 1981). A szomorú,
szorongó emberek nehezebben tudnak pozitív emlékeket felidézni (HERTEL,
2004). A szorongás kognitív elmélete jelentős mértékben épít ezekre a memória-
kutatási leletekre.
Az események fizikai és emocionális kontextusa befolyásolja a memória terje-
delmét és minőségét. Ennek a ténynek gyakorlati hatását figyelhetjük meg tanúk
beszámolóinak pontosabbá tételét szolgáló helyszíni szemléken, szembesítéskor.
A korábban érdektelen inger felbukkanása elindítja a visszaemlékezés folyamatát.
A hívóingerek kódolása személyfüggő, nem lehet pontosan megjósolni, hogy az
adott helyzetben a személy milyen érzelmi állapotban volt és milyen kódolási for-
mát választott. Az esetek többségében a kódolás formáját a személy lelki állapota és
a történés közötti interakció határozza meg. Amolyan utalásokat használ, a kód
ezért rejtve marad. Ezeknek a rejtett, a személyes kódokat elfedő vagy elhárító
mechanizmusoknak a feltárása képezi a pszichoterápiás beavatkozás első lépéseit.
Az alkalmazott kommunikációs gyakorlat bemutatása, a közös nyelv kialakítása, a
helyzethez illő érzelmi állapot felidézése, a rejtett tartalom, az implicit anyag expli-
citté tétele a kliens–terapeuta kapcsolatában, a gyógyító kapcsolat legfontosabb
alapelemei.
A szorongással kapcsolatos kognitív zavarok rendszere nem ellentmondásmen-
tes. A szorongók szólistatanulás közben nem idéznek fel több szorongással kapcso-
latos szót, mint más személyek (MOGG, MATHEWS, WEINMAN, 1987). Pókfóbiások-

526

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 A szorongás és a védekező magatartás kognitív neuropszichológiai mechanizmusai I. 527

nál is bonyolult a kép. WATTS, MCKENNA és munkatársai (1986) szerint a pókok-

kal közvetlenül kapcsolatba hozható szavakat a fóbiások nagyobb arányban ismerik
fel, de ugyanez nem vonatkozik a fóbiával áttételesen összefüggő kifejezések hosz-
szabb távú felidézésére. A kulcsingerre alacsonyabb a felismerési küszöb, de a
hosszabb távú felidézésben ennek a nagyobb perceptuális benyomásnak már nem
jelenik meg a hatása. Ez az adat szintén ellentmond a „nagyobb érzelemkiváltó
érték, jobb hosszú idejű raktározás”, valamint „a rövid idejű próbákban magasabb
felismerési küszöb” korábbiakban közölt vizsgálati eredményeknek. A fóbiások
könnyen azonosítják a kulcsingert, de a mélyebb feldolgozás tekintetében kognitív
elkerülő manővereket használnak, nem figyelik meg azt alaposan (FOA, KOZAK,
1986), és ennek következtében, a látszattal ellentétben a kiváltó ingerek meglehe-
tősen gyenge nyomot hagynak maguk után. A feldolgozás tagozódását (a tárgy
minőségi jegyeinek részletes letapogatása, más tárgyakkal való összehasonlítása,
előtér- és háttér-kombinációk lejátszása) a kognitív elhárító műveletek csökkentik.
Azonban nem csak erről van szó. Depressziós és szorongó személyek semleges
hívóingerekkel kapcsolatban megelégednek a feladat teljesítéséhez szükséges rele-
váns válaszkategória fölérendelt elemeinek megjelenítésével, de nem viszik tovább
az asszociáció fonalát az artikuláltabb felidézés irányába. Szabad felidézés során
szemantikai kategóriák szerinti csoportosításra kisebb kódolási erőfeszítést tesznek.
Azonos hangzású, de eltérő jelentésű szólista tanulása során a szorongó személyek
a felismerési próbában következetesen a homofón szavak negatív tagját emelik ki.
Egészséges személyeket vizsgálva, a szorongó személyek kevesebb mélyszintű fel-
dolgozásra utaló stratégiát alkalmaznak (WILLIAMS, WATTS és munkatársai, 1988).
A szorongás tehát torzítja a percepciót és rontja az emlékezeti és tanulási teljesít-
ményt. Korábbi vizsgálati leletek ismertetése során láttuk, hogy a szorongást kísérő
fokozott arousal a rövid idejű felidézést hátrányosan befolyásolja, de ugyanakkor
inspirálja a hosszú távú bevésés bizonyos komponenseit. Ennek az ellentmondásos
képnek a feloldására EYSENCK és EYSENCK (1985) tett javaslatot. Úgy gondolták,
hogy a feladat közbeni aggódás megzavarja a figyelmet, de ugyanakkor fokozza az
éberséget, s így a két hatás kiegyensúlyozza egymást. Ennek ellenére a teljesít-
ménycsökkenés egyértelmű, elsősorban magas vagy extrém magas szorongás ese-
tén. Ilyenkor ugyanis a motoros kontroll romlik, továbbá a feladatra fordított fi-
gyelmi kontroll, a számmemória és a verbális fluencia is jelentős mértékben csök-
ken. A szorongás tehát nagyobb mértékben befolyásolja a figyelmi kontroll folya-
matokat, mint az emlékezetet.
Ezekből a vizsgálatokból levont következtetés alapján megfogalmazott figyelmi
beállítódás modell szerint (WILLIAMS, WATTS és munkatársai, 1988) a veszélyes
inger feldolgozása két szakaszban zajlik. Az első szakaszban az aktuális feladat által
mozgósított bizonytalanság egy érzelmi értékelő folyamat (affective decision mecha-
nism, ADM) révén jelentősen emeli a veszélyes inger szorongástartalmát, alacsony
állapot szorongás esetén a veszélyessé minősítés értelemszerűen enyhébb lesz. A .

veszélyesnek vélt inger feldolgozásának második szakaszában a figyelemszabályzó

folyamatok válnak uralkodóvá (resource allocation mechanism). Magas szorongásos-
ság (vonásszorongás) esetén a rendelkezésre álló figyelmi kapacitás jelentős része a
veszélyes inger megfigyelése felé fordul. Alacsony szorongásosság esetén azonban

527

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 528 Kállai János

a figyelem elfordul a korábban veszélyesnek minősített ingertől. Szemléltető pél-

dának a vizsgadrukkot szokták említeni. A kezdés veszélyes és feszültséggel teli.
Szorongóknál továbbra is megmarad a feszültség és a helyzet monitorozását a saját
teljesítmény negatív konzekvenciáinak értékelése köti le. Alacsony szorongásosság
esetén a feszültség csökken, a figyelem a feladat jellegzetességeire, a megoldás
módozataira koncentrál. Bár a példa idői dimenziója más, de érzékelteti a folya-
mat lefutását.

