Protestáns Közlöny

AZ ERDÉLYI EGYHÁZ\ERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

1898.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS K IA D Ó :

Szász G erő ,
: g yh ázk erülett k ö zje g yző .

HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM.

KOLOZSVARTT.
NYOMATOTT AJTAI K ALBERT KÖNYVNYOMDÁJÁBAN.
 A L O M .

Lapszám Lapszám
Bánjfy Dezső, br. Horváth István
Köszönő levél az Igazgató-Tanácshoz 49 Regisztrum I. 9
Meghívó az egyházkerületi közgyűlésre 57 »Kontra« 67
Barfha Lajos 1 Vergődés 145
Egyházi éneklésünkről 123, 13° j Ince Lajos
Bartók Jenő Emlékezés Berde Sándorra 343 . 356
A német theol. könyvpiac 27 yancsó Lajos
A német egyetemek 3^ A n.-enyedi egyházmegye lelkészi értekezlete 125
A német nép és a német theol. tudomány 52 Lelkészi értekezlet 339
A német theol. képzés 147 Káli yózsef
Benedek Árpád Egyháztörténeti adalékok 6
A görgényi egyházmegyéből 5, 12, 21, 394, 4°3
Mikor sok esperes lesz 27
Benke István
Robertson Vilmos Frigyes elhatározásai 357 Kenessey Béla
Bethlen Gábor, gr. | Értesítés 219
Elnöki megnyitó beszéd 89 Karácson 415
Bíró András Kerekes Endre
Elért eredmények és a millenium 35
j A nevelés az izraelitáknál, kezdettűi a legújabb
A z udvarhelyi egyházmegyéből 411
1 időkig 33<5
Bitai Béla
Theologia, vagy theologiák 49 1 Kis Albert
A körlelkészek nyugdíjintézete 59 Zvingli és Kálvin 395 - 404 , 413
A z oláhok és a ref. egyház 110 Kis Lajos
Kinek mint adák az istenek 153, 161 Az egyházmegyék felosztása 407
A heretikus kelet 324 Konc yózsef
Könyvismertetés 3S7 Egyhaztörténeti adalékok 14, 22, 340
Bőd Károly Kovács Dániel
A tanári özvegyek és árvák jövendősorsa 163 A protestáns vallásos önérzet pusztulása 227, 235
Böjthe Ödön Respublica literaria Sz.-Udvarhelyana anno
A görgényi egyházmegyéből 223, 283 i M DCLXX 371
Cirmai Árpád Kun Bertalan
Tanügy 156 A protestáns püspökök miskolci javaslata
Csák Aladár 278, 288, 298
Több egyházmegyét ^j. Künn Géza, gr.
Jövendő anyakönyv-vezetésünk érdekében . 2\g Főgondnoki megnyitó beszéd 203
Csekme Ferenc Elnöki megnyitó beszéd 277
A z én kánonikám .
38 Lajos yános
Agendaféle, polg. házasság után
332 A z udvarhelyi egyházmegyéből 183, 208, 386
Csernátoni M. Zsigmond
Gecse Dániel és emberszereteti intézménye Megtartsuk e az esketést a házasságkötésnél ? 297
273, 283. 292, 300, ^ Lázár István
Csűrös yózsef 7 A z Ilias egyik jelenete 379
Jézus Krisztus és korunk műveltsége Lőrinci Gyula
357 A z erdővidéki egyházmegyéből 150.215
Dómján István /
A tanügyi bizottság üléseiről 281, 2 Mokkái Domokos Nagy Károly
9o
Dózsa yózsef, dr. Husvét »13
Tanári értekezlet Szászvároson 18: Mokkái Domokos— Csűrös Ferenc
Farnos, dr. 0 Pünköst 171
A z énektanítás főhibája gimnáziumainkban Makkai Domokos
Fiziojilus Felhívás 396
Kollégiumaink jobb jövője érdekében Márki Sándor
Válasz ^2 Aradvármegye protestánsai az erdélyi fejedel­
Gáspár yános 7 mek korában 117, 126
Saul
36 Márkus yános
Gidófalvi István, dr. Visszapillantás a theol.fakultástörténetére . 361
Válasz
75 Molnár Albert
Gond yános A z én országom neme világbúi való 364
Vadházasság és ekklézsia követés 29 ,
Keresztyén liberalizmus Nemes Ferenc
3 19 The Mutual 10
Grátz Mór
A z Ur napjáról 367, A z eszmék ha:ca 81
A széki egyházmegyéből 238, 247, 255
 T A R T A L O M .

Lapszám Lapszám
Nemes Sándor Reflexiók II9
A z egyházi énekek tanítása az elemi népisko­ A beszédről
lákban 15.4 333 * 341
Székely Lehel
A vegyes iskolázásról 305 Br. BánfFy Dezső, mint tanügybarát 50
Németh Sándor Tavaszy József
A polg. házasság és az egyház 196 Hitelszövetkezeti ügy 254
A gimn. vallástanárság kérdése 271 Párkányi György
Orbán József Könyvismertetés 264 274
Emlékezzünk 420 Tisza Kálmán
Pallós Albert Konventi elnöki beszéd 60
Görgénv-Szent-Imre iskolaügye 229, 236, 246 Tóthfalusi József
Parádi Kálmán Tájékozás, a kolozsvári ev ref. fakultás felől 189
Tanügyi évi jelentés 106, 114, 121 A z új polgári leányiskola 214
Millenium 204 Török István, dr.
A kollégiumi rendszabályok revíziója alkal­ Egyháztörténeti adalékok 46. 95 .
mából . . . . . ................. . 243, 251 102, 134, 142, 150, 156, 167, 175, 184, 192,
Észrevételek »Kollégiumaink jobb jövője ér­ 198, 208, 216, 224, 231, 240, 248, 257., 265
dekében« feliratú cikkre 269
Vadas Albert
PécJty Árpád Egyházpolitika 21 I
Jelentés 244. 253, 261
Vajda Ferenc
E pur si muove 303, 3 1 1 Tudás, és hit 57 - é's
Orgona felavatás Brassóban 419 Özvegyek, és árvák 97
Péntek Ferenc A hitelszövetkezetekrűl 172
Fölhivás 200
Mákóban 192
Ifj. Péter Károly
Kalászok az élet mezejéről 212. 220
Kálvin theologiája (Könyvismertetés) 54, 62
A kolozsTalotai egyházmegyéből 307.315.324
Új idők küszöbén 312
Pokoly József A z egyházmegyék felosztása 383.391- 399
Igazgatói jelentés 320 Váró Ferenc
Rákosi György Kollégiumaink Értesítői a milieniumra 179, 1 SS, 193
Speciális kollégiumok 19 Zajzon János
Böjti gondolatok 138
A marosi egyházmegyéből 272, 378
A cselekvő állás megállapításáról Név nélkül :
Egyházi énektanításunk a népiskolában Igazgató-Tanácsunk üléséből: 3, 11, 21 38, 60, 69. 76,
3 5 4 .3 6 3 ,3 6 9 85, 99, 108, i l 6, 124, 132, 14L 149, 165. 190.
Ravasz Janos
A tanitó-hiány népiskoláinkban, és a tanító - 206, 238, 282, 291, 300, 306, 323. 339, 402
képzés 73 A csikmegyei körlelkészségből 85
Révay Pál A hitelszövetkezetekrűl 181
Megnyitó beszéd 335, 393 A marosi egyházmegyéből 4
Sánmel Aladár A marosi egyházmegye tavaszi közgyűlése 231
A selyei ev. ref, egyház múltjából 70 A sepsi egyházmegye Papi Értekezlete 133
Her epei Ádám 316 A szilágy-szolnoki egyházmegyéből 263
Szabó Jenő
Áldozó csütörtökön I A z országos ev. ref. lelkészi Özvegy-árva gyámintézet
166
Szász Domokos i alapszabálya 400
Szeretetház 82 Debrecenből 197
Püspöki jelentés 89 Egyházkerületünk közgyűlése 94. 100
Fölhívás ; Egyházkerületünk rendkívüli közgyűlése 205
159
Főpásztori Körlevél 327 j Előrehaladás 48
Szász Gerő ! Iskolai ügyek 1 t5
Gr. Kuun Kocsárd -7 I Könyvismertetés 77
A munka folytatása l8 ' 2 5. 33 . 41 Kuún Kocsárd gróf életrajza 29
»Ungaria« 87 Nehány szó az erdélyi ev.ref tanárok »özvegy-
Lécfalvi Gyárfás Domokos 187 árvái alap« jához 105
Szeptember 287 I Nyiltlevél a szerkesztőhez 394
Uj é'et 329 Papi beiktatás György falván 256
Excelsior 343 Papi Értekezlet 174 37 °
1S95. november 3. 359 SzeretetLáz 129, 137
Vélemény 394 Tanügy 198, 223. 322
Új lelkipásztort beiktató beszéd 411 Templomszentelés 3+7
Széchyné Lorentz Josephine Tájékoztató Utasítás(Konvent) 409. 4 1^
A halhatatlanság tudata Indiában IOI Hála és Köszönet. Többektűl 422
 TÁRGYM UTATÓ
az 1895. év folyam án kiadott általános érdekű rendeletekről,

melyek a „Prot Közlönyében közzé tétettek.

M e g j e 1 e n t
!
A »Prot. Köz­ Igazgató- T á r g y
löny« számá­ tanácsi
i
ban | szám alatt

5- 262— 1895. Körlevél, az országos ev. ref. közalap járulékainak kirovása, kezeléze, sat. tár­
gyában.

7- ^08— 1895. Körlevél, az 1891 —93. cvi országos zsinat által alkotott egyházi törvények :
életbe léptével szükségessé váló újabb ügykezelési S'.abály/.at megalkotása
tárgyában

IO. 3512— 1894. Körlevél, tanító változások esetében követendő eljárás tárgyában. \

13- 596— 1895. Körlevél, a vallás-, és közoktatásügyi magyar királyi minisztériumnak az in* |
gyenes tankönyvekkel való segélyezés iránt kibocsátott rendezése tárgyában. 1

iS- 945— 1895. Körlevél, a végzett theologusok alkalmazására vonatkozólag. j

Sí- 2607— 1895. Körlevél, a felekezeti néptanítók anyakönyvvezetővé kineveztethetése tárgyában. |

33- 3075— 1895. Körlevél az erdélyi ev. ref. tanárok nyugdíjjá ügyében kibocsátott miniszteri |
leirat tárgyában. j

48. 3889— 1895. Felhívás, az egyházkerületi pénztárba küldendő nyugták kiállítását meghatározó
szabályzatra.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Január 3.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VEN.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 fonnt, negyed-
évre 1 forint 50 la’.
Regisztrum.
A szerkesztő úr «Megnyilatkozás» cimü, és
múlt évi 47. számban megjelent cikkem alá három
kérdő-jelt tett. E jelek némaságukkal mondani
akarnak valamit, talán sokat. Nem érzem maga­
mat hivatottnak, sem jogosultnak, hogy azok ér­
teimét találgatásokkal kutassam. Azt azonban, úgy
gondolom, minden sértés és szerénytelenség vádja
nélkül megtehetem, ha kinyilatkoztatom, hogy ama
megkérdőjelezett cikk ezen vezér-eszméjét, hogy
«a társadalom meglevő alkotásainak, intézményei­
nek békóibúl szabadulni igyekszik, korábbi álla-
potábúl önmagát mintegy emancipálni vágyik», fen-
tartom. Nem történik itt sem egyéb, mint mikor
a csíra kemény burkából, a virág és gyümölcs
rügypikkelyéből kibontakozik, s ezt látható je­
lekkel árulja el. Ez tapasztalati tény; kérdésbe
tenni, nem lehet; a helyt-állás teljesen ki van
zárva; ez maga az élet, a fejlés, a haladás.
A társadalomban ugyanis, a vegyi processus
fölbontó hatása észlelhető. Mellőzve az állam és
egyház külön válását, a vallásfelekezetek csopor­
tosulását, a nemzetiségek jegecedését a hon­
polgárok foglalkozás, rang, hivatal, állás szerint
tömörülnek, zártkörű egyletek, testületek, ipar­
kamarák alakítása, ezek fennállási módozatainak
biztosítása foglalkoztatja az elméket, pártérdekek,
hatalmi kérdések dominálják a helyzetet, a nélkül,
hogy ezen különböző tartalmú és irányú törek­
vések szálai egy általánosan elfogadott, senkitől
kétségbe nem vont, mindenkire kötelező, minden­
kivel közös magasztos elvben, mint egy fokusban
központosulnának, onnan indulnának ki, és oda
térnek vissza. Hogy az elemek csoportosulása,
elhelyezkedése mily alakot fog ölteni, senki sem
tudja, nem is sejti, mert a szellemi anarkhia éppen
nem alkalmas arra, hogy világosságot gyújtson
a bizonytalanságban. Mióta az egyház megszűnt
a tanegység kifejezője lenni; mióta sem a koz­
1. szám.
Szer7cesztőséf/i iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők : Külmagyarutca 9. sz.
mológia, sem a geológia, sem a biológia, sem a
pszikhologia, sem a szociológia, sem a khemia,
sem a fizika, sem semmi más tudomány-ág nem
megyen hozzá tanácsot kérni; mióta anathé-
máit kinevetik: uralomra jutott a szellemi ánár-
khia. Ezt a felsőbb körökben uralkodó anarkhiát
Lewes igy jellemzi: «Katholicizmus és protestán-
tizmus nagy osztályt tesznek, de mindegyik kö­
rében számtalan alosztásokat találunk, a feleke­
zetek különfélesége napról-napra gyarapodik. Min­
den felekezethez kitűnő emberek tartoznak, de
egyik sem akarja a másiknak tanait elfogadni.
Tényleg nincs oly egyetemes tan, mely képes
volna, egyesíteni a katholikusokat, protestánsokat,
és alosztásaikat. Ez a theologia helyzete. A mi
a filozófiát illeti, egyetlen rendszer sincs egyete­
mesen elfogadva; annyiféle filozófia van, a hány
az elmélődő központ; majdnem annyi, a hány a
tanár. Németország rendszereit Angol- és Skot-
országban az álkhimisták álomhüvelyezésének te­
kintik, Skotország pszikhologiája felett nevet Né­
metország, és elhanyagolja Angol- és Francia-
ország. Ez általános me^hasonláson felül, legalább
Francia- és Németországban nyilt ellenzést hir­
detnek a theologia és filozófia között. Az egye­
temes- tanokat tekintve tehát, Európa állapota
ilyen: theologiai rendszerek ellenkeznek theologai
rendszerekkel, filozófiai rendszerek ellenkeznek filo­
zófiai rendszerekkel, theologia és filozófia meg
harcban állanak egymással. A természet-tudomány­
ban kevesebb a meghasonlás, minden tudomány­
ág szilárd alapon nyugszik és rohamosan halad,
de hiányzik itt is egy oly egyetemes tan, mely
elég egyetemes legyen arra, hogy minden isme­
retet felöleljen, s mely mellett a tapasztalat any-
nyira kezeskedjék, hogy ellentállhatatlan meggyő­
ződéssel bírjon.» így beszél Lewes, s az igazságot
mondja ki. Vájjon, a legfelsőbb és legalsóbb ré­
giók anarkhiája között nincsen e fokozatosan össze-
függés? Vájjon, nem ennek ösztönszerü sejtelme
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
vezette-é Comte-t és az ő iskoláját arra, hogy
ezen egyetemes anarkhiából csak egy egyetemes
tan vezethet biztos révpartba: oly kérdés, melyre
felelni, nem érzem maiamat hivatottnak.
Ennek a nyugaton tomboló szélnek zúgása
elhallatszik hozzánk is, fuvallata érinti szivünket,
eszünket, akaratunkat. De mi más véralkatu nem­
zet vagyunk, mások viszonyaink, aspirációink, s
mint páratlan prokurátor nemzethez illik, a dia­
lektika és zofisztika útvesztő-csatornáin vezetjük
a nyugati szél hozzánk jutott áramlatát. A mily
mértékben erősödik a jogi állam, oly arányban
apad az önbizalom, öntevékenység; sok oly dolgot
útalnak hatalmi körébe, sok oly intézményre kérik
segélyét, melyek nem tartoznak oda; a gomba­
módra előálló testületek, korporációk, egyfelől
autonomikus jogokat biztosítanak maguknak, de
azok alkalom- és szükségszerüleg bizonyos vett,
vagy adott szolgálatokért, előnyökért, segélyért,
támogatásért, s ki tudná, mi mindenért, tartalom
és jelentőség nélküli szólásformákká, fogalmakká
devalválódnak. Mellőzve egyebeket, még csak azt
említem, hogy a néptanítóknak, tanároknak, tan­
férfiaknak állami hivatalnokokká emelésével az
iskolák állami gyárakká alakulnak át, hol a nyers
anyagot állampolgárokká gyúrják; az iskolák, ta­
nítók, szülők, családok közti viszony, habár lassan,
de halad.a gyáros és nyerstermelő közötti viszony
kidomborodásáig. Mióta kétségtelenné vált, hogy
a földmives istáló-szagu, mely kellemetlenül érinti
a megfinomodott érzékeket, a cserző varga fes-
tékes keze bepiszkolja a finom színes kesztyűt,
a politikus csizmadia nem ért a tanügyhez, a pap
egyiptomi múmia, a birtokos gazdaságával van
elfoglalva, sat. sat. a tantestületek munkásságának
öncélú, zárkozott iránya félreismerhetetlen, sok
követeléssel, még több arroganciával. A közép­
tanodák kanállal tömik az ismereteket, s kapuikon
kijőnek testileg, szellemileg lesoványodott, beteges
individuumok, inficiálva a sok felhalmozott, rende­
zetlen, s fel nem dolgozott anyagból kipárolgó
azon életelvvel: «vivamus, dum vivimus». Az egy­
ház munkaterét idegen testületek foglalták el,
mondhatni, hogy egyedül és kizárólag a liturgiára
szorittatott, s ennek is bírása ma-holnap kétsé­
gessé válik; hódit az az elv, hogy a cselekedet
magában sem jó, sem rósz, hanem csak közmeg­
egyezéssel válik azzá, «intus ut libet, foris ut mo-
ris», mondja az életbölcs. A minap, a polgári há­
zasság felsőházi tárgyalása alkalmával, egy bíbo­
ros főpap kijelentése után megbizonyosodtunk
i. szám.
arról, hogy a különböző társadalmi emberek er­
kölcsének két egymástól különböző forrása van
az alsóbb osztályoknál a vallás, a felsőbbeknél
a miveltség; ezek el lehetnek vallás nélkül is,
azok nem. Van tehát jánus arcú erkölcsiség és
erkölcstan; ha akarom vemhes, ha akarom gölye.
(Vége következik.) Horváth István,
m-bürkösi evang. ref. pap.
Az énektanítás főhibája gimnáziu­
mainkban.
A gimnáziumi énektanítás egyik oly hibájáról szó­
lunk, a mely az énektanítás elbírálásának szokásos mód­
jából fakad, abból táplálkozik, s ha van is alóla kivétel,
de a legtöbb intézettel közös.
A felelősség súlya azonban nem a bírálókra nehe­
zedik, hanem az illető zeneoktatókra, kik nem tudják
magukat a közönség birálgatásának hatása alól fölsza
baditani, pedig, mint szakférfiaknak, ha már azok, első­
sorban csak a saját lelkiismeretükre és zenei képzettsé­
gükre kellene hallgatniok.
Ugyanaz a hiba, a mi, főleg kis városokban, a
mükedvelésből és jótékony célok kedvéért előálló hang­
versenyzéseket is jellemzi, melyeknél a zeneművészet
nem cél, hanem csak köznapi csalétek, silány eszköz.
Ez a hiba nem egyéb, mint a zeneileg általán ke­
vésbé miveit közönség tetszésének szolgai hajhászása, a
mi a nemesebb zenei élet fejlődésének megakaszfcásával
majdnem egyértelmű, a helyett, hogy a kevésbé zene­
értőket igyekeznének lassankint magasabb-magasabb fokra
fölsegiteni.
Mondom, k e v é s b é z e n e é r t ő k e t , mert a zene­
értés teljes hiányában senki sem leledzik. A fizikus, bo-
tánikus, a philologus megy a maga útján, s a laikus
nem is igen avatkozik e szakférfiak dolgába, de a zene
közös terrénum, melyhez boldog-boldogtalan többé-ke-
vésbé alaptalan joggal igényt táplál.
Ahhoz mindenkinek érteni kell, annak is, ki soha­
sem foglalkozott hangszerrel, hangjegyekkel, az ének- és
zene-irodalom remekműveivel, mert hiszen azért van
»füle hallásra!«
Pedig, kevés művészet elsajátításához kell annyi
gyakorlati és elméleti tanulmány, fáradságos kísérlete­
zés, szorgalmas gyakorlat, mint éppen a zenééhez. Sőt,
többet merek mondani, kis városban, faluhelyen élve is,
lehet valaki egyik-másik szakban tudományosan jártas,
nőheti ki magát költőnek, írónak, mint Arany János,
N.-Szalontán, azonban alapos, képzett zenészszé sohasem
válhatik, ha nem volt módjában nagyobb szabású ének­
müvek, zenekari darabok, misék, oratóriumok, sympho-
niák előadását hallani, de nem csak hallani, azok elő­
adásában részt is venni, azok vezérkönyveibe be is pil-
lantgatni.
A zenész, kire az iskolákban az énektanítás van
bízva, jól tudja ezt, de nincs elég erkölcsi ereje, elveit
érvényesíteni, s pár év alatt ott van, oda sülyedt, a hol
a többiek állanak.
 i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.

Mert nem azért kell az iskolákban az éneket, zenét Nem akarhatunk nagy városi régi daloskörökkel
mivelni, hogy az igazgató neve napján, vagy valamelyes versenyezni, annál kevésbé, mert az iskolai énnekkarok
ünnepségen az ifjúság kardalokat zenghessen; valamint tagjai hangjukban, de még egyéniségükben is folyton
egyetlen jóravaló zenejátékos sem azért tanulja ezt, vagy változnak.
azt a darabot, hogy a legközelebbi hangversenyen tün­ Szóval, a tanítás ne annyira nyilvános szereplésre
dököljék eljátszásával. irányuljon, mint inkább a zeneirodalom, illetőleg, az ének­
A magyar irodalomtörténet korszakalkotó alakjai­ irodalom minéi több anyagának megismertetésébe; ne
nak remekműveit sem azért olvastatják az iskolákban, annyira intenzív, mint inkább e x t e n z i v legyen, mert
hogy az ifjúság estélyén legyen, mit szavalni valamelyik az extenzivitás magával hozza önkint az intenzivitást is,
öblösebb torkú önképzőköri múzsafinak. Ez mind jó és és pedig alaposabb, mert gyakorlatból és öntapasztalat­
szép dolog, de nem elsőrendű, nem egyetlen cél. ból fakadó intenzivitást.
A főcél a tanulóifjúság lelkének mivelése. szellemi Magával hozza aztán előbb-utóbb a másik gyakor­
látókörének tágítása az irodalomtörténet és a zenevilág lati cél elérését is, a nyilvános szereplés lehetőségét is,
remekműveinek megismertetésével és megértetésével. Már minthogy hova tovább mind kevesebb fáradsággal és
pedig, a mellékes említettem célok kedvéért, iskoláink­ kevesebb idővesztegetéssel jár az arra való előkészület.
ban éppen a főcélt szokták szem elől téveszteni. S most, befejezésül, mint református tanár, nem
Nos, mit is tesz rendesen az énektanitó r Hogy a hagyhatom említés nélkül templomi istentiszteletünk egyik
hangversenyzés külső sikeréből Ítélkező közönség tetszé­ hiányosságát, hogy t. i. a karénekeket általában nélkü­
sét kivívhassa, egész éven át csak egy pár úgynevezett löznie kell a templomlátogató közönségnek. Gimnáziumi
»hálásabb« új darabot tanít, a crescendok, pianok hó­ énekkaraink éppen e hiány elenyésztetésére volnának hi­
napokon át űzött aprólékosságig menő beverésével, és j vatva. S ha már a karvezetőt minden áron gyötri a sze­
pedig az ifjúság csak egy jelentékeny kisebbségének, replés viszketege, szereplése színhelyéül ne csak a pro­
mig a nagy többséget, mint alkalmatlan tömeget, kizárja fán parkettet válassza, hanem az oszlop-csarnokos temp­
az avatottak templomából. A tanuló sereg érdekét föl­ lom szentélyét is. ^ F ° rn o s
áldozza hiúságának. j
Emez eljárás folytán a többség, gimnáziumainkban j
éppen a felső osztályok többsége, mely az u. n. «elmé- i Igazgató-Tanácsunk üléséből.
ieti» oktatásban sem részesül, könnyelműen meg van j K o lo z s v á r, 1894. dec. 28— 29.
fosztva az énektanítás lélekmüvelő hatásától, a kisebb- j Elnökölt főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
ség pedig tetszelgő produkciók kedvéért agyon van lak- | voltak: dr. Kolos vári Sándor, elnök-helyettes, Gyar-
tatva négy-öt darab egész éven át való ismételgetésével. | mathy Miklós, dr. V ályi Gábor, ig.-tanácsosok, Szász
Azonban, természetesen, a fegyelmezett kis dalos sereg | Gerő, közjegyző, Parádi Kálmán, tanügyi előadó, dr.
a hangversenyen, vagy záró-ünnepélyen meglepő gya- j Sárkány Lajos, számvevő, Bodor Antal, k. előadó, Deák
korlottsággal vezetteti magát az előadott négy-öt darab | József, pénztárnok, dr. Deák Albert, ügyvéd és Kádár
alatt, mire megvan a taps, meg az énekvezető ügyes- I János s -titkár.
ségének elismerése, s ez a fődologi I A z ülés megnyitása után, felolvastatott az időköz­
Mintha a philologus tanár a görögbűi s a latin- j ben elnökileg tett közigazgatási és kölcsönügyi intézke­
ból egész éven át csak ioo — ioo sornyit tanítana, de 1 désekről készített jegyzék s abban ismertetett intézke­
J
azt minden nemű nyelvtani és irodalomtörténeti vonat- dések megtétele jóváhagyó tudomásul vétetett.
kozásaiva! és könyv nélkül oly szabatosan, hogy a lég- | A tárgysorozat rendjén első helyen nagy-enyedi
gyöngébb tanítványa is kitűnőre bemagolhatná; de azért j Bethlen-kollegiumunk Elöljáróságának azon fölterjesztése
azok a fiuk a legegyszerűbb nem tanított prózai mon- j tárgy altatott, melyben az ottani theol. akadémiánál meg­
dat lefordításakor is szörnyű zavarba esnének vájjon, [, üresedett tanszékeknek pályázat útján leendő betölthe-
alkothattak-e szegények bár halvány fogaimat a klasszi­ tését kérelmezi s a theol. akadémiának további fentar-
kusok műveiről, szellemvilágáról; vájjon, részesültek-e tását kimondva, Ig.-Tanácsunk azon leiratára, melyben
lelkiismeretes oktatásban ? dr. Kovács Ödön tanár aa. a kolozsvári theol. intézet­
Nem azt akarom mondani, hogy az énekoktató hez tanárnak és igazgatónak meghivatott, azt jelenti,
sokat tanítson és rosszul, hanem, hogy lehetőleg sokat hogy nevezett tanár aát a n.-enyedi Bethlen-kollegium
és lehetőleg jól, mit sem akadályoztatván magát az eset­ kötelékéből elbocsátani, nem hajlandó. Igazgató-Taná­
leg közbeeső hangverseny, névnap, vagy más ünnepség csunk sajnálattal tudomásul vette a dr. Kovács Ödön
túlságosan sok időt rabló előkészületeivel. Utóvégre, ha aára vonatkozó nyilatkozatot s tudomásul vette a theo-
máskép nem, uni-sono énekléssel is elmehet olykor-olykor logiai akadémia további fentartását kimondó határozatot
egy-egy alkalmi darab. i is, de az üresen álló tanszékekre vonatkozó pályázati
Fődolog különben is, hogy az ifjúság minél több | hirdetéseknek közzétételét Ig.-Tanácsunk nem eszközöl­
dallamot elsajátítson, mert elvégre is a dallamban van hette, minthogy az 1889. évi egyhker. közgyűlés 35.
az ének lelke, esze, és pedig lehetőleg minden neméből: jkvi száma határozata szerint, az lg.-Tanács van meg­
egyházit, hazafiast, nép- és műdalt. az előkelőbb szerzők bízva azzal, hogy a tanerőkben időközben előálló hiá­
rövid életrajzával, jellemzésével egyetemben. A korai, és nyokat, az Elöljárósággal egyetértve, ideiglenes tanerők
tulságba vitt több szólamu éneklésben pedig több óva­ alkalmazásával pótolja; s minthogy e határozatnak meg­
tosságot, több mérsékletet. felelően lg-Tanácsunk már intézkedett is az ideiglenes
 4- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tanerők alkalmazása iránt: a közgyűlés újabb határoza­
tának bevárása nélkül magát rendes tanári állások be­
töltése iránti intézkedésre jogositottnak nem érzi.
Elischer József n.-szebeni tankerületi kir. főigazgató
megküldi hatóságunknak a nem-állami tanárok nyugdíj-
intézetéről szóló törvény végrehajtása tárgyában kibo­
csátott ministeri utasítás másolatát, s kéri, hogy az ő
tankerületébe tartozó főgimnáziumainkra vonatkozó ér­
tesítések hozzá küldessenek. Igazgató-Tanácsunk e kérést
tudomásul nem vette és nevezett főigazgatónak meg­
hatni határozta, hogy miután főhatóságunk az ilynemű
intézkedéseket autonomikus jogánál fogva egyenesen a
ministertől veszi, a kívánt adatokat is közvetlenül fogja
a ministerhez fölterjeszteni.
Szászvárosi kollégiumunk elöljáróságának előter­
jesztése. mely szerint Lobi Róza izr. vallásu tanulónő­
nek az I. gimn. oszt.*ba való felvételét kéri engedé­
lyezni : teljesíthető nem volt, hanem útasittatott az illető
folyamodó, a fölvételnek szabályszerű úton a közokt.
minister úrtól leendő kérelmezésére.
Ezek után több felekezeti iskolánk államosítása tár­
gyában beérkezett kérések tárgyaltattak, s annak ered­
ményében a damosi, nagy-petrii, kis-iklódi, szászludvégi
és alsó-tööki egyházközségeknek megengedtetett a be­
mutatott szerződési pontozatok szerinti előzetes lépések
megtétele; a detrehemí éá feldobolyi egyházközségeknek
pedig engedély adatott arra, hogy iskolahelyiségeiket az
állam részére használatra átbocsássák, de a tötöri és kis-
baconi egyházközségek azon határozatai, mely szerint
az állami iskola céljaira kijelölt telkeket tulajdonjogilag
is átbocsátani hajlandók, megerősíthet ők nem voltak,
mert az egyházi vagyon ilynemű elidegenítése meg nem
engedhető. A gyulafehérvári egyházközség iskolájának az
állam részére kért átbocsátása szintén nem engedélyez­
tetett, mert a fölt erjesztett jegyzőkönyvben nincs gon­
doskodás arról, hogy az épületek utáni állami adót ki
hordozza, s hogy a hitsorsos leánynövendékek miképpen
fognak jövőre iskoláztatni s végül, mert a mutatkozó
előnyt nem látja lg.-Tanácsunk arányban állónak az egy­
házközség által hozott nagy áldozattal. Útasittatott te­
hát az egyházközség az ügy újabb és tüzetesebb tár­
gyalás alá vételére.
A csúcsai és kissebesi állami iskolákban való val-
lástanitás ügye tárgy altatván, magyaró-kereki pap, t. Ba­
rabás Árpád aa. bízatott meg az ezen iskolákban leendő
vallásoktatással s részére az utazási költségek megtérí­
téséül 80 írt. államsegély utaltatott ki.
Székely-udvarhelyi kollégiumunk 1895-ik évi költ­
ségvetése szabályszerűnek találtatott és jóváhagyatott;
az ezzel kapcsolatosan fölterjesztett ama kérésre, mely-
beu a tanári törzsfizetéseknek 1000 frtról 1200 frtra való
emelése, az igazgatói tisztelet-dijnak 100 frtról 300 fo­
rintra emelése, Bőd Károly tanár részére 100 frtos kor­
pótléknak kiutalása és a kollégiumi más hivatalnokok
javadalmainak emelése is kéretett: Igazgató Tanácsunk
engedélyezte a tanári törzsfizetéseknek jelzett fölemelé­
sét, az igazgatói tisztelet-dijnak 200 frta való kié észi-
tését és a 100 frtos korpótlék kiutalását, de a többi ja ­
vadalom-emeléseket indokoltnak s igy engedélyezhetőnek
i. szám.
nem találta. A z igy keletkezendő költségvetési hiány fe­
dezésére az özvegy-árvái alap jelöltetett ki.
(Vége következik.) r* S-
Az egyházmegyékből.
1.
A marosi egyházmegyéből.
A marosi egyházmegye őszi közgyűlését december 6-án
tartotta meg M.-Vásárhelyen, nem rég vásárolt saját házá­
nak tanácstermében. Váltig kevesebben voltunk a Jairus há­
zába tolongóknál, de mégis szét lebbentettük az ajtó szár­
nyait, hogy a szomszéd szobában rekedtek is halljanak
valamit. Legalább annyi hasznát vettük a közös pénzen vá­
sárolt teremnek, hogy szorongtunk benne és szívtunk fül­
ledt levegőt.
A gyűlés kezdetén esperesünk buzgó imáját mondta el.
Az imádság szépen odaillik a papok gyűléséhez, mert hiszen
ők kell, hogy a legmiatyánkosabb emberek legyenek. Lám,
az angol parlament legkevésbé sem áll papokbúl, mégis túl
tesz rajtunk az imádkozásban, mert nem csak azzal kezdi,
hanem azzal is végzi üléseit. Angolos megfontolással eszükbe
vevén, hogy a segedelmet nemcsak kérni szép a kezdetnél,
hanem megköszönni is a végnél; ne csak az alfánál gon­
doljunk istenre, hanem az ómegánál is, hogy még odáig is
eljuttatott.
Az esperes megnyitó beszédét voltaképpen a vizsgá­
lati körútjáról való beszámolás képezte. Tájékozottsággal
rajzolt találó képeket az egyes eklézsiákról. Jó névén vet­
tük, hogy a vizsgálati körút benyomásait élőnk be rajzolta,
mert láttuk belőle, hogy ismeri az egyes ekklézsiáknak szív­
verését, zsebét, légkörét, életét. A jelentés folyamán sötét
képek is vonultak keresztül szemeink előtt és pedig az is­
kolai állapotoknál Az iskolát, melyet ma már még a kor­
tesek is beszédükbe szőiek a «haz a» mellé, nem a hatás
kedvéért emlegetjük, hanem benső érdeklődésből. A jelen­
tés szerint, sok helyütt tanitó-szaporitás, tanterem-nagyítás
és tanító fizetés-javítás szüksége forog fenn, mert a tankö­
telesek csak részben és hiány osan részesülhetnek e miatt is­
kolázásban. A szülők felküldik gyermekeiket s a tanító vissza
kell, hogy küldje harmadát, vagy éppen felét is némely he­
lyen. Hiában van jó tanító, ha nincs kellő tanterem és hiá-
ban van tanterem, ha nincs tanító. S ezen szomorú jelen­
ségeket semmi egyéb, mint a szegénység idézi elő. Többen
vannak a Lázárok, mint a pénzzel szekeret rakó Námánok.
Bizony, itt is jó volna, hogy a szegény és gazdag Összeta-
lálkozékz s a melyiknek van, közölje azzal, a melyiknek
nincs. Ma már a nagyobb rendű tanintézetek is az államhoz
fordulnak segélyért, hát a falusi nyomorult iskolákon nem
lehetne ily módon segíteni ? E körülményre felhivatott az
éppen jelen levő királyi tanfelügyelő figyelme is, a ki azzal
válaszolt, hogy két (írva is kettő, mondva is csak kettő)
tanítói állomásnál fizetés-javításra államsegélyt eszközölt;
különben e bajokat föltárta az egyházi főhatóság előtt is.
Mintha* bizony, a püspök nem tudná ezeket a nélkül is, a
ki éppen a segélyezés, épités körül izzad, munkál legtöbbet.
És igy a tanfelügyelő urnák nem a püspöknél, hanem a
miniszternél kellene zörgetni.
Az iskolai ügyekkel kapcsolatosan, a tanfelügyelő által
indítvány tétetett az iránt, hogy ha már a theologiai fakultás
 I. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Kolozsvárit felállittatik, hivassék fel az egyházi főhatóság
figyelme a nagy-enyedi tanitóképezde fejlesztésére, hogy ke-
ressék föl ezután többen, és hogy a tanítóknak inkább bő*
vében legyünk. Ezen indítványt a gyűlés elfogadta, mint-
ha szükség lenne figyelmeztetni a püspököt arra, a mit amúgy
is lát, amúgy is tud. A jól látónak nem kell mutogatás ; az
ébren levőknek nem kell költogetés. Különben, némely ál­
lomásra nem az enyedi képezde miatt nem lehet tanítót
kapni, hanem a fizetés csekély volta miatt. Itt pénzre, állam­
segélyre van szükség; manapság nem a szellemi, hanem az
anyagi szegénység a nagyobb.
A gyűlés egy másik tárgyánál ismét a szegénység ötlik
élőnkbe. A gyűlés tárgyalta az országos közalapból való
részesítés iránt benyújtott segély-kérvényeket. Folyamodott
nyolc ekklézsia 1484 forint Összegig, felajánltatott 1025 frtra.
hét pap és hét lévita kér összesen 1560 frtot, és a gyűlés
felajánlta 935 frtig, jól neki eresztvén a ceruzát a redukció
műveletének.
A gyűlési tanácskozás különben minden nagyobb hul­
lámverés nélkül folyt le. Délután két órára még a jegyző­
könyv felolvasása is megtörtént. Azután mehetett ki-ki a
szép decemberi délutánon hazafelé.
Legyen megemlítve az is, hogy Selyébe pappá meg­
választatott, a mint az esperes bejelentette, Sámuel Aladár,
ifjú lelkész, kinek nevét e lap hasábjairól is ismerjük. Atos-
falván pedig új tanítót választottak, s azt annyira siettek
magukhoz csatolni, hogy minden esperesi konzensus nélkül
be is költöztették. g j.
II.
A görgényi egyházmegyéből.
A görgényi egyházmegye Papi Értekezletének alsó
fiókköre október 31-én, Sárpatakon értekezleti ülést tartott;
november 30 án pedig egyházmegyénk Őszi rendes köz­
gyűlése folyt le Szász-Régenben.
Értekezleti fiókkörünk papjai október 31-én majdnem
teljes számban, s tanítóink közül is többen már a kora
reggeli órákban gyülekeztünk a ref papi háznál, honnan
tiz órakor a harangoknak buzgóságra hívogató hangjaira
testületileg vonultunk be az ur hajlékába, mely már telve
volt a minden szépért és jóért lelkesedni tudó királyi pap­
sággal, szent néppel, hogy együttesen szenteljünk innepet
e napon a reformáció 377-ik évfordulójának magasztos em­
lékére. Istentiszteletünkén Csekme Ferenc, gernyeszegi pap
aa. mondott emelkedett szellemű, buzgó alkalmi imát. Ima
után a sárpataki hívekből alakult három-szólamu férfikar
elénekelvén a XC-ik zsoltár első versét, Benedek Árpád,
vajda-szentiváni pap tartotta meg alkalmi egyházi beszédét,
l. Tess. V. 21. alapjan: «Mindeneket megpróbáljatok; am i
jó, azt megtartsátok.»
Isten-tisztelet végeztével, Tavaszi József, m.-péterlaki
pap, értekezleti elnök olvasta föl megnyitó beszédét, mely­
ben a fiókkör három évi munkálkodásának eredményéről
számol be, s a közel jövőben ránk váró feladatoknak fon­
tosságáról tett említést.
A megnyitó tartalma rövid kivonatban álljon itt a
következendőkben: Éppen három éve ma, hogy megalakult
fiókkörünk; ezen a napon, melyet a protestáns szellemnek
a világba lépése napjául szoktunk fölvenni. Hogy e napon
volt első, alakuló gyűlésünk, ezzel is jelezni akartuk, hogy
5-
| minden munkálkodásunkban törhetlen kitartással kell igye-
j keznünk arra, hogy az életben érvényre juttassuk a protes-
| tántizmus életerős, szabad, mindeneket megújító szellemét.
1 Az első három éves cyklus lejárván, e tisztújító értekezleti
!\ ülés alkalmával, mintegy számadásképpen, tekintsünk vissza
a rövid múltra, hadd, ujjitsuk fel a végzett munkát s te­
kintsünk elő, a jövendőre is. Körültekintés és nagy figyelem
után lett megválasztva a hely, honnan munkára induljunk.
E hely, körünk területén nem lehetett más, mint G e r n y e -
s z e g. E helyet a gróf Teleki-család buzgó prot. tagjai
avatták fel a protestántizmus felszentelt helyévé. Itt műkö­
dött a nagy gróf Teleki Domokos, ki már 1848. előtt ki­
tűnő jelét adta humanizmusának és igaz, vallásos szellemé­
nek, jobbágyai felszabadításával. Később, e jelszóval: »a
n é p é r t a n é p p e l « iskolát épített a kálvinista kultúra
számára és kisdedóvodát a gyönge gyermeki szivek meg­
mentésére. Ez első értekezleti gyűlésünkén is megjelentek
méltó örökösei, a grófi unokák, édes anyjuk, a minden
szépért és jóért lelkesülő, nemes szivü grófnővel, hogy meg­
áldják útjára kibontott zászlóikat. Ez első gyűlés főtárgyai
a reformáció szellemének és a vallás eredetének rajzai voltak.
Második gyűlésünk N a gy-F ü lp ös ö n, 1892. márc.
15-én volt, mely alkalommal a vallásos szellem mellett, a
hazafiság ápolása is célul volt tűzve. Ez ellenséges nemzeti­
ségekkel érintkező ponton nagy szükség is volt a vallásos
és nemzeti célok együttes propagálására. E gyűlésen tettük
szóvá népünk előtt először a mindennapi kenyér kérdését is,
a községi hitelszövetkezetek eszméjének ismertetésével.
Harmadik gyűlésünk a róm. kath. propaganda táma­
dásainak egyik legkitettebb helyén, M a r ó s-J á r á b a n tar­
tatott meg 1892. szept. n-én, a katholikus búcsú napján,
s mint Zwingli, a Mária és szentek tisztelete ellen indítottuk
meg a harcot. Ezt tennünk kell ezután is, mert a kath.
vidékekkel érintkező egyházunk tagjai nagy kedvvel vesznek
részt úgy a búcsú járásokban, mint az azokon előfordulni
szokott verekedéseken.
A negyedik gyűlés Póka-K eresztúrra 1893. május i-re
volt összehiva. Azonban a napokig szakadó eső s a Maros
kiáradása meggátolta a fiókkör tagjainak megjelenését s a
szép sikerrel kecsegtető programmnak csak templomi része
volt megtartható.
Ötödik gyűlésünk 1893. okt. 31-én Körtefáján volt,
mely a reformáció áldásainak méltatására lett szánva. Itt
beszéltetett meg egyszersmind az is, hogy minő alapelveket
kellene szem előtt tartani az óhajtott s már égető szük­
séggé vált kepeváltásoknál.
Hatodik gyűlésünk 1894. április 11-én M.-Péterlakán
tartatott meg, mely az által lett nagyobb szabásúvá és ki-
terjedtebbé, hogy a görgényi tanítói fiókkörrel együttesen
tartatott meg. E gyűlést érdekes programúján kívül az teszi
fontossá, hogy megjelenítve láttuk azt az igazságot, hogy a
papi és tanítói hivatás végeredményében egy és a népue-
velés terén valódi eredményt csak is a papok és tanítók
együttes, vállvetett munkássága érhet el és mutathat fel. Ez
a gyűlés volt tán az első, hol megkezdődött népünkkel kö­
zösen, ezer éves állami fennállásunknak ünneplése. Itt be­
széltetett meg az egyházmegyei énekkar megalakításának
eszméje is, mely ma már testet öltve, halad, erősbbül, dí­
szére a mi egyházmegyénknek.
íme, a három év rövid ismertetése. Nem volt valami
 6. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nagyon sok, de mégis, ha csak nehány lélekben költöttük
is föl az érdeklődést céljaink iránt, már nem nevezhetjük
elveszettnek a reáforditott időt és fáradtságot, főképp ha figye­
lembe vesszük ama másik eredményt, a melyet körünk meg­
alakításával egyik főcélul tüztük ki, az együvé tartozás, a
kollegiális szeretet érzésének fejlesztését, hogy érezzük, és
TARCA.
E gy háztörténeti adalékok.
A mái egyházpolitikás időben, mikor a felekezetek
és nemzetiségek túllicitálják egymást a türelmetlenségben,
és sovinizmusban, nem lesz érdektelen, egy századdal vissza­
nézni arra a hitfelekezeti és nemzetiségi jó viszonyra, melyet,
im. e két irat, eredetiben a nagy-ernyei evang. ref. egyház
leveles-ládájában, feltüntet a mai kor keresztyénségének
szégyenére.
I.
Méltóságos Fő Király Bíró Űr ! és
Tekintetes cont. Tábla !
Nekünk különös jó Uraink és Patronusink !
Ezen könyörgő alázatos Instantiánk által teljes bizo-
dalommal kívántunk a Mlgs. Fő Király Biró Ur, és Tkts.
cont. Tábla Atyai védelmezésekhez folyamodni, ilyen okon:
Itten, Nagy-Ernyében mind a két részen levő Anyaszentegy-
házak annyira megavultak, hogy a régiség, és nem újithatás
mián, a miénk, tudniillik: a Róm. Catholikusoké körül;
nevezetesen, a tornyunknak kőfala, szarvazattya, és zsinde-
lyezése, nemkülönben : a Templomunk körül levő cinterem-
kert annyira elsorvadtak és romladoztak, hogy azoknak job­
bításával és renovatiojával ha késedelmezíink, félő, netalán
tán Templomunknak épebb részére dőlvén a Torony, aztat
is alkalmatlanná tégye. Mü pedig, Reformátusok a közelebb
múlt őszen Felséges Királyunktól engedelmet nyervén Temp­
lomunknak újonan való fölépittése iránt; azon munkálód-
nánk, hogy sövénybűi és fából szinte omlójában lévő Temp­
lomunk helyibe kő Templomot építsünk; tudnivaló pedig,
hogy kő Templomunknak fölépittésire, feles számú öli kövek,
sok ezer tégla, mész, fövény, Tutalyfák, dészka és Létzek
kivántattnak, melyeknek megszerzésében sok futás, fáradozás,
és munkásoknok száma kívántainak, de nyomorult Falunkban
felette terhes Contractio lévén eddig is, most újabban úgy
tapasztaljuk bizonyosan, hogy eddig való terheviselésünkhez
hasonló terh fog járulni, mivel Székesen Contractioban levő
Katonákat is nyomorult Falunkba szállítják, azoknak magok­
nak és Lovaiknak feles Házakat és Istálókat építtetnek,
melyek mián, úgy látjuk, hogy istenünk tiszteletére célozó
szent szándékunknak folytatásában egészen meggátoltatunk,
mivel eddig is úgy nu-g volt nyomorult Falunk terhelve,
hogy a sok ide, s tova való szolgálat mián, a magunk élel­
münkre valóknak, és a terhes adónak megszerzésére is éppen
elégtelenekké lettünk ; Anyaszentegyházaink teljességgel
pusztulásra juttatattak, annyira, hogy fákkal kelletnek támo­
gatnunk, mostanában is, hogy nyakunkba ne ömöljék, és
utoljára arra jutunk, hogy még a se lészen, a hová istenünk
tiszteletére összegyűlhessünk, ha csak a Mlgs. Fő Király Biró
Ur és a Tkts. cont. Tábla, hathatós közbenvetések által, alá­
zatos könyörgő Levelünk a Felséges Királyi Guberniumnak
nem representaltatik, oly véggel, hogy innen Falunkból a
i. szám.
soha ne feledjük, hogy nekünk közös nagy célunkat csak
egyöntetű, céltudatos és kitartó munkával lehet elérni. E
három év e tekintetben nem volt minden eredmény nélkül
való. Még van ugyan kívánni való, de összebasonlitva
jelent a múlttal, a haladás szembetűnő.
(Folytatása következik.)
I! Contractioban levő Militia dislocáltassék ezen nem Székünk-
! ben levő szomszéd Quartélyházakhoz innen.
Instálunk alázatosan a Mlgs Fő Király Biró Urnák és
a Tek. con. Táblának, Istenünk tiszteletére feltett jó célun­
kat és sz. szándékunkat atyai szivökre istenesen felvevén.
kegyes consideratioba vevén aztat is, hogy a terhes Con­
tractio mián feltett jó szándékunknak végben vitelére nem
munkálódhatunk, méltóztassanak alázatos Instantiánkat a
Felséges Királyi Guberniumnak hathatósan commendálni és
representálni, hogy a rajtunk levő terhes Contractio a meg
írtakra nézve dislocáltassék ezen nemes Székben levő szom­
széd Quartélyházakhoz, hozzánk mutatandó Atyai jóvoltáért
a Mlgs. Fő Király Biró Urat és a Tekts. cont. Táblát Isten meg
álgya, melynek szives és álhatatos kívánása mellet maradtunk
Méltóságos Fő Király Biró Ur és a Tekintetes cont.
Táblának alázatos szolgái
N -E rnyei R . Catholica és Re form áta
Ecclesiabeliek közönségesen.
N.-Ernye die n -a. Mart. 1777.
II.
Nagy-Ernyei Nemes Romano Catholica és Reformata
Szt. ekklesia nagy Tiszteletet érdemlő Patronus Uraink!
Unita Ernyei ekkiesiánk Isten kegyelmességéből szé­
pen megszaporodván, régi eleinktől fundáltatott Templo­
munk illendőleg. hogy abban az Isten tiszteltessék a Nép­
nek feles volta mián igen meg szorittatott, melynek meg-
orvosoltatása végett szándékozik az ekklesia a Templomot
meg hoszszabbitani és nyújtani, hegy Szt. Istenünk tisztele­
tére alkalmatosabbnak tehessük.
Instáljuk ezért egész bizodalommal és alázatossággal
a tiszteletet érdemlő Szt. ekklesiákat és abban levő jó re-
ménységü és kegyességü possessor urakot, és a lelki dol­
gokban sáfárkodó Szt. atyákat, méltóztassanak ezen szent
célra törekedő szándékunkat könyörülő szemmel tekinteni,
(minthogy nekünk fabeli szükségünket a magunkéból más
segedelme nélkül ki pótolni sem lehet) az ekklesia erdeiből
egy egy talpnak való fával meg segélleni, melynél fogva
szándékunkat telyesithessíik, melyért az Isten is megjutal-
maztatását ajálja, mü is háládatossággal és kölcsönös jó
akarattal a tőllünk kitelhetőkben kívánunk lenni a szt. ekk-
lesiákhoz és abban levő possessor urakhoz, mely hozzánk
mutatandó kegyességekhez álhatatosan bízván, vagyunk a
j szt ekklesiáknak alázatos szolgái, a Kristusban pedig
attvafiai
N .-hrnyei unita ekklesia közönségesen.
M e g j e g y z é s : itt következik 11 névaláírás kath. és
ref. egyháztagoktól, kik mindannyian akarói annak, hogy a
kért talpfát az egyházak kiszolgáltassák.
Évszám nincs az instantián
Közli: K á li József,
nagy-ernyei evang. ref. pap.
 i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Különfélék.
= A múlt esztendő utolsó délestjén a kolozsvári
ref. egyház beisőfarkas-utcai templomában Herepei Gergely,
rendes-, a külmagyar-utcaiban Tóthfalusi József, segéd-pap, és
püspöki titkár rekesztették be az aláhanyatlott esztendó't,
hálát adva az istennek az elvett jókért, életet, erőt, és sege­
delmet kérve az előttünk valókra. Mondanunk sem kell,
hogy mindkét templomunk a roskadásig zsúfolva volt áhi-
tatos hivekkel, holott százak és százak szorultak ki a szent
helyekről, melyek két-háromezer embert fogadhatnak impozáns
iveik, boltozatuk alá. Templomozás után nagy rajokban vo­
nult a tisztelgők serge beisőkirály-utcába, hogy kifejezzék
szerencse-kivánatukat főtiszt. Szász Domokos, püspök aá.-nak.
A jó kívánságoknak, a tiszteletnek és szeretetnek lapunk
szerkesztője adott hangot az Igazg.-Tanács, a kolozsvári egy­
ház, és a főtanoda nevében, melyhez, kétségen kivül, csat­
lakozik az egész erdélyi egyházkerület. Nem rideg, hivatalos
tisztelgés volt ez, hanem, a szivek összedobbanása, meleg,
baráti kézszoritás abban a bizonyos reménységben, sőt tu­
datban, hogy e találkozás, csak útjelző, de nem elválasztó
vonal a ma és holnap között, és az új esztendő felvirradá-
sával csak ismét ott leszünk mindnyájan a gátakon, Őr-ál-
lomási helyeinken meleg szeretettel, igaz bu2gósággal, és
azokkal a tehetségekkel, kinek a mint adák az istenek.
Ezzel a hangulattal köszöntünk mi is titeket is, mindnyá­
junknak kedves atyámfiai, ott, a távolban, nehéz küzdelmek
között, de a melyeknek legyőzésére erőt, lelkesedést kell
hogy adjon a közös, a szép, a szent c é l: szolgálni hazánk,
anyaszentegyházunk tigvét, és megvédelmezni emberi méltó­
ságunkat. Büszkén emeljétek fel fejetöket ti, a magasztos
céloknak legolcsóbb, és legönfeláldozóbb munkásai, és biz-
zatok a szent ügy diadalában, melyből egy nagy rész a
tiétek, kik h í v e n szolgáltok. B o l d o g ú j e s z t e n d ő ti
= A kiegyezés utáni Magyarországnak leg­
fényesebb tehetségekből alakult kormánya, a Wekerle-kabinet,
mely az egyházpolitikai törvényjavaslatokkal fölemelte a
szabadelvüség zászlóját, s azok közül hármat diadalomra is
vezetett: beadta lemondását, és király ő felsége el is fogadta.
Nem lévén politikai lap, tartózkodunk minden reflexiótúl;
mi lesz a szabadelvű törvényekkel, nem tudjuk ; csak ismé­
teljük Arany János szép sorait:
Rósz időket élünk; rósz csillagok járnak.
Isten óvja nagy csapástól mi magyar hazánkat!
= Statisztika. A kolozsvári ev. ref. egyházban az
1894-ik esztendőben megkereszteltetett a férfi-nemen 237,
a nő-nemen 234; együtt: 471. Összeesketteíett 160 pár.
Meghalt a férfi-nemen 223, a nő-nemen 195; együtt: 41S.
E szerint 53-mal több született, mint a mennyi meghalt;
de 1893-mal Összehasonlítva, kevesebb 56-tal.
= A szilágy-somlyói lelkészválasztás december
27-én ment végbe a választó közönség nagy érdeklődése
mellett. 384 szavazó-jogosult közül szavazott összesen 209
egyháztag, kiknek szavazata a következőképpen oszlott meg.
1. Gáspár István, budapesti segéd-lelkész kapott 163 szava­
zatot. 2. Vince Ödön, kémeri lelkésztársunk, 28 szavazatot.
Mig, 3. Csák Aladár peéri lelkész i8-at. Ennek követkéz*
tében nt. Viski Pál, esperes aa. mint választási elnök, G á s-
p á r I s t v á n atyánkfiát jelentette ki az egyház törvényesen
megválasztott lelkészének, a választó közönség viharos éljen­
zése között. Áldás munkásságára!
= A Pozsonyban megjelent «A m i O t t h o ­
n u n k a t » elseperte az új esztendő. Őszintén sajnáljuk. Be­
csülettel szolgálta az ügyet, melynek nevében született, és
három év alatt igen tisztességes feladatot teljesített. A mi
Otthonunk halála csak ismét a mellett bizonyít, hogy a
vidéki lapok, mint olyanok, feltétlenül hasznosak, szüksége­
sek a vidéki érdekek szempotjából, hogy levezető csatornái
legyenek az egyetemes kultúrának, és hogy nevelői legyenek
az óceánnak. Szűk körben nélkülözhetetlenek. De, ha nagyobb
feladatokat tűznek maguk elé, ha áspirációik nem elégesznek
meg az adott viszonyokkal és helyzettel a viszonyok és
helyzetek bizony, elgázolják A népies, családi újságok szá­
mára előbb népet és családot kell növelni, és erre lesznek
jók a papi Értekezletek, és akkor több lap fog keletkezni,
és kevesebb fog mggbukni minden esztendőben.
= Meghívó. A görgényi ev\ ref. egyházmegye álta­
lános Papi Értekezletének t. tagjait r e n d k í v ü l i k ö z ­
g y ű l é s r e , Szász-Régenbe, a tanácskozási terembe 1895.
január 7-én, d. e. fél 9 órára, tisztelettel meghívom. Tár­
gyak : tisztujitás, bizottsági tagok választása az egyházkerü­
leti Papi Értekezletre. Póka-Keresztur, dec. 28. 1894. F a r k a s
K á r o l y , elnök.
= Nyilvános köszönet. Báró Györffy Gézáné, szü­
letett Katona Margit Öméltósága, kedves fiának, az egykor
apanagyfalusi egyházunkban keresztelt s a múlt nyár foly­
tán szintén Nagyfaluban, a nagyanya házánál váratlanul el­
halt báró Györffy Elemérnek emlékére, egy díszes és érté­
kes ezüst kelyhet küldött egyházunknak karácsoni ajándé­
kul. A kegyeletes megemlékezés szülte becses adományért
midőn a nagylelkű bárónénak egyházam nevében hálás kö­
szönetét nyilvánítok, kívánom egyidejűleg, hogy a minden­
ható envhitse a bánatos szülők fájdalmát s adjon segedel­
met arra, hogy hasonló nemes tettekben találhassák meg­
nyugvásukat. Apanagy faluban, 1894. dec. 31. P é t e r A n t a l ,
ev. ref. lelkész.
= Halálozás. Barthos Mihály, az orbai egyházme­
gyébe kebelezett cofalvi ref. egyházközség lelkésze, hivata­
loskodásának 50-ik, életének 76-ik évében, végelgyengülés
követkbeztében, elhunyt. Az urnák ez egyszerű, becsületes
és kedélyes szolgáját az ur nem áldotta meg gyermekekkel,
és ő gyermekeivé fogadta a sepsi szentgyörgyi ev. reform,
kollégiumot és a rikánbelőli ref. Özvegy-árvái gyámintézetet:
ezeknek hagyta, kevés kivétellel, nejének halála utánra, mint-
egy 3,000 frt. értékű vagyonát. Legyen áldott emlékezete!
= Halálozás. B e n c é d i János ócfalvi (udvarhelyi
egyházmegye) Öreg, kiérdemült lelkésztársunk, e hó 19-én,
hosszas szenvedés után, meghalt, 72 éves korában. 45 évig
forgolódott az urnák szőlőjében. Kicsiny egyházában, ter­
hes családjával, sokat küzdött, nagy önfeláldozást tanúsított.
Övéinek áldó emléke, népének őszinte könyei, kartársai­
nak kegyelete kísérték nyugalmat adó sírjába a hű papot.
Emléke legyen áldott!
= A sárospataki c Őrálló» 1894 dec. 22. számából vesz-
szük át a következő f e l h í v á s t , 50 é v e s t a l á l k o z ó r a . T.
Szerk! A lapokból olvasom, hogy S z á d e c k y S a mu , ev. ref.
lelkész, Pusztafalun, Abaújban, f hó 9-én elhunyt. Ezen név emlí­
tésénél a bús érzéshez, melylyel a boldogult családja fájdalmában
osztozom, edes emlékezetet is csatolok, mert ő nekem szeretve
tisztelt tanulótársam és barátom is volt a sárospataki főiskolában.
Igen, tanulótárs, kire büszkeséggel tekintett különbség nélkül osz­
tályunk minden tagja, mert ő első volt az osztályban, a mit párat­
lan szorgalmának megfelelő érdeméért mindnyájan oly örömest el­
ismertünk, a mellett szép hegedű-játéka miatt is úgy vágyakoztunk
hozzá. Az iskolán kivül azonban életpályánk szétvált. S én vele
személyesen soha sem találkoztam; emlékezetben, oh, nagyon
sokszor. Most, midőn elköltözött od a. . ne veszítsük el emlékét ;
sőt tiszteljük meg azt az által, hogy mivel osztályunk 1844-dik év­
ben subscribált s a tanuló életben e hajdan fontos eseménynek
immár 50 é v e l e t e l t : ünnepeljük meg, kik most, akarom mon­
dani : akkor éltünk hajdani tanulólársai közül, annak a félszázados
történetnek emlékét úgy, hogy Sárospatakon júniusban az iskolai
év végének valamely napján, 1895-ben jöjjünk össze: viszontlátás,
hálaistentisztelés vé ge tt: egyszersmind osztályunk szeretett elsőjé­
ről emlékezzünk meg akkor kegyeletesen. minek kifejezést az által
adnánk, hogy élő társaink valamelyike, ki Szádecky Samu életviszo­
nyaival ismerős, derék fiai segítségével is, lehetőleg teljes életraj­
zát olvasná fel azon alkalommal, stb. És azután végbucsut vennénk
egymástól, a szeretett főiskolától s haza oszlanánk meghalni. Szív­
leljék meg az én azon időbeli tanulótársaim ezen indítványt s érint­
kezzünk eszmét eséséivé addig. Tudom, nem sokan vagyunk már,
ha mindnyájan összejönénk is : számunk kevésre telik, de oly jól
esnék, még egyszer látnunk egymást, tudnunk egymásról, mielőtt
lassankint lehulltunk mindannyian az élet fájáról. Méltóztassék fel­
hívni egyszersmind a sárospataki, debreceni, dunamelléki, dunán­
túli s erdélyi ev. ref. egyházi és iskolai lapokat, hogy a fennebbi
felhívás közlésével segítsenek összehozni az elszórt csontokat. Apa,
1894. dec. 18. B a r t h a Mó r , akkor M ó z e s , ev. ref. lelkész.
 8. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. i. szám.

H IV A T A L O S RÉSZ.
1638— 1894. KÖRLEVÉL, Javadalma: tisztességes lakás, gazdasági épületekkel
felszerelt udvar és kerten kívül, egyházhatósági becslés sze­
a püspöki jelentés tárgyában egyházkerületünk összes espe­
reseihez és a püspöki vizsgálat alatt álló egyházak tiszt . rint, 300 frt. melyből 112 frt. készpén, államsegély. Csak
lelkész afiaihoz. okleveles tanítók pályázhatnak.
Pályázati határidő: 1895. Jan 2$-
A jövő év február havában a kerületi közgyűlésünkön A folyamodványok nt. Somkereki Miklós, esperes afiá-
tartandó püspöki jelentésem összeállításához szükséges folyó hoz küldendők, Székre.
évi adatok felküldésének határnapjául 1895. január havá­ Kolozsvár«, 1895. jan. Szász Domokos,
nak 15-ét tűzöm ki. Az adatok a következő rovatokban __ __ erdélyi ev. ref. püspök.
lesznek feltüntetendők.
1. Népingás (születés, halálozás, házasság, elválás, 1636-1894. PÁLYÁZAT.
vallásváltoztatás, konfirmálás). 2. Tankötelesek és tanulók Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a gyulafehérvári
(6 — 12; 13— 15. év kor és nem szerint összegezve) 3. Fele­ egyházmegyébe kebelezett m a g y a r - i g e n i orgonista-kántor-
kezeti iskolák száma (megjegyzendő, ha fentartásukhoz vaU- tanitói állomás, eltávozás folytán megüresedvén, ezennel
mely külső segély folyik be, valamint annak mennyisége.) köröztetik.
4. Építkezések. 5. Kegyadományok. 6. Birtokvásárlás, vagy Javadalma: 1. tisztességes lakás. az ekkla. pénz­
csere. 7. Bor és magtárak állása. 8. Kepeváltási alap. 9. tárából évnegyedenként részletekben 300 frt. 3. 918 négy­
Perselypénz. 10. Az egyházi épületek biztosított értéke. szögöl szőlő haszonélvezete, melynek kataszt. tiszta jöve­
Utasítom továbbá címzetteket, hogy az adatokat hiány delme, az ekklézsia által fizetendő adóval együtt, 13 forint,
nélkül, pontosan s a jelzett határnapig múlhatatlanul küld­ 34 kr. 4. a hívektől orgonistái fizetés címén must-kepe,
jék föl s hogy a 3— 9. rovatok végén a pénzértéket ősz- ' melynek értéke 40 frt. Az egész fizetés összesen, 353 forint,
szesitvén, mutassák ki az eredményt. 34 kr. Csak okleveles egyének pályázhatnak.
Kolozsvárit, 1894. dec. 23. Szász Domokos, Pályázati határidő: 1895. január 25- Folyamodványok
____ erdélyi ev. ref. püspök. nt. Tókos Sándor, esperes aához, Vajasdra, u. p. Tövis,
3622— 1894. KÖRLEVÉL, nyújtandók be.
valam ennyi erdélyi ev. ref. iskolaszék tt. lelkészelnökének Kolozsvártt, 1894. dec. 23. S zász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
és iskolatanitónak .
Elek Gyula, kolozsvári községi igazgatótanitótúl csak 1 - 1895. PÁLYÁZAT.
nem rég megjelent »Tanító és Tanítvány« cimü füzetet, ha­ Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
tóságunk, jó irányú lélektani tartalmánál fogva, Címeknek megyébe kebelezett a b o d i egyházközség énekvezér-tanitói
figyelmébe ajánlja megismerés végett. Kapható a szerzőnél állomására, ezennel pályázat nyittatik.
Kolozsvárit 1 koronáért. Szerző az iskolai gyermekélet téve­ Javadalom: tisztességes lakás, gazdasági épületek s
déseit és hibáit s ezekkel szemben követett eljárása ered­ kerten kívül, készpénz, kepe és kanonika porcióban, egyház­
ményeit példázatokban mutatja be, melyeket a tanító sikere­ hatósági becslés szerint, 167 frt. 72 kr. mely összeghez járul
sen felhasználhat a fegyelem szeliditésére és a növendékek még a vallás és közokt. miniszter ur által 124 irtot meg
erkölcsi Önérzetének tökéletesbitésére. nem haladólag kiutalt évi államsegély.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától, Pályázati határnap: f. év január havának 28-a. Folya­
Kolozsvárit, 1894. december 20 án. modványok nt. id. Rákosi Lajos esperes aához küldendők,
P arádi Kálmán, Szász Domokos, Lukafalvára, u. p. N.-Teremi.
tanügyi előadó. ev. ref. püspök, mint elnök. Kolozsvártt, 1895. január. Szász Domokos,
---- erdélyi ev. ref. püspök.
164S— 1894. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref egyházkerületben, a kolozs-kalotai 2 - 1895. PÁLYÁZAT
egyházmegyébe kebelezett b o g á r t e l k i egyházközség kán­ Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a marosi egyház-
tor-tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik. | megyébe kebelezett a t o s f a J v i egyházközség levita-tanítói
Javadalom: lakás, kerttel, gazdasági épületekkel, és | állomására ezennel pályázat nyittatik.
626 korona értékű fizetés, hivatalos felszámítás szerint. ! Javadalom: tisztességes lak, gazdasági épületek s ker­
Pályázati határtdő: 1895. Jan- 2S. Folyamodványok ten kívül kepe s kanonika-porció haszon élvezete címén,
nt. Deési Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba. egyházi becslés szerint megállapított, 165 frt. 85 kr. Éhez
Kolozsvárit, 1894. dec. 28. Szász Domokos, járul a vallás és közokt. miniszter ur által 167 frtot meg
____ erdélyi ev. ref. püspök. nem haladhatólag kiutalt évenkénti államsegély.
Folyamodványok f. év január hava 28-áig nt. id. Rá­
1650— 1894. PÁLYÁZAT.
kosi Lajos, esperes aához küldendők, Lukafalvára, u. p.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
N.-Teremi.
egyházmegyébe kebelezett m a g y a r-b i k a 1 i egyházközség
Kolozsvártt, 1895. január Szász Domokos,
kántor-tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik. erdélyi ev. ref. püspök
Javadalom: lakás kerttel, gazdasági épületekkel és 228
frt. értékű fizetés, melyből 224 frt. a hívektől és tanköte­ 1050-1S94. FÖLHÍVÁS.
lesektől befolyó készpénz. A megválasztandó tanító 100 — | Egyházmegyénk világi és tanítói képviselőinek meg-
120 frt. mellékjövedelemre bizton számíthat. 1 bizatása lejárván, fölkérem tt. lelkész afiakat, hogy a pres­
Pályázati határidő: 1895. jan. 28. Folyamodványok nt. bitériumokkal január két első vasárnapján a törvénytár 26-ik
Deési Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba. §-a 12-ik pontja, és 43. §-a értelmében hajtassák végre a
Kolozsvárit, 1895. jan Szász Domokos, választást; az eredményt a tanitó afiaknak a 60-ik §. értel­
erdélyi ev. ref. püspök. mében hat képviselőre adandó szavazataival jan. 20-ig es-
1649— 1894. PÁL Y ÁZAT. peresi hivatalhoz terjeszszék be.
Magyarón, 1894. dec. 29. Lénárt Jó zse f
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyház­ evancr. reform, esperes.
megyébe kebelezett k a t o n a i egyházközség kántor-tanitói
állomására ezennel pályázat nyittatik. Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvártt, 1895. Január 10.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VEN.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Regisztrum.
(Vége.)
A mi minket, kálvinistákat illet, tagadhatatlan,
hogy az öt egyházkerület egyesülése nagy erőkifej­
tésre tett képesekké, de azt minden téren műkö­
désbe hozni, annyira nem áll hatalmunkban, hogy
legfőbb erősségünkről, nép- és középiskoláinkról
is kénytelenek vagyunk lemondani, azokat az ál­
lamnak engedni át. Kielégítést és megnyugvást
találunk a bürokratikus egyházi adminisztráció szi­
gorú és pedáns keresztülvitelében, melyre a politikai
adminisztráció kicsinylő szánakozással tekint, mint
olyanra, melynek sem ereje, sem tekintélye, sem
értelme nincs. Az erdélyi egyházkerületnek meg­
van a maga erős, tekintélyes központi kormányzó
hivatala, fizetéssel, kezdeményezett nyugdíjjal el­
látott személyzete, akár egy kis tartományi minisz­
térium; tekintélyes egyházkerületi gyűlése, akár
egy provinciális országgyűlés. Ezen erélyes köz­
ponti igazgatás vezetése alatt, az adminisztráció
gépezete fennakadás nélkül, pompásan működik,
akár egy megyei adminisztráció. Templomok épül­
nek; Kolozsvártt, Budapesten paloták emelkednek ;
a pénzügyi miveletek szép nyereséggel záródnak.
A z egyházmegyék élnek autonomikus jogaikkal.
A háromszékiek nem sokat törődve a mások ba­
jával, intézik a magukét, a hogy legjobbnak ítélik;
Görgény a hitelszövetkezetek alapításával szorgal-
matoskodik, s szabályrendeleteket alkot, hogy az
egyházközség saját tagjainak nem ad pénz kölcsönt;
Kolozs-Kalotát egyik sem közelíti meg az érdemek
felfedezésében, elismerésében, és nyilvános nyug­
tázásában; Küküllő az indítványok hazája; Nagy­
szeben a formálitásokért rajong, s becses adatokat
szolgáltat annak támogatására, hogy mily tart­
hatatlan a «forma dat esse rei»-féle elmélet; Nagy-
Sajó a csiga bölcsességét hirdeti, mely a tüzes
paripával szemben megnyerte a fogadást, s övé
lett a saláta; a püspöki vizsgálat alatti egyházak
2. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők: Kiilmagyarutca 9. sz.
azon probléma megfejtésén törik fejüket, mikint
maradhat meg a káposzta, hogy a kecske is jól
lakjék, és igy tovább. Mindenik egyházmegye kul-
tiválhatja a maga speciálitását; bőven kínálkozik
anyag a feldolgozásra, ebben nincs fogyatkozás;
az ámbició is találhat kielégítést, ebben sincs hiba.
Elég kedvező és rózsás világítás azok előtt,
kik elragadtatásukban nem veszik észre a hát­
térben azt az ötszáz kálvinista papot, kik az új
helyzet következtében extra dominium maradtak,
kik nem törődve a nélkülözésekkel, feledve, hogy
mostoha gyermekei a társadalomnak, az államnak;
feledve, hogy mig az egyháznak háromszáz év óta
nem jutott eszébe, s nem talált módot arra, hogy
ekzisztenciájukat biztosítsa, nyugdijakról gondos­
kodjék: addig az alig pár év-tízed óta fungáló
központi tisztviselőkkel, körlelkészekkel megcsele-
kedte mind azokat, mondom, ez az igazán árva,
és elhagyatott ötszáz kálvinista pap, extra domi­
nium, azt kérdi, s tőle is azt kérdik: «Mit csinál­
junk, atyámfiai, férfiak?» Az iskolából kikergettek,
a templomok üresek, a családok nem szorulnak
tanácsainkra, a mátka-párok reánk sem néznek,
keresztségre nincsen szükség, a temetés nálunk
nélkül is megtörténhetik, az özvegyek, árvák, sze­
gények gondozását, ségélyezését, vigasztalását a
jótékonysági intézetek vették át, az erkölcs-neme­
sitő társulatok könnyen nélkülözhetnek minket, sat.
sat. Hol nyílik számunkra munkatér? Bekérez-
zünk, berontsunk, betörjünk egyik, vagy* másik
régióba? Vagy felváltva, ott settenkedjünk egy­
szer egyikben, máskor a másikban? Okot szolgál­
tassunk e arra a megjegyzésre, «a pap itt, a pap
ott, a pap sehol». Koránt sem. Nem csak mi,
hanem mások is foglalkoznak a kérdéssel. A do­
logban, azonban, nagyon érdekes az, hogy a mig
a vegyi processzus felbontó működésének ered­
ménye, s a szellemi ánárkhia befolyása figyelem­
ben nem részesült, mint mostoha gyermekek, mi
voltunk a bűnbakk az egyháziatlanságért, vallás-
 IO. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 2 szám.

talanságért; a vall ás-erkölcsi élet hanyatlásáért, sanárkhia tartja lefoglalva, mely a társadalom kü­
mind azon sok roszért, mi az egyházi élet me­ lönböző rétegeit, a legfelsőbbektől a legalsóbbakig
zején feltűnt; szinte szükségét látták annak, hogy folytonos izgatottságban, feszültségben tartja, s a
ezt a szegény bűnbakkot áldozatul hozzák a szel­ khemiai elemeknek öszhangzó, ép, erőteljes orgá-
lemi és erkölcsi anárkhiának. És most, midőn extra nizmussá való kiválását, csoportosulását gátolja;
dominium vagyunk, s az egyház is ki van téve ebből folyólag, a különböző társadalmi rétegeknek
a felbomlás eshetőségének, a figyelem felénk fordul, erkölcse, erkölcstana, cselekvési motívuma két
sorsunk, helyzetünk javításáról suttognak, segítsé­ egymástól különböző alapra támaszkodik, két egy­
get ígérnek, tényleg előtérbe nyomnak, mint fal­ másnak ellentmondó forrásbúi táplálkozik; ezen
törő kosokat a várak ostrománál. ellentétek közepette mi, kálvinista papok, extra
Jól van ! Legyen hát így. De ha már a kor­ dominium maradtunk; dacára ennek, azzal a kö­
szellem eljutott annak bevallásáig, hogy a hit, a veteléssel lépnek föl velünk szemben, hogy az el­
vallás, az egyháziasság az alsóbb néposztályok lentétek kiegyenlitéseért, a vallás és erkö’csi egyen­
erkölcsiségére, szellemi életére nélkülözhetetlen, súly helyre állításáért, az egyházi élet föllendü­
azt nem pótolja semmi, mig a miveitekre nézve léséért felelősséget vállaljunk magunkra, nem csak,
az felesleges; ha fölébredt a lelkesedés az iránt, hanem mi magunk találjuk ki az útát és módját
mi az apostol szerint a zsidóknak megbotránko­ annak, hogy ez mikint lehetséges; jutalom képpen
zás, a görögöknek bolondság, ne vegye senki kilátásba van téve anyagi helyzetünknek állami
puszta kíváncsiságnak, ha kérdésbe tesszük: hol segély igénybe vételével való javítása. Mind ezekre
jelölnek ki a mi számunkra helyet? A Krisztust a kérdő jeleknek végetlen hosszú sora igtatható
követő alsóbb néposztály között, vagy az írás­ be, s én nagy lelki örömmel fogadom, ha ezekre
tudók és farizeusok szinedriumában, avagy a görög megnyugtató feleletet találók, mert én még mindig
bölcsek kathedráján; s mikint gondolják a meg­ várom az új éget és új földet, s midőn azt gondo­
botránkozást és bolondságot kiegyeztethetőnek a lom, hogy közeledtünk feléje, akkor érzem igazán,
Krisztusba vetett hittel? A z élet színpadján jó­ hogy oly messzi távolban lebeg előttünk, hová
tékony célú előadások, mulatságok rendezése vá­ még vágyakozásaink is, kifáradva, kimerülve, alig
rakozik-e reánk, vagy pénztári számadások meg­ 'hatolnak föl. Horváth István,
vizsgálására, ellenőrzésére szólitnak fel; gazdasági, m-bürkösi evang. ref pap.

ipari, kereskedelmi ismeretek terjesztése, felolva­

sások tartása lesz-e kötelességünk- vagy a jó
Ízlés, finomsáor magasabb társadalmi miveltség elő-
táncos szerepét kell-e magunkra vállalni; kürtösek
leszünk-e, hogy a hiúság pipere-munkáit, a dicső­
ség vakító alkotásait, az óriások réndkivüliségeit,
sat. sat. világgá kürtöljük, s a szerény munkásság
nemes gyümölcseiről megemlékezzünk, avagy az
ige éles metsző késének kezelésével azért bíznak
meg, hogy ön-magunk készítsük el saját magunk
számára a tövis koszorút ? És ha mind ezeket nem
kíváncsiságból, hanem tájékozás végett megkér­
dezzük, azt mondják: «Találjátok ki ti magatok;
azért vagytok papok, azért alkottátok meg a Papi
Értekezleteket; a ti vezetésetökre bízzuk a nyájat,
ti lesztek felelősek annak életéért, hitéért, erköl­
cséért, földi és mennyei idvességeért; a többit ta­
láljátok ki ti magatok.»
Jól van ! Regisztráljunk tehát. A magunk
tájékozása végett, nem kerülheti ki figyelmünket
a társadalomban működő vegyi processzus fel­
bontó hatása alatt kiváló elemek csoportosulása,
elhelyezkedése. A szellemi élet felső régióit az
The Mutuál.
! «Fut az idő, sietve elrohan, egy kezében bölcsőd
pólyája van. a másikban koporsódra szem-fedél.» Isme­
retes mond sa a költőnek. E gy egész világ van bennök
kifejezve; vonatkozik mindenikünkre. Ember, állat, isten­
nek minden teremtménye, a világ a maga egészében és
részeiben, érzi ez állítás igazságát.
Eszünkbe jut ez mindig, de leginkább most, midőn
a természeti világban minden az elmúlást hirdeti. Hir­
deti máskor is; az esztendő minden szakában, hol ez,
hol az potyog le az élet fájáról, mind megannyi intő példa-
kint; de nekünk úgy tetszik, mintha az esztendő jelen
szakában a múlandóság szomorú gondolata inkább ural­
kodnék leikünk fölött
Nem ok nélkül, hiszen, a költő által említett halotti
szem-fedél az édes anyafold felett kiterítve áll előttünk,
s ezt látva, saját szem fedelünkre gondolunk.
A föld megadta gyümölcsét, kötelességét híven
teljesítette, alszik, pihen csöndesen, a tavasz ébresztő
leh ellet éig.
Hát mi, lelkészek és tanítók, kik az úr szőlőjében
vagyunk első rendű munkások, hogy állunk e tekintetben ?
Vájjon, életünk vég estvéjén elmondhatjuk-e, hogy
híven teljesítettük mindazon kötelességeinket, melyeket
hazánk, nemzetünk, anyaszentegyházunk, és családunk
 2. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
méltán megvárt tőlünk? Vájjon, ha ütött vég óránk, hajt­
hatjuk-e fejünket nyugodtan a hosszas álomra ?
Aligha. Hazánknak, nemzetünknek és anyaszentegy-
házunknak, a legtöbb esetben, bizonyára, alig lehet panasza
ránk, mert a legtöbben, a nekünk adott talentumokkal,
javukra híven sáfárkodánk; de családunkkal szemben a
legtöbben adósak maradtunk, s ennek kétségbe ejtő tudata
sírunk mélyéből is fölsir, s nem engedi nyugodtan pihennünk.
Mig éltünk, csak éltünk valahogy; ha fekete is
volt a kenyér, csak vo lt; ha nem is volt a ruha divatos,
csak elfödte a testet; ha innen-onnan ki is kandikált a
szegénység, az egyszerűség, de erkölcsi tisztaságban, rend­
szeretet, a szép, jó, nemes és igaz ügy iránti érdeklődés­
ben senki sem múlta felül miéinket; azonban, ha be­
hunytuk szemeinket, a helyzet, a legtöbb esetben, két­
ségbe ejtő fordulatot vett. Miért ? Mert nem gondoskod­
hattunk hátramaradottainknak nem csak rendeltetéséről,
de .igen sokszor betevő falatjukról sem.
Nem rajtunk múlt. A viszonyok, a körülmények
nem engedék. A csekély lelkészi fizetés útját vágta bár­
mily csekély félre-tételnek, utódaink, a szó teljes értei­
mében, istennek gondviselésére, és a jó emberek támo­
gatására lettek utalva.
A helyzet, valami keveset, tagadhatatlanul, válto-
zptt: az egyházmegyei és egyházkerületi özvegy-árvái,
s más, alig számba vehető alapok hátramaradottainknak
valamelyes segélyt nyújtanak, s az egyetemes özvegy-
árvái gyámintézet is fölállni készül, de mig az előbbiek,
sók helyt alig méltók említésre, addig az utóbbi, remé­
nyünk ellenére, még mindig a kegyes óhajtások körébe
tartozik, s ha föl is áll, mikint az ismeretes alapszabály­
tervezetből látható, aggodalmainkat el nem oszlathatja.
Saját, s hátrahagyottaink helyzetének minden te­
kintetben alapos megfontolása, s e kínos helyzeten való
segiteni-törekvés késztet arra, hogy elmondjunk egyet-
mást a «The Mutuál» élet-biztositó intézetről, illetőleg,
hogy azt minden más hason-célu intézetek fölött mind
azok figyelmébe ajánljuk, kiknek körülményei életük biz­
tosítását saját, s övéik javára, megengedik.
A protestáns lelkészek és tanítók túlnyomó része
örökség hiánya, a fizetés csekély volta,* gyermekeinek
növeltetése, s hogy a kor nívóján megállhasson, más
ember fiánál talán nélkülözhető, de nála elkerülhetetlen
kiadások miatt, vagyont nem szerezhet s igy folytonosan
hangzik lelkében a nyugtalanító kérdés ha meghalok,
mi lesz enyéimmel? Mit tegyünk hát, hogy e nyugta­
lanító érzéstől megszabaduljunk, hogy a minden körül­
mények között oly annyira szükséges lelki erőnk ne
csak meg ne törjék, hanem szent elhivatásunk tágas
mezején fokozott mértékben érvényesíthető legyen ? Biz­
tosítsuk életünket, vagyis, szerezzük meg édes miéinknek
életünk biztosítása által halálunk esetére is, legalább a
mindennapi kenyeret.
Tudom, nehéz dolog ez, mivel igen sokan négy-öt
száz forint évi bevétellel sem rendelkezünk, s igy az éle­
tünk biztosításáért fizetendő tetemes dijat fedeznünk alig,
vagy éppen nem lehet. A «The Mutuál», azonban, oly
kedvező föltételek, s olcsó dij mellett biztosit, hogy éle­
tünk múlandóságára gondolva, ha azokkal bővebben meg­
ismerkedünk, lehetetlen, figyelmen kívül hagynunk.
i i .
Szeretnők az egyes főbb, s kellő biztosítékot nyújtó
élet-biztositó intézetek szabályait, föltételeit sorra venni,
egymással összehasonlítani, hogy minden kétséget kizá­
rólag, kimutassuk a «The Mutuál»-nek a többiek felett
messze kimagasló előnyeit, de ezt lapunk tere nem en­
gedi, de meg nem is szükséges, mert bármelyik intézet
összes ügyiratait bárkinek szívesen megküldi, tehát az
általunk ajánlott is, s igy a ki kételkednék állításunk
igazságában, közvetlen tapasztalatot szerezhet. E helyett
csak főbb vonásokban szólunk ezen nálunk alig három éve
létező intézetről.
A «The Mutual» new-yorki élet-biztositó társaság
és pedig, mivel 1843 bán alapittatott, az amerikaiak köz;üi
nem csak a legrégibb, hanem a leggazdagabb is. Összes
vagyona 367.887,403 forint. Nem részvényeken, hanem
a tiszta kölcsönösség elvein alapszik. Kötvényei két év
letelte után megtámadhatatlanok. Három év múltával a
kötvények nem válnak érvénytelenekké, mert a ki tovább
fizetni nem tudná, vagy nem akarná, a befizetett összegről
kötvényt kap, mely kamatos-kamataival halála után válik
esedékessé.
Biztosit egyszerű halálesetre korlátolt díjfizetéssel
tiz, tizenöt, húsz évre, vagy élet- és halálesetre, és pedig
oly előnyösen, hogy a kikötött idő leteltével, ha az illető
életben van, összes betéteit kamatos-kamatokkal vissza­
kapja, s tényleg biztosítása mibe sem került, ha pedig
meghal, egyszeri részlet lefizetése után, a biztosított ösz-
szeget utódai menten kikapják.
Lelkészek, tanítók részére legcélszerűbbek, mivel
a díjtétel olcsóbb, s a cél szintén el van érve, az úgy
nevezett jubileumi kötvények, mely esetben a biztosított
utódai húsz éven át a biztosított tőke Ötszázalék kamatát
élvezik, az idő elteltével pedig az összeget is kézhez ve­
hetik. A ki bővebb felvilágosítást óhajt, az a társulat
erdélyi aligazgatója, Szepessi Lajos urtó'l, Kolozsvárit
megszerezheti. Nemes Ferenc,
evang, református lelkész.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
Kolozsvár, 1894. dec. 28— 29.
(Vége.)
Kolozsvári evang. református egyházközségünk elöl­
járósága, illetékes úton, fölajánlotta volt belvárosi leány­
iskolái helyiségét az államnak egy állami polgári leány­
iskola berendezése céljából, egyedül csak azt kötvén ki
tekintélyes áldozatával szemben, hogy az intézet igaz­
gatója és egy tanára, valamint a gondnokságnak két
tagja evang. református egyházunk kebeléből neveztessék
ki. A közoktatásügyi miniszter úr, ezen ajánlatra vála­
szolva, arról értesiti Igazg.-Tanácsunkat, hogy abban az
esetben, ha a fölajánlott épület e célra alkalmasnak fog
találtatni, s ha Kolozsvár városa az intézet fentartásához
évi ezer forinttal hozzájárul, kész, az állami polgári leány­
iskola felállításába belemenni. E leirat tartalma az ér­
dekelt egyházközség elöljáróságával oly fölhívással közöl-
tetett, hogy az egyház, autonóm jogkörében, már most
tegye meg a négy osztályú felekezeti elemi leány-iskola
további fentartása iránti előieges intézkedéseket.
Ormányi egyházközségünk azon határozata, mely
szerint az ott szervezendő állami elemi népiskola céljaira
 12. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
egyik belső telkét tulajdonjogilag az állam részére bocsátja
át, megerősíthető nem volt, mert az egyházi birtokok
ily nemű elidegenítése meg nem engedhető, hanem úta-
sittatott az egyházközség, hogy ezen teleknek csakis
használatra való átbocsátása iránt tegyen az állam­
kormány képviselőjének ismételten ajánlatot.
A feldobolyi egyházközség vitás kántor választási
ügyében döntött, ezek után, Igazg.-Tanácsunk az egyház-
megyei tanács megfelebbezett határozatának jóváhagyá­
sával. A z egyháztagok egy része, ugyanis, idegenkedvén
a csekély javadalommal összekötött kántori állomásra,
másodszori körözös után is, csak egyedül folyamodó
Bodola Antal, községi tanító megválasztatásától, jelölése
ellen felebbezést adott be, melyben egyedül csak azon
indokkal kívánják nevezett folyamodót elejteni, hogy ő,
mint tanító, járványos betegségben elhaltak temetéséről
könnyen a tanulók közé hurcolhatja a járványos kórt.
A z egyházmegyei tanács, azonban, a folyamodók ezen
elfogadhatatlan indokolását nem vette tekintetbe, s neve­
zett községi tanító aát. a kántori állomásra annál is in­
kább jelölte, minthogy nevezett a megye egyik legkivá­
lóbb tanítója, s a kántori állás betöltésére is teljesen
alkalmas.
Mélt. Székely Gergely aá.-nak a Rikán-belőli kom-
munitás főgondnoki állásáról való lemondása, s ngs. Syl-
veszter Dávid aá.-nak a sepsi egyházmegyei algondnoki
állásáról való lemondása, a fölhozott indokokra való tekin­
tettel, őszinte sajnálattal, s az anyaszentegyház érdekében
oly hosszú időn át teljesített buzgó és eredményes szol­
gálataiknak kiváló elismerése mellett, vétetett tudomásul,
s végellátás céljából a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés
elé terjesztetni határoztatott.
Balog Sándor, volt m.-ludasi körlelkész aa. kéré­
sére, 50 írt. utazási költség-segély szavaztatott meg, mint­
hogy nevezett aa. hivatalból lett a tancsi körlelkészi
állomásba áthelyezve s minthogy különösen a költözkö­
dés sürgőssége miatt oly veszteségei voltak, melyek
megtérítése méltányosnak találtatott.
Dr. Bogdán Péter, ügyvéd aának azon jelentése,
mely szerint az egyházkerületünktől elvont 550 forint
kamarai javadalom iránti pert a legfelsőbb fokon is
megnyerte, örvendetes tudomásul vétetett s a lefolyt tőke­
kamatról és költségekről szóló elszámolása jóváhagyatott.
Sepsi-szentgyörgyi egyházközségünk indokolt kéré­
sére megengedtetett, hogy az orgona és karzat építésére
fölvett kölcsöntőkét magtár-alapjából és kis papilak-
épitési alapjából visszafizesse s az ezen kölcsön törlesz­
tésére előirányzott adót, az 1896 évtől kezdve, törölhesse.
A sövényfalvi egyházközség 619 frtnyi takarék-
pénztári tőkéje kamatainak papifizetés emelésre való
fordítása, az egyházmegyei tanács és esperes ajánlata
folytán, engedélyeztetett.
A z egyházkerületűnk területén működő körlelké­
szeknek a körlelkészi nyugdíjintézetbe való belépés tár­
gyában beérkezett jelentései alapján határozott lg.-Taná­
csunk az egyes körlelkészek szolgálati idejének, a sza­
bályzat engedte korlátokon belül, mily mértékben való
beszámítása tárgyában s egyúttal utasította a kebli
pénztári hivatalt, hogy a három százalékos tagdija­
kat 1895. j an* ^től kezdődőleg már rendszeresen tartsa
2 szám.
vissza a körlelkészi javadalmakból. A hátralékos belépési
járulékok és tagdijak befizetésére nézve valamennyi in­
tézeti tag aának 36 hónapra beosztott részletfizetési ked­
vezmény engedélyeztetett s ezen hátrálékok levonása
csak 1895. ápril i-én fog megkezdetni, hogy előre nem
számított nagyobb összegű levonásokkal nevezett aainak
háztartásában zavar elő ne állhasson.
Eközben, Bodor Antal, közalapi előadó aa. az ülés­
ből távozván, az ő nyugdíjazási, illetve, állásától való
felmentése iránti kérése tárgyaltatott. Nevezett előadó
aa. ugyanis megrendült egésségi állapotára való tekintettel
kéri fölmentetését s 22 évet meghaladó szolgálata alap­
ján kéri, hogy részére élete fogytáig, évi 800 frt. kegy-
dij utaltassák ki. Ig.-Tanácsunk mély sajnálattal értesült
nevezett közalapi előadó aa. sajnos betegeskedéséről s
nehezen tudja régi, hűséges és buzgó hivatalnokát nél­
külözni, de a fölhozott indokok alapján s főkint, mert
fölgyógyulása éppen a nyugalomtól van föltételezve : kény­
telen, a kérést meghallgatni s kérelmes aát állásától föl­
menteni. A 800 frt. kegydij kiutalása iránti kérést fő­
hatóságunk szintén méltányosnak találván, a közalapból
élvezett évi 1200 frt. fizetéséből részére 800 frtor folyó­
sított s kimondotta, hogy ezen intézkedésének jóváha­
gyását, illetőleg, a 800 frt. kegydij állandó folyósítását
az egyházkerületi közgyűléstől annál is inkább kérni
fogja, mert nem tartaná méltányosnak, hogy az egyház-
kerület önzetlen szolgálatában, szűkös javadalmazás mel­
lett eltöltött ily hosszú idő után egyik legbuzgóbb,
de betegsége miatt szolgálatképtelenné vált hivatalno­
kunktól szerencsétlen helyzetében a megélhetés és csa-
ládfentartás eszközei is megvonassanak.
Végül, detrehemi körlelkész, t. Baló Bálint aa ké­
résére, megengedtetett, hogy a zord téli időben való köl­
tözködés nehézségeit elkerülendő, pulyoni új körlelkészi
állomását csak február hó végén foglalja el.
Ezzel a tárgysorozat ki lévén merítve, az ülés be­
záratott r. s-
Az egyházmegyéktől.
A görgényi egyházmegyéből.
(Folytatás.)
Hogy pár év múlva már ne legyen semmi kívánni
való, azért tekintsünk az előttünk álló feladatra is, mely a
közel jövőben vár reánk. Küzdelemteljes napok előestéjén
állunk. Jaj lesz azoknak, kik a harc tüzét nem fogják meg-
állani tudni.Zsinatunk, egyházi törvényeinken sok, egészen
új alapokon álló változtatást tett, különösen a papválasztást
illetőleg, melyeknek életbeléptetése, lehet, hogy híveink kö­
zött egyelőre zavarokat idézhet elő. Még fontosabbak azok
az egyházpolitikai törvények, melyeket az állami törvény-
hozás már megalkotott és a melyek kétségtelenül egészen
új alapjait vetik meg egyházi és társadalmi életünknek. Mind
e törvények a haladó kor és egyházunk alapelveinek folyo­
mányai De a népélet, a társadalmi és a vallási téren a
nagyobb átalakulásokat és változtatásokat mindig félelem­
mel és bizalmatlansággal nézi s könnyen talál bennük za­
varokra indító okot. Mert ezek, ha kö/.érzetből származtak
is, a néptudatbnn nem forrtak teljes öntudatra. Éppen ezért,
azoknak életbeléptetésével a legnagyobb vigyázatra, körül­
 2. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tekintésre, tapintatosságra s főleg egyöntetűségre van szük­
ség. Ez pedig csak a legnagyobb előkészületek eredménye
lehet. íme, papi értekezleteink közeli nagy feladata. Ezeken
az értekezleteken kell mi magunknak is elókészülni, közös
akciónkal körvonalozni, a célt biztosan kitűzni, a gyöngéket
erősíteni, egymás lelkesedéséből lelkesedést meriteni s a
legönfeláldozóbb munkára magunkat képesekké tenni. Ha
a reánk váró nemes harcban készületlenek, kapkodok, félén­
kek, kislelküek vagy éppen széthúzok leszünk, bizony, sze­
gyen és gyalázat vár fejünkre s hitvány szolgák leendünk.
Legyünk hát ezután is lelkes tagjai értekezletünknek s ott
készítsük elő magunkat a szent munkára. Bizonyára, azon
szép remények, melyeket papi értekezleteinkhez kötöttünk:
ha hívek leendünk, meg fognak valósulni. A mit ezelőtt
csak pár évvel is senki nem gondolt ime, megalakult az
egyházkerületi papi értekezlet is. Ez biztosit arról, hogy
munkálkodásunk ezután sem leend hiábanvaló. fáradozásunk
és munkásságunk eredménye legyen még fényesebb, mint
az eddigi, hogy boldog utódaink az emelkedő egyházi élet
magas csúcsairól működésünk első nyomaira csak mind
kicsiny kiinduló pontokra nézzenek le.
Ezzel az értekezleti ülés megnyittatván, a múlt érte-
kezleti ülés jegyzőkönyve hitelesittetett.
Következőleg,. Böjthe Ödön, erdő-csinádi pap olvasta,
következő cimü értekezését: »Mi v i s z i a f ő s z e r e p e t
az e m b e r e m b e r r é l é t e i é b e n ? «
A gonddal kidolgozott felolvasásért felolvasónak kö­
szönet szavaztatván, tárgysorozat rendjén, megejtetett a kö­
vetkező három évre való tisztujitás. Elnökké Tavaszi József,
jegyzővé Benedek Árpád egyhangúlag megválasztatván, a
tavaszi értekezlet helyéül M.-Bölkény jelöltetett ki.
November 30 án egyházmegyénk őszi közgyűlése tar­
tatott meg Szász-Régenben a szép számban megjelentek
közérdeklődése mellett.
Lénárt József, esperes melegen üdvözölvén a meg­
jelenteket, elnöki megnyitójab in a múlt g)űlés után eltelt
félesztendő főbb mozzanatairól emlékezik meg a követke-
zendókben. »Mielőtt a közvetlenül minket érdeklő életmoz­
zanatok fölemlitéséhez fognék, nem tehetem, hogy egy pár
egyházunk egyetemét érdeklő eseményt és kérdést föl ne
említsek. Azon javaslat, mely az országos zsinat intézkedése
értelmében a konvent által kiküldött bizottság müvekint az
egyházkerű'etekhez és megyékhez szétküldetett egy országos
papi gyámintézet létesítése tárgyában, az egyház egyetemé­
ben a nézeltéréseknek oly magas hullámait verte föl, hogy
a konvent sem térhetett ki különösen a hozzájárulás mér­
tékének és a részesedés arányának méltányossága és jogo­
sult kérdése elől, és ennek hatása alatt kimondá, hogy te­
kintettel a javaslatnak az országosan nyilatkozott kivánal­
maknak megfelelő átdolgozása szükségességére, azt még
egyszer közli a kerületekkel s a bizottsággal átalakíttatja,
így reménységünk lehet, hogy egy biztos alapon nyugvó, a
kor igényeinek s mindenek felett, a segélyre jogosultak és
szorultak szükségeinek megfelelő intézmény fog létesülni s
életbe lépni a jövő év első napjával.
Nem mondok nagyot, ha azt mondom, hogy mind­
azok, kik szcpt. 29 30 és okt. i-ső napjain ott voltak
M -Vásárhelyen, az első országosnak mondható kerületi papi
értekezleten, azok e napokra, s az ott átélt szellemi és er­
kölcsi megnyilatkozására kerületünknek, ma is és még sokáig
13-
büszkén, önérzettel gondolnak vissza. Némi büszkeséggel,
hogy kerületünk s annak vezérférfiai valának az úttörőkf
kezdeményezők e téren, úgy, hogy az anyaország egyház-
kerületeiből széltében hangzott föl az ébresztő szó: »mo­
zogjatok, nézzétek, a kis Erdély mily szépen, mily derékül
csinálja a maga dolgait!« És nemes önérzettel telhetett
meg egyházmegyénk minden résztvevőjének kebele annak
tudatában, hogy az értekezleti szellemet, működést és életet,
mi itt a görgényi egyházmegyében már rég időtűi melegen
üdvözöltük, tápláltuk, s azon porszemnyi érdemért, melyet e
téren tán szerezhettünk, ez országos gyülekezeten bőven elvet­
tük az elismerés jutalmát, a mi természetesen ez eszmének még
lelkesebb felkarolására kell, hogy mindnyájunkat kötelezzen.
Ez évben az 1893. évi XXVI-ik törvénycikk alapján
megindított állami beavatkozás, felkezeti iskolai életünkben
valószínűleg egy oly életbevágó változásnak lesz okozója,
melynek végalakulásáról most még képzetünk sem lehet.
Mi, kik ez idő szerint az ügyek vezetésével vagyunk meg­
bízva, minden lehetőt megtettünk, hogy iskoláink fentartá-
sára, tanítóink javadalmazására a legjobb eredményt vív­
hassuk ki. Huszonkét tanítói állomásunk számára, melyek
közül négy paptanitóság, kértük az államtól a fizetésnek a 300
frtos minimumra való fölemelését. És ez ügynél különösen
két jelenségre kell fölhívnom a figyelmet. Az egyik az, mi
itt Erdélyben eddig nem fenyegetett, a mind inkább mu­
tatkozó tanitó-hiány, mely azon miniszteri rendelet által
mely szerint a paptanitókat egyszerre, minden átmeneti in­
tézkedések nélkül, a tanítástól elkezdte tiltani, hova-tovább
súlyosabban nehezedik egyházainkra. Már pedig, ha valahol,
úgy a mi vegyes lakósságu vidékeinken egyházi életünk
létfeltétele az, ha vájjon a népoktatás üterét kezünkbe
tudjuk-e tartani; s gyermekeink nevelésére befolyásunkat,
ha szegényesen is, érvényesíteni tudjuk. A másik az, mi az
iskolák mind nagyobb mértékű állami és községi jellegűvé
változásával, mint egy nagy kiáltó kérdés kezdi felütni fejét:
hogy egyházunk, ha felekezeti kántor-tanítóságok, mint ilye­
nek meg kezdenek gyérülni, vagy éppen szűnni, minő úto*i-
módon fogja a nálunk soha egészen nem nélkülözhető, sőt
később az egyházi ének és zene életszükségképp fejlesz­
tendő időszakában, az énekvezéri állomásokat szervezni,
dótálni; s ha az iskolát többé egészben nem is vezetik, de
az egyház beléletében minő képesítéssel, minő munkakörrel
fognak, mert kell, hogy beillesztessenek, beillesztetni. Ezért
tehát eljöttnek látom az időt, hogy egyházmegyénk e tekin­
tetben, érezvén a jövővel szemben az átalakulással járó
felelősség súlyát, emelje fel szavát s már e gyűlésen mondja
ki, hogy felír aj egyházkerület közgyűléséhez, fölhiván azt,
hogy kerületünknek külön tanítóképző intézete lévén, a mél-
tóságos lg-Tanács és egy e célra kiküldendő szakbizottság
által már a jövő iskolai évre dolgoztasson ki egy tantervet
egy tanfolyam számára, melyből egyházaink az egy-két év
alatt felállítandó pár száz állami iskola létrejöttével beál-
landó énekvezér-szükségletét fedezhesse. E felirat szerkesz-
lésével kérem az egyházmegye tanácsát, mint állandó tan­
ügyi bizottságot, megbízni.
Még egyet Bár, gondolom, mindnyájan örömmel, a
jövőbe látó bizalommal, s még a pár év előtt bizalmatlan-
kodók, sőt ellenszenvezok is megnyugvással, hallották, olvasták
azt, hogy f. é. nov. hó 4-én, egyházkerületünk központjában egy
korszakot alkotó, adja Isten, hogy századokra szóló alkotásnak,
 î 4. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
egy erdélyi reform, theol. akadémiának tétetett le szegletköve;
még is illőnek, magunkhoz, e testülethez méltónak tartom,
s Ítélem azt, hogy azon férfiúnak, ki több mint iS év aka­
dályt nem ismerő küzdelmével, lelki-testi erejének Összesé­
gével, anyaszentegyháza hő szerelmével, a sziklából forrást
fakasztó Mózes módjára, úgyszólván, semmiből, oh nem, a
saját lelkesedésével megtermékenyitett s jövőbe látó ado­
mányozók filléreiből s gazdag alapítványaiból, megterem­
tette egyházkerületünk ezen nagy fontosságú, a haladó kor­
igényeinek keretébe beillő intézményt, itt e helyen is bá­
mulattal, tisztelettel vegyült elismerésünknek kifejezést adjunk.
A jövő papsága, de nem csak, a jövő kálvinista nemzedék,
ma élő és alkotó püspökünk, Szász Domokos nevét úgy
fogja áldani, mint az elődök által ültetett s megtermett
gyümölcsfa alatt ülő utód annak ültetőjét. Hogy egyház­
megyénk, mint ilyen, egyetlen az egyházkerületben, ez alko­
táshoz egy fillérrel sem járult, azt minden reflexió nélkül
csak: fölemlitem; de hogy egyházaink s papjaink, kik ha
kevéssel is, ha egy kövecskével is járultak hozzá s fognak
még hozzá járulni: ezt a tettüket soha meg nem fogják
bánni, szégyenleni, azt erősen hiszem, sőt eljöhet az idő,
midőn Önérzettel emlegetik részvétüket, midőn az anya­
ország testvérkerületeiből hangzani fog a szó : »mozduljatok,
buzduljátok,ime, a kis Erdély mintalkot önerejéből nagyokat U
Most már szálljunk kis körünkbe. Papi testületünket,
e félév alatt is meglátogatta a zord halál. Aug. 15-dikén
hunyta le szemét egyházmegyénk egyik legrégibb, sok küz­
delmek közt kitartóan munkáló lelkésze. Köbölkút öreg
papja, Böjthe János. Egyházmegyénk egy kitett ponton híven
megállóit harcosát, öreg paptársai a jóban-roszban osztozott
szolgatársat, az ifjabbak a hivatalos munkában, pontosság­
ban jó példával elöljáró veterán munkatársat fájlalnak ; eljő
az idő s tán már itt van, midőn hívei, kik rendszeretetéért,
szigorú fegyelméért olykor feljajdultak, mint jótevőjüket,
atyjukot fokják emlegetni. Legyen emlékezete áldott 1
T Á R C A.
E gyh áztörtén eti adalékok.
A nagy-enyedi, gyulafehérvári, és kolozsvári kollégiu­
mok, valamint a székely-udvarhelyi, maros- és kézdi-vásár-
helyi iskolák költségvetése, illetőleg, vagyoni állásuk kimu­
tatása 1697-ben.
Továbbá, a biblia kinyomatására Amsterdámba fel­
küldött, és ott kamatoztatás végett Anslárra bízott 2500 arany
kamatjának hová, kinek és mi célra lett fordításáról, vala­
mint ennek az enyedi kollégium pénzével történt össze-
elegyitéséről kimutatás a konzistorium által 1701. jan. 6-án.
(Lásd Pr. Közlöny, 1893. 50 — 51.)
I.
Anno 1697 . die 16 . //. 18 . maji.
In particulari most erre az esztendőre a Collegiumok
ebből tenghetnek, csak procuráltassék a dolog jól.
L Az enyedi C 0 11 e g i u m.
Most adtunk az udvarbiró kezébe régi adóssá­
gokból csepegett pénzt flór. 274.
Bethlen Miklós deputált maga 500.
2. szám.
Eltávozás, más egyházba választás folytán, eltávoztak
körünkből Kovács Ákos tancsi és Pataki Dénes k.-fülpösi
lelkészek. Mig velünk egy sorban küzdöttek az ur szőlőjének
pászmájában, jó munkát végeztek. E körben jó emléket
hagytak maguk után, barátságunk jó érzelmeit vitték ma­
gukkal. Isten segítse új helyzetükben.
A mélt. Ig.-Tanács kinevezése folytán két új szolga-
társat üdvözölhetünk körünkben. Nagy Olyvesen, hol hét
évig várt a nyáj pásztorra, Szalma Lajos és Tancson Balogh
Sándor körlelkész afiakat. Isten hozta közénk, legyen áldás
működésűken, legyenek általunk a testvéri szeretet és ba­
rátság meleg szavaival köszöntve 1
A tanitói testületben következő változások történtek:
Gödri Lajos pókai és Bartos Elek m.-járai öreg tanítók jól
megérdemelt .nyugalomba léptek. Eltávoztak Sz.-Ludvégrol
Székely Lajos, M.-Régenből Bartha László, Körtefájáról
Szegedi Károly. Póka, Körtefája üres, Sz.-Ludvégre bejött
Nagy György, M.-Régenbe meg van [választva Pap János.
A nyugalmazottakat, eltávozottakat Isten jutalmazza meg
egyházmegyénkben végzett minden jő munkájukért, a belé­
pőket áldja meg munkakedvvel és sikerrel.
E helyen örömmel jelzem azt, hogy egyházmegyénk
újjabban egy oly lelkes, tehetséggel és kedvvel is biró lelkész
afit nyert, ki az egykor megvolt, de utóbb megszűnt tanitói
dalkört felujitá, mely most már működését megkezdette,
tanulnak s remélhetjük, hogy mihelyt alkalom lesz rá, az
egyházmegye elismerésére és dicsőségére méltán mutatand-
ják be működésűk eredményét.
A gondnokok közül is kivette áldozatát a halál. Szept.
5-én borult a sir azon nemfes keblű, áldozatkész és hű
gondnokra, kinek nevét még sokáig fogják viszhangzani á
havas bércei; de ércnél, bércnél szebben, állandóbban hirdeti
buzgóságát az ilvai templom s annak imára hivó harangja.
Bodó Károly emléke legyen áldott sokáig, sokáig, örökre!
(Vége következik.)
j Item adhat el az Udvarbiró búzát cub. 155. és
| administrálhat belőle 400.
Ezek felett a segesvári, besztercei intereseket ur-
gealni kell.
Macskási Boldizsár uram Köblös uramért meg­
adja az adósságot 250.
A jószág jövedelme, és Urak, Főrendek bene-
ficiumiból, melyek specificáltassanak.
Summa: flór. 1424.
II. A fehérvári Coll egium.
1. A fehérvári Udvarbiró által a jószág jöve­
delméből járandó fizetésből flór. 400.
2. Az urak Ő kglmek beneficiumiból, mely spe-
cificáltassék.
3. Torockai Mátyás és Péter uraméktól interes
de praeterito 136.
Et de hoc anno jam currente 15°-
Ugyan ő kglmek alkalmatosságával controver­
táltatott pénz vagy Ő kglmektől, vagy
Macskási Boldizsár uramtól 4°*
 2. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 15-

4. Pekri Lőrinc uramtól interes 20. junii de VI. A K é z d i-V á s á r h e l y i n e k .

praeterito 200.
Semmije sincs, hanem csak flór. 264. És ott extreme
Item de futuro vel nunc jam incipiente periclitál az ecclesia, schola, ha kiváltképpen való gondvi­
anno . . » 200. selés nem lészen róla, és ha kiváltképpen Kálnoki, Bernád
Summa: flór. 1126. uramék valami fundust, vagy collectât nem tesznek.

