Professional Documents
Culture Documents
Edward de Bono - A Csodálatos Elme
Edward de Bono - A Csodálatos Elme
Míg ruhákra, kozm etikum okra, fogyókúrára, edzésre, sőt plasztikai sebészre va-
gyonokat költve igyekszünk külsőnket vonzóbbá tenni, arra csak ritkán gondo-
lunk, hogy a szem élyes vonzerő egészen másképp is növelhető. Oly módon, ami
egy fillérbe sem kerül, nagyon kevés idő kell hozzá – és ami nélkül a legvonzóbb
külsejű ember társasága is kellem etlen: ez a csodálatos elme. Akárm ilyen szív-
döglesztő megjelenésű valaki, csak a megszólalásig az, ha szellem i világa sivár: az
„intellektuális báj” híján esélye sincs, hogy bárkire jó benyom ást tegyen.
Kötetünk szerzője azzal szerzett világhírt, hogy emberek gondolkodásm ódját vál-
toztatta meg és tette jobbá. Könyveit eddig 37 nyelven adták ki, egyes országok-
ban pedig kötelező tantárgy az általa kifejlesztett gondolkodási tréning. Módszerei
praktikusak és egyszerűek, bárki szám ára könnyen elsajátíthatók.
A szellem i vonzerő nem igényel eget verő IQ-t, hatalm as tudás sem kell hozzá,
sem ritka nagyszerű szem élyiség. Csak képzelőerőre, beleélő-képességre, némi
kurázsira, egy kis kreativitásra van szükség – és egy sor olyan gyakorlati megol-
dásra, amit mindenki képes megtanulni.
Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni,
bárm ely form ában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kia dó eng edé-
lye nélkül közölni.
7. A KÉRDEZÉS MÓDJ A
Halászó (kiegészítendő) kérdés és célzó (eldöntendő) kérdés
Forrás és hitelesség
Még több részlet
Magyarázat
Alternatívák és lehetőségek
Módosítás
Többválasztásos kérdések
Értékek
Gondolkodásunk alapja
Összegzés
8. PÁRHUZAMOS GONDOLKODÁS – A HAT KALAP
Együttműködő témafeltárás
A gondolkodás hat kalapja
A fehér kalap
A piros kalap
A fekete kalap
A sárga kalap
A zöld kalap
A kék kalap
A kalapok alkalmazása
Összegzés
9. ELVEK, FOGALMAK
Miért bajlódjunk elvekkel és fogalmakkal?
Találjuk meg a koncepciót!
A nehezen meghatározható
Az elvek, a fogalmak, a koncepció szintje
Koncepciótípusok
Gyakorlat
Teljesség
Összehasonlítás és szembeállítás
Összegzés
10. ALTERNATÍVÁK
Jobb
Felfogás
Alternatív értékek
Alternatívák létrehozása
A lehetséges
Összegzés
12. ÉRTÉKEK
Körülmények
Különböző felek
Személyes értékek
Szervezeti értékek
Minőségi értékek
Az értékek megújulása
Az ökológiai hatás értékei
Felfogásbeli értékek
Negatív értékek
Összegzés
15. VÉLEMÉNY
Miért legyen véleményünk?
Provokáló vélemények
Gyakorlat
Nézőpont
A vélemény megváltozása
Új információ
Hiányos információ
Értékváltozás
Összehasonlítás és különbség
Összegzés
16. KÖZBEVÁGÁS
Most én beszélek
Egófitogtató közbeszólás
Kiegészítő közbeszólás
Vitázó közbeszólás
Most azonnal vagy inkább később?
Kételyek, kétségek
Összegzés
17. VISELKEDÉS
A csatározó attitűd
Az egóhatalmi játék
A tanulási attitűd
A felfedező attitűd
A konstruktív attitűd
A szórakoztató attitűd
A „kit érdekel?” attitűdje
Összegzés
VÉGEZETÜL
Öröm
Készség
MELLÉKLETEK – A TÁRSALGÓKLUB
Létszám
Rendszeresség
A szervező
Szerepek
Napirend és témák
Eredményesség
Cserelátogatások
Tevékenységi kör
Bevezetés
Edward de Bono
1
Ha mindennel egyetértünk, nem sok helye van a társalgásnak. Nem sok helye
van az eszm ecserének és a dolgok megvitatásának. Beszélgetőtársunk akár elő-
adást is tarthat. No igen, az egyetértés nagyon jól hangzik, de ezzel részvételünk a
beszélgetésben nem lesz túl jelentős. Nézzük a másik végletet:
Igen, de…
Egyáltalán nem értek vele egyet…
Ebb en tévedsz…
Ez nem így van…
Ez a beszélő olyan szem ély, aki világosan kim ondja, hogy semm ivel nem ért
egyet, amit a másik mond. Ez az állandóan vitatkozó, ellenkező szem ély az egyet
nem értéssel a fölényét akarja dem onstrálni. Nagyon jellemző ez a viselkedés-
mód a tudósokra, a magasan képzett szem élyekre, mert erre kaptak ösztönzést,
így „program ozták” a reakcióikat. Ez az attitűd nagyon irritáló, és igen messze
van a csodálatos elm étől.
Az a cél, hogy valahol e két véglet között helyezkedjünk el. Nem kell minden-
nel egyetérteni, és nem kell mindent vitatni sem.
Az „igazam van” szükséglete nagyon szorosan összefügg az egóval. A vita két ego
csatája. Amikor egyetértünk valakivel, az olyan, mintha alávetnénk magunkat a
másik nézőpontjának, vagyis mintha veszítenénk. Amikor nem értünk egyet va-
lakivel, akkor egónkat erősítjük meg azáltal, hogy jelezzük, úgy ítéljük meg, mi
vagyunk fölényben. Mindezt megerősíti az is, hogy az iskola, a társadalom, a kor-
mány, a bíróságok, a média is az érvelésre és a vitára helyezi a hangsúlyt. A kor-
mányzásban például az ellenzéki pártok gyakran a körülm ényektől függetlenül
öncélúan, autom atikusan mondanak ellent a korm ánypártoknak. Ezt egyre töb-
ben tartják rendkívül ostoba dolognak.
Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy mindig mi nyerjük a vitát, a végén semm it nem
nyerünk, kivéve azt, hogy vitaképességeinket fitogtatjuk. Ha elveszítünk egy vi-
tát, lehet, hogy új nézőpontot nyerünk. Nem az a legfontosabb a világon, hogy
mindig igazunk legyen, és nem is nagyon szép dolog, ha ezt tekintjük célnak.
KÜLÖNLEG ES KÖRÜLMÉNYEK
semmi
egy kevés
néhány
sok
a legtöbb
a többs ég
a túlnyomó többs ég
minden
Ha nem tanuljuk meg, hogyan fejezzük ki ellenvélem ényünket, sosem lesz vonzó
a gondolkodásm ódunk. Az ellenérvelés kritikus művelet. Ha rosszul csináljuk, be-
bizonyíthatjuk ugyan, hogy hatékony a gondolkodásm ódunk, de a sikeres érvelő
nem feltétlenül „csodálatos elme”.
Ami azt illeti, a bírósági eljárás eléggé prim itív módja egy téma feltárásának. Ha
az ügyész valam ely állításról úgy gondolja, hogy a védelm et segítené, vajon to-
vábbviszi azt a gondolatot? Term észetesen nem. S ha a védőügyvéd gondolja úgy,
hogy egy állítás a vádat tám ogatná, tovább feszegeti? Semm iképpen sem. Mind-
két oldal a saját szempontjából adja elő az ügyet, ezt védelm ezi, míg a másik fél
álláspontját tám adja. Ez a „csata” egyáltalán nem jelenti azt, hogy a tém át alapo-
san megvizsgálták. Az ügy feltárásának hatékonyabb módja a „párhuzam os gon-
dolkodás” (l. a 8. fejezet). Ezzel a módszerrel a felek közösen vizsgálják meg a té-
mát.
Még akkor is, ha az egyet nem értés kellem etlen lehet, gyakran szükséges az
igazság érdekében, és azért, hogy bárm ilyen tém át tényszerűen és teljesen feltár-
junk.
UDV ARIASSÁG
Ezek az egyet nem értés meglehetősen nyers, durva kifejezési form ái. Úgy is ki le-
het fejezni, ha nem értünk valakivel egyet, hogy nem tám adunk:
Európában százezer lakosból 89–120 ember van börtönben. Az Egyesült Állam ok-
ban ez a szám több mint 6-szor nagyobb, százezer lakosból 750-en töltik börtön-
büntetésüket. Vajon ez azt jelenti, hogy az amerikaiak kevésbé jogkövetők?
A következtetés nem szükségszerűen következik ebből a statisztikából.
Lehet, hogy az Egyes ült Államokb an a rendőrs ég jobb eredményeket mutat fel a kö-
rözött bűnözők elfogás áb an.
Lehet, hogy az Egyes ült Államokb an több bűncselekményt büntetnek börtönb ünte-
téss el.
Lehet, hogy az Egyes ült Államokb an hosszabb a letöltendő börtönb üntetés átlagos
időtartama.
Lehet, hogy azért, mert az Egyes ült Államokb an a büntetőperek 95%-a vádalkuval
zárul, ott több emb ert zárnak börtönb e.
ÉRT ELMEZ ÉS
A feleség, aki rájön, hogy férjének szeretője van, egész házasságukra visszatekint-
ve csak azokat a pontokat emeli ki, amelyek azt sugallják, hogy férje nem szereti
őt igazán.
A szelektív értékelés azt jelenti, hogy a dolgokat úgy értékeljük, hogy egy tény
birtokába jutva imm ár beleilleszkedjenek a tényből fakadó prekoncepciókba.
A szelektív értékelés klasszikus példái a sztereotípiák és az előítéletek. Konkrét,
rögzült sém ánk van, és csak azokat a dolgokat jegyezzük meg, amelyek illenek
ebbe a sém ába. A faji előítélet ennek a legszembetűnőbb példája.
A heves fem inisták bárm ilyen férfiviselkedést a férfisovinizm us jeleként érté-
kelnek.
A szelektív értékelés oda-vissza működik. Például: volt úgy, hogy a NASA alkal-
mazottainak 50%-a, a Microsoft alkalm azottainak pedig 26%-a indiai volt.
Ez azt sugallhatja, hogy az indiaiak különösen intelligensek vagy képzettek a
szám ítástechnikához. Indiában hatalm as a szoftveripar (Bangalor környékén), és
kiváló szám ítástechnikai oktatási intézm ények vannak. Így hát azok az indiaiak,
akik az Egyesült Állam okba mentek, nagy valószínűséggel ilyen állásokat találtak.
Ha hozzávesszük, hogy az Egyesült Állam okban hiány volt inform ációtechnológi-
ai szakértőkből, ez azt jelentette, hogy különleges vízum ot adtak azoknak az indi-
aiaknak, akik jártasak voltak ezeken a szakterületeken.
A szelektív értékelést nehéz próbára tenni, mert állításai igazak lehetnek. A
hallgatónak nincsenek eszközei arra, hogy kiderítse, mit nem mondtak el neki,
mit hagytak ki. Ha valaki felsorolja, hogy egy adott dolgozó mikor lazított, lustál-
kodott a munkában, valószínűleg nem sorolja fel azokat a példákat, amikor
ugyanez az alkalm azott nagyon is szorgosan dolgozott.
Ha az a meggyőződésünk, hogy bizonyos rasszokhoz tartozók több bűncselek-
ményt követnek el, akkor csak azokat a példákat jegyezzük meg, amikor az adott
rasszhoz tartozó ember követ el bűncselekm ényt. Nem vesszük figyelembe, hogy
a bűnözés gyakoribb bizonyos gazdasági körülm ények között élő csoportokban,
és ezekben a csoportokban több az adott rasszhoz tartozó szem ély.
ÉRZ ELMEK
A 3. fejezetben arról olvashatunk, hogy az eltérő szem élyes tapasztalat eltérő vé-
lem ényeket eredm ényez. Ugyanez érvényes a vélem énykülönbségekre is. Ha
szem élyes tapasztalatunk eltér egy másik ember szem élyes tapasztalatától,
könnyen lehet, hogy nem értünk egyet a vélem ényform áló másik tapasztalatából
levont következtetéssel.
A monarchiákban élőknek nagyon más tapasztalatai lehetnek, mint az olyan
országokban élőknek, ahol az államform a nem királyság. Akik elváltak, másképp
ítélnek meg bizonyos dolgokat, mint azok, akik nem váltak el.
Az eltérő tapasztalás soha nem jelenti azt, hogy miénk az igazi, a hiteles él-
mény, a másik fél tapasztalata pedig érvénytelen. A vélem énykülönbség kifejezé-
sében egyszerűen állapítsuk meg, hogy mi másképpen tapasztaltuk. Például: „Én
teljesen mást tapasztaltam a fiatalkorú bűnözőkkel való munkám során, mint ön.
Úgy találtam, hogy…”.
Van olyan is, hogy az eltérő tapasztalat mellett eltérő az értelm ezés is. Például:
Fiatal orvosként úgy találtam, hogy az ápolós zemélyzet nagyon jól gondját vis eli a
betegeknek.
Fiatal orvosként úgy találtam, hogy az ápolós zemélyzetnek csak kevés ideje van a
betegekre.
Első látásra a két tapasztalat ellentm ondónak tűnik. Aztán kiderül, hogy a máso-
dik esetben a kórház nem alkalm azott elég ápolót. A nővéreknek nagyon sokat
kellett teljesíteni, ezért tűnt úgy, hogy kevés idejük van a betegekre.
Mint az első fejezetben is láttuk, általában abból kellene kiindulnunk, hogy nem
fogadjuk el az általánosításokat.
Az általánosítások önm agukban azt jelentik, hogy ugyanaz a címke alkalm az-
ható mindenre és mindenkire, aki és ami az adott skatulyában van: a gyerekek
aranyosak; minden ügyvéd okoskodó; az olaszok rom antikusak; a francia nők re-
mekül tudnak főzni.
Az ilyen általánosításokat azzal lehet próbára tenni, hogy felvetjük, vajon a
„legtöbb” vagy az „általában” szó behelyettesíthető-e a „minden” szóval. Ha nem
helyettesíthető be, mert ezzel oda lenne az érv logikája, akkor a logika helyessége
iránt kétség merülhet fel, legalábbis emberekre vonatkozóan. Műszaki területe-
ken azonban az általánosítás kétségtelenül működhet.
Van egy vicc az egyszeri pilótáról, aki elnézést kért az utasoktól, hogy kénytelen
leállítani az egyik hajtóm űvet. Megm agyarázta, ez egyben azt jelenti, hogy két
órával később érnek New Yorkba. Aztán a második hajtóm ű is meghibásodott,
mire a pilóta megm agyarázta az utasoknak, hogy a késés sajnos négy óra lesz.
Amikor a harm adik hajtóm ű is elromlott, a másodpilóta odahajolt a kapitányhoz
és azt mondta:
– Az istenért, rem élem a legutolsó hajtóm ű nem romlik el, különben egész éj-
jel idefönt maradunk!
A kivetítés azt jelenti, hogy egy folyam attal kapcsolatban azt feltételezzük, a to-
vábbiakban is hasonlóképpen fog bekövetkezni. Az ökológusok is ezt teszik, pél-
dául a globális felm elegedéssel kapcsolatos figyelm eztetéseikben. Van, hogy iga-
zuk van, és van, hogy tévednek.
Világszerte emelkedik a felsőoktatásba beiratkozó hallgatók szám a. Levonhat-
juk ebből azt a következtetést, hogy eljön a nap, amikor mindenki diplom ás lesz,
és nem lesz elég állás? A kínai gazdaság évi 8%-os növekedést mutat (sokkal gyor-
sabb, mint a legtöbb más országban). Levonhatjuk-e ebből azt a következtetést,
hogy Kína a vezető gazdasági erő a világon?
Az általánosításokhoz hasonlóan, a kivetítést is megfelelő óvatossággal kell ke-
zelnünk. Lehet bennük némi igazság, de nem valószínű, hogy az állítások szerint
fog működni a jövő is. Nagyon gyakran megtörténik, hogy ellenhatású erők lép-
nek fel, és a trend épp, hogy nem a várakozásoknak megfelelően alakul.
nem lehetetlen
lehets éges
valós zínű
meglehet
előfordulhat
elég valós zínű
nagy a valós zínűs ége
bizonyos
Lehets éges, hogy 50 éven belül Kína lesz a világ vezető ereje.
Nem kizárható, hogy egy más ik bolygón vagy a Holdon űrállomást hozzunk létre.
Nagyon valós zínű, hogy a HIV lesz Afrika legnagyobb problémája.
ELT ÉRŐ VÉLEMÉNY VAGY EGYET NEM ÉRT ÉS
Az egyet nem értés az állítás igazságtartalm ára vonatkozik. Nem igazán szeretjük
hagyni, hogy valaki olyasm it állítson, ami nem igaz, vagy ha igazként állít be
olyasm it, ami nincs bizonyítva.
Alább, a 3. fejezetben leírt spagettis metaforában különböző szószok közül kell
majd választani. Ha valaki azt javasolná, hogy őrölt kávét szórjunk a spagettira,
ezt valószínűleg mint „teljesen téves elképzelést” utasítanánk el (ami azt illeti, én
kipróbáltam, és mondhatom, kifejezetten jóízű). Ha azonban valaki azt javasolná,
hogy dízelolajat öntsünk a spagettira, bizonyára határozottan elutasítanánk.
Nemcsak azért, mert rossz íze van, hanem azért is, mert mérgező.
Egyet nem értésünket számtalan módon kifejezhetjük:
Egyet nem értésünket lehetőleg mindig ilyen árnyalt módon fejezzük ki. Túlságo-
san nyers, ha egyszerűen azt mondjuk, hogy nem értünk egyet valam iben. Az
egyet nem értés okát nem feltétlenül kell közölnünk. Amint közöltük egyet nem
értésünket, kifejthetjük az okokat.
HOG YAN FEJ EZZÜK KI EGYET NEM ÉRT ÉSÜNKET? – ÖSSZEGZ ÉS
KÉTFAJT A KÜLÖNBSÉG
Ha felemeljük a magazin árát, keves ebb en fogják vás árolni, és pénzt vesztünk.
Ha felemeljük a magazin árát, az emb erek értékes ebbnek fogják tartani, és talán
több olvas ónk is lesz, amellett, hogy extra bevételt is tes zünk zsebre az értékes ítés-
ből.
Valahányszor a jövőbe tekintünk, lehetséges, hogy más vélem ényekkel talál-
kozunk, a bekövetkezendő történések és folyam atok vonatkozásában. Nagyon
nehéz előre megjósolni, melyik vélem ény a „helyes”. Bizonyos esetekben lehet-
nek kutatások vagy precedensek, melyekből következtethetünk, melyik véle-
mény lehet helyes. Általában azonban a jövő a vélem ényeltérések szempontjából
nyitott.
