református

f ELELÓS-SZERKESZTŐ: TÁRS-SZERKESZTŐ:

¡¿ERZSI ENDRE PELESKEV SÁNDOR

balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

II. évfolyam 1929.

Blaj -Balázsfalva.
Nyomatott KERESZTES N. IMRE könyvnyomdája által Aiud-^Nagyenyed,
 TARTALOMJEGYZÉK.
I. Vezércikkek. Lap
Derzsi Endre: Mit kiván tőlünk az újév?! 1
Lapunk és a belmisszió . ., . . . . 17
Testvéri felhívás a Királyhágómelléki lelkészekhez 33
Lapunk iránya . . . 49
öntudatosabb papi-typus . . . . . 65
Felhívás áz egyházmegyei lelkészi értekezletek
nagytiszteletü elnökeihez. 81
„És nem hívének nékik“ 97
Zsinat előtt . . . . . . . 161
A theologusok adminisztrációi képzéséről 241
A nagykárolyi nagyhét előtt 257
„ Károlyi Gáspár öröksége 273
„ Tiltakozunk . . 305
„ „ Az egység érdekében 337
Oregarius: Egyházi közéletünk morálja 145
Horváth Jenő: Lelkésztestvériség . 193
Mester János: Asszony, nagy a te hited 209
Nagy Lajos : Eszmények és irányelvek 177
PelesJcey Sándor:A Károli-ünnep után 289
Az egyesülés óhaja . 321
Szolgálatunk felelőssége 353
A mi karácsonyunk 369

II. Iránydkkek, tanulmányok, nagyobb közlemények.

Ambarus Géza: Visszhang 324
Baczó Lajos : Elnöki m egnyitó....................., 165
Beim. előadó : A theologusok missziói képzéséről 278
Benedek Pál: Válasz 3 paptársam kérdéseire 19
„ „ Válasz Farkas öcsém Válaszára 82
Borusz Lajo§ : Betöltetlen lelkészi állások 374
Csekme Ádárh: Vazalusság . . . 201
„ „ Lelkészi nyaralóhely 222
Csernák Béla: Két kivonat . . *221
Csia Kálmán: Zsinatunk normativuma . . 322
„ „ Egyházkerületünk pénzügyéi 3 4 1 -3 7 0
Dércy Imre: Karácsonyi b é k e ..................... 4
„ „ Egy könnycsepp tükröződései 70
„ „ Lapunk „iránya“ ? . . 116
„ Panem ! panem és nem circensés! 129
„ De most már én, tiltakozom 328
„ A bűnbánat . ...................... 357
 Derest Endre: „Maradjunk meg a szigorú igazság és tárgyilagos-
. ság ’mellett“ .......................................... 22
A lelkészek együttműködésének kérdése ,84
Nyilttér . . . . . . . ............................... 185
A tordai határozat alappnncipiumai és a Lelkész­
egyesület . . . . . . . 225
„ Nyílt válasz egy — o szerkesztőhöz intézett
privát levélre . . 290
„ „ Bethlen Gábor emlékére 339
Farkas Jenő: Válaszul 39
Fosztó György: Viszontválasz 56
Incze Lajos: Nyílt levél . . . . 361
I. M .: Uj valláskönyvünkhöz . . . . . 326
Kalotaszegi egyházmegye és a 70—1923. sz. e. kér. határozat 251
Kese Attila: Válasz és kérés . . . . . 103
Kézdi véleinény-^jA-imJsíentisztelelüaldlzről. . . . . -497»—356
Kiss Albert: Még egyszer a lelkipásztorok együttmüködésérŐl 98
Kiss Zsigmond: Lelkipásztorók együttműködésének akadályai 162
Kovács Sándor: A Lelkészegyesület . . 211
Kozma Imre: Tanács a Szerkesztőnek 119
„ „ Aktuális kérdések . . . . 244
Kozma Imréné: Kérelem a református papsághoz 262
Pár szó a nvilt levélhez 311
-2 1 4
356
— 334
153
Mester János: Hol az igazság . . . 166
„ „ Az uj liturgia és annak hatása . .—312
dr. Mezey Mihály: Ufóháng á két némzeifUT"Karcához . . 68
hqmijiás része a gyakorlatban . 235
^Peleskey Sándor: Lélkipászföri lTef~és”élErM~"~ . 200, 250, 271, 282
„ B e k ö s z ö n t ő ..................................... 338
„ A lelkészi együttmunkálkodás módja 342
„ „ Adventi prédikátorok vagyunk-é? 373
dr. Polorikay Tivadar: Hol az igazság ? . . . . . 124
Bozsonday Ádám: Miért ragaszkodunk a „Lelkészegyésület“-hez ? 149
Szász Ferenc : így nem értjük meg egymást 36
„ „ Válasz 4 pontokra 4 pontokban 136
„ „ Az uj vasárnapi liturgia 181
„ „ ~Az uj urvacsörai liturgia . . 258
'Konfirmáció az uj agenda szerint 307
JÜ f üj ágehdásfcö^ 344
Hejyreigazitásul 376
Szécsi Ferenc: i^ lt^ lé v é í'''"T~7 . . . 280
Széki javaslat „A mi istentiszteletíinkM-re . . . . 296
dr. Tóth Lajos .; A lelkíszámvétél jeIentősége és gyakorlata 113, 147
Tövissi József: A belmisszió kérdéséhez . . . 5
Varga Béla: Felhívás Erdély Református Lelkészeihez 317
 Nyilttér . . . ......................... ..... 9
Orbán Balázsnak anagyszékelynekcentenáriuma 54
A felelősség 133
Vizitació. . . 4 . . . . . 275
Nyílt levél a „Vizitáció“ c. cikk Írójához 294
Válasz Veritásnak . . . . . 315
Tehát: mégsem olyan fekete az ördög 327

III. Irodalom.
Harangszó 11, Tóthfálusi József: Meg van Írva! 26, Református
Család 28, Kálvinista Világ 42, Nagy Elek: Erdély fénylő árnyai 57,
K i volt Orbán Balázs? 106, Sallay István: „Akié a.fiú, azé az élet“ 171,
Vásárhelyi Ján o s: Az életből az életnek 188, A bukaresti ref. egyház­
község 1928—29. évi Értesítője 203, Tájékoztató a romániai magyar
főiskolai hallgatók számára 205, Emlékeztető 224, Mákkai Sándor: A mi
ütünk 252, dr. Muzsnai László: A lélek rejtelmes világa 284, Református
Élet 32Ö, Sallay István : Egyiptomból Kanaán felé 331, A kolozsvári
Theol. Fakultás Értesítője 346, László Dezső: Bethlen Gábor ke­
resztyén élete 348, dr. Halmi János: Aranyhárfa 376.

IV. Gyászrovat.
Kecskeméthy Istvánná, szül. Schodl Irma 59, Varga Domokosné,
szül. Kási Ilona 108, Hegyi Péter 109, Pál Lajos 140, balavásári Balogh
Sándor 141, Benedek József 155, Orbán Gábor 156, Derzsi Dénes 168,
özv. Szombati Szabó Istvánná, szül. Baríha Zsuzsánna 170, Sipos
György 319, Csernák Istvánná, szül. Székelyhidy Eleonóra 349, Szabó
Júlia 362.
II. évfolyam. __________ 1929 január i.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK U P JK
Megjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési dtf: Porumbeni-Mici -Kisgaiambfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odcrheiu.

Felelős szerkesztő: D é n e s i E n d r e .

M it kíván tőlünk az újév?!

Egyik kiváló igehirdetőnknek van egy gyönyörű szép

esketési beszéde. Valóságos műremek. Éhez hasonló beszé­
det még nem olvastam, — mondotta volt egy jó ismerősöm,
amikor kezébe adtam. Valóban irigylésreméltó, boldog em­
berek lehetnek, akikhez szólott. . . És mi történt ?! Mint
ezer meg ezer szomorú esetben. Jött a kiábrándulás, una­
lom, megbánás, csalódás. És egy pár év múlva megtörtént
a válás.
Nekem úgy jön, hogy mi is valahogy ilyenformán va­
gyunk a mi hangulatos újévi cikkeinkkel és szép újévi be­
szédeinkkel. Hangulatosak, szépek, szívhez szólók. Akad kö­
zöttük nem egy — valóságos műremek. Az olvasók és
hallgatók áhitatos lélekkel olvassák és hallgatják. Szivük
boldog gyönyörűséggel telik e l . . . És rendszerint mi törté­
nik ?! Jönnek a szürke hétköznapok. És a hétköznapokkal
jön a kiábrándulás és a csalódás. Az újév nem hozza meg,
amit tőle várunk.
Vájjon miért?! Az ok — úgy hiszem — a váradalmak
egyoldalúságában rejlik. Mi túlkövetelők vagyunk. Igen
sokat várunk az újévtől. S nem gondolunk arra, hogy az
újév is vár tőlünk. Mégpedig sokkal többet, mint amennyit
2

mi önszántunkból hajlandók vagyunk adni. Elfelejtjük, hogy

az újév csak olyan mértékben adhat nekünk, amilyen mér­
tékben mi adunk neki. És ha hasztalan vár tőlünk, akkor
mi is hasztalan várunk tőle. Kikerülhetetlenül jönni fog a
kiábrándulás és a csalódás.
És ez nem rész-igazság, hanem egyetemes igazság.
Tehát áll reánk papokra is, a mi célkitűzéseinkre, óhajainkra
és váradalmainkra is. Erre való tekintettel — amikor lelki­
pásztortestvéreimet lapunk újévi) számában szeretettel kö­
szönteni szerencsém van — mellőzni kívánom a sablonos
kérdést: — mit várunk mi az újévtől ?! És inkább arra a
sokkal fontosabb és sorsdöntőbb kérdésre szeretnék rámu­
tatni, hogy mit kíván tőlünk az újév ?! Amint szolgálatunk­
hoz és elhivatásunkhoz is illik, a z új év jegyében teleped­
jünk le a mi Megváltóknak lábaihoz és ott keressünk fele­
letet életünknek erre a fontos és sorsdöntő kérdésére.
Tehát mit kíván tőlünk az ú jév?!
Intenzivebb önmissziót. Nagyobb elmélyülést a hitben és
a' hit dolgaiban. Szigorúbb önvizsgálatot: Több önfegyelmet.
Mélyebb alázatot és készebb engedelmességet Isten iránt.
Őszintébb kapcsolatot Jézussal. Nagyobb önátadást a Szent­
lélek hatalmának. Imádkozóbb lelket. Töredelmesebb szivet.
Rendszeresebb táplálkozást az Isten igéjéből. Égőbb tudo-
mányszomjat. Több prófétaiságot. Krisztusibb indulatot. Egy­
szóval papibb öntudatot.
Intenzivebb belmissziót. Mélyebb vonzalmat a belmisz-
sziói munkák iránt. Világosabb megértését annak, hogy ne­
künk nem szabad csak liturgusoknak és katechétáknak len­
nünk, hanem elsősorban misszionáriusoknak kell, hogy le­
gyünk. Nem a név a fontos, hanem a munka, — nevez­
tessék az akár cura pastoralisnak akár belmissziónak. Be kell
látnunk, hogy csupán a múlt erkölcsi tőkéiből — legyenek
azok bármilyen értékesek is — a reánk bízott anyaszent-
egyházat fönntartani nem lehet. Be kell látnunk azt a pó­
tolhatatlan nagy szolgálatot, amit a belmissziói munkák jelente-
 3
r
nek anyaszentegyházunk jelene és jövője számára. Es ennek
a belátásnak konzekvenciáját becsületesen le kell vonnunk.
Tudatában kell lennünk annak, hogy ez valójában nem uj
dolgot jelent, hanem csak visszatérést az evangéliumhoz, a
Krisztus igaz és meghámisitatlan tudományához.
Intenzivebb szeretetet anyaszentegyházunk iránt. Több fe­
lelősségérzetet. Pásztoribb öntudatot. Önzetlenebb ragaszko­
dást anyaszentegyházunk és intézményei iránt. Nem sza­
bad úgy tekintenünk az anyaszentegyházra, mintahogy a
munkás tekint a tőkésre, hanem úgy, mint a gyermek az
ő édes anyjára. Tüdatában kell lennünk annak, hogy az
anyaszentegyház és intézményei reánk bízott drágakincsek,
amelyekért mi felelősséggel tartozunk — és jaj a hütelen
sáfárnak. Az anyaszentegyház képviselőivel kerülhetünk el­
lentétbe, de az anyaszentegyházzal nem szabad soha. Ne­
künk és az anyaszentegjdiáznak egyeknek kell, hogy legyünk.
Intenzivebb szeretetet híveink iránt. Több megértését az
ő lelki világuknak. Több honorálását az ő kívánalmaiknak.
Körültekintőbb vizsgálatát az ő gondolkozásmódjuknak. Ke­
vesebb türelmetlenséget és több megbocsátást velük szem­
ben. Egy alkalommal, amikor nem emlékszem már tisztán
vagy az egyetemes adóról, vagy valami más szintén anyagi
természetű kérdésről volt szó, ismételten összeütközésbe ke­
rültem híveimmel. S akkor egyik értelmes presbiterem igy
szólott: „Tiszteletes ur igen magasan áll. Mi pedig igen
mélyen vagyunk. Alá kellene szálljon hozzánk a mélységbe,
hogy felemeljen minket.“ És annak a presbiternek igaza
volt. Nekünk alá kell szállanunk a mélységbe, — különben
soha sem fogjuk felemelni híveinket. Híveinknek vezetőkre,
Útmutatókra, példányképre van szükségük. És minél hűsé­
gesebb vezetőnek, minél helyesebb útmutatónak, minél töké­
letesebb példányképnek bizonyulunk, — annál biztosabb a
siker, annál várhatóbb az eredmény.
Intenzivebb szeretetet egymás iránt. Kevesebb gyanako-
4 ást és több bizalmat. Kevesebb féltékenységet és több ön-
 4

zetlénséget. Igazabb barátságot. Lelkibb kapcsolatot. Szó-

lidárisabb készséget. És mindenek felett több őszinteséget.
Mondják, hogy lapunk egyik barátja igy nyilatkozott: „Igaz,
hogy a Ref. lelkészek lapjában több a Krisztussal ellenkező,,
mint a hivatalos seregben, emiatt vádol is a lelkiismeretem,
d e . . . “ Hát hogy lehet igy Írni?! Elsősorban is ki meri kö­
zülünk állítani, hogy van csak egyetlen egy is — akár á
Ref. Lelkészek Lapjában, akár a hivatalos seregben, aki &
Krisztussal ellenkező lenne ?! Ki tett bennünket a mi test­
véreink itélőbirájává ?! Másodsorban hol marad a nyílt szín­
vallás, a becsületes őszinteség?! Nem csoda, hogy vádolja,
az illetőt a lelkiismerete.
És még folytatni, fokozni lehetne, hogy mit kivan tőlünk
az újév?! De úgy hiszem, szükségtelen. Ha mi ezeknek a
követelményeknek eleget teszünk, akkor bizakodva tekint­
hetünk a jövőbe. Nem fogunk csalatkozni benne. Adja Isten,
hogy igy legyen! Ilyen értelemben kívánunk boldog újévet',
anyaszentegyházunknak, vezetőinknek, anyaszentegyházunk.
összes hivatalosainak, lapunk olvasóinak személyükben, csa­
ládjukban és felelősségteljes, fontos, nehéz munkájukban.
D. E.

Karácsonyi béke.*
Mig könyv, gyermek, temető és szabad természet van a világon :
kibírom az életet. A könyv ajtót nyit nekem a csodakertek tárlataival;,
a gyermek mécses, még pedig örök-mécses a csalódó, halódó fejem
felett a szebb jövendő alázatos pislogásával; a temető az élet gazságai
miatt fellázadt lelkemet csendesíti le, hiszen, ha a földön nem is, de
legalább már a földben kezdődik az igazság; a szabad természet iste-
nileg filmesitett evangélium, a lelkem Wartburgja, amikor megutálom
az élet pápáit, a butaság és gőg választó fejedelmeit és a kajánság,
főpapjait. Az igazi békével is itt találkoztam. Mások, akik a csendet
összetévesztik a békével, ugyanezt a temetőben találták fel. Pedig a béke

* E kedves kis cikk késve érkezett ahoz, hogy a megelőző számban jöhessen.
'Külső aktuálitása már elmúlt. De mégis közlöm, mert úgy tartom, hogy belső aktuali­
tása nem múlik el soha. Szerk.
 5

-semmi egyébb, mint a meghunyászkodott erő, irtóztató energia, mely

visszafojtódik. lélegzetét visszatartja, hogy ne zavarja a harmónia gyö­
nyörűségét. E döbbenetes hegyek itt, a szemem sugaraiban megindul­
hatnának, folyamok őrjönghetnének, rengeteg tölgyek eldőlhetnének, az
enyelgő szellő vilégsöprő orkánná dühősödhetnék, de mozdulatlanul
állnak, mint fegyverét lábaihoz leeresztett rohamcsapat. De e mozdu­
latlanságban sápadtan sejtjük egy borzalmas tusa lehetőségét. — De
béke v a n ; minden n ém a: a természet élvezi amaga erejét. Mikor az
erő csendesen lélegzik, mikor az erő nem ordít fel, mert a harmónia
-szépségének rabja le tt: akkor születik a béke.
A lélekben is a béke semmi egyébb, mint a harmónia igézete.
Világos, hogy ahol nincs egy közös oltár vagy eszme, melynek lábai­
nál minden erő lefegyverkezik, nincs béke, hanem háború. Lelkemben
is erők ágaskodnak, vad ösztönök és szépséges sóvárgások, de egész
életem hullámzás, vihar, belső orkán lesz őrült kavarodással, ha nem
tudom beletörni őket egy harmonizáló ideába. — Jézus bölcsőjénél az
isteni erő és méltóság fokozódik le emberré, gyermekké, nyomorúságát
De a jelenet mégsem nyomorúságos, sőt istenileg szép, páratlan, mer.
a legnagyobb erő lapul meg a legfenségesebb idea: a megváltás gyö­
nyörű igája alatt. Krisztus minden energiát központosít, egy célra irá­
nyoz, egy csúcsra rohamoztat: a megáldoztatás hegyére. Ezért nem
voltak a lelkében féírebillenések, meghasonlások és testvérharcok, ha­
nem csak : békesség.
Azért ne busulj te sem, vulkánikus kavarodást magadban hor­
dozó testvérem I Mihelyt napot kap a lelki eged: elsimulnak belső ta-
rajosodásaid, erőid összefutnak és mint elbűvölt napraforgó-tábla, na­
pod felé bóbitáinak és telkedben is megszületik: az igazi béke.
Karácsony angyalai ezt az ajándékot akasszák lelked karácsony­
fájára ! ! x Dérczy Imre

A beírnisszió kérdéséhez.
A nagyszebeni egyházmegye lelkészi értekezletén felvéttetett (de
meg nem oldatott!) a kérdés, hogy micsoda belső elv szerint kell
igazodnia a belmissziói munkának. Miután a belmisszió neve alatt
ismeretes egyházi munka a nyugati országokból vétetett át, vélemé­
nyem szerint a nyugati országok szellemi és társadalmi életében kell
utána nézni ennek a belmissziói munkát mozgató elvnek is.
Tudott dolog, hogy a kér. civilizáció keretében nem mindenben*
a krisztusi életfelfogás a domináló tényező, hogy vannak a kér. dU
6

vllizációnak; árnyfoltjai, amelyek kétségessé teszik, hogy kér. társada­

lomban élünk. E megismerésből született meg a nyugati országokban:
a múlt század első tizedeiben az a szellemi és társadalmi mozgalom,,
amely Saint. Simonnál még »uj-keresztyénség« nevet visel és amelynek
célja lett volna a keresztyénség erkölcsi tartalmát tényleg megvalósí­
tani. Csakhogy ez a mozgalom nem maradhatott meg ebben az idéális
elgondolásban, mivel a társadalomnak egy ilyen valláserkölcsi át­
formálása iránt éppen annak a társ. osztálynak volt a legkevesebb ér­
zéke, amelyiknek ez a leginkább érdekében állott volna. Egyébként,
is egy ilyen kimondottan valláserkölcsi átalakulás keresztülvitele nem
a proletáriátusnak vagy munkásosztálynak, mint ilyennek, hanem a
vallás intézményeinek a feladata, ha csak magukat egy ilyen átalaku­
lás számára fölöslegessé tenni nem akarják. Viszont azonban a vallás
intézményei mögött nem állott egy olyan társ. erő (mivera szervezet­
ien proletáriátus ilyen erőt még nem képviselt!) amelynek ez az átala­
kulás közvetlenül érdekében állott volna s igy azt akár támogatólag,.
akár kezdeményezőleg kierőszakolta volna. így itt ennek a mozga­
lomnak szükségképen kétfelé kellett szakadnia. A munkásság egy
ilyen valláserkölcsi átalakulásnak rá nézve esedékes konzekvenciáit
egyszerűen levonta, foganatba vette s életfelfogásában és cselekedetei­
ben az erkölcsi és jogközösség álláspontjára helyezkedett. A mun­
kásság mozgalma innen kezdve főképp gazdasági és politikai kérdé­
sekben éli ki magát, amely körülmény a mozgalom theoretikus felfo­
gását is eredeti alapjairól félretolta. A fejlődésnek ez az iránya okvet­
lenül bolsevizmusba sodorja vala Európát, ha csak az egyház mintegy
történelmi kényszer hatása alatt feladatának tudatára nem ébred s
belmisszió neve alatt a spirituálékban is be nem indítja azt az. egy­
házi munkát, melynek célja a társadalom krisztiánizálása és evange-
lizálása.
Ha már most kérdjük, micsoda benső elv, vagy vezéreszmének,
kell ebben az egyházi munkában megnyilvánulnia, gondolom, ugyan­
annak az elvnek, vagy álláspontnak, amelyre a munkásság már a mi
megkérdezésünk nélkül is ráhelyezkedett, az erkölcsi és jogi közösség
élvének. Hogy t. i, nem lehet kimérni, hogy a vallás igazságaiból
ennek ennyit, annak annyit kell juttatni, de csak mértékkel, hogy
meg ne ártson. A teljes és egész igazsághoz minden léleknek Istentől
nyert elidegeníthetetlen joga van. Ha az egyház erre az álláspontra
nem helyezkedik, akkor minden belmissziózás dacára semmit sem
csinált s a történelem átgázol felette. Míg aki az erkölcsi közösség,
álláspontjáról hirdette az igét s én hiszem, hogy minden nagy igehir-
deto minden időben ezt cselekedte, az minden időben belmissziót gya­
 7

korolt Kérlek azért titeket, hogy járjatok úgy, mini elhivatástokhoz

illik, teljes alázatossággal és szelídséggel igyekezvén megtartani a Lélek
egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a lélek, mikép­
pen elhivatástoknak egy reménységében hivattatok el i s ; egy az Ur,
egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja, ki
mindeneknek felette van é s’mindenek által és mindnyájatokban mun­
kálkodik. Ef. 4. 1—6.
Tehát az erkölcsi közösség elve szerint kell a belmissziói mun­
kának igazodnia. Ez azonban csak egy határozott theológiai forma
keretében történhetik. Mi ugyanis csak a Krisztusban helyezkedhetünk
az erkölcsi közösség álláspontjára annak a veszélye nélkül, hogy az
egyházat szét ne forgácsolja, fel ne szivja és be ne nyelje a világ,,
ahelyett hogy ő győzné meg a világot. Minden emberi társulásnak
erkölcsi közösség az alapja, t. i* az értelmi, érzelmi és az akarati meg­
határozottságnak egy bizonyos egysége vagy közössége. De létesíthet,,
vagy fennállhat erk. közösség két vagy több egyén között olyan erk.
minőség alapján is, amely határozottan társadalomellenes, amely na­
gyobb tömegek társulását kizárja. Meg kell hát állapítanunk, hogy
minél magasabb rendű az az erk. minőség, amely egybefüzi az embe­
reket, annál nagyobb annak a társadalomformáló ereje, azaz az embe­
reknek annál nagyobb tömegeit képes szerves és életképes társada­
lomban összefűzni. Mivel a magasrendü erk. minőség éppen a társu­
lás akadályainak elhárítását jelenti. Mig az alacsony erk. minőség
.bomlaszt, szétválaszt, mivel éppen a társulás akadályainak a fennfor­
gását jelenti Avagy el tudunk-e képzelni olyan társadalmat, amelynek
a tagjai csupa rablók, gyilkosok, tolvájok ? Nem, az holnap már al­
kotó elemeire hullana szét. Mig kisebb emberi csoportok nagy erk.
erők birtokában képesek erk. erőik befogó képességének megfelelő
nagyobb tömegeket szerves és életképes társadalomban összefűzni.
Hogy az egész emberiséget egy erk. közösségben fűzze össze, erre
csak egy olyan erk. minőség képes, amely minden irányban minden
léleknek eleget és igazat tesz. Ez a legmagasabb rendű erk. minőség
a Krisztusban van adva számunkra. Hogy tehát mi egy egyetemes
érvényű és értékű erk. közösség alapján állhassunk, a Krisztusban
kell lennünk azaz a Krisztussal kell erkölcsi közösségben lennünk.
Kérdés azonban micsoda erk. minőség alapján állunk erk. közösségben
a Krisztussal ? Ezt meg kell állapítani, mivel enélkül a Krisztussal való
erk. közösség csak kegyes frázis vagy pium desiderium. Én e kérdés
megoldását nem látom lehetségesnek másként, csupán általam a val­
lásos viszonyban u, n. proletár ethikai mivolt kihangsulyozásával.
Hogy t. i, nincs bennünk igazság: Istennél az igazság. Nincs bennünk
8

jó ság : Istennél a jóság. Nincs bennünk bölcsesség: Istennél a böl­

csesség. Én ebben egyúttal a vallásos alany számára tökéletesen meg­
indokolva látom a Kant kát. imperativusát, az egyetemesen érvényes
és kötelező erk. törvényt is. Mert ha nincs bennünk igazság, jóság
és bölcsesség — nős tehát mi következik ebből ? Egy feltétlen érvényű
isteni parancs a jónak a követésére. A saját képtelenségünket, üres­
ségünket és e parancs kötelező voltát bizonyára egyszerre ismerjük
meg* Az még mehet a saját esze és szive után, aki bizik magában,
dé akiben az emberi összetört, annak Isten szerint kell igazodnia.
De mimódon is valósulhatna meg közöttünk a Lélek egysége, az erk.
közösség, amíg emberi igazság, jóság és bölcsesség alapján állunk,
holott ahány fej, annyi gondolat és ahány szív, annyi akarat.
A belmisszió regulativ elve tehát az, hogy a Krisztusban vala­
mennyien erk. közösség alapján állunk. Ezt természetesen nem úgy
értem, hogy a belmisszió ennek a felfogásnak valami uj hitvallásszerü
kifejezése kellene, hogy legyen (ámbár bizonyos, hogy ennek konfesz-
sziónális kifejezése nélkül, azaz anélkül, hogy a proletár ethikai mivolt
vagy kegyelemre utaltság a mai kor kívánalmainak megfelelően min­
den mithologizálás nélkül a káté és hitvallás alaptételévé tétessék, mon­
dom, e nélkül lehetetlen lesz megoldani azt a feladatot, amelynek ut­
jain nyomul előre a történelem!) — hanem egyszerűen úgy, hogy a
belmissziónak ennek foganatba és gyakorlatba vételével kell történnie.
Aztán az idő majd megszüli azt, ami még a munka teljességéhez
szükséges. Eszerint a lelki munka terén az egész bibliai és hitéleti
anyag a proletár ethikai mivolt vagy kegyelemre utaltság szempontja
alá helyezendő és aszerint kezelendő (mivel a proletár ethikai mivolt
a kegyelemre utaltság tudatában élő embert jelent). Enélkül nincs erk.
közösség. Amiért is nincs oly magas vagy mély vallási kérdés, amit e
szempont alatt a legegyszerűbb falusi gyülekezetben is megtárgyalni
ne lehetne. A vallásos viszonyban az egyetemi tanár sem bölcsebb,
mint az egyszerű tanulatlan hivő, azaz épp úgy kegyelemre van utalva.
Ezt igy rendezte be az, aki a maga dolgait a kisdedeknek kijelentette
s a bölcsek elől elrejtette. A vallásnak a Krisztusban adott igazsága pedig
e szempont alatt úgy vétetik, mint egyszerűen történelmi, egyszersmin-
denkorra elintézett,^befejezett tény, amit kérdés tárgyává tenni nem lehet.
Hogy az egyház a belmisszióban valami eredményes, történelmi
munkát végezhessen, csak az itt elmondottak alapján látom lehetsé­
gesnek. Erk, közösség a Krisztusban — ez a legfontosabb, minden­
egyéb csak másodrendű kérdés. TSvissi Jészef.

* Kant erkölcsi törvénye és a proletár vallás ugyanegy élmény két oldala, —

összetartoznak.
 9

M y ittté r .*
Református Lelkészek Lapjának Szerkesztősége

Kisgalambfalva.
I.

Amit dr. Tavaszy Sándor urnák, mint a Ref. Szemle szerkesz­

tőjének közlésre beküldöttem ez volt: »Ref, Szemle felelős szerkesz­
tőjének Dr. Tavaszy Sándor urnák th. tanár. Cluj.«
»A csatolt közleményt a Ref. Szemlében kérem közreadni szósze­
rinti szöveggel. Ha megjegyzést tesz hozzá, nem hagyom válasz nél­
kül. A közleményt a legközelebbi számban kérem közreadni, a név
¡marad titokban«.
»Szives üdvözlettel«
aláírás sajátkezüleg.
A cikk maga itt következik:
»Nagytiszteletű Dr. Tavaszy Sándor urnák ref. th. tanár, szer­
kesztő.«
Cluj.
»A Ref. Szemle 40-ik számában olvasom, — feltápászkodva va­
lahogy a betegségből, — miszerint az Igazgatótanács a Ref. Szemle
szept. 21-iki számában megjelent »Sáfár, adj számot« cimü cikk foly­
tán a közigazgatási vizsgálatot megindította. Ennek az értesítésnek a
nyomán kerestem ki a 38-as számban az ismert közhirességü ref. ta­
nító cikkét.
Igen örvendek, hogy az Igazgatótanács a cikkre a vizsgálatot el­
rendeli, csak azon csodálkozom, hogy a Szerkesztő ur, kinek a cikké-
adta közre és látta el komentárral. — Emlékébe idézem a főhatóság­
nak, hogy arról a ref. tanítóról van szó, akit az egyház lakoltatott ki
a tanítói lakásból csendőrséggel a fegyelmi ítélet be nem tartása után*
— Ami pedig a cikk tendentiosus, valótlan és túlzásba zuhant részeit
illeti, neih adok választ reá, miután ezzel betegségem és a már folya­
matba tett vizsgálattal lekéstem.« — Ez volt a cikkre az enyhe vá­
lasz. — A folytatás igy hangzik. »Végül ennyit: a tanítót a filiákban
rég nem látom szorgalmatoskodni, de a szept. 28-iki jzkvben, ami az
igazgatótanácshoz jutott, intentiom folytán ez a kitétel á ll: N. N. tat
nitóval a vitát intézze el a főhatóság! Egy részét akkor rögtön el is
intézte, a másik részét úgy lám az értesítés szerint intézi.«
’t
* Vonatkozásban lapunk I. évf. 15. számában megjelent nyílttéri közleményével.
10

Éz a nehány sor lett volna a nyilvánosságnak szánva és az aján­

lott levélben lett a Ref. Sz. szerkesztőjéhez küldve. Álljon itt ez apró*
megjegyzés: Miután a Ref. 'Szemle részére szánt sorok többszöri má­
solásokon estek át, megtörténhetett, hogy valamelyik kifejezés válto­
zást szenvedett, ennélfogva joga van Dr. Tavaszy Sándor th. tanár ur­
nák, mint a Ref. Szemle felelős szerkesztőjének a válaszban történt
esetleges kifejezésbeli (és igy a netaláni érdembeli) változást is helyre-
igazitani.
A Ref. Lelkészek Lapja Szerkesztőségének köszönöm a cikk ki­
adásának vállalását.
1928. dec. hó. Megbántott.-
:l

A Református Szemle 1928.* évi 49-ik számában a »Szerkesztői

üzenetekére szintén megáilapitom, hogy az a nehány sor, ami meg­
jelent nem az elfogulatlanság jegyében született meg. A jog és szólás-
szabadság legnagyobb hirdetői a szerkesztők, (újságírók) szoktak lenni*
de a Ref. Szemle szerkesztőjén nem tapasztalom ezt. A Ref. Szemle
szerkesztője ugyancsak vallani és hirdetni próbálja a pártonkivüliséget
a »Sáfár, ‘adj számot« cimü cikk ügyében, de bocsásson meg, ha ezt
irom : — nem tapasztalhattam. Igenis az a jó nehány sor, amit a
»Sáfár, adj Számot« cimü cikkre beküldöttem a Ref. Szemle szerkesz­
tőségébe, válasz; éppen az a válasz kellétt akkor és pedig első sorban
a szerkesztői megjegyzésre az a jó nehány sor kellett a helytelen szer­
kesztői megállapítás élének a tompítására, de a Református Szemlében
nem tette ki, sőt a szerkesztői üzenetek között meg serri említi, hogy
érkezett volna, akár válasz, akár nyilatkozat a névtelen tanító (helyet­
tesítő csak) cikkére; másod sorban a beküldött válasz nem volt olyan*
hogy az anyagszolgáltatás lett volna a vizsgálat részére.
Nem hirdetem sehol, hogy a Református Szemle szerkesztője ellen­
ségem lenne, de »Sáfár, adj számot« cimü cikkre adott megjegyzései
túlzottak, hogy ne mondjam sértők. Mert úgy vélem nem engem bán­
tott meg egyedül, hanem másokat is. Ezt következtetem és szintén
leszögezem azért, hogy a Református Szemle szerkesztésétől megválni
készül. Igaz*e és megmásithatatlan-e a szándéka?^. Református»
Szemle szerkesztője is változtathat elhatározást, mert az a tanító is»
álláspontot változtatott, akinek a cikke folytán távozni készül, a szer­
kesztés munkája mellől. Ezzel nem akarom reábeszélni szándéka meg­
változtatására, de maga a hős nem olyan ethikus, esztéta és reformátor^
sem pedig nem olyan nagystílű érdemkeresztes közkatona*akinek heves*
de ferde jelentése elegendő ok lenne félreállani. Ezzel nem óhajtóké
odaíérközni egy universalisan gondolkozó szerkesztőnek a közelébe,,
de úgy vélem, hogy a tanitó hősködése és nagy tévedései és ennek
folytán a saját tévedése még nem^elég ok a távozásra. Szerintem azon
elhatározás, hogy 1928 év december 31-én túl nem óhajt a Ref. Szemle
felelős szerkesztője lenni, véleményem szerint elvi hűtlenség szám ba-
megy és ismét megállapítom, hogy óriási a különbség a szellemben a
régi szerkesztői megjegyzés, valamint a Ref. Szemle folyó évi 49-es
számában leközölt «szerkesztői üzenetek« között.
A tanitó cikkére felelgető megjegyzést nem teszek, polémiát nem
folytathatok azzal az emberrel, aki ma stráfszekér számra hordja össze
ellenem a vádakat, holnap pedig a vádakat visszavonja, mert rossz
tudósításokhoz jutott. Amikor e sorokat leirom az ügy éppen úgy
vizsgálat alatt van, mint volt a 38-as számú Szemle megjelenése után
tartott hivatalos ülésen.
A szerkesztőségnek és a Ref. Szemle szerkesztőjének is maradok
1928 dec. hó 12. kész szolgája;
M egbántott.

IR O D A L O M .

Harangszó.

Előttem fekszik a Harangszó VIII. évfolyamának első négy száma.

És nem tehetem, hogy szó nélkül menjek el mellette és meg ne em­
lékezzem róla. Nemcsak azért, mert a közelmúltban én magam is kö­
zelebbi nexusban állottam vele, hanem azért is, mert úgy érzem, hogy -
a papságot — tisztelet a kivételeknek — súlyos mulasztás terheli e
lappal szemben. Ezt pedig szóvá tenni a Ref. Lelkészek Lapjának —
elsőrendű kötelessége.
De lássuk csak a tényeket. Tény, hogy mindnyájan tudatában
vagyunk annak, hogy a* mi egyházépitő és hiterősitő munkánknak
egyik legfontosabb, pótolhatatlan alkotórésze az iratterjesztés. Tény,
hogy van egy vallásos néplapunk, a Harangszó, amely immár VIII.
évfolyamban törekszik megfelelni nemes missziójának. És mégis mi a
helyzet ?! Sem anyagi, sem szellemi tekintetben nincs meg az a tá­
mogatás, amelyet ez a lap — nemes missziójánál fogva — méltán
megérdemelne.
Vannak kicsiny gyülekezeteink, ahol 30, 40, 50-re. — sőt még;;.
12

azon felül megy az elhelyezett példányok száma. És ezzel szemben

vannak nagyobb gyülekezeteink, ahol a lap elenyésző csekély számban
vagy pedig teljességgel nem jár, sőt még az a kevés példány is felbontat­
lanul küldetett vissza, amit a szerkesztő mutatványszámnak, próba-
példánynak küldött. Itt a mulasztás ténye annyira világosan áll, hogy
ez kérdés tárgyát sem képezheti. És éppen igy vagyunk a szellemi
támogatással is. Egy pár évvel ezelőtt egyik theol. professzorral be­
szélgetve, szóba került, hogyha a romániai pennaforgató ref. papok
mind egybefognának, olyan nívós lapot lehetne teremteni, amely a
legszigorúbb kritikát is diadalmasan tudná kiállani. A baj csak az —
de ez éppen elég — hogy nem akarnak egybefogni. Méltán kérdez­
hetjük, miért nem láttuk és miért nem látjuk hírneves, beékezett egy­
házi íróink cikkeit a Harangszó-bán is, hiszen ez a lap is a mind­
nyájunk közös, féltett, drága kincsének az anyaszentegyháznak kíván
szolgálatában álla n i ! ?
Különben a lap szerkesztése jó kezekben van. Nagy Lajos szé-
kelykereszturi és Márk Mihály agyagfalvi lelkészek szerkesztik, az
utóbbi felelős szerkesztői minőségben. A lap tartalmaz vezércikkeket,
verseket, elbeszéléseket, hiterősitő cikkeket, illustrációkat és hireket.
Van egy állandó rovata is a gyermekek számára. Egyetlen követel­
mény talán, amit fel lehet hozni vele szemben, hogy nélkülözi a fele­
kezeti öntudat erősítő cikkeket. Ez pedig fontos, mert a Harangszó
nemcsak vallásos néplap, hanem református vallásos néplap. E célból
talán tovább lehetett volna folytatni kiváló hitelődeink sorozatos ismer­
tetését. Ezzel szemben a hírszolgálat határozott fejlődést mutat. Ele­
ven, változatos és bővebb, mint az előző évfolyamokban, ami külö­
nösen egy néplapnál nagyon fontos.
A Harangszó — mint az előző évfolyamokban — úgy most is
dec., jan. és febr. hónapokban jelenik meg, hetenként egyszer. Előfize­
tési dija az egész évfolyamra 50 Lei. Szerkesztőség és kiadóhivatal,
ahová cikkek és az előfizetési dijak is küldendők: Ref. Lelkészi Hiva­
tal Lutita—Agyagfalva, P. Mugeni, Jud. Odorheiu. D. E.

KÜLÖNFÉLÉK.
É r te s íté s . A m id ő n e r r ő l n ak, le lk ip á s é to r te s iv é r e -
a h e ly r ő l is te s t v é r i s z e r e - in k n e k és c s a lá d ju k n a k bol-
t e t t e l k í v á n u n k o lv a s ó in k - d o g , békességes és m e g e lé -

g é d e tt u j é v e t — je le n te n i
k ív á n ju k a k ö v e tk e z ő k e t;
a) Miután a lapunk múlt évi
utolsó számában közzétett fel­
hívásunkra a mai napig csak 10-en
jelentkeztek, akik — különböző,
leginkább anyagi okokra hivat­
kozva, nem hajlandók tovább
is előfizetőknek maradni, lapunk
fennmaradásának anyagi szem­
pontból akadálya nincs. Miután
azonban — ha szerkesztői ta­
pasztalatunk nem csal — a ki-,
tűzött időn túl is fognak beér­
kezni lerendelések és ezeknek
számát kb. 30—40-re tehetjük,
szeretettel kérjük azokat, akik la­
punk fennmaradásának ügyét szi­
vükön hordozzák, sziveskedjenek
— a lelépők pótlására — azok
között, akik lapunkat még nem
ismerik, propagandát fejteni ki és
újabb előfizetőket szerezni.
b) Felmerült az a terv, hogy
propaganda céljából ez az újévi
szám küldessék meg minden lel-
készi hivatalnak. Ettől azonban,
tekintettel arra, hogy sokba ke­
rül és különben is az 1. évfolyam
1. száma — megismerés céljá­
ból — megküldetett volt minden
lelkészi hivatalnak, elállottunk. És
a kérdést úgy kívánjuk megol­
dani, hogy minden egyházmegyé-
bén megkeressük a pénztárnok
testvéreinket és megküldve nekik
az előfizetői névjegyzéket, kérni
fpgjuk őket egyházmegyéjükben
újabb előfizetők gyűjtésére. E. m.
pénztárnok testvéreinket erről a
13-
helyről is kérjük, sziveskedjenek
— lapunk érdekében — ezt a
megterhelést megértéssel vállalni.
Természetesen szívesen vesszük.
— és kérjük is — többi testvé­
reink propagandáját is — s ameny-
nyiben ilyen irányban megkere­
sést kapunk, legnagyobb öröm­
mel bocsátjuk rendelkezésére és
küldjük meg bárkinek saját egy­
házmegyéjéből az előfizetői név­
jegyzéket.
c) Bár szükségtelennek tart­
juk de a teljesség és igazság ked­
véért ez uj év kezdetén is ki­
hangsúlyozni kívánjuk, hogy la­
punk nem pártlap, nem egyéni
vállalkozás, nem egy érdekcso­
port lapja, hanem a papságé kí­
ván lenni. Éppen azért nyitva áll
mindenki előtt. Nemcsak, hanem
egyenesen kötelességévé teszi
mindenkinek az anyagi támogatá­
son kívül a szellemi támogatást is.
d) Másoktól is hallottuk és
magunk is készséggel beismerjük,
— mert úgy van — hogy lapunk
a hírszolgálat tekintetében nagyon
szegény. Szolgáljon azonban ment­
ségünkre, hogy ez nem rajtunk:
fordult meg. Eltekintve az általá­
nos felhívásoktól — mi minden
egyházmegyéből felkértünk egy-
egy tudósitót. S ha tudósítások
mégsem jöttek kellő számban —
— mintahogy nem is jöttek —
ezért igazán nem mi vagyunk
a hibások. Ez uj év kezdetén te­
hát ismételten szeretettel kérjük
a felkért e. rn. tudósító testvére­
inket, sziveskedjenek minden egy­
 14
házi megmozdulásról, állásváltoz­
tatásról. családi eseményről stb.
tudósítást küldeni, hogy lapunk
meg tudjon felelni az e téren is'
».méltán támasztható követelmé­
nyeknek. De nemcsak az e. m.
tudósítóktól, hanem bárki mástól
is olvasóink közül hálás köszö­
nettel vesszük, ha tudósításaikkal,
híreikkel felkeresnek.
e) Hogy a nyomdavállalattal lapunkat az is, akit esetleg eddig
szemben fennálló fizetési kötele­
zettségünknek elegei tehessünk,
szeretettel kérjük az előfizetések
pontos eszközlését, Akik előre
dijaikat nem küldik be, azoknak
előfizetési diját kpí részre oszt­
juk s az első felét (120 L.) a
februári, a második felét (120 L.)
az augusztusi kongruaosztás al­
kalmával fogjuk e. m. pénztárnok
testvéreink utján az államsegély­
ből levonatni. Tehát a levonások
voltaképpen az 1928. IV. évne-
gyedi és 1929. II. évnegyedi ál­
lamsegélyek terhére fognak esz­
közöltetni. Máskép nem tehetünk,
mert a nyomdai kötelezettségünk­
nek csak így tudunk megfelelni,
Ugyancsak a f. évi előfizetési dij
I. részletével egyidejűleg kívánjuk
levonatni azokat az összegeket is,
amelyekkel egyesek a múlt évről
még hátrálékban vannak.. Kérjük
ezeknek a levonásoknak, eszköz­
lésére az előfizetők szives bele­
egyezését.
f. Egyik amerikai ref. egyházi
lap példájára lapunkban egy uj
rovatot kívánunk beállítani Posta
címen. Kérdés és felelet alakjá­
ban — rendeltetése lesz a bekül­
dött kérdésekre feleletét adni.
Ennek a rovatnak az lenne a
nagy előnye, hogy kevesebb al­
kalmat adna az esetleges szemé­
lyeskedésre : — fontos és köz­
érdekű dolgok megtárgyalhatok
lennének anélkül, hogy a hely
idő és személyek megneveztet­
nének. így tehát igénybe veheti
bizonyos kérdésekben csak az
tartott vissza, hogy nem akarta
sem magát, sem mást kellemet­
lenségnek kitenni. Amennyiben
sok és fontos kérdések érkezné­
nek be, feleletadás végett kiad­
nánk egyik-másik lelkésztestvé­
rünknek. Az uj rovatot ajánljuk
olvasóink szives figyelmébe.
Részletek két levélből. Kará­
csony előtt egy pár nappal történe­
tesen egy és ugyanazon napon két
egymással homlokegyenest ellen­
kező levelet hozott a posta. Mi­
után tartalmuk lapunkkal áll
összefüggésben és igy nem ér­
dektelen az olvasók előtt, elha­
tároztam, hogy kivonatokat köz­
lök belőlük. Az egyik lelkész­
testvérem kéri a lap küldésének
beszüntetését a köv. indokok
alapján : »a, 240 L. jobban hasz­
nálható építő vallásos iratok
megvásárlása által; b. a lap irá­
nyával nem osztom véleménye­
met, amikor a lelkészek szövet­
sége és egyesülete problémáját
újból felveti s a lelkipásztori kar
két táborba szakítását újra meg­
kezdte (Benkő Kálmán cikke)««

A másik lelkésztestvérem pedig
ig y i r : »Lapunk legutóbbi szá­
mának utolsó oldalán közzétett
-értesítésedet, mely szerint, ha
tömeges lerendelés történnék,
kénytelen lennél a lapot beszün­
tetni, — megdöbbenéssel olvas­
tam. Erről semmi körülmények
között sem lehet szó, bármilyen
kevesen maradnánk is. A lap
fenntartásának költségeit fel kell
osztani a tagok között bármily
kevesen lennénk is és bármily
nagy összeg esnék is egyre. Kü­
lönben sem hiszem, hogy »tö­
meges lerendelés« történne. Erre
ok nincs! Lapunk tartalmas és
iránya a papság nagy többségé­
nek lelkületével egyezik. Hogy
nincs annyi előfizető, amennyi
kellene, ez csak egyesek nem­
törődöm természetéből származik.
Az ilyeneket meg keli mozgatni«...
Mit csináljon most már egy vi­
harvert szerkesztő, pláne ha fe­
lelős szerkesztő a neve ?! Mit
feleljen?! Én nem tudom, hogy
más mit tenne, de én azt teszem,
amit az a bizonyos, jó öreg
$>atriárkális esperes tett, aki t. i.
amikor A. és B. panasszal men­
tek hozzá, úgy oldotta meg a
kérdést, hogy igazat adott A.-nak
is, B.-nek is. Tehát igazat adok
a lerendelő lelkésztestvéremnek
is s ha ő úgy találja, hogy az
a bizonyos 240 L. jobban hasz­
nálható épito vallásos iratok meg­
vásárlása által, ám vásároljon
érette építő vallásos iratokat. Leg­
feljebb csak azt nehézményezem,
15
hogy amig lapunk előfizetője volt,
miért nem próbálta annak irányát
jó útra téríteni ?! És igazat adok
az én további munkára serkentő
lelkésztestvéremnek is, akinek
szavaiból jóleső örömmel olvas­
tam ki a munkának azt a meg­
értő és áldozatos értékelését, ami
többet ér minden irói dicsőségnél
és honoráriumnál — ha már
egyáltalában ilyesmiről szó lehet.
Mert higyje el bárki, hogy nekem
a munka — az Istentől reám
mért súlyos csapás miatt — nem
volt könnyű. Dé vittem, mert
nem akartam, hogy félbenmarad-
jon és mert úgy tartottam, hogy
erre a papságnak szüksége van.
És Isten kegyelméből vinni is
fogom, amig a papság szüksé­
gesnek tartja.
Előfizetői statisztika. Gon­
doljuk, nem lesz érdektelen la­
punk múlt évi előfizetőiről egy
statisztikai kimutatást nyújtani.
Az előfizetők száma egyházme­
gyénként a következőképen osz­
lott meg: bekecsalji e. m. 15,
dési e. m. 9, erdővidéki e. m. 20,
görgényi e. m. 11, gyulafehér­
vári e. m. 15, hunyadi e. m. 13,
kalotaszegi e. m. 23, kézdi e. *m.
17, kolozsvári e. m. 13, küküilői
e. m. 20, marosi e. m. 21, nagy-
enyedi e. m. 33, nagysajói e. m.
21, nagyszebeni e. m. 13, orbai
e.m. 8,sepsi e. m. 20, széki e.m. 12,
szilágyszolnoki e. m. 25, udvar­
helyi e. m. 39, óromániai e. m.
I, bánáti e. m. 6, bihari e. m.
II, érmelléki e. m. 4, nagybá-
16
nyai e. m. 7, nágykárolyi e. m.
6 és nagyszalontai e, m. 11.
Tehát az összes előfizetők száma
volt = 394.. Ebből az erdélyi
egyházkerületre esett 349 és a
királyhágómelléki egyházkerületre
45. És a többiek — leszámítva
a lelépetteket és lelépni szándé­
kozókat — méltán kérdezhetjük:
hol vannak ?!
A szerkesztői üzenetek.
X* J* A könyvet megkaptam, A leg­
közelebbi számban ismertetése jönni fog.
Az ügy kívánságod szerint fog megoldást
nyerni. Cikkekre feltétlen és égető szük­
ség van. Tehát várya várom. Szeretet­
teljes köszöntéssel.
n. r. Arra a kérdésedre, hogy a
Kovács László nyílt levelére nincs-e
mondanivalóm, szeretettel értesitlek* hpgy
l^ fá la sz t megirtath, de anyaghalmaz mi­
att csak a jövő számban hozhatom. Kü­
lönben levélben bővebben.
K» A. Olvastam Az Üt »Megbeszé­
lések« c. rovatában »Értsük meg egy­
mást« c. cikkedet Érdemileg nem kívá­
nok itt e helyen vele foglalkozni, any-
nyival inkább, mert a hozzászólás joga
első sorban a kérdéses vezércikk íróját,.
Szász Ferenc testvérünket illeti és ő bi­
zonyára meg is fogja tenni. Van azon­
ban egy alapos tévedésed, amelyre kö­
telességemnek tartom már most reámu­
tatni. És ez az, hogy mi nem emeltünk:
kést sem az uj nemzedék, sem senki el­
len, Ellenkezőleg ha már késemelésről
szólottái — az u} nemzedék tette a z t
Mi csak védekeztünk — s úgy hiszem,,
hogy a védekezés nem bűn. Különbem
az egész nemzedékek harca nehezen dis-
tingválható téma. Könnyen fogalomza­
varba eshetik vele az ember. Mert ha Te
az uj nemzedék alatt azokat érted, akik
ön — és céltudatosan dolgozni akarnak és*
dolgoznak is — akkor sokan tartozunk,
oda olyanok is, akik kézzel-lábbal tilta­
kozunk áz uj nemzedék ellen. Viszont
ha Te az uj nemzedék alatt azokat érted,
akiket mi (ismétlésekbe -nem..akarva-bo^
csátkozni, hivatkozom erre von. korábbi
cikkeinkre) akkor valószínűleg Te ma­
gad sem tartozol oda. Tehát én is azt
kivánom, amit T e : »Értsük meg egymást«
Szeretettel üdv.
II. évfolyam. 1929 Január 15. 2. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
Megjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség* és kiadóhivatal:
Porumbenl-Mici - Kisgalambtolva
Előfizetési dy :
egrész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z s i E n d r e .

Lapunk és a belmisszíó.

Lapunk harcok jegyében született meg. És programm-

jába olyan célkitűzéseket is állított be, amelyek egyesek
lelkében félreértést és ennek következtében bizalmatlanságot,
gyámkodást és a mi nemes intencióinkban való alaptalan
kételkedést szültek. Kialakult egy helytelen megítélés, mely
igaztalanul szembenállitotta egymással lapunkat és az u.
n. »hivatalos sereg«-et — és úgy állította be a dolgot, mintha
nekünk nem lenne más célunk, mint a »hivatalos sereg«-nek
kellemetlenkedni. Sajnos, ez a helytelen megítélés még mindig
tart. Még mindig vannak, akik nem akarják belátni, hogy
ha felmerülnek is bizonyos kérdésekben-ellentétek, mi nem
állunk „szemben“ senkivel — és nem kellemetlenkedés a mi
célunk, hanem építés. Önmagunkon keresztül Anyaszentégy-
házunk építése. Még mindig vannak, akik nem akarják be­
látni, hogy egy olyan papság, amelynek alkalom adódik
„minden itányu érdekeiért“ élőszóban és tollal, nyíltan és
férfiasán küzdeni, sokkal alkalmasabb az Anyaszentegyház
építésére, mint egy olyan papság, amely hallgat és kényszerű
hallgatásában tele van panasszal és elégedetlenséggel.
Ez a helytelen megítélés szólalt meg abban a bizonyos
nyilatkozatban is, amelyről lapunk múlt számának vezér-
 18

cikkében tettünk említést és amely szószerint igy hangzott:

„Igaz, hogy a Ref. Lelkészek Lapjában több a Krisztussal
ellenkező, mint a hivatalos seregben, emiatt vádol is a
lelkiismeretem, de...* Ebben a nyilatkozatban helytelen és
igaztalan mindenekelőtt lapunknak és a „hivatalos sereginek
egymással való szembenállitása. De még helytelenebb és
Igaztalanabb az a beállítás, mintha lapunk ellenkező lenne
a Krisztussal. Lehet, hogy aki ezt á nyilatkozatot tetté,
mást akart mondani és nem jól fejezte ki magát, — de
miután elhangzott, erkölcsi kötelességünknek tartjuk férfiasán
szembenézni a kérdéssel és becsületes nyilt színvallást tenni
arról, hogy lapunk hogyan áll a belmisszióval, mert ez egy­
úttal fokmérője annak is, hogyan áll a Krisztussal?! Erre
nézve tettünk ugyan már — nem egyszer, legutóbb lapunk
múlt számának vezércikkében is világos és félremagyaráz-
hatatlan kijelentéseket. De úgy érezzük, hogy még egyszer
¿ennünk kell. Nem magunkért, hanem másof
ezekután is bizalmatlansággal, gyanakodással és
cióinkban váló “'alaptalan kételkedéssel'tekint láéff!
az csak magára vessen.
Tehát valljuk, hogy a belmisszió annyira hozzátartozik
az Anyaszentegyházhoz, mint a lélek a testhez. Vedd el
a lelket és pórrá lesz a test. Szüntesd meg a belmissziót
|és elsorvad az Anyaszentegyház. Ezt azonban az irgalmas
Isten — ingyen kegyelméből — nem engedi meg. Aki a
belmisszió ellen szól és munkál, az Anyaszentegyház ellen
szól és munkál. És viszont, aki az Anyaszentegyházért dol­
gozik, az sohasem lehet belmisszióellenes, még akkor sem,
ha a belmisszió nevet sohasem említi. Különben is belmisszió
mindig volt. Ha más formában és más nevek alatt is, de
a z isteni kegyelem mindig gondoskodott arról, hogy legye­

nek a Krisztus Anyaszentegyházának misszionáriusai, mun­

kásai, bizonyságtevői.
Valljuk, hogy mi mindannyian misszionáriusok, sző-
lobeli munkások, Krisztus bizonyságtevői keik hogy le-
 19

^yünk. Ez nem uj, hanem az ős-eredeti kálvinista papi ty-

pus. Aki nem ilyen, az lehet pap, de nem kálvinista pap.
És viszont, aki kálvinista pap, az sohasem lehet más csak
ilyen, még akkor is, ha feltűnés nélkül, csöndben és zajta­
lanul munkálkodik.
Valljuk, hogy az Annyaszentegyház az élet és megújulás
útját választotta, amikor reátért az intenzivebb belmisszióra.
És csak áldhatjuk érte a kegyelem Istenét, hogy nekünk
ezt az utat megmutatta. Valljuk, hogy apróbb részletkér­
déseiben a belmissziónak merülhetnek fel differenciák, de
lényegben nem ..
Valljuk, hogy a belmissziói munkának oroszlánrésze
elsősorban rajtunk papokon nyugszik. Valljuk, hogy ezt a
munkát eredményesen hatósági rendeletre nem lehet végezni,
hanem csak a lélek indításából. Valljuk, hogy ennek a lelki
indításnak felkeltésére és ébrentartására — Isten után — a
legtöbbet egy egészséges alapokon nyugvó tömörülés tehet.
Valljuk, hogy senki sem illetékes ennek a tömörülési formának
és programmjának megállapítására,— egyedül csak a papság.
Valljuk, hogy bármilyen szervezet is egészséges alapokon
csak akkor nyugszik, ha azt nem mások alkották meg a
papságnak, hanem a papság alkotta meg magának „ha abban
benne van mindenikünk vágya, lelke, akarata és imádsága.“
íme, ez a mi hitvallásunk a belmisszióról! Ellenkező-e
ez a Krisztussal ?! d . E.

Válasz 3 paptársam kérdéseire.

Mind a három kollégám olyan fontos dolgokról ir, melyek E.
T.-einkkel ellenkeznek. Tehát én is csak a zsinat által hozott és a
megerősített nyugdijintézeti §§-ok érteimében szólok hozzájuk.
L
Kovács Károly esperes ur hivatalos lapunk XXI-iki évfolyama
42-ik számában azt kérdezi, hogy annak a presbitériumnak, illetve
Egyházközségi közgyűlésnek van-e igaza, amelyik hivatkozva E. T.-eink
 20

I. t.-c. 17. § ában biztosított lelkészválasztás jogára, kimondotta, hogy

e jogot az egyházközség nevében á Méltóságös Püspök Urra ruházza
á t ; vagy annak az esperesnek, aki kimondotta, h o g y : „Sem a prés-
biterium, sem a közgyűlés, m int ilyen nem bit lelkészválasztó joggal s
igy azt, amivel nem rendelkezik, másra át nem ruházhatja. Választó
joguk azoknak az egyház tagoknak van, akik a választás idején érvé*
nyes választói névjegyzékbe fe l vannak véve “?
Nincs igaza a presbitériumnak, mert lelkészválasztással — amit
az esperese is megerősített — felhatalmazva nincsen, de nincsen a
közgyűlés sem. De nincsen igaza az esperesnek sem, mivel egyházi
törvényeink sehol sem intézkednek arról, hogy egyik vagy másik köz«
ség azt a jogát, amit a zsinati törvények szorosan előiraak, mint ép­
pen a lelkészválasztást, — másra átruházhatná, még abban az eset­
ben is, ha az egyháztagok az érvényben lévő választók névjegyzéke-
alapján egyhangúlag szavaznák is meg.
Máskülönben a lelkészválasztás nem az egyik, vagy másik köz­
ség joga, hanem szerzett joga az anyaszentegyházunk összes községéi
egyetemének s igy amikor valamelyik község azt átruházza a püs­
pökre : megsérti ezzel nem csak törvényeinket, de megsérti a többi
községeket is.
E. T.-eink 11. t.-c. 26. §-a ezt mondja:
„Ha az egyházközség nem akarna választani.“ — „erre az es­
peres 15 napra u j választási rendel s ha a gyülekezet akkor sem vá­
lasztana : az egyházmegyei közgyűlés, a pályázók, illetve jelöltek közül
titkos szavazással lelkészt rendel. “
Már ez a körülírás is világosan az átruházás ellen szól, mert ha
egyik vagy másik község nem akar e szép jogával élni, a közgyűlés­
nek kell a jelöltek közül egyet kirendelni.
Ezekből önként következik, hogy a püspököknek, minthogy &
törvényeknek legfőbb őrei, az átruházást minden körülmények között
vissza kell utasitaniok, mind addig, amig az uj zsinati törvények eset­
leg erről intézkednek.
Máskülönben az idézett I. t.-c. 17. §-a az egyházközségek tag­
jainak teszi kötelességükké a lelkészválasztást, nem pedig a presbité­
riumoknak és közgyűléseknek; a 26. és 41. §§ok a presbitériumok
.hatásköreit írják elő.
 2r
házmegye tervezete csak a héját karcolta a lényegnek“. És erre vonat­
kozólag több kérdést intéz hozzánk megvilágositás végett.
Minthogy a nevezett egyházmegye tanácsa eljárása egyházi tör­
vényeinkkel ellenkezik: szükségesnek tartom Fosztó kollégánk kérdé­
seire is megfelelni.
1. A tordai nagygyűlés megszűnt „idegen fó r u m “ lenni akkor,
«mikor Nagy Lajos kartársunk felolvasása után a Püspök Ur Öméltó­
sága a konfirmáció reformját vita tárgyává tette, sőt a marosi egyház-;
megye tanácsa és közgyűlése idevonatkozó jegyzőkönyvi határozatá­
ból olvastatott felv Sőt Fosztó kollegánknak még akkor is joga lett
volna a bírálathoz, ha a Püspök Ur Öméltósága nem lett volna jelen
s igy a tordai nagyhét „idegen fó ru m * lett volna, mert már Nagy
Lajos felolvasása a bírálatot aktuálissá tette.
Mi nálunk protestánsoknál nincs senki és semmi hivatalos fórum,
kiknek cselekedeteit, beszédeit, iratait birálat tárgyává ne lehetne tenni,
mert mi, amikor az ősi egyházból kiváltunk, zászlónkra a szabad-szólást
-és szabad-bírálatot irtuk fel s a csendes hosszú misék és fülbegyóná-
sok ellen tiltakoztunk. Aki ezeket le akarja törölni onnan, az a fejlő­
dés és haladás útját vágná ketté. Ha reformátoraink úgy gondolkoztak
volna, mint a marosi egyházmegye tanácsa és több m ások: Zwingli
soha sem esett volna el Kappelnél és Luther soha sem szegezte volna
ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára és nem ment volna
fel Wormsba.
2. Fosztó kollégánk kifejezése nem egyéb, mint egy ügyes elmés
bírálati megjegyzés, amely semmi körülmények között nem von maga
után sem rendreutasitást, sem fegyelmi eljárást. Ha mondott volna is
olyan kifejezést, a rendreutasítás a Püspök Ur Öméltósága joga lett volna.
3. Az egyházmegyei tanács, amikor hibásnak vélt lelkészét
.„roszalás"-r& ítélte, hivatalos hatalmával visszaélt és E. T.-eink V. t.-c..
34. §-a 6. pontjába ütköző vétséget követett el és emellett önmagának
bírája lett. Ezért Fosztó kollegánk magának az egyházmegyei tanács­
csal szemben, fegyelmi utón, delegált biróság előtt elégtételt szerez­
hetne. De én azt mondom: ellenségeinek ne egyszer, hanem 77-szér
bocsásson meg, mert úgy is az igazság mellette szól.
III.
Már most rátérek a >Református Lelkészek Lapjáéban olvasható
„Se nyugdíj se eklézsia* cimü cikkre.
91 nap az, amelyért szegény öreg kollegánkat a nyugdíjintézet
csolnaka orrától a vízbe taszították; azt a lelkészt, aki 37 esztendeig
dolgozott az Ur szőlőjében. Igen, mert 1921 április 1-én nyugdíjazták
— amit semmiképpen nem kellett volna tenniök — s a nyugdíj-tör-
 22

vény 10. § a értelmében csafk julius 1-én kellett megállapítani, hogy

kinek hány — a nyugdíjba beszámítható éve van. Mivel öreg kartár­
sunk már akkor ott lebegett az ég és föld között s a maga sorsára,
engedték, hogy a hollók és más madarak vigyenek eledelt neki s h a
pedig n em : pusztuljon éhen, mert egy öreg szolgában úgy se nő so­
kat a pénz.
A nyugdíjtörvény 6 §-a 3. pontja értelmében, az egyházi felsőbb-
hatóságnak, még akkor is fel kellett volna szólítania a nevezett kar­
társunkat állása megtartására, ha arról önként mondott volna le ; de.
ez a lemondás bizonyára nem történt meg.
A szélnek eresztett kollegánknak a 24,300 lei évi nyugdijösszeg-
hez a következők alapján van joga:
1. mert a nyugdíjazása előtt az uj nyugdíjintézetbe rendes járu­
lékát befizette.
2. Az egyházi felsőbb hatóságnak semmi körülmények között:
- - csak fegyelmi utón — nem kellett volna julius 1. előtt nyugdíjaz­
nia és.ha ezt tette: okvetetlen a nyugdíjintézet tagjai közé fel kellett
volna vétetnie 24,300 lei évi dijjal, ebből levonva a 91 napi hátrálékot*
3. A krisztusi szeretet nagy parancsolata alapján is ezt kellett,
volna tenni, mert a nyugdíjtörvény őrei, szent papitagjai éppen e nagy-
parancsolatot vésték homlokukra s ezt hirdetik uton-utfélen s igy egy
37 évig szolgáló öreg papot a nyomorúság pusztaságaira kitaszítani
nem lett volna szabad.
Ezek alapján kartársunk első sorban forduljon a Nyugdijintéző*
Bizottsághoz, hogy 1921. jul. 1-től kezdve adja meg a 24,300 lei évi
nyugdijösszegel s ha n em : úgy panaszával menjen a kerületi közgyű­
lés elé és ha mind a kettő kimondaná, hogy nincsen joga követelésé­
hez — amit nem hiszek: — úgy bíróság utján követelje kamatos ka­
matjával azt az összeget, mit az uj nyugdíjintézetbe befizetett.
Szabadszó kimondásomért reám senki ne haragudjék, mert a
fennebbiek megírására engemet, csak egyházi törvényeink és alkotmá­
nyunk védelme vezetett. pu,

..Maradjunk meg a szigorú igazságosság és

tárgyilagosság mellett.“
— Válaszul Kovács László dési esperesnek. —

Magamfajta szerkesztő embernek nem könnyű a sora. Vagy be­

hunyt szemmel megyek el az élet eseményéi mellett — és akkor nyu­
galmam van. Vagy pedig meglátom, szóváteszem és küzdők az ellen,,
amit a köz szempontjából egészségtelennek, károsnak és veszedelmes­
 nek tartok — és akkor vállalnom kell az esetleges ódium terhét. É s
én e kettő közül — bár az első Összehasonlíthatatlanul kecsegtetőbb
— mégis az utóbbit választom. Mért egyfelől egyéni természetem is
arra praedestinált, hogy nem tudok — és nem is akarok — behunyt
szemmel menni el az élet eseményei, mellett, másfelől pedig úgy tar­
tom, hogy a Református Lelkészek Lapja épen azért van, hogy ön —
és céltudatosan meglássa, szóvá tegye és küzdjön mindaz ellen, ami a
köz szempontjából egészségtelen, káros és veszedelmes. Mindezeket azért
tartottam szükségesnek előrebocsátani, hogy ne ütődjön meg rajta
senki, ha lapunk teret ad olyan megnyilatkozásoknak, amelyek sze-
mélyeskedőknek látszanak. Hangsúlyozom, hogy csak látszanak, mert
valóságban itt nem személyek, hanem mentálitások harcáról, nem egyénig
hanem köz sérelmekről, nem magunkról, hanem a mindnyájunk jót
felfogott közös ügyéről van szó.
Különben az eset a következő. Lapunk múlt évfolyama 13. szá­
mának „Két nemzedék harca" c. vezércikkében szóvátettem az 1921-
ben Somogykilitiben és Siófokon tartott országos ref. theol. konferen­
ciának egy nyilatkozatát, amelyben ezek az ifjú óriások quasi itélőbi-
róknak tolták fel magukat és kimondták a halálos Ítéletet a régi nem­
zedék felett. Aztán megemlékeztem arról, hogy ez a mennydörgő hang;
közöttünk sem maradt elszigetelt jelenség. És felhoztam erre példa-
képéríKóvácS Lászlónak Az Ut múlt évi márciusi számában megjelent
»Egyházunk megújulásának kérdéséhez« c. cikkét, amelyet annak ide»
jén nemcsak én, hanem mások is megütközéssel olvastunk és amely­
ről — szó szerint vett idézetek alátámasztásával ;—« kimutattam, hogy
a régi nemzedéknek sötét színekkel való festésében még a magyaror­
szági ifjú Timótheusokou is messzi túltesz.
Cikkemet Kovács László dési esperes sérelmesnek találta és nem
•em magáért, hanem »az ügyért« egy nyílt levéllel felélt reá, mely a
Református Szemle múlt évi 49. számában jelent meg. Nyilt levelének
tartalma nagyjában a következő: — Én csak azt idéztem cikkéből;
amit jónak láttam. Cikkemet azért Írtam, hogy őt a régi nem-,
aedék előtt befeketítsem. Nem érti az összefüggést a siófoki határozat
és az ő szerény megnyilatkozása között. Sokkal érdemesebb munkát
végeztem volna, ha abból a szempontból foglalkoztam volna a kér­
déssel, hogy igaz-e^ helytálló-e vagy nem, amit Somogykilitiben vagy
Désen — 1921-ben vagy 1928 bán mondtak vagy állítottak ? I Nem
hiszi, hogy a szerkesztő el nem pirult volna Derzsi Endre előtt, mikor
tőle a régi nemzedéket féltem és védelmembe veszem a reformátoro­
kat, a gályarabokat, a kopott palástu magyar kálvinista lelkipásztoro­
kat stb. És végül kérdi tőlem, az ő »kedves fiatal barát«-jától, hova
Vezet az ut, amelyen igy kell hadakozni — és mi a célja ? I
24

Sietek megjegyezni, hogy a Kovács László nyílt levelének van

egy olyan passzusa, amelyben én is feltétlenül egyet értek vele. És ez?
az, hogy »mikor a nyilvánosság számára írunk, akkor maradjunk meg
a szigorú igazságosság és tárgyilagosság mellett.« Azonban erre a fi*
gyelmeztetésfélére nekem — amennyiben valaki saját eljárása felett el*
fogulatlan' ítéletre képes — szükségem nem volt. Engem — szerkesz­
tői tevékenységemben — eddig is a lehető szigorú igazságosság és
tárgyilagosság vezettek. Ennek a lehető szigorú igazságosságnak és
tárgyilagosságnak szellemében kívánok most is Kovács László nyiltle-
veiére pontról — pontra felelni.
1. Azt írja, hogy én csak azt idéztem cikkéből, amit jónak lát*
tam. Hát mit idézzek ? I Amit nem látok jónak ?! Vagy amit ő lát jó­
nak ?! Én csak azt idézhettem — de azt idéznem is kellet — amit
a közszempontjából sérelmesnek tartottam és annak tartok ma is.
2. Úgy állít be, mint akit az a kitözött cél vezet, hogy őt a
régi nemzedék előtt befeketitsem. Ez a legenyhébben szólva is — rá­
galom. Nekem nem szokásom a más becsületébe gázolni. Nem az volt
a célom, hogy Kovács Lászlót befeketitsem, hanem ellenkezőleg az,
hogy az ő befeketitő kifejezései ellen tiltakozzam és azokat kellő érté­
kükre szállítsam alá.
3. Nem érti az összefüggést a siófoki határozat és az ő szerény
megnyilatkozása között. Erről én nem tehetek. Én elég világosan és
érthetően Írtam. Először szóvátettem a siófoki határozatot. Azután ki­
fejezésre juttattam, hogy ez a mennydörgő hang közöttünk sem ma­
radt elszigetelt jelenség. És felhoztam erre példaképen az ő hivatko­
zott cikkét. Tehát nem ötletszerűen került a kettő egymás mellé, ha­
nem logikuson.
4. Azt mondja, hogy sokkal érdemesebb munkát végeztem volna,
ha abból a szempontból foglalkoztam volna a kérdéssel, hogy igaz-e,
helytálló-e vagy nem, amit Somogykilitiben vagy Oésen — 1921-ben
vagy 1923-ban mondtak vagy állitottak ? I Erre csak annyit felelek, hogy
én cikkemmel érdemeket nem akartam szerezni. Ami pedig az igazsá­
got és helytállóságot illeti, röviden, de kategorikusan állást foglaltam,
amikor ezt Í r t a m » É n az ilyen hangot nemcsak igaztalannak, hanem
veszélyesnek is tartom«. Különben is — ami magától értetődik — ha
igaz és helytálló lett volna az, amit Somogykilitiben vagy Désen —
1921-ben vagy 1928-ban mondtak vagy állitottak, cikkem megírá­
sára nem került volna sor.
5. Nem hiszi, hogy a szerkesztő el ne pirult volna Derzsi Endre
előtt, mikor tőle a régi nemzedéket féltem és védelmembe veszem a
reformátorokat, a gályarabokat, a kopott palástu magyar kálvinista
 25

lelkipásztorokat s t b . . . Erre két feleletem van. Elsősorban is köszönöm

a gráciát, amelyet a megtévelyedett szerkesztővel szemben Derzsi End­
rének nyújt, de ki kell jelentenem, hogy én és a szerkesztő egy va­
gyunk. Nekem sincs két arcom. Másodsorban pedig én nem vettem
"védelmembe — és nem is akarom — sem vele, sem mással szemben
•a reformátorokat,! a gályarabokat, a kopott palástu magyar kálvinista
lelkipásztorokat. Azon egyszerű okból, mert ők védelemre nem szorul­
nak. Hiába mondanak vagy állítanak akár Somogykilitiben, akár Dó­
sén, akár Kisgalambfalván bármit is, az sohasem fogja elhalványítani
a reformátorok a gályarabok, a kopott palástu jpagyar kálvinista lelki-'
pásztorok soha el nem halványuló dicsőségét.
6. Kérdi tőlem — az ő »kedves fiatal barátijától, hova vezet az
óit, melyen igy kell hadakozni és mi a célja ? 1 Erre felelhetnék egye­
bet is, de csak ennyit felelek: — Ez az ut egy tisztulási folyamatra
vezet és célja kimutatni, hogy a papság nem olyan fekete lelkű, mint
ahogy egyesek a falra festik. Hibáink, fogyatékosságaink lehetnek —
mint ahogy vannak is — de ezek nem olyan súlyos természetűek,
hogy ezért joga és oka lenne bárkinek is — beleülni a birói székbe
és halálos Ítéletet harsogni világgá.
Végezetül még csak; ennyit mondok. Kovács László nagyon he­
lyesen Írja, hogy »mikor a nyilvánosság számára írunk, akkor ma­
radjunk meg a szigorú igazságosság és tárgyilagosság mellett.* Azon­
ban ő ezt nem tartjá meg. Valahogy olyan formán járt el — hogy a
Fosztó György szavaival éljek — mint aki »a héját karcolta a lényeg­
nek«. Karcolni mindenesetre elsőrangúan karcolt — pláné az én sze­
mélyemet. De a lényegről, Az Ut bán közölt cikkének általunk sérel­
mezett kitételeiről mélyen hallgat. Tessék ezekről beszélni — és bebi­
zonyítani, hogy a papság egyetemére nézve sérelmes, esetleges egyes
«setékből jogtalanul általánosító kitételei igazak-e, helytállók-e vagy
sem ? I Ha bizonyítani tud, akkor készséggel meghajtok és hajlandó le­
szek a Jőb példáját követni, szólván: »íme én parányi vagyok, mit fe­
leljek néked ?! Kezemet számra teszem. Egyszer szóltam, de már nem
szólok. Avagy kétszer, de nem teszem többé!« Derzsi Endre.