III. A kolozsvári Collegium. VII. A ministerium ( = papság).

1. A maga jószága, malma, városi dézraa, etc.
jövedelméből.
2. Az aknákról eddig is kiadott sóbúi és ki­
adandó pénzből flór. 1600.
3. Urak, Főrendek beneficiumából.
4. Az isten sava jövedelmébűl, melyet, elhisszük,
eddig is megadatott volna Fejedelem ő nga,
ha ügyibe sollicitálták volna, tészen csak
de praeteritis annis 500.
5. A mely 890 írttal még a Fejedelem adós,
annak 290 írtját oda fordíthatni . »290
Summa: flór. 2390.
A mi tudtunkra Kolozsvárhoz való beneficiumok, vagy
fundusok:
1. A város dézmájabeli rész.
2. A Gilányi malma-féle.
3. Az Ajtoni portio, Feleki, Apahidi.
4. A Tiburci jószág.
5. A kötöleni jószág.
Ezeknek mi jövedelmük lehet, bonafide adják Írásba.
6. Az aknákról járó flór 1600.
7. Uraktól és Főrendektől járó beneficiumok, quorum
specificatio requiritur, mennyire terjedhet.
8. A mely sütőházat és házakat benn Kolozsvárott
az Ecclesia bir, quorum specificatio requiritur, ha mit pénz-
zül felvettek is egyszer-másszor, excerpálni kell a kolozsvári
munkából.
9. Specificatio expensarum necessariarum ad docen-
tes, discentes et curantes, unó verbo: ad omnia necessaria
et etiam oedificia ut specificentur, requiritur.
1. Amsterdámban hevert pénz interessé-
ben van a Fejedelemnél restáló 890 írtban. flór. 600.
melyet Kolozsvári uram költött volt el és a sze­
gény idvezült urunk megígérte volt.
2. Azonféle interesbe van püspök Vesz­
prémi uramnál flór. 1123
de Veszprémi uram ezt meg nem adhatja, ha a
Méltóságok az ő kglme fizetésébe járó sót meg
nem szerzik Ő kglmének.
3. Bajcsi András uramnál is hasonló in­
teres van flór. 188.
Esztendő alatt ismét jöhet interessé, tartozik Bethlen
Miklós provideálni róla.
4. Szászsebesieknek Horti Istvántól adott 2/m (=2^oo)
forintoknak interesseket sollicitáini kell.
5. Kővárvidéki jószág jövedelme, ha mi jöhetne.
O bservatio.
A fejérvári kollégium a fenn specificált Pekri Lőrinc
és Torockai urak adóssága interesse kívül, melyet három
esztendők alatt felvett azon kollégium, mely adósság pure
az enyedi Collegiumé volt, egy néhány esztendőkben az ur,
Bethlen uram maga Enyeden lévő Bethlen Jánostól fundáít
Alumnusinak buzájokat annuatim metretárum 250, kétszáz­
ötven vékát conferált azon Fejérvári Collegiumnak, melyet
az enyedi Collegium suppléait.
II.
Anno 1701. die 6 ja n u a n i Albae Júliáé in Consistorio.
Veszprémi István uramnakadott Ansler
maga írása szeri nt pénzt i lyen r en d d e l :

IV A z u d v a r h e l y i Schola. Anno 1693. die 20 martii flór Béig. nro. 230.

Éodem, die 25 martii pro Vásárhelyi et
1. Az interesre kiadott maga pénze jöve­
Gidofalvi tall. 22, facienter fllor. Béig. 55
delméből circiter flór. 450.
Eodem 25 maji flór. Béig. 375 -
2. A sófalvi aknáról, dézmákról járó pénz
Eodem 24 sept, flór. Béig. 185-
s búzából flór. 70.
Eodem 29 sept. flór. Béig. 100.
3. Kománáról járó búzából.
Anno 1694. 22. maji professor Röel uram­
4. Bethlen Miklós, Sámuel, János búza collatiójából.
nak Veszprémi uramért flór. 25.
Ad subsistentiam hujus Scholae kivántatnék 22. August. Leusden Uramnak ugyan Ő
még esztendonkint való proventus ad minimum. kglmeért 25-
De quo Coram flór. 100. Anno 1695. 3. julii Leusden uramnak Vesz­
prémi uram levelére 100//10.
V A Marosvásárhelyi.
Itera Leusden uramnak pro restantia » 89.
1. Bethlen János collatiója flór. 2 lm
Summa flór. Béig. 1204. styf 10 facit imperial 481 suf. 30
( = 200o)-ből, mely pénzre vigyázni kell flór. 200.
mely teszen florenos ungaricales nro. 963//20.
2. Az árendákból járó fejedelmi beneficiu-
B ajc si Sámuel uramnak:
mokból annuatim flór. 200.
Anno 1693. 6. martii . flór. Béig. 250.
3. Bethlen Sámuel s más pátronusok beneficiumából.
4. Magától a várostól. Eodem anno 20 September flór. Béig. 185.
5. Némely legatumokból, melyeket fel kell keresni s Summa flór. Belgicorum nro 435 facit imp. nro 174.
jó rendben venni. mely tészen flór. hungaricales nro 348//etc.
 16. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ebben penig azt mondja Bajtsi András uram, hogy
flór hungaricales nro 200// megadott ecclesia szükségére T.
Püspök Veszprémi István uram kezében, melyről quietan-
tiája is extalna.
Minthogy az Anslar uramtól leküldött obligatoriak
szólanak de florenis belgicis m/12 ( = 12,000) 500.
Vitt penig oda Kolosvári István uram fel aranyat
2500-at, melyeket computálván sigillatim in flór. béig. 5
stif 6 (a 6 stifert opgeldnek hivják, melyet adnak a formá­
lis aranyokra, melyet Kolozsvári uramnak is megadtak ex
compositione Magnatum Transilvaniae facta cum Graecis
Mercatoribus pecuniae hujus transpositoribus.) mely teszen
florenos belgicos nro 13250. Azért végére kell menni Ko­
lozsvári István uramtól, hová lőtt a 750 belga forint, a
melyeknek híjával ő kglme collocalta azt a pénzt.
Ugyan ő kegyelmétől tudakozni kell a Jászberényi
Pál legatumáról. (Vége következik.)
Különfélék.
= Királyunk, ő felsége megengedte, hogy a
kolozsvári Ferenc József tudomány-egyetem, gr. K u ú n G é ­
z á t tiszteletbeli bolcsészet-doktorrá avassa, és neki á böl-
csészettudori oklevelet kiszolgáltassa. Örömmel és nagy lelki
elégtétellel regisztráljuk e hirt, mely egész egyházkerületünket
a legkellemesebben érinti. Gróf Kuún Gézában egyik status-
kuratorunkat tiszteljük, ki ez állásának mély vallásosságával,
igaz buzgóságával, és higgadt bölcsességével ad díszt és fé­
nyességet : ezen a jusson, mindnyájunknak öröm, az Őtet ért
megtiszteltetés. De gr. Kuún Géza, mint perfekt humánus
ember is már rég kiérdemelte az őtet ismerők tiszteletét;
mint tudós, egész Európa előtt szerzett hóditó becsületet
a magyar névnek. A kolozsvári egyetem önmagát tisztelte
meg e szép eljárásával; és mi annál örömestebb adunk
hangot e feletti elismerő méltánylásunknak, mert bizonyosan
tudjuk, hogy abban százak és ezerek őszintén osztozkodnak.
= A kolozsvári egyházban ürességben levő
negyedik papi állomás betöltéséig, segéd-papok teljesitik
a szolgálatokat. Úgy de, dr. Bartók Jenő külföldre utazott;
Gönci Sámuel, végzett theol. már huzamosabb idő óta ter­
hes beteg lévén, főtiszt, püspök aa. N a g y A l b e r t , pap-
jelöltet, ki eddig Széken volt, hívta be ez állás ideiglenes
betöltésére. A jól képzett fiatal ember már át is vette a
szolgálatot.
= A Pap Károly és Könyves Tóth Kálmán által
egy pár esztendővel ez előtt Budapesten meginüitott vállalat,
« K a l á s z o k az é l e t k e n y e r é h e z» cimü egyházi be­
széd-gyűjtemény további megjelenését a szerkesztők, és a
kiadó, Hornyánszky megszüntették. Azzal'indokolják, hogy
a lelkészek igen drágának találták ; a kiadó pedig honorá­
riumot is fizetvén, olcsóbban nem adhatja, ergo: megbukott.
Két okbúi sajnáljuk. Először, mert a vállalat jól indult és
életképességét biztosítottnak hittük amaz egyházi férfiak írói
támogatása által, kik melléje sorakoztak. Másodszor, mert
e vállalat elől mi félre vonultunk, és a « P r é d i k á t o r i
T á r» szerkesztését és kiadását felfüggesztettük. Most már
egyik sincs. És ez sem hasznára, sem dicsőségére nem válik
az egyházi beszéd-irodalomnak. Egyesektől jelenik meg elég
sok beszéd, tán több, mint kellene; de ezeknek ugyanazon
gondolkozásu, ugyanazon hangulatú, teljesen szubjectiv iránya
nem pótolhatja az ily fajtájú gyűjtemények változatosságát.
Majd gondolkozunk e dolog felett, és ha lehetne, módját
ejtjük, hogy ismét életre keljen a mi « P r é d i k á t o r i
Tárunk».
— Megjelent és beküldetett « K á l v i n J á n o s
é l e t e és e g y h á z p o l i t i k á j a » . Irta Jancsó Sándor,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
2. szám.
ref. theol. m.-tanár, (most m.-bándi ref. pap). Gondoskodni
fpgunk, hogy alaposan ismertessük ; most csak ama kellemes
érzésünknek adunk kifejezést, melyet abban találunk, hogy
egyházkerületünk fiatal nemzedéke, ime, munkára vetette
kezét, és komolyan vett tanulmányozás által vél megfelel­
hetni magas hivatásának. A hét ívre terjedő füzetet ajánljuk
paptársaink figyelmébe, annál inkább, mert e munka ki­
egészítő részét teszi, a mint gondoljuk, Nagy Károly mű­
vének, « K á l v i n t h e o l o g i á j á n a k » , a melylyel tán
egykorú i s ; lévén mindkettő a theol. m.-tanári vizsgára
szánt dolgozat.
= «Vallás-bölcsészéti Tanulmányok az isten­
eszme, s a vele kapcsolt eszmék történetének körében.»
Irta dr. Heiszler József. Kiadta a felső-szabolcsi ev. ref. papi
egylet. Ára 1 forint. A felső-szabolcsi papi értekezlet' igen
helyes dolgot cselekedett, hogy a komolyan tudós számban
menő szerző iránt ily formában bizonyította be tiszteletét,
és mi helyesen fogunk cselekedni, ha megvesszük és olvas­
gatjuk, és napi elfoglaltságainkból fenmaradó időnket arra
használgatjuk, hogy bölcsészeti dolgokkal termékenyítsük
meg lelkünket.
= Fölhívás. A magyarországi tanítók Eötvös-alapját
gyűjtő és kezelő országos bizottság tisztelettel fölkéri tagjait,
és a tanítói özvegyek és árvák sorsát szivükén viselő nemes-
lelkű ember barátokat, emlékezzenek meg járulékaikkal, ado­
mányukkal országos jótékony intézetünkről, s küldjék be
azokat még folyó évi január tizenöt előtt Roller Mátyás
pénztároshoz (VI. Nagymező u. 1.) annyival is inkább, mert
az előre látható kedvezőtlen mérleg szerint, a várható kegyes
adományok nélkülözésével, csak igen kevés segély volna az
évről-évre szaporodó segély-kérők között kiosztható. Ügy­
feleinket fokozottabb tevékenységre kérve, ama reményünk­
nek adunk kifejezést, hogy kérésünk nem lesz «kiáltó szó»
a pusztában! Budapest, 1895. január 2-án. Péterfy Sándor,
elnök. Lakits Vendel, titkár. Roller Mátyás, pénztáros.
= The Mutuál. E cim alatt vesznek olvasóink la­
punk más helyén egy cikkecskét. Kiadtuk munkatársunk
iránt való tekintetből, és ama jóakaratért, melylyel tisztelt
barátunk viseltetik pályatársai iránt, és újjal mutat rá emez
eszközre is, melylyel segíthetnek magukon és családjukon.
Mi is abban a meggyőződésben élünk, hogy a lehető meg­
takarításokkal, fel kell használnunk a biztosítás előnyeit;
de határozottan tiltakozunk ama föltevés ellen, mint ha e
cikkecske r e c l a m volna a « T h e M u t u a l » érdekében.
Jobban szerettük volna, ha csupán elméleti fejtegetések út­
ján ajánlja e módozatot; de ha ez útat választotta, ám, le­
gyen; de lapunk erkölcsi integritását megvédeni e pár sorral,
kötelességünknek tartottuk.
Hivatalos rész
43-1895- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. ref. egyházkerületben, a marosi egy­
házmegyébe kebelezett k a k a s d i egyházközség é n e k v e -
z é r-t a n i t ó i állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakáson, gazdasági épüle­
teken, s kerten kívül, egyházhatósági becslés szerint meg­
állapított 257 frt. 26 kr. melyből 57 forint 26 kr. kész­
pénz, a többi kánonika-porció mivelés, termés és fa-illetmény.
A kánonika-porciót az egyházközség hajlandó 100 forintban
megváltani, a fa-illetményt meghagyván.
Folyamodványok nt. R á k o s i L a j o s , esperes aához
küldendők, Lukafalvára (u. p. N -Teremi). Pályázati határnap:
folyó év február 1.
Kolozsvárit, 1895. jan. 8. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
............................................ mm:
r
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Január 17. 3. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VEN.

Előfizetési árcT: Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. sz.

G ró f K Ü N K O C S Á R D .
(1803 . jún. 25 . 1895. jan 11.).

A míg élt: fölkeltünk előtte, és az ő orcáját megbecsültük. Hogy meghalt: lehajtjuk fe­
jünket, és áldjuk emlékezetét. Tüneményes é le t! A mai nemzedék soha sem láthatta ifjúnak, mert
vén volt örökké. És, ime, mint örök-ifjú tér meg őseihez, meggyászolva, megsiratva mindenkitől.
Azt mondják: meghalt, eltemették. És nem akarja elhinni senki. Ki higyje el, hogy jobb felét el­
vesztette ? Ha egy század végéhez ér: ki higyje el, hogy a mi abban szép, magasztos volt, az is
elveszett? Ki hiszi el valaha, hogy a magasb elmék, a mélyebb szivek, melyek örökkévaló forrásai
a fönségesre törekvő indulatoknak, az égbe rontó lelkesedésnek, a megszentelt erős akaratnak,
az áldozat-készségnek, és a szeretetnek ki hiszi el valaha, hogy ezek egyáltalában eltemethetők
legyenek r
Gróf Kun Kocsárd, egyházkerületünk tiszteletbeli status-kurátora, nem halt meg. Gróf Kun
Kocsárd csak átváltozott; megdicsőült. Mig itt közöttünk élt, munkálkodott a földhez tartozott,’
alá vettetve a földi törvényeknek, melyek a változás, az átalakulás, a múlandóság törvényei. Most
feloldatott. Lénye átment a halhatatlanságba. A ki hiszen, szeret, remél; a ki hiszen istenben-
mindenki bir belőle egy részt, abból a szellemből, mely őt hevítette, hogy megnyerje az isten előtt
való kedvességet. Eddig volt egy azokból, kiket követni, csak a nemesebb természeteknek
adatott; most lett követendő példa jövendő századok számára mindabban, a mi följegyzésre
méltó az emberi méltóság javára. Élt, hogy meghaljon meghalt, hogy halhatatlan legyen
mindenki számára.
Szerencsés halhatatlanság. Nem addig él csupán, mig a virág, madár, erdők, rengetegek,
melyek a természet tüneményei csupán. Halhatatlansága addig tart, a mig élnek az erkölcsi tör­
vények, a melyek örökkévalók. Addig él, mig e látható világ egy parányi zugában legalább lesz
értéke az ön-megtagadásnak, a gyönyörökrűl való lemondásnak, az áldozat-készségnek, a világosság
után való szomjuhozásnak; addig él, mig e földön oltárai lesznek a hazaszeretetnek.
Ily nemes célok által lelkesülve, ha csak filléreket hozott volna is áldozatul: minden tisz­
teletre tette volna magát érdemessé. Gróf Kun Kocsárd százezereket áldozott. Mint az
apostolok, vadmézre kárhoztatva önmagát, céljainak elérése tekintetében nem ismerte a pazérlás
határait; megelégedett majdnem száraz kenyérrel, és őseitől nyert vagyonát, és szorgalmának gyü­
mölcsét, mindenét oda adta egyházának, hazájának, nemzetének.
Magyarország jobb keze, szent hazám, bérces kis Erdély, légy büszke, hogy a fejedelmek
dicső korszaka után, ilyen hősöket növelsz az erkölcsi világ számára. A templomokban, az iskolákban,
a szivekben, a lelkekben, hadd, hangozzék a nagynak neve; emlékezete éljen az idők végéig
követendő például.
Kolozsvárit, jan. 14. 1895.
Szász Gerő.
 i8. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A munka folytatása.
1.
Lehetett volna cikkem felirata az is, hogy
« h a l a d j u n k » . Mert valóban, azt forgatom el­
mémben, hogy immár itt a teljes idő, holott az
eszmének át kell mennie a gyakorlati életbe.
Eddig volt kegyes óhajtás; volt szárnyas szavak
szép beszédek hangoztatása; volt innepélyes mani-
fesztálása annak a belső, lelki szükségnek, mely
mindnyájunkat ösztönzött, űzött, kergetett, hogy
megkeressük, megtaláljuk azt az útat, melyen
haladván, az előttünk lebegő eszményi célok szol
gálatában állván, az öntudat megnyugvásának biz­
tató reményével teljesíthessük kötelességünket úgy
egyházunkkal, mint hazánkkal szemben. Eddig a
levegőben jártunk. Le kell szállanunk a földre.
Föl kell ébrednünk az édes álombúi, mely nyugal­
mat, tán erőt is adott, és tisztán látó szemekkel
utána kell néznünk a valóság követeléseinek, hogy
szépségeit láthassuk.
Barátaink beszéltek sok szépet, és jót. Éles
elmével, a jövőbe látó lélekkel tárták fel azokat
a nem mindennapi veszélyeket, melyek fenyeget­
nek a jövendőben ama törvények által is, melyek
bár teljesen következményei a szabad szellemnek,
de a szabadsággal élni nem tudó tömegekre nézve
mégis hozzáférhetetlenek, ha nincs jó akaratú ve­
zető kéz. Beszéltek arról a helyzetről, mely a
kálvinista papok előtt áll, holott tekintélyben meg-
fogyatkozva, anyagiakban szegényesen, ha nem
szánalmat ébresztőleg, találja magát szemben oly
feladatokkal, melyek alatt össze is lehet roskadni
ha valaki nem lehet teljesen független, teljesen
egész ember: és ha ez megtörténnék, utána vész
maga a cél, és annak minden kontemplált áldása.
Beszéltek sok szépet és jót azon eszközökről,
melyek mind ajánlatosak gyógyszerül addig, a
mig valaki nem halálosan keteg; ám, ha ez be
következett, csak meghal a legnagyobb bölcs is,
és az orvosságot hiában ismerjük és tesszük félre,
mert az más betegségre nem használ.
Beszélni lehet; beszélni kell. Hiszen, a néma
gyermeknek anyja sem érti szavát. És ha a szellő
a tavaszi alkony beszéde, és ha az ég-zengés a
vihar orgonája; ha van mosolya az örömnek, és
hulló könye a fájó szívnek: mi természetesebb,
mint az, hogy az erdélyi kálvinista papság érezve
amaz óriási feladatot, mely vállaira nehezedik;
látva, hogy az annak elhordozására feltétlenül
szükséges eszközök napról-napra mindinkább össze­
3. szám.
zsugorodnak, a helyett, hogy szaporodnának; más­
felől, érezve szellemi képességét, mely a mindent
elsodró körülmények által mind szűkebb körre
korlátoztatik hát, beszél, panaszol, zúgolódik,
tán haragszik is.
Mindezek emberi érzelmek. Természetesek.
Tán, jogosak is. És mégis, sehogy se tudom ki­
vetni elmémből Pál apostol szavait: «Az iga alatt
való szolgák
ö az ő uraikhoz minden tisztességgel
OO
legyenek, hogy az istennek neve, és a tudomány
ne káromoltassék.j' (I. Tim. VI. 1.)
A mi igánk ! A mi szolgálatunk! A mi uraink!
o o
Ah. istenem, ha ezek szegődött munkák, jól
megfizetett dolgok volnának! Milyen derék ipa­
rosok, szolgálat-kész kereskedők, hűséges cselédek
volnánk! Vájjon, azok volnánk-e? Beillenénk-e tel­
jesen ebbe a reál-materiális századba, melynek
jelszava: adsza, nesze! Vájjon, ilyen volt-e Pál
Ilyenek voltak-e az első keresztyének? Ilyen volt-e
Luther, Kálvin? És ilyenek voltak-e azok, kik a
nápolyi gályákon végezték életüket, és nem egv-
egy békés, nyugodalmas parokhián, bárminő sze­
gényes legyen is az ?
A mi igánk! A mi szolgálatunk ! A mi uraink !
A mi igánkat nem ácsmester készítette. A
mi szolgálatunkat nem a presbitérium által készí­
tett és aláirt konvenció szabja meg. A mi uraink
nem azok, kiket megsüvegel a félelem, a hízelgés,
az önzés, a hivalkodás, a föld, a mindennapi élet.
Ha ezek volnának, nem volna okunk panaszra;
nem volnánk jobbak sorsunknál. Pálma-fa nem nő
Grönlandban, és ha nő, ne panaszoljon. A tölgy
alá ereszti gyökereit az anya-földbe, és viharok,
és szárazság, és földrengések közepette is nő,
virul, él ezer esztendeig, és nem panaszol.
A mi igánk
o ! A mi szolgálatunk!
o A mi uraink !
«Az én országom
O nem e világból
ö való.» Ne
keressétek ezeket itt e földön. Nem mértföldekre
kiterjedő dominiumokbúl áll az, hanem a kiter­
jesztett menyboltozatbúl. Abból a láthatatlan sem­
miből, a mely megmérhetetlen kincsekben teszi
gazdaggá a szivet, az elhatározást, a lelkesedést.
Az az eszményi világ az, mely megtestesült a
Mesterben, ki szólt: az én eledelem az, hogy
annak akaratját betöltsem, a ki engemet elbo­
csátott! És midőn betöltötte, meghalt a kereszten,
és lett szabaditója, megváltója az emberiségnek
egy pár ezer évtől fogva még év-ezredekig.
Azt hiszitek, hogy ezeket leronthatja, vagy
le akarja rontani a polgári házasság, az állami
anyakönyv-vezetés, és a többi ? Azt hiszitek, hogy
 3. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
a nyár ellensége a tavasznak; az ősz a nyárnak?
És mert az ultramontáriizmus erőt feszit, hogy
megfojtsa a szabadságot, eloltsa a világosságot:
azt hiszitek, hogy a bárány-felhő elpusztítja a
napot; a természet ős-ereje azon munkálkodik,
hogy a vizeknek ne legyen folyása, a madárnak
ne legyen szárnya, az emberi léleknek ne legyen
hite, ne légyen istene ?
Ti, kicsiny hitüek! Holott, ha annyi volna
bennetek, mint egy mustármag, hegyeket mozdí­
tanátok ki helyükből. Ha volna bennetek egy szál
a «tökéletesség kötelékéből», abból, mely «erős,
mint a halál, kemény, mint a koporsó»; ha job­
ban tudnátok szeretni a földnél az eget; az el-
mulandónál az örökkévalót; magatoknál jobban
szeretnétek az istent: mint akkor, régen, elcsitul­
nának a tengernek hullámai; megnyilatkoznának
az esfek, és hallanátok a megdicsőüLés szózatát:
ezek az én szerelmes fiaim, kikben kiengesztelődtem.
Azt akarom mondani: a mi terhiink könnyű,
a mi igánk gyönyörűséges. A mi uraink : a sza­
badság, a világosság, lelkiismeretbeli függetlenség,
erő a hitben, szabad elhatározás a cselekvésben
ott, hol a lelkek megtartásáról van szó, A mi
szolgálatunk: a szeretet, ennek nevében áldozat
minden szépért, minden magasztosért, hogy a föld
megszenteltessék, az ég leszálljon a földre, és az
megláttassék a szivekben, á lelkekben, az emberi
méltóságban, és az isten iránt való szeretetben.
És tenni mindezeket panasz, zokszó nélkül a buzgó-
ság melegségével, a lelkesedés szenvedélyével,
az öntudatnak ama megnyugvásával, hogy sírunk
felett ott fog ragyogni az örök-életbe vetett hi­
tünk: «non omnis moriar!»
így tett Pál apostol. Damaszkusban, hogy a
halált kikerülhesse, kosárban bocsátkozott le a
kőfalon; Ikoniumban megkövezték; Filippiben meg-
vesszőzték, fogságba vetették, hol Silással «éne­
kelnek vala isteni dicséreteket». Hát, a jeruzsá-
lemi szenvedések, és gyászos halála Rómában!
És szólott mindezek közepette: «Szolgáltam az
urnák nagy alázatossággal, sok könyhullatással,
és kísértetekkel; és semmi előtt nem vonogattam
magamat, a mi nektek hasznotokra való volt, hogy
ne tanítanálak titeket közönséges helyen és há-
zankint.» Más helyen pedig igy szól: «Senkinek
ezüstjét, aranyát, avagy ruháját nem kívántam.»
Minő gyászos háttér! Minő ellenséges világ!
És minő fönséges példa a nagy apostol, ki le­
győzhetetlenül áll a hullámok között, és meg­
tagadva ön-magát, hirdeti a megfeszittetctt Jézus
19.
Krisztust, és megalapítja a keresztyén egyházat;
mert szüntelenül előtte állott: «hogy az istennek
neve, és a tudomány ne káromoltassék.»
Mi lett volna Pál nélkül Krisztus evangyé-
líomából, és e nélkül, mi lett volna a világból ?
És mi lesz belőlünk, ha nem lépünk Pál
nyomába ?
3 Szász Gero-
Speciális kollégiumok.
Előre bocsátom, hogy nem akarok új eszméket
hirdetni, s cikkem csak rövid ismertetés kíván lenni.
Alkalomszerüséget ad neki a Kolozsvárit megnyitandó
theologiai fakultás, melyben, mint egyetemi színvonalon
álló intézményben, bizonyára létesittetni fognak úgy ne­
vezett speciális kollégiumok is. Én tehát ismertetem itt
ezeket, a mint magam is találtam külföldön, hol az
egyetemi élet sokkal fejlettebb, mint nálunk.
A külföldi, s kivált a németországi egyetemeken,
a rendes és kötelezett előadásokon kívül, minden szak-
tantárgyból tartatnak speciális kollégiumok, melyekben
az illető szaktanár bizalmasabb tanítványaival, úgy szólva,
baráti társaságba elegyedve, szaktantárgyának oly mé­
lyebb forrásait tárja fel, melyekre a rendes előadások
folytán nincs sem idő, sem alkalom kitérni.
Mi szükség van a speciális kollégiumokra ? Mi célja
van e speciális kollégiumok működésének ? Pár példa
legjobban fel fogja világosítani a dolgot.
Németországban a márburgi egyetemen három spe­
ciális kollégiumban vettem részt, u. m. az egyházrörténeti,
és újszövetségi szemináriumban, és az ószövetségi pro­
szemináriumban. A zt hiszem, leghelyesebb fogalmat fo­
gok nyújtani a speciális kollégiumokról, a mint azok
rendezve vannak a német egyetemeken, ha leirom ez
úgy nevezett szemináriumok működését azon évben, mely­
ben bennük részt venni szerencsés valék.
A z újszövetségi szemináriumban professzor Heinrici
ezen szavakban fejezte ki megoldandó feladatunkat: «Pál
apostol megtérésének lélektani magyarázata, a bibliában
foglalt adatok alapján.» Célunk elérése végett, legelőbb is
az apostolok cselekedeteiről irt könyvet ütöttük fel, s
elolvastuk belőle azon benyomást, melyet a tanítványokra
Jézus halála és föltámadása tett. Azután megnéztük, mint
alakult meg a tanítványok körül az első keresztyén gyü­
lekezet ezen benyomás hatása alatt. Mellesleg kiterjesz­
kedtünk Zsidóország akkori társadalmi viszonyaira, poli­
tikai pártjaira, vallási felekezeteire. Rátértünk Pál apos­
tolra. Ismertettük, mind a bibliában meglévő adatok
alapján, az ő ifjúságát és növeltetését. Kiemeltük, hogy
Pál apostol szülői, és ő maga is farizeus volt. Feltün­
tettük, hogy milyen kényes helyzete volt egy farizeusnak
az első keresztyénséggel szemben, miután a föltámadás
lehetőségét, melyet maguk is hittek, nem tagadhatták
meg. Ezért az őrületes düh, mert átlátták, hogy ez új
felekezet meg fogja semmisíteni a régi intézményeket.
E düh egyik kitörése okozta István vértanú halálát. E
ténynél szerepel Pál apostol először nyilvánosan. A véres
jelenet örökre benyomódik leikébe. Most rátértünk Pál
 20. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
apostol csodás megtérésére, a mint azt az apostolok
cselekedeteiről irt könyv elbeszéli. Párhuzamosan felvettük
azon helyeket, ugyan csak az apostolok cselekedeteiről
irt könyvben, melyekben maga Pál apostol beszéli el
megtérését. Azután -áttértünk azon tudósításokra, me­
lyeket Pál apostol saját leveleiben találhatunk az ő meg­
téréséről. Ismertettük azon helyeket, hol arról van szó,
hogy Krisztus föltámadása urán megjelent tanítványai
közül többeknek. Jellemeztük az úgy nevezett víziók
természetét. Tárgyaltuk Pál apostol leveleiben azon he­
lyeket, hol a törvény és kegyelem ellentétét fejtegeti.
Hetenkint két-két órát egyfolytában tartva, egész évben
megértük e munkával, de végre édes jutalmul megnyertük
azt, hogy Pál apostol megtérésének problémája lélek­
tanilag kifejtve, érthetőleg kidomborodott lelki szemeink
előtt. íg y egy évi munkásságunk eredményéül oly tanul­
mányt nyertünk, melyet bármelyik tudományos szaklap
szívesen közölt volna.
Hasonló volt eljárásunk az egyháztörténeti szemi­
náriumban is, mely professzor Brieger vezetése alatt ál­
lott, csakhogy mig az újszövetségi szemináriumban csak
egy segédkönyv volt mindnyájunk kezében, a biblia,
addig az egyháztörténeti szemináriumban egy nagy asztal
tele volt rakva a tárgyunkra vonatkozó különféle forrá­
sokkal. Mig az újszövetségi szeminárium a rendes elő­
adási teremben tartatott, addig az egyháztörténelmi szemi­
náriumnak egy külön kis terem volt berendezve, mely
kizárólag csak e célra szolgált, melyben tehát előadások
nem tartattak. E szeminárium kulcsa a pedellusnál állott,
kitől a nap bármely órájában elkérhettük, s aztán hábo­
ríthatlak dolgozhattunk az ott levő történeti kútfőkbűl.
Megvallom, s tartozom 4 s az igazgságnak annak beval­
lásával,' hogy «Luther Worsmban» cimü munkámhoz az
adatokat ez egyháztörténeti szemináriumban kaptam.
A vezető professzor által kitűzött feladatunk ugyan is
Luther wormsi szereplése volt. Professzor Brieger, kinek
számot tevő irodalmi működése éppen ezen körben mozog,
megszerezte számunkra az összes egykorú tudósításokat,
sőt annyira ment buzgalmában, hogy azon adatokat,
melyek a márburgi egyetemi könyvtárban nem voltak
meg, kikölcsönözte a lipcsei és erlángeni egyetemektől.
A mi feladatunk az volt e szemináriumban, hogy az
egykorú forrásokat egymással összehasonlítottuk, azok
hitelességét megbíráltuk, s végre, szigorú történelmi kri­
tika után, az egyes történeti tényeket megállapítottuk.
Nem számítva azon időt, melyet egyikünk-másikunk ma­
gán-szorgalom búi a források tanulmányozására fordított,
hetenkint két-két órát egyfolytában tartva, egész évben
megértük e munkával, de fáradozásunknak meg is volt
végre azon gyümölcse, hogy Luther wormsi szereplésé­
nek minden ténye tiszta világításban állott előttünk,
íg y egy évi munkásságunk eredményéül a Luther wormsi
szereplésére vonatkozó összes egykorú forrásoknak kritikai
ismeretét, s magának e szereplésnek tiszta képét nyertük.
A z ó-szövetségi proszemináriumot akkor még csak
Lic. Dr. most már professor Cornill, vezette. Miután ez
csak előkészítőképpen van felállítva, ebben már nem ad­
tak külön feldolgozásra való tárgyat, hanem csak egyes
ó-testamentomi könyveket vettünk fel, melyeket nyelv­
tani szempontbúi elemeztünk. íg y e prosszemináriumi
3. szám.
intézmény körülbelől azon revokacióknak felelt meg, me­
lyek időmben a nagy-enyedi theol. akadémián még tar­
tattak; s hasonló módon szervezve, a kolozsvári theol.
fakultáson célszerűen helyettesítenék a középiskolai rend­
szerű úgy nevezett revokációkat.
Ilyenek a németországi egyetemeken létező speciá­
lis kollégiumok. Fő céljuk, mint az eddig elmondottak­
ból is látható, hogy önálló irodalmi munkásokat növel­
jenek. A rendes előadások nyújtják a hallgatóknak a
szükséges ismereteket, e speciális kollégiumok pedig
megtanítják őt arra, miképpen kell eljárnia, midőn szer­
zett ismereteit irodalmi téren kívánja értékesíteni, vagyis,
az illető szaktantárgyból önálló irodalmi munkát akar
alkotni.
Hollandiában a speciális kollégiumok intézménye
sokkal fejletlenebb, mint Németországon, s alig áll azon
színvonalon, mint nálunk, mert ott is csak a gyakorlati
theologiából tartatnak, mig nálunk, a kizárólag magyar
eredetű, úgy nevezett önképzőkörök némi pótlásául szol­
gálnak annak, hogy nem minden szaktantárgyból tartat­
nak külön speciális kollégiumok.
Természetes, azonban, hogy az önképzőkörök soha­
sem pótolhatják a speciális kollégiumok helyét, mert
ezekben minden tag rendszertelenül, össze-vissza, egyéni
hajlamai és szeszélyei szerint, ide-oda kapkodva, dolgo­
zik, s legtöbbször megelégszik egy idegen nyelvből le­
fordított munkával; az pedig teljesen ismeretlen marad
előtte, hogy minő tudományos módszerrel kell eljárnia
valamely szaktantárgy körébe tartozó tanulmány meg­
írásánál. íg y a legjobb tehetségek is elkallódnak, mert
bár hajlandóságuk van az irodalmi munkásságra, nem
tudják, hogy mihez és mikép fogjanak?
Egészen máskép lesz azonban a dolog, mihelyt
minden szaktantárgyból külön speciális kollégiumok ren-
deztetnek be, melyekben alkalom lesz nyújtva a tehet­
ségeknek a tudományos módszer megismerésére és el­
sajátítására. Mindjárt másképpen fog kinézni az önképző­
körök munkássága is. A z iQak nem lesznek kénytelenek
többé munkáik írásánál a sötétségben tapogatózásra, ha­
nem a speciális kollégiumokban megismert tudományos
módszer szerint biztos kézzel fogják feldolgozni válasz­
tott tárgyaikat, s ez által egyszerre magasra emelik az
önképzőkörök szellemi színvonalát, egyúttal pedig egye­
temi életünk is egy hatalmas lépéssel előzi meg a né­
metországit. Mert Németországon alkalom van ugyan
nyújtva az ifjaknak az irodalmi munkásság minden kel­
lékeivel való megismerkedésre a különféle szemináriu­
mokban, de az ezekben szerzett ismeret többnyire holt
kincs, mely a szakszemináriumokban marad eltemetve,
mig nálunk az önképzőkörök módot és alkalmat nyújta­
nának az ifjaknak, hogy tehetségeiket mintegy a nyilvá­
nosság előtt is bemutassák s magukat gyakorolják.
Ebben tehát megelőznők a németeket, s még meg-
érhetnők, hogy hozzánk jöjjenek tanulni azok, kik eddig
tanítóink valának. íme, egy pillantás a szebb jövőbe,
melyet csak akarnunk kell, hogy megvalósuljon.
Rákosi György,
ev. ref. pap.
 3- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K olozsvár, 1895. január 13.
Elnökölt: dr. Kolosvári Sándor, elnökhelyettes.
Jelen vo ltak : Szász Gerő, közjegyző, dr. Vályi Gábor,
Domokos Antal, ig.-tanácsosok, Parádi Kálmán, tanügyi
-előadó, Herceg Lajos, h. műszaki előadó, dr. Deák A l­
bert, ügyvéd, Deák József, pénztárnok, Márkus János,
^titkár és Kádár János, s. titkár.
A z ülés megnyitása és az elnökileg elintézett ügyek­
ben tett intézkedések jóváhagyó tudomásul vétele után,
-elnök aa. meghatottan emlékezik meg gr. Kun Kocsárd,
egyházkerületi tiszteletbeli főgondnok aa. elhunytáról s
részletesen előadva nevezett megboldogult aának a szász­
városi ref. kollégium újra alapítása, fentartása s mind­
végig bölcs kormányzása, valamint hunyadmegyei fele­
kezeti iskoláink bőkezű segélyezése által anyaszentegy-
házunk körül szerzett elévülhetetlen érdemeit: ajánlja,
liogy elhalálozása alkalmából tegye meg az Ig.-Tanács
a szükséges intézkedéseket.
Ig.-Tanácsunk mély fájdalommal vevén a lesújtó
gyászhirt tudomásul, az-elnökileg-tett- azon intézkedése­
ket, mely szerint a megboldogult főgondnok aa. teme­
tésére küldöttség menesztetett, haláláról gyászjelentés ada­
tott ki s ravatalára koszorú helyeztetett,: jóváhagyó tu­
domásul’ vette s b. e. főgondnok aa. érdemeit jegyző­
könyvileg is megörökittetni határozta.
Ugyancsak elnök aa. emlékezik meg, ezután, egy­
házkerületünk szeretve tisztelt főgondnokának, br. Bánffy
Dezső aának közelebbről történt legmagasabb kitünteté­
séről,, tnely szerint kormány-alakítással bízatott meg.
A mily szomorúan hat egyházkerületünkre az előbbi
haláleset, épp oly örvendetesnek kell tekintenüuk egy­
házkerületünk kormányzó főgondnokának e fontos el-
elhivatását s miután szoros értelemben vett családján
kívül, anyaszentegyházunk s különösen erdélyi reformá­
tus egyházkerületünk képezi őnagyméltóságának máso­
dik családját, legközelebbi szellemi rokonságát: az Ig.-
Tanács minden egyes tagjának, sőt az egész egyház-
kerületnek óhaját véli tolmácsolni akkor, midőn fölhatal­
mazást kér arra, hogy a kinevezés forma szerinti meg­
történte után, nevezett szeretve tisztelt főgondnok aa. az
Ig.-Tanács nevében elnökileg üdvözőltessék. Ig.-Taná-
csunk a bejelentést örvendetes tudomásul vette s kész­
séggel adta meg a fölhatalmazást főgondnok aa. üdvözlésére.
Ezek után, Parádi Kálmán, tanügyi előadó és K á­
dár János, s. titkár előadásában a következő ügyek
nyertek elintézést
Székelyudvarhelyi kollégiumunk kérésére, a már
több alkalommal körözött magyar-német és a Szakács
Mózes aa. elhunytával megüresedett klasszika-filológiai
tanszékekre, február 20-diki véghatáridővel, a pályázati
hirdetés közzététetni rendeltetett. Ezen tanári állomások
javadalma évi 1200 frt. fizetés, 200 frt. szálláspénz s
három Ízben 100 frtos 5-öd éves kórpótlék.
A zilahi kollégium kérésére pedig, a dr. Petri Mór eltá­
vozásával megüresedett magyar-latin tanszékre tétetett
közzé a pályázat, ugyancsak február 20-diki véghatáridővel.
Hamar Albert, futásfalvi lakásnak a fia javitóvizs-
gálata ügyében egyenesen a miniszterhez intézett pana­
21.
sza, m.-vásárhelyi kollégiumunk Elöljáróságának vélemé­
nyével együtt, az illetékes miniszterhez fölterjesztetni
határoztatott.
Közoktatásügyi m. kir, miniszter ur leirata, mely
szerint Király Mihály, alsó-szováthi kántor-tanitó aát az
ottani állami iskolához tanítóul nem alkalmazhatja: tu­
dásul vétetett s az egyházközséggel közöltetni rendeltetett.
Vingárdi egyházközségünk iskolájának államosítása
s köröspataki egyházközségünk iskolájának községivé
tétele tárgyában bemutatott szerződések jóváhagyattak.
Deésy Gyula, jkolozs-kalotai esperes aának azon
kérése, hogy a jákótelki, sárvásári, farnosi és ketesdi
államilag segélyezett felekezeti [iskoláinknál alkalmazott
oklevél nélküli tanítók állomásaikban továbbra is meg­
hagyassanak : ajánlattal terjesztetett a közoktatásügyi
miniszter ur elé.
Diószeghi Mór, érkávási pap aa. azon kérése, hogy
részére az évi 75 frt. központi segély most előre ki­
adassák, teljesíthető nem volt, hanem a fölhozott indokok
méltányló tekintetbevétele mellett, ezen összeg erejéig,
részére fizetés-előleg utaltatott ki.
Széki egyházközségünk indokolt kérésére megen­
gedtetett, hogy szőlődézmaváltsági tőkéjének fölhaszná­
lása mellett, egyik keveset jövedelmező bérházát, 2500 frt.
költséggel, óvoda-helységgé átalakíthassa, s az átalakított
helyiséget az állam részére, 350 frt. évi bér mellett, hosz-
szabb időre bérbe adhassa.
Kovács Sándor, olaszteleki pap aa. azon kérésére,
melyben a baróthi leány-egyházközségben való vallás-
tanitásért évi 300 frt. honoráriumot kér, teljesíthető nem
volt, s ennélfogva útasittatott az egyházközség, hogy a
vallás-tanitás akadálytalan végzéséről, saját hatáskörében,
gondoskodjék.
Deési Gyula, kolozs-kalotai esperes aának azon in­
tézkedései, melyeket a mérai egyházközségben lábra ka­
pott anabaptista-izgatás elfojtása érdekében tett, jóvá­
hagyó tudomásul vétettek, s egyúttal kérés intéztetett
a lelketlen izgatás élén álló Földes Károlynak, a külön­
ben is elzüllött, részeges és durva községi tanítónak ál­
lásából való elmozdittatása, s példás megbüntetése iránt.
Még több apróbb ügy elintézése után, a tárgysorozat
kimerittetett, s az ülés bezáratott. p. 3.
Az egyházmegyékből
A görgényi egyházmegyéből.
(Vége.)
Mint mindig, úgy ez alkalommal is legyen megemlé-
kezéseim koronája azon kegyes adományok és nemes szivü
ajándékok felsorolása, melyek részben az úr oltárának erősíté­
sére, részint annak felékesítésére adattak. Kis-Fülpösi egy­
házunknak egy masszív politúros korisfa-úrasztalt adott tiszt.
Tavaszi József aa. Urasztali térítőkét, takarókat ajándékoztak :
KobÖlkútnak Bónis Irén kisasszony ; Disznajón Dali Mihály
és neje, Demeter Mária, Vita János és neje, Biró Zsuzsánna;
Szengyeiben Balogh Mihály és neje ; Toldalagon özv. Csécs
Józsefné úrasszony. Szószék-takarót ugyan Ő, és Uzdi-Szent-
Péteren Ajtai Péterné úrasszony. Gernyeszegen özv. Gállfv
Sándorné úrasszony egy ezüst-szegélyű koporsó-takarót. Bá­
lában özv. Körösy Józsefné egy belső telket iskola és ima­
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ház számára. Beresztelkén özv. báró Bánffy Zoltánná, két ö
tűzifát az iskolának. Pókában Jakab Rudolf, törvényszéki el­
nök és helybeli birtokos az iskolának huszonhét frtot. Teleki
József négy fftot, ugyan e célra. M.-Ujlakon tiszt. Lőrinci
Miklós a hívektől járó gabona-bért ez évben átengedte a
templom-javitásra. Yagner Ede, sz.-régeni kereskedő és ma­
gyarói birtokos, a tőle tanítói lakul megvett telek árából ioo
forintot ajándékozott vissza az ottani temetőben nyúgvó
édes apja emlékére. Éltető Albert, gondnokunk, a magyarói
újonnan épült iskolához tőle vásárolt fa árából ioo forintot az
egyháznak visszaajándékozott azon célból, hogy a magyarói ev.
ref. iskolás gyermekek számára jutalom-könyvi alapul szolgáljon.
Mindezek önmagukban hordják bár legszebb dicsére­
tüket, de mi is, mint az 'egyházak őrei, szolgái, mondjunk
nekik hálás köszönetét, s kívánjuk, hogy becses életűket
isten soká tartsa meg!»
Esperes afia. munkálkodásunkra istennek áldását kérve,
ézzel a gyűlést megnyitotta.
A szokásos névsor-olvasás, igazolások és jegyzőkönyvi
hitelesítés után, Balogh Sándor, tán esi körlelkész, Molnár
István, m.-pagocsai és Nagy György, k.-ludvégi tanítók be-
kebeleztettek.
Egy- pár átiratnak és kérésnek tudomásul vétele után,
következett az 1893. évről szóló esperesi vizitácionális jelentés.
A legkisebb részletekre is kiterjedő figyelemmel és
nagy gonddal egybeállitott esperesi jelentésben tiszta, hű
képe lett feltüntetve egyházmegyénk egyházai minden tekin­
tetben való életének. Ki volt emelve minden, a mi elisme­
résre és dicséretre méltó; de nem lett elleplezve, eltakarva
semmi, a mi orvoslásra, erélyes intézkedésre vár. E jelen­
tésből örömmel vettük tudomásul, hogy egyházmegyénk
egyházai, alig egy-kettő kivételével, a haladás és felvirágzás
biztos útján épülnek s úgy anyagi, mint vallás-erkölcsi te­
kintetben elismerést érdemelnek. Esperes aűának buzgó
működéséért, tappintattal párosult erélyes buzgóságáért a
legteljesebb elismerés és köszönet szavaztatván, jelentése
telj tartalmúi ag jegyzőkönyvbe iktattatni határoztatott.
Folytatólagosan olvastatott az egyházmegyei tanács
működéséről szóló jelentés. Egyházmegyei tanácsunk a múlt
közgyűlés óta eltelt félév alatt 6 ülést tartott, melyeken
180. szám alatt intézte el a folyó ügyeket. Egyházmegyénk
nem szűnő, hanem folyton erősbödő életét és munkásságát
talán semmi sem tünteti föl jobban, mint Tavaszi József, fő­
jegyzőnknek nagy gonddal egybeállitott eme jelentése. E jelen­
tés bizonyságot tesz arról, hogy az egyházmegyei tanács
férfiai az ügykezelés nagymérvű szaporodása folytán, mily
szép áldozatot hoznak meg egyházmegyénk fölvirágoztatása
érdekében. Közgyűlésünk, mint eddig is mindig, úgy most
T A R C A.
E gy háztörténeti adalékok.
11.
Anno iyo i. die 6 ja n u a rii Albae Júliáé in Consistorio.
(Vége.)
Ugyan Kolozsvári István uramnak adott volt Anslár
utam anticipato flór. béig. 750, mely tészen íall. imperial
300, melyet ínteressével vett azután meg az Ecclesia pénze
interesséből Anslár uram magának flór. béig. 769 stif 10//8.
Ezt a 300 tallért üdvözült Mlgs. Fejedelem Apafi Mihály
szám.
is a legnagyobb elismeréssel adózott egyházmegyei taná­
csunk tagjainak s odaadó munkálkodásukért, lelkes buzgó-
ságukért jegyzőkönyvileg is hálás köszönetét szavazott.
Az egyházmegye 1895. évi költségelőirányzata helybe-
hagyva, elfogadtatván, annak kapcsán tekintettel arra, hogy
Gergely Lajos, pénztáros kiváló szakértelemmel s a leg-
odaadóbb pontossággal viszi hivatalát s főkép tekintettel,
arra is, hogy a kezelése alá adott alapok megszaporittatvánr
fizetése még eddig csak a régi volt: közpénztárnoki fizeté­
sét 25 írtról 50 frtra emelte föl közgyűlésünk.
A segély kérvényeknek felküldetése tudomásul vétetvénr
olvastatott «a g ö r g é n y i ev. r e f . e g y h á z m e g y e l e i ­
k é s z n é i n e k .a l e l k . é s z i t e m e t k e z é s i e g y l e t b e -
v a l ó f ö l v é t e l e » ügyében kiküldött bizottság javaslata,
mely elfogadtatván, közgyűlésünk megbízza az egyházmegyei
tanácsot, hogy annak megerősittetését, illetve, e végre az
illetékes helyre yaló felterjesztést eszközölje.
Deák Lajos, Maros-Tordamegye kir. tanfelügyelője
indítványt küldvén be egyházmegyénkhez, tekintettel a már
is mutatkozó nagy mérvű felekezeti tanító-hiányra: indít­
ványozza, hogy egyházmegyénk tegyen lépéseket felsőbb
egyházi hatóságunknál, hogy a kolozsvári theol. akadémia
megnyitása után, a nagy-enyedi theol. akadémia esetleges
megszűnésével felszabadulandó jelentékeny évi kiadás feleke­
zeti tanítók kiképzésére fordittassék, illetőleg, a nagy-enyedi
tanítóképző erősbitésére, népesebbé tételére, teljes kifejlesz­
tésére, kiváló színvonalra emelésére szolgáltassák át. Köz­
gyűlésünk nem érezvén magát hivatottnak az ezen ügybe
való előlegei beavatkozásra, bevárja a felsőbb egyházi ható­
ság ez ügyre vonatkozó intézkedéseit.
Tanügyi előadó iskola látogatásáról való jelentését múlt
alkalommal már megtevén, most a statisztikai adatoknál s
az évzáró vizsgálatok eredményéről teszi meg jelentését. E
jelentés szerint iskoláink állapota nagyobb részben elég ki­
elégítő, azonban három iskolánkban u. m. Bölkényben, Ger-
nyeszegen és Sz.-Ludvégen a tanítások eredménye elégtelen.
Ez okon közgyűlésünk esperesi úton mind három helyen
alkalmazott tanító afiakhoz hivatalosan átír, szigorúan fel-
hiván őket kötelességeik pontos teljesítésére.
Végezetre, elhalt Böjthe János afia helyére házassági
törvényszéki bíróul Székely Ferenc, görgény-szentimrei pap
és Szamosujvárra eltávozott Kovács Ákos helyébe, a jelölő
bizottságba, Csekme Ferenc, gernyeszegi pap közgyűlésünk
által közfelkiáltás útján megválasztattak.
A jegyzőkönyv, hitelesítésével az egyházmegyei tanács-
megbizatván: ezzel őszi rendes közgyűlésünk berekesztetett.
B e n e d e k Á rp á d ,
vajda-szent-iváni ev. ref. pap.
kglmes urunk magára vállalta volt, hogy az ecclesiának
megfordítja.
Markó István uram a kollegiomnak adósa volt flór
160//, melyről extál in bona firma emanalt contractusa,
urgealta halála előtt is s mindjárt utána is a kollégium a
tisztartó által, de semmit javaiból in refusionem debiti nem
obtinealhatott A Gubernátor és Apor István pecsételték el
minden bonumat. Az adós levelet hagyta tiszttartó uram a
Kolozsvári Cáptalanban, ott megtalálhatni.
 D szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Nevezetesebb a d ó s s á g a i az E n y e d i Colle
giumnak ezek:
In anno 1682. in mense octobr. Debrecenben vett
fel idvezült Fejedelem Apafi Mihály urunk ő nga flór. ung.
nro. 2000. Ugyan említett üdvezült Urunk conferalt volt a
debreceni Scholához florenos ungaricos 600 és adatta meg
a Collegium pénzéből, quod facit flór. 600. melyet is Ígért |
volt a Portusról megadatni ő nga, de soha meg nem adták. |
Ugyan említett üdvözült urunk, a mely 300 tallért j
Kolozsvári István uram az Ecclesia pénzéből elköltött, ma- [
gára vállalta, quod facit flór. 600. |
És igy telik ki az Ő nga adóssága Capitalis Summa j
3200, mely adósságnak állapotját a Curatorok száma nél-
kül urgealták mind az idvezült Fejedelem idejében, mind
azután és proxime mortis. Már miben álljon és mint peri-
■ clitáljon, Gr. Bethlen Miklós Ő nga referálhatja. Summája
penig ez:
A mint Gr. Bethlen Miklós egy részét megvette flór.
12, 310fi a mostani ifjú Fejedelemtől ő nagától, ámbár
azt ő nga approbálja. és az erről való quietantiáját accep-
tálja, még is liquidum debitum restal ex solo capitali ő
ngánál 890 flór. hátha annyi pénznek annyi időkre való
interessé felvettetnék ?
Az isten sóvá nevezete alatt levő máramarosi jöve­
delemre senkinek semmi gondja nem volt nyolc esztendőtűi
fogva, melyért annuatim lévén flór. 100, tészen ez idő tűi
fogva 800, ez a kolozsvári Schólához való volt.
Van a mlgs. Fejedelemnek' ilyen dolga is igazításra való *
néhai idvezült Szentpáli Jánosné. hagyta volt testamentum­
ban az udvarhelyi Scholának az udvarhelyi malomnak fele
jövedelmét. De, az idvezült Fejedelem-asszony, Bornemisza
Anna, ottvaló udvarbiró ösztökélésébe, elvette és quasi pro
aeqivalente adatott a kőhalom-széki dézmából esztendőn kint
huszonöt köböl búzát, mely is az idvezült Fejedelem haláláig
-megvolt, de azután kiesvén a dézmák az ifjú Fejedelem 0
Naga kezéből, adatta azt a huszonöt köböl búzát a kománai
jószágábúl, mely is hasonló változás alá vettetett, mint a
■ dézmák, és igy a Schola, minthogy kedve ellen is volt az
elvétele, örömestebb állana a bátorságosabb, úgy mint a malom
mellé, per assistentiam consistorii' et pietatera Domini Prin-
cipis Junioris.
Néhai idvezült Bethlen Gergely uram maradékinál ab
anno 1683. van capitális summa flór. 960. Hát ha interessét
is pretendálná a Collegium ?
Csulai maradékinál liquidum debitum flór. 2113 (Ké­
sőbb aláírva): Solutum.
Ezen kívül vannak azok az adósságok, melyeket gróf
Bethlen Miklós collocált a szászoknál, melyről különös írás van.
(Aláirás nélkül a Teleki-levéltárban, 2701 a /i— 3. sz. a.
Uj rendezés.)
III.
Bethlen M iklós leveleiből kivonatok politikai és egyházi
üldözésekre vonatkozólag .
1672. jan. 27. Tórdán. Teleki Mihálynak.
Kglmed 12. és 14-én januárii költ levelét becsülettel
vettem. A mi a közönséges dolgokat illeti, szomorúan értem
naponkint nagyobb-nagyobb romlását vallásunknak, de azon
majd inkább szomorkodom, hogy mi minden eszközöket,
ma is mind el veszteglőnk (igy). Minap újabb formában meg-
irám ismét a leveleket odafel, de az urak azt találták, a kik
Csanádon együtt voltak, hogy sem instructiót, sem azt a le­
velet Fejedelem pecséti és subscriptioja alatt nem bátorságos
elküldeni, hanem in forma libelli kell egy mást csinálni, és
az A u s t r i a c a A u s t e r i t á s - h o z («Austriaca Auszteritás»
Bethlen Miklós munkájának címe, melyben azt mutatja ki,
hogy az osztrák uralkodók miképp igyekeztek I. Ferdinándtól
kezdve I. Leopoldig megfosztani Magyarországot polgári és
vallás szabadságától. 1672. 4. r. 10 levél. Velence, költött
név, Kolozsvár helyett. Ennek folytatása: «Austriacae Auste-
ritatis Continuatio.» Ugyanott és akkor, 4. r. 18 számatlan
2 3-
levél.) alkalmaztatni és simplex credentia mellett felküldeni.
Immár most ismét azon dolgozom, a mennyire én tőlem
lehet, ugyan derekast akarnék írni, úgy, hogy ha a Feje­
delem nem küldi is, n y o m t a s s á k ki. De lelkem uram,
miért nem lehet a Fejedelemnek a némettől való féltében
odafel írni ? Hisszük-e, hogy a hallgatással a németet már
barátunkká csináljuk ? Ha ezek mind igy folynak, én bizony
félek, magunkat is elveszt az isten, igen méltán! Valóban,
akarnám, ha Bogátra bejőne kgld, s beszélhetnék kegddel
ezekről, mert bizony, a lelkem fáj rajtok.
U. i. írjon kglmed Bánfi uramnak a Harsányi lehiva-
tása és ugyan jó formában való felküldése felől. Mit suny-
nyogunk, mi a félelme kglteknek is Pokol helyeken. (Apóst.
Csel. XXI. 8. s következő.)
(Teleki-levéltár, 365. sz. a. Uj rendezés.)
Teleki Mihálynak. Szent-Miklós, 1672. febr. 7.
Az odaki persecutiot szenvedő szegénységet az idebé
való rettenetes sok pusztára kellene behívnunk, ha eszünk
volna, és mind a Fejedelemnek, mind a szászoknak kedve
volna hozzá. Ezen az úton épült meg a belgiumi respublica.,
Mi is ezen az úton tétetnénk mind a jövendő defensior;
mind a mostani adózásra alkalmatosabbakká.- Bizony penig,
ha jól akarnók, sok ezer embernek találnánk még helyet.
Én ugyan a szebeni királybíróval minap is beszélettem, de
a szász örökké lassú, ha rá nem dobolják.
(Teleki-levéltár, 366. sz. a. Uj rendezés.)
Bethlen Miklós, Teleki Mihátynak. Szent-Miklós, 1672,
márc. 14.
Fogarasból tett írásom szerént, én Szebenbe mentem
és ott a királybíróval együtt a Németországba menő em­
bert megeskettem, úti költséget, leveleket kezébe adtam.
Most, a mely leveleket a püspök irt is az Ecclesia nevével,
azokat is oda küldtem. Kglmed ezeket is az én Harsányi­
nak írott levelemmel együtt adja kezébe annak a német­
nek, mert igy van a dolog:
A Fejedelem nevével irtunk leveleket csak igen bre-
viter, hanem a mely informatiókat kgldnek is elküldtem,
azt minden subscriptiÖ nélkül, csak egybekötve selyemmel,
includáltuk a levelekbe, mint valami Avisó-t vagy Pórt.
Azonban a Szász püspökkel írattunk a lutheránus Királyok.
Fejedelmek udvari papjainak; a mi püspökünkkel penig a
Calvinista Király és Fejedelmek udvari praedícatorinak és
az Akadémiáknak, püspököknek oly formán, hogy az Uro-
kat urgeálják a Császár előtt való intercessiora és hogy a
templomokban is könyörgések legyenek a persecutiót szen­
vedő Magyar Ecclesiáért, etc. Maholnap az ember kgldhez
megyen, de Istenért, legyen titokban magoktól a magyar-
országi atyafiaktól is, mert ha kihirhed, több gonosz jő ki
belőle, mint jó. Informatus már az ember is, mint viselje
magát kgldnél. Asztalához is ne ültesse kgld, hanem egv-
s..er beszélvén csak vélle deákul, akkor mindeneket adjon
úgy kezébe, hogy vélle való gyakor beszéd suspectussá ne
tegye. Kglmed penig Szélben vagyon, sok elegy-belegy em­
ber nyomja kgld kapuját. Máramaroson át küldje kglmed
s mint minap is Írtam valamint, de adjon oly embert melléje,
ki Krakóig menjen vélle s onnét hozzon levelet tőle, de az
az ember lengyelül tudjon, nem annyira ennek kisérését,
mint a hírek tudakozását praetexálja kgld a vice ispánnak
való írásában, úgy mindazonáltal, hogy evvel együtt járjo
Az az ember penig maga költségén legyen, mert ennek
Fejedelem a mennyit ada, azzal bizony jöni-menni is alig
éri meg, még penig ott várakozni kell, mig a válaszok
Királyoktól, Fejedelmektől megjőnek, mert tallért 150 et
rendeltünk számára, Harsány inak penig tallér. 50 et. Soha
bizony többet nem nyirbálhatánk. Én bizony félek is, meg
nem éri vélle. Elég szégyen az is, hogy Harsányinak csak
ötven tallér megyen. Én ugyan azt Írtam, hogy a levelekre
való költség az, ő penig a dolgokat jól indítván, valami
tisztességes ajándékot várjon urunktól. írtam azt is Harsa-
 24* PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nyinak, hogy ha ennek sok mulatása lenne és amiatt meg­
fogyatkoznék, hogysem az egész dolog megakadályoztassék,
visszajövő útra szerezzen 50, vagy 60 tallért neki, ha bele
hagytok, elég rutúl járok! írtam Harsányinak Krakóban
való Factor csinálás felől is, hogy mi ismét oda gyakran
bekii Idhetnénk, csak Ő tudósitson, kinél kellessék ott keresni
a leveleket. Küldtem Harsányinak Clavist is (titkosirási kulcs)
ha kívántatik. Arról is instruáltam az embert, ha Harsányi
megtalált halni, kivel közölje a dolgokat. Rövid instructiót,
a kit Ldtam neki, megláthatja kgld. Pro sua prudentia kgld
is instruálja mindezekről. Coram plura.
B á r s o n y p ü s p ö k munkáját is (Bársony György
munkájának cime: Veritas toti mundo declerata. 1671. Kassa.
12. r. 12 számatlan levél.) una cum refutatione (Bethlen
Miklós cáfolata Bársony munkájára: Falsitas toti mundo
detecta, seu Refutatio trium illorum argumentorum, quibus
Georgius Bársony Episcopus Titularis Varadiensis ostendere
consetur, Sacram Caesaream regiamque Majestatem non
obligari tolerare in Hungária Religionem Evangelicorum. 1672.)
felküldtem. Nem ártana bár kgd. is még egy bokrot kötne
B a s i r i u s*nak szóló levél mellé, mert én az egyik rend­
belit küldtem Harsányinak, a másikat a Palatínus El$€tornak,
ki is vallásunkon való. De publicis eddig.
(Eredetije Teleki-levéltár 367. sz. a. Uj rendezés.)
Bethlen Miklós Telekinek. Kocsárd, június 13. 1672.
A magyarországi atyafiak lármáját hallom. Istenért, uram,
compescálja kglmetek, mert már Magyarország elveszett; de
félő, inkább is elvész, sőt Erdélyre hátokon hozzák a né­
metet, s aztán, mi lészen belőle: Vagy együtt veszünk vélek,
vagy elvesztjük őket. Iszonyú dolgot imaginálok állapotjokrúl,
ha isten, s kglmetek, kiknek incumbál meg nem orvosolja.
Én maradok kgld. kész szolgája, igaz jó-akarója.
(Teleki-levéltár, 369. sz. a. Uj rendezés.)
K özli: K o n c József-
Különfélék.
= Király, urunk Ő felsége, miután Wekerle mi­
niszterelnök beadta lemondását, és az elfogadtatott, br. B á n ffy
D e z s ő ő excellenciáját, a képviselőház eddigi elnökét bízta
meg az új kormány megalakításával. Mire lapunk megjelenik,
az új kormány megalakult, és le is tette az esküt ő felsége
előtt, Miután br. Bánffy Dezső, ő exellenciája, erdélyi ember,
egyházkerületünknek mindenki által tisztelt főgondnoka:
lehetne okunk, tán jussunk is, hogy méltó örömünknek adjunk
kifejezést ez esemény felett, melynek egy porszeme egyház-
kerületünk tisztességére esik, És mégis, hallgatunk. Nem
csupán azért, mert lapunk köréből ki van zárva a politika;
de mindenek felett azért, mert mélyen meg vagyunk győ­
ződve, hogy felséges királyunk br. Bánffy Dezsőben csak
a szabadelvű eszmék harcosát, az erős akaratú férfiút, és az
igaz magyar hazafit tisztelte meg bizalmával. És hallgatunk;
mert meg vagyunk győződve, hogy bármily erős hitü, és
felekezetének hű fia br. Bánffy Dezső, abban a pillanatban,
melyben miniszter-elnök lett: előtte mindenek filett áll a
megdönthetetlen Magyarország sorsa, jövendője, örök életének
biztosítása; trónjának fénye és ragyogása. Ezek oly nagy
dolgok, hogy a ki ezeknek szolgál, és egész odaadással
szolgál, vajmi kevés áldozatot hozhat felekezetének. A mit
mi, mint felekezet, vesztünk br. Bánffy Dezső ez új hivatá­
sában, azt megnyeri Magyarország, és hazánk nyeresége soha
sem volt a mi kárunk. Örömünkre az szolgál, hogy a K e­
mények, Bethlenek, Mikók megszentelt emlékezete csak ismét
folytatását leli br. Bánffy Dezsőben. «Addig éljen, mig a
honnak él U
= A br. Bánffy Dezső által alakított új kor­
mányban miután br. Eötvös Loránd állását megtartani vo­
nakodott, Wlassics Gyula, egyetemi tanár lett az új vallás-
és közoktatási miniszter. Aránylag fiatal ember, mert 1852-
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
szám.
ben született. Igaz, hogy leginkább a büntető joggal foglal­
kozott, úgyis, mint álügyész, úgyis, mint főügyészi helyettes,
úgyis, mint igazságügyminiszteri titkár; az is igaz, hogy
nyugodt vért, higgadt megfontolást az évek soka által szer­
zett tapasztalás szokott adni: de az egyáltalában nem zárja
ki, hogy az új kultuszminiszter becses szolgálatokat ne te­
gyen a magyar kultúrának. Ejh, hagyjuk ezt! A magas életkor
szerencse, de nem kiváltság nagy cselekedetek végbevitelére.
= A gr. Kún Kocsárd temetése a » n a g y a d a ­
k o z ó « , a »fejedelmi alapitó« életéhez és emlékéhez méltó
gyászszal, a város, a vidék, a vármegye, sőt mondhatni, az
ország megható részvéte mellett ment végbe folyó hó 14-én,
Szászvároson. Hasábokat lehetne megtölteni leírásával annak
a megnyilatkozásnak, melynek őszinte jelét adták a meg­
boldogult által felsegített hálás intézetek, testületek és egye­
sek ; leírásával annak a meghatottságnak, mely pregnáns ki­
fejezést talált a koporsó mellett mindenki lelkében, hogy
ott abban a koporsóban egy felséges eszmének, a haza­
szeretetnek korszakot jelző, nagy képviselőjét adják át az
anyaföldnek. Meg kell elégednünk annak fölemlitésével, hogy
a gyászszertartást a háznál, szászvárosi pap, Szilveszter Do­
mokos végezte, mig a templomban ugyancsak szászvárosi
pap, Bartók György mondott imát, gyászbeszédet pedig fő­
tiszt. Szász Domokos, püspök aa. ki Budapestről sietett le.
Szászvárosra, megadni a nagy halottnak a végtisztességet és
képviselni az egyházkerületet. A szászvárosi temetés csak
ideiglenesnek tekinthető, mert a tavasz megnyíltával, a drága
hamvak át fognak szállíttatni Al-Gyógyra és ott adatnak át
az örök nyugalomnak. Al-Gyógy lesz az a hely, melynek
említése annyit fog tenni: felolvadni a valódi keresztyénség.
szellemében, az áldozatkészségben; és nemes cselekedetek
által glorifikálni a hazaszeretetek Ezeknek pantheona lesz A l-
Gyógy ; örök emléke gr. Kún Kocsárd halhatatlanságának,
= Adakozás. H e g e d ű s S á n d o r , országgyűlési
képviselő, ki minden nemes ügy támogatói között a legelső
helyet foglalja el, a kolozsvári evang. református kollégium
építési alapjára IOOO forintot adományozott. A nagylelkű,
adományozó fogadja elöljáróságunk hálás köszönetét. Kolozs-
vártt, 1895. január 9. Dr. T ö r ö k I s t v á n , igazgató.
= Nyilvános köszönet. Özv. Jánó Ferencné, szü­
letett Kiss Borbára, az úr háza iránti szeretetének és ke­
gyességének igen szép jelét mutatta meg, midőn új évi
ajándékul egy díszes és értékes szószék takaróval lepte meg
az egyházközséget ezen felirattal: »Lélekben buzgók legye­
tek, az Urnák szolgáljatok.« Meglepte, mert nem anyagi
kincseiből, hanem szerény özvegységében megtakarított fillé­
reiből helyeztető az úr oltárára szivének drága kincsét. Fo­
gadja e helyen is becses új évi ajándékáért magam és egy­
házam részéről szives köszönetünket. Lisznyó, 1895. jan. 8.
A n t a l L a j o s , ev. ref. pap.
= Balázs József, jelesen képesített vajda-kamarási
kántor tanítót folyó hó 6*án egyhangúlag megválasztották
Szász-Nyíres, k.-tanítóul. X — y.
| = A harmadik. Benedek Elek Magyar Mese- és
i Mondavilágá-ból, ez öt kötetre tervezett mesekönyvből, a
I 20. és 21. füzetet kaptuk egyszerre. Amabban véget ér a
I második kötet, mely már külön is kapható s kezdődik a
j harmadik kötet egy rendkívül bájos mesével, a Szép Miklós-
ról, mely igazi remeke a meseköltésnek. Mesék és helyi
| mondák váltakoznak a két füzetben is, mind művészi for-
j mában megírva. Már szinte fölösleges ajánlanunk a szülők-
! nek és tanítóknak, hogy e könyvet megszerezzék. A Magyar
Mese- és Mondavilág «-ról ma már egyhangú a vélemény
ez a legszebb, legbecsesebb ifjúsági könyv. A Magyar Mese-
és Mondavilág még mindig megrendelhető az első füzettől
kezdve a kiadó Athenaeumnál. Egy füzet ára 25 kr. 10
füzet 2 irt. 50 kr., első és 2-ik kötet ára 3 — 3 frt. pom­
pás diszkötésben, egy-egy kötetben száznál több pompás
illusztrációval.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Január 24.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.
Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A munka folytatása.
11.
Pál apostol nyomába lépni ? Ugyan, miféle
beszédek ezek? Vájjon, nem megtévesztésre szánt
úgy nevezett « n a g y m o n d á s » ez is, mint annyi
más, melyet az sem hisz, a ki elmondja; s ne­
vetik azok, kikhez intézve van, mert tartalmat
nem adhat a valósásf? Ki az közülünk, ki a világ-
történelem, a keresztvénség e fenomenális alak-
jának nyomába léphetne rendíthetetlen hitben,
akaratban, és buzgóságban ?
Ú gy van. Éppen senki. És én mégis, soha sem
szűnök meg, bíztatni a gyöngét, bátoritni az erőt­
lent, lelkesitni a törekvőt, kérni a félénket, támo­
gatni az ingadozót: előre:3 fői a magasságig;
O o 0 o o 3 ölt-
setek szárnyat, és ha az égető nap elolvasztaná,
mint egykor a mese Ikáruszéit, de a próbálkozás,
de az igyekezet, de az akaratnak megnyilatkozása
már fentartója, dicsőítője az e s z m e örökké­
valóságának.
Ú gy van. Gyöngék, erőtelenek vagyunk. Gyön­
gék arra, hogy új világok megteremtésére gondol­
junk. Erőtelenek, hogy a természeti, vagy az er­
kölcsi törvények határait megváltoztassuk. D e hát,
kicsoda, mely földi, vagy égi hatalom kívánja ezt
mitőlünk ? Senki és semmi. A természeti világ néha,
olykor áthágja a tapasztalati törvényeket, és ég­
zengés közepette özön-vízzel borit el egyes föld­
részeket; fölszakitja a humusz termékeny rétegét,
és vulkánok tűzbe-olvadt lávájával önti el az arany­
kalászos mezőket. Az erkölcsi, a szellemi világ néha
évszázadokban, tán évezredekben egyszer túl-ter-
mékenységre erőlteti magát, és szül géniuszokat,
megváltókat, prófétákat, apostolokat, zászlóvivőit
a szabadságnak, út-törőit az emberi előhaladásnak,
fundamentom-vetőit isten országának. Egyes tisz­
teletre, csodálatra méltó jelenségek; örök bizony­
ságai isten irántunk való szeretetének, és annak
az ős-erőnek, mely kijelentésképpen olykor meg­
jelenik a látható világban.
4. szám.
Szerkesztőségi irod a, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
Ám, a természeti világot nem özönvizek, nem
vulkánok alkotják. Ezt nem állaná ki a mi bolygó
plánétánk. És az erkölcsi világ oly örökkévaló
fundamentumokon épült fel, hogy annak nincs
szüksége arra, hogy mindennap új megváltókat
dobjon felszínre. Ott a rendes törvények szerint
énekel a madár, nyílik a virág, érik a búza, szü­
letünk és meghalunk; itt örök törvények szerint
lelkesedünk a jóért, a magasztosért, vágyunk el­
érhetetlenek után, és örök szomjúsággal felolva­
dunk isten szellemébe.
Ú gy van. Gyöngék, erőtlenek vagyunk, ha
magunkat a természeti és erkölcsi világok minden-
hatóságához hasonlítjuk. Micsoda a pillangó szárnya
Jebbenése az elmulandóságtörvényéhez képest? Mi­
csoda egy ember sóhajtása az örökkévalósághoz ha­
sonlítva? De, a nélkül a pillangó nélkül nem volna
természet a természet; és a nélkül a sóhajtás nélkül
az örökkévalóság nem volna tökéletes.
D e a pillangó szárnya csak meglebben; a
mi szivünkben csak kél a sóhajtás; és mint a
nap ontja sugarait, és mint a föld ma is érett
kalászokat ád változhatatlanul kell haladni a
mindenségnek a maga örökkévaló céljai felé, és
minden porszemnek be kell töltenie hivatását
haladni a tökéletessé«: felé.
Tökéletesség! Ki tudja azt elképzelni ma­
gának? Ki tudja fogalmát adni a térnek, az idő­
nek, a végetlenségnek, az istennek? Csak meg­
hajtjuk fejünket; és áldjuk azt az abstráháló elmét,
mely a metafizika segélyével drága kincsül adta
nekünk az ideálizmust, az eszményekért való ra­
jongást, melyeket bár soha elérni nem fogunk,
de az érettük való küzdelemben mindenha be­
bizonyíthatjuk, hogy «est Deus in n o b i s ! »
Ennek az istennek, ennek az eszményekért
való küzdelemnek nevében kérlek, kényszeritlek
titeket: lépjetek Pál apostol nyomába.
Mondhatnám, hogy legyetek Krisztus tanít­
ványai. «Valaki elhagyja házait, attyafiait, nénjeit,
 26. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
húgait, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, jó­
szágát az én nevemért, száz annyit vészen» (Mát.
19. 29.); legyen példánk, «hogy a múlandó jókat
idő szerint becsüljük»; legyünk igénytelenek; az
ő ábrázatjához hasonlók; dicsősségünket szerfelett
ne keressük; legyen példánk a tanulási nemes
igyekezetben; gyermeki engedelmességben; a ki­
sértet legyőzésében; mások sorsa iránt való rész­
vétben; a közhasznúságban; a honszeretetben;
az alázatosságban; a méltatlanság elszenvedésé­
ben; ellenségeink szeretetében. Mondhatnám. És
hallgatok. A mester egy volt az Atyával. Ki köze­
lítheti meg őtet? Felvesszük az ő keresztjét, de
sarujának szíj iát is megoldani,képesek nem vagyunk.
De, Pál apostol ember volt. Ember, mint mi.
Született bűnben; növeltetett tévedésben. Azután,
látta a látható világ gyönyörűségeit; majd bele­
zuhant az erkölcsi aberráció fekete tengerébe,
melyből csak nagy lelki rázkodtatásolc, kínos ví­
vódások után szabadulhatott ki. És azután lett
Jézus Krisztás apostola. És minő apostol ? Nem
hivalkodásból; nem fizetésért; nem a világ előtt
való kedvességért. Apostol lett szabad elhatáro­
zásból, meggyőződésből, élő hitből, abból az er­
kölcsi kényszerből, mely a nemesebb természe­
teket fogva viszi a világosságba, isten országába.
Ez az ember szellemi, erkölcsi fejlődésének tör­
ténete. Ez a processus hasonlít a miénkhez. Erre
az emberre ránézhetünk a nélkül, hogy elveszítsük
látó képességünket. Energiánkat nem nyomja agyon,
hanem fokozza lelkesedésünket; akaratunkat nem
dermeszti meg, hanem megtoldja erővel, és a ké­
pességbe vetett önbizalommal. Szóval, Pálban látjuk
az ős-keresztyént, kinek lábai alatt biztosan, rendít­
hetetlenül áll a föld, mig szive, lelke, szelleme
az emberi méltóság dicsőségében érinti a meny­
boltozatot. A ki érzi magában, hogy valamivel
többnek kell lennie a porszemnél; hogy részt ka­
pott az isten szelleméből: kicsoda ne óhajtana,
ne akarna, ne törekednék, nyomába lépni a nagynak r
És itt bő alkalom kínálkoznék, kiterjeszkedni
Pálnak ama kétirányú munkásságára, mely szerint,
mig egyfelől a Krisztus evangyéliomának legmély­
ségesebb alapelveit, kérdéseit dobta felszínre, és
tette azokat fundamentumává a keresztyénségnek;
másfelől, hogyan tette azokat termékenyítőkké
a mindennapi, a gyakorlati élet számára?
Am, ez a szigorúan szakférfiak feladata. Az
én célom, hogy egy pár vonásban azokat említsem
fel Pálból, a melyeket mindenki megért, minden­
kire nézve hozzáférhetők, és áldást adólag követ­
4. szám.
hetők. Erre nézve legalkalmasabb ántiokhiai ta­
lálkozása Péterrel, melyről ezt mondja: «Mikor
pedig Péter Ántiokhiába jött volna, szemtől szembe
ellene állottam, mivelhogy méltó volna a feddésre.»
(Gál. 2. 11.)
E lap olvasóinak nem kell mondanom, hogy
e találkozás mily végzetes lehetett volna a ke-
resztyénségre nézve. A létei, vagy nem-létei for­
gott a kockán. Ha a Péter egyoldalú, korlátozott,
nyárspolgárias felfogása érvényesül; ha sikerült
volna a zsidó-keresztyénséget stábilizálni: a világ
nem haladt volna egyetlen lépéssel sem előbbre;
a Galgotha keresztje ma nem volna az egyetemes
emberiség megváltásának szimbóluma.
Hála a gondviselésnek, hogy adta Pált, ki
e csapást elhárintotta.
A Gámáliel tanítványa egész ember volt.
Engesztelhetetlen, mig a fánátizmus tartotta bilin­
cseiben. Legyőzhetetlen, midőn a hályog leesett
szemeiről, és a tudás meggyőződésével és az új
világba vetett hit szenvedélyével adta életét isten
országáért. «Szemtől szembe» áll Péterrel, kit az
«egyház oszlopának» nevez; de elvitatni nem en­
ged egy jottát Krisztus evangyéliomából, az igaz­
ság szelleméből. Nyíltan, egyenesen, megalkuvást
nem engedve, állítja helyre az egyensúlyt az evan-
gyéliom alapja és az emberiség jövő századai
javára, proklamálva a keresztyénség egyetemes­
ségét, és hogy szó se legyen többé Pálról, Apol-
losról, Kéfásról, mert mindnyájan a Krisztuséi
vagyunk. Péterrel szemben az első protestáns;
az evangyéliommal szemben az első, a ki át van
hatva annak igazságától, isteni szellemétől.
Ennek birtokában nem csak szemtől szemben
állott Péterrel, hanem le is győzte és e győze-
delem lett az új földnek, az új égnek diadalma.
És e versengés nem hagyott árnyékot a két
apostol szivében. Pál a baráti szeretet nevében
közeledett Péterhez, sőt meg is látogatta Jeru­
zsálemben, kinél tizenöt napig mulatott.
E pár vonás bőven elég anyagot nyújt a
gondolkozni szerető embernek. Megtalálja benne
első sorban a tanulás, a tudás által fegyelmezett
elme előnyét a korlátozottság felett; megtalálja
az ember rendeltetését tévedéseken keresztül
haladni a tökéletesedés felé; megtalálja az elha­
tározásnak, az erős akaratnak példány-képét; és
megtalálja magát az e m b e r t szivével, ösztö­
neivel, indulataival, a léleknek magasba vágyó
szenvedelmével, és ha a lelket megérintette isten
ujja, ott találja a szeretetet, mely «királyi törvény»*
 4. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
<a nagy parancsolata, melynek tárgyai: a jóság,
a béke, az igazság, az isten, a Krisztus, az em­
berek, magunk, barátaink, ellenségeink, még az
oktalan állatok is.
És ha gyöngék, erőtelenek vagyunk arra,
hogy a megváltó keresztjét hordozzuk; ha a napba
nézve, elveszítjük szemeinknek világát: semmi sem
old fel, hogy annak nyomába lépjünk, ki ember
volt, mint mi; protestáns volt, mint mi, és köve­
tendő példa kell hogy maradjon mindigre azok
előtt, kik a nehéz kötelességek teljesítésén inspi­
rációval segítenek, és a való élet göröngyeit be­
hintik az ideálizmus virágaival.
Szász Gerő-
Mikor sok esperes lesz.
Szép, legalább nekem szép eszmét vetett fel e
Lapok szerkesztője a múlt évben, melyet Magyarósi István,
a »Prot. Közi.« múlt évi 52. számának hasábjain tovább
folytatott. A szépségénél többet fog érni a jövőben annak
életrevalósága. Mert, higyje, a ki hiszi az ellenkezőt, az
új helyzetben, melyet az életbe átültetendő vallás-poli­
tikai törvények teremtenek, csak tollal és szóval har­
colni, vesztett csatánk lesz. Ott kell lennünk az ügy
szolgálatánál, hogy magamat úgy fejezzem ki, kézzel-
lábbal, a fejnek és tagoknak teljességével.
Ám, a pap egy magára is sokat tehet, s kell is,
hogy tegyen; de nem bírja meg egyedül az egész munka
terhét. Törvényeink, segéd-munkásokul, odaállítják ugyan
mellénk a kurátort és presbitereket; de ezek sokszor a
pappal vájjon nem éppen ellenkező álláspontra helyez­
kednek-e, és ellensúlyozhatják a legjobb szándékunkat;
ámbár, nem tagadható, hogy sok egyházban a rendes
csapáson halad minden, s úgy szellemi, mint anyagi
virágzás, fellendülés tapasztalható.
A szent nép és királyi papság nálunk alkalmazott
elvénél fogva, a presbitérium által, a világi elem még
nincs kellően bevonva az egyház ügykörébe. Mert igaz
ugyan, hogy olyat is olvastunk, hogy egy gróf, egy
báró az egyház számadó gondnoka; de ilyen állás csak
egy kell minden egyházban. Kellene hát, újabb meg
újabb állásokat kreálni, melyekbe beválasszuk minden
intelligenciánkat, hogy ne csak az egyházért fizetni kö-
telezetteink legyenek az egyházban, hanem szolgálni kész
híveink, kik szeretik az úr körül való fáradozást, velünk,
mellettünk.
És mi nehézségbe ütköznék ennek megvalósítása ?
A felvetett eszme megtestesítése magával vonná az egész
óhajtást.
Vessük szemeinket az egyházkerület új képére, a
szétosztás után.
Lenne akkor, mondjuk, negyven-ötven egyházmegye,
élén annyi esperessel. Miért ne lehetne ennyi esperesünk,
a mostani tizennyolc mellett ? Nekünk úgy sincsenek
pápai prelatusaink, szentszéki ülnökeink, kanonokaink,
apátaink, s mit én tudom, mi mindenféle egyházi méltó­
ságaink, címeink; lenne legalább ötven esperesünk, ha
27.
nem is a cim- és rangkórság divatosságáért, de a s z ü k ­
s é g e s s é g é r t . Lenne ötven nagytiszteletü urunk, ám­
bár az újságok cimszalagján most is mind nagytisztele-
tüek vagyunk.
Lenne, továbbá, száz főgondnokunk; két annyi,
vagy még több, algondnokunk, (ki mondhatná, hogy
nem telik ?) mind lelkes, buzgó emberek, kálvinisták, kik
eddig nem férkőzhettek közelebb az egyház testéhez, ha
kivánkozásuk volt is, és érdemük javallottá nekünk a
közeibe vonásukat. így, azonban, közel jönnének, mel­
lénk sorakoznának, s egy egész gárda állna Sionunk
őrizetére. A mandátum, a megtisztelés munkára serken­
tené azokat is, kik eddig figyelmen kívül hagyattak az
egyház által, de mi is általuk. A lelkes, az odaadó össz-
munkálkodás sebesebb vérgeringést idézne elő az egy­
ház testében, nemkülönben gyorsulna a lüktetés az egyes
tagok ütő-ereiben.
Nem követelem magamnak, hogy egyéni vélemé­
nyemet mindenki helyesnek, célravezetőnek tartsa. De
nekem ez álomképben egy gyönyörű jövő körvonalai
rajzolódnak meg.
Itt lehet rá mindjárt az ellenvetés: miből tartunk
el majd annyi esperest ? Honnan veszszük az adminisz­
tráció folyton fokozódó szükségleteihez a pénzt ? Minden
újon alakított traktusnak tanácsház, levéltár, esperesi
szállás. Megannyi hivatalnok: jegyző, fő- és al, számvevő,
tanügyi előadó, pénztárnok, nyomtatványkezelő, s ezek­
nek fizetés. A z egyházak már is roskadoznak a megsoka­
sodott terhek súlya alatt.
Nem úgy, atyámfiai! Nem csak élni a Krisztus
ut á n, hanem é l ni é r e t t e . Ilyen, egy szivünk szerint
való pap.
Mit mondjunk azért ? Azt, hogy legyen, a földrajzi
viszonyok szerint, negyven-ötven esperesség, benne a
mai hivatalnoki kar, ha szükség lesz, s aztán szívleljük
meg Pál apostol ta n ítá s á tn e nézze ki-ki csak a maga
hasznát nézzük a Krisztus egyházáét, s végezze
mindenikünk az egyház iránti szeretetből annak admi­
nisztrációját is addig, mig a megbízatás ta rt; s ha ke­
resztjét, a munka édes terhét nem akarja tovább cipelni,
adja át másnak ezt a dicsőséget. A mi szemünkben nem
volna szabad ennek olcsó dicsőségnek lenni. A z állam­
nak úgy sem fogunk már ezután ingyen munkát végezni,
végezzünk ezután egyházunknak.
Én nagy sietséggel várom azt az időt, mikor sok
lesz az esperes. Egy derék (Szerkesztő urnák ugyan
kedves) paptársamnak már is szavát bírom, hogy öt évig
ingyen lesz esperes. Ki tart velünk? Csináljuk meg ezt
a dolgot a milleniumra. K a li Jó zsef,
nagy-emyei ev ref. pap.
A német theologiai könyvpiac.
IL
A z irodalomról mondották, hogy az az élet tükre.
A z emberek esze járásának és szive lüktetésének nem
csak exponense, hanem valóságos aequivalense is. És
teljes igazság volt e mondásban. A z irodalomban mindig
visszatökröződik mindaz, a mi akár a kor áramlata, akár
mint egy nemzet jellege, határozott kifejezéssel bir. Min-
 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Én azt hiszem, nem is valami különös szerencse az,
hogy annyi könyvet adnak a világ elébe Németországon.
A sok könyv nagy nyomorúság, mondja a khinai ember ;
és nagy igazsága is van.
Megmagyarázni, minden esetre, lehet az okát ennek
a temérdek könyvnek. A német ember ugyanis szörnyen
újságvágyó. Mindig azt keresi, a mi új, a mi felötlő, és |
ha már egyszer megismerte, könnyen túlad rajta. Van
ő benne valami ösztön, mely hajtja egy kimondhatatlan
ismeretlen után, ez teszi kapkodóvá, bizonyos tekintetben
divathajhászóvá. Különösen az irodalomra nézve állitom
ezt. A nemzeti élet ezt az oldalát nem igen szokták
figyelemre méltatni, de én azt hiszem, ha ezt állitom,
közel állok az igazsághoz. Miért hagyott fel ma Német­
ország annyi, meg annyi iránynyal, mely pár évtized
előtt még végig zaklatta az egész országot ? Miért kisebb
ma, aránylag, a materiálizmus követője, mint akár egy
évtized előtt? A theol. nézetekben miért látjuk, hogy
mindig újabb, meg újabb hypothezisek után törnek, és
rögtön elhagyják az egyiket, ha másik tűnt fel, és erejük
összes mohóságával erre vetik magukat? (Mellesleg szólva,
-azt hiszem, pár évtized múlva sem szociálizmus nem lesz,
de még «Zerstückelüng theorie» sem.) Nem képzelhető
tehát, hogy jelenhessék meg csak egyetlen egy újdonság-
számba menő könyv, melynek igen természetes oknál
fogva olvasója ne legyen.
Ott van e mellett még az a szörnyű kérdés is :
milyen nézeten van ? Akár csak a XVII-ik század meg-
-csontosult orthodoxiája korában: melyik inspirált sym-
bolikus könyvet tartja egyedül üdvözítőnek ? Mindenki
tudni vágyik a másik vallásos meggyőződéseit, és min­
denki meg is ismertetni akarja azokat. És nő a könyvek
száma, szaporodnak az irodalmi emberek, tudósok lesznek
a huszadrangú tehetségek.
A nagyon kiszélesedett theol. irodalom azonban még
sem volna lehető, ha ennek nem lenne meg kedvező
anyagi feltétele. Körülbelől húszezer protestáns papja van
egész nagy Németországnak, huszonegy egyeteme, gyö­
nyörű dotációval rendelkező könyvtárral, és vagy hatezer
theologusa. Ez a lehető legkedvezőbb viszony arra, hogy
-gomba módra elszaporodjanak á könyvek. Ezek mind
veszik a könyveket. Veszik, olvassák és sokszor meg­
bódulnak, és eszök járásában megbicsaklódnak a nehéz
tudományoktól.
Én naponkint figyelemmel kisérem a németországi
theol. könyvpiacot. De azt hiszem, be kell vallanom nem
T Á R C A.
Gr. Kún Koesárd életrajza.
Gr. Kún Koesárd, született 1803-ban junius 25-én,
Algyógyon, HunyadmegyébeD. Szülői voltak gr. Kún István
és gr. Lá.:ár Klára. 1811-ben, 8 éves korában, a szász­
városi ev. ref. tanodában kezdette meg tanulását. Két év
múlva, 1813-ban, Kolozsvárra ment át s a kolozsvári ev. ref.
főtanodában folytatta tanulói pályáját egész 18 17-ig, a mi­
dőn diák lett. 1817-ben a nagy-enyedi Bethlen-fŐtanodának
lett növendéke, hol azon időben országos hirü tanárok
működtek, Tompa, Köteles, Hegedűs, Szász Károly. E ki­
tűnő férfiak szelleme mély benyomást gyakorolt az ifjú gróf
lelkületére. 1818-ban, atyja erélyes akarata következtében,
29.
sokára, hogy élő ember ki nem bírhatja, hogy mind azt
megismerje, a mit e tekintetben megismernie szükséges
volna. A gyárakkal hogyan tudjon emberi erő verse-
senyezni? Megtörtént ugyan, hogy gépek nélkül is állí­
tottak elő olyan munkákat, melyeket ma gépek dolgának
ítélnénk. A z egyiptomi pirámisokat felépíteni, ma bizo­
nyára csak gépekkel tartanók lehetségesnek, annak ide­
jében mngtették ezt pusztán emberi erővel. De még
is értettek hozzá, hogy olyan munkát lehet csak végezni,
mely arányban áll a munkásokkal. És éppen ezért, ha
nagy dolgot akartak, sok kéz erejét vették igénybe.
Teljesen érthetetlen is, hogy ma. egyetlen egy élő ember,
csupán egymagára teljes áttekintést szerezhessen az egész
német theol. irodalomban, olyan szertelenségekbe csapnak
ennek méretei.
Hogy melyik ága az a theol. irodalomnak, melyet
legnagyobb mértékben müveinek a németek, e kérdésre
hamarjában és így általánosságban felette bajos meg­
felelni. Tán, közel állok az igazsághoz, ha azt mondom:
legkisebb tevékenység uralkodik a históriában, és leg­
nagyobb az exegézisben, meg a predikáció-irásban. A
históriát a theologusok többé-kevésbé átengedik világi
kézbe, hogy annál inkább neki fogjanak az exegézisnek,
melyet kizárólagos theoL tudománynak tartanak.
A z időpont is nehezen határozható meg, a melyben
nagyobb élénkséget tapasztalnánk a könyvpiacon. Év
elején, vagy végén, vagy közepén egyiránt hasonló mo­
hósággal bocsátják ki a német theol. munkákat. Hanem,
az idén mégis karácson előtt fogta el nagyobb láz az
írókat. Évek óta nem volt olyan gazdag a karácsoni
könyvpiac, mint éppen az elmúlt évben.
Szükségét érzem mégis, hogy itt felsoroljak nehány
nevezetesebb könyvet az éppen megjelentek közül. Azon­
ban, a jegyzékek olyan bőnek és nagynak kellene lenni,
hogy csak csupa katalógus lehetne. Utalom tehát azokat,
kik az új német könyvek iránt érdeklődnek, arra a vál­
lalatra, mely Göttingában Vanderhoech és Ruprechtnél
«Bibliotheca theologica» cimen jelenik meg. E g y kicsit
drága vállalat, de annál gyümölcsözőbb. Itt felsorolva
találhatja mindenki az irodalmi újdonságokat, ámbár csak
cím szerint. Ugyan e folyóirat közli a külföldi irodalmat is
(magyar iró könyvét nem közölte soha* kivéve dr. Erdős
munkáját a római levélről), nem különben a német francia,
angol theologiai szakfolyóiratok repertóriumát is.
Bartók Jenő-
Bécsbe ment a mérnöki akadémiára. A szabad és hazafias
szellem azonban, melyet az erdélyi ev. ref. intézetek oltot­
tak szivébe, a bécsi mérnöki akadémián tapasztalt szellem­
mel semmi esetre sem tudott megbarátkozni.
Az ifjú alig hagyta el hazáját, már is visszakivánkozott.
1819-ben tehát Bécset odahagyta, visszatért Enyedre s a
Bethlen-fŐtanoda hírneves tanárai újból visszanyerték benne
egyik legreményteljesebb tanítványukat.
Az enyedi tanodában, hol egy évig még theologiai
előadásokat is hallgatott, tanulmányait bevégezve, a jogtan,
philosophia és politikumokból vizsgát állva, 1821. nov.
havában Maros-Vásárhelyre ment a királyi táblára, hol a
szünidők alatt a guberniumhoz is felesküdt. A királyi táblán
 30. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tanulm ányait bevégezve, ügyvédi vizsgát állott s m egyéjébe
térve vissza, aljegyzőnek választatott. A tehetséges fiatal gró f
a m egyei hivatalok rangfokozatán gyorsan em elkedett, al­
jeg yző b ű i főjegyző, főjegyzőbűi alispán lett, m ely utóbbi
m inőségben 1832-ig szolgálta m egyéjét. 1833-ban a m egye
székhelyén uralkodó szellemmel nem tudván m egbarátkozni,
alispáni hivataláról lemondott, lakását A lgyó gyra tette át s
tevékeny szellem ét a gazdaság folytatására adta.
1834-ben a szászvárosi ev. ref. tanoda főgondnokává
választatott, mely hivatalt haláláig, aggkora dacára, pá­
ratlan szorgalommal és áldozatkész buzgalommal hordozta.
Ezen kivül más közhivatalt nem viselt, egész 1848-ig. A megye­
gyűléseken azonban a közügyekben élénk részt vett, s a me­
gyei szabadelvű ellenzék egyik vezéregyénisége volt állandóan.
A 48 di nagy események gróf Kún Kocsárdot is ki­
zavarták falusi magányából s a magyar kormány bizalma
által Hunyadmegye főispáni székére hivatván meg, teljes
odaadással szolgálta a haza ügyét.
A szabadságharc leveretése után elfogatott s a komá­
romi várba záratva, hét évig szenvedett. 1856-ban szabadon
bocsáttatott s visszatért algyógyi birtokára. A szabadulás
feletti örömét azonban nagy mértékben zavarta a szomorú
kép, mely Algyógyon szeme elé tárult. Az ősi lakot, melyet
szorgalma és nemes ízlése egy kis paradicsommá varázsolt
volt, barbár kezek által felégetve, feldúlva, gazdaságát tönkre
téve találta.
A nemes gróf emelkedett szelleme azonban nem vesz­
tette el erejét. A helyett, hogy ő a romok felett keseregjen,
munkához látott. Egy zsellérházba huzva meg magát, a
romok között elkezdett építeni. Elkobzott, de ismét vissza­
nyert birtokait rendbe szendte, jövedelmező állapotba he­
lyezte, a feldúlt kastélyt helyrehozta, kertjeit beplántálta s
nehány évi lankadatlan szorgalom és takarékos életmóddal
párosított gazdálkodással, vagyoni állását oly karba hozta,
hogy nemcsak magának biztosított független, az anyagi gon­
doktól ment életet, hanem lelkének jóltevő hajlamát is
követhette. 1866-ban Hunyadmegye képviselőjévé választat­
ván, falusi magányát újból odahagyta s előbb a kolozsvári,
később a pesti országgyűlésen képviselte megyéjét.
1867-ben, az alkotmányos korszak életbe léptével, Ő
Felsége bizalma Hunyadmegye főispáni székére hívta meg
újból. E fontos hivatalt azonban csak egy évig folytathatta.
Megingott egéssége lemondásra kény szeritette.
Ettől fogva a politikai ügyekben nem igen vett tevé­
keny részt, de a tanodái és egyházi ügyeket annál mele­
gebben karolta fel. Különösen a vajdahunyad-zarándi ev.
ref. egyházmegye és a szászvárosi ev. ref. középtanoda talált
benne nemcsak felvilágosodott és buzgó főgondnokot, ha­
nem kegyes jóltevő patronust is.
Ez egyházmegyében nem igen van oly község, melyet
tetemes Összeggelne segélyezett volna. A hol templomjavitásra,
iskola-épitésre, pap, vagy tanító fizetések javítására, vagy
egészen ój állomások szervezésére égető szükség mutatko­
zott, gróf Kun Kocsárd nem várta, hogy kérjék, önkint,
saját kezdeményezéséből tette le az egyház és haza oltárára
bőkezű áldozatát.
A szászvárosi középtanodát úgy tekintette eleitől fogva,
mint a vajdahunyad-zarándi egyházmegye népiskoláinak közös
medrét, melynek hivatása a népiskolák nyújtotta magyar
műveltséget egy fokkal magasabbra emelni s ez által a
magyar faj kulturális fölényét továbbra is biztosítani. Ugyan­
azért, az egyházakkal és népiskolákkal párhuzamosan fejlesz­
tette ez intézetet is. 1865-ben a régi kétemeletes épületet
több mint 20.000 forintba kerülő díszes szárnyépülettel
toldotta meg. Az intézet jövedelmei pótlására a város piacán
egy .emeletes házat vett, mely jelenleg évenkint 500 frtot
jövedelmez ; az ój telekkönyv behozatala alkalmával pedig
még egy más házát íratta az intézetre. A 60-as évek elején a
szászvárosi ev. ref. középtan oda missziójáthangsuly ózva, útra kelt,
felkereste az ország legtehetősebb férfiait s az intézet vagyo­
nát több ezerre menő alapitványnyal gazdagította ez utón is.
Áldozatkész buzgalma még ezzel sem merült ki. Nem
4 szám.
elégedett meg azzal, hogy ez intézetet és az egyházakat
segélyezze, jótékonyságát kiterjesztette a szegény tanulókra
is. A hátszegvidéki eloláhosodott egyházi nemes fiák számára
4000 forintos alapítványt tett oly célból, hogy annak ka­
matjai a jobb tanulók segélyezésére szolgáljanak; ezen kivül
évenkint több tanulót tetemes összeggel segélyezett, s a
szászvárosi tanodában, stipendiariusain kivül, kilenc sze­
gény tanulót segélyezett. Jótékonyságát kiterjesztette a dévai
állami főreáliskolára is, a szegény tanulók alapjára 1000
forintot adományozván. Ezen alapitványnyal megveté alapját
a dévai reáliskolai segélyzo-egylet alaptőkéjének. E szerint,
az országos mozgalomnak is, melynek célja a hunyadmegyei
eloláhosodott magyarság megmentése, Kón Kocsárd adta
meg az első lökést.
Egyháza és nemzete iránti forró szeretete ennyi áldo­
zattal sem volt kielégítve. Nyílt titok volt, hogy halála ese­
tére tetemes összeget fog az egyházaknak és tanodáknak
hagyományozni. A testamentumot meg is csinálta és letette
a szászvárosi ev. ref. tanoda tüzmentes ládájába. Nemes
szive azonban ezzel sem nyugodott meg. Óhajtotta, hogy
nemes tetteire még életében tegye fel a koronát. Ugyan­
ezért, 1877-ben 50000 forint úrbéri papirt tett le az inté­
zet pénztárába, hogy az kamatos-kamatokkal mindaddig
gyarapittassék, miglen oly összegre növi ki magát, mely az
intézet meglevő vagyonához csatoltatva, elégséges lesz egy
a kor kívánalmainak megfelelő teljes gimnázium fentartására.
Ezen kivül, a nemes gróf kiházasitási jutalmakat is tű­
zött ki oly eloláhosodott magyar legények számára, kik
magyarul beszélő nőt vesznek feleségül.
A fentiekből kitetszoleg, Kón Kocsárd gróf kultur-
egyesület volt önmaga, mielőtt a társadalmi kul túr mozgalom,
az országban megindult volna s önkint érthető, hogy az
Emke első megmozdulására az első volt, ki sastekintetével
észrevette az eszme küldését: összegyűjteni a szétszórt erő­
ket és irányt szabni a jövőre a nemzet és állam életének,,
s nem késett tettel és áldozattal is, tekintélyének nagy-
súlyával is, a társadalmi mozgalom élére állani.
Lakó vármegyéjében, melyre életét szentelé, az ő neve
alatt indult meg rz Emke mozgalma: nevében mentek ki
a fölhívások és gyüjtőivek, miután 700 frt. alapitó tagság­
gal kezdte meg azt, s a megyei választmány tiszteleti elnö­
kének választatván, ez a szervezkedés mintája lett a vidéken
a többieknek, s mind máig a legtevékenyebben áll és működik.
Az Emke alakuló közgyűlése azonban 1885. ápril.
12-én megemlékezvéu arról, hogy Kón Kocsárd gróf egy­
maga egy kultur-egyesület, ki többet tett az erdélyi rész
magyarságáért, a mennyit a társadalom együtt véve, még
hosszú ideig tehet s »hogy neve a legtiszteletre méltóbb
lobogó, mely alatt a mozgalom működését megkezdheti
Kón Kocsárd grófot első örökös diszelnökévé választotta,
a mit a gróf elfogadván, igy kezdődött a kapcsolat a nagy
alapitó és az Emke között.
A nagy alapítónak, életében családot nem alkotván,,
és igy közvetlen örököse nem lévén, tervei kezdet óta a
székely kérdésre, Erdély és ezzel az ország ezen sebhető
Achilles-pontjára irányultak, a mihez e család székely, há­
romszéki, osdolai eredete is a vérség érzetével csatoltatván,.
önkint következett a nemzet jövője fölött virasztó gond és
messzi előre látó értelemben az az eszme, hogy itt a dik-
ciók és tervezgetések elhagyásával, tenni kell.
A z Em ke 1887. aug. 28-án Sepsi-Szentgyorgyön tar­
tott közgyűlésen a nagy alapitó, algyógyi íekvő birtokát, a
hozzá tartozó szolgálm ánvokkal együtt, még életében az
Emke-re ruházta.
Kón Kocsárd gróf 1S93. jun. 25-én, Szászvároson
ünnepelte 90 éves jubileumát. Emlékezetes marad a társa­
dalmi élet történetében ez az ünnep, melyen képviselve
voltak: az erdélyrészi ev. ref. egyházkerület, Szász Domokos,
püspök, Szász Gerő, köz-főjegyző és dx. Kolos vári Sándor
által; az erdélyrészi közmivelődési egyesület: Bartha Miklós,
alelnök, Sándor József és Merza Lajos, főpénztárnok által
Hunyadvármegye húsz tagú küldöttséggel, br. Szentkereszty
 4- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
György, főispán vezetése alatt; Udvarhely megye küldöttség­
gel, melyet Ugrón János, alispán vezetett; Déva városa, a
hunyadmegyei tört. és régészeti társulat (gróf Kún Géza
vezetése mellett), a dévai kir. törvényszék (Sólyom-Fekete
Ferenc, elnökkel), a nagy-enyedi kollégium (Hegedűs János­
sal és dr. Kovács Ödönnel); a hunyadi ev. ref. egyház­
megye lelkészi és tanitői kara, a szászvárosi egyházközség,
a Kún-kollegium, algyógyi földműves iskola, stb. stb. A kül­
döttségek tagjainak s a hozzájuk csatlakozott egyes előkelő­
ségeknek száma összesen mintegy háromszázra ment.
Isteni tisztelet után a küldöttségek és más üdvözlők
Kún Kocsárd gróf főtéri házához vonultak. Az ünneplők
serge megtöltötte a grófi lakás összes szobáit. Itt Szász
Domokos, ev. ref. püspök az egyházkerület, Hollaky Arthur,
alispán Huny adv ár megye, majd pedig Bartha Miklós, orsz.
képv. alelnök az Emke nevében üdvözölték az ünnepeltet.
Kun Kocsárd gr. remek beszédben köszönte meg az
ünneplést. Szavai mély hatással voltak az egész hallgatóságra.
Töméntelen üdvözlő távirat és levél érkezett az ország
minden részéből. Üdvözlő táviratokat küldtek a sokak kö­
zött : Bethlen András gróf, Csáky Albin gróf, Lukács Béla,
miniszterek; Vay Miklós báró, főrendiházi elnök, Bánffy
Dezső báró, képviselőházi elnök, az Emke Összes fiókválaszt­
mányai; a budapesti izr. hitközség és más testületeknek, egye
seknek egész serge.
Különfélék.
= Gr. Kún Kocsárd végrendeletét január 13-án
hirdették ki a dévai járásbíróságnál. Az okirat 1893. április
.30-án kelt, és mivel a végrendelkező összes ingatlan vagyo­
náról már előzőleg intézkedett, hagyományul csak Kún Ko-
•csárd készpénzvagyona és pénzértékü ingóságai felett rendel­
kezik. Ez az ingó vagyon mintegy nyolcvanezer forintra rúg,
és nagyobb részében az elhunyt hazafi három unoka öcscsé-
nek, K ú n Z s i g m o n d n a k , K á r o l y n a k és I s t v á n -
n a k jut, a kik együtt hatvanezer forintot örökölnek. Erre
a hatvanezer forintra nézve az örökösök elhalta esetére is­
mét az Emke az utó-örökös. Az Összeg kamatai ugyanis az
Emke kezelése alatt fognak ekkor állani és azoknak a nép­
tanítóknak jutnak, a kik, mint a végrendelet mondja, a ve­
szélyeztetettebb helyeken működvén, szorgalmuknak kitetsző
jeleit,mutatják fel. «Hagyok, szól ezután a végrendelet, 1000,
azaz, egyezer forintot azon alapítványom fedezésére, a melyet
-azon szászvárosi polgárok fiai számára tettem volt, a kik
a hivatalos nyomás dacára is lelkiismeretük szabadságát a
követválasztáskor nem alkudták le.» Jutnak az Örökségbűi
kisebb hagyományok az elhunyt távolabbi rokonainak, s az
algyógyi református egyháznak is, a mely hitközség 1000
forintot örököl. A mi a hagyományok kifizetése után a ha­
gyatékból fenmarad, az a szászvárosi szegény gimnázisták
konviktusának jut. Erre a célra különben még négyezernégy­
száz forint van hagyományozva. Az örökhagyó cselédségéről
is szépen emlékezett meg, a kiknek, úgymond, az év bármely
-részében is történjék halála, nem számítva be a már kivett
részleteket, az egész kompetencia kiadandó. A nagyszivü
ember felejthetetlen alkotásainak száma ezzel a végrende­
lettel is gyarapodott.
= Szabó Aladár szerkesztésében megjelent a
« Ha j n a l » belmíssziói folyóirat Il-ik folyamának első száma,
■ ugyanazzal a külső diszszel, ugyanazzal a belső tartalommal,
és előfizetési ára egész évre csak 1 forint lévén, ugyanazzal
az olcsósággal, mint az előző évben. Azt hisszük, ha a jelen
füzet tartalmát ideiktatjuk, mindenki sietni fog, hogy meg­
rendelje az értékes folyóiratot. A szerkesztő tájékoztató F e l ­
h í v á s á t követi «A mit a keresztyén nők Krisztusnak kö­
szönhetnek.» Irta Szabó Aladár. «Nehány szó a börtön-
ügyről», Dianiska Frigyestől. «Gusztáv Adolf.» Szász Béla.
Speculum veritatis. Apróságok. T á rca : költemények. Misz-
sziói közlemények. Rég idők óta panaszoltunk, hogy nin­
csenek ismeretterjesztő, népies, olcsó irataink. Most már van.
íme, itt van a «Hajnal», ott van a «Kis Tűkör», csak tes­
3i-
sék támogatni, terjeszteni, és mindjárt máskint fog állani
a világ, mely most gonosz — a mi lustaságunk miatt.
= «Emlék Lapok.» Erdélyi János, nagykapusi em
lék táblájának leleplezése alkalmából. Ára 30 kr. mely az
Erdélyi nevére alapítandó »pályadijakra« szánt alap elő­
állítására fordittatik. A csinosan kiállított füzet tartalmazza
Lévay József gyönyörű ódáját, Szinyei Gerzson Emlék be­
szédét és Ballagi Géza beszédét az akadémia, Lévay Józsefét
a Kisfaludy-társaság és Eszterházi Sándorét a város nevében;
valamint az emlékünnep rövid történetét. Tárgyánál és cél­
jánál fogva nagyon méltó a pártolásra s egyszersmind ke­
gyeletünknek adjuk bizonyságát egy derék férfiú emléke iránt.
= A «Keresztyén» cimü vallásos havi folyóiratomra
ismét, most már a IV-ik évfolyamra előfizetést nyitok. Ara
egész évre 50 krajcár. E lapról egy baranyai ember igy ir:
«Előfizetésem megújítom, mert nekem elmaradhatlan szükség
az a lap, mely megmutatá nekem az útat, ama jobb haza felé.»
Egy no meg igy ir: «Az ön lapja és az isteni kegyelem
volt eszembe, mikor ez a fájó szív a megrepedéshez közel,
de nagyon közel volt.» Egy karcagi ember pedig megmutatva
papjának, igy szólott: «Nagytiszteletü ur, igy kellene csele­
kedni, mert ez a kis lap mondja.» S z a l a y J ó z s e f .
= Nyilvános köszönet. Egyházközségünk kétszáz­
tizenöt éves templomának boltozatja megrepedvén, Endstrasser
Benedek, kolozsvári építőmesterrel megalkudtunk annak meg-
kulcsolása iránt, 350 forintban. Gr. T e l e k i L á s z l ó és
gr. B e t h l e n B á l i n t urak pátronusi buzgóságuknak fényes
jelét adva, ezen tekintélyes Összeget egyházközségünk pénz­
tára helyett az említett vállalkozónak kifizették. Gr. B e t h ­
l e n B á l i n t n é ő méltósága pedi a karácsoni innepek
alkalmával egy igen díszes, nagy, selyem-bárson káthedra-
takaróval lepte meg egyházunkat, melynek értéke 150 frtra
tehető. Ilyen pátronusok és ilyen pátronák buzgósága mellett,
az én terhem könnyű, az én igám gyönyörűséges. Midőn
magam és egyházam nevében köszönetét mondok, nem te­
hetem, hogy föl ne említsem buzgóságuknak azon tényét is.
hogy az ők közreműködése csak egyetlen alkalommal is
mintegy 260 frt. tiszta jövedelmet hozott egyházunknak.
Az isten áldja meg mindezekért és adjon minden egyház­
nak ilyen patrónusokat! Aranyos-Gyéres, 1895. január 15.
B a r t h a L a j o s , evang. református pap.
= Újabb adományok a kolozsvári ev. ref. kollé­
gium építési alapjára. XlII-ik közlemény. Az 571. számú ivén:
Szacsvai Sándor főgondnok 50 frt. Bari Zsigmond, a körös-
fői egyházközségben gyűjtött (gyüjtoívét elvesztette) 4 frt.
82 kr. Az 585. számú ivén gr. Kuun Géza 10 frt. Spirkó
szabó adománya 4 frt. 80 kr. A 28. számú ivén: Stein Gá­
bor, mint gyűjtő 20 frt. Mitterdorfer Gusztáv 5 frt. Steiil
Gáborné 1 frt. Stein Alice 1 frt. Stein Gusztáv 1 frt. Stein
János Berlinből 2 frt A 140. számú ivén Király Gyula,
kereskedő, 1 frt. Marosán István 50 kr. Adorján János 20 kr.
Nagy Domokos 50 kr. Tar János 20 kr. Lakatos József 20 kr.
Diószegi József 1 frt. Az 540. számú ivén: Palócy Lajos 3 frt.
Széky Miklós 5 frt. Nagy Gábor 5 frt. Nagy Miklós, a Vasár­
napi Újság szerkesztője, 10 frt. Az 581. számú ivén: Pogány
György 5 frt. A 310. számú íven: idősb Bodor Bertalan,
Szamosujvárról, 3 frt. Wajna Károly 1 frt. Gajzágó Ferenc,
királyi járásbiró, 1 frt. Máthé György, ev. ref. lelkész, 1 frt.
A 264. számú ivén Deák Albert, az erdővidéki kőbánya
egylet igazgatója, mint gyűjtő, 20 frt. Taussik B. Hugó 5 frt.
Kiss Dénes, joghallgató, 1 frt. A 424. számú ivén: Heigel
Lipót 1 frt. Viski Ferenc 1 frt. Kappel József 2 frt. Fekete
Endre 1 frt. A 4043. számú Egyesült erdélyi takarékpénztári
könyv szerint kamat 53 frt. 13 kr. Az 552. számú ivén:
Sigmond Ákos 5 frt. Szemerjai József 2 frt. A 388. számú
ivén: Köblös Lajos, honvéd ezredorvos 4 frt. Dr. Hankó
Ödön 2 frt. Dr Kovács Sándor 1 frt. Kovrig Albert 1 frt.
Nagy főhadnagy x frt. Rettegi Báláné 1 frt. Herszényi Kál­
mán 1 frt. Kiss Sándor 1 frt. Köblös Albert 2 frt. Kremer
János 1 frt. Fogadják a kegyes adakozók az elöljáróság
hálás köszönetét.
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
H IV A T A L O S RÉSZ.
62— 1895. PÁ LYÁ ZA T TAN ÁRI ÁLLÁSRA.
Az államilag segélyezett zilahi ev. ref. kollégium fő­
gimnáziumához rendes tanári állásra pályázat nyittatik. Ezen
tanszékkel a magyar-latin nyelv és irodalom tanítása van
egybekötve.
Javadalma: egyelőre évi 1000 frt. és 200 frt. lakás­
pénz; két ízben 100— 100 frt. ötödéves szolgálati korpót­
lék. A választás az erdélyi ev. ref. egyházkerület jogkörébe
tartozik.
Pályázók vallásukat, életkorukat végzett tanulmányai­
kat, tanári képesítettségüket, eddigi szolgálatukat és had­
kötelezettségüket feltüntető okmányaikkal ellátott s az er­
délyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsához címzett folya­
modványukat a zilahi ev. ref. kollégium elöljáróságához
1895. évi február hó 20-ig adják be.
Csak ev. református egyének folyamodványai vétetnek
figyelembe.
A választott tanár a nem állami tanárok részére léte­
sített országos nyugdíjintézet kötelezett tagja.
Állomását az 1895. év szeptember i-én tartozik el­
foglalni.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsának,
Kolozsvárit, 1895. jan. 13-án tartott üléséből.
P arádi Kálm án, Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
200-1895. P Á LY Á ZA TI HIRDETÉS.
A nagy-enyedi egyházmegyébe kebelezett detrehemi
körleikészi állomás áthelyezés folytán megüresedvén: erre
pályázat nyittatik.
Ezen körlelkészség kötelékébe tartoznak: Felső-Det-
rehem leány egyház, ^M.-Bőő, M.-Kook, M.-Örke, diasporák.
Javadalom: tisztességes lakás gazdasági épületekkel,
kanonika porcio, melynek kataszteri tiszta jövedelme 78 frt.
15 kr; egyesektől járó kepe 90 frt. 80 kr. értékben, 50
forint vallástanitási dij, s az egyházkerületi pénztárból folyó­
sított 200 frt. központi fizetés s igy összesen 418 frt. 95 kr.
Folyamodványok legkésőbb folyó évi febr. hó io é ig ,
főt. püspök aához címezve, nyújtandók be s a kinevezendő
körlelkész f. év február hó végéig állását elfoglalni tartozik,
s a körlelkészek nyugdíjintézetének tagja.
Áz erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárt, 1895. jan. 19-én.
M árkus János , D r. Kolosvári Sándor,
titkár. elnök-helyettes.
124— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett c s e r e f a l v i egyházközség nyugalmazás
folytán megüresült lelkészi állomásának betöltését az Igazg.-
Tanács 1S31 — 1894. szám alatt engedélyezvén, arra ezennel
pályázatot nyitok.
Az állomás évi javadalma : tisztességes lakáson, gazda­
sági épületeken és kerten kívül, 349 frt. 10 krajcár. A meg­
választandó aa. a nyugalmazott lelkész életében csak fél­
fizetést élvez, de kilátásba helyeztetik részére a nyugalmazott
lelkész által visszaajánlott évi 50 forint, s esetleg évenkint
nyerendő államsegély.
Pályázati határnap: folyó évi február 20. Folyamod­
ványok, kellőleg fölszerelve, nt. Rákosi Lajos, esperes aához
küldendők (Lukafalva, u. p. N.-Teremi).
Kolozsvárit, 1895. Jan- 22• Szász Domokos,
____ erdélyi ev: ref. püspök
10 1-18 9 5 . PÁLYÁZAT TAN ÁRI ÁLLÁSO KRA.
A székely-udvarhelyi ev. ref, kollégium főgimnáziumá­
hoz az erdélyi ev. ref. egyházkerületi közgyűlés által be­
töltendő két rendes tanári állásra pályázat nyittatik. Egyik
tanszékkel a német-magyar nyelv és irodalom, másikkal a
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
4. szám'.
latin-görög nyelv és irodalom tanítása van egybekötve. A
német-magyar tanszékre előnye lesz annak, ki a francia
nyelvet, mint rendkívüli tantárgyat, tanitni képes.
Mindenik tanszékkel évi 1200 frt. fizetés és 200 frt.
szálláspénz jár; továbbá, három Ízben 100 frt. ötödéves
szolgálati korpótlék élvezése van egybekötve.
Pályázók vallásukat, életkorukat, végzett tanulmányai­
kat, tanári képesítettségüket, eddigi szolgálatukat és had­
kötelezettségüket feltüntető s az erdélyi ev. ref. egyházkerü­
let Igazgató-Tanácsához címzett folyamodványukat a székely­
udvarhelyi ev. ref. kollégium Elöljáróságához f. évi február
20-ig adják be.
Nem ev. ref. vallásu pályázók folyamodványai nem
vétetnek tekintetbe.
A megválasztott tanárok a nem állami tanárok részére
létesített nyugdíjintézet kötelezett tagjai és állomásukat
1895. szeptember i-én kötelesek elfoglalni.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsának,.
Kolozsvárit, 1895. J* n* I 3’an tartott üléséből.
P arádi Kálmán, Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
132— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev.ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
egyházmegyébe kebelezett h o d g y a i egyházközség kántor-
tanitói állomására ezennel pályázatot hirdetek.
Évi javadalom: gazdasági épületekkel ellátott kényel­
mes lakáson kívül, egyházhatósági becslés szerint, 1S7 frt.
15 kr. értékű kanonika-porció és kepe és a most folyósí­
tott 122 frt. államsegély. Kilátásba van helyezve az is, hogy
a javadalom 400 frtra közelebbről kiegészíthető lesz. A meg­
választandó köteles az egyházközség által adott évi java­
dalom 6 százalékát egyszersmindenkorra, azután az évi já­
rulékot a gyám intézet javára fizetni.
Megjegyzem, hogy csak okleveles kántor-tanitók folya­
modhatnak. Pályázati határidő: f. év. február 20. Folyamo-.
dások nt. M e n y h á r t A n d r á s , esperes aához küldendők,
(lakik Kecsetben, u. p. Sz.-Udvarhely.)
Kolozsvárit, 1895. jan. 22. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
70 -18 9 5 . MEGHÍVÓ.
A küknllői ev. ref. egyházmegye f. évi febr. 14-én
d. e. kilenc órán kezdve, a szokott helyen, házassági tör­
vényszéket fog tartani, melyre a t. székbiró urakat és érde­
kelt feleket, ezennel van szerencsém meghívni. Lelkész tár­
saimat felkérem, hogy a házassági törvényszék idejét, és
helyét, a szokott módon tegyék közhírré.
Továbbá, felhívom t. lelkész társaimat a következők
pontos teljesítésére.
1. Múlt évi közalap és egyházmegyei hátrálék tarto­
zásaikat, valamint a pénztáros által kiraatatott, és minden
egyháznak megküldött folyó évi fizetnivalókat, mielőbb küld­
jék be a pénztáros úrhoz.
2. A folyó évi országos reform, egyházi közalap be­
vallásukat, a kik még nem küldték be, azonnal küldjék be
hozzám.
3. A kik egyházaik f. évi költségelőirányzatát még be
nem küldötték, még e hó folyamán küldjék be a számvevő
úrhoz, hogy február 7-én legyenek tárgy álhatók.
4. Á számadások elkészítésével igyekezzenek, és a
törvényben meghatározott időig, múlhatatlanul küldjék be a
számvevőhez.
5. A megrendelt nyomtatvány űrlapok árát, a nyom­
tatvány kezelő úrhoz, mielőtt küldjék be.
V.-Gálfalva, 1895. jan. 20-án. Kovács Elek ,
ev. reform, esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
4niniiiiiiiiiiiiiiiií;:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiii!iiii(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiMimiiiiii:
r
XXV. Évfolyam.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
A munka folytatása,
Úgy van.
annak föltétlenül bírnia keli az inspiráció igazságra
vezérlő erejével, és bírnia kell az ideálizmus ra­
jongásával. E kettő nélkül, mint a vándor a pusz­
tában, bolyonghat valaki egy céltalan élet út-
talan útain, de része nem lesz abban a boldogító
tudatban, hogy magasztos hivatás szolgálatában
állott; hogy erőit nemes önérzet vezette a rá­
bízott munkában, és hogy az elért sikerért az
öntudatban találja meg legszebb jutalmát. Oh,
hány ilyen eltévesztett élet felett kell éreznünk
Őszinte szánalmat, igaz részvétet! Mert a család,
á társadalom, a politika, egyáltalában az élet ezer
meg ezer számban dobja elő a feladatokat; az
emberek milliói kötelezve vannak, hogy azokat
megoldják, és megoldják úgy, hogy ne csak az
egyensúly meg ne zavartassák, de közeledés érés-
sék el egy magasabb világrend, a tökéletesedés felé.
Nagy az, a mi itt a kockán forog. Mert, a
miről én itt beszélek, az az ember legszentebb
érdekét érinti. Világi javak, földi szerencse, rang,
fény, dicsőség, méltóság, kényelem, mindezek meg­
szerezhetők olyan ügyességgel, mely az alkalom
felhasználása után értéktelenné válik és elveszt-
hetők, miután teljességgel nincs meg lényegükben
az állandóság. Ezekkel a dolgokkal én egyáltalában
nem foglalkozom. Az
világban jár, mely változhatatlan, örök , a mely
egyénekből áll ugyan, de egyetemességében éri el
tetőpontját; és a lélek örök szükségeinek meg­
nyilatkozásában áll. Ezt a világot megközelitni,
nem lehet inspiráció és ideálizmus nélkül.
Kérem olvasóimat, ne imputáljanak nekem
dogmatikai felfogást, midőn az inspirációt emle­
getem. A mai tudományosság sehogy sem haj­
landó, elfogadni az absolut csodák lehetőségét.
Én sem várok csodát. Csak azt várom, a mi a
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
Kolozsvárit, 1895. Január 31. 5. szám.
MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY ÍVEN.
Szerkesztőségi iroda , hová a kéziratok és előfizetések b é r m e n tv e
évre 1 forint 50 kr. küldendők K ü lm a g y a r u tc a 9. sz.
damaszkusi úton történt Csak hallani szeretném
Saulus kérdését: «Kicsoda vagy, uram: Mit akarsz,
in .
1 hogy cselekedjem?» (Csel. 9. 5— 6.) Abban a pilla­
A ki Pál nyomába akar lépni, natban, holott az erdélyi egyházkerület ötszáz kál­
vinista papja fölteszi magának e kérdéseket, és
kezét szivére téve, felel őszintén, igazan, a nélkül,
hogy önvád érje: abban a pillanatban birtokában
lesz az inspirációnak, és ha tán az önbizalmat­
lanság, a percnyi kételkedés elvenné is szemeinek
világát rövid időre, de azután annál lángolóbb
meggyőződéssel, szilárdabb akarattal, és a jöven­
dőbe vetett erősebb reménységgel vetné kezét arra
a munkára, a melynél méltóbb, és megtisztelőbb
évszázadokon keresztül nem várt olyan férfiakra,
kik azt felfogni és e végezni, magukat elhatározták.
Azt mondjatok, készek vagyunk erre az el­
határozásra; készek vagyunk, megtenni mindent,
csak lássunk legalább valamennyire megfelelő
j anyagi megjm a!mazást, valamelyes erkölcsi díszt,
j mely hivatásunkból folyó állásunkat méltán meg­
j illeti. Ez a felsóhajtás igaz; ez a panasz jogos.
De, mert a jég elverte a vetést, nem fogjuk-e
megszántani földünket ismét ? Mert mi is nélkü­
lözünk, megfeledkezhetünk-e azokrúl az ősökről,
kik nálunknál sokkal többet szenvedtek, mert sok­
kal többet áldoztak? Léha semmit-tevésbe öljük-e
el azt a biztató reményt, hogy az utánunk követ­
kezők boldogabbak lesznek, ha mi megvetjük a
fundamentumot? Ezekre a kérdésekre ha a reális
én gondolatom abban a élettől várunk feleletet, lehetünk szatócsok, üzlet­
emberek, börze-spekulánsok, de semmiképpen sem
leszünk Pál követői, ki midőn vette az inspirációt,
nyomban fölemelkedett a legmagasabb ideáliz­
musra, egyesült isten szellemével, és lemondva
az addig őtet a múló dicsőség és jóllét karjain
hordozott világról, lett törhetetlen bajnoka annak
a mesternek, ki az irgalom hangján kérdezte tőle:
«Saul, Saul. mért üldözöl eno-emet:»
Vájjon, az az ötszáz anya-, ugyanannyi leány­
egyház és diaspora; az a háromszázhatvanezer
 34* PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kálvinista, tehát Erdély összes magyarságának fele,
nem ugyanezt kérdi-e ma mitőlünk? Virul-e, halad-e
a mi egyházi, erkölcsi életünk? A protestáns szel­
lem nyer-e gyarapodást? Ha számban nem sza­
porodunk, erkölcsi, szellemi tartalomban
gazdagodunk: vájjon, nem az ellenkező, mondjuk,
nem az e l l e n s é g e s irány kerekedik-e felül, és
mint a gyom, mint az élődi növény elemészti a
termékeny talaj gyümölcsét, díszét, magát
életet ? A lelkiismeretbeli és polgári szabadságnak
szeretete; a világosság után való sóvárgás ha­
tárai szélesednek-e? Fogv-e a tudatlanság, a ba-
bona ? Általánosságban nyer-e tiszteletet az áldozat-
készség, a könyörületesség, a puritán jellem szi­
lárdsága? A z erkölcsi alapok oly megingathatat-
lanok-e, hogy azokon ledönthetetlenül épülhet fel
a hazaszeretet temploma, melyben édes
nyelvünkén dicsőíthetjük istenünket ?
Feleljetek. Feleljetek úgy, mint Pál apostol.
Kérdezzétek meg a lelkiismeretet. És cseleked­
jetek úgy, mint Pál apostol. Megsegit ama szent
dolgokra irányzott inspiráció, ésaz a lelkesedés, mely
az önfeláldozás ideálizmusában nyer szárnyakat.
Tudom, hallom az ellenvetést. «Az öreg me­
gint zsörtölődik! Könnyű neki a kolozsvári ekk-
lézsiában ! Próbálná meg csak a mi nyomorú­
ságunkat !>
Dehogy zsörtölődöm, dehogy! Soha béké­
sebb indi latu nem voltam, mint midőn e sorokat
írom. Soha senki sem szerette őszintébben pap­
társait, mint én. Én, ki szalmás papi házban nőttem
fel, én nálamnál senki jobban nem érti és érzi
azokat a megpróbáltatásokat, melyek alatt gör­
nyed vállatok. Nem tintába, édes tejbe, szinmézbe
szeretném mártani toliamat, mert nem
szenvet, nem haragot prédikálok, hanem szere-
tetet; megnyerni akarlak önfeláldozó munkásaivá
annak az országnak, melyben minden szép, min­
den fönséges, mert az az isten országa, melyet
Pál fölépített a Krisztus evangyéliomán.
Meggyőzni szeretnélek arról, hogy a meg­
teremtetek világban nincs magasztosabb pálya, mint
a mienk. Hálásabb munkatér, mint a mienk. Fön-
ségesebb cél, mint a mienk. Magvetők vagyunk.
A mig szántjuk a földet, hátra nézni, nem sza­
bad. Sziklák közt halad ekénk; kő megvérzi lá­
bainkat, a tövis homlokunkat. A búza-magvak kö­
zül sok hull az útszélre, sokat elkapdosnak a
gonosz madarak; sok hull a tövis közé. Jutalmunk
nem egyszer félreértés, igen sokszor háládatlanság,
legtöbbször nélkülözés. Hát, aztán ? Mit szenved
5. szám.
az anya gyermekeiért? Mit szenved a polgár ha
zájáért ? Mit szenvedett Pál a megfeszittetett Krisz­
tusért? S jutalma? Üldözés, megvesszőzés, halál.
De, neve apostol; sorsa, vértanuság; dicsősége,
nem halhatatlanság.
o
Ki kényszeritett, hogy e pályát válasszátok?
Kezeitekbe volt a konvenció ki csábított sokkal,
többel, fényesebb javadalmazással A kötelessé­
az geket előtükbe tárta a tudomány, azután az eskü,
majd a fölvett palást, és legvégül a gyakorlati
élet. E kötelességek betöltésétől függ, hogy hív-
szolgáknak neveztessetek, vagy kivágattassatok, és
tűzre vettessetek, mint a terméketlen figefák. És
ha a hűtlenség, a buzgóság hiánya, a lelkesedés
megfogyatkozása csak nektek, vagy szegény csalá­
dotoknak ártana, akkor is méltók volnátok az
hazai ítéletre; de nem, ha pályátokon nem vagytok
egész emberek, ha nappali munkátokban, éjjeli
nyugalmatokban nem kisér a hivatás szenvedélye;
ha nem vagytok inspirálva istennek mindenható
lelke által; ha szárnyakat öltve, nem repültök a
tökély ideális országa felé: akkor végképpen bű­
nösek vagytok, mert isten ellen való káromlást
követtek el mindnyájunk szentségeivel egyhá­
zunkkal, és hazánkkal szemben.
És ebből aztán a legtermészetesebben követ­
kezik, hogy csorbát szenved az állás méltósága,
a külső tekintély dísze. Van abban is valamicske,
hogy ruha teszi az embert; de az meg absolute
igazság, hogy a lelkiismeretlenséget, a munka­
kerülést, a tanulatlanságot, a kötelesség-mulasztást
el nem fedezheti az anyagi jóllét, a kényelem,
vagy a bi'oor palást. A világ csak igen rövid ideig
hajlandó meghajolni az arany-borjú előtt; de ál­
ellen­ landóan tiszteletének tárgya marad az öntudat,
az önérzet, a becsület, a jellem, a közhasznú mun­
kásság, ha még egyszerűbb formában is jelenik
meg, és ez a tisztelet csak annál inkább nő, men­
nél önzetlenebb színben és tartalomban áll előtte.
Képzeljétek lelki-szemeitök elé Erdélyt a fe­
jedelmek korszakában, midőn a reformáció szel­
leme hatott át majdnem minden lelket Minő föl-
pezsdülése a buzgóságnak; minő termékeny ki­
áradása a felvilágosodásnak, a szabadságnak!
Dicsőségünk fénye túl-áradt határainkon, és ki­
rályt adtunk más országnak.
Azután, jöttek a csapások. Mintha a túl-
termékenység kimerítette volna az ős-talajt. Mintha
a büszke sas összetette volna szárnyait. Igaz, nem
gyorsan ; egy pár századra volt szükségé a pusztítás­
nak, de — oh j a j ! — ezt a munkát aztán derekasan
 5. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 35-

