REFORMÁTUS

FÉLELŐS SZERKESZTŐ:

D E R Z S I ENDRË
*

I. é v fo íy a r h 1928.

Pprumbenii Mici—Kisgalambfalya.
Nyomatott a Könyvnyomda R.-T. által Odorheiu—Székelyudvarbely.
 TARTALOM JEGYZÉK.
I. Vezércikkek.
Lap.
D. E. (Derzsi Endre); Zászlóbontás . . . . í
» » » » Melyiket a kettő közül ?! 17
» » » > Pünkösti gondolatok 33
« » » » Az egyesülés akadályai . . . 49
» » » » Az egészséges papi közszellemről 65
» » » » Református egyházi sajtó 113
» » » » A tordai nagyhét előtt 129
» » » * A tordai nagyhét után 161
» » » » Két nemzedék h a r c a ..................... . 193
* » » » Mi lett az erdélyi református egyházkerü­
let Igazgatótanácsának 3137—1928. IV.
sz. körlevelével . . ................... 209
» » » » A nemzedékek harca és a Lelkészegyesület 241
Dr. Mokkái Sándor: A lelkészi kar tömörülése és a két nemzedék
harca (részlet a püspökijelentésből) . 225
Dr.> Meeey Mihály * Fegyelem és jézsuitizmus . . . . . 81
Rozsonday Ádám -Az Egyházközségi reformátusnőszövefségek
munkaprogrammja 97
Szász F erenc: Arculütés 177

II. lránycikkek, tanulmányok, nagyobb költemények.

Bábos István: Reflexió a »Református Lelkészek Lapja«
zászlóbontására 19
Benedek P á l: Az uj nemzedétc 232
Benkő Kálmán: Egy pásztor . 35
Arany Középút 86
» » Csonka dijlevelek 122
Timeo D a t n a o s .............................................248
Csefó Sándor: Felvételek a székelyudvarhelyi ref. kollé­
gium fiuinternátusába az Í928—29 évre 123
Cseknte F erenc: Könyöradomány gyűjtések . . . 20
Cserefalvi; Esperesi vizsgálata szebeni egyházm.-ben 101
Csia Kálmán; »Több világosságot« 197
Csog Samu t Segélyegylet . 119
Debreceni István: Lelkészegyesület . 185
Derzsi E nd re: Tévedni emberi dolog . . . .2 2
Miképen lehetne biztosítani október 31
méltó megünneplését ? ! . . . . , 56
A lelkipásztorok együttműködésének esz­
méje és megvalósitása 153
»Értsünk szót« 214
 III
Derzsi E ndre: Egyházkerületi közgyűlés 236
Bérczy Im re: Ave periferia 8
Egyesülési jog . . . . 27
Menjünk egy lépéssel tovább 168
Nyilt levél a Szerkesztőhöz 184
A lelkészi mozgalmak pszihográfiája216, 227
Égyházjogi kérdés Se nyugdíj, se. eklézsia 216
Fosztó György: A tordai nagyhét végén . . . . 215
Göuczy Sándor: Kiráiyhágómelléki Réf. Lelkészegyesület 244
gyenge Sám uel: Emlékek a múltból 36
Hegyi A ndrás: N y ilatk o zat......................................................... 71
Incéé L ajos: »Esperesi vizsgálat a nagyszebeni egyház^
megyében« . . 137
» * 'Iskolai tanulmányút 249
Jelentkezések a Ref. Lelkészek Lapjára . .................... 10
Kiss Albert: A lelkipásztorok együttműködésének esz­
méje és megvalósítása 145
B r . Koronka P á l; Könyöradománygyüjtéshez 52
K un Zoltán : Sulyok püspök a Hegyalján . 72
Lelkészegyesület-e vagy Lelkészek Szövetsége ? (Kalotaszegi e. m, 37
> » » Dési » 43
» Udvarhelyi » 58
» Erdővidéki » 74
»’ Görgényi » 76
» Kézdi 76
» » Marosi 90
» * Bekecsaljai 91
» » Szilágyi 107
L évita: »Reformátusok Naptára« 26
Magyart Á rpád: Papszidás . -. T . . 234
Márk Mihály A református nőszövetség 69
Máté Elek: »É. M. E. Sz.« . . . . 89
Rövid viszontválasz Szász Ferencnek 121
Kik vagyunk mi? 211
Megbántott: Nyilttér . . . . . . . 238-
Mester Jáno s: Gondolatok a ref. liturgia megújítása és
egységesítésének tervezete felett 83
N agy Lajos: »Hogy "mindnyájan egyek legyünk . . 7
A konfirmáció reformjának kérdése 170, 481
Puskás Kálmán Brassói Szeretetház 87
Sédéi Károly Ez is hálaadó istentisztelet 117
»Csak az ajtóig . . « . 169
»Úgy fényljék a ti világosságtók az embe­
rek elő tt. ,.« 202
rs. Döntés után 165
Romániai Lelkészegyesület alapszabályai 43
Simon Antal : Egyesüljünk a kerületi Lelkészi értekez­
letben .................... 132
Szász Ferenc : Válasz Máthé Eleknek . 106
Dr. K. Tompa Arthur : A cselédmisszió kérdéséhez 54
 ü l. Irodalom.
Cseknte Ferenc: Képek a parochiáról (S. J.) 29, Dénáth László:
Humoros esetek (Mester János) 77, Debreceni István : Sirjatok a sirók-
fcál (D. E.) 91, Sárosy Károly: Öreg székely levelei (D. E.) 125,
Szabó Jenő: Egethivó asszonysziv (D. E.) 126, Makkai Sándor: Az
elátkozott óriások (D. E.) 140, Dr. Borsoss Imre : Megfigyelések (D. D. J.)
175, Felhívás Harangszó Vili. évfolyamára 204.

IV. Gyászrovat.
Derzsi Endréné, szül. Beke Bertuska 47, Gámán Sándor 93, Uj-
laky Miklós 108, Bodor Géza 109, Székely Sándor 158, Major Gyula
158, Antal Domokos 176, Muzsnay Pál 188, Jakó Sárika 188, Szabó-
Zsuzsika 250.

V. Különfélék (Fontosabbak).
Bihari e. m. gyűlései 31 Misszió nap Újszékeiyen 208
Dési e. ni. közgyűlése 80 « » Betfalván . 238
Egyházi szisszenet . . . 143 Muzsnai László theol. dok­
Éiőflz. felhívás a II. évf.-ra 251 torrá választása . . . . 63
Harang és toronyszentelés Nagybányai e. m. közgyűlése 175
Páncélcsehen . . . 189 Nagyszalontai konferencia 189
Harangszentelés Bikafalván 192 Nőszöv. alakulás a nagysze­
Hásoniszéki reformátusok a beni e. m.-ben . . 60
brassói kereskedelmi isko­ Nőszöv. alakulás az erdővi­
láért , . 223 déki e. m.-ben 111
Kalotaszegié, m. közgyűlése 223 Nőszöv. alakulás az udvar­
Kér. világmissziói konferen­ helyi e. m,-ben . . 239
cia . . . . 48 Nőszövetségí nap Székely-
Királyhágómelléki egyh, kér. kereszturon . . . -207
közgyűlése . . . .110 Papp József leik. választása 239
.Kolozsvári e. m.-ben esperesi Papné konferencia Székely-
vizitáció . . . 79 kereszturon . . .16*
Kolozsvári e. m. közgyűlése §05 Resicai egyh. község ünnepe 191
Kolumbán János ötven éves Segesvári dalosverseny . . 1 2 7
jpapi ju b ile u m a .................. 173 Statisztika az előf. jelent­
Küküllői e. m. lelkészeinek kezésekről . > 14
Baráti Társasága . 63 Sulyok püspök jubileuma 220
Lelkészbeiktatás Magyarbi- Szenior konferencia 94
kálón . . . . 93 Tordai nagyhét , 159
Lelkészértekezlet és közgyű­ Unitáriusok uj püspöke . 47
lés a nagykárolyi e. m.-ben 239 Véndiák találkozó Marosvá­
Markó Ödön lelkésszé válasz­ sárhelyen . . 94
tása ......................... 127 Vincze Géza lelkésszé válasz­
Máthé Elek lelkésszé válasz­ tása . . . 48
tása . . , . . 224 Visszapillantás 25&
Missziói nap Nagygalambfal- Zsinat küszöbén 221
Ván 192
lfe lje le n ik : h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség é s kiadóh ivatal:
Előfizetési dtf: Porumbeni-Miei -Kisgalam bfalva.
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si E n dre.

Zászlóbontás.
Isten kegyelméből a Református Lelkészek Lapja vegre
zászlót bonthat. Sok huza-vona, nehézség és akadály után
útnak indul, hogy szervesen beilleszkedjék az anyaszent-
egyháznak abba az építő munkájába, amelynek oroszlán-
része épen a papságra nehezedik. A nehézségek és akadá­
lyok még nem múltak el. De bizünk Istenben: ha Tőle van
e dolog, akkor élni és virágozni fog. És bízunk a papság­
ban : ha felismeri e lapban minden irányú érdekeinek kép­
viselőjét, a lap ügyét magáévá teszi és a kibontott zászlót
nem engedi aláhanyatlani.
A Református Lelkészek Lapja a papságé kivan len n i:
Isten dicsőségére és anyaszentegyházunk javára. Ezzel adva
vannak a keretek is, amelyek között haladni kíván és ha­
ladni is fog. Mindent megtenni a lelkészi kar minden irányú
érdekeinek képviseletéért, de csak addig, amíg abból Isten
dicsősége és anyaszentegyházunk java kárt nem szenved:
— ha lehet szó egy lapnál vezérlő gondolatról — úgy a
Református Lelkészek Lapjának ez kiván a vezérlő gondo­
lata lenni.
Hogy a szükség mennyire fennálló és kielégítésre vár,
azt hiszem — bizonyítani sem kell. Bizonyság'en;e maga
2 -

az a tény, hogy ma anyaszentegyházunkban egyetlen olyan

sajtóorgánum sincs, amelyre nyugodtan rá lehetne mon­
dani, hogy képviseli a lelkészt kár minden irányú érdekeit.
Vannak lapok, amelyek képviselnek ezekből az érdekekből
egyet-mást, de olyan lap, amely teljesen a papság érdekel­
tiek lenne szentelve, nincs. Van lapjuk a gyermekeinknek,
van az ttjainknak, van a világi híveinknek, csak épen ne­
künk magunknak nincs. Vannak gyülekezeti és vallásos nép­
lapjaink, vannak belmissziói és hivatalos lapjaink, csak épen
p a p ^ a p nincs. Még tán a legtöbbet nyújtanak számunkra
a belmissziói és hivatalos lapok. De a dolog' természete
hozza magával, hogy ezek sem nyújthatnak mindent, A
belmissziói lap szaklap, a hivatalos lap pedig nem a papság,
hanem az anyaszentegyház érdekeinek a képviselője.
Tehát tény, hogy nincs sajtóorgánum, ahol a papi köz­
vélemény szabadon és függetlenül megnyilvánulhasson. És
mi ennek a következménye ? Sok különben nemes és
hasznos gondolat alighogy megszületik, már is meghal, sok
közérdekű, az anyaszentegyházat, sőt sokszor egyenesen
magát a papságot is existenciálisan érintő ügy anélkül nyer
megoldást, hogy a megvitatás és megtárgyalás szűrőjén
kellőkép átment volna és a kívánatos harmónia helyét igen
sok esetben elfoglalja a bizalmatlanság, apathikus lemondás
és az elégedetlenség diszharmóniája. Egy független papi
lapra tehát már csak azért is szükség volna, hogy levezesse
a bizalmatlanság és elégedetlenség mérgező vizét és alkal­
mat adjon az esetleges ellentétek kiegyenlitésére és a köz­
érdekű ügyek alapos és minden korlátozástól ment meg­
beszélésére.
De szükség van még egyéb okokból is. Mi papok alig
Ismerjük egymást. Ugyanazon a munkamezőn dolgozunk,
■ugyanegy célnak a szolgálatában állunk, azonosok a prob­
lémáink, azonosok a küzdelmeink, sőt sokszor még a ne­
hézségeink és akadályaink is, És mégis olyan idegenül ál­
 3
lünk egymás mellett, mintha nem lenne semmi közünk egy­
máshoz, mert nincs ami összetartson, nincs ami összefűz­
zön. Ha olykor-olykor egy-egy gyűlésen vagy konferencián
találkozunk is egymással, olyan hamar eltelik az az idő,
hogy az azonos problémák, küzdelmek, nehézségek és aka­
dályok megbeszélésére talán még sor. sem kerül. Pedig hogy
milyen jól esnék — különösen olyan nehéz és elszomorító
esetekben, amikor sokszor rajtunk kívül eső okokból telje­
sen árván, egyedül és magunkra hagyatva állunk gyüleke­
zetünkben — tudni és hallani arról, hogy többi testvéreink
hogy gondolkoznak és hogyan oldják meg a hasonló prob­
lémákat, — úgy hiszem, nincs lelkipásztor, aki ne érezte
és ne tapasztalta volíia.
A Református Lelkészek Lapjának egyik ideális célki­
tűzése, hogy ezen a bajon segítsen. Nem „fórum“ akar
ez lenni, ahol deklamáljunk és egymást nagy hangban túl
licitáljuk, hanem „focus“, ahol egymás ismeretének és sze-
retetének tüzénél felmelegedjünk és megtanuljuk egymásban
ismerni, becsülni és szeretni a testvért. Összekötő kapocs»
a papi szolidáritás ápolója akar lenni, még pedig nemcsak
egyházkerületi, hanem egyetemes viszonylatban is. Azt
akarja, hogy a különböző egyházmegyékben élő lelkészeket
ne válasszák el egymástól az egyházmegyék határai és kü­
lönösen közelebb szeretné hozni egymáshoz az erdélyi és
királyhágómelléki egyházkerületek lelkésztestvéreit. Véget
szeretne vetni annak a szomorú mostohatestvéri viszony­
nak, amelyben a testvéregyházkerületek lelkészei egymással
szembe állanak, amikor az az eset, hogy külföldi protestáns
testvéreinkről jó formán többet tudunk, mint egymás életé­
ről, jóllehet egy országban élünk és ugyanazon nehézségek­
kel és akadályokkal kell megküzdenünk. Én úgy hiszem,
hogy nincs sem az erdélyi, sem a királyhágómelléki egy­
házkerületben egyetlen lelkipásztor sem, aki ne erezné
ennek szükségét és ne vágyna ennek kielégítése után.
4

Esetleges aggodalmak eloszlatására újólag le'szegezzüfc

■
— amit már előfizetési felhívásunkban is megtettünk, hogy
& Református Lelkészek Lapja nem akar egy mindenáron
»ha kell — ha nem kell“ ellenzéki szellemet képviselni.
Annyival inkább, mert igy ellentétbe jutna saját magával,
azzal a vezérlő gondolattal, amelyet zászlójára irt. Nem
rombolni akar, hanem még akkor is, amikor kritikát gya­
korol, amikor adandó esetekben ellenzéki álláspontra helyez­
kedik és felemeli szavát, az építés a célja.
Ebből természetszerűleg következik, hogy a Református
Lelkészek Lapja semmiképen sem munkálhat az anyaszent-
egyház ellen. Hiszen épen azért akarjuk nyilvánosan feltárni
bajainkat, nehézségeinket, küzdelmeinket, kételyeinket, óha­
jainkat és kívánságainkat, — azért akarjuk egymást meg­
ismerni és szeretni, egymáshoz közelebb jutni, a testvéri
egységet és szolidáritást ápolni, — sőt azért helyezkedünk
adandó esetekben ellenzéki álláspontra is, mert szeretjük
anyaszentegyházunkat és annak határozott javán és előme­
netelén kívánunk munkálkodni. Az anyaszentegyház ügye
a mi ügyünk is, az anyaszentegyház sebe a mi sebünk is,
a kopott palástu papok százainak- palástja épen ennek az
anyaszentegyháznak szolgálatában kopott meg, tehát úgy
gondoljuk,' hogy ennek az anyaszentegyháznak ügyeibe be­
leszólni, javán és előmenetelén munkálni még a legkisebb­
nek is közülünk nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége.
Esetleges aggodalmak eloszlatására még le kívánjuk
szegezni, hogy a Református Lelkészek Lapjától — ha va­
lami távol áll — úgy leginkább távol áll az, mintha bel-
misszió ellenes célkitűzése lenne. Megnyugtatni kívánjuk
azokat, akik esetleg abban a téves elgondolásban vannak,
hogy mi a 90-es évek belmisszió ellenes egyházi közéletét
akarjuk visszakuruzsolni. Mi a belmisszióban nem „jelszóéi,
hanem a Lélek indításából fakadó munkát látunk — és vé­
gezzük is azt, habár csöndben, zajtalanul, szerény keretek;
 5
között is — nem rendeletre, ném feltűnési vágyból, nem a
statisztika kedvéért, hanem — mert a Lélek és a Lélek által
megvilágositott belátás ösztönöz reá. Mi sem természetesebb,
mint hogy a Református Lelkészek Lapja — amikor és ahol
csak teheti — felemeli szavát a Lélek indításából fakadó
belmissziói munka érdekében és alkalmat kiván adni, hogy
e munka részletei, nehézségei, akadályai és kiviteli lehető­
ségei közös épülésre nyilvánosan megbeszéltessenek.
Általában úgy gondoljuk el a Református Lelkészek
Lapjának hivatását, hogy ez legyen nyitva minden lelkész-
társunk számára, mindenki hozza el ide — testvéri őszin­
teséggel és tartózkodás nélkül — a maga ügyét-baját, a
maga kételyét, aggodalmát, gondolatát — legyen az lelki
vagy anyagi, egyéni vagy gyülekezeti, belmissziói vagy
közigazgatási, testületi vagy közegyházi jellegű -*•- és itt
nyilvánosan, testvéri szeretettel, beszéltessenek és tárgyal-
íassanak meg ezek, hogy e lap lehessen valóban „a lelkészt
kar minden irányit érdekeinek képviselője és szócsöve*.
És végül még csak a Lelkészegyesületrő 1 akarok röviden
szólani. Amint az előfizetési felhívásban is előrebocsátottuk
„nem csinálunk titkot belőle, hogy a Református Lelkészek
Lapjának egyik határozott célkitűzése a beszüntetett Lel­
készegyesület életrekeltéséért — természetesen a törvényes
keretek között — öntudatosan munkálni. Mert véleményünk
szerint a Lelkészsgytsület olyan fontos és pótolhatatlan szerve
lelkész! karunknak, ami egyenesen nélkülözhetetlen. Meg
vagyunk győződve, hogy anyaszentegyhá?unkban sok min­
den máskép — még pedig jobban — menne, ha a Lelkész­
egyesület élne és működhetne*. Amikor előfizetési felhívá­
sunkat kibocsátójuk, nem tudtunk arról, hogy — Isten ki­
fürkészhetetlen végzéséből — ugyanabban az időben ugyan­
ezzel a gondolattal foglalkoztak más testvéreink is. De ami^
kor ez nyilvánosságra jutott és a f. évi január 12-én Ko­
lozsváron tartott Jelkészi konferencia által alkotott alapsza­
6
bálytervezete »Az Erdélyi Református Lelkipásztorok Szö-
vetségé“-nek az erdélyi egyházkerület hivatalos lapjának»
4 »Református Szemlédnek f. évi 10. számában megjelent,
kötelességünknek tartottuk, mint akik — éveken át tartó
stágnálás után — ezt a gondolatot először vetettük fel nyil­
vánosan, a kérdéshez nyugodt tárgyilagossággal és becsü­
letes nyiltsággal hozzászólani. Mindenekelőtt megállapitottuk
elvi álláspontunkat, ami szószerint igy hangzott: »csakúgy
lesz a papságot egy táborba egyesíteni akaró szervezetnek
(legyen az Lelkészegyesület vagy Lelkészek Szövetsége) a
prograramja a mi programmunk, ha azt a papság maga al­
kotta meg, ha abban benne van mindenikünk vágya, lelke,
akarata és imádsága“. Azután logikusan levontuk elvi ál­
láspontunk konzekvenciáját abban, hogy „a Lelkipásztorok
Szövetsége — úgy ahogy előttünk áll — a maga alapsza­
bálytervezetével és munkaprogrammjának alapjául szol­
gáló elvi határozataival, alkalmás 50—60 vagy talán 1QO
ember összehozására, de nem az egész papság egy táborba
való tömöritésére. Már pedig a főcél csak ez lehet. Min­
den más célnak el kellene emellett törpülnie." És felve­
tettük a véleményünk szerinti egyetlen lehetőségét az
egészséges megoldásnak, »hogy t. i. nem kell elsietni a
dolgot. Előbb hadd jöjjön a kérdésnek minden irányú, ala­
pos megvitatása és ha ez megtörtént, akkor döntsön az,
amely egyedül illetékes a döntésre, — maga a papság“.
Nem célom e helyen kitérni arra a hírlapi polémiára, amely
ezzel a kérdéssel kapcsolatban keletkezett, hanem itt mind­
össze csak egy tényt szeretnék megállapítani és lelkésztestvé­
reimhez egy kérést intézni. Megállapítani szeretném azt a
tényt, hogy a papságot egy táborba egyesíteni akaró szer­
vezetre —■legyen az Lelkészegyesület vagy Lelkészek Szö­
vetsége — feltétlenül és égetően szükségünk van. Ebben,
úgy hiszem, egyet ért mindkét egyházkerület, minden lelki
pásztora. Eltérés csak abban lehet, hogy milyen legyén az
 7
a Lelkészegyésület vagy Lelkészek Szövetsége, amely hivatva
lenne magába egyesiteni a papságot ?! Azt a szeretettel­
jes kérést intézem azért az én lelkésztestvéreimhez szí­
veskedjenek ehez a kérdéshez hozzászólani és elgondo­
lásaikat, állásfoglalásaikat nyilvánosságra hózni. Annyival
inkább alkalomszerű ez a kérés, mert az erdélyi egyházke­
rületben épen most jelent meg egy igazgatótanácsi körlevél,
melyben az összes egyházmegyék felszólittatnak, hogy egy­
házmegyei közgyűlésen, tanácsülésen vagy lelkészi értekez­
leten, de oly módon, hogy az összes lelkészeknek legyen
módja hozzászólani, — az Igazgatótanácshoz megerősítésre
beterjesztett „Erdélyi Református Lelkipásztorok Szövetsége“
alapszabálytervezetét vitassák meg és tanácskozásuk ered­
ményéről f. évi junius hó elsejéig tegyenek jelentést az
Igazgatótanácshoz.
Ezek után testvéri szeretettel köszöntve lelkésztársaimat,
azokat is, akik előfizetők, azokat is, akik ezután akarnak azok
lenni és azokat is, akik elvi vagy más okokból akciónktól
távol tartják magukat — testvéri megértésüket és jóindulatú
támogatásukat kérem a Református Lelkészek Lapjára, amely
nem az enyém, nem a miénk, hanem, mindnyájunké, az
egész papságé kíván lenni. Derzsi Endre.

„Hogy mindnyájan egyek legyünk.“

Kedves Testvérem! A „Református Lelkészek Lapja“
megindulása alkalmával szeretettel üdvözöllek, mint a lap
szerkesztőjét és kívánom, hogy a jó Isten Szentlelke által
közölje e lap utján is velünk mindazt a jót, atni nélkül szű­
kölködünk és aminek a bírása által készebbek és alkalma­
sabbak leszünk a szentszolgálat végzésére s ¿a szentek
örökségében való részvételre.“ Sajnos, folytonos gyengélke­
désem miatt .fiz idd szerint/ én ,a szerkesztés munkájában
cselekvő részt nem vehetek; de teljes megnyugvással és jó
8

reménységgel vagyok afelől, hogy közös eszményeinket Te

cserben, nem hagyod s egymagádban még elszántabban
munkálsz azoknak a szent céloknak a megvalósításán, ame­
lyek e lapot életre hívták s amelyek immár ott élnek min­
den komolyan gondolkozó lelkésztestvérünk lelkében. —
Mindössze azt az egyet szeretném erősen a szivedre kötni,
hogy egy jottát se engedj abból a megállapodásunkból, hogy
e lap legfőbb célja: a papságnak egy táborban való tömörí­
tése. Ne hallgas azokra, akik ettől el akarnak tántorítani; ne
higyj azoknak a beszédeknek, amelyek érthetetlen okokból azt
hirdetik, hogy „erre az egész papság nem alkalmas.“ „Te
hallgass A rra és higyj Annak, aki soha meg nem szűnő kö­
nyörgéssel esedezik az övéiért igy imádkozván főpapi imájá­
ban: „Szent A tyám , ta rtsd m eg őket a te nevedben, a k i­
kéi nékem adtál, hogy m ind n yá ja n egyek legyenek.“ (Ján.
17,-11. 21.)
Imádkozó szeretettel köszönt Nagy Lajos.

Ave periféria !
Nagyon sokszor elfogott életemben ez az érzés: Iste­
nem ! ... ha megmozdulna! Mikor hegyek fenyegetőztek a
fejem felett, mikor szunyókáló oroszlánokon dermedt meg
a szemem, mikor a református papságon futott végig a te­
kintetem. Micsoda massza, tömb, finom ércerecskékkel, de
nagyszerű leletekkel is. És mégis — konglomerátum: nem
ömlik szét rajta a stíl elegánciája, a célkibeszélés frappáns
megfogalmazása; hiányzik a kristályosodási tengely, e rg o :
inkább ásvány, mint kristály! Mi volt ennek az oka ? Égy
átkozott, református „ex opere operato.“ Mi a keretek rab­
jai voltunk eddig. Nyugateurópai modelleket, akadémikus
elgondolásokat és vázlatokat, tetszetős életrámákat és való­
ságos rubrika-irodalmat indítottunk útnak a nagy reformá­
tus reneszánsz felé. Indítottuk pedig abban a tévedésben,,
 9
hogy ezek a zörgő, üres és vértelen fuszulyka héjak az új­
jászületés áldott magvait rejtegetik magokban. Ez volt a mi
•opus operatum-unk. Ilyen szemfényvesztés mellett a lelkűiét
kiesett, a felelősség egyéni vonatkozásában elejtődött, a sem*
mitevés felmentést nyert, akcióink meddőségbe vagy szelíd
komikumba sütyedtek el; égy óriási devalvációnak voltunk
és vagyunk szemtanúi, mert hiszen a hangos és nagyszerű
keretekhez mindig törpe és groteszk maradt a belső tarta­
lom : a lelkűiét. Hasonlitunk ahhoz a királyhoz, aki arany­
tálból marti laput eszik. Ilyen királyról azonban nem igen
fejedelmiek a vélemények. De igy kellett nekünk is meg-
bünhödnünk, mert erőszakot vettünk a chronologiai, lélek­
tani és logikai sorrenden, miután mindig előbb öltöttük fel
az impozáns kereteket, mint az uj, apostoli lelkületet.
Az igy előállott csődök, bukások és meghasonlások és
kompromittálások lélektani drepresszióit mellőzöm ugyan,
de leszűröm azt a keserű mementót, hogy az ilyen „saltus
in pschylogia‘*'-k mindig vendettát fognak venni maguknak
mirajtunk.
Hiszem, hogy ennek a lapnák megindítói szintén elju­
tottak ennek meg és belátásáig. Semmisem lehet e percben
távolabb tőlünk, mint valamelyes programm verejtékes kiiz-
zadása, annál kevésbé egy már kész kaptafának, ennek a
ref. fétisnek-elkapkodása, amelyen talán még az élettől való
afzárkozottság doha is rajta terjeng
A mi „programmunk“ roppant egyszerű, sőt őskeresz­
tyéni, sőt egyenesen krisztusi: Vegyetek Szentleiket! azonban
ebben a modern versióban, átírásban: Szekurálizáljátok az
evangéliumot! Vegyétek észre, hogy a templom a lelki élet
Zodaikus övének csak egy szerény képe; talán a Szűz-je­
gye; tizenegy csillagkép még hátra van minden igényével
és elhagyatottságával. Miért mondják a pogánysághoz való
viszonyunkat kül-missziónak ? Én nem értem. Előttem a bel-
misszió az én lelkem világának erjesztése és ezenkívül min­
10
den külmisszió, mert kívül vannak hitemén, felfogásomon
és Krisztusomon; nekünk a világot vissza kell hódítani az
evangéliumi erőknek minden viszonylatban való kisugárzá­
sával; Nem sociális ösztönt és igényt akarok kiélni, hanem
a Kr. által rabulejtett lelkűiét szerény, de apostoli elvérzé­
sének szent mysteriumát akarom eljátszani. Minden papi
életnek igy kell felkiáltania: Minek mennétek ti Oberam-
mergauba? Nézzetek végig engemet!
Ilyen hangolás mellett azután majd formákat is talál a
lélek, amelyekben azután az élet olyan lármás, duzzadó,
követelő lesz, mint a zsilipek torkaiba beszorult tavaszi fo­
lyamáradások. Dérczy Imre.

Jelentkezések a Ref. Lelkészek Lapjára

Bizonyságul arra, hogy a papság mennyire érezte hiá­
nyát és szükségét egy olyan irányú lapnak, mint amilyen a
Ref. Lelkészek Lapja is akar lenni, szolgáljon az alábbi egy
nehány jelentkezés, amelyekből egyúttal az is kiviláglik,
hogy a papság mi után vágyik:
„örömmel üdvözlöm vállalkozásodat és sietek, hogy az
elsők közt jelenthessem előfizetési szándékomat. Bárcsak
volna nagy a tolongás e dologban küszöbödön, szeretném,
ha én már a 300-ik jelentkező volnék, hogy láthatnám már
mielőbb független orgánumunkat is. A jó Isten segítsen szán­
dékodban. De — sajnos félek, hogy nem fog elegendő
számú előfizető jelentkezni, pedig épen ideje volna már fel­
ébrednünk.*•
*

„Szives felhivástokat a Ref. Lelkészek Lapja érdekében

Örömmel vettem, az előfizetők közé készséggel sorakozom
és adom beleegyezésemet abba is, hogy ha az előfizetéssel
pontos nem lennék, az a kongruámbóí minden* további fet-
szólitás nélkül levonható legyen. Egyben ígérem, hogy gya­
korlati tapasztalataimat — lelkészt karunk érdekeiért -^.-a
lápba közölni fogom s munkás tagja akarok lenni az: b j
életre keltendő Lelkészegyesületnek. A szabad — lelkiisme­
reti kényszert perhoreszkáló — öntudatos kálvinizmusnak.
Jói tettétek, hogy megindultatok.“
*
„Örömmel olvastam komoly hangú előfizetési felhívá­
sotokat. Igen örvendek e programmot jelentő szavaknak: —
nem akar a lap, ha kell, ha nem — ellenzéki szellemet kép­
viselni. De hogy nyíltan, b á tra n : tehát férfiasán képviseljem
bennünket, lelkészeket és formáljon lelkészi közvéleményt,,
arra bizony igen-igen nagy szükség van. S ha valaki ez­
zel nem ért egyet, ám képviselje ő az ellenzéki szellemet,
bárki is legyen az.“
*
„Senki őszintébb örömmel nem üdvözli a Ref. Lelké­
szek Lapja iránti megmozdulásotokat, mint én. Csakhogy
egyszer már valaki megmozdult ebben az okos irányban.
Nincs megállás és pihenés, ennek törik-szakad de meg kell-
valósulnia. Elég volt már a hallgatásból — a sok Petur bán
módjára elégedetlen paptól, bámulatos volt eddig is, hogy
quo usque tandem ? ...Nem akarok én cikkírója lenni lapotok­
nak, de szeretnék már egyebet is olvasni, mint a küküllői
egyh. megye papi és kántori dijleveleit 10 folytatásban stb.,
—? mikor égetően fontos aktuális ügyek emésztenek talán
minden papot. Talán ez a lap ki fogja elégíteni más irányú
szomjúságunkat és hangot ad sokunk gondolatainak és meg­
győződéseinek.“

A következő 3 jelentkezés a Királyhágó mellék) egy­

házkerületből jött:
„Vettem a Ref. Lelkészek Lapja iránt kiadott felhívá­
sát. Magam részéről szívesen csatlakozom az előfizetőkhöz,
sőt leszek a lapnak egyik munkatársa is. Sajnáltam a régi
Lelkészegyesület és lapja beszünését. . . Írtam pár évvel
ezelőtt a váradi lapban „Közeledjünk“ címén, hogy az itte­
niek és erdélyiek ne nézzünk egymásra idegenül. Nem tu*
dóm pl. miért nem lehetett nekünk együtt megcsinálni a
nyugdljintézetef ?! miért nem Erdéllyel a tűzbiztosítás dol­
g á t? 1. miért kellett azt nekünk a Éónciérával csinájnfe
meg ?! Jó, hogy még nem bottal felfegyverkezve állunk
egymással szembe. Jó volna ha nem igy lenne. Bizony na-
-gyon kellene a „Lelkészegyesület“ és az uj lap.“
*
„Égető szükség az, aminek megszüntetését a Ref. Lel­
készek Lapjának megjelenése, hiszem eszközölni tudja. Hi-
íszem, hogy megjelenhet és prosperálhat, mert nem hiszem,
hogy lenne református pap, aki államsegélyéből ennyi ki-
-csi summát nélkülözni ne tudna és ne akarna. S ha talán
ilyen akadna, az vagy közönyössége, vagy tunyasága, vagy
a betűtől való irtózása miatt: nem méltó, hogy régi elő­
deinknek, kik a sajtó hatalmával harcoltak és győztek, is­
métlem : nem méltó, hogy a régi éh-béren tengődő, lelkes
elődöknek palástját viselje. Hányszor történik, még egyházi
felsőbbségeink részéről is határozott „sine nobis, de nobis“
sőt „contra nos.“ Hol jajduljon fel az ilyen panasszal egy
gregarius pap. Hiszen hivatalos lapunk szerkesztője, egy és
más panaszos felszólalásunkat azzal hárítja el: Igaz, igaz
amit mondtok, de az egyházi lojalitás nem engedi publiká­
lását. Ezeknél fogva, midőn a kezdeményezést szivem tel­
j e s mélyével üdvözlöm: ezennel belépek az előfizetők sorába.“
*
„Bocsássatok meg, hogy zászlóbontéstokra csak ily ké­
sőn jelentkezem, de részben utazásaim s összetorlódott
egyéb munkáim miatt is, csak most jutottam lélekzethez,
hogy írhassak.
Vállalkozástokat, mellyel a Református Lelkészek Lap­
ját kívánjátok megindítani s ezzel útját egyengetni egyszers-
mint helytelen politikával alvásra kényszeritett Ielkészegye-
sülelünk életrekeltésének, — legigazabb lelkesedéssel s tő-
4em telhető támogatással honorálom. — Mi ideát folytatjuk
a munkát a ti szétzavarásotok óta is. Azt a munkát, amely
nem merül ki csupán az egyházi főhatóságok ténykedésé­
nek kritizálásában, — bár annak helyén és idején ezirány-
ban is sikraszállunk; — amely nem csupán a lelkészek,
anyagi életlehetőségének javítását, emberi nívóra emelését
-célozza, — bár ez a kérdés is egyik sarkalatos célpontunk ;
— hanem amelynek elsőtörekvése megújhodást teremteni
anyaszentegyházunk halálos dermenetben fekvő valláserkölcsi.
 életében, épen papságunk erkölcsi és anyagi életén keresztül.
De épen ezért lehetetlennek látnok e nagy, egyetemes,,
cél- megvalósítását egy partikuláris és nagyon is egyéni izü,.
megvilágítású tervezettel, aminő a Ti hivatalos lapotokban
világot is látott. Tökéletes mértékben osztom az ugyanezen
lapszámban megjelent higgadt, kriszíusian szerény, világos
állásfoglalástokat, amely ha prqgrammot kimondottan nem.
is ad, — már magában véve ezzel is helyes utat és irányt
jelöl ki.
A Lelkipásztorok Szövetségének programra ja elmélet­
ben gyönyörű volna, de gyakorlatilag teljességgel megvaló­
síthatatlan s életbelépése esetén nem maradna 30 tagja sem
a Szövetségnek, — aki belsőséges meggyőződéssel teljesí­
tené is a tőle követeiteket. Általában pedig az a közölt
programm olyan imperativus hangon van tartva, olyan
lelki inquisitió szerű szervezetet képzel el, olyan munkasab-
lónokat erőszakolna közénk előírásaival, olyannyira unifor­
mizálni rendelné a természetszerűleg individuális lelkészt
munkát s épen ezzel annyira kivonná belőle az egyéni lel­
ket, önállóságot, különböző adottságokhoz való szükséges
alkalmazkodás lehetőségét, hogy épen ellenkező eredményre
jutna, mint amit elképzelt.
Középkori szerzetesintézményeknél láthatunk ilyen pa­
rancsoló kényszerrendszabályokat, amelyek a szabad leve­
gőjű kálvinista egyházba s a huszadik századba beléillesz-
kedni sohasem fognak. Különösen pedig nem a mi speciá­
lis fejlődésü, történelmi kialakulásu magyar kálvinista egy­
házi szellemünkbe.
A külföldön felületesen megismert intézmények és'esz-
itözök merev kaptafájára hiába huzzuk reá a mi egyházi-
életünk külső bőrét, — mi azért még nem leszünk erős
angol, holland, vagy amerikai egyházzá. Ezek az intézmé­
nyek ott nem a hivatalos egyház, vagy annak hangadóinak
parancsára alakultak ki, hanem a népiélekből, történelmi
fejlődésből, nemzeti karakterből s még sok-sok egyéb ható
erőből. Itt összetévesztik az okot az okozattal, az előzményt
a következménnyel. Amit itt kezdeményező eszköznek és
módnak néznek, — az ott hosszú időn át kialakult eredmény T
Kérlek benneteket, valamiképen félre ne magyarázzá­
tok az itt elmondottakat. Én teljes mértékben vallom, hogy
 14
•evangelizáló mozgalmunk nélkül nincs megújhodás és re­
vízió alá' kell vennünk eddigi módszereinket és saját egyéni
bitünket is.
De az evangéíiomi szabadság örve és titulusa alatt
reánkerőszakolni készült lelkirabszolgaság ellen minden por-
cikám tiltakozik. —: Jól ismerve királyhágómelléki papsá­
gunk általános szellemét, — eleve mondhatom, hogy egye­
temesnek célzott intézményünk, egyesülésünk halálát jelen­
tené az a különben is csak Erdély számára készült terve­
zet, — amelyre feltétlen bizonyossággal igazolódni fog a
magyar példabeszéd igazsága, h o g y : aki sokat markol, ke­
veset fog.
Nem lehet ezt a kérdést megoldani úgy, hogy egy em­
ber, vagy egy szükköri testület tekintélyének súlyával reá­
feküdjék az egészre „sic volo, sic iubeo !• Legfeljebb egy marok­
nyi meggyőződéses csapat mellett egy tömeg farizeust nevel­
nének ezzel a módszerrel, kiknek minden mindegy, csak ér­
vényesülhessenek.
Készséggel állok táborotokba s teszek meg az Úr se­
gedelmével minden tőlem telhetőt, hogy célotokat elősegít­
sem. Számoljatok előfizetőitek közé, ha lapotok megindul.“

Statisztika az előfizetési je­ rályhágómelléki egyházkerületre:

lentkezésekről. Eredeti terv sze­
ntit lapunknak április 1-én kellett
volna megjelennie. Miután azon-
baö- kellő számú előfizető nem
jelentkezett, kénytelenek voltunk
a határidőt egy hónappal meg­
hosszabbítani. A 300 előfizető
ugyan, mely lap-kalkulációnk
alapja, még most sincs meg. De
reménységgel vagyunk, hogy meg
lesz, mert mindenfelől csak biz­
tató hangok hallatszanak. Ebben
a jó reménységben bontottunk
zászlót és indultunk útnak. Az
eddig bejelentkezett előfizetők
Szám a: 253. Ebből zz erdélyi
»egyházkerületre esik: 225; a ki­
28. Egyházmegyék szerint pedig
következő a megoszlás: az erdélyi
egyházkerületben: bekecsalji e.
m .: 12, dési e. m .: 6, erdővidéki
e. m .: 20, görgényi e. m .: 8,
gyulafehérvári e. m. 5, hunyadi
e. m .: 10, kalotaszegi e. m .: 13,
kézdi e. m .: 16, kolozsvári e.
m .: 9, küküllői e. m .: 7, marosi
e. m .: 18, nagyenyedi e. m .: 12,
nagysajói e. m .: 21, nagyszebeni
e. m .: 6, orbai e. m .: 1, sepsi
e. m .: 5, széki e. m .: 4, szilágy-
szolnoki e. m .: 13, udvarhelyi e.
m .: 38, óromániai e. m .: 1 és a
királykágőmettéki egyházkerület­
ben : bánáti e. m .: 3, bihari e.
m .: 10, érmelléki e. m .: 1, nagy­
bányai e. m .: 5, nagykárolyi e.
m .: 4, nagyszalontai e. m .: 5.
Testvéri sző* Kérem a követke­
zőknek szives figyelembevételét
1. Lapunk első számát — da­
cára az ezzel járó anyagi meg-
terheltetésnek — úgy az erdélyi,
mint a királyhágómelléki egyház­
kerületben minden lelkészi hiva­
tal cimére megküldöm, hogy min­
den lelkésztestvérünk megismer­
hesse lapunk irányát, szellemét
és célkitűzéseit. Szeretettel kérem
azokat a lelkésztársaimat, akik a
lap előfizetői óhajtanak tenni és
még nem jelentkeztek, — szíves­
kedjenek postafordultával jelent­
kezni, mert a 2-ik számot már
csak azoknak küldhetem, akik
előfizetésre jelentkeztek.
2. Lapunk 16 oldalon és ha­
vonta ¿rszéí csak abban az eset­
ben jelenhetik meg, ha az előfi­
zetők száma a 300 at_ eléri. Sze­
retettel kérem azért azokat a lel­
késztársaimat, akiknek lapunk ér­
dekében tanúsított megértő sze­
re tetüket és meleg érdeklődésüket
eddig is hálásan tapasztaltam, —
szíveskedjenek lapunk érdekében a
propagandát tovább folytatni, hogy
a kivánt szám elérhető legyen.
3. Lapunk előfizetési dija erre
a csonka évfolyamra, miután óp-
rilisben nem jelenhetett meg, nem
180 lei, amint az előfizetési fel­
hívásban jelezve volt, hanem csak
160 lei lesz. Kérem azokat az
előfizetőket, akik az államsegély­
ből való levonást nem akarják
igénybe venni, szíveskedjenek a
dijat mielőbb beküldeni. Külön­
ben az előfizetők névjegyzékét
egyházmegyénként megküldöm az
e. m. pénztáros testvéreinknek és
kérni fogom őket, hogy az elő­
fizetési dij I. részletét 80 leit a
lelkész-előfizetők államsegélyéből
vonják le. A II. részlet a -Ill-ik
évnegyedi államsegély kiosztása
alkalmával fizetendő. Akik azon­
ban tehetik, jót tennének, ha már
most kifizetnék az egész előfize­
tési dijat, mert igy abban á hely­
zetben lennénk, hogy a költsé­
geket esetről-esetre ki tudnánk
egyenlíteni és a nyomdai hátrá-
lékok nem gyűlnének össze.
4. Tekintettel arra, hogy az
előfizetési jelentkezéseknek egyik­
másika a postán elkallódhatott és
igy nem érkezhetett be, — kérem
azokat az előfizetőket, akik a
2-ik számot e hó 15—20 között
nem kapják meg, sziveskedjenek
értesíteni, hogy az előfizetői név­
jegyzékbe felvehessem.
5. Egyik előfizető lelkésztár­
sam — hivatkozással a szintén
felelős szerkesztőségem alatt álló
»Harangszó« c. vallásos néplapra
— szeretettel tanácsolja, hogy
óvakodjam a »klikkszerüség«-től,
nehogy ezt a lapot is magám
írjam vagy kizárólagos barátaim­
mal Írassam. Talán mondanom
sem kell, hogy ez túlzott aggo­
dalom. Ilyen tendencia sem a
»Harangszó«-nál nem érvényesült,
sem a »Református Lelkészek
Lapjá«-nál nem fog érvényesülni.
És amennyiben a »Harangszó«-
nál tényleg ez volt a látszat, en­
nek oka egyedül a kellő szellemi
támogatás hiánya volt. Tehát
hogy ez a látszat a »Református
Lelkészek Lapjá«-nát kikerülhető
legyen, ennek az a legfőbb fel­
tételé, hogy lapunk kellő szellemi
támogatósban részesüljön. Szere­
tettel kérem azért lelkésztársaimat,
sziveskedjenek lápunkat kellő szel­
lemi támogatásban részesíteni, —
cikkeket, hozzászólásokat, kriti­
kákat stb. küldeni.,
16
6. Lapunknak egyik elsőrangú
célkitűzése, hogy közelebb hozza
egymáshoz a Romániában élő re­
formátus Ielkésztestvérebet. E cél
érdekében szeretettel kérem pap-
társaimat, szíveskedjenek minden
közérdekű dologról — legyen az
akár személyi változás, akár gyü­
lekezeti munka, akár egyházme­
gyei vagy kerületi esemény, vagy
akármilyen más egyházi megmoz­
dulás — értesítést küldeni, hogy
igy, ha személyesen nem ismer­
jük is egymást, legalább halljunk
valamit egymás dolgairól, mun­
káiról, küzdelmeiről és törekvései­
ről. A legcélravezetőbb é tekin­
tetben mindenesetre az lenne, ha
minden egyházmegyében valaki
vállalná a tudósítói szerepet.
7. Utoljára hagytam, ami azon­
ban nem utolsó dolog. Hiven
ahoz a megállapításhoz, amit a
»Református Lelkészek Lapjá«-ra
nézve tettem, hogy ez t. i. »nem
az enyém, nem a miénk, hanem
mindnyájunké, az egész papságé
kiván lenni« — szeretettel kérem
lelkésztársaimat, szíveskedjenek
teljes bizalommal és testvéri őszin­
teséggel feltárni, ha a lap szer­
kesztésében, vezetésében valami
hibát, fogyatékosságot, pótolnj
vagy kívánni valót látnak, mert
én hasonló bizalommal és szere­
tettel kivánok honorálni minden
ilyen irányú megkeresést.
Felhívás a „Harangozó“ hát-
rálékos előfizetőihez. A felelős
szerkesztőségem alatt álló »Ha­
rangszó« c. vallásos néplapnak
még mindig nagyszámú előfizetői
vannak lelkésztársaim között, akik
hátrálékaikat nejn rendezték, ami­
nek viszont az a következménye,
Könyvnyomda R.-t. Odorheiu. 453—928.
hogy én sem tudtam eleget tenni
kötelezettségeimnek a nyomdával
szemben. Szeretettel kérem azért
a »Harangszó« díjjal hótrálékós.
lelkésztársaimat — annyival in­
kább, mert egyszer már minden­
kit személyszérint levélben meg­
kerestem — szíveskedjenek hát­
rálékaikat postafordultával meg­
küldeni és ne várjon senki újabb
felszólítást, mért az csak újabb
pénz és időveszteséget jelent.
Papnékonferencia Székelyke-
resztnron. Piider Mária részvéte­
lével Székelykereszturon április
23-án papnékonferencia tartatott,
melyre az udvarhelyi egyház­
megye papnéi közül — élükön
az uj esperesnével és a különben
vendéglátó, szives háziasszony, uj
főjegyzőnével — 10-en gyűltek
össze. Hogy egy-egy ilyen kon­
ferencia mennyi áldásnak a csi­
ráját rejti magában, arról igazá­
ban csak a résztvevő papnék be­
szélhetnének és beszélnek is. Meg­
előző nap, ápr. 22-én — ugyan­
csak Piider Mária részvételével —
leánykonferencia volt Segesváron,
amelyen a székelykereszturi, szé­
kelyudvarhelyi és ¿segesvári gyü­
lekezetek leánybibliaköreinek tag­
jai vettek részt mintegy hatvanon.
S z e rk e sz tő i ü zen et.
Ca. F. Gernyeszag. Az előfizetési di­
jat köszönettel nyugtázom. »Képek a
parokhiáról« ismertetése — N. L. testvé­
rünk gyengélkedése miatt — csak a 2-ik
számban jöhet. Őszinte tisztelettel.
 Cenzúrát: Prefectura, Odorheiu.
I. évfolyam. 1928 május 15. 2. szám.

REFORM ÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M egjelenik: h a . v o n t f t k é t s z e r . Szerkesztőség és k iadóh ivatal:
Előfizetési d ij: Porumbeni-Mici - Kisgalambfal va.
egész évré 24 0 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si E n dre.

Melyiket a kettő közül ? !

Lapunk harcok jegyében született. Amikor a terv meg­
fogant, nem igy képzeltük el. Valahogy úgy gondoltuk, hogy
mindenki örömmel és megértéssel fogja felkarolni ezt a lap-
kezdeményezésl és rajta, lesz, hogy — Isten által adott leg­
jobb erőinek felhasználásával — közremunkáljon a cél meg­
valósításán. .Azonban nem igy történt. A fogantatás és a
születés időpontja között kitört a harc és amikor lapunk
napvilágot látott, a papi közvélemény már két egymással
szemben álló táborra volt oszolva. Hogy a harc kitörése
miatt Ju a hibás, —^ azt nehéz eldönteni. Talán senki, ta­
lán mindenki. A feszültség, az ellentét, mint valami lappangó
tűz, eddig is meg volt. Csak egy adandó alkalomra, egy
szélrohamra várt, hogy fellángoljon. És ez az adandó al­
kalom, ez a szélroham akkor állott be, mikor a Lelkész-
egyesülettel szemben felmerült a Lelkipásztorok Szövetségének
a terve.
Én nem vonom kétségbe — sem jogom, sem okom
nincs reá — hogy a Lelkipásztorok Szövetsége alapjában jót
akar. De másfelől nem vonhatja kétségbe viszont senki —
legalább is nincs joga, sem oka — hogy a Lelkészegyesület
is jót akar. Valamint a Lelkipásztorok Szövetsége nemcsak
az Anyaszentegyház, hanem a lelkészek javán is kíván mun­
kálkodni, — épugy a Lelkészegyesüld is nemcsak a lelké­
szek, hanem az Anyaszentegyház érdekeit is kívánja szol­
gálni. Mi következik ebből?
 18
Először: Amint nem lehet állítani — és aki ezt teszi,
helytelenül jár el — hogy a Lelkipásztorok Szövetsége a lel­
készek érdekei ellen munkál, ép úgy nem lehet állítani —
és aki ezt teszi, az hasonlókép helytelenül jár el — hogy
a Lelkészegyesület az Anyaszentegyház java ellen tör. Ezt
Szükségesnek tartottam leszögezni mindenekfelett azért,
hogy még a látszata se legyen meg annak, mintha a Lel­
készegyesület és az Anyaszentegyház között valamelyes el­
lentét lehetne. Ellentétbe kerülhetünk egymással, kerülhetünk
a Lelkipásztorok Szövetségével, de az Anyaszentegyházzal soha,
mert az Anyászentegyháznak java és érdeke bizonyára fek­
szik annyira szivén az Egyesületnek is, mint a Szövetségnek.
Másodszor: — Az Egyesület, meg a Szövetség közti
ellentétnek sem szabad, mig a világ, tartania. Az egyiknek
el kell „törpülnie.“ Még pedig annak, amelyik kisebbségben
marad. Amelyiket a papság nagyobb része kíván, óhajt és
választ, csak annak van létjogosultsága, ha már a közér­
deket nézzük és az egységet nemcsak szóval, hanem tettel
is munkálni akarjuk. Ha' a többség a Lelkipásztorok Szövet­
sége mellett nyilatkozik meg, akkor nincs létjogosultsága á
Lelkészegyesületnek. De viszont áll megfordítva is. Ha a
többség a Lelkészegyesület mellett dönt, akkor &Lelkipászto­
rok Szövetségének kell nemcsak „eltörpülnie“ hanem egye­
nesen megszűnnie, még pedig nemcsak nyíltan, hanem titok­
ban is. Ez az osztó igazság. Amíg ez nem érvényesül, ad­
dig béke, egyetértés és egység nem lesz soha. Amelyikünk
kisebbségben marad, az tartsa szigorú erkölcsi kötelessé­
gének — feledve minden sérelmet — teljes őszinteséggel be­
leilleszkedni abba az alakulatba, melyet a többség válasz­
tott és elveit, melyeket igazaknak tartott, meggyőződését,
melyet helyesnek vélt, törekedjék ebben az alakulatban ér­
vényesíteni. Ha mi maradunk kisebbségben, ne csináljunk
külön pártot, hanem próbáljunk beilleszkedni a Lelkipászto­
rok Szövetségébe és ami kifogásolni valót látunk benne, azt
törekedjünk szeretettel eloszlatni. És viszont, ha a Szövetség
hívei maradnak kisebbségben, vonják le belőle ők isbecsü-
Jetesen a konzekvenciát, ne akarjanak mindenáron külön
pártot csinálni, hanem próbáljanak beilleszkedni a Lelkész­
egyesületbe és az állítólagos mélységekből segítsenek azt fel­
jebb emelni; Ez az osztó igazság. Amig igy nem osztunk,
 \9

addig igazságunk mindig csak sántítani fog és mindenre

vezet, csak békére és egységre nem.
Lelkipásztorok Szövetsége és Lelkészegyesület egymás mel­
lett meg* nem állhat, mert Feltétlenül élbe, ellentétbe kerül­
nek egymással. Nincs is szükség mindkettőre. Az egyik­
nek meg kell szűnnie. Melyik legyen az?! Döntse el a pap­
ság. Mi pedig, tekintet nélkül arra, hogy most milyen ál­
lást foglalunk el, mindnyájan hajoljunk meg e döntés előtt
és engedelmesen nyugodjunk bele. D. E.

Reflexió a „Református Lelkészek Lapja“

zászlóbontására
Jóleső örömmel olvasom a Ref. Leik. Lapjának első számát. Vá­
ratlan örömemre szolgált különösen azért, mert előzőleg — szóban
— vettem azt a hirt, hogy a múlt hó végén mindössze csak 120 je­
lentkező volt előfizetésre s igy az előre jelzett feltétel szerint lehetet­
lennek gondoltam a lap megindithatását is. De hála Istennek, hogy
mégis »felébredtünk« ! . . .
Szükségtelen, sőt fölösleges az első számban megszólalt — lát­
szólagosan ideges és »hivatalos« személyek előtt talán ellenzéki —
hangulatot több oldalról is alátámasztani. De én hiszem, hogy azok
a hangok-nem ellenzéki tendenciából születtek, hanem a lelkek termé­
szetes kitörései. Érős a reményem, hogy még ezek a hangok is el
fognak csitulni és a Református Lelkészek Lapjában diadalmas útjára
indul az a szellem, amelyik magával ragadja előbb-ulóbb — talán —
még azokat is, akik a kezdetnél »más utón« indultak el. Szivemből
frivánom, hogy a Szent Lélek Úristen vezessen mindnyájunkat, mert
úgy minden bizonnyal egy célhoz fogunk érni.
És hogy ezt valóban elérjük, csak a Lélekre bizzuk magunkat,
-aki az apostol biztatása szerint: »miérettünk esedezik kimondhatatlan
.fohászkodásokkal«. (Rom. VIII. 26.)
Még egyet kivánok megjegyezni és ezt kérés gyanánt bocsátom
nyilvánosságra. A Leik. Szöv.-nek prpgrammja és a lap meginditása
-tárgyában közrebocsátott felhivás kapcsán előállott egy feszült, hirlapi
polémia. Ennek kiegyenlítése céljából kérem a »más úton járók« bi­
zalmát irántunk. S hogy a bizalom helyreállhasson, ajánlom mindnyá­
junkra nézve, hogy a közismert bölcsességet: »a világon csak kétféle-
vélemény v a n : a miénk és a helytelen vélemény« — ne valljuk élet­
elvül mert mi bizony, mindannyian »csak tükör által és homályosa»
látunk«, hanem bizzuk magunkat a Lélekre és ő megmondja azt, hogy
mi jó nekünk. Úgy érzem, hogy a Ref. Leik. Lapja a Lélek indításá­
ból indult el. Kisérjük utján bizalommal, imádkozó könyörgéssel igye­
kezvén betölteni az Ef. lev. IV rész 1—6 verseit. Babos István»

Köny öradomány-gy üj tések.

Vasút- és országút mentén lakván, igen «gyakran bekopogtat iro­
dámba 2 tarisnyás férfiú (utóbbi időben volt egy nő is a Királyhágó-
mellékéről) a hónuk alatt egy nagy könyvvel, mely nagy könyv ef
van látva püspöki, esperesi, főispáni, főszolgábirói autorizációval, kö-
nyöradomány-gyüjtésre hol X, hol Y egyházak, iskolák javára.
A lehetőleg szívesen fogadom ezeket a legátusokat, parulát adok,,
leültetem és kikérdezem Útirányukat, egészségi állapotukat; érdeklődön*
egyházuk és a cél iránt, ami járatban vannak; hogy bölcsebbnek lát­
tassam előveszem az Erdélyi Református Naptárban igen helyese»
közölt Névtárt, s ebből, mint tudott dologról beszélek az odavaló pap­
ról, tanítóról, hogy ismerem őket (némelykor egy kis füllentés is van
benne) hogy igen derék emberek (ebben már nincs füllentés). Általános­
csodálkozás, hogy ez a pap mindent tud, vasutiállomást, utolsópostát,
lélekszámot, tankötelesek számát, filiák, szórványok mibenlétét, — még
a számadó gondnok nevét is.
így szépen összemelegedünk, s a messziről jött atyafiak előtt:
többé nem idegen a parochia: mintha otthon volnának; ugyanaz á
meszelt fal, kopott dívány, ujságpapirossal beragasztott ablakok, ne-
vetőszemü gyermekek. Ha éppen frustuk előtt vannak, jut abból is
valami, — véletlen disznóöléskor éppen gazdag m enü: véres, májoS,
kolbász, tokány (egyházi ügyről lévén szó, alig merem leírni, hogy
étvágycsinálóul egy kis pálinka, nyomtatókul egy kis bor). Egyébkor
soványabb ellátás, de mégis mindég valami. Szállásról a kurátor gon­
doskodik.
Elég az hozza, kellő ismerkedés után neki szabadítom a falunak.
A kurátor rendel ki melléjük ciceronét. Egyik ajtón be, a másikon ki.
ítt-ott kapnak egypár leit, egypár kupa gabonát; imitt-amott meg ki-
szidják, hogy így, hogy úgy; hogy nem hagynak békét az embernek;,
ha templom, ha iskola kell, hát építsék meg ők maguk, ne portyázza-
nak faluról-falura, reggeltől estig.
 21
Régi szándékom volt ez ellen az akció ellen felemelni szavamat,
«de mindig elhallgattam, de most miután a Református Szemle folyó
•évi 8-adik számában 1801—1928 II. szám alatt a könyöradomány-
gyűjtés szabályoztatott, — tehát helyeseltetek, — kénytelen vagyok
eddigi Hallgatásomat megtörni és ellenvéleményt jelenteni be az alábbi
Indokok alapján.
Az egyetemes adóval úgy meg van terhelve minden egyház és
egyháztag, hogy igazán lelketlenség számba megy ha még külsegélye-
zést is kivárniuk tőlük. Egyházamban pl. az egyetemes adózás igy
néz k i: I. osztály 600 lei, II. oszt. 540 .lei, III. oszt. 450 lei, IV, oszt.
300 lei, (teljesen vagyontalan napszámosok) V. oszt. 90 lei. Ez utób­
biak pl, a cigányok, akik soha életükben nem látnak egy csomóban
■90 leit — és mégis meg kell űzessék törik-szakad. De a többiek is
sorsuk és módjuk szerint úgy meg vannak egyháziadózva, hogy
torkig vannak vele.
Már most, csaknem havonként egyszer adakozzanak egy más
■egyháznak i s ! Igazán a húrnak a megfeszítése ez. És vigyázzunk,
mert egyszer elpattan ! Élpattanásszerü az alábbi eset is. Egyik (te­
regető pár, a melléjük rendelt szentegyházfiutól azt kérdezi, hogy
merre van a román-utca, ott inkább gyűjtenek, mert a románok jobban
{azt már nem mondták, hogy szívesebben is) adnak. S valóban adnak
és adhatnak, mert náluk nincs egyetemes egyházi adó. De ez az eset
reánk nézve már hurelpattanás. Egyházamban a hősök emléktábláját
még sohasem tudtam felállítani, pedig kapuszám szerint személyesen
jártam meg az egész ecclésiát, még az utolsó cigányputrit sem kerül­
vén ki. Mind csak azt hajtogatják, hogy annyifelé kell adni, hogy
már nem győzzük.
Aztán van abban a kérincselésben valami martirium, emberkin-
zás. Szegény vállalkozók, pláne télviz idején mennyit fagyoskodnak
egyik községtől a másikig. Megérkezve egy helységbe nyakukba ve­
szik a falut, egyik kapun be, a másikon k i; itt kutyaugatás, más
helyt zúgolódás fogadja. Aztán rosszabbnál-rosssabb szállás, hiányos
étkezés. Igazán csak az a belső tűz melegíti őket, mely erre a stra­
pára késztette: tenni egyházukért, iskolájukért valamit.
No meg sokszor az anyagi érdek. Percentet kapnak. Igen helye­
sen, — de mihelyt kenyérkeresetté lesz, azonnal veszített dekórumából.
Van aztán a dolognak olyan háttere is, amivel nem szívesén
hozakodom elé, de álláspontom igazolására indokokra lévén szükségem,
nem hallgathatom el.
Esetleg, — hangsúlyozom csak esetleg szó férhet a tisztakézü
22
elszámoláshoz is. Megtörtént' nálam, hogy a gyűjtő atyafiak a melléjük:
rendelt vezetőt nem fogadták el; ne töltse az időt, megjárják ők a.
falut magukra is. Ez esetben az a gyanúm volt, hogy nem akartak
tanút a gyűjtéshez. Sokan, csakhogy szabaduljanak a kilincselőktől,
odadobnak egy pár leit, annélkűl, hogy beirnák a gyüjtŐkönyvbe.
Ennek az elszámolása kétes. Volt olyan esetem, hogy kérdeztem, h át
gabona mennyi gyűlt be ? Hát kevés instálom, olyan kevés, hogy el­
számolásra sem érdemes. Bizalmi dologról lévén szó, nagyon nem
investigálhattam, — de egy hátmegetti gondolat megmaradt bennem-
Be is végzem mondókámat, hangsúlyozva, hogy ez a kegyado­
mánygyűjtés lejárta magát. Népünk amely a saját egyháza, iskolája
terhével nyakig van, megunta már ezt a sűrű kilincselést. Mikor beér­
keznek. ezek a szegény fáradt emberek egy faluba, csepütelegráfon.
fut végig a hir • Megint kéregetők vannak. S bizony még ajtóbezárá­
sok is történnek.
Morál: korlátozzuk a gyüjtőrajok kibocsátását.
Csekme Fcnacx.

Tévedni emberi dolog.

— Felelet dr, Nagy Géza »Viszont válaszaira. —

Mint lapunk első számának »Zászlóbontás« c. cikkében is érin­

tettem, a Lelkészegyesület kérdésével kapcsolatban egy kis hírlapi po­
lémia keletkezett, mely eleddig a Református Szemle hasábjain folyt le.
Én az igazat megvallva — a magam részéről — szerettem volna az
egész ügyre, miután az a személyeskedés mellékvágányára csapott át,
pontot tenni. Sajnos azonban, most már a legjobb akarattal sem te­
hetem. Mert dr. Nagy Géza úgy állítja be igénytelen személyemet és-
olyan kijelentéseket imputál nekem, amelyek — nem felelvén meg a.
valóságnak — tévedések s épen ezért részemről feltétlenül rektifiká­
lásra szorulnak.
Az ügy összes előzményeire, miután azok lapunk első számában,
amúgy is érintve voltak, nem célom kitérni. Mindössze csak azt aka­
rom megemliteni, hogy mi hívta ki dr. Nagy Géza haragját ? 1 Egy
'cikk a Ref. Szemlében, melyet Nagy Lajos székelykereszturi lelkésztest­
véremmel együtt irtunk alá és amelyben 5 indokkal alátámasztva meg­
állapítottuk, hogy «a Lelkipásztorok Szövetsége — úgy ahogy előt­
tünk áll, a maga alapszabálytervezetével és munkaprogrammjának alap­
jául szolgáló elvi határozataival, alkalmas 50—60 vagy talán 100 ember
 23
összehozására, de nem az egész papság egy táborba való tömörítésére.
Már pedig a főcél csak ez lehet Minden más célnak el kellene emel­
lett törpülnié.« x
Erre a Nagy Lajossal közösen aláirt cikkünkre szólalt meg elő­
ször dr. Nagy Géza »Szövetség Vagy JEgyesület ?« cimen a Ref. Szemle
április 13-iki számában. Ez amolyan tanári kioktatásféle akart lenni,
mely amilyen erőtlen volt tárgyilagos érvekben,, ép oly erőteljes volt
személyeskedő kirohanásokban. Hogy ez igy van — és nem az én
esetleg elfogult, gyarló egyéni véleményem — tanúnak hozom fel erre
egyik lelkésztársamat, ki amikor ezt a bizonyos dörgedelmet elolvasta,
sehogy sem tudta megérteni az összefüggést az én cikkem és a dr.
Nagy Géza cikke között. Előkellett, hogy vegye újból a cikkemet és
exegetálnia. De hiában olvasta át újból és újból, sehogy sem találta
meg a magyarázatát annak, hogy miért kellett dr. Nagy Gézának oly
nagy vehemenciával kitörnie ?!
A dr. Nagy Géza cikkére 10 pontban válaszoltam, többek között
megállapitván, hogy ő azok közül az'indokok közül, amelyekkel mi
alátámasztottuk állításunkat, hogy t. i. a Lelkipásztorok Szövetsége r.em
alkalmas az egész papságnak egy táborba való tömörítésére, — egyet
sem cáfolt meg.
Erre a válaszomra, mely a Ref. Szemle április 27-iki számában
jelent meg, feleletképen — jött, ugyanebben a számban a dr. Nagy
Géza második dörgedelme »Viszontválasz« cimen. Ez a cikk — amint
előre is bocsátottam — tele van olyan beállitásokkal és kijelentésekkel,
amelyek — nem felelvén meg a valóságnak — tévedések s épen ezért
részemről feltétlenül rektifikálásra szorulnak.
Feleletem dr. Nagy Géza »Viszontválasz«-ára a követketkező:
1. Nem felel meg a valóságnak, tehát téved dr. Nagy Géza, ami­
kor megkockáztatja azt az állítását, hogy a lelkészek szövetkezésének
komoly, halaszthatatlan ügyét személyes térre én játszottam át. A sze­
mélyeskedést nem én kezdtem, hanem ő. Mi t. i. Nagy Lajos­
sal amikor azt a bizonyos cikket, mellyel dr. Nagy Géza sehogy sem
tud és akar megbarátkozni, megírtuk — ezt nem nyugtalanságból,
hanem épen a lehető legnyugodtabb tárgyilagosságból, a való viszo­
nyok higgadt mérlegeléséből — és nem támadó célzatból, hanem épen
abból az építő célzatból tettük, hogy a fennálló elvi ellentétek lehető­
leg kiküszöböltessenek és olyan megoldás találtassák, mely ne szaka­
dást, hanem egységet hozzon létre. Személyes térre tehát a lelkészek
szövetkezésének komoly, halaszthatatlan ügyét nem én játszottam át,
24
hanern — amennyiben dr. Nagy Géza átjátszásnak nevezi — ő maga
tette ezt »Szövetség vagy Egyesület« ? c. cikkével.
2. Nem felel meg a valóságnak, tehát téved de. Nagy Géza, ami­
kor azt állítja, hogy én a komoly, bibliával táplálkozó, imádkozó, bi­
zonyságtevő gyűléseket még most is, amikor ezeknek elhanyagolása
miatt már inog a lelkipásztorok lába alatt a talaj, a ■»farizeizmus á tjá r­
nak nevezem. Megállapítom, hogy én ilyen kijelentést nem tettem. A
farizeizmus veszélyéről — igaz, hogy beszéltem. És beszélek is. De
más dolog a farizeizmus veszélye és más a farizeizmus útja. Különben
ítélje meg bárki. Kifogásolt cikkünk erre von. passzusa a következő :
„3. Programmjában követelményeknek állít olyan dolgokat, amelyek
igén könnyen farizeizmusra vezethetnek. Gondolunk itt a kötelezőleg
előirt vallomástételre, számonkérésre és számadásra, amelyek a követ­
kező eshetőségek lehetőségeit adják: a tagok vagy valóban lelkiisme­
reti kérdésekké teszik ezeket a követelményeket és olyan intimitásokat
hoznak nyilvánosságra, amelyeknek nyilvánosságra hozatalától ösz-
tönszerüleg idegenkedik az ember — vagy becsületesen levonják a
konzekvenciákat és kilépnek a Szövetségből, vagy megalkusznak 5@
vagy kevesebb %-ra. És pedig már a legenyhébben szólva is — fa­
rizeizmus. Nem állítjuk, hogy ez feltétlenül megtörténne, mert ez már
sértés lenne, hanem csak utalunk ennek az eshetőségnek igen köny-
nyen előállható veszélyére.« Van-e itt csak egy szó is a farizeizmus út­
járól ?! Ugye-bár nincs ?! (Különben legyen meggyőződve cikkíró test­
vérünk, hogy »a komoly, bibliával táplálkozó, imádkozó, bizonyság-
tevő gyülések«-től mi sem idegenkedünk, tűdna tartani és bizonyára
tartana is — mint a hogy a múltba is tartott — ilyeneket nemcsak
a Szövetség, hanem az Egyesület is.) Tehát nyilvánvaló, hogy amikor
dr. Nagy Géza az említett kijelentést imputálja nekem, eredeti szavai­
mat kiforgatva, teljesen önkényesen járt el.^
3. Nem felel meg a valóságnak, tehát téved dr. Nagy Géza,
amikor azt állítja, hogy én az egységes, kifejezetten az Ige egyedüli
tekintélye által vezetett önfegyelmezést „jezsuitizmus^-nak minősítem.
Megállapítom, hogy én ilyen kijelentést sem tettem. Hanem szószerint
ezt mondtuk: „5. A maga szigorú, jezsuilizmusra valló fegyelmi rend*
szerével gúzsba köti a szabad vélemény nyivánitásnak még a lehetősé­
gét is. Hol van ott az önálló kritika, a független vélemény nyilvánítás,
az egyéniség joga, ahol a mér meglevő vagy ezután meginduló eván-
géliumi mozgalmakkal és egyesületekkel szemben is esetről esetre a
szükséghez képest kölelezőleg állapítják meg a tagok magatartását?!
És én ezt mondom ma is. V a g y i s n e m az Ige egyedüli tekintélye ál-
 vezetett önfegyelmezést minősítem éh jezsuitizmúsnak, annyival in-
M bb, mert én magam is úgy vélekedem, hogy szükség van az »Ige
•egyedüli tekintélye által vezetett,« tehát egészséges, önfegyelmezésre, —
hánem a fegyelemnek azt az egészségtelen kilengését, amely absolut
ezervilizmus meghonosítására törekszik, amikor pl. a már meglevő
^vagy ezután meginduló evángéliumi mozgalmakkal és egyesületekkel
szemben is esetről-esetre a szükséghez képest kötelezőleg kívánja meg­
állapítani a tagok magatartását.
4. Nem felel meg a valóságnak, tehát téved dr. Nagy Géza, mi­
kor olyan színben tüntet fel engem, mint aki »feljogosítva érzi ma­
gát az egész papság nevében álláspontokat leszögezni s feltétlen Íté­
leteket kimondani.« Sőt mi magunk voltunk azok, akik az ilyen be­
állítás ellen ab ovo tiltakoztunk. Ezért irtuk a »Lelkészek Szövetsége«
c. cikkünkben: »amiket itt elmondunk, az egyáltalában nem akar a
papság közfelfogásának a kifejezője lenni, hanem mindössze két falusi
pap igénytelen véleménye s talán nagyon is téveteg elképzelése« és
azért irtuk még abban a bizonyos sérelmezett cikkben is, mely néme­
lyek szemében botránkozásnak kövévé vált: »Távol áll tőlünk, hogy
paptársaink közül bárkit is befolyásolni akarnánk. És még kevésbé
akarunk olyan színben feltűnni, mintha igénytelen szavainkkal a több­
ség közvéleményének lennénk tolmácsolói.« S ha még ez sem lenne
elég, ékkor nyíltan és férfiasán kijelentem újból: — nemcsak, hogy
nem érzem feljogosítva magam, de nem is szoktam gyakorolni »az
egész papság nevében álláspontokat leszögezni s feltétlen ítéleteket ki­
mondani.« Ami pedig azt illeti, hogy »ennek a hangnak alkalmazásá­
val« épen azokban ébresztek »ellenszenvet,« akikre annyit hivatkozom
»az igazi papi jellemekben, a csöndben, zajtalanul, de hűségesen dol­
gozó munkásokban« — a válaszom csak az, hogy nem tudom, váj­
jon dr. Nagy Géza kiket tart ilyeneknek, mert »az igazi papi jellemek,
•csöndben, zajtalanul, de hűségesen dolgozó munkások« közül többen
»épen e cikk megjelenése után jelentkeztek a Ref. Lelkészek Lapjára és
viszont akik azelőtt jelentkeztek, azok sem tartották szükségesnek a
cikk »hangja« miatt jelentkezésüket visszavonni.
5. Nem felel meg a valóságnak, tehát téved dr. Nagy Géza, ami­
kor azt gondolja — legalább is cikkeiből ez olvasható ki, — hogy
Nagy Lajos és én nem értettünk egyet. Két cikket irtunk közösen alá. Az
elsőt Nagy Lajos irta, de közösen megtárgyaltuk és csak a szükséges­
nek vált módosítások után küldötte be a Szemlének. Hogy a máso­
dikat én Írtam, ebben igaza van dr. Nagy Gézának; de mint az elsőt,,
úgy ezt is közösen megbeszéltük, változtatásokat eszközöltünk rajta és
26
/
csak azután küldöttem be közlés végett. Én vállaltam a felelősséget
az ő cikkéért és ő viszont az enyhémért. Csodálatos és érthetetlen te­
hát, hogy Nagy Lajosról teljesen hallgatott dr. Nagy Géza ég csupán
csak engem akart megmosdatni. Ami pedig azt a szemrehányást iileti,
hogy miért nem maradtam meg »azon az előkelő, evángéliumi magas­
laton, amelyikről a Lelkészek Szövetsége c. cikk íródott« s amelyiket
és is aláírtam, — a válaszom csak az, hogy Nagy Lajossal együtt
úgy gondoltuk: nem elég csak magasról nézni a dolgokat, hanem a
mélységbe is le kell szállni, ha az ember célhoz óhajt jutni és nem
akar féleredménnyel megelégedni.
6. Nem felel meg végül a valóságnak, tehát téved dr. Nagy Géza,,
amikor azt hiszi, hogy a Lelkészegyesületet az ő gúnyosan kihangsú­
lyozott »kedves« emlékeivel —- egy-két tollvonással el lehet intézni.
Ezekből a »kedves« emlékekből — igaza van — nem lehet meg­
élni, mint a hogy nem lehet megélni bizonyára a Szövetség »kedves«
emlékeiből sem. De hogy a Lelkészegyesület — a maga gúnyosan ki­
hangsúlyozott »kedves« emlékeivel — sokunknak segítséget nyújtott
küzdelmeink és munkáink között, ezt úgy hiszem, ha állítom, nem.
vonja kétségbe, minthogy én sem vonom kétségbe, hogy Ő ezt a se­
gítséget nem az egyesületnél, hanem egy más szövetségnél találta meg.
Ami pedig azt illeti, hogy mi »fáj« nekem, Istennek hála semmi. Nem
fáj sem az »Isten Igéje által megkívánt és azáltal szabályozóit fegye­
lem«, sem á Lelkészegyesület felett gyakorolt kritika. Ha csak az nem,,
hogy a köz szempontjából alapjában jót akartam, de jóakaratom már
a kezdet kezdetén egyesek részéről határozott félreértéssel találkozott.
Derzsi Endre.

»Reformátusok Naptára.«*
Tadjuk, hogy a naptárok megjelenését minden évben általános
érdeklődés szokta megelőzni. És pedig nem csupán a vásárokért, név­
napokért, időjóslásért, hanem a szépirodalmi részekért is. Különösen
ma, amikor az a helyzet, hogy a népkönyvtárak, amelyek eddig hí­
veink rendelkezésére állottak, igen sok helyen vagy elpusztultak, vagy
»zár alá« kerültek. Épen azért — szerény véleményem szerint — kü­
lönösen nagy gond fordítandó a naptárok összeállítására.
És ebből a szempontból — legyen szabad kifejezésre juttatnom,.
* Ez a cikk még a tél folyamán küldetett be a szintén felelős szerkesztésen^
alatt álló »Harangszó« c. néplap számára.
 27
hogy fogyatékosnak és hiányosnak tartom a mi naptárunkat, az »Er­
délyi Magyar Református Naptárat is (amit — mellesleg legyen mondva
— én sokkal szívesebben neveznék '»Reformátusok Naptáráénak),
líözelebbről mondotta volt egyik hivem erről a naptárról: —■ azért a
pénzért, amiért adják, igen jó, de ha 100 lei is lesz a jövőben, min­
den valamire való ember szívesen megveszi, csak legyen benne sofct
szép olvasni való.
A legnagyobb fogyatékosságát naptárunknak abban látom — és-
úgy látom, hogy falusi hiveink is abban találják, hogy kévés benne a
közérdekű cikk és olvasni való. Ami pl. az ezidei naptárban' kőzölte-
tik, annak is egy része helyi érdekű eseményekkel foglalkozik és épen-
azért kevésbé alkalmas az eseményekkel nem ismerős, egyszerű falusi
olvasók érdeklődésének a megragadására, más része pedig olyan ma­
gas, hogy ezt viszont »magasságuk« miatt nem képesek megérteni.
Én a magam részéről feltétlenül nagyobbnak és díszesebbnek
szeretném látni a »Reformátusok Naptáráé i, mint amilyen a mostani.
Olyan szép, olyan bő tartalommal, ami nemcsak arra a napra lenne
elég az olvasási vágy kielégitésére, amelyen kézhez kapják, hanem
egy egész évre. Olyannak, hogy ha református családjainkban bármi­
kor olvasni váló »kedve« van valakinek, ne fusson a szomszédba
baptista naptárért, vagy a városba a »Szivek harcá»-ért és a »Trón-
és szerelem«-ért, hanem tizedszer is gyönyörűséggel olvassa a naptár­
nak szebbnél-szebb olvasmányait, amelyek épen népiességüknél fogva
legyenek képesek szórakozást nyújtani, lelki és szellemi táplálékot adni.
Ami a nagyságot illeti, kb. olyan nagyságot gondolok, mint a.
parochiális könyvtárban levő Fankhauser — Vasárnapi iskolai tanítá­
sok egy kötete. Ezt a nagy munkát — könnyűvé lehetne tenni <—
egy egyházmegyei és végül egy központi bíráló bizottsághoz bekül­
dendő pályatételszerü dolgozatokból leendő összeállítás által.
Én hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez eszembe
jutott s már lesznek is tervek — ennek az évről-évre biztos piacú
»szép könyv«nek, a Reformátusok Naptárának ilyenszerü — leendő
kibocsátására s a hivatalos lapban is olvasni fogunk még erről a na­
gyon fontos kérdésről. Lévita,

Egyesülési jog.
A 3137— 1928. IV. számú Körlevél az egyházi tisztviselők egye­
sülési jogának respektálásával született meg. Mindenesetre valami pi­
kantéria is van a dologban, az t. i. hogy egy kerületi és hozzá még:
•28
£lvi határozat után kérdi meg az érdekeltektől: mit szóltok hozzá ?
£ határozat mögött különben is nemcsak a jus supremae inspekciónis
leselkedik, hanem egy olyan latitüd is tátong, amelybe majdnem min­
den megmozdulást bele lehetne folytam.
A szóbanforgó határozatnak azonban ezek csak a szépséghibái.
Eredeti bűne, hogy tételes állami törvénybe ütközik. A vallás szabad
gyakorlatáról szóló 1895 XLIII. te. 4 §-a ezt m ondja: »Egyházi fenyí­
ték nem alkalmazható senki ellen abból az okból. . . vagy pedig, mi­
vel törvény által engedett polgári jogait szabadon gyakorolta«. —• Dr-
Imling Konrád kúriai biró, aki ezen törvényt jegyzetekkel látta el, a
következő sorokat biggyeszti id e : »A szakasz az egyházak fegyelmi
jogát az állam törvényeinek korlátái közé szorítja és az állampolgár
jogait és kötelességeit a felekezetek tanaival szemben biztosítja«. —
Az a megszorítás most már, hogy a kerületi határozat csupán a hi­
vatalos teendőket érintő külön (nem hivatalos) szervezetről beszél, mit-
sem változtat a karambolon, mert egy ilyen tág fogalmazás révén
bármely tömörülést kapcsolatba hozhatok hivatalos teendőimmel. Pl.
-egy ártatlan irodalmi tagság is, amely egy vasárnap tőlem székfogla­
lót vár — »érintheti« »az ők hivatalos teendőiket«.
Megtarthatnók azonban mégis e határozatot, ha becsusztatnánk
egy sz ó t: »károsan«. Ez esetben »hivatalos teendőiket károsahéríntő«
— kitétel szerepelne. És mégsem tartanám szerencsésnek az egész
fogalmazást, mert annak a nem hivatalos és elitéit szervezetnék a hiv.
szervezettel való viszonyában csak ezt a 3 relátiót tudom elgondolni
-a hivatalos teendők érintési szempontjából: 1. a közönyösség viszonya,
2. az elmélyítés, 3. veszélyeztetés viszonya. Más szóval; egy nem hiva­
talos egyesület nem" érinti hivatalos teendőimet. Ezzel végeztünk is,
mert túlesik az egyház fegyelmi sugárkörén. Egy nem hivatalos egye­
sület elmélyítheti a hivatalos organizáció intencióit. Ez esetben: egye­
nesen favorizálni kell. Egy nem hivatalos egyesület károsan befolyá­
solhatja hiv. teendőimet. Erre az esetre pedig nem kell törvény, mert
itt állanak a fegyelmi törvényeink.
A kerületi határozatnak azonban még ref. szempontból is himlős
az ábrázata. Túlságosan rendőri, nem is említve a főkonsistorium
vlsszarémléseit, mert hiszen végeredményben mégis csak az lenne á
hivatalos, amit »odafönt« (n o ! nem olyan nagyon magasan) ilyennek
Ítélnének. Meg lenne borsózva még egy kis küriarchiával is, amelynek
irányában a »permanens igazgatótanács« (vulgó : előadó) utóbbi időben
annyira eltolódott.
Mindezek most már nem azt jelentik, hogy: »hajrá! gombá
sodjunk el«. Ellenkezőleg! Nagyon kívánatos elejét venni az elburján­
zásnak és megmenteni az egyház nagy érdekeit, sőt honorálni a fe­
gyelmi, jogos aggodalmakat is, de mindig az egyház szempontja alatt.
Talán ilyen lehetne az én fogalmazásom: »Egyházi tisztviselő nem
lehet tagja olyan egyesületnek, amely egyházának és az ebben elfogd
lalt állásának valláserkölcsi minőségével és fegyelmi érdekeivel össze­
férhetetlen«. — El tudok képzelni ugyanis esetet, amidőn egy egye­
sület valláserkőlcsileg megtűrhető, de egyházfegyelmileg elitélendő, pl
ha Gyenge János iskolát teremtene. Dfrcxy Imre«

IR O D A L O M .
Csekme Ferenc: Képek a parokhiáról.
Harmad k kötet.

A szerző e kötetben egy régi világba vezet. A múltba, amelynek:

nyomorúságai már eltűntek a feledés habjain s csak szépségei élnek
mégfüíő&ve.az^emlékezés nagsugarában.
Végig megyünk azon az utón, melyen elindul a kis székely fiú.
sült tyúkok társaságában, rokoni pénzek permetegje és tanácsok zá­
pora közt az árvalányhaj hazájába, Enyedre, hogy a szolgarendszer
áldásos előnyei közt még pap is lehessen, sőt a közbizalom fügéje ál­
tal, képzeleten felül esperes. Közben megismertet sok megható és hu­
moros dologgal: Az édesanya féltett kincsével, a diákság arany-közép-
és újkorával, a principista hivatallal járó szórakozásokkal, a pápák ször­
nyű bűnei s a »tízeskor« csudadolgaival. Megénekli a »márosi trak­
tust,« az igazgató ür fejőstehén vásárlását, az égimadarak asztalához
való hozzájárulás furfangjait, az uj esperes bánatát s több eféle csuda­
dolgot. Végül elénk állítja egy pár régi lelkipásztor munkás, nemes­
alakját.
A mi nehéz, gondterhelt világunkban pihenést nyújtó, békét le­
helő olvasmány ez a könyv. Pedig annak a világnak is volt sok gondja
terhe s ha mégis békés, szép — az azért van mert egy békés, bizó lei­
ken át tükröződik. Mintha azt mondaná nekünk: a világ olyan, mint a
mi lelkünk.
Ezért a könyv legnagyobb értéke az, hogy tükre egy élet ideál­
jait az élet gondjai közt, megőrző, nemes, hivő lelkipásztori léleknek.
Boldog vallomás arról, hogy az életút a lelkipásztorok számára, min­
30
den nyomorúság közt is nem a kiábrándulás, hanem a íöbbrejutás
útja.
Lelkipásztor testvéreinknek szeretettel ajánljuk ezt a könyvet. Sok
mindent más világításban mutat meg, mint ahogy mi keserű perceinkben
látni szoktuk. Nyelve tiszta, csengő magyar nyelv. Kiállítása első minőségű.
E kötet legtöbb darabja nem szorosan a parókhiáról szól. Odáig
(diák élet), onnan ki (Bőd. S. etc.) és a felett (uj esperes). Aki a pa-
rokhia belső világával is megakar ismerkedni, olvassa el, ha még nem
olvasta volna, az 1. és II. kötetet is. Nem fogja megbánni.
Kaphatók á szerzőnél: Gorne$ti—Gernyeszeg Marosmegye.
S J.

K Ü LÖ N FÉL ÉK .
Testvéri sző. Kérem a követke­
zőknek szives figyelembevételét:
1. Lapunk második számát —
a jelentkezett vagy bejelentett elő­
fizetőkön kivül — dűlt kereszt­
jelzéssel a cimszallagon, megkül­
döm még azoknak a lelkészeknek
is, akik a múlt nyáron a dr. Ár*
kossy Jenő által meghirdetett »Re­
formátus Egyházi K özéletire je­
lentkeztek, akik a szintén felelős­
szerkesztésem alatt állott »Ha­
rangszó« c. vallásos néplapnak a
legutóbbi szezonban előfizetői vol­
tak és akiket egyházmegyénként
lapunk lelkes előfizetői ajánlásba
hoztak. Szeretettel kérem azokat
a lelkésztársaimat, akiknek ren­
delés nélkül küldtem e számot és
előfizetők óhajtanak lenni, szíves­
kedjenek idejében értesíteni, mert
a 3. számtól kezdve csak a je­
lentkezett vagy bejelentett előfi­
zetőknek küldhetein a lapot.
2. Miután az előfizetők száma
a 300-at még nem érte el — már
pedig a lapkalkulációnknak ez
volt a minimális alapja — szere­
tettel kérem azokat a lelkes elő­
fizetőket, akik eddig is magukévá
tették lapunk ügyét, szíveskedje­
nek a propagandát tovább foly­
tatni, hogy a kívánt szám elér­
hető legyen.
3. Egyik lelkésztársam indítvá­
nyozza egy állandó rovat meg­
nyitását a családi ügyek számára,
amelyben közöltetnék születés,
eljegyzés, esküvő, aranylakodalom
stb. Nagyon helyes. A rovat már
is meg van, csak adat kell hozzá.
És ugyancsak ő indítványozza,
hogy tudósítónak kéressék fel
minden egyházmegyéből a beim.,
előadó. Ez egy kicsit nehéz do­
log, mert lehet — mintahogy van
is — olyan beim. előadó, aki nem
előfizetője a lapnak. Épen azért
úgy oldottam meg a kérdést^ hogy
minden egyházmegyében raegke-
 31
¡restem valakit a hírszolgálat el­ totta a bihari egyházmegye ta­
vállalására. Kérem az illetőket er­ vaszi gyűléséit
ről a helyről Is, ne terheltessenek Április 25-én délelőtt a Ref. Kör
« kérésnek eleget tenni és szí­ olvasótermében Vaday Béla es­
veskedjenek mindenről, ami egy­ peres elnöklete alatt az egyház-
házmegyéjükben történt és á pap­ megye papsága gyűlt értekezletre,
ság egyetemét érdekelheti — ér­ amelyen a szektás mozgalmakról,
tesítést küldeni. a szegények és árvák gondozá­
4. Több lelkésztársam emelt sáról, az ifjúsági és presbyteri
.kifogást a lap nagysága, szedése, konferenciákról, az »egyke« ve­
papírja, külseje és cime ellen. A szedelméről tanácskoztak. A ta­
nagyságon változtatni nem lehet nácskozásban élénk részt vett
(hogy pl. lenne legalább akkora, Sulyok István püspök ur is. A
mint a Ref. Szemle), mert a nyomda szegények és árvák gondozásáról
ilyenre van berendezkedve. A sze­ Kiss Károly váradvelencei lelkész
désen lehet változtatni és már e tartott előadást. Szó esett a nagy­
számmal változtattam is. A papír váradi fiuárvaházról is, amelyet
és impozánsabb külső — ezek az egyházmegye egyházközségei­
már zsebbe vágó kifogások és nek, lelkészeinek, sőt akiket leg­
legfeljebb akkor lehet erről be­ előbb kellett volna említem : lel-
szélni, ha az előfizetők száma a késznéinek megindító módon meg­
300-at lényegesen meghaladja. A nyilatkozott támogatása abba a
cím pedig — ez talán már nem kedvező helyzetbe hozott, hogy a
olyan fontos, egyelőre jó az, ami nyár folyamán az árvák létszá­
van, ez a legkifejezőbb, mert leg- mát 12-ről 14-re emelheti. Fölve­
. igazabb, talán majd később sor tődött az a gondolat, mily áldá­
kerülhet erre is .. . . Amikor eze­ sos lenne ezt az Árvaházat az
ket mintegy feleletkép irom a jel­ egyházkerület támogatásával úgy
zett kifogásokra; egyben újólag kifejleszteni, hogy az egész Ki­
szeretettel kérem lelkésztársaimat, rályhágó-mellékre kiterjeszthetné
szíveskedjenek csak teljes biza­ gondoskodását; _ ha a mostani
lommal és testvéri őszinteséggel szűk épület kibővítetnék, kétszer
megírni, ha lapunkon bármilyen annyi árva is, sőt nemcsak fiuk,
fogyatékosságot vagy kívánnivalót de leányok is helyet találhatná­
látnak, mert bizalmuk és őszinte­ nak itt. A kerület már az Árva­
ségük nálam mindenkor testvéri ház fennállásának megszilárdítá­
megértésre talál. sához annyival hozzájárult, hogy
az évente igen szép jövedelmét
A bihari re f. egyházmegye biztositó Református Árvaházi Ké­
gyűlései. Április 25. és 26-án tar­ pes Naptár évről-évre megjelené-
32
sét lehetővé tette. Egy további
lépés az intézmény fejlesztéséhez
adhatná meg a lehetőséget. Az
értekezlet ily irányban meg is ke­
reste az egyházmegyei közgyűlést
Az ifjúsági konferenciákról Ká­
dár Miklós pusztaüjlaki lelkész
értekezett. Nagyszerű alkalmul
szolgálnak ezek az értekezletek
arra; hogy bibliaköri ifjúságunk
lelkében a vallásos öntudat erő-
sitessék, sőt a konferenciákon
megjelenő középiskolai, iparos és
földmives ifjaink szivében feléb-
resztéssék a testvéri összetarto-
zandóság érzete, lelkökben meg­
gyökereztessék az igazi, az egy­
mást megbecsülő és egymást
szerető demokrácia.
Felhős homlokkal folyt a tár-
gyalás a nemzetpusztitó »egykéd­
ről, amelyet Könyves János Szé­
les látókörű előadása vezetett be.
E bűn ellen az Ige két élű fegy­
verével kell küzdenie egyházunk
minden tagjának; sőt kérlelhetet­
len szigorral kell fellépnie az
>angyalcsináló«-k bujkáló, titok­
ban gyilkoló serege ellen, hogy
minden gonosz elvegye méltó
büntetését.
Könyvnyomda R .-t Odorheiu. 453—928.
Megható indítvány hangzott el
Balajthy Jenő biharpüspöki-i' lel-^
kész ajkáról, aki javasolta, hogy
egyházunk nyomorgó tanítóinak:
segélyezésére minden lelkész ja­
vadalmának Vi-részét ajánlja fel.
Miután nem volt jelen minden
lelkész, az értekezlet megkérte az
esperest, hogy a lelkészeket kör­
levélben hívja fel, hogy egyé­
nenként tegyék meg e nagyon
égető seb gyógyítására ajánla­
taikat.
Április 25-én délután bírósági
ülések voltak a díszteremben. Az
egyházmegye, fegyelmi bírósága
dr. Gyenge János volt nagyváradi
segédlelkészt" állásától véglegesen
elmozdította, a kolozsvári theolő-
giai főiskolán szerzett lelkészt
oklevelét pedig érvénytelenítette.
A közgyűlés április 26 án dél­
előtt 9 órakor a díszteremben
nyílt meg, amikor is Vadai Béla
esperes imádsága és Telegdi Jó- -
zsef gondnok üdvözlő beszéde-
után több közigazgatási ügy tár­
gyaltatott le. (Átvéve a »Refor­
mátus Hiradó«-ból.)
 Cenzúrát: Prefectura, Odoiheiu.
!. évfolyam. 1928 junius I. 3. szén

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M egjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és k iad óh ivatal:
Előfizetési dij : Porumbeni-M ici-Kis galamb falva.
eg ész évre 24 0 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D ep zsi E ndre.

