27.

„Mobilház” telepítésére vonatkozó szabályok

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) fogalom-
meghatározásai szerint:
8. Építmény: építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, -
rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül - minden
olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti
légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Az építményhez tartoznak annak rendeltetésszerű és
biztonságos használatához, működéséhez, működtetéséhez szükséges alapvető műszaki és technológiai
berendezések is (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma).
10. Épület: jellemzően emberi tartózkodás céljára szolgáló építmény, amely szerkezeteivel részben vagy
egészben teret, helyiséget vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés vagy rendeltetésével
összefüggő tevékenység, avagy rendszeres munkavégzés, illetve tárolás céljából.
15. Műtárgy: mindazon építmény, ami nem minősül épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaz
(pl. út, híd, torony, távközlés, műsorszórás műszaki létesítményei, gáz-, folyadék-, ömlesztett anyag
tárolására szolgáló és nyomvonalas műszaki alkotások).

A „mobilház” létesítésének célja általában a lakás/irodai/nyaraló funkció megvalósítása, tehát jellemzően

emberi tartózkodás céljára szolgál, szerkezeteivel teret, helyiséget határol körbe meghatározott rendeltetés
céljából. Ezen ismérvek alapján a „mobilház” az Étv. épület fogalma alá tartozik. Tekintettel arra, miszerint
az építmény az épület és a műtárgy gyűjtőfogalma, a „mobilház” egyben építmény is.

Az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 193/2009. (IX. 15.) Korm.
rendelet 16. § (1) előírása szerint „Az Engr.-ben meghatározott esetekben az építési tevékenység végzéséhez
az építésügyi hatóság engedélye vagy bejelentés megtétele szükséges.” A hivatkozott „Engr.” az építésügyi
hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló
37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet (a továbbiakban: ÖTM rendelet). Ennek 1. számú melléklete I/1. pontja
szerint „építmény építése, bővítése, elmozdítása” építési engedély köteles tevékenység.

Az Étv. idézett „építmény” fogalma szerint a helyhez kötöttség is lényeges ismérve az építménynek. Az Étv.
31. § (1) bekezdése szerint az építmény elhelyezése során biztosítani kell egyebek közt az építmény
rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát.

Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet

(OTÉK) 108. § (1) bekezdése szerint az építmény és részei állékonyságát és biztonságos használatra való
alkalmasságát az építmény élettartama alatt a rendeltetésének megfelelően folyamatosan fenn kell tartani.
Bár a „mobilház” mozgatható, azonban nyilvánvalóan annak rendeltetésszerű használata során egy helyben
áll, közműcsatlakozásokkal rendelkezik, rendeltetését helyhez kötötten tölti be. Fentieken túl a „mobilház”
meghatározott rendeltetés céljára telepítve van. A rendeltetésszerű használathoz szükséges feltételek nem
teljesíthetőek a közművekre való rácsatlakozás nélkül, amely pedig helyhez köti a „mobilházat”. A
csatlakozásoktól megfosztott „műszaki alkotás” pedig nem használható lakásként/irodaként/nyaralóként.
Mindezeken túl a közműcsatlakozástól függetlenül is igaz, hogy a rendeltetésszerű használat helyhez kötött
állapotában biztosítható. Így van ez akkor is, ha egyébként szerkezeti kialakításánál, súlyánál fogva az
építmény elmozdítható, szállítható.

Az ÖTM rendeletben nem példa nélküli, hogy az egyébként szerkezeti károsodás nélkül elmozdítható
építmény építését, elmozdítását építésügyi hatósági engedélyhez köti (ilyen például a szobor, közterületi
játszótér műtárgyai, reklámtábla, levegővel felfújt sátor stb.), tehát önmagában az elmozdítás lehetősége nem
alapozza meg az engedély nélküli létesítést akkor, ha egyébként a rendeltetésnek megfelelő állapotában az
építmény helyhez kötött.

Fentiek alapján a „mobilház” szakmai véleményünk szerint épületnek minősül és a telepítéséhez az

építésügyi hatóság engedélye szükséges.