elvégezte. Egyházaink közül elpusztult sok, meg­ törvényhozó testület előtt ezután is meg kell mutatnunk,,
gyengült a legtöbb. Iskoláinkat, templomainkat, hogy ha anyagi erővel nem is rendelkezünk, de az er­
kölcsi tőke, mely az örök-igaz eszmékért folytatott harc­
őseink sirhalmait benőtte gyom. dudva, rész-
ban birtokunkba jutott, felér a kincsek halmazával, s ig y
vétlenség, nem-bánomság. A hitbeli, az erkölcsi
remélhetjük, hogy a kath. egyház tagjai is elismerik érde­
pusztulást nyomon követte a faj gyengülése. A meinket s lesz a ki ismételni fogja gróf Rattyáni A lajos­
hol a karvaly lesben áll, nem énekel madár. Ha nak az 1790. országgyűlésen mondott szavait: »Elérkezett
szélyeljár a farkas, meglapul a bárány. Nyelvünk már vaiahára azon idő, midőn a mi országunk láthatá­
esett áldozatul. Sok vidéken fajunkat olvasztotta rának egén is a világosságnak piros hajnala derülni
kezdvén, mind a szeretetnek, mind egyéb kötelességek­
be az ellenség áramlata. Úgy látszott, mintha
nek kölcsönös és elszakadhatatlan kötelékével összekössük
Erdély sorsa meg volna- pecsételve.
magunkat azon kedves hazánkfiaival, a kik hazánk ol­
De csak látszott. A hol a veszély legnagyobb, talmazásában, drága szabadságunk megerősítésében velünk
ott van az isten legközelebb. A pusztában buj­ együtt egyesült erővel munkálkodni fognak, hogy ekkép­
dosó Izráél számára forrás bugygyant fői a kő­ pen egész Európa m eggyőzettessék arról, hogy a régi
sziklából. Számunkra ez a forrás nem lehet más, tudatlanság homályának eloszlásával, mi is szemléljük
már a felkelő napot és hogy ama nagy mesternek igaz
mint a tisztán-látás, az erős akarat gátat vetni
követői vagyunk, ki a m aga törvényét az övéihez való
a rombolás elé; összetenni éjjeli, nappali mun­
hallatlan szeretettel pecsételte meg. Én is kath. vagyok,
kánkat: megmenteni a megmenthetőt; megmen­ még pedig buzgó katholikus s szégyenleném, hinni, hogy
teni egyházkerületünkben evangyéliom szerint re­ a kath. vallásnak kényszereszközökre volna szüksége,
formált hitünket, és vele magyarságunkat. Ehhez hogy juhait az okolban megtarthassa. A kath. vallás
inspiráció kell; ehhez ideálizmus kell. Pál apostol becsülete kívánja, h ogy az evangéliumon erőszak ne
tétessék s az evangélium pedig felebaráti szeretetet pa­
kell, a ki így szólott és cselekedett: «mert én nem
rancsol, az ország boldogsága pedig m éltányosságot és
csak megkötöztetni, hanem meghalni is kész va­ igazságot. 5
gyok az úr Jézusnak nevéért.» (Csel. 21. 13) Ha a kath. főrendek keblébe gyökeret vernének e
Szász Gerő- szavak, s 1896 ra oda jutnának, hogy követnék a Battyáni
szavaiban kifejezett igazságot, akkor ünnepelhetné meg
Elért eredmények és a millénmm. nemzetünk, mint igazán civilizált nemzet, az ezeredik évfor­
dulót, mely a békeségnek és egyetértésnek is ünnepe lenne.
A nagy alkotások korát éljük. Minden ember, ki Egyházunk nagyjai mintegy látnoki szemekkel te ­
hivatását be akarja tölteni, kiben van ámbició küzdeni kintettek be a jövőbe, mely talán nem sokára jelenné
azért, a mi szép, szent, magasztos és igaz, összeszedve i válik s lázas sietséggel folytatott munkájuk eredménye
erejét, feláldozva minden idejét, hatni, alkotni, gyarapí­ biztosit minket arról, hogy a jövő, melynek hajnala már
tani akar azon a téren, hova isten örök törvénye szerint dereng, az a kor lesz. «mely után buzgó imádság epedez
elhivatott. A kötelesség teljesítésének tá^as mezeje lázas százezrek ajakán.»
küzdelem színhelyévé változott. A munkás munkájának A kolozsvári theol. akadémiának felállítása, melyért
megérdemlett diját, melylyel föntartja magát és család­ évtizedeken át, mint lelkének örök eszményéért küzdött
ját, méltán követeli s a munkaadó, legyen az az állam, törhetetlen ellenállással, vas szorgalommal püspökünk;
egyház, vagy magán ember, szükség, hogy a végzett a debreceni protestáns e g y etem ; egyik-másik egyház-
munka értékéhez szabja, mivel csak igv lehet bárhol a kerületnek internatusokkal összekötött leányiskolák létre­
békés fejlődést, a nemzetek, felekezetek s egyesek bol- j hozására indított eléggé nagyra nem becsülhető törek­
dogságát, nyugalmát kellőleg biztosítani s a biztosítottat vése ; az egyetemes özvegy-árvái gyám- és papi nyugdíj
szilárdságában megtartani. intézet gondolatának keresztülvitelére tett nagyszabású
Felekezetűnknek, midőn a liberális egyházpolitikai intézkedések; a pap fiuk árvaháza; a körlelkészségek
törvények már be cikkely ezve vannak, melyeknek keresz­ szervezése s általa elszórva élő híveinknek valláserkölcsi
tülvitelében egyetemes protestáns egyházunk elévülhetetlen nevelése, nemzetünknek való megtartása s lelkészeiknek
érdemeket szerzett; midőn ismét megmutatta, hogy nem érdemeikhez képest magasabb fizetésben részesítése s ez
csak a múltban volt, de jelenben és a jövőben is alkot­ által legalább papságunk egyik része tisztességes meg­
mányunknak, hazánk fölvirágoztatásának, nemzetünk jó l­ élhetésének biztosítása: oly alkotások, melyek által eg y ­
létének, a szabadelvű eszmék megvalósításának, a fele­ házunk s annak kormányzására hivott férfiai, bármit
kezetek közti békés egyetértésnek előmozdítója, véd- mondanak is ezek ellenfelei, örök betűkkel Írták föl ne­
bástyája, hű ápolója leend, minden alkalmat meg kell vüket a történelem lapjaira.
ragadnia, minden percet föl használnia a fölvilágosult szel­ íme, ezek századunk utolsó tizedéig befejezett al­
lem megszilárdítására és ébren tartása érdekében, hogy kotásai egyházkerületünknek, melyek fenszóval hirdetik,
fölemelt fővel állhasson meg a millénium alkalmával hogy élünk, hogy érdemesek vagyunk, az ezredik év­
azon magaslaton, melyet évszázadokon keresztül folyta­ fordulón legalább betekinteni az ígéret földére
tott küzdelmei által hatalmába kerített s honnan, mint Ha mi, lelkészek, összedugott kézzel nem nézzük
világitó torony szórta világgá a civilizáció áldásait. A nagyjaink izzadását, mikor tudva van, hogy fáradságaik­
 36. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nak gyümölcsét mi és utódaink fogják élvezni, hanem
reá vetjük kezeinket az eke szarvára s hátra nem nézve,
szántjuk a vallás-erkölcsi élet tövissel és dudvával be­
nőtt mezejét; ha egyetlen egy embert terelünk az igaz
útra, ha egyetlen egy lélekbe öntjük is bele a felekeze­
tűnk iránti buzgóságot, törhetetlen ragaszkodást, áldo­
zatkészséget : munkánk nem volt hiábanvaló, s vittünk
egy porszemet magyar prot. Sionunkjövő nagyságának
épületéhez s megérdemeljük, hogy necsak betekintsünk
az Ígéret földére, hanem el is jussunk oda.
Ha ez megtörténik, akkor lesz örömteljes reánk
nézve a millenium. Biró AndrÁs,
peteki evang. reform, pap.
A német egyetemek.
in.
Valami német könyvben olvastam a napokban,
hogy ha skeptic.izmus nem volna, hát ez a szép világ
olyan lenne, mint egy siralomház, melynek nagy halottja
van az emberiség kultúrája, előre-haladása, vagyis, a
civilizáció.
Lehetett volna ezt a mondást oda is váriálni, hogy
csak azóta van a világtörténelemben haladás, mióta meg­
tanultak az emberek kételkedni; nem hinni vakon min­
denben, még a múltban sem, csupán amaz egyetlen okon,
mert az múlt, melyhez hozzá kell fűződnünk, a melyhez
kell hozzákötni haladásunk gyökérszálait. Lehetett volna,
mondom mert a kételkedés, mely úgy a lét, mint saját
lelkünk ellenmondásaibúl táplálkozik, kétségen kívül, nagy
erejű motívuma minden előre törekvésnek.
Azért kezdem igy ezt a cikkemet, mert ha a német
egyetemekről akar valaki beszélni, jobban, illetve, más­
képpen aligha kezdhetné el. A z első gondolatnak ugyanis,
mely eszébe jut az embernek, midőn e pont felé fordítja
figyelmét, okvetlenül ennek kell lenni, mert a német egye­
temek, ha valami szolgálatot tettek a világnak, azt okve-
tétlenül a kételkedés szellemének fölébresztése által tették.
Mindenik német egyetem, úgy szólván, egy élő
tagadás. A z örök tagadás szelleme ütötte fel minden
ponton ezekben állandó és fel nem adható pozícióját.
Huszonegy egyetem, megannyi skeptikus rendszer. Filo­
zófus tanya, ha ugyan ahhoz, hogy filozófusok legyünk,
a magasabb értelem és mélyebb gondolkozás mellett,
mint alap-indító oknak, a pesszimizmusnak, tehát a meg
nem nyugvásnak kell lennie. Skeptikus műhely a szó
szoros értelmében, és pedig minden tudományra nézve,
a theologiában éppen úgy, mint a természettudományokban.
Különben, ha teljes egészében jellemezni akarná va­
laki ezeket a német egyetemeket, azt hiszem. Pascal jutna
eszébe, ki tiz egé^ségben töltendő esztendő alatt tudta
volna megírni a keresztyénség apológiáját, s mert csak
három betegségben átélt évet adott neki a gondviselés,
csak töredékeket, e ’yes gondolatokat hagyott hátra élete
e nagy eszményéhez. A német egyetemek eg\ általában
nem olyanok, hogy szorosabb vizsgálat nélkül csak úgy
könnyedén át lehetne rajtuk látni és első látásra kidom­
borodnának mind azok a jellemző vonások, melyeknek
összeségükbol épülnek fel. Mint a német tudós, úgy a
német egyetem is nehezen hozzáférhető. Sokfele képpen
5. szám.
kell azt kipróbálni, száz és száz szempontbúi kikémlelni,
mig csak valamelyes ismeretre is tehet róla szert az
ember. És csakugyan ritkán találhatja el, hogy, vájjon,
csak zsírra dolgozik-e, ha formás és mutatós; vagy pedig
izom-erőre, melyben több a valóság, ha t. i. kevesebb zajt
és csöndesebb munkát produkál ?
Valami különleges szín ömlik el mindeniken, az
bizonyos. A német egyetemek olyan specifikus intézmé­
nyek, minőre másutt alig akadunk a világon. Specifikus
ebben minden : a jelleg, a tanulmányi rend, a professzor,
és a studiózus. Ok maguk is nagyon jól tudják, hogy
a müveit Európában, akár Franciaországot, akár Angol­
országot véve, ők egészen páratlanul állanak. A német
egyetemen sem a College de Francé nyilvánosságát nem
találjuk, de az angolok zárkózottságát sem. Általában,
olyan középúton haladó intézetek ezek. Nem gyakorlatiak,
de nem is egészen elméletiek. Képzeljünk egy embert,
ki annak hivésére van teremtve, hogy minden darab
kenyér, melyet más valaki kap, tulajdonképpen az Övé
volna, ahhoz valósággal neki lenne joga; a ki előtt ne
volna annyi kenyér a világon, melyet a maga számára
ne szeretne lefoglalni: nos, körülbelül ilyenek, egész ál-
tálánosságban beszélve, a német egyetemek. És az álta­
lános kereten belül, valamennyi mind különféle. Azt azon­
ban egyáltalában ne tételezzük fel, hogy a tudománynak
mindenik egy-egy világra szóló emporiuma, ha mindjárt
tudjuk is, hogy Algírból, vagy Japánból özönlenek felé
a hallgatók. Bizony, némelyik nevetségesen szükkörü és
alantjáró felfogású ezek közül, sőt van olyan is köztük,
mely hasonló a szorgalmas hangyák közt élődő vér­
hangyához : elveszne, ha a többi nem tartaná fel. Mon­
dásom ugyan látszólagosan hamis állítás, de én abból
indulok ki, hogy ha valaki százezer fokra préseli is fel
a poze-okat és az abban való jártasságát, még mindig ugyan
azon kevés érték van meg benne.
A német egyetemre az is jellemző, a mit a tudó­
sára, a professzorára vonatkozólag szemünkbe tűnik. Ne
higyjük azt, hogy nrndenik német professzor olyan vég­
telenül sokat tud. Annak is csak olyan feje van, mint
akárki másnak a nagy világon. Hanem sokat olvasott
és olvas minden német tudós, és jól ki van fejlődve a
lokális emlékező tehetsége. Tudja, melyik könyvben körül­
belül miről van szó ? És nagyon jártas abban a tudo­
mányban, hogy magát feltalálja, és magán segítsen, vagyis,
tudja, hogy mi, hol van megírva ? És éppen azért, a né
met tudós nem is tud valami nagyon so^at könyv nélkül.
Annyit, hogy az valami abnormis mennyiségnek lehetne
nevezhető. Ha szüksége van, például, valamire, elővesz;
a könyvét, az illető részt elolvassa, és felhasználja. Ha
pedig tanácsért, útbaigazításért megyünk hozzá, nem tart
disszertációt, hanem a kezünkbe nyom egy könyvet
«siehe, da ist es», és isten hírével útnak bocsát. Neki is
dolga van, tovább kell olvasnia, öt percnél nincs több
ideje-senki számára; aztán, mi rólunk is feltételezi, vagy
legalább teszi magát, hogy feltételezi, hogy mi is dolgozni
akarunk. Time is money.
Nagyon sokat lehetne Írnom, ha a német egyete­
mekről általánosságban akarnék beszélni. De, én most
csak a theologiai fakultásokról szándékozom pár szót
szólani. Ez tartozik bele ugyanis az én célom körébe.
 5- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 37-

A német theol. fakultásokrúl alig festhetek olyan olvasni, annak cáfolatára nem gondolni, érveit megfon­
képet, mely már ismerős ne lenne nálunk mindenki előtt. tolás nélkül követni, vagyis, vakon utána menni. A
Mi ugyanis mindenben a németek iskolájából hozzuk a mikor aztán elég egy rendszert is megismerni és jónak
tudományt, és ez határozott jellegénél fogva, mindig meg­ tartani, már t. i. akár melyiket, a melyikhez éppen vélet­
tartja bélyegét. De meg különben is annyit, meg annyit lenül hozzá jutott az ember, vagy a melyikhez külső kény­
Írtak össze vissza e kérdésről, hogy akár soha meg se szer hajtotta.
érintsem ezt a kérdést, mert félő, hogy ha azok után Dacára azonban a délibáboskodásnak, mégsem ta­
még én is valami rendszeres és határozottan körvona- gadható el, hogy a theol. tudományok élénkségét komoly
lozott dolgozat írására adám a fejemet, hát, körülbelül érdeklődés tartja ébren, sőt ez, azt hiszem, másból nem is
bolondokat beszélnék, ha nem is olyan nagy mértékben, magyarázható meg. A z egész Németország különben is
mint szegény Nápoleonra ráfogták a minapában Magyar- alig tart egy-egy diszciplínát fontosabbnak, mint a theo-
országon, hogy bolondokat beszélt az egyiptomi pirami­ logiát, még a világi tudósok is inkább, vagy kevésbé,
sokról. Nem is akarok én tudományosan tárgyalni, csak de mégis ismerni akarják a theologiai tudományokat.
egy két vonást kiemelni azok közül, melyek első tekin­ Városok vannak, melyek dicsekednek, hogy ők «alte theo­
tetre szembe ötlők minden szemlélő előtt. logische Städte», és éppen ezért kiváló mértékben ke­
A theol. fakultásokon rajtuk hagyták kigyó-hara- gyelik a theologusokat, papokat és ezek hozzátartozóit.
pásuk nyomát az utóbbi kegyetlenül komor és rideg idők. Csak a minapában történt meg, például Halléban, hogy
Pedig a múltak éveinek nagy harcai után, miután már egy özvegy asszonynak felére szállították le adóját, mert
legyőzték egymás után a hit és vallás ellenségeit, olyan ő «Pasztor-Witwe». Sokan is vannak az egyetemen olyan
szépen indult csak nem rég is ez egyetemeken minden 1 theologusok, kik soha papok nem lesznek, pusztán érdek­
Volt ugyan sötétség még itt-ott, de a felkelő nap már lődésbűi hallgatnak itt. Ámbár ez az állításom kissé más
rávetette sugarait a felhőkre és megaranyozta azok széleit. színben tűnik fel, ha elmondom, hogy a theologusok, mint
Olyan szép kilátások voltak! Ma újra vége van mindennek. ilyenek, minden további «filozofterkedés» nélkül letehetik
Ma ismét oda jutottak a német theol. egyetemek, hogy a középiskolai tanári vizsgát, aztán, bizonyos vizsgák után,
egy pár filológus kedvéért, kik, hogy úgy nevezett éles­ lehetnek vallás-tanárok, kik, mint ilyenek, a rendes közép­
elméjűségüket mutogathassák, hát felforgatnak mindent, iskolai tanárok közé tartoznak, és a papokkal semmi
mondom, ezért eldobták ismét hivatásukat: szolgákat közük nincsen.
növelni az egyháznak, és az istennek. A skepszis szelleme A theol. tanárok között vannak oszágos hirüek,
egyáltalában nem akar tért veszíteni; percre alább hagy és vannak olyanok, kikről a hallgatóin kívül csak az a
és enged, de tán, hogy újra és annál nagyobb erővel «Minerva» tud, mely a tanárok katalógusát évről-évre
kísérelje meg a győzedelmet. közli. Á tanitásmódjuk is, természetesen, mindeniknek
A különböző theol. egyetemek iránya ma még nin­ különböző, de az bizonyos, hogy hallgatóik felett, kivéve
csen élesen kifejlődve, sőt megmondani is alig lehet, milyen egy pár kisebb egyetem tanárait, többé-kevésbé valami
irányban fognak ezután mozogni. Kétségen kívül, bizo­ - olympusi magasságban akarják magukat elleplezni. Van
nyos ingadozás uralkodik. Annyi igaz, hogy az u. n. olyan professzor is, különösen az exegeták közül, a ki
Ritzsch-lianismus egyre vészit, és képviselői folyton jelen­ abba helyezi a dicsőségét, hogy érthetetlenül tudjon be­
téktelenebb emberek lesznek. Ellenben, az u. n specula- szélni (ezt kell következtetnem abból, hogy kétféle képpen
tivtheismus a tért többé-kevésbé elfoglalni kezdi. beszél: másképpen az életben, másképpen a kathedrán).
Rendkívül sok képviselője van az u. n. Zerstücke- Nem hagyhatom említés nélkül a theol. fakultásokon
lungs-theorienek, mely az ó szövetségi kánon könyveit divatozó szemináriumokat. Ezek nagyon hasznos intéz­
tépi darabokra, és akarja megfosztani minden jelentősé­ mények • ámbár úgy, mint berendezve vannak, ez idő
güktől. Pozitív eredményeket nem igen ért el ez az irány szerint nem oly üdvösek, mint lehetnének. Szerintem
sem, de éppen azon az úton van, hogy ilyenekhez jut­ ugyanis, vagy tudományosaknak. vagy gyakorlatiaknak
hasson el. Máris csaknem minden egyetemen van ez kellene lenni az ilyen szemináriumoknak, ha a kettőt
iránynak képviselője. egyesitik úgy, hogy az intézet kétféle, tehát egyetlen
A theol. világban Németországon tehát ma a di­ jelleget se mutasson, ebből nem nagy haszon származik.
vatos nézetek uralma járja. Sokáig tart-e, vagy pedig Úti figura docer.
határozott igazságok fejlődnek-e ki e nézetekből, azt még Ha ezekhez még megemlítem, hogy eltekintve a
nem igen lehet megjövendölni. A z bizonyos, hogy a német hatezer német theologustól, és attól, hogy ezek az egye­
theol. világ folyton-folyvást változik, ingadozik: ma ilyen temek mégis csak egyetemek az ezzel járó kiváló és nagy
nézeten van, holnap meg amolyan iránynak válik szol­ előnyökkel, mi magyarok is nagyon, de nagyon könnyen
gájává. A tudósok hol ehhez, hol ahhoz csatlakoznak. elérhetnők a theol. képzésben az: a fokot, melyet elérnek
Azt hiszem, egy kis rósz májusággal ki lehetne sütni, Németországon, a hol a theologusok sem nem szorgal­
hogy ennek az is egyik oka, mert a tudósok nézete a masabbak, sem istentől jobban meg nem ihlettettek, mint
szerint változik, hogy milyen könyvet olvasnak, cs hogy nálunk Magyarországon, hanem aztán c^ak a theol. képzés
milyen befolyás alatt állanak ? Mert ravasz a német tu­ után fognak hozzá tanulni és magukat képezni, mondom,
dós. és tisztában van vele, hogy mit csinál. A kényelme ezzel, azt hiszem, röviden egy képet tartam fel, melyet
megőrzése, illetve, kényelmetlensége elzavarása végett ha Összehasonlítok a magyar viszonyokkal, csak annyiban
kitalálta, hogy: «csatlakozik valamelyik íróhoz». Nos, találok kiválóbbnak, a mennyiben nálunk a viszonyoknál
ezt úgy is lehet értelmezni, hogy elég egy könyvet el- fogva soha sem lehetséges sem az az óriás extenzivitás,
 38- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
sem pedig azok az enormis méretek, melyek által Német­
ország otyan könnyen ránehezedhetik az egész világ theo-
logiai irodalmára És vájjon, mert ilyeneket nem érhetünk
el, búnak eresszük-e fejünket, vagy pedig felhagyjunk
a törekvésekkel? ^ M T
Bánok Jenő-
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r, 1895. január 27.
Főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. elnöklete alatt,
jelen voltak: Dr. Kolosvári Sándor, elnökhelyettes, Szász
Gerő, egyházkerületi közjegyző, Domokos Antal, dr. Vályi
Gábor, igazg -tanácsosok, Parádi Kálmán, tanügyi előadó,
Herceg Lajos, helyettes műszaki előadó, Maksai János,
helyettes számvevő, és Márkus János, titkár.
Elnöklő püspök aa. a gyűlést megnyitván, felolvas­
tatott az elnökileg elintézett ügyek jegyzéke, s az abban
ismertetett intézkedések jóváhagyó tudomásul vétettek.
Tárgyalás alá vétettek ezután, s előadó aai. javas­
latai alapján ellátást nyertek a következő ügyek.
Hátszegi egyházközségünk 13,000 forint közalapi
tartozását rövid lejáratú kölcsönné óhajtván átváltoztatni,
utasittatott, hogy mielőtt kérése érdemileg elintéztetnék:
1894. évi számadásainak felküldésével kapcsolatban, tegyen
jelentést a Haver-féle hagyatéki ügy mikinti állásáról.
Újvári István, m.-ludasi körlelkész aának a kör-
lelkészi nyugdíjintézet kötelékébűl való fölmentése iránti
kérése nem teljesítetett, mert a szabályzat értelmében
az intézetnek minden körlelkész kötelezett tagja, de más­
felől a járulékok befizetésére is oly kedvezményeket nyúj­
tott hatóságunk, melyek ezen terhek hordozását is igen
megkönnyitik.
A balázsfalvi egyházközségnek, adósságai kifizet-
hetése céljából, központban kezelt 1800 forint regále-
váltsági tőkéje és ennek járulékai, a központi tartozások
levonása mellett, kiutaltatott.
A marosi egyházmegye tanácsának indokolt elő­
terjesztésére. megengedte Igazg. Tanácsunk, hogy a mező­
szabadi dezolált egyház vagyona keblileg kezeltessék,
azon föltétellel azonban, hogy a kezesség mellett elhe­
lyezett kölcsöneit felhajtva, a földek befolyó jövedel­
mével együtt helyezze el valamelyik ióhirii takarékpénz­
tárba ; a mezőcsávási anyaegyház részére pedig, a szük­
TÁRCA.
Képek a parókiáéról.
Az én kánoniként.
Mióta gróf Teleki Sámuel megvásárolta a sáromberki
papi kánonikát, egy fokkal kisebbnek képzelem az ottani
papi állomást, ámbár hogy kétannyi gázsi üti meg a pap­
zsákját. Zoltáni Imre már csak igy énekelhetne «Az én
pénzem». Aztán még igen sokan vele együtt Rotschildtól
a gernyeszegi regálebérlőig. «Az én kánonikám», ezt csak mi,
kánonikás papok tudjuk, mi az. Nem is kálvinista pap, ha
nincsen kánonika-porciója.
Bizonyos büszkeség fog el, valahányszor a «Daru-
dombon» vagyok, mely földemet a vasút irgalmatlanul ketté
vágta. A mint keresztül robog a vonat rajta, ilyenformán
monologizálok: «Ni, most a masina az én birodalmamban
van ; most a postakocsi; most egy Iíl-ik osztályú, majd egy
I-ső osztályú kupé. Sokszor egy-egy nemzetiözi kocsi. Nemzet­
közi kocsi az én kánonikámon 1»
5. szám.
séglethez képest, időnkint beadandó kérésre, bizonyos
összeg a jövedelembűi fölhasználható.
Kékesi egyházközségünknek temploma építési költ­
ségeire központi pénztárunkban kezelt 950 frt. regale
kártalanítási tőkéjéből 500 frt. kiutaltatott, minthogy
ennek az említett célra való felhasználása már előzőleg
engedélyezve volt.
A perecseni egyháznak, tekintettel arra, hogy 13
j holdnyi erdőjének jelenben alig veszi hasznát, megen-
! gedtetett, hogy azt üzemterv szerint letarolhassa s árve-
! rés utján értékesíthesse.
Nagy-enyedi Bethlen kollégiumunk elöljárósága az
ürességben levő theologiai tanári tanszékek betöltése
iránti kérelmével, az erre vonatkozó határozat fentartása
mellett, elutasittatott, annyival is inkább, mivel a pályá.
I zati hirdetmény szerint felajánlott javadalom-emelés rend.
szeresitve s fedezete költségvetésileg kimutatva nem lett.
Politzer Zsigmond vállalkozóval megkötött s a
, budapesti bérházak felépítésére vonatkozó szerződések
jóváhagyattak; s az építési engedélyek iránti kérések­
nek a fő- és székvárosi Tanácshoz leendő beadására is
megtétettek az intézkedések.
Szászvárosi és marosvásárhelyi kollégiumaink meg-
! vizsgálásáról tett jelentés tudásul vétetvén: a bizottsági
I jelentéshez képest nevezett kollégiumainknak a szükséges
! utasítások megadattak.
Csíkszeredái egyházközségünk telekvásárlási ügyé­
ben kiegészítő határozatok hozatalára és erről jelentésé­
nek megtételére lett utasítva.
A magyar hermányi egyházközségnek esperes aa.
által is pártolt kérésére megengedtetett, hogy erdejének
eladási árát, mig az 5-5 százalékot hajt, házilag kezelhesse.
Szalai Ferenc, nagy-szebeni építész, a brassói egy­
házközséggel szemben fennálló követelésének tisztázására
az egyház esperesi utón hivatott föl.
Végül, Baló Bálint, detrehemi, s közelebbről Pulyonba
kinevezett körlelkész aa. költözködési költség iránti
kérése tárgyaltatott. Minthogy azonban nevezett körlel­
kész saját kérésére lett áthelyezve,, s erre fedezet külön-
j ben sincs, kérésével elutasittatott.
j Elintézetlen maradt fenn még nehány ügy, azon-
■ bán főt. püspök aa. az idő előrehaladottsága miatt az
ülést bezárta, s ezek letárgyalására f. hó 28-ika délután-
1 ját tűzte kiT a mikor is az ülés megtartatván, a nem nagy
| fontosságú ügyek elintéztelek. p. g-
'Mikor néhai Rudolf trónörökös Görgénybe járt, s a
vonat a «Darudombon» prüszkölt végig, egész Önteltséggel
gondoltam, hogy <Ni, most Ausztria, Csehország, Magyar-
ország, sat. koronahercege az én kánonikámon jár.» Persze,
mire ezt én kigondoltam, mert nagyon keskeny dolog ám
ez az én kánonikám, inkább hosszú, mint széles, már az
udvarmester kocsija volt rajta, majd a vadászoké, majd csak
a füst gomolvgott egy darabig ide-oda felette. Büszkén, mint
a ki jó dolgot cselekedett. Fejedelmet vitt.
A kura-pásztorálisról világért sem feledkezném meg
ilyenkor: «Látjátok, kedves aai. az emberi ész hatalmát
Mátyás király, de még sokkal idébb, József császár még
gyalog járt birodalmában, s most, egy nehány veder fövő­
víz, hogy viszi az útasokat, Gondolatunk pedig a telegráf-
dróton egy perc alatt megyen száz mértföldnyire. Látjátok,
ez mind az isteni kijelentés, ki szent leikével megvilágositja
az emberek elméjeket.»
Szép hegyi út visz a «Darudombn.il» a «Poklosra».
 5. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Friss vizli forrás egyik gödörben, csipkerózsa alatt. Nyarankint,
ha elfáradok, itt pihenek meg. Apám jut eszembe mindig,
kivel, ha régen leültem a Kárpátok egy' egy forrásánál, az
isteni gondviselésről beszélt nekem, ki a völgyben és a
hegyen, az erdőn és a mezőn bugyogó forrásokat fakaszt
övéinek, népének, e föld lakóinak.
Csak egy láb föld e forrástól az én «poklosi» tago-
sitatlan kánonikám. Hasonló a bibliai terméketlen figefához.
Szép kilátás van ugyan innen M.-Vásárhelyre, Szász-Régenre ;
de egyéb kilátás aztán nincs is. Zabot nem terem, a búza
ki sem kél benne, a tengeri nem hajt akkora szárat, hol
a csőnek helye legyen. Ekklézsia-munkát tevő hiveimnek itt
rendesen a terméketlen figefát, és a tékozló fiút repetálom.
A példázat vincellérje türelemmel várt évről-évre, s az édes
atya örvend megtérő gyermekének. Hátha-hátha ? Nó, csak
szántsunk-vessünk ; hátha-hátha ? .
Még szebb látó-határ nyílik a «Magyarosról», hol még
Nóé idejében ültetett szőlőtőkék hirdetik már messziről, hogy
az — papi kánonika. Barack-, és szilva-virágzáskor méheim-
nek kedves tartózkodási helye. Úgy repdesnek virágról-
virágra, s üres tariscyával, bizony, soha sem térnek meg,
mint én, üres puttonnal.
Jól látszik ide az «Akasztópad». Fűzfák között a kis
<Izsó-patak» locsolja oldalát. Nyaranta a fűzfák enyhe árnyé­
kot, az Izsó enyhítő italt adnak a nyárson sült szalonna
mellé.
Legjobban szeretem a «Lenszeg-dülőt » Egy kaszálóm
ez a Maros mellett, énekes berkek között. Egész fülemile-
falu van itt, vagy legalább is szerelmes énekre ide gyűlnek
Össze. Szénája, sarjuja olyan, mint a selyem, s illatos, mint
egy bálozó kisasszony. Kurátorommal ha ledülünk egy még
csak félig kész boglya mellé, csendes beszélgetéssel olyan
jól csináljuk a kura-pásztorálist.
«Bizony, kurátor uram, olyan az ember élete, mint
a fű, és a tova futó hullám a Maros színén, melyet egy
felugró hal, csak az imént csinált. Rövid ideig tartó, de
azért szép. Nekem legalább szép. S úgy szeretem, tudja, itt
a szép természetben. IsteD szavát hallom a Maros locsogá­
sában, a lomb titkos susogásában, a madarak vig énekében;
s úgy tetszik nekem, hogy a lekaszált rét illata is az ő le-
hellete. De, ni-ni, hogy hancuroz.iak tova a mi ekklesia-
munkás leányaink! Egyiket betakarták szénával. Menjünk,
lássunk a gyűjtők után, mert mégis csak első a dolog »
Aztán, dologhoz látunk mindnyájan, s mire a nap a
sárpataki hegyekhez ér, úgy állanak boglyáink készen, mint
valami bástyák.
Végül, imádkozunk. «Mennyei édes Atyánk, a te se­
gedelmeddel elvégeztük kiszabott munkánkat, és most pi­
henni térünk. Légy pihenésünkben is velünk s majd, ha mi
is lekaszáltatunk, oh, hadd takarittassunk be mennyei csű­
rödbe! Ámen.»
Másnap már «túl a vizen» a «Szügeten» vagyunk.
Mire én oda érek, kaszásaim már úgy állanak, mint a tábor.
Erese Mihály, kurátor, a vezér.
«Jó reggelt adjon isten, atyafiak! Segedelmet a mái
naphoz.»
«Isten hallgassa meg.»
S a mint végig megyek a soron, szólok mindenikhez
egy pár szót.
39
j «Úgy hallom, Pista bá’, hogy Máriskó nén’ még
mindig beteg. Szegény, igazán sokat, de sokat szenved.
Talán a jó isten könyörül rajta »
«Nó, Jancsi, itt jobb, vagy Boszniában?»
«Nem láttalak vasárnap a templomban, Andris; ta­
lán leánynézőben voltál?»
így folytatva, kitudakolom az egész falu állapotját és
ez nekem elég tudni való a nem messze eső kaszálásig,
mikor is aztán a «Rétrejáróban» újra kezdhetem kérdezős-
ködéseimet, mert addig betegem, kit többször meglátogat­
tam, s kiért a templomban is imádkoztam, meggyógyult.
Andris megházasodott, sat.
Az első osztályú ekklezsiás papon is tólteszek, mikor
a «Faluvégen» van buzavetésem. Annyi búzám terem, mint
az egész traktusnak. Abban az esztendőben a párciálison
mindjárt a zöld asztal elején, az esperes mellett foglalok
helyet s a banketten három-négy pohárköszöntőt mondok.
Már tudják, hogy Gernyeszegen nagy búzatermés volt. Csak az
a hagyományos ugarrendszer ne volna, mert minden esz­
tendőben a párciálison az esperes mellett ülnék s a ban­
ketteknek tevékeny tagja volnék.
Annyi azonban igaz, hogy nem «sült galamb» ám, ez
a «buzaeső.» Egy városi pap belehalna csak az aratásába.
Hetven-nyolcvan cigány fogyasztja kenyeredet és türelmedet, míg
kalangyába teheted. S milyen nehéz ekkor a kura-pasztorális!
Nehézzé teszi az a három cigány, ki szakadatlanul húzza.
Kuti, Ármán és Gircsa. Ha nyomukban nem vagyok, mind­
járt táncra perdül maga a cigánykurátor (vajda) azzal az
egyik egyiptomi barnával. (Híjában, hozzátartozik az ekkl.
munkához.)
De, mi az, kicsi Juliskám? Te sírsz, hogy neked nem
írtam kánonikát ? Hát, a kenderföld ott a temető lábjában
nem a tied ? Nem hallod, mint pattog az osztováta a külső
szobában ? Látod, az a sok fonál a borda között mind
te kánonikádon termett. És még mennyi minden! Kicsi in­
ged, állruhád, ez az abrosz az asztalon, a lepedő, a min
hálsz, a kendő, mivel törülközői mosdás után. Hátha még
kinyitná édes anyád a szekrényt! Három polcon vastag-
némü, három polcon fehérnémü; alul tekercs-vásznak, lapo­
sak, mint a laska, fehérek, mint a patyolat.
S aztán, kicsi aranyom, hát a kert itt a ház mellett
nem a te kánonikád ? A hagyma-ágyas, a káposzta-tábla,
az a sor ribizli, azok a szép fák, melyeken annyit mász­
kálsz, az ablak alatt a virágos kert jázmin és lapdarózsával
szegélyezve. Látod, azok a régi jó presbiter bácsik te reá cl
is gondoltak, neked is adtak kánonikát.
És te, kicsi Tamás fiam, neked is kanonika kellene ?
Nó, hadd el, csak tanulj meg járni, majd kiviszlek a me­
zőre s megmutogatom neked a te kánonikádat. Meg fogod
látni, hogy a határon minden láb földet egy barázda választ
el a másiktól. Az egyes földek kissé dombosak, a barázdák
felé lankáson mélyedők. A dombos részen nagy szárú és
nagy kalászu búza terem, a széleken a barázdák felé mind
apróbb és apróbb. Nó, látod, kicsi fiam, ezek a barázda­
szélek a te kánonikád. Innen hozzák apádnak a kepét, s
ebből kell, hogy ő tégedet, majd ha akkora leszel, mint a
harangozó Zsuzsikája, taníttasson a kollégyomban.
Csekme Ferenc-
 40. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Különfélék.
= «A papfiuk árvaháza» szép eszméjének fel­
vetője, N a g y D o m o k o s barátunk, csak folytonosan ter­
jeszti az eszmét, igyekszik pártolókat szerezni és a bár lassan
gyülekező filléreket küldi be a már meglevő kis alaphoz
való csatolás végett. így legközelebbről küldött a kutyfalvi
egyház részéről 1 frt. 21 krt. a muzsnai egyház részéről
1 frt. 50 krt. a makfalvi egyház adott frtot, és lelkésze,
Benedek Dénes 1 frtot. E szerint, az 5 frt. 71 kr. a mái
naptól fogva takarék-pénztárba helyezve, gyümölcsözik annak
a humánus célnak a javára, mely, biztosíthatjuk az érdek­
lődőket, hogy főtiszt, püspök aa. erős akarata és buzgósága
folytán hamarább meg fog valósulni, mint a mennyire a leg-
optimistikusabbak is remélni merték áldásául az egyház-
kerületnek, és vigasztalásául a szegény árva papfiuknak.
= Vásárhelyi Boldizsár, dézsi ev. ref. lelkész
múlt évi szept. 9 én iktattatott be egyházába innepélyesen.
E szép nap emlékére, a kebli egyháztanács határozatából,
az istentiszteleten tartott beszédek kinyomattak, kiosztattak
az egyházba és örömünkre szolgál, hogy egy példány jutott
számunkra is. Vásárhelyi Boldizsár egyike legképzettebb pap­
jainknak ; a dézsi egyház egyike azoknak a pontoknak, hová
egész ember k ell: örülünk, hogy megtalálták egymást. Le­
H IV A T A L O S RÉSZ.
117— 1895. KÖRLEVÉL,
Mindejvik egyházmegye nt. Esperesének, a püspöki v izs­
gálat alatti egyházközségek tt. Tanácsának, s mindenik
kollégium méltóságos t. Elöljáróságának.
A múlt év november hó 20 án és következő napokon
tartott egyetemes konventi ülések jegyzőkönyve szétkíildet-
vén, felhívjuk Címeket, hogy a>ok árát, darabját (tizenöt)
15 krral számítva, folyó évi március hó végéig fizessék be
kebli pénztárunkba, és pedig:
A v.-hunyadi esperes 25 p^ld-íny után 3 frt. 75 kr.
Gyulafehérvári 12 pl. 1 frt 80 kr. Kolozsvári 3 pl. 45 kr.
Kolozs-kalotai 37 pl. 5 frt. 55 kr N hl-v--nyedi 35 pl. 5 frt.
25 kr. Sz.-szolnoki 65 pl. 9 frr. 75 kr. D "isi 25 pl. 3 frt. 75 kr.
Széki 38 pl. 5 frt. 70 kr N ->hjóí 14. pl. 2 frt. 10 kr.
Görgényi' 33 pl. 4 frt. 95 kr Maró 63 pl. 9 frt. 45 kr.
Küküllői 35 pl. 5 frt. 25 kr A s/.cbeni esperes 15 pl.
frt. 25 kr. Udvarhelyi 50 pl. 7 frt. 50 kr. Erdővidéki
14 pl. 2 frt. 10 kr. Sepsii 36 pl 5 frt. 40 kr. Orbai ír
pl. 1 frt. 65 kr. Kézdii 13 pl. I frt. 95 kr. Deési egy­
házközség 1 pl. 15 kr. Fogarasi 1 pl. 15 kr. Ilyefalvi 1 pl.
15 kr. Kézdivásárhelyi 1 pl. 15 kr. M.-vásárhelyi 2 pl.
30 kr. N. envedi pl. 30 kr. Sepsi-szent györgyi 1 pl. 15
kr. Szászvárosi 1 pl. 15 kr. Sz.-udvarhelvi 1 pl. 15 kr.
Hat kollégiumból 1 — 1 pl. 90 kr Végre, a nagv-enyedi
kollégiumtól 2 pl. 30 kr.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától.
Kolozsvárit, 1895. jan. 19-én tartott üléséből.
K ádár János, Dr. Kolosvári Sándor,
s -titkár. _ elnök-helyettes.
262— 1894. K Ö RLEVÉL,
valam ennyi tt. lelkész aának, m int a presbitériumok elnö­
kének és mindenik egyházmegye nt. Esperesének.
Az országos evang. reform, közalap járulékainak
kirovása, felhajtása és kezelése körül évről-évre sok sza­
bálytalanság fordul elő s e miatt az oly áldásos működésű
országos közalap jövedelmei folytonos csökkenésnek van­
nak alávetve.
Igazgató-Tanácsunk már többször volt kénytelen tt.
lelkész aaihoz, espereseinkhez s általában a presbitériumok­
hoz figyelmeztetéseket intézni a szabályellenes eljárások
megszüntetése tárgyában, de sajnálattal kell tapasztalnunk,
hogy e gyakori figyelmeztetések s az egyetemes konvent
minden évben megújuló utasításai dacára is, sok szabály-
Nyomatott Ajtai K. Albert’ könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
5. szám.
gyen áldás a derék lelkipásztor munkálkodásán, hogy virá­
gozzék az egyház!
= Addig is, mig az elszámolás megtörténnék,
a b o d o n i egyház elöljárósága közhírré teszi, hogy az ivek
beküldésének határidejét máj i-re elhalasztotta, s egyszer­
smind szívesen felkéri az ivtartókat, hogy az adakozás körül
buzgolkodni szíveskedjenek, és az említett időre úgy a be­
folyt adakozásokat, mint az iveket általában visszaküldeni,
ne terheltessenek, ismételten ajánljuk a bodoni egyház ké­
relmét az áldozni szerető közönség szives figyelmébe.
= Megjelent a Prot. Szemle Vll-ik évfolyamának
első füzete a következő tartalommal: Az énekes könyv re­
formja, zenészeti szempontbúi Farkas Lajos. A héber szellem
bölcsészeti iránya. Józsa Zsigmond A jövő vallása és annak
prófétái. Szlávik Mátyás. Irodalmi szemle. Ajánljuk olvasóink
figyelmébe.
= Az Igazg.-Tanács legközelebbi ülésében, főtiszt,
püspök aa. ajanlata alapján, az ördogkút vidéki körlelkész­
ségbe Kusztós Gyula, volt dézsi segéd-pap, az oláhujfalusiba
pedig Bogdán József, gyalakutai pap aa. neveztettek ki.
Tehetséges két pályatársunk nyert háládatos tért, hogy meg­
mutassák. mire képesek. Reméljük a legjobbat, mert isten
áldása megnyugszik a becsületes igyekezeten.
| talanság és elnézés követtetik el a közalapi adó kirovása
és beszedése körül.
Ismételten is figyelmeztetnünk kell presbitériumainkat,
lelkész és esperes aait, hogy a közalap kezelése körül a
lehető legnagyobb pontosságot tanúsítsák s különösen ezen
adó kirovását mindenben a törvény és kezelési szabályok­
nak megfelelően s az 1894. évi konvent 18. jkvi számú
határozatában körvonalozott eljárás szigorú megtartásával
(konventi jkv. 11. lap, 1. és 3. bekezdés) eszközöljék
s a hátrálékck felhajtása körül nagyobb pontossággal jár­
janak el. Közalapi adókezelő aait. pedig utasítjuk, hogy a
főtabellákat minden év február végéig okvetlen küldjék föl
a közalap kezelő bizottsághoz, mert ezek nélkül az orszá-
kos közalapi kérvények el nem bírálhatók. Végre, mindenik
lelkész aa. szigorú kötelességévé tesszük, hogy minden év­
ben tartson reformáció emlékünnepélyt, ezen tétesse ki a
perselyeket a közalap javára s hirdesse ki az ezen célra
i való adakozást, hogy ne legyünk ismételten kitéve a főt.
I konvent megrovásának, mint a múlt évben, midőn a kolozs­
vári, gyulafehérvári, küküllői, orbai és kézdii egyházmegye,
valamint a nagy-enyedi, ilyefalvi és maros-vásárhelyi egy­
házközség e címen egy krajcárt sem szolgáltatott be a köz,
alapba.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárt, 1895. jan. 22-én.
M árkus János , Dr. Kolosvári Sándor,
titkár. elnök-helyettes.
♦
161— 1894. PÁLYÁZAT.
J|Werdélyi ev. ref. egyházkerületben a n.-enyedi egy-
I házme^^be kebelezett m a r o s uj v á r i egyházközség kán-
■ tori állomására, ezennel pályázatot hirdetek.
| Javadalom: évi 300 frt. havonkénti előleges részletek-
, ben. a i egyházközség pénztárából fizetve, mely összegből
I 60 frt szállásbérül adatik s temetési stola, mintegy 20 frt.
j A megválasztandó havi 10 — 15 frt. mellékjövedelemre is
; számíthat. Kötelessége leend az énekvezéri teendők elvégzése,
tankötelesek, ifjak, felnőttek vallásos énekben való oktatása.
I Fölszerelt folyamodások f. év. febr. 20-ig nt. Sá n-
| d ó r J á n o s , esperes aához küldendők, lakik Miriszlón,
I u. p. Nagy-Enyed.
Kolozsvárit, 1895. jan. 26. S zász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Február 7.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.
Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A munka folytatása,
ív.
(Befejező közlemény.)
Nincs e lapnak egyetlen egy olvasója, a ki
e cikkek feliratából mindjárt az első pillanatban
ki ne találta volna, hogy az « E g y h á z k e r ü l e t i
P a p i É r t e k e z l e t é r ő l van szó. Valóban, arról
van szó. A mit eddig beszéltem, csak emlékezetben
való felújítása, ismétlése annak az örök igazság­
nak, hogy buzgóság, lelkesedés, ideális magas­
ságban álló férfiak példájának önzetlen, áldozatra
kész követése nélkül, nagyot, szépet, magasztost
teremteni, elérni, nem lehet. Mig ellenkezőleg, ha
felfogni képesek vagyunk az eszményi célokat;
halhatatlan részünk, -ha felül emelkedik az el-
mulandókon; ha megtagadva önmagunkat, a köz­
nek szolgálatába lépünk: egy új világ megterem­
tésének küszöbén állunk, melynek meglevése egy-
iránt dicsősége az égnek, a földnek. Van-e, lehet-e
szebb dicsősége e darab földnek, melyet erdélyi
részeknek nevezünk, és az égboltozatnak, mely
felette elterül, mintha annak minden göröngye,
bérce, sziklája annak lesz tanúbizonysága, hogy
volt mindig, és lesz mindig a felvilágosodásnak,
az erkölcsi és polgári szabadságnak megvivha-
tatlan bástyája ?
Tudom, hogy e szép kis országrészben min­
den felvilágosodott ember igy gondolkozik. Ez
nem monopóliuma születésnek, rangnak, feleke-
zetnek, nemzetiségnek. Jog ez, melyet ha a maga
fönségében átérezzük, fölemel; kötelesség, mely­
nek teljesítését ha elmulasztjuk, lealáz, és meg-
/
bélyegez. Am, mindenki találhat kibúvó ajtót, ment­
séget, tán abszoluciót: minket, magyar kálvinista
papokat semmi féle hatalom fel nem oldozhat a
felelősség, az elitéltetés alól, ha ama magasztos
célok nem csak hogy meg nem közelittetnek, de
éppen veszélynek lesznek kitéve, ha ugyan nem
végképpen kockáztatva visszahozhatatlanul.
6. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
A tizenkettedik órában bár, mikor a Szybilla
könyvek utolsóját kínálja a végzet; de még mindig
oly alapon indulhatunk a biztos sikerrel kecseg­
tető nemes feladat megoldásának: a protestáns
hit és gondolkozás világtörténelmi jelentőségű
munkájának és nemzeti magyar fajunk vissza-
hóditásának, megtartásának és növekedésének ér­
dekében, hogy ha csak annyi eredményt mutatunk
is fel, mint egy hajszálnak árnyéka, munkánk által
már hálára köteleztük el a jövendő századokat.
És itt senki se jártássá elméjét szertelen­
ségeken. Gondoljon mindenki arra, hogy a terem­
tésben minden porszemnek megvan a maga ren­
deltetése, és ha az t ú l vágyik a maga körén,
kilépve önmagából, megbontotta a világrendet.
A ki «erejénél többet mer», nem fog elérni sem­
mit, sőt vétkezik az örök törvények ellen. Ke­
vesen vannak, kik arra hivattak el, hogy milliók
érdekében cselekedjenek: a mi sorsunk «szántani»
vetni, s hagyni másnak az áldozatot.» A z óceán
gályákat, úszó városokat hordoz hátán: a pataktól
elég, ha éltető nedvet ad a rét virágainak. A nap
életet oszt az egész mindenségnek, de az életet
minden teremtés a maga módja szerint kell hogy
felhasználja énekeljen a madár; a méh gyűjtsön
mézet; szorgalmatoskodjék a hangya. Kit népek,
országok kormányzására hivott el a gondviselés,
bölcsességével őrködjék népei felett. Kit családdal
áldott meg az isten, hordozza szivén szeretteinek
testi, erkölcsi, szellemi előhaladását. És igy tovább.
A kiket pedig pásztorokul adott, arra valók,
«hogy megkeressék, és megtartsák, a mi elveszett
vala» (Luk. 19. 10.) és «életüket adják a juho­
kért». (Ján. 10. 11.)
E világ szerint, e funkciók között belátha­
tatlan fokozatok, különbségek állanak fenn. A világ-
egyetem örök rendje, és a lélek törvényei szerint
pedig különbség egyáltalában nincs. A nagy és
kicsiny, a mélység és magasság, a rút és szép
emberi fogalmak csupán, változásnak alávetett
 42. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tünemények, melyeknek mind fel kell olvadni
abban az ideális célban: haladni a tökéletesség
felé, és megközelitni azt az által, hogy istentől
nyert tálentumainkat abban az állásban, abban
a hivatásban használjuk fel isten nevének dicsőí­
tésére, a melyet éppen elfoglalunk.
Hogy ha mindezek igazak, és Amen-ek, a mint­
hogy azok: mi lehet a mi kötelességünk más, mint
érezni szivünkben a mi gyülekezetünknek gondját;
inspiráltatni magunkat, áthatva lenni a szépre, a
magasztosra való törekvés által, és az ideálizmus
szárnyain mind magasabbra emelkedve, rábeszélés,
példaadás, önfeláldozás által minél többeket meg­
nyerni, fogva vinni ama meggyőződésre, hogy
egyesek megnyugvásukat, boldogságukat, indivi­
duális méltóságukat; népek, nemzetek fenmara-
dásukat, dicsőségüket csak úgy szerezhetik és
tarthatják meg, ha törekszenek az evangyéliomi
igazságokra, és megállanak a szabadságban.
Ú gy van. Ezt prédikáltuk mi eddig is magán­
életünkben, iskoláinkban, templomainkban. Ez a
szabad szellem, ez a protestántizmus világokat
átalakító lelke szemben a vaksággal, a stábiliz-
mussal, az ultramontán barbárizmussal, és azzal
az emberi méltóságot megalázó törekvéssel szem-
ben, hogy az ember rabszolga gyanánt térdet
hajtson a csalhatatlan pápai abszolutizmus előtt.
/
Predikálásunk nem volt hiábanvaló. Áldó hatása
meglátszik a szivekben, az elmékben, a közéletben,
Magyarország múltjában és jelenében. A legma­
gasabb kléruson, és a legalantosabb hecc-káplá­
nokon, meg az általuk elbolonditott fanatikusokon
kívül, ma barátunk minden felvilágosodott ember.
És ha ők üvöltenek, vergődnek, ha féltik a
zsíros koncot és hatalmat; ha érzik, hogy recseg­
nek, ropognak az oszlopok, melyekről azt hitték,
hogy örökkévalók; ha ma-holnap meg kell hogy
győződjenek, hogy e hazának nem is hű fiai, mert
kezet fognak Magyarország kiengesztelhetetlen
ellenségeivel: nó, akkor nekünk, kálvinista papok­
nak. kopott kabátokkal, anyagiakban szegényen,
az ők millióikra nem sovárogva, de Pál apostol
lelkesedésével, istenbe vetett élő hittel és remény­
séggel még a házak fedeléről is hirdetnünk kell
az új idők megszületését, Magyarország állami
egységét, jövendő nagyságát, melynek fundamen-
toma a békesség, felvilágosodás, szabadság, és
kérlelhetetlenül kiirtása mindannak, a mi ezekkel
homlokegyenest ellenkezik.
Tettük ezt eddig is. Tennünk kell ezt ezután
erősebb akarattal, elszánt meggyőződéssel abban
6. szám.
2. dicsőséges tudatban, hogy az örök igazság a
mi részünkén van, a diadalom, a jövendő a mienk.
A tudományban és felvilágosodásban előrehaladott
mostani és a jövő század nem tűrheti el már
sokáig, hogy a hazugság dobzódjék isten trónusán.
Hát, munkára vessétek kezeitöket. A z « E g y ­
házkerületi Papi Értekezlet», mely oly
biztató kilátással jelölte meg a születendő új
időket, eredményeket vár, követel. Ne szó ma­
radjon csupán, mely hivalkodott; hanem tett le­
gyen, mely tiszteletben részesül. Szép, jó, és illendő,
elvégezni azt, a mire a hivatal kötelez; a mit azon
t ú l teszünk jót, nemest: az már érdem. Az ad­
minisztráció nehéz gondjait hordozni, kötelesség ;
lelkesedni az erkölcsi, a lelki javak megszerzé­
sére való pásztorkodásban: az méltóság. Ezt az
érdemet, ezt a méltóságot a ki megszerezte ma-
gának, nem csak a köznek tett szolgálatáért nő
a jók tiszteletében, de megnő saját egyházának
becsülésében és szeretetében is. Nem csak a ra­
gályos betegségek terjednek ; nem csak a kár­
tékony gyom és dudva erőlködik, hogy uralmat
nyerjen a szorgalom igyekezetén: megfogamszik,
nő, kalászba szökken, és aratást ad a jó, az
erkölcsi szép is ; az egyházi, a társadalmi, polgári,
hazafias erények is gyökeret vernek az olyan szi­
vekben, melyek mellett apostoli buzgóság, és ke­
resztyéni szeretet őrködik. ^
Ezt az apostoli buzgóságot, ezt a keresztyéni
szeretetet hirdetem én szivemből, lelkemből, min­
den erőmbűl abban a meggyőződésben, hogy a
kicsinyek, a gyöngék összetartása, vállvetett mun­
kássága által nagy dolgok születhetnek; és hir­
detem azzal a lobogó fermentációval, melyet a
protestántizmus által megváltandó ember jövendő
boldogsága és a szabadelvüségen fölépített Magyar-
ország iránt soha el nem múló szeretetem ad-
hatnak. «Pro Deo et patria!» Van-e, lehet-e szebb,
magasztosabb zászló egy kálvinista papra nézve,
mint az, melyről e szavak sugár-kévéje omlik alá,
ragyogóvá téve a múltat, bevilágítva a jövendőbe?
«In hoc signo vincesb Minden egyéb látszat, hi­
valkodás; minden egyéb elmúlik: e két szentség­
nek neve benyúlik az örökkévalóságba, és az érette
való küzdelem az emberben levő isteni részt át­
adja a halhatatlanságnak.
Száz szónak is egy a vége.
Egyszerű «F ö l h i v á s t > akartam intézni
azokhoz, kik a m. vásárhelyi « E g y h á z k e r ü l e t i
Papi É r t e k e z l e t » fontosságát, értékét hono­
rálni, hajlandók voltak. Azokhoz, kik ott a szivek
 6. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
összedobbanásában átérezték azt a termékenyítő
meleget, mely új, duzzadó életet képes előidézni
egyházi viszonyainkban. Azokhoz, kik nem csak
felfogni, de érezni is képesek annak a vészes
támadásnak súlyát, melyet kérlelhetetlen ellen­
ségeink mérni szándékoznak az erdélyi részek,
a mi édes, szép, kicsi hazarészünk meggyöngült,
de még mindig életre képes magyarságára: és
fölhívás helyett, lett buzdító, lelkesítő beszéd;
csata-kiáltás, trombiták zengése, hogy a ki igaz,
hiv, mint egész ember álljon ama zászlók alá,
melyeknél dicsőségesebbeket nem lengetett a szél
e megszentelt földön, holott a lét és nem-lét
kérdései vannak felerőszakolva.
Fölkérem az espereseket, hogy kötelességeik
teljesítésén t ú 1, ez ügy iránt érdeklődjenek egész
melegséggel. Fölkérem az egyházmegyei Értekez­
letek elnökeit és minden egyes tagját, hogy buz-
góságukat lankadni, ne engedjék. Felkérem min­
den egyes paptársamat, szeretett barátaimat, hogy
egyházaikban, minden evang. ref. egyházban ala­
kítsanak ilyen É r t e k e z l e t e k e t . Kezükben
vannak az Alapszabályok. Magyarázzák meg a
célt, és hogy minő csekély áldozattal lehetnek
munkás, élő tagjai egy fönséges eszmének. Nem
lehet az, hogy minden egyházban ne találkozzék
egy nehány ember, ha kettő, ha egy, hogy kész
szívvel ne álljon sorainkba, s részt ne követeljen
magának abból a dicsőségből, mely az önzetlen mun­
kásságot megilleti. Az igy összeállított névsorokat
az egyházmegyei Értekezletek elnökei, vagy az
esperes urak küldjék be az « E g y h á z k e r ü l e t i
P a p i É r t e k e z l e t » elnökségéhez ápr. i-íg, hogy
a nyilvántartás és intézkedések zavartalanul meg­
történhessenek, és előkészíthető legyen a folyó
évi közgyűlés.
Békesség legyen velünk, közöttünk! Óhaj­
tom, hogy beszédem ne lett légyen pusztában
kiáltó szó. _ , _ „
Szász Gero-
Előrehaladás.
Ez van fölirva zászlónkra. Ez korunk jelszava.
Századunk az eszmék harcának, a gondolatok
szárnyra kelésének, a gőz és villany óriási vívmányai­
nak öreg százada is halad, rohamosan halad előre,
sírja felé.
A század végéig hátra levő nehány év, az idő vé-
getlen tengeréből, csak egy csöppnyi merítés, és ma­
holnap üt az óra, midőn elröppen a végső jós szó Js
dermedt ajakin, és utolsót dobban századunk szive.
Ám, de a halál pillanatában egy hosszú új év­
száz születik.
43-
Meggondolva ezt, s megállva a múlt határinál, lel­
künk szemei előtt egy szebb, és jobb jövendő tündéri
képeit látjuk elvonulni, mert a századvégi kháoszbúl a
magyar protestántizmus és kivált erdélyrészi református
egyházkerületünk derengő hajnala tűnik felénk, hogy aztán,
mint a világosság, és a diadalra jutott igazság fényes
napja ragyogjon időtlen időig.
A szabad eszmék utat törtek, tért hódítottak. Az
alkotmány oltalma alatt, a jogegyenlőség megvalósult.
A felekezeti elválasztó falak egymásra omlanak, és nem
sokára az a testvéri szeretet is megvalósul, a melyet
Jézus hirdetett és tett a keresztyén vallás fundamentomául
A z igazi liberálizmus legfogasabb kérdései a meg­
oldás végső stádiumáig jutottak.
Hát, c s a k e l ő r e !
Ámde, a rohanó idő, és a haladó kor még annyi
teendőt zúdított vállainkra, hogy azoknak elvégzéséhez
teljes igyekezettel keli hozzá látnunk.
Ütött az óra, a midőn az ádáz testvéri harc, és
az áldatlan belső villongás helyett egyesült erőre, váll­
vetett munkásságra van szükségünk.
Állam, egyház, iskola, és polgári társadalom nemes
versenyre kelve, gyors léptekkel haladnak a békés fej­
lődés célhoz vezető útján.
És, hála az isteni gondviselésnek, megértük azt,
hogy vezéreink buzgó munkássága, és kitartó küzdelme
nem volt hiában való, mert ma már mi, magyar pro­
testánsok sem vagyunk többé ennek az annyi honfi köny-
nyel és vérrel áztatott édes anya-földnek csak megtűrt,
mostoha gyermekei. Megértük azt, hogy a magyar állam
készséggel nyújtja felénk segítő jobbját, és nem csak k é r
tőlünk vért és életet, hanem a d is valamit.
A z erdélyi református egyházközségek és különböző
fokú iskoláink, mint megannyi kisebb-nagyobb sajkák, le­
begnek a tizenkilencedik század végének hullámzó felületén.
De, hisszük, hogy kipróbált kormányzóink rövid idő
múlva biztos révparthoz vezérlik. Mintha az isteni gond­
viselés a legalkalmasabb időben predestinálta volna egy­
házkerületünknek főtiszt, püspökünket, a ki még eddig
szerencsés és biztos kézzel kezdett mindenhez, s kinek
korszakos alkotásairól a jövendő fog hathatós tanú­
bizonyságot tenni.
És mintha az isteni végzés rendelte volna melléje
nehéz munkájában erős támaszul azokat a kiválasztott
férfiakat, kirátyi főpapokat, kik közül az elsőt apostoli
királyunk bizalma is immár a magyar kormány élére
állított.
Vajha, sikerülne a nagyszabású alkotásokra, mind­
nyájunk önzetlen támogatása mellett, minél előbb föltenni
a legszebb koronát! Vessünk csak egy pillantást a közel
múlt vívmányaira.
E gy évtized lefolyása alatt templomaink egymás
után épültek föl, vagy emelkedtek ki romjaikból, és hű
őrállók vannak az új állomásokon.
Egyházkerületünk köztisztviselői és a körlelkészek
nem csak tisztességes javadalmazásban részesülnek, ha­
nem öregségük idejére róluk, és halál esetére hozzá­
tartozóikról is gondoskodni fognak.
Egyházközségeink, a papok és tanítók, ha reá
vannak szorulva, nem csak a magunk által teremtett
 44 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
és szépen kifejlődött országos közalapbúi, hanem az évi
államsegélyből is rendszeres járandóságot kaphatnak, és
ez által helyzetük tetemesen javult.
A gyülekezetek vezetői, iskolai elöljáróságaink, sőt
egyes hiveink is fölbuzdulván a követésre méltó példa-
adás által, és megértvén a haladó kor intő szózatát is,
áldozatot hoztak saját tisztviselőik sorsának javítása ér­
dekében, avagy az olyan elsőrendű közös és egyetemes
cél megvalósítása végett, a minő, például, Kolozsvárit,
a tudomány egyetemmel kapcsolatban megnyíló refor­
mátus theologia.
Igaz, hogy a kezdeményezés első szózata ez előtt
húsz évvel hangzott el e lapok szerkesztője által (Prot.
Közi. 1873. évfolyam, 1. 2. 3. 4. 5. számokban), de el­
végre megvan, és a nem sokára fölavatott díszes csar­
nokban a jövő század számára fogják kiképezni pap­
jelöltjeinket.
A z eszme fönségéhez és a fölmerült akadályokhoz
mérve, a megvalósulásra két évtized rövid idő vala.
Egyházmegyéink célba vett (Csak m e g p e n d í t e t t .
Szerk) s z é t t a g o l á s a által ismét a h a l a d á s n a k
egy másik hatalmas tényezője, a m u n k a - f e l o s z t á s
e l v e fog érvényre jutni.
A segéd-lelkészi intézmény életbeléptetése által pedig
a papi pályára lépők számára nyíltak meg a gyakorló
iskolák.
Elemi iskolai tanítóink anyagi helyzetének javitása
örvendetesen halad előre, és nyugdíjazási ügyeik ren­
dezve vannak.
Felekezeti iskoláink ma már biztosan számithatnak
az állami segélyezésre, ha zörgetnek, és ha szükségük van
arra, mert többé egyházi főhatóságunknak sincsen oka,
a megszilárdult magyar állammal szemben, felekezeti
érdekeink féltékeny védelmezésére. Zilahi, szászvárosi és
sepsi-szent-görgyi kollégiumaink immár szerződésen ala­
puló állami, segélyezésben részesülnek, mi által nem csak
fennállásuk, hanem föl virágzásuk is biztosítva van.
Nagy-Enyedi, m-vásárhelyi, székely-udvarhelyi, zi­
lahi, szászvárosi és sepsi-szent-györgyi kollégiumaink helyi­
ségei mind az utolsó évtized alatt bővültek k i ; jó hír­
ben álló kolozsvári kollégiumunk számára pedig most foly
nagy buzgósággal és szép sikerrel az építési alap-gyűjtés.
Székely-Udvarhelyi kollégiumunk r e n d s z e r e s évi
állami segélyezésének ügye is immár dűlőre jutott, mert
egyházkerületi főgondnokunk, és főtiszt, püspökünk buzgó
fáradozása folytán, a szerződés rövid idő múlva létre fog
jőni, miután a magyar közokt. minisztérium, dr. Csiky
Kálmán, műegyetemi tanár ur személyében e végre im­
már ki is küldötte a maga képviselőjét.
Ú gy tudjuk, hogy nagy-enyedi és m. vásárhelyi gim­
náziumaink állami segélyezésének kérdése is megpendült,
és közeledik a megoldás felé.
Közoktatási kormányunk hálára kötelező és mél­
tányló elismerésre érdemes kezdeményezése folytán, az
1894-ik évi 27-ik törvénycikk által a felekezeti tanárok
nyugdíjazásáról, és hozzátartozóik ellátásáról gondos­
kodás történt, és a törvény életbe léptével eljött a je­
lentkezés ideje.
Kollégiumi elöljáróságaink minden lehetőt meg­
tettek arra nézve, hogy a közvetlen gondjaikra bízott
6. szám.
iskolák ne csak az elhelyezkedés, berendezés és fölsze­
relés dolgában, hanem a tanárok létszámára és javadal­
mazására is a kor színvonalára emelkedjenek, és a gaz­
dagon dotált állami tanintézetekkel a versenyt kiállják.
És ezen törekvéseikben egyházi főhatóságunk sem
vonta meg hathatós támogatását, hanem készséggel nyúj­
tott segítő jobbot, a midőn elment a lehetőség végső
határáig, csakhogy a c é l t , tanügyünk színvonalának
emelését előmozdítsa, és a már-már nem csak aggodal­
mat keltő, hanem éppen veszélylyel fenyegető t a n á r ­
hiányt, a p á l y á z a t i h i r d e t é s e k m e d d ő s é ­
g é t , és az alkalmazásban levők e l p á - l y á z á s á t
megszüntesse.
El kell hát ismernünk, hogy egy rövid évtized alatt
a t a n ü g y t e r é n is nagy az e l ő r e h a l a d á s .
De, még se legyünk elbizakodottak, és ne ámítsuk
magunkat azzal, hogy már minden seb bégyógyult, és
sóhajtás sehonnan se hallszik; mert van ám a többi kö­
zött kivált egy tátongó, és mélyen sajgó sebünk, és e z :
egyházkerületünk falusi papjai t ö b b s é g é n e k silány
anyagi helyzete, és hozzátartozóik jövendő sorsának bi
zonytalansága.
Nem rajzolom le egy szegényebb sorsú falusi pap
népes családjának képét; hiszen, jói ismerjük azt mind­
nyájan, ha máshonnan nem, legalább a Csekme atyánk­
fia rajzaiból.
Tudjuk, érezzük, hogy helyzetűken segitni kell, és
pedig gyorsan kell segitni; mert « b i s d a t , q u i c i t o d a t ».
Ne csodálkozzunk hát, ha a falusi papság többsége
zúgolódik, panaszol, vagy éppen h a r a g s z i k is, s ha
bár azt szokták mondani, hogy a ki haragszik, annak
n i n c s i g a z a , mégis kénytelenek vagyunk, elismerni
azt, hogy a falusi református papoknak i g a z u k van,
mert a megélhetési viszonyok megnehezültek, a nyers­
termények ára alább szállott, és mégis a pénz értéke
csökkent, az igények pedig folyton fokozódnak, és mig
ennek arányában minden polgári és állami köztisztviselői
állás javadalmát emelik: addig a falusi papok nagy több­
ségének terménybeli jövedelme nem hogy emelkednék,
hanem szemlátomást apad. Úgy, hogy méltán rájuk ille­
nek az irás ezen szavai: «A kinek van, annak adatik,
a kinek nincs, attól a mije van, az is elvétetik.»
Hanem azért, mi mégis azt ajánljuk, hogy ők se
haragudjanak, mert a harag rósz tanács-adó, hanem inkább
legyenek békességesen tűrök, mint a Jézus Krisztusnak
jó vitézei.
Mert mi hisszük, hogy, isten segedelmével, ez a
seb is begyógyul, mielőtt századunk aláhanyatlanék.
Mi tudjuk, hogy a papok anyagi helyzete az intéző
férfiak szivéhez van forrva elválaszthatatlanul.
Mi hisszük, mert tudjuk, hogy főtiszt, püspökünk­
nek most már bizonyára nincsen nagyobb gondja, mint
éppen ez.
Tudjuk, hogy egyházkerületünk, sőt egyetemes pro­
testáns egyházunk papi és világi vezérei teljes igyeke­
zettel arra törekesznek, hogy a papokat kiemeljék elvisel­
hetetlen anyagi helyzetökbűl, és képesekké tegyék arra,
hogy teljesen magasztos hivatásuknak élhessenek.
Mi hisszük, hogy egyházi életünk körében a század­
végi korszakos alkotások története, hogy úgy mondjuk.
 46 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
dolgozván ki, azt, szemben az aggodalmáskodó áramlatokkal,
javaslatba hozta, keresztül vitte s erős kézzel a gyakorlatban
is foganatosította : ez által az egyháznak mindennapi kenye­
rét adván meg, megélhetésének szilárd alapot vetett.
Nem lankadó tevékenysége új alapot teremtett »to­
rony-alap« címén, s az általa megindított gyűjtések jelenté­
kenyen közelebb juttaták a megvalósuláshoz a gyergyói
templom-építést is.
Gondnoksága alatt létesült az egyház bérlakosztálya,
az egész épület átalakítása és megújítása, mit az egyház,
minden segély nélkül, önerejéből volt képes végrehajtani,
ez a közel jövőben már oly jövedelmező forrássá válik, a
miből kiváló alkotások születhetnek.
Csak futólag említjük nagy áldozatkészségét, a melyet
az egyház aranykönyvének minden lapjai hirdetnek; az egy­
házi élet minden mozzanatánál ott látjuk áldozó szivének
annyi kölönböző formában való megnyilatkozását: az ő
ajándék-bibliájából hirdettetik az Ige, az ő énekeskönyvei­
ből zendül fel a zsoltár, az Ő ajándékáról osztatik szét az
urvacsorai életadó kenyér; a papi fizetésben az első pátro-
nus, a kántori állást az ő segítsége tartja fenn; a theol.
fakultásnál iooo koronás alapítványa őrzi nevét s ő alatta
erősbült a gyámságra szoruló egyház annyira, hogy maga is
500 koronás alapot tehetett a szent cél érdekében.
T A R C A.
E gyh áztörtén eti adalékok.
Adatok a kolozsvári ev. r e f egyházközség jegyzőkönyvéből.
A kolozsvári ev. ref. egyházközségnek 1689. julius
10-ével kezdődő jegyzőkönyve, több évi lappangás után,
előkerülvén, elhatároztam, hogy részint kivonatban, részint
szöveg szerint^ közlöm, 171 i-től, mindazon adatokat, melyek
Huszti András, Méhes Sámuel, Szilágyi Feienc, Fekete
Mihály és Szász Gero munkáiban nincsenek felhasználva,
vagy igen röviden vannak érintve. Részletes kívánok lenni,
hogy a történetiró ne legyen kénytelen, ez adatok részletei
iránt újabb kutatásokba fogni.
E jegyzőkönyvi adatok után és alapján következhet­
nek a levéltári adatok, melyeknek kiadásához bizonyosan
segédkezet nyújtanak az egyházközség levéltárának egymás­
után következő őrei. így mód lesz arra, hogy egykor, e
szép múltú egyházközség történetét valaki alaposan és az
egyházközséghez méltólag írja meg.
A külső templomot 1705-ben jó. kárba hozta az ekk-
lézsia mind a városbeli, mind a hostátbeli kegyes adakozá­
soktól. Úgy látszik, hogy a templomot ismét valami ron­
gálás érte, mert 1714. junius 3-án ismét arrúl szól a jkv.
hogy a külső templom a városbeli és hostátbeli atyafiak
kegyes adakozásából annyira, megépült,, hogy- az istentiszte­
let megkezdődhetett. A konzisztorium az itt való szolgálatra,
ünnep és köznapokon, addig is, mig harmadik papot hoz­
hatnak, egy jó erkölcsű, szép tudományu ifjat fogadott a
kollégiumból, a kollégium érdemes contrascribáját Viski Pál
uramat, kinek fizetésül cantoronként rendelt 10 m. irtot,
20 véka búzát és 20; veder bort.
Ugyanazon külső templomban egy becsületes, arra al­
kalmatos deáknak ca.ntorságára rendeltetett pénz cantoron­
C. szám.
És valahányszor az egyházias érzület fölkeltéséről, a
hit védelméről, újabb és újabb eredmények kivívásáról kel­
lett gondoskodni, ott volt legelői az ő szent lelkesültségben
repdeső szive, lánglobogásu tüzével hevítve, magával ragadva
a többi sziveket
Nem általánosan mágasztaló szavak ezek, hanem néven
nevezett tettek, eredmények emlegetése, mert vele szemben
senki nem szorul a megszokott érdem-hangoztatás formuláira.
Az egész egyház a szavakkal ki nem fejezhető, de
annál igazabban érzett hálát és köszönetét fűzte a Baktsi
Gáspár nevéhez s működéséhez, megválasztván örökös, tisz­
teletbeli tanácsosának, a mivel ismét nem kitüntetést, vagy
jogokat akart neki adni, hanem csak önnön magát óhaj­
totta az egyház megtisztelni.
Meggyőződésünk, hogy őt ezután is mindig a legjob­
bak között fogjuk látni, hogy Ő ezután is a esik megyei
protestántizmus igazi vezér-emberének marad.
Helyébe megválasztatott, csaknem egyező akarattal,
méltóságos Weér György, az egyház iránti mély szeretet
embere, egy kiváló tehetségekkel felruházott férfiú, a ki
mindazt átérti és érzi, hogy a csikmegyei misszió gondnoki
állása mire kötelez. Ha mindama terveket, miket maga előtt
forgat, megvalósíthatja, mi áldhatjuk a gondviselést, hogy
tengersziklakint ostromolt egyházunknak ilyen fiakat adott.
ként 6 m. frt. és az első cantorra egy pár új csizma, mely­
nek is fogyatkozás nélkül .való kiszolgáltatása bízatott Huszti
Szabó Mihály ő kegyelníére.
Ugyanezen gyűlésen »A Tiszt, consistorium egyenlő
akaratjából az ispotálybeli szegények között az isteni sz.
szolgálatnak végben vitelére rendeltetett és kéz beadással
állíttatott hidelvi Szűcs János, hogy ő kglme a Tiszt, prae-
dikator urainktól appróbáltatott közönséges szép könyörgé­
sét előttök buzgóságosan elolvassa, minden vasárnap is
repgel illendő szép magyar praedikatiókat, estve egy részt
úgy köznapokon is a Bibliából elolvasson, mindenekben
penig T. praedikator és ispotály atya uraimékkalegyet értsen.«
1715. jun. 23. Kovács Györgyné 50 m. frtot adomá­
nyozott a templom számára.
1715. jul. 7. Az ekklesia 1715. január i-én hatá­
rozta el, hogy harmadik papnak meghívja Deáki József,
deési papot. A főconsistorium nem akarta megengedni Deáki
elhozatását, mert meg volt már marasztva. De julius 7-re
megérkezett az engedély.
Nemzetes Kurtány József uram Ő kglme quartasi és
malombirói hivatalától, esztendeje eltelvén, tisztességesen
bucsuzék, a Tiszt, consistorium Ő kglmét továbbra is ma-
rasztja, de helyes, ő kglmétől előadott okokra nézve, kén-
telenittetik ő kglmét hivatalja mellől elbocsátani; azért una-
nimi consensu a szász natio részéről ezen hivatalra válasz-
taték és előállittaték Tiszt. Doctor Vízaknai György uram
0 kglme ; ő kglme mellé penig segédül, á magyar riatio
részéről rendelteték, nemz. Szolosi Gábor uram ő kglme,
melyre Isten ő kegyelmeket mindketten segélye.
1715. okt. 20. A belső templomban való cántorságra
beállittatik Viski Pál atyánkfia, eddig kollégiumunk érdemes
seniora, kinek esztendőnként való fizetése lészen ez szerént:
pénz fi. ung. 60, búza cub. máj. 10. bor urn. 85. Juxta
 6. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 47-

'Concl. vener. consist. 1700. die 28 Marti1*. (A hivatkozott curatornak választatik, az Isten kedvezzen az Ő kglme életé­
jkvi pontból hiányzik a 85 veder bor). nek is azon ecclesiának hasznos szolgálatára. A harangok
1715. nov. 30. A mi kglmes urunknak VI. Károly összevonattatása felől ekképpen decernált a v. consistorium,
•császár urunk ő felségének kglmébó'l jőve be beneficium hogy a modo in posterum ha valakinek halottja esvén, kí­
pro annis 1714 és 1715. pénz, úgymint ung. fl. 3,200. há­ vánja, hogy mind a három harang Összevonattassék, egy m.
romezerkétszáz forint. Tiszt, salarista uraimék ő kglmek forintot deponállyon, ha pedig csak a két kissebiket kívánja
consolatiójára lőtt annak disiractiójáról, megegyezett akarat­ megvonattatni, ötven pénzt fizessen, ebbeli proventusból a
ból a venerabili ministerio ejusdem ekklesiae curatoribus et harangozónak toties-quoties három három polturája lészen,
-praecipuis ekklesiae commembris illorum determinatio: a többit az ecclesia számára harangozó gazda uram perci-
1. Hogy egészszen az a summa ne erogáltassék, ha­ piálván, a számadásnak idejekor azokrúl rátionáljon. Quartas
nem abból a kollégium építésére, praeceptoroknak, men- Szölösi Gábor uram Ő kglme a felosztandó pénznek ládát
sualistáknak és Tiszt. Salarista uraiméknak ő kglmeknek csináltasson.
egy cántorra való pénz, úgymint ung. fl. 845*50. nyolcszáz- T. Huszti uram búcsúzván harangoztató gazdaságátúl,
negyvenöt forint ötven pénzben hagyattassék. Jóllehet Isten megraarasztatik ; item T. Huszti és Bállá Péter uraimék által
-ő felsége mostan quartas uram Ő kglme kezibe adott any- requiráltassanak T. Páter uraimék, hogy a monostori ecclé-
nyit, hogy reménlhetnők csak abból is salarista uraimék ő siának, mely a kolozsvári reformata ecclesiának filialisa, fun*
kglmek a jövő esztendőre contentaltathatnak, annak, felette dúsán lakó szegény zsellér embereket mód kívül való por­
-az ő felsége beneficiumát is remélhetjük jövendőre is. ciózással, szerviciumokkal ne aggravállyák.
1 7 21 . janur 19.
Az abból megmaradott summa a felséges camera
Minthogy ab antiquis semper temporibus a monostori
resolutiója szerént ad consolationem ministrorum, hogy sen­
ecclesia, (mely a kolozsvári keresztyén ecclésiának filialisa)
kinek panaszsza ne légyen, pro A. 1714. és 1715. a me­
az esztendőnként való taksát megemlített kolozsvári ecclésia
lyekre adattatott, kiosztassék.
tiszt, curatorinak kezekben szolgáltatta: úgy ennek utánna
3. Ha mi abból a summából fenn maradna, a régen
is senkinek ne adgya, hanem csak a megemlített tiszt, cu-
szenvedő és restantiat hordozó személyeknek, nagytól fogva
ratorok kezekbe administráltassa. Azok a kétszáz forintyai
kicsinyig, restantiájoknak proportioja szerént kiadattassék
is a monostori ecclesiának, melyek a kolozsvári reformata
és az. erogatioja mindezeknek a curatori könyvek seriesében
ecclesiánál vannak, ugyanannak curája alatt legyenek tovább
beirattassék.
is és senkinek kezére ne devolváltassanak.
Praetores erant in hoc negotio:
Dr- Török István-
Sámuel Nemeti, Franciscus Soós, Petrus Csengeri,
Matthaeus Baconi- Josephus Deáki.
F ölhívás.
Ex A mpliss. curatoribus:
«Szakács Mózes »-emlékalap létesítésére.
Georgius Vízaknai, josephus Kurtány. Ex ekklesiae
Alól írottak, mint tanítványai a mesternek, ki egész
praecipuis commembris et exactoribus Joannes Stenceb
életét annyi évtizeden át csak is a köznek, s hazájának
Gábriel Szőlősi, Michael Baranyai, Paulus Pataki, Joannes szentelé; ki növelé és oktatá annak fiatal nemzedékét test­
Bányai alias Szabó. ben és lélekben; szolgálta egyházát, vallását csak keveseknek
1717. nov. 17. Szilágyi András belső kántor atyánk­ adatott erélylyel és kitartással; ki minden téren küzdött az
fia maga fizetésének nevelése iránt instala a Tiszt, consis- igaz és nemes eszmékért, lelkesített és vezetett a közműve­
lődésre, a mig csak szive utolsót dobbana: e mester em­
torium előtt, tetszik azért azt most, mig Isten jobb időt ád,
lékét akarjuk megörökíteni, s nevét az utókornak fentartani.
igy megállítani, hogy pénz fizetése légyen fl. ung. 60, búza Ez okbúi fordulunk mindenek előtt volt tanítványaihoz,
60 véka, bor 60 veder. kik már csaknem az egész országban szétoszolva, találhatók,
Anno 1720 15. Decembris. megyénk, s főleg Háromszékvármegye fiaihoz, de általában
A Tiszt. Consistorialis személyeknek száma nyolc ér­ összes ismerőseihez, hogy kegyes, bármily csekély adomá-
j nyaikkal, emlékét megörökíteni segitsenek !
demes személyeknek halála által nem kevéssé megcsonkit-
Emlékét első sorban azon helyen kívánjuk maradan­
tatott lévén, kívánta a ven. consistorium, hogy azon fogyat­ dóvá tenni, melyet lelke egész melegével igyekezett betol*
kozás más érdemes személyeknek választásával resarciáltas- 1 teni, a székely-udvarhelyi ev. ref. kollégium tanárai sorában.
sék, a mint hogy a következendő nyolc személyek a tiszt, E célból egy nevére szánt adomány-összeget szándékoznánk
consistoriumnak tagjai közé incorporáltassanak: úgy mint letenni ezen főiskolánál, melynek kamatai a nemes tanuló­
inak buzdítására szolgáljanak.
Fűzéri György, Kerekes Péter, Régeni József, Sárosi György, Másod sorban érdemes lenne, ha nyugvó hely ét is em lék­
Kováts Szabó János, Ecsedi Sámuel, Katona Pál, Kováts kővel örökithetnok meg.
•György uraimék ő kglmek. kiket is tiszt eclesiánknak hasz- ■ Becses adományaikat kérjük az alattirottak valamelyi­
nos szolgálatára, hogy az Isten sokáig egésségben éltessen, kéhez küldeni.
Székely-Udvarhelyit, 1895. január 5.
kívánjuk.
Tiszt püspök, Sós Ferenc uram halálátúl fogva a szent Sebes! Ákos, Ugrón János,
ministerium részérül curatora nem lévén a ven. consisto­
Dr. Mezey Ödön, Menyhárt András,
Dr. Nagy Samu, Dr- Kassai Albert»
riumnak, tetszett harmonico omnium consensu tiszt, tudós Dr. Szabó Albert-
Baconi Máthé uramat ő kglmét pro Praeside választani.
Hogy a jó Isten ő kglmét keresztény Eclesiánknak javára Különfélék.
és a jó rendnek megtartására egésséges testben sokáig él­
= Őszinte örömmel értesülünk a felől, hogy szé
tesse, megedgyező szívvel kívánjuk. Úgy a szász nátió ré­ kely-udvarhelyi ref. kollégiumunk állami segélyezésének ügye,
szérül is a curator deficiálván, tiszt. Pataki Pál ur ő kglme főtiszt püspökünk és a konvent támogatása következtében,
 48. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
immár gyorsan halad a megoldás felé. Ugyanis, nevezett
kollégiumunk elöljáróságát a n. mélt. vallás- és közoktatás-
ügyi minisztérium, a konventi elnökség útján, a felől érte­
sítette, hogy a végleges szerződés megkötésére ngos. dr. Csiky
Kálmán, műegyetemi tanár ur személyében kormány-képviselőt
küldött, a ki e végett, egyházkerületi Igazg.-Tanácsunk meg­
bízottjával együtt, még husvét előtt, oda érkezik. Sőt addig is
kilátásba van helyezve, hogy a folyó évi állami költség-
vetésbe fölvett ez évi 2,000 írt. állami ideiglenes segély
legalább is 4,000 írtra fog már ez évben pótoltatni, a ren­
delkezési alapból. Megnyugvással vesszük ezt az örvendetes
hirt, mert a rendszeres állami segélyezés által ezen egyik
legrégibb és jó hirü kollégiumunknak nem csak fenmaradása,
hanem versenyképessége és tovább fejlődése is biztosítva lesz,
és a Hargita aljába ültetett rózsabokor, ref. egyházkerületünk
egyik féltett kincse, szeme fénye, élni és virágozni fog.
A közbenjáróknak hálás köszönetét mondunk; a magyar
közoktatásügyi kormánynak gratulálunk ezen helyes intéz­
kedésért ; az udvarhelyi kollégiumnak pedig azt óhajtjuk,
hogy éljen és virágozzék !
= Debrecen nagy hirü lelkipásztora, a heves­
nagykunsági ref. egyházmegye volt esperese, Könyves-T ó t h
M i h á l y , folyó hó 4-én. élete 8.6-ik évében meghalt Lapunk
zártakor vesszük a szomorú hirt, mely széles körökben fog
őszinte, benső bánatot okozni. Példányképe egy igaz, egy­
szerű embernek, a hitében erős kálvinista prédikátornak,
a törhetetlen magyar hazafinak, ki kész volt, hazájáért meg­
tenni mindent, a mi a törvényekkel megegyezett; eltűrni
mindent, mit a törvényeken elkövetett méltatlanság magának
megengedett: de arra képes nem volt, hogy lealkudjék egy
szemernyit hitéből, meggyőződéséből, magyar hazafi voltából,
e megszentelt földnek szeretetéből. Lesz alkalmunk, bővebben
is megemlékezni e kiváló férfiú életérél, mely mindigre kö­
vetendő marad a jók, a hivek, az igazak számára. Áldás,
és béke lengjen hamvai felett!
= Az új belügyminiszter, Percei Dezső, Bony-
hádon tartott prográmbeszédében kijelentette, hogy az állami
anyakönyvek vezetését folyó évi szeptember elsején kezdik
meg, a polgári házasságot pedig decemberben léptetik életbe.
Egyszersmind jelezte azt is, hogy az anyakönyvek vezetésére
a tanítókat is óhajtja alkalmazni, és e tekintetben érintke­
zésbe is lépett a kultuszminiszterrel annak lehetővé tétele
érdekében, a mennyiben eddig a tanítók közhivatalt nem
viselhettek. Igen természetes, hogy itt csak á l l a m i taní­
tókról van és lehet szó.; mert ha a papok egyáltalában nem
alkalmatosak ily állami szolgálatok teljesítésére, annál ke­
vésbé lehetnek a felekezeti tanítók.
= Lélekemelő ünnepélynek voltak tanúi január hó
H IV A T A L O S RÉSZ.
241-1895- HIRDETMÉNYES IDÉZÉS VÁLÓPERBE.
Melynek erejénél fogva S z a b ó M á r i a , szilágy-nagy-idézteti, mától számítandó hat hónap alatt, a küküllői ev.
falusi lakos, házastársát, m.-valkói L u c a F e r e n c e t ,
ki Őt ezelőtt öt évvel hűtelenűl elhagyta s azon idő őta
hollétéről mit sem tud, idézteti, hogy a mai naptól számítva
hat hónap alatt a szilágyszolnoki ev. ref. egyházmegye há­
zassági törvényszéke előtt jelenjék m eg; mert meg nem
jelenése esetében is, ellene indítandó válókeresetét tárgyal­
tatni és le fogja járatni.
A szilágy-szolnoki ev. ref. egyházmegye esperesi hiva­
talától.
Zoványon, 1895. január 31. Viski Pál,
ev reform, esperes.
9 9 -1 8 9 5 HIRDETMÉNYES IDÉZÉS VÁLÓPERBE.
Széki Róza, küküllővári születésű és lakos, n.-enyedi
születésű házastársát, Csíki Józsefet, ki őt ezelőtt négy év­
vel hütleDÜl elhagyta, s ezen idő óta sem tartózkodási helyéről,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
6 szám.
28-án a pacali, régi ev. ref. templomban. Ugyanis, az egy­
ház hívei egy új taggal szaporodtak, a mennyiben Kracs-
mer Sándor, margittai róm. kath. kántor-tanitó az ev. ref.'
vallásra térvén át, a pacali egyház kebelébe lépett. A tem­
plom egészen megtelt, vallás különbség nélkül, ünneplő és
buzgó közönséggel, kik ez alkalommal Is hallani akarták
szeretett lelkészüknek, tiszt. Nagy Zsigmond urnák az új
egyháztaghoz intézett szónoklatát. Lelkész ur szép beszéd­
del ismertette e lépése fontosságát, s feltévén a szokásos
konfirmáló kérdéseket, feladta egyházi új hívének és tanúi­
nak az úri szent vacsorát. Ezen ünnepélyes aktus befeje­
zése után, a lelkész a nála szokásos, nagy hatást keltő be­
széddel üdvözölte és fogadta Kracsmer urat, mint most már
egyháza tagját, s ajánlotta Őt a gyülekezet tagjainak atyafi-
ságos szeretetébe Az ünnepélyt lelkész imája és a gyüle­
kezet buzgó éneke zárta be.
= Ferenci Bernit, miskolci könyvárus kiadá­
sában megjelent s minden hazai könyvkereskedésben kap­
ható Gyöngyössy Sámuel köznapi imák, templomi haszná­
latra, tekintettel az évszakokra. Ára fekete vászonkötésben
3 frt. Diszkötésben aranyvágással 4 frt. A könyv árának
postautalványon való beküldése után bérmentve küldetik meg.
= A mint a debreceni Prot. Lapban olvassuk,
Tóth Sámuel ismét derék munkát végzett. Összeállította a.
tiszántúli egyházkerület jegyzőkönyveinek « B e t ű r e n d e s
T á r g y m u t a t ó j á t » 1880 - 1893-ig. Ez ugyan alig más­
fél decennium, de a példa statuálva van. Milyen szép lenne,
ha a mi Ig.-Tanácsunk is megkezdetné e munkát, mondjuk,
azon időtűi fogva, hogy egyházkerületünk alkotmányos szer­
vezete életbe lépett!
= Szives köszönet Szász-Ludvégi ev. ref. egyház elöljárósága,
folyó hó 19-én az iskola és olvasókör javára tarisnyás táncvigalmat
rendezett, melyet az iskolás gyermekek és az egyház 24 énekes
tagjából alakított dalkör, a Himnusznak három hangú elénekléséve 1
nyitott meg. A mely alkalommal a helyi birtokos urak, látván hí­
veinknek egyházunk iránti hű ragaszkodását, szeret etet s ennek
minél virágzóbbá tétele körüli fáradozását: sziveskedtek, nem sok,
de őszinte jó indulattal célunk elérhetése vég tt minket segitni, 6 :
pedig : tkts. Farkas József 1 frt Szőts Alkert 1 frt. Pap Lajos, ev.
ref. pap, 1 frt. BenkŐ Ferenc id i frt. 40 kr. Benkő Ferenc ifj.
2 frt. .‘Éltető János, gazdatiszt 40 kr. Karsái Gyula, gépész 50 kr.
Nagy György 1 frt. 50 kr. Ezen ö.sszeg a néptől befolyt páronkinti
40 krajcáros dijjakkal együtt 27 frt. 90 krt. tett ki, melyből leszá­
mítva az összesen 6 frt. 40 kr. költséget, maradt tiszta jövedelem
21 frt. 50 kr. melynek további gyümölcsöztetéséről gondoskodva
lett. A mint emlitém, nem sok, de a mit egy gyülekezetnek nemes
célja elérhetésére tiszta szivből, őszinte jó akaratból áldozunk, az
még szokta teremni a maga jó gyümölcsét, melyért is fogadják a
nemesszivü adakozók magam és kicsi edyházközségünk nevében
szives köszönetünket. Szász-Ludvég, 1895. január 25-én. N a g y
G y ö r g y , ev. ref. lévita-tanitó.
sem életben létéről tudomása nincs, ezei nel hirdetményesen
ref. egyházmegye házassági törvényszéke előtt megjelenésre,
azon figyelmeztetéssel, hogy akár jelenik meg, akár nem,,
a hat hó leteltével, nevezett házassági törvényszék előtt
válókeresetét megindítja és le fogja járatni.
V.-Gálfalva, 1895. január 30-án. Kovács Elek,
evang. reform, esperes..
33 -18 9 5 . FELHÍVÁS.
!
A deési egyházmegye t. lelkészeihez.
A f. évi orsz. közalap-íveket s> a múlt évi hátraléko­
kat f. hó 15-ig kérem beküldeni.
A közalapkezelőtől.
Esztény, 1895. febr. i-én. Pataky Gáborr
körlelkész.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
I M tn iU IM U U lllllM M IU M IM tlIU U tU U llM U Itim iM tlU W U IlM M tM tllltlM ltm illim illtlim illlM IM IIIim iM

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Február 14. 7. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N.

Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

parancsot: tömjétek be a réseket, árbocra a vi­

B r. B á n ffy D ezső torlával, készülődés, és befűtés, teljes gőzerővel.
köszönő levele az Igazgató-Tanácshoz, j Nem helyeselhető, de a célzat is érthetetlen

Mélyen tisztelt Igazgató-Tanács ! jI benne, hogy a szépen fejlődésnek indult béke édes
gyermek-álmát ismét hadi kiáltás zavarja fel. Hát,
Szivem mélyéből köszönöm azokat a meleg j évek során keresztül, ádáz harcokban, nem dőlt
hangú üdvözlő sorokat, melyeket ő Felsége által j el már az ügy? Nem nyilatkozott meg eléggé az
a magyar kormány élére történt meghivatásom egyházkerület akarata; nem jelölte ki a célt az
alkalmából, a mélyen tisztelt Igazgatótanács folyó országos kálvini egyház egyetem e; s a haladó
hó 17-én, 186. szám alatt szives volt hozzám intézni. kor kiáltása előtt lehetnek-e még siketek a fülek?
A szeretetnek és ragaszkodásnak egyházam
Igen, az egyházkerület kimondotta, hogy a
hű tanácsadói részéről személyem irányában meg- | nagy-enyedi Bethlen-kollégium alapjainak érintet­
nyilatkozott ezen új'abb kifejezése az igaz öröm | len hagyása mellett is, theologiai akadémiáját K o­
jól eső érzetével töltötte el szivemet, s erőimnek lozsvárit fogja felállítani. Ez nem azt jelenti, hogy
újabb tápot nyújtott arra, hogy a reám váró két papnövelő intézetre lesz szüksége ez után: egy
nehéz feladatok lelkiismeretes teljesítése mellett, j vidékire és egy városira. Ez azt jelenti, hogy a
egyházunk javát és érdekeit tehetségem szerint | jövő papjainak képzésére sokkal megfelelőbb hely­
előmozdítsam. És ha a közügyek más terén ki- j nek ítéltetvén Kolozsvár városa, ennek folytán az
fejtendő fokozottabb tevékenységem némileg mé- j egyházkerület 1895-tűl fogva ott fogja papjait
gis gátolna abban, hogy egyházunk ügyeinek in- | növelni S a kik ezzel ellenkező törekvésükben
tézésében mindenkor és
tényleges ) fenn akarnak tartani egy második, egy verseny- közvetlenül
részt vehessek: biztosíthatom a tisztelt Igazgató-
ö O
I theologiát, ha semmi egyéb kárt nem okoznának is,
Tanácsot, hogy bölcs működését mindenkor érdek- I annyit bizonyára okoznak, hogy jelentékeny erőt
lődő figyelemmel fogom kisérni, és örömmel emlé- ^ képező közvagyont fecsérelnek el oly célok érde­
kezem meg önökrűl, kiknek üdvös tevékenysé- J kében, a mikre az egyházkerület kijelentette, de
gére a gondviselés áldását kérem. még a vak is látja, hogy azok fölöslegesek.
A megtisztelő
D szives szerencse-kivánatokért Az egyházkerület akarata mintegy szentesí­
újból is őszinte köszönetét mondva, fogadja a tést nyert a zsinat ama határozatában, melylyel
mélyen tisztelt Igazgató-Tanács, s annak minden 3. kolozsvári theologia felállítását «elsőrendű szűk-
egyes tagja nagyrabecsülésem kifejezését. ségnek» jelentette ki. De, ennél is főbb szente­
Budapesten, 1895. évi január hó 24-én. sítését látjuk ez ügynek a haladás itélőszékének
Br- Bánffy Dezső. kijelentésében.
«Az ó-kort mélyen átjárta a folytonos ha­
Theologia, vagy theologiák?
nyatlás hite, a középkort a megállapodottságé,
Tehát, csakugyan való. A miről sugva-búgva ellenben az új kor a végeden haladásban bízik.»
lehetett itt-ott hallani; a mit egyszer-kétszer publi­ A végeden haladás keze pedig oda irta ez intézke­
kálni is megróbált a «Rövid hírek» rovata, de dés alá: akarom és végrehajtom.
a miknek ép elmével és romlatlan szívvel mi mind Az utazó gyakran lát templomot a mező
nem adhattunk hitelt: tehát, csakugyan való. Nagy- közepében, vagy a falun kívül emelkedő hegyen,
Enyed háborúra készül. Nagy-Enyeden kiadták a de ma azokat az emberi lakások sűrűjében, a
 50. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
központban szokták elhelyezni, mert a múlt ama
divatja már idejét járta.
Mi az új kor áramlatában élünk, s ha a
középkori megállapodottság lovagjai csonka vár-
omladékok közé vonulva, harcot kiáltanak az új
alkotások ellen, a régiség jogcímén, emlegetve
a múlt gyakorlatát és eredményeit, mi az avult
idők e dicséretében a megöregedés vonásait látjuk.
Senectus laudator temporis acti.
Csak imént történtek hivatkozások a nagy-
enyedi theologiát illetőleg arra, hogy ez intézmény
mennyire betöltötte helyét a múltakban; csak nem
rég gyülekeztek egybe ott egy megható, szép
ünnepi napon nagy, sűrű táborral a próféták fiai,
többnyire igen tiszteletesek és értelemtől világló
ábrázatuak, a mikor itt is, ott is csak hallatszott
a tüntető beszéd: íme, az enyedi fiák, hát van-e
kifogása valakinek ez intézet ellen, a mely ilyen
embereket növel ? Ha eddig jó volt, ez után is
jó le s z !
Mikor e szavak hallatszottak mindenfelől szé­
les e kis hazában, önkintelenül jutottak eszembe
Széchenyinek e szavakra mondott sorai: «Azon
előítélet, melyet számtalanszor hallunk: „eddig is
jó volt, tehát ezentúl is jó lesz“, egy cseppet sem
józanabb okoskodás, mint pl. e ze k : mert eddig
volt pénzünk, továbbad is lesz; mert eddig éltünk,
tovább is fogunk élni; mert máig nem törött el
kocsink, ez után se törhetik el, sat. A természet
szent törvényei egészen ellenkezőképp állanak.
A mi eddig jó volt, az éppen azért, mert a múlt
időben volt jó, ma tán csak meglehetős, s utóbb
még káros is lehet, mert minden előre, vagy hátra
megyen a világon. Ha pénzünket elköltöttük, s
újat nem szereztünk, nem az foly: hogy tovább is
költhetünk, mert eddig is költöttünk, hanem hogy
többé nem költhetünk, mert már a mi volt, el­
költöttük. Azért, hogy kocsinkon, nagy útunkban
Kadikszig, s vissza, nem törött el semmi, nenT
az foly hogy most megint Irkuckra mehetünk
bátran, hanem hogy éppen az elkocsizott hosszú
út miatt, kovácscsal, kocsigyártóval, bognárral kell
szólanunk, nehogy gyalog járni kénytelenittessünk.»
És itt van az igazság. Az enyedi theologia
éppen azért, mert a múlt időben volt jó, ma tán
csak meglehetős, s utóbb még káros is lehet.
D e hagyjuk a szót. E dologban a vitát már
bezárták, s a végrehajtás küszöbénél állunk.
És itt a küszöbnél felénk mered egy torz-
arcú rém; neve: schisma!
Ott állanak Salamon széke előtt a versengd
o német, oláh, v a g y bármely nemzetiségű között.
7. szám.
anyák, s az egyik képes kimondani a lelketlen
szó t: inkább ketté vágjuk !
Hát, ez volna a sikra-szállás célzata? Szét­
marcangolni az egyház reményteljes új szülöttjét?
És hát e szép kilátások előtt álljunk némán, várva
szivtépő fájdalommal a versengés kimenetelét,
mint a csárda népe áll és vár, mikor felhangzik
a kurjantás: ki a legény a csárdában; hogy mi
lesz a vé^e ?
Nem. Minket ez a borzongató kíváncsiság
egy szikrát sem éget, sőt a dolog ily nemű el­
döntésétől mi kérjük megkiméltetni magunkat.
S isten óvja attól egyházunkat is, hogy egy
ilyen bírok itt fölvesse magát, s megdúlja egy­
házunk testét, mivelve nagy pusztaságokat.
A dolog világos, mint a napfény. Erdélynek
szüksége van egy theologiára, és hogy melyikre,
a felett talán már leszavaztunk volna. E gy theo­
logiára, a mely ha nem is lesz képes, oly magas
tökélyre emelni a lelkész-képzés ügyét, hogy fész­
kéből «kitűnő» képzettséggel röpítse ki minden
egyes fiát, de bizonyosan képes lesz, valami olyant
adni növendékeinek, a mi több a kitűnő kálku-
lusnál is; és mi nem nézhetnők fájdalom nélkül,
hogy dévaj kezek ebből a fészekből a tojásokat
előre kiszedjék.
Mi nem kevesebbet várunk az összeülendő
egyházkerületi közgyűléstől, mint azt, hogy ennek
az egyházunk jövőjét mélyen érintő és veszélyez­
tető törekvésnek félreérthetetlenül vágja át az útját.
Bitay Béla,
Csíkszeredái körlelkész.
Br. Bánffy Dezső, mint tanügybarát.
Beszterce-Naszódvármegye vezető és tanügyférfiain
kívül, vajmi kevesen tudják azt, h ogy a nemes báró
valódi tanügybarát, s ezen elnevezést m egyéje tanügyé­
nek előmozdítása által érdemelte meg. Jelent meg e
m egye tanügyi állapotát feltüntető szakszerű mű, dr. Havas
Gyula kir. tanfelügyelő szakavatott tollából, de miután
ez kizárólag egy m egye speciális tanügyére vonatkozik,
a közvetlen érdeklődőken kívül, kevesen vehettek tudo­
mást róla. E sorok Írójának szerencséje volt e műből
részletes, kimerítő tájékozást szerezni a miniszterelnök
urnák a tanügy terén tett munkássága felől, épp azért
kedves kötelességet vél cselekedni, midőn dióhéjba szo­
rítva, mint igaz tanügybarátot kívánja bemutatni az oly
híressé vált vasakaratu volt főispánt.
Tagadhatatlan, hogy vasakaratu, de csak azok
keresztül vitelében, m elyeket nemes szive sugalt, s me­
lyek különben is m egegyeztek e h a z a f i a i t e g y i r á n t
kötelező törvényekkel. Ennek érvényesítése céljából, nem
tett különbséget jó barát, ur, avagy szegény, magyar,
 7 . sz á m . PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 5 i-

A tanügy terén tett nevezetes intézkedései között p o l g á r a i v a g y u n k , s m e l y l y e l s z e m b e n j o ­

első helyen kell fölemlítenem a t a n k ö t e l e s e k p o n ­ g o k a t é l v e z ü n k és k ö t e l e s é g e k e t t e l j e s í ­
t o s ö s s z e í r á s á r a v o n a t k o z ó t . Ha a hiteles ada­ t ü n k , s ő t i n k á b b , a z á l l a m h i v a t a l o s n y e l ­
tokat tekintjük, azt fogjuk találni, hogy Beszterce-Naszód- v é n e k t u d á s a s z é l e s b e d ő j o g k ö r i g é n y b e
vármegyében is oly hiányosan végeztettek e munkála­ v é t e l é r e k é p e s í t . »
tok, mint sok másutt, sajnos, még ma is. És mit tett \ A zt hiszem, nem szükséges, kifejezést adnom annak,
az a főispán 'és közigazgatási bizottság, kinek kiváló { hogy fenti közigazgatási bizottsági rendelet, nem külön­
érzéke van a népnevelés eminens fontosságú érdeke iránt | ben a » t a n í t ó k e l ő k é s z ü l e t e , « a » t a n t e r v m e g ­
s ezeket méltányolni tudja is, akarja is: magukévá tét- ! t a r t á s a « , az i s k o l a i r e n d t a r t á s » , stb. stb. ci-
ték a tanfelügyelő ez irányban tett javaslatát, azt rende- j müek a kir. tanfelügyelő, dr. Havas Gyula javaslatára
letben kiadták annak pontos teljesítését ellenőrizték, adattak ki, de hogy ezek kiadattak s azoknak érvény
megkövetelték, a mi eredményezte azt, hogy 1889-ben szereztetett, az elvitázhatatlanul a br. B á n f f y D e z s ő
közel n é g y e z e r tankötelessel több mutattatott ki az kiváló érdeme, kinek lelkes ügybuzgalma segítette elő
illető közegek által, mint csak négy évvel előbb is. az iskolák külterjes fejlesztését és helyes ügykezelését-
A pontos összeírásra kibocsátott rendelet még alig Csak halvány kép ez, mit br. B á n f f y D e z s ő
kezdette megteremni gyümölcsét, már is egy újabb vált t a n ü g y i munkásságáról lerajzolék, s ez is inkább köz­
szükségessé, az i s k o l a - m u l a s z t ó k r a vonatkozóiig. vetett munkálkodásának képe. Hogy mit és mennyit tett
Belátta a v á r m e g y e fe je , hogy az iskolában az ered­ közvetlen a tanügy s a tanítók érdekében, arról hivatott
mény felmutathatásának egyik főkelléke a pontos iskola- toll vaskos könyvet volna képes írni.
látogatás, s k e z d e m é n y e z é s é r e egy oly példás Az, ki mint főispán, midőn csak egy vármegye
rendelet adatott ki, mely lehetővé tette a mulasztások volt gondjaira bízva, s annak felvirágoztatásán annyit
nagy számának csökkenését. fáradott, s tett, most, hogy érdemeiért a felség által a
«Á milyen a tanító, olyan az iskola.» Ezen meg­ kormány elnöki díszes helyre ju tott; most, midőn az aka­
dönthetetlen igazság szülte azt, hogy mig 1877-ben a vár­ rathoz hatalma is több van erős lehet a hitünk, hogy
megyében volt 66 nem képesített tanító, már rövid tíz a tanügyet szivén viselő főispán, mint miniszterelnök is
év lefolyása után ezen szám tizenkettőre apadt. Hogy a tanügy érdekében minden kitelhetőt meg fog tenni,
ezen eredmény elérésében a tanítók buzgalmán kívül hogy a népnevelés óhajtva várt boldog országa eljöjjen 1
nem csekély érdeme volt a főispánnak, magától értető­ Székely Lehel-
dik. Ugyancsak az ő müve volt az is, hogy a tanítók
anyagi helyzete is javult. 1877-ben egy tanítónak átla­ Több egyházmegyét!
gos fizetése volt 246 frt. 1889-ben már 373 frtra emel­
kedett; Nem sok ugyan, de azon nehézségeket véve Mindjárt előre megvallom, hogy nem akartam Ma-
tekintetbe, melyekkel meg kellett küzdenie, szép emel­ gyarósy István urnák e lapok múlt évi 52-iki számában
kedésnek mondható, s hogy a fizetés ne csak a papíron megjelent «Teendőink» cimü cikke után azonnal felszólalni.
szerepeljen, azon nevezetes intézkedést tette, hogy a fő- Nem akartam ; mert, mint ifjabb szolga, óhajtottam előbb
szolgabirák és polgármester útján minden évben kétszer látni többek és a tapasztaltabbak nézeteit. Különös örö­
a tanítói hátralékos fizetésekről bevallási ivet kívánván mömre szolgált azonban, hogy az előttem kedvelt eszme
be, ezek alapján haladéktalanul intézkedett a hátralék másutt is pártolókra talált. A «Debreceni Protestáns Lap»
behajtása és kiszolgáltatása iránt. Ezen javukra szolgáló ; múlt évi 52-iki számában kellőleg, és némi aggodalmak
nemes intézkedéseket a tanítók szorgalmuk által kíván- ! mellett is, egy nehány sorban szépen méltatta azt az
ták meghálálni. Habár anyanyelvre nézve nem is voltak j eszmét, s Káli József lelkésztársam szintén jó vélemény­
mind egyek, de a magyar nyelv elsajátítása érdekéből j nyel van az új egyházmegyékre-osztás eszméje iránt.
óriási haladást tanúsítottak a nem magyar ajkúak, a Annál bátrabban fogtam meg tehát a tollat, hogy én is
mennyiben 1883-ban 67 volt azoknak száma, kik ma­ kifejezzem a magam nézeteit.
gyarul semmit sem tudtak, s e szám öt év leforgása Sokat olvasunk itt is, ott is az -egyház-politikáról»,
alatt tizenkettőre apadt. Pedig nem egyébnek köszön- j annak következményeirőL az ez által reánk néző újabb
hető ezen eredmény, mint a főispán leereszkedő modo­ kötelességek teljesítéséről. A z e részben hangoztatott
rának, rábeszélő tehetségének, s a tanítok irányában nézetek előttem hatalmas indokokul tűnnek fel az egy­
mindig mutatott s érzett atyai szives jóindulatának. házmegyék és esperesek szaporítására nézve.
Lélekemelő a polgármesterhez s főszolgabírókhoz A legelsőrendü szükség mindenkor ugyan, de leg-
kibocsátott, a magyar nyelvnek a népiskolákban leendő kivált az életbe lépendő új törvényiekkel szemben, a
tanítására vonatkozó közigazgatási bizottsági rendelet­ h í v e k v a l l á s o s b u z g ó s á g á n a k e m e l é s e .
nek végszakasza, melyet m e g s z i v l e l é s ü l ideigíatok. Mert az eddig vallásos, ezután pedig csupán politikai
«Tekintse, címed, feladatául jártában-keltében, a néppel színezetű cselekmények csak úgy lehetnek -ezutánra is
való érintkezésben, minél gyakrabban, minél behatóbban a vallásosság varázsával körülvétetve, ha a hívek magok
a népet jóakaratulag felvilágosítani, hogy senki, sem vallá- \ érzik az ellenállhatatlan ösztönt lelkűkben, hogy a rideg
sában, sem nemzetiségében nem lehet megrövidítve az által, ! formalitásokat vallásos érzelmekkel szenteljék meg. Hogy
ha alkalmat kap és vesz egy előtte ismeretlen nyelv 1 pedig ez megtörténhessék: erre nézve egyik leghatható-
J
eltanulására, s különösen, ha e nyelv az állam nyelve; sabb eszköznek látom az esperesek számának szaporítását.
azon állam nyel ve, m e l y n e k itt m i n d n y á j a n ' Mindnyájan tapasztalhatjuk, hogy az esperes meg-
 52. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
jelenése, látogatása mindig ünnepies érzelmeket támaszt
az egyes egyháztagokban. Azonban, pl. a mi szilágy­
szolnoki nyolcvankét anya- és leány-egyházbúi álló egy­
házmegyénkben idáig az esperes jelenléte az egyes gyüle­
kezetekben csak nagyon rövid időre szorítkozhatott, s
munkássága, mondhatni, csupán a kérdőpontokra adott
feleletek felolvasására terjedt. A szükség parancsolta igy.
Ámde, ha egy-egy esperes csupán tizenöt-husz, mondjuk,
huszonöt egyház meglátogatására volna hivatva, sokkal
több időt tölthetne egy helyen. Megtehetné azt, a mire
eddig nem volt ideje, hogy mindenütt legalább egy imád­
ságot tartson a templomban. Bizonyosan szép gyüleke­
zetei találna, s egy esperes ajakáról elszálló ima bizo­
nyára csakis jó hatással lenne a hívek vallásos érzületére.
Ezen kívül, jobban kihallgathatná az egyeseket is, bölcs
tanácsával, utasításaival elláthatná őket. Ez is építő ha­
tású lenne.
Továbbá, egy nagy egyházmegye esperese még a
nyári hónapok elején is vizitálni kénytelen, a mikor pedig
már esetleg neki is, de a híveknek minden bizonynyal
szorgos a mezei munkájuk. Ekkor az egyház ügyei iránt
való érdeklődés kisebb, az esperesi látogatás eredmény­
telenebb, mert alig lehet előkeresni egy-két presbitert
a gyűlésre, azok is mihamarább szabadulni óhajtanak;
a többiek pedig jó, ha észreveszik künn a mezőn, hogy
arra járt az esperes, és jó, ha felismerve, kalapot emeltek
neki. Ámde, tizenöt-husz-huszonöt egyházat, úgyszólván,
a szomszédban, könnyű lenne meglátogatni a tavasz kez­
detén is. Egész vizitációra három-négy hét, február és
március hó eleje, teljesen elégséges lenne, minden egy-
házra egy egész napot számítva is. íg y az esperesnek
irodai dolgai is, a vlzitáción nyert személyes, bő tapasz­
talatainál fogva, nagyon sokban könnyebbülni fognának.
Gyorsabb és jobb lenne az adminisztráció. Csak odavetve
utalok a methodistákra, kiknek, bár kissé merev egyház-
szervezetükben van legnagyobb erejük.
Tekintsük meg aztán az anyagi oldalt is: az espees
és egyházmegyei tisztviselők fizetését. Minden esetre kisebb
lenne, mint eddig volt a nagyobb egyházmegyékben. De,
kevesebb lenne a dolga is. A szilágy-szolnoki eg}'ház-
megye esperesi hivatalában évenkint átlag 3000 volt es­
peresi káplán koromban az ügydarabok száma. Ezt csak
másodmagával győzheti meg az esperes. Káplánt kell
tartania, mert vizitálni is sok ideig jár távol saját egy­
házától. S mibe kerül egy káplán tartása ? S kérdés:
lehet-e ezután kapni is káplánt ? A több egyházmegyére
osztás mellett nem leend szükség esperesi káplánra, s az
esperes megtakarítja azt a nehány száz forintot, mit eddig
a káplánnak adott esperesi fizetésén felül is. Ezután, leg­
alább nem fog reáfizetni esperességére a káplántartás miatt.
A mostani sok hivatalt meg lehetne kevesebb kéz­
ben összpontosítani. Elég lenne egy jegyző, egy direktor,
számvevő, és egy pénztáros, kik esperesük után indulva,
inkább csak t i s z t e l e t b e l i n e k tartanák hivatalukat.
És milyen szépen néznének ki az egyházmegyei
közgyűlések l Kisebb szám mellett is többnek éreznők
magunkat, mert a nagy távolság miatt nem maradnának
el annyian közülünk. Kevesebb tárgy lévén, jobban meg­
vitath ato k mindegyiket, s mégis rövidebb idő alatt, és
jobban végeznénk mindeneket. Jobban ismernénk egy­
7. szám.
mást, bizalmasabbak lennénk egymáshoz, s több ered­
ményre vezetnének tanácskozásaink. A lelkész-értekez­
letek is jobban működhetnének, mert nem lenne szükség,
az egyházmegyét fiók-körökre osztani, melyek aztán
csak alusznak.
E gy szóval, én nagyon életrevalónak találom a több
egyházmegyére osztás eszméjét
A «Debreceni Protestáns Lap» azon nehézséget
látja az új felosztásban, hogy az által az «erős központi
kormány» munkája nehezülne meg, s hogy az egyház-
megyék pénztára szétosztásával nem apadna az egyházak
terhe. Ezekre nézve az a véleményem, hogy az Igazg.-
Tanács munkája csak a táblázatos kimutatások, s évi
jelentések átvizsgálásával és összeállításával, valamint
egyes rendeletéinek többszörösitésével növekednék; mert
az nem szaporíthatja a munkát, hogy több esperes ter­
jeszti fel az ugyanannyinak maradt egyház ügyeit. Sőt
az egyes fölterjesztések, az espereseknek a kérdéses
ügyekkel való részletesebb ismereténél fogva, alaposabbak
lévén, az Igazg.-Tanács munkája megkönnyittetnék. A z
egyházak terhe pedig, ha nem apadna is, de talán nem is
szaporodnék, mert a hivatalnokok száma, a kevesebb
teendővel szemben, azok fizetése is apadni fogna, és egyéb
közigazgatási szükségletek is csak alig valamivel növe­
kednének. Erre nézve a pénztárosok és pénzügyi szak­
osztályok több felvilágosítást adhatnának, valamint arra
nézve is, hogy a mostani tőkék mikint lennének eloszt­
hatók legigazságosabban az új felosztás idején ?
Ha egyébre nem, annyira minden esetre érdemes
j ez eszme, hogy szélesebb körben terjedve, a Lelkész-
Értekezletek által megvitatva, kerüljün mielőbb az Igaz-
gató-Tanács asztalára. C sá k A la d ár,
peéri evang. ref. lelkész.
A német nép és a német theol. tudomány.
ív.
Mikor Németország tömérdek tudós theologusát és
ezeknek könyvtárra menő munkáit eszembe vettem, meg-
! fordult a fejemben az a gondolat is: vájjon, a német
nemzet veszi-e valami hasznát ezeknek, és okosodik-e
vagy egy kicsit a tudós uraktól, meg ezek munkáitól ?
Megfigyeltem tehát a népet, a nép gondolkozása módját,
és próbáltam, feleletet adni arra a kérdésemre: milyen
viszonyban van a német nemzet különösen a vallásos
világban azzal a tömérdek tudomány nyal, melyet tudósai
nagy opuszaikban világgá bocsátanak ?
Hát, ez a német nemzet nagyon sajátságos szerzet
ama mélységes tudományokkal szemben elfoglalt állás­
pontjára nézve. Nem bánja ő a tudós urakat, álmait
nem igen zavarják meg az ezek theoriái és hypothézisei.
Neki magyarázhatják akár száz esztendeig annak a vég­
telen fontosságát, hogy annyi tudomány van birtokában:
soha sem adja rá magát, hogy valami nagyobb mérték­
ben törekedjék utána. E gy kevés eredményt levon ma­
gának, aztán a többit ott hagyja, vigyék el és tartsák
meg maguknak a professzorok és a külföldiek.
De, nehogy azt gondoljuk, hogy helyes érzékkel
azt választja ki, és azt vonja el, mint eredményt, mely­
nek legtöbb haszna lehet. Ellenkezőleg. Rendesen a héjján
 7- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
rágódik mindig valaminek, hogy úgy mondjuk, csak a
bőre karcolgatásáig jut el, a helyett, hogy a szivéig ta­
lálna a kérdéseknek. Tán éppen ezért mondta egy német
filozófus, hogy a német nemzet nem sok józan filozófiával
és nem sok természetes észszel rendelkezik.
Persze, vagy tán éppen ezért, e kicsi eredményre
aztán szörnyű büszke a német. A világnak nincs ön-
teltebb nemzete, mint a német. A z önteltségében, azon­
ban, nem az önérzet, nem a nemzeti büszkeség nyilat­
kozik meg, hanem egyszerűen a gőg, a dölyf. Mindenére
dölyfös a német. A vallásos világára, melynél nagyobbat
nem képzel, éppen úgy, mint a császárjára, vagy mint
pár évtizedes birodalmára, vagy mint azokra az intéz­
ményeire, melyeknek fontosságát, azonban, még a tanu­
lóknak is nem ritkán hiában magyarázgatnak a profesz-
szorok. A német azt tartja, hogy rajta kívül nincs nép,
mely figyelmet érdemel. Csak ők, a németek azok, kik­
nek nagysága a csillagokig ér fel. Hát, igaz, hogy ez
-a vonás megvan más nemzeteknél is. A francia is, az
angol is büszke féltett nemzeti tulajdonaira. Ám, ezek
nem törődnek más népekkel, ez nem azért van, mert
olyan nagyoknak képzelik magukat, hogy azokig a né­
pekig nem bírnak leereszkedni, hanem egyszerűen azért,
mert nem ismerik azokat; ha ismernék őket, érdeklőd*
nének irántuk. De a német nem. A német csak akkor
becsül valamit, ha német; ellenkező esetben, még ha
segit is valamin, nem más indokbúi, csak sajnálatbúi, csak
könyörületből teszi. És miért ilyen öntelt a német ? A zt
nem lehet megmagyarázni. Még Heine sem tudta okát
adni, pedig elég szelíden csak annyit mondott, hogy
minden német azt hiszi magáról, mintha a puskaport ő
találta volna fel. És annál dölyfösebb a német, minél
kevesebbet ér. A falusi paraszt előtt nehogy megemlítsük,
hogy még más népeknél is láttunk valamit, mert rögtön
nagy Németország dicsőségének zöngedezésébe fog, a mi­
ről, azonban, neki renden kívül halvány fogalma van.
A német mértékek szerint ítélni meg a világot: minden
német. Nem régiben egy egyetemi professzorral beszéltem,
ki egy ismerős magyar embert (Tisza Kálmán) azért
mondott műveltnek, mert nagy csodálatjára német nyel­
ven tudott vele konverszálni.
És ez a nézet uralkodik a németnek a maga val­
lásos világáról is. Abban is öntelt. Más nép, ő szerinte,
vagy könnyelmű, vagy nem tudja felfogni a vallás nagy
érzelmeit, éppen azért tekintetbe nem jöhet. Pedig a né­
met sem abban az értelemben vallásos, a mint gyakran
maga hiszi magáról, vagy mint német tudós könyvek
róluk hirdetik. Hogy akad igazi vallásos ember köztük,
ki merné azt kétségbe vonni ? V agy, hogy a vallásos
tulajdonságok bizonyos tekintetben hozzátartoznék e nép
általános jellemvonásaihoz, ki tagadná azt, ki a nép-
psychologiát csak egy kevéssé is figyelmére méltatta ?
De, hogy a német nemzetnél is éppen olyan jelenségekre
lehet akadni, mint másutt, az is kétségtelen dolog. A
német is közönyös a vallás iránt, ha nem izgatjuk bele,
és főleg tunya értelmű a vallásról gondolkozni, ha könyv­
ben megírva nem találja, a miről tudnia kellene. Mindig
le kell vonni egy bizonyos részt abból, ha sokat látszik
igémi a német akár a vallásban, akár más téren. Olyan
ő e tekintetben, mint a kereskedő, ki hatszoros árt szab,
53
de feleértékén is odaadja az áruját, ha már éppen azt
kell tennie. A német világon mintha már eleve rajta
volna valami tulzási mámor; jobban esik a német
lelkének, ha többet mutathat, nagyobb súlyú mon­
dásokat eregethet világgá (innen a Kraft-Ausdrücke),
mint kellene.
A zt mondtam, hogy a német vallásos világnak is
vannak számos fogyatkozásai. Igen. Mert bizony azok
közül a tudós könyvek közül alig van egy is, mely ő
benne érdeket tudna kelteni. A német theologia nem
ritkán csak olyan a németnek, mint a csillag lakói az
embereknek. A német theologia gyökere oly kevéssé
fogózik a német vallásos öntudathoz, hogy úgy szólván,
azzal semmi köze nincsen. A professzorok építettek ma­
guknak egy fantom világot, melynek a valóságban igen
ritkán felel meg valami. Ebbe vonják ők bele magukat,
innen magyarázgatják tételeiket, melyek akár hogy han­
gozzanak is, még azért, ha csak hirdetnék azokat, vagy
ha csupán Németország határain belül maradnának meg,
igen ártatlan dolgok lennének mindvégig, és a vallásos
világ felfordulása miattuk akár az Ítélet napjáig sem tör­
ténhetnék meg. A német embert a professzorok tudo­
mánya nem bántja. Megnyugszik rajta, hogy az okos
emberek mindent kitalálnak. S ha valamelyik professzor
fenekéstől felforditja az egész vallást, egy percre ugyan
meggondolja magát a német, de sem azt nem tartja,
hogy a professzor bolondot tanított, sem arra nem hatá­
rozza el magát, csupán e professzor tanításai után, hogy
ennek megfelelően gondolkozzék ő is ; megnyugszik rajta,
hogy ez a professzorok dolga, majd jön egy másik, az
megint másképpen fog tanítani. Ó hát még e miatt bé­
kében marad. Nem is igen van arra eset, hogy egy tan,
mely német tudóstól ered, ebben az alakjában valami
nagy rázkódtatást okozna. Csak úgy esik ez meg, hogy
az a tan előbb egy nagyot kerül, elvándorol a franciák­
hoz, a kik csodálatos képességgel bírnak, hogy ezt úgy
tálalják fel, hogy a német rendesen elveszti az eszét tőle.
Taine, a francia iró. magyarázgatja igen szellemesen ezt
a jelenséget és mutatja ki igen sok példával ennek az
állításnak az igazságát.
Nem is csodálkozom rajta, hogy a német ember
a saját professzora után nem igen sokra haladhat. Hi­
szen, ha mondanak is valamit azok a tudósok, a minek
magva lenne, hát ezt rendesen olyan végtelen szóáradatba
burkolják, hogy abból nehezen tudja minden ember ki­
olvasni az értelmet. A német tudós abban keresi a di­
csőségét, ha minél több szalmával adja élőnkbe a buza-
szemet. Ú gy tesz ő, mint az egyszeri ember, ki
egy nagy tál levet adott a vendégének, és ennek a
közepén egy pici husdarabot. Rendesen kevésbe is össze
lehet foglalni egy-egy nagy könyv tartalmát. Kant összes
filozófiai iratainak velejét az öreg Fűnk Brentano bele
tudta szorítani tizennégy nyomtatott sorba.
íg y esik meg aztán, hogy a rettentő nagy theo-
l.ogiai irodalom mellett is, a német nem sokra megy a
vallásban. Tájékozatlanul botorkál, és nem ritkán elté-
velyeaik. Elméletileg ugyan első rendű fontosságúnak
tartja a theol. tudományokat, de aztán valami szent
arkanumnak tűnik az fel előtte, a mely felé neki nem
igen lehet közeledni.
 54* PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 7. szám.

Hogy pedig ez mind így lehetséges, csak azért van, senki, mert hiszen az nem pusztán a vallásban jellemzi
mert a német nemzet nem eredeti szellemű nép. Neki a német embert, hanem még a politikai életben is, hol
sok gondolkozásra van szüksége, mig valamit kitalál és tudja szolgáim a fejedelmeket, de az eszméket ritkán.
biztosan megállapíthat. A német arra született, hogy vég­ Próbálják ugyan a németek, kétségen kivül, a meg­
telenül szorgalmas legyen, mindent megtanuljon, a mit kötöttség vádjának elenyésztetésére az eredetiséget le­
mások leírtak, széles, nagy gondolat-világa legyen, de foglalni a maguk számára. De ez igyekezetükben oda is
igen kis hányada a nemzetnek az, mely önállóságra van jutnak aztán, hogy pl. Göthét teszik meg a Darwin ante-
teremtve. A z öreg Kühn, a nagyhírű gazdaságtani pro­ cedensének, mert véletlenül Göthe is tanította, hogy a
fesszor, szinte páratlanul áll egyes gondolataival, melye­ | «természetben ugrás nem lehet».
ket ha a világ összes mezőgazdaságában megvalósítaná­ A hol pedig ilyen formán állanak a viszonyok, és
nak, tömérdek milliárdokat nyerhetnének velők. V a g y ilyen megkötöttség uralkodik a vallásban, ott ne is cso­
az európai tekintélyű krímin álista, Liszt, de a ki külön­ dáljuk aztán, ha alig lehetséges a befolyása bárminő nagy
ben magyar származású, kinek tanácsára hallgat az egész theologiai irodalomnak is. Ott az elvek, az eszmék meg­
német jogász-világ. lehetősen a régiek maradnak; jöhetnek, mehetnek a pro­
Ebből érthető meg azonban az is, mint tán leg­ fesszorok ; a vallásnak mindig ugyanaz az indító motí­
mélyebben fekvő indok, hogy a német ember vallása vuma, tehát igen sok esetben mindig újra ismétlődő kö­
azért olyan, a milyen, mert határozottan bizonyos meg­ vetkezménye fog lenni. És éppen ezért lesz is rajta a
kötöttség jellegét árulja el, a melytől el nem szabadulhat német világon minden időben a félig megértés, a sejtel­
soha, még abban az esetben sem, ha egy pillanatban mekben való megelégedés önteltsége, hol hiában ma­
a többi embertársai mind elfelejtenének vallásosak lenni. gyarázni, mert a jobbnak elfogadására nincs alkalmas
E megkötöttségben benne lehetnek a vallásos érzelmek, talaj. Ám, ez bizonyos viszonyok közt szerencsés tulaj­
de hogy még ettől az igazi vallás ha nagyon távol nincs donság is lehet, ki tagadná el ? Főleg akkor, midőn látjuk,
is, de hogy különbözik, az minden kétségen kivül áll. hogy a világ folyvást változik, és ingadozik.
A megkötöttségeket a német világtól el nem tagadhatja Bartók Jenő-

T A R C A.
K álvin theologiája.
(Theol. magántanári vizsgára, irta : Nagy Károly, evang, ref pap.
Ára 1 frt. 50 kr. Kiadja Báldi Károly, Nagy-Enyeden.)
Csaknem másfél évtizede annak, hogy a magyar Pro­
testáns-Egylet, az általa kezdeményezett, s annyi becses mun­
kát tartalmazó könyvkiadó vállalattal együtt, bevégezte rövid
pályafutását, s e meglehetős hosszú idő óta tudományos
theologiai irodalmunk, mondhatni, tétlenül, elhagyatva pang,
vagy az egyes tudósok irószobájába zárkózva, várja egy jobb
kor eljövetelét. Ez az idő már-már elközelgeni látszott, midőn
a Protestáns Irodalmi Társaság «annyi balszerencse közt,
s oly sok viszály után», nagy nehezen megalakult; de az
új társulat a működéséhez fűzött várakozásokat csak részben
elégítette ki, mivel programmjába, első sorban, az egyház-
történelmi kútfők és monográfiák kiadását vette föl, s a
theologiai irodalom gyarapítását, szorosabb értelemben vett
tudományos művek kiadása által, csak másodrendű, s később
megvalósítandó feladatul tűzte ki. A theol. tudományok mun­
kásai tehát, ha müveiket nem akarják nagy anyagi áldo­
zatokkal, közrebocsátani, kénj'telenek, tovább is várni, és
remélni.
Ilyen körülmények közt, zátonyra jutott theol. iro­
dalmunknak valóságos mentő horgonya a theol. tanárvizsgai
szabályzat ama paragrafusa, mely megkívánja a jelöltektűl
írásbeli dolgozataik kinyomatását, mert paragrafus már
eddig is, nehány becses tanulmánynak juttatott birtokába
E paragrafusnak köszönhetjük (legalább részben), hogy
N a g y K á r o l y dolgozata: « K á l v i n t h e o l o g i á j a » ,
nem maradt az asztalfiókban ; k ö s z ö n h e t j ti k. mondom,
mert a tehetséges ifjú szerző, igazán hasznos és hézagpótló
munkával gyarapította prot. theol. irodalmunkat, s egy rég­
óta nélkülözött, biztos kalauzt adott a theologus ifjak, és
mindazok kezébe, a kik a reformáció legkiválóbb dogmati­
kusának, Kálvinnak, eddig (legalább nálunk) kevesek által
ismert benső gondolat-világába mélyebben bepillantani akar­
nak. Azért, nem végzek talán felesleges dolgot, ha a szóban
levő munkát e becses lap olvasóinak nehány sorban be­
mutatni, megkísértem.
«Kálvin theologiája> a nagy reformátor h i t- és
k ö l e s t a n á t foglalja magában. A munka túlnyomó részét,
természetesen, a hittan tárgyalása tölti be, s az erkölcstan
csak röviden, mintegy függelékül járul az előbbihez. Mind­
kettőt megelőzi, bevezetés képpen, Kálvin dogmatikai rend­
szerének ismertetése és méltatása. S mivel Kálvin dogmatikai
rendszere az Institúció különböző kiadásaiban gyökeres vál­
tozásokon ment keresztül, annyira, hogy az első és utolsó
kiadás felületes megtekintése után alig hisszük el. hogy egy
és ugyanazon munkával van dolgunk a rendszer felmutatásánál
és megítélésénél főleg az utolsó kiadást veszi figyelembe,
mely hosszú évek fáradtságos munkájának és számos átdol-
gazásnak gyümölcse; de, e mellett kiterjeszkedik röviden
a rendszer létrejöttének történeti folyamára, valamint az
egész műre vonatkozó vitás kérdések ismertetésére is.
Az Institúció különböző kiadásainak csoportosítása, és
az első kiadásra vonatkozó vitás kérdések eldöntése után,
ismerteti röviden e kiadás gondolatmenetét, s Kőstlinnei
szemben, a ki az első kiadást egy korábbi alapmunka (I— III.
fej.) új átdolgozásának tekinti, és a IV— VI. fejezetek kelet­
kezését későbbi időre teszi: kimutatja, hogy e szétválasztás­
nak nincs alapja, mert az egész munkán egy vezető gon­
dolat vonul végig, mely az egyes részek benső összefüggését
biztosítja. Sorban tárgyalja aztán a többi kiadások .létre-
jövetelét, s a változtatások okait; érdekesen fejtegeti, mikint
bővül az Institúció a különböző kiadásokban; mikint hasz­
nálja fel Kálvin, leghatalmasabb fegyvere, a szentirás mel-
 7. szám . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
■ lett, az egyházi atyák, a görög bölcsészek és a skholasti-
kusok iratait; miként növekedik maga a benső tartalom, a
nélkül, hogy az alapeszmék változást szenvednének. így jut
el az utolsó kiadáshoz, melynek gondolatmenetét röviden
összefoglalja; aztán védelmezi a mű rendszerét Köstlin ki­
fogásaival szemben, ellenben igazat ad úgy azoknak, a kik
benne az apostoli szimbólum alapvonásait vélik fölismerni,
mint a Schweizer és Köstlin nézetének, mely szerint a mű,
külső terjedelemre, aránytalan két részre oszlik: »cognitio
creatoris« és »redemptoris;« s végül megkísérti e két fel­
fogást egymással összeegyeztetni. Fejtegetéseinek végered­
ménye : hogy Kálvin dogmatikai rendszere szerves össze­
függésben van az Ő vallásos ismeretszerzési, tapasztalati
módszerével s ha nem is találja meg a szükséges formát,
az alapgondolat mindenütt felismerhető. Kálvin nagy érdeme
abban áll, hogy megvetette alapját a psychologiai tapasz­
talatokon nyugvó tudományos theologiának; s hogy meg­
kísértette az egyéni üdvéletnek, a spekulatív philosophiától
szabad, üdvtörténeti tényekre támaszkodó leírását, s e te­
kintetben különösen nagy szolgálatot tett azzal, hogy az
isteni háromságot, a keresztyénség e legmélyebb igazságát,
lényegileg teljesen megtartva, új formába öntötte, átalakít­
ván a metaphisikai háromságot kijelentési háromsággá. Ez
szolgál aztán rendszere alapjául, szólván a t e r e m t ő és
m e g v á l t ó istenről s ez utóbbi keretén belül, a m e g-
s z e n t e 1 ő istenről.
Ilyen nagyszabású s Kálvin dogmatikai rendszerét
minden oldalról megvilágító b e v e z e t é s után, tér át szerző
tulajdonképpeni tárgyára: Kálvin h i t t a n á n a k ismerteté-
-sére. Idevonatkozó fejtegetéseiben a S c h w e i z e r rend­
szerét veszi alapul, de a speciális keresztyén vallásos tudat
leírása Kálvin saját rendszerének keretében történik. S mi­
vel a keresztyén hittan alapjául szolgáló fogalmak, a vallás,
ennek lényege és fejlődésének faktorai és törvényei (melyek
némely dogmatikában »prolegomena« gyanánt szerepelnek)
Schweizer szerint a hittannak lényeges, alapvető részét ké­
pezik s mivel Kálvin is ezeknek tárgyalásánál nem valami
általános bölcsészeti, hanem speciális keresztyén vallásos
érdek kielégítését tartja szem előtt: azért szerző is ezeket
a kérdéseket, mint dogmatikai a l a p v e t ő r é s z t tárgyalja
a speciális keresztyén vallás előtt.
Az a l a p v e t ő részben, a vallásos ismeret fogalmá­
nak s ezen ismeretszerzés utjának meghatározása után, fel­
mutatja szerző Kálvin felfogását:
i. a vallás eredetéről és lényegéről;
a vallásos fejlődési folyamatról.
Az elsőnél feladata a vallás alanyának (az ember) és
tárgyának (isten) leírása, illetőleg, felmutatása annak, hogy
miként jő létre s fejlődik ki az ember azon állapota, mely­
ben magának, mint vallásos alanynak, tudatára jut. Más j
szókkal: előadja a vallásos tudat létrejövését, az istentudat •
és vallás öntudat párhuzamos fejlődésének feltüntetése által, j
A másodiknál azon tényezőkkel foglalkozik, melyek |
hatása alatt a vallásos tudat két alkotó része (az istentudat I
és öntudat) előbb csak primitív, aztán fokozatosan fejlődő
magasabb tartalmát nyeri.
(Vége következik.) ífj. P é te r K á ro ly *
ev. ref. pap.
55-
Különfélék.
= Igen helyes és szép határozatot hozott az
orbai egyházmegye tanácsa, holott folyó hó 2-án tartott ülé­
sében, Elekes László, kovásznai pap indítványára elhatá­
rozta, hogy a milleniumra meg fogja íratni az egyházmegye
történetét, és e feladattal meg is bízta az indítványozót, és
Szabó Jenő, barátosi lelkésztársunkat. Az idő rövidsége ag­
gaszt ugyan egy kicsikét, de feltétlenül megnyugszunk a
megbízottak szorgalmában, jóakaratában és tehetségében,
hogy derekas munkát fognak végezni. Már az is érdemes
dolog lesz, ha megbízható adatokat gyűjtenek össze egy még
eljövendő történetiró számára.
= Az első fecske. A belügyminiszter két rendeletet
bocsátott ki az állami anyakönyvek vezetése tárgyában va­
lamennyi vármegye közigazgatási bizottságához. Az elsőben
szól a vármegyének anyakönyvi kerületekre való beosztá­
sáról, és az anyakönyvi kerületek székhelyének megállapí­
tásáról; a másodikban pedig arra hívja fel a megyei bizott­
ságot, hogy anyakönyvvezetőt, illetőleg, anyakönyvvezető-
helyettest is hozzon javaslatba. A mint a miniszter egy előbb
tett beszédéből tudjuk, az állami anyakönyvek vezetése folyó
évi szeptemberben veszi kezdetét.
= Papválasztás. Sz.-sámsoni ev. ref. egyházunk­
ban febr. io-én a legszebb rendben megtörtént papválasz­
tás alkalmával B ő d F e r e n c , komádi s. lelkész választa­
tott meg. Kívánunk áldást, békességet az egyháznak és
pásztorának 1
= Megjelent a «Hajnal» februári száma ugyanazzal
a külső diszszel és választékos tartalommal, mely e vállalatot
eddig is becsessé tette. Ha arra gondolunk, hogy előfizetési
ára egy évre i frt. és e csekélységért minő gazdag tartalmat,
minő éltető szellemet és élő hitre buzdító példákat nyújt:
igazán sajnálnunk kellene azokat a lelkészeket, tanítókat,
kik nem sietnek, meritni e jótékony forrásbúi; s nem igye­
keznek terjeszteni e lapot, mely csak jóra, szépre, hitre,
erkölcsre, vallásra tanítja a népet.
= A Protestáns Pap ez évi I-ső száma a követ­
kező tartalommal jelent meg. i. Uj évi ima. Költemény,
Tóth István. 2. Bérc és patak. Költemény, Széky Ákos.
3. Egy falusi pap gondolatai. 4. A vasárnap megünneplése.
Egyházi beszéd, Cékus László. 5. Az irás. Egyházi beszéd,
Fejes György. 6. Vizkereszt utáni negyedik vasárnap. Egy­
házi beszéd, Szigethy Dániel. 7. A szeretet. Egyházi beszéd,
Fejérváry Gyula. 8. Csoportosított böjti textusok és felosz­
tások. Ladányi. 9. Esketési beszéd. Olajos Pál. 10. Törvé­
nyek és rendeletek tára. Szerkeszti Kund Samu, esperes.
11. Veg3resek. 12. Különfélék. 13. Egyházi tiszti választá­
sok. 14. Pap választások. 15. Halálozások. 16. Szerkesztői
mondanivalók. A Protestáns Pap havonkint egyszer jelenik
meg 2 — 3 ivén. Előfizetési dijja egy évre 4 forint, félévre
2 forint; negyedévre 1 forint. Az előfizetési pénzek a szer­
kesztő kiadókhoz (Lágler Sándor, Kálmán Dezső) Kölesdre
küldendők.
I = Ezer év meseköltése. A Magyar Mese- és Mon-
davilág-ból, Benedek Elek e nagyszabású raesekönyvéből,
egyszerre három fizetet kaptunk, a 22— 24-et, s így e rend­
kívül becses vállalat már megtette fele útját. Gyönyörűség­
gel és büszkeséggel lapozgatjuk e könyvet, mely a népköl­
tés igaz gyöngyeit tartalmazza, abban a művészi formában,
melyet Benedek kiváló mesemondó talentuma adott nekik.
Mesék, helyi és Krisztus-mondák váltakoznak az újabb füze­
tekben is, s a mesemondó elevensége nemhogy lankadna,
de folyton emelkedni látszik. A Magyar Mese- és Monda­
világ egyik legnemesebb s mindenesetre maradandó emléke
lesz a milleniumnak s beláthatatlan időkig első rendű ter­
jesztője, ápolója a magyar nemzeti szellemnek és a jó ma­
gyar nyelvnek. Szülőknek és iskoláknak nem ajánlhatjuk
eléggé e könyv megszerzését. Az egyelőre öt kötetre (50
füzet) tervezett mű még mindig megrendelhető az első fü­
zettől számítva a kiadó Athenaeum-nál. Egy füzet ára 25
 56. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 7. szám.

kr. 10 füzet 2 frt. 50 kr. A már megjelent 1. és 2. kötet
ára díszes kötésben, pompás illusztrációkkal, 3— 3 frt.
= XJjabb adományok a kolozsvári ev. ref. kollégium
építési alapjára. XIV. közlemény. A 73. sz. ivén Mihály László v.
orvos 5 frt. Dr. Papp Ernő 1 frt. Dr. Malom Dezső 1 frt. Dr. Ro-
honcy Béla 1 frt. Péterfi István 1 frt. Ifj. Mihály László 1 frt. Aes-
culap (unitárius) 1 frt. Mihály Ernő 1 frt. A 237. sz. ivén Valler
József mákói ev. ref. lelkész 10 frt. A 495« sz. ivén Veres Imre, fő­
szolgabíró 1 frt. Szarvadi Iózsef, szolgabiró 1 frt. Csömény, Kornis-
laka, Konkolyfalva és Ködmönös községek 2 frt. 30 kr. Az 543. j-z .
ivén Nemes Torda város tanácsa 148— 1895. sz. alatt értesít, hogy
a g3rüjtés, azon okból, mert a felhívottak már más iven^adakoztak,
nem sikerült. Az '-592. sz. ivén ifj. Darkó Lajos 1 frt Özv. Darkó
Károlyné 1 frt. Szántó Károlyne 5 frt. Ferenci Albert 1 írt. Szántó
Albertné. Darkó Ida 1 frt. Darkó Lajosné 50 kr. Ince Gerőné t frt.
Ince Lídia 20 kr. Ince Emma 20 kr. Ince Dezső 20 kr. Ince Iluska
10 kr. Ince Béla 10 kr. Karácsony Sándor, Kékes, 3 frt. Karácsony
Sándorné, Darkó Emma 5 frt. Karácsony Géza, Kékes, 1 frt. Kará­
csony Irmuska 50 kr. Karácsony Pista, Kékes, 50 kr. Görcs Sándor,
Lekence 1 frt. A 332. sz. ivén dr. Mártonfi Lajos, tanár Szamos-
ujvárról 5 frt. Nagy György 1 frt. Vásárhelyi Boldizsár 1 frt. Bodor
Lajos 1 frt. Novák Antal 1 frt. Dr. Mártonfi Lajosné 1 frt. Özv.
Mártonfi Istvánné 1 frt. A 405 sz. ivén dr. Deési Pál 5 frt. Pász-
tohy Júlia 1 frt. Szeredai Gyula 1 frt. Józsa Samu 50 kr. Vajda
Károly 5 frt. Vajda Károlyné, Szalay Róza 2 frt. Bartha Sándor 50 kr.
Sombory Lajos 10 frt. A 365. sz ivén Haraszti Jenő 5 frt. Fogad­
ják a kegyes adakozók az elöljáróság hálás köszönetét.

H IV A T A L O S RÉSZ.
408— 1895. KÖRRENDELET, a) az egyházi fegyelem gyakorlására vonatkozó sza­
valam ennyi egyházmegyei ni. esperes aáinak és a püspöki bályrendeletet a zsin. törv. 27. § 1. tétel.
vizsgálat alatt álló egyházközségek tt. kebli tanácsainak. b) a közgyűlésekről indokolatlanul elmaradott lelké­
Az 1891— 93-ik évi országos zsinat által alkotott szek, tanácsbirák és képviselők irányában követendő eljá­
egyházi törvények életbeléptetésére és végrehajtására vonat­ rásra vonatkozó szabályrendeletet a zsin. törv. 40. §-a.
kozó utasítást lg.-Tanácsunk az 1S94. évi március hó 30-án c) az egyházmegyei közgyűlés tanácskozási szabályait
tartott egyházkerületi közgyűlés 41. sz. a. hozott határozata a zsin. törv. 42. §. és
értelmében megalkotván, a szükséges példányok használat és d) az egyházközségi szegények és árvák mikénti gon­
ahhoz alkalmazkodás céljából hatóságunk által ki is adattak. dozására és felügyeletére vonatkozó szabályrendeletet a zsin.
Minthogy pedig a zsinati törvények életbeléptetése törv. 100. §-a rendelkezéséhez képest, hatáskörében meg­
folytán kívánatos volna, hogy addig is, míg a zsin. törv. alkottatni, s az egyházmegyei közgyűlés által jóváhagyatván,
312. §-a alapján egyházkerületünk ügyviteli szabályzata életbeléptetni, s ezek pontos végrehajtását felelősségéből ki­
megalkottatik, egyházi hatóságainknál rendszeres és egyön­ folyólag ellenőrizni, szíveskedjék, elvárván egyúttal, hogy min
tetű eljárás vezettessék be és gyakoroltassék akkint, hogy den rendelkezéseinek miként eszközölt végrehajtásáról annak
ez által a kezelés könnyebbé, az ügyek elintézése gyorsabbá idején hatóságunkhoz jelentést tegyen.
és az ellenőrzés hathatósabbá tétessék Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától.
e cél elérése végett előzetesen is t. címet az alább kör- Kolozsvárt, 1895. febr.. 2-án.
vonalozoit eljárás bevezetésére és követésére utasítjuk, ugyanis : M árkus János , Szász Domokos,
titkár. erdélyi ev ref püspök, mint elnök.
1. Az egyházi hatóságokhoz címzett és beérkezett be­
adványok, tekintet nélkül arra, hogy azok egyszerű közigaz­
211— 1895- PÁLYÁZAT.
gatási, vagy közigazgatási bírósági, avagy fegyelmi bírósági
hatáskörben intézendők el, egy beadványi jegyzőkönyvbe Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben az udvarhelyi
ikíatandók, s az ügyek természete szerint és megkülönböz- egyházmegyébe kebelezett s á n d o r f a l v i leányegyház levita-
tethetése végett, az iktató számnál, a rendes közigazgatási tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
ügyek I. a közigazgatási bírósági ügyek II. és a fegyelmi Javadalom: gazdasági épületekkel ellátott kényelmes
ügyek III. számmal tüntetendők ki. lakáson kívül, egyházhatósági becslés szerint, megállapított
2. Az egyházközségi s illetve, egyházmegyei tanács 157 frt. 20 kr. értékű kepe és kanonika-porció haszonélve­
által tanácsülésben elintézett közigazgatási és kérvényezési zete s ezen kívül 17 1 frt. már folyóvá tett és újabb 100 frt.
ügyekről, úgy az egyházmegyei tanács, mint közigazgatási kilátásba helyezett államsegély. A megválasztandó köteles
bíróság, valamint a fegyelmi bíróság által hatáskörükbe az egyházközség által adott egy évi javadalom 6 százalékát
utalt s tanácsülésben elintézendő ügyekről külön-külön ta­ egyszer s mindenkorra, azután az évi járulékot a gyámintézet
nácskozási jegyzőkönyv veendő fel, s az év végével, az egy­ javára fizetni.
házmegyei tanácsi, a közigazgatási és fegyelmi bírósági ta­ Kellőleg felszerelt okmányokkal ellátott folyamodások
nácsülésekről szerkesztett jegyzőkönyvek külön-külön cso­ nt. M e n y h á r t A n d r á s , esperes aához, Kecsetbe kül­
móba fűzve, helyezendők irattárra, megőrzés végett. dendők, u. p. Székely-Udvarhely, f. év március i-ére.
3. Az irattári kezelésben lehetőleg a csomózás! rend­ Kolozsvárit, 1895. febr. 10. Szász Domokos,
____ erdélyi cv. ref. püspök.
szer vezetendő be, t. i. hogy az egy ügyre vonatkozó be­
adványok és iratok egy csomóba helyeztessenek el, meg 210-1895- PÁLYÁZAT.
pedig akkint, hogy: Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben az udvarhelyi egy­
a) a rendes közigazgatási és kérvényezési ügyek I. házmegyébe kebelezett b ö z ö d i egyházközség énekvezér-
b) a közigazgatási bírósági ügyek II. tanitói állomására pályázat nyittatik.
c) a fegyelmi ügyek Hí. irattári számmal, s az ^ ves ügyek Javadalom: gazdasági épületekkel ellátott lakáson kí­
1. arábiai számon kezdve, folytatólag alszámokkaUjtlzendők. vül, egyházhatósági becslés szerint, 148 frt. 85 kr. értékű
4-szer a mutató és illetve, irattári sorköny^ís egyéb kepe és kanonika-porció haszonélvezete, továbbá 165 frt.
kezelési, úgy mint posta és kézbesítési könyvek az Ig.-Ta- államsegély, mely újabb 100 írttal pótoltatni, kilátásba he­
nácsunknál alkalmazott mintáknak, illetve, nyomtatványoknak lyeztetett. A megválasztandó köteles az egyházközség által
megfelelően állitandók be és vezetendők. adott fizetés 6 százalékát egyszer s mindenkorra, azután az
5. Az egyházi hatóságok részéről az egyes ügyekben évi járulékot a gyámintézet javára befizetni.
hozott bárminemű határozatok, midőn azok Írásban közöl­ Csak okleveles egyének pályázhatnak. Pályázati határ­
téinek, az érdekelt feleknek szabályszerű vét-iv mellett, az nap f. év március x. Folyamodások Kecsetbe, u. p. Székely-
átvételi év és nap bejegyzésével kézbesítendők s a vét-iv az Udvarhely, küldendők, nt. M e n y h á r t A n d r á s , esperes
iratokhoz csatolandó, a határozat ellen netalán beadandó afiiához.
felebbezési határidő betartásának megállapithatása céljából. Kolozsvárit, 1894. febr. 10. S zász Domokos,
Végül, minthogy az életbelépett zsin. törvény rendelkezé­ erdélyi ev. ref. püspök.
sei szerint egyházi hatóságaink által hatáskörükben több rendű
szabályrendelet lévén megalkotandó, felhívjuk t. címet, hogy: Felelős szerkesztő és kiadó: S zász GerŐ.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
«BBIIIMlIflIllltl llltllllt1lllt1IIIMIIIlllltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMIII)IIIIINIII!lllllllllllllllllllllllllllllltlIlllllllllllllll!|[lllllMI!llllllllllllllll!lll|lll!|l||||l]||l|Illll|l||||!|[|l||||||llIlll||lll[|[|||ll!!l!IIIIIIIIIIllllllll|||IIIIIIIIIIIlllllllllI|)lllllllllll|[|||IIIlll!llllllll1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!lllll]||[]|llllll!linillll||||inillI!ll|[|ll]|||lllI!l!!lHIJ]llJIU]]]IJ]|IJIII|]|IJII)IHHII]|]|llJ]JlIIIIII!l[||IIIIIIl!lUll

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Február 21. 8. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

Meghívó az egyházkerületi közgyűlésre. Tudás, és hit.

1.
Zsinati törvényeink életbe léptetésére ésvégre-
hajtására vonatkozó Utasítás ötvennegyedik parag­ A zt mondja egy francia bölcsész, hogy «a
rafusában irt jogomnál fogva, egyetértőleg a méltó- gondviselés azért tűzte ki elibénk az eszméket,
ságos állandó Igazgató-Tanácscsal, a folyó 1895 ik hogy szünet nélkül haladjunk feléjük, és soha se
évi egyházkerületi rendes közgyűlés megnyitását, érjük el». Ugyan ezt a gondolatot fejezi ki L e s ­
Kolozsvár szabad királyi városában, az evang. s i n g is, midőn igy szól: «ha egyik kezemben a
református kollégium nagytermében, folyó évi már­ kész igazság, másikban az igazság felé törekvés
cius hó 16-án délelőtt tíz órára tűzöm ki, mely állana, én az utóbbit választanám.»
alkalomra, és közgyűlésünkén való részvételre (cí­ Ezen igazságok megnyilatkozását látjuk a
medet) ezennel tisztelettel meghívom. magyar társadalomban is. A tudomány, és hit
Egyházi törvényeink előbb idézett paragra­ eszméje, mint két fényes csillag, úgy ragyog előt­
fusa értelmében jelzem egyúttal, hogy Igazgató- tünk, és mi, mint a napkeleti bölcsek a Megváltó
Tanácsunk kijelölése szerint, közgyűlésünk főbb csillagát, törekszünk, azokat elérni. A tudomány­
tárgyai lesznek : nak, és a hitnek birtokába óhajtjuk juttatni a mi
szeretett magyar népünket, mert mindörökké igaz
1. A z ifjú papok fölszentelése.
marad az írás szava :«EJvész a nép, a mely tudomány
2. Főtiszteletü püspök aha. évi jelentése.
nélkül való, és senki sem igazulhat meg, csak a
3. A z Igazgató-Tanács évi jelentése.
hit által.» Ám, az eszme mindnyájunkkal közös;
4. Egyházkerületünk közpénztárának az 1893. a szépet, az igazat, az erkölcsileg tisztát, magasz­
és illetve, 1894-ik évi zár-számadása, s az 1896-ik tost mindnyájan bírhatjuk, mint élvezzük a levegőt,
évi költség-előirányzatra vonatkozó jelentése. a napsúgárt, a madár-dalt, mégis nem csak tö­
5. Igazg.-Tanácsi előterjesztés. rekszünk azok felé, de harcolunk is érettük. Küz­
a) A zsinati törvények életbe léptetése tár­ dünk az eszme tulajdon-jogáért, határvonalaiért,
gyában tett és még teendő intézkedésekről. s az ezekkel kapcsolatos intézményekért. Vagyis,

b) A z egyházkerületi közgyűlés tanácskozási eltérő véleményben vagyunk a felől, hogy ki vegye

szabályai tervezetének megállapításáról. kezébe az oktatás-ügyet, ki tartsa fenn a tudo­

mány intézményeit? A z állam-e, mint hatalom, vagy
c) Az 1895-ik évi szeptember havában meg­
a felekezetek, mint annak alkotó elemei ? Bizony­
nyitandó theologiai fakultás tárgyában tett intéz­
talanság, ingadozás mindkét részről. Mig az előző
kedésekről.
kormányok nyíltan vallották a közoktatás foko­
C. Konventi, és több más bizottsági tagok
zatos államosítását, addig a mostani azt mondja,
választása.
hogy jó kézben van a felekezeteknél is. Hasonló
7. Gondnokok választása.
nézeteltérés van közöttünk, felekezetek között is.
8. Tanárok választása.
E határozatlanság akadályozza, megbénítja a tö­
Budapesten, 1895. évi február hó u-én. rekvést, a lelkesedést.
Br- Bánffy Dezső, Nem akarunk e kérdés felett, ez alkalommal
egyházkerületi főgondnok. polemizálni. Elmondottuk szerény véleményünket
e lap hasábjain a múlt évben. De, nem tartják
 53. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
feleslegesnek, ismételni általánosságban, hogy az.
oktatásügy államosítását népiskoláinkban, tekintve
egyházaink hiányos erő-forrásait, és a folyton sza-
poruló terheket, előnyösnek véljük. De, hagyjuk
ezt nyugodni, megérleli e kérdést is az idő.
De, mivel addig is és azután is, sem a mi,
sem az állam kezeiben nem lesz több, mint az
igazság, az eszme felé törekvés: e soha meg
nem szűnő törekvésben, e szakadatlan munkában
az eszmét úgy kell reálizálni, az igazságot úgy
kell átplántálni, hogy az a tényleges állapo­
toknak megfeleljen. Ezeknek tekintetbe vétele
nélkül, a fáradság hiábanvaló, és még rész szerint
sem juthatunk birtokába az eszméknek. Az
kölcsi világot is éppen olyan törvények tartják
fenn, és kormányozzák, mint a nagy mindenséget.
A mi ott szabály és igazság, itt is az. Ha a tiszta
búza kiszárad a kősziklán, mert nem eresztheti
gyökerét elég mélyen a miveletlen lélekbe is
hiába hintegetjük oly eszmék magvait, melyeket
meg nem ért, mert azok meg nem fogannak.
És ha a jó földben is, az igen sűrűn vetett tiszta
búza elsatnyul, s nem lesz nagyobb kalásza, mint
egy madár nyelv igy vagyunk az igazságokkal,
az eszmékkel is, ha túl terheljük velük a lelket, ha
többet hintünk el, mint a mennyit megbir a talaj:
nem nyerünk kellő eredményt, nem tiszta tudást.
Az 1868-ik évi XXXVIII-ik törvény cikk nép­
oktatás-ügyünk terén egy új korszaknak vetette
meg alapját. Századok mulasztásait kellett helyre
pótolni, s ez által a magyar nemzet előtt a nyugati
kultúra széles kapuit kellett föl nyitni, hogy le­
rakható legyen az a szellemi fundamentom, melyen
föl fog épülni az új Magyarország, mely nem kard­
dal, nem fegyverrel fog megvédetni, hanem a tudás
hatalmával, a magyar nyelv, s a honszeretet ere­
jével. Természetes, hogy e törvény, az elmúlt idők
szelleméhez képest, és az addig fennállott törvé­
nyekhez viszonyítva, nagy űrt hagyott maga után.
Nem volt. meg a kellő fokozatosság, hiányzott
a régit az újjal összekötő kapocs. E gy egészen
új intézmény keretébe vezetni be a népet, a mely
nem bir annak az intézménynek megfelelő szellemi
és anyagi föltételekkel: káros hatással van mind
mágára az intézményre, mind magára a népre.
Elidegeníti attól, még akkor is, ha az végered­
ményében jó és nemes is, és nem hozza meg
ennél a hozzá fűzött eredményt.
Már pedig az 1868-iki népoktatási törvénynél
íenforgók ezen esetek. Különös, de úgy van. N éz­
zük, mért nem fölösleges dolog, ezzel foglalkozni.
8. szám.
A z a t a n a n y a g , melyet a törvény felölel,
s melynek sikeres elvégzését hat év alatt követeli,
egyfelől oly nagy, hogy a fizikai idő is kevés hozzá;
másfelől oly ismeret-körbe igyekszik bevezetni a
népet, melyek kevésbé fontosak rá nézve, s e miatt
azokat sem sajátíthatja el kellőképpen, melyeknek
több hasznát veszi. A tizenegyedik paragrafus har­
madik pontja, a felekezeti népiskolák tananyagát
a következőkben szabja meg: a) hit és erkölcs­
tan; b) olvasás és írás c) fejbeli és jegyekkel
való számolás, és a hazai mértékek ismerete;
d) nyelvtan; e)- természettan és természetrajz;
f) hazai földleírás és történet; g) gyakorlati út­
er­ mutatások a mezei gazdaság és különösen a kerté­
szet körébűi; h) polgári jogok és kötelességek
rövid ismertetése; i) ének; k) testgyakorlat, te­
kintettel a katonai gyakorlatokra. Ezen törvény­
hez, valamint az 1877-ik év végéig megjelent
miniszteri rendeletekhez, egyházkerületünk Igazg.-
Tanácsa 1878 bán egy «Utasítás»-t adott ki, meg­
jelölve minden egyes tárgyból az eltanitandó részt,
és az arra rendelt órák számát.
Ha ezen tantervet és órarendet figyelmesen
átolvassuk, hamar meggyőződünk, hogy az első
rangú fontossággal biró tárgyak megjelölt tan­
anyagának a földolgozására nincs elég idő kimérve,
mig a népre nézve csak másod sorban hasznos
tárgyak ideje több a kelleténél. Első rangú fon­
tosságúak szerintünk a vallás, anya-nyelv (irás-
olvasás), számtan és történelem; második helyre
esnének: földrajz, természettan, természetrajz, al­
kotmánytan, gazdasági ismeretek. Es mind az első,
mind a második csoportban említett tárgyaknál
a fősúly azon részekre fektetendő, melyek szoros
összeköttetésben vannak az élettel. Már most, a
vallás számára minden osztálynál heti két óra van
kijelölve, nem is említve azt, hogy azok is a 1 í-től
12 ig esc órák, mikor a lélek már fáradt.
Máltán kérdésbe tehetjük, hogy ily kevés
idő alatt elérhető-e az a cél, mely hozzá van
fűzve Az a magasztos cél, «hogy a növendékek
lelkében fölébresztessenek, megszilárdittassanak
az emberi szív legnemesebb érzelmei, t. i. a mennyei
atya iránti szeretet, félelem teljes tisztelet és imádat,
és az emberek iránti jó-akarat. (Útasitás.) Továbbá,
az egyház múltja, jelene; vallásos intézmények,
innepek jelentősége; imák, énekek; a fontosabb
hit-igazságok, egy kis erkölcstan szintén ennek
feladatába esik. Nem csak az egyházra nézve
fontos, ha hívei a hit és erkölcsi igazságok, föl­
emelő érzelmek birtokában vannak, de fontos
 8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
magára az államra nézve is, mert örökre igaz
a költő szava: «Minden ország támasza, talp-
köve, a tiszta erkölcs.» Világos, hogy a törvény
revíziója alkalmával, több időt kell adni a vallás-
tanitásra.
Az anya-nyelv tanításánál tökéletesen meg
lehet elégedni annyival, «hogy a növendék sza­
batosan és természetes hangsúlyozással tudjon
beszélni, értelmesen olvasni, és helyesen írni.»
Ez a cél, ha eléretik, magában foglalja mind azt,
mire a népnek az életben szüksége van. Ezen
felül a mit nyer, annak nem lesz maradandó
eredménye. És igy, a részleteknek ama nagy terje­
delme, a melyet az Utasítás előir, sok tekintetben
fölösleges. Például, a negyedik osztály tananya­
gánál, mikor a gyermek az értelemnek első fokán
áll, s a mit akkor nyer, azok a legmaradandóbbak:
a fősúly a mondat-elemzésre van fordítva. Ennek
ugyan kevés hasznát veszi az életben. Hiszen,
azt látjuk, hogy a kik felsőbb intézetben rendesen
tanulták, azok is elfeledik. Hanem, igen is szük­
séges az értelmes olvasás; az olvasottaknak sza­
batos, és minden tájszólástúl ment elbeszélése,
értelmezése. A mondat-kötés, hogy jól van-e, vagy
nincs, azt megmondja a mayar embernek vele
született érzéke, csak figyelmeztetni kell rá.
A számtan tanításánál egyenesen a gyakor­
lati életre kell szorítkozni; és igy egészen fölös­
leges a negyedik osztályban a törtekkel való
négy alapmivelet. Ennek kapcsán kell megismer­
tetni a mérték-rendszert is; mig a kúp, a gömb,
a gúla, sat. területeinek kiszámítását hagyjuk a
mérnökökre.
Kiváló fontosságot tulajdonítunk a történe­
lemnek, mert igaz ma is história est magistra
vitae. Az Utasítás is igen szépen írja lé ennek
célját, midőn igy szól, hogy az nem lehet egyéb,
«mint az, hogy a nagy események, s az azokban
szerepelt kitűnőbb személyek szemlélete által a
növendékek lelkében a honfiú nemes érzelmek
fölébresztessenek, s annak melegében a polgári
erények csirái fejlődjenek.» Ennek a fontos tárgy­
nak a tanítására csupán heti egy óra van elő­
irányozva, s tanítása is csak az ötödik osztályban
kezdődik. Ez nem elég. A második ezred évben
az új Magyarország csak a múltját ismerő, hazá­
jáért lelkesedni tudó nemzedékben állhat fenn.
Ezt a lelkesedést, ezt az égő honszerelmet kell
becsöpögtetni az ifjú nemzedékbe.
Ama tárgyak, melyeket a második csoport­
ban emiitettünk, már nem bírnak oly fontossággal
59-
a népéletre nézve. Nem azt teszi ez, mintha ezek is
nem volnának kiegészítő részei általában a mive
lődésnek, s igy rájuk szükség nem volna, sőt igen is
van; hanem azt, hogy ez a szükség nem oly köz­
vetlen, mint amazoké így tehát ezeknek taní­
tását, a mennyiben lehetséges, össze kellene kötni
amazokkal, s csak a mi éppen külön beosztást
igényel, azt tanítani külön. A beszéd- és értelem­
gyakorlatoknál bő alkalom kínálkozik a földrajzra,
természetrajzra, egésségtanra; nem különben az
olvasmányok kapcsán is lehet ezeket tárgyalni,
mig az ismétlő iskolában, mikor már a növen­
dékek ügy is csakhamar kilépnek az életbe, bő­
vebben lehet foglalkozni a polgári jogokkal, és
kötelességekkel.
/
Általában véve, minden egyes tárgynál nem
betűt, hanem a lényeget kell megtanítani, mert
a mostani rendszer és beosztás mellett, a növen­
dékek túl vannak terhelve. Sokat akarunk, és
kevés eredményt érünk el. Később, egy nehány
évtizeddel, mikor a nép értelmi világa még töb­
bet emelkedett, mikor elenyésznek a hiányos
felszerelésű iskolák, mikor nem lesznek a tan­
termek túl-zsufolva mikor nem lesz tanító hiány,
mikor bekövetkezik a szegény nép ingyen isko­
lázása akkor a kereteket ki lehet szélesíteni,
és minden egyes tárgyat lehet a maga módja
szerint tanítani; de addig, különösen a mi szegény
felekezeti iskoláinknál, csak a legszükségesebb
dolgokra kell szorítkoznunk.
így, ha számot vetünk a tényleges állapo­
tokkal, és azok szerint alkalmazzuk, módosítjuk
nép-oktatási szervezetünket, csak igy haladhatunk
sikerrel az eszme, és igazság felé; igy rakhatjuk
le a népnél a tudás fundamentomát; igy lesz az
iskola a felvilágosodás székhelye, és hazaszeretet
meleg ágya. Tr . ,
ö aJ Vajda Ferenc-
A körlelkészek nyugdíj-intézete-
Őszinte hálával tekintenek a körlelkészek és család­
jaik az egyházkerületre, főkint a püspökre, hogy a kör­
lelkészek nyugdíj-intézetét megalkották, s a lehető leg­
gyorsabban életbe léptették.
A mi évek óta csak ígéret és óhajtás tárgya volt,
ez év első napjától fogva valóság. A körlelkészek, fele­
ségeik, és gyermekeik megkönnyebbülve lélegzenek fel,
mert egy minden órában beállható ijesztő jövő rém-
1alakja nem sötétlik többé szemeik előtt.
Ha a rendkívüli szolgálat súlya alatt a munkára
képes erő megfogyatkozik, nem fog koldus-bot reszketni
bénult karjainkban, s az élet csöndes estéjén, fáradt útas-
kint, nyugalomra vágyva, nem fog hiányozni a tisztes
 6b. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
öregséget dajkáló kenyér; de a mit elsőkint kell meg­
említenem, ha az úr szólitása szeretteinktől búcsút venni
késztet, nyugodtan engedelmeskedhetünk, mert a hű hitves,
és kicsinyeink kétségbe ejtő zokogását egy áldó intéz­
mény fogja elcsöndesiteni.
N agy megnyugtatás ez, s ha tán sohsem fogunk is
rászorulni, készségesen hordozzuk a belőle eredő terheket.
E gy kerek számban ezer forinttal javadalmazott kör­
lelkész belépési dija 240. s évenkinti tagsági dija 30 fo­
rintban van megállapítva. Rendes lelkészségbe való át­
lépésnél minden befizetéseit veszti.
Halál esetén megállapít a nyugdíj-szabályzat 150 frt.
temetési költséget, s öt évnél kevesebb szolgálatra félévi,
öt éven túli szolgálatra egy egész évi fizetést, mint vég-
kielégítést.
T íz szolgálati évvel áll be a nyugdíjjogosultság, s
minthogy a körlelkészek jelentékeny részénél az 1892.
év vétetett első szolgálati évnek, tehát ezek 1902-ben
«nyugdíjjogosulttá» lesznek, a mely titulus sok fényes
címnél többet nem ér.
A nyugdíjjogosultnak özvegye, az ezer forint kerek
fizetést véve alapul, 380 frt. s kiskorú gyermekei egyen -
kint 63 frt. évjáradékban részesülnek úgy, hogy egy
hátramaradt háromtagú körlelkészi család évi 500 frt.
tisztességes járandóságot élvez a nyugdíjalapból.
Magának a nyugdíjjogosult körlelkésznek nyugdíja­
zási táblázata, ezer frt. törzsfizetéssel,a következőleg alakul:
10 évi szolgálattal nyugdijilletéke 400 frt.
lS » » 500
20 600
30 800
40 » » » 1000 »
A 65 éves korban kérheti nyugalmaztatását és
ekkor, ha a nyugdíjjogosult állapotba 40 évvel lépett,
900 írttal nyugdijjaztatik
Eltekintve a szabályzat egyéb, kevésbé fontos
határozmányaitól, a felsoroltak elég világosan meggyőz­
hetnek affelől, hogy a nyugdíjtörvény a körlelkészeknek
feltűnő előnyöket biztosit.
Csakhogy ez a «biztosítás» szó, fájdalom, ide még
nem alkalmazható; hisz, j ól tudjuk, hogy ez a számítás
nem reális, hogy ezek az előnyök biztosítatlanok. N yug­
díjalapunk ez idő szerint áll tízezer írtból, belépési és
tagsági dijjakból még annyi fog befolyni, azután a nö­
vekedést a közalap tiszta jövedelméből kiszakítandó öt
százalék és a rendes évi dijjak mozdítják elő. De, hogy
mindezek képesek volnának megteremteni a reális alapot,
kétségbe vonjuk.
De egy percig sem kételkedhetünk a felől, hogy
az egyházkerület e reálitás megvalósítását, már az ügy
iránt való bizalom szempontjából is, elengedhetetlen er-
kölesi feladatának tekinti, s mielőbbi újabb meg újabb
segélyezések által rövid idő alatt keresztül viszi.
A^ért, midőn őszinte hálával és mély köszönettel
fogadjuk felsőségünk atyai gondoskodását, nem mulaszt­
hatjuk el, kérve-kérni az egyházkerületet s első sorban
a gyermeki tisztelet és szeretet hangján püspökünket,
hogy ne feledkezzenek meg a körlelkészek, özvegyeik
és árváik törvénybe igtatott jogainak biztosításáról.
Bitay Béla,
Csíkszeredái körlelkész.
8. szám.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
Kolozsvár, 1895. febr. J7-
Elnökölt főt Szász Domokos, püspök aa. Jelen
voltak: dr. Kolosvári Sándor, elnökhelyettes, Gyarmathy
Miklós, dr. Vályi Gábor, Domokos Antal ig.-tanácsosok,
Parádi Kálmán, tanügyi előadó, Márkus János, titkár,
dr. Deák Albert, ügyvéd, Deák József, pénztárnok,
Maksay János, h. számvevő -és Kádár János, s. titkár.
A z ülés megnyitása után, felolvastatott az időközben
elnökileg ellátott ügy darab ok jegyzéke s az abban ismerte­
tett intézkedések megtétele jóváhagyó tudomásul vétetett.
Ezután, Parádi Kálmán, tanügyi előadó aa. olvasta
föl főt. püspök aának a kolozsvári theol. fakultás tanári
állomásainak betöltésére vonatkozó véleményes előter­
jesztését, melynek részletesebb megismertetését, az ügy
nagy fontosságára való tekintettel, e helyen is szükségesnek
tartjuk. »Á kolozsvári theol. fakultás rendszeresített öt
rendes tanszékének egyike, így szól az előterjesztés, az
Ig.-Tanács múlt évi 2994. számú határozata folytán, dr.
Kecskeméthy István meghívása által immár be lévén
töltve, most azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy
folytatólag megtehetem véleményes előterjesztésemet a
többi tanszék betöltésére is. És pedig:
1. A z ó- és újszövetségi irodalomtörténet és biblika-
theologia tanszékérent. K e n e s s e y B é l a , aát, a buda­
pesti ref. theol akadémia jeles tanárát javaslom meg-
hivandónak. Kiváló egyénisége, a theol tudományokban
szakképzettsége, széles körű irodalmi s egyháztársadalmi
tevékenysége országszerte sokkal ismertebbek, hogy
sem szükségét érezném meghívása’ bővebb indokolását
s igy csak azon meggzőződésem kifejezésére szorítko­
zom, hogy az új tanintézetre nézve az ő alkalmazása
eléggé nagyra nem becsülhető nyereség. Annyival is
inkább, mert hajlandónak nyilatkozott a fakultás dé­
káni tisztének elfogadására s igy az új tanintézet szel­
lemi berendezésének s közvetlen igazgatásának nagyon
nehéz s annak egész jövendőjére iránytadó s kiható fel­
adata oly egyénre lesz bizható, ki erre minden te­
kintetben alkalmasnak ígérkezik.« Javadalma, az elő-
leges szóbeli egyezségnek megfelelően, természetbeni
lakás s nyugdíj és özvegy-árvái kegyjavadalomra való
jogosultságon felül, évi 2000 frt. törzsfizetésben s évi
600 frt. dékáni személyi pótlékban lenne megállapítandó.
2. A praktika theologia rendes tanszékére javas­
lom tiszt. M o l n á r A l b e r t , aa. meghívását, ki papi
szigorlatát 1871-ben kitűnő eredménynyel tette le s az­
után tanulmányait a bölcsészeti, természettudományi s
theologiai ismeretek széles mezején a lipcsei, marburgi
s utrechti egyetemeken három éven át folytatta. Irodalmi
téren már fiatal korában feltűnő munkásságot fejtett ki.
Többek között: Fortlage psychologiai s bölcsészeti ér­
tekezéseinek nagy részét magyar nyelvre lefordította,
közrebocsátotta s egyes szakfolyóiratokban s hírlapok­
ban mélyreható tanulmányai jelentek meg: »A. drámai
költészetről.« »A tragikai bűnről« s »Oedipos Kolonos-
ban« cim alatt. Kitűnt, mint szorosabb értelemben vett
egyházi iró is s a »Prédikátori Tárban» a »Kalászok «-
bán megjelent egyházi beszédei s imái az újabbkori eg y ­
házi szónoklat gyöngyei közé tartoznak. Jelenleg »Az
 8. szám., PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
-egyházi beszédről« irt nagy terjedelmű tanulmányát ren­
dezi sajtó alá, kiterjeszkedve az egyházi beszéd irodal­
mára, annak különböző korszakaira, az egyes theologiai
irányok jellemzésére s általában az egyházi beszéd jelen­
tőségére, miveltségtörténeti s népnevelési szempontokbúl.
Mint kathédrai szónok a legkiválóbbak egyike s tekin­
tetben az újabbkori egyházi szónokok nagy tömegéből
magasan kiemelkedő s a hatás, melyet e minőségben a
papi pályára készülő ifjakra gyakorolni fog,- előrelátha­
tólag; rendkívüli mérvben fejlesztő s jótékonyan buzdító
lesz. Igaz, hogy theol. magántanári szóbeli vizsgát még
nem tett, de a főt. kerületi közgyűlés által 1887-ben,
40. jkvi szám alatt megállapított szabályzat értelmében
ez a minősültségnek nem kizárólagos föltétele, a meny­
nyiben a szabályzat IV. fejezetének b) alpontja szerint
megszerezhető az az irodalom terén való munkálkodás
által is. s kétségen felül álló, hogy tiszt. Molnár Albert,
aa. e tekintetben kiváló minősültséggel bir. Javadalma­
zása, természetbeni szálláson s nyugdíj és özvegy-árvái
kegyjavadalomra való jogosultságon kívül, évi 2000
írtban lenne megállapítandó.
3. A dogmatikai tanszékre ajánlom tiszt. N a g y
K á r o l y , jelenleg n.-enyedi ref. lelkész, az ottani theol.
akadémiánál alkalmazott theol. magántanár, aát. Egyház-
kerületünknek jelességekkel megáldott növendéke ő s
theol magántanári vizsgáját is kitűnő eredménynyel tette
le és a többek közt »Kálvin íheologiája« cimü s a ne
héz kérdést egész mélységében felölelő, nyomtatásban
is megjelent tanulmányával, szakkörökben megérdemlett
feltűnést keltett. Mint a n.-enyedi theol. akadémiánál
ez idő szerint alkalmazott egyén, arra termettségének
elismerésre méltó bizonyítékait szolgáltatja. Tekintettel
arra, hogy jelenlegi állásaiban 2000 irtot meghaladó
jövedelmet élvez: fizetése 1500 írtban lesz ugyan megál­
lapítandó, de oly kijelentéssel, hogy a szukcessio jogán ma­
gasabb javadalomra első sorbán ő lesz jogosult.
4. A z egyháztörténelmi tanszékre meghivandónak
javaslom P o k o l y J ó z s e f aát, ki jelenleg geszti pap.
Szigorlatot a debreceni theol. akadémián tett 1870-ben
kitűnő eredménynyel s több éven át volt Tisza Kálmán
fiainak nevelője. Kora ifjúságától kezdve, előszeretettel
foglalkozik egyháztörténelmi tanulmányokkal. E szakba
vágó feles számú dolgozatai éles itélőtehetségnek, a for­
rásokra visszamenő búvárkodó szellemének s meglepő
írói tehetségnek nyomait tüntetik fel. Nyomtatásban
megjelent tanulmányai közül fölemlítem a következőket:
>A XVI. és XVII. század belmissziószerü munkássága
hazánkban;» »Cordatus Konrád;« »Pótlék a hercegszöl-
lősi kánonokhoz;« »Volt-e Speratus Pál Budán?« »Lom-
nicai János, szepesi prépostról« és »A magyar protes­
táns házassági jog rövid története 1786-ig.« Ez utóbbi
a Protestáns Szemle füzeteiben jelent meg s már egy­
magában véve, elfogadható a theol. magántanárság jo g ­
címéül. A javadalom részére is, szálláson, nyugdíj és
özvegy-árvái igényen kívül, 1500 frt. törzsfizetésben ál­
lapítandó meg.«
Igazgató-Tanácsunk főt. püspök aának e javaslatait
megnyugvással tudomásul vette, magáévá tette s ily
-értelemben a nevezett aai részére a szabályszerű meg­
hívó leveleket kiállíttatni rendelte, kimondván egyszer­
61
smind, főt. püspök aa. kapcsolatos indítványára elvileg
azt is, hogy az új tanintézetnél alkalmazott s alkalma­
zandó tanárok részére négy ízben kiutalandó 200— 200
frtos ötöd éves korpótlékot s az alap gyarapodásához
képest, lehetőleg mielőbbre a törzsfizetések egyenlősíté­
sét is kilátásbs helyezi.
T árgy altatott továbbá a múlt évben tartott főt.
egyetemes konventnek 74. jkvi számú fölhívása, mely
szerint arra nézve kívántatik az egyházkerületektől véle­
mény, hogy a gimnáziumi igazgatóságok miképpen jár­
janak el az állami felügyelet kiküldötteivel szemben ?
Minthogy pedig egyházkerületünkben erre nézve még az
1889. évben megállapított részletes szabályzat kellőleg
intézkedik; e szabályzat a főt. konventnek egyszerűen
bemutattatni határoztatott.
A főt. egyetemes kon vént azon felhívására pedig,
melyben a gimnáziumi oktatás fölötti felügyeletről való
gondoskodásra s gimnáziumi rendtartási szabályok al­
kotására hívja föl az egyházkerületeket, megiratni ha­
tároztatott, hogy miután erdélyi egyházkerületünkben a
szóban forgó rendszabályok már megvannak s minthogy
másfelől a gimnáziumi oktatás felügyeletéről az Igazgató-
Tanács szervezetében, nemkülönben a kollégiumi vizs­
gáló-bizottságok működésében kellőleg gondoskodva van,
ezek tekintetében, egyházkerületünkre nézve, újabb intéz­
kedések szüksége fenn nem forog. Végül, ugyancsak a
kon vént fölhívására, elhatározta Ig.-Tan ácsunk, hogy
jövőre a kollégiumi számadásokat két-két példányban ren­
deli föl, melyek egyike itt maradván, ezekből a konvent
elé időnkint jelentések lesznek tehetők a kollégiumok
vagyoni helyzetéről.
Kolozsvári ref. kollégiumunk Elöljáróságának a
miniszteri biztos 1894. évi látogatása alapján tett mi­
niszteri észrevételekre vonatkozó felelete elfogadtatott,
s a közoktatásügyi miniszter úrhoz leendő fölterjesztése
kimondatott.
Felolvastattak és elfogadtattak, továbbá, azon jelen­
tések, melyek a közelebbről megtartandó főt. egyház­
kerületi közgyűlés elé fognak terjesztetni az új zsinati
törvények és utasítások megkészitése és szétküldése tár­
gyában s az ezen közgyűlés által eszközlendő különböző
választásokra nézve.
Előterjesztetett, hogy az új zsinati törvények ér­
telmében, a többek között, a lelkészek felavatására s a
zsinati képviselők választási módozataira nézve is sza­
bályrendeletek alkalmazandók. A z előbbi szabályrendelet
elkészítésére nt. Szász Gerő, közjegyző, aa. az utóbbira
nézve pedig dr. Kolosvári Sándor, Márkus János és dr.
Deák Albert, aaiból álló bizottság kéretett föl.
Nagy-enyedi Bethlen kollégiumunk Elöljáróságának
indokolt határozata, mely szerint a tanárok természet­
ben kiszolgáltatott fa-járandóságát, méter-ölenkint 12 frt.
50 krral, megváltatni határozta, ajánlattal fog a főt. egy­
házkerületi közgyűlés elé terjesztetni.
Főt. püspök aa. előterjesztésére, a Budapesten épí­
tendő bérházak építési felügyelőjéül Feszty Gyula, mű­
építész kéretett föl, megfelelő tiszteletdijban való része­
sítés kilátásba helyezése mellett.
Orbai esperes aa. ajánló fölterjesztése folytán, za-
bolai egyházközségünknek a kepeváltási szabályzat ki-
 62. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
egészitésére vonatkozó s a betelepülő egyháztagok és
újházasok kepetartozásat megállapító határozata, szokott
fentartással megerősittetett.
Ugyancsak orbai esperes aa. fölterjesztése alapján,
tárgyaltatott a körösi egyházközség azon határozata,
melylyel a körösi Csorna Sándor-féle alapítvány kama­
tainak mikénti fölhasználását állapítja meg, s minthogy
e megállapítás megfelelőnek találtatott: átküldetett Há-
romszékvármegye közig, bizottságához elfogadás, s a
közoktatásügyi miniszter ur elé leendő terjesztés végett.
Pelekeszii körlelkész, t. Csák Emil aa. ellen, a pelei
papiház előleges engedély nélkül történt felépítéséért
közigazgatási vizsgálat indíttatván, minthogy azonban
ennek során kitűnt, hogy nevezett lelkész aa. nem rosz-
akarat, hanem inkább túlbuzgóságból követte el a sza­
bálytalanságot: megintetett s az építkezés megtörténte
tudomásul vétetett.
T A R C A.
K álvin theologiája.
(Theol. magántanári vizsgára, ir ta : Nagy Károly, evang. reí. pap.
Ára 1 frt. 50 kr. Kiadja Báldi Károly, Nagy-Enyeden.)
(Vége.)
A fokozatos fejlődés eszköze, feltétele: i s t e n ö n ­
k i j e l e n t é s e , melynek leírása, e kijelentés módja, vagy
formája és közege szerint, három részre oszlik: a) a ter­
mészet, b) az embervilágban való közvetett, és c) az üdv-
életben való közvetlen kijelentésre, mely utóbbinak repre­
zentánsa a s z e n t i r á s , mint i s t e n i g é j e . Az irás e
magas méltóságának igazolása s a kapcsolatos kérdések tár­
gyalása után, méltatja szerző Kálvinnak a vallás lényegéről
való felfogását, s Kálvin egyik nagy érdemét abban találja,
hogy «felismerve a kér. vallásos szellemnek a philosophiai
gondolkozástól való elszakithatatlanságát: eleget tett úgy a
történeti folytonosság követelményeinek, mint a keresztyén
eszme kívánalmainak, midőn nem szakított a tudományban
nélkülözhetetlen philosophiai gondolkozással, hanem felvette
azt, a vallásos tudatra nézve idegen elemektől megtisztított
alakban s ez által újra megvetette alapját a kér. theologia
tudományos tárgyalásának. » A másik nagy érdeme Kálvin­
nak : az isteni önkijelentésről való emelkedett, nemes fel­
fogása; alig van keresztyén theologus, a ki e ponton oly
magasra emelkedett volna, mint ő.
A dogmatikai alapvető részt követi a s p e c i á l i s
k e r e s z t y é n v a l l á s o s t u d a t leírása, mely k é t feje­
zetre oszlik.
Az e l s ő fejezet szól a teremtő isten ismeretéről. Az
istenismeret nem az ő l é n y e g é n e k ismerete, hanem is­
meret istenről; ezen ismeret szerzésének útja pedig az ő
műveinek ismerete.
Első lépés ez úton a természetvilág ismerete, mely
kettős szempontbúi szükséges: i. hogy megismerjük magá­
ban a teremtésben isten nagyságát és mindenhatóságát;
hogy ezáltal közelebb vezettessünk a hithez. A teremtő isten
ismerete azonban hiányos, ha nem terjeszkedik ki az er­
kölcsi lény, az ember vizsgálatára is. Ebből látjuk isten jó­
ságát, szentségét, és igazságát. Azonban, sem a teremtést,
sem az ebben nyilatkozó teremtőt a maga fenségében iga­
zán meg nem ismerjük, ha számot nem vetünk az isteni
8 szám.
Harói és nagyrápolti egyházközségeink azon kéré­
sei, hogy regálékártalanitás: tőkéjük házi kezelésre ki-
adassék, teljesíthető nem volt, minthogy ezen tőkék, a
/
közgyűlés határozatának megfelelően, a közalapba he­
lyeztettek s onnan jelzálogi kölcsönökbe fektettettek.
Deési egyházközségünk tisztújító közgyűlésének
határozatai, mely szerint az egyházközségi kebli gond­
noki állásra Göci Károly, jogtanácsossá, dr. Csizér Ákos,
pénztárnokká Bíró Antal, s. jegyzővé Nagy Benedek aai
választattak m eg : jóváhagyó tudomásul vétettek; nem
különben tudomásul vétetett s végleges igazolás végett
a főt. közgyűlés elé terjesztetni határoztatok azon hatá­
rozat is, melylyel egyházkerületi képviselővé Deésy Já­
nos aa. választatott meg.
Ezek után, az idő előhaladottsága miatt, az ülés.
bezáratott s folytatása hétfőn délutánra tűzetett ki.
r- s-
gondviselés munkájával. A g o n d v i s e l é s a folyton mun­
kás isteni mindenhatóság; ez kiterjed mind a t-ermészet-,
mind az ember-világra. «Isten vezérlője és igazgatója min­
den dolgoknak; a ki az ő isteni bölcsességéből örök idők­
től fogva elvégezte, a mit cselekedni akar és most, a mit
elvégzett, hatalmával megvalósítja.» (lustit. I. 16. 8.) Kálvin
t e r m é s z e t n é z e t e minden izében vallásos; szerinte a
természet isten, de isten nem a természet, azaz: a termé­
szet, mint olyan, isteni nyilatkozat, de nem meríti ki isten
lényegét, ő több, mint csupán a természet, ő immanens a
természetben, de egyszersmind transcendens is. A természet
törvénye isten törvénye, isten akarata, isten munkája; c s o ­
d á r ó 1 tehát olyan értelemben, mintha isten a természet
törvényével szemben tenne valamit, Kálvinnál szó sem lehet.
Csoda istenre nézve nem, csak ránk nézve lehetséges, s
ránk nézve is csak annyiban, a mennyiben gyarló emberi
értelemmel nem vagyunk képesek, az isteni munkálkodás­
nak sem célját, sem eszközeit belátni. Az e m b e r nem
isteD lényegéből való (essentia dei)), de ő hozzá hasonló:
a hasonlóság azonban a testre nem terjed ki (mint Luther­
nél), hanem szorosan a lelki tehetségekben: az értelem és
akarat- tökéletességében áll.
Ennyi, dióhéjba foglalva, a «cognitio dei creatoris.»
A «corpus doctrinae christianae» m á s o d i k fejezete,
három szakaszra osztva, szól a megváltó isten ismeretéről,
és pedig: A) a váltság előkészítéséről és megalapításáról a
Jézus Krisztus által; B) a Jézus Krisztásban megalapított
üdv közléséről és elsajátításáról; C) az üdv külső eszközeiről.
A) Isten megváltói működése feltételezi egyfelől a
váltságra szorult alanyt, másfelől egy tárgyat, a mitől az
alanynak meg kell váltatnia. Az alany az ember, a tárgy a bűn.
Első feladat tehát a váltság előfeltételének, az ember
bűnös állapotának, vagyis, Ádámra vonatkozólag, az esetnek,
reánk nézve az eredendő bűnnek s e kettő közötti viszony­
nak ismerete. Ha a váltság előfeltételeivel tisztában vagyunk,
csak akkor lehet szó az isten megváltói működéséről, mely­
nek eszköze a Jézus Krisztus, ki az eset által bűnbe jutott
emberiségre nézve, a már e ponton megkezdődött isteni
váltság-munkának személyesitoje, s igy nyilatkozik úgy testté
! létele előtt a törvényben, mint a történeti Jézus- Krisztus
 8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
-személyében és a megdicsolt Krisztus hatásában: lényegileg
úgy a törvényben, mint az evangéliumban. A Jézus Krisz­
tus feladata a váltság munkájának végrehajtásában állván,
ezért emberré kellett lennie, de úgy, hogy benne az isteni
•és emberi .egysége a s z e m é l y egységében jelenjék meg.
A Jézus Krisztus személyében megjelent isten ember felada­
tát a három hivatal: prófétai, királyi s különösen a
főpapi, betöltése által valósítja meg, a miáltal valósággal
megszerzi számunkra a váltságot és az üdvöt.
A Krisztus ezen váltságművét Kálvin az isteni szabad
kegyelemtől teszi függővé, s e szerint, a váltságot nem any-
nyira az anselmusi elégtételben, mint inkább a Krisztussal
•való életközösség megalapításában látja.
B) A Jézus Krisztusban megalapított üdv közlése és
elsajátítása a szentlélek közvetítése által történik; ez az ösz-
•szekötő kapocs, melylyel minket a Krisztus magához fűz.
A szentlélek munkásságának célja: a mi üdvünket elkez­
deni és tökéletességre juttatni. Az első lépés erre, hogy
hitet kelt bennünk, mert csak ez által tarthatjuk meg a
Krisztusban nekünk ajándékozott kegyelmet. A hit mellett
isten igéje nem felesleges, mert a hit az igéből táplálkozik.
Hit által igazulunk meg s nem a cselekedetek érdeméből;
isten ingyen kegyelméből, a bűn bocsánat, s nem saját ér­
demünk alapján.
Éz a megigazulás nem zárja ki az erkölcsiséget; a
kettő a keresztyén szabadság alapján összeegyeztethető. A
hitnek folyton növekednie kell; e növekedés eszköze a hit
gyakorlása, mely első sorban az ima által érhető el. Az
imára vonatkozó rövid fejtegetés után következik a p r a e -
d e s t i n a t i o tárgyalása. A praedestinatio isten örök de­
krétuma, «mely szerint némelyeket az üdvre, másokat a
kárhozatra rendelt.» E tannak alapja: az istentől való teljes
függés gondolata s benne a katholikus pelagianismus elleni
protestatio nyer kifejezést. Megérteni csak vallásos szem­
pontból lehet, s e karaktere különbözteti meg a fatalizmus
•és filozófiai determinizmustól . A praedestinatio és decretum-
tan, eredeti alakjában, kétségkívül hibás; minden hibájának
alapja pedig azon mekhanikus viszony, melyet e tan isten
és ember között föltételez és az ebből folyó anthropomor-
fizmus. A dekretumtan Összes nehézségei megszűnnek, ha
azt, az idői korlátoktúl megszabadítva, i s t e n n e k ö r ö k ,
• önmagá hoz m i n d i g e g y e n l ő k e g y e l m i m ű k ö ­
d é s é v e l helyettesítjük.
C) Az üdv külső eszközeit tárgyaló szakasz szól az
•egyházról s az egyházi kegyelemeszközökrűl. Igenek: isten
igéje és a sacramentumok (keresztség és úrvacsora); ;Az űr-
vacsorára és az egyházra vonatkozó kérdések részletes fej­
tegetése s nehány fontosabb ellenvetés cáfolata zárja be a
speciális keresztyén vallás, s egyúttal az egész hittan is-
mertetését.
A munka második fele, mint fönnebb említettük, Kál-
vin e r k ö l c s t a n á n a k rövid vázlatát adja. Kálvinnál
nincs külön hit- és erkölcstan; mindkettőnek közös, objec-
tiv alapja a praedestinatio. subjectiv, a felöltözött Krisztus,
Az erkölcsi élet nyilvánulása a poenitentia, magasabb fokon
pedig az önraegtagadás. Az erkölcsi tökéletesedés útja: a
kereszt hordozása. E kereszthordozást, melyet Krisztus is
viselt, Kálvin a kísértésekkel és szenvedésekkel való harcban
mutatja fel. Az erkölcsi élet normája a szeretetben kulmi­
náló törvény és pedig a keresztyén szabadság föltétele mel­
lett. Ezek után szól az ima erkölcsi .jelentőségéről; a hit-
és erkölcsi élet közös céljáról; a család, egyház és állam
szerepéről és hivatásáról s ezzel végződik az erk Ölestani rész.
A b e f e j e z é s b e n , fejtegetéseinek végeredménye
gyanánt, kimondja szerző, hogy Kálvin, mint dogmatikus,
kiállja a legszigorúbb kritikát, melyet vele szemben, a 16.
■ század álláspontjáról, gyakorolhatunk. Mi az hát nála, mi
a mai kor gyermekét kielégíteni nem képes? Az, a mi
benne a 16-ik századé. A munkájában kifejezésre jutott
v a l l á s o s el v, az isten atyai bölcsességére támaszkodó
teljes függés érzete: ö r ö k ; a r e n d s z e r , bár nem vál-
63-
tozhatatlan, eddig még nincs túlszárnyalva; de a gondolko­
zás formája, a kifejezés, a nyelv, a képzetek, szóval, a ter­
minologia, a külső alak, melyben a gondolat megjelenik,
mindez már elavult s a folyton haladó kor kívánalmainak
nem felel meg. De hát, miként a rabbi iskoláktól, vagy a
görög bölcsészektől, miként Galileitől vagy Kopernikustól,
úgy Kálvintól és reformátortársaitól is képtelenséget kíván­
nánk, ha azt akarnók, hogy gondolataikat a XIX. század
terminológiájával fejezzék ki. «Ha végre-valahára belát-
nók ezt mindnyájan, nem csak meg nem botránkoznánk,
sőt egészen természetesnek találnók az olyan törekvéseket,
melyek az elődök vallását a modern tudatnak hozzáférhe­
tővé tenni, vagyis saját nyelvünk, észjárásunk és gondolat-
világunknak megfelelőbb formába Önteni igyekeznek.»
íme, főbb vonásaiban, Nagy Károly művének beosz­
tása és gondolatmenete. A fontosabb helyeket törekedtem
lehetőleg kiemelni, hogy az olvasó minél helyesebb és tisz­
tább képet nyerjen a munkáról, melynek minden lapja ala­
pos kritikáról, mélyreható tanulmányról és nagy utánjárás­
ról. tesz tanúbizonyságot. Egyes részletei, különösen a vallás
eredete, lényege és fejlődése, oly szépen, annyi melegséggel
vannak megírva, hogy áz olvasó figyelmét egészen lebilin­
cselik. Csupán a kritikai fejtegetéseknél válik a munka irálya
nehézkessé, sőt nem egyszer oly bonyolulttá, hogy alig tu­
dunk belőle kibontakozni. A nagy számban előforduló ide­
gen szókat is, legalább helyenkint, lehetett volna megfelelő
jó magyar kifejezésekkel helyettesíteni.
E megjegyzések után, melyek a munka benső ér­
tékét legkevésbé sem csökkentik, nyugodt lélekkel ajánlom
lapunk olvasó közönségének szives figyelmébe.
Ifi. Péter Károly-
ev. ref. pap.
Különfélék.
= A legnagyobb lelki gaudiummal jegyezzük fel
az igazában kiérdemelt méltó elismeréseket. Egyházkerüle­
tünk általánosan becsült és mindenki által szeretve tisztelt
főgondnokát, gr. K u ú n G é z a ő méltóságát az a kitünte­
tés érte, hogy a l e i d a i tudomány-egyetem szénátusa t i s z-
t e l e t b e l i d o k t o r r á választotta folyó hó 15-én tartott
ülésében. Jól eső büszkeségünknek tartjuk, hogy a különben
tisztán a tudós gróf személyét ért' kitüntetésből részt köve­
telhetünk magunknak, miután őt örömmel nevezzük a mienk­
nek. Egész Magyarország nem választható meg tiszteletbeli
doktorrá; de az egyes megválasztottak fénye bevilágítja az
egész országot s ebből á nagyobb részt nem adjuk senki­
j nek, megtartjuk magunknak s legjobban annak örülnénk,
I ha minél hosszabb élet lenne éltető talaja.
] = Közelebbről egy nyomtatványt kaptunk a
[ sz.-szolnoki egyházmegyéből, melyből derekas dolgokról vet­
| tünk értesítést, mert benne nem kevesebbről van szó, mint
j arról, hogy előkészítsék e nagy területen fekvő nagy egy­
j
házmegyének négy esperességre való felosztását. A mint
i látjuk, a Papi Értekezlet fiók-köreinek szervezéséből indult
| ki a mozgalom, mely maga után vonta, mint a magból lesz
í a kalász, az esperességekre való felosztást. Természetesen,
egyelőre csak az értekezleti szervezésről lehet szó, miután
az esperességek felállítása az egyházkerületi közgyűlés ha­
táskörébe tartozik. Hogy meglesz, a felől mi teljes remény­
ségben vagyunk; hogy minő berendezéssel, szervezettel, és
' modálitások között, az lehet megbeszélés, tanácskozás tárgya,
de mi már előre is örvendünk a születendő sz.-csehi, sz.-
somlyói, tasnádi, és zilahi egyházmegyéknek; sőt sürgetjük
a többi nagy egyházmegyéket is, hogy e tekintetben küld­
jenek ki « g o n d o l k o z ó b i z o t t s á g o t » , hogy igy a
sz.-szolnoki egyházmegye kezdeményezéséhez képest, meg
légyen téve minden arra, hogy a sürgetően intő idő teljes­
ségében, éretten essék le az érett gyümölcs. Örvendünk,
hogy a legelőször lapunkban általunk felvetett eszme any-
nyira termékenynek ígérkezik, hogy életbe léptetésén a lég­
 64 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
jobbak immár buzgólkodnak, belátván, hogy a rész szerint
belénk adatott talentumokkal csak rész szerint, azaz, részekre
osztva, munkálkodhatunk áldásosán. Hisszük, hogy ez a de-
ce'ntrálizáló processus, ha megvalósul, az egyetemes reform,
egyháznak, első sorban egyházkerületünknek fog eddig soha
nem tapasztalt javára szolgálni.
== Halálozás. Távirati utón vesszük a hirt, hogy
zilahi kollégiumunk nyugalmazott tanára — D o b a i S á n d o r
meghalt. A hálának, és a kegyeletnek legszentebb érzelmeivel
fogadjuk e szomorú hirt, mely a megváltozhatatlanba való
megnyugvást teszi kötelességünkké. Megnyugszunk, mert jó
öregséget adott neki a jó isten; és mert a gondviselés egész
életében tette őt a jóknak és igazaknak a szeretet és tisz­
telet tárgyává. Lapunk szerkesztője jóltevőjét gyászolja benne
Őszintén, igaz meghatottsággal. A negyvenes évek elejétől
a forradalomig egyszerű, jellemes és derék, puritán privát-
preceptorát tanulta szeretni és tisztelni a megboldogultban.
A forradalomban, Vízaknánál találkoztak egy pillanatig.
Lapunk szerkesztője századával vonult ki a csatatérre, Do­
hait már négy honvéd hozta be a városba. Lábát lőtték
keresztül. A tanító és tanítvány ugyanazon szent ügy szol­
gálatában ! Tüneményes idők ! Azután is együtt küzdöttünk.
Ö tanár; én szerény tehetségű lelkipásztor. A szeretetben
egyezők voltunk mindig; az iránta való hálás tiszteletben
nálamnál különb nem volt senki. Ez a tisztelet e percben
átment a kegyelet érzelmeibe, mely megmarad a sírig, s
melyben, hiszem, hogy osztoznak mind azok, kik a kálvi­
nista tanárok iránt való hodoló tiszteletben emberi méltó­
H IV A T A L O S RÉSZ.
2 4 0 - 1895. KÖRÖZ VÉN Y,
valam ennyi egyházmegye nt. Espereséhez.
Felhívjuk a nagytiszteletü Esperes urakat, hogy az egy­
házmegyei özvegy-árvái gyámalapok 1893. évi állásáról szer­
kesztett kimutatásokat, a mennyiben azok ez ideig még ha­
tóságunkhoz fölterjesztve nem lettek, legkésőbb folyó évi
március hó 20-ig felterjeszteni szíveskedjenek.
Egyúttal felkérjük, hogy az előző évi kimutatásoknak
minden év junius hó i-ig leendő felterjesztése iránt intéz­
kedni szíveskedjenek, hogy a sürgetéssel járó kellemetlen­
ségeknek egyszer mindenkorra eleje vétessék.
Kolozsvárit, 1895. febr. 10-én.
M aksay János, D r . Kolosvári Sándor,
számvevő. ____ elnök-helyettes.
509-1895- FELHÍVÁS,
valam ennyi egyházmegyénk nt. Espereséhez.
Minthogy egyházkerületünk idei rendes közgyűlése
folyó évi március hó 1 6-ára már kitüzetett, felhívjuk ntiszt.
Esperes aait, hogy az 1892-ik évi közgyűlés 32. jkvi sz.
határozata rendelkezéséhez képest, a felszentelendő ifjú lelki
pásztorok okmányait s az illető egyházközségek erre vonat­
kozó kéréseit bevevén, a vezetésük alatti egyházmegyei
tanács véleményével, nem különben a zst. törv. 50. §-a e)
pontja értelmében a közgyűlésünk elébe terjeszteni kívánt
ügyeket, a kitűzött egyházkerületi közgyűlés megnyílta előtt
15 nappal, vagyis folyó év március hó i-éig hatóságunkhoz
annyival is inkább terjeszszék föl, mivel a kitűzött idő után
beérkező ily ügyek, az idei egyházkerületi közgyűlés elé
vitetni nem fognak.
Kolozsvárit, 1895. febr. 13-án.
M árkus János , D r. Kolosvári Sándor,
titkár. elnök-helyettes.
294— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a deési egyház­
megyébe kebelezett, s.-m.-berkeszi egyházközség kántor-orgo-
nista-tanitói állomására, ezennel pályázatot hirdetek.
Évi javadalom: kényelmes lakáson kivül, egyházható­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
8. s z á m .
ságuk elégtételét látják. Nyugodj csöndesen, te, jó, igaz.
barát, lelkes hazafi, derék protestáns tanár !
= A lapunkból is előnyösen ismert, ifjú lelkész-
társunk, selyei pap, S á m u e l A l a d á r , igen szépen és hasz­
nosan kezdi munkálkodását. Minden szombaton estve vallásos
összejöveteleket tart, imával, énekléssel, és hasznos felolva­
sásokkal növelve híveinek vallásos, erkölcsi, és hazafias ér­
zületét; és már megvetette alapját az egyházközségi könyv­
tár felállításának is. Ez az igazi belmisszio; ez az evange-
lizálás; ez az Értekezletek legközelebbi célja. A ki ezt nem
csak érti, és érzi, de meg is valósítja : az büszke lehet papi
voltára, és jogot tarthat a jók tiszteletére.
= Könyöradományok gyűjtésére nyert engedélyt
r a d n ó t f á j i egyházunk, temploma számára. Maga a templom
felépült, de a felszerelés, a berendezés hátra van. A kis
egyház erejét majdnem felül haladó áldozatot hozott pénz­
ben, fuvar-munkában, napszámban. Ők állanak a hitben ma is,
de támogatásra várnak: ezért folyamodnak a jók áldozat-
készségéhez. A legmelegebben ajánljuk a Felhívást olvasóink,,
paptársaink, egyházaink figyelmébe.
= A «Prot. Szemle» folyó évi második füzete
a következő tartalommal jelent meg: i. A magyar protestáns
egyházak vagyoni viszonyai az 1790/91. XXVI. törvény­
cikkig. P o k o l y J ó z s e f . 2. A héber szellem bölcseleti
iránya. J ó z s a Z s i g m o n d . 3. Az énekeskönyv reformja,
zenészeti szempontbúi. F a r k a s L a j o s . 4. A jövő vallása,
s annak prófétái. S z l á v i k M á t y á s . Irodalmi szemle.
Hazai és külföldi irodalom.
sági becslés szerint, 302 frt. melyből 12 frt. kanonika-por-
ció értéke, 290 frt. készpénz. Megjegyzem, hogy csak ok­
leveles tanítók pályázhatnak.
Pályázati határidő: folyó évi március hó 20. Folya­
modványok nt. P a p I s t v á n , esperes aához S.-M.-Berkeszre,
u. p. Nagy-Somkút, küldendők.
Kolozsvárit, 1895. febr. 14. S zász Domokos,
____ erdélyi cv. ref. püspök.
306--1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküllői egy­
házmegyébe kebelezett h é d e r f á j i egyházközség orgonista
kántori állomására, ezennel pályázat hirdettetik.
Javadalom: tisztességes lakás, kert, és gazdasági épü­
leteken kivül, 357 frt. értékű kepe, egyházhatósági becslés
szerint, mely fizetésért, a megválasztott köteles, a szorosabb
értelemben vett orgonista-kántori teendők végzésén kivül,
az állami iskolába járó ref. tanköteleseket, és felnőtteket
vallásos énekekre tanítani.
A fölszerelt folyamodások f. évi március 20-ig nt. K o ­
v á c s E l e k , esperes aához V.-Gálfalvára küldendők, u. p.
D.-Szt.-Márton.
Kolozsvárit, 1894. febr. 15. S zász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
336— 1895- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi egyház­
megyébe kebelezett b e s e n y ő i egyházközség ének vezér -
tanítói állomására pályázat nyittatik.
Javadalom: gazdasági épületekkel ellátott szép laká­
son kivül, 176 frt. 30 kr. értékű kepe, kanonika-porció és
tandíj haszonélvezete, mely összegnek 300, esetleg 400
frtra leendő felemelése érdekében a magas kormányhoz a
szükséges lépések megtétettek.
Pályázati határnap: f. év március 20-a.
Folyamodványok nt. Z á g o n i Pá l , esperes aához,
Nagy-Borosnyóra küldendők.
Kolozsvártt, 1895. febr. 18. S zász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Február 28. 9. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.

