Paradoxonok, a Monty Hall-

paradoxon
14627 
A paradoxonokról általában
A paradoxonnak nincs egységes definíciója;
sok, különféle paradoxon létezik. A gimis
fizikában az ókori bölcs Zénón mozgással
kapcsolatos paradoxonjai kerülnek elő, ezért
a paradoxonok ezen fajtájára illeszkedő
definícióval azért előállunk:
A paradoxon olyan gondolatmenet, mely
ellentmondásra, lehetetlen, érthetetlen
helyzetre vezet. A paradoxonok egy része
esetén ebből van kiút, ami megszünteti az
ellentmondást, ez a paradoxon feloldása.

A fenti, elvont definíció helyett következzen

egy konkrét paradoxon, mely szemléletes és
alaposan kitárgyalható.

A Monty Hall-paradoxon
A feladványban 3 csukott ajtó mögött van
elrejtve egy-egy nyeremény, egy kocsi, és
két kecske; a cél a kocsi megszerzése. A
játékosnak először választania kell egy ajtót.
Ezután a játékvezető (aki tudja, hogy melyik
ajtó mögött mi van) a másik két ajtó közül
kinyit egyet, méghozzá egy olyat, ami
mögött kecske van (ha a játékos a kocsit
rejtő ajtót választotta, akkor a játékvezető a
két, kecskét rejtő ajtó közül véletlenszerűen
nyitja ki az egyiket, míg ha a játékos az egyik
kecskét rejtő ajtót választotta, akkor a
játékvezetőnek nem kell gondolkodnia, hogy
melyiket nyissa ki). Ekkor a játékos
lehetőséget kap, hogy módosítsa az eredeti
ajtóválasztását, ha akarja. Vajon megéri
módosítani a korábbi döntést, vagy mindegy?

A megoldás gondolatmenete (lásd alább)

arra jut, hogy érdemes megváltoztatni a
kezdeti döntésünket, mert a módosítással
növeljük a nyerési esélyünket, méghozzá
jelentősen, a duplájára. Konkrétan ha
módosítunk, akkor 2/3 valószínűséggel
nyerünk, míg ha nem módosítunk, akkor a
nyerési esélyünk csak 1/3 lesz. A paradoxon
abban áll, hogy "a józan paraszti eszünk" azt
diktálja, hogy mivel kezdetben minden ajtó
mögé egyforma eséllyel került a kocsi (nincs
"kitüntetett" ajtó), ezért az egyik kecskés ajtó
kinyitása után 1/2 esélye van mindkét
csukott ajtónak, hogy mögötte legyen a
kocsi, tehát tök mindegy, hogy módosítunk
vagy pedig maradunk az eredeti
választásunknál. Csakhogy mindkét álláspont
nem lehet egyszerre igaz, ami ellentmondás.
A lehetetlen helyzetből mi a kiút, a
paradoxon feloldása?

vagy az állítólagos megoldás hibás

vagy a "józan paraszti eszünk" vitt
minket félre (és a megoldás ugyan
furcsa, de helyes)
illetve akár még az is megeshet, hogy
mindkét gondolatmenet hibás, és egy
harmadik, eddig szóba sem került
gondolatmenet adja a helyes megoldást

Levezetés
A megoldás gondolatmenete a következő.
Vegyük számba az összes lehetséges esetet!
Az általános esetet nem csorbítja, ha azt
mondjuk, hogy kezdetben mindig válasszuk a
bal oldali ajtót. Ekkor három eset lehetséges,
attól függően, hogy a kocsi a bal, a középső
vagy a jobb ajtó mögött van, és a három eset
azonos valószínűségű:

Az I. esetben akkor nyerünk, ha nem

módosítunk, azaz a módosítással itt rosszul
járnánk. De a II. és III. esetekben a módosítás
révén kaparinthatjuk meg a kocsit. Márpedig
a három eset valószínűsége azonos, így tehát
módosítással az esetek 2/3-ában nyerünk,
míg ha nem módosítunk, akkor csak az
esetek 1/3-ában nyerünk. Nézzük mindezt
lépésről-lépésre:

