1.Parametrizált görbék.

Motiváció: Anyagi pont mozgásának leírása, számítógépes animációk programozása stb…

Def.: Az I ⊂ R intervallumon, paramétertartományon értelmezett c : I → R n sima függvény

regulárisan parametrizált (n=2;3) sík-/térgörbe , ha ∀ t ∈ I :c ' ( t ) ≠ 0 .
~
továbbiakban I és I valós intervallumokat jelöl.

Def.: A c : I → R n parametrizált görbe esetén:

 a sebesség-vektormező c ' : I → R n
 a pályasebesség v : I → R , v ( t )=∥ c ' ( t ) ∥
 a t ∈ I paraméterértékhez tartozó érintőegyenese c ( t ) + L ( c ' (t ) )
 a c természetes, vagy ívhossz szerinti paraméterezésü, ha ∀ t ∈ I :v ( t )=1

Def.: A c : I =[a , b]→ Rn parametrizált görbénél legyen

 F az [ a , b ]-nek egy t 0=a< t 1 …<t n=b intervallumfelosztása

 P pedig a felosztás ( t 0 , c ( t 0 ) ) , … , ( t n , c ( t n ) ) pontjaihoz tartozó poligon (egymásra csatlakozó
szakaszok összessége)
n
 a P poligon hossza: Λ ( P )=∑ ∥ c ( t i )−c ( t i−1 ) ∥
i=1
 A c parametrizált görbe Λ(c) ívhossza a beírható poligonok hosszának szuprémuma.
 c rektifikálható, ha ívhossza véges

Bevezetve a Δ ci =c ( t i )−c ( t i−1 ) és a Δ t=t i−t i−1jelöléseket a poligonhosszra

n n
∥ Δ ci ∥
Λ ( P )=∑ ∥ Δ c i ∥=¿ ∑ ⋅ Δ t i ¿ ; világos, hogy az egyre finomodó [ a , b ] felosztáshoz tartozó
i=1 i=1 Δti
poligonhosszak tartanak a görbe írhosszához, így írhatjuk:
b b
n
∥ Δ ci ∥ ∥ dc ∥
Λ ( c )= lim ∑ ⋅ Δ t i=∫ ⋅ d t=∫ v (t)⋅ d t
n→ ∞ i=1 Δ ti a dt a

b
Tétel: A c : I =[a , b]→ Rn parametrizált görbénél Λ ( c )=∫ v (t)⋅d t
a

t
Def.: A c : I =[a , b]→ Rn parametrizált görbe ívhosszfüggvénye σ : I → R , σ ( t )=∫ v (τ )⋅d τ
a

Def.: A ϕ differenciálható sokaságok közötti leképezés diffeomorfizmus, ha

 bijektív
 ϕ és inverze is differenciálható
Def.: A c : I → R n , ~ ~ n ~
c : I → R parametrizált görbékre, ha ∃ ϕ : I → I diffeomorfizmus, hogy
~
c=c ∘ ϕ , akkor
 c és ~
c ekvivalens görbék (valóban a fenti megfogalmazott reláció ekvivalenciareláció, azaz
reflexív, szimmetrikus és tranzitív)
  ϕ paramétertranszformáció; mely irányítástartó, ha ∀ t ∈ ~I :ϕ ' (t )>0 ; illetve irányításváltó, ha
~ '
∀ t ∈ I :ϕ ( t ) <0 . ( R → R deriválható bijektív függvények esetén a derivált nem válthat
előjelet, és sose nulla)
~
Tétel.: Ha c : I → R n reguláris parametrizált görbe és ϕ : I → I diffeomorfizmus, akkor
~ ~ n
c=c ∘ ϕ : I → R görbe szintén reguláris parametrizált görbe.
Hiszen c reguláris→ ∀ t ∈ I : c' (t) ≠ 0 ,illetve ϕ diffeomorfizmus → ∀ t ∈ I ϕ' ( t ) ≠ 0 ;így
~

∀ t ∈ ~I : ~
c ' =( c ' ∘ ϕ ( t ) ) ⋅ ϕ' ( t ) ≠ 0 → ~
c reguláris)
Tétel: Ekvivalens görbék ívhossza megegyezik

Hiszen a helyettesítéses integrállal: A c : I =[a , b]→ Rn és ~

~ ~
c : I =[ ~
n
a , b ]→ R parametrizált, a
ϕ : ~I → I diffeomorfizmus által ~
c=c ∘ ϕ ekvivalens görbékre:
~ ~ ~
b b b
Λ (~ c ' (t~ ) ∥d t=
c )= ∫ ∥ ~ ~
∫ ∥ (c ¿ ¿ ' ∘ϕ (t~ ))⋅ϕ ' (~t)∥ d ~t= ∫ ∥(c ¿ ¿ ' ∘ ϕ( ~t))∥⋅ sgn(ϕ ')⋅ ϕ ' (~t)d t~ ¿ ¿
t~= ~
a ~t = ~
a ~t= ~
a
~ ~
b b
¿ sgn(ϕ ' ) ∫ ∥(c ¿ ¿ ' ∘ ϕ ( ~t))∥ ϕ ' ( ~t)d ~t=¿ sgn(ϕ' ) ∫ ∥(c ¿ ¿' ∘ϕ ( ~t ))∥ dϕ ( ~t)¿ ¿ ¿
~t =~a ~t = ~
a

Attól függően, hogy

~
 Ha ϕ irányítástartó (ϕ ' >0 , ϕ ( ~
a ) =a és ϕ ( b ) =b ) :
~
b b
c )=sgn ( ϕ' ) ∫ ∥ (c ¿ ¿ ' ∘ ϕ ( ~t))∥ dϕ ( ~t )= ∫ ∥ (c ¿ ¿ '(t)) ∥ d t= Λ ( c ) ¿ ¿
Λ (~
~t= ~
a t=a

~
 Ha ϕ irányításváltó (ϕ ' <0 , ϕ ( ~
a ) =b és ϕ ( b ) =a ) :
~
b a b
c )=sgn ( ϕ' ) ∫ ∥(c ¿ ¿ ' ∘ ϕ ( ~t))∥dϕ ( ~t )=− ∫ ∥(c ¿ ¿ ' (t))∥d t= ∫ ∥(c ¿ ¿ ' (t))∥d t= Λ ( c ) ¿ ¿ ¿
Λ (~
~t= ~
a t=b t=a

Tétel: Az ívhossz minden parametrizált görbe esetén bevezethető paraméternek, vagyis minden
parametrizált görbével van ekvivalens természetes paraméterezésü görbe

Ehhez ugyanis megadhatunk egy eljárást:

