9.

Az antiszemitizmus megjelenési formái és a „zsidókérdés” Magyarországon

Mi a holokauszt?
- szűkebb értelemben a zsidóság deportálása és megsemmisítése
- tágabb értelemben minden zsidóellenes intézkedés
Zsidótörvény
Magyarország
1. Felerősödött nacionalizmus, a szélsőjobboldali, fasiszta eszme és a fajelméleti alapon álló
nemzeti szocializmus.
2. A fajelmélet a zsidóságot hazánkban is a nemzettől elkülönülő nemzeti vagy faji csoportnak
nyilvánította; a többség számára kártékony tulajdonságokkal ruházta fel.
3. Különös veszélyt jelentenek szerintük-a látszólag asszimilálódók
4. Nyilaskeresztes Párt - 1939: Szálasi Ferenc
Magyarország 2.
Évszámok
1938. április 01.
Első zsidótörvény 1939.május
Második zsidótörvény 1920.
Numerus Clausus 1941. augusztus
Harmadik zsidótörvény 1944. március 19. után
Megsemmisítés
Magyarország német megszállása, 1944. március 19. után megkezdődött a zsidóság szervezett
megsemmisítése. Kötelező lett a sárga csillag viselése. A zsidók fejadagját csökkentették. Az
első gettókat és gyűjtőtáborokat 1944. április 16-án állították fel Kárpátalján, ez a magyar
holokauszt emléknapja.
A vidéki zsidóság tömeges deportálása 1944. május 15-én kezdődött. A gyűjtőtáborokból
vonaton szállították őket a koncentrációs táborokba, elsősorban Auschwitz-Birkenauba. A
budapesti zsidóság deportálását Horthy Miklósnak sikerült leállíttatnia.
A népírtás a sikertelen kiugrási kísérlet, 1944. október 15. után, a nyilas uralom alatt
folytatódott. A szövetségesek bombázásai miatt a magyar vasutak jelentős része
használhatatlanná vált, ezért a nyilasok kiépítették a budapesti gettókat, ahonnan a zsidóknak
gyalog kellett volna eljutniuk a haláltáborokba. Közben zajlott Budapest ostroma is, ezért
sokszor a nyílt utcán, vagy éppen a Duna parton végeztek a nyilasok a zsidókkal.
Zsidótörvények Magyarországon
- 1938. április 1. I. zsidótörvény :
az izraelita vallásúakat és az 1919. szeptember 1. után kikeresztelkedetteket tekintette
zsidónak. Kivételt jelentettek még az I. világháborúban rokkanttá váltak, és a hősi halottak
leszármazottai. A zsidók arányát 20%-ban maximálta az újságírók, ügyvédek, mérnökök,
orvosok körében, az ipari-kereskedelmi pályákon.
 - 1939. májusában II. zsidó törvény:
Imrédy terjeszti be, de Teleki vezette be
- Faji alapon különböztette meg a lakosságot, mert vallásától függetlenül zsidónak minősítette
azokat, akiknek az egyik szülője vagy két nagyszülője izraelita vallású volt.
- Kizárták őket az állami és közhivatalokból, az értelmiségi pályán 20%-ról 6%-ra
csökkentették az arányukat, korlátozták a választójogukat. ------A foglalkozási korlátozás
bevezetése jelentős számú egzisztenciát érintett.
A törvénnyel őrségváltást kívántak elérni a pénzügyi és ipari körökben a magyar középosztály
javára.
- 1941 augusztusában III. zsidó törvény:
Teleki kormány készítette elő a harmadik zsidótörvényt, de csak Bárdossy László alatt
fogadták el
-Tiltotta a zsidók és nem zsidók házasságát és a nemi kapcsolatot.
Ezzel még egyértelműbbé lett a diszkrimináció; a zsidóságot alsóbbrendű fajnak nyilvánította.
Bárdossy egyéb zsidóellenes intézkedéseket is hozott: a németek által megszállt lengyel
területekre deportáltak zsidókat, ahol a többség Kamenyec-podolszkiban egy
tömegmészárlásban életét vesztette.
Sok zsidó számára bevezették
- a munkaszolgálatot a fronton. Fegyver nélkül végeztek a hadsereget segítő feladatokat:
aknaszedés, földmunkák, bunker építés, tankcsapdák telepítése. Megkülönböztető jelzést
kellett viselniük. Pl. a második magyar hadsereg mellett 50 000 munkaszolgálatos teljesített
frontszolgálatot. A legtöbbjük a rossz körülmények, ellátási nehézségek, az őrszemélyzet
brutalitása miatt elpusztult.