Előfizetési á ra : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

kézi könyveket. A z ott felsoroltakon kívül, azóta

Tudás, és hit.
11.
Az elemi népoktatással foglalkozva, szólanunk
kellene, a tananyag után, az iskolai fölszerelésről,
vagyonrúl, könyvtárakról, tanítói javadalmazásról,
felügyeletről: e téren való hiányok, azonban, mind­
nyájunk előtt annyira ismeretesek, hogy itt nem
beszélni, hanem t e n n i kell.
Ezeken kívül, kiváló fontosságú a népokta­
tásra nézve az,: hogy milyen t a n k ö n y v e t hasz­
nálnak a növendékek ? Az állam e tekintetben
évről-évre engedélyezi a szakközegei által alkal­
masnak jelölt tankönyveket, a melyeket a fele­
kezetek is acceptálhatnak, és így, e miatt még
nem volna oly nagy baj, ha azokat minden iskola­
szék figyelemmel kisérné, és a szükséges újítá­
sokat megtenné. De nem úgy vagyunk, ám, a
v a l l á s t a n i kézi könyvekkel Ez már egészen
a felekezet dolga.
És e.kérdéssel beléptünk a hit világába.
Nem állítjuk, hogy a hit, s általában a val- j
lásos érzület csak a jól megirott vallástani kézi 1 hogy a talaj mennyiben alkalmas azoknak befo­
könyvekből volna elsajátítható, hogy a ki nem ! gadására, a magyar nép természete mennyiben
tudja a hit-cikkeket, azért még ne lehetne isten­
félő, vallásos ember. Nem, mert tudjuk, hogy a
vallás a szív, a kedély világába tartozik. Erezni
kell a lelkűnkben az istenséget; érezni kell a
szeretetet. De azért, a vallásos oktatásnál szük­
ségesek a jó tankönyvek. Olyanok ezek, egyik
jeles tanárom hasonlatával élve, mint az épület
mellett az állvány. Mikor készen van az épület, ' ki, legkevésbé
lebontjuk az állványt; mikor az egyént bevezettük
a vallás világába, nincs szükség tovább a kézi
könyvre. A hasonlatnál maradva, mikint az épü­
letben levő kisebb javításokat elvégezhetjük az
után egy létrával, úgy itt is van egy létra, mely
menybe vezet: ez a b i b l i a .
Egyházkerületünk a már jelzett «Utasitásá»
bán megjelöli a használatra alkalmasabb vallástani
alig jelent meg számottevő munka. Csupán kettőt
említünk fel azok közül: a «Kis bibliát», és a
«Konfirmációi kis kátét». Amannak, bár jeles szer­
zője előtt meghajlunk, különösen az ó-testamen-
tomi része az, mely nem tartalmaz elég erkölcsi
tanulságot; ennél pedig, a szent háromságról szóló
részt nevezzük meg, mint olyat, mely átdolgozásra
vár. A kolozs-kalotai egyházmegye Papi Értekez­
lete fölvetette a vallástani kézi könyvek revízióját;
ezt az eszmét helyeselve, sürgetjük a megvalósí­
tást, és pedig leghelyesebben úgy, hogy nyisson
az Igazgató-Tanács arra nyilt pályázatot.
Lépjünk ki az iskolábúl az életbe, a felnőttek
iskolájába. Ebben a nagy intézetben annak, minek
az iskola megvetette alapját, föl kellene épülnie,
befejezésre jutnia. Erre nézve az eszközök: a nép­
könyvtárak, hírlapok, templom, és az újabban diva­
tossá vált vallásos összejövetelek. Helyesen ke­
zelve, egyiránt erősítheti mindenik a hitet is, a
tudást is; együttesen szólunk azért róluk.
Számot kell vetnünk, azonban, előbb azzal,
rejti magában a mély vallásos hit gyökérszálait ?
Érdekes volna, itt világos képét adni az ős ma­
gyarok vallásos felfogásának, s abból következ­
tetni, abból magyarázni ki a magyar nép val­
lásos természetét. De, mivel a múltra nézve
csak egy pár eltérő hipotézissel állunk szemben:
megkísértjük a tapasztalatból mngyarázni
sem vindikálván magunknak az
infallibiJitást.
A magyar nép harcias, vitéz, bátor; igy is­
merjük a történelembűi, s ejellem-vonásokat magán
hordozza a mái nemzedék is. A «hadúr», mely
az ős magyarokat hóditó harcaikban megsegítette,
ma is ismeretes a «magyarok istenéi ben. A forra­
dalom lánglelkü költője is a magyarok istenére
esküszik, hogy «rabok tovább nem leszünk». E
 66. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tulajdonságok pedig, ha nem is ellenkeznek a mély
vallásos érzülettel, de nem is alap-föltételei annak.
Azok a fegyverek, melyeket az üdvösség feje­
delme, Jézus Krisztus kezünkbe ád, egészen mások,
mint a hadúr fegyverei. A szeretet, békesség, alá­
zatosság, könyörületesség nem egyezik meg a
hadúr testi fegyvereivel, ennek hordozói tehát
nehezen öltik magukra amazokat. A nép vallásos
érzületének mérlegelésénél tekintetbe kell ven-
nünk a tudományok, mesterségek, művészetek
iránti hajlamot, a mely kutatást, elmélyedést, a
dolgok okainak fürkészését tételezi föl. E hajlam
pedig nem első helyen áll a mi népünkben. A
magyar nép inkább könnyű vérü, felületes, mint
elmélyedő, spekuláló. Innen van az, hogy vallásos
téren nem a tisztultabb fogalmak felé törekvő,
hanem inkább a misztikus, titokzatos felé hajló.
A vármegyei nép, pl. a vallásos népek hírében áll,
híven járja a templomot, de azért, ha baja van,
éppen vallásos indokokból, a popákhoz, kuruzs-
lókhoz folyamodik, misét mondat. Lehetne talán
ezt az ismeretek csekély voltának, a tudatlanságnak
is tulajdonítani, mert tényleg ez a nép bir a leg­
csekélyebb ismerettel, de alig állunk e tekintet­
ben másképpen a székely néppel is, a mely pedig
tanultabb, felvilágosodottabb. Ott is napi renden
van a kuruzslás, rá-olvasás, jég ellen harangozás,
sat. E jellem-vonást a mi népünk őseitől örökölte,
a melyről szintén tudjuk, hogy táltosait, papjait
kiváló tiszteletben tartotta. E mellett, a székely
népről még azt is tudjuk, hogy az nem valami
buzgó templom-járó. Ennek okát pedig abban
találjuk fel, hogy ő magát okosnak, miveltnek
tartja, a tanult embernek pedig, úgy okoskodik,
nincs szüksége vallásra.
Ez a gondolkozás-mód, azonban, nem csak
a székely népé, hanem általában a magyar tár­
sadalom tanultabb osztályáé. Azé az osztályé is,
a mely magának egy bizonyos fokú miveltségre,
ismeretre szert tett. Lám, milyen más e tekin­
tetben az angol, a holland, és a német társada­
lom! Ott a tanult ember nem szégyenli templomba
járni, énekelni, a házánál családjával együtt imád­
kozni. Igaz, de neki az a tulajdonság vérében van,
olyan a természete. Mig ezzel szemben a magyar
ember természete nem rejti magában a mély
vallásos érzületnek azokat a csiráit, a melyek őt
egy vallásos tulajdonságokkal felruházott néppé
formálhatnák.
Vizsgálódásaink fonalán ilyen eredményre
jutván, önkint következik, hogy az evangelizáció-
9 . szám .
nak azt a formáját kell választanunk, mely a
magyar nép természetének inkább megfelel, kü­
lönben ez a nemes irányú mozgalom is reakciót
szül. A zt várni, pl. hogy a házi isten-tiszteletek
egyszerre meghonosodjanak, hogy a nép bibliát
hordjon magával, hogy lelki eledelét csupán val­
lásos olvasmányok képezzék, hogy a megigazulás
kérdéseivel foglalkozzék: egy kissé túl-merész
réménykedés, mely nehezen valósul meg. Hanem
igen is elérhetjük azt, hogy szilaj, harcias termé­
szetét szeliditsük, a testi fegyverek mellé, mint­
egy oda lopjuk a lelki fegyvereket is; hogy az
iskola által nyújtott, s nagy részben el is feledett,
hiányos ismereteit kiegészítsük; a tévelygésekről,
babonákról lelvilágositsuk, megmagyarázván azok­
nak okait; beszéljünk arról a munka-körrűl, a
melyben ő él, melyet ismer, s meglevő ismere­
teihez kapcsoljuk a haladás vívmányait. A vallásos
thémák a legkényesebbek. A tisztán vallásos kér­
dések fejtegetése, hit-igazságok magyarázgatása
unalmas, mert nincs róla fogalma; hasonlóan ál­
lunk a történelemmel, az egyház múltjával; itt is,
hogy megértse és okulást szerzzzen magának be­
lőle, némi előismeretekkel kellene bírnia a múltról.
Ez pedig hiányzik. Legcélszerűbb volna a vallásos
elemnek elbeszélések alakjában való előadása.
Legalább azt tapasztaltam, hogy a «Koszorúdnak
történelmi kiadványai egyáltalában nem bírnak
közkedveltséggel. Ez által magam felett is kritikát
mondok, de megteszem, mert a dolog igy áll.
Ellenben, szívesen hallgatja és olvassa a nép az
elbeszélő alakban levő kiadványokat. Még leg­
inkább megfelelnek a célnak az újságok, azokban,
különösen a fordított dolgok között vannak mesf-
kapó, kis beszélyek, rajzok. Föl is említem, pl.
a «Téli Újságból» a «tizenegyedik parancsot»,
a mely leginkább megmondja, hogy milyennek
kellene lenni egy ilyen hit-erősitő olvasmánynak.
Ebben van élet, igazság, hit, szeretet; van benne
tanulság, melyet a ki elolvas, vagy hall, el nem
feledi soha.
Én legalább ama pár vallásos estélyen, me­
lyet eddig tartottam, ezt az irányt követtem, és
mondhatom, hogy az én, meglehetős korlátolt el­
méjű hiveim érdeklődését meg tudtam nyerni.
Ám, a viszonyok mindenütt mások, és a fődolog az,
hogy azokhoz tudjunk alkalmazkodni, hogy a nép
értelmi és érzelmi világát megismerjük, és a szerint
traktáljuk őket. A z is igaz, hogy minden kezdet
nehéz, és egyszerre új generációt teremteni, nem
lehet. Szó sincs róla. Elég annyi, ha némely rósz
 g. számi PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 67.

szokásról leszoktatjuk, az érdeklődést ügyünk iránt ördög nélkül nincs gyötrelem, s már kezdetben minden
felköltjük, a többi megjön magától, csak, termé­ számítás nélkül kezded meg a játszmát. Hanem, ez a
te dolgod.
szetesen, idő, és türelem kell hozzá.
E közben belépik a kurátor, kis asztalt tesz a
A mikor majd az a nemzedék áll előttünk, beteg ágya elé, megtéríti, kenyeret, bort teszen reá
a mely most iskolába jár, annak, ha kezünkbe szóval, a rendes szokás szerint elkészíti az úr asztalát.
vesszük a fokozatos vallásos növelést, majd be­ Ennek végeztével, erélyesen felkéri a plébánust, hogy a
válnak azok az olvasmányok is, melyeket most keresztet, füstölőt, pluviálét, szent eszközöket vigye be
nem használhatunk sikerrel. Igaz, hogy a nép vele­ a tanuló szobába, hogy senki meg ne lássa, mert
nem áll jót arról, hogy a presbiterek, s más egyház­
született természetét nem fogja levetkőzni, de
tagok, kik utoljára kívánnak papjukkal az úrvacsorában
hogy meglátszik az idomitás rajta, azt aligha va­ részesülni, mindenestől fogva ki nem röpítik az ajtón;
laki kétségbe fogja vonni. azok nélkül, mint mondá, atyafiságos szeretettel fogadják
A z eszmének tehát csak úgy állunk szolgá­ körükben.
latában, ha, a körülményekkel számot vetve, sza­ Hallod, pajtás, szól a haldokló, ez ultimátum; vagy
kadatlan buzgalommal törekszünk feléje; ha lel­ futsz, vagy repülsz, vagy ha a pártit végig akarod ját­
szani, a szerint kell cselekedned, mint a kurátor kom-
kesít az a tudat, hogy a mi nyomdokunkban lesz
mandiroz, mert a kálvinista, a mit meggyőződésből kimond,
egy nemzedék, a melynek lesz tudása, lesz hite,
azt meg is teszi, ez, azt hiszem, erősebb argumentum,
és a kettő nem áll egymással harcban, hanem mint a non possumus. No, hanem azért ne gyötörd any-
ölelkezik egymással, mint két édes testvér. A mit nyira magad, mert ha a cooperatio, vagy communicatio
mondani akartunk, foglaljuk össze az Idvezitő cum haereticis halálos bűn i s : de az alól felment a pápai
szavaiban: «Legyetek tökéletesek, mint a ti meny- absolutio, te minden oldalról biztosítva vagy, remélem,
nem szököl meg az utolsó játszma elől.
nyei atyátok tökéletes » Tr . , _
J J Vajda Ferenc- A mint a presbiterek, s az egyháztagok közül is
többen, nők és férfiak, vegyesen megjelentek, egy gyö­
nyör ü egyházi énekkel kezdetét veszi a ceremónia, a pap
«Kontra.» híveivel imádkozik, rövid ágendát mond, a presbiterek
Megfogtalak, eretnek kálvinus, szól a haldokló refor­ segédkezésével kiszolgáltatja az úrvacsorát, áldást rebeg
mátus paphoz belépő pápista plébánus. Most mutasd meg7 híveire, s újból fölhangzik az ének, szívből, lélekből, hittel,
.hogy yelem szemben megnyered-e az utolsó játszmát, reménységgel. Még be sem végződött az ének, a hal­
mint mindig megnyerted a tarokk-pártit, ha egyszer ki­ dokló fejét csöndesen lehajtotta, egyet sóhajtott, s a
mondottad ? lélek megvált a törékeny testtől, a jelenlevők a halottat
Nem értelek, pajtás, felel vidám arccal, szelíd han­ letakarták, egy «isten nyugtassa m egvet mondanak, s
gon a haldokló. Én neked csak annyit mondottam, hogy megkezdik az inventárium felvételét.
utolsó perceimben magamhoz kéretlek, s alkalmat adok Győztél, heretikus, itt is győ ztél; e szavakkal bo­
arra, hogy kívánságod szerint, egy haldokló eretnek ágya rult a plébánus kedves barátjára, s szeméből könycseppek
mellett, örömet találj az ő végvonaglásaiban, s gyönyör­ gördültek alá. Győztél, és a te győzelmed mindnyájunk
ködj gyötrelmeiben. Szavamnak állottam, ennyi az egész, közös győzelme. Pihenj csöndesen, kötelesség-tudó, hiv
a mit tettem ; köszönöm, hogy eljöttél : de, magyarázd szolgája voltál az úrnak; az enyészetnek nincsen hatalma
ki magadat, mert nem értelek, nem tudom, mi össze- , feletted; viruló élet követi nyomdokaidat; isten veled,
függés van e komoly perc, és a tarokk-párti között? j hajthatatlan jellemű, erős akaratú, világos fejű, tiszta
No, ha eddig nem tudtad, megmondom, hogy te ' lelkű, jó barát, kiben az álnokságnak még árnyéka sem
nem sokat beszéltél, de a mit egyszer kimondottál, az ( találtatott; isten veled !
úgy történt, a hogy te mondottad, és ha egyszer ki- j Ez a kép jelent meg lelki szemeim előtt nem csak
mondottad a tuletroát és pagát ultimot, azt mindig meg- j a jelenben folyó egyházpolitikai, hanem mindazon állami
nyerted; én valahányszor kimondottam, vagy elhallgattam, • és társadalmi forrongások, átalakulások közepette, melyek
mindig elvesztettem; lutheránus kollegád soha sem mon- j oly lázas izgatottságban tartják a mi korunkat; abban
dotta ki, de mindig megnyerte. Már akkor föltettem j mintegy sejteni vélem egyfelől a reform, papok állás-
magamban, hogy megfoglak, s ha egyebütt nem, lég- • foglalását az új helyzettel szemben, s azon kritériumokat,
alább élted utolsó percében legyőzlek; ezért szólítottalak j melyek biztosítékot nyújtanak számukra a sikeres mű­
fel ez utolsó pártira; te szavadnak állottál, ide hivattál, | ködésre; másfelől, az ihletett léleknek azt a magaszto-
s én eljöttem, hogy az utolsó játszma döntsen a győ­ sultságát, mely az értelem megvilágositásában, az igazság
zelem felett. határtalan szeretet ében, és az akarat ingadozást nem is­
Elfogadom a kihívást, szól mosolyogva a haldokló. merő erejében megnyilatkozik. A protestántizmus elvei
A mint látom, magaddal hoztad a keresztet, az oltári szilárdan gyökereznek az evangyéliumban, onnan táplál­
.szentséget, a pluviálét, füstölőt, s talán még egyebet is, koznak: de, azért nem állítjuk, hogy annak törzse, ko.
hogy az ördögöt kifüstöld belőlem, csak a logikádat feledted rónája, levelei, gyümölcsei egy és ugyan az a gyöke­
otthon, s nem jutott eszedbe, hogy ha kikergeted az rekkel, annál kevésbé, hogy maga a megtermékenyít
ördögöt, nem gyönyörködhetsz az én gyötrelmeimben: talaj, sőt elismerjük, hogy valamiképpen a nemes szőlő­
 68. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tőke nem csak a talajból veszi táplálékát, hanem az őt
környező légkörbűi is, és valamint a nemes fürtök meg-
érlelésére múlhatatlanul szükséges a napnak jótékony
melege és világossága: úgy a protestántizmus is nem
egyedül és kizárólag az evangyéliombúl táplálkozik, ha­
nem az uralkodó korszellemből is választ ki és dolgozik
fői elemeket, és a tudomány világossága nélkülözhetetlen
tényező tovább fejlésében. Tapasztalati tény ez, ezredek
története teszen tanúságot mellette. Ezredek óta foglal­
kozik az emberi elme azon probléma megfejtésével, hogy
magyarázatát adja a világnak, embernek és társadalom­
nak, s életszabályokat állítson fel, melyek határai között
szabadon mozoghasson. E célja felé különböző utakon
haladt, különböző eszközöket használt, különböző ered­
ményeket ért el, s a szerint, mint vergődései hullámzásba
hozták egyik, vagy másik századot, kifejlődött azon
kornak szelleme.
A mai kor szelleme, akár tagadjuk, akár elismerjük,
akár akarjuk, akár ellene szegülünk, határozottan köve­
teli a társadalom újjá alkotását, még pedig a természet-
tudomány, a pozitív ismeret alapján. A mi napjainkban
az elme eljutott arra a bizonyosságra, hogy amaz ez­
redek óta lebegő problémákat sem a theologia, sem a
metafizika módszereivel megoldani, nem lehet; az ősidők
óta taposott útak célhoz nem vazetnek, minden fáradt­
ság, erő-feszités hasztalan idő vesztegetés, csak ideig-
óráig tartó eredményeket Ígérnek, melyek, mint a füst,
és pára, szétfoszlanak, ha az emberek kiábrándulnak ;
már pedig a társadalomnak szüksége van biztos okta­
tóra, és vezérre.
A vezérek, képzettségük tartalma és minősége, in­
tenciójuk szerint nagyon különbözők. Vannak, kik teljesen
felfogva, megértve korukat, mint a korszellem élő meg­
nyilatkozásai, annak megért nemes gyümölcseit, drága
gyöngyszemeit hozzák forgalomba, azokkal gazdagítják
kortársaikat, azokbúl rakják le a jelenben a jövő funda-
mentomát. De, nincs fogyatkozás oly vezérekben sem,
kik, mint Minerva egy kalapács-ütésre, légió számra ug­
ranak elő, hol a mellőzött nagyzás, sértett ámbició, bi­
cegő önzés, rajta vesztett furfang, s isten tudja, mi min­
denféle társadalmi, s politikai cafrang érvényesülési törek­
vésében kudarcot vall. Természetes, hogy ezeknek, és
csupán csak ezeknek van szükségük bombásztikus jel­
szavakra, olyan ibis, redibis, nunquam per bella peribis-
féle programmra.
A napokban ilyen is látott napvilágot Magyar-
országon. A z ultramontán vezérek zászlót bontottak; meg­
alapították a haza, a vallás, a keresztyénség, a kath. egy­
ház védelmére a politikai nép-pártot, progrpmmjukat for-
mulázták, kinyomatták, mindenkinek értésére adták, hogy
kezdődik a nagy küzdelem, tuletroá, pagát ultima, volat,
macs. A protestántizmus elfogadja a kihívást, s most
már rajta a sor, hogy mindezekre együttesen k o n t r á t
mondjon, és ha kimondotta, azt meg is nyerje, mert el­
lenkező esetben létjoga van veszélyeztetve. Teljes ön­
érzettel fogadhatja a kihívást, s mondhat k o n t r á t ,
mert már maga ez az elnevezés, « p o l i t i k a i n é p ­
p á r t » ultramontán állásponton, fából vaskarika, lehe­
tetlenség. Ultramontán elvek szerint, a hatalom, tekintély
letéteményese a hierátkhia; mellette, jobban mondva,
9. szám.
alatta a nép pondus iners, melynek sem önálló véle­
ménye, sem akarata, sem cselekvési szabadsága, sem
vallása, sem lelkiismerete nem lehet azon kívül, mi a
hierárkhia csatornáján bele öm lik; mint a szénégető
mondja: én azt hiszem, a mit a pap, és a pap azt, a mit
én. A szegény népnek a hierárkhia nem hagyott meg
egyebet, mint a vak engedelmességet, és a szolgaságot.
Csakugyan megbomlott logika hitetheti el, hogy ily aus-
piciumok mellett a népnek, mint politikai pártnak, ön­
tudatos, őszinte, aktív szerepet engedjenek, s nem akarják,
mint vak eszközt felhasználni saját céljaikra. Ha nép­
pártról lehet szó, ez csakis protestáns állásponton lehet­
séges, mert a protestántizmus egyik fundamentális alap­
elve a népfönség, mit az apostol igy fejez k i : «Szent nép,
királyi papság vagytok.» És jellemző, hogy ezt éppen
az az apostol mondotta, kire az ultramontánizmus, mint
kősziklára építette fel a maga tudományát, és mégis úgy
fél tőle, mint az ördög a tömjéntűi, az arra támaszkodó
protestántizmust a belzebub munkájának tekinti. Igazodjék
el ezen a logikán az, a ki tud, de én nem értem.
A z azonban világos, és kétségbe vonhatatlan tény,
hogy alapjában véve, a protestántizmus külső megjele­
nésében egy öntudatos, célját biztosan ismerő, jól szer­
vezett, kipróbált néppárt; demokratikus szervezetének
keretén belől, a pap az ő hallgatóival, a kegyelmes úr
az ő titkárával, írnokával, inasával, kocsisával egyenlő
jogon, minden tartózkodás nélkül együttesen munkálhatja
isten országának építését, és a hol nem az határoz, hogy
ki, milyen magas polcon áll a társadalomban, milyen
ruhát visel, mennyi pénze, hatalma van, hanem az, hogy
ki milyen lelkesedést, buzgóságot, lelkiismeretességet ta­
núsít az ügy szolgálatában. Éppen azért, mert ez igy
van, a protestántizmusnak a maga felekezeti speciális
egyházi szervezetén kívül eső politikai nép-pártra szük­
sége nincs, s megelégszik azzal, ha az egyház, mint
vallás-erkölcsi és jogi testület a népfönség iránti lelke­
sedést és érdekeltséget, a nagy apostol szellemében, az
egyetemes papság eszméjének nívójára emelheti, s annak
oly tartalmat adhat, mely Jézus személyében nyilat­
kozott meg. Ettől a szellemtől várja és reméli a szociális
betegségek gyógyítását; ez egészen más fajta nép­
párt, és programm, mint a mit a napokban Budapesten
poklamáltak.
Önmagában mond ellent az ultramontán vezérek azon
kijelentése is, hogy a társadalomnak keresztyén jellegét
akarják megóvni. Érthetetlen pedig azért, mert dacára
annak, hogy szerintök, nolle velle egyedül csak a róm.
kath. egyház a keresztyén vallás kifejezője, és a keresz­
tyén társadalom megtestesítője, a más felekezetek jogai­
nak és szabadságának tiszteletben tartását Ígérik. Ez,
kérem, vagy szándékos ámítás, vagy a róm. kath. egy­
házból való kilépés, tertium non datur. Ha az első eset
áll, akkor hagyjanak nekünk békét, mert úgy sem hisz-
szük el, s nem megyünk be a hálóba; ha pedig az utolsó
áll, akkor jöjjenek hozzánk, s mi őszinte, tárt karokkal
fogadjuk, s velünk egyesülve, a nép érdekében nyílt si­
sakkal harcolhatnak. Erre, azonban, 'nem számíthatunk*,
mert a mi jó tanító mesterünk, a történelem, azt beszéli,
hogy a nép-szabadság és jól-lét legyőzhetetlen ellensége:
az ultramontánizmus, abszolutizmus,. és rnilitárizmus egy
 g. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY: 69

-felbonthatatlan triumvirátust alkotnak, s abból a biztos Papp Károly, szécsi lakos aa. mint a nevezett fiók­
•erősségbűi egyik sem lépik ki a nép párt érdekében, egyházközség egyetlen református lakója azon kéréssel
hanem csak szétverésére. Jól meg kell érteni azt is, hogy fordul Igazgató-Tanácsunkhoz, hogy a szécsi, most már
ultramontán dogmatikusok és jogászok tanítása szerint, dezoláltnak nevezhető egyházközség vétessék ki az
a klérus és a laikusok közötti különbség isteni jogon ilosvai körlelkészség kötelékébűl, s csatoltassék a pere-
alapszik, mig a protestánsok népfönségi elve az isteni cseni anyaegyházhoz, hová régebben is tartozott, s mely
joggal ellenkezik, s azért tarthatatlan; és ne feledjük azt anyaegyházhoz sokkal közelebb is fekszik. E kérdést az
sem, hogy valamiképpen a pogányság, erkölcsi legma­ érdekelt egyházközségek és az egyházmegyei közgyűlés
gasabb fokán, a stoicizmust szülte, egy nemét a kevély, is pártolták, miért is a kérelmezett, átcsatolás, a főt.
és meddő erénynek, mely csak urat és rabszolgát ismert: egyházkerületi közgyűlés jóváhagyásától föltételezetten,
úgy az ultramontánizmus világuralmi szenvedélyében meg­ megengedt etett.
tagadja azt a vallást, mely isten előtt minden embert A z egyetemes konvent még az 1893. évben 50 frt
egyenlővé tett, s ha mégis népjogrúl, egyenlőségrűl. sza­ segélyt utalt volt ki Gáspár Lajos akkori visai lelkész
badságról, testvériségről beszél, abban semmi őszinteség aanak, ki azonban a segélyösszeg kézhez vétele előtt el­
nincsen; a politikai nép párttal nem üdvös alkotásokra halt. Igazgató-Tanácsunk, az egyház és illetékes esperes
céloz, hanem felforgatásra, hogy uralmát biztosítsa, s kérése alapján, a segélyösszeget később Gáspár János
ország-világ kürtölje a protestáns népfönség tarthatat­ visai segédlelkésznek adta volt ki nevezettnek ama szol­
lanságát, s forradalmi tendenciáját. A protestánsok ily gálatait jutalmazandó, melyeket még atyja betegsége
-álcázott törekvésekkel szemben, csak határozott «Kon- alatt s közvetlenül halála után is, majdnem díjtalanul
t á V a 1, felelhetnek. H o rv á th Istvá n , végzett. Ezen intézkedés jóváhagyását az 1894. évi kon-
bürkösi evang. reform, pap. venttől kérte is volt lg.-Tanácsunk, de a konvent, azon
elvi határozatra támaszkodva, hogy segédlelkésznek se­
gély nem adatik, az 50 frt visszatérítését követelte. Ezen
Igazgató-Tanácsunk üléséből. 50 frt segély-összeg visszatérítése tehát az államsegélyi
Kolozsvár, 1895. febr- i 3. alapból elhatároztatott, mert magától a visai, csekély
javadalommal biró lelkésztől ezen elélvezett, s különben
Elnökölt: főtiszt, püspök, Szász Domokos, aa. Jelen
is megérdemelt segélyt visszakövetelni, méltányosan nem
voltak- Dr Kolozsvári Sándor, elnök-helyettes, dr. Vályi
lehetett.
Gábor, Domokos Antal, igazg.-tanácsosok, Parádi K ál­
Madarasi József, helybeli háztulajdonos részére, kit
mán, tanügyi előadó, Deák József, pénztáros, Márkus János,
a szigorló-bizottság kölcsönkérésével elutasított volt, Igaz­
titkár, Maksay János, helyettes-számvevő, és Kádár János,
gató-Tanácsunk az újabban kitüntetett biztosíték elfo­
segéd-titkár.
gadása mellett, 300 forint rövid lejáratú kölcsönt sza­
A z ülés megnyitása után, először is a földmivelés-
vazott meg.
ügyi magyar királyi miniszter úr azon leirata olvastatott
Magyar Nemegyei egyházközségünk szabálytalanul
föl, melyben a nagy-sármási telepes-községben szerve­
végrehajtott kepeváltási ügye tárgyaltatván, annak ered­
zendő körlelkészségre vonatkozó fölterjesztésünkre azt
ményében t. Köblös István, lelkész aa. a szabálytalan­
válaszolja, hogy miután a telepítés még befejezve nincsen,
ság elkövetéséért komolyan megintetett s az ügy teljes
részletes ajánlatunkra nem reflektálhat, hanem ez iránti
rendezésére nt. Muzsnay Károly, esperes és ngs. Fejér­
elhatározását a telepítés befejezése utánra tartva fenn :
vári Károly, egyházmegyei főgondnok aai kérettek föl.
most egyelőre az ideiglenes beszolgálás rendezésére kér
intézkedést. Igazg.-Tanácsunk a miniszter úr eme rendel­ Tárgy altatott, továbbá, maros-vásárhelyi egyház-
kezését kielégítőnek nem találván, az összes iratokat át­ községünk 1895 évi költségelőirányzata, mely azonban
tétetni határozta főtiszt, püspök atyánkfiához oly irányú megerősíthető, formai hibák s főhatóságilag jóvá nem
határozat kieszközlése végett, mely szerint a körlelkészség hagyott új kiadási tételek fölvétele miatt, nem volt, ha­
már is elodázhatatlanná vált szervezésének munkálatai nem kiegészítésre az egyházközségnek oly megjegyzés­
haladéktalanul megkezdessenek, mert a templom és pap­ sel adatott vissza, hogy ujabbi költségvetésének elké­
iak fölépítésénél szükséges ellenőrzés gyakorlása, s más­ szültéig kiadásait a múlt évi költségvetés engedte kor­
felől is a nagy számú telepesek lelki gondozása a kör- látok között fedezheti.
lelkészi állás sürgős betöltését követelik. Görgényi egyházmegyénk közgyűlésének egy külön
Szász-Mátéi egyházközségünk azon kérése, hogy kántori tanfolyam szervezése iránti indítványa, a nagy-
az egyházkerületi közpénztárral szemben fennálló 60 frt. I enyedi Bethlen-kollegium arra vonatkozó, s indokainál
tartozása központi kezelés alatt álló regalé-tőkéjébűl ki­ fogva hatóságunk által is elfogadott azon véleménye
fizettessék, s a tőke fenmaradó részének kamataibúl az igy kapcsán fog az egyházkerületi közgyűlés elé terjesztetni,
elköltött összeg restituáltassék: teljesíthetőnek találtatott. mely szerint a kívánt kántori tanfolyam felállítása annál
kevésbé volna indokolt, minthogy a magasabb képzett­
Miklóssy József, páncélcsehi felfüggesztett lelkész aa.
séget nyújtó tanító-képezdékben a kántori teendők el­
központi járandóságainak kifizetése, az illető lelkész ké­
sajátítására mindig alkalom fog adatni.
résére, elrendeltetett, s illetékes esperes aa. fölhivatott
a páncélcsehi egyházközség és lelkésze között fennálló Ezek után az ülés, a tárgysorozat teljes kimeríté­
fizetés-kiszolgáltatási differenciáknak, szabályszerű leszá­ sével, bezáratott. r- s-
molás folytán leendő tisztáztatására.
 70. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
T Á R C A.
A sely ei ev. ref. egyház m últjából.
Az adalékok elkallódása, vagy hiánya miatt ismerte­
tésem nem lehet olyan kimentő, a milyennek óhajtanám,
de a meglevőkbűl tiszta képet nyújtani, megkísértem.
Mikor terjedt el ebben a községben a reformált val­
lás, nem tudhatni. Annyi tény, hogy a XVII-ik században
a kicsiny református gyülekezettel szemben állott a még
kisebb róm. katholikus gyülekezet. Oh, bizony kicsiny volt
akkor a mi egyházunk, mert összevissza 150— 160 lelket
számlálhatott. Kicsinysége miatt rendes papságot nem állít­
hatván be, mint filia, a berekereszturi anyaegyházhoz csa­
toltatok. De mivel s nagy távolság miatt a gyámoltalan
öregek s betegek nem hallhatták istennek beszédét és nem
élhettek az úrvacsorájával, azért melegen élt egyházunk
minden tagjának szivében az a szent vágyódás, hogy ha
mindjárt áldozatok árán is, anyaegyházzá alakulván, rendes
papságot létesítsen. Vágyuk beteljesedését egy igen szomorú
eset sietteté. Ugyanis, az 1642-ik évben országszerte dúlt
pestisben egyházunk tagjai közűi is mintegy 85-én haltak
meg, a kik istentisztelet nélkül temettettek el. Ilyen súlyos
körülmények között, a már íelényire leolvadt gyülekezet,
1643-ban az akkori ref. püspökhöz Geleji Katona Istvánhoz
egy alázatos kérelmet nyújtott be, melyben arra kérik, hogy
engedje meg nekik, hogy a berekeszturi anyaegyháztól el­
szakadván, önálló anyaegyházzá alakuljanak. A püspök
ajánlatára a generális szent synodus Marosvásárhelyt 1649.
junius 16-án hozott végzésében teljesítette a selyeiek kíván­
ságát, a kik ennek a végzésnek alapján elszakadtak Bere-
kereszturtól, melynek kárpótlás fejében 40 mftot fizettek s
a főkonzistorium instrukciója szerint anyaegyházzá alakultak.
Az új anyaegyház nevezetesebb alapítói, mint a generális
synodus levelének indorszációja mutatja ezek voltak: Kacsó
András nemes, Erdős Jakab nemes, Balogh Máté dara­
bant, Pálfi Miklós darabant, Domokos Boldizsár darabant.
1649. október 15-én a gyülekezet tagjai egymás között
megegyezvén, templom és papiház építéséhez fogtak. A
temlomot az út mellett, a róm. kath. templom szomszédságá­
ban, a papi házat Geréb Józsefné jobbágytelke és Szász
Márton házastelke között építették fel. Ki volt a gyülekezet
első papja ? Mennyi fizetése volt ? Nem tudhatni; mert a
»proventus Pastoris Matriából kiíratott levél«-nek nyoma
veszett. Sajnos, hogy egyházunknak száz évi (1650— 1751)
történetéből annyi írott emlék sem maradt fenn, a mennyi­
ből magunknak csak némi fogalmat is alkothatnánk. Csu­
pán amaz áldozatkészségnek, mely egyházunkat életre hívta,
s fenntartja ma is, találkozunk tiszteletre méltó jeleivel, a
mennyiben a nemes Kacsó-familia s László István egy-egy
darab földet ajándékoztak egyházunknak. Az egyház maga
pedig Balogh Zsuzsánnától vásárolt egy jószágot. A hagyo­
mány fentartotta, hogy a Siklódról Selyébe költözött La­
katos Mátyásnak a fia, Lakatos Márton is papja volt egy­
házunknak. Mikor foglalta el hivatalát s meddig folytatta,
nem lehet tudni.
Egyházunk állapotáról 1752-től kezve vannak bővebb
adataink.
1752— 1773 áprilisig Zalányi István állott a gyüle­
kezet élén. Paposkodásának mindjárt az elején, 1753»
9. szám.
január 26-án az egyház ingó és ingatlan javairól leltárt ké­
szített! Erre az a körülmény indította, hogy 1731 április
27-ike óta, mikor is a marosszéki szent párciális legátusai
az egyház javait összeírták, abba a jegyzékbe »sok maku-
lák és confusiok estenek«. Ez okból az a jegyzék »a be­
csületes Megye Tagjai előtt középső Kacsó László Uram.
Curatorságában, Tiszteletes Zalányi István ezen Eccla fungens
Praedikátora által renováltatott a becsületes Ecclávalegyütt.«
A szerint a renováltatott leltár szerint az egyház
klenodiumai a következők voltak: a katedrán három sing
kék posztó; egy aranyozott ezüst pohár; két óntángyér;
egy keresztelő pohár; egy impressum; két abrosz, egyik
len, másik gyapott; két gyolcs ruha, egyik zöld, másik vö­
rös selyemmel kivarrva; egy recés kender abrosz; az éneklő
széken egy veres kendő; egy kis kender abrosz, meg egy
kis paraszt gyolcs ruha; egy vörös selyem ruha; egy bors
himes abrosz; egy kék selyem ruha.
Ősi szántóföldjei, rétjei és gyümölcsfái: a felső ha-,
tárban a nagy irányban egy darab kaszáló; kölesföld olda­
lán egy kis szántó; Tek erős völgyben egy darab szántó;.
Földehida egy darab szántó s annak barázdájában egy pi­
ros almafa; ugyanannak a földnek a végében egy kis ka­
száló ; az alsó határban Szőlosd megett, a patak között egy
kis kaszáló; Kotyorban egy darab szántó; Egreshátján egy
darab szántó; Egrespatakon egy darab kaszáló s abban egy
almafa; Egrespatak martján egy szántó s annak végében
egy darabocska föld; Tölgyesen az út mellett egy barát­
aim afa ; Kovácsvágásában egy piros körtefa, ugyanezen föld
végében Kovács János szántójában egy piros almafa; az
alsó határban egy cseresznés.
Belsősége az egyháznak a prokhiális fundus s a régi
templomhely.
Az egyháznak ezenkívül tizenhét darab zálogos földje
volt, melyeket, úgy látszik, nagyobb részint a papok használtak.
Pénztőkéje 41 mft volt, hat dénárra kiadva, zálogos
földekre pedig kiadott több mint 50 mftot.
Azok közül az okmányok közül, melyek az egyház
múltjára világot vetnének és a melyek közűi kettőnek csak
foszlányai vannak meg ma, kővetkezők írattak Össze. Vég­
zés arról az időről, mikor még egyházunk Bere-Kereszturhoz
tartozott; az egyház alázatos istánciája 1643-ból; a gene­
rális synodusnak Marosvásárhelyt 1649 junius 16-án hozott
határozata; két szerződés a berekeszturi anyaegyháztól való
elszakadásról; egy az egyház tagjainak egymás között való
megegyezéséről szóló levél 1649 október 15-éről; a főkon­
zistorium instrukciója; papi dijlevél; László István által
ajándékozott birtokrúi való levél 1667 február 20-áról; a
megye törvényes végzéséről való levél 1672 október 2-áról;
Balogh Zsuzsánnától vásárolt jószágról való szerződés ; ugyan­
csak a Balogh-jószágról való divisionale s azt a divisiona-
list kikeritő levél, vagy relátoria; a nemes Kacsó-familia
ajándékozott birtokról való levél; Kápolna-tano árok túl való
konradikcio; Balogh Pál és Benedek genealógiája; relátoria
a Szakadát megett fekvő földri.
Ezek valának egyházunk ingó és ingatlan javai- és
okmányai 1753 előtt.
Az egyház javára tett kegyes adakozások; melyek a
fenti leltárban benne foglaltatnak, a következők: Váradi
 72. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
műnk sajnálni, és a mely semmi tekintettel nem viseltetik
sem püspökünk személye, mint az egyházkerület ez idő
szerinti reprezentánsa iránt, sem az Igazg.-Tanács, mint egy­
házkerületünk kormányzó hatósága iránt. Hogy lapunkat
orcátlansággal szidalmazza, és azzal rágalmazza el, hogy a
püspöknek « s z ó c s ö v e » : ezek még a legkisebbek azok
közül a vádak közül, a melyekkel mindenkit illet, a ki
éppen útjába kerül. Ismételjük, hogy e polémiába vegyülni,
nem akarunk, dacára annak, hogy mint állítólagos « s z ó ­
c s ő é n e k volna hozzá jogunk; tán kötelességünk is volna.
Lemondunk mindezekről. Olyan emberekkel szemben, kik
a mások jó-akaratát, nemesebb intencióit, meggyőződését
kétségbe vonják, és csak magukat tartják a csalhatatlan
igazság birtokosainak: ott az argumentációnak immár semmi
helye sincs, és egyetlen orvosság, rá bízni az időre, mely
ítél az igazak, és hamisak fölött.
= Egy kicsikét korán örvendeztünk. Lapunk
utóbbi számában megemlékeztünk arról a nyomtatványról,
mely a szilágy-szolnoki egyházmegyéből küldetett szét, melyet
Magyarosi István, zilahi lelkésztársunk irt, és e renden kívül
nagy, szétszórt és nehezen adminisztrálható egyházmegyének
apróbb egyházmegyékre való felosztását javasolja. Nó hát,
az egyházmegye tanácsa folyó hó 20-án tartott ülésében tár­
gyalás alá vette a javaslatot, és ritka egyetértéssel az egyház­
megyének jelenlegi állásában épségben tartását mondotta ki,
és ilyen értelemben fog előterjesztést tenni az egyházmegyei
közgyűléshez. Ez eddig helyén való dolog. Dehogy van
eszünkbe, hogy kifogásoljuk az egyházmegyei tanács jogát,
hogy meggyőződése szerint határozzon, véleményezzen, és
készítse elő a jövendőt. Azon sem botránkozunk meg, hogy
a vének ragaszkodnak a régihez. Mi öregek, nehezen vagyunk
kimozdíthatok a megszokott formák közül. Azt is tudjuk,
hogy a nagy egyházmegyéknek apróbbakra való felosztását
nem lehet könnyedén csak úgy felfújni. Sok körültekintés,
és higgadt megfontolás kell ahhoz; és r ö g t ö n ö z n i , egy­
általában nem lehet; tán, nem is volna kívánatos. De az
mégis kellemetlenül érint, hogy az egyházmegyei tanács
ifjabb és legifjabb tagjai közül nem találkozott avagy csak
egy-kettő, ki az eszme, az ügy, és kétségen kívül majdan
gyümölcsöző cél érdekében, legalább a zászló becsületéért,
nem akart láncsát törni, és egy sugaracskát dobni arra a
magvacskára, mely mégis csak ki fog kelni; mégis csak
kalászt fog hozni. Mert hiában, furcsa dolgok azok az esz­
mék 1 Mint a füvet májusban kalapácscsal sem lehet a rögök
alatt tartani: úgy az .eszméket sem lehet eltemetni egyház-
megyei tanácsi határozatokkal. A mi meggyőződésünk szerint,
az volna ugyan jó, ha ez a dolog minél hamarább megtör­
ténhetnék; de imminens veszedelmet abban nem látunk, ha
H IV A T A L O S RÉSZ.
7 <7 — 1895 . körlevél,
valamennyi erdélyi evang. ref. kollégium in. t. Elöljáró­
ságának, és valamennyi erdélyi evang. ref. iskolaszék
tiszt. Lelkész-Elnökének.
Tájékozásul, eshetőleg további szives eljárásra közöljük
a közoktatásügyi magyar királyi minisztérium 62,880 — 1894.
szám alatt kelt intézvényét, a mint következik.
«A vezetésem alatt álló magyar királyi vallás- és köz-
oktatásügyi minisztérium még az 1893-ik évben pályázatot t e l k i egyházközség papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
hirdetett egy olyan könyv megírására, a mely a mozgással j
járó játékokat ismertesse, s egyúttal a játékok begyakorlá­ | tekkel. Fizetés, stóla-jövedelmen kívül, 1548 korona, 2 fillér,
sához a tanítók számára vezér-könyvül szolgáljon. i melyből 1442 korona tiszta készpénz, mely az egyházközség
A pályázat eredményéhez képest, az országos köz­ j által két részletben fizettetik. A lelkész az állami iskolában vég-
oktatási tanács javaslata alapján, ezen mű elkészítésével j zendo vallás tanításért, ez idő szerint, 160 koronával dijjaztatik.
dr. Kiss Áron, és Kun Alajos, budapesti állami tanító-képző
intézeti tanárok bízattak meg.
A pályadijjal jutalmazott mű «Játék-tanitó vezér-könyv
az elemi népiskolai, tanítók számára» eim alatt, mint a m.
kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium kiadása, immár
nyomtatásban is megjelent, s a magyar királyi egyetemi
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
9 szám.
lassan érik ; ha későbbre marad. Hát, maradjon, Bizonyosak
vagyunk benne, hogy így haladva is, mikor a reformáció
e z e r éves jubileumát megülik az akkori egyházmegyei ta­
nácsok, tehát 2517-ben, ez a dolog mégis meglesz. Ha az
emberek nem akarják, akarni fogja az idő, a szükség: ezek
pedig az embereknél is hatalmasabbak és erősebbek.
= Hozzánk intézett szives kérdésre, örömest
közöljük, tájékoztatás végett, hogy a márc. 16-án kezdődő
egyházkerületi közgyűlés alkalmával, mint minden ilyen al­
kalmakkor, a netalán addig befejezett házassági váló-perek
felülvizsgálása tekintetéből, házassági főtörvényszéki ülések is
fognak tartatni. Ez önkint következik az igazság-szolgáltatás
gyorsasága, és folytonossága elvéből, és ha ilyen alkalom
nem kínálkoznék, teremteni kellett volna eddig. Most már,
természetesen szükségtelenné vált, miután ez esztendőn túl,
hála istennek, megváltozik a világ folyása.
= A csikmegyei körlelkészség Csíkszeredái egy­
házában ngs. Baktsi Gáspár és mélt. Weér György, gond­
nok, 1000 — 1000 koronás alapítványt tettek, oly czélbúl,
hogy ebben a városban, a református egyház tekintélyének
kiemelése végett és a református eszmék erejének megmu­
tatására, templom építtessék. Az egyháztanács ez ügyben
országos segély-gyűjtés indítását határozta el.
= Szép gondolat. Özv. Hegyi Mihály né vallásos
lelkének fölemelő példáját adta, holott a debreceni presbi­
tériumnak bejelentette, hogy a gálya-rabságot szenvedett prot.
papok, és tanítók emlékére, saját költségén emlékoszlopot
emeltet, és a terveket már el is készíttette Gerenday, buda­
pesti jeles kőfaragó által. Az emlékoszlop ünnepélyesen szep­
temberben fog lelepleztetni. Az egyik igen szép és jelleg­
zetes terv. Tetején az időt ábrázoló szárnyas gömb van,
egyik oldalán szalaggal átfont koszorú, a halhatatlanság szim­
bólumául. Lentebb egy gálya látható, alatta nyitott biblia,
mint a hit jelképe, belé e szavak vésetnek Ama nemes
harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet meg­
tartottam. Az oszlop alsó részének egyik oldalán a gálya­
rabok nevei olvashatók, a kiszabadító holland tengernagy,
Ruyter Adorján, és az oszlop-emelő, özv. Hegyi Mihályné
nevével együtt.
= Hálás köszönet. Egyházközségemet id. Papp József szu-
csági birtokos igen szép újévi ajándékkal lepte meg, midőn az új­
év első napján 100 frt (200 korona) alapítványt tett, az egyház
pénztárába készpénzben lefizetve, a papi fizetés emelésére oly fel­
tétellel, hogy ez összeg, mint íd. Papp József és b. e. felesége
Lázár Rozália alapítványa kezeltessék. Ugyanakkor ifj. Csiszér Jó­
zsef is hasonló czélból 5 frt (10 korona) alapítványt tett. Szép pél­
dái a keresztyéni jó cselekedeteknek; a keresztyéni élő hitnek.
Vajha, a szép példa magával ragadná a hivő lelkeket! Fogadják a
nemes adakozók e helyen is úgy a magam, mint egyházam hálás
köszönetét. Szúcságon, 1S95. febr. 24.Székely Sándor, ev. ref. lelkész.
nyomda igazgatóságánál (Budapest Vár) megszerezhető. Bolti
ára 40 kr. nettó ára 30 krajcár.
Kolozsvárit, 1895. febr. hó 24.
P arádi Kálmán, Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
361-18 95. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett k a l o t a - s z e n t - k i r á l y - z e n -
J a v a d a l o m : Lakás, tágas kerttel, gazdasági épüle-
Pályázati határidő: folyó év március 20. Folyamodványok
nt. D e é s i G y u l a , aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 1895. febr. 25. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Március 7.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 kr.
A tanitó-hiány népiskoláinkban,
és a tanitó-képzés.
Az egyetemes konvent, a tiszáninneni egyház-
kerület előterjesztése folytán, múlt évi nyolcvan­
nyolc számú jegyzőkönyvi határozatával kimutatást
kért be az egyházkerületektől a tanitó-hiány, és
a tanítás szünetelése tárgyában. E kimutatásokbúl
meg fogja látni a főtiszt, konvent, mily sok isko­
lában szünetel a tanítás tanitó-hiány miatt, s hisz-
szük, indíttatva fogja érezni magát, az egyházkerü­
letekkel együtt, segitni e bajon. Hisz, csupán a
marosi egyházmegyében tizenhét iskolánál nincs
jelenben tanító, s ezen iskolákban 1153 tanuló nem
részesül e miatt oktatásban. Ezen kívül, van még
ez egyházmegyében tizennégy olyan iskola, hová,
a meglevők mellé, még egy-egy tanítóra lenne j
szükség, mivel a legtöbb helyen egy tanító százhúsz- | nyára az is okozza, hogy a nyugdijtörvény-adta
százötven tanulóval vesződik.
Hát a többi egyházmegyék hogy állanak e
kérdéssel szemben ? Kisebb-nagyobb különbséggel,
bizonyosan, csak igy.
Méltán merül fel tehát a kérdés: mi az oka
e nagy tanitó-hiánynak ? Fürkésszük a baj okát, s ha
lehet, gyógyítsuk a sebet, az ok eltávolításával.
A tanitó-hiánynak, és a tanítás szünetelésé­
nek e g y i k o k a a vallás- és közoktatásügyi mi­
nisztériumnak 1894. jún. 25-rűl 17,260. szám alatt
kiadott azon rendelkezésében rejlik, mely szerint
a tanítói teendőknek lelkészek által való teljesí­
tése, betiltatott. Eddig oly csekély fizetésű és né­
pességű egyházakban, hol külön tanítói állomást
rendszeresíteni nem lehetett, lelkész-tanítók vé­
gezték a tanítással járó teendőket. És ha rend­
szeresített tanítói állomás üresült meg, s tanítót
a pályázati hirdetésre hirtelenében nem kaptak,
egyezség szerint, rendesen csekély fizetésért, ta­
nított a lelkész, sőt, a mi gyakorlatunk szerint,
erre éppen kötelezve is volt. A tanítás nem szüne­
telt, ellenkezőleg, a növelés- és oktatástant végig
10. szám.
Szerkesztőségi iroda9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők : KüJmagyarutca 9. sz.
tanult (noha oklevelet nem nyert) papok a taní­
tásban igen szép sikert, és előhaladást mutattak
fel. Most okleveles tanító nincs, a lelkésznek ta-
nitani, nem szabad a tanítás okvetlen szünetel.
Melyik rosszabb állapot ?
A baj orvoslásának egyik módja csak ezen
bajt előidéző oknak elhárítása, t. i. a lelkész-tanítók
tanítástól való eltiltására vonatkozó miniszteri ren­
deletnek viszszavonása lehet. Óhajtandó tehát, hogy
az egyetemes konvent oda hasson, hogy a köz-
oktatásügyi minisztérium idézett túlszigoru ren­
deleté fel füofaesz tessék.
Vájjon, a tanitó-hiánynak t o v á b b i okai
miben rejlenek ? Mi az oka, hogy vannak üres­
ségben levő tanítói állomások, melyekre három­
négyszeri pályázati hirdetés után sem akad tanító ?
A tanitó-hiány gyakori előfordulását bizo­
jognál fogva, a közelebbi időben s o k tanító
n y u g d i j j a z t a t t a m a g á t , s mig ez előtt csak
halálozás, vagy eltávozás folytán üresültek meg
a tanítói állomások, most e két utóbbi ok ter­
mészetes fenmaradása mellett, még ama harmadik
is hozzá járult ahhoz, hogy noha a tanító még
életben van, helyét mással kell betölteni. Ily eset­
ben, mi természetesebb, mint az, hogy a tanító­
képző intézetek, melyek ma is csak a régiek,
nem képesek, annyi tanerőt kibocsátani, a mennyi
a szükségnek megfelelne.
Különösen a mi felekezeti iskoláinknál elő­
forduló tanitó-hiány ily nagy mértékben való elő­
állására befolyással van továbbá az is, hogy a
jobban dotált á l l a mi k é p e z d é k b e több
növendék vágyakozik, mint a mi gyöngén beren­
dezett képezdénkbe. Az állami képezdékből ki­
került okleveles tanítók aztán nagyobbára mind
a jobb fizetésű állami iskolákhoz húzódnak, mig
a mi kántorsásforal összekötött tanítói állomásainkat
csak a mi képezdénkben végzett, kevés számú
okleveles tanítók keresik.
 74- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A tanitó-hiány felhozott okain kívül, leg­
súlyosabb oknak tűnik fel a tanítói c s e k é l y
f i z e t é s . Talán, e miatt nem éreznek kedvet a
tanítói pályára lépni még azok sem, kik különben
arra hivatást éreznek masukban
D ? Ha ez az ok
eddig fenforgott is, ezen túl meg fog szűnni. Mert
hiszen, mi az 1893-ik évi XXIII-ik, állami segé­
lyezésről szóló törvény cikk elől nem zárkózhatunk
el, mint az oláhok, sőt örömmel igénybe vesszük
azt tanítói állomásaink erősítése céljából. S ma­
holnap legtöbb tanítói állomásaink úgy lesznek
dotálva, főkint olyan helyen, hol a tanítói fizetés
jó részét kánonika-porció képezi, lévén ennek csak
tiszta jövedelme számításba véve, hogy azok mel­
lett sok papi fizetés hátra marad. A tanítói fizetés
csekély voltára tehát nem lehet hivatkozni a ta­
nító-hiánynál, sőt az újabb fizetés-rendezéseknek
és nyugdíjnak még ösztönözni kellene a tanítói
pályára készülőket.
Méltán merül fel ezek után a kérdés: vájjon,
a divattá vált tanitó-hiány oka, a felsoroltakon
kívül, nem rejlik-e a t a ní t ó - k é p e z d é k b e n is?
Megjegyzem, hogy csak reform, felekezeti tanitó-
képezdéket értek.
Ilyen képezdénk van a dunamelléki egyházke­
rületben: N.-Kőrösön, hetven-nyolcvan.tanulőval; a
dunántúli egyházkerületben: Pápán, megszüntették;
a tiszáninneni kerületben Sáros-Patakon, úgy tu­
dom, nem is volt; a tiszántúli egyházkerületben :
Debrecenben, száz-száztiz tanulóval, s a miénkben,
Enyeden, hol a tanulók száma harminc-ötven kö
zott szokott váltakozni a négy éves tanfolyamon át.
Minthogy azonban, a többi egyházkerületbeli hit­
feleink egyházi énekei a miénktől eltérők, s ennél­
fogva mi az ottani képezdékből kántor-tanítókat
nem várhatunk, csakis az enyedi képezdéről lehet
szó. Éppen ezért, e tanitó-képezdénk fentartása,
fejlesztése, és kellő színvonalra emelése, egyház­
kerületünkre nézve fontos kérdés. Még ha az
állam az összes tanító-képzőket átvenné, akkor is
fenn kellene ezt tartanunk, mert csak itt képez­
hetünk iskoláinkba nem csak növelési és oktatási
képességgel biró, hanem vallásos kedélyű, egy-
házias szellemű, és protestáns jellemű kántor-
tanítókat.
De hát, e képezdénk megfelel-e a követel­
ményeknek ?
A mostani berendezéssel, nem. Mert
először is, t a n í t ó-k é p z é s tekintetében nincs
ellátva kellőleg tanerőkkel, szaktanárokkal. Igaz,
van egy lelkiismeretes, derék igazgatója, és egy
io. szám.
szakképzett gyakorló iskolai tanítója, de itt, nem
szólva az ének- és zene-tanárról, megállunk. A tan­
tárgyak jó részét gimnáziumi tanárok, vagy theo-
logusok tanítják. Már pedig a gimnáziális és ké-
pezdei tanárság, két külön mező. Annak más a
hivatása, iránya és végcélja; ennek ismét más.
A gimnáziumi tanár csak e l m é l e t i úton halad
tárgyával a végső pont, az érettségi felé, de a
képezdei tanárnak az e l m é l e t i oktatást g y a ­
k o r l a t i oktatással kell folytonosan összekötnie.
Úgy, hogy voltaképpen a képezdei növelés és
oktatási módszer tanárának, valamint a földrajz,
és történelem, számtan és természetrajz, sat. szak­
tanárának éppen úgy gyakorló iskolai tanárnak
kell lennie, mint a hangoztató módszer, s beszéd-
és értelem-gyakorlatok tanítójának. A tananyag­
kidolgozását és annak gyakorlatilag eltaniiását
egyiknek éppen úgy számon kell kérnie a ké­
pezdei tanulótúl, mint a másiknak. Ha a g y a ­
korlati o k t a t á s csak egy tanárra nehezedik,
ez a feladatnak nem felelhet meg. Tanerők sza-
poritására, szak-tanárokra van tahát mindenek
előtt szükség, hogy az állami képezdékkel a ver­
senyt kiáílhassuk. S ezt az állam a nép-oktatási
törvény tervezett revíziójával valószínűleg meg is
fogja követelni, sőt az ilyen tanároktól aligha
nem fog állami képesítő vizsgálatot kívánni.
Már most az a kérdés: a mi tanitó-képző
intézetünk m ái berendezésével vonja, ke­
csegteti-e oda a tanítói pályára készülőket?
Képezdei tanulók mondják, hogy nem. Miért?
Minő kedvezményben részesül ott a képezdei
tanuló? Kap bennlakást és két cipót, s nehány év
óta, főtiszt, püspök atyánkfia kezdeményezése foly­
tán, ebédet. De, ez utóbbit sem mindenik. Ezért
aztán, a kollégiumi rendszer szerint, vilgilálnia,
s holmi alsóbb rendű kötelességeket kell teljesí­
tenie, s éppen ezért a «pajkos diákok» gúnyjának
nem egyszer van kitéve. Ez, nem mondjuk, egé­
szen szolgai állapot, de oly állapot, melyből a
jövendő néptanítója öntudatosságot, erős jellemet,
finom lelkületet nehezen merít, és viszen ki az
egyházba és iskolába. De, hát a ki ebédet nem
kap, vagy a ki ezt kapja ugyan, de vacsorát nem
(reggeliről, természetesen, nincs szó), honnan, és
miből táplálkozzék? A szülők fogadjanak kosztot,
vegyenek tankönyveket, lássák el ruhával fiaikat,
sat.? Hiszen, ha e pályára is éppen annyi kclt-
séggel jut el a szegény tanuló, mint a többire,
akkor ne csodálkozzunk, ha képezdénkbe nem siet­
nek, hanem másfelé kacsintgatnak a tanulók.
 io. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Vőnjuk le már most ezekből a következtetést.
Arra törekszünk, hogy ne csak neve legyen
az iskolának, hanem j ó legyen. Ugyde, az iskola
jósága a tanítótól függ. A milyen a tanító, olyan
az iskola. Tanítókat kell hát k é p e z n i , t e r e m ­
t e ni mindenek felett. Ezt pedig csak a követel­
ményeknek minden tekintetben megfelelő tanitó-
képezde teheti.
Az enyedi tanitó-képezdét kell tehát anya­
gilag és szellemileg úgy b e r e n d e z n i , és oly
színvonalra emelni, hogy a t a n í t ó i pályára
k é s z ü l ő k k é s z s é g g e l m e n j e n e k oda, és
ott kellő kiképzést n y e r j en ek, s akkor,
hisszük, hogy a t a n i t ó - h i á n y apadni , a jó
iskolák s z á ma növekedni f og.
A kolozsvári theologiai akadémia, az egyház­
kerületi közgyűlés határozata szerint, folyó évi
szeptember i-éh megnyílik. Ha ez eset beáll, két­
szeres erővel lehet a nagy-enyedi tanitó-képezde
berendezéséhez fogni, s ezt, és az ottani gimná­
ziumot erőssé tenni. _ T.
R avasz János-
V álasz.
(Igen sok lelkész úrnak !)
Örömmel vette a »Hazai szövetkezetek központi
hitelintézete, mint szövetkezet« azon értesítését, hogy sike­
rült munkatársaikul megnyerni a hitelszövetkezeti ügyben.
Örömmel fogadják el a már sok tizezeret tevő
hitelszövetkezeti tagok tagtársaikul, mert tapasztalás­
ból tudják, hogy puritán, igaz emberek, kik a jót a jóért
és nem magukért szolgálják.
Örömet okoznak végre nekem azzal, hogy napon­
kint felkeresnek levelekkel; nem elégesznek meg azzal,
mit hírlapokból szerezhetnek meg; közvetlen akarnak
érintkezni a forrással, mert tudják, hogy más szájával
jóllakni, nem lehet.
E levelek nálam egy rakáson tanúságot tesznek
arról, hogy a lelkészi kar nemcsak tudományos, de okos
emberekből is áll. Csak az okos ember nem restelli be­
vallani, hogy ha neki a magyarázatot valaki megadta,
nyíltan előálljon, hogy a dolgot még sem érti, többet kér.
Ez okoz mindnyájunknak nagy örömöt.
Azért adjuk meg szívesen többször és többet az
ismertetésből, mert azt akarjuk, hogy a ki velünk szö­
vetkezik, annak vérévé váljék a szövetkezeti eszme és
ne csak kövessen minket, ne csak másokat bírjon köve­
tésre, hanem rövid időn az ügy előharcosa legyen.
Ezért, e cikkelyben gyakorlatilag ismertetem a
hitelszövetkezeteket.
A »Hazai szövetkezetek központi hitelintézete, mint
szövetkezet« (alapszabályait ismertette a múlt évi »Szö­
vetkezés«) egy millió korona alaptőkével azért alakult,
hogy az egyes községekben külön-külön alakuló, de egy­
mással szerves összefüggésben álló községi hitelszövet­
kezetnek központja legyen. A községi hitelszövetkezetek
75-
egymás közötti érintkezését közvetítse és hiteligényük
kielégítését legelőnyösebb módon eszközölje.
A központ üzletrészesei üzletrészeik után legfel­
jebb 4 százalék osztalékot élveznek, az esetleg befolyó
többlet a hitelszövetkezetek olcsóbbá tételére fordittatik.
Minden községi hielszövetkezet egy vagy kétszáz
forintos üzletrészt jegyez a központnál, melyet öt év
alatt fizethet be és melylyel nyilvánvalóan dokumentálják,
hogy ők a »Hazai szövetkezetek érdekhálózatának« tag­
jai akarnak lenni. Ennek előnyei a kölcsönvételeknél, az
ellenőrzésnél, bevásárlásoknál és eladásoknál mutatkoznak.
A központ igazgatósága felügyelő bizottsága vá­
lasztásánál, a szövetkezeti kongressus utján, minden köz­
ségi hitelszövetkezet befolyással bir. (A kongressust is a
Szövetkezés 1894. folyamában terjedelmesen ismertette.
E cikkecske keretén belül a szövetkezetek anyagi
és erkölcsi haszna ki nem fejthető. Hat év óta havon-
kint megjelenő füzetben a »Szövetkezésben«, mindig
újat mondva, ezt tesszük. A zt olvassa, a ki egyszerre
mindent akar tudni.
A községi hitelszövetkezet legkönyebb megalakí­
tási módja a következő:
A görgényi egyházmegye leveleiből és a »Szövet­
kezésből« magát jó előre tájékoztassa és falujában gyü-
5 léseken és egyesekkel a hitelszövetkezeti eszmét meg-
[ ösmértetni és megkedvelteim törekedjék, az alapszabály
I tervezetét olvastassa általuk.
| Ha ez megtörtént, akkor a törzskönyv-lapot írassa
a jelentkezőkkel alá. Tüntesse ki, hogy ki hány 25
forintos üzletrészt jegyez, mely hetenkint előleges 10
krajcáros részletekben öt év alatt lesz teljesen törlesz-
j tendő. A z irni-olvasni nem tudók nyomjanak két tanú
1 előtt kézjegyet. Ha mindez megtörtént, értesítsék vagy
a központot (»Hazai szövetkezetek központi hitelinté­
zete, mint szövetkezet« Budapest IV Egyetem utca
2 sz.) vagy a központ azon megbízottját, ki azon a vidéken
az alakulásokat vezeti és kitől az utasításokat kapták.
Vett értesítés után, a központ az alakuló közgyű­
lés határidejét megállapítja.
Otthon előre csak a következőket kell előkészíteni.
| 1. Annak idején a közgyűlést helyi szokás szerint
| összehívni.
! 2. Szemeljék ki előre, hogy kik legyenek az igaz-
| gatók, legkevesebb öt, azon felül lehet több is, és
3. Kik legyenek a felügyelő bizottság tagjai, leg­
kevesebb három, annál több lehet.
A z igazgatósági és felügyelő bizottsági tagokra
szavazó lapokkal titkos szavazás tartatik, ezért a megál­
lapodás szerint írják meg előre a szavazó-lapokat kellő
számban.
4. A könyvvivő és pénztárnok személyében is előre
kell megállapodni és megtudni, hogy a kikre a bizalom
irányul, azok azt elfogadják-e ? Ezek a legfontosabb állások.
A z alakuló közgyűlésre a központi megbízott min­
den szükségest magával visz.
O ad útmutatást a könyvitelre nézve és az ő köz­
ben járásával tartja meg a megválasztott igazgatóság az
első gyűlését is.
A z összes cégbejegyzési költségeket, könyveket,
nyomtatványokat, pecsétnyomókat, tűzmentes szekrényt
 ;6 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
stb. a központ szerzi be az Összes szövetkezeteknek nagy­
ban és beszerzési árban bocsátja a községi hitelszövet­
kezetek rendelkezésére; a kik a jövedelemből ezek árát
apródonkint törleszthetik.
A központ gondoskodik arról is, hogy egy szak­
értő könyvvivő költség és díjmentesen idoközönkint
minden szövetkezetei meglátogasson, a könyvvezetést,
és üzletkezelést betanítsa és ellenőrizze, nehogy rósz
könyvelésért a szövetkezet károsodjék.
Nem vezérli a központot és annak megbízottjait
egyéb, mint az, hogy a földmives osztály sorsán tehet­
ségünkhöz képest segítsünk.
A hitel mérve rendszerint minden egyes jegyzett
üzletrész után 75 forint, évi kamatlába 5 V2 °/ü; melyen
a községi hitelszövetkezet legfeljeb 2°/0-ot nyerészkedhetik.
A szövetkezet tagjainak birtokvásárlásra, vagy na­
gyobb (legalább 1000 forint) törlesztő kölcsönt is köz­
vetít a hitelszövetkezet utján a központ.
Ha a községi hitelszövetkezet megbízható kezek­
ben szolidul kezeltetik, a hitel mérve tetemesen fokozódik.
Nem szabad, nemzeti, vagy felekezeti színezetet adni
a hitelszövetkezeteknek, mert az ellenkezik azon irány­
nyal, melyet követünk és mely zászló alatt eddigi ered­
ményeinket elértük.
A hitelszövetkezetnek célja a takarékoskodást, a ren­
det és munkaszeretetet általánosítani és az egész nép jólétét
fokozni.
Célja az is, hogy a művelődés előmozdítója legyen,
ezt eléri azzal, hogy a hetenkint egyszer, rendszerint
vasárnap délután tartani szokott hivatalos órákban, az
összes szövetkezeti tagok megjelenjenek és az egész ügy­
vezetés előttük történik: ezzel látkörük tágul, önbizalmuk
erősbödik, mert érzik és látják, hogy a szövetkezet
fennállása és annak áldásos működése attól, függ vájjon
mindnyájan pontosan tesznek-e hivatásuknak eleget.
Látja ott vasárnap délutánokint mindenki, hogy a
szövetkezet vezetői mily lelkiismeretes munkát végeznek.
Megtanulja becsülni a közügyek körüli fáradozást és
kedvet kap arra, hogy más téren is az egész falu java
fölött működjék. Meg fog szűnni ezután a községekben
tapasztalható széthúzás.
Arra kell ügyelniök a vezetőknek: nehogy egy
klikk vegye kezébe a dolgot, és azt a köz rovására, sa­
ját céljaira kihasználja. Minden, a faluban lakó, vagy
ott birtokkal bíró becsületes embernek van joga és
igénye a szövetkezettel szemben és azt pajtáskodás nél­
kül ki kell elégíteni. Rendszerint minden községben kti-
lön-külön alakítjuk meg a hitelszövetkezetet és csak akkor
szabad és kell két három községet is Összefoglalni, ha
egy községben nincs legalább tiz irni-olvasni tudó ember.
Némelyikök levélben az egyes §-sok indokolását és
magyarázását kívánja. A zt megtenni, nagy és fáradságos
munka és olvasni, unalmas dolog lenne. Részletekbe te­
hát nem bocsátkozom. Legtöbben kifogásolják, hogy a
központnak igen nagy befolyása van a könyv-, és üzlet­
vitelre, a pénzkezelésre, takarék-betétekre, stb. Ez szük­
séges, mert a központ utján a községi hitelszövetkeze­
tek egymást ellenőrzik és a tiszta jövedelem io°/0 szá­
zalék erejéig egymásért kezeskednek, úgy, hogy ha
valamelyik szövetkezetét baj érné és magán segíteni
io. szám.
nem tudna, az összes ma már több mint 220-at tevő
községi hitelszövetkezetek közös biztosítéki alapja húzza
ki a bajból.
Tehát, igaz, némelyek okoskodása, hogy a szövet­
kezetnek magának kell magát fentartani, de nem igaz
az, hogy esetleges veszteség csak őt illeti.
A z alapszabály csak tervezet és mindenkor az
illető községi szövetkezettől függ annak megállapítása
és ha a lényeget, hogy humánus célokat szolgáljon a
hitelszövetkezet, ki nem hagyják, a központ mindig tá­
mogatni fogja.
A hitelszövetkezeteké a jö v ő ; azokon fog felépülni
az uj gazdasági rend. Én úgy festem magamnak a ké­
pet, hogy a központ egy jó talajba ültetett fának erős
törzse, annak tagjai az ágak melyeken most tavaszszal
rügy rügyre fejlődik, ezek a községi hitelszövetkezetek,
nyáron pár év alatt virágait hullatja, öszszel pár év múlva
mind több és több gyümölcsöt fog hozni, melylyel a köz­
ségi hitelszövetkezetek tagjait fogja boldogítani és gaz­
dagítani. ,
Dr- G rid ofah /y Istvá n ,
kir. közjegyző.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
Kolozsvár.- 1895. márc. 3— 4.
Elnökölt főtiszt, püspök, Szász Domokos, atyánkfia.
Jegyzőkönyvet vezetett: Kádár János, segéd-titkár. Jelen
voltak: Gyarmathy Miklós, dr. V ályi Gábor, igazg.-taná-
csosok, Parádi Kálmán, tanügyi előadó, Deák József,
pénztárnok, Márkus János, titkár, dr. Deák Albert, ügy­
véd, Maksay János, helyettes számvevő.
A z elnökileg elintézett ügydarabok ismertetését tar­
talmazó jegyzék felolvastatván, a tett intézkedések jóvá­
hagyó tudomásul vétettek. Ezek közül örömmel említjük
fel ngs. Zathurecky Gyula, egyházmei algondnok aának a
kolozsvári theoL fakultás alapja javára tett 100 forintos,
és Szekula Ákos aának ugyan ezen célra tett 50 frtos
alapítványát, melyekért e helyen is őszinte köszönetét
mondunk.
A napirend során elsőbben is összes kollégiumi
Elöljáróságaink fölterjesztései ismertettettek, melyekben
az 1894. évi XXVII-ik törvénycikkel szervezett országos
tanári nyugdíjintézetbe leendő belépés módozatait hatá­
rozták meg. E határozatoknak, illetve, kivánalmaknak
a közoktatásügyi magyar kir. miniszter úr elé pártoló
ajánlattal való fölterjesztése kimondatott, fölkéretvén egy­
úttal a miniszter arra is, hogy ezen törvény végrehajtá­
sára vonatkozó minden nemű rendelkezéseit egyházi fő­
hatóságunk útján tegye meg.
Ez után a nagy-enyedi Bethlen-kollegium Elöljáró­
ságának azon előterjesztése tárgyaltatott, melyben az
ottani theologiai akadémiánál üresen álló két tanszék
| betölthetésére nézve a főtiszt, egyházkerületi közgyűléstől
| kér engedélyt, s melyben egyúttal a pályázati hirdet-
j ményben kilátásba helyezett nyugdíj özvegy-árvái ellátás
módozataira vonatkozó határozatainak jóváhagyását is
kéri: Igazgató-Tanácsunk e fölterjesztés beható tárgyalása
után, határozatilag kimondotta, hogy miután most már
a közzé tétetni kívánt pályázatnak a nyugdíj, s özvegy-
‘ árvái ellátást involváló kifejezései, melyek miatt korábban
 io. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
a pályázat közzé tétele engedélyezhető nem volt, kellően
megvilágítva, s tárgyalásra alkalmas pozitív javaslatba
foglalva vannak: az egész javaslatot maga részéről el­
vileg pártolja, s a főtiszt, közgyűlésnek elfogadásra ajánlja,
sőt, méltányolva az Elöljáróságnak azon gondoskodását,
mely szerint a szóban forgó két theol. tanári tanszéket
•mielőbb betöltetni óhajtja, egy rendkívüli egyházkerületi
közgyűlés tartását is javaslatba hozza, melyen a theol.
tanszékek oly időben töltetnének be, hogy a megválasztott
tanárok már a jövő tanév elején elfoglalhassák tanszékeiket.
Dr. Török István, tanár aa. által az egyházkerület
történetének megírására vonatkozólag beterjesztett javas­
latok, az ügy iránti érdeklődésért való köszönet-nyilvánítás
mellett, tudomásul vétettek, de mert ígazg.-Tanácsunk
a rendelkezésre álló csekély vagyoni erővel a nevezett aa.
által tervezett nagyobb szabású történeti mű megírását
és megjelenését elősegitni, nem tudná, kénytelen azon ko­
rábbi határozata mellett megmaradni, mely szerint egy
kisebb történet megírását, nyilvános pályf utján, kí­
vánja biztosítani.
Szász-Cegői egyházközségünk kérésére megenged­
tetett, hogy 800 forintnyi regále-kártalanitási tőkéjét,
az államivá alakított iskola kibővítése céljából, fölhasz­
nálhassa a nyerendő bérből leendő visszahelyezés föl­
tétele mellett.
Görgény-Üvegcsüri egyházközségünkben egy évi 203
írt fizetéssel javadalmazott lévitai állás rendszeresítése, a
fölhozott indokok alapján, engedélyeztetett s az egyház-
község fölhivatott a szabályszerűen kiállítandó dijlevelek
fölterjesztésére.
Szepsiszentgyörgyi egyházközségünk megkészitvén
és kihirdetvén a viszonyoknak megfelelő új kepekirovási
szabályzatát, az az ellen beadott felebbezésekkel együtt
fölterjeszti megerősítésre. lg. Tanácsunk a Dr. Veress
T Á R C A.
K önyvism ertetés.
(<A zsidókhoz irt levél kritikai és bibliai theologiai elemzése».
Irta : Erdős József, a theologia doktora és professzora. Debrecen.)
Végre tehát egy könyv, melyhez hasonlók után vá­
gyott mindenki, ki komolyan szokott, és tud a szent-irással
foglalkozni. Egy könyv, mely a tudományos theologia me­
zején termett, és onnan került miliozzánk. Magyarországon
régi idő óta az első, melyet mint exegeták kezünkbe ve­
hetünk, hogy belőle valamit tanulhassunk.
Valóban, nem tudom hamarjában, milyen mértékkel,
és milyen szemmel közeledjem e könyv felé, mely úgy néz
ki, mintha nem is itt nálunk jelent volna meg, hanem csak
úgy ide tévedt volna hozzánk onnan, hol a valódi tudományt
árulják, és megbecsülni tudják. Mert hiszen, a mint végig
olvastam e könyvet, rögtön tisztába jöttem vele, hogy ez
sokkal magasabb igényekkel lép fői, mint sem hogy első
percre ne csodálkozással fogadnók e könyv Írójának merész­
ségét, ki ott vállalkozott komoly és tudományos mű meg­
írására, hol legfölebb csak a prédikációkat szeretik, még
abból sem mindeniket, hanem csak a népszerűeket, értvén
alatta a köznapiakat, és lapidárisokat.
Keresem is mindenfelé a kritériumot, a melyek alá
77-
Gyula és társai felebbezésében nem találván a helyesen
és szabályszerűen kiállított kepekirovási szabályzat élet-
beléptetése ellen elfogadható indokokat, a felebbezés el­
utasításával, annyival is inkább megerősítette a szabály­
zatot, minthogy az eddigi elavult és egyenlőtlenül ter­
helő kepezési rendszer tovább fönn nem tartható.
Sepsiszentgyörgyi egyházközségünk azon kérését,
melyben a politikailag S.-Szt.-György várossal egyesitett
Szemerja községben fennálló egyházközségünknek a s.-
szt.-györgyi egyházzal leendő egyesítését kéri elhatá­
roztatni, Ig.-Tanácsunk érdemi tárgyalás alá nem vehette,
hanem utasította az érdekelt egyházakat, hogy a kérdés
tisztázását szabályszerű úton, t. i. az egyházak közös
megegyezésével s az egyházmegye hozzájárulásával k é­
szítsék elő.
Lőrinci Menyhértné, született Báthori Lina felebbe-
zést adván be a széki egyházmegyei tanács azon hatá­
rozata ellen, melylyel a néhai atyja hagyatékát képező
papi-fizetés kiszolgáltatását megtagadta: Ig.-Tanácsunk e
felebbezésnek helyet adva, a tényleg hagyatéknak tekint­
hető 187 frt. 64 kr kifizetésére széki egyházközségünket
utasította, az ezen felüli követeléssel pedig felebbezőt
elutasította.
Maksai Gyula, rugonfalvi lelkész aának, hosszas
betegsége által előidézett nyomasztó helyzetére tekin­
tettel, 50 frt államsegély szavaztatott meg.
A detrehemi körlelkészi állomás elnyerése iránt be­
érkezett pályázatokat vizsgálta meg továbbá Ig.-Taná-
csunk s főt. Püspök aa. ajánlatának elfogadásával, Fehér
István, jeles papjelölt aát nevezte ki ezen állomásra.
Végül, felolvastatott a £ évi egyházkerületi köz­
gyűlés elé terjesztendő jelentés, mely is tejtartalmulag
elfogadtatott s kinyomatása, valamint a közgyűlési ta­
goknak leendő megküldése kimondatott. r- s-
menekülve, megkísérelhetném e könyv megbirálását. Szeret­
nék felülni a francia kritikusok vessző-paripájára, kik szét
szokták szedni a könyvet alkotó részeire, és ezek össze­
állítását figyelik meg; kívánnám azt is, hogy az angolokat
kövessem, kik a fő gondolatokat szokták megtámadni; utol­
jára megelégedném azzal is, ha egy német kritikus lehetnék,
ki addig nem szól egy szót sem, mig előbb meg nem fon­
tolta, vájjon, mit mond a kérdéshez Pláto, Arisztoteles, meg
a többi filozófusok r
Mert az Erdős József könyvével egy olyan munkát
kaptunk a magyar irodalomban, a milyen, határozottan állít­
hatom, még a német irodalomban sem volt; úgy hogy ha
Írója ezt is német nyelven bocsátja vala ki, mint előbbi
művét, ismét méltó feltűnést kelthetett volna vele a néme­
teknél is. Egyáltalában, nem szabad tehát ezt a könyvet
úgy venni, mint ezt nálunk a hasonló művekkel tenni szokták.
Hiszen, annyi ismeret, annyi tudás, és annyi magyarázó ké­
pesség van kimutatva e munkában, hogy azok után egyéb
tenni valónk nincs, mint leülni a dr. Erdős lábai elé, és
hallgatni az ő fejtegetéseit. Ám, hasonlítsa ezt a könyvet
össze akárki azokkal, melyeket úgy szoktunk dicsőíteni a
magyar irodalomban, és csak akkor látja meg, hogy ebben
az van meg, a mi azokban hiányzik: az önállóság, és a
 78. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. ro szá m .

tárgy feletti teljes rendelkezés. Mintha szemeinkkel látnok Sokat, nagyon sokat lehetne e könyvről Írni. Tán>
e könyvben, és nem csak fátyolon keresztül, és csak nagy még polémiába is lehetne szerzőjével bocsátkozni, mert az.
jóakarattal azokat a nagy munkával megvalósított eredmé­ ember elgondolja, hogy a mi magyarázatot ő ad az egyes
nyeket, melyeknek folytán ez a könyv valódi szentirás- helyeknek, más magyarázók után, tán jobb, tán megfelelőbb.
mágyarázati kézikönyvkint üdvözölhető. Hanem még ha vitába bocsátkoznék is, nem tehetné, hogy
Könnyű, magyarul ma exegetai könyvet irai, nagyon előbb-utóbb a fegyvert le ne tegye, mert az a magyarázat*
könnyű: ez bizonyos. Semmi egyéb nem kell hozzá, mint a mi adva van, sokkal inkább megfelel a levél egész tartal­
megtanulni németül. Aztán, egyebet akár ne is tegyünk, a mának, gondolkozása módjának és annak a magas szem­
görög, vagy a héber szöveget soha a kezünkbe se vegyük, pontnak, mely alá itt minden szépen elrendezve van.
olyan szépen elboldogulunk. Annyi a német segédkönyv^ A könyv, a mint mondtam, egy igen érdekes, habár
hogy se szere, se száma, még figyelemmel sem kísérhető komoly olvasmány. Bibliai theologiai tartalmú, de azért nem
mind, főleg ott, hol, mint minálunk, olyan kevesen ismerik feledkezik meg az exegisről sem, a melyet azonban nem úgy
a külföldi irodalmat, és éppen specialiter az exegetikai ter­ gyakorol, hogy német pedánssággal, versről-versre menve,,
mékeket. Am, mert fércelményt, kompendiumot (?) összeütni, magyarázzon, hanem egészen eredeti módon és nagyon
ilyen végtelenül könnyű, csak az tudja, ki e kérdés felett vonzóan. Ebből a könyvbűi igazán meg lehet érteni az egész
gondolkozott, hogy éppen azért valódi munkát alkotni, annál levelet, annak minden gondolatát, még e gondolatoknak
nehezebb. Hiszen, milyen végtelenül fárasztó, egyszer csak árnyalatait is ; de nem különben lehet megismerni az egész­
az irodaimat áttekinteni, nem is szólva arról, hogy ezt meg is nek felfogását is. Ha sok ilyen könyvünk lenne, tudnók igazán
kell ismerni! Aztán, tisztába jőni a véleményekkel, majd ismerni az egyes bibliai részleteket, és találnék meg a prédi­
azokat megfontolni, magáévá tenni, és öntudatos gondolko­ kációkra nézve kimeríthetetlen tárházat és a gondolkozásra,
zással, megfelelő Ítéletre valló eredményekre jutni olyan nézve a rendkívül széles eszmekört. Minden lelkipásztornak
munka ez, mely néha bizony meghaladja az emberi erőt. ismernie kellene az ilyen felfogású magyaráz-tot, hiszen, ez
És Erdős József ezt az utóbbit tette meg, erre az utóbbira határozottan nyereség lenne piédikációinak szellemére nézve..
mutatott példát mindnyájunknak. Ki ne tudná, hogy a zsi­ É könyvet mint mindjárt elől jelezve van, tanítványai­
dókhoz irt levél egyike azoknak a bibliai részeknek, melyek nak ajánlotta dr. Erdős. Ezt csak azért említem meg, hogy
a legnagyobb irodalommal rendelkeznek. Egész bibliotékája alkalmat vegyek magamnak annak elmondására, hogy főleg
van e levélnek. A mellett, hogy olyan összefoglaló művek is mint exegetikai tankönyv kitűnő ez a mű éppen ama met-
jelentek meg róla, mint pl. a Bleck nagy, két kötetes mun­ hodusánál fogva, hogy az egész exegetikai anyagot feldol­
kája. Szinte hallatlan merészség tehát, hogy e könyvek mel­ gozva, mintegy olvasmány gyanánt nyújtja. A tanulónál,
lett még valaki egy olyan irányú dolgozat megírására adja pláné a magyar tanulónál, ki csak most kezd hozzá szokni,
fejét, a melyekhez hasonló abban az egész bibliotékában az exegetaláshoz, kevés, vagy legalább is nem sok haszna
hiányzik. És Erdős József ilyen könyvet irt. van az olyan eljárásnak, mely pedig székében dívik, hogy
Meglepő könnyűséggel tudja fejtegetni dr. Erdős a a német kommentátoroknak sokszor csak lefordított okos­
zsidókhoz irt levelet, melynek tömérdek olyan részlete van, kodásai kerülnek a kezébe. Eredményre ugyanis csak idő­
hogy nem igen lehet vele boldogulni. És rendkívül helyesen vesztegetés után juthat és nagy észbeli fáradsággal, de még.
tudta eltalálni a szempontot, melyből kiindulva, az egész egyik esetben sem ért el a valódi exegesisig, ha az exege-
levélen keresztül megy. Az a fejtegető, nyomós hang és sistől időközben nem is ment el a kedve. Egyszerű nagyon
irány, mely abban a percben fejti meg az apostol nagy ennek az oka. A kommentár iró, természetesen, hogy a he­
gondolatait, a mint hozzá ér, igen érdekes és az egész köny­ lyet kímélje, nagyon röviden ir. Csupa utalásokra szorítko­
vet egy komoly, de annál értékesebb olvasmánynyá teszi. zik. Versről-versre magyaráz. Sokat beszorít a sorok közé.
És milyen szépen alkalmazkodik a szöveghez a magyarázat, | A gondolatmeneteket csak jelzi pl. ilyen formán: »lásd a
a könnyebb és a nehezebb részekhez egyiránt. Az Erdős gondolat elejét, vers 56.« Ez a., eljárás a kommentátornál
magyarázó művészete e tekintetben olyan, mint a teleszkóp, igen könnyű lehet, mert ő előtte tisztában van, hogy mi­
melynek lencséit akképpen lehet alkalmazni, hogy megmu­ kép vonul át a filtira a szövegen és ehhez képest rendező­
tassák úgy a nagy, mint a kicsiny tárgyakat. Nekem, mig be megjegyzéseit. De nem ilyen könnyű az a tanulónak.
e könyvet olvastam, az Egyiptom titkai voltak lépten-nyomon Mert ő ez által arra van kényszerítve, hogy egyfelől sokszor
gondolataim között, melyeket soha sem mái, sem pedig nagy nehézséggel halássza ki a szövegből, segítség nélkül,
mindig megfejteni nem tudott, hanem csak az, és akkor, a gondolatmeneteket, másfelől, hogy mindig arra gondoljon,
a ki és a midőn már nagyon jól meg tudta érteni azokat vájjon, az egyes megjegyzések mennyiben világosítják a fő­
a titkokat. így megírni ezt a könyvet, nem minden embei, gondolatot és hogy egy pillanatra se tévessze el a főeszmét,
még csak nem is minden theologus tudta volna. A regényről mert a megjegyzéseknek csak úgy van értelme, ha legalább
szokták mondani, hogy az nem a fiatal tehetségek műfor­ is a gondolatmenethez viszonyítva, veszi tekintetbe, sat. sat.
mája, hiszen, vissza kell benne tükröződni az élet tapaszta­ j És ki biztosítja már mindezekben a tanulót, hogy nem té-
latainak. Nos, ez a könyv egy olyan iró munkája, ki meg­ | veszt? Hogy egész mélyében átlássa az egészet uraló főesz­
értette a szent írást, és főleg tudja, hogy midőn ennek föld­ mét. ha csak az eredeti szöveg van előtte, meg egy pár
jére lép, le kell vetnie a saruit, mert az a hely, melyen kommentáló töredék; arra pedig semmi utalás, hogy tulaj­
megáll, szent föld, hol a kijelentés örök istene szenteli meg donképpen hogyan is kell tehát kiegészíteni azokat és az
a közelgőket, és az ő szent lelkének örök ereje reszketted egészet kerek egészszé alakítani, hogy lelke előtt tisztában
meg a sziveket, mig valami kimondhatatlan delejes áram e legyen az egész? Már a dr. Erdős könyve mindezen nehéz­
szívből átjut a toliakba. ségen segít, mert midőn összefüggő olvasmányban adja az
 to. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
egész anyagot és a kikerekitéseket tartja szem előtt, a lehető
legjobban tárja fel a megvilágositandó helyeket.
Egy szóval, olyan könyvet adott ki dr. Erdős József, a
mostani művével, melyből igen igen sokan fognak tanul­
hatni és melynek követése semmi esetre nem maradhat el,
mert sokakat juttat el ily tudásra.
De, lássuk a könyv tartalmát és beosztását. Az első
Tészben adva van a könyvben mind az, a mit a zsidókhoz
irt levélről kritikai szempontbúi tudni kell. így, tárgyalva
van először is a levél Írójára vonatkozó kérdés, melynek
kapcsán külső és belső argumentumokkal bebizonyítja, hogy
positive nem állapítható ugyan meg a Pál apostoltól való
eredete, de a többi hypothesis is tarthatatlan, még az is,
mely Apollost vallja szerzőnek. Majd, szó van a levél első
olvasóiról, és végül, igen érdekes fejtegetésekben mindaz, mi
a levelet érdeklő többi kérdésre (hely, alak, cél, stb.) vonat­
kozik. Ezt az első részt követi a magyar forditás, melyet,
meg kell vallani, nagy kíváncsisággal olvastam át, sőt ösz-
szehasonlitottam eredeti szöveggel, valamint a Béza, Lut­
her és Menyhárt János fordításaival is, ám, az összehason­
lítás nagyon is a dr. Erdős javára ütött ki, ki használni látszik
a fordításokat, de még sem követi egyiket sem teljesen, ha­
nem az eredeti szövegbűi fordít egész híven, szabatosan és
jól csengő magyarsággal.
A bibliai theologiai rész alkotja a könyv főtartalmát.
Itt bontakozik ki dr. Erdős egész teljességében és exegétai
felfogásának egész mélységével. Ezek a szakaszok nagyon
gyönyörűek. És a kiben csak egy kis gondolkozni tudás
van, vagy a ki a bibliát egy kevéssé is ismeri, annak lelke
itt eltelik a jóleső melegséggel, mert ezek a fejtegetések
•elvezetik őt egészen a legutolsó kérdésekig, elvezetik egé­
szen-a vallás mélységes titkainak ajtajáig. Nem adhatjuk itt
az egésznek kivonatát, mert sajnáljuk kivonatolni azt, a mi
mondva van. Csak a fő szakaszokat említjük meg. Az első
•és második részt ebben a főgondolatban magyarázza meg dr.
Erdős: Ismerjétek meg Jézus Krisztust! A harmadiktól tize­
dikig terjedő részeket abban, hogy ott bemutatja Jézus
Krisztust; a következő részeket pedig az erkölcsi tanítások
alapján tárgyalja. Tehát, mindenütt a levélben kidomborodó
nagy gondolatok szerint beszél. Végül, az összegezésben fel­
mutatja röviden a levél theologiáját rendszerezve. így át­
futni, azonban, nagyon könnyű az egész könyven és ebből
még Ítéletet sem igen lehet alkotni. Az Ítélet alkotását pró­
bálja meg kiki, mert ezzel önmagának szerez gyönyörűség
•get, mert legalább átolvasott egy olyan könyvet, melyet az
is megért, kinek teljes ismerete e tárgyról nincs, de egész
valójában felfogni, csak az képes, ki behatóan foglalkozott
a zsidókhoz irt levéllel. Végül, nem mulaszthatjuk el, meg­
említeni a magyarázó grammatikai, szöveg-kritikai, értelme­
zési, stb. megjegyzéseket, melyek a szöveg közé önállóan,
apró betűkkel nyomtatva, vannak beillesztve, úgy, hogy a
nem éppen tudós olvasót nem is zavarhatják, a hozzá értőt
pedig mindig találó értelmükkel sokszor elragadják.
És ha ehhez még megemlítem a józan irányt, mely az
egész műven keresztül vonul; a kritikai részben a helyes !
érzéket és a tisztán látást, mely positiv eredményre jut el; j
minden szőrszálhasogató kérdésnek mellőzését, de annak !
nagy apparátussal való kidolgozását, a mire szükség van, a
mi eb nem maradhat: azt hiszem, egy olyan könyvet mutattam
be, melyet megszerezni, mindenki sietni fog, a ki tudja, hogy
79
a papnak első feladata a szentirás megértése, tanulmányo­
zása s ama mélységeknek ismerete, melyek az istennek titkai.
A legegésségesebb exegesissel van e könyvben dol­
gunk, mely csak jó gyümölcsöket teremhet, mert oly köny-
nyen megérthető módon tár fel mindent, mint azt csak
azzal a kér. vallással lehet tenni, mely mindenkinek közös
kincse lehet és ha megszerezte, bölcsebb lesz Szokratesz-
nél és tudósabb Platónál.
A dr. Erdős könyvét lehető legmelegebben ajánljuk
olvasóink figyelmébe, hogy megillető elismerésükkel kifejez­
hessék várakozásaikat dr. Erdősnek még ezután is biztosan
következendő nagy művei iránt.
Különfélék.
= Az egyetemes konvent apr. 2. és következő
napjaira hivatott össze Budapestre. A rendes ügyek elinté­
zése mellett, a főtárgy az egyetemes lelkészi özvegy-árvái
gyámintézet szabályzata lesz, melyre vonatkozólag az utóbb
tartott konventen ismételten bizottság küldetett volt ki. Hisszük,
hogy e bizottság tekintetbe Véve az egyházkerületek vélemé­
nyét, oly közvetítő tervezetben állapodott meg, mely e kon-
ventünken elfogadtatván, a rég óhajtva várt intézmény 1896.
jan. i-én életbe fog lépni.
= A Tóth Sámuel nevét ismeri minden jóravaló
kálvinista ez országban, legyen az pap, világi, vagy tanító.
Egy renden kívül szerény, és rendkívüli munka-birassal meg­
áldott férfiú. Máskülönben, theol. tanár Debrecenben, és a
tiszántúli egyházkerület jegyzője, valamint jegyzője a zsina­
toknak, és a konventnek is; szerkesztője volt a magyar-
országi evang. ref. egyház egyetemes Névkönyvének; össze­
gyűjtője és kiadója egy rakás történelmi adatnak. Egy szó­
val, egy derék, munkás ember, kinek az egyház érdekében
szerzett érdemeit csak nemes egyszerűsége, teljesen hármo-
nikus kedélye, és páratlan szeretetre-méltósága múlja felül.
Nagy örömmel olvassuk a debreceni «Prot. Lapban» « e g y
t i s z t e l ő j e » felhívását a tiszántúli egyházkerület espere­
seihez, mely szerint huszonöt éves jegyzői jubileuma alkal­
mából arany-tollal, ezüst tinta-tartóval, és esetleg a nevére
teendő alapítvány nyal kellene kifejezni az iránta való nagyra­
becsülést, szeretetet. Szívesen csatlakozunk a fölvetett esz­
méhez. Kálvinista pap, mint olyan, nem számíthat, és meg­
döbbentően szomorú dolog volna, ha számitni akarna olyan
kitüntetésre, mely a nagyzolásnak, a hóbortnak, és az ut­
cai hivalkodásnak szokott lenni legtöbbször meg nem ér­
demelt jutalma. A kálvinista pap jutalma öntudatában van,
és a híven teljesített kötelesség fölemelő eredményeiben.
De, ha ezt az övéi elismerik; ha szeretetük kifejezésével
közelednek feléje: ezt még a legpuritánabb is elfogadhatja,
mert a róla való megemlékezésben az Ő szerettei tisztelték
meg magukat. Tóth Sámuel büszke és boldog lehet, hogy
már életében ennek birtokában érezheti magát — méltán.
= Fejér István, aát. ki pár év óta a helybeli ref,
főiskolában, mint osztálytanító, közmegelégedésre működik,
főtiszt, püspök aa. ajánlatára, körlelkésznek nevezte ki az
Igazg.-Tanács márc. 4-iki ülésében. Örömmel üdvözöljük ifjú
kollegánkat új állásában, meg lévén győződve arról, hogy ő
a mely szolgálatot vett az úrtól, azt be is fogja tölteni.
= Ez a rovat azért igen becses, mert benne min­
den elfér, minden, a vezér-cikkbe való tárgyaktól a nyiltpostáig.
Ez a dolog is, mit most ide szorítunk futólagosán, lehetne,
sőt lesz is bizonyosan megbeszélés tárgya; mi ez alkalommal
csak rá mutatunk. Azt a kérdést intézte ugyanis hozzánk
egy lelkésztársunk: hogy a polgári házasság életbe léptetése
tekintetéből, nem volna-e szükséges, már jó előre némelyes
liturgikus intézkedéseket tenni abban az irányban, hogy mit
csináljunk a kihirdetéssel, az esketéssel, a megáldással ?
Reméljük, hogy a Papi Értekezletek fognak erről tanács­
kozni, és nem egy jó cikket fogunk is közölni; de a mig
 8o. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ez lenne, mi rövidesen megérintjük a következőket. A ki­
hirdetés, az eddigi gyakorlat szerint, teljesen elesik, miután
a házasság megkötése tekintetében az illető polgári tiszt­
viselő lesz felelős; mikor pedig a házasság már polgárilag
megköttetett, eo ipso feleslegessé vált. Mindazon által, ha a
házasságra lépendő felek e l őr e jelentkeznek lelkipásztoruknál,
vagy akár u t ó l a g o s a n , akkor az meg nem tagadható, jólle­
het ez a beállandó jogrend szerint nem bir semmilyen sarkalatos
horderővel, hanem egyszerű bejelentés az egyház színe előtt,
hogy ez, vagy ama pár házasságra lépendő, vagy már há­
zasságra lépett. Az esketéssel szintén igy áll a dolog. Ha
az illetők az úr nevének segítségül hívásával óhajtják meg­
kezdeni házas életüket, az esküt innepélyesen bevenni, kö­
telességünk lesz, csak hogy nem praesensb'en beszélünk, ha­
nem perfectumban, miután a házasság már megköttetett.
Magától érthető, hogy a még érvényben levő három előzetes
kérdés föltevése egészen elmarad, miután az azokra adandó,
esetleg tagadó feleletek a már megkötött házasság érvényét
egyáltalában nem érintik. íme, egy pár futólagosán ide ve­
tett megjegyzés némi tájékozásul a majdan bekövetkezendő
eljárásra vonatkozólag. Mi úgy hisszük, hogy e tekintetben
sem a konventhez, annál kevésbé kell folyamodnunk az
egyetemes zsinathoz; megcsinálhatja mindenik egyházkerület
a maga hatáskörében, miután nem az a fődolog, hogy itt
valamelyes egyformaság statuáltassék, a fődolog: oda hatni,
hogy híveink érezzék szükségét a vallás megszentelő, meg­
áldó voltának, és hogy ez után is az egyház kebelén talál­
janak megnyugvást. E tekintetben felvilágosítani, meggyőzni
híveinket: ott a templomi szó-szék. Erről prédikálva, beszé­
H IV A T A L O S RÉSZ.
3 512-18 94 . K Ö RLEVÉL,
valam ennyi érd. ev. ref. egyházmegye nt. esperesének és
valam ennyi ev . ref. iskolaszék t. lelkész-elnökének.
Cimeket ezennel hivatalosan utasítjuk, hogy az elő­
forduló tanító változások esetére az iskolaszékek kötelezett­
ségeiknek eleget tegyenek s ezen alkalommal a kir. tanfel­
ügyelőséghez jelentsék be
1) hogy a volt tanító milyen községbe és megyébe tá­
vozott s milyen alkalmazást kapott;
2) hogy az új tanítónak hiteles okmány-másolatait, úgy­
mint a képesítő oklevelét, keresztlevelét, összes szolgálati
bizonyitványait és dijlevelét a kir. tanfelügyelőséghez, min­
den haladék kizárásával, beterjeszszék, bejelentvén egy­
idejűleg, hogy az új tanító milyen iskolától jött, mikor fog­
lalta el új állomását, továbbá, hogy tagja-e az országos ta­
nítói nyugdíjintézetnek, melyik állomásáról, mely időtől
kezdve és milyen összegre vétetett föl.
Kolozsvárt, 1895. február 28-án.
P arádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ev. ref. püspök, mint elnök.
410— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang reform, egyházkerületben, a küküllői
egyházmegyébe kebelezett g . - v á r a l y a i énekvezér tanítói
állomásra ezennel pályázat ny itta tik.
J a v a d a l o m : gazdasági épületekkel, kerttel ellátott ter­
mészetben való lakáson kívül, Ip 8 f r t j 8 k-r. értékű kepe, tan­
díj, és kánonika-porció haszonélvezete,mely összegnek 300 frtra
leendő felemelése érdekében a nmélt. miniszter úrhoz fel­
szerelt kérés nyujtatott be.
A fölszerelt folyamodványok folyó évi apr. i-ig nt. K 0-
v á c s E l e k , esperes aához küldendők, u. p. D.-Szt.-Márton.
Kolozsvárit, 1895. márc. 1. Szász Domokos,
_____ erdélyi ev. ref. püspök.
S— 1895. MEGHÍVÓ.
A gorgényi ev. ref. egyházm. tanítói Értekezlet 1895.
március 1 5-én Szász-Régenben az egyházmegye tanácstermé­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
io. szám.
dünknek nem csak oktató, hanem erkölcsi tartalma is lesz,,
és minden esetre megtisztelobb lesz a papra, és áldásosabb
a hallgató népre nézve, mint a politikai korteskedés. Ez
utóbbi meggyaláz; az előbbi felmagasztal.
= «A házi műipar könyve* cím alatt, egy kis
könyvecske küldetett be hozzánk, melyet C s i k ó s G y u l a ,
szegedi községi és ipariskolai tanító irtt, és 40 kron. meg­
szerezhető. Ez a kőnyomatos magyarázó ábrákkal ellátott
füzetecske arra jó, hogy egy egész halom hasznos, új és
házilag űzhető műipari munkát meg lehet tanulni belőle.
Páldául: az üvegre való rajzolást, festést, aranyozást; közön­
séges virágcserepek és vázák díszítését; nádszék fonást, sat. sat.
Hát, biz ez minden tekintetben szükséges, és jó lenne megtanulni,
tudni, mert erkölcsi és eszthetikai becsemellett, még hasznos­
sági szempontbúi is sokra nézendő. Kísértsék meg olvasóink.
= A magyar anyanyelvű tanulók száma Kö­
zépiskoláinkban az évek hosszú sora óta folyvást növe­
kedőben van. 1879-ben még 26.203 magyar anyanyelvű
középiskolai tanuló volt, 1891-ben már 30*483, azóta pedig
a legutóbbi tanévig, tehát három év alatt, 35.404-re, vagyis
több, mint tizenhat százalékkal emelkedett a magyar anya­
nyelvűek száma. Ugyancsak a legutóbbi három év alatt 409-el
(15 % ) emelkedett a román, 141-el pedig (8*9%) a tót, míg a
német anyanyelvüeké változatlan maradt. Örvendetes jelenség,
hogy a magyar anyanyelvűek számának emelkedése teteme­
sebb a reáliskoláknál, mint a gimnáziumokban, a mi egyéb-
kínt annak is tulajdonítható, hogy a reáliskolák jobbára
nagyobb városokban vannak, ezekben pedig általában nö­
vekedést mutat a magyar anyanyelvűek száma.
ben gyűlést tart, melyre a tagok és minden tanügybarát,
tisztelettel meghivatnak.
T á r g y a k : 1. Hymnus, énekli az egyhm. Daloskor,
Benedek Árpád vezetése mellett. 2. Elnöki megnyitó, Erese
Miklós alelnök által. 3. A múlt gyűlés Jegyzőkönyvének
felolvasása és hitelesítése. 4. Értekezés »Az álló irás taní­
tásáról«, Szabó Miklós, radnótfáí tanítótól. 5. Dali József,
sárpataki tanító bírálata, Szegedi Károly: »Az egy tanító val
és két tanteremmel bíró iskola kezeléséről« cimü értekezésre.
6. Jelentés a)A könyvtári pénzalapról: Csekme Ferenc, b)
A könyvtár állásáról, egy bizottság, c) A temetkezési inté­
zetről, Keresztesi Miklós. 7. Indítványok.
Gernyeszeg, 1895. márc. 1. Csekme Fei'cnc.
tanügyi előadó, elnök.
326-1S95. HIRDETMÉNYES IDÉZÉS VÁLÓPERBE.
Székelyudvarhelyi lakos, ev. ref. Csorna Ida, ugyan­
odavaló férjét ev. ref. ifj. Szentes Gábort, ki Őt ezelőtt öt
évvel hütlenül elhagyta, s azóta sem életben létéről, sem
tartózkodási helyéről semmit nem tud: ezennel hirdetmé-
nyesen idézteti az udvarhelyi ev. ref. egyházmegye házassági
törvényszéke elébe azon kijelentéssel, hogy hat hónap le­
folyása után, akár megjelenik, akár nem, ellene válóperét
megkezdi és le fogja járatni.
Az udvarhelyi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalá­
tól, Kecsetben, 1S95. február 27-én. M enyhárt András „
ev. ref. esperes.
3 H -1 S 9 5 . MEGHÍVÓ.
A nagy-enyedi ev. ref. egyházmegyében levő lelkésztársaimat
tisztelettel meghívom lelkészi É r t e k e z l e t r e , folyó év márc. 27-én
délelőtt 10 órára, N.-Envedre, az új városház dísztermébe.
Tárgyak: 1. Rendes elnök-, alelnök-,jegyző-választás. 2. Tiszt.
Szécsi Ferenc, aa. felolvasása a jánosi evangyéliom tanáról. 5. A
408— 1895. sz. igazg.-tanácsi körrendeletben jelzett szabályrendeletek
t. Jancsó Lajos, főjegyző aa. által készített tervezetének megvitatása.
4. Netalán felmerülő gyakorlati kérdések, indítványok fölötti eszmecsere.
Miriszlón, 1S95. márc. 4. Sándor Já nos,
e v . r e f. e s p e r e s .
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász GerŐ.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimimimiuiiiimiiiiiiiimmmiimmimmiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiutimuitititiiiiiiiimitiiiiiiitiiiiinmiiiiiimimiiiiiimiiiiiimiiimmimi

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Március 14. 11. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.

