Pantha rhei

A történelem alakváltozásai
Az emlékezettől a tudományon át a public/applied history-ig
 Történelmi tudat

Múltkonstrukció

Emlékezet Történetírás Irodalom Modern

tömegkultúra
 Múltkonstrukciók
 O

Múlt
Emlékezet Történetírás
(kollektív)

Szóbeliség,
A külső rögzítettség hiánya, (Élő) Hagyomány
Utóbb; külső rögzítettség egodokumentumok, Tömeges kitalált hagyományok
Oral history
 Történelem = Történetírás (?)

Hagyományos történetírás
Társadalomtörténet-írás

Történetírás
Mint tudomány
Kánonok a
19. századtól
Paradigmái;
Retorikai
Emlékezet
Tudományos … politika
(historizmus, pozitivizmus,
Public history szellemtörténet, prezentizmus)
Posztmodern
 A népszerűség átka és következménye
 A történelem ma roppant népszerű, nehéz elhinni, hogy valaha nem volt az
 Voltak időszakok, amikor nem volt népszerű lásd:
Marc Bloch: A történelem védelmében 1941-1942

 A modern médiumok szerepe → mediatizált lett a történelem;

Folyóiratok; Rubicon, Múlt-kor,
Nat Geo, History TV,
You Tube, filmek, (pszeudo) és dokumentum filmek,
A hagyományos formák népszerűsége; biográfia, elbeszélések, politikai politikatörténet,
 Fogyasztókhoz egyre közelebb
 sokszínűség,
 az álláspontok változtatása (ez a posztmodernek nagyon megfelel),
 populista hangnem,
 Manapság a történelem

 Egyre inkább a politika játékszere lett (Public History),

 Nagy hatással van a emberek/diákok szemléletre - identitás,
 Manapság erős a szimbolikus politizálás,
 Több szó esik a múltról mint korábban bármikor,
 A politikusok inkább a múltról és nem a jövőről beszélnek,
 A napi politikai cselekvés hiánya, (?)
 Erősebben befolyásolja a közgondolkodást a közmédium, mint az
iskolai kurzusok,
 Paul Valery gondolatai (1934)
 „Az értelem vegykonyhájában soha nem képződött a
Történelemnél veszélyesebb vegyület. Jellemzői ismertek.
Álmodozásra késztet, megszédíti a népeket, és
békeidőben sem hagyja nyugton őket, meghamisítja
emlékeiket, veszedelmesen érzékennyé tesz, beforratlanul
tartja a régi sebeket, nagyzási és üldözési mániához vezet,
a nemzeteket pedig keserűvé, hiúvá, elviselhetetlenné és
felfuvalkodottá teszi.”
 Múltkonstrukciók

Történelemtudomány
Társadalomtörténet-írás

Emlékezet

Public/Applied history
A történelemtudomány nagy paradigmái

A retorikus korszak

A tudományos korszak

A posztmodern kor - érintettség

 A történelemtudomány alakváltozatai
 1. A retorikus korszak (manifeszt módon) az antikvitástól a 18. századig tartott -
Gorgiász – görögöknél alakult ki a szabályrendszere, amit később sokat csiszoltak,
 Arisztotelész – Rétorika
Ethosz, pátosz, logosz
A szónok feladatai;
feltárás, feltalálás (inventio);
 elrendezés (dispositio),
 megfogalmazás, kifejezés (elucutio),
 Ez a három lesz fontos a modern történettudomány számára,
 előadásmód (pronuntiatio),
 emlékezetbe vésés (memoria)
 A történelemtudomány alakváltozatai

 1. A retorikus korszak (manifeszt módon) az antikvitástól a 18. századig

tartott,
 Arisztotelész – Rétorika
A beszéd típusa alapján,
 Leíró,
 védbeszéd,
 tanácsadó beszéd,
Bizonyítási rendszere a példa – ez nagyon fontos – ezt veszi át a
történelemtudomány is
 A történelemtudomány alakváltozatai

