DR - Csernus.imre. .Egy - Eleted.van. (Jaffa.2019)

Dr.
Csernus Imre korá bbi kö nyvei

a Jaffa Kiadó ná l
A fájdalom arcai
A férfi
A férfi - Srácoknak
A harcos
A kiút
A nő
A nő - Csajsziknak
Drogma
(Dobai Benedekkel és Tá rnok Alfonzzal)
Felnőtt húsleves
(Pampuryk Péterrel)
Ki nevel a végén?
DR. CSERNUS IMRE
EGY ÉLETED
VAN
3afra
Kiadó
© Dr. Csernus Imre, 2019
© Jaffa Kiadó , 2019
Minden jog fenntartva!
Borító terv Németh Károly

Szerkesztő Mörk Leonóra
Felelő s szerkesztő Nemes Krisztián
Felelő s kiadó Rados Richárd
Jaffa Kiadó • www.jaffa.hu
ISBN 978-963-475-157-1
TARTALOM
JANUÁ R
H óvIráG és halál /11
FEBRUÁ R
K IéGés és meGÚjUlás / 35
MÁ RCIUS
Bűn és meGBOcsátás / 63
Á PRILIS
TUDatOssáG és vaksáG / 89
MÁ JUS
TIszafa és tIszavIráG /117
JÚ NIUS
N Yár és pOkOl /143
JÚ LIUS
Á lDás és menekÜlés /165
AUGUSZTUS
K enYér és elmÚlás /185
SZEPTEMBER
Színek és fájDalOm / 201
OKTÓ BER
SzÜret és BÚcsÚzás / 219
NOVEMBER
ÚjBOr és eső / 237
DECEMBER
Ü nnep és képmUtatás / 253
„De én szentül hiszem, hogy az egyén
szabad, kutató szelleme a legértékesebb
dolog a világon. És ezért akarok küzdeni
a lélek, a szellem szabadságáért, hogy
szállhasson bármerre, kedve szerint."
John Steinbeck: Édentől keletre

(Szinnai Tivadar fordítása)
Valamikor té len, egy reggelen ö rö mmel lá ttam,
hogy a tavasz kö zeledé sé nek jeleké nt elő szö r
nem fagyott be é jszaka az autó m ablaka. É s akkor
eszem be jutott, hogy én való já ban m á r vidé ki
parasztemberké nt élem az életemet. Olyan ember
ké nt, aki szá má ra az év tizenké t hó napja igazá n
ké zzelfogható , m indegyiknek jelentő sé ge van, és
m indegyikhez kapcsoló dik egy sor fogalom.
Ez a kö nyv vé gigjá rja az év tizenké t hó napjá t.
Bá rki felü theti anná l a hó napná l, ahol épp já runk,
vagy am elyik szá m á ra jelentő sé ggel bír, hogy
kapjon egy konkré t fogó dzó t arró l, mirő l is szó l
az élete. É s így felismerheti, hogy ha valam i nem
stimmel, akkor azon lehet vá ltoztatni: nem kell
feltenni a két kezé t, és vá rni a guillotine-t.
Kö szö nö m ezt az é letet M am inak és Tatinak,
aki nyugodjon bé ké ben. Meg a nagyszü leimnek.
Anitá nak, aki a szerelmem és tá rsam. Lilinek és
Zsó finak. Zolinak, Ildinek. Cukornak. Zsó ká nak.
Jó zsinak. Csabá nak. Szilárdnak, Pistinek, Attilá nak,
Tamá snak. Mirinek. Gergő nek. Ricsinek, Krisz
tiá nnak, Nó rinak. Meg m indazoknak, akiknek
a neve tö bb ezer kö nyvet is kitenne.
♦ JANUÁR ♦
Hóvirág és halál
Az idén januá r első hé tvé gé jé n kinyitottuk a Csen
dü lő t, és erre ké szü lő dve á lltam szombaton reggel
a tü kö r elő tt. A ké t ü nnep kö zö tt kissé elhagytam
magam, gondoltam, megborotvá lkozom. É s ahogy
eljutok jobboldalt az á llkapocsszö gletemig, mon
dom m agam ban: m i ez a fá jdalm as csomó ? Ez
azelő tt nem volt itt. Mutatom a felesé gemnek, mire
ő elmesé li, hogy azt á lmodta: beszakadt a há zunk
teteje, és elö ntö tt bennü nket a víz. Akkor még nem
tudtam, hogy ez a mondat kulcsfontossá gú lesz
pá r nappal késő bb.
A csomó nem mú lt el, ú gyhogy másnap felhívtam
egy fü l-orr-gé gé sz ismerő sö met, aki legnagyobb
m egdö bbené sem re vasá rnap dé lutá n fé l 5-kor
beugrott a kedvemé rt a rendelő be, megné zett, és
azt mondta, hé tfő n menjek el ultrahangra, mert
ez neki nem tetszik. Befekü dtem az ultrahangra
13
DR. CSERNUS IMRE * EGY ÉLETED VAN
Egerben, ott m egné zté k, azt m ondtá k, kedves

kollé ga, ez egy ciszta. De van egy nö vekmé ny
a cisztá ban, és azt nem szeretik. Meg kellene
szú rni, mert 10-20 szá zalé k esé llyel lehet rosszin
dulatú daganat is. Eszement gyorsasá gú ü gyinté
zés utá n szerdá n má r az egyik budapesti kó rhá z
fü l-orr-gé gé szeti fő orvosá ná l voltam, aki felhívta
a patoló gus fő orvost, ő megszú rt, és délutá nra má r
tudtam az eredmé nyt. Kiderü lt, hogy jó indulatú
daganatró l van szó . Má r februá rban meg akartak
mű teni, de mivel az kö rü lbelü l két hét kiesést jelen
tett volna, nem vá llaltam, azt mondtam, inká bb
nyá ron. Bonyolult mű tét, mert itt lép ki az arcideg,
ami beidegzi az arcot, a fogakat, az arcizmokat,
azt elő bb ki kell prepará lni, nehogy elvá gjá k, és
az aló l kell kifejteni a daganatot.
Amikor mé g nem tudtam, mi a baj, de é reztem,
hogy valami nem stimmel, tumorra gondoltam,
és nem é rtettem , ezt most m ié rt kaptam. Hon nan
jö tt ez? Kö zben az is eszembe jutott, hogy ha
rosszindulatú , akkor mit csiná lné k. Furcsa, de
nem é reztem fé lelmet. Amikor mé g a Lipó ton
dolgoztam, ott sem é reztem fé lelmet az igazá n
jelentő s krízishelyzetekben. Nem m egijedtem ,
14
JANUÁR ♦ HÓVIRÁG ÉS HALÁL
hanem kerestem a megoldá sokat. Aztá n, amikor

kiderü lt, hogy az elvá ltozá s jó indulatú , akkor utá
nané ztem a dolog pszichoszomatiká já nak. Tudni
akartam, mi az, amit nem rendezek. Mi az, amit
elfojtok? É s rá jö ttem: kü zdő k egypá r csalá di hely
zettel, amiket má r nagyon sokszor megpró bá ltam
megbeszé lni, de talá n nem a megfelelő szavakkal,
mert a má sik nem é rtette meg. Ezeket az ü gyeket
aztá n sü rgő sen elkezdtem rendezni, meghoztam
bizonyos dö nté seket. A fő orvos figyelmeztetett,
hogy amikor megszú rnak, az megbolygatja a szö
veteket, és gyulladá s alakulhat ki. É n viszont má r
a beavatkozá s elő tt egy nappal egy fontos dolgot
lerendeztem , elkezdtem a sajá t kezem be venni
az é letemet, és szembemenni mindazzal, amivel
korá bban ilyen-olyan megfontolá sbó l nem akar
tam. így azutá n az elvá ltozá s nem gyulladt be,
nem kellett antibiotikumot szednem, a duzzanat
visszahú zó dott, és ké ső bb sem fá jt.
Aznap, amikor megkaptuk a szö vettani ered
mé nyt, a felesé gem bement a Csendü lő be, én meg
leü ltem é desanyá m m al beszé lgetni. Ö t percre
rá csö ngö tt a telefonom: gyere gyorsan, zubog
a víz a Csendü lő ben! Kiderü lt, hogy cső tö ré s volt,
15
és a pincé be beomlott jó 100-120 kö bmé ter víz, két

méter magasan á llt odalent. Tö bb rézcső is elfagyott
az é pü letben, és onnan dő lt a víz. Megé rkezett
a katasztró favé delem egy ó riá si tű zoltó kocsival,
este 6 -ig szivattyú ztak, m ajd m á snap tová bb.
Hé tvé gé n aztá n nekilá ttunk rendet tenni a pin
cé ben, feltakarítani a sarat, lemosni a boros- meg
sö rö sü vegeket, elment a vilá gítá s, zseblá mpá val
molyoltunk, jó kis meló volt.
Utá na elutaztunk pihenni, és Anitá val megbe
szé ltü k, hogy egy nagyon zú zó s év utá n brutá li
san indult szá munkra ez a januá r. Pedig elő tte jó l
alakultak a dolgaink: az elő ző é vhez hasonló an
m ost is m egbeszé ltü k, hogy nem esszü k tele
m agunkat kará csonykor, így megú sztuk a gyo
morrontá st. A szilveszter is nagyon jó l telt, este
bezá rtuk a Csendü lő t, utá na hazam entü nk egy
bará tommal együ tt, nagyon jó t fő ztem, megittunk
kö zö sen egy ü veg pezsgő t, és fél 11-kor lefekü d
tü nk aludni. Má snap felkeltü nk, kinyitottunk, és
figyeltü k, ahogyan a rengeteg ember má snaposá n
bekó vá lyog hozzá nk ká vé zni.
Tehá t ezt is m egú sztuk, utá na azonban vala m
ilyen csillagá llá s m iatt egyszerre elkezdett
16
JANUÁR * HÓVIRÁG ÉS HALÁL
cső stü l jö n n i a baj. Az az em ber, aki hindu

szertartá s szerint ö sszeadott bennü nket a fele
sé gemmel, szinté n em lítette, hogy az idei januá r
egy kü lö nleges bolygó á llá s miatt a halá l hó napja
lesz. Nem csak ná lunk, az ism erő sö k kö ré ben is
sorra tö rté ntek a drá m ai esemé nyek, Noszvajon
két vagy há rom halá leset is volt. De ezzel sincsen
baj. Oké , jö n a halá l. É s akkor mi van? A magas
egó jú embernek abban a pillanatban, amikor konf
rontá ló dik a sajá t elm ú lá sá val, az első reakció ja
a pá nik. Pá nik, dü h, hogy mié rt pont vele tö rté nik
ez. A jó é desanyjá t a vilá gnak! M ié rt nem az a
szem é tlá da betegszik meg, aki így meg így él,
én bezzeg m ilyen rendes em ber vagyok! Utá na,
ha ezen tú llendü lt, és van csalá dja, akkor jö n
a kö vetkező aggó dnivaló : mi lesz a gyerekekkel?
Mi lesz a felesé gem m el, fé rjem m el, anyá m m al,
apá m m al? É s abban a pillanatban elkezdő dik
a m enekü lé s a való sá g elő l. A Bakancslista című
film ben az egyik fő szereplő elm esé li, hogy egy
felm é ré s szerint az em berek 96 szá zalé ka nem
akarná m egtudni a halá la pontos napjá t, a 4 szá
zalé ka igen. M ié rt van ez így? Ha m eghalunk,
az é let megy tová bb. A plá zá k é ppú gy kinyitnak
17
DR. CSER.NUS IMRE * EGY ÉLETED VAN
majd, a kereskedelmi tévék é ppú gy ontani fogjá k

a reklá m okat, a fö ld forog tová bb.
Milyen lenne az é letü nk, ha ilyenkor nem ijed
né nk meg? Hogyan lehet elé rni, hogy ne ijedjü nk
meg? Hó virá g és halá l. M indkettő kapcsoló dik
a januá rhoz. Mindkettő „h" betű s, szép alliterá -
ció . Jö n az ú j élet, mikö zben a hó virá g - aká rcsak
a tiszavirá g - rö vid életű . Vagyis a hó virá gban ott
van a halá l. Lá tszó lag a tavasz hírnö ke, de való
já ban nagyon gyorsan eltű nik. É n azt gondolom,
hogy a belső bé ké t akkor lehetne elé rni, ha a gye
rekeket m egtanítaná nk erre. Nem arra, hogy apu
nem lesz mindig, hanem arra, hogy apu egyszer
meg fog halni. Mert az, hogy „nem lesz mindig",
nem igaz. Apu mindig ott marad a szívemben,
meg az emlé keimben. A „nem lesz m indig" csak
az ego sajná lkozá sa: a rohadt életbe, há t én nem
leszek mindig!
A daganat kapcsá n a feleségem is rö gtö n a lehető
legrosszabbra gondolt. É rdekesen alakult kö zö ttü nk
a dinamika: amikor megtudtam, mi a helyzet, én
azon voltam, hogy megoldjam a dolgot, ő meg
elkezdett megijedni. Engem az egyik heroinista
autó tolvaj betegem tanított meg az élet egyik kulcs
ig
fontossá gú mondatá ra, miszerint „amit az egyik

ember kitalá lt, annak egy má sik ember rá jö het a
megoldásá ra". Ö ugyan az autó zá rakró l beszélt, de
a megá llapítá s az élet má s terü leteire is érvényes.
Bennem, ahogy kilé ptem az orvostó l, kialakult
a nyugalom. Tudtam, hogy jú niusban majd fel
vá gjá k az arcomat, meg lesz dagadva, elaltatnak,
má sfél-két ó rá t tart a mű tét, ennyi. A legtö bb ember
viszont megretten, amikor talá lkozik az elmú lá s
sal, az elmú lá s lehető sé gé vel. Az okos emberek
racioná lis szempontbó l kö zelítik meg az életet, és
Anitá ná l is ugyanezt lá ttam, hogy ú risten, most mi
lesz. Mindez ö tvö zve a megoldatlan fé lelmekkel.
Bennem nem volt fé lelem. Hiszek abban, hogy
addig élek ezen a fö ldö n, amíg dolgom van.
Annak a néninek, aki segít nekü nk, szintén most
januá rban halt meg a férje. Mindö ssze 60 é vesen
ú gy dö ntö tt, hogy nem akar tö bbet élni, és mindent
meg is tett, hogy miné l hamarabb meghaljon: nem
evett, rengeteg bort ivott, de má s semmit, és néhá ny
hó nap leforgá sa alatt szépen, lassan, mint a gyertya,
elégett. Azt való színű leg sohasem mondta ki, még
a gyerekeinek sem, hogy ú gy érzi, neki má r nincs
dolga. Csak elment. Mert ha kimondja, mi tö rté nt
19
DR. CSERNUS IMRE ♦ EGY ÉLETED VAN
volna? Talá n megkö nnyebbü l. Talá n ha nem ilyen

masszív az egó ja, akkor meghallja, hogy figyelj ide,
apa, mé g egy sor dolog lehetsé ges! 60 éves volt,
hét évvel idő sebb, mint én. Elgondolkoztam: vajon
mennyi sorozatos ö nbecsapá s szü ksé ges ahhoz,
hogy valaki 60 é vesen eljusson odá ig, hogy ő má r
nem akar tö bbet élni? Jó sok.
Nemré g meghívtak egy gimná ziumba, 15 é ve
sekhez, hogy beszé lgessek velü k a nehé zsé geikrő l.
Ő k, a gyerekek hívtak meg, de m ellettü k mé g
ké t-há rom taná r is bent ü lt az osztá lyban. Ná luk
is azzal kezdtem, hogy amíg valakinek nagyon
masszív az egó ja, az kizá rja a fejlő dés lehető ségét.
A masszív egó jú , vagy nevezzü k ú gy, ö né rzetes
személyiség még a neki fontos emberektő l is nagyon
nehezen fogadja el a kritiká t vagy véleményt, mert
ilyenkor feltá mad benne az a bizonyos ö né rzet: ki
vagy te, hogy ezt megmondd nekem?
Ennek kapcsá n elkezdtem gondolkozni azon, hogy
a sajá t é letemben mikor kezdtem el meghallgatni
azokat az ajánlá sokat, taná csokat, amelyeket olyan
emberek fogalmaztak meg, akik szerettek engem. É s
rájö ttem, hogy nagyon-nagyon soká ig védekeztem
a jó gondolatok meghallá sa ellen. Az ö né rzet abbó l
20
alakul ki, am it a fogyasztó i tá rsadalom ismé tel

fá radhatatlanul: hogy te vagy a mindenható , te
vagy a legerő sebb, a legjobb, a legszebb! Ná lam
az univerzum gondoskodott ró la, hogy megértsem,
ez nem igaz: egyszer vitorlá zá s kö zben felné ztem
az é gboltra, és rá jö ttem , m ilyen kicsi vagyok.
Onnantó l kezdve elkezdtem megfogadni má sok
taná csait. Nem mindig persze, mert a mai napig
olykor beleesem az ö nérzet csapdá já ba, és olyankor
nem hallom meg az intő szavakat, és a megé rzé sei
met sem, hanem agybó l kinyírom ő ket.
A 14-15 é veseknek má sfél ó rá n keresztü l nagyon
sok m indenrő l beszé ltem , olyan tém á kat vetve
fel, mint az ö né rté kelé s, az ö nbizalom, az é rzelmi
intelligencia, a megfelelni vá gyá s, a szereteté hsé g,
vagy é ppen azt, hogy a hasonló hasonló t vonz, és
az ember annyit kap vissza az élettő l, amennyit
beletesz. Sem m it nem tudtak ezekrő l a dolgokró l.
De az egyik lá ny feltett egy nagyon jó ké rdé st: mi
lehet ennek az oka? Csak ná lunk, magyarokná l
van ez így? É s a szü lé ink m ié rt nem tanítanak
meg ezekre a dolgokra? Mondtam, hogy a szü lő k
se tudjá k. Az a helyzet, hogy mi egy okos nemzet
vagyunk, és az okos emberekrő l á ltalá ban sugá rzik,
21
hogy az é letet racioná lis szempontbó l kö zelítik

meg. Ennek megfelelő en a gyerekeiket rengeteg
mindenre nem tanítjá k meg. A gyerekek nincsenek
megtanítva arra, hogy elfogadjá k magukat adott
pillanatban olyannak, am ilyenek. É s arra sem,
hogy nem szé gyen aká rm ilyen é rzé st hangosan
kim ondani, eré nyekrő l vagy hiá nyossá gokró l
beszélgetni. Nem tudjá k, hogy ha valami nem megy,
nem szégyen érzelmi konfliktusokat rendezni, aká r
ú gy is, hogy segítséget kérek. Olyankor ajá nlatokat
kapok, hogy a megfelelő dö ntést meghozhassam, és
kö vetkezetesen á tü ltessem ezeket a sajá t életembe.
Arra ké rtem ő ket, hogy jelentkezzen az, aki
ú gy érzi, van elég ö nbizalma. Tíz ember felemelte
a kezé t. Mondom nekik, gyertek ki! Tudni kell,
hogy amikor nem a realitá sró l, hanem a vá gyaink
ró l beszé lü nk, akkor vá ratlan, idegen helyzetek
ben a gesztusainkkal elá ruljuk, való já ban mi is
rejtő zik bennü nk. így ha ilyenkor a vé dekezé s
olyan jellegzetes gesztusait lá tom, mint pé ldá ul
a keresztbe font karok, az arc kipirosodá sa vagy a
zavarodott rö hö gcsé lé s, akkor szá momra egyé r
telmű vé vá lik, hogy az illető csak a vá gyairó l
beszélt, és csak szeretné az ö nbizalmat. A szé ken
22
ü lve, a tö bbiek kö zö tt, akiket mind ismer, azt hiszi:

„én jó l vagyok". Ott kinn a tá blá ná l á llva azonban
idegen helyzetbe toltam ő ket. Ő k nem tudtá k, de
én igen, hogy ez az idegen, ú j és fé lelmetes hely
zet fogja m egm utatni, té nyleg rendelkeznek-e
ö nbizalommal. Megmutattam nekik, na, lá tjá tok,
hol a hazugsá g: keresztbe font kéz, ö sszekulcsolt
kéz, arcpír! É s leü ltettem majdnem mindegyiket,
mondvá n, nem igaz, nincs elég ö nbizalmad, mert
akkor nem vé dekezné l, nem lenné l zavarban,
mert aki jó l é rzi magá t a bő ré ben, az akkor is jó l
érzi magá t a bő ré ben, ha kiá ll az osztá ly elé.
Akik kint maradtak, azokat sorra megké rtem,
írjá k fel a tá blá ra, mitő l van ö nbizalmuk. Az egyik
pé ldá ul azt vá laszolta: attó l, hogy a taná raim ,
az osztá lytá rsaim, a szü leim dicsé rnek. Kénytelen
voltam kiá brá ndítani: te a megfelelési kényszeredrő l
beszé lsz! A megfelelé si ké nyszer mindig igényli
a pozitív visszacsatolá st. A gyerekek ezt nem tudtá k,
azt hitték, hogy ez a norma. A végén megkérdeztem
tő lü k, hogy érzik magukat, hiszen ez volt a lényeg.
Olyan 10-15 szá zalé kuk azt felelte, hogy kívá ncsian
vagy jó l, 60-70 szá zalé kuk, hogy zavarodottan, és
vé gü l a tö bbiek bevallottá k, hogy rosszul. Utá na
23
beszéltem az iskola igazgató nő jével, és ő mondta,

hogy az egyik kislá nyná l kicsaptam a biztosítékot,
mert ó ra utá n sírdogált. Nyilvá n kimondtam valami
olyasmit, amivel ná la nagyon betalá ltam.
14-15 évesen rengeteg mindent én sem tudtam.
Viszont élt bennem a kívá ncsisá g, ezért elkezdtem
olyan kö nyveket olvasni, á ltalá ban felnő tteknek szó ló
regényeket, amelyeket egyébként nem lett volna sza
bad, és rengetegszer ért heurékaélmény. Akkoriban
igazá bó l csak motoszká lt bennem a felismerés az élet
meghatározó dolgaival kapcsolatban, de késő bb, fel
nő ttként gyakran eszembe jutott, hogy egykor olvas
tam egy kö nyvet, ami nekem valami miatt nagyon
sokat jelentett, és utá nanéztem. így vettem elő ú jra
példá ul az Édentől keletre című Steinbeck-regényt.
Ránéztem, két vastag kö tet, gondoltam, valahol csak
megtalá lom, mi volt az a fontos! Meg is talá ltam, és
akkor, felnő ttként má r tudatosult bennem: a válasz tá s
lehető sége. Az egó t negatív impulzus éri, hogy
meghalhatsz, mert itt ez a daganat, és az 20 szá zalék
eséllyel lehet rosszindulatú . Na, ez a krízis!
Az egyik lehető sé g ilyenkor, hogy megijedek,
a má sik lehető sé g, hogy nem. Tehá t vá laszthatok.
É s m indig vá laszthatok, akkor is, ha mondjuk,
24
elszá ll a fék az autó ban. Miért ijedtem meg ennyire,

hogy elromlott a fék? Mert azt hittem, ez az autó
tö kéletes? Az autó nem tö ké letes, az autó az egy
darab vas, ami romlik, és bá rmikor bá rmi tö nkre
mehet benne, bá rmennyire szé pnek lá tszik is. Ha
elfogadom, hogy bá rmikor elszá llhat a fék, abban
a pillanatban, am ikor való ban elszá ll, taposom
egy kicsit, de utá na eszembe jut a ké zifé k. Vagy
a motorfé k. Beteszem má sodikba, első be, elő bb-
utó bb meg fogok á llni.
Ugyanez a helyzet a halá llal. Ha elfogadtam, hogy
egyszer meg fogok halni, akkor ilyen szituá ció ban
az erő forrá saimat arra tudom haszná lni, hogy meg
oldjam a konfliktust. A sajá t pé ldá mná l maradva:
én ú gy dö ntö ttem, rendezni akarom mindazt, ami
kialakította ezt a daganatot. A gyó gyulá s csak
egyenes hozadé ka ennek. É n azon agyaltam, mi
az én felelő ssé gem abban, hogy ez kialakult. Hol,
mikor, mit nem tettem meg, mikö zben é reztem,
mi lenne a helyes? Ez nekem sokkal fontosabb
volt. Azt nem tudjuk, egy-egy betegsé gé rt há ny
szá zalé kban felelő s a genetikai hajlamunk, de én
hiszek abban, hogy amit az ő sö ktő l genetikailag
kó dolva kaptunk, annak a kifejlő dé sé t bizonyos
25
cselekedetekkel mi idézzü k elő . Ezt a gondolatot én

nem é rzem tehernek. Mé ghozzá azé rt nem, mert
hiszem, hogy én vagyok a sajá t sorsom ková csa,
és ha az életem bizonyos terü letein hazudoztam
m agam nak, azé rt én vagyok a felelő s. Vagy ha
- mint egy 14-15 éves - azt hittem, jó l vagyok, és
kö zben ö sszekevertem a realitá st a vá gyaimmal,
azé rt is én vagyok a felelő s.
Az elfogadá s kutya kemé ny meló , mert rengeteg
é rzé st vá lt ki a folyamata. Amikor elő szö r kitapin
tottam a duzzanatot, azt mondtam magamban:
a francba, ez nem nyirokcsomó ! Rö gtö n beindult
az orvosi gondolkodá s. Gondoltam: ha nem nyi
rokcsomó , akkor mi a franc? Mondtam: daganat.
É s utá na: a rohadt életbe, mi a francot rontok el?
Ez szombaton tö rtént, és emlé kszem, vasá rnap fel
keltem hajnali fél 5-kor, mert nem tudtam aludni.
Lementem a konyhá ba, leü ltem, fő ztem egy ká vét,
és elkezdtem agyalni. Sokkal rosszabbra gondoltam,
valami csontdaganatra, egy kicsit utá nané ztem,
hogy mi lehet, de kö zben já rt az agyam ezerrel.
Mi az, amit nem akarok é szrevenni?
Elő szö r dü hö s lettem , de csak nagyon rö vid
ideig, talá n egypá r percig. Utá na megszű nt, mert
26
arra m á r rá jö ttem , hogy a dü h, az ö nsajná lat,

a „mié rt pont velem" é rzé se nem vezet sehová .
Ha kevé s az idő nk, akkor a dü h nagyon sok idő t
elvisz fö lö slegesen. Ha az elfogadá s folyamata
sorá n dü hö s leszek, elé gedetlen, frusztrá lt, jajve-
székelő s, de ezeket mind felismerem, akkor abban
a pillanatban nagyon gyorsan á t is léphetek rajtuk.
É s utá na elkezdhetek olyasmivel foglalkozni, ami
má r azt té rké pezi fel, hogy hol vannak azok a pon
tok, amelyekrő l nem akartam tudomá st venni, és
mié rt tö rtént ez így. A csalá di bé ke kedvéért? Mert
azt gondoltam , hogy majd m egoldó dik? Azon
a reggelen elkezdtem ezeket rendezni, és ezzel
elindultam a megoldá s felé.
Tudnunk kell, hogy aká r januá rt írunk, aká r
szeptembert, mindig csak az itt és most létezik. Ha
valaki elfogadta, hogy ő emberbő l van, és az ideje
vé ges itt, ezen a fö ldö n, akkor fog tudni ö rü lni
a hó virá gnak januá rban. Ha viszont nem fogadta
el, akkor hiá ba a hó virá g, mint a tisztasá g, a hó
aló l kibú jó élet jelképe, nem fog ö rü lni neki, hanem
tele lesz gonoszsá ggal, gyű lö lettel, aljassá ggal és
irigysé ggel. Ez pedig lassítja és megakadá lyozza
a gyó gyulá sá t. A negatív erő k ugyanis a halá l,
27
az elm ú lá s felé tolnak, nem pedig a gyó gyulá s

felé . M á r sokszor lá ttam , hogy a pesszim ista
gondolkodá s hatá sá ra tová bb tart a regenerá ció
és a felé pü lé s egy traumá bó l, mint az optimista
hozzá á llá sná l. Valami megvá ltozik a szervezetben.
É n nem tudom, mi, mert nem vagyok é lettaná sz,
de aki ezzel foglalkozik, azt tapasztalja, hogy
van valami, aminek kö vetkezté ben a szö vetek és
a sejtek teljesen má ské pp reagá lnak.
Optimista és mosolygó s hozzá á llá s esetén gyor
sulnak a pozitív folyamatok. Mert ha én rajta vagyok
az ú ton, akkor mi a fontos? Az, hogy milyen lesz az
adott á llomá s, vagy hogy rajta legyek az ú ton? Ter
mé szetesen az a fontos, hogy rajta legyek az ú ton.
Csak az egó t simogatja a kérdés, hogy meggyó gyu
lok vagy meghalok. Ha elfogadtam mindkettő t, és
mindent megteszek a gyó gyulá sé rt, akkor ennek
hozadé kaké nt lehet, hogy m eggyó gyulok. Ha
viszont a vé gé n meghalok, akkor is az a lényeg,
hogy kö zben mindent megtettem-e, amit tudtam
és é reztem. Mert ez a fontos.
Szá momra nagyon megerő sítő gondolat az, ha
tudom, hogy valam ié rt én vagyok a felelő s, mert
akkor teljesen vilá gos a helyzet, nem mutogathatok
28
senkire. Ha egy helyzetet én idé ztem elő , akkor

az én kezemben van a lehető ség, hogy a megoldá st
is megtalá ljam. Akkor ú gy é rzem, van valamifé le
kontrollom . De az em berek tö bbsé ge nem sze reti,
hogy ha ná la van a felelő ssé g, hanem szeret
má sokra mutogatni, szeret má sokat hibá ztatni, mert
az a ké nyelmesebb. Ilyen emberbő l Magyarorszá
gon elég sok él. Ez az alapá llá s alacsony é rzelmi
intelligenciá t feltételez, és rengeteg elfojtá st meg
frusztrá ció t jelent. Az ilyen ember tele van rengeteg
negatív energiá val, mert az irigység, a rosszindulat,
a kivagyisá g, a nagyké pű sé g nem szü lnek pozitív
energiá kat. Ezek a negatív energiá k eredmé nyezik
a test megbetegedé sé t.
Ha orvoské nt á llné k ilyen helyzetben valakivel
szem ben, akkor m egké rdezné m tő le, hallott-e
m á r arró l, hogy lé tezik a testnek és a lé leknek
az egyensú lya. Hallotta? Hallotta. M indannyian
a genetiká nkban hordozzuk az ő seinktő l ö rö kö lt
hajlamot példá ul a hipertó niá ra, a cukorbajra, ilyen
olyan kó rokra. Magá nak a betegsé gnek a kialaku
lá sá ban egy sor é letmó dbeli té nyező is szerepet
já tszik: elhízá s, sportmentes élet, zsíros kajá k, ezt
nagyon sokan tudjá k. De gondolt-e arra, hogy
29
ö nnek a lelke egé szsé ges-e? Mert a gyó gyítá sban

mindenfé lé t bevet az orvostudomá ny, daganatná l
jö het a mű tét, a kemo-, a sugá rterá pia, és lé teznek
alternatív eljá rá sok is. De ettő l az ö n lelke egé szsé
ges lesz? A lelké ben ott é lnek az é rzé sek, ott élnek
tö bbek kö zö tt a félelmei. Ezeket megoldotta? Mert
ha ezeket nem oldja meg, ú jra kihatá ssal lesznek
a testé re. M egfontolhatja, hogy ezekkel kezd-e
valamit, vagy csak testi szempontbó l kö zelíti meg
a gyó gyulá st. Remé lem, tudja, hogy ez mit jelent,
hogy a lelke attó l mé g nem lesz jobban! É n ezt
mondaná m az illető nek, ő meg eldö ntheti, hogy ha
eddig racioná lisan kö zelítette meg az életét, akkor
most akar-e valamit kezdeni a leikével, vagy nem.
A lelki egé szsé g alatt én a lelki bé ké t értem. Azt,
hogy elfogadom és tiszteletben tartom ö nmagam
é rzé seit, tulajdonsá gait. Em lé kszem , Tó th Laci,
a magyar vízilabda-vá logatott má sodedző je mesélt
nekem egyszer a szerb hozzá á llá sró l. Azt mondta,
ha a szerbek é szreveszik, hogy alibizel, alibi pasz-
szokat adsz, alibi kapura dobá sokat végzel, akkor
leszidnak a sá rga fö ldig. Ha viszont lá tjá k, hogy
mindent megteszel, mégis kapufa lett, vagy a kapus
kivédte, akkor azt mondjá k, semmi baj, menjü nk
30
tová bb, legkö zelebb jó lesz. Mi, magyarok á ltalá ban

ú gy á llunk hozzá , hogy: jaj, istenem, mi lesz, ha
elrontom? Ez nem lelki egé szsé g. A lelki egé szsé g
az, ha elfogadom , hogy igen, lehetsé ges, hogy
elrontom, de akkor sincsen semmi baj. Megyü nk
tová bb. Nincs baj, csak élet van.
A lelki egé szsé g jele, hogy tudok-e szívbő l
mosolyogni. É n tudok. Nincsen semmi bajom, jó l
alszom, mint a bunda. Teszem a dolgomat, amiben
hiszek. Nekem az egé szsé get ez jelenti, a belső
bé ké t pedig az, ha megő rző d a kívá ncsisá godat,
és rá tudsz csodá lkozni a vilá g szé psé gé re és nyo
morá ra egyará nt. A mú ltkoriban á lltam a piros
lá mpá ná l a Deá k téren, és jö tt az autó k mellett egy
fiatal pasi, ké regetett. Á tfutott az agyamon, hogy
mié rt nem dolgozik. Aztá n ahogy kö zelebb jö tt,
lá ttam, hogy alacsonyabb az intellektusa, amikor
megszó lalt, az artikulá ció ja sem volt iskolá zott.
Akkor azt mondtam magamban, hogy én nem
fogok íté lkezni, és má r eresztettem is le az abla
kot, és adtam neki pé nzt. Ki vagyok é n, hogy
szá monké rjem rajta, mié rt ké regé t? Isten vagyok?
Nem. Megtehetem, hogy adjak neki pé nzt? Meg.
É s adtam neki valamennyit. Sok kicsi sokra megy.
31
Bá rmi problé má nk legyen, annak a lehető sé ge,

hogy jó l megé ljü k, és megoldjuk, ott kezdő dik, ha
megtanulunk beszé lni ró la azokkal, akik fonto
sak nekü nk. Ez az első lépés. Nem szabad, hogy
elkezdő djé k a bagatellizá lá s, hogy a m á sik ne
aggó djon. A mú ltkor valaki azt mondta nekem:
nagyon sokat vagyok ú ton, és ő aggó dik miattam.
Mondom: figyelj ide, én é ppen kö dben, sá rban, jég
ben, ó nos eső ben ü lö k az autó ban és koncentrá lok
a vezeté sre, te m egjö ssz a negatív energiá ddal, és
ha most el kell magyará znom neked, hogy hidd
el, jó l vagyok, figyelek, akkor csak a koncentrá lá si
idő mbő l vonok el energiá t, hogy megnyugtassalak.
Menj a francba! Aggodalmaskodjá l egyedü l, de ne
hívjá l fel, hogy ú risten, mi lesz! Mert az aggó dá s
mindig a má sikró l szó l, nem ró lam. Az illető nem
é rtem aggó dik, hanem amiatt, hogy mi lesz vele,
ha velem tö rté nik valami.
A gyerekeid mellett sem á llhatsz ott szü ntelenü l,
és nem spó rolhatod meg nekik, hogy megszerez
zék a sajá t tapasztalataikat. Megszerzik, te pedig
szü lő ként ezt vé gigné zed. Vagy tú lélik, vagy nem.
Feltehető en tú l fogjá k élni, de végső soron bekö
vetkezhet az is, hogy nem. A gim ná zium ban is
32
elmondtam a kö lykö knek: most azt hiszitek, sok

idő tö k van, mert fiatalok vagytok. Nos, az egyik
ismerő sö mnek volt egy serdü lő bará tja, aki 17 éve
sen azt hitte, hogy sok ideje van mé g, fiatal, erő s.
Majd decemberben lelé pett a zebrá ra a zö ldné l,
csakhogy az autó nem á llt meg a pirosná l, és a lá ny
most az egyik budapesti kó rhá z intenzív osztá lyá n
fekszik kó má ban, és azt sem tudja, van-e még ideje,
ső t azt sem, hogy ő maga megvan-e még. Tehá t
nincs idő tö k. Ú gyhogy, ha most nem tesztek meg
mindent, akkor utó lag bá nhatjá tok, mié rt nem tet
tétek meg, kü lö nö sen, ha kö zben elmú lt 10-20-30 év.
Visszaté rve a Bakancslista című filmre: az emberek
96 szá zalé ka azé rt nem akarja megtudni a halá la
pontos napjá t, mert nem tett meg mindent, akkor,
amikor é lhetett volna.
33
# FEBRUÁR ♦
Kiégés és megújulás
Idén februá rban nagyon intenzíven belekezdtem
a munkába, és rö gtö n egy kicsit meg is fáztam. A szer
vezetem azonnal jelezte, hogy sok, amit vá llaltam, mert
nem tartottam tiszteletben, hogy nemsoká ra 53 éves
leszek. Persze, hihetem azt, hogy pö rgő k erő mö n
felü l, de nem tudom letagadni, hogy az energiaszin tem
má r nem a régi. Má rpedig ha ezt nem vesszü k
figyelembe, akkor kö nnyen bekö vetkezhet a kiégés.
Ez az én felfogá som szerint az az á llapot, amikor
valaki má r nem tudja szívvel és hittel csiná lni azt,
amit egykor csiná lt, hanem csak rutinbó l cselekszik.
Má r ismer mindent, profinak tartjá k, ugyanakkor
eltű nik a korá bbi lelkesedése. Ebbő l a szempont bó l
én is kiégtem, amikor ú gy éreztem, hogy elég a
né gyszemkö zti beszé lgeté sekbő l, mert igazá bó l
csak az arcok vá ltoznak, de a konfliktus maga ú jra
meg ú jra ugyanaz. É s ú gy dö ntö ttem, ebbő l elég volt.
37
Az embereknek egy ó riá si csoportja persze eleve

soha nem is csiná lta szívvel-lé lekkel a munká já t.
Ő k azok, akik alig vá rjá k, hogy jö jjö n a péntek. Ő k
ugyanis soha nem vették a fá radsá got, hogy meg
talá ljá k azt a helyet, ahol igazá n tudnak lobogni.
Jö tt az első lehető ség: jó l van, jó lesz az, kisfiam, jó
sok ló vét fogsz vele keresni, biztonsá gban leszel,
rendben lesz az életed így, nem kell sokat dolgozni,
majd megoldjuk! Ő k az „ahogy esik, ú gy puffan"
elve szerint élő k, a sodró dó k. A kiégés viszont azokat
érinti, akik nagyon szerettek valamit, de má r nem
tudnak a korá bbi lánggal lobogni. A szü lő k nagyon
sok mindenrő l nem beszélnek a gyerekeikkel, így azt
se nagyon vetik fel nekik, hogy figyelj ide, rendben
van, hogy olyasmit csiná lsz, amit szeretsz, de egy
szer mégis bekö vetkezhet, hogy telítő dik a pohá r.
Amikor tehá t érzed, hogy csö kken a lelkesedésed,
akkor nagyon fontos a megú julás. Hagyd abba, csiná lj
má st, nézd meg, tényleg jó -e ez neked, mert most még
képes vagy dö nteni. Egy ilyen beszélgetés csak pár
perc, de nagyon fontos az egyé rtelmű fogalmazá s.
A má sik ugyanis a puha fogalmazá sbó l azt veszi
ki, ami szá má ra kellemes, és a lényeget nem fogja
akarni meghallani. Má rpedig a gyerekek á ltalá ban
38
FEBRUÁR * KIÉGÉS ÉS MEGÚJULÁS
ilyenek: a legtö bbszö r ké nyelmesek, mert masszív

az egojuk. É s persze lustá k, sértő dékenyek, ö nző k,
alacsony az ö nbizalmuk vá ratlan helyzetekben, mert
megszoktá k, hogy ott van kö rü lö ttü k egy dominá ns
szü lő , aki sokszor kö zbelé p, am ikor nem ké ne.
Az ilyenkor keletkezett sikeré lmé ny aztá n a szü lő
ö nbizalmá t erő síti, a gyereké t viszont csö kkenti.
A Csendü lő be nagyon sok ember jár, és fő ké nt
a 40 -es korosztá lyná l lá tom, hogy akik egykor
csiná ltak valamit szeretettel, de belefá radtak, azok
annak ellené re, hogy fiatalok, való já ban ö regek.
A metakommuniká ció juk, a gesztusaik, a hang
lejté sü k: m intha az ö regapá mmal beszé lgetné k.
Tompá k, bizonytalanok, hezitá lnak, agyainak,
kifogá sokat keresnek. Zavarja ő ket a helyzet, mert
nem é rtik, hogyan kö vetkezett be ná luk a kiégés.
Holott nem szé gyen belefá radni valamibe, és fel
á llni belő le, megfogalmazni azt, hogy té vedtem,
hibá ztam , elé g. Ha lenne ö nism eretü k, akkor
rá jö nné nek: nem szé gyen kim ondani azt, hogy
nagyon szerettem valamit, de most má r elfá radtam,
és inká bb á tadom a fiataloknak a terepet.
Milyen jó lett volna látni nemcsak olyan szü lő ket
vagy nagyszü lő ket, hanem aká r taná rokat vagy edző
39
két, akik képesek kimondani: há t, ide figyelj, gyerek,

tíz évig edzettem gyerekeket, mostanra elegem lett
belő le, most elmegyek! De a mi gyerekkorunkban
a felnő ttek á ltalá ban azt hajtogattá k, hogy egy életen
á t kü zdö ttem, csiná ltam ezt meg azt, sztahanovista
voltam, te pedig nem tisztelsz engem! A má sodik
vilá ghá ború utá n ná lunk ú j korszak kezdő dö tt, a szo
cializmus, és olyan nagy volt a megfelelési kényszer,
meg a hovatartozá s vá gya egy bizonyos blokkhoz,
hogy emiatt rengeteg elfojtá s keletkezett. Rá adá sul
a mú lt rendszerben ú gy vélték, a pszichoterá pia
az ö rdö gtő l való , így a lelki problémákat elnyomtá k.
A rendszervá ltá s utá n aztá n megint egy ú j rendszer
kezdett el épü lni. Itt má r felismerté k a mentá lis és
é rzelmi dolgok fontossá gá t, mert ezen a terü leten
is eljö tt a szabadsá g meg a demokrá cia. Á m a bol
dogsá g keresésének is vannak á m nagyon izgalmas
stáció i, példá ul annak a felismerése, hogy kiégtem:
ez fá jdalmat okoz. Mekkora megrá zkó dtatá st jelent
példá ul, ha valaki tíz évig azt hangsú lyozta, hogy
ő boldog, aztá n rájö n, hogy való já ban a biztonsá got
nevezte boldogsá gnak!
Ez tö rvé nyszerű dolog, ha nem á sok le mé lyre
ö nmagá mban, és nem né zek szembe azzal, hogy
40
FEBRUÁR ♦ KIÉGÉS ÉS MEGÚJULÁS
ha kié gtem, akkor azé rt én vagyok a felelő s, mert

nem vettem tekintetbe bizonyos fontos folyama
tokat. É n vagyok a hunyó . Nem a kö rnyezetem,
nem az elvá rá sok, nem a világ, hanem én. Amikor
valakinek nincs ö nismerete, és nem jö n rá , hogy
az élet egy adott, fontos terü leté n nem mer ő szinte
lenni ö nmagá hoz, az é rzelmi á llapotait nem meri
hangosan kim ondani, nem mer é rtü k felelő ssé
get vá llalni, akkor a szereteté hsé ge miatt elkezd
tá maszkodni valakire. Ilyenkor biztonsá gban érzi
magá t az illető vel, de ez való já ban tá maszkodá s.
Ezt azonban soha nem fogalmazza meg, hanem azt
mondja, hogy ez a boldogsá g. Az emberek sokszor
azé rt nem mernek tenni a kié gé sü k ellen sem, mert
azzal azt kocká ztatná k, hogy elveszítik ezt a kis
langymeleg, mocsá rszerű biztonsá gé rzetü ket.
Á m ezek az emberek egyetlenegy fontos dolgot
nem vesznek tekintetbe: az idő t. Mostaná ban el
szoktam já tszani egy szá mmal: 36 ezer. Megké r
dezem az elő adá sokon a kedves kö zö nsé get: ö nö k
szerint sok a 36 ezer? Ezzel rö gtö n beviszem ő ket
az erdő be, mert azt hiszik, pé nzrő l van szó . Aztá n
azt mondom: nem forintra gondoltam , hanem
napra. Mert 36 ezer nap, az kö rü lbelü l szá z év,
41
DK. CSERNUS IMRE ♦ EGY ÉLETED VAN
amit feltehető leg, urak, hö lgyek, kö zü lü nk kevesen

fogunk megé lni. Ú gyhogy a pasikná l mondjunk
inká bb 26 ezret, a hö lgyek pedig rá nk vernek mé g
3 ezret, amikor víg ö zvegyké nt ö rü lhetnek, hogy
hál' istennek, nem kell tö bbé szaros gatyákat mosni.
É s ebbő l a 26-29 ezer napbó l mi sok ezret azzal tö l
tü nk el, hogy bedugjuk a fejü nket a homokba. É s
azt hisszü k, hogy amit nem akarunk meghallani,
és amirő l nem akarunk beszé lni, az nem is létezik.
Há t nem így van! Az idő mú lá sa az, ami lefekteti
a kereteket. Való já ban az, amit mi é letnek hívunk,
mitő l lesz élet? Ha folyton fenyeget bennü nket
a megfelelési vá gy, a kiégés, a boldogtalanság, akkor
mitő l élü nk, mikor é lü nk igazá bó l? Akkor, amikor
rá ü lü nk a motorra? Amikor beü lü nk a Volvó ba?
Ha bekapcsolunk egy jó kis zenét?
A hö lgyek sokszor akkor élnek, amikor egy adott
nap feladatait elvé gezté k. Pedig ha volna egy-
egy nap, amikor nem kell feladatokat kipipá lni, és
ezt meg is tudjuk m agunknak engedni, akkor jó
é rzé ssel tö ltene el minket, hogy ezt megtehetjü k.
Januá rban a felesé gem feljö tt a lá nyokhoz há rom
napra, én meg azt a há rom napot, csü tö rtö ktő l vasá r
napig, azzal tö ltö ttem, hogy kimentem az udvarra,
42
behoztam a fá t, begyú jtottam a ká lyhá ba, né ztem

