1944/1945

Társadalom a háborúban
Késztette:
Németh Dávid
Bódy Zsombor

Egyetemi tanár, tudományos főmunkatárs.

Érdeklődési területe: Magyarország és Közép-Európa 20. századi
társadalomtörténete, elsősorban: háború és társadalom, ipari
munkásság, jóléti állam, technokrácia az államszocializmus
idején.
Jelentős kiadványaiból:
A Horthy korszak társadalomtörténetének néhány kérdéséről
(2020)
A magyar társadalom az első világháború és Trianon után (2020)
Pető Andrea
Magyar történész, egyetemi tanár, az MTA doktora.

A 20. századi társadalomtörténet nemzetközileg ismert kutatója.

Díjak:
2006-ban MTA Bolyai Plakettet kapott.
2005-ben a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend
Tisztikeresztjével tüntette ki.
2018-ban Madame de Staël-íjat kapott

Jelentős kiadványaiból:
 Láthatatlan elkövetők – Nők a magyarországi nyilas mozgalomban (2019)
 Barna Ildikó–Pető Andrea: A politikai igazságszolgáltatás a II. világháború utáni Budapesten
(2012)
 Árnyékban. Rajk Júlia élete (2020)
Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant
A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt

A kötet érzékenyen elemzi a kérdést, arra keresi a választ,

hogy milyen események és elbeszélések formálták a nemi
erőszakkal kapcsolatos emlékezetet.
Mi alakította ki a hallgatást és az elhallgatást.
Hogyan vált a nők elleni erőszak története emlékezetpolitikai
csatározások játékszerévé.
A környező országokban történt hasonló esetek
összehasonlító elemzésével azokat a tényezőket is igyekszik
feltárni, amelyek egy háborúban tömeges nemi erőszak
elkövetéséhez vezettek.
A megszálló csapatok Magyarországon

1944-1945, a II. világháború utolsó két évében két hadsereg

is megszállta Magyarországot
- 1944. március 19. a németek
- 1944. őszétől a szovjet csapatok
A német hadsereggel kapcsolatos mítoszok szerint ők nem
követtel el nemi erőszakot, ez jól használható volt a Vörös
Hadsereg „felszabaditást hozó” mítoszának rombolására.
A szovjet katonák tömegesen követtek el nemi erőszakot.
A német megszállás
Magyarországon a német hadsereg rövid ideig állomásozott, és nem is ütközött
nagy ellenállásba a szövetséges ország területén a megszállás.
Ez a két tényező lehetett az oka, hogy a német hadsereg katonái nem követtek
el annyi nemi erőszakot, hogy az emlékezetekben megmaradt volna.
Erich von Manstein vezértábornagy, 1946. augusztus 10-én a nürnbergi perben
azt vallotta, hogy a német katonák tömeges nemi erőszakokat nem követtek el,
egyedi esetekben viszont példásan megbüntették az illetőt.
A háborús büntető törvénykönyv nemi erőszakról szóló része, vagy a
„vérvédelmi” törvény, szerint a német katonák nem létesíthettek szexuális
kapcsolatot a fajvédelmi törvények hatálya alá eső nőkkel (szlávokkal,
zsidókkal).
Az angolok kihallgatták a német hadifoglyokat, ahol a beszélgetéseikből
kiderült, hogy részt vettek nemi erőszakban és gyilkosságban is, ez volt az
elvárt viselkedési forma a német tisztek körében.
Keleti – nyugati front

A keleti fronton tömegesen történtek nemi erőszak esetek, hiába a

katonai fegyelem, előírás és törvény.
A keleti fronton nemi erőszak áldozatául esett nők nem kaptak
semmiféle jogi elégtételt.
A nyugati fronton ellenben feljelentést tehettek a hivatalban maradt
közigazgatásnál.
A keleti fronton német katonák által elkövetett atrocitásaikat több
tényező magyarázhatja, faji felsőbbrendűség tudata, növekvő szovjet
ellenállás, sztálingrádi vereség után mind reménytelenebbé váló
háború.
A második világháborús orosz katonai megszállás előzményei (1849
és 1914-1915)

Az író feleleveníti az első 1849-es megszállást, hogy miként emlékezett a civil

lakosság a megszállókra, és mindez hogyan határozta meg a következő
katonai megszállás emlékezetét.
A megszállás rövid ideig, kis területen és igen szervezetten zajlott, de
végzetes következményekkel járt a magyar forradalomra nézve.
Kossuth, 1849. május 18-i minisztertanácsi előterjesztésében nemcsak a
szabadság elvesztésével, hanem várható vallási és erkölcsi sérelmekkel is
riogatott az orosz cári seregek közeledtével :
„ mint sötét borulat, a vadság és műveletlenség hosszú uralkodása közeledik”
1849. június 29-i kiáltványában így érvelt, és mozgósított az orosz seregek
ellen:
„Akarjátok-e látni, mint tiporják a távol éjszak kozákjai apáitok, feleségeitek,
gyermekeitek megfertőztetett tetemeit? Ha nem, védjétek magatokat!”
1914 őszi betörés

