Hubert Jedin

A ZSINATOK
TÖRTÉNETE

Fordította
Viz László

ECCLESIA hi BUDAPEST

Miss eeástáttmen——ö
 Az eredeti mű címe: Tartalomjegyzék
KLEINE KONZILIENGESCHICHTE
0 Verlag Herder Freiburg im Breisgau 1978
A fogalmak tisztázása

Lektorálta: Prof. Dr. Török József

1. Az ókor nyolc egyetemes zsinata 16

,A 318 atya nagy és szent zsinata" Nicaeában ......

.. 18
Viszály a Nicaeai Zsinat döntései körül ............. 21
A 381. évi Konstantinápolyi Egyetemes Zsinat . ... . . 23
Két iskola — két Krisztus-kép ........ endre ke denbek 1 25
Cirill Nesztoriosz ellen .................. isagést atértő 4.lfs 26
AZ éfezüsi AStEHSZÜKŐ o ez áénáék
El Üss já a 7 te 3 sed drosi 27
A , rablózsinat? ......................... Ez gezráa 30
A Khalkédónban megfogalmazott hit ............... 31
A magyar kiadás joga: A monofizitizmus utóhatásai ...... aie fun 7 x aa E zó j 33
0 ECCLESIA, 1998 A Honorius-kérdés ........... ed rlrgazalas 4 Ebt 36
Új világ bontakozik ki .......... sms sr ddösAnök 36
ISBN 963 363 214 5 Képrombolás vagy képtisztelet. A Nicaeai
VII. Egyetemes Zsinat . ....... ae EZ ESEN E zt ati Aza 37
Nyugati utójáték .......... ssel bün s LESTAT ask 39
Phótiosz skizmája és a szakadás felszámolása a 869-
870. évi VIII. Egyetemes Zsinaton -. Jas Jeredánsákat 40

2. A középkor általános pápai zsinatai 43

Pápai reformzsinatok és a békezsinat az invesztitúra

harc időszakában ......... SE NSÉNEE JAT
á E aA E ÜZE ál 43
46
Felelős kiadó: Dr. Török József Háború és béke Barbarossával: az 1179. évi
az Ecclesia Szövetkezet elnöke III. Lateráni Zsinat . . . . . . Iszrékbédz ekre kőleő a 50
Kiadóvezető: Viz László
III. Ince és az 1215. évi IV. Lateráni Zsinat . . . . . . . . . . 58
Műszaki szerkesztő: Bőjte Ede
II. Frigyes császár letétele az 1245. évi I. Lyoni
1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8.
1998 ZSÍHÁTONK Cs va vie öz osz Eg asni éve reb d sé ző krváló van at avB 56
Az 1274. évi II. Lyoni Zsinat témái: a keresztes- Egy viharos általános kongregáció ............... sa 102
hadjárat, unió a görögökkel és a konklávé rendje ... 58 Megigazulás és a szentségek ....................... 103
VIII. Bonifác árnyéka ............................. 62 Áthelyezés Bolognába ......................... TEK 105
A zsinat megnyitó ülésének ünnepélyes szertartása ... 63 Visszátérés, Trientbe (1551-ISSZ) runzi. RK akril] 108
A templomosok pere és az Egyház reformja . . . . . . . . . . A protestánsok Tientbötir az: az desk se dőzzrétnJó 109
A kálvinizmus Franciaországban; sas.as erskadun Au z 110
3. A pápa fölött áll-e a zsinat? Harmadik ülésszak (1562-1563) .................... 111
A zsinat válsága és a válság megoldása ....... B ELF 113
A zsinati eszme" erédélő - azza! Egeedataseí akét km s Morone nagyszabású reformterve .................. 115
A nagy nyugati egyházszakadás .................... 74 Befejezés és végrehajtás ...... sss sz ezta sasélőe e 116
A Pisai Zsinat: három pápa kettő helyett ............ 72
Zsigmond király és XXIII. János összehívják a 5. Az I. Vatikáni Zsinat 119
Konstanzi Zsinatot (1414-1418) .................. 73
XXIII. János menekülése és letétele ........ ....... . 74 IX. Piusz és a , Syllabus? .......................... 119
XII. Gergely lemondása és XIII. Benedek letétele .... 76 Az egyetemes zsinat meghirdetése ................. 121
V. Márton megválasztása ...... . . . . se héarn s Vö
setetált ad eve TT Meghívás a Vatikánba .....szégaüz set es ús zms zó tesde 122
Egyházi reform és konkordátumok. .......... .. . . . . ri 1: 78 Előkészítő munkálatok és a munkarend ............. 124
Miusz János elítélése isuszartesáűgeáss emeles agagita 79 A Civilta cikke és az európai közvélemény . . . . . . . . . . . 125
IV. Jenő és a Bázeli Egyetemes Zsinat .............. 82 A zsidaát MEGNYITÁSA . 22. sena óh vrsnamebze az avat a meénzéslteges elt 128
Végleges törés a pápa és a zsinat között ............. 84 Az első dekrétum 129
A Ferrara-Firenzei Egyetemes Zsinat .....3.ss.sssss 85 ! A lelkipásztori kérdések felettivita ................ 130
A bázeli skiztna felszámolásá c sos se see á ses zzlő sás 86 A tévedhetetlenség kérdése sürgőssé válik ...... . . . . 132
A. zsinati gondolat továbbélése 2. Se essssses ás kess si 88 Az európai visszhang ........................ kása 134
Az V. Lateráni, illetve a XVIII. Egyetemes Zsinat Vita a pápai primátusról és tévedhetetlenségről . ..... 138
(A512-ASL7) A EKETEPBÉÁB
ee ég ÁRNÁL ererű salsa 89 A pápai primátus kimondása ................ elél 137
A pápai tévedhetetlenség definiálása ............... 139
4. Hitszakadás és a Trienti Zsinat 92 Elfogadás és ellentmondás ...... .. . . . 2: a SZENES Hi 140
Visszapillantás és előretekintés ......
. . . . ál MÁRKETEST 143
, Általános, szabad és keresztény zsinatot, német
földön..." ... rt sg e elete ma BAR mrs es 94 6. A II. Vatikáni Zsinat 150
Az elhibázott kezdet: Mantova és Vicenza .... . srészt 96
Párbeszéd zsinat helyett Vlad és adée bes ssére ése derű d 97 Meghirdetés és előkészületek ................ TÁS 155
A Trienti Zsinat 1542. évi első meghirdetése .... ... . . 98 Ügyrend ésügymenet . ..................sss s... 160
A schmalkaldeni háború és zsinat Trientben (1545-47). —— 99 A nagy meglepetés 164
Az első ülésszak befejezése - látható eredmények A FOGALMAK TISZTÁZÁSA
HŐN. : eszet 4 iga IZÉ gates k suta a HETÉT szánt ea szasa 168
A jobb együttműködésért .................. Wexzeme 472
VI. Pál követi XXIII. Jánost ..... södavéze felen tea . 174
A második ülésszak: az Egyház strcdgtlátáljá ne! egű esőviss 1 176 AZ érvényes áziogi előírá értelméb IC 337-341
A püspökök pásztori szolgálata és az ökumenizmus ... 181 Ea KELYENET sz YERE SÉKSE ANN RNZÉ
kánonok) az egyetemes zsinatok a püspökök és jurisdikcióval
MARKET EE
A második ülésszak vége: a liturgikus élet bíró más meghatározott személyek gyűlései, amelyeket a pápa
megélénkülése ...... elege zveez erzese áse ee vess 184 Í hív össze és azokon az ő elnöklete alatt a keresztény hitet és az
A harmadik ülésszak sikeres imdtilása agás já árát sálat, ru. 487 egyházi fegyelmet illető ügyekben a pápa megerősítését igénylő
Hat hét alatt kileneSzÖVÉéő . ss .ss see aíási ESULAL AT ... 191 döntéseket hoznak. Részvételre jogosultak a bíborosok — akkor
A , novemberi krízis? ...............s...
s... szövuwz 98 is, ha nincsenek püspökké szentelve -, a pátriárkák, az érsekek
Az Egyházról szóló konstitúció és az ökumenizmust és püspökök, beleértve a címzetes püspököket is (ez utóbbiak
tárgyaló dekrétum lezárása ...... d (MSG GE azek ürje e te 196 csak akkor, ha az összehívás kifejezetten megnevezi őket), az
apátprímások és a monasztikus kongregációk főapátjai, a pápá-
A negyedik ülésszak ......... SZEN ai reezerten elettel Ő szezsae "498
nak alárendelt (exempt) szerzetesrendek általános rendfőnökei
Az utolsó
KN akadályok. ...... seleza gt hez am segsötsazsa ZO és a saját jurisdictióval rendelkező apátok és prelátusok. A rész-
A végkifejlet ......2s.sssssss Ks zát ező BÁ Ef BY ih et tar 207 vétel joga személyhez kötött; a helyettesítés lehetséges, de a he-
lyettes szavazati joggal nem rendelkezik. A résztvevők jogosul-
Forrás- és irodalomjegyzék a tére is ÜST
E gő ő sszadeszészn 210 tak, hogy — a zsinat vezetőségének hozzájárulásával — a zsinat
A zsinatok általános történetéhez . . . . . . . . ze zenyáősema 210 programjára vonatkozó javaslatokat tegyenek. Az egyetemes
Az 1: fejezethez .....ss..szazeseen pge mene a cases DD zsinat , az egyik legfőbb hatalom az egész Egyházban".
A 2. fejezethez .............. Seas at ete sel sÖs més : "243 AZ egyetemes zsinatoktól meg kell különböztetni egy-egy
A3. fejezethez ....snieses TÁ zetét vera ek ERNE TES ő cégns ZA egy háztartomány püspökeinek a metropolita vezetése alatt köngek
A. 4. fejezethez .............s2i msegetetít sast sszard" 244 1088 SEZSSSZRBÁLEB ESELTASEHÉÉSF EL tö égyháztartasááji felölelő
. regionális zsinatokat, amelyek pápai legátus elnöklete alatt ülé-
Az 5. fejezethez egyi sé ve EZT a e ő ára
á inő szninzarsendrzn DS seznek. A püspökök által összehívott egyházmegyei zsinatok a
A 6. fejezethez.... . 5 eaz de AL JEE ps vezere réssesse 216 szó szoros értelmében véve nem zsinatok, mivel ezeken a püspök
Időrendi tábla ............... Ba HERK ER ÉTSAT aka záéő 218 az egyedüli törvényhozó.
Míg a tartományi zsinatok az egyházi szervezet ősrégi in-
tézményeivel, a metropoliákkal és azok működésével állnak
kapcsolatban, a regionális zsinatok egy-egy ország — vagy Oor-
szágcsoport - azon egyháztartományainak püspökeit fogják
össze, amelyekben a missziós tevékenység vagy a lelkipásztori
munka összehangolása kívánatosnak látszik. Így szolgálta pél-
dául a három baltimore-i regionális zsinat (1852 és 1884 között)
az Amerikai Egyesült Államok lelkipásztori hálózatának kiépí-
tését.
 Az egyházi törvénykönyv szellemében meg kell különböz-
tetni a tartományi és regionális zsinatoktól a püspöki konferen-
ciákat, amelyeket sok országban (Németországban 1848 óta)
időszakosan a rangelső püspök illetve bíboros — esetenként az il-
letékes nuncius vagy pápai delegátus — elnöklete alatt tartanak.
E konferenciák az illető ország egyházmegyéinek közös ügyeivel
foglalkoznak, nem rendelkeznek azonban törvényhozó hata-
lommal, mint a zsinatok, így határozataik a résztvevőket nem a
jog erejénél fogva kötelezik. A missziós területeknek tekinthető
országokban a püspöki konferenciák esetenként egész régiók
püspökeit is egybegyűjthetik, mint az 1957. december 10. és 17.
között megtartott manilai püspöki konferencia Agagianian
bíboros elnöklete alatt, amelyen több mint száz püspök jelent
meg a Távol-Kelet országaiból, Japántól Indonéziáig.
Ebben a könyvben nem foglalkozunk sem ezekkel a püspöki
konferenciákkal, sem az alacsonyabb rangú zsinatokkal, hanem
kizárólag az Egyház által egyetemesnek elismert huszonegy zsi-
nattal. Ami a zsinatok egyetemes jellegét illeti, az első évezred-
ben nem az azokat összehívónak erre vonatkozó szándéka és
akarata volt a mértékadó, hogy ugyanis egy ilyen zsinatot hívjon
össze, és a határozatok pápai megerősítésének sem volt meg eb-
ben az időben a formális jóváhagyás jellege, úgy, ahogyan annak
egyértelműen meg kellett lennie a későbbi egyetemes zsinatok
esetében. A szóbanforgó huszonegy zsinat egyetemes zsinat-
kénti elismerése nem a pápák minden esetben kimutatható
törvényhozói akaratnyilvánításán nyugszik, hanem az egyházi
tudományok felismerésén keresztül és — mondhatni -— gyakorla-
tilag valósult meg. Az elfogadás menetét a tudomány részlete-
sen még nem vizsgálta, de annyi elmondható, hogy az ókor
nyolc egyetemes zsinata már a 16. század kezdetén szilárd
mértéknek számított. Ingadozások mutatkoztak az I. Lateráni
Zsinat és — érthető módon a Bázeli Zsinat megítélésében. Nem
számítja közéjük Dominicus Jacobazzi bíboros az V. Lateráni
Zsinat idején írt, de csak 1538-ban közzétett, , A zsinatról" című
művében az I. és a II. Lateráni Zsinatot és a Bázeli Zsinatot; ha-
sonlóan járt el Mattia Ugoni püspök a zsinatokkal foglalkozó
1532-ben megjelent könyvében. A Trienti Zsinaton is ber-
zenkedtek a spanyolok és franciák az V. Lateráni Zsinat elis-
10
merése ellen. Ezzel szemben áll Bellarmin bíborosnak a maival
megegyező felsorolása. Ugyancsak ő volt az, aki a zsinati akták
ún. , római kiadásához?" (I. a kötet végén lévő forrás- és szakíro-
dalom jegyzéket) egy , Intelem az olvasókhoz" című részt fogal-
mazott a Bázeli Zsinattal kapcsolatban, ami azonban a kiadás
során mégis kimaradt, mivel a bázeli aktákat nem vették fel a
műbe.
A történelmi valóság ugyanis jóval sokrétűbb, mint azt az
egyházi törvénykönyv egyértelmű megnevezései és fogalmi meg-
határozásai sejteni engedik. A valóságban sokkal több zsinat-
típus jelenik meg, amelyek megkülönböztetése még a történész
számára sem mindig könnyű. Nézzünk jelzésképpen néhány
esetet.
A keresztény ókor püspöki gyűléseit szinódusoknak nevez-
ték (a görög , synodos? után, ami gyűlést, vagy a gyülekezés he-
lyét jelentette); ezek előképének a későbbi időkben az ApCsel
15,6-29-ben leírt találkozót tekintették, amelyen , az apostolok
és a presbiterek" gyűltek össze Jeruzsálemben, és ahol Pál és
Barnabás olyan sikeresen léptek fel a pogánykeresztényeknek a
zsidó törvény alóli mentesítése érdekében, hogy a gyülekezet el-
fogadta Jakab közvetítő javaslatát, az antiochiai közösség pedig
ezt a határozatot kapta: , A Szentlélek is, mi is, úgy láttuk jónak,
hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél, annál, hogy
tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől,
a fojtott állattól és az erkölcstelenkedéstől."
A , 85 apostoli kánon" nevet viselő szabályok, amelyeket
állítólag Római Szent Kelemen állított össze és az Apostoli
Konstitúciók nyolcadik könyvében maradtak reánk, nem nyúl-
nak vissza az apostoli időkbe, hanem valószínűleg csak az 5.
század kezdetén, a korábbi zsinatok, mindenek előtt a 341. évi
Antiochiai Zsinat kánonjainak felhasználásával kerültek a
gyűjteménybe. A középkorban hitelesnek tartották őket.
Kétséges, hogy vajon az általunk ismert legkorábbi püspöki
szinódusok - amelyeket a 2. század második felében Kis-
ázsiában a montanista szekta ellen hívtak össze -, valójában
az , apostoli zsinathoz" kötődtek-e, mint ahogy az sincs bizonyít-
va, hogy mintaképüknek a római tartományi gyűléseket tekin-
tették volna. A legkézenfekvőbb, egyszersmind legéletszerűbb
11
magyarázat az, hogy a szomszédos közösségek püspökei azért
gyűltek össze, hogy a közösségeik életét zavaró hitbeli tévedé-
sek és szakadások ügyében közösen tanácskozzanak és dönté-
seket hozzanak. Az apostoli közösségeket e tanácskozásokon
magától értetődő módon kezdeményezési jog és elsőbbség il-
lette meg. Viktor, Róma püspöke például szinódust hívott össze
197-ben, amely a húsvét Keleten szokásos időpontjával szemben
foglalt állást.
A 3. században voltak püspöki szinódusok, amelyek részben
a kialakuló metropoliák hálózatához igazodtak, olykor azonban
azokon túl is terjeszkedtek, mint egy-egy már állandósult intéz-
mény. A karthágói Cyprianus püspök 256-ban afrikai püspö-
köket hívott össze, hogy megerősíttesse a gyűléssel az eret-
nekkeresztelés érvénytelenségéről vallott felfogását. Nem sok-
kal 300 után a félsziget minden tartományából érkezett 19
ibériai püspök és 24 presbiter ült össze Elvirában és 81 máig
fennmaradt kánonban határozatokat hoztak az egyházi fegyel-
met érintő kérdésekben. Hiányzik azonban e szinódusoknál az
élesen körülhatárolt illetékesség köre; a résztvevők a hagyo-
mány tanúinak érzik magukat, tekintélyük azonban attól függ,
vajon az egész Egyház elfogadja-e döntéseiket? Hogy a püspöki
szinódusok a 4. század elején már állandó intézményként
működtek, logikusan következik a Nicaeai Zsinat 5. kánonjából,
mely évi két szinódus megtartását írja elő.
Annak lehetősége — egyszersmind szükségessége -, hogy az
egész görög-római kultúra körébe tartozó világot képviselő
püspököket összehívják, először akkor merült fel, amikor a ke-
reszténység Nagy Konstantin alatt türelemmel kezelt, majd
uralkodó, és végül államvallás lett. Az Egyház egysége és rend-
je most már az állam érdeke is volt. Konstantin már 314-ben
összehívott Arles-be egy szinódust a nyugati birodalom részei-
ből származó 33 püspök részvételével, mely az Afrikában kitört
donatista viszályt, az eretnekkeresztelés érvényességének kér-
dését, és a húsvét ünneplésének időpontjával kapcsolatos vitát
tárgyalta meg. Egy évtizeddel később követte ezt az első egyete-
mes zsinat Nicaeában, mely egyszersmind birodalmi zsinat is
volt (I. az első fejezetben).
Nem téveszthetjük azonban szem elől, hogy nem egy biro-
12
dalmi zsinatot egyetemesnek terveztek, mégsem tudtak ilyen-
ként érvényesülni, mint például a Szardikai Zsinat (343), továb-
bá a keleti és nyugati egyház megbízottait külön csoportosító,
Szeleukeiában és Riminiban ülésező zsinatok (359-360), míg -
ezzel ellentétesen — a csak a birodalom keleti felének szervezett
Konstantinápolyi Zsinat (381) a Szentlélek istenségével kapcso-
latos általános jelentőségű hittételei miatt, a római püspök te-
kintélye alapján a Nyugaton is elismerést nyert.
Párhuzamosan haladt a metropoliák és pátriárkátusok mű-
ködésének kiépülésével a megfelelő szinódus-típusok kiala-
kulása: a pátriárkátusi szinódusok, amelyeket az alexandriai, az
antiochiai és — valamivel később - a konstantinápolyi pátriárkák
hívtak össze; a tartományi szinódusok, amelyek a Keleten álta-
lában évente kétszer gyűltek össze, hogy döntsenek a püspökök
választását és felszentelését illető ügyekben, és megtárgyalják a
vitákat okozó kérdéseket. Afrikában ezek mellett megtartották
az afrikai püspökök karthágói ún. plenáris zsinatait, amelyek
azonban nem egyetlen egyháztartományhoz vagy pátriárká-
tushoz kötődtek. Nincs benne semmi túlzás, ha azt mondjuk:
ezekben a szinódusokban az ősegyház szívverése dobogott; az
egyetemes zsinatok jelentették a zárókövet a szinódusok épü-
letéhez.
Új zsinati típus jelent aztán meg a germán birodalmakban,
ahol a királyok mértékadó befolyást gyakoroltak az egyes or-
szágok egyházaira. Ezeket a birodalmi vagy nemzeti zsinatokat,
amelyeket néha a világi méltóságok birodalmi gyűlésével kötöt-
tek össze, azokkal azonban sohasem voltak azonosak, , generális
szinódusoknak" vagy , generális zsinatoknak" nevezték, mivel
nem csupán egyetlen egyháztartomány püspökeire korlátozód-
tak, hanem az egész birodalmat felölelték; nem voltak azonban
a modern szóhasználat szerinti általános zsinatok. A püspökök a
vegyes birodalmi gyűléseken is rendszerint külön tárgyalták az
egyházi ügyeket, mégha olykor a határozatokat — különösen a
Karoling-korban - a király birodalmi törvényként is kihirdette.
A német királyok felségterületén és Itáliában az egész korai
középkoron keresztül birodalmi szinódusokat szerveztek, ame-
lyeken gyakran a világi nagyságok is megjelentek, ami azonban
nem vette el a szinódusok egyházi jellegét. A birodalmi szinó-
13
dusok mellett tartottak tisztán püspöki szinódusokat is, mint
például azokat, amelyeket Aribo mainzi érsek hívott össze Seli-
genstadtban és Höchstben (1023-ban illetve 1024-ben). Ang-
liában mindvégig külön tartották meg a világiak tanácskozásait
és a canterburyi érsek elnöklete alatt ülésező országos szinó-
dusokat.
Amint az uralkodók által szervezett nyugati gót, frank és né-
met birodalmi zsinatokban az Egyház fölötti , világi uralom"
nyilatkozik meg, úgy figyelhető meg a Gergely-féle egyházre-
form előretörésének időszakában a pápák által összehívott zsi-
natokon a , reformpápaság" kibontakozása, az Egyház ,szabad-
ságáért" vívott harcok közepette. IX. Leó reformzsinatai és
utódainak római böjti zsinatai lépcsőkként szolgáltak a közép-
kor általános pápai zsinataihoz, amelyek egyetemeskénti elis-
merést kaptak (lásd a második fejezetben),
A 12. századtól láthatóvá válik a pápaság uralkodó helyzete,
amikor — különösen a 13. században — a pápai legátusok elnök-
letével tartott nemzeti zsinatokra kerül sor: Magyarországon
1256-ban (Esztergomban), Franciaországban 1263-ban (Párizs-
ban), Németországban 1287-ben (Würzburgban). Ez a típus
aztán eltűnik a 14. században a nyugati nemzetállamok felemel-
kedésével és a pápaságnak a nagy nyugati egyházszakadás általi
meggyöngülésével. A pápai közreműködés nélkül megrendezett
országos püspöki és papi gyűlések, amelyek egyébként szívesen
elkerülték önmaguk jelölésére a nemzeti zsinat elnevezést,
többnyire pápaellenes tendenciák befolyása alatt álltak, mint az
1395., 1398. és 1406. évi párizsi nemzeti zsinatok, amelyek a
skizma megszüntetésével foglalkoztak. Ez volt az az idő, amikor
végre, minden más eszköz nyilvánvaló hatástalansága után, az
egyetemes zsinatnak kellett a skizma megszüntetését meg-
oldania, miközben — nyilvánvalóan a , zsinati eszme" hatása alatt
is — megkísérelte, hogy magát a pápaság felett álló fórumnak
állítsa be (lásd a harmadik fejezetben).
" A hitszakadás időszakában váltak csak igazán a pápák ál-
landó gondoskodásának tárgyává az előre megtervezett és va-
lóban fneg is tartott nemzeti zsinatok; a hitegység megbomlása
pedig több mint elegendő oka volt az egyetemes zsinat össze-
hívásának. A németországi Speyerben 1524-ben tervezett nem-
14
zeti zsinat nem jött létre; a vallási eszmecserével összekötött
poissyi papi gyűlés (1561), mely felért egy nemzeti zsinattal,
megerősítette IV. Piuszt azon elhatározásában, hogy a Trienti
Zsinatot folytatni kell (lásd a negyedik fejezetben).
A Trienti Zsinat reformtörekvései már jelen voltak a 14.
századtól kezdve csaknem valamennyi tartományi zsinaton. A
Borromeo Szent Károly által rendezett milánói tartományi zsi-
natok számos más ilyen jellegű tanácskozás mintájául szolgál-
tak. A , francia klérus nemzeti gyűlései", amelyeket a 16. szá-
zadtól a 18. századig tartottak, tulajdonképpen nem voltak zsi-
natok, hanem mindenek előtt a király számára beszedendő
adók megajánlására szolgáltak. Emellett azonban az is igaz,
hogy az 1682. évi gyűlés volt az, amely elfogadta a négy gallikán
cikkelyt.
Még egy félreértést kell tisztáznunk. Az egyetemes zsinatok
nem azért viselik ezt az elnevezést, mert azon az egész lakott
Föld püspökei - ha csak megközelítően is teljes számban — részt
vesznek; még az I. Vatikáni Zsinat sem tett eleget ennek a
feltételnek (lásd az ötödik fejezetben). Még az egyháztartomá-
nyok közül sem mindig valamennyi képviseltette magát az
egyetemes zsinatokon. Még csak a modern ökumenikus moz-
galomnak sincs köze az egyetemes — ökumenikus — zsinat fo-
galmához. Mindössze annyit jelent, hogy a világ püspökeinek
jelentős része jelen volt ezeken a zsinatokon, melyek döntéseit
az Egyház egésze elfogadta, illetve a pápák jóváhagyták. Ez az
utolsó ismertetőjel a döntő a teológiai gondolkodás mai állása
és az egyházjog szerint. Egy modern teológus -— Forget — így
határozza meg az egyetemes — ökumenikus - vagy általános zsi-
natot:
, A földkerekség püspökeinek a pápa összehívása alapján, a
pápa tekintélye és vezetése alatt létrejött ünnepélyes gyűlése,
azzal a céllal, hogy az Egyház általános érdekű ügyeiről közösen
tanácskozzanak és törvényeket hozzanak." A zsinatok története
megmutatja azt az utat, melyet ennek az intézménynek a kezde-
tektől a jelenben látható alakjának kialakulásáig be kellett jár-
nia.
13
 1. AZ ÓKOR NYOLC EGYETEMES ZSINATA
A római — később a keletrómai — császároktól összehívott és
a keleti birodalom földjén, Nicaeában, Konstantinápolyban,
Efezusban és Khalkédónban megtartott nyolc egyetemes zsinat
annyira különbözik a pápák által meghirdetett és a Nyugaton le-
bonyolított összes többitől, hogy a történész feljogosítva érez-
heti magát arra, hogy ezt az első nyolcat történeti egységként
kezelje, noha azok idejüket tekintve belenyúlnak a korai közép-
korba, az első négy pedig - a szó szoros értelmében vett ,TÉgi
zsinatok" — jelentőségüket tekintve határozottan elkülönülnek a
következőktől. i t
Nagy Szent Gergely pápa az első négy zsinatot - tekintélyük
és fontosságuk miatt — a négy evangéliumhoz hasonlította, mivel
ezek öntötték formába az Egyház alapvető dogmáit, a Szent-
háromságra vonatkozó dogmát, és a Krisztusra vonatkozó ún.
krisztológiai dogmát. E legfontosabb feladataihoz mérve má-
sodrendűnek minősülnek mindazok az ügyek, amelyek ezeken a
zsinatokon tárgyalásra kerültek. Csak azért említünk meg né-
hány ilyen témát, hogy megvilágítsuk annak hátterét, miként
kerültek az adott kor által felvetett kérdések a zsinatok napi-
rendjére. j :
A reformáció óta, az újabb időkben pedig a dogmatikus
Scheeben és az egyháztörténész Funk által is hevesen vitatott
kérdést, hogy vajon a császárok a régi zsinatok összehívásakor
megszerezték-e a római püspökök előzetes hozzájárulását vagy
felhatalmazását — ami a tényeket illeti — negatív értelemben
dönthetjük el; ami nem jelenti azt, hogy a pápák alapvető jogai
ezáltal sérültek volna. Biztos ugyanis, hogy egyrészt mint a
Nyugat pátriárkái, másrészt egy sajátságos rangbéli elsőbbség
okán képviseltették magukat; biztos továbbá az is, hogy legá-
tusaik mindig kiemelten fontos személyeknek minősültek, sőt
többször elnököltek is; a zsinatok határozatainak jóváhagyása
pedig az egész Egyházra kiterjedő, egyetemes — ökumenikus —
érvényesítéshez megkerülhetetlen volt.
16
Nagy Konstantin megadta ugyan a szabadságot az Egyház-.
nak, de , hozzá is kötötte az Egyházat a császársághoz, a csá.
szárságot pedig az Egyházhoz" (Schwartz). Így aztán az Egyhá-
zat és a birodalmat egyaránt nyugtalansággal töltötte el a vallási
viszály, amelyben a legfontosabb kérdés — az Egyház alapító-
jának személye — körül folyt a vita. Az ősegyház Uraként imádta
(Kyrios) és az Atyaisten oldalára állította, mint annak Fiát, akj
Őt nemzette. Az ősegyház — Jézus megbízásának megfelelően -.
az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében szolgáltatta ki a kereszt-
séget. Hogyan lehetett az Úrba vetett hitet és a háromtagú ke-
resztelési formulát azzal a szigorú monoteisztikus gondolko-
dásmóddal egyeztetni, amelyet a kereszténység a zsidóságtól]
átvett?
A teológiai gondolkodás erőteljes kifejlődése idején, a 2
század végén fordult e misztérium felé. Egy görög eredetű gon.
dolat volt az, amelyben a logosz és a világteremtő (demiurgosz)
cszméje - ez utóbbi a legmagasabb rangot és méltóságot visel;
az Isten és az ember közötti isteni és közbülső lények hosszú,
sorozatában - látszott az emberi belátás számára annak a meg:
győző útnak, mely a látszólagos dilemmából kivezethet. E görög
gondolat alapján a 3. század több teológusa tanította — hacsak
nem tartották, mint Sabellius, az Atya, a Fiú és a Szentlélek
három személyét az egy Isten megjelenési módjainak (amit mo-.
dalizmusnak hívunk) — a , subordinatio"-t, alárendelést, azaz a
Fiút az Atya alá rendelték. Ezt a felfogást Arius alexandriai pap
is átvette mestérétől, Antiochiai Lucianustól, sőt még továbt,
élezte: a Logosz szerinte , az Atya teremtménye"; nélkülözi az
örökkévalóság attribútumait: , Volt idő, amikor ő nem létezett.
Arius nem magányos gondolkodó volt. Nagy vonzerővel Ég
szervezői képességekkel rendelkező egyházi személyiségként.
továbbá tehetséges íróként is, híveket gyűjtött maga köré, Ég
népes közösséget hozott létre. Püspöke, Alexandrosz, a 318-ban
tartott nagy zsinaton tanítása miatt kizárta ugyan őt az Egyház
közösségéből, de követőinek száma már túl nagy volt. Egy köz.
vetítési kísérlet, amelyet Cordobai Hosius püspök, császári meg.
bízott bonyolított le, eredménytelen maradt. A vita nagy hullá..
mokat vert fel az egész Keleten.
 , A 318 atya nagy és szent zsinata" Nicaeában
Mivel még további vitás kérdések is voltak, amelyek egyházi
körökben nyugtalanságot okoztak — mint például a húsvét ün-
neplésének időpontja —, Konstantin császár összehívta a biroda-
lom püspökeit a bithyniai Nicaeába, és elrendelte, hogy a magas
tisztségeket betöltő állami tisztviselőkhöz hasonlóan utazásuk-
hoz igénybe vehessék a császári postaszolgálatot. A résztvevők
általában megadott 318 fős száma bibliai reminiszcencia, mely
Ábrahám 318 kipróbált szolgájának számából eredhet (Ter
1414); a valóságban nemigen voltak 220-nál többen azok, akik-
nek a nevét is ismerjük. Caesareai Euszebiosz, ,,az egyház-
történetírás atyja" — akit Szókratész egyháztörténete idéz —
250-nél több résztevőről beszél, és hangsúlyozza, hogy a világ
minden tájáról érkeztek: , Az egész Európát, Libiát és Ázsiát
benépesítő összes egyházakból egyszerre gyűltek össze Isten
szolgáinak legfőbb vezetői. Mintha Isten akarata folytán ki-
szélesedett volna, úgy fogadott belsejébe egy imaház szíreket és
kilikiaiakat, főniciaiakat, arabokat és palesztinaiakat, ráadásul
egyiptomiakat, thébaiakat, libiaiakat meg olyanokat, akik Me-
zopotámiából származtak. Már perzsa püspök is részt vett a zsi-
naton, s a szkíta sem hiányzott a püspökök karából. Pontosz és
Ázsia, Phrügia és Pamphilia is felajánlotta a gyülekezetbe ki-
tűnőségeit. De nem maradtak távol a thrákok és a makedónok,
az akhájok és épeirosziak, meg azok sem, akik még ezeknél is
sokkal messzebb laknak. Maga a legismertebb és igen híres
hispániai püspök (Hosius) is együtt tanácskozott a többiekkel.
A császárváros (Róma) elöljárója (Szilveszter pápa) hajlott kora
miatt ugyan nem volt jelen, de ott voltak papjai, akik az Ő tisztét
látták el." Nyugatról csak öt püspök jött el. . városának, Alexandriának püspökére ruházták: a császár ezt a
A zsinat a császár nicaeai nyári palotájának nagyterméb en
ülésezett a 325. év május 20-tól július 25-ig. A császár személye-
sen is megjelent, latin nyelven beszédet mondott, amelyben
békességre intette a jelenlévőket, a tárgyalásokba azonban nem
avatkozott bele, és ,a szót átengedte a zsinat elnökeinek"
(Euszebiosz). Hogy ezek kik voltak, nem tudjuk biztosan, mivel
sem erről, sem a következő zsinatról nem maradt ránk sem-
miféle jegyzőkönyv. Néhány püspök még ,a mi Urunk Jézus
18
sebeit viselte a testén", mivel a nem is olyan régi üldözések
során hitüket állhatatosan megvallották, mint az Eufrátesz
melletti Neocaesareából való Paulus püspök, akinek inait izzó
vasakkal zúzták össze, s most mind a két keze béna volt; to-
vábbá az egyiptomi Pafnutius, aki egyik szemét vesztette el a
Maximinus alatti üldözések során.
Arius személyesen védelmezte tanait; 17 támogatója között
a legjelentősebb személyiség a nikomédiai Euszebiosz udvari
püspök volt. , Hosszú tanácskozások, sok küzdelmes vita és pon-
tos mérlegelések során" szerezte meg a Marcellus ankyrai püs-
pök, Eusztathiosz antiochiai püspök és Athanasziosz alexandriai
diakónus vezette orthodox ellenpárt a többséget és dolgozta át a
cacsareai egyházban használt keresztelési hitvallást (keresz-
telési symbolumot) — amelyet az ottani püspök, Euszebiosz ter-
jesztett elő — az ún. nicaeai hitvallássá, amely egyértelmű kife-
jezéseivel kizárta a Logosz bármiféle alárendelését az Atyának:
, AZ Atya lényegéből" való, , Isten az Istentől, világosság a vilá-
posságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem alkottatott,
egylényegű (homousziosz) az Atyával." Arius legfontosabb téte-
leit egy külön függelékben kifejezetten el is ítélték. A hitvallást
a zsinat 325. június 19-én elfogadta; csak két püspök tagadta
meg az aláírását. Őket Ariushoz hasonlóan kizárták az Egyház
közösségéből és száműzték. A császár a hitvallást birodalmi
törvényként hirdette ki.
A megtárgyalandó kisebb ügyek még egy hónapig foglal-
koztatták a zsinatot. Megállapodtak a húsvét időpontjának még
ma is szokásos kiszámítási módjában: az ünnepet az első tavaszi
holdtöltét követő vasárnap kell megtartani; a feladatot, hogy a
dátumot évente számítsa ki és hozza nyilvánosságra, a tudósok
döntést is birodalmi törvénnyé emelte. Meletiosz rigorista lyko-
poliszi püspök elégedetlenül nyilatkozott az alexandriai püspök
szelíd bánásmódjáról azokkal szemben, akik a Diocletianus
alatti üldözések idején gyengének mutatkoztak; a zsinat megtil-
totta Meletiosznak, hogy beleártsa magát az alexandriai püspök
joghatósága alá tartozó ügyekbe. Húsz rövid rendelkezésben
foglalt állást a zsinat különféle kisebb jelentőségű vitás kérdé-
sekben és szabálytalanságokban, helyes irányt szabva ezekkel a
19
 ,
vallásos élet gyakorlata számára (innen a kánon — szabály növérrel és nagynénivel való együttélést engedi meg, illetve
— most is,
mérővessző — elnevezés). A kánonok éles fényt vetnek olyan személyekkel, akik nem kelthetnek gyanút. ;
kori ál-
és a következő zsinatok esetében is — az Egyház minden A zsinati tárgyalások befejezése után Konstantin — aki ural-
a 11.
lapotára. Fel kellett számolni az üldözések idejének ügyeit: kodásának húszéves évfordulójához érkezett -, fényes ünnepi
elbukot-
kánon elrendeli, hogy a Licinius alatti üldözés során lukomára hívta meg a püspököket; Euszebiosz e lelkes kénkzd
lehet
takat tizenkét évi vezeklés után három fokozatban vissza kul zárja az ünnepélyről szóló beszámolóját: , Azt gondolháttuk
venni az Egyház teljes jogú tagjai közé. volna, hogy mindez csak álom, és nem valóság." A császárság és
sa
A sok új keresztény között, akik az Egyház felszabadulá n helyreállított birodalom teljes pompája ragyogta be az ült;
is: a 2. kánon
után csatlakoztak, bizonyára voltak megalkuvók zésekből feltámadott Egyház első egyetemes zsinatát. Az annyi-
n meg-
megerősíti a már meglévő szabályt, miszerint az újonna fi vágyott békét azonban a zsinat nem hozta meg; sőt kiinduló.
bb pró-
keresztelteket nem szabad azonnal, hanem csak hossza pontja lett a hít körüli még hevesebb küzdelmeknek nidélvek a
a Egy-
baidő után pappá vagy püspökké szentelni. Más kánonok következő fél évszázadot töltik ki. 1 7
vonatk oznak: a 4. kánon szerint
ház alkotmányára és a liturgiára
e; a
a püspökszentelést legalább három püspöknek kell végezni Viszály a Nicaeai Zsinat döntései körül
metrop olitáj át és
6. kánon Egyiptom, Libia és Téba valamennyi
az hasonl ó
püspökét Alexandria püspökének rendeli alá, miáltal Néhány évvel a zsinat után a Nicaeában egyszer már legyő-
kánon
(pátriárkai) helyet foglal el, mint Róma püspöke. A 20. zött, a nikomédiai Euszebiosz püspök vezetése alatt álló TAgbl
imád-
leszögezi, hogy a vasárnapokat és az egész húsvéti időt barát pártnak sikerült erős befolyásra szert tenni Konstantin
lni. Megszá mlálha tatlan alkalo mmal
ságos lélekkel kell ünnepe fölött és felhasználni őt abban a kíméletlen harcban, amit az or-
k is a 17. kánon előírás ait, ame-
ismétlik majd a későbbi zsinato thodoxok vezető személyisége, az időközben Alexandria üs-
lyek az uzsorakamat szedése ellen szólnak . pöki székébe emelkedett Athanasziosz ellen indítottak Álta
a
Szókratész görög egyháztörténetíró arról is tudósít, hogy naszioszt 335-ben Trierbe száműzték. Remete Szent Antaltól
és diakó-
nicaeai zsinat be akarta vezetni a püspökök, papok származó életrajzát, mely a szerzetesség eszméjét volt hivatva
Paf-
nusok papi nőtlenségét (cölibátusát), de elállt tőle, amikor nyugaton propagálni, csak 357 körül állították össze. Arius
rakjanak
nutius, a hitvalló püspök figyelmeztette az atyákat, ne visszavételét az egyházi közösségbe csak a tévtanító 336 évi
tlen; "
a papság nyakába túl kemény igát. A közlés nem hihete halála akadályozta meg. tt
lehet, hogy a zsinat megerő sített e
biztosabb történelmi magja az A Szardikába, a mai Szófiába 342-ben összehívott újabb bi-
papok a szentel és után
a keleti gyakorlatot, miszerint a nőtlen rodalmi zsinat nem állította helyre az Egyház egységét, hanem
folytathatták
már nem nősülhetnek, a nősek ellenben tovább is új szakadással végződött: a nyugatiak igazságtalannak jéletítét.
anyával,
házaséletüket. A 3. kánon a klérus tagjainak csak az ték ki Athanasziosz letételét és megújították a nicaenumot, a
külön ülésező keletiek elítélték őt és I. Gyula pápát is akinól
támogatást talált. Egy formulát fogalmaztak meg, mely a rcdáéai
egylényegű" (homousziosz) kifejezést megkerüli. Kompro-
a halle-witten- misszumos formulákat kovácsoltak, mint például azt, hogy a
: Egyes szerzők azonban — mint például F. Winkelmann,
zora és C. Cochini , az Apostolic
bergi Martin Luther Egyetem profess Fiú , hasonló" az Atyához, , mindenben hasonló? vagy ag Atyá-
mű szerzőj e — kétségb e vonják Szókrat ész Pafnuti usszal
Origins c. val hasonló lényegű". A nicaenum ellenzői új biródalni zsinat
és az egész történe tet — a
kapcsolatos kijelentésének hitelességét, összehívására bírták rá az Arius tanaival rokonszenvező Kons-
esemén yekre vonatko zó időadat ok egyezte tésének ne-
személyekre és
hézségei miatt — apokrif jellegűnek tartják. tantius császárt, mely zsinat 359-ben össze is ült, a nyugati

20 21
 következményeként a Szentlelket a Fiú teremtményének jelen-
püspökök számára Riminiben, a keletiek számára Szeleukeiá-
tették ki. Athanasziosz 362-ben és 363-ban két ltéekslsi zsi-
ban, de ismét nem hozta meg a kiengesztelődést és az igazság
nuton ís fellépett ellenük. Több római zsinat is elítélte , a Szent-
győzelmét.
lélek ellenségeit" (pneumatomachen). Közéjük tartozott Mace-
A Riminiben összegyűlt kereken 400 püspök megújította a
donius konstantinápolyi püspök, amiért olykor macedoniánu-
nicaenumot, amitől a Szeleukeiában ülésezők továbbra is elha-
woknak ís nevezték őket.
tárolták magukat. Konstantius császár száműzetéssel fenyegette
meg azokat a püspököket, akik nem akarták aláírni a thrákiai
Niké-ben megfogalmazott következő formulát: az Atya és a Fiú
A 381. évi Konstantinápolyi Egyetemes Zsinat
hasonlók egymáshoz a Szentírás szerint (így született a nikénum
A Theodosziosz császártól Konstantinápolyba összehívott
a nicaenum helyett). Noha Liberius pápa és a poitiers-i Szent
zsinaton, mely 381 májusában nyílt meg, csak keleti Püspökök
Hilarius megtagadták az aláírást, mégis jól jellemezte Szent
jelentek meg, ami miatt a résztvevők száma — kereken
Jeromos mondása a kialakult helyzetet: , A földkerekség fel- 150 fő —
niutta maradt a Nicaeai Zsinat atyáinak. Damasus Pápa sem
sóhajtott és megdöbbenve vette észre, hogy ariánussá lett."
személyesen, sem képviselője által nem volt jelen; a Nyugat
Csak Konstantius 361. évi halála hozta meg a fordulatot.
püspökei ugyanakkor 381 tavaszán Aguileiában
Utódjának, Julianus Aposztatának a reménye, hogy a két párt üléseztek. A
tárgyalásról még kevesebbet tudunk, mint a Nicaeai Zsinát
száműzött püspökeinek általa elrendelt visszatérése pusztító ön-
esetében. Az elnökséget kezdetben Theodosziosz kedvelt em-
marcangoláshoz és a megvetett kereszténység bukásához fog
bere, Meletiosz antiochiai pátriárka látta el. Jelen volt Nazian-
vezetni, nem teljesedett be. Még az ariánus gondolkodású Va-
zoszi Szent Gergely, akinek — Macedonius helyett — konstan-
lens császár sem volt képes az ariánizmus és a semiariánizmus —
tinápolyi püspökké választását a zsinat is megerősítette tóvábbá
mely név alatt foglalták össze a mérsékelt ariánusok sokféle vál-
Jeruzsálemi Szent Cirill, akinek a szent misztériumokat (szent-
faját — széttöredezését és hanyatlását feltartóztatni. A katolikus
ségeket) feltáró (misztagógikus) írásai az ókeresztény irodalom
felfogású Gratianus császár (375-383) és I. Damasus pápa (366-
gyöngyszemeinek számítanak.
384) békés politikája egyre sikeresebben hódított keleten is,
Hiába próbálta a zsinati többség a 36 macedoniánus püs-
amikor az ún. , ifjú nicaeaiak", a három nagy kappadóciai, Nagy
püköt tévedéséről meggyőzni; azok még a zsinat alatt öllzártlb
Szent Vazul, Nazianzoszi Szent Gergely és Nüsszai Szent Ger-
a várost. Meletiosz halála után — úgy tűnik — Nazianzoszi Szent
gely, a teológiai félreértéseket — amelyek akadályozták a nicaeai
Gergely lehetett az elnök, de visszalépett, amikor arra irányuló
formula helyes megértését — tisztázták; e tisztázás eredményét e
fáradozásai, hogy az antiochiai skizmát Paulinusnak Meletiosz
szavakkal összegezték: , Egy lényeg, három személy."
halálával megüresedett székébe emelésével megszüntesse, a zsi-
Érthető az is, hogy a szigorú , régi nicaeaiak"? Alexandriában
nati atyák erős ellenállásába ütköztek, akik a javasolt Eadláe
és a Nyugaton kezdetben ezt a megoldást gyanakvással fogad-
helyett a Meletioszhoz közel álló Flavianoszt választották me
ták, és például Antiochiában, ahol egy újabb skizma ütötte fel a
Miután a császár ismételt és sürgető hívására megérkeztek az
fejét, a , régi nicaeai" Paulinust támogatták az , ifjú nicaeai" Me-
egyiptomi püspökök - Nazianzoszi Szent Gergely kifejezése
letiosz ellenében. I. Theodosziosz császár azt tervezte, hogy egy
szerint — , élesebb nyugati szél kezdett fújni a zsinaton". Gereel
újabb birodalmi zsinatot hív össze a még fennálló feszültségek
a béke érdekében lemondott a konstantinápolyi püspöki s
feloldása és a béke megpecsételése céljából; egyszersmind be
ről, és ez alkalommal tartotta meg híressé vált búcsúbeszédét
kellett fejezni a Szentháromságra vonatkozó dogma formába
Ettől kezdve utódja, Nektariosz vezette a zsinatot egészen gi
öntését is, a Szentlélek istenségének kimondásával.
381 júliusi befejezésig. i
Az ariánusok és semiariánusok ugyanis álláspontjuk logikus

22 23
 A négy tulajdonképpeni kánon közül az első megújítja a ni- magyarázó bővítménynek, hanem a me gszent
elt szöveg meg-
caeai hitvallást és sommásan elítéli az ariánusok, semiariánusok hamisításának tekintették
és a , Szentlélek ellenségeinek" különféle irányzatait — akik
között a zsinati atyák itt nem tettek különbséget -, valamint a Két iskola — két Krisztus-kép
sabelliánusokat. A 3. kánon — Konstantinápoly császári székhely
státuszának megfelelően — elismeri e város püspökének el- Mát önmagában is teljesen logikusnak látszik hogy
a Szent
sőbbségét a keleti egyház összes többi pátriárkájával szemben, háromság-tannak a két egyetemes zsinaton
Bükövedeszétt t .
de a római püspök után. A görög hagyományban a Konstan- nítóhívatali pontosítása után a teológiai gondolkodá
s Krisztus
tinápolyi Egyetemes Zsinatnak tulajdonított 5., 6. és 7. káno- személyének misztériuma felé fordult. Ez az odafordulá
s még
nokat nem ez, hanem egy 382-ben ugyanott tartott másik zsinat kom tekinthető egy logikus folyamat eredményének Han ín
hozta. Ez elküldte az előző évben tartott zsinat határozatait a olyan jelenségnek, amit két teológiai iskola már régen
me lévő
nyugati püspököknek, de — a Róma által elutasított 3. kánon ellentéte hozott létre és az egyházpolitikai vetélkedés
lazán ki.
miatt — nem tudta elérni a kánonok elismerését, csak a mace- Az alexandriai katechétikai iskola, mely Alexandria
i Sz 4
doniánusok eltávozása után elfogadott hitvallási formula meg- Kelemenben és Origenészben, a görög egyház legna
gyobb uo
erősítését. lógusaiban saját mestereit tisztelte, a Szentírás ma SzögEtába
Az általában nicaea-konstantinápolyi szimbólumnak neve- az allegórikus módszert alkalmazta. Platónikus
an pendései s
zett és e két zsinatra visszavezetett hitvallás tulajdonképpen az a legerősebb oldala a teológiai spekuláció volt.
Athanásziosz Éj a
keresztelési hitvallás volt, amelyet Epiphaniosz, a ciprusi Cons- három kappadóciai is hozzájuk tartozott; legnagyobb
öólőgá
tantia püspöke , Ancoratus" című könyvében ajánlott, és ami suk az 5. század elején Alexandriai Szent Cirill —
pátriárkáj 412-től a város
valószínűleg Jeruzsálemből származott. Első részében azonos
volt a nicaeaival, tartalmazott azonban egy kiegészítést, mely tusban bi érde mabigólt törelménő során, hogy t a Jézus Krisz-
MS B 9 Istenség és emberség kapcsolatá a lehető leg-
megerősítette a Szentlélek istenségét: ,,...az elevenítő Szentlélek be nsőségesebbnek írja le, Cirill ,a megtestesült Logosz4 egy 6 t14 8
mészetéről beszélt, amit egy könnyen rEDÜEDSATRÁ
Úristenben, aki az Atyától származik, akit az Atyával és a Fiúval
együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták által szólott." szemléletessé: az isteni természet úgy hatja át az ciejonátéttbágtai
Miután a 381. évi Konstantinápolyi Zsinat egyetemes elis- ME izzo szenet vagy a darab égő fát. Nem érezte meg a ez
merésben részesült, ez a hitvallás lett a hit mérvadó foglalata a a kifejezésmód és ezek a képek ahhoz a téves felfo ásh §
görög egyházban. A nyugati egyházban is elfogadták; még ma is vezethetnek, mely Krisztus emberi természetét mintegy hé is
ezt használják a római miseliturgiában, egy rövid betoldással logtatja és a két természet együttesét valamiféle érze ék
bővítve, mely a későbbi események tekintetében végzetes sze- (szynkraszisz) fogja fel, eréknek
repet játszott. A görögök ugyanis , az Atyától származik" for- ke KN iskola — melynek alapítójaként Antiochiai
mulát , az Atyától a Fiú általi" származásként értették, a nyuga- vagy ozamoszatai) Lukianoszt tiszteljük — ezzel szemben a
tiak viszont , az Atyától és a Fiútól" való származásként. Az veres vs gondos és józan nyelvi-történeti magyarázatával tűnt
először az ibériai félszigeten felbukkant , Filiogue" betoldás, ki. Miután arisztotelészi módon gondolkodott, nem hián gú
mely még a ritmikus, helytelenül Szent Athanasziosznak tulaj- belőle egy lehelletnyi racionalizmus sem. Kiváló és ézéje ess
donított , Ouicumgue vult salvus esse? — Aki üdvözülni akar — ben tisztelt 4. századi vezetője, Tarszoszi Diodorosz (i detit
kezdetű hitvallásban is megtalálható, állandó vitaponttá vált a előtt), mint lelkiismeretes írásmagyarázó annyira komol
keleti és a nyugati egyház között, mivel azt a görögök nem egy vette Krisztus emberségét, hogy abba a gyanúba került Kö
ha annak sajátos kapcsolatát az általa természetesen elönt