a tü zet, fő ztem m agam nak valam it, olvastam ,
a telefonomat kikapcsoltam, jó filmeket né ztem,
aludtam dé lutá n, felkeltem , ká vé ztam . Há rom
napot ilyen drá ga semmittevé ssel tö ltö ttem.
Aki szeretettel vé gzi a feladatá t, az é letet ad.
A szobrá sz is, az író is. Aki viszont intellektuá lisan
alkot és teremt, annak ó hatatlanul szü ksé ge van
a má sik pó lusra is, hogy elü ltessen egy magvacs-
ká t, azt locsolgassa, és né zze, hogy az a virá g vagy
nö vé ny hogyan nő ki a fö ldbő l. Hogy kim enjen
a termé szetbe megmetszeni a sző lő t, és figyelje a
rü gyeket, a kis fü rtö cské ket, majd leszü retelje
a termé st. Mert ott is alkot, csak valam i má st,
valamilyen ú j dologba fog bele. A kié gé st is ú gy
lehet megelő zni, ha tudatosan a bizonytalan felé
haladunk, ha mindig a fé lelmeink felé megyü nk,
és valami olyasmibe kezdü nk bele, ami abszolú t
ké tesé lyes. Persze, csakis a legkisebb konfliktu
sunktó l kezdve, nem pedig a legnagyobbtó l.
Olyan ez, mint amikor egy meleg nyá ri napon
épp Sopronba igyekeztem, és ú tkö zben megá lltam
egy kis faluban a kocsmá ná l ká vé t inni. É n korá b
ban belevá gtam egy ká vé s vá llalkozá sba, abbó l
43
szü letett a Depresso, benne mindenfé le speciá lis

ká vé, meg szuper ká vé gé p. Ott a faluban bemen
tem a kocsmá ba, odabent nyü zsgö tt kö rü lbelü l
ezer légy, a pulton meg egy olyan ká vé fő ző á llt,
amihez elő re leő rlik a ká vé t (a baristá k ezt nevezik
dö glö tt ká vénak), és ha rendel valaki, akkor abbó l
beletesznek a gé pbe egy keveset. Tudtam, hogy
milyen lesz, mé gis ké rtem egy dupla eszpresszó t,
utá na mé g egyet, aztá n leü ltem a teraszon a helyi
meló sokhoz, akik ott frö ccsö ztek meg sö rö ztek, és
dumá ltunk egy jó t. É lveztem a kontrasztot, hogy
tudom, milyenek a gyü mö lcsö s, savas és egyé b
csodá latos eszpresszó k, meg az ilyen-olyan habok,
mikö zben iszom ezt a kávét, amit má sok meg se
kó stolná nak, mert ő k csak arabicá t isznak, rizs
tejjel, kó kuszvirá gcukorral, vagy laktó zmentesen,
koffeinmentesen, mindenmentesen.
Amió ta bekö szö ntö tt ez a laktó zmentes ő rü let,
a Csendü lő ben is rendszeresen felbukkannak ilyen
vendé gek. A mú ltkor is laktó zmentes tejeská vé t
ké rt tő lem valaki, meg egy tú ró s sü tit. Vigyorog
tam. Azt ké rdezi az illető : m i van? Mondom neki,
a tú ró s sü ti, az nem nagyon lesz laktó zmentes.
É n nagyon szívesen adom, csak akkor el kellene
44
dö nteni, hogy ö n most laktó zé rzé keny-e, vagy

sem. É rezte ő is, hogy ez így nem oké. Most mi
legyen? Végü l ú gy dö ntö tt, jó , adjam normá l tejbő l
a ká véját, mert az finomabb.
É n viszont abba a falusi kiskocsmá ba nem ú gy
ü ltem be, hogy én csak az arabicá bó l ké szített,
kü lö nleges nyomá ssal ké szü lt ká vé t vagyok haj
landó meginni, hanem bá rmilyen ká vét megiszom
bárhol, mert való já ban imá dom a ká vét. Ezé rt nem
azt nézem, hogy negyedosztá lyú vagy első osztá lyú
a hely. Hiszen mindegyik ká vé. Ha valaki elké szíti,
megiszom és élvezem. Tehá t é rdemes az ú jat
keresni. Mert a kiégés ahhoz is hasonlítható , amikor
elő szö r rá kattansz egy nagyon finom belga vagy
svá jci csokira, és veszel belő le ké t kiló t. Nagyon
szereted, és ez a jó é rzé s tart az ö tö dik vagy a tize
dik tá blá ig, de amikor jö n a tizenegyedik, és még
mindig ugyanazt eszed, akkor egyszerű en má r
nem é rzed, mert telítő dtél. Telítő dtél é rzé sekkel,
telítő dtél ugyanolyan é lmé nyekkel.
Az ú jnak a vá lasztá sa, és ezen keresztü l a feltö ltő -
dés az embereket is ö sszehozza. Az egyik bará tom
mesélte, hogy bá r régen zá rkó zottabb volt, ma má r
nagyon sokat beszélget teljesen idegen emberekkel,
45
mert egyszerű en élvezni kezdte, mennyire váratlan

tud lenni egy má sik ember reakció ja, érzelemvilá ga.
Ki akarta pró bá lni, milyen az, amikor egy teljesen
idegen embernek mond valamit, ami a sajá t véle
ménye, vagy amirő l azt gondolja, hogy az vicces
vagy okos. Vajon mi fog tö rténni? É s azt tapasztalta:
az teremti meg a lehető séget arra, hogy ö sszejö jjenek
az emberek, hogy bevá llalja-e vagy sem a helyzet
teljes kiszá míthatatlansá gá t. Ugyanerrő l van szó , ami
kor elmész a nagyihoz, és tudod, hogy ott ugyanazt
a rá ntott hú st fogod kapni, amit hú sz éve mindig,
pontosan ugyanú gy elké szítve. De nem akarod
megbá ntani szegényt, ezé rt letolod a rá ntott husit,
és kö zben hallgatod, hogy kisfiam, a kedvencedet
fő ztem! Szerintem ez a kiégés. Mié rt nem mondod
azt, hogy nagyi, ez tényleg a kedvencem - volt. Má r
nem az. Nem tirpá ksá g vá llalni, hogy vá ltozom.
Attó l még lehet tisztelni a hagyomá nyokat. Hiszen
ha a nagyi évente ké tszer csiná l csak rá ntott hú st,
akkor az még oké, az még élvezetes is lehet. De ha
a hagyomá nyt rutinbó l csiná lom, az semmi má s,
mint kiégés.
Nem szé gyen elfogadni és kim ondani, hogy
kiégtem. Az igazi traumatizá ló konfliktus ugyanis
46
akkor kö vetkezik be, amikor gö rcsö sen ragaszko

dom ahhoz, hogy azt a rá ntott husit én szeretem,
ső t meg is győ zö m magamat, hogy igen, igazad
van, nagyi, én ezt nagyon szeretem, és gő zerő vel
letolom. Utá na viszont szö rnyen rosszul é rzem
m agam , elrontja a napom at, m ikö zben azt is
tudom, hogy két hét mú lva ugyanú gy meg fogom
csiná lni, odam egyek, és ú jra meg fogom enni.
Tehá t való já ban ú gy pró bá lom tiszteletben tartani
a hagyomá nyokat, hogy kö zben hazudok magam
nak. Ú jra és ú jra elá rulom, feladom magamat. De
abban a pillanatban, amikor rájö vö k, hogy ez nem
szé gyen, és elfogadom, hogy amit egykor nagyon
szerettem, azt most má r nem szeretem, most má r
elfá radtam bele, és most má r szeretné k megú julni,
jó l megú julni, akkor megnyílik elő ttem az ú t az ú j,
a jobb élet felé.
É n valamikor értetlenü l bá multam ezeket a jele
ket, mert senki nem beszé lt nekem annak idejé n
a kié gé srő l. Amikor elő szö r hallottam a burnout
szindró ma kifejezé st, azt mondtam magamban:
ez m eg m icsoda? Fiatal orvoské nt nem é rtet tem,
egyszerű en nem fért a fejembe, hogy lé tezik
ilyesmi. Ké ső bb aztá n, amikor má r vagy tíz éve
47
dolgoztam a Lipó ton, és lá ttam a napi robotba

belefá radt idő sebb kollé gá imat, elkezdtem meg
é rteni. Az viszont mé g akkor sem tudatosult ben
nem, hogyan fordulhat elő , hogy valamit nagyon
szeretek, és mé gis bekö vetkezik ez a kiégés. Azt
hittem, a finom svá jci csoki ö rö kké a kedvenc svájci
csokim marad. Pedig nem.
Az ilyen felismerés kö nnyen talajvesztéshez vezet,
ha az ember nem tudja, mi az ú tja a megú julá snak.
Akkor jö n a pá nik, a megijedés, ez azonban az ö nis
meret hiá nyá bó l fakad. É n ezt ú gy kü lö nbö ztetem
meg, hogy létezik a felnő tt élet, és létezik afelnőttnek
látszó élet. Ha csak felnő ttnek lá tszol, és valami nem
ú gy alakul, ahogy elké pzelted, vagy arró l, amit
stabilnak hittél, egyszer csak kiderü l, hogy csak
illú zió , akkor abban a pillanatban pá nikba esel, hogy
mi lesz az addig ké nyelmesnek hitt életeddel. Ha
viszont tü relmes vagy, és tudod, hogy ké pes vagy
a szívedre hallgatni, és bá tor vagy a megé rzé seidet
kö vetni, akkor nincs baj. Mert a pihené s és a tuda
tos tü relem jó voltá bó l tudod, hogy elő bb-utó bb
jö nni fog valam i ú j, és meg fogod é rezni, mi az
a valami. É s akkor nincs pá nik. De a mai emberek
nek nagyon nehezü kre esik tudatosan, tü relemmel
48
vá rni. A szívü k helyett meg hallgatnak inká bb

a legelső vadidegenre, aki elmondja a véleményét,
mert instant megoldás kell, mert mindenki siettet
és siet. Gyorsan, azonnal, most!
A megoldás ilyenkor az, ha tudod, hogy az okos
ember azzal gazdá lkodik, amije van. Ha azt érzed,
hogy az emberek nem vá ltoznak, a te tü relmed
viszont kopik, és a frusztrá ció d fokozó dik, akkor
nagyon fontos egy kö rü lbelü li idő pontot megha
tá rozni, mikorra akarsz talpra á llni. Amikor má r
é rzed, hogy m entá lisan ugyan mé g meg tudod
oldani a régi helyzeteket, bele tudod ké nyszeríteni
magad, de a tested má r nem fogja bírni, akkor azt
mondhatod, hogy kö szö nö m szé pen, szeretné k
megú julni, szeretné k valami má sba fogni, és kö l
csö nö s megegyezé ssel, bé ké vel tá vozol.
A tö bbiek szép emlé keket ő riznek majd ró lad,
mert nem ú gy bú csú ztá l el, hogy elkü ldted ő ket
a jó é des anyjukba, hanem kedvesen. Elvé gre
minek elmondani nekik, hogy ezt mié rt teszed?
Azok, akik felü letesen é lnek, ú gy is ké rdeznek.
Ú gysem fogják megérteni, hogy te csak hű maradsz
ö nmagadhoz. Rá adá sul annak a felismeré se, hogy
én ezt tová bb nem akarom csiná lni, á ltalá ban nem
49
egyik napró l a má sikra tö rté nik, hanem egy folya

mat. Tehát nem azonnal berontok a fő nö khö z, és
rádö ntö m az író asztalt, hanem elhatá rozom, hogy
ezen dolgozni fogok, kö rü lné zek, ú j utakat keresek.
É ppen ezért a kiégés té má já hoz elvá laszthatatlanul
hozzá tartozik az elő relá tá s vagy jö vő be né zé s.
Vajon ha ö nmagá mnak hazudok, akkor szere
tem-e magam? Tegyü k fel, hogy ö nbizalomhiá nyom
van, nem merem kim ondani azt, ami zavar, és
agyalok azon, mi lenne, ha kimondaná m. De nem
mondom ki, ezé rt egyre feszü ltebb vagyok. Akkor
szeretem-e ö nmagam? Nem. Ez a pá rkapcsolatra
is igaz. Februá rban, Valentin-napon azt mondom,
hogy „én ú gy szeretlek té ged"! Persze hazudozok
magamnak má r hú sz éve, meg ú gy vé lem, hogy
a vilá g a felelő s azé rt, am ié rt én nem merek kitel
jesedni, de azé rt szeretlek. É rezzü k magunkat jó l!
így, nagy szerelemben. A mú ltkoriban, am ikor
a szerelemrő l és a szerelem dé monairó l tartottam
elő adá st, m egné ztem , ki volt ez a Szent Bá lint,
akirő l a Valentin-nap kapta a nevét. Kiderü lt, hogy
ő a szerelm esek vé dő szentje, az epilepsziá sok
vé dő szentje, és - itt jö tt a csavar, am in nagyon
nevettem - a lelki betegek védő szentje is. Szerintem
50
nagyon sokszor azok a lelki betegek, akik feladjá k

ö nmagukat, és nem merik vá llalni a felelő ssé get
az é rzé seiké rt. Sajá t magukat teszik beteggé .
A Valentin-napot ú gy lá tom , nagyon sokan
csak muszá jbó l csiná ljá k végig. Rutinbó l lefoglal
já k a helyeket, elm ennek vacsorá zni, beszé lnek
a semmirő l, holott alig vá rjá k, hogy vége legyen,
és hazahú zhassanak aludni. De eleget tesznek
az elvá rá soknak, és aztá n né zegetik a posztokat,
hogy ki mit kapott! Azé rt, mert kü lö nben a csaj
hisztizni fog, hogy a Zsuzsit is elvitte az ilyen
olyan wellness-szá lló ba a pasija, te meg arra nem
vagy ké pes, hogy asztalt foglalj! Ilyenkor a helyes
vá lasz az, hogy menj a francba, ha nem érted meg,
hogy nem a Valentin-nap a fontos, hanem az a
fontos, hogy én ú gy élek - és remé lem, te is -, hogy
m inden nap Valentin-nap. Ez a nem et mondá s
ké pessé ge. Zsuzsit elvitte a pasija? Há la istennek,
hogy megtehetik, mi most sajnos nem tehetjü k meg.
Vagy ha megtehetjü k, akkor tö k jó , hogy szó ltá l,
né zzü k meg, elmehetü nk-e egy tö rö kfü rdő be vagy
a Szé chenyi-fü rdő be, legyen egy kis romantika!
De tudod, mit? M ehetné nk ugyan kocsival, de
inká bb szá lljunk fel tö megkö zlekedé sre, né zzü k
51
DK. CSERNUS IMRE * EGY ÉLETED VAN
meg, milyen így eljutni a Szé chenyibe. Olyan rég

BKV-ztunk má r.
Valamelyik nap, mielő tt elindultam volna otthon
ró l, bekapcsoltam a tévét, ahol az egyik kereskedelmi
csatorná n a reggeli magazinmű sor ment. Belené z
tem. Há rom csaj beszé lgetett, és amíg hallgattam
ő ket, azon gondolkoztam, vajon hogyan tudjá k
elé rni azt, hogy ennyire egyform á n né zzenek ki?
M indegyiknek ugyanolyan volt a haja, a ruhá ja.
Hol az egyé nisé g? Hol az é lettel teli, lá vaszerű
kisugá rzá s? Sehol. Megfordult a fejemben, vajon
az em berek m ié rt dö ntenek az uniform izá ltsá g
mellett. Mi a jó abban, ha feladom az egyé nisé
gemet? Annyira bizonytalan vagyok magamban,
hogy hasonulni akarok má sokhoz, mert ú gy gon
dolom, csak akkor lehet érvényesü lni? A tudatossá g
hiá nya vezet idá ig: ezek a csajok má r rég kié gtek,
csak mé g nem tudnak ró la. Ő k rö gtö n a kié gé st
vá lasztottá k, mikö zben kamuhangon, bájvigyorral
toltá k a semmit. Ahogy kitettem a lá bam otthonró l,
azon gondolkoztam, hogyan is né ztek ki, de má r
nem tudtam felidézni. Kö rü lbelü l tíz má sodpercbe
telt, amíg az ajtó tó l eljutottam az autó ig, és má r
nem emlé keztem rájuk.
52
FEBRUÁ R ♦ KIÉGÉS ÉS MEGÚJULÁS
Sokan mondjá k, hogy a magyar tá rsadalm at

nagyon nagy mé rté kben jellem zi a kié gé s. Má s
orszá gokban viszont azt tapasztaljuk, hogy mé g
a hé tkö znapi feladatokat, a pincérkedést, a stewar-
desskedé st, a buszellenő ri m unká t is szívesen
csiná ljá k, és nem é rezni azt a szavaikban, a tekin
tetü kben, hogy azonnal hú zzá l el innen, hogy
ké pzeled, hogy vá logatsz, hogy buboré kkal vagy
buboré k né lkü l kéred az á svá nyvizet! Való színű leg
valamikor ná lunk is bekö vetkeznek majd a vá ltozá
sok, de azt mi má r aligha fogjuk megé rni. Amit itt
tehetü nk ebben az orszá gban, az az, hogy elvetjü k
a magokat, arra tö rekedve, hogy ezek vasmagok
legyenek, amelyekbő l vasfá k nő nek ki. É s akkor
25 év mú lva, ha majd a mai fiatalok lá tjá k a sajá t
gyerekeiket felnő ni, el fogjá k tudni dö nteni, hogy
csiná ltunk-e valami hasznosat, vagy sem. Ha igen,
akkor az ő gyerekeik má r nem fogjá k m egenni
a rá ntott hú st, ha má r nem szeretik, és ki is merik
majd m ondani. Akkor ő k m á r kö vetkezetesek
lehetnek.
A felesé gem nagyobbik lá nyá val sokat beszé l
gettem arró l, milyen fontos egy kapcsolatná l, hogy
az első pillanattó l kezdve brutá lis szenvedély legyen,
53
mert arra lehet építeni. Aztá n a mú ltkoriban a lá ny

megbetegedett, és az egyik ismerő se, egy nagyon
kedves, rendes, udvarias fiú , meghallva, hogy beteg,
felvitt neki egy doboz csokit, és randevú ra hívta.
A felesé gem mesé lte, hogy a lá ny visszautasította
azzal, hogy figyelj, ha nincs szenvedé ly, akkor
- Imre is megmondta - minek raboljuk egymá s
idejét? Lehet erre azt mondani, hogy szegé ny fiú ,
jó l kifogta a Csernust! De mié rt lenne szegé ny ez
a fiú ? Nem indult be ná luk a kö lcsö nö s vonzá s.
Nem volt sodrá s. Akkor meg minek? Csakhogy
sok ember ú gy dö nt, hogy igen, kedves, rendes,
udvarias, jó parti, jó l nevelt, biztosan nem fog fél
rekefé lni, nem fog kocsmá zni, nő khö z já rni, tehá t
akkor ő az igazi. A szenvedé ly persze pusztító is
lehet, de legalá bb van íze.
A kapcsolatkié gé s olyankor kö vetkezik be,
amikor nem tudom, milyen fontos a kapcsolatban
megú julni. Felhozni m indazt, am i egykor volt,
rakni a tű zre, vagy inká bb a pará zsra, hogy fellá n
goljon a tű z. Ha tudatos vagy, akkor ezt az életed
ö sszes terü leté n meg tudod csiná lni, tö bbek kö zö tt
a pá rkapcsolatodban is, és akkor fel mersz tenni
olyan ké rdé seket, amiket egyé bké nt nem merné l.
54
FEBRUÁ R ♦ KIÉGÉS ÉS MEGÚJULÁS
Attó l rö gtö n megjelenik a kapcsolatban az adre

nalin: elő tte is, amíg fel nem teszed, és utá na is,
am ikor vá rod a vá laszt, és né zed, mit fog erre
a má sik reagá lni. Rö gtö n feltá mad az izgalom. É n
pé ldá ul jö vö k-megyek az orszá gban, Anita meg
itt já rt a lá nyainá l Pesten, és valam elyik reggel
randevú ztunk. Elmentü nk ketten ká vé zni, utá na
én indultam M osonm agyaró vá rra, ő meg ment
tová bb, és nagyon é lveztü k a helyzetet.
Ugyanilyen tudatosan lehet megszervezni a pihe
né st is. É n pé ldá ul hú zok egy vonalat a napon
belü l, ú gy este 8-9 kö rü l, és onnantó l kezdve egy
szerű en nincs tö bb munka. Akkor ö nmagá mmal
meg tudom beszé lni: eddig mindent megtettem
azé rt, hogy ellá ssam a dolgaimat? Igen. Akkor
ezutá n pihenni fogok, de szá zszá zalé kosan. Ha
kialakítok egy rendszert, akkor ezt a pihené st
a mű kö dő rendszer ré szé nek tekintem, és má snap
azé rt fogok tudni teljes erő vel dolgozni, mert ezt
tiszteletben tartottam. Az én szerencsé m az, hogy
a munká imtó l á ltalá ban messze esik az otthonom,
és am íg m á sfé l vagy ké t ó ra alatt hazavezetek,
sokszor csak ú gy bá mulom a sö tétséget, bá mulom
az autó pá lyát, és ez segít kiszellő ztetni az agyamat.
55
Teljesen mindegy, hogy jó dolgokró l hallok-e

az emberektő l vagy épp traumá kró l, má r nem ú gy
é rek haza, mint egykor, amikor Budapesten lak
tam és dolgoztam, 10-15 perc alatt. Akkor ugyanis
az ember mé g cipeli azt, ami a munkahelyé n tö r
tént, és otthon ó hatatlanul ventilá lja az érzéseit.
Aztá n jö nnek a konfliktusok, a feszü ltsé gek, hogy
nem így gondoltam, nem ezt akartam mondani,
bocs, ne haragudj, de má r rö gtö n ott a zű rzavar, és
folytató dik az, ami a munkahelyen nyomasztotta
az illető t.
Ná lam tudatos dö ntés volt, hogy épp egy Borsod
megyei telepü lé st vá lasztottam lakó helyemü l. Ott
talá ltam meg azt a há zat, amit az otthonomnak
nevezek, és egyetlenegyszer sem bá ntam meg. Lehet,
hogy olykor sok szá z kilom é tert kell autó znom
naponta, de tavasszal pé ldá ul imá dom bá mulni
a Má trá t, amikor a nagy barnasá gban elő bú jnak a
zö ld pici á rnyalatai. Az olyan jó érzés. A vá rosban
lakó k ezt soha nem fogjá k é szrevenni, ahogyan
azt sem, ahogy a bú zafö ldeken az ú j élet elkezd
csírá zni. A vá rosban élő nem is lá tja a fákat, csak
a rengeteg autó t, a rengeteg embert, hallja a vil
lamos zajá t, a mentő k, a rendő rsé g sziré ná zá sá t.
56
Nagyvá rosban lakni nekem csak há trá ny lenne,

így, 53 éves koromra má r azt mondom, ott tú l sok
az inger, a ká ros inger.
Ná lam a pihené s az, amikor ké pes vagyok nem
gondolni semmire sem. Nem tudom, ezt hogy csi
ná lom, de gyerekkorom ó ta ké pes vagyok rá. Nem
is kell kiü lnö m a teraszra ká vé zni vagy a tü zet
bá mulni, csak elvé gzem a munká mat, és má r csak
nézem az autó ban a GPS-t, hogy hol vagyok, esetleg
beszé lek Anitá val, és utá na megint kikapcsolom
az agyamat. így aztá n é szre se veszem, és hipp-
hopp, má r otthon is vagyok. Figyelek kö zben, de
nem haszná lom az agyam. Talá n, mint a medvé k,
ilyenkor téli á lmot alszom.
Korá bban megá llá s né lkü l agyaltam a dolgo
kon, ez m ié rt van, az m ié rt van, aztá n egyszer
olvastam a dalai lá má ró l egy sztorit. Megké rdezte
tő le egy pszichiá ter, hogy van egy betege, aki
bipolá ris, iszik, drogot haszná l, és hogy vajon
m ié rt csiná lja ezt. A lá ma pedig azt vá laszolta,
hogy nem tudja. Erre a pszichiá ter: hogyhogy
te, a keleti filozó fia nagy atyja, ezt nem tudod? Mire
a lá ma: tudod, ti ott, nyugaton mindig mindent
meg akartok magyará zni. Mi keleten elfogadjuk,
57
ha ezt abban a pillanatban nem tudjuk, de azt is

elfogadjuk, ha soha nem fogjuk megtudni, mié rt
tö rtént. Ez a tö rté net szá momra nagy felismeré s
volt: rá jö ttem, megtehetem azt, hogy ne agyaljak
olyan dolgokon, am iket nem tudok, és ezt el is
tudom fogadni. Abban a pillanatban megszű nt
bennem ez a kutatá si vágy, hogy mindenre vá laszt
keressek. Jó l é reztem magamat, és ezt azó ta sem
felejtettem el. Nekem megkö nnyebbü lést ad, hogyha
valamit nem tudok, akkor nem foglalkozom vele.
Elengedem.
Gyakran ké rdezik tő lem, szoktam-e unatkozni.
Nem. Való já ban imá dné k unatkozni, viszont ha
az ember a sajá t há zá ban lakik, akkor ott mindig
van teendő . De azé rt szeretek ú gymond „semmit
tenni", szá ndékosan elengedni magam. Akkor lehet
jó l unatkozni, amikor épp nem akarsz semmit sem
csiná lni. Manapsá g a gyerekek nem tudnak ú gy
unatkozni, ahogyan régen. Ha a szü lő azt ké rdezi
tő lü k, nem akarnak-e egy kicsit, mondjuk, jó tíz
percet unatkozni, nem akarnak sohasem. A vilá g
megvá ltozott ebbő l a szempontbó l, mert az esz
kö zeink azonnal jeleznek, hogy gyere, csiná ljunk
valamit, és eltű nik a szemlé lő dé s.
58
A Facebookró l olvastam nem olyan régen, hogy

azé rt olyan nehéz abbahagyni, mert ha olvasol egy
kö nyvet, né zel egy filmet, az véget ér egy idő utá n,
a hírfolyam nak viszont sosincs vége, ezé rt nem
tudsz ró la lekattanni. Tudatosítani kell magadban,
hogy ha arra vá rsz, hogy egyszer majd vége lesz,
és akkor majd abbahagyod, akkor nagyon soká ig
á llhatsz fél lá bon. Ugyanez a helyzet egyé bké nt
a tévével is: ott punnyadsz, má r ré gen a reklá m
megy, má r ré gen a híradó megy, és te mé g mindig
ott ü lsz, mert nem bírsz felá llni. É n egyszerű en
oldom meg: akkor megyek rá a Facebookra, am i
kor megné zem az aznapi elő adá som helyszíné nek
a cím é t, és abban a pillanatban ki is lé pek. De
hogy ki, mikor, kivel mit csiná l, az egyá ltalá n nem
é rdekel, nem kö vetem és nem is né zem.
Szerintem az ö ncélú kö zö ssé gimé dia-haszná lat
pusztá n ö nmagunk egojá nak a nyalogatá sa. Hogy
milyen fontos vagyok, hogy né zek ki, hol já rtam ,
m ennyire homokos a tengerpart, m ennyire sü t
a nap, milyen fantasztikus rá kokat ettem, milyen
kokté lok gyö ngyö ztek elő ttem a cukorm á zas
pohá rban, milyen sok a fény kö rü lö ttem. Mikö zben
a kö zö ssé gi mé dia nagyon uniform izá l is. Akik
59
folyamatosan elolvassák, hogy az ismerő seikkel mi

tö rté nik, azok való já ban nem kü lö nbö ző , sokszínű
vé lemé nyeket hallanak innen-onnan, hanem azt
olvassá k, amit ő k maguk is gondolnak. Ezé rt egy
folyamatos ö nmegerő síté s az egé sz. A m egú ju
lá sró l beszé lü nk, de így nincsen megú julá s. Nem
véletlen, hogy a há rom majom mellett, akik kö zü l
az egyik a fü lé t, a má sik a szemé t, a harm adik
a szá já t fogja be, manapsá g ott egy negyedik is,
aki az okostelefonjá t tartja, mert az Instagram, a
Facebook á llandó an azt jelzi, hogy ha nem né zed
a hírfolyamot, akkor lemaradsz valamirő l. Nehogy
unatkozzá l, inká bb á llandó an csiná lj valam it,
né zzed, posztoljá l, reagá ljá l, légy aktuá lis! Esé lyt
se hagynak, hogy unatkozzá l, mert ha van szá z
ismerő sö d, azokkal mindennap tö rté nik rengeteg
minden, amit fel is tesznek, te meg up to date akarsz
maradni. A kö lykö k pedig ebben szocializá ló dnak.
A mú ltkor a tévében lá ttam egy hírt egy mentő s rő l,
aki nagy tempó ban szá guldva elü tö tt a gyalog-
á tkelő helyen egy tizené ves lá nyt. Nem győ ző dö tt
meg arró l, hogy a lá ny lá tja-e, és elcsapta, a bíró sá g
pedig ő t vonta felelő sségre, mert aki megkü lö nbö z
tető hang- és fé nyjelzé ssel kö zlekedik, az fokozott
60
FEBRUÁR * KIÉGÉS ÉS MEGÚJULÁS
felelő ssé ggel is bír. Amikor kö zelít a mentő autó ,

az legalá bb 100-120 decibellel sziré ná zik, azt azé rt
meg lehet hallani. A lá ny viszont nem lá tta és
nem is hallotta, mert annyira lekö tö tte a negyedik
majom: egyré szt be volt dugva a fü le a fü lhallga
tó já val, má sré szt a zebrá n á tkelve é ppen valamit
né zegetett a telefonjá n. É s ú gy tudom, nem is
élte tú l a balesetet. Szü lő ké nt ez ellen ö sszesen
annyit tehetü nk - má r azonkívü l, hogy tudatosak
vagyunk és fejlesztjü k az érzelmi intelligenciá nkat -,
hogy ajá nlatokat teszü nk a gyerekeknek, majd
ezt betartatjuk velü k. Felké szítjü k ő ket az életre,
mert az elengedhetetlen, hogy tudjunk beszé lni
bá rmirő l és ne szé gyelljü nk semmit.
61
♦ MÁRCIUS *
Bűn és megbocsátás
A má rcius, a bö jti idő szak a bű nö krő l való meg
emlé kezé srő l szó l, és arró l, hogy á téljü k az abbó l
fakadó szenvedé st. Ahhoz azonban, hogy valami
bű nnek szá mítson, az szü ksé ges, hogy egy adott
kö zö ssé g lefektessen bizonyos kereteket. Nevez
zü k ezt tö rvé nynek, morá lnak, szoká snak, teljesen
mindegy, de ha ezt megszegem, akkor az bű n nek
szá mít. Vegyü k elő most a tízparancsolatot, ami az
egé sz kereszté ny-zsidó kultú rkö r erkö lcsi alapja.
Van benne olyan parancs, hogy ne add fel
ö nmagadat? Olyasmik szerepelnek benne, hogy
ne legyen má s istened, Isten nevé t ne vedd hiá ba
a szá dra, tartsd meg az ü nnepnapot, tisztelt apá
dat és anyá dat, ne ö lj, ne pará zná lkodj, ne lopj, ne
hazudj, ne kívá nd felebará tod feleségét meg egyéb
tulajdoná t. De hogy ö nmagadat ne add fel, arra
mié rt nem gondoltak? Hogy ö nmagad tö rvé nyeit
65
DR. CSERNUS IMRE ♦ EGY ELETED VAN
soha ne szegd meg? Hogy soha ne add fel, amiben

hiszel?
Szerintem bá tran kijelenthetem: a tizenegyedik
parancsolat az, hogy ne legyé l hű tlen ö nmagad
hoz, és tartsd be a sajá t parancsolataidat. A mú lt
koriban épp ballagtam az utcá n, amikor kilé pett
a boltbó l egy hö lgy, kezé ben valami mestersé ges
színezé kkel pinkre festett, színes lö ttyel. Ez tű nt
fel elő szö r. Aztá n rá né ztem a fejé re, és lá ttam ,
hogy zö ld a haja. Lehetett sejteni, hogy az eredeti
hajszíne nagyon szé p m ogyoró barna, és azon
tű nő dtem, vajon azt a szép mogyoró barna hajá t
mié rt kell zö ldre festeni? Hogy való já ban ő most
hű ö nmagá hoz, amikor mindent megtesz azé rt,
hogy az extravagá ns kü lsejé vel felhívja magá ra
a figyelmet, mikö zben nem hisz benne? Lehetett
lá tni a testtartá sá n, hogy csak a divathoz akar
alkalm azkodni, nem hitbő l színezte magá t ilyen
tarká ra.
A kö vetkező ké rdé s az, mitő l mű kö dik a „légy
hű m agadhoz" elve. Bizonyos parancsolatokat
a legtö bben gondolkodá s né lkü l betartanak, de
m ellettü k a sajá t tö rvé nyeinkrő l mikor é rezzü k
azt, hogy azok jó k? Minden szemé lyisé gnek van,
66
MÁRCIUS ♦ BŰN ÉS MEGBOCSÁTÁS
illetve kellene, hogy legyen stabil alapja. Nemré g

talá lkoztam egy ismerő sö mmel, aki azt mondta,
vé gigné zte a videó imat, és az tetszik neki, hogy
am ikor mé g ism eretlen orvos voltam, akkor is
ugyanazt mondtam, mint most. Nem ú gy, mint
a mé diá ban megjelenő jó né há ny szemé lyisé g, aki
tíz é vvel ezelő tt ezt mondta, majd ha ú gy fordult
a szél, akkor azt mondta. É n vé gig ugyanarró l
beszélek. Ezt jó érzés volt hallani. É n ugyanis soha
nem né ztem rá ö nmagá mra ú gy, hogy tíz é vvel
ezelő tt mirő l beszé ltem, de amit akkor fontosnak
é reztem, azt most is fontosnak é rzem.
Az én szememben a legnagyobb bű n az, amikor
valaki feladja azokat a belső , nagyon fontos tö r
vé nyeket, hogy kiteljesedek az é letemben, boldog
leszek, nem leszek megalkuvó , kiá lló k magamé rt,
ő szinte leszek. Mert az emberek sokszor feladjá k
magukat, pedig senki nem akar keserű életet élni,
senki nem akar mosolytalanul jö nni-menni. Mé gis
nagyon sokan elfelejtenek mosolyogni. Elfelejtik,
milyen fontos lenne megő rizni az azonossá gun
kat ö nmagunkkal. Mié rt hagyjuk magunkat sajá t
magunk á ltal megalázni? Mert ez bű n, ö nmagunk
kal szemben bű n.
67
Szá momra ez a fő bű n, mert ebbő l ered az ö sszes

tö bbi. Ha belegondolunk, pé ldá ul a szexuá lis jel
legű bű ncselekmé nyek mö gö tt is mindig rejtő zik
valamilyen szexuá lis jellegű frusztrá ció , kö tő dé si
zavar, az anyá m így viselkedett velem, az apá m
ú gy viselkedett velem. Ha az illető mindezt nem
dolgozza fel, akkor ó hatatlanul cipeli tová bb
ezeket a frusztrá ció kat. É s akkor nem alakul
ki a norm á lis, egé szsé ges szexuá lis hozzá á llá s,
hanem kialakulnak kü lö nfé le aberrá ció k, hogy
a gyengé bbet bá ntsa, meg visszaé ljen valakinek a
testével, leikével, és terrorizá lja ő t, hogy megbosz-
szulja a gyerekkorá ban elszenvedett bá ntalmakat.
Pedig a megoldá s ebbő l a szempontbó l egyszerű
lenne: ha hiszek abban, hogy én vagyok a sajá t
sorsom ková csa, abbó l adó dik a kö vetkező lépés,
hogy elő szö r ö nmagam felelő ssé gé t keresem, és
azt, hogy miké nt lehet a hibá kat korrigá lni. Ha
pedig egyedü l nem tudom korrigá lni, akkor legyek
bá tor ahhoz is, hogy m erjek segítsé get ké rni. De
nem az a megoldá s, hogy bá ntom a gyengé bbeket,
és azt mondom, hogy megé rdemlik, mert a nő k
megbá ntottak, megalá ztak, tehá t á lljunk bosszú t
rajtuk.
68
MÁRCIUS * BŰN ÉS MEGBOCSÁTÁS
Ugyanakkor az sem jó megoldá s, ha szó rom

a hamut a fejemre, és bű ntudatot alakítok ki. Ez
az ö nbü nteté s, a „szegé ny é n" é rzé se. A jajveszé
kelés, a rinyá lá s, amikor valaki á llandó an sirá n
kozik: jaj, most mi lesz! Minek dolgoztam ennyit
érted, ha így kö szö nö d meg, há lá tlan gyerek vagy,
milyen katasztrofá lis miattad az é letem! Ez nem
bű nbá nat, hanem való já ban ö nbü nteté s, amikor
az illető ö nmagá ra haragszik, és ö nmagá t félti, hogy
mi lesz vele. Ahogyan a gyó ná s sem bű nbá nat, ha
csak annyibó l á ll, hogy valaki elmegy a paphoz,
elmondja, hogy vé tkezett, és akkor feloldozzá k.
Mikö zben abban a tudatban kér bocsá natot, hogy
ha a helyzet ú gy hozza, egy hét mú lva ú jra elkö veti
ugyanazt a bű nt.
Nagyon sokan nem mernek felelő sséget vá llalni
az é rzé seiké rt. Pé ldá ul nem m ernek konfrontá
ló dni a felesé gü kkel, mert a felesé gü k é ppolyan
harcias asszony, mint az anyjuk, akivel szinté n
soha nem mertek szembeszá llni. Tehá t hazudnak
a felesé gü knek, bagatell ü gyekben. Hol voltá l?
Nem csiná lt a pasi sem m it sem, csak leü lt egy
sö rre a haverjaival, de nem meri elmondani, mert
elő tte tett egy ígéretet, hogy otthon lesz ekkor meg
69
ekkor. É s tudja, hogy ha elmondaná , hogy sö rö

zö tt a haverokkal, akkor mi kö vetkezne. Sö rö zté l
a haverokkal? Menj a francba! É n meg gü rizek,
mosok, takarítok, bevá sá rolok? Ezé rt bü ntiben
leszel, nincs szex egy hó napig!
A pasi persze tudja, hogy legkö zelebb is le fog
ü lni a haverjaival, mert olyan jó egy kicsit lazulni.
De kö zben gyá va szem beszá llni az asszonnyal.
Hívő ember, ezért elmegy meggyó nni a hazugsá got,
holott tudja, hogy a jö vő hé ten lesz a szü linapja,
am ikor m egint ü nnepelni szeretne egy kicsit.
A felesé gé nek m eg azt m ondja, hogy szívem ,
benn tartottak a munkahelyem en, muszá j volt.
Ké pzeld el, a fő nö knek volt a szü linapja, kibon
tott egy pezsgő t. É n nem akartam pezsgő t inni,
de muszá jbó l ott kellett lenni, tudod, mennyire
félek, hogy kirú gnak. így is kirú gtá k a Jó zsit meg
a Já nost, most muszá j volt ott gazsulá lnom . É s
kö zben tudja, hogy egy hó nap mú lva vagy ké t
hó nap mú lva is meg fogja tenni ugyanezt, mert azt
gondolja, hogy já r neki a kikapcsoló dá s. Otthon
viszont ott ü l a terrorista, aki azt mondja, hogy
nem jár. Ő meg nem mer ellenkezni, a csalá di
bé ke megő rzé se kedvé é rt. Tehá t a bé ke kedvé é rt
70
feladja azt, hogy kiá lljon magá é rt, inká bb bű nt

kö vet el: hazudik. A csalá di bé ke megő rzé se azon
ban nem a má sik megkímé lé sé rő l szó l. Ilyenkor
ö nmagamat féltem. Mert ha kimondom a frankó t,
a má sik pedig erre megsé rtő dik, ahogy má skor
is szokott, akkor esetleg mé g az is megtö rté nhet,
hogy otthagy, és akkor m i lesz velem? Vagyis
ilyenkor az ember gyáva ö nmagá t megmé rettetni,
és inká bb a csalá di bé ké vel takaró zik. Az ö nma
gá val szem beni bű ntudatot pedig ú gy rendezi
le, hogy elmegy, és meggyó nja, hogy hazudtam,
atyá m, a felesé gemnek, akit nagyon szeretek. É s
nem azt fogja mondani, hogy vé tkeztem, atyá m,
mert nem á lltam ki ö nmagamé rt.
Az é letem egyik legmeghatá rozó bb pillanata
volt, amikor rá dö bbentem, milyen lehet az ember
élete, amikor elkezd megalkuvó vá vá lni. Ezt a fel
ismeré st Updike Nyú l-sztorijainak kö szö nhetem.
A Nyúlcipő, a Nyúlháj és a Nyúlszív című regé nye ket
valam ikor kö zé piskolá s koromban olvastam. A
tö rté netek arró l szó ltak, hogy mi já r a fejé ben egy
kö zé posztá lybeli hivatalnoknak, akik elvé gzi az
iskolá it, elm egy dolgozni, m eghá zasodik és
gyereket nevel. Kam aszké nt m ég nem vettem
71
észre, hogy Updike arra hegyezi ki a sztorikat,

hogy mi tö rténik, ha feladod ö nmagadat, elkezdesz
hazudozni magadnak, és má st mutatsz, mint ami
a való ság. Holott ez tö rténik ebben a vilá gban. Má st
mutatunk, mint amit é rzü nk és gondolunk, a béke
kedvé é rt. Nehogy szó é rje a há z elejé t. Holott,
ha valaki elmondja a sajá t já té kszabá lyait, akkor
a má sik ember dö nthet ú gy, hogy ezt elfogadja, és
dö nthet ú gy is, hogy nem fogadja el.
Ha pé ldá ul Don Giovannit a partnere elfogadja
olyannak, amilyen, és ez mind a kettejü knek jó ,
akkor má ris adott ké t boldog ember, nem igaz?
Ha m egné zzü k M ozart operá já t, akkor azt lá t
juk, hogy m inden csaj m eg akarja vá ltoztatni
Don Giovannit, pedig ő sosem rejtette vé ka alá,
hogy ő egy szoknyavadá sz. Né zzü k most morá lis
szem pontbó l ö nm aga tö rvé nyeinek betartá sá t!
Don Giovanni azt mondja, én szexet szeretné k,
és ezt el is mondom. Benne vagy? Benne. Tudnod
kell azt is, hogy rajtad kívü l lesz mé g sok má sik
nő , mert én imá dom az ú j csajokat. Akkor jö ssz
velem, vagy nem jö ssz? Jö vö k. M ikö zben a nő
titokban arra gondol, hogy á t fogja vá gni a pasit,
és meg fogja vá ltoztatni ő t. Ő lesz az, aki majd
72
rabigá ba ké nyszeríti ezt a férfit. Akkor való já ban

most ki a frankó morá lisan? Don Giovanni, vagy
a m indenkori csaj, aki meg akarja ő t vá ltoztatni?
Ki hazudik itt? Lehet persze a magasabb rendű
erkö lcsiséggel, meg a tá rsadalmat védő szabá lyok
kal é rvelni, mondvá n, ha mindenki ezt csiná lná ,
akkor ú risten, ebbő l anarchia lenne! De ha elő re
elmondom, hogy ezek az én tö rvé nyeim, akkor
való já ban ő szinte vagyok, és betartom azt, amiben
hiszek. Vagyis hiteles leszek ö nmagam elő tt.
Az igazi bű n ö nmagam el nem fogadá sa. A ter
mészet tö rvényeit be szoktuk tartani. Mert kimehe
tü nk ugyan egy szá l pó ló ban is télen a mínuszba,
és kó ricá lhatunk ott napokon á t, de tudjuk, hogy
abbó l tü dő gyulladá s lesz, két hét kó rhá z, injekció k,
antibiotikum. Vagyis nem tesszü k meg, mert nem
szeretü nk fá zni és megbetegedni, ami kellemetlen
és fá jdalmas. A melegben meg levetkő zü nk, mert
az a kellemes. Alapjá ban véve a pozitív dolgokra
tö rekszü nk, arra, hogy ne á rtsunk magunknak.
Csakhogy rengeteg olyan dolog van, am iben
nem vagyunk tudatosak, és ilyenkor ú gy á rtunk
magunknak, hogy észre sem vesszü k. Nem lá tjuk
meg, amikor belesé tá lunk a csapdá ba.
73
Az elő bbi pé ldá ná l maradva: a férfi, aki csak

egy sö rt szeretne nyugodtan meginni a barátaival,
hazudik a felesé gé nek, m ikö zben annak idejé n
ígé retet tett neki, hogy jó ban, rosszban, ő szinté n,
mindent megoszt vele. Kö zben persze a felesé ge
is érzi, hogy valami nem stimmel, mé gis ú gy tesz,
mintha minden oké lenne. Tényleg a fő nö kö d miatt
nem é rté l haza idő ben? Igen, igazad van, ott kel lett
maradnod, nem baj! Igaz, hogy kö zben érzi,
sumá ksá g az egész, de nem meri felhívni a pasi
fő nö ké t, hogy te, figyelj ide, té nyleg szü linapod
volt? Té nyleg pezsgő t bontottá l odabent? Mert
szeretné m lebuktatni a csá vó mat! Ilyenkor a csa
jok inká bb meg szoktá k né zni a pasijuk SMS-eit,
a mobiltelefonjá t, az ü zeneteit, az e-mailjét. Az egyik
ismerő sö m ezért azt csiná lta, hogy csajozott ezerrel,
de kö zben két telefont tartott. Az egyiket hazafelé
menet mindig kikapcsolta, és a felesé gé nek azt
mondta, az a biznisztelefon, amikor itthon vagyok
veled, nem dolgozom, kikapcsolom, drá gá m! A nő
meg elhitte.
A mú ltkor egy cikkben megkérdeztek színésznő
ket, ő k bele szoktak-e nézni a férjü k vagy a bará tjuk
telefonjá ba, és mind a há rman azt mondtá k, hogy
74
soha. Mire az ú jsá gíró elcsodá lkozott: jé, tényleg?