P o sta .*
Kérdés. Egyházmegyénkben egy — a hivatalos lapban meg­
jelent közlemény miatt hírlapi polémia támadt két lelkésztársunk között.

* Amint az 1. számban jeleztük, ezt a rovatot azért állítottuk be, hogy kérdés
és felelet alakjában fontos és közérdekű dolgokat tárgyaljunk meg az esetleges szemé*
lyeskedésre vezethető alkalmak lehető kikerülésével, Ajánljuk olvasóink szives figyel-*
jnóbe. Szcrk.
26

Emiatt még nem lett volna baj, — a sajnálatos csak az, hogy ez
polémia a nagy nyilvánosság előtt, egy vidéki hetilap hasábjain folyt­
le. Szabad-e nekünk papoknak a köztünk felmerülő differenciákat
nagy nyilvánosság elé vinni?
F e l e l e t . A köztünk felmerülő differenciákat a nagy nyilvános­
ság elé vinni — véleményünk szerint — nem ajánlatos. Mert semmi
sem ajánlatos, ami káros. Ez pedig káros. Még abban az esetben is
meggondolandó lett volna a dolog — egy vidéki hetilap hasábjait
venni igénybe, há nem állanának a mi rendelkezésünkre egyházi lapok.
De állnak — nem is egy, hanem több. Meg vagyunk győződve, hogy
nemcsak a mi lapunk, hanem — tekintettel arra, hogy a sérelmezett
közlemény ott jelent meg — á hivatalos lap is készséggel helyet adott
volna a hirlapi polémia lefolytatására.

IR O D A L O M .
Meg van írva!
Bibliai szen'tigék gyűjtemény* azoknak, akik az evangéliumi keresztyén élet után vágyakoznak^
Magyar nyelven feldolgozta és kiadta: Tótitfalini József.

E mü előszavából mindenekelőtt megtudjuk keletkezése történetét,»

ami a montaubani francia protestáns egyetem gyakorlati theol. tanárának,
a »Société pour la lectur methodique de la Bibié« elnökének, M. M.
Alexandre Westphalnak a nevéhez fűződik. Ez a derék, tudós, theol.
prof. u. i. — tekintettel a régi és újabb Bibliai lexikonok nehézkességére,,
túlterheltségére és általános közhasználatra való alkalmatlanságukra —
társaságot gyűjtött maga köré, néhány egyetemi év folyamán, a biblia
rendszeres olvasására és benső tartalmának megismerésére, a benne
foglalt isteni kijelentésnek a főbb vallásos igazságok köré való csopor­
tosítására és a vonatkozó igéknek egybegyűjtésére. Ez a társaság aztán-
feladatának hűségesen meg is felelt — és munkás gonddal, odaadó/
körültekintéssel, szigorú bírálattal gyűjtötte össze azokat a bibliai he­
lyeket, amelyek a keresztyén ember legkülönfélébb viszonyaihoz döntő
bizonyítékul alkalmazhatók és erre a célra megfelelő súllyal fel is
használhatók a mindennapi élet lelki szükségeire való tekintettel. Az
igy megszerkesztett mü megjelenvén, két esztendő lefolyása alatt 8000*
példányban fogyott el s azóta is fokozódó megbecsüléssel terjed.
A mü Jézusnak a kiküldött tanítványokhoz intézett hármas intését:
»Elmenvén . . . prédikáljatok (azaz tanítsatok). . . intsetek. . . és gyó­
gyítsatok« — tartva szem előtt, három részre oszlik. Az első rész s*
 2T

keresztyén hit alaptételeinek nagy kérdéseit tűzi ki bibliai megvilágítás«

tárgyául s a Biblia, Isten, az Ember, Jézus Krisztus és a Szentlélek
távmunkája körül csoportosítja a megfelelő bibbliai helyeket. A második
rész megtérésre buzdít s Bánjátok meg bűneiteket, Térjetek meg és Meg­
téréshez illendő cselekedeteket cselekedjetek alrészekre oszlik, az utóbbi-
külön csoportosítva az lsteiv, Felebarátunk, az Anyaszentegyház, a Tár­
sadalom és az Emberiség iránt való kötelességeinkre vonatkozó bibliai-
helyeket. Végül a harmadik rész a bibliát a szenvedők vigasztalásának
forrása gyanánt ajánlja és tárja fel a köv. alrészekkel: A szenvedésről
általában, A test szenvedései, A lélek szenvedései, A gyászolók, A
halál kapujában.
A részek tehát alrészekre, ezek viszont fejezetekre vannak osztva..
Pl. a második rész Bánjátok meg bűneiteket c. alrésze külön csopor­
tosítja a hitetlenség, közönyösség, elbizakodottság és önbirálat, külsfr
istentisztelet, nyugalom napja, hálátlanság, erőszakosság — indulatosság
— gyilkosság, gyűlölet és harag, erkölcstelenség, iszákosság és józansága
lopás, hazugság, képmutatás, gonosz fecsegés és rágalmazás, kapzsiság
és uzsoráskodás és az önzésre vonatkozó bibliai helyeket. Ep igy
oszolnak fejezetekre a többi részek, ill. alrészek is, amelyeket egy ilyen
ismertetésben természetesen nem lehet mind felsorolni. A fejezeteit
összes száma 100.
Szerző a műnek magyarra való feldolgozásánál az eredeti franciát
kiadást követte, de megfelelően bővitve. így pl. tekintettel a baptisták
és szombatosok részéről érő támadásokra — egészen uj fejezet gya­
nánt iktatta be a Keresztség c. XV. fejezetet és újra átdolgozta a
Nyugalom napja c. XXXI. fejezetet.
Külön figyelmet és megszivlelést érdemel a szerző célja. Boldog
bizonyossággal állapítja meg és vallja (nem különben mi magunk is>,
hogy »tömérdek előítélet, elfogult tartózkodás, benső viaskodás után —
néhány év óta — mi magyarok is sokat haladtunk előre az evangé­
liumi keresztyén életfejlődés utain.« És »csupán részleges keresztyén-
ségünk valóságos keresztyénséggé van átalakulóban és uj keresztyén
mivoltunk jellege üdébbnek, tartalmasabbnak és mélyebbnek indúl.«
Szerző célja — müvével ennek a bensőségesebbb vallásos fejlődésnek
elővitelére közremunkálni.
Ami pedig a mü felhasználhatóságát, gyakorlati értékét illeti, ismét
csak a szerző szavaira hivatkozunk, aki t. i. előszavában a francia
eredetiről igy nyilatkozik: »Senki sem olvashatja e könyvet anélkül,
hogy ne találna benne segítséget a bibliának az életbe való átvitelére:
a lelkészek, vallástanárok, hitoktatók, belmissziói munkások, vasár-
napiiskolai és bibliaköri vezetők, keresztyén szövetségesek és m ind-
 28

azon testvér-Ielkek, akik akár csendes óráikra, akár családi istentisz­

teleteikre való előkészületeik rendjén a szentirást tanulmányozva, be­
pillantást, útmutatást keresnek kiválasztott textusuk bibliai értékének
feltárására és az ezzel rokon jellegű szentirási helyek megismerésére,
egyúttal az Ur igéjében való jártasságuk teljesebbé tételére«. És ami
áll a francia eredetire,, ugyanaz áil szerző átdolgozott müvére is. Fel­
tétlen és megbecsülhetetlen útmutató a lelkészek, vallástanárok, hitok­
tatók, belmissziói munkások, vasárnapiiskolai és bibliaköri vezetők
-számára s. De feltétlen és megbecsülhetetlen lelki gyarapodással hasz­
nálhatják egyesek is. Akik még nem otthonosok a bibliában, azoknak
elősegíti az abban való tájékozódást, akik pedig már otthonosok, azoknak
könnyebbé teszi azt. Eltekintve attól, hogy a mü minden fejezete külön
is alkalmas áhitatkeltésre és hitben való gyarapodásra: »akárcsak va­
lamely imakönyv szivbemarkoló kegyes elmélkedései.«
Végül még csak annyit akarunk megemlíteni, hogy szerző müvét
néhai Szász Domokos erdélyi ref. püspök emlékének ajánlja. Nemcsak
az egykori püspöki titkár és tanítvány soha el nem múló hálájának
és kegyeletének jele gyanánt, hanem megörökítéséül és bizonyságtéte­
léül annak is, hogy az erdélyi ref. egyházkerület néhai Szász Domokos
püspökségének ideje alatt és az ő megértő támogatása és irányítása
mellett lépett reá egy bensőségesebb, határozottan evangéliumi keresz­
tyén élet útjára.
Amikor tehát testvéri szeretettel köszöntjük a szerzőt azért a
munkáért, amellyel — Isten kegyelméből — irodalmunkat és Anya-
szentegyházunkat megajándékozta, müvét ajánljuk lelkésztestvéreink
jóindulatú pártfogásába, úgy megrendelés, mint a beim. munkások és
híveik között való terjesztés céljából. A mü, melynek ára 200 Lei és
882 lap terjedelmű, megrendelhető Tóthfalusi József ref. lelkészeimén
Tárgu-Mure?—Marosvásárhely, Str. Sit. Gheorghe 9. Jud. Mure$.
D, E.

Református Család.
Kiadja az erdélyi ref. egyházkerület Nőszövetsége. Felelős szerkesztő Makzay Albert*
Szerkesztőtárs Pilder Mária. Megjelenik kéthetenként. Előfizetési dij egész évre 160 let,
félévre 80 lei, egy .szám ára 8 lei. Szerkesz őség és kiadóhivatal: Ciuj—Kolozsvár, Str.
Cog&lniceanu (Farkas-utca) 21.

Az erdélyi ref. egyházkerület Nőszövetsége múlt év nov. 25-ón

tartott alakuló közgyűlésének egyik határozata volt egy református csa­
ládi lap megindítása. És dicséretére legyen mondva a Nőszövetség ve­
zetőségének"— a határozat nem maradt csak papíron, már is követte
 a tett. Megjelent a Református Család első száma. A lap kettős célt
tűz ki maga elé. Elsősorban a Nőszövetséjgek hivatalos közlönye kiván
lenni, amely a református Nőszövetségek legszorosabban vett céljait
Szolgálja. De nemcsak hivatalos orgánum akar lenni, hanem a refor­
mátus magyar családokat is meg akarja keresni és találni és hiány­
pótló, üdítő, örömszerző, nemesen szórakoztató olvasmányt akar nyúj­
tani nekik. És itt nem hallgathatjuk el azt az óriási nagy nehézséget,
amellyel ez a lap is — akárcsak az I fj ú Erdély — szemben fogja
találni magát. Ez a nehézség pedig nem más, mint az*az intelligencia*
beli nagy különbség, mely van a városi és falusi Nőszövetségek tagjai
között. Ezt a nagy különbséget áthidalni — nem könnyű dolog. De a
szerkesztők személye garancia arra, hogy mindent elkövetnek a kü­
lönböző igények lehető kielégitésére.
Amint az 1. számból következtethető, a lap állandó rovatai lesz­
nek : Cikkek, Tárcarovat, Szövetségi élet, Családi körben, Lelki élet.
Hírek, Irodalom és művészet. A Szövetségi élet rovatát Székely Jánosné,
a kerületi Nőszövetség titkára vezeti. A Családi kör rovatát egy kiváló
pedagógus vállalta magára és a Lelki élet rovatát Pilder Mária.
Az első szám a Beköszöntő után hozza dr. Makkot Sándorné
»Lapunk célja«, Pilder Mária »Az erdélyi ref. egyházkerület diako­
nissza képző intézete« és Szász Mártonná »Az egyházmegyei Nőszö­
vetségek munkája« c. cikkeit. Kedvesen illeszkedik bele az 1. számba
Viski Gyula »Jánoskának mesét mondok« c> tárcája. A Szövetségi
élet c. rovat közli dr. Mákkai Sándor erdélyi ref. püspök egyházke­
rületi közgyűlési jelentéséből a Nőszövetségek munkájára von. részle­
tet és az erdélyi ref. egyházkerületi Nőszövetség alakuló közgyűlésé­
nek ismertetését. A Családi Körben c. rovat »Újra fellobog a láng«
cimen a család válságáról, megújulásáról, jelentőségéről hoz egy na­
gyon megszívlelendő cikket és még két verset. A Lelki élet c. rovat
igét nyújt 2 hétre a mindennapi bibliaolvasáshoz és gondolatokat a
bibliaórához. A hirek után figyelmet és elismerést érdemel az Erdélyi
Helikon egyik szerkesztőjének, Kovács Lászlóitok »Szemle az 1928.
esztendő irodalmi eseményei felett« c. világos és áttekintő ismertetése.
A kezdeményezés tehát — Isten kegyelméből — megtörtént. A.
többi a szellemi és anyagi pártolás dolga. Ez utóbbi tekintetben sokat
tehetnek a lelkipásztorok és a nőszövetségi tagozatok vezetőségei. Épen
azért, amikor a Református Családot útja kezdetén szeretettel kö­
szöntjük, egyben melegen ajánljuk lelkésztestvéreink megértő jóindu­
latába, hogy közvetlen és közvetve mindnyájan munkálkodjunk közre
a lap felvirágoztatására, mely hivatva van gyümölcsöket teremni Isten,
dicsőségére és anyaszentegyházunk javára. D. E..
■30
KÜLÖNFÉLÉK.
Esperes választás a hu­
nyadi egyházm egyében. Amint
a Református Szemléből olvassuk,
a hunyadi egyházmegye múlt év
december 18-án tartott rendkí­
vüli közgyűlésén töltötte be a
Kovács Lajos esperes lemondásá­
val megüresedett esperesi tiszt­
séget. A választásból — sza­
vazattöbbséggel Bacsó Lajos pet-
rilla-lónyatelepi lelkés'ztestvérünk
került ki győztesen. »Az uj es­
peres — irja a tudósitó — 25
Jve működik az egyházmegyei
közélet terén, minél fogva nagy
gyakorlata s förvénytudása, ko­
moly papi jelleme s agilitása ga­
ranciát nyújtanak arra, hogy a
hunyadi egyházmegyét Isten ke­
gyelméből bölcsen, megértéssel s
a hunyádi speciális körülmények­
hez alkalmazkodó tapintattal fogja
kormányozni Isten országának
dicsőségére.« Mi hisszük is, hogy
igy lesz, mert erre a megválasz­
tottnak nemcsak tehetsége, ha­
nem — amint ismerjük — lelki
készsége is van. A választás híre
annál inkább örömünkre szolgál,
mert Bacsó Lajos lelkésztestvé­
rünk minden nemes irányú moz­
galomnak, amely az anyaszen-
tegyház — s annak kebelén belül
a papság érdekeit szolgálta, min­
den időben lelkes és megértő
harcosa volt s lapunknak is egyik
legmegértőbb és leghűségesebb
támogatója.
Karácsonyfa Snnepély Nagy-
sármáson. Megható és kedves
ünnepélyt rendezett karácsony
estéjén a nagysármási Ref. Nő­
szövetség Biró Józsefné született
Bánffy Márianna elnök vezetése
alatt. Felekezeti különbség; nél­
kül mintegy 180 óvódás- és isko­
lás gyermek állott meg csillogó
szemmel a templomban felál­
lított ragyogó karácsonyfa alatt
és vitte boldog örömmel haza az
angyal ajándékát. A beteg gyer­
mekek részére a nőszövetségi
tagok házhoz vitték az angyal-
hát. Gergely Károly lelkész
imája és a gyermekekhez intézett
alkalmi beszéde után a "tanulók
három szólamu szép éneke és
nehány gyermek szavalata tette
emlékezetessé az ünnepélyt. A
sikerült énekekért és szavalato­
kért Cseh Kálmán áll. isk. taní­
tót illeti elismerés.
Felhívás a lelkészekhez.
Egyik lelkésztestvéremtől köze­
lebbről levelet kaptam, amelyben
többek között felveti a következő
kérdést: »Nem lehetne-é egy kis
dicséret mellett felsorolni azokat
az egyházakat, amelyek iskolát,
de főkép u. n. kulturházat épí­
tettek az uj imperium alatt.
Megemlítendő lenne természete­
sen, hogy hány lélek építetté,
mekkora az épület, mennyibe
került, mennyit áldoztak, melyik
évben épült áz épület. Persze

-minden igen röviden, pár szóval
f ia felhivatnának az adatok köz­
lésére a lelkészek, „nem hiszem,
hogy szivesen meg ne tennék.
.Sok buzdulás és akarás szár­
mazna ebből S talán az én egy­
házamban is hamar létesülne egy
kulturház, amelyre oly nagy szűk-
ség van«. Tán mondanom sem
kell, hogy ezt nagyon könnyen
meg lehetne, sőt meg kellene
csinálni. Lapunk természetesen
nyitvá áll minden ilyen tudósítás
számára is — és kérem lelkész-
testvéreimetj hogy a felvetett esz­
mét szíveskedjenek megszívlelni
és lapunkat erre a célra is fel-
¿használni.
¿ S . Lelkész! állásváltozások.
^ n d e n e se tre az lenne a leghe-
ielkészi
^Sávváltozásokról esetről -esetre
megemlékezhetné. Sajnos — ez
a mi hibánkon kivül, a legtöbb
esetben elmaradt. Nem kapván
tudósításokat az egyes választá­
sokról és beiktatásokról, mi sem
adhattunk hirt róluk. Az alábbi
híreket is csak a cimszallág ki­
igazítása végett beérkezett meg­
keresések alapján közölhetjük.
A Királyhágómelléki egyházke­
rületben Nánásy Dániel szent-
leány falvi lelkész Feketetótra
^nagyszalontai e. m ), az Erdélyi
egyházkerületbe Kádár Ernő er­
zsébetvárosi lelkész (kisküküllői
e. m.) Torjára (kézdi e. m.) Ja­
kab György kolozskarai lelkész
Alagyarpalatkára (kolozsvári e.
mi.) Dósa Dániel magyarpalat-
31
kai lelkész Nagysajóra (nagysajói
e. m.), Szilágyi János búzái lel­
kész Baczára (széki e. m,), rfr.
Jakó Dénes rétyi lelkész Alsócser-
nátonra (kézdi e. m.)v Ignácz
László püspöki titkár Szilágype-
recsenre (szilágyszolnoki e. m.)
választattak meg. Az Erdélyi
egyházkerületből átmentek a K i­
rályhágó melléki egyházkerületbe:
— dr. Koronka Pál csikfalvi
lelkész (bekecsalji e. m.) Ador­
jánra (nagybányai e. m.), Boruzs
Lajos baczai lelkész (széki -e.
m.) Vedresábrányra (érmelléki e.
m.) — beiktatása nov. 11-én
ment végbe kedves, bensőséges
ünnepség keretében — és Nagy
Pál fintaházi lelkész {marosi e.
m.), akit dec. 16-án iktattak be
Józsefházán (nagybányai e.. m.).
Midőn ; J ^ k é ^ uj
állo m á ^ É ^ S i^ ^ ^ ^ ^ á íifrS z e
tettel k ö s z ö n t j ü k .j i i ^ .
juk az érdekelteket, sztvesreédié?
nek minden állásváltoztat^oi^l
lapunk számára tudósitást kül­
deni, hogy viszont mi is idejé­
ben tudjuk azt mindig közölni.
A cint változása esetén
értesítést kérünk az eset­
leges zavarok kikerülése
végett.
A szerkesztői üzenetek.
„Az U t" legutóbbi számának Egy­
házi szem'e rovatában I. „A hét nemze­
dék harcáhozu cimen kifogást emel az
ellen, hogy lapunk múlt évi 13. számá­
ban ezzel a kérdéssel foglalkozva, bizo-
 32
nyos félreértéssel hivatkoztam folyóira- <
tűk szeptemberi számának ugyancsak az
Egyházi szemle rovatába a tordai nagy­
héttel kapcsolatban V kérdésről tett meg­
jegyzésekre. És a félreértés magyaráza­
tát abban látja, hogy én az említett meg­
jegyzésekből azt olvastam ki, mintha a
pásztor és béres Összehasonlítás az uj és
régi nemzedék tagjaira lett volna alkal­
mazva, holott egy figyelmes átolvasás
azonnal meggyőz mindenkit, hogy ott az
a gondolat van kiemelve, hogy ezt a
harcot nem mi, hanem Isten Lelke fogja
megvívni egyházunkban.. Ezek után tar­
toztam azzal, hogy újra és még figyel­
mesebben olvassam át a hivatkozott
megjegyzéseket. És ki kell jelentenem,
hogy többszöri figyelmes átolvasás után
és most is csak azt tudom kiolvasni be­
lőlük, mint akkor. Elismerem, hogy a
.megjegyzések során hangsúlyozottan ki
van emelve, hogy a harcot nem mi, ha­
nem Isten Lelke fogja megvívni egyhá­
zunkban, De másfelől kezdettől fogva
mint egy vörös fonal húzódik végig az
a nagy »egymástól merőben különböző«
»ma már úgy látszikjkj^gyegtethetetlen
amely megnyilvá­
n u lt a lelkészek együttműködésének, a
Heidelbergi Káté használatának kérdésé­
ben, a konfirmáció és a liturgia reform­
jának megbeszélésében, amely »ott áll
egész egyházunkban« s amelyhez bizo-
jiyára nem ötletszerűen és nem Össze­
függéstelenül kapcsolódik az alázatom
pásztorok, akik fel fogják venni az uí kö­
telességek terhét — és a béresek szemben—
állítása, akik tiltakozni fognak és elfut­
nak, otthagyván a nyájat a farkasok pré­
dájául. Dacára mindezeknek — L-nek:
arra a felvilágosítására, hogy a hivatko­
zo tt megjegyzésekben a pásztor és béres
összehasonlítás nem az uj és régi nem­
zedék tagjaira lett alkalmazva, én kész­
séggel elismerem, hogy félreértés áldozata^
lettem, sőt örömömre szolgál ennek meg­
állapítása. És ezt még fokozza I.-nek az
a kijelentése, hogy ők sem a siófoki theoL
kongresszus, sem a »Kis Tükör«-ben meg*
jelent cikk írójának véleményével, ame­
lyek szintén lapunk múlt évi 13. számá­
nak vezércikkében lettek szóvá téve —
nem értenek egyet Mert beigazolva lá­
tom — aminek én már a kezdet kezde­
tén is kifejezést adtam —> hogy közöt­
tünk nem annyira kiegyeztethetetlen el­
lentétek, mint inkább félreértések,vannak:
S minél inkább sikerül ezeket eloszlatni,,
annál közelebb jutunk egym ásho^ J4qg_
vagyok jyőződy*, bogy h* * félreértések,
^yanakodás, bizalmatlanság, kételkedés
stb. elmúlnak, a két nemzedék sokkal
közelebb kerül egymáshoz, mintahogy ma,
gondoljuk. A magam részéről szívből kí­
vánom is ezt — és bizonyára kívánjuk
mindannyian.
Sz* F. Cikked már lapzárlatkor ér­
kezett és igy csak a jövő számban jö h e t
Szív. üdv.
fi. évfolyam. 1929 február I. 3. szám.

REFORMÁTUS

M egjelenik: b a v ö n t á k é t s z e r . Szerkesztőséé: és küádóhivátal:

Előfizetési d tf : Porumbeni-Mici Kisgaiambfklva
eg ész év re 2 4 0 leu, fél é v re 120 leu. jud. Ödorbeiü.

Felelős szerkesztő: D e r z s i E n d r e .

Testvéri felhívás a Király hágó rnelléki

lelkészekhez.

M ég össze sem melegedtünk és m áris elkiáégültüHk egy­

m ástól Még nem is találtunk egym ásra és m áris elváltak
utjáink. Tálán igy lehetne a leghívebben körülírni azt áz
áldatlan, elszomorító, mostoha testvéri viszonyt, ¿melyben
ma á Királyhágómélléki és E rd élyi papság egymássál szem­
ben áll. És az ütköző pont* mely az összerheíegedésnek és
egymásratalálásnak útját szegte s áz elhidegüléS és szétvá­
lás útját egyengette — hasztalan mindért szépitgetés, mégis
csak — á Lélkészégyesület kérdése volt. Ettől várta mind a
két egyházkerület igen sok lelkipásztora azt a kivánátós
közeledést, amely az adott viszonyok között ügy nemzeti­
ségi, mint egyházi szempontból egyenesen elengedhetetlen.
Ami megtörtént, azt meg nem történtté téhni nem lé­
hát. Sőt még ánhák Sincs érteimé, hogy egymásnak szem­
rehányásokat tegyünk. Jogosán hányták szemünkre a Ki-
ráiyhágőmellékiek, hogy á mi fordái tárgyalásunk és hatá­
rozatunk magán hordozta — ha nem is áz ők „sémmibe-
Vevésük"-nek, de mindenesetre — a rólúk való rhegfeled-
kézéSnek bélyegét; de másfelől a nagyszalontai kónféréncrá
is még ingadozott és nem tudott egységes megállapodásra
34

jutni abban, hogy vájjon a Királyhágómellekiek külön ala-

kitsák-e meg a Lelkészegyesületet vagy pedig közösen az
Erdélyiekkel ?! Tehát sem oka, sem joga, sem értelme a
szemrehányásoknak nincs. Inkább arra gondoljunk, hogy
lehetne a megtörténtet jóvátenni i ? Hogy lehetne olyan ki­
vezető utat találni, amely végeredményben mégis csak
összemelegedésre és egymásratáíálásra vezessen ?!
Előttünk áll a nagykárolyi egyházmegye lelkészérte­
kezletének határozati javaslata*: »Mondja ki a nagykárólyi
református egyházmegye lelkészértekezlete, hogy kívánja és
szükségesnek tartja, — úgy lelki életünk mélyebbé tétele,
szellemi életünk fejlesztése, egyházi életünk sok különböző
problémájának a megoldása, úgyszintén anyagi helyzetünk
könnyebbé tétele s mindenek felett á lelkészi testvériség és
szolidáritás fejlesztése, ápolása és erősítése végett — meg­
alakítani ezidőszerint — mivel erdélyi testvéreink különválva
akarják — a Királyhágómeliéki Református Lelkészegyesü­
letet, a magyarországi 0 . R. L. E. mintájára, az alapsza­
bálynak viszonyaink és körülményeink s uj feladatainkhoz
való módosításával, természetesen úgy szövegezve, hogy a
Lelkészegyesületnek úgy a Királyhágómeliéki, mint az Er­
délyi Egyházkerület minden lelkipásztora tagja lehessen*.
Ezt a határozati javaslatot mi erdélyiek is, akik nem kis
számban állunk a Lelkészegyesület megvalósításának gon­
dolata mellett, helyesnek találhatjuk két tény tisztázásának
a feltétele mellett.
Az egyik az, hogy téves ez az indoklás: „m ivel erdélyi
testvéreink különválva a k a r j á k Ez csak látszat, de nem
tény. A tordai határozat talán alkalmas ezt a látszatot kel­
teni. Pedig alapjában még a tordai határozatot is' egészen
más célzat szülte. »Lelkészi karunk mélységes felelősség-
érzésének bizonysága volt az a tordai határozat, mely az
összefogó, egymást támogató segítő munka alapelveinek
tisztázását nem tudta, nem akarta esetleg a lelkészi kar
* Az előadással együtt szószerint közölve lapunk múlt évi utolsó számában.
¿egységét megosztó határozattal megzavarni“ — állapítja
meg az E rdélyi egyházkerület hivatalos lapjának uj szer­
kesztője, Vásárhelyi János , e. kér. főjegyző a tordai hatá­
rozatról. És ez az igazság. A tény pedig az, hogy mi az
erdélyiek közül igen sokan akarjuk a Lelkészegyesületei, még
pedig a királyhágómellékiekkel együtt. Bizonyság erre, hogy
nemcsak a tordai gyűlés előtt, hanem azután is nyilatkoz­
tak meg ilyen irányban nemcsak egyesek, hanem egyház^
megyék is. Különben is egy olyan Lelkészegyesülettől, amely­
nek alapszabályaiban expressis verbis ki van mondva: „Az
egyesület alapszabályszerü céljainak megvalósítása végett
Csak a fennálló egyházi törvények (különösen az I. t. c
56 § „s“ pontja, I. t c. 143 §.) megtartása mellett és ezek
sérelme nélkül működhetik“ — az anyaszentegyház, még
ha lennének is valamelyes aggályai, nem félhet.
A másik tény pedig, ami tisztázandó, az, hogy nem
egészséges dolog és nem biztat sikerrel — egyik egyház-
kerületnek sem Lelkészegyesületet alakítani külön, úgy hogy
abba — ha akarnak — belekapcsolódhassanak a másik egy­
házkerület tagjai is. A helyzet "különben is jelenben az,
hogy nekünk erdélyieknek van egy még mindig érvényben
levő egyházkerületi közgyűlési határozatunk ( 7 0 - 1923 sz.)
amely nemcsak feloszlatására vezetett a régi Lelkészegyesü­
letnek. hanem — éppen ilyen joggal megakadályoz bennün­
ket abban is, hogy mi ha mindjárt meg is alakulna a
K ir á ly hágómelléki Lelkészegyesület — abba beléphessünk.
Ezen a határozaton bizonyára fog változtatás történni. Mert
a helyzet igy nem maradhat. Ameddig azonban ez meg
nem történik, nekünk erdélyieknek a kezünk kötve van.
Ezeknek elgondolása késztetett engem arra, hogy mint
a lelkészegyesületi eszme egyik erdélyi propagálója, testvéri
felhívással forduljak a Királyhágómelléki lelkészekhez : Test­
véreim ! M i akartuk a Lelkészegyésületet Veletek együtt. Egye­
lőre nem sikerült. T i akarjátok külön. É s lehet, hogy egyház-
kerületi viszonylatban sikerülni is fo g , de egyetemes viszony -?
 36

Iáiban nem. M ért égy égészséges^ életerős Rorle-t külön m m r

büném csak együtt lehel mégteremteni. Vúrjátök meg a zé rt &
zsinat döntését. É s sajtótok és képviseletetek útján működjetek
közre, hogy a m i legelemibb jogunk , a z egyesületbe Váló tö­
mörülés jo g a á zsinati törvényhozás áltál biztosittassék. És
ha ez megtörtént — és reméljük, hogy meg fo g történni —
akkor semm i akadálya többé a z egym ásratálálásnak és a céh
tüdátös , építő, testvén , közös munkának t 0, fc

íg y nem értjük még égy mást

Késé Atilla testvér aa Ut-ban arra hív fel, hogy értsük meg.
egymást, de ugyanabban a cikkében a meg nem értésnek valódi iskola
példáját adja, mikor nemcsak azon cikkeknek intentioit, amelyekkel
foglalkozik, de még azok betüszerjnti szövegét sem érti vagy nem akarja
megérteni. Egy fictlv helyzetet ¿Ilit fél s annak bírálata során Ítéletéi
mond árvá fejémré. Hogy á kérdés »benne« miként formálódott, mi
közöm ahoz »nékem« ? Engem csak azért lehet felelősségre vonni, hogy"
a kérdést »én« hogy tettem fel. Há talán nem voltam alkalmas a
»grandiózus« megoldásra, akkor amikor a lelkem mélyéig megbántva,
éreztem magamat az lehetséges, de hogy az általa adott megoldást
Sem látja mindenki olyan grandiózusnak és személyi éltől mentesnek'
mint Ő, árrá példa vagyok én. Mert, hogy az az egyházról adott tör­
ténelmi élmefuttátás, melynek bírálatába nem akarok belemenni, cikkét
elvi jelentőségűvé nem teszi, sem a megoldást »grandiózussá« azt talán,
a cikkíró-is megengedi.
Cikkében úgy állítja be Kese Atilla testvérünk az én följajdulá-
somat, mintha én a papságot s annak munkáját a jogosult kritika bí­
rálata elől el akarnám vonni, hát éh ézt sem nem akartam Írni, sem
nem irtám. Ezért kell tiltakoznom az ellen, hogy bárki is nekem ilyen
szédítő lehetetlenséget tulajdonítson. Én, aki személyes tapasztalatból
tudom, hogy á papot s annak munkáját á hárángozótól kezdve a fő-
kurátorig mindenki birálja, nem a bírálat jogosultsága, hanem áz igaz­
talan vád ellen tiltakoztam. Ez pedig kettő! Olvassa át mégegyszer
Kese Atilla testvérem a tanítói névtelen cikkét (mert erről volt szó) s
jelentse ki, hogy abban a papság nagy többségére igaz helyzetkép s
jógóáult $ufák foglaltatnák és ágkor éri is kijéleriíem, Hogy Vak vágyat
és á feketét fehérnek látom, iéíeritsé ki, hogy az á név télért cikk (á
későbbi nyiíáfkőZátöktől eltekintve) bérihé ázt az inipréssziöt váífőtfá.
 M, hogy' Íróját az anyaszentegyház féltő szeretete s nem önérdek és
bosszúvágy késztette írásra s akkor, de csakis akkor beismerem, hogy
csakugyan túlzottan érzékeny vagyok. É s még arra kérem, hogy va­
lamiképen azt a cikkében levő ellenmondast igyekezzék elsijnjtani,
hogy míg Cikke elején a papságról beszél a >maga egészében<r később
már nem is egy papról, hanem csak »egy esetről« ir. Mert ez sem
fiindegy. Hogy mi »akart« az a cikk lenni, azt még mielőtt Kese testvér
megírta volna, már a Tavaszy testvérünk nyilatkozatából megtudtam,
de hogy mi volt, arra ma is csak az a feleletem: arculütés. Nagyon
melyen kellene aludni Erdély ref. papságának, hogy ha csak — mondjuk
magyarán pofonnal lehetne ébresztgetni, bár ezt az ébresztést módot
barátinak még ez esetben sem nevezném. Dehát de gustibus non est
disputandum, úgy látszik lehet ezt jóakarata felrázásnak is minősíteni.
Ami Kese Atilla elvi megállapitásait illeti azok alapjában elhibá-
sottak, mert már a kiindulási pontja rossz. Abból indul ki, hogy ne­
künk hallgatnunk kell a kor követelményeire. Hát ezzel a jelszóval
lehetünk szövetkezeti vezérek vagy politikai vezetők, de nem kálvinista
papok. Bánom is én, hogy mit követel a kor, mikor nekem csak egyetlen
direktívám van, hogy mit követel a hatalmas Isten. Nem lehet két
urnák szolgálni, vagy a korszellemben nyilvánuló emberi vélemények
vagy az Isten igéje után indulunk. Ha ma talán látszólag megegyezik
a korszellem követelménye Isten akaratával, de nem egyezett tegnap
és nem fog egyezni holnap. És mert ilyen nagyon ingatag alapon áll,
azért esik kétségbe a cikkiró azon, hogy a pap sem kell több ember
legyen, mint más. Nem hallgathatom el csudálkozásomat, hogy kálvi­
nista pap ezen megütközik. Hisz ez éppen olyan természetes, mint
az előző, amit pedig helyeselni látszik, hogy a pap is csak olyan ember
mint más. Természetesen, ha Isten igéjét nem cseréljük fel korköve­
telményekkel. Minden keresztyén emberre vonatkozik: »Legyetek szentek,
mert én szent vagyok« ezt mondja az Ur. »Legyetek tökéletesek, mint
a ti mennyei Atyátok tökéletes« mondja Jézus. Már most ha a pap
több kell legyen mint más tessék a fentieket fokozni, mert én nem
tudom. Ezek mellett a paroxismus, missio lelkesedés, alázatosság stb.
csak szó, szó, szó. Nem hagyhatom említés nélkül azt a mostanában
gyakran felvetődő gondolatok, mintha mi életünkkel akaratunk szerint
előbbvinnénk, vagy hátráltatnánk Isten országa ügyét, mintha a ml
példaadásunk vinné elébb vagy hátrább híveinket az igazság utján.
Ha van antikálvinista gondolat, hát akkor ez az a javából. Valljuk be,
hogy mi csak eszközök vagyunk az Örökkévaló kezében, mint a ko­
vács kezében a kalapács, s egyedül ő dolgozik bennünk és általunk,
ne nagyzoljünk azzal a gondolattal, mintha mi Isten ereje mellé advé
38

a saját erőnket, ő t céljai elérésében segítenénk vagy azt tőle meg­

vonva hátráltatnánk. Pap is világi is csak cserépedény vágyunk és
semmi más, amelyet használ amíg neki tetszik és összetör, amikor
akar. így lehetséges az, hogy esetleg másokat megtartva, magunk el­
veszünk. És ugyanezt bizonyítja maga az élet is többször láttam, hogy
sok és súlyos személyes gyarlósággal biró pap mellett, emberi Ítélet
szerint, hitben és szeretetben gazdag gyülekezet áll, míg akárhány
kiváló papunkat silány gyülek^et veszi 'körül. Hiszen ha igaz volna»
hogy népünk megtartása rajtunk fordul meg ez a gondolat képes volna
a kétségbeesésbe kergetni. Dehogy rajtunk, dehogy rajtunk: egyedül
és kizárólag a könyörülő Isten irgalmán. Az ő Igéjét adta az én számba,
és az Ige elvégzi a maga munkáját, ha az általam szolgált Ige felettem
is úrrá lett, ez csak annak bizonysága, hogy kegyelme engem sem
vetett el, de ez már tényleg az én személyi, mondhatnám íegszemé-
lyibb dolgom. Ez természetesen nem zárja ki az egyházi fegyelmezést-
Csakhogy ez a fegyelmezés legyen mindenekfelett keresztyéni. Azt pe­
dig, hogy egy paptársunk egyetlen ember bevizsgálásán és igazolatlan
vádjára pellengére állittassék nem tartom keresztyéni eljárásnak, még.
ha a papság nagyobb része jogosulatlanul mellé állittatik is. Hátha a
most folyó vizsgálat a névtelen tanító vádjait részben vagy egészben
megdönti, de ha mind az utolsó betűig beigazolódik is, mi haszna van
Isten országának abból, hogy a papság nagy része szégyenpadra állít­
tatott . Erre feleljen Kese Atilla! Hogy ki viszi mellékvágányra a kér­
dést, az, aki egészen más dolgokkal hadakozik, mint amiket én Írtam.
Hogy amiket az »én«, cikkem mellé »ő« elgondolt azt meg is tudja
cáfolni én ezt elhittem volna, ha bizonyságát nem adja is, de ebből
nem következik, hogy nekem nincs igazam. Vegye elé a kérdéses
cikkeket s azokból vett idézetekkel mutasson rá, hogy hol és mennyi­
ben nincs igazam ; az én szavaimat s ne a saját elgondolásait olvassa,
a fejemre, mert engem csak igy lehet meggyőzni s csak így érthetjük
meg egymást.
Egy nőszövetségi eset feltárásával növeli Kese testvérem is a
papság bünlajstromát. A kérdést felveti, de megoldást nem ad, mintha
talán azt akarná szemléltetni, hogy itt nincs megoldás. Pedig van,.
Szives engedelmével én rámutatok. A nőszövetségek megalakítását egy
főhatósági rendelkezés tette kötelességünkké. Már most kikényszerit-
hető-e egy főhatósági rendelkezés vagy nem ? És itt a megoldás. Ha
kikényszeríthető a törvény alapján ki kell kényszeríteni, ha nem úgy
dobjuk tüzbe a törvénykönyvet és a főhatóság ne rendelkezzék. Hogy
némelyek a kezei közt levő jelentések szerint kritizálni merték a fő­
hatóság rendelkezéseit Ez igazán nem elszomorító. Tudja-e az én test­
 39

véréin, hogy az engedelmességi fogadalmat tett szerzetesnek van egy

Joga, melyet a baráthumor ius murmurandi-nak nevezett el: ugyanis
engedelmeskedni kell, morogni azonban szabad. Hát már nekünk mo­
rogni sem szabad? Ne legyen pápább a pápánál! Hadd morogjanak,
vagy ironizáljanak, kiki az ő egyénisége szerint. . . csak dolgozzanak;
még mindig jobb, mintha a rendelkezések semmiféle hatást nem vál­
tanának ki.
Az ifjú és öreg nemzedék harcára vonatkozó passusábah, ami
igaz van az nagyon hasonlít a püspöki jelentés megállapításaihoz, s
mivel késének élét Derzsi testvérem egy szerkesztői üzenetben lekö­
szörülte, ezekkel tüzetesen nem foglalkozom; csak azt jegyzem meg,
hogy én magamat az ifjú nemzedékhez számitom. Mivel azonban
kertészettel magam is foglalkoztam, felvilágositóm Kese testvéremet,
hogy az uj hajtások között vannak úgynevezett fattyúhajtások, ami­
nek csak egy orvossága van a metszőkés.
Végül igaza van Kese Atillának, aki magaslaton áll messzebb lát,
de engedtessék meg nekem is, hogy aki pedig közel van jobban lát.
Adjátok meg tehát mindennek, amivel tartoztok, a magaslaton állóknak
a tisztességét, a völgyben munkálkodóknak a megbecsülést, a bünö-
söknék a büntetést; és akkor már meg is értettük egymást!
Szász Ferenc.

Válaszul

Fosztó György jeddi papnak „A tordai nagyhét után“ című cikkére és

a kapcsolatos congeniális megjegyzésekre: a tordai nagyhét előtti
évek történéseit és a tordai nagyhét alatti egyéb cselekedeteket (ame­
lyeknek láncolatában a Fosztó ur rosszait eljárása csak egyik kisebb
és nem a legutolsó láncszem volt) kellene fölemlegetnem, hogy egyház
megyei tanácsunknak incriminált eljárása, — a mindenkiben és minden
áron bünbakkot keresők szemében, — ha arra egyáltalán szükség
lenné, — igazolható legyen.
Úgy vélem azonban, hogy jobb lesz — a congeniálisoknak
is, a tiszteletes lelkészi karnak is és mindenekfölött jobb lesz a Sérel­
mezőnek, ha az előzmények nem kerülnek a fórum ra . . .
Ami végül a Benedek Pál ur hozzászólását illeti: arra külön mon­
dani valóm nincs. T. i. Benedek ur nem mondott semmi újat. A szer­
kesztő ur megjegyzéseit citálta: fölhigitva, egy egész oktávval ma­
gasabb hangnemből. . .
 De mégis: »Fosztó nr járjon el fegyelmi utón az eívk. megvet
tanács ellen!“
Ez egészen uj.
És ebben az egy dologban mi is egyetértünk Benedek Pál úrral.
Akkor — végre —: szükségképen tisztáztatni fognak a tördai nagybét
előtti történések is, amelyeknek láncolatában egészen máskép fog a
tordai nagyhét utáni „rosszalás" láncszeme festeni. . .
Vájjon Benedek Pál ur azok után is congeniális marad?
Farkas Jenő
esperes

Szerkesztői m egjegyzés. Miután ez a válasz nemcsak Fosztó

György jeddi papnak, Hanem a »congeniális« megjegyzéseket tevőknek
is szól, tehát nekem is, — nem bocsáthatom ki kezeim közül anélkül,
hogy arra a szükséges megjegyzéseket újból meg ne tegyem. Meg­
jegyzéseim a következők:
í. Szokatlannak és különösnek találom, hogy valamelyes eljárá­
sunkat — miután másképen nem tudjuk — úgy próbáljuk igazolni,
hogy előráncigáijuk ellenfelünk esetleges régebbi hibáit.
2. Ha az egyházmegyei tanácsot incriminélt eljárásában valóban
azok a bizonyos előzetes történések és egyidejű egyéb cselekedetek ve­
zették, miért nem adott ennek kifejezést egyetlen szóval sem az ügy­
ről felvett jegyzőkönyvben ?! Amikor rosszalását kifejezte, tette ezt
világosan és kifejezetten Fosztó azon eljárása miatt, hogy az »e. m.
tanácsi és közgyűlési határozatot« lekicsinylő hozzászólásban részesí­
tette. A jegyzőkönyvben tehát nemhogy emlités, hanem még célzás
sem történt sem előzetes történésekre, sem egyidejű egyéb cselekedetekre,.
Már pedig az a fontos, ami Írásban áll.
3. A válaszban az van írva, hogy »jobb lesz a CQngeniáUsokmk
is, a tiszteletes lelkészi karnak is és mindenekfölött jobb lesz a sérel­
mezőnek, ha az előzmények nem kerülnék a fórum ra.“ Én ehez m íg
csak azt kívánom hozzáteni, hogy jobb lesz a válaszirónak is.
4. Megnyugtatni kívánom válaszirót, hogy a lelkészi karban nin­
csenek »mindenkiben és mindenáron bűnbakkot keresők.« Vagy amennyi­
ben ezeknek a szavaknak az éle ellenem irányu na, úgyis megnyugtatni
kívánom, hogy én sohasem keresem a bűnbakkor, legfeljebb találom.
Keresni csak az igazságot szoktam, bár .igen sokszor nem találom meg.
5. Végül még csak azt óhajtom megjegyezni, hogy amilyen kö­
vetkezetesen congeniális ez a válasz a kiindulási pontját képező e. m.
tanácsi határozattal, éppen olyan congeniális vagyok én is az első
megjegyzéseimmel. D. E.
 fi

Posta.
Kérdés. Egyik lelkésztársam köpyvet akar kiadni. És közelebbről
— Ínyéiben — megkeresett engem is, hogy vállaljam egy példánynak
az átvételét. Én vállaltam is készségei, mert úgy tartom, hogy egy-
egy ilyen nemes vállalkozásnál nekünk egymást támogatnunk erkölcsi
kötelességünk. Azonban nem hallgathatom el, hogy levelénék egy ré­
sze kellemetlenül érintett s egyben érthetetlen is előttem. Nevezetesen
többek között ezeket irja : »Megnyugtatlak, hogy elvi különbségeket
egyáltalában nem tartok szem előtt, mert elvi különbségekből nem
formáltam soha magamnak jogot a visszavonásra és haragtartásra. De
h a Te azt fontos oknak tartanád, hogy én a lelkészegyesülettel elvi
okokból nem tudok közösséget vállalni, igen jó néven veszem ezt
az indokot is kérésem barátságos megtagadására.« Kérdésem tehát a
következő : Vájjon ha én a lelkészegyesület híve vagyok, ez azt jelenti»
hogy még irodalmi közösséget se vállaljak azzal, aki — elvi okokból
bár'i de — nem szimpatizál a lelkészegyesülettel?! Vájjon valakinek
egyesületi hovatartozandósága lehet-e indok egy theol tudományos munka
anyagi támogatásának a megvonására?!
Felelet. A felvetett kérdésre feleletet adni szinte szükségtelennek
tartjuk. És módfelett csodálkozunk azon, hogy az a lelkésztársunk,
aki könyvet akar kiadni — hogy tudott ilyen gondolatra jutni ?! Szük­
ségtelen feleletet adni a kérdést tevő lelkésztársunknak is, hisz ő már
saját maga megfelelt, amikor készséggel vállalta a könyv egy példá­
nyának átvételét és érthetetlennek nyilvánította ezt a különös hangú
megkeresést. És ha mégis felelünk, ezt csak azért tesszük, mert reá
kívánunk mutatni a mai egészségtelen papi közszellem egyik kóros
tünetére. Hogy egyebet ne említsünk, azoknak egy része, akik »elvi
okokból« nem vállalnak közösséget a lelkészegyesülettel — tüntetőleg
elmaradtak lapunktól is, sőt volt rá eset, hogy egy kollega vissza is
küldte azt. Már ez is kóros tünete a mi egészségtelen papi közszelle­
münknek. De még inkább áll ez a felvetett konkrét esetre, amikor egy
tisztán irodalmi alkotásról, egy theol. tudományos munka kiadásáról
van szó. Még gondolni sem szabad arra, hogy valaki a theol. iroda­
lom pártolását az egyesületi hovatartozandóság kérdésévé tegye. És ha
mégis megtörténne, hogy azok, akik elvi okokból a lelkészegyesülettel nem
vállalnak közösséget, velünk igy cselekednének — amit nem akarunk,
nem szeretnénk hinni — neküuk, kik a lelkészegyesületi eszme törhe­
tetlen hivei vagyunk, még akkor sem szabad velük igy cselekedni.
42

IR O D A L O M .

Kálvinista Világ.
Szerkészti: dr. Tavaszy Sándor és dr. Nagy Géza* Megjelenik minden hónapban
kétszer. Előfizetési dija félévre 60 Lei, egész évre 120 Lei. Szerkesztőség és kiadó­
hivatal : CJuj—Kolozsvár, Calea Victoriei 38.

Ezelőtt két évvel »Az Ut« szerkesztősége — folyóiratuk melléklete,

képen megindította a »Kálvinista Világ« c. folyóiratot is, hogy ne
csak a lelkipásztoroknak és nevelő munkásoknak, hanem a református-
intelligenciának is legyen egy olyan folyóirata, amely »a mi elfelejtett
kálvinista világunk rendjével, törvényévéi és igazságával van hivatva
megismertetni.« Mi lelkészek már annak idején nagy megértéssel és
örömmel fogadtuk ezt a kezdeményezést, mert tudatában voltunk és
vagyunk égy .ilyen irányú folyóirat fontosságának és nélkülözhetetlen­
ségének. Még nagyobb megértéssel és örömmel fogadjuk most, amikor
kilépve eddigi »Hamupipőke« helyzetéből — megújított álakban, nagy-
korusitva és uj célkitűzéssel jelent meg. A régi »Kálvinista Világ« cél­
kitűzése az volt, hogy hézagpótló legyen. Az uj »Kálvinista Világ« kü-
lönösképpeni missziót kíván betölteni. És, hogy ez mennyire helyes,
azt bizonyára a szerkesztők is tudják, de talán még inkább tudjuk ml
gyakorló papok, akiknek sokszor és igen sok helyen olyan világi »mun­
k a tá rsa k k a l kell dolgoznunk nap-nap után, akik nemhogy előmozdí­
tói lennének a »közös« munkának, sőt igen sok esetben egyenesen
akadályozói annak.
Ma, amikor a keresztyén missziót teljesítő és református egyház-
épitő- munkában mi papok oly erősen magunkra hagyatva, társtalanul
állunk, amikor világi híveink túlnyomó részét csak a református neve­
zet fűzi hozzánk — és még azok közül is, akik hivatalosak, kevesek
a hivatottak, amikor világi híveinknél a kálvinista öntudat nemhogy
hegyen épített város lenne, de igen sok esetben még véka alá rejtett
gyertya sem, — csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetünk egy olyan
folyóiratot,, amelynek célja ezen az áldatlan állapoton segiteni, világi
híveinket missziónálni, bennük a kálvinista keresztyén öntudatot ki­
fejleszteni és »Isten igéje, a tudományos elmélyedés, a gyakorlati munka
és mindenek fölött az imádság segítségévei« kialakítani azt a leiket,
amely meg volt de kiveszett, amely anyaszentegyházunk rövid, de dicsó
múltjában olyan szép teljesítményeket tudott produkálni.
Tudatában vagyunk, hogy ennek a feladatnak teliesitése nen*
könnyű dolog. De másfelől a szerkesztők személye, hite, készültsége
 4$

és eddigi teljesítménye garancia arra nézve, hogy — Isten segedelmé­

vel — sikerülni fog nekik a nehézségekkel eredményesen megküzdeni..
Mindössze csak azt óhajtjuk megjegyezni, hogy a tudományos theol.
kérdésekkel tanácsos — amennyire lehet — óvatosan bánni és azokat,
úgy nyújtani az olvasóknak, mintahogy az orvosságai: szokták a be­
tegnek, t. i. kanalanként és lehetőleg szirupban. Ezt is csak azért
jegyeztük meg, mert biztos tudomásunk van arról, hogy a tudományom
theol. értekezéseket — miután ez rájuk nézve »terra incognita« —
világi híveink jó része el sem olvassa.
Az 1-ső szám ismertetését feleslegesnek tartva, miután á szer­
kesztőség azt bizonyára minden lelkésznek megküldötte, — újólag sze­
retettel köszöntjük a megújult »Kálvinista Világ«-ot útja kezdetén és
pártolását terjesztését a legmelegebben ajánljuk lelkésztársaink figyel­
mébe. D. E.

KÜLÖNFÉLÉK.
A Református Szemle szer*
besztffváltozása. F. évi január
elsejével szerkesztőváltozás állott
be az Erdélyi ref. egyházkerület
hivatalos lapjánál, a Református
Szemlénél. A változás előzmé­
nyét az képezte — amint a be­
jelentésből olvassuk — hogy az
Igazgatótanács egyik ülésében bi­
zottságot küldött ki a lap szer­
kesztése alapelveinek tisztázása
és megfelelő javaslat készítése
végett. A kiküldött bizottság meg­
állapította, hogy »jelenlegi viszo­
nyaink között rendkívül nagy
szükség van arra, hogy a Ref.
Szemle teljes egészében az egy­
házkerület hivatalos lapjává té­
tessék, hogy igy az egyetemes
közvélemény minden felmerülő
kérdésben egyházkerületünk ál­
láspontjáról, az egyházkerüle­
tünk érdekeit érintő események­
ről közvetlen tájékoztatást nyer­
hessen«. És miután a Ref. Szemle:
eddigi érdemes szerkesztője, dr.
Tavaszy Sándor megbízatásáról
lemondott, a bizottság a lap szer­
kesztésére Vásárhelyi János egy­
házkerületi főjegyző megbízását
hozta javaslatba, akit az Igazga­
tótanács jóváhagyásának feltéte­
lezése mellett a szerkesztői teen­
dők végzésére fel is hivott. Ml
ezt a változást, természetesen
anélkül, •hogy ezáltal a legkisebb
mértékben is kisebbíteni akarnánk
dr. Tavaszy Sándor értékét, Is­
ten kegyelméből elért érdemeit és
anyaszentegyházunknak tett szol­
gálatait, a legnagyobb örömmel
üdvözöljük — és valljuk, hogy
ha m ár dr. Tavaszy Sándor le­
mondott, a Ref. Szemle szerkesz­
tését jobb kezekbe nem leheteti
volna helyezni, mint Vásárhelyé
 János kezébe. 'Mert Vásárhelyi Já­
nos minden időkben a papság
legmegértőbb barátjának bizo­
nyult, aki mindennemű érdekein­
ket mindig szivén viselte. Mun­
kálkodására amely elé teljes bi­
zalommal tekintünk, Istennek gaz­
dag áldását kérjük.
Lelkészi állásváltozások. A
kolozsvári egyházmegyében dec.
hó 9-én a kolozskarai egyház-
község 7 pályázó közül egyhan­
gúlag Btró Mózes ákosfalvi lelkészt
választotta lelkipásztorává, a ma-
gyarfrátai egyházközség ugyan­
akkor egyhangúlag Debfeczy Ele­
ket és a légengyekei egyházköz­
ség Muzsnay Ödön nyárádszent-
annai lelkészt. A nagyenyedi egy­
házmegyében a marosujvári egy­
házközség nagy abszolút több­
séggel B. Bucsy Endre ördögke-
reszturi lelkészt hívta el lelké­
szévé. A széki egyházmegyében
az almásmálomi egyházközség
dec. hó 23-án iktatta be meleg
szeretettel uj lelkészét, Nagy Géza
volt sajószentandrási lelkészt. A
Királyhágómelléki nagyszalontai
egyházmegyében Belényesre 16
pályázó közül egyhangú válasz­
tással Jakab Viktor lelkész vá­
lasztatott meg, aki megelőzőleg
a szilágyszolnoki egyházmegyé­
ben Sülelmedén szolgált. Úgy a
választó egyházközségek, mint a
megválasztottak számára Istennek
gazdag áldását kérjük.
.Jt székelykeresztnri ref. Nő-
szövetség nemes hivatásának tu­
datában, terv- és programmsze-
rüen fogott hozzá áldásthozó
munkálkodásához. Egyéb tevé­
kenysége mellett a tél folyamán
négy vallásos estélyt is rendez,
amelyekre sikerült megnyernie
előadóknak egyházi életünk ve­
zető embereit. A vallásos estér
lyek közül kettő már még is volt.
Az első január 12-én és ezen
br. Kemény János és Áprili L a­
jos közreműködésén kívül dr. Ta-
vaszy Sándor tartott előadást
»A ref. kereszténység hivatása a
jelenkor válságában« cimen. A
második vallásos estélyen január
23-án dr. Imre Lajos tartott elő­
adást »A ref. keresztyénségnek
az ifjúságnak nevelésében való
hivatásáról«. A még hátralevő
két vallásos estélyre előadóknak
Maksay Albert és Vásárhelyi J á ­
nos vannak felkérve, hogy az
előbbi »A ref. keresztyénség nem­
zeti hivatásé«ról, az utóbbi pedig:
>A ref. keresztyénség társadalmi
hivatásáról« (politikai, gazdasági
és családi vonatkozásaikban).tart­
sanak előadást.
Csendes nap Székelykeresz-
toron. A nagyszebeni és udvar­
helyi e. m. papsága január 23-án
lelkészek és tanitók számára Szé-
kelykereszturon csendes napot tar­
tott. A délelőtti bibliaórát Simon
Gábor nagy mohai lelkész vezette
be. Utána Nagy Ottó fogarasi
h. lelkész tartott előadást a Ke­
resztyén ember munkájáról, ta­
lálóan mutatva reá, hogy a ke­
resztyén embert az élő Isten el-
kötelezése és az iránta való hálá-
 dalosság indítja m unkára: — -
miért? Isten dicsőségére, ho­
gyan ? Isten akarata szerint és
mik a főeszközei? Istenr igéje és
az im ádság... Délután dr. Tóth
Lajos segesvári lelkész tartott elő­
adást »A lelki számvétel jelentő­
sége és gyakorlatáéról, kiindulva
az ó és új testámentómí példák­
ból, amelyek világos igazolásául
szolgálnak annak, hogy a lelki-
síámvétel nem uj, hanem csak
elfeledett kötelességé a kér. em­
bernek. A cseúdes nap befejező
áhítatát Jakab József bögözi lel­
kész tartotta.
A gyulafehérvári egyház­
m egye és á 70—1923. az. e.
Iker. közgyűlési határozat. A
gyulafehérvári egyházmegye mült
év december 17-én tartott köz­
gyűlésében — tárgyalván a
3137— 1928. IV. sz. ig. tanácsi
körlevelet — egyhangúlag elfo­
gadta az e. m. tanács 165. jkv.
sz. alatt hozott javaslatát, mély
szerint a 70—1923. sz. e. kér.
közgyűlési határozat megváltoz­
tatását szükségesnek és megen­
gedhetőnek tartja egyházi felsőbb
hatóság jóváhagyása mellett.
A buZásbóceárdi ref. Nő-
szövetség karácsonykor szépen
sikerült karácsonyfa ünnepélyt ren­
dezett; melyen mintegy 100 gyer­
mek részesült ajándékban. Január
6 án pedig fnüsöroS estélyt tar­
tott, amelyen kizárólag á falit
föídffiiVeS ifjúsága Szerepéit, Elő­
adták 3 egyfetvonásos vígjátékot,
2 tnonolögöti vallásos vetsékef
és énekszámokat. A betanítás
nehéz munkája Téesy Lajos ta­
nító érdéme, ki fáradságot nem
ismerve igyekezett- az előadás
sikeré érdekében mindent meg­
tenni.
„Egyházi Újság* héven riiá-
sod-vasámaponként megjelenő-
lápot inditott a bukaresti ref.
egyházközség. Az újság »regáti
egyháztársadálmi lap«-nak indult
s célja az, hogy egyik eszközé
legyen óriás számban kitelepült
hittestvéreink tömörítésének és
misszionálásának.
A régáti miszszió ügye mind
égetőbb és nagyobb jelentőségű
problémájává válik egyházunk
életének. E kérdés kielégítő meg­
oldását eddig éppen a vélé szem­
ben fennálló tájékozatlanság kés­
leltette. Akik e kérdésben tisz­
tán akarnák látni s meg kíván­
ják ismerni az óromániai egy­
házmegye missziói területén levő >
gyülekezetek, megalakult s csak
ezután megszervezendő szórvány-
helyek életét, küzdelmeit s hiva­
tását, azol§ nem nélkülözhetik
azon tájékoztatást, melyet ¡e té­
ren áz »Egyházi Újság« nyújt.
A lap előfizetési dijja : egész
év.re (26 számra) 70 lei, fél évre
40 lei, mely dijak ezen cimre
küldendők: Biserica Calvina, Bu
cure$ti 2. Str. Stirbey-Vodá 9.
Ref. tem plom szentelés Nyá-
fádsárdon. Múlt év dec. 30-á'n
lelketemelő kedves ünnepe volt
a Székely tompái anyaegyházhoz
tartozó nyárádsáidi filiánák.

gezte a tőle megszokott precizi­
tással. Templomból kijövet jól
eső érzés töltötte el a lelkeket,
mikor láttuk, hogy gör. kath.,
tóm . kath., ref. aak mint verse­
nyeznek az'adakozásban, melyből
2525 Lei gyűlt össze.
Templomozást egy 50 terítékes
bankett követett, melyen kedves
pohár köszöntők hangzottak el.
Az elsőt ntiszt. Esperes ur mondta
Románia királyának drága életére.
Utána a helybeli lelkész éltette
erdélyi ref. egyházkerületünk fen-
költ, ideális lelkületű főpásztorát
s majd következett a köszöntők
hosszú sora. Minden megérdem-
íett és közreműködő neve felem-
íittetett, kinek része volt sí tem­
plom építésben.
Végül szinelőadásos tánc-mu­
latság zárta be a kedves napot.
Kedvesen szerepeltek 2 egy fel-
vonásos vígjátékban Tálos Erzsi,
Győri Ninus k. a. és Asztalos Fe­
renc, Mihály Ferenc aak, vala­
mint Tálos Béla ur is egy ked­
ves monolog előadásával megör­
vendeztette a zsúfolásig megtelt
tánctermek közönségét. Utána
tánc volt reggelig, amely szin­
tén szép anyagi hasznot eredmé­
nyezett az egyház javára.
A nyárádsárdi híveknek régi
vágyuk teljesült, mikor uj tem­
plomukat Isten dicsőségére fel-
-szenteltethették.
Áldja meg a mindenható Isten
mindazokat a kegyes jó lelkeket,
kiknek adakozása folytán felépül-'
hetett a nyárádsárdiak kicsiny
temploma.
47
Álljon Isten hajléka sokáig,
hirdetve, hogy a községben ma­
gyar reformátusok is vannak.
Maradjon fenn e templom Isten
dicsőségére s a református ma­
gyarság lelki örömére sok időn
keresztül.
Székelytompa, 1929. jan. 5.
Simon Gábor
ref. lelkész.
Felhívás. Már megemlékeztünk
Sárosy Károlynák, a lapunkat
előállító székelyudvarhelyi nyom­
dai részvénytársaság művezetőjé­
nek „öreg székely leveleidről és
„ Tárcái“-ról, amelyek könyvalak­
ban a múlt év folyamán jelenték
meg. Kedves kis rövid lélekzetü
dolgok, amelyek élvezettel olvas­
hatók és alkalmas a vallásos es­
télyeken, összejöveteleken való
felhasználásra is. A szerző —
amig a készlet tart — hajlandó
50 leies áron a megrendelőknek
megküldeni. A megrendelés —
amit jó lélekkel ajánlunk olva­
sóink szives figyelmébe — esz­
közölhető lapunk utján vagy a
szerző címén: Sárosy Károly
nyomdai művezető, Odorheiu,
Könyvnyomda Részvénytársaság,
Reg. Ferdinand 14.
S s e rk s S s tő i ü z e n e te k .
EL El« Cikkedet kiszedtük, de anyag­
halmaz miatt csak a jövő számban
jöhet. A lelkészválasztási probléma ma­
gyarországi tárgyalásáról semmi kö­
zelebbi adatom nincs. A külföldi egyházi
lapokkal az összeköttetést még nem sí*
került megtalálnom. Ígéreteid beváltásával
 48
— há lehet — né késlekedj, Szeretet­
tel üdy.
II. JE« A könyvet köszönettel vettem.
Ismertetése azonban líSyaglialmaz miatt
csak a köv. szambád jöhet,, A lapot be­
indítottam. Szív. üdv.
Torelm es. Sajnos* egyházi törvényeink
togyatékos és hézagos volta következté­
ben ^ — az egyháztagok inzultusaitól
minket jóformán semmi sem véd. Az £.
T. V. t c. 34§-ának B. pontja csak ál­
talánosságban említi meg, hogy fegyelmi
vétségek »az egyháztagoknak a Jüthüség-
be, a vallásos érzületbe és a kezerköl-
csiségbe ütköző cselekményeit. Ezen a
hiányon is a küszöbön allé törvényhozás
van hivatva változtatni, ámi bizonyára
meg is fog történni. Addig nem tehetünk
egyebet, mint tűrni. Tűrni, hogy ;a ma­
gukról megfeledkezett egyháztagok feler
J&üehüi gázoljanak becsületünkbe s szem­
ben és hátunk mégétt egyaránt — épéh
ahogy nekik tetszik' — rágalmazzanak
minket. Az ilyesmi támádásból különben
R.-T. Qdorkeiu 967—
majdnem mindnyájunknak kijut. Szív. üdv.
L. Z. Á megküldött kimutatásból ké­
rem törölni Szabó Zoltán lupényi lelkészt*
mert a 2. szám után kérte a lap küldé­
sének beszüntetését. Szív. üdv.
Előfizetés! dijak nyugtázása. Tár-
czy Géza (Bere), Bartók Dénes (Ma­
gyarigen), BirÓ András (MarosvááárhelyK
Szombati Szabó István (Liigós), 2Í0—
240 L , Vihczi Domokos (Csekeiaka),
Kertész Márton (Vajdakamarás), Simon
Gábor (Nagymoha), Kalas István (Albis)
120-120 L
Ezt a nyugtázást az e. m, pénztárnok
testvéreim szives figyelembevétele végeit
közlöm. Ugyanebből a célból közlöm áá
uj előfizetői jelentkezésedet is a követke­
zőkben: — Ref. Leik. hivatal (Magyar-
szentbenedek, nagyenyedi e. m.), Kovács
Áron (Nagymedvés, nagyenyedi e m.)*
Nagy Elek (Szászrégenf, görgényi e. m j,
T. Nagy Géza (Vémosgálfalva, küküllŐi
e. m.).
 ívMvum, 1929 február 13 4 . «ám .

REFORMÁTUS

M eg jelen ik : h a v o n t a k é t s z e r . S zer k e sz tő sé ? é s k ia d ó h iv a ta l:
E lőfizetési d tf: Porumbenl-M iól K i9?aiam bfalva
e g é s z év re 2 4 0 leu, fél é v r e 120 leu. Jud. Odorhéiu.

F elelő s s z e r k e s z t ő : D e r z s i E n d r e .

Lapunk iránya.