24 25
istenséghez fel akarná lazítani és azt pusztán erkölcsi értelem-
ben fogná fel. Híres tanítványánál, Aranyszájú Szent Jánosnál
(Joannész Khrüszosztomosz), aki 398-ban Nektariosz utódja-
ként konstantinápolyi püspök lett, alig észlelhető ez a tenden-
cia; sokkal inkább megjelenik viszont az igen befolyásos exe-
gétánál, Mopszvesztiai Theodorosznál (Tf 428), majd éles hang-
súlyt kap ennek tanítványánál, Nesztoriosznál, aki mesterének
halála évében konstantinápolyi püspök lett. A felfogások külön-
bözőségét jól megvilágítja az a kép, amelyet az antiochiaiak
Krisztus isteni és emberi természete kapcsolatának ábrázolására
használtak: a Logosz úgy lakik az ember Jézusban, mint egy
templomban.
Cirill Alexandria pátriárkája volt, Nesztoriosz pedig Kons-
tantinápolyé; a két iskola eltérő irányzatából adódó feszültséget
még jobban kiélezte a két püspöki székváros közötti rivalizálás.
Konstantinápoly, a Boszporusz partján fekvő császári székhely
elhomályosította és lassan túlszárnyalta a tudomány meleg-
ágyaként és az orthodoxia bástyájaként valaha vitathatatlan
tekintélyű Alexandriát. Már Aranyszájú Szent János (7 407)
szenvedett a gőgös és hatalomvágyó Alexandriai Theophilosz
pátriárka féltékenységétől; ennek volt unokaöccse és utódja
Cirill. Érthető, hogy Nesztoriosznak Jézus személyét illetően
aggasztó nézeteivel szemben a legnagyobb határozottsággal fog-
lalt állást.
Cirill Nesztoriosz ellen
Az antiochiai iskolában tanult teológiához hűen lépett fel
prédikációiban a kitűnő szónok hírében álló Nesztoriosz Krisz-
tus anyjának , istenszülőként" (theotokosz) történő megneve-
zése ellen; csak Krisztus-szülőnek (chrisztotokosz) szabad őt
nevezni — állította —, mivel az ember Jézust hozta a világra, aki-
ben Isten úgy , vett lakást, mint egy templomban". A hívő nép
nem akart a számára kedves és megszokott , istenanya" meg-
tisztelő címről lemondani; Cirill csak ekkor figyelt fel. Egyip-
tom püspökeihez intézett 429. évi szokásos húsvéti levelében
továbbá a leghűségesebb híveinek számító többezer szerzetes-
hez intézett körlevelében elvetette Nesztoriosz tanait és dön-
26
fésért I. Coelestinus pápához (422-432) fordult. A pápa a 430).
évi római zsinaton Cirill felfogásához csatlakozott; álláspont-
fúnauk visszavonására szólította fel Nesztorioszt és elküldte neki
un 12 tévedést (anathematizmusokat) tartalmazó listát, melyeket
utóbbinak esküvel kellett volna megtagadni. Az első így hang-
zik:
, Ha valaki nem ismeri el, hogy Emmanuel a valóságban
Isten és a Szent Szűz istenszülő, mivel test szerint Isten megtes-
tesült Igéjét szülte, az átkozott legyen." — A harmadik anathe-
matizmus elítélte a megtestesült Logoszban lévő istenség és
emberség viszonyának jelölésére az antiochiaiak által használt
,8ynapheia" (illeszkedés, kapcsolódás) kifejezést, azonban a
, substantia" szó értelmében a félreérthető ,hyposztaszisz"-t al-
kalmazta a két természet kapcsolatára.
Az , istenszülő" cím körül kirobbant harcban láthatóan meg-
jelent tehát az alexandriai és antióchiai iskolák teológiai irány-
zatai között már régen meglévő ellentét. Joannész antiochiai
pátriárka lényegében Nesztoriosz álláspontjára helyezkedett,
azonban békességre intette őt, mivel úgy vélte, hogy a theoto-
kosz kifejezést is lehet helyesen értelmezni. De Nesztoriosz
megmakacsolta magát és 12 ellentételt állított össze: az első-
ben elvetette az , istenszülő" kifejezést. Egyszersmind rávette
II. Theodosziosz császárt, hogy 430. november 19-én kelt, és a
Kelet és a Nyugat összes metropolitáihoz (a nyugatiak vonat-
kozásában III. Valentinianus megbízásából) intézett körleve-
lében 431 pünkösdjére Efezusba egyetemes zsinatot hívjon
össze, ahol egy tekintélyes — régészetileg csak a legújabb idők-
ben feltárt — Mária templom működött, melyet most zsinati
templomnak jelöltek ki. Mivel a zsinat aktái és a vele kapcsola-
tos számos levél is fennmaradt, módunkban áll a fontos tanács-
kozás drámai lefolyását sokkal pontosabban nyomon követni,
mint a megelőzőket.
Az efezusi , istenszülő?
A császár személyre szóló levélben hívta meg Efezusba a
nyugati egyház legnagyobb teológusát, Aurelius Augustinust,
közismert nevén Szent Ágostont. De a nagy hippoi püspök
27
meghalt a vandáloktól ostromolt székvárosban, mielőtt a császá-
ri meghívót kézhez vehette volna. Az efezusi zsinat meghatá-
rozó személyisége Alexandriai Cirill lett. Mint a pápa követe
431. június 22-én, tizenhat napos késéssel nyitotta meg a ta-
nácskozást, annak ellenére, hogy az antiochiaiak, akiket Joan-
nész pátriárka vezetett, még nem érkeztek meg. Nesztoriosz
viszont, aki már Efezusban tartózkodott, a háromszori idézés el-
lenére visszautasította a részvételt. A város népének hangulata
annyira ellenséges volt vele szemben, hogy személyes bizton-
ságának védelmére császári testőrséget kért és kapott.
A megnyitó ülésen felolvasták és helyben hagyták Cirillnek
Nesztorioszhoz intézett második, ún. dogmatikus levelét a
Krisztusban lévő két természet , hyposztatikus" egységéről.
Ugyancsak felolvastak egy idézetgyűjteményt az egyházatyák
írásainak idevágó helyeiből, amelyek a régi hitet igazolták,
szembeállítva azokat Nesztoriosz írásaiból vett húsz ellenkező
felfogást tanúsító idézettel. Ezek után — kétségen kívül elsietve —
a következő ítélet született Nesztoriosz ellen: , Az általa káro-
molt Úr Jézus Krisztus a szent zsinaton keresztül úgy határoz,
hogy Nesztoriosz a püspöki méltóságból és minden papi
közösségből zárassék ki." Az ítéletet 198 püspök írta alá. Az idő
közben éjszakába fordult; a fáklyafénynél szállásaikra igyekvő
püspököket ujjongó nép kísérte haza.
A császár zsinati megbízottja, Candidianus, tiltakozott az el-
len, hogy a zsinatot az antiochiaiak nélkül kezdjék meg. Be-
számolója, akárcsak Nesztoriosz jelentése és a zsinat döntései,
befutottak a császárhoz. Ekkor -— június 26-án vagy 27-én —
jelentek meg az antiochiaiak; ellenzsinatra ültek össze és Cirillt,
valamint Memnon efezusi püspököt — akit Cirill mellett az
eseményekért felelőssé tettek — kizárták az egyházi közösségből.
Az antiochiaiak is igazolni próbálták eljárásukat a császárnál.
Theodosziosz azonban minden eddigi döntést érvénytelennek
nyilvánított. Az antiochiaiak ünnepeltek; mint látni fogjuk, túl
korán.
A zsinat, melynek július 10-i, Memnon házában tartott máso-
dik ülésére a három pápai legátus — két püspök és egy pap — is
megérkezett, negyedik, július 16-i ülésén az antiochiaiak el-
lenzsinatának határozatait érvénytelennek nyilvánította, július
28
F7A ötödik ülésén pedig kiközösítette Joannész pátriárkát és
támogatóit, majd a bizonyára július 31-én már ismét a Szűz
Máriu templomban tartott utolsó, hetedik ülésén hat kánont
fogadott el, amelyek Nesztoriosz és követői ellen irányultak. A
történtekről körlevélben tájékoztatták a távollévő püspököket.
A nesztoriánusok azonban Cirillnek és a zsinati többségnek
u ewiszárhoz küldött leveleit rendre elfogták. Egy koldusnak
öltözött küldöttnek sikerült végül egy üreges botban Cirillnek a
Nesztoriosszal szemben ellenségesen érző konstantinápolyi
szerzetegekhez intézett — később elveszett — levelét a városba
ewempésznie. A felháborodott szerzetesek tömegesen a császári
palota elé vonultak, de tüntetésük sem volt eredményes: Theo-
doszlosz kitartott Nesztoriosz és ellenfelei — Cirill és Memnon —
letétele mellett, sőt a két utóbbit börtönbe záratta. Egy maga-
ubb rangú zsinati megbízottat, Joannész kincstárnokot rendelte
Vezusba. A mérleg nyelve ingadozni látszott, az antiochiaiak
úgye azonban még korántsem állt vesztésre. Ismételten azzal
vádolták Cirillt, hogy a zsinati többséghez tartozó püspököket
megtévesztette és a népet felbujtotta; saját tanaikat egy újabb
hitvallás összeállításával védelmezték.
A császár mindkét pártból nyolc-nyolc megbízottat rendelt
magához jelentéstételre. Ekkor állott be szemléletében a lassú
fordulat, Egy idő után nem engedte maga elé az antiochiai meg-
bíizottakat, Nesztoriosszal kapcsolatban pedig határozottan ki-
jelentette: , Senki ne merje ezt az embert előttem szóba hozni.?
A tévtanítót előbb egy Antiochia melletti kolostorba, később
Felső-Egyiptomba száműzte. A mai napig viták tárgya, mennyi-
ben volt Nesztoriosz — a szó szoros értelmében véve — valódi
eretnek, és sorsában milyen szerepet játszottak a különféle
félreértések.
A zsinati atyák hazatérhettek, köztük Cirill is: 431. október
30-án vonult be Alexandriába. Mind teológiai, mind egyházpoli-
tikai szempontból hatalmas győzelmet aratott — értékeli te-
vékenységét Ostrogorsky. III. Sixtus pápa (432-440) a zsinat em-
lékére készíttette el az általa újjáépített Santa Maria Maggiore
bazilika diadalívén máig megmaradt híres Mária-mozaikokat.
29
 A , rablózsinat"
Efezusban Nesztorioszt ítélték el, nem pedig az egész antio-
chiai iskolát, és nem is Joannészt, az antiochiai pátriárkát meg
híveit, már amennyiben nem ragaszkodtak Nesztoriosz sze-
mélyéhez. A , nesztoriánusok" tehát megtartották állásaikat az
edesszai és niszibiszi iskolákban, sőt 498-ban saját pátriárkátust
alapítottak Szeleukeia-Ktesziphonban, ahonnan a következő
évszázadban egészen Indiáig és Kínáig ható missziós tevékeny-
séget folytattak. i Khulkédóni Negyedik Egyetemes Zsinat, noha ezt is a császár
Cirill békejobbot nyújtott a mérsékelt antiochiaiak felé: 433-
ban elfogadott egy általuk kidolgozott közvetítő hitvallást,
amely a , theotokosz? kifejezést is tartalmazta. A tévtan magja
azonban — mely az alexandriai Krisztus-képben is benne volt —
hamarosan egy újabb krisztológiai herezisben hajtott ki, aminek
az elhárítása egy újabb zsinat összehívását tette szükségessé.
Euthükhész, az egyik konstantinápolyi kolostor archimand-
ritája (főapátja) a nesztoriánosok buzgó ellenfele volt; azt a
nézetet kezdte terjeszteni, miszerint a Krisztusban meglévő is-
teni és emberi természet egyesülése után, az isteni természet
úgy felszívta és magába olvasztotta az emberit, hogy azután már
csak egyetlen — isteni — természetről szabad beszélni.
A monofizitizmus, amint ezt a tévtant ezután nevezték,
megcsonkította tehát az Úr emberségét, aminek érintetlensége
a megváltás feltétele. A Flavianosz pátriárka elnökletével 448-
ban összeült Konstantinápolyi Zsinat elítélte Euthükhészt, aki
azonban sajnos támogatóra talált Dioszkourosz alexandriai
pátriárkában, Cirill utódjában. Dioszkourosz elődjéhez hason-
lóan elkötelezett híve volt az alexandriai krisztológiának, elütött
viszont tőle rendkívül gőgös és szinte brutálisan tapintatlan ter-
mészetével. Dioszkourosz sürgetésére II. Theodosziosz császár
ismét birodalmi zsinatot hívott össze Efezusba, ahol — a császá-
ri katonaság és az odahozott szerzetesek erős nyomása alatt —
kierőszakolták Euthükhész rehabilitálását.
I. Leó pápa, akinek legátusaitól megtagadták az elnöklés
jogát, és akinek Flavianosz pátriárkához írt, a helyzetet meg-
világító levelét felolvasni sem engedték, a zsinatot , latroci-
nium?-nak, , rablózsinat"-nak nevezte. Mindenfelől helytelenítő
30
vélemények hangzottak el a zsinat határozataival szemben. Már
444, üktóber 13-án kérte I. Leó — a nyugati püspökök nevében is
n entszártól, hogy hívjon össze Itáliába egy újabb zsinatot. Két-
szer ín megismételte kérését, eredmény nélkül. Csak II. Theo-
donziosz utóda, Markianosz császár teljesítette a pápa kérését,
ón 451, május 17-én meghirdette a zsinatot, de nem Itáliába
hwnem Nicascába: később, de még a megnyitás előtt, új várost
felőlt ki a zsinat színhelyéül, a Boszporusz melletti Khalké-
dönt, amit a fővároshoz való közelsége tett erre alkalmassá. A
hívin össze, I. Leó műve volt, akit a történelem a , Nagy" névvel
tüntetett ki, A bőséges források -— hivatalos jegyzőkönyvek, a
jelenlévő püspökök listái, levelek — alapján sokkal jobban ismer-
jük e zsinat lefolyását, mint az ókor bármelyik másik zsinatának
történetét,
A Khalkédónban megfogalmazott hit
A Khalkédóni Negyedik Egyetemes Zsinat a résztvevők szá-
mát tekintve túltett valamennyi megelőző és a legtöbb utána
következő zsinaton, a vatikániakat kivéve; általában kereken
000 püspököt említenek, a valóságban azonban valószínűleg
lényegesen kevesebben voltak. A Nyugat számszerűleg gyengén
volt képviselve: mindössze az öt pápai legátus — három püspök
éw két pap — jött el, akik a pápa kívánságának megfelelően a zsi-
nut elnökei voltak, valamint két afrikai, akik a vandálok elől me-
nekültek; a zsinat ügyvezetését a hat császári megbízott látta el.
Dioszkourosznak, a rablózsinat megrendezőjének már a 451.
október 8-án a Szent Euphemia templomban megtartott első
ülésen a vádlottak padjára kellett ülnie. Erőszakos módszerei
napvilágra kerültek; az október 13-i harmadik ülésen sor került
formális letétére is. Követőivel szemben a zsinat kíméletesen
júrt el. A közbeeső második ülésen felolvasták a nicaeai
hitvallást és Nagy Szent Leó pápa , dogmatikus levelét? Krisztus
két természetéről. , Ez az atyák hite — kiáltották a püspökök -,
és ez az apostolok hite. Így hiszünk mindannyian. Péter szólt
Leó által!"
A palesztinai és illiriai püspökök körében még fennálltak
31
bizonyos aggályok a kettős természetre vonatkozó tanítás ilyen
megfogalmazásával szemben; ezek eloszlatásáról is gondoskod-
ni kellett.
A pápa képviselői idegenkedtek egy új hitvallási formulától,
mivel szerintük a téma már tisztázódott. Ennek ellenére az ok-
tóber 22-i ötödik ülésen a zsinat összeállított egy 23 püspökből
álló csoport által javasolt hitvallási formulát, amely egyébként
tartalmilag szigorúan követte a pápa tanító levelében foglal-
takat, majd a hatodik ülésen — a császári pár jelenlétében —
ezt
ki is hirdették és végül valamennyi püspök aláírta. , Valljuk,
hogy a mi Urunk Jézus Krisztus egy és ugyanaz a Fiú; ő ugyan-
az, aki tökéletes istenségében és tökéletes emberségében... akit
két természetben, de nem összevegyülve, változatlanul (a mono-
fizitákkal szemben), de nem megosztva vagy szétválasztva (a
nesztoriánusokkal szemben) ismerünk meg; anélkül, hogy az
egyesülés által a két természet különbözősége bármi módon
eltűnnék: hanem inkább úgy, hogy mindkét természet jelleg-
zetessége épségben marad, és egy személlyé és egyetlen léte-
zővé kapcsolódik össze..."
A hatodik ülés, amelyet Markianosz császár és energikus
felesége, Pulcheria, díszelnökökként vezettek, kétségtelenül
a -ndon keresztül kétségbeesetten igyekeztek úrrá lenni a nyílt
zsinat csúcspontja volt. Az atyák a tanácskozást befejezettnek
tekintették, a császár azonban el akart még intézni néhány
fegyelmi és személyes ügyet, mint például Küroszi Theodo-
rétosz és Edesszai Ibasz, az antiochiai iskola két vezetőjének
teljes rehabilitálását. Az október 31-i tizenhatodik ülésen meg-
szövegezett 28 kánonból az utolsó a pápai legátusok ellenke-
zését váltotta ki, akik a november 1-i záróülésen formális tilta-
kozást nyújtottak be ellene. A szóbanforgó kánon ugyanis azt
állította, hogy az Új-Róma (Konstantinápoly, püspöki széke
ugyanazokat az előjogokat élvezi, mint a Régi-Rómáé, és rang-
ban közvetlenül utána a második hely illeti meg. Noha a zsinat
is és a császár is kérte, a pápa megtagadta a kánon megerő-
sítését. A kánon ugyanis ellene mondott a pápai primátusról
szóló, éppen Nagy Szent Leótól világosan kifejtett és nagy hatá-
rozottsággal képviselt tannak.
A zsinat 6. kánonjára — mely megtiltotta a nem egy határo-
zott közösség szolgálatára szóló papszentelést -, továbbá a 3., 4.
32
ön 20, kánonokra — amelyek a szerzeteseket a püspökök fel-
ügyelete alá rendelik — még a trienti reformokkal kapcsolatos
tárgyalások során is többször hivatkoztak.
A monofizitizmus utóhatásai
Khulkédón a középutat jelentette a nesztoriánusok és mono-
Nizítak hamis Krisztus-képe között. Egyszersmind szintézis volt a
Kelet és a Nyugat, a pápa és a császár között, és bizonyos , egy-
mani vetélkedő erők — császári birodalmi politika, vetélkedő
pátriárkák, nemzeti érdekek és szerzetesi fanatizmus — közötti
küzdelem eredménye? — amint Grillmeier jellemzi a helyzetet
A monofizita gondolkodás azonban Egyiptomban és a szom-
szédos országokban sokkal mélyebb gyökereket vert, semhogy a
Khalkédónban hozott döntések azokat azonnal kiirthatták vol-
nu. Wzen túlmenően belekeveredett a birodalom középpontjától
távoli tartományokban egyébként is meglévő szeparatizmus
Alexandriában véres zavargásokra került sor, egy monofizita
püspököt választottak pátriárkává, számos püspöki széket mo-
nofizíta papokkal töltöttek be. A bizánci császárok egy évszá-
vagy lappangó ellenálláson. Akakiosz bizánci pátriárka egy né-
mileg homályos, az álláspontok egységesítését célzó hitvallás-
tervezetet dolgozott ki 482-ben, az ún. , Hénotikon"7-t, amelynek
kötelezővé tétele a Rómával való szakadáshoz vezetett. Ez volt
nz Akakiosz-féle skizma, mely 484-től 519-ig tartott. Jusztinia-
nosz császár (527-565), a birodalom helyreállítója, akinek fele-
nége, Theodora, titokban a monofizitákkal rokonszenvezett, a
látszólag lojális Vigiliust — aki korábban pápai követként járt
már Konstantinápolyban - segítette a római püspöki székbe, ab-
ban a reményben, hogy így a Nyugat ellenállását a monofizi-
tíizmushoz történő közeledéssel szemben kiküszöbölheti. De
végül Vigilius is a khalkédóni hitvallás hívének vallotta magát.
A császár egyik tanácsosa ekkor arra a gondolatra jutott
hogy közvetett módon - csapást mérve az antiochiai iskola
vezetőire — közeledjenek a monofizitákhoz, vagy éppenséggel
béküljenek ki velük. Jusztinianosz császári ediktummal ítélte el
1. Mopszvesztiai Theodorosz személyét és írásait, 2. Küroszi
33
Theodorétosz (7 460 körül) írásait, amelyeket Alexandriai Cirill
és az efezusi zsinat ellen adott ki, 3. Edesszai Ibasz levelét,
melyben Theodoroszt védte Cirill ellen. Ez volt a , három feje-
zet", amelyekkel szemben az 553. év elejére Jusztinianosz által
Vigilius pápával egyetértésben Konstantinápolyba összehívott
birodalmi zsinatnak állást kellett foglalnia.
Vigilius súlyos nyomás alatt állt. A császár a keleti-gót biro-
dalom összezúzása után kelet-rómaivá vált Itáliából Konstan-
tinápolyba hozatta és fogolyként kezelte. A pápa Khalkédónba
menekült, és menedékhelyén, az ottani zsinatnak helyet
adó
templomban vonta vissza korábbi, a zsinaton való személy es
részvételére vonátkozó ígéretét, mivel attól tartott, hogy a görög
többség leszavazza. Nélküle, sőt tiltakozása ellenére nyitotta
meg 553. május 5-én Euthükhiosz pátriárka 150 püspök jelen-
létében a II. Konstantinápolyi Zsinatot. Az 553. június 2-án
megtartott záróülést 16 püspök írta alá. A zsinat a május 19-i 5.,
illetve a május 26-i 6. ülésen elítélte a , három fejezetet", annak
ellenére, hogy Vigilius pápa május 14-én kelt nyilatkozatában —
amelyet rajta kívül még 16, többségében nyugati püspök is aláírt
—, elhatárolta magát Theodorosz személyének, továbbá a másik
két , fejezetnek" elítélésétől. Csak utólag, december 8-án,
és —
részletes indoklással — 554. február 23-án, járult hozzá Vigilius a
, három fejezet" elítéléséhez, ami által a zsinat elnyerte
egyetemes elismerést; a pápa ekkorra arra a meggyőződésre
jutott, hogy a Khalkédónban rögzített hit ezáltal nem szenved
csorbát.
A milánói és aguileiai egyháztartományok hosszú ideig meg-
tagadták a zsinat elismerését. Az aguileiai metropolita, aki köz-
ben felvette a pátriárkai címet, csak 607-ben tért vissza a
Ró-
mával való közösségbe.
Valamivel később Sergius konstantinápolyi pátriárka (610-
638) újabb kísérletet tett, hogy a monofizitákat a birodalmi egy-
házzal kibékítse. Jézus Krisztus istenemberi cselekvésének
egységéből kiindulva, csak egy természetes istenemberi energiát
és egy istenemberi akaratot feltételezett (monotheletizmus). A
monofiziták egyik mérsékelt, az antiochiai Severus után , severi-
anusoknak" nevezett csoportja engedte magát meggyőzni. A
khalkédóni zsinat hívei azonban, különösen Sophronius SZer-
34
ntun - nki 6034-ben jeruzsálemi pátriárka lett -, határozott:
szembeszálltak a gyanús kompromisszumot jelentő fsemlkat,
Nerzusnank sikerült az ebben a kényes kérdésben kevéssé Hé.
küzött I, Honorius pápától (625-638) az általában szüksé ei
hozzájárulást kicsalnia, ami után a monotheletizmust a 638-ban
kindott birodalmi törvény (Ekthészisz, azaz magyarázat) kö vi
lezővn előírta. De I. Márton pápa (649-655) a 649. évi szdszái
Zulnaton a tan ellen, és Krisztus , két természetes akarata és cse
lekvéni módja" mellett nyilatkozott. Emiatt felségsértéssel 4.
dolták meg és a Krím félszigetre száműzték, ahol az elszen.
vordott bántalmazások következtében meghalt. Í
Cwuk III. Konsztantinosz császár (668-685) alatt tért vis
innet az északon az avarok, keleten az arabok által súlyosan
fenyegetett bizánci birodalom a khalkédóni vonalra teljes e ,.
értelműséggel. Agathon pápával (678-681) kgtletkak hívta
ösze a császár a zsinatot, ezúttal ismét ejatazálnáraáebst ak
püpn nyolc küldötte a római pátriárkátus zsinatának levelét h
(n magával, amely az orthodox tanítást adta elő. Hé
A III. Konstantinápolyi — a VI. Egyetemes — Zsinat 680
vember 7-e és 681. szeptember 16-a között tanácskozott ék.
KZÁT i palota kupolatermében (trullus, innen ered a zsinat His.
szet jelölő , trullanum?" kifejezés) a pápai legátusok elnöklete
az ulatt, Bár a monofizitizmus fellegvárai, az alexandriai sa
jeruzsálemi patriarkátusok időközben az arab hódítók kerte
ker ültek, és ezért a zsinaton alig voltak képviselve, a résztvey. 5k
száma mégis 174 fő volt. III. Konsztantinosz ÜBER az első ti
zenegy ülésen személyesen is részt vett. A kérdés részletes m .
vizsgálása után, és miután a monotheleták szóvivőjének, az ki
tiochiai Makariosznak állítólagos bizonyítékait megcátráták, "a
681 , március 28-án tartott 13. ülésen a monotheletizmus tkdi
és támogatóit elítélték. A sorrendben a 16., egyébként Tán.
ülésen, ismét a császár jelenlétében, a zsinat egy hitvallást ús.
gadott el, mely a Krisztusban lévő két természetes akaratról s
két természetes akarattevékenységről szóló tant az addici Hi
e gyetemes zsinat tanításával megegyezőnek mondta ki Az ün
nepélyes befejezéskor elhangzott felkiáltások Ködsztantin sz
császárt új Markianoszként és új Jusztinianoszként funepelték..
35
 A Honorius-kérdés lembe nem maradt hatás nélkül a zsinatok megrendezésére és
működésük módjára sem. fé ;
mes A nyugati gótok és a frankok — kezdetben még római min-
A monotheletizmus hívei között, akiket a VI. egyete
lt Honori us neve is. A Honori us-kér dés, tn működő - nemzeti egyházaiban a püspökök folytatták
zsinat elítélt, szerepe
inni tevékenységüket. Kialakultak azonban e tevékenység új
mely az I. Vatikáni Zsinaton oly sok port kavart fel, így hangzik:
eretnek formni is: a Meroving királyok által összehívott országos zsina-
Azért ítélték-e el Honoriust, mert egy tévtan híve, tehát
ha- fok - például az 511. évi orleans-i, később, a Karoling időkben a
volt, vagy e hitbéli kérdésben tanúsított gondatlansága és
3) adta meg, birodalmi zsinatok —, amelyeket olykor a világi méltóságok biro-
nyagsága miatt? — A választ II. Leó pápa (682-68
Malmi gyűlésével összevontan, ha nem is teljesen összekeverve
aki jóváhagyta ugyan a zsinat döntéseit, elődjét, Honoriust
ttottuk meg, mint például a Szent Bonifác ösztönzésére Öykzö-
azonban — szűkítve a zsinat ítéletét — csak a tévtan elfojtásában
hivott 743. évi Concilium Germanicum, melynek határozatait
tanúsított hanyagságáért hibáztatta.
anuruikodói rendelkezésként" (capitulare) hirdettek ki.
Az V. és VI. egyetemes zsinat nem hozott fegyelmi termé-
Hnsonló volt a fejlődés a nyugati gót birodalomban. Mióta a
szetű döntéseket. Az így keletkezett hiányokat a 692-ben ismét
ott nyunati gót királyok az arianizmust elhagyták és visszatértek az
Konstantinápolyban összegyűlt zsinat igyekezett kitölteni az
m kizáról ag a egyházba (III. Toledói Zsinat 589-ben), a toledói zsinatokat is —
elfogadott 102 kánonnal; ezek azonban csakne
gondot 024 összesen 18 — ugyancsak birodalmi zsinatként rendezték
Kelet egyházi viszonyait vették figyelembe és kevés
s) men Az egyházi és világi rend és jogalkotás kölcsönösen át-
fordítottak a Nyugat igényeire (mint például a római primátu
jarták egymást itt is, és a frank birodalomban is, de máské
és szokásaira (mint például a böjti fegyelem terén mutatkozó
el, mint a bizánci birodalomban.
eltérések). E kánonokat Sergius pápa (687-701) nem ismerte j tek
ott, amenny iben szír születé sű A nyugati gót és a frank országos és nemzeti zsinatok a hű
noha ő maga is keletről származ
kilejeződései ennek az állapotnak. Világossá teszik, hogy miért
volt. A görög egyház ezt a zsinatot is az egyetemes zsinatok közé
nem jöhetett létre nyugaton abban az időben egyetemes zsinat
sorolja.
lóman, az egyetlen egyházi tekintély, mely erre hivatott lett
Új világ bontakozik ki volna, a kelet-római birodalomhoz tartozott, és nem rendel-
Mialatt a khalkédóni zsinat után a keleti egyház legjobb erőit kwzutt még elegendő befolyással a germán nemzeti egyházakra
em kivéve az angolszász egyházat, amelyet ő maga alapított.
a krisztológia hajszálfinom kérdései körül kialakult küzdel ]
emésztette fel, a környező világ, nem csekély megráz kódtat ások
közepette, megváltozott. A nyugati birodalom földjén a népván- Képrombolás vagy képtisztelet.
dorlás germán törzsei új országokat alapítottak; míg
a vandá- A Nicaeai VII. Egyetemes Zsinat
loké és a keleti gótoké csak rövid életűnek bizonyult, a nyugati
; Az arab hódítás nemcsak távoli tartományokat szakított el a
gótoké és a longobárdoké hosszabb ideig fenn tudott maradni
sikerül t egy nagy jövőjű biroda lmat ala- bizánci birodalomtól, hanem a 7. század végére már a főváros
csupán a frankoknak
és feltartóz- kupujáig nyomult előre. Csak III. — vagy Iszauri - León császár
pítaniuk. Az arab támadás keleten bontakozott ki,
omot, (71 7-741) katonai rátermettsége mentette meg 717-718-ban
tathatatlan győzelmek sorozatával hódította meg Egyipt
alakítva ki Konstantinápolyt attól, hogy az arabok elfoglalják. Ugyanez a
Szíriát, Perzsiát és egész Észak-Afrikát, ilyen módon
be- császár azonban hagyta magát bizonyos képtiszteletellenes egy-
azt az iszlám zónát, mely majd nyolc évszázadra egyrészt
világ többi házi köröktől — és talán zsidó és iszlám példáktól is — ol
keríti a keresztény Nyugatot, másrészt elvágja azt a
mértékben befolyásolni, hogy végül 730-ban császári ediktum:
részétől. A germánok és az arabok belépése a világtörténe-

36 37
ban tiltotta be a képek — ikonok - tiszteletét. A tilalmat részben
az ószövetségi előírással indokolták (, Ne csinálj magadnak
faragott képeket!"), részben azzal — amennyiben Jézus Krisztus
ábrázolásáról volt szó — hogy lehetetlen Krisztus isteni termé-
szetét képben kifejezni; egyedül az emberit ábrázolni viszont
nesztoriánizmus lenne. Számtalan csodálatos műalkotás pusz-
tult el értelmetlenül; a képek védelmezőit — mint például Ger-
manosz konstantinápolyi pátriárkát is — elmozdították állásuk-
ból és hevesen üldözték.
Hiába tiltakozott III. Gergely pápa a 731. évi Római Zsina-
ton a képrombolás, az ikonoklazmus ellen. A 754-ben a Bosz-
porusz melletti Hiereiába összehívott zsinat aztán megadta a
képrombolás teológiai indoklását is. , Ők (a püspökök) dog-
mává emelték nézeteiket -— írja a zsinat döntéseiről Theo-
phanész bizánci krónikás — anélkül, hogy bárki is a katolikus
püspöki székhelyekről, nevezetesen Rómából, Alexandriából,
Antiochiából és Jeruzsálemből jelen lett volna." V. Konsztan-
tinosz Koprónümosz (741-775) császár még kegyetlenebbül
dühöngött a képtisztelet hívei ellen, mint apja és elődje, III.
León: egyetlen hónapban, a 766. év augusztusában, tizenhat ma-
gas beosztású állami hivatalnokot és katonatisztet végeztetett ki
a képtisztelet vádjával.
A nép lelkében és mindenekelőtt a szerzetesek köreiben az
államegyházi képrombolással szemben soha meg nem békélt el-
lenállás akkor lobbant ismét fel, amikor 780-ban az energikus
Eiréné császárnő vette át az uralkodói teendőket kiskorú fia,
VI. Konsztantinosz (780-797) helyett. Első kísérlete, hogy a
képrombolást egy zsinat közreműködésével szüntesse meg,
kudarcot vallott: a képtisztelettel szemben ellenséges beállí-
tottságú császári gárda 786. július 31-én kivont karddal nyomult
a Szent Apostolokról elnevezett templomba és szétzavarta a
tanácskozókat. Az általa jelölt képtisztelő Tarasziosz pátriárka
támogatásával 787 őszén Nicaeába összehívta a VII. Egyetemes
Zsinatot, mely szeptember 24-e és október 23-a között ülé-
sezett, és megsemmisítette a 754. évi képromboló döntéseket; a
képrombolók által a képtisztelet ellen felhozott indokokat a
Szentírásból és az egyházi hagyományokból merített érvekkel
cáfolta meg és hittételként fogalmazta meg a következőket:
38
krisztus, az Istenanya, az angyalok és a szentek képi ábrázolása
megengedett, mivel csak ösztönzik a szemlélőt, hogy emlékez-
sen és ulnozza az ábrázolt személyeket. A képek iránt tanú-
mot tisztelet (proszkünészisz) az ábrázolt ősképre — a proto-
up Vonatkozik; ezt a tiszteletet meg kell különböztetni az
madastól (latreia), mely egyedül Istent illeti meg.
A képrombolást pártoló püspökökkel szemben -— ha meg-
hánast tinúsítottak — kíméletesen jártak el. A nyolcadik és egy-
hon utolsó ülést, amelyen Eiréné császárnő és fia is részt vett, a
Mugnaura palotában tartották; több mint 300 püspök, élükön a
kél pápmi legátussal, írta alá az okmányokat. — , Semmi újat nem
funitottak - foglalta össze a krónikás Theophanész az ered-
ményt, csupán megingathatatlanul fenntartották a szent és
holdog atyák tanításait és elvetették az új tévtanokat. ...Most
héke lett ISten Egyházában, még ha az ellenség nem is hagy fel
vele, hogy ciínkosaival konkolyt szórasson szét mindenütt. De
Ion Egyháza mindig győz, akkor is, ha legyőzik." — A kép-
rombolás valóban fellángol majd még egyszer a 9. században
hogy ukkor végérvényesen vereséget is szenvedjen. j
Nyugati utójáték
Nyugaton a képrombolást kezdettől fogva mindig elutasítot-
tük, Anélkül, hogy a képek tiszteletétől elzárkóztak volna, min-
Henekelőtt azok didaktikus fontosságát értékelték. A képek a
tak us hívek könyvei", azaz az írástudatlanoké, mondta biaéy
Hzent Gergely. Egész bibliai eseménysorozatokat festettek a
templomok falára, mint például Jézus csodatetteit a Reichenau
szigetén lévő oberzelli templomban. Hozzájárult ehhez még az
u hogy a Nicaeai Zsinat görög aktái pontatlan latin fordításban
kerültek nyiagatra. Az ott megfogalmazott különbség tisztelet és
tnáúdás között elmosódott.
Nagy Károly, aki nem kevésbé tartotta magát az igaz hit vé-
tlelmezőjének, mint a bizánci császár, teológiai vitairatot (Libri
(urolini) álllíttatott össze a bizánciak tévedései ellen, mely két-
kégbe vonja a II. Nicaeai Zsinat egyetemes jellegét. Ezzel
kívánta Kárroly szembeállítani a 794. évi Frankfurti Zsinatot
nmelyen ne:mcsak a frank birodalom valamennyi egyháztat:
39
tományából érkeztek püspökök, hanem a pápa két képviselője
és angol püspökök is megjelentek. Károly maga elnökölt,
tevőlegesen részt vett a teológiai tárgyalásokban, ő nyitotta meg
és fejezte be a zsinat tanácskozásait. A 787. évi nicaeai dönté-
seket, a zsinat nem egyetemes jellege miatt, elutasították — de
nem osztatlan sikerrel. I. Hadrián pápa (772-795) nem vonta
vissza a nicaeai határozatok elismerését; főleg nem járult hozzá
a bizánci császár Károlytól követelt kiközösítéséhez.
Ezek az események, valamint az, hogy Nagy Károlyt III. Leó
pápa császárrá koronázta a 800. év karácsonyán, jól mutatják,
hogy a Kelet és a Nyugat milyen messzire távolodtak addigra
egymástól. A pápaság, melyet a longobárdoktól elszenvedett
szorongattatásai közepette a birodalom keleti része — ahová jog
szerint még mindig tartozott — cserben hagyott, II. István pápa
alatt Pipinnel, a Karoling királyság megalapítójával kötött
szövetséget, rábízta saját védelmét, és elfogadta azt a terület-
adományt, amelyből az idők folyamán az egyházi állam kifej-
lődött. I. Hadrián volt az első pápa, aki okmányait már nem a
kelet-római császár uralkodási éveinek számával keltezte, és
; iuuino prümi apát , szellemét és erejét tekintve második Illés-
saját pénzt veretett.
Bizáncban elszakadásnak és árulásnak tekintették a pápa-
ságnak a frankok felé való fordulását. Ami valójában annál ke-
vesebb volt, más tekintetben viszont több. Bizánc, mely éppen
annyira a görög-római kultúra mint az igazhitűség hordozó-
jának érezte magát, és a kialakuló keresztény Nyugat, mely a
római pápaságban és a Karoling császárságban saját rendjének
megtartó erőit ismerte fel, megkezdték egymástól elkülönült
életüket. A görög és a latin egyház közötti szakadást, amely a
VIII. Egyetemes Zsinatot megelőzte, nem csak egy erős primá-
tus-tudattal eltöltött pápa és egy tudós, de gőgös pátriárka
közötti összeütközés okozta. A valódi okok sokkal mélyebben
feküdtek.
Phótiosz skizmája és a szakadás felszámolása
a 869-870. évi VIII. Egyetemes Zsinaton
I. Miklós pápa (858-867) nem volt hajlandó elismerni Phó-
tiosz konstantinápolyi pátriárkát, aki úgy került főpapi székébe,
40
hugy elődjét, Ignác pátriárkát erőszakkal lemondatta. Amikor
"hottosz elutasította a visszalépést és nem mondott le a dél-
maliu és dalmáciai egyházmegyék felett gyakorolt jurisdik-
uajaról, u pápa egy 863-ban tartott római zsinaton elítélte őt. A
Mulyáriába küldött pápai legátusok működése neheztelést vál-
oszból, aki e tényben pátriárkai jogainak sérelmét
láatinu n pápai elítélés ellen egy körlevéllel védekezett, amit a
Kelet pátriárkáihoz írt. A körlevélben súlyos vádakkal illette a
papat és a nyugati egyházat; azt állította, hogy meghamisították
uz inaz hítet a , filiogue? szónak a hitvallásba való beillesztésével
én u tisztítótűzről szóló tanítással, stb. A 867. évi konstanti-
napolyi zsinaton I. Miklós pápát letettnek nyilvánították, egy-
hnzi útökkal sújtották és kiközösítették. Ezzel a szakadás létre-
jött
Néhány héttel később dinasztiaváltás következett be a bi-
zanei trónon: meggyilkolták III. Mihály császárt és a trónt Ma-
kedőón I. Baszileosz (867-886) foglalta el. Az új császár menesz-
(elte Phótioszt, Ignác pedig visszatért a pátriárkai székbe. 867.
november 13-án meghalt I. Miklós pápa is, akit a krónikaíró
nuk" nevezett. A személyek cseréje tökéletesen átrendezte a
dráma soron lévő jelenetét is.
Mnszileosz császár arra kérte az új pápát, II. Hadriánt (867-
72), működjék közre a skizma megszüntetése és az Egyház
ügyeinek rendezése érdekében összehívandó egyetemes zsina-
ton, II, Hadrián először is megerősítette elődeinek döntéseit a
Nzent Péter templomban 869 júniusában tartott zsinaton, majd
kijelölt három legátust, akik a császár által Konstantinápolyba
összehívott zsinaton elnököltek, sőt megkövetelték minden
résztvevőtől egy nyilatkozat-formula aláírását, mely a pápa pri-
málusának elfogadását tartalmazta.
A VIII. Egyetemes - azaz a IV. Konstantinápolyi — Zsinat
NY, október 5. és 870. február 28. között tíz ülésen tanácskozott
n Hagia Sophia falai között, kezdetben kevés résztvevővel, de a
uinat végén már 102 püspök volt jelen. Az antiochiai és a jeru-
uülemi pátriárkák képviselőket küldtek, a kilencedik üléstől
jelen volt az alexandriai pátriárka megbízottja is. A tárgyalások
fő témája a Phótiosz és hívei elleni eljárás volt. Az ötödik és a
41
hetedik ülésen — október 20-án és 29-én — Phótioszt a zsinat elé
állították, ő azonban makacsul megtagadta tévedéseinek beis-
merését, és kétségbe vonta a pápai legátus bírói illetékességét.
Az ítélet, amit végül is kimondtak fölötte, igen kemény volt:
, Anathéma az udvaroncra és betolakodóra!" — Ugyanez a sors
jutott osztályrészül hívei többségének is.
A záróülésen elfogadott 27 kánon mindenekelőtt azt célozta,
hogy a Phótiosz körüli események ismétlődését megakadá-
lyozza; ezen túl ismét megerősítette a képek használatának és
tiszteletének szabadságát (3. kánon). A 21. kánon felállítja az öt
pátriárka sorrendjét: a régi Róma pápája, majd Konstantiná-
poly, Alexandria, Antiochia és Jeruzsálem pátriárkái. Konstan-
tinápoly Alexandria előtti — eddig megtagadott — elsőbbségé-
ben II. Hadrián pápa engedékenységét kell látnunk.
A 869-870. évi zsinatot a Katolikus Egyház — szemben a
keletiekkel — egyetemesnek ismeri el. Ignác pátriárka halála
után Phótioszt rehabilitálták: újra elfoglalhatta a pátriárkai
széket. Egy 879-880-ban tartott, általa összehívott zsinat el-
vetette az előző zsinat döntéseit; ezt a zsinatot tartják a kele-
tieknél a VIII. Egyetemes Zsinatnak. A körülmények folytán
azonban úgy látszott, hogy az újabb skizmát el lehet kerülni. A
széthulló Karoling birodalomtól immár nem védelmezett pápa-
ság, melyet Itáliában a szaracénok állandó rajtaütései szoron-
gattak, magában Rómában pedig az egymással vetélkedő ne-
mesi pártok játéklabdája lett, életének egyik legsötétebb sza-
kaszába lépett, amelyből majd csak a Clunyben ekkor szárnyait
bontogató reformmozgalom fogja kiszabadítani.
A görög egyház új erőt merített abból a politikai és kulturális
fellendülésből, amely a bizánci birodalomban a makedón csá-
szárok alatt bekövetkezett. Megszilárdította balkáni és dél-
itáliai befolyását; legnagyobb sikere Oroszország csatlakozása
volt. Egy viszonylag csekély jelentőségű vita a dél-itáliai egyházi
joghatóságról Kerullariosz pátriárkával váltotta ki az újabb és
végleges szakadást: 1054 július 16-án tette le a pápai küldöttség
vezetője, Humbert bíboros a kiközösítő bullát a Hagia Sophia
oltárára ezekkel a szavakkal: , Isten lássa és ítélje meg."
42
1 A KÖZÉPKOR ÁLTALÁNOS PÁPAI ZSINATAI
titekíntve attól az ellenzsinattól, amelyet Nagy Károly a Nyugat
biradaulmi zsinataként a 787. évi Nicaeai Zsinattal szemben
nervezett, a korai középkorban nem történt kísérlet arra, hogy
ugy általános zsinatot hívjanak össze. Ilyen igény még a kor-
szukos jelentőségű Sutrii Zsinaton sem fogalmazódott meg,
nel pedin, 1046-ban III. Henrik király a három vetélkedő pápa
eltávolításával véget vetett annak az állapotnak, amelyben a
pápua a római nemesség hatalmi harcainak játékszere lett, és
vszel kaput nyitott magában Rómában is az egyházi reform-
mozgalmaknak.
A középkor általános zsinatai — maguk is ezzel a névvel
jelölték magukat — azokból a zsinatokból fejlődtek ki, amelyeket
n relormkor pápái először korlátozott számú, de minden esetre
HMalián kívüli püspököket is felölelő résztvevőkör számára
reszben Rómában, részben máshol szerveztek, és amelyeken ál-
tulános jellegű egyházi kérdésekről tanácskoztak. Egyetemes
jelentőségük és tekintélyük nagymértékben függött a pápáktól
kiinduló reformkezdeményezések sikerétől és érvényesülésük
hntósugarától, ami súlyos küzdelmek közepette volt csak képes
sure távolabb terjedni. E zsinatok tehát pápai zsinatok voltak,
H azó szoros értelmében.
Pápai reformzsinatok és a békezsinat
az invesztitúraharc időszakában
A pszeudo-izidori dekretáliák összegyűjtése óta — mely gyűj-
tumény a 9. századból származik, nagyrészt hamisított pápai le-
velekből és hiteles zsinati kánonokból áll, és I. Miklós pápa
jóhiszemű elfogadása révén Róma mértékadó joganyagát
képezte — általánosan elismert álláspont volt, hogy minden
nugyobb szabású, több egyháztartományt összefogó zsinatot —
tehát általános zsinatot, de nem a mai értelemben — csak pápai
43
 beleegyezéssel lehet összehívni; ez az értelme VII. Gergely pápa
nak én a világinak — képviseltetnie
híres , Dictatus Papae" elnevezésű irata 16. tételének is: , Egy kellett magát a zsinatokon, a
nmipn legtőbb vezetése alatt
zsinatot sem szabad (a pápa) döntése nélkül általánosnak ne- .
Az invesztitúraharcok szakirod
vezni." alma bőségesen tárgyalja a
minuok szer epét az egyház
alkotmányának kialakulásában. A
Amikor tehát a reformkor pápái személyesen, vagyis nem
papat támogató Konstanzi Bern
legátusaikon keresztül, különböző egyháztartományokból vagy old szerint a IV. Henrikre ki-
mubott ítélet azért , az egyház általános ítéle
éppen országokból származó, kiterjedtebb résztvevőkör szá- te", mert azt nem
egyedül (pi ivatim) a pápa, han
mára zsinatot hívtak össze és azokon az Egyház és a keresztény em a pápa, mint egy általános
nat elnö zsi-
ke (generali synodo praesidens)
élet, az , Isten békéje" vagy a keresztes hadjáratok tervének hozta; márpedig egy
ilyen római zsinat — noha nem
kérdéseit, vagy az Egyház szabadságának az ügyét tárgyalták, e egyetemes zsinatnak szánták -
megin teljesen általános zsinatna
tanácskozások tekintélye lassanként magasan a korábbi szoká- k? (generalissima synodus)
tekintendő, Ezzel szemben a IV.
sos tartományi vagy nemzeti zsinatoké fölé emelkedett. Henrik pártján álló Petrus
Crassus ahhoz ragaszkodik, hogy
Már a IX. Leó, az Elzászból származó , német" pápa (1049- az általános zsinatokat a csá-
szárnuk kell összehívnia. , Az egyh
1054) által reformok meghozatala céljából elrendelt 1049. évi áz egységéről" című mű szer-
KÖJe ugy véli, hogy ez az egység nem a
Javiai és Reimsi Zsinatok is meghaladták a tartományi szintű pápának az egész Egyház
feletti hatalmán nyugszik, hanem
tanácskozások színvonalát és jelentőségét. Az 1050. évi Római a püspökségek egységén,
mnint az már Szent Cyprianusnál
Zsinatra IX. Leó többek között angol püspököket is meghívott. is olvasható.
A nézeteknek ez az ellentéte
Ezzel egyidőben fordult Lüttichi Deoduin püspök a francia magyarázza meg, hogy az
hvesztítúraharc és az abból ered
király azon terve ellen, hogy a Tours-i Berengár tévtanait egy ő skizma lezárása céljából
uly gyakran javasolt békezsinat miér
francia nemzeti zsinaton ítéljék el. II. Miklós pápa (1059-1061) t nem jött létre. A pápának
Má kollett volna vetnie magát egy
az 1059. évi, 113 püspök részvételével megtartott Római Zsina- döntőbíró ítéletének, amit
VII, Gerg ely érthető módon
ton bocsájtotta ki híres pápaválasztási dekrétumát, mely a pápa elutasított. Látszóla
g legyőzve,
twámkivetésben halt meg, de más
megválasztását a bíborosoknak tartotta fenn. VII. Gergely odik utóda, a francia szár-
mazasú II. Orbán (1088-1099) alatt
(1073-1085) zsinatai a nagy reform céljait szolgálták, amelyet ez i pápai zsinatok aztán meg-
hozták a pápaság nyilvánvaló győz
a nagy pápa mindig is meg akart valósítani: e célok közül ki- elmét.
Pincenzában szólította fel 1095-ben
emelkedik a simonia és a világiak invesztitúrája elleni küzdelem, II. Orbán a keresztény
világot állítólag kétszáz Itáliából, Franciao
valamint a papok cölibátusa. E reformokat nem szűk határok rszágból és a német
hirodalomból érkezett püspök, többezer klerikus és
között akarta érvényesíteni, hanem az egész katolikus keresz- , hogy szabadítsák fel a Kelet kere világi előtt
ténység vonatkozásában, amit ugyanakkor — erélyesebben mint sztény egyházát a hitetlenek
uralma alól. Még ugyanabban
bármelyik elődje — megkísérelt egy tényleges egységben össze- az évben adott jelt a pápa 92
püspök és több mint 90 apát előtt
fogni. Az 1075. évi böjti zsinatra felső-itáliai és franciaországi elmondott tüzes clermonti
huszédével az első keresztes hadjárat
püspököket is meghívott; a simonia gyanújába keveredett né- megindítására. A vallásos
lelkezedés új hullámától támogatv
met püspököket felelősségre vonás céljából rendelte magához. a, a pápaság megszilárdította
uuyházi és világi helyzetét abban
Első ízben VII. Gergely gyakorlatában lehet bizonyítani, a még mindig el nem döntött
küzdelemben, melyet az Egyház szab
hogy apátokat is meghívott az ilyen zsinatokra. Küldöttek kiren- adságáért és a világi hata-
lom túltengése ellen vívott.
delésére igyekszik rávenni a fejedelmeket, hogy a világi hatalom
Műsrészt nem szabad nem észreven
képviselői is vegyenek részt az őket érintő határkérdések meg- ni, hogy a zsinati gondo-
(ut felélénkülése az invesztitúra körü
beszélésében. A középkori világ mindkét rendjének -— az egyházi- li küzdelemben nem csak a
pápák tekintélyének emelését
szolgálta, de növelte a püspökök
44
45

öntudatát is, hiszen a legfontosabb egyházi döntések zsinati
közreműködésük függvényében kerültek elfogadásra vagy el-
utasításra. Chartres-i Szent Ivo (ft 1117) tanítása szerint a pápa
és a zsinat együtt garantálják az egyházi szokások hűséges
megőrzését. A püspökök beleszólási jogáról vallott felfogás ak-
kor vált teljesen nyilvánvalóvá, amikor II. Paszkál pápát (1099-
1118) V. Henrik király az 1111. évi Ponte Mommolo-i egyez-
ményben arra kényszerítette, hogy megengedje a birodalmi pre-
látusoknak gyűrűvel és pásztorbottal történő királyi Invesz-
titúráját még a püspöki felszentelés előtt, tehát éppen azon a
ponton tett engedményeket, ahol VII. Gergely olyan megin-
gathatatlannak és következetesnek mutatkozott. A püspökök —
főleg a francia püspökök — ellenállása ugyanis annyira heves
volt, hogy a pápa kénytelen volt az 1112. évi Lateráni Zsinaton a
királynak adott privilégiumot visszavonni és megígérni, hogy a
jövőben ragaszkodni fog elődei -— VII. Gergely és II. Orbán -—
rendelkezéseinek elveihez.
Az 1116. évi Lateráni Zsinat, amelyre a résztvevő püspökök,
apátok, hercegek és grófok a legkülönbözőbb vidékekről - egye-
bek között még Spanyolországból is — eljöttek, elítélte a királyt,
noha a pápa, korábban adott ígéretének megfelelően, vonako-
dott az elítélést személyesen kihirdetni. Amikor az elítélést
megszavazták, egy résztvevő 427 gyertyát számolt meg a jelen-
lévő püspökök és apátok kezében. .h f lateráni zsinatokról nem állnak rendelkezésre. Amit ezekről
Látnivaló: a pápai zsinatokn ak mind a résztvevő i köre, mind
pedig a feladatai állandóan bővültek, amióta a reformmozga-
lom átterjedt a pápaság intézményeire is. Itáliából, a német
területekről és Franciaországból, de még Spanyolországból és
Angliából is hívtak meg püspököket, apátokat és a székesegy-
házak klérusából képviselőket ezekre a zsinatokra; jelen voltak
a világi hatalom képviselői is. Tárgyaltak és döntéseket hoztak
az egyházi reform nagy kérdéseiről, a pápaválasztás szabá-
lyozásáról, a püspökök invesztitúrájáról, a keresztes hadjárat
terveiről, az , Isten békéjéről", stb.
Az első két Lateráni Általános Zsinat
Önmagában tehát egyáltalán nem meglepő, és maga az ese-
46
meny sem volt puszta formalitás, hogy II. Kallixtusz pápa (1119-
1124), miután a wormsi konkordátummal 1122-ben a német
királlyal vívott invesztitúraharcot befejezte, a szerződést a kö-
velkező évi Lateráni Zsinattal jóváhagyatta. A konkordátumban
a kuraly lemondott ugyan a gyűrűvel és pásztorbottal történő in-
vegzttüráról, de egyéb kikötésekkel biztosította a birodalmi
s"idekek érvényesülését. Az I. Lateráni Zsinat, melynek egyete-
mon jellege — mint a IX. Egyetemes Zsinat — később elismerést
nyert, valószínűleg 1123. március 18. és április 6. között tartotta
nemit a lateráni bazilikában, a pápa püspöki székesegyházában.
A templommal szomszédos palota, amely egy évezreden ke-
ruwztúl a pápák székhelye volt, adott otthont a III. Leó által
epittetett, közvetlenül a bazilikából megközelíthető zsinati aulá-
nuk. nnek mozaikdíszítései, melyekről sajnos csak igen szűk-
szavú leírások állnak rendelkezésre, rendkívül fontos mondani-
valót hordoztak. A főapszis mozaikja Krisztus alakját, az Isten-
anyat, valamint Péter és Pál apostolokat ábrázolta. Az oldalsó
npszisokban foglalt helyet a többi apostol mozaikképe. Feltéte-
lezzük, hogy a középkori lateráni zsinatok tanácskozásait ebben
uz nulában tartották meg, míg az ünnepélyességet igénylő ese-
menyeket a bazilikában bonyolították le.
Zsinati akták, azaz a tanácskozások menetének jegyző-
könyvszerű leírásai sem erről az első, sem pedig a következő
tudunk, az egy-egy fennmaradt meghívólevélből, krónikaszerű
feljegyzésekből, meg a tanácskozások eredményeiből — a dek-
rélumokból és a kánonokból - származik. A résztvevők listái —
nmilyenek a legtöbb régi zsinat vonatkozásában rendelke-
réwünkre állnak — itt hiányoznak. A legmegbízhatóbb becslés
"zerint az I. Lateráni Zsinaton , mintegy 300 püspök" vett részt;
II, Kallixtusz pápa Pandulf tollából származó életrajzában
szereplő adat, miszerint 997 püspök és apát vett volna részt a
inaton, bizonyára erősen túlzott.
A zsinat 22 kánonja részben megújítja a korábbi rendelke-
réseket: a simonia tilalmát és az , Isten békéjének" betartását,
nimit annak idején Clermont-ban hirdettek ki. A keresztes had-
jüratba indulóknak a zsinat bűnbocsánatot engedélyezett az
ideigtartó büntetések elengedésével, és védelmet biztosított
47
visszamaradt családjuknak és javaiknak; a római zarándokok ki-
fosztását kiközösítéssel büntette. A további kánonok a papszen-
telés és a többi szentség kiszolgáltatására vonatkoznak, valamint
az egyházi hivatalok adományozására. A zsinat alatt, március
28-án avatták szentté Konstanzi Konrád püspököt (7 976).
Adalbert hamburgi érsek megkapta a palliumot; a canterburyi
és yorki érsekek rangelsőbbségi vitája függőben maradt.
A megtárgyalt témák listájából nyilvánvaló, hogy ez az I. La-
teráni Zsinat már — magas fokon -— az egész kereszténység talál-
kozási pontját és fórumát képezte. A másodikhoz az Egyházon
belüli viszály szolgáltatta az alkalmat: II. Anaklét skizmája.
II. Honorius (1124-1130) pápa halála után 16 — többségében
francia — bíboros a nagyhatalmú Frangipani család jelöltjét
választotta pápává, aki a II. Ince nevet vette fel. Hamarosan
ezután 20 bíboros ugyancsak pápává választotta az eredetileg
zsidó családból származó Pietro Pierleonit, a , gettóból jött
pápát", aki II. Anaklét néven vonult be a történelembe. II.
Anaklétot erőteljesen támogatta II. Roger szicíliai király, Clair-
vaux-i Szent Bernát fellépése a rivális II. Ince mellett azonban
ez utóbbinak szerezte meg III. Lothar király segítségével az
erőfölényt. A király első itáliai hadjárata során Rómába vitte
II. Incét, ahol a pápa őt császárrá koronázta. II. Anaklét azon-
ban 1138. január 25-én bekövetkezett haláláig tartotta magát a
Vatikánban és az ún. , Leóvárosban", a Tiberis jobb partján, a
Szent Péter bazilika körül fekvő városrészben, amelyet még
IV. Leó pápa a szaracénok elleni védelem céljából fallal vétetett
körül.
A következő évben, 1139-ben, az immár általánosan elismert
II. Ince meghívta a Nyugat püspökeit és apátjait egy , plenáris"
zsinatra; ő maga nevezte így a tanácskozást az egyébként szo-
kásos , általános" zsinat kifejezés helyett. Csak a távoli Com-
postela egyháztartományának szóló meghívólevél maradt fenn.
A résztvevők számára vonatkozó adatok ezúttal ismét erősen in-
gadoznak: a dunamenti Melk évkönyvei 500 főről beszélnek,
Freisingi Ottó krónikája körülbelül ezer résztvevőt említ. Ha az
alacsonyabb számot tartjuk helyesebbnek, akkor is úgy tűnik,
hogy Freisingi Ottó pontosan adja vissza a kortársak vélemé-
nyét, amikor a zsinatot , egészen nagynak" (maxima) nevezi.
48
Amint már az I. Lateráni Zsinat esetében, úgy ennél a máso-
diknál in nyilvánvalóvá válik a zsinat alatt született számos
pápai
namanyból, hogy a résztvevők az akkori kereszténység
csaknem
valumunnyi országát képviselték: volt, aki az angliai Lincoln
ból,
vuny nu upunyolországi Huescából vagy Jeruzsálemből érkezet
t.
A legtöbben természetesen Franciaország, Svájc, Németország,
én Ausztrin egyházmegyéit és kolostorait képviselték.
i
A minut 1139. április 4-től a hónap végéig tartott. Megnyi
tó
huszédében a pápa kárhoztatta a zűrzavaros állapot
okat, ame-
lyokot Anaklét skizmája okozott az Egyházban, és elmozdította
na volt ellenpápa híveit: le kellett tenniük a palliumot, a gyűrűt
és
a pánztorbotot, Clairvaux-i Szent Bernát neheztelését
váltotta
id, hugy támogatója, Pisai Péter bíboros is az elmozdítottak
közé került, A zsinat 30 kánonjának többsége a Szent VII.
Ger-
nely nevéhez fűződő reformmozgalom eszmeiségének
tovább-
vitelót célozza, mások tilalmazzák az uzsorát, a bajvívás
t, és a
szerzetesek jogi és orvosi tanulmányait. A papi cölibát
us meg-
valóntása szempontjából nagy jelentőségűvé vált a 7.
kánon
inuly - a szubdiákónustól fölfelé — a klerikusok és szerzet
esek
házuwságát érvénytelennek — és nemcsak, mint addig, tilosna
k —
jelentette ki. A 28. kánon megerősíti a székesegyházi
kápta-
lunok püspökválasztási jogát, nem kizárva abból az
addig is
fügosult szerzetes elöljárókat. Ez a rendelkezés lett
a kiinduló-
pontja unnak a növekvő befolyásnak, amelyhez a káptal
anok a
középkorban jutottak.
A zsinat feladatainak köre most még tovább bővült,
mint
1124-ban. Bizonyos szektásokat, akik elvetették az Eucha-
riuztint, a gyermekkeresztséget, a papságot és a házassá
got, a 23.
Ninon kizárta az Egyházból. E tilalmak azok ellen a nagysza-
háxú eretnekmozgalmak ellen irányultak, amelyek az Egyház
-
nuk kevés idő múlva annyi gondot okoztak. Freisingi Ottó be-
nümolója szerint ez alkalommal vádolta meg püspöke Brescia
i
Arnoldot, amiért azt vallotta, hogy nem üdvözülhetnek
az anya-
ui jnvakkal bíró papok és szerzetesek. A bevádolt
ágostonos
kunonok ezúttal könnyen szabadult: mindössze hallgat
ást pa-
runcsoltak neki. A II. Lateráni Zsinat még egy szentté avatás-
nak ís színtere lett: április 18-án kanonizálták Sturmi apátot,
a
fuldni apátság első elöljárój49át.
49
 Nem volt jelen a zsinaton azon idők legbefolyásosabb em-
nevvel a tényleges résztvevők száma
bere, Clairvaux-i Szent Bernát, akinek nevével fémjelzi a tör- meghaladhatta a három-
Másutt A püspökök zömét (124 fő)
ténetírás az egész századot. A nagy szent a szerencsétlen 2. ke- természetesen a közép- és
niuátaliai lópapok tették ki, de képv
resztes hadjárat szervezésén munkálkodott, amit egyedül lán- iselve volt — vagy tiagával
a netropolitával vagy annak egyik szuf
goló szavaival, zsinati támogatás nélkül hozott létre. fraganeus püspökével —
Anya, Skócia, Irország, Francia- és Néme
tország valamennyi
kivháztartománya is. Spanyolorszá
Háború és béke Barbarossával: az 1179. évi gból 79 püspök érkezett
malmáciából 5, a keresztesek által megh
III. Lateráni Zsinat ódított területekről 8 A
jelenlévő npátok száma ismeretlen, de a zsinat által a kölös-
turoknuk adott privilégiumok mennyisé
Az I. Lateráni Zsinat külső indítékát egyházpolitikai küz- gét tekintve, jelentős le-
hetet, Egy angol forrás megállapítja
delem, az invesztitúraharc szolgáltatta, a másodikét viszont egy , hogy jrgülénerm minden
tanar, király és fejedelem követei?
skizma. A III. Lateráni Zsinat előtörténetében mindkét motí- is megjelentek.
I A zninat három ülést tartott 1179.
vum fölfedezhető. március 5-e és 19-e között
Vinuzi Vilmos krónikaíró azt mond
A pápává választott sienai Rolando Bandinellivel, azaz ja a kereszteshadjáratok
tárténetéről írott művében: :A
III. Sándorral (1159-1181) szemben I. Frigyes király, csúfnevén zsinat döntéseit, valamint a püs-
pükök nevét, számát és titulusát illet
Barbarossa — Rőtszakállú — Frigyes, nem felejtve Bandinelli ően olvassák el azt az ka
nat mi a zsinati atyák kérésére készítettünk el és
bíboros nyers fellépését az 1157. évi besanconi birodalmi gyűlé- tiruszi tem
lomünk archívumában helyeztünk el."
sen, ellenjelöltet állított Monteceliói Ottaviano bíboros szemé- — Ez az írás azonban Tk
mut fenn. Jószerivel tehát ismét
lyében, aki mint IV. Viktor ellenpápa szerepel a történelemben. csaknem semmit sem tu-
Munk a zsinati tárgyalások lefolyásáról,
Barbarossa próbálkozása, hogy a birodalom hatalmát helyre- pusztán azok eredménye
uneretes, a 27 ,Capituli"-nak neve
állítsa Itáliában, a felső-itáliai városokat III. Sándor pártjába zett összegzés. A két első
nmunmázza a megelőző küzdelmek
vezette, aki megtagadta a Paviában 1160-ban összegyűlt zsinat eseményeit. A jövőbeni sza-
kadások elke rülése céljából leszögezték, hogy
előtti megjelenést. Csak másfél évtizedes elkeseredett küzdelem a pápa megyvá-
hiuztásához mostantól kezdve kéth
után engedte letenni Barbarossa Frigyes az 1177. évi velencei armados többség BENE
5 ET urok általi kinevezések és szen
békében III. Kallixtusz ellenpápát, IV. Viktor második utódát; e
telések érvénytele-
ezen túl kötelezte magát az általa birtokolt egyházi birtokok
A többi határozatból válasszunk
visszaadására. A III. Lateráni Zsinat, melyet már a békeokmány néhány jellegzetes példát
nunelyekből kiviláglik a zsinat széle
is kilátásba helyezett, lett az Egyház részéről a békekötés meg- s hatóköre mind az egyházi,
min pedig a polgári élet területén.
pecsételése; a zsinat egyértelműen megerősítette a pápaság A püspökké választhatóság-
huz megkövetelték — a máig érvé
hatalmi pozícióját. A zsinat — mondja a toszkán püspökökhöz . nyes — 30 éves korhatárt és a
fürvényes házasságból való szüle
intézett meghívólevél szövege — , a szent atyák szokása szerint? tést. T. ilos lett egyszerre több
nyyházi méltóság ot illetve plébánosi hivatalt betöl
meg fogja erősíteni a békét, és olyan erőt is kölcsönöz neki, hulmozni a javadalmakat. Elrendel
teni,
tehát
amivel a zsinat nélkül nem rendelkezne. III. Sándor pápa ezzel ték, hogy minden szólkese k
huz alkalmazzon egy tanítót a szegény
a régi idők egyházának zsinataihoz kapcsolódott. Az volt a vá- tanulók és kieíténsek
fnnitása céljából. A szaracénok
gya, hogy , az egész, legalább lelkileg katolikus világot? (G. számára történő fegyver- és
felüzerelési anyag — például vas
Tangl) maga köré gyűjthesse. és hajófa — szállítását egyházi
Mokknl sújtották. Zsidók és szar
A III. Lateráni -— a XI. Egyetemes - Zsinat az első, amelynek acénok nem tarthattak ke-
teszlény rabszolgákat.
püspök résztvevőiről listák állnak rendelkezésre, összesen 291 A Dél-Franciaországban elsz
aporodott katharokra ugyan-
50
51
 MAL aneltuk ki, ami azokra is kiterjedt, akik
III, Ince és az 1215. évi IV. Late
ae nekik vagy kerenkedtek velük; javaikat elkobozták ráni Zsinat
a a pünrökök felhívására fegyvert fogtak a katha- s vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsv
nhaz védelme alatt állóknak jelentették ki, mint éti bárányt veletek költ-
nun ol, mielőtt szenvedek? — az Úrna
nek Hitelt érdemlő feljegyzések szerint megjelent a k e szavaival (Lk 22,15)
myitottu meg, közeledő halálát érezve,
ún alyoni szegények" -— az egykori kereskedő, Petrus III. Ince pápa 1215. no-
venbur Il-én a Lateránban a nagy
endi követőinek — követsége, akik átnyújtották saját biblia- szabású zsinatot, amelyre
múr két évvel korábban, 1213. április
mauknt és laikus prédikátori tevékenységük jóváhagyását 19-én , a régi atyák szokása
tonint" nem csak a Kelet és a Nyug
ertek Kérelmeiket elutasították, de nem ítélték el őket. Csak at püspökeit, a nagy szer-
relünrendek elöljáróit és a székeseg
késöbb lett ez a legjobb szándékokból kinőtt szegény-mozgalom yházi káptalanok képviselőit
hívta meg, hanem a keresztény kirá
veszedelmes szektává, nem kevésbé veszedelmessé, mint a zsi- lyokat is. A név szerint is is-
mert d0d4 püspök közül, akik eleg
naton elítélt katharoké. Mindkét irányzat később földalatti et tettek a meghívásnak, hiá-
nyoztak a konstantinápolyi pátriárk
mozgalommá fejlődött. Itt találjuk meg az okát annak, amiért a átus ugyancsak felkért görög
fápapjui, jelen voltak viszont az
középkori zsinatoknak az eretnekek elleni eljárása lényegesen eddig nem képviselt kelet-
vurÓpuai országok püspökei Cseh-,
eltér a megelőző kor eljárásától: az eretnekség most már nem Magyar-, Lengyel-, Észt- és
Lettországbó l, akik megjelenésükkel is megvallották
csak hitbéli tévedésnek számít, hanem merényletnek az Egyház köresztény Nyugathoz tartoznak. , hogy a
és a társadalom ellen; nem csak a tant ítélik el, hanem megsem- Az apátok számát mintegy
HOÜ-bün jelölik meg. II. Frigyes
misítik annak szerzőit és követőit is. császár, a francia, angol és ma-
War király, Aragónia és a keresztesekt
Végül egy életkép a zsinatról, mely Von Stade alsó-szász- ől alapított országok fe-
fedolmei és néhány város — mint
országi krónikaírótól maradt reánk: , A pápa a zsinaton püs- például Genova — követeket is
küldtek, Az egész kereszténység, az egyházi és világ
pökké szentelt két angolt és két skótot, akik közül az egyik
tévén, képviselve volt.
i
küldöttek
mindössze egyetlen lóval, a másik meg gyalog, egyetlen kísérő-
A zsinat csak három ülést tartott
vel érkezett. Volt ott egy ír püspök is, aki azt mesélte a brémeni 1215. n ovember 11-én,
dán és 30-án. Eredménye az a
skolasztikusnak, hogy a megélhetését nagyrészt az egyházi törvény-
három fejőstehénből könyvbe ís belekerült 70 fejezet, amel
fedezi; ha a tehenek nem adnának többé tejet, másokkal kellene yek kimunkálásáról és
egyaltulán a tárgyalások menetérő
őket pótolni." l ezúttal is hiányoznak a for-
; i muk, A fejezetek élén egy hitvallás
A három első lateráni zsinat azzal nyerte el általánosan elis- áll, amely — anélkül, hogy
Megnevezné őket — a katharok
mert érvényét, hogy megpecsételték a régóta égető korprob- tévtanai ellen irányul. Szere-
hel benne a Tours-i Berengár tévt
lémák megoldására született egyezségeket: megszüntették az in- anával folytatott viták során
kidülyozott fogalom, az Eucharis
vesztitúraharcot, a II. Anaklét és Barbarossa Frigyes okozta ztia vátlényegülése" (trans-
nmubwtantiatio), továbbá Joachim,
skizmákat. A résztvevők állandóan növekvő száma, de az Össze- a kalábriai Fiore apátja Szent-
háromság-tannal kapcsolatos néze
hívó pápák tudatossága is a korábbi pápai zsinatok fölé emeli teinek elítélése. A védekező
küzdelem, amelyet az Egyház a kath
őket. És mégis csak lépcsőit képezik a kezdettől fogva — a régi arok, a valdiak és hasonló
Wokták tévtanai ellen
folytatott, jól tükröződik az inkv
zsinatokhoz való tudatos kapcsolódással — egyetemesnek ter- küpvgolatban hozott rendelkezése izícióval
vezett IV. Lateráni — azaz a XII. Egyetemes - Zsinatnak, amely- kben. Még ma is érvényben
van an híres 21. fejezet, mely
nek összehívására az Úr 1215. évében került sor. eljütott keresztényt legalább az éven
minden értelme
használatára
kénti gyónásra és a húsvéti
szentáldozásra kötelez; a rend
elkezés nyilvánvalóa
n minimális
követelménynek született, és egés
zen megfelel a pápa azon tö-

53
 relvéntnek, hogy semmit se rendeljenek el, amit aztán nem
le- dán penzüg
yi biztosításának óhaja
hat kivitelozni, következésképpen eleve holt betűnek kell ma- az egész Egyház rendszere
radnin, MUKÁJÁrulásni révén nem nye s
rte el a zsinat többségének
MLVÁNÁT, 17 úgy jelentős kárára - bátran jóvá-
Úz u ronlisztíkus szellem vonul végig a zsinat összes reform mondhatjuk —, mert
- naaw talán elkerülhető lett vol
intezkedésén, amelyek egy jól átgondolt terv szerint minden na a kuriális adó- és illetékre
kiépítés u 14. században, ami ann ndszer
hiorarohikus lépcsőfokon és rendi állapotban lévőt felöleltek yi torzsalkodást okozot
és uralkodök között, t az
vénnő soron a lelkípásztorkodást kívánták szolgálni.
Egyetlen Hauennyire is magán vise
ugyházmegye sem maradhatott vezetés nélkül három li némely zsinati döntés
hónapnál smemélyinkégének bélyegét, a pápa
hosszubb ideig (23. fej.). Mivel a püspökök egyházmegyéj mégis igaz marad a megáll
ük migerint u IV. Lateráni Zsinat apí tás
Munysaga miatt nem mindig tehettek eleget azon kötele reformtörvényalkotása a páp
sségük- ÚN A ANNAL résztvevői között a
nok, hogy a hítet prédikációikkal is hirdessék, felszól i valódi együttműködés
íttattak, Éppen ezert gyakorolt eredménye.
hogy székesegyházaikban alkalmas prédikátorokat és kedvező hatást, különö
gyónta- meg hn az Egyház alapve sen Angliában
tókat alkalmazzanak (10. fej.), különösen azért, hogy tő megújulása - amit a
a hívek tlé e nem Ís következett pápa remélt
nnyanyelvén történő prédikációkról gondoskodjanak be. A következő év július
(9. fej.). küött el e kimagasló pápa 16-án ér-
Az egyháztartományok évi zsinatainak (6. fej.) és utolsó órája, akitől a történ
a szerzetes- ték módon megtagadta elem kü-
rendek általános káptalani gyűléseinek kellett ügyeln a , nagy? melléknevet; ötv
iük arra, karáan halt meg Perugiába enö t Éves
hogy a reformintézkedéseket végrehajtsák. n.
A klerikusok képzésének javítása céljából minden püspök A tekintély birtokában, ame
i lyet a pápaság még a világi
FAbnn íw megszerzett és gya szfé-
székesegyház egy, a grammatika oktatására alkalmas korolt, a zsinat politikai
magisz- íú hozott, nmelyek csakne döntéseket
tert, a metropolita székesegyháza pedig képzett teológust m mindegyike azonban val
fog- módon összefüggött az Egyház amilyen
lalkoztasson. (11. fej.). A világiak számára fontos volt érdekeivel. Ilyen volt a toulou
a házas- HONA — ahol a kathar moz se-i
sági akadályok korlátozása, a titkos házasságok tilalma galom tűzfészke izzott —
, vala- Muntlorti Simonnak; az ang áta dás a
mint az ereklyékkel és zarándoklatokkal kapcsolatban ol nemesek által Földnélkü
elszapo- király ellen fordított Magna li Ján os
rodott visszaélésekkel szembeni védelem (62. fej.). Charta elítélése; II. Frigyes
A zsidókra Hegerősítése. A zsinat császári
vonatkozó törvények (kijárási tilalom a böjti napokon, sajátos 1217. június 1-jét tűzte
ki egy újabb,
ruházat viselése, stb.) nem faji előítéleteken nyugod
tak és nem dévének időpontjául; a köl
is szánták megalázó zaklatásnak, hiszen ugyanezek tségek fizetésére a klérus
az intéz- három éven keresztül jöv nak kellett
kedések voltak érvényben a keresztények között edelmének huszadrészét
élő mohame- meglévő hajótér biztosítása átadnia A
dánokra is. Valódi céljuk a keresztény hit védelm céljából négy évre megtiltot
e volt, — akkor donftajta hajóforgalmat a tak min-
is, ha ma már a kor szemléletének fizetett adóként mohamedánokkal, hasonl
fogjuk fel fegy
ver: és hadianyagker óké ppen a
azokat. eskedelmet, valamint
a révkalauzok és
kormányosok szolgálatvál
III. Ince alatt a középkori pápaság lelki és evilági értelemben lalását a szaracénok haj
óin. A széles-
is tekintélyének csúcsára érkezett. Ennek ellenére kör toborzás teljes sikert aratott; maga
sem volt a huviptomot, a Szentföld és a hadjárat viszont, mely
IV. Lateráni Zsinat , a pápának, mint az összegyház abszolú a szent helyek elleni minden
t len tés hatalmi bázisát féle
urának szánt színjáték", és a püspökök sem degradálódtak akarta legyűrni, teljes kud
,a rüdött. arccal vég-
mindenható pápa eszközeivé", amint azt Heiler állítja.
A pápa Még a IV. Lateráni Zsinat
sem volt képes akaratát mindenben érvényesíteni. nál is mélyebben nyúlt a
A pápai hi- emimnények menetébe a köv politikai
vatalok — a kancellária és a kamara — és az udvartartás etkező általános zsinat, mel
műkö- ÍV, Ince pápa hívott össze yet már
Lyonba. A színhely jelzi
54 azt a súlyos

