A Nyugat

A 20. század elején az európai formabontó áramlatok hatására új korszak kezdődött a magyar
irodalom történetében. Ennek zászlóvivője az 1908. január 1jén induló Nyugat című irodalmi-
művészeti folyóirat lett, mely a benne teret kapó sokféle szellemi áramlattal a magyar kultúra egészét
megújította.
Szerkesztői Ignotus Hugó,1 Osvát Ernő és Fenyő Miksa voltak, akik elsősorban Ady Endre
írásaira számítottak – így ő lett a lap vezéregyénisége. A szerkesztők méltó megjelenési lehetőséget
adtak azoknak a magyar íróknak és költőknek is, akik – Ady példáját követve – bátran és újszerűen
fogalmazták meg mondanivalójukat.
A Nyugat az alkotói szabadság elvét hirdette a nehéz történelmi helyzetekben is. Szerkesztőinek
egyedüli szempontja a megjelentetett művek irodalmiművészi értéke volt. A folyóiratnak nem volt
egységes arculata, a „nyugatosokat” inkább a tagadás fogta össze: nemcsak az elszürkült irodalommal
fordultak szembe, hanem a polgári fejlődésben elmaradt ország visszahúzó hagyományaival is.
A Nyugat forradalmának meghatározó költői és írói mind vidékről kerültek a fővárosba,
és szinte valamennyien akkortájt születtek, amikor Arany János meghalt. Az ún. első nemzedékhez
tartozott Ady Endre, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád,
Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula és még sokan mások. A második nemzedékből József Attila, Szabó
Lőrinc, Illyés Gyula nevét emeljük ki. A harmadik nemzedékhez Radnóti Miklós és Weöres Sándor,
míg a negyedik nemzedék tagjai közé többek között Pilinszky János, Mándy Iván és Nemes Nagy
Ágnes tartozott.
A folyóirat történetének első éveit a politikai óvatosság jellemezte, de az első világháború idején már
védelmébe vette a háborúellenes versei miatt sokat támadott Adyt és Babitsot is. Közösséget vállalt
Bartók Béla és Kodály Zoltán új korszakot nyitó művészetével, valamint támogatta a magyar
avantgárd vezető-jének, Kassák Lajosnak a törekvéseit is. Kiemelkedő képességű, biztos ízlésű
kritikusai nagyban hozzájárultak a modern irodalomtudomány fejlődéséhez.
A Nyugat 1929 és 1933 között Babits Mihály és Móricz Zsigmond, később Gellért Oszkár
szerkesztésében jelent meg. Babits halála (1941) után Illyés Gyula lett a szerkesztő egészen 1944-ig,
de ekkor már Magyar Csillag néven jelent meg a folyóirat.
A Nyugat egyik legfőbb értéke, hogy teret adott az új eszméknek és életérzéseknek, ezáltal
nagymértékben formálta és befolyásolta az irodalmi közízlést.
Válaszolj a kérdésekre a füzetben!
1. Miért kezdődött új korszak a magyar irodalom történetében a 20. század elején?
2. Ki lett ennek a zászlóvivője?
3. Mikor jelent meg az első száma a Nyugatnak?
4. Milyen folyóirat volt?
5. Minek az elvét hirdette?
6. Mivel szakítottak írói, költői?
7. Hány írói nemzedékről beszélünk? Mindegyikhez írj példát is!
8. Meddig működött a folyóirat?