Pünkösti gondolatok.
A tanítványok kétszer érezték árvaságuk mélységes fáj­
dalmát. Először nagypéntektől husvétig. Másodszor áldozó­
csütörtöktől pünköstig. De ahogy betöltötte lelkűket a
pünkösti Lélek, többé soha. így vagyunk mi is. Amíg be
nem tölti lelkünket a pünkösti Lélek, addig árvák vagyunk.
Árvák még akkor is, ha csillogó fény és gondtalan élet a
mi osztályrészünk. De mihelyt behatolt lelkűnkbe ama Vi­
gasztaló, megszűnt árvaságunk, még ha a halál árnyékának
sötét völgyébe is járunk. Felemelni, erősíteni, vigasztalni,
teremteni, életet adni — csak a Szentlélek képes.
Minden megújítási kísérlet, mely nélkülözi a Lélek tüzét
és erejét, hiábanvaló és meddő. Egyházunkat a pünkösti
Lélek teremtette meg. Ez végezte el a reformáció müvét is.
És egyedül ez újíthatja és tarthatja meg egyházunkat ma
is. Nem a forma az első, hanem a Lélek. Mert a Lélek
mindig tud formát teremteni, de a forma Lelket soha. Az
anyaszentegyház belmissziói munkájánál is a Lélek az első.
A forma kihangsulyozása, a missziói munkáknak statiszti­
kákba és rubrikákba való beskatulyázása, a Szentléleknélkü-
liség — a legbiztosabb ut a belmisszió csődje felé.
A Szentlélek emberi lelkeken keresztül munkál, uijit,
34

alkot és. teremt. És milyen mértékben munkál, olyan |iz

eredmény. Tapasztalhatjuk ezt igehirdetésünknél és gyüle­
kezeti munkáinknál egyaránt. Amig csak „magunk“ szólunk,
igehirdetésünknek álig van foganatja. De mihelyt a Szentlé­
lek az, amely „szól mibennünk“, szomjuhozva és vágyakozva
nyílnak meg előttünk a Szivek. Amig csak „magunk“ mun­
kálkodunk, az emberek tartózkodók, bizalmatlanok és olyan
hamar félreértenek. Dé mihelyt a Szentlélek az, amely „mun­
kálkodik általunk“, bizalom és megértés költözik a szivekbe
Szentlélek nélkül csak hivatalt töltünk be. Munkánk, köte­
lességünk hivatássá csak Lélek által válik.
Gyümölcseinkről ismernek meg minket. A Léleknek gyü­
mölcsei : szeretet, öröm, békesség, béketürés, szívesség, jóság,
hűség szelídség, mértékletesség.
Ahol háborúság, szeretetlenség, félreértés, békételenség,
lázongás, panasz, bizalmatlanság és rosszindulat van, ott
nem a Szentlélek munkál.
A Szentlélek az reánk nézve, mint a napsugár a termé­
szetre nézve. Amilyen borús és sötét a természet napsugár
nélkül, épen olyan borús és sötét a mi életünk is Szentlélek
nélkül.
Akik az Urban biznak, azoknak erejök megújul : —
futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg.
Ez a bizalom pedig a Szentlélek ajándéka.
Az emberi vigasztalás tehetetlen. Egyedül Istennek vi­
gasztaló Szentlelke képes felszántani a mi keserves könnye­
inket, begyógyítani a mi fájó sebeinket és megvigasztalni a
mi bánatos, szomorú szivünket.
Pünköst nélkül befejezetlen az a felséges üdvtörténet,
melynek hordozói karácsony, nagypéntek, husvét és áldozó­
csütörtök. Szentlélek nélkül nincs újjászületés, megszente-
lődés és üdvösség.
„Akiben nincs a Krisztus Lelke, nem az övé.“ Jövel azért
Szentlélek Ú risten! Töltsd bé sziveinket éppen! Hogy mi
lehessünk a K risztusé!. D. E,
 35

E g y pásztor.
A Ref. Szemle utóbbi számaiban több-kevesebb éllel megindult
sa vita a papság szervezkedéséről. Hogy mennyire meddő, láthatjuk,
^ahelyett, hogy meggyőzne, személyeskedésre vezet és a farizeizmus
-«llen tiltakozó fél felveti a jók és gonoszak közti elválasztó falat »jaj
nektek, ha mindenki jót beszél felőletek«. Próbáljuk meg, nem lehet­
ne-e úgy a »jóknak«, mint a »gonoszaknak« egy pár összehozó szót
^mondani?
Minden egyesület, amely a papság reprezentánsa-képpen a »lel-
'kész« szót félveszi a cimébe, bizonyos egyetemességet vindikál magá­
rnak, holott az egyetemességnek élénk ellentéte az a 253 jelentkezés,
amit a lap első számában olvashattunk. 253 vétó, amely a »Lelkészek
"szövetségének« m ondjuk: »világi súlyát csökkenti«. Ilyen felesleges
erőpazarlás nagyon meggondolni való dolog. Másfelől a kiválasztott
seregben anyaszentegyházunknak olyan nevei vannak, akiknek nehéz
fajsulyát bizonyára fájdalmasan nélkülözné a Lelkészegyesület. Utánna
kell nézni az összetartó kapcsoknak is, amit nem lehet úgy elintézni,
>hogy a másik fél táborából áthangzó szavak közül csak a sértőket,
vagy támadókat válogassuk össze koszorúba, hanem éppen azokat
/hallgassuk el és keressük azt, ami összehoz. Egy a kötelességünk,
egy a kenyerünk és egyek a terheink, vagy kisértéseink. A kötelesség:
Isten igéjének hirdetése, annak formája, egyszóval istentisztelet —
Szenteltessék meg a Te neved. Kötelesség a hitről való bizonyságtétel,
misszió — Jöjjön el a Te országod és az egyházfegyelem = Legyén
meg a Te akaratod. Egyéniségek szerinti önként kínálkozó három fel­
osztás egy leendő lelkészegyesület szakosztályai számára. A tudomány­
nyal foglalkozók, a missziói lelkek és a magunk és más fegyelmezését
kivánóké. Talán kaphatna benne munkát á legmunkásabb Lelkész
szövetségi tag is.
A mindennapi kenyér: némelyek szerint ma ez lenne a legnépe­
sebb szakosztály. Mindenesetre nagyon hangosak a panaszok, hogy
»odafönt sokszor kifelejtik a miatyánkból a mindennapi kenyeret«-
Méltán feddőzhetnek, hogy vannak, akik minden követ kenyérré akar­
nának változtatni, de vajon nem kisértés-e az is, hogy ha te Istennek
fia vagy, élj meg -csak az Isten igéjével ?
A teher és kisértés: sok helyen lelkész és nép mint ellenségek
állanák szemben, vajon nem kellene szakosztály, amely mindent meg­
tegyen á lehetőség határain belül, sőt ldvül, annak érvényesítésére,
Aogy „bocsásd meg a m i JiéikeinkéU ? És lesznek bizonyáré elhívott
36

lelkek, akik minket és eltántorodó népünket igyekeznek kiragadt^ &

Kísértések és a gonosz karjai közül.
keretek, amelyben az egész református papság elfér. Közelebbi’
vidékek és a nagy egység egyéniségek szerint elhelyezkedik benne.
Mindnyájan részben Isten keze vagyunk, illik-e Isten egyik kezének
megvetni a másikat, a balkéznek a jobbot, amiért nem tudja, hogy
az mit csinál ?
Csak ne legyünk intranzigensek, tejnek italát a gyöngének é s
megerősödik tőle. Az erdélyi liberálizmus még ma is elég erős, hogy
befogadja a különböző árnyalatokat és örvend rajta a »minden akol-
nak egy pásztora«, a Jézus, Benkő Kálmán.

Emlékék a múltból.
A Lozsád-i (Hunyadi egyházm egye) református,
egyházközség 1833 február 11-én kelt jegyző­
könyvéből.

»1833 ba Februáriusnak ) 1-dik napján DConsistorium planunt

tartaték a Losádi parochiális Háznál a T. pap Baló István elnöklete«
alatt a’z oskola Mester Vitállyos Áron állapotja és megházasodhatása
tekintetében. Amikor a Mester megházasodhatását akadályozóktól a
következendő protestatiot adták be cum protestatione hogy inproto-
coliáltassék:
Mi akik neveinket ezen ide A Betű alatt bé zárt pappirosra Írat­
tuk és irtuk alá mindnyájan gyermekes apák, és akiket ezen mostani
tárgy leginkább interessál és bőrünkbe áll és akik semmi Ígéretektől
és intselkedésektől Mesterünk által el nem tsábittatunk, egyedül gyer­
mekeink jövendő boldogságát óhajtva, mostoha sorsától pedig irtózva
— újból is hathatósan protestálunk és contradicálunk — ellene motl-
dunk, hogy a már két versben közönséges megegyezésből lett Inpro-
tocollatiója mellett állunk — soha Házas Mestert Ekklésiánkba nem.
tartunk, annyival inkább a mostaninak Házasságát meg nem engedjük,,
annak ellene- mondunk, tudtára kívánjuk adni, hogy se a’ Házassá­
gáról ne gondoskodjék, se pedig a további itt maradásáról — a nem
reméllptt esetben pedig, hogyha mindezen felvehető — igazságos és
törvényes okaink és protestátiónk ellenére is valamit Házassága dol­
gába irt Mesterünk el próbálni merné (»úgy mint Mester«) abban az
esetben ujjból meg ujjból hathatós protestátiónk és declaratiónk nyo­
mán jelentjük, hogy az tsak úgy essék meg, ha Mesteri hivatalától vég-
bucsut vészén, mert hogy megházasodjék és feleséget vigyen azon szent
 37

küszöbök küzé, mely úgy a miénk, mint akármelyiké, annak merőbe

ellene állunk. Soha annak kapuján belől asszonyt úgy, mint Mesternél
belépni nem engedünk és ha akaratunk ellen azután is Mesterkedni
akarna még, erre az esetre is protestálunk, hogy soha őkegyeimének
semmi esetbe fizetést nem adunk, Ő kegyelméről tudni nem akarunk
-— Gergély pápa Napján mesterünknek nem esmérjük — más Rectort
hozatunk és annak fizetünk és ennél fogva tudomásul légyen. Tiszte-
letes papunktól pedig megkívánjuk, hogy semmi alattomos szin alatt
megesketni ne merje a Mestert — mig Mester lészen. Ezen protestá-
lásunkat Rectoruuk előtt fel olvastatni és a ns. Sz. Ekklésia protocollu-
m ába beiktatni tisztelettel megkívánjuk«.
Közli: Gyenge Sámuel
református levita lelkész.

Lelkészegyesület-e vagy Lelkészek Szövetsége?

i.

A kalotaszegi egyházm egye papságának állásfoglalása.

A kalotaszegi református egyházmegye papsága 1928 május hó
:8-án Bánffyhunyadon tartott értekezletén a Református Szemle 1928
évi 16. számában megjelent 3137—1928. IV. sz. körlevél alapján fog­
lalkozott az »Erdélyi Református Lelkipásztorok Szövetségéinek a hi­
vatalos lap f. évi 10-ik számában közölt alapszabálytervezetével. A
kérdést Szász Ferenc türei lelkész vezette be a következő előadásával:
Egy ránk nézve rendkívül nagyjelentőségű kérdésben kell előbb
-döntenünk, mielőtt a mélt. Igtanács 3137—1928. IV. sz. körlevele ér­
telmében az »Erdélyi reform, lelkipásztorok szövetségének« alapszabá­
lyait megbeszélés tárgyává tennénk. E kérdés a viták folyamán úgy
formuláztatott: »Szövetség-e vagy egyesület ?« Szükségtelennek tartom
<ugy az ügyet, mint az a körül kifejlett vitát ismertetni, mivel az úgyis
mindannyiunk szeme előtt folyik s csak utalok arra, hogy a szövetség
’és egyesület sinonym jelentésű szavakat mindig abban az értelemben
veszem, amilyen jelentést azok a vita folyamán nyertek. Ezek előre­
bocsátása után természetes, ha magamat ez ügy előadójának nem te­
kintem s csak egy nehány teljesen egyéni reflexió az, mit előterjeszt­
hetek, anélkül, hogy az ügy teljes megvilágításának vagy a kérdések
«egész complexumának kimerítését arrogálnám magámnak,
A ^Szövetség, illetve egyesület megindulása is mutatja a közöttük
levő cardinalis ellentéteket, A szövetségben 24 hasonló gondolkozása
38

testvérünk a maguk élet és munka ideáljaik megvalósítására bizonyos

kereteket állítanak föl s ezt főhatósági apróbatioval látva el e keretek
között akarják tömöríteni a kerület papságát, illetve annak nagy részét-
Tehát itt egy már meglevő szervezet szélesebb körben való kiépítésé*
ről van szó, amelynek végső célja az erdélyi kerület papságának azo­
nos élet és munkaprogramm számára való megnyerése. Minél többször
olvasgattam a szövetség szervezeti szabályzatát, annál inkább meggyő­
ződtem arról, hogy ez a papság egyetemének, vagy legalább is nagy
részének egyesítésére alkalmatlan. Ez a szervezet csak a hasonló theo-
logiai felfogású és világnézetű papokat fogadhatja be s vérségi össze­
köttetésben van az úgynevezett vécsi szövetséggel. Mivel azonban Vécs>
Helikonná lett, a hazátlan szövetség Kolozsvárt keresett uj hazát. A.
vécsi szövetségnek a kolozsvári felett meg volt az az előnye, hogy
ismerve természetében rejlő korlátozottságát, nem is indult el az álta­
lános propaganda' utján. Hiszen nyilvánvaló, hogy papságunkban ma
az unitarizmussal kacérkodó szélső rationalizmustól a secták kizáróla­
gosságára törekvő E. M. Sz.-ig a világnézetek egész szín és árnyalati
skálája képviselve van. Távolról sem akarom én a szövetséget a fari-
zeizmus vagy jezsuitizmus vádjával illetni, de nem hallgathatom el
azon aggodalmamat, hogy ha a szövetség világnézleti alapját képező-
egyházias pietizmussal ellentétes világnézetű papok lépnek be a. szö­
vetségbe, ezek annak tehertételeivé változnak s mivel a tagsági iv alá­
írása nem lesz mindenkinél a világnézeti újjászületés bizonysága vagy
kezdete sok paptársunk előtt ez által a farizeizmus sikos útja fog meg­
nyílni s ezek akár erkölcsi, akár más presszió hatása alatt legyenek is
tagjai a szövetségnek, annak korlátaibán a jezsuitizmus. bilincseinek
szorítását fogják érezni. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy vélemé­
nyem szerint a jó jezsuita a jezsuitizmust nem tarthatja bilincsnek^
mert a külső kényszer egybeesik a lelkiismereti kényszerével s ahol
már a szorítás érezhetővé válik, ott már a lelkiismeretben van a hiba.
Az elmondottak nem akarják a minden belső küzdelem kizárását je­
lenteni, csak arra a tényre akarnak rámutatni, hogy az egyik küzdel­
met a legkeserübb vívódásokban is a diadal édessége hatja át, mig &■
másik csak a korlátokat látja s a sebeket számolgatja, Bár sok jelen­
tős kérdésben magam is egyetértek a szövetség szellemi irányzatával,,
de azért a kalyiniZmust nem merném ez irányzat részére kisajátítani.
Tehát u s^Öyetség úgy amint előttünk áll lehet egy bizonyos* esetleg,
n ^ y számu reform. leikip4sztor, szövetsége, de nem lehet a reform,
lelkipásztorok szöy^ége^fnem szólva a$ ó l,; hogy vngy ,a szövetség
dme* mint szervezete, nem is tekint a Kkályhá^ón tnlra.
Ag Egyesület jgyében¿csak a kezdet- kezdetén, 411ufit* éd.&ffűá&gS’'
 39

csak annyi történt, .hogy két paptársunk felvetette az egyesülés szük-r

ségének gondolatát. Fájdalom ezek közül is az egyik már meggyengült
egészségére hivatkozással a frontról félre állt. De szerintem még, itt az
egyesülés szükségének a kérdésé is nyílt kérdés és egyáltalán nem ált
az, amit egyik nagyon szeretett testvérünk a vita hevében állit, hogy
»először tömörülünk s aztán, mint a cél nélküli nyáj, keressük tanács­
talanul a követendő irányt«. Hiszen még ha tényleg körvonalazott ke­
retek nélkül tömörülnénk is, akkor sem kell keresnünk a célt, mert az
már hivatásunkban adva van s tanácstalanul irányt kereső nyájnak
még igy különleges szervezet nélkül sem tartom papságunkat s már
akkor Isten országa ügyének szolgálatába állítottuk magunkat, csalá­
dunkat, amikor a szent szolgálatot magunkra vettük. Mert hogy ma
valaki belső hivatás nélkül járja a református papság golgothás útját,
csak az odahelyezettség tehetetlenségéből vagy kenyérért azt elgondolni
sem tudom, mert akik bölcsek e világ szerint, végső esetben gör. ke­
leti pappá lesznek.
Mielőtt az egyesület ügyét bírálat tárgyává tennénk, mélíóztassa-
íok megengedni, hogy felvessem a kérdést, van-e szükség egyesülésre ?
Dacára annak, hogy papságunk ma nemcsak tagozódott, de fájdalom­
mal szakadozottnak nevezhető, nemcsak a talentumok különböző mér­
téke és a világnézlet sokfélesége, de külső társadalmi helyzete miatt is
én egy bizonyos egységet mégis látok, amit a közös munka és közös
czél ad, ebből a szempontból megtaláljuk egységünket a szentek egyes-
ségében, ebből a szempontból egyesülésre szükség nincs./Az egy ezé!
felé haladó utak egyesítésének kísérlete szerintem emberi erőt megha­
ladó vállalkozás és bizalmatlanság Isten bölcsességével szemben aki
különböző tálentumokat.adott; bízzuk csak arra, hogy a különböző utón
egy célra törők munkájából az ő dicsőségét hozza ki, aki a szivárvány
színeit egy fényben ragyogtatja. Sokat és sokszor emlegetik munkánk
hatékonyságának érdekét én ebből a szempontból sem látom indokolt­
nak mfert meggyőződésem szerint a munka eredménye feltétlenül és
fenttartás nélkül Istené. Ne áltassuk magunkat azzal, mintha összes
fogva eredményesebb munkát végezhetnénk, hiszen Isten világkor-*
Hiányzásában az én munkámat helyettem úgy sem fogja elvégezni
senki ináé s emellett az eredmény megállapítása maga is teljesen
meddő kísérlet, mert a külső építés nem jelent egyben belső előhala*
dást és megfordítva • már pedig mi csak a külsőt látjuk; Hogy vakar­
juk diát mi azt az eredményt fokqznvaniély ismeretlen előftürík*
ha a iáthái&Jeteáméhyt nézzük is-hányszortapasztaljuk* á lég^
nagyobb odaadással; végzett munka, íttyomtaíanuf ínullk
kényszerűséggel; végzett eredményest s :hog^ =^e»^nindig^a 3 e g ^ g y § lh «
40

bak a legáldottabb hatásúak is. És mégis szükség egyesülnünk egy

felsőbb kényszer k ö v e tk e z té b e n a szeretetért. Úgy gondolom, hogy
akik élethivatásukul a szeretet evangéliumának szolgálatát vállalták
azoknak a szive között kell elsősorban a szeretet aranyszálainak meg­
fonódni nevezzük ezt az egyesülést Szövetségnek vagy Egyesületnek
s ebből nem szabad ám senkit kizárni még a legkisebbet sem azok
közül, kik az Isten tiszta igéjének a szolgát. Hogy pedig minden re­
form. pap az legyen, afelett őrködni az egyház hivatása. Ebben az
egyesülésben meg kell találnia a helyét minden magyar református
papnak a politikai korlátozottság miatt minden romániai magyar re­
formátus papnak.
Arra a iiiásik kérdésre, hogy egy ilyen minden papot magába
foglaló egyesület létrejöhet-e azt hiszem rövidesen megfelelhetünk s a
jelen szakádozottsága nem riaszthat vissza a megmozdulástól. Én
ugyanis nem tudok elképzelni református papöt akinek a szivében
több-kevesebb élénkséggel ne élne az egy akol és egy pásztor áldott
reménysége. Ez a reménység feltétlenül képesíteni fogja papságunkat,
hogy ez ideál ma lehető, hogy úgy mondjam miniaturáját megvalósítsa.
Ez a gondolat már meg is adja a szervezkedés uralkodó szem­
pontját. Azt hiszem abban nincs közöttünk eltérés, hogy e szervezke­
désnek az ige uralma alatt a közös imádság összekapcsolódásával kelt
megtörténnie. De szerintem az Ige uralma nem jelenti a földi viszony­
latok semmibe vételét. Csak akkor lehetne a szervezkedés kizárólago­
san spirituális, ha nem földi viszonylatok szükségeinek alárendelt em­
berek, de angyalok volnánk. Ennek az egyesületnek kell foglalkoznia
társadalmi, anyagi, egyházpolitikai és egyházkormányzati kérdésekkel is
Istennek nem célja, hogy kivegyen bennünket e velünk szemben el­
lenséges világból, itt kell küzdenünk és dolgoznunk s jaj nekünk, ha
szemet hunyunk a ma társadalmát foglalkoztató kérdések előtt. Együtt
kell megbeszélnünk ezeket a kérdéseket s esetleg a helytelen vagy ká­
ros irányzatokkal szemben együtt kell bizonyságot tenni az igazságról.
Meg vagyok arról győződve, hogy amikor a papság társadalmi hely­
zetének javitásán munkálunk és súlyát növeljük, közvetve az Ige dia­
dalán dolgozunk.
Az anyagi kérdéseket, akár egyemetes egyházunk, akár papságunk
anyagi ügyeiről van szó csak a rosszindulat vagy a rövidlátás kicsinyelheti
lé. Nagy jelentőségűek az anyagiak ebben a világban, annyival is inkább
márt nem mindenki kapta sz. Pál vagy assisi Ferencz charizmáit. Én a
falust papság ma már mind kisebb részénél fájdalommal tapasztalható el-
parlagiasodásának egyik fő okát abban látom, hogy az á tévés felfo­
gás lopta be magát a köztudatba, s részben abba mi is beletörődtünk.
 41

fiogy a papot az intellectulális életet élő ember életstandardjának csak

'egy bizonyos hányada illeti meg, mert hiszen a pap gazdálkodhatik is ;
•s nagyon sok esetben ennek az eredménye lett az a félparaszt, aki
csak a mezőgazdasági munkák végeztével a téli esték csendjében bó­
biskol valamelyik theologia munka, ha nem egy néplap betűi felett. H át
még ha, amivel a legutóbbi kerületi közgyűlés foglalkozott s amit
"határozottan vissza nem utasitott, érvényesül az a kívánság, hogy theo-
logiánkra is beviszik a szövetkezeti jogot, a vetésforgó elméletet és
a trágya vegytant Isten nagyobb dicsőségére. Ezekhez a kérdésekhez
vajon papságunk egyetemének nincs vagy nem lehet szava? Én ál­
szeméremből soha sem hallgattam el azt a meggyőződésemet, hogy
•ránk nézve hivatalunk nem csak hivatás de existentia is.
Amiiy mértékben az állam kormányzóinak bizalmatlansága elzár
attól, hogy egyházpolitikát csináljunk, ép oly mértékben kötelességünk
•egyházpoltikával foglalkoznunk. A vélemények kicserélésére a gondolatok
-tisztázására s ha keli a martiromság önfeláldozó készségére összefogva
szükségünk van.
Végül az egyházkörmányzat összes functioi rajtunk keresztül ér­
vényesülnek tehát lehetetlen, hogy e kérdésekkel ne foglalkozzunk s
-ezt annyival inkább tehetjük mert felettes hatóságunk soha sem igé­
nyelte s nem is igényelhette a maga számára az infallibilitást. A jelen
¿pillanatban fokozott mértékben hárul e kötelesség papságunkra, mert
az Igtan állandó hivatalnokai közül, akik az egyház és a mi ügyeinket
intézik és döntésre előkészítik, május 1-vel az utolsó lelkészjellegü
‘¿hivatalnok is eltávozott. És a mélt Igtan — a legnagyobb tisztelettel
legyen mondva — nem tartja sürgősnek állásaik betöltését. Nem aka­
rok én papi karunk e lebecsülése miatt panaszolni, de őszintén kikeli
jelentenem, hogy e tekintetben is sürgős szükség van a reformra s ki
volna inkább hivatott annak előkészítésére mint a papság.
És most hallom a vádat, hogy e kérdések által a leendő egye­
sület fórummá lessz. És ha úgy volna ? Ananias és Saíira hazudtak az
apostolok lábainál, mig sz. Pál Krisztusról tett bizonyságot a fórumon
is. Az az egyesülés, ha focus lesz árassza a szeretet "melegét, ha fó­
rum lesz, legyen a Krisztusról való bizonyságtétel helye. Én ezen Igyek­
szem 1 /
Szász Ferenc türei lelkész előadása után a lelkészértekezlet állás-
foglalása egyöntetaleg a következőleg alakult ki:
1. Óhajtja a lelkészek Szövetségének, illetve Egyesületének meg­
szervezését, helyesebben újjáalakítását, de minden irányú túlzástól men­
te n olyan formában, hogy keretei között a lehetőségig minden lelkész
otthon ¿.érezze magát s önként belépő tagja legyen.
42

2. A Szövetség vagy Egyesület (bármelyik lehet) életének bibliai

alapon nyugvását, bibliai szellemtől áthatott munkakifejtését annyira
természetesnek találja, hogy ezt vita tárgyává sem lehet tenni,
3. Az alapszabálytervezetet a maga egészében, főként második
részében a reális élet nehézségeivel, az emberi lelkek többféleségével*
különböző adottságaival kellőképen nem számoló, tulhajtottan theoré-
tikus elgondolásokkal telítettnek találja. Pl.
Az alapszabály tervezet I. 1. 2. a. b. e. 3. a. .b. c. d. e. pontjai
más alakban a lelkészek kötelességeire nézve elő vannak Írva amugyis*
egyhazalkotmányunk vonatkozó helyein.
A IL részben kiemelt gyakori önvallomásoknak (gyónásnak) nem?
minden pap érzi sem szükségét, sem hasznát. A gyakori konferenciák­
nak nem minden pap bírja költségét. Az imádsággal és bibliával való­
naponkénti élést a lehetőségig eddig is teljesítettük, ezután is gyako­
rolni akarjuk, de nem előirt (legfennebb tanácsolt) vezérfonal szerint
és nem meghatározott órában, hanem ki-ki a napnak neki megfeleld
szakában. A biblia és imaóráknak a szektákat is túlszárnyaló erőlteté­
sét (bárhova bemen ve) nem vállalhatjuk, kivihetetlennek tartjuk. Ez a
napi munkának örökös félbeszakítását kívánná, amit tapasztalva híveink
félve rejtőznének előlünk. Az egymásközötti levelezéshez hajlam és
levélirási készség szükséges.
Mindezek csupán fakultatív feltételként lehetnek az alapszabályv
ban. Konferenciákon, gyűléseken való megjelenés elmulasztása kizárás
ok nem lehet.
4. A lelkészek önművelése, lelkimélyülése stb. mellett egyenesen
kívánatos, hogy úgy az egyházi, valamint az iskolai és szükség esetén,
híveinket érdeklő lelki, szellemi, sőt gazdasági kérdésekkel is az egye*
sülét szabadon foglalkozhassék.
Ezeknek alapján határozatunk és javaslatunk igy összegezhető:
A Lelkész-egyesület alapszabálya akként készítendő el, hogy az
valóban a papság tényleges akaratinak hűséges kifejezése legyen
Ebből a célból az alapszabály végleges megalkotása Országos Lel-
készi Értekezlet elé terjesztendő, melyet alkalmas időben a Főtiszte*
letü Püspök ur hívna össze Kolozsváron. Az Országos Értekezlet az
egyházmegyei határozatok, óhajok, megnyilatkozások megvitatása *
összeegyeztetése áltál készítené el munkálatát Erre az értekezletre
minden egyházmegye íelkészi kara;, ftíküldené a maga képviselőit é s
pe<jig léikész után égy*képviselőt Az értekezlet előtt egyházi lap­
jainkban a- kérdés; megvitatható s :a kiküldött képviselők áltaL tan u k
mány^tárgyává tehető;
 43J

II.
A désí egyházm egye közgyűléséhez benyújtott javaslat:
1. A dési egyházmegye megengedhetőnek és szükségesnek tartja
a 70— 1923. sz. ehker közgyűlési határozat megváltoztatását.
2. Nem tartja szerencsés ötletnek a lelkipásztorok csoportonkinti
titkos vagy zárt szövetkezését, mely minden áldásos volta mellett is
az “érdekszerüség veszedelmét rejti magában.
3. Elfogadja a lelkipásztorok tömörülése alapjául azokat az alap­
elveket, amelyek a Lelkipásztorok Szövetsége c. tervezetben vannak
kifejezve azzal, hogy minden egyesülés független, nyilvános és önkén­
tes legyen s programmja a lelkipásztorok hitéleti, existentiális és szer­
vezeti érdekeire való tekintettel állapítandó meg.
4. Végül szükségesnek tartja a szabad egyesülés és működés-
alapelve mellett az Anyaszentegyház ingerentiájának hivatalos, esetleg
vétó jog meghatározott mérveivel felruházott képviseletével való biz­
tosítását. Dr. Mezey Mihály.

A romániai lelkészegyesület alapszabályai.

I. Az egyesület címe és székhelye, célja és munkaköre.
1. §. Az egyesület címe: »Református lelkészegye^ület«.
Székhelye: Kolozsvár.
2. §. A Ref. Lelkészegyesület célja: a ref. lelkészeknek egy szer­
ves testületté egyesitése és különösen az egyháztársadalmi munka fel­
karolása által a református egyházi élet valláserkölcsi és anyagi felvi­
rágoztatása, a kálvinista öntudat ébresztése, fejlesztése és terjesztése*
Az egyetemes felvilágosodás és nemzeti haladás nagy érdekének elő­
mozdítása és végül a lelkészek különös —+ úgy erkölcsi, mint anyagi7
érdekeinek előmozdítása.
3. §. E célok elérése végett az egyesület évenként közgyűlést
(kongresszust) tart, melyen főképpen egyháztársadalmi és egyházpoli^
tikai kérdésekben állást foglal, felolvasásokat, előadásokat és eszme­
cseréket rendez; általában a megjelölt célokat szolgáló indítványokat
és a hivatalos egyházi hatóságokhoz intézendő előterjesztésekét7íéSrzi
A közgyűlésen kívül aZ egyesület egyházmegyei lelkésze^yesüléték
alakítása,1 emberberáti intézmények létesítései továbbá á s a jfó ié s iro -
dalom utján munkálja Céljait* e végből egyesületi lapöt vagy" fölyöifrá-
tot létesít, pályadijakat tűz ki s általában fölhá^náífá & töH és é s iá
hatalmát céljainak elérésére, Azf egye£ülei aíá|>sM céljainak
megvalósifása; végett >csak a fenállfcegyMzt törvények *(küiőnösén áz:
I. t. c. 56: §. »s« pontja, I. t. c. 143. §.) megtartása mellért és ezékv-
sérelme nélkül működhetik.
-44

H. Az egyesület viszonya az egyházi hatóságokhoz, az egyházme­

gyei lelkészegyesületekhez és más rokon egyesületekhez.
4. §. Az egyesület az egyházi hatóságok védelme alatt, támoga­
tása mellett kíván működni. Az egyes egyházmegyékben a R. L. E.
tagjaiból szervezett egyházmegyei lelkészegyesületek az országos egye­
sülettel szerves összeköttetésben állanak, inditványozási s egy választ­
mányi tagnak saját kebelükből választása jogával bírnak és az orszá-
.gos egyesület közgyűlésein képviseleti alapon is résztvehetnek. A többi
kasonló célú lelkészegyesületekkel és más hasonló célú társaságokkal
-a közös cél elérésére lehetőség szerint együtt működik.

III. Az egyesület tagjai.

5. §. Az egyesület rendes tagja lehet minden reformátús lelkész-
jellegü egyén.
6. §. A tagok lehetnek rendes, alapi tó és pártoló tagok. Rendes
tag az a ref. lelkészjellegü egyén, aki tagsági dij fejében évenként 30
Leit fizet. — E tagsági dijért kapják a tagok az egyesület lapját, vagy
folyóiratát. Pártoló tag lehet minden tisztességes egyén és minden tes­
tület, ha az egyesület részére évenként legalább 10 Leit fizet. A pár­
toló tagok a közgyűlésen jelen lehetnek és amennyiben a rendes tag­
díjat évenként megfizetik, a rendes tagokkal egyenlő kedvezményekben
részesülhetnek. Alapitó tag az, aki 1000 Leit fizet egyszersmindenkorra.
7. §. Az egyesület alapitó és rendes tagjai a közgyűlésen tanács­
kozási és szavazati joggal bírnak; az egyesület egyéb kiadványaiban
-a választmány határozata szerint részesülnek.
8. §. Tagsági jogait csak az gyakorolhatja, ki tagsági dijával az
előző pénztári évről hátrálékban nincs.

IV. Az egyesület jövedelmi forrásai és vagyona.

9. §. Az egyesület jövedelmét alkotják a befolyó tagsági dijak, a
kiadványok jövedelme, az adományok és az^setleges hagyományok.

V. A közgyűlés.
10. §. A közgyűlést az egyesület tagjai alkotják; idejét és helyét
4i választmány határozza meg s ugyanaz késziti elő. Évenként rend­
szerint egyszer tartandó. Szükség esetén azonban a választmány ha­
tározata alapján, vagy 50 tag kívánatéra* az elnök által rendkivülileg
is összehívandó.
11. §. Határozatok a közgyűlésen a jelenlevők többsége által,
nyilt szavazás utján hozatnak. Titkos szavazásnak csak választások­
nál, vagy tisztán személyes kérdések eldöntésénél van helye.
12. $. A közgyűlés tárgyai;
q) jelentés az egyesület évi működéséről;
b) az évi számadások megvizsgálása és a költségvetés megál­
lapítása ;
 c) minden három évben a tisztviselők és választmány újra vá­
lasztása s évenként az időközökben megüresedett tisztviselői és vá­
lasztmányi helyek betöltésé;
d) indítványok tárgyalása és a választmány által előterjesztett:
ügyek elbírálása;
e) az alapszabályok módosítása, ez azonban csak 10 tagnak a
megelőző választmányi üléshez Írásban beadott indítványára s a;
választmány előterjesztése mellett tárgyalható, ami *a meghívón meg­
jelölendő ;
f ) felolvasások, előadások, eszmecserék.
A közgyűlés mindig istentisztelettel kezdődik és istentisztelettel
végződik.
VI. Az egyesület tisztviselői.
13. §. Az egyesület tisztviselői: a) egy elnök, b) két alelnök,' c)*
egy ügyvezető titkár, d) két jegyző, e) pénztárnok, f ) számvevő, kik
az egyesület tagjai közül választatnak.
14. §. Az elnök a választmány határozata szerint összehívja és
vezeti a közgyűlést; képviseli a testületet a hatóságok és mások irá­
nyában ; joga van az egyesületi pénztárt bármikor megvizsgálni, a
szükséghez képest a választmányt összehívja, a fizetéseket a költség-
vetés keretében utalványozza. Akadályoztatása esetén az elnököt az.
alelnökök egyike helyettesíti. Az elnök őrködik afelett, hogy az egye­
sület hatáskörét túl ne lépje.
15. §. Az ügyvezető titkár előkészíti a választmányi és közgyű­
lések tárgyait, az évi jelentést; folytatja a levelezéseket, általában az
egyesület ügyviteli teendőit végzi.
16. §, A jegyzők vezetik a választmányi és a közgyűlés jegyző­
könyveit, felügyelnek az irattárra.
17. §. A pénztárnok kezeli az egyesület pénztárát a tagsági dija­
kat beszedi, a bevételekről és kiadásokról pontos számadást vezet, a-'
pénztár állásáról és a pénztár kezeléséről a választmányi üléseken je­
lentést tesz, elkészíti a költségelőirányzat tervezetét és a részletes
számadást; kifizeti a költségvetésben megállapított és az elnök által
utalványozott összegeket. Az egyesület tagjainak névsorát szabályszerű
törzskönyvben nyilvántartja.
18. §. A számvevő ellenőrzi a pénztárost; számadását, könyveit
megvizsgálja s a vizsgálat eredményéről jelentést terjeszt a választmány elé­
ld. §. A lapszerkesztőt a választmány bízza meg s a választ­
mánynak tanácskozási joggal bíró tagja.
20. §. A tisztviselőket három évi időtartamra általános szayazat-
töbséggel a közgyűlés választja a lapszerkesztő kivételével.
VII. A választmány.
21. §. A választmány a tisztviselőkön kívül 54 tagból áll. kik
közül 27-et- a közgyűlés választ, 27-et pedig a szabályszerűen megala­
kított egyh. m. lelkészegyesületek küldenek ki. Elnöke a közgyűlés-
elnöke, illetve alelnökeinek egyike, jegyzői pedig a közgyűlés jegyzői.
22. §, A választmányi gyűlést az elnök a közgyűlés előtt minden-
»esetre, máskor a szükséghez képest, vagy tíz választmányi, tagnak
írásban kifejezett kivánatára összehívni jogosult illetve köteles. A vá­
lasztmány igazgatja az egyesület ügyeit, megállapítja s a szükséghez
képest megbiráltatja az egyesület kiadványait: gondoskodik az egye­
sület vagyonának lelkiismeretes kezeléséről. Az ügyvitel érdekében
-szükséges bizottságokat is a választmány választja (pénzügyi, bíráló,
intéző stb. bizottság).
23. §. Határozathozatalra, az elnökön és jegyzőn kivül legalább
tíz tag jelenléte szükséges.
24. §. A választmányi tagokat három évi időtartamra az egyesü­
let tagjai közül viszonylagos szótöbbséggel a közgyűlés választja.
25. §. A választmány határozatai minden esetben a közgyűlés
»elé terjesztendők.
VIII. Az egyesület pecsétje.
26. §. A pecsét, közepén nyitott bibliával, a következő körirat:
¡»Református Lelkészegyesület«. A pecsét az elnök őrizete alatt áll.

IX. Az egyesület feloszlása.

27. §. Az egyesület feloszlását csak oly közgyűlés határozhatja
el, mely egy havi eJőleges kihirdetés után egyenesen e célból hivatott
össze és melyen a jelenlevők kétharmada a feloszlás mellett van.
28. §. Feloszlás esetén az egyesület vagyona a tagok között
semmi szin alatt fel nem osztható, hanem mind alaptőkéje, mind egyéb
vagyona egy, a ref. lelkészegyesület által felállítandó jótékony intézet
támogatására szolgál.
29. §. Az egyesület feloszlását és vagyonának hovaforditását vagy
alapszabályainak módositását célzó határozatok foganatosítás előtt meg­
erősítés végett egyházi főhatóság elé terjesztendők.
30. §. Ha az egyesület a jelen alapszabályokban kitűzött céljától
és működési körétől annyira eltérne, hogy működésének folytatása az
egyesület tagjainak anyagi érdekét veszélyeztetné vagy működése a
¿ref. egyetemes egyház törvényeibe vagy illetékes- egyházi hatóságok
rendelkezéseibe ütköznék, működése az egyházi főhatóság által felfüg-
gesztetik, esetleg végleg fel is oszlattatik.
Jelen alapszabályok megerősítés végett az egyházi főhatósághoz
felterjesztetnek, megerősítés után az egyesület védelmének, támogatá­
sának kérése mellett tudomásul vétel végett az egyházmegyékhez meg-
¿küldetnek.
Kolozsvár, 1921 február 5. Dr. Kecskeméthy István»
egyesületi elnök.
699—1921. szám.
Jóváhagyta az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa'.
Kolozsvár, 1921. junius 1.
Nagy» P éter Károly.
püspök, elnöki P. H titkár.
 47

D e r z si E n d rén é
szül. B ek e B e r tu sk a
kisgalamhfalvi református papné.

Alulírottak mélységes szomorúsággal tudatjuk, hogy a jó édes

anya és hitves, szerető gyermek, testvér és rokon, életének 30-ik és
^házasságának 8-ik évében, esztendőkön át tartó lassú hervadás után,
1928 május 17-én, a menybemenetel ünnepén, csendesen elhunyt.
Olyan kevés ideig volt velünk. Annyit akart és szeretett volna
még tenni érettünk. De Te Atyánk másképen akartad. És mi — ha
nehéz szívvel is, de alázatosan — meghajlunk a Te akaratod előtt,
¡És a Te Szent Lelkednek vigasztaló kegyelméért könyörgünk mind­
nyájunknak, de különösen a mi árváinknak számára, akik a legtöbbet
— mert édes anyát — veszítettek.
Derzsi Endre Etuska, Bandi és
férje. Elluska
Ozv. Beke Albertné gyermekei,
szül. Séra Irm a Beke Albert, Pál,
édes anyja. Irmuska és Erzsiké
testvérei.
Derzsi Zoltán és neje Stenczel Klárika,
Derzsi Jolán és férje Deák Gábor,
Derzsi Margit és férje Derzsi Kálm án,
Derzsi Dénes
sógorai és sógornői.
Drága halottunk földi maradványait május 19-én a kisgalambfalvi
református parokhián tartott gyászistentisztelet után, végóhaja szerint
— édes atyja mellé — a nagygalambfalvi temetőben helyeztük örök
nyugalomra.
Isten veled drága halottunk! Pihenj csendesen! Nyugodj békével!

K Ü L Ö N FÉ L É K .
Az unitáriusok uj püspöke.
Az unitárius zsinat május 20-án
töltötte be Tordán néhai Ferencz
József árván maradt püspöki szé­
két. A választás majdnem egy­
hangúlag dr. Boross György püs­
pökhelyettes főjegyzőre esett, aki
évtizedeken át odaadó, buzgó
munkatársa volt nagynevű előd­
jének. Az uj püspök 1855-ben
Tordátfályán (Udvarhely m.) szü­
letett. Theologiai tanolmányait
1877-ben végezte, ami után 2
évet Angliában és Amerikában
töltött. Pappá 1879-ben szentel­
ték és ettől kezdve változhatat-
lan buzgalommal dolgozott egy­
háza érdekében. Az uj püspök
részletes programmbeszédet még
nem tartott, de már előre leszö­
gezte, hogy megértést és támo­
gató együttműködést kér a többi
egyháztól »hogy a felekezetközi
béke és szeretet a krisztusi elvek
alapján ezután is fennállhasson«.
 48
A Leikészegyes&let Alapsza-
bátyait azért tartottam szüksé­
gesnek közölni lapunk jelen szá­
mában, hogy most amikor dönr
tés előtt áll a dolog, bárki pár­
huzamot vonhasson és összeha­
sonlítást tehessen a Lelkipászto­
rok Szövetségének Alapszabály­
tervezete és a beszüntetett Lel­
készegyesület Alapszabályai kö­
zött, Egyben ezáltal fel kívánom
hívni a figyelmet arra is, hogy
egyáltalában van-é szükség uj
alapszabályokra és nem lehetne-é
a szervezkedést megejteni a már „
egyszer jóváhagyott Alapszabá­
lyok alapján és az esetleg szük­
ségesnek mutatkozó módosításo­
kat ezeken hajtani végre??
Lelkészválasztás. Amint a bu­
dapesti »Egyházi Értesítő« közli,
Vinczc Géza hitoktató-lelkészt a
nagyigmándi (dunántúli egyh.-ke-
rület, tatai egyh.-megye) népes
gyülekezet lelkipásztorának vá­
lasztotta. Víacze Gézár EíSrtfyből
repatriált, mint marosszentimréi
lelkész és amilyen szeretettel
emlékezik meg róla a budapesti
egyházi lap, éppen olyan szere­
tettel gondolunk mi is őre.
Keresztyén világmissziói kon-
S z e r k e s z t ö i ü z e n e te k a
N. F. Tudósításodat várom. Ami a ter­
jedelmet illeti, azt Tereád bízom. Fődo­
log, hogy minden, ami közérdekű, behne
legyen. Köszönöm a lapunk érdekében
kifejtett eredményes propagandát. Szives
üdvözlettel,
K. Z. A beígért tudósításokat, ripor­
tokot köszönettel veszem és várom. Az
előfizetési dij ¡beérkezett. Szives üdvözlet.
Könyvnyomda R.-t. Odorbeiu. 574—192S
ferencia volt 1928 március 24 töB^
április 8'ig Jeruzsálem közelébe^v
az Olajfák hegyén, ötven külön­
böző nemzet köréből 250 hivata­
los küldött vett részt a gyűlésen,,
kiknek legnagyobb része a nem-
fehér fajokhoz tartozott. Nagyje­
lentőségű és örvendetes az a,
tény, hogy hangot adtak a kon­
ferencia alkalmával annak az.
igazságnak, hogy a keresztény­
ség terjesztésével nem jár szük­
ségképpen együtt az európai kul­
túrának és kalmár szellemnek:
terjesztése, sőt a keresztyénség
sok esetben csak gazdagodik, há
az illető népek szokásaihoz és.
életfelfogásához alkalmazkodik.
És lassanként a hittérítők is fel­
ismerik, hogy a pogány népek val­
lásaiban is vannak olyan elemek,,
amelyekhez eredményesen lehet
hozzákapcsolni a keresztyén val­
lás igazságait. (Egyházi Értesítő.)
Az angol parlam ent elfogadta
azt a javaslatot, mely szerint a.
husvét ezentúl mindig április hava
második szombatjára következő*
vasárnapra essék. Sok áldás szár­
mazna a különböző felekezetek
egy időben való ünnepléséből.
(Református Híradó.)
Cs. J. Az előfizetési dijakat megkap­
tam s köztük a Kuhua Zoltánét is. Azon­
ban nem tudom a címét. Kérem szépen
azt postafordultával megküldeni, mert e
nélkül még a második számot sem tud­
tam expediáltatni. Hálás köszönettel.
M. M. Cikkeidet várom. Ami a tárgy­
kört illeti, azt a saját magad legjobb
belátására bízom. Úgy egyházalkotmányt.,
mint missziói szempontból nagyon sok
aktuális kérdés van, ami megbeszélésre
és megoldásra vár. Szives üdvözlettel..
 Cenzúrát: Prefectura, Odcrheíu.
I. évfolyam. 1928 június 15. 4 . szám

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M egjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és k iadóh ivatal:
Előfizetési d ij: Porumbeni-M ici-Kisgalambfalva.
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si E ndre.

Az egyesülés akadályai.
A Református Szemle május 25-iki számában Hegyi András
körtvélyfáji lelkésztestvérünktől »Fogjunk össze« cimen egy figyelemre
méltó cikk jelent meg. Minket, akik egy szívvel és egy akarattal a
Lelkészegyesület zászlaja alá sorakoztunk, különösen két dolog léphet
m eg : a cikk hangja és a cikk célja.
Ami a cikk hangját illeti, jóleső elégtétellel vehetjük tudomásul,
hogy a Lelkipásztorok Szövetsége részéről a hang. megváltozott. Meg­
változott már akkor, amikor a Református Szemle, amely köztudomású­
lag a Lelkipásztorok Szövetségének melengető orgánuma, lapunk meg­
jelenésével kapcsolatban igy nyilatkozott: »Úgy hisszük, hogy végül
is Anyaszentegyházunknak javára fog szolgálni, ha a különböző elvi
és gyakorlati felfogások megfelelő orgánumokban kifejezést gyérnek s
hisszük, hogy a szándékok és célok feiszinrehozása egyre közelebb
hozza s végül is egyesíti azt a két irányzatot, mely ma még a lelkészi
kar körében egy megalkotandó lelkészi szövetség vagy lelkészegyesület
feladata és programmja tekintetében a lelkészi kárt kél táborra osztja.«
De megváltozott még inkább a Hegyi András (pedig túdtunkkal ő az
n. n. vécsi szövetség e. i. moderátora) hivatkozott cikkében, amely
egyenes és nyílt felhívás az akadályok kiküszöbölésére és az egyesülés
megteremtésére. És igy is van ez rendjén. Mert utóvégre is — elte­
kintve attól, hogy mi magunk is csak a legjobbat akarjuk — az a
300 és egy nehány lelkész, akik eddig lapunk mellett és igy közvetve
az Egyesület mellett is megnyilatkoztak, megérdemli, hogy a Szövet ség
részéről megbecsültessék és egyenlő félnek ismertessék el.
 50

Ami pedig a czikk célját illeti: »Fogjunk össze«* sőt »Üljünk

össze«, — szintén jóleső elégtétellel vehetjük tudomásul, hogy a Lel­
kipásztorok Szövetsége részéről ez is megváltozott. íme mégis csak
oda tértünk vissza, ahol mi már a kezdet kezdetén állottunk: »Nem
kell elsietni a dolgot. Előbb hadd jöjjön a kérdésnek minden irányú,
alapos megvitatása és ha ez megtörtént, akkor döntsön az, amely
egyedül illetékes a döntésre, — maga a papság.« És igy is van ez is
,-rendjén. Az az egyesület, amelyet mások teremtenek meg a mi szá­
munkra, otthont nem fog nyújtani nekünk soha. Mi igazi otthont csak
olyan egyesületben találhatunk, amelyet mi magunk teremtettünk meg
magunknak.
És most reátérve az egyesülés akadályaira, úgy hiszem, mind­
annyian elfogadhatjuk Hegyi Andrásnak azt az állítását, hogy »az
összefogásnak, az egy táborban való egyesülésnek legyőzhetetlen tár­
gyi akadályai nincsenek.« Hanem igenis vannak ezeknél sokkal súlyo­
sabb természetű akadályok, amelyeknek a legyőzése nélkül a tárgyi
akadályokat sem lehet legyőzni. És ’ezek a személyi akadályok. Hadd
említsek meg egy párat ezek közül.
Ott van mindenek előtt a bizalmatlanság egymás iránt. Amig mi
»megérteni nem akarók«-nak, »gyanusitók«-nak tituláljuk egymást,
amig feltételezzük, hogy olyanok is vannak közöttünk »akik személyi
érdeküket az ügy felébe helyezik«, amig nem bízunk fenntartás nélkül
egymás érdeknélküli, önzetlen, jő indulatában, sőt még a jóhiszemű­
séget is hajlandók vagyunk kétségbe vonni, hogyan is gondolhatnánk
arra, hogy a mi összefogásunknak valamelyes eredménye lehessen ? 1
Nem, so h a!
Aztán ott van a m i képzelt igazságunkhoz való görcsös ragasz­
kodás. Elismerjük ugyan, hogy »az infallibilitást nem vindikáljuk“ —
és mégis pl. Hegyi András rólunk igy ir; »hogyha lelkipásztortestvé-
/reim a Szövetség életét, munkáját, programmját ebből a szempontból
(t.'i. bünbánat) nézik, egészen megváltoztatják felfogásukat« és »mi­
helyt Derzsi E. és Nagy L, erre az útra térnek, a Szövetség útjára
léptek.« Mi egyéb ez, mint a szövetség képzelt igazságához való gör­
csös ragaszkodás ?! Amig igy gondolkozunk, addig »összeillésről lehet
szó, de »összefogás«-ról semmi esetre sem. Hogy »az infallibilitást
nem vindikáljuk«, — ezt nemcsak mondani, hanem tettekben is meg
kell mutatni.
A személyi akadályok közül még csak a félremagyarázásra váló
hajlamot óhajtom megemlíteni. Miért nem akarjuk és tudjuk mi egy­
más .szavait és Írásait úgy érteni* amint azok szólanak ? 1 Miért akarjuk
mi mindenképen félremagyarázni azokat a kijelentéseket, amelyek pedig
 51

«egész könnyen és világosan raegérthetők ?! Nekem személy szerint

erre vonatkozólag az Egyesület és Szövetség vitájából kifolyólag szo­
morú tapasztalataim vannak. Hogy egyebet ne említsek, olt van pl.
Hegyi Andrásnak ez az állítása: »Derzsi E. a garanciát abban látja
-(t. i. a farizeizmus veszélyével szemben), hogy az egységes papi köz-
szellem Isten lelke által ihletett,» Én ezt igy nemcsak hogy nem mond­
tam, de nem is mondanám. Azt igenis mondtam — és mondom is —
hogy »az egészséges papi közszellem Isten lelke által ihletett«, de ezt
csak azért tettem, mert a vita során egyik cikkíró a papi közszellemet
és az Isten lelkét egymással szemben állította. De hogy a »garancia«
hogy kerül bele az én kijelentésembe, azt igazán megérteni nem tudom.
E z pl. határozott félremagyarázás. Különben köszönettel tartozom Hegyi
Andrásnak azért az elégtételért, amelyet a szövetség részéről nyújtott
nekem, amidőn kifejezetten elismerte, hogy »a farizeizmus állandó
veszedelme minden ideális életelvnek, minden társadalmi közösségnek.«
Ez eddig szálka volt. Immár elismertetett ez is.
És még egyet. A régi Lelkészegyesület megszűnése okozat volt,
amelyhez az okot az erdélyi ref.' egyházkerületi közgyűlés 70—1923.
sz. határozata szolgáltatta, kimondván, hogy »egyházi tisztviselőknek
a hivatalos egyházi szervezetek keretén kívül eső, de az ők hivatalos
teendőiket érintő, bármily elnevezésű egyesületekbe való tömörülését
anyaszentegyházunkra nézve károsnak s igy meg nem engedhetőnek
tartja.« Most arról van szó, hogy amenyiben az arra illetékesek szük­
ségesnek és megengedhetőnek tartják — ez a határozat megváltoztas­
sák, tehát az ok megszüntettessék. Mi következik ebből? Ha megszű­
nik az ok, megszűnik az okozat is. A Lelkészegyesület készen vár
minket a maga már egyszer jóváhagyott alapszabályaival. És nem
arra lesz szükség, hogy újakat alkossunk, hanem csak arra, hogy a
meglevőt a szükséghez képest módosítsuk. Ez lenne az egyenes és
tiszta logika. De hogy minket senki se illethessen még vádjával sem
annak, hogy a konszolidációnak szándékosan útjában állunk, én a
magam részéről — amenyiben a papság is úgy dönt — készséggel
honorálom: »fogjunk össze« és »üljünk össze.« Egyet azonban előre
látok, már amennyire gyarló emberi szemmel előre látni lehet. És ez az,
hogy hiában ülünk össze, addig »összefogás« nem lesz, a tárgyi aka­
dályok nem győzetnek le, amíg le nem győzzük a személyi akadá­
lyokat. Ezt pedig nem magunkon kívül, hanem saját magunkban kell
végrehajtani. D. E.
52

Könyöradomány-gyüjtéshez.
A könyöradomány-gyüjtéshez én is kérek egy pár sort e lap ha­
sábjain. Kérem ezt annyival is inkább, mert ismérem ezt a kérdést &
maga valóságában, mert magam is kéregettém templomom számára.
Tehát amit itt Ieirni szeretnék, az nem hallomás, azt nem csak a fa­
lumban tapasztaltam, hanem sok gond, töprengés és próbálkozás után
—• merem állítani — egyetemes vélemény lesz. Hozzá kell szólanunk
ezen kérdéshez, mert nagyon itt az ideje, hogy ezt-a kérdést is ren­
dezzük.
A könyöradomány-gyüjtés nem mai keletű; az legalább a keresz-
tyénséggel, sőt az emberrel egyidős. Énnek csirája ott van az emberi
lélek mélyén. Az ember régebben is, ma is részint segítségre szorult
és akkor kért; s viszont mindig voltak, vannak és lesznek emberek,,
akik adnak és ha nincs akalom, keresnek alkalmat, hogy adhassanak,
mert ez részükre egy boldog alkalom, ezzel drága kincset szereznek.
Há a ma divatos gyűjtéseket nézzük és annak elfajulását szomorúan
szemléljük s annak reformálására vállalkozunk, vigyáznunk kell azért,
hogy a külső héjjal el ne dobjuk a lényeget. Akárhogy is áll ma a
könyöradomány-gyüjtés, annak lényege, magja ma is ugyanaz, mint
bármikor. Vannak ma is egyházak és emberek, amelyek és akik va­
lóban rá vannak kényszerítve a kérésre és vannak, akiknek az adás
ma is egy kibeszélhetetlen kincs. Nem lehet tehát más hátra, mint az
okos és észszerű rendezés.
Az elmondottak után két szempontot kívánok leszögezni. Az első
az, hogy az ember ma is szívesen ad, a másik pedig: könyörado-
mányra szükség van. A helyes megoldást, rendezést pedig abban lá­
tom, hogy e két pontot minél közelebb hozzuk egymáshoz, annyira kö­
zel, hogy egymást fedje is. Az adománynak oda kell jntnia, ahol szük­
ség van rá. Mert ha sok indokolt kifogásunk van ma a gyűjtések el­
len, annak oka mind az, hogy az adomány, mig rendeltetéséig eljutna,
nagyon megapad és elkallódik. Ezt már ezelőtt két évvel láttam és ezért
gondoltam arra, hogy templomunk részére magam gyűjtöm össze a
szükséges összeget. Az első nyolc napos utam ott, ahol lelkésztársaim
az ügyet felkarolták és kihirdetéssel előkészítették a talajt, ahol meg
velem jöttek, ott nagyon szépen és eredményesen jártam, ahol pedig
mit sem törődtek velem, ott bizony nekem is kijárt az, ami másnak.
Sokszor gondoltam kedves Csekme testvér-bátyánkra: ha tudtam volna
úgy láthatatlanul magammal vinni, eddig már a tizedik kötetét is lát­
nok a »Képek . . . ről.« Én csak pillanatnyi felvételeket tettem, aminek.
 53

javarészét már el is felejtettem. Annyit azonban tapasztaltam, hogy a

szegényebb jobban ad és az egyetemes adóval s más terhekkel való
megterheltetés és a könyöradomány-gyüjtés közt semmiféle összefüg­
gés nincs. A könyöradomány-gyüjtés korlátozását vagy megszünteté­
sét nem indokolhatjuk az adókkál. Hiszen ha Gemyeszeg 600 lei leg­
magasabb adóra hivatkozik (kepe van-e?!), akkor mit szóljanak ehez
azok, akik 5 ki. búzát és 3 ki. zabot fizetnek szó nélkül? Egyszóval
m a túllicitálhatjuk egymást' a terhek nagyságával, de újra csak azt
mondom, hogy az adakozás teljesen és kizárólag a hit dolga.
A nagyobb baj abban van, amint már emlitém, hogy az ado­
mány nem jut níind rendeltetési helyére és nem is juthat. Főhatósá­
gunk 25% -ot enged a költségekre. Két ember után az nem elég úgy,
hogy még legalább 25%-ot kell rá fizetni, hogy valameddig kibírják.
S ez még a jobbik rész! Sok helyen alig jut valami a szent célra.
Olyan eseteket tudunk, amiket valóban papír el nem bir. Ez a szo­
morú körülmény tette lehetetlenné az én személyes gyűjtésemet i s !
A másik baj az, hogy tényleg nagyon sok a kéregető. Ez a meg­
állapítás azonban nem annyira ref. egyházunkra vonatkozik, mint a
többi felekezetekre. Bárki tapasztalhatta, hogy aránylag református
célra történt — bármelyik éven — legkevesebb kéregetés. Ide kell bele­
kapcsolnunk a többi — nem egyházi célt. szolgáló gyűjtéseket is. Te­
hát e kérdés kinő az egyház keretéből és országos kérdéssé lesz: E
téren is nagyon sok visszaélést látunk, ami sokszor megközelíti a csa­
lás határát is. Csak egyet említsek a sok közül. Szatmár vidékén az
elmúlt évben a leégett Magyarpéterlaka község javára gyűjtöttek ha­
tósági segédlettel — tehát egy kis terorral — községenként 4—10 mm.
gabonát. A valóság pedig az, hogy Péterlakán Körössy földbirtokos­
nak leégett egy szakasz magheréje a tanyán, akinek eszeágában sem
volt ezért máshol kérni, mint a biztosítóintézetnél. Tehát a magyarpé-
terlaki nagy tüzből egy szikra sem igaz.
Ezekután itt az ideje a könyöradomány-gyüjtés rendezésének. A
rendezést azonban nem végezheti csak az egyház, még kevésbbé csak
a ref. egyház. A kielégítő rendezést az összes egyházak és az állam
■közösen oldhatja meg. Minden törekvésünknek arra kell irányulnia,
hogy csak azok és annyiban részesüljenek segítségben, akiknek és
amennyiben tényleg szükségük van adományra és más oldalon az ado­
mány minél kevesebb költséggel jusson rendeltetési helyére.
Ha a ref. egyház szerint rendezné e kérdést minden felekezet,
úgy a rendezést a köv.-ben látnám keresztül vihetőnek. Könyörado-
mány csak olyan építkezésekre adandó, amelyek felülhaladják a hívek
fizetőképességét. Ilyen a templom és az iskola. Figyelembe veendők a
 54

filiák és a szórványok, ahol csak imaház engedélyezendő, mivel iskola

helyett is használandó. Emellett tovább is fenntartandó az a mai szem­
pont is, hogy a hívek milyen arányban járulnak az építési költségek­
hez. Végül megállapítandó a segély összege is.
Nehezebb kérdés a gyűjtés eszközlése. Hogyan gyűjtsük össze
a szeretetadományókat és hogyan küldhessük rendeltetési helyére, hogy
minél kevesebb költséggel járna az ? Gondoltam annak idején arra,,
hogy e célból küldök minden lelkésztestvérnek egy kérést, melyben
templomomra 1-200 lei segélyt kértem. így gondoltam alkalmat adni
a jólelküeknek az adományozásra és másrészt biztosítani minden ada­
kozót arról, hogy adományának minden banija a' kért célra lesz for­
dítva. Elküldtem 281 nyomtatványt. Erre jött pénzsegély hét egyház­
tól és nyolc helyről ígéret. pénz nélkül; tiltakozás, visszautasítás stb^
ellenben jött cca 20 lelkésztől. így ez a gondolat is csődött mondott.
De állítom, hogy nem a népünk hitetlensége és kőszive vagy a sok
teher miatt ! Megtörtént, hogy ahonnan levélben visszautasítottak és
ahol személyes megjelenésem »sem volt kívánatos,« éppen ott gyűj­
töttem 3 óra alatt 540 leit. Mindenesetre a gyűjtés legjobb módja a sze­
mélyes megjelenés. Ez azonban költséges és ma népi is végezheti
mindenki s különösen lelkész nem. Viszont segélyreszorulók mindig
voltak vannak és lesznek. így hát nincs más megoldás, mint minden
egyház a maga kebelében végezteti el a könyöradomány-gyüjtést és
juttatja el postán a legégetőbb, esetleg a Főhatóság által kijelölt, he­
lyekre.
Természetesen a fenti kérdés még mindig egy nyitott kérdés ma­
rad, mely megoldásra vár. Én — végül — ama már leszögezett szem­
ponthoz hogy »a könyöradomány-gyüjíés fenntartandó,« még csak azt
akarom fűzni, hogy ennek a kérdésnek bármilyen irányú rendezése
csak az összes egyházakkal és az állammal közösen eszközölhető, kü­
lönben kárt vallunk ! Dr. Koronka Pál.

A cseléd-misszió kérdéséhez.*
A református nőszövetség figyelmébe,

A pűnkösti ünnepeken egy régebbi Ígéretemet beváltandó a Pa-

rajdon levő bibliakört — amelynek létrejöttén közvetve munkálkodtam
— látogattam meg. Mint az ottani ref. lelkész vendége, tudomást sze­
* Ezt a felekezeti szempontból erősen megszívlelendő, közérdekű cikket azzal a
kéréssel kívánom lelkésztársaim szives figyelmébe ajánlani, hogy hozzászólásaikkal^
véleménynyilvánításaikkal járuljanak hozzá a szóban forgó kérdés mielőbbi egészséges*
megoldásához. Szerk.
 55

rezhettem egy ref. egyházunkat igen közelről érdeklő esetről. Parajd

és környéke az u. n. sóvidék szűkös viszonyok között élő népe kény­
telen leánygyermekeit viszonylag korán, gyakran még mielőtt a leányok
konfirmálhattak volna, szolgálatba adni. Marosvásárhely, Kolozsvár sőt
a íávolabbfekvő Arad és Temesvár cselédleányai között is a sővidék
bizonyos állandó kontingenssel van képviselve. E református cselédlá­
nyok közül kettő, aki nemrég több évi szolgálat után hazajött, refor­
mátus vallásu szülei és rokonsága előtt azt az elhatározását jelentette
ki, hogy át akar térni a római katholikus vallásra.
A lelkész utánnanyomoződva a lányok emez elhatározása inditó
okának, megtudta, hogy a leányok római katholikus vallásu családok­
nál szolgáltak, ahol a család feje és tagjai a leányokat magukkal
vitték a katholikus templomba és más katholikus missziói összejöve­
telekre. A hatás nem is maradt el, — mint a példa mutatja. A lelkész
természetesen minden rendelkezésére álló eszközt föl fog használni
avégre, hogy a leányokat bár az utolsó pillanatban, jobb meggondo­
lásra bírja és talán — szeretnők remélni — ez sikerülni is fog neki
ebben az esetben. De vájjon hány esetben nem jut az illető község,
lelkészének tudomására reformátusnak beanyakönyvezett, de távoli
városban szolgáló hívének hasonló elhatározása ? — amelyet az illető
az uj kultusztörvény rendelkezései szerint az állami anyakönywezető
előtt való egyszerű bejelentéssel — elhagyott egyháza lelkészével való
minden közlés nélkül — foganatosíthat. Vidéki lelkészeink az adott
helyzetben a szóban forgó veszedelemmel szemben teljesen tehetetle­
nül állanak.
Ha egyáltalán lehetséges valamit az egyházunkat idegenben szol­
gáló cselédleányainkon keresztül érő eme támadásnak elhárítása érde­
kében tenni, úgy az csak egyháztársadalmi utón történhetik. Ha nem
is tudunk egyelőre a más vallásu családok szolgálatába lépő református
leányaink megvédése érdekében hathatósan szervezett védőakciót kifej­
teni, de azt megtehetjük, hogy református vallásu csaláaainkra hatást
fejtsünk ki olyan irányban, ho g y :
1. azok a náluk szolgáló cselédleányok vallási és hitéletével az
eddiginél többet törődjenek,
2. cselédleányaink a templomi istentiszteleteken és más vallásos
összejöveteleken, kiváitképen ahol, mint Kolozsvárt is az E. M. E. Sz,
külön rendszeres összejöveteleket tart a cseléd vagy hivatalos nevén:
»háztartásban alkalmazott leányok részére«, — az azókoa való rész­
vételre nekik időt és alkalmat adjanak és
3. hogy evangéliumi református hitéletüket családaink éljék oly
intenziven, hogy annak (házi áhitatok, családi bibliakör, imaközösség
56

stb.) hatását és áldáserejét a ná&uk szolgáló cselédleányok is megérez-

zék és azt maguk is követni vágyakozzanak.
Ez az utolsó a legfőbb útja és módja annak, hogy nemcsak re­
formátus cselédleányaink is megőriztessenek sőt megerősittessenek val­
lásos életükben, hanem annak is, hogy esetleg református családainfc-
nál szolgáló más vallásu cselédleányok, — anélkül, hogy kifejezett
áttéritési törekvéseket érvényesítenének velük szemben — mégis meg­
ismerhessék Isten igéjét és az evangélium üdvöt adó világosságát, nem­
különben az egyetlen üdvözítő Jézus Krisztusban való testvéri szere­
tetnek minden társadalmi és osztálykülönbséget áthidaló közösségét
és melegét.
Úgy vagyok meggyőződve, hogy református nőszövetségünk egyik
legértékesebb egyházvédő és építő feladatát épen abban találhatná föl,
hogy református családaink érdeklődését és jóindulatú aktivitását ref.
egyházunk gyökeréig ható ilyen támadások kivédése és általában re­
formátus hitéletünknek a családi körön belül való elevenebbé — hogy
ne mondjuk: agresszívebbé — tétele érdekében fölkelteni igyekezzék,
D r. K . Tompa A rth n r az E. M. E. Sz. titkára.

M iképen lehetne biztosítani október 31 méltó

megünneplését ? !
Hogy biztosítani kellene, ez — úgy hiszem — kérdés tárgyát
sem képezheti. Hisz az egyenesen abszurdum, hogy híveink lelkiisme­
rete milyen könnyen, milyen nemtörődömséggel siklik át efelett a nagy-
fontosságú kérdés felett. Ha nem lennének iskolás gyermekeink, októ­
ber 31-én talán a legtöbben — templomaink ajtaját, bátran becsuk­
hatnék. A kifejezetten katholikus Űrnapját és a hitünket egyáltalán
nem érintő Aprószentek napját — a legtöbb helyen híveink pontosan
megtartják, talán még pontosabban, mint maguk a katholikusok, —
ellenben október 31-ről — ami egyetlen speciális ünnepünkről —
jóformán nem is tudnak.
Ezen az elszomorító valóságon feltétlenül változtatni kell, még
pedig lehetőleg minél hamarább és olyan radikális megoldással, amely
biztos sikerre vezessen. Nem ismerem azokat az ajánlatokat mind,
amelyek idők folyamán ennek a bajnak megszüntetésére tétettek. Csak
egyre emlékszem. Arra t. i., hogy az urvacsoraosztást advent első
vasárnapjáról tegyük át október 31-re. Azonban nagyon kétlem, hogy
ez a megoldás sikerre vezessen. Sőt — miután szakramentális isten­
tiszteleten az iskolás gyermekek igen sok helyen nem vesznek részt
<csak olyanok, akik úrvacsorát is vesznek) — templomaink talán még
üresebbek lesznek és a reformáció ünnepe nem lesz azzá, amivé len-
mié kellene: gyülekezeti ünneppé.
így gondoltam arra a megoldásra, hogy vájjon nem lenne-é jobb
ha a konfirmáció ünnepe az anyaszentegyház minden gyülekezetében
október 31-re tétetnék á t? ! A kérdés érdeme véleményem szerint —
két dolgon fordul meg, hogy t. i. ez a megoldás célravezető és kivi-
Jiető-é ? !
Ami a célravezetöséget illeti, ebben egy pillanatra sem kételkedem.
Erősen hiszem, hogy ez a megoldás képes lenne biztosítani október
31 méltó megünneplését. Mert egy konfirmációi ünnep híveink szemé­
ben mégis sokkal több, mint egy homiletikai vagy akár szakramentális
istentisztelet is — és egész bizonyos, hogy az ilyen ünnepek nem
üres padsorokkal folynának le, bármilyen napra is essék október 31.
A szülők, rokonok, érdeklődők — bizonyára nem megvetendő szám­
ban — ott lennének. A gyermekek hónapokon át készülnének reá. A
konfirmált növendékek sohasem felejtenék el azt a napot. És lassan­
ként átmenne a köztudatba október 31 jelentősége s egy pár évtized
ieforgása után mindenki természetesnek találná ennek a napnak mun­
kaszünettel és templomozással való megünneplését.
S hogy a konfirmációi ünnep fénye mellett ne halványuljon el
a reformációi ünnep jelentősége se, erről is nagyon pompásan lehetne
gondoskodni. Mondjuk pl. a délelőtti konfirmációi ünnep után jönne
egy délutáni templomi ünnepély és bezárná az egész napot egy sze-
retetvenaégség — szintén a reformáció jegyében. Egy ilyen megoldás
— gondolom — nemcsak kedves emlékeket hagyna maga után, ha­
nem alkalmas lenne maradandó és áldásthozó hatások kiváltására is.
Előttem egy ilyen megoldás annyival inkább szympathikus lenne,
mert — szerény véleményem szerint — a református konfirmált ifjak
kibocsátására megfelelőbb, arra hivatottabb nap nincs is, mint épen
október 31. Szép a virágvasárnapi konfirmáció, talán még szebb az
áldozócsütörtöki, de — mennyivel szebb lenne, , ha azok, akik Isten
kegyelméből reformátusoknak nevezik magukat, a reformációi ünnep
jegyében indulnának útnak. Nekem úgy jön, mintha ez a nap valami
speciális szint adna a konfirmációnak, ami ahoz a leginkább talál —
é s amit sem a virágvasárnap, sem az áldozócsütörtök megadni nem
képes.
Ami pedig a kivihetőséget illeti, ebben sem kételkedem. Mert ha
még mindjárt lenne is akadály, a cél érdekében le lehetne és le is
kellene küzdeni.. Ilyen akadály nincs is. Az egyetlen, ami szóba jöhet,
>az előkészítés ideje. Hogy t. i. ebből a szempontból megfelelőbb talán
 58

a tavaszi konfirmáció, mint az őszi — nem |evén közben egyeseknél

a vakációra, másoknak a munkára rendelt nyári hónapok. Azonban?
az előkészités idejét egész pompásan be lehetne osztani úgy, hogy a
cél semmi kárt se szenvedjen belőle, sőt még inkább elérhető legyen.
Pl. kezdődne a konfirmációi oktatás minden évben január elején. É s­
tartana' virágvasárnapig- vagy áldozócsütörtökig, szóval addig, amíg á
növendékekkel feldolgoznánk a káté egész anyagát. Ettől kezdve aztáa
október 1-ig szünetelne a hétköznapi tanítás és a növendékek heten-
ként csak egyszer — vasárnap — gyűlnének össze »konfirmációi«
bibliaórára, amelynek célja a megtanult kátéanyag elmélyítése, életbe’
való átvitele, szóval amolyan »protestáns lelkigyakorlat«-féle lenne.
Ezen az utón elérhetően ne az is, hogy az ifjak, akiket addig összetartott
a vasárnapi iskola, a konfirmáció után ne széledjenek el, hanem biblia­
körökben vagy ami — nézetem szerint — még helyesebb, a konfir­
mált ifjak egyesületében tömörüljenek. Végül október hónapja az álta­
lános ismétlésnek, áz esetleges hiányok pótlásának és a lelki előkészí­
tésnek ideje lenne, különös gonddal — az ifjak református öntudatá­
nak kifejlesztésére és megerősítésére.
Ez az elgondolás természetesen csak egy a sok közül. Lehet:
ennél különb és jobb megoldás is. És éppen azért vetettem fel nyíl-
vánosan a kérdést, hogy konkrét javaslatom kapcsán alkalmat adjak
egy esetleges eszmecserére és felhívjam lelkésztársaim figyelmét —
gondolkozni és gondoskodni a lehetőleg gyors és radikális megoldás
felől. Mert ahogy most van, az nincs jól. Akár konfirmációval, akár
anélkül, — de valahogyan immár (négyszáz és egynéhány év után
talán épen ideje) biztosítani kellene október 31 méltó megünneplését.
D. E.

Lelkészegyesület-e vagy Lelkészek Szövetsége ?

Az udvarhelyi egyházmegye papságának állásfoglalása.

Az »Erdélyi Református Lelkipásztorok Szövetségéinek alapsza­

bálytervezetével az udvarhelyi református egyházmegye papsága 192&
junius 5 én tartott értekezletén foglalkozott. Az első előadó Kónya Kál­
mán bágyi leikész* volt, aki a Szövetség alapszabálytervezetét általá­
ban elfogadta s az alakítandó egyesület alapjául jónak, de a munkater­
vet nagyrészben átdolgozandónak tartotta, részletekben mutatva rá,
hogy miért. A második előadó Kiss István kecsetkisfaludi lelkész**
volt, aki a Szövetség álláspontját tette magáévá, azonban ő is kiemelte,
_*,■** Az előadásokat nem kaptam meg. — Én magam — körülményeim miatt —
az értekezleten nem vettem részt. Szerk.
 59 *

hogy a munkaprogramm több pontját nem tartja keresztülvihetőnek.

A harmadik előadó Imreh Árpád fiatfalvi lelkész a következő előadást
és határozati javaslatot terjesztette az értekezlet elé:
Az esperes ur megbízásából jutottam abba a kitüntető helyezetbe,
hogy az én igénytelen személyem hangja is belevegyül azoknak a
lelkésztestvéreimnek hangjába, akik a főhatóság rendelete következ­
tében, elzárkóznak titkos kamráikba és ott csendesen imádkoznak a.
»Lelkészek Szövetségéiért vagy pedig kiáltanak a »torum«ra és ott
kiáltják e l: szükséges a »Lelkészegyesület«. Méltóztassatok megengedni,
hogy szives figyelmeteket csupán egy pillanatra kérhessem, hiszen
annyira ismerjük egymásnak gondolatát, állásfoglalását, hogy időpa­
zarlás lenne figyelmeteket próbára tenni és annyira ismeretes az egész
ügy, hogy nekem legutoljára maradt előadónak csupán pár szavam lehet.
Mindnyájan jól ismerjük kerületi közgyűlésünknek azt a határo­
zatát, melyben kimondja, hogy »egyházi tisztviselőknek, a hivatalos^
egyházi szervezetek keretén kívül eső, de az ők hivatalos teendőiket
érintő, bármily elnevezésű egyesületekbe való tömörítése egyházunkra
nézve káros és meg nem engedhető.« Ez a határozat, a tanitói egye­
sületeknek egy szövetségbe való tömörülésével kapcsolatosan lett hozva
és utal arra, hogy egyházi törvényeink az egyházi értekezletekre ala­
pot nyújtanak s csak arról lehetne szó, hogy szétíagozódó értekezletek
az egész területre építtessenek ki. Kimondotta a határozat, hogy min­
den egyesülés (akármilyen nevet viseljen is) mellyel erőink az anya-
szentegyházért folytatott küzdelemben szétforgácsolódnak: káros és
megengedhetetlen. És ez bizonyos is! Nincs is, nem is lehet, közöttünk
senki, sem tanár, sem pap, sem tanító, sem más egyházi tisztviselő,
aki nem ezt vallja, amit vallottak kerületi képviselőink egyházunkért
való tusakodásukban. Azonban, ha áll a tétel egyik fele, állania kell a
másiknak is. Vagyis, ha az erők szétförgácsolódása káros és meg nem
engedhető, akkor az erők egyesítése szükséges és megengedhető. Egy­
házi tisztviselők akármilyen egyesülése (még a hivatalos egyházi szer­
veretek keretén kívül is!) de törvényes alapon alakítva és anyaszent-
egyházunk ügyét is szolgálva : szükséges és megengedhető. Ez vita
tárgyát ma mái: nálunk nem is képezi. Sőt az Igazgatótanács is, a
lelkészek tömörítésével kapcsolatosan, a közvéleményben már kifeje­
zésre jutott és a fennebbi határozat megváltoztatására irányuló véle­
ménynek engedve, a tárgyalásra benyújtott »Lelkészek Szöveíségé«-nek
alapszabáíytervezetét, megbeszélés végett, le is tette az egyházme­
gyékhez.
A dr. Nagy Géza theol. tanár aa; szerencsétlen cimü s vihartkeltő
cikke után, ma már a lelkészek érőinek egyesítéséről, a »Szövetség
vagy Egyesület« formájában beszélhetünk.
A szövetség alapszabálytervezete szerint, tagja lehet minden lelki-
pástor; azonban a tervezetet készítő testvéreink ismert véleménye sze­
rint „az egész papság nem alkalmas a r r a “ hogy egy táborban tömö­
rüljön és mi magunk, akik előtt ott fekszik a szövetség alapszabály-
tervezete, körvonalazott munkaprogrammjával és akiknek döntenünk
kell arról, hogy belépünk-e vagy nem a tagok sorába, úgy látjuk, hogy *
*60

Szövetség nem alkalmas az erők egyesítésére. Természetesen így

előállhat az az eset, hogy alkalmas és alkalmatlan lelkészek külön -
külön tömörülve, egymás ellen vonulnak fel akkor, amikor a cél nem
egyéb, nem szabad, hogy más legyen, mint az erők egyesítésé foly­
tán anyaszentegyházunk ügyét szolgáink Tehát - - a részleteket teljesen
kerülve — akárhogyan is fáj, kimondom a jótakaró szövetség az erőket
szétforgácsolja s igy káros és meg nem engedhető.
Ezzel szemben áll a papság másik, a jelekből következtetve túl­
nyomó része, azzal az óhajtással, törekvéssel, hogy a lelkészek egye­
sülése úgy történjék meg, hogy abban otthon legyen mindenki. Vagy
♦ahogyan Nagy Lajos testvérünk Derzsi Endrével kifejezte, abban »benne
legyen mindenikünk vágya, lelke, akarása, imádsága.« Ez a tábor azt
akarja »hogy a Krisztus szerelmétől foglyul ejtett egymásért és anya-
szentegyházért áldásos szeretettel munkálkodó hivő lelkek békessége
töltse be és uralja« a megalakítandó egyesületet. Ma nem is szabad
egymás ellen harcolni, sőt az sem elég, hogy egymás mellett járjunk,
ma együtt, egymásért kell összefogoznunk, mert csak így remélhetjük
anyaszentegyházunkat is szolgálni.
Azt hiszem, hogy ezzel mindnyájunk gondolatát összegeztem is.
.Még csak egyet. A ielkészegyesületnek egyszer már jóváhagyott alap­
szabályai alapján gondolom én a megalakulást úgy, hogy a változott
viszonyoknak és mutatkozó szükségleteknek megfelelően, modosittas-
sék az alapszabály.
Ezek után szeretettel kérlek, fogadjátok el s emeljétek határo­
zottá nemcsak az én, hanem a Ti legnagyobb részeteknek gondolatát-is
az én gyarló fogalmazásomban magában foglaló határozati javaslatot:
Értekezletünk kimondja, hogy :
1. megengedhető és szükséges a 70—1923 sz. kerületi közgyű­
lési határozat megváltoztatása ;
2. A Lelkészek Szövetségének alapszabálytervezete, a körvonala­
zott munkaprogrammjával nem alkalmas arra, hogy a lelkészeketxégy
táborba tömörítse, és épen ezért az 1921 junius 1-én 699—1921 sz. a.
jóváhagyott »Református Leikészegyesület« alapszabályai alapján óhajtja
a szervezkedést úgy, hogy a megalakulás után, azon szükségesnek
látszó módosítást, kiegészítést, az alapszabályok értelmében azonnal
hajtsa végre maga az Lelkészegyesület.*
* Értesülés szériát a lelkészértekezlet — némi módosítás után — e határozati
avaslatot el is fogadta. Szerk.

