felétől elterjedt, természetután-
HALLGATÓI
ÉPÍTÉSZETI ÉS
MŰVÉSZETI
SZAKSZÓTÁR
DEBRECENI EGYETEM
MŰSZAKI KAR
ÉPÍTÉSZMÉRNÖKI
TANSZÉK 2011/2012
Abakusz: Teherátadó szerkeze-
ti elem a gerendázat és oszlopfő
között; antik oszlopfő négyzet
alakú fedőlemeze.
Agora: Ókori görög városok fő-
tere, piactér, városépítészeti kö-
zéppont
Akantusz: Páfrányfajta, medve-
talp-mintázatú levele, stilizált
növényi díszítőelem, álló levél-
dísz, párnatag vagy kima motí-
vumsora, korinthoszi és a kom-
pozit oszloprend díszítőmotívu-
ma.
Akropolisz: Antik értelemben
felsőváros, óváros, középkor óta
inkább fellegvár. Magas, termé-
szetes erődöt képező sziklán ál-
ló, eleinte uralkodó székhelye,
később ált. vallási v. politikai
központ.
Alapkő: Jelentősebb (köz)épüle-
tek v. építmények alapozásakor
ünnepélyesen elhelyezett első
szimbolikus üreges kő, benne az
épületre és a korszakra utaló
dokumentumok, emléktárgyak.
Alaprajz: Épület v. műtárgy
adott magasságban megválasz-
tott vízszintes metszetének fe-
lülnézete és vonalas ábrázolása.
Tartalmazza az épület építésé-
hez fontos információkat.
Álboltozat: Ferdén rakott, ösz-
szetámaszkodó, soronként be-
ugratott, vízszintes helyzetű, kő
v. tégla falazóelem rétegek,
rendszerint külső terheléssel
merevítve, erővonala egyenes.
Alkalmazott művészet: Esz-
köz- és gyakorlati rendeltetésű,
művészi igényességű tárgyter-
vezés (formatervezés, belsőépí-
tészet, plakát- és reklámgrafika,
könyvművészet, divat- és jel-
meztervezés) Illetve más alko-
tásnak alárendelt, díszítő, han-
gulati részeleme.
Allegória: Képletes beszéd, ha-
sonlításon alapuló gondolkodás-
mód, egy elvont fogalmat kép-
szerűen, vagy önmagában lát-
hatatlan elképzelést látható
képben jelenít meg, elvont való-
ságot érzékelhetővé tesz.
Amfiteátrum: Ókori, elliptikus
alaprajzú, nyitott vagy részben
nyitott színház vagy viadalok
céljára szolgáló tér vagy épít-
mény, lépcsőzetesen emelkedő
nézőtérrel.
Angolkert: Komponált termé-
szetes kert, a 18. sz. második
szik és a gerendázat terheit adja
zó, romantikus stílusú, szabály-
talan szerkezetű, a növények és
építmények a rendezetlenséget,
a mulandóságot is megjelenítik.
Antik: Stílusként klasszicizmus,
formailag a klasszicista eleme-
ket tartalmazó építészet, tágabb
értelemben az ókori, még általá-
nosabban az ókortól független
régies fogalmának kifejezése,
belsőépítészetben a történeti
stíluselemeket tartalmazó jelzé-
se.
Antikvitás: Stílustörténetben
az ókor fogalma. Az ókori görög
és római kor művészetének, kul-
túrájának, szellemének és em-
berfelfogásának összegző neve,
illetve az ebből eredő hagyo-
mány.
Apokalipszis: A korai keresz-
tény irodalomban a jövendőnek,
főleg a világvégének jelképes lá-
tomások formájában történő fel-
tárása.
Apszis: Szentély vagy templom-
hajó lezárása, ált. félköríves
alaprajzú tér, épületvég vagy
fülke, ami az oltár, trón vagy
emelvény helye.
Aquaduct: Ókori római vízveze-
ték-építmény és kiegészítői. Pil-
léres boltívekre vagy sorozatán
futó, a folyamatos áramlás miatt
állandó esésű, fedett kőcsator-
na, ami a távoli források vizét a
városokba juttatta.
Arabeszk: A hellenizmusban ki-
alakult, a reneszánszban is fel-
elevenített, egybefonódó növé-
nyi mintákból (inda, virág, levél)
összeálló keleties, moreszk han-
gulatú sík díszítmény, amely szi-
gorú szimmetriával, egyenlete-
sen tölti ki az alapot.
Aranymetszés: Ókor óta műal-
kotások szerkesztésének alapja,
valami két részének aránya
egyenlő a nagyobb rész és az
egész arányával (~1,618). Ter-
mészetes egyensúly a szimmet-
ria és az aszimmetria között,
természetben is előfordul (em-
beri test, csigaház).
Archeológia: A régi korok kul-
túráit, tárgyi emlékek alapján
tanulmányozó, rendszerező és
rekonstruáló tudomány. Alapve-
tő kutatási módszere az ásatás,
ahol a felszín alatti szerves vagy
szervetlen tárgyakat, építmé-
nyeket vagy szerves maradvá-
nyokat tárnak fel.
Archetípus: Egy alkotás erede-
tije, amiből a valamennyi válto-
zat származtatható. Jung szerint
egy őskép, mitologikus alapmo-
tívum, melyben az emberiség
kollektív tudatalattija rögződik,
ami a művészetek számos alko-
tásának alapja.
Architráv (episztülion) Az antik
formákra alapozott építészet-
ben, először a görög templom-
homlokzaton megjelenő, a pár-
kányzat alsó, tipikusan több tag-
ból álló áthidaló eleme, amely
közvetlenül az oszlopfőkre fek-
építészetben eleinte különálló
át.
Árkád: Pilléreken v. oszlopokon
nyugvó, nyitott vagy zárt ív, il-
letve ívsor. Jelenti az egész fo-
lyosót v. tornácot, melyet a nyílt
árkádok a homlokzat v. udvar
falával együtt képeznek. Hasz-
nálták amfiteátrumokat, később
egész utcákon, egy vagy több
sorban.
Árkádia: Peloponézosz középső
vidéke. A költők a paradicsomi
ártatlanság, patriarkális, egysze-
rű erkölcsök és békés megelé-
gedettség hazájaként kezelték.
Az állattenyésztéssel és földmű-
veléssel foglalkozó lakói a tudo-
mánnyal és művészettel nem-
igen törődtek.
Art: A művészet fogalmát az
ókorban csak az alkotó tevé-
kenység szigorú és szakszerű fo-
lyamatának, illetve a tudomá-
nyok jelzőjeként használták, A
középkorban és az újkorban az
esztétikai megítélésű szabad
művészeteket is ide sorolták,
mely a mai jelentést adja.
Art deco: A francia art décoratif
kifejezés rövidítése, 1920-1940
közötti építészeti és iparművé-
szeti stílusirányzat, amiben a
modern formákat a szecesszió
stilizált motívumaival társítot-
ták, fellelhetőek benne avant-
gárd elemek is. Legnagyobb ha-
tása az USA-ban volt.
Atlasz: Az ógörög mitológiában
a titánok férfi leszármazottja, az
égboltot a vállán tartó óriás,
homlokzati szobrászati támasz-
motívum.
Átrium: Ókori római ház felül
nyitott, körben általában négy
oszloppal megtámasztott ere-
szes, négyzetes középtere,
melyből lakószobák nyíltak. Ké-
sőbb a korai keresztény templo-
mok előtere.
Axonometria: Térbeli tárgyak
szemléletes síkbeli ábrázolására
szolgáló módszer, párhuzamos
v. centrális vetítéssel képezhető
le.
Avantgárd: Koruk művészetén
túllépni akaró, provokatív eszkö-
zökkel élő alkotók, irányzatok
jelzője a 20. sz. elejétől. Szakít a
hagyományos művészettel, új
kifejezési formákat keres, meg-
nehezíti a művészet megérté-
sét, elgondolkodtat, elöljáró,
iránymutató, forradalmi stílusok
szinonimája (kubizmus, futuriz-
mus, expresszionizmus, dadaiz-
mus, szürrealizmus, konstrukti-
vizmus)
Baluszter: Apró, alul egy talple-
mezen álló, felül egy fedőleme-
zes miniatűr oszlop, a korlát
bábja, magassága általában 40-
70 cm.
Balusztrád: Eredetileg könyök
magasságig emelkedő, többnyi-
re áttört kő-, műkő-, vas-, vagy
fakorlát, ami a leeséstől óv.
Baptisztérium (keresztelőká-
polna): A keresztény egyházi
épület (gyakran keresztelőtemp-
lom), a 13. sz.-tól a templomban
alaprajzilag elkülönülő kápolna,
a keresztelő szertartás helye.
Barokk: Antik építészeti eleme-
ket használó, késő reneszánsz-
ból indult, de kötetlenebb, látvá-
nyos, reprezentatív építészeti
stílus 1580-1790 között, az el-
lenreformáció művészi eszköze.
Túldíszített, bonyolult mintáza-
tok, nyakatekert formák, monu-
mentalitás szerkezetek.
Bauhaus: A kései modern épí-
tészet és a történeti formákat
elvető, az ipari társadalomhoz il-
lő építészet és formatervezés,
sima felületekkel dolgozó, a
funkcióhoz és az alapanyaghoz
is igazodó, német eredetű irány-
zata 1920-1935 között, atyja
Walter Grophius.
Bazilika: Ókori görög hivatal,
ókori római törvénykezési és ke-
reskedelmi csarnok, majd óke-
resztény templom, tévesen
nagyméretű templom, székes-
egyház. Többhajós, oszlopsoros
épület, ami a középen kiemelke-
dő hajó felső ablakos oldalfalain
megvilágított.
Biblia: A görög biblion (könyvte-
kercs) szó többes száma, jelen-
tése könyvek. A világ legismer-
tebb irománya, a zsidó-keresz-
tény vallás alapja, kimagasló
történelmi forrás és kulturális
örökség, az ókori irodalom leg-
nagyobb műve, az i.e. 12-3. sz.
közötti időszakot fedi le. Károlyi
Gáspár református esperes,
gönci lelkész fordította magyar-
ra 1586-1589 között.
Boltozat: A teret függőleges
irányban határoló íves, egy v.
két irányban görbült teherátadó
épületszerkezet, amiben csak
nyomóerők ébrednek. Alakja
egyszerű vagy összetett, kialakí-
tása sima vagy bordás, tiszta
formájában az ókori rómaiak al-
kalmazták először.
Camera obscura (lyukkamera):
A környezet leképezését szolgá-
ló optikai eszköz, a fényképező-
gép őse. Minden oldalról fénytől
védett, zárt doboz vagy szoba,
melynek egyik felületén a vele
szemközt lévő bejutó fény fordí-
tott állású képet vetít.
Campanile: Az ókeresztény épí-
tészetben a templomtól különál-
ló haragtorony, ill. általánosság-
ban a templom oromzatán lévő
harangház. Itáliában a középkor
végéig önálló harangtorony, a
gótikus Firenzei dóm, ill. a roma-
nikus Pisai székesegyház ferde
tornya.
Campo Santo (szent mező):
Itáliában korai keresztény teme-
tő, középkortól kolostorok udva-
ra is vagy általánosságban egy-
házi épületek környezete. Leghí-
resebb a pisai Camposanto Mo-
numentale (hatalmas) vagy
Vecchio (öreg temető).
Capitolium: Róma dombjainak
egyike, a város központja, ókor-
ban Jupiter, Junó, Minerva temp-
lomának együttese, középkortól
fallal körülvett városközpont
vagy fellegvár, 19. sz.-tól kor-
mányzati központi épület, a tör-
vényhozó hatalom székhelye,
ált. a város központja.
Cella (kamra, fülke): A görög és
római templomok falakkal hatá-
rolt belső része, a kultuszszobor
helye. Az ókeresztény építészet-
ben a földalatti sírkamra (cella
memoriae) és a fölötte lévő te-
metőkápolna (cella septichora).
