Charlie Chaplin hosszú élete során rengeteg kisfilmet, és

tizenegy nagyjátékfilmet készített. Boldogtalan gyerekkora

sok filmjéből visszaköszön. Gyakorlatilag minden
művében van önéletrajzi elem, filmjeiben lévő üzeneteivel
pedig élete végéig a világ jobbá tételén fáradozott. A
Kutyaélettől az Aranylázig, a Modern időktől A diktátorig
rengeteg alkotásával járult hozzá a 20. század
filmművészetéhez.

Minden idők legnagyobb nevettetője négy nappal Adolf Hitler előtt,

1889. április 16-án látta meg a napvilágot. Charles Spencer Chaplin
valójában egy nappal előbb született, édesanyja azonban csak
másnap tudta bejegyeztetni az anyakönyvbe. A komikus szinte
egész gyerekkorát mély szegénységben, boldogtalanul,
árvaházakban töltötte. Azért jutott neki, és testvérének ez a szörnyű
sors, mert miután édesapja elhagyta a családot, édesanyja
idegösszeomlást kapott, majd elmegyógyintézetbe utalták.

Hogy kiszabadulhasson az árvaházi rémálomból, és pénzhez

jusson, már gyerekként fellépett különböző londoni lokálokban.
Amerikába egy színi társulattal érkezett, melynek tagjai között volt
az az Arthur Stanley Jefferson, aki később a híressé vált Stan és
Pan komikuspár soványabbik tagja lett.

Nem véletlenül lett Chaplin első filmje a Making a living, ami annyit
jelent, pénzt keresni. Gyermekként lelkileg rendkívül megviselte,
hogy naponta az életben maradásáért kellett küzdenie. Ezután, a
Chaplin az autóversenyen című filmben bújt az ismert csetlő-botló
figura bőrébe.

Sokan nem tudják, hogy született a híres, csavargó figura. Ez 1914

január 5-én történt, amikor Chaplin belépett a Keystone stúdió
jelmeztárába és híres jelmezében, toprongyosan, csoszogva lépett
ki onnan. Ekkor a hó végén még nem volt 150 dollárnál több a
zsebében, de ő ennek is nagyon örült. A jellegzetes figura
meghozta számára a világhírt, 1914-től már minden filmjét maga
rendezte.

Mivel a rendezéshez, forgatókönyv íráshoz, zeneszerzéshez, és

tánchoz is értett, nem csoda, hogy Hollywoodban azonnal befutott.
Szinte minden alkotásával hiteles korrajzot adott, ezenkívül üzent az
utókor számára. Műveiben szinte mindig kiáll a gyengék, elesettek
mellett és pálcát tör a háború felett. A Kutyaélet megható története
után 1921-ben elkészítette A kölyök című filmet, mely egy árva
kisfiúról szól, tele önéletrajzi utalással.

Az 1925-ös Aranyláz volt Chaplin éltének egyik legfontosabb filmje,

és egyben legbonyolultabb alkotása is. Kevesen tudják, hogy a zord
hegyvidéken játszódó mű nagy részét stúdióban készítették. Ki ne
emlékezne a szakadék szélén billegő kunyhóra, melyet a filmesek
máig a filmtörténet egyik legmerészebb túlzásának tartanak. Azt
azonban mindenki elismeri, hogy Chaplin a drámai képhatások
egyik legnagyobb mestere volt. Ezen kívül zseniálisan tudta
összekapcsolni a drámai jellemábrázolást a merész túlzásokkal úgy,
hogy sosem lépte át a jó ízlés határát. Többnyire hajléktalanokkal
forgatta a filmet, melyről élete végén azt mondta, szeretné, ha erről
a munkájáról emlékeznének majd rá.

Chaplin sokat bánkódott azon, hogy véget ért a némafilmek kora.

Hogy ezeknek méltó emléket állítson úgy döntött, a Nagyvárosi
fények még teljes némafilm lesz. Végül az 1936-os Modern időkben
búcsúzott el végleg a némafilmektől. Amikor a mű készült, a
mozikban már tíz éve hangosfilmeket játszottak.