 1. A retorikus korszak (manifeszt módon) az antikvitástól a 18. századig tartott, de a

retorikus formák megmaradtak az antiretorikus fordulat ellenére (historizmus), a
hatvanas években fedezik fel újra a jelentőségét főleg a franciák (Paul Ricoeur)
 Arisztotelész – Rétorika
A szónok beszéd részei;
 1.Bevezetés, kezdet (exordium),
 2.Elbeszélés (narratio),
 3. Kitérés (digressio)
 4. Részletezés (divisio),
 5. Bizonyítás (confirmatio),
 6. Cáfolás (confutatio),
 7. Befejezés (conclusio, peroratio)
 A történelemtudomány alakváltozatai
 2. A történetírás tudománnyá válik a 18-19. században, (nyelvtudomány után a második
tudomány), két tudományos forma, amiben megjelenik,
2.1. Historizmus
„wie es eingetlicht gewesen ist” – L. von Ranke,
Az események írott források révén történő pontos
leírásával/rekonstruálásával megkapjuk az igazi múltat – nem kell hozzáadni
semmit,
A nyelv ebben semleges közvetítő eszköz,
A történészen pedig „átfolyik” a múlt valósága,
A törvényszerűségek egyediek,
Nem lehet követni mechanikusan a természettudományok útját és
törvényszerűségeit,
 A történelemtudomány alakváltozatai
 2. A történetírás tudománnyá válik a 19. században,
 2.2. Pozitivizmus – a francia példa (A. Comte révén)
 „A történetírás tiszta tudomány, olyan mint a fizika vagy a geológia. Célja
egyedül az, hogy tényeket találjon, igazságokat fedezzen fel. Kutatásának
tárgya az ember, annak végtelen változatossága és szüntelen változása,
ugyanúgy, ahogy a fiziológiának az emberi test tanulmányozása, a geológiának
pedig a földgolyó átalakulásainak megfigyelése és számbavétele. Ugyanolyan
elfogulatlan, ugyanolyan tárgyilagos és ugyanolyan személytelen, mint az össze
többi tudomány. Hozzáteszem, hogy ráadásul nincs még gyakorlati célja sem.”
Fustel de Coulanges (1830-1889)
 A tények önmagukban megadják a törvényszerűségeket, ha nem akkor rossz a
módszertan, erről számos vita volt a 19. század végén,
 A professzionalizálódás kora
 Történelem, mint egyetemi diszciplína a csak 19. században jelent meg –
Berlini Egyetem – Humbold,
 Szemináriumi rendszer kialakítása (írott források elemzése – a filológia
kifejlődése) az előadások mellett (L. von Ranke),
 Szakfolyóiratok létrejötte + specializáció megindulása,
 Doktori rendszer – procedúra, ahol megtörténik a beavatás,
 Az elkülönülő szférákban más-más törvényszerűségeket kell keresni. Ezek
lettek a nomotetikus (a törvényszerűségek után kutató) tudományok (a
jelen tudományok), míg a történetírás idiografikus (leíró tudomány)
tudományfelfogást képviselt. (Windelband),
 A tudományos történetírás kora
 2.3. A szcientizmus időszaka
 A prezentizmus
 A jelen és a múlt folyamatos párbeszéde a történelem,
 A történész fontos tétel a történelemben,
 Csak hipotéziseket tud tenni a történelem, törvényt nem,
 A narrativizmus térnyerése (az elbeszélés és az érvelés szétválaszthatatlan ebben a
folyamatban)
 A formalista kritikák megjelenése - Hayden White,
 A történetírás = történeti tropológia, leírható szabályokkal,
 a nyelv szerepe jóval fontosabb, mint eddig gondolták, a szövegek megformálásában
fontos, a nyelvi protokoll megválasztása lényeges,
 a nyelv értékpreferált dolog,
 A történelem alakváltozatai
 3. A posztmodern és a történetírás válsága,
 A történelem és a múlt szétválasztása, az objektivítás halála,
 Múlt egy van és sokféle történelem, fragmentált a történelem, sokféle
időszemlélet,
 Az álláspontok fontossá válnak – ez az érdekes,
 Frank R. Ankersmidt, Robert Berkhofer, Keith Jenkins –
megkérdőjeleződött a tudományossága is, (illetve, amit értünk alatta)
 Identitásépítő jelleggel bír a történelem,
 Interpretáció helyett a reprezentációt javasolják,
 Nyelvi jelek halmaza a történetírás, ami nem más mint szövegfolyam,
 I./2. Történelem másként a társadalomtörténet-írás