Kolostorokban a szerzetesek
szobái.
Cella trichora (trichorum): Há-
romlevelű lóhere formájú cella,
azaz többnyire négyzet alapraj-
zú tér 3 oldalán félköríves fül-
kékkel bővítve. A profán építé-
szetben a római császárkor ele-
jén feltűnt, főként az ókor végén
kedvelt fürdők és síremlékek
építésénél.
Centrális tér: Két tengely de-
rékszögű keresztezésére szer-
kesztett szimmetrikus térforma.
Alaprajzi formája apszisokkal bő-
vített kör vagy négyzet, egyenlő
szárú kereszt. Középpontját ki-
emelt épülettömeg (kupola)
hangsúlyozhatja.
Cinquecento: Az 1500-1530
közötti itáliai érett reneszánsz
művészet szinonimája, tágabb
értelemben a 16. sz. olasz elne-
vezése.
Cinterem: A görög kiométhrion,
majd a latin cemeterium szóból
ered. Sírkamra, a templom körü-
li, legtöbbször fallal kerített te-
mető, temetőkert, templomkert,
ill. ravatalozóterem régi magyar
elnevezése, protestáns templo-
mok előcsarnoka.
Circus: Tömegek befogadására
alkalmas ovális aréna, amiben
különböző játékokat, kocsiver-
senyt és atlétikai viadalt rendez-
tek.
Ciszterna: Természetes vagy
mesterséges, sziklába vagy föld-
be mélyített, szigetelt falú üreg,
esővízgyűjtő, víztartály, városok
és várak alatt. Vízelvezetést is
szolgálta, többes szűrővel is el-
látták. Római, bizánci, arab épí-
tészetben oszlopokkal alátá-
masztott, boltozatos vagy síkfö-
démes hatalmas csarnok. A kora
középkorban volt elterjedt.
Copf stílus: Átmenet a kései
barokk és a klasszicizmus kö-
zött, formakincse az antik építé-
szetből merít, vonalvezetése le-
tisztult, áttekinthető. Névadója a
füzérdísz mellett konzolok, kö-
ténydíszek, tárcsák, rozetták,
triglifek, gutták, urnák, szögle-
tes voluták jellemzők
Cour d’honneur: Kastélyok
díszudvara, általában előrehú-
zott, szimmetrikus épületszár-
nyak között, ritkán a bejárat fe-
lől is közrefogott. Később a kiug-
ró oldalsó rizalitok közti homlok-
zat előtt, kocsifelhajtóval ellátott
tér. Először Versailles-ban jelent
meg.
Csarnoktemplom: Azonos ma-
gasságú fő- és mellékhajókból
álló hosszházas templomforma.
A középkorban, főleg a gótiká-
ban kedvelt, a 12. sz.-i lombard
építészetben és a német gótiká-
ban gyakori.
Csegely: Négyzetes, vagy rit-
kábban sokszögű tér fölé szer-
kesztett körkupola átvezető ele-
me, csehboltozat és ráültetett
kupola áthatásából szerkesztett
teherátadó boltozati elem. Szfé-
rikus, gömbháromszög alakú fe-
lület a sarkok felett.
Csehboltozat: Tipikusan négy-
zetre szerkesztett és az oldalak
vonalában függőleges síkokkal
lemetszett, sarkokon alátámasz-
tott félgömb, a késő barokkban
és reneszánszban kedvelt. Egy-
más után sorolva térszakaszok
fedésére alkalmas, deszkázat
nélkül építhető.
Csehsüveg voltozat: A cseh-
boltozathoz hasonló, de a gömb-
felület nem hajlik függőlegesbe,
a síkok metszéspontjai a fél-
gömb lapkörén belülre kerülnek.
A kései barokk és a klassziciz-
mus jellemző szerkezete.
Csigalépcső: Körben vagy ellip-
szisben csavarodó lépcső, alap-
rajza szögletes, szabályos vagy
egyedi körívű lehet. A közép-
pont vagy gócpont felé irányzott
kő, vasbeton, fa vagy fém fokok
nyílt orsótérnél a falba, tömörnél
két oldalon befogottak.
Csontház (ossarium): A közép-
kori temetőkben emelt kisebb
kápolnaszerű épület, melybe a
szentelt földből kihantolt csonto-
kat helyezték. Elsősorban az
ókori Itália kora vaskori népeinél
használt agyagból készült, kerek
vagy ház formájú hamvurnák el-
nevezése.
Csúcsív: Gótikus építészetre jel-
lemző, de a kora középkori bi-
zánci építészetben megjelenő,
egymást szimmetrikusan met-
sző körszeletekből különféle
módszerekkel szerkesztett ív,
nyílások, boltívek, donga- és ke-
resztboltozatok gyakori vezér-
görbéje.
Design: Iparművészeti forma-
tervező tevékenység, a haszná-
lati tárgyak, termékek formáját
szebbé, használatát célszerűbbé
teszi.
Diadalív: Szabadon álló, 1 vagy
3 átjárós nyitott kapuív, valaki
vagy valami tiszteletére, gyak-
ran győzelem alkalmával emel-
nek. A homlokzatot az elő- és
hátoldalon oszlopok tagolják,
köztük domborművek, szobrok.
A keresztény templom szentélye
és hajója közötti boltív.
Diptichon: Az ókori rómaiaknál
alkalmazott, zsineggel vagy kap-
csokkal összekötött érc vagy fa
táblalap. Felületből kiemelkedő
kerettel szegélyezett belső felü-
lete vörös vagy fekete viasszal
bevont, rá bronzvesszővel írtak.
Három lapnál triptichon, többnél
poliptichon.
Dipterosz: Kettős oszlopsorral
körbevett ókori görög templom-
típus, őse a peripterosz, további
változata a pszeudodipterosz.
Dipülon: Középpillérrel osztott
monumentális kapu az ókori
Athén temetőjében, illetve álta-
lában e kapu típusa.
Dolmen: Álló oszlopokból és
ezekre vízszintesen fektetett
tömbökből álló hatalmas kelta
kőasztal, őskori áldozat és/vagy
emlékhely.
Dóm: Székesegyház, katolikus
püspöki székhely. Magyarban a
latin domus ecclasiea-ból eredő
német Domkirche önállósult első
tagja.
Donátor: Oltárkép vagy üveg-
festmény adományozója, annak
költségeit fedező személy, akit a
művész többnyire megörökített
a kép szélén térdeplő mellék-
alak formájában. Donáció a
templomnak, egyházi intéz-
ménynek tett adomány, alapít-
vány.
Dongaboltozat: Félkörívre
vagy körszeletre szerkesztett
nehéz teherbíró boltozat, általá-
ban félhenger alakú, transzláci-
ós boltozat, párhuzamos tartó-
ívei a dongák. Vállvonala folya-
matos alátámasztású, tagolásá-
ra a középkorban gyakran bolt-
öveket alkalmaztak.
Duecento: Az olasz irodalom és
művészet 13. századi szakasza.
Dzsámi: Pénteki istentisztelet
megrendezésére jogosult, annak
helyet adó nagymecset. A mu-
zulmán vallás temploma, a
muszlim ima közben a meghaj-
lás és a leborulás helye. Teré-
ben jelentős a szószék (minbar)
és a Kába (Kibla) irányába tájolt
imafülke (mihrab).
Édenkert (Paradicsom): Az
Ószövetség elbeszélése szerint
az első emberpár, Ádám és Éva
idilli természeti lakhelye a bűn-
beesés előtt. Tágabb értelem-
ben az emberiség elképzelt ősi
aranykorát megtestesítő, illetve
az embert körülvevő érintetlen
természet.
Eklektika: Jelzőként általában a
kevert stílus, illetve a korábbi
formákat felhasználó művésze-
tek jelzője. Stílusként a Közép-E-
urópában a 19. sz dereka és a
20. sz. eleje között a szerkezeti
vázat főleg a reneszánsz építé-
szet formáival jelző historikus
építészet.
Emlékoszlop: Leginkább az
ókori Rómában elterjedt, neve-
zetes események, vagy szemé-
lyek számára állított, dombor-
művekkel díszített, több már-
ványtömbből álló oszlop vagy
emlékmű, gyakran a császár
hamvainak elhelyezésére emel-
ve.
Emporium: Az ókorban piac,
középpont, találkozóhely, a kö-
zépkori templomokban az oldal-
vagy kereszthajók feletti árká-
dos karzat, kegyúri karzat, pá-
holy vagy emelvény.
Enfilade: Tengelyre felfűzött,
áttekinthető reprezentatív terek
sorozata.
Entázis: Oszlop- és ritkábban
egyéb épületelem szerkesztése-
kor optikai korrekció, domboro-
dás. Az oszloptörzsnek felfelé
történő enyhén ívelt vékonyodá-
sa, sudarasodás.
Építészet (építőművészet, ar-
chitektúra): Az épített környezet
alakítása, az emberi kultúra és
tevékenység egyik alapvető
megjelenési formája, a termé-
szeti környezet akaratlagos
megváltoztatása. Alkalmazott
művészet és mérnöki tudomány,
technológiai diszciplína.
Esztétika: A szépség és a minő-
ség meghatározásával és elem-
zésével foglalkozó filozófiai ág,
amely a vizsgálat tárgyának a
befogadó szemlélődőben kiala-
kult képzetét, valamint annak a
változó társadalmi és politikai
viszonyok közötti viszonyát vizs-
gálja.
Etnográfia (néprajz): Hagyo-
mányos életmódú népcsoportok
tárgyaival, művészetével és ha-
gyományaival foglalkozó, gyűj-
tő, feldolgozó, rendszerező, ér-
tékelő tudomány.
Etnológia (néptudomány): A
hagyományos európai kultúrák-
tól eltérő, elsősorban Európán
kívüli népcsoportok életét tanul-
mányozza, illetve a világ külön-
féle népeit osztályozza, hasonlít-
ja össze egymással.
Etruszk oszloprend: Az etrusz-
koknál az ún. toszkán oszlop-
rend, a dór oszloprend változa-
ta. Lábazaton, az oszlopszéken
álló oszlop, törzse sima, nem
kannelúrázott, az abakusz hen-
geres, fríze folytonos.
Étterem: Meleg konyhás ven-
déglátóipari üzem, elsősorban a
főétkezések kielégítésére szol-
gál, széles étel- és italválaszté-
kú, önkiszolgáló vagy hagyomá-
nyos felszolgálós rendszerű.
Exedra: Eredetileg görög gim-
náziumok oszlopcsarnokainak
félkörű kibővítése, íves bővítmé-
nye, ahol filozófusok tartottak
előadást. Római házakban tár-
salgószoba, a falak hosszában
ülésekkel, középkori egyházi
építészetben apszis, vagy temp-
lom melléképülete.
Expresszionizmus: Az alkotó
szubjektív érzéseit erősen kifeje-
ző művészi megnyilatkozás. A
20. sz. elejétől (1905-1913) a
polgári társadalom ellen tiltako-
zó, a valóság helyett az arról
képzett érzések, gondolatok
közvetlen és kötetlen kifejezését
célzó művészet.
Faktúra: Képzőművészetben az
anyag szerkezeti és felületi tu-
lajdonságait felhasználó vagy
átalakító, térhatású kidolgozási
mód, kivitelezés, ecsetkezelési
technika.
Falpillér (pilaszter): Falsíkból
kiemelkedő különböző vastag-
ságban kiemelkedő pillér, víz-
szintes keresztmetszetű szögle-
tes tartóelem. Ókorban jelent
meg, kezdetben teherviselő
szerkezet, nagy sima falfelüle-
tek tagolására szolgál, oszlopfe-
jezettel ellátott.