55
 következményekkel járó súlyponteltolódást, mely
a Pápaság és a Ven Lyon Zsinat jelent
sinuttak között küzdelem végső harcaiban ősen elmaradt az utolsó
már a 13. században Mt Lateráni Zsinat
megkezdődött, és a későbbiekben a Pápai székh
ely Francia- Natimunkra fennmarad
amzagba történő áttelepítéséhez vezetett. t összképe mindenese
nnal, mivel rendelkez tre színesebb
ésünkre áll róla egy röv
ÉL ugy általános leírás Pár id írásos jelentés
UM, Wrigyes császár letétele az 1245. évi izsi Mátyás krónikájá
MÁN 28-i nyitóülésen, ban. Az 1245.
I. Lyoni Zsinaton melyet a lyoni székesegy
házban tartot-
tük, u pápn a lelkét kínzó
ötféle fájdalomról beszél
Az T2dd, június 28-ról 29-re virradó éjsz tunok bűnei, Jeruzsálem t; ezek: a
akán néhány lovas- szent városának elvesztés
ból álló csapat vágtatott lóhalálában és 19 végleg a mohamedá e (mely 1244.
a legnagyobb titokban a nok kezébe került),
JArat után alapított kon a 4. keresztes had-
Nutri én Civitá Vecchia kikötője közöt stantinápolyi latin császá
t elterülő erdőkőn ke- tt helyzete, a mongol rság szoronga-
tesztül; u IV. Ince pápa néven trónra ok betörése Európába,
lépett genovai Sinibaldo és végül a leg-
fiowehi sietett a szabadulást jelentő kiköt mélyebb sérelem, II. Fri
ő felé, ahol egy geno- gyes császár egyházüldözé
vati
[otta várta; mindössze unokaöccsei, legsúlyosabb vádakat se. A pápa a
két kamarás, hozta fel ellene: eretne
káplán és a gyóntatója kísérte. II. Frigy az udvari fArtán a hitetlenekkel, kség, kapcsolat-
es császár elől menekült, szerződés- és esküszegé
akivel hónapok óta tárgyalásban állt 2 4
s. Suessi Tádé a
az elődje, IX. Gergelyaalatt tó. A ,

a birodalmi és egyházi jogok itáliai gyak

orlása körül kirobbant vaduk egyike arra a zsi
konfliktus rendezése céljából, mely vita natra vonatkozott, ame
azonban — a pápa meg- (dd! húsvétjára akart lyet IX, Gergely
győződése szerint — rendezhetetlen összehívni a Lateránba
volt a megértésre irányuló ; II. Frigyes úgy
szándék hiányában. Császári csapatok üadályozta meg s zsinatot,
gyűrűje vette körül a hogy a genovai flottát —
pápa lakóhelyét, elzárva őt a külvilágga tább mint száz prelátuss fedélzetén
l való érintkezéstől. al — elfogta és a tanács
Amikor a sikeres menekülés után hazá fúunágba vetette. kozásra utazókat
jában, Genovában, a nép
örömujjongva üdvözölte, a pápa a Ty héttel később, a
zsoltárt idézve válaszolt: július 5-i második ülé
,:Lelkünk megmenekült, mint a madá Htzár elleni eljárást. sen, folytatták a
r a vadász hálójából. A Suessi Tádé nem tudta
háló széts hogy E, Frigyes erősza cáf olni a vádakat
zakadt, s mi szabadok lettünk? (124, kot alkalmazott egyes
7). nérte viszont az ítélet pü spökök ellen;
IV. Ince úgy gondolta, Lyonban megt 12 napos késleltetését,
alálta a legkedvezőbb ujabb utasításokat kérjen. hog y ezalatt urától
fekvésű helyet a császár ellen folytata
ndó küzdelemhez, amelyre
elszá nta magát. A város még a birodalo időközben a zsinat egyház
m határain belül feküdt, i jellegű kérdésekkel
azonban az érsek fennhatósága alá tarto A 22 , fejezetbőp? (am foglalkozott.
zott; kitűnő közlekedési elyek számát korább
(4.bön határozták meg), an 17-ben, illetve
lehetőségekkel rendelkezett mind nyolc mindenesetre még
a német birodalom, mind a zsinat előtt
pedig Franciaország felé. Innen küldt meghozott döntés volt,
e szét 1245. január 3-án a amiket a zsinat csak
XIII. Egyetemes Zsinatra szóló megh ÍV, Ince pápává választás megerősített.
ívókat az egész világba. a előtt a kánonjog pro
Nagy számban tettek eleget meghívás lujgnában; innen ered fesszora volt Bo-
ának a francia és spanyol érdeklődése az egyházi
püspökök, kevesebben jöttek Angliábó szabályozása iránt, eljárási jog újra-
l és Itáliából, még keve- amivel a , fejezetek?
A kereszténység nagy egy rés ze foglalkozik.
sebben a német birodalomból: a csász gondjait, amelyeket a
ár a legszigorúbban meg- Pápa megnyitó-
tiltotta a zsinaton való részvételt és még
a tengerhez vivő utakat
is lezáratta. A résztvevő püspökök 140-150
fős létszámát tekint-

56

harmadát a konstantinápolyi latin császár támogatására fizessék
be, valamennyi papnak pedig - akárcsak a IV. Lateráni Zsina-
ton -, hogy jövedelmük egyhuszad részével segítsék a paleszti-
nai szent helyek visszafoglalását.
Ezeket a döntéseket a zsinatnak azon a július 17-i 3. ülésén
fogadták el, amelyen az angol bárók küldöttsége — egyébként
sikertelen — tiltakozást jelentett be egyes angol javadalmak
itáliaiak részére történő adományozása ellen. A tárgyalások
csúcspontja az ítélethirdetés volt a császár ellen folyó peres el-
járásban. II. Frigyest esküszegés, a béke megzavarása és eret-
nekség gyanúja miatt, mint német királyt és mint római császárt,
letették. VII. Gergely ideje óta ez volt az első eset, hogy egy
pápa megfosztott egy császárt uralkodói méltóságától. , A harag
napja ez - kiáltott fel Suessi Tádé -, a szerencsétlenségé és a
nyomorúságé!" — Valóban ez a nap volt a Staufiak bukásának és
a császári hatalom hanyatlásának kezdete, és bizonyára az volt a
világi hatalmi szféra feletti pápai teljhatalom erőpróbája
számára is, amelyben a pápaság nem tudott tartósan felül ma-
radni.
Bő egy hónappal a zsinat záróülése után, 1245. augusztus
25-én IV. Ince megküldte a 22 , fejezetet"? az egyetemeknek , a
jogszolgáltatásban és az oktatásban történő felhasználás" cél-
jából, és ezzel jogerőre emelte őket. Tizenegy további dekré-
tummal kibővítve a fejezetek bekerültek a pápa végérvényes
törvényeinek gyűjteményébe is, amelyet 1253-ban nyilvános-
ságra hoztak. Az eljárás igen tanulságos a pápa és a zsinat kö-
zötti viszony szempontjából is; a kérdéssel a következő zsinat
kapcsán még foglalkozunk.
Az 1274. évi II. Lyoni Zsinat témái: a keresztes had-
járat, unió a görögökkel és a konklávé rendje
A II. Lyoni - a XIV. Egyetemes — Zsinatot a pápai trón ad-
digi leghosszabb betöltetlensége előzte meg. IV. Kelemen pápa
1268. november 29-i halála után csaknem három éven át nem
tudtak a pártokra szakadt bíborosi testület tagjai a megfelelő
jelölt személyében megegyezni; hogy döntést csikarjanak ki, a
viterbói polgárok — e város püspöki palotájában ülésezett a
58
EZTET]
Ila tutóy bíborosi kollégium — egyszerűen lebontották az
lat fetőzetét. Az 1271. szeptember 1-jén megválasztott
nana Tebaldo Visconti éppen Akkonban, a keresztények
talan erődítményében tartózkodott. Érthető, hogy számára a
kereszten hadjáratok — valójában már elveszett — ügye kiemelt
en
funtor kérdés volt. , Jeruzsálem, Jeruzsálem, száradjon
el a job-
LNTTTYNLTTÓ elfelejtenélek? — idézte állítólag a 137. zsoltárt, amikor
a kt töledtől búcsúzott. Ugyanakkor az új pápa, X. Gergely
kérá volt a görögökkel helyreállítandó unióra, akik vissza-
kadttották Konstantinápolyt, megdöntötték a latin császárságot
dé féltek na núpolyi Károly király ellentámadásától. i
A nápuválasztás szabályozása, a keresztes hadjárat
és a gö-
10 unió voltak a legfontosabb témái annak a zsinatnak, amelyet
KN, (erely 1273. áprilisában ismét Lyonba hívott össze. Nem
vak u Nyugat érsekei, püspökei, káptalanjai és apátjai (egy-egy
minen ogyházmegyéből), királyai és fejedelmei szerepeltek a
meglivottak listáján, hanem a konstantinápolyi Palaiologosz
Mihály osászár, Örményország királya és katholikosza (egyház-
fülfe), nőt még a mongolok nagykánja is, akinek a kereszténység
(ránt! vonzódásáról hamis, de legalábbis túlzó hírek jutottak el a
NYUNN országokba. A résztvevők száma nem érte ugyan el
a
IV. Luteráni Zsinatét, általános kisugárzását illetően
azonban
kunonlított rá, Szorosan Itália mellett a német birodalomnak
mult a legerősebb képviselete: jelen volt mind a hat érseke,
és
en 2 ki püspök; 31 delegátus érkezett Franciaországból,
25-25 a
freneusi félsziget országaiból és Angliából. Összesen több mint
00 résztvevő, akik jelenléte megbízhatóan bizonyítható.
A
krónikások becslései, amelyekben együttesen szerepelnek az
npnatuk, egyéb egyházi méltóságok és megbízás alapján
érkezett
hepvinelők, az ezer főt is meghaladják.
A mogbízottak egyike azonban hiányzott, a legkiválóbb vala-
mennyi között: Aguinói Szent Tamás, aki útban Nápolyból
( vunbu, 1274. március 7-én a Róma melletti Fossanuova
kolos-
turábun meghalt. Ugyanaz a sors érte, mint Szent Ágostont az
Fezusi Zsinat előtt.
A HM. Lyoni Zsinat 1274. május 7-én, X. Gergely beszédé
vel
valla kezdetét, mely ugyanahhoz a szentírási részhez kapcso-
fórdott, mint amelyet elődje idézett a IV. Lateráni Zsinat meg-
59
 Em e SS
nyitásakor: , Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti bárányt
veletek költsem el, mielőtt szenvedek" (Ik 22,15). A zsinat hár-
mas céljaként a következőket jelölte meg: Jeruzsálem felsza-
badítását, uniót a görögökkel és az Egyház reformját. A pápa
jobbján a bíboros püspökök ültek, közöttük Szent Bonaventura,
balján a bíboros papok; ezekhez csatlakoztak mindkét oldalon
az érsekek, a püspökök és az apátok. Konstantinápoly és Antio-
chia latin pátriárkáinak külön helyük volt a templomhajóban,
jeléül annak, hogy a pátriárkai méltóságot nem kívánták a
bíborosi alá rendelni. Külön helyet kaptak Aragónia királya,
Franciaország és a német birodalom, Anglia és Szicília királyi
követei, valamint a vallásos lovagrendek képviselői.
Egy nagyszabású keresztes hadjárat költségeinek előterem-
téséhez a pápa négyszer nagyobb összegű áldozatvállalást tar-
tott szükségesnek, mint III. Ince: a jövedelmek egytizedét kérte
hat éven keresztül. Okos tárgyalási taktikájával elérte, hogy
végül a berzenkedő prelátusok hozzájárulásukat adták: nem a
plénum előtt tárgyalt velük, hanem külön-külön minden egyes
egyháztartomány képviselőjével. A május 18-i második ülésen
már megvoltak a beleegyező nyilatkozatok. A pápa a keresztes
hadjárat érdekében hat évre békét parancsolt; de mielőtt még a
keresztes hadjárat megindult volna, 1291. május 18-án Akkon is
elesett.
Június 24-én megérkeztek a görög követek: Germanosz, az
egykori konstantinápolyi pátriárka, Nicaea érseke és a császár
kancellárja. A július 6-i negyedik ülésen elfogadták a részükre
előírt hitvallást, mely a pápai primátus, a tisztítótűzről szóló
tanítás és a hét szentség elfogadását is magában foglalta, és
császárjuk nevében esküvel fogadták a római egyházzal való
uniót. A szentmise alatt latinul is és görögül is elénekelték a
, filiogue"-t is tartalmazó Credot; miután a görögök a , filiogue?
elfogadását ilyen módon tanúsították, lehetővé tették nekik,
hogy hagyományos Symbolumuk szövegét megőrizzék. Az unió
azonban ténylegesen nem valósulhatott meg, mert — a politi-
kai szempontoktól befolyásolt császár ösztönzésére — a görög
püspökök elutasításába ütközött; és még azért sem, mert
IV. Márton pápa (1281-1285) a nápolyi király keleti hódító
terveit támogatta.
60
Az , Ubi Periculum? szavakkal kezdődő híres pápaválasztási
törvény, amelyet a július 16-i ötödik ülésen fogadtak el és — egy
huvén változtatással és némileg kibővítve — még ma is érvényben
van, egyes itáliai városok magisztrátusának választási módszerét
kövelve úgy rendelkezett, hogy tíz nappal a pápa halála után a
hihorosoknak az utód megválasztására a külvilágtól szigorúan
viznrkózva (ez a konklávé) kell összegyűlniük. Amennyiben a
választás három nap alatt nem történik meg, akkor a bíborosok
at nupon keresztül csak egy tál ételt kapnak délben és este
wanna pedig csak kenyeret és vizet. A konklávé tartamára ú
valuiztók elvesztik az Egyháztól bármilyen címen őket megillető
jövedelmeiket. A választási törvényt — egyes bíborosok érthető
"iaukozása ellenére — a zsinat elfogadta.
Az Ugyház tervezett reformját illetően a pápa már a zsinat
ulo sznkértői véleményeket kért, amelyekből legalább három
fennmaradt, közöttük a domonkosok generális rendfőnökének
tHumnbertus de Romanisnak az írása. Hogy mennyiben voltak 8
füvuslutok iránymutatók, arra ismét csak tárgyalások végered-
ményviből tudunk következtetni. A 31 , fejezetből", melyek
töblwégét a harmadik (június 7-i), az ötödik (július 16-i) és hato-
nik (július 17-i) ülésen fogadták el, néhány a püspökök válasz-
(auarn, és egyéb választási eljárásokra vonatkozik. A 13. század-
hun keletkezett négy koldulórend — a domonkosok, a ference-
nok, uz ágostonos remeték és a kármeliták — kiterebélyesedett
lelkipásztori tevékenysége a világi klérus részéről többféle okból
ullonállásba ütközött; a 23. fejezet rögzítette e rendek privilégi-
unit, anélkül, hogy a feszültségeket meg tudta volna szüntetni.
Minden jövőbeni zsinat, beleértve még a trientit is, kénytelen
lon még foglalkozni ezzel a kérdéssel.
A zsinat határozatait X. Gergely 1274. november elsején
"melte törvényerőre, néhány nem lényegbevágó változással, ami
"kun bizonyítéka annak, hogy a pápa volt az, aki a legfőbb tekin-
félyt u zsinat munkájában nemcsak igényelte magának, hanem
nyakorolta is. Í
A résztvevők széles köre miatt is, és mint az egész keresz-
fénység képviselőinek gyülekezete, a II. Lyoni Zsinat sokban
hunonlított a IV. Lateráni Zsinathoz. Hasonlatosak voltak ab-
han ís, hogy mind a két zsinat fontos politikai döntések szín-
61
 holyo lott, A Kasztíliai Alfonz király és Habsburg Rudolf közötti
MVT Öiize, A zsinatot meghirdet
vetélkedés n német királyi koronáért érdemben ugyanc ő bulla a következő tárgyalási
sak itt miaküt nevezte meg: a tem
dölt el, amennyiben a pápa a kötelező ígéreteket Rudolft plomos lovagrend ügye, hitb
ól el- árések, az Ugyház reformja, a éli
fogndta, vetélytársát pedig lemondásra szólította fel; Rudolf Szentföld visszahódítása. Nem
min en püspök kapott meghívást a zsin
formálig eliümerésére a zsinat 1274. szeptember 26-i bezárás
a atra, amint az eddig
KEUKkÁKON
volt, csupán a kiválasztottak,
utan került sor, Így ért véget az áldatlan interregnum. I. Aragó- napák ukkori helyzetére jell akiknek névsora — a
nini Jakab király, aki azért jelent meg a zsinaton, hogy a pápával emző módon — a francia kirá
slásólag megbeszélésre került. llyal
koronáztassa meg magát, Míg a meghívandók egyik listá
sértődötten utazott haza, mivel . melyet u megtalálás helye ja
X , Gergely pápa hűbéri esküt és adót követelt. után , párizsi listának? hívnak
nevet tartalmaz, addig a másik, - 165
A francia király visszaszolgáltatta Venaissin grófságot, végleges lista 231-et. Ezek közü
ami megjelent 20 bíbo l
ugyan már régen a pápa fennhatósága alá tartozott, de ros, 4 pátriárka, 29 érse
eddig a k,79 Püspök és 38
AJTÁL, A legtöbben Franciaorszá
király egyik hűbérese igazgatta. A mongol nagykán küldött got és Itáliát képviselték, de
sége turenonai, bragai és compostelai, a
azon fáradozott, hogy szövetséget hozzon létre Egyiptom yorki, armaghi és dublini
ellen; halut, magdeburgi és bremeni
a szövetség nem jött létre, a követség egyik tagja azonba érsekek jelenléte mutatja högy
n meg- en anünton a világ püspökei
keresztelkedett. A kísérlet, hogy a mongol kánok toleran kielégítő módon voltak képvis
ciá- (11, Müller), Sok távolmaradó elo"
jának védelme alatt a kereszténységet a Távol-Keletr képviselőket, ún. prokurátorok
e is el- küldött magn helyett, at
juttassák, a bámulatos egyéni teljesítmények — mint
például a asok minden kellemetlen itt
ferences Montecorvinói János térítése — ellenére végső számomra. A hely rendkívül
soron hidat, és ez, az én koromban,
zátonyra futott a végtelen messzeségben. A tervek és szándé sok gondot okoz. Nagy ember-
kok / tömeg znúfolódott össze a kis
bősége, mely az Egyház által boldogként tisztelt X. városban, amiből sok kényel-
Gergely Mmellennég szár mazik. Dehát türelmesnek kell
személyéből a zsinatra kisugárzott, mindeneset lennünk? - írta
re csodálatra- uranak lemondóan 1311. nov
méltó maradt. ember 9-én Raimund valencia
nügpök, I, Jakab aragóniai i
király követe. Három héttel
rábban öktőber 16-án nyitotta ko-
VIII. Bonifác árnyéka meg V. Kelemen Vienne-ben
XV. Elygyetemes Zsinatot a
.
Két évtizeddel később, az uralkodói képességekkel bőven A uinut megnyitó ülésének ünnepé
rendelkező VIII. Bonifác alatt érte el a pápaság hatalm
a csúcs- lyes szertartása
pontját. A pápa , Unam Sanctam? kezdetű bullájában
fogal- ÁZ egyetemes zsinatok ülés
mazta meg a nem új, de nagyon is a változó időkh ei nem csak egyházjogi akt
öz kötött " hanem liturgikus ünnepek is, usok
tanítást a pápa kezében lévő, a lelki és a világi hatalm akárcsak a szentté avatás és
at jel- muwkot — a pápa megkoronázása. Lit -
képező két kardról. Összeütközése a francia Szép Fülöpp urgikus rendjük nemcsak
el, a tartalmuk formáb
a öntése, hanem olyasmi, ami
pápa 1303. szeptember 7-i foglyulejtése Anagniban lényegükhöz
a királypárti . trtozik: amikor az Egyház hitéről
szabadcsapat által — ezek az események képezték a pápasá és fegyelméről kötelező mó-
g új dan határoz egysze rsmind Isten tiszteletének aktu
korszakának, az , avignoni fogság" hét évtizedének kezdet
ét.
VIII. Bonifác árnyéka vetődött arra a zsinatra is, amelye
moj. sait Valósítja
t A Vionne-i Zsinat 1311. október
második utódja, V. Kelemen, 1308. augusztus 12-én Poitier 16-i nyitóü lése már ugyan-
s-ből nat a liturgikus felépítést mut
- ahol Szép Fülöppel találkozott - a Rhőne melletti Vienne atja, amelyet majd a Konsta
-be Házali és Trienti Zsinatoknál is nzi
meg fogunk találni. Bizonyos

62
63
 -helyre menő szavazatgyűjtők regisztrál
ják,
tyáktól — saját kezűleg megírt céduláko
n -—
eges írásbeli indoklását vagy megszorító
ér-
at. Az ülést rendszerint a Te Deum
elének-

mosok pére és az Egyház reformja

b mint egy évi késéssel történt megnyitá

sának
ovagrend ellen folyó per volt, amelyet
a zsina-
fejezni. Az eredetileg a Szentföldre igye
kvő
mére és a szent helyek őrzésére alapí
tott 1lo-
mohamedánok általi visszahódítása követ
-
tte sajátos feladatát. Rendkívüli gazdagsá
guk
ka, a közöttük kétségen kívül előforduló
erköl-
él dig az ürügye annak, hogy Szép Fülöp franc
ia
nük: 1307. október.:13-án az országban
talál-
got — nagy a kísértés, hogy az ember a rossz
-
g" kifejezést használja — összefogatta
és
kánonjog nyilvánvaló megsértése volt,
bályozták a rend tevékenységét. Még
az-
men a per lefolytatását magához vonta és
gálóbizottságot nevezett ki, a pápa tová
bbra
a alatt állt, ami még Szép Fülöpnek azzal
a
lyosbodott, hogy egykori halálos ellen
ségét,
utólagosan elítéltesse. A király az egész
per
olitikai nyomás eszközének használta
ezt a
kinevezett bírák ragaszkodtak hozzá,
k meghozatala ne csak a részben kínzássa
l
allomások alapján történjék, hanem kap-
k is a védekezés lehetőségét. Az 1311-12.
hosszú tárgyalások eredménye az lett, hogy
bírói ítéletet, hanem a Pápa — 1312. márc
ius
Fülöp Vienne-be érkezése után — hatal
-
e a rend tevékenységét, javait pedig —
ésének megfelelően egy újonnan alapí
tan-
hát végeredményben magának Fülöpnek
,

65
 end
hanem - a johannita lovagoknak ítélte. A templomos lovagr
1312. április 3-i másodi k ülésen hirdett ék ki.
felfüggesztését az
A VIII. Bonifác elleni per elmaradt.
A két további konstitúció — a szegénység értelmezéséről és
megvalósításáról a ferences rendben, továbbá Olivi Péter feren-
ces tanairól -, melyeket az 1312. május 6-i harmadik, s egyben
tekint-
záróülésen hirdettek ki, ugyancsak hosszú előtörténetre
hetett vissza. A ,spirituálisok" irányzata, mely a rendalapító
olta a
Assisi Szent Ferenc szellemére hivatkozott, azt kifogás
életvit elében, hogy - pápai privilég i-
rendtagok többségének
a szegén ység eredeti ideálját ;
umra támaszkodva — elhagyták
adták a spirit uáliso
amazok pedig a maguk részéről megtám
egyik vezetője, az említett Olivi Péter igazhitűségét.
A zsinat néhány bíborosából és püspökéből összeállított bi-.
, a
zottság vizsgálata a rendi többség felmentését eredményezte
szegénység ideáljának gyakorlati megvalósítását illetően (,usus
pauper") azonban a zsinat kötelező határozatokat is hozott,
e
Három Olivinek tulajdonított tételt a zsinat — nevének említés
nélkül — elítélt, egyebek között azt a nézetet , hogy az emberi
lélek nem , formája" a testnek.
V. Kelemen - hogy a reformokra vonatkozó tanácskozások-
hoz írásos anyagokat gyűjtsön — felszólította a püspököket,
ó
memorandumokban rögzítsék az egyházmegyéikben fennáll
visszás állapotokat. A bőségesen beérkezett iratokból két kér-
ok
déskomplexum körvonalazódott: sok helyen súlyos panasz
hatósá gok beavat kozása i és
(gravamina) merültek fel a világi
túlkapásai miatt az egyházi. szféra ügyeibe , például a klérus
egy-
különleges jogállásába, adómentességébe (immunitas), az
r a
házi javak és kórházak igazgatásába; a második témakö
püspökök tevékenységének akadályoztatása volt a különféle
, mentességek" által, azaz a székesegyházi és társaskáptalanok-
nak, egyes kolostoroknak és egész szerzetesrendeknek a pápák-
a
tól nyert függetlenítése a püspökök joghatósága alól. Az első
e volt, a másodi k a Íú. A püspökök részvételén alapuló zsinatok voltak, mint a cgi
megerősödő államhatalom következmény
római kúriában kibontakozó centralizáló törekv éseké. ,A 35
a
javadalomból, amelyek püspöki működésem húsz éve alatt
székesegyházamban megüresedtek, mindössze kettőt adomá-
nyozhattam el" — panaszkodott Lemaire angers-i püspök.
fu végiymegyünk a püspökök panaszain, feljegyezve találjuk
maknem az összes visszásságot, amelyek majd újra szóba ezik
nuku 15, és 16. század zsinatain. Amiből nyilvánvaló, hogy a
nunülénen elfogadott reform-dekrétumok nem akor tak
MU hutást a fennálló viszonyok mmdgváltasérzásá onstka
snanhun A dekrétumokat XXII. János pápa, V. Kiülestén u. 5da
nak. átdolgozás után — 1317. október 25-én küldte me ja j
niyelemeknek és léptette őket életbe; e törvények pöédéttés
nezik nz ún. Clementináknak, a. Corpus Juris Canonici kie É.
mennek, Ismét megállapíthatjuk: a pápa jogosultnak véteti
manna, hogy a zsinaton elfogadott döntéseket végső formába
k
mu, szükség esetén felülvizsgálja és végül életbe léptesse.
Iumét szó csett a keresztes háborúról is. De megmutatkozott
.
en a keres
hugy eresz tes hábor
ztes — ;
háborúú - a hitetlenek elleni fegyveres küz-
eszméje hanyatlóban, a missziós térítés gondolata vi-
"melkedőben van. A filozófus Raymundus Lullus szorgal
maznnára a Vienne-i Zsinat ún. , nyelvi kánonja? úgy fán L
kezett, hogy az egyetemeken görög, héber és arab tanszékek.
t
kell [elallítani, mivel e nyelvek ismerete feltétele a zsidók és 5
ke nnok közötti sikeres térítésnek. A rendelkezést egyéb.
Évá e.
ni n szükséges
feltétel
Áá
ek hiányá
14 á
ban — kevésA egyetemen haj- .
NA már széles körben elterjedt reformgondolatok, amelyeket
hiurnundus mende-i püspök , Traktátus az EGYÖLÖTNER miáátrál"
vimű terjedelmes írásában fejtett ki — a püspöki hatalom Rey
merül erős tése a pápai hatalomgyakorlás egyidejű Kordátázá-
mwval, a régi zsinati felfogás felélesztése, a klerikusok képzösé.
e ; szi - a Vienne-i Zsinaton még nem tudtak teret hó-
ke , Ezek jelentőségének megértéséhez az idő még nem érett
A ssinat két világ fordulópontján ál!" (E. Müller). A késő
kiiépkorban tartott pápai általános zsinatok a reform á aság
alkotásai voltak. Mindegyiket a pápák hívták össze és KA tték
ok zsinatai, mégis szélesebb körűek az apátok, a ká tala Tok,
"01 u világi hatalmak képviselőinek jelenléte révén akik a s
Ó
teljen értelmében szavazati joggal ugyan nem réndelk
tek,
nwukorolták viszont a hozzászólás jogát az őket érintő ügyekben,

66 607
A pápa adta meg a zsinati dekrétumok végső formáját, és azok 4. A PÁPA FÖLÖTT ÁLL-E A ZSINAT?
nagy részét a törvénykönyvbe is felvette. Úgy jelent meg a zsina- !
tokon, mint az Egyház és egyszersmind a kereszténység feje,
mint annak a piramisnak a csúcsa, mely mind az Egyházat, mind
pedig a keresztény népek közösségét magában foglalta.
Mindez egy új szemlélet felbukkanásával változik majd meg, j
mely szemlélet a zsinat — mint a kereszténység és az Egyház . A Vionne-i Zsinat volt a késői középkor utolsó általá
nos
különböző részeinek , képviselete? — részére alkotmányozási jo- or miinuta, Amikor ülésezett, már szinte a levegőben
lóg-
got igényel, és azt a pápaság hanyatló időszakában érvényesíteni ak" az új eszmék, amelyek az egyetemes zsinatoknak
ókábi
is akarja. alugóbb feladatkört kívántak juttatni, mint amit azok d.
ia hatöltöttek, nevezetesen a legmagasabb döntési
áriát,
vapradig u kettészakadt pápaság egységének helyreállítása
,
továbbá a sürgetően szükséges — , a fejben és a tagokban vé
:
hajtandó" egyházi reformok érdekében (reformatio in vuütétét
meni),

A , zsinati eszme? eredete

Korábban azt a felfo ást, miszerint i Áá á

enlnntt eszmének" kisszna és Pádtizítáresítíterök énse
nepuzüverénitás forradalmi szellemű teoretikusától és köv .
tüljétál, Ockham Vilmostól (Tt 1349) eredeztették. A
gendukts
menet egyszerűnek látszott. Amint az állam is a nép akaratából
jón létre és alulról fölfelé építkezik, úgy az Egyház is Hierar-
ván dl pápaságot És a püspöki intézményt — nem Krisztus
fiotte, hanem történelmileg alakult ki. Az ige hirdetésére
é
na mmennépek kiszolgáltatására korlátozott egyházi hatalo
m vi-
ese ívek e. Az általános zsinat , képviseli? az
tu Re "vegig áll a hierarchia valamennyi tagjának, a

Murvilius és Ockham , zsinati eszméjének"? ez a levezetése

melyet - a jobb megvilágítás céljából — tudatosan
lee is
Haltottünk, amint azt ma már tudjuk, nem felel me is ,
történelmi valóságnak. that ejts
Mindenekelőtt a , képviseleti gondolat" korábbi Marsili
HAI, és tőle teljesen függetlenül fejlődött ki. Abban az elkér
8
felésben gyökerezik, hogy az Egyház egy testület
fejből és
tagokból áll, melyek egy egészet képeznek, közös
fankciókat

68 69
 és kötelessé- (1424) XXII. János pápa ellen azon a jogi szeml
látnak el, de mindegyik ránézve sajátos jogokkal életen nyugo-
ékkel rendelkezik, A pápn nem egyedüli birtokosa minden nit, hogy: a hatás
atás körét túllé pő páp a ítéle
épő íté c ;
a
KEKGAYABA, nala azt a szigorú ,kúriálisok" állítják, mivel ez uinathoz lehet fellebbezni. én manárzll EStee
hatalom amint azt Párizsi János domonkos (7 1306), az elmé-;
meg, hanem a A nagy nyugati egyházszakadás
let kürlenttanrája AMOtta — nem egyedül a főt illeti
tagokra ín kiterjed, B tagok adják át jogaikat a bíbor osok által
t azon-
végrehajtott választásban a pápának; az átadott jogoka
j Ay egyetemes zsinat Egyházat ,képviselő
" szerepére v
vagy kozó fellogás akkor kapott csak kimagaslóan dyakár
han vissza ís vonhatják, ha a pápa hitbeli tévedésbe esik iuki ölén.
Egyhá znak kárt okoz. fdnöyet, amikor a XI. Gergely Avignonból Rómá
hatalmával visszaélve az ba dörééra
fbben az Egyház hatalmi felépítésére vonatkozó elgondolás- vinsutérésével és utódjának, VI. Orbánnak autok
rata fe ez
z- ménével elégedetlen bíborosok 1378. szeptember 20 lán
ban egy régebbi nézet is rejlik, amely a 12. század egyhá
A pápa szemé lyese n ahun Róbert genfi bíborost ellenpápává elnekazttá
jogászainak tevékenységére nyúlik vissza. leré ke
egyhá zjogá sz, együtt Avignonba, a francia királyság védelme alá várnák
tévedhet — vélte Huguccio (11210) bolognai nűl Má
zon két pápn állt tehát egymással szembén, követőik
III. Ince pápa tanára —, az Egyház azonban nem. Az Egyhá tábarászi
elsősorban a római Egyházat értette, később aztán az egyetemes vilyütt A nagy nyugati egyházszakadás abban
külölbözötés
hogy
Egyházat, mint a hívők összességét. Dehát ki állapítja meg, lentöbb korábbitól, hogy - legalábbis közvetlenü
l - ne sit; ji
tévedé st? A kézen fekvő válasz az hatalmak beavatkozása okozta, mint például a Barb fasza
a pápa mikor követ el hitbeli (ég,
össze gyház képvis elete. Ilyen lében történt szakadást, hareem az, hogy a Éenéset
lenne, hogy a zsinat, mint az Béve.
-
messze azonban az egyházjogászok nem mennek, mert vissza ee többsége VI. Orbán választását — mint a FÖLNT
KÉB út,
rt jogi tételle l —
riadnak attól, hogy ellentétbe kerülve az elisme ényszerített döntést — érvényte á ;
feletti bírói valusztást pedig egyedül érvényésnek jeletesk ki." Ki
, a pápát senki sem ítélheti el" — a zsinatnak a pápa erga
tényét
hatalmat is tulajdonítsanak; a zsinat legfeljebb a tévedés na törvényes pápa, VI. Orbán vagy VII. Kelemen? Ki
k Bi jú
állapíthatná meg, aztán a tévedésbe esett pápa ,ipso facto" nem a törvényesség kérdésében dönteni? adögágea
l,
lenne már pápa. Úgy segítik ki magukat a kétértelműségbő Két német teológus, akik a párizsi egyetemen taníto
ttak
vonat kozó dönté seibe n a püS- ee taki ke az egyetemes zsinatnak. Langensteini
hogy azt mondják: a pápa a hitre Hedrik
elő
pökök tanácsaira támaszkodik; ha tehát az Egyházát képvis "nhauseni Konrád már:1379-ben kifejtetté
akkor birtok olja a jut, hogy az általános, az uzödeáölsás Misnlkeee
zsinaton tartja magát azok tanácsaihoz, ee
tévedhetetlenséget. A zsinat és a pápa ilyen együt tműkö désé- műkréghelyzetben bírája lehet mind a bíborosoknak mi fg edig
pápa
re érvényes a tétel: a zsinat (a pápával) nagyobb, mint a u Altaluk választott két pápának. A párizsi egyétém
ölsárvaa]
i ui VI. Károly francia király számára Clémanges-
(egyedül). i Miklós által
Ezen az úton, mely a késői középkor gondolatvilágából a
zsi fuunlmazott emlékiratban Magáévá tette a zsinati me
Id: jat
bizon yos történ eti ténye atban az esetben, ha a két pápa önkéntes lemon
nati eszméhez vezet, jelennek meg dását ütést
melyekbe már a pápa teljhatalmáról szóló tannal szembeni el- Nöntóbírósági ítélet önkéntes elfogadását nem lehet lézül
e s
a Co:
lentmondás mutatkozik meg. Amikor VIII. Bonifác eljárt
zsinathoz
lonna ház engedetlen bíborosai ellen, ők egy általános
-i rajs
fellebbeztek. Szép Fülöp azért hajtotta végre az anagni
elé ! A kutolikus
; § egyháztörténetírá
taütést, hogy a pápát egy általa tervezett pápaellenes zsinat
rtéttetírás egyértelműen A é j
ánya n türvényesen megválasztott cándvek (ford, ea
kényszerítse. Bajor Lajos császá r sachs enhau seni kiáltv LÉT jdlineezó ését

70 71

Két évtizednek kellett eltelnie, míg az ügyet a zsinati meg-
a tény-
oldás útjára lehetett terelni, ami világos jele volt annak
még sokáig nem volt meg a
nek, hogy a , zsinati elmélet"-nek
kellő ereje, és nem is örvendett annak az általános elismert-
ségnek, amit — a történeti előzmények ismeretében -
felté-
telezni lehetett volna. Csak amikor a pápák közötti megegyezést
óta
célzó valamennyi kísérlet kudarcot vallott (Rómában 1389
a nápolyi IX. Bonifác, Avignonban 1394-től a spanyol XIII.
Benedek volt a pápá), és amikor a saját jogairól mélyen meg-
győződött avignoni pápát még Franciaország elutasítása sem
az
félemlítette meg, egyezett meg Livornóban tizenhárom, mind
y (1405- 1415) -
avignoni, mind a római — 1406 óta XII. Gergel
Pisába
pápáktól , ejtett" bíboros, hogy 1409. március 25-re
meg-
egyetemes zsinatot hívnak össze, hogy a végzetes skizmát
szüntessék.
A Pisai Zsinat: három pápa kettő helyett
A Pisai Zsinat jogi alapja már csak azért is felette bizony-
sok
talannak mutatkozott, mivel legalábbis az összehívó bíboro
Két
jogállása — egymás számára kölcsönösen — vitatható volt.
ht
nappal a megnyitás előtt, 1409. március 23-án, Pfalzi Ruprec
Zsi-
német király Heidelbergben tiltakozást nyújtott be a Pisai
nat megtartása ellen. Nem tudta azonba n megaka dályoz ni, hogy
a zsinat meghirdetői, egyelőre, teljes sikert ne arassanak. Csak-
.
nem száz érsek és püspök, meg ugyanennyi apát jelent meg,
továbbá több mint száz püspök, kétszáz apát, száz székesegyházi
egy-
káptalan és 13 egyetem képviselői; a zsinat résztvevőinek
a
harmadát a franciák tették ki. Mint nyakas skizmatikusokat
zsinat elé idézték XII. Gergelyt és XIII. Benedeket, és mivel
nem jelentek meg, 1409. június. 5-én , megátalkodottnak" dek-
larálták és letették őket, miután a gyülekezet a 8. és 9. ülésen
egyetemes zsinatnak nyilvánította magát.
A zsinat által felhatalmazott bíborosok június 26-án a tudós
candiai görög ferences szerzetest, Philarghi Pétert választották
pápává, aki az V. Sándor nevet vette fel. Az új pápa mögött már
ekkor feltűnt Cossa Boldizsár, az energikus és gátlástalan bolo-
gnai legátus alakja, aki már a következő évben XXIII. János
72
nen követte őt a pápai trónon. A , szörnyű kettősség" helyébe
7 uAlkozott hármasság" lépett, amint egy korabeli értékelés
rágó n helyzetet. Ugyanis mind XII. Gergely, mind mödig
MI, Henedek a pisai pápaválasztás után is pekeéteatüls
wmenyeiket, miszerint törvényes birtokosai a pápai méltóságnak
nikor ín, ha joghatóságuk jelentősen összeszűkült. klllllkette
Neon érdeklődést keltő ellenzsinatokat hívtak össze Civi-
Nulóbun, illetve Perpignanban. Ruprecht királyon kívül XII
Üweyelyhez csatlakoztak még Nápoly, Velence és a rirdái
Maluatosta herceg; XIII. Benedekhez Spanyolország és Skócia
A legnagyobb tábora a zsinat pápájának volt; legitimitása úéoh:
hun kétséges volt és az is maradt. Az első kísérlet tehát, ho
íz
a etén egységét egy zsinat révén állítsák helyre, keudangsal vég,
"
Zsigmond király és XXIII. János összehívják
a Konstanzi Zsinatot (1414-1418)
Az, hogy a zsinati út mégis eredményre vezetett, elsősorban
/nmond császár, német és magyar király érdeméül tudható be
A fürge szellemű, máskor hirtelenkedésre hajlamos uralkodó ;
minut ügyében bámulatos ügyességről és nagy állhatatossá ról
tett iunúbizonyságot. Szakítva elődei politikájával, a Pisáb "
megvalasztott XXIII. Jánoshoz csatlakozott, és ilneée e
hizonyára nem szívesen adott — hozzájárulását a Bodeni tó
melletti birodalmi városban, Konstanzban tartandó na AG
minathoz, melynek megrendezését 1413. október 30-án kelt
körlevelében az egész kereszténységnek hírül adta. Utólag 1413
Hevember 9-én a pápa a maga részéről is kihirdette a dlitat
Mwzehívását. A két másik pápával — és csaknem valamennyi
e állammal — folytatott tárgyalások során Zsigmond elő.
v biztosíto
KN tta az ák
a meghívt ökumeni ikus részvétel
észvételtt;; mégmé Manuel bizánci
izánci
XXI II. János a konstanzi zsinatot a pisai zsinat folytatásának
fukintette. Azt remélte tőle, hogy az majd megerősíti őt hi
vautalában, Közben csaknem egész Itália elpártolt XII. Gergel 5
fől, én az itáliai résztvevők képezték Konstanzban a tüöésé b;
n kilütások tehát nem látszottak számára kedvezőjitügek.
73
Azonban már uz 1414. november 5-i megnyitás után pár hónap- "só pillantásra ez látszott valószínűnek.
Sok párthíve
mil megváltozott a zsinat klímája. Az olasz többség érvénye: köztük nyolc bíboros — követte őt. A
helybeli és ide Je1 ke-
sülénének mogakndályozása céljából az angolok, a németek és a takedők, félve a fosztogatástól, kezdték
öséglgzttetégüáte áru.
franciak keresztülvitték, hogy a szavazások ne egyénenként, kat u polgármester fegyverbe szólította
a polgárokat. E edül
hanem nemzetenként történjenek, azaz, hogy a négy zsinati Juumond igyekezett megmenteni a
helyzetet: Kudwi el i
nemzet" - na résztvevők számától függetlenül — egy-egy szavazat- mot keresztül-kasul lovagolta a várost felkereset
henyvaáltót, akár olaszok voltak, akár
ttén n
tal bírjon az ötödik szavazat a bíborosi kollégiumot illette meg. mások mindkét aztó pit
A , nemzetenkénti" szavazás egyedül a konstanzi zsinat sa- én kereskedőt, minden bíborost és világi
nött és állandóat
fütowsáúnu Nem szabad olyanféle mozzanatnak tekinteni, amely kikürtöltette és a saját szájával is kikiá
ltotta hágy senki hé
amint azt esetleg feltételezhetnénk — a nemzetiségi elv át- távüzzék el" — írja krónikájában Ulrich von
Richental Gerson a
törését jelentené. A zsinati nemzetek — hasonlóan a középkori nini egyetem kancellárja, március 23-i
nagy beszédében vegre
egyetemeken emlegetett , nemzetekhez? — politikailag megha- "u" zninuti elméletnek a jelen helyzetre
vonatkozó következ-
tározott csoportosulások, tanácskozó és szavazótestületek vol: menyeit az Egyház minden tagja — a Pápa
is — engedelme
tak, amelyek különböző nemzetiségeket egyesítettek. A német néne turtozik az egyetemes zsinatnak.
A zsinat ugyan ne 4
zsinati nemzet a németeken kívül felölelte még a skandiná- fünyesztheti fel a pápai teljhatalmat, de korlá
tozhatia ha iz
vokat, lengyeleket, cseheket, magyarokat, horvátokat és dal- tHuyház üdve azt megköveteli. Krisztus
kapcsolata E sári ával
máciaiakat; az angol a skótokat és íreket. felüldhutatlan, a pápáé viszont nem az.
ez TÉSA
Amint az már Pisában is történt, Konstanzban is megjelen- Azok az alapvető gondolatok, amelyeke
t a zsinat az április 6-i
tek a kisebbségben lévő, de személyesen résztvevő püspökök és hires - kezdőszavai után , Sacrosancta" néven ignokt
d A
apátok mellétt a meg nem jelent személyek és egyházi tes- relumában megfogalmazott, a következ
ők voltak: a Klddlbi u
tületek — kolostorok, káptalanok és egyetemek — képviselői, hun összegyűlt egyetemes zsinat az
egész Egyházat ké viseli;
valamint a teológia és egyházjog doktorai. hutalmát közvetlenül Krisztustól kapta;
mindenki, a zátagésó
enyedelmességgel tartozik neki a hit,
az Egyház e gy ús ie
XXIII. János menekülése és letétele mint u tőben és a tagokban végrehajtandó
reform kérdéseiben, .
Nem szabad azonban szem elől téves
ztenünk, hogy ez a dek
Karácsony után hamarosán zsinati körökből eredő panaszok. tetum a Konstanzban — a pápa mene
külését követőén — ki-
hangzottak el XXIII. János ellen, akinek életvitele valóban nem uakult helyzetből származott és eleve
a szükséghelyzet j
volt kifogástalan. Az érintett kénytelen volt belátni, hogy a zsi- nkdiwát célzó intézkedésnek szánták. Tart
alma me felelt mt
nati megerősítés iránt táplált reményét fel kell adnia, és bizo- nti elméletnek?, ennek ellenére már
akkor a kölötosok: te
nyos feltételek mellett hajlandónak mutatkozott a lemondásra. (észének ellentmondásába ütközött.
Pierre D"Ailly, a le be:
Titokban azonban már a menekülés tervén dolgozott, azzal a fulyásosabb francia bíboros, távol mara
dt az üléstől roátizá a
céllal, hogy ezáltal felrobbantsa a zsinatot. Már a zsinat meg fedi, Fillastre, megtagadta a dekrétum
felolvasását Mind li
kezdése előtt védelmi szövetséget kötött Frigyes tiroli herceg nek ellenére a zsinat elfogadta a határozato
t. A válsá
; le ésa
gel. Ebben bízva menekült el Konstanzból 1415. március 20-án mbb részét ezzel áthidalták. XXIII.
Jánost május 17-én doköly
Schaffhausenba, álruhában, , egy kicsiny lovacska hátán". For hint Radolfzellbe vitték é S ott má áj cé Ze Z szzlözzgág s
málisan XXIII. János hívta össze a zsinatot. Vajon ezután el fugytották. jus 29-én méltóságától meg-
fog-e lehetetlenülni a nagyszabású tanácskozás?

74
75
 XII. Gergely lemondása és XIII. Benedek letétele edd még vele tartottak. Spanyolország képviselőket küldött a
kunutanzi Zsinatra; ez a küldöttség képezte az ötödik
eekndeti
A másik két pápa azonban hivatalosan még mindig műkö- nemzetet". XIII. Benedek ellen eljárás indult amelyben 4 teki
dött. A legkorrektebben a csaknem mindenkitől elhagyott XII. tettel kifogástalan életvitelére — a lemondás makacs költ!
Gergely viselkedett, éppen az, akit Dietrich von Niem olcsó él- július 26-án26-án ki-ki
ntot. 1417. 1417. július
celődésével gúnyolt ki, amennyiben Correr — latinosan Corre-
ndái letétetelét.az egyetlen vádpopontot.
Mintnák képez
rius — családi nevét a , bolyongó, tévelygő" jelentésű Erroriusra
csavarta ki. Bár a végsőkig fenntartotta álláspontját, miszerint ő V. Márton megválasztása
törvényes pápa, végül is az 1415. július 4-i ülésen, védelmezője,
a riminii Malatesta herceg útján benyújtotta lemondó nyilat- Vsvel szabaddá vált az út az új pápa megválasztása előtt. A
kozatát, miután egy újabb összehívó bullával a zsinatot a maga . Könanzban jelenlévő bíborosok hozzájárultak ahhoz,
ho ; a
részéről is legitimálta. Visszalépett a bíborosi kollégiumba, és váluztáson a nemzetek képviselői is részt vehessenek Most
két évvel később mint Porto bíboros püspöke halt meg. nonbun az a veszély fenyegetett, hogy a zsinat két részre szakad
Sokkal nehezebben rendeződött az avignoni pápa, XIII. Be- vagy fontos kérdés különböző megítélése miatt: szükséges-e
nedek ügye. Miután Franciaország nem vállalt közösséget vele, huj — még a választás előtt — zsinati dekrétumba foglalják
a ;
az aragóniai király fennhatósága alá tartozó területre költözött miwházi reform feladatait, és ezek végrehajtását a
me új ;
át. 1415 augusztusában Narbonne-ban egy zsinati küldöttség tunó pápának kötelezően előírják, amint azt a német dni a ggal
kíséretében Zsigmond felkereste őt. XIII. Benedek nem tagadta nemet követelte és Zsigmond is helyeselte — va edig :
ugyan kereken meg a lemondást, de feltételül szabta, hogy a suzmát kell mindenekelőtt megszüntetni, és utána elkezdeni a
Pisai Zsinat határozatait meg kell semmisíteni, a Konstanzi Zsi- telormimal kapcsolatos munkálatokat? A vélemények ol
úr he.
natot pedig egy másik, számára is megfelelő városba helyezzék venen tak össze, hogy a zsinat közel állt a feloszláshoz. I
át. Első követelését megadhatónak ítélték, a másodikat viszont s az angolok átpártolása engedményekre kényszerí-
nem. Amikor Zsigmond lemondásra szólította fel — a pápa híve, fele un németeket. A winchesteri püspök, az angol király unoka
Martin von Alpartil krónikája szerint — ezt a választ kapta: , Azt (were, kompromisszumot hozott létre: a pápa úddrálaáskáik
mondjátok, hogy sem én nem vagyok pápa, sem pedig az ellen- azonnal történjék meg, előbb azonban hozzák nyilvánosságra
lábasom (XII. Gergely) nem az. Akkor pedig senki sem bíboros mar elkészült reformdekrétumokat; a megválasztandó s fi
rajtam kívül (aki az egyetlen élő bíborosa a skizma előtti utolsó naiv sminnti dekrétum kötelezze a reform folytatására ségv:
pápának), és egyedül nekem van jogom a pápa megválasz- Az öt reformdekrétum legfontosabbika ámölyet az 1417
tásához. Ha akarjátok, egy napon belül megválasztom őt, és uktóbor 9-i 39. ülésen fogadtak el, a — kezdő szaváról — Fra
megígérem nektek, hogy nem saját magamat fogom választani." nen címet viselő határozat, amellyel az egyetemes gslnattikat
Ennek a szigorú és túl merev jogi gondolkodást tükröző! he Huyház állandó intézményévé és ezzel a pápaság feletti bi
követelésnek sem lehetett eleget tenni. Amikor XIII. Benedek sunyonx ellenőrzés szervévé tették volna. A következő ssfosk
belátta, hogy számára nem maradt más hátra, mint a lemondás, nari urtását 5 éven belül, az arra következőét ennek lezárás
néhány hívével elmenekült Perpignanból és a bevehetetlen wan 7 éven belül rendelte a dekrétum; ettől kezdve tízéves ték
hegyi erődítménybe, Peniscolába vette be magát, és kijelentette: távokat írt elő. Ha ezt a dekrétumot végrehajtották volna az
, Ez Noé bárkája, itt van az igaz egyház." Hívei az 1415. decem- syetemes zsinatok valóban állandó intézménnyé fejlődtek
ber 13-i narbonne-i szerződésben szakítottak vele, hasonlókép- "un, elkerülhetetlenül előidézve ígya , Sacrosancta? d k É
pen Aragónia, Kasztília, Navarra és Portugália királyai is, akik forradalmi alapgondolatának érvényesülését. já

76 72
 1417. november 8-án beköltözött az 53 pápaválasztó — a tékban eltértek egymástól, és Peter von Pulka bécsi
professzor
bíborosi kollégium, kibővítve az egyes , zsinati nemzetek" 6-6 Miuhhanem helyesen látta a helyzetet, amikor leírta:
Pillariatm 1
képviselőjével — a konstanzi vásárcsarnokban berendezett konk- hai, utól tartok, nem lesz semmiféle komoly ftfdirtin
7 Azktiő,
lávéba. A franciák reménye, hogy honfitársuk, D"7Ailly bíboros Mmárolun 21-i 43. ülésen kibocsájtottak ugyan hét teford
idékrétu-
szerzi majd meg a tiarát, hamar szertefoszlott. November 11-én Mut a amelyekben például a bíborosok számát
24 főben limi
már csak egy szavazata hiányzott az ősi és előkelő római nemesi JAITAK, án kísérletet tettek arra is, hogy a püspökök működését
családból származó Oddo Colonna bíborosnak a kétharmados erdnen nkudályozó pápai beavatkozásokat a hivatalokra és j
többséghez. Ekkor vonult fel a könyörgő körmenet: többszóla- Hualmakra történő kinevezésekben jelentősen köttrazájs
mú fiúkórus énekelte a , Veni Creator"-t; úgy hangzott, mint MAlyve henvatkozások eredményeként kialakult helyzetet a
egy angyali kórus. A könnyekig meghatódott bíborosok közül úlléina vlőtti állapotnak megfelelően állítsák helyre -, a nyilván
valáan legfontosabb ügyeket azonban nem általá
még ketten adták szavazatukat Oddo Colonnára. A megválasz- nús fsszénes el
tott a nap szentjéről az V. Márton nevet választotta. , Mielőtt a 04 aninuti éljárásokkal, hanem a pápa és a , zsinati
nemzetek
körmeneti kereszt visszaért a székesegyházba — közli Ulrich von közöti megegyezésekkel szabályozták. T;
Richental krónikája — az emberek kiáltozni kezdtek és azt bzok n konstanzi konkordátumok eltérően a modern idők
kiabálták a konklávé előtt: Van pápánk, Oddo Colonna! — És künkordátumaitól, nem az állam és az Egyház közötti
szerző-
mindenki a vásárcsarnok elé futott, lehetett vagy nyolcvanezer ások voltak, hanem — az angol kivételével, amelyet örök-
ember, nők és férfiak." Az öröm jogos volt: az Egyháznak ismét üwényűnek szántak — a pápa és a, zsinati nemzetek?" közötti öt
kétségkívül törvényes pápája volt. NWré érvényes megegyezések, amelyeket pápai konstitúciók
fps
majabn öltöztettek. Témáik voltak: a püspök- és apátvá
lasz-
Egyházi reform és konkordátumok támk nápni elismerése, a búcsúk és javadalmak
halmozásának
KOrlátózása: a kuriának hivatali kinevezések alkalmával
fi
A sikeres választás után azonnal meg is mutatkozott a pápa- tank díjak ( annáták?). Senki sem kételkedett azonba
n perel
ság eszméjének ereje. V. Márton kezdettől fogva vitathatatlanul haw a hét reformdekrétum és a konkordátumok elfo
adásá-
a zsinat feje volt. Ő azonban eléggé bölcs volt ahhoz, hogy a zsi- val egyidőben kiadott nyilatkozat, miszerint ezzel a
ménes
nat négy legbefolyásosabb püspökének a tanácsaira támaszkod- tán elón megfogalmazott reformelhatározásnak eleget
tettek
jon; ezek voltak: a milánói érsek, az antiochiai pátriárka, a rigai kó kel jelentőséggel bír. Már a legközelebbi jövőben
és a salisburyi érsek, mely városok nevéből alkotott anagramma KeVan utatko
KMss sást
zott, hogy e az gyház
Egyhá valódi
di megújí tása iránti vágy
újítása vá
— kezdőbetűikből képzett név — , Mars"-ot adott, aki a szóbeszéd
szerint a zsinatot irányította.
Ennyire azért nem szenvedett csorbát a zsinat szabadsága. Husz János elítélése
Beigazolódott viszont a német és az angol , zsinati nemzet"
prognózisa, miszerint nehéz lesz a választás után az egyházi rez 0 A Nuyháznak éppen ez a megújítása lebegett Husz
János
form ügyét jogaiba visszahelyezni. A fő felelősség azért nem a ( tanár szemei előtt, akinek személyével és tanítá
sával a
pápát terheli, hanem a reformerek egyenetlenkedését. Csupán Nu XXIII. János letételét követő tárgyalási szünetben
fog-
abban voltak egységesek, hogy a pápa teljhatalmát lehetőleg nt Akárcsak mintaképe, az angol John Wiclif, akinek
48
meg kell nyirbálni, abban viszont eltértek a vélemények, hogy 1 1415, május 4-én ítélték el, Husz menekülni igyeke
zett A
mely intézkedéseket kell a legsürgősebben meghozni. Az ún. oly sok hiányosságtól szenvedő valóságos Egyházból
a
, avisamentákban" lefektetett , nemzeti" kívánságok nagymérz un alial kiválasztottak lelki egyházába, amelyben nem a