K Ü LÖ N FÉLÉK .
Nőszövetségi alakuló közgyű­
lés a Nagyszebeni ref. egyház­
megyében. A nagyszebeni egy­
házmegye szétszórt egyházközsé­
geinek nőszövetségi kiküldöttjei,
május hó 23-án az egyházmegyei
tagozat megalakítására gyűltek
össze Segesvárt. Dr. Tóth Lajos
segesvári leikésztestvérünk alig­
hogy megkapta az egyházmegye

ez irányú felkérését, megbízását,
halogatást nem tűrő lélekkel fo­
gott a gazdag ígéretet hordozó
munka beindításához. Az ő egy­
házközségében már régebben meg­
szervezett nőegylet tagjaival egyet­
értőén, mint az egyházmegye
nőszövetségi előadója, Ő hivta
össze az egyházközségek nő tág­
ját és a segesvári Nőegylet az
egybegyűlteket nemcsak szi­
ves üdvözlésekkel fogadta, de
testvéri szeretettel asztalánál is
vendégül látta.
A megállapított napirend a leg­
pontosabban betartatott, ami az
előkészítés mindenre kiterjedő fi­
gyelmességét igazolta.
D. e. fél 11 órakor vonult a
templomba a 103 tagot számláló
társaság; höl a gyülekezet éne­
kei után, az Egyházmegye ifjú
esperese, Szotyori Lajos olvasott
bibliát és mondott a lélek mélyé­
ről fakadó imát. Az ezt követő
ének után Pilder Mária egyh. kér.
belmissioi titkár .jelent meg az
ürasztala előtti emelvényen és a
Máté evangéliuma 20. 11. v. alap­
ján, sok helyen valóban megrázó
erővel bontogatta, göngyölítette
majd egészen világossá tette ama
nagy- és épen nagysága miatt
eddig általunk alig látott kérdést:
»Isten mit akar a nőtől, m i a
szándéka a növel“ ? És amikor
a maga felséges rendeltetését
megtalált nőt, mint élő valóságot
állította elénk az Urát, a Krisz­
tiiét megtalált nő alakjában, mi­
lyen Sokan voltak, akiknek sze­
6r
mében ott ragyogott egy könny­
csepp. amely csak az élet nagy­
fordulóinál tör elő, de akkor szent-
bizopyságtevés erejével h a t . . .
A megfeszített figyelemmel halh
gatott, a lélek mélységeit kutató­
feltáró előadás után, öröm sugár­
zott az arcokon, mikor a gyüle­
kezet ajkán, mintegy a maga fel­
ajánlásaképpen felcsendült az
ének: »Itt van szivem, neked*
adom Uram . . . « . Ezzel a dél­
előttre szánt munkánk véget ért.
Az alkohol- és pohárköszöntő-
mentes társas ebéd után a parochia
szép kertjében közelebbi ismer­
kedéssel, kellemes társalkodással
telt el az idő fél négy óráig, mi­
kor is a nőszövetségi tagok a
templomba Vonultak, hol Pilder
Mária vezetésével a délelőtti elő­
adás gyakorlati oldalát, a kivitet
lehetőségeit beszélték meg. A
társaság férfi tagjai Dr. Tóth
Lajos vezetésével az iskolaterem­
ben »Teendőink a lelki élet terén«
címmel tartalmas megbeszélést
folytattak.
Fél öt órakor kezdődőleg folyt le
ugyancsak a templomban a Nő­
szövetség egyházmegyéi tagoza­
tának alakuló- és választó köz­
gyűlése, hol' nagy lelkesedéssel*
választatott elnökké özv. Ignácz
Lászlóné esperesné asszonyunk
és állíttattak melléje már eddig
is kipróbált erők, a munkatársak.
Ezt követőleg bibliaórát tartottunk
három csoportban a János ev.
14. 11 —15 versei alapján Pilder
Mária, Dr. Tóth Lajos és Nagy
 Lajos székelykereszturi lelkész­
testvérünk vezetése mellett. Nagy
Lajos barátunk nemcsak vendé­
geskedni jött hozzánk, de munkát^
is kért közöttünk a maga részére,
hogy ezzel is dokumentálja amaz
igazságot, hogy az Isten orszá­
gában való munkálkodásnak em­
berek alkotta-határok nem aka­
dályai.
A mi gyűlésünk kedves vendé­
geiről emlékezve, meg nem feled­
kezhetünk a küküllői egyhm.-ből
érkezett Erzsébetvárosiakról. Lel­
késztestvérünk feleségével és er­
zsébetvárosi egyházközségünk
egyik közszeretetben álló munkás
tagjával, Halmágyiné Őnagyságá-
val vettek részt a meginduló
munka minden részletében. Hisz-
szük, hogy a továbbiakban is
megtaláljuk egymást a közös
munka megszentelt mezején. Mi
szeretettel várjuk !
Hat órára járt az idő, mikor a
templomban tartott együttes ima
után, a bucsuzás hangjai csen­
dültek fel a zenei részében ki­
mondhatatlanul silány »Isten ve­
lünk« c. énekben.
Aztán ismét a helybeli Nőszö­
vetség vendéglátó asztala várt,
hogy rövid étkezés után a majd­
nem egyidőben induló vonatokkal,
autókkal hazatérve, mindnyájan
visszagondolva a kedves napra
és annak tartalmas óráira, elkö-
teléztetésünkre is, munkába áll­
junk azzal a boldog tudattal,
hogy »Az ur csodásán működik«
5 az ő munkásságának níi va­
gyunk az alázatos eszközei. —
Sok ilyen napra van nekünk
szükségünk, mig életünknek min­
den napja ilyenné ieszen ! F. K.
A marosvásárhelyi reform á­
tus „véndiákok" figyelmébe. A
marosvásárhelyi ref, kollégiumban
julius 3-án »véndiák« találkozó
fog tartatni a várbeli nagy tem­
plomban hálaadó istentisztelettel,
a kultúrpalotában művész-esttel
és utánna társasvacsorával kap­
csolatban. Meghivatnak reá 65
évfolyam életben levő növendé­
kei. Ugyanezen a napon az
1903-ban érettségizett tanulók 25
éves találkozót rendeznek. A ked­
ves és felemelő találkozót lapunk
utján is ajánljuk az érdekelt »vén­
diákok« szives figyelmébe.
A nagybányai egyházmegyei
lelkészi értekezlet kimondta,
hogy a tanítók segélyezésére a
lelkészek javadalma és anyagi
helyzete szerint 2800, 3200 és
3600 Leies fokozat szerint segít­
ségére jön. Az összeget negyed­
évenként a tahitó testület veze­
tőségének adja át kiosztás vé­
gett (Ö. T.)
Segédlelkésztestvéreink szi­
ves figyelmébe. Közvetve érte­
sültem arról, hogy segédlelkész
testvéreink közül egyesek »nin­
csenek tudatában annak, hogy a
lelkészek szövetségének ők is
tagjai lehetnek« és óhajtanának
erre nézve valamelyes felvilágo­
sítást. Esetleges félreértések ki­
kerülése végett megjegyezni kí­
vánom — ami különben köztük
 <lomásu — hogy jelenleg nincs
sem Lelkészegyesület, sem Lelké­
szek Szövetsége. Ugyancsak meg­
jegyezni kivánom — ami szintén
köztudomású — hogy lapunk
nyíltan és határozottan a Lelkész-
egyesület életrekeltésének szolgá­
latában áll. Amennyiben pedig ez
megvalósulna, abban nagyon ter-
természetesen megértő otthonra
és testvéri szeretetre találna min­
den segédlelkésztestvérünk, mint
ahogy a beszüntetés előtt is tagja
lehetet bárki közülök, aki akart.
Természetszerűleg következett ez
az Alapszabályok 5, §-ából, amely
igy szó l: »Az egyesület rendes
tagja lehet minden református
lelkész jellegű egyén.« Erről azon­
ban még korai beszélni, akíuáli-
tást csak akkor nyerne, ha cé­
lunkat — törvényes keretek kö­
zölt — sikerülne megvalósítani.
.Addig is lapunk testvéri szeretet­
tel fogadja előfizetőjének, mun­
katársának mindazokat a segéd-
Jelkésztestvéreinket, akik velünk
együtt szeretnének küzdeni és
munkálni. Annyival inkább, mert
amikor »Zászlóbontás«-unk al­
kalmával lapunk vezérlő gondo­
latát igy körvonalaztuk: »min­
dent megtenni a lelkészi kar min­
den irányú érdekeinek képvisele­
téért, de csak addig, amig abból
Isten dicsősége és anyaszentegy-
Mzunk java kárt nem szenved«
— ákkor természetesen összes
lelkésztestvéreinkre és igy 'W-w^-
ÉBrelkégzekre is gon d o ltü n ^^^
S i e t n i tehát nem erőltetüílÉ;
senkit, de aki hozzánk jön, azt
testvéri szeretettel fogadjuk és
készséggel ajánljuk fel lapunkat
az esetleg őket speciálisan érintő
kérdések nyivános megtárgyalá­
sára is.
Theologiai doktorrá avatás.
Musnai László tekei lelkészt, theo-
logiai magántanárt, a nagysajói
egyházmegye esperesét az uj szö­
vetségi tudományokból tett dok­
tori szigorlata után a debreceni
egyetem rektora múlt hó 4-én
theologiai doktorrá avatta. Ami­
dőn örömünknek adunk kifeje­
zést ebből az alkalomból, Isten­
nek gazdag áldását kérjük kitün­
tetett lelkésztestvérünk további
hasznos tudományos-és közéleti
munkálkodására.
A kfikSUoi ref. egyházmegye
lelkészeinek B aráti Társasága
Csáváson május 31-én népes és
áldásos konferenciát tartott. A
konferencia, amelyen 30 lelkész
és 20 lelkészné vett részt, isten-
tisztelettel kezdődött. Az Istentisz­
teleten az igét János XV. 16—20
alapján Bencze József balavásári
lelkész hirdette. Utánna dr. Illyés
Géza magyarkirályfalvi lelkész
tartott sok utánjárással és tudós
alapossággal megirt emlékbeszé­
det Sámuel Aladár volt balavá­
sári lelkészről; Ezt két székfog­
laló értekezés követte : az egyiket
Káli Dénes nagykendi lelkész tar­
totta az igazi kálvinista papi jel­
lemről (Ez bizonyára minket is
érdekelne, épen azért szives be­
küldését kérném. Szerk,), a má­
sikat Magyari Lajos marosugrai
lelkész a természeti és erkölcsi
törvények hasonlóságáról.
Megbeszélés tárgyát képezte
64
az Országos ^Lelkészi Szövetség
ügye és szabályzata, amelyhez
számos hozzászólás történt és vé­
gül is az értekezlet a szabály­
zatnak napirendről való levételét
véleményezte.
Az egyházmegye területén levő
ref. iskolák felsegélyezésére az
összes lelkészek áldozatos lélek­
kel ajánlották fel támogatásukat,
magukra vállalván a hiánynak
50%-át.
A nőszövetségek megalakítását s
S z e r k e s z t ő i S z e n e te k a
& P. A pénztüldemény beérkezett.
Hálás köszönet szives fáradozásaiért.
Ami pedig azt a bizonyos megjegyzést
illeti, én azt hiszem hogy azok a dolgok,
amik felett vitatkoztunk, nem is olyan
lényegtelen dolgo*k. Lehet, hogy közvet­
len nem, de közvetve — amennyibe« a
Lelkészegyesülefc célját szolgálták ~~ bi­
zonyára érdeklik á testvérkerület lelki­
pásztorait is. Szives üdvözlet.
S. D. Előfizetési díjban beérkezett 100
Lei, a következő alkalommal természe­
tesen csak az elmaradt 60 Lei fog levo-
natni.
N. E. Én célszerűnek tartanám, ha a
gyűlésekről, egyházi megmozdulásokról,
vizitációkrol, nevezetesebb egyházi ese­
ményekről szóló rövid tudósítások a mi
lapunkban is megjelennének. Még pedig
azért, mert ha azok csak az egyházke-
lüleíi hivatalos lapokban jelennek meg,
az esetbáa csak az illető egyházkerület
lelkészei vennének róla tudomást, a test­
véregyházkerület lelkészei ellenben nem.
A lapunkban való közlés jelentőségét te
azokban a papnék munkáját, at
papnék egymás között beszélték:
meg és bizonyára nem fognak,
elmaradni ennek a meghitt be­
szélgetésnek áldott gyümölcsei.
A konferencián résztvevők jú­
nius 1-én — egy meghitt, barát­
ságban, családias, testvéries me­
legségben eltöltött nap után, egy­
más hite és szeretete által erő-
sitve — tértek haza gyülekezem
teikbe.
hát abban látom, hogy míg egyfelől egy­
más életének és viszonyainak megisme­
réséhez közelebb vezet, másfelől esetleg
egyik-másikunk indítást is nyerhet a köz­
lőit tudósításokból. Nem gondolod 1?
Szeretettel üdv,
N. B. Az eddig küldött bejelentések
mind beérkeztek. Köszönöm lapunk ér­
dekében kifejtett széles körű és eredmé­
nyes tevékenységedet.
Sz. 6. Úgy értesültem, hogy az elő­
fizetési dijat külön — nem a e. m. pénz­
tárnok utján — küldötte be. Amennyi­
ben ez az eset lenne, szíveskedjék a do­
lognak utánna nézni, mert ezideig a pénz­
nem érkezett be. Szives üdvözlet.
Sz. D. Arra a kérdésre, hogyha levita
kérdésben lapunk milyen álláspontot fog­
lal el, közbenjött körülmények miatt ez—
ideig nem tudtam felelni. Annyira fon­
tosnak és közérdekűnek tartom azonban
a lévita kérdést, hogy mihelyt csak le­
het, feltétlenül sort kerítek reá. Szives
üdvözlet.
Kéziratokat, értesítéseket, tudósításokat,
kérek szeretettel micdenf elölről.
 Cenzúrát: Prefectura, Odorheiu.
I. évfolyam. 1928 junius 26. 5. szám

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M egjelenik: h a v o n t á k é t s z e r . Szerkesztőség és k iadóh ivatal:
Előfizetési dtf: Porumbenl-Micl-Kisgaiamhfalvaí
eg ész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si E ndre.

Az egészséges papi közszellemről.

Az Egyesület és Szövetség vitája közben — amint
hinni széretnök, útban a kibontakozás felé — egyik testvé­
rünk kapcsolatban egy korábban tett kijelentésemmel, hogy
t. i. „az egészséges papi közszellem Isten lelke által ihle­
tett“ felveti a kérdést: — m i is ez a közszellem ? hol van
a határa az egészségnek ?. Erre a kérdésre szeretnék a. követ­
kezőkben feleletet adni. Mielőtt azonban ezt tenném, kény­
telen vagyok egy kis kitérőt csinálni. T. i. a mi lelkésztest­
vérünk azt állította, hogy az én fenti kijelentésem unita-
rizm us. Hogy miért, ezt igazán nem tudom és nem is fogom
tudni addig, amig bővebb és elfogadható magyarázatot nem
kapok. Az én hitbeli felfogásom az unitárizmustól legalább
is van olyan messze, mint Makó Jeruzsálemtől, — tehát
annál inkább érthetetlen, hogyan cseppentem bele az uni­
táriusok közé. Hogy az „egészséges papi közszellem Isten
lelke által ihletett* ezt ma is állítom. Anélkül azonban,
hogy a legkevésbé is elhomályosítani vagy elerölleniteni
akarnám ez által a keresztyénség fundamentális valóságát :
a Szentháromságot. Hanem egyszerűen csak azt akartam és
«6

«karom kifejezni a fenti állítással, hogy addig szó sem lehet

egészséges papi közszellemről, amig át nem hatja azt az
Isten lelke — és viszont ha a papi közszellemben a Szent­
lélek munkál és érvényesül, az feltétlenül és félremagya-
rázhatatlanul egészséges.
És most rátérhetünk % felvetett kérdésekre. Mit értek
én egészséges pa p i közszellem alatt ? Azt a kívánatos állapo­
tot, amikor egymásban nem a kollegát, nem a kartársat s
nem is csak „kedves barát“-ot, látunk, hanem testvért, akiket
a Léleknek egysége fűz egybe. Á kollegák, a kartársak, sőt
még a legjobb barátok is meghallgatnak, tanácsolnak, sőt
talán szánakoznak is, de megérteni, sorsunkat átérezni és
segíteni rajtunk csak a testvér tud. Erre pedig végtelenül
nagy szükségünk van mindnyájunknak. Hiszen megszám­
lálhatatlan azoknak az eseteknek a száma, amikor mi lel­
készek — földi emberi szempontból — teljesen magunkra ha­
gyatva állunk. Van rá eset, amikor nem értenek meg ben­
nünket sem fenn, sem lent. Amikor ütközőpontba kerülünk,
felülről vádolnak alólról támadnak. Tudom, hogy ez prófé­
tai, papi sors. Tudom, hogy aki a Krisztus nyomában kíván
járni és az Ő szolgálatában akar élni, annak fel kell vennie
a maga keresztjét és úgy követni Őt. És épen azért helye­
zek végtelenül nagy súlyt arra, hogy egymással ne kollegái,
ne kartársi, ne is csak baráti, hanem testvéri viszonyban
éljünk.
Egészséges papi közszellem alatt azt a kívánatos állapo­
tot értem, amikor egymás felé nemcsak a biró szigorúsá­
gával, hanem az orvos jóindulatával is közeledünk. Amikor
nemcsak az u. n. „igazság“ álláspontjára helyezkedünk,
ami különben is relatív, hanem azt a hamisítatlan tiszte
„szeretethet is érvényesítjük, amely tud nemcsak Ítélni,
hanem megbocsátani is, nemcsak sújtani, hanem felemelni
is. Ha egészséges papi közszellem lengi körül a mi testü­
leti életünket, akkor nem átkozzuk* nem pellengérezzük ki
azt, aki esetleg közülünk megtévelyedett (annyival inkább*
 67

ínért áz ilyesminek mindnyájan ki vágyunk téve, nincs kö­

röttünk tökéletes senki), hanem őszintén fáj nekünk áz
ilyen eset és testvéri szerétettél fogunk hozzá, hogy „aki
■elveszett, megtaláltassék és aki méghált, feltámadjon.“ Nem
szabad soha egy pillanatra séhí felédhühk, hogy há valaki
eltévelyedett közülünk, annak mi is okai lehetünk. Vájjon
élkövetünk-e* mindent, hogy ámi eltéVelyédett testvérünket
á mélységbe zuhanástól visszatartsuk ?! Vájjon nem-é az
a helyzet, hogy közvetve Vagy .közvetlenül hú magunk is
elősegítettük a romlás bekövetkeztét ?! És ahelyett, hogy
segítségére siettünk volna, néma nemtörődömséggel vagy a
legjobb esetben is tétlen sajnálkozással néztük, hogy merül
111100 mélyebbre és mélyebbre ?! A kátébán mindnyájan ta­
nítjuk, hogy vannak cselekedeti és mulasztási bűnök. Vájjon
megszámlálhatjuk-é azoknak a mulasztási bűnöknek számát,
amelyek minket is szémélyszerint terhelnek egymással
szemben ?!
Egészséges p a p i közszellem alatt azt a kívánatos álla­
potot értem, amikor még a lehetősége is kfvan zárva annak,
a versengésnek, hogy „ki tekinthető nagyobbnak“, amikor
mi mindannyian engedelmesek és készek vagyunk az Ur
szavának nemcsak meghallgatására, hanem megtartására is,
aki nekünk is m ondja: „Aki legnagyobb köztetek, olyan
legyen, mint aki legkisebb és aki fő, mint aki szolgál.* Ha
egészséges papi közszellem lengi körül a mi testületi éle­
tünket, akkor nem szabad megtörténnie pl. a következő
esetnek. A közel múltban egy társaságban, ahol papok is
voltak vagy talán csak papok voltak, nem tudom biztosan
— a többek között szó esett az Egyesület és Szövetség
vitájáról is. És egyik pap, aki a Szövetség álláspontját vé­
delmezte, állítólag azt mondotta a másiknak, aki az Egyesü­
letet képviselte: „Ti csinálhattok bármit, csinálhattok lapot
vagy Egyesületet is, de az erő és hatalom mégis csak a
m i kezünkben van és ott is marad.* Én szeretném, ha ez az
«eset nem történt volna meg, de azt mondjak, hogy megtör­
 6?

tént. Ez pedig, végtelenül sajnos. Mert hogy egyebet n e

említsek — utalok a közismert és megcáfolhatalan igaz-
ság ra: »minden erő és hatalom az Istené.* És ha mi va­
lamit sáfárkodás végett kapunk ebből az erőből és hatalom­
ból, azt kisajátítanunk a magunk gyarló személyére főbem
járó bűn.
Egészséges papi közszellem alatt értem azt* a kívánatos-
állapotot, amikor testületi életünk a Szentlélek gyümölcseit
termi, amelyek „szeretet, öröm, békesség, béketürés, szíves­
ség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.“ Távol van tőlem,,
hogy a kolozsvári ref. theol. fakultás igen tiszteletre méltó
tanár tagjai közül bárkit is bántani akarnék és ha talán-
mégis érzékenységet sértek, előre is szives elnézést kérek,,
de lehetetlen elhallgatnom ezzel kapcsolatban azt a mélysé­
ges döbbenetét és fájdalmat, amellyel a papság jó része;
fogadta volt azt a bizonyos „ N y ilatk o zato t a K ultsár
ügyben dr. Kecskeméthy Istvánnal szemben, akihez külön­
ben is túlnyomó részünket az őszinte tanitványi hála köte­
lékei fűznek. Nem azt néztük, hogy kinek van igaza, hanem
csak azt láttuk, hogy kirobbant valami, aminek nem lett
volna szabad kirobbania, sőt egyenesen meg kellett volna
akadályozni és nyilvánosságra jutott valami, amit keblileg:
kellett volna elintézni.
Ezeket a kívánatos állapotokat, amiket talán még sza­
porítani és fokozni is lehetne, csak az egészséges papi köz­
szellem hozhatja létre. S hogy ezt az egészséges papi köz­
szellemet egyedül a Szentlélek teremtheti meg mibennünk
és mi közöttünk, ez annyira természetes és magától érte­
tődő, hogy kérdés tárgyát sem képezheti. Úgy hogy kény­
telen vagyok, amig meg nem cáfoltatom, továbbra is fenn­
tartani azt a korábban tett és az „unitárizmus“ vádjával
megbélyegzett kijelentésemet, hogy „az egészséges papi köz-
szellem Isten lelke által ihletett.«
Ami pedig a második kérdést illeti: hol van a határa
a z egészségnek ? ezzel úgy hiszem, röviden végezhetünk*
 69

A z egészségnek a határa a betegség. S miképen az egész­

séges papi közszellem, úgy annak betegsége is, a Szentlé-
lekkel áll kapcsolatban* Miképen az egészséges papi kqzszel-
Jem a Szentlélek produktuma, épen ú g y annak betegsége a
.Szentléleknélküliség következménye. A betegnek pedig ugye­
bár orvosra van szüksége. És hogy a mi egyetlen lehető
orvosunk Jézus, orvosságunk pedig az ige és imádság, ez
ásmét anyira természetes és magától értetődő, hogy sem
kérdés tárgyát, sem külön „programmpont“-ot nem képezhet.
Egységes papi közszellem ma nincs. Annak megterem­
tése lehetséges is és égetően szükséges is. A Lelkészegye­
sület épen ennek a szolgálatában kíván állni. De nem úgy,
:hogy osztályozzon „alkalmasak“ és „nem alkalmasak“ külömb-
séget tegyen „kiválasztottak“ és „elvettettek* szerint (ezt bíz­
zuk csak alázatosan és gyermeki odaadással a jó Istenre), ha­
nem úgy, hogy testvéri szeretettel, a testvéri s z í v össze-
dobbanásának vonzó erejével „alkalmas“-sá tegyen minden­
kit, a kiválasztásnak még a gondolatát is távol tartva ma­
gától, hogy Isten kegyelméből „egy is közülünk el ne
vesszen“. D. E.

A református nőszövetség.
Mint mindennel, ezzel is egy kicsit furcsán állunk. Van és még
sincs. Hallunk megmozdulásokról, áldott összejövetelekről, áldásos műn-
Másságokról és sok hasonló jókról, de ezek dacára igen messze állunk
attól, hogy még komolyan merjünk beszélni a református nőszövetségről.
Nem akarok túlzásba esni, de — ha vannak is komoly megmoz­
dulások itt-ott — végtelen hagy az olyan egyházközségeknek a száma
•ahol meg alüszik az ügy, vagy ami van, az minden egyéb, csak re­
formátus nőszövetség nem. Én ügyánis nem tártom annak, illetve érré
a névre érdemesnek azokat áZ alkalmi alakulatokat, amelyeket a szük­
ségből élőrángatott külső kigondolások szültek. AZ ilyenek nem tartós,
\komoly alakulatok, mert múló közszükségletek kielégítése,Aiu vágyak,
csak id e^ö rálg ’fZoJgálhátnak alapul társadalmi
mfegteb^dSásbkiiíSit, fáfíSfii mint tatfős "ftmáajméhti^ökiN^ épiMíi.
métn ieííéf.'
70

Pedig a kivitelnél igen sok esetben ép ezek a motívumok érvé*-

nyesültek az evangéliumi alap rovására. Az ilyenek aztán nem "hasz­
nára, hanem ártalmára vannak az eszmének, mert minden megbukott,,
névleges alakulat az amúgy is nagyfokú közönyösségnek, mozdulat­
lanságnak válik, melegágyává.
Református újszövetséget alakitani nem olyan könnyű dolog,,
mint első pillanatban látszik. Nagy hibának tartóm, — bár szigorúan-
nem viteteit keresztül, — hogy m ár a kezdet kezdetén terminus volt
kitűzve a megalakulásra. Belmissziói, lelki munkát nem lehet termi­
nusra, előírásra végezni. A léleknek kell megtalálja az utat a telkek­
hez, és mihelyt az meglesz, minden meg lesz, még a református nő­
szövetség is.
Addig valami helyi hiány elenyé^zletésére, egy-két előadásra, sze-
retetvendégségre, tea-estélyre, mulatságra stb. össze lehet hozni kisebb-
nagyobb mérvben a nőket, fényes anyagi sikereket is ellehet érni, de-
de az még nem református nőszövetség. Még akkor sem, ha megala­
kult, ha az egyházközség valamennyi' hői tagja beiratkozott és az első
évi tagsági dijat befizette, mivel már az első pillanatban magában
hordja a bomlás csiráit. Komoly evangéliumi munka nélkül hamarosan
a csalódás martalékává válik:
Falusi népünkben kelleténél nagyobbfoku a bizalmatlanság és-
közönyösség mindennel, de legfőképpen a lelki mozgalmakkal szemben.
Még ott is' világi számítást, önző, anyagi célt szimatol, ahol ilyen,
nincsen. Fokozott mértékben, halljuk, ezt a nőszövetséggel kapcsolatban,
is. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a papság irtózik a munkától és­
kerüli a lehetőségeket. Népi látja azokat a lelki, értékeket, amelyek épen
a ref. nőszövetség utján állíthatók az egyház szolgálatába. Nem itt
volt a hiba, hanem ott, hogy a legtöbb nem találta meg az oda ve­
zető helyes utát s ezért, a sok eredménytelen kísérletezés meg tartal­
matlan alakulat.
Csak Öntudatos, kálvinista nő tud jó ref. nőszövetségi tag lenni,
mert csak az ilyen érzi ez elköteleztetését. Mivé! kevés ma az ilyen
még ott is, ahol a helyes utón alakult meg, nem számlálja tagjai közé
a gyülekezet összes nőit, hanem igen sokszor szembe találja magát a,
többséggel, sőt még tagjai sorában is akadnak, akik nem munkásai,
hanem inkább bomlasztó elemei, annak. Jobb ügyhöz, méltóan hasz­
nálnak fel minden nekik nent tetsző momentumot, hogy titokban za*;;
várt csináljanak.
„Mivei Így áll a Helyzet jelenleg, a. faliisi wef. nőszövetség^ie^M^i
tőleg, nagyon csodálkozom/hogy az igazgatótanács ezek-Mtjáp^pfájp.
összehozni á szeretelház kibővítésére szükségeltető egyik mÜMÓM b&^
 75=.

referálta s alább következő határozati-javaslatát a tanács, indokainál

fogva, teljes egyhangúsággal határozattá em elte:
1. Az erdővidéki református egyházmegye tanácsa szükségesnek
és üdvösnek tartja anyaszentegyhózunk érdekében az egyházi alkal­
mazottaknak egyesületbe való tömörülését; ennélfogva óhajtja az 1923;
évben tartott egyházkerületi közgyűlés 70 jkvi sz. határozatának meg­
változtatását.
2. Óhajtja, hogy nevezett határozatot megsemmisítő uj kerületi
közgyűlési határozatban kifejezetten respektáltassék az egyházi alkal­
mazottak azon állampolgári joga, hogy egyesületbe tömörülhessenek.^
Mondassák ki e közgyűlési határozatban az is, hogy az egyházi alkal­
mazottak egyesületei az egyházi hatóság által csak akkor oszlattathat-
nak fel, ha jogerős bírósági Ítéletben állapíttatott meg, hogy alapszá-
bályellenesen működnek és igy működésük káros az Anyaszentegy-
házra nézve.
3. Az erdővidéki ref. egyházmegye tanácsa azonban a hivatalos
lap 1928 márc. 9-iki számában közölt szövetség alapszabálytervezetét
és munkaprogrammjának alapjául szolgáló elvi határozatokat, súlyos
elvi és gyakorlati szempontokból folyó aggodalmai miatt, nem tartja-
alkalmasnak a lekipásztoroknak^egyesületbe, vagy szövetségbe való
tömörítésére.
4. Óhajtja, hogy a kerületi közgyűlésnek az egyházi alkalma­
zottak egyesületbe való tömörülése kérdésében intenciónk szerint ho­
zott határozata után : hivassék össze a lelkészek kongresszusa. E kon­
gresszuson tárgyalási alapul terjesztessék elő az 1923-ban feloszlatott
R. L. E. alapszabálya. Ez alapszabályon az összehívott kongresszus,
amennyiben szükségesnek látja, eszközöljön módosításokat, javításokat
s tb .. . Ezt az egyetlen utat és módot látjuk célhoz vezetőnek az igazi*,
lelki egység és teljes harmónia megteremtésére, ami Anyaszentegyhá-
zunkra is, reánk lelkipásztorokra nézve is a legfontosabb és legkívá­
natosabb lenne.
E határozati javaslatot Erdővidék papsága egyhangúlag emelte
határozattá, azzal a hozzászólással, hogy az egész indoklás (8 oldal)
is szószerint jegyzőkönyvre vétessék és egyházi lapjainknak közlésre
megküldessék, mint amely teljes mértékben fedi az egyházmegye pap­
ságának ez ügyben kialakult véleményét. Az előadó azonban, tekintet*
telr árray hogy ez ügyben nagyon éles hírlapi polémia foly — nehogy
e ^aj^rozott á)láéfog^alés indokolása az ellentétek újbóli^ kiélezésével
akkr^ianul iá,lyt gördítsen a papság egy táborba; váló tömörü

'Ifik.
 76

II.
A gorgényi egyházmegye papságának állásfoglalása.
A gorgényi egyházmegye lelkészi értekezlete junius 7-én tár­
gyalta a Főhatóság rendelkezése alapján a »Lelkipásztorok Szövetségé­
nek« alapszabálytervezetét. Bár az egyházmegye lelkészi karának egy-
része az egyesület, a másik a szövetség táborába tartozik, az értekez­
let a legnagyobb egyetértésben, a szeretet jegyében folyt le. Csaknem
minden jelenlevő lelkész hozzászólása után az értekezlet a következő
{határozati javaslatot fogadta e l:
A gorgényi e. m. lelkészi értekezlete a Lelkipásztorok Szövetsé­
g én ek alapszabálytervezetét alkalmáshak találja tárgyalási alap elfoga­
dásául, küldessék ki egy bizottság mindkét részről (egyesület és szöv.)
dolgozza át a tervezetet — páráiéi ezzel a lelkészegyesület alapszabá­
lyát is tárgyalja. Az igy átdolgozott tervezet terjesztessék majd az
az összehívandó lelkész kongresszus elé. A kongresszus döntse eb
h o g y a lelkészek tömörülése a szövetség „vagy az egyesület jelszava
alatt jöjjön létre*
Minden hozzászólás egy-egy vallomás volt ; egy-egy viaskodó,
tusakodó léleknek a vágya közelebb jutni hozzá, aki a fő — a Krisztus.
III. Tudósító.

Kézdi határozat.
»A kézdi egyházmegye tanácsa kimondotta, hogy a 70—1923
■jkvi sz. kerületi közgyűlési határozat megváltoztatását szükségesnek
és megengedhetőnek tartja. Ezután nyomban azt is kimondotta, hogy
nem kell semmiféle formában sem szövetség, sem egyesület, hanem
«óhajtandónak tartja az egyházi lelkészi értekezletek kiépítését.
Akadt olyan hang is, mely szívesen látna égy olyan szövetséget,
vagy egyesületei, melynek mindenik lelkész lelkiismereti kényszer nél­
kül tagja lehetne s mely hang szerint a két határozat ellent mond
egymásnak, tehát nem fér össze. A tanács azonban úgy vélekedett,
'hogy összefér. Akkor bizonyosan összefér!!?« Tudósító.
* Hegyi András lelkésztest vérűnk később beküldött tudósítása a-gorgényi hatá­
rozatot még kiegészíti ezzel ; »Kívánatosnak és szükségesnek, tartja az értekezlet, hogy
amennyiben a kérdést pillanatnyilag a lelkészi kar közmegelégedésével közbékességre
megoldani nem lehetne: vagy; magasabb közegyháZi és egyházpolitikai szempontoké
m iatt a szeryezkedósről le kellene mondani, minden egyházmegye lelkészi kara érte-
kezIötV föímábkn kezdje ef és gyakorolja á Szövetség' alapszabályai szerint egyfelől'
-önmissziójá^ ebből ^ülekezetirmiáSzióji^c^ Egy koHógam, ¿klnektöt-
<éneje?«nó,^^4u^9^i4shak e,pőatját ^egpiitattam^i agg4iyái^k,adott kifejezést
nérif azt któijakiéve^jéa á isófolr öéloZhi, hogy há a Sző vétség elbukik,' akkor áz E gyé?"
sülét Qsb kelhessen éietreSfct^Én^azbnbhn ^égnytígtl^támp h d ^ ;M % tá < ^ ^ a ^ n £ iá k i isü'
egyesek, akik igy gondolkoznak, felelős egyházi tényezők ezt semmiképen meg nem
lehetik. Én hiszem is, hogy nem fogják megtenni, SzerV-
 IR O D A L O M .

Humoros esetek.
I r t a : Donáth László, harasztkereki rel. lelkész. Kiadta »Minerva irodalmi és nyomdai?
müintézet R.-T.c Kolozsváron' 1928 év. Ara 120 le i

Papi ember irodalmi terméke mai napság nehezen nyer számot,

tevő olvasó közönséget Az ilyen irók vagy szenzációs dolgot kell pro*
dukáljanak vagy nagy reklámot csapniok. Ha úgy gondolják: »a jó*
bornak nem kell cégér«, — csalatkoznak. Donáth László pedig úgy
gondolta, hogy útnak ereszti a »Humoros esetek« cimü beszélyeit s--
azok önmaguk vívják ki kapandóságukat. — Kézhez kapván én is,,
végig olvastam az »esetek«-ef. Alig tudtam kiválasztani az értékeseb*
beket és hangulatosabbakat, annyi eredetiséggel, s finom humorral
vannak megirva. Az iró egyszerre lelkűnkhöz férkőzik s annak busább,
árnyalatára is derűt tud vetíteni lelke derűjéből. A falusi élet apró-
cseprő dolgaival; a falusi ember furfangos eszejárásával, tempózása­
ival ; a legénység virtuskodásaivál; a falusi pap mások jóakaratára
Utalt gazdálkodási viszonyaival; a falusi bíróság ötletes ítélkezésével r
a család változatos élményeivel, — mind-mind olyan élethűen vannak
föltárva mintha a szereplő alakok egyszerűen muiattatásunkra szólná­
nak és cselekednének.
Sokunk elég furcsaságot ellesünk népűnk életéből, de azokat
megrögziteni nem tudjuk. Ahoz éles megfigyelés mellett: művészi meg­
testesítő képesség kell. Donáth Lászlóban ez, úgy látszik, meg van..
Stílusosan, derülten, visszatükröztetően irja meg az emberek jéllemraj-
zait és feltűnést keltő cselekedeteit. Nem fejteget föl ismeretien esemé-
ményeket, nem rajzol szokatlan típusokat Minyabá-féle alakokban sem,,
s mégis minden mondatot s kifejezést gondosan megválogató előadá­
sával felcsigázza az olvasó érdeklődését. Látván a mozgó, csinos ké­
peket, felkiálthatunk : »épen ilyenek a mi embereink is !« . . .
Mind a 16 elbeszélésen végig vonul az iró élénk humora s csillog-
villog eléggé, de az utolsó darabnál -»tövig égő gyertyánál«, mintha,
átsimulna egészen más hangulatba, midőn egy ártatlanul szenvedő
asszony lelki állapotát festi, kit vagyonszomjas férje durva kitöréseivel,
annyit gyötör. — Ezt tartom a kötet legértékesebb darabjának. Meg­
rázó szavakat ad az előbb dacos később megtört férj szájába. Hozzá
küldött apró gyermekeit észbomlással keresi a mezei utakon, midőn a
»haragvó Isten villámkorbácsával csapkodott s ütése alatt reszketett a
föld,« Megszólal az Istennel is perein? kész emberben az önvád-
 78

»Miért kellett néki földre éhezni ?! Hisz a magáéból emberséggel élhet.

Azt a szegényasszonyt is milyen ártatlanul gyötörte! . . . Jajongva
kiáltozta gyermekei nevét: Pista, kicsi Katicza! Oh ártatlan gyer­
mekeim !
Vallásos estélyeken felhasználható úgy ez, mint a »Gedő Sári
¿három kérője.« Utóbbi nem a legények virtuskodásáért, hanem a papi
kepe pontos beszolgáltatására ösztönző szép gyülekezeti szokás illuszt­
rálásáról. »Üzenet a bagosi papnak cimü« darabnál, Minyabá papi
•érdek támogató szereplésében rá lehet mutatni a fitoktatott nagylelkű­
ségre, melynek egyéni önzés rendesen a rugója.
Általában mind értékes darabok a Donáth elbeszélései. Nincs
bennük semmi divatos érzékies vonás. Bombasztokat nem halmoz
fel, egyszerű s találó népies kifejezésekkel igyekszik az olvasó figyel­
mét lekötni.
Szeretettel ajánlom paptársaimnak különösen a könyv megszer­
zését. Nem is tudtam eddig, hogy Csektne Ferenc kartársunkak fejére
nőhet a humoros vetélytárs. Hejh, az a marosi traktus és a görgényi
hogy összefogtak a tiszta népies irodalmi szellem megmentésére I
Mester János.

K Ü L Ö N F E L E K.
Értesítés, a., Előfizetési dijak
tömegesen — a kongruából tör­
tént levonással — az e. m. pénz-
tárnok aai utján a köv. egyház­
megyékből folytak b e : nagy-
enyedi, nagysajói, sepsi, szilágyi,
széki, görgényi, kézdi, nagysze­
beni, dési, nagyszalontai, kü-
küllői, gyulafehérvári, udvarhelyi,
bekecsaljai és érmelléki e. m.
Sokan jelentkeztek azonban e
tömeges pénzbeküldés után is
és van több olyan egyházmegye,
ahonnan előf. dij egyáltalában
nem folyt be. Kérem azért sze­
retettel azokat, akiket illet, szí­
veskedjenek előf. dij beküldésé­
iről gondoskodni vagy pedig be­
leegyezni, hogy a dij a II. évne-
gyedi államsegélyből az e. m.
pénztárnok aai által levonható
legyen. Az egyházmegyénkénti
kimutatást e hó második felében
az e. m. pénztárnok aai cimére
meg fogom küldeni.
b., Lapunk megrendelése két­
féle módon történt, közvetlenül
és közvetve. Voltak — és ez a túl­
nyomó nagy többség, akik saját
maguk jelentkeztek, de voltak
olyanok is akiket mások jelen­
tettek be. Miután ezek közül az
utóbbiak közül már kettő olyan
akadt, aki — valószinüleg azért
mert a lapot nem rendelte meg
— nem is fogadta el, ill. vissza­

küldte, szeretettel kérési, ha még
esetleg van olyan lelkésztestvé­
rünk, aki igy gondolkozik, szí­
veskedjék mielőbb értesíteni, hogy
az expediálás beszüntetése felől
intézkedhessen!.
c., Lapunk előző számaiból
nagyobb mennyiség áll még ren­
delkezésemre. Amennyiben talán
az előfizetők egyik-másik lappél­
dánya nem érkezett volna meg
és utánpótlásra lenne szükség;
szíveskedjenek értesíteni és. a
szükségelt számot készséggel
megküldöm.
Kolozsvári egyházmegyénkben
június 4—8 napjain esperesi vi-
zifáció tartatott. Vizsgálat alá
kerültek: Szamosfalva, Pata,
Györgyfalva. Ajtón, Válaszút;
Borsa, Bonchida, Visa, Mezősza­
va egyházközségek. Máthé Sán­
dor esperes, Adorjáni István" fő­
jegyző, Kertész Márton számvevő
nagy lelkiismeretességgel vizsgál­
ták meg az egyházközségek hit­
életét, egyházi- és iskolai-, szel­
lemi- és anyagi ügyeit; keresz­
tyéni bölcsességgel és tapintattal
igyekeztek az itt ott felmerült
vitás eseteket, sőt néhol súlyos
sérelmeket elintézni, orvosolni,
ami Istennek hála sikerült is
nekik. Az egyházközségekre nézve
valósággal ünneppé tették meg­
jelenésük napját azzal, hogy min­
denütt templomba gyüjtették a
híveket Isten tiszteletére s nem­
csak ékesszólással, hanem lélek­
kel teljesen hirdették az életszülő-,
megtartó- és üdvözitő igét és
79
buzgó imádság szárnyain emel­
ték a kegyes lelkeket az élő, erős
Istenhez, a mindenható Atyához.
Nagyjelentőségű ténye volt e vi-
zitációnak az is, hogy a Vizsgá­
lóbizottsággal mindenütt vele volt
Dr. Imre Lajos theol professor,
egyházmegyei és kerületi bel-
missziói előadó is, aki áldásos
biblia-órákat tartott a gyermekek
és ifjak számára a templomban
addig, mig a bizottság & hivata­
los vizsgálatot tartotta presbiteri
gyűlés keretében. De nemcsak
annak tulajdonitok jelentőséget,
hogy a gyülekezetek kicsinyeivel
és ifjaival való lelki foglalkozá­
sával indítást és lendületet adott,
támogatást nyújtott nekünk, ha­
nem annak is, hogy áldásos esz­
mecserét folytatott velünk lelki,
bibliai, egyházi problémák felett,
hogy komoly szó esett köztünk
az üdvélet kérdéseiről.
A gyülekezetek nagy örömmel
fogadták a vizitációt, de különö­
sen kiemelendő a visai gyüleke­
zet, amely szives látásának, ör­
vendezésének, tiszteletének kül­
sőleg is oly gyönyörű kifejezését
adta, hogy azt hiszem a bizott­
ság tagjai mindig boldog érzéssel
gondolnak a kedves visaiakra.
Ott volt a templomban a gyüle­
kezet apraja és nagyja, örege és
ifja mind, zsúfolt templomban
zendült meg Isten igéje Imre
Lajos ajakán, hirdetvén, hogy
Krisztusnál van a szabadulásra
és gyógyulásra való erő, igen
bizonyos segítség. Az ifjúság is
80
annyira fellelkesült, hogy este 7
órakor másodszor is teljes szám­
ban összegyűlt a templomban és
kérte belmissziói előadó testvé­
rünket, hogy szíveskedjék még-
egyszer szólni hozzájuk.
Máthé Sándor esperes ama
kérdésemre, hogy milyen impres-
sióval tér otthonába vissza a
fáradtságos munka és ut után
— örömének, megelégedésének
adott kifejezést a gyülekezetek­
ben tapasztaltak felett s 1—2
szomorú esettől eltekintve, min­
denütt komoly lelki, egyházépitő
munka folyik. Istené legyen a
hála és dicsőség, rajtunk pedig
maradjon kegyelme s legyen ve­
lünk segedelme mindvégig.
M -é E—k.
A désí egyházmegye junius
hő 12-én tartott közgyűlésén fog­
lalkozott a Lelkészegyesület kér­
désével lapunk 3-ik számában
közölt javaslat alapján. A javas­
lat 1. és 2. pontját elfogadva a
з. és 4. pontokra nézve úgy ha­
tározott, hogy hivassék össze egy
az összes egyházmegyék képvi­
seletéből álló értekezlet amely
aztán döntsön a felett, hogy az
и. n. egyesületi, vagy szövetségi
alapon szereztessék a lelkipász­
tori kar.
A tisztujitás rendjén Nagy Jó­
zsef tb. esperesnek és egyh. kér.
képviselőnek, Kovács László es­
peresnek, Dr. Mezey Mihály fő­
jegyzőnek, Dr, Vágó Károly szám­
vevőnek választattak meg.
S z e r k e s z tő i ü z e n e te k i
M. K. Kérésére« hogy az összes ref.
tanítókhoz körlevelet küldjék, megkér­
dezvén benne, hogy nem lennének*e haj­
Kön ynyomda R.-T. Odorheiu 656—1928
landók a »Református Lelkészek Lapját«?*
a tanítóság lapjának is elfogadni« — vá­
laszom a következő: Ha üzleti szem-'
pontból tekinteném a lapot, bizonyára
kapva kapnék ajánlatán. Miután azonban»
nem abból a szempontból nézem, kény­
telen vagyok ilyen alakban a kérést
elejteni. Lapunk kifejezetten »a lelkészt
kar minden irányú érdekeinek képvise­
letéért« indult még és egyik határozott
célkitűzése evégből a Lelkészegyesület
életre keltése. Utunk tehát meg van
szabva, céljaink ki vannak tűzve. Ézeket
más célokkal összeelegyiteni — legalább­
is most, a kezdet kezdetén — nem tar­
tom helyesnek. És hogy én forduljak a
tanítósághoz, ezt már csak azért sem>
tenném, mert még a látszatát is kerülni
akarom annak, mintha mi pártot akar*
nánk csinálni magunknak az egyházban-
Á tanítóságnak meg vannak a maga hi­
vatott és hivatalos képviselői. Nekik
kell kezükbe venni a dolgot. Hogy »a
tanítóság nem képes magában ily iránya
lapot kiadni« — én azt nem hiszem.
Képes, csak akarnia .kell. Amennyiben*
azonban a tanítóság arra hivatott veze­
tői hozzáfognának és tényleg súlyos ne­
hézségekkel találnák magakát szemben,,
én készséggel felajánlom testvéri segít­
ségemet a nehézségek leküzdésére. Ke­
ressenek fel bizalommal a lap kiadása,,
kalkuláció, élői. díj, nyomda stb. kérdé­
sében és ha egyébbel nem, legalább*
tanácsadással, irányítással és utasítással
szívesen szolgálok. S zív . üdvözlet.
S. E. A tengerentúlról küldött buz­
dító soraidat és jókívánságaidat hálásan*
köszönöm Jóleső érzéssel olvastam leve­
ledből, hogy világosan áll Előtted is a.
mi jó szándékunk és utunkat Te is he­
lyesnek tartod. Mi haladni is kívánunk
— ha a jó Isten is úgy akarja — to­
vább ezen az utón. Nem akarunk »cso-
dádoktorkodni«. Nem akarunk »a modern,
egyházi mozgalmak menetrendje szerint«?
haladni. Hanem megmaradva a magunk
szerény egyszerűségűnkben, mindössze
csak a Lelkészegyesületet szeretnék élet-
rekelteni és annak kebelében — imád­
kozni és dolgozni az egészséges papi köz-
szellemért. Istennek gazdag áldását ké­
rem küzdelmeid és munkáid sikerére, a-
Független Amerikai Magyar Református,
Egyházra, annak lelkészeire és híveire«.
Szeretettel üdv.
 Cenzúrát: Prefectura, Odciheiu.
E928 iulius 15. 6. szám

REFORMÁTUS

Megjelenik : h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség é s k iadóh ivatal:

Előfizetési dij : Ponimbeni-M icl-Kisgalam bfalva.
épéfez évre 24G léd, fél é v fé 12ÍÓ léu. Júd. Odórheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si Endrei

:m és jezsuitizmus.“
Ahögyah ez a két fogalom egymás mellé került, ha­
sonló módón össze léhétné kapcsolni más á személyiségét
megfojtó és árinfk halálát jelentő fogálmákat is. Nem, M
jezsuiták fegyelme nem kell. Az á fegyelem á lélek még-
nyomóritásá és elsorvasztása.
Minden fegyelem értékét az a szellemi légkör határozza
még, amelyből táplálkozik. Az evangélium és a jézsuitiz-
mus szelleme között pedig áthidalhatatlan szakadék van.
Az evangéliumi fegyelmezés nem kívülről ható zsarnokság
és erőszak alkalmazása* hanem á lélek mélyéből fakadó
önátadás ereje kéll Tegyen. Az evangéliumi fegyelem lelke
„az az in d u lat. . í . mely volt a Krisztus Jézusban* ez az
indulat elsősorban pedig nem mást akar fegyelmezni, hanem
önmagát.
Érdekes megfigyelni, hogy milyen mentalitás hangsú­
lyozza a kényszerítő és büntető sanktiős fegyelmezés — mért
hiszen mi mást jelentene: ¿az alázatos engedelmesség az
egyház törvényes rendjével szemben volt vágy tényleges
igazságunk birtokában is“ . tüzen-vizén váló szükséges­
ségét. Az evangélium ügyének semmivé! sem lehet jobban
ártani* mi-nthá az AnyászerítégyMzban 4 kaszárnya széllé­
82

mét akamok meghonosítani. Az Ahyaszenfegyháznák rmot

jogilag is szerzett hatalomnak létérdeke a fegyelem jogának
gyakorlása, de nem a tényleges igazsággal szemben, mert
az igazság mindenkor igazság bárki is mondja, hanem a
Sátán hatalmának megtörésére.
Kit! és miért éá hogyan kell fegyelmezni ? Természete­
sen mindenek előtt a lelkipásztort, mert ő az „egyház tör­
vényes rendjével szemben elsőrban kötelezett.*
AZ egyház törvényes rendje végeredményében az Isten
akaratának reális életszerve kellene legyen. Az Isteni kije­
lentés törvényei azonban nem anyagi törvények, hanem
szellemerkölcsiek. „Midőn az Isteni akarat embereken való­
sul meg, a módnak is amint az megvalósul, az anyagvilág­
ban észlelt jelenségektől eltérőnek kell lenni, vagyis szaba­
don, az emberi öntudat, értelem és önelhatározás tényei
által.“ „Isten „és éri$er ugyanis végtelenül különböznek
egymástól.* Az isteni akaráfhák az egyház törvényes rendje
csak letéteményese és képviselője és énnél fogva a meghó­
dolás nem embereknek, hanem Istennek szók Ámde, hogy az
isteni akarat jogirenddé váljék (mert az egyház törvényes
rendje ezt jelenti), hogy az Isten „közvetlenül'anyagi kény­
szer és uralom által kormányozza a világot meg nem való­
sítható és épen ezért veszedelmet rejt magában**
(Kosutány I. Egyházjog 61. o.)
A potestás jurisdictionis (potestas clavium) az Egyház­
nak elvitathatatlan lényeges eleme, mert az Egyház a maga
akaratát a tekintély aktusa által, kényszerítéssel is kötelezővé
teheti, de ez a kényszerítés nem állhat erőszak alkalmazá­
sában, hanem csupán lelki (értelmi, erkölcsi) hatásban, mint­
hogy az egyházi hatalom rendeltetése „nem az uralkodás,
hanem a szolgálat és kötelesség.“
Azonban az Egyház akarata, mert kijelelt és jogi vi­
szonylatba került embereken keresztül jut kifejezésre, nem
következés hogy mindenkor pontosan az isteni akarat is
egyszersmind a m agatelj ességében. A mi református hitünk-
 83

mek éppen abban rejlik örök igénye, hogy az egyház ;csah-

fiatatlanságát elvetve az egyéni benső bizonyosság erejére
támaszkodik.
A jezsuita fegyelem a látható társaság (a tridenti zsinat
^meghatározása az egyházról) céljaira irányul és azt szol*
gálja, ami fegyelmezésünk a Krisztus üdvözítő tudományá­
nak szétsugárzó hatalm a. Vájjon kényszerítő és büntető
fegyelmezéssel jobban elősegítjük a lélek vallásos vágyó­
dásainak kielégülését és kielégítését ? Eltekintve sók minden
más nehézségtől, nem biztosabb ut az egymás hite által
való felbuzdulás segítsége?
„Baráti szeretet “-re appelalni paranccsal, sehogy sem
egyeztethető össze az evangélium tanításával. A baráti sze­
retetnek nemcsak földrajzi és nexusi feltételei vannak, hanem
elsősorban lelküleii.
Miért kell fegyelmezni a lelkipásztort? „egyéni
szertelenségéért“ vagy „a csak azért sem“-ért ? Mindkét
kifogás magától megszűnik ott, a hol az egyház törvényes
rendjén az evangélium ize érzik, de annál izzóbb lesz a
parázs, minél jobban fujtatunk.
A papság szervezkedésének vitájából csillant elő az a
tendentia, ami ezt a nehány megvilágositó gondolatot ki­
váltotta. Bizonyos, hogy „közszellemet célkitüzéssekkel kell
kialakita*-ni. Nekünk mindnyájunknak van, kell legyen egy
közös program unk: az Ur Jézus Krisztus.
Vele keressük egymást és akkor megtaláljuk egym ást!
Dr. Hezey Mihály.

Gondolatok a ref. liturgia megújítása és

egységesítésének tervezete felett.
A református liturgia megujitása és egységesítése bizottsági mun­
kálat alatt állván, e bizottság nevében ilyen- kijelentés történt: >Szó
sem fér ahöz, hogy a liturgiának egységesnek kell lenni s hqgy az
tartozik az egyházi élet azon cselekményei-közé, melyek az egyéni
 felfogásnak vagy fejlődésnek a szabadságát élvezhetnék. Ezt nem ö n ­
kény és nem egyházi határozat, hanem a kultusz benső törvényed
állapították meg s ugyancsak a kultuszi élet örök törvényei követelik.«
(Ref. Szemle 1928 évi 2. sz.)
E sokat mondó kijelentés ébresztett bennem gondolátokat s kész­
tetett áttá, hogy a liturgia tílégiijitásának és egységesítésének aktuális
kérdéséhez hoZzé szólják. Bénnéih áz á sajátságos gondolat támadt
é rhégéllapitásfa, hogy á liturgia fegységesitésé kedvéért egészen a
formák keretéi közé lenne szorítva a ref; kultuszt végző lelkész egyénr
szabad gondolkozása, egyéni érzülete.
Régi tapasztalat, hogy mindéti kálvinista lelkész külön egyéniség
a szószéken. S ez adta még eddig á kálvinista istentiszteletnek azt a
bizonyos sajátságos jellegét, amit lehet kritizálni ugyan, de el kel
ikftenű vönZó hálását Sók tekintetben.
A kálvinista lelkész prédikálván csak a Krisztust, igyekezett
örökszép eszméivel egyéni fölfogásán és érzületén áj megkapni s meg­
nyerni hallgatói lelkét. Úgy adott hitbeli felfogásának, meggyőződésé­
nek nyilvános, kifejezést amiként theologiai élSkéSzűitsége, későbbi
tanulmányai és ááját érZüléténél fogva és árrá ké^és Volt. Minden
éSétré olyan szabadsággal, amely a formákhoz és lényeghez való'
íagáSzkódás mellett is, sZigoru dogmák általi megkötöttséget nemigen
tűrt. Ha Szigorúan adott formákhoz kell ragaszkodnia, ha dogmatikus
felfogásokból csak azokat hangoztathatja, melyeket mások részére egy
könyvben előírtak, — elvész benne rendre az egyéni gondolkozás, áz
egyéni érzület s rideg gépezetté válik, á ki mond . . . mond, hirdet,
deklámál, dé nem hévül saját meggyőződésének igazságáért és nem»
szárnyalhat eszményi magaslatokig á leiké.
Egy kálvinista igéhirdető lelki hevét, egyéni gondolkozásának sza­
bad szárnyalását, kötött formákkal nem volna szabad megbénítani, A
tervezett Agenda formái, kötött alkatrészei az uj istentiszteletnek,-mintha
ezt céloznák az egységesítés szükségességéért.
Mi úgy gondoljuk, hogy sem előfohásznáJ, sem bünvalló imánál
és feloldásnál, nincs szükség kötött alkatrészekre másként csak mint»
jelleggel Hogy is lehetne megszabni milyen legyen ‘ imánk szelleme s
a magunk íéikének töredelmé mikor áhítatra s töredeíémré ákárunk
indítani másokat ? M. istentiszteleteknél sórréndi eloirásá kötött és kö­
tetlen alkatrészeknek, olyan uniformizálás tenne, ami a római kalho-
likus iStentiáZtetetéRhe2 vinne elég közel; Az istentisztelet legfőbb
részét, az Igehirdetést, beleszintelenitené az előírásos és szertartásos
többi formái részékbe. Az istentiszteleteket hogyha hatá$ukban»mé-
lyiténi kívánjuk, -*»• hisz ez a legfőbb cél, — akkor óvakodjunk bősz-
 szabbitásuktól, úgy mint ejszintelenitésüktőL 12 sorrend szám alá fog­
lalt istentiszteleti cselekmények a hallgatóság' ügyeimét annyira kimen­
tenék, hogy vonzókká soha sem lehetnének s igy célt nem érnénk.
Aztán épen »bünvalló ints és feloldás* cimü uj alkatrészei msgá-
■val hoznák azt, hogy ez csak fölszentelt lelkész ajkairól hangoznék
mindenkor. így egyszerre vége lenne annak a gyakorlati s eddig tör­
vényben sem tiltott szokásnak, hogy lelkész akadályoztatása esetén
'(és mennyi eset van ilyen! ..) a gyülekezet kántora végezheti az isten­
tiszteletet. Az a kántor, aki legtöbb helyen csak szerződéses köte­
lékkel kapcsolódik egyházához, s akinek az uj liturgiái intézkedés
még az istentiszteleti éneklés önálló vezetését is kiveszi kezéből és a
lelkész feladatai közé sorozza az ének kidiktálását.
Közönséges vasárnapi istentiszteleteknél és egy niegküldnbiizteteU
hétköznapi istentiszteletnél is, miért kell az Un imátságot, bünvalló
imát a hívekkel fennhangon mondatni ? — s miért kell a bűn alóli
nyilvános feloldást gyakorlatba hozni ezen istentiszteleteknél is ? Köze­
ledik talán a református egyház ahoz a katholikus dogmához, a mi
ellen négyszáz éven át protestált.? Jó lenne nem kísérletezni vele. ad-
dig, amig a kálvinista hívők lelke egészen át nem alakul és ál nem
mélyül ilyen hitelvek befogadására. Isten előtt bűnéről vallást tenni és
a kegyelem ígéretéről bizonyosságot szerezni szüntelen szükséges, —
tudjuk, a kálvinista híveknek is, — de a szabad szellemű kálvinisták»
mégis irtóznak hétről-hétre bűneikről nyilvánoson vallomást tenni s
épen társaságosan.
A vasárnapi istentiszteleteken falun ott vannak a gyermekek is.
Még túdatukban sincs, hogy bűnt cselekedtek, noha nem bünnélkül
valók, ezek sem. Az együttes és hangos btinvallomás vájjon nem
eshetik-e e komolyság rovására ?
Gyülekezetemben urvacsoraosztásnál a három kérdésre adott
feleletet néhány öreg ember hangosan adta a többiek csodálkozására.
Elhaltak és ma mindenki <csak csendesen suttogja, de hiszik, hogy
Istenhez jut igy ¡is a töredelmes lelkek fogadalma.
Milyen nehéz lesz, falun — városon, — felhagyott szokásokai
föieleveniteni!
»Szó sem fér ahoz« mondjuk mi is, hogy a liturgia megújítására
é s egységesítésére szükség van. Nem lehet »a hány ház, annyi szo­
kás« — szerint a hitéletet hagyni. Csak az ujitásnál és egységesítésnél
szükség, hogy a bizottság, rendkívüli körültekintéssel és az erőázako-
lás kizárásával járjon el. Máskülönben falusi templomaink még jobban
megüresednek. Igazolva lesz, hogy eddig sem a sokat ócsárolt kálvi­
nista igehirdetésben volt a báj, hanem a romlott korszellemben.
Mester János.
 86

Arany középút
A zsinati pótválasztásokra kitűzött idő után egy pár nappal beál-
üt hozzám egy ^barátom és azt kérdi: »te megvan nálad a pótválasz­
tásokat elrendelő Szemle ?«
— Minek az? kérdem tőié csodálkozva.
— Hát, tudod, a választásokat megcsináltuk a múlt vasárnap a*
rendelet szerint, most még csak a neveket kell beleírnom a jegyző­
könyvbe, mert nekem ez a szám nem érkezett meg;«
Ilyen formán állunk a zsinat presbiteri elvvel majdnem mindenütt..
Természetes, hogy a burkolt hierarchiára való törekvés első jelszava*
mindig a zsinat presbiteri alkotmány.
A jelenlegi egyházalkotmányunk, amint püspökünk még egyh.
kér. főjegyző korában kifejtette volt, alapjában szintén a presbitériumok;
kezében van, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a világi vezetés adja.
a túlsúlyt benne. így volt lehetséges a Lelkészegyesület feloszlatás»
is. Ez természetes is a jelenlegi állápotok közt, mert ha az én egyhá­
zamnak egy patronusa van — ámbár tálán az én véleményem egyház-
alkotmányi stb. kérdésekben homlokegyenest ellenkező lenne áz övével*,
mégis rászavaznék az egyh. megyei képviselő választás alkalmával —
tiszteletem kifejezéséül. Ellenkező esetben beállana a bihari példa. M ár
pedig az erdélyi egyházak legnagyobb'részében ez a helyzet. Tovább,
menve, az egyházkerületi képviselők sem képviselik mindig az egyház-
megyei közgyűlések véleményét, hanem a tekintélynek kijáró tiszte­
letnek a kifejezői.
Távol legyen tőlem, hogy bármely megérdemelt tekintélynek ne­
adnám meg az őt megillető tiszteletet, azonban ezt nem tudom egész­
séges állapotnak tekinteni. *
Természetesen nem. tanácsolom,, hogy lelkésztársaim akár a
gyülekezeti harmónia megbomlásával és korteskedéssel is tegyenek;
különbséget a tiszteletnyilvánitás és az egyház természetes, vérkerin*
gése, a vélemények képviseltetése között. Ellenben azt sem tanácsol­
hatom, hogy 18—20 véka búza kepe, vagy a patronusnak jó össze­
köttetései kedvéért az önálló véleményüket háttérbe szorítsák. Inkább*
felvetem a kérdést: nem lehetne-e intézményesen megoldani azt a
kérdést, hogy az egyház természetes vezetőségének a papságnak az,
akarata ténylegesen behasson az egyház vezetésébe ?; Ismétlem nem.
bolsevista izü kortesbeszédekkel, nem is a papok egyesületének —
legyen a cime bármi is .— vető jogával hanem a tisztelet és egyház-
kormányzat különválasztásával.
El tudnék pld. képzelni az egyházközségekre nézve égy zsinaté
 81

törvényt amely szerint : minden egyházközség köteles főgondnoki állást

szervezni, amely fögondnoki állás ugyanabban az egyházközségben
viseli világi képviselőséggel összeférhetetlen. Ezzel a tisztességnek elég
tétetett, akik pedig azonfelül alkalmasok az egyházkormáriyzatban való
részvételre, azokat más egyház választhatja meg világi képviselőjéül,
így maradna meg mindannyiunknak az őt megillető rész.
Benkő Kálmán.

Brassói Szeretetház.
1. Alapították a brassói egyházközség és a rikánbelőli 4 egyház­
megye 1918 nyarán, Tőkés Ernő akkori ref. pap kezdeményezésére
első sorban hadi árvák befogadására és azután a Brassóban tanulni
akaró vidéki ref. leányok otthonául.
2. Az intézeti épület és telek vételárának fele a brassói egyház
és a hívek nagyarányú hozzájárulásán kívül, az egyházmegyékből be­
folyt adományokból és alapítványokból került ki, a másik fele pedig
•kölcsönből; melyet a kerület adott 16% os kamattal.
3. A hivatalos egyház a létesítéshez 10 ezer leuval járult hozzá,
a. fenntartáshoz azonban semmivel sem. (Volt idő, mikor egyenesen
halálra szánta.)
4. A befolyó internátusi és ellátási dijakból, továbbá adományok­
ból tartja fenn magát.
5. Első sorban ref. szülők árváit (pap, .tanító árvák, előnyben ré­
szesülnek), pap, tanár, tanító leányokat fogadja be a 4 rikánbelőli egy­
házmegye területéről (kedvezményekben is első sorban ezek részesül­
nek), azután ugyancsak innen más ref. szülők gyermekeit is és ameny-
nyiben hely még marad fenn, a többi egyházmegyék területéről is a
fennti sorrendben. Legvégül más vallásuakat is.
•6. Az 1927—28 isk. évben 74 növendék volt, kilo közül pap leány
volt 16, tanár, tanító leány 15. (Kolozs és Szilágy megyékből is.)
7. Az évi ellátási dij 11,000 leu volt.
8. Díjmentes volt 8 növendék, V* díjas 4, lU dijas 6, l[z dijas 8,
*U díjas 4. Tehát ingyenes és kedvezményes összesen 30.
.9. Csak 50 növendék elhelyezésére volna alkalmas az épületből
az intézet rendelkezésére álló rész, de összeszorulva a lehetőségig a
múlt évben is 74-et helyeztünk el. Az intézet megfelelő működését, be­
állítását és fejlődését nagy mértékben akadályozza az, hogy a ref. pol­
gári és keresk. leányiskolák is .az intézeti épületbe szorittattak be. (En­
nek lett a következménye egyebek közi az, hogy a polg. iskola nyil-
9a

vánossági jogot nem nyert.) Mér több ízben fordultunk á kerülethez

segélyért újabb építkezésekre, de ígéretnél egyebet nem kapjunk. Na­
gyon távol vagyunk a tűztök Puskás Kálmán, igtó.

Ez a rövid ismertetés egy levélben eszközölt interjú eredménye,

amelynek aktuálitást a kolozsvári Szeretetház kibővítésével kapcsola­
tos eszmecserék adnak. A kolozsvári Szeretetház kibővítéséről —r mi­
után a napi lapokból szerzett értesülésünk szerint erre von. az intéz­
kedések az lg. tanács részéről már meg is tétettek — pro vagy kontra
beszélni felesleges, mert céltalan. Ez azonban nem akadályozhat' meg
abban, hogy egy pár észrevételt ne tegyünk.
a) Egy szükebb körű társaságban közelebbről beszéd tárgyátké­
pezte a Szeretetház kibővítésének kérdése. És a társaság egyik tagja
kérdést intézett hozzám : Vájjon az Igazgatótanács nem lépte-e túl ha­
táskörét, amikor — az egyházkerületi közgyűlés felhatalmazása nélkül
— több milliós költségvetéssel intézkedett a Szeretetház kibővítése tár­
gyában ?! És hivatkozott az E. T.-re, ahol kifejezetten ki van mondva,
hogy az egyházkerület mindennemű költségeinek a fedezéséről a köz­
gyűlés gondoskodik. Az igazat megvallva — én erre a kérdésre nem
tudtam felelni és nem tudok kielégítő és megnyugtató feleletet adni ma
sem. Mert amig egyfélől tény, hogy pl. a szászvárosi Kun-kollégium
esetleges eladása felett való döntés joga csak úgy került az lg. tanács
hatáskörébe, hogy erre az egyházkerületi közgyűlés felhatalmazást adott
volt, másfelől tény az is, hogy pl. a kolozsvári Felsőbb leánynevelő
intézet építéséhez felhatalmazás nélkül, az egyházkerületi közgyűlés
utólagos jóváhagyásának (ami aztán meg is történt) reményében fo­
gott volt hozzá.
b) Nem képezheti vita tárgyát — különösen a mai viszonyok kö­
zött — a leányinternátusok nagy jelentősége. Ez azonban nem szabad,
hogy elerőtlenitse a Szeretetház eredeti intencióit. A Szeretetház első­
sorban az egyházi alkalmazottak leánygyermekeinek befogadására volt
és van hivatva. És ma mégis az a helyzet, hogy sok az olyan egyházi
alkalmazott, aki — a magas dijak miatt gyermeke számára nem
tudja igénybe venni és akinek több kedvezményt tud biztosítani pl. az
a brassói Szeretetház, mely nem részesül a központ részéről semmi
támogatásban, mint a kolozsvári, melyet úgy az egyházközségek, mint
az alkalmazottak évről-évre támogatnak. Rajtunk eddig sem múlt semmi
mozgalom, ha az mindjárt áldozatokat is követelt — és bizonyára nem
fog múlni ezután sem. Mi ha kell, megadjuk az 1000 leit a Szeretet­
ház javára most Is. Csak azt szeretnék, hogy ennek az áldozattételnek
nyilvánuljanak meg a gyümölcsei is. Hogy a nehéz anyagi viszonyok
 m

között élő egyházi alkalmazottak is tudják igénybe venni gyermekeik

számára a Szeretetházat.
c) Kívánatosnak tartanánk, ha az Egyházkerület kiterjesztené a
maga támogató karját nemcsak — hogy úgy mondjuk — a központi,
hanem a vidéki Szeretetházákra is. Gondolunk pL a marosvásárhelyi
Bethlen Kata leányinternátusra (s ezzel kapcsolatban még inkább a
polgári leányiskolára, mint amely — hallomásunk szerint — ha a tá­
mogatás késik, feltétlenül megszűnés előtt áll) és különösen a brassói
Szeretetházra, mely hogy milyen áldásos hivatást tölt be, láthatjuk
abból a rövid interjúból is, mely fentebb közölve lett. Mindezék olyan
fontos intézmények, melyek ha nem lennének, meg kellene őket te­
remteni. És mivel — istennek hála — megvannak, fenntartásukról és
erősítésükről gondoskodni elsőrendű kötelesség. D. E.

„E M. E. Sz4“
Szász Ferenc türei lelkésztársunk a f. é. május 8-án Bánffy-
hunyadon az »Erdélyi Református Lelkipásztorok Szövetsége« alap­
szabálytervezete tárgyában tartott lelkészértekezleten a kérdést értékes
előadással vezette be. Egyik kitételét azonban nem hagyhatom hozzád
szólás nélkül. „Hiszen nyilvánvaló, hogy papságunkban ma az unilá-
rizmussal kacérkodó szélső rationalismustól a secták kizárólagosságára
törekvő E. M. Sz.-ig a világnézetek egész szin és árnyalati skálája
képviselve v a n “
Ezt a mondatot többször elolvastam, hogy félre ne értsem. De
akármeddig olvasom is, csak azt jelenti, hogy az E. M. E. Sz. (Evan­
géliumi Munkások Erdélyi Szövetsége) kizárólagossággal van vádolva
benne. Nyilván kitetszik ebből, hogy nevezett lelkésztársunk az
E. M. E, Sz-t (nem E. M. Sz.) absolute nem ismeri. Avagy mivel
igazolhatná állításának igazságát, e független evangéliumi mozgalom
kizárólagosságát? Ha a páli keresztyénségről azt állitaná, hogy az
particularís volt, a történeti igazsággal ellenkező állítása az egész pap­
ság cáfolatával találkoznék. De csak az E. M. E. Sz. vádoltatik kizá­
rólagossággal. Ám azért ne maradjon szó nélkül e sem. Hadd emel­
kedjék egy halk tiltakozó hang ellene. Vagy talán azért kizárólagos e
mozgalom, hogy felekezeti korlátokon felülemelkedve igyekszik Isten
országának megvalósításán — munkálkodni ? Hogy tagjait meghagyja
kit-kit a saját felekezete körében és nem kívánja őket az egyházi ke-
"retekbőtllS^elni ? Sőt kit-kit. saját egyházának legbuzsebb tasiává
igyekszik nevelni.? Bizonyára nem ezért! Ugye nem?
90

Hát akkor talán azért, hogy lelki munkájának alapját kizárólag’

az egy szükséges dolog képezi s irányítása, vezetése kizárólag a Szent­
lélek által történik. Hogy kihangsúlyozza az apostoli bizonyságtételt:
^Nitics más név, mely által meg kell tartatnunk, hanem csak a Jézus
Krisztus neve.« Hogy komolyan veszi és hirdeti a Jézus szavát: »Ná­
lam nélkül semmit sem cselekedhettek.« Hiszi és vallja, hogy kizárólag
-Krisztusban és Krisztus által van a lélek üdvössége. Ám ezekért nem
érheti vád az E. M. E. Sz.*t, hanem ellenkezőleg ebben domborodik
ki igazi keresztyén jellege s meggyőződéssel vallom, hogy e kizáró­
lagosság nélkül sem individuális, sem sociális formában nem jelent*
kezhetik valódi kereszténység, hanem csak úgynevezett. Kérem tehát
Szász Ferenc lelkésztársunkat, hogy felfogását sziveskedjék revízió alá
venni. Vagy ha talán egyeseknél észlelt volna valami exclusiv vonást,,
azért ne illesse olyan súlyos váddal az egész mozgalmat, mert igy
kijelentése elvi jelentőséget nyer s ez azért nem tanácsos, mert ezen
az alapon, ha t. i. az egyesről következtetünk az általánosra, a min­
den egyes tag magatartásából a nagy egészre, — mit mondhatunk
akkor akárcsak a mi szeretett református egyházunkról is ?! Nem tar­
tom egyházirányos ténykedésnek bárki részéről is az E. M. E. Sz.
bántalmazásét. Mattié Elek;

Lelkészegyesület-e
vagy Lelkészek Szövetsége?
i.

A marosi egyházmegye papságának állásfoglalása*.

A »Lelkipásztorok Szövetségéinek alapszabálytervezetét a

marosi egyházmegye lelkészértekezlete f. hó 12-én tartott összejövete­
lén tárgyalta. Nívós és emelkedett szellemű megbeszélés tárgyát ké­
pezte a szóbanforgó kérdés. A vélemények megoszoltak. Voltak, akik
nyíltan a Szövetség mellett foglaltak állást, voltak, akik a Lelkészegye-
sületet favorizálták és voltak olyanok is, akik mind a kettőt szüksé­
gesnek tartották. Voltak, akik el akarták odázni a döntést, voltak, akik
a minél előbb való és voltak^ akik az azonnali döntés mellett emeltek
szój|* Hangoltak el ..nagyon komoly és megszivlelésre méltó llqeléntéseky.
de-thangoztakel tévedések is, mint pl. ez az állítás »Á Leikészegyó
sülét csak a papok {szociális érdekeit *kivánja szolgálni.« * Végül is:
szavazás alá került a kérdés és a lelkészértekezlet 13 szavazattal 5»
ellenében elfogadta az egyházmegyei tanács álláspontját, mely szerint
jelenleg a döntéstől tartózkodik és a legközelebbi lelkészi konferencia,
véleményének megnyilvánulásáig — a vélemények tisztázása érdekében:
— a kérdést pihentetni kívánja. A szavazástól többen tartózkodtak.

II.
A bekecsaljai egyházmegye papságának állásfoglalása.
A »Lelkipásztorok Szövetségéinek alapszabály és munkaterve*
zetét a-bekecsaljai egyházmegye már a május 4-én tartott tanácsülé­
sében tárgyalta, amikor is szó szerint a következő határozatot hozta:
»Egyházmegyei tanácsunk — miután ez a tervezet csak egy ba­
ráti társaság véleménye és nem fedi azt az intenciót, ami az egész,
református papság lelkében él akkor, amikor »szövetségibe avagy
»egyesületibe tömörülni akar — nem azonosítja magát a tervezettet
és igy nem fogadja el.«
Lelkészértekezleti ülésben junius 26-án került a kérdés tárgyalás
alá. Hosszú és részletes tárgyalás után, melyen mindkét álláspont
megnyilvánult szavazattöbbség utján a lelkészértekezlet is magáévá,
tette az egyházmegyei tanács álláspontját és a jelenlevő 22 pap közül
17 — a szövetség elejtését és igy a Lelkészegyesület életrekeltését
mondta ki, véleményt mondván egyúttal abban az irányban is, hogy
az egyházkerületi közgyűlésnek a papok és tanítók egyesületi életét
gátló és megtiltó határozata helyeztessék hatályon kívül.

IR O D A L O M .
Debreceni István: »Sírjatok a sírokkal«.
— Temetési imádságok és beszédek. —

Debreczeni István szatmári lelkésztestvérünknek ez a temetési

imádság és beszédkötete még a múlt évben jelent meg* Tekintettel a*
megjelenési idő közelségére ■lapunk sem mehet el mellette, anélkül,
hogy meg ne emlékezzünk róla.

Tudósítónak feltétlenül igazat adnak, amikor az ilyen @állítást tévedésnek mi­

iki a Lelkészegyesületről ilyesmit állít, az sem« a L etósra^esületet, sem lapunk
Utót nem ismeri. A szociális érdekek szolgálata c s a iip fy a sőJjŰközül, mert
úgy lapunk, mint a Lelkészegyesület a lelkészek »minden irányú« érdekeinek szolgála­
tában kíván állani.
 A kötet 2 részből áU. Az első rész nyűjt 21 imádságot, a má­
sodik 24 beszédet. Tartalmi szempontból az imádságok között vannak
csecsemők, kisgyermekek, ifjú, öngyilkos ifjú, vizbefult ifjú, fiatal leány,
öngyilkos fiatal nevelőnő, fiatal családapa, fiatal családanya, középidejü
férfi, középidejü agglegény, javakorbeli családapa, idős férfiak, idős
özvegy nők, éltes előkelő hajadon koporsója mellett elhangzott imád­
ságok és a végén egy kedves imádság Arany Juliska uj sirhantja felett.
A beszédek pedig tartalmaznak kisfiú, iskolás leány, nőtlen ifjak, ifjú
leány, menyasszony, középidejü férfiak, javakorbeli családapák, idős
férfiak és idős nők felett elmondott temetési beszédeket, ezeken kivül
van 2 teljesen alkalomszerű beszéd egy volt orsz. képviselő és egy
nagy egyházi jóltevő felett.
író bucsuzásul és emlékül szánta e kötetei szülőföldje: Nagysza­
lonta gyülekezete tagjainak. Akiket eltemetett vagy szeretteik nem­
csak személyesen ismert hivei, hanem régi gyermek — és ifjúkori is­
merősei, jóbarátai, sőt néhányan rokonai is voltak. Ez azonban a fel­
használhatóság szempontjából egyáltalán nem esik a kötet rovására.
Mert az élet — kisebb-nagyobb eltéréssel — azonos eseteket nyújt
egyetemlegesen.
Természetesen ezek a beszédek és még kevésbé az imák — va­
lamint a más fajta egyházi beszédek és imák is -r- nem szolgálhatják
azt a célt, hogy bevégzett egészet, mint amely csak- elmondásra vár,
adjanak a lelkészek számára. Én mint minden nyomtatásban megjelent
egyházi beszédnek és imának, úgy ennek a kötetnek is főértékét abban
látom, hogy beszédei gondolatokat nyújtanak és imádságai érzéseket
váltanak ki. Valahogy úgy nézek reájuk — mint általában minden
egyházi beszédre és imára, mint egy szép tájképre, festményre, (virra­
dat, alkonyat, temető,) amely pem arra való, hogy visszaadjam, annyi­
val inkább, mert nem is tudom, kísérletem & legjobb esetben is silány
reprodukció. Már pedig nekünk a hivatásunk produktiv és nem repro­
duktív jellegű. Hanem arra való, hogy gondolatai produktiv teljesít­
ményre késztessenek és szemléléséből érzéseim ihletést nyerjenek. Erre
■pedig Debreceni István lelkésztestvérünk temetési imádság és beszéd­
kötete kiválóan alkalmas és prédikációi irodalmunknak határozott
¿nyeresége.
Tudtommal a készlet még tart és megrendelhető a szerző címén.
D. E.
 93

Bencenci és KállOYdl
Gámán Sándor
székéi! református lelkész.

Alulírottak szivünk legmélyebb fájdalmával tudatjuk, hogy á jó­

ságos hitves* önfeláldozó édes ápa, szerető testvér, igaz fokót), éífete
46-ik, boldog házáSSágá 16-ik és lélkipásztorsága 22-ik évében junius
hó 27-én reggel 6 órakor békétüréssél visélt nagy széhvedéSfe titán-
hazatért a mennyéi édes Atyához.
Életé a becsületes, odaadó munka, önfeláldozó szeretet szakadat­
lan láncolata volt Szive drága kincseiért és az ányasZéhtégy házért.
»Leesett á mi fejünk koródája, de vigasztal az a tudat, hogy akik so­
kat aZ igazságra vezérelnek, fényiének, mint á csillagok.«
Gámán Sándorné, Sanyi, Jólán
sZ. Vadadi Fülöp Jólán gyermekei.
bánatos nejé. özv. Vadadi Fülöp JózSéfné
anyósa.
György neje Boér Ida. V. Fülöp Zsigmond és nejé,,,
és gyermekeik Ida, Zoltán és Ella, V. Fülöp JőzSéf és neje,
Gyula néjé Dochékál Terézia V. Fülöp IstVán,
és gyermeké Gyülus V. Fülöp linré,
testvéréi. V. Fülöp Erzsi és férjé,
KisS Róza, V. Fülöp Gizi
mint névéit testvére. Sógorai és sógornői.
Drága halottunkat junius hó 29-én a székesi református parochián
tartott gyászistentisztelet után a marosvásárhelyi református temetőben
helyeztük örök nyugalomra.
Pihenj csendesen, álmod legyen édes, emlékezeted örökre áldott 1
■ s r t í i T ü f w w ■ ■ ■■ ■ ■ ■ ■ .. . . . . . y r - - - . á v . . . . r V i t yí ■„ é ' f 1 , ■ ' r r “ “ - . - , - ^

K Ü LÖ N FÉLÉK .
Lelkész beiktató. Á Dr. Nagy peres az uj, ifjú lelkészt, Kiss
Géza theol. tanárrá lett eltávozá­ Józsefet. Boldog a gyülekezet,
sával megüresedett magyarbikali hogy reménye szerint a kiváló
Ülekezetünk lelkészi állásába^ S®*-pásztort kap és
ifttattei feé n a |tö $ |# g iogy ifjan
ÜVesséeeel Bőkor MárföiiSi?^® K.r#vöfiv.öS^^m)ekezetet
■m .
biz reá az isteni kegyelem. Az
utóbbinak boldogságát különben
az is növeli, hogy ezzel egyide­
jűleg jegyet váltott mérai lelkész­
testvérünk leányával Szabó Ró­
zsikéval, aki mint buzgó evan­
géliumi munkásnő tágas mezőt
fog találni, leendő férje oldalán. Is­
ten áldása legyen mindannyiukon.
, Szénior konferencia. Az alig
.hét éve megalakult Ifjúsági Ke­
resztyén Egyesület, legyen hála
-érette Istennek, gyorsan kinőtte
.magát a kolozsvári. Theol. Fakul­
tás ifjúsága által, annak falai kö­
zül. Ma van csaknem kétezer
példányban megjelenő sajtóorgá­
numa, az '»Ifjú Erdély«, mun­
kája kiterjed anyaszentegyházunk
egész tanuló ifjúságára, sőt a
hivatalos* egyházi segítségévéi
nemcsak a középiskolákkal tart
fenn összeköttetést, de a falusi
bibliakörök ifjúsága révén, mind
áldottabban munkálhatja az Anya-
szentegyház egész ifjúsága által
való evangélizálása szentséges
ügyét. Az Ifjúsági Keresztyén
Egyesület szerepe, jelentősége
döntő a megújuló Anyaszentegy-
ház életében. Az orbói kastély­
ban és a Tinódi tanyán f. hó
3-tól kezdődő népes diákkonfe­
rencia is erről tett örömteljes bi­
zonyságot. Nagy fontosságú kér­
dés tárgyaltatott a diák és főis­
kolás konferenciákkal kapcsola­
tos szénior konferencián, hol az
í. K. E . , V p h ^ ® » ^ z tagjái
alázatosán Jterestékiannak mótjó*
zatait.
az I. K. E . életbe kikerülő tagja
tovább, is az I. K. E. S igy az
Anyaszentegyház munkás közös­
ségében akkor is, ha nem lelkész
lett az illető. Ez a kérdés kétség­
telenül nagy horderejű. Mennyi
-áldás fakadhat abból a munká­
ból, amelyet jövendő orvosok;
ügyvédek, mérnökök stb. Erdély
társadalmában mint az I, K. E.
szénior tagjai végezhetnek. Fel
sem becsülhető az, ha majd egy
gyülekezetben lelkész, tanító, or­
vos, jegyző, birtokos mind egyező
életeszménnyel állítják munkába
tehetségeiket a református egy­
ház erősítésére. A szabad evan­
géliumi munka biztosítása az
egyházon belől természetesen
zálloga ennek a lehetőségnek.
Megbeszélésekben 'az ’Ti K. E.
munkaágaival és az egymás kö­
zötti kapcsolatok megszilárdítá­
sainak gyakorlati kérdéseiről volt
még szó. Áhítatokon és biblia­
órán Krisztus evangéliuma, ke-
resztrefeszitése és feltámadása
titkait bontogattuk s nyertünk uj
elköteleztetést e titkok minden
munkánkkal való hirdetésére.
Szenior..
Véndiáktalátkozó. A maros-
vásárhelyi ref. kollégium volt nö­
vendékei f. hó 3-án találkozót
rendeztek. Az 1865-ben érettsé­
gizett és a megjelentek között
legidősebb véndiáktól (Kakasi
Márton nyug. ref. lelkész) eg |;
szén a . legfiatalabb--, n e m z e d ^ i^ '
há hein ib hagy,- .de. it.-níá14^h£z
.y s^ ő h V iö ^# ':e létlan mégis^szln

‘S zámban, g it te k össze az ősi
kollégium udvarán a véndiákok,
hogy a kollégium csengőjének
ismerős, kedves hangjára — né­
gyes sorokban tömörülve — elő­
ször is, mint hálás gyermekek, a
várbeli öreg templomot keressék
fel. A hálaadó istentiszteleten,
mint a kollégium véndiákjai : —
Vásárhelyt János püspökhelyettes
főjegyző imádkozott, dr. Nagy
"Géza theol. tanár tartott alkalmi
beszédet és Kiss Lajos görgényi
.esperes mondott utóimát. Isten-
tisztelet után az ünneplő gyüle­
kezet a református temetőbe vo­
nult ki -az elhalt tanárok sirjai-
'hoz és ott — mint ugyancsak a
kollégium véndiákjai — Farkas
Jenő marosi esperes mondott
im át és dr. Ferenoz-Mihály Zsig-
mond, a marosi egyházmegye
lögondnoka emlékezett meg az
elhalt tanárokról. Este pedig
¡hangverseny volt a kultúrpalota
nagytermében, amelyen alkalmi
előadást tartott Vásárhelyi János
püspökhelyettés főjegyző, szere­
pelt a véndiákok alkalmi zene­
karé és .előadatott Tabéri Géza
»Kolozsvári bál« c. történelmi
egyfelvonásosa. Végtelenül ked­
ves, felejthetetlen nap volt mind­
azok számára, akik ott lehettek.
{Hogy a találkozó anyagilag
milyen eredménnyel végződött,
a zt nem tudjuk. Azonban nem
•hallgathatjuk el, hogy a kollégiu-
95
lemi összeköttetés ápolását és
fenntartását is. És ebből a szem­
pontból kívánatosnak és egyben
eredményesnek tartanánk, ha a
kollégiumok vezetőségei intéz­
kednének abban az irányban,
hogy a véndiákok nyomtatásban
megjelent szellemi termékei —
könyvek, füzetek, doktori érte­
kezések, lapok, folyóiratok, mint
bármely néven nevezhető tudo­
mányos és szépirodalmi müvek
— lehetőség szerint gyüjtessenek
össze és az ezután kikerülő vén­
diákok szellemi termékeivel együtt
külön kezeltessenek. Úgy hisz-
szük, megérdemli ez a gondolat,
hogy az illetékesek ne térjenek
csak egyszerűen napirendre fe­
lette.)
Házvezetőnő kerestetik. Sze­
retettel kérem lelkésztársaimat,
szíveskedjenek ügyemet magu­
kévá tenni és amennyiben isme­
rőseik között lenne olyan meg­
felelő idősebb urinő, akire nem­
csak a házvezetéát bizhatnám
reá, hanem árván maradt gyer­
mekeim nevelésében is segítsé­
gemre lenne, szíveskedjenek az
illetőnél érdeklődni és az ered­
mény felől engem értesíteni.- Ter­
mészetesen legszívesebben ven­
ném, amennyiben magános idő­
sebb özvegy papné vagy tanitó-
né akadna. Tájékozásul közlöm,
hogy a gyermekeim 7, 5 és 3
évesek. Jelentkezés "esetén szere-
vés esetén szeretném & kénysze­
rítő, szömóíu okok imáit beszün­
tetett háztartást minél előbb, de
legkésőbb szept. 1-én újból meg-
inditanh DerZsi Endre tefJelkész.
S z e r k e s z tő i S z e n e te k i
Sz* V. Mélyen elszomorító és jogra-
dénkihez, de különösen hozzánk papok­
hoz méltatlan jélenSégnék Minősítéd ázt
á nagyfokú réSZvétieáSégét, amélyét bol­
dogult lelkésztestvérünk temetésé alkal­
mával az egyházmegye papsága tanúsí­
to tt fis igazad Is van. Annyi tisztelet­
tel, megbecsüléssel és szeretettel feltét­
lenül tártokunk egymás iránt, hógy süli­
kor az Ur a mi szé%átafsainkat élszó-
htja, még a legtávolabbi vidékről is csak
nagyon indokolt esetben lenne szabadj
hogy az egyházmegye papsága közül —
a végtisztcsségtételrol valaki elmaradjon.
Mert ezzel nemcsak a mi elszólitótt test­
vérünk áldott éíbitékét fcécsüljük
hanem magunkat is, a mi papi hivatá­
sunkat. Eltekintve attól, hogy a részvét
avagy részvétlenség megnyilvánulása a
hátramaradottak szivét sem hagyja hi­
degen és érintetlenül. Ézéh á bájon is
feltétlenül segíteni helléné. Nem ártaná
a kérdést lelkészértekezleteken megtár­
gyalni és a baj orvoslása felől gondos­
kodni. Mert az mégis csak, különös és
visszatetsző, hogy mig pl. az egyház-
megyéi gyűlésekről való elmaradás ko­
moly következményeikéi fát. addig az
h.-T . Uéorheiti $56—lite*
ilyesmi minden következmény nélkül
mehet. Szív. üdvözlet ®^
L* D. Különösnek találom lev. lap­
jának ezt á passzusát: »amiért á lap­
nak előfiáéiőjé vágyók, ném jeléhti/högy
annak progiáíhfnjávál Miidéhbén egyet­
értek és a Lelkész Egy. híve vagyok.
Sem többet sem kevesebbet nem jelent,
mint hogy járatom a lapot. Más kollé­
gáim is vannak, akik ezen a nézetén
vannak«. Különösnek találom azért, inért
én eddig sém befolyásoltam senkit és
ezutáh sincs szándékomban. Én csak
egyszerűen megindítottam a lapot Hogy
aztán ki milyen álláspontot foglal el, ez
mindenkinek a légegyénibb joga. Lel-
készégyesületét sém akarok csinálni: —
há a papság ákarja, akkor megteremti,
ha nem, nem; Vagy há azért irta eze­
k e t mórt nem hajlandó akceptálni egy
korábban tett kijelentésemet amidőn t L
300 és egy nehány lelkészről írtam
»ágik eddig lapunk mellett és így köZ-
vétvé az Egyesület mellét! is megnyüát-
vk©ztÉfc«-ós kifejezésre akarja juttatni,
hogy Ön nem tartozik ezek közé —
szives tudomására kivánom hozni, úgy­
szintén azoknak is »akik ezen a nézeten
varinak«, hogy a közéi 400 előfizető kö­
zül én leszámítottam azokat, akik »ináé
nézetén« vannak és így is maradtak 300
és egynehányan. Szív. üdvözlet.
Többeknek* Az 5-ik számból egy­
néhány példány visszajött, mert a cím-
szallag mégsérüívéh, a posta nem tüdta
kézbesíteni. Értesítésre az éliharadi szá­
mokat azonnal küldöm.
 Cenzúrát: Prefectura! Odorhelu.
I. évfolyam. 1928 augusztus I- 7. szám

REFORMÁTUS

M egjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és k iadóh ivatal:

Előfizetési dtf: Porumbeni-M ici-Kisgaiamb falva.
eg ész évre 2 4 0 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si E n dre.

Az Egyházközségi református nőszövetségek

munkaprogrammja.
(Az erdővidéki egyházmegye tanácsának megbízásából készítette; Rozsonday Ádám
magyarhermányi lelkész.)

A szövetség célja az elfogadott ügyrendben a következőképen

fixiroztatott: A református nők hitéletének ápolása s a gyülekezeti
jótékonyság gyakorlására való megszervezése azon célból, hogy a ref.
nők is kivehessék az őket megillető részt abból a munkából, amely
Anyaszentegyházünk lelki megújítását tűzte ki feladatául. E cél el­
érhetése érdekében egyelőre 3 irányú munkásságot fejt ki, u. m .:
I. A hitélet ápolása.
1. Bibliakörök szervezése. A nőszövetség tagjai között bibliakörök
alakítása kisérlendő meg. Célja: a szövetség tagjainak egyénenként»
evangélizálása és megnyerése a Krisztusnak. E cél elérésére szükséges*
nek tarjuk:
q) A szentirással való alapos megismerkedést,
b) A szentirás tanulmányozása közben megkeresni Istennek ne­
künk szóló üzenetét, hogy a tagok életfolytatása az ige vezetése és
uralma alatt álljon,
c) Egyénenként és személy szerint megismerkedni a Krisztussal,
hogy a tagok megalázkodott szivvel fogadhassák el a Krisztust Meg­
váltójukul és életük vezéréül. É célból a bibliakör tagjai minden hétén
biblia-órát tartanak, hol a szigorú bibliaköri módszer betartásával jó
.„.lélekkel igyekeznek a kitűzött cél elérésére.
2. Családi istentisztelet. Á szövetség tagjai megpróbálják beve­
98

zetni és rendszeressé tenni családjuk körében a házi istentiszteletet.