Azt is végig lehet gondolni, hogy mi történik,

ha nem hiszünk a megoldásnak, és
"csakazértis" ragaszkodunk mindig az eredeti
ajtóválasztásunkhoz. Ez esetben a nyerési
esélyünk csupán 1/3-nak adódik:

A paradoxon feloldása
Most már értjük a helyes megoldást, de ezzel
nem jutottunk még el a Nirvánába, hiszen
tisztázni kell, hogy a "józan eszünk" sugallta
taktika (miszerint tök mindegy, hogy
módosítunk-e az ajtóválasztásunkon, vagy
sem), miért nem jó. Hol a hiba benne?

Ha mindegy, melyiket választjuk a még

csukott két ajtó közül, akkor azonos eséllyel
kell lennie mögöttük a kocsinak. De
mekkorák ezek az azonos esélyek? 1/3 és 1/3
vagy 1/2 és 1/2? Nézzük sorban!

1/3 nem lehet, hiszen ez esetben a kocsi a

még esélyes ajtók mögött összesen 2/3
valószínűséggel lenne, márpedig a kocsi
biztosan van valahol, úgyhogy a
valószínűségek összegének pontosan 1-et
kell kiadnia (a kinyitott ajtó mögött kecske
van, így annál a kocsi valószínűsége nulla).

De 1/2 sem lehet, mert ez a gondolatmenet

azt feltételezi, hogy mindkét, csukva maradt
ajtóra nézve ugyanolyan információt jelentett
a játékvezető ajtónyitása, mivel mindkettejük
esélye 1/3-ról 1/2-re nőtt. Csakhogy az
elsőnek kiválasztott ajtóról az ajtónyitás
semmilyen információt nem nyújt, hanem
csak a másodikról, hiszen a játékvezető csak
a másik kettő közül nyithat ki egyet; a
választott ajtót nem nyithatja ki. De pontosan
milyen információt is nyújt a játékvezető
ajtónyitása (hangsúlyosan csak a nem
választott, és csukva maradt ajtóra
vonatkozót)?

Kezdetben az ajándékokat véletlenszerűen

helyezik el az ajtók mögé, ezért minden
ajtónál 1/3 a valószínűsége, hogy mögötte
van a kocsi. Emiatt bármely két ajtóra
fennáll, hogy mögöttük összesen 2/3
valószínűséggel van a hőn áhított verda.
Ezért amikor a játékos kezdetben választ egy
ajtót, akkor a másik kettő ajtó mögött
összesen 2/3 valószínúséggel bújik meg a
kocsi. Namost, ha ebből az egyiket kinyitja a
játékvezető (márpedig csak közülük nyithat),
akkor az erre a két ajtóra fennálló 2/3
valószínűség továbbra is fennáll kettejükre,
csakhogy az már teljes egészében az egyikre
(azaz a még mindig csukott ajtóra) jut rá,
hiszen a másik ajtóról már kiderült, hogy
mögötte kecske van. Vagyis a játékvezető
tudása és ajtónyitása azt árulja el az
esélyekről, hogy a nem választott, és még
csukott ajtó mögött 2/3 valószínűséggel van
a kocsi. A szintén zárva lévő, kezdetben
választott ajtóról a "kecsekemutogató"
ajtónyitás nem árul el semmit, így rá nézve
továbbra is 1/3 a valószínűsége, hogy
mögötte a kocsit. A kapott eredmények
összhangban vannak azzal, hogy biztosan
van valahol egy darab kocsi, így a
valószínűségek összegének pontosan 1-et
kell adnia. A feladvány nehézségét pont ez
adja, hogy az ajtónyitás az egyik csukva
maradt ajtóról elmond valamit, míg a másik
csukva lévőről (a kezdetben kiválasztottról)
semmi új információt nem mond.