Falsáv (lizéna): Falból csekély
mértékben kiugró, ált. rendes
pillérfejezettel, gyakran entázis-
sal ellátott, de a barokkban feje-
zet, lábazat és tagozat nélküli
keskeny, függőleges, többnyire
homlokzati tagolósáv,
Fametszet: Az egyik legrégibb
grafikai sokszorosító eljárás,
melynél a rajz toll, irón, más
mechanikai módszer, fényképe-
zés útján kerül csiszolt fadúcra,
majd a művész a fekete mintá-
zat közötti területet kimélyíti,
festékkel hengerli, nyomdai le-
nyomatot készít.
Fedélszék: Tetőszerkezet,
anyaga fa, fém esetleg vasbe-
ton. Típusai: üres, torokgeren-
dás, állószékes, dűlt székoszlo-
pos, torokgerendás, dűltszékes,
ollólábas, bakdúcos, függesztő-
műves, süllyesztett, függesztő-
oszlopos, manzárd, hollandi,
székgerendás, ferde dúcos.
Festészet Fatáblára, farost-
vagy furnérlemezre, papírra,
kartonra, vászonra, vagy más
felületre felvitt különféle pig-
mentet tartalmazó, különféle tí-
pusú hordozóanyag (olaj, akril,
víz), ecsettel vagy más eszkö-
zökkel kialakított, többnyire sík-
beli leképezés, alkotás.
Fiatorony (fiale): A gótikában
karcsú, 4- vagy 8-szögletű testű,
piramistetős lezárású, gyámpil-
léreket koronázó, esztétikai nyo-
matékot adó tornyocska. A 14-
15. sz.-ban törzsét kőrács, sisak-
ját kőfaragás és kúszólevelek,
csúcsát keresztrózsa díszítette.
Figuratív: A valóság elemeit
felismerhetően megjelenítő mo-
dern művészeti ábrázolás.
Fiókboltozat: A keresztbolto-
zattal rokon épületszerkezet, az
egymást derékszögben metsző
dongák magassága eltérő, don-
gába vágott ablaknyílás kialakí-
tására alkalmas.
Födém: Az épület valamely bel-
ső helyiségének fedését szolgá-
ló, felső emeletsortól vagy pad-
lástérségtől elválasztó, többnyi-
re vízszintes térelhatároló szer-
kezet. Anyaga fa, kő, tégla, vas-
gerendás, hullámlemezes, ge-
rendás béléselemes, monolit-
vasbeton, vasalt pallós.
Francia kert: Barokk díszkert,
geometrikus alaprajz, főépület-
tel egyező főtengely, építőmű-
vészeti hatású. Szabályos for-
mára metszett, nyírt fasor és
növényzet (labirintus), mértani
virágágyás, gyeppel kitöltött
köztes tér, szabályos út, szobrok
és szökőkutak együttese.
Freskó: Falfestészet, ahol friss,
nedves vakolatra felvitt, mész-
vízzel összekevert porfesték a
habarcsréteg belsejébe hatol,
azzal szervesül, együtt köt meg
a vele. Ellentéte a secco techni-
ka, ahol a festő száraz falon
mintáz.
Fríz (képszék): Szabályos és tel-
jes antik oszloprendszerekben a
főpárkány középső, architráv és
geiszon közötti sík sávja. Ókor-
ban ált. antik motívummal, majd
geometrikus, ornamentális vagy
alakos domborművel díszítették.
Később folytatólagos szalagme-
ző dísz.
Futurizmus: 20. sz.-i avantgárd
művészeti irányzat, filozófiája a
jövőbe, a technikai haladásba
vetett hitre épül (mozgás, len-
dület, városiasodás, militariz-
mus, nemzettudat). Nyugati
irányzata az olasz fasizmussal,
keleti a szovjet kommunizmus-
sal került kapcsolatba.
Függő zárókő (csüngő zárókő):
Rendszerint csillagboltozat záró-
köve, a boltsüvegek középpont-
jánál mélyebben, részben a csil-
lagboltozat egyes leágazó, sza-
badon ívelő bordáin csüng. A ké-
ső gótikus építészet jellegzetes-
sége, kialakítása gyakran toboz-
szerű.
Füzérdísz (feston, girland):
Összefont virágokból, levelek-
ből, indákból, gyümölcsökből ál-
ló, gyakran szalagokkal átkötött,
egyik végén vagy két pontján
felfüggesztett növényi motívu-
mos díszítmény. Az antik és re-
neszánsz, valamint a copf ked-
velt dísze.
Gesamtkunst (összművészet):
A különböző művészeti ágakat
magába vonó, azok kifejezőesz-
közeit alkalmazó mű (költészet,
zene, tánc, festészet, építészet).
Részei nem önállóak, szükség-
szerűen kiegészítik egymást,
gondolatát a romantika hívta
elő.
Giccs: Magát művészi alkotás-
nak láttató, megtévesztő, érték-
telen mű, tömeggyártása a pol-
gári világ romjain alakul ki. Ált.
szenvelgő magatartást tükröz,
az emberi-társadalmi problémá-
kat felszínesen jeleníti meg. Cél-
ja fizikai és pszichikai kellem ér-
zetének keltése.
Glüptotéka: Eredetileg vésett,
metszett vagy faragott kövek és
dísztárgyak gyűjteménye. Tá-
gabb értelemben szobrokat,
szobrokból álló, rendszerint óko-
ri másolatok gyűjteménynek
helyt adó épület régies neve.
Gobelin: Francia fonalfestő csa-
ládról elnevezett, a szövött kár-
pitok általánosan elterjedt nép-
szerű megjelölése. Faldíszítésre
szolgáló, ornamentális helyett
főleg figurális motívumokat áb-
rázoló, többnyire gyapjú sző-
nyeg vagy kép.
Gótika: Romanikából kifejlődött
középkori építészeti stílus.
Könnyed, kecses pillér-vázas
szerkezet, kitöltő falazat, na-
gyobb falnyílású, túlemelt bor-
da, mérmű, hálós keresztbolto-
zat, csúcsívek. Világképe eleinte
keresztény vallás alapú, később
világi formákat vesz fel.
Görög művészet: Az európai
kultúra alapja, a világ közép-
pontjába az embert, minden
mértékét állította. Az isteneiket
emberi formát vesznek fel, em-
beri érzésekkel és indulatokkal.
Négy korszaka: homéroszi, ar-
chaikus, klasszikus és helleniz-
mus.
Görögkereszt alaprajz:
Egyenlő szárú, kereszt alapraj-
zú, centrális épület alaprajzi for-
ma. Középkori és reneszánsz
építészetben általában templom
vagy kápolna formája.
Grafika: A képzőművészet sok-
szorosítási eljárást használó, de
eredeti alkotásokat létrehozó
ága. Szabad grafikában az alko-
tó saját törekvéseit valósítja
meg, gondolatait önti formába.
Alkalmazott típusa adott feladat-
hoz kötődő tömeggyártású ter-
mékek díszítése.
Groteszk: Összetett esztétikai
minőség: félelmetes, torz, fensé-
ges vonások ötvözete kedves,
néha kicsinyes, komikus ele-
mekkel, rémület és nevetés kö-
zös kiválója. Világa zárt, lehet
reális-irreális, komikus-tragikus,
fenséges-alantas, valóság-fan-
tasztikum.
Grotta: A 17. sz.-tól az építé-
szetben, különösen kertek díszí-
tésénél faragatlan sziklákból,
cseppkövekből álló, boltozott,
mesterséges, rusztikus kerti,
gyakran barlangszerű építmény.
A 18. sz.-tól kastélyok rusztikus
földszintje.
Giambologna: Flamand szüle-
tésű, 1551-ben Itáliába érkezett
művész, Róma után Firenzében
telepedik le. Első jelentős alko-
tása a bolognai Neptun-kút,
életművét főleg világi alkotások
jellemzik.
Gyámkő: Gerendát, boltozatot
tartó, falba fogott konzol, falsík
elé ugró kőelem. Különböző tör-
ténelmi korokban gazdagon dí-
szített.
Gyilokjáró: Régi várakban a lő-
réssel ellátott védművek mögött
húzódó folyosó, melyen a várvé-
dő katonák közlekedtek és har-
coltak. Eredetileg a vártorony
tetején körülfutó folyosó, a vár
bevétele utáni végső ellenállás
vonala, általában a gyilkolás he-
lye.
Gymnasion: Sportolásra, test-
edzésre kiépített, ókori hellén
épülettípus. Jellegzetes formája
a kora-klasszikus korban alakult
ki: oszlopcsarnokokkal körülvett
négyszögletes sportpálya, ami-
hez stadion és fürdőmedence
tartozhatott.
Helyszínrajz: Felülnézeti, met-
szet nélküli rajz. Tartalmazza a
tervezett, elbontandó, ill. meg-
maradó építményeket, az építé-
si területet, jellemző terepma-
gasságokat, közmű- és energia-
hálózat nyomvonalait, növény-
zetet, településrendezésére vo-
natkozó jelöléseket.
Homlokzat: Az épület külső tér-
re néző, többnyire nyílásokkal
áttört falfelülete, vagy ennek a
tetőzettel együtt készült geo-
metrikus rajza.
Hipocaustum: Az i.e. 1. sz.-tól
épített, a római köz- és lakóépü-
letek, külső tűztérből származó,
csatornásban vezetett, forró
füstgázos padlófűtése. Vitruvius
szerint megerősített aljzatra tég-
lákból sűrűn rakott, 20 cm ma-
gas támasztó-oszlopokon álló
téglapadló alsó tere.
Hüposztülosz: Egyiptomi temp-
lomépítészetben megjelenő osz-
lopos, főként 3 hajóra oszlott, a
középső kiemelkedő hajó felső
oldalfalain megvilágított, oszlop-
csarnok tér,
Ideális város: A tökéletes tár-
sadalom metaforája, elméletileg
kialakított és leírt, az adott kor
legfejlettebb építészeti elvei
alapján készült városmodell. Vit-
rivius római építész írta le,
egyetlen megvalósulása Palma-
nova. A reneszánsz és barokk
építészetben centralis-geometri-
kus, sugaras utcarendszerrel.
Klasszikus ókorban több elmélet
élt, a kora keresztényeknek nem
volt pontos elképzelése.
Idol (bálvány): A pogány isten-
szobrok. Mai értelemben kulti-
kus emlékek, durván faragott,
egyszerű szobrok, archaikus tár-
gyak.
Ikon: Jézust, Máriát vagy más
szenteket ábrázoló, főként óke-
resztény és bizánci festők által,
gyakran fa, ritkán fémlemezre
készített táblaképek. Görögkele-
ti ortodox templomokban, az
ikonosztázon helyezkednek el.
Ikonosztáz: A bizánci szertartá-
sú templom legjellegzetesebb
része, a szentélyt a hajótól elvá-
lasztó képfal vagy képállvány,
rajta meghatározott szabályok
szerint elhelyezett szentképek-
kel.
Impresszionizmus: A 19. sz.
utolsó harmadának művészeti
mozgalma, főleg a festészet,
zene, irodalom, részben a szob-
rászat stílusa. A képek az érzéki
benyomást, a fényhatás pillana-
tát rögzítette, az apró, egymás
melletti, tiszta színfoltok távolról
optikailag keverednek, a feketét
szinte elhagyják. Szobrászatban
felfokozott kifejező erejű, moz-
galmas fény-árnyék játékú felü-
letek.
Iniciálé: Írásos munkákban a fe-
jezet vagy paragrafus díszes,
vagy díszített, ált. nagyobb mé-
retű, gyakran több sornyi ma-
gas, színezett kezdőbetűje. A
középkori kódexekben és korai
nyomtatott könyvekben figurák-
kal vagy jelenetekkel gazdagon
díszített.