Célja: A család hétköznapi életének Isten Ítélete alá való állitása s
igy a családoknak, mint a gyülekezet élő organizmusa egy-egy sejtjé­
nek az evangélizálása és a Krisztusnak való megnyerése. A családi
istentisztelet tartásának áldásai beláthatatlanok, következményeitől jo­
gosan remélhető úgy a gyülekezetek külső arculatjának megváltozása,
mint a belső lelki megújulás. A családi, istentiszteletek bevezetését a
gyülekezetek lelkipásztorai közreműködésükkel megkönnyítik aképpen,
hogy a saját családjuk körében tartott istentiszteletre meghívják a
kellő lelki készséggel biró szövetségi tagokat. A családi istentisztelet
tartását elhatározó tagok házánál a lelkész megjelenik, az első családi
istentiszteletet ő tartja, a szükséges utasításokat, felvilágosításokat
megadja, az ilyen családokat nyilvántartja, gyakorta meglátogatja
s tb .. . . A kezdet nehézségei miatt a szövetség tagjai családonként
egyelőre minden héten csak egy házi istentiszteletei tartanak.
3. Vallásos estélyek tartása. A szövetség az ünnepes félévben
minden 2-ik vasárnap vallásos estélyt rendez. A, vallásos estélyek tar­
tásának kettős a célja: a) A gyülekezet evangélizálása, b) A gyüle­
kezet tagjainak öntudatos kálvinistákká való nevelése. E célból minden
Vallásos estélyen olyan programmról gondoskodik, hogy e kettős cél
szolgáltassák. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy a vallásos estélyeken
az ige tükrében komoly bizonyság tétessék az Istenről és az Ur Jézus
Krisztusról, a kegyelemről, megváltatásunk bizonyos tényéről s általá­
ban a kér. vallás nagy igazságairól a II. helvét hitvallás szellemében.
Ismeretterjesztő előadások keretében terjesztessék a kálvinista keresz­
tyén kultúra. Tárassék fel a világkálvinizmus képe, ápoltassák és erő-
sittessék a kálvinista egység öntudata, mi által az egyes gyülekezetek
öntudata is erősödik. A vallásos estélyek rendezésére a szövetség tag­
jai közül egy állandó bizottság választandó, amely lelkész vezetése és
irányítása mellett teljesiti ezirányu kötelességeit.
4. A vasárnapi iskola támogatása. A szövetség tisztábán van
egyházunk jövője szempontjából a gyermekek vallásos nevelésének
nagy fontosságú kérdésével. Éppen ezért az egyházközség ily irányú
munkáját teljes erejével támogatja. Minden tag kötelességének tartja
gyermekeit pontosan járatni a vasárnapi iskolába. A szövetség anyagi
erejéhez képest hozzájárul egy laikus vasárnapi iskola-vezető kiképez-
tetéséhez. Vasárnapi iskolai és karácsonyfa ünnepélyeket rendez. Ez
ünnnepélyek rendezésére és a gyermekek megajándékozására szüksé­
ges pénz és természetbeni ajándékok összegyűjtésére a szövetség egy
állandó bizottságot szervez, amely a vas. iskola-vezető irányítása és
útmutatása mellett fejt ki ily irányú munkásságot.
 99

5. Iratterjesztés. A szövetség a vallásos iratterjesztést kezébe

•¡veszi és rendszeressé teszi. Célja: Isten igéjének sajtó utján való hir­
detése. E cél érdekében először is küzdelmét indit a pornográfia ellen;
az egyháztagokat hasznos és keresztyén szellemű olvasmányokkal
látja el. Vállalja az egyetlen kálvinista vallásos néplapnak a »Harang-
szó«-nak propagálását és terjesztését. Az egyházkerületi iratterjesztés
•raktárából, vallásos kiadványokból, traktátusokból lerakatot létesít; a
»hiveket olcsó bibliával, énekeskönyvekkel látja el s tb .. . . Az iratter­
jesztési lerakat kezelésével és a kiadványok árusításával két szövetségi
tag megbizatik, akiknek kötelességévé tétetik a vallásos estélyek, vasár­
napi iskolai ünnepélyek, belmissiói napok alkalmával a nyilvános áru­
sítás. Az iratterjesztési munkára lelkész felügyel és azt ellenőrzi.

II. A gyülekezeti jótékonyság gyakorlása.

1. ¡Anya- és csecsemő-védelem. Ennek a kérdésnek fontosságát

szükségtelen hangsúlyozni. Csak egyszerűen rámutatunk a gyermek-
halandóság ijesztő nagyságára, a magzatelhajtás mind gyakoribbá vá­
lására, a szegény sorsú gyermekágyban fekvő nők elhagyatottságára
s tb .. . . , amelyek faji szempontból is rettenetes veszedelmet jelentenek.
Ezért szükséges, hogy a szövetség az anya- és csecsemő-védelmet
felvegye munkaprogrammjába. E célból egy állandó bizottságot választ,
amelynek kötelességévé tétetik az áldott állapotban levő nők lehetőség
szerinti nyilvántartása, azoknak gyakori felkeresése és a szükség sze­
rinti esetleges közbelépés, intézkedés a krisztusi szeretet sohasem
¡bántó módszerével. A szegény sorsú anyákat anyagilag segélyezi, be­
tegség esetén úgy az anyát, mint a csecsemőt a szövetség, anyagi
erejéhez mérten élelemmel, orvossággal ellátja. E bizottság évente
¡1—2-szer az anyák részére előadásokat rendeztet gyermek pedagó­
giai, a modern higiénia s általában az anya- és csecsemő-védelem
nagyfontosságu kérdéseiről. Ez előadások tartására felkéri a falu értel­
miségét, papot, tanítót, orvost s tb .. . . vagy esetleg a szövetség in-
•telligens tagjait.
2. A kenyérkereső, magányos, kisértésnek kitett nők védelme. Szo­
morú tapasztalat, hogy leghamarább a magányos és kenyérkeresetre
utalt nők buknak el és merülnek az erkölcstelen élet posványába.
E tapasztalat kényszerít, hogy a szövetség ezeknek a védelmét is
felvegye programmjába. Szükségesnek tartja e célból az ilyen nők
nyilvántartását, gyakori meglátogatását s főleg munkaalkalmak nyújtá­
sát, Ha kísértésnek vannak kitéve, köteles- tanácsadással, hit-
fcéli erősitgetéssel segítségére sietni az együtt imádkozás és az igével
 100
való közös táplálkozás áldott eszközeivel. E munkát a szövetség; aa.
lelkipásztor által esetenként kiválasztott tagjai által végezteti el.
3. Szegélyek, árvák, özvegyek, munkaképtelenek, elhagyatott bete­
gek, elaggottak védelme, ápolása, gondozása. A kálvinista egyház lénye­
géhez tartozik az ilyenekkel szembeni SZeretetmunkásságnak gyakor­
lása. Szégyenkezve kell azonban beismernünk, hogy á mi gyülekeze­
teink teljesen elhanyagolták ézt a lényegükből folyó munkát. Ezt
helyrehozandó: vesszük fel a szövetség programmjába az ily irányúi
munkálkodást, mert á női sziveket különösen alkalmasnak tartjuk
erre. É munka végzésére á szövetség patronaget szervez, amely ko*
moly Utánjárással veszi nyilvántartásba a védelemre, ápolásra és gon­
dozásra igazán rászorultakat. Ezeket erkölcsi védelme alá helyezi,,
jogaikét igyekszik megvédelmezni, segélyezi, pénz és természetben!
adományokat nyújt, ápoltatásukról gondoskodik, részükre a gyüleke­
zetben könyöradományökát gyűjt stb .. . . Főelvül leszögzendő azon­
ban, hogy a dologbiróknak a szövetség a könyöradományokból nem
juttat, hanem részükre munkaalkalmakról gondoskodik.
4. A templomok tisztántartása és díszítése. Az elhanyagolt kül­
sejű, meszelétlen falu, rendetlen belsejü templomok arról beszélnek,
hogy- a gyülekezetben nincs meg az a lelkűiét, amelyből folynak az.
áldozatkészségnek és az önkéntes keresztyén Szolgálatnak cselekedetei.
Azért vesszük fel ennek a munkának teljesítését a szövetség progamm-
jába és sorozzuk a gyülekezeti jótékonyság cime alá. Ezt a munkát,
á szövetség a leánytagokkal végezteti el, az egyházközség anyagi
segítségének igénybe vételével, az elnök, vagy megbízottja vezetése és.
irányítása mellett. A szövetség gondoskodik arról is, hogy templomi;
ünnepélyek alkalmával a templom virágokkal ékesen feldiszittessék.

ID. Cselédmissiő, leánycselédek védelme.

Idegen városokban szolgáló leányaink veszedelméről sok szó-

esik manapság. Nekünk is vannak erre vonatkozó Szomorú tapaszta­
lataink, melyek azt bizonyítják, hogy értük való aggodalmaink teljesen«
jogosultak. A nagy város ledér, könnyelmű élete sókat megmérgez;
közülük, sokan pedig végleg elmerülnek a bűnös élet fertőjében. Szé­
gyenletes ez az állapot ránk nézve etikai szempontból, de felbecsül­
hetetlen a kár fajunk számszerű fejlődése szempontjából is. A nő­
szövetségek tehát az ily irányú munkát is programmjukbá állítják.
Ez a munka az ügy természeténél fogva két részre oszlik:
1. A helyben szolgáló cselédleányok védelme és lelki gondozása.
Az idegenből jött és helyben szolgáló réf. cselédleányokat a szövetség.
myilvántartjsi, megbízottjai által szolgálata helyén időközönként látoga­
tást tétet. Őket a templom és a szövetségi összejövetelek látogatására
•buzdítja. A cselédtartó ellen felmerülhető esetleges panaszait meghall­
gatja, jogosultságukról meggyőződik, s amennyiben szükségét látja, az
elnök utján, a további intézkedések megtevése céljából, jelentést tétet
a lelkipásztornak. Ha pedig a cseléd erkölcsi élete veszedelemnek
lenne kitéve, vagy éppen kifogás alá esnék, intézkedésre hivja fel a
-cselédtartót, esetleg értesíti a cselédleányok szüleit is.
2. Idegenben szolgáló cselédlányok gondozása és védelme, Az
idegenben szolgáló cselédleányok cimét a szövetség a szülőktől, hozzá-
•tartozóitól beszerzi s őket nyilvántartja. Időközökben levélben fel­
keresi. A szolgálati helyükön működő szövetség figyelmét rájuk fel­
hívja és az 1. pontban vázolt lépések megtételére felkéri. Ha azon a
¡helyen hasonló szövetség nem működne, akkor az ottani ref, lelkészt
keresi meg és kéri fel a gondozásra, ellenőrzésre. A cselédmissio tel­
jesítésére a szövetség külön szakosztályt létesít, amelynek szigorú kö­
telességévé tétetik a prógrammban lefektetett cselédvédelmi teendők
lelkiismeretes végzése.

Esperesi vizsgálat a szebéni egyházmegyében.

Ha egyházmegyénk minden egyházközségének megvizsgálásáról
adhatnék számot ez alkalommal, az volna az én legnagyobb boldog­
ságom. De a mi egyházaink, dicséretére legyen a legutóbbi »Kikere-
úitésnek«, négy vármegye területén soroztainak s igy meg kellett elé­
gednünk csak nehánynak meglátogatásával.
Mi, ha vizsgálóbizottsággá óhajtunk alakulni, fél napig kell gyors­
vonaton nyargalnunk, hogy egymásra találjunk. Nem is csudálkozom
azon, hogy az elmúlt sok esztendők csak arra nyújtottak alkalmat,
diogy az »útvonalba« eső gyülekezetek vétessenek' számon úgy szem-
■stől-szemben. De azon már módfelett bámulnom kellett, hogy a kegyel­
m es Isten mindezek dacára olyan helyre is elvezérelt, ahol az elve­
szettnek nyilvánított drachma csudálatos fénnyel ragyogott felénk.
Junius 19-én d. u. V26 órakor találkozott a bizottság a Homoród-
IKőhalmi vasúti állomáson, hol a két irányból befutó vonatokra már
várakozott Bethlen Bálint gróf ur, egyházmegyénk minden ügye iránt
munkásán érdeklődő kurátora, hogy kényelmes autójával megköny-
myitse a hosszú és nehéz utat.
Egymás után maradoztak el az Ígéretes mezők és csendes fal-
Wak, miközben nem egyszer szállott el lelkűnkből a fájó só h aj: »Miről
102
apám nagy busán szól«...............Ilyen hangulatban érkeztünk meg t
órakor Sárkányba, hói nehány atyánkfia várakozott reánk a fogarasr
levita tanitőval, hogy a lutheránus-szász testvéreink által készséggel
átengedett gyönyörűséges templomban édes anyanyelvűnkön áldjuk a;
seregek urát e testvéri találkozás drága ajándékaiért, melyek a meg­
talált drachma feletti örvendezésben adattak az azt keresőknek. Itt
még felcsendült az ének hangja a hívek ajakán; itt még. értették min­
den szavunkat. Istentiszteletet Farkas Károly főjegyző tartott. Esperes,
aa. egymás iránti szeretetre buzdítva, megáldotta a kicsiny gyülekeze­
tei. Szinte fájó volt búcsút venni azoktól, kik úgy vártak reánk s akik,
között alig öt negyed órát tölthettünk.
Sietve haladtunk Fogaras felé, hova este 9 órakor érkezve, ven­
déglátó házigazdánk szives szeretete fogadott. Az ut porát lerázva,.
Ignácz Lászlóné, néhai esperesünk jóságos lelkű özvegye terített asz­
talánál gyűltünk össze, ki könnyes örvendezéssel szorgalmatoskodott
körülöttünk.
A még akkor este megtartott vagyonügyi vizsgálaton — bár a.
múlt évi számadások nem állottak rendelkezésünkre — megállapítottuk^
hogy Gergely János egyh. pénztáros aa. egész embert kivánó mun-,
bája mellett az egyhkg. pénzkezelése példás renddel vezettetik. A kö­
vetkező napon nyertünk aztán teljes tájékozódást az egyházközségi
minden ügye felől. Bizony sok az elvégezni való Főgarason is. Az.
agrártörvény áldásai és még kilátásba helyezett fenyegető Ígéretei
termik már áldatlan gyümölcseiket. Sók gonddal és nagy tapasztalattal
kell ott az elejtett fonalat felvenni, hogy a kerengő örvények nagyobb
pusztítást ne végezzenek. A küszöbön álló lelkészválasztás kérdésének
megoldása körül támadtak olyan természetű jelenségek, melyeknek
értelmi szerzője nem igen akar előtérbe kerülni,, mert bizonyára meg­
érezte törvényt tipró, hitvány munkájának lehető következményeit. . -
E kérdés megoldását célzó, törvényt megkerülő sötét munka be­
lopódzott az eddig oly áldásosán működő Bornemisza Anna nőegy­
letbe is, hol a női szenvedélyesség ragadta magához a vezetést any-
nyira, hogy midőn a presbyterium komoly, jobb meggyőződésre jutott
tagjai — tévedésüket belátva — a törvényes megoldás módozatainak
megtárgyalása után, — este 10 órakor a gyűlésből haza indultak,,
nem kis aggodalommal fordultak a bizottság- felé, a következő kérdés­
sel : „Mi már megleszünk valahogy,, de mit csináljunk ez ügyben az
asszonyainkkal ?“
Szomorú dolgok, de reméljük,, hogy a lelkészválasztás kérdésé­
nek szigorúan törvényes utón leendő megoldásával visszaáll a régi-
rend és a régi kipróbált munkaerők ismét kedvvel fognak, a már-már
 103

félben hagyott munkához. Szomorúan kellett látnunk, hogy az utóbbi

hónapók irodai kezelése körül nem valami nagy szorgalom fáradozott.
Általában nem megnyugtató tapasztalatokról adhatok számot, de erős
a reményünk, hogy a szószátyárkodás és a hozzá nem értő törtetés
el fog némulni az okos belátás előtt s aztán mindenek ékesen és j 6
renddel lesznek. A sok elszomorító jelenség között kedves megnyug­
vásra találtunk az Isten házában, hol eléggé szép számú, énekes gyü­
lekezet töltötte meg a padsorokat. Ide még nem tudott befurakodni a
romboló munka, mely Isiénnek legnagyobb dicsőségére szerephez akart
jutni a történelmi -nevezetességű szép kálvinista gyülekezetben. Peri-
culum intra muros. Videant Consules. Főjegyző imája után Esperes
aa. hirdette Istennek Igéjét és végül a békesség drága áldását kérte a
gyülekezetre.
21-én reggel indultunk a havasok aljában élő testvéreink meg­
látogatására. Délfelé járt az idő, mikor a romjaiban is gyönyörű kerzi
templom és kolostor falai mellett elhaladva, Oláhujfaluba érkeztünk,
hol az egybegyült presbytérium élén várakozott ránk lelkipásztor test­
vérünk. Gondnok ur Öméltósága Számvevő aaval azonnal hozzálátott
az egyház épületeinek megvizsgálásához, mit már harangzúgás között
végeztek be. A 100 tagot alig számláló gyülekezet apraja-nagyja várt
ránk a tisztán és jó karban tartott templomban, hol a lelkipásztor
fáradozását igazoló szép gyülekezeti ének után Agyagási Károly test­
vérünk hirdette Istennek Igéjét, mely egyedül megtartó erő, ebben a
mindent elnyeléssel fenyegető világban. Végül esperes aa. kérte Isten­
nek megtartó kegyelmét az áhitatos gyülekezetre és hűséges pászto­
rára, ki egyedüliségében egyedül gyülekezetének szenteli életét. A
megtartott presbyteri gyűlésen is öröm volt látni a lelkész és hivei
között élő egyetértést. A vizsgálat pedig rendről és pontosságról tett
bizonyságot.
Jóleső érzésekkel távoztunk másnap, 22-én e kedves kis gyüle­
kezetből, hogy megláthassuk Kercisorán élő, esperesi vizsgáló bizott­
ság által emberemlékezet óta nem látott híveinket. Ide már az oláh-
ujfalui gyülekezet, vagy talán lelkipásztora jóvoltából szekéren men­
tünk el, mivel Gondnokunk Öméltósága, sürgős dolgai miatt Oláhuj-
faluból hazatért.
Kercisora régi, Teleki grófi dominium volt. Később a magyar ál­
am birtokába került. Valamikor hittestvéreink többen látogatták a ma
is egészen jó karban levő szép kis tornyos templomot, de most, akik
ott vártak reánk, — könny csordul szemembe — szavunkat alig ér­
tették, magyar beszédjüket alig értettük. Mindössze 17-et számláltunk
össze, kik közül az idősebbek hulló könnyek között hallgatták a z
104

Istentisztelet beszédes részét, de ajkuk néma volt, mialatt a bizottság

tagjai énekeltek. És mégis mily hálás szívvel fogadták azt a pár éne­
kes könyvet, bibliát és hiterősitő iratot, melyeket az Istentiszteletet
végző főjegyző aa., mint a magyarpéterfalvai gyülekezet ajándékát
adta át a magyarul irni-olvasni még tudó hiveknek. Még azt is meg­
ígérték, hogy összegyűlnek és énekeket és bibliát olvasnak, a fiata­
labbakat oktatják. Kicsi reménységgel, szinte sírva vettünk tőlük bú­
csút, kik már, ott tartanak* hogy az egyház egyetlen telke, a templom­
telek birtoklása felett tusakodnak egymás között.
Innen szekéren, majd vasúton még aznap a fogarasmegyei F e­
liekre mentünk, hol Fogarasi Sándor egyhm. vil. képviselő, gyógysze­
rész és a lélek szépségeinek élő felesége vártak reánk, hogy a dél­
utáni Istentiszteletre berendezett egyik szobájukban együtt áldjuk a
seregek urát azzal a nehány üveggyári munkásasszonnyal, kiket Fo-
garasyné őnga testvéri szeretete gyűjtött össze ez alkalommal is.
Zokogó imádkozás volt ez az istentisztelet, melyet Agyagási K. imája
és Esperes aa. igehirdetése tett áldottá. A mpéterfalvi gyülekezet aján­
dékából ide is jutott nehány énekeskönyv és biblia, ami édes.öröm­
mel gazdagította azt a nehány édesanyát, kik magyar református
gyermekekkel karjaikon, könnyek között szorították gyermekeiket és a
kapott könyveket kebelükre. Itt volt részünk egy lehangoló, de később
minden mi aggodalmunkat eloszlató kedves találkozásban. Nagy Lajos
lelkésztestvérünk köszöntött minket a testvér melég szeretetével. Hogy
tudott örvendeni, mikor meglátott minket és milyen boldog volt, hogy
az istentiszteleten együtt könnyezhetett velünk !
Délután 6 órakor indultunk tovább, hegy a másnapra, 23.ra ki­
tűzött vizsgálat idejére Szebenbe lehessünk. Vendéglátó házigazdánk
így búcsúzott tőlünk: „Köszönöm, hogy ide fáradtak és hogy életünk­
nek ezt a napját igazi ünneppé tették részünkre“. Öreg este volt már
mikor Szebenbe érkeztünk, hol kedves főgondnokunk Szalántzy Jenő
ur várt már reánk a parochián. Másnap volt a vizsgálat, melynek
során a szebeni egyházközség jó rendjéről, a vezetők és hivek között,
jó békességről, az iskolás növendékek dicséretes előmeneteléről, a nő­
egylet szorgalmas munkájáról és a lelkészi iroda lelkiismeretes kezelé­
séről győződtünk meg. A szebeni lelkészi állással járó teendő igen
sok egy embernek. Segítségről kell gondoskodni. Az egyháznak nem
lehet célja az, hogy ifjú erők erejüket meghaladó munkában őrlődje­
nek fel.
Este 7 órakor tartottunk istentiszteletet, melyen nagyon is mér­
sékelt számú hallgatóság előtt főjegyző aa. vezette az örökké élő ige
tiszta forrásához á szomjuhozó lelkeket, maid esperes aa. tartott ad-
 105

ihortatipt és kérte Isten megelevenítő, megtartó kegyelmét a gyüle­

kezetre.
Másnap, 24-én két részre oszlott a bizottság, hogy míg egyik
rész Esperes aa. és Főgondnok ur vezetése mellett vízaknai egyház-
községünket, a másik rész Főjegyző aa., a szebeni egyházközség ér­
demes gondnoka és két presbitere társaságában a Nagytalmácsi fa­
telepen élő híveinket látogassa meg. Nagytalmácsi híveinkről vajmi
keveset tudott a hivatalos egyházmegye. Ott élő hivéink pedig édes
keveset hallottak a hivatalos vezetőségről. Annál nagyobb volt mind­
két részről az öröm, mikor a bizottságot váró híveink rendesen meg­
alakított, 4 tagú presbyterium és gondnok vezetése mellett adtak szá-
-mot az ő egyházi életükről, melynek lelke- Gyöngyösi Károly fatelepi
tisztviselő, de főképp az ő lelkes felesége, ki kántora, hitoktatója, biz­
tató támogatója ott élő ref. híveinknek. Mindketten unitárius vallásuak.
A nagy nehézségekkel átengedett iskolateremben több mint 100 hallgató
jelenlétében tartottunk istentiszteletet. Gyöngyösiné őnga vezetése mel­
lett még énekeltek is. ígéretet nyertünk arra nézve, hogy ezután az
édesanyák gyermekeikkel együtt összegyűlnek alkalomszerüleg vala­
melyiküknek házánál és Gyöngyösiné őnga vezetésével egyházi éne­
keket tanulnak és bibliát olvasnak. Segédlelkész kell Szébenbe, ki a
talmácsi kezdeményezést tovább vigye. E helyen is köszönetét mon­
dunk a nagyszebeni egyház nobilis gondnokának és presbitereinek,
kik a talmácsi vizsgálaton szívesek voltak közreműködni.
Mialatt a nagytalmácsi kicsiny gyülekezet igy örvendezett, a
vizsgáló bizottság másik része Vízaknán tartott rendes vasárnapi
istentiszteletet, melyen Esperes aa. imája és Számvevő aa. igehirde­
tése emelték az egek Urához a vágyakozó lelkeket. Délután 3 órákor
beérkezett a bizottság másik fele Nagytalmácsról. A vízaknai lelkészi
.hivatalban már javában folyt a munka, melyet igen megnehezítettek
az egyház anyagi ügyeinek vezetése körül tapasztalt fogyatékosságok.
Az egyházi épületek mind javításra várnak. A templom pedig vesze­
delmesen elhanyagolt állapotban van. Az egyházközség közbékéje fel­
dúlva. Egyedül az uj kántor-tanitó az, kire még nem vetette ki háló­
ját a rombolás szelleme. Bizony fájó dolgok ezek. Valóságos játék
folyik itt legszentebb értékeinkkel. De reményünk van arra, hogy ezek
a sajnálatos dolgok mielőbb megszűnnek, az épületek más szint nyer­
nek és uj élet kezdődik abban a gyülekezetben, mely két lelkész ve­
zetése mellett minden mi reményünknek megvalósítója kellene, hogy
.legyen.
A presbyteri gyűlés a késő estéli időben ért véget. A presbyte-
rek egyike másikaj kiknek az esperesi és főjegyzői kemény szavak
106

szivüket, lelkűket megmozgatták, szinte megirtóztak attól az áldatlan

munkától, melynek szolgálatára odaadták magukat s mellyel saját
javaikat tépik-szaggatják. Ez a megismerés lesz alapja az uj életnek.
A vizsgálat rendjén Esperes aa. minden gyülekezetben hatalmas,
munkát fejtett ki a nőszövetség megszervezése érdekében. A már meg­
alakult és munkában levő nőegyletekkel gyűlést tartott. Ezeken a
gyűléseken arról is meg kelle győződnie itt-ott, hogy egyik-másik ta­
gozat nagy hajlamossággal bir a jóváhagyott alapszabályoktól való*
eltérésre.
Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Inkább kedvemre lett volna egy
olyan hangú beszámoló, mint amilyen a Hegyalján végzett püspöki
látogatásról ad számot, de a sok kedves és megnyugtató jelenségnek
el kelle törpülnie a több és beteges állapotokat mutató, bizony fájó""
tények mellett, melyek utunkban elibénk meredeztek.
De reménységünk vagyon. . . Hisszük, hogy nem szégyenül
meg az! Cserefalvi.
*■■■■»■ ' ■■■■ l 1' ' ........ 1 ■«'

Válasz Máthé Eleknek.

Kedves Testvér! Úgy látom, hogy a kalotaszegi papság előtt
elmondott véleményem nagy részével egyet ért, mert hiszen rendesen?
azt tartjuk »értékesnek« a minek igazságát magunk is átlátjuk. Egye­
dül az általam csak mellékesen emlitett E. M. E. Sz-ről. vallott felfo­
gásomat nem helyesli. Meg vagyok arról győződve, hogy a közöttünk
lévő felfogásbeli külömbséget e pár sor eloszlatni nem fogja s ha mé­
gis válaszolok ezt udvariasságból teszem ; ha kérdeznek — felelek.
Tehát kezdjük a végén ! Én az É. M. E. Sz.-t bántalmazni nem akar­
tam, mint ahogy nem akartam bántalmazni a rationalismust és a kö­
zöttük levő theologiai irányzatok egyikét sem. Egyszerűen csak két
szerintem — egymástól nagyon távol álló irányzatot emlitek fel a fel­
fogásbeli külömbségek szemléltetésére. Hogy aztán a felemlitett irány­
zatokról egy pár szóban egyéni véleményemnek kifejezést adtam éz
nem akart sem vád, sem még csaté meghatározása is lenni a felemli­
tett irányzatoknak. Az elmondottak azonban nem zárják ki hogy véle­
ményem tapasztalati tényeken alapul. Csak egy párat említsek: Az
E. M. E. Sz. egyik tagjával beszélgetve az illető azt mondotta: »Én
nem járok templomba, mert az általam végzett evangéliumi munkák
erre időt nem engednek ; de nekünk szükségünk sincs erre, mert hiszen
mi annyira benne élünk az evangélium légkörében, hogy ez reánk
nézve a templomot feleslegessé teszi.« Vagy ezt olvastam: »Igazi egy-
 107

házhüség csak a korlátolt felekezeti vakbuzgalomtól mentes környeze­

tében egy felekezet fölötti egyetemes keresztyén evangéliumi prot. nép--
szövetségnek fejlődhetik ki.« És most próbáljon az én Kedves Test­
vérem az én orthodox koponyámmal véleményt mondani a hallottak
felől. Ha ezt komolyan megpróbálja megfogja látni, hogy milyen ke­
mény Ítéletet, milyen szelíden adtam én vissza — szeretetért. Hogy
ezt nem az alapszabályok Írják elő azt elhiszem, de hogy ki sem zár­
ják az bizonyos. Az a felekezet fölöttiség, a mit a szövetség alapsza­
bályai és Máthé testvérem egyaránt hangsúlyoz — a miről nekem is-
meg van a magam véléménye úgy kül mint belföldi viszonylatban —
eddigi tapasztalásaim szerint egy kicsiny szövetség particularismusa-
melynek szemszögéből a felekezetiesség korlátoltság s a templom eset
lég felesleges s az egy szükséges dolog igaz letéteményese az E. M. E. Sz.
Ismételten hangsúlyozom távol áll tőlem a bántalmazás gondolata, sőt
ha talán bárki előtt ez a véleményem keménynek találtatnék én véle­
ményem revíziójára mindig kész vagyok. Isten kegyelméből szemeim
nyitva vannak a látásra, füleim a hallásra: mutassanak mást és érv
másként fogok vélekedni.
Testvéri szeretettel Tűre, 1928 jul. 23.
Szász Ferencz.

Lelkészegyesület-e Lelkipásztorok Szövetsége?

Szilágyi határozat.
A szilágyszolnoki ref. egyházmegye Lelkészértekezlete hosszas,
élénk eszmecsere után — egyhangúlag kimondotta: 1928 jun. 21-én
tartott ülésében:
I-ször, hogy a Kerületi közgyűlés 70—1923 jkvi számú határo­
zatának hatályon kívüli helyezését kéri.
11. A megalakitandó lelkészi testületről — azt az óhaját nvilvá-
nitja, hogy az ne legyen se egyesület, se szövetség, hanem »Lelkészek
testületé« olyan alapszabállyal, melyben minden lelkésztestvérünk
lelkiismereti kényszer nélkül beléphessen és be is lépjen.
A »lelkészek szövetsége« programját erre alkalmasnak nem tartja
s a papság csaknem egyhangú véleménye az, hogy a beszüntetett
lelkészegyesület alapszabályainak — a papság véleménye nyilvánítása
után átdolgozása lesz az a keret; hol az anyaszentegyházért s a lelkészt
karunk érdekeiért dolgozó tesvérek megtalálják és megismerik egymást
s megtalálják az igazi építőt a Jézus Krisztust, Ki, hogy mindennek'
munkája minemü legyen a tűzben megpróbálja. (Sicnlos.)
Ü08

Ujlaky M illiós
géresi ref. lelkész

^életének 47-ik, lelkipásztorkodásának 23-ik és boldog házasságának

2 1-ik évében junius hó 28-án testében koporsóba dőlt és lelkét visz-
szaadva teremtőjének, hazaköltözött.
Megboldogult testvérünk Vitkán született hol édes apja szintén
¿pap volt. Elvégezvén a debreceni főiskolában a theologiát, esküdt
felügyelőséggel tiszteltetek meg a jelzett főiskolán. Majd onnan Nagy­
károlyba jött* s. lelkésznek. Innen vitte a géresi egyház szerelte el őt
lelkipásztorának.
Több mint két évtizeden át itt élt annyira, hogy csak a legelke-
rülhetetlenebb dolgok, ha néha elszólitották a templom mellétti papi­
lakásából, kívül faluján, soha el nem tudták vele hagyatni tanuló szo­
báját s gyönyörű könyvtárát, híveit és szeretteit, kiket most Oly árván,
«egyedül hagyott.
Amire az Isten állitá, a megbízatást a neki adott Talentu-
rmokkal sáfárkodva állotta. Futotta futását, harcolta a nemes harcot s
tartotta meg a hitet. Ezekben volt hü mindhalálig, hogy legyen a
•síkságra lelépő Bük tövében lévő maroknyi magyarság s reformátusság
őriző pásztora.
Törékeny teste eget vívó, Krisztust látó lelket hordozott. Tekin­
tetéből az a bizonyos hit sugárzott felénk, hogy tudta kinek hisz. Ez
a hit az igehirdetőben Krisztusról bizonykodó életében vallástétel volt.
A papi dolgozó szoba népiskola, a papiház asztala népkonyha volt sok
ügyes bajos, sok éhező árva hive számára, beszéde, tanítása vigasz­
talás, megerősítés a lelkibetegek, lelkiszenvedők, lelkiéhezők, szomju-
hozók számára.
Bükalyi irói név alatt a szépet, jót keresők számára is sokszor
tárta ki lelkét.
Szive melegét paptársai, barátjai és annyi szeretettel szeretett
•családja érezték legjobban.
Sok üzenete volt az Istennek sokak számára az ő szolgája éle­
tében. Sokan is „hullatják a bú könnyeit“ elhunytén sokan „öltének
gyászruházatot“. Soknak lett oda ez élet ellobbanásában szive öröme
:siralomra fordulván a z : „óh mert elesett a mi fejünknek koronája“,,
mit adott az Isten a gyülekezetnek és a családnak. Legyen a meg­
boldogultnak hite szerint, hiv szolgálata szerint örök jutalmazása az
 109;

Istentől, ki kegyelemmel gyógyítsa be azok lelki sebét, melyekben meg

próbálja szerettei h itét: a gyászoló családban, a bánatos özvegy életén.

Léczfalyi Bodor Géza

nyug. alsőcsernátoni lelkész tb / esperes

élpte 71 -ik s papi szolgálata 48-ik évében julius 11-én hazatért a meny-
nyei Atyához.
Istennek sok-sok drága ajándékát bírtuk benne. Bámulatos aka­
raterő és tettrekészség, öregségében is fiatalos munkakedv, törhetetlen <
hit és mindig derült reménység jellemezték. Amig vele együtt volt
Valaki, addig nem lehetett fáradt és csüggedt; nem láthatott legyőz­
hetetlen akadályokat, elérhetetlen célokat: magasan repülő leiké máso
kát is magával ragadott.
Hosszú ideig volt egyházker. aljegyző, 2 czikluson át a kézdi.
egyhmegye erőskezü és bölcs esperese s 43 évig az alsőcsernátoni
gyülekezetnek, amelyet hegyen épített várossá emelt, soha nem pihend
lelkipásztora.
Az utóbbi időben a túlfeszített munka miatt idegbetegség tünetei
mutatkoztak rajta s e miatt f. évi ápr. 1-től, illetve már a múlt. év
őszétől kényszer-nyugalomba tétetett. Aki ismerte őt, nem kételkedik
abban, hogy ez a ráerőltetett semmittevés siettette a véget.
Egy rövid nekrológ szűk kereteibe nem fér bélé a Bodor Géza
gazdag s széles kaliberű élete, mely mindenképpen méltó arra, hogy
fénye egyhamar el ne mosódjék s Istennek rajta keresztül megmutatott
áldásaival nemzedékek termékenyüljenek és gazdagodjanak meg.
Halálát az anyaszentegyházon kívül kiterjedt rokonság s özvegye
magyarzsákodi Hegedűs Ilona gyászolja, abból a Hegedűs- családból,,
amelyik annyi kiváló embert adott a magyar közéletnek. Az irgalmas
Isten áz ő lelkének vigasztaló erejét töltse ki bőséggel a gyászoló szi­
vekre s készítsen számukra boldog viszontlátást!

K Ü LÖ N FÉLÉK .
Református nagyhét. Várako­
zással tekintünk a f. év szept. hó
3 9 napjain tartandó református
nagyhétre; mely Tördára van ősz*
szehiva, ahol a régi, beszüntetett
Lelkészegyesület 6 évvel ezelőtt
sokunk előtt »kedves emlékű 'és­
áldott hatású« utolsó kongresszu­
sát tartotta és ahol — talán, Is­
ten kegyelméből — egymásra fog
 110
találni most is az a papság,
amelyről azt mondják, hogy két
táborra van oszolva. A részletes
.programm megjelent az erdélyi
egyházkerület hivatalos lapjában.
De tekintettel arra, hogy e lap
talán nem kerül minden olvasónk
kezébe, a programm ismertetését
szükségesnek tartjuk a követke­
zőkben :
1. A nagyhét kezdete szept.
3-án este 8 óra a templomban
megnyitó biblia óra keretében.
2. Naponként 9—V211-ig bib­
lia tanulmányozás és imaórák cso­
portokban. A bibliaórák tárgyai:
Az igehirdető, A pásztor. Az em­
ber, A tanítvány, A testvér.
3. V211—Val-ig tudományos elő­
adások : Hitvallásunk igazsága,
Küzdelem a ref. hivallásért, A
Heidelbergi Káté az életben és
munkában, A predestináció a
Szentirásban, Az uj egyháztör-
vény református követelményei.
4. 4—6-ig köferenciák : A lel­
kipásztorok együttműködésének
eszméje és megvalósitása, Az uj
liturgia és ágendáskönyv ismer­
tetése, Vallástanitásunk uj tan­
terve, A konfirmáció reformjának
kérdése, Előadás a külmisszióról.
5. 6—7-ig szabad megbeszé­
lések : A vasárnapi iskolai mun­
ka kérdései, A bibliaköri munka
kérdései, Az iratterjesztés ügye,
A Nőszövetség munkája és kér­
dései, A tudományos theologia
kérdése felől beszélgetés.
6. 7—8-ig templomi estélyek,
melyeken a köv. előadások tar­
tatnak : Theozofia és spiritizmus
kálvinista megítélésben, Nagy re­
formátus Íróink (Arany, Kemény,
:Baksay), Torda az egyháztörté­
nelemben, Két nemzedék harca.
7. Szept. 8-án«d.u.,5 . órakor
az EgyMzkerüleU Nőszövetség
.megalakulásának előkészítése.
8. Szept. 8-án este 7 órakor
mindkét templomban bűnbánati
istentisztelet.
9. Szept, 9-én d. e .. 10 órakor
ünnepélyes istentisztelet’urvacso-
raosztással.
10. D. u. 3 órakor a nagyhét
bezárása nagygyűlés keretében,
amelynek tárgyai: Mit ad nekem
a református egyház és mivel tar­
tozom neki?, A gazdasági élet
lelki rugói, Az én presbiteri fel­
adataim.
11. Este 9 órákor irodalmi es­
tély.
A délutáni konferenciákkal p ár­
huzamosan konferenciák fognak
tartatni nők és papnék számára
is. A résztvenni óhajtók legké­
sőbb aug. hó 20-ig jelentkezze­
nek a tordai ref. lelkészi hivatal­
nál. Elszállásolásról és mérsékelt
diju étkezésről a rendezőség fog
gondoskodni.
E nagy gonddal és széles kö­
rültekintéssel készített programm-
ból különösen kiemeljük az első
konferenciát »A lelkipásztorok
együttműködésének eszméje és
megvalósitásá«-ról, mint amely
áldott alkalmat nyújt a Szövet­
ség és Egyesület aktuális kérdé­
sének helyes irányban való tere­
lésére, ill. az egészséges megol­
dás előkészítésére. Bár úgy tart­
juk, hogy ennek a nagyfontos-
ságu és az egész lelkészi kart
mélyen érintő kérdésnek megtár­
gyalására egy 2 órás konferencia
nem elegendő.
Visszhangképen a nagyhétre
hivó püspöki szóra, lapunk ré­
széről is szeretettel hívjuk telál-
kozóra, megbeszélésre és közös
épülésre lelkésztestvéreinket.
A királyhágóm elléki egyház?
kerület közgyűlését juüus 11-én
tartotta. A közgyűlést Súlyos Ist­
ván püspök imádsága után Do-

mahidy Elemér főgondnok nyi­
totta meg, elnöki megnyitójában
-elparentálván Bede László egy­
házkerületi tanácsbiró márama-
rosszigeti lelkészt és az unitáriu­
sok elhunyt püspökét, kilyéni Fe­
renc Józsefet. Elnök súlyos és
fcemény szavakkal' Ítélte el az
egyházunk romlására törekvő sza­
badegyházi mozgalmat, mint a
-hűtlenség és eltévelyedés gonosz
indulatu merényletét. Aztán rá­
mutatott arra, hogy a kultusztör­
vénnyel évszázados, martirök vé­
rével megszentelt és az európai
nagy nemzetek nemzetközi szer­
ződéseivel is elismert ősi autonó­
miánk' súlyos körülmények közé
jutott. A püspöki jelentést Cser-
nák Béla egyházkerületi főjegyző
terjesztette elő. A jelentés a leg­
apróbb részletekre is kiterjedő
•gondossággal számol be dr. Gyen­
ge János egyházellenes mozgal­
máról megállapítva, hogy az
egyéni célok szolgálatában álló,
áruló aktus ezideig összesen a csa­
ládtagokkal együtt 57 református
egyént választott el ősi ref. anya-
szén tégy házunktól. A tanügyi je­
lentés során mintegy pusztuló faj
fájdalmas siráma hallatszott a
nagyszalontai egyházmegye köz­
gyűlésének jegyzőkönyvéből, hogy
»a református gyermekek elfelej­
tenek magyarul írni és olvasni
és a vallástant nem bírják emiatt
megtanulni.« A volt magyar szek-
•ciák megszűnnek és ahol a ref.
magyar gyermekek nagy száma
miatt jogos lenne a magyar szek­
t a felállítása, az erre irányuló
kérelmekre válasz sem érkezik.
Közgyűlés elhatározta, hogy a je­
lenleg teljes passzivitásban levő
tanítóegyesületeket egyházme­
gyénként meg kell szervezni. Nagy
aggodalommal értesült a
111
akadályairól és a nehéz probléma
megoldására tárgyalni kiván az
erdélyi egyházkerület vezetőségé­
vel. Elhatározta, hogy f. év szept.
hó 14, 15 és 16-án Nagyszalon­
tán presbiteri konferenciát rendez,
tanitó-papné konferenciával és val­
lásos ünnepéllyel kapcsolatban.
A közgyűlést a Püspök hálaadó
Imádsága rekesztette be. (Refor­
mátusok Lapjából.)
Az egyházmegyei nőszövet-
ségi tagozat m egalakulása
Erdővidéken. Julius hó 1-én tar­
totta Baráton az erdövidéki egy­
házmegye a nőszövetségek egy­
házmegyei tagozatának alakuló
közgyűlését. Jelen voltak a lelki­
pásztorok, feleségeikkel együtt,
csaknem teljes számban és az
egyházközségi tagozatok kikül­
döttei mindannyian. Jól esett
látni a nép egyszerű leányait,
amint az ügy iránti élénk érdek­
lődéssel a tágas tanácsterem szék­
sorait megtöltötték. Polonkay kö-
zépajtai lelkész bibliamagyaráza­
tot helyettesitő biblikus adhortá-
ciója után, az .egyházmegye es­
perese üdvözölte lelkes beszéd­
del a megjelenteket *és nyitotta
meg az alakuló közgyűlést. A
tárgysorozat rendjén Rozsonday
Ádám m.-hermányi lelkész ter­
jesztette elő és ismertette az egy­
házközségi tagozatok, Tompa
Zsigmond belmissiói előadó pedig
az egyházmegyei tagozatok ügy­
rendjét és munkaprogrammját,
melyek alapján, több hozzászó­
lás után, a közgyűlés az alaku­
lást kimondotta. A választások
rendjén az elnöki állásra egy­
hangú lelkesedéssel Dr. Jeney
Istvánné választatott meg, akinek
személye, egyénisége és ed-
 112
jó kekekbe tétetett le. Isten áldása
legyen e sők reményre jogosító
megmozduláson és a megalakult
szövetség minden munkáján.
S z e r k e s z tő i S z e n e te k a
M. M. Mikor leveledet vettem, ugyan­
akkor kaptam a Reformátusok Lapját is,
amelynek «Református lelkészek testületé«
című és Peleskey Sándor által irt cik­
kéből magam is megjáöbbenéssel vegyes
csodálkozással olvastam: »nem szimpa­
tikus előttünk az evangéliummal ellenté­
tes és szabadosság elvén felépülő Egye­
sület sem«. Annyival nagyobb volt a
csodálkozásom« mert nevezett cikkíró la­
punknak előfizetője s mint ilyennek, al­
kalma és módja lehetett volna ez alap­
talan és indokolatlan elítélés előtt —
utánna dózni és meggondolni, hogy váj­
jon igaz-é, amit ir ? 1 Hiszen ilyen jog­
gal akar apagyilkosnak vagy istentaga­
dónak is nevezhette volna azt a még
meg sem született szerencsétlen egyesü­
letet. Én az »Egyesület «-et ma ngy te­
kintem mint egy tiszta lapot, amelyet a
papság van hivatva kitölteni és pedig
úgy, ahogy szive-lelke óhajtja. Ha pedig
tiszta, hogy jut hozzá bárki is, hogy
>az evangéliummal ellentétes«-nek és »a
szabadosság elvén felépülő «-nek nevezze ? 1
Vagy talán a mozgalmunk, sőt épen a
lapunk részesül ebben a nem várt, igaz­
talan kipelleogéreztetésben ?! Ha igy áll
a dolog, felelősségem tudatában gondol­
kozás nélkül kész vagyok felajánlani a
következőt: — ha akár cikkíró, akár
bárki más elfogadható indokokkal reá
tudja bizonyitani mozgalmunkra, vagy
lapunkra »az evangéliummal ellentétes«-
ség és a »szabadosság« vádját, én a
konzekvenciát azonnal levonom, de vi­
Kfinynyomda R.~T. Odorheiu 777—1928
szont ha nem tudja rábizonyítani, akkor
ő vonja le a konzekvenciát és tartóz­
kodjék a sajtót igaztalan vádaskodásra
és alaptalan itélgetésre igénybe venni.
S zív. üdvözlet.
U. Á. Igazat adok leveled ama ré­
szének* amelyben ezt íro d : »nem is lehet
kívánni, hogy mindenben egyetértsünfc«.
Szükség van »különböző irányok és gon-
dolkozások«-ra, már csak azért is, mert
sénkisem vindikálhatja magának a töké­
letességet és minél több szempontból vi­
lágíttatnak meg a mi közös problémáink*
annál inkább fenn forog az eshetőség*
az egészséges megoldásnak. Azonban
nem tudok igazat adni leveled ama ré­
szének, melyben azt írod, mintha én azt
állítottam volna, hogy »farizeusság a
bibliaolvasásra és imádkozásra* az idő
kitűzése« és hogy »útmutató szerint ol­
vasni a*bibliát farizeussag«« Éh U i.
ilyeneket sem nem mondtam, sem nem.
írtam. Épen azért szeretném, ha rámutat­
nál, hogy a vita során elhangzott kije­
lentéseim közül mit értettél félre, mért
csak igy tudnék én is rámutatni arra»
hogy itt csak félreértésről lehet szó, A
farizeizmus veszélyéről r— igaz, hogy
beszéltem« És beszélek is« De erről sem
a bibliaolvasással vagy az imádkozással
hanem a vallomástételiéi, számokéréssel
és számadással kapcsolatban. És hogy
miként jutottam ahoz, mintha az útmu­
tató szerinti bibliaolvasást, amit magam
is gyakoriok és másokkal is gyakorolta*
tok, elítéltem volna. — ezt igazán nem
tudom megérteni. Szív. üdvözlet
A b ih ari előfizetőknek« Köszönet­
tel nyugtázom, hogy a bihari e. m. pénz­
tárnok ur volt szives az államsegélyből
beszedni és címemre megküldeni a köv.
összegeket: — 1. lapunk előf, dijában.
Szabó Lajos, Tarnóczy Lajos, dr. Bod­
nár Gábor, Barcsa Mihály, SzűcsJLászló
Szentimrey Dániel, Kovács Antal, Balajthy
Jenő, Farkas János lelkészektől 160—160
Leit és 2 Harangszó-hátrálékdijban
Szentimrey'Dániel lel észtől 10C0 és Tu-
nyogi Jánostól 300 Leit.
 Nagv Mihály ref. lelkész

L é*- 1928 augusztus iá. *ai

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M egjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és k iadóh ivatal:
Előfizetési d íj: Porumbeni-Mici - Kisgalambfalvá.
egész évre 24 0 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si E n dre.

Református egyházi sajtó.

Ez alatt a cím alatt a közelmúltban a Ref. Szemle ha­
sábjain egy cikk jelent meg. Cikkíró — kapcsolatban a
magyarországi második református nagygyűlésnek a refor­
mátus sajtóra vonatkozó határozatával — több olyan meg*
állapítást tesz, amelyeknek igazsága vitán felül áll. Tény
és való, hogy nincs olyan sajtóorgánumunk, amely „protes­
táns vagy épen református világnézeti kérdésekkel“ foglal­
kozna. Tény és való, hogy „nemcsak az egyháztagok nagy
többségének leikéből, de lelkészeink, tanáraink és tanítóink
egy jó részének leikéből is“ — ha épen nem „hiányzik“
(amint a cikkben állítva van) is, de mindenesetre csökkent­
nek és erőtlennek mutatkozik „a tudományos jellegű olvas­
mányok utáni vágy“. Tény és való, hogy az olvasási szük­
ségérzet felébresztésére, ill. fokozására — fel kell használni
„minden kínálkozó eszközt és módot, mint pl. konferenciák
tartását, sajtóorgánumaink propagálását“.
Cikkíró azonban tesz olyan megállapításokat is, ame­
lyek felett minden megjegyzés nélkül nem térhetünk napi­
rendre. Ilyen mindenekelőtt ez az állítás: „A sajtó kérdé-
-sében inkább az esetlegesség, sőt! a szubjektív önkény
uralkodik. A sajtóorgánumok életrehivása nem egyetemes
szükségekre támaszkodik, hanem az egyéni kezdeményezés
bátorságán, de főképen az ügyességen fordul meg.*
Szerettem volna, ha cikkíró nem elégedik meg ezek­
nek a végtelenül súlyos megállapításoknak a megtételével,
hanem bizonyító erejű konkrétumokkal is alátámasztja.
Mert legalább is az én gyarló szemem „az esetlegesség,
sőt a szubjektív önkény* uralmát nem látja — és az egyéni
kezdeményezés bátorságának, de főképen az ügyességnek
kihangsulyozásával szemben úgy tartom, hogy sajtóorgá­
numaink életrehivása igenis egyetemes szükségekre támasz­
kodik. Tagadhatatlanul nem lehet lebecsülni az egyéni
kezdeményezés bátorságának és áz ügyességnek jelentősé­
gét sem, de másfelől tagadhatatlan az is, hogy meglevő
sajtóorgánumainkat a szintén meglevő és jól felfogott egye­
temes szükségek hozták létre.
❖
Nem fogadhatom el cikkírónak azt a megállapítását
sem, hogy „vannak Magyarországon, de Erdélyben is bŐ-
viben egyetemes igényekkel fellépő gyülekezeti lapok*. Hogy
Magyarországon mik vannak, nem tudom. Eddig legalább
nem állott módomban az ottani gyülekezeti lapok áttekin­
tése. De hogy Erdélyben a gyülekezeti lapok nincsenek „bő-
viben“ — ezt állítom. Mert hogy egyebet ne említsek, amig
egy bukaresti, brassói, marosvásárhelyi gyülekezetnek lapja
nincs, addig nem mondhatjuk, hogy a gyülekezeti lapok­
nak „bőviben“ lennénk. Hogy pedig a meglevő gyülekezeti la­
pok egyetemes igényekkel lépnének fel, ezt, — legalább is,
amennyiben én ismerem e lapokat — szintén nem látom
beigazoltnak.
Nem fogadhatom el cikkírónak azt a megállapítását
sem, hogy a református egyázi sajtónál és főképen a tudo­
mányos theol. irodalomnál mutatkozó „hiányosságok és
fogyatékosságok összemérhetetlenül fontosabbak, előbbvalók
mint minden lelkészegyesület, segélyegylet vagy tőkéink
elhelyezése, gyümölcsöztetése és egyéb más dolgok, ame­
lyeken ma csüggünk, mert egészen bizonyos, hogy első
 115

sorban nem ezek viszik előbbre nemzeti és egyházi újjászü­

letésünket“ Nem fogadhatom el a tudományos theol. iro-
dalom értékkihangsulyozását különösen a lelkészegyesület­
tel szemben. Mert erősen meg vagyok győződve afelől,
hogy ha mi egy olyan lelkészegyesületet tudnánk teremteni,,
amelyben mindannyian „otthon“ éreznők magunkat, ez ké­
pes és alkalmas lenne, a „segély egy létén vagy tőkéink el­
helyezésén, gyümölcsöztetésén és egyéb más dolgokon
kívül, amelyeken ma csüggünk“ — eredményesen előmoz­
dítani az egyházi sajtó ügyét is.
Végül nem hagyhatom megjegyzés nélkül cikkírónak
azt a téves állítását sem, amely • lapunkra vonatkozik és
épen azért feltétlenül rektifikálásra szorul. Cikkíró neveze­
tesen úgy állitja be lapunkat, 'mint amely a lelkipásztorok
„külső“ szervezeti érdekeit szolgálja. Miután ilyen hango­
kat már másfelől is hallottam, kénytelen vagyok újólag le­
szögezni célkitűzésűnket (1. 1. szám „Zászlóbontás“), mely
szerint lapunk a lelkészi kar minden irányú érdekeinek
képviselője kíván lenni. Tehát a lelkipásztoroknak nemcsak
a „külső“, hanem a „belső“ érdekeit is kívánja szolgálni.
Ezek után a felmerült kérdéssel kapcsolatban még csak
három dolgot kívánok röviden érinteni. Az egyik az, hogy
amig theol. szaklapunk lenne, — ott vannak „Az U t“,
„Református Szemle“ vagy akár a mi lapunk is, melyek­
nek bizonyára egyike sem zárkózik el a tudományos theol.
irodalom kérdéseinek ismertetése és megvitatása elől. Akik
értenek hozzá, hivatva vannak reá és módjukban áll a kül­
földi prot. theol. irodalmat is figyelemmel kisérni, járjanak
elől jó példával, fogjanak munkához. Mert ha a munka
foly és a meglevő sajtóorgánumok szűknek bizonyulnak,
bizonyára vagy a lelkészi kar, illetve annak szervezeté,
vagy a hivatalos egyház — de valamelyik feltétlenül —
meg fogja találni az útját és a módját annak, hogy a két-
íségbevonhatatlanul fontos és szükséges theol. szaklap meg-
 116

A másik dolog, amit érinteni kívánok az, hogy nekünk

a meglevő lapokon kívül még két lapra szintén nagy szük­
ségünk lenne. Lapot kellene adnunk a falusi ifjúság kezébe*
is. Mert a dolog természetéből következik, hogy erre a
célra a különben nagyon jól szerkesztett Ifjú Erdély nem al­
kalmas. Egy Ízben már — előfizetési felhívásokkal — tör­
tént próbálkozás ezen a téren. Akkor nem sikerült. Azon­
ban a kérdést napirendről nem kellene levenni. És lapot
kellene adni a nőszövetségek számára is. Én legalább úgy
látom, hogy a szövetség komolyabb tagjai erősen vágynak
utána és bizonyára nagy szeretettel fogadnák. Egy jól szer­
kesztett nőszövetségi lap megbecsülhetetlen szolgálatot tenne
ennek a sokra hivatott áldásos mozgalomnak érdekében
úgy külső, mint belső szempontból egyaránt.
Utolsónak hagytam a legkényesebb, de egyben talán a
legfontosabb dolgot. Mennyivel közelebb jutnánk a célhoz
a sajtó kérdésében, mennyivel többet tudnánk megvalósítani
azokból, amik ma még csak álmok, tervek, óhajtások és
kívánságok, ha lenne nekünk nyomdánk?! Református
nyomda. Vájjon nem lehetne-e ezt megteremteni?! A refor­
mátorok meg tudták. Igaz, hogy hátuk megett megértő és
áldozatos pátronusok állottak. De hát nincsen-e nekünk is
pénzünk?! Hisz a nyugdíjintézetnek annyi a pénze, hogy
az illetékesek azt sem tudják mit csináljanak vele ?! Bankba
tegyék? Ott elvész. Szanatóriumba fektessék? Nem merik.
Házakat vegyenek ? Félnek a rekvirálástól Vájjon nem lehetne-e
a nyugdíjintézet pénzének egy részét nyomdavállalatba bele­
fektetni?! Egy nyomdavállalat mindig stabil értéket képvi­
sel, még a pénz labilitása esetén is. És szakszerű, körül­
tekintő vezetés esetén nyugdíjasaink, özvegyeink és árváink
számára sokkal többet jövedelmezne, mint a bankbetét vagy
akár a bérház. Emellett pedig megbecsülhetetlen értéket
jelentene számunkra sajtótermékeink előállithatása szem­
pontjából. Természetesen ez nem jelenti, hogy máról-hol­
napra nyomdát vásároljunk. Az ügy nagy körültekintést*
 í 17

«lapos számolást és minden eshetőségre kiterjedő* részletes

megvitatást igényéi. Én csak felvetettem a kérdést. Anélkül,
hogy állást foglalnék. Nyilatkozzék a közvélemény és nyi­
latkozzanak az illetékesek: ném-e lehetne ilyen megoldásra
jutn i?! _______________ _ ______ ___________D. E.

Ez is hálaadó istentisztelet
A »Brémen« nevű repülőgépen, mely Európából Amerikába re­
pült, volt az evangélikus Báró Hünefeld is, ki a nevvyorki zajos fogad-
íatási ünnepség után részt vett Kantate vasárnapján a német lutherá­
nus »Szent Pál gyülekezet« istentiszteletén. A templom fel volt diszitve
virágokkal és pálmákkal; az ezer ülőhely és az összes állóhely elfog­
lalva s az utcán hatalmas tömeg szorongott. 10 órakor jelent meg
Báró Hünefeld Kőhl kapitány nejével Dr. Trexler lelkész és az egész
presbitérium kíséretében, mialatt a gyülekezet a »Dicsérd, én lelkem,
a dicsőség örök királyát« kezdetű éneket énekelte. Az istentisztelet fő­
éneke az »Erős várunk nekünk az Isten!« volt. A szentbeszédet Kropp
A. Henrik, lelkész tartotta a Kantate vasárnapi alapigéről 98 Zsoltár 1
verse : «Énekeljetek az Urnák n j éneket, mert csodadolgokat cselekedett
Az Atlanti óceán átrepülését a csodadolgokat cselekedő Isten újabb
bizonyságának nevezte, ki hatalmát az emberi szellem és emberi kéz
¡által is megmutatja. Az emberi törekvés e modern vivmányáról is el­
mondható, amit Morse Sámuel mondott az általa feltalált távírón kül­
dött első üzenetként; »Isten munkálkodott itt«. Majd igy folytatta
beszédét: »A kölcsönös megértést és a régebbi zavartalan barátságot
jrégi és uj hazánk között semmi sem munkálta hatalmasabban, mint
a német férfiaknak és ir társuknak e nagy tette, kik, mélyen gyöke­
rezve a hitben, eltelve a haza iránti lángoló szeretettel és lelkesítve
az emberi törekvések fönséges ideáljától, testöket és leiköket e mun­
kának áldozták, amelyre Istentői való elhivatásukat érezték leikökben.
Örvendünk annak, hogy e férfiak a hitnek az emberei is, kik hatal­
m as teljesítményükkel, hitben, egyedül Istennek adnak dicsőséget.«
A prédikáció után felkérték a vendéget, hogy intézzen helyéről ő
is nehány szót a templomi gyülekezethez. Báró Hünefeld a követke­
zőket mondotta:
»Önök elgondolhatják, hogy mily mélyen meghatott szívvel 'szó­
ink e helyről önökhöz. A hitnek puszta külső vallomása távol áll tő­
lem és társaimtól. Amit szivünk legmélyén éreztünk és gondoltunk, azt
nem oly könnyű szavakba foglalnunk, ép mert a hitnek és az érze­
lemnek ügye ez.
118

Mi biztosan tudtuk és tisztán állott előttünk, hogy minden em­

beri segítség és erő felmondhatja a szolgálatot, ha Istennek akarata
nincs mellettünk; ilyen értelemben mondotta kedves barátom. Kőhl,
néhány nappal leszállásunk elő tt: »Tudom, hogy átjutunk a nagy vi­
zen, ha a csavar pereg és Isten segítsége velünk van.« Az emberek
megtettek, amit tehettek. így Dessauban, a műhelyben; igy Junkere
professzor tanulószobájában, e nagy feltaláló tudományos előkészüle­
teiben, aki nemcsak minden erejét, lelkesedését és tehetségét szentelte
e munka sikerének, hanem balkarjának elvesztésével testének egy ré­
szét is áldozatul kellett hoznia s igy vérét ontotta ezen eszméért.
Nekem -és társaimnak isten mindenhatóságának bizonyossága
soha sem élt annyira tudatunkban, mint abban az órában, midőn
Neufündland ködrétegei és később Labrador jégmezői fölött lebegtünk,
így szóltam magamhoz: Ha az olaj vagy valami kicsiség gépünkön
felmondja a szolgálatot, akkor mi is előfutáraink sorsára jutunk, kik­
nek ajka örökre elnémult.
De ama hatalmas, csodálatos tájakon, Istennek hangja szólott
hozzánk az örökkévalóságból, melyet ő kormányoz, a jégből, az er­
dőkből, a hatalmas hegyekből, melyekre tekintettünk. Ép ezekből szó­
lott az örökkévalóság gondolata és én őszinte becsületességgel jelen­
tem ki önöknek, hogy ama órákban, midőn társaim és én teljesen él­
zárva valánk és én tudtam, hogy csak isteni csoda hozhat megmen­
tést, én, aki magam nem vehettem részt a hóval és jéggel folytatott
harcban, melyet barátaim oly vitézül vívtak, e pillanatokban a kabin­
ban függő keresztre tekintettem és őszintén kijelentem ha az isteni
és az emberit szabadna összemérnünk, én a Megváltót akarom kö­
vetni és igy szólani: „Atyám ! ha él nem mulhatik tőlem e pohár,,
hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!“ És midőn gépünk már
biztos talajon állott és vállalkozásunk Isten segedelmével sikerült,
mindnyájunkat eltöltött a hálának mélységes érzete. Az én kedves ba­
rátom, Kohl mondotta nekem : »Ama pillanatokban, midőn körül va­
lánk véve az éjszaka sötétségével és köddel, kétszer imádkoztam el a
Mi Atyánkot«, ugyanabban az órában, amikor én is ama szavakat
rebegtem.
Ma az önök körében vagyok. Két társam pedig az ő templomuk­
ban. Ugyanaz az Isten, akit imádunk. Midőn a leszállás utáni első-
napokban Kőhl barátom a gépen dolgozott, ir társam és én adtuk le
az első biztos tudósitást, hogy kutyaszánokon 20 mérföldön át Long;
Pointba megyünk. Ott találtunk egy kis hóval borított kápolnát, amely
egyikünk vallásfelekezetéé sem volt. Nem tanakodtunk, beléptünk s.
önkénytelenül térdre borultunk, elválasztva egymástól a hitvallásban.
 119

de egyek a hitben, elválasztva egymástól a nyelvben, de egyek abban,

ami bensőnkben élt s mindegyikünk áhitatos csendben adott hálát
szívből Istennek.
És, kedves barátim, nem volnék én^ méltó arra, hogy a Johannita
"Rend nyolcágú keresztjét viseljem, ha mái szénténekünk szavaiból má­
tól fogva nem akarnám életem vezérmondatául tenni ez igéket:
2 Az Igét meg nem dönthetik,,.
Velünk az Ur, Ő megsegít. . .
Életünk, jónevünk,
Kincsünk, nőnk, gyermekünk,
Mind elvehetik,
Mit használ nekik:
A menny mégis miénk marad.«

És aztán a másik igéket

»Erőnk magában mit sem ér,
Mi nagyhamar mind elveszünk,
De küzd velünk á hős vezér,
Akit Isten rendelt nekünk....«

Társaimmal hálát mondok, hogy a munkát, amit Isten nevében

kezdjünk, Isten segilségével tovább is óhajtjuk folytatni. Isten minket
úgy segéljen !«
A Dr. Trexlerrel, a »N. Y. Ministers’ Association« elnökével foly­
tatott rövid beszélgetés közben megjegyezte Hünefeld, hogy a világ
minden részéről ezren meg ezren üdvözölték, de részére legértékesebb
rH. brémai agg lelkipásztornak : Grosscurthnak következő rövid távirata :
»Köszönöm önnek, hogy volt bátorsága: megadni Istennek a dicsőséget.«
(A »National Luth. Council« külön tudósítása.)
Közli: Rédei .Károly, evang. lelkész.

Segélyegylet
Az erdélyi református egyházkerületi közgyűlés 66—1927 szám
alatt hozott határozatával kimondotta, hogy 1928 január 1-i hatállyal
»Segélyegyletet alakit, melynek tagja lesz a Nyugdíjintézetnek minden
kötelezett és jogosított tagja.« Örömmel vettem s jóleső megnyugvás­
sal tölthetett el minden nyugdijintézeti tagot e határozat, bár a hatá*-
rozat több szempontból kifogásolható, melyekből egy párral legyen
szabad foglalkoznom s egyben kérném a nálamnái sokkal hivatottab-
bak figyelmét, hogy mielőtt a segélyegylet végérvényesen megszervez­
tetnék .foglalkozzanak vele — mondják meg pro és contra a vétómé-
120

nyűket, hogy egy legalább emberileg jó és kielégítő segélyegyletünk

legyen.
Én a kiadott szabályzatban- az alábbi sérelmes intézkedéseket
látom. Maga a megalakítása is kifogásolható ?— bár ha az egyházke­
rületi közgyűlés határozata alapján is alakitatott meg a Méltóságos
Igazgató Tanács által Engem senki megnem kérdezett s amint érte­
sültem a kalotaszegi egyházmegyében senkit sem — akarunk-e tagjai
lenni — mennyit űzetünk, mennyit akarunk kapni — pedig egy a
demokratia elvén felépült szervezettől úgy vélem ezt mi alsóbb rend,
de terhet viselő tagok serege joggal várhattuk volna el. No de ez csak
úgy vélem egy kis szépséghiba és nem sérelem. Hanem van kettő
még súlyosabb kifogásolható része a szabályzatnak. Először is a hiva­
talos lapban megjelent tervezettől eltérően >a Nyugdíj és özvegy-árva
Gyámintézetek Szabályzatában« megjelent »Függelék« nem 25—30 leies
összegek fizetését írja elő — hanem évi 500 leies levonást és ennek
csak öt év utáni elszámolását »könnyebb kezelhetőség cimen.«
Egy pillanatig sem kételkedem az előadó kedves barátom nemes
intencióiban (úgy hiszem ő készítette a tervezetet) de hogy az élet­
nek súlyos" problémái a figyelmét kikerülték azt mondhatom. A levont
vagy befizetett 500 lei: vagy elég lesz a szükség fedezésére, vagy
nem ! ? Ha nem elég 5 év múlva — nem is számítva az érték éltoló-
dásokat, esetleg olyan összeg kifizetése jöhet a kamatokkal a tagokra
(mert bármely intézet előlegezi a hiányt, kamatmentesen nem teszi)
hogy bizony sok szegény tag nagy áldozattal tehet fizetési kötelezett­
ségének eleget, vagy a még rosszabb helyzetben lévő özvegy, vagy
árva sehogysem. Ugye bizony megeshetik, meghál az 5-dik évben a
családfő — ott marad az özvegy, vagy ép a teljes árva s a megelőző
4 év mindenike ráfizetéssel zárult, ki fizet ? mert fizetni kell 1 Másfelől
ha minden év felesleggel zárult, még a legjobb eshetőség mellett is
alig vagyunk olyan helyzetben a legtöbben, hogy 5 éven át felesleges
levonásokat elviselhessünk.
De mindkettőnél súlyosabb a harmadik tétel: »2. Minden egyes
nyugdíjintézeti tagnak hátramaradt özvegye, vagy ellátatlan gyermeke
az illető nyugdijintézeti tag elhalálozása után azonnal 20000 Lei hir­
telen segélyre tarthat igényt.« Sokat tépelődtem felette — próbáltam
bemagyarázni magamnak; mások véleményét kértem ki e pontra, de
lelkiismeretem egész valója fellázadt ellene. Akár a szeretet, akár az
értelmem akár jogi alapon próbáltam elfogadhatni — nem bírtam. —
Nézzük: miről van s z ó . fizetünk minden tag elhalálozásakor .igen sok­
szor nélkülözés árán is, s a fizettség árán elvitathatatlan jogot szer­
zünk akkorára, a mikor reá, t. i. szerzett jogból nyerhető segítségre,
 121

az árván maradt családnak a legnagyobb szüksége Van. De ezt csak

az özvegy, vagy ellátatlan gyermek kapja s az akármelyik szegény­
sorsban, vagy épen nyomorban élő önálló gyermek nem, vagy talán
kegyelemből — alamizsna gyanánt csak. És itt van az abszurdum, vagy
megszereztem — heljesebben megvettem a jogot, Vagy n em ; itt kö­
zépút nem’ lehet! a mint a fizetésnél 'sem — még csak halasztgatás
sem, mert már jó előre le van vonva. Ha megszereztem a jogot a
felett én rendelkezem és senki más nem § ha nem szereztem meg,
mint kegyadományt nem követelhetek. Tehát sem méltányosság, sem
szeretet sem kivételes helyzet sem semmi az égvilágon, ezt a megszo­
rítást nem igazolja; a miért is alázatos szeretettel kérem a végrehajtó­
bizottság tagjait kegyeskedjenek a végleges szabályzatot az alábbi vál­
toztatással megszerkeszteni s elfogadásra felterjeszteni a közgyűlés elé :
I. Minden negyedévben levonatik a kongruából illetve a központ
utján fizetést nem élvező tagok által fizetessék be 125 lei és ezen ösz-
szegek minden év végével elszámoltatnak.
II. Minden nyugdijintézeti tagnak hátramaradott özvegye — gyer­
meke, vagy hozzátartozója az illető nyugdijintézeti tag elhalálozása
után 20000 lei hirtelen segélyt kap, s ezt az összeget a segélyegylet
.pénztára a rendes temetkezési járulékon kivül részükre azonnal kifizeti,
mihelyt az elhalt tagnak egyházi utón kiállított halotti bizonyitványa
a pénztárnál felmutattatik.
A »tarthat igényt« kifejezés helyett a szövegezésben szintén a
kap kifejezés Írandó, mely minden eshetőséget kizáróan kifejezi a se­
gély megnyerésének teljes bizonyosságát.
Vagyok a Nyugdíjintézet végrehajtó bizottságának kész szolgája
Nyárszon, 1928 julius hó.
CsO£ Sam u ref. pap.

Rövid viszontválasz Szász Ferencnek.

Kedves Szerkesztőnk szives engedelméből még egyszer szólni
kívánok Szász Ferencz lelkésztesvéremhez Lapunkon át. A » . . . kö­
zöttünk levő felfogásbeli különbséget...« mint irá, pár soraink elosz­
latni nem fogják. E felfogásbeli különbség csak evangéliumi mozgaL
műnk tárgyában áll fenn köztünk, amennyiben lelkésztestvérem azzal
nem rokonszenvez, én pedig szivvel-lélekkeí tagja vagyok. Egyekekben
■egyet értek kedves lelkésztestvéremmel, de fenntartom állitásomát: az
E. M. E. Sz.-t absolute nem ismeri. Épp azért sajnálom, hogv exclu-
jöiyitással, válaszában pedig particularismussal vádolja. Szerényen meg­
122
állapítom, hogy a válaszban egyáltalán nincs válasz, hiszen én szépéh'
kértem, hogy ha esetleg valakinél exclusiv vonást észlel, aki mozgal­
munkhoz tartozónak mondja magát (tagjaink között olyant nem isme­
rek, hogy evangéliumi munkájáért ne kívánjon templomba járni s reá.
nézve az evangélium légköre feleslegessé tenné a templomot) azért
ne Ítélje el az egészet. Erre az idézetre pedig: »Igazi egyházhüség
csak a korlátolt felekezeti Vakbuzgalomtól mentes környezetében egy
felekezetfölötti egyetemes keresztyén evangéliumi prot. népszövetség­
nek fejlődhetik ki«, anélkül, hogy az ebben foglalt állítás érdeméhez,
szólam kívánnék, csak annyit jégyzek meg, hogy az E. M. E. Sz.
nem tartozik semmiféle népszövetséghez. Tehát ebben sincs válasz..
Dehát én nem is várok. Csak még a particularismus vádját hadd/
utasítsam vissza. A zsidóságot, a római katholicizmust, vagy a maga
cönfessionalismusát ultra-módon kidomborító bármely protestáns feie-
kezetet megvádolhatja azzal, de egy olyan evangéliumi mozgalmat,
■mely azt vallja, hogy a mező a világ, — amelynek fehér zászlójára
ez van írva »Krisztusért és egyházért«, amelynek célja, hogy hirdettessék
az evangélium minden teremtésnek és tétessenek tanítványokká minden
népek, bizonyára nem. Vájjon ha az én bibliakörömbe rendesen eljár
a róm.- kath. ifjú, vagy gör. keleti leányzó, helyesen járnék e el, hogy
ha az evangélium hirdetése kapcsán felekezeti hovátartozásukat fesze­
getve minduntalan unszolnám őket az egyházunkba térésre ? Vájjon
nem biblia-körömből távolitanám-e el ezzel? S vájjon ezt cselekedve
nem sokkal inkább magán hordaná ejjárásom a partikuláris vonást ?
Mi hiszünk egy közönséges anyaszentegyházat, tehát jó reformátusok
vagyunk s egyben universalis a keresztyénségünk.
Keresztyén testvéri szeretettel, Bonchida 1928 aug. 2.
Máthé Elek.

Csonka dij levelek.

A tiszántúli egyh. kér. közgyűlése már 45—1917 sz. határozatá­
val foglalkozott a kepemegváltás mai értékcsökkenésével és az azzat
járó dijlevélcsonkitásokkal. Legyen szabad ma — 11 év múlva —
egy pár pillantással végig futni a helyzeten.
1. Az állam a mai helyzetben a kongruáknál a dijlevélbeli érté­
kelést 1 — 1 arányban elfogadta és igy a parokhiális jövedelem a>
levonásban ma még súlyosabb veszteséget nem okoz.
2. Az egyházkerület 1920-ban kiadta volt a 3024—1920 sz. kör­
levelet a természetbeli fizetések visszaállítására, azonban ennek Csák:
az egyházközségek egy részében volt foganatja. Az ügy továhbi pro­
pagálása részben a közismert nehézségek, részben a kongrua folyó­
sítása miatt megszűnt.
 12$.
Ma tehát vannak olyan egyházak, ahol a dijlevél szerinti kepék
régi jogon, vagy visszaállítva érvényben vannak; vannak olyanok,
ahol közös megegyezéssel a kepéknek csak egy része állíttatott vissza;
olyanok,,ahol a kepemegváltás összege nem változott, csak drágaság!
vagy személyi pótlékok enyhitik a helyzet súlyosságát és végül olya­
nok, ahol a kepemegváltási összegek ma is a régi fillérekben fizet­
tetnek.
Az alapok értékük 90%-át elvesztették.
Az ügynek különös aktuálitást ad ma a készülő leistabilizás
és az utána következő aranyvaluta.
Tegyük fel — ami valószínű — az állam a parokhiális jövede-
delem levonását megint 1 = 1 arányban eszközli. Ezzel a semmivé
vált alapok után beáll a dijlevél csonkulás, amit az állam nem fedez.
A régi kepés egyházakban ezzel a bajok befejeződnek, nem úgy azon­
ban a másik három csoportban. A tiszta pénzfizetéses egyházakban
automatikusan beáll az 1 = 1 arány, azonban tekintettel arra, hogy a
jövendő arany leu, vagy román nem fedezi az arany korona értékét
4 0 #/o-os csonkulás várható. Ezzel szemben a pénzfizetéses és gabona
személyi pótlékos egyházakban esetleg túlfizetés áll be, ami könnyen
a személy ellen való elégedetlenséget vonja maga után. Legsúlyosabb
a helyzet a kepét csak részben visszaállitottaknál, ahol az akkori pil­
lanatnyi javulás után ma elveszett a visszaállitási alap és az uj dij­
levél csak a jelenlegi csonkaságot fixirozhatja. Mindezek az egyház­
tagok személyes fizetése esetén vannak. Sokkal veszélyesebb a kérdés-
azonban ott, ahol a kepemegváltás összegét nem a hivek, hanem a
kepemegváltó alap fizeti. Vagy elvész az alapítványok módjára majd­
nem az egész, vagy 1 = 1 arányban fizetésre köteleztetvén az egyház
pénztára mond csődöt a túlterhelés miatt.
Papságnnk ma sem áll az anyagiak tekintetében kedvező hely­
zetben, erején felüli kulturális és más terheket hordoz; szinte büsz­
kén mondhatjuk el, ha a teherviselését megtekintjük, hogy az erőt­
lenségében hatalmas dolgokat végzett az Ur, de annál inkább vigyázni,
kell arra, hogy össze ne roppanjon a rá sulyosodó teher alatt. A vi­
gyázatra véleményem szerint legalkalmasabb a Lelkészegyesület,,
amely külön erre a célra egyházmegyénként és vidékenként válasz­
tott, vagy vállalkozó bizottság áltál vizsgáltatná meg a helyzetet és az
egész vizsgálat összegezett eredménye alapján tenné meg javaslatát a
helyzet javítására. BenkS Kálmán

Felvételek
a székelyudvarhelyi ref. kollégium fiuinternátusába az 1928—29 évit;

Szomorúak ismeretes tény, hogy a székelyudvarhelyi ref. kollé­

gium fiugimnáziuma az 1926—27. iskolai év végével felfüggesztette
-további működését és modern, kényelmes épületében helyét adott az
addig Nagyenyeden kényelmetlenül elhelyezett ref. tanitónőképzőnek-
•124

A kollégium vezetősége fájó szívvel ment bele ebbe a cserébe,

de belement, mert az idők parancsszavát követni, szenvedő és pusztu­
lásra ítélt kulturjavainkat ott és úgy menteni, ahogyan szükséges és
lehetséges, erkölcsi kötelességének érezte.
Ezzel leányaink nevelésügye a Székelyföldön, sőt ennél szélesebb
-vidékeken is biztosítva volt. Nem látta azonban eléggé biztosítva a
koll. elöljárósága azoknak a ref. fiunövendékeknek a nevelésügyét, akik
a ref, fiuközépiskola nélkül maradt anyavárosban, Székelyudvarhelyen,
óhajtottak tovább tanulni. Hogy ezek a relormátus ifjaink is megkap­
hassák azt a kálvinista szellemű nevelést, amely a megszűnt székely-
udvarhelyi ref. főgimnáziumban volt és van ma is a még létező testvér­
kollégiumokban, nagy áldozatok árán felállított a Király-utcai ref, elemi
iskola helyiségeiben egy fiu-internátust és 115,030—1927. sz. minisz­
teri rendelettel biztositotta számára a szabad működés lehetőségét.
Az internátusnak ez az elhelyezése ideiglenes, csak addig tart,
amig modern, kényelmes, állandóbb otthont lehet teremteni, amely a
kollégium elöljáróságának eminens gondoskodási tárgyát képezi.
A fiu-internátus ez idő szerint 34 növendéket képes befogadni.
Az 1927—28. iskolai évben teljes volt a létszám, sőt több jelentkezőt
vissza kellett utasítani, oly sok volt a beiratkozok száma. És méltán,
ifiért öly nagy összegű kedvezményekben részesültek növendékeink,
hogy a legtöbbet fizetőnek is minimálisan csekély volt a fizetendő
összeg a külső árakhoz képest.
Az elmúlt 1927—28. tanévben internátusi díjból 17,900 L-t (25‘4%),
konviktusi díjból 58,800 L-t (24°/o) engedtünk el, ösztöndijak és más
segélyek címén kiadtunk 13,886 L-t, vagyis a 34 növendék közül
egyre-másra mindegyik 2660 L segítségben részesült aZ' amúgy is
csekély fizetési dijak mellett.
Az 1928—29. tanévre a kollégium főhatósága a dijakat így álla­
pította meg: 1. beirási dij 100 L ; 2. lakásdij 2200 L ; 3. étkezési dij
7600 L. Ezekből az összegekből jövőre is igyekezni fogunk a leg­
messzebb menő kedvezményeket nyújtani.
Felvétel és kedvezmények iránti kérések f. évi augusztus 15-ig
nyújtandók be a kollégium Méltóságos Elöljáróságához címzetten a
kollégium rektor-professzorához. A kéréshez mellékelendők : 1. kereszt-
levél ; 2. iskolai bizonyítvány vagy annak másolata; 3. szegénységi bi­
zonyítvány ; 4. családi értesítő. A választ mindenki augusztus végéig
meg fogja kapni. Melléklendő még egy megcímzett és felbélyegzett
Jevélboriték is.
Azok, akik dijhátrálékban vannak, csak úgy vétetnek fel, ha előbb
összes hátrálékaikat kiegyenlítik. Felvételre első sorban református
vallásu növendékek számíthatnak, de ha lesz férőhely* más vallásuakat
is felveszünk.
Odorheiu—Székelyudvarhely, 1928 julius hó.
Csefó Sándor, koll. rektor-professzor,

IR O D A L O M .
Sárosy Károly: Öreg székely levelei. Tárcák.
Az író neve — különösen szélesebb körben — ismeretlen. írásai
ellenben — igaz, csak szükebb körben — kedvesek és ismerősök.
Sárosy Károly, mint a székelyudvarhelyi Könyvnyomda Részvénytár­
saság nyomdai művezetője, már jó nehány éve irogat »Egy öreg szé­
kely« név alatt a nevezett Könyvnyomda Részvénytársaság kiadásában?
megjelenő »Székely Közélet« c. heti lapban. írásaiból már egy kötet
1921-ben megjelent, mely általános köztetszésnek örvendett és á kri­
tika is elismerőleg nyilatkozott rólal És most ismét egy kötettel lép a.
nyilvánosság elé, amely bizonyára ki fogja érdemelni újból az olvasó-
közönség tetszését és elismeréséit
A kötet két részből áll,: Levelek és Tárcák. A Levelek közül (22)--
csak a következőket említjük: A magyar népzenészek, A magyar asz-
szenyok, Régi diákélet Székelyudvarhelyen, A szabadsajtéról, A szeré­
téiről (karácsonyi hangulatkép), A magyarság két halottja (Nagy Ká­
roly és Blaha Lujza), Rang és cimkórság, Szent Istvánnapi emlékr
Visszapillantás a millenáris kiállításra, A béke útja, A régi tüntetések;
És a Tárcák közül (12): Karácsonyi emlékezés, A borvizes legény,.
Az uzsorás, Egy negyvenéves találkozóhoz, Hogy lett belőlem nyom­
dász?
Úgy a Levelek mint a Tárcák könnyű lélegzetüek, nagyobb igé­
nyekkel nem lépnek fel, de azért az olvasó közönség igényeit képese le
és alkalmasok kielégíteni. Vannak közöttük helyi vonatkozásuak, de
vannak távolabbi események is. Képesek és alkalmasak nemcsak szó­
rakozás nyújtásra, hanem találó formában, igen sokszor szatirikus, de
nem bántó módon — építésre is.
Szerző könyvét Tompa Lászlónak, az újabb erdélyi irodalom eme
közismert munkásának az udvarhelyi »Székely Közélet« szerkesztőjé­
nek ajánlja. És a könyvhöz bevezetést Tompa László ir.
A könyvet tetszetős formában — 158 lapterjedelemmel, a szé­
kelyudvarhelyi Könyvnyomda Részvénytársaság készítette. Ára mind­
össze 60 Lei. Megrendelhető szerző címén: Sárosy Károly nyomdai
művezető, Odorheiu, Könyvnyomda Részvénytársaság, Bul. Régele
Ferdinand (Kossuth-utca) No. 14. D. E,
:i2 6

Szabó Jenő: Egethivó asszonysziv.

Családi imakönyv. Imák, fohászkodások keresztyén református nők használatára.

Imakönyvet adni híveink kezébe elsőrangú szükség. Imakönyvet

írni sokkal nehezebb, mint ahogy az ember gondolhatná. Különös fon­
tosságot nyer az imakönyv abban a megújhodási mozgalomban, mely
belmisszió név alatt van hivatva anyaszentegyházunkban uj korszakot
teremteni. És még különösebb fontosságot abban a nős^övetségi moz­
galom ban, amely a legújabb idők sok áldott beindítása közül egyike a
legtöbbetigérőknek, a legreményteljesebbeknek. A nőszövetségi munka
során a Krisztus lábaihoz elvezetett és elvezetendő Máriák beteljesedés
után sovárgó, érzékeny női lelke keresve keresi a módokat, az eszkö­
zöket, az alkalmakat, amelyek közelebb vihetik őket életük »megtalált«
igazságához. És ebből a szempontból egy a református nők használa­
tára irt családi imakönyv megbecsülhetetlen érték. Ezeknek tekintetbe
vételével csak nagy örömmel és őszinte elismeréssel üdvözölhetjük
Szabó Jenő berecki lelkésztestvérünket, akinek különben irodalmi al­
kotásai nem ismeretlenek sem előttünk, sem a nagyközönség előtt —
abból az alkalomból, hogy Egethivó asszonysziv cimen imákat, fohá­
szokat irt keresztyén református nők használatára és családi imaköny­
vet adott ki.
Az imakönyv, melyet írója »felejthetetlen jó felesége és áldott
édes anyja szent emlékének« ajánl, 51 imát foglal magában. Vannak
közöttük reggeli, estvéli, templomba indulási és hazatérés utáni imák;
Aztán jönnek a hajadon imádságai a beteg szülőért, a testvérekért, a
testvér felgyógyulásakor, nehéz kisértések óráiban, a meghalt testvérért
és esküvője előtt. Ezt követik a hitves imádságai a társáért, beteg tár­
sáért, hitvestársa felgyógyulásakor, távollevő hitvesért, megzavart csa­
ládi békéért és meghalt hitvestársért. Majd az anya imádságai a csa­
ládjáért, a bölcső felett, a betegágyon, felgyógyulása után, beteg gyer­
mekéért, gyermeke felgyógyulásakor, meghalt gyermekeiért, távollevő
gyermekeiért, rossz útra tért gyermekéért, meghalt egyetlen leányáért.
Van imádsága az özvegy asszonynak árva gyermekeiért, a nagyanyá­
nak a családért, a szegény asszonynak, az öreg asszonynak, a pártá­
ban maradt és szerencsétlen leánynak. És végül vannak alkalmi imád­
ságok : meddőségben, hálaadás megnyert gyermekáldásért, karácsony
estéjén, nagypénteken reggel, készülődés az elváltozáshoz, szülés előtti
napokban, szerencsés szülés után, halva született gyermek fölött és
¿úrvacsora vétel előtt és után.
Amint ebből az ismertetésből is látszik, az iró figyelme kiterjedt
 127

a z élet majd minden eshetőségére, amik egy kér. ref. nő életében nap­
nap után előfordulhatnak. Nyelvezete szép, könnyed, gördülékeny, él­
vezetes, ami különben Szabó Jenőtől természetes is. Tartalmi szem­
pontból pedig legfeljebb a cristologia hagy fenn egy kis kívánnivalót.
Lelkésztársaink és különösen nőszövetségeink — és azok között
is főleg a városiak — nagyon sokat tehetnének a terjesztés érdekében,
amivel kettős célt szolgálnának. Egyfelől eredményesen munkálhatnák
ezáltal a református nők imaéletének kialakulhatását, másfelől pedig
hozzájárulnának külsőképen is honorálni az iró mindenesetre nemes és
belsőképen értékes vállalkozását.
Az imakönyv, mely Ízléses formában, jó papíron és kötött alak­
ban került forgalomba, megrendelhető szerző cimén (Brejcu—Bereck,
Jud. Treiscaune), vagy a kovásznai ref. lelkészi hivatalnál (Covasna,
Jud. Treiscaune). Ára Í40 Lei. d. E.

KÜLÖNFÉLÉK,
Papválasztás. Az ujszékelyi
ref. egyházközség Márkó Ödön
h. lelkészt egyhangúlag rendes
lelkészévé választotta. Sok örö­
met és áldást kívánunk Istentől
úgy a gyülekezel, mint lelki-
pásztora számára.
Segesvári dalosverseny. F, hó
6-án folyt le a Dalosszövetség
harmadik országos versenye Se­
gesváron. A verseny, mely ünnepe
volt nemcsak a dalosoknak, ha­
nem az egész romániai magyar­
ságnak, maradandó nyomokat és
kedves emlékeket hagyott hátra
— nemzetiségi és felekezeti kü­
lönbség nélkül — mindazokban,
akik ott lehettek. Az ünnep már
5-én kezdetét vette. Kora reggel­
től estig ontották a vonatok a da­
los magyar csapatokat az ország
minden részéből. Este 7 órakor
már 42 dalárda tagjai gyűltek ösz-
sze az érkezett vendégekkel együtt
a pályaudvar előtti téren.. És Nagy
Béla segesvári unitárius lelkész
-üdvözlő beszéde után kezdetét
vette a felvonulás. A dalegyletek
fr— zászlóik alatt — négyes sorok­
ban vonultak Segesvár főutcáján
— a közönség sorfalai között —
a főtérre, ahol a polgármester
üdvözölte meleg hangú beszéd­
ben az ország különböző részé­
ből összegyűlt magyar dalosokat.
A polgármester beszédében talá­
lóan mutatott rá arra, hogy >a
dalnak és a művészetnek az a
valódi hivatása, hogy az egymás­
tól különböző anyanyelvűek szi­
vét közelebb hozza. A politika
elválasztja a népeket egymástól,
a művészet és a dal rózsalán­
cokkal köti össze«. A polgármes­
ter mély hatást keltett beszéde
után Incédy Joksmann Ödön dr.,
az országos Dalosszövetség el­
nöke és Szotyori Lajos, a nagy­
szebeni ref. egyházmegye esperese
köszöntötték az összegyültekeí.
Maga a verseny 6-án, vasárnap
folyt le a városi Színházteremben,
amely — tekintettel a versenyzők
és az érdeklődők nagy tömegére
— a jelen alkalommal szűknek
bizonyult. A dicsőszentmártoni
Református Egyházi Dalkör női
kara nyitotta meg, ezt követte a
 128
brassói női kar, majd vegyes ka­
rok, végül a férfikarok, amelyek
3 csoportba lettek beosztva. A
verseny reggel 7*9 órakor kez­
dődött és a késő estéli órákban
ért véget. De dacára ennek, a
következő nap, hétfőn reggel 8
órakor már indulásra kész állott
Segesvár egész magyarsága, hogy
együtt vonuljon ki a dalosokkal
a fehéregyházi sikra, áldozni
Petőfi emlékének.
Mintegy 6—7000 ember vett
részt a fehéregyházi ünnepségen,
ahol Szotyori Lajos ref. esperes
imádkozott, Vásárhelyi János ref.
püspökhelyettes és Nyirő József
tartottak nagyhatású beszédeket,
közben a dalosok áldozván gyö­
nyörű dalaikkal Petőfi emlékének.
Az ünnepségek délután 5 óra­
kor folytatódtak az Országos
Dalosszövetség diszközgyülése ke­
retében, amelyen az elnök — szív­
hez szóló megnyitója után — ki­
hirdette az eredményt. Első dijat
S z e r k e s z t ő i S z e n e te k :
M. E. Testvéri megértéssel és szives
szeretettel fogadok minden hozzászólást,
ami lapunk beosztására, irányára stb.
vonatkozik, ezzel is dokumentálni akar­
ván, hogy lapunk nem »egyéni vállal­
kozás«. hanem »közszükséglet« kielégí­
tője kíván lenni. Javaslatod hogy t. i.
minden számban közöltessék »egy tudo­
mányos (theologiai) és egy gyakorlati
lelki építő cikk (Életnek kenyere)«
annyival szimpatikusabb előttem, mert
ezekkel a gondolatokkal már én magam
is foglalkoztam. Lapunknak épen a mai
rezércikkében említem meg, hogy addig
is, amíg. theol. szaklapunk lenne, a többi
egyházi lapok mellett a mi lapunk sem
zárkózik el theol. kérdéseknek, a kül­
földi p ro t theol. irodalom termékeinek
ismertetése és megvitatása elől. A baj
csak az, hogy akik eddig lapunkban
írogattak, azok velemmel együtt inkább
^gyakorlati theologusok« vagy hogy még
precízebb legyek, »gyakorló papok«, —
ellenben a theol* irodalom hivatott és
hivatalos művelői cikkeiket — ami ért-
E?.*yiiycwéa R.-T . Ofiorheiu 717— 1848
nyertek a szászrégeni, brassói'
dalegyletek, a kolozsvári Iparos-
Dalegylet és a Honvéd-utcai Föl­
dész Dalárda.
Az ünnepélyt az este 9 órakor
tartott díszhangverseny zárta be,
amelyet a győztes dalárdák gyö­
nyörű teljesítményein kivül Hajak
Károly hegedűművésznek mű­
vészi játéka és a Dalosszövetség el­
nökének, Incédy Joksmann Ödön­
nek szép, magyar dalai tettek ked­
vessé és felejthetetlenné, nem fe­
ledkezve meg a segesváriak büsz­
keségéről, a mintegy 100 tagból
álló szász Polgári Dalegylet ro­
konszenves szerepléséről sem.
Mi reformátusok jóleső öröm­
mel. könyvelhetjük el, hogyha da­
losversenyen szerepeltek reformá­
tus dalárdáink is elég szép szám­
mal (adja Isten, hogy ez a szánt
növekedőben legyen) és a zsűri
elnöke ref. lelkész, Nemes Ele­
mér igazfalvi lelkésztársunk volt.
hetó is — elsősorban a saját lapjaik­
ban jelentetik meg — és így én hiában
nyitok meg egy állandó rovatot, ha
annak nem akad minden számban be­
töltője. Azonban a reménnyel nem sza­
bad feladnunk. És én készséggel, sőt
nagy Örömmel ajánlom fel lapunkat tu­
dományos theologiai cikkek közlésére,
kérve az illetékeseket, hogy ne terhel­
tessenek azt igénybe venni. A másik
dolog, az már sokkal könnyebb és sok­
kal inkább megoldható, Alig egy pár
héttel ezelőtt beszélgettünk erről egy
kedves jó barátommal. És az a lelkész-
tarsam is kb. azt ajánlotta, amit te.
Annyi különbséggel, hogy ő a vezér­
cikk helyén minden számban szeretne
egy predikációvázlatot találni, amit aztán
a papság felhasználhatna. Én akkor
azzal tértem ki a kérdés érdeme elől,
hogy oly sok az egyéb természetű és
*elkészi karunkat érintő piobléma, hogy
a lap minden helyére szükség van. De
közben rájöttem arra, hogy erre is épp
oly szükség van, mint egyébre. És ha
Isten segít, ezt az állandó rovatot a
vezércikk helyén, nemsokára meg is
nyitom. Szeretettel üdv.
 Cenzúrát: Prefectura, Odorheiu.
I. évfolyam. 1928 szeptember I. 9. szám

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
Megjelenik . - h a v o n t a k é t s z e r . 1I Szerkesztőség és k iadóh ivatal:
Előfizetési dij: 1I Porumbeni-Mici-Ki sgalamb falva.
egész évre 24Ó leu, fél évre 120 leu. 1I Jutí. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D ep zsi E ndre.