 A társadalomtörténet közeledése a történetíráshoz a 20. század

30-as éveitől a hetvenes évekig tartott
 A 19. század utolsó harmadában markánsan kezdtek kialakulni a
társadalomtudományok, amelyek inkább a jelennel foglalkoztak és
törvényszerűségeket találtak, főleg mezoszinten/középszinten
 Annales az egyik fő irány, főleg a hatvanas évekre érett be,
 Minden, ami nem politikai történet – minden történetét próbálták
megíni,
 Totális történet megvalósulása,
 Alltagsgeschichte – német területeken lett fontos,
 Az emlékezet

Egyéni emlékezet
Szóbeliség
Külső rögzítés kiszélesedik
– naplók, emlékiratok, stb. Kollektív emlékezet
Közösségi emlékezet
Az emlékezet „felfedezése” – múltkonstrukció 2.0

 Egymástól függetlenül, de egymást erősítő

erővel a hetvenes években lett „divat” a
téma, amikor a történetírás válsága
megjelent,
 A kilencvenes években gyakran állították
szembe a történelemmel, (Lásd: Kelet-
Európa történészeit),
Maurice Halbwachs: Az emlékezés társadalmi keretei-ben (1925) alkotta
meg az emlékezet tudományos fogalmát

„Nem tudunk másképp emlékezni, mint hogy megtaláljuk a

kollektív emlékezet keretei között a bennünket érdeklődő
múltbéli eseményeket. Egy emlék annál gazdagabb, minél
nagyobb számú memóriakeret kereszteződésében tűnik fel –
ezek ugyanis átfedik és részben tartalmazzák egymást. A
felejtést e keretek vagy egy részük eltűnése magyarázza: …
De a felejtést vagy bizonyos emlékeink megváltozását az a
tény is magyarázza, hogy emlékezetünk keretei egyik
korszakról a másikra megváltoznak. A társadalom – a
körülmények és az idő múlásának megfelelően – különböző
módon képzeli el a múltat: módosítja a konvenciót. Mivel
minden tagja e konvencióra támaszkodik, ugyanabba az
irányba hajlítja emlékeit, amelyben a kollektív emlékezet
fejlődik.”
 M. Halbwachs: Az emlékezés társadalmi keretei (1925) a
kollektív emlékezet tudományos „kályhája”
 Markánsan elkülönítette az objektívnak vélt írott történelmet a kollektív emlékezettől, mint társadalmi
konstrukciótól, amely a régi és a modern társadalmakat strukturálta.
 „A kollektív emlékezet csak egy bizonyos határig megy vissza a többé vagy kevésbé távoli múltba, attól függően,
hogy milyen csoportról van szó. Azontúl már nem képes megragadni az eseményeket és személyeket.”
 A csoportok tartósságra törekednek, ezért még a változásokat is folyamatosságként élik át.
 Fontos volt számára az egyéni és a kollektív emlékezés közötti különbözőség,
 Az emlékek jellemzői a konkrét időhöz, helyhez és meghatározott csoporthoz való kötődés, valamint a
rekonstruktív jelleg, azaz sohasem az egész marad meg, hanem amit a vonatkozási keretek között képes
konstruálniI,
 Az emlékezés társadalmilag meghatározott - Megalkotta a társadalmi keretek a fogalmát,
 A kollektívumot az emlékezés és az emlékezet alanyának tartotta. Megalkotta a csoportemlékezet és a
nemzetemlékezet metaforába átváltó fogalmait. Az emlékezet szerinte a kommunikáció révén marad fenn, ha
ez megszűnik, bekövetkezik a felejtés.
 Az emlékezet nemcsak a múltat rekonstruálja, hanem a jelen és a jövő tapasztalásait is szervezi, éppen ezért
termékeny
 Az emlékezet „felfedezése” – múltkonstrukció 2.0
 A kilencvenes években egymással szembe állították (Lásd: Kelet-Európa történészeit)
 Jan és Aleida Assmann (1974)
 A kommunikatív és a kulturális emlékezetet helyezték a középpontba
 Yerushalmi, Yosef Hayim - Záchor (1977)
 A zsidó hagyományok szerepe a múltrekonstruálásában,
 Nora, Pierre (1979)
 A természetes emlékező közösségek felbomlottak – helyette egyéni emlékezet a
döntő,
 Az emlékezet helyei – local memoriae/Cicero – segíti az emlékezést,
 Aleida és Jan Assmann és az emlékezés formái