Az 1940-es A diktátorral népszerűségének elvesztését kockáztatta,

miután állást foglalt Hitlerrel és a nemzetiszocializmussal szemben.
Később azt mondta, ha időben tudomást szerez a koncentrációs
táborok létéről, el sem készíti ezt a filmjét. Sokan A diktátort tartják
élete legfontosabb művének. A cigány őseire büszke színész
megrázó módon figurázza ki benne a német vezért. Ezt, az első
hangosfilmjét már csak néhány alkotása követte.

Balos politikai nézetei miatt rágalomhadjárat indult ellene az

Egyesült Államokban. Egy idő után már vízumot sem kapott, így a
politikailag semleges Svájcban telepedett le. Magánélete miatt
rengeteg vád érte, mert többnyire nála évtizedekkel fiatalabb nőkkel
lépett kapcsolatba. Összesen négyszer nősült, korábbi
házasságaiból három gyermeke született. Negyedik felesége, Oona
O'Neill nyolc gyermekkel ajándékozta meg. Közülük két lányából,
Geraldine-ből és Josephine-ből ismert színésznők váltak.

Chaplin csak halála előtt öt évvel térhetett vissza Amerikába, akkor

is csak azért, hogy életművéért átvegye az Oscar-díjat. A később
lovaggá ütött Sir Charles Chaplin 1977 karácsonyán hunyt el
Svájcban. Ahogy élete regényesen alakult, halálának körülményei
sem hétköznapiak. Elhunyta után három hónappal koporsóját a
kriptából elrabolták, és csak váltságdíj ellenében akarták vissza
adni. Az elkövetőket végül elfogták, Chaplint újratemették, de sírját
csak özvegye, Oona halála után, 1991-ben betonozhatták körbe
Sir Charles Spencer Chaplin, közismertebb nevén Charlie Chaplin (London, 1889. április
16. – Corsier-sur-Vevey, Vaud kanton, Svájc, 1977. december 25.) Oscar-
díjas angol filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző, vágó, filmproducer.
Filmjeiben nem csak főszereplő volt, sokszor ő írta, rendezte filmjeit, zenét szerzett, vagy
producerkedett. Valószínűleg Chaplin volt a legkreatívabb, legnagyobb hatású személyiség
a némafilm világában. Munkássága 65 évet hidalt át, a viktoriánus korabeli Anglia mulatóinak
színpadától kezdve szinte haláláig folyamatosan dolgozott.

Élete[szerkesztés]
Származása[szerkesztés]
Életével, származásával kapcsolatban az MI5, az MI6 és az FBI is beható nyomozást folytatott,
azonban hitelesnek tekinthető adatokat nem találtak, ezért származásával kapcsolatban csak
saját elbeszélései állnak rendelkezésre.[2] Születési anyakönyvi bejegyzését Londonban nem
találták meg, egyetlen hiteles adat egy újsághír, amely a gyermek 1889. április 15-i születéséről
számol be. Helen Tovey szerint édesanyja egyszerűen elfelejthette bejegyeztetni a születést.
[3]
Chaplin saját önéletrajzi könyvét úgy kezdi, hogy „1889. április 16-án születettem, reggel nyolc
órakor, Walworthban az East Lane-en.”[4] 1991-ben felesége, Oona O'Neill halála után lánya,
Victoria Chaplin talált rá egy lezárt íróasztalfiókban egy levélre, melyet egy bizonyos John Hill írt
Chaplinnek 1971-ben, amelyben arról számol be, hogy a színész valójában Smethwickben
született.[5]
Édesapja, id. Charles Chaplin (1863–1901) és édesanyja, Hannah Hill (1865–
1928) kabaréénekesek voltak. Zsidó őseire nincs hiteles dokumentum, bár antiszemita körök ezt
kész tényként kezelték, és héber néven Karl Tonsteinnek,[6] más források szerint Israel
Thornsteinnek nevezték.[7] Anyai nagyanyja cigány származását ő maga is hangoztatta,
világkongresszusukon is részt vett ilyen minőségben. Apja Charlie születése után elhagyta
családjukat, anyja testileg és szellemileg megrokkant, és elmegyógyintézetba került.