A különbségek szárm azhatnak szem élyes preferenciákból is. Vannak, akik szere-
tik a horrorfilm eket. Vannak, akik a verekedős film eket szeretik. Mások a wes-
ternt. Elég nagy a különbség az emberek ízlésében ahhoz, hogy mindenki olyan
partnerrel házasodjon össze, aki neki tetszik.
Képzeljük el, hogy két ember vitatkozik azon, hogyan lehet eljutni A pontból B
pontba. Egyikük azt mondja: „A legjobb útvonal, ha Clickford falun át megyünk.”
Mire a másik: „Szerintem az autópálya a legjobb útvonal, bár azért fizetni kell.”
Minden attól függ, hogy mit értünk a legjobb útvonal alatt. Ennek több jelenté-
se lehet:
Ha csak a „legjobb” kifejezést nem határozzuk meg pontosan, az eltérő vélem é-
nyek mindegyike helyes. Lehet, hogy van, akinek a legrövidebb útvonal a leg-
jobb. Másnak a leggyorsabb lehet a legjobb. És így tovább.
Képzeljünk el egy embert, aki a templomtól északra áll, és ő a saját szempont-
jából írja le a templom ot. Egy másik ember a templomtól délre áll, ő is a saját
szempontjából írja le a templom ot. Mindkét nézet helyes. Eltérőek, de mindkettő
helyes.
Van egy történet az egyszeri emberről, aki a kocsija egyik felét fehérre, a másik
felét feketére festette. A barátai megkérdezték, hogy miért tette ezt, mire ő így vá-
laszolt: „Ha szabálytalanságot követek el, olyan mulatságos hallani, hogy a tanúk
a bíróságon egym ásnak ellentm ondóan nyilatkoznak. Az egyik tanú azt mondja,
hogy fehér autó volt, ami nem állt meg a lámpánál. A másik tanú szintén eskü
alatt azt vallja, hogy a kocsi fekete volt…”
Mindkét tanúnak igaza lehet, mivel más-más szemszögből nézték az esem ényt.
Azoknak a szempontjából, akik kölcsönt vesznek fel üzleti vagy lakáscélra, az
alacsony kam atláb jó dolog. Azoknak a szempontjából, akik pénzt adnak kölcsön,
vagy akik megtakarításaik kam ataiból élnek, az alacsony kam atláb egyáltalán
nem jó dolog. Erős a vélem ényeltérés, de mindkét vélem ény helyes.
Az eltérő szemlélet eltérő értékelést eredm ényez. Még ugyanabból a szem-
pontból is lehet azonban különbség az értékelésben.
Azt, hogy a gyerekek az iskolában szám ítógépeket használnak, a szülő értékel-
heti így is: jó dolog, ez teszi lehetővé, hogy a gyerek olyan hatalm as inform ációtö-
meghez férjen hozzá, ami másképpen nem lenne lehetséges. De értékelheti így is:
a szám ítógépek használata azt jelenti, hogy csökken az élő kapcsolat a gyerekek
között, így korlátozódik a társasági tapasztalatuk, kevésbé tudják gyakorolni a
megfelelő társas érintkezést. Mindkét felfogás ugyanabból a (szülői) szempontból
való. Mindkettő igaz, mégis különbözőek.
Egy másik példában a pesszim ista a félig töltött borospohárról azt mondja,
hogy „félig üres”. Az optim ista ugyanerről a pohárról azt mondja, hogy „félig teli”.
A gyártás átszervezésével foglalkozó konzultáns ránéz ugyanerre a pohárra, és
azt mondja: „Túl vastag az üveg”. A borász ránéz, és azt jegyzi meg: „vörösbor”.
Mint az egyetértésről szóló fejezetben írtuk, az eltérő értékrend mindig eltérő
vélem ényekhez fog vezetni.
Amikor az Egyesült Állam ok korm ánya javasolta, hogy a meg nem született
gyerm ekek után is járjon családi pótlék, a különböző értékrendek különböző vé-
lem ényekben nyilvánultak meg. Voltak, akik üdvözölték annak elism erését, hogy
a terhes nőknek extra szükségleteik vannak a gyerekek miatt, tehát logikus, hogy
megadjuk nekik a szükséges segítséget. Voltak olyanok, aki ezt úgy értékelték,
hogy az intézkedés az abortuszt hivatott csökkenteni, mert a meg nem született
gyerekeket is jogokkal rendelkező embernek tekintették. Ez azt is jelentheti, hogy
az abortuszokat ezentúl jelenthetik és regisztrálhatják.
Amikor Angliában egyre több diák kapott jobb jegyeket az érettségin, voltak,
akik üdvözölték a tényt és azt mondták, hogy ez segíthet nekik a munkaerőpia-
con jobb álláshoz jutni. Voltak azonban mások, akik azon lam entáltak, hogy a
vizsga leértékelődött, és sürgették, vezessenek be egy újabb felsőszintű vizsgát,
hogy az okosak közül továbbra is kiválaszthatók legyenek a legokosabbak. A kü-
lönbségek az eltérő tapasztalaton is alapulnak. Azoknak a tanároknak, akik gazda-
ságilag elm aradott területeken tanítanak, teljesen más tapasztalatai lesznek a ta-
nításról, mint azoknak, akik gazdagabb környéken dolgoznak.
Azt tapasztaljuk például, hogy a „gondolkodás közvetlen tanítása az iskolában
(l. a 19. oldalt) jelentős hatással van a diákok önbecsülésére és viselkedésére el-
maradott vidékeken”. Ezek a diákok úgy érzik, hogy már képesek irányítani saját
életüket, döntéseket hozni, választani és tervezni. A gazdagabb vidékeken a hatás
inkább az iskolai munkában, mint a viselkedésben jelenik meg.
A rossz házasságban élők tapasztalata más, mint a jó házasságban élőké.
Emlékszem, egyszer egy fiatal ausztrál nő, Katie azt mondta, az ideális házas-
ságban a feleségnek rajongania kell a férjéért, és a férjnek ezt értékelnie kell. Va-
lahányszor felidézem ezt másoknak, a vélem ények igen eltérőek: „Fordítva kelle-
ne lennie”; vagy: „Ennek oda-vissza kellene működnie, kiegyensúlyozottan”. Ezek
a különbségek a közvetlen szem élyes tapasztalatból adódnak. Talán abból, hogy
az illető jó vagy rossz házasságban él; a családi életben szerzett tapasztalatokból;
és mások tapasztalataiból is (pl. abból, hogy ezt olvassák a magazinokban).
Hatalm as különbség lehet a jövő megítélését illetően. A jövő alakulásában sen-
ki sem lehet biztos. A múltból levont következtetések és kutatások által fogalm at
alkothatunk a jövőről. De ez a legjobb esetben is csak jelzi az esem ények lehetsé-
ges alakulását. A szem élyes tapasztalat és az adott területen szerzett tapasztalat is
segít abban, hogy kialakítsuk elképzelésünket a jövőről.
Tegyük fel, hogy valaki azt javasolja, a házasság legyen hivatalos ötéves szerző-
dés, amelyet a felek közös megegyezéssel az ötödik év végén megújíthatnak. Gon-
doskodni kellene az öt év alatt született gyerm ekekről. Vajon mi lenne ebből? Mi
történne a társadalomm al, a házasságban élő férfiakkal és nőkkel? A gyerekek-
kel?
Annak „megítélése”, hogy ez jó javaslat-e vagy nem, a szem élyes értékektől és
tapasztalattól függ. Vélem ényt azonban csak úgy alkothatunk ez esetben, ha a jö-
vőbe nézünk: el kell képzelnünk, milyen lehetséges következm ényekkel jár a do-
log. Sok lehetőség van. A következm ények eltérőek lehetnek. Egyeseket előnyö-
sen, másokat hátrányosan érintene. Lehet azt mondani, hogy aki boldog házas-
ságban él, egyszerűen megújítja a szerződést. Azoknak, akik boldogtalan házas-
ságban élnek, egyszerűbb lenne a válás. Mások úgy gondolhatják, hogy felelőtlen
emberek sorozatban kötnének újabb és újabb ilyen házasságokat.
HAT ÁROZZUK MEG A KÜLÖNBSÉG EKET!
Szerintem, ha növeljük az árat, nőni fog az értékes ítés. Szerinted? Lehet az is, hogy
az áremelés csökkenti az értékes ítést.
Szerintem a „gondolkodást” közvetlenül képess égként lehet tanítani az iskoláb an.
Szerinted?
Lehet, hogy a gondolkodást nem lehet közvetlenül tanítani, csak a megfelelő gondol-
kodás i szokás okat lehet erős íteni más tantárgyak tanulás áb an.
Szerintem a súlyos büntetés a legalkalmas abb eszköz a bűnözés visszas zorítás ára
minden esetb en. De lehet, hogy ha a fiataloknak megadjuk a sikerélmény alternatív
lehetős égét, akkor csökkenni fog a fiatalkori bűnözés.
Terítsük ki egym ás mellé az eltérő vélem ényeket! Ennek során a lehető legna-
gyobb őszinteségre, korrektségre törekedjünk! Vitapartnerünkkel tisztázzuk,
egyetért-e azzal, hogy megfelelően határoztuk-e meg a különbségeket! Ha szüksé-
ges, kérjük meg, összegezze ő, hogyan látja ezeket a különbségeket.
A legjobb, ha próbálunk elérni arra a pontra, ahol azt mondhatjuk: „Egyetér-
tünk abban, hogy eltérő a vélem ényünk ebben a tárgyban”.
1. Van úgy, hogy csak egyetlen vélemény lehet a helyes. Ilyenkor az „igaz-
ság” feltárható.
2. Gyakrabban van úgy, hogy az eltérő vélemények önmagukban külön-
külön helyesek.
3. A különbség származhat az értékelés alapjának eltérő definíciójából (a
„legjobb” út).
4. Az eltérés adódhat személyes preferenciákból, ízlésből vagy választás-
ból.
5. Az eltérés adódhat az eltérő értékrendből.
6. Az eltérés adódhat eltérő nézőpontból, perspektívából.
7. Az eltérés adódhat eltérő felfogásból akkor is, ha az adott dolgot ugyan-
abból a nézőpontból nézik.
8. Az eltérés adódhat eltérő személyes tapasztalatból, tudásból.
9. Az eltérés adódhat a jövő alakulásáról alkotott eltérő felfogásból.
10. A lehető legegyértelműbben kell feltárni az eltérés természetét. „Terít-
sük ki egymás mellé az eltérő véleményeket!”
11. Próbáljuk meg feltárni és megmagyarázni az eltérés okait!
12. Törekednünk kell arra, hogy összebékítsük az ellentéteket, és ahol ez
nem sikerül, meg kell egyeznünk abban, hogy véleményünk eltér.
4
INFORMÁCIÓ
Tudta-e, hogy a nőstény botsáskának hím botsáska közrem űködése nélkül is le-
het nőivarú utóda? Ha olyan horm onális kombinációt tudnánk kidolgozni, amely
megindítja a sejtosztódást, akkor valóban feleslegessé válnának a férfiak.
Minden élőlények közül talán a csikóhal a legfem inistább. A nőstény ikrát rak,
azt a hím term ékenyíti meg. Aztán a nőstény „átadja” a megterm ékenyített ikrát
a hímnek, akinek vigyáznia kell rá, míg az ivadékok ki nem kelnek.
Az ausztráliai Queenslandben él egy békafajta, amely lenyeli a hím által meg-
term ékenyített petéket. Ilyenkor a béka lecsökkenti gyomrában a hidrokloridsav
és az emésztősavak szintjét. A pete a béka gyomrában fejlődik ki. Ha a fejlődés be-
fejeződik, a nőstény béka kinyitja a száját, az ivadékok egyszerűen kiugrálnak be-
lőle.
A szokatlan inform áció is érdekes lehet. Ilyen inform ációt gyűjthetünk, ha
megjegyezzük az újságokban és magazinokban olvasottakat. Érdeklődhetünk kü-
lönleges tém ák iránt, akár igazi szakértőkké válhatunk például a zulu hadviselés,
a jachtépítés vagy akár a kazahsztáni családm odell tém ájában.
Most azonban abból indulunk ki, hogy valaki semm ilyen különleges inform á-
ciónak nincs birtokában és semm i különlegeset nem művel. Hogy lehet egy ilyen
ember mégis érdekes?
MI LENNE, HA…?
A legtöbb vita és megbeszélés bizonyosságra törekszik: „ez így van”; „ezt így kell”;
„ez így nem helyes”; „ennek (nem) kell történnie”.
Az alternatívák és más lehetőségek felkutatása érdekesebbé teheti a dis-
kurzust. Aztán feltárhatjuk a lehetőségeket, akkor is, ha végül elvetjük azokat.
Például: Lehet, hogy az adózás kérdését másképpen kellene kezelni. Az adófizető
adójának 50%-ával maga rendelkezhetne, ő mondaná meg, milyen célra kell köl-
teni – egészségügyre, oktatásra, védelm i kiadásokra. Ez lehetővé tenné, hogy az
adózás útján szavazzanak az állam i bevételek felhasználásáról.
Alternatív megoldásokat lehetne javasolni ism ert problém ákra vagy konflik-
tushelyzetekre is. Ha előálltunk a megoldási javaslattal, megvitathatjuk és mérle-
gelhetjük.
Az algériai konfliktusokban mintegy 150 000 embert öltek meg. A Srí Lanka-i
háborúnak 56 000 áldozata volt. A kolumbiai harcokban körülbelül 39 000 ember
vesztette életét. Lehetne jó megoldást találni ezeknek a konfliktusoknak a megol-
dására (valam int a kasm íri, észak-írországi, izraeli konfliktusra is)? Vajon működ-
hetne-e másképp az ENSZ?
Egy fiatal ausztrál orvos felvetette, hogy a gyom orfekélyt fertőzés okozza. Elő-
ször mindenki kinevette. Kiderült, hogy igaza van. Az olyan betegek, akik már
évek óta savkötőket szedtek, most két hét alatt kikúrálhatók. Szükségtelenné vál-
tak olyan operációk, amelyek során a gyom or egy részét vagy nagy részét kiope-
rálták (Billroth-műtét). A tudom ány hipotézisek és alternatív megoldások által ha-
lad előre.
Azt mondják, az Egyesült Állam okban az emberek 75%-a olyan emberrel köt
házasságot, akivel munkakapcsolatban van. Ez elég korlátozott választásnak tű-
nik. Milyen alternatívák lehetnek? Az internet, újsághirdetés, társkereső ügynök-
ségek, házasságközvetítők.
Katolikus országokban a hivatalos öngyilkossági statisztika nagyon alacsony
értékeket mutat. Ez vajon azért van, mert az erős vallási elem eleve csökkenti az
öngyilkosságok szám át, vagy azért, mert az öngyilkosokat nem tem ethetik egy-
házi fenntartású tem etőbe, így az öngyilkosságokat nem öngyilkosságként jelen-
tik?
Nemrégiben az európai országok közül Spanyolországban mérték a legkisebb
születési arányt, pedig ebben az országban tilos a fogamzásgátló eszközök alkal-
mazása. Mi történt?
A kövérek gyakran boldognak tűnnek. Vajon ez csak illúzió? Vagy ugyanazok a
horm onok, amelyek a kövérségüket okozzák, egyben boldogságérzést is kelte-
nek? Azért esznek többet, mert boldogok? Azért tűnnek boldognak, mert úgy
gondolják, hogy ez az egyetlen módja, hogy hozzájáruljanak a társadalom boldo-
gulásához?
Ha hozzászokunk, hogy alternatívákat és lehetőségeket keressünk, bárm ely
téma érdekessé válik.
ELMÉLET EK
Ism ertem egy nagyon híres filozófust, jó barátok voltunk, de nem igazán tudtunk
társalogni, mert eltérő elképzelésünk volt arról, hogyan is kellene alakulnia a be-
szélgetésnek.
Szerinte a beszélgetést azzal kell kezdeni, hogy pontosan meghatározzuk a fo-
galm akat és feltételeket. A beszélgetés végén pedig kiderül, hogy a következteté-
sek megfelelnek-e a kezdetben felállított definícióknak.
Szerintem a beszélgetésnek olyannak kellene lennie, mint amikor sziklam á-
szás közben „kürtőn” haladunk felfelé. Minden lépés tovább és tovább visz, új le-
hetőségek és gondolatok felé. Ezt csak gondolkodással, elm élkedéssel lehet elérni.
A végén zsenge hajtásokkal teli kertbe érünk.
Sokan gondolják, hogy csak az „igaz valóságról” szabad gondolkodni és beszél-
ni. Valóban, csak az igaz valóságra tám aszkodjunk, és aszerint cselekedjünk, de
ahhoz, hogy eljussunk odáig, lehet, hogy meg kell vizsgálnunk a lehetőségeket
(ugyanez a helyzet a tudom ányos elm életek esetében).
A beszélgetésnek van élvezeti értéke is. Az elm életeknek és vizsgálatuknak
sokkal nagyobb a szórakoztató értéke, mint az igazságnak. A gondolatokkal való
játék érdekes és egyben szórakoztató is.
Vajon azért kevesebb a női képzőm űvész, mint a férfi, mert a nők kom olyab-
bak, az élet és a család dolgaival kell törődniük, míg a férfiak megengedhetik ma-
guknak, hogy felelőtlenebbek, kom olytalanabbak és önzőbbek legyenek?
ÖSSZEFÜGG ÉSEK
Ahhoz, hogy összefüggéseket vegyünk észre, szám ításba kell vennünk a lehetősé-
geket, alternatívákat és elm életeket. Vajon van-e összefüggés a kínai női lakosság
körében mért magas öngyilkossági arány és az „egy család, egy gyerek” politikája
között?
Volt-e összefüggés a Peter Ueberroth által nagy sikerrel megszervezett 1984-es
Los Angeles-i olimpia és a között az előadás között, amit 1975-ben Boca Ratonban
a Fiatal Vállalatigazgatók Szervezetének ülésén mondtam? Peter Ueberroth sze-
rint volt, mivel a laterális gondolkodás kreatív technikáinak segítségével új kon-
cepciókat dolgozott ki.
Van-e kapcsolat az angol tizenéves lányok terhessége és a között a jóléti politi-
ka között, hogy az anyák az állam által garantált lakhatásra jogosultak?
Könnyű összefüggést látni ott, ahol pedig nincsen. Az összeesküvés-elm életek
és a paranoia abban közös, hogy mindkettőben képzelt átkos összefüggéseket fel-
tételeznek. Másrészt nincs abban semm i rossz, hogy feltérképezzük a lehetséges
összefüggéseket, ha addig nem vesszük kom olyan ezeket, míg nincsenek bizo-
nyítva.
Ha egy tanár vizsgadolgozatokat javít, és az egyik diák új gondolattal áll elő, akkor
az a diák mindenkinél előbbre való. A többiek nagyon értelm esek lehetnek – de
meglehetősen érdektelenek.