Lapunk irányának kérdésével már több ízben foglal­

koztam. Most kénytelen vagyok megint ezt tenni, — egyik
előfizető-lelkésztestvérünk privátlevelére való tekintettel. És
pedig — rtiiután az ügy közügy — nyilvánosan és —
miután fontos közügy —* vezetőhejyen. Hivatkozott lel­
késztestvérünk szószerint a következőket irta: *Addig isi
mig valamely utón összekerülünk, adok egy jó tanácsot. Ne
tedd lapodat egy szélmalomharc lapátjának. Ne engedd, hogy
eltolódjon azok képviselőjéül, akik a belmisszió ellen harcolnak,
így egy negatívummá fog válni, mindnyájunk kárára. Isme­
rem, mennyi nemes szándék, activitás van benned s nagyon
sajnálnám, ha némelyek egy irányban befolyásolnának s Te
azt hinnéd hogy ezáltal népszerű lesz lapod. Tudod, magam
az Egyesület eszméjét miiyen örömmel üdvözöltem — de mily
gyengék voltak némelyek azt diadalra vinni Jordán (azokra
értem, akik az eszmét megindították). Reánk mindig reánk
fé r egy kis szapwás és az soha sincs kárunkra Ne féljetek
tőle és ne érzékenykedjünk. A lapnak legyen pozitív tartalma
és ne állítsuk ki egymást a porondra harcolni, benn hatáso­
kat vegyünk és adjunk, de ne birkózzunk“.
Mindenekelőtt sietek megjegyezni, hogy én minden jő
50

tanácsot szívesen veszek. És ez természetes is. Hisz lapunk

— útja kezdetén — többek között zászlajára irta a kolle-
giálitás ápolását is. Már pedig minden kollegiálitás első
alapkötelménye, hogy egymás jó tanácsait szívesen vegyük.
Továbbá sietek megjegyezni, hogy minden tanácsot, ha a&
valóban jó — vagyis meggyőző erővel bir, nemcsak szíve­
sen veszek, hanem élek is vele. Ha azonban meggyőző
ereje nincs, kénytejen vagyok — egyebet nem tehetvén —
napirendre térni felette.
Ebből a szempontból kívánom tekinteni és elbírálni as
idézett levelet is, ill. a benne foglalt jó tanácsokat. Van-e
azoknak meggyőző erejük vagy nincs ?! Ez a kérdés. És éri
a meggyőző erőt akármennyire is keresem nem találom meg
bennük. Mert a meggyőző erőt a konkrétumokkal való alá­
támasztás, az indokolás adná meg. Ez azonban teljesen
hiányzik a levélből, ill. a benne foglalt jó tanácsokból.
Olyan benyomást tesz az egész, mint egy olyan Ítélet, amely
indokolás nélkül mondatott ki.
De menjünk csak bele a részletezésbe, mert így még
világosabbá válik, hogy mennyire hiányzik a meggyőző erő.
„Ne tedd lapodat egy szélmalomharc lapátjának Ne engedd t
hogy eltolódjon azok képviselőjéül akik a belmisszió ellen har­
co lja k .’1 Nem tagadom, — hiába is tagadnám — hogy
lapunk hasábjain folyt és foly a harc. De tagadom, mintha
ez a harc szélmalomharc lenne. Vallom, hogy igenis ez a
harc ön- és" céltudatosan halad, határozott iránnyal egy
tisztulási folyamai vizein, a papság többségének jól felfo­
gott közös érdeke felé, ami pedig — ha egyesek máskép
ítélnek is felőle — végeredményében mégis csak az anya-
szentegyház javát jelenti. Különben is — és ezt felemelt
fővel merem állítani — a mi harcunk nem otfenziv, hanem
defenzív jellegű. Mikor támadtunk mi valakit ?! Hol van
csak egyetlen cikk is lapunkban, amelyben a harcnak kez-
demjényezői mi lettünk volna ?! Mi nem támadunk senkit,
hanem csak védjük maguukat azok ellen a támadások ellen,
 51

amelyeket igazságtalanoknak és meg nem érdemelteknek

tartunk. Már pedig hogy a megtámadottnak nemcsak joga,
hanem egyenesen kötelessége a védekezés, — ez úgy hiszem»
vita tárgyát sem képezheti. Nem képezheti vita tárgyát to­
vábbá az sem ,. mintha ma lenne közöttünk valaki, aki *
bélmisszió ellen harcolna. Éri tudatában voltam és vagyok
annak, hogy vannak egyesek, akik a mi intencióinkat félre­
értve hajlandók bennünket, lapunkat és cikkeinket belmisz-
szió ellenesnek minősíteni. Ez a tudat vezetett arra, hogy
lapunk f. évi 2. számában „Lapunk és a belmisszió “ cimea
vezércikket Írjak, amelyben többek között vallomást tettem
arról, hogy »a belmisszió annyira hozzátartozik az anya-
szentegyházhoz, mint a lélek a testhez“, amiből következik,
hogy -^ki a belmisszió ellen szól és munkál, az Anyaszent-
egyház ellen szól és munkál. És viszont, aki az Anyaszent-
egyházért dolgozik, az sohasem lehet belmisszió ellenes,
meg akkor sem, ha a belmisszió nevet sohasem említi*,
Éhez most még csak azt akarom hozzátenni: — ki az, aki
azt meri állítani, hogy a niai papság nagyobb része az
Anyaszentegyház ellen munkál ?! Még a feltevése ellen is
tiltakozunk annak, mintha közülünk ma lehetnének olyanok
— és éppen lapunk munkatársai közül, „akik a belmisszió
ellen harcolnak *.
A személyemre tett megjegyzésekkel — természetesen
— nem foglalkozom, jóllehet igaztalan volta miatt kelle­
metlenül érint az a beállítás, mintha szerkesztői minősé­
gemben a kétségtelenül alantas értékű népszerűségi szem­
pontok által engedném vezettetni magam. De már azt a ki­
jelentést, hogy „reánk m indig reánk f é r egy kis szapu lásés
a z soha sincs kárunkra .“ — semmiképen sem tqdom szó
nélkül hagyni és elfogadni. A papi sors úgyis egyébből sem
áll, mint örökös szapulásból. Szapulnak minket eleget hí­
veink, ha megérdemeljük, ha nem. Hát még azok részéről
is ez legyen a mi osztályrészünk, akikkel egy munkamezőn
«dolgozunk?! Ki tett minket egymás bírójává, szapulójává?
 52

Nem bírók, hanem testvérek kellene hogy legyünk. A mi

hivatásunk ugyanaz, mint ami volt egykoron a Jézus köz­
vetlen tanítványainak. Jézus pedig nem azt hagyta hátra»
hogy a tanítványok egymást szapulják , hanem hogy szeres­
sék. Igen, nekünk is, mindenekfelett erre a szeretetre lenne
szükségünk. Ez mindig reánk is fér. És soha sincs kárunkra,,
Míg az örökös szapulásra nemcsak hogy szükségünk nincs,
hanem egyenesen káros, mert egyenetlenségre és széthú­
zásra vezethet. Legyünk igazságosak, de tulságba ne men­
jünk, mert az már a testvéri szeretet rovására megy. Ne
legyünk pápábbak a pápánál, hanem inkább törekedjünk
keresztyénebbeknek lenni a keresztyéneknél.
„N e féljetek tőle (t. i. a szapulástól) és ne érzékenyked­
jü n k * Hát mi nem is félünk, legfeljebb csak rosszul esik
az az „egyoldalú sötétlátás és prófétáskodó zsörtölődés,*
amelynek téves és indokolatlan voltára nagyon helyesen
mutatott reá a Reform átus Szemle f. évi 2. számában &.
„Visszaestünk ?“ cikk Írója. Nem a' félélém, hanem á sötét-
látás ellen való tiltakozni akarás vezet bennünket is, ami­
kor olykor-olykor felemeljük szavunkat. Mert utolsó betűig
acceptáljuk — tisztán reánk, papokra vonatkoztatva is —
hivatkozott cikkírónak azt a megállapítását, hogy „nem tart­
juk tanácsosnak és eredményesnek ezt az egyoldalú, zsör­
tölődő dorgátoriumot és folytonosan a világ elé tálalását —
és pedig igazságtalan túlzással — annak, hogy milyen
gyöngék és rosszak vagyunk.“ Tökéletesek nem vagyunk,
az bizonyos. Sőt talán messze is állunk a tökéletesség csil­
logó hegycsúcsától. De hogy az „akarás“ nincs meg ben­
nünk, hogy mi azon a ponton, ahova állíttattunk, tétlenül
ülünk, — ezt csak a lehető legegyoldalubb sötétlátás állít­
hatja rólunk. Ami pedig áz érzékenységet illeti, — igenis
azt mondom, hogy érzékenykedjünk. Az az iránytű, amely
érzékenységét elveszíti, nem ér semmit. És amilyen mér­
tékben vészit érzékenységéből, olyan mértékben vészit az
értékéből is. Ez az igazság áll reánk papokra is. N ekünk
 55

érzékenyeknek kell tennünk a mennyeiekre és a földiekre való

tekintettel egyaránt. Fel kell figyelnünk, ha a Lélek szelíd
fuvalma átsuhan felettünk vagy épen megérint bennünket.
f)e fél kell figyelnünk akkor is, ha a gyarló emberi sötét­
látás szele közeleg vagy épen hajónkba csap. Ne legyünk
túlzottan önérzetesek, de legyünk keresztyéni módon érzé­
kenyek.
Áz utolsó tanács : „A lapnak legyen pozitív tartalma és
été áUiisuk ki egymást a porondra harcolni, benn hatásokat
vigyünk és adjunk, de ne birkózzunk.* Itt az ideje és alkalma
fiogy számoljunk le már egyszer az u. n. „pozitív tartalom-*
thai is Mert nem először hallom És itt mindenekelőtt ki
feéll jelentenem, hogy a lap, bár jelenben én vagyok annak
Éiadója, tulajdonosa és szerkesztője egy személyben, nem
áz enyém, hanem a papságé. Tehát annak tartalmat is nem
én adok, hanem a papság. Amikor a lapot megindítottam,
zászlójára többek között ezeket írtam: „Legyen ez a lap
4nyitva minden lelkésztársunk számára. Mindenki kozza el ide
— testvéri őszinteséggel és tartózkodás nélkül — a maga
ügyét-baját, a maga kételyét, aggodalmát, gondolatát.* És la­
punk ehez a célkitűzéséhez mindez ideig híven tartotta is
magát. S ha már az a vád, hogy lapunk «negatív tartalmú*
¿miért nem jönnek a pozitív emberek, hogy „pozitív tarta­
lom *-mai töltsék meg azt.
Különben is ezt a vádat elhirtelenkedettnek és indoko1-
latlannak tartom. Mert igaz ugyan — hogy már én is ezzel
a terminus technikussal éljék — lapunk igén gyakran nega­
tívumokkal operált, de másfelől minden negatívumnak meg
var. a megfelelő pozitívuma. És amikor lapunk az ilyen
operációt végrehajtotta, ezt is csak azért tette, hogy meg­
felelő pozitív Unalomhoz juthasson, amit lapunk zászlóbon­
tásakor igy fejeztünk ki: „Lapunk nem rombolni akar, kar
nem még akkor is. amikor kritikát gyakorol amikor adandó
esetekben elhnztki álláspontra helyezkedik és Jelemeli szavát,
a z építés a célja.* Birkózni pedig egyáltalában nem akarunk
54

és nem is birkózunk. Legfeljebb harcolunk a hírlapi polé­

mia általánosan elfogadott és bevett fegyvereivel. Az ilyen
harctól pedig ne féljen senki. Mert a harc tüzében csak &
salak pusztul el, de a nemes fém épségben marad. És hogy
a harc el ne fajuljon — mintahogy legjobb tudomásom
szerint lapunkban még nem is fajult el egy ízben sem —
arra talán elég garanciát nyújt annak meggondolása, hogy
mi papok vagyunk, akik a Krisztus küldetésében járunk.
És ezzel cikkemre pontot is tehetnék. De nem teszek
addig, amig nyilvánosságra nem hozok <et kérést. A z
egyiket az én levélíró lelkésztestvéremhez intézem. Es ké­
rem őt, akiről határozottan meg vagyok győződve, hogy
nem rosszindulat vezette, sőt minden nemes ügynek meg­
értő barátja: — hasonlítsa össze levelét és arra adott vála­
szomat, testvéri szívvel mérlegelje azokat és az ítéletalko­
tást csak azutánra tartsa fenn. S amennyiben lapunk irányát
illetőleg még ezután is aggályai vagy épen kifogásai lenné­
nek, konkrétumokkal, érvekkel támassza alá azokat Mert
különben csak a „levegőeg“-et vagdaljuk. Összes lelkésztest­
véreimet pedig, akik lapunk ügyét szivükön viselik, testvéri
szeretettel kérem, szíveskedjenek lapunk irányára vonatkozó’
tanácsaikkal őszintén és teljes bizalommal felkeresni, mert
én minden tanácsot, ami jó és aminek meggyőző ereje vaiy
haljandó vagyok nemcsak szívesen, hanem hálás köszönettel-
is venni. ®. e.

Orbán Balázsnak a nagy székelynek cente­

náriuma
Mindenek előtt az irodalom ellentmondó adataival szemben te
kell rögzítenünk, hogy a nagy ember Lengyelfalván, Székelyudvarhelp
mellett 1829 február 3-án született s így ha az idők mostohasága miatt
eddig nem is adózhattunk dicső emlékének« úgy a most közeledő idő*
pont* figyelmeztető kell legyen becsületbeli kötelezettségünkre.

# E c ik k a z évforduló napját megelőzően bocsáttatott lapunk rendelkezésére.

 65

Ha más semmi nem volna tény, mint a ránk hagyatékul maradi

Székelyföld leírása cimü hatalmas nagy munkája már csak ez is elég
ok volna emlékének hálás megőrzésére. De a négy székely vármegyén
kivül annak bevégzése után a más erdélyi magyar területek felkutatá­
sát is programmjába veszi s megírja Aranyos szék és a Bárcaság ha­
talmas köteteit s mindezeket betetézi a Torda városáról ,irt részletes
munkájával.
Tisztán csak ezekbe a kötetekbe befektetett munka egy lángéss-
nek s egy hozzáfoghatatlan nagy munkaerőnek a produktuma lehet,
melyre egy embert ennyire jellemzően, — még a külföldi irodalomba
sem találunk példát.
A kötetek olvasásával szinte áramlik ki abból a földjét, fajtáját
izzóan szerető szív.
Minden sorából látszik a régi adatok szorgos összegyűjtése s igy
manapság is a legjobb összegyűjtő tárháza azoknak. Ezeket nagysze­
rűen egészítik ki s olvasztják .egybe a személyes bejárásával össze-
gyűjtött ipegfigyelések sokasága.
Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy sem előtte sem pedig utána nem
volt még olyan kutatónk, aki annyira ismerte és bejárta volna a Szé­
kelyföldet mint ő .
A minden tárgykört felölelő leírásai a legutolsó faluig kiterjédőers
részletezve foglalják össze a Székelyföldre vonatkozó ismeretek soka­
ságát.
Kiváló történet kutató volt, de leírásával egy univerzális tudósnak
a képe bontakozik ki előttünk. Megbecsülhetetlen szolgálatot tett a
modern világ haladásával mindinkább kivesző néprajzi adatoknak •
a megőrökitésével. A fáradságot nem ismerő s a Székelyföld minden
sarkát bejáró kutató rengeteg természettudományi ritkaságunkra hívja
fel az olvasói figyelmét s szinte a helyzet komikumaként hat, hogy
az utána szálingáló szakemberek a sok természeti ritkaságunkat még
csak észre sem veszik t
Orbán Balázs még nagyobb lesz előttünk, hogyha alkalmunk van
a többi munkáiba is betekinteni, amelyek sajnos most legnagyobb rit­
kaságok közzé tartoznak.
Érdekes embert mutatnak be az országgyűlési beszédei, melyek
a talpig becsületes székely embert állítják elénk, aki szaktudományi
kutatásaival rengeteg szolgálatot tett a székelység ősi jogainak az érvé­
nyesítésénél, aki ily módon még a leglaikusabb ember előtt is bebizo­
nyította, hogy a kutatásoknak nemcsak tudományos hanem gyakorlati
értékük is lehet. Nemcsak a könyvtár számára író szobatudós típusa
volt ő!
66

Amint értesülünk a Magyar Párt udvarhelyi .tagozata, mint arra

legilletékesebb vette a kezébe áz országos ünnepélyek rendezését s
tekintettel arra, hogy a mai nemzedéknek alig van alkalma Orbán Báláz*
müveihez hozzáférni annyira ritkák, azért mintegy Útmutatóul s a megem­
lékezések megszerkesztéséhez szinte adattárul, egy emjékfüzet kiadá­
sát vette tervbe s ezt az évet centenáriumi évnek jelentetvén ki, min­
dent megmozgat arra nézve, hogy legalább is a Székelyföld általában
a leírásában szereplő helységek ismertessék Orbán Balázs érdemeit s
Igyekezzenek beoltani, főként az ifjabb nemzedékbe, a munkára ösz­
tönző nemes szellemét. i*

Viszontválasz.
Nem célom egy elvi megítélés kikérése után a »Lelkészek Lapjá«-t
Személyeskedéssel magas nívójáról lerántani. Nem célom az sem, hogy
felhigitó vagy sürüsitő eljárásom mikéntjének megállapításával elemző
m unkát; hangnemen magasságának kutatásával zenei erőfeszítést kény­
szerítsek valakire. Épen azért »Válaszul« c. cikkre (lásd II. évf. 3. sz.|
ssak annyi viszontválaszom van, hogy életem, becsületem és lelkészi
munkám mindig nyílt, egyenes volt és soha senkinek nem volt sze-
gyenlni valója, amiért congeniális volt velem s jövőben sem fog szé-
gyenpir kerülni senki orcájára emiatt. Az előzmények és utózmányole
már mind jártak a hivatalos fórum on — tán a szuszogásom is oda
kerül — de mindig vállaltam tettemért a felelősséget és az alól soha
kibúvót nem kerestem és nem is fogok keresni. De azt mégis meg­
döbbentőnek találom, hogy egy »Lelkészek Szövetsége« programmját
bátran aláíró ember és esperes: hitványságokat sejtessen a nyilvános­
sággal egy esperessége alá tartozó lelkipásztorról ahelyett, hogy ahol
ilyeneket lát cselekednék. Fosztó György
jeddi lelkipásztor.

Posta.
Kérdés. Egyházalkotmányunk nagyon helyesen a képviseleti rend­
szer alapján épül fel. Viszont a képviseleti rendszer a paritás elvén
nyugszik. És ez szintén nagyon helyes, mert lehetőséget nyújt arra.
bogy se hierarchikus, se küriárchikus tendenciájú kilengések ne történ­
jenek. A paritás elvén nyugvó képviseleti rendszert látjuk az e. ay
közgyűlések, tanácsok, e. kér. közgy ütések, kon vént és zsinat össze­
tételében egyaránt. Egyedül az Igazgatótanács összetételében nincs. meg.
 «melynek tagjai tudvalevőleg az e. kér, főgondnokok, akiknek száma
.* püspökkel együtt hat, az e. kér. lelkészi főtisztviselők, választott
igazgatótanácsosok és tisztviselők. Miután tehát a püspök főgondnok-
kai szemben 5 világi főgondnok van, a paritás az Igazgatótanács ősz-
szetételében nincs meg, az összetétel küriarchikus színezetű eltolódást
'mutat. Kérdés: M i módon lenne érvényesítendő az Igazgatótanács össze-
4ételében egyházalkotmányunk alap princípiuma, a paritás?!
v Felelet. A sepsii egyházmegye az Igazgatótanács szervezeti sza­
bályzatának módosítására még 1926-ban előterjesztést tett, amelyre az
1927 évi e. kér. közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy a szüksé­
gesnek mutatkozó reform a hozandó zsinati törvény végrehajtása rend­
jé n vitessék keresztül. Sajnos, nem ismerjük a sepsii egyházmegye
szóbanforgó előterjesztését* — és igy csak a jöhető két eshetőségre
gondolhatunk. T. i. vagy leépítést nyer a reform utján az öt tagból
■állá világi főgondnoki kar és igy magától helyre áll az egyensúly —
vagy pedig megmarad a főgondnokok száma a reform után is és
■akkor a papság részéről (miért ne lehetne szó egy iattiló igazgatóké•
Rácsosról is?) megfelelő pótlás eszközlendő az igazgatótanács összeti-
■delében, hogy a paritás elvén esett csorba kiköszörültessék. Aki ennél
jobb, helyesebb és igazságosabb megoldást tud, szíveskedjék nyilvá­
nosságra jönni vele.

IR O D A L O M .
N agy Elek:
Erdély fénylő árnyai. Történelmi novellák.

— Ha anyaszentegyházunk pennaforgató papi emberei mind össze­

fognának, micsoda erőt tudnának képviselni a sajtó terén, — mondotta
volt beszélgetés közben egyik kollegám, amikor arról volt szó, hogy. •
.papok közül milyen kevesen imák. Mint a Harangszó szerkesztője,,
magam is éveken át szomorúan tapasztaltam ezeknek a szavaknak az
Igazságát. Szinte remegve gondoltam — amikor közeledett a lap sze­
zonja — hogy mi lesz a tárcarovattal ? 1 A többivel még meglettem
volna valahogy, — de a tárcarovat állandóan nyugtalanított. És a leg­
nagyobb ur, a szükség nem egyszer rá vitt, hogy magam is felcsapjak
tárcaírónak.
Ezek a gondolatok jutnak eszembe, amikor kezembe veszem és
-olvasgatom Nagy Elek szászrégeni (Reghin, Jud. Mureg) lelkésztestvé­
rünk újonnan megjelent könyvét, mely Erdély fénylő árnyai ám en

* Ellenben szeretnék nátron megismerni, amiért is szeretettet kérjük a* ílleté-

ikeseket, hogy — amennyiben lehetséges — szíveskedjenek ast megismerés és esetleges
'megvitatás végett lapunk rendelkezésére bocsátani. Sáark.
I történelmi novellát tartalmaz. Nagy Elek neve uj név az irodalom­
ban. Lehet, hogy szükebb körben tudtak az ő irodalmi készségéről»,
és előzetes szárnypróbálgatásairól, de a n**gy közönség — meg egy­
házi viszonylatban sem — nem tudott. Ő is tehát egyike azoknak a
papoknak, akik tudják is és* forgatják is a pennát. — csakhogy mi&
a hasonló készséggel birók jó nagy része néma marad egész életén
át vagy ha megszólal is, csak halkan és ritkán teszi azt, neki volt
bátorsága kiállani a porondra és nem rejteni véka alá azt, ami »adatott.«'
Érdekes a Nagy Elek útja is. Mig a legtöbb iró kicsin kezdi
égy égy rövid cikkel, verssel, elbeszéléssel, novellával, vagy érteke­
zéssel, —- addig 6 egy kész gyűjteménnyel lép a nyivánosság elé.
Ennek pe,dig van egy nagy veszedelme. T. i. az önkritika nem tud
oly mértékben kialakulni, mint abban az esetben, hogyha előbb is je­
lentek volna meg apróbb dolgozatai. Mert végeredményében az iró ist
csak olyan ember, mint a mester. A mesterről pedig áll az az igazság,
hogy amíg »müvén« dolgozik, addig annak csak a szépségeit látja»
Csak amikor kész van müvével és kiteszi azt a kirakatba, vagy épen
piacra viszi,,akkor veszi észre az esetleges hibát, mulasztást és fogya­
tékosságot. És minél tovább dolgozik, annál erősbül az önkritikája és
ennek megfelelően tökéletesbül »müve.« Csak kivételes mesterek, mű­
vészek és irók azok, akik később is meg vannak elégedve korábbi
produktumaikkal és ne gondolkoznának úgy, hogy ha újból alkotnák
— ha többet nem is, legalább 1—2 vonást másképen ejtenének.
Nagy Elek történelmi novelláit olvasva a kritikát különösén a
leírás terjengőssége és a Stylus csiszolatlansága hívhatja ki maga ellem.
Én azonban ezeket a fogyatékosságokat hajtandó vagyok mind annak
tulajdonítani, hogy az iró önkritikája — épen azért, mert először lép-
nyilvánosság elé — még nem fejlődhetett ki olyan mértékben, mint
ahogy az szükséges. És meg vagyok győződve, hogy jövő produktu­
mai — épen az Önkritika erősödése következtében — kevésbé fogják
magukon hordozni ezeket a fogyatékosságokat.
És még egyet akarok megjegyezni. Ez azonban már az iró téma-
választására vonatkozik. Igazat adok Benedek Elek-nek, aki bevezeti
sorokat Írva — a szomorú igazságnak megfelelően állapítja meg, hogy
az erdélyi gyermek nma, fájdalom , iskoláink nagy részében, seH*
versben, sem prózában nem tanulja szülöjöldjének és népének histó­
riáját s a múlt ismerése nélkül kerül ki az iskolából Nem csoda, k&
örvendünk minden olyan könyvnek, mely néminemű pótlása az iskola*
kényszerű mulasztásának.** De épen erre való tekintettel kívánatosnak
tartanám, hogy akik ezt a pótlást eszközük, kerüljék az árnyakati
Hisz annyi fénye van a mi múltúnknak, hogy azzal soha sem lehet
egészen betelni. És viszont annyi árnya van a jelennek, hogy felesle­
ges azt még szaporítani. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy most
fogjunk hozzá és hamisítsuk meg a történelmet, hanem csak azt, hogjjr*
szép és dicsőséges múltúnkból azt nyújtsuk, ami a jelen és jövő nernze^ ~
dékre nevelő és építő hatású. Es meg vagyok győződve, hogy az a
Nagy Elek, aki írni tudott Eraély fénylő árnyairól, bizonyára tudna
Imi ép oly szépen, talán még szebben Erdély fénylő nagyjairól isf
íjemzeti és egyházi vonatkozásban egyaránt.
Különben a könyv 200 oldalnyi terjedelemben a következő §>
Novellát tartalmazza: Történelem egy felbontott eljegyzésben (Tököt!
Imre—Teleki M hály kancellár leánya), Teleki Mihály csizmája, A szok­
nyás jejedelem (Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor özvegye), A ké-
iosarazoit király (Szapolyai János), Báthory Zsigmotid házassága,t
Xorttts Boldizsárné. B á n ffy Dénes esete Naláczy Istvánnal, Morzsi-
mai Erzsébet és A szebeni varga köszöntője.
A novellák élvezetlel olvashatók és eredménnyel használhatok
Vallásos estélyekre, ismeretterjesztő előadásokra stb. Épen azért amikor
az irót — könyvének nyilvánosságra bocsátása alkalmából szeretettet
¡köszöntjük és kérjük, hogy Istentől nyert áldott talentumát, irói kész*
ségét érvényesítse Anyaszentegyházunk fénylő nagyjainak feldolgozása
irányában is, — könyvét úgy megrendelés, mint híveink között való
terjesztés végett legmelegebben ajánljuk lelkésztestvéreink szives figyel­
mébe. A könyv ára 140 Lei. D. E.

Kecskeméthy István, a rokonság nevében is, jelentem,

hogy feleségem
SCHOOL IRMA
hitemnek boldog osztályosa, küzdelmeim viharaiban békes­
ségem örökmécsese, aki soha sem el nem maradt, sem el
dém hájolt tőlem n\ég gondolatban sem, életének 61., há­
zasságának 35. évében, f. hó 23 án, szeredén reggel 1/t7
órakor meghalt. — Egy kínos és bátor lépéssel élőre ment
a mi Urunkhoz, akihez utolsó lehelete is szólt; és oda vár
engem, hogy ezután örökkön örökké együtt gyönyörködjünk
az Ur szépségében.
Temetése 1929 január 25 én, pénteken d. u. 3 órakor
volt a theologiai Fakultás díszterméből.
Kecskeméthy Katalin, özv. Lunner Endréné,
dr. Brányi Kálmánná; Parragh Sarolta;
Kecskeméthy Mária, özv. Aracs Istvánné,
Aracs Gyuláné; Benkő Gizella,
Kecskeméthy László leányával Edithel:
és felesége Barabás Margit; Mát hé Erzsébet,,
nevelt leányunk.
özv. Hőnig Dezsőné,
Schodl Katalin gyermekeivel;
Schodl Adám
feleségével és gyermekeivel;
Schodl Alajos,
feleségével és gyermekeivel.
Legyen csendes pihenése, boldog feltámadása!
60
Orbán Balázs emlékünnepek.
Kapcsolatban lapunknak Orbánt
Balázs méltatásáról szóló és je­
lén számunkban közölt cikkével
— adjuk hírül, hogy a Székely­
föld magyarsága impozáns, kül­
sőségek között ünnepelte meg
nagy fia születésének századik
évfordulóját. Székelykereszturon
az emlékünnep f. hó 2 án folyt
te. Prologol irt dr. Lengyel Béla
é s szavalta Tolvaly Tibor né, Elő­
adásokat tartottak Szentmártoni
Bálmán, Bányai .János és Ütő
Lajos. Nyikómenti dalokat éne­
kelt zongorakiséret mellett Bányai
Jánosáé. Az ünnepélyt bezárta az
Iparosdalárda éneke. Székely-
■Udvarhelyen a Magyar Párt ren­
dezésében f. hó 3-án tartatott
meg az emlékünnep. A Székely
Balegylet éneke után megnyitót
tartott dr. Jodál Gábor magyar-
-jtárti elnök és emlékbeszédet
Szentmártoni Kálmán. Szavalt
Veress Margit. Énekelt a Refor­
m átus Dalkör. Alkalmi költemé­
nyét előadta Tompa László iró.
Nyikómenti dalokat énekelt zon-
gorakiséret mellett Bányai Já-
mosné. A Magyar Párt központ­
iénak képviseletében pedig dr.
Balog Arthur, Udvarhelymegye
szenátora, mondott mély hatású,
emelkedett szellemű beszédét,
-mely nagy székelyelődök példá­
iénak követésére buzdította a ma
■M5 nemzedéket. Ugyancsak f. hó
3-án rendezte meg az emlékün­
nepet a Székely Nemzeti Müzeum
igazgató választmánya is Sepsi-
szentgyörgyön. Elnöki megnyitót
tartott dr. Török Andor, a mú­
zeum igazgató választmányi el­
nöke. Énekelt a Magyar Dalárda.
Nagyhatású s történeti hűséggel
és részletességgel felépített em­
lékbeszédet tartott Sándor József
szenátor. Klasszikus zenét adtak
elő dr. Keresztes Károly és Csu­
tak Vilmosáé. Orbán Balázs Há­
romszék leírásából felolvasott Csu­
tak- Vilmos múzeumi igazgató.
És szavalt László Zoltán. Tudó­
másunk szerint eddig csak ezek­
ben a székelyföldi centrumokban
rendeztek ünnepet a Székelyföldi
nagy fia emlékének. SzerétnőR
hinni, hogy ebben az irányban
megmozdulnak a többi-centru­
mok, sőt -a vidék is. És ebből a
szempontból nagy szolgálatot tel­
jesítenének az illetékesek, ha az
Orbán Balázs életére vonatkozó
adatokat emlékfüzet alakjában
nyilvánosságra hoznák. Ez elő*-
segitené az ünnépeknek szélesebb
körre való kiterjesztését egyfelől*
— másfelől pedig méltó lenné
Orbán Balázs emlékéhez is.
Lelkészbeiktatás Háram at ős-
szigeten. A Reformátusok Lap­
jából olvassuk, hogy január 20 átt
örömünnepe volt a méramaros-
szigeti reformátusoknak. Ekkor
iktatták be nagy lelkesedéssé!

megválasztott uj lelkipásztorukat,
Papp Józsefet, aki megelőzőleg
a gencsi egyházközségben mun­
kálkodott 16 és fél éven át. Az
ünnepélyes istentiszteleten Magoss
Ferenc mikolai lelkész, e. m. ta-
nácsbiró kért áldást buzgó imád­
ságban azuj lelkipásztorraésgyü-
le keze téré. Aztán Papp József
tartotta meg beköszönő beszédét,
amely mély hatást tett és foglyul
ejtette a gyülekezet tagjait, akik
közül nem egynek a szemében
csillogott meg a meghatottság
könnye. Istentisztelet végeztével
diszpresbiteri gyűlés, délután is*
mét alkalmi istentisztelet, este
pedig műsoros teaestély volt. Á
minden részletében körültekintő
rendezésről tanúskodó beiktatási
ünnepélyről a z z a la joíésŐ*éfzés-
sel távoztak el a vendégek, hogy
a szigeti református egyház az
ej lelkipásztor vezetése alatt, a
jövőben is betölti azt a fontos
missziót, mely reá a magyarság
és reformátusság érdekében vár.
Papp József testvérünket, mint
akihez lapunk révén bennünket
is valamelyes kötelék fűz, uj
állomáshelyén mi is szeretettel
köszöntjük és Istennek gazdag
áldását kívánjuk reá és munkál­
kodására !
Lelkészegyesületj gyűlés« A
Szilágy sági Református Lelkész­
egyesület jatiuár 15-én tartotta
Zilahon, Kádár Géza esperes el­
nöklete mellett 11-ik konferen­
ciáját.
Közös éneklés után Vadon
61
Andor sárrpasági lelkész hirdette
az igét az Eféz. 6 1Q-^18 ver­
sei alapján, felmutatván azt &
fegyverzetet, amelyben erősek
lehetnek a lelkipásztorok az Úr­
ban, majd imádságban kérte ét*»
tünkre és munkáinkra a megse­
gítő kegyelmet.
Az elnöki megnyitó röviden
összefoglalta az elmúlt öt év ese­
ményeit, hogy abból tűnjék ki
a Lelkeszegyesület tevékenysége.
Beható tárgyalás alá vette a lel­
kész képzés reformját, a feleke­
zeti iskola szervezésének ügyót
s közös akciót inditott be e célra*
az u. n. iskolavasárnapok ren­
dezése által. Foglalkozott az egy­
házmegye felosztásának kérdé­
sével. Megállapította a reformál
tusi belmisszió alapelveit, kimond­
ván a nők egyháztársadaimi
munkába való beszervezésének
szükségét, több esztendőkkel
azelőtt, mielőtt az főhatóságilag.
beinditiatott volna. Külön állás­
pontot foglalt el a nyugdíj inté^-
zet alapításakor, aminek köszön­
hető a nvugdijra nem jogosult
papi özvegyek nagyobb segélye«
Részletesen tárgyalta az egyház­
fegyelem módozatait és előkészí­
tette a lelkészek között működő
önfcgyelmezésre segítő baráti-
tanacs megvalósulását. Ismételten
sürgette uj énekes könyv kiadá­
sát. Állást foglalt az egykori lel­
készt gyesületi lapnak, az Egy­
házi Figyelőnek az egyházkerület
vezetősége ellen intézett támadá­
saival szemben és kijelentette*.
 hogy azokkal nem azonosítja
magát. Bevezette a presbiteri
konferenciákat, amiket beítnisz-
sziői programmja egyik alaptétele
gyanánt meg is tartott az egy­
házmegye minden részén külön-
külön. Többször tárgyalta a misz-
sziói lelkészek alkalmazásának
é s a lelkészek diszlokálásának
felvetett gondolatát, az egyházi
törvények szükséges revíziójának
kérdését, az alkoholizmus, nemi
betegségek, anya és csecsemő
védelem ügyeit, a vallástanitás
tantervét és a népiskolai vallás­
iam kézikönyvek használhatósá­
gának kérdését. Szabályozta a
beszolgáló lelkészek járandóságát.
Kívánatosnak mondotta ki a lel­
készek testületé országos
szervezetének megalakítását, á
70-ik számú egyházkerületi ha­
tározat hatályon kívül helyezését,
a szeretetház női igazgatóra bí­
zását és ez intézetben a lelkészek
gyermekeinek első sorban való
felvételét, arra való tekintet nél­
kül, hogy melyik iskolában vég­
zik tanulmányaikat.
Az elvi jelentőségű munkál­
kodás mellett a következő intéz­
ményeket létesítette. Megalkotta
a lelkészözvegyek és árvák egy­
házmegyei gyámintézetét, melybe
minden lelkész évi dijat fizetett,
a begyült összegek fele tőkésit-
tetett, fele kiosztatott. Munkába
vette a gyermekeiket házon kivül
taníttató lelkészek segélyalapjának
létesítését. Megalkotta a szilágy­
sági lelkészek segélyegyleiét,
mély minden özvegynek 30009
Leit utal már most. Megalkotta
a Lelkészek önsegélyző alapját^
mely a szükség szerint kívánatos
kölcsönöket folyósít nagyon kéé*
vező feltételek mellett, ami a
múlt évben is 29 lelkésznek n y ir­
tott segítő kezet anyagi terheik
hordozásában. Látva a hívek se-
gélyreszorultságát a családi haj­
lékban megjelenő váratlan halál
esetén, megszervezte az egyház-**
tagok részére az egyházmegye
temetkezési segély pénztárt, ami
azonban kellő sikerre még nem
vezetett, bárha hálásan ismerte eí
népünk, hogy a református lelkész-
egyesület rajta őszinte részvéttel
akart segíteni.
A lelkészek céltudatos, össze­
tartó munkájának gyümölcse az
egyházmegyei belmissziói alap,
mely nemsokára már a szórvá­
nyok gondozására és más bel-
missziói tervek hordozására ké­
pesít.
Kiadta a Szilágysági Reformá­
tus Naptárt, melyben az egyházak
történeteit írják meg és ismerte­
tik lelkészeik.
Zajtalanul dolgoznak egy Biblia!
szótár összeállításán, amit egye­
sült erővel végeznek.
A lelkészegyesület tevékenysé­
gének összegezése után elnök to­
vábbi összetartásra, kartársi sze-
retetre, egymasközött őszinteségre
és bizalomra intvén szolgatársait#
tekintetüket a mindenható Istenre
irányította, aki az ő országáért
végzett minden komoly munka
¿áldásait biztosítja.
A megnyitó után elnöki előtér*
jesztések következtek, amelyek
széleskörű megbeszélést váltottak
ki. Ezek rendén* újra szabályoz­
ták, hogy milyen feltételek mel­
lett vehetik igénybe a rászorultak
az Önsegélyző kölcsöneit, milyen
magatartást tanúsítanak népünk
aemzetpolitikaieszményeinek szol
gálatában. Különösen terméke­
nyítő volt a reversális hadjárattal
szemben követendő lelkészi maga­
tartás és teendők megbeszélése,
amelyet pontonként állapítottak
meg és felkérték az esperest, hogy
bizalmas körlevélben a megálla­
pított eljárást minden lelkésszel
közölje, azok megvalósításának és
betartásának szigorú ellenőrzése
mellett.
Ezek után Fodor Béla ballai lel­
kész tartotta előadását: népisko­
lai énektanításunk tananyaga ói­
mén. Ismertette osztályonként az
énekanyagot. Többféle szempon­
tokból vették tárgyalás alá elő­
adását. Végül megállapították a
tananyagot és elhatározták, hogy
ezt az énekanyagot, Kis énekes
könyv formájában kinyomtatják
az iskolai tanítás céljaira.
Palkó Gyula szilágypaniti lel­
kész ismertette ezután az egyhá­
zakban szervezett nőszövetségi
.munka áldásait, nehézségeit és
kisértéseit. Ez áldott munka egy­
házi szolgálatokban, a hivatalos
egyházzal karöltve dolgozás me
zején való megtartása érdekében
kimondta az egyesület, hogy az
egyházi nőszövetségek elnöke
mindenütt a lelkész legyen, aki
mellé a nőszövetség akár egy, akáf
két társelnököt választ. Ezzel
igyekszik megakadályozni az egy­
háztól függetleníteni törekvésnek
gondolatát, aminek már néhol mu­
tatkoznak a jelei.
A közös munkálkodás kiterjessz
tése céljából négy lelkészi körre
osztották fel az egyházmegyét,
megválasztották a köri vezetőkel
és a közös munka-program össze­
állítására megbíztak négy lelkészt;
A naptár terjesztésének és a
beadott indítványoknak megbeszé­
lése után az elnök áldó szavaival
ért véget a lelkészeknek ez az
eszmékben gazdag testvéri talál­
kozója, mely után szerény köz­
ebéd és utána egyházmegyei köz­
gyűlés volt. Tudósító.
A nagy károlyi egyházmegyé­
ben a Papp József gencsi lelkész
eltávozásával megüresedett lel­
készi főjegyzői állásra nagy sza­
vazattöbbséggel Gönczy Sándor
nagykárolyi lelkész választatott
meg. Választása alkalmából mt
is, mint lapunk egyik királyhágó-
melléki lelkes hívét, szeretettel
köszöntjük.
Püspökünk előadásai. Dr„
Makkal Sándor erdélyi ref. püs­
pök múlt hó második felében a
kolozsvári Nőszövetség tagjai ré­
szére — immár másod ízben — 1
hat előadást tartott. Amint érte­
sülünk. ezeket az előadásokat —
á ref. vallás alapigazságairól és á
64
ref. ember aktuális feladatairól
—• f. hó 18—23. napjain Maros-
vásárhelyen is meg fogja tártani.
Az utolsó előadást szeretet ven­
dégség fogja bezárni. Örömünkre
szolgálna, ha ezek az előadások
Is megjelennének könyv alakban,
hogy azok számára is hozzáfér­
hetők legyenek, akiknek nem
adatott alkalom meghallgatni
azokat
Lelkésztársalm figyelmébe. A
szerkesztésem alatt állott „Ha­
rangszó“ e. ref. vallásos néplap
megelőző 2 évfolyamából tnég
birtokomban van kb. 7—800 pél­
dány. Készséggel bocsájtom in­
gyen azoknak a letkésztársaim-
nak rendelkezésére, akiknek szór­
ványaik vannak. Legfeljebb bé­
lyeget sziveskedjenek küldeni
megkeresésükkel kapcsolatban,
hogy igy a portódij fedezetet nyer­
jen. Derzsi E n d re Kisgalambfalvi
ref. lelkész.
S zerk esztő i ü xen atek .
Marosi előfizetők. Az előf. dijak
levonása tárgyában intézett megkeresé­
sem téves postai kézbesítés követ­
keztében — csak késve érkezhetett meg
az e. in. oénztárnok testvérünkhöz é.s
igy a jelen kongruaosztas alkalmával
már nem voltak azok levonhatók. Kérem
azért, hogy aki teheti, külön küldje még.
Akik elmaradnak, azoktól a követ ez*
kongruaosztás alkalmával fognak a dijak -
levonatni.
B. P. »Válasz Farkas öcsém Vála­
szára« c. cikkedet megkaptam. Anyag­
halmaz miatt azonban csak a jövp szám­
ban jöhet. Csak azt nem tadom, hogy7
akinek szól: — olvasni fogja-e vagy
sem ?! Mert a 3. szám után bejelentette,,
hogy a lapra többé nem reflektál. Már
pedig én annak, aki lazánkra nem ref­
lektál* nem küldeném azt a világ minden
kincséért sem, — még ha mindjárt azon
is fordulna meg a lap sorsa. Intézkedni fo­
gok, hogy a Sárosy könyvét utánvéttel
küldjék meg címedre. Szív. üav.
F . 6 y Köszönöm szives készségét;
Intézkedem, hogy a lap visszamenőleg'
küldessék áz uj címekre. Természetesen
aki húzódozik, azt nem erőltetjük. Amen­
nyiben sor kerül rá, kérem szives érte­
sítését. Szeretettel üdv.
Előfizetési d ija k n y ugtázása.
Tolcsvay Lajos (tianfiyhunyad), Király
Gyula (Magyarsülye) j 20—120 L., Fosztó
György (Jedd), Hegedűs Albert (Szalacs),
240—240 L., Kalotaszegi e m. 2400 L.^
Sepsi e. m, 2280 L , Desi e. m. 1240 L.*.
Gyuláfehérvári e. m. 1560 L., Nagy sajói
e. m. 2280 L., Bihari e. m. 1120, Ko­
lozsvári e. m. 1000 L., Nagyszebeni e*
m. 1440 L., Nagyszalontai e. m. 1200
Marosi e. m. (m. évi hatr.) 420 L., Nagy­
bányai e. m. 600 L„ Nagyenyedi e m.,
3500 L., Küküllői e. m. 2502 L., Érdő-
vidéki e, m. 2000 L. és Müiaiyfavy Ist­
ván (Magyarléta) 240 L.
II. évfolyam. 1929 március I. 5. szám.

LELKÉSZEK LAPJA
Megjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési dtf: Porumbeni-Mici Kisgai ambfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z s i E n d r e .

Öntudatosabb papi typus.

Egy pár évvel ezelőtt volt alkalmam egyik sárospataki

theol. tanárral beszélgetni, aki ismerős az erdélyi viszonyokkal
is. Beszélgetés során sok minden szóba került. Többek kö­
zött az is, hogy milyen egészen más, mennyivel imponálóbb,
súlyosabb, öntudatosabb a tiszáninneni papság, mint az erdélyi.
Nem hajlik meg szolgai módon, hanem felemelt fővel jár.
Egyenes, őszinte és szókimondó. Ahol megjelenik respek­
tálják. Ha szól, meghallgatják. És mindig szól, ha igazának
tudatában áll, tekintet nélkül arra, hogy az kellemes-é avagy
kellemetlen egyesekre nézve?! Nem lévén módomban ezt az
összehasonlítást ellenőrizni, akkor elhallgattam — és meg­
elégedtem annak örvendetes konstatálásával, hogy — hála
Istennek — ilyenek is vannak. Most azonban, amikor az
öntudatosabb papi typusról szeretnék egy pár sort Írni, —
ismét eszembe jut és önkéntelénül is kutatom az okát. Vájjon
mi lehet az oka, hogy az ottani papság imponálóbb, súlyo­
sabb, öntudatosabb, mint az itteni?!
És nem tudom helyes utón járok-é vagy sem, — de
én az okot a következőkben sejtem: 1. Az élet viharai a-
múltban inkább megedzették a magyarországi papságot, mint
áz erdélyit. Református papnak lenni Erdélyben aránytala­
66

nul könnyebb volt, mint Magyarországon. Mert amiért oda-

künn hosszú évszázadokon keresztül verejtékezve és vérezve
kellett küzdeni, azt itten már a kezdet-kezdetén törvény
biztosította. Nekünk !ínem| voltak gályarabjaink, nem volt
(perjést vértörvényszékünk. Ellenkezőleg voltak Bocskay Ist-
vánaink, Bethlen Gáboraink és Rákóczy Györgyeink, kik
nemcsak védelmezték, hanem egyenesen dédelgették az erdélyi
papságot.“— 2. Egyházaíkotmányunk már kezdettől fogva
kardinális eltérést mutatott a magyarországi reformátusok
egyházalkotmányától. És mig odakünn az egyház igazgatá­
sában tisztán és szabadon érvényesült a papság egyetemé­
nek óhaja, véleménye és akarata, addig nálunk — lassan,
de biztosan — az anyaszentegyház igazgatása az u. n.
kiváltságosok kezébe került. A papság egyetemének óhaja,
véleménye és akarata helyébe nálunk a kiváltságosok óhaja,
véleménye és akarata lépett. Hogy egy theátrális hasonlattal
éljek, — ők játszták a főszerepet, a papság pedig csak né­
mán és hangtalanul statisztált hozzá. — 3. Ennek megfe­
lelően távolodott el egymástól az ottani és itteni papnevelés
alapkaraktere is .,— 4. És talán nem utolsó dolog az anyagi
függetlenség sem. Ha én anyagilag függő helyzetben vagyok
híveimtől, ezerszerte nehezebb a helyzetem — akármilyen
nemes lélekkel is dolgozom — mintha független vagyok.
Már pedig a magyarországi papok helyzete ebbői a szem­
pontból a múltban aránytalanul kedvezőbb volt, mint a miénk.
Természetesen, ezek^ csak sejtések, feltevések, amelyek
bizonyitó erővel nem birhatnak, ámbár alkalmasak arra,
hogy az ember elmeditáljon felettük. Egy azonban bizoyos.
És ez az, hogy öntudatosabb p a p i typusra van szükség, úgy
egyházi, mint közéleti viszonylatban egyaránt.
Mondják, hogy amikor egyik németországi hírneves egye-
témi tanár — mint vendég — résztvett egy erdélyi lelkész­
konferencián és végigtekintett annak programmján, amelyen
tudvalevőleg különösen kezdetben gyakorló papok nem igen
szerepeltek, állítólag csodálkozva kérdezte: hát a papság
Mól v a n ?! Nem tudom, hogy ez az eset tényleg megtörtént-e
vagy sem, — de nagyon jellemző. A papság még az egy­
házi életben sincs mindenütt ott, ahol kellene. És ha ott is
van, nem mer szólani, csak némán és hangtalanul statisztál.
Csak a napokban irta egyik lelkésztársam: »És a papság
deferál. Otthon az ámbitusokon, a szobákban mindenik nagy
rhetor. Ellenben a vezetők láttára és hangjára engedelmes
szövetséges, vagy az ügyek intézését rábízza a zsinatra stb.
-stb,* És mondja valaki, hogy ez nem igaz?.!
S ha még egyházi viszonylatban is ön tudatosan p a p i
typusra van szükség, még inkább szükség van közéleti vi­
szonylatban. Mert a közéletben sincs meg a papságnak az
a súlya, amely őt képzettségénél, hivatásánál és állásánál
fogva megilleti. Nap-nap után a társadalom ferde megíté­
léseivel és igazságtalan lekicsinyléseivel találjuk szemben
.magunkat. És nem vagyunk elég öntudatosak ahoz, hogy
ezekkel szemben eredményesen harcra keljünk. Sőt még mi
magunk is az ilyenek malmára hajtjuk a vizet, amikor nagy
• Rangon — hogy a világ is tudomást szerezzen róla — fel­
vetjük a papok nélkülözhetetlenségének kérdését, tápot adva
«zzel is a megítélésre és lekicsinylésre amúgy is hajlamos
társadalmi közvéleménynek.
Szóval öntudatosabb p a p i typusra van szükség, úgy egy­
házi, mint ^közéleti viszonylatban egyaránt Öntudatosabb
papi typusra, amely tudatában legyen missziójának, hivatá­
sának, kötelességeinek, de tudatában legyen jogainak is. A
jo g és kötelesség elválaszthatatlanul egybetartoznak. Csak
akkor van jogom felemelt fővel járni — de akkor mindig
jogom van — ha kötelességeimet teljesítem. És amilyen^
igazságtalanság jogot követelni kötelességteljesités nélkül,
ép oly igazságtalanság másfelől megtagadni a jogot köte­
lességteljesités esetén öntudatosabb p a p i typus , — ez tehát
több kötességet és több jogot jelent, amelyek közül első a
kötelességteljesités. Épen azért igazat adunk azoknak, akik
minket intenzivebb kötelességteljesitésre serkentenek, de másr
 68

felől igazat adunk azoknak is, akik a kötelességteljésités-

alapján több jogot követelnek. És valljuk, hogy ennek a&
öntudatosabb papi typusnak a kiformálására semmi sem>
olyan alkalmas — sőt egyenesen nélkülözhetetlen — mint
a lelkészek egyesületi élete. Mert egy olyan egyesületi élet»,
melyet a papság egyetemé maga teremt meg a maga szá­
mára, soha sem fogja kiélezni a jogok egyoldalú követe­
lését a kötelességteljesités kimélyitése nélkül, hanem minden
jogot — mint egyetlen fundamentumra — a kötelességtel-
jesitésre — alapit. d . b.

Utóhang a két nemzedék harcához.

Az a forgószél ami a két nemzedék vitájával belekavargott egy­
házi közéletünkbe, végre mégis minden különösebb hatás nélkül el­
pihent. Itt-ott felkavarta a port, az avart, aztán tovább táncoltatva is­
mételten csak széthintette, ahelyett, hogy valóban el is söpörte volna a mi
mezeinkről, mert mi tűrés-tagadás ahol nem sepernek, sok minden ár­
talmas bacillus megülepszik. Anélkül, hogy azokat a gondolatokat ab­
ban a kifejezési formában ismerném (a tordai gyűlésen nem jelenhet­
tem meg), magam is szembe állok azzal az állítással, hogy az uj nem­
zedék feltétlen magasabb értékű, vagy hogy egyáltalában hordozza az
igazi értékeket és a régi csak az »infamis nemzedék« volna (Szabó Eh
elnevezése szerint is.) Voltak bizony kiváló értékű személyiségek a
múltban is és vannak éretlen «*— soha áldott megelégedéssel nem ke­
csegtető — savanyu bogyók ma is* Ha nem is nemzedékek meg­
különböztetéséről is van szó, de az egymást követő nemzedékek sok
tekintetben eltérő mentalitásáról lehet beszélni.
A XIX. század végén és még a XX. század elején is más theo-
lógiai irányzatok voltak az Uralkodók s ezek talán éppen olyan jogo­
sultak voltak akkor, mint a maiak mostan. Akkor az Anyaszentegyház
a maga feladatát az extensivitásban, külső intézmények alkotásában
fogta fel, mig ma az intensivitásra törekszik s a személyes vallásos
élet erejében reménykedik. Változó korok változó felfogása I Azonban
nem is itt kell annak a bizonyos feszültségnek a titkát keresni, hanem
arra a kérdésre kell megfelelni: hogy az egyház hivatalosai mindenik-
korban miképpen teljesitették vagy teljesítik kötelességüket és micsodái
körülmények folytak be vagy folynak be gátlólag az egyházi életi
munkájába ?
 69

Amikor a prédikáció dső sorban »szónoklat» volt, ki tagadná,

3iogy nem voltak kiváló szónokaink? és ha ma »bizonyságtétel», ki
¡mondhatná, hogy azok, akik hűségesek voltak a múltban, nem igye­
keznek ma is azok lenni? Sokat jelent a felkészülés szelleme, iránya
<és módszere, de ezek meg mind csak eszközi jelentőségűek, a lelkiség
váltja valóra. ‘Igaz, ma éppen a megfelelő lelkűjét kialakítása a főcél
az uj nemzedékben, vagy legalább is ez a gondolat a domináló, de
vájjon ennek külső mozgalmakban (mért most nem intézményekben:
•szövetkezet, gazdakör, magtár stb.) jelentkező első megnyilatkozása
ifeész eredménynek minősíthető ? Nem, Ezek még csak tapogatodzó kez­
dések, melyeket az élet kiszámíthatatlan sodra nem érintet. Várjunk
•ogy kicsit, mikor a kifeszitett szárnyakat megperzseli a nagy tűz, mi­
kor az alázat nem csupán szólam lesz, de sokszor keserű-kényszer,
akkor látszik meg mi a valóság és mi az ábránd?
Az egyház élete egy egy időszakban megsorvadhat, de minden­
kor a kölcsönös, egymásra átsugárzó hevület töltheti meg uj lendület­
tel és vajmi kevéssé adhat' élő tartalmat a maguk igazában elbizako-
dottak akármekkora, de elszigetelt csoportja is. Az építés nem ott kez­
dődik a vallásos életben, hogy egymást nyíltan vagy titokban ledoron­
goljuk, szemhunyorgató szánalommal lemosolyogjuk, hanem egymás
liite által felbuzduljunk.
A mai mozgalmak is magukban hordozzák á megerőtlenedés csí­
ráit, ha nem mindenkor és mindenütt nem befelé irányulnak és nem
csupán a telkekre tekintenek, hanem csillogni akarnak és rejtett Acélok
takargatására is szolgálnak. Az evangéliumi élet tevékenység az önkén­
tes szolgálat elvén keli felépüljön, ami azonban nem zárja ki a hiva­
talosan is szorgalmazott megindítást, de itt aztán valóban az evan­
gélium szelleme kell világoljon. Nincs veszedelmesebb valami, mint a
vallásos élet terén megnyilatkozó türelmetlenség. A konferenciák még
nem eredmények, csak megindulások, egy-egy ünnepi aktus még nem
jelenti a kész befejezettséget, talán erőpróbának lehet tekinteni. Az
egyház életében egyenletes mindennapi munkára van szükség, erről
■pedig csak személyes meggyőződés adhat felvilágosítást, nem pedig a
tudósítások.
Az ugyanazon tevékenységeknek külömböző időkben más-más
nevet adhatunk, az uj elnevezés érdeklődés ébresztő lehet, de a munka
tan almának folytonosságába nem szabad hézagoknak beékelődni. Ha
most belmissziónak nevezzük azt, ami régebben cura pastoralis volt
— legyen. A belmisszió a határozott irányú és célú lelki munka szé­
lesebb programmját is jelentheti, de a régi hajtásokból fejlődhetik
«egészséges gyümölcsöt hozó áldássá. A múltat nem lehet elválasztani
70

mesterségesen a jövőtől, mert az erős elkülönítés és megszakítás több*

veszedelmet rejthet, mintsem gondolnék. Másfelől pedig ezt a lelkid
pásztor egész személyiségét magával kényszerítő tevékenységet nem
lehet csupán bürokratikusán mérlegelni és nem is szabad teljesen ki*
szolgáltatni az egyházi szervezetek kénye* kedvének. Ebben a munká­
ban a legteljesebb ellenőrzést az egymással való szoros kapcsolat esz«
közölheti és már ebből a szempontból is szükséges a lelkipásztorok
ömörülése.
A lelkipásztori -munka eredményessége, hathatóssága érdekében
egyik külföldi theologiai lap kiváló papokat és professzorokat szólaltat
meg. Az első beérkezett válasz egv olyan tevékenységre hívja fel a
figyelmet, amit valóban alig lehetne statisztikailag vagy pedig nyilvá­
nos beszámolóban dokumentálni, de az elveszetteket megkereső lelki­
pásztor buzgalma a gyülekezet életére nézve kiszámíthatatlan. Itt van.
valahol a belmisszió gyökere, mert csak az a lelkipásztor képes,
ilyen nagy feladatrá, aki már megtalálta az ő Krisztusát, mivelhogy
igazán hívőket és meggyőzőiteket mindig csak a cselekedet — ha nem
is mindig vértanúi — teremt.
Tolstoiról olvasom egyik kiváló ismertetője Írásában, hogy Tolstor
érett férfikora teljében hitért könyörgött. »Ajándékozz nekem hitet
Uram« kiált fel Tolstoi, de teszi hozzá ismertetője: »ez a korlátlant!
uralkodó, szeszélyes, makacs ember nem akart türelmesen várni«.
Valami ilyesfélét érez az ember, mikor nyugodt távlatból a mi m a
egyházi életünk velleitasait szemléli
A belmisszió problémáját áldásosán csak a lelkipásztorok oldhat­
ják meg, közös együttes erővel és buzgalommal és erre alkalmat adni'
az Anyaszentegyháznak jól felfogott érdeke is kívánja.
Nincs két nemzedék, csak lelkipásztorok lehetnek, hogy a ke­
gyelmi ajándékokban pedig külömbség van, de ugyanaz a lélek__
I Kor. 12 r. 4 —6. Dr. Mezey Mihály«.

E g y könnycsepp tükröződései.
(a kékesi nőszövetség estéjén)

A felületes szemlélet úgy siklik el a világrend felett, mint ideges

reflektor sugár. A képek és képzetek, amelyek ilyen nyomon felgyul­
ladnak : — lehangolok; az érzések pedig, melyek visszhangként fel­
csendülnek : — egyenesen fellázítok. Hajlandó vagyok nemcsak a kul­
túráiét botrányairól beszálni, hanem az isteni világrend bakklővéseirők
is. Ez a kisértés, sőt kifakadás mindig készen fog állani bennem ad*
 7Í

dig, amíg a dolgok mélységeit fel nem fogom és titokzatos viszónyaikat

fel nem ismerem.
Él az Isten és igazságos — mondják Önök évszázadok óta, de
a világ mégsem mutatja az igazságos Istenarcot, hiszen tele van a
gonoszok diadalmenetéivel és az ártatlanok kalváriajárásaival
Az Isten gondviselő Atyánk — hirdetik Önök; én pedig válaszul'
reámutatok a falusi szegénységre, a külvárosok irtóztató nyomorára,
a karácsony estén éhező gyermekekre és az örök témára: a megfa­
gyott árvákra.
Az Isten szeret! . . . sőt Önök ío vább mennek és azt mondják
nekem: Isten nem is szeret, ez kevés; Isten maga a szeretet. Nos?
jól van. De én erre szétmorzsolom az ujjaim között a könnyet és egy
fájdalmas statisztikával beigazolom", hogy nincsen annyi csillag az égen,
ahány könny esik a földre. Lerántom a leplet a lelkek klinikai képé­
ről és im e: tátongó, vagy heggedő sebek, de sebek mindenütt és min*
den időben. Ezt a keserves párhuzamot folytathatnám akár hajnalig.
De lemondok róla és inkább»azt. kérdezem: nem érzik-e Önök, hogy
maga az élet vet fel nekünk problémákat, amelyekre a válász meg­
fagy az ajakunkon?Mi itt.a baj? Talán hamis Isten-képpel operálunk?
Talán a jelenségeket élezzük ki a malicia egyoldalúságával? Nem.
Ezek az összeütközések és látszólagos csődök mindaddig fennállanak,
mig nem lesznek meglátásaink, mert mindeme dolgok, titkok, miszté­
riumok is. A felületes szemlélő csupán á tényt látja és beéri vele; a
hivő lélek azonban behatol a dolgok Szentek-Szentjébe és ott bukkan
reá a misztérium megoldására: megkapja a dolgok finom és nagy­
szerű, megnyugtató és elmosolygó relációit,
Egy ilyen éles párhuzamot szeretnék ma, itt Önök előtt áthidalni
ennek a kérdésnek megoldásában: mit keres a jóságos és kegyelmes
Isten háztartásában — a fájdalom ?
Fájdalom 1 hangsúlyozom és nem : kín. A kín ugyanis a fájdalom
theatrális jelenete; kiverődik a lélekből, mint sziksó a talajból. A fáj­
dalom azonban a lélek bensősége, intimitása, monopóliuma. De még
ennél is több: a fájdalom a lélek arisztokratikus vonása, sőt még en­
nél is több : a fájdalom az örökkévalóság sóhajtása én bennem. Egy
birodalmi herceg fizető pincérig köphatik le, de olykor-olykor egy
gesztuson, egy accentuson felcsillámlik a régi dicsőség sziporkája; a
lelkem is útvesztőkbe és bibliai vályúkhoz kerülhet, de amikor végig-
rezdül rajtam a fájdalom: elárulom származásomat: isteni eredetű és
isteni igényű trónkövetelő vagyok! Épen ezért igazán szép és mély
fájdalma csak az eszményi — mondjuk kr bátran, — csak a hivő em­
bernek lehet. A többi csak kínlódik és ordít, ha mindjárt ordításában
72

oroszlán, mégis — állat marad. Én ismerem a világ nyomorúságát és

szomorúságát, de ez a világ nem azért szomorú, mert sok a bánata,
hanem, mert kevés a vigasztalása. A vigasztalása pedig azért kevés,
mert nincsenek meglátásai, eligázodásai, lelki fix-pontjai, ahonnan fel­
mérhetné a történések és tények látszólag otrombán kavargó világát
Ezért nemcsak kin, hanem kapkodó és meddő%zürzávar a mai élet.
Ha azonban a fájdalom csak az ideális lelkek kiváltsága: akkor esz­
mény és fájdalom kell, hogy rokonságba legyenek egymással ? O h ! igen 1
A fájdalom az eszményeim szemrehányása, sőt könny és vérbosszúja.
Minden igazi fájdalomban ugyanis két elem v an : a magasság, amelyet
kitűztem és a mélység, amelybe — alázuhantam.
Képzeljék magukat — kérem — az utolsó vacsora hangulatába.
Csupa bucsuzás, halálsejtés és csalódás légköre ez. Ebből a nyomasztó
viharelőtti csendből, mint egy impozáns hó-orom bukkan ki a Péter
apostol magasságos Ígérete: ha az egész világ meg is tagad, én meg
nem tagadlak Tégedet, hogy azután a másik pillanatban, a mélység
fenekén ő legyen az első, aki megtagad. Gondoljanak azonban az
Önök saját életükre i s 1 Hiszen Önöknek is voltak és vannak eszmé­
nyeik, csúcsaik és csillagaik, beigéréseik és nagyszerű fogadalmaik,
amelyekkel szemben mégis, mégis lentmar^dtak — a völgyekben.
Ilyenkor azután felsír a lélek — nos! ez az igazi fájdalom — az el
nem ért magasság után. Szégyen elkeseredés, lemondás, majd uj vá­
gyakozás lett úrrá a szikeken. A fájdalom vihara átszáguldott ugyan,
de az atmoszféra mégis tisztább lett. A fájdalom tehát nem csapás,
sőt ellenkezőleg: áldás. A fájdalom az eszményeink őrangyala, ha
olyan is, mint az ószövetségi: véres és öldöklő, de mégis — angyal. An­
gyal : egy magasabb világ igényének bejelentője lelkem bárányvé­
res kapujánál!!
A fájdalom — másodszor — megszépít. Helyesebben mondom:
vísszaszépit. Nem vették észre Önök sohasem azt, hogy ember nem
a maga arcával jár a földön, hanem mesterkélt pózokat, portrékat
hordoz? Nem vették volna észre azt, hogy az életnek milyen otrom­
bán elfestő kontárlegénye: a vagyon és a hatalom ? Nem vették észre
azt a lehangoló nyomorúságunkat, hogy sohasem önmagunkat, hanem
mindig a szerepünket játszuk ? . .. N os! ebbe az alakoskodó, hamis
világba nyúl bele a fájdalom, hogy elébünk vetítse az igazi emberar­
cot. Keze nyomán zokogás támad, de mint vakolat alól kimentett fal­
festmények — előtünedeznek az igazi emberarc Vonásai is. A büszke
homlok — tővjs koszorút k a p ; szúrós és rideg tekintetek könnyes fá­
tyolba tőrnek, az érdes és durva hang musicális lesz, izolált lelkek
közlekednek és őnős szivek árvaházat építenek. — A gőg elhalkul, a
 73

liatalom alázatos és elnéző, a vágyott tékozló lesz. Önkénytelenül ki-

belőlünk a felkiáltás: Ecce Homo! ez a z ! . . . ez már azután az igazi
ember; ez a csendes és jóságos, alázatos és imádkozó. Istenem!
mennyire széppé, emberi széppé tesz a fájdalom! Valóban, ha ez nem
volna, az élet tűrhetetlenné válna, mert az emberi arrogancia az ege­
kig nőne és az egész élet merő bábeli pöffeszkedés lenne. így azon­
ban a fájdalom kicsalja a lélek finomságait: az alázatot, megértést,
együttérzést, megbocsájtást és irgalmat, amelyek, mint áranyfonalak szö^
vödnek be az élet szürke vásznába.
A fájdalom — harmadszor — egyénesit is. Megvallom: én nem
értem azt az embert, aki letörten igy pánaszkodik: egyedül és árván
maradtam 1 ... Mi lesz velem ? . . . Mi lesz veled ? Megtalálod önmagá­
dat. Én a mai, modern élet legnagyobb átkát abban látom, hogy el­
vesztettük önmagunkat. A becéző szeretet, a kultúra és technika kar­
jaira vesz bennünket és csodálatos bölcső-dalt dudol nekünk: aludj et
és felejtsd — önm agadat! Ezzel szemben a fájdalom egész más evan­
géliumot hirdet: világ és virág: hulló falevelek'; hadd a halottaknak
eltemetni halottaikat, de te ez állandó temetkezéseken keresztül mentsd
meg magadat — önmagodnak. Ez a z ! Itt jutok el a Kr. mélységére:
az Isten országa bennetek van I Valóban! Végig futom, ¿nint egy szí­
nes filmet, magát az emberi életet: hol vagy gyermekkorom, tudatlan­
ság és boldogság himporos világa; hol vagy acélos, robajos ifjúsá­
g o m ? ... és szemeim előtt elvillanó pillangók keringenek. Keresem a
szeretteimet: anyámat, aki felém hajolt, apámat, ki értem hajolt, test­
véreimet, akik hazavártak é s . . . temetési melódiák, süppedő sírok és
halványuló emlékek rémlenek fel. Otthonom fészek ugyan, de a ván­
dormadáré, hitvesem társam, de utitársam . . . a válaszút már felfeke-
télik; gyermekem enyém, mégis itthagyom, ékszerem és elveszítem;
' vagyonom hatalom, de örökösök várják, barátaim csak asztaltársaim:
kezük már bucsuzóra nyúlik. Oh 1 igen ! vannak virágaim, de gyász­
fátyolosak ; vannak rózsáim, de őszi rózsák. Érzem, hogy haladok az
elárvulás felé, pedig milyen sókkal és sokakkal indultam el és az al­
konyom mégis pusztára és árvaságra m utat! Hová meneküljek ? . . .
A fájdalom megfelel: sehová, hanem csak — önmagadba! A fájdalom
tehát életünk legnagyobb leleplezője: minden csak találkozás és pilla­
natnyi időzés, az igazi örökkévalóság — a lélek m aga!
Végül egy szemrehányásra kell megfelelnem, amit az isteni gond­
viselésre halottam. Hallottam pedig azok részéről, akiknek egész életük
maga a megtestesült fájdalom. Erre azt felelem: vannak virágok,
melyeket megöl a napfény és vannak virágok, melyeknek haláluk a
sötétség. Éppen igy vannak lelkek, akiknek, hogy virágba boruljanak,
74

azállandó homályban kell élniök és harmat helyett könnyel táplál-

tatniok, de vannak lelkek, akiknek, hogy szépségük kibontakozzék, az
őröm és boldogság állandó derűjében kell sütkérezniük. Az élet célja,
értelme és értéke: kikényszeríteni az isteni szépet, vagy könnyel vagy
mosollyal, vagy rózsával vagy tövissel, de ezt keresztül viszi az U r í
Szent Terézia igy kiáltott fel: »Aut páti aut m óri!» Vagy szen­
vedni vagy meghalni. És igaza volt, mert csak két hatalom van amely
az Istenhez vezet: a halál és a fájdalom.
Azért mondom Önöknek: amikor a fájdalmak ellepik a szivüket,
ne sikoltsanak fel: ne sújts, ne verj engemet Istenem ! hanem a fáj*
dalomban ismerjék fel mindig az isteni megtiszteltetést és a bibliai
százados alázatosságával mondják, nem ! ismételgessék : Uram nem
vagyok méltó. . . igazán nem vagyok méltó. Dércy Imre«,

Posta.
Kérdés. A R e fo rm á tu s Szem le f. évi 3 számában a hírek között
szó esik a szentháromság hivő prot. keresztyének által rendezett közös
evángéliumi imahétről is, amely Kolozsváron a ref. theologia díszter­
mében tartatott C hísolm skót-missziói lelkész elnöklete alatt. Megüt­
közéssel vegyes csodálkozással olvastam ebbői a híradásból, hogy
egyházi életünk illusztris vezető emberein kívül egy alkalommal beve­
zető előadást tartott P a p K á r o ly baptista prédikátor is. Önkéntelenül
kívánkozik toliamra a kérdés; M it keres egy baptista p réd ik á to r a
theologia díszterm ében ? S zaba d éf lehet é nekünk közösséget vállaln u n k
azokkal a baptistákkal , akik a lélekhalászat keresztyénietlen e ljá r á s á t
n yílta n és leplezetlenül g ya k o ro ljá k anyaszentegyházunk ta g ja iva l\
szem ben ? %
Felelet. Mi is csodálkozással olvastuk a fenti híradást. S először
még arra gondoltunk, hátha csak sajtóhibáról van szó . De aztán más ol­
dalról is megbizonyosodtunk afeíől, hogy — sajnos — nem sajtóhi­
bával, hanem megtört ént, esettel állunk szemben. Csodálkozásunk annál
nagyobb, mert a baptista atyafiak vezetőségével ezelőtt kb. két évvel
hírlapi polémiába kerültünk s ennek során az egyik baptista vezér a
következő megállapításokat tette : a. a gyermekkeresztségnek leöntéssel
való gyakorlata »fecskendezés, locsolgatás« ; b. a gyermekkeresztség,
 75>

»csak az emberek becsempészett tévelygése«; c. »Krisztus egyháza

mem állhat égy oiyan vegyes társaságból mint ina állanak a keresz­
tyén felekezetek« ; d. a történeti egyházak »csak elnevezésükben vi­
selik a keresztyén bélyeget, de úgy a hitelvek, mint a gyakorlati élet-
rendszer terén messze eltértek Krisztustól«. Hát vájjon azokkal a bap­
tista atyafiakkal, akik rólunk igy nyilatkoznak, váüalhatunk-é legkisebb*
közösséget i s ?i Úgy hisszük, hogy nem, teljességgel nem! De nem­
csak elvi, hanem gyakorlati szempontból is méltán emelhetünk kifogást.
a fenti eset ellen. Mert mi jogon és mi alapon harcoljunk mi a peri­
fériákon a szekták — s köztük a baptizmus ellen is — ha odafenn*
az együttműködés esete — legyen az bár csak látszat szerint való is-
— forog fenn ?! Úgy tartjuk, hogy leghelyesebb férfiasán leszámolni
ezzel a kérdéssel. És v a g y elism erjü k a ba p tistákat p ro testá n s testvé­
reknek s m inden küzdelm et beszüntetve ellenük , engedjük , hogy za v a r­
ta la n u l m űködjenek , v a g y p ed ig anyaszentegyházunk veszedelm ének
ta rtju k és sem m in em ű közösséget velük nem vá lla lva , m ég fokozottabb
mértékben küzdünk ellenük . Mi eddig végtelen türelm ü n kről voltunk
híresek s ez volt az oka, hogy nemcsak kétfelé, hanem százfeíé is
sántikáltunk. Ennek azonban ép itt az ideje, hogy véget vessünk 9
amilyen mértékben törekednünk kell keresztyénségünk kimélyitésére^
épen olyan mértékben' törekednünk kell református anyaszentegyházunk
megőrzésére is.