78 79
hivatali papság és nem is a szentségek objektív ereje nyújtják a
megváltásban való részesedés biztosítékait, hanem kizárólag a
,pneuma? birtoklása. E kifogástalan életű ember a klérus ellen
irányuló kérlelhetetlen kritikájával még egykori támogatóját, a
prágai érseket is maga ellen hangolta, ugyanakkor a nemesség ői
és a cseh nép köréből jelentős számú hívet szerzett.
A zsinatnak kellett kimondania felette az utolsó szót. A
konstanzi utazásra Zsigmond király menlevelet adott neki, és
felfüggesztették az ellene korábban kimondott egyházi átkot is;
nem vonták vissza viszont szuszpendálását, azaz a szentmise be-
mutatásától és a prédikálástól való eltiltását. Amikor Husz
Konstanzban megszegte ezeket a tilalmakat, őrizetbe vették. A
zsinat által kirendelt vizsgálóbírák előtt elutasította tanaina
visszavonását: , Nem tanítok semmiféle tévtant; egyetlen cseh
sem eretnek." Nyakas eretnekként ítélték el 1415. július 6-án és
— az érvényes jogrend szerint — kivégzését a világi hatalomra
bízták. Egy évvel később barátja, Prágai Jeromos is követte őt a
máglyán, aki viszont megtagadta korábbi nézeteit. Husz szilárd
magatartása, amelyet a halállal szemben tanúsított, kényszes
rítette ki a kivégzésen jelenlevő Poggio Bracciolini olasz huma
nistából az elismerő kijelentést: , Vir praeter fidem egregius!" -
, A hittől eltekintve kiváló férfiú!"
Ugyanazon az ülésen, amelyen Husz Jánost elítélték, elves
tette a zsinat a ferences Jean Petit tanítását is, miszerint meg
szabad ölni a , zsarnokot", akár csellel is, tekintet nélkül a neki
tett hűségesküre. A , zsarnokgyilkosság" elítélése — bár a gondos:
lat pontosan meghatározható feltételek és egy adott kor viszo:
nyai között merült fel — a későbbiekben is bizonyos hatást gya
korolt és gyakorol, mind a mai napig.
, A Konstanzi Zsinatot — így fejezi be Fillastre bíboros a nap:
lóját — nehezebb volt összehívni minden korábbi zsinatnál, le:
folyása sajátságosabb és csodálatosabb, de egyben veszélyesebb
is volt, mint amazok; és végül időtartamban is túltett vala:
mennyin.? Fillastre bíborosnak igaza volt: a Konstanzi Zsinai
hosszabb ideig tartott, mint az összes korábbi zsinatok, amelyek
többnyire néhány hét vagy hónap alatt elvégezték munkájukat
Feladatai is nehezebbek voltak azoknál, amelyekkel a korább
zsinatok valaha is foglalkoztak; ezekből magyarázhatók azok
80
kétes értékű engedmények, amelyeket a , zsinati eszme?
javára
tt A legmozgalmasabb és legtarkább gyülekezet volt, meh
valaha ín un zsinat nevet viselte. Oswald von Wolkenstein mű Ba.
nak lovag verset is faragott a Konstanzban a zsinat
alatt jeti
tuudult drágaság emlékére: , Ha a Bodenseere gondolok,
a bükk.
man máris úgy sajog..." Több mint 300 bíboros, püspök És
apát
fuljunond udvara, számos fejedelem a kíséretével,
a szedése
nen összesen 15-20.000 idegen jelenléte és hszamosabb tar-
füskodásn egy 10.000-nél kevesebb lakosú városban termés
zete-
hen felhnjtotta az árakat. A város utcáin az akkor ismert vala
mennyi nyelvet hallani lehetett.
:
A sinat a szellemi élet , átrakodó helye"? lett;
az olasz hu-
maniamus itt kezdte el hódító útját, és maga is kasztot húzott
helöle, amennyiben a jelenlévő humanisták — a klasszikusok
naunit keresve — átkutatták a Bodensee környékének kolostori
könyvtárait. Poggio Bracciolini például egy apácak
olostorban
talaltn meg Plautus vígjátékait. A legfontosabb eredmény ter-
MÉNE: (esen az Egyház egységének helyreállítása volt
és maradt
Vat az eredményt azonban egy súlyos engedmény terhelt
e
Az Vuyházban előállott szükségállapotból született
zsinati
man tovább burjánzott, bár az lényegében összeegyeztethe-
tetlen az Egyház hierarchikus struktúrájával: ez a strukt
úra
un demokratikus, ha az emberek Isten előtti egyenl
őségéből
mulunk ki, de mégsem demokrácia. all
V. Márton pápa nem erősítette meg formálisan a
konstanzi
HNukrétümokat, azon egyszerű okból, mivel a zsinat , zsinati
esz-
mehen" gondolkodó többsége aligha fogadott volna ei
ilyenféle
megerősítést; a pápának a 45. ülésen közzétett nyilatk
ozata, mi-
serint jóváhagyja a zsinat határozatait, tulajdonképpen
úsak
lühunnes Valkenberg domonkos szerzetes ügyére vonatkozott
Á pápa indirekt módon azzal is elítélte a zsinati eszmét
ho
kifejezetten megtiltotta a pápai döntések zsinati fellebb
ezését,
A fwguens dekrétumhoz azonban tartotta magát.
Az öt éves
határidő le járta után új zsinatot hívott össze a már Konsisketát
kijelölt Paviába, amelyet azután Sienába helyezett át, végül
u — n kevésszámú megjelent miatt feloszlatott. További 7
év
mulva - mondhatni, akarata ellenére és titkos fenyegetések h
(án alntt - Bázelba hívott össze újabb zsinatot. KG ö
81
 IV. Jenő és a Bázeli Egyetemes Zsinat bee ea meets - bizosíyuas meghatározott
feltételek között —
ar Kt. nekik a , laikus kelyhet", és
még egyéb enged-
al
Az összeütközés a pápai primátusból eredő hatalom és Kv. ( 4 kelt; öt Jenő Pápa 1433. december 15-én vissza
-
konciliárizmus — a zsinat elsőbbs égét valló nézet — között elke- na leloszlató dekrétumot, és kijelentette,
hogy a Bázeli
rülhetetlen volt. Kérdéses azonban, hogy az összecsapás olyan Ftinntot törvényesnek kell tekinteni. A bá
sti Hi Szelme
drámai és a pápaság számára olyan fenyegető módon zajlott tökéletesnek látszott.
keyarbíni kéken
a
volna-e le, ha V. Márton utóda, IV. Jenő pápa (1431-1447) — közben a zsinat annak is nekifogott, hogy a zsinati elmél
ÉS
visszalépett XII. Gergely unokaöccse — minden jámborsága a uwakorlatba ís átültesse, és kezdett úgy visel
ked mádötü
jótékonykodása mellett kevésbé határozatlan és környezetétől Wuvhaz legmagasabb bírói és kormányzati
szerve látózásüket
kevésbé függő személyiség lett volna. A püspökök , zsinati 04 tldstviselői kart állított fel, pereket indíto
tt va dalra at
fáradtsága" még nem múlt el. A Bázeli Zsinatot — mely a tizen- tományozott és búcsúkat engedélyezett Emell
ett elles
hetedik az egyetemes zsinatok között — 1431. július 23-án nyitot Fülnat még sokkal nagyobb méretekben kiirt
a ko pi lni
még
ták meg Cesarini bíboros, pápai legátus képviselői, amikor Halyettusek és doktorok gyülekezete volt. JE
1436.d ga egg ;
egyetlen püspök sem volt jelen. Már beköszöntött az ősz és aj jvazawnál például mindössze 3 bíboros, 19
püs ök és ő né at
zsinatra még mindig olyan kevesen jöttek el, hogy a pápa helyess valt jelen a többi 303 fő résztvevő mellett; a sek KRGÍ
B án es
nek tartotta a zsinatot december 18-án feloszlatni. Amitől már hát kevesebbet tett ki, mint az Összes töstáyű key
tizedét: ják
Sienában tartani lehetett, most bekövetkezett: a zsinat meg ti K ik féz6 felvételt nyert, annak szavazati joga
is volt
tagadta az engedelmességet. Mégy lehe tett választani az általános kérdé
sekkel, a hit ;
Amikor a feloszlató bullát ismertetni kellett volna, a zsina Mavra ÉN HA béke ügyével foglalkozó négy bizot
tság 8 ikéb i
résztvevői elhagyták az ülést, Cesarini bíboros pedig lemondoti v frányító főbizottság vezette az egész zsinat
tetágáják Ü v.
ncta"
elnökségéről. Ismételten hivatkoztak a konstanzi , Sacrosa féttetóben u zsinat egy modern parlamenthez
hazondík úE
dekrétumra, és felszólították a pápát, hatálytalanítsa a feloszi myehként azzal a tendenciával, hogy egyre
több ügyet tea
lató bullát, sőt felelősségrevonás céljából a zsinat elé idézték NANUn, én ezzel átvegye az Egyház tényleges jate
ka gszlzös
d
A korszak legmélyebb gondolkodója, a Mosel mellől származ A zni jelentős ösztönzést kapott a reformra
vásitko Ő
Nicolaus Cusanus (Kuesi Miklós) ekkor írta meg a zsinat védel; (ossáktt szakét tői véleményből — ezek között is
Johannes Salele
ak
mében a , Concordantia Catholica" című művét. A zsinatn vek püspök igen eredeti munkájából -, melyek
hatásá
ésü
más hatalmas védelmezői is voltak, mint Zsigmond király Jddtról 14 60-ig terjedő időkben figyelemrentéltő ks új
milánói Visconti herseg. ! Mat hocsájtott ki az egyházi reform ügyében,
e amel észzltű
Két évig tartott a konfliktus; végül IV. Jenő pápa kénytel reg ehujtják őket — jelentékenyen hozzájárulhatta
k he szé
volt engedni. A bíborosok egy része kezdettől fogva helyte ház megújulásához. E dekrétumok foglalkoztak a
tatás
k
lenítette a zsinat elhamarkodott feloszlatását. A pápa híveine negyei és tartományi zsinatok rendszeres iuskümél
ali
száma hónapról hónapra zsugor odott; Forteb raccio zsoldos 11 fával, n klerikusok konkubinátusi kapcsolatainak
tilalmi áv ],
vezér be-becsapott az egyházi állam területére. A zsinat ezzé bv mahoz történő megalapozatlan fellebbezé
sekkel, stb Má §
szemben jelentős sikert könyvelhetett el: a husziták, akik sikere felumok azonban egyértelműen követik a pá ai
h ; 1 m
rablóhadjárataik révén a szomszédos országokra nézve már-máé Munyuhálásának tendenciáját, mely végül is del irás
It mm ogy
k k
valóságos természeti csapássá lettek, sőt győztesként kerülte c vat KV vonja a végrehajtó hatalmat, mint slkélé e
nd
több ellenük szervezett , keresztes hadjárat" csatáiból, 1433. j nanak tizetendő , annáták? és illeté k j Ö
vember 30-án elfogadták az ún. , prágai kompaktátumokat! 1 mely intézkedés — anélkül, hogy a Ölsrélesl
s e
82 83
volna — a központi hivatalokat bevételeik legnagyobb részétől My tuyunebben az évben, november
5-én, megválasztották he-
megfosztotta. A zsinat utasította a pápai adománygyűjtőket, .sz
ívetajtóun szemé
b lyéeen kifogástalan életű Savoyai Amadé
hogy nyújtsák be elszámolásaikat. Kibocsájtották a pápaválasz-
tás új szabályzatát. i KEHÁT A knzdagsága izes sjlslse easáltes ze
IV. Jenő pápa, aki csak nagy nehézségek közepette tudott aj mnely Könstanzban hozzásegítette A lésztk szet, Ke
en
Rómában kitört forradalom elől elmenekülni és Firenzébe tet künléne a nagy egyházszakadást, Báze
lben e újabb akiz
te át székhelyét, 1435 augusztusában a kamalduliak generális mahan a pápaság történetében az utolsóhoz —
vie ;
AdúnAat legnagyobb hibája. E
rendfőnökén, Traversari atyán, 1436 tavaszán pedig Albergati rele B volt
és Cervantes bíborosokon keresztül tiltakozott — de minden
eredmény nélkül. A pápa és a zsinat közti törésre végül is 1437 A Ferrara-Firenzei Egyetemes Zsin
at
nyarán került sor, abban a vitában, , mely akörül forgott: hová
hívják össze a görögökkel történő újraegyesülést megtárgyaló ( sagttájáíl M.. Jenő helyzetét egy
jelentős diplomáciai siker
zsinatot? E k ; ( É k. A görögökkel való
egység megvalósítására hiva
j nfgg
m ugya
yánit
nis — a pápa, pa, többtöb mint 70 nyugati i püspök
e. A ( teéndát konstantinápolyi §
Végleges törés a pápa és a zsinat között pátriárka, az efezusi éökszőt
P j1 ersekek, továbbá az alexandr
iai , anti ochi
tiad ai sősi
hézé és á-
Palaiologosz VIII. János bizánci császár, akit az oszmáns ni natriárkák képviselőinek jelenlét
ében — 1438 árnrilig övén
török terjeszkedés keletről és nyugatról is halálos szorítóba fo Gt Ea Dan megnyílt. A latinok
és a görögök közötti ká
gott, a Nyugattól kért segítséget, melynek előfeltételéül joggal táv épező er nézeteltéréseket bizottsáágok
ban tárgÁ yaltá
tekintette ő is a Rómával való egyházi közösség helyreállítását. egre oly jea hogy a görögök adták
elő a latnak it
A kérdésről tárgyalásban állt a pápával és a zsinattal is. AZ öSZ; Ci al szembeni kifoggása
ásaiikat, az utób Óbbiz
biak pedigi feleltek ;
szejövetel helyéül a zsinat Bázelt vagy Avignont, IV. Jenő pápi
pedig Udinét vagy Firenzét javasolta. Nem volt éppenségge Ket mielőtt eredmény születhetett
volna, IV. Jenő pápa
lélekemelő színjáték, hogy a Nyugat két vetélkedő küldöttség ni va ú e magára vállalta a 700
jelenlévő görög isáköt
még Konstantinápolyba is elutazott. Amikor 1437. május 7-én: ne tényjtelen volt a pénzhiá ányra hiva i tkozva Fi
hosszú huzavona után — a zsinati többség Bázel vagy Avignon, i manuk ünyabgi könn yebbsége é ket jele
j ntő ajánlatá ágdli i
kisebbség pedig a pápa által javasolt városok mellett döntött, Há a eulnutot me1439 39, janu
sajanár
uár 16-á
16-á-án
n ooda áthe
Ű lyezni.e 5 etert
Ott sábye
e t
m ágenks
ezte
pápa is a kisebbséghez csatlakozott. A görögök is elfogadtá ee: a Karoling idők óta újra és
újra vitatott Filio ue?"
javaslatát és megegyeztek vele a földrajzilag számukra is ked es ee] a hitvallásba, azaz abba
n hogy a slvsztlek
vező fekvésű Ferrarában. A pápa tehát 1437. szeptember 18-ái ! Myatol e a Fiútól sz származik: ; ezt köövetően,
őt hosszú és heves vitég
ebbe a városba helyezte át a Bázeli Zsinatot. A kisebbség, kö aa A, he 1410
hc pyez93 tek valamennyi i vita vi tott kérd
; és legnehezebbi-Éj.
tük Cesarini bíboros és Nicolaus Cusanus, engedelmeskedett a É a papa primátusára vonatkozó tanításb
fi LA Ke an is: ,Az Apo
áthelyező dekrétumnak, a többség azonban Bázelben maradt. fa a pápának elsősége (primátusa)
a ko nt 4 4

tet
eg

van az önées
sú sz

Bázelben ezután a zsinati elmélet radikális képviselői Ti areknépgen; Aa pápa, mint Péter utód
a és Krisztus hely
gadták magukhoz a kezdeményezést, és az indulatoknak szaba
kán
e agész Egyház feje, minden kereszté
7 7 í e

nyek atyja és taní-

folyást engedtek. A zsinat fennhatóságát a pápa fölött hittétei ni nz egész Egyház vezetésének hata
lmával rendelkezik
nek nyilvánították, és IV. Jenő pápát — aki ezt természetesen ti ! sunntok határozatai és kánonjai szeri
nt. ?
JA bulüjoző részt a latinok nagyarázó ő
gadta — 1439. június 25-én eretneknek jelentették ki és letettél értelmű (explikatív) be
84
85
toldásnak tekintették, a görögök pedig megszorító (restriktív) Kv, b e. jelentették ki magukat. Egy évvel
értelemben tolmácsolták. Az eredeti példányban máig fennma- Keve éne ! üspő ök is követték a francia példá
t és 1439-
radt, , Laetentur Coeli" szavakkal kezdődő uniós bullát az 1439. k "ezőnek fogadták el a bázeli dekrétum
ok e részét az
július 6-i ülésen Cesarini bíboros latinul, Bessarion nicaeai érsek. ú0. ,mninzi elfogadó okmányban". Anglia,
Bur ndi 6.) ai
pedig görögül olvasta fel; az elsőn 45 aláírás látható, a másikon érés ÍV, Jenő pápa mellé állt. ;
SSSEEEt KEE
33, az első helyen a császáré. A legnugyobb veszedelem tehát most
nem a skizma Í
Egy orosz résztvevő, aki Izidor kievi érsek kísérőjeként ér- e b ket a semlegesség, amelynek alapját a söt
kezett Firenzébe, a maga módján úgy értelmezte a latinoknak " képezte. De a zsinati többsé épvi
az unió felett érzett hangos örömét, hogy boldogok voltak (ae raudikalizálódásával lle áttéé lzkestát ül,
,...mert bocsánatot nyertek a görögöktől." — Az unió végül is nügyi nehézségektől szorongatva 1443-ban Laus
an elk vaz
kilenpa mi
azért nem tudott ténylegesen megvalósulni, mert nagyobb volt a székvárosába helyezte át üléseit.
Egyik ik ezta Ti
görög klérus idegenkedése a latinoktól, mint félelme az Osz: utan te nt vissza IV. Jenő pápa hűségére
: jékgezuvigőt Ara
mánoktól. Amikor a győzedelmes Mohamed szultán 1453-ban Í tn, Küsztília, Skócia és Lengyelország. A zsina
t e ko fűt
megtámadta Konstantinápolyt, a Nyugat sem volt képes elha- Ár nen Silvio Piccolomini, aki III. Frigyes tész
ár mé s.
tároznia magát bármiféle közös cselekvésre. úáln lépett, új urát is megnyerte a törvénye
s pá ú1 mellén
1439. november 22-én létrejött az unió az örményekkel, fddn, évi frankfurti birodalmi gyűlésen
a német sözázá séne
1442-ben pedig a monofizita jabobitákkal; ezek az autokefál ke- nyhültök, és megkötötték a pápával - egy néme
t városb Öllk e.
leti egyházak azonban a maguk egészében nem fogadták el az uuó új, ,harmadik? zsinat ígérete ellenébe
n j zenei
uniós megegyezéseket. 1443. február 24-én a zsinatot a pápe ka ojedelmek konkordátumát", amelyet 1448. juris
Rómába helyezte át, ahová a népes gyülekezet szeptemberben 5. É mint unnak végső eredménye, a bécsi
konkordátum kö-
valóban át is költözött. É. j A megegyezésen az Egyház
oldaláról szerződő fél már
ene pápa utódja, V. Miklós volt. A szer
ződés hasonlít
A bázeli skizma felszámolása Ken konkordátumhoz, érvénye azon
ban örök időkre szi.
löni
; n heFrancKe
iaors.
zág is15 feladta semlegességé
égét; V. Félix
éli 1449. j
A görögökkel helyreállított egység sikere kétségen kívül
IV. Jenő pápa jelentős győzelmének számított a bázeli zsinatta ÍV. Jenő a Bázeli Zsinat feletti győzelmét egyré
szt a zsi
folytatott vitája során; mégsem volt végleges győzelem. Az el KiAlnak, másrészt a világi hatalmak , megszelí
dült? dötiéses
lenpápa támogatóinak tábora ugyan elég kicsi volt: mindösszi manuk köszönhette, akiket a skizmatikuso
k radik lizn viz
Svájc, Ausztria, Bajorország egy része, a párizsi egyetem és né 19 inkább nyugtalanított. A bíborosi kollégiu
mb iszt
hány más teológiai főiskola. Sokkal veszedelmesebb volt Frari (ő férfiú állt mellette: Cesarini, a zsina
t öátén hé. ösi
ciaország és a német birodalom semlegessége. A franciaország 100, Capranica, Nicolaus Cusanus; Vitellesch
i és Sca mtútjé
Bourges-ban már az 1438. májusában és júniusában megtartot nunk ismét megszilárdították a Pápa helyz
etét az jnzási
országos gyűlés olyan határozatot hozott, hogy a pápa és a zsi mu Torguemada bíborosnak az Egyházró
l ír az een
nat közötti összeütközésben semlegesnek kell maradni; egyide úhen újólag kifejezésre jutott a pápai
piláratuáa s
jűleg a bázeli reformdekrétumok egy részét önhatalmúlag éf nak fustnurációja. A , zsinati elméletet? azonban s ti
vénybe léptették. Ez volt a , Bourges-i Pragmatica Sanctio nem mikoerült végérvényesen hatástalanítani
töréseket
amelyben a zsinat felsőbbsége a pápa felett is elismerést nyert. 1 nem, mert a kor gondolkodásában a zsinat
és a külitár két
lmek már korábbi frankfurti ny : Ükgzeti 4 1
A német választófejede
] KNK ÖNZetartozó fogalomként jelent meg.

86 87
 A zsinati gondolat továbbélése Mau" nem is lenne méltó az említésre, ha nem állana
(greek II. Gyula pápa (1503-1513 ezzel
) döntése, hogy 15 12
Egy eszme védelmezőit le lehet győzni; maga az eszme azon- cak W 19-re egy általános zsinatot
hívjon össze: ez lett :
ban csak akkor tűnik el a történelem aktív tényezői közül, ha f atováni Zsinat.
úrad s
gondolatilag meghaladják. A mérsékelt , zsinat-pártiságot" —
a konciliárizmust — képviselte a korszak legnagyobb egyház- Az V. Lateráni, ; illetve a XVIII . E
Egyetemes Zsi
jogásza, Niccolö Tudeschi palermói érsek is (akit székvárosa (1512-1517)
új [nat
után Nicolaus Panormitanusként is említenek), és számos
egyetemen tanították. Az Egyházról való gondolkodás egy mód Az utolsó Lateráni Zsinat, mely tizennyo
lcadikként illes
jának tekintették. Sokaknak - és nem a legrosszabbaknak — úgy kulik uz egyetemes zsinatok sorába,
tudatosan kapcsolód ii.
tűnt, hogy zsinat nélkül lehetetlen az Egyház reformját végre: hinőközépkoöri pápai zsinatokhoz és ezált
al elhatárolád t s
hajtani. Sohasem lesz az Egyház egyedül a pápa által megrefor Kinült övazázad két zsinatától. Miután a pápa
szemei előtt é az
málható, vélte a kartauzi Jüterbogki Jakab. A domonkos And- A elnök
lete alatt Rómában tartották, csaknem kizáróla kültvű
reas Zamometió 1482. évi kísérlete, hogy a formálisan soha be iujákök vettek részt rajta. Az 1512. máju
s 10-i KINENEKS
nem fejezett Bázeli Zsinatot ismét életre keltse, egy kalandor féden 18 bíborost és 79 püspököt számolta
k össze. Az farára
kétségbeesett tettének bizonyult és eredménytelen maradt. Het u pápn hutározta meg, és ő nevez
te ki a zsinat tisztelő is lőit
Azon az egyetlen úton azonban, amelyen a konciliárizmust (4. A dekrétumokat pápai bullák formájáb
an hirdették ki FG
hatástalanítani lehetett volna, nevezetesen az Egyház még min V egelnő feladatát — a Pisai ellenzsina
t hatástalanítását [
dig sürgető reformjának teljes komolysággal történő megkez: munat viszonylag könnyen oldotta meg. Már
az 1512 ánáő ti
dése útján, a pápaság nem tudott elindulni. A reneszánsz pápa Mánudik, és a december 3-i harmadik ülésen az ún siké. kő
ság legcsodálatosabb kulturális teljesítményei sem nyújtanak mugonini király, továbbá I. Miksa császár
a Római Zsinat m el.
ezért megfelelő kárpótlást, már csak azért sem, mert a teljesít; leti én Pint Zsinat ellen — nyilatkoztak.
XII. Lajos is ejtette a ú
ményeket a kuriális pénzgazdálkodás további széleskörű ki Het, ellenfelének, II. Gyula pápának
1513. február 21 h lála
épülése és a vitathatatlan korrupció jelenségei kísérték. Aa a hűtlen bíborosok visszatértek az
újonnan megvál Mea 4
Más oldalról nézve a helyzetet, a pápák ellenérzése a zsinai Led pápa hűségére. A Franciaország és
az eg fvárdsáttásai
tok megrendezésével szemben azért is nőtt, mert a zsinattal val 0 küpcsolatokat az 1516-ban kötöt
t köztévé
tanhályozták újra, amelyet a zsinat 1516. ja
fenyegetés a politika állandó fegyverévé vált. XI. Lajos franci. december 19-i uzi
és Podjebrád György cseh király zsinattal fenyegették II. Pált éi Flik ülésén hagyott jóvá.
ze
IV. Sixtust, az ugyancsak francia VIII. Károly és Aragóniai Fer Ár V, Lateráni Zsinat egyetlen dogmatik
us megnyilatkozász
dinánd pedig VI. Sándort. A fenyegetést csak XII. Lajos fran I 4 nevének említése nélkül — Pietro Pomponaz
zi filozófus kae
király váltotta be, amikor a II. Gyula pápa ellen vívott háborúji ka szemben az 1513. december 19-i nyolcadik ülése
n hozott
során arra használta fel az egyházfővel szembenálló bíboroso j melő", miszerint minden egyes emberi
lélek halhatatlan
csoportját, hogy velük 1511-ben megrendeztessen Pisában eg A seő fő kérdése az volt és mindvégig
az is maradt egi e
pápaellenes zsinatot, az úgynevezett , pisai conciliabulumot". / naKenebátorságaa ésés akarata e gy komoly y egyh
egyházi
ázi reformi kez-j
résztvevők csaknem kizárólag franciák voltak, egyetlen támc
gatójuk pedig a francia király. Keveset használt bárkinek i. A uwutnek kell az embereket átformál
nia, nem pedig az
hogy az ismert konstanzi dekrétumokat a zsinat megújított Ke e a szentet" - mondta megnyitó
szentbeszédében
1512-ben a gyülekezet áttelepült Milánóba. A , pisai concilia nu a Viterbo ágostonrendi generális. Két velen
cei kamal-
88
89
duli szerzetes, Giustiniani és Ouirini, az Egyház reformjával a reformer pápa. A középkori lateráni zsina
tokat a
foglalkozó emlékiratot nyújtottak be kevéssel pápává választása ! W na tozott világban nem lehetett újra életre
kelteni i
után X. Leónak, mely a visszás állapotokat illető merész ev válóráni Zsinatot az 1517. március 16-i, tizen
kettedik
ág
kritikájával szinte páratlan a maga nemében. Az emlékirat k. Hrták be. Ugyanennek az évnek október
31-én szegezte
amellett nem merült ki a puszta bírálatban, hanem tele volt jól uther Márton 95 tételét a wittenbergi vártempl
om kapujára
átgondolt pozitív javaslatokkal: ajánlotta az egyházi törvény-
könyv revízióját, a liturgia és a szerzetesség egységesítését, a
keleti egyházakkal megszakadt egyesülési tárgyalások újrafel-
vételét, sőt még a missziós tevékenység megindítását is a csak
nemrégen felfedezett Újvilágban.
Az V. Lateráni Zsinat sokat is tett kitűzött céljai megvaló-
sítása érdekében. Kibocsájtott néhány igen hasznos reformdek-
rétumot: a nyolcadik ülésen a kuriális illetékről, az 1514. május
5-i ülésen a püspökök kiválasztásáról, a vallásoktatásról és az
egyházi tulajdonok elidegeníthetetlenségéről, az 1515. május 4-i
tizedik ülésen — a korai kapitalizmus korában égetően szükséges
-— közhasznú zálogházakról (,montes pietatis"), valamint a
könyvek cenzúrájáról, a tizenegyedik ülésen a szentbeszédek
tartásának módjáról. Ez utóbbi téma tárgyalása a püspökök
panaszokban és vádaskodásokban megnyilvánuló, a kolduló
rendek különféle privilégiumai miatti — heves ellenkezését
hozta felszínre.
Összességében nézve a dolgokat, mégis csak azt kell megál-
lapítani, hogy a zsinat éppen a legrosszabb visszaélésekkel — a
javadalmak halmozásával, a helybenlakási kötelezettség elha
nyagolásával, a számos egyházi méltóság által gyakorolt , laisset
faire? módszerrel - szemben a keménykezű beavatkozást elm
elérni
lasztotta, ami nélkül semmiféle fordulatot sem lehetett
Az ezúttal északon felgyülemlett és könnyen lángra lobbanó
:
gyúanyag hatástalanítása nem történt meg. Amit egy Spanyol
országban született emlékir at követel t — , A bírósági tárgyalá s:
ma
nak először az Úr házában kell kezdődnie!" -, teljesítetlen
radt. Még a lateráni dekrétumok szerény tartalmából sem let
élet és valóság, mert nem volt meg a szilárd akarat azok követ.
az egy:
kezetes végrehajtásához; az általános rendezés helyett
házi vezetés könnyen megadott egyedi megoldásokkal operált
Leó,
amivel azután a dekrétumok is súlyukat veszítették. X.
, nagyszerűnek" — il magnifico — nevezett Medici Lorenzo fi

90 91
 4. HITSZAKADÁS ÉS A TRIENTI ZSIN
AT zsinat gyűljön össze; ezt pedig senki sem teheti meg oly köny-
nyen, mint a világi felsőség...""
Luther felvázolta az eljövendő zsinat reformprogramját,
mely a római kúriával és az egyházi élet visszásságaival szem-
beni kritikáját illetően a korábbi reformelőírásokkal nagyrészt
megegyezett, annyiban azonban mégis eltért azoktól, hogy az
Egyház bajait kevésbé az emberek erkölcsi kudarcaiból, mint
inkább az igazi evangélium meghamisításából vezette le, amiért
— nézete szerint — a fő felelősség a pápaságot és az arisztotelészi
filozófiára alapozott skolasztikát terheli. Amit ő , reformáció-
,
maso de Vio bíb)oros
Hő
legátu( s ált al 1518-ban
mélán a e. Au
kihallgatás után — a jöb nak?" nevezett, az valami más volt, mint a késői középkor re-
miszügbtakei ee. aa kóá b tájáteze ás formtörekvései, beleértve ebbe a zsinati eszme hirdetőinek
sleisett az egyetemes
Vestgále-keye mel zsinathoz felleb-
tápos kai; hogy az ilyenf szándékait is: amikor majd az — állítólag — homályba borított
ajta fellebbezések
evangélium ismét napfényre jön, és egyedül a hit általi meg-
II.[. Piusz, ,; IV.ÍV Sixtus, , maj igazulást fogják hirdetni, akkor fogja az Egyház is igazi , for-
Mi d IL § Gyulai Isméte
ee
1 nübezat teák ŐsÍ elte, máját", visszaalakított, tehát ,re-formált" alakját ismét meg-
klauzulával" meg is krl
kslnnée ee; k tk akarázssésgetsáll
tanácsára másodszor is találni.
jee e W fellebbezett , A Luther írásaiból vett 41 tétel pápai elítélését sokan, akik
. Omást szerzett az 152
kursajáe g 0. jún ius 15-i, kiátk ü
,Exsurge Domine" bul még mindig a zsinati eszme hatása alatt álltak, nem tekintették
láról Fellebbezé
Jában még csak egy elj
árásjogi sakkhúzás volt
k az Egyház utolsó szavának; úgy vélték, csak egyetemes zsinat
, hiszen mondhatja ki ezt a szót.
, Luther az Egyházban volt és van; őt onnan csak kizárni le-
het, amennyiben egy zsinaton jogszerűen elítélik" — ezzel a lap-
széli jegyzettel csak azt fejezte ki Konrad Peutinger augsburgi
városi tanácsos, amit a laikusok és az egyháziak széles körben
scriptura). gondoltak. Ennek ellenére csaknem egy emberöltőt vett igény-
skA Üg
refeá
ormzsi
tk eléré t eredményeihez szilárdan be, amíg a zsinat valóban létre is jött. A késlekedés okait egy-
keré ragaszk részt a zsinati eszme előzőekben ecsetelt változásában találhat-
an az 1520. évben megjelent , A német
vesz n nemességéhez? című írásáb er juk meg, ami a pápaságot óvatossá és bizalmatlanná tette, más-
an arra szól í a fel a részt pedig a Habsburgok által kiépített világhatalom és Fran-
8 S BÁ
vegyült e.
kt ki 9 a fejedelmeket és a N 3
világi rendeket
. ; ukbe az egyház ciaország közötti világpolitikai ellentétben.
akár egy zsinat összehívásával is: i reform "m ügyé
ü ük
t, ha szükséges
,Annak okáért, ha a szi ezette
bottránisko pie
taní van. a keresz
szükség úgy parancsolja, é á
tyénségnek, mint BEvegÉse
, "egyen rajta, aki legelőbb teheti, hog eer lk ú
y egy igazán szab a d x Luther Márton: An den Christlichen Adel deutscher Nation (A német
nemzet keresztyén nemességéhez) ford. Dr. Masznyik Endre: Luther
Márton művei, Pozsony 1905, Luther-Társaság kiad.
92
93
 nÁltalános, szab
1 ad és ke
res
német földön..."ztény zsi unokaöccse. Osztotta elődei elutasító álláspontját a
A wormsi bi
" lnatot,
...
szemben, nemcsak a Konstanzban és Bázelben történ
zsinattal
rodalmi gyűl tek nyo-
hetett komoly é inati masztó emlékei miatt, amelyek sötét árnyékot vetettek
an szóba; a Trienti
sem volt hajl Ül ezért mer Zsinat egész előtörténetére, hanem személyes — bár nem
andó magát et erköl-
téseinek alávet felté e csi — okokból is: nyugtalanították a törvénytelen szárma
ni, h zásából
udódható nehézségek. Egész életében arra törekedett
— anélkül,
hogy valaha is egy világos nemet mondott volna ki -,
hogy el-
hárítsa a zsinatra vonatkozó sürgetéseket. Azt remélt
e, hogy
más úton-módon szerelheti majd le az elszakadással fenyeg
ető
mozgalmat; hitt a diplomácia művészetének mágikus erejéb
en.
rend - a ka Nehézség nélkül meg lehetett akadályozni a német nemzet
toliku i
zsinat összehívását, amelynek helyéül - Róma nyilvá
nvaló
tot, német fö passzivitása láttán — az 1524. évi második nürnbergi biroda
ldön", lmi
, A használt form ú gyűlésen Speyert jelölték ki: a császár a zsinatot rövid
et ula ár talmat úton
ban 5; legalább is a lut ál gs betiltotta. De ugyanaz a — még ifjú és politikai ügyekben
heránusok felfogást Gatti-
nt ol zön nara nagykancellártól irányított — császár a következő
időkben a
zsinati megoldás legbuzgóbb harcosának mutatkozott.
Ot ugyanis , pááp Emlék-
páát
tóól mentesként irataiban — harmadik személyben — így ír erről:
lesz, a zsinatot " értel.
nem hívhatja ös , Amióta a császár 1529-ben első ízben Itáliába ment és
sze, sem nemm Kele-
köeeeee s men pápával találkozott, sohasem mulasztotta el, akárhá
zk él ér ez, árgyaló 4. nyszor
rc e fejedelmekkel is jött össze Kelemen pápával és Pál pápával, hason
5 A, ereszt, kö zö se n .. meg. lóképpen
tükuskes e " itt azt jelentet valamennyi birodalmi gyűlésen, amit tartott, és minden
ő Püspökök és te , hogy az egyéb
az sötrü Me időben és alkalommal, személyesen vagy miniszterein
rTéllétánta klerikusok, ha keresztül,
vájatt lan majd, és Ke nem egy általános zsinat összehívását sürgetni." — És ő az
ee resztény? le igazságot
dül a Szentírá sz mondja. Károlyt, aki Spanyolországból német földre
s : Mmérőpál- menet
: Hogy a zsin Itáliában időzött, 1530-ban Bolognában császá
atot a biroda rrá koronázták;
kettes lom t erületén az új császárnak sikerült a pápától a zsinat ügyében
abból adódik kell lebonyolít egy felté-
l éme ho gy a vita, am ani, nyil-
et földön bo elyet rendez teles , igent" kiharcolnia, arra az esetre ugyanis,
ntakozzotott t ki;ki; ugyanezen nie kell ha a protestán-
bere flás okból tartottá soktól kicsikarni akart megegyezés nem jönne létre. A
ee ré gi zs megegye-
fzégog ee in at ai t; Mindebből zés a nagyszabású augsburgi birodalmi gyűlésen aztán
ei Z a tolmác látható: a es valóban
ölnees di solása mMéssz ti j nem született meg. VII. Kelemen megítélése szerint azonba
e késs gyetem e tú ll ép azon a vál. n a
mk Task an es Zsinat
fogalma : zsinatnak ellentmondó megfontolások sokkal súlyosabban
a Ésői középk estek
orban átment or latba, mint a remélhető előnyök, ezért ő az összehívást
értelmezését
a zsinatok tö
. A nürnb ergi újfent
rténetének fo r- többféle feltételhez kötötte. A bevezető tárgyalások
ell mondani. fé yében egye megre-
. kedtek. Tartózkodást tapasztalt a pápa I. Ferenc francia
71. király-
ki.1, Á Pápa
A akkor márz VII. Kelemen nál is, aki a zsinattal, illetve a németországi vallási
úl
(1523.1 539)anárzáot 4
vati váltott villongások
j azon elérhető felszámolásával azért nem rokonszenvezett,
s , X. Leó mert

95
 Mkt ellenfele -— Kár
oly császár — hatalm
nétől tartott. ának megerősö-
részükre átadott mantovai meghívást. A megny
Franciaország még akk itást először egy
or is elutasító vagy kiv későbbi időpontra, majd 1539. május 21-én
helyezkedett, amikor áró álláspontra határozatlan időre
a Farnese házból szá napolták el.
I 549), a második Medici rmazó III. Pál (1534-
-pápa utódja, az 1536 Igen elégedett volt a dolgok ilyen kimenetelé
látogató császárnak tavaszán Rómába vel VIII. Hen-
végérvényesen megígé rik angol király, aki az 1534. évi ,egyházfős
hívását, és azt hamaro rte a zsinat össze- égi rendelettel? (Act
san, június 2-án vég of Supremacy) elszakította az angol egyhá
kívül bölcs Farnese-p re is hajtotta. A ren zat Rómától; attól
ápa, akit számunkra d- tartott ugyanis, hogy a zsinaton egy ellene
Tizian mély lélekrajz jobban jellemeznek irányuló kontinentális
ot nyújtó arcképei, szövetség jön létre. Ezzel szemben mélye
szó, már régen belátta, mint bármiféle írott n elszomorodtak a
hogy nem szabad tovább német birodalom egyre szorosabban együ
nyomásának ellenálln a közvélemény ttműködő katolikusai.
i. Zsinat és egyház Protestáns oldalon nyíltan hangoztatták
azt a vélemén
uralkodói programja i reform képezték , misze-
fő pontjait, és akkor rint a pápa valójában nem is akar semmiféle
amikor az évek fol is azok maradtak zsinatot; pusztán
yamán - minél kés azt akarja — mondta a lutheránus Corvinus
lágosan tudatára ébredt őbb, annál inkább
— mis
-, hogy , a királyok-
a zsinat kockázatának nak és az egész világnak megcsavarja az orrát"
amit egy komoly ref és az áldozatnak .
orm a Pápától követe Pedig a pápa nem ezt akarta. Éppen a bejel
kedő magatartást vett l, habozó és késle- entett zsinatra
fel. Ezért csak bizonyos való tekintettel hívott meg 1536 őszén III.
szabad őt a katolikus megszorításokkal Pál Rómába kilenc
reform első Pápájakén prelátusból álló reformbizottságot, közöt
t jellemezni. tük Contarini és
Carafa újonnan kinevezett bíborosokat, akik
1537. március 9-én
Az elhibázott kezdet szakértői előterjesztést adtak át neki ,
: Mantova és Vice az Egyház megtisztí-
nza tásáról"; a tervezet tisztán és világosan
meghatározta a teend ő-
ket, radikális intézkedéseket javasolt a
kúriai hatóságok tevé-
kenységével és az egyházi élet különféle
területein mutatkozó
visszásságok megszüntetésével kapcsolatb
an. Albizottságokat
alakítottak a pápai kancellária és kamara,
továbbá a gyakran és
hevesen támadott római hivatalok megr
vetlenül eformálásának végre-
adott beleegyezését hajtására. A mozgató ok mibenlétét illető
ism
ét érvénytelenítette, en nem lehetnek két-
súlyos anyagi okok hanem
miatt is: a mantovai ségeink: el akarták kezdeni , a fő refor
mját", mielőtt a zsinat
szállásolását székváros herceg a zsinat el.
ában egy 5-6000 fős őrs lépne fel ezzel a követeléssel, és rálép
ne arra az útra, mely
ég felállításától és
Bázelben egyszer már skizmához vezetett.

Vicenzába áth 4
elyezni. Noha három
Simonetta és Aleander pápai legátus — Campeg Párbeszéd zsinat helyett
bíboros -— kinevezést gio
vezetésére, És el is nyert az ülések le-
indultak Vicenzába, A császár még egyszer megkísérelte, hogy
az itáliai Püspökök rés a zsinati részvétel
még türelemmel és
zéről is szerfelett sz nem a pápa megbízottjaként, a vallás ügyei
Egyes német püspökök erénynek bizonyult. t megtárgyaló pár-
követei megérkezésük beszéd révén egyetértésre jusson a protestáns
ismét2 hazatérte
2 után hamarosan okkal. A feltételek
k; a német protestán kedvezőbbek voltak, mint valaha. Az öreg
sok - akik 1531 óta edő Erasmus (7 1536)
politi- optimista gondolatvilága érezhető hatást
tett a közvéleményre;
sok Erasmus-követő ült a fejedelmi kancellári
ákban és püspöki

97
 he , Pál n megegyezés legősz
intébb hívét, Contarini
ng küldte 1541-ben legátuské szak alatt a résztvevők száma erősen megnövekedett, a város-
e nt Reg ensburgba.
megegyezés ismét zátony ban zsúfoltság jelentkezett.
ra futott; tulajdonképpen
nert, mert a megigazulásr nem A zsinat második — Trientbe szólóan az első — meghirdetése
ól szóló kompromisszumos
formulát, is eredménytelen maradt. Két héttel a bulla kihirdetése
tős megigazulás által iga után
zul meg: egyrészt Kriszt 1542. május 22-én I. Ferenc hadat üzent a császárnak.
másrészt az emberrel közölt us igaz volta Ismét
igaz volt által — mind Róm hiába várták a pápai legátusok a helyszínre utazás lehetős
Luther visszautasította, a mind égére.
hanem végső soron a két A pápa és a császár végül is 1543 júniusában a Párma mellett
fél különböző i
Bussetoban találkoztak, és megegyeztek a zsinat elhalas
ztásá-
ban.
A háború folyt tovább és arra kényszerítette V. Károlyt
, aki-
nek szüksége volt a protestánsok fegyveres segítségére, hogy
az
1544. év nyarán Speyerben tartott birodalmi gyűlésen
A történelem madártávl újabb
atából könnyű azt mon engedményeket tegyen, ami aztán jelentős feszültségeket
Regensburgban a lehete dani hogy oko-
tlent kísérelték meg. Deh zott Róma és a császári udvar között. Egy óvatosságra intő
az Egyház egysége olyan át nem volt-e
magasztos érték, a tanítv brévében idézte fel III. Pál a pápaság és a császárság középk
ségre buzdító Krisztus ányokat egy- ori
akarata annyira fontos, súlyos küzdelmeinek emlékét. Amikor a bréve a császár
t elérte,
re a legvégső lehetőség hogy mindent,
et is ki kellett annak érd az események már túl is haladtak rajta. A Crépyben 1544
eni? ekében merí. szep-
temberében megkötött békeszerződés szabaddá tette a
zsinat
előtti utat; egy titkos záradékban I. Ferenc beleegyezését
A Trienti Zsinat 1542. adta a
évi első meghirdetése zsinat megnyitásához, és megígérte a francia megbízottak
rész-
vételét. November 19-én a pápa megszüntette a zsinat
felfüg-
gesztését, és ismét összehívta Trientbe 1545. március 15-re,
Laetare vasárnapjára. Sőt: 1545 koranyarán a pápa és
a császár
közös eljárásban egyezett meg a német protestánsok ellen.
Min-
denekelőtt a schmalkaldeni szövetség katonai erejét akarták
megtörni; utána került volna sor — protestánsok részvét
elével —
a zsinatra, mely ilyen módon az egyházszakadás megszü
n-
tetésére kigondolt, nagyszabású terv részévé vált.

A schmalkaldeni háború és zsinat Trientben (1545-47)

Cristoforo Madruzzo
bíboros, herceg-püspö
Dürer itáliai utazása k volt. Albrecht
során megörökít ette a város képét; a A tervezett menetrendet persze nem lehetett betartani.
mas, még egy új renesz hatal- Amikor a császár 1546 júliusában, jócskán megkésve,
ánsz-szárnnyal is kibőví a háborút
palotával mintegy megk tett püspöki
oronázott város, mely elkezdte, a zsinat már egy fél éve tartott; a háború ürügyéül
véssel több, mint hat akkoriban ke- az
ezer lakost számlált, szolgált, hogy a protestánsok ismételten vonakodtak
tudott szállást adni a szá csa k igen szűkösen a trienti
znál több püspöknek, tanácskozáson való megjelenéstől. A zsinatot 1545.
küldötteinek, a népes a világi hatalmak december
kíséreteknek. Amikor 13-án 31 — többségükben itáliai püspök - jelenlétében nyitot
a harmadik ülés- ták
meg.
98

99
 [AUTOTÁNYÍTÁK fe
ladatát három Pá
Műnte "un, aki rangidőské pai legátus látta
nt el: Del
edes Corvini bíboros, az eg ész zsinat feje volt olyan kiválóságait lehetett
hallani, mint a domonkos
a tu-
NYÍTÁNT udlta, és az anaki a Pápa bizalmasaként a tényle ég irá. Sotot és a ferences Alfonso
de Castrot.
Domenico
Külösét az , egyh gol Pole kardinális, akinek in A második lépcsőt az összes
fizetnie. 1546. áztőségi rendelettel" száműzetésse
gl
aszzi szavazati joggal bíró prelát
us ál-
l talános kongregációi képezt
zsinat két fő
január 22-én dö
ntés született kel let t meg- ék, melyeket kezdetben
a leg átu
feladatát, amel arra nézve, ho elszállásolására szolgáló sok
yeket má gy a Palazzo Prato nagytermében
amikor a résztvevők száma , később,
i Ő emelkedett, a Santa Maria
templomban tartották. Ezeken Maggiore
a gyűléseken mindenki leadta
maga , votum"-át a napire
nden lévő dogmatikus vag
a
előterjesztésre; időnként y reform-
élénk viták bontakoztak
ki. A dekrétu-

munkában, szakértők bev

onásával.
Az ünnepélyes üléseken,
melyeket a román stílusban
asználatos latin Szent Vigilius székesegyház épült
ban tartottak, márL csak
. A zsinat ezzel a véglege-
ko-

tőség elé javaslatokat terjeszt

eni.
Bár a császár — követe, Fra
ncesco da Toledo útján — a dog-
matikus témák hátrasorolását szorgalmazta, a legátusok, a
szünetet sem engedve eré
lyesen folytatták a tárgya
k
Tepr
e ac.
sentans? 1546. június 17-i ötödik lásokat. Az
az egyetemes
Eggy ülésen elfogadták az átered
yhhá
á zat kéép
pvis
viel
seve
lv?e? - formula ő bűnről
Az ügyek meleg
gttáárgyalása há
gusok kongregá rom lépc Pcssőben töört
ciói? - amelye rtéént. A Ó-
teológusok az kben a nem pü
éppen előterjesz sp ök i ra € ta
taglalták - tula tett problémáka nu l
jdonképpen csak t előadá
tusok tájékoztat a szavazati joggal
ására szolgáltak bíró á
. Ezeken
a

100 maradhat-e?
 szári hatalom megtestesítője volt, mely hatalom őt Trientben
fen t ea k egegyébk
Ez ébkéén
,
fogva tartotta és döntési szabadságát korlátozta.
nt t isi Triientbe kellet aj
som f lenül jött itáliaiak De Madruzzo ragaszkodott ahhoz a jogához, hogy a véle-
ört ki. Csak sok fárads
vaő ámogatott legátusok ágg al sik erült a Madruz- (
nak a zsinatot együtt tar 1 ményét szabadon kinyilvánítsa és még az elnöknek is szemre-
Pápa megkérdezése nél tani új
hányásokat tehessen. A forróvérű Pacheco bíboros haragjában
kül
tására vonatkozó jogukkal élni, neami m mertek a zsinat eliratasző még gőggel is megvádolta az elnököt: , Úgy kezelnek ben-
kezve
noha a császáriak állandó nyomá1, sa amivel egyébké
nünket, mint a szolgákat." A vita olyan hevessé vált, hogy a
alatt álltak. 7 rendelkeztek,
palermói érsek térden állva, felemelt kezekkel és könnyek
Egy viharos általános között kérlelte a három bíborost, vessenek véget a szörnyű jele-
kongregáció
netnek.
Bza ka ez Az elnök ragaszkodott véleményéhez, miszerint az új dátum
ütk
öztek össze a véleménye
czekt Jjúlusi napokban, jól mut k kitűzése mellett szavazó többséget azért nem lehet valódi több-
általá
] nos kongregáció I efo atja a júl; Í ségnek tekinteni,
á
lyása. mivel sok szavazó a szavazatát különféle
határozott időpontja lej A köv7 etkezőFő ülés
ülés előr
elő. e meri feltételhez kötötte, ami miatt álláspontjukat nem méltányos
. e .

árt. Felmerült a kérdés

. e

: köl derazet
el
7

minden további nélkül igen-szavazatként számításba venni; ezen

túlmenően hivataltársa, Cervini bíboros, akivel együtt vezette a
zsinat munkáját, nem volt jelen. Cervini nem nyilatkozott egyik
álláspont mellett sem.
Mindezek ellenére Pacheco és Madruzzo bíboros a gyűlés
végén az elnök bocsánatát kérték, amennyiben megsértették
volna. Del Monte kissé megbiccentette a fejét. Madruzzo ekkor,
felháborodva az elnök magatartásán, a következő megjegyzésre
ragadtatta magát: , Úgy foghatja fel a szavaimat, ahogyan akar-
ja; én nemesember vagyok." Del Monte, halálosan megsértődve
az alacsony származására tett célzástól, azt mondta: , Valóban,
kéval?
ve k ?" zeke á ázáebátgz
ártiű ?" Madruzzo bíboros én nem vagyok nemes, de oda fogok menni, ahol senki sem
atkte 4 b vs zsinat e arra kérte a legá tudja majd a nemességét kijátszani ellenem." Ez a zsinat áthe-
. udvariasabban és keresztényhe
e. ; egyé ként, fűzte hozzá z lyezésére utaló nyílt fenyegetés volt, amelyet a császáriak ol-
fenyegetően, kénytelen
s nyelven beszélni. Del dalán minden körülmények között el akartak kerülni.
Monte haragra lobbant:
, Nem
Megigazulás és a szentségek

A zsinat Itália belsejébe történő és már küszöbön álló áthe-

lyezéséről szóló híresztelések V.. Károlyhoz is eljutottak. A
császár Cervini kardinálist, a pápa bizalmi emberét tette az új
fejleményért felelőssé. Az áthelyezés terve azonban tárgyta-
lanná vált, mivel a császárnak — akinek seregében pápai csapa-
102
103
 Chürvoltak hamarosan sikerült
AEdítania, a katonai helyze
tet meg- szavazásra bocsájtott dekrétum a székhelyen tartózkodás
kö-
telezettségéről — mely büntetni rendelte a hat hónapnál hosz-
szabb és kellően nem igazolt távollétet — csak a problé
mák
kisebb részére jelentett megoldást; a dekrétum nem vett
tu-
domást a püspökök nagyrészt indokolt panaszairól. Amikor
összeszámolták a szavazatokat, kitűnt, hogy a hatvan szavaz
ó
püspök közül csak huszonnyolc voksolt feltétel nélküli igennel.
Csak utólag, a leadott szavazócédulák részletes megvizsgálás
a
után lehetett a dekrétumot február 25-én elfogadottnak
nyil-
vánítani, miután az ellenzék ígéretet kapott a felvetett panaszok
megtárgyalására.
A március 3-i hetedik ülésen egy további reformdekrétum
került — a négy spanyol ellenszavazata mellett — elfogadásra,
mely egyebek között megtiltotta több püspökség egy kézben
történő egyesítését, ami egyik oka volt a székhelyen tartózkodás
kötelezettsége elhanyagolásának, és lefektette az alapjait egy új,
a lelkipásztori követelményeknek jobban megfelelő hivatal
-
betöltési és a felszenteléseket szabályozó jognak. Ugyanezen
az
ülésen egyhangúan fogadtak el egy további dekrétumot a
szent-
ségekről általában (a szentségek száma hét, objektív hatásukat
a
külső jelek megvalósulásakor fejtik ki), továbbá a keresztségről
és a bérmálásról. E dekrétum magja az a tanítás,
miszerint a
szentségek a kegyelmet a kiszolgáltatás ténye által (ex opere
operato) közvetítik, nem csak az azt megígérő isteni Igébe
vetett hit által.
A zsinaton ekkor 64 püspök és 7 rendfőnök volt jelen.
A
munka jól haladt; semmi sem jelezte a küszöbön álló kataszt-
rófát.

Áthelyezés Bolognába

Július elején Március 6-án rövid betegség után meghalt a nápolyi kirrály-
több prelátus
cia egyike — emléki ratokat nyújt.— ságból jött és a legszebb férfikorban lévő capacciói püspök
. A
otö
tak l
be t
a lei
gátusoknhá
akroam , sz
fran-
ék-
következő napokban megszaporodtak a megbetegedések
és
halálesetek. A járványban a zsinat orvosa, Fracastoro
tevékenység , fentről é ly Est belefoglalva ezekbe a doktor,
aki az előző évben egy úttörő könyvet írt a fertőző betegs
égek-
ről, felismerte — helyesen — a flekktifuszt, amit valószínűleg
a
Németországból visszatérő katonák hurcoltak be. A császá
riak

105
——— VANAK, hogy valódi veszély állna fenn, a legátusok viszont
, és : özött született meg; mielőtt tárgyal-
velük együtt a zsinat többsége, elérkezettnek törvényes k önt tiskbmép engedelmeskedjék neki és jöjjön
látták a pillanatot,
hogy elhagyják Trientet és ezáltal
kivonják magukat a császár nának az ügyri ljes szakítástól vagy éppenséggel újabb skizmá-
Bolognába. A e.
ölelő karjaiból. Az 1547. március ői szerencsére visszarettentek. tssszgogágazllba
11-i nyolcadik ülésen el-
határozták a zsinat áthelyezését
Bolognába, az egyházi állam e
császár 1548. egén, illetve 23-án Hámábeű és Bologná-
második legjelentősebb városába.
A 14 püspökből álló kisebb-
aüna epélyes tiltakozását az áthelyezés
ellen, a
ség tiltakozott. , A zsinat áthel ban nenyújtott "te ugyan a bolognai tárgya
yezése -— mondta egyikük — lásokat, és római
veszélyezteti a téved pápa kecattTS
ésben lévő németek visszatéré
sét, a békét láne be mind a — közben néhány francia pre-
és az Egyház egységét." jelentéstételre ött — bolognai zsinat képviselőit, mind pedig
A nagy terv, melyet a Pápa és
a császár közös fellépésük kiküldötteit, de a zsinat Trientbe történő
s. .. 2 2

1 kiseb!tő
.

2a toutes
á öt

alapjául dolgoztak ki, lényegében gazt

a sorrendre helyezte a hang- i érésé rendelte el. jam Btárái .
súlyt: először a háború, azután a zsinat
. Most, 1546-47 évfor- Alta B et Tegytulén volt az augsburgi birodalmi Ete
dulóján jelei mutatkoztak a császár
A. schmalkaldeniek serege, mely
küszöbön álló győzelmének. izt úr oly sstánsok számára egy közbenső megoldást, a;
még a későősz folyamán Dél- " kidolgoztatni és felajánlani,
Németországban szemben állt kae
fisáá etalnők Interimet
átezáseny HA gsburgi tekintve katolikus volt, de vesét
a császáriakkal, pénzhiány miatt
elvonult, és egyik város a másik
nak: Ulm,
után adta meg magát a császár-
engelle
stl nil tett, , mint a két szín alatti áldozás és a papo
dményeke
Frankfurt, Augsburg, és még sok kisebb város. A i ámára ezzel párhuzamosan egy re-
Pápa úgy vélte, hogy a háború
sorsa eldőlt,.a béketárgyalások ságtáásásejeé ke e aj melynek végrehajtására a pápa, némi
előfeltétele immár adva van; csapa
tait tehát kivonta a császári ettttr tty egaégyi két nunciust küldött Németországba. AZ B
seregből. A császár viszont totáli
s győzelmet akart. Miközben e ezzés ett szi kiderült, hogy téves elgondolás szülötte;
zsinat legátusai Trientből Bolognáb a
a költöztek, a császári sereg homcsa ve , mert hiányzott róla az egyházi jóváhagyás,
észak felé vonult, hogy megtámad
ja a fő ellenséget, János hanem e SZO kelőtt azért, mert a rendelkezésre álló szellemi
Frigyes szász választófejedelmet.
melletti Mühlbergnél le is győzték
1547. április 24-én az Elba kr mér, ve ee főleg prédikátorok) a már egy emberöltő óta
És mi lett a zsinattal? Már Bolo
és foglyul ejtették. Tok (papok, sat Interimmel szemben szívós ellenállást kifejtő —
gnában volt,
és nem a koráb- törülekee rekatlizálására nem voltak entre venae
ban megállapodott Trientben. Ápril
is 21-én megtartották a gót - ,ok Augsburgban kénytelensé gbő gígérték,
stílusú San Petronio templom hatal
3 püspök részvételével — az első
mas hajóiban — mindössze v kázeee esik jelenni a trienti — és nem a bolognai — zsina-
ülést. Az egész nyáron és őszön e a KÉt Rres olyan fenntartásokkal, amelyek ezt az ígé-
át a szentségek témáját vitatták:
kenet, házasság, egyházi rend követ
Eucharisztia, gyónás, utolsó rete sebe üttéltelétnő tették: a zsinat ne álljon a pápa
ték egymást, anyagot gyűj- ui a korábban Trientben már elfogadott dekré-
töttek a szentségek kiszolgáltatása
gyakorlatának reformjához — MENY SL alat újra, stb. E fenntartások még 1550-ben is
ennek ellenére a két bolognai ülés
egyikén sem hozták nyilvá- JöNÁSA ét eni a zsinat egykori elnöke, most már mint
nosságra a vonatkozó dekrétumokat.
A császár úgy látta, hogy a zsina
Vajon miért? éva 1550-1554) hajlandónak mutatkozott az elődje
t Bolognába történt áthe- F ee Fene császári követelést — a zsinat E sEKKK.
lyezése keresztülhúzta a terveit.
Jóváhagyta a Trientben maradt, telkét És május 1-re elrendelni. A protestánsok be
főleg spanyolokból álló kisebbség TIL e —
ellenállását, és a pápától a zsi- ezésének ándé
ászár által szándékos á
an tudomásul eli tt,hasés
nat Trientbe való visszatelepítését
követelte. III. Pál ezt megta- a pá vár E -- ezdetben ismeretlen vás
( e. L L 2 at
ki e
gadta, arra hivatkozva, hogy az
áthelyezésre vonatkozó döntés — ezen első és uto
aaz el
OKa -capa vánémölel közreműködése mellett
106
107
 kísérl
t et kudarcá nak,
mely kísÍ érlet az egyh
tali megszüntetését á ás zsi
célozta. az egyik spanyol prelátusnál keserűen panaszkodtak. , Ez egy
Tee Nat aj szabad zsinat még?" -— kérdezte a kölni érsek az orensei püs-
Visszatérés Trient pököt. A kérdés, amely az érthető izgatottság légkörében hang-
be, 1551 -1552
zott el, nem bizonyítja a szabadság hiányát a zsinaton, jól jel-
, vét Trientben Crescenz
io bíboros legátus lemzi viszont a hangulat feszültségét.
KN ddhász set 49 - aki mellé
Ismerő két püspöki
Ippomanit, rendelté rangú szakértőt Pigh
k társelnökként — i- A protestánsok Trientben
1551 május 1-jén
A feszültség még inkább megnőtt, amikor a német pro-
testánsok küldöttségei megjelentek Trientben. Csak az elsőként
érkezett brandenburgiak vetették alá magukat október 11-én a
zsinat határozatainak. A würtenbergiek, akik egy külön meg-
fogalmazott hitvallást, az ún. , Confessio Virtembergica"-t is ma-
Ál
ciááz
k re
tá yáte eat II. Henrik király, gukkal hozták, továbbá a strassburgi küldött, a történetíró Jo-
et
§ e , visszatérve apja
meg
gtatag
g adta a triien
enttii , konvent " zsi hann Sleidan, fenntartották álláspontjukat és alapjában véve
"781 natkénént
tii elis-
eli
JA minden engedményt visszautasítottak. Elkerültek minden köz-
tétek e TE j ék
elvégzett előmun
kálatokra támasz vetlen érintkezést a zsinat legátusával, és csak a császári küldöt-
mat js jee kerülhetett kodva már
a 13. ülé teken keresztül voltak hajlandóak érintkezni vele. Közösen
íz ak az EuBEucharis sre , me ly en megfogal
i ztiára vonatkoz
ZÓ
ó tanítá Móric szász választófejedelem küldöttjeivel — akik 1552. január
eket valóságos jelenlétét ítást, ne ve zete
az átlényegülés ált z , 9-én érkeztek — a január 24-i általános kongregációtól a koráb-
ppen akkor is, ha al ás s ban kiadottal szemben teljesebb körű és szabad mozgást biz-
a szentséget nem
szolgáltatják ki
Az tosító okmányt követeltek személyes biztonságuk garantálására;
a Husz Jánossal szembeni konstanzi bánásmód árnyéka rá-
vetődött Trientre is.
A kívánt tartalmú menlevelet már a következő napon meg-
kapták, de további követeléseiket - a püspökök felmentését a
pápának tett hűségeskü alól, a pápa alávetését a zsinatnak a
konstanzi dekrétumok értelmében, a korábban elfogadott dek-
rétumok újratárgyalását — a zsinat önmaga teljes feladása nél-
szentségi jellegét.
kül már nem teljesíthette. A zsinat kulisszái mögött folytatott
fökíatee e el haladtak a reform tárgyalások is megrekedtek. Még a császár — aki a közeli
ke elési ee kérdéseiről
bí boros által előterjes Innsbruckból kísérte figyelemmel a tárgyalások menetét — sem
ünéltée e; a. Hé zte tt javas-
c ki a püspökök elv tudott követeinek egyéb utasítást adni, mint hogy minden áron
ülnák beee gi árásait és nagyon
úriai gyakorlatot. Am is akadályozzák meg a zsinat felfüggesztését.
élés ikor Pseaume verd
n p ót is írt a zsinat
ról, az apátságok
un i A zsinat hajója már-már menthetetlenül zátonyra futott,
Örténő átadásának nem rendtagok
teljes tilalmát követe amikor a Németországból érkező nyugtalanító hírek a német
lte, a legátus
püspököket hazatérésre kényszerítették. Móric szász választó-
fejedelem, 1551 óta Franciaországgal szövetségben, háborúra

109

helyreállításáért összehívo
tt zsinat megbukott.
Amikor a zsinati atyák
hazatértek egyházmegyéi
tekintetben torzót hagyta kbe, minden
k maguk mögött. Nem
sikerült sem a
két konklávéján - amelye
ken először Cervini bíb
kori zsinati legátust vál orost, az egy-
asztották II. Marcellus
majd ennek rövidesen néven Pánává
bekövetkezett halála utá
nálist IV. Pál néven — dön n Carafa kardi.
tő többségre tett szert,
nat folytatása egyelőre a Trienti Zsi-
nem jöhetett számításba.
dos vállalkozást látott IV. Pál kalan-
benne; az általa 1556-b
an Rómába Össze-
Kálvinnal, akinek főműve már régen közismert volt. Azok a si-
kerek, amelyeket a kálvinizmus Nyugat-Európában, minden
ek-
előtt Franciaországban — II. Henrik uralma, majd ennek
halála
(1559) után Medici Katalin hintapolitikájával jellem
ezhető
régenssége alatt — aratott, a lehető legnagyobb veszteségeke
t
okozták , az Egyház legidősebb leányának".
A zsinatot 1552-ben nem zárták be, csak felfüggesztették.
A
zsinat folytatását IV. Piusz pápa (1559-1565), IV. Pál
utódja
most úgy tekintette, mint egy alkalmas eszközt ahhoz, hogy
Franciaország leszakadását megakadályozza és a torzót kiegé-
szítse. Kérdéses volt, hogy a tanácskozást az első
két ülésszak
folytatásának tekintsék-e, amint azt II. Fülöp spanyol
király
energikusan követelte, vagy egy új zsinatról beszéljenek,
aho-
gyan Franciaország és I. Ferdinánd császár javasolták?
Az 1560. november 29-i összehívó bulla az első értelmezés-
nek kedvezett, de nem zárta ki a másodikat sem.
Magának a
zsinatnak kellett erről is dönteni. Németország megtag
adta a
megjelenést. A Naumburgban összegyűlt protestáns fejede
lmek
1561. február 5-én kereken nemet mondtak Commendone
nun-
ciusnak. Martinengo apáttól, akinek kézbesítenie kellett volna
Angliai Erzsébet királynőnek a meghívást, még a beutaz
ást is
megtagadták. A német püspökök távol tartották magukat,
mert
attól féltek, hogy az 1555-ben Augsburgban megkötött
vallás-
béke megzavarásával fogják őket vádolni. A többi katoli
kusnak
maradt ország megígérte; hogy elküldi a zsinatra püspök
eit és
követeit.