Ugyanez a helyzet a társalgással. A legtöbb ember racionális, értelm es és meg-
lehetősen unalm as tud lenni. Az új gondolatok ritkák, mert elemzést és értékítéle-
tet tanítanak az iskolákban, kreativitást viszont nem.
Van egy buta mítosz, miszerint a kreativitás egyfajta misztikus tehetség, ami
egyeseknek megvan, mások pedig csak sóvárognak rá. Ez egyáltalán nem így
van. Az agy fő célja lehetővé tenni, hogy a bejövő inform áció rutinsablonokba
rendeződjön. Ha az agy nem ezt tenné, az élet lehetetlenül bonyolult és lassú len-
ne. Így hát azonosítjuk az adódó szituációkat, és a rutinsablonokat alkalm azzuk
rájuk. A kreatív ihletre való várakozás helyett olyan gondolkodási módszereket
kell alkalm aznunk, amelyek tanulhatók és célzottan használhatók.
Ezért dolgoztam ki a laterális gondolkodás (lateral thinking) módszerét. A kife-
jezés már a legtöbb értelm ező szótárban szerepel, és a módszert széles körben al-
kalm azzák az üzleti életben és máshol is. A módszerek közt más egyebek mellett
szerepel az ingerlés, a fogalomalkotás és a véletlenszerű belépés. Mindez az „ön-
szerveződő rendszerek” működésének megértésén alapul. Az önszerveződő rend-
szerekben az inform áció sém ák szerint rendeződik. Az ingerlés (provokáció)
olyan állítás, amelyről pontosan tudjuk, hogy ham is; azért alkalm azzuk, hogy az
állítástól „elm ozdulva” új gondolatokat ébresszünk. Az önszerveződő inform ációs
rendszerekben megvan a matem atikai szükség az ilyen provokációra. A ’prov’
szót használom annak jelzésére, hogy az utána álló jel provokáció.
Vegyünk például egy folyó partjára épült, környezetébe szennyezőanyagot ki-
bocsátó gyárat. A folyónak a gyár után következő szakaszán élő embereket zavar-
ja a szennyezés. A provokáció, miszerint (prov) „a gyár lejjebb fekszik önm agá-
nál” – lehetetlennek és logikátlannak tűnik. De ebből a provokációból tökéletesen
gyakorlati gondolat szárm azik: ha folyó mellett építenek gyárat, akkor el kell ren-
delni, hogy a vízvételi forrás mindig lejjebb legyen, mint a szennyvízbeeresztő,
így a gyár jobban törődik a szennyvíztisztítással és a szennyezőanyagok kibocsá-
tásával. Úgy értesültem, hogy ez néhány országban már bevezetett gyakorlat.
(Prov) „Az embereknek előre, pontosan meg kellene határozniuk, mikor akar-
nak meghalni.”
Ezt a provokációt egy Nobel-díjas közgazdásszal a nyugdíjsém ákról folytatott
beszélgetésben használtam.
A kreativitás képesség és szokás. Meg kell tanulnunk, és gyakorolnunk kell ezt
a képességet, ami így szokássá válhat. De különleges kreatív képességek nélkül is
törekedhetünk új gondolatokra és kifejezhetjük azokat. Ha más haszna nincs is,
legalább kiindulópontot jelent újabb megfontolásokhoz.
Szokásunkká kell váljon, hogy azt mondjuk: „Ez érdekes. Ez igazán érdekes.”
Amint készségszinten használjuk ezt a kifejezést, képesek leszünk kivetíteni
bárm ire, ami a beszélgetésben felm erül. Így ahelyett, hogy csak sodródnánk a be-
szélgetésben, ezen a ponton megállhatunk. Feltárhatjuk ezt a tém át. Alaposabban
megvizsgálhatjuk a kérdést. Lehetőségeket és alternatívákat nyithatunk meg.
Összefüggéseket kereshetünk.
Olyan ez, mintha lenne egy íjunk és egy egész tegeznyi nyílvesszőnk, és bár-
melyik pillanatban célozhatunk egy adott pontra, kilőve az érdeklődés nyilát ez-
zel az egy mondattal: „Nahát, ez igazán érdekes!”
Meg kell magyaráznunk, persze, miért tartjuk érdekesnek a dolgot, ki kell fej-
tenünk a szám unkra érdekes összes aspektusát, és lehetőséget kell adnunk a má-
sik félnek, hogy részt vegyen a téma kifejtésében.
Meg kell tanulnunk, hogy ezt a kifejezést nagyon helyénvalóan, figyelemterelő
eszközként használjuk. Jó, ha türelemm el kivárjuk, míg ez a képességünk kifejlő-
dik. A „figyelemterelés” legyen meggondolt, megfontolt. (l. még a 93. oldalt)
GYAKORLAT OK
békák
demokrácia
repülőterek
rágógumi
zászlók
kormánykerék
reklám
királys ág
tojásrántotta
Bárm ely beszélgetés, értekezés, eszm ecsere fő célja általában az alábbiak szerint
összegezhető:
Megegyezést elérni. Ez lehet azért, mert mindkét fél az igazs ágot igyeks zik megtalál-
ni, vagy gyakorlati cselekvés i tervet kell kidolgozniuk.
Megtalálni a véleményeltérés pontjait, és megegyezni az eltérés eket illetően. Ebbe
beletartozik a véleményeltérés alapjának (például értékek, tapasztalat, álláspont)
megtalálás a is.
A lehető legjobb an szórakozni a bes zélgetés során.
Egyet lehet érteni azzal, ami elhangzott. Egyet lehet érteni vele teljes egés zéb en is,
de részb en is. Egyetérthetünk a felmerült módos ítás ával is. Más véleményen is lehe-
tünk, mint ami elhangzott. Ilyenkor rá kell mutatnunk, pontos an mivel nem értünk
egyet, mib en és miért különb özik a véleményünk. A más ik félnek pontos an ismernie
kell a véleményeltérés okát. Ellentmondhatunk annak, ami elhangzott. Ellentmond-
hatunk tényb elileg, értékek, tapasztalat, a következtetés ek és a „bizonyoss ág foka”
vonatkozás áb an. Ez esetb en is pontos an rá kell mutatni, mivel és miért nem értünk
egyet.
Alternatívákat és lehetős égeket javas olhatunk az egész problémát vagy annak egy
rés zét illetően.
Jelezhetjük érdeklődés ünket egy adott pont iránt, és kérhetjük, hogy fejts ék ki bőveb-
ben ezt az érdeklődés i irányt.
Összegezhetjük a hallottakat, majd saját értelmezés ünkb en megismételhetjük, amit
addig hallottunk.
Mindezekről a szempontokról már a korábbi fejezetekben is olvashattunk, és szó
lesz róluk még a későbbiekben is.
Ez a fejezet a reagálás más szempontjaival foglalkozik.
TISZT ÁZ ÁS
Kevés ostobább dolog van, mint amikor két ember úgy vitatkozik, hogy az egyik
félreérti, amit a másik mond. Ez energiapazarlás. Így hát, ha a legkisebb kétség is
felm erül, tisztázni kell a kérdést:
Minden beszélő célja az, hogy komm unikáljon és megértsék, vagyis senki sem
bánja, ha valam it meg kell ism ételnie vagy világosabban kell megfogalm aznia.
Ha tisztázást kérünk, az nem azt jelenti, hogy csökkent értelm űek lennénk. Ellen-
kezőleg: arra mutat, hogy nagyon is érdekel minket a téma, ezért biztosak aka-
runk lenni abban, hogy pontosan értettük.
Ha tisztázást kérünk, egyszerűen megkérhetjük a beszélgetőtársat, ism ételje
meg, talán kicsit egyszerűbb fogalm akkal, amit előzőleg mondott, esetleg saját
szavainkkal összefoglalhatjuk a kérdéses szakaszt és rákérdezhetünk, vajon jól
értettük-e.
„Amit mondott, úgy értelm ezem, hogy… valóban erről van szó?”
TÁMOG AT ÁS
Mi van akkor, ha nem értünk egyet egy vitában elhangzott állítással, de bizonyíté-
kunk van, amely éppen a vitatott állítást tám asztja alá? Hallgassunk, mint egy
ügyvéd tenné a tárgyalóteremben?
A term észetes tendencia az, hogy hallgassunk. Miért adnánk tám ogatást olyas-
minek, amivel nem értünk egyet? Itt eléggé fontos ponthoz értünk. Itt válik el a
téma tisztességes feltárása és az „igazolás”. „Igazolás” esetén, mint a bírósági tár-
gyalásokon, előadjuk álláspontunkat, azt védelm ezzük, a másik fél által előadott
álláspontot pedig tám adjuk. Évszázadokig elfogadtuk ezt mint az ügyek, tém ák
feltárásának legjobb módját. Pedig nem az. Prim itív és nyers. Ennél sokkal jobb
módszert mutatunk be a 8. fejezetben.
Vagyis, ha olyan bizonyítékunk van, ami a másik fél álláspontját tám asztja alá,
álljunk elő vele.
Tegyük fel, hogy a beszélő az áruházi kiszolgálás hiányosságaira panaszkodik.
Te pedig azt mondod: „Hát, egyik nap egy áruházban voltam, és…”
Aztán elm ondod a megdöbbentő történetet az áruházi kiszolgálás hiányosságá-
ról, ami a másik fél álláspontját tám asztja alá. Hozzáteszed azonban: „Hát, tényleg
vannak rossz példák, de egészében véve azt hiszem, az utóbbi tíz évben a szolgál-
tatás színvonala jelentősen emelkedett.”
ÉPÍTS RÁ!
Lehet, hogy valakinek tetszik az érvelés. Nemcsak hogy egyetért vele és tám ogat-
ni akarja, hanem „rá akar építeni” az elm ondottakra.
Tegyük fel, hogy valaki arról beszél, mennyire „szükséges, hogy a fiatalok
eredm ényeket érjenek el, sikerélm ényük legyen”. Az állítása alátám asztására elő-
állhatunk azzal a statisztikai adattal, miszerint az Egyesült Állam okban a fiatalok
94%-a az eredm ényt, a sikert nevezte a legfontosabb dolognak az életben.
Ez tám ogatás. Ha ráépítünk az állításra, azzal igyekszünk kim utatni, hogy hol
és miben szerezhetnek a fiatalok sikerélm ényt. Például körbejárjuk a kérdést: ha
egy fiatal nem tehetséges a tanulásban vagy a sportban, és gitározni sem tud, ho-
gyan érhet el sikerélm ényt? Önm agunknak adott válaszunkban kifejthetjük,
hogy az egyik lehetséges terület a „hobbi” – végül felvethetjük: lehet, hogy sokkal
kom olyabb erőfeszítéseket kellene tenni az iskolákban a hobbik tám ogatására és
fejlesztésére.
Másvalaki esetleg arról beszél, milyen fontos az önbecsülés a kam aszoknál. Ha
ezzel egyetértünk, ráépíthetünk azzal, hogy új ötlettel állunk elő: mondjuk azzal,
hogy legyen olyan szabály, miszerint az igazgatónak minden egyes végzős gye-
rekről „valam i dicsérőt” kell mondania, például olyasm it, hogy az illető kedves,
barátságos, mindig pontos, segítőkész, vagy megnevetteti társait. Ötletünk abban
az irányban építi tovább a tém át, miszerint a tanároknak tudatosan kell figyelni-
ük a diákok tantárgyi előm enetelétől független pozitív tulajdonságait.
Aki jól tud hallgatni, az majdnem olyan vonzó, értékes ember, mint aki jól tud be-
szélni. Nem lehet csodálatos elm énk, ha nem tudjuk, hogyan hallgassunk (meg)
másokat.
A fentieknek igazi, nem pedig színlelt magatartásból kell fakadniuk. Egy beszélge-
tésben mindenkinek kell hallgatnia is, hacsak nem egész idő alatt ő beszél.
Hozzuk ki a lehető legtöbbet a hallgatásból is!
TÜRELMETLENSÉG
Kevés utálatosabb dolog van, mint az olyan hallgató, aki nem akarja kivárni, amit
neki mondanak, és csak a pillanatra vár, hogy ő beszélhessen. Ez a türelm etlen-
ség általában nagyon feltűnő és sértő a beszélőre nézve.
Ha valaki nem akar meghallgatni másokat, miért kellene másoknak őt meg-
hallgatniuk?
Úgy érezhetjük, hogy mondandónk fontosabb, mint másoké, de e vélem é-
nyünkben mások valószínűleg nem osztoznak.
Tehát hallgassunk meg másokat figyelm esen, így jobban értékelhetjük a hal-
lottakat, mintha türelm etlenül arra várunk, hogy végre megszólalhassunk.
MEGFIG YELÉS
Nagyon unalmas utazás volt. (Ami azt illeti, a táj gyönyörű, de az illető korább an
már járt ott.)
Egzotikus étterem volt. (Ami azt illeti, az étterem eléggé giccses és meglehetős en kö-
zöns éges volt – más vélemény szerint.)
Ez a férfi arrogáns és öntelt. (Ami azt illeti, az illető félénk és visszahúzódó.)
Ha jól értettem, azt mondtad, hogy a recesszió hosszú távon jót tesz az üzleti élet-
nek, mert tönkremennek azok a cégek, amelyek nem tudnak kellő eredményt felmu-
tatni, és a recesszió elmúltával több hely marad a piacon a hatékony cégek számá-
ra. Valób an ezt akarta mondani?
Azt akarja mondani, hogy az Egyes ült Államok az egyetlen ipari ors zág, ahol a si-
kert igazán tisztelik és becsülik? Azt akarja ezzel mondani, hogy más ors zágokb an
az emb erek automatikus an irigyek a sikerre, és mindent megtesznek, hogy a más ik
eredményét lekicsinyeljék?
Nem tudom, pontos an értelmeztem-e, hogy szerinted a nőkb ől jobb orvos ok lesznek,
mint a férfiakb ól, mert a nők intuitívabb ak, így sokkal több tényezőt vesznek számí-
tásb a?
Azt akarod mondani, hogy a koreai emigráns csoportok azért boldogulnak, mert
erős „öns egítő” csoportjaik vannak, így hatékonyan segítik egymást?
KÉRD ÉSEK
Vagy egy másik esetben, ha a beszélő azt fejti ki, hogy „Új-Zélandon úgy találták,
hogy a súlyosan diszfunkcionális családokból szárm azó gyerekek nagyobb való-
színűséggel válhatnak bűnözőkké”, idáig még nem is lenne a mondandójában
semm i meglepő. De ha rákérdezünk, mit is jelent pontosan a „nagyobb valószínű-
ség”, a válasz elég meglepő, szám unkra teljesen új inform áció lehet: az ilyen csa-
ládokból szárm azó gyerekek szám okban kifejezve körülbelül százszor nagyobb
valószínűséggel válnak bűnözővé. Nos, ez valóban hatalm as szám: a kérdésre ka-
pott válasz meglepő adat birtokába juttathatja a kérdezőt.
Ez a jelenlegi trend?
Kapcsolatb an van ez az „egy család – egy gyerek” politikával?
Ez minden korcsoportra vonatkozik?
Ugyanez az arány figyelhető meg egyedülálló és házass ágb an élő nőknél?
KÉT FÓKUSZPONT
A kérdések fontosak, mert bárm elyfajta komm unikációban gyakran ezek jelentik
a párbeszéd legfőbb eszközét. (l. még a 87. oldalt.)
Milyen lenne a világ, ha nem lenne szabad kérdést feltenni?
Tegyük fel ezt a kérdést bárkinek, a legtöbben azt felelik, hogy nehéz lenne az
élet. Nehéz lenne komm unikálni, és szinte lehetetlen elérni másoknál, amit aka-
runk.
Valójában azonban szinte semm i nem változna.
A kérdés egyszerűen a figyelem irányításának egyik eszköze. Például:
„Hogy hívnak?” Ez azt jelenti, hogy: „Irányítsd a figyelm edet a nevedre”; vagy:
„Mondd meg a nevedet!”
Vagy: „Melyik országban a legnagyobb az egy főre jutó csokoládéfogyasztás?”
Ez azt jelenti, hogy: „Irányítsd a figyelm edet a különböző országok csokoládéfo-
gyasztási adataira és mondd meg, melyik van a lista első helyén!”
Vagyis azért alkalm azunk kérdéseket, hogy a másik szem ély figyelm ét a min-
ket érdeklő inform ációra irányítsuk.
Szókratész, görög filozófus híres volt a kérdéseiről. De milyen kérdéseket tett
fel?
A hallgatótól azt várják, hogy kijelentse: a véletlen választás soha nem a leg-
jobb, ha a legalkalm asabb embert kell kiválasztani.
A görögök azért alkalm azták a véletlen kiválasztás módszerét, hogy elkerüljék
a megvesztegetést, a korrupciót, a pártoskodó széthúzást, aminek semm i köze az
atlétikához vagy a hajózáshoz, ám a politikához nagyon is sok köze van.
Szókratész főként „rávezető kérdéseket” tett fel. A hallgató lépésről lépésre az
„elvárt választ” adta a kérdésre, és így arra a következtetésre kellett jutnia, amire
Szókratész vezetni akarta.
Szókratész ritkán tett fel kiegészítendő kérdést.
Ha sejtjük, hogy egy kérdésre a válasz „nem”, célzó kérdést teszünk fel. Ha fogal-
munk sincs, mi lesz a válasz, akkor halászó kérdést teszünk fel. „Hány amerikai
elnök volt egym ással apa-fiú rokonságban? Név szerint?”
Ha pontosan tudjuk, mit akarunk ellenőrizni, akkor a célzott kérdés a megfele-
lő. Más esetekben, legalábbis elsőként a halászó kérdés hatékonyabb. A „Mikori a
statisztika, amit idéztél?” kérdés helyett hatékonyabb, ha azt kérdezzük: „Ez friss
statisztika?”
A kérdések talán leggyakoribb alkalm azása további részletek, adatok, inform áci-
ók kérésére, illetve egy adott inform áció részletesebb magyarázatára irányul: „Ki-
fejtenéd ezt részletesebben?”
Szükség lehet a kifejtésre, hogy pontosan megértsük a tém át. Azért is szükség
lehet a bővebb kifejtésre, mert egyszerűen érdekel minket a téma.
Ha statisztikai adatokról van szó, fontos lehet a releváns adatok ism erete. Mi-
lyen nagy volt a minta? Vegyes életkorú mintát vizsgáltak-e? Ezek az adatok érvé-
nyesek-e minden korosztályra és mindkét nemre? Milyen módszerekkel végez-
ték a felm érést? Ez nem annyira arra irányul, hogy ellenőrizzük az adatokat, ha-
nem arra, hogy inform ációt nyerjünk az adatokból.
MAG YARÁZ AT
„Mik az alternatívák?”
„Mik a lehetőségek?”