IR O D A L O M .
E l ő f i z e t é s i f e l hí v á s .
Szolgálataim rendjén irt templomi imáimból egy kötetre valót
válogattam össze va sá rn a p i , ünnepi és a lk a lm i egyházi beszédek előtt
és u tán leendő h a szn á la tra . A körülbelül 200 imát tartalmazó kötetet
Templomi imák cim alatt szándékozom kinyomatni, ha kellő megren­
delést kapok reá lelkésztársaim részéről. A könyv, ára bekötve, bér-
mentes küldéssel előfizetőknek 300 Lei. A megrendelést kérem f. év
március 1-ig eszközölni,
Zilah, 1929 január 30.
Lelkésztestvéri üdvözlettel
Kádár Géza ref. esperes.
"76
KÜLÖNFÉLÉK.
Kérelem. Dédapám a refor­
mátus vallásu Pataki Sámuel
Erdélyből a Szolnok-Doboka vár­
megyei Pujon, vagy a kolozsme-
gyei Légeny községből 1795—
1813 évek között Bihar megyébé
Margittára igyekezett — még ak­
kor természetesen kocsin s útköz­
ben (a nálam levő régi iratok
szerint) súlyosan megbetegedett
s meg is halt. Nála voltak sze­
mélyazonosságát igazoló összes
iratok, mert felesége jussát át­
venni ment, igy valószínűleg
elhalálozási eseténél a szükséges
összes adatok (hol, mikor szülé­
iéit, első feleségével Nagy Sárá­
val mikor hol esküdött meg, kik
voltak Pataki Sámuel szülei) le­
hetnek bejegyezve, mely adatokra
szükségem volna. Azon lelkész
Urnák, aki engem értesít, hogy
megtalálta a halotti anyakönyvé*'
ben Pataki Sámuel halálozási
esetét, annak a szabályszerű ille­
tékeken kívül illő tiszteletdijat is
űzetnék a halotti bizonyítványért
s esetleg előtalált egyéb adato­
kért is. Halálesete Pataki Sámxi-
élnék előfordulhat Szolnok Do­
hoka, Kolozs, Szilágy vagy Bihar
vármegyék valamely országút
menti város vagy községben.
Patáky Károly, Budapest, I.
Böszörményi-ut 21. szám.
Kidturbáz-avatás. Lapunk ez-
idei 2. számában az egyik lelkész­
testvérünk azzal a kéréssel for­
dult hozzánk, hogy közöljünk tu­
dósításokat a kulturház építések­
ről. Erre a felhívásra az Erdővi­
déki egyházmegyéből jött az
első tudósítás. Erdővidék legré­
gibb és legnagyobb gyülekezete
Nagybaczon építette fel az 1928-ik
évben monumentálisán szép kul-
turházát. Egy egyszerű falusi
presbiter testvérünk szivében szü­
letett* meg az a gondolat, hogy a
világháborúban elesett nagyba-
czoni hősök emlékezetét úgy örö­
kítsék meg, hogy emeljenek em­
lékezetükre a békességnek és sze­
retetnek házat. Ez a gondolát
igazán a szívből származott, mert
igy a sok elveszett, drága élet­
ből áldás és élet fakad Anya-
szentegyházunk lelki megújulásá­
nak, egyházi és faji öntudatunk
ébrentartásának lesz helye ez a
kulturház, ahol a lélek fog szó­
lam — a telkekhez. A Lélek be­
széde pedig : áldás és élet.
Ez a gyönyörű kulturház a
Kós Károly tervei szerint épült
és bátran elmondhatjuk, hogy
ehez hasonló nincs ma áz er­
délyi egyházkerületben. Kerek­
számban 600 000 leibe került.
Ebből a 200.000 leinyi készpénz,
valamint a szükséges any/g, köz­
munka stb. stb. mind-mind a hí­
vek áldozatkészségéből télt ki.
Elismerésre és dicséretre méltó

teljesítmény ez különösen most,
amikor egyháztagjaink kivétel
aélkül annyit szenvednek a nyo­
masztó gazdasági válság terhe
alatt.
A nagybaczoni kulturházat f.
évi január 27-én, szép ünnepség
keretében avatta fel az egyház-
község. Kovács Sándor esperes ve­
zetése mellett megjelentek a gond­
nokok: Zathureczky Kálmán és dr,
Fábián László, valamint a szom­
szédos egyházközségek lelkészei.
Az egyházközség presbitériuma
egy 22 pontból álló program-
mot állított össze, amelyet szép
énekszámok és kedves szavalatok
tettek változatossá. Bészédet tar­
tottak Nagy Béla bodoái, Kertész
Lajos száldobosi és Rozsonday
Adám mhermányi lelkészek, Az
Anyaszentegyház iránti féltő sze­
retet jntő és iránytmutató leiké­
ről tettek mindhárman bizonysá­
got. Hisszük is, hogy ennek a
léleknek lesz állandó lakása a
nagybaczoni kulturház. Az ének­
számok közül ,ki kell emelnünk
az Jncze Viktor szárazajtai ref.
k.-tanitó saját szerzeményű al­
kalmi énekét, amelynek hatása
gyanánt a könnyek is megcsil­
lantak a szemekben. A beszédek
közül pedig az esperes lelkes
avató beszédét. Ez a beszéd a
szószoros értelmében megfogta a
lelkeket és odaállította az élő Is­
ten eié, hogy imádságban hála­
adással és dicséretmondással ör­
vendezzenek előtte. Ilyen érzések
között adta át a kulturházat ren­
77 "
deltetésének. A programúi végén
Nagy Pál presbiter aa. köszönte
meg az esperesnek, gondnoki
karnak és a szereplőknek meg­
jelenésüket, illetve közreműködé­
süket. Erre válaszolt dr. Fábián
László szenátor, egyházmegyei
gondnok szívből fakadt szavak­
kal, ki a legtalálóbb elnevezéssel,
jelölte meg a kulturházak rendel­
tetését. Bástyának nevezte; az
ősi kálvinista templomök bástyá­
jának, ahol mint egy előretolt
erődítményen, meg kell törnie
minden támadásnak, mielőtt el­
érné egyházunkat templomainkat.
Igaz, bástya a kulturház, ahol.
mindig harcrakészen kell állnia
anyaszentegyházunk minden jó
vitézének, élükön a vezérrel, a.
Lélek harcieszközével felszerelt
lelkipásztorral.
Ne feledkezzünk hát meg a köz­
leményben a nagybaczoni bástya
épitő és védőseregének vezéréről
s e : Nagy Elek lelkésztestvérünk­
ről. Tudjuk, hogy ez a kulturház
épités neki sok álmatlan éjszakát,
megalázó meghurcoltatásokat, fá­
jó sebeket okozott. Szálljon hát
a. mi testvérünkért Istenhez, a
lelkipásztori szolidáritás szent
szimbolumaképen, közös imád­
ságunk és küldjük el neki a
Mennyei Jelenések könyve II. ré­
szének 10. versében az Isten Igé­
jének vigasztalását és bátorítását.
Esperesbeiktatás a hunyadi
egyházmegyében. Bensőséges
ünnepséggel iktatta be hivatalába
a február 11-én tartott egyház­
 78
megyei közgyűlés a hunyadi egy­
házmegyei uj esperest: Baczó
Lajos petrilla-Iónyatelepi lelkészt.
A 30 fokos hideg ellenére is szép
számmal gyűltek össze a köz­
gyűlés tagjai Déván. A közgyű­
lést megelőző istentiszteleten Lu-x
M ts László rákosdi lelkész hir­
dette az igét, mely után megala­
kult a közgyűlés. A küldöttségi-
líeg meghivott uj esperest Kovács
“Sándor e. m. főjegyző, h. espe­
res fogadta és köszöntette a test­
véri szeretet hangján, mire Baczó
Lajos megtartotta székfogíaló,
beköszöntő programmbeszédét.
Az erős hittel bizó léleknek s egy
állandóan a munkának élő igaz
papnak a hatalmas megnyilatko­
zása volt ez a programmbeszéd,
mely valósággal lenyűgözte a
lelkeket. Egy szebb jövő perspek­
tíváját tárta fel, ha mindenki
összefog a Krisztus ügyéért. Az
egyházmegye nevében az uj es­
perest Dr. Apáthy Árpád e. m.
főgondnok üdvözölte testvéri,
meleg szavakkal, aki találóán
utalt arra, hogy ebben a meg­
változott világban mennyire egész
embernek kell lennie a hunyad-
megyei esperesnek, akinek vál­
óira 38, egy egész vármegye
hatalmas területén szétszórt egy­
házközség minden ügye baja fog
reánehezedni, de a legnagyobb
bizalommal látja az egyházme­
gye a vezéri pálcát az uj espe­
res kezében, kinek 25 éves, ko­
moly munkában töltött pásztori
múltja a legnagyobb biztositékát
nyújtja az egyházmegye bölcs
kormányzásának. Az uj esperes
mindjárt munkába is állott, lel-*
készi konferenciát tartva az nap
délután, mely eddig ismeretlen
volt a hunyadi egyházmegyében.
Az esperes irányítása mellett le­
folyt lelkészi konferencia tartal­
mas eszmecsere után elhatározta*
hogy a lelkészi értekezletekét
életbe lépteti, amelytől sokat vár
az egyházi élet terén. Uj élet
hajnalhasadása kél a hunyadi
egyházmegyében s hisszük, hogy
az uj esperes működése — Isten
után — meg fogja teremni azokat
a lelki gyümölcsöket, amelyekre
oly nagyon szüksége van a hu­
nyadi egyházmegyének.
Zsinati képviselőválasztás.
Vettük a következő megkeresést:
»Nagytisztéletü Lelkész Ur ! Az
erdővidéki egyházmegye tanácsa
foglalkozott az Ugrón István
Öméltósága vezető főgondnoki
méltóságba történt előléptetésével
megüresedett zsinati rendes vi­
lági tagsági hely betöltésével s
tekintettel arra, hogy egyházme­
gyénk se lelkészi, se világi rész­
ről a zsinati atyák között nincs
képviselve, holott anyaszentegy-
házunkért és fajunk jövőéért az
oltáron égő lelkesedéssel és mély­
séges tudással már évtizedek óta
dolgozó olyan gondnokunk is
van, mint dr. Fábián László9
háromszékmegyei szenátor, sze­
retettel kérünk kedves lelkész­
társunk, szíveskedj az elrendelt
világi zsinati rendes tagsági hely

betöltésénél dr. Fábián László
szenátor aa. személyét támogatni
és odahatni, hogy presbitériumod
szavazatával az ő megválasztását
segítse elő. Dr. Fábián szemé­
lyében biztosítunk, hogy nem
fogtok csalódni s ha talán még
nem ismernétek, — cselekedete­
iből fogjátok megismerni. Szives
támogatásod kéri az egyházme­
gye tanácsának nevében: Bárót,
1929. február 14. K o vá cs Sándor
s. k., esperes, M o ln á r Imre s. k.
főjegyző.« Amenyiben és ahol
még le nem késtünk, a magunk
részéről is szeretettet kérjük lel­
késztestvéreinket a megkeresés
szives figyelembevételére, nem­
csak azért, mert az erdővidéki
e. m, se lelkészt, se világi rész­
ről a zsinati atyák között nincs
képviselve, hanem első sorban a
dr. F ábián László személyére
való tekintettel, aki egyike a
legdemokrátikusabb gondolkozásu
-és érzésű világi embereinknek és
a papság ügyeit is állandóan fi­
gyelemmel kiséri és szivén hor­
dozza. A F ejes Áron zsinati pót­
képviselő elhalálozásával a theo-
logiai Fakultás és a tanítóképzők
képviseletében megürült pótkép­
viselői helyre pedig a legjobb
lélekkel ajánljuk B itó Sándort, a
székelyudvarhelyi tanitónőképző
intézet vallástanárát, akinek neve
tanári és egyházi közéleti viszony­
latban szintén közismert.
Lelkészértekezleti gyűlés.
A sepsi e. m. lelkészértekezleté­
nek kezdeményezésére, * amely
79
rendszeresen tartja összejöveteleit
minden hónap első hétfőjén, Há­
romszék vármegye négy efyház-
megyéjének, az erdővidéki, kézdi,
orbai és sepsi egyházmegyéknek
papsága — f. hó 4 én Sepsi-
szentgyörgyön közös értekezletet
tart. Az értekezleten előadás és
megvitatás tárgyát fogja képezni
a lelkészek együttm űködésének kér­
dése tekintettel a fordái n a g y hét
u tán történt megnyilatkozásokra^
a z erd élyi p a p sá g tú ln yom ó ré­
szének ó h a já ra és a királyh ágó-
m elléki lelkésztestvéreink á llá sfo g ­
la lá s á r a . A kérdést lapunk szer­
kesztője, D erzsi E ndre kisgalamb-
faivi lelkész fogja bévezetni. A
következő számban úgy az elő­
adást, mint a gyűlés lefolyását
részletesen fogjuk közölni.
A zsinati atyák figyelmébe.
A napokban egy, bennünket pa­
pokat méltán és mélyen elszo­
morító hirt olvashattunk a napi
lapokból. Egy tisztes mujtban
megőszült, előkelő egyházi tiszt­
ségeket becsületes hűséggel betöl­
tött, öreg lelkésztársunkat ültette
a vádlottak padjára a rossz indu­
lat. Nem tudjuk — és nem is
akarjuk kutatni, hogy a vádból
mi igaz és mi nem 7 f Csak azt
tudjuk — és ezt nem hagyhat­
juk szó nélkül, hogy az eljárás
sérelmes és bántó. Minek vannak
az egyházi bíróságok, ha azt
híveink kikerülhetik ?! A zsinati
törvényhozás rendjén feltétlenül
gondoskodni keli arról, hogy ilyen
anomáliák ne fordulhassanak elő.
 80
Hogy az illető miért választotta
az egyházi biróság helyett a pol­
gári bíróságot, annak bizonyára
meg van a maga oka, amit nem
is akarunk kutatni. De feltétlenül
gondoskodni kell arról, hogy
ilyen vádak: »nem viselte szivén
egyházának ügyét« stb. semmi-
képen se kerülhessenek polgári
biróság elé. És gondoskodni kell
arról is, hogy az egyházi tiszt­
viselők védve legyenek az alap­
talan gyanúsítások, vádaskodásók
és méltatlan meghurcoltatások el­
len. A fegyelem ne legyen egy­
oldalú. Legyen épen olyan szi­
gorú és következetes az egyház­
tagokkal szemben is, mint az
egyházi tisztviselőkkel 1________
S zerk esztő i ü zen etek .
Cl* Gy. Utánnanéztem a dolognak s
könyveim feljegyzései alapján közlöm,
hogy kérdéses lelkész estvérünk múlt év
nov. 19-én rendelte meg a laoot —
azzal, hogy lehetőleg visszamenőleg is
küldj em a meglevő számokat Én ezt
meg is tettem és attól kezdve szá­
monként küldtem. Nem tudhatom tehát,
hogy a félreértés honnan van ? 1 Szív. üdv*
d. r. Azt a bizonyos szerkesztői üze­
netet én is olvastam. És miután hozzá
Kftnynyend*
vagyok szokva, nem ért váratlanul. Ab­
ban azonban feltétlen igazat adók Ne­
ked, hogy kár az ilyen dolgot még szer­
kesztői üzenetben is a világ elé vinni.
Mit tartozik az a mi világi híveink elé^
ha esetleg közöttünk differenciák van­
nak?! Ez a mi belügyünk kellene hogy
legyen. Egymás között kellene, hogy el­
intézzük Világi híveinkre semmiesetre
sem építő az ilyen eljárás. Lapunk ter­
jesztése érdekében kifejtett buzgolkodá-
sodért hálás köszönet.
K. A*, D. L, d r. T. L., L L, A cikkek,
beérkeztek a köv. számokban jönni fog­
nak.
G.Gy. A hiányzó számokat elküldtem.
£ helyen hívom fel a többi lelkésztestvé­
reim ügyeimét is arra, hogy amennyiben»
lakunk valamelyik száma eltévedne, szí­
veskedjenek értesíteni mert készséggel
pótlom. Visszamenőleg is bármelyik
számból.
Ny—lek. Az E. T. V. t c. 140 5 ával
kapcsolatos kérdésre anyaghalmaz miatt
csak a köv. számban felelhetünk.
B. P. Válaszod ki van szedve, de
ebbe a számba nem tudtam beosztani.
Szív. üdv.
Előfizetési dijak nyugtázása. Balogh
Gyuia (Szemlak) 120 L., Bekecsalji e m^
2120 L. (benne Jancsó Albert 400 L.
Harangszó hátralék te), Görgényi e. m.
1080 L,, Hunyadi e. m. 1440 L., Örbai
e. m. 1120 L., Szilágyszolnoki e. m.
2000 L , Udvarhelyi e. m. 4320 L , Széki
e. m. 1280 L. és Kezdi e. m. 1920 L.
B.-T. Oáorheiu
ti. évfolyam. 1929 márcfvs 15. 6- teám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M eg jelen ik : b e v o n t a , k ö t s z e r . S zer k e sz tő sé g és k ia d ó h iv a ta l;
E lőfizetési d y : Porum benl-M lci K is galam b fialva
e g é s z .é v r e 2 4 0 leu, fél é v r e 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkeszíő: D e r z s i E n d r e .

Felhívás
az egyházmegyei lelkészi értekezletek nagy tiszteletű
elnökeihez.
Háromszék vármegye négy egyházmegyéjének — az
erdővidéki, kézdi, orbai és sepsi egyházmegyéknek papsága
f. hó 4-én Sepsiszentgyörgyi)n közös értekezletet tartott. Az
értekezlet tárgya volt — a lelkészek együttműködésének kér­
dése tekintettel a tordai nagyhét után történt megnyilatkozá­
sokra, a z erdélyi papság túlnyomó részének óhajára és a ki-
rályhágómelléki lelkésztestvéreink állásfoglalására. Az érte­
kezleten a bevezető előadás után határozati javaslatot ter­
jesztettem elő, amely az előadással együtt a maga egész
terjedelmében olvasható lapunk jelen számában — és úgy
gondoltam, hogy ez alkalmas a lelkészi együttműködés még
mindig megoldatlan kérdésében a tnodus vivendi megtalá­
lására. A határozati javaslat felett azonban döntés nem
történt, miután az egyházmegyék nem voltak arányosan
képviselve az értekezleten. így jutottam arra a gondolatra,
hogy az egyházmegyei lelkész! értekezletek' nagytiszteletü
elnökeihez nyílt felhívást intézzek, azzal a kéréssel, hogy
amennyiben jónak és szükségesnek látják, méltóztassanak
foglalkozni a határozati javaslattal, esetleg határozatot ho­
82

zatni felőle. Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy miért

kellett megbolygatni az ügyet és miért nem várjuk be tü­
relmesen a zsinat döntését — csak annyit mondhatok, hogy
véleményem szerint az ügy nincs kellőképp előkészítve és
nemcsak eminens érdeke a papságnak e nagy fontosság«! «
kérdésben szabadon és szive szerint megnyilatkozni, hanem
ezzel még segítségét is nyújt a zsinatnak a leghelyesebb
és legigazságosabb megoldás megtalálásához.
Eredeti intenciómhoz híven a jelen felhívást szeretet­
tel intézem a királyhágómelléki egyházmegyei lelkészi ér­
tekezletek nagy tiszteletű elnökeihez is, dacára Debreceni
István főszerkesztőnek a királyhágómelléki ref. egyházke­
rület hivatalos közlönye a „Reformátusok Lapja“ f. évi
9. számában megjelent „Testvériválasz* c. cikkének, amelyre
lapunk következő számában még kötelességemnek tartom
részletesebben kitérni. Természetesnek tartom, hogy ameny-
nyiben Debreceni István véleményével, hogy t. i. »nem tart­
juk sem szükségesnek, sem indokoltnak a zsinatig való el­
halasztást8 — a királyhágómelléki papság is egyetért, e
felhívás — királyhágómelléki vonatkozásában — tárgyta­
lanná Válik. Derzsi Endre ref lelkész,
a Ref. Lelkészek La>ja szerkesztője^

Válasz Farkas öcsém Válaszára.

Nem akartam e cikkre feleletet adni, de mivel öcsém abban olyan
dolgot állít, ami a valóságnak nem felel m eg: erkölcsi kötelességem­
nek tartom, hogy viszontválasszal éljek.
A mikor válaszát elolvastam önként Bodóné jutott az eszembe,
akitől valahányszor a bor árát kérték, mindig mást beszélt. Jenő öcsém
is ahelyett, hogy Fosztó, a szerkesztő és az én cikkemet tárgyilagosan
bírálta s állításait érvekkel, zsinati törvények § aival alátámasztotta
volna: — azt a légből kapott és saját fántáziájában megszületett va­
lótlan dolgot állítja, hogy : — »Benedek úr nem mondott sew m i úját.
A szerkesztő ur megjegyzéseit citálta: felhígítva egy egész oktávávak
magasabb hangnemből.«
Erre csak az a válaszom : Édes öcsém tegyen le 2000 leit, én
is leteszek annyit és a »Református Lelkészek Lapja« összes olvasóit.
 83

Mik sáját szemükkel látták, olvasták Fosztó öcsém levélét, a szerkesz­

tőnek erre adott megjegyzését és az én cikkemet — szavaztassék még
mind és ha Farkas öcsémén ki'vül valaki azt meri állítani — termé­
szetesen beigazolva •— hogy én a cikkemben »A szerkesztő u r meg­
jegyzéseit citálta*-m s azt egy egész oktáVával magasabb hangon fel­
hígítottam : a letétben helyezett 2000 lejemet odaajándékozom a kolozs­
vári református szeretetháznak, de ha ez az egy olvasó ném jelent­
kezik, akkor Jenő Öcsém is adja oda a Szeretetháznak a maga 2000 ét.
Válaszában egyet fordít és véghetetlen csodálkozik, hogy én azt
mertem mondani, hogy : „Fosztó ur járjon .el fegyelmi úton az egy­
házmegyei tanács ellen.“ „Ez egészen uj".
Nem uj ez édes Kollegám. E z nagyon régi; egyházi alkotmá­
nyunkkal egy idős, amikor egyházi törvényeinket §-okban foglalták.
Azt csak el kell ismerje, hogy a zsinati törvények, nem csak a
harangozok, egyházfiak és közpapok számára Írattak, hanem írattak
nagyok, kicsinyek, gazdagok, szegények, bírók és nem birók számára
egyformán.
Azt Farkas öcsém is* elismerte, mert egyetlen egy szóval sem
döntötte meg, hogy Fosztó kollegánkat az egyházmegyei tanács, nem
.pedig a fegyelmi bíróság Ítélte rosszalásra. Ha ez történt oda fenn a
Marosmentén; ha ez a közigazgatási biróság, melynek kötelességei
É. T.-eink V. t.-c. 33. § a 12. p.-ban foglalva, bele merte vágni sar­
lóját egy tőle teljesen független biróság — a. fegyelmi biróság búzá­
jába, akkor V. t.-c. 34. §. 6. p. értelmében hivatalos hatalmával visz-
szaélt.
Továbbá, a fennebbiektől eltekintve, azok a tanácsbirók, kik Fosz-
tót rosszalásra ítélték, ha azon a tanácsülésen és egyházmegyei köz­
ösülésben, ahol a korfirmáció tervezete felett döntöttek, jelen voltak:
akkor még abban az esetben sem lett volna szabad ezeknek a bírók­
nak Fosztó fiam Ítélete felett dönteni, ha fegyelmi birók is lettek volna,
mert V. t.-c. 49. § ának a) pontja azt m ondja:
»Mint bitó nem vehet részt senki olyan ügyek elbírálásában a
melyekben saját személyénél fogva érdekelve van, közvetlenül, vagy
közvetve kárt szenvedhet vagy hasznot remélhet.« Ebben az esetben is
biróküldést kellett volna alkalmazni az elnökségnek. Ez pedig nem tör­
tént meg s igy az egyházmegyei biróság önmagának lett birója és igy
V. t.-c. 34. §. 6. pontjában ütköző vétséget követett el. Ez büntetendő
cselekmény még ha a bírósági tagok is követték el. Még annál inkább,
mert ők a törvénynek őrei, védői.
Hogy Fosztó öcsém a tordai nagyhét alatti cselekedete nem bün­
tetésbe ütköző vétség, ezt most is állítom; hogy Azelőtt három-évre
84

visszamenőleg mit tett, mit cselekedett ? Nem' tudom, nem is akarói»

kutatni, de azt az egyet állítom, ha tett'volna olyat ami fegyelmit k é ­
pezne : édes Jenő öcsém a te bíróságod már felette Ítéletet nem mond­
hatna, hanem az elléne és viszont általa ellenetek indítandó pernél
delegált bíróságot kellene alkalmazni.
Édes Jenőm ti mind a ketten nekem gyermekeim lehetnétek. Az
én atyai szivem csak akkor lenne nyugodt, akkor lenne igazi boldog^
há ti, egymást kebletekre ölelve, testvéri szent csókkal kibékülnétek
és te a bíróságoddal ellene törvényellenesen hozatott Ítéletet vagy vég­
zést megsemmisittetnéd; akkor az én véleményem is megváltoznék^
de másképpen fenn kell tartanom mindaddig amíg a mi közös szere­
tett édes atyánk elküldi a halál angyalát, hogy az én öreg két szeme­
met örökre lezárja s az érettetek aggódó és dobogó szivemet elnémítsa.
Jenő fiami Többi megjegyzésedre észrevételemet nem teszem-
meg, mivel a szerkesztő öcsém már megtette, hogy ismét nehogy az­
zal vádoltassam, hogy a szerkesztő összes cikkeit, gondolatait zsebre
vágtam és az olvasó közönségnek feltálaltam.
Édes Jenő öcsém 1 válaszomat azzal az óhajtással zárom le, hogy
béke és Isten legyen veletek, úgy vetünk is F
A ti érettetek aggódó Öreg édés apátok'
Borosbenedeki Benedek Pál
___ ref lelkész.

A lelkészek együttműködésének kérdése,

tekintettel a tordai nagyhét után történt megnyilaW
kozásokra, az erdélyi papság túlnyomó részének
óhajára és a i^irályhágó-melléki lelkésztestvéreink
állásfoglalására.
— Derzsi Endre kisgaiambfalvi lelkész bevezető előadása az erdővidéki, kézdi, orbai
és sepsi egyházmegyék papságának f. hó 4-én Sepsiszentgyörgyön tartott közös
értekezletén. —

Amint köztudomású — az a határozat, amelyet a lelkészek:

együttműködésének kérdésében, múlt év szeptember 4-én, a tordai
lelkészkonferencia hozott, nem elégítette ki az erdélyi papság többsé­
gének váradalmát, a Királyhágó-mellélti papság egészében pedig szo­
morú csalódást okozott és leikéből a testvérietlen mellőzöttségnek,
keserű érzetét váltotta ki. Éreztük nagyon sokan, hogy ez a határo­
z at nem oldotta meg a kérdést. Legalább is nem oldotta úgy meg^
 85

hogy belőle békesség, megnyugvás, előrehaladás és együttmunkálkodás

fakadjon. Sokan nem is csináltak titkot belőle. Még egyházi életünk
vezető emberei közül is. így pl. dr. Imre Lajos, theol. tanár, e. kér.
beim. előadó Á z Ú t múlt évi szeptemberi számában szószerint a kö­
vetkezőket irta; »Sajnálnunk kell, hogy e lényeges és az egész lelki-
pásztori élet és hivatás kérdésére kiterjedő kérdést egyházunknak egy
Hyen alkalmi határozattal kellett megoldania s nagy kárnak tartjuk egy
evangéliumi egyházra nézve, hogy egy ilyen kérdés felett a tiszta elvi
szempontokból származó döntést prolongálnia kell.« Igaz ugyan, hogy
dr. Imre Lajos azon az egyoldalú állásponton állott — amikor ezt á
•nyilatkozatot tette — hogy komoly és ref. lelkipásztorokhoz méltó kap­
csolat csakis az általuk készített programot alapján képzelhető 'el, de
másfelől tény, hogy a tordai határozatot ő sem tekintette megoldásnak,
hanem csak prolongációnak. A tordai határozat értékét ugyancsak ta­
láló megvilágításba helyezte Vásárhelyi János e. kér. főjegyző a Re-
form átus Szemle újévi cikkében, szólván eképen; »Lelkészt karunk
mélységes felelősségérzésének bizonysága volt az a tordai határozat,
mely az összefogó, egymást támogató, segitő munka alapelveinek tisz­
tázását nem tudta, nem: akarta esetleg a lelkészi kar egységét meg­
osztó határozattal megzavarni. Mi hisszük, hogy az újév a lelkészek
ezen annyi odaadással kereső, iránytkutató munkájának áldott gyü­
mölcseit fogja kiérlelni«. Mit jelentenek ezek a szavak ?! Ugyanazt —*
bár hisszük, hogy más tendenciával — mint a dr. Im re Lajos szavai.
Hogy t. i. a tordai konferencia nem oldotta meg a kérdést, hanem
csak prolongálta — azzal a célzattal, hogy a lelkészi kar egységének
megosztását kikerülje.
Tekintettel arra, hogy előbb mint közkatona, majd mint a Refor­
mátus Lelkészek Lapjának szerkesztője a Szövetség és Egyesület vi­
tájában én magam is tevékenyen résztvettem és a tordai konferencián
-indokolt jelentéssel és határozati javaslattal a Lelkészegyesület mellett
foglaltam állást — kötelességemnek tartom röviden a magam állás-
foglalásáról is nyilatkozni. Én magam kezdettől fogva azt tartottam,
hogy a Lelkészegyesülettől nincs miért félnie áz anyaszentegyháznak.
Nemcsak azért, mert tagjai lelkészek, akikről dr. Mokkái Sándor püs­
pök ur az őszi egyházkerületi közgyűlésen tartott jelentésében olyan
találóan állapította meg, hogy a felelősség súlya és a lehetőségek kulcsa
jövendőnkért egyenesen és elsősorban ő reájuk nehezedik és az ő ke­
ntükben van, — hanem azért is, mert már a régi Lelkészegyesületek,
alapszabályainak is egyik szegeletkövét képezte ez a pont: »Az egye­
sület alapszabályszerü céljának megvalósítása végett csak a fennálló
egyházi törvények (különösen az I. t. c. 56 §. *s« pontja, I. t. c. 143 §>
88

megtartása mellett és ezek sérelme nélkül működhetik.« És hogy da­

céra ennék a tordai határozatot kezdetben' mégis úgy tekintettem, mind­
egy adott helyzetet, ami uj irányt kell, hogy szabjon a mi eddigi tö ­
rekvéseinknek, — ez azért történt, mert a vihar lecsendesedését és *.
lelkek békességre jutását valahogy igy képzeltem elérhetőnek. Nemso­
kára azonban meggyőződtem arról, hogy tévedtem. A vihar ugyant
lecsendesedett — úgy ahogy, de a lelkek békességre nem jutottak. ÉiT
ma vallom, hogy tordai határozatot revideálni kell.. Revideálni úgy,,
hogy az necsak a vihar lecsendesedésére, hanem a lelkek békességre,
jutására is vezessen.
És meg vagyok győződve, hogy nemcsak én gondolkozom igy*
hanem nagyon sokan — még azok közül is, akik megszavazták a
tordai határozatot és még inkább azok közül, akik nem vehéttek részi
a tordai konferencián. Sőt meg vagyok győződve, hogy a tordai határ
rozat szerzője és előterjesztője Kiss Albert sepsi esperes és a már
évek hosszú, sora óta működő sepsi lelkészi értekezlet is — érzi és
tudatában van annak, hogy a tordai határozat nem nyújtott kielégítő-
megoldást. Úgyhogy hajlandó vagyok jó részben ennek tulajdonítani ti
mai, illusztris lelkészértekezlet előkészítését, összehívását és célkitűzés
sét is, amelyet röviden igy fejezhetnék ki: — a lelkész! együttmű­
ködés még mindig megoldatlan kérdésében keresni és megtalálni a
modus vivendi-t.
Ezeknek előrebocsátása után bevezetéskép még csak azt akarom
megemlíteni, hogy a lelkészi együttműködés szükségének és fontossá­
gának kérdésével nem kívánok foglalkozni. Mert ez ma már annyira
világos és kétségtelen, hogy kérdés tárgyát sem képezheti. Különbem
is a tordai határozat előtt részletes és minden oldalú megvitatásban
részesült a kérdésnek ez a fele. Az én kiindulási pontom a tordai ha*-
tározat lesz. És mindenek előtt arra kívánok rámutatni, hogy mi tör­
tént a tordai határozat után ?! Mi tette és teszi szükségessé a tordai
határozat revízióját! ?
Evégből utalni kívánok elsősorban a tordai nagyhét után történt-
hírlapi megnyilatkozásokra. Alig született meg a tordai határozat, már
is felsírt — egyik magát megnevezni nem kívánó, de minden szépért:
és jóért lelkesedni kész lelkésztestvérünk lelke és a Lelkészek Lapjába»■
„Döntés után* c. cikkében fájdalmasan állapítja meg, hogy »az egész
nagyheti fényes ünneplésnek ez az óra lehetett legszomorubb órája,
midőn sajátságos érdekellentétek ütközvén össze, nem a jobb belátás*
győzedelmeskedett, hanem egy ötletszerűen előrántott törvényparagra­
fus« — és cikkét ezekkel a határozott szavakkal végzi: »Elhibázott
lépés volt a lelkészegyesületi tömörülésnek elgáncsolása akárminő fenn­
 87

forgó, de be nem vallott egyházi érdek parancsolta ezt«. Ugyancsak

a tordai határozat jegyében született meg Csia Kálmán etédi lelkész*
testvérünk „ Több világosságot" c. cikke ist amelyben lehető tárgyila­
gossággal boncolgatja és kellő megvilágításba kivánja állítani a külön­
böző javaslatokat. Csia szerint amikor a tordai értekezlet elfogadta az
előadói javaslatot, nem csinált egyebet, hanem csak meghajtotta zász­
lóját a komoly előadó »esperesi« és a »verbum episcopale« előtt. »Dó
jól tette — állapítja meg Csia. — Lassú viz partot mos. De mossa iá
ám az a lassú viz a partot 1 meg ne álljon, haladjon a maga utján.
Bár szűkre szabott korlátok között h á t . . . de fogjunk bele a mun­
kába. . . . Szűkök lesznek az egyházmegyei korlátok ? ! . . . Ha nem fér
meg az adott keretekben, mint a csira széttöri burkát, mert igy kell
lennie. Isten végezése ez.« Megszívlelendő Máiké Elek bonchidai lelkész­
testvérünk „Kik vagyunk mi ?" c. cikke is, amelyben á méltatlankodás
érthető hangján teszi fel a kérdést : H át kik vagyunk mi, hogy a m i
szervezkedésünk káros az egyházban? És kemény őszinteséggel a leg-
%rutálisább állításnak minősíti, hogy »szervezkedésünk külön testet je­
lentene az egyházban s káros következményekkel járna az egyházra,
és Isten országára nézve«. í»S ha még az is bekövetkezik, — folytatja
tovább — hogy a tiltó határozat a következő törvényhozási ciklusra
az alkotandó uj egyházi törvények közé fel fog vétetni, az lesz az a
kietlen, sivár, szomorú periódus, melyben kötve tartatnák az egyház
kü őrei.« A Lelkészek Lapjában megjelent cikkek közül még csak a
Dércy Imre „A lelkészt mozgalmak pszihografiája" c. c<kkét kivánoni
megemlíteni. »Nem hiszem el egy komoly emberről, hogy a tordai re-
zolució után pontot merne tenni a lelkészi mozgalomra« — igy kezdi
Dércy. Aztán igy folytatja : »Szövetség vagy Egyesület ? Ugyan hagy­
juk ezt az »elkeresztelési vitá«-t. Számoljunk a puszta ténnyel, azzal
f. i. hogy a papság megmozdult és ami megmozdította, az a papság
immanens ereje. Ez az energia meg fogja találni a maga elhelyezké-
dési síkját és kifejlődéseinek vágányait. Jöjjenek csak össze mindazok,
akiket ez az immanens, szűzi erő hajt s azután majd megtalálják a
formát és neveket.. . . Kár volt összeveszni a neveken, inkább örül­
tünk volna, hogy gyermek születik / . . . Még elég jókor jött a tordai
áborlus, hogy beismerjük, kár volt veszekedni.« Nem a Lelkészek Lap­
jában, hanem a Református Szemlében jelent meg végül Kovács Ká­
roly alvinczi esperes „Gondolatok a tordai református nagyhét áldá­
sairól" c. cikke, amely szintén figyelmet és megszivlelést érdemel. Ki­
tűnik belőle, hogy e cikk irója sem tesz pontot a tordai határozat
Után. »Kiss Albert előadótestvérünk határozati javaslatának egyhangú
elfogadásával — irja többek között — az Egyesület és Szövetség vi-
SS

tás kérdése az adott viszonyok között lehető leghelyesebb megoldást

nyert. Ám a fulánk ott maradt a szivekben s a kötelező lelkészi érte­
kezlet (értekezletek) keretén belül is gátja, akadálya leend az Egyesü­
let, illetőleg Szövetség által elérni szándékolt főcél — a lelkészek
krisztusi szeretetén felépülő bizalomteljes testvériesülés — elérésének.
Ez aggasztó lehetőség arra indit, hogy újólag felhívjam az érdekeltek
szives ügyeimét a Református Szemle idei 32. számában megjelent
Kezdjük elölről / cimü vezércikkre és szeretettel kérjem — a már ide­
jét múlt konkrét inditvány elejtésével — az ott elmondottaknak újabb
megfontolás tárgyává tételét.« Már pedig mit jelentene »az ott elmonr
dóriaknak újabb megfontolás ^ tárgyává tétele« ? A tordai határoz«
revízióját.
És ha a revízió szüksége mellett bizonyitnak, azf sürgetik és kö­
vetelik az egyházi lapokban történt megnyilatkozások, — még inkább
bizonyítja, sürgeti és követeli — az erdélyi papság túlnyomó részének
¿hója, akarata és a iirályhágómélléki lelkésztestvéreink állásfoglalása.
Az erdélyi papság túlnyomó részének óhajáról és akaratáról beszélve
pedig, lehetetlen, hogy legalább egy pár szóval ne érintsem azt a szo­
katlan és jogilag érthetetlen helyzetet, amelyet a 3137—1928. ÍV. sí.
ig. tanácsi körlevél és a tordai határozat teremtettek. A 3137— 1928
]V. sz. ig. tanácsi körlevél felszólítja az összes egyházmegyék, vala­
mint a kollégiumok és theologiai fakultás Elöljáróságait — nyilatkozat-
tételre, hogy szükségesnek és megengedhetőnek tartják-e a 70—1923.
jkv. sz. egyházkerületi határozatnak a megváltoztatását, tekintettel lel­
készek, tanárok vagy tanítók egyesületekbe vagy szövetségekbe való
tömörülésére nézve felmerült újabb tervekre ? I A tordai határozat pe­
dig tudomást sem véve arról, hogy az illetékes fórumok e tárgyban
már határoztak, annak a bizonyos egyházkerületi határozatnak a meg­
változtatását nemcsak, hogy szükségesnek és megengedhetőnek nem»
hanem egyenesen károsnak tartja. Szokatlan és jogilag érthetetlen
helyzet. A tordai lelkészkonferencia illetéktelenül avatkozott bele és
túllépte hatáskörét — és túllépte volna akkor is, hogyha máskép ha­
tározott volna — amikor határozott olyan tárgyban, amelyben az egy­
házmegyei hatóságok már egyszer határoztak. És ha az Igazgatótanács
azt a bizonyos körlevelet kibocsátotta, akkor a logikus és jogszerű
egyedül csak az lehetett volna, hogy a tordai határozatot be nem várva
vagy attól teljesen függetlenül — a beérkezett nyilatkozatok alapján
döntsön, De hát ez megtörtént. Ezen már változtatni nem lehet. Ves­
sünk fátylat reá. Egyből azonban nem engedünk. És ez az, hogy az
erdélyi papság túlnyomó részének óhaja és akarata a tordai határó-
gat ellen nyilvánult meg. Ezt bizonyítandó — mint a Lelkészek Lap-
 89

Jénák szerkesztője ■ — hivatkozom azokra a híradásokra, amelyek la­

punkban az egyházmegyék állásfoglalásairól jelentek meg. llyén módón
az erdélyi egyházmegyék közül 13 egyházmegye állásfoglalásáról tu ­
dok. A 13 közül 2, a marosi és görgényi — a döntést a lelkészkot)-
Gerendára bízta, — 2, a sepsi és a kolozsvári (ez utóbbi post festa, a
közismert tordai határozat után) a 70—1923. jkv. sz. e. kér. közgyű­
lési határozat fenntartása mellett nyilatkozott, — ellenben 9, még pe­
dig a kalotaszegi, udvarhelyi, erdővidéki, kezdi, dési, bekecsalji, szilágyi,
-otagyenyedi és gyula)ehérvári egyházmegyék határozottan megváltoz­
tatása mellett nyilatkoztak. Ebből az arányból következtetve és a pap­
ság váradalmait és kívánalmait ismerve, úgy hiszem — nem túloztam,
hanem a valóságnak megfelelően nyilatkoztam, amikor azt állítottam,
hogy a revízió szüksége mellett bizonyít, azt szürgeti és követeli az
erdélyi papság túlnyomó részének óhaja és akarata.
Ami pedig a királyhágómelléki lelkésztestvéreink állásfoglalását
illeti, ott a helyzeta közetkezőkép alakult: A tordai nagy héttel majd­
nem egyidőben tartott nagyszalontai konferencia kimondotta, hogy a
lelaészegyesület megalakítását szükségesnek látja és éppen ezért fel­
hívta az egyházmegyei lelkészértekezleteket, hogy a megalakulás módja
felől — külön vagy együtt az erdélyiekkel — sürgősen nyilatkozzanak.
A két mód közül való választásra azonban már nem került a sor­
oltját szegte ennek a tordai határozat. Amikor ez köztudomású lett,
elsőnek Débreczeni István, a királyhágómelléki e. kér. hivatalos lapjának
főszerkesztője szólott hozzá az emlitett lap »Lelkészegyesület« c. cik­
kében. »Mit jelent ez a határozat?« »Először is azt — adja meg rá
nyomban a feleletet — hngy az ezt elfogadó lelkészek a kérdés meg­
oldása elöl kitértek. Kitértek, mert túlságosan aggodalmaskodók voltak.
. . . Ez a kitérés azonban nem megoldás, hanem csak elodázása a
dolognak. Nem megoldás azért sem, mert semmivel sem viszi előbbre
a lelkipásztorok együttműködésének, a testületi szellem ápolásának
ügyét h És fájdalmas szemrehányással emlékezve meg arról a semmi­
bevevésről amely a tordai konferencián az erdélyiek részéről velük szem­
ben megnyilvánult, cikkét ezzel végzi: »A tordai határozat után vilá­
gos előttünk a teendő. Mi nem állhatunk meg a lelkipásztori értekez­
letnél, amelynél már régóta állunk, sőt vegetálunk. Minket ez nem elé­
gíthet ki, mi többet akarunk. Mi nem ejthetjük el a Lelkészegyesület
eszméjét csak azért, mert Erdélyben kényelmetlen volt ennek a meg­
oldása. Mi egy mindnyájunkat egyesitő és az összetartás nagy érzésé- -
töl áthatott közös munkára lelkesítő, egymást igazán testvérré tevő
egyesületet akarunk. Erre nézve most már csak egy mód v a n : alakít­
suk meg a királyhágómelléki egyházkerület lelkipásztorainak lelkész­
90

egyesületét, melybe — ha jöhetnek — szeretettel fogadjuk erdélyi test­

véreinket is, hogy majd velük egyetemes lelkészegyesületté szervezked­
jünk !« A szót nemsokára tett is követte és nov. közepén a nagykárolyi
egyházmegye lelkészértekezlete Gönczy Sándor nagykárölyi lelkész elő«
adása után és határozati javaslata alapján kimondotta — a magyar-
országi 0. R. L. E. mintájára, a Királyhágómelléki Lelkészegyesület
megszervezését és ezt a határozati javaslatot megküldötte a többi egy­
házmegyei Lelkészegyesületnek is — hasonló határozathozatal végett;:
egyben felkérte a. királyhágómelléki püspök urat, hogy a többi egy­
házmegyék lelkészértekezletének meghallgatása után, az egyházkerület!
Lelkészegyesület megalakítása végett, Nagyváradon hivja össze az egyház­
kerületi lelkészi értekezletet. Ilyen előrehaladott stádiumban állván az
ügy, ez inditott engem arra, hogy lapuuk f. évi 3. számában Testvéri
felhívást intézzek a királyhágómelléki lelkészekhez és szeretettel kér­
em őket: ne siessék el a dolgot, ne lépjenek a külön való szervezke­
dés útjára, hanem várják meg velünk együtt a zsinat döntését — és
sajtójuk és képviseletük utján működjenek közre, hogy a mi legele­
mibb jogunk, az egyesületbe való tömörülés joga a zsinati törvényho­
zás által biztositassék,
íme, ez történt a tordai határozat után. íme, ez tette és teszi
szükségessé a tordai határozat revízióját! Úgy a tordai nagyhét után
történt hírlapi megnyilatkozások, mint az erdélyi papság tülnyömó ré­
szének óhaja, akarata és a Királyhágómelléki lelkésztestvéreink állás­
foglalása, — mind a revízió szüksége mellett bizonyitnak, azt sürgetik
és követelik. De mi módon ? hol a modus vivendi ? — ez a kérdés má­
sodik és néliezebb fele.
Mindenek előtt állítsuk fel tisztán és világosan a célt. Ezt dr
Makkai Sándor erdélyi ref. püspök — jelentésében — nagyon találóan
így állította fel: *biztosítani egy olyan lelkészi kar kialakulását és eg f\
öntetü munkáját, amely minden vésszel és viharral szemben is az élét
minden területén képes legyen népünket református magyarságában,
megtartani s testéUlelkét megoltalmazni, erőit kifejleszteni s az életben
érvényesíteni* Egy ilyen lelkészi kar kialakulásának és egyöntetű mun-,
kájának biztosítására pedig a Lelkipásztorok Szövetsége — úgy ahogy
előttünk alapszabálytervezetével és elvi határozataival bemutatkozott —,
nem alkalmas. Nem alkalmas azért, mert a papságnak olyan testvéri
közösségre van szüksége, amelyben otthon és jól érezze magát min­
den pap kivétel nélkül, — ne csak a papság 5—10 vagy legjobb eset­
ben 20°/o-a. Marad tehát a Lelkészértekezlet és a Lelkészegyesület. Vé-,
leményem szerint a modus vivendit e kettő között keli keresnünk és-
összeegyeztetésük utján találhatjuk csak meg.
 A tordai határozatot boncolgatva két lényeges, alapprincipiumofc
létok benne. Az egyik azy hogy a papság szervezkedése az anyaszentr
egyház keretén belül történjen. Ennek már Kiss Albert esperes-előadó
Is világosan kifejezést adott, de még kifejezettebben nyilvánult meg ez~
az alapprincipium dr. Makkal Sándor püspök ur hozzászólásában, aki
éppen azzal az indokolással csatlakozott az előadói javaslathoz és azért
ajánlotta annak elfogadását, mert az időt nem tartja alkalmasnak sem
a jelenben, sem á jövőben az Anyaszentegyházon kívüli életre és a z t
tartja, hogy nem lehet a lelkipásztoroknak olyan kérdése, amit az
Ányaszentegyház meg nem oldhatna^ A másik lényeges alapprincipium
pedig az, hogy a lelkipásztorok tagsága és a közös munkában való­
részvétel kőtelező legyen. Szemléletem szerint ez a két alapprincipium
hozta létre a tordai határozatot. Minden egyéb, ami abban a határo­
zatban még van és ami talán későbben vita és hozzászólás tárgyát
képezte, csak másodrendű. És ha nekünk sikerül ezt a két alapprin-
cipiumot a Lelkészegyesület felépítésébe belevinni, akkor megtaláltuk a*
modus vivendit. Már pedig ennek semmi akadálya sincs. Építsük fel a
Lelkészegyesületet úgy, hogy az Ányaszentegyház keretén belül álljon
még pedig kizárólag az arpa egyedül illetékes egyházi főhatóságnak, a
Konventnek jog és hatáskörében És törvényileg gondoskodjunk arról,
hpgy az igy megalkotandó lelkészegyesületnek minden pap kötelezett
tagja legyen. Ezáltal célunkat elértük: — lenne egy olyan egyesület
a mi számunkra, amelynek formáját mi éjpitenénk ki és tartalmat mi
magunk öntenénk bele, — és miután programmjában benne lenne
mindannyiunk vágya, lelke, akarata és imádsága, otthon és jól érez-
hetné magát benne minden pap kivétel nélkül, nemcsak a papság egy
bizonyos töredéke. S hogy efelett a Lelkészegyesület felett az Anya-
szentegyház felügyeletet gyakorol, — ez igazán nem sérthet senkit.
Hisz ki az közülünk, aki az Ányaszentegyház ellen akarna munkálni?!
Én a modus vivendit tehát abban látom, hogy a zsinati törvényhozás
rendjén 1. az egyesülési jog biztosítása, az egyesületek alapszabályai­
nak jóváhagyása és a felügyeleti jog helyeztessék a konvent jog és
hatáskörébe, — és 2. a lelkész kötelességei közé vétessék fe l, hogy min-
den lelkész kötelezett tagja a megalkotandó lelkészegyesületnek és köte­
les annak munkájában részt venni.
Befejezésül még csak annyit akarok megemlíteni, hogy vájjon
mire vezet, ha elmarad a tordai határozat sürgetett revíziója ?! Úgy
hiszem szükségtelen nagyobb prófétai jövőbelátás — belátni, hogy ez
mindenre vezethet, csak jóra nem. Egység helyett az erők szétforgá*
csalódása — ez lesz az eredmény. A szeniorok csoportosulása után
jönni fog a juniorok csoportosulása, fognak alakulni helyi csoportok,^
92

-érdek csoportok, vallásos alapon álló csoportok, lesz vécsi szövetség,

<€. E. szövetség stb. Csak egy nem le sz: egység. Az meghal, mielőtt
megszületett volna. A revízió tehát életei és a revízió elmaradása hálák
jelent.
Ezek után és alapján határozati javaslatom a következő:
Határozati javaslat.
Mondja ki az erdővidéki, kézdi, orbai és sepsi egyházmegyék
papságának 1929 március 4-én, Sepsiszentgyörgyön tartott közös ér­
tekezlete, hogy tekintettel a tordai nagyhét után történt hirlapi meg­
nyilatkozásokra, az erdélyi papság túlnyomó részének óhajára, aka­
ratára és a királyhágómelléki leikésstestvéreink egyöntetű állásfog­
lalására —
1. Kívánatosnak tartja a lelkipásztorok együttműködésének meg­
valósítása tárgyában hozott tordai határozat revízióját, oly módon,
hogy a zsinati törvényhozás rendjén
a. Az egyetemes konvent jo g és hatáskörébe vétessék fel a követ­
kező p o n t: »biztosítja az egyházi tisztviselők egyesülési jogát,
az egyesületek alapszabályait jóváhagyja és illetékes helyen jóváha­
gyatja, működésűkre felügyeletet gyakorol és előterjesztéseit tárgyalás
alá veszi«,
b. A lelkész kötelességei közé vétessék fel ez a p o n t: »minden
lelkész kötelezett tagja a megalkotandó lelkészegyesületnek és köteles
annak munkájában részt venni« ;
2. ez a határozati javaslat — felhívás alakjában — hasonló ha­
tározathozatal végeit, küldessék meg úgy a királyhágómelléki, mint az
erdélyi egyházkerületben minden egyházmegye lelkészértekezletének
azzal, hogy a meghozott egyházmegyei határozatokat az illetékesek
haladéktalanul terjesszék fel egyházkerületük elnökségéhez.

Posta.
Kérdés. Adott esetből kifolyólag kérdjük a Ref. Lelkészek Lap­
jától, hogy a lelkipásztor botrányos, jellembe és törvénybe ütköző cse­
lekedete S év alatt (V. t. c. 140 %.)erkölcsi kihatását illetően is elévül?!
Az e. m. fegyelmi bíróság elnöksége és az e. m. ügyész 3 évnél
régebben történt botrányok tárgyában nem vállalja a vádat. A gyülekezet
pedig ezért eiitéli az illetékeseket s őket bünpalástolóknak tartja. Miután
a környező papok véleménye is megoszlik: kérjük szépen a Szerkesztő
ur, vagy a többi kollégák szives véleményét.
Felelet. Véleményünk szerint a kérdés jogi oldala vita tárgyát
sem képezheti. Erre nézve világosan intézkedik az E. T. V, t. c.
140 §-a. Az e. m. fegyelmi bíróság elnöksége és az e. m. ügyész
csak törvény szerint jártak el, amikor a kérdéses ügyben a vádat nem
vállalták. És ha a gyülekezet ezért őket elitéli és bünpalástólóknák tartja,,
ez csak azért lehet, mert senki sem világosította fel a törvény világos-
rendelkezése felől.
Az erkölcsi kihatás kérdése, — ez már kényesebb téma. É s vé­
leményünk szerint nem lehet sem időhöz kötni, sem rideg paragra­
fusokba belegyömöszölni. Van rá eset, hogy a gyülekezet súlyos vét­
ség felett is szó nélkül napirendre tér. Viszont van rá eset, hogy sok­
kal kisebb vétségeket — rendszerint más okokkal kapcsolatban —
évtizedek múlva is előráncigál. Isten előtt elévülhetetlen vétségek nin­
csenek. Előttünk sem lehetnek egymással szemben, mert »az dobja«
közülünk a másikra az első követ, aki sohasem vétkezett«. Ha pedig1,
a gyülekezet előtt 'lennének ilyenek és azokat nem sikerülne »elévült«-té
tenni az arra illetékesek testvéri, kollégiális közbelépésének sem —
akkor a leghelyesebbnek tartjuk, ha az illető lelkész állást cserék
Evégből pedig kívánatos és szükséges lenne a csere utján való állás­
változtatásnak törvény szerint való megkönnyitése.
Nekünk a s^óbanlevő kérdésről ez a véleményünk. És szívesen»
vennénk, készséggel -közölnénk, ha mások is hozzászólnának.

IR O D A L O M .
Előfizetési felhívás.
Minthogy »Amit a Lélek mond« c. prédikációs könyvemet, am e­
lyik már rég elfogyott, gyakran keresik, kinyomtatnék hasonló alak­
ban, de mélyebb tartalommal kb. 50 beszédet tartalmazó újabb köte­
tet, ha megfelelő számú előfizető jelentkezik. Ára kb. 150 Leu lesz..
Ünnepi, urv., konfirm., esetleg halotti elmélkedések is lennének benne.
Jelentkezések: Déva—Déva, Judef. Hunedoara. Megjegyzem, hogy nem
a magam hibásan dolgozó nyomdáján nyomtatom.
Bítay Béla dévai lelkésa.

KÜLÖNFÉLÉK.
Kérelem. Dédapám a refor­
mátus vallásu Pataki Sámuel
Erdélyből a Szolnok-Doboka vár-,
megyei Pujon, vagy a kolozsme-
gyei Légeny községből 1795—
1813 évek között Bihar megyébe-
Margittára igyekezett — még aki­
kor természetesen kocsin s útköz—
 ben (á nálam levő régi iratok
szerint) súlyosan megbetegedett
43 meg is halt. Nála voltak sze­
mélyazonosságát igazoló összes
iratok, mert felesége jussát át­
venni ment, igy valószínűleg
elhalálozási eseténél a szükséges
összes adatok (hol, mikor szüle­
tett, első feleségéével Nagy Sárá­
val mikor hol esküdött meg, kik
voltak Pataki Sámuel szülei) le­
hetnek bejegyezve, mely adatokra
szükségem volna. Azon lelkész
Urnák, aki engem értesít, hogy
megtalálta a halotti anyakönyvé­
ben Pataki Sámuel halálozási
esetét, annak a szabályszerű ille­
téken kívül illő tiszteletdijat is
fizetnék a halotti bizonyítványért
s esetleg élőtalált ^gyéb adato­
kért is. Halálesete Pataki Sámu­
elnek előfordulhat Szolnok- Do­
boka, Kolozs, Szilágy Vagy Bihar
vármegyék valamely országut-
menti város vagy községben.
Pataky Károly, Budapest, I.
rBöszörményi-ut 21. szám.
Lelkészérteke ?le li gyűlés*
Háromszék vármegye négy egy­
házmegyéjének — az erdővidéki,
kézdi, orbai és sepsi egyházme­
gyéknek papsága f. hó 4 én Sep-
siszentgyörgyön közös értekezle­
tet tartott. Dávid Gyula árapataki
lelkész bevezető bibliamagyará­
zata után alapos és széles körű
megvitatás tárgyát képezte— Dér-
zsi Endre kisgalambfalvi lelkész
előadása nyomán — a lelkészek
-együttműködésének kérdése jtekin •
tettel a tordai nagyhét után tör­
téni megnyilatkozásokba, az erdé­
lyi papság túlnyomó részének
óhajára és a királyhágómellékt
lelkesztestvéreink állásfoglalására.
Az előadás a maga egész térje-,
kelmében — olvasható lapunk
jelen számában. A hozzászólások
sorát Volloncs Miklós kézdi es­
peres kezdte meg, aki egyház­
megyéje lelkészértekezletének ne­
vében hozzájárult a határozati
javaslathoz, miután ez teljesen
fedi a kézdi lelkészértekezlet el­
foglalt álláspontját. Erdős Gábor
sepsibesenyói lelkész mindenek
előtt két kérdésre kivánt feleletét
nyerni: — mi az a lelkészt érdek*
amiről lapunkban oly sokszor szó
esik és miért szükséges feltétle­
nül, hogy az egyesület kötelező
tagsággal járjon ?! S későbbi mi­
után kérdéseire a felszólalóktól
feleletet nyert, kijelentette, hogy
a javaslatot nem fogadja el. Kiss
Albert sepsi esperes, miután sem
á tordai nagyhét után történi
megnyilatkozások, sem pedig a
jelenlegi előadás meg nem győz­
ték, sőt ellenkezőleg megerősítet­
ték az értekezlet melletti állás-
foglalásában, a revízió szükségét
nem látja fennforogni és teljes
mértékben ragaszkodik a tordai
határozathoz. Az egyesület ellen
kifogásait a következőkben állítja
fel : 1. az egyesület szembekerül­
het az anyaszentegyházzal, 2 ha
egyesületi úton oldatik meg a
lelkipásztorok együttműködésének
kérdése, nem az anyaszentegy-
ház oldja meg, már pedig nem
lehet nekünk olyan kérdésünk,
amit az anyaszentegy ház meg.
ne oldhatna, 3. az egyesület alap­
szabállyal működnék, ezzel pedig
ellentétben állana a lelkipásztorok
kötelező tagsága. Havadtőy Sán­
dor kovásznai lelkész hozzájárul
á határozati javaslathoz, dé kí­
vánatosnak tartja, hogy a zsinati
tárgyalásig — első sorban sajt&

utján kövessünk el mindent az
egyesülésre irányuló vágy egye­
temes felkeltésére és ömudatosi-
tására, mert ez ma még egyetem-
legesen a lelkekben nincs meg*
Dávid Gyula árapataki és Bedő
Béla zabolai lelkészek szintén a
revízió ellen és a sepsi, ill. tor-
dai határozat mellett nyilatkoztak*
Ellenben Rozsonday Ádám, úgy
a maga, mint az erdővidéki pap­
ság nevében elfogadta a határo­
zati javaslatot és találóan muta­
tott rá arra, hogy Kiss Albert
sepsi esperes kifogása, mintha az
Egyesület szembekerülhetne az
anyaszentegyházzal, teljesen, in­
dokolatlan. Végül Derzsi Endre
-előadó reflektált a felszólalásokra,
a következők megállapításával:
1. egy ilyen nagy fon tosságu^ kér­
désnél tekintettel kell lennünk a
többi testvéreink és más egyház-
megyei és kerületi alakulatok
^hajaira és kívánalmaira is,
2, az egyesület sohasem kerül*
hét szemben az anyaszentegy­
házzal, garancia erre, ha egyéb
nem, a felügyeleti jog gyakorlása,
3* az anyászentegyház kétféle
módon oldhatja meg a lelkipász­
torok együttműködésének kérdé­
sét : közvetlenül vagy közvetve,
az előbbinek formája az értekez­
let, az utóbbinak az egyesület,
de ez esetben is a kérdés nem
az anyaszentegyházon kívül, ha­
nem belül oldatik meg és 4. nem
áll ellentétben, a kötelező tagság­
gal az alapszabállyal működő
egyesületi megoldás, mert az
alapszabályt nem kívülről, nem
mások, hanem maga a papság
állapítja meg, — különben is az
alapszabály amenyibén a kö­
telezett tagok ügy kívánják —
Jetről-esetre módosítható . .. . . .
AZ^élőterjésztett határozati javas­
lat ^ tékíntettel arra, hogy az
95
értekezleten a sepsi egyházmegye
túlsúlyban volt képviselve és igy
az eredmény előre látható vólt
— Kiss Albert sepsi esperes in­
dítványára szavazás alá nem
került, ellenben előadó fenntar­
totta magának azt a jogot, hogy
lapunk utján felhívást intézzen
az e. m. lelkészértekezletek elnö­
keihez, hogy amenyiben jónak
tartják, foglalkozzanak vele s
esetleg hozassanak határozatot
felőle. A háromszéki 4 egyház*
megye papságának közös érte­
kezlete tehát látszólag eredmény­
telenül végződött. Valójában azon­
ban úgy hisszük, hogy nem.
Mert eltekintve attól, hogy alkal­
mat adott több egyházmegye
papságának hozzászólására, talán
egy kevéssel előbbrevitte az ügy
tisztázódását és olyan gondola­
tokat vetett fel, amelyek az egész­
séges megoldás útját egyenget­
hetik.
A székelykeresztnri rcff. Nff*
szövetség f. hó 6 án nagysza­
bású műsoros estélyt rendezett
Az estély kiemelkedő pontjai vol­
tak Vásárhelyi János e. kér. fő­
jegyző előadása »A nő a ma­
gyar közgondolkozásban« cimen
Maksay Albert theologia tanár
és Reményik Sándor felolvasásai,
akik verseikből olvastak fel. Mél­
tóképen egészítették ki a műsort
a helybeli Iparos Dalárdaf majd
Tolvaly Tiborné éneke, aki Kiss
Mariska zongorakisérete mellett
régi virágénekeket énekelt, Ador­
jánná Veress Margit tanárnő
szavalata, Szentmártoni Kál-
jnánné tanárné zongorajátéka ésr
a végén egy élőképsorozat, meíf?
az anyát mutatta be á riőjt ideál
96
érmén. Az utóbbin Im rék Árpád
fiatfalvi lelkész konferált.
Helyreigazítás. Lapunk f. évi
3. számának Különfélék c. rova­
tában >A gyulafehérvári egyház*
megye és a 70— 1923. sz. e. kér.
közgyűlési határozat« címen tu­
dósítás jelent meg. E tudósítás
hiányos lévén — ami könnyen
« helyes értelem rovására eshetik
— illetékes helyről történt megke­
resésre készséggel helyesbitjük a
következő értelemben : A közle­
mény »szükségesnek« szava'után
a mondat igy alakul: »és igy a lel­
készek, tanárok, tanítók egyesü­
letekbe vagy szövetségekbe való
tömörülését — 'az egyházi főha­
tóság jóváhagyása mellett —
megengedhetőnek tartja.«
Bekecsalji hírek. 1. Egyik lel­
késztársunkat egy tanító rágalma­
zásért a marosvásárhelyi bíró­
ságnál beperelte. Miután a tör­
vényszéknél bebizonyítást nyert,
hogy a lelkész a bepanaszolt ki­
fejezéseket nem használta őt a
bíróság a vád terhe alól felmen­
tette. A »Maros« szerint az Ítélet
jogerős. Éhez azt a szerény meg*
jegyzést kapcsoljuk, hogy a tanító
ne nézzen a lelkészben basát és
ellenfélt sehol, hanem keresztyén
munkatársat, akinek vezetése mel­
lett egy szerény körben együtt:
terjesztik az Istennek szent or­
szágát. És ha igy lenne, milyen
sok áldással több lenne gyüleke­
zeteinken. — Orotványi,
II. A »Kemény Zsigmond« iro­
dalmi társaság folyó év február
24-én Marosvásárhelyen ülést tar­
tott és ezen az ülésen sok illuszt­
ris irót tagjai közé választott
Minket boldog örömmel tölt el
az, hogy a tagok közé beválasz­
tottak között, ott látjuk a Donátit,
László harasztkerefci ref. lelkéss
nevét is. Amikor ezt a hirt öröm­
mel kolportáljuk a »Székely
Napló« szerint, — köszöntjük a s
ért kitüntetés mellett a haraszt-
kereki lelkésztársunkat és részére
továbbra is gazdag irói tevékeny­
séget és Istentől sok áldást kí­
vánunk. Adjon az ég sok olya»
derék, nemeslelkü papot anya*
szentegyházunknak, mint Donáth.
László. Domboldalos falumból
küldöm ezt a jókívánságot és-
hirt a »Ref. Lelkészek Lapjának«.
Orotványi.
S se r k e sstő i ü zen etek .
Előfizetési dijak nyugtázása. Nagy-
Sajói e. m. 840 L t Gyötfi Kovács Józse£
(Ombod) 36C La és Zsigmond Dezs&
(Disznajó) 120 L., Bánáti o. m. 520 L9.
ti évfolyam. 1929 április I. 7. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M egjelen ik : h a v o n t a k é t s z e r . S z e r k e sz tő sé g é s k ia d ó h iv a ta l:
E lőfizetési d y : Porumbenl-M Ioi -K isg a la m b felv a
e g é s z év re 2 4 0 leu, fél é v r e 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z s i E ndre«

„Es nem hívének nékik44*

- Lukács XXIV. 11. —

A z U r Jézus szava beteljesedett. Isten az ö s ü n ijé t nem

hagyta a koporsóban. A z asszonyok a követ a sírról elhenge-
ritve találták. É s felcsendült a húsvéti evangélium : M it ke­
resitek a holtak közt az élőt ? Nincs itt, hanem feltám adott.
Valának pedig M ária M agdaléna és Johanna és a Jakab
an yja M ária és egyéb asszonyok övelök, akik ezeket mondák
az apostoloknak. De az ö szavuk csak üres beszédnek látszék
azok előtt; és nem hívének nékik.
És ha még az apostolok sem hittek, akik pedig oly közel
állottak a Krisztushoz, m it várjunk akkor ettől a m ai, K risz­
tustól eltávolodott, világtól ? / Csoda-e, ha közömbösen halad
el a feltám adás hitének fennséges ünnepe mellett s csak teste
ünnepel, de lelke n e m ? !
Kinek milyen a nagypénteke, olyan a husvétja is. A
K risztu s keresztjéhez való viszonyod határozza meg a hus-
vétial szemben való m agatartásodat is. Akiknek a keresztről való
beszéd bolondság, azok nem fognak hinni soha a husvétnak
sem. De akiknek a keresztről való beszéd Istennek ereje, azok
megingathatatlan hittel és boldog lélekkel éneklik hu svét reg­
gelén: „A llelujaf A llelujaf Feltámadt az Isten fia, él örökké
odafenn /“
Boldog húsvéti ünnepet kívánunk lapunk olvasóinak,
lelkésstestvéreinknek, családjukkal és gyülekeaetükkel
együtt l D. E.
”98

Még egyszer a lelkipásztorok együtt

működéséről
A címben foglalt nagy jelentőségű kérdésben — őszintén keresve
a testvéri megértést — kötelességemnek.ismerem még egyszer hallatni-
a szavamat, különösen a Rikánbelüli Kommunitásnak, Derzsi Endre
testvérünk részvételével, f. évi március 4- én tartott értekezlete után,
mert azt kell látnom, hogy a Sepsi egyházmegye lelkészi értekezleté­
nek a tordai nagyhéten előterjesztett javaslatát az egész vonalon nem­
csak félreértették, hanem annak bírálói, az általuk már előzetesen el­
foglalt álláspontjukból kifolyóan, olyan egyoldalú nézőpontból tették
vizsgálat tárgyává a Sepsi- i javaslatot, hogy igy annak szellemét meg
sem ismerhették.
Tehát a fennforgó félreértéseket óhajtanám eloszlatni, de ugyan­
akkor arra kérem minden olvasómat, különösen pedig azokat, a kik
véleményüknek nyilvánosan — a sajtó utján is kifejezést adtak, hogy
a miképen én igyekeztem az ő álláspontjukra helyezkedve őket megér­
teni, tegyék ugyanazt velünk szemben. Én úgy látom, hogy a kölcsö­
nös megértés útja nyitva van s hacsak emberi hiúságunk — amit
inkább a saját magunk, mint mások megtévesztésére következetesség­
nek nevezünk — meg nem akadályoz, bizonyára találkozunk is.
Próbáljuk meg hát eloszlatni a fennálló félreértéseket.
Súlyos tévedés (a jóhiszeműséget mind itt, mind a továbbiakban
kétségbevonhatatlannak tartom) —rs-nek az a megállapítása (Reformá­
tus Lelkészek Lapja 1928. évi 166 oldal), hogy midőn sajátságos érdek­
ellentétek ütköztek össze, nem a jobb belátás győzedelmeskedett,
hanem egy ötletszerűen előrántott törvényparagrafus.
A tordai javaslatot egy — az állítólag ötletszerűen előrántott
törvényparagrafusra felépített lelkészi értekezlet nevében és megbízá­
sából terjeszthettem elé. Ez pedig t. i; a Sepsi egyházmegyei lelkészt
értekezlet — a melynek tagjai közül igen sokan hiánytalan buzgóság-
gal igyekeztek kivenni a maguk részét mind az Orle, mind pedig a
Rorle — munkásságából — egy évtizedes (gyümölcsözésben sem meddő)
értekezleti munkásság tapasztalataiból leszűrt komoly meggyőződéssel
vallotta és vallja, hogy a lelkipásztorok áldásos együttműködése csak
az alulról felfelé kiépitett egyházmegyei, egyházkerületi és egyetemes
lelkészi értekezletben valósítható meg.
Az indokolást teljes őszinteséggel adja meg a bevezető előadás.
Az itt elmondottak után tévedésnek kell minősítenünk Debreczeni
István amaz állítását is, hogy Tordán »a kérdés megoldása elől kitér-
 9Ö

