2Móz 1.: Izráel fiai nagy néppé lesznek Egyiptomban.

Az egyiptomiak elnyomják Izráelt

(Előzmények: Mózes első könyve vége felé olvashatjuk, hogy József hívására Jákób, a
József testvérei (Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon, Benjámin, Dán, Naftáli, Gád,
Áser) és a testvéreinek a családjai elmentek Egyiptomba a nagy éhínség idején. Hetvenen mentek
így Egyiptomba. Közben sok-sok év telt el és Izráel fiai nagy néppé lettek.)

József és testvérei meghaltak, és Egyiptom új fáraója nem ismerte Józsefet. A fáraó és az

egyiptomiak félni kezdtek az izráeliektől, mert azok nagyon sokan voltak. A fáraó
megparancsolja Izráel fiainak, hogy építsenek fel neki két raktárvárost.

Azonban hiába bántak nagyon rosszul Izráel fiaival, ők még nagyobb néppé lettek.

Ekkor a fáraó megparancsolta a két héber bábának, hogy minden fiúgyermeket öljenek
meg. De a bábák nem teljesítették a fáraó parancsát, mert félték Istent. Amikor a fáraó kérdőre
vonta őket, azt mondták, hogy a héber anyák olyan erősek, hogy mire ők megérkeznek, hogy
segítkezzenek a szülésben, addig megszületnek a csecsemők.

Akkor a haragos fáraó még szörnyűbb parancsot ad: miután megszületnek a héber
fiúcskák, a szülők be kell őket dobják a Nílusba.

2Móz 2.: Mózes születése. Mózes gyilkol és elmenekül

Egy héber családban fiúcska születik. A szülők eldöntik, hogy nem dobják bele a kisfiút a
Nílusba, hanem megmentik az életét. Miután már nem rejtegethetik őt, egy gyékénykosarat
bekennek szurokkal és gyantával, beleteszik a gyermeket, és a Nílus partjára teszik a sás közé.

Közben a gyermek nővére (Mirjám) távolról figyeli, hogy mi történik.

Éppen akkor megy a Nílushoz a fáraó leánya, hogy fürödjék. A fáraó leánya meglátja a
kosarat, és megparancsolja a szolgálóleányának, hogy hozza el neki a kosarat.

Amikor felnyitotta a kosarat s meglátta a síró gyermeket, megsajnálta.

Ekkor a kisgyermek nővére (Mirjám) megkérdezte a fáraó leányától, hogy szerezzen-e

egy szoptató anyát a héber anyák közül. A fáraó leánya beleegyezett ebbe, sőt még pénzt is adott
a kisgyermek anyjának, amiért vigyáz a kisgyermekre.

Miután a kisgyermek kicsit megnőtt, a fáraó leánya magához vette, fiává fogadta, és
elnevezte Mózesnek. Ez a név azt jelenti, hogy: „a vízből húztam ki”.
 40 év telt el.

Egyik alkalommal, amikor Mózes meglátogatta a hébereket, hát látja, hogy egy
egyiptomi egy héber rabszolgát üt. Mózes nagyon megharagudott, agyonütötte az egyiptomit és
elrejtette a homokba.

Másnap ismét kiment a héber rabszolgák közé. Ekkor két héber férfi veszekedett. Mózes
csitítani akarta őket, de az egyik közülök azt kérdezte: „Talán engem is meg akarsz ölni, mint azt
az egyiptomit?”

Mózes megijedt, hogy kitudódott a dolog, és nyomban elmenekült, hisz tudta, hogy a
fáraó meg fogja őt ölni azért, amit tett.

Mózes messzire ment: Midján földére. Amint lepihent egy kútnál, éppen akkor érkezett
oda Midján papjának, Reuélnek (Jetrónak) hét leánya, akik meg szerették volna itatni a nyájukat.

Igen ám, de az ott lévő pásztorok elkergették a leányokat. Ekkor Mózes védelmébe vette
a leányokat, és megitatta a nyájukat.

Hálából a leányok apja szolgájává fogadta Mózest, és a Cippóra nevű leányát adta neki
feleségül. Született egy kisfiúk, akit Gersómnak neveztek el.

Közben 40 év telt el, és Egyiptom fáraója meghalt.

Izráel fiainak pedig nagyon keserves volt a sorsuk. Sokat imádkoztak Istenhez, hogy
szabadítsa meg őket az egyiptomiaktól.

2Móz 3.: Isten megjelenik Mózesnek és elhívja őt

Egy szép napon, amikor Mózes az ő apósának, Jetrónak a juhait legeltette, elérkezett
Isten hegyéhez, a Hórebhez.

Itt egy furcsa dolgot lát Mózes: egy csipkebor ég, de nem ég el! Közelebb megy, hogy
megnézze ezt a furcsa jelenséget, s ekkor hallja, hogy „Valaki” a nevén szólítja:

--Mózes! Mózes!

Mózes bizonyára nagyon megijedhetett, de válaszolt:

--Itt vagyok!
 Ekkor Isten figyelmezteti Mózest, hogy vegye le a saruját (a cipőjét), mert szent a hely,
ahol áll. Ezek után Isten elmondja Mózesnek, hogy Izráel fiainak az imáit meghallgatta, és
Mózest bízza meg azzal a feladattal, hogy vezesse ki a népet Egyiptomból.

Mózes nem meri elvállalni ezt a nagy feladatot, mert ő egy „senki”.

--Hogy menjek én a fáraó elé – mondja Mózes Istennek, és hogy kérjem tőle, hogy
engedje el a népet? Ki vagyok én, hogy a fáraó hallgasson rám?