Ión oszloprend: Karcsú, fino-
man részletezett attikai és kis-
ázsiai rendszerű oszloprend,
oszlopai 16M magasak, közei
41/3-71/2M szélesek, párkány-
zata az oszlopmagasság 1/4-1/5-
e, oszloplába 1M, oszloptörzse
24 barázdás. Oszlopfő törzshöz
simuló, rajta csigavonalú voluta,
nyaka asztragállal határolt, pál-
madíszes felület, gerendapárká-
nya sima vagy 3 osztású, felül
levél- vagy tojássorral, magas
képpárkánya sima, növényi
vagy figurális ornamentekkel dí-
szített, koszorúpárkánya 3 tago-
zatú (függőlemez + szima, fog-
sor, alátámasztó tagozat.
Iskola: Közoktatási rendszer al-
só és középszintje, nevelési-ok-
tatási feladatokat tervszerűen,
folyamatosan ellátó intézmény.
Antik görög és bizánci kultúrá-
ban a katonatiszteknél elvárás
volt az alapfokú iskolák elvégzé-
se. A család után a szocializáció
legfontosabb színtere
Iroda: Szellemi, adminisztratív
munkát végzők munkahelye.
Alaprajzi elrendezés szerint cel-
lás vagy nagyterű, ill. ezek kom-
binációja.
Izmusok: 19. sz. második felé-
ben indult forradalmi művész-
irányzatok összefoglalása. For-
mabontó: expresszionizmus 05-
20, fauvizmus 05-07, futurizmus
09-44, absztrakt 10-től, dadaiz-
mus 15-22, szürrealizmus 24-45,
formaépítő: kubizmus 07-14,
konstruktivizmus 17-től.
Kalligráfia: Díszes, szép kéz-
írást, annak művészi fokú gya-
korlása. Többféle változata van,
jelenleg mindegyik kiveszőben.
Kannelura: Görög-római oszlo-
pon hosszában futó, élben met-
sződő vagy lemeztaggal elvá-
lasztott íves rovátka, homorú
vájat. Számuk a dórban 16-20
között változik.
Kánon: Általános művészetben
a mű ideális viszonyait pontos
adatokkal rögzítő mérték, való-
jában ilyen mértékek nincsenek.
A keresztény egyházakban a
jogszabályok, előírások, ill. azok
jegyzéke.
Kápolnakoszorú (kápolnakör):
Templomok félkörű apszisát ko-
szorú alakban övező, az apszis
középpontja felé sugaras irány-
ban sorakozó kápolnák sorozata.
Kariatida: Oszlopot vagy pillért
helyettesítő, erkély vagy pár-
kányhordozó, többnyire merev
tartású, ált. nő nemű egyenes
emberalakszobor, a 19. sz. ele-
jétől pontatlanul épületdíszítő
szoboralak. Leginkább a ión osz-
lopokat helyettesítette.
Katakomba: Korai kereszté-
nyek által épített vagy felhasz-
nált római és Róma környéki
föld alatti üreg, istentiszteleti,
temetkező, menekülő, alkalmi
lakóhely. Általánosságban föld
alatti temetkezőhely, pontatla-
nul föld alatti járat, folyosó.
Katarzis: Arisztotelész szerint
egy tragikus színmű folyamán a
főhősben és nézőben bekövet-
kező megrendült, emelkedett,
megtisztult lelkiállapot. Az em-
ber értelmi és érzelmi létének
teljes vagy részleges megválto-
zására vagy erőteljes megerősí-
tésére sarkalló élmény.
Keletelés (orientálás): Szakrális
helyek (oltárok, templomok, sí-
rok) valamely égtáj szerinti tájo-
lása. A legtöbb ősi kultúrában a
felkelő Nap, az éj sötétjét elűző
fény szimbolikájának lecsapódá-
sa. A kereszténységben az igaz
Nap, és a Paradicsom felé fordu-
lás, a muszlimoknak kezdetben
a keleti irány Mekkára mutatott,
majd az iszlám ázsiai terjeszke-
désével ez utóbbi kapott hang-
súlyt.
Kenotáfium: Holttest nélküli
üres síremlék, emléksír, szimbo-
likus sír vagy álsír, mely máshol
vagy ismeretlen helyen nyugvó,
illetve eltűnt személyek emlékét
őrzi.
Képrombolás: A monoteista
vallásokban a képtisztelet elleni
dogmatikai harc, fő célja az Is-
tent, szenteket, prófétákat ábrá-
zoló szentképek, szobrok és más
ábrázolások eltávolítása a szak-
rális kontextusból (templom, li-
turgia), esetenként a profán tér-
ből (pénzérme).
Kerengő: A kolostor négyszög-
letes belső udvara körül futó,
ált. boltíves, árkádos folyosó,
legtöbbször a templom déli fala
mellé épült és kapuval kapcsoló-
dott hozzá. A szerzetesek elmél-
kedő sétáinak helye, innen nyíl-
tak a kolostor földszinti helyisé-
gei.
Keresztboltozat: Eredeti for-
májában egymást keresztező
félköríves dongákból szerkesz-
tett négy süvegből álló, négy
sarkán pillérre vagy oszlopra tá-
maszkodik. Római keresztbolto-
zat egyenes záradékú, átlós ívei
félellipszis formájúak, homlok-
ívei félkörívesek.
Királygaléria: A 13. sz.-tól fran-
cia gótikus katedrálisok homlok-
zatán ívek vagy baldachinok
alatt elhelyezett királyszobrok,
később spanyol és angol terüle-
teken is elterjedt.
Kilencosztatú tér: Négyzetes
alaprajzú összetett tér, centrális
építészeti térforma, melyet négy
támasz 3×3-as téregységekre
oszt, fedése kupolás vagy bolto-
zatos. A bizánci építészetben
alakult ki, amit a reneszánsz és
a klasszicizmus is átvett.
Kima: Felső domborulatból, alsó
homorlatból álló sáv, tartótago-
zat, általában a párkányzat sík-
váltó eleme, az ókori görög pár-
kány tartóeleme. Eredetileg va-
lamilyen teher hordására szol-
gált, később csak kifejező elem,
melyet stilizált levélsor vagy to-
jásléc díszít.
Klasszicizmus: A 18. sz. dere-
kán indult, a 19. sz. közepén vi-
rágzó, antik görög-római művé-
szetet idéző és utánzó stílus.
Építészete nyugalmat és egyen-
súlyt favorizálja, jellemzői egye-
nes vonalak, tiszta és egyszerű
alaprajz, vízszintes tagoltság,
szigorú arányok.
Kódex: A latin codex, fatábla
szóból ered. A 4. sz.-ban megje-
lent, a 11. sz.-ig pergamenre,
kézzel írott, általában bőrrel be-
vont, fém kapcsokkal összefo-
gott fatáblás kötésű, középkori
könyv. A korábban használt pa-
pirusz alkalmatlan volt könyvké-
szítésre.
Kollázs: Művészeti alkotás,
amelyet papír, fénykép, textil,
fa, fém vagy más egyéb anya-
gok darabjaiból illesztenek ösz-
sze. A 20. században elterjedt
technika, mely a kubisták műal-
kotásai nyomán vált népszerű-
vé.
Kolonnád: Oszlopsor, oszlopos
vagy oszloppársoros folyosó, te-
rem vagy oszlopcsarnok, meny-
nyezete oszlopokon nyugszik.
Koloniál: Spanyol gyarmati stí-
lus, a 19. sz.-ig késő barokk épí-
tészet Dél-Amerikában, az USA
déli államainak késő klasszicista
építészete (1800-1870). A 20.
sz.-tól a csavart oszlopokkal dí-
szített, masszív, tömör fabúto-
rok, kézzel festett, főképp virág
motívumokkal.
Kolumbárium: Galambház, fül-
kesor, fülkesoros fal vagy temet-
kezőhely, urnás temető, urnafal,
urnacsarnok. Eredetileg az ókori
Rómában falüregekkel ellátott
temetkezési építmény, az áldo-
zat és a lélek halhatatlanságá-
nak szimbóluma.
Kompozíció: Művészeti alkotás
elemei, pl. a figurák, formák, szí-
nek összefüggő elrendezése a
tartalom érdekében.
Kompozit oszlopfő: A ión és a
korinthoszi oszlopfő egyesítésé-
vel létrehozott késő helleniszti-
kus, az ókori római művészet-
ben kiteljesedő oszlopfő, a rene-
szánszban előszeretettel alkal-
mazták.
Konceptuális művészet: Sza-
badon választott eszközökkel ki-
fejezett, a gondolatot és ötlet
előtérbe helyező fogalmi művé-
szet. Gyakran filozofikus tartal-
mú, a jelenségek értelmezésére,
a kommunikáció lehetőségeire,
az alkotás mibenlétére rákérde-
ző mű.
Konstruktivizmus: Szerkezeti
logikára építő alkotásmód, épí-
tészetben a 20. sz.-elején élt,
hatása a képzőművészetben ma
is érvényesül. A különböző sza-
bályos mértani formák elrende-
zésével kívánta kifejezni a mo-
dern világ szépségét, a jövő em-
berének életérzését.
Kontraposzt: Az álló emberalak
ábrázolásának módja, ahol a
test két oldalának ellentétes irá-
nyú, feszülő, ill. ellazuló mozgá-
sából teremt harmonikus egyen-
súlyt. A görög szobrászat lele-
ménye, az emberi figurát moz-
gással és élettel tölteni meg.
Konzol: Falba fogott, de részle-
gesen kinyúló, a felette lévő ele-
meket és tagozatokat támasztó,
kő vagy vas, tartó- vagy díszítő-
elem.
Koré: Antik görög leányszobor,
testén redős, ingszerű, gazda-
gon ráncolt, térdig érő vászon-
vagy gyapjúruha (khitón).
Kórház: Sérültek és betegek
gyógyítását és ápolását szolgáló
intézmény, amit az elő közép-
korban, főképp nemes lelkű pa-
pok alakítottak ki, később lovag-
rendek is felkarolták. A 18. sz.-
tól a közegészségügy javítására
létrehozott társadalmi, majd ál-
lami intézmények.
Kosárív: Három vagy több kü-
lönböző középpontú és sugarú
körívből szerkesztett, lapos,
szimmetrikus ív. Építészetben
boltozati elem, útépítésben leka-
nyarodó sávok vonalvezetése.
Különösen a barokkban kedvelt.
Koszorú: Klasszicista épület-
dísz, a 19. sz. második feléig fő-
párkány, később vízszintes, fa
vagy vasbeton épületmerevítő
szerkezet.
Kőfaragó jegyek: Az épület
adott részéhez szánt, ahhoz
mérten kifaragott kő elhelyezé-
sét és pontos összeillesztését
segítő jelzés, bélyeg, véset. Kő-
faragók egyedi, bizonyos jegye-
ket, geometriai alakokat, betű-
ket mintázó védjegye, a mester
jegye pajzsra került.
Könyvtár: Könyvek, sajtótermé-
kek, ált. írásos dokumentumok
rendszerezett gyűjteménye.
Funkciójától függően köz-, közü-
leti, intézményi, üzemi, vállalati,
szakszervezeti, magánkönyvtár.
Feladata az írásos, hangzó és
képi kultúrát területileg, szak-
mailag, ill. személyileg megha-
tározott körben közvetítse. A
közművelődés, tudományos ku-
tatás, továbbképzés, termelés
fontos tudásbázisa.
Kreml: Eredetileg az ősi orosz
városokban épített fellegvár, ci-
tadella. A moszkvai Kreml az
azonos nevű folyó partja fölötti
Borovickij dombra épült, a Világ-
örökség része, egyik leghíre-
sebb épületegyüttese.
Kronológia: Időszámítással, an-
nak történetével, sajátosságai-
val és felhasználásával foglalko-
zó történeti segédtudomány,
ami az események időbeli viszo-
nyát állapítja meg.
Kubizmus: Avantgárd művésze-
ti mozgalom 1907-1914 között.
Szakított a reneszánsz óta ural-
kodó klasszikus perspektívával,
a tapasztalati látványszerűség-
gel, helyébe a természettudo-
mányok előtörése által módosult
természet-értelmezést, a tér-idő
viszonylagosságát állította. Vég-
sőkig fokozta a szerkezetet, tár-
gyakat és téri viszonylatokat
meghatározó geometriai szük-
ségszerűségeket.