' lek.« Legfeljebb annyiban lehet szó — nem kitérésről, hanem elodá-
zásról, hogy mivel az értekezlet kiépitését, az egyházkerüíeti és egye*
iemes lelkészi értekezlet megszervezését a zsinattól várjuk, nem hoz*
tünk — hatásköri túllépéssel — kötelező jellegű határozatot, hanem a
zsinat elé terjesztettük ismeretes kérésünket.
SemmiveLsincs alátámasztva Debreczeni testvérünknek az á to­
vábbi állítása, hogy >az értekezlet soha sem képes olyan feladatok elvég*
zésére, olyan eredmények felmutatására, mint az egyesület« és tovább
»az értekezlet soha sem lesz olyan erős kapocs, mely mindenkit és iga*
zán egybefogjon«. Mert az, hogy az értekezlet eddig is megvolt, de nem
^működött, aligha lehet elfogadható érv.
Mi — ismétlem ott voltunk az Orle-ben (kezdettől fogva), ott
-voltunk a Rorle-ben is (szintén kezdettől fogva) és nekünk van mÜ*
ködő lelkészi értekezletünk, azért ne vegye tőlünk szerénytelenségnek
Debreczeni testvérünk, ha azt gondoljuk, hogy nekünk több jogcímünk
van összehasonlításokat tenni. A meddő vitát kerülni akarom, azért
csak annyit jegyzek itt meg, hogy egy nem működő értekezlettől bizony
eredményeket sem lehet várni.
Itt csak megemlítem — mert alább úgyis részletesebben kell ez­
zel foglalkoznom — hogy a következő bekezdésben hibásan és épen
a hangsúlyt hordozó kitételek elhagyásával idéz Debreczeni testvérünk.
.'Mi is a lelkipásztorok egyetemes megszervezésére törekszünk, tehát
világos, hogy nem a szervezkedést tartjuk az egyházra nézve veszé­
lyesnek.
Igen súlyos tévedésen alapszik továbbá Debreczeni István testvé­
günknek az a harmadik megjegyzése, a melyben az én tordai előadá­
somban a Királyhógómelléki kerület lelkipásztorainak lekicsinylését,
semmibevevését Akarja beleolvasni. Szeretettel kérem azért, hogy csak
egy pillanatig szemlélje a dolgokat a mi nézőpontunkból. Mert mit
akarunk mi ? A lelkipásztorok egyetemes egyesülésének kiépitését alul­
iról felfelé és — természetesen — a törvényhozás, a zsinat által. Mit
•kérünk azért? Az egyházmegyei értekezletek azonnali kőtelező mun-
•kába indítását, másodszor az egyházkerületi értekezletek azonnali meg­
szervezését és most jön az »esetleg«, az egyetemes értekezlet meg­
szervezését. Ez az esetleg tehát épen úgy vonatkozik Királyhágómel­
lékére Erdélylyel szemben, mint Erdélyre Királyhágómellékével szemben.
Jelentése pedig e z : Kétségtelen, hogy az egyetemes értekezlet életké­
pességének előfeltétele az, hogy az egyházmegyei és egyházkerületi
•értekezletekben duzzadó élet legyen, azért a tordai konferencia abban
az »esetleg«-ben a két kerület ez idő szerint egyetlen közös szervének,
(törvényhozó testületének, a zsinatnak bölcseségére bizza annak eldön­
 100

tését, hogy azonnal megszervezi- e az egyetemes lelkész! értekezletet,

vagy vár ezzel addig, a míg az életképes működés nélkülözhetetlen
előfeltételeit biztosítva látja. Mert higyje el nekem Debreczeni testvé­
rem, hogy nincsen olyan alapszabály, a mely „mindenkit és igazáé
összefogjon“ É s mindaddig, a mig egymás közelségében élő, egy
azükebb egységben, mondjuk egy egyházmegyében, együtt munkál­
kodó, sok tekintetben egymásra utalt lelkipásztorok néha nagyon is
emberi módon harcolnak egymással szemben, addig legalább is ön~
ámitás azt gondolni, hogy bármilyen alapszabály is önzetlen testvérekké
fogja tenni ezeket a harcolókat egymással is, másokkal is.
Most még Máthé Elek testvéremnek a R. L. L. m. évi 14-ik szá­
mában »Kik vagyunk mi ?« cimmel megjelent cikkére kell egy pár ész­
revételt tennem.
»Az isteni kijelentés meg van írva — mondja — a szentirásban,
de az nincs megirva sehol, hogy a Szentlélek tiltja a lelkipásztorok
szabadon való közösségbe tömörülését.«
Világosabb látás kedvéért hozzácsatolom D. E.-nek a.R. L. L. f.
évi 36 ik oldalán a Királyhágómelléki lelkészekhez intézett következő
üzenetét: »És sajtótok és képviseletetek utján működjetek közre, hogy
a mi legelemibb jogunk, az egyesületbe való tömörülés joga a zsinati
törvényhozás által biztósittassék.«
Aljúnk meg itt — de minden elfogultságtól mentesen — egy na­
gyon komoly szóra és »szögezzük le, hogy az egyesületbe való tömö­
rülés nem »jog«, hanem erőink fogyatékosságából eredő „kényszerűség“.
Minden tömörölés, egyesülés, bármilyen közösséghez való kapcso­
lódás szükségképen maga után vonja az én egyéni szabadságom, az
én egyéni jogaim bizonyos mértékű korlátozását, de a mikor egyma­
gámban tehetetlennek érzem magam arra, hogy korlátokat nem ismerő
szabadságomat mindenkivel tiszteletben tartassam, rákényszerülök arra,
hogy szabadságjogaim bizonyos korlátozása által biztosítsam egy kö­
zösség hathatós támogatását érdekeimnek másokkal szemben való meg­
védésére.
Apró részletezésekbe nem bocsátkozom, mert a ki elfogulatlanul'
és megértést kereső jóakarattal olvassa soraimat, bizonyára meg fog
érteni engem és bizonyára Máthé Elek testvérem is be fogja ismerni,
hogy tévedett, midőn azt állította, hogy a Szentlélek nem tiltja a lel­
kipásztorok szabadon való közösségbe tömörülését. A lelkipásztorok
ugyanis már előzőén tagjai egy (ezt egyetlen lelkipásztor sem vonhatja
kétségbe) a Szentlélek által egybegyüjtött közösségnek, az Egyháznak.
Meglehet — és ezt mindnyájan valljuk is — hogy a lelkipásztoroknak
az Egyházon belül is további, szorosabb tömörülésre van szüksége.
 de ez a tömörülés már csak Egyház érdekeinek (rossz kifejezés, de
■szándékosan nem kerestem mást) sérelme nélkül, tehát nem szabadó#
történhetik.
És ha valaki erre azt a kérdést intézné hozzám, hogy elképzel­
hető-e, hogy a lelkipásztorok akármilyen néven nevezett egyesülés^
akármikor is szembekerülhessen az egyházzal és az egyház érdekeivel,
azt kellene mondanom rá, hogy a kérdés rosszul van feltéve és arra
ásak egy másik kérdéssel lehet felelni, t i. szabad lett volna-e elkép­
zelni, hogy a sziklahitü tanítvány önmagát átkozva megtagadja az
lírá t?
De ne menjünk ilyen messzire, hiszen arra nincsen semmi szük­
ség, mert egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy még tévedéseinkben
is mindannyian jót akarunk.
Én készséggel elismerem, hogy Máthé Elek testvérem is jót akar,
még akkor is, a mikor igy i r : »Az isteni kijelentés meg van irva a
-szentirásban, de az nincs megirva sehol, hogy a Szentlélek tiltja a
lelkipásztorok szabadon való közösségbe tömörülését. Ezt én nem hal­
lottam egészen ez évi szept. 4-ig, amikor is Kiss Albert esperes ur ezt
hirdette el a lelkészi konferencián. A lelkipásztorok szervezkedése kü­
lön test az egyház testében," káros az egyházra és Isten országára és
éppen ezért megengedhetetlen. Nem sok gondolkozás szükséges annak
legszerényebb megállapításához, hogy ez „merénylet a Szentlélek és az
erdélyi rejormátus papság ellen.“
Súlyos, nagyon súlyos ítéletet mond itt Máthé testvérem, de épen
azért megtehetné, hogy az Ítéletére okot szolgáltató idézetet ne a Deb-
reczeni István cikkéből, hanem az én előadásomból vegye. Abban pedig
ez áll: »egyházi tisztviselőkének — tehát lelkipásztoroknak is — alapsza­
bályokra (külön törvényre) épített szervezkedése, ami által az — egyéb­
ként bármily elnevezésű egyesület — többé már nem nélkülözhettetlen
szerve az Anyaszentegyháznak, nem egy tagja a Krisztus testének,
hanem külön jogi személy, önálló életet élő, vagy önálló életre törekvő
szervezet, külön test az egyház testében — káros az egyházra stb.
Azt hiszem, hogy némi, halvány árnyalati különbség mégis csak
van a két idézet között s ha Máthé testvérem ezt a picinyke külömb-
séget nem tudja felfedezni, akkor — bármennyire sajnálatos is — de
mélyebb akadályai vannak annak, hogy egymást igazán megérthessük.
Figyelmen kívül hagyva most az elvi okokat, gyakorlati szem­
pontból is nagyon komoly aggodalmaink vannak az alapszabályokra
■épített egyesüléssel szemben. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy bármilyen
egyesülés — jelen esetben — a lelkipásztorok egyetemét magában
foglalhatná. Csupán azokról szólva* a kik elvi okokból maradnak távol
102

amaz I. számú egyesüléstől, szükségképen keresni fogják egymást é&

rövidesen külön szervezkednek. Hogy a két csoport számbeli aránya
milyen lesz, az egészen eltörpülő jelentőséggel bír, mert a következ­
ménye az lesz a kettős szervezkedésnek, hogy mivel elvi ellentétek,
állanak fenn közöttük és mivel a személyes érintkezés hiányában nem
lesz alkalmuk arra, hogy a fennálló elvi külömbségeket egy magasabb
egységben egyenlíthessék ki, vitába száliának egymással (szándékosai»
nem mondtam harcot, bár az is igen .hamar bekövetkezhetik) és a*
eredmény az lesz, hogy egyházunk „legmegbízhatóbb" munkásainak
épen a legkiválóbbjai értékes erőiket az egymás elleni küzdelemben
pazarolják el — az Anyaszentegyház épülésének felbecsülhetetlen,
kárára.
Ezért kívánjuk, hogy törvényhozási utón rendeztessék a lelki-
pásztoroknak kőtelező együttműködése, mert váltjuk, hogy a személyi
összekapcsolódás mindennél hamarabb meggyőz minket arról, hogy a
különböző ajándékok mögött is ugyanaz a Lélek áll és ha csak egy:
csepp alázatosság van bennünk, be fogjuk ismerni, hogy a kiket ellen­
lábasainknak gondoltunk, azok is Isten tervei szerint munkálkodnak,,
a kikkel szemben nem harcolnunk kell, hanem velük párhuzamosan,
egymást kiegészítve kell munkálnunk Isten országának építését.
Hogy pedig annak a közösségnek, a minek kereteit a zsinati
törvényalkotás adja meg és a mit tartalommal a »mind egy seregbe
összegyűjtött« lelkipásztorokon keresztül a Szentlélekisten fog megtöl­
teni, mi legyen a neve — az igazán mellékes. A lényeg az, hogy
mindnyájan együtt legyünk egy akarattal. Mert helyesen idéz Máthé
Elek : »Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság«, de ez a szabadság nem
lehet alkalom a széthúzásra, hanem elkötelezés arra, hogy mindnyájan»
egy legyünk a Krisztusban.
Végezetre elismeréssel adózom és őszinte testvéri, köszönetemet
nyújtóm Derzsi Endre testvérünknek, aki március 4-én eljött a tordai
javaslat forrásához, Sepsiszentgyörgyre, nem csüggedő kitartással ke­
resve az egymásra találás útjait. Megbeszéléseink rendjén nem jött
ugyan létre semmiféle — úgynevezett megegyezés, csupán megnyitot­
tuk egymás előtt a sziveinket és nagy örömmel láthattuk meg, hogy
a kölcsönös megértés útja nincs elzárva.
»Kérjétek és megadatik néktek; keressétek és megtaláljátok
zörgessetek és megnyittatik néktek.« Kiss Albert*
 108

Válasz és kérés.
Már úgy gondoltam válasz nélkül hagyom e lap 3. számában
megjelent s személyemet Oly gúnyosan érintő sorokat, hogy ezáltal
demonstráljam az elvet — a ¿Lelkészek Lapja« nem lehet meddő
viták, személyi kérdések, átkiabálások szintere — de a lap 4 számá­
nak vezércikke, melyben egy pár margóra vetett jóindulatú intim ba­
ráti sorból vezércikk született (lehet, hogy inkább téma hiány, mint
más bántó szándékból) arra késztet, hogy egy egy pár Sorbán vála­
szoljak rá és még utoljára kérjek valamit a Szerkesztő úrtól, úgyis,
mint lelkésztestvéremtől, úgyis mint barátomtól.
1. Az »Ut« 10—1928 számában egy kérést intéztem — érzésem
szerint szeretetből fakadt — lelkipásztor testvéreimhez egymás meg­
értése érdekében. Senkit nem bántottam benne, legfennebb magamat,
hogy nem tudtam »objektív« lenni és »grandiózus« megoldást adni.
Erre a Szerkesztő ur egy nekem küldött, de másnak szóló szerkesz­
tői üzenetben porondra állítja a maga gladiátorát, ki Ursus félelmes
köpenyében, ajkán a »jus murmurand*« félelmes zúgásával tör reám.
Az első vétkem, hogy cikkének még betüszerinti szövegét sem
értettem niég. Lehet, hogy nagy figyelmetlenségét követtem el, úgy
annak Írója mint tartalma iránt. Nem számoltam az emberi hiúságok­
kal, s sok komolyabb olvasmányaim és teendőim közt nem forditottam
elég időt ennek exegetálására. Szolgáljon mentségemül, hogy számí­
tottam arra — azért jelentettem meg az Útban — hogy az olvasók
tábora megérti, hogy én nem egy cikkel akartam polemizálni, hanem
lelkemben levő hatásoknak akartam hangot adni, amelynek megszó­
lalását csak kicsalta, de nem táplálta — táperő hiányában a Szász
Ferenc testvérem cikke. így a köztünk levő polémia 50%-ban tárgytalan.
2. Hogy én a kor követelményeibén Isten szavát hallom, éz a
»helytelen kiindulási pontom« mely soraim katasztrófáját okozta. Mert
az én lelkész testvérem nem a korra hallgat, hanem »az egyetlen
direktívára, hogy mit követel a hatalmas Isten«. (Természetes, itt a
ftetük nem adják eléggé vissza a kivágott mondás hatalmas zenéjét.)
Ölyan formán kell ezt érteni, mintha a jerikói országúton kirabolt, vé­
rében fetrengő beteg segítségért kiáltana — de hát Szász Ferenc nem
erre hallgat, hanem hogy mit »monda hatalmas Isten«. Szegény árva
'kálvinista népem, amint ott fetrengsz a te leverettetésedben, amint
segélyért kiáltasz, mikor százféle romboló áramlatban tör lelked ellen
a Sátán, s »elátkozott óriás« módjára szolgálod az Antikrisztus, aki
-melletted áll, aki fel kell emeljen, ahoz nem szól a te nyomorúságod
történelmén, porbanfetrengő jajjaidon keresztül az Isten, neki m ás
104

utón kell külön »direktívát adjon a hatalmas Isten«. Oh te szegény

kalotaszegi nép, a te szemedből nem olvassa ki a te pásztorod a te
lelked fájdalmát, a te bűneidből, vádházasságod, leányrablásod,,
alkoholizmusod, káromlásaid nyomán nem érez elhivatást, hog£
prófétává magasztosuljon — mert ő »külön direktívát vár a hatalmas
Istentől«. Neki a »mi pásztori mivoltunk nem hordozója Isten ügyé­
nek, a mi életünk, akaratunk nem viszi előbbre istenországa ügyét
— egy rettenetes antikálvinista gondolat — mert mi csak eszközök
vagyunk, egyedül és egyedül a könyörülő Isten irgalmán fordul
meg«. Na hát ez egy gyönyörű mondat. Dehát kétségbe vonta-é va­
laki, hogy mi csak eszközök vagyunk. Sőt a hangsúly azon volt,
hogy a munka az eszközön fordul meg, mert buta fejszével senki sem
fog fát faragni, tompa vésővel egy szobrász sem alakítani, s nem
resonáló hegedűn ki játszaná el a Bethoven sonátákat. Áldott szeren­
cse, hogy Szász Ferenc is nem úgy munkál, mint ahogy ir.
3. Végül van a kálvinista papságnak is egy joga, — már t. i.
a kérdéses válasz szerint — ez a »jus murmurandi«. Ebben látja
Szász Ferenc az ő keresztyéni szabadságát. Hogy is bírta meg a papirí
Hát ez lehet, hogy valamikor illett Pius pápa azon barátaihoz, akikkel
megnyerte a csatát Kálvin ellen, ez a hang nem református zsoltár.
Hagyjuk meg ezt a négy lábúak világába. A mi ajakunkra a lélek
lelkes hymnusza illik, amint bátran törünk előre a tövises utakon.
Morgó hadsereggel még nem nyert csatát senki. Hátha még ez a hang
fokozódik ? Akkor milyen hangot visz a szél a haladó karaván után ?
4. Végül nem hiszek az ilyen kifogás természetességébe: »arc­
pirulással olvastam«. Lehet ez a pirulás mesterséges is. Mert lám nem
mindig áll be. Például >a lelkészi mozgalmak psihografiájá«-ban Dércy
Imre testvérünk micsoda hataimas szellemi mészárlást végzett közöt­
tünk. (Áldja meg az Isten érte. Az ó ember megöldöklésével az uj és
tisztább típust akarta életre kelteni bennünk.) Én megértettem. De
hogy nem fogott tollat Szász Ferenc, mikor a lelkészi kar úgy volt apos-
trofálva »ugyan sok kell ott legyen a szamár, ahol ennyi az okos
ember«. Talán hálából, hogy e relatív alapon mindenki az utóbbiak
közé számíthatja magát ? Hát ezt nem értem ! Vagy az operett stílus
szépsége ejtette meg ? Ezzel be is fejeztem megjegyzéseimet, és ígérem,
bármi legyen is rá a válasz, nyugodtan, megadással, némán fogom
eltűrni. (Ami nem zárja ki, hogy a fundamentumot képező elvi kér­
désekre vissza ne térjek.)

De nem az itt elmondottakért fogtam tollat, hanem, hogy még-

egyszer kérést intézzek a Szerkesztő úrhoz. Tanácsot nem adok. Mert
 105

tanácsot, »ami jó és meggyőző erejű elfogadok, amibe meggyőző erő

kincsen, napirendre térek felette« irja. Hát igy biztos volna a napi­
rendre térés. Mert a tanács pszichológiája e z : minél jobb és találóbb
a tanács, annál kevésbé tartja jónak, aki kapja. A meggyőző erővet
pedig úgy állunk, hogy akiket meg lehet győzni, azok tanács nélküli
fe tudják a helyes utat, akik pedig nem tudják, azok a meggyőző
erőre nézve is nagyon rossz hővezetőnek mutatkoztak.
Tehát nem tanácsolok, hanem kérek. Amikor a »Lelkészek Lapja«
megindult, olyan céllal indult meg, hogy a lelkészi kart egy táborba
tömörítse. Ezt a célt éppen duplán érte el, mert már két táborba tö­
möritette. És még kifejlődhetik egy harmadik tábor is, az ezen mula­
tók, vagy sajnálkozók tábora. Ez az a szomorú eset, amikor 2f vagy 3
kevesebb mint egy. — Egy állandó félelemérzetből indultok ki, hogy
itt valaki mindig támadja a lelkészi kar tekintélyét s ezáltal fenyegeti
létét. Minden felsőbb beindítást úgy néztek, mint kritikát a meglevővel
szemben, mint kihívást és vádat. Aztán megindul a harc, a vita s az
elvi ellentétekből kinőnek a személyi ellentétek. Mi pedig a lap elő­
fizetői úgy nézünk ki, mint akik jegyet váltottunk az arénába, hol
szabadon üthetünk egyet ellenfeleink fejére. Hasonlítsuk össze ezzel
á hajdani Orle lapját, amely szívós küzdelemmel megteremtette a
»Kálvineumot«, képviselte befelé és kifelé az állammal szemben a lel­
készek érdekeit s bár elvi ellentétek ott is voitak, nem folytatott párt-
karcot. Ezen az alapon, amelyiken Ti most folytatjátok a defenzívát,
megköveznétek a költőt, hogy le merte Írni »Mi most a magyar, Rut
Sibarita váz?«
Nagyon kérlek térj rá a poziliv, igazi érdekeinket képviselő prob­
lémák felvetésére, értük való küzdelemre. Ott a brassói Szeretetház
Ügye, zsinat előtt az egyhtörvények reformja, a liturgia nagy kérdései,
sajtó ügy, szórványgondozó-alap, iskolakérdések, a falu problémái, a
lelkészek mentelmi joga, segélyegyleteink stb. s tb ... Van pozitívum
elég, de ezeket a terveket, elgondolásokat fel kell ébressze, ki kell
csalja és kell irányítsa a sajtó. A beérkező cikkeket kell mérlegelni, a
bántókat, személyeskedőket eliminálni, hogy a mindenki előtt nyitva
állás ne jelentse nívónk nagy hősülyedését.
Semmi nem charakterizálja jobban a mai helyzetet, mint a hivat­
kozott »Visszaestünk-e« című cikk. Ebben a Krisztus szerfelett Jámbor
Szolgája kifogásolja a K. V. pessimismussát s hogy bebizonyítsa, hogy
pessimismusra nincsen ok, felsorolja azokat az eredményeket, melyeket
az egyház elért az iratterjesztés, sajtó, liturgia, Nőszövétségek, nagy­
réte k stb. által. Csak éppen azt felejtette el, hogy mindezeket a bel-
misszióért rajongó lelkek inaugurálták, — gyűlölt rendeletekkel az egy­
106

házon keresztül, kisérve á >jus murmurandi« sokszor igen hangos

ellenállásával. Bizony á sjámbor szolgának is a másik tábor ruháiba
kellett öltözni, ha dicsekedni akart, — illetve a Tabitha ruháit lengette,,
a Tabitha ruháiban kellett szólani Tabitha ellen.
Elgondolom, mikor nekünk dolgozni, falat emelni, építeni kellene,
ehelyett a nyugatról nem egyszer az ifjúság lelkén átjövő üde szellő,
elé papirosgátakat emelünk. Vajjón ezt várják- e tőlünk Királyhágómul!
testvéreink és igy értik-e a papság egy táborba tömörítését a mi sajtó
orgánumunk által ? Azért kérem mégegyszer, nagyon kérem az én
kedves lelkésztársamat, a Nt. Szerkesztő urat, vegye ki lapjának fó­
kuszából a mi emberi tekintélyünket — ha létre akarja hozni a mi
igazi lelki egységünket — és tegye oda helyette a Jézus Krisztus te­
kintélyét. ö aztán le fogja csillapítani a tengert és megoldja a mi
kérdéseinket. Az ő fegyelmező jelenlétével ki fognak maradni az olyan
cikkek, mint a másoké is, az enyém is, — amelyet én nehéz szivvél
tettem papírra. És elő fognak bújni azok a virágok, amelyek az anya-
szentegyház tavaszát jelentik. Adja Isten !
Sajóudvarhely. Kern A ttila.
Szei késztől m egjegyzések. Erre a cikkre, bár személyem és
eljárásom igaztalan beállításán kívül több tárgyi tévedés is van benne,
még sem kívánok felelni. Nemcsak azért, mert a husvét jegyében
vagyunk, hanem azért is, mert — dacára a cikkíró testvérem ellenkező
állításának — cikke meggyőzött engem. Meggyőzött arról, hogy amiket»
mondott, azok felett tovább polemizálni — nemcsak épülésre nem
szolgál és hiábavaló, hanem egyenesen káros. Különben is abban a
szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezzel a cikkel majdnem egyidőbeo
még más két cikket is kaptam, amelyek szintén »Lapunk iránya« fel­
vetett kérdésével foglalkoznak. Az egyiket Dérczy Imre czegötelki, a
másikat Kozma Imre marosludasi lelkésztestvérünk irta. Szolgáljanak
ezek a cikkek, amelyek lapunk jövő számában fognak jönni — egy­
felől feleletül Kese Attila testvérünknek, másfelül pedig megvilágításául
a szóbanforgó ügynek. p. b_

IR O D A L O M .
Ki volt Orbán Balázs ?
Emlékezés a legnagyobb székelyre, születésének századik
évfordulóján. 1829 február 3. — 1929 február 3.
— Kiadja a Székelykereszturi Kaszinó. Ara 40 Lei, —

Lapunk f. évi 4-ik számában »Orbán Balázsnak, a nagy székely­

nek centenáriuma« c. cikk Írója már utal arra, hogy a Magyar Párt-
udvarhelyi tagozata — mintegy Útmutatóul s a megemlékezések meg-,
szerkesztéséhez szinte adattárul, tervbe vette egy emlékfüzet kiadását,
A terv megvalósult. Igaz ugyan, hogy nem á Magyar Párt udvarhelyi
tagozata valósította meg, hanem — más megoldás hiányában — a.
 Székelykereszturi Kaszinó Vezetősége, de az a fontos, hogy megva­
lósult. Az is igaz, hogy — amint tervezve is volt — korábban kellett,
volna megjelenjen, de még így is elég korán jelent meg ahoz, hogy
— céljának megfelelve — adattárul és Útmutatóul szolgáljon a székely
falvaktól méltán elvárható megemlékezések megszerkesztéséhez.
A 64 oldalból álló emlékfüzet tartalma a következő: Előszó, AZ.
emlékünnepek rendezéséről, Szentmártoni K .: Emlékezés Orbán Ba­
lázsra, Kelemen L .: A történetíró Orbán Balázs, Fülei—Szántó L :
Orbán Balázs (költemény), Dr. Várady A .: Orbán Balázs, mint poli­
tikus, Sebestyén J . : Orbán Balázs és a címerek, Tompa L7. Alkalmi,
vers, Bányai J . : Orbán Balázsnak a Székelyföld természeti viszonyait
kutató munkássága, Farcádi S . : Hun hegyek között, Dr. Lévay L. r
Orbán Balázs néprajzi kincsei a Székelyföldön, Orbán Balázs munkái*.
Orbán Balázszsal foglalkozó fontosabb irodalom és A jövő teendői..
Amint tehát ebből a felsorolásból is láthátó, az emlékfüzet nagyon;
alkalmas arra, hogy a legkisebb székely falu vezetőségének is Útmu­
tatást és adatokat nyújtson az Orbán Balázs ünnepélyek m egrende­
zéséhez.
Az egyetlen kifogásom, amelyet, mint réf. pap nem hallgathatok:
el, a,.következő.: Szentmártoni K. a székelykereszturi unitárius főgim.
názium tanára »Emlékezés Orbán Balázsra« cimen többek között
ezeket írja : »Orbán Balázs szellemének hódolva, szűnjék meg közöt­
tünk végleg a minket szétválasztó felekezetiesség. Legyünk szabadelvűek,,
mint amilyen ő volt vallásos érzésében. Szabadság, egyenlőség, test­
vériség volt az Orbán Balázs szentháromsága. Az én vallásom az —
mondja — melyet Plató, Sokrates, Krisztus hirdettek s melynekapos-
tolai Dante, Petrarca, Thököly, Rákóezy, Robespierre, Petőfi s mások..
Az én szenteim azok, akik elhaltak a szabadság hirdetésében, a nép
jogainak védelmében«. Hát ez már egy kicsit sofc Ilyen áron nem
kérünk a felekezetiesség megszűnéséből. Inkább ne szűnjön meg soha
közöttünk a minket szétválasztó felekezetiesség, semhogy ilyen sza­
badelvűek legyünk. Én nem tudom, hogy Orbán Balázsnak mi volt a
szentháromsága, de nekünk reformátusoknak a Szentháromságunk az
Atya, Fiü, Szentlélek — egy örök, igaz Isten . . . és ettől a hittől nem
tágítunk nemhogy három, de még háromszázharminchárom jelszó
kedvéért sem. Ami pedig Platónak és Sokratesnek Krisztussal egy
sorba való állítását illeti, az is annyira jellegzetes unitárius álláspont
és homlokegyenest ellenkező a m i. református kér. hitünkkel, hogy
ezt sem hagyhatjuk szó nélkül. Ez azonban az emlékfüzet értékén*
nem ejt lényeges csorbát, mert hisz a. más felekezetű egyházi és vi­
lági vezetőembereknek van annyi judiciumufc, hogy eldöntsék, hogy
az összeállított adattárból mit használhátnak fél ?
108

Az emlékfüzet tiszta jövedelme Orbán Balázs főmüvének, a $

kötetből álló »Székelyföld leirásá«*nak uj kiadására fog fordittatni,
amire természetesen csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kö­
zönség részéről kellő megértéssel és támogatással találkozik.
Az emlékfüzet megrendelését a legjobb lélekkel ajánlom lapunk
olvasóinak és lelkésztestvéreinknek szives figyelmébe, kérve annak is­
merőseik és híveik között való szives terjesztését is. Megrendelések és
pénzküldemények az alábbi címre küldendők: Székelykereszturi Kaszinó
Cristurul Sácuesc, Jud. Odorheiu. D. E.

Gyászhir. F. évi március hó 1-én hunyt el Kolozsvá­

ron több. mint 2 heti nehéz szenvedés után

V. KÁSI ILONA
kerületünk egyik legderekabb tanítónője, Varga Domokos
újősi lelkésztestvérünk neje életének 38-ik, boldog házassá­
gának 20-ik évében. Temetésén, március 2-án, Vásárhelyi
János püspökhelyettes imádkozott. Árván maradt Lajos és_
Gyula egyetemi hallgató fiainak, valamint férjének adjon az
Ur vigasztalást, hivő lelkét pedig, mely nehéz szenvedései
között is az imádságban talált enyhületet részeltesse örök
üdvösségben az »ég dicső királya«, kinek szent nevét ál­
dotta utolsó perceiben is.

A székelyudvarhelyi ref. kollégium elöljárósága és ta­

nári kara, mély megilletődéssel tudatja, hogy

Hegyi Péter
peteki lelk én , ez udvarhelyi egyházmegye esperese, egyházkerület!
aljegyző stb.
a kollégium elöljáróságának 22 éven át munkás tagja, f. hó
16-án súlyos betegség után bevégezte földi pályáját.
Fáklya volt, sokaknak világított, ellobogott.
»Aki győz, örökségül nyer mindent.« (Jel. 21?.)
A boldog feltámadás reménysége alatt.
 \

Alólirottak a maguk, valamint a közéli és távoli roko­

nok nevében a szív igaz fájdalmával és Isten akaratán meg­
nyugodó alázatos lélekkel tudatják, hogy a gondos és hű­
séges férj, szerető jó édesapa és rokon

Hegyi Péter
peteki református lelkész, a* udvarhelyi egyházmegye esperese, egyház­
kerület! lelkesei aljegyző és tanácsblré

1929 évi március hó 16-án reggel, keresztyéni türelemmel

viselt, nehéz szenvedés után, életének 56-ik, boldog házas­
ságának 27-ik, papságának 30-ik, évében visszatért a meny-
nyei Atyához.
Sok drága ajándékkal áldotta vala meg a mennyei édes
Atya. És Ő hü sáfár voit. Lelkének értékes kincseit gazda­
gon gyümölcsöztette a Krisztus anyaszentegyházában, a tár­
sadalmi életben és a családi körben : Istennek dicsőségére s
övéinek boldogitására.
Nagy a mi szomorúságunk. Siralomra fordult a mi
örömünk, mert leesett a mi fejünknek koronája. (Jer. Sir.
V. 15.) De a szomorúságban is halljuk a vigasztalást: Jobb
néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem
jő el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm
azt ti hozzátok. (Ján. XVI. 7.)
Az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak or­
szágában. (Máté XIII. 43.)
Drága halottunk hült tetemeit Peteken, március hó
18-án. d. u. 3 órakor tartott gyászszertartás után helyeztük
örök nyugalomra.
Hegyi Péterné Hegyi Mariska, Hegyi Pista,
sz. GyarmathyMariska Hegyi Péter ifj., Hegyi Éviké
nője. Hegyi János,
gyermek«!.
110

Az ttdvarhelyi református egyházmegye mély fájdalom­

mal de az Ur akaratán való megnyugvással tudatja, hogy
áldott lelkű esperese

Hegyi Péter
peteki lelkész, egyházkerület! lelkész! aljegyző stb.
életének 56 ik, papságának 30 ik, esperességének 2-ik évé­
ben f, évi március hó 16-án reggel keresztyéni türelemmel
hordozott hosszas szenvedés után hazatért a mennyei
Atyához.
Hü volt a reá bízottakban s azért hisszük, hogy az
Ur megadja neki hűsége jutalm át: az élet koronáját.
i4. B. F. R. A .
Az egyh ázm egyei ta n á c s.

J—< M-

Kérelem. Dédapám a refor­ hetnek bejegyezve, mely adatokra

mátus vallásu Pataki Sámuel
Erdélyből a Szolnok-Doboka vár­
megyei Pujon, vagy a kolozsme-
gyei Légeny községből 1795—
1813 évek között Bihar megyébe
-Margittára igyekezett — még ak­
kor természetesen kocsin s útköz­
ben (a nálam levő régi iratok
szerint) súlyosan megbetegedett
-3 meg is halt. Nála voltak sze­
mélyazonosságát igazoló összes
iratok, mert felesége jussát át­
venni ment, igy valószinüleg
«elhalálozási eseténél a szükséges
összes adatok (hol, mikor szüle­
tett, első feleségével Nagy Sárá­
val mikor, hol esküdött meg, kik
voltak Pataki Sámuél szülei) le-
szükségem volna. Azon lelkész
Urnák, aki engem értesit, hogy
megtalálta a halotti anyakönyvé­
ben Pataki Sámuel halálozási
esetét, annak a szabályszerű ille­
tékeken kivül illő tiszteletdijat is
űzetnék a halotti bizonyítványért
s esetleg előtalált egyéb adato­
kért is. Halálesete Pataki Sámu­
elnek előfordulhat Szolnok'Do­
boka, Kolozs, Szilágy vagy Bihar
vármegyék valamely országut-
menti város, vagy községben.
Pataky Károly, Budapest, L
Böszörményi* ut 21 szám.
Hlssió! nap Csekefalván. A
székelykereszturi missiói kör Cse-
kefalván 1929 év március 5-én

•egész napra kiterjedő program­
mal áldott missiói napot tartott
az alábbi programmal.
I.
délelőtt: rendes templomi isten-
tisztelet. Imát mondott: Varró
Mózes alsóboldogfalvi lelkész. Igét
hirdetett: Márkó Ödön ujszékelyi
«1 kész.
II.
Délután 3 órakor.
1. Presbyteri konferenciát ve­
zetett: Mester János széderjesi
lelkész.
2. Nőszövetségi konferenciát ve­
zetett : Imreh Árpád fiatfalvi lelkész.
3 Vasárnapi iskolai tanítást tar­
tott : Biró Dezső rugonfalvi lelkész.
III.
Este 8 órakor vallósos-estlly.
Programmja: 1. Gyülekezeti ének.
2. Bibliát magyarázott: Csép Ger­
gely székelykereszturi s. lelkész.
3. Szavalt: Bedő Annus biblia­
köri tag. 4. Ének: Vegyeskar,
T óth Vilmos kántor vezetésével.
5. 2 gyermekszindarab: Varga
Sárika va sám apiiskolavezető­
bibliaköri tag betanitása és ren­
dezése mellett. 6. Szavalt: Bándi
Rózsika. 7. Szabadelőadást tar­
tott: Biró Dezső rugonfalvi lel­
kész. 8. Fekete Jucika szavalt. 9.
»Isten velünk, viszontlátásra« éne­
kelte: Vegyeskar. 10. Bezáró be­
szédet tarto tt: VargeJJéla hely­
beli lelkész.
A missiói nap hatása dlyatí
mély nyomokat hagyott a hall­
gatók szivében, hogy a gyümölcs
termés, már ez égyüttléT alatt
Ill
mutatkozni kezdett, midőn Mester
János lelkész aa. alábbi határozati»
javaslatát a teljes számbamjélen-
levő presbyterek egyhangúan, el­
fogadták és magukra nézvé-kö-
telezőnek mondták ki, hogy ez­
után minden presbyter és család­
tagja köteles az Istentiszteleteken
pontosan látogatni és azokról csak
rendkivüli akadályozás esetén ma­
radhat el. A határozati javaslat
igy hangzik. »Megállapítván u
presbyteri konferencia úgy a hely­
beli, mint más egyházközségek
valláserkölcsi életéről, hogy as
sokat hanyatlott és elszintelenült
s hogy a nyilvános istentisztele­
tek gyakorlása igen fogyatékos
— lelkielkötelezettség érzetével
kész igénybe vétetni mindazon
eszközökét, amelyek a felélénkü­
léshez vezetnek. Az istentisztele­
tek buzgóbb gyakorlása érdeké­
ben, elengedhetetlen eszköznek
tartja a gyülekezetek véneinek —
a presbitereknek jó példaadását
Elvárja tőlük, hogy a felelőssé­
gük érzetében mindent megtegye­
nek avégre, hogy1' a gyülekezeti
tagok istenfélelemben bővelked­
hessenek, s igy térjen vissza szi­
vükbe az Ur házának lángoló
szeretete és állandó kitartással
keressék annak áldott javait.
Elvárja, hogy a presbyterek
tisztes hivatalukat csak úgy és
yifkorviselhessék^ ha az Ők hit-
ésvalláserkölcsi életük, mások
valíáserkölcsi életére nézve min­
denkor, jótékony hatásúnak bi-
donyülhatr "mert csak igy szól*
112
hatnak a gyülekezet vezetői —
az ^Italuk öntudatosan vezetet-
tekhéz, megnyugvással; »Ti vagy-
ÍGK-.a mi dicsekedésünfc és örö­
münk.«
Ahol ilyen és ehez hasonló
megnyilatkozások és határozatok
fakadnak ott nem hiában való a
missionáriusok fáradozása, akik
télviz idején több kilométer tá­
volságról majdnem mind gyalog
tették, meg a fárasztó utat oda
és haza csakhogy az ő hivatásu­
kat és nemes küldetésüket telje­
síthessék. Tudósitó.
Helyreigazítás. Vettem és
készséggel közlöm a kolozsvári
ref. egyházmegye nagytiszteletü
Esperesének következő helyre­
igazító sorait: »Nagytiszteletü
Lelkész Ur! Miután a Ref. Lel­
készek Lapjában már másodízben
történik téves utajás a kolozs­
vári egyházmegye állásfoglalá­
sára a Lelkészek Szövetsége v.
Egyesülete kérdésében, szives
tudomására kívánom hozni, hogy
emei Tanácsunk nem post festa,
hanem még 1928 juniüs 2í-én
tartott ülésében hozta a követ­
kező határozatot (alapul szolgán
a lelkésztestvérektől egyénenként
írásban bekért nyilatkozat): »Emei;
Tanácsunk e kérdés felett ezidő-
szerint napirendre tér s miután
úgy látja, hogy a kérdés felve­
tése máris két táborra osztotta
a lelkészt kart, sem Szövetség,,
sem Egyesület alakítását jelenben
nem tartja megengedhetőnek«.
A Tanácsnak ez állásfogla­
lását tette magüévá a szeptember
26-án tartott közgyűlés is. Egy­
házmegyém reputátiója érdekébert
szükségesnek láttam ezt tudo­
mására hozni, hogy jövőre min­
den félremagyarázásnak eleje
vétessék.«.
Szerkesztői üzenetek.
N. D. Már hónapokkal ezelőtt intéz­
kedtem a cimszallag kijavítására nézve..
Úgy látszik, eredmény nélkül. Ezután
esetről-esetre fogok a dolognak utána­
nézni. Boldog ünneplést kiv.
Dr. T. L. A cikk ki van szedve. De-
ebbe a számba már nem fért be. A jövő
számban jönni fog. A folytatást i^ kérem.
Szív, üdv.
H. évfolyam. 1929 április 15. 8. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
Megjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési dtfr Porumbeni-Mícl - Risgalambfaíva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z s i E n d r e i

A lelkiszámvétel jelentősége és gyakorlata.

A nagyszebeni és udvarhelyi egyházmegye lelkészeinek 1929 január 23-iki II. konfe-
renciáján előadta: Dr, Tóth Lajos segesvári lelkész*

Ismerd meg tenmagadzt — állította fel elyül a görög bölcse­

let ; hogy azonban e nagy elvnek megfelelően helyes önismereten ala­
puló erkölcsi életre kormányozta volna a tömeget, erről nem haliunk
és nem olvasunk sehol. Az ószövetség népének szent könyveiben nem
találjuk meg ezt az elvet ilyen pár szóba sűrítve; találkozunk azonban
azzal, ami ennél sokkal többet jelent, az önmagát állandóan vizsgáló,
minden gerjedelmében az Ur törvényéhez mérő lélekkel, mely nem
csak önismeretre jut, hanem az ezen felépülő erkölcsi életet is gya­
korlatba veszi.
A bölcs egy-egy nagy életigazságot meglát, erkölcsi elvet kimond,
a magát kijelentő Isten vezetése alatt álló lélek pedig ugyanezt gya­
korolja mielőtt szavakba foglalta és elvül felállította volna. Ez a kü­
lönbség az erkölcsi élet terén a vallás és a bölcselet munkája közt.
Nagyon megérdemli e szempontból figyelmünket a zsoltárok
könyvének tanulmányozása.
Előbb csak azon lepődünk m eg: imennyit foglalkozik a zsolíáros
éjnek idején Istennel, imádsággal, hálaadással, könyörgéssel. Majd e
zsoltárok megfigyelésével rájövünk, hogy itt nem csak könyörgésről
és hálaadásról van szó, hanem a léleknek önmagába mélyedéséről,
Isten előtt lefolyó önmegvizsgálásáról, melynek eredménye megnyug­
vás, bünbánat, okulás; lefolyása olyan számvétel, mely hol a magunk
vizsgálatának, hol az Ur vizsgálatának és megpróbálásának monda­
tik ; mértéke pedig mindig az Ur akarata és törvénye.
114

A 4 ik Zs. 5 versében az a lélek áll előttünk, aki ágyában nem

tud elpihenni, mig szivével nem beszél, haragos gerjedelmeit le nem
csillapítja, hogy azok vétekké ne fajuljanak. Ezt nem csak megteszi*
hanem mások előtt is elvül állitja fel, hogy igy vegyék számon este a
lappal cselekedeteit és gerjedelmeit.
A 17-ik Zs. 2. és 3. verseiben önmagunk esti megvizsgálásáról
Így beszél a Zsoltáros, mint az Úrtól eredő látogatásról és megpról
hálásról. E megpróbálást az eredeti szöveg a círafthání szóval fejezi
ki, ami voltaképen megtisztítást, tűzben való tisztítást jelent. Hatása
alatt a lélek újra átéli, értékeli, bírálja szenvedélyeinek hevét és vigasz-
tatására szolgál, hogy uralkodott azokon; amiket gondolt is, azokat
sem engedte ajkára, tolulni.
A 32. Zs. 2—5 versei szerint az ilyen vizsgálatnak egész őszin­
tének és igaznak kell lennie. Nem szabad a magunk bűneit önmagunk
előtt sem szépitgetni és takargatni. Ameddig igy tennénk, éjjel-nappal
ránk nehezedik az Ur keze és életerőnk lankad. Mikor azonban bü-
nünket nem fedezzük el, hanem beismerjük, az Ur leveszi rólunk azok­
nak terhét.
A 16-ik Zs. 7. versében pedig azt látjuk, hogy nemcsak bünbo-
csánatra lel az önmagával számot vető lélek, hanem okulásra és ta­
nácsra is lel az Urnái, tud választani a jó és rósz között, s van oka
miért adni hálát az őt vezérlő Istennek.
Ugyané zsoitár 8 ik verse pedig összefoglalja a lelkiszámvétel
terén szerzett tapasztalatokat: helyezzük állandóan szemünk elé az
Urat (az eredeti szöveg kifejezése), akkor nemcsak tanácsával és meg-
világositásával gyámolit, hanem kegyelmével is támogat, s erkölcsi
életünkben meg nem rendülünk.
Az újszövetség népének lelkiélete az ószövetségnek megszerzett
gyakorlatán épült tovább. A lelkiszámvétel kérdésében az Ef. 4, 28
nemcsak a M. V. 24, 13, 15 nek, hanem a Zsolt. 4, 5-nek is párhu­
zamos helye. Ha eZ említett zsoltáros igékkel való megegyezését ép
úgy mint eltérését egyenlőképen igyekszünk kiemelni és megérteni,
erre az eredményre jutunk. Úgy a haragnak, mint minden gerjede-
lemnek vannak olyan nyilvánulásai (motus primo primi) melyek nem
állanak teljesen uralmunk alatt, s igy erkölcsileg bünül még be nem
tudhatok. Ha ezeknek hatása alatt valamit tettünk, igyekezzünk azt azon­
nal, még aznap rendezni; estére jutva pedig lenyugvás előtt beszéljünk
a mi szivünkkel, gerjedelmeinket, érzelmeinket is hozzuk rendbe, csilla­
podjunk le, hogy vétkeseknek ne találtassunk.
A I. kor. 9. 27 főleg az igehirdetőt tartja szem előtt, ki testét
sanyargatja és szolgává teszi, hogy élete méltatlanná ne legyen az;
 U5

igéhez, melyet hirdetnie kell. Az ilyen gyakorlat azonban, melynek

célja, hogy az ige legyen úrrá egész életünkön, önvizsgálatot, lelki-
számvételt kiván alapul. Ennek okszerű és állandó gyakorlata nélkül
a sanyargatási törekvés az a bizonytalanra való viaskodás, az a levegő
vagdosás volna, mely ellen a 26. vers olyan eréllyel tiltakozik.
Jak. 5, 16 gyülekezeti életet lőltételez abban a kér. szeretetben
-és szent közösségben, mely a testvérek testi lelki egészsége iránt egyeri-
jőképen érdeklődik, azzal komolyan törődik; a lélek állapotával nem­
csak egyénileg vet számot, hanem azt meg is beszéli, imádkozó sze­
retettel győgyitgatja és támogatja.
I. Kor. 11, 28—32 versek az Urasztalához való járuláskor vilá­
gosan és kötelezőleg előirják önmagunk megvizsgálását és megpróbá-
lását. Megszoktuk e szavakat csak urasztali vonatkozásban tekinteni,
s a 30 versben olvasható szomorú tüneteket a méltatlan odajárulás
büntetéseként fogni fel. Pedig a 31. és 32. versben előforduló ismétlés
mindenkit arról győzhet meg, hogy a lelkiszámvétel e szavakkal épugy
ki van hangsúlyozva mint a méltó odajárulás, mert ennek az előbbi
el nem engedhető feltétele és alapja. S a lelki életre nézve a legtel­
jesebb és legszomorubb igazság, hogy a kellő lelkiszámvétel elhanya­
golása miatt van köztünk annyi lelki erőtelen, lelki beteg, alszik, vagy
talán el is hunyt nem egy.
Ezek szerint semmi kétségünk sem lehet arra nézve, hogy a
zsoltárok éneklésén az apostoli intelmek hallgatásán felnövekedett
őskeresztyén nemzedék a lelkiszámvételt mint önvizsgálatot ismerte és
gyakorolta. E gyakorlatnak bizonysága a zsoltárok könyvébe az ő
-használatuk alatt becsúszott néhány figyelemre méltó lectio variáns.
A 17-ik Zs. 2 versében a »te szemeid« kifejezés helyett a köz-
használatban levő LXX. szöveg ezt olvassa: »az én szemeim.« így
világossá teszi, hogy az Ur színe előtt való vizsgálódás célját abban
látták, hogy szemeink ismerjék meg az igazat, annak lássuk magunkat
az Ur előtt, amik tényleg vagyunk.
Még többet mond a 85. Zs. 9. verse. Ennek az eredeti szöveg
szerint helyes értelme az amit magyar fordításunkban olvashatunk. Az
őskeresztyén használatban állt LXX. azonban e vers első mondatát e
kifejezéssel toldja m eg: »én bennem«. A befejező mellékmondatot pe­
dig igy fordítja: »kik hozzáforditják a szivüket « így e vers értelme ez
lesz: Hadd halljam meg, mit szól az Ur Isten énbennem / (az én lelki-
ismeretemben ) Kétség nélkül békességet szól az ő népének és kegyelt­
jeinek, kik szivüket Hozzá fordítják. S hogy ez az értelem semmire
másra ne értessék, mint az őszinte, komoly lelkiszámvételre. a LXX,
-szövegből készült Vulgata a befejező szavakat igy fordítja : qui con-
vertuntur ad cor — akik szivükbe szállanak.
 Az. is kitűnik mindézekből, hogy az első keresztyén nemzedéfr
komoly bibliaolvasó v o lt; a bibliát lelkiépülés szempontjából olvasta,,
s bibliaolvasása őszinte, komoly lelkiszámvétellel volt egybekötve, s»
'így volt Isten kegyelmétől megáldva tényezője az igazak hitből táplál­
kozó lelki életének.
(Folyt, töv.)

Lapunk „iránya“?
Erre a kérdésre egy Chesterton-féle paradoxonnal szeretnék meg­
felelni: lapunknak az az iránya, hogy nincs semmiféle iránya.-
És talán e megállapítással nem lőttem el az igazság feje fölött. Mi
adja meg. egy láp irányát ? Áz a mentalitás, amelynek állandó szug-
gesztiv ereje majdnem minden sorában kiütközik. Az irány mindig
egy szellemi apparátus a maga szögmérőivel, szempontjaival és érték-
táblázatával. Az irány sohasem állít, hanem — beállít. Typikus irány-
lap volt a Ref. Szemle, különösen Ravasz idejében, ilyen az »Ut« és»
a többi lapjaink. Ez nem gáncs, hanem egyszerűen tény. Kitűnő ar­
gumentumom erre a köztudat. Állj csak elő pl. egy papi társaságban
egy cikkel, amelyet X lapnak szántál, menten hallani fogod: ki van
zárva! nem fogja közölni, hanem talán küld be Y lapnak. Nem a
cikked minősége, színe, fajtája a baj, mert annyit magad is tudsz,,
hogy pl. á Szemlébe nem küldesz be papi anekdotákat, hanem az
illető lapban meghúzódó irányról kialakult köztudat. Erre felkiálthat
valaki: hiszen ez a kritika! Hát legyen, de a kritika az adott esetben
sesmmi egyéb, mint az irány önvédelmi gesztusa. Szerintem egy olyan
lap, amélynek ifányá van, mindig osztályiap, töredék, részle térdek,,
amelynek meg van a maga szerkesztősége mellett azonos mentalitása
írógárdája is. Minden lap, amelynek iránya van, egyoldalú, sőt egy­
hangú, ha a legjobb is, még akkor is érdekes és szellemes monotó­
niában szenved.
A mi lapunknak iránya nem ilyen természetű. A mi lapunkat a
közszükségleí teremtette meg és tartja fenn. A szerkesztő nálunk nem
szerkesztő olyan értelemben, mint más lapnál, ahol ő az irány tehet­
séges és legjellegzetesebb képviselője, hanem technikai faktor legfen-
nebb azzal a kis szellemi mellékfoglalkozással, amellyel a jó Ízlés és
érthetőség elemi követelményei felett őrködik. E megállapítással a lap
szuverenitását akarom kiemelni. Lapunk tehát Derzsi Endre testvérünk
nyomda alá való előkészítése révén megjelenített egyéni vélemények
szinpompás flórája. E lap mindenkié, tehát az enyém is, nem pedig
az enyém, — tehát a mindenkié is, mert az utóbbiban benne van az,
irápy árrogánciája és abszolutisztikus velleitása. Derzsi testvérünktől
a z ő szép és nagy kollektív elgondolásától bizonnyal távol áll, de
illusztrációként felhozom, hogy éppen eszményi szempontból köteles­
ségünk mégakadályozni, hogy ez a lap egy emberé legyen. De hogyan ?
A lap szellemi sustentációjával. Minden lapszámnak fényjelenségnek kell
lennie, még pedig szivárványnak. Az előbb flórát emlegettem, ahol a
terminus komparációnis a szinsokféleség. A mi lapunkban is ezt a
gazdagságot keresem ; ez teszi széppé, érdekessé, a miénké; ez a lap
eszménye, a megindítás gondolatában rejlő nemes demokratizmus ki­
fejtésé. Lapunk nem is újság, hanem regiszter, időszaki regisztere a
papság véleményének, vágyainak és bajainak, amelyek magokkal hoz­
zák a színgazdagságot. Természetesen ilyen economia mellett lesznek
közös pontok, amelyekbe sok egyéni szál fut össze, inig más véle-,
tnények és színek egyedül és élesen állhatnak. Örüljünk, hogy igy
«Van és dolgozzunk, hogy e prizmatikus szétesés ott Íveljen a lap be­
tűi felett, mert e tény öntudatos és gondolkodó papságot sejtet a hát­
térben. Alig olvastam olyan gondolatot, amely annyira megállított
volna, mint a Wilde-é : minden ember egy másik ember. És e mondás
igazságát semmivel sem illusztrálhatom jobban, mint abban az éXin-5
teiligens emberben, aki egyéni véleményét lapok véleményéből táplálja.
Ez az intellektuális botlás teszi valóban nagy hatalommá a sajtót és
a zsidó gyerekek egyébként halk singularisât, plurális majesztátikussá.
E vonatkozásban lapunknak nagy pedagógiai hivatása van, mert
olvasóit reá akarja nevelni, hogy a problémák felől saját véleményük,
legyen és azt írják is meg. Amit annál inkább tehetnek, mert sem a
Szerkesztő gunyjától, sem a lap irányzatosságának papírkosarától nem
kell tartaniok.
Tudom, hogy erre a dogmatikusok felszisszennek : de hiszén
akkor ez a lap egy káosz, egy Unsinn. Tévedés i mert e lap tulaj­
donképpen betüberögzitése papi körben számtalanszor ismétlődő' jele­
netnek. Gondolj el egy papi társaságot és vess fel egy problémát
Vélemények, szenvedélyek, állítások és tagadások, ötletek és uj meg­
látások fognak viaskodni, ha káotikusan is, de a teljes kialakulás ten­
denciájával. Ebben a kavarodásban, ebben a méhben, megengedem,
különös, néha talán bántó hangok is, teljesen elütő egyéni színek is
kifejezésre jutnak, de ez a sokféleség mindig gazdagít is. Ha el tudjuk1
tűrni egymás szeszélyeit, miért ne bírjuk véleményeit is ? Nincs szebb
autonomikus jelenet, mint, amikor az egyén »megmondja a magáét.«
.Ebben a vonatkozásban pedig a lapunk távlata az erkölcsi felé
myer kiépítést. Egyénileg önkritikára es élénk felelősségérzésre nevelj
 118

Testvéreim nézetéivel bővíti szűk horizontomat és az egy probléma

tövénél felmelegedett telkekből a legideálisabb barátság csiráját hajtatja
ki. Nemes altruizmusra nevel : egyéni szempontom meghallgatása má­
sokéval szemben hasonló obligóba visz bele. Meg fogom érteni a lap
anyagi segélykiáltásait, mert nem lehet közönyös előttem jövője, ter­
jedelme, megjelenési formája egy ilyen válóban : »Nóvum Orgánum« nak.
És iriégis, mégis, mindenek dacára, a lapot félreértik. Ebben egy
aláirt és pecséttel ellátott szegénységi bizonyítványt látok. Ez a sze­
génység nem képes kitapogatni annak a nagy kupolának a méretét,
ameddig ez a lap felér. Másrészről számolnunk kell felületességgel is.
Egy ilyen léha vád a lap (?) magatartása a belmisszióval szemben.
Nem olvastam ugyan egy betűt sem, amely ez apostolkodó forma
ellen, még csak ellenszenvet is lehelt volna, de a vád mégis felmerült.
Honnan vehette a tápanyagot ? A félreértésből. De honnan született a
félreértés? Hiszen nincs egy lelkésztestvértink sem, aki a belmisszifr
eszméit fel nem karolná s az adott körülmények között valamelyes*
formákban megvalósítani ne igyekeznék !
A hibának tehát a belmisszió körül és (nem benne) kellett meg­
esnie. És igy történt valóban I Á belmisszió nem cél, hanem eszköz
lett. A marxizmust egyszer a magam szakállára úgy határoztam -meg*,
hogy semmi egyéb, mint Marx zseniális bosszuállása korának társa­
dalmi rendjén. Sokak kezébe, ajakán a belmisszió is ilyen eszközzé^
sülyedt. Ennek révén (és nem nevében t) lángolt fel a testvérharc, mert
ennek a mozgalomnak rikkancsai hihetetlen türelmetlenséggel és kímé­
letlenséggel kezdték, előretörni. Nem volt előttük semmi szent, ami
régi, lett légyen akármilyen tiszteletreméltó »belmisszió« előtti bel-
tíiissziós alakulat, nem ért semmit, ha az ő kaptafájukhoz nem nyomo­
rogott, lett légyen akármilyen pompás és érdemes lelkipásztor, ha nem
találta egyedül üdvezicőnek az ő megoldásait: terméktelen fügefává
kopaszitották. A bélmisszió nevével terrorizálni akartak és mig ma­
gukat mintának, szentnek, külön isteni hivatást nyert nagyságoknak
képzelték, mások feleit olyan ítéleteket kanyaritottak ki, amelyeknek
vakmerő kerekdedsége egyenesen megdöbbentette az embert. Igen ! a bel-
misszióból »mummus«-t csináltak; ezt szegezték hirtelen neki a papságnak
és miután bő köpenyege alatt ezer és egy kérdés és vexáció megfér:
pompás hatalmi eszköznek bizonyult. Hát — kérem — ez nem bel­
misszió, hanem üzérkedés a belmisszióval. Nekem van érzékem a Stürnv'
és Drang korszakok skálájával szemben, de az eszmék történetében*
is a lármát mindig meg tudom különböztetni az értéktől.
Lehet, hogy ezzel, ezzel a devalvációval szembén sorok jelen­
ítettek meg é láp-hasábjain. Nagyon helyesen. Mért éppen olyan fend**5
jén volt, mint a virágvasárnapi ostorsuhintás, vagy Kálmán király raj­
taütése a komoly, keresztes hadjáratot megelőző kóbor vitézeken. De
a belmisszió, mint cél, mint saját lelkem evangéliumának számtalan
formában való kitüremlése, mint Krisztusom, gyülekezetem minden
izzében való diadalrajutása, nem lehet soha ellenszenves egy olyan’
lap előtt, amelynek tüzoszlopa maga is egy nagyszerű belmissziói gon­
dolat : Urnák munkásai találjátok meg egymást. Dércxy Imr*.

Tanács a Szerkesztőnek.
Ujabbi időben kezd divatba jőni, hogy a Ref. Leik. Lápja szer­
kesztőjének tanácsokat adnak a kollegák a lap szerkesztésére nézve,
Ennek a divatnak hódolva, de meg azért is, mert a szerkesztő ur á
láp 4dk számában egyenesen felhív rá, veszem magamnak a bátor­
ságot, hogy a Ref. Lelkészek Lapjára nézve szerény véleményemet
nyilvánítsam én is, tanácsot adjak arra nézve, hogy a szerkesztő úr
mit csináljon, hogy a Lapja, — jobban mondva — a Lapunk minél
jobb legyen.
Olyan lapot csinálni, hogy az mindenkinek jó legyen, nagyon ne­
héz, sőt kijelentem, hogy ha a szerkesztő úr ilyen lapot akar, lehe­
tetlen feladatra vállalkozik, mert a jó lap feltételeit másban látja a
»régi« és másban az »uj nemzedék.« Más a jó lap a »szövetség«-esek
más az »egyesület« hívei szerint. És hiábavaló minden igyekezet, mert
a »vécsi társaság« sohasem fogja jónak tartani azt a lapot, amit a
»társaság«-on kívül levők csinálnak és viszont. Más a meníáütás. Más
a felfogása a dolgoknak. Más szemmel nézik a világot, és ez még nem
változik, mert ez természeti törvény.
Lám, már a legsúlyosabb helyen, a püspöki jelentésben is szó-
vátette a két felfogás közötti ellentétet főpásztorunk, és a kétféle né*
zetet egyeztetni akarván, gyönyörűen mutatta fel, hogy a két nemze­
déknek mit kell becsülni és értékelni egymásban. És mi az eredményi
Az hogy én mostanában valahányszor kezembe veszem valamelyik
egyházi lapunkat, eszembe jut a régi jó adoma :
Két zsidó találkozik újév reggelén s üdvözlik egym ást: »A beál­
lott újévben kívánom neked mind azt a jót, a mit te kívánsz nekem«*
mondja az egyik. A másik megnézi s ráförmed: »Hát már megint kezded ?«
Lehet, hogy nem képpen ilyen á viszony a mi lelkészi testületünkben,
a régi és uj nemzedék között, de hogy meglehetősen élessé kézd válni
az ellentét, bizonysága a többek közt a marosi eset, hol az egyik vitézé
fél visszaküldi a lapot, melyben a méltatlan bántásr a az ellenfél véde­
Í20

kezni próbál. És erre nyomban jön arról az oldalról a tanács hogy,

ne érzékenykedjünk. Ne folytasson a Lap szélmalomharcot, ne birkóz­
zunk stb.
Hogy közöttünk viták vannak, hogy a vélemények közöttünk*
istenországa szöllőjének munkásai között is megoszlanak, különbözők,'
sőt néha egymással nyilt ellentétben állanak a cél elérésére nézve,;
abban nincs semmi veszedelem. Hiszen éz az életnek a jele ; külön­
böző nézetek összeütközéséből áll elő az igazság. A hol élet van a '
küzdelem mindenütt feltalálható, s a hol a küzdelem megszűnt, meg­
szűnt az élet is.
Hiszen az apostolok sem voltak mindig »egy akarattal, együtt.«
Hát nem felmerültek később közöttük is kissebb nagyobb ellentétek ?
Hát nem vádolta egyik a másikat zsidóskodással s más egyebekkel ?
Hát nem volt akkor is egyik a Pálé, a másik Apollosé, pedig minda-
ketten a Krisztusért, az Isten ügyéért küzdöttek ? És mi lett a vége ?
Győzött az igazság és mi ma Pál apostollal valljuk, hogy »az igaz
ember hitből él.« E)e Jakabbal azt is hogy, a »hit cselekedet nélkül
meghalt.«
Hát ártott-é a keresztyénségnek az a küzdelem, a mit nagy reform
mátoraink olyan szent lelkesedéssel és annyi áldozattal vívtak meg, és
a mely küzdelem mai nap is folyik és folyni fog mind egész a diada­
lomig ? Vagy ki az az öntudatos kálvinista, akármilyen belmissziós,
akármilyen bibliás legyen is, a ki ne Írná alá BalthaZárnak, a nagy
debreceni püspöknek a nyilatkozatát: »Nagyon szeretem a békét és a
szeretetnek apostola vagyok, de az igazság rovására nem kívánom a
békét.« Igaz, hogy ezt felekezetközi vonatkozásban mondotta, a mély
hitü, meleg szivü és erős jellemű kálvinista vezér, de szerintem áll ez
mindenütt, és elhallgatni véleményünket, visszafojtani meggyőződésün­
ket csak azért, hogy a békesség álló vize meg ne zavartassák, hagyni
mindent a maga mentére, nehogy — az Isten szerelmére — valaki­
nek, s talán épen — Uram bocsásd meg — a hatalmasok közül —
zokon essék, ez minden egyéb a világon, csak nem kálvinista vonás.
Lesznek, a kik erre elámulva, sőt megbotránkozvá kiáltanak fel.
»Hát mi ez? Hogy lehet ilyeneket hirdetni most, mikór oly régóta
mesterkedünk azon, hogy a portánkon összekovácsoljuk az egységet ?
Hiszen ez nem egyéb, mint nyilt felhívás a veszekedésre!« Hát én'
vállalom ezt is, mert elég jó társaságban vagyok.
Az emberi fejlődés nem engedi, hogy a quieta rton moveré ^elvére
helyezkedjünk. Minden előbbre lépése az emberiségnek a lelki élet
terén is küzdelemmel, mondjuk egy kis veszekedéssel j á r ; s ha Luther
annak idején lelkének háborgását visszafojtva, cellájában marad és nentó
 12!

írja meg és nem szegezi ki 95 tételét, bizonyos, hogy az Isten lelke más
által és talán más módon hajtja végre a hitújítás áldásos munkáját,
de az is bizonyos, hogy akkor sem küzdelem nélkül, mert a régi az
újnak helyét nem adja át ingyen soha, és az Isten lelke, a mely az
első pünköstkor mint romboló vihar és tisztitó tűz jelent meg és ala­
pított egy uj világot, ott van minden szent munkában és bizony gyújt,,
éget, mint Vihar seper, összetör, de ha kell, az a lélek a diadal érde-p
kében megindítja és végig küzdi a szent harcot.
»Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem harcot« mondja
a békesség fejedelme.
Lehet, hogy valamilyen formában meglesz valamikor a ref. lel­
kipásztoroknak egy külső egyesületbe való tömörülése — ámbár, hogy
ebbe önként minden lelkész belépjen, nem hiszem, — de teljes belső
lelki egységet ne várjon senki, mert ez nem lesz. Nem lehet; nem úgy
vagyunk teremtve. Aztán a régi és uj nemzedék felfogása, goldolko-
zása többé-kevésbé mindig külömbözött egymástól, de talán soha sem
volt a külömbség akkora, mint most az utóbbi 10— 15 év óta. Hiszen
vannak kivételek most is. Vannak, a kik nem vénülnek meg soha.
Vannak, a kik fehér h a jja lis az uj nemzedék közé számítanak és
Vannak, a kiknek olyan áldott jó természetük van, hogy a vélemév
nyük mindig pásszol a hatalmon levők véleményével. Van nézetük,
véleményük mindig és mindenről, de olyan szerencsések, hogy mindig
a szeg fejére ütnek, ahárhogy fordul a dolog, ők mindig úgy eltalál­
ják, hogy minden körülmények közt pont úgy vélekednek, mint a központ
De hát ezek kivételek, a nagy többségre áll az a mit tennebb modottam,
s hogy az egység akadályait a mennyire lehet elháríthassuk, nézzük
meg, melyek a feltűnőbb külömbségek közöttünk.
Hogy a világháború után keletkezett erkölcsi légkörben az ifjúság
oly kíméletlen törtetéssel nyomul előre és az idősebbek félredobásávai
vezetni akar mindenütt, azon már nem csodálkozunk, azt már meg­
szoktuk ; de az már szomorúbb, hogy ez a moszkvai szellem úrrá.
lett azok között is, a kik hirdetik, legalább is hirdetniük kell az igét:
»Az öreg ember előtt állj fel és arcát mebecsüljed 1« Vagy az egy­
házi tisztségek betöltése székében nem ezt a szellemet mutatja fel?
A ki engem ismer, és az Isten, a ki a vesébe lát, tudja, hogy;
nem pro domo beszélek.
Legtöbb baj a belmissió közül, amiatt van mert innen is . túl isi
tulhatják. Egyik oldalon, mint a Ref. Szemle mondja, bálványozzák,.,
miért az aranyifjuságnak püspökünk szerint semmi sem elég intranzi-
gens az Isten ügyéért, a másik oldalon talán a legöregebbek nem csi­
nálják. Azt nem gondolják meg, hogy mi, a kik — Isten után még
122

bírjuk, végezzük rendesen, nem csak azért, mert most divatba jött^
hanem mert azt mint a papi állással járó kötelességet végéztük, eddig:
is azzal a külömbséggel, hogy az ilyen lelkipásztort nem missziós*
hanem kötelességteljesítő papnak neveztük.
A mi felfogásunk a belmissióról szórél-szóra az, ahogy a ReL
Lelkészek Lapjában a Szerkesztő aa. kifejezte. »A belmissió annyira
hozzátartozik anyaszentegyházhoz, mint a lélek a tesíhe2. A miből
következik, hogy a ki a belmissió ellen szól és munkál, az Anyaszent-
egyház ellen szól és munkál, Es viszont a ki az Anyaszentegyházért
dolgozik, az sohasem lehet belmissió ellenes, még akkor sem, ha a
belmissió nevet soha sem említi.« »Még a feltevése ellen is tiltako­
zunk annak, mintha közülünk ma lehetnének olyanok ■— és éppen
lapunk munkatársai közül, — a kik a belmissió ellen harcolnak.«
A külömbség közöttünk ott van, hogy az uj nemzedék a beJ-
missió bálványozásában odáig megy, hogy az adminisztrációt — a mi
nélkül összeomlanák az*egyház, — amolyan másod-harmadrangú dolog­
nak tekinti. Sőt most már megértük azt is, hogy a baptistákkal — a
kik a lélekhalászásban veszedelmesebb ellenfeleink, mint a katoliku­
sok egy gyékényen árulunk, a mi ha híveinknek tudomására jut —
pedig tudomására jut, — nem csak az adófizetés, banqm^a fjegyeleg®^
legenyhébb gyakorlása, sőt a hiúság szándéktalan sérelme is elég lesz
arra, hogy seregestől hajtsa át híveinket a több üdvöt ígérő testvér-
egyház kebelébe. Igaza van a Szerkesztő urnák, hogy ezt a kérdést
sürgősen rendezni kell, mert a kolozsvári szép testvériesülés után nem
tudjuk, hogy a baptistákkal szemben milyen állást foglaljunk el.
Engem például az én baptistáim — a kik között vannak adven­
tisták, szombatosok, millenisták — onnan gondolom, hogy újabban
minden esztendőben tűznek ki egy nehány terminust a világ elpusz­
tulására ; meg kell még tudnom, hogy a Sima Jakab testvér házánál
hány leiök úszott e l; — tudvalevő, hogy az »adminisztráció« ott is*
nagyon felesleges valami volt; — sőt nálunk vannak »aratók« is
a kik nem olvasnak semmi egyebet, csak a bibliát, mert »minden más
irás a sátán munkája« ; mondom, az én baptistáim, a kik az említett
többi testvéreket a hamislelküség köpenyével szépen betakarják s igy
játszódják ki a törvényt — a mikor bejelentették kilépésőket, egyúttal
meghivtak hozzájok prédikálni, igét hirdetni. Eddig nem tudtam, mitévő*
legyek. De most már — úgy gondolom — elmehetek. Csak azt nem
tudóm, mit szólnának hozzá hiveim.
Hogy hová vezet a belmissió »bálványozása«, erre igen ékes bi­
zonyság az uj nemzedék egyik legújabb tagjának cikké, a »Kálvinisták
Világban«, a melyben Horváth Jenő ifjú aa. nem kevesebbet mond,
 mint azt, hogy »Akinek ilyen nagy és felséges hivatása van«, i. L
mint nekünk, hogy az Ő követségét hordozzuk, az »nem ér rá mei-
lékcélokért (egyéni érvényesülésért, kultúráért) küzdeni.« Hallatlan ! Meg­
éli az embernek az esze. Hiszen az egyéni érvényesülésről nem be­
szélek, ezt vílágéletemben elhagytam azoknak, a kik jobban értettek
hozzá, a kiknek olyan jó testhez álló véleményük szokott lenni, de a
»kultúra terjesztése« már gondolkozóba ejt. Most már mit csináljak?
Folytassam az eddigi munkámat tovább, vagy hindu fakir módjára
nézzem a köldökömet ? Újabban nemcsak a »világ«, hanem az egy­
házi hatóságok is mind több több munkát kívánnak, sőt mind több­
félét kívánnak tőlünk. Felsőbb rendeletek utasítanak a szövetségi mun­
kák végzésére, némelyek gazdákká is óhajtanák nevelni a papokat* &
csak most nem régen a szociális munka intézményesen is beilleszte-
tett a lelkészi munkakörbe — mert bármilyen egyházi munkánál ott
kell lenni a lelkésznek, különben nem — megy és a mi ifjú barátunk
nagy buzgóságában odavágja, hogy egy jó papnak ezekre nem sza­
bad ráérni, mert a ki ráér, a ki ilyeneket végez, az nem a Krisztus
követségében jár.
Hogy ma milyen helyzetben van nyelvünk, magyarságunk, kul­
túránk, ezt épeszű embernek nem kell magyarázni. Iskolánkban tilívfc
van nemzeti nagyjainkról beszélni. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy
serdülő ifjúságunk 100%-a semmit nem hallott Széchenyiről, Kossuth-
ról, Deákról, a mi vértanúinkról, hogy többet ne említsek. Hát hütelen-
séget követek-e el az én Mesterem iránt, ha vallásos estélyeken a
nagy magyarokkal is foglalkozom, ha nem engedem, hogy végképpen
kipusztuljon szegény összetaposott magyar kálvinista népünk leikéből
az ezerféle kisértések és nyomások között az ősök, nemzetünk nagy-'
jai iránt való tisztelet ?!
Hát Idvezitünk egész életével nem arra adott-e példát, hogy hí­
veinknek a lelki életén kivül más bajaival is törődjünk ? És Ő, ki az:
egész emberiséget keblére ölelte, kimondhatatlan szeretet ével, mikor
utolsó földi utján az olajfák hegyéről megpillantotta földi hazája fővá­
rosát, nem fakadt-é könnyekre és nem sóhajtott fel ekképpen: »Jéru-
zsálem, Jéruzsálem, v^jha eszedbe vetted volna, melyek a te békes­
ségedre valók, mert eljön az idő, a midőn ellenség vesz körül és te-
benned kő kővön nem marad, mert nem becsülted meg a te látogatá­
sodnak napját!«
Bizony van külömbség a régi és uj nemzedék között elég. É s
a felfogásoknak eltérése miatt természetesen — elkerülhetlenek a hírlapi
•viták és he is féljünk azoktól, míg azok a kellő határok között meg-
riiafádriák, a mire vigyáznunk kell mindenékfeJett. A szent ügynek:
184

¿pedig a mit szolgálunk, nem árt a nyílt, egyenes lélekkel tiszta fegy­
verekkel folytatott hírlapi küzdelem, sőt javára desz, mert ez az egészsé­
ges, életképes állásfoglalás kialakulásának egyik nélkülözhetetlen feltétele.
Maradjon meg hát a Szerkesztő úr és haladjon tovább azon az,
utón — ez az én szerény tanácsom — a melyen eddig járt. Ez lesz
a legjobb. Most, hogy a »Kálvinista Világ« és a »Ref/ Család« — i
mindkettőt feltétlen szükségesnek tartom — megindult éppen jól fog
a, Ref. Leik. Lapja is.
Minthogy pedig benne vagyok a tanácsadásban, végül egy jó*
tanácsot adok az én előbb említett fiatal barátomnak és »congeniá-,
lis«* oknak is, de előbb elmondok egy kis esetet, ami a régi jó magyar
világban történt
Az öreg Podmaniczfey báró egy vendéglőben ebédel, A pincér
hozza a levest, háj van benne egy légy. A báró nem szól semmit,
*csak egy fejcsóválás mellett kiveti a legyet, s a levest megeszi. Jön.
a másik fogás és ebben van két légy. Erre már az öreg ur kijön a f
béketürésből, oda inti a pincért s igy szól ho^zá: »Nézze barátom, „
ez igy nem jól van. Maga nem tudhatja, hogy én az egyes fogásokat-
hány ,léggyel szeretem. Jobb lesz,, hozza ezután egy külön tányérba
a legyeket. Majd teszek én aztán az jtelbe, a m e n n y i^ tetszik^
Az uj nemzedéknek különösen egyes túlbuzgó tagjait a forszig
rozott belmisszioskodással járó, mértéken felüli kegyeskedés odáig,
viszi, hogy — mint az ábra mutatja — kijelenteni merészkedik,*
hogy a jó, a hü lelkipásztornak a kultúra terjesztését nem lehet vállalnia*.
Az ifjúság lelkesedését bármiféle szép, nemes ügyért mindig
örömmel láttam, s mindennél inkább szeretem lelkének lángolását Isten >
országa szent ügyéért. Itt ebben a munkában kell is kellő adag pie-
tizmus. De ennek a mennyiségét nem lehet mindenkire nézve egyfor-j
mán megállapítani. Az egyéniségek különbözők; egynek több keli
belőle, másnak kevesebb. Például bizonyos vagyok benne, hogy a
Szerkesztő ur kevesebbel is beéri, mint nevezett ifjú testvérünk. Hogy
aztán nekem, meg egyik másik idősebb társamnak mennyire van szűk-,
ségünk, azt ő nem tudhatja. Küldje, vagy küidjék nekünk külön a r
pietizmust, majd teszünk mi abból a mi munkánkba, amennyit jónák
látunk. Kozma Im re íef. lelkész..