 Mimetikus emlékezet
 A cselekvés emlékezete, az utánzás,
 A tárgyi emlékezet
 A múzeum erre épít
 Kommunikatív emlékezet
 Beszéd és kommunikáció,
 Kulturális emlékezet,
 Az említett emlékezetformák ide vezetődnek át,
 Számukra a döntő a két utóbbi különbözősége
 Különbség a tartalom alapján

kommunikatív kulturális
 Történelmi tapasztalatok  Mitikus őstörténet az
az egyéni életút keretei abszolút múlt eseményei
között
 Különbség a forma alapján

kommunikatív kulturális emlékezet

 Informális, kevésbé  Alapítást igényel, nagyfokú

megformált, természet- adta, megformáltság, ceremoniális
személyközi érintkezésben kommunikáció: ünnep
alakul ki: köznapi
 Különbség a közvetítő csatorna alapján

kommunikatív kulturális

 Eleven emlékezés az  Rögzített tárgyiasult

organikus emlékezőképesség
révén, személyes tapasztalás
és szájhagyomány,
kifejezőeszközök:
hagyományos szimbolikus
rögzítés, illetve szóbeli,
képszerű táncos stb.
megjelenítés
 Különbség az időszerkezet alapján

kommunikatív kulturális

 80-100 év, 3-4 nemzedék  A mitikus ősidők abszolút

idő horizontja, mely a múltja
jelennel együtt halad tova
 Különbség a hordozók alapján

kommunikatív kulturális

 Aspecifikus: kortársi  A hagyomány szakosodott

emlékezetközösség hordozói
 Pierre Nora
Nora szerkesztésében megjelenő
Les lieux de memoire, az emlékezet
helyei című hét kötetes mű, több
mint százharminc tanulmánya új
szemlélet jegyében tárgyalta
Franciaország történetét (1984-
1993). A grandiózus vállalkozás
idővel az emlékezetről vallott
koncepciója révén vált híressé.
Az emlékezet és a történelem különbözősége P. Nora alapján

 Élet, melyet élő csoportok  Rekonstrukciója

hordoznak, így annak, ami már
folyamatosan fejlődik nincs
 Az emlékezés és a felejtés
dialektikája miatt
deformálódik
 Védtelen
Az emlékezet és a történelem különbözősége P. Nora alapján

 Élet, melyet élő csoportok  Rekonstrukciója

hordoznak, így folyamatosan annak, ami már
fejlődik nincs
 Az emlékezés és a felejtés
dialektikája miatt
deformálódik,
 Védtelen
Az emlékezet és a történelem különbözősége P. Nora
alapján
 Elmosódó,  Elemző és kritikus
 Különös és szimbolikus,  L
 Teljes és bizonytalan,  L
 Az emlékezet szentsége ágyazza az  Prózaivá teszi a múltat,
emléket
 Emlékezet és a közösség viszonya,
ahány közösség annyi emlékezet
 Sokféle, sokszorozó
Az emlékezet és a történelem különbözősége P. Nora alapján

 Kollektív, de mégis  Mindenkihez szól,

individualizált egyetemes
 Az emlékezet  Folyamatos fejlődési
konkrétumokban él (tárgy, ívekhez kapcsolódik
gesztus)  Viszonylagos
 Abszolút
 P. Nora és az emlékezetközösségek vége
 Nora szerint többféle emlékezet volt és a történelem, még a tudományos
történetírás is ezek hatása alatt formálódott. Szerinte ma már csak helyei
vannak az emlékezetnek, mivel a valódi közegei, az emlékezetközösségek
eltűntek,
 Azok a közösségek, amelyek a folyamatosságot jelentették eltűntek. Manapság
ami van, az csak ennek az illúziója, nem több mint maradvány, szerinte ebben
áll az igazi fordulópont. Nemcsak az emlékezetközösségek szűntek meg, mint
például a parasztság, de vége mindannak is, ami biztosította az emlékezetek
megőrzését, vagy továbbadását, erodálódott a család, az egyház, az iskola, vagy
az állam szerepe is, azok az intézmények, amelyek e közösségeket formálták.
 P. Nora és az emlékezet