A Kállay kormány idején sikerült ellenállni annak a követelésnek, hogy kezdjék el a gettóba
gyűjtésüket és koncentrációs táborba küldésüket.
Megsemmisítés
1944. március 19. után: Megkezdődött a zsidóság szervezett megsemmisítése.
- Kötelező lett a sárga csillag viselése.
- A zsidók fejadagját csökkentették.
- Az első gettókat és gyűjtőtáborokat 1944. április 16-án állították fel Kárpátalján - ez a
magyar holokauszt emléknapja.
A vidéki zsidóság tömeges deportálása 1944. május 15-én kezdődött. A gyűjtőtáborokból
vonaton szállították őket a koncentrációs táborokba, elsősorban Auschwitz-Birkenauba.
A budapesti zsidóság deportálását Horthy Miklósnak sikerült leállíttatnia.
A népírtás a sikertelen kiugrási kísérlet, 1944. október 15. után, a nyilas uralom alatt
folytatódott.
A szövetségesek bombázásai miatt a magyar vasutak jelentős része használhatatlanná vált,
ezért a nyilasok kiépítették a budapesti gettókat, ahonnan a zsidóknak gyalog kellett volna
eljutniuk a haláltáborokba. Közben zajlott Budapest ostroma is, ezért sokszor a nyílt utcán,
vagy éppen a Duna parton végeztek a nyilasok a zsidókkal.
Veszteségek
A magyarországi zsidóság második világháborús vesztesége 550-560 ezer fő, a teljes magyar
veszteség 60%-a. Több tízezer zsidó életét mentették meg hamis papírokkal nem zsidó
magyarok és külföldi diplomaták (pl. Raul Wallenberg).
9. tétel
A második zsidó törvényt még Imrédy terjeszti be, de Teleki vezette be 1939. májusában, ahol
már faji alapon különböztette meg a lakosságot, mert vallásától függetlenül zsidónak
minősítette azokat, akiknek az egyik szülője vagy két nagyszülője izraelita vallású volt.
Kizárták őket az állami és közhivatalokból, az értelmiségi pályán 20%-ról 6%-ra
csökkentették az arányukat, korlátozták a választójogukat. A foglalkozási korlátozás
bevezetése jelentős számú egzisztenciát érintett. A törvénnyel őrségváltást kívántak elérni a
pénzügyi és ipari körökben a magyar középosztály javára.
A Teleki kormány készítette elő a harmadik zsidótörvényt, de csak Bárdossy László alatt
fogadták el 1941 augusztusában. Ez a törvény tiltotta a zsidók és nem zsidók házasságát és a
nemi kapcsolatot. Ezzel még egyértelműbbé lett a diszkrimináció; a zsidóságot alsóbbrendű
fajnak nyilvánította. Bárdossy egyéb zsidóellenes intézkedéseket is hozott: a németek által
megszállt lengyel területekre deportáltak zsidókat, ahol a többség Kamenyec-podolszkiban
egy tömegmészárlásban életét vesztette.
Sok zsidó számára bevezették a munkaszolgálatot a fronton. Fegyver nélkül végeztek a
hadsereget segítő feladatokat: aknaszedés, földmunkák, bunker építés, tankcsapdák telepítése.
Megkülönböztető jelzést kellett viselniük. Pl. a második magyar hadsereg mellett 50 000
munkaszolgálatos teljesített frontszolgálatot. A legtöbbjük a rossz körülmények, ellátási
nehézségek, az őrszemélyzet brutalitása miatt elpusztult.
A Kállay kormány idején sikerült ellenállni annak a követelésnek, hogy kezdjék el a gettóba
gyűjtésüket és koncentrációs táborba küldésüket.
Magyarország német megszállása, 1944. március 19. után megkezdődött a zsidóság szervezett
megsemmisítése. Kötelező lett a sárga csillag viselése. A zsidók fejadagját csökkentették. Az
első gettókat és gyűjtőtáborokat 1944. április 16-án állították fel Kárpátalján, ez a magyar
holokauszt emléknapja.
