2.

tétel
A középkori magyar állam megerősödése I. Károly idején
Bevezetés
Az Árpád- ház kihalása után (1301) az ország előkelői számára a legfontosabb kérdés az
uralkodó személyének kiválasztása volt. A trónt végül az Anjouk nápolyi ágából származó
Károly szerezte meg, aki I. Károly (1308-1342) néven lett korszakos jelentőségű uralkodó.
(Tévesen, de általánosan elterjedt módon Károly Róbertnek nevezik).
I. A hatalom konszolidációja I. Károly trónra kerülése után
 Megkoronázták 1301-ben, 1308-ban is, de törvényesnek az 1310-es szertartás
számított
o Székesfehérvárott a Szent Koronával az esztergomi érsek végezte a szertartást.
o Uralkodását mégis 1308-tól szokás számítani, mert a magyar nemesség
többsége ekkor elismerte magyar királynak.
o A leghatalmasabb tartományurak azonban továbbra is dacoltak a királyi
hatalommal, ezért I. Károlynak fegyverrel kellett megtörnie uralmukat (pl.:
1312 rozgonyi csata).
 Csák Máté hatalma oly mértékben veszélyeztette a király biztonságát, hogy I. Károly
székhelye Csák haláláig Temesváron volt, ami biztonságos távolban volt az oligarcha
által ellenőrzött felvidéki területektől.
o Csák Mátét nem tudta legyőzni, csak a tartományúr 1321-ben bekövetkezett
halála után sikerült a királynak végül megszilárdítania hatalmát a teljes ország
fölött
 A politikai hatalom megszilárdulásában szerepet játszott még az is, hogy az
uralkodóhoz hű köznemesi családok közül többeket bárói rangra emelt.
II. Királyi jövedelmek az Anjouk korában
 Károlynak ahhoz, hogy a hatalmat meg tudja erősíteni, a királyi jövedelmeket is
növelnie kellett.
o A kiskirályoktól visszaszerzett területek egy részét saját kezelésben tartotta,
így növelve a földbirtokból származó jövedelmeit, de ez önmagában nem llett
volna elegendő.
o A kincstári bevételek fő forrását nem a birtokok, hanem egyre növekvő
hányadát a regálék jelentették már a 13. század második felében is.
o I. Károly tehát a gazdasági élet fellendítésére átfogó reformokat valósított meg,
újjászervezte a magyarországi nemesfémbányászatot, a bányászoktól szedett
bányabér (urbura) egyharmadának átengedésével és a földbirtokcsere
megszüntetésével a magánföldesurakat is érdekeltté tette a bányák
feltárásában-
 Bár a pénzverés korábban is királyi monopólium volt, I. Károly volt az, aki ezt a jogot
következetesen érvényesítette.
o A pénzverő kamarák intézték a kibányászott nemesfém beváltását készpénzre,
a kötelező beváltás során pedig a királyi kincstár komoly bevételekhez jutott
(kamara haszna).
 A kereskedelem fellendítése érdekében elengedhetetlen volt a stabil pénz használata
 o 1325-ben bevette a firenzei mintájú értékálló aranyforintot, aminek váltópénze
az értékálló ezüstpénz, a dénár volt.
 A stabilitás érdekében I. Károly felhagyott a korábbi uralkodók által gyakran bevetett
pénzrontással.
o Az értékálló pénz bevezetése miatt az uralkodó bevételeinek egy része kiesett,
ezért I. Károly bevezette az első, jobbágyok által fizetett állami adót, a
kapuadót.
o Az adóalap a jobbágytelek volt, ami után 18 dénárban határozták meg az adó
összegét.
 Ennek az adónak többek között az az előnye, hogy a regáléknál sokkal
könnyebben kalkulálható a bevétel nagysága.
III. Külkereskedelmi kapcsolatok
 A bányászat fejlesztése érdekében cseh bányászokat hívott az országba, akiknek a
szaktudása (a többi reformmal kiegészülve) biztosíték lehetett az ágazat sikeresebbé
válása
 I. Károlynak kiemelt célja volt az ország külkereskedelmi kapcsolatainak fejlesztése,
bekapcsolása az európai gazdasági körforgásba.
o Az uralkodó a kereskedelmet is megadóztatta.
 Ezt a jövedelmet harmincad vámnak nevezték
 Ha Erdély felé folyt az áruszállítás, akkor huszadnak
 Ezek összege nem volt maga, ezért nem jelentettek nagy terhet a
kereskedők számára, viszont összességében az uralkodó számára
jelentős bevételt jelentettek.
 Magyarország elsősorban iparcikkeket, késztermékeket, levantei luxuscikkeket
importált, majd ezek egy részét tovább szállították kelet és dél felé (Moldva,
Havasalföld), míg az export a nemesércre. a lábon kihajtott marhára és a borra épült
o A reformoknak köszönhetően Magyarország bekapcsolódott a nemzetközi
kereskedelem vérkeringésébe.
 A területi viták rendezése mellett a külkereskedelem fellendítése volt az 1335-ös
visegrádi királytalálkozó elsődleges célja. Miután a cseh és a lengyel király (I. Károly
közbenjárásának köszönhetően) békét kötött, a három uralkodó megállapodott két,
Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal létrehozásában.
o Bécs árumegállító joga előnytelen volt mindhárom ország kereskedői számára,
az új útvonalak segítségével viszont a kereskedők könnyebben eljuthattak
Nyugat- Európába.
IV. A reformok mérlege
 A király külpolitikája is a konszolidációt és a gazdasági fellendítését célozta.
o A szomszédos országok többségével békés viszonyra törekedett.
o Havasalföld felé azonban vezetett egy hadjáratot, ahol nagy vereséget
szenvedett.
 Maga a király is alig tudott elmenekülni.
o A reformok sikeressége érdekében a kiskirályok legyőzése után új alapokra
helyezték az ország kormányzatát és hadszervezetét.
o I. Károly új elitet emelt fej saját híveiből, jelentős befolyást kaptak egy- egy
országrész fölött, hiszen az igazgatási feladatok mellett ők feleltek a király
hívására a banderiális haderőt.
 o Ezek a támogatók magánbirtokokat és hivatalai birtokokat kaptak a királytól.
 Utóbbi adományok azonban nem személyhez, hanem hivatalhoz
kötődtek, azaz csak addig kezelhette a megadományozott, amíg a
hivatalt betöltötte (honorbirtok)
Befejezés
I.Károly 1342-ben bekövetkezett halálakor biztos anyagi alapokon nyugvó, politikailag
konszolidált és működőképes államszervezettel rendelkező országot hagyott legidősebb fiára,
I.(Nagy Lajosra (1342-1382). Lajos a magyar trón mellett a lengyel királyi címet is
megörökölte, jelentősen megnövelte ezáltal a térségben a befolyást