 Azok az emlékezet-ideológiák is visszaszorultak, amelyek eddig megmondták, hogy mit is kell

a múltból átvenni/átvinni a jövőbe, ezek is elveszítették szerepüket.
 A folyamat az emlékezés individualizációja felé indult el.
„Kötelesség tehát az emlékezés , ám nekem kell emlékeznem, és
én emlékezem. Az emlékezet történeti átalakulásának az ára a
személyes pszichológia felé való végleges fordulat ez a fordulat a
falusi világ összeomlásával érkezett el.” (Nora 1999)
 A hagyományos archívumok (főúri, egyházi, állami) szerepe is átértékelődött, létrejöttek az
emlékezet- és információrögzítésre kiváló magánarchívumok kavalkádja, az emlékezés
személyessé és egyben parancsszerűvé vált.
 P. Nora és az emlékezet

 A kollektív emlékezetnek a primitív, archaikus társadalmakban volt igazi

territóriuma, de manapság ez egyik fő tétele a történelem mindenhová
betört és felszámolta ezt a fajta emlékezetet.
 „Mindaz, amit ma emlékezetnek nevezünk, tulajdonképpen nem
emlékezet, hanem már történelem. Mindazt, amit az emlékezet
fellángolásának nevezünk, az valójában a történelem tüzében való
végleges eltűnése. … Az emlékezet történelemmé való átalakulása
minden közösséget arra kötelezett, hogy saját történetének
újjáélesztése révén újradefiniálhatja identitását.” (Nora 1999:147-
149)
 P. Nora és az emlékezet

 Ami ezek helyébe lépett az az emlékezet helyei, (a les

lieux de memoire). Ha lenne emlékezet, nem lenne
szükség emlékezethelyre.
 Az emlékezet helyei kifejezése idővel behívó jellege miatt
szemiotizálódott, és kiindulópontja lett számtalan
emlékezettel foglalkozó diskurzusnak. (Nora 1999)
 P. Nora és az emlékezet
 A modern politikai rendszerekben az emlékezet eltűnése ment végbe. Nincs az
emlékezetnek környezete, ma már csak helyei vannak, mivel nincsenek már valódi közegei.
Az emlékezethelye összekötő kapoccsá vált, ami nem magától értetődő, spontán termék,
hanem konstrukció, amit folyamatosan rekonstruálni kell. Az emlékezet helyei
természetesek és mesterségesek, a helyek anyagi, szimbolikus és funkcionális szereppel
rendelkezzenek. Mindhárom együttes létezése adja a lényeget, bár nem kell, hogy azonos
súllyal szerepeljenek, így lehet akár egy fogalom (pl. Generáció), egy tárgy, akár egy könyv
is az emlékezet helye. (Maga az említett mű is pár év után emlékezethellyé vált, de szerinte
csak abban az esetben, ha szándékukban állt az emlékezetet átalakítani.) Az
emlékezethelyeket a történelem és az emlékezet interakciója hozza létre. Az
emlékezethelyek külső megjelenési formája az információs dokumentumokat tároló
archívumok (könyvtárak, múzeumok divatja) elburjánzása. (A levéltári emlékezet a nyom
pontosságán épül, valójában egy anyagi raktár nagyszabású és szédítő létrehozását nevezik
emlékezetnek.) Hangsúlyozza a közvetlen emlékezettel szembenálló közvetett emlékezetet,
ami archiváló, dokumentáló jellegű, a társadalom ezekre ruházza az emlékezés feladatát.
 Nora a francia történelmi példa alapján a nemzeti
emlékezet négy típusát különböztette meg

 Az első a feudális modellnek felelt meg, ezt királyi emlékezetnek nevezte.