É n ezt nem hiszem el! Ú gy tű nik, sokak szá má ra
alap, hogy a nő k ellenő rzik a pasijukat. A pasik meg
beletö rő dnek, és a csalá di bé ke kedvé é rt odaadjá k,
hogy tessék, nézd meg. Ahelyett, hogy kiá llná nak
ö nmagukért, és azt mondanák, hogy nem, nem nézed
meg. Titkolsz valamit? Nem titkolok semmit, csak
mivel az enyém, nem né zheted meg. É n sem né zek
bele a te telefonodba, te sem nézel bele az enyémbe.
Erre szoktá k azt mondani, hogy ö ntö rvé nyű sé g,
ami egy negatív tö ltetű kifejezé s, mert ilyenkor
bű nö snek lá tszol a kö zö sség szemében. De a magad
szemében miért lennél bű nö s, amikor kö vetkezetes
magatartá ssal tiszteletben tartod a kö rnyezetedet
és ö nmagadat is? Mosolyogsz, jó l é rzed magad.
Mikö zben a tö bbiek azt á llítjá k magukró l, hogy
tö rvé nytisztelő , norm abetartó , tízparancsolatot
kö vető , rendes emberek, pedig bú valbéleltek. Melyik
mű kö dik? Ö nmagam tö rvé nyeinek betartá sa és
a boldogsá g, vagy a bú valbé leltsé g?
Magyarorszá gon hétfő reggel megszó ljá k azokat
az embereket, akik mosolyogva m ennek be dol
gozni. A jó édesanyá dat, mi a francé rt mosolyogsz?
Beszívtá l? Mit vigyorogsz? Nehogy m á r jó l é rezd
75
magad! Elfogadjuk, hogy Magyarorszá gon az „az a

baj..." kezdetű mondat egy korrekt mondat. Ha
a nagyobb kö zö ssé g é rvé nyesnek fogadja el, hogy
valaki mosoly né lkü l is mondhatja azt, hogy „jó l
vagyok", akkor a kívü lá lló szemé vel né zve ez egy
szom orú orszá g lesz, ahogyan az is. Rengeteg
erő forrá ssal, lehető sé ggel, agyi kapacitá ssal ren
delkező , mé gis szomorú orszá g. A legboldogabb
orszá gok listá já nak a vé gé n kullogunk. A 2018-as
lista é lé n Finnorszá g, Norvé gia, Dá nia, Izland,
Svá jc, Hollandia, Kanada, Ú j-Zé land, Své dorszá g
és Ausztrá lia á ll. Koszovó pé ldá ul a 66., mi a 69.
helyen á llunk. N ekem ez kevé s. A fene nagy
okossá gunkkal valam it nem jó l csiná lunk, hogy
ha Koszovó ban - ahol nem szü lettek Nobel-díjas
író k és tudó sok, mindig kizsá kmá nyoltá k ő ket, hol
a tö rö kö k, hol a szerbek, és akiket nem ismernek
el a vilá gon, nincs ú tlevelü k, nincs sajá t pé nzü k,
való já ban nincs sajá t orszá guk sem - az emberek
jobban é rzik magukat, mint mi.
Egy jelentő s dolog, ami a boldogsá gérzetet kizá rja,
az á llandó aggodalmaskodá s. Szinte m indenki
aggó dik. A szü lő k példá ul a gyerekeik miatt, hogy
ú risten, mi lesz velü k. Miért? Az aggodalmaskodá s
76
MÁRCIUS ♦ BŰ N ÉS MEGBOCSÁTÁS
mindig az egoró l szó l, ró lam szó l. A gyereket ez

nem é rdekli. Jó l van, apa, helló , bulizni megyek!
Te meg: ú risten, most mi fog vele tö rté nni! Mié rt
dö ntesz így? Mert ez is dö ntés, hogy aggodalmas
kodsz. Szá momra az aggodalmaskodá s a bizony
talansá g jele. Engem nem tö lt el mé lysé ges bi
zonytalansá ggal az élet. M ié rt is kellene? Most
mangó t eszel, mikö zben 30 é vvel ezelő tt azt se
tudtad, mi az a mangó . Akkor alm á t etté l. Mi
a kü lö nbsé g való já ban? Megetted akkor az almá t?
Meg. Jó l é rezted magad? Jó l. Most meg a mangó t
eszed. Lehet, hogy most trendi reggeliző kbe já rsz,
ahol avoká dó krémes szendvicset eszel biocsírá kkal,
de ha elmész falura, és éhes vagy, megennéd a zsíros
kenyeret? Meg, ha tényleg éhes vagy. Sokszor meg
teheted, hogy vá logatsz, de fontos, hogy bá rmikor
ké pes legyé l feltalá lni magadat. Eljutsz bá rhová ,
ahová m enni akarsz, aká r pré m ium autó d van,
aká r egy alapverdá d, am inek csak né gy kereke
meg egy korm á nya van. Mindegy. Akkor meg
mié rt aggodalmaskodsz?
Nézzü k meg a nyuszit, aki most éppen ott ugrá n
dozik kint a mező n. Fogalma sincs ró la, hogy ö t
nap mú lva a ró ka el fogja kapni, és jó ízű en megeszi
77
ő t. Ez a nyuszi az elkö vetkező ö t napon, egé szen

az utolsó percig nagyon jó l fogja magá t é rezni, és
azt fogja csiná lni, amit é ppen szeret. Aztá n jö n
a ró ka, és megeszi. A termé szetben élő k tisztelet
ben tartjá k ezeket a tö rvényeket. Jó l érzik magukat
a bő rü kben az utolsó pillanatig. A nyú l persze nem
tudja, hogy ő él, mert ö sztö nö s lény. Mi viszont
tudatosak vagyunk, de aggodalmaskodunk. É n
az elfogadá sban és a tö rvények tiszteletben tartá sá
ban hiszek. Mondjuk, hiszek abban, hogy nagyon
jó autó szerelő leszek, meg is való sítom a tervemet,
de tíz év mú lva má r nem szeretem, amit csiná lok.
Feladtam a kö zö ssé g tö rvényeit? Nem adtam fel.
Tiszteletben tartottam? Igen, mert ő szinte voltam
a kö zö ssé gemmel. É s akkor a kö zö ssé g azt mondja,
hogy jó , ha ezt nem szereted, akkor majd má st
fogsz szeretni. Ez az egymá s elfogadá sa.
Ha rá jö n az ember arra, hogy feladta magá t,
utá na megbocsá tani ö nmagá nak hosszú folyamat,
és gyakorlá s né lkü l nem fog menni. Mondjuk azt
hittem, hogy ez a munkahely jó lesz, de kiderü lt,
hogy nem vettem tekintetbe ezt, azt, amazt, és
rá fá ztam. Azt hittem, hogy az egy fantasztikusan
jó kollektíva, szerettem volna odatartozni, azt hit
78
tem, hogy az maga a csoda, de aztán rá jö ttem, hogy

ö nmagamat szívattam meg. Az ebbő l való kimászá s
viszont nem megy egyik pillanatró l a má sikra.
Má sik munkahelyet relatíve gyorsan talá lhatok
ugyan, de az, amíg megbocsá tok magamnak, meg
rá talá lok az okokra, hogy ezt mié rt tettem, mié rt
volt ez fontos, az hosszabb meló . Fá jdalmasabb. É s
itt jö n a konfliktus. A 21. szá zad embere ugyanis
nemcsak a hideget nem szereti, hanem a fá jdalmat
sem. Vagy inká bb nem akarja elfogadni. Ilyenkor
lehet egyedü l pró bá lkozni, csak akkor a felismerések
tová bb tartanak. Alaszká ban é lni ebbő l a szem
pontbó l egyszerű bb, mert ha ott az első télen nem
halmozol fel elég tű zifá t meg megfelelő mennyiségű ,
nagy kaló riatartalmú ennivaló t, akkor nem biztos,
hogy tú léled. Kö nnyen lehet, hogy nem éled tú l.
Vagy azt mondod, hogy ez az ajtó jó lesz, és nem
gondolsz arra, hogy a grizzly 500 kiló t nyom, és
ú gy viszi á t az ajtó t, mint a huzat. Szó val, ha nem
tartod tiszteletben ezeket a szabályokat, akkor meg
fogsz fagyni, é hen fogsz halni.
Ha a bö jti idő szakban elfogadod azt, hogy bö j
tö lsz, akkor a bö jtö t má r nem fá jdalomnak éled
meg, hanem egy folyamatnak, és m á ris jó l é rzed
79
magad. Nem eszel hú st negyven napig, inká bb

eszel magvakat, és ú j ízeket ismersz meg. Ilyen kor
el lehet jutni odá ig, hogy tű rd a fá jdalmakat és a
né lkü lö zé st. Mert hiá ba tartaná d tiszteletben
ö nmagad, ha az elő szö r azt mondja, hogy most éhes
vagyok, most szomjas vagyok, most pisilni kell,
most napot szeretné k, most havat szeretné k, most
gyorsan szeretné k haladni, most lassan szeretné k
haladni. Ez az ego kiabá lá sa.
Az ö nmagad tiszteletben tartá sa az, ha a mun
ká ba indulva a pá rod m egké rdezi, m ilyen lesz
a m ai napod, és te azt vá laszolod: ké pzeld, el
is felejtettem m ondani, hogy a bará taim m al le
akarunk ü lni egy pohá r sö rre. Szeretné k egy
kicsit lazulni, és te is majd legkö zelebb menj el
a bará tnő iddel valahova, jó ? Hogyha él a bizalom,
akkor ez rendben van. Ha nincs bizalom, akkor
ó riá si nagy balhé lesz, mert a má sik megké rdezi:
biztos, hogy a Jó zsié kkal mé sz? Nem randizni
a Sá rival? Biztos, hogy nem? Ha viszont megvan
az elfogadá s, akkor azt vá laszolja: persze, érezd
jó l magad! Ha én ő szinté n beszélek, a má sik pedig
rugalmas és elfogadó szemé lyisé g, akkor alkal m
azkodunk egym á shoz, figyelü nk egym á sra,
80
szeretjü k egym á st, m ert én szeretem m agam .

Magamat is tiszteletben tartom azzal, ha tudom,
mit jelent a má sik tiszteletben tartá sa.
É n mindig ezeket az egyszerű megoldá sokat kutat
tam, mert éreztem, hogy a megoldások való já ban
nagyon egyszerű ek. Ú gy fogalmaztam meg magam nak,
hogy a félelemtő l való menekü lésü nk sorá n az ego
produkálja a tú lbonyolítást. Az ego nagy fegyver,
gá tló tényező je a fejlő désnek, és nemcsak a félelmekért
felelő s, hanem az aggodalomért is. Egyesek a feszü lt
séget szorongá snak hívják, ö sszekeverik a kettő t.
Lá ttuk, hogy Koszovó ban boldogabbak az emberek,
mint mi. Vajon miért? Egyrészt a koszovó iak, mivel
sok é vszá zadon keresztü l alá rendelt helyzetben
éltek, tö megesen elmentek kü lfö ldre dolgozni. De
borzasztó erő s ná luk a kö zö sségi ö sszetartá s, tehát
a megkeresett pénz egy jelentő s részét hazakü ldik a
csalá dnak. Má srészt megtanultak alkalmazkodni,
ö sszezá rni, egymá sra figyelni. Mint az ö reg eszkimó ,
aki ha érzi, hogy a kö zö sséget há tráltatja, mert má r
nem tudja hú zni a szá nt, akkor elkö szö n a tö bbiektő l,
ott marad, és vá rja a jegesmedvét vagy a fagyhalá lt.
A tö bbiek elfogadjá k, hogy lejá rt az ideje, és mennek
tová bb. Belső békével.
81
Az egyik kulcsszó tehá t az elfogadá s. Mond juk,

hogy elfogadom-e, hogy 20-30-40 év mú lva az
ö sszes orvosi kivizsgá lá s ellené re kialakulhat
ná lam valamilyen betegség. A halá l vagy vá ratlanul
jö n, vagy nem, de a rugalmas személyiségszerkezet
a gyorsan jö vő erő s im pulzusokra ennek meg
felelő en reagá l. A merev szemé lyisé gszerkezetű
ember viszont, aki tele van egy csomó fé lelem
mel és bizonytalansá ggal, pá nikba esik, nagyon
megijed, és ennek hozadé kaké nt nem a megfelelő
dö nté st hozza.
Olyan ez, mint amikor mé sz az ú ton, és eléd
ugrik egy ő z. A legtö bb ember ilyenkor annyira
megijed, hogy valami baja lesz a verdá já nak, hogy
inká bb fé lrerá ntja a kormá nyt. Emiatt aztá n fel
borul, és nem csak az autó ja tö rik ö ssze, hanem
esetleg ő maga is. A helyes reakció termé szetesen
az, hogy fék, és nem rá ntod el a kormá nyt. Tehá t
ott ü lsz higgadtan, tiszteletben tartod az aerodi
namiká t, tiszteletben tartod a fizikai tö rvényeit,
mert ha nem, akkor annak mindig kudarc a vége.
A megoldá s tehá t ilyen egyszerű : elfogadá s.
Ö nmagad elfogadá sa, az emberi lé tednek az elfo
gadá sa. Ha felismerem, hogy megszegtem a sajá t
82
tizenegyedik parancsolatomat, és feladtam ö nma

gamat, akkor kezdetben nagyon mé rges leszek
magamra, mert ká rt okoztam sajá t magamnak.
A megbocsá tá s ú gy tö rté nik, hogy elfogadom: én
vagyok a hunyó . Azt hittem, hogy ezzel megoldok
valamit. Elrontottam. Ezen az sem vá ltoztat, ha
korá bban m á r á té ltem hasonló helyzetet. Lehet
haragudni magadra, lehet szó rni a hamut a fejedre,
lehet gyá szolni soká ig azt, ami elveszett, de ez
mind idő , és az idő a legé rté kesebb kincsed, mert
nem tudod, m ennyi van mé g há tra. Bá rm ikor
tö rté nhet bá rmi. Példá ul az Izraelben élő emberek
ezt má r megtanultá k. Ő k jó l é rzik magukat, mert
tudjá k, hogy bá rm ikor tö rté nhet valam i, aká r
meg is halhatnak. Ha elfogadod azt, hogy az idő bő l
van a legkevesebb, akkor má r nem haragszol
magadra, mert minek. É n példá ul, amint észrevettem
az arcomon azt az elvá ltozá st, azonnal elkezdtem
agyalni, mi az, amit elrontok. Hol az elfojtá s? Mit
nem teszek meg? Mit nem mondok ki? Mé g nem
tudtam a szö vettan eredmé nyé t, de má r leü ltem
azzal a ké t em berrel, akivel kapcsolatosan ú gy
é reztem , hogy van egy rendezetlen szá m lá m .
Minek szó rni a hamut a fejemre, ahelyett, hogy
83
cselekedné k? De akkor is felesleges haragudni

magamra, ha rengeteg idő t elpocsé koltam, mikö z
ben sajá t magamat feladtam. Nincs elpocsékolt idő ,
csak a tanuló pé nz megfizeté se. Ilyenkor azt lehet
mondani: ennyi idő re volt szü ksé gem rá jö nni arra,
hogy a m akacssá gom m al és a gyá vasá gommal
hova juttattam magamat.
Az emberek persze gyakran nem tudjá k, hogyan
tudná nak cselekedni, pedig való já ban ez is nagyon
egyszerű . Pé ldá ul azt mondod, hogy szerelmes
vagyok a Sá riba. Fontos lenne ennek a kijelentésnek
a megmé retteté se, hogy igaz-e vagy nem. Hogy
tudod lemé rni? Odaá llsz a tü kö r elé, belené zel, és
azt mondod, hogy „szerelmes vagyok a Sá riba". Ha
bú valbé lelten nézel vissza, akkor hazudsz magad
nak, mert csak mondod, de nem lá tod a tü kö rben
a visszacsatolá st, ami a szívbő l jö vő pozitív érzés.
Szívbő l jö vő mosoly a pozitív mondat utá n. Ilyen
egyszerű .
Ezt el lehet já tszani azzal is, hogy „szeretem a
munká mat", „fantasztikus a csalá dom", „imá dom
a szü léimét". Az agyafú rtabb hazudozó k persze még
mosolyogni is ké pesek ilyenkor, á m a vigyorgá s és
a mosoly kü lö nbö zik. A tü kö r elő tt egyedü l vagy.
84
MÁ RCIUS * BŰN ÉS MEGBOCSÁTÁS
Nem a kü lső visszacsatolá s a lényeg, hanem hogy

a belső visszacsatolá s mit mond. Az az igazi. Aki azt
hiszi, hogy tehető s, az menjen el Monte-Carló ba, és
rá fog jö nni, a tehető sség hol kezdő dik. Viszonylagos
dolog. De a dö ntő a belső é rzé s, hogy én szeretem
a munká mat, hiszek abban, amit csiná lok, és ezt
nem lehet pé nzzel megfizetni. Az a legfontosabb,
ha tudsz szívbő l mosolyogni magadra, mert akkor
jó l érzed magad a bő rö dben.
A mó dszer ú gy mű kö dik, hogy ott á llsz a tü kö r
elő tt, és kimondasz hangosan egy pozitív tö ltetű
m ondatot, am it m indenki elhisz. De vajon te
é rzed-e, lá tod-e a sajá t szem edben, a tulajdon
arcodon? Hogy ha bú valbé lelt arccal né zel vissza
magadra, akkor rá fogsz jö nni, hogy az hazug sá g.
É n gyorsan rendeztem azt a két szá mlá t. Egy
darabig élt bennem a bizonytalansá g, hogy mit
mond majd a szö vettan, és bá r vé gü l jó indulatú
elvá ltozá st mutatott, ez az egé sz fontos intő jel
volt szá m om ra. N agyon sokan m egrekednek
a bű ntudat és ö nmaguk hibá ztatá sa szintjé n, és
az ebbő l szá rmazó bü nteté sbő l adó dhat az, hogy
esetleg elhatalm asodik rajtuk egy betegsé g. Mert
nem ú sszuk meg: a fel nem dolgozott folyamatok
85
tová bb munká lkodnak bennü nk, és egyre sú lyo

sabb tü neteket generá lnak. Ameddig élsz, addig
el tudsz jutni oda, hogy szembené zel ö nmagad
dal, de az idő mú lá sá val ó hatatlanul nagyobb lesz
a katyvasz, amikor kinyitod a szemed. Te okoztad,
de ha te okoztad, akkor tudod korrigá lni is!
Egyszer megkerestek, hogy segítsek egy srá con,
akiné l rosszindulatú daganat alakult ki. Elkezd
tü nk dolgozni, bá r figyelmeztettem, hogy az egyik
ismerő se keresett meg, nem pedig ő maga, azaz
nem idő ben reagá lt. Kezdetben jelentő s pozitív
javulá s lépett fel ná la, amit az orvosok nem tudtak
mire vé lni, de vé gü l mé gis késő volt: elhatalm a
sodott rajta a betegsé g. Amikor má r csak pá r hete
volt há tra, bem entem hozzá a kó rhá zba, és azt
mondtam neki, most má r az utolsó megmé retteté s
jö n, tudniillik hogy tud-e mé ltó sá ggal meghalni.
Mert má r nem fog meggyó gyulni, de mé g mindig
ott egy utolsó lépés, amit megtehet. Mé ltó sá ggal
meghalni azt jelenti, hogy megtetté l mindent, má r
nem cipelsz semmit sem.
Mert igazá bó l én ú gy é rzem, való já ban akkor
halsz meg, ha feladod magadat. Ezt lehet lá tni
az embereken Magyarországon. Nagyon sok az ö reg
86
MÁRCIUS ♦ BŰ N É S MEGBOCSÁ TÁ S
fiatal, akiknek a szemé ben nincs ott a csillogá s,

az élet szeretete, a szenvedély, csak ú gy elvannak,
mint a befő tt. Ilyenkor hiá ba jö n a feltá madá s, meg
a hú svét, a tavasz, hiá ba egyre zö ldebb minden,
és pezseg az élet, az illető ben nem pezseg semmi
sem. Jobb lenne ezt az idő t kihaszná lni arra, hogy
emlé keztesse magá t, mi a dolga, de ez mindenki
nek a sajá t dö ntése.
A zt vettem ré sze, hogy akik elm ulasztjá k
az ö nmagukkal való szembenézést, azok elkezdenek
egyre rosszabbul aludni. Já r az agyuk este, nem
tudnak elaludni, agyainak, hogy mi lett volna, ha
én akkor ezt vagy azt kimondom. Mi lett volna, ha
megteszem. Milyen lenne az é letem akkor, ha. É s
egyre inká bb elhatalmasodik rajtuk ez az á llapot.
Há la istennek, vannak jó gyó gyszerek, elm en
nek az orvoshoz, aki felírja a nyugtató t, az altató
bogyó kat. A reklá mokban is lá thatod a termé sze
tes gyó gynö vé nykivonatokat, amelyektő l relaxá lt
leszel, á lmos leszel. Mindez azonban csak tü neti
kezelé s, mert egyre tö bbet kell szedni belő lü k.
Ha elkö veted a legnagyobb bű nt, vagyis azt,
hogy feladod magad, akkor azé rt kattog az agyad
a „mi lett volna, ha" ké rdé se kö rü l, mert az alvá s
87
való já ban mikrohalá l, amikor a tudatod kialszik.

É s amikor é rzed, hogy ott volt a lehető sé g, ami
fontos lett volna, és nem éltél vele, akkor való já ban
azé rt nem tudsz aludni, mert félsz a vá ratlan
halá ltó l, amikor vége lesz mindennek, amikor má r
nincs tö bb idő d. Mert a halá lná l szinté n kialszik
a tudat, csak az irreverzibilis folyamat, és tö bbé
nem é bredsz fel ebben az é letben. Ha viszont
megtetté l mindent, akkor esté nké nt elalszol egy
pillanat alatt.
Lehet azt mondani, milyen szerencsé s vagyok,
amié rt én kö nnyen rájö vö k arra, mi az, amit meg
kell tennem. A szerencse mö gö tt azonban kutya sok
meló á ll. 1993 januá rjá tó l dolgozom, tehá t 26 é vnyi
agyalá s van mö gö tte. Nekem is akadtak á lmatlan
é jszaká im, de nem sok, mert én csak akkor tud
tam funkcioná lni, ha jó l é reztem magam az adott
helyzetemben. Ha nem é reztem jó l magam benne,
legyen szó aká r pá rkapcsolatró l, aká r munká ró l,
akkor nem ment jó l az alvá s. Akkor mé g nem tud
tam, mié rt nem, nem é rtettem, mi az oka, hogy
hullafá radt vagyok, és mé gsem tudok elaludni.
Most viszont egy jó ideje este leteszem a fejem, és
tíz má sodperc mú lva má r alszom, mint a bunda.
88
♦ ÁPRILIS ♦
Tudatosság és vakság
Á prilisban mindannyian ú gy é rezzü k, itt a tavasz,
az élet kirobban, az é letnedvek ú jra elkezdenek
á ramlani, minden ezerrel virá gzik. Á m ha az ember
tudatossá g helyett vakon éli az életét, és az ö rö m
helyett bú bá nat tö lti el, lehet-e ö rü lni a tavasznak?
Az én é rtelmezé semben a vaksá g azt jelenti, hogy
az illető az „ahogy esik, ú gy puffan" jelszó val á ll
hozzá az é lethez. Nem tö ri a fejét azon, mi lesz,
hogy lesz, mert ú gy véli, majdcsak megoldó dik,
majd lesz valahogy. Hiá ba veszi kö rü l rengeteg
inger, nem ért meg szinte semmit sem, sem a pá r
já bó l, sem a vilá gbó l, csak ú gy elvan és sodró dik.
Hitelfelvételnél példá ul a vak belemegy mindenféle
kocká zatos konstrukció ba: lá ttuk az elmú lt évek
ben, hogy a vaksá g és a rö vidlá tó gondolkodá s
mit eredmé nyezett. Há ny ember kerü lt az utcá ra,
mert nem vette tekintetbe a prognó zist arró l, hogy
91
a vilá gmé retű gazdasá gi vá lsá g hozadé kaké nt a

kamatok hogyan ugranak meg. Há ny élet ment
tö nkre emiatt!
Amikor berobban a tavasz, a vaknak - ha pasi
az illető - egyetlenegy dolog juthat eszébe: hogy
a csajok lengébb ruhá kban fognak já rni, és elindul
az á csingó zá s. A tavaszhoz persze hozzá tartozik
a hú svét meg a locsolkodá s szoká sa is, de szerintem
ezt má r falun is egyre kevé sbé tartjá k. A sofő rö k
alkoholfogyasztá sá val szembeni zéró tolerancia
jelentő sen visszavetette a locsolkodá si kedvet.
Mert há t a locsolkodni é rkező vendé gtő l mindig
megké rdik: mit iszol, fiam? Ö viszont tudja, hogy
a rendő rö k ott vá rnak a szomszé dban, és azonnal
elkapjá k, ha iszik. Az meg má r mé gse já rja, hogy
valaki a piros tojá s mellé vizet vagy szó dá t kapjon.
A vaksá g ellenté te az én felfogá som szerint
a tudatossá g. Manapsá g Magyarorszá gon nagyon
kevés ember éli így az életét. Fő leg a fiatalok tudatos
sá gá nak hiányá t érzem nagyon nagy problémá nak.
É s a tavasz inká bb erő síti ná luk azt a tendenciá t,
hogy sodró djanak. Elvé gre a virá gok is kinyílnak
maguktó l, sü t a nap, gyö nyö rű az idő , m inden
a legvonzó bb arcá t mutatja. Lá tszó lag minden szép
92
ÁPRILIS * TUDATOSSÁG ÉS VAKSÁG
és jó . Mikö zben afféle Patyomkin-falu az egész.

Ott a lá tszat, a szép díszlet, ahogy az oroszok is
megcsiná ltá k a Patyomkin-falut annak idején, de
mö gö tte mi rejtő zik? A pozitív termé szeti vá lto
zá sok és a nagy ü nnepek elterelhetik a figyelmet
a belső tö rténésekrő l, mert azt az illú zió t kelthetik,
hogy eljö tt a tavasz, és minden rendben van. Jobb
a kedvem, mert sü t a nap.
Annak idejé n, amikor a kliniká n dolgoztam,
gyakran lá ttam, hogy a tavasztó l kora nyá rig terjedő
idő szakban az emberek kedve tü netileg jobb lett,
és em iatt csö kkent a pá ciensek szá ma. Kevesebb
konfliktussal kerestek meg, szemben az ő sszel,
amikor ez a folyamat teljesen megfordult. Abban
a pillanatban, ahogy kö dö s, felhő s, eső s, zimankó s
lett az idő , hirtelen megint elő jö ttek ugyanazok
a problé má k, amelyek való já ban tavasszal is jelen
vannak, csak a napterá pia olyankor ideiglenesen
megoldja.
É n való színű leg teljesen má sféle á llatfajta vagyok,
mert m á r jó ideje rá jö ttem, hogy szeretem az eső t,
szeretem a havat, a hideget, a felhő s idő t. Nem
befolyá solnak az idő já rá si viszonyok. Lehet ezt
aká r céltudatossá gnak is nevezni, teljesen mindegy:
93
aká r jé geső esik, aká r havazik, aká r sü t a nap, én

ott vagyok. Csak nagyon kevesen vannak, akik
nem engedik, hogy befolyá solja ő ket az idő já rá s.
A tudatossá g szá momra azt jelenti, hogy nemcsak
ú gy vagyok és sodró dom, hanem mű kö dik bennem
az elfogadá s.
Az elfogadá s hiá nya rengeteg konfliktust eredmé
nyez a mai kor emberé ben. Nem akarja elfogadni,
hogy tél van, hanem jajveszé kel, hogy mikor jö n
a nyá r. Nyá ron jajveszékel, mert rohadt meleg van,
és azt vá rja, mikor lesz m á r vé gre hideg. Jajveszé
kel, hogy nincs elég pé nze, jajveszé kel, hogy nincs
elég szex. A hö lgyek jajveszé kelnek az idő mú lá sa
miatt, amikor megtapasztaljá k, hogy a gravitá ció
mé gis mű kö dik. Ledö bbennek, hogy igaza volt
annak a pasinak, aki az almá t figyelgette, ami le
esett a fáró l. Odaá llnak a tü kö r elé: azt a mindenit,
há t itt is ereszkedik, ott is ereszkedik, a francba,
mű kö dik a gravitá ció ! Ilyenkor hiá nyzik az elfo
gadá s. Mert ha lenne, akkor napirendre té rné nek
afö lö tt, hogy ezek termé szetes folyamatok. Minek
vitá zni, há ború zni, mé rgelő dni meg frusztrá ló dni
olyan dolgok miatt, amelyek termé szetesek?
94
Ennél szá momra sokkal fontosabb a megoldá sok

megtalá lá sa, és annak az elfogadá sa, amit Jó zsef
Attila ú gy m ondott, hogy „a fű kinő utá nad".
A kö rforgá s, az élet megy tová bb. É s az is lehet,
hogy né lkü lem megy tová bb, mert nem csiná ltam
meg, am it m egcsiná lhattam volna, nem lé ptem
idő ben, nem tettem idő ben azt, ami a dolgom. É s
akkor né lkü lem megy tová bb a vilá g. A vak ember
nek nagyon sú lyos traumá ja, hogy né lkü le megy
tová bb a vilá g, az igazi traumá t viszont az jelenti,
hogy mielő tt elmenne, azon já r az agya, hogy mi
lett volna, ha. Milyen lett volna akkor az életem, ha
pé ldá ul elfogadom az ö regedé st, elfogadom a ter
mé szet tö rvé nyszerű sé geit, elfogadom ö nmagam
kereteit. Mert ha példá ul 175 centire nő ttem, akkor
akarhatok kosaras lenni, beférek az irá nyító k kö zé,
de nagy való színű sé g szerint nem leszek sztá r
az NBA-ben, mert nem olyanok az adottsá gaim.
É s akkor ezt elfogadom.
Rengeteg em berné l vé gigné zem , hogy noha
szemmel lá tható k a kereteik, amelyek lehető sé get
adnak ahhoz, hogy mosolyogva tudjanak é lni,
m é gsem akarjá k elfogadni ezeket a kereteket.
Olyan hatá rokat feszegetnek, amelyeket nem lehet
95
á tlépni. Nincs meg bennü k egy bizonyos képesség,

mé gis erő vel be akarjá k bizonyítani, legfő ké ppen
a kö rnyezetü knek, hogy ké pesek erre vagy arra.
É s m ivel vakok, és nem tudatosak, é szre sem
veszik, m ennyire befolyá solható k, és m ennyire
hiszé kenyek.
A hiszé kenysé g mö gö tt is rejtő zik egyfajta lelki
folyamat. Elvé gre mié rt akarok hinni a kö rnye
zetem nek, am ikor é rzem , hogy valam ire nem
vagyok képes? Ő k azt mondjá k, hogy dehogynem,
sikerü l, csiná ld! Jó lesz, meglesz! É n pedig elhi
szem. Mié rt hiszem el? Mié rt hiszem el a pozitív
visszacsatolá sokat, szinte bárkitő l? Ha valakinek
azt mondjá k, hogy ü gyes voltá l, jó voltá l, má r lá t
szik is az emberek arcá n, hogy isszá k a szavakat,
mint szomjazó a vizet. Manapsá g a mé diá ban is
ez az ü zenet: hogy bá rmi lehet belő led, csak rajtad
mú lik, minden fejben dő l el!
Pedig való já ban m inden a ké pessé geiden és
a kereteiden mú lik. Miért hisszü k el a dicsérő mon
datokat, szinte azonnal, szinte bá rkitő l? Tegyü k fel,
egy gyerek kiskorá tó l kezdve ú gy szocializá ló dik,
hogy vé gigné zi, amint a szü lei kifelé teljesen má st
mutatnak, mint ami bent tö rténik, a négy fal kö zö tt.
96
Kifelé azt já tsszá k, hogy rendben van minden,

nagyon szép, idilli csalá d az ö vék, fantasztikusak
a csalá di ö sszejö vetelek, békében élnek. Tehá t megy a
virítá s. Bent meg egymá sra mutogatva gyilkoljá k
a má sikat. Menj a francba, hogy képzeled, nem ezt
é rdemiem! Bezzeg én mennyit dolgozom érted!
A gyerek ilyenkor azt lá tja, hogy a felnő ttek
olyasmit mutatnak, amit való já ban nem tartanak
be, tő le viszont megkö vetelik. Kifelé já tsszák az erő
set, de való já ban nem azok. Ennek hozadé kaké nt
a gyerek felnő ve elkezdi ugyanezt csiná lni, tehá t
m á r 16-17-18 éves korá ban kifelé eljá tssza, hogy
erő s, hogy menő , és nem veszi észre, hogy való já ban
színlel. Mutat egy olyan arcot, amilyen szeretne
lenni, de amilyen tulajdonsá gokkal igazá bó l nem
rendelkezik. Vagyis becsapja ö nmagá t. Ilyenkor
hazudik magá nak, meg a kü lvilá gnak is.
É s itt jö n egy nagyon fontos dolog: ha így
viselkedem, akkor ú gy kezdem el nem szeretni
magam, hogy é szre sem veszem. Azt hazudom
magamnak, hogy erő s vagyok, mikö zben é rzem,
hogy megszívatom a kö rnyezetemet, akik elhiszik,
hogy jó l vagyok. Ez a hazugsá g. Má rpedig ha hazu-
dok magamnak, akkor nem fogom szeretni magam,
97
mert nem vagyok hiteles, és az ö nbizalmam csö k

ken, fő leg az érzelmi konfliktusok megoldá sa terén.
Ennek kö vetkezmé nyeké nt ö ntudatlanul felébred
bennem a szeretetéhség, és a szeretetéhségbő l fakadó
megfelelési kényszer. Szeretné m, hogy ha má r én
magam nem szeretem magamat szívbő l, legalá bb
megsimogassá k a fejemet, és a pozitív reakció kat
el fogom hinni, bá rki is mondja. Az ö nbecsapá s
eredményezi a má soknak való megfelelési kényszert
és a pozitív visszacsatolás igényét. Való já ban szinte
bárki bevihet az erdő be, aki szép szavakat mond, és
ezt csak ö nmagá mnak kö szö nhetem. É s nem fogok
gyanú t, mert a megfelelé si ké nyszer és a pozitív
visszacsatolás igénye: tü neti kezelés. Az ilyen ember
folyamatosan éhes, és mint a vá mpírnak a vérre,
á llandó an szü ksé ge van a kü lső megerő sítésre.
A tudatos embernél ez nem kö vetkezik be. A vak
viszont nemcsak becsapja magá t, hanem azt sem
veszi észre, hogy amikor a realitá sró l beszé l, va
ló já ban a vá gyairó l beszé l. A vá gyait fordítja le
való sá gké nt. Ilyenkor lá tni az illető n, hogy nem
érzi jó l magá t a bő ré ben: bá natos, kerü li a konflik
tusokat, ö nbizalomhiá nya van, gö rcsö s, mikö zben
mondjuk azt á llítja, hogy boldog a párjá val. Ránézel
98
a pá rjá ra: az is ugyanolyan. Ez való já ban azt jelenti,

hogy az egyiknek lyukas a zsebe, és elveszíti a ló vé
ját, és a má sikkal is ez a helyzet. Ké t lyukas zsebű
talá lkozik, és azt mondjá k: „Milyen sok ló vé nk
van, milyen boldogok vagyunk mi együ tt!" Hogy
a francba van ez? Ezen sokat agyaltam, és rájö ttem,
hogy a bizonytalan ember a má sik mellett bizton
sá gban érzi magá t. Amíg ott a má sik, addig nem
jö nnek a fé lelmek, nem jö nnek a dé monok, mert
a má sik ottléte eltereli ezeket a gondolatokat. É ppen
ezé rt az illető a biztonsá got nevezi boldogsá gnak.
Egyébként ez tá rsadalmi szinten is igaz, csak azt
má r ú gy hívjá k, hogy propaganda. A vak ember
né l mindig mű kö dik az „oszd meg és uralkodj"
m ó dszere. A vakokat meg lehet osztani, m ert
a vakok hiú ak, sé rtő dé kenyek, felkapjá k a vizet,
kiké rik m aguknak. Ő ket elké pesztő en kö nnyű
manipulá lni. Elég egy sablonmondatot bedobni,
amirő l feltételezed, hogy az egyik csoport felkapja
miatta a vizet, a má sik meg tapsikol hozzá . Aztá n
meg lehet fordítani az egé szet, hogy aki tapsikolt,
az legyen dü hö s, és a m á sik csoport ö rvendez zen.
A vaksá g és a manipulá ció egymá st erő sítő
folyamatok.
99
Olyan ez, m int a hazai borfogyasztá s. Nem

tudom, mennyire kö zismert, hogy melyik típusú
bor fogy itthon a legjobban: a félédes és az édes.
A mustsű rítmé nnyel é desített vö rö s. É s itt nem
is annyira a bor a fontos - bá r az alkohol eltereli
a figyelmet a való ságró l, ellazít, és jó l érzed magad
tő le -, hanem az „é des" szó . Mikor haszná lom azt
a kifejezést, hogy „megédesítem az életemet"? Ami kor
való já ban keserű vagy savanyú . Nem véletlen, hogy
ma Magyarorszá gon ekkora mennyisé gben
fogynak az édes borok. Ná lunk, Dé lvidé ken van
egy mondá s a ká vé fogyasztá sró l, hogy ha é desen
iszod a ká vét, akkor az életed keserű , és fordítva.
Á prilisban a tudatossá g azt is jelenti, hogy elkez
dek é pítkezni, valami jó t csiná lni. Tehá t a tudatos
sá gom ilyenkor nem feltétlenü l csak a problémá kra
fó kuszá l, hanem a tehetsé gre, az é rté kekre, és
arra is, hogy ezt má sban meglá tom, ö nmagá mban
kibontakoztatom, és nem az ö nhazugsá gaimnak
a leplezé sé re haszná lom. Ahogyan arra lehetsz
vak, hogy a má sikban milyen é rté k rejtő zik, ú gy
arra is, hogy ö nmagadban felismerd az é rté ket.
Mindkettő ugyanolyan pusztító erő . Ké rdezhet
né nk, amikor vé gre eljö n az az idő , és igazá bó l
100
semmi komoly dolog nem há trá ltat abban, hogy

kibontakozz, hogy boldog legyél, hogy virá gozzá l,
hogy teremjé l, hogyan lehetsz vak aká r erre, aká r
a m á siknak a csodá já ra. A vá lasz pedig az, hogy
azért, mert ez meló s dolog. Pont 33 évesen éreztem
meg, hogy az orvosi tevé kenysé g nem egé szen
boldogít, hogy hiá nyzik valami, és milyen jó lenne
kö nyvet írni. Ez pont hú sz é vvel ezelő tt tö rtént,
és azó ta há ny kö nyvem megjelent má r! Né ha el is
tű nő dö m rajta, milyen szerencsés vagyok. Ahogyan
annak a hú sz é vvel ezelő tti, kó sza gondolatnak
az lett a hozadé ka, hogy kö nyveket írhatok, ú gy
hasonló ké ppen bá rki csiná lhat bá rm i má st, ami
eszébe jut. A pillangó szá rnycsapá sa tényleg képes
egy torná dó t elő idézni.
Azt gondolom, hogy ha ma Magyarorszá gon
bá rkinek, aki veszi az energiá t, és szeretne ember
ként, mosolyogva élni, az első feladata elfogadni:
bizony ő is em berbő l van. Ez kulcsfontossá gú
dolog, mert nem istenek vagyunk, mé g csak nem
is fé listenek, hanem emberek. Szoktuk ugyan ezt
m ondogatni, de gyakran csak ü res frá ziské nt,
semmi má ské nt. Ha viszont ezt elfogadjuk, abban
a pillanatban rá jö vü nk arra, hogy nem szé gyen
101
hibá zni, nem szé gyen a negatív, fá jdalm as dol

gainkró l beszé lni. Nem szé gyen aká r a m á sik
embernek elmondani, ha a helyzet ú gy hozza, hogy
hát, igen, tudom, mirő l beszé lsz, én is tudok ö nző
meg rosszindulatú lenni, hogy ha nem figyelek,
és ezzel á rthatok a kö rnyezetemnek. De ezt má r
felismertem, és dolgozom rajta. A tudatos ember
így kommuniká l ö nmagá ró l. A vak meg gő zerő
vel takargatja azokat a dolgokat, amelyekre ő és
a kö rnyezete is azt mondja, hogy rossz. Az emberi
lé ttel kapcsolatban én nem gondolkodom olyan
fogalmakban, hogy valam i rossz. Lehet valam i
ö rö m teli és lehet fá jdalm as, lehet ö nm agam at
segítő és lehet ö nmagá mnak á rtó , de mindegyik
hozzá m tartozik.
Az emberek azért nem vá lasztják a tudatossá got,
mert nem tudjá k, mit jelent az ö ntudat való já ban.
Né ha haszná ljá k a tudatossá g szó t, de igazá bó l
nincsenek tisztá ban azzal, hogy a hiá nyossá gok
ró l való kom m uniká ció és a hibá k korrekció ja
teljesen em beri dolog. M indig eszem be jutnak
az ő si civilizá ció k, ahol term é szetesnek fogtá k
fel az élet folyamatait. Az é letü k velejá ró ja volt
az ö rö m, a tá nc, de a halá l is, aká r termé szetes
102
volt, aká r erő szakos. Persze rengeteg mindent még

nem ismertek, ezé rt élt kö ztü k a babona, a misz
tikum, a vará zslat, és sokszor a tudatlansá g. Ú gy
gondoltá k, hogyha dö rö g az ég, akkor az istenek
gurigá zzá k a sziklá kat.
Mi sokkal tö bbet tudunk a természetrő l, az emberi
testrő l, az atomokró l, mé gsem lettü nk boldogabbak
tő le. Amikor az indiá nok ott szá guldoztak a sok
tízezernyi bö lény kö zö tt, nem vadá szták le az ö ssze
sét, mert tiszteletben tartottá k, hogy jö vő re is kell
enni valamit. Mi meg égetjü k a szemetet, romboljuk
a kö rnyezetet. A mú ltkor hallottam, valamelyik
hő erő mű korá bban ú gy mű kö dö tt, hogy a szű rő -
rendszer kerü lt volna 50 millió forintba, a bírsá g
meg 10 millió forintba. Ezért inká bb kifizették a bír
sá got évente egyszer, és ment a szenny a levegő be,
merthogy ezzel 40 millió t tudtak spó rolni. Hogy
az utó dok milyen szennyezett kö rnyezetben fognak
élni, az nem é rdekelte ő ket. Utá nam az ö zö nvíz.
Ez a hozzá á llá s egyre inká bb erő sö dik, a vagyon
mindenekfelett, az é lmé nyszerzé s mindenekfelett,
de az, hogy emberké nt éljek, az nem fontos.
A hú své t csodá ja a feltá madá s, de vajon m ié rt
nem tá m ad fel a vak? Azé rt, mert nem is tudja,
203
hogy él. Az élet és a tudatossá g együ tt jár, hogy

nem ká rosítom sem magamat, sem a kö rnyezete
met, amit az ő si né pek term é szetesen figyelembe
vettek. Való színű leg elő szö r ő k is kifosztottá k
a legelő ket, de aztá n rá jö ttek, hogy így é hkopp
lesz a vé ge, és attó l kezdve jobban vigyá ztak rá.
Az é let egy hatalm as tapasztalatszerzé s, csak
ké rdé s, é szrevesszü k-e való já ban az intő jeleket,
é szrevesszü k-e, ha valami nem jó l mű kö dik. Nem
vesszü k é szre, m ert nem akarjuk é szrevenni.
Nem akarunk lá tni, csak lenni. A jó mö gö tt azon
nal hátsó szá ndé kot gyanítunk: ez mié rt tö rténik?
Mit akar tő lem?
A kiutat szerintem az jelenti, ha a szü lő k egy
ré sze egyszer tudatos lesz, és tudatosan elmondja
a gyerekeinek, hogyan lehet az ö rö met és a fá jdal
mat kezelni. A fá jdalom az élet része. Egykoron,
ha egy serdü lő srá c férfi lett, mindig valami fá j
dalmas rítusban vett részt, mondjuk kapott egy
lá ndzsá t, és kizavartá k a sivatagba, hogy vadá ssza
le az oroszlá nt. Ha levadá szta, tú lélte egyedü l azt
a né há ny napot, akkor fé rfiké nt té rt vissza.
Ná lunk az a rítus, hogy 18 éves lettél, nagyszerű ,
fú jd el a 18 gyertyá t! Milyen tortá t szeretné l? Ami
104
ÁPRILIS ♦ TUDATOSSÁG ÉS VAKSÁG
a legfinomabb. Mostantó l felnő tté l! A kö lykö ket

nem tanítjá k meg az életre, a munká ra, a tiszteletre,
a fá jdalmas dolgok megoldá sá ra. A rettegésre igen:
jaj, vigyá zz, nehogy rá faragj! Jaj, vigyá zz, elesel,
megü tö d magad! Ná lunk a szü lő nem mondhatja
azt a gyereknek, hogy addig nem jö hetsz haza,
amíg nem ejtetted el az első oroszlá nt, mert be
fogjá k csukni, am ié rt bement az á llatkertbe, és
lemé szá rolta az értékes vadat. A mi kultú rá nkban
az lenne az oroszlá n, ha a gyereket kiszakítaná nk
a ké nyelmes kö rnyezeté bő l, és tudatosan tolná nk
be egy szá má ra ismeretlen és nem komfortos hely
zetbe, hogy megoldja azt. Vagy sikerü l, vagy nem.
De á prilisban hiá ba rü gyeznek a fá k, az em be
rek é ppú gy rohannak a munkahelyü kre, é ppú gy
gyö trik ő ket a vélt és való s konfliktusok, mert
azt gondoljá k, hogy m indez borzasztó fontos.
Hiá ba van ott elő ttü k a lehető sé g, hogy rá cso
dá lkozzanak a termé szetre, és é lvezzé k a tavaszt.
A fiataloknak is ugyanú gy ott a fü lü kben a fü les,
né zegetik a telefonjukat té len, nyá ron, ő sszel,
tavasszal, ugyanú gy. Nincsen semmi megú julá s,
csak ru tin bó l vé gzett cselekvé s, am it szinté n
a vaksá g eredmé nyez. Olyankor minden ugyan
105
olyan szü rké vé vá lik, teljesen mindegy, milyen

é vszak van odakint.
A vak a mi vilá gunkban á ltalá ban ú gy nyitja
ki a szemé t, hogy elő bb rá fá zik. Ezé rt lenne jó ,
ha a szü lő m egtanítaná a gyereké t arra, a rá fá zá s
nem azt jelenti, hogy ö sszeroskadsz. Mert nincs itt
a vilá g vége, ha egy lá ny azt mondja neked, hogy
nem jö ssz be neki. Nem tetszhetsz mindenkinek!
A gyerekbő l persze csak akkor lesz felnő tt, ha akad
otthon egy felnő tt szü lő . Az anyuká k ezzel szem
ben sokszor ú gy viselkednek, hogy te vagy az én
gyerekem, éppen ezért meg akarlak védeni minden
rossztó l! A gyereknek meg ez nagyon ké nyelmes.
Hogyne lenne kényelmes! Még huszonéves korá ban
sem kell megrá gnia a falatot, megrá gja helyette
az anyu. Befizeti helyette a csekkeket, megfő zi
az ebédet: te csak ü ljél, kisfiam, és tanuljál! így lesz
belő led valaki! Há t, így lesz belő le egy kockafejű ,
heré it csá vó .
Elő bb-utó bb persze ú gyis megtanulja, milyen
az é let, de é rdem esebb lenne eleve elm ondani
neki, hogy legyen szó aká r a szexualitá sró l, aká r
a m unkahelykeresé srő l, a keríté s nincsen kol
bá szbó l. Kislá nyom, ha elvé gzed a fő iskolá t, el
106
fogsz menni egy munkahelyre, ahol a munkaadó

talá n kedves lesz hozzá d, de elké pzelhető , hogy
ki akarja haszná lni, hogy ő pasi és a fő nö kö d, és
á gyba akar majd vinni. Ennek ez meg ez a jele.
Tudd a jogaidat, hogy mi a teendő , ha zaklatnak.
Kisfiam, hiá ba vagy okos, meglepő gyorsasá ggal
kirú ghatnak, mert a fő nö knek jö n az unokahú ga, és
kell neki a helyed. Hiá ba vé gzed el jobban a mun
ká t, ki leszel vá gva. A gyerekek azonban nem ezt
halljá k, hanem azt, hogy te vagy a legü gyesebb, a
legokosabb, majd apuci meg anyuci elinté zi, vagy
a Jó ska meg a Pista. Rö vid tá von ez kellemes és
ké nyelmes, de amikor ezek a potentá tok eltű nnek,
akkor jö n a feketeleves. Az élet mindig egyensú lyt
teremt, Isten nem az l:0-ra tö rekszik, hanem az k i
re. A termé szet is az egyensú lyra tö rekszik.
Ugyanakkor ilyenkor, tavasszal el lehet fogadni
a jó t is. El lehet fogadni azt is, hogy van esé lyü nk,
vannak é rté keink, meg a m á siknak is van é rté ke.
A kérdés mindenekelő tt az, hogy ezt meg akarom-e,
és meg merem-e lá tni ö nmagá mban. Ez az első
lépés. Mert ha meglá tom ö nmagá mban, akkor jö n
el a tavasz, akkor hajtanak ki rü gyek, akkor bá rmi
lehet. Ha viszont nem akarom elfogadni, akkor nem
207
tö rténik semmi. A tudatos ember abban mutatkozik

meg, hogy ké pes beszé lni a jó tulajdonsá gokró l és
a hiá nyossá gokró l is. Tehá t felhangosítja az é rzé
seit, a gondolatait, és a „hogy vagy?" ké rdé sre
nem vá gja rá automatikusan, hogy „jó l". Biztos?
Mi a francé rt ké rdezed? Há t hogy lenné k? Per
sze hogy jó l vagyok! Ó riá si teremtő erő a beszé d,
a gondolataink kihangosítá sa, mert megkö nnyeb
bü lü nk tő le. É szrevettem, hogy amikor a csajok
leü lnek egym á ssal ká vé zni, utá na azt mondjá k
egym á snak, hogy de jó t dumá ltunk! Mit jelent
az, hogy „de jó t dum á ltunk"? Való színű leg azé rt
dumá ltak jó t, mert tü neti szempontbó l megkö ny-
nyebbü ltek. Mi, pasik á ltalá ban nem mondjuk ki
az é rzé seinket, helyette agyalunk, matekozunk,
racioná lisan kö zelítjü k meg a dolgokat, a csajok
m eg á ltalá ban kim ondjá k. H abá r m ostaná ban
ő k is kezdenek errő l leszokni, mert ő k is pasissá
kezdenek vá lni.
Első ké nt tehá t felhangosítom azokat a rejtett
gondolatokat, am elyeket elfojtok, am elyekrő l
nem akarok tudomá st venni, holott befolyá sol
já k a m indennapjaim at. Am ikor felhangosítok
egy gondolatot, azzal tudatosítom is magamban.
108
Nemcsak gomolyog tová bb a fejemben, mint a kö d.