Fiatalkora[szerkesztés]
Charles és idősebb féltestvére, Sydney hosszú időt töltöttek árvaházakban, nehéz körülmények
között éltek. Első színpadi szereplése 5 éves korában volt, a Music Hallban lépett fel, 1894-ben.
10 éves korában már apró vígjátéki szerepekben játszott pantomimművészeti társulatokkal. 12 és
fél éves korában felkereste a Blackmore színházi ügynökséget, ahol 14 évesnek adta ki magát,
és hamarosan szerepet kínáltak neki, ő alakította Billyt, az inast William Gilette Sherlock
Holmes című darabjában.
1912. szeptember 2-án érkezett az Amerikai Egyesült Államokba a Karno mutatványos társulat
főszereplőjeként, melynek tagja volt Arthur Stanley Jefferson is, aki később Stan Laurel néven
vált ismertté. 1913 novemberében Chaplin szerződése lejárt, és ajánlatot kapott a Keystone
filmstúdiótól, 150 dollár volt a kezdő fizetése. Első filmje, a Making a living után Charlie belebújt
az ismert figura bőrébe a Chaplin az autóversenyen című filmben. A toprongyos csavargó
figurájának születése 1914. január 5-én történt, amikor Chaplin belépett a Keystone stúdió
ruhatárába, és az ismert felszerelésben (sminkben, mozgással, ruhában) jött ki onnan. Neve
rövid idő alatt ismertté vált az Egyesült Államokban. 1914 júniusától már minden filmjét maga
rendezte.
Jövedelme alakulása
Bátyja, Sydney lett az ügynöke, aki az alábbi fizetéseket alkudta ki számára:

 1914: Keystone, 150 dollár hetente

 1914–1915: Essanay Studios, Chicago, Illinois, 1250 dollár hetente, plusz 10 000 dollár bónusz
 1916–1917: Mutual, 10 000 dollár hetente, plusz 150 000 dollár bónusz
 1917: First National, összesen egymillió dollár – így ő az első színész, aki ekkora összegről írt
alá szerződést.
1915-ben az Essanay Stúdióhoz ment, ahol már jelentős fizetésemelést kapott, egy évvel később
pedig a Mutual Film Corporationhöz szerződött. Bátyja, Sydney Chaplin Angliából Amerikába
érkezett, és testvére helyére került a Keystone-hoz, ahol vezetőkomédiás lett.
Charlie szerződése lejártával, 1917-ben független producerként folytatta munkáját, hogy nagyobb
szabadsággal és kényelmesebben készíthesse el filmjeit. Az egytekercses játékfilmekben
folyamatos fejlődés érezhető, figurájában gyermekkori nyomorának tapasztalatait formázta meg.
1918 elején a First Nationallel írt alá szerződést, elkészítette Kutyaélet című filmjét. Ezután a
háborúellenes törekvések folytán létrejött kampány felé fordította figyelmét, amelynek keretében
forgatta le a The Bondot az amerikai kormány számára, amely a békekölcsön népszerűsítését
tűzte ki célul.
1918-ban megalapította saját független filmprodukciós cégét (Charles Chaplin Film Corporation),
és a következő 33 évben itt dolgozott, alkotói szabadságban. Az 1918-ban forgatott Fegyvert
vállhoz című alkotása nagy mértékben növelte Chaplin népszerűségét. Ezután forgatta a Napos
oldalt és az Egy örömteljes napot, már 1919-ben.

United Artists[szerkesztés]

A kölyök (The Kid, 1921)

Douglas Fairbankssal, Mary Pickforddal és D. W. Griffith-szel 1919-ben megalapította a United