Alkalmazás (átparaméterezés természetes paraméterezésre): A c : I =[a , b]→ Rn parametrizált görbe

t
ívhosszfüggvénye σ : I → R , σ ( t )=∫ v (τ )⋅d τ bizonyosan diffeomorfizmus, hiszen
a

σ ' ( t )=v ( t )> 0 → differenciálható és szig. mon. nő →invertálható, és inverze is differenciálható, tehát
alkalmas (inverzével egyetemben) paramétertranszformációra, a σ −1 :[0 , Λ ( c ) ]→[a , b] függvény
által c -vel ekvivalens ~ c=c ∘ σ : [ 0 , Λ ( c ) ] → R görbe valóban természetes paraméterezésü, hiszen
−1 n

alkalmazva az inverzfüggvény deriválási szabályát:

∥~
' ' −1 −1' ' −1 −1' −1
|
c ( ~t ) ∥=∥ ( c ∘ σ ( ~t ) ) ⋅σ ( ~t ) ∥=∥ ( c ∘ σ ( ~t ) ) ∥ ⋅¿ σ ( ~t )∨¿ v ( σ ( ~t ) ) ⋅
1
~
σ ( σ ( t ))
' −1
|
=v ( σ (t~ ) ) ⋅
−1 1
v ( σ −1 ( ~t ) )
=1

Ebből is láthatjuk, hogy az ívhosszt bevezetve paraméternek egységsebességű paraméterezést

kapunk.

2.Síkgörbék

Def.: A c : I → R 2 parametrizált síkgörbének (T , N ) Frenet bázisa:

 Érintőegységvektormező T : I → R2
 Normálegységvektormező N : I → R 2

cél, hogy teljesítsék:

 T (t) a c '(t ) -vel egyirányú

 (T , N ) pozitív ortonormált bázis
Tétel: A fentieket egyértelműen ki lehet elégíteni. A Frenet – bázis kiszámolása:
'
c
T= ; N=J ∘ T ; ahol J : R2 → R2 ; ( x , y ) → (− y , x ) a +90 ° -os forgatás.
v
Tétel: Frenet-formulák síkgörbékre:

( ) ( )( )
'
T = 0 ω T
N −ω 0 N

Ugyanis felbontva T ' és N ' -t a (T , N ) bázisban, bevezetve az ω=¿ T ' , N >¿ jelölést; s felhasználva,
hogy

 konstans hosszú vektor deriváltjára merőleges (T ' ⊥ T , N ' ⊥ N )

 merőleges T ⊥ N vektorokra ¿ T ' , N≥−¿ T , N ' >¿

kapjuk:
' ' '
T =¿ T ,T >T +¿ T , N > N=ωN
' ' '
N =¿ N ,T >T +¿ N , N > N =−ωT
ω
Def.: A c : I → R 2 parametrizált síkgörbe görbülete: κ= ; így a Frenet-formulák:
v

( ) (
T ' = 0 κv T
N −κv 0 N )( )
Természetes paraméterezés( v=1→ c ' =T ) esetén a gyorsulásvektor merőleges a sebességvektorra (
' ' '' ' '
∥ c ∥=konst . →T =c ⊥ c =T →T ∥ N ¿, és a simulókör középpontja felé mutat, ekkor a
' ' ''
¿ T , N >¿ skalár szorzat ± ∥ T ∥=± ∥ c ∥ az előjelek aszerint, hogy T ' és N iránya megegyezik
(pozitív, órajárásával ellentétes forgásirány esetén), vagy ellentétes (negatív forgásirány); s eszerint is
lesz κ pozitív vagy negatív.
A korábban megjelent ω (minthogy T ' ∥ N ) a T deriváltjának előjeles hossza, tekinthető a T
szögsebességének, s így a simulókörhöz tartozó szögsebességnek.

Vagyis a görbület a természetes paraméterezés esetén a gyorsulásvektor előjeles hossza, másképp az

előjeles szögsebesség.

Tétel: A görbület kiszámítása:

( ) ()
' ' '
ω c c ¿
κ= =¿T , N > ¿ =¿T , J ∘T > ¿ =¿ > =¿ c , J ∘ c > ¿3 ¿¿ ¿ ¿
' ' '' '
,J ∘
v v v v v v v
Def.: Főbb transzformációk az Euklideszi térben: az f : R n → Rn leképezés

 Lineáris transzformáció, ha ( ∀ x , y ∈ R n ∧ ∀ α , β ∈ R ) : f ( αx+ βy )=αf ( x )+ βf ( y ) ; ezeknek

pontosan az n × n-es valós mátrixleképezések felelnek meg; f ∈ Rn × n
 Ortogonális transzformációk: ha f lineáris, és belső szorzat tartó, azaz ∀ x , y ∈ Rn :
¿ x , y >¿ <f ( x ) , f ( y ) >¿; ezeknek az ortogonális mátrixok felelnek meg (oszlop/sorvektoraik
egységnyiek, és páronként merőlegesek, ezekből adódóan determinánsuk ± 1), ekkor
f ∈ O(n). Konstrukcióból adódóan a transzformáció után a távolságok, szögek, térfogatok
változatlanok.
 Speciális ortogonális transzformáció: ha f ortogonális, és irányítástartó. Ezeknek az 1
determinánsú ortogonálisok felelnek meg. Jelben f ∈ SO(n)
 Izometria: ha f távolságtartó, azaz ∀ x , y ∈ Rn : ∥ x− y ∥=∥ f ( x )−f ( y ) ∥
 Mozgás: ha f irányítástartó izometria

Tétel: Minden izometria előáll egy eltolás és egy ortogonális transzformáció kompozíciójaképpen.

Tétel: Minden mozgás előáll egy eltolás és egy speciális ortogonális transzformáció
kompozíciójaképpen.

Tétel: Paramétertranszformáció, és izometria hatása a görbületre:

Legyen c : I → R 2 parametrizált síkgörbe görbületi függvénye κ , ekkor

~ ~
c=c ∘ ϕ : I → R -nek ~
a ϕ : R ⊃ I → I paramétertranszformációval ~ 2
 κ görbületi függvényére:
~
κ=sgn ( ϕ' ) ⋅κ ∘ ϕ
a ϕ : R2 → R2 izometriával a ~ c=ϕ ∘ c : I → R -nek ~
2
 κ görbületi függvényére:
~
κ=det ( ϕlin ) ⋅ κ ; ahol (minthogy ϕ izometria, s így felbontható ) ϕ=ϕ eltolás ∘ ϕ lina ϕ -nek
eltolás és lineáris részre bontása.