A tordai nagyhét előtt.

E napokban három áldott megmozdulásnak ideje esik
egybe, melyeknek mindenike egyet akar: — hitéletünkön
javitani, anyaszentegyházunk előhaladásán munkálkodni Isten
dicsőségére. Ezt célozza itt Romániában az erdélyi egyház-
kerület tordai! nagyhete, a kiráiyhágómelléki egyházkerü­
let nagyszalontai — és Magyarországon a Református Lel­
készegyesület hódmezővásárhelyi konferenciája. Ha ezeknek
az összejöveteleknek értékes és gazdag programmját szem?
lélem, súlya alatt lelkem megremeg: — Istenem, bár eddig
sem voltunk tétlenek, mégis mily keveset tettünk és még
mennyit kellene hogy tegyünk! . . De különösén két dolog
van, ami — e programmok szemlélése alapján — lelkemre
nehezedik és toliamra kívánkozik. Az egyik formai, a másik
tartalmi jellegű.
Formai szempontból a hódmezővásárhelyi lelkészegye­
sületi konferencia messzi felette áll úgy a mi tordai nagy-
hetünknek, mint a királyhágómellékiek nagyszalontai konfe­
renciájának. Mert nem egy egyházkerületnek, hanem az
egész anyaszentegyháznak ünnepe. Külön-külön szép a tor­
dai programm és szép a nagyszalontai is. De mégis mintha
valami zavarná a szépség harmóniáját. Az a szomorú tény,
130

hogy nem tudtunk még felülemelkedni =— ha mindjárt áldo­

zatok árán is — az égyházkerüléti korlátokon. Mennyivel szebb-
ienne az a tordai nagyhét vagy a nagyszalontai konferen­
cia, mennyivél értékesebb lenne á prográmmja és ménnyivel
több* áldás fakadná belőle, ha nem egy egyházkerületnek,
hanem az egész, romániai magyar református anyászentegy-
háznak ünnepe lenne. És ezen a téren a legtöbbet — min­
dennél többét — tehet egy jól megszervezett Lelkészegye­
sület, Hogy mit tehet egy jól megszervezett Lelkészegyesüíet,
azt láthatjuk a magyarországi Református Lelkészegyesüíet
múltjából, jelen munkásságából és jövő célkitűzéseiből.
Én azoknak, akik a Lelkészegyesülettel szemben ma még
aggodalmaskodnak, nem tudnék — és nem is akarnék —
többet mondani, csak ennyit: — Testvér, gondolj a magyar-
országi Református Lelkészegyésületre, annak eddig elért
eredményeire, áldásos tevékenységére, olvasd el jelenben folyó
konferenciájának programmját — és addig ne Ítélj!
Tartalmi szempontból örömmel üdvözlöm, hogy mind
á három konferencia különös súlyt kíván helyezni a feleke­
zeti öntudat kimélyitésére. Mért erre is ma felette nagy szük­
ségünk van. Hogy miért, — ennek igazolására hadd mond­
jam el a következő esetet, amely közelebbről épen velem
történt. A dr. Nagy Géza theol. tanárral folytatott hírlapi
polémia során a Ref. Szemlében egy alkalommal többek
között ezeket is Írtam: „az egészséges papi közszellem Isten
lelke által ihletett.“ A polémiába beleszólott Hegyi András
lelkésztestvérünk is és azt állította, hogy ez a kijelentés
unitárizmus. (Hogy miért, ma sem tudom.) Ezt természete- '
sen nem hagyhattam szó nélkül és lapunk 5. számában Á z
egészséges papi közszellemről cikkezve leszegeztem, hogy „az
én hitbeli felfogásom az unitárizmustól legalább is van olyan
messze, mint Makó Jeruzsálemtől, — tehát annál inkább
érthetetlen, hogyan cseppentem bele az unitáriusok közé“
majd később igy folytattam : „Kénytelen vagyok, amig meg
nem cáfoltatom, továbbra is fenntartani azt a korábban tett
és az unitárizmus vádjával megbélyegzett kijelentésemet*
 131

hogy az egészséges papi közszellem Isten lelke által ihle­

téit.® &ém sokkál é cikk 'mégjélénésé titán áz unitáriusok
konferenciát tartottak Székelykereszturon és ott — azt mond­
já k , hogy többek között szóba került ez a dolog is, állítólag
-olyan beállításban, hogy irrie mi milyén türelmetlenek va­
gyunk és nekik kisebbségnek milyen nehéz a helyzetük.
•Hogy aztán valóságban mit tárgyaltak és hogy tárgyalták,
nem tudom. Csak annyit tudok, hogy a konferencia után
egy pár nappal összetalálkoztam egyik idősebb, vezető em­
berükkel, aki amolyan magyarázatfélét kért tőlem. És kb.
•ezeket m ondotta: — Téged eddig úgy ismertelek, riiint fél­
világosodott, liberális gondolkozásu embert, aki felül tudsz
emelkedni a felekezeti egyoldalúságokon — és ezért becsül­
telek. Most azért nyilatkozz, hogy azonósitod-é magad a
tett kijelentésekkel, mért akkor kénytelen vagyok levonni a
konzekvenciát.......... Én pedig kb. ézeket válaszoltam : —
Quod dixi, dixi. Érette a felelősséget bármikor és bárki előtt
vállalom. És ha Te a konzekvenciát levonod, én „azt csak
elégtétellel veszem tudomásul. Mert legalább megtudod, amit
•eddig — úgy látszik — nem tudtál, hogy az én kálviniz-
musom nem szintelén. Engem az én vallásom szintelensé-
gében megnyilvánuló „liberális gondolkozásoméért ne be­
csüljön senki.
Ehéz az esethez — úgy hiszem — kommentár nem
keli. De viszont a tanulságot le nem vonni belőle, főbenjáró
bűn lenne. Szomorúan érdekes, hogy a romániai magyar feleke­
zetek közül a kisebbségi egységért a legnagyobb áldozatot
talán épen mi reformátusok hoztuk meg — és ime az ered­
mény : „mi vagyunk türelmetlenek.* Ennek a ferde állapot­
nak ideje már véget vetnünk. Türelemre kétségbevonhatat-
lanul szükség van. De ne várja tőlünk senki, hogy ennek
jeligéje alatt belerohanjunk a felekezeti szintelenség súlyos
bűnébe. Ezért tudom nagy örömmel üdvözölni, hogy a jel­
zett konferenciák egyértelműen felszínen, tartják és programm-
ju k b a vették a felekezeti öntudat kimélyitésének nágyfon-
stosságu kérdését is. D. E.
 132

Egyesüljünk a kerületi Lelkészi értekezletbe..

A Ref. Szemle és Lelkészek Lapja között folyamatban levő vita
tárgyát az képezi, hogy Szövetkezetbe vagy Egyesületbe csoportosul­
janak a lelkészek, hogy a külön-külön kitűzött nemes célt, Isten orszá­
gának egymás közötti terjesztését elérhessék. A kettő között eltérés«
csak abban van, hogy a Szövetkezet az önként vállalkozók által, a&
Egyesület pedig az összes lelkészek egyesítésével óhajtja célját elérni
s igy mindkettőnek a célközössége mellett az óhaja is közös. Az óhaj?
mindig a hiányérzet irányulása.
A lelkészi kar érzi azon magasabb lelkészi egység hiányát, mely
magában egyesítené az egyházmegyék és a kerület összes lelkészeit,,
hogy ezeknek kebelében a gyengék az erősebbekben, a kisebbek a
nagyobbakban, a kevésbbé képzettek a tudás kincseivel bővölködőkben,.
a szegények a gazdagabbakban önzetlen, kartársi testvéries támogatót
találjanak s igy egymás segitségével érhessék el) a mai súlyos anyagi,
és szellemi viszonyok között azt a célt, amire felesküdtek felszentel­
te tésük alkalmával, de a mit magukra hagyva, egymástól elszigetelve,
elérni alig képesek, mert magasztos kötelességük teljesítése és a fel­
sőbb rendelkezés végrehajtása sokszor oly nagy akadályba ütközik,,
hogy azt elhárítani nem képesek a legjobb akarat mellett sem és e.
miatt az ütköző pontban levő. lelkész élete, nyugalma, békessége, meg­
élhetése folytonosan veszélyeztetve van. Igaz, hogy az Egyházi tör­
vény 1. t.-c. 56 § s. pontja elrendeli az egyházmegyei lelkészi és taní­
tói értekezletek alakítását és ezek határozatainak közgyűlési tárgyalását,,
hogy az egyházközségek életében előforduló különböző szellemi és
anyagi kérdések szakszerű megvitatása és az ezekre vonatkozó egyön-
tető megállapodásokat, mint javaslatokat jogi formába való öltetés és
érvényesittetés végett tárgyalja az egyházmegyei közgyűlés, hogy igy
biztosittassék az egyházmegyében az egyöntetűség. Azonban hol van­
nak ezek a szakértekezletek, a különböző egyházközségekben levő
különböző nehézségek ismerete, számbavétele s ezeknek leküzdésére
irányuló egyöntető és célszerű kartársi támogatás és le.lkisegitség ?
Mert nem szabad feledni, hogy »ahány ház, annyi szokás« és amint
nincs két azonos fűszál vagy falevél, úgy nincs két azonos ember és
emberi lélek s ezért nincs két azonos emberi és lelki egyesület se m !'
Ez a különbség pedig abban a sajátos egyedi és faji jellegben váltó­
dik ki, a mit magáról egyetlen létnyilvánulás sem vetkezhet le önsé­
relme nélkül, mert ez biztosítéka egyediségének és ebben rejlik abs.
értéke. Azért ezekkel számolni kell és figyelmen kívül hagyni soha.
sem szabad!
Az egyhm. szakértekezletek feladata épen az, hogy az egyház-
községek életében megnyilvánuló sajátos egyedi és faji jellegek tekin­
tetbe vételével oly »modus vivendit« állapítson meg, minek céltudatos-
alkalmazásával az egyetemes egyházi közérdek biztosittassék, hogy*
ennek célja elérhető legyen, vagy az ezt gátló akadályok elhárittassa-
nak, kiküszöböltessenek. Ezért kötelezi a törvény az egyházmegyéket,,
szakértekezletek létesítésére és ezek határozatainak tárgyalására. De?
 133

¿sajnos e szakértekezletek felállítása még késik s emiatt az ütköző-

¿ponban levő lelkészek szakszerű kartársi támogatásban nem részesül­
nek, a minek hiányát nagyon is érzik s ez érezhető az egyházmegyék­
ében, sőt az egész kerületben i s !
Ez az oka, hogy óhajtják, kívánják a lelkészek azon mágasabb
kartársi egyesület létesítését, melyben nem ‘a hatalmi érvényesülés,
nem az egyéni feltűnési hiúsági vágy kielégítése, vagy a farizeusi gőg
fitogtatása képezzék a mulékony összetartó erőt, hanem azon kollegi­
ális baráti szeretet, mely »királyi törvény« (Jakab 2, 8.), »főbb az
igazságnál« (Luk. 12, 13.), »több a tudománynál, hitnél« (I. kor. 13,
2.), »mély által cselekszik a hit« (Gál 5, 6.), mely »erős mint a halál,
kemény mint a koporsó« (Ének. 8, 6); ilyen önzetlen, tiszta szeretet
által összetartott, egybeforrasztott kartársi értekezletet, egyesületet óhajt
a papság, mely a gyengét erősíti, az elesettet felemeli, a tévelygőt
helyes útra vezeti, a szükölködőt felsegíti, az értelmi homályt eloszlatja,
a hitnek lámpását oly magasan lobogtatja, hogy annak világánál egyet­
len lelkész lába se ütközzék meg a botránkozás kövébe! Ilyen egy­
házmegyei, sőt kerületi lelkészi egyesületre van szüksége a papságnak,
bár az utóbbira kifejezetten nem kötelezi a törvény, mivel csak az
>egyhm. értekezlet alakítását rendeli el, de kötelezi erre Krisztus, a sze­
retet törvénye, hogy »egymásnak terheit hordozzátok« (Gál. VI, 2.);
kötelezi a papi állás tisztasága és méltósága; kötelezi magyar refor­
mátus egyházunk jól felfogott érdeke, hogy pótoltassák az E. T. hi­
ánya, mely a kerületi lelkészi értekezlet felállításáról nem intézkedik,
ipedig erre azért van szükség, hogy ez legyen azon szaktestület, mely
az egyhm. értekezleteken felül állva, ezeket egyesítené magában s
melyben az egyházközségek szellemi élete is a lelkészi közvélemény
alakjában nyilvánuljon meg és jusson kifejezésre. Az igy megnyilvá­
nult és a különböző szakosztályokban szakszerűen megvitatott, előké­
szített és a tagok többségének akaratában kifejezett közmegállapodást
azután tárgyalná és jogi formába öltöztetné a kerületi kögyülés és
kötelező erővel érvényesítené az egész kerületben az ÁH. ig. tanács utján.
Az ilyen határozat már a közszükségletnek, közvéleménynek és aka­
ratnak lesz a kifejezője és abban az egyházközség érzülete is lelkésze
által meg. van nyilvánulva s ezért végrehajtása nem fog nehézségekbe
’ütközni.
Ezért szükséges, hogy a kerületi értekezletnek az összes lelké­
szek és lelkész jellegű alkalmazottak kötelezett tagjai legyenek a püs­
pök, vagy helyettesének elnöklete alatt és legyen annak négy válasz­
tott alelnök vezetése mellett négy szakosztálya az abs. állandósági s
minden létben megnyilvánuló minőségi és minősítő tulajdonságoknak
megfelelően, mert csak úgy képez teljes egészet és fejthet ki szakszerű
hasznos munkát.
Az abs. állandóság az a legnagyobb gyorsaság, a miben az út
és idő, a gyorsaság e két tényezője, még nem nyilvánulhatott meg.
¿Ezért a kezdet és vég, a kiindulás és beérkezés, a közelség és távol­
ság stb. stb. különbségek még nem álhattak elő. Ennek négyféle mi­
nőségi és minősítő tulajdonsága van, u. m. 1, az irányulás, irányítás,
kormányzás, szabályozás, igazgatás: 2, az irányulás folytonossága, a
134

haladás, összekötés, összekapcsolás, viszonyítás, fenntartás; 3, a min­

den irányú folytonosság, vonzalom, vonzódás, Összetartás, önvédelem?
és ellénáílás; 4, az abs. vonzalmi egészségnek minősitett mennyiségid
.önoszlása, mint szaporodás, szaporítás, terjeszkedés, növekedés.
Ezek az abs. minőségek minden létben együttesen is, de külön-
külön is a lét minőségében és minősítő tulajdonságaiban megnyilvá­
nulnak. A kerületi lelkészi értekezletnek ezért négy minőségi szakosz­
tálya kell legyen u. m .: 1, a közigazgatási szakosztály, minek ügykö­
rébe tartozzék "az egyházi életben előfordulható mindenféle kormány­
zati, vagy közigazgatási ügy feletti tanácskozás és javaslat készítés:.
2, a vagyoni ügyosztály, minek ügykörébe tartozzék az egyház építésére
és fentartására vonatkozó mindenféle anyagi ügy feletti tanácskozás és
javaslattétel; 3, a jogi szakosztály, minek ügykörébe tartozzék az egy­
házi életben előfordulható mindenféle anyagi és szellemi sérelmi ügy
feletti tanácskozás és javaslat-készítés, hogy az egyház épségét, erő­
södését akadályozó sérelmek ellen sikerrel védekezni lehessen; 4, a
tanügyi szakosztály, minek ügykörébe tartozzék az egyház magyar re­
formátus vallási irányzatának úgy a kisdedek templomában, az iskolá­
ban, mint a felnőttek iskolájában, a templomban való terjesztése
és erősítése, fokozása feletti tanácskozás és javaslat készítése. Igen termé­
szetes, hogy mindenik szakosztályban annyi alosztály létesítendő és elő­
adó alkalmazandó, amennyire szükség van, hogy a szakosztály ügy­
körébe tartozó ügyeket szakszerű tanulmányozás és megvitatás után,
előkészíthesse s indokolt javaslattal a közgyűlés elé terjeszthesse, honT
nan a más három szakosztály szempontjából történő birálat után,
mint határozati javaslat tétessék a kerületi közgyűlés zöldasztaláía jogi
formába öltöztetés és érvényesittetés végett. Ilyen előkészítés után nem
fog nehézségbe ütközni egyetlen egyetemlegesen kötelező kerületi
határozat végrehajtása sem ; nem lesz szükség idegen szellemi importra
a megoldásra váró, nagy horderejű, súlyos következményű feladatok
megoldásához, mert azok csak a hazai viszonyok tekintetbe vételével*,
a nép értelmi és érzelmi fejlődéséhez alkalmazkodó erdélyi szellemi
irányítás szerint nyernek maradandó sikerű megoldást épen úgy, mint
amikor Kálmáncsehi második téritő útjában az idegen svájci-kálvini
vallást »magyar vallás« alakjában nagy és maradandó sikerrel terjesz­
tette el.
Ilyen nagy horderejű és súlyos következményű, megoldásra váró'
feladat igen sok van egyházunkban, melyek közül csak példaképen^
említem meg a következőket:
á) a közigazgatás tényezőinek, a presbiterek minősítésének kér­
dése, mert tarthatatlan a jelenlegi állapot, mikor a templomkerülésben
példaadó szájhős presbiter csak azért jelenik meg a gyűlésen, hogy az.
egyház intézményeinek fenntartására és fejlesztésére szükséges közteher
hordozása ellen igy tiltakozzék: »Akik a mi megkérdezésünk és bele­
egyezésünk nélkül megszavazták az egyetemes adót, azok fizessék i&>
meg, de mi nem fizetünk semmit« és nem fizetnek; vagy
b) a különböző egyházak jövedelmének és teherbíró képességének!
számbavételével, a lelkészi és tanítói javadalmazás egyöntetű rendezése?
 135

után, mily sok versengésnek, választási visszaélésnek lehetne elejét

venni és mindenhová megfelelő személyt alkalmazni; vagy
c) az egyh. alkalmazottak és hívek fegyelmezésének,, az egyház?
kötelékéből való kizárásának kérdése, a teherviselési képesség és köte*
lezettség egyöntetű megállapítása, az egyházközségi szabályrendeletek­
nek, mint egyházközségi törvényeknek, a helyi viszonyoknak tekintetbe
vételével való egyöntetű készítése, mely által sok káros szokást lehetne
kiküszöbölni, stb. stb.
d) vagy a vallástanitás reformálásának kérdése, mert itt az ideje,
hogy a mózesi vallással kezdődött és a kereszténységben fejlődésének
tetőpontjára jutott henotheismusről áttérjen az egyház a reformáló val
kezdődött és még fejlődésben levő keresztyénségben nyilvánuló monothe-
ismusra, illetve a félelemben kiváltandó »Ur«-sági függési- és tiszte­
letben nyilvánuló »Biró«-sági érdemi viszony helyett, a szeretetben
munkátó »Atya«-fiusági viszonyra, minek legmagasabb fokú nyilvánu-
lása a predestinatio, helyeztessék a vallásoktatás súlypontja már az
első elemitől kezdve ; vagy a kultusz oly irányú reformálása, hogy
abban a hivek is aktív részt vegyenek úgy, hogy a püspöki szék által
a módszeres és öntudatos vallásos nevelés céljának megfelelően előre
kijelölt bibliai részt, a kezdő és főének között az urasztala mellől ol­
vassa fel egy presbiter, vagy erre önként vállalkozó konfirmált egy­
háztag és ugyancsak e bibliai részből veit textusról prédikáljon a lel­
kész a d. e. istentiszteleten, d. u. pedig az egész résznek magyarázatát
végezze, hogy igy ezen bibliai rész minden oldalú megvilágítása által
az öntudatos vallásos nevelés az egész kerületben 'egyöntetűén bizto-
sittassék a kijelölt énekekkel összhangban.
Az ilyen irányú vallásoktatás és kulturreformmal meg lesz oldva
a belmiSsió üg y e; ki lesz elégítve a nép sektáskodási hajlamosságában
nyilvánuló rendszertelen bibliaolvasási vágya az egyház kebelében;
az egészséges és céltudatos vallásos nevelés kellő irányítás és ellenőrzés
alá kerül; az igehirdetésben divó szabadosság helyett az igazi szabadság
érvényesül, mert a szabadság a lét akadálytalan fejlődése, mi nélkül
egyetlen létnyilvánulás sem érheti eí célját és töltheti be hivatását.
Erre a szabadságra az egyháznak is szüksége van, hogy célját elér­
hesse, mivel az egyház a szervezett felekezet legfőbb alaki nyilvánu-
lása ; a minek szervezkedési mikéntje, az egyház alkotmánya. A fele-
kezet pedig a vallásnak jogi alakulata, mert a jog egyednek a fajban
és fajnak az egyedekben való érvényesülése az igazság és morál ve-
gyületi körében ; egyednek a fajban való érvényesülése a magán jog,
és fajnak az egyedekben való érvényesülése a közjog; az igazság az
egyedi lét, a morál a fajilét fenntartó ereje s ezért csak az jogos, ami
önmagában igazságos és morális. A felekezetben a vallásnak olyan
sajátos faji jellege nyilvánul meg, minek szétágazó gyökere a hivek
lelkének vallási hitéből táplálkozik s igy a felékezetben a hivek vallá­
sának közössége, fajisága jut kifejezésre. A vallás .pedig Istenhez való
viszonyunk hitének.. formai megnyilvánulása s igy négy főrészből áll,
u. m .: 1. Istenről való ismeretből, (theologiai rész), 2, a megismert
Istenhez való viszonyból (morális rész), 3, a viszony hatásának lelki-
ismereti irányulásából, hitből (dogmatikai rész), 4, a hit által irányított
136

akaratnak valamilyen formai kifejezéséből, kultuszból (liturgiái rész),,

E négy főrész egymással szerves összefüggésben van, de ennek da­
céra mindeniknek külön-külön nagyon sok változata van, pl. a testi
fétis Istentől — a monetheismusban nyilvánuló abs. öntudat Istenig
milyen sok változata van a theologiának; vagy a függési, érdemi és
fiusági viszonynak hányféle morális nyilvánulása v a n ; vagy a lelkiis­
mereti irányulásnak dogmákban megrögzitett nyilvánulásai milyen gaz­
dagok ; vagy a kultusznak vallás-alakok és felekezetek szerint is milyen
sok változata van ?! E változatok a forrásai a különböző vallásaia-
koknak és telekezeteknek. Ezért nem lehet közömbös az egyházra,
hogy a vallás számtalan irányzata közül melyik és miképen dombo-
rittassék ki, mivel erre nem elégséges csak a kultusz dogmaszerü
megállapítása, mert az élő egyház nem a dogmák megcsontosodött
állománya, hanem oly öntevékenységgel biró élő szervezet, minek
élete a hívek egyházias, valláserkölcsös élő hitében nyilvánul meg. Mint­
hogy a hivek folyton fejlődő élőlények, kiknek értelmi, érzelmi, okossági
és lelkiismereti érzékeikkel felfogott eszmei, eszményi, gondolati- és
öntudati világa folytonosan szélesből és világosodik: ezért a hivek
fejlődésével az egyháznak is lépést kell tartani, mert ha ezt nem teszi
és a hivek arról győződnek meg, hogy az egyház lelkifejlődésük útjá­
ban áll, sőt azt akadályozza, úgy az egyház iránt a legjobb esetben
közömbösök lesznek, vagy ellene fordulnak, kötelékeit széttépik, uj
egyházat alapítanak, mint történt a kereszténység kezdetén, a henót-
heista zsidó és politheista görög és római egyházakkal s később a
kereszténység kebelében a keleti és nyugati egyházak keletkezése
alkalmával és a nyugati egyház kebeléből kivált protestáns egyházak
monotheistikus irányú alakulásával a reformatioban. Ez a fejlődési fo­
lyamat nyert kifejezést a reformátorok jelszavában, mely szerint »Ecc-
lesiam semper reformari debet et capite, et membris« ; ebben a sza­
badság — és nem a szabadosság — életelve van kifejezve, miért annak
érvényt kell szerezni a céltudatos vallásos neveléssel úgy az iskolában,
mint a templomban. Ezt tenni kell azért is, mert már kinőtt az em­
beriség az ókori despotizmus alól; ma sem megfélemlítéssel, sem
érdemi jutalmazással vezetni és kormányozni tartósan nem lehet a
néptömeget, hanem csak szeretettel s ezért a fiusági szeretettel keli
telíteni az emberi lelkeket és az emberi társadalmat, hogy ez legyen
az összetartó kapocs ember és ember között, valamint ember és Isten
között I Ez a szeretet az alapja, összetartó és fenntartó ereje Isten or­
szágának, ami Jézus életéből, vallásából és tanításaiból folytonosan
kisugárzik; ez a szeretet testesült meg és folytonosan testesül a terem­
tésben, ami Isten atyai szeretetének, jóságának, igazságosságának és
céltudatos bölcsességének együttes szent megnyilvánulása ; ennék a sze­
retnek legyen az egyház is céltudatos kifejezője, ápolója, terjesztője,
fejlesztője, mit csak úgy teljesíthet, ha céltudatosan kiválasztott bibliai
rész és textus megjelölése által az egész kerületben irányítja a vallá­
sos nép — és megfelelő tankönyvvel az iskolai gyermeknevelést.
Jlyen irányítással nem lesz érintve a lelkész egyéni gondolat
szabadsága, mert a kijelölt bibliai rész magyarázatát és textust minde-
nik lelkész legjobb tudása szerint szabadon dolgozhatja ki híveinek
értelmi és érzelmi fejlődése és fejlesztése szerint.
 Í37

Az iskolai vallásos nevelést pedig nem szabad az összes tudo­

mányok között a legbizonytalanabb kozmogoniával kezdeni még mese
alakjában sem, mert az első elemista gyermek azt megérteni nem ké­
pes értelmi fejletlensége miatt s igy már az első lépésnél megbotlik,
minek későbbi következménye, hogy a vallástant soha sem tanulja jó
kedvvel, kellő értelemmel, vagy mesés színezetű kezdete miatt a többi
tantárgyaknál kevesebb értékeléssel és komolysággal. Különben is a
bibliát nem gyermekek számára írták, mert a biblia az igazság vilá­
gában nyilvánuló állandó, változáson felüli, lelkitörvények gyűjteménye
s ezen tartalmi értékénél fogva »a könyvek könyve«, mert csak ezen
egy »legyen« szavának értelmét, jelentőségét, fogalmi körét az összes
emberi tudás még kimeríteni nem volt képes és nem is lesz képes
soha! Ez az oka, hogy az emberiség össztudása is csak ingoványos
kis szigetecske a tudatlanság végtelen tengerében.
Épen ezért, ha a kijelölt bibliai részekről irt dolgozatok az egy­
házmegyei és kerületi értekezleteken szakszerű szeretetteljes megbe­
szélések és bírálatok tárgyává tétetnek és ezzel az illető bibliai rész a
szakszerű közvélemény alakjában helyes értelmezést nyerhet: a lelké-
szi önképzésnek gyönyörű alkalma nyílnék meg. Már ez is megérdemli,
hogy egyesüljön a papság az egyházmegyei és kerületi értekezletekbe!
De van az egyesülésnek még egy igen súlyosan kén}'szeritő oka,
a jelenkor szelleme, vagyis a lélek eszmei minőségének ösztöni kül
hatása. Azonban ennek úgy alanyi, mint tárgyi értelmezését, terjedelme
miatt, kénytelen vagyok más alkalomra halasztani, azon reményben,
hogy a megírtak is eléggé indokolják a papságnak egyesületbe való
tömörülését, minek legcélszerűbb formája az egyházmegyei és egyház­
kerületi »Lelkészi értekezlet«.
S im on A n ta l bágj'oni ref. lelkész.

»Esperesi vizsgálat a nagyszebeni

egyházmegyében.«
Lapunkban e cim alatt a vízaknai ref. egyházközségről tudósítás
jelent meg, mely elszomorítja, sőt megdöbbenti azokat, kik egyháza­
inkat Krisztus evangéliuma letéteményeseinek s igy a világosság és
szeretetet s magyarságunk oszlopainak óhajtják tudni. Ezeknek meg­
nyugtatására írjuk az alábbiakat: »Az egyház anyagi ügyeinek veze­
tése körül tapasztalt fogyatékosságok« nem lennének, ha Ince Lajos
lelkész nem kellett volna vis majorral küzdjön 1927 dec. 16 tói egész
az esperesi vizsgálatig. Két hétig járt délelőtt, délután a télen tapasz­
talt sokszor dermesztő hidegben a takarékba, hogy gondnok afiával,
— ki tak. ig. is — elkészítsék a számadást. Nem rajta múlt, hogy
még hozzá sem fogtak. Sőt itt jegyzem meg, hogy bár az »Évi jelen­
tés«^ már 1928 jan. első hetében elkészítette, de a mai napig sem
tudta 3 példányban* beterjeszteni. 17 bizottsági gyűlés lett tartva 2 —4
•óra hosszat féléven, mígnem a nagyon alaposan és szorgosan kutatók
138

a gondnoki számadási naplóba négy tételt jegyeztek be. S bizony nem

érdemelte meg Takáts István gondnok aa, ki 1927 szept. 1-től a két
tanitö 7200 leu havi fizetését előlegezte, az alaptalan támadást s a
gondnokságból kiválasztást. Nem csuda, hogy kitört belőle a méltat-
lankodás természetes érzete s a vizsgáló bizottság előtt kitört, hog y :
»szóba sem áll többet a presbitériummal«.
»Az egyházi épületek mind javításra várnak«. Nem mind, mert
a két tantermü iskola teljesen ép, a kántoriamtól lakás szintén, a má­
sodik papi lakás — 1908-ban épült — kert felőli lépcsőzete romlott
igaz, —, bár cementtel volt készítve — de nem kétségbeejtő. Az
első papi lakás s melléképületei fedelét megrongálta az idéni sok vihar
s már oly időben mikor kőmiveseink szerteszét mentek (Vízakna ma­
gyarsága 80%-a kőmiyes és ács) A Mária Therezia korabeli kettős
fedélről felülről lehulló cserepek okozták a romlást. Különben itt min­
den helyre van már állítva, öt épület tatarozás mintegy 4000 (Négy­
ezer) leu költséggel. Nem lehetett oly rettenetes — nem is volt —
a helyzet.
Egyébiránt az ország minden részéből jövő fürdőzők az első
papi lakás külső és belső kinézéséről nap-nap után kedvező nyilatko­
zatot tesznek. Sőt lakóiról is, az öreg pap és papnéról, kik Vízaknán
25 éve munkálkodnak Isten dicsőségére, emberek javára.
Erről tanúbizonyságot tesz 1916! Iftce Lajos lelkész nem mene­
kült el, Tanárky tábornok vezérkari főnöke Takácsy őrnagy bizony­
ságot tehet — ha él — hogy mentette az elmenekültek javait; mar­
háiknak másodmagával a vizet hordta, disznóikat etette, egyszerre
harminc román családnak szerezte vissza marha állományát a hadse­
regtől, melynek marha .állományába keveredtek. Es pedig egyéni sza­
badsága kockázatával. Elfogatták s karhatalommal kisérték Őt, mikor
a cseh katonák magyart és románt fosztogató munkája meggátlásáért
küzdött. S nem fogta fel senki a cseh katona kirántott bajonettjét,
mikor le akarta szúrni. Ha dicsekszem is, az Urban dicsekszem —
szólván szent Pállal, mint Szakács Mózes professzor uram is (áldott
legyen emléke) szokta mondani. Pál apostol a botütésekkel és bör­
tönbüntetésekkel dicsekedett. A tanítvány nem lehet nagyobb mesterénél.
Aztán eljártam az elhajtott marhák árának kieszközlésében. Egy
iv tele írva magyar és román névvel, kik erre kértek (most a püspö­
kömnél van). Ott van Incédy Joksmann ur — akkori alispán — levele,
melyben megnyugtat, hogy megkapják a vízaknaiak, sőt a honvédelmi
bizottságtól is remélhetnek.
És most a magyar nevekből sok arra az ivre került, melyet
presbiterek hordoztak Ince Lajos lelkész ellen házról-házra. Akadt re­
formátus és magyar ember, ki a népet hálátlanságra buzdítja. Á m
„az Ur csodásán működik*.
De menjünk tovább a tudósító Arriadne fonalával kezünkben.
«A templom pedig veszedelmesen elhanyagolt állapotban van“. Erre
legjobb felelet Bortmesz szebeni híres műépítész vizsgálata, melyet
teljesített Ambrus Károly nyug. polgármester, presbiter, Fosztó Dénes
második lelkész, Böjti András gondnok jelenlétében 1928 júliusában.
Szóról-szóra igy szólt: »A templom helyzete nem veszedelmes, a toronjr
 13 9 ;

jó állapotban van«. Három év alatt kétszer kerestem fel Nagyszeben­

ben, mig célt értünk, megvizsgálhatta templomunkat (Nagyon elfoglalt).
Első mondata a fenti bizottság előtt Incze lelkészhez az v o lt: »most
nem haragszik, megbocsát ugy-e?«
Templomunknál kissé időzök. 1239—1280-ig épült, három hajós,
román stilü. 1442-ben, mikor Murád szultán Szebent ostromolta meny-
nyezete léégett. Dionizius (Szécsi Dénes) esztergomi érsek 1476-ban>
elrendelte a restaurációt János papnak. A püspöki eredeti rendelet az
esztergomi érsekség levéltárában ma is meg van. Ez megtörtént 1515-ig,
amikor a leégett mennyezett helyett góth boltozatot készítettek. A-
kettős ülésü papi szék homlokán 1515. Szószéke bárok, felette a ko­
rona reneszánsz, rajta ez van irva : »Jézus vire tisztit meg bűneink­
ből. Renováltatott 1784«. A falon freskók vannak. Möller hires műépí­
tész előttem kapart ott s meggyőződött. A templomban három kripta.
v a n ; egyikben nyugszanak Szász János és Szász Jakab 1756-tól.
1903 ban .mikor Vízaknára mentem a templom boltozatán átszivárgóit
a viz — Cserép hiány miatt — ezidőből való fénykép — külső fala
teljes romlását mutatja. 1912 ben kívül teljesen helyreállítottuk. 1916-ban
a földrengés a két oldalhajó terracotta ivezetét (égetett anyag) meg­
mozgatta s emiatt az egyik boltozattól pár tégla leesett. Bortmesz
építész is látta. Helyre tétethettem volna százszor, de egyszer sem
akartam, mert én beszéltem, tárgyaltam Möllerrel, én tudom, hogy
miről van szó e templom javításnál. Még megemlítem, hogy Huszka
József a hires rajzoló azt mondta nekem, hogy »az utolsó meszeléstől
számítva 30 évig nem lehet a freskókhoz nyúlni«. Vádolnak minden
irányban, hogy elhanyagoltam a templomot. Nyugodtan hallgattam,
hogy feletteseim előtt is be vagyok feketítve, tűrtem a segesvári da­
los versenyen kérdezősködők arcomat vizsgáló szúró tekintetét, mikor
kérdezték: »mi van Vízaknán ?« Jöjjön és lásson minden érdeklődő !T
Jártak itt 25 év alatt ezrek, mim fürdővendégek, templommal, más
épületekkel, kértemmel, hova 137 fát ültettem, meg voltak elégedve,
s gyönyörködtek azokban.
.„Az egyházközség közbékéje feldúlva“ szól a bírálat, „Bizony fá jó
dolgok ezek, valóságos játék folyik itt legszentebb é rté k e in k k e lMindez
ítélet fejem körül zug, mert én vagyok az „ügyvezető lelkész*. Állom
az Ítéletet, mint az ülő a kalapács ütéseket, melyek a vasra vannak
szánva s az ülőre (vagyis rám) esnek nagy részben. A vizsgáló bi­
zottság egyik tagja azt mondta: „látszik, hogy valaki piszkálódik Incze
X. lelkész ellen, de nem lehet tudni, hogy ki? — A fegyelmi vizsgálat
ki fogja deríteni. 1928 aug. 6-án kellett volna, hogy kiderítse, de el*
maradt aug. 27-re a Segesvári dalos verseny miatt. Jó, legalább el­
jöttem az ünnepélyre, egy távirati elhalásztás megadta nekem, hogy
ismét Petőfihez zarándokoljak 6000 (Hatezer) magyar testvéremmel.
Régi természetemre: a megbocsátás szellemére, mint üdítő harmat,,
jótékony eső hullott a dal, az ima, a beszéd, megbocsátanék, de nincs
bocsánatkérő ellenfél, hanem eltaposni akaró ellenség. Védekezem.
De a végletekig; mert Vízaknán és környékén magyarok, szászok,
románok, kik tőlem nap-nap után kérdezik, hogy nálunk reformátu­
soknál el lehet a papot kergetni ? — meg kell tudják, hogy nem l.
;14 0

"Sohasem! Lelkészi szolgálatom 40-ik' évében vagyok, s bár a télen

két hónapig súlyos, fekvő beteg voltam — éppen a számadások s
más egyházi dolgok miatt testben, lélekben ép vagyok, nem fogadom
•el ezt a jó. tanácsot: »Lajos bátyám, legjobb lesz, ha nyugalomba
mégysz, legalább kikerülöd a kellemetlenségeket«.
Hallom, beszélik, kiváló állású ember m ondta: »egy-két évig el-
Auzódhatik a vízaknai dolog, s az alatt meghal (Incze), mert beteges«,
— én nagyobb biztossággal jósoltam meg az »Ellenzék« 1912 íebr.
13-iki számában Ausztria felbomlását. Ez be is következett, de az én
menesztésem nem fog; mert mellettem — ha hívom, kérem, az er­
délyi református egyházkerület papsága száll fegyverbe. De ennél
és mindennél fontosabb:
»Erős vár a mi Istennük,
Jó oltalom s védfegyver. . ,
Kisgalambfalva, 1918 aug. 8.
Incze Lajos, vízaknai ref. lelkész.

IR O D A L O M .

Makkai Sándor: Az elátkozott óriások

Nyolc előadás.

F. év január havában Kolozsváron, majd február, március és áp­

rilis hónapokban Nagyenyeden, Székelyudvarhelyt, Tordán és Sepsi-‘
szentgyörgyön — eseményszámban mentek azok a sorozatos előadá­
sok, amelyeket Makkai Sándor püspökünk tartott. Illesse hála és kö­
szönet, hogy ezeket az előadásokat hozzáférhetőkké tette azok számára
is, akik nem voltak abban a kedvező helyzetben, hogy annak idején
és helyén hallgathassák.
Az előadások célja: — az evangélium nagy igazságait olyan fény­
forrásból világítani meg, amely megláttatja azoknak örökkévaló újsze­
rűségét. »Nem uj igazság keli — mondja az illusztris szerző — hanem
a réginek elveszett ize.. . . Az evangéliumot kell visszaadnunk a ke-
cesztyénségnek, mert az veszett ki belőle.«
Az 1. előadás „Az elátkozott óriások“ címen az emberi léleknek
arról a bűnéről szól, hogy kisebbnek tartja magát, mint amilyen. Tör­
pévé teszi magát, holott óriás lehetne. A mai keresztyénséget nagy baj,
nagy bűn terheli: a törpeség átka. A keresztyénség törpévé torzult
bennünk. A keresztyének lényegük szerint óriásokká teremtettek s
mégis a törpék elátkozott életét élik. Csak egy hiányzik belőlük, de
-ezzel együtt minden : az isteni nagylelkűség. Mi mind óriások vagyunk/
 141*

csak a bűn átka alatt látszunk törpéknek. A fSátán átkozott varázsa

tett elátkozott óriásokká. Hogy lehetünk ismét óriássá? A törpeségühk“
igazi megismerése és meggyülölése által. A szeretetben van a nagy­
lelkűség boldog csodája.
A 2. előadás „Emberi és isteni mértékek“ cimen a léleknek arról
a bűnéről szól, hogy nagyobbnak tartja magát, mint amilyen. A fari­
zeusok magukat sokkal nagyobbnak tartották Jézusnál. A jelkivánó,..
hütelen nemzetség önmagát teszi mértékké s önmagával méri Istent.
Nem ismer a maga lényénél, akaratánál, szenvedélyénél nagyobb mér­
téket. Ebből származik az a hihetetlen mértékbeli tévedés, amely min­
dent ellenkezőleg ítél meg, mint ahogy valójában van. Az igazi mér­
téket, az isteni mértéket az evangélium tárja fel előttünk: — megsem­
misülve szolgáim Azt, akiben igazi valónk él.
A 3. előadás „Fölszabadító kötelékek“ cimen a családi élet válságá­
ról szól. Ha Istenítélet következik erre a társadalomra, az a családot
fogja felelősségre vonni mindazért, ami romlás ma történik, mert Isten
az emberi életet a családi élet szeretetkötelékére alapította. De az a baj,
hogy a szeretet üres szóvá alacsonyodott s igy a szeretet isteni köte­
lékei pusztán emberi kötelékekké silányodtak, melyek önmagukban
véve semmi maradandó értékkel nem bírnak. A pusztán emberi köte­
lék nem érték, csak ha lelki közösséggé, tehát a szeretetkötelékévé
válik. A családi élet természete szerint a szeretetköteléke, ezért fö l­
szabadító hatalom.
A 4. előadás „Evangéliumi lakástörvény“ cimen arról a nagy
városról szól, ahol minden ház él. Ez a város Isten váTosa, a lelkek
összesége. Együtt alkotják Isten nagy, élő városát. Ebben a városban^
minden házban egy lélek lakik. Az evangéliumi lakástörvény tehát nem
egyéb, mint a lélek törvénye. Az evangéliumi lakástörvénynek négy
törvénycikke van. E lső : a léleknek sohasem szabad üresen állnia. Üres
lélek Isten világában nem lehet. Második: Isten városában háztulajdo­
nosok nincsenek. Csak örök bérlők, akik a lakást használatra kap­
ták, de rendelkezni felette nincs joguk. Nekünk Urunk van, nem vá­
gyunk a magunkéi. Mindenestől fogva Isten tulajdona vagyunk. Har­
madik : Isten házában nincs helye a gonosznak. Hadat kell üzennünk
a lelkűnkben lakozó bűnnek. De nem elég a negatív harc. Urat kel
keresnünk, aki a gonoszt többé ne engedje vissza, hanem Ő magas
íöltse be a házat teljesen. Ki legyen ez az Ur? Egyedül a Krisztus.
Negyedik: a lélek házában csak Krisztus uralkódhatik.
Az 5. előadás „A vízzé változtatott tűz“ cimen a felvizezett ke-
resztyénségről szól. Arról a keresztyénségről, mely tűznek volt te­
remtve és vízzé változott. A szent tűznek, az evangéliumi léleknek eb­
 142

ben a világban az a sorsa, hogy küzdenie kellett folytonosan, mind

mai napig a vízzel, vagyis azokkal a lelkekkel, akiknek az a termé­
szete, hogy megoltsák a tüzet, mely hozzájuk közeledik. Az Isten Lel­
kének tüze úgy akar minden szennyet megégetni, hogy az emberi
lelket gyújtja meg, hogy önmaga váljék tűzze s saját magából égesse
ki azt, ami önmaga ellen való. Aki tehát gátat vet az ő lelke és Isten
Lelke közé, hogy a tüzregyülás meg ne történhessék, az megoltja,
vízzé változtatja a tüzet. Csak egy változtathat ezen a világon: el­
szánt küzdelem, határozott harc a tüzért a viz ellen. Istennel nem le­
het megalkudni se 50, se 30, se 20%-ra, hanem egészen az Övének
kell lennünk. Aki vele nincs, ellene van. A hazugság vizéből nem le­
het keresztyén tüzet éleszteni.
A 6-ik előadás „Szomorú lakodalom" címen az evangéliumot,
mint az öröm forradalm át mutatja fel, melynek célja, hogy á szomorú
emberiséget az örvendező élet kegyelmi ajándékával koronázza meg.
A násznépnek nem kell szomorkodnia, amig velük van a vőlegény. És
ha a keresztyénség mégis -szomorú ? . . . J£z azért van, mert elvesztette
a Vőlegényt. Ha lakodalom: szomorú lakodalom, mert lehet-e szomo­
rúbb lakodalom, mint az, ahonnan a Vőlegény hiányzik ? Ha vád ér­
heti a keresztyénséget, akkor a vád az, hogy olyan lakodalom, amely­
ben nincs ott a Vőlegény: Jézus. A keresztyénségnek ismét lakodal­
mas néppé kell lennie. Van-e lehetőség erre? Van. Krisztus a kánai
menyegzőn a vizet borrá változtatta. Ez azt jelenti, hogy a mi szo­
morú, örömtelen örömeinket is egyedül Ő teheti igazi örömmé. Egye­
dül ő adhat szabad, öntudatos, isteni életet, mely Vele legyőzi a szo­
morúságot, félelmet, aggódást.
A 7. előadás „A kicsorduló pohár" címet viseli. Krisztus szemé­
ben az emberi lélek olyan, mint egy pohár, mely folytonosan telik s
mikor tartalma elérte a pohár peremét, kicsordul. Amig telőben van a
lélek kelyhe, indulatok, tervek, eszmények buzognak benne, de abban
a pillanatban, amint a pohárból kicsordultak: tettekké váltak. A pohár­
ból csak az csordulhat ki, ami tényleg benne van. Mi tehát a tett ?!
A teljessé lett lélek kicsordulása a világban. Krisztus nem fogad el
más cselekvést, csak azt, am i teli lélekből j ö n : — Ne cselekedj addig
az Én nevemben, amig Én ki nem csordulok belőled. Mi következik
ebből? Mi fog történni velem, ha Krisztus egyáltalán nem tölti meg
soha a lelkeme.t ? A felelet egyszerű és mindenki által teljesíthető: —
Ha üres vagy ne cselekedj, de táplálkozz! Igyál az élet forrásából,
egyél az élet kenyeréből; addig táplálkozz, amig majd kicsordul belő­
led a cselekvés. A bizonyságtevés nagy kötelessége azért sorvadt el az
«egyházban, mert elhomályosult &táplálkozás nagy kötelességének tudata.
 A 8 előadásnak „Isteni igazságtalanság* címen az a célja, hogy
fölm utassa: — mi az óka, hogy az ¿mber sokszor igazságtalannak
látja az Istent ? Aki áz Isién tulajdona, arra nézve nincs igazságtalan-
‘ ság. Az »igázáknak« az a bajuk, hogy egészségesnek tartják magukát.
A kegyelmes Isten mindenkit meg akar gyógyítani, aki meg akar gyó­
gyulni. De csak azt gyógyítja meg, aki magát betegnek vallja. Csak
a bűnös ember taláíkozhatik a kegyelmes Istennel, a féífuválködotü
ember a sorssal, a végzettel találkozik. Bünbánat, engedelmesség, sze­
retet: — akikben ez á három feltétel meg van, csak azok számára
nyílik meg áz isteni Igazság kapuja. Az ilyen lelkek tudják és vall­
ják győzedelmes ujjongással: mindig az Istennek van igaza, mert
Isten: szeretet.
Püspökünknek eme legújabb könyve, melynek felhasználhatósági
értéke egyházépitő, hiterősitő, missziói célkitűzéseink szempontjából
felbecsülhetetlen, megrendelhető a Kolozsvári Ref. Nőszövetségnél (Ref.
Lelkészt Hivatal, Cluj—Kolozsvár, Str. Cogálniceanu, Farkas-utca)
Ára 50 jei. D. E.

K Ü LÖ N FÉLÉK .
Felhívás az egyházmegyei tu­
dósítókhoz. Szeretettel kérem a
felkért e. m. tudósítókat szíves­
kedjenek a felkérést evidenciában
tartani és a tudósításokról meg
nem feledkezni. Nemcsak a »Kü­
lönfélék« c. rovat kedvéért, ha­
nem azért is, mert lehetetlen, hogy
egyházi életünk ennyire esemény­
telen lenne.
Egyházi szisszenek »A deb­
receni Protestáns Lap egyik szá­
mában olvastuk, nekünk nagyon
kedves toliból, a következő kis
felszisszenést: Az Üdv Hadsere­
gének 82 országban és gyarma­
ton 14,719 hadteste és előőrse
%yan 34,054 tiszttel és segédtiszt-
téljs 141;059 helyi tiszttel és mu­
zsikussá!./ Kiad 108 folyóiratot
1,881,327 példányszámban. Fenn­
tart 324 menedékházat 31,841
ággyal, ahol 9,199,739 esetben
nyújtott éjjeli szállást és 13,719,551
esetben étkezést (az elmúlt év
folyamán). Van ezenkívül 160
munkaközvetítő helye, 15 otthona
szabaduló rabok, 122 gyermekek
és csecsemők számára; 20 ipar­
iskolája, 131 leányotthona, 64
anyaotthona, 12 mezőgazdasági
telepe, 176 szamaritánus állo­
mása. Mindezt a munkát pedig
végzi a történelmi egyházak
helyett! Azt jelenti ez á kis szisz­
szenet, ' hogy a világosabb lá­
tású papok is fájlalják már, hogy
a történelmi egyházak az egész
világon csak zsinatoznak, konfé-
renciáznakés kongresszusoznak'«
144
Ez a kis cikk a Kis Tükörnek
még egy tavaszi számában jelent
volt meg. Akkor úgy gondoltam,
hogy ez, az »egyházi szisszenet«
megérdemel egy külön cikk kö­
reiében váló feljajdulást. De aztán
A szerkesztő üzenetei.
B. P. Az előf. dijakkal a nagyszalon­
tai egyházmegyéből rendben vagyunk.
Hálás köszönet.
D. I. Szives ajánlatát köszönöm.
Úgy hiszem, mindannyian kész örömmel
vennök egy állandó rovat beállítását a
jelzett irányban. S még nagyobb örö­
münkre szolgálna, ha kollega úr a kez­
deményező lépéseket e téren megtenné
és állandó munkása lenne e rovatnak.
Szives üdvözlet.
M. Á. »A referensek« c. cikkedet
megkaptam. És miután reám bíztad, hogy
csináljak vele, amit akarok — engedd
meg, hogy ne adjam ki. Sok igazság
cikkedben Nekünk is fáj, ami veled tör-
KfsjByoicda R.-T. üdorhein <77—1928
rájöttem arra, hogy nincs szük­
ség semmi komentárra. A száraz
statisztikai adatok minden kom-
mentárnál többet beszélnek. Vajha
meghallanánk!
tént. Mert »quodie tibi, cras mihi,«.-Mi-
is szeretnénk, ha ,nem lenne akkora a
távolság a referensek és a papság között.
Szeretnénk több melegséget és több
együttérzést. És mindenek felett szeretnök
a titkári állás gyors betöltését közmeg­
elégedésre, olyasvalaki személyében, aki
a közbizalmat a lehető legteljesebb mér­
tékben bírja. De dacára ennek, úgy gon­
dolom, hogy cikked a szóban forgó
kérdést igen kiélezi s nemhogy közele­
désre, ellenkezőleg eltávolodásra ve­
zetne. Ha azonban Te mégis kívánnád
a cikk megjelenését, szíveskedj ér­
tesíteni és én visszaküldöm Neked a
második leveledben jelzett korrekció meg­
tétele végett. Én t. i. nem érzem illeté­
kesnek magam — kihagyások és javítá­
sok eszközlésére. S zív . üdv.
 Cenzúrát: Prefectura, Odorheiu.
I. évfolyam. 1928 szeptember 15. 10. szám

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M egjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és k iadóh ivatal:
Előfizetési d ij: Porumbeni-Mici-Kisgalambfalva.
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si E ndre.

Lelkészegyesület-e vagy Lelkészek Szövetsége?

Ezalatt a cim alatt lapunk ismertette volt a különböző egyház­
megyék lelkipásztorainak állásfoglalását jabból az alkalomból, hogy
Lelkészegyesületben kivánnak-e tömörülni vagy pedig Lelkészek Szö­
vetségében?! Immár a nagy per eldőlt. Pontot tett reá a tbrdai nagy­
hét. Kettő közül a harmadik került ki diadalmasan. Sem Lelkészegye­
sület, sem Lelkészek Szövetsége, hanem Lelkipásztori Értekezlet. A
kérdés »A lelkipásztorok együttműködésének eszméje és megvalósítása«
cimen került tárgyalás alá a nagyhét első napján, f. hó 4-én délután
tartott konferencia alkalmával. Két előadás, négy határozati javaslat
és több hozzászólás történt. A hivatalos előadó Kiss Albert esperes
volt. Előadása szószerint a következő:

R lelk ip á szto ro k e g y ü ttm ű k ö d é sé n e k e sz m é je é s

m eg v a ló sítá sa .
Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy egyházkerületünkben a kö­
zelmúltban csaknem egyszerre és egymástól teljesen függetlenül két
oldalról is igen komoly kezdeményezések történtek a lelkészek együtt­
működésének megszervezése érdekében — nem is szólva arról, hogy
egyes lelkészi körök és csoportok már régebb idő óta ráléptek az
együttműködés gyakorlati megvalósításának útjára és nem lankadó
igyekezettel munkálkodnak is ebben az irányban. A lelkészek együtt­
működésének mikéntje élénk megbeszélés tárgyát képezte — egy pár
esetben túlfűtött hevességgel — nemcsak lelkészek, hanem az egyház
más választottjai között is és nemcsak szükebb, zárt körökben, hanem
146
a sajtóban is — élénk bizonyságául annak, hogy a lelkészek együtt­
működésének megszervezése és biztosítása általánosan érzett szükség,
még pedig nem annyira a lelkészek szempontjából és érdekében (a
kiknek az egyházétól eltérő külön érdekei, mondjuk — osztályérdekei
nem is lehetnek), mint inkább az egyház rendeltetéséből kifolyóan,
magasabb — isteni szempontokból, az Isten örök tervei szerint az üd­
vösségre elválasztottak egész serege érdekében.
Azt hiszem, teljes mértékben jogosult az a feltevésem, hogy mai
megbeszélésünk rendjén igen különböző, sőt egyenesen ellentétben álló
vélemények kívánnak — ezt is szeretném azonban hinni — megér­
tésre kész, testvéri találkozót adni egymásnak, épen azért a magam
részéről — ugyanezt kérve minden testvéremtől — minél nagyobb
rövidségre s egyszersmind teljes tárgyilagosságra fogok törekedni, hogv
a rendelkezésre álló — aránylag rövid időt gazdaságosan és áldást
ígérőén használhassuk fel a mindnyájunk által óhajtott összhangra
vezérlő megbeszélés lefolytatására. Őszinté alázattal könyörgünk és a
meghallgattatás bizonyos reménységével esedezünk a Szentlélek Isten­
nek közöttünk való megjelenéséért, aki a különböző nyelveket egyező
hitre hozandja, hogy ne a magunk hiábavaló gondolatai szerint akarjuk
megszabni a lelkipásztorok együttműködésének útját, hanem ebben is
egyedül Istennek akaratát keressük, egyedül Isten akarata előtt hódol­
junk meg Neki szolgálni kész engedelmességgel és teljes alázatossággal.

I.

Lelkipásztorok együttműködéséről tulajdonképen csak az evangé­

liumi prot, egyházakban lehet szó, amint hogy lelkipásztorai is ezek­
nek az egyházaknak vannak. Minden más vallásos közösségnek s igy
a nem prot. keresztyén egyházaknak is papsága v a n ; papi rendje,
a melyik uralkodik a lelkek felett, a melyik hatalommal birarra, hogy
az üdvösség ajándékát — mondhatni — tetszése szerint osztogassa az
üdvösséget tőle váró telkeknek, olykor azoknak tudtán kivül, sőt eset­
leg azoknak akarata ellenére is. Azért ezt a kérdést az ev. prot., külö­
nösebben a romániai magyar ref. egyház szempontjából vesszük vizs­
gálat alá.
Hogy a lelkipásztorok együttműködésének eszméje már az Isten
örök terveiben benne foglaltatik, világossá lesz előttünk a lelkipásztor
fogalmának meghatározása által. A lelkipásztori munka ugyanis nem
egy zárt terüietre szorított, teljesen azonos, szigorú formákba önthető
munkásságot jelent, hanem Isten országának minden — Istentől jónak
ítélt eszközzel és módon — az üdvösségre elhivottak egész seregében
 147

"való építését. Eszerint a lelkipásztor is gyűjtőnév, gyűjtőfogalom és

.jelenti ama különböző ajándékok hordozóit, a kiket felsorolva találunk
.pl. az I. Kor. XII. részében. Mert ugyanazon egy Léleknek különböző
-ajándékai alapján választott el Isten az Anyaszentegyházban először
Apostolokat, azután Prófétákat, harmadszor Doktorokat: Azután ren­
delt hatalmasságokat, azután gyógyításnak ajándékit, szegényeknek
segéllőit, községnek igazgatóit, nyelveknek különböző nemeit stb. és
mindezeket együttesen tette Isten az ő Anyaszentegyházában lelkipász­
torokká, akiket elküldött ebbe a világba azzal a parancscsal, hogy
prédikáljanak, betegeket gyógyítsanak, poklosokat tisztítsanak, halottakat
támasszanak, ördögöket űzzenek (Máté X. 7—8.) és a kiknek az Ur
Jézus Krisztus a lelkipásztori kötelességek teljességét magában foglaló
eme parancsot adja: Legeltesd az én bárányaimat (Ján. XXI.)
Lelkipásztorok tehát csak isteni elválasztás alapján működhetnek,
mert Isten rendelt apostolokat, prófétákat stb. és Jézus is azt mondja:
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket (Ján.
XV. 16.), azonban az elválasztottaktól megkivántatik, hogy mindent
elhagyva és mindenről lemondva egyedül a rendelt szolgálatra adják
oda magukat hiánytalanul Aki szereti atyját, vagy anyját inkább,
hogynem engemet, nem méltó az énhozzám; és aki szereti fiát, vagy
leányát inkább, hogynem engemet, nem méltó az énhozzám (Mátó X.
37.) — mondja Jézus és ugyancsak Ő János XXI-ben először megkér­
dezi P étert: Simon, Jónának fia, szeretsz-e engemet ezeknél inkább ?
s csak miután Péter az ő mindeneket tudó urának tanúságára hivat­
kozva m ondja: Uram, te mindeneket tudsz, te tudod, hogy szeretlek
tégedet — csak azután bizza rá az ő bárányainak legeltetését.
A lelkipásztor tehát jelenti azokat az elválasztottakat, akiket az
U r Kr. ezekkel az igékkel olt magába: Nem mondalak többé titeket
szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit mivel az ő Ura, titeket
pedig mondalak barátaimnak, mert mindeneket, amelyeket hallottam
az én Atyámtól, megjelentettem néktek (Ján. XV. 15.), akiket tehát a
Lélek különböző ajándékainak mérték nélkül való közlésével az Ur
Jézus Krisztus által Isten választott el és tett őrállóká az ő Anyaszen­
tegyházában, de akik egyszersmind maguk is készek hálaadással
•odaszentelni Istentől nyert minden ajándékaikkal együtt egész életüket
— lelkeken való uralkodás teljes kizárásával (Luk. XXII. 26. II. Kor.
I. 24. I. Péter V. 3.) Krisztusnak és az ő Anyaszentegyházának enge­
delmes és hűséges szolgálatára és akik az Isten Lelke által kormány­
zott Anyaszentegyház törvényes rendje szerint a külső elválasztásnak
is részesei. így kerülnek munkatársi viszonyba a lelkipásztorok Isten­
inél épen a legszentebb, legmagasabb és legmélyebb dolgokban t, L
 148

Isten országának építésében és az üdvösség ajándékainak mindenekkéB

váló közlésében, dé ugyanakkor hordozótok kell áz^elválasztásnak meg­
felelő felelősséget is.
Mert az evangéliumi egyháznak is — mint minden vallásos kö­
zösségnek — Istentől Vett rendeltetése az, hogy az üdvösségnek köz­
vetítője légyen. Néni azt mondjuk, hogy' az egyház szabadon rendel­
kezik az üdvösség javaival és azt tetszése szerint osztogathatja a maga.
elválasztása szerint, sőt az egyszer vetett fundamentumon hűséggel;
megállva valljuk, hogy Isten az üdvösséget teljesen szabad választása,
szerint ad ja : könyörülök azon, akin könyörültem és kégyelmesén cse­
lekszem azzal, a kihez kégyélmés voltam, azért nem azé a választás,
akinek arra akaratja vagyon, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő*
Istené (Rőm. IX. 15—16.); a megigazulás az ember minden
érdemszerző közreműködése nélkül — ingyen ajándékképen adatik:
Megigazulunk pedig ingyen Isten kegyelméből a Jézus Krisztusban*
lett váltság által (Rom. III. 24), mindazonáltal annak, hogy valaki a
mégigazuláSnak ténylegesen is birtokában juthasson, elengedhetetlen
feltétele, hogy benne is meglegyen a készség az Isten nyitott kézzel
nyújtott ajándékának elfogadására. Az igaz ember hitből él (Róm. I.
17.): Mi is a Jézus Krisztusban hittünk, hogy megigazulnánk a Krisz­
tusban való hit által (Gaí. II. 16.) Tehát a hit az az üdvösséget elfo­
gadó készség, amit áz ajándékokat osztogató Szentlélek Isten ger­
jeszt fel és ápol a szivekben; enélkül senki sem mondhatja a Jézust
Urnák (I. kor. XII. 3.) és senki Sem lehet részese a Krisztus váltsá-
gának.
Ezek után tehát — azt hiszem — elég világosan láthatjuk, hogy
miért van szükség — Isten akarata és örök tervei szerint a lelkipász­
torok együttműködésére. Isten ingyén kínálja az üdvösséget, az üdvös­
ség elfogadása a hit csatornáján át történik, a hitet pedig a Szentlé­
lek Isten gerjeszti fel és ápolja, még pedig rendszerint nem közvetle­
nül, hanem amaz ajándékoknak szivből-szivbe való átplántálása utján,
amely ajándékok széthordozására Isten külön-külön választott el apos­
tolokat, prófétákat, doktorokat stb. együtt lelkipásztorokat, akiknek
egymást kiegészítő, összhangzatos együttműködése az Isten által meg­
szabott feltétele annak, hogy az egyház betölthesse rendeltetését, az
üdvösségnek közvetítője lehessen, a Krisztus anyaszentegyházának
neveztethessék. Pál plántál, Apollós öntöz, hogy ez együttes munkát
koronázhassa meg Isten előmenetellel.

II.
Ami pedig már most a lelkipásztorok együttműködésének gyákor-
ati megvalósítását illeti, kétségtelen, hogy épen a lelkipásztoroknak:
 149,
»világosan tudniok kell, hogy ők nem önkéntes vállalkozói az Isten
országa építésének, akik a maguk számára is szerezhetnek dicsőséget,
hanem minden érdem nélkül, kegyelemből elválasztott törékeny eszkö­
zök az Isten kezében, akiknek tehát a legkevésbbé van megengedve,
hogy az Isten akaratán nyugvó együttműködés terveit, szabályait, for­
máit önmagukból akarják kitermelni; a lelkipásztorok vannak — épen
magas isteni elválasztásuk' Tolytán elsősorban elkötelezve arra, hogy
Istentől kérjék és alázatos engedelmességgel Isten kezéből fogadják el
Istennek a kivitelre vonatkozóan is készen kinált terveit. Azért a ma­
gunkban való bizakodás helyett csak kérdeznünk kell, hogy mi az
Isten célja a lelkipásztorok együttműködésével és miképen akarja eme
célját megvalósítani és kérésünkre, keresésünkre, zörgetésünkre kész
feleletet fogunk nyerni.
A mindenek felett teljes hatalmat nyert Jézus Krisztus, midőn
•elfoglalni készül az Atya jobb keze felől az ő örök királyi székét, ta­
nítványait azzal küldi szét a világba, hogy tegyenek tanítványokká
minden népeket, mert Isten mindeneket üdvözíteni akar: azért rekesz­
tett Isten mindeneket a bűn alá, hogy mindeneken könyörüljön (Róm.
I. 32.) Azt akarja tehát Isten, hogy mindazok a lelki ajándékok szét-
hordoztassanak az üdvösségre elhívott minden nép között, amelyek
kivétel nélkül szükségesek az üdvösség elfogadására készséget adó
hitnek felgerjesztésére és ápolására. Hogy pedig ez ajándékok széthor-
dozása Isten tervei szerint ékesen és jő renddel történhessék, mindenek
előtt szükséges az, hogy akiket Isten a Lélek ajándékainak bő mér­
tékkel való közlése által magának munkatársakul elválasztott — a
lelkipásztorok — egymással teljes összhangban legyenek, közös neve­
zőre jussanak, teljesen egygyé legyenek Krisztusban. Legyenek tiszta
tudatában annak, hogy első sorban nekik mondatik: ti a Krisztus teste
és tagjai vagytok és mint egy testnek tagjai tudják teljes mértékben
megbecsülni egymást és minden magabizás néjkül — a mire különben
¡senkinek seqimi oka és semmi joga nincs és nem is lehet — tudják
■Isten előtt való alázatossággal hiánytalanul és határtalanul értékelni a
kinek kinek felülről adatott elválasztást és ajándékait. Nem mondhatja
^ szem a kéznek : nem szűkölködöm nálad nélkül; vagy a fő a lábak­
nak : nem kelletek ti nékem (I. kor. Xli, 21.), mert ha az egész test
szem, hol a hallás? ha egészen hallás, hol az illatozás (17. v.)? Úgy­
szintén akinek öt talentuma van, nem kicsinyelheti le azt, akinek
csak egy talentum adatott, mert talán az Ő öt talentumát épen az az
egy egészíti ki és teszi elég hatékonynyá arra, hogy a közös munkát
-előmenetel ékesíthesse. Aki korán reggel munkába állíttatott, az sem
nézhet sanda szemekkel arra és nem Ítélheti meg azt, aki csak este­
150

felé küldetett ki a szőlőbe, mert talán az az egy órai segítő munka«

tette lehetővé, hogy napszálltakor bevégzett munkára borulhasson r&
a kegyelem Istenének áldása, tehát a lelkipásztorok Isten akarata sze­
rint való együttműködésének, annák az összhangzó együttmunkálko-
dósnak, ami kizárja még a lehetőségét is minden versengésnek, minden?
emberi hiúságnak és érzékenykedésnek, minden irigységnek és félté*
kenykedésnek, mindenek felett pedig minden Ítélkezésnek — a mit Isten,
egyedül magának tartott fenn — ennek a Krisztusban való teljes egy-
befórradásnak elengedhetetlen feltétele, hogy egymás iránt őszinte bi­
zalommal és hiánytalan megbecsüléssel viseltessenek, egymás terheinek-
hordozására készek legyenek, mindenkor és mindenben szolgálatra kész:
testvéri közösségben éljenek, egymás szeretetében felülmúlhatatlanok:
legyenek. Erről ismerik meg mindenek, hogy én tanítványaim vagytok,,
ha egymást szeretenditék (János XIII. 35),
Felvetődik azonban a kérdés, hogy egyáltalában lehetséges-e a
lelkipásztorok összességének egy testvéri közösségben való szilárd?
összekapcsolódása ?
Kétségtelen, hogy pusztán emberi igyekezettel semmi, még &»
legkisebb dolog sem lehetséges, de akik — éppen tehetetlenségük ér­
zetében — teljes mértékben és teljes bizalommal Istenre és az ő
Krisztusára bizzák magukat, azoknak minden lehetséges (Máté XVIII*.
19 XXI, 22. János XIV. 13. XV. 16.) Isten nem állít fel teljesíthetetlen
követelményeket és akik a keményebb eledelt el nem hordozhatják,,
azokat tejnek italával táplálja. Láthatjuk ugyanis, hogy az Anyaszent-
egyház sokszoros tagozódást mutat. Csák a romániai magyar ref. egy­
házra gondolva is, találunk itt egyházkerületeket, egyházmegyéket és?
egyházközségeket, amelyek külön-külön is jogi személyek (ha talán
nem is földi törvények, de Isten teremtő akarata folytán), amelyek:,
önmagukban is képességgel bírnak az önálló élet folytatására. És ez:
a tagozódás legkevésbé sem jelenti a Krisztus egy és oszthatatlan
Anyaszentegyházának részekre bontását, ez örök rendje az Isten or­
szágának. Jézus m ondja: Az én Atyámnak házában sok hajlékok van­
nak (János XIV. 2.). Isten lépésről-lépésre akarja vezetni az ő gyer­
mekeit és a lelkipásztoroknak is az ő tervei szerint való összhangza-
tos, testvéri szeretetben egybefolyó együttműködését azokkal akarja,
elkezdeni, akiket ő szorosan egymás mellé állított, akiknek kezét egy­
más kezébe helyezte, akiket közösen tett felelőssé egy ugyanazon'
nyájnak gondos legeltetéséért.
És itt álljunk meg egy pillanatra és lehajtott fővel, lesütött sze­
mekkel, töredelmesen tegyünk vallást arról, hogy mennyi komoly bün-
bánatra és mennyi alázatos és buzgó könyörgésre van szükségünk*.
 151

ha azokra a gyülekezeteinkre gondolunk, amelyeknek élén egynél több

pásztor halad.
De nem nyerünk — általánosságban — vigasztalóbb képet akkor
sem, ha az Isten Anyaszentegyházának hajlékaiban egy-egy külön
lakrészt , jelentő — egyházmegyékre tekintünk, ahol Isten az ő céljai
szerint úgy válogatta össze a különböző ajándékok hordozóit, hogy
legyenek ott apostolok, próféták és doktorok, községek kormányzói és
szegények segéllői, nyelveken beszélők és nyelveknek magyarázói,
hogy a Léleknek minden jó ajándéka elvitessék az üdvösségre elhivot-
tak egész seregéhez. Van-e hát az ugyanazon egyházmegye kötelé­
kébe tartozó lelkipásztorokban készség és komoly igyekezet arra, hogy
egymást jól megismerjék, van-e közöttük testvéri szeretet, egymás
őszinte megbecsülése és hátsó gondolatok nélkül való bizalom egymás
iránt — ami tulajdonképpen nem is volna más, mint bizalom az Is­
tenben, engedelmes elfogadása az ő elválasztásának és alázatos elis­
merése annak, hogy Isten tudja és egyedül Isten tudja, hogy kit miért
választott el magának. Úgy szeretik-e egymást azok, akiket Isten
együtt élő és együtt működő testvérekké tett, hogy mindenek megis­
merhessék, hogy ők a Krisztus tanítványai ? Minden ország, valamely
magában meghasonlik, elpusztul és egy város is, vagy háznép, amely
meghasonlik magában, meg nem maradhat (Máté XII. 25.). És ha
ugyanazon egy kéznek ujjai egymás közt meghasonlanak, miképen
lehet az a kéz használható tagja az egész testnek? Nem szenvedhet
pedig kétséget, hogy Isten először a kisebb egységekben akarja meg­
szervezni és kiépiteni a testvéri együttműködést s csak azután követ-
kezhetik — a fokozatos fejlődés utján — hogy mindenek egygyé le­
gyenek a Krisztusban.
Mert Isten mindeneket egybe akar forrasztani a Krisztusban. Mi
mondhatjuk ugyan, hogy a mi programmunk megvalósítására nem
minden lelkipásztor alkalmas, de az meg egészen bizonyos, hogy az
Isten programmjának megvalósítására valamennyien egyformán alkal­
matlanok vagyunk. Akiket azonban Isten elválasztott, azokat el is
hivta; akiket elhivott, azokat meg is igazította, akiket pedig megiga­
zított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondunk azért ezekre? Ha Is­
ten velünk, kicsoda ellenünk? (Róm. VIII. 30—31.)
Előttünk kétségtelennek látszik, hogy Isten nem azt akarja, hogy
azok, akik a Lélek azonos ajándékai alapján egymás közt lelki rokon­
ságban lévőknek gondolják magukat, külön-külön tömörülve létrehoz­
zák, vagy megalkossák itt az apostolok szövetségét, amott a próféták
egyesületét, vagy a doktorok társaságát stb. mert ez valóban részekre
bontása volna az Anyaszentegyháznak, a Krisztus testének, hanem
152

azt akarja, hogy egyedül Előtte hajoljon meg minden térd, egyedül
Neki legyen engedelmes minden szív és minden lélek alázatos hűség­
gel álljon nyitva az ő' világosan kijelentett akaratának befogadására.
A mindöröktől fogva mindörökké munkálkodó igaz Isten pedig
a mi egyházunkra nézve is világosan és félreérthetetlenül megjelölte
á lelkipásztorok együttműködésének útját, amidőn az 1904. évi orszá­
gos zsinatnak a Szentlélek Isten által sugallt s az 1. t. ez. 56 §. s.
pontjába foglalt rendelkezésével az egyházmegyéknek a lelkészi érte­
kezletek alakítására határozott és ^kötelező — fájdalom a mai napig
is végre nem hajtott — utasítást adott. De azt is maga az Isten mu­
tatta meg, hogy milyen módon nem akarja a lelkipásztorok együttmű­
ködését megvalósítani, mert ugyancsak a Szentlélek Isten sugallatára
jött létre az erdélyi egyházkerületi közgyűlés 1923. évi 70. jkvi sz.
határozata, amelyben a közgyűlés »általános érvénnyel kimondja, hogy
egyházi tisztviselőinknek a hivatalos egyházi szervezetek keretén kivül
eső, de az ők hivatalos teendőiket érintő bármily egyesületbe való tömö­
rülését anyaszentegyházunkra nézve károsnak s igy meg nem engedhe-
tőnek tartja«. Azaz világosan kijelentette Isten, hogy egyházi tisztvise­
lőknek — tehát a lelkipásztoroknak is — alapszabályokra (külön tör­
vényre) épített szervezkedése, ami által az — egyébként bármily elne­
vezésű egyesület — többé már nem nélkülözhetetlen szerve az Anya-
szentegyháznak, nem egy tagja a Krisztus testének, hanem külön jogi
személy, önálló életet élő, vagy önálló életre törekvő szervezet, külön
test az^egyház testében — káros az egyházra és az Isten országára és
épen azért megengedhetetlen. Megengedhetetlen még akkor is, ha ne­
talán — ami alig elképzelhető — a lelkipásztorok egyetemét magába
foglalná az egyesület, annál inkább, ha a lelkipásztoroknak csak égy
— kisebb vagy nagyobb — csoportja alakítaná meg azt. Ha pedig egy
ilyen egyesület akár ?sak egy lelkipásztortól tagadná meg a tagjai so­
rába való felvételt, vagy csak egyet zárna ki tagjai sorából, aki az
Isten elhívása és az Anyaszentegyház törvényes elválasztása folytán
tagja a lelkipásztori testületnek, ezzel kétségtelenül az egyházzal, sőt
magával az élő Istennel jönne ellentétbe, mindkettővel szemben — il­
letéktelenül — birónak tolván fel magát.
Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy akár a múltból, akár
a jelenből, akár távolból, akár közelből semmiféle példára való hivat­
kozás nem bírhat súllyal, ha az nem fedi teljes mértékben Isten kije­
lentett akaratát. Előttünk pedig Isten akarata nyilván van, a mi köte­
lességünk : engedelmeskedni!
Ezek után — az évek hosszú sora óta működő Sepsi egyhm.
leik. értekezlet nevében is — elfogadásra ajánlom a következő hatá­
rozati javaslatot:
 153

Határozati javaslat
Az erdélyi református egyházkerület lelkipásztorainak az 1928.
•évi tordai református nagyhét rendjén 1928. szeptember hó 4-ik nap­
ján tartott konferenciája komoly meggyőződéssel vallja, h o g y :
1. Krisztus Anyaszentegyházában a lelkipásztoroknak Isten ren­
delése szerint való együttműködése elengedhetetlen feltétele annak,
hogy az egyház, megfelelhessen isteni rendeltetésének ;
2. nem emberi keresés, hanem a Szentlélek Isten mutatta meg
az együttműködés megvalósításának irányát az 1904—7. évi I. t. ez,
-56 §. s. pontjában lefektetett rendelkezéssel. Reménységgel várja, hogy
a legközelebbi törvényalkotás rendjén az egyházmegyei lelkipásztori
értekezlet megalakítása kötelezővé fog tétetni, még pedig az egyház­
megye kötelékébe tartozó valamennyi lelkipásztor kötelező tagságával
és a közös munkásságban való kötelező rész vállalással; reménység*
gél várja az egyházkerületi és esetlég az egyetemes lelkipásztori érte­
kezletnek törvényhozás utján való megalakítását;
3. nem emberi akarat, hanem a Szentlélek Isten állította fel azt
a tiltó rendelkezést, amely az erdélyi református egyházkerület 1923.
évi közgyűlésének 70. jkv. sZ. határozatában foglaltatik és reménység­
gel várja, hogy ez a határozat megfelelő módon az alkotandó uj egy­
házi törvények közé fel fog vétetni.
4. Ez a határozat további intézkedés végett felterjesztetik a Mél-
tóságos Igazgatótanácshoz.
A második előadást lapunk felelős szerkesztője, Derzsi Endre
tartotta a következőkben:

Mint lelkipásztor, örömmel ragadom meg az alkalmat és mint

szerkesztője á Református Lelkészek Lapjának, a történtek után er­
kölcsi kötelességemnek tartom »A lelkipásztorok együttműködésének
•eszméje és megvalósítása« címen körvonalazott konferenciai témához
hozzászólani. Mindenekelőtt kijelentem, hogy nem tudok igazat adni
azoknak, akik a Szövetség és Egyesület vitájával szemben aggályuk­
nak, tartózkodásuknak vagy éppen rosszalásuknak adtak kifejezést.
Igaz ugyan, hogy a vita során nem maradtunk meg mindig az elvi
magaslaton, sem én — sem más. Történtek kilengések, voltak, sze­
mélyeskedések részemről is — mások részéről is. De ez általános
emberi gyarlóság, amely meg tudott ejteni — úgy látszik — minket
papokat is, engemet is — mást is. Azonban erősen hiszem, hogy a
vita végeredményében mégsem volt eredménytelen. Hiszem, hogy a
•kilengések, személyeskedésék szúró tövisét nem hagytak maguk után.
Legalább az én lelkemben nem. És szeretném hinni, hogy másokéban
sem. Ellenben a vitával sikerült elérni azt, hogy »á lelkipásztorok
154

együttműködésének eszméje« felszínre került, felszínen van — és*

onnan nem is fog addig lekerülni, amig vagy egy vagy más formá­
ban megvalósulásra nem talál. A vitával sikerült elérni azt, hogy ez a
bennünket exisztenciálisan érintő kérdés több oldalról nyert megvilágit-
tatást és igy mindannyiunknak megadatott az alkalom, hogy a lehető
legjobb megoldás felől magunknak véleményt alkothassunk.
Ezeknek előrebocsátása után három kérdésre szeretnék rövid és
határozott feleletet adni: 1. miben nincs, 2. miben van közöttünk
nézeteltérés és 3. hogyan lehetne a közöttünk fennálló különbségeket
áthidalni ? !
1. Nincs közöttünk nézeteltérés a lelkipásztorok együttműködé­
sének eszméjében, mint célkitűzésben. Mindannyian érezzük, hogy
amint eddig volt, nincs jól. És azt akarjuk, hogy a lehető legjobban
legyen. Tehát a célban feltétlenül egyetértünk. Egyetértünk abban,,
hogy a lelkipásztoroknak együtt kell müködniök, a testvéri közösség:
áldásthozó légkörében egymásra kell találniok. Ezt úgy a lelkipászto­
roknak, mint az anyaszentegyháznak érdeke parancsolólag követeli*
Nem panaszképen, sőt az isteni kegyelem kitüntetéseképen említem
meg, hogy ma nehezebb helyzete talán senkinek sincs, mint egy
gyarló papnak. Tői vényt hozni, utasitásokat adni, ideális elgondoláso­
kat papírra vetni, elméleti theologusnak lenni — ezerszerle könnyebb*
mint gyakorló papnak. A kell és a van között oly nagy a szakadék,
hogy az szinte áthidalhatatlan. Es mégis át kell hidalni. Az áthidalás*
pedig reánk, gyakorló papokra vár. Egyedül. Mert a legtöbbször és
legtöbb helyen, amikor anyaszentegyházunk érdekei összeütköznek a
túlzó materiális gondolkozásu híveink önző, egyéni érdekeivel — tel­
jesen elhagyatva, egyedül, magunkra állunk. Emberi segítség nincs. Az
pedig közismert igazság, hogy a kisértő az ilyen helyzeteket tudja a.
legjobban .kihasználni és annál nagyobb a győzelmi esélye, minél na­
gyobb az elhagyatottság, minél kinzóbb az egyedüliség, A lelkipász­
torok együttműködésének eszméjében tehát, mint célban, feltétlenük
egyetértünk mindannyian.
2. Nem értünk azonban egyet a kiviteli módban, a megvalósí­
tási formában. Az erre vonatkozó állásfoglalásokat talán három osz­
tályba lehetne sorozni:
a) Vannak — sőt egyházmegye is van, amely ezt az álláspontot
képviseli — akik elejtik úgy a Szövetséget, mint az Egyesületet és a.
lelkipásztorok együttműködését a lelkészi értekezletek keretén belül
óhajtják megvalósítani. Ezeket a testvéreinket mindenesetre az a tisz­
teletreméltó gondolat vezeti, hogy az anyaszentegyház közbékéje meg-
óvassék és a papok között szakadás ne jöjjön létre. Bármily tiszte­
letreméltó is azonban ez a vezérlő gondolat, ezt a megoldási módot:
 155»

nem tartom célravezetőnek. Mert első sorba'n is túlzottnak látom ag­

gályukat. Ha a szóbanforgó kérdés egészséges megoldást nyer — m int
ahogy azt kell nyernie — az nem a közbékesség rovására, hanem
ellenkezőleg annak előmozdítására fog szolgálni. Ami pedig a szaka­
dást illeti, annak nem kell létrejönnie. Az valójában már évek óta meg.,
van. És a szóban forgó kérdés egészséges megoldása épen ennek a.
szakadásnak megszüntetésére van hivatva. Ha tehát minden úgy ma­
rad, amint volt — egy lépéssel sem megyünk közelebb a cél felé, sőt
a tovább tartó bizalmatlanság, elégületlenség és pártoskodás miatt még.
jobban el fogunk távolodni attól. Ne legyünk azért aggodalmaskodók.
Ne odázzuk tovább a dolgot. És ne elégedjünk meg fél megoldással.
b) Vannak, akik a lelkipásztorok együttműködését a Lelkipász­
torok Szövetségének keretében óhajtják megvalósítani. Ma már — az
egyházmegyei lelkészértekezletek megnyilatkozásai után — kétségte­
lenül meg lehet állapítani, hogy a papság jó része előtt a Lelkipász­
torok Szövetsége nem szimpatikus. Nem szimpatikus még pedig azért,.,
meg befejezett tények elé állitott, rólunk — nélkülünk döntött. Én a
Lelkipásztorok Szövetségének alapvető hibáját abban látom, hogy"'
eleibe vágott a dolgok természetes menetének — és igy bizalmatlan­
ságot keltett azokban, akik e Szövetség tulajdonképeni létrehozóján, a.
Vécsi Szövetségen, kivül állottak. Már pedig nekünk olyan testvéri'
közösségre van szükségünk, amelyhez a bizalmatlanságnak még az
árnyéka se férjen, amelyben otthon érezze magát mindkét egyház-
kerület minden lelkipásztora, különben a lelkipásztorok együttműködé­
sének eszméje nem valósul meg soha. Én a Lelkipásztorok Szövetsé­
génél ugyanazt a hibát látom, mint az ifjúsági munkában a biblia­
köröknél. Egy pár évvel ezelőtt feladtuk az Ifjúsági Egyesületet és-
beállitottuk a bibliaköröket. S ma mi a helyzet?! A legtöbb helyen
nincs sem Ifjúsági Egyesület, sem bibliakör. Es ahol van is bibliakör?
magában foglalja a gyülekezet ifjúságának 5—10—20%-át, a többi«-
pedig kivül áll rajta. Valahogy igy lennénk a Lelkipásztorok Szövet­
ségével is. Lelkes tagja lenne a papság 5—10—20%-a, a többi pedig,
kivül állna rajta. Ettől pedig a jó Isten őrizzen meg úgy minket papo­
kat, mint anyaszentegyházunkat egyaránt.
c) Harmadszor vagyunk mi, akik a Lelkész-egyesület zászlaja
alá sorakoztunk és azt tartjuk, hogy a bennünket exisztenciáüsan
érintő kérdésről, rólunk — nélkülünk nem lehet dönteni. Mi egy olyan«
testvéri közösséget óhajtunk, amelyben otthon és jól érezze magát
minden pap kivétel nélkül, he csak a papság 5—10 vagy legjobb-
esetben 20% a. Még gondolni sem szeretnénk arra, hogy akadna lel­
kész, aki bizalmatlanság vagy más egyéb okból kivül maradjon e test­
véri közösségen. Ezt pedig csak úgy gondoljuk elérhetőnek, ha a fór­
 156

mát mi magunk építjük ki és a tartalmat mi magunk öntjük bele.