SZORONGÁS ÉS FIGYELMI SZELEKTIVITÁS

A fentiekben bemutatott modell (WILLIAMS, WATTS és munkatársai, 1988) az új

vizsgálati eredmények fényében kiegészítésre szorul. Nem tud ugyanis válaszolni
többek között arra a kérdésre, hogy veszélyes ingerek felismerésekor miért nincs
különbség szorongó és nem szorongó csoportok között, valamint milyen folyamat
hangolja be az elkerülő figyelmi beállítódás küszöbét extrém magas szorongás
esetén.
MATHEWS és MACKINTOSH (1998) a versengő helyzetben lévő semleges és szo-
rongástartalmú ingerek szorongáskiváltó és teljesítménymódosító hatásának vizs-
gálatától várta az említett nyitott kérdések lezárását. Világosan látszott, hogy a
viszonylag egyszerűnek tűnő affektív döntési folyamat nem elég tagolt a szorongás
korai hatásának az elemzéséhez. Figyelembe véve ÖHMAN (1987) evolúciós gyöke-
rekig visszanyúló, biológiai szempontból lényeges elemek felismerésére specializá-
lódott értékelőrendszer-hipotézisét, a korábbi ADM-mechanizmust kiegészítve egy
komplexebb struktúra működését vetették fel, mely a veszélyértékelő rendszer
nevet kapta (Threat Evaluation System, TES). A modell feltételezi, hogy a feldol-
gozás első szakaszában a filogenetikusan kiemelt, a védekezés szempontjából fon-
tos ingerek felismerési küszöbe alacsony, míg a túlélés szempontjából kevésbé
fontos jelzőingerek felismerési küszöbe magasra van beállítva. A felismerési küszöb
egyensúlyelven működik. Az észlelési küszöb csökkenése az egyik oldalon küszöb-
emelkedéssel jár a másikon. Például: a vicsorgó állat fogazata a gyors felismerés
hatására gyors elkerülő választ vált ki, függetlenül attól, hogy az állat teste fehér
vagy fekete, a lába sérült vagy hiányzik a füle. Ezt a helyzetet a kompetitívinger-
paradigmán keresztül lehet mérni a legjobban, mikor a párhuzamosan megjelenő
inger nem csupán veszélyes–veszélytelen dimenzióban kódolható, hanem részlete-
sebb tulajdonságelemzést igényel (szín, forma, téri helyzet). A veszélyes ingerre
adott válasz ebben az esetben tehát egy úgynevezett címkézett (tag) reakció, amely
hordozza a „veszély” tulajdonságmintázatát, de rejtve hagyja a részletes feldolgo-
zás előtt a diszkrimináló elemek sokaságát. Tehát nem az inger sajátosságai vezetik
felismerésre, hanem a veszélyt hordozó tulajdonság. A felismerés gyorsaságát a
veszélyes helyzetekkel kapcsolatos vigilancia mértéke határozza meg. Ha a veszély-
észlelés megtörténik, a TES figyelmi erőforrásokat von el más ingerkvalitások
elemzésétől, és így gátolja az időben és térben jelenlevő tulajdonságok diszkrimi-
nációját és felismerését. Ennek a mechanizmusnak a fiziológiai alapjait a GRAY
(1982) által leírt, a szepto-hippokampális területekhez köthető viselkedésgátló

528

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 A szorongás és a védekező magatartás kognitív neuropszichológiai mechanizmusai I. 529

rendszerben találhatjuk meg. A másik mechanizmus, mely magyarázhatja az emlí-

tett jelenséget LEDOUX (1996) nevéhez köthető, aki a szorongásos tartalmak gyors
felismerésében a thalamus és az amygdala irányában haladó rövid és gyors pályák
jelentőségét hangsúlyozta (short-cut reakció). A modellalkotók valószínűsítik, hogy
mind a biológiai fennmaradás miatt lényeges, mind pedig a magasabb szinten
megmunkált veszélyhelyzethez kapcsolódó elemek feldolgozási központja az
amygdala lehet. Továbbá, hogy ezek a reprezentációk, valamint az amygdala ve-
szélyes helyzetek megoldásában szerepet játszó védekezőválasz-rendszere, egyben
a veszélyértékelő kognitív rendszer központi eleme is lehet. Ez a védekező rend-
szer személyre jellemző védekezőválasz-produkciós küszöbbel rendelkezik. Klini-
kai szempontból a fő kérdés: mi hangolja be a védekező rendszer reakcióküszö-
bét.1 A védekező rendszer tónusát természetesen az előbb említett fejlődési konf-
liktusok, szocializációs események, a szorongásos tapasztalatok mellett a tempera-
mentum, azaz a biológiailag hangolt érzékenység (introverzió, ártalomkerülés,
fokozott emocionális érzékenység) is befolyásolja.
Egyetértés mutatkozik abban, hogy szorongóknál a veszélyes inger – mivel a
büntetésre való érzékenységük nagyobb – erősebb védekező választ vált ki, ennek
következményeként a veszélyesnek vélt inger kiemelkedik a versengő ingerek
sokaságából. Hogy zajlik ez a folyamat különböző szorongásintenzitás mellett?
MATHEWS és MACKINTOSH (1998) a mechanizmus megértéséhez a következő
megállapítások vizsgálatát javasolja: a) Amennyiben a szorongás nem extrém ma-
gas (tehát nincs szorongásos betegség és a veszélyértékelő rendszer küszöbe ma-
gas), a veszélyes ingernek nagyobb energiával kell megjelennie ahhoz, hogy foko-
zottabb figyelemben részesüljön. b) A veszélyes ingerek nem kapcsolódnak erős
veszélytartalmú eredeti élménytartalmakkal. c) Ennek következtében a veszélyfor-
rás részletesebb feldolgozás alá vonható. d) Amennyiben a feldolgozás menetében
versengő ingerek jelennek meg, a versengő semleges vagy pozitív tartalmú inge-
rek feldolgozási folyamata elindul ugyan, de a figyelmi erőforrások elapadása
miatt jelentésük egy részét a szorongástartalmú inger feldolgozása kiszorítja.
MATHEWS és MACKINTOSH (1998) modelljével két alapvető probléma van. Az
elsőt maguk is említik. A szorongás hatásainak vizsgálatában általában csak korlá-
tozott mértékben vizsgáltak klinikai populációt, mégis kiterjesztették elgondolásai-
kat erre a területre. A másik, amellyel maguk nem szembesülnek, az, hogy nem
tesznek különbséget szorongás és fóbia között. WATTS, MCKENNA és munkatársai
(1986) általunk is ismertetett munkája (KÁLLAI, 2004) pedig felhívja a figyelmet
arra, hogy a kognitív elhárítás fóbiásoknál nem támogatja a veszélyes inger per-
cepcióját, hanem inkább csökkenti annak a jelentőségét.
Meggyőződésünk szerint, a kiegészítések alapján néhány további probléma is
felvethető. A veszélyes ingert közvetlenül követi a védekező reakció: a) Amennyi-
ben a védekezés eredménnyel jár, a kiváltó inger további kognitív megmunkálása
értelmét veszti, ugyanis a védekező reakció megszünteti a veszélyforrást. Az inger
különböző komponenseinek hosszú idejű tárba történő átírása a gyors automati-