Az alternatíváknak és lehetőségeknek négy szintje van:
MÓD OSÍT ÁS
ÉRT ÉKEK
Képzeljük el, hogy négy ember áll egy négyzet alakú épület körül. Mindegyik em-
ber az épület más-más oldala felé fordulva áll. Mindegyikük kijelenti, hogy az ő
nézete helyes, vagyis az épület olyan, amilyennek ők látják. Rádióadó-vevőn át vi-
táznak erről.
A párhuzam os gondolkodásban mindenki odam egy az épület egyik oldalához.
Mindegyikük leírja, mit lát. Aztán átsétálnak az épület másik oldalához, és ism ét
leírják, mit látnak. Majd átm ennek a harm adik és a negyedik oldalhoz, és ugyan-
azt teszik ott is.
Így mindegyik fél minden oldalról megközelíti a tém át és leírják mit láttak. A
végén teljesen feltárják, milyen az épület (mert egyeztetnek egym ással, megtár-
gyalják).
Munkam ódszerként alapvető fontosságú, hogy adott pillanatban mindenki
„párhuzam osan” ugyanabba az irányba nézzen.
A FEHÉR KALAP
A fehér kalap a fehér papírra és a szám ítógép által kigyűjtött adatokra utal. A fe-
hér kalap jelentése: „Inform áció”. Amikor fehér kalapot használunk, mindenki az
inform ációra koncentrál.
Nem az van, ami máskor, hogy valaki mond valam it, más valaki pedig nem ért
egyet vele. Ha a fehér kalap van használatban, mindenki az inform ációra kon-
centrál, a felek gondolkodása tehát párhuzam os.
Mit tudunk?
Mit kell tudnunk?
Milyen információ hiányzik?
Milyen kérdés eket kell feltennünk?
Hogyan juthatunk a szüks éges információhoz?
Az inform áció lehet szilárd, ellenőrizhető tény, vagy laza szóbeszéd, esetleg sze-
mélyes tapasztalat.
A két inform áció ütköztetésekor aztán mindkét verziót egym ás mellé tesszük.
Például:
„Az utolsó New York-i járat 21.30-kor indul” és: „Az utolsó New York-i járat
22.30-kor indul”. Mindkét verziót lejegyezzük. Csak akkor állunk neki ellenőrizni,
melyik a valós tény, amikor az eldöntése fontossá válik.
A részt vevő felek most teljes erejükkel arra koncentrálnak, hogy feltárják a té-
mát és meghatározzák, milyen inform áció áll rendelkezésükre, és milyen infor-
mációra van még szükség. Túllépünk azon, hogy csak azt az inform ációt keres-
sük, ami beleillik elképzeléseinkbe, és vélem ényünkkel egyezik.
Hasonló ez ahhoz, mint amikor megkérünk mindenkit, hogy „nézzen észak
felé”, és írja le, hogy mit lát. Igyekeznek a lehető legpontosabban leírni a látványt.
A PIROS KALAP
A piros, a vörös a tüzet és meleget juttatja eszünkbe. A piros kalap az érzelm eket,
érzéseket és megérzéseket képviseli.
Ez nagyon fontos kalap. A köznapi gondolkodásban elvárás, hogy érzéseink és
érzelm eink ne játsszanak szerepet döntéseinkben, vélekedésünkben. Az érzel-
mek persze belejátszanak – csakhogy már logikának álcázva magukat. Vagyis ha
az érzelm ek nem nyerhetnek kifejezést, egész gondolkodásunkat befolyásolják.
A piros kalapot viselve szabad érzelm eket és érzéseket kifejezni. A piros kalap
legitim álja az érzelm eket és teret ad nekik:
Nagyon fontos, hogy a piros kalap alatt nem kell megindokolni érzéseinket. Csak
kifejezzük őket. Bennünk léteznek – tehát kim ondjuk. Ez azért van így, mert sok
esetben (ahogy például az intuíció esetében) nem ism erjük pontosan az érzéseink
mögötti okokat, ezért gyakran van az, hogy ha nem tudjuk indokolni, miért gon-
doljuk, amit gondolunk, inkább nem fejezzük ki érzéseinket. Itt ezért nem kell in-
dokolni – akkor sem, ha az ok ism ert.
Az intuíció, más néven ösztönös megérzés vagy előérzet alapulhat tapasztala-
ton is. Például:
A FEKET E KALAP
Megfelel ez az értékeinknek?
Megvannak hozzá a megfelelő forrás aink?
Hogyan illeszkedik ez stratégiánkb a és céljainkb a?
Megfelelőek hozzá a képess égeink?
Attól, hogy a fekete kalap veszélyekre, hibákra és problém ákra hívja fel a figyel-
met, még nem „rossz kalap”. Sőt. A betegségekkel foglalkozó orvos sem rossz. A
hajó árbockosarában kémlelő, zátonyokra figyelm eztető tengerész sem az, sőt: ki-
váló szakember.
A SÁRG A KALAP
A fekete kalap kultúránk része viták során és más helyzetekben is. Oktatásunk-
nak is szerves része. Mivel az oktatás célja, hogy a fiatalokkal „megism ertesse a
világot”, szükséges, hogy tudják, mikor nem értenek valam it pontosan, helyesen.
Ezzel szemben a sárga kalapot szinte teljesen elhanyagolják. A sárga kalapot vi-
selve értékeket, előnyöket keresünk, és azt, hogy valam i miért jó.
A gondolkodás pozitív aspektusával alig törődünk.
Ki kell fejlesztenünk magunkban az „értékérzékenységet”. Ez azt jelenti, hogy
tudatosítjuk magunkban az értékeket. Értékérzékenység nélkül a kreativitás elfe-
csérelt idő lehet. Nemegyszer ültem már kreatív értekezleteken, ahol jó ötletek
születtek, de még a jó ötletek ötletadói sem ism erték fel gondolataik értékességét
teljes egészében.
Az értékérzékenység azt jelenti, hogy céltudatosan értéket keresünk egy adott
jelenségben. Hibákat előszeretettel keresünk – pozitív értékek után azonban már
korántsem kutatunk ilyen céltudatosan. A súlypont a negatívum ok irányába csú-
szott el.
A sárga kalapot viselve jelentős felism erések történhetnek. Hirtelen értéket lá-
tunk meg ott, ahol eddig nem láttunk. Revelációként találhatunk olyan értékeket,
amelyek nem szembetűnők.
A sárga kalap mindenkit arra ösztönöz, hogy igyekezzen értékeket találni.
Tegyük fel, hogy valaki igen erősen ellenzi a felvetett javaslatot. A fekete kalap
napján ez a szem ély rám utat a javasoltakban rejlő veszélyekre és hátrányokra.
Aztán jön a sárga kalap, és mindenkinek értéket kell megneveznie. Ha ez a sze-
mély semm ilyen értéket nem tud megnevezni a javaslatban, de mindenki más lát
benne értéket, az elég furcsán veszi ki magát. Mindenki lát benne valam i értéket,
ő miért nem képes rá? Ez nagyon más, mint a vita, ahol egyáltalán nem törek-
szünk arra, hogy értéket találjunk az olyan ötletben, ami nem tetszik. A sárga ka-
lapot viselve minden gondolkodó előtt az a feladat áll, hogy értékeket találjon.
A vitában azzal hivalkodhatunk, ha érveinkkel nyerünk, ha megtám adjuk a
másik álláspontját és megvédjük a magunkét. A párhuzam os gondolkodás során
azonban azzal tűnhetünk ki, hogy minden kalap alatt a lehető legjobbat igyek-
szünk kihozni magunkból. A fekete kalapot viselve mindenkinél több lehetséges
buktatóra és veszélyforrásra hívjuk fel a figyelm et, a sárga kalapot viselve pedig a
lehető legtöbb értékre igyekszünk rám utatni. Ezzel a módszerrel elm énk a lehető
legnyíltabban és legátfogóbban vizsgálja meg a tárgyat, a tém át. Már nem arról
van szó, hogy alátám asszuk érvelésünket, vagy megnyerjünk egy vitát. A gyakor-
latban a két megközelítés között nagyon nagy különbség van.
Ki tenne olyat, hogy vesz egy drága autót, aztán gyenge minőségű üzemanya-
got tankol bele?
Miért adnánk nagy fizetést kiváló elm éknek, ha gondolkodási kapacitásuknak
csak egy kis részét hasznosítjuk? Mivel a párhuzam os gondolkodás minden gon-
dolkodót arra ösztönöz, hogy átfogóan és objektíven gondolkodjon a tárgyról, a
módszert egyre nagyobb mértékben használják az üzleti életben.
Képzeljük el, hogy egy igazgatótanácsi tárgyalóban sok nagyon okos és tapasz-
talt ember üli körül az asztalt. Egyikük beszél, stratégiát javasol. Mit csinálnak ez-
alatt a többiek? Legtöbbjük igyekszik hibát, kivetnivalót, kritizálnivalót keresni
abban, amit az illető mond. Így vehetnek részt a vitában és csillogtathatják egóju-
kat. Micsoda észpazarlás, hogy csak kritikus üzemm ódban működhetnek!
Miért adunk magas fizetést okos embereknek, ha gondolkodóképességüknek
csak egy kis részét használjuk ki?
A ZÖLD KALAP
A KÉK KALAP
Gondoljunk a kék égre, az átfogó gondolkodásra. A kék kalap olyan, mint zene-
karnak a karm ester. A kék kalap szerepe az, hogy összehangolja a többi kalap dol-
gait (egy kalap alá vegye őket), és rendszerezze a gondolkodást.
A kék kalap a folyam atirányítás kalapja.
Az eszm ecsere elején a kék kalapnak két fő funkciója van. Az első, hogy meg-
határozza a célt, és azt, hogy mire kell koncentrálnunk.
Miért vagyunk itt? Miről gondolkodunk? Mi a cél? Mit akarunk elérni?
Az eszm ecsere elején a kék kalap meghatározza, mire kell fókuszálnunk. Le-
het, hogy alternatív fókuszpontokat vagy másodlagos fókuszpontokat is megfon-
tolunk. Mindenki részt vehet a diskurzusban, mindenki vethet fel ötleteket, javas-
latokat. A végén az ülést levezető elnök dönt.
A kék kalap második funkciója, hogy meghatározza, milyen sorrendben alkal-
mazzuk az egyes kalapokat. Ez is megbeszélés tárgya lehet.
Milyen sorrendben használjuk a kalapokat?
A megbeszélés során a kék kalapnak nagyrészt kontrolláló szerepe van. Példá-
ul:
Most a sárga kalapot vis eljük, a megjegyzés ed a fekete kalap alá tartozik.
A piros kalap alatt csak fejezzétek ki érzelmeiteket; nem kell megindokolni, miért ér-
zitek azt, amit.
Most a zöld kalap ideje van. Új ötletekre van szüks égünk.
A kék kalap igazíthat a kalapok előre eltervezett sorrendjén is. Például, ha a piros
kalap azt mutatja, hogy a legtöbben nem értenek egyet egy ötlettel, akkor követ-
kező kalapként lehet választani a feketét, hogy kifejezhessék kétségeiket, ellenve-
téseiket. A sorrend apró változásai a kék kalap alatt történnek.
A kék kalapnak a végén fontos szerepe van. A kék kalap alatt rendezzük, rend-
szerezzük az elért eredm ényeket, összegzünk, konklúziót állapítunk meg, célt ha-
tározunk meg. Mit értünk el?
Ha semm it nem értünk el, akkor megállapíthatjuk ennek okát: „Több inform á-
cióra van szükségünk ezen a területen.” Vagy: „Nem kaptunk elég javaslatot, ho-
gyan oldhatnánk meg ezt a kusza problém át.”
A kék kalap a végén meghatározza a következő lépést is. A következő lépés le-
het újabb átgondolás vagy cselekvés. Ha további inform ációra van szükség, akkor
az inform áció megszerzésének módjáról is dönteni kell.
A kék kalap az elején és a végén olyan, mint a könyv bevezetője és végső konk-
lúziója, amely a mondanivalót keretbe foglalja. Miért vagyunk itt? Mit értünk el?
Bár a kék kalapot viselve is zajlik diskurzus, és javaslatokat is tehetünk, a végső
döntést az elnök, a találkozó levezetője vagy a csoportvezető hozza meg.
Előnyök
KONCEPCIÓT ÍPUSOK
GYAKORLAT
szállodák
nyaralás
internet
cipő
telefon
lépcső
reklám
bankok
bárok
ügyvédek
TELJ ESSÉG
ÖSSZEHASONLÍT ÁS ÉS SZEMBEÁLLÍT ÁS
JOBB
Képzeljünk el egy fiataloknak szóló televíziós játékot. A padlón, egy vörös vonal-
tól kb. 6 méterre tojások. A gyerekek párban dolgoznak. A feladat összeszedni a
tojást, úgy, hogy egy se törjön el. Az győz, akinek ez a legrövidebb idő alatt sike-
rül.
Az egyik csapatban mindkét fiú nekiáll, egyszerre egy-két tojást visz a piros vo-
nal mögötti gyűjtőhelyre. Mindkét fiú oda-vissza ingázik, a lehető leggyorsabban.
Egy másik csapatban az egyik fiú a vörös vonal mögött áll, a másik a tojások
között van. Egyikük felszedi a tojásokat és átadja a másik fiúnak, aki átveszi tőle,
és a vörös vonal mögötti gyűjtőhelyre teszi. Egy-két tojás leesik, eltörik.
Mások azt a módszert választják, hogy az egyik fiú leveszi a pólóját. Leteszi a
földre, kiterítve, arra hordják a tojásokat. Aztán kétfelől megfogják két-két végét,
és mint egy függőágyat viszik a vörös vonalhoz.
Más módszert alkalm az egy újabb csapat: mindkét fiú leveszi az ingét, leteszi a
földre, rápakolja az összegyűjtött tojást, aztán felveszi és viszi a vörös vonalhoz.
Ezek a feladat végrehajtásának alternatív módjai. A két ingbe gyűjtő csapat
győz.
Ebben az egyedi szituációban nincs bevált rutinm ódszer, így hát az a feladat,
hogy kitaláljuk, hogyan lehet a legjobban végrehajtani a feladatot. És mivel a se-
besség a cél, a sebességet növelő bárm ely módszer „jobb” megközelítésnek szá-
mít.
Ebben a példában a „jobb” alternatíva megtalálására való igyekezet kifizető-
dött. Hogyan viszonyul ez a való élethez?
Az első különbség az, hogy a legtöbb valós helyzetben (a problém ák kivételé-
vel) már van bevett, gyakorlati módszer. Nem arról van szó, hogy „meg kell talál-
ni” a módszert, mint ahogy az a vetélkedő feladata esetében volt. Ha megoldást,
módszert kell találnunk, akkor alternatívákat kell keresnünk. Ha már van bevált
módszer, miért kellene jobb megoldás után néznünk? Csak akkor tesszük ezt, ha
felism erjük az alternatívák értékét és a keresésre motiváltak vagyunk.
A vetélkedő szituációban a „gyorsaság” volt a „jobb” megoldás ism érve. Ám ab-
ban, hogy valam it jobban csináljunk, több érték szerepelhet tényezőként. A költ-
ség, a sebesség, a biztonság, a betanulás, a változás bevezetése, a változással
szembeni ellenállás. Mindezeket az értékeket és tényezőket figyelembe kell ven-
ni.
Az a lényeg, hogy ha valam ire van már módszer, nem jelenti azt, hogy az a leg-
jobb módszer.
Sok évvel ezelőtt az angol posta alkalm azottai szám ára szervezett szem ináriu-
mon azt mondtam, hogy nincs szükség a postabélyegeken az érték feltüntetésére.
A bélyegen csak olyan megjelölés szerepeljen, hogy „expressz levélre” stb. Ami-
kor bélyeget veszünk, a bélyeg aktuális árát fizetjük érte. Ezek a bélyegek sosem
változnak. Később a posta bevezette ezt a rendszert. (Nem tudom bizonyítani,
hogy van-e kapcsolat a kettő között, hogy az én ötletem alapján, vagy tőlem füg-
getlenül jutottak erre, de tény, hogy ezt említettem azon a szem inárium on.) Az új
rendszer több évtizedes hagyom ányt változtatott meg.
1971-ben a londoni Shell szem inárium i előadónak hívott meg. Ezen az előadá-
son azt mondtam, hogy a hagyom ányos olajkútfúrási módszer mellett kell hogy
legyen alternatív megoldás. A furat függőlegesen haladhatna le az olajtároló kő-
zetrétegig, majd vízszintesen haladhatna benne. Manapság a világ szinte minden
olajkútja e szerint a fúrási módszer szerint működik. Miért? Mert ezzel a mód-
szerrel egy-egy kút háromszor-hatszor annyi olajat ad, mint a hagyom ányos fúrá-
súak. Ez is egy „alternatíva” volt a hagyom ányosan alkalm azott módszerhez ké-
pest. (Nem tudom bizonyítani, hogy az én szem inárium om adta az ötletet. Lehet,
hogy mások tőlem függetlenül dolgoztak ezen a megoldáson.) Az alternatíva
megelőzte az ötlet gyakorlati megvalósítását (bárm ilyen forrásból is szárm azott a
javaslat).
Mindkét előbbi példában éles változás állt elő az addig bevett gyakorlattal
szemben.
Ennek három fázisa van:
Sokan érzik úgy, hogy az egész folyam at túlságosan nyílt végű. Rengeteg erőfeszí-
téssel sem biztosan találunk jobb alternatívákat. Sokan érzik úgy, hogy a folya-
mat intenzív gondolkodással jár, és nem szánják rá magukat. És van kockázati té-
nyező is: mi van akkor, ha az alternatíva a gyakorlatban rossznak bizonyul?
Ezért a legtöbben inkább nem keresnek alternatívákat. Azért érhet minket
szemrehányás, hogy nem oldunk meg egy problém át, de azért nem, hogy nem
próbáltunk meg jobb megoldást keresni rá.
A társalgásban nincsenek meg ezek a veszélyek. Javasolhatunk lehetséges al-
ternatívákat úgy, hogy tudjuk, nem a mi felelősségünk lesz azok értékelése és
megvalósítása. Így szélesebb körben kereshetünk alternatívákat, mert a valóság
próbája nem olyan erős kényszer. Elég, ha az alternatíva megvalósíthatónak
„hangzik”. Elég, ha a javasolt alternatíva által nyújtott előnyök hihetőnek tűnnek.
Hiszen ez végül is csak gondolkodási gyakorlat.
FELFOG ÁS
A LEHETSÉG ES
A hat kalap kódolásban az érzések és érzelm ek a piros kalap alá tartoznak (l. a
109. oldalt). De hogy jön az érzés és az érzelem a gondolkodáshoz? A gondolko-
dásnak nem hűvösnek és érzelemm entesnek kellene lennie? Mi a kapcsolat az ér-
zések, érzelm ek és a csodálatos elme között?