Az előzőek szerint tehát a görbület invariáns irányítástartó paramétertranszformációval, vagy

mozgással szemben.

Def.: A c : I → R 2 parametrizált síkgörbének egy α : I → R sima hajlásszögfüggvénye megadja a c-hez

tartozó T : I → R2 érintőegységvektormezőjének hajlásszögét; azaz , minthogy T egységhosszú
vektormező, így felírható T ( t )=( cos ( α ( t ) ) , sin ( α (t ) ) ) alakban.

(Adott görbének végtelen sok hajlásszögfüggvénye van; de természetesen, ha α 1 és α 2is

hajlásszögfüggvénye, akkor ∀ t ∈ I :α 1 ( t )−α 2 ( t )=k ⋅2 π valamilyen k egészre.)
Tétel: A fenti jelölésekkel α ' =κ ⋅ v ; hiszen
T ( t )=( cos ( α ( t ) ) , sin ( α ( t ) ) ) =( −sin ( α ( t ) ) , cos ( α ( t ) ) ) ⋅ α ( t )=( J ∘ ( cos ( α ( t ) ) , sin ( α ( t ) ) ) ) ⋅α ( t )=( J ∘T ( t ) ) ⋅α ( t )=¿
' ' ' ' '

' ' '

¿ N ( t ) ⋅α ( t ) ; összeolvasva a T ' =κv ⋅ N Frenet formulával: T ( t )=N ( t ) ⋅α ( t )=κv ⋅ N (t) kapjuk az
állítást.

Tétel (Görbeelmélet alaptétele síkban):

 Egzisztencia: Bármely κ :I → R sima függvényhez létezik c : I → R 2 természetes

paraméterezésű síkgörbe, melynek görbületi függvénye κ .
2
 Unicitás: Ha c 1 , c2 : I → R természetes paraméterezésü síkgörbék görbületi függvényei
megegyeznek, akkor létezik olyan ϕ : R2 → R2 irányítástartó izometria, ami egyik görbét a
másikba képezi, azaz:c 2=ϕ ∘ c1

Alkalmazás (Síkgörbe maghatározása görbületből) : Adott κ :I → R sima görbületi függvény; keressük

a természetes paraméterezésü c : I → R 2 görbét, amelynek görbületi függvénye.

Felhasználhatjuk, hogy (természetes paraméterezésnél v=1 ) α ' =κ ⋅ v=κ ; így

α (t )=∫ κ ( t ) dt +α 0 ; (itt α 0 ∈ R tetszőleges integrálási konstans); majd ezzel (természetes

'
paraméterezésnél c =T =(T 1 , T 2 ) )

( )( )
c ( t ) = ∫ T 1 ( t ) dt+ x 0 ,∫ T 2 ( t ) dt + y 0 = ∫ cos ( α ( t ) ) dt + x 0 , ∫ sin ( α ( t ) ) dt + y 0 ;ahol x 0 és y 0

tetszőleges valós integrálási konstansok.

Tétel: A fenti jelölésekkel κ ( t )=0 egyenlet megoldásai azon t paraméterértékek, amire a c(t) görbe
szakasz, egy egyenes része.

Tétel: A fenti jelölésekkel κ ( t )=konstans ≠ 0 egyenlet megoldásai azon t paraméterértékek, amire a

c(t) görbe körív, egy kör része.

Def.: A c : I =[a ; b ]→ R2 reguláris parametrizált síkgörbe periodikusan zárt, ha c kiterjeszthető az

egész valós halmazra~ 2
c : R → R reguláris parametrizált görbeként az alábbi módon (a feltételek
hozadéka, hogy c bármilyen rendű deriváltja megegyezik az a és b pontokban)

 ~
c |[ a ;b ] =c
 ∀ t ∈ [ a; b ] : ~c ( t + ( b−a ) ) =~
c (t)

Ezenfelül, ha ~
c |¿=c |¿injektív, akkor c egyszerű periodikusan zárt síkgörbe.
Def.: A c : I =[a ; b ]→ R2 periodikusan zárt síkgörbe körüljárási száma (α a hajlásszögfüggvény):

1
n c= ⋅(α ( b )−α (a))
2π
Szemlélet: Egy zárt görbénél a T érintőegységvektormező valahány teljes körülfordulást végez (az
origó körül), ez a körülfordulási vagy körüljárási szám. (T-nek poz./neg. forgása okoz +/- körülfordulási
számot.)

Tétel: A körüljárási szám mindig egész (akár negatív is lehet), hiszen

T ( a )=T ( b ) →α ( b )−α ( a )=k ⋅2 π valamilyen k egészre.

Tétel: A c : I =[a ; b ]→ R2 természetes paraméterezésü periodikusan zárt síkgörbe κ :I → R

görbületi függvénnyel, akkor:
b
1
n c= ∫ κ (t ) dt
2π a

1
mely adódik a természetes paraméterezésnél fennálló α ' =κ és a korábbi n c= ⋅(α ( b )−α (a))
2π
összefüggésekből

Tétel: A körüljárási szám (előjeltől eltekintve) geometriai jellemző, hiszen a fenti n c kifejezésben κ
irányítástartó paramétertranszformációra, és irányítástartó izometriára invariáns.

Tétel (Hopf tétele): Egyszerű, periodikusan zárt síkgörbe körüljárási száma ±1.

Szemléletes: Ha valahol laposabb, másutt csúcsosabb.

3.Térgörbék

Def.: Bireguláris térgörbe: Olyan c : I → R 3 parametrizált görbe, hogy c’(t) és c’’(t) lineáris független
(Ezzel ekvivalensen c’(t) és c’’(t) vektoriális szorzata nem 0 vektor.)