1
Ennek a kiegyensúlyozó mechanizmusnak a részletes idegi hálózatok szervezésében is megmutat-
kozó sajátosságát a tanulmány második része fogja bemutatni.

529

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 530 Kállai János

kus válaszreakció miatt megszakad, feldolgozása csak részlegesen történik meg.

Tehát a veszélyes inger feldolgozása nem lehet részletes, mert az információ fel-
dolgozásában, a közben már megindult menekülő válasz miatt, nincs meg a megfe-
lelő perceptuális pozíció. b) A feldolgozás menetéhez szükséges erőforrásokat a
menekülő reakció kimeríti, mely a folyamatban lévő perceptuális esemény feldol-
gozásában „adatelfogyást” eredményez, a beolvasás megszakad, amolyan „burn
proof” formában rögzíti az adatokat, melynél nincs meg a lehetőség a rögzített
információk további mentális feldolgozására. A megszakadt betöltési folyamat újra-
indítása érdekében az eredeti ingertöredékeket mentálisan felépítve, újra percep-
tuális információvá kell átkódolni, ami jelentős időveszteséget okoz. c) Következés-
képpen veszélyhelyzetben időszakosan megszakad a perceptuális kapcsolat a reali-
tással, mire a perceptuális kódoló folyamat újra elindul. Szorongó személyeknél ez
a folyamat esetenként tünetképző rekollekciós hibákkal jár. Milyen kvalitások
azok, amelyek túlélik ezt a váltást, és melyek maradnak meg abortív formában
rejtve? Vizsgáljuk meg ezt a jelenséget a pánik és a fóbiák oldaláról.
Az eddigiek alapján megállapítható, hogy a szorongás típusától és intenzitásától
függően befolyásolja az események észlelését és felidézését. A figyelem automati-
kusan a szorongástartalmú események felé fordul, ezekkel az eseményekkel kap-
csolatosan szelektíven csökken a felismerési küszöb. Hasonló tendencia nemcsak
szorongásokkal küzdő pszichiátriai betegeknél, de magas szorongásszinttel jelle-
mezhető egészséges személyeknél is megmutatkozik. Ennek a beállítódásnak az
eredményeként az inger tudatos felismerése előtt megtörténik a veszély azonosítá-
sa. Azaz a személy védekezik vagy menekülőre fogja a dolgot, de még nem tudja,
miért is teszi mindezt valójában. A mozgásparancs tényleges kiadásával körülbelül
egy időben érkezik csak meg a viselkedés tudatos irányításához szükséges felisme-
rés. A személy gyakorlatilag már a veszélyjelzés felismerése előtt menekül vagy
védekező pozíciót vesz fel. A védekezés lényeges eleme a kognitív elkerülés, mely
nemcsak a pókfóbiásoknál (WATTS, 1989) és agorafóbiásoknál (KÁLLAI, 2004;
KÁLLAI, KARÁDI és munkatársai, 2007) tapasztalható céltárgytól való fej- és tekin-
tet-elfordulásban mutatkozik meg, de CHEN, EHLERS és munkatársai (2001) ered-
ményei szerint szociális fóbia esetén is regisztrálható.
Figyelembe véve a korábbi adatokat is, nem lehet tehát egyértelműen eldönte-
ni, hogy a veszélyt jelző inger iránti befogadókészség növekszik-e vagy csökken.
A különbség oka valószínűleg a szorongás és a fóbiák kognitív szerveződésének
különbségeiben keresendő. A szorongó regisztrálja, hogy milyen nehézséggel kell
megküzdenie, a fóbiás szintén regisztrálja, de a feldolgozás, a megküzdés, a kogni-
tív elkerülés miatt lényegében erejét veszíti. A fóbiák esetén a kiváltó inger (pozitív
vagy negatív jelentős arousal emelkedést kiváltó események) tehát az automatikus
(pre-attentiv) folyamatok eredményeként, alacsony ingerküszöbbel jár, de az inger
jellemzőinek további részletes elemzése elmarad. Az inger a mozgósított reprezen-
tációkkal asszimilálódik. A reprezentáció reálisabbnak tűnik, mint a valóságos
perceptuális folyamaté. A szorongásos állapotok között a pre-attentiv folyamat
nem differenciál. A szorongásspecifikus eseménnyel kapcsolatban az ingerküszöb
csökken, és az szelektíven kiemelkedik az ingermezőből. A szemantikai értékelés
ebben a szakaszban csak a veszélyes–veszélytelen dimenzióra korlátozódik. A kü-