Hol az igazság?
Nagyt. Szerkesztő u r ! Kedves, Barátom ! Szeretettel kérlek, szi- „
veskedjél, lapunkban helyt adni az alábbi vitás égyházkormányzati
kérdés tisztázására.
 Az erdővidéki egyházmegye Tanácsa X egyházközség számadá­
sának elkészítésére Számvevőt küldte ki azért, mert jelentése alapján
megállapította, hogy azt lelkésze elkészíteni nem tudja.
A fegyelmi bíróság ezután, ugyanezen lelkészt, más ügyből kifo­
lyólag, állásától felfüggesztette s adm. lelkésznek a Nagyt. Esperes ür
engem nevezett ki.
Kinevezésem után előterjesztéssel éltem s kértem á Tanácsot,
hogy miután az ok, mely a számvevő kirendelését indokolté tette —
t. i. hogy azt lelkész elkészíteni nem tudja — megszűnt, a Tanács
előbbi határozatát helyezze hatályon kivül, mert a számadás elkészí­
tése — természetesen minden külön díjazás nélkül — az én köteles­
ségem. A Tanács azonban fenntartotta előbbi határozatát. '
Számvevő aztán az én tudtom nélkül és kifejezett megkerülésem­
mel kiszállott az egyházközségbe, presbiteri és képviseleti közgyűlést
hivott össze s az általa elkészített számadást letárgyaltatta és elfo­
gadtatta.
Számvevő eme ténykedése ellen az egyházmegyei Tanácshoz elő­
terjesztéssel éltem, előre óvást emeltem a számadásnak Tanácsi jóvá­
hagyása ellen azért, mert az a presbitérium és képviseleti gyűlés el-
nöke megkerülésével és tudta nélkül tárgyaltatott le és fogadtátott él.
Előterjesztésemben hivatkoztam arra, hogy az I. t. c. 38. §-a világosan
kimondja, hogy a presbiteri gyűlés elnöke a lelkész és rendes vagy
helyettes lelkész nélkül presbiteri gyűlés nem tartható s az Esperes .is
csak a rendes lelkész meghalása vagy akadályoztatása esetén rendel­
kezik a presbiteri gyűlés összehívásáról. Az I. t.-c. 24. §-a, valamint
az I. t.-c. 25. §-a is hasonlóképen rendelkezik. Vagyis minden olyan
presbiteri és közgyűlés, melyen annak elnöke nem vesz részt, egyház-
jogilag gyűlésnek nem nevezhető. Az illető egyházközség presbitériumá­
nak és képviseleti gyűlésének, mint adm. lelkész, elnöke a számadás
letárgyalása és elfogadása alkalmával én voltam s nem lehet törvényes
az a számadás,-melyet olyan presbiteri és képviseleti gyűlésen tárgyal­
nak le és fogadnak el, melyet nem annak elnöke hivott össze, hanem
a számvevő s az elnök még csak jelen sincs a gyűléseken, bepillan­
tást sem nyerhet a számadásba, mert hiszen a Számvevő az elnök
tudta nélkül és kikerülésével hívta össze az illető gyűléseket.
Tanács előterjesztésem dacára a számadást elfogadta, jóváhagyta,
a kifejezett törvénysértést szépséghibának minősítette s engem elutasított.
A Tanács határozatát megfelebbeztem a Méltóságos Igazgató Ta­
nácshoz. Miután annak döntése késett, szolgálati utón ismételten kér­
tem elintézését. A válasz az volt, hogy vájjon fennáll-e a jogviszony
köztem és az illető egyház között, vagyis a döntés másodszori kéré-
 126

«ének pillanatában adminisztráns lelkésze vagyok-e az egyháznak ? Mi­

ntán akkor már nem voltam, a Mélt. lg. Tanács fölöslegesnek látta
felebbezésem érdemi elintézését.
Nem maradt számomra más fórum, hol igazságom tudatában or­
voslást kereshetek, mint az egyházmegyei közgyűlés. A Tanács évi
működéséről szóló — s a számvevői jelentés után előterjesztettem az
esetet s kértem: mondja ki a közgyűlés, hogy úgy a Tanács, mint
Számvevő jelen esetben törvénysértést követett el s utasítsa a Taná­
csot, hoay jövőre hasonló precedensek felállításától tartózkodjon
Közgyűlés azonban nem látván törvénysértést fennforogni, a jelenté­
seket tudomásul vette s indítványom felett napirendre tért.
Felebbezési fórumként a Mélt. lg. Tanácshoz lehetett volna még
fordulnom; azonban a fennebb előadottak szerint ez már illuzóriussá vált.
Ez történt az erdővidéki egyházmegyében az Urnák 1928. esz­
tendejében s kérdem az egyházi törvényekben jártas lelkészi és világi
testvéreimtől:. méltóztassanak eldönteni, hogy az előadott tényállás
mellett hol az igazság?
1. Joga van-e az egyházmegyei Tanácsnak megfosztani a presbi­
térium és képviseleti közgyűlés elnökét törvényben biztosított jogaitól?'
2. Érvényesek e az elnölf tiudta és beleegyezése nélkül összehívott
gyűlések határozatai ?
3. Mi a számvevő jog és hatásköre jelen esetben ? Gyakorolhat-e
é s vindikálhat- e magának elnöki jogokat, vagy pedig csak egyszerű
szerve az egyházmegyének s mint ilyen a vagyoni ügyek előadója??
4. Törvényesen lett e ellátva ennek az egyházközségnek számadása ?
5. Ugyanaz-e az adm. lelkész jog és hatásköre, mint a rendes
lelkésznek í
6. Amennyiben törvénysértés forog fenn, milyen utón és módon
lehetett volna eliminálni és orvosolni?
Úgy hiszem most, amidőn zsinat előtt állunk, nem lesz fölösle­
ges pro és eontra megvitatni ezt a kérdést. Kálvinista anyaszentegy-
házunk legfőbb ereje az alkotmány és a törvény feltétlen tisztelete és
épségben tartósa volt a múltban s ez lesz a jövőben is. Egyházunk
alkotmánya a zsinat-presbiteri elv alapján épült fel és századok viha­
rai között fenn állott. Ezen az alkotmányon rést ütni engedni, a tör­
vény rendelkezését félre tenni, annak nézetem szerint világos megsér­
tését egyszerűen szépséghibának leminősiteni — olyan zsilip, melyet
.ha felnyitani engedünk, félő: önmagunkat seper — el.
Dr. Polonkay Tivadar, középajtai református lelkész.
 IR O D A L O M .
Előjegyzési felhívás.

A budapesti Syivesztér nyomda Czeglédy Sándor és Haidar tó ­

vén szerkesztésében Bibliai Lekikont ad' ki. A hatalmas 50 ivén, 800
-oldalon jelenik meg. Itteni terjesztésével egyházunk iratterjesztését
bízta meg Az előjegyzők, miként a magyarországiak, itt is részletfi­
zetési kedvezményben részesülnek a következő feltételek mellett:
1. A mü előjegyzési ára 1200 Lei (bolti ára jóval magasabb lesz),
mely összeg 4 részletben fizetendő és pedig, május 1 én, aüg. l én,
november l én és 1930 febr. 1-én. A műhöz vászonkötési táblát in­
gyen küldünk az utolsó 5 Ívvel, mert részletenként fog megjelénni a
könyv kb. 1930 jun. végére.,
2. Az előjegyzöktől felhatalmazást kérünk, hogy a fenti részlet-
fizetési időpont elmulasztása esetén az összeget államsegélyükből le­
vonhatjuk, vagy a megjelenő ivekét utánvéttel küldhetjük.
3. Az előjegyzés határideje április IS, tehát nagybecsű válaszát
azonnal kérjük.
Bő és részletes ismertetést kívánatra küldünk.
Nagybánya, 1929 ápril 5.
Teljes tisztelettel:
Szaplonczay Bertalan rőt leiké».

KÜLÖNFÉLÉK.
Csendes nap Segesváit. A
nagyszebeni és udvarhelyi egy­
házmegye papjai és tanitói hat-
madizben tartottak csendes napot.
É z alkalommal 1929 ápr. 3-án
Segesvárt 11 résztvevővel. Márk
Mihály vezette be a kezdő biblia-
órát a Fii, 3, 7—16 magyaráza­
tával. Egy órai elmélyedés után
a beteg Kádár Dénes helyettesi-
késében dr. Tóth Lajos helyi lel­
kész fejtegette megváltott és mé­
gis esendő bűnös voltunkat. Az
együttes ebéd után Derzsi Endre
ismertette a Fii. levelet úgy izá-
gógikai, mint tartalmi, főleg pedig
a gyakorlati bibliaolvasás szem­
pontjából. Erre megbeszélések
következtek, s ^befejezésül Fii. 3,
17—21 olvasása mellett Fosztó
Dénes tartott záró áhítatot. A
megbeszélések kapcsán hozott
határozatok közül közérdekűek:
A csendes napok resztvevői e
munkájuknak állandó központ­
jául Segesvárt választják, mint
ahol legkönnyebb az összejöve­
tel. Még egyszer minden lelkészt
és tanítót közvetlenül is meghív­
nak, azután azonban a meghívót
és napi rendet csak a Ref. Szem­
lében és a Ref. Lelkészek Lapjá­
ban leközölve adnak meghívást.
Az együttes ebédet az összeiö-
'128
vetel helyén kívánják elkölteni.
Ehhez kérik a helyi egyházköz­
ség hozzájárulását, a nőszövetség
szolgálatkész munkáját a felme­
rülő költségek felszámolásával.
Köszönétüket fejezi ki a seges­
vári nőszövetség és leánybiblia­
kör tagjainak a reggeli és va­
csora körül eddig is kifejtett sze­
retetteljes szolgálatukért. A leg­
közelebbi csendes nap jun. 7-re
tűzetett ki, s egyik megbeszélés
tárgyévá az uj liturgia tétetett.
Lelkész! állásváltozások. Z.
Nagy Lajos magyarcsaholyi lei-
k észtársunk (szilágyszolnoki e. m.)
Selymesilosvára, Kővács Zsig-
mond diósad! íelkésztársunk (szi­
lágyszolnoki e. m.j Tasnádszán-
tőra és Bódi György kőrispataki
(Udvarhelyi e. m.) lelkésztársunk
Sajószentandrásra (nagysájói é.
m.) választattak meg. Uj állomás­
helyeiken is a. jó Istennek, gaz.
dag áldását kívánjuk életükre és
munkálkodásukra.
Szigora egyházfegyelem . A
Református Híradóból vesszük a
¿öv. megszívlelendő h irt: »A
ooldvai (Borsod? megye) egyház
presbyteriumá egy beköltözött
egyént Molnár Pál. gépészt, kire-
iesztett a gyülekezet kebeléből
és részére az elbocsátót kiadta,
nert róm. kath. nővel kötött há­
zasságából születendő minden
a lelkipásztor oktatása
dacára, róm. kath. val-
ásra\ £nVedte át és igy egyhá-
hűtlen árulást köve-
;ett határozat okulás ked­
véért a gyülekezet előtt feihir-
dettetett. Bárhova menjen is, a lel­
készek és gyülekezetek ne m*i-'
lasszák el vele szemben a kizá*
rás következményeit érvényesí­
teni. Ez az eset méltó a feljegy­
zésre.«
Szerkesztői üzeneték.
Marosi előfizető-lelkésztestvéreimet
ezen az utón értesíteni, hogy esperesük
Farkas Jenő udvarfalvi lelkész felbon­
tatlanul visszaküldte lapunk 6-ik számát,
amelyet néki nem mint esperesnek s nem
is mint lelkésznek, hanem mint az egy­
házmegyei lelkészértekezlet elnökének
küldöttem s amely a lelkészek együtt­
működésének — a március 4-én Seosi-
szentgyörgyon tartott papi értekezleten
tárgyalt — kérdésével kapcsolatban fel­
hívást tartalmazott az egyházmegyei iel-
készi értekezletek nagytiszteietü elnökei­
hez. Megjegyezni kívánom, hogy neve­
zett —: lapunk előfizetője volt egész a
f. évi 3-ik számig, amikor is agy cikk
tesifett, hogy a lapra többé nem reflek­
tál. Nem célom bírálat tárgyává tenni
nevezett eljárását. Én tudom és még
nagyon sokan tudják, hogy ez miért tör­
té n t Egyszerűen tudomásukra kívántam
hozni a marosi előfizetőlelkésztestvé­
reimnek,, hogy náluk a lelkipásztorok
együttműködése tárgyában az egyházme­
gyei lelké^zi értekezletek nagytiszteietü
elnökeihez intézett felhívásom nem fog
tárgyalás alá kerülni. Már csak. azon
egyszerű okból sem, mert az erre von,
lappéldányt az értekezleti elnök felbon­
tatlanul viszaküldte. Szives köszöntéssé!.
Az előfizetési d ijak szives bekül­
dését kérem azoktól, akik részéről áz
még nem nyert rendezést sem levonás,
sem beküldés utján.
Előf. d ijak nyugtázása. Béllé Lajos
(Ajtón) 120 L., Nagy Pai (JózseíházaV
240 L.
11 évfolyam. 1929 május I. 9.

REFORMÁTUS
/

Megjelenik: h a v o n t á k é t s z e r . Szerkesztőség: és kiadóhivatal:

Előfizetési díj: Porumbenl-Micí - Kis galamb fáivá
eg ész év re 2 40 len, fél é v re 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r x s í 'E n d re.

Panem! panem és nem circenses I

Elég volt a görögtüzből, a frázisokból, nyomtatványokból, sünyr
statisztikákból és bizottságokból, melyek ismét albizottságókban ful­
ladtak e l ! Vigyünk a népnek —1 reáliákat, mért kicsúszik á kezeink
közül, mint a fürge angolna. Eddig a nép-lélek tartalékaiból éltünk :
megérintettük a vallásos ösztönét és tradícióit; ráléptünk faji érzéséinek,
elevenére és a reactió nem is maradt el. De ezek á rezervák is ki­
merülnek; és erőtlenek lesznek energikus akciókra, há a népnek néni
nyújtunk valóságokat, praktikus rékompenzációkát. A magyar párt
megyei vezetőségét is erre figyelmeztettem. Jelesül arra, nehogy az
utóbbi választáson elért pOlitifc|i sikert a »magyar pártnak«, mint
ilyennek tudják be, hanem csSpah annak á ténynek, hogy á magyar
ösztön, bártát, elégedetlenség és harag levezetésére, kirobbanására nem
állott rendelkezésre más csatorna, mint leszavazni á magyar pártra.
Párti öntudattól tehát szó sincs, hanem égy hatalmas, de ösztönös
megmozdulásról. Analógiát hoztam fel á történelemből, azokból a té­
nyekből, amelyek világosan elárulják, hogy minden nagyobb eseményre-
számtalan anyagi, sociális, politikai és egyéni érdek iszalagja futott
fel sokszor annyira, hogy az eredeti mozgalom tisztasága szinte Ve­
szélyben forgott. Kitűnő példa erre a reformáció Németországban;
Luther jajkiáltása és Melanchton elhülése. Sőt közelebb léptem a
fnifidénnapi éléihez és egy áltálam ismert, sokszor ismétlődő esettel
próbáltam alátámasztani felfogásom helyességét. Ismerek számos igen
jó magyar kaíhötifeus úti embert, aki olyan faluban él, ahöí nincs,
csak gör, kath. templom. Nágy ünnepek hánguíáta, emléke témpfönt
félé vonja iz i lelkét is. Bemegy a román templomba. Ha á pópa£
130

mint hazatért juhocskáját nézné, nagyon tévedne. Ez az ember fizikai

megszorulásában, de vallásos ösztönének hajtó ereje alatt jelent meg,,
hogy kiélje, átélje azt. E tény néni egyházi, hanem theologiai ar­
gumentum.
Amit még beszélgetésünk során összehordottam volt, egy me­
morandumban óhajtottam feldolgozni. De letettem róla. Letettem pedig
azon oknál fogva, mert nem találtam helyénvalónak gondolat-komple­
xumomat ódákötni egy politikai párt szekeréhez, opportunitás és
pietás szempontjából egyaránt. Az orleans-i szűz védelmét nem bizom
Don Jüanra, vagy Zólára. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy esz­
méimnek finomabb légkört keresek és a kivitel finomságát a szennyes,
lármás, gyanú alatt álló politikummal nem kompromittálhatom- Ezért
fordulok az egyház légköre felé, amelynek ölébe kivánom letenni
cikkem összes népjóléti elgondolásait és premisszáinak konklúzióit.
Közhellyel kezdem : nekünk a népet meg kell ragadni. Ebben a
megragadásban nem volt hiány a múltban sem ; a baj ott kezdődött,
hogy azután menten el is ejtettük a népet. Nekem nem kell az a nép,
amelyik szalmaláng, nekem Veszta-szüzek tüze kell.
igaz, hogy fellobbanásokkal is lehet nagy dolgot létrehozni, ámde
nem .megtartani. A magyar tudományos akadémiát megalapította a
Széchenyi-jelenet, de fenntartani} . . . & magyar tudományosság állandó
komolysága tartja fenn. Feladatunk tehát világos: a népet nem meg­
ragadni, hanem rögzíteni kell. Számtalan, látszólag szürke -fonalakat
lógat a nép maga után, amelyek semmi egyebek,* mint az Ő egyszerű
életének vonatkozásai. Énnél az egész hálózatnál fogva kell a népet
rögzíteni. Mi tulajdonképpen két ősgyökéren élősködünk: a faji és
vallási ösztönön, sőt mindakettőn egyszerre, mert faji effektusokat
vallásos frázissal, vallási emóciókat faji kurjongatással csalogatunk elő.
Csak a homo religiosus és politicus áll előttünk, mig a homo econo-
micust figyelmen kívül hagyjuk. Ez lélektani egyoldalúság, sőt statisz­
tikai felületesség, mert a nép-Iélek érdekeinek nagyobb százaléka az
ekonomia javára esik. Vallási, vagy politikai nehézséggel még alig
hallottam valakit előállani, de gazdasági, motívumok nyomása alatt
szinte népvándorlást láttam. Amig azonban a homo religiosus
és politicust a templom és iskola révén lekötöm és rögzitem, a homo
ecoriomicussal szemben, akinek szava pedig majdnem minden 24 órá­
ban felsír, alig .van válaszom és megfogható eredményem; erőtlen
vagyok. Nincs mire, nincs kire hivatkoznom. És miért nincs ? Hiszen,
ha magam nem segíthetek, nincsenek-e segítőtársaim ? Erre csak pa­
rasztosan felelek: há’ ! hiszen vanni, vannak. . . de . . . Igen! igen,
itt hiányzik valami. Hiányzik a folytatás, a kiépítés, a hálózat, a szer­
 vezkedés. íme a probléma jólismert, szinte elnyűtt vonása: a m agyar^
református népet organizálni kell. De hogyan ? Faluról- falura, össze
Stell hivni a népet és azt mondani neki: tu s, nyomorgó és szétszórt,
erőtlen magyarok vagytok, de mi összeszedünk benneteket egy ha­
talmas szövetségbe, hogy falusi életednek ezer baját ég gondját a
szivünkre vegyük. Mi a bajod? Az, hogy el vagy hagyatva és ki
vagy szolgáltatva. Jönnek az autók,, csattognak a pfrolák 1$ harsog­
nak az Ígéretek, de ti itt maradtok bambán és tanácstalanul ezernyi
vesződések között átkozódva. Mi nem Ígéretet, hanem valóságot adunk
nektek. Nektek állandó gondviselés és szeretet kell! Nos! ezt hozzuk
nektek!
Ámde azután : hozzuk i s ! Igen ! de hogyan ? Ehhez ismernem
kell a népem helyzetét. És azután lépéseket tenni! Embereim legtöbb
ügyes-baja jogi természetű. El kell tehát mennem egy ügyvédhez s
azt mondani neki: En Önnnk a falumból egy tisztességes klientúrát
biztositok azzal a feltétellel, hogy Ön is tisztességes lesz híveimmel
szemben. Adjon nekik őszinte tanácsot, számítsa költségeit jutányosán
:s ne nyúzza meg ezt a népet, mely az ö n vére is. Hiteligényét kell
-a népemnek kielégíteni? Elmegyek egy kisebbségi bankhoz s annak
-a nyomorult, hypostatált értéknek, a pénznek megmutatom a nemzeti
misszióját is. Tudom, hogy híveim tíielyik vaskereskedésbe járnak.
Felkeresem és azt mondom neki: még többet garantálok, de adjon
elsőrendű árut és némi pénztári kedvezményt. És igy házalnék minden
'irányban, kopogtatnék gazdasági egyletnél, orvosnál, malmosnál, min­
denkinél, akivel tudom, hogy embereim érintkeznek.
Ne mondja senki, hogy ez kivihetetlen. Annyit azonban megen­
gedek, hogy ha ezt egy falu, csak egy falu csinálja meg, erőtlen do­
log ; de én nem egy falura gondolok, hanem az összesekre. Szeretném
látni azt a magyár ügyvédet, kereskedőt, orvost, akinek ha be tudom
Ígérni körözetének amugyis ott folyton megforduló magyarságát, nem
sértené meg, sőt ne lelkesednék ez elgondoláson. Már pedig minden
központnak lesznek ilyen emberei. Ez az egész beszervezés, megálla­
podás csak preludium.
Amidőn azonban mindez biztosítva van, akkor előállhatunk a nép
elé, hogy tömöritsük. Óriási előnyünk v an ; valóságot hozunk nekik,
©gyet azonban feltétlenül követelünk cserébe és ez az, hogy iratkoz­
zék be — adjunk nevet 1 — az erdélyi református magyarok szövet­
ségébe. Fizessen évi 20 leüt, ennek fejében kap egy igazolványt,
amelynek felmutatása mellett részesülni fog abban a jogvédelemben,
■előnyben és kedvezményekben, inetyeket fennebb érintettem.
Nem félek, hogy e propoziciótól elriad. A nép mindig csak úgy
 ád, ha kap is valamit. Mihelyt észreveszi,, mert lépten nyomon érezni
fogja, hogy nincs ¿lhagyatva,, sőt kínlódásaiba, zavaraiba,, gondjaiba
felényul a megsegítő kéz, á szövetség keze, amely egy hatalmas appa­
rátussal dolgozik; olyan hűséggel fog csüggeni rajta, hogy onnán le
nem rázhatja senki és semmi. Mii fog érezni ? A valóságot, azt, hogy
az ő praktikus életének e Szövetség a legnagyobb áldása. Mi haszna*
ha ma a magyar párt tagja ? Sémmi. Legalább is az ő béfcátávlatából
Mi haszna, ha tagja lész a református tömörülésnek ? Minden elkép­
zelhető. És nekünk ? Rögzítettük a népi tömegeket, mert elárultuk,
hogy igenis van érzékünk az »apró fonalak* iránt. És — végre — mi
más az egész, mint egy kiszélesített belmisszió, amely azonban nem
gyenge papi erővel, hanem kollektív hatalommal dolgozik ?
Nem szeretném, ha valaki úgy fogná fel a dolgQÍ, mintha itt egy
surrogátümról volna szó, a magyár párt helyett. A magyar párt poli­
tikai képlet; felekézetközi kifejezés én kulturális és altruista alakulatra
gondolok. Nem szeretném azt sem, ha valaki nem látna ebben többet,
mint áiriehnyi á püspöki szék ináügurált socialis bizottsága. Egy ilyen
bizottságnak lesznek gyönyörű jegyzőkönyvei, de erőtlen lesz, ha azo­
kat a kapcsolódásokat negligálja, ámélyéket nagyjában elősoroltam. A
socialis bizottság azonban pompásan beilleszthető a m u 4 k ak Ö r^.M k
íalhátja á taggyüjtés munkáját, megcsinálhatja a szomszédos,, illetve
égy környezetben élő gyülekézetek hasonló bizottságával' karöltve azo-
kát á személyes megállapodásokat, melyek működését áldássá teszik
mig ódahaza előadások és megalakulásának évfordulós szollemnis meg­
ünneplésével, sáfárkodásának nyilvános beszámolójával a faji össze­
tartás érdekét szolgálhatja. De egy izolált bizottsága már halálra van
ítélve. Ha én azt mondóm egy besztercei magyar ügyvédnek: Gégő-
telke mindén szerződése, váló (?) peré, Végrendelete, alifása — a tiéd
hát bizohnyal megköszöni, de ha azt mondom : tiéd az egész besz-
tercevidéki ref. magyarság jogi ügye, d e ___! Akkor mi állunk már
erdő felől, A sociális bizottságok tehát nem egyházmegyék, hanem köz­
pontok szerint veendők egy magasabb egységbe. Természetesen egy
egyházmegyében több ilyen központ lesz.
Nincs érintve a püspöki Szék elgondolásában az a conditio sine
qua non, mélyet a tagsági Carhetben és a 2Ö leiben fejeztem ki. Ez á
»conditio sine qua non« pedig az, hogy a sociális Bizottság füftiík-
fának nem fog rendelkezésére, állani, hanem annak csupán, aki iga­
zolványát kiváltja. Szagolhat valaki ebben fináncot is (bár ez a íég-
_gyéngébb oldalam); én pedagógiái szempontból Ítéltem. Dé annyi
mégis igaz, hogy a tagsági díjjal anyagilag alátámasztjuk az orgaíu^
záciőt; ez pedig hagy sző.
 Ajánlom azért e soraimat azoknak a komoly embereknek, akik a
-püspöki Szék javaslatával a nyilvánosság előtt foglalkozni fognak.

Minden lelkész előtt köztudomású, hogy az egyházi törvények

‘nemcsak a lelkészekre, tanítókra, kántorokra és az egyházi tis£ts|get
'viselő egyháztagokra vonatkoznak, hanem a ref. egyház kötelékéhe
Tartozó minden egyháztagra. És fájdalom, mégis miket látunk. —- Hí­
veink, —* presbitereink semmibe veszik az egyházi törvényeket, sem­
mit nem törődnek kötelezettségeikkel és minduntalan kibújnak a fele­
lősség alól. Csak nem régen történt az egyik egyházmegyében, hogy
építkezés folyt az X. i. egyházközségben. Az építkezés már régen sza­
bályszerűen kimondatott, meg lett állapítva, hogy az építkezéshez mi
szükséges anyagban, fuvarban. — És uram bocsáss, mi történik a
kivitelnél ? Az X, i. egyházközség tagjai felhivésra nem jelentkeznek
•anyagot szállítani. Mi történik > Második felhívásra sem jelentkeznek
az egyháztagok. Az egyházközség elöljárósága annak rendje módja
szeHpt jelentest 4esz az esperesnek, — kéri a szerinte főbűnös meg­
büntetését ís. Hó és most mi jön, — mi a felsőbb intézkedés ? Az
intézkedés vázlatosan e z : a hiyek tartoznak az építkezésnél anyagot
szállítani, közmunkát tépni, akárcsak mint régen. — És még valami
történt, — A főhatóság rendeletében, határozatában a főbünös neve
még csak elé sem fordul, holott a jelentésben, a panaszban aláhúzol-.
tan előfordult a főbünös neve. Az a határozatban nincs benne, hogy
-spéciéi a jelentés mj, — azonban á határozat elég felületes, sőt üres ahhoz,
hogy adott esetre intézkedésnek lehessen tekinteni és a főbünös pres-
byter magatartása a megszavazott é s. joggyakorlaton is felépülő köz­
munka elleni kihágásért büntetés nélkül maradt és a lelkész jelentésére
még a szokásos hatalmi (espsresi) vizsgálat is elmaradott, — pedig ha
«valahol szükség lett volna vizsgálatra, büntető intézkedésre a szó alatti
mulasztás megérett reá bűnös gazdáival (presbytereivel, egyháztagja­
ival) együtt. ‘Ez csak egy eset, ami szóvá van téve ez utón a főható­
sági hibák, esperest, egyházmegyei felületességekkel szemben.
Maga a tény röviden úgy fordult elé, amint az röviden itt leíra­
tott. — Hogy a főhatósági intézkedés hiányos, —- szerintem hozzá
commentart fűzni nem is kell, ennélfogva azt nem js kérem a szer­
kesztő úrtól, csupán azt Jcéi$m a sorok között, hogy a cfekéjy teret
követelő közleményt a Ref. Leik. Lapjában leadja. Ezt azért kérem*
 134

hogy lehetetlennek tartom igen sok egyházközségben az elnézésekből

származó rendetlenségeket, korifeusi hatalmi túlkapásokat. Van egyház-
község, ahol egy-két presbyter, vagy tisztség nélküli, egyháztag. a .maga­
renitens képére óhajt átformálni egy egész gyülekezetét. És éppen olyan
eset az, ami fentebb fel van sorolva és még is hurokra kerülés esetén
sem kapja meg a méltó jutalmát. — Kedves Szerkesztő U r ! — Magam
nem akarom a zsinatra bizni a hasonló esetekben a büntetést, — nem
kívánom a jövőben összeülő zsinati atyákra bizni a ma és a holnap-
kérdését, nem akkor, amikor annyi törvény, annyi rendelkezés van az<.
érd. ref. anyaszentegyházban, hogy maholnap befogadásukra nem ele­
gendők a leíkészi levéltárak s a hibát éppen abban látom, hogy kez­
dünk actagyárrá átgyuródni és megtöltjük levéltárainkat rendeletekke!,.
meghagyásokkal, határozatokkal. De azokat nem alkalmazzuk* Szerintem
az egyes gyülekezetek belső békételénségét, egyes helyeken az elége­
detlenségek belső okát éppen abban látom, hogy híveink egyházrom--
boló, renitens magatartásait a felelősség törvényével nem vonjuk bün­
tetés alá a legtöbb esetbén. És ha nem élünk a törvényben biztosit ott
jogainkkal, akkor ne csodálkozzunk a helyrehozhatatlan rósz állapota­
inkon és ne dicsekedjünk kérkedően a világ előtt, am i ékes rendünk­
kel. Igen is kurátort és presbytert, egyháztagot és iskolásgyermeket
vegyünk a méltányos, a szigorú §s épit& feg y ek ^ ítlá
vonatkozó rendelkezéseinkkel és ha veszítünk is létszámban egyet-kettőt,
de a belső nyugalom kárpótolni fogja erkölcsi téren, a képzelt vesz­
teséget. Mondják sokán, hogy a jelenlegi egyházi törvényeink alkalmas»,
megfelelő rendelkezéseket nem tartalmaznak, —* pedig ez nem ál!»
mert úgy a kurátorok, m inta presbyterek. sőt,.az egyháztagok is von­
hatók felelősség alá, csak a közigazgatás, a fegyelmezés rósz és sók
eSetben nem jön meg felülről a várt eredmény — Isten országa ká­
rára. — Egyházi törvényeinkben, felsőbb rendeletekben éppen elég;
szigorú fegyelmezési eszközök, paragrafusok vannak,, csak jobb és-’
intenzivebb közigazgatásra voina szükség az anyaszentegyházban és e-
téron kevesebb elnézésre, — kényelmeskedésre volna szükség. — Olyan
könnyen elnéz a felettes hatóság égy egy beterjesztett akta komoly­
sága, — belsőtartami lényege, fontosság felett és vagy nem akarja,,
vagy nem látja meg a benne levő kérdés súlyát, — erejét; — egy­
szerűen válasz, vagy kellő méltánylás nélkül márad; Amikor az admi-
minisztráció fontosságát és a felelősség rendelkezéseinek a végrehaj­
tását tartom jónak az egyháztagokra nézve, Semmi más nem indít»
.mint az egyházközségem és az anyaszeritegyház.iránti szeretet. Éppen
a szeretet parancsának engedelmeskedtem, amikor özeket á sorokat
beküldtem.
 135

Valósággal bánt az a lanyha, ide oda kapkodó közigazgatás, fe­

lületes fegyelmezés, ami megrontójává fog válni sok helyén a régi jő
gyakorlatoknak, amelyek eddig Szokásosak voltak az egyházközségék­
ben. És á nagy, az egész, anyaszentegy házunkat kifelé a nagy világ
előtt blamáló kilengések éppen a sok elnézésből, gyenge fegyelmezés­
ből származnak. A sok szép lelki munka, ami kezdetét vette gyüleke­
zeteinkben és belmiSsio név alatt vált közismertté, csakis azon egyház-
községben fog beválni, ahol nem az elnézés, a törvény rendelkezése­
inek erőteleh kezelése a főcél. — hanem a méltányos szigorúság, —
és a külső rend is a sfőkivánság.« Kálvin János éppen a törvény szi­
gorú alkalmazása ésalkalm aztatása folytán tisztítottá'meg Genfben az.
erkölcsöket és azáltal tétté tanait reformátorivá, hogy azokat a gya­
korlati, mindennapi, — a közéletben is megvalósította, érvényesitvéni
szigorú, — puritán, de egyben fenkölt gondolkozását.
Mi pedig ne akarjunk tőle elmaradni, sem a külsőkre, sem a
belsőkre való gondolkozásban, mert úgy gondolom^ hogy példáját kö­
vetve eljuthatunk az igehirdetés és követés legnagyobb mesteréhez a.
Jézus Krisztushoz! És akkor elértük szándékunkat, láthatjuk a jp>
munka eredményét.
A rósz közigazgatás, a lanyha alkalmazása a fegyelmezési törvé­
nyeknek eredményezte azt is, hogy egyik egyházközség »éppen m ost
a napok« bán nern akarta és nem akarja folyósítani lelkészének a ter­
ményjárandóságot és igen sokán pedig önhatalmúlag, vagy nem adják
a terményt, vagy önkéntesen leszállítják a mennyiséget. Ez olyan jel,
olyan példa a mi igen nagy betegségre mutat befelé és kifelé, — az
orvosság pedig meg van, — csak meg kell irní az illető orvosnak á
receptet és be kell adni áz orvosságot a betegnek. Es vájjon képes
lesz-e megtenni az örvös, — a főhatóság a megfelélő rendelkezést ?
Ha igen, akkor helyre áll a rend is és meg lesz mentve á beteg is —
a lelkészi fizetés. Ez is, csak egy eset felsorolása a sok közül.
Egyetlen esetben se engedje meg, sem a tanitói, sem á leik. fize­
tésre nézve a megrövidítést a főhatóság. — És egyetlen épitkézési, — .
akár a külső, akár belső rendbe ütköző kihágást ne tűrjön el se lel­
kész, sem pedig a főhatóság, sőt szerintem még az is főbűn elnézni,
ha egyik, vagy másik lelkész javadalmának, bármilyen részéről lemond!
az egyházközség javára. Lemondás nélkül is apasztani igyekeznek
híveink a terheket.
Az egyházmegyei hatóságoktól függ leginkább a külső és belső
rend megtartása és a felügyeleti'jog az ő kezükben, van és reájuk fog
hullani legelső sorban az elnézés folytán a felelősség terhe az erőtelen
fegyelmezés miatt. A hűséges, áldott, kitartó munkára Isten adja meg
Í36

majd a legnagyobb jutalmat népünk,- anyaszentegyházunk külső és

belső meggyarapoflását. És ha Isten velünk,- kicsoda les? ellenünk ? —
Hiszem, hogy senki sem ! — Kegyelem és szeretet mindnyájunkkal !

Válasz 4 pontokra 4 pontokban.

1. Mindenek előtt hangsúlyozom, hogy nem azon fordul meg a
dolog, hogy mit akar valaki írni, hanem, hogy mit' ír. Az akarat kér­
dése már a rektificatio feladata. Hogy a szerkesztő testvérünk az én
állásfoglalásomat helytelenül beállító és azt támadó írásra a válasz
jogát nekem tartotta fent, én azt természetesnek találom. Na de ipi
lett volna akkor az Ursus gladiátorról vett képpel! Ha már az ember
kiizzadja leírja!
Maga beismeri, hogy pikkemmel komolyan nem foglalkozott »mán
komolyabb olvasmányai« miatt. Hát akkor miért irt arról s miért nem
emezekről. Ez nem személyes figyelmetlenség csak lelkiismereti kér­
dés. Aki olyanról ír, amit nem vesz komolyan s nem ismer — az
handabandázik, Ezen az utón nem követhetem, igy a köztünk levő
polémia 100%-bán tárgytalanná lett.
2. Minden hasonlat sántít, de a jerikhoi országutról, vett. hason­
latának se keze se lába. Hanem hónnap veszi a jogot Kese Atilla,
hogy még papi munkámat is megrágalmazza. Amikor idézőjel közé
teszi »külön direktívát vár a hatalmas Istentől«, akkor hamisít, mert
én ezt nem írtam ; amikor tények nélkül személyemben és munkám*
bán vádol, akkor rágalmaz, Ezt nem teszi jóvá az utolsó sqr ízléste­
len vállyeregetése. Higyje meg Kese Atilla testvérem, hogy igaztalan
rágalmait, szó nélkül viseltem volna, de ez a vállveregetés nagyon
rosszul esett. Igenis én úgy igyekszem dolgozni és élpi, amint írok,
természetesen nem úgy, ahogy Kese Atilla írásaimat erőlködik kiforgatni.
3. Ebben a pontban újra olyat próbál rám fogni, amit én nem.
írtam. De ez nem akadály. Egyszerűen rám fogja azt, amit meg is
tud cáfolni. Hát hol írtam én hogy a. ius murmurandiban látom az
én keresztyén szabadságomat. Hogy is bírta meg a papír ezt á sok
rosszindulatú ferdítést ék ham isítást!
4. Végül mert nem minden olyan gondolattal kelek vitára, amit
ő szükségesnek lát az én szempontomból, hát képmutatással vádol.
Ejha hát már nekem ezután vitázni is vezényszóra, pont a Kese
Atilla vezényszavára kell, különben a? egyéni tisztességemben marko-
lászjk. Nem gondolja, hogy ez egy kissé túlzott kívánság!
 137

Hogy ezt már Kese szóíalanul fogja éiháHgfátoi,, az lesz a leg­

nőiesebb. Én ugyanis arra kértem, hogy cáfoljon meg s cáfolat he­
lyett kaptam égy boktéia ferdítést és rágalmat.' E z mór úgyis olyan
teljes, hogy felesleges volna újakból gazdagítani.
A cikkmásodifcfésze így kezdődik: »De nem az itt elmondot­
takért fogiám tollat«.
Hát akkor miért irta le ?! S zán Fereac.

Posta.
Kérdés. Az £ . T. II. te. 18 §-a szerint lelkészi állásra nem pá­
lyázhat, sőt a pályázatból hivatalból kizárandó az, aki ellen illetékes
hatósága előtt, fegyelmi eljárás van folyamatban. Az E. T.-ben azon­
ban expressis verbis nem mondatik ki az, hogy az ilyen fegyelmi el­
járás alatt álló lelkész egyházi tisztségre nem választható. De vájjon
%z E. 1 \ II. te. 18 § ában nincsen-é ez benne? Üsszeegyeztethető-é
az E. T. szellemével, a tiszta közélet moráljával, hogy súlyos váddal»
fegyelmi eljárás alatt álló lelkész magasabb egyházi tisztségre válasz­
tassák meg ? Ha megválasztatik szabad-é ügye eldőltéig kivenni tőié
az esküt? ha az esküt kiveszik, szabad-é a vád alatt levőnek birói
széket ülni ? ázabád-é az ilyet, a közéletet irányító munkájában további#
is működni engedni? Ha ez megtörténik, nem beteges egyházi közélet
tünéte-é ez? a Vád alatt levőnek pedig néni hiányos morális felfogá­
sát mutatja-é ez ?
Ha e kérdésekre nemleges a válasz, hogy történhetett még, hogy
a háború előtt egy egyházkerületi tanácsbiróvá választott lelkésztől
való eskü kivétele ellen, a kerületi gyűlés sZine előtt tiltakozást jelentett
be gr. Tisza István, pedig az illető kiváló lelkész nem fegyelmi eljárás
alatt állott, csak a magát ajánlgatás be nem bizonyult gyanújával
illetletett ?
És a világi közélet igazi jelesei egy-egy esetleg őkét érő súlyos
vád eldőhélg miért függesztik fel közéleti szereplésöket, eimenve a
társaskörökből való ideiglenes kilépésig?
Felelet-: A felvétett kérdés egyik bizonysága annak, hogy az
Egyházi Törvények mennyire hiányosak, hézagosak. Az I. t. c. 104
§-ának f. pontja szerint a zsinat jog és hatáskörébe tartozik: »azegy­
házközségi s általában az egyházi tisztviselők hatáskörének, eljárásá­
nak, magokviseletének szabályozása; valamint a reájok vonatkozó
fegyelmi szabályok megállapítása«, — de a zsinati törvényhozás utján
expressis verbis n^égsem nyert megoldást az a kérdés, hogy Vájjon a
fegyelmi eljárás alatt álló lelkész választható-e magasabb egyházi tiszt­
 ségre vagy sem?! Úgyhogy miután megfelelő tiltó rendelkezés nincs-
és a II. t. e. hivatkozott 18. §*a kifejezetten csak a lelkészi állásra
való páíyázhatásra vonatkozik, — ma semmi akadálya sincs, hogy
a fegyelmi vizsgálat alatt álló lelkész egyházi tisztségre meg ne vá^.
lasztassék. Az egyetlen, amit az egyházi vezetőség megtehet, az, hogy
az eskütételt elhalasztja addig, amíg a fegyelmi vizsgálat befejeződik.
Ez lehet a magyarázata, hogy gr. TisZa István is ábbarí az esetben,,
amelyre hivatkozás történt, nem a választás tényé, hanem áz eskü-
kivétele éllen tiltakozott. És ezt az eljárást annyival inkább méltányos­
nak tartjuk, mert a fegyelmi eljárás alá való kerülés nem jelent min­
dig bűnösséget. Hisz nem egyszer előfordul, hogy maguk az egyház?
tisztviselők kérnek maguk ellen fegyelmit, amit bizonyára abban az
esetben, ha bűnösöknek éreznék magukat, nem tennének meg. És az is
előfordul nem egyszer, hogy a fegyelmi eljárás a méltatlanul meghur­
colt tisztviselő rehabilitálásával végződik s arról, akire talán má a vi­
lág kigyót-békát rákiált, holnap megállapítást nyer, hogy mindabból
egy szó sem igaz. Mi következik ebből?! Törvényeink értelmében az
egyházi tisztviselők állásukat eskütétellel foglalják el. Tehát a fegyelmi
eljárás szempontjából nem a választás ténye, hanem az eskütéteL
veendő tekintetbe. Ha a fegyelmi eljárás rehabilitálja az illető tisztvi­
selőt, akkor nincs semmi akadály az eskütételnek. De ha nem, akkor
nemcsak hogy eskütételre nem kerülhet sor, hanem magának a vá­
lasztásnak a megsemmisítése lenne a világ legtermészetesebb konzekven­
ciája. És ezzel természetszerűleg függ össze áz a másik kérdés, hogy
mi történjen azokkal az egyházi tisztviselőkkel, akik tisztviselői minő­
ségükben kerülnek fegyelmi eljárás alá?! Erre nézve az a véleményünk,
hogy ha a fegyelmi eljárás alatt álló egyházi tisztviselő állását
addig nem foglalhatja el (vagyis addig esküt nem tehet), amig &
fegyelmi vizsgálat be nem fejeződik, akkor nem lehet »fungens« tiszt­
viselő az alatt az idő alatt sem, amig a fegyelmi tart. Mindezek kü­
lönben olyan nagy fontosságú és közérdekű kédések, amelyek alapos
és széleskörű megvitatást igényelnek, amire ezúton is szeretettel hív­
ju k fel lelkésztársaink figyelmét.

IR O D A L O M .
„Ha csak egyetlen beszédet mondhatnék.....
Ezzel a címmel (If I had ju sío n e sermon te preach) jelent meg ,
Amerikában í926-ban egy nagy hatású beszédgyüjtemény* a legkivá­
lóbb ma élő amerikai igehirdetőknek egy-egy beszédét és rövid élet­
 13SC-

rajzát tartalmazva. 1928-ban áz angol sorozat jelent meg, tartalmazva

a hatalmas Britt birodalom legnagyobb igehirdetőinek legnagyszerűbb-
alkotásait és életrajzát.
Á magyar irodalomban még nem jelent meg ilyen munka. Pedig.;
nagyszerű lenne, há a ma élő legnagyobb magyar igehirdetők alkotá­
sait egy rövid életrajzzal ellátva egybegyüjtenénk és kiadnánk. Ha
sikerűi a legkiválóbb igehirdetőkét és azok legkiválóbb alkotásait egy-
begyüjteni, nem lesz semmi akadálya annak Se, hogy fordításban- •
ugyanazon sorozatban megjelenjen a nagy mű, amelyben elődei meg­
jelentek.
Amerikától Erdélyig, San Franciskótól Brassóig benne kell lenni
ebbe a sorozatban a ma élő legnagyobb magyar igehirdetőknek.
De hát kik a ma élő legnagyobb magyar igébirdétők ? Ezt leg­
jobb szavazás utján eldönteni. A lap minden olvasója szíveskedjék-
azért kitölteni e lap alján közölt szelvényt és akár borítékban, akár
egy levelezőlapra ragasztva küldje be e lap szerkesztőségébe.
A szavazatok beérkezte után Dr. Hercegh József a Clevelandi
Első Ref. Egyház lelkésze, a beszédsorozat szerkesztője égy bizott­
sággal megállapítja azoknak az igehirdetőknek a nevét, akik a legtöbb
szavazatot kaptak és felkéri őket a beszéd és életrajz megírására.
A mű Németországban jelenik meg, hogy a Világ minden részéber
szétszórt magyarságot 'könnyén elérhesse. Erdélyből: Maksay A!bert-et>^
Magyarországról: Szabó Imrét, Csehszlovákiából: Sörös Bélát, JugosZ
láviából: Ágoston Sándort, Amerikából: Újlaki Ferencet kérte fel a.
mű Szerkesztője tanácsadókul és munkatársakul.

A »Ha csak egy beszédet mondhatnék« című beszédsorozatba éw

az alábbi igehirdetőket kérem felvenni, mivel őket tartom a legna­
gyobbaknak. i

Név

Tisztelettel:
Cim

Ez kivágandó és kitöltve a szerkesztőségbe küldendő.

 Szomorúan tudatjuk, hogy a jó rokon, barát, ismerős,
hűséges lelkipásztor

PÁL LAJOS
bozodi nyugalmazott ref. lelkész
életének 78-ik évében, ápr. hó 17-én d. e. 10 órakor hunyta
le szemeit.
Jó volt mint rokon, hűséges mint pásztor. Egy hűsé­
ges lelkipásztori munka megérdemelt jutalmául az ember jó
emlékéi hagyta örökségül híveinek és rokonainak. 35 évi
Igehirdetés után mint nyugalmazott lelkész 14 éven keresz­
tül beszélt az örök szépről, jóról: Isten akaratáról és hor­
dozta leikében az örök szép reményt, de siratta mégis a
sors örökös csapását, amely népét nap-nap után sújtja.
Temetése ápril. 19-én Bözödön a ref. egyház szertar­
tása szerint volt.
Legyen pihenése csendes!
A g y á s z a ié c s a lá d .
 Alulírottak gyermeki szívok mély fájdalmával jelentik,
hogy a jó édesapa és nagyapa

balavásári BALOGH SÁNDOR

marosnéinetii ref. lelkész

életének 74-ik, özvegységének második évében, 43 évi papi

szolgálat után 1929 évi április hó 9-én d. «. 3 órakor 2
heti szenvedés után az Urban csendesen elpiheht.
Övéit rajongásig szerette, a reábizottakbán hü volt s
az igazság volt napi kenyere. Szeretete mindig szeretetre
talált, hiisége sokszor hűtlenséget s az igazság gyakran
tövisét termett számára. De hisszük, hogy a mi égi Atyánk
m ái'^értékkSl^' v 1 széretetének, hűségének jutalmául
örökéletet nyer abban a boldog birodalomban, ahová édes­
anyánk őt mégélözte s ahol hisszük, hogy egykor mind­
nyájan találkozunk.
Drága halottunk hült tetemeit 1929 április 11-én he­
lyeztük örök nyugalomra a marosnéinetii református temetőbe.

Légyen pihenése csendes, álma zavartalan!

Balogh Mariska Nagy Jenő,

férj. Fodor Zsigmond postám, neje, Nagy Árpád,
Balogh Jenő ref. leik. és Balogh Sándor,
neje Nagy Ella, Balogh Pál,
Balogh Bertuska Balogh Zoltán,
férj. Nagy Mihály ref. leik. neje Fodor Lenke
gyermekei. unokái.
...242

Előfizetési felhívás.
Veress Gábor: Református Choraikönyve, melyben a használat­
b an lévő templomi énekeskönyv minőén dallama megvan^ április má-
-sodik felében jelenik meg. Április végéig jelentkező előfizetők 150
Jetiért kapják. Azután bolti ára 200 leu lesz.
Az előfizetési dij a következő cimre küldendő: Bethlen-Kollégium
Tanszövetkezete Aiud—Nagyenyed (Jpdejul Álba).

Harangszentelés Gógánban. teljes felszentelő imádság hatása

Ez évi március hó 20-án érke-
vzett meg a gógáni ref. hívek ha­
rangja, melyet a bonyhai állo­
másról mintegy diadalmenetben
szállítottak haza, zsoltárokat és
¿dicséreteket énekelvén. Aztán
gyorsan rendeltetési helyére szál­
lítva, már a nagy h é t, szerdáján
március 27-én — annak fel­
szentelésé is mégtölrtént. A fel­
szentelés ünnepélyes isteni tisz­
telet keretében ment végbe, ahol
¿az igét Dali Gyula csávási lel-
¡késztestvérünk hirdette a 27 zsol­
tá r 7 és 8 versei alapján; a
beszéd előtti' és felszentelő imád­
ságot Fejér Pál esperes mon­
dotta. Mindnyájunknak, de kü­
lönösen a híveknek örömmel
telt szivéből a szemeken keresz­
tül könnyekben csillant fel a
hála érzelme Isten iránt úgy az
ünnepélyes szép alkalomszerű
beszéd, mint a mély buzgóság-
alatt. Az ünnepélyes isteni tisz­
telet keretébe illett be a Káli
Dénes nagykendi lelkésztestvé­
rünk, egyházmegyei missió-ügyi
előadó szabadelőadása, mely Pé­
ter apostol I-ső levele 1-ső ré­
szének 2-ik verse alapján a gó­
gáni ifjúsági bibliakör tagjaihoz
irányult, de általános jelentősége
is kidomborodott: Hogy ez az
uj -harang valóban szent legyén,
»ti is mindnyájan szentek legye­
tek teljes életetekben, miképpen
szent az. aki elhívott titeket.«
(1 rész 20 v.)
A harang-beszerzés és ezzel
kapcsolatos dolgok történetét
ügyes rövidséggel ,a helybeli lel­
kész Benkő József állította össze
és olvasta fel, melyből megtud­
tuk, hogy e kicsiny ^ egyházköz­
ség hívei önkéntesen vállalt ro­
vatai és tetszés szerinti adako­
zások utján, adták össze a 18

•ezer és néhány/száz leit kitevő
•összeget, amennyiért egy 105
kiló súlyú, meglévő .társához
liözzá illő uj harang beszerezhető
volt. A harang Klein Oszkár
kudsiri harangöntő műhelyéből
került ki. Teljesen megfelelő,
tisztán csengő hangja van. Ze­
nei hangja e. Társával harmoni­
kusan cseng össze s most már
együttesen hívják a híveket az
urházának buzgóságos szerete-
tére. — Templomból kijőve az
egyházközség kurátora Vplkán
András adott méltó kifejezést a
hívek azon ellentétes érzelmei­
nek, melyek a régi harang elvi­
tele és most az uj harang be­
szerzése alkalmával nyilvánultak
meg. Akkor a bánat, most az
üröm. Üdvözolte az egyházmegye
területéről összejött lelkészek
csoportját, köszönetét mondott
azoknak, akik a mostani isten-
tisztelet alkalmával á szolgálato­
kkal teljesítették.
Az esperes ur áldást osztó
^szavai zárták be ez egyszerű,
de lelki hatásokban gazdag ün­
nepséget. Míg mi templomban
voltunk, az alatt a papi lakás
konyhájában szorgalmatos kezek:
a papné kezei Ízletes ebédet ké­
szítettek, melyhez nagy szíves­
séggel kaptunk meghívást. Az
itt jelenlévők szám a: 9 lelkész,
"2 tanító, 2 theologus ezenkívül
asszonyok és lányok. Összesen
mintegy 19-en ebédeltünk a házi­
gazda Benkő József és felesége
-szives jóvoltából. Áldja meg az
143
Isten az ő szívességét!! Ebéd
után egy »csendes nap« áldott
emlékével távoztunk- Gógánból.
Fülünkbe csengett még sokáig
az esperes urnák örvendetes ki­
jelentése: »No immár a kükül-
lői égj házmegyébén is minden
egyházközségünknek újra meg
van a 2 harangja«.
G. váralja. 1929 április 7.
Kállay Ferenci ref. lelkész.
Lelkészértekezleti gyűlés Er­
dővidéken. Az erdővidéki egy­
házmegye lelkészértekezlete 1929
április hó 9-én Baróton tartott
gyűlésén vette tárgyalás alá la­
punk ezidei 6. számában az egy­
házmegyék lelkészértekezleteihez
intézett szerkesztői felhívást és
a lelkészek együttműködése tár­
gyában leközölt határozati javas­
latot. Roz$onday Ádám mher-
mányi lelkésztestvérünk ismer­
tette e kérdésnek mikénti fejlő­
dését és ezidőszerinti állását és
mint egyedüli lehetséges megol­
dást ajánlotta elfogadásra a' Derzsi
Endre határozati javaslaiát.\Az
értekezlet egyhangúlag elfogadta
a határozati javaslatot és azt a
maga teljes egészében határozattá
emelte. Amikor erről örömmel
adunk hirt, egyben ismételten
kérjük a többi egyházmegyék
értekezleteit is, hogy foglalkoz­
zanak e határozati javaslattal és
erre vonatkozó határozataikról
adjanak hirt. (Beküldetett).
Lelkészi állásváltozások. Si­
mon Dezső gyergyószentmiklósí
 144
(kézdi e. m.j h. lelkész Szotyorra
(sepsi e._ m.) választatott meg,
lapunk szerkesztője pedig Derzsi
Endre kísgalani'bfalvi’ (udvarhelyi,
e. m.) lelkész Balázsfalvára (gyu­
lafehérvári e. m.) neveztetett ki.
„Krisztus igaz egyházától
elszakadt magyar testvérek.“
Á Gyergyószentmiklóson meg­
jelenő Székely Szó f. évi 9. szá-
mábah »A világtörténelem leg­
szebb békéje« cimen * - abból az
alkalomból, hogy a Vatikán és
Olászórság békéjöBbóí nyújtót-
tak egymásnak egy cikk je-
léiit meg, melyet lehetetlen szó
nélkül hagyni. A cikk igy kez­
dődik : »Az evangélium újra győ­
zött, Krisztus él. Él minden üldöz-?
tétés dacára. Él a ázafeadgondol-
kdzók, az istentelenek egyházat
és államot felforgató törekvései
dacára. Él aszabadfeőmivés sajtó
.Él egy­
házát hütlenül elhagyó felejtet^
tek és szakádárők mihden tná-
kácssága é k , megdöbbenése dá-
1]%§• ’¡egiSk' t yiMg bámulás
tára- éS:dT Ö ffiei4i^;^ ! - :v4g^Í*
dik . ».Szentséges, Atyánk 1 Te,
.aía atyja .^ ^ y ;‘,Tmndeh szenvedő
is # n % '.iö ^ iiff % ;egy sktegény,
söréában szlsencséttéri, :<3e sZén-
védésében* ifiiíaítő nép. Segíts
rajtái Kriszíus é^jével, imájával,
a széretetével. Egyesítsd a népet
Credo bán, mely a világegyház:
egén ragyog, mert ha visszajön­
nek, akikelkzakadtak tőlünk, 'ék­
kor a mi erőnk megkétszerező­
dik. így azonban könnyén szét-
hullhatunk, mint az pjdött kévé:
Ismét győztél Galilei- Tanuljatok
Tőle, ti Krisztus egyházától el-
szákadt magyar testvérek.« Kö­
zöltük ezekét a szemeiyvényekec
Nem azért, hogy a felekezeti bé­
két megbolygassuk. Hanem tisz­
tán csak azért, hogy — ma,
amikor jelszóvá lett, hogy a fe­
lekezeti érdekét alá kell rendelni
á kisebbségi nemzetiségi érdek­
nek — rámutassunk arra, itíiké-
pen gondolkoznak, sőt imák ró­
junk protestáns magyarokról a.
mi katholikus fajtestvéreink. Mert
az ilyen elgaloppirőzások min­
denre alkalmasok, csak a test­
véri béke ápolására ne«v
Szerkesztői üzenetek.
Az é. m. tudósítókat, rigyszintéé
Mindén lelkésztársafoat szeretettel tóéM
— az eiliof hölt hírszolgálat elevenebbé
tétele 'kiékébta —r szíveskedjenek .tu­
dósítást küldeni minden olyan esemény
fdől, amely a lelkeséi kart érdekelhet»
EISf.: dijak nyugtázása. Imre Ár­
pád (Csávösí, Kovtó SáDöor (Lőritté*
téve) 120—*120 L. és sf mérösi é, mu
ifisni
II évfolyam. 1929 május 15. 10. szám.
*

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M egjelen ik : h a v o n t á k é t s z e r . S zer k e sz tő sé g é s k ia d ó h iv a ta l:
E lőfizetési d íj: Porumbeni-M ici -K isg a la m b fa l vá
e g é s z év re 2 4 0 leu, fél é v r e 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: Denzsi Endre.

Egyházi közéletünk morálja.

Romániai lelkészi karunk egyetemének, csak egyetlen
helytálló közvéleménye lehet* az egyházi közélet moráljának
kérdésében is, az t. i., hogy az nem lehet más, mint evan­
géliumi. Ha ettől az egyedül helytálló felfogástól, kissebb
avagy nagyobb kilengést mutatna evangéliumi egyházunk
közélete, ez már beteges állapot volna. Az egyházi közélet
moráljának éppen ezért elegyitetlennek kell lenni, minden
kaszinói, politikai, nemzetgazdasági élet moráljától, amely
a kor divatja, világnézete szerint változik. Jézus Krisztus
és az Ő evangéliuma tegnap és ma és mindörökké ugyanaz,,
ezért az egyházi közélet morálja is változhatatlanul örök.
Nagyon elszomorító azonban, hogy egyházi közéletünk
mai valóképe nem ezt mutatja. Legalább is ezt látszik iga­
zolni lapunk előző 9. számának „Posta“ rovata, amelyben
az, a még elszomorítóbb, hogy abban lelkipásztor társunk­
kal kapcsolatban tétetik fel a kérdés. De ami legszomorubb
e dologban az, hogy az Egyházi Törvények §§-ainak hínár­
jában akarunk a kérdéssel világosságot nyerni és ki — útat
találni. Különösképpen nekünk lelkipásztoroknak, közéletünk
moráljában csak egy zsinórmértékünk lehet, nem a mai di­
vatos közfelfogás, még csak nem is a hiányos E. T., hanem
egyesegyedül az evangélium.
146

S ha igy van, akkor az evangéliumból fakadó világ­

nézet szemszögéből nézve azt a kérdést, hogy szabad-é
fegyelmi eljárás, fellebbezett ítélet alatt álló lelkészt maga­
sabb egyházi tisztségre választani, megválasztása esetén fel­
esketni, birói székben Ítélkezni engedni, csak egy felelet
lehet: nem ! Ebben a feleletben természetesen benne van,
hogy felmentő Ítélet esetén: igen ! Ám e feleleteknek kon-
;zenkvenciája, hogy marasztaló Ítélet után, a birói ítélettől
függ az, hogy az illető folytathatja vagy elfogadhatja-é
tisztségét ?
Mindez így van, igy kell lenni kivétel nélkül, mert csak
egyetlen precedens esetén a korrupció zsilipje nyittatnék fel.
Bizonyosra veszem, hogy ezt a kérdést valahol meg­
történt eset tette aktuálissá. Megdöbbentő eset, melyet repa-
rálni kell elsőben a mélyen megsértett evangéliumi morál,
•azután lelki pásztori karunk érdekében.
Csodálkoznunk kell azon, hogy ép most amikor az
anyaszentegyháznak evangéliumi megújhodásán munkál min­
den tényező, az egyházi életben, akkor ilyen esetek történ­
hetnek meg, mondjuk meg úgy amint van, az őrállók és a
lelkipásztori kar éberségének hiánya miatt.
Ha ez a reparáció meg nem történik, joggal kérdez­
hetjük : Quo vadis — romániai ref. lelkipásztori kar ?
Szeretem ugyan hinni, hogy a reparációt maga az ér­
dekelt lelkész testvérünk megcselekszi, már csak lelkész test­
vérei iránti szeretetből is.
Egyben, ez utón hívjuk föl a zsinati atyák figyelmét
arra, hogy az E. T.-ben megfelelő intézkedéseket tegyenek
arra nézve, hogy ilyen esetek a szomorú aktualitásig ne jut­
hassanak. Gregarius,
 147

A lelkiszámvétel jelentősége és gyakorlata.

(Folytatás.)

Az állandó kér. gyakorlat két módját ismeri a lelkiszám vételnek,

az általánost és a részlegest.
Általánosnak azt nevezzük, mikor Isten törvényét szem előtt tartva
annak minden parancsához odamérjük és megítéljük önmagunkat, hogy
egész lelkivilágunkról általános hü képet nyerjünk. Erre vagyunk kö­
telezve minden esetben, mikor az Urasztalához járulunk, nagyon ter­
mészetes és bölcs intézkedése tehát uj ángendánknak, hogy az Urva-
csorakihirdetés vasárnapján ép úgy mint az előkészületi idő első köz-
napján felolvastatja, s a hívek szeme elé állítja Isten teljes törvényét
a 10 parancsban.
Hogy azonban a 10 parancs tényleg az a lelkitükör legyen szá­
munkra, mely hibáinkat és gyarlóságainkat szembetűnővé teszi és
bünbánatra indít, nem szabad megállanunk azoknál a vezérszavaknál,
melyeket a szöveg rövidre fogva tartalmaz, hanem olyan alaposan
‘kell elmélyednünk az egyes parancsok szellemében, amint azt Jézus a
hegyibeszédben fejtegeti. Aki pld. könnyen átsiklanék a 6-ik parancson
és ártatlannak mondaná magát, mert kezét véres cselekedettel nem sze-
nyezte be, még mindig sok kárhoztatni valót találhat magában, ha e
parancs kötelékébe tartozónak kell ismernie Jézus szavai szerint pld.
a harag tilalmát is. S ha e parancsnak ilyen gazdag tartalma van az
evangélium szellemében, bizonyára nem lesz tartalmatlanabb a többi
sem. Nagyon bölcsen cselekszi tehát a Heidl. káté, mikor az egyes
parancsok tárgyalásánál irányt ad azok tartalmának bővebb megisme­
résére, mert igy a lelkiszámvétel megosztását segíti elő.
Ilyen számvételt alaposán tartani nem pár röpke perc munkája.
De nem is ennyi idő áll rendelkezésünkre az Úrvacsora előtt, hanem
egy teljes hét, melynek minden napja előkészületre és számvételre hasz­
nálandó. A vezetésem alatt álló bibliakörök tagjainak ezt a gyakorla­
tot ajánlom : Minden köznapon hétfőn kezdve 2—2 parancs tartalma és
kívánalma szerint vizsgálják meg magukat, lássák be hibáikat, aszód­
janak meg azok meglátásán és kérjék azok bocsánatát. így 5 közna­
pon végére érnek a 10 parancsnak; hatodik napra közvetlen előkészü­
letül vegyék elő a főparancsot, az Isten és ember-szeretet nagy pa­
rancsát és azt vizsgálják meg, hogy viselkednek ennek szellemében
szóban és cselekedetben a különböző helyeken vagy életviszonylatok
közt, amelyekben megfordulnak és munkálkodnak. P ld.: otthon, hiva­
talban, munkában, templomban, egyedül sétaközban, látogatóban, mu­
latságban stb.
 148

A hetet ilyen előkészületben töltve mindenki megtalálja, högy a

bünvalló imádság hem puszta szertartás, annál kevésbbé alázatoskodó
szólam, hanem lelkikényszerüség és kötelesség, mely nélkül nem volna
alapja a feloldozás hirdetésének. (Szeretem kijelölni az egyes ünnepi
alkalmakat előkészítő nagyhét olvasandó bibliai részleteit is a biblia- 1
körösök számára, melyekhez a lelkiszámvétel hozzáfüződjék. Szívesen
dolgoznám fel bűnbánati könyörgésekkel is ellátva az egyes előkészü­
leti alkalmak teljes anyagát, ha tudnám, hogy általában szives fogad­
tatásra talál.
Részlegesnek akkor mondjuk a lelkiszámvételt, ha idejében vagy
tartalmában korlátozott. Időleges korlátozás pld. a mindennapos esti
számvetés önmagunkkal, miként töltöttük a napot? A negyedik zsol­
tárnak már idézett részlete erre a számvételre mutat rá, s ezt ajánlja..
S ha meggonduljuk mennyi minden érzelem hullámzik át lelkűnkön
egy napon, mennyi kifakadás tolul- ajkunkra, melyeknek nem vagyunk
urai, be kell látnunk milyen pótolhatatlan érték este számot vetni egy
eltöltött nappal és lecsillapodni gerjedelmeitől, beismeréssel és megbá­
nással tisztulni meg olyan indulatoktól, melyek különben megerősöd­
nének bennünk és elhatalmasodnának.
Tartalmilag korlátozott a lelkiszámvétel, ha egyregy erény gya­
korlatra, vagy egy-egy bűnre vagy rósz hajiamra, vonatkozik,. Hogy
állok pld. kér. alázat és szerénység szempontjából ? Hogy tudom elke­
rülni vagy leküzdeni a nyelv bűneit ? A részleges lelkiszámvétel haszna
is felbecsülhetetlen. Ennek kapcsán jutunk sokszor olyan beható meg­
ismerésére lelkivilágunknak, olyan mélységeket, vagy rejtett hibákat
ismerünk fel, amilyenek az általános vizsgálatnál nem tárultak elénk.
Különösen hasznos a részleges számvételt főhibánkra, vagy hibáinkra
terjeszteni ki.
Lelki életünket ugyanis úgy erényeiben mint hibáiban a fához,
lehet hasonlítani, melynek fent egy vezérága és 3—4 főága, bent pedig;
3—4 főgyökere van, s ezekből ágazik szét az egész korona ép úgy
mint az egész hatalmas gyökér-rendszer. Bennünk sem lesz soha, nem.
is lehet minden erény egyenlően kifejlődve. Egyik a másikkal érint­
kezik, belőle ágazik, egy fő vezérág mellett legfeljebb 3—4 gondosan
nevelt erény a hordozója egész életünknek, amelyek életkörülménye­
ink szerint szineződve élesen hordozói és fejlesztői egész lelki életünk­
nek, Hála Istennek a bűnök és rósz hajlamok sem fejlődnek bennünk
egyenlő erővel. 3—4, néha talán egyetlen bűnös hajlam a főgyökere,,
a hordozója gyarlóságunk és esendő voltunk egész szomorú hálóza­
tának. Ezeket alaposan megismerni, ezek kiirtását lehetővé tenni, mun­
kába venni hivatása a részleges lelkiszámvételnek.
 149

Épen e fontos hivatása miatt jó, ha ezt nem végezzük tapasztalt

vezető vagy arra való lelkiolvasmány irányítása nélkül. Minden más
olvasmánynál előbbre való azonban a biblia, mint a magát kijelentő
Isten hozzánk intézett szava. S az építő bibliaolvasás nem is áll meg
ennéí a mozzanatnál: mit mond a felolvasott szakasz nekem a meg­
értés szempontjából, hanem következik rá a gyakorlati meggondolás
és számvétel, hogy állok én e megértett ige szempontjából ? A szám-
vételre következik a megalázódás, azután a hálaadás a helyes megis­
merésért, a jó feltétel és elhatározás a munkába kezdés előtt. így lesz
a bibliaolvasás imádkozó és elmélkedő csendes órává.
Ha pedig összejönnek azok, kik ilyen csendes órákban ismerik
és Ítélik meg magukat, vagy legalább is komolyan törekszenek erre,
szívesen konferálják — ezért konferencia — szerzett tapasztalataikat,
meglátásaikat, épülnek és felbuzdulnak egymás hitén a koinóniának,
a testvéri közösségnek legdrágább lelkiajándékát nyújtva egymásnak.
(Róm. 1, 11—12; Jak. 5, 16.) így alakulnak és munkálkodnak a csen­
des napok, konferenciák, bibliakörök, melyek annál nagyobb szolgá­
latot tesznek a köznek, minél őszintébb és alaposabb számvétellel
foglalkozom magammal és ismerem meg a magam lelkivilágát.
Minden téren lemondással, igénytelenséggel tudók Szolgálatára
lenni a köznek; egyedül a lelkiszám vétel, elmélyedés és bírálat az,
mely akkor használ és szolgál legtöbbet, ha önmagam lelkivilága kér
pezi középponti tárgyát az Ur törvényének és igéjének átható megvi­
lágításában. Dr. Tóth Lajos.
»

Miért ragaszkodunk a »Lelkészegyesület<'-hez ?