Kultikus: A kultuszhoz tartozó,
vele kapcsolatos, szertartásos,
imádott dolog, illetve vallásos
hiedelmek vagy rítusok rendsze-
re.
Kupola: Az építészetben kör
vagy ellipszis alaprajzú, jellem-
zően félgömbszerű, csúcspont-
ján záródó boltozat. Látványos
építészeti elem, a felületi nyo-
móerő és a nagy súlyból eredő
gyűrűfeszültség miatt szerkeze-
tileg igen stabil.
Kupoladob: Csegelyekre állított
henger alakú fal, mely a kupola-
boltozatot az azt alátámasztó
szerkezettől elválasztja.
Kúria: Rómában patríciusok
gyülekezőtere vagy épülete, ké-
sőbb klasszicista épülettípus,
szerény vidéki kastély, legfel-
sőbb bíróság.
Kváder: Szabályosra, négyszög-
letűre faragott, beépítés után a
szabadon maradó építőkő, lát-
ható külső felületével a falazatot
díszíti.
Lábasház: Élő fák lefűrészelt
csonkjaira épült ház (Felső Ti-
szavidék, 20. sz.-ig), részben pil-
léres, árkádíves oszlopos városi
ház.
Lábazat: Az építmény legalsó
földfelszín feletti része, az alak-
tanban általában csökkenő ke-
resztmetszetű konvex és konkáv
elemekkel tagozott rész, szere-
pe az oszlop terhelésének elosz-
tása az alap felé.
Labirintus: Eredetileg temetke-
zésekhez, halotti kultuszhoz
kapcsoló szimbólum, majd az új-
jászületés jelképeként belső út,
beavatási út. Középkorban a
bűnbánat és üdvözülés útja, a
rokokó és barokk kertészetben
magas puszpángfalakból álló út-
vesztő.
Lakótorony (öregtorony): Kö-
zépkori várak jellegzetes épüle-
te, legbelső magva, a vár bevé-
tele után védhető marad. Vi-
szonylag szabadon, a vártól füg-
getlenül is épült (Visegrád, Sala-
mon-torony), gyakran néhány
évtized múltán nagyobb vár köz-
ponti épülete.
Land art: A természeti környe-
zet formavilágát és kellékeit
(térszín, szikla, kő, növényzet,
stb.) monumentális szabadtéri
installációk alkotásához haszná-
ló irányzat. Angolszász nyelvte-
rületen az igen nagy kiterjedésű
alkotásokat létrehozó irányzat
az earth art.
Latinkereszt alaprajz: A bazili-
kális elrendezésű templomoknál
a főhajó hossztengelyre merőle-
ges kereszthajó, mindkettő ré-
sze a kettő találkozásánál kiala-
kuló tér a négyezet, a legtöbb
gótikus templomnál a hosszház
és a kórus között helyezkedik el.
Legyező boltozat: Kehely ala-
kú boltmezőkből szerkesztett,
ezek között vízszintes mezőkkel
toldott, a támaszokból sugara-
san szétágazó, azonos profilú
bordákkal sűrűn tagolt, vakrá-
csokkal kitöltött keresztboltozat,
a késő angol gótika dekoratív
boltozattípusa.
Lépcsős piramis: Egyiptom el-
ső, Dzsószer piramisa (i.e. 2700)
a szakkarai nekropolisz leglátvá-
nyosabb monumentális alkotá-
sa.
Linóleummetszet: Magasnyo-
mású sokszorosító eljárás, ilyen
eljárással készült grafikai lap.
1895-től a fadúc helyett alkal-
mazott puhább, homogén szer-
kezetű linóleumra felvitt rajz
alapján árokvésővel kivájt pozi-
tív mintázatú metszet.
Litográfia: Síknyomású grafikai
eljárás, az olajos-zsíros anyagok
és a víz kölcsönös taszítóelvén
alapul. Kormos szírkrétával egy
simára csiszolt, porózus, később
benedvesített kőlapra felvitt
rajz, melynek a felületén megta-
padó festék adja a nyomatot.
Liturgia: Klasszikus görögben
közmunkát, a népért végzett
közszolgálat, amit egyesek és
csoportok a városállam, a nép
javára végeztek. Az első keresz-
tények óta szentmise, az Isten
tiszteletére végzett cselekede-
tek gyűjtőfogalma.
Loggia: Oszlopos-árkádos, egy,
két vagy három oldalán nyílt
csarnok, folyosó vagy galéria,
gerendás vagy boltozatos meny-
nyezete oszlopokon vagy pillére-
ken nyugszik. Tévesen erkély.
Madártávlat: Tárgyat, várost,
domborzatot a magasan repülő
madár szemszögéből láttató áb-
rázolás. Ellentéte a békapers-
pektíva.
Maesta (felség): Ikongrafikus
jelentése a trónon ülő Madonna
gyermekével (Jézussal).
Mandorla: Jézus, Szűz Mária és
a szentek egész alakját övező,
mandula alakú dicsfény a közép-
kori művészetben.
Manierizmus: A reneszánsz és
a barokk határán (16-17. sz.)
élő, formai szélsőségek felé haj-
ló, modoros, átmeneti, elsősor-
ban képzőművészeti irányzat.
Az építészetben szokatlan és
egyedi kompozíciók, a formai
tisztaság és a díszek közötti el-
lentét.
Manifesztum: Kiáltvány, felhí-
vás, program. Kereszténység-
ben kinyilatkoztatás, jelenés, ki-
jelentés, megnyilvánulás.
Masztaba (padsír): Téglány ala-
kú, rézsűs falú, tégla vagy kő
felépítményes, kamrákra osz-
tott, ókori egyiptomi sírépít-
mény. Eredetileg egy tetőről
nyíló, rejtett kővel elzárt aknán
megközelíthető, később palotá-
hoz hasonlító felépítménnyel.
Mauzóleum: Eredetileg Mau-
szolosz káriai fejedelem halikar-
nasszoszi síremléke, amit nővé-
re és hitvese építtetett. Később
méreteivel, történelmi vonatko-
zásával vagy, díszítettségével a
síremlékek közül kiemelkedő je-
les síremlék.
Meander: Ógörög eredetű
szegletes motívumú szegélydísz
vagy kígyódísz, a Maiandrosz fo-
lyóról kapta nevét.
Mecset: Mohamedán, muzul-
mán vallási templom, a meghaj-
lás és leborulás helye. A pénteki
istentiszteletre jogosultak neve
nagymecsetek (dzsámi). Sze-
rény belsejében kiemelkedő a
szószék (minbar) és a Kába-kő
irányába tájolt imafülke (mih-
rab)
Megaron: Oszlopos előcsarnok
mögötti egyetlen belső terű,
nyújtott négyszög alakú ógörög
lakóház, férfiház, palota nagy-
terme. A görög templomtípus
alapja.
Mellékhajó: Többhajós épüle-
tekben a főhajóval párhuzamos,
ahhoz árkádsorral vagy oszlop-
állások nyílásaival összekötött,
alárendelt szerepű, általában
alacsonyabb tér.
Menóra: Az ókori jeruzsálemi
templom hétágú gyertyatartója,
a zsidóság egyik jelképe, Izrael
állam szimbóluma, címeralakja.
Metopé: A dór oszloprend frízé-
ben a triglifek közötti négyszög-
letes, festéssel vagy figurális
domborművekkel díszített mező,
a 19. sz.-ban gyakran festett
képszék, díszített sáv.
Metszet: A képzőművészetben
a különféle sokszorosító eljárás-
sal készült grafikai lapok (ma-
gas- mély- vagy síknyomású).
Adott épületrészlet egy függőle-
ges vagy vízszintes metszősík-
ján megjelenő rajzi ábrázolás-
mód.
Mezopotám művészet: Jelen-
tősek a vadászjeleneteket be-
mutató asszír domborművek. Az
asszír művészet értékes emlékei
a paloták kőlábazatára faragott
domborművek és a kapuk két ol-
dalára helyezett emberfejű szár-
nyas bikák (lamasszu).
Mezzanin: Palotaépítészetben
nagyobb magasságú belső tere-
ket megosztó félemelet, föld-
szint és magas főemelet közötti
kis belmagasságú, alárendelt
emelet. Igen alacsony emeletsor
szolgalakások, boltraktárak szá-
mára, de más emelet osztásával
is megkapható.
Minaret: A muszlim mecsethez
vagy dzsámihoz épített vagy il-
lesztett, esetleg különálló, nyú-
lánk, felfelé elkeskenyedő hen-
geres, négyszögletes, sokszögű
vagy bordázott, egy-, két- vagy
háromerkélyes torony, ahonnan
a müezzin naponta ötször imára
hív.
Modulor: Le Corbusier az em-
beri test méretein és az arany-
metszésen alapuló méret- és
arányrendszere, amit épületei-
nek tervezésében alapvető egy-
ségként és mértékrendként
használt.
Modulus: Az antik oszloprend
szerkesztésében az oszlop át-
mérője, az ókori épületek arány-
rendszerének változó mérték-
egysége. A modulust percekre
(partes) osztható, száma megle-
hetősen változatos.
Monolit vasbeton: Helyszínen
készülő vagy előregyártott, be-
tonacél szálakból összeszerelt
vasalásból és betonból álló szer-
kezet.
Mozaik: Különböző színű szilárd
elemekből (kő, mázas kerámia,
üveg, fa, bőr, posztó) összeállí-
tott kép vagy díszítmény. Az épí-
tészetben a padlón és a falakon
megjelenő épületdíszítő képet
megjelenítő felületképzés.
Múmiák: A természeti viszo-
nyok befolyása (természetes)
vagy biológiai behatás következ-
tében (mesterséges) a teljes
bomlástól megvédett, az eredeti
alakjukat többé-kevésbé megőr-
ző állati vagy emberi holttestek.
Monopterosz: Egyetlen oszlop-
sorral körített templomforma,
körben álló oszlopokon nyugvó
épület.
Monostor (apátság, kolostor):
Szabályszerűen ájtatos és eré-
lyes életű szerzetesek és apácák
lakhelye, épület vagy épületcso-
port.
Montázs: Különböző rajzok, áb-
rák részleteinek összeillesztése.
Muzeológia: Múzeumok létre-
jöttével, szerveződésével, kuta-
tómunkáival foglalkozó történeti
tudományág, különösen figyel a
társadalmi, politikai környezet-
ből eredő hatásokra. Célja a ha-
tékony működés és fejlesztés
elősegítése, a társadalmi kap-
csolat erősítése.
Múzeum: Az emberiség kulturá-
lis és műszaki fejlődéséhez tar-
tozó tárgyi és egyéb emlékeket
gyűjtő, feldolgozó, rendszerező,
megőrző és kiállító kulturális in-
tézmény. A látogatókat aktív
részvételre készteti, kulturális
események és az oktatás egyik
új helyszíne.
Múzsák: A görög mitológiában,
költészetben és irodalomban mí-
toszokat megtestesítő istennők,
főistenek gyermekei, az emléke-
zés és improvizáció ihletői, alko-
tók segítői, a tudás forrásai,
vagy vízi nimfák. Kezdetben há-
rom, később négy, végül kilenc
múzsa ismert.
Műgyűjtés: Intézmények vagy
magánszemélyek által végzett,
különböző elismert műalkotáso-
kat felkutató, meghatározó, be-
szerző, rendszerező, katalogizá-
ló, bemutató, megőrző, szakér-
telmet és biztos anyagi hátteret
feltételező tevékenység.
Művészettörténet: A társada-
lomtudomány ága, a művészet
fejlődésével foglalkozik, tárgya a
műalkotás. Feladata a források
felkutatása, kritikai elemzése,
eredmények közlése, történel-
mi-társadalmi összefüggések
feltárása, esztétikai értékelés,
életrajzok összeállítása, művész-
szervezetek tanulmányozása,
katalógusok készítése, műkin-
csek és műemlékek védelme,
restaurálás dokumentálása.