530

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 A szorongás és a védekező magatartás kognitív neuropszichológiai mechanizmusai I. 531

lönbség tehát a másodlagos figyelmi folyamatoknál jelenik meg. Generalizált szo-

rongásnál, szorongásosság esetén a vigilancia fennmarad, az inger pontosan arti-
kulálódik. A fóbiák esetében a percepció hatását csökkentő elkerülő akció lép élet-
be, de elsősorban biológiai szempontból jelentős és veszélyes ingerekkel kapcsola-
tosan (MANSELL, CLARK és munkatársai, 1999). Amennyiben a biológiai jelentés
nem egyértelmű, a másodlagos feldolgozás erősödésével a perceptuális letapogatás
és szemantikai analízis fejti ki részletesebben a jelentést, és ezzel párhozamosan a
fóbiás típusú kognitív elkerülés visszavonódik, a helyzet realitásélménye növekszik.
Ennek a kognitív folyamatnak az ökonómiáját mutatja, hogy a fóbia diagnosztikai
kritériumának egyik leglényegesebb eleme a fóbiát kiváltó helyzetben átélt irreali-
tásélmény. Tehát fóbiák esetében az elsődleges és a másodlagos feldolgozási folyamatok
között a figyelemirányítás szorongásszint-szabályozó funkciót lát el, még azelőtt, hogy a szo-
rongást kiváltó esemény tényleges mentális feldolgozás részévé vált volna. Ez a tanult vagy
biológiai eszközökkel beállított védekező mechanizmus (KAGAN, REZNICK és mun-
katársai, 1990), mely jelentős mértékben megváltoztatja a munkamemória beme-
netét, és ezzel annak aktivitását is, tompítja és fékezi az ingerazonosító jellegzetes-
ségek és a kontextus megragadását. Kutyafóbiásnál például a veszélyt jelző kutya
képe van az előtérben, de a specifikus jellemzők azonosítási tompasága és a kon-
textus hiányos felvétele alapján a személy nem tudja a kutyát megkülönböztetni
attól, amely annak idején a fóbiáját kiváltotta.
A fóbia tárgyaként szereplő tünet nemcsak az emlékezet szerveződésének di-
namikus asszociációs hálózatát mutatja be, de egy specifikus, a munkamemóriát
érintő kognitív alapzavarról is árulkodik.
A szorongó személyek perceptuális és figyelmi organizációjának sajátosságai
részben azonosak az egészséges személyeknél megfigyelhető mechanizmusokkal
(POSNER, PETERSON, 1990). A szorongók nehezen válnak le a figyelmük tárgyáról
(KOSTER, DAMME és munkatársai, 2005). A potenciális fenyegetést tartalmazó in-
ger fixációja kiemeli és növeli a veszélyjelzés tudatossá válásának esélyét. A veszély-
ingerek pásztázásával lefoglalt figyelem az elszakadás nehézsége miatt rontja a
párhuzamosan felbukkanó nehezebb kognitív feladatok (komplex ingerek, több
modalitás, bizonytalan jelentés) megoldásának hatékonyságát. Beszűkíti a keresési-
stratégia-szelekciót és a jelzőinger-repertoárt (MINEKA, ÖHMAN, 2002). A kontroll-
személyek a veszélyes ingereket (dühös arc) gyorsabban azonosítják, mint a semle-
ges vagy a pozitív ingereket (FOX, 2000). A szorongók ugyanebben a feladatban a
nem szorongókhoz mérve gyorsabban ismerik fel a veszélyes ingereket (RINCK,
REINECKE és munkatársai, 2005). Más vélemények szerint (ASMUNDSON, STEIN és
munkatársai, 1995) vizuális memória, pszichomotoros tempó, flexibilitás és kon-
centrációs képesség tekintetében pánikzavarban szenvedők neurokognitív funkciói
nem mutatnak szindrómaspecifikus deficitet. Kivételt a verbálismemória-teszt
jelent, melyben a kontrollszemélyek pánikzavartól vagy szociális fóbiában szenvedő
személyekhez mérten jobban teljesítenek. Több változót és a feladatokon belüli
minőségi változókat is nyomon kísérő vizsgálatok azonban bizonyítják, hogy pánik-
tól és agorafóbiától szenvedő személyek verbális memóriája tünetspecifikus mintá-
zat szerint rögzíti az anticipált veszélyekkel kapcsolatos információkat. Adott per-
ceptuális modalitáson belül, például labirintusban végzett téri memória vizsgálata

531

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 532 Kállai János

során pánik-agorafóbiás, generalizált szorongó és egészséges személyeknél nincs

különbség a navigációt segítő tárgyak felidézésében, de a pánik-agorafóbiás szemé-
lyek gyakran eltévednek, és a generalizált szorongó, valamint az egészséges szemé-
lyekhez mérve a navigációs képességet vizsgáló labirintusról pontatlan térképet raj-
zolnak meg (KÁLLAI, KARÁDI és munkatársai, 2001).
Ezeknek a specifikus kognitív alapzavaroknak a természetét számos helyen, el-
sősorban a kognitív terápiák irodalmában tárgyalják (KOPP, FÓRIS, 1993;
SALKOVSKIS, 2000; MÓROTZ, PERCZEL-FORINTOS, 2005), de neurokognitív termé-
szetük és kialakulásuk módja kevéssé ismert. Az alábbiakban újabb megközelítéssel
egészítjük ki a kognitív alapzavarok leírását, mely utat nyit a szorongásos zavarok
kognitív idegtudományi modelljének kifejtése felé.

PSZICHOLÓGIAI ÉS BIOLÓGIAI VULNERABILITÁS

A szorongásosság csökkenti a fenyegető, veszélyesnek vélt helyzetek felismerési

küszöbét (WILLIAMS, WATTS és munkatársai, 1997). A szorongó túlzott jelentősé-
get tulajdonít az életében átélt negatív életeseményeknek, valamint az itt és most
megjelenő potenciális veszélyeknek (MATHEWS, MACLEOD, 2005). A szorongásra
és lehangoltságra beállított hangulat önmagával kongruens módon, negatív kon-
zekvenciákat vetít előre, következményként a tanulás és emlékezés szelektívvé
válik, és így torzul a környezet eseményeinek percepciója. Az észlelési küszöböt a
fajfejlődés során szelektált választendenciák biológiai faktorai (agyi ingerületátvivő
anyagok szintje, stressz és nemi hormonok szintje, temperamentumsajátosságok,
túlélést szolgáló automatikus védekező reakciók aktivitásszintje) is befolyásolják.
A kognitív és a biológiai tényezők eredőjeként formálódik meg a veszélyes esemé-
nyekkel kapcsolatos személyre jellemző sérülékenység. Ez a vulnerabilitás teszi
lehetővé, hogy a klasszikus elvek alapján kialakuló asszociációk megformálhassák a
traumatizáló hatású komplexumok viselkedéses és pszichofiziológiai mintázatát.
A szorongásos hajlam tehát pszichológiai és biológiai természetű is egyben. Pánik
és fóbiák tekintetében a biológiai, generalizált szorongás, traumát követő stressz-
betegség esetén pedig a pszichológiai komplexumokat reaktiváló tényezők a meg-
határozóbbak. Mint említettük, a vulnerabilitás különböző oldalai sem a diagnózis,
sem a terápia menetében nem választhatók el egymástól.
A szorongásra való hajlam összetevői: a) Biológiai értelemben kiemelt vagy
b) individuális asszociációk alapján hangsúlyozott ingerek tartós jelenléte, c) kogni-
tív alapzavarok, d) az emlékek szelektív mobilizálása, valamint e) az átélt szorongás
következményeinek megélésétől való félelem, f) melyek tónusát a fiziológiai és
affektív szabályozás biológiai jellegzetességei mint temperamentumsajátosságok
modulálnak.
A fentiekben részletesen kifejtettük a szorongással kapcsolatos sérülékenység
kognitív komponenseit. Most a pánik és a fóbiák példáján keresztül vizsgáljuk meg
a kognitív idegtudományból nyert összetevőket.
A pánik és agorafóbiás tünetek három faktorba rendezhetők: 1. gyenge szenzo-
ros integráció és input kontroll (VIAUD-DELMONT, SIEGLER és munkatársai, 2000),