Pl. egyenes nem ilyen; vagy szakaszt tartalmazó görbe

Def.: Simulósík: Bireguláris parametrizált térgörbénél c ( t ) + L(c' ( t ) ; c ' ' ( t ))

L(a,b)=a és b feszítette vektortér

Def.: Simulóiránysík: L(c ' (t ) ; c '' ( t ) )

Def.: c : I → R 3 bireguláris parametrizált görbe Frenet bázisa (T , F , B) (kisérő triéder):

 Érintőegységvektormező T : I → R3
 Főnormális egységvektormező F : I → R3
 Binormális egységvektormező B: I → R 3

cél, hogy teljesítsék:

 (T,F,B) legyen pozitív ortonormált bázis

 T legyen c’(t) , azaz érintő-, és bejárásirányú
 (T,F) generálja a simulósík origóba eltoltját =simulóiránysík , azaz
' ''
L ( T , F ) =L(c ( t ) ; c ( t ) ); és irányításuk közös síkjukban megegyezzen.
Tétel: A fentieket egyértelműen ki lehet elégíteni. A Frenet – bázis kiszámolása:
'
c ' ''
T= ; B= c × c ; F=B× T
v ¿¿
(T , F , B) jobbsodrásúak: B=T × F ; T =F × B ; F=B× T
'' ' ''
' c c ×c
természetes paraméterezés esetén: T =c ; F= ; B=
''
¿∨c ∨¿ ¿¿
Tétel: Frenet-formulák térgörbékre:

()( )( )
T ' 0 ω1 0 T
F = −ω 1 0 ω2 ∗ F
B 0 −ω 2 0 B

Def.: görbület, és torzió függvények:

ω1 ω2
κ=¿ T , F> ¿ = ¿ ; τ =¿ F , B> ¿ = ¿ ; így a Frenet-formulák:
' '
v v v v

()( )( )
'
T 0 κv 0 T
F = −κv 0 τv ∗ F
B 0 −τv 0 B

Természetes paraméterezés esetén:

κ=¿∨c ' '∨¿=ω 1a simulósíkban a szögsebesség ;

τ =¿ c ' , c ' ' , c '' ' ∨ ¿2 =−¿ B' ,T ≥ω2 ¿ a binormális szögsebessége, abszolút értéke a binormális
κ
deriváltjának hossza ( B' ∥ T ¿ .

Értelmezés: Ha az érintővektorral szembenézünk; akkor, ha B elfordulása óramutatójárása szerint

fordul, akkor a torzió negatív, ellenkező esetben pozitív (ahogyan a szögsebesség is értelmezett).

Tétel: c parametrizált bireguláris térgörbe görbülete mindig pozitív.

Tétel: c pontosan akkor síkgörbe, ha torziófüggvénye azonosan nulla. (Természetes paraméterezéssel

gondolkozva, a binormális nem változik⇔ c síkgörbe.)

Tétel: A konstans görbületű és torziójú bireguláris térgörbék képe kör vagy hengeres csavarvonal.
(Ugyan nem tekintjük bireg-nek az egyenest, de -mint síkbélinek tekintve- torzióját 0-nak szokás
értelmezni, így az egyenesnek is konstans 0 a görbülete, torziója)

Tétel: Bireguláris térgörbe görbülete izometriával, paramétertranszformációval szemben invariáns,

míg a torzió irányítástartó izometriával, és bármilyen paramétertranszformációval szemben invariáns.

Tétel (Görbeelmélet alaptétele):

+¿¿
 Egzisztencia: Bármely κ :I → R és τ : I → R sima függvényekhez létezik olyan c : I → R 3
bireguláris térgörbe, melyhez tartozó görbületi és torziós függvények a fentiek.
3
 Unicitás: Ha a c 1 , c2 : I → R természetes paraméterezésü térgörbék torzió, és görbületi
függvényei megeggyeznek, akkor létezik olyan ϕ : R3 → R3 irányítástartó izometria, mely egyik
görbét a másikba képezi, azaz c 2=ϕ ∘ c1

4.Felületek bevezetése:

Felületek megadhatók geometriai tulajdonságokkal, implicit, explicit egyenlettel, illetve

paraméterezéssel.

Def.: A homemorfizmus olyan leképezés, amely folytonos, invertálható, és inverze is folytonos.

Def.: F ⊂ R3 elemi felület, ha létezik hozzá r :U → F sima homeomorfizmus ; ahol U ⊂ R2 nyílt
tartomány; és r parciális deriváltjai lineárisan függetlenek.

Def.: F ⊂ R3 felület, ha bármely pontjának van olyan nyílt V ⊂ R3 környezete, hogy F ∩V elemi
felület.

Def.: F ⊂ R3 felület esetén, az r :U → F sima leképezés azU ⊂ R2 nyílt tartományon parametrizált

felület reguláris, ha r parciális deriváltjai (továbbiakban ez r 1ésr 2 ) lineárisan függetlenek bármilyen
paraméterérték-párosra.

Def.: Az r :U → R 3 parametrizált felület, és p=(u , v )∈ U esetén:

 T p r =L(r 1 ( p ) ,r 2 ( p ) ) a p ponthoz tartozó érintőiránysík

 r ( p ) + L(r 1 ( Pp ) , r 2 ( Pp )) a p ponthoz tartozó érintősík
 T p r elemei a p (paraméter) pontbéli érintővektorok

Tétel.: A fenti jelölésekkel a p ponthoz tartozó érintősík egyenlete:

| X−r ( p ) , r 1 ( p ) , r 2 ( p )|=0
Def.: Legyen r :U → R 3 parametrizált felület, c : I → U reguláris parametrizált görbe. Ekkor a
~ 3
c=r ∘ c : I → R felületi görbe. Ha c valamelyik koordinátafüggvénye konstans, akkor kapjuk a
paramétervonalakat.

Tétel: Minden felületi görbe reguláris

5.Mérés a felületen

Def.: r :U → R 3 parametrizált felület, és p ∈U esetén az r (U )=F felület első alapmennyiségei:

 E ( p )=¿ r 1 ( p ) , r 1 ( p ) >¿
 F ( p ) =¿ r 1 ( p ) , r 2 ( p )> ¿
 G ( p )=¿ r 2 ( p ) ,r 2 ( p ) >¿

Értelmezés: Tekintsünk két p pontbéli érintővektort X p , Y p ∈T p r =L ( r 1 ( p ) , r 2 ( p ) ) ; ezek felírhatóak

az( r 1 ( p ) , r 2 ( p ) )bázisban: X p=x 1 ⋅r 1 ( p)+ x 2 ⋅r 2 ( p ) és Y p= y 1 ⋅r 1 ( p)+ y 2 ⋅ r 2 ( p ) .