Naosz: Ókori templomszentély,
hossztengelyére illeszkedő,
négyszög alaprajzú, sík fedésű,
egy nyíláson át megközelíthető,
természetes fénytől mentes,
legbelsőbb, díszített falú helyi-
ség. Egyiptomban az áldozati
asztal, görög-római kultúrákban
istenszobor helye.
Narthex: Antik templomi elő-
csarnok, középkorban a temp-
lom előcsarnoka.
Natura morte: Csendélet, ha-
lott természet.
Négyezeti torony: A templom-
épületek fő- és hosszhajójának
metsződése által képződő tér fö-
lé épített torony.
Nekropolisz: Valósághű hom-
lokzatú, tömör építményekből
álló, mérethű egyiptomi holtvá-
ros, város széli kiterjedt temet-
kezési hely.
Nemzetségi templom: Kirá-
lyok, főurak, nemesek által ala-
pított világi templom. Magyaror-
szágon Jáki Márton után Jáki
templom.
Novecento: A 20. sz. első felé-
ben a klasszicizáló modern olasz
építészeti stílusa, művészetének
és irodalmának korszaka.
Nyeregtető: Két azonos vagy
eltérő hajlású, összemetsződő
tetősík és oromfallal vagy tűzfal-
lal határolt négyszög alaprajzú
tető.
Nyitott fedélszék: Az épület
belső teréből látható, mennye-
zet nélküli tetőszerkezet.
Obeliszk: Óegyiptomi eredetű
felfelé keskenyedő, négyszög
keresztmetszetű, monolitikus,
később több kőből készült, díszí-
tett kőpillér, ókori egyiptomi
napszimbólum. Gúla alakú csú-
csát ált. arany lapokkal fedték,
törzsén a napistenhez szóló
imák, egyiptomi templomok pü-
lónja előtt ált. egy pár állt.
Odeion: Ókori félkör alakú, fe-
dett épület, kis színház elsősor-
ban zenés előadások számára,
az elsőt Periklész építette
Athénban az Akropolisz délkeleti
lejtőjén az i. e. 5. sz. közepén. A
19. sz.-ban zenés színház.
Olajfestmény: Olajfestékkel
festett festmény, ahol a festék-
anyag száradó olajban eloszla-
tott. Röviden csak olaj, ill. mellé-
írják a hordozóanyag nevét.
Oldalnyomás: Teherátadás so-
rán a boltövekben keletkező fer-
de erő, mértéke az ív laposságá-
val egyenesen arányos.
Oltár: Az égi isteneknek bemu-
tatott áldozat helye, az ókorban
utcán, templomokban, magasla-
tokon. Faragatlan kövekből álló
építménytől fokozatosan fejlő-
dött lépcsőzetes talapzatra állí-
tott, asztal alakú márvány épít-
ményig, vízszintes része a men-
za, alépítménye a tömb, illetve
szarkofág alakú.
Oratórium: Középkorban ki-
sebb kápolna, azóta sekrestye
fölötti vagy ált. templomba ab-
lakkal kapcsolódó helyiség. Ope-
rához hasonlóan szólóénekes,
kórussal kísért, zenés, drámai
hatású, általában színpadon ját-
szódó, jelmez nélküli kompozí-
ció.
Ornamentika: Díszítőelemek
összessége, díszítőművészetet.
Tárgyak és épületek felületén,
ünnepélyessé tétel vagy más
célból alkalmazott díszítmények,
ill. az ilyenekből összetevődő
rendszer. A teljes díszítettség
miatt a népművészetet gyakran
és tévesen ornamentális művé-
szetnek nevezik.
Oromfal: Az épület tetőszerke-
zetének nyitott végét lezáró, ált.
háromszög alakú, alkalmanként
díszített felmenő falazat, rajta a
szélső szarufa nyugodhat, a lé-
cezés túlnyúlik rajta. Célja a ge-
rendák bütüjének lezárása, re-
pedéseit elrejtsék, a szarufákat
oldalról eltakarják.
Oszlop: Kör, ritkábban karcsú
négyzetes keresztmetszetű füg-
gőleges alátámasztó elem.
Oszlopfő (fejezet): Az oszlop
legfelső, optikailag a teher átvé-
telére felkészítő, ált. faragott ko-
ronázó része.
Oszlopcsarnok (sztoa): Görög
építészetben a klasszikus kor
végén kialakuló monumentális
közösségi épülettípus, egyik ol-
dalán nyitott, egy vagy több
oszlopsorral tagolt, hosszú tég-
lalap alaprajzú csarnok.
Oszloprend: Oszlopokat és rá-
juk nehezedő gerendázatot szer-
ves esztétikai és szerkesztési
rendbe, arányba és motívumba
foglaló rendszer, alaptípusait az
ókori építészet alakította ki. Dór-
ban vájatos oszlop közvetlenül
az építmény pódiumán. Oszlopo-
kon főgerenda (architráv) nyug-
szik, majd keresztirányú geren-
dák közé ágyazott négyzetes
dombormű (metópé), ill. kép-
szék (fríz). A ion és korinthoszi
rendben ált. lábazatos oszlop.
Óvoda: A gyermekek tanításá-
nak első lépcsőfoka, néhol isko-
lai előképző, vagy gyermekmeg-
őrző. A gyerekek életkora orszá-
gonként változó, a legelterjed-
tebb rendszerekben 3-6 vagy 4-
7 éves.
Öntött falazat: Helyszíni vagy
előregyártott, fix vagy csúszó-
zsaluba, az építés helyén öntött,
monolit beton vagy vasbeton fa-
lazat, tartószerkezet. Gyakran a
födémmel együtt készül, előre-
gyártott elemekkel egészül ki.
Igen merev, dobozszerű szerke-
zet, változatos homlokzati meg-
jelenés.
Övpárkány: Az épület homlok-
zatán húzódó, annak síkjából ki-
emelkedő vízszintes tagoló
elem, az emeleteket vagy a
homlokzat egyes részeit választ-
ja el egymástól. Gazdagon ta-
golt formája (golyvás párkány) a
barokk építészetben terjedt el.
Pagoda: Toronyszerű, többszin-
tes, kőből, téglából vagy fából
készült építmény, vagy épület-
forma, ált. Kelet- és Délkelet-
Ázsiában, buddhista templom-
együttes része. Az ősi indiai
sztúpából alakult ki, ami ált. egy
szent ember vagy király földi
maradványai, ill. ereklyéi fölé
emelt, kupola alakú emlékmű.
Palestra: Sporttelep, tornaud-
var, az ókori görög építészet
testgyakorlás céljaira alkalmas
tornácos udvarból és olajozó,
tisztálkodó helyiségekből álló
épületfajtái. Ahol az ifjak és
gyermekek egy mester vezetése
alatt a birkózásban képezték
magukat. A felnőttek gyakorló-
helye a gimnázium.
Palazzo: Palota, királyi vagy fő-
úri lakóépület.
Paleolitikum: Őskőkorszak
vagy pattintott kőkor, a kőesz-
közök megjelenésétől az utolsó
jégkorszak végéig (2,4 millió év)
tartó időszak.
Palladio-motívum: Eredetileg
a reneszánszban, Palladio által
kitalált hármas ablakmotívum,
amiben a középső ablak tagoza-
tos félköríves záródása az álló-
téglány alakú szélső kisebb ab-
lakok szemöldökpárkányaira,
mint vállpárkányokra ül és az
ablakokat oszlopok vagy pilasz-
terek választják el. Általános-
ságban hangsúlyos középső ele-
mű ablakhármas.
Palmetta: Pálmalevelet utánzó,
hét vagy több tagú, legyezősze-
rű díszítőelem, motívum, motí-
vumsor. A görög, római és rene-
szánsz kedvelt dísze. Ált. soro-
zatosan előforduló, indákkal ösz-
szekötött, alapja az egyiptomi
pálma-motívum, az antefix fő-
eleme. Párkányzatban képszék
téglaburkolata.
Pannó: Falemezre vagy vakke-
retnél feszített vászonra készült,
építészeti keretbe foglalt, nagy-
méretű, díszítő funkciójú, falbo-
rításra használt festmény.
Pantheon: Összes isteneknek
szentelt ókori római templom,
kultusz és emlékhely, ma egy
nemzet elhunyt nagyjainak kul-
tuszhelye.
Pantokrátok: Zeusra utalva a
görög mindenható szóból eredő
elnevezés. Az ikonográfiában az
ikonok bizonyos fajtájára, típu-
sára vonatkozik. Elsősorban a
bizánci művészetben él, a leg-
több görög katolikus, ill. ortodox
templomban, általában az ap-
szis hajlatában vagy az ikonosz-
tázban található.
Papirusz: Az ókori Egyiptomban
papirusznád szárából és beléből
készített készített, tekercselhető
íráshordozó.
Párkány: Koszorú vagy főpár-
kány, egy építmény legfelső dí-
szes párkánya, felül koszorú
gyanánt övezi, a falsíkokat bete-
tőzi.
Parnasszus: Görögországi
mészkőhegység, kopár hegycsú-
csait ált. hó fedi, legmagasabb
csúcsa a Likoreia. A görög hitre-
gének klasszikus helyszíne, ol-
dalában volt a Delphoi jósda, ott
fakadt a kasztáliai forrás. Az
ókorban Apollón, Dionysos és a
múzsák szent hegye.
Pártázat: A várfal tetején ta-
golt, fogazott, lőréses mellvéd,
védőmű. A közép-európai késő-
gótikus és kora-reneszánsz stí-
luselnevezés jelzője. A 19. sz.
második felében párkányzat nél-
küli, ált. íves vagy fecskefarkas,
magastető előtti homlokfallezá-
rás, kis oromzatok sorozatával
való ékítése.
Passió (szenvedés): Szorosabb
értelemben Krisztus elfogatásá-
nak, elítéltetésének, megfeszít-
tetésének és halálának történe-
te.
Passzázs: Átjáró, két utcát ösz-
szekötő sikátor vagy két épület
közötti fedett folyosó.
Pasztofórium: Jeruzsálemi
templom része, leviták lakásai
és kincseskamrák. Ókori pogány
bazilikákban oldalkamrák. Szír
templomokban a templom ap-
szisát övező kamrák. Keresztény
templomokban a 4. sz.-tól ált.
mellékhajók apszisához épített
helyiségek.
Patio: Épület belső, ált. szögle-
tes, kis területű fedetlen udvara.
Ősi eredetű, a rómaiak esővíz el-
vezetésére és gyűjtésére hasz-
nálták.
Perspektíva: Három dimenziós
térábrázolás, a mélységet érzé-
keltető vízszintes vonalak egy
rögzített távoli pontba futnak
össze. A matematikai formulát
teljes pontossággal Brunelleschi
kísérletezte ki, Alberti 1453-ben
már kizárólag matematikai ala-
pokkal bizonyította helyességét.
Piazza: Itáliai városok köztere.
Piazza Navona az egyik legegy-
ségesebb római tér, Domitianus
császár 86-as stadionjának alak-
ját őrzi, befogadóképessége 15e
fő, lovas versenyeket rendeztek.
Reneszánszban ünnepi felvonu-
lásokat használták, 1477-tól pi-
actér a piacot, majd a barokk-
ban teljesedik ki.
Piedesztál: A posztamens szó-
val rokon értelmű, szobrok, vá-
zák, stb. talapzata, oszlopszéke.
Pieta: A keresztről levett Krisz-
tust ölében tartó, fiát sirató Má-
ria ábrázolás. Önálló kétalakos
kompozícióként a német szobrá-
szatban jelent meg (14. sz.)
Pillérköteg: A romanikában ki-
alakult, a gótikában elterjedt
templomépítészet, látszólag
több hengeres elemből álló tá-
masztóeleme.