Nagyon kevé s ember ké pes kö vetkezetesen ú gy
vé gigvinni egy gondolatot, hogy bá rmilyen kü lső
inger ne terelje el a figyelmé t. Jö nnek a gyerekek,
megé hezik, fá j a feje, csö rö g a telefon, valaki keres,
ü gynö k, munkatá rs, tö k mindegy. Az nagyon ritka,
hogy valakinek ö nm agá ra legyen ideje, hacsak
tudatosan nem teremt rá idő t.
Azt viszont, hogy ez a szó vagy a beszé lgeté s,
a felhangosítá s teremtő erő vé vá ljon, nem szabad
siettetni. Gondoljunk csak bele, hogy amikor régen
kenyeret sü tö ttek, akkor a ková sz elkészítése nem pá r
perc alatt tö rtént. Az nem arró l szó lt, hogy kivettem
a ková szt, mint az élesztő t, a hű tő bő l, beletoltam a
kenyé rbe, és gyorsan elő á llt a kelt té szta. Nem.
Amíg a ková sz szé pen feldolgozta magá t, az bele
telt egy-ké t napba. Majd jö tt az 5-10 kiló lisztnek
a meggyú rá sa, azt ké zzel dagasztottá k, és ú jabb
idő t kellett engedni rá, hogy megkeljen. Kö zben
a kemencé t fel kellett fű teni, nem ú gy mű kö dö tt,
mint a mai elektromos cuccok, hogy 10-15 perc alatt
má r 200-250 fokos. Mindez idő be telt, de a ré giek
megadtá k a tiszteletet a folyamatoknak. Mi nem.
Mi azonnal, gyorsan akarunk mindent. Rohanunk.
109
Hová ? A vak hová rohan? Fejjel a falnak, meg bele

a gö dö rbe. Természetesen kinyithatja a szemét, aki
emberké nt szeretne é lni vagy ú jjá akar szü letni,
vagy megszü letni egyá ltalá n. Kinyithatja a sze
mét: ez egy ajá nlá s. Vagy megmaradhat olyannak,
amilyen. Ettő l még a fá k é ppú gy rü gyezni fognak,
csak ő nem fogja é szrevenni.
A kim ondá s tehá t a tudatosulá snak az első
lépcső je. A má sodik, ami má r megmarad, az az
írá s. Ré gen nagyon nagy divat volt a napló írá s,
a pasik is írtak napló t: Victor Hugó , Balzac, Csá th
Gé za, Kosztolá nyi Dezső . Leírtá k a gondolataikat,
az érzéseiket, és ennek terá piá s hatá sa volt. Rá adásul
az írá st vissza tudtá k olvasni, és rá jö hettek arra,
hogy amit egykor való sá gnak gondoltak, az való
já ban nem az. Amit stabilitá snak hittek, az nem
az. Rá jö hettek arra, hogy hü lyesé get csiná lnak.
Mi nem tudunk erre rá jö nni, m ert nem csak
hogy nem írjuk le az é rzé seinket, hanem mé g ki se
mondjuk. É s itt jö n a vak embernek az a szoká sa,
amivel nagyon sú lyos ká rt okoz ö nmagá nak: hogy
kezdetben nem akar, utá na meg m á r nem mer
segítsé get ké rni. Csak akkor rohan pá nikszerű en
orvoshoz vagy bá rkihez, amikor má r irtó zatosan
110
nagy a baj. Nem reagá l idő ben. A vaksá g tehá t

rengeteg negatív hozadé kkal jár.
A kezelésben érdemes kü lö nbséget tenni akö zö tt,
hogy tü neti vagy oki kezelé srő l van szó . Az oki
kezelé s az, am ikor stabilan m egnyugszol. Ha
megkö nnyebbü lté l egy jó beszé lgeté stő l, az csak
tü neti kezelés. Ugyanolyan, mint a szereteté hesek
á llandó visszacsatolá si igénye. Na, jó t fő ztem? Biz
tos? Finom volt? Miért nem dicsérsz? Mire a má sik:
há t megettem mindent. Neked ez nem elég? Nem
elég, mert nem mondtad. Nem fő zö k neked tö bbet!
Az oki kezelé s az, amikor stabilan, hosszú idő
tá vlatá ban is jó l é rzed magad a bő rö dben, és nem
marad hiá nyérzet benned. Amikor a kivá ltó okokra
jö ssz rá. Példá ul, ha szereteté hes vagy, akkor meg
talá lod azt a pontot ö nmagadban, ahol hazudsz
magadnak, és azt is, hogy mié rt teszed ezt. Akkor
ezt gö ngyö líted fel, és elkezded korrigá lni, elő szö r
ö nmagadban, majd a tö bbi emberrel kapcsolatban
is. Attó l a pillanattó l kezdve, ha rá né zel bá rkire,
aki fontos neked, nem lesz lelkiismeret-furdalá sod,
nem lesz bű ntudatod. Abbó l lehet lemé rni, sikeres
volt-e a kezelé s, ha nyugodt szívvel tudsz beszé lni
bá rkivel, aki fontos.
111
Fé rfiké nt fő képp nagyon fontos, hogy az é rzé

seivel tisztá ban legyen az ember, hogy felvá llalja,
és ne szé gyellje ő ket. Ez azé rt lesz kulcsfontos
sá gú , mind rö vid, mind hosszú tá von, mert ennek
hozadé kaké nt elő szö r is az illető jó l fogja magá t
é rezni a bő ré ben. Má sré szt a fiaink és a lá nyaink
azt fogjá k megtanulni, hogy a hiteles férfi az, aki
nyitott, és megtanulnak kü lö nbsé get tenni a zárkó
zott és az é rzé seirő l beszé lő pasi kö zö tt. így jö het
létre egy tá rsas kapcsolatban a konfliktusok bé ké s
megbeszé lé se, egoharc né lkü l. Amikor mind a két
fél kijelenti, hogy igen, az én felelő ssé gem ebben
ez és ez, és bé ké sen megvitatjá k a problé má ikat.
A vakná l nincs bé ké s megbeszé lé s. A vak m in
dig fél, retteg és gö rcsö l, m ikor és hogyan fog
kid erü ln i az ő kicsinysé ge. Em iatt ott fogjá k
hagyni, így magá nyos lesz, és nem fogjá k szeretni.
Ezé rt a vak a legtö bbszö r gö rcsö sen ragaszkodik
a má sik vakhoz, mert ez mé g mindig jobb, mint
m agá nyosan szem bené zni a sajá t dé monaival.
Viszont így egyre inká bb mé lyü l a pokla, egyre
durvul a megalkuvá sa. A pá rkapcsolatban pedig
egyre durvá bb lesz a kö lcsö nö s megalkuvá s. É n
nem hiszek az ilyenfajta biztonsá gban. Az ember
112
egyedü l van az é rzé seivel és a gondolataival, és

csak ha jó l é rzi magá t a bő ré ben, akkor á ll ké szen
a tá rsas kapcsolatra. Vagyis felelő ssé get vá llal a
hangos gondolataié rt, a dö nté seié rt, a tetteié rt,
az é rzé seié rt, az eré nyeié rt, a hiá nyossá gaié rt és a
megé rzé seié rt. Ez a tudatos felnő ttsé g, ami ugyan
ilyen tudatos felnő tt pá rkapcsolatot eredmé nyez.
Ré gen ezt ú gy fogalm aztá k meg: elő szö r gon
doskodjá l arró l, hogy legyen laká sod, há zad,
ahová viheted az asszonyt, és ahol majd lehetnek
gyerekek. Racioná lis biztonsá g szem pontjá bó l
kö zelítetté k meg a helyzetet, ugyanakkor a tradi
cioná lis nagycsalá d azzal az ó riá si elő nnyel já rt,
hogy ott egy csalá don belü l tö rté nt minden, ott
a gyerek lá tta a férfi fá jdalmá t, lá tta a nő fá jdalmá t.
Ú gy é rzem, az a vilá g sokkal jobban felké szítette
az embereket az életre. Persze, ott is sok mindent
elhallgattak, mé gis tö bb való s inger érte a felnö
vekvő gyereket, mint ma, amikor ü l egyedü l a szo
bá já ban, né zi a tévét, és mé g az ajtó t is becsukja,
nehogy belá ssanak, mert az az ő terü lete. Oké ,
ott a biztonsá g, a melegsé g, a wifi, minden meg
van, csak élet nincs. Nincs felké szíté s a fá jdalmas
dolgok kezelé sé re, mert csak a virtuá lis vilá gban
113
él a gyerek, és kész. Ott meg olyannak adja elő

magá t, amilyennek csak akarja.
Ó riá si zsá kutca ez. Hogyha tová bbra is ez lesz
a jellemző , annak a jö vő ben olyan megdö bbentő
hozadé ka lesz, amit nem tudok mé g megjó solni
sem. Felté telezhetjü k, hogy é rdekkapcsolatok
alakulnak majd ki tö m egesen, vagy ugyanazt
tapasztaljuk majd, mint Japá nban, ahol a né pes
ség szá má nak a csö kkené se azé rt kritikus, mert
a virtuá lis szex a japá n fiatalokat jobban é rdekli,
mint a való ság. A fogyasztá s hatá rozza majd meg
a hé tkö znapokat, a m unka, a m indená ron való
megfelelé s a kü lső sé geknek, a trendisé g. Aztá n
a kiégés nagyon fiatalon, és a mentá lis betegsé gek
tö mkelegé .
A tudatossá g né lkü l é lő kné l egyre fiatalabb
korban alakulnak ki a magatartá szavarok, a sze
mé lyisé gzavarok, a lelki betegsé gek, majd a testi
betegsé gek. Nagyon durva irá nyba m együ nk így,
mikö zben a szü lő kö nnyen ú gy érezheti, hogy ezzel
a virtuá lis vé dettsé ggel, a magá nnyal, a konflik
tusok elkerü lé sé vel nem tudja felvenni a versenyt,
nincs elég ideje meg energiá ja. Elmondhatja egy
szer, vagy elm ondhatja tízszer, m inden m arad
114
a ré giben. Mintha tú lnő ne az egyé n erejé n, hogy

felvegye a versenyt az instant lehető sé gekkel,
a szá mító gé p-haszná lattal, az okoseszkö zö kkel, a
csetelé ssel.
Lehet persze lim itá lni a wifi haszná latá t, idő
korlá tok kö zé szorítani, kikapcsolni, de a má sik
oldal sem alszik. Az ő cé lja ugyanis az, hogy
m egtalá lja a kiskaput, és hogy m egszívasson
té ged. Á m abban a pillanatban, ha elfogadod,
hogy emberbő l vagy, azt is elfogadod, hogy a gye
reked meg emberpalá nta. Tehá t ké pes lesz téged
m anipulá lni, kijá tszani, és sikerü lni is fog neki
jó pá rszor, az ö sszes ó vinté zkedé sed ellené re.
Akkor aztá n felteheted a ké rdé st: mié rt hagytam
magam kijá tszani? Mié rt akartam azt hinni, hogy
az én gyerekem ezt nem teszi meg velem? Mié rt
gondoltam azt, hogy ő szent? Mikö zben én fiatalon
szinté n á tvertem a szü lé imé t, hazudoztam nekik.
Elmondtam nekik mindent frankó n? Dehogyis!
Tehá t ha az Isten a dö ntetlenre tö rekszik, akkor
szü lő ké nt én is meg fogom ugyanezt tapasztalni.
115
♦ MÁJUS ♦
Tiszafa és tiszavirág
Má jusban, amikor kö zelítü nk a nyá rhoz, megtelnek
a nő i lapok olyan cikkekkel, hogy mit csiná lj, ha
„strandtestre" vá gysz. A mú ltkoriban a dugó ban
ü csö rö gtem az Astoriá ná l, és kö zben néztem, hogy
milyen nagy Isten á llatkertje. Volt ott egy 50-60 év
kö zö tti pasi, aki trendi hajviselettel, napszemü veg
ben, rö vidgatyá ban, pó ló ban futott é ppen, de ú gy,
hogy majd kilehelte a lelkét, mikö zben kö rü lö tte
nyolc sá vban eresztetté k kifelé az autó k a kipu
fogó gá zt. Egy má sik csá vó t meg a Duna-parton
lá ttam kocogni egy elké pesztő , fekete dupla ipari
maszkban. Meg is fordult a fejemben, vajon egy
á ltalá n tud levegő t venni benne? Az egé szsé gé é rt
sok mindent megtesz az ember, de hogy fusson
itt, Pesten? Ebben a szmogban?
Imá dom né zni az embereket, figyelni, mit lá tok
az arcukon. Há t a pestieken a rohaná st lehet
119
lá tni, a gondokat, hogy ezt kell csiná lni, meg azt

kell csiná lni, ott tobzó dnak a problé má k a fejü k
ben. De kö zben mé g sincsenek benne a fejü kben,
az é letü kben, mert ez az á llandó té pelő dé s eltereli
a figyelmü ket. Manapsá g talá n a tá plá lkozá st ille
tő en egyesek tudatosak lettek, de a tö bbség inká bb
csak a divatot majmolja. Most példá ul laktó zmentes,
mindenmentes ételt kell enni, mé g akkor is, hogy
ha valaki nem laktó zérzékeny, mert ez most trendi,
és akkor ezt kell tolni. A nagy tö bbsé g azonban
nem tudatos ö nmagá t illető en. A tudatossá g ered
mé nyezné az elfogadá st is, de nincs elfogadá s,
hanem jö nnek a pá nikrohamok, hogy te jó ég, itt
a strandszezon, hogy né zek ki, kellett nekem azt a
sok tö ltö tt ká posztá t megennem, meg anyá m miért
sü t ilyen jó l, az a sok sü temény, ú risten, a bű neim
a fejemre omlanak! Elkezdü nk félni a lebukástó l, a
nő i lapok meg rá ü lnek a tém á ra, hogy hogyan
legyél kocká s hasú , meg hogyan legyé l fitt, hogy
ne kelljen szé gyenkezned a strandon.
A mú ltkoriban talá lkoztam egy harminc kö rü li
csajjal, akire az egyik bará tom ráindult. Rá né ztem
a csajszira, aki nagyon trendin né zett ki, a cipő jé
tő l kezdve mindene gondosan kivá logatva, a haja
120
MÁJUS ♦ TISZAFA ÉS TISZAVIRÁG
belő ve, de am ikor kezet fogtam vele, ú gy adta

oda a kezé t, m int valam i dö glö tt nyulat, nem
é reztem benne semmi erő t. Eszembe jutott, hogy
talá n anorexiá s lehet. Aztá n elkezdtü nk dumá lni,
mondtam neki, hogy neked ö nbizalomhiá nyod
van. Igen, tudom, vá laszolta, já rok is pszicholó
gushoz, hogy felté rké pezzü k a problé m á im at.
A bará tom viszont nem vette é szre, hogy a csaj
tele van egy csomó gö rccsel, csak rá né zett a szép
kü lső re, és az alapjá n teljessé ggel elhitte, hogy
a lá ny hiteles. Holott nem volt az, a kü lseje nem
volt tö bb má zná l.
De a mai vilá gban a má z fontosabb, mint a tö ltet.
Lehet, hogy ezé rt haragszanak sokan a má jusra,
mert a má jus szemtelen, szemtelenü l zö ld, szem
telenü l harsá ny, szem telenü l erő teljes. Olyan
erő sen tobzó dnak má jusban a termé szet energiá i,
hogy a bö jt, a hú své t, a megtisztulá s utá n rend
kívü l erő sen szembesítenek bennü nket azzal, mi
is az élet, és mi az az életbő l, amit nem teszü nk
meg. Haszná ljuk a má jus energiá já t, de csak tü neti
szempontbó l, nem hasonulunk hozzá , hogy ben
nü nk is té nylegesen má jus legyen. A termé szet
kirobbaná sa, az ú jjá szü leté snek az íze egy kicsit
121
eltereli a figyelm ü nket a problé m á inkró l, de ez

csak tü neti kezelés.
A bibliai tö rté net szerint a Megvá ltó feltá madt,
majd szé pen el is ment, így hú své t utá n magukra
m aradtak a tanítvá nyok, felső segítsé g né lkü l.
Ezé rt egyfajta elbizonytalanodá s lesz ú rrá rajtuk.
Ez az idő szak tart egészen pü nkö sdig, amikor még
egyszer kapnak egy kü lső megerő síté st a Szent-
lélektő l, hogy tessé k kim enni a vilá gba, és innen tő l
kezdve té nyleg aszerint é lni, ahogyan eddig
megbeszé ltü k. A pü nkö sd azt ü zeni: itt az utolsó
megerő síté s, innentő l magatokra vagytok utalva,
tessék hirdetni és tenni a jó t, amire Krisztus tanított.
Az embernek a mai napig szü ksége van tá maszra,
m ert jö n az elbizonytalanodá s. A m ikor m eg hal
a M egvá ltó , m egijed az ego: m i lesz m ost velem?
Majd utá na jö n az ú jabb hír: semmi baj, fel fogsz
tá madni, tehá t nem hiá bavaló az, amit csiná lsz. M
ié rt van szü ksé ge pozitív visszacsa tolá sra az em
bernek, az egonak, hogy nem élt feleslegesen? Mié rt
építettek a fá raó k akkora nagy piramisokat, a
kirá lyok vá rakat, palotá kat? É s miért nem akarjuk
elfogadni a testü nket, am ikor az a lelkü nk
há za, és olyan jó lenne, hogy ha egé sz
122
MÁJUS * TISZAFA ÉS TISZAVIRÁG
sé ges lenne? Az egé szsé ges ebben az esetben azt

jelenti, hogy nincsen nyű gje. Ehelyett hazudunk
m agunknak, az erő set já tsszuk.
Milyen é rdekes lenne, ha a csajokná l elindulna
egy olyan mozgalom, hogy mondjuk ki a frankó t!
Mert most akkor is á llítjá k, hogy milyen jó l néz
ki a má sik, amikor való já ban borzasztó an né z ki
az illető . Ha ő szinte kom m uniká ció indulna el
kö ztü nk, megtisztelve a má sikat, azzal, hogy tény
legesen elmondjuk az é rzé seinket, akkor milyen
vilá gban é lné nk? Ha belené zek a tü kö rbe, akkor
lá tom, hogyan né zek ki, és ha tudatos lé nyké nt
élek, akkor elfogadom, amit ott lá tok.
Dolgozom a Fradiban fiatal fiú kkal, az utá npó t
lá ssal, a má sodik sorral, a cseresorral, és volt kö ztü k
jó né há ny srá c, aki félt a hibá zá stó l. Edzé sen jó l
ment nekik a já ték, de éles helyzetben nem mindig
hoztá k az eredmé nyt. Mikö zben arró l beszé ltü nk,
mié rt van ez így, elmondtam nekik, hogy ké tfé le
já té kos lé tezik: a tudatos, meg a tudatosnak lá t
szó . A tudatosnak lá tszó fél a hibá któ l, ahogyan
az á tlagember is fél attó l, hogy meghallja, ha nem
né z ki jó l. É ppen ezé rt m indent megtesz, hogy
a kü lseje hibá it eltakarja, hogy erő snek mutassa
123
magá t, így aztá n egyre gö rcsö sebb lesz, és egyre

inká bb fé lni fog.
Ezzel szemben a tudatos elfogadja, hogy ember
bő l van, tehá t elfogadja azt is, hogy hibá zhat. Ezé rt
amikor való ban hibá zik, a regenerá ció ja rendkívü l
gyors, és ugyanilyen gyorsan tud tová bblépni. Ha
valakinek azt mondjá k, hogy hú de rosszul né zel
ki, akkor az illető vá laszolhatja azt: nahá t, és ezt
épp te mondod nekem?! Há t menj a francba! Ő a
tudatosnak lá tszó . A tudatos viszont ú gy reagá l,
hogy igazad van, rosszul aludtam, nem érzem most
jó l magam a bő rö mben. Az egyik mentegető zik,
dü hö s lesz, frusztrá lt, mert olyasmit hallott meg,
amit ő is érez talá n, csak nem mondta ki, és nem
fogadta el. A má sik azonban elfogadja azt, amilyen,
és nem jelent neki meglepetést, hogy rosszul néz ki.
Igen, rosszul is érzem magam, és megyü nk tová bb.
Az elfogadá ssal mindig megszü letik a belső béke.
É s ilyenkor, ha má jus van, akkor ő szinté n ö rü lö k
a má jusnak, mé g akkor is, hogy ha épp ramatyul
é rzem magam, mert tudom, hogy az mié rt van.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem teszek azért,
hogy jobb á llapotba kerü ljek. Az m á r a kö vetkező
lépés. Vá ltoztatni bá rmin akkor lehet, ha a konflik
124
tust felismerjü k és beismerjü k. Hallottam egy tö r

té netet egy író ró l, aki é vekig azt á llította, minden
rendben van kö rü lö tte és a kiadó ja kö rü l. Ha meg
ké rdezté k tő le, tényleg korrektek-e, azt vá laszolta,
persze, igen. Nem akarta kifecsegni a belső titkot,
miszerint a kiadó évek ó ta nem fizet neki, inká bb
eljá tszotta, hogy minden rendben van. Mert ha
tudja, hogy ö nm agá nak tartozik elszá molá ssal,
akkor jö n a kö vetkező kérdés: ha á tvernek, akkor
mié rt hagyom magam? Az első lépés tehát mindig
a konfliktusok ő szinte megfogalmazá sa, mert ha
az nem kö vetkezik be, akkor nem fogok eljutni
a má sodik lépcső ig, ahol té nylegesen elkezdhetek
gondolkodni azon, hogy jó , oké, akkor most mit
csiná ljak.
A mú ltkor beszé ltem egy pasival, aki nagyon
sok mindent elért az é letben, de kö zben kialakult
ná la egy nagyon sú lyos egé szsé gü gyi problé ma.
Á ltalá ban azoknak az embereknek, akik nagyon
sok mindent fel tudnak mutatni, az életü ket megne
hezíti egy hendikep. A legtö bbszö r azt lá tom, hogy
az ilyen, a racioná lis vilá gban sikeres emberekné l
a legnagyobb hendikep az, hogy a csalá djukkal
kö vetkezetlenek. Vagyis az érzelmi konfliktusokban
125
puhakezű ek, sokkal tö bbet m egadnak a gyere

keknek, mint kellene, és ezá ltal nem tanítjá k meg
ő ket sem a munká ra, sem a fá jdalmas konfliktusok
megfelelő kezelé sé re. Ez a férfi kifelé azt mutatta,
ő milyen nagy potentá t, mikö zben a csalá dban ő
játszotta a szeretettel segítő , mindent odaadó figura
szerepét, azzal a felkiá ltá ssal, hogy kisfiam, neked
ne legyen olyan rossz, m int nekem volt egykor.
A fejlett egó jú gyerekek pedig ezt kihaszná ltá k.
Az apa ezé rt egyre inká bb szembesü lt azzal, hogy
ez a felá llá s nem mű kö dik, mé gsem hozta meg
a m egfelelő dö nté seket, és ez is kihatá ssal lett
a testére: sú lyos, é letveszé lyes á llapotba kerü lt.
Vé gü l szerencsé sen talpra á llt, és utá na arró l
beszé lgettem vele, hogy azé rt élte tú l ezt a halá los
betegsé get, mert ezek szerint van mé g dolga itt, a
fö ldö n. Egyszer egy lá ny azé rt sírt elő ttem, mert a
huszonvalahá ny éves bará tja csontrá kban
meghalt, és zokogva ké rdezte, mi ennek az oka.
Mondom: én nem ismertem ő t, tehá t fogalmam
sincs. De amikor te most sírsz, akkor ő t siratod,
vagy sajá t magadat siratod? Mert való já ban sajá t
magá t siratta, hiszen huszonvalahá ny évesen akkor
szembesü lt a felismeré ssel, hogy egyszer ő is meg
126
fog halni. É n abban hiszek, hogy ha valakinek

nincsen m á r dolga itt, akkor elmegy. Ez a férfi
tehá t meggyó gyult, én pedig azt ké rdeztem tő le:
oké, tú lé lted, de miben ú julsz meg? Mert ez, amit
most csiná lsz, ahol te vagy a fő nö k, má r rutinbó l
megy neked. Hú sz-harminc éve csiná lod, mindent
tudsz ró la, és való já ban nem ad megú julá st. Mersz-e
megú julni, hogy ú jra megtanulj pezsegni? Mikor
fogsz szívvel-lélekkel élni, mint a má jusi természet?
Csakis akkor, hogy ha elő szö r elfogadod magadat.
Né ha eltű nő dö m rajta, m ié rt van az, hogy a
szé psé get azonosítjuk a jó sá ggal. Mié rt fontosabb
a vonzó kü lső , mint a belső é rté kek, illetve e kettő
egyensú lya? Mié rt sugallja ezt a fogyasztó i tá rsa
dalom? Talá n azé rt, mert egyre tö bben vagyunk
a Fö ldö n, és egyre tö bb é hes szá jat kell betö mni,
egyre tö bb embernek munká t adni. A nagy ü nne
pekkor pé ldá ul a legtö bb em bernek a rengeteg
kajá tó l felborul az em é szté se, gyom orrontá suk
lesz, am ire kü lö nbö ző gyó gyszereket szednek.
Azokat pedig meg kell alkotnia egy borzasztó
nagy appará tusnak, a gyó gyszeriparnak. Ha csak
a tévét nézed, amely a legnagyobb manipulá ló esz kö z
a mai vilá gban, má r nem is kell kitekintened
127
az ablakon, ané lkü l is tudod, é ppen milyen évszak

van. Ha egymá st kö vetik a szé naná tha elleni sze
rek, itt az allergiaszezon, akkor nyá r van. Ő sszel
egyre tö bb vitam inhirdeté st lá tunk, kará csony
elő tt em é szté sserkentő ket, utá na a m egfá zá sos
idő szak ké szítmé nyeit. Való já ban mindez arró l
szó l, hogy fogyasszunk, de ész né lkü l. Valamié rt
nem célja ennek a tá rsadalomnak, hogy felhívja
a figyelmet az oki kezelé sre, csak az a célja, hogy
tü netileg legyenek praktiká k.
Ez a legjobb mó dszer arra, hogy ketté osszá k
a tá rsadalm at, persze csak racioná lis, anyagi
szempontbó l, nyertesekre meg vesztesekre, azaz
olyanokra, akik ezt felism erik és haszoné lve
ző kké vagy kívü lá lló kká vá lnak, meg olyanokra,
akik ennek az elszenvedő i. Az egyik véglet, aki
folyam atosan sem m i m á ssal nem foglalkozik,
csak hogy hogyan néz ki itt, ott, amott, a má sik
vé gletet ké pviselő pedig ú gy viselkedik, mintha
nem is lenne kö ze a sajá t testé hez, hagyja, hogy
elfolyjon a semmibe. Mintha a kettő kö zö tt nem
lenne semmi, hiá nyzik az egé szsé ges testtudat.
É n teljesen megdö bbentem, amikor elő szö r lá ttam
olyan té vé mű sort, ahol 200-300 kiló s embereket
128
m utogatnak. Elké pzeltem , m ilyen durva lehet,

hogy ami a legtö bbü nknek termé szetes, tudniillik
ha pisilnü nk kell, felpattanunk és kimegyü nk, azt
ő k nem bírjá k megtenni. De azé rt toljá k a fá nkot
ezerrel! Ö k nem tudatos emberek, és ha megé r
kezik a pimasz má jus, am elyik mer zö ld lenni,
az a nem tudatos emberekben feszü ltsé get kelt.
Egzisztenciá lis, pá rkapcsolati, ö nm egvaló sítá si
problé má k miatt, hosszasan lehetne sorolni, mié rt
feszü ltek, de a legtö bben feladtá k, és m á r nem
akarnak vá ltoztatni.
Ezt felismerve a fogyasztó i tá rsadalom tá lcá n
kín á lja a plá zá kban tolongó em berek feszü lt
sé geinek tü neti kezelé sé t. M indig vigyorogva
né zem, mennyi felesleges szemetet vesznek meg,
zö ld meg piros színű ü dítő ktő l elkezdve egy sor
eszement dologig. Egy-egy há rom napos ü nnep
elő tt M agyarorszá gon ú gy vá sá rolnak, m intha
a vilá gvé ge é rkezne el, és nem csak é lelmiszert,
hanem bú tort is, meg hű tő szekré nyt! Aztá n két
nap mú lva ú jra kinyit a bevá sá rló kö zpont, és ő k
ugyanú gy rohannak. Né ha eltű nő dö m rajta, mi
tö rténik azzal a baromi sok kajával, aminek a nagy
ré sze egyé bké nt teljesen felesleges.
129
Lé tezik tehá t egy olyan jelentő s mé retű popu

lá ció , akik teljesen ö ntudatlanok, és azé rt nem
foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, mert az meló s.
Gondolkodni munka. Mé rlegelni munka. Sokkal
egyszerű bb sodró dni, vegetatív lé nyké nt élni, és
mindent elhinni, amit mondanak a tévében, a reklá
mokban. Szerintü k, ami le van írva, ki van mondva
a mé diá ban, az tutira ú gy is van. Az egé szsé ges
ké telkedé s, hogy valami biztosan ú gy van-e, egy
szerű en megszű nt. Az egyik ismerő sö m pé ldá ul
megszá llottan vá sárolja a biotermé keket. Mondom
neki: te elhiszed, hogy ez bio? Persze hogy az,
vá laszolja. Majd talá lkozom a zö ldsé gessel, aki
elmesé li, hogy a nagykerben beszereztek rengeteg
normá l tojá st, á tvitté k a bioboltjukba, és biotojá s
ké nt ké tszeres haszonnal adtá k tová bb.
Ez ugyan mé g ré gebben tö rtént, amikor mé g
nem léteztek minő sítő pecsétek, de ha most ránézel
egy petrezselyem re, honnan tudod m egá llapí
tani, hogy bio vagy nem bio? Ellá tják egy stemplivel,
hogy biozö ldsé g, és megveszed duplaannyié rt?
Mert ha biocuccot eszel, akkor tová bb fogsz élni?
Szerintem a biotermé k gyakran csak olyan szere
pet tö lt be, mint ré gen a bú csú cé dula, amelyrő l azt
130
MÁJUS » TISZAFA ÉS TISZAVIRÁG
hitté k, hogy megment a pokoltó l. Most meg azt

hiszem, hogy ha 60 forinttal tö bbet fizetek egy
tojá sé rt, akkor ö rö kké fogok élni.
Az persze teljesen má s, ha hiszek benne. Sze
rintem az vá ltoztatja meg a dolgokat, hogy hitbő l
csiná ljuk-e, tudatosan, vagy pedig csak színbő l,
divatbó l. Sem m i bajom nincs azzal, ha valaki
a biodolgokban, meg a laktó zmentes é trendben
hisz, de azé rt bennem mindig ott bujká l a kisö r
dö g, és meg szoktam ké rdezni az illető t: allergiá d
van? Nincs. Akkor? É s ha egy kicsit beleké rdezek,
zavarba jö n. Ilyenkor rö gtö n lá tom, hogy nincs
hite, mert ha valakiben ott a hit, akkor nem jö n
zavarba. Akkor egyszerű en azt mondja: nekem ez
fontos, én ebben hiszek.
Né ztem Borbá s M arcsi mű sorá t, és rá csodá l
koztam, hogy Paló cfö ldö n milyen szoká sok élnek.
Elké pesztő az ott élő emberek kisugá rzá sa, olyan
erő s és tiszta. Ezt abbó l lehet a leginká bb lemé rni,
hogy ezek a falusi né nik meg bá csik mé g tudnak
nevetni. Szívbő l nevetnek, hidegen hagyja ő ket,
hogy ott a kamera. Aki viszont a városbó l kö ltö zö tt
le, az belené z a kamerá ba, és má ris zavarban van.
A falusiakon lá tszik, hogy elfogadjá k azt az éle
131
tét, amiben é lnek, nem akarnak tö bbet. A vá rosi

embernek sokkal tö bb jut mindenbő l. De akkor
mié rt nem nevet hangosan? Kezdetben én is féltem
attó l, hogy ú risten, lekö ltö zö m falura, és akkor mi
lesz az orvosi ellá tá ssal. A vá rosi embernek biz
tonsá got ad, hogy minden sarkon á ll egy kó rhá z
meg ambulancia, de vajon beleszá molja a dugó t
is, amikor arra szá mít, hogy há rom percen belü l
odaé r érte a mentő ?
Aki folyamatosan feszü lt, annak nehé z olyan
ajá nlatot tenni, amelynek alapjá n megé rti, hogy
a félelem csak a fejé ben él. Az á llandó feszü ltsé g
m egszü nteté se kutya kemé ny meló . Beszé ltem
a mú ltkoriban az egyik ismerő sö mmel, négyvenva-
lahá ny éves, szinté n elért sok mindent az é letben.
Azt mondta: azt hittem, nekem szép gyerekko
rom volt, és most jö vö k rá, tú l a negyvenen, hogy
az apá m meg az anyá m való já ban mit tett velem.
Ú gy fogalmazott: ü res vagyok, nem tudok ö rü lni
semminek sem, nincsenek érzések bennem. Mikö z
ben a kü lvilá g szemével nézve a maga szakmájá ban
ó riá si tekintély, ü nnepü k, hogy milyen ü gyes, hogy
mennyire rendben van. A fé lelem tehá t nagyon
mé lyen belé nk ivó dott. M egtanítottak bennü n-
132
ké t fé lni, mert a fé lelemmel teli embert kö nnyű

m anipulá lni, kö nnyű irá nyítani, hiszen tartani
fog m indentő l. R á ragasztanak a cigisdobozra
kü lö nbö ző ijesztő ké peket, és aki tele van fé lelem
mel, erre azt mondja, hogy ú risten! De utá na mi
tö rté nik? Abbahagyja a dohá nyzá st? Nem, hanem
rö gtö n megjelenik egy ipará g, ami kitalá lja, hogy
a cigisdobozt hogyan lehet elrejteni egy má sik, szép
dobozba, hogy ne lá sd a riasztó képeket, mert amit
nem lá tunk, amirő l nem beszé lü nk, az nincs is.
É s kö zben megint ú jabb embernek jut munka, aki
legyá rtja azokat a szép dobozokat, amibe a má sik,
csú nya dobozt bele lehet tenni.
A nő i lapokban gyakran olvasunk cikkeket olyan
fogá sokró l, hogyan ő rizd meg a kapcsolatodat.
Azok is ehhez hasonló dobozok. Praktiká k, hogyan
legyen rendben a pá rkapcsolatod meg a szexuali
tá sod, mit csiná lj, amivel feldobhatod a bú valbélelt
életedet. Mindez csak manipulá ció , azaz já tszma.
A felnő ttnek tű nő , de való já ban csak annak lá tszó
pá rkapcsolat a „vak vezet vilá gtalant" klasszikus
esete. Tá maszkodnak egymá sra, és kö zben észre
sem veszik, hogy az egész életü k egy nagy rutinná
vá lt. Tudjá k, a hé tfő mirő l szó l. Ism erik az utat,
133
hogy merre fognak elindulni. A gyereket leteszik

az oviban, bemennek dolgozni, és tudjá k, hogy
akikkel talá lkoznak, azoknak milyen lesz az arcuk,
és mit fognak mondani. Tudjá k, milyen ü zletben
fognak bevá sá rolni a munka utá n, hogyan fognak
hazaé rni, és otthon mi vá r rá juk. Az ilyeneket
nyugodtan nevezhetjü k befő tteknek, m ert ú gy
é lnek egymá s mellett.
Ez a felnő ttnek lá tszó pá r lezavarja a hetet
hé tfő tő l pé ntekig, de a csú cspont a befő ttekné l
szombat dé lutá n kezdő dik, amikor mind a két fél
elkezd izzadni arra a gondolatra, hogy a bü dö s
é letbe, m á r m egint szexelni kell. Az egyik azt
gondolja: a francba, m á r m egint meg kell dug nom
ma az ö regasszonyt, egész hé ten kibelezett,
manipulá lt, ugrá ltatott, na jó l van, legyen meg,
am it akar! A má sik: jaj, m egint jö n ez a bü dö s
lá bú paraszt, na, gyorsan essü nk tú l rajta, legalá bb
békén hagy, adjuk meg neki a já tékszerét! Az aktus
utá n aztá n mindké t befő tt megkö nnyebbü l, mert
a kö vetkező szombat mé g nagyon messze van.
Há t ez a befő ttek maszatolá sa, amit ő k szexuá lis
é letnek neveznek. Erre jö nnek a nő i lapok, hogy
praktiká kkal feldobjá k a befő ttek maszatolá sá t.
134
Egy ú jabb doboz. Megint tü neti kezelés. Ettő l nem

lesz pezsgé s, hiá ba mutat a naptá r má just.
A b efő tteknek szó ló ajá n lat az lehet, hogy
kezdjenek el lá tni. Vegyé k le a szemellenző t, és
fejezzé k be a hazudozá st ö nmaguknak. Ha valaki
idegennek é rzi magá t a testé ben, abban kivé tel
né lkü l ő a hunyó . Lé tezik egy sablon, a 21. szá zad
sablonja, amit kitalá ltak, hogy ilyennek kell lenni.
Talá lkoztam egy csajjal egy szü linapi partin, aki
azt mondta, nem eszik tortát, mert vigyá znia kell
a vonalaira. Olyan vékony, mint az ujjam. Modell-
kedik, és megy valamilyen vá logatá sra, ezé rt egy
falatot sem ehet, mikö zben csontsová ny. A 21. szá
zadban megszabtá k, hogy így kell kinézni, a rubensi
kü lső má skor volt divat. így aztá n a nagy tö bbség,
aki ebbe a keretbe nem illik bele, frusztrá ló dik.
H olott a frusztrá ció t nagyon kö nnyen meg
lehetne szü ntetni. Azé rt ugyanis, hogy a testem
így néz ki (kivéve né há ny speciá lis esetet, mond ju
k a genetikai ká rosodá st), ö sszessé gé ben én
vagyok a felelő s. Tö bbet ettem , m int am ennyit
elé gettem. Ennyi. É s abban a pillanatban, ahogy
ezt kimondom, a feszü ltsé g megszű nik, mert má r
nem takargatok, nem mutogatok má sokra, hanem
135
azt mondom: én vagyok a hunyó . É s akkor jö het

a kö vetkező lépés, a megoldá s, hogy jó , akkor este
hat utá n nem eszem. Meg tudom csiná lni. De ehhez
is szü ksé ges a tudatossá g, mert a tudatosnak lá tszó
elkezd porokat szedni, meg turbó dié tá zni, és abbó l
nem lesz megoldá s. Minden, ami a nő i magazinok
ban „praktiká k" szó val kezdő dik, az csak felhívá s
a manipulá ció ra. Az nem hozza el a békét.
Kérdés, hogyan lehet ebbő l építkezés. É n annak
a pasinak, aki tú lé lte a halá los betegsé get, azt
mondtam: figyelj, racioná lis szempontbó l nézve sok
mindent letettél má r az asztalra, vagyont gyű jtö ttél,
rengeteg ingatlant, de rutinbó l csiná lod a munká dat.
Most mondd azt, hogy szeretné l a gyerekeknek
sajá t kezű leg kenyeret sü tni, alkotni valamit a két
kezeddel, mert az agyaddal má r dolgoztá l eleget.
Mire azt vá laszolta, hogy megvan a há zi feladata,
gondolkodni fog rajta.
Az embernek nem kö nnyű rá talá lnia arra, mi
az ő feladata ezen a fö ldö n. Jung mesé li el az egyik
kö nyvé ben azt a tö rté netet, hogy az ö tvenes évek
ben valahol Dé l-Ameriká ban já rt egy indiá n tö rzs
nél, és annak a tö rzsnek a tagjai szilá rdan hitté k,
hogy a nap azé rt kel fö l, mert az ő feladatuk ezen
136
ő rkö dni. Azt a szó t haszná lta, hogy „létjogosultsá g",

vagyis hogy az ő é letü knek az az é rtelme, az ad
nekik jogosultsá got a fö ldi létre, hogy szilá rdan
hiszik: ő k mozgatjá k a napot. Jung a maga nyugati
szemszö gé bő l rá csodá lkozott erre, de ő is á térezte
ennek a hitnek a lelkileg megtartó erejét.
Az emberekné l né ha jó l be lehet azonosítani,
nekik mi a való színű leg nem tudatosított „lét-
jogosultsá guk". Pé ldá ul nagyon sok nő teljesen
ö ntudatlanul akkor érzi azt, hogy él, hogy ha szü l,
szoptat vagy terhes. Egy csomó nő abban tetszeleg,
hogy ő milyen nagy anya, mindent megad a gye
rekeinek, mikö zben fel sem merü l benne, hogy jó
lenne a gyereket hitelesen felnevelni és megtanítani
az életre. Ugyan mikor lesz ő szü lő ké nt hiteles?
Ha minden fö ldi jó val elá rasztja a csemeté it? De
vajon megtanítja-e a gyerekeknek, hogyan kezel
jék a fá jdalmas konfliktusokat? Nem tanítja meg.
Megtanítja-e az ő szintesé gre? Nem, mert a szü lő
folyamatosan hazudik magá nak ö nmagá ró l. Aki azt
hangoztatja, hogy ő milyen jó l é rzi magá t, milyen
jó anya, m ilyen jó ember, az mind hazugsá got
á llít, mert aki jó l é rzi magá t a bő ré ben, az nem
hangsú lyozza ezt, hanem egyszerű en ú gy él. Aki
137
tényleg bé ké ben él ö nmagá val, az egé szsé ges, és

tud mosolyogni. Persze pia, nyugtatok, altató k,
drogok né lkü l.
Szinté n nagyon sok nő nek meg annyira m ini
má lis az ö nbizalma, hogy ú gy érzi, csak akkor
van joga élni, ha megá llá s né lkü l má sokon segít,
mondjuk telefonos segé lyszolgá latná l dolgozik.
Ejt nappallá té ve hallgatja a szerencsé tleneket
a vonal má sik vé gé n, rá adá sul a tá rsadalom mé g
vissza is igazolja, hogy ő m ilyen deré k ember.
Ilyenkor azonban ő is kihaszná lja azokat, akik
telefoná lnak neki, mert a megmentő szerepé ben
tetszeleg. De ez hazugsá g. Azé rt hazugsá g, mert
nem lehet a má sikat megmenteni, hogy ha nem
akarja. A segíté s pedig nem az, ha hagyom, hogy
szívjá k a vé remet.
Nagyon fontos kü lö nbséget tenni az oki és a tü neti
segítség kö zö tt. Má soknak a tü neteit, a feszü ltségeit
csö kkenthetem, de ahogyan a klasszikus mondá s
tartja: nem mindegy, hogy halat adok-e neki, vagy
megtanítom halá szni. Egy tehetetlen ö regembert
persze má r nem tudok m egtanítani halá szni, de
arra igen, hogy ne szívja a kö rnyezeté ben élő k
vérét, mert rá fog faragni.
138
Mé g a Lipó ton dolgoztam, amikor bejö tt egy