A kálvinizmus Franciao Harmadik ülésszak 1562-1563

rszágban
A Trienti Zsinat első Az 1562. január 18-i megnyitó ülésen 113 , mitraviselőt?"
két ülésszakának munkáj
országra, tehát arra az a Német- számoltak össze, többet, mint azelőtt bármikor; ennek alapján
országra irányult, ahol
kadás történt; az ülésszako az egyházsza- írta Rómába a most pápai legátusként működő Seripando bí-
k részeit képezték egy
nagy egyház- boros, hogy ezzel összehasonlítva az 1545. évi megnyitó
ülés
inkább illett egyházmegyei, mint egyetemes zsinathoz. A
szer-
vezők kénytelenek voltak az általános kongregációkat
egy tága-
sabb helyen, a Santa Maria Maggiore templom közism
erten
nagyméretű hajójában megrendezni. Az elnöki megbízást
Er-
cole Gonzaga bíboros kapta, Isabella d"Este fia, szelle
110 miségét

111
 és viselkedését illetően is herceg; mellérendelve működtek
Seripando bíboros mellett a vitákban gyakorolt ban. A két szín alatti áldozás ügyét — amelyet a császár és a ba-
teológusként is-
mert Hosius, a kánonjogász Simonetta, jor herceg is felvetett — a zsinat a pápához utalta, aki azt a zsinat
aki — mint a ,buzgók"
csoportjának feje — hamarosan a zsinat egyik bezárása után, kérésre, több esetben engedélyezte.
kulcsfigurája lett;
és végül Hohenemps, a pápa unokaöccse, aki
azonban — miután
semmilyen vonatkozásban nem tudott a legátu A zsinat válsága és a válság megoldása
si méltósághoz
felnőni, és még latinul sem tudott — rövid
idő után eltávozott
Trientből. 1562. november 13-án vonult be Trientbe Charles Guise,
A zsinat , folytatásának" politikai szempontbó Lotharingia bíborosa, tizenhárom francia püspökkel. A még
l fontos kér- fiatal, tetterős és rendkívül tehetséges főpap fellépése sokban
dését megkerülendő, a tárgyalásokat egy
reformjavaslattal
kezdték. De ennek első cikkelye, mely a püspö hozzájárult a zsinat rövidesen kitörő második válságának el-
kök még mindig
problématikus székhelyen tartózkodási kötel mélyüléséhez, mely egyszersmind a legsúlyosabb válságot jelen-
ezettségéről szólt,
máris válságba sodorta a zsinatot. A spany tette, ami a zsinat folyamán kialakult. Időközben ismét elő-
olok, Guerrero
granadai érsek vezetésével, és az olaszok egy vették a tavasszal elutasított — a püspökök , rezideálására?
része a székhelyen
tartózkodás kötelezettségét közvetlen isteni vonatkozó - dekrétumtervezetet, és egyidejűleg elkezdték a
parancsnak kíván-
ták nyilvánítani (de iure divino), hogy ezen vitát a papszentelés szentségéről. Mindkettőben szó volt a pápa
egyszerű módon
kizárják a lehetőségét minden erre vonatkozó primátusából fakadó hatalmának viszonyáról a püspöki hata-
fölmentésnek. A
pápai kúria hívei egy ilyenféle magyarázatban lomhoz, mely viszony tanítóhivatali pontos kifejtése eddig még
a pápa primá-
tusából fakadó hatalma elleni támadást láttak nem történt meg. Pontosabban, egy kérdést kellett megvála-
. Amikor azután
ez utóbbiak az április 20-i szavazáson egy szolni: hogyan egyeztethető össze a püspökök Krisztus általi
nagyon is szoros
többséghez jutottak (mely 67 támogató szavazóval küldetése a pápa primátusából fakadó hatalmával?
szemben 35
ellenző szavazóból és 34 olyanból állt, akik Amire a teológiai spekuláció és a formulázó művészet csak
szavazatukat a pápa
kezébe tették le), a pápa természetesen ezek képesnek mutatkozott, mindazzal megpróbálkoztak, hogy meg-
oldalára állt, meg-
tiltotta a további vitát, és Gonzaga és Seripando találják a mind Rómának, és a Rómához húzó ,buzgóknak",
legátusokkal —
akik a , ius divinum" álláspontját támogatták mind pedig a francia-spanyol ellenzéknek megfelelő kompro-
a székhelyen tar-
tózkodás kérdésében - neheztelését éreztette. A misszumos megoldást. Azonban valamennyi megoldási kísérlet
zsinat csaknem
két hónapig egy helyben topogott. zátonyra futott a szembenálló csoportok hajthatatlanságán.
Csak június elejére sikerült a bizalmi válságot Guise bíborosnak sikerült az ismét Innsbruckban időző I. Fer-
némileg áthi-
dalni. Említésre méltó ellenállás nélkül folyta dinánd császárt beavatkozásra bírnia. A császár 1563. március
tni lehetett a dog-
matikus témák tárgyalását, ott, ahol
3-i levelében arra kérte a pápát, ne helyezkedjen szembe a
1551-ben félbe kellett
hagyni, és sikerült elfogadtatni a július 16-i 21. zsinat által végrehajtandó reformmal, és a Rómához húzó
ülésen a koráb-
ban elutasított cikkelyt az Eucharisztiáról ,buzgók? álláspontjának felpuhításával tegye a zsinatot ismét
— mely kimondta
Krisztus valóságos jelenlétét mindkét szín alatt tárgyalóképessé. Félni lehetett, hogy II. Fülöp rövidesen ha-
—, a szeptember
17-i 22. ülésen pedig a szentmiseáldozatról szóló sonló beavatkozásra szánja el magát. A világi hatalmak ilyenféle
dekrétumot.
Ez utóbbi kimondta, hogy a szentmise Krisz intervenciója a zsinat felbomlásához vezethetett.
tus keresztál-
dozatának emlékezete és megjelenítése, hasonló hozzá A kialakult feszültség kölcsönös vádaskodásokban nyilvánult
ugyan- meg és kedvezett az intrikáknak. Az egyik francia résztvevő által
azon áldozat és ugyanazon áldozatbemutató
által, aki maga
Krisztus; különbözik tőle viszont a bemutatás kitalált , bonmot" azt állította, hogy a Szentlélek a római hírnök
vértelen módjá-
tarisznyájában érkezik Trientbe. Az mindenesetre igaz volt,
112
113
 hogy a legátusok, mint a pápa helye
ttesei, kötve volt ak az egy-
háztó utasításához; hamis volt értelmezése kérdésében egy kompromisszumos megoldásnak.
viszont a ráfogás, miszerint a zsi-
natnak nem lett volna saját akarata, A pápa sajátkezűleg írt levélben biztosította II. Fülöpöt, hogy
és ellenállás nélkül engedte
magát Rómából irányítani. A pénz az Egyház reformja mennyire a szívén fekszik. , sa
beli támogatás, amit a kellő
anyagiak nélküli püspökök és A most már - tíz hónapos megszakítás után — ismét lehetővé
teológusok a zsinat kasszájából
kaptak, semmi esetre sem a szav vált 1563. július 14-i 23. ülés volt a zsinat fordulópontja. Arra
azatok megvásárlását szolgálta,
és a legnagyobb mértékben szük szorítkoztak, hogy a pappászentelés szentségét vitató protestáns
séges volt. Hogy bírták volna
egyébként fenntartani magukat tanítást megcáfolják és a püspökök , rezideálását? előíró dek-
a trentói drágaság közepette
szegény egyházmegyékből érke a rétumnak kellően szigorú megfogalmazást találjanak, azonban a
zett Püspökök? E támogatások
nem voltak feltételhez kötv
e, a szükség mérték , us divinum" említése nélkül. A püspöki szemináriumok léte-
ében kerültek
szétosztásra; ráadásul olyan alac sítéséről szóló dekrétum végül megvetette az alapját a papság
sonyak voltak, hogy a francia
kálvinista Languet még gúnyolód rendszeres és magasszínvonalú képzését szolgáló intézmények-
ott is miattuk: a püspökök sem
adják drágábban a lelküket, mond nek, amelyekre már régóta nagy szükség lett volna.
ta, mint a német zsoldosok a
maguk fegyveres szolgálatát. —
Az is teljesen természetes, hogy
válság idején próbálkozások tört a Morone nagyszabású reformterve
éntek a megmerevedett frontok
fellazítására és az ellenzék
minél több tagjának a többség
részére történő megnyerésére. Mint Vienne-ben a püspökök, Konstanzban a , zsinati nem-
A firenzei Cosimo herceg, aki-
nek szoros kapcsolatai IV. Piusz zetek", úgy Trientben is a püspökök - és részben a zsinaton kép-
pápához közismertek voltak, az
államából érkezett két püspök viselt országok világi hatalmi vezetői — ugyancsak benyújtották
nek azt tanácsolta, hogy ellen-
zéki álláspontjukat adják fel. emlékiratokba foglalt reformkívánságaikat: 1562. március ele-
Egyikük — a fiesolei püspök
válasza igen jellemző: , Szavaz - jén az itáliaiak egy csoportja, áprilisban a spanyolok; június 6-án
atomat a lelkiismeretem szerint
adtam le, tehát azon nem változta a császári követek nyújtották át a legátusoknak uralkodójuk re-
thatok, akkor sem, ha miatta
az életemmel kellene fizetnem. formjavaslatát, 1563. január 3-án pedig Franciaország megbízot-
A pápa odaadó híve vagyok, és
minden világi dologban engede tai terjesztették elő a francia püspökök petícióit. Mindegyikben
lmes Önnek, hercegem. A lel-
kem üdvössége azonban olyan közös volt a kívánság, hogy erősítsék meg - a rendezett lelki-
nagy érték előttem, ami miatt
képtelen lennék a zsinaton pásztori munka érdekében - a püspökök hatalmát egyház-
jobb meggyőződésem ellenére
szavazni." megyéjük világi és szerzetespapsága felett, és szüntessék meg e
E feszültségekkel teli hetekben hatalom gyakorlásának akadályozását kivételezések és indoko-
történt, hogy a halál szólt
bele a zsinat további sorsába. latlan fellebbezési jogok adása, továbbá az állami beavatko-
Gyors egymásutánban — márciu
2-án illetve 17-én — halt meg, a s zások által.
munkától és a gondoktól szinte árt
felemésztődve, mind a két rangidős Figyelembe véve ezeket a részben valóban lényegbevágó
legátus, Gonzaga és Seri-
pando bíboros. Helyükre neve nemzeti reformkívánságokat, valamint a Rómában megfogal-
zte ki IV. Piusz legjobb diplo-
matáját és legbizalmasabb taná mazott konzervatívabb elképzeléseket, állította össze Morone
csadóját, Moronét, és a velencei
Navagerot. 1563 júliusában átfogó, 42 cikkelyt tartalmazó reformjavaslatát,
Morone lett a zsinat megmentőj amelyet az ősz folyamán vitattak meg, és alapos átdolgozás után
e. A pápa teljes bizalmának
tudatában véget vetett a túlb a 24. és 25. ülésen el is fogadtak. : , Ház
uzgók és vezetőjük, Simonetta,
túlzott befolyásának, Innsbruckba Szabályozták benne a kardinálisok és püspökök kinevezését
utazott, hogy a császárt meg-
nyugtassa, és megnyerte Guise és hivatali kötelességeit, az egyházmegyei zsinatok évenkénti és
kardinálist a püspöki hatalom
a tartományi zsinatok háromévenkénti tartását, az egyház-
114
15
 Ny arj vizítációját, a székes
egyházi káptalanok tevé-
eynégének reformját, a plé vitát a zsinat pápaválasztó jogáról — amire az egészen más
bániák betöltését és a plébán
hietirdetési kötelezettségét. A sze osok körülmények között lefolyt konstanzi események alapján hi-
nyos általános szabályokra rzetesrendek reformja biz vatkozni lehetett volna — eleve elkerülje, Morone
korlátozódott a felvételt elhatározta,
ciátust, a klauzurát, stb. Ta ay hogy a záróülést előrehozza. Az ülés azért tartott két napig,
illetően. Nem túlzás azt állítani ho
ezek a Morone nevéhez § mert minden korábbi dekrétumot még egyszer felolvastak és
fűződő reformdekrétumok
képezik a jóváhagytak. Az okmányokat 199 püspök, 7 apát és 7 rendfőnök
bee amit általában , trie
üdve a mérvada TIN kézE
ensl ELÉR e , eve nti
jó
reformnak"? mon- írta alá. Az ülés befejezéséül Guise kardinális — egykor az ellen-
törvénye így hangzott: a lel
kek zék vezére, most a zsinat szóvivője — megéljenezte a jelenlegi
24 vi; párhuzamosan haladó pápát és elődjeit, akik a zsinatot létrehozták és végigvitték,
dogmatikus viták a novemb
. 28. Ulésen egy, a házasság er 11-i Károly és Ferdinánd császárokat, és mindenkit, akinek része
szentségi jellegéről szóló
.2.
dekrétumba volt a zsinat sikerében. Morone elbocsájtó szavaival — , Men-
jetek békével!" — fejeződött be a zsinat. A pápa 1564. január
26-án erősítette meg az összes zsinati dekrétumot, kivétel és
4
módosítás nélkül, és ezzel törvényerőre emelte azokat.
ú jelenlétéáá
ben A Trienti Zsinat a legmagasabb egyházi tanítóhivatal válasza
nyvbel áza ssá gok érvényesek.
Té távtssmmegésáígási SÉG 44 volt a protestáns reformációra, és - ha nem is éppen tökéletes,
DS, sz egyben záró — ülésen
6 e fogadtak el a tisztító további de mindenesetre az akkor elérhető — teljesítése az Egyház bel-
szentek, ereklyéik és
tűzr ől, a bűn boc sán atr ól, a
képeik tiszteletéről. Jó ső megújulása iránti, már régen felgyülemlett elvárásoknak.
közlés segítségül hívása és üdv ös dolog a Világos normákat adott a teológiának és a hithirdetésnek, a
", relikviáikat ,tisztel
neee jék a hívek? tanítás vonatkozásában szabatosan kijelölte a határokat; nem
Krisztus és a szentek
rna képeit is; nem azért,
a hinnénk, hogy isteni
erő lakik bennük", han
szakított le semmit, csak ott, ahol a szakadás már megtörtént. A
ve. épe miatt, akit ábrázo em annak protestáns reformációval a katolikus reformot állította szembe,
lnak. A :kép-dekrétum?
veltúi
tic őenk mindössze megújí tehát alap de nem egyszerűen a középkor restaurálásával, hanem a lelki-
gúj totta a VII . Egyetemes
Zsinat
i defi-ú pásztorkodás és az egyházi alkotmány modernizálásával. Trient
már nem a hitben osztatlan kereszténység gyűlése volt, mint a
Befejezés és végrehajtás
IV. Lateráni, vagy akár a Konstanzi Zsinat; nem is öntötte el
egy pápa-király és egy császár ragyogásának fénye, mint ama-
zokat, hanem egy külsőségeiben szerényebb, és éppen ezért an-
nál tartósabban ható eseménynek bizonyult, egyúttal önvizs-
1, § és Pápai pénzügigy yi for
fo1 rásokat erősen igé gálatnak és önmegújításnak.
első ülésszak alatt a zsinat génybe vette. Az Ennek ellenére aligha fejthette volna ki évszázadokon ke-
évi 30.000-40.000 seudób
az Összes bevétel csakne a került, ami resztül egyháztörténeti és világtörténeti jelentőségű hatását, ha
m égy tizedét tette ki;
ülésszakon a költségek a harmadik holt betű maradt volna, ha a pápaság egész tekintélyével nem
már ennek az összegnek
ék rúgtak. A záróülést a háromszoro- törekszik a zsinati dekrétumok végrehajtására és tökéletesí-
eredetileg december köz
ő vétetn i elsején izgalmat kel epére tervez- tésére, mely tevékenységével a holt papirokból valódi életet csi-
nokaöccsétől, Borromeo tő levél érkezett a pápa
Károlytól, miszerint a holt elő. IV. Piusz 1564. augusztus 2-án égy ma is meglévő
beteg lett, és a legrossza pápa súlyos bíborosi kongregációt állított fel a dekrétumok hiteles tolmá-
bbal kell számolni. Hog
y egy szésülvások csolására; a pápa unokaöccse, Borromeo Károly, milánói érseki
116
47
 9 révén az igazi trienti sze
FETR mV TV. ES llemű főpásztorok mintak
PiusZz utóutóda,
V. Piusz sz
da, V. Piu minmi den Püspöknek
épe 5. AZ ELSŐ VATIKÁNI ZSINAT
es céljából megküldte
-
émetországba Kanizi
éren keresztül —
a zsinati dekrétum
usz Szent
ok hivata los kiadását:
kk erre vonatkoz
ó döntése értelméb
ki ás a "Római Kateki en kiadta a plébános
zmust", azaz a tri ok
köss Ittani kézikönyvet, enti definíciókon
továbbá a javított br Mint egy árvíz, úgy vonultak végig a francia forradalom és az azt
BE Sás e e erját még eviáriumot és a
a zsinaton kezdték követő szekularizáció hullámai a katolikus Egyház látszólag
; B; el, de
: jer
Gergigely (1572-1585 ) korhadt épülete fölött. Elsodorták mindazt, ami az Egyházat
eladata lett, hogy me alatt a nunciui so
gbízatásuk helyén az abszolutisztikus állammal és társadalommal összekötötte.
felügyeljenek a hetáke
s A német herceg-püspökségek és a francia udvari püspökök,
ezeresztendős kolostorok, mint Reichenau és Cluny, tűntek el
egyszerre. A jezsuita rend már korábban áldozatául esett a
Bourbon udvarok felvilágosult abszolutizmusának. Amikor
azonban az ár Napóleon bukása után elvonult, sokak csodál-
kozására kiderült, hogy az Egyház épületének fő falai a helyü-
kön állnak.
A racionalisták egy évszázadnyi semmibe vevése, sőt meg-
vetése után az Egyház ismét félhívta magára a figyelmet. A
védtelen VII. Piusz pápa szembe mert szállni a mindenható
diktátorral. De Maistre és Chateaubriand felfedezték a pápaság
tudées homályba bor
ította az összes többi - mint nemzetek feletti intézmény — nagyságát, Lamennais,
áltó ellentétben áll zsinatot?" (Merkle)
a mo dern történetíró
ezen elismerő íté.
Montalambert és Görres a nagy esélyt, amit a , szabadság" szó
varázslatos ereje az eddig államegyházi helyzetében megbék-
lyózott Egyháznak kínált. Az Egyház újra tanúsítani tudta el-
pusztíthatatlan — isteni forrásból táplálkozó — életerejét. El-
szegényedve és olykor még az államegyházi gondolat csöke-
vényeitől belülről és kívülről is akadályozva és zavarva, képes
volt belenőni az új korba, a technika és a tömegek korszakába;
lassan, szívósan, küzdve a belső és külső ellenállással, bukásokk-
ese zsinat története"
című műve utasított tól sem mentesen - de belenőtt.
módon cáf a vissza, de mé
olja az a vitathatatla
n tény, hogy eza zsi
nat
IX. Piusz és a , Syllabus?

Mint , liberális", tehát az Egyház új feladatai számára bel-

sőleg nyitott pápaként kezdte meg uralkodását IX. Piusz 18466.
SZE

június 16-án. Az 1848. évi forradalom, mely Poroszország és

Ausztria-Magyarország katolikusainak mozgásszabadságot és
ETT

119
ze
 gyorsan felvirágzó egyházi életet hozott, számá kor
ögö t lesz, kzt me.
isé mögöt
ra nagy csalódást Ha a 19. század már az emberiség
jelentett. A forradalom elől el kellett menek erejű é
ülnie Rómából; a fogják igazán értékelni tudni, milyen gyógyító
visszatérés útját idegen — francia — csapa
tok biztosították volt ez a gyógyszer."
számára. Mivel mélyen meg volt győződve arról,
hogy gátat kell
emelnie a modern filozófiai és politikai eszmé
knek az Egyházba Az egyetemes zsinat meghirdetése
történő betörése ellen, magáévá tette az akkori
perugiai érsek,
Gioacchino Pecci -— a későbbi XIII. Leó pápa a , yllabus" Á
nyilvánosságraá hozatala előtt, Ő tn 4.
-— ösztönzését és Két nappal
elkészíttette a kor tévedéseinek jegyzékét. ve ár ele
december 6-án, a rítuskongregáció ülése
A bécsi nuncius már 1851-52-ben Geissel kölni oso katt és és feltárta előttük[ a pata a :
érsek elé ter- évő bíbor
totta a j jelenlévő bí
jesztett egy gyanús nézeteket tartalmazó ,Sylla egy zsinet jéeen szak
bus"-t, azzal a misszdtüak , ezen a rendkívüli módon —
felhívással, hogy az érsek vizsgáltassa azt felül záíá la E Al
teológusaival. Az vosolja az Egyház rendkívüli bajait".A jutyi
összeállítás azonban — melynek eredetileg a Rómá ban Ker ő. A AV
szeplőtelen fogan- mellett mindjárt fel is kérte a 21
tatás meghatározásával egyidejűleg (1854-ben) SE K see sözére
kellett volna közöljék vele az egyetemes zsinat REE
megjelennie — erre az időpontra nem készül
i igennel
A többség igei felelt, kzt trátőlee.
t el, mivel az azzal né
vonatkozó Óó nézete iket.
megbízott Fornari bíboros a munkát még nem ülönféle kétségekre! hiva k : A leg
vek
fejezte be. Végül ndtak, hat bíboros külön
is a Caterini kardinális vezette bíborosi bizot kezüd ásat úri
tság munkájának özzmee től szakvélemény, melyet Relsac
alapjául a tervezett , Syllabus" elkészítéséhez azzal indo
i kolta a zsinajú ég 3
a Gerbet perpi- állí t össze,
állítot Ö
gnani püspök által 1860-ban kibocsájtott — és se
85 téves nézetet KN utolsó, a Trienti Zsinat nem utasította
elítélő — pasztorális instrukciót:használta fel. Tarta sSza a reformátorok alaptévedését, a hierarchikusan e úpétet
lmát 61 tétel-
be vonták össze, egy kibővített bizottság ktásásst B e hier
még egyszer átdol- Hi ház és annak tévedhetetlen tanítói jedltja
gozta, majd az Egyházo
é mulasztás miatt, vélte Reisach bíboros, még
1864. december 8-án a , Ouanta cura" encik
likával
egyetemben a püspököknek megküldték. elő. ben a francia:
állt 1682- ; s vig
isis Hibizonyt
mánánalanságfigy papság vele s.
A ,Syllabus" éppen úgy elítélt bizonyos filozófiai
rendszere-
ket — például a racionalizmust és a panth y er É késd
eizmust -—, mint tár- számára megformulázott négy .gallikán cikkel
sadalmi nézeteket — például a kommuniz , és az x vak
must -, a keresztény selte a konstanzi , Sacrosancta" dekrétumot
e
a pápa hittel kapcsolatos döntései csak akkor téve
erkölcsöket, főleg a házasságot illető, mindenek
előtt azonban hogy
az Egyházra és annak az állammal fenná A arokntssése
lló kapcsolataira het; ha az Egyház hozzájárulását is elnyerték.
vonatkozó tévedéseket. A , Syllabus"?-t csakn MESE TS Ke
em mindenütt úgy Trier segédpüspöke, Hontheim, 1763-bán
fogadták, mint az Egyháznak a modern kultú művé je s
rával szembeni megjelentetett, , Az Egyház helyzetéről" című 8 j
j ,

elutasítását és hevesen felléptek ellene; Franciaors veve

v

vás
zágban még a véleményt képviselte, hogy alapjában vek
nyilvánosságra hozását is megtiltották. Valój
ában az Egyház tö püs kök,
hatalommal,1, mint t aa püspö s pe eeeeEgk
delkezikik több
védekező mozdulata volt. Ezúttal az Egyház ismét iszteletbeli elsősé
j get. A forc ) KERTb
visszatért ősi Ö
j ent többet i a tiszte
, mint
feladatának — a hitletétemény megerősítésének hatal muktó l e enetán yétá
— teljesítéséhez, relarüsáető ugyan megfosztották
lefékezte e sietősen előretörtető nemzedéknek a az e me
gátlástalan ha- episzkopalista eszmék fő képviselőit, magukat
ladásba vetett hitét és kultúroptimizmusát. cáfolták meg KELÉSTSZSE ee ked
azonban még nem
Az Egyházon kívül csak kevesen értették mája -— V VIII. Bonifác és s Páduai Ma 5
meg, amit Heinrich étéének probléémája
i enlét
mainzi teológus az 1865. évi Trieri Katolikus újra és újra fel
Napon prófétai TAK óta — a viták és eszmei küzdelmek során
módon kijelentett: , Az erősítő gyógyszerek gyakr
an keserűek... merült.
120 121
 TEL rág a
vikú e sk ns ee meg elsős ülését Patrizi bíb
k oros részvételével egy szent, egyetemes és általános zsinatot tartson,
az öttagú bíborosi bizottsá
g, mel
ú at előkészítéséére kin
;Zsin á amelyen közös tanácskozással és egyesített erőfeszítéssel, Isten
i evez ett. A biz
i ottságk titk
ese egy további motívu öét ára,
en élGi iane
lelli
l i segítségével meg lehessen találni az Egyházat szorongató na-
mot hozott fel a zsinat
; m évszázad indoklására; gyon is számos baj ellen szükséges orvosságokat."
óta nem tartottak egyetemes
osszú idő példátlan az Egyház zsinatot; ilyen A jelenlévő püspökök a július 1-jei közös nyilatkozatban —
történetében. Í
ké ez zet végén
következett a pápa úja
amelyet Haynald kalocsai érsek fogalmazott — szolidaritásukról
bb lépése biztosították a pápát, megerősítették hitüket a firenzei egye-
intézett
; í 36 püspökhöz a tervezett t zsin
ban: a megkérdezettek közül z s i atta l k -; sülési dekrétumban, nem használták azonban a tévedhetetlenség
11 olasz vi silány szót.
Pontosan egy évvel később, 1868. június 29-én jelent meg a
bekk ezektő is, akik kés gondosan előkészített , Aeterni Patris" című összehívó bulla,
őbb a zsinat ellenzőivé vált
puspok fs ak: egye- amely a zsinat megnyitásának dátumául 1869. december §8-át, a
B westminsteri érsek és Dup
ü anl oup ötloanyá tanácskozások színhelyéül a Szent Péter székesegyházat jelölte
: elut
1 ott válaszok lényegében
ke megkérdezett bíboro meg ger
erő ősí
sít tet
ett ték
é a ko-
sok érvelését: abban is meg meg. A bulla meghívta a világ valamennyi püspökét - beleértve
h v . ú elk a Zűrzavar, egy ez- a címzetes püspököket is -, a szerzetesi kongregációk főnökeit
amelyben a világ él, megkövete
erejű keresztény elvek és az li a és a rendek generálisait; ezzel a Tridentinumhoz hasonlóan
kife
i jtését. ; Nyolc szakvélem Egvhá intélyé
emé
é ny szüü kséges fek tltatte jelölte ki a szavazatra jogosult résztvevők körét. A pápa 1868.
tévedhetetlenség definiálását azvkeápai
a szeptember 8-i brévéjével részvételre hívta fel a Rómával nem
is, ei
és ke ekkor még semmi sem volt nen e egyesült keleti egyházak püspökeit, hivatkozva a lyoni és firen-
eldöntve. Két további
ult el, mialatt a pápa minden Zei egyesítő zsinatokra is. De a konstantinápolyi pátriárka bon-
nehézséget megoldott. Leg-
töltenek Sa, Antonelli bíboros államt tatlanul adta vissza a levelet, azzal a megjegyzéssel, hogy már is-
ve raga tatva a zsinat terv itkár kevéssé meri a tartalmát — a sajtó már időnek előtte leközölte a meg-
étől; politikai bonyodalmakt
1. és legszívesebben lebesz ól tar- hívás tényét; a keleti püspökök részvételével kapcsolatban azért
élte volna a pápát. Most
ke Püspök volt az, aki biztatta Dup an- nem tud semmit sem ígérni, mert a brévéből hiányzik , az apos-
a Pápát: , Meggyőződésem
ve; 8 előttünk álló római
zsinat, a világ minden tájá
toli egyenjogúság tisztelete és a testvériesség"7. Hasonló módon
isvádozgáa ey ró ; viselkedtek a nem egyesült örmények, a jakobiták és a koptok
600 Fesz imponáló látványát fogja nyú
riséget érintő valamennyi nagy jta ni pátriárkái. Nem kaptak meghívást az anglikán egyház és a jan-
ugyanazon hitben egyesültek." kérdé é8 zenisták püspökei. Viszont 1868. szeptember 13-án nyílt levél-
kek
ben fordult a pápa , valamennyi protestánshoz és nemkato-
Meghívás a Vatikánba likushoz?", amelyben a Krisztus egy nyájába való visszatérésre
hívta fel őket.
e. alkalom kínálkozott az addig A protestáns közvélemény reakciója határozottan negatí-
5 e. megőrzött titok meg-
és a zsinat hivatalos bejele vabb volt, mint a keletieké. A berlini evangélikus egyházi fő-
k jsltáee e ez apostolfe ntésére 1867 júni-
jedelmek vértanúhalálának. tanács a pápa levelét , mint illetéktelen beavatkozást egyházunk
őre csaknem ötszáz püspök em- életébe" utasította vissza. A liberális protestánsok egyesü-
gyűlt össze Rómá vilá
minden részéről. k Előttük tárt letének hangadói 1869. május 31-én Wormsban, , a Luther em-
a fel júni
júni us 26-ikidall
ldgoku
etáció
tát
jáb ae
tervét a pápa, hogy , a katoliku
LL z
lékmű lábánál" kelt nyilatkozatukban ellene fordultak , minden
s világ valamennyi püspökéne
bő e

k
Tk

hierarchikus és papi gyámkodásnak, minden lelki kényszernek

122
123
 éss lelki
leki ismereti ; nyomásnak". . További 1 elutasító ító hangok jöttek viselték, a Jézus Társaságát négy dogmatikus, Perrone, Kleut-
Svájcból, Franciaországból, Hollandiából
és Észak-Amerikát gen, Franzelin és Schrader.
is. Amivel az is eldőlt, hogy a Vatikáni Zsi
atikáni Zsinat semmi
mmi esetre sem Az albizottságok már 1868-ban megkezdték tevékenysé-
lehet egyesítő zsinat.
güket. A javaslatokból kiindulva, amelyeket a püspökök kö-
zösen vagy egyedileg készítettek, továbbá a szerzetes elöljárók
Előkészítő munkálatok és a munkar
end benyújtottak, előterjesztéseket, , szkémákat" dolgoztak ki min-
löztásak vő si den megtárgyalandó témához. Az intenzív előkészítés fő sikere
e és olykor nem is veszélytelen ha-
gat; a
azonban a közvetlenül a megnyitás előtt, 1869. november 27-én
ak abból, hogy a tárgyalási
zítését, valamint a lsálkáteejő témák Ö nyilvánosságra hozott munkarend volt, amit Hefele tanácsára és
! kidolgozását magára 9 személyes részvételével dolgoztak ki. A javaslattétel jogát a
zsinatra bízták. E visszásság megismét
lődését elkerülendő 3 pápának, mint a zsinat fejének, tartották fenn; a dekrétumok
irány ító bíborosi bizottság elhatározta, hogy
a zsinat előké . formába öntésével négy állandó, a zsinat által megválasztandó,
szítésére öt albizottságot nevez ki: 1. A
hittani bizottságot Bilio 24-24 tagból álló küldöttséget — deputációt — kívántak megbízni,
bíboros vezetésével, a dogmatikus javas
latok kidolgozására, 24 amelyeknek az öt elnök - Reisach, De Luca, Bizzarri, Bilio és
e. ez a bizottság vette át a trienti
teológiai kongregáció Capalti — egyikének vezetése alatt kellett dolgozniuk. Ezek kap-
ela atát. — 2. Egyházfegyelmi bizottságo
t Caterini bíboros, a ták meg az előkészítő albizottságok által kimunkált szkémákat.
zsinati kongregáció prefektusának vezet
ésével 19 taggal. — 3 A A püspököktől beérkezett javaslatokról a pápa által kinevezett
rpskert ügyeinek bizottságát Bizza
rri bíboros vezetésével program-küldöttségnek (de propositis) kellett döntenie. A teljes
; as ráp — 4. A keleti egyházak és a missz
iós ügyek bizottságát ülések — generális kongregációk — és ünnepélyes ülések számára
arnaba bíboros elnöklete alatt, 17 taggal.
— 5. Az egyházpoliti ülésrendet állapítottak meg. A zsinat titkárává már 1869. április
kai bizottságot Reisach bíboros vezetéséve
l, 26 taggal e 27-én FeBler püspököt, St. Pölten főpásztorát nevezték ki.
Minden bizottság, beleértve az irányító
bizottságot is, a ró Az I. Vatikáni Zsinat indítása összehasonlíthatatlanul job-
maiakon kívül idegen szakértőket is bevon
t a munkába Nérugis ban elő volt készítve, mint bármelyik korábbi. És összehason-
országból például meghívást kaptak máso
k mellett Hottin ér és líthatatlanul nagyobb volt a feszültség is, amellyel a világ köz-
Hergenröther würzburgi professzorok
, a tübingeni Hefelc N véleménye a zsinatnak elébe nézett. Először volt lehetséges a
sZsinatok története" c. mű szerzője; nem
hívták meg viszont a zsinatok történetében, hogy ez a közvélemény a sajtón és táv-
németországi egyháztörténeti iskola elism
ert fejét, a münche j írón keresztül gyors tájékoztatást kapjon a nagy esemény TÉSZ-
Ignaz Döllinger professzort, állítólag azért
, mert egyesek mzüti leteiről is.
biztosították a pápát, hogy úgy sem foga
dná el a meghívást; va
lójában inkább talán azért, mivel a pápák
világi hatalmáról ta . A Civiltá cikke és Európa közvéleménye
tott előadásaival bizonyos körök előtt
nem tette ma át ked;
veltté. Franciaországból meghívták Gay
akinek a dogmatikus konstitúciók megfogal
poitiers-i üzlet, A Trienti Zsinat összehívó bullájában meghívást kapott a
mazásában szántak császár, a francia király és valamennyi keresztény fejedelem,
fontos szerepet, Angliából — miután
meghívást — a westminsteri Szent Edmond
Newman a elhárította hogy a zsinaton személyesen vagy követeik által jelenjenek meg.
Kollégium rektorát Az I. Vatikáni Zsinat összehívó bullája semmi ilyenféle meg-
Weathers prelátust, Spanyolországból pedig
professzort. A nagy rendeket legismer
a cadixi Labrado ; hívást nem tartalmazott, mindössze azt az általánosságban ki-
tebb teológusaik kéj fejezett kívánságot, hogy a katolikus fejedelmek segítségükkel
járuljanak hozzá a zsinat sikeréhez. Könnyű kitalálni az okát az
124
125
 kapcsolatos visz
ony ilyen megvál
A. Buúyház bels tozásának: el ak
ő ügyeibe való be arták került sor, mivel a két nagyhatalom, Poroszorsz
esd ; kiknek avatkozást Az ág és Ausztria-
a szereplését a Á
KÖrizték, hiányo Trienti Zsinatot Magyarország kormányfői, Bismarck és Beust,
znak az I. Vati ábrá . várakozó állás-
kerte mak tökéletes káni Zsi pontra helyezkedtek, és határozottan visszautas
ér íj Áá ították, hogy —
e an volt, €sA ez de kt el en ségét egyházi oldalról nem várt lépésként - zsinati
elet le
nem isÍ állt senk e l é követeket nevez-
inek a szándéká zenek ki. , Az államhatalom bármiféle részv
étele egy zsinaton —
minden várakozá írta Bismarck május 26-án Arnimnak, római
s ellenére - követének -— egy
fog fejlődni, 18 mé
69 tavaszán vál immár teljesen idegen, számunkra nem létező
t nyilvá alapon, az állam-
Február r6 6.4 nak és az Egyháznak már a múlthoz tartozó
-án megjel j ent a Civi viszonyán nyug-
fél
gyhiv atalos i lta Cattol szik", mely mára tökéletesen megváltozott. Bisma
je zett ci; kk, felh avi
fasz t lapjd ica-ban rck eközben a
a jez
si levelező Ő" sz suiták
ábn
ane
, k e vPárári Trienti Zsinatra gondolt; észrevétele tagadhatat
izzsi lanul indokolt.
ig
szi nóval
Ogy a francia kö A francia kormány, melynek csapatai 1849 óta
zvélemény a az egyházi ál-
lam biztonságát szavatolták, ugyanakkor ragas
zkodott Fran-
ciaország császárának azon jogához, hogy követ
tel képviseltesse
magát a zsinaton (Ollivier miniszterelnök
1869. július 10-i
beszéde). III. Napóleon azonban — a Pápa nagy
megkönnyeb-
bülésére — lemondott róla, hogy követet nevezzen
ki a zsinatra,
noha a Sorbonne dékánja, Maret, erre felszó
lította őt, hogy így
,bizonyos terveket, melyek károsak az Egyházra
és az államra",
ellehessen hárítani.
Maret már 1868-ban írt egy , Az általános
zsinatról és a val-
lási békéről? című hosszadalmas művet, és ebben
, valamint az
azt védelmező 1869. évi , A pápa és a püsp
ökök" című vita-
iratában a mérsékelt gallikán egyház-fogalmat
védelmezte: nem
a pápaság vagy a püspökök testülete, hane
m a pápaság és a
püspöki testület közösen a hordozói a csalatkozh
atatlanságnak.
Veuillot erre , eretnekfőnöknek? nevezte a Sorbo
nne dékánját.
Újságjában naponta megjelentette az ő csala
tkozhatatlanság-
fogalmának támogatóiról készített névsorokat
. A Darboy pá-
rizsi érsek és Dupanloup püspök vezetése alatt
émet közvéleménPa álló középpárt
t Hergenröth er yre az ellenira ,hem időszerűnek" nevezte a pápai csalatkozhatatl
tok anság de-
Kevésen múlo
tt, hogy diplom
i új a i finiálását. Nincs semmiféle szükség — mondja Dupa
nloup , Ész-
eltáa Í
Egy 1869. április Mi ee revételek" című írásában — a csalatkozhatatlanság
miniszterelnök,
9-én kelt körlevé il kimondására,
Ho hiszen a tanítás, miszerint az Egyház csala
henl
ohkölest e herc tkozhatatlan, tizen-
Pápai csalatkozh eg, ő a kormMá
á nyzati i szerve nyolc évszázadon keresztül elegendő volt; Trien
Atatlanság kimo ket a tben is mellőz-
lam érdekköréb ndásának lehets ték a tétel kimondását, hogy elkerüljék a
Fé Jelentkező - jk mel kdj ítá éges — és az ál- püspökök közötti
kormányfőinek következményei meghasonlást; jelentős történelmi és teológiai
tala szorgalmaz re, Az államok nehézségeket
ott közös levelé jelentene az új definíció, sorompót állítana
126 re ugyan nem a keleti egyházakkal

127
 BÉnApro
e testánsoke
kal sze éss az áll
álla amhatalommal
szemben érkeztek résztvevők: 146 az angolszász országokbó
n Kevésbé időszerűnek? l, 30 Közép-
jelentette ki a Pápai és Dél-Amerikából, közöttük olyan vidék
ekről valók is, amelyek
lanság definiálását csalatkozhat t
a Melchers kölni érs Trientben még egyáltalán nem voltak képviselve
ban Összegyűlt német ek elnökletével Buk ; 40 Német-
püspökök többsége si országból és Ausztria-Magyarországról, 50 a keleti
tember 4-i levélben. is, a Pápához írt sz. országokból.
Közös Pásztorlevéllel 5 Csak Oroszország tagadta meg katolikus püspö
véleményben mutatk igyekeztek a közé keitől a kiuta-
ozó izgatottságot zást. Az egyetemes jelleg érzékelhetőbb volt,
lecsendesíteni, A mint valaha.
myítiáb
Az első dekrétum

December 10-én hivatalos nyomtatványként

szétosztották
:A katolikus hitről? című, a Syllabushoz csatl
akozó szkémát,
amit hat általános gyűlésen (congregatio gener
alis) kívántak
megtárgyalni. Az előterjesztés azonban már
az első alkalommal
A zsinat megnyitá Rauscher bécsi bíboros éles kritikáját váltot
sa ta ki: túl kevéssé
veszi figyelembe az idők valós igényeit és
v Nagyszerű, leírha , szaglik az iskolás
tatlan? - e szavakka mentalitástól". — , Ha a trienti teológusok
EE birminghami Püsp l örökítette meg olvasnák a szkémát,
ök az 1869. decemb UIl- kijönnének a sírjaikból és azt mondanák: nézzé
ülésről szerzett be er 8-i megnyitó- tek, pont olyan,
nyomásait. A Szen mintha mi csináltuk volna? — ironizált Conol
t Péter székesegyh ly halifaxi érsek.
áz jobb
Verot püspök, az USA Georgia államában lévő
Savannah váro-
a Püspökök ezüsttel sának főpásztora úgy vélte, hogy az idealista
német filozófusok
átszőtt pa lástban és fehér mit , obskurus tévedéseinek a cáfolata helyett az olyan
ti tisztségviselők,
az úgynevezett ,1r rával. A zsin féle felfogást
oda", beleértve kellene elítélni, miszerint a négereknek nincs lelkük
kat is, akik a tárgya
lások menetét a ] vőn ; alig múlt el
ságon . Mindkét ol rögzítették, lent ülte öt év az észak-amerikai polgárháború óta. A szkém
dalon tribünök áll k a sík- át ugyan
tak a teölógúsok és nem , temették el", mint azt a felszólalók
vendégek részére. á dís éj a vita alatt általában
Mindenki által jól kívánták, de 1870. január és február folyamán
írónan feküdt a láthatóan állt az olt az albizottság —
Szentírás. Soha ár: e ki melyben a paderborni Martin püspök, továbbá
a prelátusok ilyenf korábban nem lát két teológus,
éle gyülekezetét - hatta a világ
akár számukat, ak vélte Ullathorn pü Gay és Kleutgen végezték el a munkálatok
ár összejövetelük spök di nagy részét - telje-
bőségét tekintjük. célját vagy nzéerr sen átdolgozta és le is rövidítette: ebben az
" És amikor hozz ésk új alakjában ter-
kezdődött zsinat jo áfűzte hogy , soha jesztették március 1-én a zsinat plénuma elé,
bb és szentebb eg ne mely két olvasás-
zat kell neki adnu yetértésben? akko ban, március 22-én és április 6-án újra tárgyalta.
nk, ha a Püspökök r isi . Mindjárt az
hűségére gondolun hitbeli erejére és első napon különös jelenetre került sor, az
k; ítélete azonba e ház. egyetlenre ebből a
szorul, ha az embe n bizonyos koslát fajtából az egész zsinat alatt.
r a tévedhetetle ezise
elfoglalt különböző ns ég ről folytatandó vi A horvátországi Diakovár főpásztora, StroBmayer
álláspontokra emlé tákb a püspök —
kezik. egyike a gyülekezet legjobb és legenergikusabb
já szónokainak —
kifogásolta, hogy az előterjesztés a kor jelle
gzetes tévedéseit,
mint például a racionalizmust és a pantheizmu
st, a protestan-
tizmusra vezeti vissza, noha ezek már jóval a
hitszakadás előtt
léteztek, és a protestánsok által is vitato
ttak, amint azt Guizot

129
 Renan Jézus élete? ellen
írott könyve is mutati
he krt nétis A protes
tánsok tényleg tévednek, munka problémáinak országonkénti különbözősége eléggé ért-
K nek." Az ülés rés de jóhiszemű
ztvevőin nyugtalanság hetővé teszi, miért nem nyerte el az előkészítő bizottság által
ke e. lt rates félbeszak hul lá és
ította a Püspököt: itt készített szkéma a püspökök tetszését, és miért szedték azt
) estáns 1 okról,
1 mint személyekről v. mos t ne m a
an szó,Ó hanem a kímélet nélkül ízekre.
tiz; musról, § mint tanren p r o t
ds zerrőlŐ;. , KöÖSZ
szönÖNÖöm
L Emi Darboy párizsi érsek azt kifogásolta, hogy csak a püspökök
kioktatást, 5 de az Ön n érv
é e bnem győŐz meg arról, lliádsnkel
, hoihogygmin
yi a és általános helynökeik kötelességeiről van benne szó, de a jo-
a tévedéseket a protes
tánsok terhére kellen
dezleer eket
e írni." Sok ka- gaik sehol sincsenek említve; általánosságban véve hiányoznak
az előterjesztésekből a világos és az idők követelményeinek
megfelelő problémafelvetések. A szövegek fogalmazói úgy tűn-
nek neki, mint az az ember, aki a világot egy barlang hátteréből
szemléli. A prágai Schwarzenberg és a besanconi Matthieu
bíborosok hiányolták a javaslatból a bíborosokra és a kúriai ha-
tóságokra vonatkozó előírásokat; StroBmayer egy és negyedórás
hozzászólásával gondoskodott róla, hogy az ülésteremben senki
ne unatkozzon.
: Ilyenf! éle jelene:tek
a modern parlamente A papság életvitelét tárgyaló szkémában szó esett a breviári-
nak, mégsem vonjuk kben is előfordul.
le belőlük azta követk umról is. A savannah-i Verot püspök az egyházatyáktól vett
eztetést házra
olvasmányok megfelelőbb válogatását kívánta. , Be kell valla-
nom - mondta -, hogy sohasem tudom szétszórtság nélkül ol-
vasni Szent Ágoston homiliáját a Bethesda fürdő harmincnyolc
éve béna betegéről." Mire az elnök így reagált: , A főtisztelendő
hozzászóló szíveskedjék nagyobb tisztelettel beszélni a szent
egyházatyákról." -— , Eminenciás uram — válaszolt Verot —, teljes
tisztelettel kívánok beszélni a szentatyákról; de néha "még a jó
Homérosz is alszik" ... Az olyan apokrif történeteket és a
tanítással összhangban nem álló homiliákat, mint például Szent
1. A személyes Isten
léte és feli
elismeréső e. — 2. Az ist Gergely beszéde, melyben arról van szó, hogy elérkezett a világ
koztatás szükségessége.
2 .. 2
eni kinyil
— 3. A hit lényege. — 4.
zZ

vége, el kellene a szövegből távolítani." Az elnök sem hagyta

kt

A hit és a tudák
;
a

magát: "A vita tárgya a papság élete; a szónok bőségesen kife-

jezést adott a breviárium reformjára vonatkozó óhajának." —
A lelkipásztori kérdések Valóban nem volt könnyű — különösen az ilyen kimeríthetetlen
feletti vita
témáknál — a szónokokat a tárgynál tartani.
a a ee itt feletti két vitaid
őszak közötti szünetben Az egész Egyházban bevezetendő egységes katekizmus fel-
anuár 8-tól február 22-i
g, a zsinat házi etti vita során (február 8 és 22 között) kiderült, hogy a Bel-
lelkipásztori tevékenys ői ú
ég g kér
ysé kérd
dés
éses
éve l fog
ee le
lal larmin Szent Róbert és Kaniziusz Szent Péter által szerkesztett
vo
Í natkozóa 1 n hatalmas mennyi ka
koz
gaotte k i
nyiséség
gűű, 300 folioi hasábo katekizmusok használati értékére vonatkozó vélemények nagy-
javaslat érkezett be dtökit
névő
a világ minden tájáró
.g e

mértékben eltérnek egymástól. A szkémákat átdolgozták és

.

l. A lelkipásztori VS

130 májusban újra vitára bocsájtották, de egyik sem bizonyult a

131
 nyilvánosságra érettnek.
Könnyen beláthatóvá vált
kegogzjajása ezen a területen sem
, hogy az
vá nem elé rhe
ÍLÉa
natos, Nagy csomó értéke eze tő,
s anyag, mely a szerzetes
keleti rítusok és a misszi rendek, a
ók ügyeivel foglalkozó
halmozódott fel, még egy bizottságoknál
általán nem került vitára.
Ez utóbbiak
A tévedhetetlenség kér
dése sürgőssé válik
Időközben a pápai tévedh
etetlenség kérdése, mely
nat előtt felzaklatta és meg már a zsi-
osztotta a lelkeket, ura
vált. A frontok már dec lkodó témává
emberben kialakultak, ami
bizottságot megválasztották kor a hittani
. Az infallibilisták, Mannin
vezetésév el, akit Dechamps
g bíboros
mechel
mi érsek, Senestrey
gensburgi és Martin paderb re-
orni püspökök támogatta
tek egy listát, mely a páp k, készítet-
ai tévedhetetlenség egy
ellenzőjének sem tartal etlen kifejezett
mazta a nevét. Az ellenz
franciák, mint Matthieu, ők -— köztük
Darboy és Dupanloup,
magyarok, mint Schwar osztrákok és
zenberg, Rauscher, Sim
és németek, mint Melche or és Haynald
rs, Hefele, és a mainzi
Ketteler — ert
132
módosító javaslatokat benyújtani. — 2. A szavazás felállással
il-
sem nem letve ülvemaradással történik. — 3. Ha legalább tíz zsinati
atya
javaslatot tesz a vita befejezésére, a javaslatot meg kell
tár-
gyalni.
Tényként le kell szögezni, hogy a kiegészítő rendelkezése
k
újítást jelentettek. A Trentói Zsinat egyébként csak utólag
Massarelli által írásba foglalt, tehát nem hivatalos ügyrendje,
melyet a vatikáni titkos archívum prefektusa, Augustin Theine
r
a kisebbség kezébe juttatott, nem tartalmazta a szóbeli
viták
ilyenféle korlátozását. Öt tiltakozás, melyeket a kisebbség
so-
raiból jelentettek be, hatás nélkül maradt.
Ha az ember a lezajlott folyamatokat történelmi távlatból és
szenvedély nélkül szemléli, felteheti a kérdést: hogyan lehetet
t
volna másképpen a tárgyalások vontatott menetét felgyor
sítani
és eredményt elérni, amikor csaknem 700 szavazatra jogosul
t —
akiket semmiféle frakciófegyelem nem kötött, mint a modern
parlamentek képviselőit — élhetett korlátozás nélkül a
hozzá-
szólás jogával? Milyen kritériumok szerint lehetett volna telje-
síteni a kisebbség követelését, miszerint hittani kérdésekben
a
zsinat , erkölcsi egységét" kell elérni? Hány ellenszavazat
kel-
lett volna, hogy ez az egység meghiúsultnak legyen tekinthető?
Erre vonatkozóan nem voltak normák.
Még egy további mérlegelési szempont is felmerül. A szá-
zadforduló óta két , párt" állt egymással szemben. A ,Párt"
ki-
fejezést használjuk, de azonnal hozzá kell fűznünk, hogy
a cso-
portok tulajdonképpen nem olyan pártok voltak, mint amilye-
nekkel a parlamentekben találkozunk, mindenek előtt
nem
frakciók, amelyek tagjai rendszeresen összejönnek és magata
r-
tásukat alárendelik a pártfegyelemnek. A zsinat pártjai
azonos
szellemiségű személyek csoportosulásai voltak, akik egy
pon-
tosan meghatározott kérdésben, kizárólag személyes lelki-
ismereti döntésük alapján értettek egyet. Semmi sem lenne
félrevezetőbb, mint a zsinatra átvinni bizonyos, manaps
ág szá-
munkra közkeletű fogalmakat, noha magától értetődő módon
fennállnak bizonyos hasonlóságok.
133
 Az európai visszhan
g
Daru kultuszminiszternek — aki Dupanloup barátja
Jóllehet a viták tar volt e. végül
talmát igyekeztek is nem sikerült Ollivier miniszterelnököt a maga
naton kialakult ellent titokban tartani, a oldalára Naka
éteket zsi- De Beust, az osztrák kancellár, arra utasította
nem lehetett a világ SSZAHART ék
elrejteni. A sajtó szor előtt teljesen
galmasan , fújta a tüz római osztrák követet, hívja fel Antonelli
ga is jelen volt Rómába et", Vevillot, aki ma- vatikáni ká At
n, rendszeresen ell figyelmét arra, hogy a , Krisztus Egyházáról
a , /Univers?-t, A átta hírekkel újságját, szóló kEásÉ
, Tablet?, az angol lévő, ámbár még meg nem vitatott, az állam és az e
külön zsinati mellék katolikusok orgánu áz
lettel bővítette az ma,
újság terjedelmét. Az viszonyáról szóló kánonok szakadékot fognak hasíta
igazság kárára, mivel mi ú ize
másodkézből szárma tézmény között. Antonellit a fejlemények annyira
támaszkodott; hírei zó információkra ne ketea, ot
végeredményben Mor ták, hogy március 25-én személyesen jelentkezett
velezőjétől származta ley től, a , Times? le- a pápán j A
k. Annál jobban inf a tévedhetetlenségről szóló előterjesztés vissz
a római zsinatról? cím ormált volt a , Levele avonása melle
ű cikkek Ouirinus áln k nyilatkozott.
írásai az :Augsburge év alatt író szerzője;
r Allgemeine Zeitun
Hírei Döllinger két g?"-ban jelentek meg
tanítványától, Lord Act Vita a pápai primátusról és tévedhetetlenségről
ontól és Friedrichtől

A , Krisztus Egyházáról? című szkéma, amely körül

min-
dezek a viták folytak, már január 21. óta a zsinati
atyáik ei
volt. Tíz fejezetben tárgyalta az Egyházról szóló
tanítást s
talában; a 11. és 12. fejezet szólt a pápai primát
usról,, a 13. 14.
és 15. a világi hatalomhoz való viszonyról. Márc
ius e he
fallibilisták már említett beadványának megfelelően, a j ő
jezethez egy függeléket csatoltak a pápai llte
stae e a ;
feszültség közben egyre nőtt, mert olyan híres
ztelés terje sz ;
miszerint egyesek kísérletet akarnak tenni arra,
hogy ta ren a
a pápai tévedhetetlenség dogmáját közfelkiál
tással et rő
sák el. A híresztelés hamisnak látse et ve
Döllingernek a német tő szóló
katoliciz musban egykori vezető émáti unkarendnek megfelelően kezelték.
— , végtelen fájdal
ommal? ugyan, de szerepére ko
kénytelen volt a cik ré és áprilisban befutottak az írásbeli
zsinat elleni hadüze
netnek? nevezni. Ket ket sa tet
teler, Döllinger javaslatok; kinyomtatva 346 folio hasábnyi anyag
ványa, aki egyébkén t a kisebbség tevé tanít- lett belő e.
keny tagja volt, szinté Ezen módosító javaslatok alapján dolgozta át a
elhatárolódott egykor n hittanii bizottság
i tanárától. Dupanlou a szkéma korábbi 11. és 12. fejezetét, és terjesztette:
Dechamps és sok más p, Ketteler, Hefele, — láma
szerzőnek a tévedhet négy fejezetre osztva és a feleslegesnek ítélt
4:z ól í
írt szám
L etlenség problé- részek várt sm
os vit. airz atai egy egé val — május 9-én a zsinat elé, Május 13-án kezdő
sz könyvespolcot töl dött azz emlé
tenek
er fogva a tévedhetetlenség problémája állt:
a e,
Lord Actontól egyold pontban. Tartózkodva az olyanféle túlzásoktól,
alúan tájékoztatott minit ami ék
Gladstone, végül még angol miniszterelnök, neket a laikus Veuillot és a túlbuzgó Manni
is elállt szándékától. ng képpviseltel a
Franciaországban Dechamps érsek azt fejtegette, hogy a pápai
tévedhettetlenség
134 sem személyes jellegű — mert a hivatalhoz
tartozilk -, sem

135
 kizárólagos — mert feltételekhez kötö
tt — nem lehet. Az ellenzők hoz, önkényesen (ex arbitrio) és az meg szt EE S E
oldaláról Hefele a történelmi nehézség
eket vetette fel, amelyek lekszik,
zik, átkozott
ú jú
legyen." gi Stro Bmayer megöleltec a dee a
a dogma definiálása ellen szólnak,
egyebek melletta , Honorius- Dechamps és Darboy is egy lehetséges kompromisszum alapját
kérdést"." A definíció utolsó elle
nzőjeként Maret szólalt fel látták a javaslatban. ; ; kf
június 3-án. Összesen 39 hozzászóló
beszélt eddig a dogma ki- Egy ilyenféle kompromiss zum érdekében fáradozott Es
mondása mellett, 26 pedig ellene; még
további 40
név állt a február óta a Spalding baltimore-i érsek ketten ázáet.
szólásra jelentkezettek listáján. Ekko
r FeBler zsinati titkár középpárt", amellyel befolyásos kúriai személyiségek is ro on
lépett az emelvényre és közölte, hogy
150 zsinati atya javaslatot özöttü Beckx jezsui
A

§szenveztek, közöttük j ita generális; ide tartozo

. 214" .
a
tett a vita lezárására, mivel annak
folytatásától már nem lehet francia főpásztorok közül a roueni pest se vess
újabb szempontok felmerülését várni
. A javaslatot a — kisebbség eriei algíri íri-éérsek ésÉ Forcade nev ers-i Püsi püspök, toNi ; -
tiltakozása mellett — a zsinat elfogadt
a. adhonye tánetkgdasa i püspök, akinek , zsinati levelei a Hán
Az általános vita lezárása semmi eset
re sem vonta meg a szót beszámolók közé tartoznak: írásai valóban a drámai mánőlés j
a kisebbségtől, hiszen még hátra volt
az egyes fejezetek szövege áratlan
Á forrás özéppárt elhatárolta
ai.
ásai A középpár rolta mmagát a ;szélső 80-
felett tartandó különleges vita lehe
tősége. Erre 120 hozzászóló szeg — a többséghez tartozó Manningtól éppen ve núnt a
jelentkezett. A június 15. és július 4.
közötti plenáris üléseken 35 kisebbséghez tartozó Dupanluoptól -, A üllezsgáegesa án
felszólaló nyilatkozott a csalatkozhat
atlanság mellett, és 22 el- óló tétel
szóló té i
mindenki lat
iááltal e Ifogadható formájára Tr ja :
lene. Az így nyert kép valójában
pontatlan: a dogma defini- Szerény és kevéssé hálás szereplésük nem volt hiábavaló
álásának ellenzői nem voltak szükségs
zerűen a tévedhetetlenség (Aubert).
ellenzői. Amint azt Rauscher bíboros világosan
megfogal
mazta,
ők a pápa tévedhetetlenségét az
összegyház szándékához és A pápai primátus kimondása
tanúságához kötötték. Hangos ünne
pléssel fogadták a bolognai
Guidi érsek szavait, aki június
18-án a következő kánont java-
solta: , Aki azt mondja, hogy a pápa Mielőtt rátérnénk a küzdelem kimenetelére, vese
, amikor dogmatikus döntést
beszélnünk kell: ez pedig a május aa ker áseeit jrétenttk
ita, mely június
ÉTŐ tartott vita,
jezetéről
j us 6-tól 8 ta
14-ig § keni ez
tárgya
Áá a pápai primá
ápai primátus ása
a lapítása (1. fejezet), c gy seg] k
ak
I. Honorius pápa (625-638) a Krisztus folytonossáága (2. fejezet)
j ésÉ mé rtéke (3. fejezet) 0 volt.
V 7
két — emberi és isteni — akarata
körül folyó teológiai vitára két levéllel
reagált. De ahelyett, hogy az egy két fejezet nem hozott semmiféle komoly nehézséget, Cvöt 2
akaratot tanító (monotheletizmus) eretn — Mt 16,18-19 és J . ; 0
természetből folyó két akarat orthodox
ek felfogással szemben a két zsinati közvélemény az Úr szavainak
volna — a vitát csillapítani akarva — úgy
álláspontját nyíltan képviselte értelmezését, továbbá Péter primátusából fakadó HeBe má
foglalt állást, miszerint kerülni
az utódok részére történő átadását illetően egységes vo 8 hely.
Annál bonyolultabbnak mutatkozott a 3. fejezet körüli e.
zet. A primátusi hatalom viszonya a püspöki etette sera
(VI. Egyetemes) Zsinat (680-681)
ami miatt a III. Konstantinápolyi
a monotheleta eretnekek között . 15. századi zsinatok óta hevesen meret ki
n f e l
felrobbanto KE
e ze
zltee
I. Honorius pápát is elítélte. A ,Hon j
kapcsolatos É
nézetkülön bsége csaknem
ülönbségek
orius-kérdést" gyakran a pápai té-
vedhetetlenség elleni érvül használják
fel. Igaztalanul, mert a pápa nem idején
idejé ienti Zsinatot.
a Trienti Zsi A mos t előterjeszte tt szkém 2
tanított kifejezetten eretnekséget, si 6ő s
inkább csak rossz terminológiát fvtetai uniós zsinat definícióját foglalták bele,
nyilatkozott (ford. ré betoldásáva
ázó rész
arázó iszerint
ásá l, miszerin páp: primá
aa pápa f -
megjegyzése). :
kadó hatalma rendes és közvetlen püspöki hatalom az egész
136
137
 Huyhás Én valnmenn
yi részegyház föl
very n püspökök ött, nem szünteti
ogyházmegyéikben azonban
. É hatalmát, Rausch gyakorolt rendes A pápai tévedhetetlenség definiálása
er bíboros és Frep és kö
a sorhonne egyik pr pel angers ipüspö
ofesssszora —- érde me ke A július 11-i általános kongregáción Gasser
változtatásá É val érthetővé tet volt, hogy a szö; brixeni püspök
téké a kété féle reih émiú négy órán át taglalta, részletesen és általánosa
kenTA kt a Éj , yi 4
ndls
es ke
hat n elismert pártat-
, Püspökök Isten
4
4. ..

lansággal a deputációknak a dekrétumterveze

..