532

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 A szorongás és a védekező magatartás kognitív neuropszichológiai mechanizmusai I. 533

2. vesztibuláris, kardiovaszkuláris és respirációs zavarok (ROTH, TELCH, 1986),

3. téri referenciák és téri tájékozódási rendellenességek (KÁLLAI, 2004). E felsorolt
csoportosítás hangsúlyozza ennek a szorongásos zavarnak a biopszichológiai ter-
mészetét. A kognitív neuropszichológia szempontjából általunk kiemelendőnek
vélt összetevői: a) Fokozott újdonságérzékenység: új inger által kiváltott tájékozódási
reakció lassú habituációja, erős fény, zaj és komplexitás iránti extrém érzékenység.
Ezek az események tartósan emelkedett arousalt váltanak ki és tartanak fenn.
b) Perszeveráció: ismétlődően visszatérő gondolatok és sztereotípiák, melyek nehe-
zen vonhatók tudatos kontroll alá. c) Öngerjesztés: a kellemetlen inger vagy annak
anticipációja által fenntartott pozitív feedback hurok. d) Decentrációs képtelenség:
a figyelem saját testi megnyilvánulások megfigyelésére beszűkül, egocentrikus
funkciók autonóm idegi kontrolljára összpontosul, és így nem tud átváltani más
allocentrikus referenciakeret használatára. e) Mentálisan nem csillapítható vegetatí-
vum: fokozott szimpatikotónia. f) Én-vesztés: a Self mint kontextus vagy referencia-
keret időszakosan elvész. g) Válasz gátlására való képtelenség: adott helyre vonatkozó
védekező válasz kioltásának nehézsége, gyenge negatív megerősítés. h) Téri képzetek
torzulásai: elsősorban álomban, nyílt tereken (elhagyni, de merre) az én határainak
lebegése a realitás létezésének kétségbevonása. i) Abszolutizáló kognitív sémák.
j) Gyenge intencionális viselkedéskontroll. k) Helyek misztikus reprezentációja: különleges
helyek, amelyek előidézik vagy megszüntetik a pánikrohamot. l) Vesztibuláris zava-
rok: a gravitációval szembeni küzdelemben alulmarad. m) Egocentrikus és allocentrikus
tér disszociációja, illetve a „kint és a bent” keveredése. n) Tér-idő koncepciók inaktivitá-
sa. o) Dekontextualizáció: rövid idejű emlékezet jelenre vonatkozó részleges zavara
(KÁLLAI, 2004).
A felsorolt neuropszichológiai és kognitív tünetek alapmechanizmusának felde-
rítésére számos próbálkozás történt. Elsősorban említhetjük a szerotonin és
noradrenerg rendszer, agytörzs–akut pánikroham, a locus coerulus, limbikus
rendszer–anticipációs szorongás és a prefrontális kérgi területek–elkerülő maga-
tartás kapcsolatában leírt pánikívet, mely ennek a folyamatnak főleg a biokémiáját,
valamint a szorongás arousal összetevőinek etiológiáját mutatja be (GORMAN,
KENT és munkatársai, 2000). A pszichiátriai gyakorlatban méltán népszerű elmé-
letnek a kognitív tevékenységet érintő interpretációjával már nem lehetünk elége-
dettek. Ismét elő kell vennünk az elsődleges és a másodlagos feldolgozási folyama-
tokkal kapcsolatos ismereteinket.
Mathews és Mackintosh elmélete foglakozik ugyan a kognitív és neuropszicho-
lógiai mechanizmusok összekapcsolásával, mégis csupán érintőlegesen említi a
Gray-féle viselkedésgátló rendszer és a LEDOUX (1996) amygdalával kapcsolatos
idevágó elképzeléseit. A szorongás korai szakaszának figyelemszabályozó funkciói-
nak természete, különösen a szorongásos zavarok tekintetében, a szakirodalomban
még nincs világosan kifejtve. A veszélyértékelő rendszer működésével kapcsolatos
kritikánk után úgy gondoljuk, további adalékkal járulhatunk hozzá a pánik-
agorafóbiás szorongás korai információfeldolgozási szakaszának neuropszicholó-
giai leírásához.
Szorongásos helyzetek olyan mentális aktivitásformákat mozgósítanak, amelyek
inkább jellemzőek a gyerekekre, mint az emocionálisan fegyelmezett, tudatosan

533

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 534 Kállai János

irányított felnőttekre. Gyakran emlegetik ezzel kapcsolatban a regresszió jelensé-