É s meg vagyok győződve, hogy az a Lelkész-egyesület,, amely igy
jönne létre, megbecsülhetetlen erős támasza lenne úgy az anyaszent-
egyháznak, mint a papságnak egyaránt. Példa erre a magyarországi
/Református Lelkészegyesület, melynél az életképességnek és a produk­
tivitásnak legtermészetesebb magyarázatát épen abban látom, hogy azt
annak idején a papság alkotta meg és ma is otthon érzi magát benne
minden egyes pap.
3. Végül arra a kérdésre szeretnék feleletet ad n i: — hogyan
lehetne a közöttünk fennálló különbségeket áthidalni?! Mert érzem —
és bizonyára mindannyian igy vagyunk vele — hogy nekünk nem
szabad továbbra is külön utakon haladnunk. A kérdést meg kell olda­
nunk. A Szövetség és Egyesület közti ellentéteket el kell oszlatnunk.^
.Ma az a helyzet, hogy a Szövetségnek súlya és az Egyesületnek^
száma van. De mit ér a súly szám nélkül és mit ér a szám súly nél­
kül? A kettő együtt lehet eredményes, de külön-külön egyik sem.
Abban a harcban, amelyet anyaszentegyházunknak ma keli vívnia,
vezérkar katonaság nélkül ép oly keveset ér, mint katonaság vezér­
kar nélkül.
A közöttünk ^fennálló különbségek áthidalása végett — minde­
nek előtt szükségesnek tartom, hogy az a bizonyos »egyházi tiszt­
viselőinknek a hivatalos egyházi szervezetek keretén kívül eső, de az
ők hivatalos teendőiket érintő, bármily elnevezésű egyesületbe való
tömörülését anyaszentegyházunkra nézve károsnak s igy meg nem
engedhetőnek.« minősített 70—1923 sz. egyházkerületi közgyűlési ha^
tározat változtassák meg. Ha ez meg nem történik, tárgytalan az
egész kérdés. Ha meg történik, kérjük meg a Főtiszteletü Püspök
urat, akiről meg vagyunk győződve, hogy úgy anyaszentegyházunk­
nak, mint mindnyájunknak érdekét szivén viseli — méltóztassék e
tárgyban, alkalmas időben és helyen, lelkészkonferenciát hívni össze,
amelyre hivatalos legyen mindkét egyházkerület papsága, döntés és
megalakulás végett. Egyben — a kedvező alakulat reményében — a
dolgok előkészítése céljából már e jelenlegi lelkészértekezlet jelöljön ki
egy 9 tagból álló bizottságot, mely elnökét saját kebeléből válassza
és amelyben képviselve legyen mindkét egyházkerület s úgy a Lelki-
.pásztorok Szövetségének, mint a Lelkészegyesületnek exponensei.
Mindezek után határozati javaslatom a következő:

Határozati ja va sla t:
Mondja ki a tordai héten megjelent lelkészek értekezlete, hogy
1. a lelkipásztorok együttműködését úgy az anyaszentegyház,
mint a papság érdekében feltétlenül szükségesnek tartja;
2. a megvalósítási formában jelenleg fennálló különbségeket meg­
szüntetni kívánja;
3. e célból nemcsak megengedhetőnek, hanem egyenesen szük­
ségesnek tartja az egyesülést gátló 70—1923 sz. egyházkerületi köz­
gyűlési határozat megváltoztatását;
4. felkéri a Főtiszteletü Püspök Urat, méltóztassék — e gátló
 157

határozat megváltoztatása esetén — alkalmas időben és helyen lel­

készkonferenciát hivni össze, amelyre hivatalos legyen mindkét egy­
házkerület papsága, döntés és megalakulás végett;
5. és egyben — kedvező alakulat reményében — s dolgok elő­
készítése céljából kijelöl egy 9 tagból, álló bizottságot, mely elnökét
saját kebeléből válassza és amelyben képviselve legyenek mindkét
egyházkerület s úgy a Lelkipásztorok Szövetségének, mint a Lelkész­
egyesületnek exponensei.
A két előadáshoz fűzött határozati javaslaton kívül még két ha­
tározati javaslat adatott be. Az egyiket Olajos László tette és igy
hangzik:
Határozati ja v a sla t:
Az 1928. évi tórdai ref. nagyhéten egybegyült erdélyi ref. lelki-
pásztorok értekezlete határozatilag kimondja, hogy az erdélyi ref. lel­
kipásztorok együttműködésére zsinórmértéknek kötelezőleg elfogadja
az »Erdélyi Ref. Lelkipásztorok Szövetségének« a Ref. Szemle 1928.
évi 10. számában megjelent alapszabálytervezetét és elvi határozatait.
A másik határozati javaslatot Járay Márton terjesztette elő a
következőkben:
Határozati javaslat:
I. A lelkipásztorok együttműködése céljából E. T. I. 53, alapján
alakitassék meg minden e. m.-ben lelkészi értekezlet, melynek keretein
belül valósittassék meg a lelkészek Krisztusért való szolgálatban egy­
máson való baráti segítsége.
Ií. A Vécsi Szövetség alapszabálya ne érintessék hanem tartassék
fenn tagjai által arra, hogy a maga előirt módján, önkéntes tagjai által
szolgálja Isten országát.
A kérdéshez még hozzászólottak: Végk Árpád a Szövetség érde­
kében, Nagy Ottó, Hegyi András, Vásárhelyi János és Kovács László>
az előadói javaslat mellett és dr. Dávid György a Derzsi Endre hatá­
rozati javaslata mellett.
A hullámzó szenvedélyességü vitát a Püspök úr zárta be, akinek
ajkáról jól esett hallanunk, hogy nem pártember, nem vett részt a
Lelkészegyesületben, de nem vett részt a Szövetség alapszabályterve­
zetének a megalkotásában sem, — mindkettőtől független. Püspök ur
megállapítása szerint az Egyesületben és Szövetségben a keret és mód­
szer állanak egymással szemben, tehát nem lehet közöttük ellentét,
csak mesterséges. Miután azonban az időt nem tarja alkalmasnak sem
a jelenben, sem a jövőben az Anyaszentegyházon kívüli életre s miután
azt tartja, hogy nem lehet a lelkipásztoroknak olyan kérdése, amit az
Ahyaszentegyház meg nem oldhatna, az előadói javaslathoz csatlako­
zik és azt ajánlja elfogadásra.
Püspök úr zárószavai után a konferencia Kiss Albert előadó ha­
tározati javaslatát egyhangúlag elfogadta és ezzel az Egyesület és-
Szövetség vitáját radikálisan megoldotta. Hogy aztán ez a megoldás­
mit eredményez, az a jövő titka. Adjá Isten, hogy eredményezzen bé­
kességet, megnyugvást, előrehaladást és együttmunkálkodást!
 158

S z é k e ly S á n d o r

•a szilágyszolnoki egyházmegyében előbb — több mint 20 éven át

Miéi, utóbb mintegy 10 év óta szilágyfökereszturi lelkésztestvérünk
életének 54-ik, lelkipásztorkodásának 30-ik és házasságának 26-ik évé­
ben f. é. szept. havának 1-ső napján hosszabb idő óta tartó gyengél­
kedés és pár heti súlyosabb szenvedés után Istenben bizó lelkét visz-
szaadta Teremtőjének.
Benne egy szerető szivü, gondos és jó lelkű hitvest és édesapát
siratnak övéi, hűséges munkását és gondos pásztorát gyászolja az
Anyaszentegyház s mind a két nyáj, melyet nagy szeretettel pászto­
rok. Az egyházmegyei tisztikarnak is érdemes és megbecsült tagja
volt — előbb 15 éven át szorgalmas aljegyzője, utóbb tanácsbirája.
Temetése, melyen az egyházmegye vezetőségén, kartársain és
jóbarátain kivül mindkét gyülekezetének tagjai is nagy számmal jelen­
tek meg, szept. 3-án d. u. ment végbe esperes, főjegyző és zsibói lel­
késztársunk fungálása mellett.
Az örök Biró legyen kegyelmes hü szolgájához az ítéletben s
adja meg számára a mindhalálig való hűség dicső jutalmát, gyászoló
kedveseit pedig ajándékozza meg a legfájóbb veszteség terhének az
elhordozására is elégséges végtelen kegyelmével I

M ajor Gyula.

Lapunk zártakor vettük a lesújtó hirt, hogy a bihari egyház­

megye lelkészi karának kitűnő tagja, Major Gyula paptamási lelkész,
egyházmegyei tanácsbiró, egyházkerületi képviselő, volt h. esperes, e
hó 6-án élete 72-ik évében nehány napi gyöngélkedés után csöndesen
elhunyt. A megboldogult előbb a pelbárthidai egyházban szolgált, honnét
rövidesen elhivta az első egyházak sorába tartozó Paptamási. Egyike
volt azoknak, akiket Isten különös tehetséggel ruházott fel. Az ékes
szóló és elragadó énekü lelkész híre széles körben ismertté lett s kivált
a Kálvineumért folytatott nagy propagandában vett tevékeny részt,
gyakran szerepelgetvén művészi énekeivel és szavalataival a lelkészek
árváinak javára rendezett estélyeken. Meleg, barátságos lélek éltette.
 159

Üíz tette őt rokonszenvessé kartársai előtt. Aki egyszer megfordult

házánál, megismerte a református papi családok ősi hagyományainak
ápoló családi körét, az többé nem feledhette sem őt, sem családjának
kedves tagjait. Özvegyére és gyermekeire Isten vigasztaló kegyelme
szálljon alá. Őmaga hallja meg Jézüs szavát: ¡»Ahol én vagyok, ott
leszen az én szolgám is«. (Reformátusok Lapja.)

K Ü LÖ N FÉLÉK .
Beszámoló a tordal nagy«
hétről. F. hó 3-án kora reggel­
től késő estig különösen mozgal­
mas képet mutatott a tordai vasút­
állomás. Karszallagos rendezők
sokasága várta a befutó vonato­
kat és Erdély minden részéből
megindult a zarándokolás az
impozánsnak Ígérkező tordai refor­
mátus nagyhétre. A nagyhét ün­
nepélyes megnyitása 3-án este 8
órakor az ótordai református
templomban történt istentisztelet
keretében, amelyet dr. Makkai
Sándor püspök végzett, ki a János
XV. 1—5 alapján az egész nagyhét
vezérlő gondolatát ezekben a bib­
liai szavakban szegezte le : »Ná­
lam nélkül semmit sem cseleked­
hettek.« Ez történt hétfőn. —
A következő hétköznapokon egész
héten át minden nap a munkát
bibliatanulmányozás és imaóra
vezette be, amely csoportokban
történt és 9—V211-ig tartott. A
bibliatanulmányozás és' ima óra
után minden nap délelőtt V all—
Val ig 2 órás előadás tartatott.
Előadók voltak: dr. Tavaszy
Sándor »Hitvallásunk igazságáé­
ról, dr. Nagy Géza »Küzdelem
a református hitvallásért«, dr. Im ­
re Lajos »A heidelbergi káté
-az életben és munkában«, Mali­
sai Albert »A predestináció a
Szentirásban« és Vásárhelyi Já­
nos »Az uj egyházi törvény kö­
vetelményei.« — Délután pénte­
kig minden nap 4—6-ig konfe­
rencia tartatott. Előadók voltak
sorrendben Kiss Albert »A lelki-
pásztorok együttműködésének
eszméje és megvalósitásá«-ról,
dr. Gönczy Lajos »Az uj ágén-
dás könyv«-ről, dr. Im re Lajos
»Vallástanitásunk uj lántervé«-ről
és Nagy Lajos »A konfirmáció
reformjának kérdésé«-ről. —
6—7-ig minden nap szabad meg­
beszélés tartatott érdeklődök szá­
mára, amelyeknek bevezetői vol­
tak sorrendben : dr. Imrék Lajos
»Á vasárnapi iskolai munkáról«,
Ptlder Mária, dr. Imre Lajos és
László Dezső »A bibliaköri mun­
káról«, dr. Darkó Ákos »Az irat-
térjesztés ügyéről«, Pilder Mária
»A Nöszövetség munkájáról és
kérdéséről« és dr. Tavaszy Sán­
dor »A tudományos theologia
kérdéseiről.« — Esténként 7—8-ig
keddtől péntekig felváltva az ótor­
dai és újtordai templomokban
templomi ünnepélyek tartattak a
nagy közönség számára, amelye­
ken a liturgiális részeken kivül
a következő előadások voltak:
Csutak Vilmos »Torda az egy­
háztörténelemben«, Nagy Endre
»Nagy református Íróink (Arany,
Kemény, Baksay)«, dr. Tavaszy
Sándor »Theozofia és spiritiz-
mus kálvinista megítélésben« és
László Dezső »Két nemzedék
harcba.« — A nőknek külön tar­
tatott bibliaéra reggel és konfe-
 160
rencia délután a férfiakéval agy
időben, — egyéb előadásokon
ők is a férfiakkal együtt vettek
részt. — Külön' kell megemlé­
keznünk a hagyhél két utolsó
napjáról, szombatról és vasár­
napról. — Szombaton délután
3—5-ig Hans Anstein bázeli
missziói igazgató tartott előadást
a külmisszióról. Utánna 5—7-ig
Vásárhelyi János az egyházkerü­
leti Nőszövetség megalakításának
előkészítő értekezletét vezette be
— a ncszövetség legfőbb hivatásá­
ról. a család és családi élet meg­
újításáról tartván előadást. Az
értekezlet kimondotta, hogy szük­
ségesnek látja az egyházkerületi
Nőszövetség országos szervének
megalakítását és előkészítő bizott­
ságot küldött ki, melynek tagjai
az egyházmegyei nőszövetségek
elnökei. Megállapítás történt, hogy
a megalakulás formális nyilvá­
nosságra iépése az egyházkerületi
közgyűléssel,kapcsolatosan men­
jen végbe. És megbeszélés tár­
gyát képezte egy lap beállítása,
amely nemcsak a Nőszövetség
lapja, hanem az egyes családók
legfőbb orgánuma is lenne. Este
7—8-ig bűnbánati istentisztelet
volt, mely alkalommal az ótordai
templomban dr. Gönczy Lajos
és az újtordaiban Szotyory L a-
jó s hirdették az igét. — A nagy­
heti ünnepségre a koronát két­
ségtelenül az utolsó napi, a
vasárnapi ünnep tette fel. Mint­
egy 6000 emberre becsül-
ték az ünnepen résztvevők
S z e r k e s z tő i Ü z en etek !
A n y ag h alm a z miatt a vezércikk,
Kónynyomda R.-T, Odorheiu 777—19zS
számát. Délelőtt urvacsoraosztás
volt mindakét templomban. Az
ótordaiban dr. M ákkai Sándor
püspök és Bíró Lajos esperes,
az újtordaiban pedig Vásárhelyi
János püspökhelyettes főjegyző
és Kosa M ihály lelkész hirdették
áz igét, ill. mondtak úrvacsora!
ágendát. Az ünneplők egy része
nem fért be a templomba, úgy
hogy a künnmaradottak részére
az ótordai templomkertben külön
istentiszteletet kellett tartani, ame­
lyet Kovács László esperes vég­
zett. Délután 3 órakor pedig kez­
detét vette a református nagy­
gyűlés, amelyen dr. Makkal Sán­
dor püspökfelnöki megnyitója után
Kádár Géza, generális direktor
tartott előadást »Mit ad nékem
a református egyház és mivel
tartozom neki ? »cimen és dr. Mó­
ricz Miklós iró »A gazdasági
élet rugóidról. A gyűlés dr.
Mokkái Sándor püspök elnöki
bezárójával és áldástmóndásával
ért véget. A nagyhét utolsó tel­
jesítménye volt a vasárnap esti
irodalmi estély, amelyen báró
Kemény János, A prily Lajos,
Maksai Albert Írókon és a helyi
szereplőkön kivül a papi karból
Csekme Ferenc, Viski Gyula és
Donáth László szerepeltek. —
Adja Isten, hogy a tordai nagy­
hét áldott magvetése teremjen
gazdag gyümölcsöket a mi épü­
lésünkre, Anyaszentegyházunk
javára és mindenek felett Isten
dicsőségére 1
egyéb cikkek és hiiek a jövő számra
m&nidtsk.
 Cenzúrát: Prefectura, Odorheiu.
I. évfolyam. |928rtoktóber I. II. szám-

M egjelenik: h a v o n t á k é t s z e r . Szerkesztőség és k iadóh ivatal:

Előfizetési d y ; Porumbenl-Micl -K isgaiam bfalva,
eg ész évre 2 40 len, fél évre 120 leu. Jucfc Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si E ndre.

A tordai nagyhét után.

Körültekintő és alapos előkészités után terv- és pro-
grammiszerüen fölyt le az erdélyi egyházkerület tordai nagy­
hete. Mi, akik Isten kegyeinkéből ott lehettünk, hálás szív­
vel gofidoíunk azokra, akik számunkra — Isten után —
ezf a hetet áldott hatásúvá és, maradandó emlékűvé tették.
Hálás szívvel gondolunk mindenekelőtt a mi Püspökünkre,
aki — mint valóban primus inter pares> — úgy járt-kelt
közöttünk, megértő szívvel volt hozzánk és velünk együtt
kereste a szőnyegen levő problémák megoldási módját, ki­
vezető útját. Hálás szívvel gondolunk az előadókra, akik
fáradtságot nem ismerve, mindannyian alapos tanulmányt
csináltak abból, ami rájuk bízatott. És hálás szívvel gon­
dolunk a mi kedves tordai házigazdáinkra, akik lekötelező
szívességgel fogadtak és otthon helyett otthont nyújtottak.
■számunkra.
És ha mégis egy pár kritikai ¡megjegyzést teszünk, ezt
nem azért tesszük, mintha ünneprontók akarnánk lenni —
az ilyen törekvés méltatlan is és eredménytelen is lenne
egy olyan áldott megmozduláshoz, mint amilyen a tordai
nagyhét is: volt —- hanem Jászlán; csak az igazság és a
histórikum kedvéért.
162

Kifogásolták, hogy a papok közül sokan hiányoztak a

nagyhétről. Én hogy a hiányzók­
nak egy jó része S saját hibáján kívül maradt el. Sokan
voltak olyanok, akik j ö t t ^ f de halaszthatatlan gaz­
dasági munkájuk megakadályozta őket abban. Nem lehet­
ne-e ezeket a gyűléseket olyan időre tenni, amikor az ér­
dekelteket kepehordás, cséplés stb. ne akadályozzák meg
a részvételben?! És voltak olyanok, akik anyagi okok mi­
att nem tudtak eljönni, akik talán egy 2—3 napos konfe­
rencián még részt tudtak volna venni, de hosszabb ideig
tartóra már nem lett Volna anyagi erejük. Nem lehetne-e
ezeknek a gyűléseknek időtartamát leredukálni 2—3 napra,
mert eltekintve attól, hogy a hosszabb ideig tartó már
fárasztó is, az érdekelteknek igy anyagilag is talán inkább
módjukban lenne a részvétel ?! A leredukálás talán mehetne
a tudományos' előadások rovására, nem azért, mintha azokra
szükség nem lenne — sőt — hanem azért, .mert az ilyen
irányú igények sajtó utján is kielégíthetők lennének És a
gyűléseknek főtárgyai maradnának elsősorban azok a gya­
korlati kérdések, azok az aktuális problémák, melyek ala­
pos megvitatást és konférenciális megbeszélést igényelnek.
Kifogásolják, hogy a nagyhéten szereplő előadók kö­
zül kevés volt a gyakorló pap és sok a theol. tanár. Távol
áll tőlem,, hogy én éket akarjak verni a gyakorló papság
és a theol. tanárok közé, de kénytelen vagyok accep-
tálni ennek a kifogásnak igazságát. Elismerem, hogy az
adott körülmények között ennek többé-kevésbé igy kellett
lennie. A nagyhét programmjából annak, theol. tudományos
jellegű vonatkozásából természetszerűleg következett, hogy*
a thel. tanárok nagyobb szerephez jutottak a nagyhéten,
mint a gyakorló papok. De azt már igazán nem tudom
megérteni, hogy pl. a reggeli bibliaórákat miért ne vezet­
hették volna gyakorló papok és miért volt szükséges, hogy
ezeket a feladatokat is theol. tanárok töltsék be?!
Kifogásolták, hogy az új nemzedék különös mágalar-
fást tanúsított a régi nemzedékkel szemben s az ifjak közül
többen úgy viselkedtek és kijelentéseket tették, arait
az öregebbek sérelmesnek tartottak magukra nézve. Ez
pedig — ha igy van — kóros tünet, amelyet semmi szín
alatt sem szabad megtűrnünk az Anyaszentegyházban, Vi­
gyáznunk kell, mert az Anyaszentegyház .megújhodása —
vagy ha jobban tetszik — megifjodása mindent jelent, csak
az ifjak uralmát és az öregek lebecsülését nem. Eltekintve
attól, hogy azok a bizonyos lebecsmérelt öregek talán még­
sem éltek tétlenül, talán mégis csak hozzájárultak — ha
■csendben és zajtalanul is — az Anyaszentegyház építésé­
hez. Bizony sokat tanulhatnánk — és tanulnunk is kell —
-nekünk ifjaknak még az öregektől.
Ismétlem, hogy mindezeket nem azért Írtam meg, mint­
h a kisebbíteni akarnám ezáltal a tordai nagyhét értékét és
jelentőségét, hanem kizárólag azért, mert ilyen iráfiyban
hangokat hallottam és azokat — egymás között — elmon­
dani erkölcsi kötelességemnek tartottam.
És ezek után hadd szóljak arról á kérdésről, ami ben­
nünket papokat, legalább is a papság egy jó részét, a tor-
•dai nagyhéten leginkább érdekelt; — „A lelkipásztorok
együttműködésének eszméje és megvalósítása" kérdéséről.
Az erre vonatkozó tárgyalásokat lapunk m últ számában
részletesen közöltem, hogy legyen alkalma lapunk minden
olvasójának áttekinteni a kérdés konferenciális tárgyalásán.
Amint áz ismertetésből látható volt, a konferencia az előadónak
Kiss Albert esperesnek határozati javaslatát fogadta el. En­
nek a határozati javaslatnak pedig két kardinális pontja
van: 1. kívánja az erdélyi egyházkerület 1923. évi köz­
gyűlési 70. jkv. sz. határozatának, melynek alapján történt
volt a Lelkészegyesület feloszlatása, további változatlan
fenntartását, sőt ennek a határozatnak megfelelő módon az
alkotandó új egyházi törvények közé való felvételét is,
2. a lelkipásztorok együttműködésének megvalósítása céljá­
ból kívánja a legközelebbi törvényalkotás rendjén az egy­
 164

házmegyéi lelkipásztori értekezlet megalakításának kötele*

zővé tételét, még pedig az egyházmegye kötelékébe tartozó*
valamennyi lelkipásztor kötelező tagságával és a közös
munkásságban való kötelező részvállalással — és az egy­
házkerületi és esetleg az egyetemes lelkipásztori értekezlet­
nek törvényhozás útján való megalakítását.
Én a konferencia döntését — dacára annak, hogy
ellentétes álláspontot képviseltem — úgy tekintem, mint egy
adott helyzetet, ami új irányt keli hogy szabjon a mi eddigi
törekvéseinknek. Mert igaz ugyan, hogy ez a döntés nem
jelenti a kérdés jogi megoldását, erre csak a hivatalos egy­
házi hatóságok illetékesek, de másfelől szinte holtbizonyos
az is, hogy amit egy olyan illusztris konferencia, mint
amilyen volt a tordai is, elfogadott, azt magáévá teszi az.
Igazgatótanács is és amennyiben sor kerülne reá, az egy-
házkerületi közgyűlés is. Épen azért a harcot az eddigi
célkitűzésekért,' a 70-^1923. s í r légyháZkerületi közgyűlési
határozat megváltoztatásáért és énnek alapján a Lelkész­
egyesület életrekeltéséért hiábanvalónak és céltalannak tar­
tom és inkább arra gondolok, vájjon az adott helyzetben
mit lehetne és mit kellene tenni, hogy az a papság javára
és az anyaszentegyház előrehaladására szolgáljon?!
És ebből a szempontból talán a következő állásfogla­
lás leghelyesebb:
1. A zsinati törvényhozásig legyen szélcsend, töre^
kedjünk belenyugodni abba a gondolatba, hogy a. Lelkész^
egyesületről le kell mondanunk és a lelkipásztori együtt­
működést a zsinat által megalkotandó törvények keretei
között kell megvalósítanunk.
2. A zsinati törvényhozásnál legyünk résen — ki sajtó
útján, ki személyes közreműködés útján — hogy a meg­
alkotandó törvények lehetőleg tág kereteket nyújtsanak a
lelkipásztori értekezletek számára, hogy azok az esetleg
előállható szükségek és kívánalmak szerint kellőképen ki-
azélesithetők és tovább fejleszthetők legyenek s még a le-
 165
hétősége is ki legyen zárva a gúzsbakötésnek és a szabad
mozgás megakadályozásának.
3. Ha már a kereteket a zsinat is adja, azokat élettel,
tartalommal megtölteni — egyedül csak a papság illetékes.
Épen azért kívánnunk és kérnünk kell, hogy ha a zsinat a
kereteket megszabta, üljön össze a két egyházkerület pap­
sága és- a programmot, ügyrendet saját maga állapítsa meg.
íg y mig egyfelől mozgalmunk az Anyaszentegyház keretei
közé illeszkedik be, viszont másfelől biztosítva lesz az
alkalom és lehetőség a programm és ügyrend összeállitásá-
nál való közreműködésre minden egyes pap számára.
Én az adott helyzetben ezt találom a leghelyesebbnek.
É s kérem az én lelkésztestvéreimet, mérlegeljék tárgyilago­
san az adott helyzetet — és ha valami jobb megoldást, helye­
sebb állásfoglalást találnának, hozzák azt nyilvánosságra,
hogy megfontolás, megbeszélés és megvitatás tárgyává
lehessük.
Végül még csak annyit akarok megemlíteni — ami
különben magától értetődik —* hogy bár lapunk exponálta
m agát a Lelkészegyesület mellett, annak elejtése semmi
különösebb jelentőséggel nem bir lapunkra nézve. Azért
indítottuk, hogy álljon a papság rendelkezésére egy függet­
len sajtóorgánum, amelyben őszintén és tartózkodás nél­
kül elmondhassa bárki közülünk, ami neki fáj, amit séreL
mesnek talál és amit jónak, szükségesnek és építőnek gon­
dol. Lapunk sorsa a papság kezében van letéve. Ha kellő­
képen támogatják, existál, — különben a kibontot zászlót
félárbocra bocsátja és elnémul. D. E.

Döntés után.
Meglepetéssel olvastam a »Református Lelkészek Lapja« 10 ik
számából a döntő határozatot á sókünk által annyira óhajtott »Lel-
■készegyesület« sorsáról. Nem akartam hinni szemeimnek, hogy ebben
a z elvi küzdelemben lapunk szerkesztője, csaknem egyedül maradt
tiszta és világos álláspontjával.
166

Az egész nagyheti fényes ünneplésnek ez az éra lehetett legszo-

morubb órája, midőn sajátságos érdekellentétek ütközvén össze, nem?
a jobb belátás győzedelmeskedett, hanem egy ötletszerűen előrántott
törvényparagrafus. Olyan a látszat, hogy egyházkerületünkben a lel­
kipásztorok többségének óhajává], törekvéseivel merő ellentétben álb
jól összeválogatott s összebarátkozott kisebbség. Ez aztán Isten előtti
alázatos meghajlással ejti el hónapokkal, azelőtt összeállított alapsza­
bálytervezetét és elvi határozatait a »Lelkipásztorok Szövetségére«
Vonatkozólag, midőn egy neves előadó ajkairól hallja, hogy emberek
által fölállított programm az Isten programmjával ellenkezik. Ez ilyen
megvilágításban nem épen megnyugtató kijelentés, mert ha »Isten prog-
rammjának megvalósitására valamennyien egyformán alkalmatlanok-
vagyunk«, — hát hova lesz az a hitünk, hogy Isten emberek által
hajtja végre terveit?
Ez a kisebbség, amíg az előadó kioktatásáig eljuthatott volna,,
már-már jóvá akarta hagyatni a Lelkipásztorok Szövetségének alapsza­
bályát egyházi főhatósággal. Egy nehány merész lelkésznek kelt
valá közbe vetni magát, hogy mégis szélesebb körű s illő helyüt
megvitatásra bocsáttassák az.
Egyben ezek utaltak arra, hogy a többség észrevétel szerint nem
»lelkipásztori szövetségben« hanem lelkészegyesületbén kívánna, a
testvériség jegyében tömörülni;
Világosan fel volt állítva tehát a kétféle emberi terv s az egy­
házmegyei lelkészi összejöveteleken bő alkalom adatott a tetszés sze­
rinti szabad megnyUatkozásokra.
Hogy nem lett volna szabad lelkészeknek Isten már eleve elvég­
zett- terveit kísérteni ? . . . Hogyan, hát a Lelkipásztorok szövetsége-
avagy a Lelkész egyesület körében végzendő lelki munka olyan cse­
lekedet volna, a mely a Szent Isten terveit keresztezné? hát ez nem
volna a ő Lelke sugallata folytán való élettevékenység ? S vájjon csak
azért olyan sérthetetlenek a törvénybe foglalt egyházmegyei lelkészi
értekezletek, mert azokát a zsinati atyák szabták meg és azoknak létre­
hozását a Szentlélek Isten külön sugaita a sok üdvös intézkedés hal­
mazában ? Hitünk szerint minden célra vezető jó dolgot a Szentlélek
Isten sugal gyarló embernek. De ha beszuggeráljuk magunkba azt,,
hogy a Lelkészegyesület létesítésénél ez a feltevés nem álhat meg,.
— akkor annál a 70—1923 — számú egyházkerületi közgyűlési
határozatnál sem, amely a »hivatalos egyházi szervezetek keretén
kívül eső, bármilyen egyesületben való tömörülést eltiltott. Mert tudjuk
e határozat létrehozatalánál mennyire nem érzett Isten lelke sugallatára<
váló hallgatás. A lelkészegyesületi tevékenység annyira nem volt a
 167
hivátalos egyházra nézve háros hatású, hogy az Országos ref. lelkész
egyesületet, ami kiválásunk után is, a magyarországi hivatalos egyház
tűri és munkájában romboló dolgot föl nem fedezett. %
Anti pedig az I. t.-c. 56. ,§-ának »s« pontjában jelzett egyház-,
megyei jogkört illeti, ez nem azonos az előadó által az egyházkerüle-
tinek beállított jogkörrel S nincs semmi vonatkozásban a tervezett Lelkir
pásztori Szövetséggel, illetve Lelkészegyesülettel.
Nem is tudjuk miért kellett ezzel az egyházmegyéknek adóit
utasítással érvelni, midőn arról volt szó, hogy egy lelkésZi tanács
döntsön afelett: Lelkipásztori Szövetség legyen-e vagy Lelkészegye­
sület a lelkészek testvéries tömörülésének kerete ?
Az egyházmegyei lelkészegyesületek megszűntek midőn az Or­
szágos ref. lelkészegyesület működésének is az útját vágta az a bizo­
nyos egyházkerületi közgyűlési hátárózat s ennek alapján kiadott egy­
házfőhatósági tiltó rendelet. De nem szűntek meg áz egyházmegyei
lelkészt értekezletek, mivel ezek a »hivatalos egyházi szervezetek ke­
retén kívül« nem esnek. Nemcsak a sepsi egyházmegyében hanem
másut is életjelt adtak magukról. Minden lelkész annyiban kötelezett
tagja, hogy többek között részt vehetett mindenki azon az egyházme­
gyei tanácskozáson, ahol a lelkipásztorok együttműködésének kérdése
vetődött föl. Más lapra tartozik azonban az, hogy egy egész egyházkerü­
let lelkészi karát kielégitheti-e a törvénynek az az intézkedése* hogy
az egyházmegyei közgyűlés hatásköréhez tartozik: a lelkészi és taní­
tói értekezlet alakítása s ezek előterjesztéseinek tárgyalása; (I. t.-c. 56.
§. »s« pont).
Anélkül, hogy a papi rend visszaállítására, vagy kálvini érte­
lemben legalább is ilyen rendi uralomra gondolhatnánk — bizony
szükséges volna az a lelkészek egyesületi társulása. Szükséges lett
volna igen is a szabad mozgás és szabad megnyilatkozhatás ott és
akkor, ahol és amikor az anyaszentegyház érdekével kapcsolatosan
a mi édekeinkről is szó esik. Csak szövetségi vagy egyesületi keretben
lehet a jó ügy iránti buzgóságot tettekre váltani, a testvéries , szellemet
fölmutatni és fejleszteni s a közérdekkel kapcsolatosan saját érdekün­
ket is munkálni s védeni, ha kell.
Ez nem elíenzékies mozgalom, a hivatalos hatósággal szemben.
A lelki szabadságból önként foly a szabad vélemény nyilvánításnak
joga. Isten nem kívánja tőlünk, hogy az Ő szent ügyében, úgy forgo­
lódjunk, hogy önálló véleményünk se lehessen, csak azt; hogy szent
akaratával ne ellenkezzünk s az ő lelke sugalatáf mindenben értsük
meg. Elhibázott lépés volt a lelkészegyesületi tömörülésnek elgáncsó-
lása akárminő fennforgó, de be nem vallott egyházi érdek parancsolta
168
ezt. A lélekegység és közbékesség megovhatása szempontjából pedig
épen nem volt célszerű — elzárni útját az alapszabály szerinti töme­
ges egyesülésnek s aztán fennhagyni az utat a baráti alapon való
kisebb csoportosulásoknak. Ez megint a különválásokhoz vezet the-
ológiai felfogások külömbségénél fogva. Lehet gondolni bármit á lelkész
egyesületi mozgalom beinditóinák szándékáról, de Isten Ítélő btró lesz
arra, hogy jót akartak. Azt akarták: »mindenek egygyé legyenek a
Krisztusban.« — rs. —

Menjünk egy lépéssel tovább !

Igen. Teremtsünk, dehogy teremtsünk, hiszen teremtés ott van,
ahol semmi nincs, hanem csináljunk, azaz a meglevőségeket kombi­
náljuk össze és igy csináljunk egy hatalmas revüt, egy református
»Korunk«-at vagy »Kath. Szem léit. Nemcsak anyagi, hanem szellem-
szövetkezeti alapon is. Nekünk egy enciklopédikus jellegű lap kell.
Ez a lap ne bíbelődjék efemertüneményekkel, hanem olyan értékeket
hozzon, amelyek éppen azért aktuálisak, mert sohasem aktuálisak.
Nem tiszavirágok, hanem örök tölgyek. Minden előfizető áldozzák
évente 1000 leit olyképpen, hogy ennek minden £vnegyedi részlete az
évnegyed élső lappéldányaival út¿PtV^íeleztetnék. Ez az izmos’ havi
folyóirat legyen határozottan református és tudományos. A theológiai
tanár urak szivesek lesznek vállalni, hiszen a lapok hozzájuk futnak
be, a külföldi theológiai irodalom és élet újdonságainak ismertetését,
szépirodalmi, történeti, sociális, természettudományi és egyéb cikkeink
házilag is bőven előkerülnének.. Tanárainkat, tanítóinkat, világi
irogatóinkat is meg kell nyerni. Egy folyóirat kell, amelyben ér­
dekesség és mélység, hit és tudomány ölelkeznek. Folyóirat, mely a
tudományos reformátusság ünnepi köntöse legyen. E cél érdekében
kívánom nemcsak az anyagi megalapozást, hanem a szellemi együtt­
működést, egy uj szövetkezetét is. Mert nemcsak kenyérből, azaz
nemcsak előfizetőkből él egy lap, hanem igéből is, azaz az egyéni
szellem megnyilatkozásainak összehordásából js . Ezért az organizáció­
ban elmennék egészen addig, hogy a szakemberektől Írásbeli Ígéretet
vennék ki arra vonatkozólag, hogy évente legalább egy cikket köte­
lesek beküldeni. E lapnál tehát a szerkesztő szinte kompilátorrá deg­
radálódna a szellemi kollektivitás nagy gondolata előtt. Nem is szólva
arról, hogy atheologia és »praxologia«, theologusok és papok, papok
és tanárok és nem tudom még miféle ref. antagonismusok egy remek
Ívben áthidalódnának. * Dérozy Imre.
 »Csak az ajtóig...«
és az ajtó zárva volt. Ott állottunk kétszázan vagy három­
százan) kikét a vezető az ajtóig vezetett. Be akartunk jutni, hiszen
azért jöttünk, azért biztük magunkat a vezetőre. És hagyta, hogy
rettenetesen csalódjunk. Nem tudtunk tovább jutni egyetlen lépéssel
sem! Tágra nyitott szemekkel kérdőlég néztünk rá. »Mi légyen ez?
Javunkra akart lenni ? Hiszen nem azért jöttünk ide, hogy egy szép
ajtót bámuljunk — és kívül maradjunk«.
De ő hallgatott s hagyott bennünket állani. Majd hátat fordított
nekünk és elsietett. Miért nem nyitotta föl legalább az ajtót, hogy
saját erőnkkel tovább juthattunk volna ? Miért nem adta kezünkbe a
kulcsót ? A h ! bizonyára ő maga is elvesztette a kulcsot. . . vagy
talán soham ném is volt az birtokában.
Hol történt ez az eset? Nem árulom él. »Valahol«, igy hivják
a helyet. Melyik országban és városban v a n : Németországban vagy
Hollandiában, Angliában vagy Franciaországban, Honoluluban vagy
San Franciskoban, Wittenbergben, Genfben vagy Rómában ? — Az
eset azonban tényleg megtörtént. A »Valahol« nevű híres helynek
templomában — a térképen bárki Felkeresheti — amelynek szem és
föltanuja voltam. Prédikáltak ^ 7^' jnfjn ‘l ’ppen .»jégg^ye« hajlg§?;
tók SziVétdölkét megragadva, hangzott'a prédikáció, ügy amint az eső
vagy a hó esni szokott, de nem paskolta az ember fejét s igy nem
volt szükség esernyőre.
Miről szólott a prédikáció ? Oh felséges' alapige volt az. Galata
6 : 2 : „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a K risztus tör­
vényét“. Az egész vers fel lett olvasva. Mennyire örültem, hogy tar­
talmas beszédet fogok hallani. Bevezetésül egy szép történet lett el­
mondva, amiből sok tanulság vonható le, Éz azonban a hallgatókra
lett bizva. Hallottunk azután beszélni a családi élet .nagy fontosságáról.
A szent kötelességről, hogy egyik hordozza a másik terhét, mert erre
hivattattunk; hogy ép a családi élet ennek az igazi helye — mindez
szép szavakban lett elmondva. Természetesen arról is szó esett, hogy
a családi ^kör, ahol a szeretetnek kell uralkodnia, sokszor és sok helyen
a gyűlöletnek, a haragnak a hajléka. Hogy az. egymáshoz tartozóknak
egymást, Isten akaratából szeretniük kell, erősen lett hangsúlyozva
De akkor azután egyszerre csak be lett fejezve a szentbeszéd.
Azt hittem, hogy csak a bevezetésnek jutottunk a végére és
csak most jön a legfontosabb. Ámde erről szó sem esett. Mi mind­
nyájan, akik a szépen ékesített templomban valánk, ott állottunk most
a bezárt ajtó előtt. Hogy mikép juthassunk be, hogy „a K risztus
törvényét igazán betölthessük“ — ez zárva maradt előttünk. Az, aki
„az ajtó" (János ev. 10:9), most maga nem jutott szóhoz. Ott állott
szégyenkezve a templom sarkában és kénytelen volt szomorúan távozni.
Az istentiszteletnek vége volt; a pontosan előirt idő lépergett.
Az összes énekekkel és a szóló orgonajátékkal egy óránál tovább nem
volt szabad tartania, A hallgatók mély csendben elhagyták a templo­
mot. Mit vittek magukkal
Mi nem akarunk az ajtó előtt állani. Az Ur azt mondja: „Zör­
gessetek és m egnyittatik nektek“ (Máté 7 :7 ). Mi be akarunk jutni,
nekünk be kall jutnunk. »Benn« van a mi helyünk, nem kivül. Nem
tudtam megállani, ki kellett tárnom szivem a férfi előtt, Hiszen mit
mond az Ur : „Jöjjetek, jöjjetek én hozzám (Máté 11:28).
Gottlieb Fischer után. Rédci Károly evang. lelkész.

A konfirmáció reformjának kérdése.*

Abban a nagy ébresztő mozgalomban és ébredési folyamatban,
mely anyaszentegyházunk egész életét áthatja és minden munkáját
jótékonyan befolyásolja, tán a legkevésbé érzi a Lélek érintését az.
egyháznak az a szerve, amelyben pedig a legmagasabb lánggal kél­
lenne lobognia a medfiyéi tűznek : a konfirmáció; Mindenütt hajtják
már s a lelkek akár fáznak, ákáf ¿idegednek tőle, érzik már á sebe­
sen zugó szélnek zendülését, egyedül a konfirmáció területén uralkodik
még mindent ellankasztó és elbágyasztó, általános nagy szélcsend.
Néhány évvel ezelőtt itt is érezhető volt egy kis meleg szellő lenge-
dezése, de ez csak rövid ideig tartott s utána még nagyobb és még
bágyasztóbb lett a néma csend. Pedig, amig át nem hatja és be nem
tölti az egész konfirmációt tagjaiban és lényegében a Lélek ujjászülő'
ereje, addig hiába élesztgetjük itt is, ott is az oltár tüzét, nem fog az
sehol olyan hatalmas lángba csapni, amely képes lenne áz egész
anyaszéntegyházat megeleveníteni. A misszió összes eszközei és intéz­
ményei között legfontosabb a konfirmáció. Énnek a munkája és ha­
tása a legegyetemesebb, mert amig pl. a vasárnapi iskolában vagy a
bibliakörben csak egyesek, csak kevesek keresik és találják meg azt,
amiből az ő életük és megtartásuk származik, addig az anyaszentegy-
házra bízott lelkek kevés kivétellel mind alázatos engedelmességgel és
boldog hálaadással engedik a konfirmációban, hogy mégfürösztessének
a váltság vizében S megkereszteltessenék tűzzel és Szentlélekkel. Az
egyháznak tehát egyik legfőbb létfeltétele az, hogy a konfirmációi

* Előadatott a tordál nagyhéten tartott konferencián.

 munkát tűz és Szentlélek töltse be s az életre elhívott lelkek előtt,,
kik ott tolongnak az egyház ajtójában sóvárogván a szentek közössé­
gébe való felvétel után, feltáruljanak mindazok az üdvjavak, miket az
Isten az anyaszentegyház utján kíván közölni velük. Az egyháznak
mulaszthatatlanul állandó kötelessége éber figyelemmel vigyázni arra,
liogy a konfirmáció lényege és célja soha el ne homályosuljon, hanem
mindig tisztán és világosan álljon a hivek előtt s mindent meg kell
tennie arra nézve, hogy a legmegfelelőbb eszközökkel munkálja célja-
elérését. Nem akarom vizsgálat tárgyává tenni, hogy az egyház a tör­
ténelem folyamán mikor és mennyire teljesítette eze„n legfőbb feladatat,
csak megállapítom és boldogan vallom, hogy m? sem bizonyítja jobban
egyházunk élni akarását, mint az, hogy ezt a kérdést újra programm-
jába vette s keresi és komolyan akarja ennek a helyes megoldását,
Ez az igénytelen hozzászólás sem akar semmi más lenni, mint őszinte
keresése a kérdés helyes megoldásának.
Hogy napjainkban a konfirmáció egészen.elerőtlenedett és merő
külsőséggé lett, az természetes következménye annak, hogy az egyház
az utóbbi időben elmulasztotta a konfirmáció lényegének és céljának
vallásos világnézetével egyező, helyes megállapítását és meghatározá­
sát. Csak igy érthető, hogy a konfirmándusok arra a kérdésre, hogy
mi a konfirmáció, évről-évre még mindig azt a legszentebb hitelvüok-
kel: a keresztséggel ellenkező s a tényeknek meg nem felelő feleletet
adhatják Isten és a gyülekezet előtt, hogy »A konfirmáció a kereszt-
ség alkalmával a szülők által tett fogadásoknak öntudatos megerősí­
tése«. Hogy ez nem igy van, hogy a keresztség nem fogadástétel,
hogy a keresztség alkalmával a szülők nem tesznek fogadalmat a
megkeresztelendő helyett és hogy a konfirmáció egészen más valami
mint ennek a le nem tett fogadásnak öntudatos megerősítése, azt a
pap is, a szülők is, a konfirmáló növendékek is jól tudják, de azt
már csak a jó Isten tudja, hogy ennek a vallomásnak az évenkéntid
ismétlése micsoda kárt tesz a lelkekben, hogy összezavarja., mennyire
meghamisítja és elferdíti a legsarkalatosabb kálvinista hitigazságokat.
Ha tehát komolyan akarjuk a konfirmáció reformját, akkor az első
teendő az, hogy vessük el ezt a hamis, a konfirmáció lényegét egyál­
talán nem fedő, sőt azzal egyenesen ellenkező megállapítást. Elevenít­
sük fel hitvallásainknak a keresztségről szóló felfogását és vigyük be
újra a hivek hittudatába, hogy a keresztség úgy, amint mi azt végre­
hajtjuk, nem üres ceremónia, hanem mint »a bűnök bocsánatának és
a lelki újjászületésnek a kiábrázolása« valóságos szakramentum, amely­
nek érvényét nem a szülők fogadalma és nem e fogadalomnak a növen­
dékek részéről való megerősítése, hanem? Isten kegyelmi ígéretének a.
<172

Jézu s Krisztusban megjelent valósága adja meg. Vigyük be a. hivek

Hittudatába azt, hogy a konfirmáció nem éívéüyesitőjé a keresztségnek,
>hánem csak követi a keresztséget. És ha ezektől a téves és hamis
fogalmaktól és felfogásoktól megtisztítottuk a konfirmációt, akkor azt a
^vallásos szükséget kell megkeresnünk, amely a konfirmációt létrehozta
-és fenntartja, mert a konfirmációra nem valaki másnak, nem is az
•egyháznak, hanem a konfirmáció után sóvárgó, az arra önként jelent­
kező léleknek van szüksége. Az egyház csak tudomásul veszi a kon­
firmáció megtörténtét és a konfirmáltat boldogan és örömmel gyerme­
kévé fogadja. »Az egyház oldaláról a konfirmáció az uj nemzedék
tudatos magához való kapcsolásának az aktusa.«* És ha ez igy van,
akkor a lelkeket semmi esetre sem külső ok, hanem minden körül­
mények között belső szükség kell, hogy kényszerítse a konfirmációra.
Ez a szükség pedig a keresztyén vallás lényegének : a váltságnak sze­
mélyes megtapasztalásából származik. A konfirmációban tulajdonképen
semmi más nem történik s nem is történhetik, mint az önmagában
■nyomorult, ésendő, bűnös léleknek, amelyik a Krisztusban megjelent
"kegyelmet immár megizlelte, nyilvános vallomása arról a három do­
logról, amit a Heidelbergi Káté igy fejez k i : *1. hogy milyen nagy
az én bünörfí és nyomorúságom; t . hogy mi módón szabadulhatok
•meg MndéO bűnömtől' Ós njrofhötíisíSgomfÓl; 3. hogy milyen-háía-
adással tartozom Isíéfinek é á^báciitásért«. (2 kérd.) Ez a legfőbb
lényege, ez a lelke á konfirmációnak s az erről való nyilvános val-
lástétel abból a vallásos szükségérzetből származik, amelyik vágyik
azokkal a leikékkel való életközösség után, akik ugyanezt már meg­
tapasztalták, erről nyilvánosan vallomást tettek s az Isten iránt tartozó
''hálaadást életükben már gyakorolják. Való igaz, hogy a konfirmációd­
nak a célja az, hogy a váltságról vallást tévő lélek az egyházhoz való
tartozandóságát megvallja, de az is igaz, hogy nem egyezik, sőt ha­
tározottan ellenkezik hitvallásainkkal a könfirmándusoknak az az évről-
évre megismétlődő állítása, hogy a konfirmáció által a keresztyén
«gyház önálló tagjai lesznek. Ez a helytelen, hatásában végtelenül
káros megállapítás annak a keresztyénietlen felfogásnak a következ­
ménye, melyszérint az egyház emberek társulása és egyesülése avégre,
hogy »Istent együtt imádják, egymást kölcsönösen oktassák, buzdítsák
segítsék és javítsák«. Ki meri komolyan állítani, hogy ez a meghatá­
rozás fedi az egyház kálvinista fogalmát ?! Az egyház hitünk szerint
nem emberek által alkotott társaság, hanem a Szentlélek által létre­
hozott közösség. A kálvinista egyházban nincsenek önálló és önállót-

* Dr, Imre L ajo s: A konfirmáció reformja, Az Ut VII. évf. 80 1.

 17a-

lan. tagok, ott nem lehetnek nagykorú, és kiskorú hívek, a mi egyhá­

zunkban a szentek polgártársai és Istennek cselédei vannak, akik nem
magük építgetik, segítik és. Javítják magukat és egymást, hanem a
Lélek által együtt építtetnek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén,,
lévén a szegeletkő. maga Jézus Krisztus, szent templommá, Isten haj­
lékává (Ef. 2. 19—22.) A konfirmáció által a növendékek nem önálló,
hanem hitvalló tagjai lesznek az egyháznak* akik nem kötelességet
vállalnak erre vagy arra, hanem hitvallást tesznek és boldogok, hogy
vallhatják az .ősökkel: »Hiszem, hogy az Isten Fia, világ kezdetétől
fogva vjlág végezetéig, az egész emberi nemzetségből, Szentlelke és-
Igéje által, magának az igaz hitben megegyező, örökéletre elválasztott
sereget gyűjt, azt oltalmazza és megtartja; és hiszem, hogy ennek a
serégnek én is élő tagja vagyok és mindörökké az maradok«. (Heid.-
Káté 54. k ) Ki ne látná, hogy milyen óriási, összeegyezhetetlen kü­
lönbség van a két felfogás között ? I Szerintünk mindent mi teszü n k r
mi teszünk fogadalmat, mi leszünk az egyház tagjai, mi vállalunk kö­
telességet bizonyos kötelességek teljesítésére, általunk lesz nagygyá,
.erőssé az egyház; az igazi kálvinista felfogás szerint minden Krisztus
által történik és mindennek, s így nekem is, az én életemnek is csak
a Krisztus aű erőt és életet. M ggya l$ t felfogfejközül topták »
thelyik a keresztyén, azt úgy hiszem 7- mindenki érez!.
Ezek az én igénytelen megállapításaim egészen egyéni jellegűek
s mint ilyenek vitathatók is. Mindössze azt szeretném, ha egyetemes­
érvénnyel elfogadtatnék és leszögeztetek, hogy az egyházra nézve-
nem lehet közönyös az, hogy a konfirmációt minek tekintik s hogy
ott mire és miről tesznek vallomást a konfirmándusok s ezért az egy­
háznak elsőrendű kötelessége a konfirmáció lényegének és céljánatc
megállapítása s annak a konfirmándusok részéről való egyetemesen
kötelező elfogadtatása. Nekem csak örömömre szolgálna, ha az egyház
e kötelessége teljesítésekor az itt elmondottakat figyelembe venné.
(Folyt köv.)

KÜLÖNFÉLÉK.
Aranylakodalom és ötven
éves jubileum. Szép és megható
ünnepség helye volt augusztus
21-én yingárdi egyházunk díszes
papi lakása, E napon ünnepelték
családi és baráti-körben vingárdi
lelkész: olaszteleki Kólumbán
János és neje Takáts Borbála 50
éves házassági évfordulójukat és
50 éves papságukat. 1877 julius-
8-án foglalta e l vingárdi papi ál­
lását a híres Bethlen főtanoda-.
 174
neveltje büszkesége: Kolumbán
János és augusztus 21-én már
házasságra lép elődje: Tákáts
József lányával, ötven esztendő
egy félszázad, sőt már annál is
egy évvel több múlt el azóta
megrakodva örömmel és búval!
Jancsó Sándor Nagyenyed nagy
papja tartott a templomban al­
kalomszerű — gyönyörű beszé­
det, s kérte hő imában — János-
bátyánk és az ő jó felesége éle­
tére a jó Isten minden áldását I
Jancsó Sándor, ki alapos isme­
rője az elmúlt 51 év legnagyobb
részének, joggal állapíthatta meg,
hogy az az 50 esztendő »csendes,
de hasznos és értékes munkában
telt el !« De ugyan ezt állapítot­
ták meg Cséqs Andor birtokos,
és Szűcs Elemér Bethlen kofl.
főerdőmérnök, a család e régi hű
barátai — pohárköszöntőikben!
És az öreg, de még mindig dí­
szes papi lakás, mely annyi jő
idő után átszenvedte az 1918.
évi rombolást; s melynek lesze­
dett ablak és ajtó helyein át ví­
gan dudorázta déli-őszi szél:
»vendég ide hogy is jönfte«
örömmel tárta ki, Kolumbán Já­
nos lelkész és neje által, ugy-
szólva a hívek akarata ellenére,
ujrakészittetett ajtait, s fogadta
ölébe őszbe csavarodott kedves
vendégeit. Főicsendült még egy­
szer a d al: »száz szál gyertyát. . .
ide az asztalra !« Tálán utoljára !
Xesz-e még e hajlék a vidék
magyarságának kedves találkozó
¿helye?! Aligha! Elcsendesült a
nóta — csendes lett a hVjlék ; el­
oszlott a vendégsereg, csak a ház
öreg lakói maradták ott, s velük az
U r kegyelme — hü kísérőként
életükben és halálukban! Em ­
léküket őrzi és hirdetni fogja
késő utódoknak is az a kis,ha­
rang, melyet e nagy ünnep em­
lékére öntettek újra 10 ezer lei
költséggel; s mely őket: á vin-
gárdi református egyházközség
utolsó papját és paphéját elsiratni
fogja!
Zsinat előkészítési hirek.
Értesülésünk szerint az erdélyi
zsinatelőkészitő bizottság — a
törvénytervezet alapélveinek meg­
beszélése végett — szept. 24—
25‘én ülésezett. A két kerü­
let bizottságának közös gyűlése
ugyanebben a tárgyban f. hó
28-ra van tervbe véve Nagy­
váradra. A zsinat pedig terv sze­
rint a jövő év elején nyUna meg.
Belmisszié hírek az udvar­
helyi és nagyszebeni egyház­
megyékből. Szept. 23-án Etéden
a segesvári, csekefalvi, Székely­
udvarhelyi, székelykereszturi és
etédi leánybibliakörök tagjai leány­
napot tartottak, mintegy 80 részt­
vevővel, amely alkalommal nő­
szövetségi bibliaóra és papnékon-
ferencia is volt Szept. 24-én a
nagyszebeni egyházmegyei Nő-
szövetség gyülésezett Segesváron.
Szept. 26-án Nagyszebenben tar­
tatott papnékonferencia, a hely­
beli és vízaknai leánybibliakörök
részére leány nap és nőszövet­
ségi gyűlés. Szept. 27-én Foga-

•fáson tétettek meg a kezdemé­
nyező lépések a leánybibliakör
megalapozására. Mindezeken az
Áldásos összejöveteleken tevéke­
nyen és fáradhatatlanul munkál­
kodott a belmissziói nőmozgalmak
hivatott vezetője Pilder M ária.
Dr. Borsosa Imre »Megfigye­
lések az ember ivari életéről,
szaporodásáról, testi és lelki vi­
lágáról és ezeknek egymásra gya­
korolt hatásáról«. E mii irőja
az ideg- és elmegyógyintézeti
klinika egykori tanársegédje, Lech-
ner professzor asszisztense volt
Kolozsvárt Megfigyelései széles
látókörre terjednek. Sokoldalúkig
szakképzett ember kell, hogy
legyen az, aki könyvét meg
akarjft tövér^l-hegyére bírálni, róla;,,
kritikát irni. A biológia, pszicho­
lógia, társadalomtudomány, peda­
gógia, etika, vallásfilozófia és
metafizika vidékeire vezetik el e
megfigyelések a gondolkozni,
tanulni vágyó embert. Mondhatni
kis enciklopédia, amely nemcsak
mutat, de észté is vétet, nemcsak
gondolatokat ad, hanem gondol-
koztat is. —- Előttünk az a leg-
becsülendőbb benne, hogy nem
materiálista szempontú, bár orvos
irta, hanem kálvinista puritánság­
gal, ideálisan láttatja megfigye­
léseit. A 151 kisnyolcad oldalra
terjedő mü 120 Leiért kapható d
»Minervá«-nál Kolozsvárt.
D. D. I.
Pályázati hirdetés. A kellő'
talajelkészités után ki tudja mikor
megválasztandó alsócsernátóni
ref. lelkész pályázatot hirdet egy
175
szájíz szerint főző szakácsnői s
egy célbahajtó parádés kocsisi
M ásra. Kellően felszerelt folya­
modványok »Tiszta választás«
jeligével a titkári hivatalhoz kül­
dendők. '(Ezt a kis tréfás pályá­
zati hirdetést, mely — amint be­
küldője jelzi — nem iá nagyon
tréfa, mint a jelenben érvényben
levő papválasztási törvény által
teremtett — sajnos nemcsak
szórványosan előforduló — u.
n. »tiszta választásc-oknak egyik
szomorú tünetét közlöm. Szerk.)
A nagybányai egyházme­
gye aug. 14-én tartotta évi ren­
des közgyűlését. Széli György
esperes megnyitó beszédében
-sajnálattal mutatott rá azon gátló
körülményre, hogy kerületünk
régen beígért elismertetése a kor­
mány részéről még mindig nem
történt meg, ami a zsinat tneg-
tarthatását akadályozza. Á gyűlés
egyik tárgya Csaba Adorján-volt
főispán egyh.-megyei gondnok
lemondása volt. Mivel a lemon­
dás már másodszor történt, gyű­
lés annak helyet adva, lemondó
gondnok érdemeit hálával örökí­
tette meg. A kerület a tanítói
fizetések minimumát 35 ezer lei­
ben állapította meg, ezt a köz­
gyűlés minden egyházra nézve
kötelezőleg elrendelte, a tanítói
fizetésék egységes felbecsülésére
s igy a pótlás megállapítására
vegyesbizottságot küldött ki. Lel-
készi jegyzővé Visky Ferenc
egri-i lelkész, világi tanácsbiróvá
Kovássy Ákos máramarosi fő-
gondnok választatott meg, ki e
nap emlékére 10000 leies alapít­
ványt tett özvegy papnék segé­
lyezésére, mit a közgyűlés hálá­
val fogadott el. Délután a bíró­
ság- ülésezett, melynek tárgyát
leginkább tanítói fizetés ügyek
képezték.
176

Alólirottak a gyermeki szívnek mély és őszinte fájdalmával, de

Isten akaratán teljesen megnyugvó hittel adjuk tudtul* hogy:

ANTAL HOM OKOS

Í / nyug. ref. lelkész

• M É M H M M p iM n M H H H M i
44 évi rendes, 13 éves nyugdíjas szolgálata után 83 éves korában,
ezelőtt 11 évvel elköltözött áldottlelkü hitvestárs után való vágyakozás
meg nem szünésé nélkül) az ő Urának, Istenének segítségül hívásával,
folyó év szeptember 15-én csendesen elhunyt.
Két évig az inaktelki apai örökségen, 10 éven Sztána—Famas
egyházában felesége Ároni családja utódjául, 32 éven át Zsobokon a
küzdelmek meg nem szűnő harcaiban égve 1915. Ápril havától mint
nyugdíjas szolgált Istennek kedves és tetsző áldozatul abban és az.
által, aki őt elhívta, aki őt 57 éven keresztül megsegítette. «Elég im­
már az én életem.«
Ha valaki, ő elmondhatta: »Prédikáld az igét, rajta légy mind
alkalmatos, múld alkalmatlan időben.« Négy £a|tt teszen errőt bizony­
ságot, amelyek áídötták .az ff és siratták áz ő kijövefeléi*
S az ő beszédes ajka nyugdíjas korában sem szűnt meg adni az élet
tápláló kenyerét és üdítő italát. »Nekünk egy Istenünk vagyon, amaz
Atya, akitől mindenek és mi is abban vagyunk és ez Urunk a Jézus
Krisztus, aki által mindenek vagyunk és mi ő általa«.
Antal Géza ref. lelkész Jenny,
neje Nagy Jenny, Gusztáv,
Antal Domokos urad. intéző, Béla, Antal György ny. tan*
neje Peti Jolán, Gáb'or, testvére,
Antal Béla ref. lév. lelkész Lőrinc, Közeli Is távoli ro­
neje Fogarassy Mariska, Jolán, konok.
Dr. Antal Zoltán törvsz. biró Domokos,
neje Kis Katalin Klára,
gyermekei. Zoltán
unokái.
Béke o o r a ir a !
 C enzúrát; Prefectura, Odorheiu.
I. évfolyam. 1928 Október 15. 12* szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M egjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal;
Előfizetési dfi : Porumbenl-Mici - Kisgalambfalva.
egész évre 2 40 leú, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si E ndre.

Arculütés.
.Orczapirulással olvastam a „Ref. Szemle“ szept. 21-i
számában közölt „Sáfár adj számot“ c. cikket s az ahoz
fűzött szerkesztői megjegyzéseket. Arcom azonban nem a
szégyen, de a harag pírjában égett. Szégyenelrii legfeljebb
azt szégyeneltem, hogy az egyházkerület hivatalos lapja
ilyen nivótlanul durva s amellett alattomosan személyes­
kedő írásnak helyet adott. Az hogy a névtelen „református
tanító“ vélt vagy jogos egyéni sérelmei által magasra szí­
tott dühében rátámad papságunk egy részére — fájt; az
pedig, hogy ezt az alaptalan és durva támadást a szerkesztő
„megjegyzéseiben“ általánosítja •— nagyon fájt. Meg va­
gyok arról győződve, hogy az említett irásmü nemcsak az
én lelkemben váltott ki megbotránkozást s ha a „Ref. Szemle“
nem volna „hivatalos“ e támadás után papságunk felé visz-
szaküldötte volna. Sokszor hallottam, hogy a lap szellemi
része nem hivatalos, de mert a lap jellege olvasó kö­
zönsége nagy részének a papságnak kényszerrel is kezébe
adja a lapot s vele szemben a más sajtóorgánumokkal szem­
ben érvényesíthető retorzióval nem élhet, ez a körülmény
különös tapintatra kötelezné a szerkesztőt, mert az ostor-
pattogás nem harsona szó. Nem szeretném azonban, hogy
az esetleges hallgatást a rosszindulat beismerésnek magya­
rázza, ezért tiltakoznom kell a cikkben foglalt vádak ellen.
Hiszen így is meg vagyok arról győződve, .hogy ellensé­
geink, ha kezükbe jut, a „kicsiny eldugott faluról“ adott
178

helyzetképet felfogják használni papságunk s azon kérész?

tül egyházunk gyalázatára, annál nyomosabban, mert a le­
írást egy egyházi lap hozta. S ebben aztán sem cikkíró sem
szerkesztő testvérünknek nem sok gyönyörűsége fog telni.
Tapintat alatt egyáltalán nem eltussolást értek én. Sőt val­
lottam és vallpm, hogy „vágd ki magad közül a gonoszt“.
De sokan, de sokszor szeretettenséggel vádoltak em iatt!
De a gonosszal folytatott emez állandó belső küzdelem nem
jelenti esetleg létező szennyesünknek a világ piacán való te-
regetését; már pedig a nyomtatott szó a nagy nyilvánosság;
eldobott kő, melyről ki tudja hol áll meg.
Torró testvérünknek az iskolaügyben történt férfias ál­
lásfoglalása megháboritotta a Csendes vizeket. S jól is van
ez igy, ez az eszmék tisztázódásának az útja. De azt hi­
szem, hogy ha állásfoglalását a cikkéhez fűzött reflexiókból
akarná rekonstruálni, maga sem ismerne rá többé, annyival
inkább mert a tisztán elvi mederben indult vita személyes­
kedésbe csapott ki s gyalázkodásban posványosodik el. Ez
már nem jól van ig y !
Én is sok tekintetben egyet értek Torró Gyulával. A
felekezeti iskolát egyházunk szempontjából hasznosnak és
szükségesnek tartom, de nem nélkülözhetetlennek. A hang­
súly természetesen a két elsőn és nem az utóbbin van.
Hogy hogyan gondolom én ennek a gondolatnak a gyakor­
lati megvalósítását legyen szabad saját magamra hivatkozni,
Dicsekedés nélkül tehetem, mert rég múlt dolgokról beszé­
lek. A mikor még dicsőség volt az állami iskoláért áldoza­
tot hozni, amikor a tanítóság jobban volt javadalmazva,
mint a ma „úri módon* javadalmazott papság (erre még
rátérek) a közhangulat, az egyéni kényelemszeretet és am-
bitio a mi iskolánkat is ki akarta venni a kezünkből és
mert másképpen nem ment híveimet izgatták fel érthetetlen
makacsságom ellen. Amikor a presbyteriumom egyhangúlag
leszavazott, amikor híveim gyalázkodó sorfala között kellett
vesszőt futnom az iskolától a lakásomig, amikor egyedül
maradtam én állottam a küzdelmet áz iskoláért nem azért
mert nélkülözhetetlen, hanem azért mert szükséges. Ebben
az erőm feletti küzdelemben egyetlen atyai tanácsadóm, bá­
torítom az én áldott emlékű jó öreg esperesem volt. Hej
abban az időben de sokan lekicsinylőig beszéltek az egy­
házi szolgálatról, akik most az egyház falai között találnak
’védelmet s kenyeret. És amikor az állam jobb fizetéssel na­
gyobb tekintéllyel egyre-másra szedte él a tanítóinkat hó­
napokig sőt egész iskolai éven át, ha kellett, feleségemmel
együtt tanítottam és a tanfelügyelő kitiltása dacára is öröm­
mel mentem az én kicsinyeim közé a nem éppen olajos
padlóju iskolába. És amikor az eső a hálószobámba csör­
gött én iskolát bővíttettem. Mindez régen» nagyon régen
volt. Újabban lelkiismeretem szerint, ha kellett áldozatül
hozva kényelmemet és személyem kedvességét abban a ki­
csiny körben, hová a jó Isten rendelt, igyekszem minden
tőlem telhetőt megtenni iskoláinkért, mért azok szükségesek
•és hasznosak. Az utóbbi időben két egyházmegye papságá­
nak nehéz vívódását, keserves küzdelmét s áldozathozatalát
láttam közelebről. Ezt a papságot nem gáncs és gyalázat,
d e elismerés és dicséret illeti s ennek a nevében vissZauta-
sitom a papságra nagy általánosságban szórt rágalmakat.
Sohasem tartottam igaznak, hogy egyházunk a feleke­
zeti iskolával áll vagy esik. Ez túlzás 1 Epén ezért megdob­
bant a szivem mikor püspökünk székfoglalójában kimondta
„az egyház—egyház“ azóta is soha meg nem sztinök imád­
kozni azért, hogy soha se felejtse el se az aki mondta, se
azok akik hallották. S hogy ez nem jelenti iskolaügyünk:
elejtését, annak már évek a bizonyságai. Ebben én benne-
iátórh, hogy iskoláinkat nem adjuk, de benne látom azt is,
hogyha iskoláinkat sőt ezen felül még összes sociális intéz­
ményünket e világ hatalmasságai kiragadnák kezünkből,
mig az ő egyházában Krisztus igéje által uralkodik, semmi
sem veszett el.f Az egyház .a Szentlélekkel iskolák nélkül is
diadalm askodik; a Szentlélek nélkül iskoláival együtt elvész.
Mert amig az egyház egyház, addig a maga tanítói hivata­
lát végzi iskolákkal vagy iskolák nélkül, okleveles tanítók­
kal vagy azok nélkül. Szívesen hivatkoznak mostanság a
külföldi példákra, ezek nem ezt bizonyitják-é ? Amikor te­
hát valaki az iskolák nélkülözhetetlensége ellen szót emel,
ezzel sem iskoláink szükségét sem hasznát alá nem becsüli.
S ha valaki iskoláink fogyatkozásaira elvi magaslatról rá­
mutat s személyeskedés nélkül hiányosságaikat feltárja, ha
bátran felveti a kérdést érdemes-é ilyen iskolákat ennyi ál­
dozattal fenttartani, ezzel csak jó szolgálatot tesz iskolá­
sügyünknek, mert e kérdésre nem az a felelet, hogy dobjuk
<el iskoláinkat; hanem az, hogy ne ilyeneket tartsunk fent,
 180

hanem olyanokat, amelyek az egyház céljainak megfelelnek»

Nagy Géza testvérünk, „Lelki háztartásának“ idézett
szavaiból, melyekben én csak a Szentlélek munkásságának
korlátlanságát látom nagyon különös consequentiakat von
Je a tanítói névtelen. Úgy állítja be, mintha egyedül a ta­
nítóság volna az egyháznak egyetlen hü és igaz, de nem*
méltányolt, kizsarolt és megvetett munkása, mig a papság,
nagy része tehetetlen, méltánytalan, pöffeszkedő és ostoba.
Hogy nem pirult el a papiros, mikor ezeket a sületlensége­
ket reá nyom ták! Állítom, hogy egyházunknak első sorban,
szükséges, hivatott és legmégbizhatóbb munkása a papság.
Aki ezzel ellenkezőt állít, nem ismeri sem az írást, sem az
egyháztörténelmet, azt a Sátán megfosztotta tisztánlátásától.
A sérelmeknek azon hosszú sorára, melyeket név megr-
említése nékül közöl, a melyek úgy vélem a cikkíró sérel­
mei csak azt jegyzem meg, hogy, aki ilyen hosszadalma­
sán tud panaszolni és vádolni az egy pár soros feljelentést
i$ meg tudott volna írni s igazát a felettes egyházi hatósá­
goknál s nem a Ref. Szemlénél kellett volna keresnie. É s
itt van ami a legnagyobb fájdalommal tölt el s a miért a,
SzemTé széf késztőjét vádöíomT Ha főbb jóindulat' lett to ln a
papságunkkal szemben s nagyobb szeretet egyházunk iránt,,
mikor e közlemény kezeihez jutott leközlés és általánosítás*
helyett a főhatóság kezébe adta volna. Mert a leközölt Szabó*
Dezsői képben le van írva egy pap, a ki kötelességmulasztó,,
lelkiismeretlen; basáskodó, rosszindulatú, hazug és tolvaj.
És egy esperes, aki tehetetlen és hanyag. Hát az ilyen em­
bereket papi karunkban tűrni nem lehet s az ilyen silány
emberekkel papságunk közösséget nem vállal. Ha tényleg
van ilyen silány pap le kell ^ p n i válláról a palástot s ha.
van ilyen tehetetlen esperes ki kell dobni az esperesi szék­
ből. Ezt követeli az Isten törvénye, egyházi törvényeink és-
az anyaszentegyház érdeke. Jó reménységgel vagyok, hogy
,e szörnyű vádakról értesülve püspök testvérünk fel fogja,
hívni a Szemle szerkesztőjét, hogy a cikk Íróját nevezze
meg, hogy elmondott vádjait bizonyítsa, hogy mint törvé­
nyeink legfőbb őre a bűnösökkel szemben eljárjon, s ha a.
vádak nem igazak, a rágalmazót közmegvetéssel távolítsa e t '
.egyházi hivatalából. Mivel pedig a súlyos vádak a nyilvá­
nosság előtt hangzottak el papi karunk becsülete érdekébe»
követeljük a cikk Írójának nyilvános megnevezését, m ert
 ÍSÍ

studnuiik kell, hogy a leirt esetek tényleg megtörténtek-é s

&i az aki annyira méltatlanná tette magát szent hivatalára.*
Mert ezek nem általános tünetek, hanem concrét tények s
«ezért fontos a személy, sőt egyedül a személy fontos.
Végül a fájdalom könnyei kőkt kérdezlek, én édes jó
rpaptestvéteim, mikor egy esetleg létező, esetleg nem létező
pap bűnei miatt égész papi karunk pellengére állittatik az
egyházkerület hivatalos lapjában, a Szentlélek adta-e nek­
tek Tordán, hogy nekünk nincsenek osztályérdekeink s igy
nincs szükségünk lelkészegyesületre ?
Szász Ferencz, türei pap.

A konfirmáció reformjának kérdése.

(Folyt)

És ha a konfirmációt igy fogjuk fel, akkor természetesen azoknak

az eszközöknek, amelyeket az előkészítésnél félhasználunk, olyanok­
énak kell lenniük, amelyek által a konfirmációnak most megállapított
'lényegét ki tudjuk fejezni s célját el tudjuk érni. Az egyik legfontosabb
*és legnélkülözhetetlenebb előkészítő eszköz a káté; és itt szögezzük
le, hogy ha az egyház komolyan akarja a konfirmáció reformálását,
akkor a legsürgősebb teendője az, hogy a most használatban lévő
Nagy Péter-féle kátét vonja ki a használatból. Ez a káté jó lehetett
s bizonyára jó is volt a maga idejében, de hogy vallásos felfogása és
bitigazságai nem egyeznek meg sem symboliküs könyveink és hitval­
lásaink hitigazságaival, sem a mai kálvinista felfogással, az azt hiszem,
nem szorul bővebb bizonyításra. Symboliküs könyveinknek s ma is
»érvényes hitvallásainknak nem csak központi gondolata, de szinte
egyetlen tárgya a váltság; igy tehát kálvinista igazságot szögeztünk
le, mikor a konfirmáció lényegét áz erről a váltságről való vallástétel­
ben állapítottuk meg s kálvinista követelményt állítunk fel akkor, ami­
kor kívánjuk, hogy a káté semmi mást ne foglaljon magában, mint az
.Isten üdvözítő kegyelméről és a^ Krisztus által eszközölt váltságról való
felfogásunkat. A konfirmációi káténak nem az a rendeltetése, hogy
rendszerezője és összefoglalója legyen az addig tanult bibliai és egy-
báztörténelmi ismereteknek, nem is az, hogy éles polémiát folytasson
a többi kér. egyházakkal, — mindezt máskor és máshol kell elvé­
gezni, — a konfirmációi káténak az a feladata, hogy keresztyén üdv-

* Az elégtételadás részben már megtörtént, amennyiben — a hivatalos lapban

közölt értesítés szerint —*• az Igazgatótanács az ügy tisztázása érdekében közigazga­
tási vizsgálatot tett folyamatba Szerk,
 tényeket és hitigazságokat közöljön a lelkekkel. Hogy pedig ezzel
semmi újat nem mondtunk és nem követelünk* azt a.legjobban bizo-
nyitja az, hogy az egyetlen református káté a Heidelbergi Káté ennek
a követelménynek minden tekintetben megfelel. Azért amilyen sürgős-
feladata az egyháznak az, hogy a Nagy Péter-féle kátét kivonja a
forgalomból, épen olyan elodázhatatlan kötelessége, hogy a Heidelbergi
Kátét újra használatba vegye és pedig egyetemesen, mert az tartha­
tatlan és megengedhetetlen, hogy egyszerre többféle káté legyen hasz­
nálatban ; fontos egyházi érdek követeli, hogy a konfirmándusofe
ugyanazon hitigazságökról, ugyanazon formák között egyezően tegye­
nek vallomást. Bár közvetlenül nem konfirmációi célt szolgál, de azért
á dolog természetéből következik, hpgy a konfirmációra készit elő az
azt megelőzően végzett minden vatlástanitó és nevelő munka. Ezeknek
a munkáknak a célkitűzései tehát mindig szem előtt kell tartsák azt
célt, amit a konfirmációval el akarunk érni.
A konfirmáció reformjánál nagyon fontos kérdés az is, hogy mi-
kpr konfirmáljanak a növendékek. A mi álláspontunkon erre a kér»
désre csak egy felelet adható és pedig az, hogy senki sem konfir­
málhat azelőtt, mielőtt lelkében a váltság utáni vágy fel nem ébredt
és a Krisztusban megjelent kegyelmet meg nem Ízlelte. A döntő kér­
dés ugyanis nem; az, hogy,, eleget tud-e a növendék, hanem az, hogy
eléggé érzi-e, hogy mennyire bűnös és nyomorult s eléggé hiszi-e,
hogy bűnös és nyomorult állapotából egyedül a Krisztus tudja meg­
szabadítani. Arra az esetleges ellenvetésre, hogy azt nem lehet meg­
állapítani, hogy ez az érzés és ez a hit mikor ébred fel a növendék
lelkében, őszinte meggyőződéssel és határozottsággal vallom és állítom,
hogy nem az a fontos, hogy ezt megállapítsuk, hanem az, hogy fel­
ébresszük. Az anyaszentegyháznak nem szabad tétlenül néznie a keb­
lén pihenő gyermeklelkeket és várni, hogy mikor ébred fel azokban a
bűntudat, hanem mindent meg kell tennie arra nézve, hogy minél ha­
marább felébredjen az. Az egyháznak Istentől kapott egyik legfőbb-
megbízása az, hogy a benne működő Szentlélek és Ige által ezt a
lelki állapotot létrehozza és fenntartsa. És ha az egyház hiven teljesiti
ezt a feladatát, látni fogja, hogy e munkájának milyen gazdag gyü­
mölcsei lesznek a lelkekben s tapasztalni fogja, hogy a növendékek
15 éves korukban milyen készek és mennyire képesek a szent konfir­
mációra. A konfirmációra a legmegfelelőbb életkornak az elemi iskolai
végső korhatárt, a 14—15 évet tartom. Ennél fiatalabb korban csak a
középiskola 111. osztályát végző tanulók konfirmálhatok, de tanköteles,
korban lévők semmi körülmények között sem. — Hogy az évnek me­
lyik napján történjen a konfirmáció, annak megállapítása rábízható m •
 183

egyházközségekre, de az életkor — nézetein szerint — feltétlenül egy-

házhatóságilag állapítandó meg egyetemesen kötelező érvénnyel.
A konfirmáció problémái közt tán a legtöbbet vitatott és mégis &
legkevésbé eldöntött kérdés az, hogy hogyan történjék az előkészítés,
A nagy kérdés itt az, hogy mi tulajdönképen a konfirmációra való elő­
készítés : vallástanitás-e, vagy vállásos nevelés ? Van olyan felfogás is,
amelyik azt mondja, hogy mind a kettő s van olyan is, amelyik ha­
tározottan állítja, hogy egyik sem a kettő közül. Van benne mind a
kettőből — mondja ez a felfogás — de a konfirmációi előkészítés
mégis sokkal több és egészen más, mint a vallástanitás és a vallásos
nevelés. A hozzászólók nagy többsége az utóbbi véleményen ván s
csodálatos, még sem sikerült ezt a felfogást a gyakorlatba átvinni, és
ott élővé és uralkodóvá tenni. Nem sikerült pedig azért, mert bár­
mennyire bebizonyították is, hogy a konfirmáció nem vallástanitás és
nem vallásos nevelés, de azt, hogy mi hát tulajdonképen, azt nem
mondták meg világosan s mivel a konfirmáció lényegéről való felfogás
s a konfirmációi káté és a konfirmáció egész mentálitása legfőképen
ismeretet kívánt a konfirmálótól, a köztudat megnyugodott benne s
megelégedéssel fogadta, mivel ez a legkönnyebbnek és a legjobban
étlenőrizhetőnék is bizonyult, hogy a konfirmációra váló előkészítés
végeredményében mégis Csak vallásos oktatás. Pedig igazuk Van az
ezen felfogás ellen küzdőknek, mert a konfirmációra való előkészítés
tényleg nemcsak tanítás és nemcsak nevelés. A konfirmációra való
előkészítés legfőképen misszió s az itt végzett munka a legsajátosabb
missziói munka. Ennél a munkánál tehát első sorban nem pedagógiai
eszközökre, hanem misszionáriusokra van szükség. A konfirmáció re­
formjának alapkövetelménye, hogy az előkészítés munkáját végzők ezt
őszintén beismerjék és egyöntetűen Vallják, mert a miképen igaz az,
hogy az egyházat nem tanítók és nem névelők, hanem missziónáriusok
alapították és alapítják áz Ige és a Szentlélek segítségével, úgy igaz
az is, hogy a Krisztus seregének jó vitézeket s az anyaszentegyháznak
hivő tagokat csak missziónáriusok tudnak toborozni.
Reformra szorul á konfirmáció liturgiális része is. Anélkül, hogy
részletes fejtegetésbe bocsátkoznánk, mindössze két követelményt állít­
sunk fel e tekintetben és p$dig: megszüntetendő az a tarka össze­
visszaság és sokféleség, ahogyan ma a konfirmálás ünnepi aktusa Végbe
megy és feltétlenül fenntartandó a konfirmáció alkalmával való urvacsora-
vétel, mert az Isten után sóvárgó gyermeki lélek s istennek a Jézus
Krisztusban megjelent bűnbocsátó, megszentelő kegyelme tán seholsem
találkozik olyan valóságosan és felségesen szépén, mint a konfirmációi
urvacsoravételkor.
184
Még csak egészen röviden arra szeretném a figyelmet felhívni és
reáterelrii, hogy mielőtt a reformot a gyakorlatban megvalósítanék,
előbb igyekezhünk kell az anyaszentegyház életét az egyházi fegyelem
utján olyanná tenni, amely testet öltött valósága, tüköré legyen azok*
nak az elveknek, amelyeken a reform felépült. A. reform keresztülvite­
lét feltétlenül meg kell előzze az egyházi fegyelem bevezetése és szi­
gorú érvényesítése, mert különben könnyen kárt szenvednek a konfir­
máció alkalmával a Szentlélek füzétől megérintett ifjú lelkek. Az az
egyház, amelyik nem tudja, vagy nem akarja tagjait rákényszeríteni,
hogy együtt épüljenek szent templommá, Isten hajlékává, ne konfir­
máljon, mert annak nincs joga a konfirmációhoz. Konfirmálni csak ab­
ban az egyházban szabad és lehet, amelyikben nem öntudatosan er-
kölcstelenkedő és önállóan istentelenkedő emberek, hanem a szentek
polgártársai és Isten cselédi fogadják keresztyéni szeretettel és fegye-
emmel a közösségükbe kívánkozó lelkeket. Hagy Lajos.

Úrhoz,
Nem szeretem a rejtett sebeket, mert mérgesednek és mérgesí­
tenek. Sajnálom, hogy a református közélet ilyennel borítva van; örü­
lök, ha csak egyet is, de beheggeszthetem.
Egy idősebb kántortanifő bácsi lelkén pillantottam meg egy ilyen
vérző foltot a tegnapon. Tizenhatezer leu jóváhagyott központi segélye
van, természetesen foszlányokba kapja. Ez azonban nem volna baj,
mert hisz elvégre ilyen biztos foszlányokkal is lehet kezdeni valamit.
De hogy ebből a rongyból egyházának 3000 lejes tartozását a Köz­
pont levonta; n o s ! ez az, ami egyenesen elképesztő, ámbár analógiái­
tól hemzseg az állami hivatalnok-élet. De ez mit sem ment, mert ez
az eljárás jogilag botrány, logikailag tragikomikum, egyénileg barbár;
Hiszen a Központ éppen azért adta a 16.000 leit, mert az egyház sze­
gény ; nem birja fizetni a tanítóját és most a tanítónak hallgatólago­
san odavágják: a 3000 leit, azután vedd fel majd az egyháztól t. i.
attól az egyháztól, amely 3000 leit sem tud kifizetni. Hát, ha ez nem
egy cinikus circulus vitiosus, akkor legyek hógömb vagy fa, melyen
menykő fut keresztül.
Végül itt kérem meg a Szerkesztő U rat: méltóztassék érdeklődni
a Központnál: a tanítók nem kaphatnának-e a megszavazott kerületi
segély erejéig — előleget?
Ismételten kérem, hogy ezen alkalommal szerezzen be — kérem
— a Központtól egy olyan nyilatkozatot is, hogy egyházi (szoros ér­
telemben) tartozás a tanerők fizetése terhére sohasem rendezhető.
Dércy Imre» cegói ref. pap*
 185

Válasz. Teljes mértékben acceptálom úgy a kérdéses kántortanitó

‘érthető megütközését, mint a nyilt levél írójának jogos kifakadását, de
másfelől kénytelen vagyok leszögezni, hogy a Központtól én magam
is épen olyan távol állok, mint Dércy testvérem. Ha volna valamelyes
jogcímem a közbelépésre, bizonyára nem késlekedném élni azzal. így
'hát egyebet nem tehetek, minthogy a nyilt levelet oda adreszálom, ahol
nemcsak választ tudnak adni, hanem érdemlegesen tehetnek is, t. i. a
Méltóságos Igazgatótanácshoz. És meg vagyok győződve, hogy annak
illusztris elnöksége — ha az esetről tudomást vesz — intézkedni fog,
hogy a jövőben ilyesmi ne forduljon elő. Ami pedig a megszavazott
kerületi segély erejéig való előleg kérdését illeti, ezt a magam részé­
ről teljesen jogosnak és méltányosnak találom, de úgy érzem, hogy
ennek beindítására a Református Lelkészek Lapjának szerkesztője is­
mét csak nem illetékes, hanem igenis elsősorban az egymegyék veze­
tői, akiknek szivükön kell hordozniok — és bizonyára ott is hordoz­
zák — a tanítóság ügyét is. D. E.

Királyhágómelléki visszhang a tordai

határozatra,
— Részletek Debreczeni István Lelkészegyes&let c. cikkéből. —
(Megjelent a Reformátusok L ap ja o k i 6-iki számában.)

Mit jelent ez a határozat ?

Először is azt, hogy az ezt elfogadó lelkészek a kérdés megöl-
•dása elől kitértek. Kitértek, mert túlságosan aggodalmaskodók voltak
és élesebbnek látták az ellentétet a két, bár számban egyenlőtlen cso­
p o rt között, vagy mert előzőleg a többség a lelkészegyesület mellett
nyilatkozott s a szövetség elejtésével a különben nagyon tiszteletre
'méltó célt és tekintélyes propagálóit nem akarták, helyesebben nem
engedték kompromittálni, — vagy mert a féltett egységet igy akarták
megmenteni. Ez a kitérés azonban nem megoldás, hanem csak elodá­
zása a dolognak.
Nem megoldása továbbá azért sem, mert semmivel sem viszi
•előbbre a lelkipásztorok együttműködésének a testületi szellem ápolásá­
énak ügyét. A törvény idézett pontja eddig is meg volt és mégsem volt
meg a testületi szellem és céltudatos, rendszeres, eredményes együtt­
működés, mióta az O. R. L. E.-től elszakadtunk. Érvényben állott a
törvény és mégsem működtek mindenütt a lelkészértekezletek, vágy
dia működtek is, — mint a mi kerületünkben — mégis érezzük a
.szükségét egy összefogó, egységesítő lelkészegyesületnek. Sőt voltak
186
Jelkipásztori értekezletek a törvény meghozatala előtt is, mégis szük­
ség volt az 0. R. L. E.-ré.
Az értekezlet soha sem képes olyan feladatok elvégzésére, olyan?
eredmények felmutatására, mint az egyesület. Példa és bizonyság rá.
az 0. R. L. E. az egész lelkészi kart egy táborba gyűjtő munkájával,,
nagy alkotásaival, társadalmi, tudományos és irodalmi téren elért nagy­
jelentőségű eredményeivel, amire az értekezletek sohasem lettek volna
képesek.
Az'értekezlet soha sem lesz olyan erős kapocs, mely mindenkit
és igazán összefogjon. Nem lesz meg különösen az egyházmegyei
alakulatokat összetartó ereje, aminthogy nem volt soha és nincs meg:,
ma sem. Nem hoz tehát létre igazi egységet, nem fogja össze az egyez
kerületek, még kevésbé a két kerület lelkipásztorait. Már pedig ez a
legfőbb célunk, mielőbb megvalósítandó legelső feladatunk.
A tordai határozatra, illetve a javaslatot bevezető előadás egy
kitételére, még három megjegyzésünk van.
'Az első az előadásnak arra a kifejezésére vonatkozik, melysze-
rint „a lelkipásztorok szervezkedése külön test az egyház testében káros
az egyházra és az Isten országára és éppen ezért megengedhetetlen
Ez ellen a megállapítás ellen a legnagyobb mértékben tiltakozunk. Jól
emlékszünk, hogy az O. R. Ll E. szervezkedése kezdetéit is voltak,
akik igy gondolkodtak és minden módon igyekeztek megakadályozni,
de ma mondani ilyet, mikor erre éppen az O. R. L. E. fényesen “rá­
cáfolt, a legnagyobb meggondolatlanság nem merem hinni, hogy rossz­
akaratú vádaskodás. De gondoljuk csak el, hogy egy idegen milyen
véleményt alkotna magának belőle, rólunk lelkipásztorokról ?
A másik megjegyzés a javaslat harmadik pontjára vonatkozik,,
melyet enyhén szólva szerfölött naivnak és nevetségesnek tartunk.
Mert legalább is nevetséges dolog úgy tüntetni fel az erdélyi kerület­
nek a Lelkészegyesület megszüntetésére vonatkozó határozatát, hogy
ezt a tiltó rendelkezést »nem emberi akarat, hanem a Szentlélek Isten*
állította fel«, mikor jól tudjuk, hogy nagyon is emberi és személyi,
okokból hozatott meg. Azonkívül rendkívül sérelmes és reánknézve
bántó e harmadik pont vége, melyszerint »reménységgel várja, hogy
ez a határozat az alkotandó uj egyházi törvények közé fel fog vétetni«..
Bántó, hogy azt a határozatot, amely reánk, királyhágómellékiékre
nem vonatkozhatott, — ok sem volt reá — most mi reánk is ki akarja
terjeszteni és bennünket jogoktól akar megfosztani. Mi, ez ellen, sőt
minden hasonló gondolkodás ellen nemcsak tiltakozunk, hanem küz-
deni is fogunk.
A harmadik megjegyzés az,- hogy végtelenül fájdalmaSarí 'érint:
 js r

a mi kerületünk lelkipásztorainak az a semmibevevése, mely az elfo­

gadott határozati javaslatból kiérzik. Míg Derzsi Endre ellenjavaslata
nemcsak megemlékezik rólunk és számit reánk, hanem a Szervezés
munkájában is alkalmat és módot biztosit a részvételre, addig e ja­
vaslatban csak egy »esetleg« szó .jut nekünk. »Reménységgel várja a z -
egyházkerületi és esetleg az egyetemes lelkipásztori értekezletnek tör­
vényhozás utján való megalakítását«. Egy esetleg — és az egész
előadásban egyetlen egy szó sem. Fáj, mert nemcsak az érzik ki, hogy
senkit sem érdekel a mi véleményünk, hanem az a rideg semmibe­
vevés, melyszerint mi úgysem számítunk — talán mert sokkal keve­
sebbén vagyunk. Fáj, különösen akkor,* mikor mi arra törekszünk,...
hogy — a két kerületbeliek — közelebb jussunk egymáshoz, hogy
odaálljunk egymás mellé és egyesült erővel alkossunk egy minden
lelkipásztort magában foglaló erőteljes egyesületet.
A tordai határozat után világos előttünk a teendő.
Mi nem állhatunk meg a lelkipásztori értekezletnél, amelynél már
régóta állunk, sőt vegetálunk. Minket eZ nem elégíthet ki, mi többet
akarunk. Mi nem ejthetjük el a Lelkészegyesület eszméjét csak azért,,
mert Erdélyben kényelmetlen volt ennek a megoldása. Mi egy mind­
nyájunkat egyesitő és az összetartozás nagy érzésétől áthatott közös
munkára lelkesítő, egymást igazán testvérré tevő egyesületet akarunk.
Erre nézve most már csak egy mód van : alakítsuk meg a királyhágó-
ipelléki egyházkerület lelkipásztorainak lelkészegyesületét, melybe —
ha jöhetnek — szeretettel fogadjuk erdélyi testvéreinket is, hogy majd
velük egyetemes lelkészegyesületté szervezkedjünk.!

(Bővebb kommentárt e cikkhez nem szándékozom fűzni. Annyi­

val inkább, mert a tordai konferencián nagyjában én magám is ezt
az álláspontot képviseltem. De másfelől erkölcsi kötelességemnek tar­
tottam lapunkban leközölni, hogy erdélyi lelkipásztor testvéreim is lát*
hassák és hallhassák, mint gondolkoznak a kérdéses határozat felől
a királyhágómelléki lelkészek ?! Hogy ez mire vezet, csak a jó Isten
tudja! Hogy nincs jól, az bizonyos! És hogy a királyhágómellékiek-
nek sok mindenben nagyon is igazuk van, az is bizonyos! Szerk.)