Ekkor ¿ X p , Y p≥¿

( )( )
x 1 y 1 <r 1 ( p ) ,r 1 ( p ) >+ ( x 1 y 2+ x 2 y 1 ) <r 1 ( p ) , r 2 ( p ) >+ x 2 y 2 <r 2 ( p ) ,r 2 ( p )≥( x1 x 2 ) E F
y1
F G y2
=α p ( X p , Y p )

Tétel.: Legyen r :U → R 3 parametrizált felület; c : I =[ a ; b ] →U ; c ( t ) =¿ )reguláris parametrizált

görbe c ( t ) =( u ( t ) , v ( t ) ) jelöléssel. Ekkor a ~ 3
c=r ∘ c : I → R felületi görbe ívhossza:
b b b
c |∨¿ dt=∫ √ ¿ u (t)⋅r 1 (c (t))+v (t )⋅r 2 ( c(t)) , u (t) ⋅r 1 (c ( t ) )+v (t)⋅r 2 (c ( t ))>¿ dt =∫ √ ¿ u ⋅ E ∘ c +2u
Λ~c =∫ ¿|~
' ' ' ' ' '2 '

a a a
Tétel.: Legyen r :U → F ⊂ R 3 parametrizált felület; és P ⊂ U mérhető (területtel rendelkező)

részhalmaz. Az F felszíne: A=∬ √ EG−F

2

Def.: Cilindrikus/hengeres vetítés

Egy 2 R megesságú, R alapkörsugarú henger belsejében elhelyezett (a henger alapköreivel érintkező

póluspontjaitól megfosztott) R sugarú gömb leképezése a henger palástjára, a henger
szimmetriatengelyére merőleges vetítéssel.

A két pólustól való megszabadulás oka, hogy a leképezés injektív és egyértelmű legyen a gömb (2
pont híján) felszíne és a hengerpalást között

Tétel.:(Arkhimédész) A cilindrikus vetítés felszíntartó

Tekintve az origó középpontú R sugarú gömböt, és a fenti konstrukció szerinti hengert.

A gömbre a szokásos földrajzi paraméterezést használva:

r ( u , v )=R ⋅ ( cos ( u ) cos ( v ) , cos ( u ) sin ( v ) , sin ( u ) ) , ahol Gömbfelület Q pontjába mutató vektor

u∈
[ −π π
2 2 ]
, szöget zár be az xy síkkal, és xy síkra vett vetülete v ∈ [ 0 ,2 π ] szöget zár be az x

tengellyel.

Illetve a hengerpalástra használható ~r ( u , v )=R ⋅ ( cos ( v ) , sin ( v ) , sin ( u ) ) , ahol a hengerpalást Q

pontjába mutató vektor xy síkra vett vetülete v ∈ [ 0 ,2 π ] szöget zár be az x tengellyel, és minthogy
z=R ⋅sin ⁡(u) koordinátája (a konstrukció folytán) −R< z < R közötti, adódik, hogy létezik egy erre
alkalmas u ∈ [ −π π
]
, (ami a megadott intervallumon egyértelmű).
2 2
A paraméterezések eredménye, hogy az egymásnak cilindrikus vetítéssel megfelelő pontok
paraméterértékei megegyeznek, így a felületelemekhez tartozók is. Kiszámítva a hengerpalást első
alapmennyiségeit: E=R⋅ cos ⁡(u); F=0 ; G=R , így a felületszámításra használatos
2 2
EG−F =R ⋅cos ⁡(u) megegyezik a gömbnél kapottal, így az egymásnak (cilindrikus vetítéssel
megfelelő) felületrészek megegyező felszínűek.

6. A felületek görbültsége.

Def.: r :U → F ⊂ R 3 ; P=(u , v )∈U , Q=r (P)∈ F .Az r Bireguláris paraméterezésü térgörbénél a P

(paramétertérbeli) pontban a felület egység hosszú normálisát megadó leképezés

r 1 ×r 2 2
np= :U → S a Gauss leképezés (itt S2 a háromdimenziós egységgömb felszíne), ezzel
¿∨r 1 ×r 2∨¿
a kifejezéssel n p U -n , vagyis a paramétertéren értelmezett.

Def.: Tekinthetjük azonban n p -t , mint a felület pontjain értelmezett F → S 2 leképezést is , ekkor

Q=r (u , v ) miatt
 (|| )
r1 × r2 −1 2
np= ∘r : F → S
r 1 × r 2||

Def.: d n p :U →T p r a Gauss leképezés deriváltja (vektor – vektor függvény deriváltja mátrix)

Mint mátrix egy lineáris leképezés; valamely paramétertérbeli w vektorra d n p ( w ) megadja az n p -nek
a w iránymenti deriváltját, azaz (a paramétertérben a P=(u , v )-ból) w irány mentén az n változását.
Fontos, hogy d n p képtere T p r , azaz a normálvektor (differenciális) megváltozása az érintőiránysíkba
esik.

(|| ||)
r1 × r2 −1 2
Def.: n p = ∘r : F → S leképezés esetén d n p :T p r →T p r , és d n p (w) megadja, hogy a
r1 × r2
felület Q=r (P) fontjából az érintőiránysíkbeli w vektor iránya mentén az n változását. Ekkor is
képtere feltétlen T p r .
−1 −1
Tétel.: d r p ( e 1 )=r 1 → d r p ( r 1 ) =e1 , hasonlóan d r p ( r 2 )=e2

(|| ||)
r1 × r2 −1 2
Tétel.: A korábbi tétel n p = ∘r : F → S konvencióval:
r1 × r2

∂n ∂n
d n p ( r 1 )=n1= ,illetve d n p ( r 2 ) =n2=
∂u ∂v
−1
Def.: Weingarten leképezés, vagy formaoperátor: W p :T p r → T p r ; W p =−d n p ∘d r p
−1
A d r p szerepe, hogy az értelmezési tartomány T p r lehessen. Ugyanis a d n p leképezés a
paramétertéren értelmezett, így először a w ∈ T p r vektort (mely a felület Q=r ( P ) pontjából az
−1
érintőiránysíkbeli elmozdulást jelenít meg) d r p visszaképezi egy ennek megfelelő paramétertérbeli
elmozdulásra, majd ezen már értelmezett a d n p .

(|| )
r1 × r2 −1 2
Def.: n p = ∘r : F → S konvenció mellett W p :T p r → T p r ; W p =−d n p
r 1 × r 2||

Ekkor ugyanis d n p már megfelelő T p r értelmezésű tartományú.

Tétel.: A Weingarten leképezés (és a Gauss leképezés deriváltja) szimmetrikus lineáris transzformáció;
azaz ¿ W ( X p ) ,Y p ≥¿ X p , W (Y ¿¿ p)>¿ ¿ .

