1877-ben a Margit-sziget tölgyfái alatt keletkezett, a Kapcsos könyvébe írta, melyet
Őszikéknek nevezett. Már a vers címe is utal arra, hogy ez a vers egy befejező darab, de nemcsak az Őszikéké, hanem az egész életét összefoglaló költemény „Az életet már megjártam” „Az életet ím megjártam” „Az életet már megjártam” Verssorok három részre osztják a költeményt. Első rész: o 1-5. versszak: a múltat idézi meg egy metaforával: az utazás= emberi élet megélése o Látszólag nyugodt, derűs a múlt felidézése, de a felszín alatt indulatok húzódnak meg. MÁSODIK RÉSZ 6-10. vsz. o Múltban gyökerező jelen bemutatása o Változik a hangvétel: elégedetlenség, önvád o Őszinte hang melyből szerénység, kishitűség társul: valóban rászolgált-e az elismerésekre? HARMADIK RÉSZ11-15. vsz. o A múltban megálmodott, de meg nem valósult jövő
Műfaja: ELÉGIA. Időszembesítő és létösszegző költemény
Verselése: ütemhangsúlyos felező nyolcas, páros rímes: aabb