hatvanon tú li fogorvos, morfinista, hogy ő le akar
á llni. Ké rdem tő le: miért? Mi a motivá ció ja? Kide
rü lt, hogy megvá ltozott a pro familia felírá si rend,
és má r nem tudta magá nak felírni a morfiumot.
Mondom: kedves kolléga, akkor csak tü neti szem
pontbó l akarja a vá ltozá st, ez nem való di motivá
ció . Felhívtam a drogambulanciá t, írtam neki egy
papírt, hogy vegyé k fenntartó kezelé sbe, és kapja
a megfelelő gyó gyszert. Ez lá tszó lag tü neti, való já
ban azonban oki segítsé g volt. Segítő ké nt ugyanis
első ké nt a motivá ció felmé ré se a legfontosabb, az,
hogy mi á ll a beteg elhatá rozá sa mö gö tt.
Egy má sik esetben bejö tt egy 65 éves hö lgy, hogy
a 70 éves férje á llandó an azt hangoztatja, ö ngyil
kos lesz, ő meg má r annyira unja ezt a helyzetet,
hogy azon gondolkozik, otthagyja. De nagyon
szereti, együ tt lehú ztak vagy negyven évet, vajon
mi a megoldá s, mert a papa nem akar elm enni
orvoshoz. Ajá nlottam neki egy megfelelő ellenlé
pést, és vissza is jö tt két hó nap mú lva há lá lkodva.
Azt mondta: teljesen igaza volt, doktor ú r, amikor
a férjem a kö vetkező alkalommal elkezdte hangoz
tatni, hogy ö ngyilkos lesz, odamentem a konyha
239
szekré nyhez, kivettem a legnagyobb kést, a szeme

lá ttá ra jó l megfentem a ké sé lező n, és letettem elé.
Imá dlak, szeretlek, csiná ld! Azó ta megszű ntek
az ö ngyilkossá gi rohamai, doktor ú r, ö n csodá t tett!
Holott nem én tettem csodát, hanem rá vezettem
a hö lgyet, mi az é rzelmi manipulá ció megoldá sa a
gyakorlatban. A papa abbahagyta az é rzelmi zsa
rolá st, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Azt gondolom tehá t, megoldá s m indig van,
hogyha az illető intellektuá lis képességeihez mérve
teszü nk ajá nlatot. Má s az ajá nlat egy szofisztiká it,
intellektuá lisan nagyon fejlett embernek, és má s
egy nyolc á ltalá nost vé gzett illető nek. Mind a ket
tő nek el lehet magyará zni, hogy van megoldá s, és
akkor a maga eszkö zeivel azt tudja is haszná lni,
és jó l érzi magá t benne. Bejö n valaki, tele egy csomó
fé lelemmel, és tart a kudarctó l. Hogyan magyará
zod el neki, ez hogyan szü ntethető meg? Való já ban
a segítő nek az egyik legfontosabb és legnehezebb
feladata a megfelelő szavak megtalá lá sa. Mert ha
a nyolc á ltalá nost végzettnek elkezdesz bonyolultan
magyará zni, nem fogja merni elmondani, ha nem
érti, hanem rá fogja vá gni, hogy igen, doktor ú r,
é rtem, mikö zben fogalma sincs az egészrő l.
140
A megoldá s akkor mű kö dik, ha nemcsak hiszel

benne, hanem a mindenkori kö rnyezetnek meg
felelő en á t is tudod adni. Ha valaki az ő skorban
feltalá lta volna a gumikereket, és odavitt volna
a barlangba egy pattogó Michelin gumit, akkor a
tö bbiek csak né ztek volna rá , mint a hü lyére, hogy
mi ez. É s fé lredobtá k volna a gumit. A kulcs az,
hogy az á tadá s megfelelő mó don és a megfelelő
idő ben tö rténjen. Ha csak utó lag derü l ki valakirő l,
való já ban m ilyen nagyszerű ö tletekkel á llt elő ,
olyankor szoktá k azt mondani, hogy meghaladta
a korá t. A sajá t korá ban há ny mű vé sz é hezett,
akinek a ké pei most euró m illió ké rt m ennek el!
De hiá ba volt zseni az illető , é hen halt.
A má jus tehá t ü zenheti azt, hogy tú l lehet lépni
azon a szinten, hogy én hogyan érzem magam. Ez
az idő szak magá val hozza azt a gondolatot, hogy
mit tudok adni, és mit tudok tenni. Ha a termé szet
ontja magá bó l a frenetikus tavaszi energiá t, akkor
az egyik lehető sé g, hogy én ezt tü netileg haszná
lom, kihaszná lom, de csak ennyi. Ha nem tudom
kim ondani, hogy a fé lelm eim et ké pes vagyok
orvosolni, és ezért csakis én vagyok a felelő s, akkor
a má jusnak az energiá já t csak felhaszná lom.
141
Am ió ta vidé ken élek, sokkal jobban figyelek

a termé szetre. Emlé kszem pé ldá ul a 2010-es évre,
amikor egész nyá ron esett az eső . Ilyenkor szok
tá k azt mondani, hogy szegé ny tiszavirá g, elé ggé
rá faraghat, ha kifog egy ilyen nyarat, de né zzü k
a helyzetet az ő szemszö gébő l! A tiszavirág kikel és
szá rnyra kap, eltö lt egy csodá latos napot, elfogadva,
hogy neki ennyi jutott, és ezt az idő t maxim á lisan
kihaszná lja. Mikö zben nem is tudja, hogy neki
ennyi ideje van. Mi is így vagyunk ezzel, csak
nekü nk ez az egy nap huszonhatezer napig tart,
ennyi ugyanis az á tlagéletkor, bá r, mint mondtam,
a csajok rá nk vernek há romezret. Ebbő l a szem
pontjá bó l ez pontosan ugyanaz, mint a tiszavirá g
élete. Ahogyan T. S. Eliot írja, a ró zsa pillanata
és a tiszafa pillanata ugyanaddig tart. Abszolú t
mé rté kben nézve végü l is az é letü nk csak egyetlen
nap. Errő l szó l a má jus.
142
♦ JÚNIUS ♦
Nyár és pokol
A ré gi magyar kalendá riumban a jú nius a nyá relő
hava nevet viseli. Egyre melegebb van, a gyerekek
alig vá rjá k, mert má r unjá k a sulit, nem soká ra
kezdő dik a szü nidő , tervezik a nyarat, a szü lő k
tú lélték az influenzakorszakot. Sokat gondolkod
tam azon, vajon a kará csony ü nnepé t mié rt nem
tetté k jú niusra? A term é szetben ez az idő szak
az élet ü nnepe, amikor harsogó zö ld minden, és
vidé ken já rva lá tni, hogyan érik be a gabona, amit
learatnak, amibő l a kényér sü l, és ami bebiztosítja
az á llatok meg az emberek életét. Késő bb a polaroid
napszemü vegen keresztü l lehet é rzé kelni, hogy
a zö ldnek ez az intenzitá sa csö kken. Mi mé gis
csak né vlegesen ü nnepiü nk, ahogyan feltá madni
is csak né vlegesen tá m adunk fel. A vá rosban
az emberek é ppolyan bú valbé lelten kö zlekednek
jú niusban is, mint ahogy kö zlekedtek december
145
ben. Kissé lazá bban ö ltö znek fel, szidjá k a meleget,

a beton hő jét, vadá sszá k az á rnyé kot, alig vá rjá k,
hogy egy klímá s helyre beü ljenek, hogy hazafelé
még egy jó hideg sö rt legurítsanak valahol, vagy
egy ú jabb partit megszervezzenek a hétvégére.
Vajon mié rt él bennü nk a kétely a feltá madá st
illető en? Mié rt tér vissza a gondolkodá sunkban
az a sé ma, hogy „ú gysem fog sikerü lni"? Há ny szor
halljuk, hogy m inek csiná lod, ú gysem fog
ö sszejö nni! M indig izgatott a ké rdé s, vajon ez
a pesszimizmus mió ta jellemző ebben a ré gió ban,
és mi lehet az oka.
Arra jutottam, talá n onnan eredhet, hogy a for
radalm aink elbuktak, és ha ez a „minden hiá ba"
gondolat beleivó dik a kö ztudatba, az rendkívü l nagy
visszahú zó erő t jelent, generá ció ró l generá ció ra.
Ez a felfogás mostaná ban kezd talá n megvá ltozni,
kö szö nhető en annak, hogy sok szá zezer fiatal
kim egy kü lfö ldre tanulni, dolgozni. Lehetsé ges,
hogy nekik is mondtá k a szü leik, m inek mé gy
olyan messze, ú gyse fog sikerü lni, és az is lehet,
hogy jó pá ran kö zü lü k vissza is té rnek, sokuknak
viszont sajá t é lmé nyé vé vá lik, hogy igenis meg
tudja való sítani, amit elképzelt.
146
JÚNIUS ♦ NYÁR ÉS POKOL
Ú gy é rzem, a skandiná v mentalitá sban pé ldá ul

ez az ö nbizalom-né lkü lisé g, ez az eleve feladom
h ozzá á llá s nem talá lh ató meg. H iszen akkor
a vikingek sem ü ltek volna be a hajó ba, hanem
csak ott lapá toltak volna fel-alá a part menté n,
hogy jaj, jaj, jaj, csak lá ssam a partot, messzebb ne
menjek! Hozzá juk hasonló an mi is vé gigharcoltuk
a tö rté nelmü nket, de kö zben annyi csaló dá s ért
minket, hogy abbó l eredhet ez a pesszimizmus.
Hogy ez az á llandó kifogá skeresé s milyen mé lyre
beivó dik, azt sok em ber kom m uniká ció já n is
lehet hallani: „az a baj, hogy...". Belekezdené k
egy megoldá sba, és má r rö gtö n lehú zom magam.
Hogy lesz ebbő l feltá madá s? Azt gondolom, hogy
a ré gió nak a feltá madá sa akkor fog bekö vetkezni,
ha egyszer megé rtjü k, hogy való já ban nincsenek
bajok. Lehető sé gek vannak.
Mi az, hogy baj? Am i kilen d ít a kom fort
zó ná mbó l? Mondjuk, ha é jszaka ö sszeü tkö zö m
az orszá gú ton egy ó riá si ő zbakkal? Egyszer télen
a Má trán keresztü l autó ztam hazafelé, nem akartam
elmenni az autó pá lya felé, mert esett a hó , és ú gy
gondoltam, Eger felé kerü lve lerö vidítem az utat.
É reztem , hogy nem szabad gyorsan m ennem ,
147
és egy kis má trai falut elhagyva a kanyar utá n

á tsé tá lt elő ttem vagy hú sz mé terre egy iszonya
tos nagy szarvas. Nem á tugrott, hanem rá é rő sen
ballagott, az ereje tudatá ban, hatalmas, agancsos
fejét magasra emelve.
Mondom magamban, de jó , hogy csak 50-nel
mentem! M egá lltam , szé pen m egvá rtam , hogy
az ú r á tvonuljon, és eltű njö n a m á sik oldalon,
aztá n indultam tová bb, de azé rt elő tte ellenő riz
tem, hogy biztosan elment-e, mert má r hallottam
olyat, hogy visszafordult. De ha gyorsabban megyek,
és ö sszeü tkö zü nk, akkor a szarvasnak annyi. É n
jó esé llyel tú lé lem a karambolt, ami ká rosodhat,
az az anyag, az autó , meg a sajá t egó m, hogy a szép
csilivili autó mat dé delgettem, és ú risten, most mi
lesz! É s akkor verem a fejemet a falba, hogy mié rt
nem fizettem be a cascó t.
Tehá t erre hisszü k azt, hogy ez baj. Pedig ez csak
egy lehető ség, egy tanulá si folyamat, hogy legkö ze lebb
kö tö k cascó t, hogy a kocká zatot csö kkentsem. A
szarvasos kalandom ig é veken keresztü l ú gy
kö zlekedtem, hogy nem figyeltem a vadveszé lyt
jelző há romszö gletű tá blá kra, azó ta viszont észre-
veszem ő ket mindenhol. Onnan kezdve bizonyos
148
JÚNIUS * NYÁR ÉS POKOL
szakaszokon nappal ugyan meré szebben vezetek,

de este azon a ré szen, bá rmennyire kö zel já rok is
az otthonomhoz, ú gy figyelek, mint addig az egész
utamon soha.
Am ikor valaki elkezdi hajtogatni, hogy „az
a baj...", akkor ott kínló dik a sajá t poklá ban. Jézus
is alá szá llt a poklokra, aztá n harmadnapon feltá
madt a halottak kö zü l. Mi viszont a pesszimizmust
nevezhetjü k pokolnak. Az az igazi pokol, mert
a pesszimizmusban élő ember nem akarja észrevenni,
hogy lenne mé g lehető sége. A sirá nkozá s, az nem
lehető sé g, az energiavesztesé g, ennek ellené re
mé gis sokan ezt vá lasztjá k. Gyakorta é szrevenni,
hogy a fé lelmekkel teli emberek halkan beszé lnek.
Mié rt nem engedik ki a hangjukat? Megvan az erő
bennü k, mé gsem beszé lnek hangosan. Vajon ille
delmessé gbő l? Valamelyik hé tvé gé n egy vendé g
a Csendü lő ben megkérdezte tő lem, hogy a hangomat
tudatosan alakítottam-e ki. Nem is é rtettem, hogy
mirő l beszél. Hogyan lett ilyen a hangom, ké rdezi
ú jbó l. Mondom neki, dohá nyzom, biztosan azért.
Azt vá laszolja: nem, nem, biztosan van valami titka,
amitő l ilyen lett a hangom. Há t nem tudom. Arra
való ban emlé kszem, hogy egykor vé konyabb volt
149
a hangom, de akkor mé g tele voltam egy csomó

félelemmel, aztá n amikor ezektő l megszabadultam,
akkor egy idő utá n magátó l megvá ltozott a hangom.
Mindenkinek lehet erő a hangjá ban. Amíg levegő
tö lti meg a tü dő nket, addig lehető sé gü nk van rá,
hogy hallassuk a hangunkat. Való já ban a vendég
szerintem azt akarta megtudni, hogyan szabadul
tam meg a félelmeimtő l. Nos, elkezdtem beszé lni.
Bá rmit. Bá rkivel. Imá dok beszélgetni. Mindenkivel.
Tényleg kívá ncsi vagyok rá, mit mondanak.
Valamelyik nap épp mentem elő adá st tartani, és
ahogy a Nagyvá rad té rné l beszá lltam a kocsimba,
észrevettem, hogy ott tevé kenykednek a rendő rö k.
Kiemelté k az autó kat, és megfú jattá k a sofő rö kkel
a szondá t. Jé, mondom, mennyi rendő r! Ő k né ztek
engem, én né ztem ő ket, és az jutott eszembe, hogy
ha elindulok - mert idő re mentem -, meg fognak-e
á llítani, hogy én is fú jjam meg a szondá t. É s nem.
A tö bbieket, akik ott jö ttek-mentek, gondolkodá s
né lkü l kiemelték, de engem nem. A legtö bb ember
ú gy á ll hozzá , hogy ú risten, itt vannak a zsaruk,
most meg fognak szívatni, és akkor jö n az ide
gessé g, a rendő rö k meg é szreveszik, hogy ennek
rejtegetnivaló ja van, né zzü k má r meg!
150
Sok-sok évvel ezelő tt Szegedrő l tartottam vissza

felé Pestre, és az M5-ö sö n elég jó tempó t diktá ltam.
Megelő ztem egy civil autó t, az szintén nyomakodott
utá nam, és persze, mert fiatal voltam, versenyez
tem vele. Ez így ment tíz kilomé teren keresztü l, én
mentem elö l, ő mö gö ttem, nyomta ezerrel, aztá n
egyszer csak rá kapcsolt, megelő zö tt és leá llított.
Mondom: hű ha! Akkor má r futott a té vé mű sorom,
és a rendő r, aki odasé tá lt, megismert. Volt humor
é rzé ke, mert azt ké rdezte: beszorult a gá zpedá l
a doktor ú r lá ba alá? Há t, mondom, beszorult.
Most miért tagadjak, ott jö tt végig mö gö ttem, miért
hazudozzak, hogy beteg az anyuká m, kó rhá zba
kerü lt? Nem tagadtam. Megcsiná ltam, bebuktam,
vá llalom. Horvá torszá gban is tö rtént velem hasonló ,
csak ott nagyobb autó val vá gtak elém, akkor sem
tagadtam. De amikor ennyire nyilvánvaló , hogy te
vagy a hunyó , akkor fö lö sleges energiá t pocsé kolni
a mentegető zé sre meg a kifogá skeresé sre, mert a
vé gé n a szenvedé sed m iatt m á r a m á sik rö hö g
rajtad. Sokkal jobb ilyenkor rö vidre zá rni, és azt
mondani, hogy ember vagyok, hibá ztam, tévedtem,
elviszem a balhét, és akkor abban a pillanatban jö n
a megkö nnyebbü lé s. É ppen ezé rt nekem eszembe
151
sem jut, hogy bá rkivel dum á lni m egm é retteté s

lenne, hanem egyszerű en kívá ncsi vagyok.
Sok ember szá má ra nehé zsé get jelent idegenek kel
beszé lni. Amikor ké rnek valam it a boltban, vagy
rendelnek a pincé rtő l egy é tteremben, akkor
teljesen megvá ltozik a kom m uniká ció juk, mert
kellemetlenü l é rzik magukat. Ha valaki alapve
tő en bizalm atlan má sokkal szemben, akkor iga
zá bó l ö nmagá val szemben bizalmatlan. Való já ban
a má sikra azt vetítjü k ki, ahogyan ö nmagunkkal
szemben viseltetü nk, csak ezt nem tudjuk. A legtö bb
ember nincsen tisztá ban azzal, hogy ha haragszik
a má sikra, mert az visszaé lt a bizalmá val, akkor
ez azé rt van, mert hagyta. Ilyenkor az ö ntudatlan
igazá bó l sajá t magá ra haragszik, csak ezt nem tudja,
és a felelő ssé get má sokra vagy a kö rü lmé nyekre
tolja. Való já ban ő akarta, hogy becsapjá k, mikö zben
bedugta a fejé t a homokba, és azt mondta, hogy
minden a legnagyobb rendben lesz. Ez a kö nnyű nek
lá tszó ú t vá lasztá sa. Á m ez is egy pokol való já ban,
amit ö nmagá nak okoz.
É n sajá t magamban hiszek, ezért vagyok mindig
optim ista. Egyszer olvastam egy mondá st, ami
nagyon tetszett: azé rt jö ttü nk ebben az alakban,
152
ebben a lé tben erre a helyre, hogy a kü lső -belső

kö rnyezetü nket széppé tegyü k. A belső kö rnyezet
megszé píté se az, amit én ö nismeretnek, ö nfejlesz
té snek nevezek, annak az á llapotnak az elérése,
amíg megszerzem a belső békét. A kü lső kö rnyezet
szebbé tétele pedig sok mindent jelenthet. Aká r
a laká som otthonná vará zsolá sá t, vagy annak
megvaló sítá sá t, amiben hiszek. Hogy utá namen
jek, és ne csak azon agyaljak, „milyen jó lenne,
ha". Mindig azt mondom: az á lmodozá s helyett
itt a pillanat, és azé rt van itt, hogy megé lhessem.
Hogy ahol dö ntési lehető ségem adó dik, ott dö ntsék,
és az vezé reljen kö zben, amit fontosnak tartok.
Ahogyan a szé pé rzé ket lehet fejleszteni, ú gy
az optimizmust is ki lehet alakítani. A kö zismert
pé lda szerint szemlé lhetem ú gy, hogy a poharam
félig ü res, mikö zben lehetne ú gy is né zni, hogy
félig tele van. Abban a pillanatban, amikor félig
telinek lá tom, semmi nem tö rté nt igazá bó l, csak
ö rü lhetek annak, hogy van mé g benne egy fél
adag. Megittam? Akkor tö ltsü nk bele! Ennyi. É s
nem az a megoldá s, hogy csak elké pzelem , mi
lenne, ha tö ltené k a poharamba, és nem lenné k
vé gre szomjas. De jó t fogok akkor inni, de szép
153
DR. CSERNUS IMRE » EGY ÉLETED VAN
lesz majd az é letem akkor, h a... Ezzel a hozzá

á llá ssal rengeteget elhaszná lok a mú ló idő mbő l.
Való já ban minden rajtam mú lik. Ha ö ntudatlan
m aradok, akkor elpocsé koltam azt az idő t, ha
viszont tudatos felnő tt leszek, akkor tanuló pé nz
nek tekintem. Fontosak persze a vá gyak, de aki
á llandó an csak á lmodozik, hogy ez lesz, az lesz
meg amaz lesz, és hiá ba adó dik a lehető sé g, hogy
ö nmagá t meg a kö rnyezeté t széppé tegye, mé gsem
cselekszik, az elő bb-utó bb ó hatatlanul rá é bred
arra, mit mulasztott. Hogy megtehette volna. Ez
a felismeré s pedig nagyon fá jdalmas, és akkor fá j
igazá bó l, amikor má r érzi, hogy meg fog halni.
Né há ny éve Portugá liá ban já rtam , és Euró pa
legnyugatibb csü cské né l beté vedtü nk egy borá
szatba. Portó ba igyekeztü nk, de ú tkö zben meg
pillantottuk egy tá blá t, hogy pincé szet. Leté rtem
az ú tró l, megkerestü k, felmentü nk. Nagy kő kerítés
vette kö rü l az udvart, ahol ó riá si gesztenyé k meg
platá nok sorakoztak, baloldalt pedig a pré shá zak.
Szeptem berben já rtu n k, é ppen szü reteltek, és
beinvitá ltak minket, hogy né zzü k meg a birtokot.
Anita beszé lgetett egy pasival, akirő l azt hittem,
ő a tulajdonos, de kiderü lt, hogy nem: a birtok
154
¡ÚNIUS ♦ NYÁR ÉS POKOL
egy svá jci vagy né met ú riemberé , aki akkor é ppen

105 éves volt. Ez a férfi 95 éves korá ban dö ntö tt
ú gy, hogy szeretne egy borá szatot. Odahaza fel
szá molt mindent, elkö ltö zö tt Portugá liá ba, ahol
való ban vett egy borá szatot, beruhá zott, és sző lő t
telepített. Am ikor m eghallottam , hogy 95 éves
korá ban valaki ú gy dö nt, hogy nemhogy elkö ltö
zik a szomszé d vá rosba, hanem teljes egé szé ben
é letmó dot vá lt, akkor bó lintottam , hogy na, ez
az igazi! Itt kezdő dik az élet! Ez a megú julá s, amikor
vá gyó dom valamire, de kö zben félek tő le, és mégis
megteszem. Egy ember feltá madá sa itt kezdő dik.
Ezt nem teszik meg sokan, mikö zben a lehető sé g
ott lenne a kezü kben. É s teljesen mindegy, hogy
a m unká jukban vegetá lnak, vagy a kapcsolatuk
ban, az é letü kben, bá rm ilyen konstellá ció ban.
A vegetá lá s az én szememben maga a pokol.
Ha vé gigné zek embereket, akikben sok minden
rejlik, mé gis vegetá lnak, egyszerű en nem é rtem,
hová tű nt belő lü k az életerő . Miért hagyjá k ennyire
elveszni? Mert hagyjá k. Arró l nem a kü lvilá g tehet,
amikor érzem a kezemet, érzem, ahogy megfeszü l
nek az izmaim, hogy megemelhetek bá rmit, nem
vagyok gyenge, mé gis ú gy viselkedem , m intha
155
nem lenne erő m! Igen gyakran az anyá k bű ne,

vagy inká bb az anyá k jó indulatá bó l eredő maga
tartá s ez az „ú gysem fog sikerü lni" mentalitá s,
ahogyan a gyerekeiket visszafogjá k. Azt hiszik,
jó t cselekszenek, amikor megoldanak a gyerekek
helyett sok mindent, amit nem kellene. Nagyon
sokszor egyé bké nt nem csak az anyá k, az apá k is
ré szesek ebben, hagyjá k, hogy az asszony hordja
a nadrá got, m ert nekik ké nyelm esebb elm enni
sö rö zni, meg a haverokkal ló gni, focimeccsre járni.
É s persze ez a gyerek bű ne is. Ha ö ntudatlanul is,
neki is megvan a felelő ssé ge a sajá t é leté t illető en.
Ez igen ö sszetettnek lá tszó dolog, de mé gis van
egy fonal, ahol el lehet kezdeni felgombolyítani,
és akkor letisztul minden. Ha feltá madtam, mert
megszü ntettem a pesszimista hozzá á llá somat, és
rájö ttem, hogy nagyon sokat hazudoztam, akkor
eldö nthetem, hogy vagy egyedü l megyek tová bb
ezen az ú ton, vagy segítsé get kérek. Ha segítsé get
kérek, akkor kapok ú jabb ajá nlatokat, nem elfelejtve
azt, hogy csak én dö nthetek ú jra meg ú jra. Akkor
csikorogva elindul a fogaskerék, és elkezdem érezni,
hogy élek. É szreveszem, hogy jé, az érdekel, meg
nahá t, azt szeretné m csiná lni! Ilyen egyszerű .
156
Szerintem miutá n bekö vetkezett a feltá madá s,

akkor eleve jö n a megkö nnyebbü lé s, hogy vé gre
van remény. É s nemcsak remé ny, hanem a tudat,
hogy ezt bá rki meglé pheti. A legtö bb ember mé g
sem jut el odá ig, hogy ezt ő is megteheti, rá adá sul
ará nylag egyszerű lépésekkel. Nekem soha eszembe
nem jut, hogy valami ú gyse fog sikerü lni. Fiatalon
nagyon soká ig nem é rtettem , hogy lehet, hogy
Hemingway ö reg halá sza kifog egy nagy halat,
amit a cá pá k megesznek, és ő mé gis nyugodtan
fekszik le aludni. Ez hogyan lehet? Aztá n egyszer
leesett, hogy nem az a lényeg, mekkora halat fogok
ki, hanem hogy kö zben mindent megtettem-e, ami
ben hiszek. Az ö reg halá sz megtette. Akkor adta
fel a kü zdelmet, amikor mé g a tö rö tt evező nyelet
is kirá ntotta az egyik cá pa a kezé bő l. Akkor azt
mondta, hogy kész. Ő megtett mindent, nyugodt
a lelkiismerete. Nincsen bé ké tlensé g, nincs fruszt
ráció , hanem béke van. Ezt mindannyian á télhetjü k:
szembeszá lltam a gonosz erő ivel, megbé ké lhetek.
Persze, csak ma, az „itt és most"-ban.
A jelen tá g fogalom, a lé nyeg az itt és most.
Né zegethetem a zö ld gyü mö lcsö ket, de ha nem
vé gzem el, amit a gyü mö lcsfa igényel, akkor hiá ba
157
hitegetem magamat, hogy a zö ld gyü mö lcs beé rik,

nem fog beé rni, mert a ká rtevő k is teszik a dol
gukat. A gomba azé rt gomba, hogy megtá madja
a gyü mö lcsö t. Az csak nekem nem jó , mert ha én
nem teszem a dolgomat, akkor nem lesz gyü mö lcs.
Azé rt csodá lom a vidé ken élő em bereket, mert
annak ellené re, hogy ő k is emberbő l vannak, csi
ná ljá k azt, amiben hisznek. Ugyanakkor ismerik
és elfogadjá k a termé szet folyamatait.
Ü lö k jú niusban a verandá n, iszonyatos a meleg,
és erre lá tok egy régi Kamazt, amint csurig megpa
kolva aká cfá val zö työ g vé gig a fő utcá n. A falusiak
elő re gondolkodnak, hogy jö n a hideg, mikö zben
én meg izzadok, mint a ló . Egy falusi szó lá smon
dá s szerint a fa azé rt jó , mert há romszor melegít.
Elő szö r, am ikor lepakolod, má sodszor, am ikor
felvá god, és harm adszor, am ikor ü lsz a meleg
ká lyha mellett. Ez is furcsa volt szá momra elő szö r,
de most má r é rtem, hogy ez a termé szet rendje:
hiá ba tombol odakint a ká nikula, a téli tű zifá ró l
idő ben gondoskodni kell. Ez így praktikus, mert
nyá ron a nagy melegben kiszá rad, míg ha ő sszel
vá god ki, amikor má r nedves az idő , akkor nem
fog kiszá radni, hanem fü stö lni fog a ká lyhá ban.
158
A ké nyelmes vá rosi ember ezzel szemben abszo

lú t nem ké szü l a télre, ő mé g a tü csö k életét éli
ezerrel. M egy a habzsi-dő zsi, m ert a kö zponti
fű tés elké nyelmesített bennü nket. É n a két vilá g
kö zö tt ingá zok, rö hö gö k is néha magamon, amikor
arra gondolok, hogy „vidéki parasztké nt" jö vö k
elő adá sokat tartani a fő vá rosba. Vicces. Elő tte
mé g fá t vá gtam, most meg egy csomó ember elő tt
a boldogsá g rejtelmeit fejtegetem.
A feltá madá s szá momra nem bonyolult és nem
is m isztikus. Nekem errő l szó l az élet. Minden
nap lehető sé get ad a feltá madá sra. Minden nap
lehet kará csony. Amikor reggel elvá lsz a má sik tó l,
megmutathatod neki, mennyire fontos neked.
Kimondod-e neki, á tö leled-e? É n egyformá n ö rü lö k
a télnek, az ő sznek, a nyá rnak és a tavasznak. Nincs
kedvenc é vszakom. Ő sszel és télen imá dok tü zet
rakni, bentrő l figyelni, ahogy az eső csapkodja
az ablakü veget. Aztá n tavasszal megtö lti a levegő t
a virá gillat, a madarak elkezdenek csiripelni. Egy
szer olvastam, hogy a legtö bb ember azt gondolja,
m ilyen jó lenne, ha á llandó an meleg lenne, de
a kutató k é szrevetté k, hogy sokkal boldogabbak
az emberek azokon a tá jakon, ahol vá ltják egymá st
159
az évszakok. A termé szetnek ez a kö rforgá sa az éle

tet megfelelő en szemlélő embereket arra ö sztö kéli,
hogy egyará nt ö rü ljenek a nyá rnak és a télnek.
Nem tudom, miért, de sok embernek ö rö met ad,
amikor elkezdik a dolgokat tú lbonyolítani. Ami
kor nem akarjá k elhinni, hogy az ajtó t a kilinccsel
lehet kinyitni. Holott attó l, hogy valami ö sszetett,
mé g nem bonyolult. Jú niusban minden á ldott nap
vá gjá k a fü vet valamelyik telken. Reggel, dé lben,
este. Ré gen ez az egé sz fű m izé ria nem lé tezett.
Az emberek igyekeztek megszerezni mé g a sem
leges terü leteken is a kaszá lá si jogot, mert a fű
tá plá lé kot jelentett az á llatoknak. Vagy legeltették
rajta az á llatokat, vagy kaszá ltak és szé ná t gyű j
tö ttek. Ma a fű nö vekedé se olyan problé ma, hogy
egy egé sz ipará g é pü lt rá. Valamikor az eredeti
parasztgazdasá gok, nem csak M agyarorszá gon,
hanem a vilá gon mindenü tt, teljesen kö rnyezet-
bará t mó don mű kö dtek, ott nem maradt hulladék.
A termé szet kö rforgá sá ban mindennek megvolt
a helye és az ideje. Hogyha ez az egyensú ly fizikai
és é rzelmi síkon egyará nt bekö vetkezne, akkor
M agyarorszá g m indenfé le szem pontbó l szé p
orszá g lenne.
160
Mostaná ban amú gy megfigyelhető az az é rde

kes jelensé g, hogy a magyarok elkezdik felfedezni
Magyarorszá got. Elvé gre van nekü nk sajá t „tenge
rü nk", meg vannak hegyeink, meg bringaú tjaink,
nem csak rossz dolgok tö rté nnek itt. Ezt sokan
mondjá k, azok is, akik eljö nnek a Csendü lő be.
Egy m ező kö vesdi pasi m agyará zta ott nekem,
hogy elm együ n k Egyiptom ba kö veket né zni,
piramisokat, ő is megné zte, és semmilyen é rzelmi
kapcsoló dá st nem vá ltott ki benne. A gyerekeitő l
meg azt ké rdezi, hogy mikö zben kö rberö pkö dik
a vilá got, ismerik-e egyá ltalá n Magyarorszá got?
Gyö nyö rű ország. É n há lá t adok az Istennek, hogy
évek ó ta já rom az orszá got, és fantasztikus tá jakra
csodá lkoztam rá, hogy jé, ez is Magyarorszá g, meg
ez is? A munká m sorá n rengeteg gyö nyö rű helyre
eljutottam, ahová a legtö bb ember csak akkor jut
el, ha ezé rt kü lö n elutazik oda, és csillagtú rá zva
kö rbejá rja.
Soha nem tudom megmondani elő re, mibe fogok
belefutni, de ké tfé le hellyel szoktam talá lkozni
a kis falvakban. Az egyik, ahol szemmel lá tható lag
mű kö dik valamilyen kö zö ssé g, és rendben tartjá k
a portá kat, így annak ellené re, hogy a falu nem
161
gazdag, mé gis szép lá tvá nyt nyú jt. A má sik, ahol

az emberek kivá gjá k a sajá t kertjü kbe a diszperzi-
tes vö drö t, a színes tévét, az ó cska hű tő szekré nyt,
a szé tszedett biciklit, és mindenki a sajá t kis sze
mé tdombjá n él. Pont a mú ltkoriban fordultam meg
egy ilyen helyen: a régi há zak tetejérő l leszaggatott
antenná k kilö kve a zö ldbe, gumibelső , szé ttö rt
ü veg, szö gesdró t, csempé k, felirat, hogy „Vigyá zz,
a kutya harap!", kibelezett verdá k. Az egyik há z
elő tt ott rozsdá sodott há rom Trabant-kaszni egy
má s mellett, és a negyedik mellé egy ló volt kö tve.
Lefé keztem, visszatolattam, mondom: megné zem,
mert ez a helyszín pont ú gy néz ki, mintha egy
Kusturica-filmbő l kerü lt volna elő . Mindez tavasszal
tö rtént, de egy nyugdíjas ö regasszony lá tható lag
a szem é tdom bró l ö sszeguberá lt irhabundá ban
mobiltelefoná lt ott az ó cska Trabant-karosszé riá k
kö zö tt.
Az egyik falu ilyen, aztá n odé bb m é sz ké t
kilomé terrel, és ott egy ugyanolyan szegé ny falu,
mé gis le van nyírva a fű az á rokparton, ö ssze van
szedve a szemé t, és virá gok nyílnak a kertekben.
Nyilvá n ugyanolyanok a gazdasá gi meg a fö ldrajzi
adottsá gaik, m é gsem tudod m egm ondani, m i
162
az oka annak, hogy az egyik hely normá lisan néz

ki, a má sik meg nem. Ilyenkor szokott kiderü lni,
hogy él há rom holland a faluban, és ő k kezdtek
el virá got ü ltetni. Ha a hollandok letelepszenek
valahol, nem viszik tú lzá sba a kö ltekezé st, mert
tudjá k, hogy nem az a lényeg, de igényesek. Ná luk
nemcsak rend van, hanem tisztasá g is. Lehet lá tni,
hogy tisztelik az anyagot, tisztelik a fá t meg a kö vet.
Mivel ezeknek az anyagoknak is van rezgé sü k,
ahogyan a bornak is. Amilyen a borá sz, a bornak
olyan lesz a rezgé se. A hely is olyan, hogy aki
oda beteszi a lá bát, megé rzi a rezgé sé t. Hogyha
az emberben rendezetlensé g van, az a kö rnyeze
té ben is megmutatkozik. Az ö nmagá val bé ké ben
lévő ember, aki feltá madt, azé rt ké pes a csodá ra,
mert egyszerű en azt adja á t a kö rnyezeté nek, ami
ő benne él. Egy mosolygó s embernek a kö rnyezete
is mosolygó s lesz, és azokat a portá kat mutogatjá k
a tévében. Azok a kedves né niké k sü tnek gyö nyö rű
kalá csot, akinek a szemé lyisé gü k is mosolygó s,
meg a há zuk is mosolygó s.
Vannak, akik feltá madtak, vannak, akik csak
vá gyakoznak rá, és vannak, akik soha nem is jut
nak el odá ig, hogy feltá madhatná nak. Egyelő re ő k
163
DK. CSERNUS IMRE » EGY ÉLETED VAN
a sok lú d, akik disznó t győ znek. Ez azonban nem

azt jelenti, hogy a gyermekeik nem fognak egyszer
feltá madni, mert szerintem az is tö rvé nyszerű sé g,
hogy mindig eljö n a megtisztulá s. Ha a pokoljá rá s
elér egy szintet, utá na jö nnie kell a megú julá snak.
A fogyasztó i tá rsadalomban is ez tö rténik: bizonyos
kö rö k az emberek nagy ré szé t hü lyének gondoljá k,
és manipulá ljá k ezerrel kü lö nbö ző termé kekkel,
de itt is megé rkezik majd a megtisztulá s. De csakis
akkor, ha az illető ú gy dö nt, hogy ő feltá m ad.
Akkor á t fogja lá tni a manipulá ció s straté giá kat,
akkor felismeri, hogy nem szégyen nemet mondani,
kiá llni amellett, amiben hisz, és soha fel nem adni
az életét meg a hitét.
164
♦ JÚLIUS ♦
Áldás és menekülés
Egy nyá ri napon, amikor Noszvajon kint beszélget
tü nk ismerő sö kkel az utcá n, a felesé gem egyszer
csak felkiá ltott: jé, egy fá cá nkakas! É s tényleg, ott
sétá lt nagy nyugisá n a falu fő utcá já n. Igazi, bé ké s
jelenet volt. Nekem a jú liusró l mindig az á ldá s jut
eszembe.
Az eperfa pé ldá ul mekkora termé st tud hozni!
Hetekig ontja a finom, friss gyü mö lcsö t, és a méhecs
ké ktő l a vaddisznó kig mindenki odajá r és élvezi.
Ennek persze lehetnek há trá nyai, ahogyan az egyik
bará tom is m egjá rta, am ikor leparkolt a nagy
fekete autó já val egy bő ven termő eperfa alá, és
a rengeteg ragadó s gyü mö lcs mind rá potyogott a
karosszé riá ra. Budapesten aztá n elment a kedvenc
autó mosó já ba, ahol á lltak a fiú k, és csak né zté k
az ö sszemocskoló dott autó t, mert gő zborotvá val
sem tudtá k letolni ró la a ragacsot.
167
Ré gen az egyszerű ember jó nagy ponyvá kat

feszített ki az eperfa alá, rudakkal leverte a gyü
mö lcsö t, majd jó eperpá linká t fő zö tt belő le. Szá má ra
term é szetes volt, hogy a nyá r nem a lazulá sró l
szó l. A falusi ember szá má ra a pihené s idő szaka
inká bb a tél, amikor má r minden termé nyt beta
karított, az á llatokat pedig behajtotta. Akkor má r
csak a jó szá gnak kell enni adni, a tehenet megfejni,
való já ban ennyi a munka. De nyá ron a termé szet
sok munká t ad a belő le é lő knek, hogy meghozza
az áldá st. Tessék, itt az á ldá s, de gyorsan kezd
jé l vele valam it, m ert kü lö nben elszaporodnak
a rovarok, becefré sedik a gyü mö lcs, és hiá ba van
ott a lehető sé ged az á ldá s megé lé sé re, ha elpocsé
kolod. Vagyis vedd el, ha megdolgoztá l érte, mert
ha csak né zegeted a gyü mö lcsö t, hogy jaj de szép,
akkor egyszer csak arra ébredsz, hogy a rigó k mind
leszü retelté k a cseresznyé t.
Jú liusban a termé szet mindenfé le szempontbó l
tobzó dik, bá rhová mész, mindenhol van egy-ké t
meggy, amit lecsípsz, eper, amit talá lsz, a melegben
egy kú t, ahol iszol egy kis hideg vizet. Falun az az
á ldá s, amikor lá tod, hogy amié rt á ldozatot hoztá l,
az nem volt hiá bavaló . Az eredmé ny termé szetes
168
JÚLIUS ♦ ÁLDÁS ÉS MENEKÜLÉS
hozomá nya a befektetett energiá nak: elvetetted

a magot, szá rba szö kkent, a gyü mö lcs beé rett. Ott,
ha dolgozol szívvel-lé lekkel, annak a hozadé ka
az á ldá s. De a vá rosi embernek az á ldá s mirő l szó l?
Kiveszi a szabadsá gá t, és nem kell dolgoznia. Nem
kell elvégeznie azt a munká t, amit utá l, rü hell, nem
lá tja a frusztrált fő nö két két hétig. Mi mé g az á ldá s?
Hogy csö kken a tum ultus az utakon? Hogy jú -
liusban-augusztusban nincsenek dugó k? Hogy
elmenekü lhet a felforró sodott vá rosbó l?
A nagy tengerparti bulizá s divatjá t az ö tvenes
hatvanas é vekben a francia meg az olasz filmek
indítottá k el: Brigitte Bardot bikiniben a Rivié rá n,
meg a korai Fellini-filmek. Fellini egyé bké nt Rimi-
niben szü letett, ami ma nyaranta a legnagyobb
szardíniá sdoboz, ahol szá zezer em ber fekszik
a homokos parton. Korá bban a tengerpart kietlen
tá j volt, kicsi, borzasztó an szegé ny halá szfalvak
sorakoztak egymá s utá n, ahonnan mindenki emig
rált Ameriká ba. Most meg ez van. Nem vigyá zunk
a fö ldre, az UV-sugá rzá s egyre erő sö dik, ennek
hozadé kaké nt egyre tö bb a bő rrá k, és mi mé gis
kitesszü k a bő rü nket az UV-sugaraknak, mikö zben
azt á llítjuk, hogy hurrá , most nyaralunk!
169
Mindig értetlenkedve figyelem, hogy ha az embe

rek amú gy is egész é vben má sokkal ö sszezá rva
é lnek, akkor szá mukra mié rt arró l szó l a pihené s,
hogy nyü zsö gjenek a tö megben. Mié rt tú lzsú folt
tengerpartokra mennek, meg zajos, nulla-huszon-
né gyben program okat kín á ló klubhotelekbe?
A mú ltkor olvastam valahol, hogy á llító lag a Magyar
Madá rtani Egyesü letben rendszeresen kapnak olyan
lakossá gi bejelenté seket, hogy a madarak rohadt
hangosan csiripelnek, és hogy ez az embereket
zavarja. Holott a termé szeti zajoknak nem kellene
zavarniuk minket, éppen ellenkező leg, meg kellene,
hogy nyugtassanak. Nem olyanok, mint a flex meg
a fű nyíró , amitő l az ember agybajt kap. Az egyik
ismerő sö m mesé lte, hogy a YouTube-on sok-sok
ó rá nyi term é szeti zajt tartalm azó videó é rhető
el, a tró pusi ő serdő ben esik az eső , dü bö rö gnek
a tenger hullá mai, és ezek a madá rcsicsergé shez
hasonló an kellemesebb hangulatot teremtenek,
mint a csend. A csend, a hó , a hideg, a sö tét nagyon
ijesztő tud lenni, ahogyan a sü ketszoba is bü ntetés.
Ha magammal jó ban vagyok, akkor a termé szet
hangjaival is jó ban leszek, a madá rcsicsergé s is
annyira ő si valam i, hogy egyszerű en bele kel
170
JÚLIUS ♦ Á LDÁ S ÉS MENEKÜLÉS
lene olvadnod, a nyá ri bé kessé ghez egyszerű en

hozzá tartozik.
Az má r má s kérdés, hogy igazá bó l nem tapasztal
ható ez a bizonyos nagy nyá ri békesség. A gyerekek
ilyenkor, jú liusban szé tspriccelnek mindenfelé ,
hogyha má r kellő képpen nagyok, a szü lő k sokszor
tá borokba toljá k ő ket, hogy legyen má r otthon végre
egy kis nyugalom. Noszvajon van mellettü nk egy
szá lloda, ahonnan né ha beesnek hozzá nk olyan
kedves szü lő k, akik figyelmen kívü l hagyjá k, hogy
az ő gyerekeiken kívü l má sok is laknak a hotelben,
és ha ilyenkor a gyerekek zaja ö sszeadó dik, akkor
a pihené s ezzel ará nyosan jelentő sen csö kken.
Mé gis sokan elmennek egy nyü zsgő vá rosbó l egy
nyü zsgő , ú gynevezett pihenő helyre, és ezé rt mé g
fizetnek is, hogy á llító lag jó l é rezzé k magukat.
Holott egyá ltalá n nem é rzik jó l magukat. A gye
reknek legyen homokos tengerpart, és akkor mi
van? A nyaralá suk semmi má sró l nem szó l, mint
hogy jaj, istenem, hol a gyerek, nehogy vízbe essen,
belefulladjon, elvesszen, evett-e, ivott-e, nehogy
tö rté njen vele valami!
A 21. szá zad emberé nek nagyon nehé z dolga
van, ha csendre meg pihené sre vá gyik. Jó formá n
171
nem is talá lsz olyan helyet, ahol csend lenne,

lassan má r a tengerpartra sem tudsz nyugodtan
kimenni, mert oda is kihurcolnak a strandra ó riá si
hangfalakat, és ott is nyomjá k neked a bulizené t.
Lemegy az ember a Balatonra, szé pen besö té te
dik, és akkor egyszer csak ö sszefognak kilen cen,
levonulnak a partra, hogy egyszerű en csak miné l
jobban beleü vö ltsenek az é jszaká ba, vagy valami
vé gtelenü l termé szetelleneset csiná ljanak,
olyasmit, amivel megerő szakoljá k a kö rnyezetet.
Ilyenkor a kö rnyé ken mindenki felé bred, és mellé
mé g rohadtul ideges is lesz, hogy ezt most miért?
Holott a vá lasz egyszerű : az illető k ventilá lnak,
kiadjá k a feszü ltsé get.
A 21. szá zad való já ban arró l szó l, hogy lé gy
mindig benne az események folyamatá ban, nehogy
lekéssél valamirő l. Hogyha nem vagy fenn az Ins-
tá n, a Facebookon, akkor nem fogsz m egtudni
valamit, és hogy ha nem fogsz megtudni valamit,
akkor az é rté ked csö kkenni fog. A nyá r, a jú lius
ugyanerrő l szó l. Ide menni, oda menni, amoda
menni, szorosan betervezett programok, hé tvé
gén Jó zsiná l grillparti, Pistiné l kerti buli, Balaton
Sound, aztá n ugorjunk le az Adriá ra. Á llandó an
172
legyen valamilyen program, hogy szü net né lkü l