Előfizetési á r a : Egy?- évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. r' küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

kerítve, azt többé visszatartani, emberi erőnek

Az eszmék harca.
Mint a természeti világban a nap'^eljöttével
elűzi a sötétséget, s a föld mélyébe is beható
sugarai életet keltenek ott is, hol örök némaság
honolt akkint az erkölcsi világban is egy-egy,
az idők folytán megért eszme az emberi szivek­
ben utat tőr magának, behatol agyunk legtitko­
sabb rejtekébe, ott észrevétlenül mind nagyobb,
és nagyobb tért foglal el, míg egyszer csak azt
vesszük észre, hogy annak alakot kell öltenie;
a gyakorlati életbe át kell mennie; mert szivünk­
kel érezzük, jövőbe
látjuk annak feltétlen
azt is, hogy ha életre nem kelhet, benne és általa
a fejlődés lolyamatának vettetik gát, mely, idővel
áttöretvén, mindig megboszszulja magát.
Ezen állításunk igazolására úgy az egyetemes,
mint nemzetünk egyházi és világi történetéből
nem egy példát hozhatnánk fel.
Hogy messze ne menjünk, ott van nemzetünk
szabadság-harca; azután, az elnyomatás ideje alatt
a lét-fentartásért való erő-feszités, s 1867-én innen
a nemzeti jogokért folytatott, és jelenben is folyó
küzdelme.
Az egyházi élet mezején a reformáció kora,
s azon innen hazánkban a protestántizmusnak
a katholicizmussal folytatott majdnem négy szá­
zados küzdelem.
Ú gy itt, mint amott a mag évtizedekkel, sőt
évszázadokkal előbb el lett vetve, kikelni azonban
nem kelhetett, a gyakorlati életben, különböző okok
miatt, alakot nem ölthetett, de csak egy ideig,
mert mikint a vízbe dobott kavics által okozott
hullám-gyűrű mintegy észrevétlenül, saját erejéből,
mind nagyobb és nagyobb tért ölel fel, akkint
az eszme is, ha csira-képes volt, ha magában az
örökkévalóságnak csak egy parányi részét hor­
dozta is, folytonosan tovább és tovább terjedt,
mig végre a szivek és agyak millióit hatalmába
nem lehetett.
De, hogy bármely életre való eszme a meg­
valósulás stádiumába juthasson, feltétlenül szük­
séges, annak a kritika bonckése alá kerülnie. E gy
eszme, Plátó szerint, idea, mindig más, és nem
egyszer éppen ellenkező eszméket szokott szülni,
a melyek az eredetire nézve éppen oly megtisz­
tító hatással vannak, mint a villámlás és meny­
dörgés a borús, és miázmákkal teljes levegőre.
Hogy aztán az eredeti, mondjuk, az anya­
eszme mikor, és ki által fedeztetik föl, s tálal-
behatoló tekintetünkkel tatik az emberiség szűkebb, vagy tágabb tömege
szükségességét, s tudjuk elé, az, magának az eszmének értékéből, nézetünk
szerint, mit sem von le; fő dolog az, hogy életre
való legyen, mert akkor a gyorsan haladó idő
maga előtt hajtja, s ha ma nem, hát holnap az
emberiség mivelődés-történetében helyet kér, a
mikint maga a reformáció sem maradt volna el
bizonyára, ha Luther és Zwingli soha sem lé­
teztek volna is.
E gy ilyen életre való, s a haladó idő által
feltétlenül megvalósítandó eszmének tartjuk azt is,
mely e Lapok hasábjain, annak szerkesztője által
felvettetve, egy pár lelkésztársunk által is rokon­
szenvesen tárgyaltatott. Több egyházmegyéről,
vagy ha úgy tetszik, «több espereséről
van szó.
Hőn szeretet anyaszentegyházunk jövőjéért
való aggodalom volt, bizonyára, az a rugó, mely
ez eszmének, az egyházpolitikai reformok meg­
valósításának küszöbén, kifejezést adott.
Nem tartózkodom kijelenteni, hogy ez eszme
általunk is kedvezően fogadtatott; kedvezően főleg
azért, mert ennek keresztülvitelében a mái szer­
felett abnormis fekvésű egyházmegyék apróbbakra
osztását, szóval, kikerekitését látjuk.
Vessünk csak egy tekintetet az egyház­
megyék, főleg a vármegyéken levők, ez idő sze­
rinti beosztására, s jó részben azonnal magyará-
 ii: szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 83 .

is- melyeknek gyámintézeti alapja csak most van kelet­ jam, követelő tekintete. A m ásik: anyaszentegyházunk
kezőben s igy osztalékot nem adnak, vagy számításba jövendőjének ez irányban előkészítése, s biztosítása. Né­
alig vehető csekélységet. Kilátás van arra, hogy a kö­ zetem szerint, kötelessége volna minden egyes egyház-
zel jövőben, az országos ev ref. lelkészi özvegy-árvái kerületnek saját kebelében létre hozni egy ily intézményt.
.gyámintézet megalapítása által, a leendő árvák helyzete A z állam gondoskodik a szolgálatában állók árváiról, ki­
lényegesen javulni fog. A z általam újabban kidolgozott terjesztette gondját az összes tanítók, s legközelebbről
alapszabály tervezet szerint, mely Konventünknek legkö­ még a felekezeti tanárok hátramaradottjaira is.Vannak
zelebbről be lesz mutatva s az egyházkerületekkel kö- államilag fentartott árvaházak is, s a társadalom könyö-
zöltetvén, a konventnek f. év őszén remélhetőleg Kolozs­ rületessége is mutat fel e téren igen szép eredményeket.
várit tartandó rendkívüli ülésén érdemleges és végleges De, oly árvaház, mely kizárólag a papi árvák egybe­
elintézést nyer, a gyámintézet megalapításának már első gyűjtését tűzné ki célul, hazánkban egy sincs, s ha mi
évétől kezdve, az atyátlan árvák mindenike 50, a szülök ilyet alapítunk, az lesz az első.
nélküli árvák 75 forintot fognak kapni, neveltetési költség Remélem, hogy az adandó jó példát követni fogják
címén évenkint. E kilátás támpontot nyújt nekem arra, a testvér-egyházkerületek is, szem előtt tartva a fenteb­
hogy egyházkerületünkben a lelkészek fiu-árvái részére, biekben körvovalozott kettős célt, s meggondolva, hogy
egy S z e r e t e t h á z megalapításának, illetőleg,fentartá- ily intézménynek létre hozásában csupán saját erőnkre
sának tervét körvonalozzam. vagyunk útalva.
Örömmel teszem ezt, mert egy ily intézmény létre­
hozását nemcsak a humanizmus követelményének tartom, Kérdés azonban az, hogy tekintettel egyházkerü­
de ebben engemet még messzibbre terjedő s egész anya- letünknek oly sok oldalról igénybe vett, s a szükséghez
szentegyházunk jövendőjére kiható tekintetek is irányítanak. mért oly parányi erejét: forog-e fenn lehetősége annak,
A közelmúlt tapasztalat ugyanis azt tanúsítja, hogy hogy központi segély-alapjaink nagyobb mérvű, újabb
az uralkodó korszellem áramlata az egymás nyomába lépő megterhelése nélkül lerakjuk alapjait, s biztosítsuk fenn­
nemzedékeket folyton növekvő arányban, az életfentartás állását ily intézménynek ? E kérdésre feleletemet egy
s családalapítás terhének hordozását inkább biztosító rövidke szóba foglalom össze: igen.
úgynevezett világi életpályákra vonza s e miatt, a szo­ Első sorban gondoskodnunk kell alkalmas házas­
rosabb értelemben vett egyházi szolgálatra lépők száma telekről, hol egyelőre, az alábbiakban fölfejtendő felté­
csökkenő. Tekintve a javadalmazásnak aránylag csekély telek alatt, szukcessivé, ö t v e n árva elhelyezhető volna.
voltát, nem is lehet ezen csodálkozni s a keresztyénység E célra, nézetem szerint, egészen megfelelő a külmagyar-
isteni eredetének s erejének egyik legdöntőbb bizonyí­ utcai templomunk közvetlen szomszédjában, a Kis-Szamos
téka éppen az, hogy ennek dacára is vannak ifjak és mentén, nagy és díszes kerttel kiegészített azon házas­
pedig részben a legtehetségesebbek közül valók, kik ma­ telek, mely néhai N agy Péter, püspökünk tulajdonát ké­
gukat a papi pályára szentelik. A z anyaszent egy ház jól pezte, melyet pár évvel ez előtt egyházkerületünk köz­
felfogott érdekében cselekszik, ha a fiatal nemzedékek alapja 21,000 forinton megvásárolt. Van benne hat lak­
soraibúi bizonyos kontingenst, már a gyermekkortól szoba, s a szuterrénben konviktus és a szolgáló személyzet
kezdve, gondoskodásának körébe von, s útját nyitja an­ számára elegendő alkalmas helyiség. Miután a közalapot,
nak, hogy oly irányú képzést s nevelést juttasson részükbe, e teleknek e célra adományozása által megrövidíteni
hogy belőlük idővel az egyházi szolgálatra, a szó ben­ nem lehet, új bevételi, illetőleg, fedezeti forrást kell nyit­
sőbb értelmében, alkalmas egyének emelkedjenek ki. Ily nunk, s én e tekintetben az előkészítő lépéseket meg is
kontingensül első sorban a papi családok szülöttei, s a tettem. A nagy méltóságú magyar királyi pénzügyminiszter
balsors csapása folytán hátra hagyott árvái, mintegy ön­ úr ugyanis, megokolt kérvényünk folytán, folyó év jan.
ként kínálkoznak. A mózesi törvényhozásnak bölcs és 14-én, 91,372. szám alatt kelt intézvényével egy nagy
előrelátó intézkedése vala az, mely a Lévi, illetőleg, Áron szabású országos sorsjátékra az engedélyt megadta, az
nemzetségéből származó fiu-utódokat a Jehova szolgála­ 1897-ik év egész tartamára; a végleges engedélyezési
tára designálta s ha a mai idő keretébe nem is illik bele okmány kiállítását csupán a sorsjáték részletesen kidol­
az egyház szolgálatát a papi családok kizárólagos ki­ gozandó tervezetének bemutatásától tevén függővé. E terve­
váltságává státuálni, mert igaza van Krisztus urunknak: zet részletes kidolgozása most van folyamatban. Kilátás
«A szél\ a hová akar fú n i ’ f ii , és annak zúgását hallod ’ de van arra is, hogy az engedély előre is finanszírozható, s egy
nem tudod, honnan jő és hová m egy: igy vagyon az, k i budapesti bankártól van is már egy 50,000 forintos of-
Isten leikétől ihlettetik» (Ján. III. 8.), de ma is nyilván­ fertünk, a minek értelme az, hogy egyházkerületünket
valónak látszik előttem az, a mit a tapasztalat is igazol, a kockázat esélyei nem érintik, lefizettetvén a konces-
hogy első sorban azok közül válhatnak ki az Urnák leghí­ sioért jelzett összeg előre a kerület pénztárába. Lépé­
vebb, legjobb szolgái, a kik már kisded koruktól kezdve seket tettem a végre is, hogy a koncessió esetleg még
az egyházias érzület légkörében nevelkednek, s ha az anya- jobban értékesíttessék. Ez úton egyházkerületünk azon
szentegyház az ilyeneket árvaságukban kebelére öleli, helyzetbe juthat, hogy most létező segély-alapjainak
növelkedésükben segítő jobbjával vezérli, ennek üdvös igénybe vétele nélkül, egy új bevételi forrás terhére az
eredménye ki nem maradhat. említett házas-telket a S z e r e t e t h á z javára adomá­
íme, mélt. Igazg.-Tanács, a kettős cél, mely a papi nyozhatja, mint az intézmény megalapítója, s gondos-
fiu-árvák Szeretetházának megalapításánál szem előtt tar­ kodhatik az első berendezés szükségleteiről is.
tandó. E g y ik : a humánizmusnak sürgető, hogy ne mond­ A mi az intézmény fentartása kérdését illeti, né­
 84 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY. ii. szám.

zetem az, hogy e végett részben már e célra felhasz­ z-ször. Kapcsolatba kell ez intézményt hozni az
nálható, részben a közeljövőben megnyílandó, illetőleg, országos református özvegy-árvái gyám intézettel, oly
megnyitandó segély-forrásokat kell egyesíteni. Mielőtt képpen, hogy a kidolgozandó szabályzatban a fölvétel
azonban ezekre rámutatnék, foglalkoznom kell a szük­ egyik feltételéül meg kell állapítani, hogy azon segély-
séglet kérdésével, mert ehhez arányitva állapítandó meg összeget, melyet az illető árva-gyámintézettől fog kapni,
a fedezeti rovat. az árva anyja, esetleg gyámja, a S z e r e t e t h á z pénz­
Á s z ü k s é g l e t e t , főbb vonalaiban, a követ­ tára részére cedálja. A z egyetemes gyámintézet szabály­
kező pontokban tüntetem föl. És pedig: tervezete szerint, a leendő árvák már a jövő évtűi kezdve,
i-ször. A megalapítás évétől kezdve vétetnek fel segélyeztetni fognak, és pedig az apátián árva évenkint,
a leendő fiu-árvák, azok, a kik hatodik élet-évüket már a mint már föntebb emlitém, 50 frttal, a szülőtlen évi
betöltötték, a tizenkettődik évet meg nem haladták. A 75 forinttal. Számításba véve n e g y v e n atya-nélküli, és
sárospataki, debreceni és a s -szt.-györgyi konviktusok t i z szülőtlen árvát: a fedezet első tételéül rendelkezés
adatai szerint, egy árva ellátása évenkint 60 - So írtba alá jő, 2750 forint.
kerül. Ez összegbe beleértendő a felügyelő személyzet 2-szor. A z előző pont alatt jelzett eljárást kell kö­
ellátása is. Előirányozva a legmagasabb kiadási összeget, vetni az egyházkerületi özvegy árvái gyámintézet oszta­
szukcesszíve ötven árva ellátását véve számításba, a normál lékával is. A fölveendő árva osztaléka beszolgáltatandó
költségvetés szükségletei rovatának első tétele 4.000 fr t. lesz az intézet pénztárába. Ez idő szerint, egy osztalék
'zor. Gondoskodni kell az árvák egyszerű ruhá­ kerek számban 24 forint, s az apa-nélküli árvák kapnak
zat árú? célra fejenkint 30 foritont irányzók elő. Tan- fél, s a teljes árvák egész osztalékot. Fölveszem itt a
köny'-'. s taneszközöket nem veszek számításba, mert középarányt, és pedig fejenkint 15 forintot. Mérsékelt
e.. :ben az egyházkerületnek e célra szolgáló segély- számítás, mert az alap, mint a közelmúlt évek tanúsítják,
aUiOK.hvjl, a krajcáros élő tőke jövedelméből, részint tehe­ folyton növekvő. A fedezet második tétele e szerint:
tősebb tanulók már használt taneszközeinek ajándékozása 75° forint.
útján beszerezhetők lesznek. j-szor. Ugyan ily eljárás követendő az egyház-
A szabályzatban gondoskodni lehet arról is, hogy megyei gyám intézetekkel szemben. A középarány kulcsa,
az árvák majdan tanulásuk folyamán itteni elemi isko­ azonban, e tekintetben nehezebben megállapítható, mint
láinkban, s folytatólag a gimnáziumban tandíjmentességet az egyházkerületi gyámintézettel szemben. És pedig két
élvezzenek. E szerint a szükségleti rovat második tétele: oknál fogva. Egyik az, hogy az egyes egyházra eg}?-ék
íjOO fo rin t. gyámintézeti alapjai egymástól nagyon különböző értéket
j-szo7\ Alkalmazni kell egy á r v a - a n y á t , ki
tüntetnek fel. Legnagyobb alapja van a m a r o s i n a k ,
gondozza a növendékeket, beszerezze az élelmi és ruhá­
meghaladja a 40,000-et. Első osztályú osztaléka 75 frt.
zati cikkeket, s vezesse a konviktust. A z Özvegy papnék
második osztályú 50 frt. harmadik osztályú 25 frt. Követ­
közül ez állásra alkalmas mindig fog találkozni, s igy
kezik utána a s z i 1 á g y i, 21,000 frtot meghaladó tőké­
azon is segítve lesz.
vel. A legnagyobb osztalék 33 frt. a legkisebb 11 frt.
A nehéz tiszt, ellátáson kívül, tisztességes javadal­
a szerint, a mint az apa kisebb, vagy nagyobb tagsági
mat érdemlő. E címen a szükségleti rovat harmadik
dijt fizetett. Jelentékeny osztalékot ad a g ö r g é n y i
1étele : 400 forint.
4- szer. A S z e r e t e t h á z fő-felügyeletével,e g ya h á z m e g y e : 60 frtot, sőt még van egy külön
házi rend megállapításával, s általában közvetlen kor­ kezelt Bajnócy-alapítványa, melynek évi osztaléka 17 frt.
mányzattal a kolozsvári theologiai fakultásnak egyik, 30 kr. Sorban következnek még szép osztalékkal a ko­
arra alkalmas tanárát vélem megbizandónak. lozsvári, nagy-enyedi, kolozskalotai, és a Rikán-belőli
Ez intézményt ugyanis annyiban a Fakultással kell egyházmegyék, sat.
kapcsolatba hozni, hogy az adja meg nekik vallásos nö­ Van azonban három egyházmegyénk u. m. a n.-s a-
velésük irányát, s e végett gyermek-istentiszteletekre, j ó i, g y . - f e h é r v á r i és n . - s z e b e n i ; a két előbbi­
melyet egyes tanárok, illetőleg, theologusok (az utób­ ben a gyámintézet csak most van alakulóban, s osz­
biaknak ez igen jó gyakorlati iskola lesz) tartanának, a talékot nem ad, de az utóbbiban semmi alap sincs.
Fakultás aulájába járjanak be az árvák. A z illető tanár A második nehézség éppen ebben rejlik. Mert ha az
e felügyelői és igazgatói tiszt teljesítéséért némi tisztelet- árvák oly egyházmegyékben maradnak hátra, melyeknek
díjban részesítendő. E szerint, a szükségleti rovat negyedik gyám intézete nincs, vagy oly gyenge, hogy osztalékot
tétele: 100 forint. még évekig nem adhat: nem lesz mit beszolgáltatni az
5- ször. Tartani kell az intézetben egy szakácsnét, intézet pénztárába. A szabályzatban tehát gondoskodni
mellé segítségül egy szolgálót, s az intézet tisztán-tartá- kell arról, hogy az ily egyházmegyék addig is, míg
sára egy szolgát. Ezeknek, ellátáson kívül, fizetésére elő­ gyámintézetük meg nem erősödik, köteleztessenek va­
írány zandó : 400 forint. lamely fedezeti forrásból mérsékelt hozzájárulásra. Ha
6- szór. Gondoskodni kell fűtésről, világításról, már tűz­ most tekintetbe vesszük, hogy az egyházkerületi
biztosításról, sat. E címen előirányzandó : 500 forint. gyámintézet által a múlt évben kiosztott segélyösszeg-
E szerint, a szükségleti rovatok összege lesz: ó,QOO fr t. gel, 5358 forinttal szemben az egyházmegyék összesen
7500 forint értékű osztalékot szolgáltattak ki és pedig
Rátérhetek most már a f e d e z e t kérdésére. E te­ együtt véve 188 Özvegynek és 159 árvának, a mérsé­
kintetben a következő forrásokat vélem fölhasználha­ kelt aránykulcs átlag véve egy árvára megállapítható
tóknak. És pedig: 20 forintban.
 II. szám. PROTESTÁNS -KÖZLÖNY.
Ez az átlag azonban csak az esetben nyer fedeze­
tet, ha a szabályzatban világosan kimondatik, hogy min­
den egyházmegye köteles a saját kötelékébe tartozott
elhalt lelkésznek azon árvája részére, ki fölvétetik a Sz e -
r e t e t h á z kötelékébe, az őt megillető egész osztalékot
beszolgáltatni.
Ez némely egyházmegyéből 20 forintnál nagyobb
összeget fog kitenni, másikból kevesebbet, de a nagyobb
összeg kiegyenlíti a kisebbet. E szerint, előirányozva
átlagul egy árva részére az említett 20 forintot, 50 árva
után a fedezet 3-ik tétele: 1000 forint.
jf.-szer. Hozzájárulásra kötelezendők a kerület ösz-
szes papjai, mert hiszen e humánus intézet megalapitása
első sorban érettük, illetőleg, esetleg hátramaradó árváik
jövendőjének biztosítására történik. Tekintetbe véve
azonban, papjainknak, általában véve, nagyon szűkös hely­
zetét, nagyon sok oldalról igénybe vett parányi erejét,
e hozzájárulást mérsékelten vélem megállapítandó:-
És pedig olyképpen, hogy az I ső osztályú egyházko
-gek papjai évenkint 5, a II-ik osztályú 4, a Ill-ik
a IV-ik osztályúak 2 forint fizetésre köteleztessenek. A
legújabb adatok szerint, van egyházkerületünkben I. oszt.
egyházközség 85, II. oszt. 106, III. oszt. 92, IV oszt.
256. A jelzett kulcs szerint, tehát a fedezet 4-ik tétele:
1637 forint.
5-ször. Számíthatunk végül anyaszentegyházunk élő-
tőkéjere, a hivek áldozatkész könyörületességéi'e is. En-
;nek sikere első sorban papjaink buzgalmától függő. A
szabályzatban kötelezendőnek tartom valamennyit arra,
hogy egyházközségükben évenkint egyszer alkalmatos
időben pénzben, vagy terményekben gyűjtéseket eszkö­
zöljenek. Jelenleg van egyházkerületünkben 539 papi ál­
lomásunk. Ha minden papunk évenkint csak egy pár
forintot gyűjt össze, tekintélyes Összeg foly be. Szegé­
nyebb sorsú papjainkra nézve buzdításul, a szabályzatban
kimondandónak tartanám azt, hogy a melyik gyűjtés
utján, hozzájárulási illetékének kétszeresét adakozás utján
begyűjti: a járandóság fizetése alól fölment étik. Kimon­
dandónak tartom a szabályzatban azt is, hogy egyház-
kerületünk minden templomában előzetes közhírré tétel
után évenkint egyszer a perselyek és pedig valamelyik
nagyobb ünnep napon, e célra szolgálnak. A zt hiszem,
nem túlzott számitás, ha egész egyházkerületünkből az
adakozás, gyűjtés és perselypénz címén a fedezet ötödik
tételéül előirányoztatik: 800 forint.
E szerint, a fedezeti tétel összege 6937 forint.
Összehasonlítva a szükségleti tételek összegével 6900
fo rin tta l: m arad felesleg: J 7 forint.
íme, mélt. Igazgató-Tanács, az egyházkerületi Sze-
r e t e t h á z képe, főbb vonalaiban feltüntetve. Önkint ér­
tendő, hogy ez előterjesztésem érdemleges tárgyalás alá
vétele s a határozathozatal időelőtti a többek közt már
csak azért is, mert az egyetemes gyámintézet működé­
sét még nem kezdette meg, és a sorsjáték enge­
délyezésének finánszirozása nem bevégzett tény. K i­
kérendő, továbbá, az egyházmegyék és püspöki vizs­
gálat alatt álló egyházkozozségek véleménye is. Ez idő-
szerint csak arra kérem a méltóságos Igazgató-Taná­
csot, méltóztassék ez előterjesztésemet elvileg helyeslő
35 .
kijelentéssel a közelebbről tartandó kerületi .közgyűlésnek
bemutatni s javaslatba hozni, hogy közöltessék ez véle­
mény-nyilvánítás végett az érdekeltekkel, -hogy annak
alapján majdan, lehetőleg a jövő évi egyházkerületi köz­
gyűlésen, érdemlegesen tárgyalható s a részletesen ki­
dolgozandó szabályzat is megállapítható legyen.
Ezekben kedves feladatomat teljesítve s előterjesz­
tésemet anyaszentegyházunk minden hívének jóakaratu
figyelmébe ajánlva, maradtam a mélt lg.-Tanácsnak,
Kolozsvárt, 1895. március 8-án, agyafi szolgája:
Szász Domokos,
erdélyi evang. ref. püspök.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K olozsvár.- 1895. márc. 10.
Elnök: előbb Dr. Kolozsvári Sándor, elnök-helyet­
i tes, majd. főt. Szász Domokos püspök aa. Jegyző: Ká_
dár János, s titkár. Jelen voltak Gyarmathy Miklós,
Vályi Gábor, Domokos Antal ig.-tanácsosok, Her­
ceg Lajos, h. műszaki előadó, Parádi Kálmán, tanügyi
előadó, Dr. Deák Albert, ügyvéd, Maksai János, h. szám­
vevő, Márkus János, titkár.
A z ülés megnyitása után, első sorban a közgyűlés
elé terjesztendő jelentések és határozati javaslatok olvas­
tattak föl, igy nevezetesen az időközben megüresedett
gondnoki állásokra történt jelöléseket bemutató s azok
alapján a választások elrendelését kérő jelentés ; továbbá,
az elmúlt évben választott esperes és főjegyzők feleske­
tését, valamint az újonnan választott egyházkerületi kép­
viselők igazolását kérő jelentés ; nemkülönben Ig.-Taná-
csunk azon előterjesztései, melyekben a deési egyház-
község részéről beadott felebbezések mutattatnak b e :
Bodor Antal, aa. nyugdíjaztatásának jóváhagyása s a
szintén megüresedett műszaki előadó ig.-tanácsi állás be­
töltése kéretik, s végül azon előterjesztésünk, melyben
gr. Bánífy Miklós és gr. Kun Kocsárd elhunyt egyház­
kerületi főgondnok aai emlékezetének és érdemének je g y ­
zőkönyvi megörökítését kérjük.
Tárgyaltatott továbbá, főt. püspök aának azon
nngybecsü előterjesztése, m e f y e t az erdélyi ev. ref. pap­
fiuk árvaházának mikénti szervezése tárgyában tett s
melyet Ig.-Tanácsunk, főt. püspök aa. fáradságot nem
ismerő buzgósága iránt nyilvánított elismerésének és kö­
szönetének kifejezése mellett, örvendetes tudomásul vett.
s a további intézkedések megtétele céljából a főt. köz­
gyűlés elé terjesztését kimondotta.
Nagyenyedi Bethlen-kollegiumunk Elöljáróságának
azon kérése, melyben gr. Bethlen Géza, kollégiumi fő-
gondnok aa. helyére jelöléseket tesz, s melyben egyúttal
egy harmadik állás rendszeresítését és betöltését is kéri,
nem volt teljesíthető, mert Bethlen Géza gróf aa. le­
mondása a múlt évi közgyűlés által az Ig.-Tan ácshoz
tétetett volt át, további intézkedésre, az lg .-Tanács pe­
dig arra kérte volt nevezett gróf aát, hogy főgondnoki
állását lehetőleg továbbra is megtartani, szíveskedjék.
Minthogy tehát e fölkérésre nevezett aa. mindezideig nem
válaszolt: lemondásának visszavonása véleményezhető,
vagy legalább is a lemondás bevégzett ténynek nem te­
kinthető s igy az új választás megejtése sem javasolható
a főt. egyházkerületi közgyűlésnek. A harmadik főgond­
 86. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
noki állás szervezését és betöltését pedig a gondnoki
értekezlet által kimondott s az egyházkerületi közgyűlés
által már többször alkalmazott azon elvnél fogva nem
ajánlotta az lg.-Tanács, mely szerint a gondnokok száma
a törvényesnél magasabbra ne emeltessék.
A székely-udvarhelyi kollégiumnál üresen álló két
tanszékre, t. i. a magyar-német és latin-görög tanszékre
beérkezett pályázatok megfelelő eredményüeknek talál­
tatván, a választás megejtése javaslatba hozatik a főt.
közgyűlés előtt s egyúttal az Ig.-Tanács részéről Gyar-
mathy Miklós, Dr. Vályi Gábor és a tanügyi előadó
küldetnek ki a tanárjelölő bizottságba.
TÁRCA.
Saul.
Izráél-országban, Genezáreth partján,
Szakgatja a pálmák lombját a vad orkán.
A tó vize zajlik, fölverte a vihar;
Harsogva zúg a víz széles hulláraival.
Majd fehér sörényét kicsapva a partra,
Apró gyöngy-szemeit a légbe kavarja.
Süvölt, zúg, morajlik, szilaj zuhogása
-Zajongó néptömeg lármájának mása,
Mely, mint a természet, szenvedéllyel lázad,
Zúg a boszu hangja:
Nem tűrjük, gyalázat l
A kereszten halt meg, gonosztevő módra,
Remegő lelke szállt büntető Seolba.
Vétkes felekezet nevezi istennek,
Imádni, boszunkra, reggel-este mennek.
Egy ilyent tisztelnek Izráél szent földén?
Nem türjük. Mit rendel, teljék be a törvény.
De, mint a viharban percnyi szünet támad,
Halk hangot emel most óvatos vigyázat.
Vétek, tudjuk, látjuk, ámde vegyük észbe,
Hogy Róma tartja a hatalmat a kézbe.
Légiók sasára sötét gyanú szálna,
Ránk vezetné azt a mást fenyitő lárma.
Nagy rabbink jóslása, várjuk el, milyen lesz.
Istentől van: marad; ha nem: úgy is elvesz.
Hiában. Mint elem, mely fékvesztve tombol,
Felzúdul a lárma ezernyi torokból:
Sault halljuk, mit mond ez enyhe tanácsra.
Lassú mormolássá verődik a lárma.
Izráél népei, írástudók, vének,
Birtokosi Mózes dicső örökének !
Szóljatok, mondjátok, hogy ellene törvén,
A bűnös fejére mit rendel a törvény?
Szóljatok, mondjátok, mi szállt Izráelre,
Ki bűnös szemeit bálványra emelte ?
Szóljatok, mondjátok, habozva, mit késtek ?
A parancs világos, tépelődni, vétek l
Belemarkolt a szó a szív közepébe;
Felfakadott a düh kárhozatos mérge.
Száguldva rohantak, mint vészteli felleg.
És megszűnt a vihar Genezáreth mellett.
István meghalt, mire eljőve napszállat.
De, Saul lelkében féktelen düh támad:
ii. szám.
A zilahi magyar-latin, nemkülönben- a sepsiszent­
györgyi latin-görög tanszékre kiirt pályázatok eredmé­
nye megfelelő nem lévén: az ujabbi pályázatok kiírására
az illető kollégiumi Elöljáróságok fölhivattak.
Felolvastattak és örvendetes tudomásul vétettek
továbbá, a kolozsvári theol. fakultáshoz meghívott taná­
rok azon nyilatkozatai, melyek szerint a felajánlott állá­
sokat örömmel elfogadják s a folyó év szeptemberében
működésűket megkezdendik.
Végül, a közgyűlés tárgysorozata állapíttatott meg,,
s ezzel az ülés véget is ért.
r- s-
Hát a többi bűnös gúnykacajjal nézzen ?
Mig lehet, vágjuk ki a fekélyt merészen. ..
Főpapi parancscsal Damaszkusba mégyek,
Lesz alkalom újra, törvényt látni, vének.
És megyen előre. Arca, lelke sötét,
Süvöltő szél rázza az erdők üstökét.
Felzúg a fuvalóm, mint kinzottak jajja . .
Saul lelke döbben, hogy e hangot hallja.
Sötét a természet, csak távolban fénylik
Valami titkos láng, fölcsapva az égig.
Meglobban, eltűnik, mint hamvadó máglya .
Szemeit behunyja, mégis egyre látja.
Saul, mire készülsz, hát nem szörnyű vétek,.
Embereket ölni Jákob istenének ?
Elohim, Zebáoth, irgalomnak atyja,
Zendité hajdan a próféták szózatja.
Megállj ! Ha meg nem hat áldozatok vére,
Hiába hallatszik citherád zengése,
Azazél teszi rád vétek verő karját.
Saul áll zordonan.
Hát, a kik zavarják
A választott népnek ősi dicsőségét;
Szitkokkal hirdetik a szent vallás végét:
Ezeknek irgalom, e káromló hadnak,
Kik Mózes székére csúfosan támadnak ?
Mig kavicscsá nem lesz hegyek nemes érce,
Mig Gehimnom földje öröm-helylyé válik,
Irgalmat nem adok, nem soha, halálig.
Adonáj úgy áldjon.
A vén föld megrendül,.
Vakító fény villan a légen keresztül.
Hegy inog, folyam zúg, csattog felhő orma,
A megrendült ember leborul a porba.
Saul 1 Véres Saul I Nem lehet azt tenned.
Útjába nem állhatsz az élő istennek.
Saul! Büszke Saul! Ki ellen szállsz harcra ?
Útadón megállít az igazság harca.
Óh, uram, szólj, ki vagy ?
Az igazság vagyok.
Mit te nem ismertél, most szemedbe ragyog.
Megtört büszke lelked igaz útra térve,
Te veszed a zászlót hadvezér! kézbe;
Fenn hordod, s bejárva az egész világot,
Győzöl!
Lelkem megnyílt, ime, tisztán látok 1
 ii. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
És hangzott az ige szerte a világon. . .
Lakott ázsiai sivatag pusztákon;
Ezüstös, aranyos városokba szállá . . .
Fény múló, üdvözít a Jézus halála.
Hellász lakosai köré sereglenek,
Pusztulnak szavára idegen istenek.
Sem zsidó, sem görög nincsen többé itten,
Testvérek a népek egyesitő hitben.
Magasztaló himnusz, eget verő szárnyon,
Krisztust dicsőíti újuló világon.
P á l ajkán zeng a szó, szívbe útat tőrve:
Mélység és magasság el nem szakaszt tőle.
Gáspár János.
«U n g a r i a . »
Egy eszmét akarok fölvetni. A magam felfogása, meg­
győződése szerint, egy okos szót akarok ejteni, mely meg­
valósulva, nagyon alkalmasnak bizonyulna, csak ismételten
megerősíteni azt az igazságot, hogy a kálvinista egyház, és
.papjai minden tisztességes eszközt és becsületes szándékot
készek legjobb erőikkel támogatni ott, hol a haza javára
-munkálkodni, tér és alkalom nyílik.
Az a cikkecském homlokára irt szó: «U n g á r i a»,
az oláh nyelvben azt teszi, hogy « M a g y a r o r s z á g a .
■ E cim alatt szerkeszt, és ad ki kolozsvári egyetemi tanár,
M o l d o v á n G e r g e l y , egy füzetes vállalatot, immár négy
év óta. A három első évben tisztán oláh nyelven szerkesz­
tetek. A folyó év jan. i-én kezdve, még egyszer annyira
bővülve, oláh és magyar Szemle név alatt jelenik meg, jú
liust és augusztust kivéve, minden hónapban egyszer, nagy
-oktáv alakban, négy íven, szép papíron; tiszta, tetszetős
nyomásban, és oly tartalommal, mely újdonsága mellett,
az igazság meggyőző erejével hat.
Ki az a Moldován Gergely? És mit akar?
Én bizony nem tudom, hogy hol született. Nem tudom,
hány esztendős. Nem tudom, hogy mik a kedvenc ételei,
minő szivarokat s z ív .
Hanem, azt tudom, hogy itt Kolozsvárit hosszú évekkel
ez előtt a városnál közhivatalnok volt. Abban az időben
irt egy igen kedvezően fogadott oláh tárgyú nép-szinmüvet.
Azt is tudom, hogy ez állásából kineveztetett tan-felügyelo-
nek, hol elismeréssel teljesítette kötelességét. Tudom, hogy
innen kineveztetett egyetemi tanárnak Kolozsvárra, és e
feladatát is híven, lelkiismeretesen betölti. Tudom, hogy
soha meg nem tagadta oláh-voltát; de mint olyan, kultúrá­
jánál fogva, nem tagadta meg ember-voltát sem. Ő szereti
faját, kultiválja annak nyelvét; ragaszkodik szokásaihoz, er­
kölcseihez, és szorgalmasan mutatja faja számára a mive-
lődés felé vezető útakat: de nem zárkózik el ama felsége­
sebb cél elől, hogy a rész kevesebb az egésznél; a faj az
egyetemesnél. Szereti faját, de nem gyűlöli a más fajuakat.
Oláh Ő is, de testvére a magyarnak meggyőződésbűi, sze-
retetből. Vallja, tudja, hogy ezen a kis földrészen a mint
egyek voltunk a múltban, együtt kell élnünk, vagy együtt
meghalnunk a jövendőben.
Ebből mindenki átláthatja, hogy mit akar elérni Mol­
dován Gergely vállalatával.
Lerombolni azokat a válaszfalakat, melyek az erdélyi
magyarság, és oláhság közé még a feudálizmus korából szi­
87.
várogtak át, és a melyeket az abszpjjjtjzmus annyira növelt,
hogy a mái ultra románoknak, az ojáji irredentistáknak már
igen könnyű volt gyűlöletté átváltoztatni. Azt akarja, hogy
a két fajt közelebb hozza egymáshoz, felmutatva szokásait,
nemes tulajdonait, szellemi képessegeid; költészetét, a közös
célt, az együtt megélhetés feltételeit, vagy a közös elpusz­
tulást, a nagy szláv-tenger hullámaiban. Azt akarja, hogy az
erdélyi magyar és oláh ismerje nmg? szeresse, becsülje egy­
mást, és adjon példát a világnak, hogy a szépnek, a nemesnek,
a szabadságnak szeretete, az alkotmány tisztelete által, faj, nyelv,
hitbeli különbség nélkül egyesülhetnek a haza szeretetében.
E szép, e fönséges, ez örök-emberi cél szolgálatában
áll az «Un g á r i a», igen becsületre méltóan egyesítve ma­
gában a faj ösztönszerü szeretetét a haza ethikai szerete-
tével: mint a család szeretete nem zárja ki a társadalmi
magasabb célok érdekében hozott áldozatot.
Igen ám, csakhogy a templombúi is rend szerint azok
hiányzanak, kikre leginkább rá férne morális prédikációnk
oktatása. Vájjon, olvassák-e Moldován Gergeb Szemléjét?
Igen, olvassák azok, kik az ő argumentumait, ő tanul­
mányait felhasználják arra, hogy aztán ők páva-tollakkal
ékeskedjenek. Olvassa egy nehány jámbor, becsületes, vele
egyet értő oláh is. Ám, olvassa-e a tömeg; olvassa e a nép?
Nem olvassa. Részint, mert szellemi miveltségének hiányá­
ban, nem érzi szükségét. Részint, mert Moldován renegát­
nak lévén proskribálva, nem olvassák fánátizmusból. És nem
olvassák, mert hozzá férhetetlen; mert még ha egyetemi
tanár is valaki, akkora anyagi áldozatot csakugyan nem
hozhat, hogy a humanizmus, vagy mondjuk, a magyar állam
érdekében, meggyőződésének, szellemének kincseit ezer meg
ezer példányban i n g y e n oszthassa szét.
Itt igazán helyén való lenne, sőt hazafias cselekedet,
ha e derék vállalatnak segítségére, támogatására sietne a
magas kormány. Én nem tudom, de azt mondják, hogy
igen sok vidéki lap szubvenciót, kap. Hát, ha ez szükséges,
kapjon kevesebb kevesebbet, és az azoktúl megtakarított
fillérekkel nyújtson a kormány alkalmat, szerezze meg a
lehetőséget, hogy e derék vállalat nyerjen szárnyakat, és
juthasson el oda is, hová eddig el nem érhetett. Utópiákat
nem kergetek. Magvetés nélkül, nincs aratás. De az bizo­
nyos, hogy az édes anyai tejre nem szolgál rá a gyermek,
és az édes anya mégis adja neki. Az oláhok is gyermekei
e hazának ; kísértsük meg, neveljük Őket édes tejjel. Ez a
dolog, azt hiszem, megérdemli a megfontolást, és a bölcs
áldozat-készséget. A memorandum-perek szükséges roszak;
ez az eljárás gyümölcsöket termő, és szükséges jó lenne.
Nem alávaló szubvenciót értek én e dolognál, hanem azt,
a mit az i n g y e n e s o k t a t á s elve foglal magában, és
a minek én feltétlenül barátja vagyok.
De, egészen másról, egyébről akarok én szólani.
Kivéve a tisztán székely, meg a marosi, az udvarhelyi
egyházmegyéket, az erdélyi egyházkerület kálvinistái mind
nagy oláh tömegekkel borított területeken laknak. Hiában
akarná velem valaki elhitetni, hogy itt oláh és magyar egy­
mással kard*élben állanak. Lehetnek elbolonditott egyes indi-
vidiumok; de maga a nép mindenütt egyforma: korlátozott
felfogású, egyszerű, jó, naiv, és fogékony a jónak befoga­
dására is. És fölteszem, tudom, hogy van közte mindig egy
nehány értelmes, józan észszel biró, kiket hajlítani lehet, és
megnyerni a jónak, az erkölcsi világrendnek.
 88. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Nó hát, nem lehetne-e kísérletet tenni, hogy meg­
nyerve a jobbakat, a' becsületesebbeket; megnyerve egy pár
vagyonosabb birtokost ha összefogna a kálvinista pap, és
a hol még elbolonditva nincs, az oláh pap i s : közös erővel
megrendelnék az «Ung á r . i á t » , és olvasnák, és terjeszte­
nék, és oktatnák az oláh népet; hogy ime: ez az ők tes­
téből való test, az ők verébül való vér ; ezt kövessék ? A magyar
megismerné az oláh törekvéseket; az oláh megtanulná becsülni
a magyar józanságát, önzetlenségét, lovagiasságát, kultúráját,
és lassankint letördelődvén az elválasztó szögletek, csirába
szökkennék az egymás iránt való megbecsülés, a szeretet.
Ez hazafias cselekedet volna. Diadalma a társadalom
humánizáló feladatának, és eléggé nem méltányolható vál­
lalkozása, érdeme a mindig hazafias kálvinista papságnak,
azért, mert az erdélyi részekben mi vagyunk azok, kik az
oláhokkal közvetlen1 közelségben élünk, sőt elválaszthatat­
lanok vagyunk. A róm. katholikusoké Csik-Gyergyó, egy
néhány város, nagyobb község, mint emporiális hely. Az unitá­
riusok egy pár székely vidéket tartanak a magukénak, melyen
túl nehezen megy a térfoglalás. A lutheránus ok rúl nem is
szólok. Van köztük sok derék magyar ember, de hagyományaik,
politikájuk miatt e téren nem sokat várhatunk tőlük.
Mi vagyunk az oroszlányok torkában. Szerte, a kü­
lönböző vidékeken, a vármegyékben, nekünk kell felfogni
a támadás élét. Kultúránkkal, emberbaráti szeretetiinkkel,
humánizmusunkkal: nekünk kell kitörni az agitáció méreg­
fogát, és a lehetőség határai között, ha lassan, ha későn,
de terjeszteni kell a civilizációt, az emberi jogok megisme­
rését, s meggyőzni a bokrokat, a cserjét: hogy az erdőnek
köszönheti életét. Ez nem védekezés volna csupán, hanem
madás, építés. A megfontolt okosság biztos célra tőrei::
vese a szenvedély hamar kialvó fellobbanásával szemben.
Hazafias cselekedete volna az erdélyrészi kálvinista papságnak.
Ne legyek kiáltó szó a pusztában.
S zá sz Gerő.
Különfélék.
= Innepre készülünk. Az egyházkerületi közgyű­
lésre, mi legalább, mindig ünnepi hangulattal gondolunk.
Látjuk ugyan, hogy a politikai világban nemcsak Magyar-
országon, hanem egész Európában a parlamenti formák sok
hétköznapi jelenséget eltűrnek. Mi is parlament vagyunk.
Minket is alkotmányos törvények biztosítékai és szabadal­
mai küldenek oda ; minket is szenvedélyek és indulatok tesznek
emberré: de úgy nézzük, hogy egy olyan parlamentben,
mint a miénk, mely az erkölcsi világrend iránt való tisz­
teletben éri el legmagasabb méltóságát; mely a magasabb
ethétikai fogalmak ítélete alatt á ll; mely nemcsak a meg­
győződés, hanem az örökké való h it megváltozhatatlan tör­
vényeinek engedelmeskedik ; mi, a kik a hit alapján vagyunk
képviselői a mi egyházi parlamentünknek: a mi hivatásunk
az egyetértés, a béke, a hitnek lelki megnyugvása. Hisszük,
hogy az előttünk álló közgyűlés ez irányban fogja érvényesí­
teni munkálkodását. Üdvözöljük. Legyen rajta Istennek áldása !
= Azt hisszük, lelki örömmel, és a bizony tálán jö­
vendő felől nem egyszer aggódó szívnek megnyugtató, sőt
hálás érzelmével fogják olvasni paptáisaink széles ez egy­
házkerületben mindenfelé főtiszt. S z á s z D o m o k o s püs­
pök aának már lapunk 'mai számában közölt és a napokban
megnyitandó egyházkerületi közgyülésünkhez beadandó elő­
terjesztését, mely egy?'a papi fiu-árvák számára alapítandó
« S z e r e t e t h á z » tervrajzával foglalkozik. Olvassa el min­
denki figyelemmel és^ midőn az első pillanatban érezni
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
n . szám.
fogják az abból kisugárzó humánus melegséget; midőn lelki
szemeik előtt fog állani azonnal az a nagy és előre majd­
nem kiszámíthatatlan erkölcsi és szellemi haszon, mely ab­
ból minden irányba ki fog sugározni; ha érezni fogják,
hogy haláluk esetében fiú gyermekeik, a megalapítás per­
cétől fogva, nemcsak árvák nem lesznek, de az anyaszent-
egyház védő szárnyai alatt hasznos, derék tagjaivá fognak
felnöveltetni a vallásos életnek, a protenstántizmusnak, hű
fiaivá a magyar hazának: hisszük, hogy a növekedő bizo-
dalomnak, a hálás tiszteletnek és őszinte szeretetnek érzel­
mével fognak gondolni egyházkerületünk püspökére, kinek
egyetlen és kizárólagos gondja fáradni, tenni, dolgozni ön­
zetlenül egyházkerületünk javára, magasztos célja érdekében.
Nem irigyeljük, sőt őszintén osztozunk Nagy Domokos ba­
rátunknak is örömében, ki először vetette föl az eszmét, és
fáradhatatlanul buzgolkodott érdekében: midőn, ime, sokkal
hamarább látja szép gondolatát a megvalósulás felé köze­
ledni, hogysem legszebb álmai közepette is remélni merte
volna. Sőt örvendjünk mindannyian, teljék be szivünk jól­
eső büszkeséggel, hogy egyházkerületünk jár ismételten leg­
elői egy áldásos idea fölvetésével és megvalósításával s áldjuk
a gondviselést, hogy segítségét nem vonja meg a jó aka­
rattól és nemes szándéktól.
= Felvilágosításul. Hivatkozással az állandó Igaz­
gató-Tanács 1895. január 22-én 262 — 1S94. sz. alatt ki­
adott s a hivatalos közlöny ez évi 5-ik számában közzétett
körlevélre, melyben egyházközségünk is úgy van feltüntetve,
mintha az előző évben a reformáció emlék-ünnepélyről a
közalapnak perselypénzt nem küldött volna, az illetékes kö­
rök felvilágosítására s maguk igazolására, van szerencsénk,
kinyilatkoztatni, hogy egyházközségünk egyetlen évben sem
mulasztotta el az ily perselypénzeket beszolgáltatni s az illető
évben éppen 3 forint 51 krajcárt küldött be. A félreértés
csak abból származhatott, hogy a számadásokban a persely­
pénzek, lehet hibásan, a »tőke természetű adományok« címe
alatt és rovatában számoltattak el. Nagy-Enyeden, 1895.
március 3. A nagy-enyedi ref. község elöljárósága.
= Aranykönyvbe szokta egyházam megörökíteni
évente azoknak nevét, kik egyházuk iránt való szeretetüket
adományaikkal mutatják meg. A jóknak és kegyeseknek
neve emlékezetre méltó. Éppen ezért, álljon itt is Béllé
László m.-csesztvei gazdatiszt s egyházi gondnok neve, ki
a múlt év folyamán egy szép szószéktakarót ajándékozott a
csesztvei leányegyháznak; nemkülönben, Geisler Johannáé,
ki szép kivitelű kehelytakaróval kedveskedett konfirmáltatása
alkalmával. Fogadják az illetők az egyház és magam nevé­
ben hálás köszönetemet. Maros-Újvárt, 1895. március 9-én.
J a n c s ó L a j o s , ev. ref. lelkész.
Hivatalos rész.
Soo— 1S95. KÖ RLEVÉL,
valam ennyi ev. ref. kollégium m. i. Elöljáróságának
valam ennyi egyházmegye ni. esperesének.
Tudomásul s miheztartás végett közöljük a közokta­
tási m. kir. honvédelmi miniszter ur f. év. január hó 21-én
kelt s hozzáintézett átirata folytán hatóságunkat arról érte­
síti, hogy azon fölmerült kérdésre, hogy vájjon oly tisztvi­
selő, a ki a védkötelezettség törvényes tartamát már túllépte
s önként kíván a közös hadsereg, vagy honvédség kötelékében
maradni, a véderőrűl szóló 1889. évi VI. törvénycikk 56.
szakasza alapján felmentésre javaslatba hozható-e, vagy nem,
a honvédelmi miniszter ur elrendelte, hogy ilyen honvéd
havidíjasok felmentésre hasonló módozatok mellett javas­
latba hozandók, s hasonló feltételek alatt felmenthetők, mint
a honvédség egyéb védköteles, nem tényleges havidíjasai.
Kolozsvárt, 1895. március hó 4-én.
P arádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ev. ref. püspök, mint elnök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Március 21.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
G r. B e th le n G á b o r f ő g o n d n o k
elnöki megnyitó beszéde.
Főtisztei etü és Méitóságos Egyházkerületi
Közgyűlés !
Egyházkerületi szabályainknak megfelelőleg,
a két idősebb egyházkerületi főgondnok okadatolt
távolléte juttat engem oly szerencsés helyzetbe,
hogy egyházkerületünk mindig nagy fontosságú
közgyűlésén elnöki tisztet teljesíthetek, s a midőn
kiváló szerencsének tartom e közgyűlést meg­
nyithatni, biztosíthatom a felől, hogy bár ha igen
gyakran eltértek nézeteim, és eltérnek ma is sok
tekintetben a követett iránytól igyekezni fogok
addig, mig az elnöki széket elfoglalom, elnöki tisz­
temet teljesen pártatlanul végezni. Remélem, hogy
a főtiszteletü és méitóságos közgyűlés e szándé­
komban teljes mértékben támogatni fog.
Mindenek előtt, fájdalmas szívvel kell meg­
emlékeznem egyházkerületünknek ez évben el­
vesztett nagyvhalottainak
Gróf Kún Kocsárdot, a ki egy egész hosszú
életen át erkölcsileg, s mi több, majdnem párat­
lanul álló áldozatkészséggel anyagilag is oly nagy
mértékben segélyezte egyházunkat, úgy hiszem,
méltán nevezhetem nagy halottnak. Az egyház­
kerületi közgyűlés bölcsessége el fogja találn a
módot, mikint rójja le háláját tiszteletbeli fő­
gondnoka iránt, és mikint örökítse meg emlékét.
A másik nagy halottunk, gróf Bánffy Miklós,
egyházkerületi főgondnok, a ki szintén egy hosszú
életet szentelt anyaszentegyházunk ügye elő­
mozdítására.
Mindkét íőurban nagy veszteség érte egy­
házkerületünket, de bízunk a gondviselésben, hogy
egyházunk kebelében a jelen és jövő nemzedék­
ben mindig fognak akadni férfiak, kik egyházi
tekintetben nemes példájukat követni fogják.
Nem tehetem, hogy bár keztyíis kézzel ne
12. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
nyúljak az országunkban napirenden levő s va­
lamennyi felekezetet közel érintő jelenségekhez,
melyek az egyház terén újabban felmerültek. Sok
helyen durva kezekkel próbálják a vallási fana­
tizmust fölkorbácsolni. Mi Erdélyben e tekintet­
ben is szerencsésebb körülmények között vagyuk,
mert évszázadok óta példás egyetértésben tud­
tunk meglenni a sok különböző felekezet mellett
és majdnem lehetetlennek tartom, hogy a száza­
dos, zavartalan, békés együttélést bármi kísérle­
tek is megzavarhatnák; sőt arról is meg vagyok
győződve, hogy nem is fognak akadni sem egye­
sek, sem elemek, a kik ily hiú kísérletet jövő­
ben is megkockáztatnának.
Mint minden rendes egyházkerületi közgyű­
lés, ez is, a mint azt a tárgysorozat is kimutatja,
igen sok fontos ügyet tűzött ki tárgyalásra és
elintézésre. Remélem, hogy a tisztelt közgyűlés
bölcsessége meg fogja találni a módot, ezeket mind
anyaszentegyházunk javára és fölvirágzására el­
dönteni.
Püspöki jelentés.
Főtiszteletü egyházkerületi Közgyűlés !
Örömteli szívvel, letűnt idők nyelvén kezdem
jelentésemet. Erdélyi kálvinista státusunknak Ion
nagy tisztessége. Azt a férfiút « j u s t u m et te-
nacem propositi v i r um» , kit anyaszent­
egyházunk bizodalma sorainkbúl elsőnek emelt fői,
s kinek mi, kiknek aranyunk és ezüstünk nincs,
megadtuk azt, a minél többet nem adhatunk, s ki
emelkedik az óta mind fölebb és fölebb, a törvény-
hozás egyik házának elnöki székéből, Urunk, Ki­
rályunk Ő felsége az alkotmányos magyar kor­
mány élére hívta el, s a haza sorsát, első sorban,
az ő gondjaira bízta. Kálvinista státusunknak Ion
nagy tisztessége, mert a királyi bizalom fénye
ránk is visszasúgárzik, mert az, a ki magasra
fölemelkedett, mégis a miénk maradt, s országos
 90. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
érdekek, melyek a felekezetieknél nagyobb rendűek,
gátolják abban, hogy közöttünk legyen. íme, az el­
nöki széket helyette oly íérfiu foglalta el, ki szintén
anyaszentegyházunk bizodalmának választottja, s
kit szerencsés vagyok, a főtiszteletü közgyűlés
nevében, tiszteletteljesen üdvözölni.
E teremben, e pillanatban, politikai párt­
árnyalatoknak helye nincs. Mindnyájan magyar
kálvinista hazafiaknak érezzük, s valljuk magunkat,
és e fölemelő tudatban szivünk összedobban, s
egyet érezve, vallásos érzelmeink által megszentelt
hazafias örömünknek adjunk fölállással kifejezést,
s mondjuk ezt: Éljen a Király! Éljen br. Bánffy
Dezső ! Éljen gróf Bethlen Gábor !
Fény után jön az árny. Mint a természetben,
s az emberi életben, úgy abban is, a miben ez a
kettő egy fensőbb harmóniában egybe találkozik,
s megdicsőül: az anyaszentegyházban is. Nem csak
nyereségünk, volt nagy veszteségünk is. És pedig
nem egy, mely átnyilallott egész protestáns anya-
szentegyházunknak, mit mondok, az egész magyar
hazának szivén. Midőn a múlt év tavaszán a má­
jusi verőfény nyomán kiszökkent a rügy, kinyílott
a virág, s lombot hajtott a fa, akkor domborult
a hant, csaknem egy század terhe alatt össze-
roskadt tetemei fölött annak a férfiúnak, kinek
szivébe a fölséges trón iránti hűségnek, a haza,
s az ő anyaszentegyháza hő szeretetének örök
tavasza virult, míg itt élt e földi téreken, s virul
bizonynyal most is, a hol örökké él, ott, a meg-
dícsőüJtek között. Mondjam-e, hogy br. V ay Mik­
lósról szólok ? Ki, a valódi hazafi minta-képe, pro­
testáns anyaszentegyházunknak több, mint hatvan
évig bölcs vezére, majdan pátriárkhája, s nekünk
mindnyájunknak nagy és nemes példaadónk vala.
Ki az, ki emlékezetét nem őrzi szivében, hálás
kegyelettel Ha volna ilyen, Krisztus nyelvén
szólok, méltó lenne arra, hogy mint a terméketlen
fa kivágattassék, és tűzre vettessék.
Kortársainak egyike, az élet Urának hozzá ha­
sonló ritka kegyeltje nehány hóval túl élte őt
gr. BáníTy Miklós, ki egyházkerületünk főgondnoki
székéből hivatott el az örök bíró ítélő széke elé, hol
őt, mint a reábízott földi, s lelki kincseknek hű sá­
fárát, bizonynyal, kegyelmes ítélet várja. Anyaszent-
egyházunk bölcs Nesztorát, nemes szivü pátronusát
bírta benne, nagyra becsülte, s emlékét örökíti.
Megdícsőült két kortársát, barátját viszont
látni, velük örökre egyesülni, sietve-sietett utánuk a
fejedelmi nagy alapító, ki: « m e g ü r e s i t é v a l a
ma g á t , szolgai ábrázatot öltött íeb,
12. szám.
nem csak szíve érzelmeinek, de földi javainak dús
kincseit is hazája, s anyaszentegyháza javára mind­
mind föláldozd. A nevét miért említném föl ? Ott
tündöklik egy kollégiumunk homlokzatán, s nagyon
sok szűkölködő egyházunk, papunk, tanítónk áldva
veszik azt ajkaira, zárják szivükbe, s átadják az
utókornak nemzedékről nemzedékre. Abban az
anyaszentegyházban, a mely rövid egy év leforgása
alatt három ily nagy halott ravatala felett ölt gyászt,
s a j á t szülötteit siratva bennük: abban az anya-
szentegyházban nagy értelmi és erkölcsi erők rej­
lenek, annak van dicső múltja, s lesz még dicsőbb
jövendője.
E dicső jövendőnek hivatott munkása első
sorban egyetemes egyházunk a maga fönséges
egészében, törvényhozási, s legfelsőbb kormányzati
szervei által, melyeknek öszhangzó, s öntudatos
működése a végcél felé, a progresszív fejlődés
útján való haladásnak biztosítéka. Egyetemes egy­
házunk dicső épületének homlokzatára, úgy tetszik
én nekem, ez idő szerint, ez a két jelszó van föl-
jegyezve: er ő- gy űj tés, és ö s s z e t a r t á s . E r ő ­
g y ű j t é s szellemi és anyagi téren, hogy a mélyre­
ható átalakulás, mely az állami törvényhozásnak
részben már bevégzett, s a gyakorlati keresztül­
vitel küszöbéig eljutott, részben még folyamatban
levő azon újabb alkotásai, melyek az összes egy­
házakat, s azoknak sorában a miénket is közvet­
lenül érintik, s érdeklik, minket készületlenül ne
találjanak. A reánk váró új helyzetre, annak fel­
adataira gondolva, reánk nézve nem csak a fön-
maradás, hanem a lét-kérdés követelménye, ke­
resni, s főinyitni az erőknek új, meg új forrásait,
melyek intenzív fejlődésünk, s küzdelmi képessé­
günk magas
O D
rendű érdekeit hovatovább mind na-
/
gyobb arányban biztosítsák. Es összetartás,
melyre talán soha sem volt annyira szükségünk,
mint ma, s lesz a közel jövőben, midőn a haladó
korszellemének mérlegébe vettetünk,s jaj nekünk,
ha könnyűnek találtatunk. Erőnk súlya az össze­
tartásban nyilatkozó, s a versenynek folyton szé-
lesbülő sorompói között, a diadal legfőbb tényezője
ez. Ezzel szemben, a kisebb rendű, vagy éppen
mellékes érdekeknek háttérbe kell szorulniok. El
kell némulni az egyenetlenkedés, belviszály hangjá­
nak, mely az egyezség, s összetartás hármoniájában
rejlő megvíhatatlan erőt nem csak csökkenti, esetleg
megbénítja, s minket az oldott kéve zorsára juttat.
Egyetemes egyházunk e két jelszót vallja magáénak,
a mint ezt Konventünknek a múlt év tavaszán, s
őszén kelt összes határozmányai, és tett intézkedései,
 12. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 9 1.

melyek az Igazgató-Tanács jelentésében jelezve teletü kerületi közgyűléstől a múlt évben felha­
vannak, tanúsítják. Hálával kell elismernünk, hogy talmazást nyertünk vala, az Igazgató-Tanács je­
az állam-kormány átértve és méltányolva a ma­ lentésében érintett akadályok miatt tényleg effek-
gyar protestáns anyaszentegyháznak nem csak tuálható ez ideig nem volt s nem csekély gon­
vallás erkölcsi, de egyszersmint közmivelődési, s domba, utánjárásomba került, a kedvező megoldás
nemzeti jelentőségét is, folyton fokozódó mérvben nyitját megtalálni. A lebonyolítás most már csak
nyújtja felénk segítő jobbját, s növeli erőnket. napok kérdése. A fölveendő kölcsön egy része,
Elég lesz, rámutatni egyes középiskoláink növekvő kitűzött programmunk szerint, a múlt évben meg­
államsegélyére; felekezeti tanáraink nyűg- és gyám­ kezdett, a közelgő tavaszszal még nagyobb arányban
intézetére; az elemi tanítók fizetési javadalmának folyamatba induló építkezésekbe lesz elhelyezve,
kiegészítésére, és arra, hogy a kormány fölvette egy része pedig arra fog szolgálni, hogy restitu-
programmjába a papi javadalmak rendezését is, áltassanak a már végrehajtott befektetésekre elő­
s erre nézve a törvényhozási intézkedés az elő­ legezett s a fölhasznált központi értékek. És ez
készítés stádiumában van. Bízunk abban, hogy a utóbbiban rejlik a legnagyobb nehézség, mert áz
mostani magas kormány, mely az előzőnek örö­ állam financiális konszolidációja folytán, a pénz­
kébe lépett, e tekintetben is annak nyomdokain piacon ma már oly értékek, melyeknek 5°/0-os
fog haladni, s jogos igényeink, melyek a magyar kamatja biztosítva volna, alig léteznek. Legfölebb
állam érdekeivel teljesen egybehangzók: a lehe­ egyes vidékeken forgalomban levők, melyek
tőség korlátái közt kielégitést nyernek. ázbnban a kockázat esélyeit nem mindig zárják
Áttérve egyházkerületünk beléletében a föl­ ki. Egyházkerületünk pedig a közalap megalapí­
merült jelentősebb mozzanatok elősorolására, nem tása alkalmával azt a kötelezettséget vállalta
volna helyén való, részleiekbe bocsátkoznom. Igaz­ magára, hogy a haszonélvezőknek a központi
gató Tanácsunk évi jelentése ezekre is kiterjedő. értékek 5 °/0-át kiszolgáltatja. Azon összegek után,
Szorítkozom tehát jellemzésére azon irányzatnak, melyeket az állam által kibocsátott járadékokban,
mélyet úgy a központi kormányzatnak első sor­ avagy hasonló biztonságú záloglevelekben s köt­
ban az én vállaimra nehezülő vezetésében, vala­ vényekben helyezünk el s tartunk központi ke­
mint személyes jellegű akcióimban szemem előtt zelés alatt, ez ma már nem lehetséges s nagy
tartani, lelkiismeretes kötelességemnek tekinték. erőfeszítésünkbe kerül, ezeknél jobban jövedel­
Legfőbb irányelvem nekem sem lehetett más, mező befektetéseket eszközölni. A m e d d ig lehet-
mint a melyet egyetemes egyházunknak bölcsész séges megtesszük ezt s védjük a haszonélvezők
sége, mint előbb emlitém, kijelölt, mert a mi idő­ érdekeit, de kötelességemnek tartám, reámutatni
szerű követelmény az egészre nézve, az szüksé­ a helyzet súlyos voltára. Mentői kedvezőbb lesz
ges és jó az egészet alkotó részekre nézve is. az állam pénzügyi helyzete, e tekintetben annál
Igyekeztünk tőlünk telhető körültekintéssel s a súlyosabbá alakul a miénk. Hát ha még rámu­
fáradalmaktól és küzdelmektől vissza nem ret­ tatok azon állami, kereskedelmi, ipari s közgaz­
tenő buzgalommal, öregbíteni egyházkerületünknek dasági szempontbúi kétségtelenül örvendetes je­
anyagi erejét, mint az előrehaladásnak és fejlő­ lenségre, mely szerint a külföldi olcsóbb tőke mind
désnek itt á földi téreken nemcsak az állami, nagyobb arányokban keres nálunk elhelyezést, s
társadalmi s magán életben, de az anyaszentegy- normális kamat-lábat folyton lejebb szorítja. Ha
ház kebelében is egyik alapföltételét. Ezt céloz- : akarjuk hát, minthogy akarnunk kel l , istápolni
ták összes intézkedéseink, melyeket a főtiszt, köz­ az erőtlenségeket, föntartani s fejleszteni intéz­
gyűlés korábbi határozataival megjelölt korlátok | ményeinket, erősítésünkre új meg új alkotáso­
közt, a központban kezelt értékeknek részint jel- kat hozni létre s gyógyitni a sajgó sebeket: fel
zálog-kölcsönökbe, részint lehetőleg jól gyümöl- I kell keresnünk s fel kell nyitnunk új meg új
csöző ingatlanokba, s nagyobb szabású épitkezé- 1 forrásokat. E végett, folyton apellálunk a hívek
sekbe való elhelyezése érdekében tettünk. Ez a ! áldozó készségére, protestáns anyaszentegyházunk
processzus még most is javában folyó, de áldá­ élötőkéjére s mint jelentéseink mellékletei bizo­
sos hatása részben még csak ezután lesz nyíl- ! nyítják, esdő szavunk nem a pusztában kiáltó szó.
vánvalóvá s e tekintetben még igen nehéz fel­ De ezzel sem elégedtünk meg a múlt évben sem.
adatok várnak ránk. Azon nagyobb szabású Rámutatok többek közt azon akciónkra, melyet
pénzügyi kölcsönmivelet ugyanis, melyre a főtisz- egy nagyobb szabású országos sorsjáték engc
 92. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 12. szám.

délyezése érdekében kifejtettünk s a megoldás egyenlítése s a legbensőbb összetartás manifesz-

stádiumáig juttattunk. A végleges engedély meg­ tációja létfentartó szükségünk. A most még füg­
adása. a részletes tervezet bemutatásának feltétele gőben maradó kérdések megoldását bízzuk az
alatt, biztos kilátásba lett helyezve. Most van időre s az abban nyilatkozó bölcsességre, mely
folyamatban e munka. Ezzel kapcsolatban áll a megtalálja azoknak nyitját. Az Isten tökéletessé­
koncessziónak lehetőleg kedvező finánszirozása, geinek legfőbbike, lényege, az ő béketürő, meg­
a mire nézve a kellő lépéseket megindítottam. bocsátó, véghetetlen szeretete, vessük abba bi-
Ez akció egyik célja, egyházkerületünkben lerakni zodalmunkat s kövessük példáját az Ur Jézus
alapjait egy kiválóan humánus intézménynek, Krisztusnak, kinek megváltott tanitványai vagyunk.
melynek hiányait régóta s mélyen érezzük. Értem Egyházkerületünkben az egy célra törekvő erők
szűkölködő papjaink hátramaradó árva fiainak sorakozásának, az összetartás érzete fokozásának
« S z e r e t e t há z á t » , melyet itt csak fölemlítek, nagy jelentőségű megnyilatkozása volt a múlt évben
mert a tárgysorozat rendjén erre nézve külön az egyházkerületi Papi Értekezlet megalakulása, s
előterjesztésem lesz bemutatva. Másik célja, to­ első nyilvános akciója szeptember hava végén Ma-
vábbi erőgyűjtés a kolozsvári theologiai fakultás rosvásárhelytt, a székelység fővárosában, az ottani
javára s leendő növendékei helyzetének, ellátá­ miveit közönségnek s viruló egyházközségünknek
sának és segélyezésének fokozottabb biztosítása. vendégszerető kebelén. Fölemelő jelei láttattak
A főtiszteletü közgyűlésnek a fakultásra vonat­ ott a legszélesebb körű rnele^ érdeklődésnek s
kozó határozata s irányitó rendelkezése miként a közös cél iránti rokonszenvben összedobbantak
történt végrehajtása tárgyában is tüzetes előter­ a szivek. Vajha, a nemes lelkesedésnek ama
jesztés kerül napirendre s igy ezúttal csak egy lángja, mely oly magasan lobogott ott föl s be­
kijelentésre s egy kérésre szorítkozom. A kije­ világította az utat, melyen haladnunk kell, ne
lentés az, hogy a fakultásnak immár fel nem lenne olyan, mint éjjelente a pásztortűz, mely
tartoztatható tényleges megalapítása, a nagy- nehány pillanatra megfényesiti az éjszakát, de
enyedi Bethlen-kollegiummal s annak érdekeivei aztán annál nagyobb sötétséget hagy maga után.
szemben teljességgel nem agresziv jellegű s a A sorakozás s egyesülés szép és nemes gondolata
kik ezt igy fogják föl, tévednek. Nem rombolás­ egyházkerületi közfőjegyzőnk lelkében szülemlett
ról, hanem egy egészen új alkotásról van szó; mea
o
s éveken át ő volt annak előkészitő s vezérlő
elfoglalásáról egyházkerületünk kormányzati szék­ bajnoka. Maradjon továbbra is az s nem lankadó
helyén egy új posicionak, az erdélyi részek tudo­ buzgalommal lobogtassa a zászlót melyet fölemelt,
mányos és társadalmi fejlettsége gócpontjában; s mely alatt anyaszentegyházunk világi s papi
fölhasználásáról s értékesítéséről ennek nemcsak elemei egymásnak testvérjobbot nyújtva, küzdjünk
egyházkerületünk, hanem az egész magyar pro­ édes örömmel e^ész a diadalomig.
testáns egyház szellemi erejének gyarapítására, Föl kell említenem a hálás elismerésnek
s igy fölemelkedés a fejlődésnek egy magasabb azon lélekemelő ünnepélyét is, mely szeptember
fokozatára, melynek eszméje megdicsőült leg- hava 9*én, Nagy-Enyeden dr. Kovács Ödön ne­
jobbjainknak lelkében több mint egy félszázaddal gyedszázados theologiai tanár szolgálata, s érde­
ezelőtt megszülemlett s melynek megvalósulására meinek bőven kiérdemelt méltatásának vala szen­
nézve, Isten úgy akarta, most jött el az időnek telve. Az idők rendjén az ő szellemi vezérlete
teljessége. Annak, hogy ez alkotás nem agresszív atatt képzett, hálás szivü tanítványoknak s tisz­
jellegű, megcáfolhatatlan bizonyítéka azon kon- telőinek fénylő serege vette őt körül s jól esett
ciliáns előterjesztés, melynek kapcsán a tárgyso­ nekem, hogy egyházkerületünk nevében, én lehe-
rozat rendjén a Bethlen-kollegiumnak saját aka­ ték szerencsés teljesíthetni a gyönyörű ünnep
démiája föntartása ügyére vonatkozó kérelme elnöki tisztét s nyújthatni felé ez elismerés ko­
tárgyalásra kerül. Kérésem tehát az, és szól ez szorúját. Benső szükségét érezzük oly pillanatok­
egyházkerületünk minden elfogulatlan, hű és igaz nak, midőn a mindennapi élet nehéz küzdelmeit
fiához s ezek közt az enyedi kollégium vezérlő s gyakran keserves összeütközéseit elfeledve, föl­
férfiaihoz is: ne engedjünk, sorainkban rést ütni emelkedhetünk oly régióba, hol az ellentétek szép
a belviszálynak, mely megbénitná alkotó erőnket, összhangzásban kiegyenlittetnek, hol nincs disszo­
s a külvilág előtt gyöngeségünk szomorú képét náns hang s az egyetértő szivekben a szeretet
mutatná föl éppen most, midőn az ellentétek ki­ szava szólal meg.
 12. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Istené a hála érette, részt vehettem a múlt
-évben, még más örömünnepeken is. Életem leg­
boldogabb pillanatai közé sorozom azokat, mi­
dőn egy-egy új templomot szentelhetek föl. Az
Isten nekem ilyeneket már sokat juttatott ré­
szembe. Valahányszor átlépem egy új templom
küszöbét, egész lényemet áthatja s betölti az a
fölemelő tudat: ime, hitünknek, fajunknak, nyel­
vünknek egy új megvihatatlan erőssége. A múlt
évben kétszer éltem át ily boldog pillanatot, mi­
dőn fölszenteltem a szilágyi egyházmegyében a történt összeszámítás szerint,
d i ó s a d i , s a marosiban a m e z ő b á n d i temp­
lomot. Mindkét alkalommal a kitüntető szeretetnek
annyira megkapó nyilvánulásaival lettem elhal­
mozva s a mi egyszerű népünk lelke mélyében
élő vallásos érzületnek oly sok szép tünetét szem­
lélhettem, nemcsak az említett egyházközségek­
ben, hanem mindazokban, kik ez örömünnepekre
közelről-távolról egybe sereglettek, hogy sokkal
szegényebb ajkamon a szó, hogysem azt kifejez­
hetném. Ki kell, azonban, különösen emelnem a
mi kálvinista magyar-vallásunknak egyik első­
rangú erősségét: zilahi egyházközségünket, azon
nemes város egész közönségét, melynek rokon-
szenve, szeretete örök hálára kötelezett.
Meg kell emlékeznem még egy innepélyről.
Az nem az örömnek sziveket vídámitó, hanem a
kegyeletnek volt mélyen megható innepe. Múlt év
szeptember 12-én, a nagy-enyedi egyházmegyében,
a gerendi egyházközség temetőjében sereglettünk
össze, sirhantja körül, az egyházmegye néhai espe­
resének, a szelíd lelkű Hegedűs Lajosnak, kinek
porladó hamvait paptársainak, s tisztelőinek hálás
kegyelete díszes emlékkővel jelölte meg. Ki a reá-
bizottakban hű, túléli a halált, és áldják emléke­
zetét akkor is, mikor a földi szemek tekintete
elől örökre eltűnik.
Dicsérem az élet urát, hogy az elmúlt ke­
rületi év folyamán espereseink, főjegyzőink, álta­
lában, egyházi hivatalosaink közűi, egyet sem enge­
dett az enyészet áldozatául. Én bennük bírom,
nagyra becsülöm, és szeretem leghívebb segítő
társaimat, s hálára kötelezettnek érzem magamat
azon buzgalomért, melyet küldetésük útján tanú­
sítnak, s azon támogatásért, melylyel engem foly­
ton istápolnak. A z én erőtlenségemet az ők ereje
pótolja, s egészíti ki.
Az esperesi karban csak az a változás történt,
hogy a nagy szebeni egyházmegyénk esperese, Ke-
lecsényi Károly, aa. hivataláról önkint lemondott.
Már régóta romlatag teste hű és buzgó lélek
93-
hajléka, s nem csodálkozunk, ha nyugalomért
eseng ő. Visszavonulása csöndjét a megérdemelt
elismerés hangja szózatossá teszi.
Vetek most már egy pillantást azon adatokra,
melyek egyházkerületünk beléletének folyamatát,
anyagi és szellemi erőnk fokozatos gyarapodását,
jellemzően világítják meg. És pedig összehasonlítva
az előző év adataival.
Örvendetes gyarapodást tüntet föl a gond­
jainkra bízott lelkek száma. A z i 894-ik év végén
380,076, 6090-el
több, mint a mennyit előző jelentésem feltüntetett.
E nagy szám nem tekinthető azonban egészen
emelkedésnek, hanem részben tulajdonítható an­
nak, hogy a szétszórt lelkek, még a legkisebb
diaszpórákban is, most már pontosan egybe vannak
számítva. A tulajdonképpeni szaporulatot a szülöt­
tek és halottak, valamint a tőlünk elszakadtak,
és hozzánk áttértek számadatainak egybehason-
litása mutatja ki. Ezek szerint, született 15,815,
245-tel több, mint az előző évben; meghalt, 10,033,
1275-tel kevesebb, mint 1893-ban. Tőlünk elsza­
kadt 133, 35-tel kevesebb, mint az előtt; hozzánk
áttért 394, 33-mal több, mint 1893-ban. E szerint,
a valóságos emelkedés 4355.
Nagy mérvű haladást mutat a tankötelesek
és tanulók száma. Ez' is, azonban, részben annak
tulajdonítható, hogy az összeszámitás sokkal pon­
tosabban történt. A kimutatott tankötelesek száma
ugyanis, 70,636; 9,147-tel tcbb, mint az előző év­
ben. Tanuló volt 52,038, s igy 3,097 az emelkedés.
Még örvendetesebb emelkedést mutat a kegy­
adományok, szorgalmi jövedelmek, és persely­
pénzek rovata. E címeken kerek számban 200,000
forint gyűlt Össze, csaknem 118,000 forinttal több,
mint 1893-ban. Nem lehet tehát állítani, hogy az
egyházias érzület, s az áldozatokban való buz­
galom hanyatló irányt követ. Pedig ebbe az ösz-
szegbe nincs befoglalva az a tetemes alapítvány,
adakozás, mely a központi pénztárba folyt be,
nagyrészt a kolozsvári theologiai fakultás javára,
a mint ezt az igazg.-tanácsi jelentés is mutatja.
Hát ha még hozzá tesszük azt is, hogy a kepe­
váltási alapok emelkedése is az áldozat-készség
rovatát gazdagítja. Bor és magtárak, s készpénz
összegek értéke fölemelkedett 1.563,785 forintra.
A szaporulat 232,785 forint. A meglehetős magas
kamat-jövedelmen kívül, jelentékeny része van ez
emelkedésben nagyon sok helytt a birtokosság
áldozat-készségének, melyet a folyamatban levő
tagosítások alkalmával tanusit. E tekintetben főkint
 9.4- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 12. szám.

a s z é k e l y b i r t o k o s s á g jár elő), elég nagyra 1894. év végén 3 6 7 ,4 1 2 forint 30 kr. A t í z év

nem. becsülhető jó példával. Ennek igazolásául alatti gyarapodás tehát 3 3 7 ,6 2 1 forint 25 krajcár.
útalok jelentésem mellékleteire. M ik ó -a la p volt 78,971 forint 68 kr, most
Egyházközségi építkezésekbe be lett fektetve 114,177 forint 39 kr. az emelkedés itt is 35,205
a mült évben 144,175 forint, 55,825 frttal keve­ forint 71 krajcár.
sebb, mint 1893-ban. Ez is örvendetes jelenség, K o n v e r z i ó - t ö b b l e t az 1894. évben volt
mert ez is azt tanúsítja, hogy a romok mind­ i t 0,471 forint 80 krajcár.
inkább eltűnnek, s a múlt évek nagy arányú épít­ Az é p í t k e z é s i a l a p, a másfél százalékos
kezései a szükséglet nagy részét immár fedezték. visszahelyezés feltétele alatt, szegényebb egyház-
A püspöki hivatal ügyforgalma is emelkedést községek építkezéseibe lett befektetve, 63,820
mutat. Múlt évi kerületi közgyűlésünk óta be­ forint 57 krajcár.
érkezett 1740 darab, melyeket, egy nehánynak A felsorolt, központi kezelés alatt álló főbb
kivételével, mind elintéztem. alapok összértéke volt 1884-ben 243-8 i7 frt. 68

Es most, engedje meg nekem a főtiszteletü kr. 1894. év végén 920.315 frt. 98 kr. s igy e

Közgyűlés, hogy vessek egy futó vissza pillantást tiz év alatti gyarapodás 6 7 6 - 6 98 frt. 30 kr.

nem csak a közel múlt e g y , hanem a letűnt t í z Az államtól kaptunk segélyt 137.343 forin­

évre is, a mióta szerencsés vagyok részint helyettes, tot; az országos közalaptól 128.789 forintot.

részint választott püspöki minőségemben anya- Templomot és imaházat építettünk összesen

szentegyházamnak szolgálni. 71-et; renováltatok 141. Iskola épült 83; papilak 92.

Ez idő alatt a lélekszám gyarapodása volt A papi javadalmak értéke volt 1884-ben

43,651; mert szülöttek összesen 148,724-en, s 298.936 frt. 86Vg kr. az emelkedés azóta több

visszatértek oda, a honnan vétettek, 106,3 2 3-an. mint 25.000 frt.

Vallásunkat hűtlenül elhagyták 1399-én, hozzánk Körlelkészség lett szervezve 35.

tértek 2659-én, és igy ez úton nyertünk 1 267 lelket.
A kepeváltsági alapok értéke volt 1884-ben
816,892 forint, s összehasonlítva ezt a már fönnebb
említett értékkel, a gyarapodás 746,892 forint.
Az áldozatkészség filléreiből összesen össze-
gyűlt: 725,428 forint.
Egyházi építkezésekre, számításon kívül hagy­
va az egyházkerületi tőke-befektetéseket, í .393,893
forint. Ezzel van kapcsolatban a tűzbiztosítások ér­
tékének éppen ily arányú emelkedése.
Az egyházmegyei özvegy-árvái gyámintézetek
vagyona 1884-ben 124,262 forint értéket képviselt.
A z emelkedés az óta 78,245 forint, a mi több,
mint hetven százaléka.
Központi özvegy-árvái alapunk volt akkor
43,843 forint, jelenleg van 103,097 forint 71 kr.
gyarapodás 59.254 forint 45 krajcár.
A h á z i p é n z t á r állása volt 82,197 forint
30 kr. jelenleg 120,453 forint 97 kr. az emel­
kedés 38,256 forint 67 krajcár.
K r a j c á r o s élőtőke volt akkor 19,454 frt.
13 kr. 1894. év végén 22.359 forint 61 kr. a
gyarapodás 2905 forint 48 krajcár.
Enyedi tanító-képezdei alap állása
1884-ben 9,560 forint 6 kr. most 18,722 forint
43 kr. az emelkedés 9,162 forint 37 krajcár.
Kolozsvári theologiai fakultás-
a l a p az 1884. év végén volt g { jg i forint 25 kr.
íme, főtiszteletü Közgyűlés! a magas rendű ér­
dekek szolgálatában parányi erők tömörülése, ösz-
szetartása, áldozatra kész buzgalma, nehány rövid
év alatt, mily fölemelő eredményeket mutathat
föl s áldom a gondviselést, hogy e nemes mun­
kában én is részt vehettem. Anyaszentegyházunk
számban, erőben, alkotásokban halad előre s az
ellentétes áramlatoknak nem egyszer zugó viha­
rában az evangyeliumi világosságnak, a nemzeti
mivelődésnek s a hazaszeretetnek mind magas-
sabbra emelkedő fárósza. A mi kezeink meg­
remegve, lehanyatlanak. Elménk világa kialszik s
szivünk dobogni megszűnik; de anyaszentegyhá­
zunk akkor is örökké élni s virulni fog.
Jelentésemet ezzel végzem. Erőtlenségemért
elnézést, jóakaratu törekvéseimben támogatást
kérek a jövőre is, köszönetét mondva az eddigiekért.
Szász Domokos,
erdélyi ev an g ref. püspök.
Egyházkerületünk közgyűlése.
A két és fél napon át, három ülés alatt, lefolyt
egyházkerületi közgyűlésről írván egyszerű referádát,
nem tudnék elzárkózni azon megnyugtató, édes érzés
befolyásától, melyet a gyűlés tagjaiban, és bennem is
keltettek a békés tárgyalások.
Jó ideje várjuk, hogy legyen békesség. És lelki
Örömmel látjuk, hogy ez óhajtott békének hajnala de­
rengeni kezd. íme, a közgyűlés legfontosabb tárgyánál,
 12. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
és éppen annál, mely ellen, és mely mellett két tábor
küzdött hosszú időn át, s a melyet, mint kérdést, fel­
bolygatni, az utóbbi időben is megpróbálták némelyek,
éppen ennél a legüdvösebb egyetértés uralkodott.
És hogy eszmék harcoltak eszmék ellen, s nem
emberek, ime, az most bizonyossággá lett, mert a küz-
ködő emberek letették a fegyvert, s a vezérek a béke
fehér zászlóját lobogtatják. És a vezérek kezéből a béke
•e zászlói, mint a haladás lobogói, a tudományok csar­
nokaira tűzetnek- Ott lobog az egyik Bethlen Gábor feje­
delmi alkotásának kiemelkedő csúcspontján, a nagy-enyedi
theologiai akadémián. Ott a másik, főtiszteletü Püspökünk
nagyra hivatott művén: a kolozsvári egyetemmel szerves
kapcsolatban létesített theologiai akadémia új épületén.
A világosság soha sem lehet oly nagy, hogy ká­
rára legyen a köznek. Javára, föl virágzására lesz orszá­
gunknak, anyaszentegyházunknak, hogy már most nem
egy, hanem két messzire ható világitó toronybúi fog
áradni szét a világosság, a tudás; erősittetik a hit, re­
mény, és szeretet. S mert ezt megértették az ellentétes
táborok, ime, azért leve békesség, és azért lészen áldás.
Magának a közgyűlésnek lefolyása ez.
Megnyílt a gyűlés márc. 16-án, délelőtt fél-tíz órakor,
•főtiszt. Püspökünk szívbűi jövő, és szívhez szóló imá-
javai. Elnökölt gróf Bethlen Gábor, ki általános figyelem
és érdeklődés közt tartotta elnöki megnyitóját, mely mag-
•vas és tartalmas volt, és a melyet lapunk élén közlünk is
Segédjegyzőkül, elnök aa. ajánlatára, kineveztetnek :
Kincs Gyula, tanár, Bodor Géza, lelkész, és dr. Borcsa
Mihály, tanár. A kerületi képviselők igazolása, és a meg­
jelentek számbavétele után, az újonnan választott espere-
rés és jegyzők eskettettek föl, kiknek jövendő munka-
jukra a közgyűlés áldást, és kitartást kívánt.
A távolmaradottak közül, kik részint levélben, ré-
.szint táviratilag mentették ki elmaradásukat, Hegedűs
T A R C A.
E gyh áztörtén eti adalékok.
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez.
(Második közlemény.)
1721. január 19. Mivel a különös sír ásásokkal nem
kicsiny bontakozása esett több ízben, és esik is a templom
nagy kövekbűl álló pádimentomának. azért különös sírt ásatni,
meg nem engedtethetik, ha^em tessék a Mltsgos asszonynak,
Széki Teleki Mihályné asszonynak, ő kgylmének, arra a végre,
hogy jövendőben a Mltsgos úr és asszony successori azon
az ágon bele temetkeztessenek, csináltasson egy boltot; arra
pedig, a hol a Mltsgos asszonynak tetszik, ád a Mltsgos
asszonynak a Consistorium egy helyet a Nagy Templomban;
csakhogy a mi a rendes taksát illeti, úgy mint frt. 200, két-
száz forintokat minekelotte még a pádimentomnak felbon-
tásához nem fognának, deponálja a Mltsgos asszony Ő ke-
gyelme; annak utána a boltot megrakatván, a Mltsgos üd-
vezült úr ő kegyelme testét oda temettetheti. Idővel penig
(kitől az isten a Mltsgos asszonyt és successorit oltalmazza),
ha azon egy ágon oda kívánnának temetkezni, noha a régi
determinátiók szerint két-két száz forintot kellett fizetni, de
a Consistorium adja száz-száz forintra, annyit tartozzanak
azon az ágon a successorok fizetni. Mely pénz a mostani
Mltsgos Supremum Consistorium ezen Ecclesianak tett, és
confirmált conclusuma szerint az ekklésia ládájában tétettetvén,
fordittatik a templom és parochialis házak építtetésekre.
95
Sándor, aa. 50 forintot küldött az egyházkerületi papi
özvegy-árvái gyámintézet javára, mit a gyűlés jóleső
örömmel fogadott, úgy szintén a Lészai Ferenc, főgondnok
aa. 100 forintját is, ki a Szeretet-ház javára küldötte azt.
Napirend megállapítása előtt, Nagy Lajos, n.-enyedi
kollégiumi tanár kéri az ottani kollégiumi gondnoki állások
napi rendre tűzését, és a két főgondnoki állás mellé egy
harmadik rendszeresítését, mit a közgyűlés elfogadván,
határozatba ment ennek leendő tárgyalása.
A napirend megállapítása után, elnök aa. meg­
tette ajánlatát a kiküldendő bizottságok kinevezésére nézve.
Most az Igazgató-Tanács előterjesztése következett,
melynek alapján a közgyűlés gr. Bánffy Miklós, és gr. Kún
Kocsárd elhalt egyházkerületi főgondnokok emlékezetének
és érdemeiknek jegyzőkönyvi megörökítését mondja ki.
A műszaki-előadói igazgató-tanácsi állás betöltése
elhatároztatván, e választás megtartása is délután háromtól
hat óráig terjedő időre tűzetett ki. A nagy-enyedi Bethlen-
főtanoda kérése, egy harmadik felállítandó főgondnoki
állás betöltésére nézve, elfogadtatván, erre a szavazást
elnök vasárnap délelőtt félkilenctől féltíz órára rendeli el.
j A z után, főtiszt. S z á s z D o m o k o s , püspök aa.
j évi jelentése következett, melyet lapunk mai számában,
j egész terjedelmében, közlünk. A minden részletében érde­
! kes, nagyszabású jelentést a közgyűlés osztatlan figyelem­
j mel hallgatta, mint bizonyságát főtiszt, püspök aa. fárad
hatatlan munkásságának, kiváló sikereinek, s mindunta­
lan zajosan megéljenezte. íg y mindjárt a bevezető részt,
mely báró B á n f f y D e z s ő , főgondnoknak a miniszter-
elnöki székbe elhivatásáról szól. A nagy alkotásokat vissza­
| tükröző jelentést közgyűlésünk teljtartalmulag jegyző­
j könyvre vétetni határozta, kifejezvén egyúttal méltányló
j elismerését, és hálás köszönetét főtiszt, püspök aa. el­
! évülhetetlen érdemei, áldásos, apostoli munkássága fölött.
(Vége következik.)
1721. febr. 2. Az úrban boldogul kimúlt néhai Méltó­
gróf Teleki Mihály úrnak a Nagy Templomban leendő
temettetése iránt a Mltsgos Teleki-família újabban requiralván
consistoriumot, a felsőbb deliberatumot ekképpen kívánta,
s akarta mitigalni: Minthogy b. e. eleink a farkas-utcai temp­
lomban való temettetés iránt azt régen elvégezték, hogy vala­
kik a Mltsgos, Nagyságos Famíliák közül oda kívánnának
termeltetni, rakott sírban temetkezzenek ily modalitással, s
oo'iditioval, hogy a sír csinálása előtt kétszáz forintok depo-
miltassanak; a kik penig az után azon sírban tétettetDek,
ázol:túl is mindenkor száz forintok deponáltassanak, a mint
j bog, mostan közelebb T. N. Rhedei Pál uram teste a M.
. Gro Székelly Ádám úr ő Nga rakott sírjában tettetvén, a
I T. úri özvegy asszony a rendes saláriumot az ekklesiának
i lereAe. és most is az ekklesia cassájában tartatik, azon végre,
\ min*. Mltsgos consistorium végezte: mi is azon régi eleink-
! végzett deliberatumához kénszerittetünk magunkat tar-
j ranun'1- és azon deliberatumtól nem recedalhatunk ; mindazál-
: tal. 'hogy mégis consolatioja légyen a Mltsgos Teleki-Famíliának,
j .:ő deliberatumot igy mitigálta a Ven. consistorium, tekint­
j vén boldog emlékezetű Méltóságos jó úrnak több rendbéli
meriturait. Mivelhogy az időnek alkalmatlansága és rövidsége
D3ir.it. hogy a Mltsgos asszony boltozatos sirt rakasson, úgy
látjuk, hogy nem lehet, annak okáért meg engedtetik, hogy
a Mltsgos b. e. jó urunk meghidegült tetemi ásott sirba té­
tessenek, a megemlített farkas-utcai Templomban. Úgy mind-
 g6 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 12. szám.

azáltal, hogy a Mltsgos asszony, a kövek felbontása előtt, a emlékezetben, ő Nga életét sok időkre terjeszsze, egéssé-
száz forintot deponálja, és ugyanakkor adjon obligatoriát gét, békességét kiszolgáltassa, Mélt. úri házát gyümölcsöz-
az iránt, hogy a midőn azon sírt téglával fel akarja rakat- tesse. Mely is ő Nga kívánsága szerint a farkasutcai temp-’
tatni, a másik száz forintokat is megfizeti. lombeli cathedrában helyheztetett.
1721. május 22. A T. collegiumbeli B. ifjúság küld- Közli:, Dr. Török;. Is tv á n -
vén T. Udvarhelyi Mihály uram>útán professorságnak hiva­
talára, és az időnek alkalmatlansága, miatt költségben ejtvén
magát, ex gratia Venerabilis consistorii seínel pro semper Különfélék.
most refundála két aranyakat, de mivel eddig' is más profes- == Minden kommentár nélkül, de örmmel és a
sorok után menvén becsületes ifjak, az ekklesiatul succursust szép cél biztos megvalósulásába vetett remény nyel közöljük
nem kívántak, ilyen költségekre magát nem extendalhatja. az alábbi levelet. «Budapest, hétfő. Főtisztektü Püspök Ur 1
A búza vecturázására való költségre penig teljességgel Van szerencsém, Fő tisztelendő ségedet arról értesíteni, hogy
magát nem ereszti, mivel a salaristaknak nagy hátramara­ a «Hajnal» belmissiói folyóirat alapjából 100 koronával
dásokra esnek, és soha ususban nem volt, nem is lehet. járulok a Kolozsvárra létesítendő «Szeretetház» alapjához.
1721. május 15. T. Hadadi 'Mihály uramnak exposi- Az Összeget Hornyánszki V a «Hajnal» kiadója, a ki a
tus papságára a T. consistorium determinatiojábul megfize­ folyóirat összes előfizetési összegeit belmissiói célokra ren-.
tünk egészszen fi. Hung. 18. tizennyolc fór.. delkezésemre bocsátotta: küldi el Főtiszteiendőségednek. A
1721. augusztus 4. Néhai Nzetes Tolvaj István uram »Szeretetház« eszméje oly dicső, hogy kötelességünknek tar­
legálván a kolozsvári ref. ekklnak bizonyos számú pénzt, tottuk érdeklődésünkről a fentjelzett szerény összeggel bi­
melynek egy részinek interessét legálta a kolozsvári ispo­ zonyságot tenni. Sok áldást kívánva Főtisztelendőséged
tályban szolgáló református papnakj de mivel sok munkával működésére, maradok főtiszteleted kész szolgája Dr. S za b ó
jut az ekkla annak interessének pré'cepti ójához és annuatim A l a d á r , a1 «Hajna»l szerkesztője.»
nem is adatik meg, hanem hol későbben, hol elébb, egyéb, = Mire lapunk megjelenik, a márc. 16-ra össze­
meritalis consideratiok is lévén ezen-.dologban, ad tollen- hívott egyházkerületi közgyűlés be végezte feladatát, haza
dam omnem difficultatem, rendelte az ekkla, hogy az egész ] oszlott. Örömünkre szolgál, hirdethetni, hogy azok az aggó-
j
legatum menvén az ekkla kezeire, a mig azon ispotályban dalmak, melyeket némely barátaink felkölteni igyekeztek
ref. praedicator fungál, az ekkla cassájából annuatim fizet­ a távol levők szivében e gyűlésünk felől, egészen alaptala­
tessék a modo in posterum tizenkét magyar forint, melyet nok, és feleslegesek voltak. Csak ismét bebizonyult, hogy
mostani ispotály pap T. Hadadi Mihály uram, pro anno ellentétek foroghatnak fenn a véleményekben, a meggyőző
praesenti levala, és ezután in posteritates igy observáltassék. désben, de ellenségei nem lehetünk egymásnak, mert az
Pro anno 1722 ismét kiadtuk T. Hadadi uramnak megrontása lenne anyaszentegyhá^unknak, és elátkozottak,
esztendei fizetését fi. 12. die 12. Augusti Anni 1723. kik azt megtenni, mernék. íme, e gyűlésünk is bebizonyí­
1721. november 9. Tiszt. Kurtány József, Szőlösi totta, hogy szerethetjük anyaszentegyházunkat a nélkül, hogy
Gábor és Pataki István uramék Ő kglmek a Tiszt. Páterek gyűlölnők egymást. Volt egy pár élesebb felszólalás, de azt
és a Keresztény ekkla között interveniált dolgok iránt re- mindenki inkább a véralkatnak tulajdonította, hogy sem az
portumot tévén, sub nomine ekklesiae ref. Claudiopolitanae, okvetlenül .támadni-akarásnak ; és bizonyos az, hogy az ellen-
a páterekkel úgy contrahaltanak sok unszolások után: hogy véleményt áron kell megvenni, mert az éltetője minden par­
N. szabad és királyi Kolozsvár városában, Torda utcában lamenti életnek. E közgyűlésünk egyike volt a legbékéseb­
levő házát az ekkléssiának, a mely vala boldog emlékezetű beknek, és reményt nyújt, hogy lassankint letördelődzvén
Madarász Mátyás uramé, áruba bocsátván nyolcszáz forin­ az ellentétek tövisei, mihamarább szerethetjük anyaszent­
tokban, melynek is ötszáz forintjokat in parata pecunia ő egyházunkat, és munkálkodhatunk érette mindnyájan, a nélkül,
kglmek percipiáltanak, háromszáz forintban pedig adtanak ő hogy a megrágalmazás fullánkjával sebeznők egymást. Adja
kglmek, úgymint Páter uramék egy házat, mely vagyon a isten, hogy e közgyűlésünk alkotásai legyenek koronája a
közönséges piacon Lintzegi uram szomszédságában a szege- békességnek, az atyafiságos egyetértésnek.
leten. Mely házát nem akarván tovább az ekkla úgy con- = A legközelebbi egyházkerületi közgyűlésen,
servalni, hanem áruban kívánta vetni; az iránt való szándé­ folyó hó 17-én a következő ifjú lelkipásztorok bocsáttattak
kát megjelentván az ekkla Tiszt. Batzoni Máté uramnak, ki arra a pályára, a melyen a nemes, magasztos, közhasznú
tetszett ő kglmének azon ház iránt való alkuban menni és munka mellett, a legtöbb jut az önfeláldozásbúi, és az ön­
a megegyezésre condescendalni, a mint hogy in fi. 300 há­ tudat megnyugtató érzéséből. Csűrös József, Dávid József,
romszáz magyar forintokban convenialt ő kglme az K. ekk- Gáspár István, Gönci Pál, Kusztós Gyula, Nagy András,
lesiával. 1722. október 26. Lévén a kolozsvári Tiszt. ref. ecc- Nagy Zsigmond, Sámuel Aladár, Solymossi Károly, Szász
lésiának belső-farkas utczában néhai Kabos László uram János, Tókos Jenő, Zajzon János, Vajda Mihály, és Vályi
háza féle mellett egy sütő háza, mely Kabós László uram Elek. Legyen Istennek áldása az új prófétákon, hogy mun­
házát appropriálván a Jezsuita szerzet, és ottan akarván kálkodván isten országának dicsőségét, szolgáljanak az egy­
magok convictussokat amplialni, ezen sütőházat sokszori ké­ házak vallásos életének javára, és hazánk, nemzetünk hasz­
résekre úgy Gubernátor uram és a város interpositiojára nára. A munka nagy, az iga terhes ; de az istennek irgalma
kéntelenittetvén a T. Eccla által adni; adván a város ezen végeden, és segedelme sp.ha el nem marad az igaznak
sütőházért néhai Bánffy Kristoph uram pusztáját in 11. 230 munkájától.
a^on utczában Suta János és Ács Pál szomszédságiban, = Papi beköszöntő. E hó 10 én köszöntött be
hogy azon privilégiummal, immunitással, melyei amaz birta, Ördög-Kútra kinevezett új lelkész, K u s z t ó s G y u l a .
a T. Ecclesia ezen pusztán építtethessen mást, a IJater Je- Az ifjú pap atyánkfia emez ünnepélyére szép számú közönség
suiták is adván bizonyos számú pénzt és a Tiszt, .ecclésia gyűlt egybe, s hallgatta figyelemmel, áhitatos szívvel új papja
kérvén Tiszt. Pataki István uramat, ő kglmét, hogy^ annak beköszöntő, hatásos beszédét. A beiktató! tisztet K o v á c s
építésében munkálkodnék, a mint hogy Ecclesiájához való A l b e r t , szilágy-nagyfalusi pap aa. teljesítette, annak illő
szeretetibűl hozza nyúlván elis kezdvén Anno 1721. 2. no­ rendje és módja szerint. A magunk részéről is áldásos, és
vember serényen, helyesen és dicséretesen is elvégezte Anno sikeres munkálkodást kivánunk ifjú lelkész atyánkfiának,
die specificat. 722. december 20. Méltóságos gróf Bánffi meg lévén győződve arról, hogy a számára most nyílt nemes
György uram ő Nga Isten dicsőségéhez való buzgóságábul ezen küzdelemben, magasztos tevékenységi körben meg fogja helyét
kolozsvári Tiszt. ref. ekklesiának egy szép ezüstös, aranyos állani, be fogja bizonyítani, hogy segítsége az úrtól vagyon.
váradi Bibliát conferalt, melyet is Tiszt. Pataki István uram = A «Protestáns Irodalmi Társaság», az idei egye­
ő kglme in Venerabili consistorio ő Nga neve alatt reprajb-.,,. temes konventtel kapcsolatosan, apr. 5-én, d. u. 5 órakor
sentálván, a Tiszt, ekklesia maxima cum gratiarum actione közgyűlést tart Budapesten. (IX. Lónyai-utca, 4.)
percipialta, minek okáért kívánja, hogy a jótéteményekben I
gazdag megjutalmaztató Isten előtt légyen örökké való I Felelős szerkesztő és kiadó: Szász GerŐ.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
RDniUIII!lllllll1INIIIIIII1l]|lllllllllllllll[l!ll]lll!lllllllllllllUIIII]lllllllllllllll!IIIlllllllillllllllllllllll!ll>IIIIIIIIIIIIIKIlllllll!IIIIÍIIII!MI[|llllll!llllllll!llllllll!llllllll!llllllll[IIIM!!l>|[IIIII|l!!l[|l|!|l!l>|l!lllllll!!lllll||ll||||||lllllII|lll!lll|[|lll|]|||l>lll[lllllllll|[:iillll!llllíimill!llli:

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Március 28. 13. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerkesztőségi iroda9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

Egészen új, és maradandó alkotásra volt szük­

Özvegyek és árvák.
ség. E gy oly alkotásra, mely az egyetemes egyház
Tisztelet adassék annak a férfiúnak, kinek testéből nőtt ki. Viribis unitis! Ezt kellett jelszóól
nevéhez «Az országos evang. ref. lelkészi özvegy- választani. A z egyetemes konvent bölcsessége ennek
árvái gyámintézet», és az erdélyi evang. ref. pap­ az intézménynek megteremtésére Szász Domokos,
fiuk «Szeretetház »-ának megteremtése fűződik. erdélyi püspököt, az alkotások emberét hívta el.
Legyen az ő neve fénylő betűkkel fölirva egyházi Előttünk van az egyházmegyék, illetve, a
történelmünk lapjaira; s lángoljon az Aroniták csa­ kerületek meghallgatásával készített Alapszabály-
ládja minden tagjának szivében hála, elismerés Tervezet. íme, főbb vonásokban.
az iránt, ki az ők özvegyeinek és árváinak gondját Kötelezett tagja minden magyarországi ren­
fölvette. Némuljon el a kishitűség, a kételkedés des pap, körlelkész, és a theologiák tanárai is,
azzal szemben, a ki egy maga többet munkálko­ ha a föltételeknek eleget tesznek. Az özvegyek és
dott- már is, mint az ő társai együtt véve. árvák öt év után, az egyenlőség és testvériség el­
Talán, nem lesz ember, a ki ekképpen ne vének megfelelően, egyenlő segélyben részesülnek.
erezne, és igy ne gondolkoznék, a ki ismeri a re­ Az öt szolgálati év előtt elhalt papok özvegyei,
formátus papság özvegyeinek és árváinak sorsát. ha árvák nincsenek, visszanyerik a befizetett tag­
Talán, nem találkozik olyan, a ki félre magya­ dijakat, de állandó segélyre igényt nem tarthatnak.
rázná őszinte örömünket, lelkesedésünket, melyet Az özvegyi évjáradék egyelőre 250 forintban
el nem titkolhatunk, midőn e két, korszakot al­ állapittatik meg, a mely tiz év múlva fölebb is
kotó intézményről szólva, megteremtőjének nevét emelhető. A z árvák segélye 50— 7 5 frt. a mint
is emlegetjük, a ki nem más, mint kerületünk apátián, vagy egészen árvák.
püspöke, S z á s z D o m o k o s . Ez intézményeket A z intézet pénzügyi oldala igy áll: a) Be­
alig is lehet elválasztani azoktól, a kik érette fárad­ lépési járulék címen a tagok fizetésének tiz szá­
tak; itt elhagyni pedig, éppen vétek is volna. zaléka. b) Évi tagsági dij a fizetés két és fél
Régóta sírtunk, és jajgattunk, hogy a papi százaléka, c) Az országos közalaptól négy év alatt
özvegyek és árvák milyen nyomorban vannak. százezer forint, és az eddigi tőkésítés 57,000 frt.
Megesett a szivünk, midőn láttuk őket elhagyatva, d) Ismét a közalap évi tiz százalékos járuléka.
pártfogó, gondozó nélkül. Szerettük volna oda A gyámintézet vagyonát egy első rendű, központi
adni mindenünket. És mit tettünk? Megvigasztal- pénzintézet kezeli, mig az ellenőrzés, a járadékok
tűk kenet-teljes szavakkal: isten az özvegyek és megállapítása az egyetemes konvent hatáskörébe
árvák atyja, ő nem hagyja e l ! Aztán, nagy ne­ tartozik. A tagsági dijakat az esperesek szedik be,
hezen, befizettük a tagsági dijat, ott, a hol volt s küldik fel a konventi végrehajtó bizottságnak.
traktuális gyámintézet. Növeltük a tőkét. A tőke Az intézet, mint látszik, tökéletesen a keresz­
nőtt is, de az özvegyek és árvák gondja nem tyéni szereteten, egyenlőségen, és testvériségen
logyott. Nőtt az is. Sem a kerületi, sem a do- épül fel. Fizeti minden lelkész a maga jövedel­
mesztikábúl létesített egyetemes gyámintézet nem méhez mért tagsági dijat. Ezt kívánja az igazság.
volt elég erős arra, hogy pusztán azokból mara­ De, a krisztusi szeretet, melyről annyit prédiká­
dandó alkotást lehessen létre hozni. A traktuális lunk, viszont azt hozza magával, hogy személy­
alapok központosítása is csak egy pillanatig tetsző válogatást ne csináljunk, részesítsünk egyenlő arány­
indítvány volt. minden özvegyet, minden árvát.
 9 8. P R O T E SM V S KÖZLŐÉRT. 13. szám.