Lapunk ezidei 6. számában a szerkesztő egy felhívásban azzal
-a kéréssel fordul az egyházmegyék »Lelkészértekezlete«-ihez, hogy
tekintettel a Sepsiszentgyörgyön tartott négy egyházmegye lelkészér­
tekezletének külső eredménytelenségére, foglalkozzanak ,az ott általa
-előterjesztett és lapunk ugyanezen számában leközölt határozati javas­
lattal és erre vonatkozólag hozzák meg határozataikat. Ez a határozati
javaslat a lelkipásztorok együttműködésének megvalósítása tárgyában
hozott tordai határozat revízióját ajánlja kimondatni az egyhmegyéi
lelkészértekezletek által és egyben megadja a »modus vivendi«-t a
lelkipásztorok együttműködésének a megalkotandó »Lelkészegyesület«-
ben való megteremtésére. Gondolom, nem végzünk felesleges munkát,
ha — mielőtt az egyes egyhmegyei lelkészértekezletek meghoznák
-erre vonatkozó határozataikat — mi is leszögezve álláspontunkat, meg­
150

felelünk a cimben felállított kérdésre. Először is tehát vegyük sorra

azokat az aggodalmakat, ellenvetéseket és kifogásokat, amelyek hír­
lapi cikkekben és az említett sepsiszentgyörgyi értekezleten az egye­
sület ellen a nyilvánosság előtt eddig elhangzottak.
Az egyik kifogás az egyésület ellen, amit unos-untalari hangoz­
tatnak, hogy az egyesület szembekerülhet az Anyaszentegyházzal. Ez
az aggodalom egyenesen a b szu rd itá sh o z lehet olyant feltételezni, hogy
kálvinista papok valamikor az Anyaszentegyház ellen emeljék fel sza­
vukat, vagy kezüket. A gyermek az édesanyja ellen. Olyan szomorú
itt a perifériákon a helyzet, hogy szinte elmondhatjuk, miszerint je­
lenleg mi vagyunk a látható egyház: lelkipásztorok. Mi vagyunk az
egyház látható megtestesítői, de védői is. Az adott talentumok mértéke
szerint ugyan, de egyforma hűséggel álljuk a frontot és teljesítjük
Őrállói kötelességünket. Teljesen indokolatlan tehát, sőt egyenesen sértő
a kemény küzdelemben álló papság egyeteme ellen a sepsieknek ez
a feltevése. Az megtörténhetik, mint ahogy a sepsi esperessel is szám­
talanszor megtörtént, hogy egyházunk vezetőségének egy-egy intézke­
dését kritika tárgyává tesszük, az ellen szót emelünk, esetleg rosszal­
juk, de tfenni fogjuk ezt nem az Anyaszentegyház ellen, — mint ahogy
meggyőződésünk szerint Kiss Albert sem ellene teszi — hanem éppen
Anyaszentegyházunk érdekében. Ne féltsék hát tőlünk falusi közpa­
poktól az Anyaszentegyházat, nekünk is áll olyan közel a szivünkhöz,
mint egyházunk bármelyik illusztris vezetőjének. Ez az ellenvetés tehát
minden komolyságot nélkülöz.
Egy másik kifogás szerint, semmi szükség nincs a lelkipásztorok
tömörülésére, mert nem lehet olyan érdeke vagy problémája az egy­
háznak, vagy a lelkészi karnak, amelyet mága az Anyaszentegyház
meg ne oldhatna. Ez az ellenvetés magán hordozza a rábulisztika
minden ismérvét. Ha egy kicsit megforgatjuk szétpattan r— mint a
szappanbuborék. A lelkészegyesület nem azzal a céllal alakul, hogy
az Anyaszentegyház, vagy a lelkészi kar felmerülő problémáit meg­
oldja — ezt ezután is csak az Anyaszentegyház fogja megoldani —
hanem azért alakul meg, hogy ezeknek a problémáknak helyes meg­
oldásához erőteljes segítséget nyújtson. A lelkészegyesületi gyűléseken
úgy az egyház, mint a lelkészi kar felmerülő kérdései megvitatás alá
kerülnének és a vonatkozó határozatok javaslatképen küldetnének meg
az illetékes fórumoknak, melyek annak figyelembe vétele után hozzák
meg döntésüket. Az ilyen módon született döntéseken — állítom,
hogy inkább rajta lesz a Szentiélekuristen pecsétje, mint sokszor a
lelkészi kar egyeteme ellenére hozott kerületi határozatokon.
Ezzel az előbbi ellenvetéssel rokon az az elvi megállapítás, amely
 15£

mint legfőbb gátló ok kizárná az alapszabályokon nyugvó tömörülést

és ez maga a református egyház lényege lenne. »A kálvinista egyház,
az Ige és a Szentlélek közössége és ez a közösség feleslegessé tesz
minden más tömörülést. Akinek tehát az Ige és Szentlélek közössége?
nem elég, az fölébe helyezi az immanens érdeket szolgáló közösséget
az egyháznak és az egyház elégtelen voltát nyilatkoztatja ki. Ebből
kifolyólag minden egyesületbe tömörülési szándék amellett bizonyít,,
hogy az egyházból hiányzik az élő ige és helyét valami mással akar­
ják pótolni.« Ez az ellenvetés nagyon tudományosan hangzik. De ne
ijedjünk meg tőle, bontogassuk tovább a következtetés fonalát. Ne-
tömöritsük hát erőinket, ne szervezzük hát meg híveinket, ne akarjunk
minél több munkatársat nevelni magunknak, mert az Ige és Szentlélek;
közössége mindezeket feleslegessé teszi, hanem fojtsunk meg mindem
szervezett és programmszerüen működő gyülekezeti és belmissziófé
munkát, elsősorban persze a Nőszövetségek szépen indult és szép
reményekre jogosító munkáját és várjuk összedugott kézzel, de égre
szegzett tekintettel, amig az Ige és á Szentlélek csodát csinál a kál­
vinista Anyaszentegyházban. Fatalizmus> az izlam mentalitása! Ml
azonban, mint igaz kálvinisták, hisszük és valljuk, hogy a Szentlélek-
úristen minket gyarló embereket eszközökül választott az Ő céljainak:
munkálására. Igéje által elhivatásunk érzetét mind öntudatosabbá és*
öntudatosabbá teszi bennünk és naponként serkent a buzgóbb és in­
tenzivebb munkára. Mi pedig lelkipásztorok egyénenként is, de egye­
temlegesen is boldogan ajánlkozunk fel eszközökül Isten számára*
Egy ilyen boldog felajánlkozás akar lenni a mi egyesületünk is, ahoF
összefogva, erőinket koncentrálva, talentumainkat kifényesítve mun­
kálkodnánk Anyaszentegyházunkért Isten dicsőségére! Ez a tiszta
kálvinizmus és ez következik egyházunk lényegéből i s !
Égy másik sokat hangoztatott ellenvetés az egyesületbe valfr
tömörüléssel szemben az, hogy mint külön alapszabályok alapján mű­
ködő egyesület külön organizmust képezne az egyház testében. Status
in statu. Nézzünk szembe ezzel is. Mi az alapszabály ? Az alapszabály
az egyesületeknek, közösségeknek Írásba fixirozott ügyrendje és mun-
kaprogrammja. És most vessük fel a kérdést: valamelyes ügyrend és
munkaprogramm nélkül dolgozhatnak-e az egyhmegyei lelkészértekez­
letek ? N em ! Az értekezleti összejöveteleken egy bizonyos ügyrendet
be kell tartaniok, mint ahogy be is tartanak és egy előre megálla­
pított munkaprogrammot köveinek és hajtanak végre. Miben külön­
bözik tehát e tekintetben az értekezlet az egyesüléttől ? Abban, hogy
nem Írásba foglalt és nem jóváhagyott ügyrend és munkaprogramm
alapján dolgozik, hanem ezek csak a köztudatban élnek, de azért meg­
152

vannak. Ebből pedig az következik, hogy az egyesület csak annyiban

lenne külön organizmus az egyház testében, mint amennyiben az a
Lelkészértekezlet. Egyebekben pedig az a lehetőség, hogy a Lelkész­
egyesület ügyrendje és munkaprogrammja fogalmi kifejezést nyer,
írásba foglaltatik és jóváhagyatik azt fogja jelenteni, hogy munkája
is cél és öntudatosi|bb lesz, mint az értekezleté, mert lélektani tapasz­
talaton nyugvó igazság az, hogy ha valamely csak a köztudatban élő
és éppen azért rendszertelen vagy homályos elképzelés fogalmi kifeje­
zést nyer és tételesen íixiroztatikm indjárt öntudatosabbá válik és
cselekvések születnek belőle. Mutatja ezt a magyarországi Orle pél­
dája, mely nagyszerű teljesítményekre tekinthet vissza.
Az eddig elmondottak az egyesület ellen felsorakoztatott aggo­
dalmakat, ellenvetéseket és kifogásokat szállították le kellő értékükre.
Most pedig mi fogunk egy pár okot előhozni annak az indokolására,
hogy a tordai határozat ellenére is, miért tartunk ki a Lelkészegye­
sület mellett?
Ha mi a romániai ref. lelkészek tömörítéséről és] együttműködé­
séről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a királyhágómelléki
testvéreink állásfoglalását sem. ő k pedig határozottan a külön alap­
szabályon nyugvó és működő Lelkészegyesület mellett szögezték le
álláspontjukat és ennek keretében Szép eredménnyel dolgoznak évek
óta. Gyűlési határozataikban, sajtó orgánumaikban félreérthetetlenül
számtalanszor kifejezésre juttatták ezt. Ha tehát azt akarjuk, hogy
a romániai lelkészek egy táborba tömörüljenek, akkor mi sem von­
hatjuk be az egyesület kibontott zászlóját annál is inkább, mert az.
egyesület ellen felsorakoztatott érvek közül egyetlen egy sem helytálló.
De van más okunk is erre. Az 1904—7-ben alkotott zsinati törvények
az értekezletekben való tömörülésre ezelőtt már 22 évvel megadták
a módót. És ez még sem történt meg mindenütt. Vagy ha meg is
történt, egyházmegyénként másként és másként történt. Legtöbb
helyen az esperes vezetése alatt működött, máshelyen külön elnököt
választottak, harmadik helyen semmit sem csináltak. Az értekezlet 22
éves múltja tehát azt mutatja, hogy valami eredendő bajban szenve­
dett. Nem tévedünk, ha azt a bajt abban látjuk, hogy az értekezletek
minden kezdeményezést, a vezetést, a célkitűzéseket az egyház hiva­
talos dignitáriusaitól (esperes, püspök) várták, ők pedig amúgy is túl
lévén terhelve az egyházmegyék és kerületek egyéb dolgaival, nem
feküdhettek bele döntő súlyúkkal az értekezletek munkájába, A hiva­
talos egyház mozgásának nehézkessége rányomta bélyegét az értekez­
letek munkájára és ezért minden stagnált. Fényesen igazolja ezt az-
állitásunkat az a tény, hogy éppen az értekezletekbe való tömörülés
 153

nek megadott lehetősége után, tartották szükségesnek egyházunk egyes

kiválóbbjai az Orle megteremtését. Ha tehát azt akarjuk, hogy a lel­
kész! kar tömörülése által elérjük azt a célt, amelyet annyiszor leszö­
geztünk és a mely nekünk lelkészeknek, de Anyaszentegyházunknak
is elsőrangú érdeke, akkor ezt a tömörülést úgy kell végrehajtanunk,
hogy egységessége, függetlensége, szabad működése, mint az együtt­
működés éltető levegője — amit a lelkészértekezletek nélkülöztek —
itt teljes mértékben kidomborittassék és biztosittassék. Ez pedig csak
a külön alapszabályon nyugvó egyesületben lesz lehetséges. Ezért ra ­
gaszkodunk mi a Lelkészegyesülethez és ezért kívánjuk a tordai ha­
tározat revízióját. Rozsonday Ádám mhermányi ref. lelkész.

Hozzászólás.
Megjelent egyházkerületünk ágendáskönyve. Nagyon kedves,
csinos alakban, szép kiállításban. Olyan szívesen veszi kezébe az
ember. Belső szerkezetéből, összeállitottságából kitűnik az a legapróbb
részletességig menő nagy gond, mélységes felelősségérzet, mellyel
Isten népe iránt eltelve végezték nagyjelentőségű, istentiszteletünk tör­
ténetében korszakot alkotó munkájukat a mü nagynevű alkotói. Szinte
hinni merem, hogy nincs lelkész a kerületben, aki már valamely pon­
ton ne kezdte volna el az uj rend szerint tartani istentiszteletet, szem
előtt tartva a gyülekezet, a hívek mentálitását is. Én husvétkor e sze­
rint osztottam úrvacsorát s másodnapján délelőtt ünnepélyesen beik­
tattunk négy újonnan választott presbitert. A gyülekezetre jó hatást
tett. Az uj rend iránt kellő szimpáthiával viseltetnek a hivek. A homi-
liás istentiszteletek rendjét még egyelőre nem változtatjuk meg, de
reméljük, hogy fokozatosan zökkenés nélkül érvényesíthető lesz az uj
liturgia. Teljes elismerésem kinyilvánítása mellett bátor vagyok azoa-
ban az ágendáskönyv két pontjához a következő megjegyzést fűzni:
1. A 11. oldalon ez a mondat olvasható: »Az ember Istentől nem­
csak, hogy semmit nem követelhet, hanem arra sem gondolhat, hogy
akaratát bármi tekintetben is befolyásolja«. E mondat b. része keresz­
tyén hitünk által el nem fogadható. Bárki egyénileg hiheti s mondjuk
deista filozófiai állásponton vallhatja ezt, de a református kálvinista
keresztyénség nevében nem hirdetheti. Az Isten absolutságának és
suverénitásának tényéből ez nem következik s egyetemesen nem is
tehetjük magunkévá e hitet. Hiszen, ha ez igy van, akkor a keresz­
tyén ember legelső radikális kérdése az, hogy mi értelme van igy az
imádságnak ? Miért esedezünk Istenhez ? Miért vannak kéréseink, ha
154

nem hihetjük, hogy Istenre olyan befolyást gyakorolhatunk, amelynél

fogva Ő a Jézus által teljesiti kéréseinket? A prófétai vallás s Jézus
és az apostoli keresztyénség szellemében valljuk, hogy az Isten töké­
letes jóság, változhatatlan szeretet, üdvösségünket öröktől fogva el­
rendelte, emez elvégezését soha meg nem változtatja, a jónak absolut
akarása és cselekvése van nála. De nem olyan Isten ő, aki nem
tudna megindulni a mi gyarlóságainkon, aki ne venné le rólunk ha­
ragjának ostorát, ne számlálná meg s ne törölné le bánatból ejtődött
könnyeinket, ha megtérünk hozzá s töredelmesen kérjük, hogy kö­
nyörüljön rajtunk. Az Isten érzésteljes valóság, akinek van atyai szive
s éppen mert absolut akarata, suverén hatalma van, hihetjük és re­
mélhetjük, hogy senki és semmi el nem fordíthatja üdvözítő akara­
tától, de midőn szivünket töredelmesen hozzáemeljük, Ő kegyelmesen
hozzánk hajol, könyörgésünkre úgy felel, mint Atya gyermekeinek.
Azt tartom, hogy ilyen hit nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni. Egy
nagy igehirdetőtől olvastam egy szép hasonlatot arra nézve, hogy
miként kell felfognunk Istennel való személyes imádságos életviszo­
nyunkat A feldobott kis labda a föld felé siet, leesik* Ezt látjuk sze­
meinkkel. De azt nem látjuk, sőt felfoghatatlannak tetszik nekünk,
hogy amennyit esik a kis labda a föld felé, annyit emelkedik a föld.
ajl^bda felé. »Közeledjetek az Istenhez, az Isten is közelíteni fog hoz^-
zátók« — azt mondja az apostol. A tételnek azért épp az ellenkezőjét
lehet és kell vallanunk. Hogy t. i. a szó legkeresztyénibb vallásos ér­
telmében senki sincs annyira befolyásolható, mint az Isten. Azaz
senki sincs, aki annyira kész és képes volna teljesíteni javunkra szolr
gáló kéréseinket, mint ő .
Másodszor a házasságkötéshez kívánok szólni, de csak annyiban
hogy a 102. oldal tanúsága szerint a házassági szent eskü helyét az
ág endáskönyvben a házassági szent fogadalom foglalta el. E változ­
tatásnak indoklását nem találjuk sehol, pedig igen szükséges lett volna
indokolni. Bizonyára vannak, akik ezt örömmel üdvözlik, t. i. az eskü­
törlését, pedig igazán nincs mit örülni ezen. Mi történt? Semmi más,,
hanem csak annyi, hogy az esküszöm helyére a kinyilatkoztatom és
fogadom lépett. De ez éppen elég. Ez a lényeges. Miért tartatott meg;
a püspök, lelkész, egyházi tisztviselők, elöljárók, presbiterek, diakó­
nusok esküje ? Ha az eskünek nem volna bibliai alapja, akkor minden
eskünek töröltetni kellene, ha pedig van bibliai alapja, akkor miért
nem tartatott meg a házassági eskü is ? Ha nem áll bibliai alapon,
miért gyakoroltuk eddig ? Ha van bibliai alapja miért hagyjuk el most ?
Nem fognak-e ujjal mutatni reánk az egyházunkból kitértek, hogy
lám a reformátusok is kezdik belátni, hogy az eskü 'bibliaellenes;.
 155

Rendre el fogják hagyni. Már meg is kezdték a házassági eskü tör­

lésével. Mi a különbség közöttünk és közöttük véleményük szerint ?
Az, hogy ők előbb felismerték az isteni igazságot és előbb engedel­
meskedtek ennek, mint mi. Tehát csak előre a jó utón, amelyen ha­
ladunk ! Utánunk reformátusok! Továbbá a viszálykodó házasfelek
vájjon nem könnyebb lelkiismerettel mennek bele — töröltetvén az
eskü — az elválásba ? Az eskü szent, összetartó ereje a lelkek között
megbizonyosodott, sokakat visszatartott már végzetes lépéstől és szénit
.elhatározásra ösztönözte őket, hogy keressék a békesség útját élettár­
sukkal. Ujjal mutatnak reánk majd a r. katholikusok, hogy lám a
protestánsok, hogy elpolgáriasitották a házasságkötést. Ma igy kötik,
10—20 év múlva ismét másként. Így mondja nekik a Szentlélek.
Az unitárius valláson levő házasfelek iránt tanúsítandó nagylelkűsé­
günket pedig vájjon az unitáriusok hasonlóval viszonozzák* é ? Vájjon
a ref. vallásu házasfeleket a mi hitünk szerint esketik, vagy áldják
meg papjaik ? Erről is lehet és kell beszélni!
Igen jó volna, ha a házassági eskü nem töröltetnék el, hanem
maradna régi formájában. Ha pedig nem maradhat, akkor töröljük el
egészen. Maradjon az ige, beszéd, imádság és megáldás.
Befejezésül annyit kívánok megjegyezni, hogy tiszteletteljésen
tettem meg e két ponthoz őszinte hozzászólásomat.
(Bonchida.) Máthé Elek ref. lelkész»

Alulírottak a legmélyebb fájdalommal tudatjuk, hogy

egyetlen drága gyermekünk

BENEDEK JÓZSEF
f. évi április 30 án, életének 18 ik évében rövid, de kínos
szenvedés után meghalt.
Kedves halottunk hült tetemeit május 2-án d. u. 4
órakor a kolozsvári temetői kápolnából a református egy­
ház szertartása szerint a családi sírba helyeztük örök nyu­
galomra.
Rövid az élet m egsiratni téged ! -— Aludjál csendesen!
Benedek Márton szucsági ref. lelkész
és neje Dijenes Miczi
szülei.
Özv. Benedek Józsefné
nagyanyja.
Több közeli és távoli rokon.
156

ORBÁN GÁBORNÉ született Nagy Krisztina, mint

bánatos özvegye, úgy a maga, mint alólirottak nevében is
fájdalommal és megtört szívvel tudatja, hogy a forrón sze­
retett férj, apa és nagyapa

Orbán Gábor
komlódi nyugalmazott református lelkész
életének 74-ik, házasságának 49-ik évében április hó 20-án
az Urban csendesen elszenderült.
Mint Isten sáfára — hü volt, mindhalálig, — a reá
bízottakban szolgálta Isten országa ügyét — és híveinek
boldogságát. Örömet hálával vett az Ur kezéből, — a meg­
próbáltatásokat — béketüréssel hordozta.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Orbán Gizella,
férjezett Vadady F. Viktorné,
Orbán Erzsébet,
Orbán Gábor neje és gyermekei*
Orbán József komlodi ref. lelkész,
Orbán Sándor, Orbán Ferenc, Orbán Mariska,
gyerekei és unokái,
Vadadi F. Viktor veje.

IR O D A L O M .
vHa csak egyetlen beszédet mondhatnék.....“*
Ezzel a címmel (If I had just one sermon te preach) jelent meg
Amerikában 1926-ban egy nagy hatású beszédgyüjtemény, a legkivá­
lóbb ma élő amerikai igehirdetőknek egy-egy beszédét és rövid élet­
rajzát tartalmazva. 1928-ban az angol sorozat jelent meg, tartalmazva
a hatalmas Britt birodalom legnagyobb igehirdetőinek legnagyszerűbb
alkotásait és életrajzát.

* Kérem e felhívásnak az ügy érdeméhez méltó szives figyelembevételét, mert

eddig mindössze esak 2 felelet érkezett be. Szerk.
 157

A magyar irodalomban még nem jelent meg ilyen munka. Pedig

nagyszerű lenne, ha a ma élő legnagyobb magyar igehirdetők alkotá­
sait egy rövid életrajzzal ellátva egybegyiijtenénk és kiadnánk. Ha
sikerül a legkiválóbb igehirdetőket és azok legkiválóbb alkotásait egy-
begyüjteni, nem lesz semmi akadálya annak se, hogy fordításban;
ugyanazon sorozatban megjelenjen a nagy mü, amelyben elődei meg."
jelentek.
Amerikától Erdélyig, San Franciskótól Brassóig benne kell lenni'
ebbe a sorozatban a ma élő legnagyobb magyar igehirdetőknek.
De hát kik a ma élő legnagyobb magyar igehirdetők? Ezt lég*
jobb szavazás utján eldönteni. A lap minden olvasója szíveskedjék;
azért kitölteni e lap alján közölt szelvényt és akár borítékban, akár
egy levelezőlapra ragasztva küldje be e lap szerkesztőségébe.
A szavazatok beérkezte után Dr. Hercegh József, a Clevelandi
Első Ref. Egyház lelkésze, a beszédsorozat szerkesztője egy bízottá
Sággal megállapítja azoknak az igehirdetőknek a nevét, akik a legtöbb-
szavazatot kaptak és felkéri őket a beszéd és életrajz megírására.
A mű Németországban jelenik meg, hogy a világ minden részébe;
szétszórt magyarságot könnyen elérhesse. Erdélyből: Maksay Albert-et,
Magyarországról: Szabó Imrét, Csehszlovákiából: Sörös Bélát, Jugosz­
láviából : Ágoston Sándort, Amerikából: Újlaki Ferencet kérte fel a,
mű Szerkesztője tanácsadókul és munkatársakul;

A »Ha csak egy beszédet mondhatnék« cimü beszédsorozatba én

az alábbi igehirdetőket kérem felvenni, mivel őket tartom a legna­
gyobbaknak.

Név

Tisztelettel
Cim

Ez kivágandó és kitöltve a szerkesztőségbe küldendő.

 158
KÜLÖNFÉLÉK.
Értesítés. Szeretettel értesítem
lapunk előfizetőit, hogy uj állo­
máshelyemet, a halázsfalvi lel-
Isészi állást — junius hó végén
-szándékozom elfoglalni. Erre való
tekintettel junius hó 23-ig a cik­
kek, bárminemű megkeresések,
elmaradt előfizetési dijak bekül­
dését még jelen címemre kérem.
Derzsi Endre kisgalambfalvi lel­
kész felelős szerkesztő.
A bánáti egyházm egye állás-
foglalása a lelkészegyesület
ügyében. Jegyzőkönyvi kivo­
nat : Olvastatott az egyházme­
gyei leikészégyesület következő
előterjesztése: A Ref. Lelkészek
Lapjának szerkesztősége felhí­
vást bocsátott ki az egyes egy­
házmegyék lelkészegyesületeihez,
melyben a lelkészek együtt­
működése érdekében megindult
egyesülési mozgalmak ügyében
kér nyilatkozatot, kapcsolatban a
tordai nagyhét halasztó határo-
zátával s a királyhágómelléki lel­
készek külön állásfoglalásával. E
kívánt nyilatkozatot a következő
határozati javaslat formájában
kívánja lelkészegyesületünk az
egyházmegyei közgyűlés előtt
előterjeszteni: »Egyházmegyénk
lelkészi kara ragaszkodik a nagy­
szalontai konferencián* illetőleg
az azt követő egyházmegyei lel­
készegyesületi értekézleten e
tárgyban hozott határozatokhoz,
s szükségesnek tartja az orszá-

gos lelkészegyesület mielőbbi
megalakítását, tekintet nélkül arra,
hogy erdélyi lelkésztestvéreink
akadályozva lennének az ebbe
történő belépésbe, vagy egy ré-
szök vonakodnék is a csatlako­
zástól«.
Közgyűlésünk a határozati ja­
vaslatot tudomásul veszi és azt
úgy az egyházkerületi Elnökség­
nek, mint a Lelkészek Lapjának
szerkesztőségével közölni hatá­
rozza el. (N. E.)
<876—29.
A kivonat hiteléül :
Végvár (Tormac) 1929 IV. 24.
P. H. Zöld Mihály esperes.
A hunyadi ref. egyházm egye
lelkész! konferenciájának Ln-
pényben 1929. évi május 22—24.
napjain tartanáé programmja.
Május 22. d. u. 3 órakor: Érke­
zés a gyorsvonattal, elszállásolás.
Május 22. d. u. 5 órakor: Ének
és bibliai olvasása után megkez­
dődik a konferencia, melynek
első előadása: Az u j Ágendás
könyv. Bevezeti: Lukács László,
rákosdi lelkész.
Május 22. d. u. 7 órakor:
Gyülekezeti istentisztelet az uj
Agenda szerint. Szolgál esperes aa.
Május 23. d. e. 9 órakor:
Ének és bibliai olvasás után a
„Lelkészegyesület“-ről bevezető
előadást ta rt: Kovács Sándor,
egyházmegyei főjegyző.
Május 23. d. e. l í órakor:
„A lelkészekMéstvéri együttműkö­
déséről“ bevezető előadást tart:
Horváth Jenő, aninószai lelkész.
159
Május 23. d. u. 3 órakor:
Bibliaköri összejövetel, vezeti
Bitay Béla, dévai lelkész.
Május 23. d. u. 5 órakor:
Személyes megbeszélések, majd
a konferencia bezárása.
Május 24. d. e. 6 órakor: In­
dulás vonaton együttes kirándu­
lásra a Szurduk szorosba, hönnan
az nap déltől kezdve három vo­
nat áll a haza utazók rendelke­
zésére.
Megjegyzés: A vendégek ellá­
tásáról és elszállásolásáról a lupé-
nyi egyház és nőszövetség gon­
doskodik. A jó rend és az elő­
készületek érdekében a résztvenni
szándékozók részvételüket jelent­
sék be május 15-ig a lupériyi
lelkészi hivatalhoz.
Kiss József magyarbikali lel-
késztestvérunk május 5-én tar­
totta esküvőjét Szabó Géza mé-
rai lelkésztestvérünk leányával,
Rózsikéval. A csak rokonok rész­
vételével megtartott családi ünne­
pélyen 7 lelkésztestvérünk és 2
theologus volt jelen. Adjon Isten
sok ilyen találkozót, az ifjú pár­
nak békét, megelégedést.
Harangszentelés Szemerján.
A szemerjai (sepsii egyházme­
gye) ref. egyházközség f. hó
5-én harangszentelési ünnepélyt
tartott, amelyen előimát Kiss Al-
, .bért az egyházmegye esperese
mondott, a felszentelő beszédet
és utóimát Vásárhelyi J&aos püs-
pÖkhélyetteS tartotta s a harang
történetét és az adakozók neveit
160
Böjthe Géza helybeli lelkész is­
mertette. A harangszentelés nap­
ján d. u. vallásos ünnepély is
volt a köv. programmal: 1. köz­
ének, 2. bibliaolvasás — Csia
Pál brassói lelkész által, 3. ref.
egyházi vegyes karének, 4. be­
széd — Vásárhelyi János püs­
pökhelyettestől, 5. templomi zene
dr. Keresztes Károly tói, 6. Szava­
lat Sz. Serestet Irénkétől és 7.
gyülekezeti ének.
Szerkesztői üzenetek.
Kálvinista Világ Szerkesztősége,
Kolozsvár. A lap f. iévi 8 . számában a
nevemre szóló szerkesztői üzenetet olvas­
tam. És az ügy érdekében kénytelenit-
tetve érzem magam arra lapunk utján
nyílttéri rovatban felelni. A felelet ké­
szen is van, de anyaghalmaz miatt csak
a jövő 'számban jöhet* Szives üdvözlet.
Unit évi és folyó évi hátráléko-
sainkat szeretettel kérem, szíveskedje­
nek múlt évi hátrálékaikat egészben, a
f. évi előfizetési dijat pedig legalább fe­
lerészben postafordultával megküldeni. A
f. évi előfizetési díj 2-ik részletének le­
vonása tárgyában a jövő hó folyamán
meg fogom keresni az e. m pénztáros
testvéreinket azzal, hogy a 2-ik részletet
a júliusban kifizetésre kerülő államse­
gélyből vonják le. Máskép nem tehetek,
mert csak tényleges előfizetés esetén tud
lapunk is existálni. Testvéri üdvözlettel.
Előfizetési dijak'nyugtázása. Su-
rányi L. (Szalárd) 240 L. és Fekete L.
(Tuson) 120 L.
Többeknek. Egyik lelkésztársunk
ismételten panaszolja, hogy lapunkat
nem kapja meg. Tán mondanom sem
kell, hogy ez rajtunk kívül fekvő okból
történik. Mi pontosan expediáljuk a la­
pot. Hogy aztán mi történik vele, nem
tudjuk, Miután azonban fölös számban
nyomtatjuk, ismételten felhívom az elő­
fizetők figyelmét, hogy ha nem érkezik
meg a lap rendesen, skiveskédienek írni
és én nyomban pótolni fogom.
II évfolyam. 1929 junius I. II. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK
Megjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési dtf: Porumbenl-Mici -E§sgalambfölva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: Depzsi Endpe.

Zsinat előtt.
Junius kilencediké. Imádságos lélekkel gondolunk erre*
a napra, mint a romániai magyar református egyház ösz-
szehivott zsinatának első ülés napjára. Imádságos lélekkel
különösen mi lelkipásztorok, akik nap-nap után szomorúan
tapasztaljuk, hogy hiányzik valami, ami nekünk felelősség-
teljes hivatásunkban segítséget védelmet és támaszt nyújt­
hatna : — a jó törvény. Törvény, amely nem köti gúzsba
a kezet, hanem ellenkezőleg elősegíti a fokozottabb munkát,
nem állít akadályt a lélek szárnyai szabad kibontakozásának
útjába, hanem ellenkezőleg eltávolít minden akadályt, amely
Isten szent ügyének és Anyaszentegyházunk nemes hivatása
betöltésének útjában áll.
Nem tartozunk azok közé, akik talán a törvényt túl­
becsülik és tisztán egy jó s a változott viszonyoknak meg­
felelő uj törvénytől várják a várva-várt megújhodást. Azon­
ban állítjuk, hogy egy ilyen törvény sokat tehet. Nem pótol,
hanem biztosit. Nem pótolja — mintahogy természeténél
fogva nem is, pótolhatja — a munka helyét. Hanem bizto­
sítja — mint ahogy természeténél fogva biztosíthatja is —
a munka sikerét. A munka pedig — Istené érette a dicsőség
— megindult és foly. Megindult és foly' minden vonalon.
162

Még ott is, ahol talán nem hallatnak magukról a munká­

sok, hanem csak csöndben, zajtalanul, szűk keretek között
dolgozgatnak. Most tehát a zsinaton a sor, hogy meghozza
azt a bizonyos-jó jtörvényt, medy — segítségét; védelmet és
tfmaszt nyújtva — legyen képes biztosítani a munka sjU
Icerét is.
Ezért gondolunk imádságos lélekkel juttius kilencedikére.
Lélekben otj leszünk mindnyájan és a zsinati atyák áldást-
4térő imádságába belévegyül a‘ mi imádságunk is, hogy az
Ur árassza az Q Szentléikét a törvéhyaikötás élhivott 'muh-
Msaira s tegye áldottá és aldásthozóvá az ő tanácskozása­
ikat mindnyájunk javára, Anyaszentegyházunk elhaladására
és mindenek felett az Ő dicsőségére. D. E.

Lelkipásztorok együttműködésének akadályai.

Régóta figyelem azt a hírlapi küzdelmet, amely a lelkipásztorok egy
táborba való összétömöritésére irányul. Különösen két kikristályosodott
és most már minden oldalról agyonvilágitött elv hordozta körül véres
¡kardját az erdélyi református lelkipásztorok között. És éh azt hi­
szem nincs a lelkipásztorok között égy sem, aki legalább magában,
állást ne foglalt volna e küzdelmekkel szemben. Azt is meg lehet álla­
pítani, hogy a két tábor között semmiféle közeledés nem történt e
hirlapi polémiák alatt. Annyi haszna, — vagy lehet kárnak is nevezni
— Vólt-e szőcsatáknak, hogy most már mindkét tábor exponensei ön
tüdatosabbah-iagaszkodnak lefektetett és paragrafusokkal körülbástyá­
zott elveikhez, de a megoldás még mindig késik és az egységet a zsi-,
nati törvényhozásnak sem fog sikerülni megteremtenie. Még pedig azért
nem mert a keret, a ráma még sohasem teremtett egységet. Először
a lelkeket kell összhangba hozni, hogy igy a keret magától kialakuljon.
Először az egyéni hiúságot és ennek káros következményét, a
sok esetben mégnyilvánuló személyeskedést kell kiküszöbölni, hogy
létrejöhessen egy sokat hangoztatott, de meg mindig hiányzó lelkiközös­
ség, amelyet papi közszelleni'néven szoktak emlégetni. Papi közszellem
nincs és nem is lesz ezen az utón. Református papi típusról sem be­
szélhetünk addig, mig az egyéni érdek, intellektuális túlkapás, hiúság
¡önzés, ezek az emberi gyarlóságok ki nem selejteztetnek életünkből. A
papi közszellem torz karikatúráját mutatja egy-egy lelkészt állás betol-
késénél megnyilvánuló harc, amelyeknél sokszor olyan dolgok törtem
--nek, hogy az ember szégyenli magát miatta.
Még számtalan esetet lehetne felhozni az életből, amelyek mind
azt bizonyítják, hogy a kívánatos lelkiegység, összefogás nincs meg a
lelkipásztorpk között, hanem a széthúzás veszedelmé jobban kisért,
mint valaha. Csak röviden vissza kell pillantani a régi és uj nemzedék
harcára, hogy az ember meggyőződjék, hogy nincs közöttünk
lelki egység. Mert ma is amikor annyi veszedelem kisért annyi táma­
dás éri az egyházat a lelkipásztorokon keresztül, még mindig papi
tipösok vannak, akik különféle medicinával akarják egyházunkat meg­
gyógyítani, amelyeknek gyógyító erejéről minden típus meg van győ­
ződve. Többféle papi típus v a n ; annyiféle ahány ember, de ezen tipu-/
soknak külön-külön még is van egy közös nevezőjük, van egy közös
Orvosságuk, amelyek mind az egyházat akarják meggyógyítani. Egyik
ilyen tipus
A tudós pap. Aki olyan kesernyés ép fontoskodó ábrázattal jár
paptársai között, mintha az anyaszentegyház terhe egyedül az ő vál-
lain feküdnék. Valami kimondhatatlan intellektuális gőg ömlik el egész
lényén, aki úgy gondolja, hogy az egyház megmentésére ő a leghi-
vatottabb, mert többet tud mindenkinél, vele szemben még az aposto­
lok is kicsi legények, mert az izmusok útvesztőiben korántsem tudná­
nak úgy eligazodni, mint ő. Szemlátomást szánakszik azokon, akik
¡bár nem igyekeznek tudományban megközelíteni. Nem igen ereszkedik
le paptársaihoz és ha néha kénytelen vele, hidegség és egyben atyai
-leereszkedés érzik meg benne. Magasan jár, már pedig a magasból
mindenki és minden kicsinek látszik. Felszáll a tudomány aeroplánjára
és úgy gondolja, hogy most mivel repül közelebb van az Istenhez is.
Az eszmék világában él, közben természetesen a talaj, a való élet,
kicsúszik a lába alól, de azt nem érzi meg.
A gazda pap. Akinél a lelkipásztorság nem élethivatás illetve
nem elhívás, hanem kenyérkereseti lehetőség. Aki akkor a leghango­
sabb, amikor anyagi érdeke megcsonkításáról esik szó. Égész életét
«és papi funkcióját a gazdasági érdek determinálja. Aki annyira anya­
gias, hogy sloláris funkciót addig nem végez, amig az illető a kötelező
stólát előre 'meg nem fizeti. A szószéken nem az Isten igéje ejti fog­
lyul, hanem barométer pontossággal az időjárásra reagál. Társaságban
legszakavatottabb véleményt mond a gazdálkodás minden elképzelhető?
•ágáról, amely különben állandó beszédtémája. Ezek is tudnak sajnál­
kozni az olyanokon, akik az életben semmiféle anyagi haladást felmu­
tatni nem tudnak és főképpen megvetik az olyanokat, akik belmisszió-
fól, az egyház és ielkijpásztor küzdelmeiről beszélnek, akik még irjiád-
 164

kozni is tudnak, őket képmutatóknak nevezik, és egy jói sikerült gaz*

dasági év után megelégedéssel bóbiskolnak hosszú téli estéken egy-egjr
mutatvány számba küldött folyóirat felett. Minden belmissziós munka
nagy hét stb. haszontalan időfecsérlés szemükben. Ezeknek is van*
orvosságuk az egyház meggyógyitásara, az egyház gazdasági megerő­
sítése.
Ifjú pap. Ezek között is annyi tipus, ahány ember. Az egyik,
kikerül a theológiáról nagy ambicióval, a másik a korlátokat ott hagyó'
szabadossággal. Életének rugója a hiúság. Már segédpap korában öne­
légülten állapítja meg, hogy ő több, mint a helybeli rendes lelkipász*
tor. Ügyes fiú, szószéken és társaságban sikerei vannak. A siker el­
kápráztatja és amikor egy jó helyre megválasztatott, haláláig megmarad;
abban a téves felfogásban, hogy ő külömb ember, mint paptársai. Fel­
ült az ördög szekerére és ha jönnek az életben a megpróbáltatások,
összeroppan, de azzal az érzéssel, hogy hát ez a próféták sorsa, Nem-,
sokára lehet látni egy mindennel közönyös, híveit furfangos parasztnak
nevező, papi hivatásától megcsömörlött, nagyon ¿is gyarló embert, aki?
terhére lett-gyülekezetének, s akinek teher lett a papság. S ez a tipus»
a legszánandóbb. Refrénszerüen lehet hallani beszéde közben, nem ér­
demes papnak lenni. Az ilyennek már nincs semmi medicinája, az egy­
ház nagy problémái nem érdeklik.
Áz ifjú pap típusához tartozik, aki nagy ambicióval kezdi meg,
hivatását. Aki büszkén vallja, hogy gyülekezetében minden egyházi-;
munka, milyen szép sikerrel és biztatással indult be. Bibliaköre, vasár­
napi iskolája jól működő nőszövetsége van. Egyházi egyesületeknek
se szeri se száma Ő dolgozik házi Istentiszteletet csendes órát tart. A&.
emberek dicsérik, minden próbálkozása az újdonság sikerével hat. Ér­
zelmileg a tudós papokkal egy táborban van és e sqk oldalú munka.,
közben láthatatlanül a siker kezdi elvakitani és a nagyképűség álarcát
ölti magára. Külömb pap, mint valamennyi, feljebbvalói követendő példa,
gyanánt emlegetik. Ki nem mondott jalszava, mindent a sikerért. Min­
den egyházi gyűlésen van valamilyen rendkívüli életbevágóan fontos,
indítványa. Orvosságuk tényleg a munka, céljuk a siker.
Ezenkívül sokféle típusról lehetne beszélni és e típusoknak sok­
féle vegyülékéről.* Ezen típusok bemutatásával nem sérteni akarok,,
csak azokat az akadályokat szeretném feltűntem, a melyek a lelki szó*
lidáritás útjában állanak. A lelki tömörülésnek ezek a széthúzó, külön­
féle érdekellentétü típusok legfőbb akadályai. Be lehet egy keretbe
szorítani, de ez nem leiiet egészséges, ha egyesület, ha szövetség az,,
mert a keretet előbb-utóbb a benne rejlő robbanó erő- szétveti és még.,
többfelé szakad a papság, á robbanás természetes következménye­
képpen, mint ezelőtt volt.
 165

E 'vitáknak gyakorlati megoldása csak az lehet, ha kialakul az a

'légen várt lelkipásztor típus,' akinek eledele az ige és akinek funda­
mentuma a Krisztus. És ekkor önként kiküszöbölődnek az ellentétek,
mert a Krisztus a tudósokat alázatosságra, az anyagiasokat lelkikincs
¿gyűjtésre, az ifjakat szerénységre, a képmutatókat, nagyképüeket őszin­
teségre inti és mindeneket az Ő prófétalelkü munkásaivá tesz. S ha ez
'bekövetkezik, akkor az egy cél az Istenországa hűséges szolgálatában,
a Szentlélek egységbe tömöríti a lelkipásztorokat, hivatalos egyesülés
nélkül is. ^Egyesülésre szükségünk van, de csak ezen az alapon.
Ennek a lehetővétételén kell munkálkodni minden lelkipásztornak,
de nem személyes vitákkal, hanem szeretettél, egymás kölcsönös tá­
mogatásával az elesettek felemelésével és ekkor nem lesz probléma
sem az egyesület, sem a szövetség.
Magyardellő, 1929. Kiss Zsigmond ref. lelkész.

Elnöki megnyitó
a lepényi lelkész konferencián, 1929 május 22-én.

Kedves 'Lelkésztestvéreim!

Az imént elhangzott apostoli intés (Rom. 1.12.)/h a tása alatt

állok, amikor az Istennek drága kegyelme által magadott eme napon
»Hozzátok szólok. Összejöttünk, hogy lelki kincseinket egymással köl­
csönösen kicseréljük. Hogy erősítsük egymást a hitben, a szeretetben,
a buzgóságban, a békességes* tűrésben, a lelki alázatban, a szolgálat­
ban, a Krisztusi szelídségben, a tiszteletadásban, az Isten kegyelme
felőli bizonyos reménységben, a könyörületességben, az imádkozásban,
egymás terhének hordozásában és a megbocsátásban. Azért az első
szavam Hozzátok,: a bocsánatkérés szava. Ha valakit közületek tudtom
'és akaratomon kivül megbántottam: bocsássatok meg, aminthogy ma­
gam is megbocsátok mindenkinek minden olyan emberi gyarlóságot,
mely talán nekem — akarva, vagy nem akarva egyesek részéről —
hántásomra volt. Oe bocsássatok meg egymásnak is. Ha sérelmeitek
vannak: felejtsétek el.; ha megbántottátok egymást emberi gyarlóság­
ból : keressétek a Krisztusi békességet! így lesz áldás csupán a meg­
kezdett munkán. Ha valaki erős Közületek, használja erejét a jó ra ;
ha valaki gyenge, azt ne bántalmazzátok és meg ne szorítsátok, hanem
erősítsétek meg, mert a gyengét nem elnyomni, hanem támogatni:
erkölcsi kötelesség. Isten mellett munkálkodó szolgák vagyunk mi
mindnyájan, azért lélekben buzgók legyünk az Isten szerinti tidvössé-
ges munkában.
 Szeretettel üdvözöllek, kik a lelki élet idvességes munkájára ösz-
szejöttetek s kérem áz Istent, hogy minden érzelmetek és gondolatotok*,
minden szavatok és cselekedeteket legyen Isten leikétől áthatva egy­
másnak építésére, Anyaszentegyházunk felvirágoztatására és az örök
Isten végtelen dicséretére.
Szeretettel üdvözlöm a körünkben hívásomra megjelent Derzsi
Endre lelkésztestvérünket, ki a lélek indíttatására szeretettel jött kö­
rünkbe, elhozva ide az ő szivének szeretetét, keblének melegségét,.,
elméjének tiszta tudását. Szeretettel üdvözlöm az érdeklődőket is, az­
zal a hő óhajtással, hogy nyerjenek mindannyian lelki épülést azokból,
amik itt el fognak hangozni.
A kegyelem Istene gazdagítsa meg számunkra ezt a pár napot*
melyet az ő országának építésére szentelünk. Tanácskozásainkat pedig,
vezesse á szeretet, a békesség és egyező akaratnak lelke, hogy ami­
dőn innen a konferencia végeztével eltávozunk, felejthetetlen emlékeket
vihessünk magunkkal a tekintetben, hogy nemcsak akartuk, de csele-
kedtük is a jót és nemeset. /
Ezzel a konferenciát Isten segedelmével megnyitom!
Baczó Lajos esperes.

Hol az igazság?
(Hozzászólás fenti címen megjelent cikkhez«)

Az erdővidéki ref. egyházmegye 1928. évi nov. 1-én tartott köz­

gyűlése után beszélgettem egy közismert s »az egyházi törvényekben
jártas« lelkésztársunkkal. Érdeklődvén egyházmegyei ügj'eink felől*
említést tettem, hogy a közgyűlésen Dr. Polonkáy Tivadar X egyház-
község hátrálékos számadásának elkészítéséért és elnökileg általa tett
elláitatásáért felelősségre vonta a számvevőt. Az illető kissé megdöb­
benve kiáltott fel: »De hiszen a számvevőt egyházmegyei tanács kül­
dötte ki s ennek közvagyon felügyeleti felelősségénél fogva is joga van
szükségszerinti intézkedésekre. Egyházmegyei elnökség által megbízott
lelkészek az egyházközségekben elnökölhetnek.« Most, amidőn Dr. Po-
lonkay hat kérdésre vár feleletet »az egyházi törvényekben jártas lelké­
szt és világi testvérei«-tői s midőn X egyház sokunk által ismert zilált
vágyon ügyének rendbehozattaíási formája miatt felebbez minden fó­
rumhoz* Szükségesnek látóin mindenek előtt egy ilyen.szakértői nyilat­
kozatra hivatkozni.
Úgy a hogy áz ügy elő van tárva Dr. Polonkáy által, számvevő*
á hatásköri túllépést megtette, mert nem hívta rriég. presbyter] és
 167

viseíeii gyűlésekbe a már elnöklési joggal is /elruházott beszoíglla

lelkészt, hanem maga hivatta össze a tagokat és tárgyaltatta le a kész.
számadást. A forma tehát megsértetett de a mi fő: a bekésett szám­
adás elkészült és elfogadtatott.
Az egyházmegyei számvevő élt azzal a jogával, a melyet neki
megelőzőleg a tanács adott a számadási ügy lebonyolítására. Az egy­
házmegyei tanács pedig fennforgó szükségből küldötte ki a számvevőt,,
hiszen hozzá bejelentetett, hogy X egyházközség lelkésze »a száma­
dást elkészíteni nem tudja.«
Az, hogy időközben esperesi intézkedés folytán az egyházközségi
ügyvitelek beszolgáló lelkészre bízattak, aki számadást is el tudta volna
készíteni és el tudta volna láttatni, ez az egyházmegyei tanács előbbi
intézkedését nem tehette szükségtelenné és visszavonhatóvá.
Az egyházmegyei tanácsnak volt oka, hogy beszolgáió lelkész,
előterjesztésére is X egyház számadási ügyében előbbi határozatát
fenntartsa. És itt veszíti el a látszólagos törvénysértés lényegileg ere­
jét és nyugtat meg intézkedése, a »szépség hiba« konstatálása dacára
is, mindenkit a közgyűlési tagok közül.
Szerény véleményünk szérint az egyházközségi elnök joga még­
sem sértetett, mert az adott esetben rendes lelkész gyakorolta az ille­
tékes másik lelkész nevében s ez ráadásul — nem direkt. ugyan,
de olyan sürgős dologi megbízatást kapott, mi az önálló és célszerűbb«
eljárásra vezette.
Ki lát ilyen esetben szándékos hatásköri túllépést? Lehetségese*,
hogy egy ilyen ügyben tett intézkedését egyházmegyei tanácsnak £
közgyűlés ne vegye tudomásul és azt utólagosan helytelenítve, Ítélkez­
zék úgy a megbízást adó tanács, mint azt némi »szépséghibá«-val
végrehajtó számvevő felett ?
Senki. sem. vonja, kétségbe, hogy Dr. Polpnkay Tivadart ^örvényt
respektáló helyes érzéke vezette és közérdekből szólalt fel a közgyű­
lésen az E. T. I. t. c. 24. és 25. §-aiban biztosított jog tiszteletben-
tartása érdekében. Am, nekünk az a benyomásunk és ügy ismeretünk,,
hogy X egyházközség vagyoni viszonyainak némi rendbe szedésére
épen a számvevő volt legilletékésebb, a kinek megelőzőleg is voltak
nyugtalanságra okot adható »bepillantásai.«
Mester János ref. lelkész;
168

Alólirottak szomorodott szívvel, de az isten akaratán

való alázatos megnyugvással tudatjuk, hogy a mi sokat
szenvedett testvérünk

DERZSI DÉNES
v é li p ostatisst
életének 41-ik, alázatosan viselt szenvedésének 16-ik évében
— szeretteitől távol — Balassagyarmaton 1929 május hó
6-án d. e. V2 IO órakor elhunyt.
»Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak
Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak
Istene; aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban,
hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba
esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal min­
ket. Mert amint bőséggel kijutott nekünk a Krisztus szenve­
déseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.«
(II. Kor. Is—5 .)
A. B. F. R. A. Nyugodjék csendesen!
Kisgalambfalva, 1929 május hava.
Derzsi Zoltán Derzsi Margit
szikszói járásbirósági elnök és férje Derzsi Kálmán
és neje Stenczel Klárika, mezokölpényi ref. lelkész és
Derzsi Jolán gyermekeik,
és férje Deák Gábor Derzsi Endre
mezófelei r é t lelkész. kisgalambfavi ref, lelkész
«0 gyermekei.

IR O D A L O M .
„Ha csak egyetlen beszédet mondhatnék.....“*
Ezzel a címmel (If I had just one sermon te preach) jelent meg
Amerikában 1926-ban egy nagy hatású beszédgyüjtemény, a legkivá­

* Újólag kérem e felhívásnak az ügy érdeméhez méltó szives figyelembevételét

mert eddig mindössze csak 5 felelet érkezett be. Szerk.
 169

lóbb ma élő amerikai igehirdetőknek. egy-egy beszédét és rövid élet­

rajzát tartalmazva. 1928-ban az angol sorozat jelent meg, tartalmazva
a hatalmas Britt birodalom legnagyobb igehirdetőinek legnagyszerűbb;
.alkotásait és életrajzát.
A magyar irodalomban még nem jelent meg ilyen munka. Pedig
nagyszerű lenne, ha a ma élő legnagyobb magyar igehirdetők alkotás
■sait egy rövid életrajzzal ellátva egybegyüjtenénk és kiadnánk. Há
sikerűi a legkiválóbb igehirdetőket és azok legkiválóbb alkotásait egy-
begyüjteni, nem lesz semmi akadálya annak se, hogy fordításban
ugyanazon sorozatban megjelenjen a nagy mű, amelyben elődei meg-
jelentek.
Amerikától Erdélyig, San Franciskótól Brassóig benne kell lenni
ebbe a sorozatban a ma élő legnagyobb magyar igehirdetőknek.
De hát kik a ma élő legnagyobb magyar igehirdetők ? Ezt leg­
jobb szavazás utján eldönteni. A lap minden olvasója szíveskedjék
azért kitölteni e lap alján közölt szelvényt és akár borítékban, akár
'egy levelezőlapra ragasztva küldje be e lap szerkesztőségébe.
A szavazatok beérkezte után Dr. Hercegit József, a Clevelandi
Első Ref. Egyház lelkésze, a beszédsorozat szerkesztője egy bizott­
sággal megállapítja azoknak az igehirdetőknek a nevét, akik a legtöbb
szavazatot kaptak és felkéri őket a beszéd és életrajz megírására.
A mű Németországban jelenik meg, hogy a világ minden részébe
szétszórt magyarságot könnyen elérhesse. Erdélyből,: Maksay Albert-et
Magyarországról: Szabó Imrét, Csehszlovákiából: Sörös Bélát, Jugosz­
láviából : Ágoston Sándort, Amerikából: Újlaki Ferencet kérte fel a
mű Szerkesztője tanácsadókul és munkatársakul.

A »Ha <?sak egy beszédet mondhatnék« cimü beszédsorozatba éh

az alábbi igehirdetőket kérem felvenni, mivel őket tartom a legna­
gyobbaknak.

Név
Tisztelettel:______________ ____
Cim

E z kivágandó és kitöltve a szerkesztőségbe küldendő.

 A. B. F. R. A.
Szombati-Szabó István református lelkész úgy a ma­
gam, mint feleségem : született Krischer Mária Ida és gyer­
mekeink : Csaba, Enikő és Ildikó, valamint nőtéstvérem
Róza, férjezett Pilhöffer Mihályné és leányuk : Ilonka nevé­
ben is a pótolhatatlan szeretető jóságos édesanya iránt
érzett hálás és el nem múló fiúi szeretet mélységes fájdal­
mával tudatom, hogy nagyon szeretett drága édesanyám

özv. Szombati-Szabó Isfvánné

született Bariba Zsuzsanna
71-ik születésnapja után két nappal, 1929 május hó 12 én,
vasárnap délután x/27 órakor, három heti betegség után, sok
fájdalommal és szenvedéssel megszentelt földi életét karjaim
között jobb sorssal cserélte föl.
Múlandóságnak szánt földi részeit május 14-én, ked­
den délután 5 órakor a református templomban megtartandó
végtisztességtétel után a Zsábári-uti református temetőben
helyezzük ideiglenes pihenőhelyre.
A jóságos Isteni, akinek életében hűséges szolgálóleánya volt,
adjon neki holta után orok békességet és boldogságot.
Emlékezete legyen áldott az őt szeretők szivében mindörökké.
Lugoj—Lúgos, 1929 május 13.
 17t

SflL»LíflY ISTVÁfí: „Rkié a Fi«, a z é a z élet“. E v a n ­

géliu m i b e sz é d e k . 1927.
Az iró neve a romániai magyar református papság előtt talán ke­
vésbé ismert, mint általában á magyarországi, protestáns irodalom*
amelyről csak Ízelítőt kapunk olykor-olykor elvétve, de hiányzik riiég
mindig a világháború után egy világos és hii áttekintés. Pedig Sallay
István neves és nem közönséges hivatást tölt be úgy a beimisszió,
mint az irodalom terén. Lelkésze a budapesti Bethánia-Egyletnek és
felelős szerkesztője a Mustármagnak, ennek a havonként megjelenő
kedves evángéliumí folyóiratnak, mely kiválóan alkalmas úgy az
önmisszió, mint a gyülekezeti misszió céljaira. Tekintettel arra, hogy
a Mustármag a háború előtt is sokunknak volt kedvelt olvasmánya,,
gondolom — nem lesz érdektelen, egy pár szóval megemlékezni róla
js. A Mustármag az egész világot behálózó C. E. (: Krisztusért és az
Egyházért) fmozgalom szolgálatában áll. Laptulajdonos a budapesti
Beűíánia-Egylet, amely még nem is olyan régen súlyos próbák és tá­
madások kereszttüzében állott, de a próbát kiállotta és a világháború
után egyetemessé váló egyházi irányzat teljes mértékben igazolta. A
lapot Vargha Gyuiáné alapította és ma már a XXVI. évfolyamot írja.
főszerkesztője Nyáry Pál. Felelős szerkesztő változás a múlt évben
történt. D. báró Podmaniczky Pál ev. lelkész t. i. kinéveztetve. a pécsj
Erzsébet Tudomány egyetem soproni theól. karának rendes tanárává, a
felelős szerkesztőségtől megvált és helyét a Bethánia Egylet országos
lelkészévé meghívott Sallay István, megeiőzőíeg pécsi ref. hitoktató'— lel­
kész foglalta el. A lap főmunkatársai: D. báró Podmaniczky Pál és
Vargha Tamás.
Sallay István predikáciős könyve 19 beszédet tartalmaz. Beszé­
deiben, — amint egyik ismertetője találóan Írja — »olyan igehirdető-
szól hozzánk, aki minden bizodalmát az igébe veti, mert tudja, hogy
az az Úrnak igéje; ezért nem folyamodik a hatás keresés semmiféle
eszközéhez... egyszerűség jellemzi«. A beszédek között van ádventi,,
karácsonyi, nagypénteki, húsvéti, éldozócsütörtöki, pünkösti és bűnbá­
nati beszéd, a többiek pedig bármikor felhasználhatók, mert mindig
alkalomszerűek. A cim teljesen fedi a predikációs kötet minden darab­
jának irányát. Minden'szava, minden képe, minden hasonlata, mindén
gondolatfüzése és' célkitűzése azt az évezredes, nagy igazságot' állítja
élénk, amit az iró könyvének citnéül ad o tt: Akié a Fiú, azé az élet•
Minden beszéden meglátszik, hogy Írója bhristocéptrikus világban él és *
az a leghőbb vágya, öntudatos célkitűzése, hogy beszéde hallgatói előtt
is feltárja a christocenírikus világ minden szépségét, áldott békességét
.172

és felkeltse bennük az égő vágyódást e szép világ után. Beszédeinek

tehát evángélizálő erejük, hatásuk és képességük van. Aki már reálé­
pett arra a bizonyos egyetlen útra, azt előbb vezetik, — akik pedig
még nem léptek reá, azoknak ösztönzést adnak. Ma, amikor egész ige­
hirdetésünknek egyetlen lehetséges iránya csak az ilyen evángélizálő
irány lehet, csak örömmel köszönthetjük a szerkőt, hogy beszédeit
nyilvánosságra hozta.
A könyv, mely 112 oldal terjedelemben ízlésesen van előállítva,
megrendelhető szerző címén: Budapest, VIII., Gyulai Pál-utca 9. szám.
Ára 2 40 pengő. Megrendelését legmelegebben ajánlom ielkészíestvé-
reim figyelmébe. D. É.

KÜ LÖNFÉLÉK.
Anyák napja Bonchidán.
Szépen sikerült és igen áldásos
ünnepélyt tartott bonchidai egy­
házközségünk az édes anyák
tiszteletére május 5-én. A dél­
előtti istentiszteleten alkalmi pré­
dikációt mondott Klein Adolf
kolozsvári belmissziói munkás a
János 1926—2 7 . alapján. Dél­
után igét hirdetett Máthé Elek
helybeli lelkész, a Márk 10i3—ie.
alapján reá mutatván az édes
anyák legfőbb kötelességére:
vigyék gyermekeiket Jézushoz,
hogy megáldja őket. Solót éne­
kelt (Zengjen hálaének) Kelemen
László állami tanitó, kántor. Id.
Máthé Elek nyug. ref. tanitó az
»Evangélium nagyasszonyairól«
olvasván fel,, bemutatott két igazi
református női jellemet: Lorántfy
Zsuzsánna és Árva Bethlen Kata.
«(Révész Imre: Akikre nem volt
méltó a vilság XX. fej.) Klein
Adolf beim. munkás szabad elő­
adást tartott, lelkesen szólván az
anyák napjának jelentőségéről.
Az iskolás növendékek és a gyü­
lekezet ifjai közül szépen szaval­
tak : Rigó Ilona, Enyedi Mari,
Tóth Kati, Farkas János, Máthé
Erzsi, Fülöp Károly, Bernát Imre,
Szilágyi Kati, Erdei Róza. Meg­
ható pontja volt kedves ünnepé­
lyünknek az, midőn a gyermekek
együtt mondva fogadást tettek
és megígérték, hogy jó és enge­
delmes gyermekei lesznek any­
juknak. Záró szóval és buzgó
imádsággal Balogh Árpád visai
lelkésztestvérünk fejezte be ün­
nepélyünket. A felsoroltakon kí­
vül Kelemen László kántor veze­
tésével nehány gyülekezeti ének
tette még változatosabbá a prog-
rammot s emelte az áhitatos lel­
keket feljebb, feljebb, ég felé,
Isten felé.
A jelen voltak között* ott lát­
hattuk községünk lakóinak nagy
zömét felekezeti és nemzetiségi
különbség nélkül. Úgy éreztük,
hogy a lelkek megelégittetve tá­
voztak el szent templomunkból.
Oh mert jelen volt köztünk Az
is, aki egykor a sebzett szivü
tanítványok között »megálla a
középen« és megvigasztalá őket,
mondván: Békesség néktek!
Máthé Elek.
Lelkész! konferencia. A hu.
nyadi ref. egyházmegye papsága
— az uj esperesnek, Baczó Lajos
lónyai lelkésznek gondos és kö­
rültekintő előkészítésében — Lu-
pényban május 22—24-én áldá­
sokban gazdag lelkészkonferen-
xiát tartott. A konferencia, melyen
az egyházmegye papsága csak­
nem teljes számban részt vett,
22-én d. u, 5 órakor vette kez­
detét az esperes szívből jött és
szivhez szóló elnöki megnyitójá­
val, mely lapunk jelen száméban
közöltetetik is. Az elnöki meg­
nyitó után Lnkáts László rákosdi
lelkész tartott bevezető előadást
»Az uj ágendás köny«-ről, ame­
lyet alapos és széles körű meg­
vitatás követett. A hozzászólások
legnagyobb része örömmel üdvö­
zölte a liturgia reformját, mint
ami természetes velejárója a vál­
tozott idők változott snentálitásá.
nak, csak a részletkérdésékben
kivan változtatást rajta. Miután
azonban egy ilyen nagyfontosí*
ságu kérdést nem lehet része­
iéiben is — egy két órás konfe­
rencia keretében — alaposan meg­
vitatni határozatba mént, hogy
az előadó bevezető előadása la­
punkban jelenjen meg s annak és -
a kinyomtatott uj ágendás könyv­
nek alapján a lelkészek odahaza
a kérdést tegyék megfontolás tár­
gyává és a következő lelkészii
konferencia — ilyen rákészület
után — szegezze le a maga hi­
vatalos állásfoglalását. Ezután —
a lupényi hivek szép részvételé­
vel gyülekezeti istentisztelet tar­
tatott, amelyet az uj liturgia sze­
rint Baczó Lajos esperes végzett.
23-án d. e. a »Lelkészegye­
sület« ügye került tárgyalás alá,
tekintettel arra a felhívásra, ame­
lyet a tordai határozat revíziója
tárgyában lapunk szerkesztője
intézett az egyházmegyei lelkészt
értekezletek elnökeihez. A kérdés
előadója Kovács Sándor e. m.
főjegyző, vajdahunyadi lelkész
volt, aki a kérdés előkészítése
után indítványozta, hogy a lel­
készkonferencia egyhangúlag fo­
gadja el azt a határozati javas­
latot, amelyet lapunk felelős szer­
kesztője a tordai határozat revízi­
ója tárgyában a sepsiszentgyörgyi
konferencia elé terjesztett. Utánna -
Derzsi Endre kisgalambfalvi lel­
kész szólott hozzá a tárgyhoz és-
a kérdés részletes ismertetése
után felolvasta „A tordai hatá~.
rozat alapprincipiumai és a Lel-
készegyesület" c. hozzászólását,,
melynek célja a sepsiszentgyörgyi
konferencián felvetett gondolatok
kimélyitése volt és áitiely lápunk
következő számában közöltetni -
is fog. Több hozzászólás után á .
174
konferencia egyhangylagelfqgadta
előadó javaslatát és ¿impndotta,
hogy a tordái határQzat revízió­
ját szükségesnek tartja, úgy
amint az lapunk szerkesztőjének
az e. m. lelííészértekezietekhez
intézett felhívásában javasolva
volt.
A következő előadást Hor­
váth Jenő aninöszai lelkész, tar­
totta a lelHsztestvérisegxéh ta­
lálva mutatva reá ennek akadá­
lyaira és ápolásának eszközeire.
Az értékes és megszivleiendő
előadást lapunk, következő szá­
mában közölni fogjuk.
23 án d, u. bibliaköri össze­
jövetel tartatott Éitay Béig dévai
lelkész vezetése mellett, majd.
személyes megbeszéíesek. követ­
keztek, amelyek ajkaimat adtak
arra, — és e tekiníetben peldáuí
szolgálhatnak másfélé is a köve­
tésre — hogy a íelkjpásztori és
gyülekezeti élet s az egyházkor-
manyzás körébe eső bárminemű
kérdések közösen és testvériesen
megbeszéltessenek.
A konferenciát szeretetven-
dégség zárta be, melyen" a jelen­
levő lelkészeken kivül szép szám-,
mai vettek részt a helybeli nő­
szövetség tagjai is. A szeretet-
vendégségen az igét, Derzsi
Endre hirdette.
A következő nap, '24-én a
k o nférehí^^
-egy nagyot! ^ ^ ‘kirán­
dulást 'rénöeztek' Szüzük-ázó- *
fosba, a^él^;f^^yi^te% n emlé­
keidet h ^ p U mindazok
lelkében, akik azon részívetíek.
Elismerés és köszönet illeti
meg a konferenciáért Baczó Lajos
esperest, aki tudatában a lelkész­
konferenciák nagy jelentőségének
— a kezdeményező lépést ezen
a téren is megtette. De elisme­
rés és köszönet illeti meg a lu-
pényi egyházközséget is, amely
jelentős anyagi áldozatot hozott
a konferencia megtartása érde-
keben — es a lüpényi nőszö­
vetség tagjait is, akik nemes oda­
adással és áldozatkészséggel mű­
ködtek közre, hogy a konferencia
tagjai jói és otthon érezzék ma­
gukat. Végül — de nem utoljára
— meg kell emlékeznünk Szabó
Zoltán lupényi lelkészről is, aki
készséggel vállalta és hűséggel
hordozta is — a vendéglátó házi­
gazda nem kevés gondját.
Gyülekezeti ünnep. Május
21-én (pünköst 3-ik ünnepén) a
lisznyói (sepsi e. m.) féf. egy­
házközség gyülekezeti ünnepet
rendezett a köv. programmal:
I. D. e. gyülekezeti istentisztelet,
melyen az előimát Beda Béla
zabolai lelkész, a prédikációt
jUavadtöy Sándor kovásznai lel­
kész és az utóimát Csiá Pál
brassói lelkész tartották és köz­
reműködött a brassói magyar
dalárda.• II. D, u. ünnepély, me­
lyéh a vendégeket üdvözölte
Farkas István üsznyói lelkész,
Réményik-verseket szavait Török
Jolán, szólót énekelt Kiss János,
énekelt a brassói magyar dalárda
és az üdvözletre ^íászölt ár.