Piramis: Négyzet alapú, gúla
alakú királyi, főúri, papi sírépít-
mény, különböző formában és
méretben, az egész világon
megtalálható.
Posta: Állomáshelyet jelentő la-
tin posta szóból ered, ahonnan a
híreket vivő futárokat vagy lo-
vast, kocsist elindították, felvál-
tották.
Prehisztorikus korszak: Törté-
nelem előtti idő, az emberi mű-
velődéstörténet része, az ember
megjelenésétől az írás megjele-
nése közötti időszak.
Pronaosz: Görög templomszen-
tély falnyúlványokkal, antepillé-
rekkel közrefogott, oszlopokkal,
bejárattal áttört fallal határolt
előtere, előcsarnoka.
Proporció: A görög analógia fo-
galma, ma az arány egyik régies
elnevezése. Művészetben az
egyes részek méretének viszo-
nya az egészhez, minden rész
méretének viszonya valamennyi
rész méretéhez.
Protodór: Ókori egyiptomi osz-
loptípus, a dór oszlopra hasonlít,
de összetettebb párnatagos osz-
lopnyakkal. Korongszerű lábaza-
ton álló, négyzetes fejlemezzel
ellátott, sokszög keresztmetsze-
tű pillér.
Pszeudo: Görög templomfor-
mák jelzője, valamely kifejezés
elő kapcsolva annak látszólagos
voltát jelöli.
Puttó: Pufók, meztelen fiúcska
képében, kis szárnyakkal ábrá-
zolt angyalfigura 17-19. sz. val-
lásos tárgyú festményein, ókor-
ban íj és nyíl nélküli amorett.
Quattrocento: 15. sz.-i itáliai
reneszánsz első szakaszának
olasz neve. Művészei csak Firen-
zében alkottak (Brunelleschi, Al-
berti, Angelico, Donatello)
Rámpa: Lejtő, kocsifelhajtó,
vasúti rakodó.
Realizmus: A 19. sz. közepén
kialakult, a valóság átfogó, hű
és jellemző vonásait kiemelő áb-
rázolására törekvő művészeti,
irodalmi irányzat. A romantika
virágkorában született, a polgári
kapitalista társadalomból való
kiábrándulás a forrása.
Refektórium: Kolostorok közös
ebédlője.
Relief: A síkból alacsony plaszti-
kával a térbe kiemelkedő, kőből,
fából, agyagból készülő szobrá-
szati vagy iparművészeti dom-
bormű. Vésett megfelelője a
mély dombormű. (lapos, félma-
gas, magas, metszett-mélyített)
Reneszánsz: Az antik építészet
formáit, eszközeit Firenzében új-
jáélesztő stílus (14-16. sz.). Jel-
lemzője az emberléptékű har-
móniára való törekvés, humanis-
ta, mélyen emberközpontú filo-
zófia, világosság és tiszta elme
fényességével szembenállás a
középkori sötétséggel. (Santo
Lorenzo, Pazzi-kápolna, Ruccelai
palota, San Pietro székesegy-
ház.
Rézkarc: Legkifinomultabb
mélynyomásos grafikai sokszo-
rosító eljárás, maró sav mélyíti a
mintázatot. Előnye a hajléko-
nyabb vonalvezetés, a tű gyor-
sabban és engedelmesebben
kezelhető, könnyen megtanulha-
tó.
Rézmetszet: A legrégibb mély-
nyomású sokszorosító grafikai
eljárás, a rajzot kis vésőkkel
metszik, vésik a sima rézlemez-
be, a nyomaton megjelenő feke-
te vonalak mélyítve vannak, el-
lentétben a fametszettel.
Ritmus: Váltakozó jelenségek
rendszeres, szabályos ismétlő-
dése, a munkából alakult ki, az
objektív valóság elvont vissza-
tükröződése. Egységesítő, külö-
nös légkört teremtve minden
művészeti forma része. Zené-
ben a dallam mellett a belső for-
ma összetevője, hangok, hang-
súlyok elosztását segíti.
Rítus: Kultikus, vallási esemé-
nyek szokásos rendje, szertar-
tásszerű viselkedésforma.
Rizalit: Az épület síkjából, ált.
teljes magasságában kiugró, az
épület hosszú, egyhangú hom-
lokzati síkját tagoló rész. Lehet
közép, oldal, vagy sarok. Főként
a fény-árnyék hatásra törekvő
barokk építészet kedvelte.
Rokokó: A barokk késői, francia
eredetű, ívkedvelő, kagyló- és
növényi díszes formája a 18. sz.
közepén. A barokk súlyos formá-
it könnyed, alakzatok, aszim-
metrikus megoldások váltják,
alaprajzban íves és kanyargós
vonalak, az iparművészeben
rafinált megoldások és virtuóz
technika jellemzik.
Római keresztboltozat: Azo-
nos keresztmetszetű félkörös
dongák egymásra merőleges
metszetéből szerkesztett négy-
zetes alaprajzú, félkörös hom-
lokívű, nyomott átlóívű, vízszin-
tes záradékvonalú, a sarkokon
alátámasztott egyszerű boltozat.
Római művészet: Ókori Róma
és provinciáinak művészete i.e.
6. sz. - 4. sz.), magába olvasztva
az etruszk hagyományokat, fel-
használva a görög művészetet.
Kiemelkedő építészeti alkotásaik
az utak, hidak, boltíves vízveze-
ték, csatornahálózat, városépí-
tészet. Szobrászati alkotásaik
nagyja épülethez kapcsolódó
körplasztika, dombormű, sajátos
római műfaj a portrészobrászat.
A festészetet emlékei főként
Pompeii, Hercunaleum villáinak
falán. Magas szintű, pompázatos
iparművészeti alkotások, ötvös-,
üveg- és bronzművészet.
Román keresztboltozat: Kö-
zépkori, félkörig emelt átlóívű,
bordák nélküli keresztboltozat,
záradékvonala a középpont felé
emelkedik.
Román stílus: A népvándorlás
után stabilizálódó Európa antik,
bizánci, közel-keleti előképek és
példák nyomán, illetve helyi ha-
gyományok alapján kialakuló,
10-14 sz. közötti építészete. Zö-
mök formák, vastag falak, lőrés-
szerű ablakok, kúpos torony, to-
ronypár, újítása a bélletes kapu.
dongaboltozatot lassan felváltot-
ta a bordás keresztboltozat.
Rondella: A várfalak oldalazása
céljából emelt körbástya. A kö-
zépkori magas, keskeny vártor-
nyokat a 15. sz. második felétől
felváltották az ágyúk elhelyezé-
sére alkalmas és az ostrom-
ágyúknak jobban ellenálló ala-
csony, vastag falú rondellák.
Rozetta: Karéjos szélű, ált. ke-
rek, néha szögletes, öt- vagy
többszirmú stilizált rózsa. Építé-
szetben és iparművészetben
használt, görög eredetű motí-
vum.
Rózsaablak: A román és góti-
kus templomok főbejárata fölött,
ritkábban az oldalbejáratok fö-
lött elhelyezett, nagyméretű, kő-
rácsos, küllős ablak, gyakran
színes ólomüvegbetéttel. Szer-
kezete a gótikában egyre bo-
nyolultabbá vált, mérműves ki-
képzéssel látták el.
Santa conversatione: Szent
beszélgetés, a művészettörténe-
ti ikonográfia fogalma. Jézussal
a karján két vagy több szent tár-
saságában látható, nyugodt és
méltóságteljes tartású Mária-áb-
rázolás, melyet a triptichon szél-
ső szárnyára vagy közvetlenül a
Madonna mellé festették.
Sátortető: Ház sátor vagy lapí-
tott gúla alakú, általában négy-
zetes vagy négyszögletes alakú
teteje.
Secco: Teljesen száraz vakolat-
ra, a mészpáncélon való megta-
padás érdekében külön kötő-
anyagot (kazein) tartalmazó fes-
tékkel készülő, a kevéssé tartós,
könnyen leporladó falfestmény.
Sfumato: A reneszánsz festési
mód a körvonalakat felold, a ré-
szeket egymásba lágyan, füst-
szerűen átmosó, füstös, fátyolos
technika.
Sgrafittó: Többrétegű, eltérően
színezett és/vagy festett, kifelé
haladva világosodó, vékony va-
kolatrétegekre, felvitt rajzolat,
mely alapján a vakolatból karco-
lással síkplasztika jellegű fali
karcolt díszítés készül.
Skanzen: Szabadtéri néprajzi
múzeum, falumúzeum, múze-
umfalu, eredeti vagy rekonstru-
ált népi épületek és építmények
látogatható összessége.
Stadion: Ókori görög eredetű,
sportversenyek rendezésére al-
kalmas, elliptikus létesítmény,
versenypálya.
Stallum: Hely, pad, templomi
szentély- vagy kóruspad, ülés,
papi díszülés olvasóval és olykor
koronázópárkánnyal, baldachin-
nal. Templomokban a szentély
vagy a kórus két oldalán a pap-
ság, ill. a kar elhelyezésére szol-
gáló ülőpad, üléseit magas hát-
támlához csatlakozó kartámasz-
tók választják el.
Stílus: Rómában a viasztáblára
véső íróvessző, Cicero szerint
később az írás és fogalmazás
módját is. Majd a divat, mód, faj-
ta, jelleg, ill. technika jelentést
kap, ma szóbeli vagy írásbeli
közlemény nyelvi kifejezésmód-
ját jelenti. Tág értelmében ösz-
szetett művészeti rendszer.
Stukkó: Mészporral, homokkal,
esetleg festékkel kevert enyves
gipszvakolat, reprezentatív bel-
ső terek, falak, mennyezetek,
szobrászati igényű, plasztikus
felületképzése, ezek összefogla-
ló neve. Felhordás, formázás,
száradás után csiszolt, festett,
aranyozott. Reneszánsztól kezd-
ve Európában kedvelt.
Szálloda: Szálloda vagy hotel,
az otthonuktól átmenetileg távol
levőknek, ellenszolgáltatásért
szállást, és ált. ellátást, kiszolgá-
lást nyújtó intézmény.
Szamárhátív: Homorú-dombo-
rú ívekből szimmetriatengelyben
csúcsban összeállított ív, a zára-
dékpontban a körszeleteket íve-
sen felkanyarítják. A 13. sz.-i an-
gol gótikában megjelent, a késő
gótikában Európa-szerte elter-
jedt, magas és karcsú, ill. nyo-
mott és lapos változata ismert.
Szamárlépcső: Csavarmenet-
ben emelkedő, fok nélküli to-
ronyfeljáró, leginkább román ka-
tedrálisokban fordul elő, amiken
eredetileg szamárháton vitték
fel az építőanyagot.
Szarkofág (testemésztő, kőko-
porsó): Egyetlen vagy két kőből
faragott, többnyire házat utánzó
testemésztő, koporsó. A görö-
göknél a szarkofágosz lítosz, a
tetemek elporladását elősegítő
mészkőfajta. Egyiptomban az
óbirodalom idején használatos,
az etruszkok főleg égetett
agyagból készítették.
Szárnyas oltár: A gótika korá-
ban kialakult oltárforma, ált. há-
rom vagy több osztású oltár. A
középső, szekrényszerűen ki-
képzett része oltárképet vagy
szoborcsoportot tartalmaz, eh-
hez mozgatható szárnyak csat-
lakoznak, amiket kívül-belül ké-
pek, esetleg domborművek dí-
szítenek.
Szecesszió: A történeti építé-
szeti formáktól elszakadó, tipi-
kusan növényi motívumokat al-
kalmazó századfordulós építé-
szeti irányzatainak közép-euró-
pai összefoglaló elnevezése. Je-
lentése kivonulás, elkülönülés,
utalva 49 bécsi művész 1897-es
kivonulására a művészeti köz-
pontból, új művészetet létreho-
zása, a historizmus és eklektika
helyett.
