A VASÁRNAP MEGSZENTELÉSE

„Isten látta, hogy jó” (Ter 1,10.12.).

A világ oly mértékben jó, amilyen mértékben kapcsolatban marad
eredetével.
A hetedik nap isteni nyugalma nem tétlen Istenről beszél, hanem a mű kész
voltát hangsúlyozza, s mintegy kifejezi Isten pihenőjét a kezéből kikerült
„nagyon jó” (Ter 1,31) művével szemben: az Alkotó örvendező tetszéssel
tekint alkotására – „szemlélődő” pillantással tekint rá, mely már nem akar
újabb megvalósítást, hanem inkább örül a létrehozott valóság szépségének
–, mindenre, de egész különlegesen a teremtés csúcsára, az emberre.
Ehhez hasonulva kezdjük a Vasárnap megszentelését mi emberek is. A hét
folyamán megfáradt rálátásunk a másik emberre megújulást kíván. Ezért
átgondolva a hét folyamán átélteket, ami zavar, megszégyenit,
elbizonytalanít, fáj és meggyötör, ami eltorzítja látásunkban a másik
ember arcát, meg kell újítanunk ezt a rálátást. Újra nagylelkűvé kell
alakitani magunkat, hogy örvendező tetszéssel tekintsünk
embertársainkra és a világra. Mert minden. Amit Isten alkotott, jó. Mert
miután a bűn elcsúfította, újra jóvá válik, ha a kegyelem segítségével
visszatér ahhoz, aki alkotta. Ez a szemlélődő tekintet bennünket tesz jobbá
és képessé arra, hogy a vasárnapot megszenteljük, tiszta szívvel álljunk
Isten színe elé Jézus Krisztus oltára körül.
A VASÁRNAP:
Az új teremtés napja. A világosság napja. A Szentlélek ajándékának napja. A hit
napja. Mással nem helyettesíthető nap. A Föltámadott jelenléte. Eucharisztikus
közösség. A remény napja Az Ige asztala. Krisztus Testének asztala. Húsvéti lakoma
és testvéri találkozás. Örömteli és énektől zengő ünneplés. Részesítő és résztvevő
ünneplés. AZ EMBER NAPJA. A VASÁRNAP AZ ÖRÖM, A PIHENÉS ÉS A
SZOLIDARITÁS NAPJA.
Igen nagy a vasárnap spirituális gazdagsága, miként a hagyományból azt
megismerjük. Tartalma egészét ismerve és minden jelentését értve a
vasárnap bizonyos módon az egész keresztény élet szintézise és a helyes
életvitel föltétele.