Isten viszont bátorítja Mózest:

--Én veled leszek. Az lesz a jele annak, hogy én veled leszek, hogy miután kihozod a
népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok bemutatni az áldozatot nekem.

--És ha megkérdezi tőlem Izráel népe, hogy ki küldött, akkor mit válaszoljak?

--Vagyok, aki vagyok. A „Vagyok” küldött engem hozzátok – ezt kell válaszolnod –
mondta Isten Mózesnek.

Isten még azt is elmondja Mózesnek, hogy a fáraó nem engedi majd el a népet, hogy
áldozzanak Neki, ezért Ő majd megveri az egyiptomiakat mindenféle csodával. Végül majd
elengedi a fáraó a népet sok-sok kinccsel és drága ruhával, melyeket a héber asszonyok elkérnek
az egyiptomi asszonyoktól. Így fosztja majd ki a zsidó nép Egyiptomot.

2Móz 4.: Isten felkészíti Mózest a küldetésre. Mózes visszatér Egyiptomba

Mózes nem szeretné elfogadni ezt a hatalmas feladatot, mondván, hogy az egyiptomiak
nem fogják elhinni, hogy Isten küldte őt.

Ekkor Isten mutat neki három jelt:

1.A kezében levő pásztorbotot Mózes ledobja a földre, az kígyóvá változik, Mózes
megijed, de Isten parancsára Mózes megfogja a kígyót a farkánál, és az visszaváltozik bottá.

2.Mózes bedugja a kezét a ruhája alá, a keze hófehér lesz a poklosságtól, de miután újból
visszadugja a kezét a ruhája alá, a keze meggyógyul.

3.A Nílus vizéből kell majd a földre öntenie, és az vérré fog változni.

Mózes azonban még mindig nem akar engedelmeskedni Istennek, mert fél a nagy
feladattól. Most azt mondja Istennek, hogy ő nem tud jól beszélni. Ekkor Isten azt mondja neki,
hogy Ő majd megtanítja, hogy mit mondjon, és segítőül odaadja mellé Mózes bátyját, Áront.
 Ezek után Mózes elmesélte Jetrónak, az apósának, hogy mi történt vele s mit mondott
neki Isten. Jetró beleegyezett abba, hogy veje s annak családja visszamenjen Egyiptomba.

Közben Isten elmondja Mózesnek, hogy azok az egyiptomiak, akik őt meg akarták ölni,
már meghaltak. Aztán arra figyelmezteti Mózest, hogy nehogy elfelejtse bemutatni a fáraónak a
három jelet (csodát), és mondja meg neki, hogy ha nem engedi el Izráel népét, hogy áldozzon,
akkor Isten megöli a fáraó elsőszülött fiát.

Közben Isten szólt Áronnak, hogy menjen Mózes elejébe a pusztába. Mózes elmondta
Áronnak, hogy mit parancsolt neki Isten, és hogy milyen jeleket mutatott neki.

Áron pedig elmondta Izráel népének, hogy mit mondott Isten Mózesnek, Mózes pedig
bemutatta a népnek a jeleket.

Amikor mindezeket meghallotta és meglátta a nép, akkor meghajolt és leborult Isten

előtt.

Néhány érdekesség:

Érdekes, ahogy bemutatkozik Isten Mózesnek: „VAGYOK, AKI VAGYOK.”

Az Újszövetségen Jézus a János evangéliumában többször is így mutatkozik be: „Én

VAGYOK az út, az igazság és az élet”, „Én VAGYOK az élet kenyere”, „Én VAGYOK a jó
pásztor”, „Én VAGYOK a világ világossága”, „Én VAGYOK az igazi szőlőtő” stb.

Érdekességek Mózes életéből:

Mózes szüleinek neve: apja Amrám és anyja Jókebed, minketten a Lévi nemzettségéből
származtak.

Mózes két nagyobb testvére: Áron és Mirjám.

Mózes életében nyomon követhetjük Isten gondviselését. Pl.: Bátor szülőkkel és bátor
nővérrel ajándékozta meg őt Isten, a fáraó leánya megsajnálja a kis Mózest, fiává fogadja, bár
tudja, hogy héber gyermek, sőt még azt is megengedi, hogy egy ideig a saját édesanyja gondozza
a kis Mózest.

És az sem véletlen, hogy Mózes szereti a saját népét. Bár lehetett volna gazdag és híres
ember, nyugodt élete lehetett volna, bőségben és kényelemben élhetett volna, ő mégis vállalja a
héber néppel való nyomorgást, a szenvedést, a harcot, a nehézségeket, mert engedelmeskedni
szeretne annak az Istennek, aki őt megbízta, hogy vigye ki a héber népet Egyiptomból.
 De Mózes feladata nem zárul le ezzel, ugyanis még 40 éven keresztül bolyong a népével
a pusztában, és harcol a népével, amelyik engedetlen és mindig zúgolódik Isten ellen.

Érdekes, hogy Mózes 40 évig élt a fáraó udvarában, 40 évig volt Midján földjén és
ugyancsak 40 évig vezette a népet a pusztában (e pusztai vándorlásról szól a 2Móz—5Móz.)

Miután Isten megmutatja neki Kánaán földjét, (ahova nem vezetheti be a népet, mert
egyszer engedetlen volt Istennel szemben), 120 évesen meghal. Senki sem tudta meg, hogy hol
lehet a sírja, mivel Isten temette el Mózest, az Ő bátor szolgáját.