gét, utalva arra, hogy ilyenkor a fejlődésben már túlhaladott műveletekre, látás-
módra való visszatérés következik be. A regresszió természetesen nem jelent minő-
sítő kategóriát abban az értelemben, hogy a felnőtt értéke csökkenne vagy szoron-
góbbá válna attól, hogy gyermekies viselkedéselemeket is képes mozgósítani.
A regresszió többek között a kreatív munka egyik lényeges előfeltétele. Nem a
regresszió tényével, hanem a regresszív forrásból származó művelet kontrolljával,
a viselkedés és a self rendszerébe való beépítésével kapcsolatban mutatkoznak
nehézségek. A kognitív rendszerek működése, a reprezentációk felépítése hierar-
chikus. A mentális tevékenység érettsége, fegyelmezettsége teszi lehetővé a kogni-
tív folyamatok repertoárjának felügyeletét, a megfelelők szelekcióját, az alkalmat-
lanok elvetését. A gondot az jelenti, ha ez a mentális szervizfolyamat elmarad. Mint
láttuk, a munkamemóriában a szorongás a tudatos felismerés elől elzárt, csak ex-
perimentális eszközökkel feltárható zavarokat is okozhat. A kognitív terápiás meg-
közelítések részletesen foglalkoznak ezeknek a folyamatoknak a felderítésével, és
bemutatják azt a mentális kontrolláló, elemző szelekciós módszert is, mely segíti a
hibás interpretációk, eseményekkel kapcsolatos idioszinkráziáktól, diszfunkcionális
attitűdöktől való megszabadulást (BECK, EMERY, GREENBERG, 1999). Az emlékezet
ontogenezisében vizsgáljuk meg az emlékezet szerveződésének útjait és a hozzájuk
kapcsolódó korai életszakaszra vonatkozó idegtudományi bizonyítékokat.
Az első két hónapban az újszülött figyelmét felkeltik a komplex új vagy meg-
szokott formák, de ugyanakkor ignorálja a kontúrok által határolt terület részlete-
it. Ez a kereteffektus (externality effect) a második hónapot követően átadja a helyét
a nagyobb területek letapogatásának, és ezt követően a gyermek képessé válik egy
adott kereten belüli jellemzők megragadására is. A fixációs pontok gyorsabban
váltják egymást. A neurofiziológiai éretlenség azonban nem teszi lehetővé az emlé-
kek hosszabb idejű tárolását, téri és idői kontextuális információk rögzítését. Erre
4–6 hónapos kor körül lesz csak lehetőség. Ugyanakkor a harmadik hónap után
meginduló intenzív manipuláció révén lehetővé válik a környezet struktúrájának
formálása (lásd részletesen CSIBRA, 2003). A mozgásszervezés, mozgáskontroll,
fogás, elengedés funkciók kiterjednek, majd a diszkrét helyzet- és helyváltoztatás is
megjelenik. Az emlékezés és a motoros tapasztalatok gyarapodása azonban nem
tart lépést egymással, neurális mechanizmusaik is különbözők. Felnőtt agysérültek
egy csoportjánál (amygdala, hippokampusz, thalamus dorsomediális terület sérü-
lése) megjelenő amnézia mellett a személy a régebbi emlékeihez tudatosan nem
tud hozzáférni, ugyanakkor a szokások és manipulációs tapasztalatok, melyek
szintén múltbéli emlékekhez kötődnek, sértetlenek maradnak. Az ilyen lézió a pro-
cedurális tapasztalatokat megkíméli, de a deklaratív tapasztalatok felidézése jelen-
tős zavart szenved. Figyelembe véve, hogy a lézióban érintett struktúrák egy része
elsősorban a deklaratív memória szervezésében központi szerepet játszó hippo-
kampusz, az első életévben még nem éri el az anatómiai és fiziológiai érettségét,
feltételezhető, hogy az úgynevezett infantilis amnézia jelensége (az első két életév-
ben történt események felidézésének képtelensége) erre a fiziológiai tényre vezet-
hető vissza (lásd részletesen KÁLLAI, MOLNÁR, 1991). Ugyanakkor világosan látha-
tó, hogy a memória anatómiai értelemben is alapvetően kettős természetű. Van

534

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 A szorongás és a védekező magatartás kognitív neuropszichológiai mechanizmusai I. 535

egy kortikális-limbikus emlékezeti rendszer (deklaratív vagy explicit) és egy a

kortex és a striátum között húzódó szokásrendszer (procedurális vagy implicit)
(NADEL, ZOLA-MORGAN, 1984). Kétségtelen azonban, hogy ezeken túl több memó-
riarendszer is működik, melyek különböző neurális bázissal rendelkeznek. Ez
nemcsak a funkciót, hanem a kapcsolódás módozatait is meghatározza. A kognitív
fejlődés és az említett neurológiai struktúrák fejlődése a későbbiekben szorosan
együtt halad (NELSON, 1995). A neurológiai érés azonban szorosan összefügg az
adott funkció alkalmazási lehetőségeivel, használatának minőségével és frekvenciá-
jával. GREENOUGH (1990) a neurogenezis két különböző mechanizmusát írta le,
melyek összefüggést mutatnak a szinapszisok száma és a tapasztalatok mennyisége
és minősége között: a) A minimális specifikus tapasztalatra reagáló (experience-
expectant) idegi fejlődés időszakában a specifikus élménnyel, ingerrel való találko-
zás során a számos funkcióra kész szinaptikus összeköttetés közül az ingerlésnek
megfelelő szinapszisok szelektálódnak ki (így válik lehetővé ennek a rendszernek
az entrópia csökkenése, funkcióképessége). b) A környezethez való optimális al-
kalmazkodást szolgáló (experience-dependent) mechanizmus, amely megformálja
azokat a hálózatokat, amelyek az emlékezeti és a figyelmi folyamatok későbbi szer-
vezésében, az individuális múlt egy sajátos eseményének a felidézésében válnak
majd fontossá. Az első életév második szakaszában a lokomóció megindulásakor
a gyermeki tapasztalatok minőségileg megváltoznak, egyre nagyobb számban re-
gisztrálhatók olyan események, melyben a deklaratív emlékezet aktivitása meg-
nyilvánul. A szorongás és a kognitív folyamatok vizsgálata során az első évben
kialakuló implicit és explicit tudás megszerzési módozatainak megismerése fontos
szempont a felnőttkori regresszív kognitív műveletek felismerésében.
Számos kérdés vethető fel. A predeklaratív időszakban szerzett élmények, ta-
nult kapcsolatok milyen módon válnak explicitté a későbbi években? Egyáltalán
képes-e a felnőtt ezeket a tapasztalatokat valamilyen módon előhívni? Szükséges-e
ehhez egy speciális mentális állapot? Ha igen, ez miről ismerhető fel? Szerveződési
módjukra következtethetünk-e a felnőtt pszichopatológiákban mutatkozó kognitív
szerveződések alapján? Vagy talán ezek a tapasztalatok a fiziológiai érést elősegítő
hatásukkal már betöltötték a szerepüket?
Úgy gondoljuk, hogy a fenti kérdések megfejtése, jelentős segítséget adhat az
egészséges vagy szorongó személyek kognitív zavarainak megértéséhez, az explicit
és az implicit tudásrendszer összeillesztésekor keletkező kognitív zavarok rendezé-
séhez. Az említett kognitív neuropszichológiai mechanizmusok bemutatására a
tanulmány második részében fogok részletesen kitérni.