Ha nem lennének érzéseink és érzelm eink, nagyon nehéz lenne döntéseket
hoznunk és választanunk. A logika és a gondolkodás önm agában a világ leképezé-
sének módszere, azért, hogy érzéseinken keresztül alkalm azhassuk értékeinket.
Képzeljük el, hogy üzleti megbeszélésen vagyunk, és valaki előterjesztett egy
tervet. Van, aki a tervben azt látja, hogy növekedni fog a profit, az ő szem élyes
presztízse, és lehetősége nyílik az előrelépésre. Másvalaki, aki nem érdekelt ab-
ban, hogy tám ogassa az ötletet, úgy véli, hogy a terv kockázatos, vitatható, és még
a munkáját is megszaporítja. Ugyanazt a tervet a két szem ély szubjektíven más-
képpen ítéli meg. Ennek következtében az egyik lelkesen tám ogatja, a másik pe-
dig tám adja.
Az érzések és érzelm ek olyan eszközök, melyekkel értéket kapcsolunk egy
adott szituációhoz. Értékérzékünk kelti fel érzéseinket, amik, ha elég erősek, ér-
zelm ekké válnak. (Az értékekkel a 12. fejezet foglalkozik.)
Hogyan befolyásolják gondolkodásunkat az érzések és érzelm ek?
Egy jó ebéd, vacsora után kiváló desszertet fogyaszthatunk el, ami kiteljesíti az
étkezést. De ha első fogásként fogyasztunk desszertet, az egész étkezést elrontja.
Ugyanez a helyzet az érzésekkel és érzelm ekkel is. Minden attól függ, hol lépnek
be.
A férj gyanítja, hogy a felesége megcsalja. Valahányszor elm egy vásárolni, vagy a
barátnőivel van, a férj azt hiszi, a szeretőjéhez ment. Amikor a feleség hazaér, a
férj gyanakvása miatt érzékelése csak azokat a jeleket emeli ki, amelyek erősítik
gyanúját: ha az asszony vásárolni volt, hol van, amit vett.
A feleség rájön, hogy férjének szeretője van. Nagyon dühös rá, és házasságuk
részleteit felidézve olyan kisebb incidensek jutnak az eszébe, amelyek azt „bizo-
nyítják”, hogy férje sosem szerette őt.
Mindkét eset a „szelektív érzékelés” példája.
A bírósági tárgyaláson az ügyész olyan inform ációkat válogat, amelyek azt bi-
zonyítják, hogy a tanú megbízhatatlan.
A portréfestő a modell szem élyiségjegyeit kiemelő arcvonásokat ábrázolja
hangsúlyosabban.
A szociológus azokat a viselkedésjegyeket és jellegzetességeket emeli ki, ame-
lyek alátám asztják az adott társadalomról előre kialakított képet.
Ha narancsot akarunk vásárolni a szuperm arketben, tekintetünk azonnal meg-
találja a narancsot. Ha gabonapelyhet keresünk reggelire, szem ünk ham ar ráta-
lál.
Pontosan ugyanígy „irányítják figyelm ünket” érzéseink és érzelm eink, hogy
azt látjuk meg, amit meg akarunk látni. Érzékelésünk ritkán objektív, általában
inkább szelektív.
Nem arról van szó, hogy mindent tisztán látunk, aztán azt hangsúlyozzuk, amit
érzéseink alapján fontosnak tartunk. Érzéseink szűrőként működnek, így csak azt
látjuk, amit érzéseink látni hagynak. Az erős érzések és érzelm ek fő veszélye
ezért az, hogy átveszik az irányítást érzékelésünk felett. Ha ez a helyzet előáll,
már nem vagyunk képesek tisztán látni.
Van itt egy dilemm a. Az érzések befolyásolhatják érzékelésünket. Ám érzések
nélkül egyáltalán nem lenne érdekünk, hogy bárm it is érzékeljünk.
Szükségünk van az érzésekre, hogy figyelm ünket irányítsák és kiszélesítsék.
De ha az érzések túl erősek, hatásuk éppen ellenkező: korlátozzák és szűkítik a fi-
gyelm et.
Érzések nélkül az emberek autom aták lennének, ami nem lenne túl nagy élve-
zet. De a szabadjára engedett, korlátlan érzések és erős érzelm ek sem jelentenek
valam i jót.
Ahogy a fogathajtók megtanulják, hogyan kell egyszerre hat lovat irányítani,
nekünk is meg kell tanulnunk féken tartani érzelm einket, hogy minket szolgálja-
nak, élvezetet jelentsenek nekünk, és ne ragadjanak magukkal. Ha szétszaladnak
a lovak, megreked a kocsi.
VÁLASZT ÁS
Tegyük fel, hogy több nyaralási ajánlat közül választhatunk. Az ár minden eset-
ben ugyanaz. Az időtartam is azonos. Minden esetben magunk választhatjuk
meg, mikor megyünk. A lehetőségek a következők:
hajózás a Dunán
a legjobb velencei szálloda
Rio a karnevál idején
Bora Bora, trópus i sziget Tahiti közeléb en
karib-tengeri hajóút
Melyik nyaralást választjuk? Nincs köztük síelős vakáció vagy zenei fesztivál,
amelyek minket kiugróan érdekelnének. Nehéz logikus döntést hozni, mivel az
ár és az időtartam azonos, és akkor indulunk, amikor akarunk. A végén azt vá-
lasztjuk, amit a legjobbnak „érzünk”. Érzelm i alapú választás, és miután döntöt-
tünk, esetleg racionális indoklást keresünk. Például: „Ide másképpen valószínűleg
nem jutnék el.”
Végső soron minden választás és döntés érzések és érzelm ek alapján születik.
Akkor is, ha a döntés nagyon logikusnak tűnik, megvan az érzelm i alapja. Tegyük
fel, hogy valaki lát egy ruhát az egyik boltban egy bizonyos áron, és ugyanazt
meglátja egy másik üzletben olcsóbban. Biztos, hogy teljesen logikus döntés, ha
az olcsóbb helyen veszi meg?
Emberünk döntésébe több érzelem is belejátszhat:
Van úgy, hogy egyetlen melléknevet a megfelelő szórendi helyre beillesztve pon-
tosan jelezhetjük az adott helyzettel kapcsolatos érzéseinket. A brit királyi család-
ról folytatott beszélgetés során például valaki egyszer csak kim ondja az „avítt”
melléknevet. Ez rengeteg érzést hoz fel. Arra utal, hogy az illető nem királyságel-
lenes, de a királyság intézm énye fenntartásának nem látja valódi értelm ét. A kirá-
lyi család szerepét inkább abban látja, hogy a nagyközönség kedveli őket. Az a vé-
lem énye, hogy a királyság intézm énye érdekes emlék a múltból.
Vagy például, ha az igazságszolgáltatásról beszélünk, valaki felhozza a „lassú”
melléknevet. Ezzel arra utal, hogy bár semm i kifogása nincs az igazságszolgálta-
tás működése ellen, az egész folyam atot nehézkesnek és alacsony hatékonyságú-
nak tartja, ami hónapokig, sőt évekig is eltarthat. Ezt a lassúságot igen negatív je-
lenségnek tartja, amit semm i sem ellensúlyoz. Vannak helyzetek, amikor a „las-
sú” szót objektív melléknévként használhatjuk (a londoni lassú vonat – nem
gyors), és vannak olyan helyzetek, mint a fenti is, amikor szubjektív melléknév,
amely szem élyes érzéseinket fejezi ki (sokkal „lassabb” a kelleténél).
A halálbüntetést ellenzőknek mellékneveket kell használniuk annak szemlél-
tetésére, hogy a halálbüntetés ellentétes az ő értékeikkel. Ilyen melléknevek le-
hetnek: prim itív; kegyetlen; barbár; civilizálatlan. Ez azért van, mert a tiltakozás
közvetlenül értékrendjükön alapszik. A logika szerepe ebben nem sok, legfeljebb
annyi, hogy vitatkozni lehet azon, vajon a halálbüntetésnek van-e elrettentő ere-
je, vagy nincs.
ELSŐ REAKCIÓ
Amikor először hallunk egy ötletet vagy javaslatot, első reakciónk valószínűleg
érzés- vagy érzelem alapú.
Például:
Ez nekem megfelelne.
Ez nekem egyáltalán nem tets zik.
Ez egyáltalán nem korrekt.
Ezek is érzéseket fejeznek ki, de ezek intuitív érzések, megérzések, azzal kapcso-
latban, hogy az ötlet megvalósítható-e. Az is lehetséges, hogy egy ötlet egyáltalán
nem tetszik, függetlenül attól, hogy megvalósítható-e vagy sem.
Az is lehet, hogy tetszik egy ötlet, de kétségeink vannak a megvalósíthatóságá-
val kapcsolatban.
Van értelm e annak, hogy kifejezzük első reakciónkat, vagy várjunk csendben,
míg végigm ondják a javaslatot, és kérdések is elhangzanak vele kapcsolatban (l. a
7. fejezetet)?
Ez a megbeszélés céljától és a helyzettől függ. Kom oly tárgyaláson jobb, ha fi-
gyelm esen végighallgatjuk, tisztázó kérdéseket teszünk fel, figyelembe veszünk
minden tényezőt, és csak azután fejezzük ki vélem ényünket.
A legtöbb szituációban azonban első reakcióink kifejezése felélénkíti a beszél-
getést. Még komm unikációs előnye is van. Ha az ötlettel előálló szem ély korai
visszacsatolást kap arról, hogyan fogadják mások az elgondolását, erre reagálhat.
Lehet, hogy félreértették a javaslatát, és további, részletesebb magyarázatra van
szükség. Lehet, hogy a hallgató túl ham ar „skatulyázta be” az ötletet, ráadásul
nem a megfelelő „skatulyába” tette, ezért helyre kell tenni a dolgokat.
Valahányszor arról beszélek, hogy szükséges lenne gondolkodást tanítani az is-
kolákban, a hallgatók mindig azt gondolják, hogy ez alatt a logikus, kritikai gon-
dolkodást értem, mert csak azt ism erik. Így aztán nagy igyekezettel kell rám utat-
nom, hogy a való világban való gondolkodást értem ez alatt – és ez legfőképp a lé-
nyeglátásról szól.
A kifejező arcú embereknek meg sem kell szólalniuk ahhoz, hogy kifejezzék
első reakcióikat. Arckifejezésük mindent elárul. Az értékesítők valósággal utálnak
kifejezéstelen arcú emberekkel dolgozni. Ilyen ügyfelek esetében ugyan honnan
tudják, hányadán állnak? Honnan tudják, mely érvek, tények hatnak, mennyire
érdekli az ügyfelet, amit előadnak neki? Honnan tudnák mindezt, ha nincs azon-
nali visszajelzés?
Így összességében elm ondhatjuk, hogy az első reakciók és érzések kifejezése
nem rossz dolog.
POZ ICIONÁLÁS
A vitában hova pozícionálnánk magunkat? Erre vagy arra az oldalra? Vagy in-
kább szeretnénk kívülállóként, felülemelkedve szemlélni a vitát?
Ez becsületbeli ügy. Ha az adott pillanatban érzéseink és érzelm eink egyik
vagy másik oldalra sorolnak bennünket, fejezzük ki, melyik oldalon állunk!
Az, hogy valaki kifejezi, melyik oldalon áll, nem azt jelenti, hogy ennek harcia-
san, prim itív vitában kell megnyilvánulnia. Még mindig megvan a lehetősége,
hogy mindkét oldal érvrendszerét felfedezze (akár a hat kalap módszerrel is), és
őszintén törekedjen arra, hogy a másik fél álláspontját is megértse. Ebből a meg-
értésből eredhet az előrelépés a két álláspont összebékítése felé. Ha ez nem lehet-
séges, akkor a két álláspont közötti különbségeket kell világosan megfogalm azni.
Az, hogy kifejezzük, melyik oldalon állunk egy adott pillanatban, nem jelenti
azt, hogy ott is kell maradnunk. Egyszerűen csak a vita kiindulópontját jelöli:
„Most ezen az állásponton vagyok. Hajlandó vagyok segíteni neked, hogy meg-
győzz, mozduljak el innen.” Ha mindkét fél őszintén így tudna gondolkodni, ak-
kor a viták sokkal konstruktívabbak lennének.
Van egy nagyon nehéz kérdés, amit mindenkinek fel kellene tennie magában,
aki vitában vesz részt: „Valóban akarom, hogy megváltozzon a vélem ényem eb-
ben a kérdésben?” Erre pedig őszintén kellene válaszolni.
Mindenkiben van egyfajta term észetes félelem attól, hogy egy „ügyvédi típu-
sú” bonyolult vitában megváltozik a vélem énye. Mindenki tart attól is, hogy ha-
mis inform ációkkal félrevezetik. Ezek a félelm ek term észetesek. Ugyanakkor va-
lódi szükség van arra is, hogy képesek legyünk figyelni, meghallgatni mások ér-
velését, és ha szükséges, megváltoztatni vélem ényünket.
Vannak parlam entek, amelyek ülésterm ét úgy tervezték, hogy a terem két fala
mentén egym ással szemben elhelyezkedő széksorok vannak. A képviselők vagy a
korm ányoldalon, vagy az ellenzék oldalán ülnek. Más parlam entek ülésterm e fél-
körív alakú, azaz amfiteátrum jellegű, hogy ne legyen ilyen különbség a két oldal
között. Azt mondják, hogy az amfiteátrum jellegű ülésterm ek kis pártok, frakciók
létezését tám ogatják, és arra kényszerítik a korm ányt, hogy koalícióra tám asz-
kodjon, ami instabil lehet. Az, hogy az ülésterem belsőépítészeti megjelenése
okozza-e ezeket a különbségeket, ebből a szempontból mellékes. Az szám ít, hogy
a képviselők nem kényszerülnek arra, hogy a „mi” és „ők” szembenállás pozíció-
jában érezzék magukat.
Senki sem kényszeríthet bennünket ebbe a pozícióba. Ez a mi választásunk.
Egyetérthetünk egy felvetéssel egy adott pontig, bizonyos körülm ények között,
bizonyos emberekre vonatkozóan, illetve bizonyos módosításokkal is (l. még a
100. oldalt).
ÉRZ ÉSEK ÉS ÉRZ ELMEK – ÖSSZEGZ ÉS
ÉRT ÉKEK
Melyik értékesebb: egy adag fagylalt vagy egy adag C-vitam in-tabletta? Az egyik
kicsit többe kerül a másiknál. A C-vitam in egészséges, a fagylalt nem az. Ez azt je-
lenti, hogy a C-vitam in-tabletták értékesebbek?
Vajon az értékről szóló kérdés magukról az árucikkekről vagy konkrét körül-
ményekről szól?
A C-vitam in-tabletta rendkívül értékes lehet, például, ha valakinek C-vitam in-
hiánya van, esetleg már skorbutban szenved. (Ez kom oly problém a volt a tenge-
részeknél, míg többek között Cook kapitány nem vezette be, hogy a hosszú hajó-
utakra friss zöldcitrom ot vitt a legénységnek.) A C-vitam in akkor is nagyon érté-
kes, ha az ember megfázik.
De ha megfelelően étkezünk, elfogyasztjuk a szervezetnek szükséges C-vita-
min-mennyiséget, az extra adag bevitt C-vitam in egyszerűen kiürül a szervezet-
ből.
Ha megkívánunk egy adag fagylaltot, annak adott időpillanatban nagyobb az
élvezeti értéke, mint a C-vitam iné.
Ha azonban éppen pénzszűkében vagyunk, inkább célszerű C-vitam inra költe-
ni. Ha azonban bőven van pénzünk, megtehetjük, hogy ma inkább fagylaltot ve-
szünk, C-vitam int pedig csak holnap, vagy ha szükségünk van rá.
KÖRÜLMÉNYEK
Az érték a körülm ényektől függ? A válasz: igen is, meg nem is. Vannak alapérté-
kek, amelyek minden körülm ények között azonosak. Ilyen az emberélet: semm i-
lyen körülm ények között nem szabad embert ölni. Semm ilyen körülm ények kö-
zött nem szabad hazudni (bár ami ezt illeti, a filozófusok még nem jutottak meg-
egyezésre). Semm ilyen körülm ények között nem szabad elárulnunk társainkat.
Be kell tartanunk adott szavunkat. Ilyen alapértékek a vallási, társadalm i és kul-
turális értékek, és ezeknek minden körülm ények között hatniuk kell.
A jog ism er enyhítő körülm ényeket, amelyek csökkentik a büntetés mértékét.
Ahol emberélet ember által vész el, alapvetően minden esetben bűncselekm ény
történik? Mi a helyzet az önvédelemből vagy háborúban elkövetett emberölés-
sel? Nem arról van-e szó, hogy a körülm ények legalizálják a gyilkosságot? Ezzel
kapcsolatban azt az érvet hozhatjuk fel, hogy valóban ez is emberölés, de nem
gyilkosság, mivel nem nyereségvágyból vagy más előny megszerzéséért követik
el, és jogos körülm ény indokolta.
Más esetekben az értékek nem változnak a körülm ényekkel, de az értékek pri-
oritása igen.
Képzeljük el, hogy kártyázunk, és az a gyanúnk tám ad, hogy barátaink, kártya-
partnereink csalnak! Mit teszünk ebben a helyzetben? Benne van a szituációban a
pénz értéke is. Mivel a barátunk csal, pénzt veszthetünk.
Benne van az erkölcsi érték is. Hunyjunk szem et a csalás felett csak azért, mert
aki csal, az a barátunk? Itt a baráts ág is mint érték. Szégyenítsük meg a barátun-
kat és romboljuk le jó hírnevét?
A barátság értékének van másik aspektusa is. Hagyjuk, hogy barátunk rászok-
jon a csalásra, mígnem egy nap esetleg már nagyban űzi, és elkapják?
És itt van a bizonytalansági tényező is. Nem vagyunk teljesen biztosak abban,
hogy csal. Ha mégsem csal és megvádoljuk, azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük a
barátságát.
A gyakorlatban véget vethetünk a játéknak, és négyszemközt közölhetjük vele,
valaki azt gyanítja, hogy csalt. Ez azt jelezné, hogy fontosabbnak tartjuk a bará-
tunk iránti aggódást, mint a közrejátszó erkölcsi értékeket.
Tegyük fel, hogy előléptetésről folyik a vita, és a vélem ényünket kérdezik. Tud-
juk, hogy a barátunknak nagyon nagy szüksége lenne az előléptetésre. De azt is
tudjuk, hogy riválisa, akit nem kedvelünk, képzettebb és jobb választás lenne. Mit
teszünk?
Ebben a szituációban a becsületesség értéke, a baráti segítség értéke, a szerve-
zet iránti hűség értéke látható együtt.
Úgy tűnik, ezek az értékek konfliktusban vannak egym ással, mert ha az egyi-
ket követjük, a másikat nem. Ha objektíven gondolkodunk, nem segítünk a bará-
tunknak.
Vegyünk egy másik példát: valaki házat akar vásárolni. Mik a figyelembe veen-
dő értékek?