; al a bebetotolldássa előtti közvetlen fel t 4. fejezetével

eléiségei
alom

erősítették meg, j;
€ ir

, Sz
j entlélektől rendel miszerint tőők az kapcsolatos munkáját; ez a fejezet tárgyalta
t? (A pCsel 20,28) a 1 a pápai tévedhetet-
Ép ning kezdem§ényezé utóidl
daiak Másré eler lenséget, melynek szövegezésénél 144 javítási
séreTe, ; akit akit ebbe , javaslatot kellett
ámogatott — a ho n a vonatkoz c ásbsban figyelembe venni. Két nappal később került
zzáfűzött kánonb fétáa dlés
p á p a me
issi sor a fejezet fölötti
a belekerült an szavazásra. Ezen a napon a zsinat kritikus ponth
nak rögzítése oz érkezett: 451
zsinati atya szavazott igennel (placet), 88 nemm
Premae Potestatis). el (non placet),
ti 62 feltételes igennel (placet iuxta modum).
rt csak k A harmadik csoport
vasi, fogadott el a beny módosítási javaslatai újabb tanácskozást tettek
ul,, Ésés ezezeket be újtott 72 módosító szükségessé,
primátus definíci bed . lgozta a sSzöve
do amelyen a tévedhetetlenség definíciójának
ója - történetil gbe . Így
Í n erte el végleges szövegét
eg tekintve a zs lerögzítették. A döntő szöveg így szól:
inat, ötös
5-i bejelentése alapj , Hogy a római pápa, amikor tanítói székéből
é v. (ex cathedra),
hely a következőképpen
Jan, végle es fo á é Set azaz amikor mint minden keresztény pásztora
kgszös Fát Akét döntő szoveg
5; és tanítója a hi-
vatalát gyakorolja és legmagasabb apostoli
hivatali hatalmával
élve véglegesen eldönti, hogy egy hitre vagy
erkölcsre vonatkozó
tanítást az egész Egyházban meg kell tartan
i, akkor azon isteni
segítség alapján, amely neki Szent Péterben
megígértetett, an-
nak a tévedhetetlenségnek örvend, amellyel
az isteni Üdvözítő
az ő Egyházát a hitre és erkölcsre vonat
kozó tanítás végér-
vényes meghatározásakor fel akarta ruház
ni; és hogy ezért a
római pápa ezen végérvényes döntései önma
ga által, nem pedig
az Egyház beleegyezése által megváltoztathat
atlanok.?
Ezt a szöveget, amelynek zárómondata kizár
ta a pápa tan-
beli döntéseinél az ,Összegyház kötelező
hozzájárulásának a
kisebbségben lévő püspökök által követelt
deklarálását, a zsinat
július 16-i utolsó általános kongregációja
a jelenlévő 552 atya
csaknem összes igenlő szavazatával fogadta
el. Ha összehason-
lítjuk a szavazatok magas számát a korábbival
, rögtön föltűnik
a jelentékeny különbség. Hol maradtak a
hiányzó szavazatok
, tulajdonosai"?
Július 15-én a kisebbség küldöttsége — Darbo
y párizsi, Simor
esztergomi és Scherr müncheni érsekek, továbbá Ginoulhiac
grenoble-i és Ketteler mainzi püspökök - azzal
a kéréssel ostro-
molta meg az utolsó órában a pápát, tegye
lehetővé a dekrétum
138 egyhangú elfogadását azáltal, hogy töröltesse
a 3. kánonból a

139
 i ; ST. sás l s jezet
végéről a
Nalwi
Hpt k y e ete beleegyezése áltap?"
olyan értelmű Passzust szavakat és ez utóbbial 24-én kelt , Dei Filius"? konstitúció megszabja a
hit és tudás, a
Pápának 08y Köek tévedhet
ék ill esszenej
etlen hitbeli döntés hitből fakadó és az értelmi tevékenységből szárm
iszeri t a
me vi miszerin azó felismerés
(rész) egyházak tanúságára kell viszonyát; az 1870. július 18-ra datált :Pastor
Sílotta ezeket támaszkodni ; raess a Aeternus" kons-
a változtatá Ocnla. A pápa eluta- titúció a pápai primátusból következő hatalom
mértékét és a
pápa tanítóhivatali tévedhetetlenségét. Ez az
utolsó definíció
kitölti — legalább részben — azt a hiányosságot, amely
et a Trienti
öl - elhatározta Zsinat maga után hagyott; az Egyházról, mint
É
séghez tartozó 55 unne ülésről A B
egészről szóló
pély
zsinatiatya es
? tanítás, ami Trientben szintén nem került kifejt
dokolta meg ezt a lép ést, a ülés
páná ről cs elut azik . A kisebb-
lya a pápához írt közös levélb
fér Írz ésre, viszont
s
en in. benne foglaltatott az eredeti vatikáni szkémában,
Július 18-á nem jutott
kep most sem el a megtárgyalásig. Ha ma visszateki
"Jamel yenée a ! ntünk, hajla-
ele a ugrás T a Aete
pékek 5. .Don tartották a zsinat 4.
rnus konstitúciót ülését
mosak leszünk rá, hogy e hiánynak gondviselésszer
ű okot tulaj-
533 igen-szavazatt donítsunk: az , Egyház ideje" akkor még nem jött
Fitz gerald ltstek kést I el.
ÉN "TOCKI elfogadták: a nem-szavazatokat Az I. Vatikáni Zsinat nem hozott fegyelmi jelleg
ű dekrétu-
ülésen egyszersmind éselha Riccio CÁJAZZÓI niienztes
tá ajazzói PÜs pökök adtáEk le. Az mokat, mint a csaknem összes korábbi zsinatok
tették. De a
körültekintő, a lelkipásztorkodás minden
területét figyelembe
vevő előmunkálatok, amelyeket az öt előkészítő
bizottság közül
négyben, továbbá az illetékes zsinati küldöttség
ekben végeztek,
nem voltak feleslegesek. X. Piusz reformtörv
ényhozása, vala-
mint az új egyházi törvénykönyvet — a , Codex Juris
Canonici" -t,
- kidolgozó atyák sokat merítettek az akkor felha
lmozott anyag-
ból.
Két nappal a záróülés után írta Dupanloup
püspök: , El-
lenünk döntöttek. Mégsem esett egyetlen szó
sem, amelyet
Elfogadás és rossz értelemben lehetne magyarázni." A kiseb
ellentmondás bség egyetlen
püspöke sem vonakodott alávetni magát a dönté
snek. A legtöb-
ben azonnal megtették, néhánynak időre volt szüks
ége, hogy a
n m lelke mélyén is , megeméssze" a döntést, mint
h
. Hefele és Hay-
.evet ee Piusz ,a Vatikán foglya" nald; utolsóként 1872 decemberében StrobBmaye
r jelezte, hogy
volt elfogadja a dekrétumot. Amennyire a nézetek
előre gondolni ) olt. még a részletek-
Azi Vagi, sem került úl ben is eltérőek voltak a zsinaton, annyira tökél
"sem lehetett; formális etesen egységes
a: Vatikáni Zsinat két g ő volt a püspöki testület a katolikus hitnek megfelelő
Pápa jelenlétében fogadták ie j magatartás
dekrétuma - miután a j vonatkozásában. A katolikus világ mindenütt ünnep
azonnal meg is elve fogadta
erősítette a zsinatról hazatérő püspököket. Amikor Spald
ing érsek no-
vember 10-én Baltimore-ba érkezett, 50.000
emberből álló
tömeg várta; meghúzták az összes katolikus templ
om harangját,
és ünnepi menetben kísérték a katedrálisba. Haso
nlóképpen
történt Angliában, Írországban és Belgiumban; még Francia-
országban sem hallatszott ellenvélemény, ahol
a viták a zsinat

141
 előtt és alatt a legmag
asabb hullámokat ver
pről, Dupanloup és Döl ték. Montalambert 9
kormány is kísérletezett vele, hogy az ese 4: A
linger barátja, 1870. SKAN
a döntés előtt meghalt. március 13-án, még előásott" placet-jogra hivatkozva meggátolja a dekrétum
Halála előtt néhány nap zt
kísértésbe csik, hogy azt pal - az ember hirdetését; Simor prímás tiltakozása azonban véget getett enn ;
mondja: prófétai módo
ellentétek minden n — azt írta: , Az a kísérletnek is. Végül is egyetlen állam sem akadályozta meg a
látszata ellenére az
talán sok keserűség és a szilárd hitem, hog
vita után, ez a krízis y dekrétumok kihirdetését. pú : ;
tisztító hatású lesz.? üdvözítő és meg- Tartalmuk átment az Egyház tagjainak hittudatába. A e
Nem ennyire zökkenőm számú — köztük igen éleseszű — kommentátor ee ei
entesen folyt le a zsinat
fogadása a német nye i döntések el- ugyanis gyógyíthatatlan szakadás fog vet az es a. je
lvterületen. A német
30-i közös körlevelü püspökök augusztus modern kultúra
ú
kben kijelentették: világa
ilá között,
ÖZÖ nem igazolódott,
z ) és a tör. et
tetlen tanítóhivatala ,Az Egyház tévedhe-
döntött, a Szentlélek Kri következett be. A IX. Piuszt követő pápák, mindenek he. e
és a vele egyesült püspök sztus helytartóján vetlen utóda, XIII. Leó, körleveleikben olyan Esik . sa
i testületen keresztül
ezért mindenkinek, pü megnyilatkozott, koroltáká a rendes tanítóhiva
ítóhivatalbó
spököknek, papoknak L l fakadó cad teendőiket,
r ; m si
ket a döntéseket, min és híveknek, eze- elődeik közül csak kevesen, mégis csak
t isteni módon kinyil zt vak Tozták a na
gokat, szilárd hittel atkoztatott igazsá- gukat arra, hogy ünn
el kell fogadniuk." A ü epélyesen
é 1 , ex
ex cat cathedra" kneeeette
" ny nyila1 zanak
ét. ;
követte a felszólítást, túlnyomó többség ami i egyedüli
üli tárgya
tá
az értelmiség egy rés az I. Va tikáni
ikái Zsinat
i idevágó
? 3 7
szellemi vezetője Döllin ze nem. A csoport jának, A pápaság erkölcsi tekintélye töretlenül tovább emel
ger volt.
Amikor Scherr münc kedett.
heni érs
ek hazatért, azt mo
lyaudvari fogadáson ndta a pá-
Döllingernek: :Lássunk
régi Egyházért!" — fel munkához!" - A
elte Döllinger. — , Csa Visszapillantás és előretekintés
mondta az érsek, — , Ép k egy Egyház van? —
pen most csináltak egy
Döllinger. újat" — válaszolta A visszapillantás az eddigi általános zsinatok zeeteétezete
Augusztus 25-én Nürn zonyára okot szolgáltat az olvasónak bizonyos ezet Kkt
bergben, a Döllinger
konferenciák egyikén, által összehívott amelyek másoká lesznek a kato likusoknál
professzorok és értelm isoknál ésés :a protestán
t ;5
portja a zsinatot , nem iségiek egy cso- ismét mások egy görög orthodoxnál, és zeke
egyetemesnek? jelentett e
vonta a döntések sza e ki, és kétségbe nyitől
itő eltérő
érő egy nemkeresz ténynél.
badságát. Döllingert, ; Nem
; áll: szándéku
t i
mételt felszólításai ell mivel az érsek is- szeket a gondolatokat nyomon követni, amikor
enére sem volt hajlandó eketi hi
Zsinat döntéseinek, alávetni magát a visszatekintünk, és laza egymásutánban kifejtünk né ya g :
1871. április 17-én
az ókatolikus kiközösítették. Követő
egyházhoz csatlakoz i dolatmenetet, amelyeket sok olvasó bizonyára osztani ogv
Kölnben püspökükké tak, és 1873. június
választották Reinkenst 14-én lünk. ; Op tagas
roszlói teológiaprofess , az egykori bo- Itt van mindenek előtt a zsinatok helyszíneinek eke
zort, akit a deventeri
hamarosan PÜSpökké jan zenista püspök és a közlekedés problémája, ami ezzel kapcsolatban fe vm erüt
is szentelt. A védelem,
állam az ókatolikus lel amelyben a porosz Ha összekötjük a húsz zsinat helyszíneit,
készeket részesítette, MESE zetett h.
porosz , kulturharcna egyik okává vált a karingós
ingó vonalat kapunk, ame ly az Ázsiaia ésés Európa5 SAR
k?. Hasonlóan viselk 8
ahol Lutz kultuszminis edett Bajorország, dat képező Kis-Ázsiában elhelyezkedő városokból
zter a vatikáni határo
zatokat az államra
e.
nézve veszedelmesnek Konstantinápoly, Efezus és Khalkédón — ensket
tekintette. Ausztria élt uztől e
hogy az Apostoli Szents az alkalommal, ciaországb
i á a ésÉ a németé nye Ivterületre
zékkel 1855-ben kötött tre vezet,
vezet, hogy eket
felmondja, mivel a sze ko nkordátumot án,
rarán, Fi
Firenzénén ésés Trienten
rződő partner megváltoz Tri keresz tül Rómábaat térjen vissza. ;
ott. A magyar huszonegy egyetemes zsinat közül nyolcat a görög Keleten ren
142
143
 vett meg, inelynek a
spekulatív teológia vonatk
arban vezető szerepe volt ozásában a
. A többi tizenhárom meg másik jelenség, amely akkor ötlik szemünkbe, amikor a zsinatok
nyujtani kereszténység oszlik a
három legjelentősebb szerepét vizsgáljuk a történelem változó körülményei között.
4
Vrancinország4 és Ném4 eto országa Itália,
4
rszág között; az első hel Ha az egyháztörténelem egy szőnyeghez hasonlít, amelybe az
y — hat zsinat.
idő a világ változásait szőtte bele, akkor a zsinatok ezen a sző-
nyegen úgy jelennek meg, mint egy mindig visszatérő, de s0-
hasem változatlanul maradó minta. Éppen egyháztörténeti
szemléletmódunkból adódik, hogy az első pillanatban a vál-
tozatlan motívumoknál mindig erőteljesebbnek tűnik fel a tör-
ténelmi összképben az, ami változó.
Micsoda változást tapasztalunk már a külső körülményekben
is! Nagy Konstantin még nicaeai nyári palotájában jelent meg a
püspökök között, akik a nagy fordulatot megérték, és akik
között sokan szenvedték végig az utolsó brutális üldözéseket.
Két császárnő — Pulcheria és Iréné — is feltűnik a múltban, mint
a khalkédóni zsinatok, illetve a II. Nicaeai Zsinat társszervezői
és védelmezői. Hatalmas tömegek ünnepelték Efezusban az
, Istenszülőt" — a Theotokoszt -, akinek ügyét Alexandriai Szent
Cirill vitte diadalra. A pápa-király III. Incét lateráni püspöki
bazilikájában még az egész, hitében egységes kereszténység
méltóságviselői vették körül. Szinte ma is halljuk még Suessi
Minzöe igen hosszú zsinati uta
zásokról is. Bartholomeus Tádé sötét sejtelmekkel terhes sóhaját, amint II. Frigyes letétele
tsz us 1561. márciu de
s 24-én hagyta el Bragát után a lyoni dómban kialszanak a gyertyák. Ezrekre menő tö-
in , CS; májusu 18-í án érkeze , püspöki szék
tt me 8 - Spanyolorszá meg figyeli a konstanzi vásárcsarnok előtt a 39 éves skizmát
Dél Franciaor szágon átutazva — Tri gon é ű
entbe; csaknem két megszüntető bejelentést: Habemus papam! Van pápánk! — Majd
kedgs
látjuk a püspökök szerény körmenetét, mely 28 évvel a witten-
bergi tételek kiszögezése után a trienti dóm felé közeledik, hogy
megkezdjék a legkeményebb vitákkal terhes és minden idők leg-
hosszabb zsinatát.
öné A felidézett képek egymásutánja egyszersmind jelzi egyrészt
kztée . et Hatá
a Trienti elő aZsinat
a
második ülésszakáról a résztvevő embercsoportok, másrészt a zsinatok szellemi ál-
; 2 n háromom hétig nem moz
1 dul hat ott t ki ki IbiTza lapotának -— megoldandó feladatainak és megtárgyalandó
sk . iket b; szii getetéé-
és a fenyegető kalózvesz témáinak - állandó változását.
" ély mia tt Csak az
sinat résztvevőinek állt A legrégebbi zsinatok abban hasonlítanak a legutóbbiakhoz,
a Ú gőzhajó; ; eennek követk rendelkezésére a út é
ezmmén
é yeként É vol t e zle hogy ezek is és amazok is tisztán püspöki zsinatok voltak.
népesebb, mint bármelyik gtk i ntos
Csábító előző. 17 esnat sokkal Közben a résztvevők köre kibővül, először az apátokkal — ami
kzütöstös ee gondolat, hogy mégz z
tovább épí tge ssük ezeket a nyilvánvaló jele a szerzetesség jelentőségének a keresztény
neti megfigyeléseket. Nyugaton -, majd az egyházi testületek, a káptalanok és az
Ennél azonban fontosabb
egy
144 egyetemek képviselőivel, és végül a világi hatalom megbízottai-

145
 HA kérő középköri zsinatokon
nem csak az Egyház kép-.
elte magát, hanem az egész kereszténység min vezett plenáris ülésen megtanácskoztak; a 15. század reform-
e hatalmi vonatkozásban. Hiá d lelki, zsinataitól kezdve ezek az ülések képezték a zsinati tevékenység
e.len, hogy ba kísérelték meg Bázel j
kő a zsinatból bó valamifél
ifé e egyházázi alapvető formáját. Mellettük fokozott jelentőséget nyernek a
i parlamentet alakít- 3
dekrétumok előkészítésére választott vagy kinevezett bizott-
Változtak a megtárgyalan ságok. Az I. Vatikáni Zsinaton a munkarend kérdése heves
dó témák is. A régi zsi
cs legkiv b d ege
álóbb célja a kipattant natok fő oka
tanbeli viták rendezése viták tárgyává vált.
volt, a A zsinatok egyházi gyűlések, de mivel az Egyház világegyház,
történetükben lecsapódik az Egyház és az állam közötti viszo-
nyok változása is, és a zsinatok óhatatlanul belekerülnek a nagy-
politika erőterébe. Nagy Konstantin számára a Nicaeaei Zsinat
összehívása politikai tett volt, Justinianus pedig a II. Konstan-
tinápolyi Zsinattal kívánta a monofizita Egyiptomot ismét szo-
rosabban a birodalomhoz fűzni. Az I. Lyoni Zsinat egy császár
letételét határozta el. Szép Fülöp kéresztülhajtotta a Vienne-i
Zsinaton a templomos lovagrend elleni pert, hogy pénzügyi
problémáit a rend lefoglalt vagyonával szanálja. I. Ferenc fran-
cia király nyíltan szabotálta a Trienti Zsinatot, mivel abban
V. Károly császár hatalmának növekedését látta. Még az I. Va-
tikáni Zsinat is, amelynek összehívásánál a nagyhatalmakat
fiazután
An ,Hla főb
fő en és
é tagokban vég tudatosan mellőzték, élénkén foglalkoztatta a kor legjelentő-
ő rehajtj andó reformkén
gelnek - lesz a zsinatok t? em- sebb államférfiait, Gladstone-t és Bismarckot.
fő témája, és az is marad
a trienti re-
Csak a felületes történelmi szemlélet képes arra, hogy az
összehívók ezen politikai motivációit, illetve a zsinatok politikai
mellékhatásait e tanácskozó gyűlések fő funkcióinak tekintse.
És nem kevésbé felületes dolog a megjelenési formák állandó
változásának láttán a maradandó tényezőket figyelmen kívül
hagyni.
Zsinatokat.,
Maradandó az Egyház - Krisztus teste — fejének és tagjainak
ke a tárgyalási módja. Az els együttműködése a közös hit megvallásában és ama feladatok
ő két zsinatról, továbbá
ni zsinatokról egészen a megoldásában, amelyeket Krisztus missziós és lelkipásztori
III. Incéig csak kevese
megis va nem vezettek jegyzőkön t tud unk
yveket. Ahol azonban megbízatása az apostolok és utódaik elé állított. Az Úr szavai —
ne8Is rendelkezésre áll , Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket; men-
nak, ott úgy mutatják be
a régi zsinatok
jetek és tanítsatok minden népet és kereszteljétek meg őket; és
én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig..." — törvé-
nyesítik a zsinatokon összegyűlt püspökök igényét, hogy az
Egyház tanításával és fegyelmével kapcsolatos kérdéseket ren-
dezzék. Öntudatuk, hogy tanítóhivatali működésük közepette
birtokában vannak a Szentlélek segítségének, éppen olyan élő
146
147
 bennük, mint az aposto
lokban, akik döntésüke ga 8 sálti
vakkal vezették be: , Úgy t ezekkel a sza- A zsinatoknak el kell viselniük a kívülállók4 at, az ELN
án. "out-
E
tetszett a Szentléleknek
A Szentl és nekünk..." sidereket"? is, mint amilyen Martelli fiesolei pispősgi ele
élek segítsége, ami a katolikus taní Vt
zsinat tanbeli döntésein tás szerint a ; ogok tánt
árts
oríthatatlan harcosa vo lt § a Trentói 7 Zsinaton,
ek tévedhetetlenségét HESS
mi esetre sza vatolja, sem- besöszasás püspök, a szólásszabadság kamgéssze ő Ek edés te
sem zárja ki az igazság meg
találása iránti szorgos fá- 4 di ikáni Zsi . Egy
Egy zsinatnak
radozást, hanem feltétele védje
LÉ, az I. Vati mé Cggnzáta ét
zi És ösztönzi azt. Az iga ; káni Zsinaton (
találása egy közössége
4
n belül a vél
2 2
zság meg- intrikákkal is el kell tudni i bánnibá
, min t amil yene ketvis Simo igzgyé
emények és4 ellenvélemények ; úg
Manning szőttek, ésfir bízni
ttaágéyő
a kell benne, hogy a végé BEIn az igazságiz
és csak vé igazság marad győzedelmes. Hogy a KEKE ksssei
ran nagyon is emberi módon folynak a aim la jnönááai
etés4 azok tekin
intél vé vel szemben, hanem inká
télyé b i
rázna. Bólogató Jánosok gyülekezete nem zsinat lenne
hanem csak annak karikatúrája.

berség vámja, amit a zsinat

oknak is meg kell fizetniük,
tozás, amelyet a látható Egy az a tar-
háznak folyamatosan ki kell
lítenie az emberiség közepe egyen-
tte megvalósuló láthatóságáé
A zsinati előterjesztések rt.
még nem döntések. Lelkii
ösz tönzésből és nem kritizál smereti
ási vágyból
fakadt, amikor az I. Va-
tikáni Zsinat atyái a fegyel
mi kérdésekkel foglalkoz
jesztés hiányosságaira fig ó előter-
yelmeztettek, mint ahogya
mereti kötelességüknek tett n lelkiis-
ek eleget az elnökök, ami
gyalások rendjéről és előreh kor a tár-
aladásáról gondoskodtak.
is vannak a zsinatokon, sőt ,ellenzé , Pártok?
k"? is
van; azt is mondhatjuk,
hogy egy ellenzék nélküli
zsinat abba a gyanúba kev
hogy nem is valóban szabad eredne,
zsinat. Az antiochiaiak ell
kének Efezusban, és az enzé-
alexandriaiak ellenvélemén
Khalkédónban megvolt a yének
maga szerepe az igazság
lásában. Az ,ágostonos-isko megtalá-
la? Trientben jelentékenye
zájárult ahhoz, hogy a meg n hoz-
igazulásról szóló dekrétum
ben kiemelte a hitnek és Kri erő seb-
sztus igaz voltának jelentősé
A , középpártoknak? is meg gét .
van a maguk gondviseléss
feladata. Amint annak ide zerű
jén az , ifjú-nicaeaijak? zár
homousziosz körül folyó vitá ták le a
t, úgy segítette elő az I.
Zsinat középpártja a pápai Vatikáni
tévedhetetlenség lényegéne
tárainak tisztázását. k és ha-

148
149
 6. A II. VATIKÁNI ZSINAT
mazásával még teljesen hagyományos célkitűzések jegyében
indult meg, majd az első világháború óta a Maria-Laach-i
bencések (Odo Casel és mások) által kezdeményezett és a ka-
tolikus ifjúsági szervezetek valamint a klosterneuburgi Pius
Parsch ösztönzései révén egyre népszerűbbé váló liturgikus
A Trienti Zsinat, melynek dek mozgalomként terjedt el, és lassanként több európai országban
rétumai — mint a hit és az egy
eki - három évszázadon keresz ház- is meghonosodott. Az áldozathozatal lelkiségében, a szentségek
tül formálták és srattli
ín ili ez az Egyház
vételében, a Biblia olvasásában és az igehirdetésben ismerték
történetének ún. , frienti
fel , Krisztus misztikus testének" (corpus Christi mysticum)
: Nem lehet ugyanezt elmond leglényegesebb , megvalósulásait", és gyakorolták a plébániákon
ani az I. Vatikáni Zsinatról.
zsinat ugyanis nem vállalkoz Ez a és kisebb-nagyobb közösségi csoportokban.
ott arra, hogy dekrétumaiva
Egy ház hithirdetését, istentis l 2. A világiak aktivizálása, amelyet ugyancsak előkészített a
zteleti rendjét,lelkipásztori mun
káját CS szervezetét az ipar 19. század manapság gyakran méltánytalanul kezelt egyesületi
i forradalom utáni idősza
kéletesen megváltozott vis kban tö gyakorlata, főleg a laikus apostolkodás mozgalma, valamint a
zonyokhoz igazítsa. Csupán
natkozásban zárt le egy, a e vegi Katolikus Akció (Actio Catholica), amelyet XI. Piusz pápa is
trienti döntésekben nyitva
kérdéskört, amennyiben kim hag öté ajánlott és szorgalmazott. Ezek lelki gyökerei az új, a 19. század
ondta a Pápa primátusát és
talából fakadó csalatkozhat hiv klerikalizmusát csak lassanként túlszárnyaló egyházképből és
atlanságát. Azonban ezek
ciók is mindössze egy szeletét a defini. felfogásból táplálkoztak, mely abban a definícióban csúcsoso-
képezték az Egyházról eredetil
tervezett konstitúciónak, ame e I dott ki, miszerint az Egyház lényege szerint , Isten népe".
ly Trientben annak idején
azért 3. Az Egyház európai jellegének megváltoztatása, melyet
már az első világháború után — a püspököket is magába foglaló
helyi klérus kiépítésével — a missziós területeken XI. Piusz pápa
már a francia forradalom kezdett meg, majd a Japán és Kína számára kiadott pápai ,al-
és a szekularizáció súlyos ese
összezúzták a gallikánizmust ményei kalmazkodási utasítások" pontosabban is körvonalaztak; ezzel
és a radikális episzkopalizmus
tikai és gazdasági támaszait; ali. járt együtt a bíborosi kollégium ugyancsak XI. Piusz által már
nemkülönben súlyos csapást
vedett a szélsőséges kurial szen tervbe vett és utódai által végrehajtott átalakítása, mely az
izmus, valamint — az egyház
eltűnésével — a pápának, min i állam olaszok négy évszázadon keresztül fennállott kétharmados
t világi uralkodónak az eszm
út szabaddá vált az Egyház éje. Az többségének feladásához vezetett.
-fogalom ,Újra-átgondolása?
- ami nem kevésbé fontos előtt és 4. A katolikus Egyház sokáig távol tartotta magát az öku-
— magának az Egyháznak
megvalósítása" előtt, mely újra- menikus mozgalomtól, mely a 20. század kezdetétől egyre
igények az államtól való — a
CurÓpai országban beköve leg több közelebb hozta egymáshoz a Rómához nem kötődő egyházi
tkezett - megszabadulásbó
2 4 l és a közösségeket, majd a stockholmi, amsterdami, evanstoni és
újdelhii egyházi világkonferenciákon egy asztalhoz ültette őket,
zanatáÉt különböztetjük meg, és végül az Egyházak Világtanácsa és a Genfi Titkárság alapí-
: amel yek a száá zadforduló Ő
Egyházzal kapcsolatot felism ót tásában érte el csúcspontját.
eréseket elmélyítették:
k AZ eucharisztikus mozgal . De a nemzeti szocializmus elleni közös front, mely a hitleri
om, mely X. Piusz Pápa alat
gyakori áldozás - és a gyerme t a Németország katolikusait és hitvalló keresztényeit egymás mellé
kek szentáldozásának — szor
gal- állította, kapcsolatokhoz és megbeszélésekhez vezetett — kez-
150
151
 detben a Szent Officium
által tűrt, később helyesel
katolikus és evangé
gél
Le
liiku
kuss teológÓJ usok és eggyh
t módon n vál— mus" című, mely a régi hit és modern tudomány közötti kien-
ek teltek a yház
ázii férfi i
holland Willebrands ÖZÖ gesztelődést tűzte ki célul, erejét veszítette a történelmi rela-
Jc1 Freiburgban sz vezetésével Tasso j
ervezett katolikus tivizmus kimagasló képviselőinek működése következtében
Ökumenikus Taná
ács§ (Loisy és mások).
Nem volt hát híd? Tényleg kénytelen volt az Egyház abban a
toronyban maradni, amelybe Trient óta — a 19. század folyamán
aztán teljesen — visszahúzódott? Ez volt az , integralisták" meg-
győződése, akik a nyitottabb magatartást szorgalmazó ellen-
feleiket szívesen bélyegezték , liberális", azaz nem éppen meg-
bízható katolikusoknak.
fontolásokat.
A küzdelemnek nem a küzdő felek, hanem a századunkban
elBá é Bag
Odo Casel , Misztér bekövetkezett világtörténelmi fordulat következményei vetettek
iumteológiája? több vonat
vet s is A és legalább részben megalapozott
— ellentm ál, 1 véget. A két világháború nem csak a 19. század kultúroptimiz-
tól urak o) háznak, mint , jogi Egyháznak" a késő musára mért halálos csapást, hanem megszüntette Európa Vi-
láguralmi helyzetét is; meghozta az atomkorszakot és az , egyet-
len világ" tényének felismerését. Az emberiség a maga egészé-
teni — sőt, ez az ér
telmezés az 1917. ben egzisztenciális kérdésekkel került szembe (atomháború,
san kene megerősíté
gi e
Ze évi Codex Juri
st is látszott kapni —
.
népességrobbanás), amelyek mellett az Egyház — mint az üd-
mindezek ellenére e;
:

kiekeaeee
zt

ms e a Szentírásból
jei

és történetének elmé vösségre vonatkozó üzenet hordozója - sem mehetett el szó

ee út álkozó Egyház lyültebb
-te oló gia , melynek első nélkül. Az osztályharc helyére az iparosodott , gazdag országok"
máglábá a ke ús tanítóhi-
XII. Piusz Corpus és a fejlődésben elmaradott népek által képviselt , szegény
kekozátee e vén Christi Mysticum?
se meg. Heinrich Sch című országok" közötti ellentét lépett. A két politikai-hatalimi tömb-
Mlle lier alkotta meg ezz
kes gyház évszázad el ben - az emberről vallott felfogások különbözőségének ered-
ettemágyegk a" kifejezést. De
el ett már az ellenr e század
eformáció diadalma ményeként - eltérő társadalmi rendszerek kerültek szembe
] aza, nagyon is átérezte ma skodó
ga is az , úton lév egymással. A , világ", mely a 19. században saját autonómiáját
jellegét, hee. eszkat é ÁZ?
ológikus beteljesedés követelte és az Egyházat a sekrestyébe akarta zárni, újra kí-
;. 5Z a befelélé irányuló re Vr at
küzd? elem az E gyházÁZ váncsi lett az Egyház állásfoglalására és együttműködését kí-
kifelé irányalá cs újúj €é € s
ak az egyik oldala vol vánja.
vezet t egy ill álénsékk
új tájékozódásnak, e És az Egyháznak sem maradt más választása. Ha a világ vilá-
y Usztázását célozta. mely a , világhoz?
Amikor a Trienti Zsi fű ző dő gossága akar lenni, akkor szóba kell ereszkednie ezzel az ered-
még meg volt az,
amit kereszténységnek nat ő elk
neveztek, és létezé ményeire annyira büszke és szünet nélkül előretörtető, de ép-
JG s a
Fizetéstése új e ő j ; pen ezért széttöredezett és szorongó világgal, önmagját és saját
nem jellemezhető, működését — mint az igazság és kegyelem hordozója — hozzá
ztette de egyelőre még eu
á 4 magát szemben, rópai kell szabnia, lelkipásztori munkáját és missziós tevélkenységét
sét e né am el ytől IX. Piusz pél
esen elhatárolta es a felül kell vizsgálnia, és önmaga megszervezésében a lehető leg-
magát. A pápai
Leó pápa próbálkozott ezzel mag arenciklrviká irat nem
nagyobb , hatékonyságra" kell törekednie.
e ibahidn;at aföl: öttMoe.dernXIisII- Az Egyháznak be kell bizonyítania, hogy nem egyetlen kultú-
rához, a nyugati keresztény kultúrához van kötve, és hogy
152 nem

153
 áll szándékában azt az üdvösség
re vonatkozó üzenettel együtt
más kultúrákra — mint például tudatban — nem úgy, mint a Trienti Zsinat előestéjén -— nem élt a
a távol-keleti kultúrákra — rá-
kényszeríteni; hogy , európaizmust , zsinati megoldás" lehetősége.
ól? — mely a liturgiában és az
egyházművészetben, a teológiában
és a papképzésben régóta el-
sőbbséget élvez - el kíván szakadni Meghirdetés és előkészületek
és a kolonializmussal való,
az elmúlt évszázadokra jellemző
összefonódástól véglegesen
meg kíván szabadulni. Szerveze [ A II. Vatikáni Zsinat összehívása teljesen XXIII. János pápa
tének összpontosított irányítása,
melynek segítségével képes volt személyes tette volt. Igaz, hogy az egyháztörténet egyisozi pro
a 16. századi krízist átvészelni,
és az abszolutisztikus időszak fesszora tisztában volt az egyetemes zsinatok MENNEL KERES sz
nemzeti egyházak iránti törek-
véseinek közepette az egységet is igaz, hogy hosszú szófiai és konstantinápolyi né. od ;
megőrizni, most már lazítást
igényelt, hogy mind a régi, mind alatt jól megismerte a keleti egyházak zsinati gyakor e. j kitz ;
az új keresztény népek szaba-
dabban kifejleszthessék Saját amikor 1959. január 25-én a Szent Pál székesegyház an ta l
életüket és ehhez a nekik meg-
felelő formákat megtalálhassák. istentisztelet után a bíborosoknak bejelentette egy jee
A római kúria hivatali apparátu házmegyei szinódus és egy egyetemes zsinat assz gr
sát, mely lényegében még
ugyanaz volt, mint amit V. nem vázolt fel egy talán már régen dédelgetett és jól á na vk
Sixtus a Trienti Zsinat után
létre, e célnak megfelelően hozott tervet, hanem — amint azt többször is megerősítette — egy , felü
át kell alakítani; a kérdés,
milyen mértékű , hemzetközies hogy ől jött" tot követett. . .
ítés? lenne valóban kívánato
teljes mértékben nyitott maradt. s, TEA közé nknőst - az Egyházon belül is, de talán még vsz
És pótolni kellett azt is, ami az gosabban azon kívül -, mint a harsonák zúgása. jon a pép
I. Vatikáni Zsinatból kima-
radt; az ember csaknem kísértés egy nagyszabású egység-zsinatot tervez tgjirtetátvémi ét. gl 4
be esik, hogy azt mondja: ... ami
szerencsére kimaradt, mert akko egyház és egyházi közösség képviselőinek részvéte évő hi. vk
r még a jövő új partjait csak a
látnokok látták. Csak az utolsó tala használt , ökumenikus" kifejezés ezt az értelmezést á ; t
pápák tevékenységének felülete
és bizonyára előítéletektől elho s alátámasztani, mivel — amióta csak az "ökumenikus mozga sea
mályosított szemlélete lehet
képes arra, hogy ne vegye észr létezett — ezzel a jelzővel jelölték a keresztények FEE
e azokat a kezdeményező lépé
seket, amelyeket a messzetekint - nyuló törekvéseket. Elfelejtették, hogy a katolikus szó geNleS a
ő XI. Piusz és utódja, XII. Pius
tettek meg; ez utóbbinak enciklikái z ban és az egyházi törvénykönyvben is a prés 0ecu rni
és beszédei érdemben fog-
lalkoztak a világ valamennyi nyo cum" mindig is az általános, az egész Egyházat átfogó egy.
masztó erkölcsi problémájával.
Az ezzel kapcsolatos vita nem akör inat megnevezése volt. pulya
ül folyik, hogy túl sokat, vagy
túl keveset tett-e, hanem hogy vajo temlléseö valój ában a katolikus Egyház általános e ke
n a kellő időben a megfelelő
szavakkal érvelt-e? ta összehívni, de kezdettől fogva — és kezdetben még rk e.
Az Egyháznak és a mai világgal tabban, mint a zsinat későbbi szakaszában 941A szeme előtt s. e
szembeni újstílusú kapcso-
latának ezen időkben kifejlődött gett a Rómától elszakadt keresztények bármilyen tank u.
értelmezése egy folyamat ered-
ménye volt, mely már hosszabb megvalósuló részvétele, ami az egységhez vezető első épés a
ideje kezdetét vette. Kérdéses-
nek kell tartanunk, hogy az egye hetne. Az , Osservatore Romano" az emlékezetes Etot
sek által XII. Piusz pápának
tulajdonított gondolat — e szem szóló beszámolójában a pápa azon szándékáról ze t, e
léletbeli változás számára egy
egyetemes zsinat révén áttörést , meghívja az elkülönült közösségeket az egység osézzggecésáa
biztosítani — több volt-e, mint
egy, az egyéb megoldások közö Hogy a zsinatra történt meghívást nem csak ho mi 4 és
tt mérlegelt lehetőség? A köz-
nak szánták, az végérvényesen csak azon a sajtókon ee ;
derült ki, amelyet 1959. október 25-én Tardini bíboros állam
154
155
 hon,
titkár tartott; itt merült
! fel előszö
SZÓT a későb ugyanazokat a fel-
sziókkal foglalkozó bizottságok lényegében
é b megvalósí
külöléleéti köte see központi hivatalok,
közösségeket is szülltszáik fell látták el, mint a hasonló nevű
adatokat
zsinati bizottságok
szükKözben a. böjvtétásí amelyek vezetői egyszersmind a megfelelő
leg teákkazta za ; az eljövendő zsina Bizottsága nem
e MTtSeE ess feladatát. Az előké -l elnökei lettek. Csak a Laikus Apostolkodás
születek belgdtádi egáci óra, mivel ilyen kong-
le vk jus támaszkodhatott egy kúriai kongr
17-én megalakított bizottság - latin nevén
fefentéss azntet regáció ez idő szerint még nem működött.
eret 71959: június 30-i első ülésén ki bizottságokat az
jiljeejéssi melett áznak törekednie kell arra, hogy ,,... Ha összehasonlítjuk ezeket az előkészítő
akkor több jelentős
ked adítkeee
hűen a I. Vatikáni Zsinat öt hasonló bizottságával,
amelyre támaszkodik, és a megváltoztatha- zsinat bizottságai
jerseteatt . különbséget figyelhetünk meg: a szerveződő
Brest az Isteni Alapító rábízott, ... fogva is — szorosab-
oder ekék § , ettekkel Ismét erősítse meg, tekint
életét az elnökökön keresztül — és összetételüknél
ettel a alokhoz kötődnek, ame-
KRTNNNESERÉB ES ban, mint bármikor, a központi hivat
sajátosságára és kihívására". Ami annyit k meg; szemben az
kerülték esés lyekben a kúria hagyományai testesülte
e orm - bár a reform szót most itt és később is i csaknem kizárólag
tntliatk al 8 ggiornamento , azaz érdemi számvetés I. Vatikáni Zsinattal, melynek bizottsága
magán a zsinaton
, amint a pápa később nevezte.
a k teológusokból és kánonjogászokból - tehát
ől álltak, ezek a
és mes Gi előkészítése azzal kezdő fr. szavazati joggal nem rendelkező — szakértőkb
ből és rendfőnökök-
s szerzetes rendf
knűké
dött, hogy minden püspök bizottságok mintegy fele részben püspökök
mac őnök, ; továbbá az egyetemek ésé teológiai zsinati atyákból te-
ét ee
i fa- ből, tehát szavazati joggal is rendelkező
hogy a tanácskozás programjár azzal járt, hogy túl-
ve eleste E at nyújtsák be. A beérkezett a vődtek össze. Az első szervezeti sajátosság
így mondanunk — a
tett tátszlón
2812 javasl a- ságosan is alávetette — ma már szabad
ommissio antepreparatoria átnézte és appa rátu s befolyásának;
esete osztá- bizottságokat a kuriális hivatalnoki
a illetékes kuriális hivataloknak, amely a jövőbeni zsinati
mrbsásá
ek a második emelte a bizottságok súlyát, mivel
Mina javaslatait és útmutatásait (hropositatsés ővé, hogy a megtár-
fan ké sze ő az anyag első rendezése így atyák részvétele nem csak azt tette lehet
enek, hanem őket a
gi , Superno Dei nutu? c ímű motupropri j
lezárult, az 1960 gyalandó témákkal alaposan megismerkedj
szakértőivé tette.
be MI set
o indította ; később megalakítandó zsinati bizottságok
következő szakaszát al a javas latok előkészítése tekin-
mez Min enekelőtt megál Az említett tíz bizottságg
megállap lapította a kü. szöbö
öbön n álló nem kötődő egyházi
bizattság
álló z zsi
éogetetáeleea Zsinat-nak fogják hívni. Tíz ét: tetében egyenjogú, de mint a Rómához
e, e funkciójában ama-
jesztsét sét gk
előkészítő közösségekkel való kapcsolattartás szerv
tarts preparatoria) fog alakulni az előter- a Keresztény Egység
ejéttáságájees EZEKET zokén túlmenő illetékességgel működött
kidolgozására. Ezek közül kilenc —
Titkársága Bea bíboros vezetésével.
felülvizsgálatát és
szerv
ee. ezetileg : — a issmai kú E testületek által kidolgozott tervezetek
kéne mikre Központi Bizottság
Mk povdeles rel;
ireenti
évő közpo selkhiv
te pedig
i egyeztetését a pápa elnöklete alatt működő
Bizottság dolgozta ki a fanítáktnata kívül — egyebek mellett
s jalamennyi kérdést, amelyek a Szent Offici t, végezte, melybe a bizottságok elnökein
erenciák elnökei, össze-
€ ssége alá tartoztak; a Püspöki és - a nemzeti és regionális püspöki konf
főnök is beletartozott.
EEgitánsaeee megfelelt a künzi
Egyhá zmegye-kor-
kor: sen 85 bíboros, püspök és szerzetes rend
és 29 tanácsadóra
kaséeea fegyelmi Bizottság pedig
széstiált kon gregációnak, 1961 végéig ezek száma 102 bizottsági tagra
kinevezése révén a
a zsinat ügyeiv el foglalkozó
gációnak. A szentségekkel, az egyházi emelkedett. Mivel az újabb és újabb tagok
összes bizottsági tagok
szerzetesrendekkel, a liturgiával, a kelet
mányokkal, a bizottságok is folyamatosan bővültek, az
i egyháza akkal és misz-
156 157
 szá ma 1961 vég égéén 827 főr
Ő e emelkedett, melyne
e része Európából jött. k csaknem két sem volt hiábavaló. A tervezetekben mindenesetre elkészült egy
Z előkészítő bizottságok — terjedelménél fogva az első pillantásra nyomasztó, és a bi-
munkáját az 1960 őszétő
l 1962 zonyára ismételten egyoldalú válogatás révén még csak nem is
kielégítő — anyag a tulajdonképpeni zsinati munkához.
Az előkészítő munkálatokat szigorú titoktartás övezte, így
azokból valóban kevés került a nyilvánosság elé . Amivel az is
együtt járt, hogy bizonyos csalódottság kezdett a közvélemény-
ben elharapózni, például az 1960. január 24. és 31. között ülé-
sező római egyházmegyei zsinat alkalmával, mely munkája so-
rán teljes mértékben a hagyományos vonalat követte, és nagyon
gyakorlat felleltározásának tű í keveset mutatott fel a merész reformok és nagyvonalú öku-
ádiss
ki remélt bátor elíenyomme menizmus iránti hajlandóságból, amelyek szellemisége akkor
ra Jokba [de tönzósát
é é Ar) életé E : már számos könyvben és tanulmányban meghatározó irányzat-
lalkozó liCiriaci bíb ee vel egy házfegyelmi szempontból fog- ként jelent meg. Sok pap és laikus feszült — részben túlfeszített —
összeállított 17 t Net vezetésével dolgozó - bizottság által várakozással tekintett a jövőbe; sokan nem tudatosították ma-
vorrásáv aj -. vé e. - valójában több szöveg össze-
gukban, hogy a zsinatok sohasem nyitottak teret forradalmi
bíboros alatt működő kez hagy Ott Jóvá a zsinat; az Ottaviani
áldo lgozásak uti jellegű megmozdulásoknak, sokkal inkább arra törekedtek,
ő cológiai Bizottság 6 tervezetéből
mltérjéi üdít e án — csak kettő,
— teljes hogy a szükséges újat a bevált régivel kössék össze.
a Szentségi Bizottság 9 terve-
Látürgikus tleetk sem nyerte el a zsina Nem lehetett azonban hallatlanná tenni a püspökök köréből
t jóváhagyását. Csupán a
Kázűkekas, e ság, a Szerzetesrendek Bizo felhangzó kívánságot, hogy a zsinat , valamennyi", a világ fej-
ttsága és a Laikus lődéséből adódó problémával foglalkozzon (a francia bíbo-
amelyek a vonael ezga
tkoz terjesztett elő egy-egy dokumentumot
ó zsina rosok és érsekek 1961. október 26-i üzenete), hogy az Egyház a
ti dekrétumok kiindulópontját szó valódi értelmében legyen , univerzális? (Frings bíboros nyi-
készíte úm le
Ke Ő e ől ÖSSZ
ö latkozata Genovában 1961. november 19-én), hogy szükség van
EVONÁS4 És átdolgozás révé
Bönbíbez n 2 zsinati a decentralizációra (Alfrink bíboros) és az ökumenizmus újabb
os vál a Papképzésről és a keresztény
Bizottság és a fal nevelésről a és mélyebb értelmezésére (Jaeger érsek). 1962 februárjában
a által kidolgozott 4 szöveg — a Teol
történt összeg ógiai Montini milánói érsek ,, a püspöki méltóság lényegének és funk-
eti] gyházak Bizottságának rokon
szulradégenőt szövegével ciójának" újragondolását szorgalmazta, , összhangban a római
ee - az ökumenizmusról, a vallás-
kmakösréseűéste ee mkeresztény vallásokról szóló
pápasággal"; azt remélte továbbá, hogy az elmélyültebb értel-
dokumen- mezés képessé fogja tenni az Egyházat arra, hogy az idők kö-
n ATV ttln
zsi a e itá előtő t gyak vetelményeinek meg tudjon felélni. Egyszersmind óvott attól,
ran lehetett hallani, hogy a
drltrata hegye ez a véle egyháztörtén hogy a zsinatot bárki is csodálatos és közvetlen hatású gyógy-
et legjobban előkészített
ig eleznán élemény a viták megkezdése szernek tekintse.
véllék, igya ke után a tárgya- A vártnál korábban, már 1961. december 25-én megjelent a
végletbe csapott át: sokan
krgesáeói zsé h észítés munkája csak most
úgy , Humanae salutis" című konstitúció, mely a zsinatot a követ-
kezdődik. Noha kező évre — de a megnyitás napjának közlése nélkül - Rómába
elégítette ki , hogy az előkészített tervezet
ek egyike sem hívta össze; az 1962. február 2-án közzétett , Concilium diu"
a zsinatot, az előkészítő bizottsá
gok munkája még- aztán október 11-ében rögzítésre került a
motuproprio-ban
158
159
 megnyitás napja is. A zsinat fela
datait ez a dokumentum is csak
általánosságokban körvonalazva szakértők (periti) és a megfigyelők (observatores); nem vehet-
vetítette előre. Bár az Egyház
egységének munkálásá t a pápai irat nem említette nek viszont részt a zsinati atyák által a tanácskozásba bevont
megis történt ebben kifejezetten privát teológusok és kánonjogászok. Ehhez a három kategó-
az irányban is egy konkrét
bíboros titkársága felhívta a Róm lépés: Bed riához a negyedik ülésszak óta egy negyedik is járult, a hallgatók
ával nem egyesült egyházakat
és egyházi közösségeket, hogy csoportja (auditores), akik először csak laikus férfiak voltak, de
küldjenek a zsinatra hivatalos
megfigyelőke t. Protestáns körökben ked később nőket és papokat is meghívtak közéjük.
talált a meghívás, mint a kele vezőbb fogadtatásra
A teljes ülések vagy , általános kongregációk" vezetése az
ti egyházaknál: az anglikán
- melynek feje, Fisher canter egyház első ülésszak folyamán a pápa által kinevezett tíz elnök egyi-
buryi érsek, 1960. dededseg
té a pápát - három képviselőt küld Záll kének feladatát képezte; ezek a következő bíborosok voltak:
h gélikus egyháza pedig a heidel
ött, Ném eto rsz ág Tisserant, Liénart, Tappouni, Gilroy, Spellmann, Plá y Daniel,
bergi Schlink professzorral
épviseltette magát; eleget Frings, Ruffini, Caggiano és Alfrink. A második ülésszak meg-
tett a meghívásnak a Luther
kaűstret, Világszövetség, ánus és kezdésekor ezt a tisztséget négy, VI. Pál pápa által kinevezett
valamint az Ökuménikus Tan
ansaenász el visz
ű ont tel ács; moderátor vette át, Agagianian, Döpfner, Lercaro és Suenens
a ek
görög- orthodox egyházáz feje,
fej Athenagoras bíborosok. Ezek képezték az elnökökkel és a még XXIII. János
gin moszkvai pátriárkátus hev esen agitált a vatikáni , sziré-
pápa által létrehozott Koordinációs Bizottság tagjaival az El-
nek ; ellen. Annál nagyobb nöki Tanácsot, mely Cicognani bíboros államtitkár elnöklete
meglepetést keltett, amikor
nyitás előestéjén ismertté a meg- alatt ülésezett, és a zsinat tulajdonképpeni irányító szerveként
vált, hogy Alexij pátriárka
viselője útban van Róma felé két kép. működött.
; gyanítani lehet, hogy a látv
fordulat Bea bíboros legközvet án 05 A zsinat tanácskozásra és döntéshozatalra hivatott szerve a
lenebb munkatársának Will
brandsnak moszkvai látogatá e- szavazati joggal bíró tagok teljes ülése, tehát az általános kong-
sával függ össze. A példát kés
többi pátriárkátusok is köve őbb regáció volt, mely naponta 9-től 12,30 óráig a Szent Péter bazi-
tték.
A megfigyelők helyzete — ami Mé lika zsinati aulává alakított középhajójában tartotta gyűléseit.
teljesen új a zsinatok történe-
Az elnökök - és később a moderátorok is — a konfesszió-oltár
előtt foglaltak helyet, a jobbjukon elhelyezett emelvényen ültek
a bíborosok, a baloldalin a pátriárkák; azután következtek
Ügyrend és ügymenet mindkét oldalon az érsekek, majd a püspökök, kinevezésük
szerinti sorrendben.
h az in augusztus 6-i ,Appropinguante A szerzetes rendfőnökök a legelső emelvényen foglaltak he-
pp prio- an a pápa előírta Concilio" című mo- lyet, a szakértők pedig a többi tribünön. A megfigyelők számára
a zsinat ügyrendjét (Ordo conc
occumenici Vaticani II. cele ilii az elnökségtől balra felállított emelvényt jelölték ki, a hallgatók
brandi), melynek néhány pont
második ülésszak előtt mód ját a számára a főoltár többi oldalán lévőket. Mindegyik általános
osították, majd a harmadik
zonyos kiegészítésekkel látt előtt bi- kongregációt ünnepélyes — gyakran keleti vagy szláv rítus szerint
ák el. Az ügyrend 70 cikkel
körül a résztvevők teendőit ybe n írta mondott — szentmisével nyitottak meg.
és szabályozta az ügymenetet
Szavazati joggal bíró zsinati is Az általános kongregációk elé terjesztendő tervezetek (szké-
tagok (zsinati atyák? a szó
donképpeni értelmében) az tudj. mák) előkészítésére és átdolgozására tíz állandó bizottság szol-
összes megyés-, címzetes- és
püspök , valamint az exempt szerzetes se éd. gált, mindegyikben 24 zsinati atyával, akik 2/3 részét a zsinat
ken kívül részt vesznek a telj rendek rendfőnökei ze.
es üléseken a pápa által meghív választotta, 1/3 részét a pápa nevezte ki. A bizottsági tagok
ott számát a szavazategyenlőséget elkerülendő már kevéssel később
160
161
 25 főre, a harmadik ülésszak kezdetekor pedig 31 főre emelté
Az elnökséget a pápa által kinevezett bíboros látta el, akit
k. tagja tartalmilag kifejtette. Aki akár az előterjesztés kel esatza,
elnökhelyettes — a harmadik ülésszaktól még egy másodi
egy akár egy részéhez hozzá kívánt szólni, annak 3 (késő is ) ki p
valamint egy titkár segített. A szakértőket az egyes bizott
k is —, pal korábban a főtitkárnál szóra kellett TNEEMKENÁBI a fi
hoz osztották be, szükség esetén azonban bármelyik bizotts
ságok- zászólás idejét 10 (később 8) percre korlátozták; a latin nye
ág álatát kötelezővé tették. mi:
igénybe vehette őket. írás-
w me módosítására vonatkoz ó javaslato kat (modi)
A következő tíz zsinati bizottság a tíz előkészítő bizotts óta Bele esdi
ág- ban is be kellett nyújtani. A második ülésszak
nak felelt meg: a Teológiai Bizottság Ottaviani bíboros azt a
tése alatt, a Püspöki és Egyházmegyekormányzati Bizott
veze- ügyrend 57.§. 6. cikkelye alapján a moderátor
(Marella), a Keleti Egyházak Bizottsága (Cicognani), a
ság nyert, hogy egyszerű szótöbbséggel befejezettnek nyilváni 1 4
ségi Bizottság (Marella), a Papság és a Keresztény
Szent- vitát, akkor is, ha nem minden szólásra jelentkezett juto
Nép Egy-
házfegyelmével Foglalkozó Bizottság (Ciriaci), a Szerzetesren szóhoz; írásban azonban ezek is benyújthatták megjegyzései et.
dek Bizottsága ( Valeri), a Missziós Bizottság (Agagianian)
- Ezen túlmenően valamennyi bíboros és minden egyes zsinat
Liturgikus Bizottság (Larraona), a Papképzés és a Katoli
, a atya még a vita lezárása után is szót kapott, ha legalább bé veg
kus nevében kívánt szólni; ezt a számot később hetvenre eme té K.
Oktatás és Nevelés Bizottsága (Pizzardo), a Laikus Aposto
kodás Bizottsága (Cento). A bizottságokat felhatalmazták,
l- Az általános kongregációkon folyó vitákat vagy általános
hogy vitának nevezték, ha a szkémáról, mint egészről e
a dokumentumok egyes részeinek kidolgozásához albizot ks
tsá- különleges vitának, ha annak csak egyes kzeeár
gokat alakítsanak. Bizonyos szövegek elkészítéséhez több
eset- lönbségtételnek csak akkor volt értelme, ha az álta jö
ben is vegyes bizottságokat alakítottak, amelyek a két —
ban illetékes — bizottság tagjaiból tevődtek össze.
a tárgy- során abban már egyetértés jött létre, hogy a vitatott sz éle
AZ egész zsinati apparátus működéséért a titkárság volt fe- további munka alapjául megfelel. Ez a minősítés azonban e
ran nem született meg sem azonnal, sem maradéktalanul. ;
lelős, melynek élén a főtitkár, Felici érsek állt, mellett
e öt püs- előterjesztések elutasítását az 1963. évi módosíto tt észen
pök altitkárként működött. A titkárságba tagolódott be § ,
a zsinati olymódon is megkönnyítette, hogy ezután már me
sajtóhivatal, amelynek kezdetben száraz, a viták meneté
t inkább hozzá az egyszerű többség, míg az elfogadáshoz továbbra
elkendőző, mint visszaadó beszámolói a későbbiek során
az ál- -os többség volt szükséges.
talános kongregációk minden eseményét és az elhang
szédeket és megnyilatkozásokat gondosan megörökített
zott be- E kanáltje a sákámát dgöjÁLaŐI véve elfogadták, akkor az a
végül á zsinat lefolyásának félhivatalos krónikájává álltak
ék, és módosító javaslatokkal együtt visszakerült a bizottságba, vtNt
A nagy nyelvterületek püspökei ezenkívül saját sajtók
össze. nek döntenie kellett, melyik javaslatot fogadja el, és melyike
tokat is fenntartottak, ahol rendszeresen sajtók
özpon- utasítja vissza; ennek megfelelően dolgozták ki a ezt osztó
rendeztek.
onferenciákat get, mely ismét a plenáris ülés elé került. A fontos mó HV ke
ról igennel (placet) vagy nemmel (non placet) e ntén
A 30.-tól a 36.-ig terjedő cikkelyekben csak alapvonalaib dos tö Az e
an a szöveg a zárószav azáson elnyerte a kétharma
előírt ügymenet a zsinati gyakorlatban a következő formát
öl- lyeslő szavazatát, csak akkor mehetett végbe ü mánleregnéeé
tötte: a bizottság által előkészített szkémát kinyomtatva
osztották a zsinati atyák, a szakértők és a megfigyelők
szét- a dekrétum elfogadása a pápa általi jóváhagyással és kihirde-
között, és
-— miután a tartalmának áttanulmányozásához szüksé 24"

ék kalasűi dekrétumok létrejöttének ezen komplikált it

.
ges idő 5 ú út

eltelt — az általános kongregációban egy ugyancsak nyomta

előterjesztett írásos anyag alapján a bizottság elnöke vagy
tva megadta minden zsinati atyának és -— még kényes kérdésel an
egyik is — a kisebbségnek is a lehetőséget, hogy nézeteiket érvénye
162 163
 síthessék. Minden szót alapos
an mérlegeltek hogy a félr
téseket elkerüljék; másrészt nem eér- bejáratához. A pápát, amint az szokásos volt, hordszéken vitték,
lehet tagadni, hogy a lehetőle ő azonban a bazilika bejáratánál elhagyta azt és gyalog ment a
minden kívánság kielégítésére
irányuló törekvés olykor a hel zsinati atyák sorai között a részére fölállított egyszerű trónszék-
selt döntések világosságának e.
rovására ment. Kezdetben
résztvevő számára nem volt kás hez; nem viselt tiarát, hanem csak mitrát.
könnyű a beszédeket és hozz
szólásokat követni, de a féle á- A szertartás alapvetően ugyanaz maradt, mint ami szoká-
lem, hogy a latin nyelv eltérő
tése nagyon megnehezíti majd kiej- sossá vált a vienne-i zsinat óta: , Veni creator" és a Szentlélekről
a megértést, nem igazolódott.
nagy világnyelvekre történő szim A mondott szentmise, amit Tisserant bíboros mutatott be: az
ultán fordítást lehetővé tévő, evangélium trónra helyezése az elnökségi asztal előtt elhelyezett
már fel is szerelt berendezés hasz és
nálatáról végül is lemondtak zsinati oltáron; a hitvallás letétele; az , Adsumus? zsinati imád-
Az ülőhelyek minden egyes
blokkjának saját mikrofonja volt
a szónokoknak és hozzászólókn ság elmondása; az evangélium eléneklése (Mt 28, 18-20 és 16,
ak tehát nem kellett a terjedel
mes aulában hosszú utakat meg . 13-18) latin, görög, ószláv és arab nyelven; végül a pápa meg-
tenniük. A szavazatok össze- nyitó beszéde.
számolását — amellyel az I. Vati
káni Zsinaton annyi értékes
ment veszendőbe - gépi fel idő A pápa beszéde még egyszer utalt a zsinat feladataira, ismét
dolgozású lyukkártyarendszerrel
dották meg; a modern technika ol- anélkül, hogy részletekbe ment volna: közel hozni az emberek-
legyőzte a tömeg problémáját.
I A pápa és a zsinat történelm hez a lehető leghatékonyabb módon a hagyomány megszentelt
ileg oly súlyosan megterhelt kincseit, tekintetbe véve a megváltozott életkörülményeket és
viszonya ezen a zsinaton is bizo
nyos feszültségekhez vezetett
pápa, az Egyház feje, egysze A az eltérő társadalmi struktúrákat; nincs szükség tévedések
rsmind — mint Róma püspök
tagja 15 a zsinatnak. És mint ilye e - elítélésére; a hagyományokban örökölt tanítások erejét kell
n, alkalmat kellett kapnia hogy
nézeteit közölni tudja. Ez tört teljes mélységükben kifejteni. Említés történt a zsinat pasz-
énhetett a megnyitáskor és égyé
alkalmakkor a zsinathoz inté b torális feladatairól is, amiket ettől kezdve sokan és sokszor fog-
zett beszédeiben és írásbeli
netei révén; a normális — de ren üze- nak ismételni.
dszeresen csak a zsinat vége Az Egyház történetében még soha nem ért el egy zsinat ilyen
követett — út számára is az volt, felé
hogy módosító javaslatait a bi- fokú sajtónyilvánosságot, mint a II. Vatikáni Zsinat ezekben a
zottságok részére megküldte.
Viszont a zsinat fejeként járt
pápa, amikor kinevezte az eln el a napokban. A televíziós és rádiótársaságok csaknem egész napon
ökség tagjait és a bizottsági tago
egy részét, kibocsáj k át közvetítették a megnyitó ülést, és így az esemény lefolyását
totta az ügyrendet, és ami
, Szinodálisan" már elfogado kor a zsinat által csaknem a Föld valamennyi lakott helyén követni lehetett. Ke-
tt dekrétumokat nyilvános
hagyta és törvén an jóvá- reken ezer riporter képviselte a világsajtót és a nagy hírügynök-
yerőre emelte.
ségeket. A nagy és mindenkit izgató kérdés az volt: meg fog-e
felelni ez a zsinat azoknak az elvárásoknak, melyeket az em-
A nagy meglepetés
berek a zsinat meghirdetése óta vele szemben támasztottak?
Az 1962. október 11-i megnyi Vagy pedig csupán az Egyház nagyságának, univerzalitásának,
tó ülés nagyszerűségben jóva
meghaladta az I. Vatikáni Zsin l belső egységének és mindezeken keresztül hatalmának egy
at megnyitását, mely Ullathorn
Püspökben annak idején olya e újabb, jóllehet nagyszerű bemutatása lesz.
n mély benyomást keltett. 254
szavazati joggal bíró zsinati 0 A zsinat kétségkívül az Egyház univerzalitásának demonst-
atya vett részt a megnyitón,
résztvevők soha korábban nem ami a rációja volt. A Trienti Zsinaton csak Európa országai képvi-
tapasztalt magas számát jelent
A palástot és fehér mitrát vise seltették magukat és azok is igen különböző mértékben; még az
lő püspökök hosszú menete I. Vatikáni zsinaton is az európai országok püspökei voltak
Vatikán bronzkapuján keresztü a
l haladt a Szent Péter bazilika
többségben, méghozzá nyomasztó többségben; most azonban az
164
165
 TT

nuropat pünpökök kisebbségben voltak. Minden konti

Te emberfajta képviselve volt. A latin rítusú
É Amerikából, 25 Észak-Amerikából, 19 Ázsiából és Óceániából,
püspököli 7 Afrikából származott; Európából 20 olaszt, 16 franciát, 11
mitrat között látni lehetett a keleti rítusú fő
missziókban működő szakállas kevmézsérapáne
ái németet, 10 spanyolt, 5 lengyelt, és 21 egyéb országokból szár-
árai ott 8 d kre j mazó bizottsági tagot választottak. Az olaszok súlyát a pápai
részben még ugyancsak fiatal indiai, kínai
pökök.
és feket bő A pásb kinevezések jelentékenyen megnövelték: a pápa minden bi-
j ks erat zottságba 9 tagot nevezett ki (az eredetileg tervezett 8 fő he-
ovivas KEZES jének - összehasonlítva az
I. Vatikáni Zsinaton lyett); közöttük számosan a kuriális hivatalok tisztviselői voltak.
e era — 08 8 em megháromszorozódott. Anélkül,
hogy Az október 13-i és a 16-i plenáris ülések bővelkedtek , drá-
niuk, jóval több mint kétezer,a Föld legtávolabbi tájm gen ag
iuk, jóva ntk , a Föld legtávolabbi tájain működő
mai? pillanatokban. A zsinat ezeken az üléseken tette nyilván-
valóvá akaratát, miszerint saját mérlegelése és lelkiismerete
sápbt jöhetett Rómába napok sőt órák
alatt. Fölna ülsat ad alapján kíván döntéseket hozni, és nem hajlandó egyszerűen
és, fnáreség egyáltalán ilyen nagyra mérete
ep ogy komolyan és tárgyszerűen megvitasson
zett gyülekezet jóváhagyni azt, amit neki javasoltak vagy eléje terjesztettek. A
e 74 e vajon azzal megelégedni, hogy az előkész
valamit? Nem püspöki testületnek, mint egésznek, illetve a többségnek ez a
ített szkémákra saját akarata, egyszersmind a csoportosulások — a , pártok" szó
án némi retusálás után, egyszerűen rábólintson?
a zsinat néhány héten belül bizonyára be
Mert kk j félrevezető lenne — megkülönböztethetősége még világosab-
is fejeződik N a ke- ban láthatóvá lett a liturgikus szkéma fölötti vita során, mely
vesen voltak, akik ezt várták és ebben
reménykedtek Ha a. október 22-én kezdődött és november 14-ig tartott. Ezt meg-
rosan csalódniuk kellett.
zattal ébe 13-i első általános kongregáció
E előzően, október 20-án bocsájtott ki a zsinat egy, négy francia
ks izottságok megválasztása szerepelt.
napirendjén a zsi- püspök által megfogalmazott, a pápa nevében a zsinat elé ter-
A tíz szavazócédulán jesztett és a világnak szóló nyilatkozatot, mely minden ember
kite pttslse mindegyikén tizenhat név szerepelt, a főtitkár
j i .. esíttette számára meghirdette ,, az üdvösség, a szeretet, és a béke üze-
a zsinat résztvevőinek azokat a listákat is,
ke
ame- netét, melyet Jézus Krisztus hozott a világba és az Egyházra
e TzőtA bizottságokba jelölt zsinati átyák-nevei
e pelte tés bízott."
ezek valamennyien a kúria jelöltjei voltak.
Ilen az eljárás
Ez A liturgikus szkéma a liturgikus mozgalom alapgondolatát
ellen előbb Liénárt lille-i bíboros majd
részletesebben
nál tette magáévá, miszerint a keresztény ne csak passzívan vegyen
Frings kölni bíboros jelentette be kifó ás
9 a részt az istentiszteleten, hanem abban cselekvően működjék
et a zsinati atyák kevéssé ismerik; tekintettel
elesett ee ezeték hogy azt gondosan
a válezznán közre: ne csak hallgatója legyen, hanem imádkozzék is együtt. A
előkészítsék; ezért szkéma ebben az értelemben javasolta a népnyelv messzemenő,
gezáetaln ee nappal történő elhalasztását javasolták.
Ne ázatán tetszésnyilvánítás mellett fogadt
A a helyi püspöki konferenciák által meghatározandó bevezetését
ák el és az istentiszteletbe illetve a szentségek kiszolgáltatásakor, és
úk fe ekgzű előirányozta a liturgikus könyvek reformját, sőt a két szín alatti
napokban összeültek az országok -— illetve
aatin n erika vonatkozásában a régiók — püspöki szentáldozás bevezetését, egyelőre meghatározott ünnepélyes
urát Est és összeállították a saját választási
konfer alkalmakkor. A kérdések kapcsán fellobbant az ellentét az
ssikeresebbnek
listáikat, A úgynevezett , haladók és a tradicionalisták" között, mely ellentét
a Közép-Európa é
saiból összeállított fisták bizonyultak, mmátvb
i Á T — esetenként változó csoportosulásokban — a zsinat tevékeny-
a sá . minden ségét, annak egész tartama alatt, jellemezte.
részéről származó kiváló szakértőket is figyel
embe úl sk. Az Azoknak az országoknak püspökei, amelyekben a liturgikus
október 16-án megválasztott 160 bizottsági
tag között 26Latin mozgalom már sikereket ért el és gyökeret eresztett — a német
166
167
 nyelvű sétány Franciaország, Észak-Itália,
ma melle
az USA — a szké lom belső köreiben már korábban napirenden voltak: az ere-
elletttt foglafo ltak állást (Frin gs, Döpfn Ö er,ú Feltinny. , Lercaro j detileg a szerzetesi közösségek számára összeállított breviárium
een h Ritter bíborosok), mások hevesen támadták
a latin ima és olvasmányanyagának módosítása a rendszerint magá-
ny kt a árcsak részleges — kiiktatását, illetv
e a népnyelv be- nyos életet folytató világi papság lelkiségi igényei szerint, a
hete hez tsak pont konferenciáknak e
folyamatba történő szentírási olvasmányok jobb válogatása és felosztása (miáltal az
bekapc solásáát. Ottaviani
in bíboros szinte könyö
jon eztet, gondolják meg az atyák, hogy
yörgö
rgö tt a plenárisi egyébként is ajánlott magán szentírásolvasás sem vált volna
TEN ÉKEK tala- fölöslegessé); a szentek ünnepeinek megritkítása a krisztocent-
m 1
nak, és javasolta, , hogy
hogy az szkémát átdolggozásozás céljáb céliá ól rikus egyházi év kialakítása érdekében. A naptárreform kérdé-
Me az általa vezetett Teológiai Bizottsághoz, förmé
kostagóli se, a húsvét időpontjának rögzítésével; az egyházi zene és az
az e keverek; hogy azt a tradíció szellemébe
A u jő ákon nyugvó tradíció szellemében
n - méghozzá egyházművészet kérdései.
— átdolgoztassa A november 14-i szavazás eredményeképpen az atyák nagy
ket miálnzodek közül számosan helyeselte
k neki (például többsége (2162 :46--7 tartózkodás) helyeselte a szkéma további
1Dboros), köztük magas beosztású kúriai
Á kidolgozását a vitában elhangzottak értelmében. Még mielőtt a
(Parente, 8 Staffa 3 Dante), , de de mégmé amerikaiak ikaiak is is ((Spel
kelklmann
eete zsinat december 7-én feloszlott volna, jóváhagyta (180 fenn-
Hé Intyre); de nem támogatták a missziós
országok számbeli- tartással) a bizottság által újrafogalmazott első részt.
:8 erős püspöki testületei (Gracias kardinális annak titkára,
Bombavből A Teológiai Bizottság — és mindenekelőtt
kínai Lokuang és mások).
ll P. Tromp S.J. atya — által kidolgozott, és a kinyilatkoztatás for-
nezet ee magát az első általános kongr
egáció meg rásait (de fontibus revelationis) tárgyaló szkémáról november
etése:
Petés e: Latin Latin-Am-Amerika és a tulajdonké ppeni i misszi
piseekeiről kiderült, hogy — noha nagyrészt
misszióós országok § 14-én kezdődő vita több okból is igen élessé vált: az előterjesz-
Rómában tanukak tett szöveg elsősorban ki akarta küszöbölni Geiselmann tübin-
; e egyáltalában nem ,kuriális" beállítottságúak;
geni teológusnak a trienti dekrétumra vonatkozó felfogását (a
Ae é kipásztori tapasztalataik alapján álltak
ok vat A it senki sem láthatott volna előre,
a haladók" hagyomány azt jelenti, hogy a Bibliát az Egyháznak kell — saját
bekövetkezett. A értelmezése szerint — magyaráznia, de nem azt, hogy van egy
van ez vgy többsége komolyan vette a lelkipásztori
célt második, független forrása is a kinyilatkoztatásnak), amellett a
. János pápa a zsinat elé tűzött, és teli
tette
áévá Szentírásra vonatkozó protestáns elv éles elítélése nem volt kí-
c azt. Az apostoli küldeté s hordozóiúly nem talált aláltálákmélt
méltó
ó. vánatos az ökumenikus közeledés szempontjából; ezen kívül a
et alulinak, hogy tanuljanak a zsinaton,
.