elterelje a figyelmemet ö nmagá mró l.
Az á ltalá nosan é rzé kelhető nagy rohaná s elle
nére a jú liushoz nekem mindig a rekkenő hő ség és
a nyá ri bé kessé g kapcsoló dik. Furcsa egyé bké nt,
hogy a régi emberek az évet felosztottá k kü lö nbö ző
fogalmakra, mikö zben ezek a fogalmak a tudatos
ember fejében nincsenek így szétdobva hó napokra.
A tudatos ember nem ehhez az idő beosztá shoz
ragaszkodik, hanem az aktuá lis é rzé sekhez. De
jú liusban té nyleg megá ll az idő . Teljesen mind
egy, hogy víz m ellett heversz, vagy a fö ldeken
dolgozol, vibrá l a horizont alja az olvadt levegő tő l,
kialakul a délibá b, az á llatok meg az emberek is
elbú jnak a hű vö sbe. Az olaszok sziesztá znak, és
te turistaké nt hiá ba é hezel meg, minden be van
zá rva, hiá ba szoktá l hozzá , hogy mindig mindent
azonnal m egkapsz, ná luk nem. A m editerrá n
orszá gokban déli 12-tő l dé lutá n 3-ig, 4-ig megá ll
az élet, ott nincs kaja meg pia. Pontosan azé rt,
mivel arrafelé nagyon intenzívek a hő mé rsé kleti
vá ltozá sok, és az emberek ezt tiszteletben tartjá k.
Pró bá ljon csak valaki a sző lő ben jú liusi dé lben
kapá lgatni, szalm akalap ide vagy oda, hő gutá t
273
kap! A parasztemberek hajnalban kezdik a kapá

lá st, amikor virrad, és dé lelő tt 10 ó rá ra befejezik.
É rdekes, hogy a nyelv tele van olyan kifejezé
sekkel, amelyek a kü lö nféle hétkö znapi folyamatok
leírá sá ra a termé szetbő l vett metaforá kat haszná l
nak: elvetjü k egy gondolat magjá t, szá rba szö kken
egy ö tlet, megé rik bennü nk a vá ltozá s, learatjuk
valam inek a gyü mö lcsé t. Né ha elgondolkodom
rajta, vajon aki á térzi a termé szet kö rforgá sá t, mert
abban él, jobban megé rti-e ezeket a metaforá kat.
É n pé ldá ul nagyon sokszor lá tom, hogy falun,
ha az egyik ember talá lkozik a má sikkal, annak
ellenére, hogy mind a kettő nek sok a dolga, mé gis
m egá llnak egymá ssal beszé lgetni.
A vá rosi embernek ez szokatlan. A jó é desany
ját, minek á ll meg ez itt, az ú t kö zepé n, és mé g
fecseg is, mikö zben én nem tudok tová bbhaladni,
menjen a francba! Mié rt nem hú zó dik le? Há t, a két
szomszé dnak eszébe jutott valami, az egyik szem
bejö n a traktorral, a má sik szembejö n az autó val,
megá llnak, és pont elfoglaljá k az ú t kö zepé t, és
dumá lnak. Nagyon sokszor lá tom, hogy megá ll
nak, és megadjá k a tiszteletet egymá snak, majd
utá na mind a kettő gő zerő vel folytatja a meló t.
174
JÚLIUS * ÁLDÁS ÉS MENEKÜLÉS
Csak a vá rosi ember hiszi azt - és én magamat

má r nem tartom annak - hogy né lkü lö zhetetlen,
azért rohan megá llá s nélkü l, mert azt képzeli, hogy
amit csiná l, az a legfontosabb a vilá gon.
A vá rosi ember, ha há zat vesz vidéken, mindig
behú zott nyakkal rohan el az autó já ig, nehogy
a szemben lakó É va né ni, aki mindig a kertben
tesz-vesz, megszó lítsa. Mert akkor mit mondana
neki? Azt, hogy É va né ni, ne tessé k haragudni,
most rohannom kell, ne tessék megszó lítani, mert
nem érek rá beszélgetni? Nem mondhatja ezt, mert
az bunkó sá g. Vagy ott a Béla, a má sik szomszéd,
egész nap kinn molyol a kertben, nagyon aranyos, de
nehogy hozzá m szó ljon! Mert há t szeretem én ő ket,
csak á llatira nincs rá juk idő m! A tipikus vá rosi ember
fut a maga ú tjá n, és izgul, hogy meg ne szó lítsá k.
Hiszen ő egy fontos ember, sok teendő vel. Rohanunk,
hogy meg ne haljunk, betegek ne legyü nk, éhesek
ne maradjunk, rohanunk, hogy visszaérjü nk. Mi ez
a nagyon fontos, ami miatt rohanunk?
Ez ugyanolyan, mint az egyszeri ember, aki le
akarta hagyni az árnyéká t. Rohant, rohant, rohant,
és a vége az lett, hogy ö sszeesett holtan. A má sik
pedig bebú jt egy lyukba, és ott eltű nt az á rnyé ka.
175
A rohanás való jában az ego fontoskodá sa. Ahogyan

megszü letett a má sik mondá s is, hogy lassan já rj,
tová bb érsz. Szó val elké pesztő fontosnak hisszü k
magunkat, mikö zben nem vagyunk azok.
Né zzü k meg, a hö lgyek m ilyen é letet é lnek
mostaná ban. A partnereik é rzelmi szempontbó l
á ltalá ban tutyimutyik, á tadják az irá nyítá st nekik,
akik tapasztalataim szerint egyre erő szakosabbak
és maszkulinabbak, és kö zben egyre magá nyosab
bak és megalkuvó ak. Egyre tö bbet tudnak, tö bbet
lá tnak, de mit kezdenek vele? É n nem azt lá tom,
hogy a nő k olyan sugá rzó derű vel bírná nak ma
M agyarorszá gon. A m agyar nő kbő l, a m agyar
anyá kbó l nem sugá rzik a derű . Rá fogjá k az egzisz
tenciá lis nehé zsé gekre, rá fogjá k a kö rü lmé nyekre,
mindig talá lnak valamilyen kifogá st. Nemré g azt
hallottam az egyik ü gyvé d ismerő sö mtő l, hogy
mostaná ban az ő bará ti kö ré ben a hö lgyek kö zü l
egy csomó an arra ké rik meg ő t vá lá skor, hogy
a gyerekeket kapja meg az apa. Nehogy a minő sé gi
élete csorbá t szenvedjen: pasizá s, wellness, utazá s,
é lmé nyek ezerrel, de a gyerek, az nyű g.
A gyerek lehet á ldá s, de lehet mé reg is. Á tok.
Aki tudja, szü lő ké nt mit vá llal, azzal nincs gond,
176
de a legtö bb embernek fogalma sincs ró la, fő leg

az első nél nem. Mostaná ban az elő adá saimon meg
szoktam ké rdezni a kö zö nsé get, hogy amikor jö tt
az első baba, há nyukban jelentkezett az a gondolat,
hogy hú , a francba, hát kellett ez nekem? Ez a „hú ,
a francba!" való já ban a meg nem oldott félelem
jele, mert igaz ugyan, hogy cuki az a baba, mé gis
rengeteg mindent nem tudok. Mikö zben mindenki
azt hajtogatja, hogy hú de jó nektek, milyen szép
babá tok van, szerencsé sek vagytok! Á radnak rájuk
a pozitív gondolatok, mikö zben a szü lő elké pesz
tő en fél, hogy valamit rosszul fog csiná lni, ahhoz
viszont gyáva, hogy taná csot kérjen. Az interneten
persze ö sszeolvas mindenfé lé t, de tú lsá gosan sok
infoval tö mi tele az agyá t. Meghallgat minden kit,
és utá na kapkodva reagá l a legtö bb esetben. A
szü lő ket nem ké szítik fel arra, való já ban mit is
jelent a gyereká ldá s.
Lehet, hogy ré gen tö bbet tudtak errő l, mert
akkoriban a nagyszü lő ket nem toltá k be az ö regek
otthoná ba, hogy vegetá ljanak ott. Az ö regek nem
nyű gnek szá mítottak, hanem valamennyien egy
nagy kö zö ssé gben éltek, és ö sztö nö sen eltanultá k
egym á stó l, hogy a kü lö nbö ző krízishelyzetek
277
ben hogyan lehet megfelelő en kom m uniká lni és

cselekedni. Ez m á ra m egszű nt. Ré gen, am ikor
mé g nem volt ó voda, a csalá dban ott nyü zsö gtek
a nagyszü lő k, a nagybá csik, a nagyné nik, tehá t
mindig tudott valaki vigyá zni a kicsikre. A gyere
kek meg kiskoruktó l kezdve lá ttá k, mirő l szó l egy
egymá sra figyelő kis kö zö ssé g élete, ahol persze
szinté n akadtak vitá k meg né zetelté ré sek, mint
m indig, m indenhol. M é gis jobb an m ű kö dö tt,
mint mostaná ban, amikor a gyerekeket a szü lő k
folyamatosan ó vjá k mindentő l, fő ként a fá jdalmas
dolgoktó l, nehogy fá jjon nekik az élet, és a gyere
kek aztá n felnő ttké nt az elkerü lhetetlen traumá k
kö vetkeztében szétesnek, mert má r nincs mellettü k
a harcias anya.
Az á ldá s együ tt jár az ö rö m érzésével. De tud-e
a mai kor em bere ö rü lni? Rö vid tá von, instant
mó don talá n tud, de nem hiszem , hogy ebbő l
adó dna derű vagy elégedettség. Nekem inká bb ú gy
tű nik, hogy amikor ö rü l, azonnal ké szít egy fotó t
vagy egy szelfit, az eperfá val vagy a tengerparton
a gyerekkel, vagy a kajá val, ami jó l sikerü lt. Olyan
kor megszü letik az instant ö rö m, egy lá jkvadá sz
poszt, de aztá n csak a nihil jö n. Ott a jó pillanat,
178
szé pen sü t a nap, hullá m zik a víz, ott á ll elő ttem

az asztalon a nagyon finom étel, mellettem ott ü l
a má sik kedves ember, és akkor rö gtö n elkezdek
azzal foglalkozni, hogy én hogy né zek ki. Hogy
csiná ljam meg magam, a hajam, a nyakam, a szá m,
a né zé sem? Most jó szö gben emelem a fejem? É s
az illető teljes hazugsá gba vá lt á t azonnal, ahelyett,
hogy megé lné a pillanatot, vagy beleoldó dna ebbe
az egész tö rté netbe. É s ilyenkor jö n a hídró l meg
sziklá ró l való lebucská zá s meg a karambol. Lé tez
nek olyan fotó pá rok, hogy az egyik fotó n lá tod azt,
amit az illető feltett az Instagram ra, a má sikon
meg az eredeti felvételt. Az első n szexisen elha-
nyatlik a csaj az egzotikus tengerparton, a má sik
fotó n meg lá tod, hogy ott fekszik a homokban, és
kö rü lö tte egym illió ü res mű anyag palack, mert
elmondhatatlanul szemetes a part.
É n is szeretek jó é tterm ekbe já rn i, finom at
ebé delni, vacsorá zni, és nagyon é lvezem, amikor
kihozzá k az ételt: megné zed, fö lé hajolsz, beszívod
az illatá t, megcsodá lod, a má sikra rá mosolyogsz.
Né zd, m ilyen jó t rendeltem , neked is tetszik?
Megkó stolod? Ezzel szemben millió szor á té lem,
hogy a szom szé dos asztalná l ott ü l a nagyon
179
szé pen felö ltö zö tt, egyé bké nt feltű nő en keveset

beszé lgető , trendi há zaspá r, szinté n vá rjá k az é te
lü ket. Aztá n abban a pillanatban, ahogy a pincé r
megé rkezik, és finoman elrendezi a tá nyé rokat,
elő rántjá k az okostelefonjukat, mint a kardot, hogy
lefotó zzá k az ételü ket, és azonnal feltö ltsék az Ins-
tagramra. Való já ban ez má r egy ú j kultú ra, egy
ú jfajta befogadá s. Talá n az elmú lá stó l való rettegés
van a há tterében, hogy mindená ron ö rö kítsü k meg
a pillanatot, mert kü lö nben eltű nik a semmibe, és
marad az ü ressé g. Ha jö n az á ldá s, akkor éld meg,
vedd el, engedd á t magadon, mert el fog mú lni,
és ha belekapaszkodsz és lefotó zod, akkor sokkal
jobban elveszíted, mint hogyha á télnéd!
A logikus megoldá s az lenne, hogy a legfon
tosabb pillanatainkban inká bb jelen legyü nk, és
csak az a gyunkk a l ké szítsü nk ró la fé nyké pet,
hogy inká bb á téljü k, mintsem rohangá sszunk, hogy
mindená ron megö rö kítsü k valahogy. Mikö zben
pont ilyenkor lé pü nk ki a pillanatbó l. Nagyon iro
nikus, hogy a szelfikultú ra ilyen durvá n elterjedt.
A látszat szerint mintha a pillanat felmutatá sá ró l
lenne szó , de való já ban ez a pillanatnak az elha
lasztá sa. Egyre inká bb fejlő dnek a telefonok,
180
5,10, 20, 50 ,100 gigabá jtos tá rhelyü k van, hogy az

a rohadt sok fénykép elférjen rajta, majd felkü ldö d
ő ket a felhő be, amit soha nem fogsz megnézni, mert
jö nnek az ú jabb és ú jabb fotó k ezerrel. A mú ltkor
az egyik ismerő sö m, aki megvette a legnagyobb
tá rhelyű telefont, am i csak lé tezik, meg akart
m utatni nekem egy fotó t. Nem é rtettem , hogy
mit csiná l, mert ahogy kereste a ké pet, egyetlen
mozdulatá ra az a sok kicsi kocka fel-le rohangá -
szott a ké pernyő n, á llati gyorsan. Lapozgatott,
lapozgatott, ú jabb 60-80 fotó , ú jabb 60-80 fotó , és
vé gü l nem talá lta meg, amit meg keresett.
A kö zö ssé gi mé diá val foglalkozó szakem be
rek ezt dokumentá lt é nnek hívjá k. É n inká bb azt
mondom, hogy a masszív menekü lé s meg a ren
geteg mindennel tö rténő szembe nem né zé s miatt
bekö vetkezik az ö nbecsapá s, és ennek hozadé -
kaké nt kialakul a szereteté hsé g. A szereteté hsé g
eredmé nyezi a szelfik tö megé t: figyeljetek rá m,
vegyé tek é szre, én milyen ü gyes vagyok, milyen
helyeken lehetek! Hogy ez m ennyire igaz, mi
sem bizonyítja jobban, m int hogyha nem jö n
az azonnali visszacsatolá s a kö rnyezettő l, akkor
a szelfiző ember ké tsé gbeesik. Senki nem lá jkolta
181
a fotó mat, én nem is vagyok fontos! Az embereket

ugyanis arra tanítjá k, hogy amit nem ö rö kítetté l
meg, az meg sem tö rté nt veled. Tehá t amit nem
rö gzítesz így, és nem tö ltő d fel valahová , az meg
sem tö rtént. Az okos marketingesek erre egybő l
lecsapnak. Vegyü k csak a Facebook példá já t. Nincs
bará tod? Adok tízezret! É s az emberek tö bbsé ge
elhiszi, ezé rt manipulá lható k. El lehet nekik adni
olyan drá ga telefonokat meg gé peket, amelyekre
egyé bké nt nincs is pé nzü k. Rá adá sul ezek a telefo
nok nagyjá bó l két évig élnek. Mindezt azé rt, hogy
fogyasszá l, mert egyre tö bben vagyunk, hiszen
nincsen feketehimlő -já rvá ny, nincsen pestisjá rvá ny,
a HIV-vírust is elkezdtü k megfogni, és az egyre
tö bb em bernek egyre tö bb m unká t kell adni.
Ezt pedig csak ú gy lehet megoldani, ha ezeknek
a fogyasztó i eszkö zö knek az é lettartama csö kken.
Nemcsak a telefonoké, hanem az autó ké is. Vásá rolj
egyre gyakrabban, mert ha tö nkrement a hű tő d két
év utá n, a megjavítá sa nagyjá bó l ugyanannyiba
kerü l, mint ha egy ú jat venné l.
Feltehetjü k a ké rdé st: ha a lelkü nk m é lyé n
mindannyian tudjuk, hogy az ételt megenni kell,
nem pedig lefé nyké pezni, akkor mié rt csiná ljá k
182
jú liu s ♦ Á LDá s É s m en ekü lés
ezt a tö megek ennyire má ské nt, mié rt nem érzi

mindenki ezt a belső ké szteté st? A vá lasz pedig
az, hogy azé rt nem, mert ö nmagadba belené zni
nagy meló , ké nyelmetlen és fá jdalmas. A 21. szá
zad embere pedig mindent el akar kö vetni azé rt,
hogy ne fájjon neki az élet. Amikor én felfedeztem
az arcom on a daganatot, ú gy dö ntö ttem, hogy
na, akkor ennek já rjunk utá na, de nem fé lelem
bő l. Persze, kívá ncsi voltam, hogy ez most mi, de
csak azé rt, hogy megtudjam, hogy ha, tegyü k fel,
rosszindulatú , akkor az orvos mit mond, kö rü lbe
lü l mennyi idő m lehet há tra. Olyan ez, mint egy
ú tszakasz, amikor azt lá tod, hogy 5 kilomé terig
mé g tart az autó pá lya, utá na pedig megszű nik.
É s akkor mi van? Ahhoz, hogy eljuss a célig, m in
denké pp vé gig kell menned az ú ton.
Ö nbizalmat csak ú gy lehet fejleszteni, ha tuda
tosan belem é sz olyan helyzetekbe, amely ú jak,
ismeretlenek és fé lelmetesek. A kicsiktő l haladva
a legnagyobb felé. A sok kis sikerélmény tudatosítja
bennem azt az érzést, hogy a legnagyobb félelmemet
is ké pes vagyok idő vel megoldani. Ha valakiben
mé g ott él a félelem az elmú lá stó l, ö ntudatlanul
ott lappang a mé lyben, akkor az a problé ma mé g
183
nincs megoldva. É s hogy ha valam i nincs meg

oldva, akkor ez feszü ltsé get idéz elő , ami idő vel
á llandó sul. Hogyha felismerem, hogy egyszer meg
fogok halni, akkor elkezdem hajhá szni az é lmé
nyeket, hogy legalá bb addig m iné l tö bbet é ljek
meg, és elkezdek rohanni. Ha elkezdek rohanni,
akkor felü letes leszek, és hiá ba fog sok minden
tö rténni velem, való já ban semmit nem élek át. Mint
a modern turista Pá rizsban, aki vé gigrohanja egy
ó ra alatt a Louvre-t, és azt mondja, hogy já rtam
Pá rizsban. Lassan járj, tová bb érsz! Akkor teljesen
megé led a pillanatot, az elejé tő l a vé gé ig, nem
pedig sok negyedpillanatot, am irő l azt hiszed,
hogy majd ö sszetevő dik belő lü k az egész. Azok
csak szilá nkok és forgá csok. Akkor a legvé gé n
nyugodt szívvel felteheted a kérdést, hogy teljes
é rté kű é letet éltél-e, vagy csak szilá nkosat a nagy
rohaná sod miatt. Az á ldás lehető sé gé t szerintem
á llandó an megkapjuk. Nem azzal az ü zenettel, hogy
elveheted, hanem hogy megé lheted. A „vedd el"
azt jelenti, hogy birtokold, szerezd meg. Az igazi
á ldá st viszont megé lheted. Á télheted. É lvezheted.
184
í AUGUSZTUS #
Kenyér és elmúlás
A nyá rhoz szá momra elvá laszthatatlanul hozzá tar
tozik né há ny ö sszekapcsoló dó szó : ő szinteség, nap,
víz, levegő , kenyér. Ahhoz, hogy kenyé r legyen,
ú j kenyér, mint augusztusban, szü ksé ges a nap,
a víz, a levegő , és mindez ő szintén. Megké rdeztem
Anitá t is, neki mit jelent a kenyér. Elő szö r nem
é rtette a ké rdé st, de elgondolkodott, és vé gü l azt
vá laszolta, hogy a megú julá st. Má snak nem feltét
lenü l ezt jelenti, de a kenyér, a bú za mindenké ppen
ő si jelkép. Amikor tavasszal elkezd zö ldbe borulni
a bú zamező , az eszement intenzív lá tvá nyt nyú jt,
és nekem megnyugvá st ad.
Valamikor a régi ember a rekkenő hő ségben néze
gette a bú zá já t, és ha eszébe jutott, hogy nemsoká ra jö n
az aratá s, imá dkozott a Jó istenhez, hogy ne szakadjon
le az égi á ldá s jég formá já ban. Ha nem jö tt a jégeső ,
akkor szépen betakarította a termést, ha meg jö tt,
187
és elverte a termést, akkor meg azt mondta: majd

lesz valami, megné zzü k, mennyi maradt meg. Még
ha rettegett is a szá má ra befolyá solhatatlan kü lső
kö rü lményektő l, akkor is megélte a pillanatot. Nem
ú gy, mint a 21. szá zad embere. Pedig sok ajá ndékot
kapunk a természettő l, ö nmagunktó l meg azt, hogy
megtapasztalhatjuk a megkö nnyebbü lést, hogy nem
csapjuk be magunkat és nem hazudozunk magunk
nak. Szerintem az ember legnagyobb ajá ndéka az,
hogy a kezébe veheti a sorsá t.
Ezen a kifejezé sen a legtö bben azt é rtik, hogy
való sítsd meg ö nmagad, érd el a céljaidat, legyen
pé nzed, autó d, utazgathass, de odá ig nem jutnak
el, hogy az ö nbecsapá s mit eredm é nyez. M ert
akkor nem való sítod meg ö nmagad. Talá lkoztam
az egyik bará tom m al egypá r napja, vá ratlanul
beesett hozzá nk. Ké rdezem tő le, há t te? Mi van
veled? Talá lkozgatunk egy ideje, évente egyszer-
ké tszer, és nem é rzem azt, hogy jó l lennél. Mire
a pasi rám néz, és vá ratlanul kibö ki: hát lehet, hogy
el kellene vá lnom. Ké rdem tő le: mié rt csak lehet?
Ha a há zassá god nem mű kö dik, és feszü ltsé ggel
tö lt el, akkor mié rt nem szü nteted meg? É s akkor
egybő l elkezdte a racionalizá lá st, a kifogá sok
188
AUGUSZTUS ♦ KENYÉR ÉS ELMÚLÁS
sorolá sá t, hogy azé rt, m ert... É s kö zben egyre

feszü ltebb lett. Ott van a lehető sé g, hogy bé ké ben
és nyugalomban élhess, élvezd és megéld a pillana
tot. Mé gsem vagy ké pes rá, mert félsz attó l, hogy
elmulasztasz valamit. Inká bb ö ntudatlanul élsz,
lefotó zod, behabzsolod, és ha rá né zel a má sikra,
eszedbe jut, hogy ki ez az ember itt velem szemben,
má r sok-sok éve, mié rt nem rú gom ki? Aztá n azt
mondod, ugyan minek rú gjam ki? A soron kö vet
kező ugyanilyen lesz, ezért inká bb ezzel maradok,
mert ezt má r ismerem. Ezzel elkezdő dik az á llandó
megalkuvások sorozata. Csak azért, hogy ne kelljen
fá jdalmat éreznü nk. Ha pedig mégis lesz kö vetkező ,
az azé rt lesz ugyanolyan, mert aki megszakít egy
kapcsolatot ú gy, hogy ö nmagá n kö zben egy jottá nyit
sem vá ltoztat, annak a kisugá rzá sa is ugyanolyan
marad, így a kö vetkező is csak ugyanolyan vá mpír
lesz, mint amilyen ő maga.
Akkor jö n el a lehető sé g, hogy a kezü nkbe
vegyü k a sorsunkat, amikor a szívü nk hangjá ra
bá tran hallgatunk, és kö zben azt é rezzü k, hogy
mosolygunk, és szenvedé llyel vagyunk tele. Mint
az egyszeri mesében, amit sokféle változatban lehet
hallani. A nagyvá llalkozó odaü l a szicíliai halá sz
189
mellé: te mit csiná lsz itt? Ló gatom a lá bam. Mivel

foglalkozol? Halá szok. Há ny csó nakkal? Eggyel.
Mié rt nem veszel fel hitelt, és akkor rö gtö n há rom
mal tudná l dolgozni? Ha há rombó l befolyna a profit,
akkor elő bb-utó bb vehetné l csó nak helyett hajó kat,
és aztá n egyre tö bb hajó d lenne. Mire a halá sz azt
kérdezi: és akkor mit csiná lnék? Há t akkor ló gathat
ná d nyugodtan a lá badat. A halász pedig azt feleli:
de há t most is azt csinálom! Az egyik típusú ember
racioná lisan kö zelíti meg az életét, és agybó l oldja
meg a helyzeteket. Vé gignyü zsizi az éveit, azzal
a felkiá ltá ssal, hogy most azé rt dolgozom, hogy
50 éves koromban majd a lá bamat ló gathassam.
Ezzel szemben az, aki a szívére hallgat, elfogadja
azt az életét, amit ő alakít ki ö nmagá nak, és akkor
má r abban a pillanatban ló gatja a lá bá t bé ké ben,
oldottan mosolyogva.
Egyszer tá rsasá gban beszélgettü nk arró l, hogyan
alakult ki a nyelv: á llító lag a munka eredmé nyezte
a nyelvek kialakulá sá t. Az egyik majom ü tö gette a
csontot, a má sik kívá ncsi lett rá , mi az az eszkö z,
amit az első lehasított a csontbó l, elkezdett nyö
szö rö gni, hogy add má r ide nekem azt a valamit,
és ebbő l a nyö szö rgé sbő l lettek a szavak. A munka
190
AUGUSZTUS * KENYÉR ÉS ELMÚLÁS
eredmé nyezte tehá t azt a folyamatot, amelynek

kö vetkezté ben az agytekervé nyek elkezdtek fej
lő dni. Ma viszont rengeteg em ber a m unká tó l
akar megszabadulni. Mi tö rté nik akkor, hogyha
valaki vé gigdolgozza az életét, rengeteg á ldá sban
ré szesü l, utá na elmegy nyugdíjba, és nem gondol
kodik azon, hogy az agytekervé nyeit mivel kö sse
le, miben ú juljon meg? Sok kollé gá mat vé gigné z
tem, akik elmentek nyugdíjba, és egy-két év mú lva
meghaltak, ki ebben, ki abban, mert nem tudtak
sem megú julni, sem ú jjá szü letni.
Azt tapasztalom , hogy nagyon sok az olyan
ember, aki a szü lő k nyomá sá ra, meg a sajá t ö ntu
datlan vá lasztá sa hozadé kaké nt elvé gzett egy
bizonyos iskolá t, de egy idő utá n rá é bred, hogy ez
nem az ő ú tja, és mer vá ltoztatni. Há t itt kezdő dik
az igazi élete. Az ilyen, ú j ú tra talá lt emberek azutá n
felső fokú vé gzettsé ggel elmennek pé ldá ul a
fö ldekre, ki az á llatokhoz, vagy ké zmű veskedni, és
elkezdik m egtalá lni ö nmagukat. Ez abbó l is lá tszik,
hogy elkezdenek mosolyogni, mosolyogva élni, és
hallgatni a megé rzé seikre. Velem gyakran
megtö rté nik, hogy rohanok, és a kanyarban ú gy
gondolom, talá n meg tudná m elő zni az elő ttem
191
szerencsé tlenkedő já rmű vet, mé gsem teszem meg,

és milyen jó , hogy nem teszem, mert két pillanat
mú lva feltű nik szemben egy autó . Ilyenkor é rzem,
hogy nem kellene meglé pni valamit, mert hogyha
mé gis, akkor abbó l fá jdalm as dolog lesz. Sokan
kényelembő l nem mernek hallgatni a megérzéseikre,
mivel a má sik megoldás olyan jó nak lá tszik, holott
biztosan meg fogjá k fizetni é rte a tanuló pé nzt.
Ott van a felkíná lt lehető sé g, de nem é lnek vele.
Való já ban az ú j kenyér is arró l szó l, hogy ú jra meg
ú jra esé lyt kapunk. Az ú j kenyé r annak a jelké pe,
hogy kaptunk mé g ennivaló t, ú jabb lehető sé get
az élettő l, amit szabad akaratunkbó l haszná lhatunk
arra, hogy hallgassunk a megé rzé seinkre, vagy
sem. Itt az a ké rdé s, mihez kezdek a lehető sé ggel.
Az egyik vá ltozat az, hogy hagyom m agam at
elrohadni. Bá r ott van az esé lyem a megú julá sra,
mé gis ú gy dö ntö k, hogy a kö nnyű nek lá tszó utat
vá lasztom , bedugom a fejem a homokba, hogy
majd megoldó dnak valahogyan a problé má im.
Majdcsak lesz valahogy! A má sik vá ltozat pedig,
ha tudatosan elkezdem megé lni a lehető sé geket,
és ú j utakra talá lok. Ahogyan az ú j kenyé rnek is
má s íze van, mint a ré ginek.
192
Valamelyik téli napon éppen hazafelé tartottunk

a felesé gemmel, amikor az egyik szomszé d elkü l
dö tt nekü nk egy SMS-t, á lljunk má r meg ná la egy
pillanatra beszé lgetni. Furcsá llottuk mindketten,
de mondom, jó l van, á lljunk meg. Lefé keztü nk
a há za elő tt, mire ő kijö tt, és benyú jtott az autó nk
ablaká n egy tá nyért, teli hurká val, kolbá sszal. Azt
mondta: ma volt a disznó vá gá s, egyetek valami jó t!
Nevetett, és mi is nevettü nk. Hazaé rve azonnal
betoltuk a disznó torost a sü tő be, és m egettü k.
Nagyon finom volt, rá adá sul egyá ltalá n nem kel
lett olyan soká ig sü tni, mint a fagyasztottat, meg
a ré gi vá gá sbó l szá rm azó hú st, mert ez a koca
reggel mé g élt.
Ez egyené rté kű azzal, hogy kotyogó s ká véfő ző d
van-e, és ő rö lt ká vét haszná lsz, vagy inká bb veszel
egy ká véő rlő t, és csak fő zé s elő tt ő rlö d meg vele
a ká vé t. Csak egy pici fá radsá g ké rdé se, mé gis
mennyire má s lesz a ká vé nak a zamata! Ugyanígy
a frissen ő rö lt, idei gaboná bó l ké szü lt kenyé rnek is
má s az íze. Szívesen elmenné k a malomba venni
egy zsá k bú zá t, ami má r elő van készítve az ő rlésre,
kis há zimalomban megő rö lné m, és megné zné m,
hogy milyen kenyé r lesz belő le.
193
É rdekes, hogy az augusztus egyszerre a nyá rutó

és az ú j kenyé r hava. Ez annak a té nynek az elfo
gadá sa, hogy az elmú lá s, vagyis a nyá rutó és az
ú j é let kezdete m indig ö sszefü gg. Az ö rö m és
a fá jdalom, az élet és a halá l mindig együ tt jár.
Szerintem mi akkor tolunk ki magunkkal igazá n,
ha nem akarjuk elfogadni ennek a termé szetes
mivoltá t. M á rpedig nem akarjuk. Az é rem nek
csak az egyik oldalá t né zzü k, hogy soká ig akarok
élni, de azt, hogy meghalok, azt nem. Mikö zben itt
van elő ttü nk, hogy mit jelent má r augusztusban
az elmú lá s gondolatá nak elfogadá sá val, bé ké ben
élni. A nyá rutó egyébként az ú j kenyéren tú l sokak
szá m á ra egyfajta „ú jé v" é rzé st ad. A fejé ben,
az é rzé seiben mindenkinek má skor indul az ú jév,
nem felté tlenü l szilveszterkor.
Nyá r vé gé n és aztá n szeptemberben való ban
kö nnyű ú gy é rezni, hogy valami ú j kezdő dik, és
izgalom m al vá rni, vajon mi fog tö rté nni. Nem
vé letlenü l indítjá k ilyenkor az iskolá t, sok helyen
ilyenkor indul be a munka, a kö nyvkiadá sban,
a színhá zakban, a koncerttermekben. Komolyra
kezdenek fordulni a dolgok ebben az idő ben,
elő refelé kell gondolkodni. Jö n a vé nasszonyok
194
nyara, sok a teendő a fö ldeken, az aratá s megvolt,

kö vetkezik az ő szi szá ntá s, és utá na elvetik az ő szi
bú zá t. De nyá r végére a napnak ó hatatlanul csö kken
az intenzitá sa, ahogyan ö sszessé gé ben a napsü té s
mennyisége is csö kken, és a modern kor embere ú jra
elkezd fé lni a sö tétségtő l. A mai korban élő ember
ugyanis, ha rejtetten is, de é ppú gy fél a sö tétségtő l,
a téltő l és a halá ltó l, mint a kö zé pkor embere, csak
ezt a szorongá sá t jobban el tudja bú jtatni. Tö bb
a má z. A kö zépkor emberénél sokkal egyszerű bbek
voltak ezek a dolgok. Az augusztus vége tulajdon
ké ppen borzasztó kö zel esik a jú niushoz, nem sok
nap telik el a kettő kö zö tt, mé gis megdö bbentő ,
m ilyen gyorsasá ggal sokasodnak az elm ú lá sra
figyelm eztető jelek. Hasonló ké ppen a m agunk
é leté ben a konfliktusok jelzik elő re, mikor tartunk
mé g az á ldá sná l, és mikor alakulnak ki a rothadá s
első jelei. Csak a tú lfejlesztett racionalitá sú ember
ezeket nem akarja meglá tni.
Az egyik bará tom mesé lte, aki rendszeresen
konfrontá ló dik a kamasz fiá val, hogy idő nként meg
szokta tő le ké rdezni: kisfiam, azt érted, hogy én
is ember vagyok? É rted, hogy nekem is é rzé seim
vannak? É rzelm eim , szom orú sá gom, ö rö mem?
195
É s akkor egy adott ponton elmondja a gyereknek:

az a baj az á llandó ö ncé lú kü zdelemmel, hogy az
neki is elkoptatja az életét. Mire a fia azt kérdezi,
mié rt, te mindig csak pihenni akarsz? Nem, én
elvé gzem a munká t is, és nagyon szeretlek, de
megint má sfél ó rá val tö bbet szá ntunk egy kizá ró lag
neked fontos dologra, mint amennyit szeretné k.
Emlé kszel, hogy ré gebben arró l beszé lgettü nk,
hogy ha te á llandó an felé bresztesz engem é jszaka
hü lyesé gekkel, hogy nem tudod, hol a zsebkendő
és hasonló k, akkor elő bb-utó bb beteg leszek? Hát,
ez most má r nem egy lehető sé g, hanem a való sá g,
mert hó napok ó ta já rok orvoshoz, ugyanis stressz
okozta betegsé geim vannak, és nem tudok rege
nerá ló dni. Mit szó lsz hozzá ?
A gyerek persze ezt nem érti, ezé rt elmesé ltem
a bará tomnak, hogy a kó rhá zban a bizonytalan
nő vé rek á llandó an felé bresztik é jszaka az ü gyele
tes orvost mindenfé le piszlicsá ré dologgal, vagyis
olyasmikkel, amiket ő k fontosnak gondolnak. Ez
lehet pé ldá ul egy hő emelkedé s, holott a tapasz
taltabbak azé rt tudjá k, hogy ha megmé rik a beteg
vérnyomá sá t, és egy kicsit magasabb, akkor a lá zlap
alapjá n mit lehet tü netileg adni. De a tapasztalatlan
196
nő vér, aki fél a lá zcsillapító t beadni, holott az orvos

is ugyanazt csiná lná , á llandó an felébreszti az ü gye
letest. Az orvos azonban kutya sokat dolgozik, mert
az é jszakai ü gyelet utá n az én idő mben, amikor
mé g má s volt az ü gyeleti rend, mé g má snap is ott
tö ltö tt nyolc ó rá t. É n tehá t megké rtem a nő véreket,
hogy té nylegesen csak akkor é bresszenek fel, ha
valami olyasmi tö rténik, ami tú lmegy a lá zcsillapí tá s
problé má já n. Mert ez utó bbit ő k is meg tudjá k
oldani, én pedig egyé bké nt nagyon morcos leszek.
Attó l kezdve bé ke volt, én meg tudtam, hogy ha
mé gis felé bresztenek, akkor azonnal megyek.
Tehá t azt javasoltam a bará tomnak, mondja azt
a gyereknek, kedves kisfiam, imá dlak, szeretlek,
de ne hú zd ki a gyufá t! A kö lcsö nö s tisztelet elen
gedhetetlen az együ ttélésnél. Nagyon sok szü lő ezt
teljesen fé lreé rtelmezi, és azt hiszi, hogy az életét
fel kell adnia a gyerek kedvé é rt. Nem. Az nem
a tisztelet jele. így a gyerekek nem a kö lcsö nö s
tiszteletet fogjá k megtanulni, hanem pont az ellen
kező jé t. Azt fogjá k megtanulni, és mé g 30 é vesen
is azt fogjá k az ilyen szü lő fejé hez vá gni, hogy te
hoztá l engem létre, kö telessé ged engem eltartani!
Meg lehet tanulni a nemet mondá s ké pessé gé t,
197
a kö vetkezmények felá llítá sá val, és azok kö vetkeze

tes betartá sá val. A megoldások egyszerű ek, hiszen
ahogyan a testü nk is egy keret, az idő nk is egy
keret, amirő l nem tudjuk, hogy mennyi van mé g
belő le. Csak ezt is, mint egy tanulá si folyamatot,
fel kell építeni, ami rengeteg befektetett munká val
jár, mire kialakul az eredmé ny.
É rdekes lenne feltenni m agunknak a kérdést,
hogy ha az é letü nk egy év, akkor most milyen
dá tumot írunk a sajá t é letü nkben. Lehet egyébként
érezni, hogy ki hol tart, mert akiben kialakul az az
érzés, hogy „megette a kenyere javá t", az ú gy is
néz ki. Ő má r megtette azt, ami miatt ideszü le
tett, és nem soká ra el fog m enni, az é letereje és
az energiá ja csö kken, sokkal lassabb, té tová bb,
nem pezseg a szeme. Ö reg. De manapsá g egyre
tö bb az olyan fiatal is, aki való já ban ö reg, aki fél
a halá ltó l. Szá mukra, ahogyan a legtö bb ember
szá m á ra, a csend azé rt fé lelm etes, m ert akkor
jö nnek a dé monok. Ezé rt aztá n a legtö bben arra
tö rekszenek, hogy a csendet minden lehetsé ges
alkalom m al m egszü ntessé k, am it ugye nyá ron
m indannyian rendszeresen m egtapasztalunk.
Az elfogadá s hosszas tanulá si folyamat, amikor
198
egyedü l vagy, csendben, és eldö ntheted, hogy

fé lsz-e a dé monaidtó l, vagy sem.
De hogyan ne féljél a dé monaidtó l? Ú gy, hogy
elkezdesz hangosan beszé lni ró luk, leírni ő ket,
és akkor rá dö bbensz, hogy amitő l félsz, az csak
m enekü lé s valam i elő l. De m ié rt m enekü lnek
az emberek az egyedü llé ttő l? Az mié rt rossz érzés
szá mukra? Való já ban csak akkor rossz, amikor
valamit elkö vetnek maguk ellen vagy má s ellen,
és elkezdő dik a harc. Olyankor ugyanis nincs
megá llá s, m egy a fejü kben a pö rgé s, sorjá znak
a gondolatok egymá s utá n. Ez a bű ntudat, mert
am ikor ö nmagadat vagy a má sikat megbá ntod,
az bű n.
É n, ha az ö regkoromra gondolok, akkor olyan
helyen érezném magam otthon, ahol nagyon inten
zíven é lhetem meg a né gy é vszak vá ltakozá sá t.
Talán egy fennsíkon, panorá má val, ahonnan lá tni
a zö ldet, a feltá madá st, aztá n az elmú lá st, a hava
zá st, mindent, hogy benne vagyok a termé szetben.
É n az emberek milyensé gé t tapasztalom meg nap
m int nap, ezzel foglalkozom elég ré gó ta. A sok
bé ké den ember kö zö tt azonban nem talá lhatom
meg a nyugalmat, elengedhetetlen, hogy kivonjam
199
magam a hatá suk aló l, mert tiszteletben tartom azt,

hogy sok lú d disznó t győ z. Ha nem így tenné k,
bá rmennyire is odafigyelnék, elő bb-utó bb rá fá znék.
De az á llandó vá ltozá s, a megú julá s, a tavasz, nyá r,
ő sz, tél vá ltakozá sa azé rt ad nekem nyugalmat,
mert ilyenkor ú gy é rzem, hogy a termé szet ré sze
vagyok. Fontos a vá ltozá s, és fontos a megú julá s.
Hogyha meghalunk - hiszen porbó l lettü nk, és
porrá vá lunk -, folytató dik a kö rforgá s.
Emlé kszem az é lmé nyre, amikor fiatal orvos
ké nt elő szö r asszisztá ltam egy haldokló mellett.
Nagyon intenzív, ellentmondá sos é rzé s volt, mert
amikor kijö ttem az egyetemrő l, lá tszó lag én vol
tam az isten, a kirá ly, a csá szá r, hiszen sikerü lt
elvé geznem az orvosi egyetemet, és akkor konf
rontá ló dtam azzal, hogy a halá l sokkal erő sebb.
Ná lam is, az é letné l is. Ott nekem abszolú t semmi
teendő m nincs. Egy ideig tudok asszisztá lni, de
utá na a halá l benyomja a stop gombot, és akkor
vége. Amikor huszoné vesen talá lkoztam ezekkel
a nagyon erő s, ellentétes é rzé sekkel, akkor megta
nultam elfogadni, hogy az életnek a része a halá l is.
200
♦ SZEPTEMBER #
Színek és fájdalom
Elgondolkoztam rajta, vajon a régi naptá rban miért
a Fö ldanya fogalma kapcsoló dik a szeptemberhez.
A fö ldmű velé s és a termé kenysé g gö rö g istenasz-
szonyá t, Dé mé té rt a fején arató koszorú val szoktá k
á brá zolni, a kezé ben meg gyü mö lcskosá rral meg
gabonakalá szokkal, vagyis mindazzal, amit a fö ld
ad. A Fö ldanya tehá t nyilvá n azé rt kapcsoló dik
a szeptemberhez, mert addigra é rnek be a gyü mö l
csö k, a sző lő , a kö rte, az alma, a szilva. Az anya,
aki gondoskodik a fö ld lakó iró l, m indent meg
adott, mindent megszü lt, és akkor neki lehet á llni
elpusztítani. Ahogyan azt lá tjuk, hogy a való di
gyerekek is élve felzabá ljá k az anyjukat.
Amikor a nő k anyá vá vá ltoznak, az olyan kemény,
erő teljes folyamat, ami né mileg helyreá llítja a vilá g
rendjét. De van benne egy kis szomorú sá g is, mert
onnantó l kezdve té nyleg megfigyelhető , ahogy
203
a nő k egyre inká bb m agukbó l adnak, testileg,

lelkileg, mindenfé le é rtelemben. Kicsit olyasmivé
alakulnak, mint a fö ld, amelybő l a teremtmé nyei
szívjá k ki az erő t, az energiá t, a szeretetek a mele
get, a vigasztalá st, a vé delmet. Megszü letik egy
kisbaba, hazaviszik a szü lei. Á m a megszü letett
ember nem olyan, mint az ú jszü lö tt á llatok, hogy
fel tudna á llni és el tudna futni, meg pá r napon
belü l ö ná lló an tá plá lkozni. Nagyon erő s szimbió
zisra van ilyenkor szü ksé g az anya meg a gyerek
kö zö tt, és ebben van valam i kegyetlen voná s.
Egy kisgyerek, mint egy kis á llat, ha nem kapja
meg, vagy nem azt kapja meg, amit gondol, akkor
beléd harap, és addig mar, addig markol, ameddig
kiszedi, kiszívja az anyjá bó l azt, amire szü ksé ge
van, mert mű kö dik benne a tú lé lé s ö sztö ne.
Szeptemberben menthetetlenü l vége a nyá rnak,
a fecské k szé pen lassan elrö ppennek. Noszvajon
pé ldá ul van egy utca, ahol, mielő tt ú tra kelné nek,
tö bb szá z fecske szokott ö sszegyű lni, ott csivitel-
nek mé g egy utolsó t, és onnan indulnak el. Azt
olvastam valahol, a tudomá ny hihetetlen mé rté kű
fejlő dé se ellené re azt mé g m indig nem tudjá k,
hogy a madarak hogyan tá jé kozó dnak, és hogyan
204
SZEPTEMBER ♦ SZÍNEK ÉS FÁJDALOM
ké pesek ugyanarra a ké mé nyre visszarepü lni egy

hosszú tél utá n.
Szeptember 8-á n fecskehajtó Kisasszony napja
van: ahogyan ré gen mondtá k, Kisasszony napjá n
elmennek a fecskék. Addig viszont mé g szép a tá j,
az aratá s megtö rtént, megkaptuk az ú jabb esélyt az
ú j kenyé rrel, az illatos sző lő fajtá kat leszü retelté k,
a kukorica is lassan beé rik, a zö ld szín halvá nyul.
É s az ö ntudatlan ember elkezd rettegni. Má r ha
addig nem tette volna meg. Á m a félelem ő sz elején
felfokozó dik. Egy csomó olyan emberrel talá lkozom,
akikkel a legnagyobb rendben megy minden, amíg
tart a nyá r. Amikor azonban a szeptember kö ze
ledik, erő t vesz rajtuk ugyanaz az érzés, mint ami
a munká já t nem szerető embert jellem zi vasá rnap
dé lutá n, hogy a rohadt életbe, má r megint mind
já rt hétfő lesz! Ezzel persze a vasá rnap dé lutá nt
is elszú rja, a csalá dnak is, meg sajá t magá nak is.
Az ilyen emberek nagyon sok esetben ugyanígy
viszonyulnak a szeptemberhez. Pedig ilyenkor
é rkezik el a vé nasszonyok nyara, ami csodá latos,
színpompá s! Hiszen a színekben leggazdagabb
hó nap a szeptember meg az októ ber, amíg a fagyok
meg nem jelennek.
205
Á llító lag nincs ember, aki szeretné a vasá rnap