KÜLÖNBÖZ Ő FELEK
Bárm ely vitában legalább három érték van jelen: a mi értékeink – akár teljesen
tudatában vagyunk ennek, akár nem; a másik fél (vagy felek) értékei; azok érté-
kei, akik nincsenek jelen, de szóba kerülnek a vita során (például bevándorlók,
ügyvezetők, tizenévesek, fem inisták, gyerekek, öregek). Ez utóbbi csoportot ön-
magában is több részre kell bontanunk.
Tudunk valam it a vitában szereplő értékekről, a magunk értékein kívül? Kér-
déseket tehetünk fel és lehetőségeket vethetünk fel. Feltételezhetünk főbb értéke-
ket, mint például a pénz és a biztonság igénye. A legtöbb vita azzal a feltételezés-
sel folyik, hogy mások értékei nem nagyon különböznek a mieinktől. Ha aprólé-
kos részletességgel igyekeznénk feltárni az értékeket, igen nehéz lenne egyálta-
lán bárm ilyen vitát folytatni!
Volt egy időszak, amikor Európa országai közül a katolikus Spanyolországban
volt a legkisebb a születési arány. Ez igen meglepő volt, mivel a mesterséges szü-
letésszabályozást a katolikus egyház kifejezetten tiltja. Mi történt? Talán az, hogy
az életszínvonal növekedésével a párok inkább akartak kiegészítő jövedelm et
szerezni, mint több gyerm eket nevelni. A fiatal nők munkába állási hajlandóságá-
nak hasonló hatása lehetett. Lehet, hogy az alacsony születési arányt az önm eg-
tartóztatás okozta. Lehet, hogy egy ponton a szem élyes, a katolikus egyházi és a
korm ányzati szintű értékek összeütközésbe kerültek.
Az olvasók jóval tovább bővíthetik ezt a listát. Ha valakinek fáj a feje, a fejfájás-
mentesség igazán nagy érték. Ha viszont még sosem fájt a feje, a fejfájásm entes-
séget nem is tudja értékelni.
A fenti példák közül sok esetben az érték közvetlenül is létezik. Az „elism erés”
például jelentős érték önm agában is, nemcsak a szándékos semm ibevétel ellenté-
teként.
Minden szervezetnek vannak értékei, mind a szervezet célja, mind pedig műkö-
dése tekintetében.
Cégek, vállalkozások esetében az értékek között szerepel: a nyereségesség; a
részvényesek szám ára fizetett osztalék; a versenyképesség; a költségek kordában
tartása; a költséghatékonyság; az ügyfél-elégedettség; a jövőbeni lehetőségek.
Politikai pártok szám ára az értékek között szerepel: a szavazatszerzés; a pozitív
közm egítélés; a botránym entesség; a célok ism ertsége, egyértelm űsége; a kariz-
matikus vezetők; a más pártoktól való megkülönböztethetőség.
Családok esetében az értékek között szerepel: a családiasság érzése; egyetértés;
egym ás segítése; a megbeszélés képessége.
Nehéz az újítást elvárás szintre emelni. Mégis, éppen ez a helyzet a divattal, a di-
vatcikkekkel és (kisebb mértékben) a szem élyautókkal.
Az innovációt akkor is méltányolhatjuk, ha nem követelm ény és elvárás.
Értéke van a hagyom ánynak, és annak, hogy elvárhatjuk, amit eddig is ism er-
tünk. Az innovációnak is van értéke, mind a fejlődés, mind pedig az érdekesség
szintjén.
Napóleonnak állítólag nagyon sok nőügye volt. Egyszer a Notre-Dame-ban a
misét celebráló bíboros a házassági hűségről prédikált. Ezt követően Napóleon
meghívta a bíboros urat egy hétvégére egyik vidéki kastélyába. Reggelire finom
főtt fácánt szolgáltak fel neki. Ebédre finom főtt fácánt szolgáltak fel neki. Vacso-
rára finom főtt fácánt szolgáltak fel neki. Másnap reggelire, megint csak finom
főtt fácánt szolgáltak fel neki. A bíboros erre felkiáltott: „Ez a fácán valóban na-
gyon finom étek. No de mindig csak fácán?!”
Mire Napóleon, feleségére célozva, állítólag így válaszolt: „No de mindig csak
Josephine?!”
Ebben az egyedi esetben másik érték, a hűség az előbbre való az újdonságnál.
Kevés dolog van, ami elszigetelten létezik. Bárm it teszünk, általában hatással van
más emberek életére és a környezetre. Ebben a tágabb értelemben a „környezet”
mindezeket a hatásértékeket magában foglalja.
Tegyük fel, hogy a gyárból kiáramló szennyvíz szennyezi a folyót. A gyár bezá-
rása kom oly hatással van a kisváros életére? Az üvegházhatást okozó gázok kibo-
csátása mennyiben járul hozzá a globális felm elegedéshez? Ez a gát veszélyezteti
az itt élő ritka békafajokat?
Több pozitív és konstruktív ökológiai kezdem ényezés létezik, de egészében a
hangsúly azon van, hogy ne okozzunk „kárt” a term észetben. Itt leginkább a kör-
nyezettudatosság és a „negatív” hatások elkerülése szám ít.
A felfogás, érzékelés akkor is valós, amikor nem valóságos. Felfogásnak azt ne-
vezzük, ahogyan látjuk, érzékeljük a dolgokat, és ahogy ezek alapján – a környe-
ző valóságtól függetlenül – reagálunk. (l. a 144. oldalt.)
A felfogás nagyon sokat szám ít politikai pártok esetében. Ha valam i fontosat jó
szándékkal teszünk, nem sokat ér, ha mások megítélése szerint önérdekből tet-
tük. Az Egyesült Állam ok nagym értékben hozzájárul a világbéke fenntartásához,
de ezt mások gyakran önérdeknek tekintik. A politikai PR-szakemberek teljes
munkaidőben a közm egítélésen dolgoznak. Hogy veszi ez ki magát? Milyennek
fogják látni? Hogyan fogadják majd?
Nem elég például, ha igazságot szolgáltatunk. Az igazságszolgáltatás folyam a-
tát, tényét meg kell ism ertetni az emberekkel. Az igazságszolgáltatással kapcsola-
tos hagyom ányos felfogás is egyértelm űen jelzi a szemlélet óriási jelentőségét.
A felfogásbeli értékek az elvárásokat közvetítik. Van úgy, hogy a szándék nem
felel meg az igazságnak. Amikor valam i rossz történik, próbálkozhatnak azzal,
hogy az incidens jó aspektusait emeljék ki. Ilyen esetben „az igazság keresése”
vagy a becsületesség mint érték felülm úlja az elégtelen, felfogásbeli értékeket.
Ha szépen kiöltözünk, azzal meg akarjuk téveszteni embertársainkat? A lehető
legjobb megítélésre való törekvés nem csalás, bár szélsőséges esetben az lehet.
A terepjárm űveket úgy tervezték, hogy egyenetlen terepen is lehessen velük köz-
lekedni, ha a sofőr úgy dönt, hogy letér a járt útról. De mit teszünk akkor, ha a
vita rendes kerékvágásából zökkenünk ki?
Vegyük például azt, hogy Egyiptom gazdaságáról beszélgetünk. Valaki felveti,
vajon a mai egyiptom iak ugyanahhoz a néphez tartoznak-e, mint a piram isépí-
tők. Innen Kleopátra királynőre terelődik a szó.
Van egy történet, miszerint a királynőnek udvarló Marcus Antonius vacsora
előtt ki szokott menni a Nílusra horgászni. Kleopátra búvárokat fogadott, hogy a
vízbe merülve akasszanak halat a róm ai hadfi által bevetett horogra, hogy ami-
kor visszatér a palotába, ő gratulálhasson neki horgásztehetségéért.
„Ilyen nők már nincsenek” – sóhajt fel valaki, és a beszélgetés a fem inizm us
irányába terelődik. Ez elég messze van az egyiptom i gazdaságtól.
Hogyan viszonyuljunk a tém ától való eltéréshez? Vágjunk közbe azonnal, és
mondjuk azt, hogy „Most a mai Egyiptom gazdaságáról beszélgetünk, hogy jön
ide Kleopátra?” Vagy: „Térjünk vissza az eredeti tém ához!”
Lehet, hogy inkább élvezettel kellene hallgatni az eredeti tém ától eltérő beszél-
getést, függetlenül attól, hogy hova vezet. Lehet, hogy a Kleopátra királynőről
szóló történetek érdekesebbek, mint az Egyiptom mai gazdaságáról szólók.
CÉL ÉS SZÁND ÉK
Sok függ a beszélgetés céljától is. Társasági esem ény, koktélparti vagy kom oly
próbálkozás egy adott problém a feltárására?
A gyakorlati szabály a következő: ha a beszélgetés célja kom oly, ha a tém ától
való eltérés nem tart hosszú ideig, és ha megvan a szándék, hogy a diskurzus
visszakanyarodik az eredeti tém ához, akkor a kitérő megengedhető, feltéve, ha
nem túl gyakran fordul elő. Unalm as és fárasztó lehet a tém ától való minden kis
eltérést ledorongolni.
Ha a beszélgetés célja a szórakoztatás és az érdeklődés felkeltése, akkor sod-
ródjunk az eltérésekkel, míg olyan tém át nem találunk, ami mindkét fél szám ára
egyaránt érdekes. Itt álljunk meg és tárjuk fel ezt a tém át (l. a 64. oldalt). Nem kell
alapból azt feltételezni, hogy a kiinduló téma a lehető legérdekesebb. Ha autóval
megyünk valahová, és nem sietünk, ugyan miért ne tennénk kitérőket érdekes
mellékutakra? (l. még a 90. oldalt.)
Ha azonban túl gyakran és ham ar váltunk tém át, nem sok esély van arra, hogy
valam elyik téma iránt érdeklődés alakuljon ki. Ez olyan, mintha egy partin hol
ehhez, hol ahhoz szólunk, de soha nem állunk meg annyi időre senkivel, hogy be-
szélgetésbe merüljünk.
UNALOM
A beszélgetés unalm assá válásának két oka lehet. Az első az, hogy senkinek sem-
mi mondanivalója nincs a tárgyról. A második az, hogy amit mondanak, az rutin,
elcsépelt, sablonos és elvárt szöveg. Mindkét ok a beszélgetésben vagy vitában
részt vevők hibája.
Bárm i legyen is a tárgy, képesnek kell lennünk valam i érdekeset mondani a té-
mával kapcsolatban. Lehet ez akár találgatás, spekuláció, kérdés (l. még a 4. feje-
zetet).
Képesnek kell lennünk arra, hogy beszélgetést (akárha rövid beszélgetést) foly-
tassunk például a vízilovak nemi életéről. Ehhez nem kell biológusnak lenni. Köz-
bevetésként megjegyezhetjük például, hogy a víziló úgy jelöli meg a területét,
hogy rövid farkát igen gyorsan körbe forgatja, eközben béltartalm át a környezet-
be üríti. Így a béltartalom nagy területen szóródik (mintha ventilátor repítené
szét).
Sok érdekes mellékkérdés merülhet fel: vajon a szarvas- és rozm árbikákhoz
hasonlóan a víziló hím eknek is van hárem ük? A párzás folyam atos vagy csak a
párzási időszakban végzik? Van a vízilovaknál alfahím, mint a csimpánzoknál? Mi
a lehetséges modell? A lehetséges modell feltárásánál felhozhatjuk más állatfajok-
ról meglevő tudásunkat.
A vízilótehén ereje vagy (a madarakhoz hasonlóan) szépsége alapján választ
magának párt? A vízilótehén hűséges vagy több bikával is párzik?
E kérdésekre keresve a választ, a specifikus inform áció hiányában a beszélge-
tés jórészt más állatfajok viselkedéséről szólhat, ahelyett, hogy a vízilótém ánál
maradna. A beszélgetés fókuszának ilyen kiterjesztése elkerülhetetlen, ha nem áll
rendelkezésünkre elegendő specifikus inform áció.
Ha csak az egyik félnek vannak inform ációi a tém áról, akkor a másik félnek az
a szerepe, hogy a társalgást kérdésekkel gazdagítsa. Ezek között lehetnek provo-
katív kérdések is.
A kérdések alapja lehet más hasonló állatfaj ism erete. Kérdés abból is adódhat,
hogy kiemeljük az elm ondottak egy elem ét és annak bővebb kifejtését kérjük.
Érdekesebb lehet olyan tém áról hallani, amit még nem ism erünk, mint olyan-
ról, amit már többé-kevésbé ism erünk.
A MEGSZOKOTT, A SABLONOS
HUMOR
A csodálatos elme fontos elem e a hum or. A hum ornak több szerepe is van:
A hum or könnyedebbé teszi a beszélgetést és szórakoztató.
A hum or félig kom oly és lehetővé teszi, hogy olyan dolgokat mondjunk, amit
akár kom olyan is lehet venni. A hallgató eldöntheti, hogy a hum orosan megfogal-
mazott javaslatot kom olyan veszi-e vagy sem. Ebben a tekintetben a hum ornak
ugyanolyan értéke van, mint a laterális (kreatív) gondolkodásban a provokáció-
nak (l. a 63. oldalt).
A hum or lehetővé teszi az elm életi vizsgálódást. Lehet, hogy egy adott felvetés
nem nagyon valószínű – de lehetséges. Például: „Lehet, hogy létre kellene hozni a
szépségrendészetet.”
Egy olasz tengerparti városban szépségrendészet működik. Ha egy hölgy nem
mutat jól bikiniben, akkor nem szabad bikiniben mutatkoznia.
Ha a beszélgetés adott pontján viccet mesélünk, ügyeljünk rá, hogy a tém ához
kapcsolódó legyen. Az irreleváns viccek irritáló betolakodásként hatnak.
A fantázia a hum or egy form ája. Abszurd túlzásokkal is rá lehet tapintani a va-
lóságra. Ha például egy ügyvezetőnek az a szokása, hogy mindent a legapróbb
részletekig irányít és ellenőriz, mondhatjuk, azt is tudni akarja, ki mikor tankol.
Ezt senki sem hiszi szó szerint, de a lényegre utal. Hasonlóképpen az is, ha valaki-
ről azt mondjuk: „Az öreg Joe akkor sem ism erne fel egy új ötletet, ha az rózsa-
szín tütüben, cigánykerekezve lejtene előtte.”
Tévhit, hogy kom oly beszélgetésben csak kom oly dolgokat lehet említeni. Ez
egyáltalán nem így van. A totálisan kom oly beszélgetés olyan unalm as lehet,
hogy senki sem emlékszik, mi hangzott el. A lépés- és hangnemváltás nagyobb
fokú megértést és jobb emlékezést eredm ényez.
ÖRÖM
Leljünk élvezetet abban, hogy elm énket használjuk! Nem az az egyetlen örömfor-
rás, ha igazunk van. Új ötletekkel és meglátásokkal előállni élvezet. Ugyanilyen
élvezet új ötleteket és meglátásokat hallgatni. Élvezet új nézőpontokra és infor-
mációra lelni.
A beszélgetés olyan, mint a tánc. Élvezetesebb, ha partnerünk van. Ha a part-
nerünk ism eri a tánclépéseket, a tánc még élvezetesebb. Hasonlóképpen, ha be-
szélgetőpartnerünk ism eri a beszélgetés „szabályait”, a folyam at még élvezete-
sebb. Ha nem ism erik a szabályokat, lehet, hogy minden tőlük telhetőt megtesz-
nek igazuk bizonyítására.
Sokan szeretik a sportot. Szeretik valam i triviális célra használni a testüket
(például arra, hogy labdát juttassanak a hálóba). A mozgás szám ít, nem a cél. Mi-
ért ne élvezhetnénk elm énk alkalm azását, a sport módján? Miért ne élvezhet-
nénk a gondolkodás puszta öröm ét? Rodin híres szobrával nagyon rossz szolgála-
tot tett a gondolkodásnak; a gondolkodást nehéz és magányos tevékenységnek
ábrázolta. Pedig a gondolkodás lehet könnyed és élvezetes!
ELT ÉRÉSEK ÉS A JÁRT ÚT ELHAG YÁSA – ÖSSZEGZ ÉS
INFORMÁCIÓ ÉS TUD ÁS
Lehetetlen mindenről teljes körű inform ációval rendelkezni. Mennyi inform áció-
ra van szükségünk ahhoz, hogy részt vegyünk egy beszélgetésben? Milyen infor-
mációra van szükségünk általában, hogy felkészítsük elm énket a vitára?
Ezek nyitott kérdések, amelyekre nem adható határozott válasz. Amikor nya-
ralni megyünk, mennyi inform ációt gyűjtünk össze, hogy kiválasszuk a megfele-
lő helyet? Vannak, akik igen részletes inform ációt akarnak beszerezni, mások
megelégednek az árról, az időjárásról és a szórakozási lehetőségekről szóló általá-
nos inform ációkkal.
MENNYI?
Mennyit kell tudnunk a klónozásról ahhoz, hogy részt vehessünk a tém áról szóló
beszélgetésben?
Tudható, hogy Angliában megszületett Dolly, a klónozott bárány. Tudható,
hogy az amerikaiak létrehozták CC-t, a klón-macskát. Hom ályos ism ereteink van-
nak a klónozás lényegéről. Ha klónozási specialistával beszélgetünk, akkor in-
kább az intelligens hallgató szerepe jut ránk; kérdéseket tehetünk fel és tanulha-
tunk:
Nem nehéz kérdéseket feltenni, ha egy igazán érdekes tém áról akarunk többet
megtudni. Ugyanakkor oda-vissza párbeszédet szeretnénk generálni, hogy a be-
szélgetés a másik fél szám ára is érdekes legyen. Ezért például koncentrálhatunk a
beszélgetés során felm erült valam ely pontra, és abból próbálhatunk kétoldalú
párbeszédet kiépíteni. „Mennyiben hasonlíthat a klónozott szem ély szem élyisége
a sejtdonor szem élyiségéhez?”
Ez megnyitja a tém át a szem élyiségről, a génekről, a nevelés és a körülm ények
szerepéről szóló beszélgetés előtt.
Ha olyan emberrel beszélgetünk a tém áról, aki annyit (olyan keveset) tud a
klónozásról, mint mi magunk, akkor általánosságban beszélhetünk a folyam atról
és következm ényeiről.
Te szeretnéd, ha klónoznának?
Te miért szeretnéd, ha klónoznának?
Ha a művelet széles körb en hozzáférhető és olcsó lenne, annak milyen hatás a lenne
a családokra és a társ adalomra?
Mi az emb eri klónozás előnye, ha egyáltalán van ilyen?
Ha egy nyertes vers enylovat klónoznánk, a klón ló szintén nyertes vers enyló lenne?
Ha Eins teint klónozták volna, milyen lenne az eredményül kapott személy?