szöveg arra irányult, hogy a modern bibliakritikának a katolikus

.

mélyebben beha-
tó:

hu ket a kelte és lelkipásztori problémákba. Volt bátorsá

exegézisbe történő behatolását meggátolja, ami korábban már a
, hogy korábbi
rábbi ésé újabb
bb felismeréseik érvé
val és szavazócédulával lépjenek fel. És éppen
rvényesítéítéséé
séért szó- . pápai bibliai intézet tagjaival heves vitához vezetett.
ez az, ami által a Eltérően a , haladó" liturgikus szkéma esetétől, mely a , tra-
II. Vatikáni Zsinat az e gyháztörténetörté ; A Ha
s
kövévé válhatott. újú szakaszának mérföld- dicionalisták" ellentmondását váltotta ki, most a , haladók" vol-
tak a tervezet támadói. Az atyák egy csoportja (Frings, Döpfner,
König, Alfrink bíborosok és mások) teljes mértékben elvetette a
Az első ülésszak befejezése —
szkémát és egy másikat dolgozott ki; egy további csoport — kö-
látható eredmények nélkül zöttük Suenens, Bea bíborosok, De Smedt brügée-i püspök — a
A liturg teljes átdolgozást szorgalmazta és javaslatot is tett a figyelembe
tur ikus : szkéma vitáj Ja soránán fölme
fö rülte
ü k — az említet-
teken kívül — mindazok a kérdések, amelyek a veendő alapelvekre vonatkozóan.
liturgikus mozga- A november 20-án megtartott szavazás, melynek során a
168 169
 rnpgesá mint egészről
kellett szavazni — ez volt
iz T he e] — kN az első ilyen- ugyanis, mely az Egyház egyetlen főpásztor alatti egységét tár-
eredményre vezetett: 136
§ pedig nemmel szavazott 8 zsinati atya gyalta, ökumenikus kérdéseket is érintett; a szkéma olyan meg-
ménybe ; belejátszott a kér ; jólleh
désésf
fölölt
tevevé
és s is,ic , mis fogalmazásokat tartalmazott, melyek — amint azt a vita során
szai vaz
eni
Üázer
rkint
áése i eése ese
zü a e
vitaefölfüggesztését€ t kív Maximos pátriárka és mások is megjegyezték -— inkább alkal-
kívá
ánónó knak. : A terte vez ette
vil : ae ék el a két ellle
enfe- masak voltak az ortodoxok elkedvetlenítésére, mint megnye-
éthhar
a mados többséséget. Másá
ölte vegy az előterjesztés úgy old alr ól résére, ami a pápa legfőbb szándéka volt. Bea bíboros ezért azt
HESEet , amint volt, sohasem
Oga
g dásra , alapos, a lén javasolta, hogy a tervezetet a vezetése alatt álló titkárság által
5 yeget éri érintő
ntő átd á olgozás kidolgozott másikkal, továbbá egy harmadik javaslattal, melyet
Azi He ja
vet enszstástáagág; az ügy időközben a Teológiai Bizottsághoz küldtek vissza, olvasszák
rendben előbere nem sza
kütete e bályozott hely- össze. A zsinat úgy határozott, hogy a tervezetet ezzel a céllal a
a Pápát, aki a szkéma
további átdolgozásának
val Öttaviani és Bea bíborosok bizottsághoz visszaküldi. A csaknem teljes egyhangúság, amely-
vezetésével vegyes bi-
lyel ezt a döntést meghozták (2068:36), onnan eredt, hogy —
Helbling szavaival — , nem volt más mód a szkéma tartalmának
méltánylására, és nem volt jobb lehetőség, mint hogy ebben a
hosszadalmas tár2 formában visszautasítsák."
, gyalások ered £ 4gül ;
ták a megfelelő megoldást. ményeképpen végül is megtalálj- A katolikus Egyház és a keleti egyházak közötti ellentét —
A liturgikus és a kinyilatk amint azt a vita során Heenan liverpooli érsek is kifejtette —
oztatással foglalkozó szk
éma feletti kevésbé gyökerezik a tanbéli különbségekben, mint inkább az
Egyház struktúráját és az abban érvényesülő mértékadó tekin-
télyt illető elképzelésekben. És ez is volt az Egyházról szóló
kae KERES e eeaetkdlnak kimunkált elő , szkéma (De Ecclesia) központi témája, amint azt a Teológiai
T az , Egyház a világban" terjesztés — mi Bizottság elnöke, Ottaviani bíboros és Franié spliti püspök de-
vábbiakban annyi fejtör témát tagl
é t okoz majdj - lényeg
Jtörés ; cember 1-jén kifejtették. A szkéma ekkor még nagyon távol állt
alapvetően pozzitÍVitív állá ébEzze et t
á attól, amit majd végleges formájában tartalmazni fog; különö-
s Pontjájátt fejfej ezte ki an
szemben, megállapítva, a , méösé
didít
umeez
oktkases
l? sen a püspöki testületről szóló tanítás szerepelt ekkor még csak
hogy tevékenységüket
az apostolkodás javaslatként a tervezetben. A tradicionalisták vezető személyi-
ségeinek egyike, Carli püspök, védelmezte a dokumentumot és
kihasználta az alkalmat, hogy egy szenvedélyes hangú , leszá-
molást" kezdeményezzen az , ökumenikusok? és a , pasztorá-
lisok" ellen, akik nézete szerint félelemtől ösztönözve, meg-
kerülik és tabuként kezelik a katolikus hitletétemény alapvető
elemeit.
A kritikusok túlságosan jogászkodónak és diadalmas hangvé-
j9mekés elhúzódó kezelé telűnek tartották a szöveget (mint például De Smedt brügge-i
sét szavazta meg.
foglalzu
kozó meet a ezel őter püspök), hiányolták benne Krisztus és az Egyház közötti kap-
j ztött a keleti egy
éz Cma a táttárgyalásaa során házakkal csolat mélyebb tárgyalását (Montini kardinális), az Egyházról,
égtelen az előkészítő mu vilá gossá á vált
vá , mennyirei
nkálatok egyeztetése. Els mint , Isten népéről" szóló tanítás kifejtését, és a püspöki testü-
ő slazéteea letről vallott felfogás kidolgozását (Döpfner bíboros); lénye-
170
!
! í71
!
i
j
 a MENNYI teljes újtarendezését kívánt
ti belnő "zerkezetének bem ák, miáltal az
uta tás át a kül egyszersmind a zsinati bizottságok időközben előrehaladot
ete. helyezni (Suenens ső küldetés elé t
bíb oros). Ilyen módon tul munkájában irányvonalakat határoz meg, és a hasonló
pen ki is jelölték a további ajdonkép- témák
átdolgozás irányát, és kétszeres kidolgozását meggátolja.
az új szöveg
Még az ülésszak befejezése előtt, 1962. december 6-án,
in-
tézkedés történt egy ilyen koordinációs bizottság kialakí
meg kellett tennie, mé tására.
g nagyon hosszú volt. Ehhez a bizottsághoz tartoztak Cicognani bíboros államti
ls sagjezás a Pápa decemb tká-
er 8-án elbocsájtotta ron kívül, aki a bizottság elnöke lett, Confalonieri,
ec 18 tárgyalt előter a zsinatot, az öt Döpfner,
jes ztés egyike sem volt Liénart, Spellmann, Suenens és Urbani bíborosok,
4 még érett a nyil- továbbá a
titkárság tagjai; kevéssel a második ülésszak megkezdése
előtt
ugyancsak ebbe a bizottságba nyertek kinevezést Agagia
nian,
Lercaro és Roberti bíborosok. A bizottság munkájára
vonatko-
zóan felállított normák egyik legfontosabbja az volt, hogy
vala-
mennyi, az Egyházi Törvénykönyv átdolgozásával kapcsolatban
álló részletet és a kibocsájtandó zsinati dekrétumok végreha
jtási
utasításait a később alakítandó, a zsinat utáni teendőkkel
meg-
bízandó bizottságokra kell hagyni. Egyedül ezzel az
intézke-
déssel máris jelentékeny tehermentesítést lehetett a zsinat
szá-
mára biztosítani.
A koordinációs bizottság 1963 januárjában, márciusában,
júliusában és augusztusában tartott üléseket, amelyeken
a zsi-
nati bizottságok által kidolgozott szövegeket vitatta és rostálta
meg. A legelőrehaladottabb állapotban a korábban
már igen
alaposan megvitatott liturgikus szkéma volt, melynek újrafog
al-
mazásához 687 módosító javaslatot kellett figyelembe
Amint annak idején venni.
a zsinat előkészítő munk Valamennyi szöveget, a megvitatottakat éppen úgy, mint
most az első ülésszakn álatainak, úgy a még
ak is komoly nehézsége meg nem vitatottakat, szorosabbra fogták és a részlet
ket okozott hogy ektől
megszabadították, néhány esetben ezek közül többet egyetle
n
dokumentumba vontak össze. Azt lehet mondani, hogy
ebben a
közbenső időszakban kristályosodott ki valamennyi később
megvitatott szkéma, a legtöbb természetesen még nem
kielégítő
formában. Az erdő minden esetre kezdett kivilágosodni.
A még
megoldandó feladatokat bizonyos mértékig már át lehetet
t
tekinteni.
Hamarosan történt azonban valami, ami a zsinat tovább-
folytatását egészében kérdésessé tette: a kezdeményező
umra van szükség, mel XXIII.
y az időközben 20 ter János pápa meghalt és az érvényes egyházjog szerint a
anyagban kiválasztja a vezetté összevont zsinat
súlypontokat, megszabja munkájának szünetelnie kell, ha ennek feje eltávozik.
a prioritásokat,
172

173
 VI. Pál követi XXIII. Ján
ost " A június 19-től 21-ig tartó rövid konklávét a milánói érsek,
A pápa már 1962 novemb
erében súlyos beteg lett Montini bíboros, VI. Pál pápaként hagyta el. Montini a zsinati
csul tartotta magát a hír, , és maka- viták során viszonylag tartózkodóan viselkedett, ennek ellenére
miszerint a betegség gyó
De a pápa újra talpraáll gyí thatatlan. általánosan ismert volt, hogy Lercaro bolognai bíboros mellett ő
t: 1963. január 6-án a
kezdetű levelében a tud , Mirabilis ille?" az az olasz bíboros, aki elődjének vonalvezetését határozottan
omására hozta valamenny
hogy ők a tárgyalások szü i püspöknek helyeselte, jelentékeny lelkipásztori tapasztalattal rendelkezik,
netében is a zsinat tulajd
cselekvő tagjai maradnak. onképpeni amelyet mint egyetemi lelkész Rómában, és mint a legnagyobb
A :Pacem in terris? című
likában kifejezésre juttat békeencik- és legjobban kiépített egyházmegye püspöke Milánóban szer-
ta azon nézetét, hogy — az
ateista zett, és mindezen túl a francia teológia alapos ismerője volt.
Az új pápa azonnal kijelentette, hogy a zsinatot folytatni
fogja, és a tanácskozások megnyitásának dátumát mindössze az-
zal a három héttel tolta el, amelyek a széküresedés miatt men-
tek veszendőbe. A zsinat tehát szeptember 29-én megkezdte az
új ülésszakot. A négy , moderátor" között, akiket a pápa az ál-
talános kongregációk vezetése céljából — de nem mint általános
teljhatalommal felruházott pápai legátusokat, mint eredetileg
tervezték -— kinevezett, hárman az úgynevezett progresszív
szárny személyiségei voltak, csupán egy tartozott a kuriális hi-
vatalnok apparátushoz.
és 1963. június 3-án est A zsinati titoktartás szigorán, amely már régen hatékonyság
e meghalt. Az egész vil
ág úgy gyászolta nélkülinek mutatkozott, lazítottak, és az ezután csak az elő-
terjesztett szövegekre és a bizottsági munkára korlátozódott.
A zsinati sajtószolgálat ettől az időtől kezdve részletes és szi-
gorúan pártatlan jelentéseket adott a sajtónak. A pápa szeptem-
ber 12-én kelt és Tisserant bíboroshoz intézett levelében azt a
vaz egy alkalommal állító kívánságát fejezte ki, hogy az eddigi mértéken túlmenően von-
lag a követk
ező , technikai hasonlat-
ta Magyarázta meg: néha ják be a szakértő laikusokat a zsinati szövegek kimunkálásába;
a gázpedált, néha a fék
nyomnia. Természetes et kellett ezen túlmenően létrehozták a a hallgatók" (auditores) csoport-
nyitottsága és szívélyes
sége megnyerte ját, melynek tagjai anélkül, hogy a zsinati munkában részt vettek
volna, jogot nyertek ahhoz, hogy az általános kongregációkon
rendszeresen részt vehessenek. A kuriális tisztviselői karhoz
szeptember 21-én intézett beszédében a pápa elismerte a kuria
kimagasló érdemeit és fontos szerepét a régi hagyományok
megőrzésében, azonban félreérthetetlenül engedelmességet
meg volt-e benne a kívánt tőlük, és készséget az idők követelményeinek megfelelő
szilárdság ahhoz, hogy
vörnyezetének befoly kitűzött céljait újjászervezéshez, aminek a püspöki testület szorosabb be-
ásával szemben is érv
olna? ényesíteni tudta vonásával kell megtörténnie. Egyidejűleg hangsúlyozta, hogy az
átalakítás nem a zsinat, hanem a pápa dolga, mellyel azt a
174
175
 z, mint misz-
magatartást teszi magáévá, melyet a pápaság a középkor vége fejtett ki, négy fejezetre volt tagolva: az Egyhá
népe és a
óta és a Trienti Zsinaton is mindig követett. térium, az Egyház hierarchikus szerkezete, Isten
apon azt kérte
i 1963. szeptember 29-i megnyitóbeszédében — pontosabban laikusok, az Egyház szentsége. Már az első vitan
fogal mát és kifejtését
mint elődje bármikor tette — négy feladatot állított a zsinat elé: Frings bíboros, hogy az ,.Sten népe"
hiera rchia és a laikusok
az Egyház lényegének tanítóhivatali kifejtését, amivel a Té helyezzék a szkéma elejére, hiszen a
ajánl otta a szöveg
Ecclesia" szkémát az összes többi elé állította, az Egyház belső együtt alkotják az Egyházat; ugyancsak ő
jelleg éről szóló
megújulását, a keresztények egységének szorgalmazását és — eb- kiegészítését egy, az Egyház eszkatológikus
szóló fejeze t bedol -
ben a formában ismét újszerűen - az Egyház párbeszédét a mai fejezettel, valamint egy, az Isten Anyjáról
világgal. Ami az első, és ezidő szerint a fő feladatot — tehát az gozását a szkémába.
zak során
Egyház újraértelmezésének egy tanítóhivatali konstitúcióban A javaslat szövegének jobb minősége az első üléss
ánvaló volt, hogy
történő összefoglalását — illeti, ennek meghatározó irányvonalát előterjesztett formával szemben annyira nyilv
során a túlnyomó több-
a következőkben adta meg: , Érintetlenül hagyva az I. Vatikáni az október 1-jén megrendezett szavazás
vitára, ami tulaj-
Zsinatnak a római pápával kapcsolatos dogmatikus fejtege- ség a szkémát alkalmasnak találta a különleges
elfogadását jelen-
téseit, meg kell vizsgálni a püspöki testületre, annak feladataira donképpen a szkémának, mint egésznek az
etenkénti vita során
és Péterhez kötődő szükségszerű kapcsolatára vonatkozó ta- tette; a szavazati arány 2231:43 volt. A fejez
s Christi Mysticum"
nításokat. Ezekből számunkra is olyan irányvonalak adódnak Lercaro bíboros rámutatott, hogy a , Corpu
XII. Piusz pápa enciklikája óta
majd, amelyekből apostoli küldetésünk teljesítése során mi is fogalma — ami mindenek előtt
volt — és a látható Egyház
elméleti és gyakorlati hasznot húzhatunk." A püspökök együtt- gyakran használt központi fogalom
reszt elt bizonyos mó-
működése a primátusi hatalom gyakorlása során, melyet a pápa nem fedik egymást, mivel minden megke
ik, anélkül, hogy szük-
kívánatosnak jelentett ki, már a jövőben megalakítandó , Püs- don Krisztus misztikus testéhez tartoz
lenne. De ezt az
pöki Tanács" létére és működésére utal. ! ségszerűen a látható katolikus Egyház tagja
st hamarosan be-
Ökumenikus vonatkozásban a beszéd egy másik mondata ökumenikus szempontból igen fontos kérdé
vita során a második
keltett nagy feltűnést: , Amennyiben a különválásban bármilyen árnyékolták azok az ellentétek, amelyek a
ával — kapcsolat-
bűn terhelne bennünket, alázatosan kérjük Isten bocsánatát, és fejezettel — az Egyház hierarchikus struktúráj
vezet t különleges vita

Ft
bocsánatot kérünk testvéreinktől is, akik úgy érezhetik hogy ban felmerültek. A fejezetenkénti úgyne
127 szóno k jelentke-
sérelmet szenvedtek tőlünk; a magunk részéről készek vagyunk október 4-től 16-ig tartott, mely idő alatt
a sérelmeket megbocsájtani, amelyeket a katolikus Egyház zett hozzászólásra.
— de nem kizáró-
szenvedett el." E szavak nem jelentettek feltétel nélküli bűnval- Botránykőnek bizonyult a mindenekelőtt
bség számára a tétel,
lomást, mint VI. Hadrián pápa egykori nyilatkozata, hanem a lagosan -— a kúria tagjaiból összeállt kiseb
az egyes főpásztorok
történészek által általánosan elfogadott álláspontot erősítették miszerint a püspökök kollégiuma — melybe
elt — amennyiben fe-
meg, miszerint a szakadás okait nem csupán az egyik oldalon a püspöki felszentelés által nyernek felvét
ommal bír és felelősséget
kell keresni. jével, a pápával közösségben van, hatal
például Síri
visel az egész Egyházért. Több hozzászóló, mint a
elnöke, Staffa érsek,
A második ülésszak: az Egyház struktúrája genovai bíboros, az olasz püspöki kar
érsek, a Szent Offi-
tanulmányi kongregáció titkára, Parente
primátusból fakadó
Az Egyházról szóló átdolgozott szkéma, melyet — a pápától cium ülnöke, Carli segnii püspök, a pápai
ben és vitatták, hogy az
kapot vezéreszmét követve — Ottaviani bíboros és Browne hatalom leszűkítését látták ebben a tétel
íboros, a domonkosok egykori generálisa, szeptember 30-án a Szentírásban és a hagyományban elegendő alapokkal ren-
177
176
 delkezik. Ezzel szemben a kollégialitás hívei — például Liénart
és kielégítő módon tárgyalta mindenki meghívását a szentségre,
Léger bíborosok, Betassi bolognai segédpüspök - arra
hivat- továbbá a szerzetesi állapotot és az evangéliumi tanácsok kö-
koztak, hogy a pápai primátus úgy, amint azt az I.
Vatikáni vetését. De hiányzott belőle a világi papságra és annak meg-
Zsinat definiálta, a tervezet számos helyén -— egyesek nézete
szentelődésére, továbbá a megszentelődéshez vezető útra vo-
szerint túl gyakran is — kellő hangsúlyt kapott; hogy a püspök
ök natkozó rész, mely út sok tekintetben eltér a szerzetesekétől és
kollégialitásáról szóló tanítás a 12 apostol küldetésében
szilárd a laikusokétól. Sok zsinati atya számára nem látszott kielégí-
biblikus alappal bír, azt a püspökszentelés szövege és
más, a tőnek a szkémában felvázolt összkép az Egyházról: úgy vélték,
hagyományban élő tanúbizonyságok is igazolják.
hogy ez a kép nem realisztikus és nem felel meg a aA zéKes
A másik, bár nem ilyen keményen vitatott kérdés az állandó Bea
még tökéletlen, zarándokló Egyház képének (amint pl.
diakonátus újra történő bevezetése volt. A diakonátust,
akár- ifejtette). meet
csak a szubdiakonátust és az úgynevezett alsóbb rendek
et, min- aan eölenás folyt a vita az Egyházról szóló szkémáról.
denek előtt a Trienti Zsinat óta a papsághoz vezető átmene
ti Alapvető felfogásbeli különbségek ütköztek ke Ket
lépcsőfoknak tekintették. A sok országban meglévő
paphiány hevességgel, mint még soha korábban; a hozzászólók a legkü-
ébresztette fel a gondolatot, hogy a diakonátust, mint
állandó lönbözőbb szempontokból világították meg az Egyház helyzetét.
intézményt vissza lehetne állítani: az Egyház a diakón
usokban Melyik módosító javaslatokhoz tartsa hát magát Ki neK eke
alkalmas segítőket nyerne az állandóan növekvő lelkipá
sztori és átdolgozás során? Melyek felelnek meg a zsinat többségi aka-
karitatív feladatok megoldásához. Ezzel kapcsolatban
merült ának?
fel, mint lehetőség, a papi nőtlenséget előíró törvén
y módo- kése az atyák véleményét megtudakolja, Suenens bíboros,
sítása is. Ez a javaslat azonban heves ellentmondásba
ütközött, mint moderátor, az október 15-i általános kongregáción egy
nem csak a bevallottan hagyományhűek körében, hanem
szá- előszavazást hirdetett meg az általánosan vitatott négy pontra
mos más zsinati atyánál is. Az ebben a kérdésben kialaku
lt fron- vonatkozóan. Az előszavazásra azonban nem került sor. Ok-
tok nem voltak tehát teljes átfedésben a kollégialitás
kérdésé- tóber 23-án az elnöki tanács a moderátorok kérésére — SZOTOS
ben kialakult arcvonalakkal.
A harmadik fejezet feletti vita — , Isten népe és a laikuso többséggel — elhatározta, hogy öt kérdést — tehát nem négyet —
k" — j ák elé:
alkalmat adott a zsinati atyáknak arra, hogy alapos
an átgon- hi öles püspökszentelés lenne az egyházi rend szent-
dolják a laikusok jobb képviseletét az Egyház szerve
zetében, égé agasabb foka? s
mely az általános papságban gyökerezik és a hívek
elismert OT egjsssétés ásen fölszentelt, valamint a pápával, Taö
nagykorúságában és a lelkipásztori munkában isméte
lten igény- a püspökök fejével és egységük megvalósítójával tág i
be vett közös felelősségvállalásukban is igazolást nyer;
a laiku- püspökkel közösségben lévő püspök a püspöki kollégium
sok jobb képviselete egyszersmind a ,klerikalizmus"?
vádjának ja-e?
leszerelését is szolgálná. Ebben a kérdésben sem hiányo
ztak az ps Vajon a püspöki kollégium az apostolok kollégiumának
olyanféle hangok, amelyek óvtak az általános és a szentsé
gi pap- utódja-e a tanításban, a lelkek megszentelésében és gondozá-
ság közötti különbség eltüntetésétől, és a laikusok
, felérté- sában, és ebből kifolyólag, a püspöki kollégium a pápával mint
kelésétől" az egyházi tekintély csorbítatlanságát féltett
ék. fejével és sohasem nélküle (tehát a pápai primátus klváé
Hogy a szkéma szerkesztői az Egyház organikus tagolts
ágát püspök és hívő fölött teljesen érintetlen SI birtokolja-e a
nem egyforma mértékben vették figyelembe, megmutatkozo
tt a legfőbb teljhatalmat az egyetemes Egyház fölött? kezún
negyedik fejezet — , Az Egyház szentsége" — felett
tartott vita 4. Vajon ez a hatalom isteni jogon tartozna-e a fejével (ti. a
során is. A szöveg mindenekelőtt és alapvetően, de
mégsem pápával) egyesült püspöki kollégiumhoz?
178
179
 5. je
böző ve ltöktój hogy az Egyház szükséglete
telési fok. Skdn a diakonátust, mint különleges
szerint külön- szavazás eredményét vegyék figyelembe — a fejezet tulajdon-
és állandó szen- képpen a püspökök és a kuriális központi hivatalok kapcsolatát
Az ön kézléee e
meg, dát, Fest tárgyalta —, ezek ellenfelei vitatták az akkori szavazás eredmé-
kése Mást ete céljából fogalmazták
nyének kötelező figyelembevételét. A legfontosabb probléma-
gi ntak tájélköztatást kén
s a Jövőbe
jöv ni i megfogalmazásáh
ásá oz ként a következő témakörök merültek föl: a kúria újjászerve-
zése; a püspökkari konferenciák összetétele és jogai; a segéd-
tek. Az íÚ elmúlt egy hét, míg a kérdések előterj
esztésre kerül- püspökök helyzete; a hivatalban lévő püspökök korhatárának
száló öktábe aeéget még az is fokozta, hogy
az Istenanyáról kérdése.
SZÖVegne ka er 29-én végülis egyszerű többsé
ggel elfogadott Noha mindenki tisztában volt vele, hogy az első javaslat
jeg heves az Egyházról szóló szkémába történő
beillesztése el- vonatkozásában csak a pápa, és semmi esetre sem a zsinat az
atija lőt páganda bontakozott ki — egyebek között a
májában
zsinati illetékes, mégis igen messzemenő kívánságok fogalmazódtak
szétosztott, vagy postán szétküldött röplapok
lenére,, hó melynek szerzői ellen senki sem
for- meg: hogy a kúriát a jövőben egy igazgatási jogosítvánnyal fel-
lépett fel, annak el- ruházott hatóságként működő püspöki szenátus pótolja; sőt, ezt
zonyult a, ogy legalább egy alkalommal a
vatikáni nyomda bi- a hatóságot illesse a pápaválasztás joga a bíborosi kollégium he-
Az ök röplapok előállítójának.
lyett. A hozzászólások jellemző motívuma volt a bürokráciával
öt kérge ei 30-i általános kongregáción
végül megtörtént az való elégedetlenség; nem számoltak viszont a kúria mégiscsak
kérdésre felett meghirdetett szavazás. Az első és
kérdés Va túlnyomó többség igennel felelt;
második nagy jelentőségű tevékenységével, melyben sok évszázados
a következő három hagyomány és tapasztalat testesül meg. A november 8-i vita
TH 80g ében fokozatosan emelkedett a nem
szavazatok szá- látványos jelenete volt, amikor Frings bíboros azt javasolta,
lémák, a "336; 1717:408; 1588:525. Ezek voltak azok a prob-
deklőd es nelyek horderejüknél fogva joggal hogy a Szent Officium bizonyos könyvek és tantételek elítélése
kerültek az ér- előtt hallgassa meg az illetékes egyházmegyés püspököt és a
diakon ed PPontjába már a vita során: a kollégialitás
és a megvádoltat is; a javaslat az illetékes hivatal vezetőjének, Otta-
a szavazás Bár az ellenzék ezúttal ismét
kieszközölte, hogy viani bíborosnak ingerült válaszát váltotta ki, mégis döntő
többségge; ne legyen kötelező, az előterjesztés
kétharmados ösztönzést adott a pápa azóta elrendelt reformjainak.
At okt történő elfogadása most már biztosítottnak
látszott. Rendszeresen összeülő püspöki konferenciákat Németor-
úgy az 19 HA utolsó hetei hozták meg az
első komoly krízist, szágban már 1848 óta tartottak, más országokban — például az
zőfirt mág 3: október 30-i általános kongregáció jelentette
a Egyesült Államokban - később jöttek gyakorlatba; a francia és
lékezetess "Odik csúcspontját, az előző esztendő
október 13-i em- az olasz püspöki kar plenáris konferenciákat csak az utóbbi
" altalános kongregációja után.
években rendez; az afrikai püspöki konferencia csak a zsinat
A PÜSpös a alatt alakult meg. Szervezetük és jogosultságaik rögzítésére
PÖkök pásztori szolgálata és az ökumenizm
us azért volt szükség, mert számukra például a liturgikus szkéma
AzE
kihatott ey ház struktúrájáról folytatott nagy
fontos döntési jogköröket adott. Mindenek előtt vita tárgyát
k ormány Düspökök pásztori szolgálatáró
vita természetesen képezte, vajon kapjanak-e olyan jogot, ami által valamennyi
vember
l és az egyházmegyék tagjukra nézve kötelező döntéseket hozhatnak? Németország-
. sáról szóló szkéma tárgyalására is, mel
igénybe.
y 1963. no- ban és az Egyesült Államokban eddig is jól megvoltak enélkül
pal és 15-e között kilenc általános kongre
jezetébemn
gációt vett a jog nélkül; másrészt félő volt, hogy enélkül például a liturgi-
íg egyesek azt követelték, hogy a tervezet
160
első fe- kus reform végrehajtása során, a katolikus oktatásügyben, és
Szereplő kollégialitásról lebonyolított okt
óber 30-i minden kritikus egyházpolitikai helyzetben a vélemények és
181
 szétforgácsolód
ódáása mehetne vég-
viszonya a keleti, a protestáns egyházakhoz és egyházi kö-
úrat en e. szkéma vitája során a töb zösségekhez (3. fejezet), a zsidó vallás üdvtörténeti helyzete (4.
kra bség álta l he- fejezet), és a , vallásszabadság?" elvi alapjai (5. fejezet). A vita
áma
masz
szk
k.odva, , mmiszerint a püs
püsp
e. ke ököök a föls
pök Ö zentelés
Püspöki kollégiumba, szorgalmaztá ismét számos alapvető kérdést hozott felszínre, amelyek még
i sztk e; Püspökök jogállásá k a címzetes megoldásra vártak. Kérdéses volt, hogy a tervezet elsősorban a
nak javítását; egyszersmind kis
ke mi Ples az alapon -— azt a gyakorlatot, katolikusokhoz szóljon vagy az elszakadt testvérekhez? Egyön-
pi kiveseeé, hogy cím- tetűség csupán abban mutatkozott, miszerint értelmetlen lenne
. neveznek ki személyes kitünt
és épnstelte A eté sük céljából. az elszakadt testvéreket — mint az I. Vatikáni Zsinaton — egy-
set egyházmegyéjének pásztora,
1 ; tanítója szerűen a katolikus Egyházba történő visszatérésre felszólítani
ívánatos-e akkor, hogy e
hatá
me r elé rés eko0
r - — a a jav álla pí és a fennálló különbségeket hangsúlyozni.
i asl
S atban a 75.
75.5. élet
életévév szer
szeenel
repetlt e —ee .
az elör Ö e-
1 ata ágegtázége stee a püspök automatik Abban is mindenki egyetértett, hogy a fennálló tanbeli kü-
új,e. ! usa n viss za- lönbségeket nem lehet egy olcsó , irenizmus" jótékony fátyla
natkozó példák ; at b, hogy egy beteg g ésé ela
E sláeáe ggo tt mögé rejteni. A szkéma a katolikusokhoz fordult, és fölszó-
megtagadja a visszalépést, könnye
ke. , sé mén a sgt Pápá n kalv akőd s lította őket, hogy a keresztény tökéletesség megvalósítására való
ját, XXIII. Jánost nem 77
Á as; ották meg? Nem volt-e a éves törekvés által az Egyházat mindenki számára követendő példa-
Firökeáeee és gondolatgazd zsinati atyáatkyák köz közö
ött
ag Püspök, aki túlhaladta már képpé tegyék; ajánlotta egymás kölcsönös megismerését, az
szlzibaa ét? A problémák a egységért való közös imát, nem ajánlotta az Eucharisztia közös
listáján szerepelt még a sok
metákn lee életképes tör apró, ön- ünneplését; óvott a szeretet megsértésétől az elkerülhetetlen
pepüspökséggel kapcsolatos
Svárosok körül kialakult töb panasz viták során. Mindenek előtt Bea bíboros és a németországi
b milliós lélekszámot
ökumenikus munkában nagy érdemeket szerzett Jaeger pader-
borni érsek voltak azok, akik a 3. fejezet számára a legfontosabb
reösátenéés ; ás ezolatós pro gondolatokat meghatározták: a tanításban közös elemek hang-
blémák, a tábori lelkészek műk
elszzáságenea vii végül a ö- súlyozását, a jámborság és a keresztény értékek megvalósítá-
latinamerikai és a missziós orsz
knltlkztesüe ea ató pap á- sának kidomborításását. A világ minden tájáról akadtak püspö-
hiány problémája. A püspök
Göztülvák tt látott nyí ök ebben kök, akik nyomatékosan támogatták ezt a gondolatmenetet; ter-
ltsággal beszéltek panaszaik
a 7. KA ról és mészetesen akadtak ellenzők is, különösen azok, akik már az
ozzászóló fejtette ki a vélemé
; nyé t, ami kor a
avazás nélkül - lezárták és ökumenizmus szóban is veszélyt szimatoltak. Nyitott maradt az
sozés céljából a bizottság a ter vez ete t tov ább i átd
nak visszaküldték. a kérdés is, hogy az egyes egyházak és közösségek közötti kari-
felzántel elyezett har ee tatív és szociális együttműködés milyen messzire mehet, illetve
madik témáját az ökumenizm
kelet ae Hé : melyet XXIII. János pápa us milyen messzire menjen? A vegyes házasságok kérdése, mely
Me annyira a szívén
külee alkátsek e ke később az érdeklődés homlokterébe került, ekkor még sokkal
5 ke. tagolt szkémát,
1 ) ; ecember 2. között vitatott kisebb hangsúllyal vetődött föl.
zsine
k at, három szöveg
a ből von
V ták 1 ÖSSZE; ; ee SZÖszövegeket a Ezzel szemben hevesen vitatott téma lett és sokáig az is ma-
mások Teolóe
ológiai
iai radt a tervezet két utolsó, a zsidókról és a vallásszabadságról
ek h Bea bíboros dlletes
1 RiÓB a k Ott munkálta ki. A szkéma szóló fejezete. Az elsőt látszólag a zsidóságnak az üdvtörténet-
ke tárgyalta: a katolikus ökumen a követ- ben elfoglalt különleges helyzete tette szükségessé; később
—

Jezet), gyakorlati tevékenysége izmus alapefréi

azonban kitűnt, hogy hasonlóképpen fontossá vált egy másik
(2. fejezet), az Egyház
motívum: a zsinat alapvető fontosságú nyilatkozatot kívánt az
182
183
 a hét fejezet mindegyikéről szavazást tartottak; a szentmisét és a
tl ke akik attól féltek hogy egy ilye szentségeket tárgyaló második és harmadik fejezetről tartott
n - Izra
ú s h oglalásként is értelmezhető — nyilatkoel állam október 13-i illetve 18-i szavazás oly sok (781 illetve 1054) fenn-
Jt zat mát tartást jelzett, hogy a szkémát átdolgozás céljából vissza kellett
h azé ezet még inkább rontani fogja
, és azt kí-
helizeté§ setés súlyykén
ké t a nyil; küldeni. A dekrétumról mint egészről tartott november 22-i
atkozat foglalkozzon az iszlám
végső szavazás során azonban a túlnyomó többség (2158:19) el-
Smedt pásszabadsággal fogadta a dokumentumot. Ez lehetővé tette, hogy a december
foglalkozó fejezetet az elő
nicaz ell 88€-I püspöknek sok vita árán adó De 4-i záróülésen a pápa megerősítse és kihirdesse azt. Az alapgon-
! kellett megvédelmez-
envetések kel szemben, amit dolat, mely , a szent liturgiáról szóló konstitúciót" áthatja és azt
ő teológiai szempontból
egy valóban korszakalkotó dokumentummá emeli, , az egész
nép teljes és cselekvő részvétele" (totius populi plena et actuosa
participatio) a liturgiában, ami nem más, mint a liturgikus moz-
galom alapeszméje. Ennek van alárendelve a püspöki konferen-
ciáknak megadott engedély, hogy a szentmise igeliturgiájának
mában? é 4 . nagy részét, mindenekelőtt az olvasmányok olvasását és a fel-
fs ellen Fasi ti említett ellenvetések miatt történt, hogy
ZÁGOTIrhiit a további egész, a november 21-i általános szava- ajánlás utáni közös imádságokat nemzeti nyelven — és csak
nemzeti nyelven, tehát a latin mellőzésével — végeztessék, ami
kapott — a két , Munka alapja, nagy többséget (1966:86) által a hívek egyrészt mint az örömhír hallgatói, másrészt az ál-
4 utolsó fejezet feletti külön szavazás sohasem
dozati cselekmény közreműködői jelennek meg. A konstitúció
azonban nem törli el a latint, mely a nyugati egyházak liturgikus
nyelve; használata megmarad, például a mise kánonjában, mint
Mrzanatzáseat as az Öku az egység kötelékének szimbóluma. A szentírási szövegek és a
menizmusról, a zsidóságr
MIGÉNÁgakoza ól és a val- homíliák kiemelkedő jelentősége is elismerést nyert, hason-
oblé,, zétekkel a zsinat már
éSÉKöt áztat alaposan bele-
e o ke álása; melyek az lóképpen a német nyelvterületen kívül eddig még kevésbé
hogy e köl Egyház önértelme-
üléseketese, ó kapcsolat
ával függenek össze, ané szokásos népéneklés. A keleti egyházakban szokásos konce-
elehévegzübe ee
lkül, lebráció, azaz a szentmiseáldozat több pap általi egyidejű ün-
végezni tudott volna. Ennek
táetéke üzke tyák, akik a második ülésszak neplését a dokumentum különleges alkalmakra engedélyezte.
, magukkal vihették a zsinati végén haza- A végrehajtási utasítások kibocsájtását a püspöki konferen-
: nstitú mun ka első gyümölcsét:
kük
a lit
etőőlurgszó
iárló
ól de
szólóká
kont
stitun ; CIÓ4 L ész a töm
j Hi ciákra bízták, fenntartva a Szentszék jóváhagyásának jogát; a
bis
egtájé koztatási eszkö--: liturgikus könyvek és — mindenekelőtt — a breviárium reformját
a zsinat után összeülő bizottságra bízták, amit az ülésszak 1964.
A második ülésszak január 25-én történt lezárása után a pápa hamarosan
vége: a liturgikus élet kine-
mMeé gélénkülése vezett, és amelyhez azután számos különbizottság csatlakozott.
A konstitúcióban elhatározott reformok azonnali végrehajtása
EggAktliturgi
veleémá az ill
i etékes bizott minden elfogulatlanul gondolkodó lélekben helyreállította az
ság az első és a
ÖZzötti szünetben, valami időnként megrendült bizalmat, de nem akadályozta meg a
nt a második ülés-
Az Egyházról szóló szkéma kellően nem mérlegelő radikálisok önkényes kísérletezését.
vitája során A zsinat liturgikus reformja szakított az utolsó évszázadok

185
 rubrikákba merevedett gyakorlatával, de célját za a sal
tévesztette volna meg. A nyilvánosság által nagy érdeklődéssel követett ágya
és inkább tévútnak, mint reformnak bizonyult 98
volna, ha teljesen : ra 1964. január
doklat özött került t sor. Ez / az esem
január 4.4. ésé 6. közö §
félretolja a sok évszázad imádságától megszentel a zsinat öku
t szövegeket és atimdkiaről sokkal erőteljesebben domborította ki
szertartásokat, tehát mindannyiunk érték
hogy azokat időszerűvé formálta volna.
es örökségét, ahelyett, menikus irányultságát.
A liturgikus konstitúció elfogadásánál sokkal
kevésbé volt A harmadik ülésszak sikeres indulása
egyhangú a zsinati atyák egyetértése az első üléss
zakon előter-
jesztett szöveghez képest erősen megkurtított inati
mese
(40 oldalról 9 ol- A harmadik ülésszak, mely 1964. szeptember 14-én 78
dalra rövidített) dekrétummal kapcsolatban, kezdődött, a kerestett e
mely a tömegtájé- atya közösen mondott szentmiséjével Ké . 5;
koztatási eszközöket tárgyalta. A dekrétum megőr egnyitó szentmise
sze! volt szaván Bé,
a zsinato!
izte eredeti ú
csúcspont ját já hozta meg; 5 a meg
jellegét, amennyiben tisztázni kívánta az Egyhá 7 a l Koordin k e
z helyzetét a saj- mondott elsőŐ koncelebrációs áció mise . Előzőleg
tóval, a színházzal, a filmmel, a rádióval annyira nfejlesztet te kett
és a televízióval szem- zottság öt ülésén kifejtett munka
ben, anélkül azonban, hogy a témát teológiai
és szociológiai hat szkéma szövegét, hogy július 7-én a vérét essel ákat
mélységei irányában elmélyíteni kívánta volna. s
kök számára azemegizmun és
Ez volt az oka Á
zások programjajaikéiként a püsp üspökök
annak, hogy a két fejezet nagy többséggel történ az ö rítánáiró i láei ;
t november 14-i jelölték ki:ki: az Egyház,
jelölték ház, a püspöki pe hivatal,
elfogadása után a november 25-i végső szavazás a kette ákén
viszonylag nagy három
a témakör
z á
Ö a második ülés szak legfontosj
számú , nem" szavazatot eredményezett (503 tatás (az első ülés
ú say
, nem" szavazat az témái ál voltak), ábbá
továbbá a inyilatkoz
kinyi c
1598 , igen" szavazattal szemben), ami miatt egy J apostolko dása,á s az
pillanatra két- tárgyalták Áá , de elutasítot ták), a laikusok
ítottá i ;
ségesnek látszott, hogy a dekrétumot ki lehet a kérés
-e egyáltalán bo- Egyház a mai világban. Az utolsó témakört — neee
csájtani? Mivel azonban egy kiegészítő instrukció rán kelt ,,
kibocsájtása is al? —, a pápa ápa isis érintette
éri 1964. aug usztus 6-án
szóba került, melynek kidolgozásába számos tl című enciklikájában, amelyben az elődje MEA ast
laikus szakértőt is
be kívántak vonni, a , nem?" szavazatok száma
még az ülésen egyik vezérgondolat — az vagi or Tameta - eetatt ser kel
174-re csökkent. tő
izá
retizálta; a pápa ápa ó
óvott az úji újítóktól, , akik aki szeri átsátká
Ha meggondoljuk, hogy hosszú időn keresztül EE e
tálat és14. életéne ELET
milyen ne- ikáli n szakítania
radikálisa ítani kell hagyom ányaival,
gatívan ítélték meg egyházi körökben a tömeg ve kialakítancítar ia. KEZE : úgyESTTtK tűnt,
tájékoztatási újúj formáit ál kell megta lálnia illetve
eszközöket, akkor a dekrétumot nem csak €
elítélése, S valam li 3 ss
az adott körülmé- hogy az ateista i kommuniz i mus vi lágos 0 5
nyek között a viszonylag legjobbnak, hanem
valóban jelentős vallással és az iszlámmal folytatandó párbeszéd emlése a zsi
előrelépésnek tekinthetjük.
által megtárgyalandó témakörök bővülését véled jelen an EBA
Záróbeszédében a pápa elismerte, hogy ennek Te szlássölt
az ülésszak- A pápaá szeptember 14-i-i megny itóbeszéddee azon a
nak az eredményei nem felelnek meg mind Eg
15is az az Egyházról szóló s a
en várakozásnak, . valóvá ÓVvá tette, hogy őő továbbra tová
mivel még sok feladat továbbra is megoldásra vár.
Arra is rá- tartja a legfontosabb témának, és amikor ra veznesártajke
mutatott — a püspöki tanács megszervezésére égium természetétjeERE és fu TT
és a kúria újjá- szkémába émá n a püspöki üspöki kollégium
szervezésére utalva —, hogy ezek után , a püsp primátus-ta n kiegészít
jtbésám ésekétát !
ököknek az egye- I. Vatikáni ikáni Zsinaton Zsi definiált iált primá
temes Egyház érdekében végzett szolgálata jelzés volt a JEE
kollégiali tás ET
még hatékonyabbá ifejteni ez félreérthe
kifejteni, élreé tetlen je
tehető." Beszéde befejezéseként közölte a nagy egyszersm ind 1 jelzj e l z é s vat
többség szá- felé,É hogy ellenállás állá ukat adjáják fel; fel;
mára meglepetést keltő hírt, hogy zarándokla a pápai pr!
tot kíván tenni kollégialitás hívei felé is, és azt jelezte, hogy
Jeruzsálembe, és hogy találkozni fog Athenagora É ! eegir
s ökumenikus egingatásáról szó sem lehet.
pátriárkával; a két eseményt teljes titoktartás melle idején
tt szervezték §i Hála az 1963. október 30-án lebonyolított és annak
186 187
 hevesen vitatott elősza
vazásoknak, a bizottságnak
Egyházról szóló szkémá sikerült az
tervezetből állt össze. A szkémát a sokféle változtatás ett vre
nak új beosztást és for
munkában Philips löweni mát adni, mely
dogmatika professzor ige kellett tárgyalni, ami szeptember 18 és 23-a között s. Mer ee
meket szerzett; teljesen n nagy érde-
új szövegként fűzték hoz Carli püspök vitatta a püspököknek az egész s és tes
jez
etet, az Egyház eszkat zá a hetedik fe-
ológikus jellegéről, valamint a jedő kompetenciáját és felelősségét, ami tulajdon vi a
a mariológiával foglalkoz további,
talanná tette volna a szöveget; további kritikusol
ó nyolcadik fejezetet. ezöea
E két fejezetet
Léger kardinális és több francia püspök — túl ee e s
meg is történt -, egyide általánosságban mozgónak és túlságosan klerikális me ESSESS
jűleg pedig megkezdődtek
a szkéma új formájú első a szavazások
fejezeteiről. tották a szöveget, mely nem felel meg a mai SAVAKÉN , vég
Az Egyházról, mint mét felemlegették az egyes püspökök problémáit: ee
misztériumról szóló első fejezet, tov :
az Isten népéről szóló más ábbá püspökök alapvetően nem változott MErEKKLSNKÉŐ ba ö
odik fejezet komoly ell
ment át. Az Egyház hie enállás nélkül
rarchikus szerkezetéről nevezett exempt rendekkel szemben; a papban melt 7a
fejezetet nem kevesebb, szóló harmadik
mint 39 szakaszra bontva papokkal jól ellátott egyházmegyék közötti ese a s
meg az atyákkal, akik min szavaztatták
den szakaszról igennel lítést; a népesség fluktuációját a vándorló egyházon ; ast 93.
nemmel (non placet) sza (placet) vagy
vaztak. A püspöki kollég A feszültségek ismét élesebbé váltak, amikor sb His 10
szakaszoknál a , nem? iumot tárgyaló
szavazatok száma 300 föl án a vallásszabadságról szóló, 25-én pedig a zsidókró kibe
ezek voltak annak a kie é emelkedett:
ngesztelhetetlen, de bef nyilatkozat került napirendre, eredetileg az MENNGNNNNS Ma
olyásos csoport-
összekötve, mint az azt tárgyaló szkéma feTA EKEMKS s
tus veszélyeztetését látták j ; elhelyezését és tartalmát már ele
. l nk
Még nagyobb, de más finds evést püspök, az első szöveg előadója, e. számolt
összetételű volt a :1em"-mel sza
csoportja (629), amely vazók be, hogy 380 módosító javaslatot dolgoztak fel a bizot ; ke
a házas embereknek kis va
diakonátus ellen foglal zolgáltatandó
4 t állást;1364 ,hem" szavazatt A dekrétum az ember természetes méltóságábó Ve
ták el a cölibátusra nem al utasítot-
kötelezett fiatal férfia védelmezi a lelkiismereti szabadságot a polgári élet ves e
k szentelését.
akkor is ha tévedésbe vezet. A dekrétum ellenzői —- vi vajdál
helyesen — úgy találták, hogy ez a felfogás véglegesen rez 1.
során mégis megpróbálták Zal a középkori felfogással, mely az eretnekek kigyom Azé
a megengedett szavazási
— ,igen, de módosítással", lat formulával
inul ,placet iuxta mo Egyház és az állam közös fellépésével kívánta meri 24 ke.
nézeteiket a szövegben dum? -
A katolikus Egyház, az igaz Egyház, az igazság hor e. 4
érvényesíteni; sikerült elé
első rész szeptember 30- rniük, hogy az
i szavazásánál 572-en gyan mondhatna le róla — kérdezte Rutffini bíboros —, lá ka
vánva szavazzanak (42-en módosítást kí.
pedig :1em"-mel). Az ell az egyáltalában lehetséges, ezt 8 igazságot állami segítségg;
még mindig nem adta meg enzék tehát
magát. j ? Türelem - igen; szabadság— nem.
Részükről hangzott el érakátazáskátin is kiválóan képzett Ottaviani
a legélesebb kritika a más
odik szké-
eve ee ;
mával kapcsolatban, mel kérdést: vajon nem válnak-e § karezátket ketlk. öz ko . .
y a június 7-i közlemén
programban szerepelt: y szerint a
5A püspökök Pásztori által tárgytalanná a Szentszé el kö kon á
Egyházban? - De Pastor hivataláról az
ali episcoporum munere urát ekgdjdk e dégénilens leti péktsi Itáliában és
a szkéma a püspöki hiv in Ecclesia. Ez
atalról szóló, a másodi
k ülésszak során
szágban privilegizált helyet bizto k? ik
megvitatott tervezet röv ze védelmézölt találta meg a tervezet EENENSEEKESEBK
idített szövegéből, és
bizottság által a lelkipász az előkészítő
tori munka tárgyában amerikai püspöki karban -— pl. Meyer és Ritter piss pek éz "
előterjesztett
mélyében -, és a lengyelben is — pl. Wojtyla krakkói ér j
188
189
 aki a nyilatkozat értékét han
gsúlyozta a kommunista tota
tárizmussal szemben. Egysze li- hivatal" fogalmait lényegesen ér etná E kett
rsmind az is nyilvánvalóvá
hogy a vallásszabadság meg vált, Ö
szorosan összefüggenek ü ással éés csak A együttess
egymással HÉRA
alapozását és érvényesülés
körét élesebben és határozot ének meg: a Geiselmann tübingeni teológus által felszított, est.
tabban meg kell fogalmazni,
elejét vegye annak az ellenvet hogy dekrétum értelmezése körül kipattant teológiai vita a kt e.
ésnek, miszerint az igazságo
tévedést, mint olyant — tehá t és a üggő
függőben hagyta. A közpon Ö ti fogalom,m, mely 1most azMEZ új etet
t nem az embereket, akik
védelmezik -, egyenlő módon azo kat kifejezé
isis kifejezésre j
jutott, Istenne k az igében az üdv
és KAÉ kössek
kezeli.
A mindössze két nyomtatot ényei
tényeiben örtént
történt önfeltárása volt azaz embe
önfel emberek felé. MANÉÉSSI !
t oldalnyi terjedelmű , Nyil
kozat a zsidókról és a nem ker at- az Egyházról ázról szóló szóló szkémaszké e lszAs tát]
sz avazásánálá és a vallássza
esztényekről", melyet még min
mint az ökuménikus szkéma dig Á
tárgyaló vitá soráná megmu tatkozott,elm úgy a váseléádet
Ó viták kinyila atya
függelékét tárgyalták Bea bíbo
előadói közreműködése mell ros szóló óló mostani i véleménycseré
vé É dERERSE ÉN
ék során is nyilvánvalóvá KÉREK RKEES
lett,
ett, a zsidóság üdvtörténeti
repének ismertetésére és az sze- zsinati többsége
öbbsé XXIII. János á VI. PPál pápák által lk kitű
ésés VI. ;
antiszemitizmus elítélésére
kozott; a többi nemkeresztén SZOTÍt- célokkal -— mélyebb önértelmezés és őszinte szembenézés a a
y vallások közül a szöveg kife
ten csak az iszlámmal fogl jezet- állapotában leledző modern világgal — egyetért, ket
alkozott. Kifogások merült
miszerint a szöveget , felv ek fel, csoport, mely makacsul ragaszkodott az eddigi formákhoz,
izezték?", mivel az csak a
zsidókat - és nem a zsidó jelenleg élő befolyásos volt, de létszámát tekintve gyenge.
népet, mint olyant — mentet
,IStengyilkosság? te fel az
vádja alól, mely vád a múltba
hitvitázók részéről többször n a keresztény Hat hét alatt kilenc szöveg
fölmerült. Más kritikusok
történeti magyarázatok elm az üdv-
élyítését kívánták, valamint
monoteisztikus vallások fig más A zsinati többség ilyen beállítottságából et et sebe
yelembevételét (König bíboros)
nehézség azonban a politikai . Fő Ö
szöveg sorsa, melyeket októ óber 7-e ésÉs november no j 20-a t köz $
félreérthetőség volt és maradt
arab államok — minden alap . Az e tó terjesztettek Közülük kettőt, mint elégtelenül dseagett
nélkül -— Izrael állam melletti
foglalásként értelmezték a , állás- káltat, az illetékes bizottsághoz küldték vissza: lee ! . vii
zsidó nyilatkozatot", és diplom
úton erős nyomást fejtettek áciai még csak 14 fő tételből álló szkémát a , papok Héé és vs
ki országaik püspökeire. E
fájdalmas keresztútja még hos szöveg gálatáról", november 9-én pedig az úgynevezett missziós SZ
szú ideig nem ért a végére.
Meglepően nyugodtan folyt mát, noha annak elfogadását maga a pápa is ajánlotta. pe
le a kinyilatkoztatásról szóló,
évvel korábban visszautasított két A laikusok apostolkodásával foglalkozó szkéma, amelye E.
szkéma vitája, melynek telj
újjá fogalmazott szövegével esen tóber 7-e és 13-a között bocsájtottak vitára, elkerülte ugyan ő
a szeptember 30-tól október
tartó általános kongregáció fogl 6-ig a sorsot, mégis számos kifogás merült fel ve kelő énő en S
alkozott. A szkéma szövege —
amint azt Franió spliti püs digi nem § vonta le a szükséges ükséges következtetéseket
c ) azke,,
pök kifejtette — nem felelt
vegyesbizottság kisebbsége meg a fogalomból,ólóés nem dolgozta ki kellően a laikusok laikus saját joguis
felfogásának, mely abban a
írásról és a hagyományról Szen t- rarüsek net a klérus tagjainak engedményeiből ka MKÉOT b
szóló trienti dekrétumtól tör
eltérést látott; a szkéma ugya tén ő nem a világiak ilági já felelősség
saját sajátságos spiritua
ősségén ésés sajá i 1
nis a trienti dekrétumban a
mányról mondottakat nem hag yo- nyugosznak. A szerzetesi élet megújítása és a keltése esés
úgy értelmezi, hogy a hagyom
Szentírást — illetve a Szentírá ány a tételeit több
főő tételeit tö inati atya kevéssé konkrétnak,
zsinati 1 de to ee -
s elégtelenségét — anyagi érte
ben egészíti ki. lem- lesztésre É alkalmasnak ítélte ítélte. Jobb 1fogadtatást t kapo ka pap Pap
Valójában a szkéma a korább épzé
képzésre vonatkozó Ó 22 tétel, a;
étel, bizonyárara azért, mertr ezek ae. p
i zsinati döntés kiegészítése
volt, amennyiben a , Szentírás", a : hagyomány öki konferenciákra
öki iá íztá a tanu lmányi
bízták n tervek összeállí öszt y
", és a , tanító- és ezzel a régionális viszonyokhoz való alkalmazását; csak egy
190
191
 kérdés — milyen tekintély
t kell Aguinói Szent Tam
lalnia a filozófiai és teológ ásnak elfog-
iai oktatási rendszerben? vita után, és került kibocsájtásra még ezen ülésszak épit
élénkebb vitát. - váltott ki
keleti egyházakról szóló tervezet. A déajálta KEeBBK
A zsinati többség eltöké lemondott róla, hogy az intézményeknek a Rómáva a gyes s
ltsége, hogy komolyan
, aggiornamentót?, sehol vegye az
sem nyilvánult meg olyan egyházak léte miatt nagyon is komplexszé yes KÖSVER út
mint , Az Egyház a mai vil ágosan,
világban?" című szkéma
föl
megtárgyalja, és megelégedett azzal, hogy mats ma aestató
vitában, mely szkémát a ött tartott
20 tervezet közötti sorszá az áttérések, vegyesházasságok és a katolikusok or vet.
.13-as szkémának? nevezt ma miatt csak
ek. tiszteleten való részvétele esetére. A dokumentum És gel
Első ízben fordult elő a 20-án került szavazás alá; 1964 atya szavazott igenne
történelemben, hogy egy
sérletet tett arra, hogy sze zsinat kí- nemmel.
mbenézzen a nagy problé gek
lyek elsősorba mákkal, me-
n nem az Egyházat, han
em a , világot"? Jóllelhet a zsinat kívülről nézve gyorsan és kásás ésb a
első ízben született meg a illették, és
felismerés, hogy ezek a pro maga útjján, belső viszonyait viszont bizonyos feszü tség jrszab.
teljes terjedelmükben — blémák -
a , Világegyházra? is tartoz ződése jellemezte. Október 11-én 17 nzészére kinkáta
4 2 z nak. E kísér-
Európából valamint az Egyesült Államokból levé a. eztán
pápához:, és ezzel meghiúsította, hogy egy kel zattn sali;
zsinat megkerülésével a vallásszabadságról és a E ESSSEEZSESi
meg; kidolgozói Háring
redemptorista atya mellet
t mindenek-
nyilatkozatokat — a pápa állítólagos kívánságára hív drümrsiő
előtt francia teológusok

me
voltak. új vegyessbizottságokhoz juttassa vissza. E ogk étket 3 án
A tervezet a világban tör személyi; összetételéből világosan látható volt a sat frei
tént eseményekkel sze
ságosan optimista volt; egy mben túl-
részt a , világhelyzet látlel déka, hogy a nyilatkozatok tartalmát megváltoztassák. teát
bling kifejezése) még nem ete ? (Hel-
volt eléggé mély, másrészt hoz intészett megkeresés sikeresnek bizonyult. p
mint Egyház, nem eléggé az Egyház,
világosan szólalt meg ben mindig mem adta meg magát.
és Döpfner bíborosok — min ne. Lercaro
dketten buzgó hívei az
letnek?" - az igazságra egész , kísér-
tapintottak rá, amikor A , novemberi krízis"?
. 2. 9,

hogy egy ilyen egyedülálló azt mondották,

és Sajátságos dokumentum
kell beérnie. nak lassan
Már csak két hét volt hátra a zsinat záróüléséig, és velos
A november 19-én a Zsinat tatott dekrétumok egyike sem került még szavazásra. esek
elé terjesztett ,Votum? jav
asla-
vember 110-én, 11-én és 16-án megtartott általános küngés ki a
túlnyomóó többséggel fogadták el az etégzerézátá ye átéeezme rő
rétum ellső három fejezetét, az Egyházról szóló k. MENYE
sokat vitzatott harmadik fejezete még mindig a vatikán vá "
befolyástos és egyébként is szerfelett aktív tag § .. irak
ellenállássába ütközött. Mielőtt november 14-én kézi sertik
a zsinati , atyáknak a 3-tól 8-ig számozott fejezete segtsenyék
bíboros javaslatát, miszer tott módjosító javaslatokat és a Teológiai Bizo ság keeeee
int a pápától kérjék a
történő szabályozását; 159 kérdés újra
2 atya , igennel", 427 ped tartalmaizó vastag füzetet, megküldték nekik az vev se
szavazott. ig , nemmel?
,:Magyar:ázó megjegyzést? — Nota egilenténá jézkár eat
A kilenc szöveg közül csa a szövegrnek azt a szerepet szánták, hogy a püspök
k egy ért célt, tulajdonképp
en rövid kán
a harmatdik fejezetben kifejtett tanításnak a pápai p
192
193
 nyenyitó hatását kiküszöbölje
. A ,Magyarázó megjegyzé
nmint azt a főtitkár közölte s" — lemondott előszavazás — mely arról döntött volna, hogy lás-
— , Magasabb tekintélytől"
tehát magától a pápától. Azt érke zett
célozta, hogy a kisebbséget sanak-e neki a további, már kitűzött szavazások lebonyolítá-
nek a szöveg értelmét is meg mely- sának? -— máris egy engedmény volt a beadvány benyújtói felé.
változtató módosításait a
nem fogadta el, a tervezet bizottság
elfogadására hangolja és a Az előszavazás kimenetele felől egyébként nem lehetett kétség:
hoz a kellő , erkölcsi töb szavazás-
bséget" biztosítsa. Két ízbe a túlnyomó többség zöld fényt adott volna a tervezetnek, ha
16-án és 19-én — tehát a zár n, november
ószavazás előtti napon is — alapjában véve erősen , felvizezettnek" tartották is, és több vo-
a főtitkár, hogy bár a "Megje kifejtette
gyzés" nem része a szöveg natkozásban nem elégítette ki a vallásszabadság előharcosait.
vonatkozó szakaszt azonban nek, a
annak értelmében kell tolm De amikor kevéssel 11 óra után a szavazásnak meg kellett volna
k A szándék, mely a s: Megjeg ácso lni.
yzés? megszerkesztésének történnie, Tisserant bíboros az elnökség többi tagjával folytatott
képezte, megvalósult: a har alapját
madik fejezetre leadott , rövid eszmecsere után közölte, hogy a szavazást elnapolják; ami
vazatok november 17-re 46-r nem? sza-
a csökkentek; kétségkívül egyszersmind azt is jelentette, hogy ezen az ülésszakon már nem
voltak a kollégialitásról szól köztük
ó tétel azon védelmezői is, kerülhet sor a nyilatkozat kihirdetésére.
s
újszerű48 felismerés2 semmif . akik az
éle, bárhogyan is kimódo Sem azelőtt, sem későbben nem látott a Szent Péter bazilika
lt vissza-
aulája olyan izgalmat és felindulást, mint ebben az órában: s0-
kan elhagyták a helyüket és csoportokba verődve, izgatottan vi-
tatták, hogy mi is történt valójában. Az amerikai püspökök egy
v Hdt cél tehát megvalósult. hirtelen összeállított és a pápának címzett petíciót kezdtek
A kérdés az: módosítja-e
Jegyzés" a szöveg jelentésé a Meg-
nek értékét? Aki mind a ket körözni, melyen rövidesen 441 aláírás gyűlt össze; később össze-
fogulatlanul egymás mellé tőt el-
helyezi, annak azt kell mon sen kb. 1000 zsinati atya írta alá.
hogy nem. A , Megjegyzés? dania
valójában megerősíti az I. , Teljes tisztelettel — hangzik a petíció — de a legsürgősebben
Zsinatnak a pápai primát Vatikáni
usról szóló, minden alk (instantissime) kérjük, hogy még a zsinat jelen ülésszakának be-
már-már ingerülten megism alo mmal és
ételt tanítását, de semmit fejezése előtt kerüljön szavazásra a vallásszabadságról szóló nyi-
el a püspöki hivatal közvet sem vesz
len isteni eredetére és meg latkozat, különben elveszítjük a keresztény és a nemkeresztény
bízatására
világ bizalmát."
De Smedt püspök, aki időközben megtette jelentését a szö-
vegről, szinte tüntetésszámba menő sikert aratott. Az általános
dolkoztató nem a tartal kongregáció befejezése után Meyer, Ritter és Léger bíboros a
omban volt, hanem a for
gyan a , Megjegyzést"? -— VI. mában, aho-
Pál Pápa kifejezett kíváns beadvánnyal a pápához sietett, azonban csak arra kaptak biz-
dokumentumhoz csatolták. ágára — a
tosítékot, hogy a nyilatkozat a negyedik ülésszak napirendjének
A , Megjegyzés"? körüli izg első pontjaként fog tárgyalásra kerülni. A biztosítékot a követ-
alom még el sem ült, amikor
Vember 19-én -— a nevezetes , fekete csü no- kező napi általános kongregáción Tisserant bíboros megismé-
törtökön? - az elnökség var
rangidős tagja, Tisserant telte.
bíboros, lemondta a val
szóló nyi lásszabadságról
latkozat előző napon meghir A november 19-i viharos általános kongregáció azonban még
detett előszavazását.
Az előzmény a következő egy további meglepetést hozott. Hiába várták az aityák az öku-
volt: 200 olasz és spanyol
beadvánnyal fordult az püspök
elnökséghez, és hivatkozással az ügy- menizmusról szóló dekrétum végleges nyomtatott szövegét,
rend idevonatkozó cikkelyei melyről a következő napon szavazni kellett volna. Most azt hal-
re, hosszabb időt kívánt
sen megváltoztatott szöveg a lényege-
ű tervezet tanulmányozásár lották a főtitkár szájából, hogy a dekrétum még nem készült el,
a: a most
mivel néhány változást kellett rajta eszközölni, hogy a szöveg
194