Mielőtt a finánciális oldalrúl számolnánk;, Igaz, hogy most sem talál javított erőforrásban,
emlékezzünk meg az e r d é l y i pap-ÍPH-k «Sze- mert a papi* fizetések gyökeres- rendezése nem
retetházáróL is. következett be, de azért elodáznunk, nem szabad.
N a g y D o m o k o s , kollégánk, mikor ezt az A helyzet képének feltárása, végett, felmu­
eszmét fölvetette, s életre hívásához alamizsnát tatom, mennyivel járul egy pap> ezen alkotandó,
gyűjtött, bizonyára nem remélte, hogy az még és a meglevő intézményekhez. Alapul egy 600 frtos
az ő szeme előtt testet is ölthet, bármennyire papi állomást veszek fők. Az országos gyáminté­
jónak, üdvösnek találtuk mindnyájan. Ú gy van az. zetbe fizeti a tíz-százalékos-belépési* dijatrez, a jelen
E gy olyan hatalmas kéz kellett ide is, mint a esetben 60 frt;. ebből egy évre esik 2o frt Fizeti a
Szász Domokos, püspök, alkotó* keze. két és fél százalék tagsági dijat, ez 1.5 frt. A Szere­
Szeretetház, fölépítve a humanizmus legszen­ tetház részére fizetendő lesz a harmadik osztályú
tebb érzelmén, azon magasztos céllal, h-ogy az papi állomás istán k é t forint Összesen megterheli
Aroniták megmaradjanak az oltár mellett, kedvet tehát a két éj intézmény az első. három évben
kapjanak azon isteni elhivatás folytatására, a 37 forinttal, az után évt 17; forinttal. De, mert az
melynek az ő atyáik szolgálatába® állottak. íme, országos gyámintézet érintetlen hagyja a meglevő
.a ..bölcsesség: befogadni, ruházni, táplálni a hajlék­ traktuális intézeteket, egy pap sem. fog lemondani
talan árvákat, de ugyan akkor bennük és által ok ott szerzett jogairól. E cimen pedig Kolozs-Kalo-
élő :kövekre rakni le az anyaszentegyház funda- tában minden pap, tekintet nélkül jövedelmére,
?mentő mát. A mit elvégzett a társadalom, a miit évenkint, kerek számban 18 forintot fizet. Más
‘megnyertek az állami hivatalnokok, tanárok, ta:- traktusokban is, ha nem több,, ezen összeg körül
■ nitók: annak vettetik meg az alapja, a kolozsvári, váltakozik a fizetés. így tehát az özvegy-árvái
‘református pap-fiuk «Szeretetházának» létesíté­ intézményekre fizetni, fog egy pap 55 frtot, az
sével. A szeretet és könyörületesség igéinek apos­ első három évben,, az után 35 forintot. Vegyük
tolai majdan nyugodtan hajthatják főjüket szera- hozzá még ehhez az állami adókat, a mi szintén
•derítő álomra abban a megnyugtató, hitben, hogy.- egy harmadik osztályú papnál rá megy 20 frtra.
árváiknak gondját nem csak az istenedé az emberek, Sokan, lehet, még egy kis életbiztosítást is csi­
■ is íelveszik, s nem csak fölveszik, dfe- fel is növelik. náltak, a mi után fizetnek 40— 50 frtot. íme, csak
A tervezet, e Lap 1 i-ik számából, mindnyá­ a tiszta, egyenes kiadások,, kerek számban száz
junk előtt ismeretes. Látjuk, hogy oly mély körül­ forintot tesznek ki.
tekintéssel, és e mellett annyira reális alapon Méltán felmerül igy a kérdés, hogy az egy­
nyugszik, hogy ha az országos sorsjáték végleg házak, jóllehet mindkét intézmény csupán a papság
engedélyezve lesz, semmi kétség, hogy életet érdekében történik, nem járulhatnának-e valamivel
ne láthasson a papság segedelmére 5 Azt mondja ugyan az
Ám, azért, álljunk meg egy percig mindkét indokolás, hogy a «do et des» elvénél fogva az
intézmény előtt, és tegyünk rájuk, illetve, érde­ egyházakra n©m róható ki újabb teher, mert nem.
kükben egy pár észrevételt azzal az őszinte ér­ mentettek feli az özvegy-árvái kegy évi járandóság
deklődéssel, azzal a jó indulattal, a minővel azok kiszolgáltatása, sem a temetési költségek hordo­
számunkra megteremtettek. zása alól. Igaz, de a dolog úgy áll, hogy a kegy-
E gy korszakot alkotó, jótékony intézmény évi járandóság fizetése is a lelkészek terhére esik,
megteremtése tetemes pénzbe, nagy áldozatba akár él az özvegy, akár nem, mert egy évi. fél­
kerül. Az országos gyámintézet, és a Szere­ fizetést. élveznek. A lelkészek temetési költségét
tetház is áldozatot követel, és pedig első sor­ pedig, tudtommal, sehol sem hordozzák az egy­
ban azoktúl, a kiknek érdekében történik. Az házak, hanem a család és a temetkezési egyletek,
érdekeltek a papi özvegyek és árvák; az ál­ melyekbe hosszú időn át fizették a tagsági dijat.
dozatot is a papságnak kell meghoznia. Ezen így tehát a méltányosság azt hozná magával,
alapelven épül fel mindkét intézmény. Ha az ér­ hogy az egyházak papjaikért, a kik érettük egy
dekelt rész az áldozattál visszaretten, akkor ismét életen át fáradtak, kik az erkölcsi és szellemi
elestünk attól, hogy a mit annyira óhajtottunk, munka mellett, sokszor még anyagi áldozatot is
megvalósuljon. Az volt az oka eddig is, hogy hoztak, legalább a tiz százalék belépési dijat vál­
egy ily nagy szabású intézmény létre nem jött, lalják el, és hordozzák. Hiszen, a tanító nyug­
mert féltünk az erőnket felül múló áldozattál. díjba is fizetik az évi 12 forintot
 ■ 13» szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Nem tudjuk, mit határoz az egyetemes kon­
ként bölcsessége, de a papságnak kötelessége,
az áldozatot meghozni, s ez által családjának
jöyőjét biztosítani.
E két intézményt méltán nevezhetjük kor­
szakot alkotónak. Ezek mellett még egy van hátra:
gondoskodni a j e l e n r ő l , és rendezni a lelkészi
fizetéseket, hogy a jövő érdekében hozott és
hozandó áldozatok ne legyenek teher a papságra
nézve. A papság bízik vezérében. A ki képes volt,
ezeket megteremteni, képes lesz, a papi fizetéseket
is rendezni. Adja isten, hogy úgy legyen!
V ajda Ferenc-
Az Igazg.-Tanács évi jelentése.
Főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés!
A zsinati törvénynek végrehajtására vonatkozó
«Utasítás» 46. §-ának n pontjában körülirt kötelessé­
günkhöz híven, van szerencsénk, a lefolyt egyházkerületi
évben végzett működésünkről szóló tiszteletteljes jelen­
tésünket a következőkben megtenni, követve az ilynemű
jelentések szokásos formáját, mely szerint első sorban
az egyetemes egyházi testületek működését, második
helyen Igazgató-Tanácsunknak saját hatáskörében vég­
zett munkálkodását s végül a főtiszt, egyházkerületi
közgyűlés jóváhagyásától föltételezetten elintézett ügyeket
ismertetjük.
I.
A z egyetemes konvent múlt évi rendes üléseit
ápril hó 24— 27. napjain tartotta Budapesten, főtiszt,
és mélt. Kun Bertalan aa. egyházi és nagyméltóságu
Tisza Kálmán aa. világi elnök vezetése alatt.
Általános édekü határozatai közül, épen úgy, mint
tavaly, a közalap tárgyában kelt határozatokat kell
első helyen megemlítenünk s azok pontos végrehajtására
az illetékes lelkész és esperes aait ez úton is figyelmez­
tetjük. A z általános folyó számla végtételei ugyanis ezen
évben is az utóbbi évek alatt mintegy állandóvá vált
csökkenésről tanúskodnak, a mennyiben az egész évi
járulékokban és tőketermészetü küldeményekben elért
bevétel 74,295 frt. 78 krt. tett, mely az előző évi 78.876
frt. 83 kr. bevétellel szemben ismét 4581 frt 5 kr.
apadást mutat. E folyton tartó csökkenés meggátlása
érdekében a közalapi végrehajtó bizottság célszerű
javaslatokat terjesztett a konvent elé úgy a közalapi
adó kirovása, mint behajtása tekintetében, melyek hatá­
rozattá emeltettek s minden érdekelt részéről szigorú
megtartásra várnak. Igazgató-Tanácsunk e határozatok
végrehajtása iránt körrendeletileg is intézkedett s ugyan­
ekkor figyelmeztette az egyházközségek presbitériumait
a reformációi emlékünnepélyek alkalmával eszközölt
persely gyűjtések összegének is a közalapba leendő be­
szolgáltatására.
Nagy fontosságú tárgya volt ezen konventi ülésnek
az egyetemes lelkészi nyug- és özvegy-árvái gyáminté­
zeti alapszabályok elkészítése is. Ezen mindnyájunkat
99.
közelről érdeklő s egyházi szervezetünkben már rég
nélkülözött intézmény életbe léptetése iránti javaslatté­
telre ugyanis a megelőző évi konvent által bizottság
volt kiküldve, mely is főtiszteletü Szász Domokos püspök
aa. elnöklete alatt nagy gonddal összegyűjtött statisz­
tikai adatok alapján számításokkal kisért részletes ter­
vezetet dolgozott ki és terjesztett a konvent elé. Ezen
alapszabálytervezet a kétségtelenül sürgősebben óhajtott
özvegy árvái intézet megalapításán felül az egyetemes
papi nyugdíjintézet alapjára is tőkésítéseket vett számí­
tásba, úgy, hogy azon alapon nem sokára a nyugdíjin­
tézet életbe léptetését is eszközölni lehetett volna.
A bizottsági tervezetet aztán csekély módosításokkal
az egyetemes konvent is magáévá tette, s mint saját
tervezetét küldötte le az egyházmegyékhez véleménye­
zés végett.
A z 1894. év novemberében tartott rendkívüli
konvent tárgyalta aztán az egyházmegyéknek, illetve,
egyházkerületünknek a gyámintézeti alapszabálytervezetre
vonatkozó véleményeit s minthogy ezen ellentétes véle­
ményeknek a konventi tervezettel való összeegyeztetése
nem sikerült: új alapszabályzat kidolgozását rendelte el,
azon megszorítással, hogy ebben már most csak az
egyetemes özvegy-árvái gyámintézet szervezéséről legyen
gondoskodva.
A főt. egyetemes konventnek kizárólag egyházke­
rületünket érdeklő határozatai közül megemlítjük, hogy
székelyudvarhelyi kollégiumunk rendszeres államsegély
iránti kérését és zilahi kollégiumunknak az államsegély
fölemelése iránti kérését ajánlattal terjesztette a közok­
tatási miniszter elé. Ugyancsak ajánlattal jutatta rendel­
tetési helyére azon kérésünket is, a melyben a közok
tatásügyi minisztertől azt kérelmezzük, hogy kollégiumi
elöljáróságaink ne akadályoztassanak abban, miszerint azon
első gimnáziumi osztályba lépő tanulóktól, kik valamely
iskolai jótéteményben kívánnak részesülni, nem ugyan
az első gimnáziumi osztályba való felvétel, hanem a
kegyletre való érdemesség fokának megállapithatása
végett, bizonyos vizsgát követelhessenek. Igazgató Taná­
csunk azon fölterjesztésére pedig, melyben a kolozsvári
theol. fakultás megnyitása iránt tett intézkedésekről
jelentettünk s melyhez egyúttal az egyetemhez való
kapcsolat iránti kérésünket is mellékeltük, azt határozta
a konvent, hogy erdélyi egyházkerületünknek a theol.
fakultás közeli felállítása végett tett intézkedéseit öröm­
mel veszi tudomásul, lg.-Tanácsunknak az egyetemmel
leendő kapcsolat tárgyában benyújtott előterjesztését a
nmlgu vallás- és közokt. minisztériumhoz intézendő
ajánló feliratával támogatja s Ig.-Tanácsunkat felhívja
arra, hogy minden ezen ügy fejlődésében előkerülő fon­
tosabb mozzanatról a kapcsolat létesítése végett szük­
séges feltételekről idejében értesítsük a konventet.
A z országos közalap 1893. évi bevétele volt: 93,546
frt. 98 kr. Ebből tőkésítésre 23,299 frt 49 k r .; missioi
célokra: 18,414 frt. 67 kr. lelkészi özvegyárvai gyám ­
intézetre: 7,365 frt. 69 kr.; egyszersmindenkori segélyekre :
17,434 frt 06 kr.; tőkesegélyezésre: 13,197 frt. 20 kr.
és kiegyenlítésekre: 3665 frt 80 kr. fordittatott.
Egyházkerületünkből befolyt az országos közalapba,
az 1893 év folyamán, 10,184 írt. 92 kr. Beadott kérvé­
 100. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nyeinkre nyertünk az *894. évben 3530 frt egyszer-
smindenkori, 6400 frt missioi segélyt s ezen felül kiutal­
tatott a korábban rendszeresített 5894 frt. tőkeszerző
segély s igy összesen ezen évben 15,824 frt. közalapi
segélyben részesült egyházkerületünk.
A br. Baldácsi-alapból járó évi 2500 frt segély-
összeget az elmúlt évben is portosan kézhez vettük.
II.
Igazgató-Tanácsunk ügyforgalma, a múlt 1894. évi
közgyűlés óta, a következő volt. Beérkezett összesen
3103 beadvány, melyből elláttatott a mai napig 3084
drb., tehát elintézetlen van 19 drb. Tartatott összesen
31 ig. tanácsi ülés, melyeknek jegyzőkönyvei pontosan
rendben s az 1894. évről már bekötve is vannak.
A pontos és gyors ügykezelést nagyban megköny-
nyitette az egyházkerületi épületnek közelebbről történt
kibővítése, minek folytán kellőleg tágas irodahelyiséget
nyertünk, hol is az egyes szakelőadók külön szobákban
vannak elhelyezve s igy a zavartalan munkálkodás
lehetővé vált, mig másfelől az uj levéltári helyiségbe
az egész levéltárt be lehetett helyezni s igy az előbbi
sötét és nedves helyiségben volt iratok is megmenthetők
voltak az enyészettől.
A z igazgató-tanácsi hivatalnokok sorában az elmúlt
év alatt két rendbeli változás történt, t. i. dr. Sárkány
Lajos, kiválóan buzgó számvevő aa., nagy elfoglaltságára
hivatkozva állásáról lemondott, Bodor Antal kölcsön-
ügyi előadó aa. pedig, betegsége okán, kérte nyugalomba
helyezését, mit Igazgató-Tanácsunk, a fölhozott sajná­
latos indokok alapján, évi 800 frt kegydij élvezetének
kilátásba helyezése mellett, engedélyezett is. Bodor Antal,
volt kölcsönügyi előadó aa. nyugalmazására vonatkozó­
lag leszünk bátrak a főt. közgyűlés elé külön előterjesz­
tést tenni, de a számvevői állás ujabbi végleges betöl­
tése ez úttal még foganatosítható nem lévén: tisztelettel
kérjük, dr. Sárkány Lajos, volt számvevő aa. lemondását,
kiváló érdemeinek és hasznos szolgálatainak elismerése
mellett, tudomásul venni s egyúttal jóváhagyni Igazgató-
Tanácsunk azon átmeneti intézkedését, mely szerint ezen
állás teendőinek ideiglenes vitelével, addig, mig a szám­
vevői hivatal munkaköre, a változott pánztári kezelés­
nek megfelelően, megállapítható lesz, Maksay János,
pénztári ellenőr aát. bíztuk meg.
A z igazgató-tanácsi műszaki előadói állás, b. e.
Székely János, ig. tanácsos ur elhunytával szintén üre­
sedésbe jött s ezen állás betöltésére nézve a tárgyso­
rozat rendjén fogjuk kérni a főt. egyházk. közgy. bölcs
intézkedését, de már e helyen kell azt tisztelettel beje­
lentenünk, hogy a most éppen folyamatban levő több
rendbeli építkezésekre s általában a műszaki ügyek zavar­
talan elintézhetésére való tekintettel, ideiglenesen is gon­
doskodnunk kellett a műszaki előadói állás betöltéséről,
s Herceg Lajos, vasúti főmérnök aát. kértük föl e
tiszt ideiglenes vitelére, ki fölkérésünknek engedve, a
legnagyobb buzgósággal állott egyházkerületünk szol­
gálatára.
A z irodai kezelésben, de főkint a nagy gyakorlott­
ságot igénylő levéltári kezelésben eddigelé gyakran elő­
fordult azon nehézségeket, melyet a gyakori dijnok-vál-
13. szám.
tozás idézett elő, Igazgató-Tanácsunk az által vélte
elenyésztethetőnek, vagy legalább is mérsékelhetőnek,
hogy a dijnokok javadalmazására közgyülésileg rendel­
kezésére bocsátott összegből egy 500 frtos és egy 400
fros irnoki állomást rendszeresitett, melynek egyike,
az 500 frttal javadalmazott levéltárkezelő-irnoki állás,
e szakmában kellőleg jártas egyénnel be .is töltetett.
A mint a központi adminisztrátio kellő pontossággal
folyt, épp úgy az egyházközségek administrálásában s
az egyházmegyei ügykezelésben sem tapasztalunk feltűnő
nagy akadályokat, ámbár némely egyházmegyék nagy
kiterjedése miatt nem egyszer kellett az administratio
vontatotrsága s mondhatjuk, késedelmes volta ellen sür­
getésekkel élnünk, s ezek mellett sem volt mindig a
különösen vagyoni ügyekben megkívánt gyors ügyvitel
elérhető. E hiány miatt azonban magukat az egyházme­
gyei elöljáróságokat felelősség nem terhelheti, mert nem
saját mulasztásuk, hanem az egyházmegyék nagy kiter­
jedése, azoknak a közlekedési viszonyok gyengesége
idézi elő a hátramaradást. Eme nehézségek megszünte­
tése érdekében javaslatot tenni, még időszerűnek nem
tartjuk, de örvendetesen lehet rámutatnunk azon köze­
lebbről megindult s magukból az egyházmegyékből
kiinduló mozgalomra, mely a nagyobb egyházmegyék
szétosztását éppen az administratio eléggé nem méltá­
nyolható gyorsasága érdekében célozza. Nem óhajtunk
ugyan e mozgalomra vonatkozólag még most a megol­
dási módozatok kutatásának stádiumában, véleményt
nyilvánítani, de azt jelezhetjük, hogy e kérdés sok oldalú
és alapos megvitatása éppen nem fölösleges, mert a szel­
lemi gyarapodás feltételét képező anyagi viszonyok
teljes rendezésének s az egyházi administratio pontossága
és gyorsasága iránt, úgy maga az áL7ami főhatóság,
mint általában a haladó kor által támasztott folyton
fokozódó igényeknek való megfelelhetés céljából e kér­
dés helyes és egyházi alkotmányunknak megfelelő módon
leendő megoldása minden esetre a jövő nagyfontosságu
feladatai közé tartozik. (Vége következik.)
Egyházkerületünk közgyűlése.
(Vége.)
A z Igazgató-Tanács évi jelentése, mely nyomtatás­
ban a tagok közt már ki osztatott, felolvasottnak vétetett.
Dr. K o v á c s Ö d ö n indítványait az egyházi tör­
vények életbe léptetésére vonatkozó utasítás pótlására,
valamint azok életbe léptetésére nézve, a kiküldött bizott­
sághoz teszi át.
Következett az Igazgató-Tanács előterjesztése a ko­
lozsvári theologiai fakultás ez évi szeptember havában
leendő megnyitása tárgyában tett intézkedésekről.
A közgyűlés a jelentést egyhangúlag tudomásul
vette, s egyúttal kimondotta, hogy a theologiára
meghívott dr. K e n e s s e y B él a, M o l n á r A l b e r t ,
N a g y K á r o l y , dr. K e c s k e m é t h y I s t v á n és
P o k o l y J ó z s e f tanárokat közgyűlési tagoknak tekinti.
Ugyan úgy, minden vita nélkül és egyhangúlag fo­
gadtatott el a n a g y - e n y e d i theologiai akadémián üre­
sedésben álló tanszékek betöltésére vonatkozó előterjesz­
tés. Hogy az uj tanárok székeiket már a jövő tanév
 13. szá m . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
«lején elfoglalhassák, még a tanév megnyitása előtt egy­
házkerületi rendkívüli közgyűlés fog tartatni.
Intézkedett a közgyűlés a kollégiumokban ürese­
désben álló tanári székek betöltésére nézve is.
Ezután P a r á d i K á l m á n olvasta fel tanügyi
előadói évi jelentését, melyet a közgyűlés tetszéssel fo­
gadott s tanügyi előadó afiának buzgó munkásságáért
elismerést és köszönetét szavazott, kimondván egyúttal
határozatiig, hogy: i. a gimnáziumi oktatás felügyele­
tének kérdésében a konventhez terjesztett igazgató-ta­
nácsi nyilatkozatot; 2. az 1893. évi X X V I. t.-c. végre­
hajtásában a tanítói fizetéseknek államsegélylyel pótlása,
valamint 64 felekezeti népiskolának államosítása iránt
követett igazgató-tanácsi eljárást, s végre 3. az 1894.
évi XXVII. t. c. végrehajtásában követett igazgató-ta­
nácsi eljárást, melynél fogva a nagyenyedi néptanitó-képző
és hét főgimnáziumunk és azoknak összes állandósított
tanárai belépnek a nem állami tanárok számára létesí­
tett nyugdíj, s gyámintézetbe: jóváhagyja és az Igazgató-
Tanácsnak idevágó határozatait és intézkedéseit megerősíti.
Ezzel végződött be az első napi gyűlés.
Következő napon, 17-én, a kibocsátandó ifjú papok
fölszentelése ment véghez a szokásos ünnepségek mellett.
Harmadik napon, 18-án, az érdeklődés meglehető­
TÁRCA.
A halhatatlanság tudata Indiában.
Sir Edwin Arnold, az «Ázsia szövétneke, vagy a
nagy lemondás (Mahabhinishkzama)» híres szerzője, pár héttel
ez előtt, mint a Birmingham and Midland Institute elnöke,
megnyitó beszédet tartott az életről való nézetekről. Az «Élet,
s a halál titkai»-rúl szóló kérdés tárgyalásánál a követke­
zőket mondta: «E tekintetben Ázsia, a honnan minden
vallásos gondolataitokat vettétek, és melytől még sokat kell
tanulnotok, messzi előtte jár nyugatunknak. Pál apostol bízó
és biztató állítását, hogy nem csak látható, múló, de lát­
hatatlan, elmulhatatlan dolgok is vannak, itt csak a hivő
ismeri e l; a materialisták csupán frázisnak tekintik. Indiában
ez közhely, egy vitatatlan bizonyosságról. Ott senki sem ké­
telkedik az élet folytonosságában, a mint nem kételkedik
abban, hogy a leszálló nap holnap, mint ugyan azon tűz­
golyó, újból fel fog kelni.
India soha sem találta volna fel a mozdonyt és a
hátul-töltőt; de legszegényebb parasztjai is annyi mély
bölcsességet örököltek, hogy már vallásos szellemük lég­
körénél fogva, oly ilágnézlettel bírnak, mely a legfinomabb,
és legmélyrehatóbb elvontságára nézve egy Priestley-ét, vagy
Hegelét fölülmúlja. Es ha ezek a néposztályok ott bármily
közel megismerkednének a modern tudomány fényes ered­
ményeivel, még a legcsekélyebb mértékben sem vesztenék el
szilárd hitüket a láthatatlanba. Sőt, érthetetlennek találnák,
hogy nyugati tudósok az erő folytonosságárúi szóló törvényt
taníthatják, s azt mégis az emberi szellem minden erői közül
a legmagasabbra és legkifejlettebbre nézve nem ismerik el.
Nem akarom állítani, hogy Ázsia előbbre van Euró­
pánál ; vagy a mi híres tanáraink érzéki gondolkozás-módjá­
nál, de, kétségen kívül, boldogabban élnek, s könnyebben
I OI .
sen meglazult, mivel érdekes és vitát kelthető pont a
tárgysorozatban alig kínálkozott.
A kiküldött szavazatszedő bizottság a tegnapi
napon megejtett szavazások eredményéről számolt be.
Majd az egyházkerületi közgyűlés tanácskozási szabályai­
nak megállapítása következett.
A z egyházkerületi papi fiu-árvaház létesítése tár­
gyában szerkesztett igazgató-tanácsi előterjesztés öröm­
mel tudásul vétetett.
Több kisebb fontosságú tárgy elintézése után, el­
nöklő gróf aa. a közgyűlést bezárta, örömmel konsta­
tálván, hogy a közgyűléseinken régebben nem egyszer elő­
fordult animozitásnak most nyoma sem volt. Nem saját érde­
mének tulajdonítja ezt, hanem az ügyek iránt való közös és
általános érdeklődésnek. Óhajtja, hogy ez mindig igy ma­
radjon, hogy ezáltal nőjjen, virágozzék anyaszentegyházunk.
Elnöklő főgondnok aának püspök aa. mondott me­
leg hangú köszönő szavakat, elismeréssel említve föl ne­
mes buzgalmát, üdvös pártatlanságát a tárgyalás veze­
tésében, melynek ezutáni folytathatására istentől áldást
és segedelmet kér.
És ezzel végződött be a közgyűlés, mely egy békés
és együttmunkáló, hasznos korszak kezdetéül tűnt fel
lelki szemeink előtt erdélyi egyházkerületi életünkben.
Isten nevében, úgy legyen!
halnak India gyermekei. Minthogy nem a szem az, a mi
lát, s nem a fül, a mi hall, hanem a benső «Én» az érzék­
szervek mögött, s ebben az Én-ben hisznek, és folytonos­
ságáról való meggyőződésükben megnyugvást nyernek.
A metafizikának, az érzék fölöttiek tudományának mes­
terei lévén, az emberi értelem végső nehézségein, a lét tit­
kain azzal az alapelvvel teszik túl magukat, hogy : «Soha a
gondolat fel nem foghatja a gondolkodót.» Az pedig, a mi
bennünket állandóan gyötör és ijeszt a világegyetem vég-
hetetlenségének rejtélyeiben, az ő nyugodt szellemüknek
mindennapos örömévé lett, mert az emberi korlátolt erők
dacára, a feltörő lélek korlátlan vágyának tudatában vannak.
Felismerték a világrend két legmagasabb örök törvényét:
D h a s m a, a szeretetet, és K a r m a , az igazságot. E vilá­
gosságban előttük nyilvánvaló, hogy minden dolog, egy vál­
tozatlan, habár néha irgalmatlannak látszó célszerűség alatt a
jótúl a jobbhoz, 5 a jobbtól a legjobbhoz halad, a mig az
idő a dolgok egy újabb és magasabb rendjére megérik.
A k i m a, azaz, a rosszat, az igazságtalanságot kerülni, a leg­
főbb parancsolatuk, a mint Krisztus «arany-szabály»-a is szól,
és a mint Hafiz utolsó szava is volt persa verseiben. A
halált nem úgy várják, mint közülünk sokan, t. i. mint pa­
naszkodó foglyok, kik zsarnok törvény szerint egy magasabb
bíróság lehetősége nélkül el vannak ítélve, és keserűséggel
várják testük börtönében az utolsó napot az elmúlásig; ha­
nem inkább úgy, mint vidor gyermekei egy gondoskodó
anyának, a kinek akarata édes és jó, kinek útai bölcsek,
s ki őket nem sokára álomba ringatja, melyből aztán újra
teli frisseségben fognak fölébredni, készen egy boldogabb
életre, más, szebb nap új ragyogásában.
Széchyné, Lorenz Josephine.
 102. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
E gyháztörténet! adalékok.
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez.
(Harmadik közlemény.)
1726. január 6. Minekutána boldog emlékezetű Thordai
Sámuel atyánkfia a halál által külső cantori hivataljának
véget vetett vala; a Tiszt, curatéla és egész consistorium
maga hivataljának, tisztinek ítélte lenni, hogy azon ruptu-
raját a külső Sz. ecclesiának megorvosolja s megorvosol­
hassa ; jóllehet sokrendbeli cantori személyek magukat kí­
vánták volna insinualni, mindazáltal Hadadi Márton, colle-
giumunkban tanuló Atyánkfiának hivatalt adván azon külső
cantori officiumnak véghezvitelére, megértvén mind az ő
kimé jó istenes erkölcsét, mindazon cantori hivatalra való
sufficientiáját pro contentu ecclesiae, oly conditiokkal, hogy
említett Hadadi Márton Atyánkfia addig, mig a külső temp­
lomnál cántori ház építtetik, mely is meg lészen, mihelyt
az ecclesiának lehet annyira való facultása, szállittatik T.
Sz. Királyi Gerson cantor Atyánkfiától üresen hagyattatott
házban ; annakutánna a külső templomnál megépíttetvén a
ház, abban legyen lakozása, úgy hogy abban lakván, a hos-
táti leány-gyermekeket illendőképpen tanítsa, penes compe-
tens salarium. Ennekfelette, ha mi correctiora való dolgot
lát ő kimében az ecclesia, mint engedelmes fiú, az intést
cum emendatione felvegye és a T. ecclesiátúl illendő de-
pendentíával légyen, úgy Tiszt, praedikator urainktól is.
Ezen jó intentumát a Tiszt. Ecclesiának megértvén ő kimé,
maga egész resolutiójából azon hivatalt acceptalta, kéz be­
adásával is megerősítette. Isten ő kimét azon hivatalbeli
erővel s a mellett való jó egészséggel szeresse. Salariuma
leszen fi. 40., búza metr. 40., bor urn. 40.
1727. J u r a m e n t u m A e d i l i u m . Én (N. N ) eskü­
szöm az egy élő Istenre, ki Atya, Fiú, Sz. lélek, teljes Sz.
háromság, egy örök Isten, az én igaz hitemben engem ugy-
segélyen: hogy ezen egyház fiúi hivatalomban, melyben mos­
tan állíttattam, mindenekelőtt Istennek dicsőségét, tiszteletit
előttem hordozván, mind magam életemben, mind házam
népének a kegyességben való gyakorlás által, másoknak
szent, józan, mértékletes, kegyes, szelíd és alázatos élettel jó
példaadó lészek ; a tisztelt minisztériumtól, T. curator ura-
méktól és quartas uramtul illendő dependentiával viselem
magamat, ő kelmek parancsolataiban igazán, híven, szorgalma­
tosán eljárok. Minden részegséget, káromkodást, szó-hordo­
zást, illetlen magam viselését elkerülvén, még magam kön­
tösében is ezen tiszt hivatásához képest alkalmaztatom
magamat, háborúságot nem szerzek; a Tiszt, ekklnak sz.
szakramentumokra rendeltetett edényire szorgalmatos gondot
tartok, a szakramentumok celebralása után az ekkla házában
ottan vissza viszem, magam házánál semmi rendbeli edényt
nem tartok, a templomból hír nélkül semmit ki nem hozok,
sőt a templomban maradandó egyet másokra, könyvekre
szorgalmatos vigyázattal lészek. A perselyekben adandó és
egyéb alamizsna pénzeket híven igazán, adminisztrálom, an­
nak eltartását sacrilegiumnak tartom, házasok között törté­
nendő háborúságban T. minisztériumtól mindkét részrül
előmbe adandó parancsolat szerint járok, tűzet nem gyújtok;
sem magam fejitül választ nem adok, ha mikor esketés dol­
gában regiusnak demendáltatom, jó lelki ismeretbül szárma­
zandó igaz hit szerint kiadott vallástétel szerint való relá-
toriát irok. Semmit a vallásban el nem hagyok, sem hozzá
nem tészek. T. quartás urak mellett mint jó kéz láb hiven
szolgálok, a reám bizatandó vásárlásokban igazán eljárok,
építésekben szorgalmatosán ő kelme parancsolataiul függök,
a materialekat magam akaratából sem másnak ki nem adom,
sem magam hasznára nem fordítom. Búzának, bornak el­
adásában igazán administrálok, titkon senkivel colludálok, sőt
qartás, vagy ispán uram mellett igaz quietantiát adok, egyszóval
minden kedvezést, barátságot, haragot félre tévén, többet keve­
sebbnek, kevesebbet többnek nem mondok, sem irok impartia-
liter tisztemben hiven eljárok, melyre az ur Isten engem segiljen.
Í72S. febr. 8. Nagy szomorúságára, szomorú gyászszára,
13 szám .
a T. ref. kolozsvári ekklesianak, minekutánna dicséretes és
fundamentumos tanítóját az Isteni kéz e világból kivágta, látván
s maga nagy kárával tapasztalván ezen rupturát, egyszersmind
a két T. praedikator urainknak mostani nagy erőtlenkedését
keservesen szemlélvén,kívánta mennél hamarébb megorvosolni,
s a midőn ezen dolog felől istenesen és szemesen gondoskod­
nék a szt. ecclesia, úgy vagyon, ugyan sok érdemes T.
Subjectumok íorgottanak elő, kik is alkalmatosaknak itél-
tettenek ez itt való functionak véghez vitelére, a kik közül
mások felett inkább alkalmatosnak ítéltetvén a szigeti R.
Szt. ecclesia mostani lelki tanítója, T. Viski János uram,
megegyező értelemmel megnyugodott az ő Kglme személyén,
el is végezte, hogy mennél hamarébb expressus követet
honesta vocatoriaval instruálván, azon funktionak véghez­
vitelére expediálja, accedalván ehez mind a Mélt. Supre­
mum Consistorium, mind T. Püspök urunk Kglme consen-
susa, és ugyan akkor azon követségnek véghez vitelére
deputáltatott T. Balia Péter uram.
1728. febr. 28. Bállá Péter uram az ő kelmére bíza­
tott követséget véghez vivén, s a T. R. consistoriumtól ő
Kelme bizattatott Tiszt. Yiski János uramnak hivatalt adó
levelét el vivén, és isten jóvoltából, említett T. Viski János
uramtól választ is vett, mely levélbeli válaszszal haza érkez­
vén, azon levél felolvastatott a T. consistorium előtt. A mely
levélben fent említett atyánkfia a mi hivatalunkkal megegyező
választ adva, és ezen dolgot isteni vocationak agnoscálván,
kíván ennek a szent ecclesiának szolgálni, sok ratiokra nézve
szeretettel kéri a T. consistoriumot, hogy mig ő Kelme a
maga dolgait jó rendbe veheti, légyen ő Kelmének egy kis
respiriuma Szt.-Mihály napig, avagy csak Lőrinc napig lenne
várakozásban. De ezt igen hosszú időnek ítélvén lenni, ki­
vált az ecclesiának mostani faciessére nézve, végezte, hogy
azon terminust abieviálja, és közinkbe való jövetelét adma-
turálja, úgy tetszvén a Mélt. uraknak, mely iránt mennél
hamarább ő Kelmét levelével tudósítani kívánja.
1728. szept. 21. Tiszt. Viski János uram Szigetről
ecclesiánkba megérkezvén, és szent functiojában beállittatván,
a T. consistoriumba behivattatott, melynek commerabrumá-
nak ismertetik ő Kelme, isten ő kegyelmét éltesse, s közön­
séges dolgok folytatására segilje.
Hasonlatosképpen, néhai Naszályi János uramnak 2. Maji
Anno 1728. történt szomorú decessusa után, Tiszt. Verestói
György uram philosophiae professorságra hivattatván, func­
tiojában 1728. die 8. Septembr. beállittatott, és e szerént
consistoriumunk membrumanak is tartattatik ő kelme; nem
különben Tiszt. Csepregi Ferenc uram ő kelme is a Mélt.
Gróf Bánfi György ur főcurator és patronus urunk Ő Nga.
fundusán, professorságra beállittatván 1728. febr. 1 7 , consis­
toriumunk membrumának ismertetik. Isten ő kegyelmeket
minden jóra segilje. m.. -1 T . -
J öJ Torok István*
Különfélék.
= Lészai Ferenc levele Szász Domokos, püspök
aához. «Tisztelt barátom ! Sajnálatomra, a közelebbi napok­
ban nem lehetek közietek. De, azért lélekben veletek vagyok,
i így a «Protestáns Közlöny» ma kapott számában a leg-
| nagyobb örömmel olvastam az erdélyi evang. ref. egyház*
j kerület lelkészeinek fiu-árvái részére felállítandó Szeretetház
j ügyében az Igazggató-Tanácshoz intézett előterjesztésednek
| következő szavait, midőn írod, hogy «Örömmel teszem ezt,
I mert egy ily intézmény létrehozását nem csak a humanizmus
| követelményének tartom, de ebben engemet még messzebre
terjedő, s egész anyaszentegyházunk jövendőjére kiható te-
* hintetek is irányítanak. Oly igaz szavak, melyek minden
I kálvinista ember lelkében visszhangzani fognak. Ez okból,
1 az érintett Szeretetház alapja javára én is pár fillérrel já­
rulni kívánva, idezárva, küldök Egyszáz forintot azon ké­
réssel, hogy azt szívesen fogadva, a maga idejében és helyén,
] bejelenteni méltóztassál. Magyar-GoTbó 15-ik, márc. 1895.
] Őszinte híved id. L é s z a i F e r e n c . »
 13. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
= A méltóságos főrendek csak ismét megbuk­
tatták a vallás szabad gyakorlatáról és a zsidó vallás recep­
ciójáról szóló törvényjavaslatokat, melyeket tudvalevőleg a
képviselőház majdnem egyhangúlag fogadott el, és másodszor
küldött vissza alkotmányos tárgyalás végett. Nekünk nem
lévén szabad politizálni, dehogy is elegyedünk e dolognak azon
irányban váló vitatásába. Egyszerűen sajnálatunknak adunk
kifejezést, hogy Magyarország felsőháza a h ú s z a d i k szá­
zad küszöbén ily gyászos, ily megszégyenitő bizonyitékát
adta ismételten szellemi imbecillitásának; és egyszersmind
kifejezzük azon reményünket, hogy Magyarország erkölcsi
ereje hatalmának egész viharával fogja elsöpreni ezt a H á­
zat, mely szégyen-foltul áll fenn, mint a legsötétebb közép
századok maradványa, és arcul ütése az emberi jognak, a
lelkiismeretbeli szabadságnak, és minden magasabbnak, mely
a felvilágosodást és a szellem méltóságát hirdeti. Magában
véve, jelentősége nincs, vagy legalább is nem sok, mert e
javaslatok éppen úgy törvénynyé fognak válni, mint a hogy
nem lehet megakadályozni a május kivirágzását: csak éppen
csodálkozásunknak akartunk kifejezést adni a felett, hogy
az ép szemmel bíró ember minő gyönyörűségét találhatja
abban, hogy_magát vakon-születettnek adja ki? Tán, még
örvendhetnénk is, hogy a méltóságcfs főrendek játékot, sőt
gúnyt űzvén a nemzet, az ember legszentebb jogaiból, Ön-
tudatlanul mind közelebb hozzák azt az időt, mejy eltöröl­
vén a monopolizált privilégiumokat, romjaik felett kisüt a
nap, s szemük világát fogják siratni a baglyok.
= írásbeli feladatok a nagy-enyedi ev. ref. theol.
akadémián az i895-ik évben tartandó alap- és lelkészké-
pesito vizsgákra. I. A z a l a p v i z s g á l a t o k r a : 1. Val-
lásbölcsészetből: A vallás eredete és kezdetleges alakulása.
2. Egyetemes egyháztörténetből: A középkori, 12 — 14
H IV A T A L O S RÉSZ.
1046 — 1 S9 5 . PÁLYÁZAT TH EOL. AKA D . TA N SZÉK EK R E.
Az 1895-ik év folyamán tartandó rendkívüli egyház­
kerületi közgyűlésen választás utján a nagyenyedi ev. ref.
Bethlen-kollégium theol. akadémiáján elhalálozások folytán
megüresedett k é t rendes tanári tanszék fog betöltetni.
E tanszékek egyikével az Ó-, másikéval az Űj-szövet-
ségi exegetikai, esetleg történelmi és rokontudományok ta­
nítási kötelezettsége jár, a konventi tantervben megszabott
heti maximalis óraszámmal.
E tanszékek mindenike után járó javadalom évi 1650
frt. készpénz, 50 frt. ötödéves pótlék, természetbeli lakás,
vagy 300 frt. lakbér és esetleg veteményes kertrész.
Az alkalmazandóknak, az egyházkerületi közgyűlés jó­
váhagyása esetében, a kollégium minden lenető esetre (vég­
kielégítés, nyugdíj, özvegyek és árvák ellátása, stb.) szorosan
ugyanolyan kötelezettségek ellenében, ugyanolyan jogokat
biztosit, melynek az állami, illetőleg más nyilvános taninté­
zetek tanításaira nézve az 1885. évi XI. és az 1894. évi
XXVII. országos törvénycikkekben vannak megállapítva.
Az állomás 1895. szeptember i-én foglalandó el.
A pályázni óhajtók életkorukról, vallásukról, képesit-
tetésükről, eddigi alkalmaztatásukról és irodalmi működé­
sűkről szóló bizonyítványokkal felszerelt folyamodványaikat
az erdélyi ev. ref. egyházkerület püspökéhez az 1S95 évi
május hó i-ig nyújtsák be.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület lg. Tanácsától.
Kolozsvárt, 1895. március 24-én.
P arádi Kálmáiig D r . Kolosvári Sándor,
elnök-helyettes. tanügyi előadó.
596— 1895- KÖRLEVÉL,
valam ennyi erdélyi ev. ref. iskolaszék ni. lelkészelnökének.
Tájékozásul, eshetoleg, további szives intézkedés vé­
gett közöljük a közoktatásügyi m. kir. minisztérium 17,200
— 1894. számú rendeletét, a mint következik.
103.
századbeli keresztyén vallásos szellem emlékszem alkotásai
a cultus és a képzőművészet terén. 3. Bibliai irodalomtör­
ténetből: Pál apostol viszonya a korinthusi gyülekezethez.
II. E l s ő l e l k é s z k é p e s i t o v i z s g á r a : 1. A keresz­
tyén dogmatikából: A kijelentés. 2. Bibliai Theologiából:
Minő helyet foglal el a negyedik evangélium a keresztyén
vallásos elv felfogására az uj szövetségi iratok körén belül
tett kísérletek közt? 3. Egyházi beszéd: Alkalmas textusra
egyházi beszéd Írandó a keresztyén vallásos világnézetről.
III. M á s o d i k l e l k é s z k é p e s i t o v i z s g á r a : A nép­
szerű bibliai magyarázatból: Jézus valamelyik tetszés sze­
rinti parabolájának magyarázata, összekötve Jézus tanmód­
jának s különösen a parabola természetének jellemzésével.
Nag -Enyeden 1895. március i-én. A t he ol . a k a d é m i a
igazgatósága.
= Halálozás. Maksai Gyula, rugonfalvi lelkész,
életének 55-ik, egyházi szolgálatának 33-ik évében, folyó hó
19-én, hosszas szenvedés után elhunyt. Özvegyet, és n y o l c
árvát hagyott maga után, köztük h a t fiút. És még van em­
ber, ki az árván maradott papfiuk « S z e r e t e t h á z a» el­
len beszél 1 A jó isten látja, tudja, hogy nincs igazuk. A
gyászba borult család megmérhetetlen fájdalmában őszintén
veszünk részt; derék paptársunknak emlekezete legyen áldott;
lengjen béke porai felett, mert a humánizmus őrködni fog
felettük, és az özvegy és az árvák könnyeit letörli majd.
Szerkesztői nyiltp osta.
= Lénárd József, esperes. Magyaró. Az első »bárányka«
megérkezett és mint az emlékezésnek, mint a baráti szeretetnek
gyöngéd kifejezése igen kellemes meglepetést okozott. Köszönettel
fogadtuk. Biztat a remény, hogy ezen az utón »lesz még egyszer
banquette a világon« ; és talán tán ez irányban nem az elsők lesz­
nek az utolsók. Szives kézszoritással.
Az államilag segélyezett községi elemi iskolai szegény-
sorsú tanulókat a m. kir. .egyetemi nyomda kiadványaiból
ingyenes tankönyvekkel segélyezni, illetve, a községi és fe­
lekezeti iskolákat a tankönyv vásárlásoknál ingyenes tan­
könyvek kedvezményében részesíteni óhajtván, a követke­
zőket rendelem el a kir. tanfelügyelőségnek további el­
járás végett:
1. Az állami elemi, valamint az államilag segélyezett
községi elemi iskolákban mindazon tanulóknak, a kik sze­
génységüknél fogva tandíjmentességben részesülnek, az állam
által kiadott szükséges tankönyveket ingyen fogom enge­
délyezni. Ez okbúi az állami iskolákbúl az iskolai gondnok­
ság által a tandijmentességre ajánlottak névsora, egy fölös
példányban az államilag segélyezett községi iskolákból az
iskolaszékek által a tandíjmentesek névsora az együttes
szegénységi bizonyitványnyal együtt a kir. tan felügyelőség
utján és pedig az állami iskolákra vonatkozólag a tandíj­
mentességre vonatkozó fölterjesztéssel egyetemben, az álla­
milag segélyezett iskolákra nézve pedig a beiratások meg­
történte után mindjárt folterjesztendők. Ezen kimutatásokhoz
a szükséges tankönyvek jegyzéke az ugyanazon cimü tan­
könyvek példányainak külön-külön való összegezésével csa­
tolandó lesz; mely kimutatások az egyetemi nyomdának az
engedélyezés egyidejű eszközlésével általam fognak haladék­
talanul megküldetni. Az egyetemi nyomda igazgatósága az
engedélyezett tankönyveket, a jegyzék megtartása mellett,
közvetlenül az állami iskolai gondnokságnak, illetve községi
iskolaszéknek küldi meg. Utasítsa a kir. tanfelügyelőség az
áll. iskolai gondnokságokat és községi iskola székeket, hogy
az ilyképpen nyerendő tankönyvekről szóló elismervényeiket
közvetlenül az egyetemi nyomda igazgatóságának küldjék
be. A kir. tan felügyelőség az ingyenes tankönyvekre aján­
lottak jegyzékét láttamozásával és pecsétjével lássa el.
2. Egyéb községi és felekezeti elemi iskolák részére
azon kedvezményt nyújtom, hogy a m. kir. egyetemi nyom­
dából vásárlandó tankönyvek példányszáma után 10 °/0 en­
 104 * PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 13. szám.

gedményt engedélyezek, vagyis, ezek minden tizedik példány felállítandó másod fiú tanítói állomás ezen állomással egy­
könyvet ingyen fogják kapni. bekapcsolása kilátásba van helyezve, előnyben fognak része-
3. sittetni. Teendői: a szorosabb értelemben vett orgonista
Anyagi nehézségekkel küzdő új iskoláknál, vagy
iskola bővitéseknél a tankönyv és tanszer engedélyezést kántori teendők pontos végzésén kívül, az ottani állami
eddigi gyakorlat szerint fentartom. elemi népiskolában a ref. tanoncokat köteles hetenkint két
Kolozsvárt, 1895. március 19-én. órán egyházi vallásos énekre tanítani.
P arádi Kálmán, D r. Kolosvári Sándor, A fölszerelt folyamodványok f. évi ápril 20-ig nt. K o ­
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes. v á c s E l e k , esperes aához V.-Gálfalvára küldendők, u. p.
899-1895- KÖRLEVÉL, D.-Szt.-Márton.
valam ennyi érd. ev. r e f iskolaszék nt. lelkészelnökének és Kolozsvárit, 1895. március 24. S zász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
valam ennyi érd. ev. ref. kollégium m. t. Elöljáróságának .
Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) budapesti könyv- 490 ~ 1895- PÁLYÁZAT.
kereskedő-cég a közoktatásügyi m. kir. minisztérium meg­ Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi egyház­
bízásából és anyagi támogatása mellett, kisdedovó intézetek megyébe kebelezett l i s z n y ó i egyházközség kántor-tanitói
és elemi népiskolák részére is alkalmas, 18 képből álló állomására ezennel pályázat hirdettetik.
»Szemléltető képgyűjtemény«-t ad ki, melynek hat lapból J a v a d a l o m : gazdasági épületekkel ellátott tisztes­
álló I. sorozata már megjelent s 6 forint bolti áron a ne­ séges lakáson kívül, 226 írt. 35 kr. kepe és kanonika por­
vezett cégnél megrendelhető. ció haszonélvezete s ezen felül az egyház pénztárából 100 frt.
A képek egy erre a célra kirendelt szakbizottság ál­ pénzfizetés.
tal művészeti, paedagogiai és természetrajzi szempontbúi Pályázati határidő, ápril 20-ig. Folyamodványok nt.
előzetesen megvizsgáltattak s ugyanezen bizottság ellenőrzése Z á g o n i Pá l , esperes aához, Nagyborosnyóra küldendők.
mellett, hazai műintézetben készültek. Ehhez képest min­ Kolozsvárit, 1895. márc. 25. Szász Domokos,
------- erdélyi ev. ref. püspök.
denben alkalmasoknak látszanak arra, hogy az e téren eddig
érzett hiányt pótolják. 487-1895. PÁLYÁZAT.
Ez által a szempont által vezéreltetve, felkérjük Címe­ Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a deési egyház­
ket, hogy a szóban levő képgyűjteményt a hatóságuk alá megyébe kebelezett, kackói körlelkészséghez tartozó g al -
tartozó összes kisdedovódák és menedékházak, valamint elemi g ó i leány-egyház kántor-tanitói állomására ezennel pályá­
népiskolák vezetőinek megszerzés végett figyelmükbe ajánlják. zatot hirdetek.
Kolozsvárt, 1895. március hó 19-én. É v i j a v a d a l o m : két szobából, konyhából álló la­
P arádi Kálm án, D r. Kolosvári Sándor, káson és kerten kívül, egyházhatósági becslés szerint, 344
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes. frt. 30 kr., melyből 29 frt. 40 kr. kanonika porcio értéke,
készpénz 314 frt. 90 kr.
945 - 1895 . K Ö R L EV ÉL ,
Megjegyzem, hogy csak okleveles tanítók pályázhatnak.
valam ennyi erdélyi ev. r e f kollégium méltóságos, t. E lö l
Pályázati határidő: f. évi ápril hó 20. Folyamodvá­
járóságának. nyok nt. P a p I s t v á n , esperes úrhoz, S.-M.-Berkeszre, u. p.
Több ízben sajnosán tapasztaltuk, hogy a kollégiumok­ Nagy-Somkút, küldendők.
nál tanítói minőségben alkalmazott papjelöltek és segéd­ Kolozsvárit, 1895. márc. 25. S zász Domokos,
lelkészek, midőn püspöki rendelkezés következtében, eredeti erdélyi ev. ref. püspök..
lelkészi hivatalok betöltésére neveztetnek ki, ha a tanév
folyamán érte őket a kinevezés, elhatározásukkal a kollé­ 542-1895. FELHÍVÁS.
giumi oktatásban, megmaradásukkal pedig a lelkészi admi- Miután tiszt. Maksai Gyula egyházmegyei pénztárnok
nistratioban okoztak zavart, a miért indíttatva érezzük ma­ és nyomtatvány-kezelő afia. meghalt, a törvényes választás
gunkat úgy az iskolai, mint a tisztán lelkészet! administratio végrehajtásáig tiszt. Karácson István székely-keresztúri afiát.
kellő folytonosságának és szabatosságának biztosítása végett, kértem föl ideiglenes minőségben pénztárnoknak és nyom­
az 1889. évi kerületi közgyűlés 66 jegyzőkönyvi száma álatt tatvány-kezelőnek. Ez évi fizetés is már esedékessé vált:
foglalt s a segéd-lelkészi intézményről szóló szabályzat IV. felhívom tisztelt paptársaimat, szíveskedjenek valamint saját,
szakaszára való hivatkozással akként intézkedni, hogy jövőre úgy az egyházközség hátralékát is sürgősen beküldeni; mert
a) a theologiai talárok minden tanév végén az abso- a közgyűlésen az átszámolás véglegesen befejeztetik, s azután
lutus theologusokról ajánlati névsort állapítsanak meg s ter- az özvegygyei szemben bármely nyugta érvénytelen lesz.
jeszszenek föl a püspökhez, utasítván az illető papjelölteket, Papi temetkezési egyesületünk fennállása óta Kajdó
hogy nála egyénileg is jelentkezzenek, nyilvántartás végett; János, Bencédi János, Gál Gergely temetésére kiadtam 15a
b) a kollégiumi elöljáróságok figyelmébe ajánltatik, forintot, most ki kell adni a Maksai Gyula temetésére i s :
hogy már az 1895— 6. iskolai éven kezdve, csak oly végzett szíveskedjenek a tagsági dijat sürgősen beküldeni; még pe­
theologusokat s illetőleg, papjelölteket, avagy segéd-lelkésze­ dig a kik az ez évi egyházvizsgálat alkalmával befizették,
ket alkalmazzanak tanítói, avagy más funkciók teljesítésére, az 1 frtot, azok 2 frtot, a többiek 3 frtot fizetnek
a kik a kívánt alkalmazásra püspöki Írásos engedélyt tud­ Az udvarhelyi ev. ref. egyházmegye esperes! hivatalá­
nak felmutatni. tól, Kecsetben, 1895. március 24. M enyhárt András,
A miről a kollégiumok mt. Elöljáróságai miheztartás, ref. esperes.
és az érdekeltekkel leendő közlés végett értesittetnek.
Kolozsvárit, 1895. márc. hó 12. 114 -18 9 5 . HIRDETMÉNYES IDÉZÉS VÁLÓPERBE.
P arádi Kálmán, Szász Domokos, Mely szerint m.-vásárhelyi születésű, de Pókában lakó-
tanügyi előadó. ev. ref. püspök, mint elnök. Székel}- Anna férjét, ev. ref. vallásu Lőcsei Imrét, ki őtet
443— 1895- PÁLYÁZAT. ez előtt nyolc évvel hütlenül elhagyta s kinek hollétéről semmit
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküilői ref. sem tud, ezennel idézteti, hogy az orbai ref. egyházmegye
egyházmegyébe kebelezett, m.-b 0 d o n i egyház orgonista­ házassági törvényszéke előtt mai naptól számítandó h a t
hónap alatt annyival inkább jelenjék meg, mivel meg nem
kántori állomásra pályázat nyittatik.
jelenése esetében is ellene a válópert megkezdi és lejáratja.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás, kert és gazdasági
Az orbai ref. egyházmegye esperes! hivatalától, Szor­
épületeken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 262 frt. 45
kr. értékű kepe, és kanoráka porcio haszonélvezete. Pályá­ osén, 1895. márc* 8. Péter Károly,
esperes.
zatnál a tanári oklevéllel |piró folyamodók, miután a folyó
évi szeptember elsejétől tíjézdve az ottani állami iskolánál Felelős szerkesztő és kiadó: S zász Gerő.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Április 4. 14. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.

Előfizetési ára Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

Nehány szó az erdélyi ev. ref. tanárok Az állami nyugdíj-intézet fölállításával, az

« ö z v e g y - á r v á i a l a p » helyzete háromféle mó­
«özvegy-árvái alapijához.
don lenne megoldható.
E lapok hasábjain mostanában már több r. Az egylet, a mái szervezetében, továbbra
ízben volt szó az «ö z v e g y-á r v a i a l a p » jövendő is tartassák fenn, mert az ez által nyújtandó segély
sorsáról, mely kérdést nagyon is aktuálissá tette az özvegyeknek és árváknak nem lenne fölösleges
a kormány által a felekezeti tanárok számára az állam által adandó segély mellett, s a tanárok
létesített nyugdíj-intézet. meg sem éreznék az évi járulékot a mostani
Elmondom e dologról én is nézeteimet, mint magasabb fizetések mellett, évi kis részletekben
olyan tanár, ki a nevezett alapnak, illetve, a ta­ történvén a fizetés, áldásosabban máshol ezen
nári özvegyek és árvák segélyezésére alakult társu­ összeget el nem helyeztethetnék özvegyeik nyu­
latnak kezdettől fogva tagja vagyok. galma és kényelme szempontjábúl.
A z özvegy-árvái egylet genézise. Még azt sem szabad elfelednünk, hogy mindig
Minthogy az erdélyi evang. ref. egyházkerület lehetnek olyan tanárok, a kiket a miniszter az
kollégiumaiban régibb időben nyugdij-alap, egy- | általa létesített nyugdíj-intézetbe fel nem vesz,
kettő kivételével, nem volt, s ezért tanítottak az ! s ha ide belépnek, özvegyeik és árváik némileg
illető tanárok mind addig, mig szellemileg és tes- J biztosítva lesznek.
tileg teljesen rokkantak lettek, s mint ilyeneknek, [ 2. A mint az állami nyugdíj-intézet meg­
némi segély nyujtatott,hogy tehetetlen állapotukban J kezdi működését, az «ö z v e g y-á r v a i a 1 a p » fun-
éhen ne vesszenek el; de, az özvegyről és árváról, 1 gens tanár tagjai megszüntetnék az évi befizetést,
a kollégiumok szegényes pénz-alapjai miatt, nem de a nyugalomban lévők illetékeiket halálukig
gondoskodtak, s nem is gondoskodhattak, ezekből fizetnék. Az egylet jelenlegi tőkéjébűl, melyet a
lettek a legszánandóbb házi szegények. Ezen szo­ kerületi közpénztár kezelne, kapnák a segélyt a
morú állapotot látva, az egylet alapitói igyekeztek már jogosítottak és a nyugalmazott tanárok öz­
oly módon létre hozni az egyletet, hogy az illető vegyei és árvái. Az egész összeget a központ
tanárok özvegyeiről és árváiról, saját családi ér- j kezelné és gyümölcsöztetné, mint olyan tartalék­
dekeikben úgy történjék a gondoskodás, hogy az j tőkét, melyet a bekövetkezhető nehéz időkben
nagy anyagi hátrányokkal ne járjon, s legyen a tanárok és azok maradékai részére fordíthat­
kötelező. A kerületi közgyűlés helyben hagyván nának annak idejében, ebből aztán olcsó törlesz­
az egylet alakulását és szabályzatát, a felügyeleti tési kölcsönt is adhatnának a tanároknak.
jogot magának tartotta fenn; a belépését az ille­ 3. Azon időben, melyben a jelenleg jogosí­
tőnek hivatala elkezdésekor kötelességévé tette, tottak és nyugalmazott tanárok özvegyei és árvái
valamint a kollégiumok elöljáróságainak minden kihalnak, az akkor meglevő egész összeg aránylag
tanári állás után, vakáncia esetében is, a tanári osztassák fel az erdélyi evang. református egyház-
állás után járó egyleti dijat fizetni, meghagyta. kerület hét kollégiuma között.
A nyugdíj-alapok hiányában, ily módon kívánt az De, semmi esetre sem osztandó íel az egylet
összes tanári kar és közgyűlés segíteni az özvegye­ tagjai közt a tett befizetések arányában. Annyival
ken és árvákon; az elaggott, vagy elnyomorodott kevésbbé osztható fel, mert ezen szóban levő egylet­
tanároknak, ha halálukig nem szolgálhattak, mint nek tagjai nem tekinthetők úgy, mint más egylet
már fentebb említettem, némi kegydijat adott. önkintes tagjai, honnan bármikor kiléphetnek, ha­
 io 6. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nem erre mindnyájan, kötelezettek, és valóban,
nem is a személyhez, hanem az illető tanári állás­
hoz van kötve, mit bizonyít az is, hogy ha vala­
mely tanári szék nincsen is betöltve, azon tanári
fizetés után az illető kollégium a vakáncia alatt
is fizetni köteles. Továbbá, bizonyítja az is, hogy
ha a tanárnak neje is meghalt, s árvája nincs,
az évi hozzájárulást mégis fizetni köteles. Még
az agg-legénynek maradt tanár is fizette és fizeti.
4. nyos, hogy bárminő is az a rendszer, azt a taná­
Ha az erdélyi evang. ref. tanárok gyűlése
azt határozná el, hogy az egylet vagyona most rok testesítik meg, és olyannak mutatkozik az a
osztassák fel, azon esetben is kapják azt a kol­ valóságban, a minővé azt a tanárok teszik. Hozzá
légiumok, a tett befizetések aránya szerint, ez által
az illető kollégiumok bizonyos részben segittet-
nének azon kötelességek teljesítésében, mely sze­
rint az állami nyugdíjba évenkint bizonyos összeg
befizetésére köteleztetnek.
Azon felhozható ok, hogy a jelenlegi taná­
roknak, a kik harminc évi szolgálat után nyugdíj-
képesek lesznek, most bizonyos összeget kell be­
fizetni, melynek fedezésére kívánatos volna a már
befizetett összeg visszanyerése, tekintetbe nem
vehető, azon kedvező előnyt tekintve, hogy ők
harminc évi szolgálat után szép nyugdijt kapnak
(teljes fizetést), mig a régi tanárok, nyugdíjra ki­
látásuk nem lévén, szolgálni voltak kénytelenek
negyven-ötven esztendeig; szóval, addig, mig fizi­
kailag és szellemileg teljesen alkalmatlanok nem
lettek. E mellett, özvegveik és árváik semmi nemű
segélyt nem kaptak, hanem nyomorban maradtak.
Bármilyen határozatot hoz is a tanárok gyű­
lése, az csak úgy lehet érvényes, és végrehajtható,
ha azt az egyházkerületi közgyűlés jóvá hagyja,
a melynek felügyelete alatt áll az «özvegv-árvai
egylet».
Ezekben volt szerencsém elmondani szerény
nézetemet. A z ügy tisztázása végett, szóljanak
hozzá mások is.
E gy öreg református tanár-
Tanügyi előadó évi Jelentése.
Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés !
Tanügyi adminisztrációnkban, az országos tan­
ügyi hitel bizonytalan ingásai között is, megmarad­
tunk egyházkerületünk feladata terén, s oda hatni
törekedtünk, hogy a vallásosság érdekei, és isko­
láink hagyományos, s törvénybe iktatott jogai,
minden vonalon tiszteletben tartassanak.
Az állami felügyeletnek a legkisebb részle­
tekre kiterjedő gondossága ellen megóvtuk taná­
14 szám.
raink önállóságát, és kollegiális rendszerünk szabad
szellemét, hogy tanügyünk terén mindenki érezze,
mikint egy nemes, s nagy hivatásnak munkása;
hogy e nemes és nagy hivatás szellemétől legyen
áthatva, nem pedig aprólékos, adminisztratív szem­
pontok, és egyéni követelések által megbénítva.
S bár jól tudjuk, hogy rendszer és tanár teszik
az iskolát, mégis a tanárt tartottuk és tartjuk
az iskola fontosabb tényezőjének, mert az bizo­
értő, lelkes tanárokkal: jó ; tudatlan, felületes em­
berekkel: rósz.
Tanáraink minőségének, s értékének a meg-
ismerésére szolgáltak az előljárósági jelentések,
az államkormány részéről kiküldött biztosok tapasz­
talatai, a kollégiumi értesítők, az intézet egész életét
felölelő részletes és táblás kimutatásaikkal. Ezekből
a forrásokbúl merítettük központi adminisztrációnk
bírálata tárgyát és motívumait; ezekből következ­
tetünk a tanárok és az iskola mivoltára, és pedig
annyival biztosabban, mennél lelkiismeretesebbek
az elöljáróságok, iskola-látogatók, és kormány-
képviselők; mennél szélesebb az ő tárgy-ismeretük,
mennél élesebb szeműek, hogy nem téveszti meg
őket a külszin, hanem látnak a dolgok mélyére is.
Ezekből a szempontokból kívánunk végig
tekinteni iskoláink 1893/94. évi történetén, mely­
nek képén a haladás örvendetes mozzanatai közé
egy pár szomorú esemény is szövődik.
Egyházkerületünk hét kollégiumába járt az
1 S93/94'ik évben összesen 2794 tanuló, s ezek
közül tanult a nagy-enyedi theologiai akadémián
37 a nagy-enyedi tanitó-képzőben 45; a nagy-
enyedi főgimnáziumban 341; a vele kapcsolatos
elemi iskolában 204; a kolozsvári főgimnáziumban
349, elemi iskolájában 170; a maros-vásárhelyi
főgimnáziumban 269, elemi osztályaiban 141; a
székely-udvarhelyi főgimnáziumban 185, elemi osz­
tályaiban 149; a zilahi főgimnáziumban 227, elemi
osztályaiban 88 , a szászvárosi főgimnáziumban 204,
elemi osztályaiban 123; és végül, a sepsi-szent-
györgyi főgimnáziumban 262, összesen 1837 gim­
náziumi és 875 elemi iskolai növendék. A rész­
letekre nézve tájékoztatnak az I. és II. számú
táblás kimutatások.
A gondnokokon kívül, kiknek száma a hét
kollégiumnál 27, alkalmazva volt, s hivatalának élt
173 tanerő, még pedig: a) a nagy enyedi theol.
akadémián négy rendes, egy helyettes tanár; b) a
 14- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tanitó-képzőben három rendes, hat helyettes tanár;
c) a hét főgimnáziumban 135 tanár (64 rendes, 17
helyettes, 26 vallás-tanító, a bejáró más feleke­
zetekkel együtt, 20 rendes tantárgyat tanitó óra­
adó és tornamester, 8 rendkívüli tárgyat tanító).
Lásd a VI. és VII. jegyű mellékleteket, melyek
a tanárok és tanítók képesítési viszonyairúl is
tájékozást nyújtanak.
A tanári karokbúl a halál ez idő szerint
megdöbbentő módon szedte áldozatait. Nagy-
Enyeden: Józsa Zsigmond, Hegedűs János, Berde
Sándor, theologiai tanárok; Székely-Udvarhelytt:
Szakács Mózes; Sepsi Szent-Györgyön: Várkonyi
Endre, gimnáziumi tanárok hunyták örök álomra
szemeiket. Működésük és érdemeik az illető kol­
légiumok Értesítőiben méltatva vannak. Dr. Petri
Mór, zilahi tanár, miután Szilágymegye kir. tan-
felügyelőjévé neveztetett ki, megvált tanári szé­
kétől, melyet nyolc esztendeig fáradhatatlan buz-
sósággal,
o 00 1
és kellő szakértelemmel töltött be.
A nyilvános vizsgálatok mindenütt, törvény­
szabta időben tartattak meg.
Papi szigorlat tartatott Nagy-enyeden 1893.
szept. x. és 2-án; második lelkész-képesítő vizsgá­
latra jelentkezett 17 ifjú, kik közül jelesen képe­
j egyik feltétel a tantárgyak célszerű felosztásában
síti etett: 10; jól: 6,.és egyszerűen: 1; első lelkész-
képesítő vizsgálatra állott 8 végzett theologus ifjú, | valósul meg, abban t. i., hogy egy-egy osztályban
kik közül jelesen képesittetett: 5; jól: 3. Alap- a rokon-tárgyak lehetőleg egy kézre adatnak, és
vizsgálat tartatott 1893 szept. 4-én. A jelentkezett
hat ifjú közül: 3 jelesen, 3 jól képesittetett; a de­
cember x8 án tartott pótló vizsgálatokon egy ifjú
jelesen, egy jól képesittetett.
Theolo 4iai magán-tanárságra a most már
csak néhai Z. Kiss Albert, feltorjai körlelkész,
Írásbeli dolgozata és szóbeli vizsgálata alapján,
egyhangúlag képesnek nyilváníttatott.
Néptanitói-képesitő vizsgálat volt 1894. május
2 1 — 25. napjain (szóbeli). A vizsgálatra bocsátott
tanitó-jelöltek közül kettő pótló vizsgálatra uta-
sittatott, kettő jelesen, és öt jól képesittetett.
Kizárólagosan
o énekvezérségre,
o J és orgonista-
o jelesen az érettségi vizsgálatok írásbeli dolgoza­
ságra ketten nyertek képesítést.
A hét főgimnáziumban osztályoztatok nyil­
vános vizsgálatok rendén mindössze 1715 tanuló,
8 °/o minden tantárgyból jelesen, 16 % minden tan­
tárgybúi jól, 47 n/o minden tantárgyból elégségesen;
i2°/0 egy tantárgybúi elégtelenül, 6 u/„ két tantárgy­
ból elégtelenül, és 8 °/0több tantárgybúi elégtelenül.
A főgimnáziumokkal kapcsolatos elemi iskoláknál
osztályoztatott, szintén nyilvános vizsgálatok ren­
dén, mindössze 703 növendék, s ezek 39°/()-ka ki­
107.
tűnő, vagy jeles, i2°/0-ka jó, 3 3 % -ka elégséges,
és 1 2 % -ka elégtelen osztályzatú.
A részletekbe való bepillantásra, és tanul­
mányra csatoljuk a és IIIb ) jegyű rovatos
kimutatásokat.
A z érettségi vizsgálatok eredményéről tájé­
koztathat az V számú rovatos kimutatás. Vizsgá­
latra jelentkezett a hét teljes gimnáziumnál mind­
össze 122 ifjú. (N.-Enyeden 13, Kolozsvárit 26, M -
Vásárhelytt x5, Zilahon 23, Szászvároson io,Sepsi-
Szent-Györgyön 18). Érettnek nyilváníttatott: 1 o 1;
még pedig : 1 3 jelesen, 1 7 jól, 7 j egyszerűen. Vissza­
vettetett egy évnél kevesebb időre 13; ismétlő
vizsgálatra utasittatott négy, véglegesen elutasit-
tatott egy.
A rendkívüli tantárgyak tanulásában elért
eredményt az ide csatolt IV számú rovatos ki­
mutatás tünteti föl. Tanult a hét kollégiumban
francia nyelvet 78, szabadkézi rajzot 154, mintázást
1, műéneket 423, zenét 106, gyorsírást 9í,egésség-
tant 30 növendék.
A tanulmányi eredmények számbavételénél
megelégedésünkre tapasztaltuk, hogy a tanárkarok
az eredményes tanítás lényeges feltételeinek a
megvalósítására mind jobban törekszenek. Az
hogy egy-egy osztály, ugyan azzal a tantárgygyal,
lehetőleg több éven át, ugyan annak a tanárnak
vezetése alatt marad; a másik, nem kevésbé lé­
nyeges feltétel abban valósul meg, hogy a tanár­
karok a tanítással szoros kapcsolatba hozzák az
ifjúsági könyvtárak használatát, osztályrúl-osztályra,
oly olvasmányokat állapítván meg, melyeket a ta­
nulók otthon elolvasni kötelesek. Ennek az intéz­
kedésnek jó gyümölcseit tényleg máris tapasz­
taljuk, s tanulóink irodalmi jártassága teljesen
kielégítő. Azonban, kevésbé kielégítő az eredmény,
két intézetünk kivételével, a felsőbb osztályok, és
taira nézve, a melyeknél igen gyakran meglepő,
s eléggé nem sajnálható mulasztások és hiányok
konstatáltalak, u. m. aránytalanság a részekben,
zavaros diszpozíció, s a helyesírás tudatosságáig
sem emelkedő gyakorlatlanság. A mi alig, ha nem
abban leli magyarázatát, hogy az illető intézetek
szaktanárai nem törődnek annyit az anyanyelvi
irály-gyakorlással, a mennyit ez, a közepes tanulók
általános műveltsége szempontjából is, valóban
megérdemelne.
 ioS. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 14. szám.

A z ifjúság magaviseleté, átlag véve, jónak Csorna Károlina úrnő végrendeletében a főiskolát
mondható. Súlyosabb fegyelmi kihágások nem tette főörökös'sé, s 4036 forintnyi ösztöndíj-alapot
nagy számmal fordultak elő. N.-Enyeden egy, Ko­ hagyományozott szegény tanulók segélyezésére.
lozsvárit egy, és S.-Szent-Györgyöri szintén egy Több ezer forintra menő alapítvány iránt intéz­
tanuló záratott ki az intézetből, Igazg.-Tanácsunk kedett végrendeletében néhai b. e. Zeitler Már-
tudtával, s jáváhagyása után. Konzilium abeundival tonné, szül. Bányai Eszter úrnő, szintén szegény
eltávolíttatott Enyeden kettő, Sz.-Udvarhelytt öt, tanulók segélyezésére. Bolgár Mihály, Cseresnyés
és Szászvároson egy tanuló. Gyula, Dezső Zsigrnond, Gyárfás Győző, dr. Rác-
A tanuló ifjúság részéről ez az év a leg- kövi Samu, és dr. Winkler Albert 105 forintot
egésségesebb időkörök közé tartozik. Eltekintve tettek le e címen: «A Bethlen-főiskola 1872/73-ík
a tanév elején uralkodott kolera-járványtól, mely évben maturált ifjainak alapítványa a gimnáziumi
miatt három intézetünk csak októberben kezdhette koiiviktus-alap gyarapitására, húsz éves találko­
meg a tanulást, nagyobb arányú megbetegedések zásuk emlékéül». (Folytatása következik.)
sehol sem fordultak elő.
Az önképzésnek az a kedves módja, mely
Az Igazg.-Tanács évi jelentése.
a tanulók ismeret-világát közvetlen szemlélet utján
(Vége.)
gyarapítja, s mely egy pár év óta kollégiumaink A belmisszió terén derekasen küzdő körlelkészeink
krónikájának állandó rovatát képezi: az «iskolai száma a múlt év folyamán egygyel szaporodott, t. i. a
kirándulás» az idén sem szünetelt, sőt mindegyik balázsfalvi körlelkészséggel, melyet a balázsfalvi és tűri
kollégium több ízben is rendezett kirándulást a anya-, valamint a hosszú-aszói társ-egyházak egyesítésé­
közel vidék szépségeinek megtekintésére, több vel szerveztünk egyfelől az erdélyi oláhság központján
fennállott erőtlen reform, egyházközségünk megerősítése,
tanár részvétele és vezetése mellett.
másfelől az Önmagukban fennállani szintén képtelen tűri
A z elhunyt és élő nagyok iránti hódolat is és hosszú-aszói egyházak további fentarthatása végett.
többször nyújtott alkalmat a szellemi élet meg­ Ezen állomás javadalmát, 109 forint központi segélylyel
nyilatkozására az u. n. «iskolai és ifjúsági inne- együtt, 800 frtban állapítottuk meg, s be is töltöttük
pélyelo-en. Innepet ült valamennyi kollégium a ez állást t. Cseresznyés Ödön, volt dicső-szent-mártoni
körlelkész aival, kinek eddigi missziói szolgálata garan­
reformáció emlékére, Jókai Mór félszázados irói
ciát nyújt arra, hogy igen fontos uj állomásán is siker­
működése, és az 1848. évi márciusi napok, mint rel tölti be feladatát. Egyébkint, körlelkészségeinkről ez
a magyar szabadság elragadó, megkapó ébredé­ alkalommal, különösebb jelenteni valónk nincsen. Szervez-
sének emlékére. Gyászt öltve osztozott a tanuló tetésük és rendeltetésük célját a lefolyt évben is nagy
ifjúság is abban a lesújtó fájdalomban, mely a buzgósággal, s nem csekély eredménynyel igyekeztek
lánglelkü túrini remetének halálával az egész megközelíteni, s ha éppen messze kitűnő fényes eredmé­
nyeket buzgó körlelkész aainknak elérniök nem is min­
hazára borult.
denütt sikerült, annak okát a sok helyen bénitólag ható
Sepsi-Szent-Györgyi kollégiumunk inneppel vagyoni erőtlenségben találjuk meg, melyet elenyésztem
kezdette az iskolai évet, a mennyiben az illető csak hosszabb idő alatt sikerülhet. A körlelkészi karban
elöljáróság az uj szárnyépület fölavatását az 1893. előfordult személyi változásokról, valamint általában a
évi szeptember 10-ére tűzte ki. Ezen az örven­ körlelkészségek állapotáról, e jelentésünk 1. számú mel­
detes innepélyen a magyar királyi államkormány, léklete számol be.
A múlt évben tartott főt. egyházkerületi közgyűlés
a város, a vármegye, az illető egyházmegye és
által reánk ruházott teendők mikinti elintézéséről, a kö­
összes kollégiumaink előkelő küldötteikkel vettek vetkezőket van szerencsénk jelenteni.
részt; az egyházkerületet főtiszt, püspök, Szász A közgyűlési jegyzőkönyv 39. számú határozatá­
Domokos, atyánkfia, és br. Bánffy Dezső, ő excel- val arra hatalmaztatott föl Igazgató-Tanácsunk, hogy
lenciája, főgondnoki minőségben, képviselték. Budapesten eszközlendő építkezési tőke-befektetések egy
részének fedezésére, valamint a theol. fakultás épületé­
A tanulóknak nyújtott ösztöndíjak, segélyek,
nek építési költségeire 600,000 frtig terjedő, ötven éves
jutalmak és más nemű javadalmak összegeirűl a törlesztő kölcsönt vehessünk fel, utólagos jelentéstétel
VIII. sz. a. csatolt kimutatás ad részletes felvilá­ kötelezettsége mellett. A z ezen határozat alapjául szol­
gosítást. E szerint, kiosztatott a hét kollégiumban: gált előterjesztésünkben azt is bátrak voltunk jelezni,
24 darab arany és 33,778 forint 48 krajcár. hogy a budapesti magyar jelzálog-hitelbank e kölcsönt
egyházkerületünk részére 4*95 % mellett helyezte kilá­
Ebben az évben is nem egy kegyes alapitó
tásba, mely ajánlat igen kedvezőnek volt tekinthető. A
szive fordult nevelésügyünk hathatós támogatására. közgyűlési engedély birtokában aztán azonnal lépéseket
N.-Enyeden, néhai b. e. Rákosi Bálintné, szül. is tett Igazg.-Tanácsunk a szóban forgó kölcsön meg-
 14- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
•szavazhatása és kiutalása iránt, de ekkor már a nevezett
banktól azt a választ nyertük, hogy a kamatláb időközi
‘emelkedésére tekintettel, a kölcsönt most már csak 5*40
•százalékos annuitás mellett, hajlandó kiutalni.
Igazgató-Tanácsunk ekkor a fölmerült szükségek
fedezésére kisebb összegű lombárdkölcsönt vevén föl:
a jelzálog hitelbankkal megkezdett tárgyalásokat abban
Fagyta, és fölkérte főtiszt, püspök, atyánkfiát, lehetőleg
előnyösebb föltételek mellett kiutalandó kölcsön kiesz­
közlésére, a mi, főtiszt, püspök, atyánkfia, fáradságot nem
ismerő buzgolkodása, s hosszas utánjárása után, sikerült is
annyiban, hogy a bécsi osztrák földhitel-intézet e kölcsönt
egyházkerületünk részére, öt-százalékot meg nem haladó
-annuitás mellett, kilátásba helyezte, elvileg megszavazta,
s az éppen most folyamatban levő becslési eljárás be­
fejezése után, ki is utalja. Ezen kölcsön-összegbűl lesz
aztán a Budapesten épülő, s már fedél alatt is álló két
bérház építése befejezve, illetve, az ezen építkezésre már
•kiadott közalapi tőkék ebből lesznek vissza helyezve,
valamint a budapesti másik három telkünk beépítésére
nézve már megkötött szerződés értelmében, ezen újabb
három bérpalota (mindenik három emeletes) építési költ­
sége is ezzel fedeztetik. A múlt évi főtiszt, közgyűlés elé
terjesztett javaslatunkban, ugyanis, három telek beépíté­
séről szólottunk, de, részben éppen a kölcsön föl nem
vehetése miatt, a múlt év nyarán csak két telket épít­
tettünk be Feszty Gyula, műépítész úrral, a főtiszt, köz­
gyűlés előtt már ismeretes jövedelem-biztosítási- feltételek
mellett, mig a fenmaradt három teleknek a jelen év
folyamán leendő beépítésére Politzer Zsigmond bankár
-és építési vállalkozóval léptünk szerződésre a Feszty éhez
hasonló, sőt annál még kedvezőbb oly módozat mellett,
hogy az építkezésekbe befektetendő összes tőkék és vé-
■tel ári összegek évi 6*95 °/0-os jövedelmét nevezett bankár
ur, a felépítendő épületek bérbe vétele utján biztosítja s
igy egyházkerületünknek a felveendő kölcsön 5%-os
annuitásának fedezése után i'95%-nyi tiszta jövedelem
biztosittatik.
A főtiszteletü közgyűlésnek további megbízása az
Igazgató-Tanácsi tisztviselők, körlelkészek és kolozsvári
theol. tanárok nyugdíjintézetének életbeléptetésére vonat­
kozott, melynek a múlt év folyamán szintén eleget tet­
tünk s a jelen évtől kezdve már úgy a hátralékos tag­
díjak és belépési járulékok, mint a folyó évi tagdíjak
befizetése, illetve levonása folyamatban van.
Hasonlóan intézkedtünk az uj zsinati törvények
életbe léptetése tekintetében is és a közgyűlési rendelet
értelmében kibocsátott végrehajtási utasítást lesz sze­
rencsénk, a tárgysorozat rendjén, tisztelettel bemutatni
jóváhagyó tudomásul vétel végett.
A 65. jkvi számú határozattal továbbá arra kap­
tunk utasítást, hogy az erdélyi ev. ref. papfiuk árvahá­
zának létesítése tárgyában tegyünk véleményes jelentést
az idei főtiszteletü Közgyűlés elé. Ezen megbízatásunk­
ban végzett munkálkodásainkról is külön előterjesztésben
fogunk referálni, miért is e helyen csak annyit említünk
meg, hogy főtiszteletü Püspök aa. lelkiismeretes utánjá­
rása és munkálkodása folytán oly kedvező javaslattal
léphetünk a közgyűlés elé, hogy ez alapon az árvaház
létesítését már legközelebbre remélhetjük.
109
Még csak a 66. jkvi szám alatt vett azon utasí­
tásnak kellene eleget tennünk, melyben a fekvőségekbe,
telkekbe, különösen pedig a m.-nagy zsombori birtokba
fektetett tőkék jövedelmezőségéről szóló számadási vég­
eredmények kimutatására hivattunk föl, de ezen redel-
kezés végrehajtása alól tisztelettel fölmentést kell ez al­
kalommal kérnünk, mert a budapesti két bérház még
csak a jelen év május havától kezdve fog jövedelmet
hajtani, a kolozsvári ingatlanok újabbi s csak a múlt év
végén befejezett beruházása pedig az új pénztári kezelés
bevezetésével járó nehézségek miatt, még ez ideig leszá­
molható nem volt, s végül a m.-nagy-zsombori birtok jö ­
vedelmezőségéről csak a gazdasági év végén, illetve a
szeszfőzési idény lejártával (május végén) állíthatjuk
Össze a számadásokat, mikor ugyanis ezen birtok főjö­
vedelmi ágát képező szeszelárusitás és hizlalt marha el­
adás befejezve lesz. Ezek alapján tehát tisztelettel kérjük,
hogy ezen rendelkezés végrehajtására nézve a jövő évi
egyházkerületi közgyűlésig részünkre haladék adassék.
A kolozsvári theol. fakultás berendezése és meg­
nyitása tárgyában szintén külön előterjesztéssel fogunk,
a tárgysorozat rendjén élni, melyben az eddig tett intéz­
kedések ismertetése mellett, a meghívott tanárok név­
sorát is lesz szerencsénk bemutatni, kérve a főtiszteletü
egyházkerületi közgyűlés nagybecsű jóváhagyását, s a
továbbiak iránti intézkedését.
Az egyházkerületi vizsgálat és felülvizsgálat alá tartozó
számadásokról a 2-ik számú melléklet nyújt felvilágosítást,
melyből láthatólag a múlt évi közgyűlés óta 21 alap, illetve
püspöki egyház és kollégium számadása nyert elintézést.
A múlt évi egyházkerületi közgyűlés óta történt
alapitványozásokrúl, egyházi célokra tett adományokról,
előfordult tüzesetekről és egyházi vezérférfiaink karában
bekövetkezett halálozásokról, illetve lemondásokról az
alábbiakban tesszük meg jelentésünket :
A) Felség adományban ezen idő alatt csak égéi
egyházközségünk részesült, 50 frt. segélyt nyervén temp­
loma kirenoválására, melyért hódolatteljes Köszönőira­
tunkat, szokott utón a trón elé juttattuk.
B) Egyházi és más jótékony célokra adományo­
zott még a lefolyt év alatt
1. Főtiszteletü Püspök a a : A z Emkének, évi ál­
landó járulék címen 200 frtot. A segesvári körlelkész­
ségnek, évi állandó járulék címen 100 frtot. A theol. fa­
kultás alapra tett alapítvány kamatába 100 frtot. A z
erdélyi irodalmi társaságnak, alapítói tagsági díj címen
50 frtot. A k.-szentkirályi tűzkárosultaknak 15 frtot. A
hódmezővásárhdyi ínségeseknek 25 frtot. A csomafái
iskolának 25 frtot. A szentháromsági iskolának 25 frtot.
A mensa akademika javára 50 frtot. Az Itthon* javára
25 frtot. A kolozsári földész énekkarnak 115 frtot. A nagy-
ilondai templom-alapra 25 frtot. Összesen: 855 forintot.
2. Baruch Sámuel, budapesti lakós, atyja Jeremiás
emlékére, a marosvásárhelyi leányiskola javára 2000 frtot.
3. Köpeci Nagy Lajos és fiai tanulmányi ösztön-
dij-alapra 3000 koronát.
4. Méltóságos Veér György, Csíkszeredái egyházköz­
ségi gondnok aa. az ottani templomépités céljaira 500 frtot.
5. Nagyságos Baktsi Gáspár egyházmegyei algond-
nok aa. ugyanezen célra 500 frtot.
 I IO. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 14 szám.

6. Rákosi Bálint, Nagy-Enyeden elhunyt orvos sepsi aa. egysázmegyei algondnok és nt. Kelecsényi K á oiyr
pedig az enyedi kollégium javára ösztöndíj alapra ha­ szebeni egyházmegyei esperes aai. mondottak le, mely
gyományozott 4036 forinton eladott fekvőséget. lemondásokat Igazgató-Tanácsunk sajnálattal tudomásul
A kolozsvári theol. fakultás alapjának gyarapítá­ vette, s hasonló tudomásul vétel végett a Főtiszteletü
sára is folyamatban vannak még a buzgó adományozások, egyházkerületi Közgyűlésnek azon kéréssel ajánlja lel,
és igy a múlt évi közgyűlés óta befolyt alapítványok­ hogy nevezetteknek hosszas és buzgó szolgálataikért
ról és egyszersmindenkori adományokról a 3. számú őszinte elismerést és köszönetét mondani szíveskedjék.
mellékletben nyújtunk kimutatást.
III.
A z életben levő egyes adományozókhoz Igazgató-
Tanácsunk tiszteletteljes köszönőiratot intézett, s kérjük A főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés jóváhagyá­
ez utón a főtiszteletü egyházkerületi Közgyűlést, hogy sától föltételezetten a következő intézkedéseket tettük.
elismerését és jegyzőkönyvi köszönetét szintén kifejezni 1. A fölhajthatatlanság hitelt érdemlő módon tör­
méltóztassék. tént bebizonyítása után, törlésre engedélyeztük : b) a Fi­
Ugyancsak ezen jentés 4. 5. és 6. számú mellék­ lep Péter alapítvány 190 frt. 52 krajcárnyi tőke köve*
leteiben van szerencsénk beszámolni a múlt évi állam­ telését, összes járulékaival együtt; a) nagyenyedi Beth­
segély, Baldácsy-alapitványi segély kiosztásáról s a múlt len kollégiumunknak Krisztea Juon és társai, illetve T a ­
évi főtiszteletü Közgyűlés 22 jegyzőkönyvi számú hatá­ tár Sándor ellen fennállott 304 frt. 20 kr és járulékai
rozatával a körlelkészségi egyházak, s más exponáltabb hely­ iránti követelését; c) ugyanezen kollégiumunknak Szirb
zetű egyházak segélyezésére rendelt 8000 frt. felosztásáról. Vaszi Páskuj elleni 40 frt. s járulékai, nemkülönben ismét
C) Tűzkárt szenvedett a lefolyt év alatt a., szacsvai csak Tatár Sándor elleni 60 frt. tőke, s járulékai iránti
egyházközségünk 130 forint értékben. b.; m.-hermányi követelését; d) zilahi kollégiumunknak Bálint Elek elleni
egyházközségünk 210 forint értékben, c., zágoni egyház- 22 frt. 47 kr. teke, s járulékai iránti követelését; c) maros
községünk 347 forint értékben, d., m.-gy.-monostori egy­ vásárhelyi ref. kollégiumunknak a kis-görgényi egyházköz­
házközségünk 80 forint értékben, e., nyárszói egyház- ség ellen fenálló 210 frt. tőke s járulékai iránti követelését.
községünk 180 forint értékben, melyeket azonban az 2. A fennálló szabályokkal összhangzónak találtuk
első magyar általános biztosító-társaság szokott pontos­ s igy megerősítettük: a) az erdélyi ev. ref. egyházkeríi-
sággal azonnal kiegyenlített j let »Papi Értekezletéinek alapszabályait; b) a kovás:
D) A kérlelhetetlen halál ez évben is meglátogatta nai egyházközség papi és kántori; c) a bodolai egyház-
egyházkerületünket, s jeleseink közül gróf Bánffy Mik­ község papi; d) a köpeci egyh. község papi és tanítói;
lós, egyházkerületi főgondnok ur ő nagy méltóságát a e) a kercsedi egyházközség papi kepe váltási szabályba
páratlan buzgóságu, áldozatkész s anyaszentegyházunk t á t ; f) jóváhagytuk a nagyenyedi Bethlen kollégium Elöl­
ügyeinek oly hosszú időn át élén állott főurat ragadta járóságának azon határozatát, meiylyel a kollégiumi al­
el 1894. évi december hó 18-án, mig alig pár hét múlva kalmazottak természetben kiszolgáltatott tűzifa járandó­
1895. január i‘i én szászvárosi kollégiumunk alapítóját, ságát készpénzzel megváltotta és g) szabályszerű tár­
ezen kollégiumunk, számos népiskolánk és egyházunk gyalások után megengedtük, hogy a szécsi fiókegyház-
fejedelmi bőkezíiségü pátrónusát, s egyházkerületünk tisz­ község az ilosvai körlelkészség kötelékéből a sokkal kö­
teletbeli főgondnokát, méltóságos gr. Kun Kocsárd aát. zelebb fekvő perecseni anyaegyházhoz csatoltassék.
vesztettük el. Igazgató-Tanácsunk' mindkét szomorú ha­ 3. Végül megerősítési záradékkal láttuk el az ezen
láleset alkalmából gyászjelentést adott ki, koszorúkat jelentéshez 7*' alatt csatolt jegyzékben fölsorolt s az
helyezett a ravatalra, s az egyházkerületet a gyászszer­ ! ott szintén kitüntetett okok miatt változott papi, tanítói
tartásokon küldöttségek által képviseltette. és kántori dijleveleket.
E) Egyházkerületünkben betöltött díszes állásukról, Tisztelettel kérjük ezen határozataink tudomásul véte­
betegeskedésükre és agg korukra hivatkozva, a lefolyt lét, s ezzel be is fejezett évi jelentésünk kegyes elfogadását.
év alatt mélt. Székely Gergely aa. a Rikán-beltili négy A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsá­
egyházmegye főgondnoka, nagyságos Sylvester Dávid, nak. Kolozsvárt, 1895. március hó 4-én tartott üléséből.

T A R C A.
Az oláhok, és a reform átus egyház.
Abban a kis faluban, a melyben végigjátsztam a gyer­
mek-évek tünde napjait, a meredek tetőre felsiető papikert­
nek végén, fák lombjaitúl fedve, halk magányban, egy oláh
templom rejtőzik. Körülötte behorpadt sirok ásitnak, düledező
fej fák bolongatnak az álomhintő enyészet suttogása mellett.
Oh, gyermek-évek gondatlan útai, hányszor fonódtatok
karikába e behunyt szemű templom fabordái körül, mind
szükebbre vonva a kört, mig neki bátorodva, meghágtátok
az ormos párkányokat, hogy kandi szemmel kifürkésszétek
féltve őrzött misztikus belsejét.
A gyümölcsfákkal benőtt temetőnek van egy fűtermő
tisztása, a melyet «Oláh temetőnek» hívnak. De, abba a te­
metőbe évtizedek óta új sirt nem ástak; felülete elsimult,
iratos sirfáit, melyek alatt pópák és dászkálok pihentek, az
idő régen kidöntötte. Az egykor templomot épített és aztán
lassankint ide temetkezett régi gyülekezet, mely új jövevényre
hiába vár, csak emlékben él, s mindannyi lenn alvó felett, a hí­
veit túlélt templom is, csak a közös síremlék tisztét teljesiti.
A faluban az oláhság, úgy is, mint egyház, s úgy is, mint
lakosság, megszűnt, s ha akad még talán egy, talán kettő.,
ki magát oláhnak véli, kepét fizet az is a református pap­
nak, s Dyelvét elfeledte; pedig élénken tartja magát gyér-
 .14 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 11 i

mekkora emlékei közt az a megfigyelés, hogy akkor falunk­ pásztorai vakok lévén, vakokat vezetnek «György püspök­
ban, maguk a magyarok között, igen gyakran folyt az oláh be­ kel, szuperintendenssel, a bibliából megvetélkedjenek és az
széd, mig ma, a magyaron kivül, más nyelvet senki sem beszél. igazságnak értelmire menjenek.»
Mi lett az én szorgalmas kis falum oláh népeivel; ki­ Az említett évben már tiz éve múlt annak, hogy a
haltak, elvándoroltak vagy oda hagyták apáik nyelvét és hitét? kath. püspökség a kolozsvári országgyűlés határozata követ­
Úgy van. Lassankint átfolydogáltak, egyenkint átszál­ keztében megszűnt s javai szekulárizáltattak, de vele az
lingóztak a reform, egyházba, s egyúttal a magyarságba is. oláhoknak amúgy sem a biblábúl kellett volna megvetél-
íme, annak a gazdátlanul maradt templomnak tanú- kedniök; a reformátusok püspöke pedig amaz évben Dávid
-ságtétele! Egy etnológiai processus, a mely korunkban, sze­ Fererenc vo lt; és Hebler Mátyás a lutheránus püspök.
meink előtt jut befejezésre, megingatva azt a tobbé-kevésbbé Ki tehát ez a «György püspök, szuperindendens» ? Ez
elfogadott históriai állítást, hogy az oláhság a reformáció befo­ a György, a miben Hunfalvi egy percig sem kétkedett, az
gadására, a múltban, mint a jelenben, képtelennek bizonyult. idézett országgyűlés határozata alapján választott és az or­
És immár ott állok, hogy elmondjam, hogy ez az szág által elismert püspök. Az oláhok első püspöke, a ki
igaznak vélt historiai-állitás, elsőbben is a múltra nézve, a protestáns jogelvek szerint választás folytán püspökösködik
legújabb történeti kutatások folytáD, jó részben elesik. Sőt Hunfalvi felhozza, hogy Révész Imre a debreceni
E célból óhajtok egyet és mást kiemelni Hunfalvi zsinat aktáiból neki megmutatta azt a zsinati végzést, mely­
posthumus művének, az oláhok történetének lapjairól, tud­ nek szavai értelmében «a református oláhok között espere­
ván, hogy a jelen oktatója a múlt tiszta képe. sek választassanak.
$ Figyelemre méltó komoly bizonyítékok ezek arra nézve,
A reformáció korában az oláhok már jelentékenyen hogy a reformáció mozgalma az oláhokat nem hagyta érin­
Táborultak az erdélyi magyarságra. Alig van esztendő, a tetlenül, és ha nem is lehet szólanunk nagy tömegű, állandó
megelőző időkben, a melyben ne vezetnének át a határokon, hódításokról, tény az, hogy családok, egyesek, környékek
telepitő kenézek a Balkánokról mind feljebb és feljebb hú­ számot tevő mennyiségben lettek a reform, egyház híveivé.
zódó vad erkölcsű, állatias külsejű oláh pásztorokat, a kik S a kik azzá lettek, egyúttal a magyar faj elemeivé is
lassankint betöltik a néptelen erdőségeket, a hegyek közeit, jj váltak, éppen úgy, mint magyarokká lettek a reformációt meg­
s már a lankákra is aláereszkednek. előző korban a kath. egyházba belépő oláhok.
Az Erdélyt körülvevő Szörénység, Havasalföld, Moldva Ez a processzus előzte meg a Hunyadiak tündöklő
és Máramaros is ily telepítések utján kapják oláh lakóikat, csillagának kigyulását; s e folyamat utján lettek a megne-
a kik mindenüvé magukkal hozzák tudatlan pópáikat, s mesitett oláh kenézek, vagy telepes vezetők és felügyelők
hogy ne kelljen tizedet fizetniük a püspöknek, megmarad­ számos oláh eredetű magyar arisztokrata család megalapítói.
nak a keleti >egyházban. De, Erdély, a körülfekvő vajdasá­ Jellemző, hogy még Bethlen Gábort is «oláh»-nak
gok felett, .sok jelességekkel kiváló ország volt akkoron; gúnyolták, hatalmára irigy, ellenséges vetélytársai.
számos művelt és élénk kereskedést űző városa volt, ösz- Ha a múlt tanúságai igy állanak, vajjo'n, táplálhatjuk-e
szeköttetése is a nyugattal szorosabb, mint a tiszai részeké. azt a kis hitü meggyőződést, hogy a protestántizmus, és az
És sehol az oláhságot nem érhette a fensőbb művelődés és oláhság összeférhetetlenek.
a reformáció szele, csak is a városokkal díszes Erdélyben. Én legalább nem csak a múltból és nem csak gyermek­
Egy besztercei szász 1546-ban Írott levele tesz elő­ korom emlékeiből merítem ellenkező meggyőződésemet, ha­
ször említést arról, hogy a Káté (minden esetre a Lutheré, nem jelenlegi helyzetemből is. Nehány év alatt ötvenhárom
mert más Káté akkor még nem Íratott), oláh nyelvre for- egyén ment át az oláhságbúl egyházamon keresztül, nem
■ dittatván, Szebenben kinyomatott, s ezt az oláh pópák, mint ugyan a protestántizmusba, hanem a magyarságba, mert
szentkönyvet fogadták. ezek egyházunkon csak átbújtak a nemzetiséget képviselő
Az első oláh nyelvű nyomtatvány a Luther Kátéja. görögségbűi a kath. székelység soraiba. Vannak, azonban,
Ugyanakkor a brassói főbíró a Kátét görög nyelven egyházamban az értelmiség osztályához tartozó oláh refor­
adja ki az ott tartózkodó nagy számú görögök reformálása mátusok, kik a protestáns elveket teljesen átértik, dicsőítik,
-céljából; és ugyan ő, t. i. Benkner, az oláhokkal is foglal­ és annak törhetetlen áldozatokat hozó hívei.
kozik, megrendelvén nekik, hogy tanulják a Kátét. Ez első Részemről nem tartom idegen gondolatnak azt, ha a
oláh nyomtatványt rövid közökben követik a biblia-részlet reform, egyház közerővel egy próbát kísértene meg abból a
fordításai és evangéliumi egyéb magyarázatok, a melyek célból, nogy az isten igéje hirdettessék az oláhok között.
mind szász és magyar emberek áldozatkészsége folytán je­ Kisebb szentirati könyvek és rövid káték oláh nyel­
lennek meg az oláhság számára. ven a nép kezébe adva, a nép lelkét ma sem hagynák érin­
Hatás nélkül marad-é ez az odaadó kezdeményezés? tetlenül. Ha a hazug iratok mételye képességgel bir a leg­
Erre vonatkozólag némely országgyűlési végzések ad­ alsó rétegekben a lerakodásra, miért vonnók kétségbe ugyan­
nak több-kevesebb felvilágosítást. azon talajnál, a nemes eszmék iránt a fogékonyságot r A mit meg­
Az iS47*ki országgyűlés igy nyilatkozik: «Sokan lévén tettek áldozatban buzgó szivek a reformáció hajnalán, s a mit
az oláhok közt, kiket Isten meg világosított, hogy ehagyták megkísértettek e népért a nagy Rákóciak, miért ne próbálnék
a görög egyházat és maguk nyelvén olvassák az Isten igéjét, meg mi is, mikor akkora nemzeti érdek követeli ezt tőlünk ?
elhatároztuk, hogy válasszanak maguknak szuperintendenst,» S vájjon, lenne-e nagy bánnivalónk, ha mindjárt a siker
Teljes megfelelő értelemben tudósit minket az 1566-ki oly kis mértéke járna is vállalkozásunkkal, minő követte
szebeni országgyűlés, a mely miután kimondja, hogy az amaz előzőket?
B ita y B éla,
Isten igéje szabadon hirdettessék az oláhok között, kiknek •
 I !2 1 'R O ’l E S I A N 'S K Ö Z L Ö N Y .
Különfélék.
Lapunk szerkesztője, a folyó hó 2-ára össze­
hívott konventi ülésekre, Budapestre utazott.
= A sepsi egyházmegye «Papi Értekezlete >
april. 3 -ra hivatott Össze Nagy-Borosnyóra. A megelőző isten­
tiszteleten imát mond Révay Pál, s.-szt.-györgyi lelkész, egy­
házi beszédet Vén Mihály, bíkfalvi lelkész. Felolvasásokat
tartanak Kiss Albert, ilyefalvi, és Antal Lajos, lisznyói lel­
készek. Az után megejtik a tisztujítást Lélekben ott leszünk
a mi barátainkkal, és gyönyörködni fogunk abban a szellemi
tornában, melyben mindenki győztes, mert az erkölcsi és
egyházi élet nyer uj táplálékot, megifjodást. E szép egyház­
megyénk minden feltételével bir annak, hogy figyelmünket
lekösse, hogy a legelsők között lássuk. Bizonyosra vesszük,
hogy csalódni nem fogunk.
= Hogy mit tehet a buzgóság, a szorgalom,
és lelkiismeretes sáfárkodás, azt megmutatta a f e l v i n c i
egyházközség, melynek kepemegváltási alapjáról olvassuk a
következő adatokat. 1858-ban alapittatott 117 forint értékű
terménnyel, melyet id, Magyari György, mint kepemegváltási
alap-pénztáros vett át kezelés végett. Huszonkét esztendeig
kezelte odaadással, hűséggel, tiszteletre méltó buzgósággal,
és midőn a közelebbi napokban az alapkezelő igazgatóság
az egyház kezelése alá helyezte, a következő számokat ol­
vassuk. Betáblázott kötvényekben 39,890 korona, 90 fillér.
Künn levő kamatokban 1464 korona, 36 fii. összesen, 41,355
korona, 26 fii. Leszámítva ebből, id. Magyari György részére
az igazgatóság által megállapított jutalék fejében 236 koronát
és 86 fillért, az átadás tárgyát képezte 41, 118 kor. és 40 fillér.
Ehhez hozzá számítva egy pénzszekrény értékében 160 ko­
ronát, és ingatlanokban 600 koronát, az alap vagyoni állása
41.878 kor. és 40 fillér. Hosszú idő eredménye, de szép
eredmény hosszú idők számára akár azt a tiszteletet vesszük,
mely egyeseket ér méltán, akár azt az anyagi és erkölcsi
hasznot, mely ez egyházunknak mindigre erő forrásául fog
szolgálni, és buzdításul, munkálkodni istennek országát. A
ki a maga erejéből nő nagygyá, az igazán nagy. A mi ve-
rejték-hullatásunkkal szerzett kenyér a valóban tápláló. Fel­
H IV A T A L O S
5 6 1 - 1395* KORLEVÉL,
az erdélyi evang . református egyházkerület egyházmegyei
házassági törvényszékeinek ?zagytiszí. elnökségeihez.
Tudomásvétel, és ahhoz alkalmazkodás végett, értesítem
Címzetteket, hogy a folyó év Őszén (körülbelül szeptember
havában) házassági főtörvényszékünk még fog üléseket tartani.
Ha a polgári házasságra vonatkozó törvény a jelen év
végén életbe lép az addig folyamatba indított, de be nem
végzett válóperek az illetékes polgári bírósághoz, hiva­
talból, át fognak tétetni.
Kolozsvárit, 1895. ápril. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
235— 1S95. HIRDETMÉNYES IDÉZÉS VÁLÓPERBE.
Tyeji Nagy Borbára, férjét, ev. ref. vallásu Sípos Mi­
hályt, ki őt félév előtt hűtlenül elhagyta, s azóta hollétéről
semmi hirt nem adott, ezennel hirdetményesen idézteti, hogy
mától számítva hat hó alatt, a vajda hunyadi ev. ref. egyház­
megye házassági törvényszéke előtt jelenjék meg, mert, ha
megjelenik, ha nem, ellene, nevezett törvényszéken, a váló-
keresetet megfogja indítani.
Tordoson, 1895. noárc. 27-én. Bartha T.ajos,
____ evang. reform, esperes.
5 6 2 - 1895- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. református egyházkerületben, az udvar­
helyi egyházmegyébe kebelezett k ü s m ő d i egyházközség
énekvezér-tanitói állomásra, ezennel pályázatot nyitok.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
14 szám .
vinci egyházunk legyen buzdító példa: munkálkodni a jö­
vendők számára.
= Semmi sem bizonyítja élénkebben a katholi-
cizmus túlbuzgóságát, mint az, hogy most Debrecenre ve­
tették a szemüket. Az ultramontánizmüs megtestesítője, Schlauch.
Lőrinc, 150,000 forintot és Wolafka Nándor 60,000 forintot
ajánlottak fel, hogy az ott ni pápista algimnáziumot főgim­
náziummá fejlesszék. Úgy hiszik, hogy ezzel katholízálr.i fogják
a kálvinista Rómát, és azzal, hogy leánynevelő intézetet is
állitván, annak vezetését iskola-n ő v é r e k r e bízzák. Hát,
jól van. Túl a Dunán nagy mértékben elérték céljukat annak
idejében. Hogy a magyar A l f ö l d e t meghódítsák, ahhoz
nem pénz, nem ultramontánizmüs, nem n é p p á r t kellene,
hanem magyar s z ív , magyar szellem, magyar hazaszeretet,
és a világosságért való rajongás. Schlauch, Volafka risum
teneatis, am ici!
= IJjabb adományok a kolozsvári ev. ref kollégium
építési alapjára. XV. közlemény. A 473. számú ivén Kemény Ist­
ván Sz.-Varsólci ev. ref. lelkész 1 frt. Pozsonyi Sámuel 10 kr. Ma-
, gyári Lajos 10 kr. A varsóiéi ev. ref egyház közpénztára 2 frt. A
466. számú ivén Főtiszteletü Szász Domokos ev ref. püspök 1 da­
rab 200 koronás kötvényt, 1S95. december i-én lejáró szelvénynyel
100 fit Az 576. számú ivén Bucsi József főmérnök 5 frt. Péchy
Lajos 2 frt. Nagy Gábor 10 frt. A 235. számú ivén Jónás Bálint ev.
ref. lelkész 5 frt Surányi Sámuel 50 kr. Székely János 20 kr. Ab-
. rahám Márton 40 kr Kelemen Pál 20 kr Speter Károly 1 korona.
Lázár József 10 kr. Farkas Ábrahám 20 kr. Beszteri 1 fit. Léi Ben­
jámin 10 kr. Meskó Károly 25 kr. Butka Elek 10 kr. K Dénes
10 kr. A borsai ev. ref. egyház közreműködő tagjai 1 frt. A 328.
számú ivén Dr. Imre Lajos hódmezővásárhelyi tanár 10 frt A 615.
számú ivén Lővey Klára 5 frt A 398. számú ivén Albisi Ákos r
frt. Ezken János (Novaly) 1 frt. Nemes Károly (Berkenyesi 1 frt.
A 398. számú ivén Elekes Lajos 1 frt. Elekes Lajosné 50 kr. Ki-
szely 1 frt. Watzek Antal 50 kr. Weér József 20 kr. Bartha Elek
. 1 frt. Leéb János 1 frt. Péterfi Károly 40 kr. A 5SS. számú ivén
| Debreceny Dénes -50 kr. Bandi György 30 kr. Placsintár Ödön 50
kr. Eoér János 50 kr. Bencsik Antal 50 kr. Császár Ferenc 50 kr.
| N N. 50 kr. Kónya János vistai ev. ref lelkész ivén Oláh Károly
I körjegyző 5 frt. Vaska Gyula 3 frt. Székely Gábor 1 frt. Özv. Or-
| bán Kelemenné 4 frt. A 92. számú ivén Balogh Elek 5 frt. Csíki
j István 1 frt. A 520. számú ivén Gyarmathy Zsigmond 20 frt. A
I 364- számú ivén Ajtai Géza 10 frt. A diák-bál tiszta jövedelme-333
I frt 87 kr. A 406. számú ivén Vásárhelyi József, honvéd százados 1
I frt. Debreceni Béla hadnagy 1 frt. Ifj. Gunesch Károly 1 frt. Fo-
| gadják a kegyes adakozók az elöljáróság hálás köszönetét.
R É SZ.
Javadalom gazdasági épületekkel ellátott tisztes­
séges lakáson kiviil, 11S forint 42 kr. értékű kepe, és káno-
nika-porció haszonélvezete, e mellett, 242 forint állam-segély ;
1 összesen tehát, 430 forint 32 kr. A megválasztandó köteles
az egyházközségtől nyert egy évi javadalom hat-százalékát
egyszersmindenkorra, azután, az évi tagsági dijat, a gyám­
intézet javára fizetni. Csak okleveles egyének pályázhatnak.
Pályázati határidő: folyó év ápril. 25. Folyamodások
nt. Menyhárt András, esperes aliához küldendők, Kecsetbe,
u. p. Székely-udvarhely.
Kolozsvárit, 1895. ápril. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
556-1895- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. református egyházkerületben, a gör-
gényi egyházmegyébe kebelezett p ó k a i egyházközség kántor-
tanitói állomására, ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás, gazdasági épületekkel,
és 75 1 négyszögöl terjedelmű gyümölcsös és veteményes kerttel;
egyházhatósági becslés szerint 344 forint 88 kr. fizetés, mely­
ből 122 forint zabkepe és tandij-váltság készpénz, a hat hold
jó minőségű kánonika használata 17 frt. értékben van fölvéve.
Folyamodványok, folyó év ápril. 29-ig, nt. Lénárt József,
esperes atyánkfiához küldendők, Magyaróra, u p. Disznajó.
Kolozsvárit, 1895. ápril. 2. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
mi itiitmiiiiiiiitiiiuiiiiiiiiiii
'r "
XXV. Évfolyam. Á Kolozsvárit, 1895. Április 11. 15. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.

Előfizetési á ra : Egy cvre.6 forint, félévre 3 forint, negyed­ SzerJcesztőséf/i iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 ki\ küldendők: Kűlmagycirutca 9. sz.