Szele Béla az egyházközség e.
td* világi képviselője.
Véndiáktalálkozó. A szé­
kely udvarhelyi ref. tariitónőképző-
intézet felemelő emlékekben gaz­
dag, impozáns épülete kedves
találkozó helye volt május 25 és
26 án azoknak a véndiákoknak,
akiket ez az intézet bocsátott
volt ki az életből az életnek. Az
intézet külső képe — csak az
utolsó találkozótól is — nagy
változáson ment keresztül és talán
sokaknak szeméből könnyet vál­
tott ki az a szomorú valóság,
hogy az őskollégium, önhibáján
kivül kénytelen volt főgimnáziu­
mát ideiglenesen beszüntetni, de
másfelől megnyugvásul és sokat
Ígérőén szolgál az a tény, hogy
az intézet egy olyan célnak szol­
gálatába állott, amely szintén el­
sőrangúan, sőt existenciálisan
érinti anyaszentegyházunkat, t. i.
a nőnevelésnek. A találkozót a
véndiákok hangversenye vezette
be, májüs 25 én, este 9 órai kez­
dettel, amelyen dr. Zágoni István
konferált és több értékes számon
kivül Benedek Elök tartott elő­
adást »Múlt, jelen, jövő« cimen
rés szavalt dr. Gönczy László
ref. főgimn. tanár.
tentisztelet után az összes é |g p i
ségi évfolyamok véndiákjai együt­
te s értekezletre gyűltek össze,
175
amelyen többek között megbe­
szélés tárgyát képezte az inté­
zet anyagi támogatásának ége­
tően fontos kérdésé is. Értekez­
let után közebéd volt a kollégium
konviktusában, ahol a pphárkö-
szöntők megnyitották a visszaérne
lékezés lezárt zsilipjeit és vissza­
varázsolták az őskollégíüm régi
kedves képét. A yéndiáktalálkö
zót d. u. 5 órakor a koiiégium-
kertben tornaünnepély és majális
zárta be. A minden vonalon érez­
hető, nyomasztó anyagi nehéz­
ségek miatt sokan hiányoztak a
találkozóról, de hisszük, hogy
lélekben ott voltak mindnyájan
és egyesültek a jelenlevőkkel az
őskollégium jövőjéért és Anya-
szentegyházunkért való buzgó
imádságban 6
Szerkesztői üzenetek.
Vidéki. Én is olvastam azt a bi­
zonyos cikket és teljes mértékben osztom
véleményedet. A napot, mint gépembert
állítani be —• ha az eset mindjárt kül­
földön történt is — nem a »Református
C saládib a való. Mert ez mindenre al­
kalmas, csak építésre nem, eltekintve
attól, hogy sokan lehetnek a világiak
közül, akiknek az ilyesmi különös örö­
mükre szolgál, annyival inkább, mert
készen kapják a fegyvert a papság amúgy
is megtépázott tekintélyének még toké-
afc^ifyen eseteket fialtassuk
használjunk amelye? nem
J&ülűeí'^á lápjaikkal szemben igen sok
-^sőt^hftatározott
rossz indula5t^Siil^^é^iiSd^,^ilá.gi hívek
kezébe is. Mert hát vannak ilyen lap-
176
jaink is. Ami pedig azt illeti, hogy i
megy címedre oly rendetlenül a lap,
igazán nem értem. Ha nem kapod pon­
tosan, szíveskedj értesíteni és én azonnal
intézkedem. A 7. és 9. számokat elküld­
tem. Szeretettel üdv.
r, o. Köszönöm, hogy felhívtad fi­
gyelmemet a kérdéses »keresztyén kriti­
kádra, de már megelőzőleg hallottam
felőle. Hogy e kritikában N. G. a Lel­
készegyesület buzgó apostolának nevez
engem, nem hiszem, hogy gúny, vagy
sértő szándék lenne benne, tekintettel
N. G. személyére és kritikájának »keresz­
tyén« jellegére. De bármint álljon is a
dolog — valamint Pál apostol nem szé-
gyelte a Krisztus evangéliumát, úgy én
sem szégyenlem a Lelkészegyesületet és
felemelt fővel vallom magam a szerény
munkások egyikének. Ami pedig a ke­
resztelőt illeti, én azt sem tartom má-
or-
sal&ak^ sót még " a komaságnak is vám
beleszólási abba, hogy mi is legyen a
gyermek neve, — de hát mégis csak
első sorban ugyebár azt az édesanyát
és édesapát kell megkérdezni, akik lég-
közelebb állanak az ujszülotthöz, Shp’gy
arról a bizonyos fejbetörésről is meg­
emlékezzem, én — bár nem érzem magam
Pilátusnak — mosom kezeimet és így
szólok: ártatlan vagyok annál a fejbe­
törésnél, annyival inkább, mert betörhet^
a feje valakinek úgyis, ha nem mások
törik be. Abban az egyben azonban f e l ­
tétlenül megegyezem a szóban levő »ke­
resztyén kritikác-val, hogy én magam is*
nagyon várom azt a boldog időt, amidőn«
»mindnyájan természetesen tagjai leszünk«'
az egyesületnek. Szives jókívánságaidat-
hasonló jó kívánságokkal viszonzom.
II évfolyam. 1929 június 15. 12. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
M egjelen ik : h a v o n t a k é t s z e r . S z e r k e sz tő sé g é s k ia d ó h iv a ta l:
E lőfizetési d íj: Porumbenl-M ici -K isg a ia m b falva
egész* év re 2 4 0 leu, fél év r e 120 leu. Jud. Odorheiu.

Felelős szerkesztő: D e r z s i E n d r e .

Eszmények és irányelvek*
Mélyen meghatva hajolok meg az egyező akarat előtt
s az isteni kegyelem iránti hálával eltelve köszönöm azt a
kitüntető bizalmat, amellyel 4ez a közgyűlés alig egy év le­
forgása alatt most már másodszor veszi körül és emeli fel
az én csekélységemet. Ezt a bizalmat én nem kerestem. Ez
a bizalom — hitem szerint — a kegyelemnek soha meg
nem hálálható ajándéka és válasza azokra a gyarló, fogyat­
kozásokkal teljes igyekezetekre, amelyekkel az életem s a
lelkem tele van. Erre a bizalomra" nekem nem lehet más
feleletem, mint az, hogy szivemet kitárva a kegyelem előtt,
kezemet az eke szarvára vessen és igyekezzem minden erőm­
mel hü, lenni a Teám bízottakban. Ezt feleletet én kész va^
gyök megadni, de mivel a beiktatás törvényeink értelmében
csak később, a választás jogerőre emelkedése után történ­
hetik meg, szükségesek vélem s nagyon alkalomszerűnek
találom, hogy azokat a főbb elveket, amelyek működésemben
vezetni fognak, egészen röviden már most ismertessem.
Mint vezér is csak az akarok lenni és maradni, aki
eddig voltam: alázatos és engedelmes szolga. Szolgája az

Nagy Lajos székelykereszturi lelkész beszéde esperessé választása alkalmával.

178

Ur Jézus Krisztusnak, akiben az Isten minden népeket üd­

vözíteni kíván; szolgája a református anyaszentegyháznak,
amelyen keresztül árad reánk a Krisztusban megjelent üdv­
javaknak és életerőknek gazdag folyama; szolgája ennek
az itéletes életet élő magyar népnek, ennek az annyi erény­
nyel ékeskedő és oly sok gyarlósággal és bűnnel terhelt
népnek, amelyiknek a vére lüktet ereimben s géniusza szár­
nyal a lelkemben. A példaadás meggyőző erejével fogok igye­
kezni arra, hogy lelkésztestvéreim lelkében is élesztgessem,
növeljem és öntudatositsam azt a boldog érzést, hogy Isten­
nek milyen drága kegyelme s az elhívásnak milyen bizo­
nyos jele az, hogy mi szolgák vagyunk. Szolgái és sáfárai
mindazoknak a földi és mennyei erőknek, melyekkel Isten
ezt a testvértelen népet mégtartani akarja. Ez a világ sem­
mit sem vár olyan epekedő szomjúsággal, mint ezt a szol­
gálatot. A mi szolgálatunkat azonban nem lehet bérenclel-
külettel végezni. Isten csak azoknak ad hatalmat ennek a
végzésére, akiket a fiuság lelkének boldog örvendezése és
hálás odaadása" tölt be. Legforróbb vágyam és legfőbb törek­
vésem, hogy a világ előtt nyilvánvaló legyen, hogy ez a
világ megérezze és elismerje, hogy mi, kálvinista papok ha­
talommal, a legnagyobb és legszentebb isteni hatalommal:
a szolgálat hatalmával küldettünk és járunk ebben a világban.
Teljes hittel és szent meggyőződéssel vagyok afelől,
hogy ezt a veszendőbe jutott világot s benne az esendő,
bűnös embert is egyedül a mi Urunk Jézüs Krisztus ment­
heti meg és tarthatja meg. Vallom és hirdetem, hogy az
élet viharaival és megpróbáltatásaival csodálatos erővel, de
rettenetes kishitűséggel küzdő népünket is csak Ő ve­
zetheti biztos révbe. Azért nyíltan és őszintén teszek boldog
vallomást arról, hogy mindazokat a belmissioi megmozdu­
lásokat, beindításokat és intézményeket, amelyek az evan­
gélium erőivel közelednek a lelkekhez s a Krisztus által
igyekeznek megkeresni és megtartani az elveszetteket, imád­
sággal és minden erőmmel támogatni, fejleszteni és erősi-
 179

leni, szent kötelességemnek ismerem. Véleményem szerint

azonban a mi evangélizáló mozgalmunknak és missioi mun­
kánknak az értékét az .adja meg s eredményét az biztosítja,
-ha az a templomból indul ki s a templomba viszi a híveket.
Csak ha a lelkünket kezdi újra betölteni és égetni az Ur há­
zának a féltő szerelme; ha vágyunk a hívek közössége után
s jól érezzük magunkat a szentek seregében, — csak akkor
várhatjuk és remélhetjük a Szentléleknek bő mértékben való
-kitöltését az anyaszentegyházra és az egyes lelkekre. Nem­
csak az ősökről reánk maradt kegyes szokás, hanem örök
isteni végzés teszi a kálvinista vallásos élet központi he­
lyévé a templomot. Sok helyen lehet az élet vizének egy-
egy kis erecskéjére rátalálni, de az élet forrása mégis csak
az Ui házában fakad fel a maga .teljes erejében. Az Ezekiel
-próféta látásában közölt kijelentés szerint az Ur házának
küszöbe alól jő vala ki az a viz, amely valahová bement,
nyomában mindenütt élet támadott. Az első pünkösd ünne­
pén nem a felházban, hanem az Ur házában töltetett ki a
tanítványokra a Szentlélek. Ma sem lehet ez másképen.
Sionunk szent falait ma is csak az Ur házából való lelkek
tudják megépíteni és erőssé tenni*, Azért missioi program-
mom legelső pontjának tekintem a templomba való vissza­
vezetését azoknak az Ur házától elidegenedett lelkeknek,
-akik félelmetes módon különösen ebben az egyházmegyében
szaporodtak el.
Az egyik legnehezebb, de egyben a legtöbb áldást Ígérő
missioi munka: az ifjúság missiónálása. Bár ezen a téren
foly a munka a leglelkesebben s itt történtek a legáldottabb
kísérletek a lelkek megmentésére és megtartására, én mégis
úgy látom és úgy tapasztalom, hogy a munka itt a leg­
eredménytelenebb s a munkások itt a legreményteleneb­
bek. Ifjúságunk a maga nagy tömegeiben közönyös, sőt
-öntudatlanul ugyan, de ellenséges érzületü az élet nagy
kérdéseivel és Isten szent ügyeivel szemben. De bármilyen
mehéz is ez a munka, nekünk nem szabad csüggednünk,
 180

nekünk nem szabad a beindított munkát félbe hagynunk.

Nekünk az ifjúságra feltétlenül szükségünk van, mert akié-
az ifjúság, azé a jövendő. Az öregek tisztes komoly serege
megszenteli a jelent és megalapozza a jövendőt. Világot
meghódítani, az életet újjáalakítani és átformálni azonban
csak az ifjúsággal lehet. De nem minden ifjúsággal, hanem
csak azzal, amelyik a sereggyüjtés napján szentséges öltö­
zetben készséggel siet abba az örökéletre elválasztott seregbe,,
amelynek a tagjait az Isten Fia gyűjti világ kezdetétől fogva,
világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke
és Igéje által. Ennek a diadalmas, örökkévaló seregnek mi
vagyunk a toborzói. Az Ur trombitát ad a toborzóknak.
Vigyázzunk, hogy a nekünk adott trombita el ne némuljon
s szava ne váljon soha bizonytalan zengésűvé.
Építsük és erősítsük imádkozó szeretettel és nem lan­
kadó áldozatkészséggel a mi sziklavárainkat: iskoláinkat.
Tegyünk meg mindent arra nézve, hogy az iskola lelke: a
tanító égésién 'sC1miénk légién,* aki jól érzi magát közöttünk,
s örömmel és ujjongó lelkesedéssel szolgálja az anyaszen-
tegyház nevelő céljait. Szűnjön meg az a szégyenletes hely­
zet, hogy koldus legyen s éhbéren tengődjék az, akire a
mi legdrágább kincsünket: a gyermeket bízzuk. De a milyen
határozottan kívánom ezt, épen olyan határozottan elvárom,
hogy tanítóink a mi áldott veteményes kertünk palántáit az
élet vizével s amaz élő kenyérrel, az Ur Jézus Krisztussal-
táplálják.
A szolgálatban örvendező vezetők, az Ur házában há­
laadással sátorozó hívek s életünk egén hajnalpirképen
fénylő ifjúság, — ime ez az én eszményem és program-
mom Nagytiszteletü Közgyűlés.
De hogy a mindenható, szent Úristennek mi a prog-
rammja velem s az én téveteg terveimből és elgondolásaim­
ból mit fog a kegyelem valóra váltani, azt egyedül O tudja.
Én csak azt tudom, hogy esperesi utam egy még egészen
frissen hantolt sírtól indul el s úgy érzem, hogy isteni vég-
 181

2zés és akarat az, hogy az indulás pillanatában egyik kezem­

mel koszorút helyezzek a halott esperes sírjára s a másik
kezemmel babért tegyek az élő volt esperes nemes hom­
lokára. És én kegyelettel és hálás elismeréssel teljesítem
kötelességemet, mert tudom, hogy egyházmegyénk jóhirneve
s a benne uralkodó jó rend és fegyelem az ők közel 25
évi hűségűknek, munkájuknak és imádságuknak az ered­
ménye. Az Ur tegye áldottá közöttünk a halott emlékét s
tiszteltté az élő áldásokban gazdag, fenkölt életét.
Szives jóindulatukba és' bizalmukba ajánlva magamat,
Isten áldását és kegyelmét kérem egyházmegyénkre és anya-
szentegyházunkra.

Az uj vasárnapi liturgia.
Sok reménységgel sőt ¿az utóbbi időben fokozódó izgalommal
vártuk az uj agendás könyvet. Talán senki sem volt, aki ne. érezte
volna, hogy a belmissziői munkák megindultával kapcsolatos szigorúan
hitvallásos szellemnek már nem felelnek meg a régi keretek s észre
ne vette volna, hogy a liturgiánkban már-már szabadosságba lendülő
egyéni szabadság hol itt, hol ott ütve rést az adott kereteken az
úgynevezett helyi szokások megszámlálhatatlan változatát termelte ki.
Szükség volt tehát liturgiánk revíziójára úgy az egység demonstrálása
mint dogmaticumunk intenzivebb megjelenítése szempontjából. Sajnos,
hogy a fenntartás nélküli egységet nem jelentheti az uj ágenda, mert
a darabokra szakadt magyar ref. egyházban ennek még mindig nagyon
sok külső és belső ez idő szerint úgy látszik elháríthatatlan akadálya
van. Egyik legsúlyosabb okát 'abban látom, hogy a legnagyobb ma­
gyarországi ref. egyházban sincs meg az istentiszteleti rendtartás teljes
egysége. Mert ha ott meg volna az egység, akkor úgy gondolom,
hogy a különböző államok területén élő magyar ref. egyházaknak, ha
nem is akadálytalan, de keresztül vihető volna ama rendtartáshoz való
alkalmazkodása. Pedig, de jó volna egyeknek lenni nemcsak a hitben,
de e hit kiábrázolásában is. Hogy az uj agenda legalább a romániai
ref. egyház istentiszteleti rendtartását jelenti-e még ez is a jövő kér­
dése. De hogy az uj -ágenda esetleg correctiokkal az erdélyi egyház-
kerület egységes rendtartását jelenti a felől jó reménységgel vagyok
ss hiszem, hogy ha majd kötelezőleg elrendeltetik bevezetése, ennek
 182

főhatóságunk érvényt is fog szerezni. Ha csak ennyit jelentene is az:

uj ágenda, úgy is hatalmas lépés a teljes egység felé.
És még ennél is sokkal több jót mondhatunk az uj ágendáról,
ha a dogmaticum szempontjából vizsgáljuk. Igazi kálvinista liturgia í'
Előre kijelentem hát, hogy nekem a lényegre vonatkozólag semmi
ellenvetésem nincs csak kisebb, hogy úgy mondjam formális jelentő­
ségű megjegyzéseim volnának, melyéket — ha Isten megsegít —
rendre minden egyes részre külön szeretnék paptestvéreim elé tárni.
Munkámat rendkívül megkönnyíti a Kádár Géza alapos hozzászólása.
Azokhoz, amiket Kádár Géza arra vonatkozólag irt, hogy a pap az
istentiszteiét activ vezetője legyen, mi áz egyes votumokban nyer
kifejezést, amiket én is szóról-szóra helyeslek, csak annyi hozzátenni
valóm van, hogy mindezek mellett még ezt a formát én teljesen kál­
vininak is tartom.
Teljes mértékben igaza van az uj ágendának, mikor az istentisz­
teletet Isten nevének segítségül hívásával, előfohásszal kezdi. Nem
tarthatom helyesnek a régi gyakorlatot, hogy amikor a gyülekezet
énekében már a csillagos égnek seregei közt jár az ének gyors szár­
nyán ékkor jön a segítségül hívás. Ez öagyon könnyen azt a gon­
dolatot válthatja ki, mintha a segedelem csak a papra, közelebbről a
prédikáció elmondására vonatkoznék. Már pedig ábbah ' azt hiszem'
mindannyian egyet értünk, hogy úgy az ige szólója, mint hallgatói»
szűkölködünk segedelem nélkül. Ez azonban véleményem szerint egy­
általán nem zárja ki ott, ahol szokásban van az introitust — még
nem invocatio — amely csak előkészületi actus. A harangozás alatt,
vagy a jelt adó harangozás és összehúzás közti esetleg 10—15 perc:
szünetben énekelje a gyülekezet az introitust orgona nélkül. A ha­
rangozás végeztével a pap megjelenik a templomban s rövid Orgona-
játék közben foglalja el helyét. Ez is nemcsak összeegyeztethető az
uj ágendával, de tudomásom szerint úgy a régebbi kolozsvári, mint
a budapesti gyakorlat ezt a szokást igazolja.
Nagyon örülnék, ha a Kádár Géza javaslata fogadtatnék el, hogy;
áz istentiszteletek első része az urasztala mellett folyna le s abban*
a gyülekezet fennálva venne részt. Ez istentiszteletünket változato­
sabbá és mozgalmasabbá tenné, hogy ne mondjam színesebbé s mint
ilyen hatalmas fegyver volna a gyülekezetre esetleg ránehezedő unalom
ellen, amit pedig különösen kisebb intelligentiával biró gyülekezetben
lekicsinyelnünk vagy éppen semmibe vennünk nem szabad. Az egyet­
len érv, amit ez ellen „fel szoktak hozni az, hogy a kathedráról mindez
jobban hallható. De ha ágendázhatunk mindkét sakramentum kiszol­
gáltatásakor az urasztala mellett, amit* szintén meg* kell hallania, ső t
 183

meg is hall a gyülekezet, úgy ez az érv magától esik el. Sőt mivel
az urasztalánál úgy is kötött, tehát a gyülekezet által jól ismert részek
mondatnak s az egyetlen ismeretlen részt a bibliai leckét mindenki
saját bibliájában követheti, úgy az érthetőség szempontjából nem ve-
szitünk semmit. Hogy. az egész actus alatt a gyülekezet állva maradjon
ezt a gyakori felállás és leülés által okozható zavarok mellett az aláb­
biak miatt is kívánatosnak tartom. A tiszteletet adó felállást megkö­
veteli az előfohász imádság jellege; a kezdő ének — helyesebben in-
vocatio — tulajdonképpen responsio a pap előfohászára, azután áz
ige és imádság megbecsülése. Ha már nem fennálva végzi az egészet
úgy csak azt tartanám kivánatosnak, hogy a bünvallást és feloldozást
térdreborulva tegye, illetve vegye. De lehet, hogy ennek az ideje még
nem jött ell Épen alapos indokai alapján egyetértek Kádár Gézával,
hogy ez pedig tisztán papi functio csak palást viselési joggal birók
által végezhető volna.
Ezután a pap a derekas ének végéig leül a papi székben, mert
a kathedrán elhelyezett széknek,. há nem is legyőzhetetlen, de bizonyos,
nehézségei vannak. Hiszen vannak olyan szűk és mély kathedráink,.
hogy ott egy széket elhelyezni a kathedra teljes átalakítása nélkül
lehetetlen, vagy #z ott ',elhfl£ezett..szélti kényelem hdy?.1* az Állandó-
kényelmetlénség előidézőjévé válik. Azután meglehetősen groteszk, ha
a kathedrán ülő papnak csak a feje búbját látja a gyülekezet. É n
még most — Istennek legyen hála — készséggel vállalom egy másfél­
órás istentisztelet leülés nélküli végzését, de hát akik nálunk erőte-
lenebbek testben s hátha Isten kegyelme nekünk is megadja azt a
kort, amikor inaink meggyengülnek. És ha két pap végzi az istentisz­
teletet, milyen szépen tagolódik az, ha az egyik végzi az urasztalánál
a liturgiális, a másik a kathedrán az igehirdetői részt.
Egyetértek Kádár Gézával abban is, hogy az úgynevezett köz-
éneket a régi gyakorlat szerint énekelje a gyülekezet fennálva. Egy
nő vett részt a közelmúltban Kolozsvárt az uj ágenda szerinti isten­
tiszteleten s annak sok áldott hatása mellett, különösen hangsúlyozva
a közösen, hangosan mondott imádság áldását, nem hallgathatta el
azt az impressióját sem, hogy igen gyakran kell felállni és leülni.
Hanem mán az áldást hagyjuk az istentisztelet záró aktusának,
ennek tekintette azt maga a gyülekezet is. Ebből a felfogásból szár­
mazott az a gyakorlat, hogy különösen nagyobb gyülekezetekben a
záró ének megkezdésekor megindult a gyülekezet s mig az első sza­
vakat százak énekelték az utolsó szavakat már csak a kántor és a
pap énekelte. S mennyi felvilágosításra volt szükség, amig híveinkkel
megértettük, hogy a záróének nem kivonulási marsch, hanem imádság
184

Nem látom azonban az uj ágendával ellentétben állónak, ha a gyü­

lekezet kivonulása alatt a kántor, mint bevonuláskor orgonázik, hogy
elnémítsa az esetleges fecsegést, addig amig gyülekezeteinket ránevel­
hetjük az illendő távozásra.
Én tehát a Kádár Géza által ajánlott sorrendet tartom a jobbnak,
azzal a különbséggel, hogy
15. Záróének (leülve).
16. Áldás (leborulva fogadják s rá Ament mondanak).
17. Orgonajáték alatt a gyülekezet kivonul.
De van még egy észrevételem, amit én rendkívül nagy fontossá­
gúnak tartok. Véleményem szerint a kálvinista gyülekezet éneklő gyü­
lekezet. Ezt annyira szigorúan értelmezem, hogy pillanatig sem ha­
bozom a megforditottját is állítani, hogy a nem éneklő gyülekezet
nem kálvinista gyülekezet. Úgy hogy az éneklés tekintetében nem
tartok megengedhetőnek semmiféle reservátiót. Ezen az alapon az
énekek előolvasását hiábavaló sőt káros időpazarlásqak tartom. Arra
nézve, aki úgyis énekel hiábavaló az énekek felolvasása, mert nincs
az a művészi szavalat, ami csak megközelítőleg is annyit tudna adni,
mintha szivem szerint énekelek. Aki pedig nem énekel, könnyen rest­
ségének mentségét látja benne, hisz úgyis meghallgattam, mikor a pap
felolvasta. Ma már a megújulás biztos jeleként gyülekezeteink minde­
nütt legalább is kezdenek énekelni nehogy ezt a kis eredményt ilyen
lehetőségek megnyitásával veszélyeztessük. Minden hívünktől fenntar­
tás nélkül meg kell követelnünk, hogy a gyülekezeti éneklésben részt
vegyen.* Előre bocsátom, hogy én talán a Süketnémákat gondolom
olyanoknak, akik a gyülekezeti éneklésben részt nem vehetnek, ezek
pedig a felolvasásnak se’ sok hasznát veszik. Mert nézzünk csak sze­
mébe az ellenvetéseknek. Mit csináljanak azok, akiknek vagy hangjuk
vagy zenei hallásuk nincs ? Hát bizony nem mindenki alkalmas arra,
hogy opera-áriákat énekeljen, de dünnyögő hanggal és botfülekkel is
részt lehet venni a gyülekezeti éneklésben anélkül, hogy annak har­
móniáját veszélyeztetnék. Természetesen nem az ilyenek fogják a
vezérszólamot énekelni, mert úgyis kevesen és elszórtan vannak a
gyülekezetben. Furcsa volna, ha a Jjékák nem brekegnének, mert az
Ur Isten nem adta nekiek a fülemile hangját. A zárt ajkak soha sem
a rossz hang vagy a rossz hallás, de a rossz szív bizonyságai. Aki
nem énekel az már méltatlan az ének áldására. De hát akinek nincs
énekeskönyve ? Prim o: minden kálvinista családban a családtagok
számának megfelelően az énekeskönyvnek több példányban is meg
kell lennie. Mivel pedig a gyülekezet túlnyomó többsége* otthonából
jön a templomba, secundo: az énekeskönyvet senki otthon ne feledje.
 185

Tertio: aki pedig idegen és jövevény lévén énekeskönyvet nem hozhat

magával, az ne keresse ki egy üresen maradt pad legelhagyatottabb
sarkát, hanem üljön oda egy olyan atyafi mellé akinek van énekes*
könyve. íme a Mindenható gyülekezetünk minden tagját felruházta
hanggal, én a fentiekben mindenkinek adtam énekeskönyvet, tehát
énekeljünk Isten dicsőségére! Még egy ellenvetéssel kell leszámolnunk,
azzal nevezetesen, hogy mindez könnyen megy egy falusi pap elgon­
dolásában, s talán meg is valósítható a kisebb gyülekezetekben, de
leküzdhetetlen nehézségbe ütközik a nagyvárosi gyülekezetekben. Cá­
folatként legyen szabad egy példára hivatkoznom. Ez év januárjában
a nagy és szép nagybányai gyülekezetünk istentiszteletén vettem részt,
hol magam is egy énekes könyvvel bíró atyafi mellett ültem ■ — ez
különben könnyű volt, mert rajtam kivül talán mindenkinek volt éne­
kesi önyve — ki készséggel osztotta meg velem könyvét s együtt
buzgólkodtunk »fél könyvből, de nem fél szívvel«. Ott figyeltem meg,
hogy a gyülekező hivek miután imádságukat elvégezték, egy meg­
szokott, szinte önkéntelen mozdulattal vették elő zsebükből az énekes
könyvet latainertől a napszámosig mindenki, a legkülönbözőbb társa­
dalmi állású emberek. De sokat mondott ennek a mozdulatnak az önkén­
telensége j S amikor a hatalmas gyülekezet ajkán megzendült az ének
úgy éreztem, mintha »ott volnék* hol a menny lakói...« Nem kell
ennek a gyülekezetnek külön megvilágítani azt az éneket, mert tudja
kinek, miért és mit énekel. Miért nem lehetne ez úgy mindenütt ? Ne
előolvassunk hát, hanem énekeljünk, egész szivünkkel, egész gyüle­
kezetünkkel énekeljünk. Szász Ferenc.

Nyilttér.
Válasz a Kálvinista Világ egy szerkesztői üzenetére*

A Kálvinista Világ f. évi 6. számában az »Egyházunk munkája«

c. rovatban (—d—a.) aláírással egy referáda jellegű cikk jelent meg
»Értekezlet a Lelkészegyesület ügyében«. A cikk többek között ismer­
teti annak a március 4-én Sepsiszentgyörgyön tartott lelkészértekez­
letnek a lefolyását is, amelyen a bevezető előadást — úgy amint az
lapunk f. évi 6. számában egész terjedelmében közölve is lett — »A
lelkészek együttműködésének kérdése, tekintettel a tordai nagyhét után
történt megnyilatkozásokra, az erdélyi papság túlnyomó részének óha­
jára és a királyhágómelléki lelkésztestvéreink állásfoglalására« címen
én tartottam. Miután azonban előadásom központi tétele tévesen, a
valóságnak meg nem felelően lett beállítva, sőt egyenesen megkérdő
186

jeleztetett, a saját magam reputációja (aminek jogát — úgy hiszem

— senki kétségbe nem vonhatja) érdekében helyreigazító nyilatkozatot
küldöttem volt be a Kálvinista Világ szerkesztőségéhez. Ügy gondol­
tam t. i., hogy egy lap, ha netalán valamiről téves referádát közöl,
nem zárkózik el a jóvátétel elől sem. A Kálvinista Világ azonban a
helyreigazUó nyilatkozatot nem közölte, hanem gl. szignálással csak
szerkesztői üzenetben felelt arra a lap f. évi 8. számában. Tekintettel
erre, a magam reputációját elejtve, most már az ügy reputációja ér­
dekében és hogy lapunk olvasói láthassák necsak azt, ami abban a
bizonyos szerkesztői üzenetben mondva van, hanem azt is, ami nincs
mondva — kénytelenitve érzem magam e nyilttéri feleletre. Válaszom
a következő:
1. Hogy egy lap hajlandó-e a helyreigazitó nyilatkozatok közlé­
sére vagy pedig elzárkózik előle, ez a mentalitás dolga. Véleményem
szerint különösen abban az esetben, ha nem személyeskedésről, hanem
tárgyi tévedés helyreigazításáról van szó, egy lap sem zárkózhatik el
előle. Én legalább igy cselekedném — és igy is cselekszem.
2. A helyzetet jelen esetben súlyosbítja az a körülmény, hogy
a kérdéses szerkesztői üzenetben azon az alapon tagadtatik meg nyi­
latkozatom közlése* hogy a Kálvinista Világ »az egyház világi tagjai­
hoz akáFi szóláhi<r s",nézétük szerint »á lelkészek szervezkedésének
kérdése nem. érdekli« olvasóikat. De dacára ennek, még több mint 20
sor szerkesztői üzenet szenteltetik erre a Kálvinista Világ olvasóit nem
érdeklő kérdésre, sőt egy későbbi szám ismét kitér erre a kérdésre
és ez különösen alkalmas arra, hogy a beküldött nyilatkozat és a lel­
készegyesület ügye kedvezőtlen impressziót keltsen azokban á vilá­
giakban, akik ezt a kérdést nem ismerik.
3. Ha a Kálvinista Világ olvasóit nem érdekli ez a kérdés, mire
való volt az a hosszú szerkesztői üzenet ? 1 Nem lehetett volna azt
egy privát levéllel elintézni ?! Különösen akkor, ha egy másik lap
szerkesztőjéről van szó. Én legalább igy intéztem volna el — és az
a csekély postadij bizonyára sem a mi lapunk, sem a más lap szer­
kesztőségét nem vitte volna a sírba.
4. És most Ítélje meg bárki, beküldött, de nem közlőit, csak
megszerkesztőiüzenetezett helyreigazitó nyilatkozatomnak volt-e jogo­
sultsága vagy sem ?! Az általam kifogásolt referáda rólam a követ­
kezőkép emlékezik meg: »Előadásában felsorakoztatta a tordai ha­
tározat óta megjelent hírlapi nyilatkozatokat e kérdésre vonatkozólag
melyek egyrészt amellett foglaltak állást, hogy a tordai határozat az
együttműködés kérdését nem oldotta meg, csupán prolongálta a kér­
dés elintézését. Majd azok megnyilatkozását sorolta fel, akik úgy hír-
 187T

lapilag, mint privátim a lelkészegyesület mellett foglaltak állást. Ezek

alapján annak a megállapításnak adott kifejezést, hogy a lelkészek
nagy része a Lelkészegyesületet akarja. (?)« Ha igy lett volna akkor
semmi szavam sem lett volna a kérdőjel ellen. Ha én arra a konklú­
zióra, hogy a revízió szükséges — vagy ha ,jobban tetszik »hogy a
lelkészek nagy része a Lelkészegyesületet akarja« — tényleg csak a
hírlapi megnyilatkozások utján jutottam volna el, akkor el is hallgattam
volna az egész dolgot. De nem igy volt. Szószerint a következőket
mondottam (olvasható lapunk 88. oldala 1-ső kibekezdésében): »És-
ha a revízió szüksége mellett bizonyitnak, azt sürgetik és követelik:
az egyházi lapokban történt megnyilatkozások, — még inkább bizo­
nyítja, sürgeti és követeli — az erdélyi papság túlnyomó részének
óhaja, akarata és a királyhágómelléki lelkésztestvéreink állásfoglalása«.
És ez a megállapítás nem üres frázis, nem hangzatos szólam volt.
Bizonyítottam is. Felhoztam, hogy az erdélyi egyházmegyék közül 13
nyilatkozott meg lapunk utján. És e 13 közül 2 semleges, 2 lelkész­
egyesület ellenes álláspontot foglalt el, , ellenben 9 a lelkészegyesület
félé tendált. Aki pedig a királyhágómelléki lelkésztestvéreink ezirányú?
mozgalmait csak a legtávolabbról is figyelemmel kiséri, lehetetlen, hogy
ne lássa, hogy ott a mi testvéreink majdnem kivétel nélkül a lelkész-
egyesület mellett állanak* (Példa rá a bánáti egyházmegye éHásfoglalá&a,
mely lapunk egyik közelmúlt számának különfélék c. rovatában volt
*olvasható).
Tehát az előadásomról beküldött referáda azok közül a bizonyí­
tékok közül, amelyeknek alapján én a revízió szükségességének logikai
következtetésére eljutottam, csak a kevésbé döntő erejüeket hozta fel,
— ellenben elhallgatta a legfontosabbat, amire én ezt a következtetést
felépítettem. Ezért írtam meg és küldöttem be a Kálvinista Világ
szerkesztőségébe a kérdéses referáda tárgyi tévedését reparáland6
helyreigazító nyilatkozatomat és ezért vártam volna el annak közlését*.
S hogy beküldött, de nem közölt, csak megszerkesztőiüzenetezett hely­
reigazító nyilatkozatomnak volt-e jogosultsága vagy sem, — azt ezek»
után nyílt kérdéssé teszem és a döntést lelkésztársaim elfogulatlan,
tárgyilagos ítéletére bízom ? 1 A Kálvinista Világ szerkesztősége más
szempontból nézte a kérdést. Nekem azonban, mint lapszerkesztőnek
és a lelkészegyesületi eszme egyik képviselőjének ebből a szempont­
ból kellett és kell néznem. Különben készséggel elismerem, hogy »az
az ominózus kérdőjel nem bánthat, mint ahogy nem is akart bántani«
engem, minthogy én sem akarok bántani senkit, különösen nem a
Kálvinista Világ általam nagyrabecsült szerkesztőségét, akikről tudom,
hogy ezt a vállalkozásukat is a legnemesebb célok és törekvések;vezetik«
Derzsi Endre-
188

IR O D A L O M .
V á sá rh ely i J á n o s : A z életb ő l a z életn ek . 1929:
Az illusztris szerzőnek ez az újabb könyve nem uj dolgokat
tartalmaz, hanem csak összegyűjti és egybefoglalja azokat a cikkeket
-és beszédeket, amelyek hasonló cim alatt a »Magyar Nép« c. lapban
jelentek meg. Ez azonban értekéből nem von le semmit. Ellenkezőleg
hálás köszönettel tartozunk szerzőnek, hogy hozzáférhetővé tette t-
összegyűjtve, azokat a kedves kis épitő cikkeket és beszédeket, amelyek
valóban az életből az életnek szóknak.
A könyv — 211 oldalnyi terjedelemben — 50 cikket és beszé­
det tartalmaz, amelyeknek tartalma ép oly élénken változatos, mint
amilyen változatos maga az élet. Van azonban két alapjellemvonás,
amely az egész könyvön s annak minden cikkén és beszédén keresz­
tül húzódik. Az egyik az, hogy az élet legnagyobb kérdéseire evan­
gélium i szempontokból kiván rámutatni. A másik pedig az, hogy a
cikkek és beszédek a magyar élet fejlesztésének érdekét kívánják szem
előtt tartani. Az egész könyv s annak minden cikke és beszéde — ön
és céltudatosan — ezzel a két igénnyel lép fel. S hogy ezek az igé­
nyek lehető teljes és dicséretreméltó kielégülést is nyertek, azt tán
mondanunk sem kell, ha szerzőnek Istentől nyert drága talentumaira,
közismert Írói készségére és eddigi áldásos tevékenységére gondolunk.
A mi evangéliumi szempontokból irányítandó és fejlesztésre váró
életünknek ezer meg ezer problémája v a n : A szülőföld iránt való
szeretet, Milyen ifjúságra van szükségünk? Magyar testvériség, Az
otthon boldogsága, Nevelésűnk célja, Másokért való felelősségérzet, M it
olvassunk ? Műemlékeink megőrzése és nemzeti művészetünknek épitkezé-
sünkben és lakásunk berendezésében való ápolása, Az im ára kulcsolt
kezek áldása', A szegénység ókai, A terhesebb adók m int pl. alkohol,
dohányzás, fényűzés stb. Munkáskérdés, A temető ápolása, A szolgá­
latkészség, Mit kívánnak a szülők az iskolától ? A tanító megbecsülése.
—■ És szerző — hogy csak a fontosabbakat említsük — életünknek
ezeket az égetően fontos problémáit nemcsak felveti, hanem meg
is oldja.
Ezeket a cikkeket még kedvesen egészíti ki szerzőnek 4 beszéde,
amelyeket a segesvári Országos Dalos Szövetségi ünnepélyen Petőfi
sírjánál, a sepsiszentgyörgyi Székely Zászló felszentelési ünnepélyén,
a kolozsvári képviselő jelölő gyűlésen és a marosvásárhelyi ref. kol­
légium Véndiák találkozója alkalmával tartott.
 189

Amidőn szerzőt megjelent cikkeinek és elhangzott beszédeinek

újabb kiadása alkalmából szeretettel köszöntjük, további áldásos mun­
kálkodására is Istennek gazdag áldását kérve és munkáját megrende­
lés és terjesztés végett a legjobb lélekkel ajánjuk testvéreink szives-
figyelmébe, — még csak égy dolgot kívánunk megemliteni. Még most
is, de különösen a közelmúltban itt is — ott is, állandóan hangzott a
panasz, hogy nem áll a vezetők rendelkezésére kellő és megfelelő
anyag,* amit vallásosestélyeken és ismeretterjesztő előadásokon felhasz­
nálhatnának. E panasznak immár nincs jogosultsága. Több más, hason
irányú irodalmi alkotások közül magasan emelkedik ki Vásárhelyi:
Jánosnak Az életből az életnek cimü könyve, melynek minden darabja
kiválóan alkalmas a felhasználásra. Még pedig abból a szempontból,
hogy képesek lelki indítást adni a felvetett kérdések iránt való mélyebb
érdeklődésre és alaposabb tanulmányozásra.
A könyv, melynek ára 60 Lei, megrendelhető a Minerva könyv-
kereskedése vagy az Erdélyi Ref. Egyházkerület Iratterjesztése utján.
D. E.

KÜLÖNFÉLÉK.
Zsinati gyűlések. A romá­
niai magyar református egyház
törvén3Thozó testületé: a zsinat
folyó évi junius hó 9-én ült
össze első Ízben Kolozsváron.
E történelmi jelentőségű gyűlésen
a zsinati atyák teljes számban
vettek részt. Elküldték képvise­
lőiket : a kormány, az erdélyi
unitárius egyház, ágostai evan­
gélikus egyház. írásban üdvö­
zölte a zsinatot a magyarországi
református egyház konventje. A
zsinati atyák junius 9-én d. e.
10 órakor teljes számban együtt
vannak az lg. tanács nagytermé­
ben, ahonnan testületileg mennek
a püspökök és a főgondnokok
vezetése alatt a Farkas utcai
templomba, hogy résztvegyenek
az ünnepi istentiszteleten, melyen
imát mondott Sulyok István ki-
rályhágómelléki püspök, az igét
pedig Makkai Sándor erdélyi
püspök hirdette.
Istentisztelet után a zsinati
képviselők átvonultak a kollégium
dísztermébe, ahol Ugrón István
erdélyi ehker. főgondnok, mint
korelnök üdvözölve a megjelen­
teket a gyűlést megnyitja. Kör­
jegyzők, mint legfiatalabb képvi­
selők Vásárhelyi János, Imreh
Lajos, Illés Gyula és Tusa Gábor
lettek. A zsinat üdvözlő távira­
tokat küldött a régens tanács
utján a királynak és a kormány­
nak s átiratban üdvözölte a kül­
földi református testvér egyhá­
zakat A kolozsvári főispán, mint
 kormány képviselő s az unitárius
-és lutheránus egyházak képviselői
•meleg szeretettel üdvözlik a zsi­
natot. Az üdvözleteket Ugrón
István köszönte meg emelkedett
hangú, szép beszédben. Ezek
után a képviselők beadják meg­
bízó leveleiket s ezzel a gyűlés
•véget ér. Gyűlés után a zsinat
•elnöksége adott a képviselők
tiszteletére ebédet a kollégium
konviktusában.
A junius 10-ki gyűlés első
tárgya az ügyrend megállapítása
volt. A beterjesztett tervezeten
mindössze annyi módosítás tör­
tént, hogy Kiss Lajos indítvá­
nyára kimondatott, hogy a bi­
zottsági gyűléseken minden kép­
viselő jelen lehet tanácskozási
jog nélkül. Az elnökségre vonat­
kozólag a zsinat úgy határoz,
hogy elnököket és alelnököket
nem választ, hanem az elnöksé­
g et a két ehker. püspökeiből s
az erdélyi ehker. hivatalára nézve
legidősebb főgondnokábó! s a
király hágómelléki ehker. főgond­
nokából alakítja meg. A zsinat
jegyzőivé titkos szavazással Bo­
kor Márton, Csernák Béla, Har­
csár Géza és Nagy Endre s a
zsinat gazdájává Illés Gyula vá-
Jasztattak meg. Az elnökség ne­
vében Ugrón István köszönetét
mondva a bizalomért a zsinatot
■törvényesen megalakulnak jelenti
ki s megnyitó beszédében vázolja
azokat a feladatokat és köteles­
ségeket, amelyek a romániai
m agyar református egyház első
zsinatára várnak. Kovács András
indítványára a zsinat az előké­
szítő bizottságnak munkásságáért
elismerését és köszönetét fejezi
ki. Csernák Béla előterjesztésében
tárgyalja és elhatározza a zsinat,
hogy szeptember hónapban Ká-
roli Gáspár emlékünnepélyt ren­
dez és Károli Gáspár társaságot
alakit. Nagy Lajos indítványára
pedig kimondja, hogy a Károli
emlékünnepéllyel kapcsolatosan
az egyház és a hivek birtokában
még meg levő Károli biblia for­
dítás különböző kiadásaiból ki­
állítást rendez. A zsinat tanács­
kozása tárgyainak -előkészítése
végett megalakittatnak az egyeS
szakbizottságok és pedig: egy­
házalkotmányi 8 taggal ; lelkész-
választási 8 taggal; adóügyi 6
taggal; iskolaügyi 10 taggal;
nyugdijügyi 4 taggal; törvény­
kezési 8 taggal; kérvényügyi
bizottság 5 taggal. A gyűlés
10-én déli 1 órakor ért véget. A
legközelebbi zsinati gyűlés a leg­
nagyobb valószínűség szerint
csak a jövő év elején fog össze­
hivatni.
Itt említjük meg, hogy a zsi­
nat első napján, 9-én d. u. 6
órakor a speieri protestáció négy­
százéves fordulójának megünnep­
lésére a Farkas utcai templom­
ban templomi ünnepély tartatott,
melynek kiemelkedő pontja Cser­
nák Béla nagyváradi lelkésznek
— a királyhágómelléki egyház-
kerület főjegyzőjének emlékbe­
széde volt.
 Uj esperes és főjegyző az
udvarhelyi egyházmegyében. Az
udvarhelyi ref. egyházmegye f.
hó 3-án Székelykereszturon rend­
kívüli közgyűlést tartott, melynek
legfontosabb célja a b. e. H egyi
P éter elhalálozásával megürese­
dett esperesi szék betöltése volt.
Közgyűlés előtt gyászistentiszte­
let tartatott, amelyen D em eter
István küsmödi lelkész imádko­
zott és Im reh Árpád fiatfalvi lel •
kész tartott emelkedett szellemű,
gondolatokban gazdag emlékbe­
szédet. Istentisztelet végeztével
kezdetét vette a közgyűlés, amely
esperessé egyhangúlag N a g y La­
jos székelykereszturi lelkészt e.
m. főjegyzőt választotta meg,'aki
egyszerű, keresetlen, szívből jövő
szavakkal ismertette a^qkat .az
eszm ényeket és irányelveket , ame­
lyek esperesi működésében ve­
hetni fogják. (Beszédét lapunk
jelen számában vezető helyen
hozzuk.) Esperes-választás - után
következett a főjegyző választás.
Ez azonban már nem ment olyan
simán. Látszott, hogy harc lesz
és arra a közgyűlési tagok rá
vannak készülve. A harcból P é­
ter Géza kányádi lelkész került
ki győzedelmesen, mert a leadott
•81 szavazatból 42-t nyert az I m ­
reh Árpád fiat falvi lelkész 39
szavazatával szemben. A köz­
gyűlés még tiszteletbeli esperessé
választotta V a jd a Ferencz szé­
kelyudvarhelyi lelkészt, aki b. e.
Hegyi Péter előtt 2 cikluson ke­
resztül vezette, mint esperes, az
«egyházmegyét.
Ezekután a közgyűlés még
két fontos kérdéssel foglalkozott:
az uj liturgiával és a hátrálékos
tanitói fizetésekkel. Az előbbit
M á rk Mihály agyagfalvi lelkész
ismertette (előadását később kö­
zölni fogjuk), az utóbbit P éter
Géza kányádi lelkész. Az uj li­
turgiára nézve a közgyűlés úgy
döntött, hogy minden egyház-
községben tétessék próba annak
bevezetésére és az eredmény —
tekintetbe véve a hívek hangu­
latát is — egy lelkészértekezleti
gyűlésen alaposan és részletesen
tárgyaltassék meg. A hátrálékos
tanitói fizetések kérdésének meg­
oldását pedig szintén a lelkész­
értekezleti gyűlés gondos és körül­
tekintő előkészítésére bízta.
,A közgyűlést egy jól sike­
rült közebéd zárta be, mely —
a maga meghitt bensőségével és
egymást érő (sőt el is hagyó)
pohárköszöntőivel — hivatva volt,
hogy a délelőtti választás kelle­
metlen emlékeit megszüntesse.
És hivatásának látszólag eleget
is tett. Vajha ez nem csak lát­
szat, hanem valóság is lenne!
A deési és széki egyház­
megyék lelkészei május 23-án
tartották közös lelkészt érte­
kezletüket Szamosujváron, me­
lyen mindkét egyhm. lelkészei
szép számmal vettek részt. Az
értekezletet Csekme Ádám cégéi
leik. bibliamagyarázata nyitotta
meg (III. Móz. X. 1—4 alapján)
Majd, ugyancsak Csekme beve­
zető előadásával a lelkipásztorok
testvéri kapcsolatáról ; Járay Már­
ton széki leik. bevezetésével a
gyülekezetek közötti testvéri kap-
192
csolatról folyt áldásos megbeszé­
lés, mely több gyakorlati értékű
megállapításra vezetett. Pap
pád álaszüti leik. bevezető eíoí
adása után a szórványok gondo­
zása valósággal prófétai fájdalom­
mal tárgyaltatott. Tárgysorozaton
kívül az uj ágendáskönyv kér­
dése is sorra került. A két egyhm.
megegyezett abban a határozat­
ban, hogy minden lelkipásztor
próbabevezetése után gyüleke­
zete és saját véleménye felől
értesítse belmissioi ejtőadót, ^
ezen vélemények ö s ^ g y ü jté á l
után tegye meg b eszám o ló ^
Azoknak a lelkipásztoroknak be^
számolója alapján, kik már b #
vezették az új liturgiát, megátí?
ható, hogy az változatlanig nénf
mehet át közhasználatba. ^Hive-
ink ragaszkodnak az invocátiohoz
és a kimenő énekhez, A harcos
bünvallás különösen ebiben aifct-
mában keresztülvihetetlen. Ezen
kívül a "házassági »fogadalom«
és urvaesuraosztás nélküli kon­
firmációi ünnep az, amely ellen
többen felemelték szavukat. Ér­
tekezlet az uj liturgiát csak ki­
sebb, bár lényegtelen, változtatás
után tartja bevezethetőnek. Kiss
János nvdécsei leik. anyagi ügye­
inkről tartott előadást. Célul áz
önkéntes adózás tűzetett ki. Bel^
missios körök vezetői csaknem
kivétel nélkül szép munkáról tet­
tek jelentést. Az őszi, szintén*
közös lelkészt értekezlet, a deésfc
-^yhm . meghívására, Deésen lesz.
^%/ács László esperes imája
utÉft mindannyian lelkileg íhég-
ga^dagodva távoztunk. i. M.
k v : Az udvarhelyi egyházme­
gye azon lelkészeinek, akik a
|E^rzsi- Endre kisgalámb falvi lel-
^sziesív érü n k eltávozása alkal­
mából tervezett bucsuestélyre
bejelentkeztek, — szeretettel hoz­
zuk szives tudomásukra, hogy a
bucsúestély f. hó 23-án a szé-
kelykereszturi kaszinó helyiségé­
ben fog megtartatni. Rendezőség.
S zerk esztő i ü zen etek .
Szeretettel kérem lelkésztestvérei»
met f. hó 23. után sziveskedjenek min­
dennemű megkeresést (pénz, cikk stb.)
uj állomésfae^yemre küldeni: B laj-B a-
iázsfaíva, Jud %áiraayá; Mjgá.
Egyben szeretettel kérem azoknak
az egyházi lapoknak szerkesztőit, amely-
lyekkel lapunk cserepéldány viszonyban
áll, szíveskedjenek intézkedni uj címem
kijavítása tárgyában.
Többeknek. A beküldött cikkeket,
melyeknek nagyobb része, mint egyik,
legaktuálisabb -kérdéssel, — 'az uj litur­
giával foglalkozik, mihelyt hely és sor
keiül rá, közölni fogoin. Szi^üdvözlet.
II évfolyam. 1929 julius I. 13. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA
Megjelenik: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési díj : Blaj -Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Miea.

Felelős szerkesztő: Derzsi Endrei

— Előadta a hunyadi ref. egyházmegye május 23-án Lupényban tartott lelkészkon­

ferenciáján Horváth Jenő anínoszai lelkész.

A testvériség gondolatát az Ur Jézus adta a világnak,

nemcsak tanításában (Mt. 5 : 44—48), példaadásában (a sza-
mariai asszony, Zákeus stb.) és az azért való imádkozásá­
ban (Ján 17: 20—23), hanem meg is testesítve azt mind­
nyájunkért odaszentelt (Ján. 17:19) és köztünk mintegy
kiosztott teste és vére által (M't^ 26—28).
A Krisztus által adott eszmét a történelem folyamán
mégis nem a Krisztus szolgái ásták ki a testvériden világ:
szivéből: a francia forradalom, meg hasonló forradalmi-
irányok kiáltották követőleg világgá: testvériség. De meg­
valósítani nem tudták, nem is ők fogják, hanem azok, akik
nemcsak a testvéri akarják megismerni egymásban, hanem
az Atyát is Istenben: tehát Isten gyermekei, Krisztus szolgái.
Természetes, hogy ha ezt állítjuk, rögtön felénk for­
dulnák az emberek és megnézik, hogy van-e a Krisztus
követői, de még inkább az ő szolgái közt testvériség. Tő­
lünk, papoktól várják ezt leghamarabb és jo g o sá n . Mert
vagy elvetette Isten a mai papságot, mint a Jézus korabeli
zsidó papokat, vagy a világtestvériséget meg kell előznie
194

a lelkésztestvériségnek s igy ma a mi testvériségünk a leg­

erősebb kell hogy legyen a világon.
Milyen most már a valóságban a mi testvériségünk ?
milyen a lelkésztestvériség az erdélyi ref. egyházkerületben ?
milyen itt Hányadban ?
Siralmas.
Nemhogy a lelkészeknek egymás iránti szeretete csak
egy kissé is kitűnne más közösségek, társaságok szeretete
mellett, de az egymás iránti torzsalkodásnak, türelmetlen­
ségnek, büszkeségnek, irigységnek és megvetésnek olyan
megdöbbentő jeleivel találkozunk nap-nap után, mintha
nem is a szeretet, hanem a gyűlölet katonái lennénk. Két
nemzedék ide, két nemzedék oda, abban biztosan egy nem­
zedék vagyunk, hogy a legkeményebben mi tudjuk elitélni
egymást. Maholnap ott tartunk, hogy az egyik erdélyi ref.
lelkipásztor nem tud (munkájára) nagyobb ellenséget elkép­
zelni, mint a másik erdélyi ref. papot.. Az Ige tiszta hirde­
tése támaszthat és támaszt harcot — legyen hála érte
Istennek, hogy végre harc van nálunk is, nem tunya tes-
pedés ! — de elvetni, elkárhoztatni csak egy lelket is, akiért
Krisztus meghalt, vagy meggyülölni még Judást sem lehet,
akinél pedig senkinek, még a hütelen erdélyi sáfárnak sincs
nagyobb vétke. Az Isten ügyének és szolgájának nincs
szüksége gyűlöletre: mindenre elégséges eszköz a szeretet.
Az a szeretet, amelyik Istentől van, amelyik tehát hosszu-
türő, mindent remél, mindent hiszen és soha el nem fogy.
Ennek a Szeretetnek a nevében, hívom ma az én lel­
késztestvéreimet, hogy keressük meg lelkünk mélyén a mi
testvériségünk csiráját. Nem kell ezt most csinálni, mélyen
benn gyökerezik az bennünk, ott, ahol az Isten szeretete
van. Csak engedjük napvilágra jutni, kibomlani, mint a
pince mélyéről tavaszi kertbe vitt virággyökeret. A tél már
rég elmúlt, kétezer év óta nincs mitől félteni a testvériség
kényes virágát. Én inkább félteném a gyűlöletet, amibe már
szemmel-JáJhatólag belefáradt az emberiség.
 195

Csak mi nem volnánk irgalmasok egymáshoz, pártos

«magyarok ? Pedig egy nép se tudja szebben kifejezni a
^Krisztus teste-vére közösségét, a testvériséget, mint a ma­
gyar, amikor azt mondja: testvér!
A testvértelenség pedig mindenkit bénít, de senkit se
annyira, mint a lelkészeket. Lelkésztestvériség nélkül nincs
‘együttérzés, együttműködés a munkában se, nincs kollektív
ielkipásztori munka. Már pedig a mi munkánk csak együtt­
haladó, kollektív lehet, mert egyházépités — azaz egy ház
'építése. Még földi házat se lehet együttműködés, egyetértés
nélkül felépíteni (Bábel tornya), hát még egy olyat, amelyik-
¡ben kötőanyag, egyetlen kötőanyag a szeretet lehet ?
Lelkésztestvériség van-e, lesz-e?
Van, de ha a pincében hagyjuk, elsorvad. Ezen a vi­
lágon két törvény uralkodik: a növekedés és sorvadás.
.Minden vagy nő, vagy sorvad. A lelkészek közötti testvé­
riségnek is növekednie kell, ha nem akar elsorvadni.
fíogy valóban növekedhessék, számoljunk le az aka­
dályaival.
1. A lélkésztestvériség első akadálya a lelkipásztorok
közötti korkülönbség. Erre elég annyit mondanunk, hogy az
evangéliumok tanulsága szerint ez sohasem volt akadály
a Krisztus tanítványai között.
2. Másik a tehetségünk és képzettségünk különböző volta.
Ez lehet akadály mindaddig, amig a talentumokról szóló
,példázat vérünkké -nem vált. Csak ne mélyítsük a szaka­
dékot még beképzeléssel is.
3. Számottevőbb a világnézeti különbség, de ez is le­
győzhető, ha nem annyira a világra nézünk, mint inkább
Istenre A különböző világnézetek mindig időiek, de nekünk
Jegyen meg a századokon is átvonuló és testvériesitő örök­
kévaló szempontunk.
4. Legsúlyosabb akadály a .hitbeli különbség. Krisztus
■nélkül nincsen lelkésztestvériség, ne csináljunk titkot belőle,
‘h ogy közöttünk erdélyi ref. papok között nem mindenki
196

újjászületett lélek. Ne feledjük azonban az Ur szavát „em­

bereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges“.
Sokféle akadálya van a lelkésztestvériségnek, de a Lélek,
erejével mindeniket le lehet győzni, csak kettőt tartsunk:
szem előtt: az egyik ez „ne ítéljetek“, a másik „mindem
dolgotok szeretetben menjen végbe“.
Hogy pedig hogyan növekszik a lelkésztestvériség, hadd
említsek itt erre mindössze három módot:
1. Találkozzunk egymással. A személyes találkozást
nem pótolja semmi. Találkozzunk, hogy megismerjük és-
igy megszerethessük egymást. De találkozzunk ne csak
testileg, hanem lélekben is. Némcsak egy évben egyszer,,
hanem baráti találkozón, otthon, konferenciákon, értekezle­
teken minél gyakrabban keressük meg egymást, egymás
lelkét,, s főként egymás lelkében azt a jobbik magunkat.
2. Segítsük egymást. Segítsük ne csak a lelkipásztort,
munkában, hanem legyünk egymás mellett a személyi nyo­
morúságban is. Olyan szomorú és éppen olyan mindennapi
akadálya a lelkésztestvériségnek, hogy arriig egyikünk ereje
legjavát, az anyagiak miatti kényszerítő vergődésben tölti el,
addig a másikunk lelkiismeretfurdalás nélkül dőzsöl. Emlé­
kezzünk, hogy Krisztus első szolgáinak „mindenök köz,
vala“. Legyünk léviták bibliai értelemben, akik nem kaptak
részt a földi Kánaánban, mert az ő örökségük az Ur.
3. Végül — last bút nőt least — imádkozzunk egy­
másért. Talán ezt hanyagoljuk el a legjobban, pedig ez
visz a legközelebb a célhoz. Vessünk számot most magunk­
ban : volt-e, van-e csak egy olyan lelkészbarátunk, akiért
rendszeresen imádkozni szoktunk, ha nincs, válasszunk még.
ma és a lelkésztestvériség ettől a perctől kezdve nem lesz:
álom számunkra.
 197

Vélemény »A mi istentiszteletünkéről.
A kézdi egyházmegye lelkészi értekezlete május 23-án kézdivá-
'Sárhelyen tárgyalás alá vette az uj »ágendát«. Élőadó mindenek előtt
rögzítette, hogy az egyházi törv. I. te. 104 §. szerint „az isten tisztelet
a lakján ak, rendjének lényeges vonásokban való m eg á lla p ítá sa , az ü n ­
nepek m egh atározása k izá ró la g a zsin a t hatáskörébe ta rto zik *. Tehát
»ágendát« csak zsinati határozattal lehet kötelező használatra elren­
delni. »A mi istentiszteletünk« c. ágendát csak elaborátumnak tekinti
s javasolja, hogy a lelkészek értekezlete mondja ki, hogy nevezett
elaboratumot még kísérletképp sem vezeti be gyülekezeti használatra,
s amely egyházak próbaképp bevezették, azok is hagyják abba az
eszerint való istentisztelet tartást, mindaddig, amig a zsinat kötelezően
-el nem rendeli annak használatát, a gyülekezel nem kísérleti nyúl.
Javaslatának megértetése céljából végigtekint a magyar protestáns
egyház történetén, jóformán az összes historiailag ismeretes zsinati
főconsistoriumi határozatokat citálja az istentisztelet formájának a ki­
alakulására, s végső consequentiaképp állapítják meg magúk a histo-
ricumok, hogy többé-kevésbé az istentisztelet sorrendje alakul ki kö­
telező formában, de tartalmi formális kötöttség a bibliára korlátozódik
(Ige, keresztség, úrvacsora, szereztetési igék, Miatyánk) és az apos­
toliam ra.
»A mi istentiszteletünk«-ről feltétlenül elismeri, hogy: szerzői az
ideális ref. istentisztelet elképzelésére elsőrendű munkát végeztek, s ha­
tása maradandó lesz az egyházi élet terén, de az egyházi élet eddig
elért eredményeivel nincs contactusban, s a hitélet felületes voltát je­
lentené, ha minden zökkenő nélkül lehetne használatba venni minden­
hol. Olyan gyülekezetek, amelyek heterogén elemekből vannak össze-
téve, elhihető, hogy elfogadják ennek bevezetését, de azok, amelyek
-állandó elemekből vannak összetéve, túlságosnak tartják a haladást,
s a legmesszebbmenő ellenszenvvel fogadják. De nem is lehet más­
képp, az 1785-i nagybaconi zsinat rögzíti az eddig élt formát, mit "az
!1694-i marosvásárhelyi zsinaton pedzettek, évszázadok vajúdása hozta
détre; egy merész gesztussal nem lehet ezeket eliminálni a lelki élet
komolyabb veszélye nélkül. A rügyből virág nélkül nincs termés. Az
-evolúció útja mindig eredményesebb, mint a revolutioé.
Javasolja, hogy tekintettel az ügy fontosságára, az egyes isten-
tiszteleti formák külön vétessenek tárgyalás alá, s amennyiben ez al­
kalommal nem végezhetünk, további értekezletek tartassanak a kellő
w^negvitathatás érdekében. Az eddigiek egyhangúlag elfogadtatnak.
198

Kritika tárgyává teszi t>a komiliás istentiszteletek" javasolt fór®*

máját. A gyülekezeti istentisztelet központja az »igehirdetés«. A ho-
miliás istentisztelet javasolt formája első 7 pontja annyira kifárasztja
a gyülekezetét, hogy az igehirdetésre intenzivitása kimerül. Az ujj!
forma előfohásszal kezdi, viszont a régi előénekkel. . . Jön a gyüle­
kezetr különböző lelkiállapottal, egyik örömmel, másik bánattal, egyik
szeretettel, másik önzéssel, gőggel stb. mert ezek tényleg meg vannak^
tudom nem ez a templomba jövő ideális lelkiállapota, de igy van, s
ezeket a külön lényeket »egy akaratra« hozza a kezdő ének. Amikor
felzug: »Nem vagyunk mi magunkéi« hangjára az apró ellenségek
futva mennek a lélek tűzhelyéről, ezt a hatást az előfohász nem képes*
kiváltani. Szent nép és királyi papság vagyunk »capitis et membris«,
s ez megnyilvánul az énekekben (hisz ima az is): Ezzel csitul el a
lélek, s lesz gyülekezetté; a zaj, hogy csendben várja a Lélek szavát
»egy akarattal«. Ezt a hatást mélyíti, illetve kezdi concentrálni egy
bizonyos adott cél felé már a derekas ének. A> derekas ének készíti
a földet az eljövendő maghoz. Az előfohász, amikor a gazda neki fog
a földnek, ekét akar belé akasztani, s összecsukódik a kéz, magába
száll a lélek, hiába munkál a mi kezünk, ha nem segit az Ur 1 S
utánna száll az imádság, kibuggyan a lélek, hogy méltatlan az Ur
áldására, szól a bünbánat, vergődik tehetetlenül kötelékében, s egyszer-
csak.............szállni kezd vissza a megbocsátás harmatja, hogy dicsé­
retbe fakadjon az elalélt virág. Bünvallás, megbocsátás, hálaadás oly
szervesen függnek össze, hogy a leggyarlóbb imádság sem nélkülözi-
ezeket, s kár külön választani. Az uji javaslat ezeket tagolja, részekre
bontja, s előre beteszi a biblia olvasást. Magyarázat nélkül a biblia»
olvasás nem fogja a hozzá fűzött hatást kiváltani, ideális célját gya­
korlatilag nem valósíthatja meg. Az ima- utáni közének pedig legyen»
gyülekezeti ének. A hivő felkészült léleknek hideg- zuhany a soló vagy
karének. Helyes az Ur imádságának az utóima után való tétele, hisz:
az egész istentisztelet abban csúcsosodik ki,, hogy életünket alázatosan»
Isten akarata alá helyezzük. Miatyánk után jöjjön az áldás, ez előzze»
meg a hirdetéseket, s ezek után a kijövő ének. A- fennhangon való»
után mondás facultatiwá teendő- a komiliás istentisztelet minden vo­
natkozásában. Zavaró, emlékeztet a kath. antifoniákra, a zsinagógák-
zűrzavarára, chaossá .teszi s kétségessé az épülést. A gyülekezet
Ámenét az utóének adja megi
A bünvalló kötött ima, illetve az összes kötött ima, valahol ja-
vallva van az egész agendában, célszerűtlen.- Minden gyülekezet a.
maga adottságában olyan speciális állapotban van, hogy a kötött: ima*,
hol túl szűk, hol túl bő* ruházat, éppen nem neki való, még ha igen.-
 199

finom szövetből, kitűnő szabó készítette is. Kálvin sem mindig azt az
imát mondta Genfben, s tiszta bizonyos, hogy Alsócsernátonban sem»
mondaná azt, s ha mondaná is, nem mindig. Javasolja tehát előadó,,
hogy a homiliás istentisztelet a következő legyén, s hogy ez lehessen*
a zsinat kerestessék meg alkalmas formában ennek keresztül vitelére
1. Kezdőének, fennálva.
2. Főének, leülve.
3. Előfohász. (Lelkész erre jelenik meg a szószéken, a gyüle­
kezet feláll.)
4. Ima. (Bünvalló, feloldó, hálaadó együtt, a gyülekezet fentv
állva hallgatja.)
5. Közének (lehetőleg mindig gyülekezeti), a gyülekezet fenn*
állva hallgatja.
6. Textus felvétel, a gyülekezet fennállva hallgatja.
7. Igehirdetés, leülve.
8. Utóima, fennállva.
9. Az Ur imája, fennállva.
10. Áldás, fennállva.
11. Hirdetések, leülve.
12. Utóének, leülve.
Erdős G. correferens, besenyői lelkész ezzel szemben javasolj®
elvi okokból »A mi istentiszteletünkben« javasolt »honüliás istentisz­
telet« vasárnapi és ünnepi formájának változatlan elfogadását, annyi
korrectióval, hogy az előfohász előtt a kezdőének melódiája intoná-
landó, amig a lelkész megjelenik a szószéken és a záróének melódiája,
amíg a gyülekezet eltávozik. Szavazás alá bocsátatván a két javaslat
az előadó javaslata teljes egészében eifogadtatik Erdős javaslata I
szavazatával szemben.
Utóbb Erdős javaslatára felvetődött a gondolat, hogy miután az.
ágendának a célja az egységes liturgia, miután már a magyarországi
reformátusoknak meg van, fogadtatnék az el, ő be is mutatja. Csendes-
megnyugvással állapítja meg a lelkészek értekezlete, hogy a referens
által javasolt forma alig különbözik a ^Ravasz^íéle^ágendától, Érdős
utóbbi javaslatát egyhangúlag elfogadja, miszerint, ha fenntf óhajunk­
nak az illetékes fórumoknál hely nem adatnék, úgy a Ravasz-féle
agenda fogadtassák el a Románia területén élő református egyházaknál
is a homiliás istentiszteletekre nézve vasárnap és ünnepnapokra.
A javaslat ellen senki sem szavazott.
Tárgy altatott a hétköznapi istentisztelet rendje a fennti szellemben*
s a sorrend a következő volna.
1. Kezdő ének, fennállva1.
200

2. Főének, leülve.
3. Elcfohász, fennállva.
4. Bibliaolvasás, hetenkint kétszer magyarázattal, leülve.
5. Ima, fennállva.
6. Miatyánk, fennállva.
7. Áldás, fennállva.
8. Esetleges hirdetések, leülve.
9. Záróének, leülve.
Ugyanakkor megállapittatott, hogy gyülekezet nélkül istentisztelet
nincs. A hivatalosokon kívül legalább egy személy szükséges, hogy a
gyülekezet fogalma manifesztálódjon.
Tekintettel az idő előhaladottságára, a többi része az uj agen-
dának a következő lelkészértekezleten vétetik tárgyalás alá.
Előre láthatóan a Ravasz-féle agenda lesz az, amit a kézdi em.
mindén istentiszteleti formában a gyakorlati megvalósításra sokkal al­
kalmasabbnak tart, mint ezt az »Ideális erdélyi uj liturgiát«, s ajánlatos
volna, ha az ország 'minden egyházmegyéje tárgyalásai során a meg­
lévőt e kettőhöz hasonlítaná, s úgy hozná meg határozatait, s alkal­
mas módon a többi egyházmegyének s főhatóságának tudomására
hozná, hogy a zsinat tagjai is ezirányu munkálataik során ismernék,
s ne lenne semmi akadálya az egyetemes magyar liturgia kialaku­
lásának. Folytatjuk.

Lelkipásztori élet esetei.

Mikor a Nőszövetségből semmi sem lett. Az alig 25 esztendős
ifjú ember nagy ambiciójávál mentem az Isten országa építésére, a
máramaros-ugocSai traktus tekintélyes és gazdag ekklézsiájába : Viskre.
Nagyméretű, fényes fogadtatás közt mentem Debrecenből hiveim közzé.
A beiktatásom is ilyen keretek között történt és ennek befejezője volt,
egy, a nők által tiszteletemre rendezett teaestély, melyről megsúgták,
hogy egy pár hónapig ott adminisztrátoroskpdott kollegám által, — aki
bethanista s igy a szövetségek barátja volt, — megtérített nők ren­
dezik azt, abból a célból, hogy élükre állok és megalakítom velők a
a zártkörű nőszövetséget.
A teaestély áhitatos hangulatban folyt, imádság, bibliaolvasás és
magyarázat, meg éneklés töltötték ki az estét. Már-már vége felé köze­
ledett az estély és annak komoly hangulata kezdte bennem érlelni az
elhatározást, hogy ha nem is az általuk kivánt módon, de valahogyan
beállítom őket a komoly gyülekezeti munkába. Egyszer csak mikor
 201

távozni készülődök, az általuk »esperes«'nek titulált asszony a többiek

nagy gaudiumára és helyeslésével felém fordul s é bevezetéssel: »Tisz-
teletes ur ne menjen, még most jön a java« rázendíti: »Trom, trom,
trom, trom, trombitás. Úgy trombitál, hogy csodás . . .« és harsog 'a
kar. Egyszerű gazdálkodó emberek női voltak s igy csak szelíden le-
csendesitettem őket és távoztam, de ők is. Vezetőiknek pedig meg­
mondtam, igy nem lehet nőszövetséget alakítani, hanem először való­
ban le kell térni, meg kell térni arról az útról, amelyen zsoltár zengés
és frivol nóta jár együtt.
Nos azután megkezdődött a talajkészités, vetettem pár évig az
ige magvait s amikor a Zsoltár túl harsogta a nótákat, — megalakí­
tottam a Szövetséget, mely ma is egyik legszebb munkálkodó, evan­
géliumi intézménye a cseszkói kálvinizmusnak.
Megszivlelésre ajánlom ezt az esetet, a .Nőszövetséget alakítani
akaró kollégáimnak^
*

Miben kell különbözni a hivektöl? Beiktatásom után pár napra

beállít hozzám egyik hívem s nagy bőbeszédűséggel elmondja, hogy
milyen önzetlenül lelkes kortesem volt ő nekem a nagy választási harc­
ban. Ezután tanácsokat adott kikben bizhatom én s kikkel álljak szóba.
Amikor arra kértem, hogy ezt csak bízza énreám, kijelentette, hogy
akkor ám igazán megharagudnának azok, akik az én pártomon
voltak, ha N. szomszédomnak helyet adnék kertemben palánta
nevelésre, mert N. nagyon harcias ellenpárti vala. Feleletem erre az
volt, hogy ép ezért fogok néki helyet adni kertemben, ha kérni fog
erre, mert Máté 5.44. szerint kell cselekedni. Aztán az atyafi csalódásai
távozott s amikor ezt tudtomra adta, kijelentettem néki, hogy ebben
kell nekünk egymástól különbözni, de imádkozni fogok érte, hogy
ebben se különbözzünk.
N. szomszéd kért és kapott is helyet buzgó hívemmé lett a ta
nácsadó atyafi pedig örvendezett, hogy nem ő reá, hanem Istenre
hallgattam. Peleskey Sándor.

Vazallusság.
Amit a balsors s erőszak elvesz — mondja beszédében a Haza
Bölcse — azt idő s szerencse visszahozhatják, de miről a nemzet ön-
_ként lemond az vissza nem szerezhető soha.
É kijelentés igazsága örökérvényű megállapitás marad. Nem még-
verettetni, magunkat verni végzetes. Az élet minden megnyilvánulásában