Hiszen az (r 1 ; r 2) bázisban a bázisvektorokra már fennáll, hogy

¿ W ( r 1 ) , r 2≥←d n p ( r 1) , r 2 >¿<−n1 ,r 2> ;

minthogy n merőleges r 1ésr 2 -re, tudhatjuk, hogy

¿ n , r 21≥−¿ n1 ; r 2 >¿ ; és ¿ n , r 12≥−¿ n2 ; r 1 >¿ ;

felhasználva, hogy sima r-nél: r 12=r 21 ; kapjuk:

¿ W ( r 1 ) , r 2≥¿−n 1 , r 2≥−←n , r 21≥¿ r 21 , n≥¿ r 12 , n≥¿ r 1 ,n 2≥¿ r 1 ,W ( r 2) > ¿
Def.: Második alapmennyiségek:

 L=¿ n , r 11 > ¿
 M =¿ n , r 12 >¿
 N=¿ n ,r 22>¿

Def.: A Weingarten leképezés (-minthogy szimmetrikus, ezért sajátértékei valósak, és ortogonálisan

diagonalizálható, vagyis sajátvektoraiból ortogonális bázis képezhető-) sajátértékei a felület (
Q=r ( P ) , P∈ U pontjához tartozó) főgörbületei, legnagyobb sajátértéke κ 1 ( p), legkisebb κ 2 ( p);
sajátirányai a felület főirányai.

Def.: Nevezetes görbületek:

 Gauss- vagy szorzatgörbülete : Κ ( p )=κ 1 ( p)⋅ κ2 ( p)

κ 1 ( p ) +κ 2 ( p )
 Minkowski- vagy átlaggörbülete : : H ( p )=
2
Példák Nevezetes görbületekre:

 Sík
 Gömb
 Henger

Def.: A bilineáris alapformák T p r ×T p r → R , a kvadratikus alapformák T p r → R leképezések;

X p , Y p ∈T p r esetén

 Első bilineáris alapforma: α p ( X p ,Y p )=¿ X p , Y p >¿

 Első kvadratikus alapforma : I p ( X p )=α ( X p , X p ) =¿ X p , X p >¿ pozitív definit
 Második bilineáris alapforma: β p ( X p ,Y p )=¿ W p (X ¿¿ p),Y p ≥¿ Y p ,W p (X ¿¿ p)>¿ ¿ ¿
 Második kvadratikus alapforma : II p ( X p ) =β ( X p , X p )=¿ W p (X ¿¿ p), X p> ¿ ¿

Tétel: Az első alapforma mátrixa az (r ¿ ¿ 1 , r 2)¿ bázisban:

( EF GF )
Tétel: A második alapforma mátrixa az (r ¿ ¿ 1 , r 2)¿ bázisban:

( ML MN )
Tétel: A Weingarten leképezés mátrixa az (r ¿ ¿ 1 , r 2)¿ bázisban az alapmennyiségekkel:

( ) ( ML MN )
−1
E F
F G

Tétel: A nevezetes görbületekre a Weingarten ((r ¿ ¿ 1 , r 2)¿ bázisban felírt) mátrixának

karakterisztikus egyenletéből:

(( ) ( )) (( ) )∗det (( ML MN ))= EG−F

−1 −1
1
K ( p )=det ( W p ) =det E F L M =det E F
2
2
⋅(ln−M )
F G M N F G
 (( ) ( ML MN ))
−1
 H ( p )=trace ( W p )=trace E F
F G

Tétel: Felületi görbék görbületére: (T,F,B) Frenet bázisban:

I I p( c' ( t ) )
κ ( t ) ⋅< n p , F ( t )≥
I p ( c ' (t) )

Ha a Q=r (P) felületi pontot metsző, rögzített irány menti (a görbe érintője rögzítve Q-ban) felületi
görbék közül keresvén a legnagyobb/legkisebb görbületűt; arra jutunk, hogy a kifejezésből κ (t)
értéke tetszőleges naggyá tehető alkalmas F ( t ) főnormálisú görbével. Azonban, ha a kifejezés
minimumát keressük, adódik, hogy ¿ n p , F ( t ) >¿-t (abszolút értekben) maximalizálni szeretnénk, mely
legfeljebb 1 (vagy -1 esetben), pontosan akkor ha n p és F párhuzamosak, így adódik az igény a
következő definícióra, és tételre:

Def.: A felületnek egy pontját, és abbéli normálvektorát tartalmazó síkmetszete egy ún.
normálmetszet , mely síkmetszet egy felületi görbe (így értelmezett annak görbülete).

Tétel.: A felület Q=r (P) pontjához tartozó, adott X p ∈T p r irány által kijelölt síkmetszetek (mint
felületi görbék) görbülete az X p irányú normálmetszet esetén minimális, ennek görbülete Q-ban:

κ ( X p )=
| I I p ( X p)
I p( X p) |
Def.: A felület Q=r (P) pontjában az X p ∈T p r irányban az ún. normálgörbület (előjeles) :
I I p ( X p)
κ ( X p)=
I p( X p)

Az eddigiekből természetese:

Tétel: κ ( X p ) =¿ κ ( X p )∨¿

7. Kompatibilitási egyenletek és következményei.

Egy bireguláris parametrizált r : R2 ⊃ U → F ⊂ R3 felület esetén a felület egy r ( u , v )=P ∋ F pontja

esetén (r ¿ ¿ 1 , r 2 ,n p)¿ bázist alkot , ahol n p a felület P-beli egységhosszú normálvektora merőleges
r 1ésr 2-re.

Eszerint ebben a bázisban minden térvektor felírható, innen kapjuk a Gauss- és Weingarten
egyenleteket:

Def.: Weingarten egyenletek:

∂n
n1 = =−W ( r 1 )=−w11 r 1−w21 r 2+ 0 n
∂u
∂n
n2 = =−W ( r 2 )=−w12 r 1−w 22 r 2 +0 n
∂v
minthogy n1 ⊥ n⊥ n2 adódik, hogy az n együtthatója 0 a felírásban.

Másrészről A

W ( r 1 ) =w 11 r 1+ w21 r 2 ; és

W ( r 2 ) =w 12 r 1 +w 22 r 2;

képletet az ( r 1 , r 2 ) bázisban értelmezve azt kapjuk, hogy

 az r 1 bázisvektor W általi képe az ( r 1 , r 2 ) bázisban

( )
w11
w21

 az r 2 bázisvektor W általi képe az ( r 1 , r 2 ) bázisban

( )
w12
w22

Azaz W mátrixa az ( r 1 , r 2 ) bázisban

( w11 w12
w21 w22 )
; azonban korábban láttuk, hogy W mátrixa az ( r 1 , r 2 )

( ) ( ML MN ) ; így:
−1
E F
bázisban
F G
Tétel.: A Weingarten egyenletek együtthatóira:

( ) ( )( ) ( )
−1
w 11 w 12 1 FM −GL FN−GM
− =− E F L M =
w 21 w 22 F G M N EG −F LF−EM FM −EN
2

Def.: Gauss egyenletek, Christoffel-szimbólumok:

( G 1 ) :r 11=Γ 111 r 1+ Γ 211 r 2+ γ 11 n

( G 2 ) : r 12=Γ 112 r 1 + Γ 212 r 2+ γ 12 n

( G 2' ) : r 21=Γ 121 r 1 + Γ 221 r 2 +γ 21 n

( G 3 ) : r 22=Γ 122 r 1+ Γ 222 r 2 +γ 22 n
Minthogy sima r függvénynél a vegyes parciális deriváltak megegyeznek, kaphatjuk:
1 1 2 2
r 12=r 21 → Γ 12=Γ 21 ∧ Γ 12=Γ 21 ∧ γ 12=γ 21
Az (1)-(3) egyenleteket n-nel skalárisan szorozva, és felhasználva, hogy

 ¿ n , n≥1és <n , r 1≥¿ n ,r 2 ≥0 (n egységhosszú és merőlegesr 1ésr 2 -re)

megjelennek a második alapmennyiségek

¿ ( G 1 ) , n>: L=¿ r 11 , n≥γ 11

¿ ( G 2 ) ,n> : M =¿ r 12 , n≥γ 12

¿ ( G 3 ) , n>: N=¿ r 22 , n≥γ 22

Az (1)-(3) egyenleteket r 1 és r 2 -vel skalárisan szorozva, és felhasználva, hogy

 r 1 ⊥ n⊥ r 2 →< n , r 1≥¿ n , r 2≥0

∂E Eu
 =Eu=∂<r 1 ,r 1> ¿ =¿ r 11 , r 1 >+¿ r 1 , r 11 ≥2 ⋅< r 11 , r 1> →< r 11 , r 1≥ ¿
∂u ∂u 2
∂E Ev
és =Ev =∂<r 1 , r 1> ¿ =¿ r 12 , r 1 >+¿ r 1 , r 12≥2⋅< r 12 , r 1 >→<r 12 , r 1≥ ¿
∂v ∂v 2
∂G Gu
 =Gu=∂<r 2 , r 2 > ¿ =¿ r 21 , r 2 >+¿ r 2 , r 21 ≥ 2⋅<r 21 ,r 2 >→< r 12 , r 2≥ ¿
∂u ∂u 2
∂G Gv
és =Gv =∂< r 2 , r 2 > ¿ =¿ r 22 ,r 2>+ ¿ r 2 , r 22≥2 ⋅< r 22 , r 2 >→<r 22 ,r 2 ≥ ¿
∂v ∂v 2

∂F + Ev Ev
 =F u=∂<r 1 , r 2 > ¿ =¿ r 11 , r 2> +¿ r 1 ,r 21≥¿ r 11 ,r 2> →< r 11 , r 2≥F u− ¿
∂u ∂u 2 2
∂F Gu Gu
és =F v =∂< r 1 , r 2 > ¿ =¿ r 12 ,r 2>+ ¿ r 1 , r 22≥ +¿ r 1 , r 22> →< r 1 ,r 22≥F v − ¿
∂v ∂v 2 2
megjelennek az első E=¿ r 1 ,r 1 >¿ , F=¿ r 1 , r 2> ,G=¿ r 2 ,r 2> ¿ alapmennyiségek és deriváltjaik:

Eu 1 2
¿ ( G 1 ) , r 1 >: =Γ 11 E+ Γ 11 F
2
Ev 1 2
¿ ( G 1 ) , r 2 >: F u− =Γ 11 F + Γ 11 G
2
Ev 1 2
¿ ( G 2 ) ,r 1 >: =Γ 12 E+ Γ 12 F
2
Gu 1 2
¿ ( G 2 ) ,r 2 >: =Γ 12 F + Γ 12 G
2
Gu 1 2
¿ ( G 3 ) ,r 1>: F v − =Γ 22 E+ Γ 22 F
2
Gv 1 2
¿ ( G 3 ) ,r 2>: =Γ 22 F+ Γ 22 G
2
A 6 db -a Christoffel-szimbólumokban lineáris- egyenleteket összefoglalóan mátrixalakba is
írhatjuk:

( )
Eu Ev Gu
Fv −
)( )
1 1 1

( E F Γ
F G Γ
11
2
11
Γ
Γ
12
2
12
Γ
Γ
22
2
22
= 2
F u−
Ev
2
Gv Gv
2

2 2 2

( )
−1
E F
amiből balról -el szorozva kapjuk, hogy
F G
Tétel: A Christoffel-szibólumok kifejezhetőek az első alapmennyiségekkel és deriváltjaikkal:
 ( )
Eu Ev Gu
F v−
( )(
1 1 1

)
−1
Γ Γ Γ
11
2
12
2
22
2
= E F ⋅ 2 2 2
Γ Γ Γ F G Ev Gv Gv
11 12 22
F u−
2 2 2

Ha r (és n) sima, akkor a Young tétel szerint a vegyes harmad(/másod)rendű parciális deriváltak is
megegyeznek (korábban már kihasználtuk r másodrendű parciális deriváltjainak egyezőségét), így
különbségük azonosan nulla, mely újabb egyenletekhez vezetnek:

Def.: Kompatibilitási egyenletek:

( K 1 ) : ( r 11 )2−( r 12) 1 ≡ 0

( K 2 ) : ( r 12 )2−( r 22 )1 ≡ 0

( K 3 ) : ( n1 )2−( n2 )1 ≡ 0

Mely egyenletekbe a Gauss egyenleteket ( L=γ 11 ; M =γ 12 ; N =γ 22 ) helyettesítve:

∂ ∂
∂v
( Γ 11 r 1 + Γ 11 r 2 + ln )− ( Γ 12 r 1 + Γ 12 r 2 + Mn ) ≡ 0
1 2
∂u
1 2

A deriválásoknál figyelembe véve a szorzat deriválási szabályát:

(Γ ¿ ¿111)v r 1 + Γ 111 r 12 + ( Γ 211 )v r 2 + Γ 211 r 22 + L n2+ Lv n+ ¿ ¿

−¿
Ismét a Gauss egyenleteket helyettesítve:

(Γ ¿ ¿111)v r 1 + Γ 111 ⋅ ( Γ 112 r 1 + Γ 212 r 2+ Mn ) + ( Γ 211 ) v r 2+ ¿ ¿

+ Γ 211 ( Γ 122 r 1+ Γ 222 r 2 + Nn ) + L n2 + Lv n+¿

−¿
Itt tovább helyettesítve n1 és n2 -őt a Weingarten egyenletek szerint:
( ¿) :