Gyászrovat
M uzsnay Pálné szül. Sárkány Anna a maga, valamint nevelt fia,.
Györgypál Rezső nevében mélyen megszomorodott szívvel, fájdalommal
jelenti, hogy szeretett férje, a gondos nevelő atya, testvét, nagybácsi,„
melegszívű rokon és barát
188

M u zsn ay Pál
• mezősámsondi ref. egyházközié; nyug. lelkipásztora

•szept. hó 18-án éjfél után 3/t l órakor, életének 65 ik, boldog házas*
•ságának 34 ik esztendejében hosszas, de alázatos lélekkel elhordozott
-szenvedés után meghalt.
Hitünk drága vigasztalásával búcsúzunk tőle, akinek meleg szive,
-derűs jósága annyi megnyugvást varázsolt sokszor szomorú arcunkra
s akinek hosszas szenvedése oly sok szomorúságot okozott lelkünk*
n e k : »Ezek azok, akik jöttek a nagy szomorúságból és megmosták
az ő ruháikat és megfehéritették ruháikat a Bárány vérében. Ezért
vannak az Isten királyi széke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal
az Ő templomában; és aki a királyi székben ül, kiterjeszti sátorát
ffelettük«. (Jel. VII. 14-15.)
A jóságos Isten adjon az Ő hazatért gyermekének nyugalmat,
lelkének mennyei békességet a mi Urunk Jézus által.
Áldott legyen emlékezete!

Alulírottak nagy bánattal tudatjuk, hogy kedves jó leányunk

■testvérünk, unokánk

I SÁRIKA
»11 éves korában szept. hó 24-én éjjel féltizenkettőkor meghalt.
i
»Engedjétek hozzám . . . . ilyeneké a mennyek országa.«
»Csaknem meghanyatlottak a mi lábaink . . . A Te utaidat mutasd
vmeg Uram . . . Közülünk senki sem él Önmagának és senki sem hal
-önmagának . . . akár éljünk, akár haljunk, az Űréi vagyunk.«
Én Istenem, erőnk felett ne próbálj meg minket 1
„Legyen meg a Te akaratod !u
Dr. JAKÓ DÉNES rétyí lelkész és neje IMREH ÁGNES
szülei«
Jákó Ferenc Özv. Imreh Samüné
Jakó Dénes Jakó Dénes és neje Iticze Lujza
testvérkéi, nagyszülei.
 Harang és toronyszentelés
Páncélcsehen. Bensőséges és me­
leg ünnepe- volt a páncéloséin
kicsiny, gyülekezetnek szept. 2-én,
amikor újonnan vásárolt harang­
ját, régebben épült, de még fel
nem szentelt tornyát és megújí­
tott templomát szentelte fel. A
szentelésen az egyházmegye tér-
széről Dr. Behe Ferenc főgond­
nok, Kovács László esperes és
Szakács Ferenc désaknai lelkész
jelentek meg. Lélekemelő látvány
volt, amikor az alig 70—80 lel­
ket számláló gyülekezet helyett
500—600 főből álló ünneplő se-
reg várta a templom kulcsával
érkező esperes aat, hog^ meg­
nyissa az Ur házának ajtaját. A
zsúfolásig megtelt félezeréves ki­
csiny templomban felzendült a
zsoltár s »Nó minden népek« el-
éneklése után Szakács.Ferenc a a.
lépett a nagybecsű régi faragott
kőszószékre, hogy hálaadó imád»
Sággal Istenhez vezesse a lelke-
kék; Imádság után Czell BoriSka
sz.-köblösi tanítónő énekelt S azt
követte Kovács László e.speres
aa. Zsid. ll-i alapján tartott ma­
gas szárnyalásu beszéde. Gyö­
nyörű képekben tárta elénk a hit
megtartó erejét. Prédikáció után
Nagy Gábor helybeli lév. lelkész
ismertette az egyházközség tör­
ténetét, rámutatva a sók küzde­
lemre s megpróbáltatásra, ame­
lyen a kicsiny egyház átment s
mindannak dacára a sugár tQrony
s a hegyén épült templom még áll'
s hirdeti Isten dicsőségét; Dr. Bene
Ferenc emei főgondnok az Ur-
asztala mellől köszöntötte az.
egyházmegye nevében a híveket-
s figyelmeztette hitüknek s fa­
juknak megtartására. A múltba»
nézve szomorú képet tárt a hall­
gatók elé, de a szomorú kép ytán
ott volt a biztatás: ha az Isién*
annyi baj és veszedelem között
megtartotta a kicsiny egyházat,,
a régi templomot, melynek tor­
nyáról visszasütő nap azt hirdeti,
hogy élünk és élni akarunk, meny­
nyivel inkább meg akar tartani«
ma, hiszen a mai ünnep is an­
nak bizonysága, hogy az Ur ked*
vesen veszi a mi ajándékainkét.
Végül esperes aa. mondott záró
imádságot s áidotta meg a tor­
nyot és harangot.. Az ünnepély
»Kitől jön ránk minden áldás«
eléneklésével ért véget/ A kántori'
tisztet Béczi Ernő dési kántor-
tanitó aa. látta el, összhangot te­
remtve az ünnepély zenei része
és az értékes beszédek között.
Köszönet illesse a presbitériumot
s különösen a Nőszövetséget az
ünnepély megrendezéséért. Dicső­
ség Istennek! (M.-fodorháza.)
A nagyszalontai konferen­
cia. Királyhágómelléki lelkésztest­
véreink szeptember 14—16-án tar­
tották rneg lapunkban is előre-
jelzett konferenciájukat Nagysza­
lontán. Már 13-án délben gyüle­
keztek a lelkészek, többen fele-
*190
-ségestől, tanítók és az egyházak
világi kiküldöttei közül is számo­
sán. A viszontlátás őrömében fel­
ragyogtak a szemek, összedob­
bantak a szivek, hogy nemsokára
— az esti áhitatnál — találkoz­
zanak Azzal is, akinek lelkűkben
megzendülő hivó szavára össze-
gyülekeztek. Ezen a konferencia
előesti áhítaton Sárközy Lajos
szatmárnémeti lelkész hirdette az
igét. A konferenciát —- a még
akadályoztatása miatt, hosszabb
utjából haza nem érkezett püspök
ur helyett — Kassay Béla espe­
res igehirdetése után, Csernák
.Béla ken főjegyző nyitotta meg
erőteljes célkitüző beszéddel. A
megnyitás után Kassay Béla, mint
a nagyszalontai egyházmegye es­
perese, üdvözölte egyházmegyéje
és a vendéglátó egyház nevében
a konferenciát. Délelőtt két elő­
adás történt. Az elsőt Debreczeni
István szatmári lelkész tartottá
igehirdetésünk átalakulásáról. A
másodikat dr. Bodnár Gábor já-
kóhodosi lelkész gyöngélkedése
miatt Kiss Bertalan nagyváradi
s. .lelkész olvasta fel a lelkipász­
tori látogatásról. Úgy ezekhez a
a témákhoz, mint általában az
összes konferenciai tárgyakhoz
számos és értékes^ hozzászólás
történt. Délután folyamán ugyan­
csak két előadás hangzott el. Az
egyiket Szaplonczay B ertáim tar­
totta a vasárnapi iskolai, a má­
sikat A rdai Aladár a biblia köri
munkáról. Ugyancsak enap dél­
utánján volt a tanító konferencia
kizárólagosat) belmissziói tarta­
lommal. E konferenciát Kassay
Béla esperes vezette és Török
Bernât szinérváraljai s Bakó I s t­
ván nagykárolyi tanító tartottak,
előadást azon, felmutatva, hogy
lehet a tanító mindenben munka­
társa a lelkipásztornak s mit te­
het, mit kell tennie a belmisszió
munkaterén. A napi munkát tem­
plomi áhitat fejezte be, mit Szabó
Zoltán végzett. 15-én délelőtt —
Nagy Zoltán igehirdetése Után —
már Sulyok István püspök ur el­
nökölt a konferencián, meleg sze­
retettel köszöntve az egybegyűl­
teket. Aztán következett Bokor
Sándor előadása az úrvacsorával
élők számának fokozásáról, majd
Kiss Károly nagy váradi lelkészé a
szegénÿek gondozásáról. Délután^
pedig jött a minden lelkészt leg­
inkább érdeklő téma a lelkészeik
barátságáról és testületi szellemé­
nek ápolásáról, amelyről Nemes
Elemér igazfalvi lelkész tartott
meleg hangú és világos áttekin­
tést nyújtó előadást, aki is a szö­
vetséggel ellentétben a testület
mellett foglalt állást az erdélyiek­
kel közösen (lévén akkor még ti­
tok a tordai nagyhét döntése,
mely — amint köztudomású, —-
olyan radikálisan oldotta meg
a gordiusi csomót, hogy arra iga­
zán előre senki sem gondolhatott.
Szerk.) Több komoly és nívós
hozzászólás után a konferencia
kimondotta, hogy a lelkészegye­
sület megalakítását szükségesnek
látja, felhívja azért az egyházi
 'Oiegyei lelkészértekezleteket, hogy
« megalakulás módja (külön vagy
-együtt az erdélyiekkel) felöl sür­
gősen nyilatkozzanak. A 2-ik napi
munkát is templomi áhitat fejezte
be> amit Bagoly Bertalan borsi
lelkész végzett. 16-án vasárnap
-délelőtt úrvacsora osztással -egy*
-^bekötött ünnepi istentisztelet volt
a nagyszalontai hatalmas tem­
plomban, amelyet Sulyok István
püspök ur és Csernák Béla kér.
főjegyző végeztek. Délután kö­
vetkezett a presbytereh konferen-
ciája, amelyet — Csernák Béla
imádsága után —•Domahidy Ele?
m ér egyházkerületi főgondnok
'nyitott meg, széleslátókörü be­
szédében világosan jelölve m eg'
a presbyter feladatait. A mély
hatást keltett megnyitó után a
külföldön tartózkodó dr. Balogh
Ernő helyett dr. Hadházy Kálm án
egyházkerületi jegyző tartott erő-
teljes, előadást a presbyter egyéni,
-családi és gyülekezeti kötelessé­
geiről, majd Terek Géz§ szatmári
presbyter a presbyterek belmisz-
sziői feladatairól.. Az egész kon­
ferenciának egyik legáldottabb ré­
sze volt még a papnék konferen­
ciája, melyet Pilder M ária ve­
zetett és még két külső ünnepé­
lyesebb megnyilvánulás. Egyik a
szombati irodalm i estély, ame­
lyen három kiváló iró lelkész mű­
ködött közre : — K ürthy Kápoly,
Sárközy Lajos és Szombati Szabó
István. A másik a bezáró tem­
plomi vallásos estély, amelyen
Végh József érmelléki esperes
keltői szárnyalása imádsága és
Papp József gencsi lelkész ige'
hirdetése után Pilder M ária be­
szélt sziveket és lelkeket megra­
gadva a kereszt titkáról,, foglyul
vive a hallgatókat az Ur Jézus
Krisztushoz. Hisszük, hogy á
nagyszalontai konferencia ép oly
áldott magvetői munkát végzett
a királyhágómelléki egyházke­
rületben, mint a tordai az erdé­
lyiben. Adja Isten, hogy úgy le­
gyen !' (A Reformátusok Lapjában
közölt ismertetés alapján.)
A resicai egyházközség ün­
nepe. Szept. 30-án kedves ün­
nepe volt a resicai kis egyház-
községnek 7- egy uj, pompás
bérépületében beiktatott imahá­
zának és 2 -tantermük iskolájának
felaVatási ünnepe. A felavató is­
tentiszteleten Sulyok István püs­
pök imádkozott, Csernák Béla
egyházkerületi főjegyző igét hir­
detett, a megáldó, imádságot dr.
Kecskeméthy István kolozsvári
theol. tanár mondotta, az épít­
kezés küzdelmes történetét pe­
dig Keresztes József helybeli lel­
kész ismertette. A felavató ün­
nepség keretében ment végbe az
áldásosán működő Nőegylet zász­
lójának felavatása is, amelyet dr.
Szabolcska László zászlóavató be­
széde után Sulyok István püs­
pök áldott meg. A kedves ünnep­
séget egy magas színvonalú kul-
turestély zárta be, amelyen töb­
bek között dr. Kecskeméthy Ist­
ván szabad előadással és Szom -
 192
bati Szabó István verseinek fel*
olvasásával vettek részt.
A bikafalvi ref. egyházköz­
ség (Udvarhely vm.) szept. 16-án
lélekemelő, szép ünnepség kere­
tében szentelte fel uj harangját
és renovált orgonáját. Kiss István
kecseti lelkész imádsága .után
Szabados József székelydájai lel­
kész hirdette az igét s Rác Éviké
és Tóth Károly szavalata után —
az esperes megbízásából — Pé­
ter Géza kányádi lelkész végezte
a felszentelést. Végül a helybeli
lelkész ismertette a beszerzés tör­
ténetét, reámutatván kicsiny gyü­
lekezeté nagy áldozathozatalára,
aminek beszédes bizonysága, hogy
az utóbbi években a hívek—
önerejükből — bekerittetik a tér
metőt, kijavíttatják az egyház-
község épületeit, uj kerítéseket
csináltatnak, a tanító kicsiny fi­
zetését duplájára emelik - - és
most zúgolódás nél&ülfkész őrö?
mest 95,000 Lei rovatéit fizettek
uj harangra és orgona renoválá­
sára.
A nagygalambfalvi ref. egy­
házközség (Udvarhely vm.) szept.
30-án belmissziói nappal egybe­
kötött hősi emlékoszlop leleple­
zési ünnepélyt rendezett. A dél­
előtti istentiszteletet — _ a világ­
háborúban elesett és eltűnt hősi
halottak emlékének szentéivé —
Derzsi Endre kisgalambfalvi lel­
kész végezte. Istentisztelet végez­
tével az ünneplő sokaság
számban megnövekedve a tem­
plomukból felvonult görög keleti
hívekkel — kivonult a templom
^közelében emelt emlékoszlophoz
és miután a 60 nagygalambfalvp
áldozat közül 15 gr. kelet'* , val-
lásu volt, előbb Nanu gr. keLti.
lelkész, utárina pedig Márk'Mi­
hály agyágfalvi lelkész végezték*
a szoborleleplezési szertartást. Á
leleplezett emlékoszlop tövében*
aztán szavalatok, alkalmi énekek
hangoztak el, amit az emlékosz­
lop felállítása történetének ismer­
tetése követett és a bizottság áz.
emlékművet megőrzés és felügye­
let végett átadta a ref. egyház­
községnek, ill. Kádár Déneshágy-
galambfalvi lelkésznek. Az űn-;
neplő közönség délután újból meg­
töltötte a templomot és Simó Já­
nos mátisfalvi lelkész igehirdetése-
után nagy figyelemmel hallgatta
végig Toró Ákos székelymágya-
rósi lévita vasárnapi iskolai taní­
tását, Simó János mátisífaivi lel­
kész ifjúsági és Jakab József bö-
gözi lelkész nőszövetségi előadá­
sait. 'A délutániiteaepéiyt istŐbÍ!?-
szavalat és énekszám tette vál­
tozatossá. AZ énekszámok betaní­
tásáért őszinte elismérés illeti meg,
á Toró József agilis ref. kán-
tortanitót. Ugyancsak őszinte el­
ismeréssel gondolunk a házigazda
■
— lelkésztestvérünkre és még in­
kább kedves feleségére,- akiknek
vendégszerető hajlékában szives-
és kellemes fogadtatásra találtunk.
A hátrál ¿kos előfizetők fi­
gyelmébe. Lapunk hátrálékoS
előfizetőinek jelentem, hogy egy­
házmegyénként megkerestem a
pénztáros aai.-t az előf. hátrálé-
kok levonása tárgyában. E he­
lyen is kérem szives beleegyezé­
süket.
 C enzúrát: Prefectura, Odorheiu.
f. évfolyam. 1928 november I. 13. szám.

REFORMÁTUS

M egjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és k iad óh ivatal:

^Előfizetési d tf: Porumbenl-Mlci -K isgal ambfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si Endre.

Két nemzedék harca.

A Lelkipásztor 1921. évi november havi számában egy
rövid híradás jelent volt meg „A jövő papjai* címen. Á
híradás arról szólott, hogy Budapest, Pápa, Debrecen és
Sárospatak theologiai akadémiáinak növendékei — tanáraik
részvétele nélkül — Somogykilitiben és Siófokon országos
theologus konferenciát tartottak és ott megszületett egy nyi­
latkozat, amelyet 29 theologus irt alá és szól vala eképen:
„Mi, akik a jelen konferencián részt vettünk, Isten kegyel­
méből világosan megláttuk azt, hogy csak az lehet igazi
lelkipásztor, aki találkozott lelkében Jézus, krisztussal, mint
az ő személyes Megváltójával és aki élő összeköttetésben van
az örökkévaló Istennel. Kimondjuk tehát hogy azokat, akik
nek életében ez a találkozás sohasem történt meg és ez az
összeköttetés hiáríyzik, nem tekintjük igazi lelkipásztorok­
nak. Ebből levonjuk a konzekvenciát önmagunkra nézve is és
lelkünk bensőséges vágyakozásával a csendes órák minél
gyakoribb megtartása által arra törekszünk, hogy ez a talál­
kozás Isten kegyelméből a mi életünkben megtörténjék.“
Hogy kik voltak ezek áz ifjak, akkor nem tudtam. Ma már
tudom. Ezek - az a bizonyos ú j nemzedék, akik quasj
194

itélőbiróknak tolták fel magukat és kimondták a halálos íté­

letet a régi nemzedék felett.
És az a mennydörgő hang> amely disszonánsán csendült
ki ezeknek az ifjú .Timótheusoknak fenti nyilatkozatából,
nem maradt elszigetelt jelenség. Közöttünk is kialakult az
uj nemzedék tábora. És itt is, ott is jelentek meg cikkek,
hangoztak el kijelentések, amelyek halálos Ítéletet mon­
dogattak a régi nemzedék felett. Ezek közül a megnyilatko­
zások közül csak egyet akarok megemlíteni. A z Út í. évi
márciusi számában Kovács László hozzászól „Egyházunk
megújulásának kérdéséhez.44 És hozzászólásában olyan sötét
színekkel festi az u. n. régi nemzedéket, hogy még a ma­
gyarországi ifjú Timótheusokon is messzi túltesz. „Világos
lett előttem — Írja többek között — hogy én is, mások is,
az egész anyaszentegyház helytelen úton jártunk és já ­
runk . . . Palástot adtak rám, de hitet nem adtak . . . A theo-
lógiáról pedig jobb nem szólni. . . Micsoda irányítást kap­
hatott az a fiatal pap az egyházmegyében, mikor az espe­
rese a leghíresebb káromkodó, a legnagyobb korhely, a leg­
trágárabb beszédű, olykor-olykor pedig sikkasztó vagy uzsorás
v olt. . . Milyen élőhite lehet annak a papnak, akinek még egy
pályázati vagy beköszöntő alkalmával sincs mondanivalója
a gyülekezetnek. . . A papság nem érti, miről van sző . . .
Csinálja, amit muszáj. Jelenti azt is, ami nincs. Látszat­
munkát végez. De a lelkeket nem tudja a megújulás felé
ragadni, mert neki sincs szárnya stb.“
Én az ilyen hangot nemcsak igaztalannak, hanem ve­
szélyesnek is tartom. Mert ha még egy papi ember is eny-
nyire elragadtatja magát, nem lehet csodálkoznunk az olyan
megnyilatkozásokon, mint a milyen pl. közelebbről annak a
bizonyos névtelen tanítónak „Sáfár adj számot" c. cikke is
volt és amelynek méltó párja D. S.-nének (Déva) a Kis
Tükör okt. 13-iki számában megjelent „Ingyen vettétek
ingyen adjátok" c. kimagyarázásnak szánt, valójában azonban
papi karunk befeketitésére nagyon alkalmas cikke. Vannak
 195

papok — írja a mi keresztyén .testvérünk Déváról „akik

nem lelki vágytól hajtva, nem Krisztus szeretetétői szoron­
gatva léptek a papi pályára, hanem csak azért, hogy ma­
guknak könnyebb megélhetést biztosítsanak. Ezeknek ajakán
-az evángélium, az Isten hatalmas evángéliuma elerőtlenedik.
<3k nem lehetnek pásztorok, csak bérelek, akik fizetést kap­
nak azért, hogy a juhokat küldjék az igazi pásztorhoz, de
u k maguk nem mennek hozzá, igy képtelenek arra, hogy
másokat is hozzávezessenek, de nem igy azok a lelkipász­
torok, akiket Krisztus szerelme szorongat, akik megtapasz­
taltak valamit az életükben, amit nyertek, olyan valamit,
amit nem az iskola, nem a theolögia, nem a tanítómesterek
adtak nekik, hanem Isten ingyen kegyelme. Ezeknek a lel­
kipásztoroknak a száma azonban — úgy Ítéli meg a mi
keresztyén testvérünk Déváról — kevés.
Tehát közöttünk is kialakult az uj nemzedék tábora.
A bizalmatlanság egyre nőtt. A feszültség egyre élesebb
lett. A harc kitörése csak a kedvező alkalomra várt. És
am ikor az uj nemzedék a Lelkipásztorok Szövetségének for­
májában nyilvánosság elé lépett, kitört a harc. A többi az­
tán gyorsan, természetszerűleg és mesterkéltség nélkül, fel­
tartóztathatatlanul következett. Amily szívósan bástyázta
körül magát az uj nemzedék a Lelkipásztorok Szövetségének *
alapszabálytervezetével és programmpontjaival, épen olyan
ön- és céltudatosan keresett magának védelmi állást a másik
tábor a Lelkészegyesületben. Hogy aztán a harc kimenetele
a tordai konferencián olyan lett, amilyen lett, az szinte a-
csodával határos, mindenre gondolhattunk, csak erre nem..
Mindezeket azért kívántam elmondani, mert Az Út szept.
havi számában „Egyházunk problémái a tordai nagyhét
tükrében“ címen egy cikk jelent, amelyben cikkíró megem­
lékezvén a Két nemzedék harcáról — szembeállítja egymás­
sal az alázatos pásztort és a tiltakozó bérest, akárcsak a
mi keresztyén testvérünk Déváról — és kifejezetten az uj
nemzedék törekvéseinek ad igazat. A cikk írójával abban
196

■egyetértek, hogy a két nemzedék harcában a tordai határo­

zat nem jelent végleges döntést, hanem csak prolongálást
— és hogy ez így történt, azt én is sajnálom. Azt azonban
határozottan tagadom, mintha komoly és ref. lelkipásztorhoz,
méltó kapcsolat^ csakis a Szövetség prograrnmja alapján
jöhetne létre, Mert ma is állom a harc kezdetén leszögezett
elvi álláspontunk minden sz a v á t: „csak úgy [lesz a papságot
egy táborba egyesíteni akaró szervezetnek (legyen az Léi-
készegyesület vagy Lelkészek Szövetsége) a prograrnmja a.
mi programmunk, ha azt a papság maga alkotta meg, h a
abban benne mindenünk vágya, lelke, akarata és imádsága“.
Én a papságnak uj és régi nemzedék szerint való meg­
különböztetését és szembeállitását — nem tartom szeren­
csés gondolatnak. De ha már megtörtént, ha több nemzedék
nincs és egyikbe nekem is bele kell tartoznom, habozás nélkül
a régi nemzedéket választom. És nyugodt lélekkel merem állí­
tani, hogy a régi nemzedéktől nincs oka senkinek félteni az anya-
szentegyházat. Az a halálra Ítéli régi nenizédék, amely kezdet­
ben kitermelte volt a magyar reformátorokat, majd a prótestáns-
gályarabokat és a letűnt évszázadokon át azokat a kopott
paláslu magyar kálvinista lelkipásztorokat, akik megőrizték
és fenntartották az anyaszentegyházat az uj nemzedék szá­
mára is — elég erősnek érzi magát arra, hogy — Isten
segedelmével •— megtartsa azt, ami őreá bízatott. Elég erős­
nek érzi magát arra, hogy — Isten kegyelméből — a saját
lábán járjon és külföldi receptek helyett saját maga álla­
pítsa meg teendőit. Elég erősnek érzi magát, hogy nem
„uj utakon, gyorsabb tempóban és megváltoztatott eszközök­
kel“, hanem a „semper reformari debet kitaposott útja és-
módja szerint“ (idézetek á Kovács László fentemlitett cik­
kéből) megújuljon és újítson, meggyógyuljon és gyógyítson.
S még csak e g y et! Az „Egyházunk problémái a for­
dái nagyhét tükrében*“ e. cikk Írója a két nemzedék harcát,,
véleménykülönbségét „ma már úgy látszik kiegyenlithetetlen-
nek minősiti.“ Én nem látom annak. És ha mégis az lesz,.
 197

saz uj nemzedék csak magára véssen. Mert bennünk meg

van a hajlandóság a harc megszüntetésére, a véleménykü­
lönbségek kiegyenlítésére, csak egyre nincs,— hogy bárki
ás rólunk — nélkülünk döntsön. Mint ^hogy tették azok a
bizonyos ifjú Timóthe,usok, akik „kimondták“ a halálos Íté­
letet a régi nemzedék felett vizsgálat, tárgyalás és kihall­
gatás nélkül. D. E.

»Több világosságot«
Meg kelt állapítani, hogy a tordaí kongresszus, amint a sajtó
eddigi közleményeiből látszik, bizonyos fokú világosságot vetett a ro­
mániai református lelkészek régóta vajúdó tömörülésének kérdésére is.
Örömmel olvasom az előadó idevonatkozó fejtegetéseit, melyeken
az alfától az ómegáig, mint egy már biztos medret ásott folyam fel­
színén a habok bizonyos nyugodt méltósággal hömpölyögnek alá.a
gondolatok. Komoly, biblikus, kánonikus és legális szellem jelemzi az
alapfelfogást, melyre logikusan épiti fel a maga »határozati javaslat«-ának
kásztrumát. Ugyanilyszerü érzésekkel tölt e mi lapunk szerkesztőjének
és a »vécsiek« javaslata is.*
Igen, mert ez a lényegében három javaslat, mint egy a való
életből vett fotográfia, vagy festmény hiven tükrözi vissza azokat az
akarat-áramlatokat, melyek az erdélyi református Sión papsága lelke
tengerének speciális életében a ható életerőket képviselik. Mégis érzem,
hogy „több világosságot“ kell vetíteni arra a lelki képre, mely az em-
iitett javaslatok folytán öntudatunkban kialakul. „Több világosságot“
és annak révén melegebb, hatékonyabb, magát láthatóbban kifejtő,
lebirhatatlan, ellenálhatatlan, győzedelmes (mert Krisztusi szellemben
•örök világosságban gyökeredző) életet. . . ez mondandóim programmja.
E programúi, ilyszerü felfogása megengedi, sőt megköveteli, hogy
a hivatalos előadói véleményre is egy kis fényt, egy kis világosságot
vetítsünk. így, mindenekelőtt ide iktatom, hogy az én szemlélődésem
világában úgy tűnik fel az előadó állásfoglalása mint a törvény theo-
-riája. Nem kifogásolhatom alapjában. Nem, mert hiszen egész keresz-
tyénségünk azon a tizágu törvény bitölUsén alapul, melyet a tüzből
szóló Örökisten (V. Móz. 4 :3 2 ) ajakéról igyekezett a nagy népvezér
átcsepegtetni nemzete vérébe s melyről maga Jézus is azt mondotta,
hogy éppen nem akarja eltörölni, sőt inkább igaz értelmében érvényre
juttatni úgy az Őmaga, mint az egész emberiség életében (Máté 5 17).
 198

Mondom: nem lehet helyteleníteni azt a vélekedést, mely nemünkr

fejlődésének kánonjául a törvényt ismeri el, mert hiszen az mindem
időkben a legjobbak, legnemesebbek felfogásának és ebből szármázó*
akaratának a mindennapi társadalmi életbe való átültetését célozta éá.
célozza magában á tételes jogban is, de hangsúlyozom, hogy .mint
mindenütt, e téren is óvakodni kell a túlzástól, mert hiszen Istennek1
Szent Lelke a világ végezetéig jelén leendő mi közöttünk áz írások
szerint, amiből következik, hogy az ember lelki életében végtelen idő*
kig tart a fejlődés s igy sem az E. T. I. t. c. 56 §-a, sem 1923-kr
közgyűlésünk 70 §?a (sic t) nem megálló pont, nem örökidőkre szóló
határkő! Maga a határozati javaslat is elismeri e felfogás igazságát,
midőn a »legközelebbi törvényalkotás«-» bízza az említett § oknak
„törvények közé“ való felvételét.
Summa summarum ez a javaslat, a Szentléiek vezetésétől szár-
maztatatott »Törvény« elismerése és nagyrabecsülése mellett is uj>.
»Törvényitől vár életet, tehát alapjában a meglevőt lebecsüli s mert
az uj még csak embriójában, ha meg van, tulajdonképpen stagnálásra
ítéli a meg nem szüntethető életet, megfeledkezvén arról, hogy aki
az eke szarvára vetette kezét, annak nem szabad hátra, hanem csak.
előre kell néznie s az Istennek működő Szemléikéi meg nem olthatja
sem a jeruzsálemi szünedrium, sem a tridenti zsinat, -sem semmiféle
»gyülekezet«, mert az még a gyalázat keresztjére feszitett, elföldelt,
sziklabolttal lezárt, lepecsételt, fegyveres erőkkel őrzött kioltott élet-
lobbot is lángoló, dicsőséges, , a poklokon is diadalmat vett isteni életté'
szítja fel — : az emberiségnek — Isten gyermekeinek több világossá­
got, életet adandó.
Szerkesztőnk javaslatát, mely három erős fő - és három mellék-
pont alatt szintén szilárdan körvonalazza álláspontját a lelbészi élet
praktiknm a titeóriájának látom az én világnézetem — már olyan-amilyen^
— égboltja alatt. Rövidebben ez az álláspont a lelkészkedő papság'
illetve a Jheologiai praktika“ theoriája. Mit akar jelenteni ez az el­
nevezés, ez a megjelölés ? I Egyszerű dolgot. Azt t. i. hogy hiába han­
goztatja az akadémiai vagy egyetemi megcsontosodott (tehát feltétlen t
előítéletes) professzori gondolkozás, hogy a papok zöme belehalt a
mindennapiság posványába úgy magán, mint egyházi és társadalmi
életét tekintve, mert ime theoriai, elméleti, lelki, — annyira-mennyire
— prófétai meglátásai vannak az iránt, hogy szinte emberfeletti nagy­
horderejű elhivatását miképpen teljesítheti az emberiség életének napi­
kenyérért tülekedő tarka sokadalmában. Mert bizonyos fokú prófétai-
átérzés és meglátás van abban, hogy az Istentől egyen-egyen, tehát)
személy szerint elválasztott, elhívott és igy meg is dicsőített lelkek.
 199

belássák miképp abban a szerkezetben, abban a társadalmi alakulat­

ban, abban az anyaszentegyházban, melynek előbb-utóbb istenországa
mennyei képére, kell átalakulnia, ők maguk is csak egy-egy tagot,
egy-egy csavart, kereket vagy tengelyt alkotnak s igy egyaránt sze­
mélyválogatás nélkül alkálmazködniok kell a Lelkek lelkének amáz
irányításához, mélyet Bálám a maga túlfűtött elfogultságában az őt
cipelő szamár makrancosságából tanult meg. Értem tehát eszerint tö­
kéletesen ez álláspont képviselőjének azt az egyéni őszinte megnyi­
latkozását, hogy történtek kijelentések, voltak személyeskedések«
infra et extra muros.
De minél inkább értem és átérzem ezt, annál inkább tudom mél­
tányolni theologiai praktikájának azt a iheoriáját, hogy az »elméleti
theologus« és-»gyakorló pap« között fennálló »szakadékot áthidalja«,
majd a lelkészek tömörített egysége, mint ahogy kiküszöbölt úgy
szólván minden ellentétet a tanítványok és népek sokaságának felfo­
gásából első pünköstkor az a bizonyos jóeli lélek, melyet Jehova
egyenesen örök önmagából lehelt át á töprengő és beteg emberi lélek
újjászületésére, ujjáteremtésére mint az embernek első megteremtése­
kor annak anyagi természetébe belé lehelte a megmozdulás és Öntu­
datra ébredésnek „energiáját.
Magam azonban nem csak a theoretikus és praktikus, individuá-
liter is különálló theologusok között fennálló „szakadékok áthidalásáta
várom az egységesített lelkészi kar tömörülésétől, hanem várom fő­
képpen annak az ellentétnek kiküszöbölését, mely minden egyes lel­
készben élő vaióság a »testi ember« és a »lelki ember« között,
várom annak a példaadó életnek gondolatainkban, szavainkban és
tetteinkben való megnyilvánulását, melyet megkövetel elhivatásunk-
nak magassága, varázsa és a Krisztus lelki képéről reánk vetített
istenfiusági világosságnak csalhatatlan és mindeneken diadalmaskodó
dicsősége. Aki »meggyőzte a világot« egymás hitének »hitből-
hitbe« való átcsepegtetése által megsegít minket is arra, hogy mint
.„Lélektől születettek" minden kicsinyeskedés, féltékenykedés és önzés
vonását lemossuk lelki arculatunkról s Annak képe hasonlatosságát
öltözzük magunkra, ki az Atya, a Fiú és Szentlélek egységében úgy
jelentette ki magát, mint a múlt, jelen és a jövö, az ok, okozat és a
cél, az eszme, a lényeg és a lét egysége, aki „minden mindenekben*
mert nélküle se Eszme, se Anyag, se Törvény, se Ég, se Föld, se
Idő, se Tér, se Form a; szóval, semmi de semmi se vo ln a. . .
„Legyetek tökéletesek, m int a ti mennyei atyátok tökéletes“ (Máté
5 :4 8 ) — ezt a parancsot életünk valóságos leölésében csak úgy kör
zelithetjük meg, ha mi kicsiny, törékeny cserépedények együttesen is
200

Isten kezében úgy növünk a „Lelkészek Társaságábana egységgé, mint

ahogy az ő törvényei szerint >a porszemekből szikiá alakul«, mint
ahogy a »Világnak ama világossága« befogadása révén a sötétségből
világosság, '’a halálból élet támad. Egy szó, mint száz, a tárgyalás
alatt álló javaslat szerint, bármily messze van a célzat testet öltésének
időpontja, az ez irányban való törekvés megindítását nem tolja ki egy
még össze sem hivott zsinat munkakörébe, hanem egy bizottság momentán
kiküldésével: azonnal bele igyekszik vágni sarlóját az érett gabonába.
$ mert az aratni való gabona ugyancsak sok és nincs idő a haloga­
tásra, e javaslatnak értéke: felette áll a hivatalosnak.
Ámbár »hivatalos«-nak mondám az előadói javaslatot, mert hiszen
a megbizást hivatalos kézből vette a szereplő, mégis inkább ráillik e
jelzés a harmadik javaslatra, mely a hivatalos lap egyik számában
hozott alapszabálytervezetet akarja tétetni a lelkészek együttműködé­
sének normájává, azt az alapszabálytervezetet, melyet a mindig funk­
cióban álló egyházkerületi legfőbb hivatalos testület — a »permanens«
igazgató tanács — már a közlés tényével úgyszólván approbált. Ám­
bár, bármily magasan álló, de mégis büróból indul utjának ez a ja­
vaslat, lehetne jellege megrögzitéséül a »büró« szót is használni e
sorokban, mégis a tudomány Xheoriájának nevezem az abban kifeje­
zésre jutó álláspontot. »Büró« és »tudomány« ? 1 Mily messze ált egy­
mástól e két fogalom jelentése! Amaz a szorgos munka, az N>ku-
lárés rubrika, ez pedig a nyugodt szemlélődés, elvi elmerülés műhelye.
É s mégis a mi kerületünkben ez a kettő olyan közel ért egymáshoz.
Nem csoda, hisz négy professzor ember jutott rövid egy emberöltő
alatt a püspöki székbe minálunk s igy^illik is, hogy a »tudomány«
terméből, úgyszólván egyenesen a »büró« műhelyébe nyíljék az. üve­
ges kétszárnyu ajtó.
Hogy alapjában »szép«, sőt »gyönyörűséges« dolog voína a tu­
domány eredményét a büró szoros rendelkezése utján a mindennap
életbe egyenesen átvinni: azt állítom. Nemcsak, hanem egyenesen
yalami csodás: isteni dolognak tartanám. Hiszen maga á keresztyén­
i g is úgy ahogy előttünk rendszeres müvekben megjelenik: egy tu­
domány, mely az égből ered s oda ragadja magával azt, ki méltó­
képpen életelemévé tudja tenni -azt. Életforrássá lesz ez, mely a Lé­
lektől születet! embert viszi magával előbb a maga csörgedező picinyke
tiszta erében, hogy csermellyé, majd patakká, folyóvá, folyammá da­
gadjon s végeredményében beleszakadjon a lét alakulatainak csendest
tengerébe, honnan fölszáll a rajta evezőnek lelke a magasságban lakó­
i h o z , kinek lénye a »vizek felett lebeg«, (1. Moz. 1 :2 ) s minden
életnek eregetője, mint teremtő Atya.
 201

Csakhogy ma csodák, pláné ilyenszerü csodák nem teremnek.

'Pedig milyen jó volna. Hiszen akkor előbh-ütóbb nem is kellenének
papok, a kikkel »annyit kell bajlódni,« hanem jönnének a büróból egye­
nesen a hivekhez a rendelkezések s úgy menhe a dolog, »minta pa­
rancsolat ?« Igen ! mehet-jöhet gyorsan a parancsolat, mert az köny-
nyen terem. Mi szebb mint : »Urnák lenni mindenek felett ? !« (Ma-
dács.) Ám a dolgok rendje nehezen igazodik emberi parancshoz.
Ezért van az, hogy bármily komplikált formában jelent meg terve­
zetében a szervezet — »Komandó« : a lelkészség nem akaródzik
alkalmazkodni hozzá. Nem, mert megérzik rajta annak a barátzár­
kának szagja, melyből elődeinkben a zárdabontó hős Luther után,
Kálvin rendszerében megszabadultunk — hála Istennek — .mi is.
Nem szemforgató, magái elkülönző barátnak kell lenni a kál­
vinista papnak, hanem kovásznak, mely belevegyül a lelki élet táp­
anyagának, tésztájába s mint a morális erőt szülő igének hordozója a
társadalmi élet felszinére vetődő nemes cselekedetek rugójának. . . igen
ennek kell lennie.
Ne csodálkozzék, hát senki azon, ha a tordai értekezlet napi­
rendre tért azon javaslat felett, mely a tudomány theoriáját középkori
zárkák révén akarja az élet formálására törekedő lelkipásztoroknak
»zsinórmértékül« alkalmazni.
E három letárgyalt javaslat után azért nem veszem toliamra bon­
colni a zöldasztalra tett negyedik javaslatot, mert azt a »Vécsi Szövet­
s é g « ^ vonatkozó részében egynek tartom a »tudomány theoriá«-ját
képviselővel. Egynek, mert hiszen a mennyire, ezidőszerint átlátok a
szitán, szememben, a-hivatalos lapban megjelent tervezet semmi más
mint a »vécsi«-nek kiszélesítése, átformálása, hangzatosabbá tétele —
ha úgy tetszik : elburkolása. . . A mi pedig másik részét illeti a javas­
latnak •— már akár csakugyan a lelkészek igazi „együttműködése“ szem­
pontjából volt mondva akár pedig csak taktikai felvonultatás a végre,
hogy a „ Vécsi Szövetség alapszabálya ne érintessék“ — azt egyenesen
magamévá teszem.
Nem lehet ugyanis e »dolognak« holt pontra jutni az által, hogy
a tordai értekezlet elfogadta az előadói javaslatot. Nem, mert e tény
által nem akarta »ad graecas calendas« halasztani az ügyet, hanem
csak meghajtotta zászlóját a komoly előadó »esperesi« és a »verbum
episcopale« előtt. Jól tette. »Lassú viz partot mos«. De mossa is ám
*a& a lassú viz a partot! meg ne álljon haladjon a maga utján. Ha­
ladjon, mert az álló viz okvetlen megposhad!
Bár szűkre szabott korlátok között hát : . . . de fogjunk bele a
munkába. Álljunk egyházunk sülyedező szekere ejébe. Vonjuk előre
202

teljes erővel azt. így tettek őseink is. Szűkök lesznek áz egyházme­
gyei korlátok ?!' Ne búsuljátok azért barátaim egy cseppet se, hiszen
tudjátok, hogy az uj bort nem töltik ó tömlőbe, se uj folttal nem fóidják
a régi posztót.
Ha ilyen lesz válójában a mi munkánk, h í nem fér meg az
adott keretekben, mint a csira széttöri burkát, niert így kell lennie.
Isten végézése ez.
Ennek szent tudatát akarom ezúttal telketekbe önteni kollegáim f
Kiknek igazán szivében fogant az egyesület eszméje, tegyünk úgy
mint az igazi anya Salamon előtt. Éljen a csecsemő. NőjjÖn virágoz­
zék; bármely cim alatt; bármely névvel, bármely formában. Csak
ketté ne vágassák. Csak élete gyertyája el né oltassék.
Magam még ma megindítottam a mozgalmat az iránt, hogy Egy­
házmegyénkben felvegyük csecsemőnk élete megtartására az elejtett
fonalat. — Ni csak ott van a sásban! A Nílus partján! Fogjátok meg-
ti is a fonalat. Vonjátok szárazra. Tápláljátok! Ne csüggedjetek!
A »Világ Világosságáénak lesz gondja arra, hogy minden igazán
élni és működni kívánó léleknek megadja ez irányban a szükséges:
„Több világosságot
Étéd, 1928 szeptember 17. Csia Kálmán

„Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek

előtt. . . ! “
Aelius Aristides — született Kr. u. 117-bén a myziai Hadriano-
polisban, meghalt 189 körül — hires szónok és tudós, nagy utazásain
a világot ismerni tanulta. Beutazta Ázsiát, Görögországot, Itáliát, Egyip­
tomot és Áthiopiát. Midőn a földrengés 178-ban Szmirna városát romba
döntötte, szónoki képességével rábírta Márkus Aurélius császárt, hogy
a város újjáépítését gazdagon támogassa, amiért a lakosság ércszobrot
állított neki és Szmirna városa ujjáépitőjének nevezték el. Aeiius Aris­
tides sokat foglalkozott vallásos kérdésekkel is és buzgó, lelkes képvi­
selője volt azon irányzatnak, hogy a pogány kultusz legyen egyetlen
népvallássá. Nem volt elfogult a keresztyénség iránt s mint ellenfél,,
praktikus nézőpontról figyelte a keresztyénséget. Józan Ítélőképesség­
gel bírt, miután sok nép kultuszát tanulta megismerni. Újabban egy
iratát fedezték fel, melyben a keresztyénséggel foglalkozik. Ezen iratát
a 145 és 171 évek között irta. Ebben ezt m ondja:
j »A keresztyének azt állítják, hogy ők az igázságot keresik és azt
meg is találták; irataikból áz tűnik ki, hogy az igazságot ismerik és
 203^
jobban értik, mint minden m is népek, nemzetek. Nevezetesen ők azt
vallják, hogy hisznek Istenben, a menny és főid teremtőjében, akitől**
és aki által származott minden valóság, akitől parancsolatokat is kap­
tak, amelyeket bensejökbe vésnek és a szerint cselekesznek a jövő vi­
lág reményében és vórásában. «Ezért nem követnek el házasságtörést
és paráznaságot és őrizkednek attól, hogy hamis tanúbizonyságot te­
gyenek és gondosan vigyáznak arra, amit rójuk biznak. Nem kívánják; ,
ami a másé, tisztelik atyjukat és anyjukat és jót tesznek alattvalóik­
kal és igazságosan Ítélnek. Az istenek képeit nem tisztelik és amit
akarnak, hogy az emberek velők cselekedjenek, azt cselekszik ők is>;
másokkal. A húst, melyet az isteneknek áldoznak, ők nem eszik; tisz­
tátalannak tartják azt. Áldják azokat, akik őket átkozzák és irgalfhas-
ságot tanúsítanak irántuk; ellenségeikkel jót tesznek. Asszonyaik tisz­
ták, mintha hajadonok lennének és leányaik szemérmesek és a férfiak
tartózkodnak minden meg nem engedett viszonytól és mindentől, ami
nem tiszta, a jövő világ reménységéért; Szolgáikat (rabszolgáikat), úgy
a férfi, mint a nő szolgákat, mint saját gyermeköket nevelik keresztyé­
nekké és szeretik ő k et; ha keresztyénekké lesznek: fitestvéreiknek
és nőtestvéreiknek nevezik őket kivétel nélkül. Idegen isteneket nem
imádnak és életök ismertető jele az alázatosság és a nyájasság. A ha­
zugságot nem ismerik ; egymást szeretik; nem vonakodnak az özve­
gyek segélyezésétől és az árvákat oltalmazzák, ha elnyomják azokat..
Akinek amije van, megosztja azzal, akinek semmije sincs minden zú­
golódás nélkül; és ha idegen megy hozzájuk, házukba fogadják és
örülnek, mintha testszerinti testvérükre találtak volna. Nem nevezik
egymást testszerinti testvérnek, hanem lélekszerinti testvérnek, Istenben.
Ha egy szegény hal meg közülök, gondoskodnak annak lehető-
tisztességes eltemetéséről. És ha értesülnek arról, hogy közülök vala­
kit elfogtak, vagy bajba jutott a Krisztus nevéért, mindnyájan részt-?
vesznek bajában és ha csak tehetik, megszabadítják őket. Ha valaki-
közülök szegény és nagyon szűkölködő és nem tudnak rajta segíteni,
akkor örömest böjtölnek, hogy a szükséges segítséget előteremtsék.
Amit Krisztus tanított nekik, azt törvénynek tekintik és hiven kö­
vetik és magaviseletöket az igazság és a fegyelmezettség jellemzi. Min­
den reggel, sőt minden órában dicsérik és dicsőítik az Urat, az ő Is­
tenüket irántuk tanúsított kegyelméért. Evésük és ivásuk előtt hálát
adnak neki. És ha ez igazak közül valaki meghal, örülnek; és akik a
halottat kisérik és eltemetik, hálát adnak Istennek, mintha valaki más
lakóhelyre költöznék. Ha gyermekeik születnek, hálát adnak Istennek^
és ha az már kisded korában meghal, hálát adnak, hogy eltávozott a
világból, mielőtt a bűnt megismerte volna. Ha ezzel ellentétben család­
-204

tagjaik közül valamelyik bűneiben hal meg és istentelenségben távozik,

'könnyeiket hullatják és zokognak érette, mintha valaki a saját meg­
büntetésének sietne elébe. Ilyen törvények alatt élnek a keresztyének
és életök megegyez azzal«.
Itt tehát a keresztyénség úgy lett» a világ szemei elé állitva, műit
élő valóság. Itt nincs csak látszat s üres szó. „Nem beszédben áll az..
Istennek országa, hanem erőben." (1. Kor. 4:20.) Szükségünk van
mindegyikünknek arra, hogy a saját keresztyénségünket ezen mérték
szerint mérjük meg, amelyet egy pogánynak bizonyságtétele állit lelki­
ismeretünk elé.
„ Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a
ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Anyátokat!" (Máté 5:1 6 .)
A »Schwert und Schild« cimü lapból, közli:
R édei Károly, evang. lelkész.

IR O D A L O M .

Felhívás lelkész és tanító testvéreinkhez.*

Midőn Isten jóvoltából ott állunk, hogy a Harangszó VlII-ik év­

folyamának megindításáról gondolkozunk, indittatva érezzük magunkat
-arra, hogy a megindulás előtt szeretettel forduljunk lelkész és tanító
testvéreinkhez, akiknek megértő magatartásától függ első sorban nép­
lapunk sorsa. A hét éves múlt után, amely a nehéz, úttörő munkán
szerencsésen átsegített és amelynek eredményeképen az Isten iránti há­
lával állapíthatjuk meg, hogy a léte, fennmaradhatása emberi számitás
szerint biztosítva van, feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy re­
ménységgel tekintsünk azon jövő elé, amely kitűzött célja- felé lapun­
kat egy lépéssel közelebb viszi.
Célunk pédig nem kevesebb, mint az, hogy olyat adjunk, azt
.adjunk és úgy adjuk, amit a lelkek kívánnak, ami a mi református
népünk lelki szükségleteit kielégíti és ami az utat a lelkekhez megta­
lálja. Azt akarjuk, hogy lapunk — különösen falusi hiveink előtt —
nélkülözhetetlenné és Isten országa építésénél pótolhatatlan eszközzé
váljon. Nehéz feladat, de azonnal könnyűvé válik, ha mi, népünk ter-

* A magam részéről is, aki más irányú elfoglaltságaim és családi körülményeim

m iatt kénytelen voltam a Harangszó felelés szerkesztésétől visszalépni, meleg szeretettel-
ajánlom e lapot olvasóink szives figyelmébe. Ez a mi egyetlen vallásos néplapunk. Anyagi
• és szellemi tám ogatása tehát mindannyiunknak legelemibb, erkölcsi kötelességünk. D E.
mészetes nevelői, a lapot magunkénak valljuk és erőnk szerint tá­
mogatjuk.
Lapunk 7 éves múltja több oldalról váltott ki kritikát önmagává
szemben s mi anélkül, hogy a legtöbbször jogos kritikák ellen nehez­
teltünk volna, sőt a legtöbbször a magunk által is érzett hiányok el-
enyésZtefésé éllen küzdve, az összes kritikák hatása alatt egy súlyos­
ítóiét súlyát éreztük rajtunk keresztül á romániai református egyház-
egyeteme ellen, amelynek vezetősége nem volt képes egy időszaki nép­
lapot úgy ellátni szellemi termékekkel, hogy abból a szerkesztő szer­
keszthessen és nem tudott számára olyan'anyagi lehetőséget biztosí­
tani, hogy a jogos kivánalmaknak eleget tehessen.
Lápunk szerkesztőségében annyi változás lesz, hogy a Derzsí
Endre eddigi felelős szerkesztő helyét, aki a Református Lelkészek
Lapjával van lefoglalva, Márk Mihály agyagfalvi lelkész foglalja el. A
lap aZ eddigi terjedelme mellett dec., jan. és febr. hónapokban minden
vasárnap megjelenik és az előfizetési dij 50 leu marad. Az elSő szám
azonbán 2 héttel a rendes idő előtt elhagyja a sajtót s ezért szeretet­
tel kérjük testvéreinket, hogy mindent tegyenek meg lapunk minél szé­
lesebb körben való elterjesztését és szellemi támogatását illetőleg s az
előfizetők számát legkésőbb dec. 1-ig bejelenteni szíveskedjenek. A.
lapra vonatkozó mindenféle megkeresések a ref. lelkészi hivatal Agyag­
falva—Lutija. P. u. Mugeni. Jud. Odorheiu küldendő. Kiváló tisztelettel
________________________________________ A „Harangszó“ szerkesztősége.

K Ü LÖ N FÉLÉK .
Kolozsvári egyházmegyénk­
ben f. évi szept. 26-án és 27-én
egyh. megyéi közgyűlés s azzal
kapcsolatban lelkészi és tanitói
konferencia tartatott a theol. fa­
kultás dísztermében. 26-án d. e.
10. órákor közös ének s Máthé
Sándor esperes ur imádsága emel­
ték lelkünket a mi Atyánkhoz.
Elnöki megnyitó, névsorolvasás,
megalakulás és dr.' Nagy Géza,
Maksay Albert, Deák Ferencz,
Székely János bekebelezése után
esperes, főjegyző, számvevő, tan­
ügyi előadó és belmissziói előadó-
aai. tartották meg szokásos évi
jelentéseiket, mély ék ezúttal iga­
zán hü szellemi képét és állapot­
rajzát nyújtották egyházmegyei
életünknek. Letárgyaltatott a 70—
1923 sz. egyh. kér. közgyűlési
határozat, amelynek érvénybe tar­
tása mellett egyhangú állásfogla­
lás (egyetlen hozzászólás sem volt)
önként következett abból a. tény­
ből, hogy a tordai nagyhét után
voltunk. Jóváhagyattak a kolozs­
vári dalkarok és egyházmegyéi
-206
tanitókörök alapszabályai. Dr.
Imre Lajos profeszor egyli. ke*
aiileti lelkészt képviselővé válasz*
4atván (néhai Péter Károly helyére)
közgyűlés esperes aa. zárószavai*
val d. u. 1 órakor, véget ért.
D. u. 4 órakor kezdetét vette
.a konferencia Kertész Márton vaj-
dakamarásí lelkésztársunk »A ke­
resztyén református nevelés le*
hetőségei az iskolában« c. beve­
hető élőadásával. A magas szín­
vonalú előadás nyomán élénk
-eszmecsere fejlődött ki. Csak any-
jiyi hiba történt, hogy a thémá-
4ól kissé eltértünk, amennyiben a
feladat az lett volna, hogy a Sú­
lyos konkrét adottságok közt is*
.merjük fel azokat a lehetőségeket,
-amelyek megvalósításával elérjük,
vagy legalább megközelítjük ne­
velésünk célját, az ideált. E he­
lyett csak a célkitűzésről, az ide­
áiról volt szó csupán. A Krisztus
kialakításáról a gyermeki létekben,
hogy igy kifejlődjék benne a »jó
ember«. Itt is egy kis tévedést lá­
tok. A Krisztus befogadásával nem
arra nyerünk hatalmat, hogy jó
-emberek legyünk, hanem hogy
Isten fiaivá legyünk. Ennek meg­
felelően a keresztyén református
-nevelés ideálja sem a „jó em~
té r *-ség hanem a Krisztus által
való „istenfiuság*.
Vs6 órakor az egyházmegyé­
nek kolozsvári, — mezőségi —
és borsai körre való osztottsága
szerint a jelen voltak három cso­
portban bibliai órát tartottak a
JRóm. 5i -8. alapján Máthé 'Eiek
bóbchidai, Szabó Zoltán m ocsi,
Bucsy Endre ördögkereszturi lel­
készek vezetésével.
27-én d, e. 9 órakor a Róm.
328-84 alapján bibliamagyarázatot
tartott Deák Ferenc monostori
lelkész. Utána Dr. Tavaszy Sán­
dor theol. igazgató: »A hitval­
lás szerepe az egyház és az egyén
életében« cimem értekezett, mely
a hozzáfüződő felszólalásokkal
egyetemben a hitvallás nélkülöz­
hetetlenségét domborította ki az
egyház és az egyén életében. Az
előadás lelkészek számára volt
tartva. Ugyanabban az időben
Lőrínczy Ferenc kolozsvári ta­
nító aa. az iskolai fegyelemről
tartott előadást a tanítók számára.
Utólsó pontja a kedves konfe­
renciának dr. Imre Lajos professor,
beim. előadó aa. előadása!; volt*
melyet »a vasárnapi iskolai és
bibliáköri munka eredményei,
akadályai és ezek legyőzése«
címen tartott. Az előadás, melyet
szintén hozzászólások követtek,
abban a legkeresztyénibb felis­
merésben és megállapításban
kulminált, hogy nem mi vagyunk
akik munkálkodunk, hanem az
Ur maga munkálkodik, mi esz­
közei vagyunk neki csupán. En­
nek gondolása alázatosakká t$sz,
nem keressük munkánk eredmé­
nyeit és az akadályok nem ret­
tentenek vissza.
Délután 1 órakör- esperes aa
bezáró szavaival s énekkel befe­
jeztük konferenciánkat. Jó volt'
nekünk ott lennünk I Hátiké Elek.

Az Ut szeptemberi száma két
hónapi szünet után újból megje­
lent. Örömmé! veszem a kezembe
s forgatom. Romániában ez az
egyetlen kálvinista theologiai lap.
Egyetlen útmutató a lelkipásztori
■és nevelési munka számára. Egyet­
len »ut« a theologiai tudomány
továbbmüvelésére, külföldi theolo-
giák uj problémáinak megismeré­
sére, a vilógprotestán tizmus eszme-
áramlatában való részvételre stb.
stb., egyszóval mindarra egyetlen
■ut, amit csak kívánhat egy, őr­
állói posztján magára maradt, de
éppen ezért sok áldott kivülről
jövő hatásra váró, egyediiliségé-
■ben útmutatást kérő, kételyeiben'
é s boldog tapasztalataiban társat
kereső, térdig sáros, de theologiai
.gondolkozásban, munkahatások­
ban, horizontban, lelke mélyében
folytonos tisztulásra, erősödésre
iváró gyakorló theologus.Egy ilyen
jó folyóiratra, mint az Üt, milyen
nagy szükségünk van, különösen
¡nekünk, elszigetelt falusi papok­
nak, kik, most, hogy a sár meg­
sülte kövezetlen utatokat, nagy
ritkán jutunk abba a kellemes és
szükséges helyzetbe, hogy egy
«munkatársunkkal összeülve véle­
ményt cseréljünk, elmélkedjünk,
^egymás hite által épüljünk. Végre
jön a posta s október idusán
megjön a szeptemberi Ut.
A két hónapi szünetelést is
számítva negyedévre szól ez a
¡példány, egy negyedév munkás­
ságáról számol be s nyújt irányt
é s szempontokat,
207
A helyzet azt mutatja, hogy
az ü t egész anyaszentegyházunk
lelkipásztori kara tudományos
munkásságának, gondolkodásá­
nak, képzettségének a tükre. Ezt
tudva, ebből a szempontból na­
gyon feltűnő a szeptemberi szám.
Az egész tartalom elejétől végig,
kivéve esetleg a Biblia olvasására
szolgáló útmutatót, egyetlen, kéz,
a felelős szerkesztő müve.
Nem, igazán, ezért nem tettem
le csalódva a szeptemberi szá­
mot, s ő t! Csak mégis furcsa előt­
tem ez az ügy s gondolkozásra
késztet. — Dérczy Imre testvé­
remre gondolok, aki egy Korunk
és Kath. Szemle nivóju és exten-
zitásu kálvinista folyóiratot akar
teremteni. Istenem, milyen messze
vagyunk mi attól. Egyetlen sze­
rény, kis theologiai folyóiratunkat
is a szerkesztő maga kénytelen
teleirni, hogy nehogy üresen ma­
radjon. Ha egy idegen veszi ke­
zébe ezt a számot, mag kell győ­
ződjön róla, hogy anyaszentegy­
házunk egész papsága közül csak
egy ember műveli, mert képviseli
a modem theologiai tudományt
sajtó utján.
Mégis, mégis csalódva és szo­
morúan teszem le az Ut szep­
temberi számát. Nem is olvasom
el. Nem én. Ilyen szűk világban,
ahol ennyire társtalan a jövőbe
nézés, igazán nem jön, hogy ko­
moly gondolatokkal foglalkozzam.
Egy előfizeti.
Nőszövetségi nap Székelykc-
resztnron. Október 24-én a szó-
208
kelykereszturi Ref. Nőszövetség
áldott hatású, maradandó' emlékű
és hisszük, hogy gázdagon gyü­
mölcsöző nőszővetségi napot tár­
tott. A helybeli szövetség nagy­
számú tagjain kivül 21 vidéki
Nőszövetség tágjai jelentek meg
rajta szép számmal. A déJléfÉtii
összejövetelen im ádkozottJ)p 5Íb-
liát olvasott Kádár Dénes%ágy-
galambfalvi lelkész, a Heidelbergi
Káté 2-ik kérdése alapján előadást
tartott Pilder M ária és a Nő-
szövetség feladatairól »Mit vár a
ref. egyház nőtagjaitól és a Nő-*
szövetségektől?« elmen Im rék Á r­
pád fiatfalvi lelkész. Délután
ugyancsak Pilder M ária tartott
konferenciát tisztán csak a nő­
szövetségi tagok részére és az
egész napot bezárta M árk M ihály
beim. előadó igehirdetése, imád­
sága és áldása. Hogy milyen fel­
becsülhetetlen értéke és jelentő­
sége van az ilyen nőszővetségi
nap tartásának, arról boldog
örömmel tettek bizonyságot azok
az egyszerű falusi asszonyok,
akik beteljesedett lélekkel tértek
haza hajlékaikba. Illesse hála és
köszönet — Isten után — a ren­
dezőket és á székelykereszturi'
Nőszövetséget, amely kétizben is­
megvendégelte a nagyszámú ide­
gen vendégéket.
Belmissziői nap Ujszékelyen.
A székelykereszturi missziói kör
okt. 28-án Ujszékelyen missziói
napot tártott. A délelőtti istentisz­
teleten Varga Béla csekefalvis
lelkész imádkozott és Nagy La­
jo s székelykereszturi lelkész hir­
dette az igét. Délután M árk M i­
hály agyagfalvi lelkész alkalom­
szerű igehirdetése után megala­
kult az egyházközségi nőszövet­
ségi tagozat, majd presbiteri kon­
ferencia következett, amelyet
Im reh Árpád fiatfalvi lelkész
vezetett. Közben íeánybibliköri
gyűlés és vásárnapi iskolai taní­
tás is volt, amely utóbbit Bíró
Dezső rugonfaivi lelkész végezte.
A belmissziói napot vallásos
estély zárta be, amelyen M ester
János szederjesi lelkész imád­
kozott, bibliát olvasott és több
szavalaton és énekszámon kivül
Derzsi Endre kisgálambfalvi lel­
kész tartott hit és felekezeti ön-
tudaterősitő előadást.
 Cenzúrát: Prefectura, Odorheiu.
I. évfolyam. 1928 november 15. 14. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M egjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóh ivatal:
Előfizetési dij: Porumbenl-Mici - Kisgalambfalva
eg ész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si E ndre.

Mi lett az erdélyi reíormátus egyházkerület

Igazgatótanácsának
3137—1928 IV. sz. körlevelével ?!
— Nyílt levél -a Szerkesztőhöz. —

Az erdélyi református egyházkerület Igazgatótanácsától

a fenti szám alatt két körlevél jelent volt meg. Az egyik
április 14-én és ebben — hivatkozással az Igazgatótanács­
hoz megerősítésre beterjesztett Erdélyi Református Lelkipász-
totok Szövetsége alapszabálytervezetére — felkérettek az
összes egyházmegyék „hogy egyházmegyei közgyűlésen,
tanácsülésen vagy lelkészi értekezleten, de oly módon, hogy
az összes' lelkész aa.-nak legyen módja hozzászólani, ezt
az alapszabályterve?etet vitassák meg és tanácskozásuk
eredményéről folyó évi junius hó elsejéig tegyenek jelentést
az Igazgatótanácshoz“. A másik hasonszámu körlevél ápri­
lis 30-án jelent meg és ebben — hivatkozással az egyház­
kerületi közgyűlés 70— 1923 jkvi sz. alatt hozott általános
érvényű elvi határozatára, amelyben kimondja, hogy „egy-
házi tisztviselőknek a hivatalos egyházi szervezetek keretén
kívül eső, de az ők hivatalos teendőiket érintő, bármily el­
nevezésű egyesületekbe való tömörülését anyaszentegyházunkra
210

nézve károsnak s igy meg nem engedhetnek tartja* — fel*

hivatnak az összes egyházmegyék, valamint a kollégiumok
és theologiai fakultás Elöljáróságai, „hogy a legközelebbi egy­
házmegyei közgyűlésből, illetve előljárósági nagy ülésből hatá­
rozatban nyilatkozzanak árra nézve, hogy szükségesnek és
megengedhetőnek tartják-e ennek az egyházkerületi határozat­
nak a megváltoztatását, tekintettel lelkészek, tanárok vagy
tanítók egyesületekbe Vágy szövetségekbe való tömörülésére
nézve felmerült újabb tervekre ?*
Tekintettel erfe a körlevélre, szeretettel kérem a Szer­
kesztő Urat, szíveskedjék válaszolni a nyilvánosság előtt
erre a két kérdésre:
1. Tud-e arról, hogy mi lett az Igazgatótanács 3137—
1928 IV. sz. körlevelének a sorsa ?
2. Megállhát-é jogi szempontból az a feltevés, hogy a
közismert tordai határozat hatálytalanította a megkeresett
egyházi hatóságok döntését ? Egy * sok közit

Válasz.
1. Hogy a hivatkozott körlevélre a kollégiumok és a
theologiai fakultás Elöljáróságai milyen nyilatkozatokat tet­
tek, nem tudom. Az egyházmegyék nyilatkozatai közül is
csak azokat ismerem, amelyek lapunk számára megküldet­
tek és amelyeket közöltem is. Ilyen módon 11 egyházmegye
állásfoglalásáról tudok. Az egyházmegyék közül a maróéi
és gorgényi egyházmegyék döntése tartózkodó, a döntést a
lelkészi konferenciára bízták. A 70—1923 jkvi sz. egyház-
kerüleii közgyűlési határozat fenntartása mellett nyilatkoz­
tak a sepsii és kolozsvári egyházmegyék, az' utóbbi post
festa, a közismert tordai határozat után. Ellenben határo­
zottan megváltoztatása mellett nyilatkoztak a kalotaszegi,
udvarhelyi, erdővidéki, kezdi, dési, hekecsalji és szilágyi egy­
házmegyék. Ebből az arányból következtetve és a papság’
hangulatát ismerve, nem lehet kétséges, hogy az egyház­
megyék túlnyomó többsége kívánta a kérdéses, egyesülést
 211

gátló, egyházkerüléti közgyűlési határozat megváltoztatását.

Hogy aztán az Igazgatótanács e beérkezett nyilatkozatokat
tárgyalta-é és ezek felől miképp határozott, nem tudom. A
hivatalos lap, amely referádákat szokott közölni az igaz­
gatótanácsi ülésekről is, erről az ügyről semmit sem hozott.
2. Hogy a közismert tordai határozat hatálytalanította
a megkeresett egyházi hatóságok döntését, ez a feltevés
jogi szempontból egyáltalában nem állhat meg, Mert első
sorban is a tordai konferencia nem jelentette a- papság
képviseletét. Az ott megjelent papok csak a saját maguk,
•de nem a papság képviseletében szavaztak vagy hallgattak.
A tordai konferencia különben, ha mindjárt más határoza­
tot hozott volna is, úgysem lett volna illetékes dönteni egy
olyan kérdésben, amelyben az egyházmegyék már állást
foglaltak. Ha az Igazgatótanács egyszer már azt a bizonyos
körlevelet kibocsátottá, itt logikus és jogszerű egyedül csak
az a megoldás lehetett volna, hogy — a tordai határozattól
függetlenül — a beérkezett nyilatkozatok alapján döntsön.
És hogy mégis annak idején lapunkban a tordai határoza­
tot úgy tekintettem, mint egy adott helyzetet, ami uj irányt
kell, hogy szabjon a mi eddigi törekvéseinknek, — ez azért
történt, mert a vihar lecsendesedését és a lelkek békességre
ju tását valahogy igy képzeltem elérhetőnek. Ez azonban
— ma már tisztán látom — nem sikerült, még egyházkerü­
leti viszonylatban sem és még kevésbé a királyhágómelléki
testvéregyházkerülethez való viszonylatunkban. d . e.

Kik vagyunk mi ?
A hitnek apostolai. Péterrel valljuk: »Te vagy a Krisztus, az élő
Istennek Fial« Tudjuk, hogy ez apostoli bizonyságtétel rendíthetetlen
kőszikláján nyugszik a Krisztus egyháza, a mi anyaszentégyházunk.
Kik vagyunk mi? A hitnek hősei. Akik a seregek Urának Iste­
nének nevével s a hitnek nálunk levő kövecskéjével megyünk a nagy
Oóliáth, a világ ellen, hogy meggyőzzük azt. Hogy diadalmaskodjunk
bűn, test, világ, sátán felett Az által, aki minket szeretett. Megmondta,
 212

Jézus, hogy e világon nyomorúságunk lesz, de benne bízva mégis

elmegyünk, hogy tanítványokká tegyünk minden népeket. Vezérünk a
Szentlélek, akiről azt Ígérte Jézus, hogy eszünkbe juttatja mindazokat,
amiket ő mondott. Ez a Lélek vigasztal, bátorít, buzdít és lelkesít.
Föllelkesité az apostolokat s egybegyüjte sok népeket. Azt cselekvő,
hogy akik hittek, azoknak szivök-lelkök egy vala. A Szentlélek közös­
ség-alkotó munkát végzett eleitől fogva. Mi az apostoloknak vagyunk:
utódai, akik egybegyülve várták a Szentlélek eljövetetét s mikor vették,
a Szentleiket, akkor szétoszoltak, hogy mindenütt és mindeneknek,
hirdessék nagy bátorsággal az Isten beszédét. A keresztyénség törté­
netében nem látok példát arra, hogy a Szentlélek irányt változtatott
volna, hogy megakadályozta volna valaha éppen azoknak egyesülését,
akik általa munkálkodnak, általa terjesztik Isten országát a földön-
Mi módon' mondhatják hát némelyek közülünk, hogy a Szentlélek,
most tiltja a lelkipásztorok egyesülését ? Az isteni kijelentés meg vám
írva a szentirásban, de az nincs megírva sehol, hogy a Szentlélek,
tiltja a lelkipásztorok szabadon való közösségbe tömörülését. Ezt én
nem hallottam egészen ez évi szept. 4-ig, mikor is Kiss Albert esperes-
ur ezt hirdette el a lelkészi -konferencián. »Á lelkipásztorok szervez­
kedése külön test az egyház testében, káros az egyházra és-
Isten országára és éppen ezért megengedhetetlen«. Nem sok
gondolkozás szükséges annak legszerényebb megállapításához, hogy
ez merénylet a Szentlélek és az erdélyi református papság ellen. A.
legbrutálisabb állítás az, hogy szervezkedésünk külön testet jelentene
az egyházban s káros következményekkel járná az egyházra és Isten­
országára nézve. Hát a hőszövetség nem külön test ? Kik vagyunk,
mi ? Hogy csak a mi szervezkedésünk káros az egyházban ? Nézzünk
át Magyarországra, történeti példa nyújt ottan cáfolatot. Vessünk egy
pillantást a negligált Királyhágómellékére. A kerületi papság egyaka-
rattal a lelkészegyesületi tömörülés mellett döntött. Már rég akcióba
lépték volna, de udvariasan várakoztak reánk, hogy mi menjünk előL
Vagy vizsgálódjunk kissé itthon is, a Meszes tájékán. Ott meg van a
szilágysági emei lelkészegyesület Milyen gyönyörűen működik, milyen
áldásokban részesíti tagjait. Azt igaz csodálom, hogy miért maradt
oly hallgatagon az erdélyi keserves vajúdás idején. Miért nem mutatta
meg magát, hogy kívánatos kibontakozásra segítse ügyünket. Lehet,
hogy a robogó vonatról való kihajolást veszélyesnek tartotta s behú­
zódott fülkéjébe.
Debreczeni István szatmári lelkész hivatalos lapjuk 492 oldaláa
igy nyilatkozik a tordai javaslatról, illetőleg határozatról: »De gondol­
juk csak el, hogy egy idegen milyen véleményt alkotna magának ró-
 213

lünk*lelkipásztorokról«. Milyent? Hát hogy megbízhatatlanok vagyunk

^ elsősorban tőlünk kell megóvni az egyházat. Szász Ferenc türei lel-
'késztársunk boldog önérzettel szól: »Állítom, hogy egyházunknak első
sorban szükséges, hivatott és legmegbízhatóbb munkása a papság«.
O e bizony, ha a nősirást tulharsogja az égi háború, ki hallaná meg
s venné komolyan lelkésztársunk szavát, midőn a tények, a történések
testünkbe sütik az izzó vasat s egyszersmind a legsötétebb képen
mutatják meg a világnak, hogy kik vagyunk mi ? 1 Debreczeni István
'panaszolja, hogy fájdalmasan érinti őket az a semmibevevés, mely
irányukban a Tordán elfogadott határozati javaslatból kiérzjk. Nyu­
godjanak meg abban, — sovány* vigasztalás ugyanez — hogy sokkal
-nagyobb sérelmet foglal magában a javaslat az erdélyi papságra nézve,
.mint a királyhágómellékiekre nézve. Mert, hogy a mi tömörülésünk
az egyházra nézve káros, az csak nekünk erdélyieknek szégyen. S ha
m ég az is bekövetkezik, hogy a tiltó határozat a következő törvény­
hozási ciklusra az alkotandó uj egyházi törvények'közé fel fog vé­
tetni, az lesz az a kietlen, sivár, szomorú periódus, melyben kötve
tartatnak az egyház hü őrei. Csak aztán ne mondja senki, hogy azt
is a Szentlélek cselekszi, mert meg van irva, hogy »Ahol az Urnák
Lelke ott a szabadság«. Amik pedig megirattak, a mi tanulságunkra
Írattak meg. Nem tudom, hogy hallotta Kiss Albert esperes ur a Lélek
szavát. Én mintha ellenkezőt hallanék, mint ő. A Lélek azt m ondja:
»Gyűljetek egybe, mind egy seregbe...« hogy Hibáztassatok fel meny-
nyei erővel. A kérdés, amelyen megfordul minden, az hogy kik va­
gyunk mi ?! Tanítványai vagyunk-e Jézusnak ? Ha igen, megakadá­
lyozható ugyan egyesülésünk, de az nem a Szentlélek által történik.
Előttem ez bizonyos s az is bizonyos, hogy nem állok egyedül.
Máthé Elek.

Se nyugdíj, se eklézsia
— Egyházjogi kérdés. —

Egyik lelkész társunkat az egyházkerület 1921 április 1-én nyug­

díjba tette 2400 kor. illetékkel, holott már a Lei volt érvényben s azt
mivel napig nem folyósították, kérdi:
— Vájjon más nyugdíjazottakkal szemben is igy jár-e a nyug-
dijintéző bizottság ?! /
Ő az uj nyugdíjintézet pénztárába is fizetett, de csak egy Ízben:
— Van-é joga törvényesen követelni nyugdiját ?! Szabad-é szél­
nek ereszteni egy 37 éven át szolgált papot, aki 2 tehenének árát
'fizette annyi éveken át a nyugdíjintézet pénztárába ?!
214

»Értsünk szót«
Ez alatt a cím alatt a K is Tükör f. hó 10-Íki számában egy-
rövid cikk jelent meg — vonatkozásban lapunk múlt számában meg­
jelent K ü nemzedék harca c. vezércikkünkkel. A K is Tükör illusztris­
szerkesztője a ref. papság régi nemzedékét méltatlanul lebecsülő és
szinte kiátkozó uj hangnak igazságos bírálatában és elítélésében őszin­
tén osztozik velünk, — másfelül azonban épen ezért szeretettel bár,
de határozottan visszautasítja azt az eljárásomat, mellyel lapjáiiak
»Ingyen vettétek, ingyen adjátok« c. cikkét is egy kalap alá vontam;
a magyarországi ifjú hithősökkel és Kovács László esperes úrral és
igazságtalannak tartja, hogy én őket* is »becsiptem« harmadiknak a.
papszídók csokrába.
Ezt a kis cikket nem hagyhatom szó nélkül épen a címére való
tekintettel. És amikor készséggel elismerem, hogy a Kis Tükör, sőt
annak hivatkozott cikke sem akarta sérteni a ref. papság régi nemze­
dékét, ugyanakkor kénytelen vagyok magának a cikknek szavaiból
újból megállapítani, hogy az sérelmes volt a papságra nézve. A Kis:
Tükör illusztris szerkesztője világosan és tisztán reámutat arra, hogy
az »Ingyen vettétek, ingyen adjátok« c. cikket hogyan lehet és kelt
érteni. Sajnos a cikkíró — ha igy is értette, de — nem igy irta. Mert
mit ir a cikkíró? Vannak papok, akik »nem lehetnek pásztorok, csak
béresek, akik fizetést kapnak azért, hogy a juhokat küldjék az igazi
pásztorhoz, de ők maguk nem mennek hozzá, igy képtelenek arra,,
hogy másokat is hozzávezessenek, de nem igy azok a lelkipásztorok,
akiket Krisztus szerelme szorongat stb.« Ezeknek a lelkipásztoroknak
a száma* azonban „kevés“. íta a Kis Tükör általam nagyrabecsült szer­
kesztője meg tud engem győzni afelől, hogy ez a kiszólás »kevés« —
nem sérelmes a papságra nézve, hajlandó vagyok hibámat beismerni.
De amíg ez meg nem történik, addig kénytelen vagyok állításomat
fenntartani. Mert nemcsak az a fontos, hogy valaki mit akar mondani,,
hanem az is, hogy mit mond.
Ami pedig azt a bizonyos »becsipés«-t illeti, én nem akartam
sem a magyarországi ifjú hithösöket, sem Kovács László esperes urat
és még kevésbé a Kis Tükör szerkesztőségét a papszidók csokrába
«becsipni«, hanem egyszerűen csak megállapítottam a tényeket, ösz-
szeszedtem az itt meg ott sajtó utján elhangzott sérelmes kitételeket.
Végül még csak azt akarom megemlíteni, hogy »harag« az én
szivemben a Kis Tükör nagyrabecsült szerkesztőjével szemben nincs.
Nem is volt. »Elfujta a szél«, még mielőtt megszülethetett volna. Kö­
zöttünk — legjobb tudomásom szerint — nemhogy tengerek nincsenek,,
de még »Verestenger« sings. Tehát annak »kettéválására« sincs szük­
ség még. D. E.
 /

215

A tordai nagyhét végén.

Aki a tlordai nagyhéten részt vett, emlékezhetik, hogy a »konfir­
m á ló reformja« előadója nagytïszteletü Nagy Lajos lelkész úr után
az első szó a Méltóságos Püspök Űré volt, aki a marosi egyh.-m„
égj’ idevonatkozó felterjesztését olvasta fel. Azután a hozzászólások
következtek, amelyeknek rendjén nekem is a szólásra alkalom és idő
jutott. E hozzászólásom végén a marosi előterjesztését olvasta fel.
Azután a hozzászólások következtek, emelyéknek rendjén nekem is à
szólásra alkalom és idő jutott. E hozzászólásom végén a. marosi elő­
terjesztését is bírálat tárgyává tettem — mint marosiban való tárgya­
lása alkalmával — amiért a marosi égyh.-m. tanácsa az alábbi jegy­
zőkönyvi határozatot hozta : »Kivonat a marosi egyh. megye tanácsá­
nak 1928 szept. 20 án tartott ülésének jegyzőkönyvéből. Elnök : Far­
kas Jenő esperes. Jegyző : Kacsó Lajos főjegyző. 134. Elnök köteles-
ségszerüen bejelenti az e. m. tanácsnak, hogy a tordai lelkészkong-
resszuson, — a konfimáció reform ja tárgyalásánál, — amelynél egyh.
megyénk ez irányú határozmánya is szóba került, — Fosztó György
jeddi lelkészünk hozzászólásában lekicsinylőig nyilatkozott egyh. me­
gyei tanácsiig és közgyülésileg határozattá emelt és éleibe léptetett
kofirmációi tervezetünkről mondván : Tta marosi egyházmegye tervezete
csak a héját karcolta a lényegnek.“ Hangsúlyozta esperes aa, hogy
nem esetleges retorzió céljából jelentette be ez esetet, hanem csupán
azért, miszerint találja módját e. m. tanácsunk és közgyűlésünk vala­
mikép annak, hogy jövőre az egyházmegye két törvényes fóruma által
megállapított és életbe léptetett, — egyh. megyénk minden lelkészére
kötelező határozatok, — idegen fórum on, — ilyen célzattal és -ilyen
hangon ne aposztrofáltassanak. — Egyh. m. tanácsunk megütközés,
sel veszi tudomásul esperes aa bejelentését. Fosztó György jeddi lel­
késznek azon eljárása fölött, hogy e. m. tanácsi és közgyűlési határo­
zatot, (amely különben egyelőre nem is akart többet, m int megfelelő
keretet nyújtani az itteni speciális viszonyok számára) olyan fórumon
és olyan hangon és célzattal aposztrofálja : rosszalását fejezi ki. Tisz­
tességes kritikával élni kétségkívül mindenkinek m indenütt joga van.
Ám â többségnek jogerőre' emelkedett határozatát mindenkinek, min­
denütt respektálnia kell. Kmf. Farkas Jenő elnök s. k., Kacsó Lajos
főjegyző s. k. A kivonat hiteléül : Farkas espères s. k. P. U.«
Ebből folyólag a következő kérdéseket szeretném felvetni az én
lelkipásztor testvéreim előtt?
1. A nagyhetek fórumok? Sőt á tordai egyenesén idegén forum
216

volt az e. m.-mék tapogatózó felterjesztései számára? Lehet-e idegen

fórum, — az egyházkerület püspöke elnöklete alatt az anyaszentegy-
ház megújulásáért tusakodást vívó, erdélyi, református papság: egy
egyházmegye számára? Kritikát egy egyházmegye főhatóságilag meg
nem erősített határozata fölött sem lehet gyakorolni kálvinista egyház­
ban, kálvinista lelkészek nagyhetén?
2. Püspökünk szeretett, személyes elnöklete, az olyan hangot
és célzatot, amelyet a »nem esetleges retorzió« keresni próbál nem
kizárta-e ? S ha a felszólaló a tárgy és hely méltóságának nem meg-
felelőleg beszélt, a rendre utasitás nem az elnöké lett volna-e ?
3. Az E. T. V. l.-c. 35. §. »a« pontja a rosszalást a fegyelmi
büntetések között említi. Honnan veszi egy egyh. m; tanácsa azt a jogot,
hogy fegyelmi büntetést alkalmazzon ? A fegyelmi bíróságtól ? Hisz
annak is csak a fegyelmi bevezetése és lejáratása után van. Vagy
lehet igy is? ítéljétek meg, mert én igy Ítéltettem el a tordai nagy­
hét végén!
Jedd, 1928 okt. Fosztó György lelkész.

Szerkesztői megjegyzés. Mint szerkesztő, nem akarok eleibe vágni

lelkipásztörteslvéreim hozzászólásainak. Egyet azonban — tekintettel
arra, hogy még a reformációi évforduló jegye alatt vagyunk — nem
tudok magamba fojtani. Állítólag Wittenbergben a Luther kertjében-még
ma is meg van egy kis kőasztalka, amelyre a nagy reformátor saját
kezűleg ezeket a szavakat irta : Ha proiesiánsabbak nem leszünk a
protestánsoknál, katholikusokká lettünk. És most, amikor Fosztó György
lelkésztársám esetét olvasom, önkéntelenül is arra gondolok, hogy ha
kaíholikusabbak leszünk a katolikusoknál, vájjon m i lesz velünk?!

A lelkészi mozgalmak pszihografiája.

Nem hiszem el egy komoly emberről, hogy a »tordai rezolució«
után pontot merne tenni a lelkészi mozgalomra. A Kiss Albert-féle
megoldás lehet frivol elsiklás is egy nagy probléma felett, sőt lehet
masziv cinizmus is, de lehet egy áldott jó, krlsztusilag hangolt lélek­
nek erőfeszítése a gordiusi csomó megoldására. Én ez utóbbi megíté­
lés felé hajlok, ami azonban távolról sem jelenti annak a hihetetlen,
sőt komikus megállapitásnak az aláírását, amely már egy kerületi,
pláné merőben fegyelmi határozatot a Szentlélek kényes galambjával
kombinál. Nem 1 Mert — engedelmet kérek — ha nem is ismerem a
Szentleiket, de már erre vonatkozólag eléggé ismerem a Kerületet ősz-
 217

szes jegyzőkönyveivel és kapkodásaival egyetemben. Mosolyba átúszó

fájdalommal veszem tudomásul, hogy ma mindenkiből a »Lélek« be­
szél. Nem egészséges tünet e z ! Én legalább a huszita fanatizmus lég­
körét szimatolom, ahol mindig készen állt a »lokus« és »sugallat« el
egészen a tőmegmészárlásig. Most ismét telve vagyunk »Lélek«-kel.
Ez ül az atyák feje felett, ez vibrál Kovács Károly iszonyatos körmon­
dataiban, ez tőr ki László diákos hányavetiségében, ez húzódik meg
a perdöntő Igazgatótanácsban és igy tovább . . . mindenütt »Lélek« . . .
»Lélek« . . . de hol marad végre a »Szentlélek« ? Az a Szentlélek,
-amely nem felfúj, hanem lelóhaszt, nem Ítélkezik, hanem önmagára
eszmél és az ostort a saját lelki arcán suhintja végig; amely mindent
el tud imádkozni, esak ezt az egyet nem (ami pedig ma már »közima«
lesz): »Hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, m int a többi« ?
A »Roma locuta-causa finita«-kal egy olyan gyökeres megmoz­
dulást, mint aminőnek most tanúi vagyunk, elintézni, végzetes naivság
lenne. Ebben a nagy perben emi tanácsunknál le is adtam az én emberi
véleményemet. Azt mondottam: »Szövetség vagy Egyesület« ? Ugyan
hagyjuk ezt az »elkeresztelési vitá«-t. Számoljunk a puszta ténnyel,
azzal t. i. hogy a papság megmozdult és ami megmozdította az a
papság immanens ereje. Ez az energia meg fogja találni a maga el­
helyezkedési síkját és kifejlődésének vágányait. Jöjjenek csak össze
mindazok, akiket ez az immanens, szűzi erő hajt s azután majd meg­
találják a formát és neveket«.
Ma is ezt vallom. Vallom, hogy hibás az a megmozdulás, mely
azonnal ismerős nevekhez, elnevezésekhez köti magát, mert minden
név emlék, em lék: érzés és gondolatraj! A név érintésénél menten
felporfelhősödik e raj. Egy raj, amelyben azonban nemcsak pillangó
villan, hanem lódarázs is zümmög. Hasonlatosak vagyunk ama fiatal
házaspárhoz, amely a gólyát várja. Boldog és közös álmodozásaikban
azonban ősszevesztenek, hogy vájjon Jankó vagy Elemér legyen-e
neve az eljövendőnek ? Őnagysága a Jankó nevet bárdolatlannak véli,
miután szemei előtt lebeg a városligeti fajankó. Viszont a férj, elége­
detlen kishivatalnok, a János névért rajong, miután az ő lelki szemei
«lőtt János, a Keresztelő, a Rettenthetetlen lebeg. Lassan, de biztosan
kitőr a családi vih ar: őnagysága síró görcsöt kap, majd az obligá,
ájulásba kerül és egy abortus pontot tesz és szélcsendét parancsolt
amelyben azután bamba képpel ismerik fel a valót. Kár volt össze­
veszni a neveken, inkább örültünk volna, hogy gyermek születik! Hát
pont ez a mi esetünk. Összevesztünk már a neveknél. Ami idegen­
kedés, bizalmatlanság, adminisztrácionális elkeseredés, megszégyenítés,
«lmellőzés, kritika utáni szorhj, reformátori düh, uj-életszomjuság csak
218

összegyülemlett, mind nevekbe, elnevezésekbe sűrítettük össze. Kifen­

tük a.késeket, megforgattuk a' kaini dorongot s azután egymást invi­
táltuk a krisztusi egység létrehozásához. Persze, hogy nem borultunk-
egymás nyakába, s ő t . . . . Még elég jókor jött a tordai abortus, hogy
egymásra bámulva beismerjük: Istenemre mondom i kár volt a neve­
ken veszekedni, inkább örültünk volna, hogy gyermek születik: a
testvéri megértés, megbecsülés és m u n k á lk ^ ^ finom, csendéhes bá-
ránykája 1 . . .
A tanulságot azonban le kell szűrni és el kell tenni. Ez pedig az :
egy nagy és ideális küzdelemben az eszme a fontos, az elnevezés
csak másodlagos. A szó legfinomabb értelmében : ez a két n é v : Egye­
sület-Szövetség kölcsönösen kompromitáiva volt; egyik a másik előtt.
Ebben a nagy »nominalista« harcban mindaz kiütödött élesen, ami
elválaszt és elhalványult teljesen, ami összekapcsol. Kompromittált ne­
vekkel (most nem kérdem : jogosan v. jogtalanul) nem lehet isteni
színjátékot, hanem csak botrányt rendezni. A név iszonyatos és ostoba
fétis lehet, amelynek oltáránál elégnek az eszme szárnyai. Krisztus
Urunknak régen meg voltak már a hivei, gyönyörűen éltek, neveken
nem veszekedtek, sőt nevüket is kivülről kapták,
Hagyjuk el hát a gyermekszobát, ahol Juliska és Bőske össze-
csördülnek: mi legyen az uj baba neve ? Hagyjuk el és adjunk hálát
az Istennek, hogy valami feszeng a papság lelkében és valami szent
türelmetlenség lett úrrá a sziveken. E papi belsőség rajzát szeretném
a következőkben megadni. Előre kell bocsájtanom, hogy analitikus
ujjaink közé nemcsak aranyszálak futnak be, hanem bizony fekete,,
sőt fakó fonalak is. De ez a nagy mozgalmak természetrajzához tar­
tozik, mert az ilyen mozgalom tiszta mélységét csak az önzetlen, ma­
gasabb röptű lelkek mérik meg, mig mások apró, hitvány, emberies
érzéseiket és érdekeiket élik ki. Előttem rokonszenves Tavaszy, egy
kollegám előtt ellenben lehet ellenszenves, mert »elvágta« a lelkész-
képesitőn. így állunk a tömegmozgalmakkal i s : kevés apostol és sok
stréber. Ezért van szükség minden ilyen mozgalomban vezetőkre is,
azaz azokra a kiváltságos telkekre, akik megmentik az eszmét a pro-
fanizálástól, a nagy értékeket az elkrajcárositástól, mig másrészről
az egyéni példa tükrében adott szuggesztióval, a tömeget is emelik,
finomítják, divinalizálják az eszme abszolút tiszta légköre felé.
Ha most már a papság megmozdulását górcső alá teszem és
keresem zeneileg szólva: a dominánsát ennek a ténynek, akkor felis­
merem, mint áldott forrást: a papság megdöbbenését. M ondattal: a
papság megdöbbent önmagától és feladataitól.
A megdöbbenés első összetevője az öneszmélésből fakadt. A
 2 10
: »

papság (mindig az uralkodó százalékról beszélek), n o s ! hát a papság:

reájött arra, hogy üres a korsója, a lelkiségének ampolnája. Más szó­
val : a hitének nincs mélysége. Valami hétköznapi, falusi, szinte parasz­
tos vallásossága volt félbemaradt teológiai képzetekkel és morális
derengésekkel. Tudományosan úgy Írnám, hogy a papságnak nincs,
vagy legalább is nem volt, komoly dogmatikája. Dogmatika alatt pedig,
mindig izzó tételeket értek, azokat a megtapasztalt tényeket,,
amelyek a Jézus és Pál apostol mondatait hevítik át. Éz a fogyaté­
kosság kinlódta világra a leglehetetlenebb alakot: a lelki életet nem
élő lelkipásztort. Hogy nemcsak az egész életem, hanem a minden­
napi akkordom is másként csendül, ha reggelre egy pohár szilvórium
helyett imába átmenő elmélkedést folytatok: nem áll még ma sem —•
sajnos — vitán felül. Hogy minden este, ha csak álomváróban is át­
fussam hétköznapom eseményeit, veszélyeit, kisértéseimet, eredménye­
imet, a mélységeket, amelyben alázuhanhattam volna, az Isten diadal­
mas és kegyelmes karját, amely áthidalta örvényeimet: olyan lelki
rapport, amelyben jezsuitizmust szimatolnak. A vallásos érzés, az élő*
dogmatikám hiánya szárazzá, unottá rontotta le életünket, a lelki örömök
kedvessége, az Isten kezében valp élet állandó derűje eltűnt illetve fel
sem tűnt és lettünk fádak vagy lármásak, zugolódok vagy halkan
dörmögök, kiki a maga temperamentuma szerint. Prédikálásunk meg­
döbbentően üres és elértük a sülyedés legmélyebb fokát: képesek
vagyunk elmondani a másét is. A Konkordanciákból összeszedtük a
lókusokat, az élet, sőt még a tudomány problémáit harcias kedvvel
kiéleztük, hogy az evangéliumi megoldás pillanatában, a nagyszerű
feleletadás feszültségében odavágjuk: »Az Isten-szeretőknek minden
javukra válik« vagy egy napóleoni anekdótát. Itt világlik ki, mennyire
nincs hitéletünk, önmegtapasztalásunk, saját küzdelmünk és diadal­
maskodásunk 1 Prédikálni, annyi mint élni és minden prédikáció egy
tükörszilánk a prédikátori lélek történetéből.
Érezni és érzékeltetni — ez a szószék csodálatos világa, varázsa
és jogosultsága. Előttem ez a harmadik szákramentum!
Ez Ínséges felszerelés, azonban reámutatott az alapbajra, a pap­
ság eredeti bűnére: a mély ^Hlt hiányára. Ez a selejtes hit, amely pia-
még ott gubbaszt a lelkűnkbe, mint egy vánnyadt kisasszony a temp­
lom szögelletében — nem képes a szeretet tényeinek hordozására sem,,
ezért vagyunk udvariasak — ez a szeretet sátáni kávépótlékja, —
kimértek, önteltek, mesteremberek, hivatalnokok és vallásos gazdatisztek..
Nagy szeretetet csak erős hit hordozhat.
Abban a tünetben tehát, hogy a papság kezd a bibliához mene­
külni, elmélkedésekben elmélyedni, csendes órákba elmerülni: a m a i
220

-¡megmozdulás első lökő-erejét köszöntőm. Nem! Valóban ez nem me­

dret így tovább. Ez a sok, hamis # idegen hang a szó-széken, erőtlen
-vigasztalás a koporsónál, robotmürika a liturgiában, ez a papi typus,
-ez az evangeliumilag (?) szabadalmazott grammofon nem keringhet
-tovább! Nekünk a mai papi lelkületet, ezt az egyébbként becsületes
matériát, ki kell őblősiteni egy intenzív, evangéliumi életet élő lélek
szentélyévé. Semmi közöm a gondoltaidhoz, hanem beszélj a tapasz­
talataidról ! — kiáltom a papság felit *
Ezzel a vézna papsággal szemífen pedig ott ültek a szomjas lel­
itek. ősök ösztöne, falusi tradíció, városi csömör vagy a mi Urunk
Jézus mélyebb megismerése hozta elébünk ? Ne feszegessük, mert áz
Ur valóban csodálatosan működik. Tény, hogy előttünk állnak és vár­
nak. Várnak egyenesen tőlem és amit várnak, nem a baritonom, hanem
az ő óriási, igen, nekik óriási, nehézségeiknek megoldása; keresik a
megvillanást, a nyugvó pontot, az élet ostobaságaiban az uralkodó
# z t , a gonoszság diadalmeneteiben az isteni igazságot, a könny értel­
mét, a szegénység nyitját, sorscsapásban a »Miatyánk? arcát I Mindezt
és sok mindent várnak és rajtam keresztül. Én pedig egy idegen vi­
lágba lebegek, léggömbömről szórom a lókusokat — fókus nélkül,
avas schlagvortok, elcsépelt banalitások, olvasmányaim reminiscenciái
és pohárköszöntős csattanások áradatát zúdítom alá és pégsém köny-
nyebülnek, szépülnek és szentülnek, mert kiérzik belőlem, hogy gyer­
mekkorom Karácsonya óta nem volt egy becsüietes átélésem sem.
Dércy Inure.
(Folyt, köv.)

