A civil lakosság nehézségei a II.

világháborúban

„Nem ígérhetek mást, mint vért és gyötrelmet, könnyeket és szenvedést… Azt kérdezik, mi a
politikánk. Azt válaszolom: folytatni a háborút tengeren, szárazon és levegőben”

Winston Churchill ígéretei, ha úgy értelmezzük be is teljesültek, mivel a második világháború

ténylegesen egész Európán végig söpört, és minden ország, és annak lakosainak életébe nem
hozott mást mint: vért gyötrelmet és szenvedést. A második világháborúban 61 ország vett
részt, és a háború 3 kontinensen zajlott, így ténylegesen hívható világháborúnak. A frontokon
annyi volt az elhalálozott katona, hogy azt a mai napig sem lehet tudni hányan haltak meg, ezt
a számot kb. 20 millióra teszik. De sajnos a háború nem csak a fronton zajlott, hanem totális
háború is volt, azaz a mindennapi emberek mindennapi életére is kiterjedt.

Ennek a totális háborúnak a lelki oldalára fókuszál Polcz Alaine: Asszony a fronton című
könyve is, amiben háború rengeteg jellemzője megtalálható. A könyv jól bemutatja a
mindennapokat a háború időszaka alatt, és azt is az embernek milyen gyorsan kellett reagálnia
olyan dolgokra, amiket addig nem is tapasztalt, ilyen volt például Alaine és férje nászútja alatt
is bekövetkezett folyamatos bombariadók, ami miatt a civil lakosságnak a pincékbe vagy
egyéb búvóhelyre kellett menekülniük a bombázók elől. Akár ezek az estét is megzavarhatták,
sokszor volt a háború során, hogy az emberek a légvédelmi sziréna hangjára keltek, és egyből
futottak a pincékbe vagy a búvóhelyekre, vagy ha még erre se volt idő akkor csak az ember
egyszerűen csak hasra dobta magát. A katonák, és egyéb katonai felszerelések és katonai
járművek látványai is mindennapi lett az utcának például tankok, ágyúk.

Ahogy más németek által megszállt országban, így Magyarországon is megerősödött az

antiszemitizmus, és ezt az eszmét már cselekvésig vitték. Ez Alainét és közvetlen környezetét
is érintette, mivel környezetében is sok zsidó ember volt. (A zsidó barátok/rokonok
elszállítását tudták kicsit húzni-halasztani Alaine testvérének hála)

Érdekes volt, hogy ez idő alatt míg a háború folyt, és sok embert elhurcoltak, sokan haltak
meg (mind katonák mind civilek) ,és sokan nyomorban éltek a hadi gazdálkodás miatt (ami
következménye volt a jegyrendszer, ami magával hordozta azt, hogy sokan éheztek vagy
fáztak mivel a jegyrendszer nem csak ételekre, hanem tüzelőre is kiterjesztette az állam) a
mulatozás ugyan úgy folytatódott a nem front vonal közeli, nem megszállt városokban. Alaine
arról számolt be, hogy az utcákon ugyanúgy bálokat tartottak ,és a különböző szórakozó és
közösségi terek zsúfolva voltak emberekkel így például: a mozik, színházak és éttermek is.
Valószínűnek tartom, hogy az emberek ezekkel a pillanatnyi örömökkel próbálták elvonni
saját, és egymás figyelmét is a háborúról, ami a közelükbe zajlott.

Sajnos sok ember életében, így Alaine és családja életében is eljött az a pont amikor
menekülniük kellett, mivel városukat elérte a front. Ekkor az emberek egy egész élet
munkákáját hátra hagyva, mindennapi dolgaikkal kellett pár óra leforgása alatt
elmenekülniük, volt, hogy az egész országon keresztül. Ekkor az emberek általában
rokonaikhoz menekültek, így tettek Alainék is, akik János (Alaine férje) anyjához menekültek
Csákvárra. Az útközben sem érezhette senki, sem biztonságba magát, mivel a menekülőket
szállító vonatokat is folyamatos támadás érte (Érdekesség, hogy úgy próbáltak védekezni,
hogy a vonatok egymástól viszonylag messze haladtak, így hogyha az egyik vonatot eltalálják
azzal együtt nem robbannak fel a közvetlen közelében haladó vonatok is.)

A sok bombázás, illetve lövöldözés miatt sokszor az embereknek az egész napot a

búvóhelyeken kellett töltenie, erről számolt be Alaine is, ők egy helyen nyomorogtak napokig
70-80 fő egy kisebb helyiségben, és volt, hogy csak kettő naponta tudták ezt a helyet
elhagyni. Mivel a bombázások és lövöldözések mindennapossá váltak akár napi 10-12 órán
keresztül is. Sajnos ezeket a körülményeket nehezítette az éhség és szomjúság is, épphogy
csak annyit tudtak mindennap enni és inni, hogy abba ne haljon senki sem bele.

A civilek életében nagy szerepet játszottak a betegségek is. Volt olyan katona, aki a frontról

hozott haza valami féle betegséget (ezt Alaine férje János is átélte, ő valamilyen

májbetegséget kapott el) amibe később bele is halt, vagy egész életét megnehezítette. Ezeken

a kis helyeken, ahol sok ember bujkált, ott is könnyen, és gyorsan terjedtek a különféle

betegségek, így a tetvesség vagy a rühesség is.

A katonák nem csak a fronton nyomorították meg az ellenségük életét, de a megszállott

országban is sokat pusztítottak. A civilek folyamatos rettegés alatt voltak tartva, nem lehetett

tudni kit mikor milyen szankciók érik, kit mikor hurcolnak el vagy ölnek meg. A katonák

jelenléte főként a nőkre volt nagy hatással, mivel a háború idején sok nőt erőszakoltak meg,

akiknek ezzel sokszor nem csak lelki traumát okoztak a katonák, hanem testi fájdalmat is.

Erről számolt be Alaine is, akivel olyan durvasággal bántak, hogy a megerőszakolás során
eltört a gerince is, és a hátán nagy sebek keletkeztek. Alaine a katonák szexuális vágyait

viszont ki is használta, ezzel a módszerrel tudott például beteg anyósának tejet és takarót

szerezni.

Ahogy arról Alaine is beszámolt a háború nem csak testi értelemben, hanem lelki értelemben

is nyomasztó volt az emberek számára. Sokan nem is a testi „megpróbáltatásokba”, hanem a

háború lelki terhébe haltak bele, ahogy arról Alaine is beszámolt, egy idő után már sírni sem

tudott, és elképesztően nehéznek élte meg azt ahogyan folyamatosan veszíti el a körülötte

lévőket, így Jánost, barátait és rokonait is beleértve.

Összességében Alaine történetei nagyon jól vissza adják a második világháborúban át élteket,

és azt, hogy ekkoriban milyen érzések kavaroghattak az emberben. Ebbe beleértve a pszichés

nyomást, ami mindennapos volt a háborúban