A megoldás megértését, vagy inkább

elfogadását, megemésztését segíti, ha
elképzeljük a játék módosított változatát,
melyben 100 ajtó mögött van egyesével
szétosztva 1 kocsi és 99 kecske. A játékos
ajtóválasztása után a játékvezető a többi 99
ajtó közül kinyit 98 olyan ajtót, melyek
mögött kecske van. Megéri váltanunk? Igen,
hiszen az általunk eredetileg választott ajtó
mögött csupán 1/100 eséllyel van az járgány,
a többi 99 ajtó mögött pedig összesen
99/100 eséllyel volt, de miután ebből a 99
ajtóból 98-ról kiderül, hogy mögöttük kecske
van, így a 99/100 esély mind az egyetlen,
még csukott ajtóra jut. Vagyis a nyerési
esélyünk drsztikusan, 99-szeresen növekszik,
ha megváltoztatjuk a döntésünket!

Sokakat még ez sem, hanem csak az győz

meg a furcsa megoldás helyességéről, hogy
sokszor "lejátsszák" az egészet, és saját
szemükkel tapasztalják meg, hogy ha
módosítják az ajtóválasztási döntésüket,
akkor hosszú távon 2/3 eséllyel nyernek, míg
ha ragaszkodnak az eredeti
ajtóválasztásukhoz, akkor csak 1/3 eséllyel.
Itt illetve itt lehet online játszani ezt,
folyamatosan nyomon követve a
statisztikáinkat.
A feladvány felbukkanásának legkorábbi
(igazolt) esete, hogy 1975-ben Steve Selvin,
a University of California, Berkeley statisztika
professzora beküldte az American Statistics
folyóirat szerkesztőjének. Az ezt követő 15
évben azonban még csak szűk szakmai
körökben keringett. Mígnem 1990-ben Craig
F. Whitaker egy maryland-i
kisvárosból beküldte a Parade nevű magazin
Ask Marilyn rovatába, aminek
női rovatvezetője, Marilyn von Savant, arról
volt híres, hogy 228-as IQ-ja Guinness-rekord,
bár ő maga az IQ-teszteket feleslegesnek,
megbízhatatlannak és haszontalannak
tartotta. Marilyn helyesen oldotta meg a
feladványt az újság hasábjain, amire azonban
több mint 10 ezer, nagyrészt értetlenkedő
illetve felháborodott levelet kapott, köztük
közel 1000 levelet PhD fokozatú tudósoktól.
Az összes levél 92%-a tartotta hibásnak
Marilyn megoldását, az egyetemekről
érkezett leveleknek pedig 65%-a. Az
újságban leközölt megoldást kétségbe vonó
doktori fokozatú tudósok jó esetben a
valószínűségszámítás alapjainak
tanulmányozására szólították fel a
rovatvezetőt, "mielőtt butaságokat ír",
rosszabb esetben "te vagy a kecske!",
"szégyen!" stb stílusban söpörték le az
asztalról az egyébként helyes megoldást, és
persze a szexista "ez csak a női logika
szerinti megoldás" megjegyzések sem
maradtak el. A feladvány így egy csapásra
nagy ismertségre lett szert.

Nevét végül onnan kapta, hogy az USA-ban

1963 óta nagy nézettsége volt a Let's Make a
Deal! (Kössünk üzletet!) című TV-s
showműsornak (ami évtizedek óta, máig fut),
melyben ajtó mögött lévő, jócskán eltérő
értékű nyeremények közül kellett választani.
A showműsor kitalálója, producere
(valamint az első évtizedekben
műsorvezetője is) volt Monty Hall, az alábbi
képen a színpadon fekete zakóban.

Lám, milyen igazságtalan a hírnév: nem arról

nevezték el a paradoxont, aki eredetileg
kitalálta (Steven Selvin), és nem is azokról,
aki híressé tették (Craig F. Whitaker illetve
Marilyn von Savant). A feladvány angol neve
Monty Hall Dilemma (MHD) illetve Monty Hall
Problem.

„Tanulni, tanulni és újra csak tanulni!“

Belépés, Regisztráció LaTeX

Kapcsolat Ajánlók