dé lutá nt vagy augusztus utolsó heté t. Szá momra
viszont é rthetetlen, hogy a hangulat ilyen szin
ten kollektíve elromoljon. É n é ppú gy szeretem
bá rmelyik hó napot, nekem a szeptemberrel sincs
sem m i bajom . Nem aggodalm askodom , hogy
elrom lik az idő , hogy jö n a hideg, és nem lesz
elé g, am it a nyá ron m egterm eltem . Ha esetleg
mé gis így lenne, akkor majd kevesebb kenyeret
eszem. Mi van akkor? De ú gy gondolom, hogy
ha a koldusok valahogy ö sszeszedik a ló vét itt,
Budapest utcá in, akkor nekem sem kell ké tsé gbe
esnem a megé lheté sem miatt. Elvé gre huszonö t
év alatt csak ö sszeszedtem annyi tudá st, hogy ha
leü lö k az á rokparton, és kiteszek egy tá blá t, hogy
„Csernus rendel", akkor biztosan ö sszeszervá lok
annyi pé nzt, amennyibő l kenyeret meg pá rizsit
tudok venni. É n m indegyik é vszakot szeretem,
mert mindegyik é vszaknak megvan az elké pesztő
szé psé ge. Az augusztusnak, a szeptembernek, de
mé g az októ bernek és a novembernek is: elkezd
esni az eső , nyirkos, nyá lká s lesz az idő , má r csíp
a reggel. A felesé gemné l lá tom, hogy mennyire
siettetné a szá m á ra kellemes idő szakok megé r
206
SZEPTEMBER * SZÍNEK ÉS FÁJDALOM
kezé sé t. Té l vé gé n, am ikor mé g sehol nincsen

a tavasz, ő má r tavaszi cuccokban nyomul, há tha
ettő l ham arabb bekö szö nt a m á rcius. De azé rt
idő ké nt megké r, hogyha visszam egyek, akkor
hozzam m á r el a tolikabá tjá t!
A Csendü lő ben rengetegen odajö nnek hozzá m,
és m indig csodá lkozom , am ikor azt mondjá k,
hogy ké rnek egy fotó t. Odaá llok a telefonjuk elé,
persze, ha nekik ez ö rö met szerez, holott én ott
pincér vagyok. Jó , oké, tulajdonos is, de hé tkö znapi
ember, mert pincé rnek lenni hé tkö znapi foglalko
zá s. Egyé bké nt egyszer volt egy ezzel kapcsolatos
konfliktusom a Csendü lő ben. Egy borral kapcso
latos né zetelté ré s utá n eljutottunk odá ig, hogy
a vendé g kijelentette, ha ő fizet a boré ré t, akkor
neki van igaza. É n viszont azt gondoltam, attó l,
hogy ott tö rté netesen pincé rké nt dolgozom, mé g
nem fogok pá r szá z forinté rt lem enni csicská ba.
A vendé glá tá sban sokszor tapasztalni, hogy ha
valakinek pé nz csö rö g a zsebé ben, az elvá rja ezt
a fajta alá zatos hozzá á llá st. De hol marad akkor a
ké t em ber kö zö tti kö lcsö nö s tisztelet? Akkor
m eglepő dtem ezen, utá na viszont rö gtö n azt
vá laszoltam az illető nek, hogy ez nem az a hely,
207
ahol mindig a vendé gnek van igaza! Ő talá n egy

isten? Nem az.
Má skü lö nben mindig csodá lkozom rajta, hogy
egyesek ilyen sokra tartanak, ami ö sszessé gé ben
persze jó érzés, de én ö nmagamat egyszerű ember
nek gondolom. Aki persze kívá ncsi. így villant be
az a logikai ö sszefü ggé s is, hogy az ö ntudatlan
ember a szeptember bekö vetkezté vel mié rt kezd
el intenzíven fé lni - mert nem szorongá s az, amit
érez, hanem félelem. Az ö ntudatlan ember félelme
ilyenkor azé rt fokozó dik, m ert a term é szet ele
mentá ris erő vel tolja be az agyunkba az elmú lá s
gondolatá t. Bá rm ilyen szé p a szeptem ber, aki
má r á télt egy szeptembert, meg á télt egy novem
bert, az pontosan tudja, hogy a termé szetben ott
talá lható a halá l. A fogyasztó i tá rsadalomban élő ,
ö ntudatlan ember hiá ba lakik betondzsungelben,
am ikor konfrontá ló dik azzal, hogy jö n az eső ,
a kö d, a hideg, tehá t jö n a tél, akkor megijed. Nyá
ron, a tanmesé ben szereplő tü csö khö z hasonló an,
mindent megpró bá l, hogy zené ljen, ugrá ndozzon,
és kö zben elfelejtse, hogy emberbő l van, és egyszer
meg fog halni. Szerintem ezért jelent sok embernek
ilyen nagy gondot ez az idő szak.
208
Ez a fokozó dó félelem azutá n tö nkreteszi az ille

tő nek az augusztusá t is, a szeptemberé t is. Az októ
berben má r nincs mit tö nkretenni, mert az má r elég
rossz ö nmagá tó l is, akkor má r télikabá tot hordunk,
zuhog az eső , kivéve, ha gyorsan elutazol Gö rö gor
szá gba, mert ott mé g sü t a nap, mé g kapaszkodsz
a nyá rba. De az az ember, aki augusztusban még
nincs ö ntudatá ná l, az októ berben sem lesz ö ntu
datá ná l. Beesik egy last minute ú t Tuné ziá ba, de
az illető nek még a pó tnyaralá s kö zepé n is eszébe
jut: jaj, má r szerda van, és vasá rnap megyek haza!
É s ugyanabba megyek haza, amirő l el akartam
felejtkezni, és ú gy tettem, m intha nem lé tezne.
Ezzel szemben a tudatos ember való ban ö rü l min
dennek, mert nap mint nap á téli az életét, és nem
retten meg a halá llal való talá lkozá stó l. Szá guldozol
az autó pá lyá n, és kö zben nem tudod, hogy ott ü lsz
egy kaszniban, ahol lá tszó lag te fogod az életed
kormá nyá t, de hogy ha az elő tted menő félrerá ntja
a korm á nyt, akkor elkerü lhetetlen a karambol.
Vagy tú léled, vagy nem. Megteszel mindent, ú gy
vezeted az autó d, hogy még szá z kilomé ter mú lva
is haladjá l, legyen egy tö rténeted, elérjél valahová ,
van egy célod. De hogyha nem vagy tudatos, és nem
209
figyelsz a kö rü lö tted zajló esemé nyekre, akkor

elbukhatsz. Sokszor eszembe jut, amikor megyek
az autó pá lyákon, hogy az élet mennyire tö rékeny.
Valamelyik nap telefoná lt a feleségemnek az egyik
lá nya, hogy az egyik bará tnő je 19 é vesen leszédü lt
a Gellért-hegyrő l, egy sziklá ró l, nem tudjá k az oká t,
miért, és meghalt. Teljesen kiakadt, nem értette, hogy
lehetsé ges az, hogy valakivel az ő korosztá lyá bó l
ilyesmi megtö rté nhet. A nagy csilivili lá tszatot
ezek a durva impulzusok elé ggé megtö rik. Aztá n
ott az a fiatal srá c, akivel tavaly dumá ltam a Csen
dü lő ben, talá n ké tszer talá lkoztam vele. Az apja
kü ldö tt a mú lt hé ten egy SMS-t, hogy sajnos a fiú
24 évesen meghalt. Nem azzal ö sszefü ggé sben halt
meg, amirő l velem beszélt, mi má sró l dumá ltunk,
de az apa tudta, hogy a srá c ná lam já rt, és mert
a telefonja né vjegyzé ké ben megtalá lta a nevemet,
írt nekem egy SMS-t. Anitá t nagyon-nagyon meg
rendítette az eset, mert ő is emlé kezett a srá cra.
Vajon amikor a halá llal szembesü lü nk, mié rt ü t
intenzívebben, mint am ikor az ő szrő l esik szó ?
Ugyanarró l beszé lü nk mindké t esetben.
Amikor ilyen fiatalok meghalnak, akkor az idő
sebbeknek, ha ő k maguk is szü lő k, rö gtö n az jut
210
eszébe, hogy ú risten, mi lenne, ha az én gyerekem

mel tö rté nne ilyen? É n hogy é lné m tú l? Rö gtö n
beindul a felnő tteknél az ö nsajná lat mechanizmusa.
Ami lá tszó lag lehet helyé nvaló vagy cé lravezető
reakció , elvégre valahogy kezelni kell a fájdalmat.
De né zzü k meg, hogy kezelté k a hasonló esete ket
az egyszerű né pek, az eszkimó k, a vikingek, az
indiá nok, akikné l az élet is, a halá l is termé
szetesnek szá mított!
A mú ltkoriban bá m ultam a té vé t, és megtud tam
, hogy él valahol egy tö rzs az Am azonas
vidé ké n, ahol a pisztolygolyó hangyá k is é lnek.
A pisztolygolyó hangya azé rt kapta ezt a nevet,
mert a csípé se olyan sok neurotoxint termel, hogy
am ikor megcsíp, az egyené rté kű azzal, m intha
egy golyó t lő ttek volna belé d. Enné l a tö rzsné l
a fiú k felnő tté avatá sá nak rituá lis ü nnepe sorá n
valam ilyen nö vé nyi rostokbó l ké szü lt kesztyű t
megtö ltenek ezekkel a hangyá kkal, majd a fiú k
beleteszik m indké t kezü ket, és vagy tíz percen
á t benne is tartjá k, m ikö zben a tö rzs tagjai kö rü
lö ttü k tá ncolnak. A mozgá ssal a toxin gyorsab
ban a vé rkeringé sbe jut, tehá t a mé reganyagok
ham arabb kiü rü lnek, de a fé rfiak nem ú sszá k
211
meg, hogy aká r jó pá r napra lebé nuljon a kezü k.

Ez a fé rfivá vá lá s szertartá sa, am inek a ré sze a
fá jdalom elviselé se.
Vajon hogyan viselkedné nek ő k, ha m egtud
ná k, hogy kö zeleg a halá l? Há t term é szetesen,
mert elfogadjá k, hogy ez az élet rendje. Az idő s
emberre mondhatjuk, hogy má r leélte az életét,
egy fiatal viszont mé g nem, való színű leg ezé rt
é rezzü k a halá lá t tragikusabbnak, mikö zben lehet,
hogy csak ennyi dolga volt a fö ldö n. A mai modern
kor embere má r elő re ijesztgeti magá t, mikö zben
nincs is mé g mitő l félni. Aggó dik, hogyan rontja
el azt, amit nem kellene. Jaj, jaj, nehogy á téljem!
Jaj, jaj, nehogy ráfaragjak! Pedig ha jö n a rá faragá s,
akkor jö n. M ostaná ban tö bb vikinges sorozatot
is né ztem. A vikingek szá má ra teljesen mindegy
volt, hogy halá leset tö rtént-e, vagy tombolt a vihar
a tengeren, és szakadt szé t a hajó , nem ijedtek
meg. Pedig a viharos tengerné l kevé s drá maibb
lá tvá ny lé tezik, ő k azonban tisztá ban voltak ezzel
a nagy erő vel, és elfogadtá k olyannak, amilyen.
Má rpedig az elfogadá s kulcské rdé s. Ugyanakkor
a halá lhoz minden nép kultú rá já ban kapcsoló dott
egy olyan hitvilá g is, ami a folytatá sró l szó lt. Nem
212
azt mondá k, hogy ennyi volt, hanem azt mondtá k,

hogy ennyi volt a fö ldi élet.
Az emberi ego lá tható an mindig be akarja biz
tosítani magá t, hogy ö rö kké é lni fog. Ami vagy
igaz, vagy nem igaz. Ma mindenki az életre kon
centrá l, mert ami az élet utá n jö n, az sok ember
szá má ra megfoghatatlan. Alá hullá s a semmibe,
és m indig ez a legriasztó bb. O tt ugyanis nem
tudom, mi vá r rá m. Ha a vilá g tö rvé nyei alapjá n
bű nö ket kö vettem el, akkor a pokolra kerü lö k,
ha pedig sok jó t cselekedtem , akkor a m enny
orszá gba. A fogyasztó i tá rsadalom nak azonban
az a lé nyege, hogy fogyasszá l, és akkor tudsz
fogyasztani ezerrel, ha az egó d borzasztó an erő s.
Akkor fogsz vá sá rolni, akkor fogod é szrevenni,
hogy mi a divat. A fogyasztó i tá rsadalom kialakítja
bennü nk a fé lelmet az elmú lá ssal kapcsolatosan,
ezé rt m indent m egteszü nk, hogy m egszerez
zü k az ö rö k fiatalsá g elixírjé t. Aztá n a termé szet
az orrunkra koppint, hogy hoppá , én is meg fogok
halni. Ú risten, ú risten! Erő t vesz rajtunk a félelem,
és akkor persze rohanunk a pszicholó gusokhoz
meg a pszichiá terekhez, és az ö rö k nyá r, am ire
vá gyunk, egy kicsit felfü ggesztő dik.
223
A 21. szá zadi ember való színű leg azért viszonyul

ilyen méltatlankodva az elmú lá shoz vagy a hirtelen
halá lhoz, ahogy a tenger vihará hoz is, mert hoz
zá szokott ahhoz, hogy minket ezek a dolgok nem
é rintenek. Ú gy gondoljuk, mi legyő ztü k a termé
szetet, legyő ztü k a betegségeket, és ha kitö r a vihar
a tengeren, akkor azt hisszü k, hogy mi abban nem
veszhetü nk oda, elvé gre mi uraljuk a termé szet
erő it. Ha megbetegszü nk, akkor is teljesen magá tó l
értető dő nek vesszü k, hogy elmegyü nk az orvoshoz,
és az majd meggyó gyít minket. É s ha nem gyó gyít
meg, akkor halá losan megsé rtő dü nk, hogy mi az,
hogy nem tud rajtunk segíteni? Az a fajta tisztelete
a természet erő inek, ami az archaikus népeket jelle
mezte, a 21. szá zadra teljesen kiveszett az emberbő l.
Mi ö rö kké fogunk élni. É s mekkora piac é pü l erre
az ö rö k életre! Ó riá si nagy piac, ami lefagyaszt,
vagy lecseréli a véredet folyamatosan, hogy meg ne
haljál. Ott a szé psé gipar, a kozmetika, a plasztikai
sebészet. Mindez eszement nagy pé nz, és rengeteg
embernek munká t jelent, de az eredmé nyt nem
lehet termé szetesnek nevezni.
É rdemes m egné zni kö zelrő l egy nő t, akinek
az arca tele van nyomva hialuronsavval. Ha régó ta
214
ismerjü k, és emlékszü nk rá , hogy nézett ki hú széves

korá ban, és most hogyan néz ki, kö zel az ö tven-
hez, vagy ha a fotó it egymá s mellé rakjuk, akkor
megfogalmazó dhat bennü nk a kérdés: ez tényleg
ugyanaz a nő ? Teljesen eltorzult, m egvá ltoztak
az arca ará nyai, illetve az arcá nak bizonyos ré szei
nem mozognak. Horrorisztikus lá tvá ny.
M agyarul: ha m egá llítjuk az idő t, vagy azt
hisszü k, hogy m egá llíthatjuk az idő t, akkor kez
dő dik a horror, akkor torz lesz a vé geredmé ny.
Ezekben az em berekben nagyon nagy fé lelem
munká l. Persze jó l lehet szó rakozni ezen, mert
é rdekes, m ilyen sokat fektetnek em berek abba,
hogy mé g rosszabbul é rezzé k magukat, mikö zben
való já ban az a cé ljuk, hogy szebbek legyenek.
Ő k legalá bbis azt hiszik, hogy szebbek lesznek.
Aztá n mé gis jö n az első rá nc, a botox ellené re.
Ú risten, ez a kis rá nc! Az egyik plasztikai sebé sz
bará tom m esé lte, hogy egy h arm incvalahá ny
é ves hö lgy megkereste, mert felfedezett m agá n
egy rá ncot, és azt meg akarja szü ntetni. É s hiá ba
m agyará zta neki, hogy azt a rá ncot nem lehet
k iik tatn i, az ott m arad. Ilyenkor lehet szidni
az orvost, meg á t lehet m enni egy m á sikhoz, aki
215
gondolkodá s né lkü l be fogja tolni azt az injekció t,

m ert a pé nz fontosabb.
Az ő szhö z olyan hagyomá nyok is kapcsoló d
nak, amelyek arró l szó lnak, hogy gondolkozzunk
elő re, m entsü k a menthető t, valam it alkossunk
ezekbő l a folyamatokbó l. Ilyen pé ldá ul a borké szí
tés, a pá linkaké szíté s, a termé ny beraktá rozá sa,
mindaz, ami ilyenkor tú lmutat azon az elmú lá son,
amit a termé szet ezerrel tol az arcunkba.
Nagyon é rdekes, hogy ha falun ő sszel vagy
tavasszal fá t ü ltetnek, akkor azt mondjá k, hogy
a dió fá t nem m agamnak ü ltetem, hanem az uno
ká imnak. A faü lteté sné l má r beleszö vő dik a gon
dolatba, hogy ezt egyá ltalá n nem m agam nak,
hanem a jö vő nem zedé keknek ü ltetem , ennek
a fá nak a gyü m ö lcsé bő l én nem fogok enni. És
mé gis elü ltetem, mert tudom, hogy a termé szet
megá llíthatatlan, és teszi a dolgá t. A falusi ember
ebbő l a szempontbó l sokkal kö zelebb á ll az élethez
és a halá lhoz, hiszen sajná lja, aki meghal, elmegy
a temeté sé re megadni a tiszteletet, de utá na teszi a
dolgá t tová bb. De a tevékenysége mégis a tú lélésrő l
szó l. Arró l, hogy megteszi azt, amit meg kell tenni,
hogy tú lé lje azt az idő szakot, amikor bekö szö nt
216
az elmú lá s. Mindennek megvan a helye és az ideje,

mert elfogadja, hogy hiá ba akarna ő augusztusban
cefré t, nem fogja megkapni, mert ha vö rö s sző lő je
van, az szeptemberben meg októ berben érik meg.
A modern kor emberé nek viszont nemcsak a sajá t
léte végességének elfogadá sá val van gondja, hanem
magá val az elfogadá ssal á ltalá ban. Azzal, hogy
nem az tö rté nik, amit ő akar.
Ugyanez a plasztikai sebész ismerő sö m mesélte,
hogy ha hoznak hozzá egy olyan gyereket, aki nek
elá ll a fü le, akkor m egm ű ti, a gyerek fü le lelapul, de
né há ny év mú lva visszahozzá k, hogy ú jra
ugyanolyan lett a fü le, mint eredetileg volt. Mintha
a termé szetnek lenne valamifé le elké pze lése
arró l, hogy te hogy né zzé l ki. Egy embernek a
pigmentá ció ja nem véletlen, ö ssze van hangolva,
hogy milyen a szeme, a haja, a bő re színe. É s akkor
jö nnek a tö k sö té t bő rű csajok és befestik hidro
gé nsző ké re a hajukat, mikö zben kilom é terekrő l
ordít, hogy ez egy mestersé ges kísé rlet. A termé
szet nem hagyja magá t. Persze, lehet pró bá lkozni,
az em berisé g vé gü l is ú gy éli az é leté t sok ezer
éve, hogy pró bá lja sajá t magá t meg a termé szetet
megvá ltoztatni. É s ezekbő l a kísé rletekbő l, lá ssuk
217
be, egy csomó jó dolog is kijö tt, például a penicillin,

a jó bor, az ü nnepek, a zene, a tá nc vagy a mű vé
szet, ami nagyon sok esetben tényleg a fá jdalombó l
szü letik meg, és olyan kiszabadulá sa a lé leknek,
ami nagyon sok erő t ad.
218
♦ OKTÓBER ♦
Szüret és búcsúzás
Soha nem fé rt a fejembe, hogy am ikor az utolsó
napjait é ljü k a vé nasszonyok nyará nak, gyö nyö rű
a termé szet, a színek tobzó dnak, jó nagyokat lehet
kirá ndulni, akkor az em berek m ié rt kezdenek el
azon aggó dni, hogy a fene egye meg, itt az ő sz.
É n tényleg egyformá n szeretem az é vnek minden
egyes idő szaká t, valamennyi évszakban egyformá n
meglá tom a szé pet, de az októ ber mé gis kü lö nö s
kedvencem . Legalá bbis a term é szet lá tvá nyá t
ilyenkor é lvezem a legjobban, m ert a tavasz is
gyö nyö rű persze, a zö ld sokfé le á rnyalata, de ha
októ berben vé gigné zü nk az erdő n, ott a rozsdabar
ná tó l a vö rö sig, a narancssá rgá tó l az aranyszínig
a színek hihetetlen gazdagsá ga jelenik meg. Szo-
molyá n ilyenkor a legszebb a ré gi paraszthá z is,
amelyben lakom, mert vadsző lő vel van befuttatva,
am i nyá ron teljesen zö ld, de ő sz elejé n a levelek
222
DR. CSERNUS IMRE ♦ ECY ÉLETED VAN
elkezdenek rozsdá sodni, és utá na barna, sá rga és

narancsvö rö s színekben pom pá znak, lenyű gö ző
lá tvá nyt nyú jtva vagy ké t hé ten á t. A hé tkö znapi
embert, aki nem tudatos, mé gis elé ggé megviseli
az októ ber, mert meglegyinti az elmú lá s elő szele.
É n az elmú lt évek sorá n m egtanultam nagyon
tudatosan az „itt és m ost"-ra koncentrá lni, ezé rt
engem az ilyenkor felbukkanó kellem etlensé gek
egyá ltalá n nem befolyá solnak. A m agyar em ber
azonban legtö bbszö r nem éli meg az adott pil
lanatot. Tudatosan m egé lni a pillanatot, aká r
az ö rö met, aká r a fá jdalmat, hosszú tanulá si, fel
ismeré si folyamat eredmé nye. Helyette a tö bbsé g
á llandó an azon kattog, hogyan fogja megoldani
az aktuá lis problé má já t, meg hogy mi lesz majd
ké ső bb, m it hoz a jö vő , m ikö zben cipeli a mú lt
meg nem oldott konfliktusait is. Mé g meg sem
é rkezett a tél és a rossz idő , m á ris aggó dik ezer
rel, pedig nyugodtan é lvezhetné a vé nasszonyok
nyará t. A pasik sajná lkoznak, hogy a csajok ú jra
felö ltö znek, nem lesz mit bá mulni, mindenki visz-
szatér a nagyon-nagyon színtelen hé tkö znapjaiba,
am i ugyanolyan bá natos, m int az idő já rá s meg
a sajá t é letü k. A kará csony mé g nagyon messze
222
OKTÓBER * SZÜRET ÉS BÚCSÚZÁS
van, ahogyan a szilveszter is, ezé rt ú gy lá tom,

a legtö bb em ber szá m á ra az októ ber nagyon
szü rke hó nap.
A borá sznak azonban kim ondottan jó és ered
mé nyekkel teli idő szak ez. A korá n érő fajtá k utá n
a ké ső n érő vö rö s sző lő kerü l utoljá ra a hordó kba,
á ltalá ban októ ber elejé n, kö zepé n. Ez a borá sz
szá má ra nagyon nagy megkö nnyebbü lé s. Ő akkor
é rzi jó l magá t, amikor a szü ret má r rendben befe
jező dö tt, m ert addig m ég nagyon sok m inden
tö rté nhet. Nekü nk pé ldá ul van egy kü lö nleges
sző lő fajtá nk, m enoirnak hívjá k, nagyon kevé s
helyen terem a vilá gon. Ez kifejezetten illatos, és
mivel nagyon nagy a cukortartalm a, finom édes.
Ezt az é rett sző lő t a ró ká k is, az ő zek is szeretik,
és ná lunk egyszer az ő zek egyetlen é jszaka alatt
az egé szet lelegelté k.
A term é szetben dolgozni m indenkit m egtanít
az alá zatra, mert kö nnyen elő fordulhat, hogy te
megtetté l mindent, és akkor jö n a jé g, vagy jö nnek
a vadak, és volt termés, nincs termés. A betakarítá st
kö vető en mé g kö vetkezik a fejtés és egy sor egyé b
tennivaló , de ha az idő já rá s is kedvező volt vé gig,
akkor a szü ret azt jelenti, hogy lezá ró dik a szezon,
223
a vé gé hez é rkezik egy hosszú munkafolyam at,

mert a sző lő m á r a pincé ben van. É n falun élek,
ahol a m indennapi tennivaló k m ennyisé gé nek
csö kkené sé vel elkezdő dik a befelé fordulás. Azé rt
lehet ez az ö nm agunkba fordulá snak a kezdete,
m ert m á r nem kell kim enni sem fü vet vá gni,
sem term é nyt betakarítani, hiszen az m á r mind
elké szü lt. Az á llatoknak persze enni kell adni, de
ö sszessé gé ben ez a m egnyugvá s kezdete.
Idé n m á r tizedik éve dolgozom a tá rsaim m al
a borá szatban, ahol az egyik legfontosabb dolog,
am it m egtanultam , és am it sok em ber elfelejt,
am ikor lö tybö li a bort a pohará ban, hogy az
a má sfé l deci folyadé k milyen rengeteg munka
kö vetkezm é nyeké nt szü letett meg. A m íg bele
nem vá gtam , én sem gondoltam bele soha ebbe.
A legtö bb em ber csak azt figyeli a boron, hogy
ízlik, nem ízlik, jó , nem jó , de azt nem, hogy milyen
elké pesztő nagy meló t kell beletenni! Elő szö r fel
kell szá ntani a fö ldet, oltvá nyt készíteni, a telepítés
utá n né zni, hogy há ny szá zalé ka fogan meg, és
az első szü ret csak há rom év mú lva kö vetkezik.
Ahhoz, hogy valaki a szű z term é st megkó stol
hassa, attó l fü ggő en, hogy vö rö s-e vagy fehér, mé g
224
há rom-né gy év telik el. A termés leszü retelése utá n

pedig mé g kö vetkezik adott esetben a hordó ban
tö rté nő érlelés. Az a m unka, am it akkor kezd el
az ember, am ikor elm egy az oltvá nyké szítő hö z,
csak sok év mú lva hozza meg a gyü mö lcsé t. A mai
vilá gban nem szoká s ennyit dolgozni egy ü gyé rt,
és ez tü relem re tanít.
Szá m om ra is vá rakozá ssal teli idő szak tehá t
ez, bá r sajnos a mi sző lő birtokainkon folyó fizikai
m unká hoz, a szü rethez nem tudok kapcsoló dni.
Bá rmennyire szeretné k is, egyszerű en nem tudok
ré szt venni az ő szi tevé kenysé gekben, mert akkor
szaporodnak meg az elő adá saim, az é lsportban
pedig ekkor kezdő dnek a bajnoksá gok. Szá momra
fontos, hogy benne éljek a termé szetben, hogy ne
csak az író asztalomná l ü ljek, és ne csak az agyamat
dolgoztassam, hanem a két kezemmel is vé gezzek
valamilyen munká t. Szeretné k aktívan részt venni
a sző lő birtok m indennapos tennivaló iban is, de
ez egyelő re mé g nem sikerü lt. Azé rt dolgozom,
hogy ké ső bb majd én is be tudjak kapcsoló dni
az é vszakok kö rforgá sá ba.
A vé gső cél az, hogy teljesen falun é ljek, mert
abban a vilá gban é rzem jó l m agam . Itt tudok
225
kiteljesedni, ahol nagyon kö zel é rzem m agam

a termé szethez, az é lethez és az elmú lá shoz is.
Szá momra az ő sz, az októ ber, am ikor esik az eső ,
a begubó zá s idő szaká nak a kezdete, és vissza is
hú zó dom , am ikor csak m egtehetem . Ahogyan
egyetlen olyan hó napot nem tudné k em líteni,
am it nem szeretek, mert szeretem az é letet, ú gy
szá momra az is izgalm as, hogy ha esik az eső .
Figyelem , az eső cseppek hogyan gö rdü lnek le
az ablakü vegen, vagy am ikor az autó ban ü lö k,
azon gondolkozom, ez sok az eső milyen jó a fö ld
nek. Az emberek tö bbsé gé nek persze kevé sbé , ő k
mé rgelő dnek, hogy fá znak meg beá zik a cipő jü k,
de a term é szet folyam ataihoz elengedhetetlen
a víz, am i az éltető erő t adja.
A legtö bb ember azé rt ijed meg az októ bertő l,
mert lehullanak a levelek, egyre inká bb lá tni lehet
a fá k csontvá zait, és az ö ntudatlan ember ilyenkor
konfrontá ló dik mindazzal, amitő l fél. Azé rt nő meg
ilyenkor az igé ny a pszicholó giai taná csadá sra,
mert a rossz idő beá lltá val az emberek hangulata is
megromlik. A tavasz, a nyár, meg a vé nasszonyok
nyara eltereli a figyelm ü ket az aktuá lis problé
má ikró l, hiszen ragyogó az idő , halomban á llnak
226
OKTÓBER ♦ SZÜRET ÉS BÚCSÚZÁS
kö rü lö ttü nk a gyü mö lcsö k. Októ berben azonban,

amikor minden lassan szü rkévé vá lik, a félelmekkel
teli ember konfrontá ló dik azzal, hogy nem csak
ennyibő l á ll az élet. Ilyenkor az á ltalá nos rossz
kö zé rzet lassan elé ri a csú cspontjá t, a pszicho
ló gusok rendelő i borzasztó an zsú folttá vá lnak,
m ert a pá ciensek tö m egesen kezdenek keresni
instant megoldá st a problé má ikra. A vá rosi ember
ugyanis nem éli á t a jó l elvé gzett munka ö rö mé t
egy adott idő szak vé gé n: beá ll a hideg, nyá lká s
az idő , a nyá rnak má r csak az emlé ke él, és az illető
szembesü l a mindennapi élet szü rke való sá gá val.
Azok szá má ra viszont, akik becsü lettel megtettek
mindent, októ berben kezdő dhet a belső intimitá s,
az ö nm agunkra való rá fordulá s, az odafigyelé s
idő szaka, amivel felké szü lü nk a kará csonyra, majd
az ú jé vre. Aki viszont vé gigm enekü lte az é leté t,
annak az októ ber m eglehető sen katasztrofá lis
hangulatot hoz.
Ahhoz, hogy jó l legyü nk felnő ttké nt, fontos
elfogadnunk, hogy első sorban a sajá t felelő ssé
gü nket né zzü k. Akkor rá jö hetü nk arra, az é rzé
seink korá bban is jelezté k m á r nekü nk, hogy
nem m ondunk igazat ö nm agunknak, és fő ké nt
227
m egtalá lhatjuk azokat a pontokat, am ikor racio

ná lisan meggyő ztü k magunkat az ellenkező jé rő l.
Ha megé rtjü k, hogy ezé rt mi vagyunk a felelő sek,
nem a vilá g, nem a szomszéd, nem az anyá nk, nem
az apá nk, hanem mi, abban a pillanatban meg
szü letik a megoldá s is.
Mit jelent az, hogy emberké nt élni? Hogy felke
lek, dolgozom, elviszem a gyerekeket az iskolá ba,
elm egyek a munkahelyem re, dolgozom, bevá sá
rolok, hazam egyek, otthon az esti teendő k, há zi
feladat, mesé t olvasok, lefekszem aludni, és m á s
nap ism é tlő dik mindez? Ez az élet? Vagy annak
az elfogadá sa, hogy vannak eré nyeim és vannak
hiá nyossá gaim . Alkothatok vagy nem? É lhetek
szívbő l vagy nem? Tudom-e ö tvö zni a kettő t? É s
akkor az ö sszes tö bbi m á r lé nyegtelen. A tudatos
é let azt jelenti, hogy m egszü ntetem a „majd lesz
valah ogy" jellegű sodró dá st. Akkor nem csak
ú gy „vagyok", hanem akkor m á r élek. De ehhez
szü ksé ges az elfogadá s. Mihelyt elfogadom, hogy
ember vagyok és hibá zhatok, abban a pillanatban
a regenerá ló dá s nagyon gyors, mert m egbocsá
tok m agam nak. Elfogadom , hogy hibá zhatok.
Elfogadom, hogy té vedhetek. Elfogadom, hogy
228
OKTÓBER ♦ SZÜRET ÉS BÚCSÚZÁS
meghalhatok. Elfogadom, hogy né lkü lem is megy

tová bb a vilá g. Felism erem , hogy hibá zhatok,
rossz dö nté seket hozhatok, kirá nthatom magam
aló l a sző nyeget - és akkor mi van? Semmi. Nem
kapok bü nteté st, csak szem bené zek a kö vetkez
mé nyekkel.
A bü nteté s má st jelent. Ugyan ki bü ntetne meg?
Az élet, m int rossz apuci és anyuci, m egbü ntet
engem , a negyven é ves kisgyereket? Dehogy!
Nem bü ntet meg. Am i tö rté nt, azt én okoztam
m agam nak, csak az egom nak ez nem tetszik,
mert az ego m enekü l a fá jdalom elő l. Nem akarja
m eghallani, hogy hibá zhatok, é n, a nagy tö kö s
csá vó , é n, a nagy menő csaj. Egyszer egy gim
ná zium i elő adá son m egké rdeztem a 14-15 é ves
gyerekeket az osztá lyban, hogy vannak-e kö z
tü k HM CS-k. Helyi m enő csá vó k, helyi m enő
csajok? Tudtam , hogy vannak, de a gyerekek
csak lapítottak. A bü nteté sbő l nincs tová bblé pé s,
megkaptam, vé ge a tö rté netnek. De ha nem bü n
teté snek, hanem kö vetkezm é nynek fogom fel,
akkor onnan lehet tová bblépni. Akkor mondhatom
azt, hogy legkö zelebb nem így fogom csiná lni.
A m agyarokra viszont gyakran ez a klasszikus
229
kelet-euró pai spleen jellem ző , a „m egbű nhő dte

má r e né p" mentalitá sa. Bá rcsak igaz lenne, hogy
m egbű nhő dtü nk má r!
Valamelyik vasá rnap né ztem a ké zilabda-vb-t,
a m agyarokat a norvé gok ellen. É n dolgozom a
Fradi fé rfi-ké zilabdacsapatá val, ké t é ve pedig
kint já rtam Franciaorszá gban a m agyar fé rfi
ké zilabdacsapattal, ahová ú gy kerü ltem , hogy
akkoriban egy fé l é vet dolgoztam a Veszpré m
m ellett. Franciaorszá gban a nyolcaddö ntő ben
azokat a dá nokat vertü k meg - így lettü nk nyol
cadikak -, akik most vilá gbajnokok lettek. Ké t év
telt el, most a norvé gok ellen já tszottunk. Az első
fé lidő vé gé n m ondom A nitá nak, figyeld m eg,
gö rcsö sek vagyunk, egyre inká bb meg vagyunk
ijedve, futunk az eredmé ny utá n, ö nbizalom nulla,
a má sodik félidő ben csú nyá n ki fognak bennü nket
vé gezni. Pedig ha csak 5 -tel nyernek a norvé gok,
akkor mé g a nyolcadik helyé rt já tszhatunk, am i
olim piai kvalifiká ció t jelent. Fia 5 fö lö tt, akkor
helló , akkor ugrott a sztori. A m á sodik fé lidő ben
azutá n m aradé ktalanul bekö vetkezett m inden,
amit megjó soltam. A magyar spleen, a jaj, istenem,
most mi lesz, m á r nyolccal m ennek a norvé gok,
230
jaj, istenem. É s zuhanó repü lé ssel m entü nk lefelé

a pokolba.
A csapatsportokra fokozottan érvényes az a mon
dá s, hogy egy fecske nem csiná l nyarat. Mert ha
ott vannak mondjuk hatan, és abbó l csak egy-kettő
szeretne m indent m egtenni, a tö bbiek meg nem,
m ert nem hisznek benne, akkor a pá lyá nak az a
ré sze á tjárható lesz, és aki tudatos, az megé rzi ezt,
és kö nyö rtelenü l kihaszná lja a gyenge pontokat.
Tehá t hiá ba akarta az az egy-kettő , hogy oké,
menjü nk, csiná ljuk, megcsiná ljuk, ha a má sik né gy
nem. Ha csak egy nem hisz az egé szben, akkor
az mé g lehetsé ges. De vilá gbajnoknak lenni nem
lehet. Mert nem akarjuk elfogadni, hogy emberbő l
vagyunk, és ezt m á r a fiatalokná l lá tni lehet. Ha
tehá t nem kö vetkezik be ebbő l a szem pontbó l
az ego halá la, akkor nincs fejlő dé s. Nem írom
le ö nm agunkat, mert racioná lis szempontbó l ki
tudunk teljesedni. Az is lehetsé ges, hogy lesz mé g
m agyar Nobel-díjas. De engem igazá bó l az é rde
kel, hogy pusztá n racioná lis szempontbó l haté
konyan nem lehet problé má kat megoldani. Sem
pá rkapcsolati nehé zsé geket nem lehet lekü zdeni,
sem gyerekeket jó l nevelni. É s így szü lő ké nt nem
231
lehet megfelelő en felké szíteni ő ket az é letre, arra

az idő re, amikor mi m á r nem leszü nk. É s akkor az
októ berrő l sem a szü ret fog eszü nkbe jutni, hanem
az, hogy ez az idő szak m á r a vé g kezdete.
Ha a szü reten nem is tudok ré szt v en n i,
a Csendü lő - aká rcsak januá r kivé telé vel egé sz
é vben - októ berben is nyitva van. Mivel a Csen
dü lő az ő szinte é rzé sek kö zvetíté sé nek a helye,
októ berben elkezd ná lunk lobogni a sparheltben
a tű z, és m indent á tjá r a melegsé g. Ká r, hogy a
vá rosi em ber m á r elfelejtette a tü zet, vagy eset
leg csak a konvektor lá ngjá ban lá thatja, de azt se
nagyon figyeli. Á m falun, ahol a há zakban ott á ll
a ká lyha, mé g é rezhető a tű z elké pesztő en m iti
kus ereje. Amikor ré gen begyú jtottak a ká lyhá ba,
és ö sszegyű ltek kö rü lö tte, beszé lgettek, babot
fejtettek vagy dió t tö rtek, á té lté k a tű znek mint
a kö zö ssé g szimbó lumá nak, az ö sszetartá s, az élet
jelké pé nek a hatalmá t.
A m ikor m i októ berben elő szö r b egyú jtun k
a nagy tű zablakos ká lyhá ba, akkor az szá munkra
nagyon fontos pillanat. Ilyenkor az étlapot és az ital-
vá laszté kot is megvá ltoztatjuk, és az é vszakhoz
igazítjuk. M int ahogyan a medve is ké szü l a téli
232
OKTÓ BER ♦ SZÜ RET É S BÚ CSÚ ZÁ S
á lomra, szerintem az ember is ké szü l a hideg idő re,

és a té li hó napokat a nyá ron kö zkedvelt, kö nnyű
kajá kkal sokkal nehezebb á tvé szelni. N á lunk
októ bertő l feltű nnek a babos, hú sos é telek, a sü l
tek, aztá n ahogy a disznó vá gá sok kezdő dnek, a
disznó toros fogá sai. Ez is az ö rö k kö rforgá s része.
Ugyanez tö rté nik m eg az innivaló kkal: ahogy
nyá ron kevesebb tea fogy, és a helyé t á tveszi
a jegeská vé meg a kü lö nfé le limoná dé k, ú gy télen
egyre tö bben ké rnek teá t meg lattét.
Ő sszel arra vá gyunk, hogy m eleg legyen a
kezü nkben, egy nagy, forró itallal teli csésze. Ahogy
Ö rké ny mondaná , az ember melegsé gre vá gyik.
Ilyenkor kü lö nö sen. A vé nasszonyok nyara utá n
a term é szet mé ltó ké ppen elbú csú zik az é lettő l,
a fá k lehullajtjá k a leveleiket, a tél kezdi á tvenni
az uralmat. Való já ban októ berben a magyar ember
azzal szembesü l, hogy é lhetne folyé kony tű zben,
csak nem mer. Szá momra a folyé kony tű z, a lá va
nagyon fontos motívum, az életet jelké pezi: a lá va
folyam vé konyan indul, a kö zepe kiszé lesedik,
majd a vé ge lassan eltű nik. Az én szem em ben
a lá va azt jelenti, hogy az ember mer tű zzel élni,
szenvedé llyel é lni, kitű nni a feketesé gbő l, mert
233
mikö zben a kö rnyezete fekete, a lá va maga a tö mény

intenzitá s. Ugyanakkor vá llalja azt is, hogy egyszer
elég, hiszen valamikor a lá va is kialszik majd. Bá r
vulká nkitö ré st mé g nem lá ttam, tű zhá nyó t má r
igen, amikor egyszer Szicíliá ban, Cataniá ban já r
tam egy vívó -vilá gbajnoksá gon, és onnan lá tszott
a fü stö lgő Etna. Jobban belegondolva, ha a fö ldü nk
magmá já ban nem fortyogna a tű z, a m ié nk egy
halott bolygó lenne. Mintha az alattunk égő tű z
eredm é nyezné az é letet a fö ldö n. A lá va, a tű z
és a bor is egy fogalomkö rt alkot: Mikszá th írja
az egyik regé nyé ben, hogy a Somló hegye ré gen
tű zhá nyó volt, de idő kö zben jobb belá tá sra tért, és
má r nem forró kő zetekben, hanem a rajta termő
sző lő bő l ké szü lt bor formá já ban adja ki magá bó l
a tü zet.
Nekü nk, em bereknek is a tű z adja az életet, de
bennü nk csak akkor fog megjelenni a tű z, hogy ha
megoldjuk a félelmeinket. Az az ember, aki nyá ron
is folyé kony tű zben él, term é szetesnek tartja és
elfogadja, hogy októ berben jö n a m egnyugvá s,
az elcsendesedés idő szaka, és ezzel nincsen semmi
gondja. Azok az em berek viszont, akik nyaranta
csak a term é szet energiá já t szívjá k, tehá t tü neti
234
kezelé sben ré szesítik ö nm agukat, azé rt ijednek

meg ő sszel, mert ilyenkor megszű nik ez a pozitív
visszacsatolá si erő , amibő l energiá t meríthetnének.
Feltartó ztathatatlanul kö zelít felé jü k a tél.
235
♦ NOVEMBER ♦
Újbor és eső
Az ő sz persze nemcsak arró l szó l, hogy a termé
szet az arcunkba tolja az elmú lá st, hanem arró l
is, hogy é rezzü k jó l magunkat. Mikö zben odakint
szü rkesé g uralkodik, hideg van és esik az eső , mi
beszé lgessü nk, együ nk-igyunk, bulizzunk. Elég,
ha csak november 11-i Má rton-napra gondolunk:
ú jbor, liba, finom kajá k, jó bulik, derű s ö sszejö ve
telek. Ugyanez jellem zi a franciá kná l a beaujolais
ü nnepét, ami hagyomá nyosan november harmadik
csü tö rtö kjé re esik. Ilyenkor jelenik meg a francia
ú jbor, elindulnak a kamionok, és viszik szerteszé t
a vilá gba. A beaujolais nagyon kö nnyed, friss bor,
tele gyü mö lcsö s aromá kkal, régen is ezzel ü nnepel
ték meg a szü ret végét. A szü ret eredmé nyé t persze
a nagyvá rosban élő ember is élvezi, de az ú jbor
kö szö nté se való já ban a vidé knek az ü nnepe, mert
ott lehet lá tni azokat a tö rvé nyszerű sé geket, hogy
239
a bor honnan indul el, és milyen lé pé seken á t jut

el a poharunkba.
A Má rton-nap is akkor az igazi, ha elm együ nk
egy jó borász pincéjébe, ott megkó stoljuk az ú jbort,
és igazi ő szi fogá sokat eszü nk hozzá . Aki kó stol
tat, az tisztá ban van vele, mifé le belső folyamatok
vezettek idá ig, milyen rengeteg energiá já ba tellett
januá rtó l novemberig, amíg letehette az asztalra
a m unká já nak az eredmé nyé t. A legtö bb ember
erre nem gondol, és ez nem csak a borral kap
csolatosan van így. Ha mondjuk valaki a kezé be
vesz egy kö nyvet, akkor á ltalá ban arró l sem tudja,
hogy az első beszé lgeté sektő l, az első mondattó l
a szerző kkel meg a szerkesztő kel való egyezteté
sen keresztü l egé szen a tö rdelé sig és a nyomdai
munká ig milyen horrorisztikusan nagy munka
van benne, és milyen sok idő szü ksé ges egy kö nyv
megszü leté sé hez. Tő lem is sokan ké rdezik, hogy
„és mennyi idő alatt írtad meg a kö nyvet"? Mire azt
szoktam vá laszolni, hogy ká bé 25 év, mert benne
van mindaz, amit én ez alatt a huszonö t év alatt,
amió ta dolgozom, megtanultam, tapasztaltam és
á tgondoltam. Tö bbnyire azt hiszik, annyi idő alatt
írod meg a kö nyvet, amennyi eltelik akö zö tt, hogy
240
NOVEMBER ♦ ÚJBOR ÉS ESŐ
leü lsz és elkezded írni az első mondatot, illetve

a vé gé n kiteszed az utolsó pontot. Vagy amennyi
idő alatt ő k elolvassák. Az, hogy a fejedben mennyit
dolgozol vele, eszü kbe sem jut.
Egy jó alkotá sban, legyen az kö nyv, vagy egy jó
bor, vagy egy finom étel, bá rmi, amiben egy csomó
élet van, benne rejlik ez a hosszú folyamat. Nekem
ehhez az egé sz ő sz végi, novemberi idő szakhoz
az alkotá s szó tá rsul. A sok munka azonban csak
olyankor van benne a vé geredm é nyben, hogy
ha hitbő l csiná lod, szívbő l érzed. A munká dnak
a produktuma csak akkor minő sü l teremté snek.
Ha bemé sz a szupermarketbe, hogy vegyé l vala
milyen hú st, és eléd tá rul a rengeteg nejlonfó lia
a kü lö nbö ző színekkel és szö vegekkel, akkor lá tod,
hogy m indegyiken ott szerepel: gyorsé rlelé s meg
gyorspácolás. Az ilyen termékbő l hiá nyzik az alko tá s
folyamata. A mú ltkor megkó stoltam egy ilyen 2-3
hó napig é rlelt sonká t, és ö sszevetettem egy 26
hó napos érlelt sonká val. Eszement a kü lö nbség! Ha
az emberi életet egyetlen évhez hasonlítjuk, akkor
ez az ő sz vé gi idő szak az é vben is, meg az em
ber é leté ben is az, am ikorra má r valam it letehet az
asztalra. Ilyenkor má r eltelt az emberi
241
é let és az év há rom negyede, eddigre m á r kel lett

alkotnia valamit, kü lö nben joggal merü l fel a
kérdés, hogy mit is csiná lt való já ban mostaná ig.
Ahogyan az egyik hö lgyismerő sö m mondta: ha
megismerkedik egy negyven kö rü li pasival, aki
semmi kézzelfogható t nem tud felmutatni, azonnal
lelé pteti az illető t. Elvé gre gyanú s, hogy ha egy
pasinak negyvené ves korá ban mé g semmije nincs.
Mivel tö ltö tte az idejét idá ig? Amikor tiszteletben
tartod az idő t, és soha nem adod fel sem a szíve det,
sem a hitedet a terem té sben, és tudatosan
á tgondolod, mié rt is élsz itt ebben a fö ldi alakban,
abban a pillanatban é rzed jó l magad a bő rö dben.
Akkor teljesen mindegy, hogy a naptá r novembert
mutat vagy augusztust: jó l érzed magad a bő rö d
ben. Alkotsz. Ö nmagadat, ö nmagadnak. Tisztá n,
szívbő l és hitbő l.
A „lerakni az asztalra valam it" kifejezé s való
já ban a hitednek a hozadé ka. Maga a term é k,
az eredmé ny csak egy maté ria, ami el fog mú lni:
elporlad, elég, megisszá k, megeszik. De nem az
a lényeg, hogy a vé geredmé nnyel mi lesz, hanem
az, hogy te abban a pillanatban hittél-e abban, amit
csiná ltá l. Hogy marad-e utá nam valami? Minek
242
azt tudni? Az nem fontos, és engem nem is foglal

koztat. Azé rt nem, mert azt mondjá k, hogy például
a tanító és a tanítvá ny viszonyá ban a tanítvá ny
dö nti el, kit tart a mesteré nek. Az a fontos, hogy
ha te megtetté l mindent, és a lelkiismereted tiszta,
akkor jó l é rzed magad a bő rö dben. Mé g akkor is,
ha azt mondod, hogy má r csak fél évem van há tra,
és akkor helló . Azt majd az utó kor eldö nti, hogy
amit tettél, az neki fontos vagy nem fontos. Ebbő l
Picasso még valamennyit megtapasztalhatott, mert
ő mé g é leté ben é lvezhette a munká já nak a gyü
mö lcsét, de vajon vigasztalja-e Gauguint vagy Van
Goghot, akik szegé nyen éltek, hogy most a ké peik
tö bb millió euró é rt mennek el? É rdekli ez ő ket?
Egyá ltalá n nem.
Ez má r az utó kornak a sztorija. Nincsen rá semmi
garancia. Eddig rengeteg em ber írt kö nyvet, és
rengeteg olyan ember van, akinek a gondolatait
má r nem olvassá k. Van garancia arra, hogy ezeket
a gondolatokat el fogjá k olvasni 800 év mú lva?
Olyan ez, mint amikor dió fá t ü ltetek, és elfogadom,
hogy az én é letemben az má r nem fog teremni. É n
is elfogadom, hogy amit a kö nyveimben megírok,
amit én fontosnak érzek, lá tok és tapasztalok, talá n
243
nyom né lkü l eltű nik egyszer. Ez az én sajá t életem,

és amikor jö n az elmú lá s korszaka, az ő sz meg
a tél, én akkor is jó l é rzem magam benne.
Nem a gazdagsá gnak a kiélvezésére jó ez az idő
szak, hanem a megélésére. De az ö ntudatlan ember
szá má ra a kié lvezé s lesz a fontos, és rö gtö n meg
is indokolja ö nmagá nak, mié rt jó az, amit csiná l.
Vannak, akik elérnek valamit a racioná lis életü kben,
és tetszelegnek benne ilyen-olyan ú j kü tyü kkel,
ú j autó val, drá ga telefonnal, miegyé bbel. Ó k nem
élik meg a gazdagsá got, hanem birtokolni akarjá k.
A birtoklá s az nem egyenlő a megé lé ssel, az elfo
gadá ssal. Ha valaki felteszi nekem a kérdést, hogy
emlé kszem-e a reggeli ká vé ízére, és nem emlé k
szem, akkor rá kell dö bbennem arra, hogy ha nem
figyelek oda az adott pillanatra, akkor nagyon sok
mindent rutinbó l csiná lok. Ott vagyok, de való já
ban nem vagyok ott. A tudatos jelenlé t, a tudatos
megé lé se az é letnek teszi lehető vé, hogy jö hetnek
félelmek, jö het az elmú lá s érzése, elfogadom, hogy
a halá l termé szetes kö vetkezmé nye az é letnek.
É n azt is el tudom fogadni, amikor nem szé pen,
lassan já tszó dik le egy folyamat, hanem vá ratlanul,
hirtelen tö rté nik minden. Ha nem szé pen lassan,
244
NOVEMBER » ÚJBOR ÉS ESŐ
egymá s utá n sá rgulnak meg a levelek, elő szö r egy,

aztá n hú sz, aztá n meg szá z, és lehullanak a fá ró l,
hanem bum m , egyszer csak elviszi az ö sszesé t
a vihar vagy a fagy. Ö nmagá ban má r az is értelmet
ad az é letnek, ha az ember megé li ezt az elfoga
dá st. É s hogy mié rt akar mindená ron má s é rtelmet
adni az ember a sajá t életének? Mert a tudatos élet
nagyon munká s sztori, nem ú gy van, hogy ahogy
esik, ú gy puffan. Amikor megyek felfelé a lépcső n
egy há zban a harm adik emeletre, akkor é rzem
kö zben az izm aim mozgá sá t, é rzem a testemet.
De é rezni a pillanatot, hogy mi tö rté nik veled,
benned, az é ppú gy munka, aká rcsak a levegő vétel.
Az is munka, mé g az sincs ingyen, mert a testü nk
dolgozik érte.
Ebben az idő szakban, amikor kö zeleg a halá l,
benne rejlik az a ké rdé s is, hogy mit kapsz visz-
sza. Az elmú lá sná l két é rzé st kaphatsz: az egyik
a frusztrá ció , hogy a francba, mié rt nem tettem
meg, mié rt nem mondtam ki? Mi lett volna, ha?
Az ö ntudatlan em ber é leté ben az elm ú lá shoz
a „mi lett volna, ha" é rzé se tá rsul. Ez frusztrá lt
vég. Kegyetlen vég. A má sik vá ltozat, amikor nin
csen „mi lett volna, ha". így viszonyul a halá lhoz
245
az ö ntudatos ember, akiben kialakul az elfogadá s.