 A második típust az ún. állam-emlékezet jelentette a maga monumentális és látványos saját
reprezentációját biztosító emlékezettel.
 A harmadik a nemzet-emlékezetnek felel meg, amikor a nemzet először tekintett önmagára úgy, ahogy
szerette volna magát látni. A nemzet egységes tervként jelent meg és létrejöttek azok az intézmények,
amely szervezett formában hivatottak az emlékezet megőrzésére.
 A negyediket citoyen-emlékezetnek nevezte el, a tömegek emlékezetének, amely a leszivárgó technikák
révén őrizte meg az emlékezetet. A tudomány, az utcanevek, az emléktáblák, az „állampolgár-emlékezet”
létrehozta a nemzet jegyében megbékélt társadalom és állam meghaladhatatlannak tűnő szintézisét. A
nemzeti identitás kialakításának mindig egy-egy nagy pillanatához kapcsolódik. (Nora 2010 190.)
 Az örökség-emlékezet az eltűnt emlékezetközösség helyét Pierre Noránál az emlékezethelyei váltották fel.
 Múltkonstrukció 3.0 - A Public history
 A történész a történelmet értelmezi; magyarázza, interpretálja, a
politika a történelmet használja ez a lényegi másság és különbözőség,
 A történelem alapproblémája
 A történelemet mindig használták politikai célokra
 A nationalbildung édestestvére és terméke is a történelem,
 Az USA-ban jelent meg (PH) az egyetemeken kívül gyakorolt
területe lett
 Kelet-európaiak a kilencvenes évektől ezt játszották ki,
 Az emlékezet és a történelem sodronyszálai – a 90-es években egymással
szemben, majd komplementer jellegű lett, sok az azonossága
 Szelektív, pluralista, jelenközpontú, kitalációra hajlamos
 A public history - megfogalmazás
 Olyan nem akadémiai történeti diskurzusokat értünk
alatta, amelyek történeti érveket és nézeteket
használnak politikai és ideológiai célokra/okokból,
A Public history-t applied history-nak (alkalmazott
történelemnek)) is lehetne nevezni. Olyan hivatásos
történészek, akik képességeiket rendkívül változatos
célokból egyéni érdekek szolgálatába állítják, pl. egy
vállalat/állam, politikai csoport megrendelése,
 Public history szárnyalásának okairól

 A történelmi eredmények a szélesebb

nyilvánosság számára való előállítása,
 Popular history lett, a társadalom egészét
érinti,
 Történelem új konjunktúrája - a mediatizálása
 A nacionalizmus (etnicitás) reneszánsza,
 A public history

 Felemelkedése szorosan kapcsolódik a nemzetépítés és bontás

programjához, a nemzet eszméje hatásosan propagálható
 A nemzetteremtés mítosza ennek nyomán kollektív
emlékezetet teremtenek, egyes nemzetek elleni gyűlölet és
sztereotípiák megteremtése,
 Sok esetben a parlamentek törvénnyel támogatott formában
teszik ezt,
 A nemzeti elitek saját legitimációjuk miatt is teremtenek
mítoszokat,
 A public history

 A public history könnyen használható politikai eszköz,

 Nagy érdeklődésre tart számot,
 Jótékonyan segíti a pártpolitikát
 Hatalmi játszmában kap szerepet,
 Fontos szerep hárul rá a politikai értékek
reprezentációjának megteremtésében
 Public history

 Létezik egy olyan vonulata, amely szemben áll az

emlékezés a megemlékezés és nyilvánossággal,
 Radikális ellenzéki reprezentáció,
 A múlt szereplőit bipolarizálva látja, vesztesek
győztesek és erkölcsi különbözőségekre vezet
 Public history

 Az emberek érzelmileg kötődnek a múlt egyes

eseményeihez és bizonyos személyeihez,
 Egyes érdekcsoportok kisajátítják maguknak
a public historyt, hogy irányítsanak és
manipuláljanak,
 Emlékezetpolitika

 Az emlékezetpolitika nem azonos a történeti kutatással, célja,

módszere, történelemképe különbözik. A történettudomány
eredményeiből az emlékezetpolitika szabadon válogat. Sőt
megrendelőként lép fel,
 A történettudomány eredményeiből szabadon válogat,
 Az emlékezetpolitika a rendszerváltások után a politikai
csoportok és társadalmi szervezeteik fő területe lett,
 Veszély – erősebben hatnak a tömegekre,
 Az emlékezetpolitika
 A kollektív emlékezetben a társadalmi elit és a különböző
csoportok elképzelése nagyon is különböző lehet,
 Gyakori, hogy a politikai átmenet időszakában a
közösségek meghatározásában, jövőbeli kialakításában a
kollektív emlékezet szerepet kap.
 Bizonyos elemek hangsúlyozása, mások háttérbeszorítása
a tagság meghatározása mellett az egyéni és közösségi
azonosságtudatot is befolyásolja,
 A PH veszélye – erősebben formálják a történelmi
tudatot, mint az iskolai oktatás,
 Mivel a politika nagy pénzt áldoz erre és erős
manipulatív technikákkal rendelkezik ezért a
szaktanárok vesztésre állnak,