A tém ától függ, hogy mennyi inform ációra van szükségünk a beszélgetéshez. A
klónozás tém ája olyan egzotikus és lenyűgöző, hogy szinte mindenki képes spe-
kulatív beszélgetést folytatni róla. Ám ha az orchideákról kellene beszélgetni, ne-
héz lenne fenntartani a párbeszédet, hacsak a társaságból valakinek nincsenek
bővebb ism eretei az orchideákról.
Akárhogy is, igazából szinte soha nem vagyunk olyan kényszerhelyzetben,
hogy olyasm iről kelljen beszélnünk, amiről semm it vagy szinte semm it nem tu-
dunk. Ha ilyen tém áról mások viszik a beszélgetést, azzal vehetünk részt benne,
hogy figyelm esen hallgatunk, illetve akkor kérdezünk, ha adekvát kérdésünk
van.
Rossz stratégia úgy tenni, mintha tudnánk valam it a tém áról, miközben alig
van róla fogalm unk és ism eretanyagunk. Előbb-utóbb úgyis kiderülne. Az ilyen
stratégia abban is gátolja az embert, hogy olyan kérdést tegyen fel, ami az állítóla-
gos ism ereteinkhez képest ostoba kérdésnek hangozhat, de elfogadható lenne
olyan embertől, akinek nincs tudása az adott tém ában.
Nincs semm i kivetnivaló abban, ha azt mondjuk: „Én erről semm it nem tudok,
de készségesen figyelek és tanulok.” Gyakran előfordul, hogy azok, akiknek nagy
tudása van a tém áról, élvezettel magyarázzák azt el a figyelm es hallgatónak. Ha
mi vagyunk a szakértői szerepben, ha mi magyarázzuk el másoknak a tém át, friss
meglátásokhoz juthatunk a hallgatóktól, és a téma magyarázatának még hatéko-
nyabb módjait fedezhetjük fel.
A hallgatónak időről időre összegeznie kell a hallottakat. Ez egyrészt arra szol-
gál, hogy a beszélő bizonyosságot szerez: mondanivalóját megértették. Ugyanak-
kor tisztázza, összefoglalja a tém át a hallgató szám ára. (l. még a 70. oldalt)
A ZULU-ELV
Van, hogy olyan különleges tém át választunk, amiben valószínűleg senki sem
mozog otthonosan, például a zulukról kezdünk beszélgetni, mert zulu tém ában
szakértővé váltunk, erről a tém áról tudunk a leginkább beszélni.
Elm agyarázhatjuk, hogy a zulu nyelvben nincs tagadószó: a „nem” kifejezésé-
re az „igen” szót használják, úgy, hogy elnyújtják a szó magánhangzóját, ezzel je-
lezve a bizonytalanság fokát. Hasonló ez ahhoz, amikor tétova „iiiiigen”-t mon-
dunk, amivel éppen kétségeinket fejezzük ki.
Elm agyarázhatjuk azt is, hogy a zulu férfiak nagyon harciasak, leopárdbőrben
járnak, de a zulu társadalom valójában matriarchátus, és a legtöbb ügyben nők
hoznak döntést. Ezt összevethetjük a más kultúrákban tapasztaltakkal, például a
japán hagyom ánnyal.
De előhozakodhatunk ezzel a speciális tudással másik beszélgetésben is,
amelynek semm i köze nincs a zulukhoz.
Jó, ha mindenki igyekszik két-három területen átfogóbb tudásra szert tenni.
Lehet ez a dalm atatenyésztés vagy Anglia nagy pénzügyi blöffbotrányai. Idővel
nagy gyakorlatra tehetünk szert abban, hogy az egzotikus tém áink területén
megszerzett tudást más tém ákban, a beszélgetés szinte bárm ely szintjén alkal-
mazni tudjuk.
A TÜKÖRSTRAT ÉG IA
Egy ism ert menedzsm enttanácsadó cég állítólag úgynevezett „tükörstratégiát” al-
kalm az. A konzultáns céget általában az ügyfélcég vezetősége kéri fel, mert prob-
lém a van a vállalatnál, és átszervezésre van szükség. A konzultánsok beveszik
magukat az ügyfélhez, körbejárnak a szervezetnél, és figyelnek, nagyon figyel-
nek. Aztán abból, amit hallottak, jelentést állítanak össze, amit bem utatnak a ve-
zetőségnek.
Mivel a konzultánsok díja meglehetősen magas, a vezetők elolvassák a jelen-
tést és meghallgatják, amit mondanak nekik. Korábban nem hallgattak volna
arra, amit saját szervezetük tagjai mondtak.
Ez a fajta konzultáció nagyon fontos szerepet tölt be azzal, hogy – mint egy tü-
kör – hűen visszaadja a valóság képét. Azt is hozzá kell tenni, hogy mivel a mon-
dottak átm ennek a tapasztalt konzultánsok tudatán, ők mintegy „hitelesítik” ezt
az inform ációt.
Hasonlóképpen sok vélem ényt, nézetet hallgathatunk meg az adott tém áról,
majd ezt összevetve kialakíthatjuk saját tudásbázisunkat, amit szabadon felhasz-
nálhatunk.
Nincs azzal semm i baj, hogy az inform ációt, amit az egyik embertől nemrégi-
ben hallottunk, továbbadjuk másnak. Ezt szabad és lehet. Viszont megvan az a ve-
szélye, hogy ha az inform ációforrás tévedett, akkor ezt a tévedést terjesztjük.
Term észetesen hozzáadhatjuk saját magyarázatunkat is, vagy utalhatunk rá,
hogy ez az inform áció másoktól szárm azik. A konzultánsokat éppen ezért fizetik.
Ha hallottunk két embert beszélni az éppen futó mozifilmről, elism ételhetjük a
hallottakat akkor is, ha nem láttuk a film et. Dönthetünk úgy is, hogy hozzá-
tesszük: ezeket a megjegyzéseket másoktól hallottad.
A SIKER RECEPTJ E
1. Nincs szükség teljes és átfogó tudásra az adott tárgyról ahhoz, hogy egy
témában beszélgessünk.
2. Ha a másik fél több információval rendelkezik, mint mi, figyelmesen és
okosan hallgassuk őt, és tegyünk fel kérdéseket!
3. Érdekesebb pontokkal kapcsolatban kezdeményezhetjük a kölcsönös
beszélgetést.
4. Nincs értelme annak, hogy azt tetessük, a valóságosnál többet tudunk
az adott tárgyról. A nem tudás beismerése ez esetben sokkal erősebb
pozíció.
5. A zulu-elv annyit tesz, hogy ha speciális témának vagyunk az átlagosnál
jobb szakértői, azzal minden adekvát helyzetben előhozakodhatunk.
6. Még ha éppen nem is a zulukról folyik a beszélgetés, résztémákat és ta-
nulságokat említhetünk erről a területről.
7. A „tükörstratégia” alapján figyelmesen kell hallgatni, amit mások mon-
danak, majd összegezni a hallottakat. Amit így több forrásból megtud-
tunk, azt máshol, máskor sajátunkként adhatjuk tovább.
8. Az információbevitel szervezésében kettős stratégiára van szükség. Egy-
részt tudnunk kell a világ történéseiről. Másrészt szükségünk van egyes
szűkebb területeken alaposabb, átfogóbb tudásra is.
9. Tudatos információgyűjtésre is szükségünk lehet. A véletlennek köszön-
hetően megszerzett tudás nem biztos, hogy elegendő.
10. Hasznos, ha repertoárt építünk ki magunknak a „nagy érdeklődésre szá-
mot tartó” témákból. Ezek segítségével felélénkíthetjük az unalmasabb
beszélgetéseket. Ugyanezek kiindulópontul szolgálhatnak más beszélge-
téshez is.
11. A jó társalgó bármilyen rendelkezésére álló információból érdekes be-
szélgetést képes kerekíteni.
12. Ha kevés információ áll rendelkezésünkre, a képzelet és az elméleti
vizsgálódás lehet a beszélgetés alapja.
15
VÉLEMÉNY
Vannak emberek, akiknek az a stílusuk, hogy határozott vélem ényt fogalm aznak
meg, ehhez azonban nem ragaszkodnak túlságosan. Ennek az a célja, hogy máso-
kat vitára és beszélgetésre késztessenek. Ennek a stratégiának vannak jó oldalai,
ugyanakkor kockázatos is. Az emberre ham ar ráragasztják a címkét, hogy na-
gyon határozott vélem ényeket fogalm az meg, pedig nem egészen ez a helyzet.
Imponálhat is neki, hogy nagy tréfam esternek tartják, de a végén jelentéktelen-
nek és üresfejűnek titulálhatják.
Vitaindítóul szükség lehet provokáló vélem ényre. Ennek hangot is kell ad-
nunk: „Tegyük fel, hogy azzal a provokáló vélem énnyel állok elő, hogy…” Vagy:
„Én nem ezt gondolom, de tegyük fel, hogy valaki annak a vélem ényének ad han-
got, hogy…” Vagy: „Íme egy vélem ény, vitaindítóul…” (l. még a 64. oldalt.)
GYAKORLAT
NÉZ ŐPONT
Ez a személyes véleményem…
A nemzet érdekét szem előtt tartva az a véleményem, hogy…
Az emb eriess ég és az emb eri értékek szempontjáb ól az a véleményem, hogy…
Igen nehézkes és kellem etlen lenne, ha mindenkinek több vélem énye lenne egy
adott tárgyról. Ezért igyekezzünk minden álláspontunkat szem élyes vélem é-
nyünkbe sűríteni. Ha ez nem sikerül, jeleznünk kell, milyen álláspontról mon-
dunk vélem ényt.
ÚJ INFORMÁCIÓ
HIÁNYOS INFORMÁCIÓ
Mindig nagy a kísértés, hogy általánosságokban gondolkozzunk (l. még a 23., 37.,
73. és 78. oldalt).
A „Minden politikus korrupt, mert mindenki megvehető!” kijelentés nyom até-
kosabbnak tűnik, mint az, hogy: „Gyanítom, vannak korrupt politikusok.”
A tém áról folytatott beszélgetés során a vélem ényünk fokozatosan árnyaltabb
lehet az alábbiak szerint:
Az, hogy valaki végül a spektrum melyik állításánál áll meg, a rendelkezésére álló
bizonyítékoktól és vélem ényektől függ, és attól, hogy mennyire hajlandó ezeket
meghallgatni.
A „minden”-től a „legtöbb”-ig és a „sok”-ig való váltás nem olyan nehéz. Annál
tovább lépni azonban valóban nehéz, mert semm issé teszi egész korábbi vélem é-
nyünket.
Vélem ényünk változhat, ha rájövünk – vagy mások azt sugallják –, hogy az érté-
kek, amiket alkalm azunk, nem egyetem es érvényűek.
Lehet, hogy más kultúra nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a leendő házas-
párok összeillenek-e, mint a rom antikus szerelemre. A közvetített házasságokkal
kapcsolatos vélem ényünk lehet egyszerűen szem élyes vélem ény.
Bizonygathatjuk, hogy másoknak is azokat az értékeket kellene alapul venni-
ük, amiket mi magunk alapul veszünk, azután rájöhetünk, hogy ez egyáltalán
nem így van.
Vannak, akik a valóságtól elvonatkoztatott vélem ényt hangoztatnak: általános
vélem ényt, az emberiségre vonatkozó vélem ényt. De ha helyi vagy szem élyes
ügyről van szó, változnak az értékek.
Van egy ország, amely a liberális gondolkodás és az emberekről való gondos-
kodás mintaképe. Ám amikor szom áliai menekültek érkeztek ebbe az országba,
nem fogadták szívesen őket. A NIMBY (not in my backy ard – bárhol, csak ne az én
hátsó udvaromban) rövidítés ezt fejezi ki. Lehet, hogy valaki lelkesen tám ogatja
az új hulladéklerakó telepeket vagy a szélerőm űveket, de ha a telke végében
akarnak ilyent létesíteni, már nem lelkesedik annyira az ötletért.
A politikában ezt a NIME szó fejezi ki. Ez azt jelenti, hogy a politikus ugyan tá-
mogat bizonyos változásokat, de már a választási kampány idején nem: bárm ikor
csak ne a kampányom idején! (not in my election).
ÖSSZEHASONLÍT ÁS ÉS KÜLÖNBSÉG
Ahogy e könyv több fejezetében említettük már, nagyon hasznos a vélem ényeket
egym ás mellé állítani. A két szembenálló vélem énynek őszintének és egyértel-
műnek kell lennie.
Ekkor láthatjuk meg az átfedés és megegyezés jelenségeit.
És ekkor láthatjuk meg a különbségeket is. Van úgy, hogy a különbség nagy és
lényeges, van úgy, hogy csak enyhe.
Ezután megkereshetjük az eltérés forrását (eltérő inform áció, eltérő tapaszta-
lat, eltérő felfogás, eltérő értékek).
Megpróbálhatjuk összebékíteni, elsim ítani a különbségeket azzal, hogy a véle-
ményeket módosítással közelítjük egym áshoz, vagy újabb inform ációkat osztunk
meg a vélem ényform álókkal.
Ha nem sikerül „közös vélem ényt” kialakítani, megállapíthatjuk az eltéréseket.
Az eltérés általában feltevésen alapul, mely feltevés azzal kapcsolatos, mi törté-
nik, ha valam ilyen változás vagy beavatkozás következik be.
Például: „Szerintem a nyelv nem megfelelő összetett szituációk leírására, és ha
lenne egy univerzális kódrendszerünk, azonnal komm unikálhatnánk az adott szi-
tuációról. Szerinted a nyelv, ha megfelelően alkalm azzuk, tökéletesen alkalm as
erre. Ha egyetértek veled ebben, azzal a fenntartással teszem, hogy kevés ember
képes a nyelvet ennyire »megfelelően« alkalm azni, ezért az általam javasolt kó-
dok alkalm azása a legtöbb ember életét megkönnyítené.”
VÉLEMÉNY – ÖSSZEGZ ÉS
KÖZBEV ÁG ÁS
MOST ÉN BESZÉLEK
KIEGÉSZÍT Ő KÖZBESZÓLÁS
A vitázó közbeszólások jogosak, fontosak, de nehéz velük bánni. Van úgy, hogy
valaki olyasvalam it mond, ami egyszerűen téves. Például egy idézetet nem annak
tulajdonítanak, aki valójában mondta vagy írta. Lehet, hogy a beszélőnek amúgy
igaza van, de az idézet forrását tévesen jelölte meg. Ha valaki azt mondja, hogy
Nizza városa Olaszországban van (bár valam ikor valóban Itáliához tartozott), az
nyilvánvalóan téved. Ha valaki azt mondja, hogy a muzulm ánokat arra ösztön-
zik, hogy egynél több feleségük legyen, téved (mert a mozlim oknál a többnejűség
ugyan létezik, de ilyen ösztönzés nincs). Ha valaki azt mondja, hogy Bill Clinton
az Egyesült Állam ok harm inckilencedik elnöke, az téved.
Ha a tévedés csekély vagy nem jelentős, esetleg nem is szólunk közbe, nem
igazítjuk ki azonnal. Ha azonban a hiba a vita, a beszélgetés lényegét érinti, lehet,
hogy nem hagyjuk annyiban, és a lehető legudvariasabban közbeszólunk:
„Elnézést, ez sajnos téves adat, Nizza ugyanis Franciaországban van.”
„Elnézést, én úgy tudom, hogy a muzulm ánoknál megengedett jelenség, hogy
a férfiaknak bizonyos körülm ények mellett egynél több feleségük legyen. De ez
nem jelenti azt, hogy ösztönöznék is őket erre.”
„Bocsánat, lehet, hogy tévedek, de Bill Clinton nem a negyvenkettedik elnök
volt?”
A vitázó közbeszólás másik típusa az lehet, amikor nincs nyilvánvaló tárgyi té-
vedés, de a logika hibás. Egyik állítás nem feltétlenül következik, vagy nem úgy
következik a másikból, mint ahogy a beszélő állítja. Lehet például, hogy nagy álta-
lánosításokkal kell vitába szállni (l. a 2. fejezetet). Egyet nem értésünket kifejez-
hetjük közbeszólással, vagy megvárhatjuk, míg lehetőségünk nyílik egyet nem
értésünknek hangot adni.
Elég gyakran előfordul, hogy számadatokkal vagy statisztikai adatokkal nem
értünk egyet. Ez nem jelenti azt, hogy minden esetben biztosan tudjuk, hogy té-
vesek. Szeretnénk például megtudni a statisztika forrását, vagy azt, hogy mikori
az adat, mekkora volt a minta, milyen népességcsoportban végezték a felm érést
stb.
A vitázó közbeszólásban mindig benne foglaltatik: nem hagyom, hogy ezt meg-
úszd helyesbítés nélkül.
A vitázó közbeszólás nem feltétlenül kell, hogy vitatkozó vagy tám adó jellegű
legyen. Lehet, hogy egyszerűen csak biztosak akarunk lenni valam iben: „Ez na-
gyon fontos pont. A statisztika lényeges. Megkérdezhetném, honnan szárm azik és
mikori adat?” Vagy: „Ez nagyon érdekes. Ki készítette ezt a statisztikát?”
Néha úgy érezzük, nagyon fontos, hogy éppen annál a pontnál szóljunk közbe,
ahol szükséges. Úgy érezhetjük, nem hatásos, ha kivárjuk a sorunkat, és később
idézzük fel a vitatott részt. A gyakorlatban három lehetőség közül választhatunk:
1. Megvárjuk, amíg ránk kerül a szólás sora, aztán előállunk a vitázó, korrigá-
ló vagy megerős ítő megjegyzéss el. Ezt könnyebb megtenni, ha csak ketten
vesznek részt a bes zélgetésb en, mert vis zonylag hamar szólhatunk. Ha
azonb an több en vesznek részt a bes zélgetésb en, hosszú idő telhet el, míg
ránk kerül a sor, addigra pedig a kritikus kijelentés irrelevánsnak tűnhet.
2. Közb evágunk és elmondjuk, amit el akartunk mondani. Ennek az a ves zélye,
hogy ha mondanivalónk kifejtés e hosszabb időt vesz igényb e, teljes en tönk-
reteheti az eredeti gondolatmenetet. Valós zerűtlen, hogy a hallgatós ág pon-
tos an emléks zik, mi hangzott el a közb es zólás előtt, és képes ek újra felvenni
a fonalat.
3. Közb evágunk a releváns ponton, de nem mondunk el mindent, amit monda-
ni akarnánk. Csak „jelezzük”, hogy kés őbb ehhez hozzá szeretnénk szólni.
Például:
Nem értek egyet veled ebb en. Kés őbb megjegyzést fűznék ehhez.
Nem his zem, hogy ez a válás i statisztika pontos. Kés őbb pontos an kifejtem, miért.
Ezt így is fel lehet fogni. De van egy más ik nézőpont is, mis zerint…
Nem ez az egyetlen lehets éges magyarázat. A más ik magyarázat ennél sokkal való-
színűbb. Kés őbb majd visszatérek rá.