K Ü LÖ N FÉLÉK .
Sulyok István püspök jubi­
leuma. Október 28-án ünnepelte
-a nagyváradi ref. egyházközség —
az egész Királyhágómelléki és
Erdélyi egyházkerület és az össz-
reformátusság részvételével —
S u ly o k István püspök nagyváradi
lelkészségének 40 éves jubileu­
mát. Az ünnepély a presbitérium
•diszgy ülésével kezdődött, amelyen
Csornái: Béla egyházkerületi fő­
jegyző elnökölt. Zsoltáréneklés
és ima után dr. Soós István és
Szilágyi "Géza felkért presbiterek
Sulyok István püspököt meghív­
ták a diszgyülésre. A dr. Makkai
Sándor püspök és Ugrón István
erdélyi főgondnok kíséretében
belépő ünnepeltet dr. Thúry K ál­
mán a nagyváradi egyházközség
főgondnoka üdvözölte, aminek
végeztével a püspök életnagyságu
arcképének leleplezésé, egy mü,-
vészi kivitelű díszoklevél és &
 hívek ajándékának átadása kö­
vetkezett. A díszoklevél a követ­
kezőket tartalmaztál „Mi, a nagy­
váradi reform átus egyházközség
presbitériuma, adjuk tudtára
mindenkinek, akiket illet, hogy
FőiiszteletU és Méltóságos Sulyok
István püspök ur Isten kegyel­
méből egyházközségünknek 1888
október 28-án megválasztott lel­
késze, áldásos és eredményekben
gazdag lelkipásztori működésének
negyvenedik évét az egyházközség
hívéinek ünnepélyes szeretetnyil-
vánitása mellet betöltötte, amely­
nek emlékét felen okiratban
az Isten iránt érzett mélysé­
ges hálával örökítjük meg“. Az
ünnepéit szívből fakadt válasz^
szávai után — harangok zúgása
mellett — az ünneplő gyüle­
kezet a templomba vonult, ahol
Sulyok István püspök imád­
sága után dr. Mákkai Sándor
püspök prédikált. Istentisztelet
után a küldöttségek tisztelgése
következett. Egymásután sorban
jött a Királyhágómelléki egyház­
kerület, a bihari egyházmegye,
a görög k.ath. püspökség, az Er­
délyi egyházkerület, a római kath.,
luth. egyház, a neolog zsidó hit­
község, a Prot. Jótékony Egye­
sület, a Gyermekbaráti Egyesü­
let, a Szigligeti Társaság, az
Orsz. Izr. Iroda, a nagyváradi
Kisebbségi Újságírók, a Király­
hágómelléki egyházkerület Taní­
tósága és a nagyváradi ref. ta­
nítónők küldöttségeinek tisztel­
gése. Délben a Kereskedelmi Csar­
nok nagytermében bankett, este^
7 órakor pedig a belvárosi tem--
plomban reformációi ünnepély'
volt, amelyen Vásárhelyi János.
püspökhelyetes főjegyző imád­
sága után dr. M ákkai Sándor.-
püspök tartott ünnepi előadást;.
A zsinat küszöbén. Az erdélyi
és királyhágómelléki egyházkerü­
letnek a zsinat előkészítése végett.,
kiküldött közös bizottsága ez évi
október hó 29-én Nagyváradon,
Ugrón István erdélyi főgondnok,
és Sulyok István királyhágómel­
léki püspök elnöklete alatt t a r ­
totta meg ülését. A tanácskozás?
bán résztvettek az erdélyi egy-
házkerület részéről: dr. Mákkai,.
Sándor püspök, Vásárhelyi János
főjegyző, Kádár Géza, H egyi.
Péter, Jancsó Sándor, dr. Visky
Pál, dr. Illés Gyula, A lm ássy-
Samu, Im re Lajos, a királyhágó-.
melléki egyházkerület részéről;
Domáhidy Elemér főgondnok,
Csernák Béla főjegyző, Széli.
György, Kassay Béla, Thúry
Kálmán, dr. Harcsár Géza, dr,.
Nagy Sándor.
Az ülés megyitása után dr..
Makkai Sándor püspök azt az
indítvány^ tette rneg,’ hogy mind
a két egyházkerület részéről ter­
jesztessenek elő azok az intéz­
kedések, melyek a jelenlegi jog­
erős egyházi törvények átdolgo­
zása s így a zsinat előkészítése-
tárgyában eddigelé történtek. A,
tett indítvány értelmében az egy­
házkerület püspöke megemlíti*,
hogy az egyes törvénycikkekre^
-:222
vonatkozólag előmunkálatokat
tettek, de természetesen az er­
délyi egyházkerület nem foglal­
kozott még azzal a nagy kérdés-
--sel véglegesen, vájjon a jelenlegi
törvényék csak novelláris utón
módosittassnak, vagy pedig egé­
szen újonnan szerkesztessenek
meg. A királyhágómelléki egy-
liázkerület püspöké, hivatkozva
az egyházkerületi közgyűlés 118—
1927 sz. határozatára, előadja,
hogy az egyházkerület maga le­
fektette azokat az alapelvékét,
amelyeknek alapján a jelenlegi
egyházi törvények átdolgozását
kivánja. Határozott a-tekihtetben
is, hogy a 3., 4., 6. és 7. tör­
vénycikkeket a jelenlegi helyzet­
nek megfelelően óhajtja fenntar­
tani anélbül, hogy a jelzett tör­
vénycikkeknek még novelláris
utón való átdolgozását is kívá­
natosnak tartaná. Mindkét elő­
terjesztést a bizottság tudomásul
veszi.
Amennyiben azonban sem az
erdélyi egyházkerület kiküldött
bizottsága 1926 augusztus 20-án
tartott ülésében, sem pedig a
királyhágómelléki egyházkerületi
közgyűlés kifejezetten nem ren­
delkezett a tekintetben, vájjon az
anyaggyűjtés és annak feldolgo­
zása a közös bizottság hatáskö­
rébe tartozik-e, ennélfogva dr.
Makkai Sándor püspök indítvá­
nyához képest egyértelmüleg el­
fogadta és magáévá tette azt az
álláspontot, hogy az eddigi anyag-
-gyűjtés megtörténte és a zsinati
képviselők megválasztása és iga­
zol tatásí'után, megbízatását be­
fejezettnek tekinti. De szemelőtt
tartásával annak, hogy az uj
kültusztörvény ez évi április hő
22-ik napján meghirdetett, vala­
mint szemelőtt tartásával annak
is, hogy a törvény végrehajtása
tárgyában készítendő utasítás
megjelenése várható, szükséges­
nek tartja, hogy a zsinat enge­
délyezése iránt a lépéseket hala­
déktalanul megtegyük s egyben
felkéri és megbízza a két egyház-
kerület elnökségét, hogy a kul­
tuszminisztériumban eziránt el­
járva, a zsinatnak legkésőbb a
jövő év január hónapban leendő
összehívását eszközöljék ki. Ha
ez lehető lesz, abban az esetben
maga a zsinat gondoskodjék az
egyes törvénycikkekre vonatkozó-
javaslatok elkészíttetése, valamint
a javaslatoknak hozzászólás vé­
gett az egyházmegyékhez leendő
letételéről, hogy igy az itteni
észrevételek figyelembevételével
elkészített tervezet tárgyalás vé­
gett a zsinat plénuma elé bocsát­
tassák. Abban a meggyőződésben
van a bizottság, hogy 3—4 hónap
a javaslatoknak ily módon való
előkészítésére elégséges lesz és
a zsinat a jövő év közepén az
érdemi munkát már megkezdheti.
Természetes, hogy a zsinat tag­
jainak a jövő évi január hóban
való összehívása pusztán csak
a megalakulás formaságaira és
az egyes bizottságok kiküldésére
szorítkoznék. (A Reformátusok
Lapjából.)

A kalotaszegi egyházmegye
okt. 24-én tartotta évi rendes: köz­
gyűlését Bánffyhunyadon. A gyű­
lést megelőző istentiszteleten Köb­
lös Endre kőrösfői- lelkésztestvé­
rünk beszélt a Il.kir. II. 19—21.
alapján igen tartalmasán. A gyű­
lés a szokásos jelentések kapcsán
minden egyházközségre kötele­
zően kimondotta vasárnapi iskola
beállitását s ezzel összefüggés­
ben hangot nyert az az óhajtás,
hogy olyan helyekre, ahol sem­
miféle magyar tannyelvű iskola
nincs, szükséges volna olyan
kézikönyv kiadása, aminek segé­
lyével a vezetők a magyar olva­
sásra tudnák megtanitani az is­
kolásokat. A 3137—928. sz. ig.
tan. körlevélre válaszolva kimon­
dotta, hogy az egyházi tisztvise­
lőknek egyesületlkbe való tömö­
rülését anyaszentegyházunkra
nézve nem tartja károknak s kéri
a 79— 1923. sz. kér. jkv. meg­
semmisítését. Valóban áz ilyen
megkötések jók lehetnek auto­
kraták részére, de nem a Kál­
vin egyházában. Ahol nincs
szabadság, ott nincs Isten Szent­
lelke, még ha konferencián mond­
ják is ki az ellenkező sententiát.
E z nem zárja ki a legszigorúbb
egyházfegyelmet se, aminek anya-
szentegyházunkba való bevezeté­
sére az egyetemes adótárgyalá­
sánál határozott és erélyes sza­
vakat hallottunk. A laza össze­
visszaságnak csak ez lehet egyet­
len ellenszere. A testvéri megér­
tés és szeretet jegyében lefolyt
223
gyűlés az esperes éltetésével d.
u. 3 órakor ért véget.
Háromszék! reform átusok
a krasséi kereskedelm i iskolá­
é r t Háromszék-vármegye négy
református egyházmegyéjének ve-
zető-férfiai teljes számmal jelen­
tek meg a brassói egyházközség
áltál e hó 2-ára összehívott érte­
kezleten, amelyen elsősorban &
felekezeti oktatást általában s
azután á brassói ref. kereskedelmi
iskola és a leány-internátus{Sze-
retetház) fenntartását vitatták meg.
Az értekezleten dr, Szele Béla
brassói főgondnok elnökölt s
résztvettek négy egyházmegye
esperesei és főgondnokai. A fe­
lekezeti oktatás anyagi kérdése­
inek alapos megvitatása után az
értekezlet dr. Fábián László in­
dítványára egyhangúlag kimon­
dotta, hogy a brassói ref, felső
kereskedelmi iskola fenntartását
és iparos képző tagozattal való
kibővítését elengedhetetlenül szük­
ségesnek tartja. Felkéri az igaz­
gatótanácsot, hogy az intézetet az
egyházkerületi iskolák sorába
vegye fel, illetve ennek a kérdés­
nek a tárgyalását a f. hó 24-én
Kolozsváron tartandó egyházke­
rületi közgyűlés tárgysorozatába
vegye fel. Egyben köriratban fel­
hívja az értekezlet az egyházke­
rületi közgyűlés képviselőit a kér­
désnek a közgyűlésen leendő
pártolására. (Erdővidéki Hírlapból)
Egyházkerület! közgyűlés.
Az erdélyi ref. egyházkerület köz­
gyűlése f. hó 24-re van ös.sz.e.-
.224
hiva. A közgyűlés főbb tárgyai
az évi jelentéseken, ifjú lelkészek
felszentelésén és választásokon
kivül* jelentés a szászvárosi
kollégium uj épületének eladásá­
ról, előterjesztés árvaház alapítás
ügyében, jelentés a diakomissza
képzés, uj agendás könyv és uj
elemi iskolai vallástani tanterv
ügyében. Az egyházközségi köz­
gyűléssel kapcsolatban ülésezni
fog a püspöki szék, az igazgató
tanács, a tanügyi és belmissziói
KfojnyoKto E.-T. Odorbeiu 967—1928
bizottság jés az egyházkérületii
birósága. Ugyanakkor fogj vég­
bemenni az ^4ázkerül$l|*N ő-
szövetség me&oakulása is. *
Lelkészválasztás. Av sóvá-
radi (bekecsalji egyházmegye) né­
pes és szép múltú gyülekezet 2S
pályázó közüt Máiké Élek bonc-
hidai lelkésztestvérünket válasz­
totta meg. Istennek gazdag áldá­
sát kérjük úgy a gyülekezet,
mint elhivott uj lelkipásztora,
számára 1
I. évfolyam. 1928 december I. 15- szám.

REFORMÁTUS

M egjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és k iadóh ivatal:

Előfizetési dtf: Porumbenl-Mici-Kisgaiamb falva
egész évre 2 40 leu,. fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

« Felelős szerkesztő: D erza i Endre*

A lelkészi kar tömörülése és a két nemzedék

harca
— Részlet dr. Mokkái Sándor erdélyi ref. püspöknek az egybázkerületi közgyűlésen
tartott jelentéséből. —

Egyetemes óhajtásképen hangzik fel a lelkészi kar tömörülésének,

egységes munkára való összefogásának, testületi szelleme kidomboritá-
sának és sajátos érdekei védelmének követelése. Amint köztudomású,
erre nézve kétféle törekvés is megnyilvánult a szervezkedés kereteinek
és módszerének, valamint értelmezésének tekintetében. Az is ismeretes,
hogy a tordai nagyhéten megjelent mintegy 200 lelkipásztor a kérdés
törvényes rendezését a zsinatra óhajtotta bizni s ennek a nagy kérdés«
nek teljesen az egyházi törvények keretében s az egyházi hatóságok
vezetése alatti megoldását jelentette ki kivonatosnak. E helyen . . a
kérdés fontosságát akarom hansulyozni. Kétségtelen, hogy egyházunk
helyzete és kilátásai az egyház valamennyi munkása közül mind hatá­
rozottabban a lelkipásztorok munkájának döntő jelentőségét állítják
előtérbe s reánk nézve, minden fontos teendő között mégis a legfon­
tosabb : biztosítani egy olyan lelkészi kar kialakulását és egyöntetű
Munkáját, amely minden vésszel és viharral szemben is az élet minden
területén képes legyen népünket református magyarságában megtartani
s, testét lelkét megoltalmazni, erőit kifejleszteni s az élétben érvényesi
teni. Ebben mindenki más a lelkipásztornak csakis a segítője lehet és
tartozik lenni, de a felelősség súlya és a lehetőségek kulcsa jövendőn­
kért egyeneseit és első sorban a lelkészi karra nehezedik, az ő kezében
vanl Csak helyeselhetjük tehát az egységre és tömörülésre való törek­
vést s bármilyen módot is fog erre adnr az Anyaszentegyház nekik a
226

maga törvényes akarata által, én legfőbbnek azt tartom s lelkésztest­

véreimet arra kérem, hogy törekvésüket mindenek felett az egymás-
általi önfegyelmezés, a lelkiekben való együttes gyarapodás, a munká­
ban való egységes és közös életrend és módszer s a híveknek példát:
mütató testvéri szeretet irányában érvényesítsék, mert ez lesz minden
igazi tömörülésnek egyédüli biztosítéka.
Természetesnek tálálom, hogy abban a testületben, amelynek
tényleg működő tagjait' életkorban' s ezáltal theologiai neveltetésük­
ben és gyakorlati látásukban is évtizedek választják el egymástól, föl­
merüljenek — amint föl is merültek — különböző s néha ellentétes
felfogások hivatásuk és munkájuk részlétkérdéseiben. Azonban ennek
semmiesetre sem szabad ‘ellentétté ' ' * ’ ' “ *
s a Főhöz, a' Jézus Krisztushoz
figyelmeztetett reá, hogy úgy a kegyelmi ajanaeKoaoan, mini a szol­
gálatokban és cselekedetekben külömbség van, de a Lélek, az Ur, a
cselekvő Isten ugyanaz (1. Kor. 12«—n). És amint egy más alkalom­
mal is tettem, itt is hangsúlyozni kívánom a lelkipásztorok testületében
azt az igazságot, hogy atyák nélkül fiák nincsenek. Lelkipásztortestvé­
reim ijju nemzedékét arra figyelmeztetem, hogy mint munkájuk alap­
já t, tartsák tiszteletben, becsüljék meg és értéke szerint méltányolják
az idősebb generáció becsületes és hűséges munkáját, nagy tapasztala­
tait és az élet viharai közt megedzétt kezének irányítását. Ezen felül
pedig különösképen tisztelniök kell egy olyan jelenséget, mely ismét á
mi drága Erdélyünk kisugárzása s mint ilyen, újra dicsekedésünk
talán a földkerekség valamennyi ref. egyháza felett s idősebb lelkészi
generációnk valódi disze és dicsősége s ez — az az eléggé meg nem
becsülhető és köszönhető magatartás, mellyel ezek az idősebb testvérek
— alig néhány kivétellel, akit azonban fiatalon is kivételek lennének —
ritka odaadással, korukat, fáradálm as és sokszor csalódásokkal teljes
múltjukat s néha kételyeiket is félretéve, alázatos engedelmességgel és
Krisztus ügyéhek diadaláért buzogva csatlakoztak az újonnan induló
lelki munkákhoz, beindították az u j módszereket s nem egy közülök né­
hány év alatt gyümölcsöző eredményekben a fiatal nemzedék példaadó­
jává lett. Tisztelet, becsület, köszönet és áldás ezeknek a mi fiatal lelkű
öregjeinknek!
Az idősebb generációt pedig — mint bölcs atyákat ■ — arra kérem,
mindenkor értsék meg és tartsák Isten megbecsülhetetlen ajándékának
az ifjúság nagyratörését, lángoló buzgalmát, merész szárnyalását,
az eszmények elérésében akadályt ismerni nem akaró lendületét. Én
abban is egy nagy isteni ajándékot látok és különösen ma egyenesen
a jövendő zálogát szorítom szivemre, hogy ma az ifjak között vannak
 227

•olyanok, akiknek Isten uralmáért semmi se elég intranzingens; gyöke-"

Tes és Szent, ami egyházunkban történik Hogy Krisztusért és az Ige’
hatalmáért minden megalkuvást meg akarnak tagadni. B a ez a- törek­
vésük életük mentségében tündökUk, legyenek támogatva, bátorítva,
áldva érette! *•
De öregeket és ifjakat együtt kérek arra, hogy a tiszteletben éS
•szerétetben egyek ¡¿vén —* együtt vágják ki maguk közül a lomha;
tunya, lelkiismeretlen, fennhéjázó, üres képmutató és hazug elemét.
Mert ha van ilyen — adja Isten, hogy ne légyen — akár öreg, akár
fiatal, méltó az Ítéletre. x
Világi papjainkat pedig arra kérem, keljenek nemes versenyre
az öntudatos hitben és a szolgáló szeretetben a lelkipásztorokkal, hogy'
lelkészi státusunk mindig teljesebben valósíthassa meg azt a missziót,
mely reá bízatott s melyén életünk vagy halálunk dől el.

A lelkészi mozgalmak pszihografiája.

(F olytatás.)

A papi mozgalmak második összetevőjét abban a megdöbbenés­

ben látom, amely feladataink kibővülésének láttára fogott él. A régi
világban ex cathedra beszéltünk a szószékről, leadtuk a vasárnapi
olykor dörgedelmes allokuciónkat, azután a hét folyamán egy temetés
néha-néha és annyi esketés, hogy éppen ne felejtsük el a liturgiánkat.
Egyébként: szélcsend uralkodott. Hogy a templom és szószék világán
világán kivül még egy óriási kontinens (szárazföld! 1) van, ahova el
kellene nyúlni a Kr. lámpájával és olajával — eszünkbe sem jutott,
így történt meg azután, hogy a falu, a város, a világ kicsúszott a
vezetésünk alól és más, idegen sokszor ellenséges társadalmi alakulatok
vertek meg a saját fegyvereinkkel, mert annyi krisztusit lehelt a cél­
kitűzésűk, a lelkesedésük és eredményük, hogy azt még a papi irigység
sem birta már letagadni. E tény azonban végzetessé kezdett válni: a
templom Krisztussá mellett egy közéleti Krisztus! Sőt, miután a világ
fiai eszesebbek: a templom és a benne ágáló pap alakja elmosódott,
mig a krisztusi jóság, irgalom és körültekintés közéleti formációkban
ütötte fel a fejét, de már a pap nélkül.
A pap nélküli temetés — bizony szomorú dolog, de a pap nél­
küli, élet, egyenesen döbbenetes. Uj feladatunk következménye azonban
világos: theg kell m utatnom : mit ér a krisztusi a közélet síkjában ?
¡Képzeld e l : Végig megy Jézus a faludon. Azután búcsúzéba hallgasd'
meg és meg fogsz döbbeni, mennyi tennivalót talált amit eddig te meg
 228

sem láttát Nem is időzöm e gondolatnál tovább: indítsd el te is m.

lelkedet a Kr. szivével és szemével. Inkább tullépen a falu határát é*.
belépek a nagy világba. A világ Ítéletét nem kellene komolyan -vennie
mert mindig általánosít. Ennek ;a logikai felületességnek,az árát pedig,
leginkább a ref. papság adja meg, amelyről a közvélemény egyenesei*'
lehangoló; Ebben az elitélésben a felületesség dacára is jó adag .igaz*
ság van. Papi közéletünket szomorúan 'jellemzik a kritika hiány, helye­
sebben : a szemmérték hiánya és a terminológiai zűrzavar. Nálunk min­
denki zseni. Ha a jelentésemet pontosan küldöm: adminisztrátori zseni
vagyok. Ha el tudom mondani, mit olvastam, mint elemista koromban,,
hát akkor: hatalmas egy koponya vagyok. Ha ‘kivágom a klaszikus-
citatumot, hogy »meus sana in corpore sano« —* hát akkor miegyébb-
ről, mint bámulatos sokoldalúságomról adok le egy kis izleltetőt? Ló-
gyünk őszinték: rengeteg szamárnak kell lenni ott, ahol ennyi »zseni«
van. Mi itt a baj ? A szemmérték hiánya! Máskor azután még a ba­
rátság különben tiszteletreméltó fátyola vohja.be a szemünket. Való­
ságos, de jámbor bűnszövetkezetek verődtek ‘össze, amelynek tagjai
hihetetlen fanatizmussal tömjénezik egymást. É kis, piszkos forgoló-
dásban persze elvész a kritika komolysága, a barátság cimborasággA
züllik le és egy-egy irodalmi rébensio-ínem több, de ¿nem is kevesebb,
mint a barátság nemes érzésének lealjasitása. Mindig az a benyomásom,,
mintha a Moloch tüzes hasába szűz leányokat dobálnának.
E helyzetképet azután még sivárabbá teszi az etimológiai zűrza­
var. Babzuspajzos mellény: kálvini egyszerűség, otromba .tapintat­
lanság: magyaros szókimondás, társadalmi szótlanság: mély gondol­
kodás, elemi, illemtani bakklővések: puritánizmus, lelkészi jelentések,
esperesi kompilácioja: óriási perspektíva, számadások észrevett össze-
adási hibája :* Wekerle Sándor, társadalmi hiúságukat és szociális ösz­
tönüket kiélő n ő k : nagyszerű nőszövetség, három bibliai idézet egy
szuszra: csodálatos biblicitás, Marx puszta nevének említése; nagy
szociologos és igy tovább közéletünk majdnem összes vonatkozásaiban..
Ez az olcsójánosság az oka azután annak, hogy a világ ítélete
nem valami hízelgő reánk nézve. Ennek belátása, hogy t. i. ez ilyen
könnyen és léhán tovább nem mehet, hanem komoly tartalmas és-
müvelt életet kell megindítani és a világot megbecsülésünkre kitanitani ^
ott húzódik meg a lelkészi mozgalmak mélyén.
De a lelkészi mozgalmak méhében van egy csomó szociális ön­
tudat is, majdnem azt mondanám: a szakszervezetek suggesztiója..
Az egyetemes papság népszerüsithetetlen gondolata' dacára is igenis-
van : papi rend. Ezt a papi rendet igaz, hogy nem az ordináció élezi
ki, hanem sokkal intimusabb valami: a közös szolgálat lelki tartalma-
 229
Egy cjpő, amelyet ketten készítenek e l: primitív szocializmus.
A közös cipő emléke már lelki kapcsolódás; Ha egy üzembe já r o k ; a
gépnél, a szövőszéknél, a bánya mélyén idegen emberekkel. hoz össze
a sorsom.- Ezek később mind rokonaim lesznek, mert a megélhetésünk
gyökeiéi egy talajba futnék össze, reményeink és igényeink, szórako­
zásaink és aggodalmaink pont összeesnek. Kifejlődik á; kollektív lélek.
Individualitásom elbágyad és színtelenül, valahogy szétosztódik; de ügy,
hunt az Amazért áz Óceánba: kihatalmssodik. Alig van á világon
érthetetlenebb tünet, mint a ref. papság lelki szétszórtsága; Uniformis
-és reverenda összekovácsoló e rő k ; hát a palást miért ném az ?Azért,
mert előttünk a palást liturgikus ruhadarab, anélkül, hogy felfognánk
-annak hatalmas symbolikáját. -Nap-nap után- felöltjük magunkra, ke­
zünkben ugyanaz a biblia, ajkunkon közös az ének, emlékeink &
-reményeink összefonódnak, minden, a templomom, utolsó lehelletig
közös és a papok ? háttal állanak egymásnak! Miért ? Mert nem becsü­
lik a saját palástjukat sem.
Ha átértem, hogy az én vállamon mint jelent a p alást; ném
lehetnek-előttem közömbösek azok, akiken szintén végigomlik. Minnél
mélyebben- fogom át hivatásom nagyságát, annál jobban szeretem a
társaimat. Világos tehát, hogy az izolált pap, a fölényes' felhőkarcoló
jfpem annyira szociális erényekben szegény, mint inkább egyéni hitéle-
Jléöen és hivatásának megbecsülésében. Amilyen mértékben mélyülni
»fog az egyéni hitélet, a hivatás tisztán meglátása, olyan mértékben
fog izmosodni a papi koilégialitás.
A konszolidáló e rő : a Krisztus. Engem érdekel minden irodalmi
■mü, filozófiai próbálkozás, amely a Kr. ügyét érinti, hogyan hagyhatna
bát hidegen egy egész élet, amely velem együtt szintén oltára mellé
-szegődik? A papság -kollegialitása egy olyan lelki közösség, amely
mélység és tisztaság dolgában páratlanul áll. Csak az angyaloknál van
párja, amidőn ezek kórusba verődnek és a közös dallam szépségében
•dicsőítik aZ Urat. A pap hangjegy; a papság — hymnus.
A lelkészek evangelicó-szociális öntudatának felébredése magával
hozta a papság önérzetének reneszánszát is. Hatalmas tényező ez a
mai megmozdulásban. Fájdalmasan őszinte leszek: az erdélyi* ref. pap­
ság ma szét van esve. Egyrészről áll a Központ a maga theologiai
tanáraival, hivatalnokaival, igazgatótanácsával, talárt még kerületi gyű­
léseivel is.
Ez a vezérkar; ennek azután meg van a maga klientúrája a szó
régi, klaszikus értelmében. Részben teljesen terhelt emberek, akik már
hazulról magukkal hozták az örökös fejbólintást és egész iskoláztató-
=suk folyamán áthúzódó szegénység nevelte csendes alázatot, részben
 vérrokonok, akik a kenguru közös és meleg erszényéből nézik a vilá­
got és, viszonyokat és alacsonyan szökkelő - családi politikától várják:
apró számításaik kiegyenlítését, részben rokonok a közös mentalitásban»,
egy olyangyökérhálózatban, amely sokszor még a vér kötelékénél is>
erősebb — lehetne. Vannak azután közönséges stréberek, férfi-fcurti-
zánok. akiks bwonyos perverzitással szolgálnak minden hatalmet/és,
minden áron,^.csakhogy boldoguljanak. Mint e csoportosulás arisztok­
ratáit ott látjuk ,a legizzóbb, remegő, szinte profetikus méretű nemes-
telkeket, ;akik ismerve a papságot — féltik tőle a Krisztust, Azt a
papságot, mely nem annyira .legeltet, hanem őmaga. r - legel, amely
beeuöózik abba a nyomorultan kis méretű miliőbe, amelyet dijlevéV
asszony és gyerek jelent, mig fajának, vallásának, jövőjének összes
problémái a lábainál fordulnak fel éhen. Azt a papságot, amely határ­
talan tunyaságát abban az igazgátótanápsi Körlevélben öröaitette meg,,
amelyben fegyelmivel fenyegetik meg a kongrua-nyugta be nem kül­
dése miatt. Ide tartoznak az inkamátus centralisták, akik már nem
annyira a papi lelkűiét lezűllése miatt aggódnak, hanem .látva a papság
.(természetesen mindig százalék értendő, tehát itt is) unott, vontatott,,
bűntető postával injekciózott, sőt sokszor leHrismeretlen és káros hiva­
tali működését: egy abszolút összpontosító és abszorbeáló szisztémába^
keresik a megmentés és prosperálás lehetőségét.
A »központ«,-tál — sajnos — szembenáll a lelkészkedő papság
egy „hatalmas tábora. A seregszemle egyáltalában igen nehéz, miután«
a két tábor éles Válaszfalai meglehetősen elmosódok. Különben e cso­
portosulás is felette tarka. Részben itt állanak a »nagy demokraták.«
Komoly, érző, sőt vérző emberek, akiknek első sorban egyházalkot-
mányi félelmük van, félnek, hogy a Központ intranzigenciája, türel­
metlensége és mohósága annyira reánehezül az egyházi közéletre,,
hogy a gyülekezetek önérzetes autonómiája elsárgul, az egyházmegyék
expédiáló hivatalokká fokozódnak le, közgyűlései pedig nem fognak,
többet érni, mint a hírhedt Jengyei »néma országgyűlés.« Ha egyház,
történeti terminológiát használnék: presbiterianusoknak kellene elke­
resztelnem nemcsak nevük, hanem még inkább sorsuk értelmében is.

Ö reg szék ely , a nemrég megjelent*. »Öreg székely levelei — Tárcák« cimii
kötet szerzője, ezúton hivja fel a mélyen tisztelt lelkész és tanitó urak, valamint;
az olvasókörök szives figyelmét arra, hogy könyvének még meglevő példányait a bolti
áron alul, azaz 60 leu helyett 50 leus kedvezménnyel hajlandó rendelkezésükre bo­
csátani. Közeledik a téli estélyek ideje, mikor a könyv egy-egy tárcájának,- levelének,
felolvasása a programúiban eg^-egy számként méltó helyét foglalhat el. A különbed
általános méltánylással fogadott könyv ezért is ajánlható az említettek figyelmébe í-
(Megrendelhető Sárosy Károlynál.)
 231
Nem independensek, mert yan szisztematikus érzékűk: adhézió­
suk és kohéziójuk egyaránt, ő k a Werbőczy köznemessége; a nem­
zet ereje és legalább is akkora tradíciókkal, mint az arisztokraták.
Másokat már nem bolygatna ennyire a jogi keretek eszteigályöZásá,
inkább v&maú erkölcsi megötődésben kicsúcsosodó esztétikum jellemzi
őket. Utáptk azt a színes nepotizmust, amely rajtunk terpeszkedik és
fordulatos stilizálásokban rejti el Medúza-vonásait. Ezek a nagy álmo­
dozók, akik szószerint veszik a krisztusi heróizmust: bizony lehet idő,
amidőn apát, anyát, vért meg kell tagadni az Isten országáért ?! Drága
lelkek ezek.; könnyeimmel érzem rajtok az őskeresztyén hantok illatát t
Mig egyesek a »központi hatalom tultengéséről« panaszkodnak,
másoknak meg éppen az a bajuk, hogy a Központ nem törődik sem­
mivel. Ezeknek — valószínűleg — odahaza a feleségűk tesz a tálba és
vágja fel a tulipán-szeletét. így elvárják, hogy minden bagatell-próblé-
m&jukat is más tálalja megoldva elébük.
Másokat ismét személyi ellenszenv hevitt, zokonvett elmellőzések,
balsikerü vizsgák keserű utóize, fegyelmi emlékek hazajáró kisérteie.
Vannak itt is inkarnátus ellenzékiek, akik minden hatalomnak esküdt
ellenségei, akik minden rendeletet egyéni sérelemnek tekintenek, amely
lassan emésztő köreikbe brutális lármával betör és veszélyezteti ab­
szolút meddőségüket.
Annyi typus, árnyalat. . , igazán , . . nem lehet kimeríteni. De
ténynek, nagy és komoly tény, hogy mentalitások, majdnem azt mon­
danám : világnézetek állanak szemben egymással.
Ezt a harcot tagadni: a bárgyuság világrekordja lenne, hiszen
lángja ki-kicsap, olykor félelmetesen is.
De azt a megállapításomat sem dönti meg senki, hogy a lelkész-
kedő papság agyon van gyámkodva. Ha már most felvetik azt a kér­
dést, ki ennek az oka? Hát a papság vessen magára! A központ
mohóságát, étvágyát mi lovaltük fel. Mivel? A kényelemszeretetünkkel!
Valakinek csak gondolni kellett áz Isten dolgaival i s ; egyházi életünkre
reászabadult nagy, óriási nagy kérdő jelek megfeleléséről. Elsápadt és
elnémult emberek voltunk, hát akkor ne tagadjuk meg a honoráriumot
a prókátorainktól.
Amikor a házi problémáink szorongattak^ rendeztünk egy bel-
misziói kurzust idegen előadókkal, kaptunk hol eredetiséget, hol nyu­
gateurópai kopirozást, angol kaptafát és amerikai kiissét, abortált
Mária-dallamokat és — legyünk objektivek — nagyszerű megindulá­
sokat és azután hazajöttünk azzal az istentelen autöszuggesztióval,
hogy a gyülekezeti életem tengeri kigyóját megfojtottam. Persze a
probléma már belépésemkor ott vigyorgott az Íróasztalomon. A teljes
gyámoltalanság ínsége rit le félünk.
Ilyen Önbizáimattáh nemzedék is- kevés: taposta e földet! Persze,
hogy mindenki a fejőnk felé nőtt és lábrakapott egy groteszk aszkézis:
»Én imádkozom, Te — dolgozzál.«
A papság önérzetének itt kell belenyúlnia. Nem öntelt fáraókra
gondolok, sőt ellenkezőleg. . . A lelkipásztori élet tele van külső nehéz­
ségekkel is és mindenki fog esetet előhozni, amikor a megoldás kul­
csa — baráti kezekbe volt letéve. De csak akkor, amidőn már a házi
arzenál kiapadt és a legutolsó, a nagy ágyú, az is megrepedt. Vannak
lekötelező, de vannak megbecstelenítő szívességek is. Rémitő para­
doxon, de az igazság mindig ilyen, amikor meztelen.
És végül :y amikor mindent összevetek, azt is, ami lehangol, azt
is, ami felemel: ünnepélyes és diadalmas érzés lepi el a szivemet.
Kohó szélén állok és a kaotikus hömpölygések még sem rémitik el a,
telkemet. Ez aranyos és salakos kavargásból pillérek fognak kínomé-
sedni. E méhkas, ez a papság elérte a rajzás nagyszerű pillanatát,
mert uj eszmét, uj királynőt kapott. Az uj méhállam álma ott züm­
mög szárnyrezzenéseiben. Nem kell félni, ha meg van a szárny és
meg van a királynő isi Dérczy Im re,

Az
Tény, hogy volt és van uj nemzedék.. Ezt igazolják egyes tény­
állások s a biblia.
Az Ur Nőé idejében, amikor az emberek annyira rosszak, bű­
nösök tettek és Istenről megfeledkeztek, hogy megjavítani semmikép­
pen nem lehetett: az özönvíz által elpusztította s ezeknek hullái felett
Nőé maradékaiból egy uj nemzedékét állított elő.
Az Ur későbben, miután a pusztában a Jehovétól eltávozott s a
szenvedésben, nélkülözésben az egyiptomi húsos fazekokhoz vissza­
vágyó gonosz nemzetet megsemmisítette, összetörte: egy uj nemze­
déket állított elő s a Kanaán földére ezt vitte be.
Sajnos, a református papság legújabb tagjai, Timolheuszai —
Ikárósz szárnyakat öltve magukra — bátran és nyíltan hirdetik, hogy
ők egy újabb nemzedék tagjai s csakis egyedül ő bennük él az Isten,
az Ur Jézus Krisztus és a Szentlélek s igy csak Ők vannak arra
hivatva, hogy Isten országát teljesen felépítsék s a háború borzalmai
között megrongált egyházunk hajóját boldog kikötőbe vezessék. De
hogy céljaikat elérjék az ó nemzedék papságát az útból el kell tenniük.
 Nézzük meg, hogy ez az uj nemzedék épitőmunkáit hogyan kez­
dtette raeg ?!
Az egyik feitnszóval dicsőíti azt a szakadárrpapot, aki anyaszent-
-egyházunk törvényeitm aga alól-kirúgta és uj egyházat alakított s
-ugyanakkor .azt?a nagynevű, kitűnő tanárát és kiváló néhai püspökét,
kinek köszönheti tudományát, % ását s aki legkitűnőbb püspökeink
-közé tartozott: gáncsolja, ktsebbü.
A másik, az egyházak által fizetett hivatalos lapban helyet a d '
•egy névtelen kis hősnek, hogy az egész papságot kisebbítse, gyalázza
s e gyalázó cikket fekete betűkkel még ő is megerősíti, hogy az igaz
és úgy van.
A harmadik az uj nemzedék áltat szerkesztett lapban Hamleti
őrültséggel kiabálja, hogy azok az ősrégi, híres theológiák, főiskolák,
melyek anyaszentegyházunknak adták az ország-világ hirü gályarabo­
kat, kik hitüket meg nem tagadva, földi kedveseiket itt hagyva s át-
szenvedve a pokol minden kínjait, zsoltárt énekelve haltak meg, azok
az akadémiák, amelyek adták a. Nagy Pétereket, Szászokat, Kovács
•Ödönöket, Kereszteseket, Mitrovicsokat, Varga Lajosokat, Révészeket
és Baltazárokat, azok az iskolák nem érnek semmit, tanáraik nem
tudtak tanítani, papokat nevelni és végig gyalázza azokat a közbecsü-
lésben megőszült öreg papokat, akiktől először tanulta meg kimondani
ezt a szót: Isten, s am a-parancsolatokat: „tiszteljed apádat és anyá­
dat, hogy sokáig élj és jó dolgod legyen a földön“ és „szeressed fele-
.’barátodat, mint temagadat“.
A negyedik, amikor az uj nemzedék szülöttei, városról-városra
menve tartják hetekig tartó lelkigyakorlataikat: feláll a pódiumra s
mivel nincs más, miről beszéljen és felolvasson, összehívott több ezer
ember előtt — mieinknek szégyenére és megbotránkozására s az ide­
genek nevetésére — nem szégyeli anyaszentegyházunk öreg erős
oszlopait, saját öreg kartársait gyalázni, kisebbíteni. Másfelől hivatalos
lapunkban egyenesen és nyíltan hirdetve egy baptista volt prédikátor­
nak iratait akarja református egyházi irataink közé felvétetni s a bib­
liával egyenlővé tétetni.
így tovább folytathatnám, de ennyi is elég.
Ez uj nemzedéktől nem félünk, mert amíg a bibliai nemzedékek
előállításában Isten kezét látjuk, addig az uj nemzedék születésénél
csak emberi kezek működtek. Az pedig már rég meg van Írva, hogy
amik emberektől vannak, azok maguktól is elenyésznek, megsemmi­
sülnek.
Kedves testvéreim, kedves fiatal kartársaim, mint apátodtól fo­
gadjátok el jó tanácsomat és Zászlóitokról töröljétek le azt. a feliratod
234

hogy Ti az u j. nemzedék tagjai vagytok s írjátok fel helyébe ezt r.

„szabadság, testvériség és egyenlőség /* És nyújtsátok felénk szeretettél
testvéri, gyermeki jobb kezetekét és mi örömmel, készséggel elfogad^
juk azokat és mindnyájatokat keblünkre ölelünk.
B enedek P á l, rét. lelkész.

Steril, megjegyzés. Nem csinálok titkot belőle, hogy' ezt a cikket

csak megrövidítve és kihagyásokkal adom közre. Teszem ezt azért —
és hiszem, hogy ebben a cikk írója is egyetért velem — hogy ameny-
nyire lehetséges, az élét tompítsam és a személyeskedés mérgező íu-
lánkját .hatástalanítsam. Ebben a formájában azonban kötelességemnek,
tartom kiádni, nemcsak azért, mert lapunk a papok lapja, hanem*,
azért is, mert dokumentálni, kívánom ezáltal azt a reakciót, amit az
újabb idők irányzata, megmozdulása, megnyilvánulása, akciója egyes,
lelkekben szült. Nem mondom, hogy Benedek Pál testvéremnek szín-
igazsága van, de azt is kétségbe vonom, mintha az uj nemzedéknek
lenne igaza, hanem szerény véleményem szerint az igazság valahol
ott van abban a bizonyos eredőben, amelyről Imre »Lajos testvérünk
emlékezik meg Az Út október havi számában »Nemzedékek harca,
egyházunkban« cimen (a jövő számban erre még visszatérek) — és
még világosabban ott van azokban a szavakban, amelyek a püspöki
jelentésből csendültek ki s amelyeket lapunk jelen számának vezető
helyén közöltem is.

Pap-szidás.
Divat most.
Egy hívem, józanon, szememben szidott, hogy rossz pap vagyok*.
E hívemnek igza volt; Ő sok szégyent, kárt tokozott magának a részeg­
ség áltál. Templomba nem jár. Én kellett volna, hogy hozzája menjek
és intsem, dorgáljam a részegség miatt. Rossz papja vagyok, mert
elhanyagoltam kötelességem iránta.
Ifjú koromban minden nap elmentem egy hívemhez házi isteni­
tiszteletet tartottam. Nagyon nehéz munka volt, de áldásos. E munká­
mat akkor betiltotta az esperes ur Írásba és fegyelmi meginditása terhe
alatt. Á ni. Esperes ur pártolását megnyervén a részeges emberek
ellentállottak: jónak láttam ezt az igazi belmissziói munkát félbehagyni*.
Pedig igy ismertem meg teljesen híveim életét és tudtam bajukat.
Bizalommal tárták fel nagyok és kicsik. A hibás is bünbánólag vallót ;
ígérte hogy máskép lesz. Kezdődött is, A sátán azért folyamodott az
esperesi segítségért, mit meg is nyert.
 Van más papszidás i s : mely ellen tiltakozom. Az egyetemes pap­
ság a reformálta eszménye. Jézus szelleme. Munkálkodimk érette. A
világi papok 99%-ka nem: pap. Az uj* belmisszionariusok nyelvén
szólva; »nem találkozott Jézussal.« Nem Jézusban való bitből lett
egyház-vezető, hanem gazdagsága, tudománya, családi stb. okból. Hogy
valamit legyenek. . . szidják a papokat.
Egyik ilyen világi e. m. tanácsos hatalmasan-megdorgálta a pa­
pokat, hogy időnként különböző adatokat (lélekszám) küldenek. Úgy
megijesztett engem is, hogy nem mertem meggondolni hogy ez n a­
gyobbat követel a papoktól testeknek beretvával való vagdosásánáb
<1. Kir. 18ü8>. Azt követeli hogy pontosan mindig annyi szülessék^
amennyi meghal, mert igy lehet nem különböző lélekszám.
E hatalmas világi papot nevezte ki a nt. Esperes ur filiám isko­
lája pártfogójának, Utasított hogy járuljak szine elé. Félelmemben azon­
nal szine elé járultam. Utasított hogy írjam össze neki filiám reformá­
tus tagjait. Összeírtam. Utasított hogy Írjam külön-külön jegyzékbe
aszerint hogy melyik gyárban dolgoznak. Ezzel ő megy a ' kér. gyű- -
lésre. . . ,
A kerületi gyűlés előtt *e jegyzékeket oda vittem. Mikör vittem -
egyik kér. képviselő lelkész kérte hogy adjam neki ez adatokat ő el­
visz}. Hogy adtam volnál Gondoltam mily hatalmas dolgot tesz most
az én; papszidó világi papom. Elfogadta; az adatokat, A gyűlés után
nagy reménységgel Jfftem a nagy eredményért. A hatalmas pápszidó
világi pap rővidegfT egykedvűen válaszolt: »nem mehettem a kér.
gyűlésre.«
Egyszer kijött a filiába a Főjegyző autóján. Megszidott hogy
mért nem vettem a kisajátotött házhelyekből iskola-helyet. Vettem,
Akkor megszidott hogy mért vettem.
Nem volt ideje, hogy a ^gyárak igazgatójához elmenjen: elkül­
dött engem.
Az agrárreform miatt a grófi gazdasági épületeket elköltöztették.
A kerekes és kovács műhely régi rossz fából való épület volt. Nem
volt érdemes elköltöztetni. Meglátták a világi papok ez épületet: szid^
tak, miért nem vettem meg iskolának.
A fenkölt lelkű kontesz felajánlta örökre az uj gazdatiszti lakást
tanítói'lakásnak, iskolának, mért a gazdasági udvar eltávozott onnan«
A kastélyban is, mivel nem laknak ott; szabadon választhattunk
helyiségeket. Mikor a kisajátított házhelyekből vásároltunk (mit az
e, m. tanács nem hagyott jóvá) a kontesz megígérte, hogy kifizeti a
tízezer leu vételárt.
A világi papok hallom —- szidtak hogy nem inkasszáltam m
 e
kontesztől e tízezer leüt. Tisztelettel kérdem : hát mi a pap ? Kopó
.kutya, kit zsákmány után'uszítnak? Vágy Jézus szolgája?. Ki Jézüs
szellemében jár. Jézus követője. Mennyit hallom á vádat, hogy nem
-aki mondja »Uram, Uram« hanem ki cseíekszi az Atya akaratját. Hát
-az lett volna az Atya akarata, hogy én szemtelenül inkasszáljak be
tízezer, leüt attól a katholikus kontesztől, ki évenként 3Ó ezer íéut
Áldoz a ref. iskolára. Kosztol ad a tanítónőnek. Karácsonyfát á gyer­
mekeknek. Attól a grófi családtól, ki eddig reformátussal nem engedte
összeházasodni gyermekeit, most engedi és élés ésszel figyeli a refor­
mátus lelkészt, vallást. A tízezer leu a fő vagy e grófi család. Nem
-a .szombatért lett az ember, hanem az emberért a szombat. Az ember
a szombatnak is ura. Tisztelem az. igazi világi papokat, ilyenek is
■vannak. De a Jézus nélküli, túlbuzgó világi papók ne szidják a pa-
.pokat. Segéljenek az egyház pénze jól kezelésében, jogi dolgaiban, de
ne vezessék a papokat lelkiekben. A papok ázokon a rossz theologiá-
kon is, mégis csak hallottak valamit Jézusról és többet tudnak Jézus
szelleméről, mint a túlbuzgó világi papok: kik Jézussal életükben igaz
hogy nem találkoztak. Magyart Árpád ref. pap.

Egyházkerületi közgyűlés.
Az erdélyi ref. egyházkerület npy. 24, 25 és 26-án tartotta nagy
-érdeklődés mellett, 164 tag részvételével, ez évi közgyűlését. A köz­
gyűlést dr. Mákkai Sándor püspök imádsága után gr, Teleki Artúr
■főgondnok nyitotta meg. „Eseményszámban ment dr. Makkal Sándor
püspöki jelentése, amely nemcsak hü tükrét képezte a múlt küzgyülés
óta letelt 15 hónap történetének, Hanem egyben indításokat is adott,
útmutatásokat is nyújtott a jövőre nézve. A püspöki jelentés alaphang­
ját ez a kijelentés adta m eg: »Hálátlan volnék a Kegyelem Ura iránt,
ha nem látnám és nem hirdetném mindazt a jót, amit az élet boldog
jeleként szemlélhetek egyházkerületünkben. De méltatlan lennék külde­
tésemhez, ha e helyről nem szólanék mindarról a betegségről, mely­
nek pusztító hatalmát napról-napra kell tapasztalnom közöttünk.« És
felvonultatta mindazokat a jókat, amelyek az élet boldog jeleiként jelent­
keztek, — de reámutatott a gyöngeségnek és betegségnek jeleire is, mint
amelyek »kellő öntudatossság hiányában általában bizonytalanság, sokszor.
közöny, végre néha hűtlenség a hit dolgában, a vallás-kegyelmi aján­
dékainak lekicsinylése, elhanyagolása, megvetése, a születendő nem­
zedék könnyű szerrel való átengedése más felekezeteknek, az iskolák
^fenntartásáról való tunya lemondás, az anyagi áldozathozás és tehervi-
sglés olcsó, de hamis reményekért való könnyelmű megtagadása, a-
lelki élet és munka iránt mutatkozó érzéketlenség, végre azok a ;szé-‘
mélyi perpatvarok és civódások, mélyek az egyháiki életet megfertőzik:
és megbénitják.« Emelkedett hángon és szelleműén emlékezett meg töb­
bek között á' lelkipásztorók együttműködésének kérdéséről'és a J éfr
nemzedék harcáról is, amint ez teljes egészében olvasható lapunk ve­
zető helyén. A püspöki jelentést a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel'
vette tudomásul és percekig tartó éljenzéssel honorálta. Á közgyűlés^
további lefolyása különben nem mondható csendesnek és viharmen-
tesnek. Az igazgatótanács több javaslata körűi élénk vita keletkezett,,
amelyekben igaz ugyan, hogy kivétel nélkül mindig az Igazgatótánács
győzött, de másfelől örvendetes jelenség gyanánt köny velhető el, hogy-
a közgyűlés egy bizonyos csoportja nem hajlandó mindenben szolgai
megalkuvást tanúsítani. Meglátszott ez mindjárt a főgondnokválász-
tásiíál. A gr. Bethlen György és gr. B á n ffy ' Miklós főgondnokválász-
tása egyhangúan ment, ellenben a harmadik hivatalos jelölt ár. V isky
László 104 szavazatával szemben mér ár. Széle Béla 60-on felül kapott.
Kitört a harc a szászvárosi Kun-Kollégium uj épületének eladása és-
régi épületének árvaházzá és elemi iskolái intemátussá való átalakítása
— és a zabolai árvaház áthelyezése tárgyában is. De ínég vehemen­
sebben folyt — egész a névszerinjpZavazásig — a brassói kereskedelmi
iskola átvétele felett, amit az Ipízga tő tanács azért nem javasolt, mert
az újabb tehervállalást’mindaddíg, míg az egyház államsegélyt nem kap,
lehetetlennek tartja. És bár dr. Szele Béla az eredeti javaslatot oda
módosította, hogy bár csak elvileg motidassék ki á brasséi kereskedelmi:
iskola kerületesitése. a gyakorlati megoldás ügyében pedig egy bizott­
ság küldessék ki, ez is hajótörést szenvedett az Igazgatótanács javas­
latán. Volt még egy kis harc a nyugdíjintézet költségvetése és a női-
egyházkerületi képviselőség kérdésében, ahol u. i. az Igazgatótanácsnak
azzal a javaslatával szemben, hogy a székelyudvarhelyi tanitónőképző-
és á kolozsvári leánygimnázium igazgatónője tagjai legyenek az e. kér.
közgyűlésnek, felmerült azaz ellenjavaslat, hogy ezt az ügyet élőbb a
zsinat elé kell terjeszteni, — de aztán elnémult ez is és szép csendben,,
békességben véget ért az e. kér. közgyűlés.
A közgyűléssel kapcsolatban folyt le 16 lelkésztestvérűnk fel­
szentelése a Farkas-utcái templomban. A lelkészszentelési istentiszte­
leten imádkozott Vásárhelyi János főjegyző, igét hirdetett Kovács-
László esperes, a felszentelt lelkipásztorokat kibocsátotta és záró imád­
ságot mondott dr. M akkal Sándor püspök.
Ugyancsak a közgyűlés ideje alatt folyt le az Egyházkerületi Nő­
szövetség megalakulása, Erre az alkalomra 20 egyházmegye nőszövet-
- 239 .

ségetnek mintegy 250 képviselője gyűlt össze a theologia dísztermében.

H D rMákkal Sándor püspök imája és megnyitója, a gyűlés kiküldöttei­
nek igazolása és a határozatképesség megállapítása után Kónya G yű-
láné; terjesztette elő az Egyházkerületi Nőszövetség ügyrendjét, melyet
a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. A választások rendjén elnöknek
egyhangúlag dr. Makkot Sándorné választatott meg, aki a megválasz­
tásért úgy a maga, mint a tisztikar nevében köszönetét mondott és
>egyúttal hatásos elnöki székfoglalót is tartott. A gyűlésén több áldásos
intézkedés történt, többek között kimondatott egy ref. családi lap
megindítása és a KirályhágÓmelléki egyházkerület megkeresése a Nő­
szövetség kiépítése tárgyában. A nagysikerű alakuló gyűlést jól sike­
rült teaestély követte, amelyen a kolozsvári Nőszövetség megvendé­
gelte a vidéki kiküldötteket, az újonnan felszentelt ifjú lelkészeket és
a meghívott előkelőségeket.

Nyílttér.
Ref. Lelkészek Lapjának Szerkesztősége
Kisgálambfalva. -
Van szerencsém kérni az alábbi sorok közreadását:

A Ref. Szemle 38-as számában megjelent »Sáfár, adj számot«

című cikkre adott válaszomat * Dr. Tavaszy Sándor felelős szerkesztő
a Ref. Szemlében nem közölte, Amikor ezt megállapítom és közreadom,
teszem a sajtótörvény alapján.
M egbántott.

KÜLÖNFÉLÉK,
Missziói nap Betfalván. A ga­
lambfalvi missziói kör nov, 18-án
Betfalván (Udvarhely vármegye)
missziói napot tartott. A délelőtti
istentiszteletet Derzsi Endre kis-
galambfaivi, a délutánit M árk
Mihály agyagfalví lelkész végez­
ték. A nőszövetség részére Ja\ab
József bögőzi és a presbiterek
részére Simó János mátisfalvi
lelkészek tartottak előadást. Este
pedig vallásos estély volt, amely­
nek programmján résztvett a
betfalvi ifjúság több ének és sza­
valat számmal, Simó János lel­
kész bibliamagyarázattal és Dér-

* Tessék o választ beküldeni és — közérdekű voltára való tekintettel — kész­

ségesen közlöm.

Endre lelkész szabadelőadás­
sal, szólván a bibliáról, m in t az
ifjú sá g életformáié halaiméról.
Az udvarhelyi r e f .e . m. N5-
azövetség nov. 20 án tartotta
alakuló gyűlését. A gyűlésre szép
számmal sereglettek össze ref.
'intelligens nőinken kívül a falvak
egyszerű székely ref. asszonyai
is, jeléül annak a meleg érdek­
lődésnek és intenzív várakozás­
nak, amellyel különböző társa­
dalmi osztályú ref. asszonyaink
ma már egyaránt viseltetnek a
nőszövetségi mozgalommal; szem­
ben. A gyűlés Márk Mihály beim.
előadó bibliamagyarázatával és
imájával vette kezdetét. Majd
Hegyi Péter esperes-elnök meleg­
hangú megnyitó szavai után egy­
hangúlag elfogadta Nagy Lajos
székelykereszturi lelkész, e. m.
főjegyző előterjesztésében a szer­
vezeti szabályzatot és megválasz­
totta a tisztikart, köztük elnöknek
dr.' Gyárfás Pálnét (Székelyke-
resztur) és titkárnak Márk Mi­
hály beim. előadót.
Papváiasztás. A máramaros-
szigeti ref. egyházközség több
.érdemes jelölt közül Papp József
genesi lelkészt, a_. nagykárolyi
egyházmegye közbecsülésben álló
főjegyzőjét választotta papjának.
Isten gazdag áldása legyen a vá­
lasztó gyülekezeten és a megvá­
lasztott lelkésztársunkon egyaránt.
Lelkészértekezlet és közgyű­
lés a nagykárolyi e. m.-ben. A
nagykárolyi egyházmegye nov.
14. és 15 én Nagykárolyba!} lel­
23»
készértekezletet, belmissziói érte
kezletet és közgyűlést tartott, A
lelkészérlekezletnek legfontosabb
tárgya a Királyhágómellék! ref.
Lelkészegyesület megalakulása
vplt. Az előadói tisztet Gönczy
Sándor nagykárolyi lelkész ,töl­
tötte be (előadása lapunk követ­
kező számában teljes egészében
közöltetni fog) és az értekezlet
egyhangúan magáévá tette azt
a határozati javaslatát, mely sze­
rint a nagykárolyi ref. egyház­
megye lelkészértekezlete kívánja
és szükségesnek tartja — meg­
alakítani a Királyhágómelléki
ref. Lelkészegyesületét a magyar-
országi Orle mintájára az alap­
szabálynak viszonyaink és körül­
ményeink s uj feladatainkhoz
való módosításával, — oly for­
mában, hogy ennek a Lelkész­
egyesületnek Románia minden
ref. lelkipásztora tagja lehessen.
A lelkészértekezlettel egyidőben
tanitói értekezlet is volt, amelyen
a tanitói egyesület megindítása
lett elhatározva. A belmissziói
értekezleten, amelyen nemcsak a
lelkészek, hanem a tanítók is
részt vettek, vasárnapi iskolai
mintatanitást mutatott be Tárczy
Géza herei lelkész és bibliaköri
mintatanitást Gönczy Sándor
nagykárolyi lelkész, akit az érte­
kezlet folytatólagos gyűlésében
e. m. beim. előadónak választott
meg. A közgyűlés istentisztelettel
kezdődött, amelyen az igét Szabó
István dobrai lelkész hirdette. A
közgyűlés kiemelkedő pontja dr.
240
Nagy Sándor gondnok megnyi­
tója után Havas Gyftta esperes
jelentése volt, amelyet az uj ta­
nítók eskütétele követett. E köz­
gyűlés- keretében vett búcsút az
egyházmegyétől Papp József
gencsi lelkész, é. m. főjegyző,
aki Méramarosszigetre választa­
tott meg. E gyűlésekkel kapcso­
latban gyönyörű lefolyású vallá­
sos eátély is tartatott á nagyká­
rolyi templomban, amelyen töb­
bek között Havas Gynla esperes
imádsággal, Papp József biblia-
magyarázattal és Gönczy Sándor
szabadelőadással vették részt, az
utóbbi arról beszélvén, hogy mire
kötelez bennünket ref. keresz-
tyénségünk Istennel, magunkkal,
családunkkal és egyházunkkal
szemben.
Felhívás a z előfizetőkhöz.
Miután e számon kívül a jelen
évfolyamban még csak egy Szám
fog megjelenni s aztán készül­
nünk kell a jövő évfolyamra,
amihez pedig mindenekelőtt arra
van szükségünk, hogy tisztába
R .-T . ö fe rb e h i 9C7—l»i’B
jöjjünk áz előfizetők számával
—, szeretettél kérem, amennyiben
ilyenektennének,, lapunknak azo­
kat az előfizetőit, akik a Japot a
jövő évfolyamra nem kivánják
járatni, sziveskedjének erre von,
mielőbb értesítést küldeni. Aki
értesítést nem .küld, azt a jövő
évfolyamon is előfizetőnek fogr
juk tekinteni. Anyival inkább kér­
jük e felhívás meghallgatását,
mert lapunk Sorsa- ezen fordul
-még. Amennyiben t. i. tömeges
lerendelés történne, kényszeritve
iennénk a lapot beszüntetni.
% szerkeszti üzenetek.
B» P . Cikked beérkezett és lehetőség1
szerint jönni fog. Szives üdvözlet.
Többeknek. Lapunk minden szám á­
ból nagyobb számú készlet Tan. Akt
egyik-másik számmal évfolyamát kiegé­
szíteni kívánná, szíveskedjék értesíteni'
é s á hiányzó számokat készségeseit
küldöm.
I L* Cikked ki van szedve, a jövő-
szám ba jön.
I. évfolyam. 1928 december 15. 16. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
SCegjelenik : h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és k iadóh ivatal:
Előfizetési dtf: Porumbeni-Mici -K isg alambfal va
eg ész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z si E ndre.

A nemzedékek harca és a Lelkészegyesület

A z Út októberi számában dr. Im re Lajos *Nemzedékek
harca egyházunkban“ címen, egy megszivlelésre méltó cikket
irt. E cikk — eltérve több más megjelent és ugyanebbe^ a
tárgykörben mozgó cikk hangjától — olyan nemes tenden­
ciát mutat, hogy lapunk sem térhet felette egyszerűen napi­
rendre. Elismerésre és tiszteletreméltó mindenekelőtt célkitű­
zése, amelyet igy form uláz: „minden egyéni véleménynyil­
vánítástól tartózkodni óhajtunk és csak a jelenségek és kö­
rülmények vizsgálatára szorítkozunk*. Nagy kár, hogy e
mellett a tiszteletreméltó célkitűzés mellett nem tudott mind­
végig híven kitartani — és a cikk végén már ismét felhang­
zik a régi nóta, megszólal a régi hang, az egyéni véle­
mény : „A régi szellem kétségtelenül el fog enyészni stb.
s tb .. . . Az uj irány kétségtelenül meg fog tisztulni, erő­
södni stb. stb. . . . “ 'Én ebben látom ennek a különben elis­
merésre méltó és lehető tárgyilagosságra törekvő cikknek
külső, szépséghibáját.
Ami pedig belső felépítését illeti, itt meg a logika szem­
pontjából találok olyan kifogást, amelyet el nem hallgatha­
tok. A cikket olvasva az az impresszióm, mintha valami
olyan építmény előtt állanék, amely derékban szakit az alap-
242

styllal és egy merőben más, sőt épen ellenkező stylba csap

át. Dr. Im re Lajos cikkében a múltról olyan áttekintést
nyújt, amelynek igazságát nem vonom kétségbe én sem.
Helyesen állapítja meg, hogy a haladás irányát a múltban
mindig a két nemzedék állal képviselt különböző, sokszór el­
lentétes erőnek áz eredője m ta meg. A belső szépséghiba
csak az ~ és ez a?, ami a logika szempontjából kifogás
alá vonható — hogy amikor a jelenhez ér, az eredŐ-élmélei-
tel teljesen szakit s aminek igazságát a múltra nézve elis­
meri, azt a jelenre nem akceptálja, sőt kategorikusan kije­
lenti, hogy a réginek el kell múlni és csak az újnak van
létjogosultsága. A z eredő-elméletnek ezt az inkonzekvenciáját
látva, önkéntelenül is toliamra kívánkozik a kérdés: M i van
hát az eredővel ?} H a a haladás irányát a múltban mindig
a két nemzedék által képviselt különböző, sokszor ellentétes
erőnek az eredője adta meg, miért ne adhatná meg ma is? I
Én.— dacára annak, hogy ezekkel á szavakkal soh’setn él­
tem — az eredő-elmélet hive voltam mindénhe. És lapunk sem
helyezkedett soha a kizárólagosság álláspontj ára. Nem vindi­
káltuk magunknak — mint ahogy senki sem vindikálhatja
— a teljes tökéletességet, de ugyanezt kétségbevonluk a
másik oldalon is. S amikor a Lelkészegyesület mellett pálcát
törtünk, ezt éppen abban a nemes elgondolásban tettük,
hogy egy olyan közösséget teremtsünk, ahol otthon és jól
érezze magát ennek az országnak minden ref. lelkipásztora
— tekintet nélkül a borban, theol. irányban és szellemben
megnyilvánuló különbségekre, És erős a meggyőződésem,
hogy ha nekünk egy ilyen Lelkészegyesületünk lenne, azt a
bizonyos eredőt, anfély egyedül adhatja meg a jelenben is
a haladás irányát, — sokkal könnyebben és gyorsabban
megtalálnánk, mint ahogy gondoljuk. Példa erre az Orle
fejlődése, amely hogy ma egyike a legegészségesebb és leg­
áldásosabban működő közösségeknek, ezt csak az nem is­
meri be, aki szándékosan nem akarja. Az Orle sem volt
mindig ilyen. A fejlődés rendjén lett ilyenné. És ma már
 243

Habozás nélkül lehet állítani, hogy megtalálta a különböző

nemzedékek által képviselt, különböző, sokszor ellentétes
erőknek azt az eredőjét, amely a haladás irányát képviseli.
Véleményem szerint erre a célra nálunk is egyedül csak a
Lelkészegyesület alkalmas. E p e d ü l csak egy olyan Lelkész-
egyesület, amelyben otthon és jó l érezze magát ennek az or­
szágnak minden ref. lelkipásztora — tekintet nélkül a korban,
íheol. irányban és szellemben megnyilvánuló különbségekre,
alkalmas arra, hogy a nemzedékek harcát levezesse és kifor*
m aija azt az eredőt, amely m int a múltban, úgy a jelenben
is egyedül adhatja meg a haladás irányát.
Az elmondottakból természetszerűleg következik, hogy
én egészen más végkonzekvenciára jutok, mint amire dr.
Im re Lajos jutott. Vagy áll az eredő-elmélet vagy nem ?!
Ha nem áll, akkor talán még lehet beszélni a dr. Im re
Lajos megállapításáról, hogy t. i. a két irány kiegyezteté­
séről nem lehet szó, a két szellem kibékíthetetlen egymás­
sal, az ellentét emberek által el nem oltható „a harc és
ellentétek megszüntetésére mi nem tehetünk semmit*. De
ha áll az eredő-elmélet — pedig ha a múltban állott, akkor
a jelenben is állnia kell — akkor kiegyeztethetetlej^, kibé­
kíthetetlen, el nem oltható, ellentétről nem lehet szó, akkor
— amit mi nem először állítunk — nemcsak tehetünk va­
lamit, hanem egyenesen rajtunk fordul meg a harc és el­
lentétek megszüntetésének aktuális ügye. Erre a célra pe­
dig — nem mulaszthatom el újból és hangsúlyozottan ki­
emelni — megfelelőbb közösséget még gondolni sem lehet,
mint a Lelkészegyesületei. A Királyhágómelléki egyházkerü­
letben már kezdik kiépíteni. Nálunk az ismeretes iordai ha­
tározat gátat emelt eléje, de a zsinati törvényhozásnak még
mindig módjában áll ezen változtatni és a Lelkészegyesület
megalakulását lehetővé tenni. d. e.
244

Királyhágómelléki
Református Lelkészegyesület
(A nagykárolyl egyházmegye lelkészértekezletén tartott előadás.)

Mióta az Országos Református Lelkészegyesülettől elszakadtunk:

talán sohasem vetődött még fel ilyen komolyan annak a kérdése»,
hogy megalakítsuk a Lelkészegyesületet, mely bennünket egy szerves
egységbe tömöritsen, Református Keresztyén Anyaszentegyházunk
szolgálatára. — »Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békesség­
nek kötelékében«. (Eféz. 4., 3. v.)
A szervezkedésnek a szükségességét azt hiszem mindnyájan
érezzük, valamint érezzük mindannyian annak a minden tekintetben
káros hatását, hogy már idestova tiz esztendeje, hogy szervezetlenüL
élünk s az igazi célkitűzést a lelkipásztori eszmény megvalósítását,
hogy t. i.. — »amint én szeretlek titeket, ti is úgy szeressétek egymást«-
ennek áldásos voltát nem érezzük. Ennek okát főképpen abban látom,
hogy nincsen meg közöttünk annak a lehetősége, hogy egy testvéries-
közösségbe, mindnyájan, mint egy nagy családba beletartozzunk,
amely családban csak á béke, megértés, türelem, szeretet - é s
engedelmesség, szolgálat és alázat legyenek vezérelvek. »Mert mindenki
áki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza fel-
magasztaltatik«. (Luk. 14, 11 v.)
Az^erdélyi egyházkerületben is megérezték már ennek a szük­
ségességét s csaknem egy éve folyik a vita afelett, hogy Lelkész­
egyesület alkottassék-e, illetve a régi 1923-ban feloszlatott Lelkész-
egyesületet hivják-e életre, módosított alapszabállyal, vagy pedig meg­
alkossák a Lelkészek Szövetségét.
A kérdés igen heves szellemi vitát támasztott fel s azok, kik
hivatva érezték magukat e kérdésben pro, vagy kontra véleményt
nyilvánítani, sokszor hevesen összecsaptak, mely összecsapások több­
ször személyi térre terelődtek.
Mi itt a Királyhágón inneniek, kiket nemcsak a geográfiai határ,
választ el erdélyi testvéreinktől, de túlról tekintve olyan magas hegy­
lánc melyen sem áttekinteni, sem átjutni nem lehet, sőt még az esz­
mének, gondolatoknak a kicserélésére sincsen alkalmunk, mert erdélyi
testvéreink annyira izolálják magokat, — csak úgyszólván távoli szem­
lélői lehettünk ennek a heves szellemi harcnak, mely a Krisztus
Anyaszentegyházában élő lelki erők érvényre juttathatásáért folyt s
folyik ma is.
Végre a szeptember elején tartott tordai nagygyűlés a vitát lát-
 245

úszótag berekesztette, megoldván a dolgot úgy, hogy nekem se, neked

-se legyen igazad, hanem egy harmadik szervezkedési formulát vett
félő, az egyházkerületi lelkészi értekezletet az G. T. I. t.-c. 54 § a s
' pontja alapján. Rólunk Derzsi Endrén kívül úgyszólván alig emlékezett
meg más, mintha nem volnánk vagy nem tehetnénk tagjai annak a
lelki közösségnek, melynek a feje maga a Jézus Krisztus.
Ha az erdélyi lelkésztestvéreinknek ez az elzárkózása fáj is,
viszont más oldalról a mi helyzetünk ezáltal talán könnyebbé vált,
egyrészt azért, mert a különböző elvi álláspontok, melyek nálok a
vita hevében kirobbantak s még eddig nem kötötte őket össze a teljes
kiengesztelődés szelleme, bennünket nem választott széjjel s mi, azt
hiszem mindannyian keressük a megoldását közös akarattal, közös
vággyal, hogy mielőbb megalkossuk és életbe inditsuk a Református
-Lelkészegyesületet. És pedig ha kihagytak bennünket erdélyi testvé­
reink, mi nem akarunk alkalmatlan idegenek tenni, nincs más válasz­
olás : alkossuk meg a magunk erejéből a Királyhágómelléki Egyház-
kerület Lelkészegyesületét.
S úgy gondolom, hogy nemcsak azért, mert talán a tradíció
kötelez, hanem azért, mert mi azt a keretet, melyben annak idején
mih'd- az ' öt 'egyházkerületnek a papsága agy táborba sorakozott, he­
lyesnek, jónak, elfogadhatónak tarthatjuk, azzal a programmal s cél­
kitűzéssel s azoknak a grandiózus feladatoknak a megvalósításával.
Nem kell uj utakat keresnünk, haladjunk a régi kipróbált és jól meg­
taposott ösvényen mely amint a nyáron megtartott hódmezővásárhelyi
nagyarányú 0 . R. L. E. gyűlés eredménye mutatja, nemcsak, hogy
célhoz vezet, de már olyan hatalmas organizáció, hogy egyházi, tár­
sadalmi, irodalmi s tudományos téren tekintély s a protestáns életben
pedig döntő befolyással bir. S milyen szép harmóniában megvolt a
többi hivatalos egyházi fórumok, Egyházkerület, Konvent, Zsinat
mellett anélkül, hogy ezeknek a fórumoknak a működését, bármi te­
kintetben akadályozta volna s kebelében minden lelkész otthont talált,
még pedig barátságos, meleg otthont, hova örömmel sietett, tudva azt,
hogy az O. R. L. E. olyan szerv, melyben bármelyik lelkész is el­
mondhatja panaszát, hallathatja szavát.
Az 0. R. L. E, munkájáról s az elért eredményekről, nekünk itt
nem szükséges számot adni, hiszen lelkész testvéreim közül, legtöbben
kezdettől fogva benne éltek, de örök, értékes ,alkotások, intézmények
bizonyítják, -hogy mit jelent az egyesületi élet, ha azt az »Isten leiké­
től ijbletett papi közszellem ¡rányitja«.
Nekünk uj helyzetünkben a körülményeinknek legmegfelelőbb
módot és eszközt kell választanunk, hogy a kitűzött célt elérhessük.
246

A cél pedig az, hogy olyan Lelkészegyesületünk legyen, melybe önként

örömmel lépjen be lehetőleg minden lelkésztestvérünk s az egyesü­
letünkben megtalálja mindenki az alkalmát, hogy magát képezze, mű­
velje, hogy egyetemes papságunk s lelki életünk legfontosabb prob­
lémáit könnyen megoldhassuk, ápoljuk a testvéri összetartozandóság:
érzését, őszinteséget, bizalmat, a szolidaritást, hogy a tagúk egyek
lpgyünk mind a fő alatt, aki a Jézus Krisztus. Az engedelmességet s
a fegyelmet pedig ne a paragrafusok, ne az alapszabály diktálja nekünk,
hanem a szolgálatban való engedelmesség az Isten a mi Atyánk iránt.
»Mert egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette
van és mindenek által és mindnyájatokban uralkodik«. (Eféz. 4. 6. v.)
Különbséget ne tegyünk tag és tag között, tartsuk szem előtt azt,
hogy mindnyájan az Ur szőlőjének a munkásai vagyunk, a különb­
ség az, hogy némelyikőnknek a szolgálata harminc, némely hatvan,,
némely száz annyit eredményez. A keret legyen olyan széles, hogy
abban minél gazdagabb, minél nagyobb tartalom elférjen s adja meg
a módot arra, hogy minden lelkésztestvérünk a neki adott charizmák
Szerint tudjon szolgálni, úgy az önön maga lelki és szellemi épülésére,,
mint a féltve őrzött magyar református Anyaszentegyházunk építésére.,
Kétségtelen hogy a teendő nagyon sok s a feladat nehéz. De
hiszen mindannyian tudjuk és érezzük, hogy »aki énutánam akar jönni,
tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem,,
mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.«
Nem merném feltételezni, hogy közöttünk, lelkipásztorok között
vojna csak egy is, aki ne önként választotta volna ezt a terhet s ne
örömmel hordozná ezt a keresztet megváltónkért Jézus Krisztusunkért
s Anyaszentegyházunk életéért s jövő fennmaradásáért. Jaj volna ne­
künk, hűtlen sáfároknak, hogy a reánk bízottakban ne igyekeznénk
hüségésen sáfárkodni s azt pedig mindnyájan érezzük, hogy ehez erőre
van szükségünk, az az erőforrás pedig nem más, mint a Krisztus tu­
dománya az evangélium.
Tehát a lelkipásztori életnek előfeltétele, hogy a szentirást szor­
galmasan tanulmányozzuk s erről mindenkinek adjon számot a maga
lelkiismerete s ha ilyen gondolatokkal alkotjuk meg azt a lelki közös­
séget, melynek mindnyájan egy akarattal tagja lehetünk a mi Lelkész­
egyesületünknek, akkor bizonyára képes lesz azoknak a nagy felada­
toknak a megvalósitására, melyet maga elé kitűz.
Szerény véleményem szerint, az ad hoc lelkész! értekezlet legyen
akár egyházmegyei, akár egyházkerületi, avagy pedig parochiális né­
hány biblia tanulmányozó lelkész testvéri társasága, nem tud olyan
erőt kifejteni s olyan eredményt felmutatni, mely mindnyájunknak élő*
 247“

evangéliumi hitét s e hitből fakadó, ha kell a küzdelemre. is kész elha­

tározását reprezentálná. Szerintem' a lelkipásztorok testvéries közössége
s evangéliumi élete s a Krisztus tudományában való elmélyedése az
egyesületi életet s az igazi papi közszellemet nemcsak, hogy nem rontja,
sőt azt minden tekintetben erősiti. S minél többen vagyunk, akik érez­
zük egymásra utaltságunkat s az igazi őszinte testvéries közösséget
egyesületi életünk annál mélyebb, annál erőteljesebb lesz.
Viszont senki sem vindikálhat magának több jogot, vagy több­
szabadságot azért, mert azt gondolja magáról, hogy én külömb lelki­
pásztor vagyok, mint a másik lelkésztestvérem, mert én közelebb
állok az én Krisztusomhoz. Ilyen megkülönböztetés ne legyen közöt­
tünk s hiszem, nem is lesz, hanem az egyesületi szellem ápolásában,
miftéi inkább érezzük azt, hogy igenis a Krisztussal való élésre mind­
nyájunknak nagy szüksége van. Ez a közös érzés nem elválaszt, de
mindinkább összehoz bennünket.
Sajnáljuk, hogy erdélyi testvéreink nem igy gondolták, minekünk
adva van az ut Is lépjünk a cselekvés mezejére, mert a tett halála az
okoskodás.
.Fő elv szerintem, hogy cselekedjünk: viribus unitis 1!
Határozati javaslatom á következő : *
Mondja ki a nagykárolyi református egyházmegye Ielkészértekez-
lete, hogy kivánja és szükségesnek tartja, — úgy lelkiéietünk mélyebbé
tétele, szellemi életünk fejlesztése, egyházi életünk sok, különböző prob­
lémájának a megoldása, úgy szintén anyagi helyzetünk könnyebbété-
tele s mindenek felett a lelkészi testvériség és szolidáritás fejlesztése,
ápolása és erősitése végett — megaiakitani ezidőszerint a mivel erdé­
lyi testvéreink különválva akarják — Királyhágómelléki Református
Lelkészegyesületet, a magyarországi O. R. L. E. mintájára, az alap­
szabálynak viszonyaink és körülményeink s uj feladatainkhoz való
módosításával, természetesefigugy szövegezve, hogy a Lelkészegyesü­
letnek, úgy a Királyhágómelléki, mint a Erdélyi Egyházkerület minden
lelkipásztora tagja lehessen.
Kérje fel lelkész értekezletünk a Főtiszteletü és Méltóságos Püspök
urat, hogy a többi egyházmegyék lelkész értekezleteinek .meghallgatása
után, az egyházkerület i Lelkészegyesület megalakítása végett, az egy-
házkerületi lelkészi értekezletet Nagyváradon szíveskedjék lehetőleg
minél előbb összehívni, amely értekezletnek kerületünkből minden leL
kész tagja lehessen.
Jelen határozati javaslatot a többi egyházmegyei Lelkészegyesü­
letnek is megküldi, hasonló határozathozatal végett. GSnczy Sándor..

* Ezt a határozati javallatot a nagykárolyi egyházmegye lelkészértekezlete egy—

hangulag teljes egészében elfogadta.
248

Timeo Danaos
Nagyon kérem minden testvéremet, aki ezt a pár sort olvassa,
ne nézzen úgy rá, mint aki még egyet akar rúgni a döglött oroszlá­
non. Csak egy pár szerény észrevételt szeretnék fűzni a Nt. Dr. Ta-
vaszy Sándor theol. igazgató ur »A lelkipásztori szolidáritás« c. cikkéhez,
mert úgy érzem, hogy ennek a lapnak nem szabad fölötte szó nélkül
elsiklani.
Első az, hogy bár amugyis meg voltunk győződve Dr. Tavaszynak
az egész papság iránt való jóindulatáról, mégis jólesett azt Írásban ol-
vasnunk és ezzel szemben mi is őszintén jelentjük ki, hogy személye
iránt mindig tisztelettel viseltetünk, sőt szaktudományában, mint annak
egyik legkiválóbb erdélyi művelőjét anyaszentegyházunk egyik büsz­
keségének tartjuk.
A második észrevételünk legyen az, hogy mindnyájan érezzük a
..férfias elégtételadás súlyát abban a kijelentésben, hogy a hivatalos lap
szerkesztőségéről lemond, mivel működése éles kritikát váltott ki a
papság körében.
Itt azonban kénytelenek vagyunk megállani egy harmadik észre­
vételre, amely leszögezni kívánja, hogy a papsáp Lelkészegyesület
köré tömörülő része nem tartozik a »skalp-vadászok« nemes csoport­
jához. Véleményem és tapasztalatom szerint meg nem engedett eszközöket
még eddig küzdelmünkben fel nóm használtunk .(amint tette azt az
ifjú nemzedék pl. annak idején a görgényi belmissziói előadói állás
megüresitéséért, aminek elbírálásával — Ígérete dacára — máig is adós
a hivatalos lap) és ha Isten segít, ezután sem fogunk. Tehát nekünk
nem a Dr, Tavaszy feje kell, hanem a Lelkészegyesület.
Ebből aztán magától értetődőleg következik az;' hogy egyáltalán
nem is tarthatjuk elégtételnek a Dr. Tavaszy Sándor ilyen módon való
elégtételadását. Hogy miért, annak sok |>ka van, de legyen szabad
csak azt mondanom, hogy Dr. Tavaszy párt-ember, aki a Vécsi szö­
vetség fegyelmi nyilatkozatát aláírta, tehát amit tesz, vagy kijelent,
tulajdonképpen a Vécsi szövetség állásfoglalása és kijelentése (nem
merem feltételezni azt a másik esetet, hogy Dr. Tavaszy a közös állás-
foglalásra való kötelezettséget nemvtartotta meg). Ugyanaz a Dr. T a­
vaszy és ugyanaz a Vécsi szövetség, amely szemrebbenés és tudomá­
sul vétel nélkül állotta ki annakidején a Szilágy-szolnoki egyházmegye
sokkal élesebb és sokkal inkább személyi kritikáját. Ugyebár önként
felvetődik a kérdés »miért nem akkor egy egyházmegyével szemben
— miért most egy falusi pappal szemben«? A mi szempontunkból
 249>-

csak egy lehet a válasz : Mert akkor nem volt szó Lelkészegyesület'
ről. Úgy tűnik- Tel az egész, mint a Vécsi szövetség nagy ajándéka,,
amely eltakarja a zugolódók szeme elől a Lelkészegyesületet. Bár
ne lenne igaz!
Nekünk nem ez kellett volna, csak a békesség. Küzdenek ellenünk,,
először hírlapi polémiákkal, azután a tordai határozattal, amely ki­
használása volt az erdélyi papság nyilt színvallástól irtózó, csak hát-
mögött zúgolódó, — sajnos, de őszintén kimondva gyáva, természeté*
-nek, aminek ezentúl végét kell szakítani. Az őszinte szó itt csak egy»
csöndes kérés lehet: »ne üldözzenek tovább bennünket«; az őszinte-
elégtétel csak a szárnyunkra bocsátás »Legyen neked a te hited sze­
rint«., Torda óta hónapok teltek el és a színvallás késik. Derzsi E., Dr.
Dávid Gy., Szász F. és Csia K. után legyen szabad ötödiknek, keve­
sebb súllyal, de nem kevesebb őszinteséggel kijelentenem: én is a-
Lelkészegyesület hivei közül való vagyok._________ Benkó Kélmán.

Iskolai tanulmányút
(Reformáció napján).

Mindenik gyermek ezzel kezdte fogalmazványát: kedden megmondta,

a tiszteletes ur hozzunk ennivalót; mert megyünk Kiscsürre szeredén
Vsö-kor itthon templomba, mentünk, hol soros lelkésztársam rövid be­
szédben megemlékezett a reformációról, hogy elérkezhessünk a kitűzött
helyre s együtt ünnepelhessünk szász evangélikus testvéreinkkel. Egy
óra 8 p. alatt megtettük az 5 km.-nyi utat »Hozsánna« s népdalok
m ellett; zavarva elég sűrűn szekerek, marha csoportok, autók és autó­
buszoktól. A díszes uj papi lakásban tisztelegtünk. Sajnálattal jelen­
tette ki lelkésztestvérünk, hogy október 31-én nem szoktak ünnepelni,,
csak a legközelebbi vasárnap. Lehülepedés után a templomba mentünk,
mely 1506-ban épült s melyet 3 szór épitett újra a nép török, tatár
dulások után.
Lelkésztestvérünk engedelmével 46 tanuló és két pap elénekeltütc
»Erős várunk nekünk az Isten.«
Templomból a temetőbe mentünk, hol mindjárt a bejáratnál ce­
ment sírban hat magyar honvéd pihen. Magyarázata az, hogy Tanárky
tábornok dandárja Vízaknán volt 1916 szeptemberben; én is többször
voltam köztük, szinte minden n a p ; mert nem menekültem el. Milyen
idők, milyen körülmények voltak. 80 (nyolcvan) oldalnyi — iv alak —
náplón beszél erről. Barabás Samu akkor kolozsvári pap, tiz éves ko­
romtól testi-lelki barátom, mikor felolvastam házánál 1916 november­
ben, rendkívüli érdeklődéssel kiáltott fel: -»miért nem «tudtam te Lajos­
én is naplót vezetni!« Hát biz azt sokan megbánták öreg korukban..
Én 14 éves, koromtól vezetek. Egy éven át minden nap tudnék cikket
írni, de egy hamis feljelentés miatt félbehagytam az irogatást. Pedig;:
'250

nagyön szerettem s könnyen ment, kezem nem győzi sebességgel gon­

dolataimat is ezért írásom sokszor olvashatatlan. Persze, az nem tetszik
a szerkesztőknek. Nem is tsoda. De jutalmat nyert szép Írásomat Szász
Domokos b, e,, és pedig nagy püspökünk melletti titkárságom elron­
totta.
Mindent összezavarok. V issza! 10 órakor kijöttek az iskolából:
addig nem lehetett bemenni. Ez igy van a szász iskoláknál; a mieink­
ben — sajnos — nem egyszer előveszi a tanítót egy-egy haragos szülő.
150 fiú-leány játszott a nagy udvaron 4 derék tanító szeme előtt,
8 tanteremben nyernek oktatást s egy nagy méretű ünnepély-terem van
ezeken kívül. Szeben felé menve Vízaknáról láthatod olvasóm az eme­
letes iskolát a templom mellett.
Hazaindulva a falu végén kidöntött épületnek való fákra teleped­
tünk s elévettük ami annyira fontos volt a fogalmazásnál: az elemó­
zsiát. Egy órakör ereszkedtünk be a vízaknai 700 éves templomra
vivő »Pap kapus«-án (Nem utca, nem is sikátor, de magyarul kapus),
énekelve. Itthon voltunk.
Vízakna, 1928 nov. 9. Incze Lajos ref. lelkész.
— — i I ■ I ........................... II I ■ ■ ■ ■■ I— — — — — ij —

Gyászrovat.
Szabó Mózes égéi ref. levita lelkész úgy a maga, mint felesége
és gyermekei nevében szomorúan jelenti, hogy kis leányuk

I zsu zsik a I

egy éves korában, nehéz szenvedés után f. hó 6-án meghalt.

Olyan vo lt: mint az álom »mint á^fü, amely reggel sarjad és
estére elhervad.«
Az Ur szólott: »Engedjétek1hozzám ilyeneké a mennyeknek
országa.« Mi az Ő akaratán való megnyugvással mondjuk: »Az Ur
adta, az Ur vette el. Áldott legyen az Urnák neve.«
Legyen csendes pihenése, boldog feltám adása!

K Ü LÖ N FÉLÉK .
Visszapillantás. Lapunk jelen steni kegyelem előtt, amely le­
számával az I. évfolyam végére hetővé tette óhajtásunk megvaló­
jutottunk. S amikor ennek rövid sulását, lapunk életrekelését és
történetére visszapillantunk, mély­ fennmaradását. Isten után hálás
séges hálával hajiunk meg az szívvel gondolunk azokra a test-