Szentély: A templomok különál-
ló vagy elkülönített része, ahol
az oltár és az istenszobor vagy
-ábrázolás helye, általában csak
a papok léphetnek be, a szertar-
tás színtere, szentélyrekesztő
határolja.
Szentélykörüljáró: A nyugati
kereszténység hagyományos
templomépületeinél az oldalha-
jók meghosszabbításaként a
szentélyt körülfogó épületrész.
Az apszist és szentélyt megkerü-
lő galéria, ált. pilléreken nyugvó
karcsú boltívekkel, ált. zarán-
doktemplomok esetében ked-
velt.
Szentélyrekesztő: Szerzetesi
templomokban a szerzetesek ré-
szére fenntartott helyet, a laiku-
soktól vagy a hajót a kórustól el-
választó, ajtókkal áttört díszes
építmény, része a díszes felső
galéria. Egyes esetekben az or-
gona helye.
Sziklatemplom: Barlangban
berendezett, két részre osztott,
felül lévő szimpla szikraüregből
és egy alsóbb, mesterségesen
kialakított járatrendszerből áll.
Előnye az évszaktól független
állandó hőmérséklet, hazánkban
az 1931-es katolikus Szent Gel-
lért-sziklatemplom az egyetlen.
Szima: Felfelé-kifelé bukó dom-
borulatból és homorulatból álló
sáv, az ókori görög építészetben
a koronázópárkányok tetejének
tagozata, egyébként párkányza-
tok, oszlopok tagolóeleme, szél-
ső pontjainak egymáshoz viszo-
nyított elhelyezkedése tetszőle-
ges.
Szimmetria: Mértani tükrözés,
ahol egy pont a középponton át-
haladó vagy a tengelyre merőle-
ges egyenes másik felén, azo-
nos távolságban ismétlődik
Színház: Prózai vagy énekes
színműveket előadó társulatok
előadóhelye, az ókorban nyitott,
később zárt, íves üléssorokkal,
illetve páholyokkal, a színpad
mögött az előadók és a sze-
mélyzet számára fenntartott
helységeket tartalmazó épület.
Szobrászat: Térbeli műalkotás
létrehozása.
Szoláris év: A Föld Nap körüli
keringésének ideje, hossza 365
nap, 5 óra, 48 perc, 46 mp.
Holdév: 12 hónap, hossza 354
nap, 8 óra, 48 perc, 36 mp.
Holdhónap a Hold Föld körüli ke-
ringésének ideje, hossza 29 nap,
12 óra, 44 perc, 3 mp.
Sztélé: Ógörög, tábla vagy osz-
lop alakú, áldozati vagy sírem-
lék, illetve fontos események al-
kalmára emelt emlékoszlop.
Táblakép: Többnyire fatáblára
vagy más merev felületre olaj
vagy akrilfestékkel készített el-
mozdítható kép.
Tájépítészet: Célja a tájalkotó
természeti és mesterséges ele-
mek bizonyos szempontú rende-
zése, az emberi alkotások kom-
pozícióba helyezése.
Tájkép: Elsősorban a festészet
egyik műfaja, melynek tárgya
legtöbbször a természeti, illetve
az ember formálta környezet.
Támfal: Függőleges v. enyhén
döntött, nehéz elemekből álló
masszív, súlyos falazat, feladata
a talaj vagy feltöltés megtá-
masztása.
Támpillér Falszerkezet síkjából
kiugró, arra merőlegesen fala-
zott, gyakran lépcsőzetes, négy-
zetes keresztmetszetű merevítő,
támasztó falmegerősítés, Góti-
kus épületeken a boltszakaszok
határvonalán, az oldalnyomás
felvételére, amit olykor külön
szerkezeti elem, a díszes fiato-
rony terhelhet le.
Támív: Tipikusan a tetőszerke-
zet boltozatának oldalnyomását
felvevő és azt merevítő, pilléres
vagy falazott-íves, elsősorban a
bazilikális elrendezésű gótikus
épületeken a mellékhajó fölött
átívelő, a támpillérekre terhelő
szerkezet.
Tégla: Szárított vagy égetett,
falazásra, burkolásra, térfedésre
alkalmas, többféle méretben és
szerkezetben készített agyagter-
mék.
Téglagótika: A téglaépítészet
jellegzetes és művészi formája a
kőben szegény Északnyugat-Eu-
rópában. Nagy tömegű, zárt, kí-
vül vakolatlan téglafalak és kis
ablakok jellemzik.
Tempietto: Naosszal rendelke-
ző görög eredetű, majd Itáliában
felélesztett centrális építmény,
templomocska, átriumos falán
körbefutó dór oszlopsorral.
Terrakotta: Jó minőségű sárga,
sárgás, sárgásbarna vagy vörös
agyakból, máz nélküli, egyszer
égetett cserépáru vagy mű-
tárgy.
Therma: Ókori római fürdőépü-
letek megnevezése, hideg és
meleg vizes, illetve gőzfürdők,
melyek zene- és előadótermet,
könyvtár tartalmaztak.
Tholosz: Kör alaprajzú épület,
általában templom, később sze-
rint kupolás építmény, síremlék.
Gyakran álkupolával fedték, né-
ha a kupolát jelenti.
Timpanon: Nyeregtetős épüle-
tek egyenlő szárú háromszög
alakú, párkánnyal keretezett,
ált. domborművekkel szobrokkal
kitöltött orommezője. Ablak- és
ajtónyílások felett a keretezés
részenként gyakran alkalmazott,
íves záródással vagy nyitott
alakban.
Tóra: Mózes öt könyvét tartal-
mazó, zsinagógai felolvasásra
szánt díszes, zsidó vallási perga-
mentekercs. Kellékei a szek-
rény, függöny, korona, mutató.
Tórusz: Oszlopok félkör kereszt-
metszetű, félgyűrűs kitüremke-
dő tagolóeleme lábazaton, a
talplemez fölött. Tórusz alakú a
kerékpár gumitömlője.
Trecento: 14. sz. olaszul, az
érett gótika és a kezdődő rene-
szánsz kora. Építészetének sajá-
tos itáliai változata főként Tos-
canában élt, jellegzetessége a
tágasabb, világosabb téralkotás,
a gazdag, ornamentális homlok-
zatépítés, a reneszánsz építé-
szet előkészítése.
Triglif: Dór oszloprend képszé-
kében, a síkból kiemelkedő, a
párkány frízeinek metopéit elvá-
lasztó, álló téglány alakú hasáb.
Szélessége 1M, magassága a
fríz méretének megfelelően
1,5M. Felületét középen két
egész, szélein egy-egy fél függő-
leges bemetszés tagolja.
Triptichon: Háromrészes tábla-
kép, két oldalán felényivel kes-
kenyebb szárnyakkal határolt,
talpazaton álló, fafaragványú
párkánnyal koronázott oltár-
szekrény, aminek belsejében és
oldalszárnyain festmények vagy
szobrászati művek.
Tumulusz: Világszerte elterjedt
halomsír, sír vagy sírcsoport,
amely fölé földből és kövekből
halmot emeltek (i.e. 4. évezred-
től az Újbirodalom koráig).
Türbe: Prominens személynek
(szultán, hadvezér, vallási veze-
tő) állított sírbolt, mauzóleum. A
11. sz.-ban jelent meg az iráni
szeldzsuk építészetben, majd az
oszmánok is átvették. Kezdet-
ben henger vagy kúp alakú, to-
ronyépítmények, később sokszö-
gűek. Önálló vagy mecsetegyüt-
tes része.
Udvarház: Árpád-korban ural-
kodói udvarbirtok, világi vagy
egyházi földesúri uradalom köz-
pontja, személyzettel, a király
és kísérete számára szálláslehe-
tőséggel. Az adókat a legköze-
lebbi udvarházba szolgáltatták
be, előzménye 10. sz.-i törzsi-
nemzetségi vezetők szálláshe-
lyei.
Unikornis: Homlokán hosszú,
egyenes, tekervényes szarvat
hordó, fehér, lószerű mesebeli
állat. Kezdetben több állat alak-
jában ismert.
Urbanisztika: A települések,
térségek, régiók életének, mű-
ködésének feltárásával foglalko-
zó tudományág.
Utolsó ítélet: Végítélet, apoka-
liptikus eredetű zsidó-keresz-
tény elképzelés a világtörténel-
met lezáró nagy, isteni ítélke-
zésről, gyakran Krisztus második
eljövetelével hozzák kapcsolat-
ba. Michelangelo 1535-1541 kö-
zött készült festménye.
Utolsó vacsora: Jézus szenve-
déstörténetének az elfogatás
előtti utolsó eseménye, ahol a
tanítványok körében ünnepelte
húsvét előestéjét, a vacsorán
kenyeret és bort, mint saját tes-
tét és vérét kínálta nekik. A ke-
reszténységben ezen alapszik az
oltáriszentség és az úrvacsora.
Ülőfülke: Falba mélyített fülke
a gótika korában, ülőpadkával
fölötte egyszerű, vagy gazdagon
tagozott ívekkel.
Üzemi épület: Termelő-, raktá-
rozási-, kereskedelmi-vendéglá-
tó szolgáltatási célú épület, iro-
daházak, üzletek, bevásárlóköz-
pontok, logisztikai központok.
Ipari, gazdasági, mezőgazdasági
épületek.
Vakolat architektúra: Kőfara-
gás helyett habarcsból kialakí-
tott, építészeti tagozatokat és
díszeket alkalmazó homlokzat-
képzés, főleg a 19. sz.-ban.
Vállkő: Ókeresztény és bizánci
építészetben az antik oszlopfeje-
zet abakusza és a boltöv indítá-
sa közötti, kereszttel vagy az
oszlopfő leveles kiképzésével
egyezően díszített, lefelé fordí-
tott csonka gúla alakú tagozat.
Az ikerablakok konzolszerűen ki-
szélesedő vállrésze.
Villa: Vidéki lak, birtok közepén
lakóház, gazdasági épületekkel.
Itáliai eredetű, alaptípusát Palla-
dio alkotta, reneszánszban ked-
velt második lakhely.
Voluta: Építészetben teherhor-
dásra alkalmazott, külső formái-
ban nyomást és elasztikus ellen-
állás kifejező, csigavonalas díszí-
tőelem, lépcsős homlokzatokon
tipikusan az alacsonyabb fejeze-
tek átvezetője. Ión oszlopfő dí-
sze, később a korinthoszi oszlop-
fő 4 sarok-volutája, a korinthoszi
oszloprend fő párkányán a sza-
rufő, a görög és reneszánsz nyí-
lás- és szemöldökpárkány gyám-
kövei. A hajlat középső lencse
alakú kiugrása voluta szeme.
Westwerk: Általában középkori
székesegyház, nyugati homlok-
zatán védőbástya szerű előépít-
mény. A késő római és Karoling
korban a templom nyugati olda-
lán a keresztelés, temetési és
keresztelési szertartás többszin-
tes helye. Középkorban a nyuga-
ti kórus, szentély, torony együt-
tese.
Zárókő: Boltozatba vagy boltív
csúcsába utoljára behelyezett,
gyakran faragásokkal díszített
építőkő.
Zikkurat: Toronytemplom vagy
lépcsős templom, sajátos mezo-
potámiai templomforma, ahol
egymásra rakott, egyre kisebbe-
dő teraszok tetején szentély
vagy szűkebb értelemben vett
templom állt. Eleinte szerény
méretű, egyszobás, vályogtég-
lás négyszögépület, általában
valamilyen alapzaton áll.
Zsinagóga: A gyülekezés háza,
a zsidó istentisztelet helye.
Rendszerint egy nagy csarnok-
ból áll (szentély, imádkozás, bé-
ma, frigyszekrény tere). Kisebb
helyiségek tanulás, iroda, más
gyülekezés céljára. Nagyobb zsi-
nagógákban külön helység (ta-
nulás háza), a Tóra tanulmányo-
zására.