A vidéki zsidóság tömeges deportálása 1944. május 15-én kezdődött. A gyűjtőtáborokból
vonaton szállították őket a koncentrációs táborokba, elsősorban Auschwitz-Birkenauba. A
budapesti zsidóság deportálását Horthy Miklósnak sikerült leállíttatnia.
A népírtás a sikertelen kiugrási kísérlet, 1944. október 15. után, a nyilas uralom alatt
folytatódott. A szövetségesek bombázásai miatt a magyar vasutak jelentős része
használhatatlanná vált, ezért a nyilasok kiépítették a budapesti gettókat, ahonnan a zsidóknak
gyalog kellett volna eljutniuk a haláltáborokba. Közben zajlott Budapest ostroma is, ezért
sokszor a nyílt utcán, vagy éppen a Duna parton végeztek a nyilasok a zsidókkal.
A magyarországi zsidóság második világháborús vesztesége 550-560 ezer fő, a teljes magyar
veszteség 60%-a.
Több tízezer zsidó életét mentették meg hamis papírokkal nem zsidó magyarok és külföldi
diplomaták (pl. Raul Wallenberg).
9. tétel Az antiszemitizmus megjelenési formái és s „zsidókérdés”
A holokauszt szűkebb értelemben a zsidóság deportálását és megsemmisítését jelenti, tágabb
értelemben azonban minden olyan zsidóellenes intézkedést, amivel korlátozzák
egzisztenciálisan vagy a magánéletben őket..
Az utóbbi értelemben tehát a holokauszt során lassan, több lépésben, egyre radikálisabb
intézkedésekkel fosztották meg őket az emberi jogaiktól.
A zsidótörvények üzenete az volt, hogyha az állam jogszabályban megkülönbözteti őket a
többiektől, azzal az állam bűnösnek nyilvánítja őket. Egy ilyen közegben sokkal könnyebben
hatnak a propagandisztikus eszközök, gyakorlattá válhat a fizikai bántalmazás. Sokak számára
elfogadhatóvá vált a gettósítás, a vagyonelkobzás. A magyarországi zsidóság deportálásában
mind a lakosság, mind a csendőrség, mind a közigazgatás nélkülözhetetlen segítséget nyújtva,
de közreműködött.
A világháború előtti időszakban Mo-on nagyon felerősödött a nacionalizmus, a
szélsőjobboldali, fasiszta eszme és a fajelméleti alapon álló nemzeti szocializmus. A
fajelmélet a zsidóságot hazánkban is a nemzettől elkülönülő nemzeti vagy faji csoportnak
nyilvánította; a többség számára kártékony tulajdonságokkal ruházta fel. Különös veszélyt
szerintük azok jelentenek, akik látszólag asszimilálódtak, mert ezek a látszólag magyarrá vált
zsidók lerombolják a magyar kultúrát. Az antiszemiták szerint ez a romboló magatartás azért
kaphat nagyobb teret, mert a gyarapodó polgári pályákon és az értelmiség soraiban igen nagy
számban voltak zsidó származásúak.
Az antiszemita csoportok nagyobb teret kaptak Hitler kancellárrá választása után. Mo-on
kialakul a Nyilaskeresztes Párt 1939-ben Szálasi Ferenc vezetésével. A gazdasági válság
hatására nő a szociális feszültség, egyre többen fordulnak a demagóg ígéreteket tevő nyilasok
fele.
A felerősödő antiszemita hangulat hatására született meg 1920. szeptemberében a Numerus
Clausus, (zárt szám), amit nulladik zsidótörvénynek is szoktak nevezni. Ez jelentősen
korlátozta a zsidók felsőoktatásban való részvételét.
A magyarországi zsidótörvények megszületésében jelentős szerepe volt a magyar-német
külkereskedelmi kapcsolatok megerősödésének (1930-as évek végén már Németország volt az
első számú kereskedelmi partnerünk) és a revíziós törekvések fokozatos megvalósulásának.
Az eleve meglevő antiszemitizmus zsidótörvények kiadásához vezetett. 1938. április 1. I.
zsidótörvény megjelenése, melyben az izraelita vallásúakat és az 1919. szeptember 1. után
kikeresztelkedetteket tekintette zsidónak. Kivételt jelentettek még az I. világháborúban
rokkanttá váltak, és a hősi halottak leszármazottai. A zsidók arányát 20%-ban maximálta az
újságírók, ügyvédek, mérnökök, orvosok körében, az ipari-kereskedelmi pályákon.