Artists stúdiót. Ezt követően minden Amerikában gyártott filmjüket ezzel a vállalattal mutatták be.
B. B. Hampron a következőket írja A mozi története című művében: "A filmstúdió forgalmazóként
jött létre, mind a négy művész teljesen kontroll alatt tartotta a filmforgatási és -forgalmazási
tevékenységeit, és ugyanúgy bízták meg filmjeik forgalmazásával a United Artists-ot, mintha
más, nem olyan céget bíztak meg volna, ami nem az ő tulajdonukban van. A United Artists
alaptőkéje az alapítók között egyenlő részben volt elosztva. Ez a megegyezés egy valami újat
hozott be az iparágba. Ezidáig a producerek és a filmforgalmazók voltak a munkáltatók, a
sztároknak fizetést és néha a profitból részesedést adtak. A United Artists rendszerében a
sztárok saját munkáltatóivá váltak. Meg kellett finanszírozniuk a filmet, de megkapták a
producerek nyereségét, ami korábban a munkáltatókhoz ment és megkapták a filmforgalmazók
profitjából a neki járó részesedést."
Chaplinnek azonban előbb még teljesítenie kellett a First National-lel kötött szerződését, ezért
1921 elején elkészítette hattekercses A kölyök című filmet, melyben Jackie
Coogan gyermekszínész oldalán szerepelt.
Az első United Artists film, az 1923-as Bohémvér briliáns vígjáték volt, azonban a közönség
elutasítóan fogadta, mivel Charles Chaplin egy cameo feltűnésen kívül nem játszott a
filmben. 1925-ös Aranyláz volt Chaplin legbonyolultabb vállalkozása. Két hétig forgattak Truckee-
ben, a Sierra Nevada hegységben. 600 statisztát hoztak Sacramentóból,
többnyire hajléktalanokat, hogy felmásszanak a 700 méteres hófedte kaptatón. A felvételek
nagyobb részére a stáb visszatért Hollywoodba, ahol egy élethű, miniatűr hegyláncot építettek
fából, gipszből, sóból és lisztből. A technikusok aprólékosan
kidolgozott maketteket szerkesztettek, hogy különleges effektusokat hozzanak létre. Például a
szakadék szélén billegő bányászkunyhót, ami a filmtörténet egyik legnagyobb visszhangját
kiváltó, a komikus feszültségteremtést tökélyre vivő jelenete. Az Aranyláz tele van mára
klasszikussá vált jelenetekkel: farkaséhes a két szereplő, ezért Charlie megfőzi a bakancsát. Az
éhségtől képzelődő Jim szemében Charlie átalakul csirkévé. Chaplin élete végén azt nyilatkozta:
szeretné, ha erről a filmről emlékeznének rá.
Chaplin azt vallotta, hogy a beszéd megöli a film szépségét, csökkenti a mimika szerepét. Miután
sokat rágódott a hangos technika alkalmazásán, úgy döntött, hogy hangeffekteket és zenét
alkalmaz a filmben, de a Nagyvárosi fények (1931) még némafilm lesz. Melodrámája és
nagyszerű humora megállta a helyét a versenyben a hangosfilmekkel.
A film után 18 hónapos világturnéra indult, utazása során megfigyelte
a nacionalizmus felemelkedését, a gazdasági válság, a munkanélküliség társadalmi hatásait. Egy
nyilatkozata szerint: „A gépeknek szolgálniuk kéne az embert, nem pedig tragédiákat okozva
kiszorítani őket a munkahelyeikről”.
Az 1936-os Modern időkben a toprongyos figura búcsút vett a közönségtől, ugyanis a hangosfilm
megjelenése a karakter „halálát” jelentette. Amikor a film készült, a hangosfilm már egy évtizede
uralkodott. Chaplin fontolóra vette a dialógusok használatát, de végül felismerte, hogy a kis
csavargó csak néma pantomimmel él meg. Csupán egyszer hallani a hangját, amikor éneklő
pincérként alkalmazzák.
Chaplin megvásárolta 5 ezer dollárért a fekete komédia ötletét Orson Wellestől. Monsieur
Verdoux (1947) történetét társadalombíráló éllel látta el. Az eredményről így nyilatkozott: „A
legeszesebb és a legragyogóbb film az életművemben”.

A politikailag aktív Chaplin[szerkesztés]

Az 1940-es A diktátorral népszerűségének elvesztését kockáztatta. Ismét állást foglalt Adolf
Hitlerrel és a nemzetiszocializmussal szemben. Chaplin nemzetiszocialista diktátort játszik
benne, ennek karakterét Hitlerről formálta, valamint egy zsidó borbélyt, akit kegyetlenül üldöznek
a nácizmusban. Hitler, aki nagy mozirajongó volt, állítólag ezt a filmet háromszor nézte meg.
Chaplin később úgy nyilatkozott, hogy ha tudott volna a koncentrációs táborokról, nem készíti el a
filmet.
Chaplin széles körben hangoztatta liberális és baloldali nézeteit, a kormány által felajánlott
amerikai állampolgárságot folyamatosan visszautasította, amivel gyanús figurává vált
az FBI szemében. Az FBI rágalomhadjáratot indított ellene, kommunista szimpátiával vádolta
meg. Az 1952-ben készült Rivaldafény londoni bemutatójáról már nem tudott visszatérni az
Államokba, mivel a legfőbb ügyész érvénytelenítette a beutazási engedélyét, erkölcsi és politikai
nézeteire hivatkozva nem kapta meg a szükséges vízumot.