Ha nem rontja el a frusztrá ció val, akkor a fé lelem
tő l való megszabadulá son, illetve az elfogadá son
kívü l rengeteg mindent visszakap az ember az élete
ké tharmadá n, az év ké tharm adá n tú l.
De a fé lelemtő l való megszabadulá st m indig
csak az adott pillanatban lehet m egoldani. Ez
a termé szetes élet. Ha most nem é rzem is, hogy
bá rm itő l is fé lné k, jó l é rzem m agam, de aztá n
m é gis jö n valam i, am i az integritá som at vagy
az egzisztenciá lis biztonsá gomat fenyegeti, akkor
kétféleképpen lehet reagá lni. Az egyik a megijedés.
Ezzel csak a reakció idő det lassítod, mert fontos
lenne miné l gyorsabban reagá lni, nem pedig azon
nyavalyogni, hogy jaj, istenem, most mi lesz velem!
Ha elő bb jö n a sirá nkozá s, az ö nsiratá s, és utá na
majd reagá lok valamikor, akkor csak pazarolom
az é rté kes idő t. Mikor reagá lok, amikor elment
a vonat? Akkor ú jabb frusztrá ció kö vetkezik, ú jabb
„mi lett volna, ha". A tudatos ember cselekszik,
mert nem az a fontos, hogy most ö sszejö n-e vagy
sem, amit elképzelt, hanem az a fontos, hogy benne
legyen az é leté ben. Ha ö sszejö n, ö rü lö k, ha nem
jö n ö ssze, sírok, aztá n megyek tová bb.
246
NOVEMBER ♦ Ú]BORÉS ESŐ
Sok ember szá má ra fontos az a gondolat, hogy

a gyerekeiben vagy az utó daiban tová bb él-e majd.
Vagy tová bb él, vagy nem. Termé szetesen a gene
tika szintjé n tová bb él, hiszen be lehet bizonyítani,
hogy a kromoszó má it tová bbadta, terebé lyesedik
a csalá dfa, ez bioló giai kérdés. De hogy egy gyerek
é rzelm i szempontbó l m it visz tová bb, ez tanu
lá si folyamat, és ez a szü lő n mú lik. De a gyerek
akkor is ö nmagá é rt él majd, mert ha a szü lő jó l
végezte a dolgá t, akkor engedi az utó djá t kirepü lni
a fé szekbő l. Persze, megmarad a szeretetteli, csa
lá di kö telé k, de a gyerek ettő l fü ggetlenü l maga
alakítja a sajá t életét.
Sok szü lő ben él az az elké pzelé s, hogy ha má r
nekem nem sikerü lt valami, amire nagyon vá gy
tam volna, akkor azon dolgozom, hogy legalá bb
a gyerekemnek ö sszejö jjö n. A saját á lmait akarja
megvaló sítani a gyerekben. Ez az egó nak a tombo-
lá sa, és rengetegen megkeserítik ezzel az utó daik
é leté t. A gyerekeik meg frusztrá ló dnak em iatt,
és tová bb csiná lnak valam it, am it nem tudnak
szívbő l szeretni, és akkor hiá ba veszik kö rü l ő ket
az anyagi javak. Tegyü k fel, az illető felé pített egy
vá llalatbirodalmat, amit tová bbad a gyereké nek,
247
és a kö lyö k ezt menedzseli, van pé nze, ú j autó ja,

mindene. Csak egyvalam i hiá nyzik, mé gpedig
az, hogy a szeme éljen. Ebbő l tá madnak kö rü lö t
tü nk azok a tehető s, racioná lis felfogá sú huszon-
harmincéves hullá k, akik csak vonszoljá k magukat,
de való já ban nem élnek.
A má sik, szinté n gyakori eset, amikor a szü lő k
nem engedik felnő ni a gyerekeiket. Aká r olyan
kegyetlen é rtelemben is, hogy azt mondjá k nekik:
apá dnak elég volt nyolc á ltalá nos, akkor neked is
elég lesz, ne akarjá l tová bbtanulni, hanem szakma
legyen a kezedben! Ugyanakkor az egyik sajtkészítő
ismerő sö m mesé lte, hogy Svá jcban vannak olyan
falvak, ahol a gyerekek nem akarnak tová bbta
nulni, parasztok akarnak maradni, mint az apjuk
meg az anyjuk volt, mert azt lá tjá k, hogy az élet,
amit ő k élnek, az szép, és jó l érzik magukat benne,
m egé lnek belő le. Term é szetes, és legfő ké ppen
hisznek benne.
Vagyis ebbő l a szempontbó l kétféle mentalitá s
van. Az egyik gyerek azt mondja, hogy papa, ha
nagy leszek, én is ugyanazt a munká t akarom majd
végezni, mint te, mert lá tom, hogy nagyon sokszor
mosolyogva jö ssz haza. A má sik gyerek meg azt
248
NOVEMBER * ÚJBOR ÉS ESŐ
mondja, hogy papa, amit te csiná lsz, az biztosan

nem jó . Ennek az az oka, hogy má sféle a két gyerek
genetiká ja, és má sféle a szocializá ció ja is. A lényeg,
hogy szá lljon ki a vilá gba, szá rnyaljon, és akkor
majd megtapasztalja, hogy sas lesz-e belő le, vagy
galamb. Az egyik ismerő sö mnek hat gyereke van,
a legidő sebb lá nya 20 éves. Beszé lgettem ezzel a
lá nnyal, és azt mesé lte, hogy ő nagyon élvezi ezt
a nagy csalá dot, de egy dolog biztos: ő erre nem
fog vá llalkozni. Egy má sik bará tomnak meg nin
csen testvé re, és bá r nagyon klassz gyerekkora
volt, egy dolgot tudott biztosan, hogy neki kilenc
gyereke lesz. Aztá n a felesé ge kijelentette, hogy
há rom a maximum, és ennyiben maradtak.
Gyakran megtö rté nik, hogy a gyerekek szinte
automatikusan rá á llná k arra a pá lyára, amit a szü
leiktő l lá tnak, ha azt tapasztaljá k, hogy a szü leik
jó l érzik magukat a bő rü kben. Akkor magá tó l é rte
tő dő en oda fognak csapó dni, és a jó szü lő ilyenkor
hagyja, hogy eldö ntse a kö lyö k, akar-e ebben részt
venni, vagy sem. Ha van benne tehetsé g, akkor
szé pen fokozatosan m egterheli kih ívá sokkal,
felelő ssé ggel, és akkor egyszer majd azt mondja
neki, oké, ú gy é rzem, fiam, kisebb-nagyobb hiá
249
nyossá gokkal tová bb tudod vinni a vá llalkozá st,

én kiszá llok. M agyarorszá gon viszont alig van
ilyen. Aki racioná lis szempontbó l alkotott valamit,
az gö rcsö sen ragaszkodik ahhoz, hogy ő t igazgató
ú rnak vagy fő nö knek szó lítsá k, m ivel é rzelm i
szempontbó l és a tudatossá g terén egyá ltalá n nem
fejlő dik. Tö k mindegy, hogy egy kisvá llalkozá sró l
van-e szó , vagy egy nagy gigacé grő l, ő ott dö nt-
nö k akar lenni, mert a sajá t kis é leté ben nem mer
fontos é rzelmi dö nté seket meghozni. Az „igazgató
ú r" meg a hasonló címek pedig addig is eltakar
já k, hogy ő való já ban nem él. É s nem meri elfo
gadni, hogy eljá rt felette az idő , hogy elé rkezett
az é leté nek a novembere vagy a decembere.
A novemberrő l sokaknak Kosztolá nyi verse jut
eszébe, az Akarsz-e játszani? „Akarsz-e teljes, tiszta
szívvel élni, / hallgatni hosszan, néha-néha félni, /
hogy a kö rú ton já rká l a november, / az utcaseprő ,
szegény, beteg ember, / ki fü työ ré sz az ablakunk
alatt?" Ez a vers is azzal fejező dik be, hogy „akarsz-e
já tszani halá lt?"Az én egyik kedvenc szá m om
a Guns N' Rosestó l a November Rain, gyö nyö rű a
zené je, és nagyon é rdekes a szö vege is. „Semmi
sem tart ö rö kké / és mind a ketten tudjuk, hogy
250
a szív vá ltozékony / és nehéz megő rizni a lá ngot /

a hideg novemberi eső ben. / Olyan sokszor á téltü k
ezt má r, / megpró bá ljuk elfojtani a fá jdalmat, /
de a szerelem mindig jö n, és mindig megy, / és
soha senki nem lehet biztos benne, ki engedi el
ma, / és ki sé tá l el." Ez a szá m arró l szó l, ki sé tá l
ki a kapcsolatbó l, ki sé tá l ki az életbő l, és hogyan
lehet szinten tartani a szerelmet, tudatosan megélni
az „itt és most"-ot. „Tehá t hogyha szeretni akarsz, /
ne fogd vissza magad, / kü lö nben a vé gé n / elsé
tá lok a hideg novemberi eső ben." A tudatosnak
lá tszó ember fél, és elrontja azt a pillanatot, am i kor
a szerelmet, az é leté t lá ngra lobbanthatná . É s a
vé gé n csak sé tá lhat ő is egyedü l a hideg eső ben,
mikö zben arra gondol: mié rt nem lobbantottam fel
a lá ngot? Pedig má r ott volt a gyufa a zsebemben!
Mé gsem tettem meg.
251
♦ DECEMBER «
Ünnep és képmutatás
Az év vé gé nek kö zeledté vel komó tosan mendegé l
az idő elő re, lehullottak a levelek, bekö szö ntenek
a fagyok. Ilyenkor talá n m á r leesik az első hó ,
am inek a vá rosi em ber m egint csak nem ö rü l,
inká bb csak só hajtozik, hogy mikor lesz má r megint
nyá r. Az utcá n tö megé vel já rká lnak a kedvetlen
emberek, mint az a fiatal hö lgy, akit egy téli reg
gelen lá ttam: nagyon á lmos tekintettel sé tá ltatta
a kutyá ját, pontosabban a kutya vonszolta ő t maga
utá n a latyakos já rdá n, mert é ppen pisilni igye
kezett. A nő n lá tszott, hogy való színű leg hirtelen
é rzelmi felindulá sbó l vette magá nak ezt a kutyá t,
amit azó ta má r nyilvá n szá mtalanszor megbá nt.
A hogy lefejtettü k az ú jbort és m egettü k a
Má rton-napi libá t, lassan megé rkezik a december,
mi meg nekilá tunk ü nnepelni. A gyerekek vá rjá k
a Mikulá st, hiszen ő k mé g hisznek benne, nekik
255
mé g csillog a szemü k. Legalá bbis egyes gyerekek,

mert né há nyan má r ebben a korban is hitetlenek,
a szü lő k meg végképp. Eljá tsszá k, hogy hisznek,
de kö zben hazudnak, és a gyerekek ezt szé pen
eltanuljá k tő lü k. Eltanuljá k azokat a konvenció kat,
azokat az á lszent magatartá sformá kat, amelyek
á ltalá ban a felnő ttek é leté t jellem zik. A gyerek
azt hiszi, hogy ez a hit, mert a szü lő ezt mutatja,
és a gyerekben nem él mé g a ké telkedé s nagyon
fontos ké pessé ge. A gyerek mé g nem ké rdezi,
vajon igaz-e az, amit a felnő tt mond. Nem teszi
fel azt a ké rdé st, hogy ha egy felnő tt azt mondja,
hogy hisz, akkor mié rt nem mosolyog szívbő l. Ezt
a két dolgot mé g nem kapcsolja tudatosan ö ssze a
kö lyö k, csak elhiszi a szü lei szavát, és ezé rt idő vel
ő is hozzá juk hasonlatos lesz.
A kará csonyt én az á lszentek ü nnepé nek hívom,
a mai kor embere ugyanis rengeteg mindenben
folyé konyan hazudik m agá nak, ezé rt hazudni
fog a m á siknak is. Szeretlek. Té nyleg? Ö rö kké
veled maradok! Ezt á llítja, m ikö zben való já ban
csak ö nbizalom hiá nya van. Nem fér a fejembe,
hogy ha két ember együ tt van, és mind a ketten
azt hangoztatjá k, hogy ő k együ tt boldogok, akkor
256
DECEMBER ♦ ÜNNEP ÉS KÉPMUTATÁS
hogyan lehet az, hogy kü lö n-kü lö n mind a kettő

bú valbé lelt? Tehá t ké t bú valbé lelt talá lkozik, és
kijelentik, hogy boldogok vagyunk.
Hazudozunk tehá t egym á snak kutya sokat, és
nemcsak mi, hanem má r a kamaszok is. Emlékszem,
am ikor m eghívtak 14-15 é vesek kö zé egy jó nevű
budai gim ná zium ba, ott azt vettem é szre, hogy
a gyerekek tö bbsé ge az é leté be, ahogyan a tanu
lá sba is, az energiá já nak a 40-50 szá zalé ká t teszi
bele. Csak azt nem tudtá k, hogy m indenki csak
annyit kap vissza az é lettő l, amennyit beletesz.
Akkor 40-50 szá zalé kos élete, pasija, csaja, autó ja,
pénze és belső elégedettsége lesz. Amikor felmerü lt
a bizalom és az ő szintesé g té má ja, és megké rdez
tem ő ket, a szü leikhez há ny szá zalé kban ő szinték,
kö rü lbelü l a 20 szá zalé kuk jelentette ki, hogy
ő m axim á lisan m indent megoszt velü k. A nagy
tö bbség ú gy nyilatkozott, hogy ez az ő szintesé gü k
csak a dolgoknak olyan 40-50 szá zalé ká ra terjed
ki. Erre én azt mondtam nekik, hogy bevittelek
benneteket az erdő be, mert az ő szintesé g, az csak
100 szá zalé kos lehet! Ha ő szinte vagyok, akkor
nincs olyan, hogy 40 -50 szá zalé kban vagyok
ő szinte.
257
Ez a ké rdé s kü lö nö sen akkor vá lik aktuá lissá ,

amikor kö zelegni kezd ez a fantasztikus ü nnep,
az á lszentek ü nnepe, a kará csony, amikor szeretni
kell egymá st. Ö rvendezni kell a csalá d ü nnepé nek.
De mivel a folyamatos hazugsá gok miatt felgyű
lik bennü nk a rengeteg bű ntudat, szé p lassan
m egtelnek a plá zá k, m ert rengeteg ajá ndé kkal
akarjuk m egvá sá rolni a szeretetet, m int annak
idejé n a bú csú cé dulá kkal a bű nö k feloldozá sá t.
Mindezt persze a gyerekek sem fogjá k é rté kelni,
mert é rzik a dolog hazug voltá t, és fé lredobjá k
a drá ga já té kot, mire a szü lő frusztrá ló dik, hogy
ő mé g hitelt is vett fel, csak hogy miné l gazdagabb
legyen a kará csonyuk, erre tessé k, a kö lyö k nem
tö rő dik vele! Ez jellemzi a nagy tö bbsé gné l a szent
estét, mert az emberek nagy tö bbsé ge tudatlan.
A kará csony a mi kereszté ny kultú rá nk legna
gyobb ü nnepe, ami minden alkalommal a Megvá ltó
szü leté sé re emlé keztet minket, és egyú ttal arra is,
hogy hogyan kellene é lnü nk. Az ü nnepi hangulat
azonban nem á ll má sbó l, mint hogy megné zzü k
a m é zesm á zos ü nnepi film eket a té vé ben, alig
vá rjuk, hogy ú jra lá ssuk a Reszkessetek, betörők!-et.
Ironikus belegondolni, hogy a mai kor emberé t
258
való sá ggal rá kell ké nyszeríteni arra, hogy egy

kicsit m aradjon m á r nyugton a feneké n. Mé g
sem fog nyugton maradni. Azt hihetné nk, hogy
miutá n a jogszabá lyok miatt nem lehet dolgozni
kará csonykor, nem lehet bemenni a munkahelyre,
kö zlekedé s sincsen, az em ber nem tud mit csi ná lni,
beké nyszerü l a né gy fal kö zé. A való sá gban viszont
nem ké nyszerü l be, mert míg valamikor az é vnek
ez a szakasza holt szezonnak szá mított a
vendé glá tá sban, addig ma egyre tö bb szá lloda tart
nyitva szenteste is. Egyre tö bben dö ntenek ú gy, hogy
elutaznak kará csonykor, mert így tová bbra is a
nyü zsiben lehetnek, nem kell vendé geket
fogadni, nem kell fő zni, lehet reggeltő l estig enni
meg inni. Né ha elgondolkodom rajta, ugyan mit
ü nnepelnek az emberek, amikor halá lra zabá ljá k
magukat, amikor ú gy é rzik, muszá j berú gniuk?
Ha valaki jó l éli meg, akkor a kará csony lehető sé
get kíná lna arra, hogy rá csodá lkozzon a pillanatra,
és eltű nő djö n, m ihez kezd vele. Hogy feltegye
a ké rdé st, vajon mié rt nem minden pillanatunk
kará csony, mié rt nem az év minden estéje szent
este? Mert lehetne az. De ilyen élet csak a bátor
embereknek jár. A bátor felnő tt embereknek, akik
259
tudjá k, hogy lehetnek gyá vá k is, mert dö nthetnek.

Szabadok. Az élet és a halá l mindig kéz a ké zben
jár. A legnagyobb, pontosabban a legnagyobbnak
lá tszó ü nnepen azt tehetné nk, hogy elő szö r is
ő szinté k leszü nk ö nm agunkhoz, és elfogadjuk,
mit is jelent az emberi élet. A Megvá ltó szü leté sé
rő l, a fény szü leté sé rő l szó ló tradíció nagyon szép
lehető ség, de csak egy lehető ség. Mert utá na jö nnek
az ú jé vi fogadalmak, amelyeket nem tartanak be.
Mert az csak egy fellobbaná s, ami kialszik, mint
a szalmalá ng, és kö vetkezik a frusztrá ció .
Az egyik fontos dolog, hogy én vagyok a sajá t
sorsom ková csa, a má sik pedig az, hogy ha az Isten
becsuk egy ajtó t, akkor valahol má shol kinyit egy
ablakot. Mind a ké t á llítá s mű kö dik, mind a kettő
igaz mondat, de csak akkor, ha leteszed mellette
a voksot, ha hiszel benne. A fogyasztó i tá rsadalom
embere azonban szkeptikus. Miben hisz? A pé nz
ben? Higgyen. A vá sá rlá sban? Higgyen. Tolongjon
kará csonykor, a kará csony utá ni napokon, élvezze
a leá razá sokat, a last minute akció kat! Ez is milyen
furcsa kifejezé s: last minute. Az utolsó pillanatban.
Most má r létezik first minute is, az első pillanatban.
Az én é rtelmezé semben a first minute azt jelenti,
260
DECEMBER * ÜNNEP ÉS KÉPMUTATÁS
hogy mé g senki nem reagá lt, tehá t reagá lhatsz te

elő szö r, és akkor nagyon szerencsé s leszel. A last
minute pedig szerintem azt jelenti, hogy ü tö tt
az ó rá d, jö n a kaszá s.
A kérdésre, hogy mié rt nincs minden á ldott nap
kará csony, vá laszolhatjuk azt, hogy azé rt, mert
annak nem lenne értelme. Mint ahogyan az alkimis
tá k munká já nak sem volt értelme, akik mindenbő l
aranyat akartak csiná lni, hiszen az aranynak éppen
az a lényege, hogy kevé s van belő le, azé rt é rté kes.
Abban a pillanatban, ha ő k mestersé gesen tudtak
volna aranyat elő á llítani, akkor a sajá t lá buk aló l
rá ntottá k volna ki a sző nyeget, mert attó l kezdve
az arany elveszítette volna az é rté ké t. Am ikor
felvetem a ké rdé st, hogy mié rt nem lehet minden
nap kará csony, akkor arra gondolok, hogy a szent
esté n mutatott lá tszó lagos szeretettel nagyon sok
ember csak kompenzá lni pró bá lja az év kö zbeni
folyamatos hazugsá gai miatt keletkezett bű ntuda
tá t. É ppen ezé rt á llítom, hogy a kará csony má ra
á lszent ü nneppé vá lt. Lehetne m inden napunk
karácsony, ha venné nk a fá radsá got és a bá torságot,
beletenné nk a munká t, és megé rtené nk, mit jelent
ö nmagunkhoz ő szinté nek lenni. Akkor az é ppen
261
aktuá lis napot megé lhetné nk aká r ö nmagunkkal,

aká r a má sikkal is ú gy, hogy szentestének érezzü k.
Ez ugyanolyan ké rdé s, mint hogy mié rt nincs
mindennap nő nap, miért csak egy napon kell virá got
vinni az asszonynak, és elő reengedni az ajtó ban.
Ha minden nap nő nap lenne, akkor való ban nem
lenne szü ksé g nő napra. Szoktá k mondani: azé rt
nehé z ü nnepelni, mert zajlik kö rü lö ttü nk az élet,
jö vü nk a munká bó l, a nehé zsé gek kö zü l, a tiszta
pillanatok sok sö té t pillanattal vá ltakoznak, és
akkor egyszer csak beü t az év legnagyobb ü nnepe.
Való já ban viszont nincsenek sö té t pillanatok. Mi
az, hogy sö té t pillanat? Az m egint az egonak
a félelme. A sport jó voltá bó l tanultam meg, hogy
elő fordulhat: hiá ba teszel meg mindent, talá lkozol
egy jobbal, és akkor lá tszó lag elbuktad a helyzetet.
De, ahogy mondani szoká s, a labda gö mbö lyű . Ez
egy ö rö k kö rforgá s, egyszer fent, má sszor lent. Nem
az a lényeg, hogy most nagyon fá j, hanem hogy
nyugodt szívvel kisé tá lhatsz-e abbó l a helyzetbő l.
Az nem szégyen, ha a má sik jobb, erő sebb, gyorsabb,
akkor, adott helyzetben én hú ztam a rö videbbet.
De mindig lehet tanulni a jobbtó l, azt mondani,
hogy én is szeretné k olyan lenni.
262
Akinek minden napja ú gy telik, mint a kará csony,

aki szá má ra minden este szenteste, és minden nap
ü nnep, mert mindennap jó l érzi magá t a bő ré ben,
az nem fog a kiemelt ü nnepekkel foglalkozni, mert
azok né lkü l is teljes é rté kű é letet él. Mindenki ezt
szeretné : az emberek vá gyakoznak a boldogsá g,
a meghittsé g meg a bé ke utá n. Csak mivel elő szö r
ö nmagukban nem tesznek rendet, ez csak vá gy
marad. Való ban m inden em beri civilizá ció ban
m egtalá lható k a kitü ntetett napok, de ahogyan
ma megé ljü k az ü nnepet, azt a fogyasztó i tá rsa
dalomban élő ö ntudatlan em bernek talá ltá k ki,
hogy tü netileg kompenzá ljon.
Termé szetesen lehet ú gy is é rtelm ezni, hogy
a kereszté ny tradíció k szerint az ü nnep célja az,
hogy emlé keztető legyen. Hogy felé bressze né ha-
né ha az embert, és megidé zze szá má ra az adott
idő szakhoz kapcsoló dó bibliai tö rté netet. Azé rt
is kö tő dnek ismé tlő dő szoká sok az egyes kiemelt
napokhoz. Nem kö nnyű mindig megfelelő en tuda
tosságban élni, és megértem, ha valaki nagyon hálá s
az Istennek, a tradíció nak, az euró pai kultú rá nak,
amié rt olykor rá ké nyszeríti arra, hogy elé nekeljen
egy-ké t olyan é neket, amit má skor nem szokott,
263
és olyan szoká sokat gyakoroljon, amit bá rmikor

m egtehetne, m é gsem teszi. H ogy nyugodtan
leü ljö n a szü leivel, a csalá djá val, a gyerekeivel,
szé pen felö ltö zzö n, rá ké szü ljö n, és ezzel megadja
nekik a tiszteletet, megajá ndé kozza ő ket a jelen
létével, a figyelmé vel. Megé rtem, ha valaki há lá s
az ü nnepeké rt, mert ú gy érzi, egyé bké nt nem elég
jó ember ahhoz, hogy minden napot szentesteké nt
éljen meg. Ez is jó hozzá á llá s az é lethez, hogyha
az illető hisz benne. Hogyha mindebben ő jó l érzi
magá t, akkor ezzel nincsen semmi gond. Vé gü l is,
ahogy a mondá s tartja, minden ú t Ró má ba vezet.
A kü lö nbsé g csak az, hogy kinek m it jelent
Ró ma? Szá momra a belső bé ke á llapotá t. Sokan
oda igyekszü nk, má r csak az a ké rdé s, hogy ott
tudunk-e maradni. Az én felfogá somban ez azt
jelenti, hogy elengedem a dolgok tú lbonyolítá sá t,
a magyará zkodá saimat, hogy beleá llok a fá jdal
mas dolgaimba, hogy merek bocsá natot ké rni,
hogy gő zerő vel azon vagyok, hogy vá ltoztassak
azon, am in vá ltoztatnom kell. Akkor szerintem
ez nem bonyolult feladat. Ha tiszteletben tartom
az egymá s utá n kö vetkező lé pé seket, akkor azok
magá tó l é rtető dő en kö vetik egym á st, és akkor
264
eljutok Ró má ba, m ert am it vá lasztottam , az is

egy oda vezető ú t. É n kevés embert lá ttam a belső
bé ke á llapotá ban meghalni, és sok embert lá ttam
vergő dve m eghalni. Ez azonban szá momra azt
a biztatá st adja, hogy ha az a kevé s ember elérte
a tartó s belső békét, akkor én is elérhetem. A tö bbiek
pedig majd megfontoljá k, hogy mit csiná lnak. Azt
eldö nteni má r nem az én tisztem. A má sik ideje
mindig a má siké , nem az enyé m.
É n rendre jó l élem meg a kará csonyi idő szakot,
hiszen együ tt tö ltö m azokkal, akik fontosak szá
momra, az ü nnepi idő szak kö zö s sü té s-fő zé ssel,
beszé lgeté ssel telik. Nem adunk egymá snak, csak
kisebb, jelké pes ajá ndékokat, mert szá munkra má s
értékek a fontosak. Az ő szinte érzések és élmények
kö zö s megélése. Ez má r a felnő ttkarácsony. Felnő t
teknek ú gysem tudsz mit venni, má r mindenkinek
mindene megvan, az ajá ndé kozá s inká bb a gye
rekeknek fontos. De ott is fé lrecsú szhat a dolog,
elindulhat pé ldá ul egyfajta tú llicitá lá si folyamat,
hogy a csalá don belü l egym á s gyereké t mivel
ajá ndé kozzá k meg.
Az egyik bará tom is így já rt, azt tapasztalta, hogy
az egyik rokon olyan ajá ndékokkal á llt elő , amikrő l
265
ő ú gy érezte, neki arra nincsen elég pénze, nem tud,

de nem is akar versenyezni vele, mert nem szereti
a pazarlá st. A versenyt vé gü l azzal tö rte meg, hogy
kijelentette, szerinte az egyik legé rté kesebb dolog
a vilá gon a kö nyv, és vett a rokon gyerekeknek
né há ny kö nyvet. Az eredmé ny a teljes lefagyá s
lett, a vá ratlan fordulattó l mindenki zavarba jö tt,
am i nem volt kellem es é rzé s, de aztá n elmú lt.
Legkö zelebb, amikor talá lkoztak, az addig nagyon
drá ga ajá ndékokat vá sá rló rokonok egy-egy labdá t
vittek az ő gyerekeinek, a bará tom pedig nagyon
ö rü lt neki, hogy ú gy lá tszik, á tment az ü zenet.
Tú llicitá lá s befejezve, kö vetkezhet az ö rö m teli
együ ttlé t.
É n persze való színű leg má ské ppen oldottam
volna meg a helyzetet. Lehet, hogy egyszerű en
leü ltem volna beszélgetni a má sikkal, és megkérdez
tem volna: mi a francé rt akarsz engem tú llicitá lni?
Persze, nem ezekkel a szavakkal, hanem kedvesen,
hogy figyelj ide, ennek nincs é rtelme, te sokkal
tehető sebb vagy, m int én, anyagi szempontbó l
legalá bbis mindenké ppen gazdagabb vagy, nekem
nincsen annyi pé nzem. Tehá t ha megké rhetné lek
rá, hagyjuk abba ezt a tú llicitá lá st!
266
Egy nagy csalá d szerencsé s esetben ü nnepelhet

ú gy, hogy egym á sra figyelnek, és olyan em be
rekkel is felelevenítik a kapcsolatot, akikkel nem
talá lkoznak naponta. Hallottam olyan tö rté netet,
ahol egy kevé sbé szerencsé s sorsú csalá dtagon
a tö bbiek ú gy segítettek, hogy kará csonyi ajá ndékba
kifizetté k a fogorvosi kezelé sé t. É s azt a mondá st
is ismerjü k, hogy gazdag ember az, aki adni tud.
Elő fordulhat, hogy valaki kö znapi é rtelem ben
vé ve kim ondottan szegé ny, viszont azt szokta
ajá ndé kozni a csalá djá nak, hogy megjavítja ná luk
a fü rdő szobá ban a csö pö gő csapot, vagy megszereli
az elromlott vécétartá lyt. Az ilyen ember való já ban
lelkiekben gazdag, a tudá sá t, az idejét, az energiá
ját és a jó akaratá t ajá ndé kozza má soknak, vagyis
olyan gazdag ember, aki adni tud. Az a lényeg,
hogy ne hazudjá l, se magadnak, se má snak.
Az ajá ndé kozá s bizonyos é rtelem ben vé ve
munka, mert csak akkor tudsz valakit megajá n
dé kozni, ha elkezdesz rá figyelni. Ha ki akarod
talá lni, a m á sik m inek ö rü lne, akkor abba egy
csomó energiá t bele kell fektetni, hogy magadat
fé lretedd egy kicsit. Termé szetesen ki is pipá lha
tod, vá laszthatsz valami ké zenfekvő megoldá st,
267
de ha azt szeretné d lá tni, hogy amikor odaadod

neki, amit kitalá ltá l, akkor az illető szá ja mosolyra
szalad, mert ö rü l annak, hogy rá gondoltá l, akkor
abba munká t kell fektetned. Az ajá ndé kban benne
vagy pé ldá ul akkor is, ha te fő zted a lekvá rt, vagy
ha valaki gluté nmentesen eszik, akkor utá najá rsz,
hol kapható gluté nmentes liszt, és abbó l csiná lod
a sü tit. Ilyenkor végig érzed, hogy neki készíted, és
ez az ajá ndé k lényege. Ezzel megmutatod, milyen
é rté kes dolog a szeretet, az, hogy té nyleg tudsz
a má sikra figyelni.
Persze fontos feladat, hogy magadat rendbe
tedd, mert csak akkor tudsz egy szeretetkapcso-
laton belü l lé tezni, ha legalá bb idő rő l idő re eléred
a belső bé ke á llapotá t. Csak akkor tudsz igazá n a
má sikra figyelni, felfogni a lényét, hogy ő kicsoda,
mik azok a finomsá gok, am ik az ő szemé lyisé gé t
alkotjá k. Ha az idő dbő l á ldozol a má siknak, tényleg
gondolsz rá, és eszedbe jut, hogy az illető egyszer
valahol elpö ttyintette, á t akar á llni a gluté nmentes
é tkezé sre, vagy a kedvenc színe a pisztá ciazö ld,
és erre visszaemlé kszel, amikor ajá ndé kot keresel
neki. Ilyenkor tényleg az ő létét jeleníted meg, ami
nagyon fontos dolog. Nem m indenkit lehet á m
268
megajá ndé kozni, és nagy problé má t jelenthet, ha

ö sszejö n a csalá d kará csonykor, és fogalmad sincs
ró la, az illető mit szeret. Ilyenkor kö nnyű arra
a gondolatra jutni, hogy adjunk neki pé nzt vagy
vá sá rlá si utalvá nyt.
Az egyik bará tom mesé lte, mekkora ö rö met
szerzett neki egyszer a felesé ge, aki tudta, hogy
szereti a gesztenyepü ré t, és egyszer elké pesztő en
nagy, torta alakú gesztenyepü ré t ké szített neki.
Ú gy fogalmazott, hogy bá rm ennyire is triviá lis
dolog volt, szá má ra mé gis rendkívü l sokat jelen
tett, hogy a felesé ge el akarta ká prá ztatni ő t. Nem
megjá tszá ssal meg tű zijá tékkal, hanem egyszerű en
arra alapozva ké szített neki ajá ndé kot, amit tény
leg tudott ró la. É s sok év há zassá g utá n meg tudta
lepni valami vá ratlan és kedves dologgal.
Az év végi ü nnepeket tehá t felfoghatjuk egyfajta
já té knak is, és gondolhatunk arra, hogy januá rban
majd kezdő dik minden elö lrő l, de talá n egy kicsit
jobb és magasabb szinten. É n kedvelem a havat,
és nem csak azé rt, m ert né gykeré k-meghajtá sú
az autó m, és lehet vele dö ngetni a havas ú ton. Iga
zá bó l azé rt szeretem a telet, mert ez a tavasznak
a leté temé nyese, annak a jelké pe, hogy nem so
269
ká ra ú jraindul az élet, és ez a vá rakozá s jó érzés.

A legtö bb ember szá má ra a tél a halá lt jelenti, de
való já ban nem a tavasz, hanem ez az é vszak az ú j
élet kezdeté nek a jelké pe. Mert télen a rü gyekben
má r ott rejlik a szenvedé lyes robbaná s ígérete. É s
minden indul ú jra, elö lrő l.
A tö bbit m á r leírtam. Van olyan élet, amely teli
van tű zzel, és van olyan, amelyben sok a hamu.
Te melyiket éled?
270
A Jaffa Kiadó könyveinek teljes választéka
megvásárolható könyvesboltunkban:
1114 Budapest, Vásárhelyi Pál u. 10.
Nyomta és kötötte: Alföldi Nyomda Zrt.

Felelős vezető: György Géza vezérigazgató
Sok-e huszonhatezer, vagy kevés? - teszi fel a kérdést új
könyvében dr. Csernus Imre. Nem forintban, hanem napban,
mert átlagosan
-ennyi jut nekünk, magyaroknak ezen a földön. Nem sok, de nem
is kevés. De vajon tudunk-e őszintén és bátran élni, hogy ebből a
huszonhatezerből egyetlen napot se pazaroljunk el? Megélünk-e
minden egyes pillanatot, vagy észre sem vesszük, milyen évszak
van körülöttünk? Megértjük-e a mindennapi rohanásban a beha
vazott táj, a tavaszi feltámadás, a beérő búzamezők, a hulló fale
velek üzenetét? Tudunk-e úgy élni, hogy minden egyes nap ünnep
legyen számunkra? Vagy folyton csak a múlton és a jövőn rágó
dunk, és emiatt a jelen kicsúszik a kezünk közül?
Mindenki a saját sorsának a kovácsa - vallja a neves pszichiáter, aki

ezúttal szokatlan formában, az év tizenkét hónapja köré
rendezett gondolatokban osztja meg velünk nézeteit az életről,
az emberhez méltó létről és a boldogságról.
„ Szám om ra a folyékony tűz, a láva nagyon fontos motívum,

az életet jelképezi: a láva folyam vékonyan indul, a közepe
kiszélesedik, m ajd a vége lassan eltűnik. A z én szem em ben
a láva azt jelenti, hogy az ember mer tűzzel élni, szenvedéllyel
élni, kitűnni a feketeségből, mert miközben a környezete fekete,
a láva m aga a tömény intenzitás. Ugyanakkor vállalja azt is,
hogy egyszer elég, hiszen valamikor a láva is kialszik majd.”
DR. CSERNUS IMRE ajánlatokat tesz nekünk,

kinyithatjuk a szemünket, és felismerhetjük,
milyen az őszinte, kiteljesedett élet. Beszél
hetünk az érzéseinkről, bátran bevallhatjuk,
Fotó: Hajas Orsolya
ha hibáztunk, és elfogadhatjuk, hogy nem le

hetünk tökéletesek. Tanulhatunk a hibáinkból,
és mindig van lehetőségünk keresni a megol
dást. És ami talán a legfontosabb: vállalhat
juk a felelősséget saját életünkért. A valódi,
felnőtt életünkért.
3990 Ft jaffa.hu
facebook
f
Kövess minkéi a -on!
Szere
tem a
33ff
á-s
Könyv
eket
Klub

DR - Csernus.imre. .Egy - Eleted.van. (Jaffa.2019)

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

DR - Csernus.imre. .Egy - Eleted.van. (Jaffa.2019)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Dr.

Csernus Imre korá bbi kö nyvei

Borító terv Németh Károly

Jaffa Kiadó • www.jaffa.hu

John Steinbeck: Édentől keletre

Egerben, ott m egné zté k, azt m ondtá k, kedves

hanem kerestem a megoldá sokat. Aztá n, amikor

és a pincé be beomlott jó 100-120 kö bmé ter víz, két

cső stü l jö n n i a baj. Az az em ber, aki hindu

majd, a kereskedelmi tévék é ppú gy ontani fogjá k

fontossá gú mondatá ra, miszerint „amit az egyik

volna? Talá n megkö nnyebbü l. Talá n ha nem ilyen

alakul ki, am it a fogyasztó i tá rsadalom ismé tel

hogy az é letet racioná lis szempontbó l kö zelítik

ü lve, a tö bbiek kö zö tt, akiket mind ismer, azt hiszi:

beszéltem az iskola igazgató nő jével, és ő mondta,

elszá ll a fék az autó ban. Miért ijedtem meg ennyire,

cselekedetekkel mi idézzü k elő . Ezt a gondolatot én

arra m á r rá jö ttem , hogy a dü h, az ö nsajná lat,

az elm ú lá s felé tolnak, nem pedig a gyó gyulá s

senkire. Ha egy helyzetet én idé ztem elő , akkor

ö nnek a lelke egé szsé ges-e? Mert a gyó gyítá sban

tová bb, legkö zelebb jó lesz. Mi, magyarok á ltalá ban

Bá rmi problé má nk legyen, annak a lehető sé ge,

elmondtam a kö lykö knek: most azt hiszitek, sok

Az embereknek egy ó riá si csoportja persze eleve

ilyenek: a legtö bbszö r ké nyelmesek, mert masszív

két, akik képesek kimondani: há t, ide figyelj, gyerek,

ha kié gtem, akkor azé rt én vagyok a felelő s, mert

amit feltehető leg, urak, hö lgyek, kö zü lü nk kevesen

behoztam a fá t, begyú jtottam a ká lyhá ba, né ztem

szü letett a Depresso, benne mindenfé le speciá lis

dö nteni, hogy ö n most laktó zé rzé keny-e, vagy

mert egyszerű en élvezni kezdte, mennyire váratlan

akkor kö vetkezik be, amikor gö rcsö sen ragaszko

dolgoztam a Lipó ton, és lá ttam a napi robotba

vá rni. A szívü k helyett meg hallgatnak inká bb

egyik napró l a má sikra tö rté nik, hanem egy folya

nagyon sokszor azok a lelki betegek, akik feladjá k

meg, milyen így eljutni a Szé chenyibe. Olyan rég

Sokan mondjá k, hogy a magyar tá rsadalm at

mert arra lehet építeni. Aztá n a mú ltkoriban a lá ny

Attó l rö gtö n megjelenik a kapcsolatban az adre

Teljesen mindegy, hogy jó dolgokró l hallok-e

Nagyvá rosban lakni nekem csak há trá ny lenne,

ha ezt abban a pillanatban nem tudjuk, de azt is

A Facebookró l olvastam nem olyan régen, hogy

folyamatosan elolvassák, hogy az ismerő seikkel mi

felelő ssé ggel is bír. Amikor kö zelít a mentő autó ,

soha ne szegd meg? Hogy soha ne add fel, amiben

illetve kellene, hogy legyen stabil alapja. Nemré g

Szá momra ez a fő bű n, mert ebbő l ered az ö sszes

Ugyanakkor az sem jó megoldá s, ha szó rom

ekkor. É s tudja, hogy ha elmondaná , hogy sö rö

feladja azt, hogy kiá lljon magá é rt, inká bb bű nt

észre, hogy Updike arra hegyezi ki a sztorikat,

rabigá ba ké nyszeríti ezt a férfit. Akkor való já ban

Az elő bbi pé ldá ná l maradva: a férfi, aki csak

soha. Mire az ú jsá gíró elcsodá lkozott: jé, tényleg?

magad! Elfogadjuk, hogy Magyarorszá gon az „az a

mindig az egoró l szó l, ró lam szó l. A gyereket ez

ő t. Ez a nyuszi az elkö vetkező ö t napon, egé szen

tem, hogy az maga a csoda, de aztán rá jö ttem, hogy