195
 világosabbá váljon; a változ
ásokat — összesen 19-et — egy
AAA A olvasta, és hozzáfűzte, hog papír- zetének és eszkatológikus irányultságának átfogó kifejtését a
y mindez egy taal
jln
ekiálé
ntésly"eskívánság
kőára a tört
törtéénik legmagasabb tanítóhivatal részéről. Amint azt a Teológiai Bi-
nik. , azaz
- magána
á k a páp
ápáának óha-
Ó zottság 1964. március 6-án a zsinat valamennyi tanítóhivatali ki-
A pápa 40 módosító javaslat jelentésével kapcsolatban kifejtette, ez a konstitúció sem igényel
ot küldött meg Bea bíboro
a Keresztény Egység Titkár snak a maga egészében csalatkozhatatlanságot, megkívánja viszont —
sága elnökének, aki az idő
miatt nem tudta azokat val hián ? a tárgy és a kijelentési mód függvényében -— a hívő elfogadást.
amennyi bizottsági tagnak
tatni, csak néhány atyának iulöte
a közvetlen környezetéből; Az Egyháznak , Isten népeként" történő meghatározása sza-
eredményeképpen az említett aminek
19 javaslatot bele is dolgozták kít az egyoldalú és egy jogászkodó intézményre utaló fogalom-
dokumentum szövegébe. a mal és a klerikalizmussal, mely azt gyakorlatilag a klérussal azo-
Néhány ezek közül csak stil
jellegű volt, míg mások meg isztikai
változtatták a szöveg ért nosította és a laikusokra csupán passzív szerepet osztott. Véget
például, hogy a Rómával nem elmét is —
egyesült keresztények a Bib vet annak a fél évezrede tartó vitának, mely a pápai primátus és
,keresik"? Istent, ahelyett liában
hogy , Megtalálják"; egyike a püspöki testület között fennálló viszonyról szólt, a kettő szer-
hetne azonban lényeges vál t sem le-
tozásnak nevezni. Megütközé ves összekapcsolása révén: a püspöki testület, melybe az egyes
zott viszont a végrehajtás st oko-
formája. A zsinat és annak püspökök a felszentelés révén vétetnek fel, mint a , tizenkettő?
szerve, az illetékes titkársá megfelelő
g által végtelen gondosság utódja, hatalommal bír az egész Egyház felett és felelősséget vi-
fogalmazott szöveget az utol gal meg-
só órában - ha nem is az ele sel az egész Egyházért, de csakis a pápával közösségben, aki tag-
2
végéig — de mégiscsak az
4 jétől a
ügyrendben szabályozottól ja ennek a testületnek és egyúttal a feje is. A konstitúció vissza-
eltérő for-
állítja a ddiakonátust, mint önálló szentelési fokozatot. Minden
keresztény meghívást nyert a szentségre; a hozzá vezető sajátos
út az evangéliumi tanácsokat követő szerzetesek útja, mely sok
ülésen azonban a ,1em" tekintetben eltér a világban élőkétől. Az Egyház kevésbé tekinti
szavazatok száma már 11-re csökkent
Ezek a természetesen tit magát , küzdőnek", még kevésbé , győzedelmesnek", hanem
okban nem maradt eljárások
hetősen felingerelték a zsin me le:

ANN
atot és még inkább a közvél zarándokló Egyháznak, mely eszkatológikus beteljesülését
noha mindez — a zsinatok tör emén
ténetének fényében és irás várja.
a

ML
Az Úr Anyja az üdvtörténetben egyedülálló helyzeténél fog-

a
—-
va bensőséges kapcsolatban áll az Egyházzal, azonban helye a
teremtmények oldalán és nem a Teremtő oldalán van kijelölve.
Történelmileg nézve csak igen csekély távolság választja el az
ökumenizmusról szóló dekrétum fontosságát az Egyházról szóló
konstitúcióétól. Mert ez a dekrétum véget vet a felekezeti ellen-
tétek hangsúlyozásának, ami a Trienti Zsinaton még szükséges
Az Egyházról szóló konsti volt, de a mai, egység utáni vágyakozás légkörének már nem
túció és az ökumenizmust
tárgyaló dekrétum lezárása felel meg; azt hangsúlyozza, ami minden keresztényben közös,
ajtót nyit a kölcsönös megismerésnek és megértésnek, és a
z Az Egyházról szóló kon közös imára való felszólítással az egyetlen hatalomhoz fordul,
stitúció azt nyújtja, amit
liegéa még nem volt képes a Trienti
nyújtani, és amit az I. Vat Aki a látszólag lehetetlent — minden keresztény újraegyesítését
sinat is csak részben nyújtott ikáni
: az Egyház lényegének, sze - lehetővé képes tenni. Az elválasztó különbségeket, melyek a
rke- tanítás és a hitélet területén mutatkoznak, nem szabad puszta
196
197
 Irenizmusból letagadni, a szeretet
szellemében kell kezelni
amint az annak az állandó párbeszé A bíborosokhoz intézett 1965. június 24-i beszédében ki-
dnek a során történt melyet
a megfigyelők Bea bíboros titkársá látásba helyezte a kúria reformját és az egyházi törvénykönyv
gával a zsinat végéig fol tat-
tak. A dekrétum a kezdete vala revízióját, a vegyesházasságokra vonatkozó törvények újraren-
minek és nem a vége; rajyzlán
érintett tudja, hogy még hosszú utat dezését és a születésszabályozás tanulmányozását; 1965. szep-
kell végigjárnunk. Ez nem-
csak a protestáns testvérekre érvé tember 11-i, , Mysterium fidei" című enciklikájában azonban
nyes, hanem a keleti egyhá-
Zakra is, akikkel a november 21-é szembefordult azzal a kísérlettel, miszerint egyesek az eucha-
n elfogadott harmadik dekré-
tum foglalkozik. A dokumentum risztikus átlényegülés dogmáját fel kívánták puhítani; külön-
csupán a legelső lépés a köze-
ledéshez. Ki kell várni, vajon a böző alkalmakkal ismételten hangsúlyozta, hogy az Egyháznak
kiengesztelődés cselekedetei
mint péld ául Kerullariosz pátriárka 1054. évi semmi oka sincs arra, hogy jól bevált hagyományait feladja.
visszavonása, meghozzák-e a kívá
kiközösítésének Egyes , radikálisok" szándéka, akik az , aggiornamento"-ból for-
nt eredményt.
radalmat akartak csinálni, visszariasztotta őt. Nyilvánvalóvá lett,
hogy kellő módon használni tudja auktoritását. , Van pápánk" —
A negyedik ülésszak foglalta össze benyomásait egy jószemű rádiókommentátor.
Az ülésszak megnyitásának napján — 1965. szeptember 14-én
ű A harmadik, valamint a ,nhe — a pápa egy bejelentéssel lepte meg a zsinatot: Püspöki Taná-
gyedik és utolsó? ülésszak kö-
zötti idő -— még inkább, mint a korá csot — Synodus Episcoporum - fog összehívni, melyen keresztül
bbi ülésszakok közötti idő-
szakaszok — a zsinati bizottságok kem a püspöki testület az Egyházról szóló konstitúcióban említett
ény munkájával telt el.
Tizenegy tervezet szerepelt még kollegialitás értelmében együttműködhet vele az egyetemes
a programon, melyeket
egyszer már a zsinat elé terjesztette Egyház problémáinak megoldásában; az egyidejűleg nyilvános-
k; ezek közül azonban csak
egyet — a kinyilatkoztatásról szólót ságra hozott , Apostolica sollicitudo? című motuproprio-ból
— osztották szét a harmadik
ülésszak végén az atyák közö kiderült, hogy e , püspöki szinódus" tagjai egy részét a püspöki
tt. A nevezetes , 13-a s szkémát?
valóban a legnagyobb gondossággal konferenciák fogják kijelölni, ami által a püspöki karok valódi
készítették el. A vita során
kinyilvánított kívánságok figyelem képviselete valósul majd meg. Később bejelentették, hogy a
bevételével egy kislétszámú
grémium egy egészen új, a konk Püspöki Tanács először 1967-ben fog összeülni. Megalakulása
rét problémákat is felölelő
szöveget dolgozott ki, mely a Koor után fog bebizonyosodni, vajon az új szerv — annak ellenére,
dinációs Bizottság tetszését is
elnyerte, jóllehet jobban hasonlít hogy döntéshozó hatalommal nem rendelkezik — növelheti-e a
ott egy szociológiai jellegű
értekezéshez, mint egy zsinati dekr püspökök súlyát az Egyház központi vezetésében? A negyedik
étumhoz. Sokan már a tár.
gyalások kezdetén kétségeiket ülésszak abban is különbözött az összes megelőzőtől, hogy en-
fejezték ki, hogy vajon ez a
szöveg alkalmas-e a további kido nek során a bizottságokban folyó munka homlokterében a szö-
lgozásra, és hogy egyáltalán a
nyilvánosságra hozatalhoz kész állapotba hozható-e? vegek , kicsiszolása? állt, az általános kongregációkat többször is
Ha a nevezetes , novemberi krízis? hosszabb szünetekkel szakították meg, és az ülések idejét
azt a benyomást keltette
hogy a pápát a , péteri hivatal? eset többnyire szavazásokkal töltötték ki. Szoros egymásutánban
leges sérelmének skrupulusa
kínozza, és környezetét, mely ezt készültek el a még hiányzó dekrétumok.
a skrupulust kihasználta, túl
messzire engedte, akkor az ezután A vallásszabadságról felújított vita kezdetén De Smedt
következő megnyilatkozások
és intézkedések azt az érzést ébre püspök, a téma előadója, még egyszer kifejtette, hogy a szöveg
sztették, hogy VI. Pál mégis-
csak zavartalanul követi azt az nem tesz egyenlőséget az igazság és a tévedés között, nem is
irányvonalat, amelyet pápaságá-
nak elején előre kitűzött magának. menti fel az egyént azon morális kötelessége alól, hogy keresse
az igazságot és ragaszkodjon hozzá, hanem csupán a vallási
198
199
 sájdló
erőszlet
akkal
kaka
szemb
n, eni sz abadságot
A kíván
ívánja
ja érvén
érvé yesítíteni
eni a pol- Husz János elégetése, a , cuius regio, eius religio" elvének al-
kalmazása az Egyház tanítása szerint nem csak történelmileg
Az egyik újonnan fogalmazott szakasz nyitva
hagyta annak a meghaladott, hanem alapvetően elutasítandó. E döntés hord-
lehetőségét, hogy a katolikus lakosságú államokban
az Egyház- ereje megmagyarázza, hogy a dokumentumot a zsinati atyák
nak privilégizált helyzete legyen, és ezzel kieng
esztelte az olasz csak az ülésszak utolsó nyilvános ülésén találták a nyilvános-
zsinati atyák egy részét (például Urbani velen
cei bíborost), de ságra hozatalhoz eléggé érettnek.
korántsem a dokumentum valamennyi ellenzőjét:
a szeptember Ezzel szemben gyorsan és tulajdonképpen éles viták nélkül
21-i zárószavazás során 224-en szavaztak ,hemmel"; a be- ment át szeptember vége és október vége között az öt további
nyújtott módosító javaslatok alapján történt többs
zöri szöveg- dekrétum; jóváhagyásukra és kihirdetésükre az október 28-i
módosítás utáni november 19-i szavazásra még
emelkedett is nyilvános ülésen került sor. A püspökök pásztori szolgálatáról
(249-re) a , nemmel" szavazók száma. A vita
során Wyszynski szóló dekrétum a kollégialitásra vonatkozó tanítást helyezte
lengyel és Beran cseh bíboros is rámutatott a
szöveg leglényege- előtérbe, sőt már a gyakorlatba is áttette: egyrészt megemlíti
sebb mondataiba foglalt kijelentések jelentőség
ére: , Az isteni már a szöveg a Püspöki Tanácsot, illetve püspöki szinódust,
törvény parancsait az ember lelkiismeretének
közvetítésével is- másrészt kifejezi kívánságát a kuriális hatóságok olyan rendje
meri fel... A vallás megvalósítása és gyakorlása
lényege szerint iránt, mely , az idők, a különböző vidékek és szertartások köve-
mindenekelőtt belső, emberi és szabad csele
kedetekben áll... Az telményeihez jobban illeszkedik." A püspöki konferenciák meg-
ilyenfajta cselekedeteket pusztán emberi hatal
om sem MEM: Pa kapják a jogot, hogy saját maguk számára működési szabályza-
rancsolhatja, sem meg nem akadályozhatja."
Miután az egyén tot alkossanak; sőt bizonyos életfontosságú kérdésekben két-
joga a lelkiismereti szabadságra a polgári élet
körében ilyen harmados többséggel jogilag is kötelező döntéseket hozhatnak.
módon elismerést nyert, az Egyház szintén igényl
i, , mint lelki A dekrétum kilátásba helyezi a püspökségek és egyháztartomá-
az Ur Krisztustól alapított tekintély" a maga
szártáfta is azt a nyok határainak szükség szerinti módosítását is. A püspökök és
szabadságot, hogy az evangéliumot minden
teremtménynek a világi, valamint a szerzetespapság közötti együttműködés
hirdesse.
szabályozására a szöveg kilátásba helyezi egy , direktórium"
Történelmileg tekintve, a vallásszabadságról
szóló nyilat- megalkotását.
kozat a legvilágosabb és legegyértelműbb kifeje
zése az aggior- A végleges szöveget a zsinat a szeptember 29-e és október
namento"-nak. Ebben az Egyház szakít az
úgynevezett :kons- 1-je között lebonyolított, a részekre és az egészre vonatkozó 15
tantini fordulattól" a középkoron keresztül
és még alnT is túl szavazás során fogadta el; a , nem" szavazatok száma mindössze
uralkodó felfogással, miszerint a világi hatalomnak
, tehát az ál- 1 százalék volt.
lamnak és a társadalomnak, joga van, sőt kötele
s az Egyház üd- A zsinat már korábban - október 6. és 8. között — elfogadta a
vösségművét szükség esetén kényszerítő eszkö
zökkel is támo- szerzetesi élet időszerű megújításáról szóló, a harmadik ülés-
gatni 3 mint például az eretnekek megbünteté
sekor történt: szak vitái során újrafogalmazott dekrétumot; a dokumentum,
tudomásul veszi a tényt, hogy a modern
állam többé már úti akárcsak a trienti reformdékrétum, tulajdonképpen egy keret-
keresztény, hanem semleges, paritásosan
gondolkodik, sőt törvény, mely a szerzetesrendek és vallásos társaságok (bele-
olykor keresztényellenes, a modern társadalom
többé már em értve az újonnan keletkezett világi intézményeket is) külön-
,Monisztikus", hanem pluralisztikus; az Egyhá
z csak az egyén bözőségeit és az életformában megnyilvánuló sajátosságait nem
természetes jogával korlátozza az állam és a
társadalom jogait, érinti, de kötelezi őket arra, hogy a rendek hagyományaiból tár-
hogy az egyén követhesse lelkiismeretretét,
ét. ésé ebb á i ják fel az eredetit és a lényegeset, javítsák meg fiatal rendtársaik
hatalom ne akadályozza.
290en a Polgári kiképzését, és életükben valósítsák meg a szükséges mértékű
200
201
 szabadú ságot és engedelme
ssé get, ésós élj
éli enek Isten és6 a
szolgálatára.
; szélesebb alapokra helyeződött, mely minden faji eredetű
7 emberek disz-
kriminációval kapcsolatban alkalmazható; ez a megfogalmazá
s
vált a katolikusok szilárd alapelvévé a korunkban folyó faji
madik ülésszakon, hog küz-
y csak néhány vitapont maradt delmekkel kapcsolatban.
tetlenül. A családot,
mint sélső szeminári eldön-
umot? említi, melyne A nyilatkozat sokkal kevésbé vitatott középső része kibővíti
különös jelentősé
zzz
ge van a Papi hivatás kib k
ontakozásában: az az ökumenizmusról szóló dekrétumban körvonalazott
maga-
tartást az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus irányában
is. Az
iszlámmal kapcsolatban a nyilatkozat elismeri, hogy az egyiste
n-
hit összekötő kapocsként szolgálhat, és félreérthetetlen célzás-
sal a kereszteshadjáratokra - melyek során a ,pogány" moha-
medánok ellen fegyveres támadó háború folyt — annak az
óhaj-
nak adott hangot, hogy a múlt sérelmeit kölcsönösen felejtsü
nyilatkozatot", mely k el
fejti ki az egyén jogát és a jövőben jobb megértésre törekedjünk.
nevelésre, a szülők jogait a
, a vallásos iskolák és kat A hinduizmussal kapcsolatban pozitív értékelést kap , az
olikus egyete- iste-
ni titok szemlélete", a buddhizmusban pedig az a törekvés,
hogy
az aszkézis által az emberi lélek megszabaduljon e muland
ó
világ csábításaitól. Az emberiség valamennyi vallására
vonat-
kozik az alapelv: , A katolikus Egyház nem vet el semmit
, ami
ezekben a vallásokban igaz és szent": ezek gyakran
, azon
igazság fénysugarainak visszaverődései, mely minden embert
megvilágosít", és amelyben az élet teljessége található: ez
általános kongregációk hag pedig
yták jóvá. Krisztus. E nyilatkozat szellemiségére támaszkodva kell
foly-
Csak a , Nyilatkozat az tatni az Egyháznak — különösen Ázsiában és Afrikában
Egyház viszonyáról a nem — a
vallásokhoz" című doku keresztény
mentum — amit általában nemkeresztény vallásokkal szükséges párbeszédet. A dokume
ságról szóló nyilatkozatn csa k a szsidó- n-

FÁS
ak? szoktak nevezni — tum hamarosan az ökumenizmusról szóló dekrétumhoz
lőre megnyugtatni kritik nem tudta egye- hasonló
usait, noha a harmadik jelentőségűvé vált.
terjesztett szöveggel sze ülésszakon elő-
mben ezúttal vitathatatla Bár a szkéma elleni politikai agitáció alábbhagyott

e
mában került előterjeszté nul jobb for- , az ok-
sre . A sokat vitatott o Sten-g tóber 15-i végső szavazás során még mindig 250 zsinati
4
yilkosság? atya

EZZ
szavazott , nemmel", többségük bizonyára azért, mivel
úgy gon-
dolták, nem lehet a zsidó népnek, mint egésznek a
ye
felmentését
bizonyos szentírási helyekkel összeegyeztetni. Ez azonba
tenni. Nem n nem
politikai okokból, hanem veszélyeztette a szkéma végleges elfogadását.
Krisztus szeretetétől
Így lehetővé vált, hogy az október 28-i nyilvános ülésen
—
Simon és Júdás apostolok ünnepén — öt jóváhagyott
szöveget
hirdessenek ki: a püspökök pásztori szolgálatáról,
vallása miatt ér.? a szerzetesi
élet megújításáról és a papok képzéséről szóló dekrétumokat
Az antiszemitizmus ,
elítélése ezzel a zárómo továbbá a keresztény nevelésről és a nemkeresztény
ndattal sokkal vallásokról
202

203
 elete llatkozatokát; Beszédébe
n a pápa az elért eredmények
eletti örömét ezzel a kiáltással feje hangúlag fogadták el; a , nem" szavazatok száma mindössze 2
zte ki: , Az Egyház él!" É volt.
Ha a Trienti Zsinat annak idején megvédelmezte a hivatali
Az utolsó akadályok
papságot, akkor elmondhatjuk, hogy a II. Vatikáni Zsinat a

--rz
megl bezsátagétsákn után az utol laikusok apostolkodása vonatkozásában indokolt jogaiba he-
só nehéz kérdések is gyorsan
ak. lyezte a hívők — egyébként sohasem tagadott - általános pap-
Isteni kinyilatkoztatásról szóló
konsttitúciónak c kellett; t mégmé egy
kons i ságát. , Az Egyházban különböző szolgálatok vannak, de csak
tekii ntélyes
mazk
kise is bbsé
sb
ség té
elle
te n-e egyetlen küldetés" — az Egyháznak egyetlen tagja sincs pusztán
Hete e téet és mely a Trentói Zsinatra hívá
c i sak akkor csökken, amikor - a pápa
daszatt Az passzív szerepre kárhoztatva; mindenki arra van hivatva, hogy
pá személye
É sen Í tett az Egyház testének építésében cselekvően közreműködjön,
Javaslatára6 — a Szen; tírás és a ha
gyománá y vita
i tott kapcsolatát úi
fogalmazásban terjesztették elő: mint a hit és a szeretet tanúja, a családban, a karitatív tevé-
, Az Egyház, a kinyilatkoztatott
erv ka vonatkozó bizonyosságá kenységben, és a missziókban; mindez az Istentől rendelt egy-
t nem egyedül a Szentírás- házi hierarchia vezetése alatt, mely tekintéllyel jár el, de nem
e. e szszűl hagyomány" az Egyház élő
tanítóhivatala, mely a gyámkodik. Erre maga a zsinat adott példát; kevésbé a való-
ke írást tekintéllyel magyarázza és
egészíti ki. A megfogal- jában passzív , hallgatók" meghívásával, hanem inkább azzal,
" 88 hognagyja a teológiai isko
lák számára szükséges szabad-
§ 8 egy a kettő egymáshoz hogy egyre több laikus szakértőt vont be a bizottságok mun-
való viszonyát pontosabban kájába.
e a KeeNéS Kifejezetten
megerősítést nyernek a sugall-
elen szóló (, az Isten embereken keresztü
A zsinati atyák többsége teljes kudarcnak ítélte azt az előter-
l, emberi módon jesztést, melyet a bűnbánat szentségének kiszolgáltatásával
ól ) cs az evangéliumok tört
énelmi jellegére vonatkozó
tanítások. kapcsolatban nem is egy zsinati bizottság, hanem a rítuskong-
ai ESSEN Tee regáció dolgozott ki és terjesztett elő november 9-én. Az elő-
ajánlja a bibliai könyvek eredeti
régi nyel ven és terjesztés számos, már régen kívánt egyszerűsítést is tartalma-
ításookbó
ítás l l történő tanulmányozását,
régi
régi kommentárok zott, de nem fogta át a problémát a maga mélységében, és az
és litu
i rgiákk ismeism retét, 8 tová
; ábbá
bbá a Bibl
ibliaia ; nemzeti nyelvekr,e éles kritika miatt, amellyel minden oldalról illették, vissza
teni szövegének gyakori olvasásá
t: leküzdötte tehát a káros kellett vonni.
ke ezményektől való félelmét, mely
a Trienti Zsinaton mé Az isteni kinyilatkoztatásról szóló konstitúciót és a laikusok
ért ető módon erősen éreztette
a hatását. Az október 29-i az
e. részeket illetően lebonyolítot apostolkodásáról szóló dekrétumot a november 18-i nyilvános
t szavazás során már ösált a
et. ee pilbestínjee tési kapcsola . ülésen hirdették ki. Hátra volt még két további dokumentum,
tát tárgyaló hely ütközött amelyek még nem állták ki a zsinati vizsgát: a missziókkal fog-
va éltó ellenkezzésb
ésbee;: a , nem" x0 szavazatok száá ma
55 lalkozó, továbbá a papság szolgálatát és életét tárgyaló szkéma.
ha KERES 29-e után az általános kongregác Korábban, még a harmadik ülésszak alatt, mindkettőt vissza-
iók üléseit tíz küldték az illetékes bizottságokba.
ve a megszakították, hogy több
idő álljon a bizottságok ren-
snostkest ee A missziós bizottság elnökhelyettesévé kinevezett Schütte
Javaslatok feldolgozásához. A vilá
postolkc odásáról ól szól giak atyának, a steyleri misszionáriusok generálisának, külső szak-
sz ó, november 9-én - H engsbach esseni
Kásnö által előterjesztett dek értők bevonásával sikerült a missziókkal foglalkozó szkémához
rétumba már beledolgozták a
ki szavazások során benyújtott módo a modern tudománynak megfelelő teológiai alapvetést kidol-
sító javaslatokat goznia és a korábban inkább a múltról beszélő szövegből egy
az így kidolgozott szöveget nov
ember 18-án csaknem egy:
előretekintő koncepciót alkotnia. Amint azonban az október
204
205
 8-a és 14-e között lebonyolítot
t vitából kiderült, még ez az
szöveg sem vette figyelembe új Latin-Amerikára gondolt — úgy lehet segíteni, hogy TERBEN Beer
kellő módon — és még kevésbé
dotta meg — a missziók összes ol- ezekre a helyekre más egyházmegyékből —- lehetőleg Me
problémáját: a helyi klérus és
szerzetesrendek közötti kapc a vagy hármasával — átirányítani, hogy ők az új helyen kölcsö-
solatot, mely rendek egészen
jelen időkig a missziók ügyéne a Ö ámogathassák egymást. dzkans
k legfontosabb munkásai volt
a pápai missziós szervekhez ak; keeeeén gondot kéázkévül az úgynevezett n13-as úásésa nil
fűződő viszony kérdéseit; a pénz
ügyi fedezet problémáit; azokna - okozta: az Egyház a mai világban. A harmadik és a ek i
k a nehézségeknek az ökume-
né szellemében történő keze ülésszak között elkészített új tervezet is erős kritika tárgya vo ta
lését, melyek a katolikus
katolikus egyházi közössége és nem- szeptember 21-e és október 8-a közötti 14 általános mzszdn- et
k közötti ,skonkurencia-harc
adódnak, és a ból? ción lebonyolított vita során; kfögásolták a hosszúságát, tö
missziók életében különösen
károsak. Egy ponton
azonban a zsinat szilárd mara helyen homályos nyelvezetét, a , világ" indokolatlanul et
dt: amikor a már javított szöv
november 10. és 12. között eg tikus megítélését, de mindenekelőtt azt, hogy csaknem ven [
szavazásra került, 712 atya olya
értelmű módosító javaslatot nyúj n nem szól arról, mit is tud az Egyház ennek a világnak mondani
tott be az 5. fejezethez, misze-
rint a működő misszionáriusok és adni. Az atyák egy népes csoportja hiányolta az ateizmus,
nagyobb mérvű együttműkö-
dését kellene igénybe venni a különösen pedig az ateista kommunizmus kritikáját; a kakán
központi hivatalok döntéseihez.
Ennek alapján módosították nizmus formális elítélését egyébként 450 zsinati atya az októ er
a kifogásolt szöveget: a Hitter-
jesztés Kongregációjába a miss 9-én a zsinati elnökséghez benyújtott beadványban külön is
ziós püspökök és a missziós szer
zetesrendek köréből , kiválasztott képvisel -
őket ? kell bevonni,
akik érvényes szavazattal - sezketetták a béke és a leszerelés konkrét problémái vne
tehát nem csak tanácsadókén
vesznek részt a kongregációk t — szinte egymásra torlódtak a vélemények és javaslatok; ket e e-
munkájában; ez az eset jelentős
precedenst képez és modellt tésszabályozás sürgető kérdését - mely természeténé ogva
nyújt a többi kuriális hivatal terv
zett reformjához is. e- nem volt alkalmas a zsinati aulában történő tárgyalásra - egy
A zsinat a harmadik ülésszak szakértőkből álló bizottsághoz utalták alapos tanulmányozás
on ugyancsak visszaküldte az
úgynevezett ,Papi szkémát" az
illetékes bizottsághoz. A szkéma
új szövegét október 14-e és 16-a EEkinö kevesebb, mint 3595 módosító javaslat feküdt a bizott-
között vitatták meg, miután —
az atyák általános helyeslése mell ság előtt, amikor az a , lelkipásztori konstitúciót 8 ezt a ra is
ett — a pápa Tisserant bíboros-
hoz intézett levelének értelmében a erősen vitatták — a december 4-re és 6-ra kitűzött szavazáshoz
zsinati aulá
ban nem került
Sor a papi cölibátus kérdéséne előkészítette. Csak a , háborúról és békéről" szóló rész e
k tárgyalására; az erre vonatk
javaslatokat írásban lehetett ozó viszonylag magas számú , nem" szavazatot; 494 atya vokso 3 a
benyújtani.
Hogy ez a kérdés — a munkás konstitúció ellen. Egészében véve ez a dokumentum egy kísérle
papokkal kapcsolatos prob-
lémák mellett -— milyen élénken maradt, mely jelezni kívánta az Egyház nyitottságát a modern
foglalkoztatta az atyákat, mu-
tatja a 630 módosító javaslat, melyeket az élet nagy kérdéseivel szemben; e kérdések megoldására ter-
szöveg feletti november 12-i időközben javított mészetesen egyedül nem vállalkozhatott.
szavazás során erre vonatkozó
benyújtottak. A december 2-án an
elfogadott végső megfogalmazá
kimondja, hogy a papi nőtlensé s A végkifejlet
get , nem kívánja ugyan meg
szükségszerűen a Papság term
észete", de annak .50k szempo
ból igen megfelelő", nt- Amikor a december 6-i általános kongregáción a főtitkár be-
Az egyes vidékeken mutatkozó jelentette, hogy ez az — egyébként a 168. — ülés a zsinat utolsó
Paphiányon - és itt mindenki
ülése lesz, a helyeslés moraja hullámzott végig a Szent Péter
206
207
 e Iö"ITTtttttN TT

bazílika hajóin. A zsinat jó munkát végzett. A decemb

ülésen kihirdették az utolsó er 7-i betűjét nem csak az úgynevezett reakciósok ellen, hanem a for-
négy dekrétumot is, az , Egy
mai vilá gban" témájával foglalkozó úgyn ház a radalmárok ellen is meg kell védelmezniük.
evezett lelkipásztori
konstitúciót, a papság szolgálatáró Hasonlóképpen a püspökök és a püspöki. karok feladata lesz,
l és életéről szóló, valamint
missziókkal foglalkozó dekrét a hogy a zsinattól kapott teljhatalmat és felelősséget kellő módon
umokat és a vallásszabadságot
tárgyaló nyilatkozatot. Záróbe használják és ne engedjék meg, hogy a gyümölcsöző decent-
szédében a pápa ebben a mon-
datban foglalta össze az egész ralizációból rendetlenség és káosz származzon. A világegyház-
zsinat értelmét: testvéri szeretet
tel vissza kell vezetni az embe - nak ebben az , egyetlen világban" éppen olyan sürgős szüksége
riséget Istenhez. A következő
napon a Szent Péter téren meg van a határozott irányításra és a tekintélyre, mint a tagok sza-
rendezett, és mindenkire mély
benyomást gyakorló záróünnep badságára és szolidaritására. A II. Vatikáni Zsinat kijelölte a
élyen a zsinatot befejezettne
nyilvánították. A zsinat üzenetet k világegyház jövőbe vezető útját; hogy Isten népe ezen az úton
intézett a világ politikai veze-
tőihez, a tudósokhoz és műv hittel és reménnyel haladhasson, nem csak a hierarchia, hanem
észekhez, a nőkhöz, a szeg
hez és a szenvedőkhöz, a mun ények- mindannyiunk ügye.
kásokhoz és a fiatalokhoz;
üzenetet felolvasták és a csoporto az
k képviselőinek átadták. A
megfigyelőket a pápa december
4-én a Szent Pál bazilikában
tartott imaóra keretében búcsúzta
tta el.
Talán még mindig nem telt el
kellő idő ahhoz, hogy a II. Va-
tikáni Zsinat történelmi helyét
meghatározzuk. A Trienti Zsinat
azért volt képes az egyháztörtén
et úgynevezett ,trienti kor-
szakát" megalapozni, mert dönt
éseinek gyakorlati végrehajtásá
és szükség szerinti kiegészítését t
a Pápaság garantálta. Hogy ez
zsinat korszakalkotó módon a
fog-e hatni és hosszú időre meg-
határozza-e az Egyház arculatát,
attól függ, meg tudnak-e való-
sulni az elmélyültebb önérte
lmezés felismerései, a bels
megújítás és a világgal szembeni ő ön-
újtípusú viszony, és hogy dek-
rétumainak szelleme és nor
mái át tudják-e hatni az egés
Egyház életét? Az eszközök rend z
elkezésre állnak: a zsinat utáni
bizottságokat felállították és megb
ízták, hogy a zsinat által meg-
fogalmazott alapelveket a gyakorla
tba ültessék át.
Ehhez természetesen kellő ille
tékességgel kell rendelkez-
niük, tehát azzal az önállósággal
és mozgásszabadsággal, ame-
lyet csak a pápa adhat meg és
biztosíthat nekik; szükség van
továbbá kezdeményező képesség
re és szaktudásra, amit önma-
gukból kell meríteniük. E bizottsá
gok nem nélkülözhetik a meg-
felelő kúriai hivatalok tapaszta
latait és tisztában kell lenniük
azzal is, hogy az az új, amit neki
k meg kell valósítaniuk, nem
törheti össze a bevált régit, a
hagyományt, hanem őriznie és
hasznosítania kell azt; hogy a
zsinati dekrétumok szellemét
és
208
209
 FORRÁS ÉS IRODALOMJEGYZÉK
douin 12 kötetes műve, a , Collectio Regia Maxima", mely cen-
zúrázási nehézségek miatt csak másfél évtizeddel az elkészülés
után, 1725-ben jelenhetett meg. Ez az éles szemmel és mélyen-
szántó kritikai érzékkel megírt munka a legjobb minden eddig
Az itt következő hivatkozá kiadott között.
sok természetesen nem nyú
zsinatok történetéhez — még jthatnak a
csak válogatás formájában sem Ezután ismét az itáliaiak kezéből kerültek ki a műfaj leg-
tudományos bibliográfiát. — jelentősebb művei. A franciák munkáira támaszkodva adta ki
Pusztán két célt követnek:
nevezik azon szerzők mun meg-
káit, amelyeket használta Sebastiano Coleti 1728 és 1733 között Velencében 23 kötetes, a
kalomadtán a szövegben m és al-
is idéztem a lelőhely jelzés Labbé-Cossart szerzőpáros munkájához csatlakozó gyűjtemé-
ezen túl meg kívánják ism e nélkül:
ertetni az olvasóval azokat nyét, és végül 1759 és 1798 között jelentette meg Firenzében
leteket, amelyek használata a segéd-
révén ismeréteit elmélyítheti Giovanni Domenico Mansi , Amplissima Collectio? című mun-
,
káját 31 kötetben. Mansi gyűjteménye maradt mind a mai napig
A zsinatok általános tör a zsinatok történetének, standard? forrásműve. Ennek köszön-
ténetéhez
hető, hogy 1899 és 1927 között Petit és Martin közreműkö-
désével Lyonban újra kinyomtatták; az új kiadás összesen 60
kötetében a régebbieken kívül a 16. és 19. század közötti ál-
talános és fontosabb részleges zsinatok is helyet kaptak.
beröltővel a könyvnyomtat A bencés H. Ouentin 1900-ban kiadott munkája — ,J. D.
ás feltalálása után, 1524-b
meg Párizsban Jacgues Mer en jelent
lin — nyilvánvalóan még Mans: et les grandes collections conciliaires? — áttekintést nyújt
zsinati dekrétum- és irat-gyűjtemény hiá nyos —
e, két kötetben. A Trient a régebbi zsinati szöveggyűjtemények keletkezéséről.
Zsinat atyái ennek a műnek i
Peter Crabbe mechelni fer Csak a III.L, IV. és V. Egyetemes Zsinatokra, továbbá a
tal kibővített változatát ences ál-
használták, melynek kétköt Konstanzi, a Bázel-Ferrara-Firenzei és a Trienti Zsinatokra
kiadását 1538-ban, hár etes első
omkötetes második kia
dását 1551-ben a vonatkozóan rendelkezünk modern, újabb keletű kézirat-
kölni Ouentel nyomdában kutatásra felépített forráskiadásokkal, amelyeket az egyes fe-
nyomták; a harmadik — imm
ke nőtt — ee ár négy
a karthauzi Lorenz Surjus jezetekkel kapcsolatban fogunk megnevezni.
kano-ben
k , éjaz t
ötkötetes negyedike
gon dozta
i t pedigi SeverinÍ Bini Hardouin és Mansi műveire épült a zsinatok történetének
ini köln i
kölni
eddig legátfogóbb bemutatása, és a később rottenburgi püspök--
Az első zsinati gyűjtemén ké lett C. J. Hefele 1855 és 1890 között megjelent , Concilien-
yek csak latin nyelvű szö
tartalmaztak. Görögnyelvű vegeket
eredeti szövegeket először geschichte" című munkája, 9 kötetben (amelyből a 8. és 9. kötet
tustól kezdeményezett, de az V. Six-
csak V. Pál alatt 1608 és 161 F. Hergenröther közreműködésével készült.) Ezt az alapművet
megjelent , Concilia genera 2 között
lia" római kiadása hozott a bencés H. Leclercg fordította franciára és egészítette ki a
len, amely félhivatalos jel , az egyet-
leggel bírt. Ezután a franci kutathatóság követelményeinek megfelelően (, Histoire des
ment át a kez deményezés. Az
ák kez ébe
1644. évi párizsi ,Királyi Conciles", 1907-1921). Mindkét mű csak az V. Lateráni Zsinatig
luxuskivitelben jelent meg, Kiadás?
37 folio kötetben. Tartalmát terjed; a Trienti Zsinatig történő bővítést P. Richard végezte
ezt messze túlszárnyalta két tekintve
jezsuita, Philipp Labbé és el; megjelent 1930-31-ben. Nem nyújt teljeskörű áttekintést a
Cossart 1671-72-ben Pár Gabriel
izsban megjelent tizenhétköte zsinati történetírás újabb irodalmáról a , Nouvelles données sur
a , Sacrosancta Concilia" tes műve
; ezen is túltett a jezsui
ta Jean Har- V histoire des Conciles? című tanulmányom (Cahiers d"histoire
mondiale 1, 1953). Cikkek találhatók a zsinatokról általában és
210

ZT
 rövid cseménytörténeti ábr
ázolások valamennyi zsinatról a nagy
teológiai enciklopédiá jubileumra a St. Georgen-i (Frankfurt) jezsuiták
kban, melyek közül szervezésében
Théologie catholigue? a , Dictionnaire de
(1903 óta), a , Lexikon für összeállított gyűjtemény, A. Grillmeyer-H. Bacht: ,Das
Kirche" (1957 óta) és a Teologie und Konzil
, Die Religion in Geschicht von Chalcedon" (Geschichte und Gegenwart, 3 kötet,
genwart" (1957 óta) című e und Ge- 1951-54).
műveket említem meg. A politikai és kulturális környezet megismerése szemp
ontjából
Az ökumenikus zsinatok - beleértve az ókor későbbi zsinatait is — nélkü
eredeti szövegű dekrétuma lözhetetlen G.
talmazza a , Concilior it tar- Ostrogorsky , Geschichte des byzantinischen Staates"
um oecumenicorum dec című
Alberigo és mások adtak ret a", ame lyet G.
ki (Freiburg, 1962.). A zsi munkája (1952). Theophanesz , Világkróni
natok sze- ká -Jának a VII.
repét tárgyalja a jog- és Ökumenikus Zsinatra vonatkozó részeit L. Breyer
alkotmánytörténetben H. , Bilderstreit
, Kirchliche Rechtsgeschi E. Feine und Arabersturm in Byzanz" című művéből idézte
chte", 2. kiadás, 1954; m. Phótiosz-
nek számít P. Hinschius ,Ki klasszikus mű-
rchenrecht? c. műve (1883) hoz sokat merítettem F. Dvornik , Le Schisme de
. Photios-His-
toire et légende" című monográfiájából (1950).
Az 1. fejezethez
A 2. fejezethez
A legfontosabb, Mansi mun
káját jelentősen továbbviv
rásmű az , Acta Concil ő for- A lényeges források Mansinál és Raynald vKirchenge-
iorum Oecumenicorum",
Schwartz, négy részben, kiadta Edward
25 kötetben (1914-40), mel schichtlichen Annalen?" c. művében találhatók. Hefelén és Le-
lalja a III., IV. és V. Öku y összefog- clercgen kívül be kellett vonni a pápák történetét
menikus Zsinatok forr is a vizsgá-
tanulmányból, amelyekkel ásait. A számos
Schwartz ezt a nagy művet lódásokba: F. X. Seppelt tárgyilagos és megbíz
bevezette, ható "Geschichte
csak az utolsót nevezem der Pápste" (1955-57), és az életteljes, ítéletalkotásá
meg: , Über die Bischofsl ban azon-
Sydnoden von Chalce ist en der ban olykor egyoldalú J. Haller , Das Papstum
don, Nicaea und Konsta (1952-53) c.
handlungen der Bayr. Aka nti nop el: Ab-
demie der Wiss.Phil. — Hist munkáját. JA
1937. A régi zsinatok hiv . Klasse", é
atása és határozataik meg Az ókorból a középkorba való átmenet megértéséhez
tekintetében úttörő volt erősítése még
F. X. Funk ,Kirchengesc mindig alapvető A. Hauck tanulmánya, :Die Rözept
Abhandlungen und Unt hichtiliche iok und
ersuchungen? című mun Umbildung der allgemeinen Synode im Mittel
kája (1897) alter (Bistori-
sche Vierteljahrschrift 10, 1907). A középkori laterán
i zsinatok
személyi összetételének adatait illetően G. Tangl "Die Teil-
nehmer an den Allgemeinen Konzilien des Mittelalters
(1922)
c. művét követtem; a IV. Lateráni Zsinathoz felhas
ználtam még
H. Tillmann munkáját is, , Papst Innocenz III." (1954).
A pápák és a lyoni zsinatok közötti viszonyra vonatkozóan
igen fontos kutatásokat végzett St. Kuttner, salatte Konstitu-
tionen des ersten Allgemeinen Kozils vón Lyon
(Studia et
documenta Historiae et Juris 6, 1940; , Conciliar
ban megtalálhatók F. Lau Law in the
chert azonos című könyvé Making"; , The Lyonese Constitutions ( 1274) of Gregor
Az egyházatyáktól vett ben ( 1896). y X.ina
idézetek Kösel ,Biblioth Manuscript at Washington" (Miscellanea Pio Paschini
ek der Kirche- II, 1949).
A Vienne-i Zsinatra vonatkozóan alapvető a H.
Finke isko-
A Khalkédóni Zsinatra lájából származó E. Müller monográfiája, , Das Konzil
vonatkozóan alapvető az von Vi
195 1. évi enne" (1934).
212

213
 A 3. fejezethez
vatalos kiadásként kinyomtatta, amit azóta számtalan után-
A zsinati elmélet gyökereit a kánont nyomásban jelentettek meg; Massarellinek az első hét ülésről
i á sajátkezűleg írt beszámolójáról fakszimile kiadás készült — St.
fel (Foundations of the Conciliare Tiedryt
rérántágatámási kél. Kuttner kiváló bevezetőjével — , Decreta septem priorum Ses-
letően a nagy egyházszakadás megszüntetésébe
n még maindí ; sionum Concilii Tridentini sub Paulo III." címmel (1945); a dek-
alapvető F. Bliemetzrieder megbízható munkája,
, Das General. rétumok rövid keletkezéstörténetét adja A. Michel , Les décrets
konzil im Grossen Abendlándischen Schisma?
(19049: ehh ; du Concile de Trente" (1938) c. műve. Mértékadó, de még nem
még H. Heimpel , Dietrich von Niem?" (1932)
c. és V Martin befejezett forrásgyűjtemény a Görres-Gesellschaft , Concilium
, Les origines du Gallicanisme? (1939),
továbbá E F Jacob Tridentinum" c. kiadása, eddig 12 kötetben (1901-1950), mely
, Studies in the Conciliar Epoch" (1943) c. könyv
e ajánlható naplókat, jegyzőkönyveket, leveleket és egyéb dokumentumo-
: Az 1409. évi Pisai Zsinat forrásai: J. Vinck
e , Acta Concilii kat tartalmaz. A Trienti Zsinat kutatásának rendkívül mozgal-
Pisani" (Römische Ouartalschrift 46, 1938),
ugyanettől a szer. mas történetét mutatja be H. Jedin a , Das Konzil von Trient"-
zőtől , BBriefe zum Pisaner Konzil? (1940)
és , Schriftstücke zum
Pisaner Konzil" (1942). A XIII. Benedekkel ben (1948). A zsinat közvetlen előtörténetét és az első ülés-
folytatott tár szak eseményeit ismerteti H. Jedin , Geschichte des Konzils von
selézeketl szóló beszámolót F. Ehrle , Marti
n von Alpartils Trient" c. műve (1950-1957); az utolsó ülésszakra vonatkozóan
elronica actitatorum t emporibus
i Benedicti
icti XIII. 2 (1906) c.
ugyancsak Jedin , Krisis und Wendepunkt des Trienter Konzils"
Ulrich von Richental színes krónikáján kívül (1941) c. könyve hozza a forrásanyagot. Az 1945 előtti és utáni
(kiadta M. R jubileumi irodalomról adtam áttekintést a G. Schreiber szer-
Buck, 1882.) beszámol a Konstanzi Zsinatról H. Finke "H.
Heimpel és J. Hollnsteiner nagy forrásgyűj kesztette gyűjteményben, a , Das Weltkonzil von Trient"-ben
teménye Í Acta Ca i (1950). H. Jedin: ,Rede- und Stimmfreiheit auf dem Konzil von
cili Constantiensis", 4 kötetben (1896-1928
) továbbá H Fink. 3 Trient" (Historisches Jahrbuch 75, 1956).
sBilder vom Konstanzer Konzil? (1903); az
események jé jobb, A résztvevők nyomtatott katalógusát illetően 1. G. Alberigo:
rövid bemutatása J. Hollnsteiner , Die Kirch
e im Ringen ún di Í , Cataloghi dei partecipanti al Concilio di Trento editi durante il
KAARAÓ Gemeinschaft" c. könyvében (1940)
era ee medesimo" (Rivista di Storia della Chiesa in Italia 10, 1956 és
] ázeli Zsinat legfontosabb forrásgyűi mé i 11, 1957); ugyancsak G. Alberigotól ,,I vescovi italiani al Con-
lium Basiliense", kiadták J. Haller, H. Herre
és. érését names8 cilio di Trento" (1958). C. Gutiérrez: , Espafoles en Trento"
kötetben (1896-1936), a Ferrara-Firenzei Zsinat
ra vonatkozóan (1951). A határozatok végrehajtásáról 1. L. Pastor ,, Geschichte
, Concilium Florentinum", amelyet a Pápai
Keleti Intézet adott der Püpste?"; beszámoló az itáliai végrehajtásról G. Alberigo
ki Rómában, 6 kötetben 1940 és 1955 között
, valamint a kiadó , Studi e problemi relativi alrapplicazione del Concilio di Trento
G. Hofmann , Papato, Conciliarismo, Patri
arcato? (1940) c. és J in Italia" (Rivista Storica Italiana 70, 1958).
jyésné Council of Florence"? (1959) c. tanul
mánya KN
j zsinati eszme 15. századi és 16. század elejei ükütéssíró Az 5. fejezethez
áttekintést nyújtok a , Geschichte des Konzi
la von Tetoesz e
könyvem első kötetében (1951). " Az I. Vatikáni Zsinat jegyzőkönyvei Mansi , Amplissima Col-
lectio?-jának Petit által gondozott folytatásában találhatók
A 4. fejezethez
(1923-1927); emellett még mindig használni kell a jezsuita
A Trienti Zsinat dekrétumait Paolo Schneemann és Granderath által gondozott , Collectio Lacen-
Manutius 1564-ben hi- sis?-t (1892), mivel ez a gyűjtemény néhány olyan iratot is tartal-
214
215
 o "I""ÉtmmtEreeetAANEET
TT

maz, amelyek Mansinál hiányozn

ak. Az események legrészlete-
sebb és összefoglaló leírása Th. Egyéb szövegeket hoz K. Kraemer: Zweites hétzánersáárt
Granderathtól származik, címe
, Geschichte des Vatikanische Konzil, dokumentumok, ket ponmentárok (Osnabrück,
n Konzils", 3 kötetben (190
1906). Ullathorn Püspök leve 3- -1966) in , Fromms Taschenbücher". . ;
leinek C. Butler által gondozott
angol kiadását (1930) H. Lan tea fék lefolyásáról szóló eddigi legjobb ápemsegy hz vat
g adta ki — kiegészítésekkel
németül , Das Vat - bling: Das Zweite Vatikanische Konzil (Basel, 1966); ék egjo ;
ikanische Konzil? címen
(3. kiadása 1933-
ban); ebből a könyvből szá
mos idézetet vettem át. Röv
bevezetést nyújtják a szakkérdésekbe J. Ratzinger zse e.
leírások: J. Schmidlin ,Papstgeschicht idebb Die erste Sitzungsperiode des Zweiten Vatikanischen Konz 5
e der neuesten Zeit
(1934), a legjobb R. Aubert :Le (Köln, 1963); Das Konzil auf dem Weg. Rückblick vi
pontificat de Pie IX. (1952) és
R. Aubert , Documents concer zweite Sitzungsperiode (Köln, 1964); Ergebnisse und Pro ént
nants le tiers parti au Conc
Vatican" (Festschrift Karl Ada ile du der dritten Konzilsperiode (Köln, 1965); Die letzte edmtnrássi
m, 1952).
A csaknem áttekinthete tlen irodalomból, mely a periode des Konzils (Köln, 1966). Továbbiak: O. nera 1
zsinat meghirdetése alkalmábó következő Zweite Vatikanische Konzil (München, 1966); M. Plate:
l napvilágot látott, megemlíte e ;
a leginkább történelmi szemlé m ereignis Konzil (Freiburg-Basel-Wien, 1966); H. Reuter: Da
letű műveket: L. Jáger: , Das
Ökumenisc he Konzil, die Kirche und die Chri I. Vatikanische Konzil (Köln, 1966); W. Seibel - L. A. S RECÉN
born, 1960),
stenheit" (Pader- G. Denzler: Tagebuch des Konzils, 3 k. (Nürnberg-Eic 68 ;
H. Küng: , Konzil und Wie
dervereinigung?
(Freiburg, 1960); , Le concile 1964-66), a 2-4. ülésszakra vonatkozóan; jó szekek erett ko
et les conciles. Contributions
Vhistoire de la vie conciliaire á cia nyelven R. Laurentin: Bilan du Concile (Paris, 196 ). gen
de VÉglise? (Chevetogne, 1960
F. Dvornik: The Oecumenical ); sok, egyébként ismertté nem vált epizódot tadtalatag a sekgg hi
Concils (New York, 1961).
folyásáról a Xavier Ryssn álnév alatt megjelent: estet VBA
A 6. fejezethez Vatican City, Vatican Council II., First Session migigt st
1963); The Second Session (N.Y. 1964); The Thir garn
A II. Vatikáni Zsinattal foglalko (N.Y. 1965); ugyanezek német fordításban H. Lindemann
zó csaknem áttekinthetetlen
mennyiségű, de nagyrészt újsá
gírói inspiráltságból született (Köln, 1964-65).
dalomból a következőket kív iro-
ánom megemlíteni:
A ,: Herder-Korrespondenz?
folytatólagosan kiadott össze-
foglaló jelentései, melyek rész
letesen foglalkoztak a zsinaton
felmerülő problémákkal, és
számos statisztikai adatot is
zöltek; az általános kongre kö-
gációk lefolyásáról, különö
második ülésszaktól, részlete sen a
sen tájékoztatnak a zsinati sajt
hivatal gondozásában kiadott köz ó-
lemények, melynek német vál-
tozatáért Fittkau professzor
volt felelős. A dekrétumok kiad
Sai: A II. Vatikáni Zsinat. Hite á-
les latin szöveg, német fordítás
német püspöki kar megbízásá a a
ból készült el (Münster, 1965
Zsinati dekrétumok, 4 kötet );
(Recklinghausen, 1966). A zsin
szövegek kommentárokkal ati
ellátott nagy kiadása megjel
Verlag Herder-nél (Freiburg), ent a
mint a Lexikon für Theologie
und Kirche" kiegészítése.

216
217
 Időrendi tábla
II. Hadrián 867-872.
Phótiosz pátriárka skizmájának megszüntet
ése.
IL Nicaeai Zsin ZT KÁNÖNA GÉ úZ 4 ae k Jn
at. 325. május 20. oldal Hja 401
I. Szilveszter Pápa - július 25. (2 9. I. Lateráni Zsinat. 1123. március 18. — április
314-335. 6.
Niv caeai hitvallás II. Kallixtusz pápa 1119-1124. A worm
Arius ellen: : aa FiúFú si kon-
egylén é yegű- kordátum megerősítése. 25 kánon. . , .
sége az Atyával.
20 Kánonir . ... . 47
2. Konstantinápolyi sg ro li : 5 7 § 10. II. Lateráni Zsinat. 1139. április
Zsinat. 381. május 18 II. Ince pápa 1130-1143. II. Anaklét skizmája.
T. Damasus Pápa - július 30
366-384. KÁDÖÜSE ris el slálkét ső vár Bi Jet Bt Bus e tő ab va vé ve
"icaca-Konstantiná ska 48
polyi hitvallás: a 11. III. Lateráni Zsinat. Három ülés 1179.
Istensége. 4 káno Szentlélek március 5-
n. 19. (vagy 22),
3. Efezusi Zsinat. Öt ülé
s 431. június 22. — júl III. Sándor pápa 1159-1181. 27 fejezet.
ÚT Celesztin Pápa 42 ius 17. Kéthar-
2-432. Mária istenanyasága mados többség előírása a pápaválasztáson
Nestorius ellen. Sk . 50
ánöm ay l-t 12. IV. Lateráni Zsinat. Három ülés 1215.
4. Khalkédóni Zsinat Es 1, november
. Tizenhét ülés 27
8. — november 451 . október 11-30.
1. III. Ince pápa 1198-1216.
ö Nagy Leó Pápa
440-461. 70 fejezet: hitvallás a katharok ellen,
Ét természet
ii Krisztus átlénye-
e 8y személély
yéében. gülés az Eucharisztiában, évenkénti
28 gyónás és
9 II. Konstantinápol szentáldozás. . .
yi Zsinat. Nyolc 31 13. I. Lyoni Zsinat. Három ülés 1245. júniu 38
jus 5. — június ülés 553. já. s 28. —
2. július 17.
Vigilius pápa 537-55
5. A nNesztotoriánu IV. Ince pápa 1243-1254.
: három fejezeténe sok
k? elítélése. II. Frigyes császár letétele. 22 fejezet.
33 56
hat ülés 680. nove 14. II. Lyoni Zsinat. Hat ülés 1274. május
mber 7. . 681. sz 7. —
Agathon Pápa 67 eptember 16. július 17.
8-681, II. Leó Pá X. Gergely pápa 1271-1276.
Krisztusban lévő pa 682-683. A
egy akaratról szóló Konklávé szabályozása, egység a görög
; E ető elítélése tan, a mono- ökkel,
. A Honorius kérdés keresztes hadjárat, 31 fejezet.
, 7szelMca
eneai eeZsinat. Nyyiolc . . 35 58
ülés 787. szeptember 15. Vienne-i Zsinat. Három ülés 1311.
24. október 16. —
I. Hadrián Pápa 77 1312. május 6.
2-795. V. Kelemen pápa 1305-1314.
A ni
sá képt
k isztelet értelmezése
se ésé szabadsága
á . 20 ká-á Templomos lovagrend feloszlatása, vita
a feren-
8.
WV dd gy
IV. Konstantinápol 8 8 ja 9 5 cesek szegénységéről, reformdekrétumok
yi
d a
37 . . . . 63
tó
étber 5. 16. Konstanzi Zsinat. Negyvenöt ülés
870. februárá 28. 1414. novem-
I. Mikl
iklós
ós Pápápa 858- ber 5. — 1418. április 22.
A nagy nyugati egyházszakadás megszünt
etése:
218 XII. Gergely (405-1415) római pápa
lemondása

219 !
 1415. július 4-én
; X.XIII. János (1410-1415), a
nat pápájának letétele 1415. máju zsi-
s 29-én; az avi- csalatkozhatatlanságáról szóló tantétel defini-
gnoni XIII. Benedek (1394-1415) leté álása. A zsinat elnapolása 1870. október 20-án. 119
tele.
V. Márton pápa megválasztás 21: II. Vatikáni Zsinat. Kilenc ülés és 168 általános
a 1417. november
"11-én. Husz János elítélés kongregáció a négy ülésszak alatt: az első XXIII.
e. , Sacrosancta? dek-
rétum a zsinat felsőbbségéről János pápa alatt 1962. október 11-től december
a Pápa felett és a
,:Freguens?" dekrétum a zsinatok 8-ig; a második VI. Pál pápa alatt 1963. szeptem-
megtartásának
gyakoriságáról. Konkordát ber 29-től december 4-ig; a harmadik 1964. szep-
umok az öt ,ZSinati
HEMIZBTTSTÉS ő al Ét gy át e pnsb a alan a s tember 14-től november 21-ig; a negyedik 1965.
17. Bázel-Ferrara-Firenzei Zsin 73 szeptember 14-től december 8-ig. Négy kons-
at. Huszonöt ülés
Bázelben, 1431. július 23. titúció: a liturgiáról, az Egyházról, az isteni ki-
— 1437. május 7.
IV. Jenő pápa (1431-1447) nyilatkoztatásról, az Egyházról a mai világban.
áthelyezi Ferrarába,
először 1437. szeptember 18-á Kilenc dekrétum a tömegtájékoztatásról, az öku-
n, majd véglegesen
1438. január 1-jén, innen Fir menizmusról, a keleti egyházakról, a püspökök
enzébe 1439. január
16-án. Egyesülés a görögökkel pásztori szolgálatáról, a szerzetesrendekről, a
1439. július 6., az
örményekkel 1439. november papképzésről, a laikusok apostolkodásáról, a
22., a jakobitákkal
1442. február 4-én. Áthelyezés missziókról, a papi szolgálatról és a papság éle-
Rómába 1443.
ÍGDTUÁT ZAÉNE akkzei téről. Három nyilatkozat: a keresztény nevelés-
18. V. Lateráni Zsinat. Tizenkét 82 ről, a nemkeresztény vallásokról, a vallásszabad-
ülés 1512. május 10.
— 1517. március 16. ságról. ss... . ss... . 150
II. Gyula pápa (1503-1513),
X. Leó (1513-1521).
Az 1511-1512 évi pisai skizma
tikus zsinat elleni
eljárás. Reformdekrétumok.
— .. 89
19. Trienti Zsinat. Huszonöt ülés
1545. december 13.
- 1563. december 4., három
ülésszakban: 1-8.
ülések Trientben 1545-1547,
9-11. ülések Bolo-
gnában 1547-ben, valamennyi
III. Pál Pápa alatt
(1534-1549), 12-16. ülések Tri
entben 1551-1552-
ben, III. Gyula Pápa alatt
(1550-1555), 17-25.
ülés ek Trientben IV. Piusz Pápa
alatt (1559.
1565).
Szentírás és hagyomány, ered
eti bűn és meg-
igazulás, szentségek és szentmis
eáldozat, a szen-
tek tisztelete. Reformdekrétumo
k. — . . 92
20 I. Vatikáni Zsinat. Négy
ülés 1869. december 8.
-— 1870 . július 18., IX. Piusz (1846-1878) alatt. A
katolikus hitről, továbbá a Pápa
primátusáról és

220
221