IRODALOM

Amerikai Pszichológiai Társaság módosított DSM-IV diagnosztikai útmutató. (2001)

Animula, Budapest
ASMUNDSON, G. J., STEIN, M. B., LARSEN, D. K., WALKER, J. R. (1995) Neurocognitive func-
tion in panic disorder and social phobia patients. Anxiety, 1, 201–207.
BADDELEY, A. (2001) Az emberi emlékezet. Osiris, Budapest

535

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 536 Kállai János

BAGDY E., KORONKAI B. (1978) Relaxációs módszerek. Medicina, Budapest

BECK, A. T., EMERY, G., GREENGERG, R. L. (1999) A szorongásos zavarok és a fóbiák kognitív
szemlélete. Animula, Budapest
BOWER, G. H. (1981) Mood and memory. American Psychologist, 36, 129–148.
BREWIN, C. R., HOLMES, E. A. (2003) Psychological theories of postraumatic stress disor-
der. Clinical Psychology Review, 23, 339–376.
BUDA B. (1999) A pszichoterápia alapkérdései. Alkohológiai Intézet, Budapest
CHEN, Y. P., EHLERS, A., CLARK, D. M., MANSELL, W. (2001) Patients with social phobia
direct their attention away from faces. Behavior Research and Therapy, 4, 153–167.
CLARK, D. M. (1987) A cognitive model of panic attacks. In Rachman, J., Mazer, J. (eds)
Panic: Psychological Perspectives. 218–227. Lawrence Erlbaum, Hilsdale, NJ
CONWAY, M. A., PLEYBELL-PEARCE, C. W. (2000) The construction of autobiographical
memories in the self-memory system. Psychological Review, 107, 261–288.
CSABAI M. (2007) Tünetvándorlás. A hisztériától a krónikus fáradtságig. Jószöveg Kiadó, Buda-
pest
CSIBRA G. (2003) A kognitív fejlődés idegrendszeri háttere csecsemőkorban. In Pléh Cs.,
Kovács, Gy., Gulyás, B. (szerk.) Kognitív idegtudomány. 255–272. Osiris, Budapest
EYSENCK, H. J. (1976) The learning theory model of neurosis. A new approach. Behavioral
Research and Theory, 14, 251–267.
EYSENCK, H. J., EYSENCK, M. W. (1985) The Personality: A natural science approach. Plenum
Press, New York
EYSENCK, M. W., CALVO, M. G. (1992) Anxiety and performance: The processing efficacy
theory. Cognition and Emotion, 6, 409–434.
FENICHEL, A. (1945) The Psychoanalitic Theory of Neurosis. Norton, New York
FOA, E., KOZAK, M. (1986) Emotional processing of fear: exposure to cognitive informa-
tion. Psychological Bulletin, 99, 20–35.
FOX, E. (2000) Facial expression of emotion: are angry faces detected more efficiently?
Cognition and Emotion, 14, 61–92.
FREUD, S. (1959) Collected papers Vol. 1. Obsessions and phobias: their psychical mechanism and
their aetiology. 107–128. Basic Books, Inc., New York
GORMAN, J. M., KENT, J. M., SULLIVAN, G. M., COPLAN, J. D. (2000) Neuroanatomical
hypothesis of panic disorder, Revisited. American Journal of Psychiatry, 157, 493–505.
GRAEFF, F. G. (2004) Serotonin, the periaqueductal gray and panic. Neuroscience and Biobe-
havioral Reviews, 28, 239–259.
GRAY, J. A. (1982) The neuropsychology of anxiety. Clarendon Press, Oxford
GRAY, J. A., MCNAUGHTON, N. (2000) The neuropsychology of anxiety. Oxford University Press
Inc., New York
GREENOUGH, W. T. (1990) Brain adaptation to experience. In Johnson, M. H. (ed.) Brain
development and cognition. 319–322. Blackwell, Cambridge, MA
HERTEL, P. (2004) Memory for emotional and nonemotional events in depression. In Reis-
berg, D., Hertel, P. (eds) Memory and Emotion. 186–217. Oxford University Press, Ox-
ford
JACOBS, W. J., NADEL, L. (1985) Stress induced recovery of fears and phobias. Psychological
Review, 92, 521–531.

536

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 A szorongás és a védekező magatartás kognitív neuropszichológiai mechanizmusai I. 537
KAGAN, J., REZNICK, J. S., SNIDMAN, N., JOHNSON, M. O., GIBBONS, J., GERSTEIN, M., BIE-
DERMAN, J., ROSNEBAUM, J. F. (1990) Origins of Panic Disorders. In Ballanger, J. C.
(ed.) Neurobiology of Panic Disorder. 71–87. Willey, New York
KÁLLAI J. (2004) A téri tájékozódás és a szorongás. Janus/Gondolat, Budapest
KÁLLAI J., KARÁDI K., BICSÁK É., KOLLER E. (2001) Téri tájékozódási zavarok szerepe a
pánik és agorafóbiás állapotok fenntartásában. Magyar Pszichológiai Szemle, 56 (4), 539–
556.
KÁLLAI J., MOLNÁR P. (1991) A környezetről kialakított kognitív térkép megszerkesztésének
hiányosságai agorafóbiás személyeknél. Ideggyógyászati Szemle, 44, 297–302.
KÁLLAI, J., KARÁDI, K., BERECZKEI, T., JACOBS, W. J., NADEL, L. (2007) Panic disorder with
agoraphobic patients’ spatial exploration in an extended labyrinth. Psychiatry Research,
149, 223–230.
KLEIN, D. F. (1987) Anxiety reconceptualized. In Klein, D. F., Fyer, A. J., Gorman, J. M.,
Leibowicz, M. R. (eds) Modern Problems of Pharmacopsychiatry: Anxiety. 1– 47. Kargel, Basel
KLEINSMITH, L. J., KAPLAN, S. (1963) Paired association learning as a function of arousal
and interplotted interval. Journal of Experimental Psychology, 67, 124–126.
KOPP M., FÓRIS N. (1993) A szorongás kognitív viselkedésterápiája. Végeken Sorozat, Budapest
KOSTER, E. H. W., DAMME, S., VERSCHUERE, B., DE HOUWER, J. (2005) Signals for threat
modulate attention capture and holding. Cognition and Emotion, Aug. 01, 771–780.
LÁSZLÓ J. (1999) Társas tudás, elbeszélés, identitás. A társas tudás modern szociálpszichológiai elmé-
letei. Scientia Humana, Kariosz, Budapest
LEDOUX, J. (1996) The emotional brain: The mysterious underpinnings of emotional life.
Ethology and Sociobiology, 4, 13–19.
LOFTUS, E. E., BURNS, T. E. (1982) Mental shock can produce retrograde amnesia. Memory
and Cognition, 10, 318–323.
MANSELL, W., CLARK, D. M., CRASKE, M., CHEN, Y. P. (1999) Social anxiety and attention
away from emotional faces. Cognition and Emotion, 13, 673–690.
MATHEWS, A., MACKINTOSH, B. (1998) A cognitive model of selective processing in anxiety.
Cognitive Therapy and Research, 22 (6), 539–560.
MATHEWS, A., MACLEOD, C. (2005) Cognitive vulnerability to emotional disorders. Annual
Review of Clinical Psychology, 1, 67–95.
MINEKA, S., ÖHMAN, A. (2002) Phobias and preparedness. Biological Psychology, 52, 927–
937.
MOGG, K., MATHEWS, A., WEINMAN, J. (1987) Memory bias in clinical anxiety. Journal of
Abnormal Psychology, 96, 94–98.
MÓROTZ K., PERCZEL-FORINTOS D. (2005) Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest
NADEL, L., ZOLA-MORGAN, S. (1984) Infantile amnesia: A neurobiological perspective. In
Moscovitch, M. (ed.) Infant Memory. 145–172. Plenum, New York
NELSON, C. A. (1995) The ontogeny of human memory: A cognitive neuroscience perspec-
tive. Developmental Psychology, 31, 723–738.
ÖHMAN, A. (1987) Evolution, learning, and phobias: An Interactional Analysis. In Öhman,
A. (ed.) Psychopathology. An Interactional Perspective. 143–158. Academic Press, New York
PANKSEPP, J. (1990) The psychoneurology of fear: evolutionary perspectives and role of
animal models in understanding human anxiety. In Burrowa, G. D., Roth, R., Noyes,
R. (eds) The Neurobiology of Anxiety. 3–59. Elsevier, Amsterdam