Európai élet[szerkesztés]
Svájcban telepedett le feleségével és 8 gyermekével. Utolsó filmjében, az 1967-es Hongkongi
grófnőben már csak egy cameo-jelenetben tűnt fel, a film főszerepeit Sophia Loren és Marlon
Brando játszotta. 1972-ben villámlátogatást tett Los Angelesbe, mikor átvette az életművéért
járó Oscar-díjat. Majdnem haláláig dolgozott. 1975-ben az angol királynő lovaggá ütötte. Sir
Charles Chaplin 1977 karácsonyán halt meg agyvérzést követően, 88 évesen. Népszerűsége
sokat tett Hollywood felvirágoztatásáért, alakjával egyéni hőst teremtett.

Magánélete[szerkesztés]
Általában gyengéi voltak a szinte gyermekkorú lányok, akiket aránytalan teste ellenére elbűvölt.
Életében kb. 2000 nővel volt szexuális kapcsolata. Közülük többen is beszámoltak kegyetlen,
perverz hajlamairól.[8] 1918-ban 28 évesen elvette a 16 éves Mildred Harrist. Első gyermekük
Norman Spencer Chaplin meghalt csecsemőkorában, 1920-ban felbontották házasságukat.
Charlie 35 évesen belebonyolódott egy 16 éves lánnyal (Lita Grey) való viszonyba. 1924-ben
összeházasodnak, mert a lány terhes lett. Két fiuk született, Charles Chaplin Jr. (1925–1968) és
Sydney Earle Chaplin. Keserű válásuk 1928-ban Charlie-nak 825 ezer dollárjába került. A válás
körüli stressz hatására megőszült. Később Paulette Goddard színésznővel került szakmai és
romantikus kapcsolatba 1932 és 1940 között. Ennek vége után Charles bejelentette, hogy
titokban megházasodtak 1936-ban, de hivatalosan soha nem házasodtak össze. 1942-ben
felbontották élettársi kapcsolatukat. Ezután Charlie Joan Barryvel kezdett randevúzni, de gyorsan
megszüntette a románcot, amikor a lány elkezdte fenyegetni, és súlyos mentális zavarok jelei
jelentkeztek Joan állapotában. 1943-ban Joan Barry apasági keresetet indított Charles ellen, ő
vérvizsgálatot végeztetett, amiből kiderült, hogy nem ő a vér szerinti apa, ennek ellenére heti
járadékot fizetett a nőnek a gyermek 21 éves koráig. Röviddel ezután találkozott Oona O'Neill-
lel, Eugene O’Neill lányával, és feleségül vette 1943. június 16-án.[9] Ekkor 54 éves volt, a lány
18. Ez a házasság végre hosszú és boldog lett, nyolc gyermekük született. Három fiú:
Christopher, Eugene és Michael és öt leány: Geraldine, Josephine, Jane, Victoria és Annette-
Emilie.
1978. március 2-án a koporsóját a kriptából ellopták, és váltságdíjat követeltek érte. Az özvegy
nem volt hajlandó fizetni, és a rendőrséghez fordult. Az elkövetőket elfogták, Chaplint
újratemették, de sírját csak Oona halála után, 1991-ben betonozták körbe. [10][11][12]

Emlékezete[szerkesztés]
Az 1970-es években – amikor a vándorló életmódot adminisztratív eszközökkel igyekeztek
ellehetetleníteni Nagy-Britanniában – többször nyilvánosan kiállt a cigányság jogai mellett; nem
sokkal halála után, 1978-ban a második Cigány Világkongresszus a születése napját, április 16-át
a Cigány Színészek Világnapjává nyilvánította.