Az első világháború kezdetén, 1914 őszén a cári Oroszország

katonái megszállták a kárpátaljai területeket.
A mítosz szerint az ortodox vallású ruszinok összeesküdtek a
magyarok ellen és a Monarchiától való elszakadás érdekében
hívták be a cári csapatokat.
A megszálló cári csapatok a helyi rutén lakossággal együtt
elsősorban a más nemzetiségű, főleg zsidó lakosokat
fosztották ki.
Az 1944-1945-ös megszállás
A harmadik megszállás több pontban is különbözik az előzőktől.
Első különbség, hogy a közvélekedés ekkor azonosította először,
hogy a szovjet katona részegen, fegyveresen garázdálkodó
veszélyes katona volt.
Nagy Ferenc így írt az emigrációban született emlékiratában:
„állandó rettegés” , mert a „berúgott szovjet katonákkal nem lehetett
beszélni emberségről, becsületről, tisztességről, sem pedig a család
szentségéről. Megerőszakoltak azok gyereklányokat és jajgató
nagymamákat. Elrabolták a parasztok állatait, elszedték ágyneműit, de sok
helyen még a bútorokat is. A kegyetlen vörös katonák nők és (leány)
gyermekek tízezreit rabolták el, és fertőzték meg nemi betegséggel.”
A másik lényeges különbség a megszállásról szóló elbeszélési
módok, itt a nyugati, keresztény civilizáció kerül szembe a „Kelet-
tel” és bizonytalanná váltak a hadi körülmények között eddig
elfogadott viselkedési formák.
Magyarország a kereszténység védőbástyájának számít a keleti
barbarizmussal szemben.
A harmadik különbség a megszállás előtti félelemkeltő és hatékony
állami propagandából adódik.
A nők már előre féltek a szovjet katonáktól, mivel a német
propaganda plakátjai és a filmhíradók évtizedek óta a Szovjetuniót
és a Vörös Hadsereget ábrázolták a legfőbb ellenségként.
Katona ruhába burkolózó, vörös csillagos sapkát viselő katonák
rontottak be a békés családi otthonokba.
A negyedik különbség abból adódott, hogy a megszállást
követően a magyar állam intézményrendszere összeomlott, és
az egyének elszigetelődtek.
A magyar állampolgárok csak magukra, családjaikra
számíthattak.
Atrocitások a férfi lakossággal szemben:
- A szovjet katonák kirabolták, és levetkőztették az építőmunkás-
kongresszusról hazautazókat…
- A Szabolcs megyei szakszervezeti titkártól elvették kerékpárját…
- Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök kocsiját is lefoglalták …
Ezek a mindennapi atrocitások hatottak a magyar férfiasság
alakulására is.
A nemi erőszakot a legtöbben a férfiasság „kudarcaként” élték meg
és „férfiszégyennek” tekintették.
Az öngyilkosság vagy gyilkosság elfogadható volt a becsület
megőrzésére.
A lányok, asszonyok inkább a halált választották, mint, hogy a
katonák megerőszakolják őket.
A front közeledtével szinte valamennyi állami intézmény
összeomlott, az egyházak kivételével. Csak néhány templom
vagy kolostor adott védelmet.

Egyéni védekezési módszerek maradtak, fegyveres ellenállás.

Kálmán János 1945. február 11-én a körjegyzőségi
jegyzőkönyvbe ezt mondta el:
„aznap hajnali kettő és három között négy katona jelent meg nála, és a
leányát meg a menyét krumplihántásra akarták vinni. Ellenkezésükre a
szovjet katonák elkezdtek lövöldözni a lakásban, majd kihajtották a nőket
a házból, megerőszakolták és megszurkálták őket, és mindketten
kórházba kerültek”
A szovjet hadbíróság a fegyveres önvédelmet nem ismerte el,
ezért az elkövetőre halálbüntetés vagy 30 év börtön várt.
A lányokat gyakran idősnek álcázták, és bekormozták az
arcukat, úgy mentek ki az utcára, de ez a módszer sem
mentette meg őket a szovjet katonák által elkövetett nemi
erőszaktól.
Rákosi Mátyás emlékirataiból:
„Sok nő ormótlan nadrágban járt (hallottam, hogy az ilyen nadrágosokat
állítólag ki nem állhatták az orosz katonák).”
A nők gyakran elbújtak, befecskendezett jóddal vérbajt, piros
festékes köpettel tébécét színleltek, mások pedig lekvárral
szimulálták a menstruációt.
A tudatos ápolatlanság vagy a testre kent piszok sem mindig
védte meg őket.
Bódy Zsombor:
A második világháború magyar társadalma az
önéletrajz tapasztalati horizontján
„Politizáltam 1945-48 között, láttam a két világháborúban, illetve
a közötte eltelt időket, átéltem a rövid ideig tartó nyilas uralmat,
majd az oroszok bejövetelét és az azzal járó borzalmakat. Ma a
kilencvenkettedik évemet élem, magam vagyok az élő
történelem egy meglévő élő része.”
V.J.: Életutam. Kézirat Bp., 2007.