(Γ ¿ ¿111)v r 1 + Γ 111 ⋅ ( Γ 112 r 1 + Γ 212 r 2+ Mn ) + ( Γ 211 ) v r 2+ ¿ ¿

+ Γ 211 ( Γ 122 r 1+ Γ 222 r 2 + Nn ) + L(−w12 r 1−w22 r 2)+ Lv n+¿

−¿
Ezek után már a megjelenő vektorok r 1 , r 2 , n ; így összefoglalva írhatjuk, hogy kialakult:

A1 r 1 +B 1 r 2 +C 1 n ≡ 0

Minthogy azonban r 1 , r 2 , n vektorok bázist alkotnak, csak úgy lehet azonosan nulla egy lineáris
kombinációjuk, ha A1=B1=C 1=0

B1=0 -ból kapjuk:

 Γ 111 ⋅ Γ 212+ ( Γ 211 ) v + Γ 211 ⋅ Γ 222 + L⋅ ( −w22 ) −Γ 112 ⋅ Γ 211−(Γ ¿ ¿ 122) v −Γ 212 ⋅ Γ 212−M ⋅ (−w21 )=0¿

Átrendezve:

Γ 111 ⋅ Γ 212+ ( Γ 211 ) v + Γ 211 ⋅ Γ 222−Γ 112 ⋅ Γ 211 −(Γ ¿ ¿ 122)v −Γ 212 ⋅ Γ 212=M ⋅ (−w 21) −L⋅ (−w 22) ¿

Tovább helyettesítve (−w21 ) és (−w22 ) -re: a Weingarten egyenleteknél írt

−
( w 11 w 12
=
)1 FM −GL FN −GM
w 21 w 22 EG−F LF−EM FM −EN
2 (
formulával : )
2
LF−EM FM −EN ln −M
Γ 11 ⋅ Γ 12+ ( Γ 11 ) v + Γ 11 ⋅ Γ 22−Γ 12 ⋅ Γ 11 −(Γ ¿ ¿ 12 )v −Γ 12 ⋅ Γ 12=M ⋅
1 2 2 2 2 1 2 2 2 2
2
−L⋅ 2
=E 2
¿
EG−F EG−F EG−F
1 2
Ahol megjelenik a korábban belátott Gauss görbület K= 2
⋅(ln−M ) kifejezése, azaz
EG−F
írhatjuk:

Γ 111 ⋅ Γ 212+ ( Γ 211 ) v + Γ 211 ⋅ Γ 222−Γ 112 ⋅ Γ 211 −(Γ ¿ ¿ 122)v −Γ 212 ⋅ Γ 212=E ⋅ K ¿

(Γ ¿ ¿ 12 )v −Γ 12 ⋅ Γ 12
2 2 2
így K=Γ 111 ⋅ Γ 212+ ( Γ 211 )v + Γ 211 ⋅ Γ 222−Γ 112 ⋅ Γ 211− ¿
E
Az eddigiek vázlatosan:

1 A Gauss egyenleteket n , r 1 ,r 2 vektorokkal skalárisan szorozva a Christoffer-szimbólumok

kifejeződnek az első alapmennyiségek és deriváltjaik kifejezéseképpen.
2 A kompatibilitási egyenletekbe behelyettesítve a Gauss-egyenleteket, illetve a Weingarten
egyenleteket az egyenlet A1 r 1 +B 1 r 2 +C 1 n ≡ 0 alakú lesz ; mely - r 1 , r 2 , n vektorok bázis
volta miatt – csak akkor állhat fenn, ha A1=B1=C 1=0 ,ahonnan a B1=0 -ból, azaz r 2
együtthatóinak leolvasásával megkaptuk a Gauss-görbületet a Christoffer- szimbólumokkal,
illetve az első E alapmennyiséggel, ahol (1. →) a Christoffel-szimbólumok az első
alapmennyiségek és deriváltjaik kifejezése, így beláttuk:

Tétel (Gauss: Theorema Egregium): A Gauss-görbület (vagyis a második alapforma determinánsa)

kifejezhető a felület első alapmennyiségeivel és azok deriváltjaival. Minthogy az alapmennyiségek
paraméterezéstől független geometriai jellemzői a felületnek, úgy a Gauss görbület is tisztán
geometriai jellemző.

Az előző okfejtést, a (K 1) kompatibilitási egyenletet tovább nyűzve, a (¿)-ból C 1=0 -val, azaz n
együtthatóinak leolvasásával kaphatjuk:

( MC 1 ) : Γ 111 ⋅ M + Γ 211 ⋅ N + Lv −Γ 112 ⋅ L−Γ 212 ⋅ M −M u=0

illetve ugyanezen úton a (K 2) kompatibilitási egyenletből (Behelyettesítve a Gauss-, és Weingarten

egyenleteket, rendezve A2 r 1 +B 2 r 2 +C 2 n ≡ 0alakban C 2=0-val, azaz n együtthatóinak leolvasásával
kaphatjuk:

( MC 2 ) : Γ 121 ⋅ M + Γ 212 ⋅ N + M v −Γ 122 ⋅ L−Γ 222 ⋅ M −N u=0

Mely egyenleteket átrendezve kapjuk:
Def.: A Mainardi-Codazzi-egyenletek a kompatibilitási egyenletek ( ( K 1 ) →C 1=0 ; ( K 2 ) → C 2=0 )
következményei:
2
( MC 1 ) : Lv −M u =L⋅ Γ 112+ M ⋅ ( Γ 212−Γ 111 ) −N ⋅ Γ 11
2
( MC 1 ) : M v −N u=L ⋅ Γ 122+ M ⋅ ( Γ 222−Γ 121 )−N ⋅ Γ 12

Tétel (Bonnet: Felületelmélet főtétele): Ha a sima E , F , G , L , M , N : R2 ⊃ U → R függvényekre

2
1 E , F , EG−F függvények pozitív értékkészletűek
2 Kielégítik a Gauss-egyenleteket
3 Kielégítik a Mainardi-Codazzi-egyenleteket

akkor létezik F ⊂ R3 felület, amelynek E , F , G az első- és L , M , N a második alapmennyiségei. Ha

U összefüggő, akkor F mozgástól eltekintve egyértelmű.
Tétel: Két felület lokálisan izometrikus,⟷ létezik olyan paraméterezése a két felületnek, melynél az
alapmennyiségek megeggyeznek (pontonként)

Theorema-Egregium szerint így:

Tétel: Lokális izometria esetén az egymásdnak megfelelő pontokban a Gauss-görbület megegyezik.

Ezzel összhangban:

Tétel: Egy elemi felületet izometrikusan leképezhető a síkba⟷ az elemi felület Gauss-görbülete 0.

1
Tehát a Gömbről ( K= 2 ) nem lehet síktérképet készíteni, de Hengerpalástról ( K=0) igen.
R