***
Az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba
hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM rendelet (a
továbbiakban: R.) 2. § 1. pontja értelmében: építési termék (a továbbiakban: termék): minden olyan anyag,
szerkezet, berendezés vagy több, különböző részből összeállított elem, amelyet azért állítanak elő, hogy
építményekbe állandó jelleggel beépítsék. A mobilház egyes elemei, illetve a teljes rendszer tehát építési
terméknek minősül.

A R. 3.§ (2) bekezdése szerint „építési terméket építménybe betervezni akkor szabad, ha arra jóváhagyott
műszaki specifikáció van”. A jóváhagyott műszaki specifikáció a R. fogalom-meghatározása szerint
„valamely arra jogosult szervezet által jóváhagyott és közzétett műszaki dokumentáció, amely tartalmazza a
termékre vonatkozó műszaki követelményeket és rendszerint az alkalmazási feltételeket, továbbá a termék
megfelelőség igazolásának módozatait is”.

A R. szerint műszaki specifikáció lehet:

a) magyar nemzeti szabvány, ezen belül a honosított harmonizált szabvány;
b) az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően az európai műszaki engedély (ETA);
c) az építőipari műszaki engedély (ÉME).

A „mobilházakra” vonatkozóan nincs hatályban lévő magyar nemzeti szabvány vagy honosított harmonizált
szabvány, igazolni kell azonban, hogy az épület teljesíti az OTÉK 50.§ (3) bekezdésében meghatározott
alapvető követelményeket. Ezt – egyéb műszaki specifikáció hiányában – az arra jogosított jóváhagyó
szervezet (Magyarországon egyedüliként az ÉMI Nonprofit Kft.) jóváhagyott műszaki specifikáció (pl.:
ÉME) és a R.-ben meghatározott vizsgálatok alapján tanúsítja. Az ÉME (Építőipari Műszaki Engedély) egy
olyan leírás, amely többek között tartalmazza a termékre vonatkozó műszaki követelményeket és alkalmazási
feltételeket.

Az építésügyi hatósági engedélyezés során az ÉME annyiban lényeges, hogy egy ÉME-vel rendelkező
konkrét épület esetében az ott vizsgált alapvető követelmények teljesítését nem kell a tervezőnek külön
vizsgálatokkal és számításokkal igazolni, "csak" arról nyilatkozni, hogy az általa tervezett épület (szerkezet)
az ÉME dokumentumban foglaltak szerinti kialakítású (részleteiben és egészében, anyagára is kiterjedően),
tehát szakszerű telepítés esetén meg fog felelni az alapvető követelményeknek. A „szakszerűség” ez
esetben az ÉME alapjául szolgáló terveknek való megfelelést (is) jelenti. Ezt a telepítés közben az
építésfelügyelet ellenőrizheti, míg az elhelyezés után a felelős műszaki vezető erre is vonatkozó nyilatkozata
szükséges az építésügyi hatóság részére a használatbavételi engedélyezési eljárás során.

Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat [9/2008. (II.22.) ÖTM rendelet, a továbbiakban: OTSZ) 5. rész I/4
fejezet 2.5 pontja pedig kimondja, hogy "könnyűszerkezetes (kész-, vagy gyors ház stb.) épületek csak
akkreditált intézet által bevizsgált technológiával és szerkezeti elemekkel, rétegrenddel, kialakítással, stb.
létesíthetőek”. A hazai ÉME-vel rendelkezők számára az ÉMI Nonprofit Kft. kiegészítő kísérő iratot –
Tűzvédelmi Megfelelőségi Igazolást, TMI-t – készít, mely világosan összefoglalja egy termék (rendszer)
tűzbiztonsági adatait. Az európai műszaki engedéllyel rendelkezőknek (ETA) az ÉMI Nonprofit Kft. szintén
elkészíti a TMI dokumentumot.

Összefoglalóan tehát, amennyiben az engedélyezésre benyújtott tervdokumentáció szerinti „mobilház” nem a

fentieknek megfelelően bevizsgált építési rendszer, úgy az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi
hatósági ellenőrzésről szóló 193/2009. (IX.15.) Korm. rendelet 28. § (3) bekezdés a) pontja alapján az Étv.
31. § (2) bekezdésben foglalt lényeges követelmény(ek) megsértése miatt meg kell tagadni az építési
engedélyt.

Budapest, 2010. augusztus 10.

3
BM Területrendezési és Építésügyi Helyettes Államtitkárság