Az idézet V.J. (Budapest 1915-2014) gépmunkás, majd

technikus, később műszaki tisztviselő 2006-ban papírra vetett
életútjáról szól.
A háború előtti tapasztalati horizont

V.J. élettörténeti elbeszélése a Horthy-rendszerrel szemben

kritikusan fogalmazott. Bár nem használta, az akkoriban
ismert „fasiszta”, „ellenforradalmi kifejezéseket, de egyértelmű
volt, hogy erről a korszakról írt.
V.J. belépett a szociáldemokrata pártba, de nem csak ez a
párt, hanem apja révén kisgazdapárti tapasztalatai is voltak. A
kommunista párt világához pedig több, a szociáldemokrata
szakszervezetben tevékeny illegális kommunista révén volt
hozzáférése.
A kommunistákat többször előkerültek a visszaemlékezésben,
általában rokonszenvvel, de némi kritikával ábrázolva.
Politikai állásfoglalások a háborúval kapcsolatban
V.J. visszaemlékezései a háború főbb eseményeire és kimenetelének
latolgatására vonatkozott. Ki, melyik fél győzelmében reménykedett.
A háborúval kapcsolatos visszaemlékezései meglehetősen elnagyolt
és nem is követi a pontos időrendet.
A véleményalkotása az országos politikai folyamatokról nem volt
egyértelmű, mert olyan elemek is felbukkantak a kéziratban, amelyek
nemcsak, hogy nem következnek a tudatos politikai
állásfoglalásokból, de bizonyos értelemben akár még ütközhetnek is
velük.
V.J.-t a háború kérdésében való állásfoglalása ellenére mégis vásárolt
a keleti frontról visszatért katonák által hozott személyes
hadizsákmányokból, pedig ezek gyakorlatilag rabolt holmik voltak.
A zsidóság sorsa V. tapasztalati horizontján
A zsidóság sorsához kötődő tapasztalatait mutatja be
visszaemlékezésében.
Az antiszemitizmus nem csak a németek által sugallt jelenség volt
Magyarországon.
A német propaganda ellenére sok volt a szegény zsidó, akik velük
együtt dolgoztak a gyárban.
V.J. a vallási különbségeket nem tekintette olyannak, ami megtörné a
gyár vagy a termeléshez kapcsolódó munkatapasztalt közösséget.
A zsidóellenes intézkedések olyanoknak is előnyt jelentettek, akik
együttműködtek zsidó személyekkel.
V.J. is a gettóba vitt könyvelő megbízásából veszi időlegesen át
néhány vállalat könyvelését.
A visszaemlékezésben csak futólagosan kerül elő a gettó témája, vagy
a csillagos házak kérdése, a zsidóüldözésekről, saját tapasztalatokról
sem ír.
A háború mint társadalmi kivételes állapot
és a bizonytalansággal való megbirkózás
1944, Budapest ostroma, a társadalmi működésmódok felfüggesztését
jelentette. Az egyének hirtelen kikerültek a megszokott életkeretek közül.
A háború a hivatalok, az élelmiszer-ellátás és a vállalatok addig normális
működésmódját is szétzilálta.
V. számára oly fontos gyár – „a mi gyárunk” sem tudott a korábbiaknak
megfelelően működni. Fizetés nem volt, de legalább a munkavállalói ellátást
úgy ahogy tudták biztostani.
Az élelmiszer-ellátáshoz hasonlóan a lakások megszerzése és megtartása is
átalakult a háború rendkívüli időszakában.
1944-45-ös években ellenőrizhetetlen mozgások zajlottak a lakások között,
ekkor tudott V. is a szoba-konyhás lakásból egy XIII. kerületi modern lakásba
beköltözni.
Csalódás az oroszokban és a kommunisták 1945 után
V. visszaemlékezésében gyakran visszatérő motívum a csalódás a megérkező
szovjet csapatokban.
Többször is előfordul a visszaemlékezésben, hogy a szovjetekhez kapcsolódó
szimpátia tévedésen alapult.
Több olyan szituációt említ, melyben olyan emberek akik már 1944 előtt is
kommunisták voltak, vagy az első világháború után bolsevik szimpatizánsként
tértek haza orosz fogságból, hangot adnak a sokknak, amit a szovjet csapatok
viselkedése okozott.
Konklúzió

V. visszaemlékezéseiben bemutatja a változásokat arról, hogy a

háború egyik társadalmi hatása a korábbi korszakhoz képest az
állami bürokratikus kontroll jelentős kiterjesztése volt.
A háború után a pártállam számos jellemzője inkább tűnik a háború
örökségének, mint a szocialista rendszer saját teremtményének.
V. a szociáldemokrata párt tagjaként, párttitkáraként részese volt
ennek a folyamatnak.
Felhasznált források:

 Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant

A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt
 Bódy Zsombor: A második világháború magyar társadalma
az önéletrajz tapasztalati horizontján
 https://globtort.bibl.u-szeged.hu/body-zsombor/
 https://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91_Andrea
 https://24.hu/kultura/2018/10/26/peto-andrea-interju/