537

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 538 Kállai János

PERCZEL-FORINTOS D. (2005) A poszttraumás stressz-zavar kognitív viselkedésterápiája. In

Mórotz K., Perczel-Forintos D. (szerk.) Kognitív viselkedésterápia. 417– 440. Medicina Ki-
adó, Budapest
POSNER, M. I., PETERSON, S. E. (1990) The attention system of human brain. Annual Review
of Neuroscience, 13, 25–42.
RACHMAN, S. (1976) The passing of the two stages theory of fear and avoidance: Fresh
possibilities. Behavior Research and Therapy, 14, 125–132.
RINCK, N., REINECKE, A., ELWART, T., HOWER, K., BECKER, E. S. (2005) Speed detection
and increased distraction in fear of spider: evidence from eye movements. Journal of
Abnormal Psychology, 114, 235–245.
ROTH, W. T., TELCH, M. J. (1986) Autonomic characteristics of agoraphobia with panic
attacks. Biological Psychiatry, 21, 1133–1154.
SALKOVSKIS P. L. (2000) A kognitív terápia térhódítása. Animula, Budapest
TRINGER L. (2005) A hangulatzavarok kognitív viselkedésterápiája. In Mórotz K., Perczel-
Forintos D. (szerk.) Kognitív viselkedésterápia. 417–440. Medicina Kiadó, Budapest
TRINGER L., MÓROTZ K. (1986) Viselkedésterápia. Animula, Budapest
VALINS, S. (1970) The perception and lebeling of bodily changes as determinants of emo-
tional behavior. In Black, P. (ed.) Physiological correlates of emotions. 229–242. Academic
Press, New York
VIAUD-DELMONT, I., SIEGLER, I., ISRAËL, I., JOUVENT, R., BERTHOZ, A. (2000) Eye deviation
during rotation in darkness in trait anxiety: an early expression of perceptual avoid-
ance. Biological Psychiatry, 47, 112–118.
WATSON, D. (2005) Rethinking the mood and anxiety disorders: A quantitative hierarchical
model for DSM-V. Journal of Abnormal Psychology, 114, 522–536.
WATTS, F. N. (1989) Attention strategies and agoraphobic anxiety. Behavioural Psychother-
apy, 17, 15–26.
WATTS, F. N., MCKENNA, F. P., SHAROCK, R., TREZISE, L. (1986) Color naming of phobia-
related words. British Journal of Psychology, 77, 97–108.
WILLIAMS, J. M. G., WATTS, F. N., MACLEOD, C., MAHEWS, A. (1997) Cognitive psychology and
emotional disorders. John Wiley and Sons, Chichester
WILLIAMS, J. M. G., WATTS, F. N., MACLEOD, C., MATHEWS, A. (1988) Cognitive psychology
and emotional disorders. Wiley, Chichester

ANXIETY DISORDERS: COGNITIVE NEUROPSYCHOLOGICAL

MECHANISMS OF DEFENSIVE BEHAVIOR
I.

KÁLLAI, JÁNOS

The anxiety disorders can be treated efficiently by several psychotherapeutic methods. The suggested
treatment protocol underlines the importance of the good fitting to the personal demands and the suit-
able combination of medication and psychotherapy. The qualitative and quantitative parameters of the
input-output system of psychological therapies are verified by scientific methods. The progression of

538

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC
 A szorongás és a védekező magatartás kognitív neuropszichológiai mechanizmusai I. 539
neurosciences revealed the mechanisms of basic cognitive disorders in the etiology of biopsychosocial
psychological disorders that provide a continuous challenge for the psychotherapy as well. Notwith-
standing this, most psychotherapists avoid the scientific discussion and the psychotherapy marches out
from the clinical sciences and makes preparations for to live in a scientific diaspora. It is not to be
questioned that the reasons of this exodus originated from organizational and financial problems, but
the repeated mentioning of these problems cannot be deputy of the creative discussion between the neu-
roscientists and psychotherapists. It seems to have a correct professional language that can be replay to
the new challenges in the diagnostic and therapeutic processes of psychotherapy. The study presented
here surveys these areas and demonstrates some new concepts and lines of thought to enlarge the vo-
cabulary of psychotherapy and neurosciences to understand each other.

Key words: fear, anxiety, cognitive neuropsychology, basic cognitive disorders

539

Brought to you by Lucian Blaga Central University Library Cluj-Napoca | Unauthenticated | Downloaded 10/19/23 06:29 AM UTC