A beszélő ennél a pontnál megállhat, és dönthet úgy, hogy megengedi, hogy ki-
fejtsük nézeteinket. Ha nem ezt teszi, meg kell várnunk, míg szót kapunk, és ki-
fejthetjük, amit korábban jeleztünk.
A bizonyíték néha nem más, mint a képzelőerő hiánya; nem tudunk al-
ternatív át kigondolni.
Van például az a tény, hogy Málta szigetén szám os történelem előtti, kőkorszaki
maradvány található. Itt látható a világ legrégebbi szabadon álló, ember alkotta
építm énye. A legősibb maradványok között vannak az úgynevezett „szekérnyo-
mok”: sziklába vájt, hosszan húzódó párhuzam os barázdák.
Mivel ezek a vájatok a vasúti sínekre emlékeztetnek, azt tartották róluk, hogy
közlekedési, szállítási célból készültek. Nos, szerintem ez nem így van. A kerék
feltalálása előtt minden bizonnyal voltak „lineáris üzem ek”. Ez azt jelenti, hogy
egy vájatban kellett húzni az anyagot, amit aprítani, őrölni, csiszolni akartak
(akár búzát, akár fém et, fát). És mi van a második, párhuzam os barázdával? Az a
stabilitás miatt volt, egyfajta kiegyensúlyozó szerepe lehetett, mint a hajón a kül-
villának. Term észetesen mindkét vájat működhetett, mindkettőben őrölhettek.
Ez kom oly lehetőség, mindenképpen említésre méltó.
Van úgy, hogy a hallgatást beleegyezésnek veszik, vagyis, ha nem szólunk köz-
be, azt jelenti, hogy egyetértünk a beszélővel. Ha ez nem így van, ezt ki is kell fe-
jeznünk. Amikor mindenki bólint, és láthatóan egyetértését fejezi ki, de nem ér-
tünk egyet a beszélővel, szükséges lehet a közbeszólás, hogy jelezzük, mi máskép-
pen gondoljuk ezt: „Kétségeim vannak ezzel kapcsolatban. Később majd megm a-
gyarázom.”
Kifejezhetjük egyetértésünket, egyet nem értésünket, más vélem ényünket, ké-
telyeinket és azt is, ha valam iről nem vagyunk meggyőzve. A kétkedés kifejezése
azt jelenti, hogy amit erről gondolunk, még nyitva maradt, még nem form áltunk
vélem ényt.
KÖZBESZÓLÁS – ÖSSZEGZ ÉS
VISELKED ÉS
Minden beszélgetés, minden vita csata két fél között, akiknek megvan a maguk
álláspontja. A csatában az a lényeg, hogy meg kell nyerni valakinek. A téma feltá-
rása vagy új gondolatok kidolgozása egyáltalán nem fontos.
A szerelemben és a háborúban minden megengedhető, ugyanígy a csatározó
attitűd égisze alatt is. Ha valam ely ism eret a másik fél álláspontját tám ogatná, az
inform áció visszatartása bevett gyakorlat. (l. még a 30., 72., 105. és 120. oldalt.)
Ez az attitűd nagyon hasonlít az ügyvédek és ügyészek bírósági gyakorlatához.
A nyertes-vesztes ellenpontozó szemléletre élesíti ki a beszélgetést. Csak egy
nyertes lehetséges; a békülékenység csupán cselfogás, hogy csapdába csaljuk a
másik felet.
Nincs kegyelem. A legyőzött félnek egyértelm űen el kell ism ernie vereségét.
Itt a beszélgetés olyan, mint valam i aréna, ahol az ego hatalm i játékait lehet gya-
korolni. A vita vagy párbeszéd dom inál.
Ez a dom inancia nem „harci üzemm ódban” jelenik meg. Éppen ellenkezőleg:
az egyetértés gyakori, így szereznek a felek maguknak szövetségeseket. Amíg va-
laki dom ináns karakter, nem szükséges megnyerni a vitát.
Lehetnek stratégia- és taktikaváltások aszerint, hogy hogyan fejlődnek a dol-
gok. A dom inancia más koncepció szerint működik, mint a „győzelem”.
Választáskor a hatalm i játékot játszó fél „populista” lehet, és ő kaphatja a leg-
több szavazatot.
A beszélgetés és vita az elme alkalm azásának élvezetes form ája, ahogy a sport is
élvezetes a test szám ára. A beszélgetés és vita fő célja tehát az, hogy élvezzük, és
mások is élvezzék. (l. még a 186. oldalt.) Van úgy, hogy ez nem elég és kom oly
döntést kell hozni. Egészében azonban a beszélgetés vagy vita önm agában is cél.
A séta fizikailag frissen tartja a testet. Hasonlóképpen a beszélgetés és vita frissen
tartja az elm ét.
A „KIT ÉRD EKEL?” ATT IT ŰDJ E
Ha másokkal együtt vagyunk, nem tehetjük meg, hogy csak állunk és bám ulunk
egym ásra. A társasági viselkedés megköveteli, hogy beszélgessünk egym ással.
Olyan ez, mint a lélegzés: önkéntelen, autom atikus. Nem kell tudatosan gondol-
nunk a lélegzésre, és nem kell a beszélgetésre sem gondolnunk. Akárm i eszünkbe
jut, adekvát komm unikációvá válik, beszélhetünk a múlt heti partiról vagy a leg-
újabb pletykákról. Az emberek közti kölcsönhatás szám ít, nem az, ami elhangzik.
Ez majdnem olyan, mintha azt mondanánk: az embernek így is, úgy is ennie
kell, szóval mindegy, mit főzünk.
Ha valaki szeret másokkal együtt lenni, megduplázhatja ezt az élvezetet, ha
öröm öt lel abban, ami elhangzik. Különben akár dörm öghetnének is. Gondot for-
dítunk külső megjelenésünkre, igyekszünk vonzónak látszani: miért ne igyekez-
nénk társalgásunkat is széppé tenni?
ATT IT ŰD – ÖSSZEGZ ÉS
KÜLÖNLEG ES TÉMÁK
A választási kampány kézenfekvő beszédtém a. Az olimpiai játékok is. Különleges
téma lehet a krem atórium esete, amely „elfelejtette” elhamvasztani a beszállított
holttesteket. Különleges téma lehet a közel-keleti erőszak. A HIV-ről vagy a klóno-
zásról szóló hírek is különleges tém ák lehetnek. Próbáljunk meg beszélgetést kez-
dem ényezni, például így:
Kiderülhet, hogy a másik fél többet vagy kevesebbet tud a tém áról. Ha többet tud,
máris feltehetünk neki kérdéseket, ha kevesebbet tud, tájékoztathatjuk a dolgok
állásáról.
Az általános vélekedés szerint mindenki ism eri a legfontosabb különleges té-
mákat, ezért készséggel beszélget ezekről. Az általános érdeklődés arra is jó, hogy
másokkal folytatott további beszélgetések alapjául szolgáljon.
MI A FOGLALKOZ ÁSOD?
Készen kell állnunk arra, hogy érdekesen beszéljünk saját munkánkról, szakterü-
letünkről. Akár előre is megfogalm azhatjuk a mondanivalónkat, kiemelhetjük
azokat az elem eket, amiket mások érdekesnek találhatnak:
HIBÁS KEZD ÉS
Mi a teendő, ha észrevesszük, hogy a beszélgetés nem indul be? Úgy tűnik, egyik
félnek sincs mondanivalója, és nem is érdekli a téma? Tovább küszködünk, és re-
méljük, hogy előbb-utóbb csak megjön az az érdeklődés – vagy a lehető legham a-
rabb ejtjük a tém át?
Valószínűleg az a legjobb, ha a „döglött” tém áról miham arabb leszállunk. A
rögtön fel nem tám adó érdeklődés felkeltésére általában nem sok esély van.
Talán az a legjobb, ha új tém át tudunk csiholni a folyam atban levő beszélgetés-
ből, mert így nem kell beism ernünk a kudarcot. Például a megnövelt repülőtéri
biztonsági intézkedésekről folyik beszélgetés. Egyikük megemlíti, hogy van egy
új, ultrahangos képalkotó rendszer, ami „átlát” a ruhán. Innen eljutnak oda, hogy
egy svédországi kutatás szerint a többszöri ultrahangos átvilágítás a terhes anyák-
nál a magzat minim ális agykárosodását okozza. Ennek a minim ális károsodásnak
egyik jele az, hogy az ilyen gyerm ekek között sokkal magasabb a balkezesek ará-
nya. Innen továbblépnek arra, hogy vajon miért lenne a balkezesség agykároso-
dás jele. Vajon ez minden balkezesre igaz? Több amerikai elnök is balkezes volt…
Van úgy azonban, hogy nem látszik kivezető út.
Ez nem vezet sehová. Bes zéljünk inkább a vízilovak párzás i szokás airól.
Sokkal jobb an érdekel a klónozott macska, mint az új polgármester.
Kom oly beszélgetések során a tém ánál kell maradni. Nagyon idegesítő lehet, ha
valaki folyton azon igyekszik, hogy kizökkentse a beszélgetést a tém ából. Az em-
ber ilyenkor azt kívánja, bárcsak elm enne az ilyen tém abontó, és máshol szóra-
koztatná magát.
A legtöbb beszélgetés azonban nem súlyos tém ákat feszeget, és az érdeklődés
fenntartása sokkal fontosabb, mint a tém ánál maradás. A beszélgetés bárm elyik
pillanatban új irányt vehet. Akarjuk követni ezeket? Vagy új tém át akarunk be-
dobni? (l. még a 13. fejezetet.)
Van úgy, hogy az új téma olyan területre vezet, amiről tudásod van, vagy ami
igazán érdekel (bár esetleg keveset tudsz róla). Néha az új téma önm agában is ér-
dekesnek ígérkezik.
Képzeljük el, hogy a nyugdíjakról folytatott beszélgetésben veszünk részt! Va-
laki azt javasolja, hogy mindenkinek előre meg kellene határozni halála időpont-
ját, és eszerint állapítanák meg nyugdíjának összegét. Ez elvezet oda, vajon az em-
berek valójában „akarattal” halnak-e meg. Ha egy egym ást szenvedélyesen szere-
tő pár egyik tagja meghal, nem sokkal később a másik is követi. Vannak azonban,
akik küzdenek az elm úlás ellen, és nem akarnak meghalni akkor sem, ha nagyon
betegek. Jógával vagy valam i más módszerrel lehetséges-e a „meghalást” taníta-
ni? Vannak kultúrák, ahol ez gyakorlat? Amikor például az ausztrál bennszülöt-
tek csontokkal mutatnak valakire, az illető ham arosan meghal. Ami azt illeti, az
ausztrál bennszülött vajákos embereknek igen kevés közük van a nyugdíjrend-
szerhez. És így tovább, a kiindulópont roppant érdekes területekre vezethet el.
Ez a tém ától való szándékos eltérés egy form ája. Vannak olyan tém ák, amelyek-
ről szeretünk beszélni. Vannak olyan tém ák, amelyek másokat is érdekelnek
(vagy legalábbis a tapasztalat ezt mutatja). A beszélgetést szándékosan igyek-
szünk ezekre a területekre terelni.
Képzeljük el, hogy a magas válási arányról szóló beszélgetésben veszünk részt!
Valaki megemlíti, hogy a kutatások szerint általában a nők kezdem ényezik a vá-
lást. A kutatás arra is rám utat, hogy a nők válóokként többnyire azt jelölik meg,
hogy „már nem tudják kellőképpen befolyásolni férjeiket”. Ha a férj nem hallgat
rájuk, lecserélik. Innen a társalgás eljut odáig, hogy mi a nők társadalomban be-
töltött szerepe. Úgy tűnik, Japánban a nők a háttérben maradnak, valójában azon-
ban nagyobb hatalom összpontosul a kezükben: ők határoznak a családi költség-
vetésben. A beszélgetők innen továbblépnek a matriarchális zulu társadalomhoz.
És egyikük már alig várta, hogy a zulukról beszélhessen: eddig is úgy irányította a
beszélgetést, hogy a végén a zulukra terelődjön a szó.
Hasonlóképpen: „A narancsról beszélgettünk. A narancsból C-vitam int nye-
rünk. De a narancs csak bizonyos klím ákon terem. A más klím ákon élők miből
jutnak C-vitam inhoz? Miből jutnak például az afrikaiak C-vitam inhoz? Honnan
jutnak a zuluk C-vitam inhoz? Most, hogy szóba kerültek a zuluk, tudtátok,
hogy…”
Így hát visszajutottunk a zulu-elvhez.
Ám nem árt óvatosan zuluzni: ha valakiről tudjuk, hogy mindig, mindenáron
egy adott tém áról akar beszélni, az nagyon unalm as lehet. Ha minden beszélgeté-
sünk ugyanarra a tém ára lyukad ki miattunk, lesznek, akiket ez elriaszt.
Vannak, akik nagyon ügyesen terelik a beszélgetést kedvenc tém áikra. Ha ezt
finom an, elm ésen teszik, nincs is ezzel semm i baj.
Bizonyos tém ák nagyfokú haragot és intenzív érzelm eket válthatnak ki, általában
vagy bizonyos emberek esetében. Olyan is van, hogy az adott téma csak egy bizo-
nyos szem élynél vált ki erős érzelm eket. Más szóval, a tém ának – általában vagy
valakinél – nagy a „piros kalap” faktora (l. a 109. oldalt).
Ragaszkodjunk a tém ához, vagy inkább beszéljünk másról?
Lehet, hogy szeretnénk feltárni az okot, megtudni, mi váltotta ki az erős érzel-
meket.
De azt is gondolhatjuk, hogy az intenzív érzelm ek eleve lehetetlenné teszik az
élvezetes beszélgetést.
Az is lehet, hogy élvezzük, hogy ilyen erős érzelm eket váltottunk ki valakiből.
Ez mindig szem élyes döntés. Lehet, hogy valaki érdekes feladatként fogja fel,
hogy megtudja, mi van a kitörő érzelm ek mögött. Ha biztos lehet abban, hogy ta-
pintatosan, udvariasan tudja végigvinni a téma feltárását, ennek is lehet értéke,
még a másik fél szám ára is. De ha valaki nem biztos magában, azaz abban, hogy
érzéssel, tapintattal tud eljárni, jobb, ha inkább másról kezdenek beszélni. A pro-
vokáció kedvéért való provokáció nem szép, és nem is udvarias dolog.
UNALOM
A szép test és a szép arc megöregszik. A csodálatos elme nem öregszik, sőt a kor-
ral még szebb, még csodálatosabb lesz.
A szép test és szép arc csodálatos elme nélkül unalm as lehet. De a csodálatos
elme akkor is szép, ha a hozzá tartozó test és arc nem kifejezetten szép.
Ez a könyv arról szólt, hogyan tegyük csodálatossá elm énket. A csodálatos
elme azt jelenti, hogy gondolkodásunkat mások szépnek látják, és magunk is
szépnek találjuk. Nem arról van szó, hogy ülünk egy sarokban, és szépeket gon-
dolunk. A csodálatos elme cselekvő elme. A cselekvés nem komplex problém a-
megoldást jelent, hanem azt, hogy egy tém át kifejtünk, feltárunk vitában, beszél-
getésben. Ebben a környezetben láthatják meg mások, milyen csodálatos tud len-
ni elm énk.
Bár a könyv tém ája főként a beszélgetés, a szövegben leírt gondolkodás képes-
ségét és szokását folyam atosan alkalm azhatjuk.
Ez a könyv nem regény, amit az ember ham ar elolvas, hogy megtudja, mi a
vége. Az Olvasó az egyes fejezetekre újra és újra visszatérhet. Ha teniszm eccsre
viszünk valakit, aki nem ism eri a teniszt, az illető egy idő után úgy érezheti, hogy
„érti” a játék lényegét, de a játék lényegének értése még nem jelenti azt, hogy ját-
szani is tudna. Ezért gyakoroljuk és figyeljük meg a könyvben említett szokáso-
kat! Figyeljük meg gondolkodásunk folyam atát! Figyeljük meg mások gondolko-
dását is, és hasonlítsuk össze azzal, amit ebben a könyvben olvastunk! Így fej-
leszthetjük gondolkodási képességeinket. Így alakíthatjuk ki gondolkodásm ó-
dunkban a csodálatos elm ét.
Lehet, hogy az Olvasó egyetért azzal, amit itt leírtam, és lehet, hogy nem ért
egyet vele, de az is lehet, hogy saját tapasztalata alapján, vagy hogy megfeleljen a
szem élyiségének, azt kérné, módosítsuk a leírtakat. Lehet, hogy egyes pontokat
hangsúlyozni szeretne, vagy hogy az általam leírtak egy-két elem ét továbbgon-
dolja. Lehet, hogy egyes pontokat nem vesz figyelembe, vagy az is akár, hogy az
egészet nem veszi figyelembe. A döntés az Olvasó kezében van.
ÖRÖM
A sport öröm, élvezet. Miért ne lehetne az elme használata olyan élvezetes, mint
a sport? Elm énk alkalm azásának beszélgetés és vita során élvezetesnek kell len-
nie – egyfajta szórakozásnak. Ha gyakoroljuk elm énk alkalm azását, az öröm öt
okoz, ugyanakkor olyan gondolkodási képességeket alakítunk ki általa, amelyek-
kel még csodálatosabb elm ét érhetünk el. Öröm et okozhat, hogy egyetértünk
vagy nem értünk egyet valakivel. Öröm et okozhat, hogy mások vagyunk, és más
értékeket alkalm azunk. Öröm et okozhat, hogy kérdéseket teszünk fel, és megta-
nuljuk, mikor szóljunk közbe vagy mikor ne.
Képzeljük el, hogy teniszezünk és ezzel egy időben videofelvételen látjuk,
ahogy teniszezünk! Így van ez a könyvben leírtak esetében is: öröm et okozhat,
hogy használni tudjuk a tanult képességeinket, ugyanakkor figyeljük is magun-
kat, ahogy használjuk ezeket a képességeket.
KÉSZSÉG
A TÁRSALG ÓKLUB
LÉTSZÁM
Ideális esetben a klubok hattagúak, de egytől hatig bárm ely szám megfelelő. Ho-
gyan folytassunk társalgást, ha csak egy tag van? Akkor kell egy magnó, és mind-
két fél részét magnóba mondjuk. Aztán visszahallgatjuk a felvételt, és megfigyel-
jük, mi történt.
Hatnál több ember is lehet a klubban, de ez azt jelenti, hogy több tag is „hallga-
tóság” szerepét játssza, és inkább megfigyelő, mint komm unikáló fél. Ez esetben
nincs felső határ, hányan lehetnek jelen.
Általában ha sokan vannak, jobb, ha több csoportot alakítunk, akik önállóan
beszélgetnek.
RENDSZERESSÉG
A SZERV EZ Ő
SZEREPEK
NAPIREND ÉS TÉMÁK