Husvét. kintettel odavetve az előbb diadalmámorban úszó

tömeg közé, mintha mondaná, enyém a végső
Mit keresitek a holtak között az élőt ? Nincs itt,
diadal: minő fölemelő isten ítélet!
főitámadott! (Luk. XXIV. 5— 6.)
És itt már nem segit a rideg ész bírálata.
Minő fönséges kifej lés!Minő váratlan megoldás!
Kik előbb egy intésükkel ezrek gondolkozását
Milyen igazi evangyéliom! Annak a megdöbbentő
szabták meg, most hiában hirdetik, hogy «övéi
katasztrófának, melynek bevezetése a virágvasár­
lopták el a testet!»: a tömeg megdöbbenve, ir­
napi «Hozsánna»,központja anagypénteki «Feszítsd
galmat és könyörületet esdve, veti magat lábaihoz
meg!», megoldása, ime, a húsvéti «Főitámadott!»
annak, kit meggyalázott, s kiben megsértette a
A mi isten változhatatlan örök tanácsában
csodás hatalmú istent, és a szó zeng, zeng mind
volt, elvégeztetett. A legnemesebb szív megszűnt
hatalmasabban, mig menydörgő hangjával be nem
dobogni, a legtisztább élet kialudott a gyalázatnak
tölti az egészvilágot,hirdetve a megfeszített diadalát.
keresztjén, s az a. keserves fölkiáltás: «Én istenem,
Majdnem két ezred éve hirdeti. Hirdeti még
én istenem, mért hagyál el engem !», csüggedő
ma is azoknak, kik keresik az «élőt a holtak
övékül' elvette a végső reménykedést is. Szivük­
között». Szelíd szemrehányáskint azoknak, kik
ben a végtelen fájdalom, lelkűkben csüggesztő
még ma is a nyitott sirt és lehányt leplet kere­
kétségbeesés, de ajkukon meg-megújul a kétel­
sik, kik készek volnának elzarándokolni, csak hogy
kedés viszhangja: lehetséges e? Lehetséges-e, hogy
az üres sirt l á s s á k , a szegek helyét t a p i n t ­
a dicsőséges élet ily rövid legyen? Lehetséges-e,
sák, az angyal hangja szól: ne fáradjatok, «mit
hogy a szeplőtlen életnek vége a meggyalázó
keresitek a holtak között az élőt?»
kereszt ? Lehetséges-e, hogy a kiáltó ellentét szent-
«Nincs itt, főitámadott!» nézzétek az embe­
séges élete, s meggyalázó halála közt örökre állni
riségnek két ezred éves történetét, keressétek a
fog? Hol van igazságod, óh, isten, ha a koporsó
népek, és nemzetek átalakulásainak rugóit; nézzétek
éjjelébűl nincs az élet napjának föltámadása ?
a polgáriasodást, a humánízmus terjedését, a szeretet
«Főitámadott!»
hatalmát, az ember szabadságát, a világ újjá szüle­
Szelíd nők gyönge ajakiról lebbent el először
tését ; halljátok meg a hívők millióinak ajkáról fel­
ez ige, s ime, a hajnali szellő szárnyaira kapva,
törni a húsvéti diadal-éneket, az ég felé emelkedő
befutja vele a szent város utcáit; zizegő lomb,
lélek szárnya csattogását; nézzetek be saját lelki
levél, s beszédes madár-dal egymás száján adják
világotokba, s keresve az «élőt» az életben, meg
to v a ; a lelkek magasra emelkednek, a szivek
fogjátok találni a halhatatlant,az örökké élőt,s benne
földobognak, s egy diadal-ének szent hármoniája
tölti be a megzendült levegőt: «Főitámadott!» találtok halhatatlanságot, és az igaznak örök életét 1
Egy szó, a hit erejével kimondva, minő ha­ Hogy ezt nektek megmutassa, s veletek
talom! Egy rövid, röpke szó: «Főitámadott!» ki­ együtt tapasztalva, a húsvéti örömet hirdesse nek­
tek, és érte, veletek együtt, áldja a kegyelem istenét,
mondva a megjósolt harmadik napon; kimondva
ezért küldjük hozzátok--------akadémiánk kedvelt
azzal az erős, élő hittel, mely nem alkuszik; ki­
növendékét, kit munkás szeretetötükbe ajánlunk.
mondva azzal a föltétien belső bizonyossággal,
A szeretet istene tegye hatásossá köztelek
melyhez a kételynek még árnyéka sem fér; mely,
működését; áldja, s szentelje meg ünnepléstek !
mellőzve a külső bizonyítékokat, hisz, mielőtt látna,
Nagy-Enyeden, husvét havában, 1895.
hallana, és kezeivel tapinthatná a szegeknek he­
Makkai Domokos,, Nagy Károly,
lyét; egy szó, diadalmas arccal, örömsúgárzó te ­ theologiai akadémiai dékán. theol. a. h.-tanár, jegyző.
 114. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Tanügyi előadó évi jelentése.
(Foiytatás.)
Kolozsvárit, a tantermek és torna-csarnok
építéséhez megkívántaié összeg előállítása végett
kibocsátott adomány-iveken, 1520 frt. gyűlt be.
Maros-Vásárhelytt vagyoni gyarapodást jelez
a Szén te Pál-féle hagyomány, 150 forinttal; a helyi
takarékpénztár adománya a tápintézeti alap javára,
90 forinttal; a «Gecse emberszereteti intézet »-tol
kamat-illetőség 1893-rú], 2768 frt. 40 kr.; az 1867-
ben érettségi vizsgálatot tettek alapítványa, 120
írttal; és Szabó Dénes adománya taneszközökre,
30 forinttal.
Székely-Udvarhelytt néhai Nagy Lajos fő­
gondnok gyermekei: Irma, Ilonka és Lajos, 100
forintos alapitványnyal örökítették meg atyjuk
nevét és emlékét. A konviktusi alap javára adtak:
a helyi első takarékpénztár 50 frtot, Molnár Ká­
roly, Ilyés István, és Olasz Gyula, tanárok, együtt
27 frtot. Dr. Simon Lajos 30 frtot ajándékozott
az ének-kar céljaira.
Zilahon Molnár Lajos, birtokos, 50 frtot. Kiss
Ernő, iskolai pénztáros, 100 frtot. A püspöki láto­
gatás alkalmával tartott hangverseny rendező bi­
zottsága 57 frtot adott a szépen gyarapodó kon-
viktus-alap javára. Több, mint száz birtokos, együtt
500 frtos alapítványt tettek le utódaik számára
segély-alapul.
Sepsi-Szent-Györgyön Bodor János, zágoni
evang. ref. lelkész, a tápintézet részére korábban
tett 500 frtos alapítványához még 500 frtot adott.
Ezeknek az ihletett, és nemes lelkű alapít­
vány-tevőknek, s adományozóknak hosszú sora
kellemesen győz meg bennünket arról, hogy in­
tézeteink hivatása, s jogosultsága, úgy szintén
fentartásuk szükségessége elevenen él még az iga­
zak köztudatában. Legven áldott szent akaratuk!
* *
A közigazgatás terén fölmerült, s a főtiszt,
közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében el­
intézett főbb mozzanatok és igazg.-tanácsi intéz­
kedések sora a következő.
a) segély igénybe vételére nézve.
Az 1894. évi konvent 72. jkvi számú hatá­
rozata által, a gimnáziumi oktatás felett, a zsinati
törvények értelmében gyakorlandó egyházi fel­
ügyelet tárgyában, a létező rendszabályok bemu­
tatására és véleményezésre szólittatván föl, be­
mutattuk először: „Az erdélyi evang. ref. egyház-
kerületnek a magyarországi evang. ref. egyházi
törvények életbe léptetésére és végrehajtására
vonatkozó utasítása“ cimü nyomtatványunkat, mely­
15- szám.
nek 61 — 69. oldalain,úgy a közgyűlés,mint az Igazg.-
Tanács részéről gyakorlandó főfelügyelet módozatai
megállapítva vannak; és másodszor, bemutattuk:
„Rendszabályok, Törvények és Útasitások az er­
délyi evang. ref. kollégiumok számára“ cimü nyom­
tatványunkat is, melyben, a gondnokok autonóm
jogai mellett, a kollégiumi elöljáróságoknak és
tanárkaroknak az oktatás felügyeletére vonatkozó
összes jogai és kötelességei foglaltatnak; s egy­
szersmind kijelentettük, hogy e rendszabályainkat
egy részt a változott viszonyokra, másrészt az újabb
zsinati törvények követelményeire való tekinte­
tekből revízió alá vétettük, és a mint revideált
új kiadásuk megjelenik, ezt is legott be fogjuk
mutatni tudomásvéteJ végett. Annyit, azonban,
már előre jeleztünk, hogy a gimnáziumi oktatás
felügyeletére vonatkozó, s egyházkerületünkben
ez ideig gyakorlatban volt módokat jövőre is fenn
kívánjuk tartani, a mennyiben azok, az egyházi
főfelügyelet szempontjából, teljesen kielégítőknek
bizonyultak. Részletesebb, külön felügyelők által
végzendő felügyelést, s vezető ellenőrzést, melynek
a számára külön fizetéses állomások volnának szer-
vezendŐk, erdélyi egyházkerületünk nem óhajt,
s ilyesminek a szervezésébe nem bocsátkozhatik,
részint azért, mivel ily rendelkezés tanintézeteink
autonómiájával össze nem egyeztethető; részint,mi­
vel az állami főfelügyeletnek különösen az okta­
tásra irányuló része annyira kiterjedő és szakszerű,
hogy e mellett a párhuzamos egyházi felügyelet
részletessége egészen fölöslegesnek mutatkozik.
b) Miután az 1893-ik évi XXVI. te. i-ső pa­
ragrafusa akkint rendelkezik, hogy az ország te­
rületén levő összes népiskoláknál a rendes tanító,
vagy tanítónő fizetése, lakáson és legalább egy­
negyed holdnyi kerten kívül, évi 300 írtnál keve­
sebb nem lehet, s miután egyházközségeink fele­
kezeti iskoláinál e fizetési összegnél kevesebbel
dotált tanítói állás fölös számmal van : a törvény
által kívánt fizetési minimum biztosítása végett
lépéseket kellett tennünk a szintén törvény által
kilátásba helyezett, s rendeletileg kínált állam­
Hogy a kellő lépéseket megtehessük, pon­
tosan számba kellett vennünk a tanítói fizetése­
ket, melyeknek alapján a pótlandó hiányok ösz-
szegei is megállapíthatók voltak. E számbavétel
rendjén kitűnt, hogy egyházkerületünkben ez idő
szerint létező 424 tanítói állomás javadalmazására
mindössze 102,932 forint értékű javadalom áll ren­
delkezésre, a mutatkozó, s illetőleg pótlandó hiány
 i>5'.szám. pro testán s k ö zlö n y. ” 5-

pedig 35,972 forintraf jfug. A ? állapotok ■ részlegei,
egyházmegyénkint véve, a következők.
L A vajda-hunyadi egyházmegyében , létező
hét tanítói állomás 4 —:5,— 700 írttal lévén java­
dalmazva, államsegélyre egyik sem szorul.
IL-A-gyula-fehér vári egyházmegye hét tanítói
XIV. Az udvarhelyi egyházmegyében létező
harminchárom tanítói' állomás közül csak hat nem
igényli az állam segélyét, a többinél ^fönforgó
hiányok mindössze és éverikirif 2433 forintnyi se­
g é lly e l fedezhetők.
\
XV. Az erdő vidéki-'egyházmegyében á baróti,

álloikása kőéül- három; a minimális 300 írt. bizto­ | bardóci, kis-baconi,l)odösi, Ölaszteleki, és sz’áldobosi
sítása Céljából, évi 142 írt. állandó segélyt igényel. tanitói állomások' Ós'sízésén es évenkint 229 forint
segélyre vannak utalva.
III. A nágy-enyed'iegyházmegyében: huszonöt
XVI'. A sepsi egyházmegyében a besenyői,
tanitói állomás közül tizenöt' mindössze évi 1946
a bikfalvi (segéd-tanitói), az angyalosi, a gidófalvi,
frtnyi állandó segélyt igényel a minimális törvé­
a kökösi, á 'kőrispataki, az oltszemi, a szotyóri,
nyes fizetés biztosítására.
és a köfnollói tanitói állomások mindössze 825
IV: A kolozsvári egyházmegyében, jelesen
forintnyi állandó segélyre szorulnak.
Kolozsvárit létező tizenegy tanitói állomás 350—
XVII. XVIII. Az orbai és a kézdi egyház-
4— 6— 700— 750 forinttal lévén javadalmazva,
megyékben pótlandó hiányok nem forognak fenn.
államsegélyre egyik sem szorul.
Számbavételünk részleteire nézve megjegyez­
V A kolozs-kalotai egyházmegyében létező
zük, hogy a tanítók fizetésébe, ha kántori teen­
harminckét tanitói állomás közül huszonnyolc ösz-
dőket is végeznek, mindkét minőségben élvezett
szesen évi 3101 íorintnyi állandó segélyt igényel,
javadalmat együtt számítottuk be; nemkülönben
a 'törvényes minimális fizetés biztosítására.
számításba vettük a központi alapokból, vagy
VI. A szilágy-szolnoki egyházmegyében létező
egyesületektől élvezett fizetési járulékokat is, a
hatvanhárom tanitói állomás közül negyven gyen­
mennyiben ezek, az államsegély igénybe vételével,
gébben van dotálva, mint ezt a törvény rendeli;
le nem szállíthatók.
az államsegélynél pótlandó hiány összesen és
Ezen az alapon 290 egyházközségünket uta­
éyenkiht"42t4'á forintra rúg.
sítottuk, hogy a tanitói fizetéseknek a törvényes
■‘*^VÍÍl''A"dézsí"egyházmegyében tizenöt tanítói
minimumra emelhetése céljából, "folyámödjariak a
állómás közül tizenegy összesen és évenkint 1522
magyar kir. államkórmányhoz segélyért, s folyamodá­
forintnyi segélyre szorul.
sukat pártoló ajánlattal juttattuk el az illetékes helyre,
VIII. A széki egyházmegyében létező harminc­
a honnan ez ideig négy vármegye területén fekvő
öt tanitói állomás, kettő kivételével, mind állam­
iskoláink részére a kért segély már folyosittatott.
segélyre szorul, s hogy a tanítók minimális fize­
c) Kötelességünkben állván, felekezeti isko­
tése biztosítva lehessen, összesen évi 5700 forint
láinknak eshetőleg állami alapon való rendezé­
állandó segélyt igényel.
séről jelentést tenni a főtiszt, közgyűléshez: öröm­
IX. A nagy-sajói egyházmegyében, a tekei
mel jelezzük, hogy ebben az évben, melyről je­
kántor-tanitói állomáson kívül, a többi hat, mind­
lentésünk szól, számos egyházközségünknek ad­
össze 724 forint évi állandó segélyre van utalva. hattunk engedélyt arra, hogy felekezeti iskoláikat,
X. A görgényi egyházmegyében létező negy­ részint az államkormány felszólítása, részint saját
ven tanitói állomás közül húsz összesen és évenkint kezdeményezésük folytán, államosíthassák. Ehhez
2730 forint segélyre vannak utalva. képest, állami alapon szerveztettek, illető egyház-
XI. A marosi egyházmegyében létező nyolc­ községeink hozzájárulása és jogaik szerződésszerű
vannégy tanitói állomás közül csak huszonegy biztosítása mellett, a következő iskoláink (hatvan­
tanitói állomás állhat fenn a maga erején, a többi
négy állami és hat községi). (Vége következik.)
államsegélyre van utalva. A pótlandó hiány ösz-
szesen 8253 forintot tesz.
Iskolai ügyek.
XII. A küküllői egyházmegyében létező huszon­
1.
kilenc tanitói állomás közül csak három nem szorul
A ss-udvarhelyi kollégium állami segélyesése.
segélyre, a többinél fenforgó hiányok évenkint 3852
Örömmel konstatáljuk, hogy a sz.-udvarhelyi re­
forintnyi segélylyel pótolhatók.
formátus kollégium elöljárósága, másfél napon át folyta­
XIII. A nagy-szebeni egyházmegyében létező tott beható tanácskozás után, e hó 2-án állapította meg
öt tanitói állomás közül három évenkint és mind­ a kozokt. kormány és az egyházkerület képviselőivel a
össze 193 forintnyi segélyre szorul. rendszeres állami segélyezésről szóló szerződés-tervezetet.
 i i 6. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Dr. Csiky Kálmán, műegyetemi tanár, mint minisz­
teri megbízott, mindjárt a tárgyalások kezdetén azt az
örvendetes és megnyugtató kijelentést tette, mely szerint
a magyar kir. közoktatásügyi, minisztérium a felekezeti
középiskolák méltányos és rendszeres állami segélyezésér
tol nemcsak hogy nem zárkózik el, sőt a.legszívesebben
nyújt segélyt oly célbúi, hogy áz által azokat, a meny­
nyire lehetséges, minél előbb ós minden tekintetben, ki­
váltképpen pedig a rendes tanárok számára és nehéz
elhivatásuknak, e társadalmi állásuknak megfelelő tisztes­
séges javadalmazására nézve az államiakkal teljesen egy
színvonalra emelje' és ez áltál versenyképesekké tegye.
Ilyen irányelvek szem előtt tartásával aztán, mint a
közoktatásügyi kormány reprezentánsa, megkívánta, hogy
a rendes tanárok létszáma, az igazgatóval és az egy­
szersmind középiskola i tanári képesítéssel is biró vallás­
tanárral együtt, legalább 13 legyen, kiket javadalmazás
tekintetében, lakás, vagy 250 forint évi lakbér illetményen
és a szabályszerű ötödizbeli ötödéves 100 forintos kor­
pótlékon kívül, 1200, 1400 és 1600 forintos három törzs­
fizetési csoportba osztattak.
íg y aztán a kerekszámban 41,000 forintra menő
összes évi fentartási költségből, illetve kiadásbúi, a kol­
légium 25,000 forintot ezután is fedezvén, a rendszeres
évi állami segély összegét 16,000 forintban állapították
meg. Ezen kívül kilátás van arra is, hogy a hiányzó téli
tornacsarnok építésére a nagyméltóságu közoktatási kor­
mány adni fog mintegy nyolcezer forint egyszersminden-
korra szóló segélyt.
íme, ez a tárgyalások dióhéjba szorított eredménye.
És ha a megállapított szerződést pnindenik illetékes fo-.
rum helyben fogja hagyni, miben többé nem kételke­
dünk: akkor őszinte lelki örömmel, megnyugvással és
bátran kimondhatjuk, hogy eljutottunk szeretve féltett
Alma Materünknek csaknem harmadfél száz éves törté­
netében, ha nem is az újra alapítás, de minden kétségen
túl, az új, szebb jövő, s egy dicsőbb korszak határ­
vonaláig. B* d-
II.
B e i m isssió.
Március 31-én tartatott meg a zilahi ev. ref. főta­
nodában e tanévben az utolsó, bezáró i s k ó l a i i s t e n i
ti s zt e 1et több érdeklődő jelenlétében. A z isteni tisztelet
végeztével, Kerekes Endre vallástanár, T25 növendéknek
osztott ki e m l é k - k ö n y v e t . A protestáns irodalmi
társaság népies kiadványai közül a következőket: A víz­
özön. Barkóék árvája. A talált gyermek. Testamentum.
A z ócska biblia. Bethlen Gábor, fejedelem. Huszár Gál.
Dévai Biró Mátyás. A gályarabok története.
E füzetek egy részét, melyek e célra minden tekin­
tetben beválnak, a Hornyánszky-cég a nemes cél iránti
tekintetből ingyen küldötte meg.
Ez isteni tiszteletek a nevezett kollégiumban már
hét éve, hogy életbe vannak léptetve, s mindig kezdőd­
nek november hó i-én s tartanak egész husvétig.
E tanévben volt Összesen húsz iskolai isteni tisz­
telet s minden alkalommal az ifjak felfogásához mért
egyházi beszéd is tartatott.-
Nagyon kívánatos lenne, ha a többi kollégiumok
15. szám.
is életbeléptetnék az ifjak keresztyen és protestáns szel­
lemű nevelésénél oly kiváló fontosságú iskolai isteni tisz­
telet s különösen arra ügyelnének, hogy itt felnőttek is
jelenjenek meg s néni csak a Berekesztés, hanem általá­
ban legyen mindenik minél ünnepélyesebb.
A belmissziónak ez is: egyik nagy sulylyál biró
ága, m elyet1mindenütt megvalósítani, egyházunk bekö­
vetkezendő helyzetében az idő nagyon int és sürget,
(-)•
Igazgató-Tanácsunk ü lé sé tő l
Kolozsvár, 1895. ápril 6.
Elnökölt dr. Kolosvári Sándor, elnökhelyettes, aa.
Jelen voltak: Dr. V ályi Gábor, Domokos Antal, ig. ta­
nácsosok, Márkus János titkár, Deák József pénztárnok,
Maksai János h. számvevő, és Kádár Iános s. titkár, ki
a jegyzői tisztet is vitte.
A z ülés megnyitása után, szokás szerint, az elnö-
kileg elintézett ügyek jegyzéke olvastatott föl, s a tett
intézkedések jóváhagyó tudomásul vétettek. Kedves kö­
telességet teljesítünk, midőn az ülésen kívül ellátott ügyek
közül a kolozsvári theol. fakultás alapja javára bejött
két adományról teszünk e helyen is jelentést: t. i. Dé­
nárt József esperes aa. küldött be 73 forint 83 krajcárt
a görgényi egyházmegyében eszközölt gyűjtés eredmé-
nyekint; főtisztelendő Szász Károly, püspök aa. pedig
973 forint, 74 krajcárt, melyből 500 forint méltóságos
Cseh Ervin gondnok ur alapítványa, 50 forint főt. Szász
Károly aa. 200 forintos alapitványányának részlete és
423 forint, 74 krajcár a dunamelleki egyházkerületben
eszközölt gyűjtés eredménye.
Fogadják a nemes ügy iránt érdeklődő alapítók és
adományozók e helyen is az Igazgató-Tanács mély kö­
szönetét.
Napirend során a következő ügyek nyertek el­
intézést.
A magyar-köblösi egyházközség, nagy szegénysé­
gére hivatkozva, azon kéréssel járult az Igazgató-Tanács
elé, hogy romladozó parokhialis épületeinek helyreállítá­
sára 1000 frt. kamat nélküli kölcsön utaltassák ki ré­
szére, 32 év alatti restituaJ.ás feltétele mellett. Igazgató-
Tanácsunk e kérést ily alakban ugyan nem teljesíthette,
de az egyházközség válságos felekezetközi és nemzetiségi
viszonyaira való tekintettel, kiutalta részére az 1000 frt.
kölcsönt oly módon, hogy ennek kamatait konversio
többleti alapunk hordozza, 2 és J/4°/0-os törlesztését pedig
az egyházközség fedezze 30 évig.
V ig György, helybeli lakos abbeli kérése, hogy
kolozsvári kollégiumunk 2-ik osztályába, a 2-ik félévre
föl nem vett fia utólag fölvétessék: a kollégiumi elöljá­
róságtól bekért vélemény alapján, teljesíthető nem volt.
A csapói és ugrai egyházközségek szétválasztását
csapói egyházunk kérelmezvén; az illetékes egyházme­
gyei tanácsnak erre vonatkozó azon javaslata, mely sze­
rint a két egyház, bizonyos feltételek mellett, jövőre is
társítva maradjon : érdemleges tárgyalás alá vehető nem
volt, mert e javaslat az egyházközségekkel nem közöl-
tetett. Visszaküldte tehát Igazg.-Tanácsünk az Összes irato­
kat az érdekelt egyházközségek újabbi kihallgatása végett.
 15. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. n 7-

A tompái egyházközség indokolt kérésére, köz­ szerzésről minden állandó segélyben részesülő egyházunk
ponti kezelés alatt álló 150 írt. regale-tőkéjéből 90 frt. köteles gondóskodrűv
kiutaltatott, öt év alatt leendő visszahelyezés feltétele A pacaíusái réf. leányegyházközségnek indokolt s
mellett, hátrálékos tanítói nyugdijtarto'zásának kifizetésére. az egyházmegyéi tanács által is pártoló ajánlattal fölter-
Szász Mihály, zilahi segédlelkész aa. esperest utón, jesztétt kérésére a pééri ■anyaegyháztól való elválasztása
az iránt kérelmezett Igazgató-Tanácsunkhoz, hogy az s illetve a nagypacali ányaegy házhoz való affilialása a
ördögkuti körlelkészségbe való csaknem négy hónapi főt. egyházkerüleii közgyűlés jóváhagyásától feltételezet­
beszólgálásáért némi jutalomba részesittessék: Igazgató- ten, megengedtetétt, s útasjttatott az egyházközség, hogy
Tanácsunk, tekintettel a beszolgálás pontos végzésére, s az anyaegyházzal egyetértve, a módosulandó papi dijle-
tekintettel az ezzel járt tetemes költségre, az ördögkúti velet állítsa ki s terjessze fel megerősítésre,
papijavadalom interkáláris részletéből, 150 forint öt utalt A köpeci egyházközség iskolaépitési terve és költ­
ki nevezett segédlelkész aanak. ségvetése műszaki előadó aa. által javasolt módosítások­
A peéri egyházközség indokolt kérésére, a zsinati kal helybehagyatott s az építés engedélyeztetett.
törvények 266. § a, illetve, a közalapí kezelési szabályok Hasonlóan jóváhagyatott a kovásznál egyházközség
5. §. C. pontja értelmében, kivételesen megengedtetett, templomának kijavítására vonatkozó terv és költségvetés
hogy közalapi tartozását öt évre, évi 37 frt. átalány is, s az építkezés 2009 frt. 4° kr. összegben engedélyez­
összegben vethesse ki. tetett.
Makfalvi székelynemzeti iskolánk pénztárnoka az Kercsedi ev. ref. egyházközségünk iskolájának álla­
iránt folyamodván, hogy a marosvásárhelyi takarékpénz­ mosítása tárgyában áz elvi megállapodásoknak megfele­
tár részvényeiben letett tiszti-biztosítéka a részvények lően kiállított szerződések jóváhagyattak, s Téglás Ist­
időközi áremelkedése folytán alább szállittassék: Igazgató- ván, torda-aranyos megyei kir. tanfelügyelő úrhoz át­
Tanácsunk e~ kérést nemcsak hogy nem teljesíthette,' ha­ küldettek.
nem fölhívta a gondnokságot, hogy nevezett pénztárnok Magyar-hermányi egyházközségünk indokolt kéré­
aát más biztosíték nyújtására utasítsa, mert börzén nem sére megengédtétett, hogy az erdejének eladási árából
jegyzett részvények tiszti biztosítékul szabály szerint el. befolyt 18,000 forintot s a közbirtokosság által az egy­
nem fogadhatók. háznak adományozott 7000 forintot kepeváltási alapja
Feszti Gyula budapesti műépítész beadván szám­ hoz csatolja, de az ezen Összegekkel 26,134 forintra emel­
láját a kolozsvári theoL fakultás tervének, költségveté­ kedett alapbúi a kepe tényleges megváltása engedélyez­
sének s a budapesti építkezések. tárgyában általa végzett hető nem volt, mig az egyházközség az 1883-ik évi
több rendbeli munkálatoknak. költségeiről, áz felülvizsgá­ egyházkerületi közgyűlés 32. jegyzőkönyvi számú hatá­
lat után helyesnek "találtatott, s 4108 frt. 76 krajcárban rozatában körülirt kepeváltási szabályzatot meg nem
kiutaltatott. készíti, s azt jóváhagyásunk alá nem terjeszti.
Herceg I.ajos, főmérnök aa. jelentvén, hogy a Somosdi egyházközségünk indokolt kérésére és az
•600,000 forintos kölcsön felvétele céljából szükséges ter­ egyházmegyei tanács ajánlatára, tiszt. Szász Ferenc, pap
veket és becslési munkálatokat elkészítette, az ezzel aa. gyógyithatlan betegsége folytán beállott szolgálatkép­
felmerült 197 frt. 40 kr. költség kiutalását kéri. A leért telenség miatti nyugdíjazása 411 frt. félfizetés és lakás­
Összeg a felveendő kölcsön terhére kiutaltatott. élvezete mellett, engedélyeztetett, s az így megüresedett
A búzái egyházközség kellőleg indokolt és az egy­ és 427 frt. 90 krajcárral dotált papi állásnak betöltése
házmegyei tanács ajánlatával felérkezett kérésére, kivé­ elrendeltetett.
telesen megengedtetett, hogy regale kártalanítási tőkéjé­ Körtvefái egyházközségünk kepeváltási szabályzata,
ből 300 forintot temploma sürgős renoválására fordít­ mely szerint a papi termény-kepét évi 586 frt. 58 krral
hasson oly módon, hogy ezen összeget az 1.900-ik évben megváltotta: jóváhagyatott oly meghagyással azonban,
vágás alá kerülő erdejének jövedelméből térítse vissza. hogy a mennyiben a kepeváltó tőke jövedelme, esetle­
Csikfalvi egyházközségünk azon kérése, melyben ges kamat alászállás folytán ezen Összeget nem fedezné,
250 forintnyi házipénztári segélye tőkeszerző hányadai­ a hívek lesznek kötelesek rovatai utján pótolni.
nak elengedését kéri: teljesíthető nem volt, mert az Több tárgy nem lévén, az ülés bezáratott.
egyházkerületi közgyűlés határozata értelmében a tőke­

T A R C A.
Aradvármegye protestánsai az erdélyi
fejedelm ek korában.
' Arad vármegye története» cimü munkám I. kötetének
514— 522 lapjain elmondottam, a vallás megújításának esz­
méje miként tört útat A rádvármegyébe. Utaltam arra, hogy
a husszitizmus korán elterjedt azon a vidéken, hol egy Giskra,
Pan, Jaksics, Pongrác, stb. a földesurak közé tartozott; s
hogy 1517. mikor az aradi káptalan éppen azon panaszko­
dott, hogy a huszita Jaksics tiszteletlenül kiásatta szent
Miklósnak a vizesi határban levő képét, Brandenburgi György
aradi (Inpa-solymosi) óriási uradalmának tisztjei már Luther
fölléptéről is némi homályos híreket terjeszthettek, s másfél
év múlva Siraándon ezek a tisztek bujtogatták a simándi-
akat az aradi kanonokok ellen való lázadásra. A müncheni
kir. levéltárból azonban közöltem egy 1523. junius 25-én
kelt téritvényt, melyben Győry András, simándi plébános
megfogadja, hogy az «istentiszteletet és a többi szertartást
mindig az azon egyházban régtől fogva szokott módon fog­
ja végezni.» Ekkor tehát kegyura, Brandenburgi György,
 IIS. PROTESTÁNS KÖZLÖNY:
még nem volt református; ellenben 1525. junius i-től György
utóda, Kenderesy János, .már a reformáció szellemében ve­
zette tovább a ;,simándi;,plébá;niáty mert György őrgróf köz­
ben (15 24;) ..maija-; is i áttért, s Utóbb fényes szerepet játszott
a reformáció torténétébenv Az je d 4 ig i adatok szerint, Arad­
ban ő.a reformáció első; pártfogója, VKenderesy János annak
első papja.
Mindazáltal csak lassanJterjedt, az új vallás, minek
egyik oka abban lehet, ,hogy I. János király, a buzgó kat-
holikus, maga is földesur' létt Aradban, hol gyakran tartóz­
kodott. Á kezdettől fogva protestánsnak mondott Lippának,
a vármegye legnagyobb városának polgárai még 15 3 1— 36.
is .hagyományokat tettek misékre, egyházakra, kolostorokra,
s 1552-ig, a török hódítás idejéig, sértetlenül álltak ott a
régi egyházi intézmények. Arad egyik nagybirtokosát, a
protestantizmus oszlopos emberét, Petrovics Pétert, az 1545
évi debreceni országgyűlés 26. törvénycikke egyenesen föl­
hatalmazza., hogy üldözze a lutheránusokat. S talán vállal­
kozott is reá, mert ekkor már ő maga is zwinglianus v<?lt.
Zwingli tanításait Aradban Szegedi K i s István kezdte ter­
jeszteni s oly szerencsével, hogy a csakramentariusok» a
vármegye határán, de már Csanádban fekvő Toronyban (a
mai Tornyán, Jaksics János birtokán) 1549-ben és 1550-ben
ismételve zsinatot tartottak. Draskovics aradi prépost 1552.
már megkülönbözteti a lutheránusokat a sakramentariusok-
tól, vagyis a helvét hitvallásuaktól.
1551. Kezdődik .a katholikusok és protestánsok közt
való torzsalkodás. Szegedi Ferenc, lippai minorita guardiánt
a protestánsok, mint kincsek rejtegetőjét kinoztatják a tö­
rökkel, 155 2-beri pédig-űuosonci István, pár hét múlva Temes­
vár hőse, Pankotáról erőszakosan űzeti ki a protestánsokat,
kiknek tüzes szónoka Köleséry Kristóf volt.
1 552. Azután török k ézb e esett A rad nagy része s
egyszerre m egszűnt m űködni a Csanádi püspökség, mint
Arad m inden más katholikus intézm énye is. 1566-ban török
hódoltság lett a várm egye m ásik része is. E ttől fogva A ra d ­
ban és Zarándban szegénység, elnyom ás és bujdosás lett a
m agyarnak része, akár katholikus volt, akár lutheránus, akár
sacramentarius.
S itt, könyvem legközelebb m egjelenő második k öte­
téből, legyen szabad elm ondanom, mi sorsa volt A radban a
protestántizmusnak a török hódítás és az erdélyi fejedelem ­
ség idejében.
A protestantizmus csak a kerített helyeken virágozha­
tott. A zarándi, vagy boios-jenei, máskép körös-marosközi
egyházmegye, mely A rád vármegy ét is magában foglalta, már
1 567-ben elfogadta a helvét hitvallást, ha tudniillik csak ugyan
ezt kell érteni a böszörményi széniorság neve alatt.1) A kálvi­
nistáknak azonban mindjárt a széniorság megalakulása után
heves küzdelmeik támadtak az u n i t á r i u s o k k a l , kik
Belényes, Békés, Makó és Temesvár városaiban való térí­
téseik után, a mai Aradvármegye területén is sikerrel hirdet­
ték tanaikat. Simándon Basilius István, kolozsvári lelkész,
maga alakította meg az unitárius egyházat, melynek első papja
Ó v á r i Benedek lett.2) Melius Péter debreceni superintendens
*) Fő munka az egyházmegyéről, Rác Károly: A zarándi egy­
házmegye története. (Arad, 1880. 8 r. 290 lap.) L. 28— 31. 1. V . ö.
E m b e r Pál. Hist. eccl. reformatae in Hung et Trans. (Utrecht,
1728. Lampe neve alatt) 638— 640. 1.
2) K á r o l y i : Az egy igaz Istenről (Debrecen 1570.)
K a n y a r ó Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. 84.)
15 : szám.
széméiydsen járt Siinándön, :högy a r tekintélyes községet
visszahódítsa a helvét 'hitvallásnak ' számára,- Basilius ellen-
való disputatioját azonban, mely nyomtatásban'is megjelent,
sikertelenül, tartotta meg..1) Maga Ó v^r.i, i.a ...simándi pap,,
tudós férfiú volt, még 1568 bán a gyulafehéryári unitá­
rius iskola igazgatója,.. Jki,,most 1576-ban a simándi ekklé-
zsiában nyíltan hirdette,.hogy Krisztust nem kell imádni.2)
1579-ben, az ,c£eg Sztár^y .Miklóssal együtt őt bízták meg
a megtámadott unitárius tanok, s Dávid Ferenc védel­
mével,3) ő azonban, a, Blandrata pártjára tért át,.s aláírta a
socinianus szellemű hitvallást, mely kimondta Krisztus imá-
dását és csak otthon, Simándon tért ismét vissza régi állás­
pontjára.4) Basilius most. az Alföldre akart úta.zni, .hogy
megakadályozza az alföldi unitárius községeknek áz erdé­
lyiektől való elszakadását. Óvári hevesen intette ugyan,
hogy ne hintsen köztük is háborút és visszavonást. Basilius,
azonban, «superintendense és hazája biráinak beleegyezésé­
vel», 1580-ban csakugyan kiment Magyarországra, s egymás
után kereste fel SimáDdot, Temesvárt, Csanádpt, Makót, sat.
Tisztelettel fogadták, de vitáztak vele, el lévén telve azokkal
a «zsidozó vélekedésekkel, .a melyekért Dávid Ferenc elítél­
tetett», s egyiket sem téríthette vissza.5) Csak Óvári és Karádi
Pál halála után közeledtek ismét az alföldiek az erdélyiek­
hez, Simándnak, s a többi magyar unit. községnek a kalota­
szegi esperességtől való függése, azonban, csak látszatos le­
hetett, s 1600 táján Simánd már maga is a református ekklé-
zsiák közé tartozott.6) Nem verhetett gyökeret e vidéken a
s z o m b a t o s o k felekezete sem, pedig Péchy Simon, ki
sokat bu^gólkodott az aradi várak fölszabadításán, kétség­
kívül megkísérelte terjeszteni. 1Ó3 8-ban Boros-Jenpn is. több,
mint száz szombatos zörgetett rabláncot.7)
Ilyen belső viszályok háborgatták m indjárt kezdetben
a zarándi széniorságot, m elynek a X V I — X V II. században
kim utatott 132 református egyház életéről csak kevés m eg­
bízható adatunk van. E gyszerre különben soha sem volt ennyi
egy háza, s a n yo lcvan at csupán 1 566 előtt haladta túl, a mit
eléggé m egm agyaráz az a sok pusztulás, mely együtt járt
a török hódítással. Ez az egyházm egye m agában foglalta
Zaránd nyugati sík r é sz é t, az eg ész A ra dót, s Bihar, Békés, sőt
Tem es, Csanád, K rassó és Szörény ném ely részét is. Zarándban
90, Aradban 26 községet szám ított hozzá m onográfusa.s) V olta ­
képpen, azonban, a mái Aradvárm egye területén csak huszon­
négy helység református papjainak neveit ismerjük, s még
három helység (Boros-Sebes, E rd őhegy és N agy-Zerénd) X V II.
*) Ezt a becses adatot, mely helyre igazítja a 89. lapon tett
állítását, K a n y a r ó F. szóbeli szives közlésének köszönöm. Melius
említett vitairatának egyetlen csonka példánya megvan a kolozsvári
unit. főiskola könyvtárában. (Említi B ő d M. Athenása is Melius
életénél.)
2) U z o n i : Hist. Eccl. Unitar. I. 253.
3) J a k a b E. Dávid Ferenc emléke, 234. K a n y a r ó , 99.
4) K a n y a r ó, 102.
5) U— o. 107— 8. és K é r . M a g v e t ő . XIV. 338— 390.
6) Az ev. ref. egyház egyetemes névtára szerint. V. ö. K a ­
n y a r ó , 108.
7) Szalárdy, 134.
y) Részletek R á c n ál. Elfogadtam statisztikai adatait, melyek­
hez pedig sok szó fé r ; pl. a betűrendes kimutatásban már az első­
község, Abád úgy kerül ide (143. 1.), hogy Abády Benedek szülő­
543. s a Jaksicsok ideiglenes birtokát csakis protestánsnak kép­
helyét
zelheti a szerző.
 i'5. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
^századbeli református voltárúi van okleveles adatunk. A töb­
biről, magáról Aradról is, csak valószínűnek tarthatjuk, hogy
a helyét hitvallást bevette, s hogy egyházközséggé alakult.
(Vége következik.) Márki Sándor-
Reflexiók.
Hibák lesznek, a meddig emberek lesznek. T a c i t u s .
Jf:
Semmi haszon a hosszú életben, ha nem egyszersmind
.jó is. F u l g e n t i u s .
* igen sokszor fogja szerencséltetni igénytelen lapunkat becses
Ne bízzál nagyon a saját belátásodban, sem a mások
okosságában, hanem bízzál isten kegyelmében.
* vént apr. 5-én befejezte üléseit, és ha konyénteink munkál­
Valóban! A legszegényebb földmivelő, ki istennek
szolgál, jobb, mint a büszke világbölcsész, a ki a csillagok
bolyongását kiszámítja, s a mellett saját magát elhanyagolja.
Mind annak, a mibe fogsz, gondold meg a végét.
jj:
Ha másokkal békében és egyetértésben akarsz élni,
.sok dologban magadat le kell győznöd. K e m p i s T a má s .
$ az Özvegységre és árvaságra fognak kiválasztatni. Nem kisebb
A barátaid azok, a kik távollétedben is úgy szeretnek,
mint ha jelen vagy. A r i s z t o t e l e s .
§ cikk megvalósítását. Kiosztatott a közalapból esedékes se­
A boldogság nem Örömeinktől függ, sőt néha közelebb
-áll a fájdalomhoz.
Ha a szív elveszté erejét, egy világot könnyebben
építhetünk fel romjaiból, mint a hitet, ha egyszer szivünkben
^-elveszett.
A teher, melyet kedveseink vállairól a mieinkre ve­
szünk, kincsesé válik. Báró E ö t v ö s J ó z s e f .
Az önelégültség ritkán egyéb nagy csalódásnál. Ha h n -
’H a h n I d a , grófné.
A ki soha semmit se végzett, habár sokba fogott,
.'gondolatban gazdag, tettekben szegény marad. L o g a u.
Szeretet, szeretet, szeretet: a lángész lelke ! M o z a r t
emlékkönyvéből.
Éppen oly kevéssé tudod magadat megismerni, mint
a mint nem tudod magadat megcsókolni. M i r z a S c h a f f y .
A ki valakit hálátlannak nevez, e szóval megjelzi minden
rosznak összegét, melyben halandó bűnös lehet S w i f t .
Az esztelennek szive a szájában van, az okosnak nyelve,
azonban, szivében. A r a b p é l d a b e s z é d .
Csak akkor teljesen a miénk az igazság, ha küzdöttünk
mértté. J o u r d a i n.
Az élet rövid béke, s hosszú harc.
És a halál rövid harc, és hosszú béke. P e t ő f i .
Élni nem lét, csak átmenet. A lét a halál.
Gyűjtötte, fordította : Széchyné, Lorenz Josephine.
i í 9-
Különfélék.
= Igaz örömünkre, és nágjr dicsek^é^ünkré
szolgál, hogy a kólözkvári'fűdotúány-egyétéin egyik történet­
tudományi tanára, dr. M á r k i S á n d o r,. -lapilhkát tisztelte
meg azon rendkívül becses dolgozatával, melynek közlését
mái számunkban kezdjük még. Természetes, hogy dr. Márki
Sándor nem szorult arra, hogy tudását, nevét a mi szerény
lapunk hirdesse világgá; az ő nevét ismerik azok, kik a.
komoly irodalom iránt tisztelettel viseltetnek: de nekünk
mégis jól esik, felhívni olvasóink figyelmét e derék tudó­
sunkra, s ezzel egyszersmind kifejezést adni, vele szemben,
őszinte köszönetünknek, és azon reményünknek, hogy még
dolgozataival.
= Az april. 2-ra Budapestre öegfaehivott kon-
kodása egyáltalában kihívja az érdeklődést:, ez a mostani
ülésezése már csak azért is emlékezetes marad, mert a lel-
készi özvegy-árvái gyámintézet módosított alapszabályait
elfogadta. Még egyszer leküldetnek ugyan az egyházkerüle­
tekhez, hogy aztán az őszszel tartandó koiiyept végképpen
ráüsse a megalkotás pecsétjét, és igy seinüű ^Jcadály sem
lesz, hogy 1896. jan. i-én életbe lépjenek, s ezzél egy
régen hangoztatott óhajtás megy teljesedésbe, és nagy meg-
vigasztalására fog szolgálni azoknak, kik a gondviselés által
fontosságú amaz elaboratum, mely a Ielkészi fizetések mini­
mumát 800 forintban állapítja meg, és a mely fel fog terjesz­
tetni a kormányhoz, kérvén, sürgetvén az 1848. XX-ik törvény­
gély, melyből egyházkerületünkből 5 3 egyház nyert 23 5 o frt.
segélyt, és 51 lelkész 1970 forintot. A névsort majd hivatalos
alakban fogjuk közölni. Kenessey Béla, a közalap titkára,
bár Kolozsvárra teszi át lakását, a kon vént fölkérésére, az
előadói tisztet továbbra is mégtartja. Ránk nézve fontos az
is, hogy a konvent örömmel fogadta egyházkerületünk meg­
hívását, és a jövő Őszszel, úgy lehet, októberben, Kolozsvártt
fogja tartani ülését'kapcsolatosan a theol. fakultás ünnepélyes
megnyitásával. Egy szóval, a most lefolyt konvent derekas
munkát végzett, melyről mindenkinek lesz alkalma meggyő­
ződhetni, mikor a jegyzőkönyvét szétküldik.
= A Magyar Protesáns Irodalmi Társaság f.
hó 5-én, délátán 5 órakor tartotta az alapszabályszerüleg
lejárt hat év után tisztújító közgyűlését Budapesten, a ref. .fő­
gimnázium dísztermében. S z á s z K á r o l y , meleg hangú
ellöki megnyitója után K e n e s s e y B é l a , titkár olvasta
fel jelentését, a melyben rövid visszapillantást vetett a Tár­
saság hat éves történetére. A hat év alatt a tagok száma
309-el szaporodott, vagyona pedig 15,000 forinttal. Jelenleg
a tagok száma 1233, a vagyon pedig 54,471 frt. A szellemi
munka eredménye a Protestáns Szemle hat évi folyama; hét
nagyobb monográfia és a «Koszorú» népies vállalat 1— 10
füzete, a mely utóbbiból 39,000 példány kelt el a főbizo­
mányosnak : Hornyánszky cégnek s a lelkészeknek és taní­
tóknak buzgó fáradozásai folytán. Az 1895-iki költségvetés
r3,303 frt. 03 kr. bevétellel és 8160 frt. 96 kr. kiadással
állapíttatott meg. A lemondását beadott tisztikar iránt a
közgyűlés legmelegebb elismerését és köszönetét fejezte ki.
Az elnökséget, miután erre nézve a választmány nem tudott
teljes megállapodásra jutni, ideiglenesen még S z á s z K á ­
r o l y , püspök aa. fogja vezetni. Alelnökké egyhangúlag
H e g e d ű s S á n d o r , országgyűlési képviselő választatott
meg; titkárrá S z ö c s F a r k a s , theol. tanár ; pénztárnokká
B e n d l H e n r i k , az ág. h. ev. egyetemes egyház pénz-
tárnoka; ügyészs.-é pedig dr. F r o m m L a j o s , budapesti
ügyvéd. A választmányból kiléptek azok a tagok, a kik már
hat év óta voltak az igazgató-választmányban, a kilépettek
azonban újra megválasztattak, mig a megüresedett helyek a
következőkkel töltettek be, fővárosi tagok: dr. Hegedűs
István, Szász Károly, dr. Szabó Aladár, Szilassy Aladár és
Zsilinszky Mihály; vidéki tagok : Kenessey Béla. A közgyű-
 120 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 15- szám.

lés kimondotta, hogy a Társaság üléseit ezután mindig az pesti egyetemi tanárt; a. sepsi-szent-györgyi kollegíumhoz*-
év három első hónapjában fogja tartani, hogy a költségve­ dr. Ballagi Aladár, budapesti egyetemi tanárt.
tés még jókor megállapít tathasSék és ismételte amaz óhaját, = A nagy-enyedi evang. ref. tanitóképzö'-inté-
hogy vidéken ta g n a k fiVések, ^m elyek bővebb tárgy­ zetben a folyó évi k é p e s í t ő vizsgálatok következő sor­
sorozat! al.ibizonyos,ünnepélyességgel" tartatván, ,a Társaságra rendben fognak megtartatni. Május 26. és következő napjain
hivják feL.minél .^élesebb korok figyelmét; Legyén továbbra az írásbeliek le s z n e k . június 25-én kezdődőleg a szó­
is az Isten áldása n^nag.yra -hivatott-Tár saságon !• beliek. Folyamodók szabályszerű okmányokkal fölszerelt kér­
= . Helybeli, kollegiiunlmkbaii szép ünnepély vényeiket május 15-éig nyújtsák be az-igazgatósághoz. Nagy-
volt apr, 6 'án .D r. Borosa'Mihály,' élőbb' a-’szászvárosi kol­ Enyeden, ápril. 10. 1895. N a g y L a j o s , képezdei igazg.
légiumnál, utóbb :3l kolozsvárihoz mégválasztott professzor = Lőrinc Gyula, kis-baconi paptársunktól, ba­
tartotta meg székfoglalóját «H o rra’t?iü:s é l e t é b ő l » cimü rátunktól, 3 frt. 84 krt. vettünk a Kolozsvárit felállítandó-
értekezéséyel. Az. •mnepélyerL’ részt vett.-br:' Bán'ífy Ernő, és «S z.er e te t h áz» javára. Hát, igy van az. Egy szép, ma­
Schilling. Rudolf,^gondnokok Vályi Gábor és 'Szász Béla, gasztos eszme csak megdobogtatja a nemesebb sziveket a
egyetemi tanárok, a tá-iíárir.. kar3-teljes^ázám-ban, 'és a tanuló közelben és távolban. A szeretet minden pillanatban emlé­
ifjúság. Az--elöljáróság'nevében Schilling Rudolf, az ifjúság kezik, soha nem feled, és bizonyos a felől, hogy az ő hiá­
részéről Bölöny Zoltán, VIII.- oszt. tanuló üdvözölték, míg nyában felfordulna az erkölcsi világrend. Ezért tesz, áldozik,
a hallgatóság, zayo.san^megélj en ez te. Mi' Örömest csatlakozunk és részt követel a felséges clolgok megalkotásából. Eánek
ez utolsókhoz,, azpn^bizonyos reménységben, hogy a tehet­ tulajdonítjuk a L ő r i n c G y u l a barátunk szives küldemé­
séges ifjú tanárr-erős oszlopa -lesz ennek a. szép kollégium­ nyét, melyet a többi fillérekhez takarék-pénztárba helyeztünk,,
nak, melyből a múltak- fénye oly szépen ragyog be a jö­ s melyet ő egy baráti összejövetel alkalmával jó barátaitól
vendőkbe. szedegetett össze. Hisszük, hogy a szép példát követni fggják
= A ; szilágy.-csehi egyház maré. 13-án válasz­ sokan, s megszerzik nexi azt az örömet, hogy önzetlen mun­
totta meg lelkipásztorát egyhangulag-Benkő’ Albert szemé­ kásaivá szegődnek a leghumánusabb eszme megvalósításának.
lyében, és -máre.- 2.3-án fogadta', a beköltöző új lelkészt. = N agy alapítvány a sárospataki református főis­
Egyhangúlag választatván, elképzelhető* hogy a fogadtatás is kolának. M u d r á n y A n d r á s , szabolcsi földbirtokos, a ki
a szeretetnek egyhangú, és általános'ckifejezése volt. Most a múlt hónap 28-án halt el, nagy alapítványt tett a sáros­
már csak ;az van hátra,- hogy ez exponált helyen e nagy pataki főiskola és a szabolcsi evangélikus református egyház
szeretet meg>is teremje gyümölcseit. A feltételek megvannak; javára. 1892. október 20-án kelt végrendeletét március
isten áldása: nem-fog hiányzani, ha az- emberek 'élő hittel 31-én hirdették ki a sátoralja-ujhelyi törvényszéknél. E vég-
munkára vetik mind a két kezüket. Hisszük, és reméljük rendélet értelmében összes zenplénmegyei birtokát, neveze­
a legjobbat.. tesen: a liszkai határban levő körülbelül 300 hold rétjét,
= A folyó évi rendes érettségi vizsgálatokhoz szegilongi házait, szőlőjét, edényekkel, keresztúri birtokait,
a vallás- és közoktatásügyi miniszter kollégiumunkhoz a tokaji úri házát és a pincéjében levő összes hegyaljai bo­
következő kormány-képviselőket nevezte--!ki- a kolozsvári rait a sárospataki evangélikus református főiskola tápinté­
és zilahi kollégiumhoz Szőts Farkas, budapesti ref. fő­ zete kapja. Ezt az. örökséget 70,000 — 80,000 forintra be-
iskolái "tanárt; ar marc.2-vá?árhel-yi ■ Tbllegiumhoz^ dr.- Öreg I csülik. A szabolcsi evangélikus református egyházra hagyo­
János, debreceni főiskolai tanárt; a szászvárosi és székely- mányozta Mudrány összes szabolcsi birtokait (körülbelül 200
udvarhelyi kollégiumhoz Géresi Kálmán, debreceni főiskolai katasztrális hold), továbbá papiakul szabolcsi kastélyát, nagy
tanárt; a nagy-enyedi kollégiumhoz dr. Lánci Gyula, buda­ gyümölcsös kertjével együtt.

H IV A T A L O S RÉSZ.
115 7-18 9 5 . KÖRLEVÉL,
az összes regalekötvény tulajdonos Egyházközségekhez.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerülethez tartozó egyház-
községek nevére kiállítva volt kötményezett regale kártala­
nítási kötvények után 1894. évi julius hó i-ig esedékes volt
és a jogosultak által fel nem vett 4 1/2 °/0-os kamatoknak
fizetési iv nélkül leendő folyósítása iránt a nagyméltóságu
pénzügyminiszter úrhoz kérvényt intéztünk volt, melyre vo­
natkozólag 13,940. sz. a. f. évi március 24-ről keltezetten
azon értesítést vettük, miszerint az illető kir. adóhivatalok
már utasittattak, hogy a múlt évi 94,524. szám alatt kiadott
intézkedéssel a kötményezés alól feloldani rendelt regale-
kötvények után 1894. évi julius hó I-éig járó kamatokat
szabályszerű nyugták ellenében kamatfizetési ivek hiányában
is fizessék ki.
Miről az érdekelt egyházközségek ezennel értesittetnek.
Kolozsvárt, 1895. március 30-án.
Domokos Antal, M árkus János,
az elnök helyett. titkár.
643— 1895. FELHÍVÁS,
Felhívom tisztelt paptársaimat, szíveskedjenek h así­
tani egyházközségükben lakó azon papi és tanítói özve^e-
ket, árvákat, kik az udvarhelyi egyházmegye gyámintézeté­
től segélyt nyerni jogosultak, hogy életben létük, s özvegy-
ségi bizonyítványaikat folyó évi május 5-ig adják be tiszt.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
Kis Károly, gyámintézeti pénztáros aahoz, Agyagfalvára-
(u. p. Bögöz). Az elkésve érkezett folyamodványok nem vé­
tetnek figyelembe.
Az udvarhelyi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától,
Kecsetben, 1895. ápril 4-én. Menyhárt András,
ref. esperes.
644-1895- PÁLYÁZAT.
Az udvarhelyi egyházmegye közpénztárosi hivatala a
közelebbi egyházmegyei közgyűlés alkalmával be fog töl­
tetni.^ A ki ezen állást elüyerni óhajtja, szíveskedjék, folya­
modványát, a kellő biztosíték felajánlásával, hozzám május
5-ig beküldeni. Javadalom: 50 frt a pénztárból és a nyom­
tatványok árábúl befolyó összeg io°/0-a.
Az udvarhelyi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalá­
tól, Kecsetben, 1895. április 4-én. M enyhárt A ndrás ,
ref. esperes.
MEGHÍVÓ.
A Rikánbelöli özvegy-árva-gyámintézet ez évi ren­
des közgyűlése, az alapszabályok és a múlt gyűlés határo­
zata értelmében, május i-ső napján Sepsi-Szent-Györgyön, a
Székely-Mikó kollégiumban fog megtartatni, melyre az in­
tézet tagjait ezennel meghívom.
Ilyefalva, 1895. ápril 5-én. K is Albert,
elnök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő'.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. É vfolyam . K o lo zsv á rit, 1895. Á p rilis 18.
MEGJELENIK MINDEN
E lő fiz e té s i á ra : Egy cvre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 ki1.
Tanügyi előadó évi Jelentése.
(Vége.)
A vajda-hunyadi egyházmegyében Brád-
Ribicén (2538. igazg.-tan. sz.), Tordoson (1975.),
Hosdáton (1975.), Haróban (3069.), és Lozsádon
(3 3 9 9 -)-
A gyula-fehér vári-egyházmegyében: Vingár-
don (123.).
A nagy-enyedi egyházmegyében: O-Tordán
(724.), M.-Méhesen (586.), M.-Záhon (585.), Maros-
Décsén (2230.), Fel-Enyeden (1885.), Lőrincrévén
(1844.), Maros-Szent-Királyon (1955.), Szász-Új­
faluban (1955.),Miriszlón (2205.),Kercseden(2777.),
Detrehemben (2544.).
A kolozs-kalotai egyházmegyében: Kolozson
(2842.), Damoson (3618), Nagy-Petriben (3619.),
Szász-Lónán (3460.).
A szilágy-szolnoki egyházmegyében: Egres­
patakon (478.), Szeéren(i444.), Ördögkúton (2767.),
Kusalyon (1865.), Magyar-Valkón (2469.), Magyar-
Goroszlón (2452.), Böősházán (2517.), Sámsonban
(2843.), Mosván (2835.).
A dézsi egyházmegyében: Válaszúton (2659.),
Ördög-Keresztúron (1808.), Bádokon (2 2 82.),Kendi-
Lónán (2723), Alsó-Töőkön (3558.), Ormányban
(3429.), Bodonkúton (100.), M.-Fodorházán (793.).
A széki egyházmegyében: Búzában (2992.),
Alsó-Ilosván (337 4.),Magyar-Borzáson (3374.), Szén t-
Mártonban(3374.),Vajda-Kamaráson(i 120.), Árpás-
tóban (3374.), Magyar Kályánban (3478.),Kis-Ikló-
don (3589.).
A nagy-sajói egyházmegyében: Sajó-Udvar-
helyen (3124.).
Aküküllői egyházmegyében:Medvésen (2135.),
Magyar-Herepén (2346.), M.-Sülyében (2548.), Vá-
mos-Gálfalván (2870.), Boldogfalván (682.).
A szebeni egyházmegyében: Szelistyén (2545.),
Alamoron (3247.), Mikeszászán (195 ).
Az udvarhelyi egyházmegyében Bözödön
(517.), Héjasfalván (2276.), Sárpatakon (510.)
16. szám .
CSÜTÖRTÖKÖN EGY ÍVEN.
hová a kéziratok és előfizetések
S z e r k e sz tő sé f/ i ir o d a , b é r m e n tu e
küldendők : K ü !m a g y a r u tc a 9. s z .
Az erdővidéki egyházmegyében: Bölönben
(920.), Közép-Ajtán (628.), Kis-Baconban (627.),
Olasztelken (2602.).
A sepsi egyházmegyében. Aldobolyban (355 9.).
Községivé váltak az iskolák:
Az udvarhelyi egyházmegyében: Felső-Boldog-
falván (1449.), Körispatakon (2957.), Csekefalván
(2386.).
Az erdővidéki egyházmegyében: Baróthon
(3101.).
A sepsi egyházmegyében: Komollón (2519.),
Oltszemen (2519.).
d) Az 1894-ik évi XXVII. te. végrehajtása
tárgyában a közoktatási magyar kir. minisztérium­
tól múlt évi november hó 16-án, 55,360. szám alatt
kelt felhívást vettünk, mely a nem állami tanárok
nyugdíj-intézetébe fölvételre jelentkezett taninté-
, zeteink részéről a belépést illető végleges el­
határozást, s megfelelő kimutatások és okiratok
felküldését kívánta. Mihez képes1-, Igazgató-Taná­
csunk a nagy-enyedi, a kolozsvári, a maros-vásár­
helyi, a székely-udvarhelyi, a zilahi, a szászvárosi,
és a sepsi-szent-györgyi főgimnáziumok, valamint
a nagy-enyedi tanitó-képző részéről a kívánt ha­
tározatokat és adatokat, az illető elöljáróságok
hitelével és saját megerősítésével kiállította, és
folyó évi márc. hó 3-án, 531. szám alatt kelt fel­
irata kapcsán, a közoktatásügyi minisztériumhoz
fölterjesztette.
A nevezett törvénycikk által megalapított
nyugdíj- és gyámintézetbe alább irt kollégiumaink
és tanáraik léptek be, s illetőleg, megtették elő­
terjesztésüket fölvétetésük iránt, kötelezvén ma­
gukat mindazoknak a fizetéseknek teljesítésére,
melyeket az illető törvénycikk a fentartó testü­
letekre és tanerőkre szab.
Belépett a nagy-enyedi főgimnázium, összes
állandósított tanáraival, u.m. Herepei Károly, Mak-
kai Domokos, Elekes Károly, Váró Ferenc, Szi­
lágyi Gyula, Fogarasi Albert, Bartha Zsigmond,
Lázár István, Fogarasi Béla, Nagy F. Károly,
 122. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Vince Dániel és Lázár Imre. A nagy-enyedi tanító­
képző intézet Nagy Lajos, Zaida János, és Borsai
Samu, tanáraival.
A kolozsvári főgimnázium és tanárai, u. m.
Szabó Sámuel, Parádi Kálmán, Geréb Márton,
dr.. Török István, Szathmári Ákos, dr. Sárkány
Lajos. Balogh Károly, Gráf Jakab, és dr. Borcsa
Mihály.
A maros vásárhelyi főgimnázium és tanárai,
u. m. Bihari Sándor, Horváth Gáspár, Konc József,
Páll Károly, Bedőházi János, Lakatos Sámuel,
Horváth József, Gyulai D. Kálmán, Csiki Lajos.
Felvételüket kérik Chevassus Ferenc, és Zách Antal.
A székely-udvarhelyi főgimnázium és tanárai,
'u. m. Bőd Károly, Gönci Lajos, Félegyházi Antal,
Solymosi Endre, Olasz Gyula, és Kovács Dániel.
A zilahi főgimnázium és tanárai, u. m. Berényi
János, Somogyi Jenő, Kincs Gyula, dr. Both István,
dr. Német Gyula, dr. Benkő Gábor, Székely T ö ­
hötöm, és Bécser János. Felvételüket kérik: K e­
rekes Endre, és Uy Bálint.
A szászvárosi főgimnázium és tanárai, u. m.
Dózsa Dénes, Sándor János, Deák Gerő, Vitus
Lajos, Simon Ferenc, Jánosi Gábor, Csűrös Pál,
Tokaji Aladár, Halmágyi Antal, és dr. Dózsa
József. Felvételüket kérik: Makkai Jenő, és Fir-
tos Ferenc.
A sepsi-szent-györgyi főgimnázium, és kö­
vetkező tanárai: Benke István, Bodor Domokos,
Csősz János, Dómján István, dr. Farnos Dezső,
Pap Lajos, Péter Mózes, dr. Székely Bendegúz,
és Végh Endre.
A kívánt kimutatások és okiratok felküldése
mellett, méltattuk az egyes tanárok speciális kí­
vánalmait is, szolgálati idejük beszámítására nézve.
Általában véve, kinyilatkoztattuk, hogy a belé­
pésre jelentkezett tanárok szolgálati éveinek be­
számításánál az 1894. évi XXVII. te. 13. paragra­
fusa, illetőleg, az 1885. évi XI. te. 8. paragrafusá­
nak utolsó bekezdése, és az 1883-ik évi XXX. te.
34 paragrafusa legyenek irányadók, s ennél fogva
úgy a segéd- és helyettes-tanári minőségben, mint
rendes tanári minőségben, bár más intézetnél töl­
tött szolgálati évek egyiránt és csonkitatlanul
számításba vétessenek.
Egyházkerületünk önkormányzata, és az 1893.
évben ő Felsége által szentesített ref. egyházi tör­
vények 108. paragrafusában foglalt kötelezettsé­
günk szempontjából, szükségesnek tartottuk, hogy
feliratunkban rámutassunk azokra az egyházi ér­
dekekre is, melyek az országos törvények korlátái
16. szám.
között, a magas államkormány részéről nevezett
intézeteink fölvételével egyidejűleg, egyházi ható­
ságunknak biztositandók. Nevezetesen:
1 A z 1894. évi XXVII. te 3. paragrafusának
a ), b ), c ), d ) pontjaiban jelzett minden befizetések
kirovását közvetíteni, illetőleg, a törvény 5. parag­
rafusa értelmében a kirovások alapjául szolgáló
kimutatásokat hitelesíteni, s általában a nyugdíj-,
és gvámintézettel az érdekelt iskolák és tanárok
ügyeiben közvetlenül érintkezni, az egyházi fő­
hatóság (Igazg.-Tanács) magának tartja fenn.
2. Minden nyugdíj, végkielégítés, ellátás, teme­
tési járulék, sat. iránti igény az egyházi főhatóság
közvetítésével kérendő és folyósítandó A nyugtat-
ványok pedig arra felhatalmazandó alkalmas egy­
házhatósági megbizottak: kollégiumi igazgató-tanár,
vagy esetleg, ha a nyugdíjazott tanár lakó-helyet
változtatott, az illető egyházközségi lelkész által
ellenjegyzendők.
3. A nyugalmazott tanár az egyháznak tör­
vényes fegyelmi hatósága alatt marad. E bizto­
sítás annyival szükségesebb, mert erdélyi egyház­
alkotmányunk szerint a rendes tanár, hivatalos­
kodása idejéig, mint előljárósági és egyházkerületi
közgyűlési tag, egyházközségi presbiter, a leg-
életbe vágóbb egyházi és iskolai ügyek intézésé­
nek részese és beavatottja lévén, az egyházra
nézve semmiképpen sem lehet közömbös a volt
tanároknak nyugalmazott korukban való maguk-
tartása sem
Az előadottakban körvonalaztuk a közigaz­
gatás terén felmerült főbb mozzanatokat, s igazg.-
tanácsi intézkedéseket, melyek a főtiszt, közgyűlés
ítélő fóruma elé tartoznak, és utólagos jóváhagyása
reményében tétettek.
S minthogy jelentésünk speciális tanügyi ré­
szében, iskoláink 1893/94. évi állapot-rajzában
semmi olyan elő nem fordul, a mi a főtiszt, köz­
gyűlés határozatát igénylené, azt tudó más vételre
ajánljuk. A közigazgatás terén felmerült mozza­
natokra és igazgató-tanácsi eljárásokra nézve pedig
tisztelettel kérjük a főtiszt, közgyűlést, hogy tudo­
másul venni méltóztassék:
a) a gimnáziumi oktatás felügyeletének kér­
désében az egyetemes konventhez terjesztett véle-
ményes nyilatkozatot;
b) az 1893. évi XXVI. te. végrehajtásában
a tanítói fizetéseknek államsegélylyel pótlása, va­
lamint hatvannégy felekezeti népiskolánk államo­
sítása iránt követett igazgató-tanácsi eljárást;
s végre,
 16. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 123.

c) az 1894. évi XXVII. te. végrehajtásában H ogy a más négy egyházkerületben hogyan áll a
követett igazgató-tanácsi eljárást, melynél fogva templomi éneklés ügye, azt szubjektív tapasztalatból nem
tudom ugyan, de a hallottak és olvasottakból ítélve, bizo­
néptanitó-képző intézetünk, s hét főgimnáziumunk
nyára sokkal jobban, mint nálunk.
és azoknak összes állandósított tanárai belépnek Vájjon, ha magyar reformátoraink is csak akkora
a nem állami tanárok számára létesített nyugdíj-, súlyt fektettek volna az istentisztelet ezen nevezetes
és 'gyámintézetbe. részére, mint napjainkban fektetünk, lehetséges lett volna
■ S egyszersmind kérjük a főtiszt közgyűlést, az aránylag oly gyors siker? A reformációnak magyar
hogy az iménti a), b ) és c) pontok alatt megjelölt terjesztői, sőt később annak jelesebb őrei, nagy részben
zene- és dal-kedvelők voltak, sőt nem egy jeles zene-
ügyekre vonatkozó igazgató-tanácsi határozatokat
müvelővel találkozunk közöttük. Sztáray, Húszár Gál,
és intézkedéseket jóváhagyni, méltóztassék. Szentzi Molnár Albert, Geleji, sat. ha nem ismerték volna
F a r á d i K á lm á n , oly kiváló munka-társnak úgy a terjesztés, mint a szi­
tanügyi előadó.
lárdítás művében az egyházi éneket, kétségkívül, nem
fordítottak volna művelésére oly nagy figyelmet. Hát a
Egyházi éneklésünkről. Rákóci <Öreg graduálja», nem azt bizonyítja, hogy fon­
tosságát a világi főbbek is nem csak elismerték, de tete,-
A z egyházi ének nem egyéb, mint ima. íg y tudja mes költséget sem kíméltek annak fejlesztésére ? Meny­
<ezt mindenki^ és a jó pap, jó tanító, bizonyára igy is nyibe kerülhetett akkor ebből az igazán öreg könyvbűi
tanítja. kétszáz példány, melyeket a fejedelem ingyen bocsátott
Ha imát rebegek, szellemem, kedélyem istenemhez nagyobb egyházai rendelkezésére ? Példákat, melyek a
■ emelkedik. De ha azon az imán még egy költő és egy magyar protestáns egyházban a templomi éneklés mive-
melódia-szerző emelkedett, ihletett hangulata rezg végig, lésére és fejlesztésére történtek, a magyar prot. egyház
és ezek a hangok kedélyem húrjain viszhangot vernek : történelme elég szép számmal említ; de, különben is, ha
’úgy érzem, mint ha vallásos kedélyemet ez jobban táp­ a protestántizmusnak aránylag gyors terjedését látjuk,
lálná, mint a pusztán ellebegett .ima. A ki ezt másképpen lehetetlen el nem ismernünk, hogy a kedélyre oly nagy
■ érzi, vagy másképpen véli, annak a költő szavaival ar­ hatást gyakorló egyházi éneklésnek nagy része volt elő­
gumentálok, ki igy imádkozik : mozdításában, különösen az által, hogy a templomi ének­
«A dalban istenség van, lést általánosította; talán éppen azért, hogy érezze minden
Mint él ez, él .-a dal, egyes hivő, hogy éneklése által ő is részt vesz, és pedig
A nép «örömével, aktív részt vesz az ünnepélyesség emelésében. Bizonyára,
A nép üydalnoival.>
akkor sem volt művészibb egyházi zenénk, és éneklésünk,
'Örömnek, fájdalomnak, hálának és panasznak leg- de feltétlenül impozánsabb volt az által, hogy mindenki
•hivebb tolmácsolója; soha sem hazudik, mert közvetlen énekelt, vagy legalább is azt mondhatni, hogy a gyüle­
a kedély forrásaibúl ered, s ha szintén a kedély forrá­ kezet elenyésző csekély része nem énekelt. Én istenem,,
saiból eredő imává magasztosul.': a szubjektumra nézve, a maga puritán egyszerűségében milyen fönséges az a
kétségtelenül, nagyobb hatásra számíthat. Mi lenne a hatás, midőn egy tekintélyes számú gyülekezet, hogy
természet nagy temploma a szellő lágy fuvolája, madarak úgy mondjam, egy templom kálvinista, arcán a hitbuz-
danája, vizek mormoló áradatja, vagy a meny dörgés gósággal, lelkében megnyilatkozik, és egy szív, egy lélek­
akkordjai nélkül ? A nagy természet zenében, költészet­ emelkedik istenhez a dal szárnyain: 'T e benned biztunk
ben, dalban ts dicséri alkotóját; a kicsiny ember méltán eleitől fogva!» Haydn, Schumann oratóriumaival lehet
követheti. «A .költészet panasza fölemel, a zene fájdalma nagyobbszerü művészi hatást érni el, de ennél nagyobb-
«csókolgat.» szerü morális hatást nem; mert a művészi hatás csak-
A dalnak méltó helye meg is van protestáns isten- arra bir értékkel, a ki maga is művész, vagy legalább
tiszteletiünkben. Jogos részét még Zwingli gúnyolódása zene-értő, de a morális hatás általános. Aztán, a magyar
sem tudta tőle megtagadni, mert természetes voltából kálvinista istentisztelet énekének az a karaktere és ha­
eredő szükséges voltát és fontosságát éppen úgy érezték tásos voltának sine qua non-ja, hogy az egész gyüle­
és látták akkor is, mint érezzük és látjuk ma is. kezet énekeljen.
Látjuk szükségét, érezzük fontos voltát, és különös Ha már a reformátorok oly nagy erőt láttak abban,
mégis, hogy ha megfigyelés alá vesszük erdélyi egyház- hogy a mindkét nemen levő közönség a templomi ének­
kerületünkben az isten tiszteletet, annak ily nagy fon­ léssel az isten tiszteletben aktív részt vegyen, és ezen
tosságú részét, a dal hangjain való imádkozást, az egyházi erő hatásáról meg is győződtek: bizonyára, mi sem gon­
ének gyakorlását napról-napra csak hanyatlani látjuk. dolkozhatunk máskint. A mi akkor ezen a téren erőt
Ebből az állításomból csak annyit vagyok hajlandó en­ kölcsönzött, most sem fog cserben hagyni. És mégis,
gedni, hogy a férfiaknál, ha nem is minden egyházköz­ különös, hogy mi ezt, különösen a nőknél, hanyatlani
ségben, hanyatlik, de ritka, a hol gyarapodik; a nőknél, hagyjuk. Pedig, egyen egyen érezzük, lehetetlen nem
azonban már, különösen városokban, az úgy nevezett éreznünk, hogy isten-tiszteletünkben túlságos sok az ér­
m i v e l t e k n é l (?), a szó szoros értelmében, ki van menve telmi rész, míg az érzelmi nem csak hogy nincs egyenlő
divatból, sőt falvakon is nagyon kezd kimaradni, és ez arányban azzal, de sokszor valósággal torz alakban je­
a példa ragad a nem mivelteknél is. lenik meg. Ha, például, látjuk, hogy míg a férfiak sok
 124. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
helyen abban találják a virtust, hogy egym ást túl kiált­
sák, nem annyira érzelmüknek, mint inkább hangjuknak
óhajtván adni akkora emelkedettséget, mekkorát a torok
és mell csak kibír, addig a nők v a g y elmerülnek ima­
könyveik b e t ű i b e , v a g y erőszakolt béketüréssel várják,
hogy az éneklésnek vége legyen, v a g y tétova ábrázatokkal
szemlélődnek, semmit sem gondolva azzal, hogy temp­
lomban vannak; lehetetlen, h ogy ezt, bocsánat az erős
kifejezésért, nevetségesnek, sőt a vallásos érzületet sér­
tőnek ne tartsuk. (Vége következik.)
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r, 1895. ápril IT-
Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
v o lta k : dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes, Szász
Gerő, közjegyző, Gyarmathy Miklós, dr. Vályi Gábor,
Herceg Lajos, ig.-tanácsosok, Parádi Kálmán, tan. elő­
adó, Márkus János, titkár, Deák József, pénztárnok,
Maksay János, h. számvevő és Kádár János, s. titkár.
Az ülés megnyitása után, Herceg Lajos, műszaki
előadó aa. ismertette a theol. fakultás épületének belső
berendezésére vonatkozó ajánlatokat. Ezen munkálatok
foganatosítása iránt ugyanis két ajánlat érkezett, be t. i.
a Csukái Sándor és Pakk Lajos műasztalosoké. Előadó
főmérnök aa. a Bakk Lajos-féle különben is szinte 2000
frttal olcsóbb ajánlatot ajánlja elfogadásra, mely szerint
a díszteremnek szószékkel, asztalokkal és ülőpadokkal
való berendezése, valamint az összes tanuló szobáknak
asztalokkal, székekkel és szekrényekkel leendő felszere­
lése közel 5000 írtba kerül. A diszterem pódiumára ter­
vezett bútorok, t. i. a szószék, elnöki és főgondnoki
asztalok és díszes karszékek, valamint az igazgató­
tanácsosi asztal és a hozzá tartozó székek mind kemény
fából, díszes kiállításban készülnek s a jövő évi országos
kiállításon, vállalkozó terhére és veszélyére be fognak
mutattatni. Éppen ezen engedményre való tekintettel volt
hajlandó nevezett vállalkozó a sokkal nagyobb értékű
fölszereléseket ily kedvező árban szállítani. Igazgató-
Tanácsunk, előadó aa. indokoT előterjesztésére, a jelzett
munkálatok elkészítésével Bakk Lajos, helybeli műasz­
talost bízta meg és egyúttal, ugyancsak főmérnök aa.
ajánlatára, az összes hálótermeknek vaságyakkal és meg­
felelő ágyneművel való felszerelését és egy közös fürdő
helyiség berendezését határozta el.
Bemutatta, továbbá, Herceg Lajos, főmérnök a a.
a theologia tulajdonát képező Piihál-féle bérháznak víz­
vezetékkel leendő felszerelése iránt a Walser cégtől be­
érkezett ajánlatot, de mert a nevezett épületben leg­
közelebbről úgyis nagyobb átalakítási munkálatokat kell
eszközölni, azt javasolja, hogy a vizvezető és csatorná­
zási csövek lerakása is arra az időre halasztassék.
Igazgató-Tanácsunk e javaslatot határozattá emelte s az
átalakítási munkálatok tervének elkészítésével Herceg
Lajos főmérnök aát. bízta meg.
Ezután Parádi Kálmán tanügyi előadó, mint a
székely udvarhelyi kollégium állam-segélyezési ügyében
folytatott tárgyalásokra kiküldött ig.-tanácsi képviselő
tette meg jelentését.
E szerint, a tárgyalásokat a szükséglet kellő számba
16 szám.
vétele s már előzetes bírálata, másrészt az állam kor­
mánynak ez idei megbízottjában nyilatkozó jóindulata,
de egyszersmind szigorú követelése, hogy az államilag
segélyezett intézetek a minimális fokon nem maradhat­
nak, szerencsésen vezette s az intézetre nézve minden­
képpen előnyös feltételek megállapítását biztosította. A
szükséglet teljes összege, a szerződés-tervezet szerint,
42.172 frt 57 kr. a fedezet teljes összege 25.899 frt.
14 kr. hiány, melyet az állam fedez 16.273 frt. 43 kr.
Ezzel az összeggelbiztositva van 13 rendes tanár javadalma,
a kik három fizetési osztályba sorozva: négyen egyen-
kint 1600, négyen egyenkint 1400 és öten évi 1200 frt
fizetéssel s mindannyian évi 250 frt lakbérrel és ötöd­
éves 100 frt, legföllebb azonban 500 frt korpótlékkal
javadalmaztatnak. Biztosítva van továbbá a mellék-tan­
erőknek és kollégiumi tisztviselőknek, valamint a dologi
kiadásoknak is a jelenleginél fokozottabb mértékben
való fedezete. Ezen évi tizenhatezer frt fentartási segélyen
felül még nyolcezer frt egyszersmindenkori segélyt kér
a kollégium, tornacsarnok építésére és fölszerelésére.
A z ily értelmű szerződés-tervezetet Igazgató-Tanácsunk
Örömmel elfogadta és a végleges megkötésre az intéz­
kedéseket megtette.
A m.-vásárhelyi egyházközség kérte a polgári
leányiskolája mellé utólagosan alapított női ipariskola
szervezeti szabályrendeletének jóváhagyását, jelezvén
egyúttal, hogy e szabályzat a keresk. minister által már
jóvá van hagyva. lg. Tanácsunk helyeslő tudomásul
vette a polgári leányiskolával kapcsolatban női ipariskola
felállítását s a szervezeti szabályzatot a maga részéről
is jóváhagyta és megerősítette, de mert e szabályzat a
tandíj kezelés módját, elszámolását az alkalmazandó tan­
erők alkalmazási illetékességét s főképpen a női ipariskola
részletes költségvetését nem tartalmazza, ezen hiányok
utólagos pótlására az egyházközséget egyúttal utasította.
A kolozsvári honvéd-kerületi parancsnokság kérést
adván be a kér. parancsnokság irodáinak elhelyezésére
alkalmas épület megépítése iránt, a kivánalmaknak meg­
felelőig, a tervek és költségvetések elkészíttettek és
azok eredménye szerint, ezen két emeletes épületnek a
közalap kül-közép utcai telkére való felépítése 140, 150
frtba kerül, tehát az évi bérösszeg 5 °/0-al számítva,
az összes fentartási költségeket is bele véve, legalább
is évi 8149 frt. 25 kr. kell, hogy legyen. Ily összegű
bér biztosítása mellett, lg-Tanácsunk a kívánt épület
megépítésére hajlandónak nyilatkozott és a továbbiak
végett, a kér. parancsnokságot értesítette.
Vistai egyházközségünk kérésére a Diósi András
és társaitól árverésen megvett, de ez ideig még az egy­
ház nevére nem Írott fekvőségek átkebelezése iránt a
lépések megtétele elrendeltetett.
Magyar-Décsei egyházközségünknek indokolt felter­
jesztésére, egy belső telek megvásárlása engedélyeztetett,
és az 1200 frt vételár központi kezelés alatt álló tőké­
jéből kiutaltatott.
V ályi Elek nyug. nagysajói esperes aa. 100 frt
állandó segély kiutalását kérvén, e kérése, fedezeti alap
hiányában, teljesíthető nem volt.
Ilyefalvi egyházközségünknek azon határozata, mely
szerint az eddigi szalmás kepét szemes kepévé változ-
 16. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tatja át és ennek alapján egy kalangya búza értékét
30 liter szemben állapítja meg — jóváhagyatott, azon
változtatással, hogy az egy kalangya búza értéke 35
literben állapittassék meg.
Végül. Gyarmathy Miklós, ig. tanácsos aa. indít­
ványára, a közalap Jókai-utcai háza egyik utcai lakrészé­
nek bolthelyiségekké leendő átalakítása elvileg elhatá­
roztatott és a szükséges intézkedések megtételére az
elnökség felhatalmaztatott.
Ezek után, az ülést, az idő előhaladottsága miatt,
elnök aa. bezárta s a napirenden levő ügyek további
tárgyalására folyó hó 16 ára tűzte ki a folytatólagos
-ülés idejét. r- s-
Az egyházmegyékből.
A nagy enyedi egyházmegye lelkészt értekezlete.
Jó lélekkel adhatok hirt mindazoknak, kiket illet, hogy
-a lelkészi értekezlet a nagyenyedi egyházmegyében is meg­
alakult. Megalakult a külső formák szerint március 27-én.
-de tulajdonképpen életben volt ez közöttünk már ezelőtt
i s ; mert minden közgyűlés, minden egyházmegyei tanács
alkalmával, a tárgysorozat letárgyalása után, ha máskor nem,
ebéd alatt élénk eszmecsere fejlődött ki a napi kérdések s
-egyházunkat közelebbről érdeklő nagyobb fontosságú ügyek
körül. Itt valának tudós Keresztes József, a .fiatalabb nem­
zedékből Berde, Józsa; itt van közöttünk világitó toronykint
Dr. Kovács Ödön ma is. Ők s közülünk a jobbak, tapasz­
taltabbak, sőt még a legkisebbek is oktatgattak minket, ok-
tatgattuk egymást. Ez volt s ilyen vala eddig a mi lelkészi
•értekezletünk.
Azonban, 1894. május 25-én nagytiszteletü Sándor
János, mint korelnök, szervezkedő értekezletre hivott össze,
melyen s az azt követő junius n-én, mintegy 10 — i5*ön
jelentünk meg. Meghallgattuk a korelnök megnyitóját, mely­
ben rámutatva arra, hogy újabban a minden téren munkál­
kodóknak megvan a maguk értekezlete; felemlitve, hogy
mily hasznos és felemelő az : felhivja a jelenlevőket a szer­
vezkedésre. Ez eszme nem új az egyházmegyében, mint a
.megnyitóban mondja, mert ezelőtt mintegy 25 évvel nem
kisebb ember, mint Dr. Kovács Ödön pendítette meg a
papi értekezlet eszméjét. De, fájdalom, a kiáltó szó elhang­
zott a pusztában s a lelkes kezdeményező felhagyott a va-
lósithatás reményével. Csak három lelkész kebelében talált
-az eszme némi viszhangra; ezek voltak Muzsnai Pál, ker-
csedi, Darkó József, bágyoni és Sándor János, miriszlói lel­
készek, a kik rendre összejöttek nehány éven át, mig egy
egyházmegyében valának s elméleti, gyakorlati kérdésekben
•váltottak eszmét mindnyájuk okulására és tanulságára. Most
a Protestáns Közlöny szerkesztője: Szász Gerő és többek
buzgolkodása új életre hívta az eszmét s mi nékünk is
•egybe kell gyűlnünk olykor, hogy vegyünk Szent lelket.
Bár ugyanazon lélek lelkesít minket, de az ajándékokban
•különbség vagyon. Hasznos az összegyülekezés. Mi törté­
nik az országos vásárokban? Az anyagi javak szüksége, vagy
bősége összehozza az ember-sokaságot. Mindenik bir vala­
mivel, némelyik kelletinél többel, de egyiknél sincs elég;
mindeniknek hiányzik valami. Mi történik tehát r A fölösle­
ges javak forgalomba hozatnak, a hiányzók beszereztetnek
rs az egyetemes közjóiét igényei kielégittetnek.
I25
így kell nekünk is olykor összejonünk, mintegy szel­
lemi sokadalomra. Hiszen, Krisztus urunk mondása szerint,
»hasonló a mennyeknek országa a kereskedő emberhez.<
mindenki tanulhat a többitől és mindenki taníthatja a többit.
Hiszen, a gazdag ember is megvásárolja nem egyszer a sze­
gény ember készitményét.
A megnyitó után, az erdélyi ref. egyházkerület lelkészi
értekezletének alapszabály tervezete olvastatott úgy, mint az
a Protestáns Közlöny 1893. évi 28. számában közzétéve
vala. Annak Ill-ik szakasza b) pontjára megjegyzi értekez­
letünk, hogy értekezletünk is megalakulása után az alapsza­
bályokban körülirt testvéri szolidáritásba lép az egyházke­
rületi értekezlettel. Egyszersmind az egyházmegyei alapsza­
bályok megalkotására Szilágyi Farkas, Berde Sándor és Fe­
renc Samu aakat küldi ki.
E szervezkedő gyűlésen tartott Dr. Kovács Ödön a
figyelmet teljesen lekötő s élvezetet nyújtó előadást az evan-
gélizációról. » E v a n g é l i z á l j u n k « ez a jelszó, mondja
Előadó, s ezen szó alatt valami mást, valami egyebet érte­
nek, mint a lelkész hivatalos, sőt hivatásszerű kötelességét.
Ily felfogásbúi indulva ki, fennen hirdetik azon munkálko­
dásukat, melyek nem hivatalos teendők, és sürgetik az
evangélizálásnak ily értelemben való végzését. Kimutatja,
hogy az ily értelmű felfogás könnyen álkegyességre vezet.
Nekünk, mint lelkészeknek, kötelességünk, Isten országának
hirdetése; hivatásunk annak terjesztése. Ez töltötte be az
Idvezitonek is egész életét. Ne mondjuk hát, hogy több
jót teszünk, mint a mennyit tenni hivatásunk. Ha köteles­
ségeink végzésében teljes lelkiismeretesség vezet, ha nem
mint szolgák, hanem mint fiák végezzük teendőinket, akkor
eleget tettünk a mi Atyánk akaratának s betöltöttük a he­
lyet, hova ő állított.
Majd, Szilágyi Farkas tagtárs adott elő a gyakorlati
lelkészség köréből egy érdekes esetet, midőn a kihirdetett
párokat jóllehet a menyasszonynak nem volt törvényes ke­
resztlevele, pótolván azt tanuk által kiállított bizonylattal,
megeskette, bevárván és bevévén azután a miniszterileg
is helybe hagyott keresztlevelet is.
Junius 11-ikére az egyházmegyei alapszabályok ösz-
szeállittattak s e gyűlés tárgyát egyedül ennek megvitatása
képezte úgy, hogy a rendszeres megalakulás 1S95. március
27-én megtörténhetett.
Mindeddig a korelnök, Sándor János és a körjegyző,
Veress Károly, vezetése mellett működött az egyesület. A
március 27-én Nagy-Enyeden tartott értekezlet feladata vala
a rendszeres megalakulás. E gyűlésen tizenketten jövénk
össze s legelsőbben az alapszabályokat állapítottuk meg vég­
érvényesen, az eredetin annyi változtatást téve, hogy az
egyházmegyei értekezlet tavaszszal mindig ünnepélyes isteni
tisztelettel kezdődjék, s hogy nemcsak egyházmegyei, hanem
fiók értekezletek is szerveztessenek.
Az egész egyházmegyében három fiókkör szervezendő,
u. m.: a n a g y e n y e d i , melybe soroztainak Miriszló, Fel-
vinc, Sz.-Földvár, Sz.-Kocsárd, M.-Ujvár, Gombás, Csombord,
Sz.-Ujfalu, Szentkirály, Lorincréve, Fel-Enyed, M.-Décse,
Nagy-Lak, Kapud.
A t o r d a i , Ó- és Új-Torda, Keresed, Bágyon, Szent-
mihályfalva, Túr, Torockó-Szent-GyÖrgy, Mező-N.-Csány,
Detrehem, Ar-Polyán, Harasztos, Ar-Gyéres, Egerbegy egy­
házakkal.
 I2Ő. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
M .-Lud a s i, ide soroztatván Gerend, Gerend-Keresztur,
M.-Záh, Csucs-Koppánd, Bükkös, Ózd, Istvánháza, Csekelaka.
És most, értekezletünk, Elnök felhívására, megválasztá
egyhangúlag tisztviselői karát. Tiszteletbeli elnök : Dr. Ko­
vács Ö dön; elnök: Sándor János, alelnök : Szilágyi Farkas,
jegyző: Jancsó Lajos, pénztárnok: Ferenc Samu.
Értekezletünk új tisztviselői karával élén, elnök felhí­
vására, mindjárt a választás megejtése után, részt vett vécsi
br. Kemény Györgyné, a 81 éves matróna Enyeden tartott
végtisztességén, hogy ez által adja jelét a megboldogult emléke
és a gyászba borult főúri családok iránt való tiszteletének.
A gyászos háztól ismét a gyűlésterembe vonult, hol
folytatta tanácskozását. Szécsi Ferenc felolvasása János evan­
géliumáról következett volna a tárgysoiozat szerint, de az
tekintettel az előhaladott időre, a következő értekezletre ha-
lasztatott.
Éz alkalommal Jancsó Lajos terjeszti elő az 1891 —
93-ik országos zsinati törvényeknek idevonatkozó §§ sai
alapján, a méltóságos Igazgató-Tanács 408— 1895. körren­
TÁRCA.
Aradvárm egye protestánsai az erdélyi
fejedelm ek korában.
(Vége.)
A mái Arad területén a X VI— XVII. századból a kö­
vetkező evang. református lelkészek nevei ismeretesekx) :
Ágyán 1631. Sajókeresztury György, és 1654. Jeney Ist­
ván; Bethlenősiben 1635. Komáromy György, 1655. Bö­
szörményi István; Boros-Jenőben 1597— 1604. Almásy Já­
nos; 1605— 8. Zábrági Mihály; 1628— 34. Ilosvay Gás­
pár; 1634— 37. Pécsvárady Péter ; 1637— 41. Medgyesy Ist­
ván ; 1641— 49. Debreceni Szikra István, és vele egy időben
Kisfalvy Tamás ; 1649 — 50. és 1655. Tölcseky János és vele
egy időben 1648 — 53. Nagy-Áry Benedek; 1 653— 55. Szöl-
losi Joó János, és 1656— 58. Kisfalvy Tamás, az egykor
oly jeles egyháznak mindmáig utolsó ref. papja. Boros Me-
gyerben 1631. Megyery András.2) Csana-Kesziben 1654.
Óváry Gj'örgy; 1666. Görbedy Péter; 1677. Szilágyi Tstván.
Csúcson, az illetlen magaviseleté miatt elmozdított esperes
helyett, II. Rákóci György 1648. dec. 15. Csúcsy Pétert
tette a csúcsi oláh reformátusok széniorává.;)) Fazakas-
Varsándon 1664. Debreceni Isván. Fekete-Gyarmaton 1661 —
80. Ujváry, vagy Érsekújváry András; 1680— 85. Gulácsy
György, 1685— 92. Kolozsváry István. Feltóton 1654. Sza-
lontay Péter; 1669. Arday István. Karulyrson 1653. Vár-
allyay István, 1666. Tószegi Sámuel, 1669 Jeney György
Kis-Jenőn 1631. Veresmarty János; 1633. Patrohy György,
1673. Kabay Márton. Lippán 1607. Laskay István4), való­
színűleg a vár átadásáig, 1616-ig. Háza szemben állt Szent
Lajos egykori egyházával a Hosszú- (korábban Szent-Lajos)
utcában. Ez az egyház nem pusztult el egészen. Romjai né­
J) Részletesen R á c könyvében.
a) XVI. L. R- 205. L. b . a családok közt.
öj X XIV. L R. 43a — 44a .
4) IV. L. R. 833. Ezen az egy néven kívül egészen 1S90.
novemberéig, midőn helyreállított ref. egyházának F o g a r a s s y
Bálint lett első papja, egy más lelkész nevét sem ismerjük okle­
velesen.
16. szám.
deleté folytán, megvitatás céljából, készített Szabályrendele­
tei tervezetét. E tervezetek magukban foglalják: I. Az egy­
házfegyelem gyakorlására vonatkozó szabályrendeleteket
(27. § ) II. A közgyűlésről indokolatlanul elmaradtakkal
szemben követendő eljárás körülírását (40 §). III. A köz­
gyűlés tanácskozási szabályait (42 §.). IV. A szegények és
árvák segélyezésének módozatait (100 §).
Végül, ismerteti a méltóságos Igazgató-Tanácsnál már
bevezetett ügyviteli szabályzatot (312 § ) melyet azonban
az egyházkerületi főhatóságok állapitandanak meg. Itt csak
annyit jegyzék meg, hogy csupán e tervezet két első (I— II)
részét tárgyalhatta az értekezlet, beható eszmecsere után,
némi változtatást tevén azokon, s elhatározván annak egy­
házmegyei közgyűlés, majd ennek tárgyalása után, az egy­
házkerületi főhatóság elé terjesztését; tudósításomat be is
végzem, örvendve, hogy e tekintetben is hirt adhattam a
nagy-enyedi egyházmegye életéről, működéséről.
Jancsó Lajos,
ért. jegyző.
mileg még láthatók, s a templommal egybe épített minorita-
rendház pincéjének egy része fölött emelkedik a rózsa-utcai
258. számú ház, melyhez kettős emlék fűződik.
«Úristen 1 jegyzi meg 1616. május 20-án, Lippavár
átadásáról egy lippai lakos, alkalmasint a lelkész,*) ne hagyj
bennünket, szegény magyarokat 1 Segélj minden jóra és fő­
képpen az ekklézsiának javát promoveáld. A lippai reform,
egyház, azonban, csak 274 év után alakult újra.
Ménesiben, úgy látszik, Lippa elfoglalása után az
ottani egyház erejének fölhasználásával alakult meg a ref.
egyház; 1678-ban legalább lippa-ménesinek mondják a
papját. Prédikátorai: 1653. Devecsery Mátyás; 1678. Szent-
tamásy János. Mikelakán 1629. Szerdahelyi Mihály; 1675.
Marosszéky István; 1678. Szentpétery János; 1678. szept.
13. Apafy fejedelem a ménesi és mikelakai kevés számú
ref. magyaroknak 100— 100 kősót ajándékozott prédikátor
és tanító (scholamester) tartására. Miskén 1676— 8r. Sar-
kadi András. Pécskén 1686. Győry András.3) Rokszinban
1689. Debreceni István. Szikulán 1653. Séllyey András.
Szederkényen 1654. Makay János. Székudvaron 1656. Mor-
vay Jeremiás. Talpason 1654. Fegyverneky János. Az egy­
ház 166 fontos harangját a török elől futó lakósok Szalon­
tára vitték s ott egy nagyobb harangba Öntették be. 3) Ta-
mászon 1654. Barcsay Ádám. Vadászon 1069. Szegedy Fe­
renc. Varaskesziben 1646. Gyöngyösy Gáspár.
A zarándi egyházmegye, illetőleg esperesség székhelye
1 595 — 1658-ig, tehát mig Arad és Zarándmegye Erdélyhez
tartozott, Boros-Jenő volt.
Körösmartközi seniornak írja magát 1569-ben Szegedy
Lőrinc, békési prédikátor, a Therphania költője *) a senior-
sággal járó jogokat és kötelességeket azonban egészen elő-
*) Lippa város levéltárában 1798. évi másolat.
-) Az aradi Iyceum egy 1634. évi Elsevis nyomtatványára
igy iita be n evét: 1686. die 25. Februarii possidere me coepit And-
reas Gyjöry. Parochus Pecskensis.
•") Roznány. Nagy-Szalont a tört. 42— 4.
4) Heínrich, Szegedi Therphaniája. (Nemzeti Hírlap, 1S7S..
194. szám.)
 iö. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
-szőr csak Almásy János borosjenei lelkész gyakorolhatta, ki
-az erdélyi uralom visszaállítása után, 1597 — 1604. közt állt
^az egyházmegye élén. A XVII. században ezek az esperesek:
1605. Zábrági Mihály, borosjenei prédikátor, ki még 1606.
december 3. is mint ilyen vett részt a szatmári zsina­
ton, s mint jenői lelkész említik 1608 i s 1); 1628— 34.
Ilosvay Gáspár; 1634. junius 18 — 1637. Pécsvárady Péter;
ki már 1629. könyvet adott ki Pázmány Péter ellen;
1637— 41. Medgyesi István, idáig debreceni tanár; 1641—
49. Debreceni Szikra István, 1649— 50. Tölcseki János,
1650— 1653. Nagy-Ary Benedek, az »Igaz vallásu keresz­
tyén« Írója, 1653— 55. Szőllosi Jóó János, 1655— 64-ig.
Kisfalvy Tamás. Egészen odáig, mig a töröknek 1658. szept.
-án feladott várból Szalontára nem kellett távoznia Kisfal-
vynak, mindig az egyik borosjenői prédikátor volt a zarándi
egyházmegye seniora. 1664— 66. Érsekujváry, vagy Ujváry
András, feketegyarmati, 1666. után Sárkány András miskei,
1677— 80. Kisfalvy János szalontai, 1680— 85. Gulácsi
György és 1685— 92. Kolozsváry István, feketegyarmati
prádikátorok kormányozták az egyházmegyét2) mely a tö­
rök hódítással egy időben, különösen a rácok pusztításainak
hatása alatt fejezte be működését. Csupán egyes lelkészsé­
gek gondoskodtak tovább is a hívek lelki szükségeiről. 3)
Tanulságos jelenség, hogy az utolsó borosjenei papok
és seniorok majdnem kivétel nélkül a presbiterianizmus
hívei közé tartoztak; tehát mindannyian azon voltak, hogy
•megszüntessék a kath. hierarkhiára emlékeztető esperesi és
superidendensi kormányzás módját, községe kormányzásában
teljes függetlenséget biztosítsanak a papnak és a bresbite-
riumnak, s hogy a zsinat legyen az egyház legfőbb törvény­
széke. A presbiterianizmus, puritanizmus vagy independen-
tizmus első képviselője e vidéken Tölcseky János, kit a
szintén presbiterianus Tarpai Szilágyi András váradi tanárral
szemben választottak meg a jeneiek. Nagy-Ary Benedek
jenői prédikátor 1651-ben már Orthodoxus Christianus című
könyvében az irodalom terén is fejtegette a presbiterianiz­
mus elveit, melyek miatt 1656-ban üldözéseknek volt ki­
téve.4) Ezeket az elveket vallotta azonban az utolsó boros­
jenei prédikátor, Kisfalvi Tamás is, a ki 16S5. október 16.
a bihari tractus esperesével, Hunyady Andrással együtt, arra
kérte a fejedelmet, változtassa meg e törvénytelen Márton-
napi terminust s a püspök-választás helyéül Szilágy-Somlyót
jelölje ki, mely erdélyi terület. Bármit beszéltek ellenök
némely egyházmegyebeli seniorok és prédikátorok, ők n e m
i n d e p e n d e n s e k s kánonaik ellen semmit sem vétettek;
ha el akarják halasztani a püspökválasztást, ez csak azért
van, mert békésebb idő kell ahhoz. Egyik birodalomból a
másikba menjenek püspököt tenni, mikor a két császár nyílt
háborút folytat. Nekik, hódoltságbelieknek, ezt ha akarnák
sem engedik meg, vagy csak nagy pénzen a basák és a
kádik ; egyszer ezt megcselekedvén, azután is megkívánnák,
1) IV L. R. 115. a.
2) Ember-Lampe (id. h. 640). szerint, 1690. lett senior pedig
már 1685. október 16. az volt (Törökm. Tört. Emi. IX. 101 — 2)
Hogy Kolosvári nem 1702-ben, hanem már 1692. költözött F.-Gyar-
matról Kis-Várdára, bebizonyította Szabó Károly, L. Szabad egyház,
1886, 2i . sz.
3) A seniorok jegyzéke Embernél 640 és Rácnál 79— 86.
4) Gúnyirat a presbiterianusokra. Közli Szabó Károly Ma-
-gyar Prot. egyház és Isk. Figyelmező, 1870, 592 - 8 1. jegyzetekkel.
Feldolgozta Rác 88— 94.
127.
i g y g y ü 1 é s k e d é s ün k r e ez i d e i g v a l ó g y e n g e
l i b e r t á s u n k a t m a g u n k e 1 r o n t a n ánk. Gyalog nem
mehetnek Nagy-Bányáig, 17 — 18 mérföldnyire, szekeret, lo­
vat pedig a régi rendtartás szerint, a tatárok s nagy drága­
ság miatt elszegényedett hallgatók nem adhatnak. Félhetnek
latroktól, tolvajoktól is ; az pedig nincs rendén, hogy levél­
ben küldjék be szavazataikat. Superintendens választásra
ugyanis 14 seniornak személyesen kell megjelennie s ezek
közül egyet lehet választani. Idáig is a fejedelem védte
őket az idegenek és vladikák infestálásai ellen; most is az
ő védelméhez folyamodnak.1)
A vladikák (görögkeleti püspökök) zaklatásainak az a
magyarázata, hogy az erdélyi fejedelmek a század közepén
a mai Aradvármegye északkeleti részében is megindították
az oláhoknak a reformációra való térítését. 1648. december
15, Zarándmegyét értesítette IL György fejedelem, hogy
Csucsy Pétert megerősítette a zarándmegyei oláh senioratus-
ban, melyet elődje méltatlanul kormányzott s megvédeni
ígérkezett őt az oláh vladikának s más akárkinek háborga­
tásai ellen. Csak azt kötötte ki, hogy az »Istennek igéjét
o l á h n y e l v e n prédikálja és az alatta való papokkal is
prédikáltassa« s ugyanezt tegye és tétesse a katekizmussal,
melyet Fogarassy István éppen abban az esztendőben adott
ki o l á h u l . 2) Azután »hogy a minémü temérdek babona-
ságot a keresztségben és a házasoknak Összeadásában eddig
tártnak, azokat elhagyja és semminemű egymástól való
elválasztást a magyar orthodoxus (t. i. református) püspök
híre nélkül nem teszen,« Az öt esztendővel ezelőtt ebben
az ügyben kiadott fejedelmi szabályzatokat megtartsa. »Min­
den dolgokban a magyar orthodoxus püspöktől hallgasson
és értsen. Minthogy pedig a gonoszság mindenütt el kezdett
áradni, megengedte, hogy az ő tiszte alatt levő ekklézsiák-
nak vizitálására kimehessen, és az Ő tiszte szerint való lá­
togatását a régi bevett szokás szerint végbevihesse.« S meg­
hagyta a tisztje alatt álló oláh papoknak, hogy esperesük­
nek ismerjék el s hogy tisztük elvesztésének terhe alatt
engedelmességgel legyenek hozzá.
A nemzeti politika azonban nagyon elkésett ezzel a
rendkívül fontos kísérlettel: uralma Csúcs és Jenő vidékén
a rendelet kiadása után csak tiz esztendeig tartott s Jenő
életével nemcsak az oláhok reformatioja hiúsult meg, hanem
mint az erdélyi uralom kezdetén a katholika, most a német
uralom kezdetén a reformáta vallás ügye is teljesen elárvult.
Márki Sándor-
Különfélék.
= Szives kérelem. A «Prot. Közi.» folyó évi 3. 4. 5. 6.
számaiban a « Mu n k a f o l y t a t á s a » feliratú cikkemre vo­
natkozólag, szivesen felkérem az esperes urakat, barátaimat,
hogy az egyházkerületi «Papi Értekezlet» tekintetében,
azon irányban, a mint azt a 6-ik számban megjelent b e-
f e j e z o közleményben érintettem, becses tudósításukat mi­
előbb megtenni, szíveskedjenek. E tudósítások nélkül, mint
ha megkötött kézzel állanánk. Nem tudunk semmit tenni.
Ne hogy elposványosodjék e dolog. Mindenkire szégyen
lenne; és nagy kár ama cél érdekében, mely legszentebb
érdekeinket érinti legközelebbről. Kolozsvár, ápril. 17. 1895.
S z á s z G e r Ő, az egyházk. Papi Értekezlet elnöke.
*) Törökm. Tört. Emi. IX. 101—2.
2) Brassó, 1648, 8. r., 48 lap. Címe magyar.
 128. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 16. szám.

= Áhítattal, vallásos buzgósággal innepeltük küldöttség járt Vlasics, vallás- és közoktatásügyi miniszternél
meg a húsvéti szent napokat, a feltámadás innepét. A lég* a közelebbi időkben. A miniszter tele jó akarattal fogadta
magasztosabb, a legfönségesebb minden innepeink közt, mely­ a küldöttséget, és biztosította, hogy a kormány részéről
nek belső, igaz tartalma, mint örök szomjúság, be van vésve semminő akadály sem forog fenn a magasztos cél megvaló­
mélyen erkölcsi természetünkbe. Nem volt egyetlen templom, sítása tekintetében. Hát, ez természetes. Ha a társadalom,
egyetlen kathedra, melyből a lelkipásztorok ne e lelki szük­ ha egy felekezet áldozatot hoz, hogy az állam érdekeit is
ségről és annak kielégítéséről beszéltek volna híveiknek, kik híven szolgáló legmagasabb fokú tanintézetet alapítson
zsúfolva töltötték be az istennek házait. Beszéltek; prédi­ ugyan minő elfogadható okokbúl akarhatná az állam meg­
káltak. Érezték, érzik-e vájjon: hogy a halálbúi csak úgy, akadályozni, ha csak Öngyilkosságot nem akar elkövetni ?
és akkor támadhat fel az ember, ha az életben főitámadunk Gyűjtse csak Debrecen azt a milliót, és mielőbb szerezze
bűneinkből, mert ha ez meg nem történik, a mi prediká- meg nekünk, Magyarországnak azt az örömet, hogy protes­
lásunk hiában-való. Járnak e elől jó példával: buzgósággal, táns egyetem hintse ragyogó fényét a jövendő századokra!
élő hittel, lelkesedéssel, égbe vágyó lobogással, hogy egye­
sülhessenek isten szellemével ? Mi remélni akarjuk a leg­ Szerkesztői iryütposta.
jobbat. Hisszük, hogy az elmúlt szent innepek feletti elméi- <
kedés mindenkit rávezetett amaz örök-igaz meggyőződésre, = Skeptikus. M. J. Közelebbrűl járta be a lapokat a kö­
vetkező jóizü adoma. Sirt az inas-gyerek, de rettenetesen, mikor
hogy az igazságért, a világosságért való munkálkodókra a gazdája egy pár falat sültet tett elébe. A gazda kérdésére, hogy
nézve a kereszt nem halál, hanem főitámadás. Ez a meg­ miért bömböl, még keservesebben sírva, felelte: «Siratom azt a
győződés adjon erőt, kitartást, hiveknek lenni a kevesen, szegény nagy ökröt, a melynek ezért a pár falatért kellett meghalni.»
hogy megnyugodhassék rajtunk istennek áldása. Igazad van, vén sas, mind a két kauzában; de hát «sero post fcsta
cantare». Megsirathatjuk az ökröt, de abból többet nem kapunk.
= A debreceni kollégiumnak egyetemmé való A dolog nem érdemes már, hogy felette kodifikációhoz kezdjünk.
átalakítása érdekében, K i s s Á r o n , püspök vezetése alatt Requiescat in . pax vobiscum !

H IV A T A L O S RÉSZ.
1 21 1 - 1 895. KÖRLEVÉL,
valamennyi érd. ev. ref. kollégium m. t. Előláróságának.
A folyó tanév végén tartandó érettségi vizsgálatokhoz
a kösoktatásügyi m. kir. miniszter ur f. év 14,892. sz. a.
az 1883. évi XXX. t-c. 23. §-ából kifolyólag a zilahi és
kolozsvári ev. ref. főgimnáziumokhoz SzŐts Farkas, buda­
pesti ev. ref. főiskolai tanárt, a maros-vásárhelyi főgimná­
ziumhoz Dr. Öreg János, debreceni főiskolai tanárt, a szász­
városi és székelyudvarhelyi főgimnáziumokhoz Géresi Kál­
mán, debreceni ev. ref. főiskolai tanárt, a nagyenyedi fő­
gimnáziumhoz Dr. Láncy Gyula, budapesti egyetemi ny. r.
tanárt, a sepsiszentgyörgyi főgimnáziumhoz Dr. Ballagi Ala­
dár, budapesti egyetemi ny. r. tanárt küldötte ki kormány-
képviselőül.
Erről a m. t. Elöljáróságot oly felkéréssel értesítjük,
hogy az érettségi vizsgálatokhoz a maga részéről elnököt
kijelölni s az érettségi vizsgálatok napját hatóságunkkal
közölni szíveskedjék.
Kolozsvárt, 1S95. ápril S-án.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ref. püspök, mint elnök.
[ a nagy mü nem száraz, lexikon szerű modorban, hanem
| könnyen érthető, világos és mindenkinek egyiránt kellemes
olvasmányt nyújtó módon lesz megírva s kivált a tanítással
I foglalkozó egyének szerfölött használható segédeszköz bir-
l tokába jutnak általa, annál is inkább, mert a mü minden
egyes kötetéhez tárgy- és névmutató lesz csatolva, mely
lehetővé teszi annak enciklopédiaképpen való használatát.
A szóban levő nagyszabású irodalmi munkát tehát,
mindezen kiválóan érdeket keltő becses tulajdonságainál
fogva, lelkészeknek, tanároknak, tanítóknak, valamennyi nép­
oktatási intézet és középiskola könyvtárainak, megszerzés
végett, a legmelegebben ajánljuk és felkérjük Címeket, hogy
annak terjesztését és felkarolását saját hatáskörükben elő-
m&zditani szíveskedjenek.
Megrendeléseket füzetenkint 60 fillérjével elfogad a
»Magyarország Vármegyéi és Városai« kiadóhivatala Buda­
pest, Kerepesi-ut 32. továbbá az »Apolló« irodalmi és
nyomdai részvénytársaság, valamint a Franklin Társulat
(Egyetem utca 4.)
Kolozsvárt, 1895. ápril 8-án.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ev. ref. püspök, mint elnök.

i j 25— 1895. KÖRLEVÉL, PÁLYÁZAT.

Valamennyi érd. ev. ref. kollégium m. t. Elöljáróságának
és valamennyi érd. ev. ref. iskolaszék ni. lelkész elnökének.
Hazánk ezredéves ünnepének emlékére «Magyar-
ország Vármegyéi és Városai (Magyarország monográfiája)»
cím alatt dr. Sziklay János szerkesztésében és a legjelesebb
szakférfiak közreműködésével egy oly nagy szabású irodalmi
vállalat indult meg, a mely a magyar korona országai tör­
ténetének földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi, és
természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági álla­
potának terjedelmes felölelésével, Magyarország összes kuL
turalis munkásságának és jelen állapotának hü és pontos
képét kívánja megörökíteni.
A mü havonkint legalább két egyszerű (3 íves) vagy
egy kettős (6 ives) füzetben jelenik meg számos képpel és
térképpel s teljes megjelenése 5— 6 évre van tervezve.
A gazdag anyag egyes részleteinek feldolgozása
mind oly szakemberekre van bízva, a kik különösen az
illető vidéknek, vagy kulturális ágazatának kitűnő ismerői s
a mellett eleve is teljes biztosítékot nyújtanak arra, hogy
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
Az államilag segélyezett sepsi-szent-györgyi evang. ref.
Székely-Mikó-kollegiumhoz, mint főgimnáziumhoz, vallás- és
torna-tanári állásra pályázat nyittatik.
A vallás-tanár évi fizetése 600 írt. a torna-tanáré 400 frt.
A rendes tanításon kívül, ha az illető a kollégiummal
kapcsolatos internátusnál felügyelői tisztséget is elvállalni
hajlandó, külön-külön 150 forint benlakásban és élelmezés­
ben részesül.
A pályázók, szabályszerű képesítettségüket feltüntető
okmányaikat, a vallás-tanári állásra pályázó az illető egyház-
kerület püspökétől beszerzendő rendelkezés alatt nem levő
állapotát feltüntető bizonylatával együtt, 1895. évi május hó
6-ig, a kollégiumi elöljárósághoz nyújtsák be.
Az állomást 1895. szeptember 1 én tartoznak elfoglalni.
Sepsi-Szent-Györgyön, 1895. ápril. 7-én tartott elől-
járósági ülésből.
Renke István, Id. Donáth József,
jegyző. főgondnok.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
! t ! i i i M i i i i i i i n m i i i m m i M i i i i i v i r i r i i i N i : n i m ü ii ii in r ii iii i . 'h t M r i i i i i M i i i i i i i M i i i i i i i r i i i i i t i t M / i M M i i i i i i i i i t i i i t i i i i M M M i i t i i J i i i i i n i i i i h K
w %

xxv. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Április 25. 17. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.

Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szer teészt őséf/i iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők Külmagycirutca 9. sz.

resztül törni, azoknak árja elborít bennünket. Az

Szeretetház.
úr szőlőjében, óh, mely sokan vagyunk erőtelen
Hány szem nedvesedett meg az erdélyi egyház- munkások, kik az első kapavágás után és óta meg­
kerületben, mikor a «Prot. Közi.» ezt szélyel vitte dermedve, erőtelenül, csüggedten nézzük azt a
a nyugtalankodók házaiba. Az enyéim világa, mig földet, melyet, azt mondja kicsiny hitünk, művelni
elolvastam, a mi róla j’elentve van, sokszor fátyol nem lehet.
alá rej'tőzött. Tehát, nem álom már, olyan hamar Mi, itt alant a föld porában, egymáshoz egé­
valóság; nem is Arvaház Szeretetház. Szeretet- szen hasonlók parányiságban, a helyett, hogy dol­
házat teremt árva gyermekek részére annak szerető gozva, alkotva, szereznénk magunknak becsületet,
lelke, a ki a szeretetnek annyi nagy intézményét nevet: nyomorult kicsinyeskedéssel egymás ellen
alkotta meg tiz év alatt, a mióta vezeti ezt az törünk; ha magunk alkotni nem tudunk, mást is
egyházkerületet. Erről az egyről nekem az a sok a becsületes munkában, az elismerés-szerzésben
nagy intézmény jutott eszembe. Ezért volt, hogy megrontunk; mi, ha felettünk egy társunk csak
az én lelkemet csak múlólag kapta meg az a hajszállal kimagaslani indul, lerántjuk; a sarat, mely
gondolat: «Talán, ki tudja, az én árvámnak is lesz a szennyes földön lábunkra tapadt, kezünkkel le­
hely, a hol nem érzi magát nagyon árvának!» szedjük, és egymás arcába vágjuk.
A Szeretetház hallása lelkem elé idézte a többi O pedig a nagy tettekben élő öntudat biztos
szerelet-intézményeket, és azoknak alkotóját. lépteivel halad útján, alkotva szüntelenül; lázas,
Érző lelkem van. Érzőbb, mint a milyet a szemkápráztató gyorsasággal teremtve, hozva elő
mái társadalom megenged, tűrni tud. A szeretet­ nagy szivének, emberi idővel mérve, örök-életű
nek nagy tényei mindig meghatnak. Több vágy építményeit. Meredélyeken, tátongó ürességek fe­
van bennem tettre, mint erő. A nagy alkotások, lett halad. Feje nem szédül, lábai nem tántorog­
a szellemi és lelki nagy erő látása mindig el­ nak. Ha mi rettentő erőfeszítéssel egy olyan mély­
bűvölnek. íme, itt egy újabb alkotása, ki tudná, ség felett valahogy áthaladnánk: kimerülve, az
hányadik; áldott alkotása egy jó szívnek, erős ideg-betegség legmagasabb fokával dőlnénk ágyba.
léleknek. Mi sokan-sokan a hivatalosok, ő egymaga O átmegy egyen, hogy nyomban induljon má­
közöttünk választott. (Máté, XX. 16.) sikra. A z akadályokat hideg vérrel hárintja el
Mi erőtelenek, abban a szűk körben is, melybe útjából; sokszor egy-egy meghunyászkodva, önkint
állíttattunk, megemésztetünk a tehetetlenség keserű enged az erőnek, mely lenyűgözi. Minket elgázol
önvádja által, és az ellenséges viszonyok hatalma a sors kereke; az ellenséges viszonyok hatalma.
elsöpör bennünket; letűnünk a cselekvés teréről, O erős kézzel bele kap abba, és fordítja, a merre
melyet, bár kicsiny volt, betölteni nem tudtunk; akarja; ezeket lába alátapodja.Miittlent is elhanyat-
letűnünk nyomtalanul, egy fenmaradt emlék, ha lunk, porba hullunk. 0 áll erősen, meg nem inogva,
csekély is, ha kicsiny is, nem mutatja, hogy ott mocsoktalan fényben a sok támadások után is :
éltünk, ott jártunk; nevünk emlékezete még addig azon a hivatali magas polcon, hová szelleme ere­
sem marad fenn, mint a sírunkhoz állított porladó jével magát felküzdötte; azon a piédesztálon, hová
homok-kőjel; egy ajkon nem száll el a hála szava: Ő t erkölcsi, nagysága, szeretettel, nem halványuló
«Ezt ő alkotta!» Mert ha minket munkánkban, buzgósággal teljes szive fölemelte. A ki erősebb
..mit szeretetből, buzgóságból talán megkezdettünk, a sorsnál, győztes marad azzal, és emberekkel
akadályok megállítanak: nincs erőnk, rajtuk ke­ vívott harcában, de győztes úgy, hogy lelkének ereje
 130. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 17. szám.

meg nem törik, szivének lángja ki nem alszik: sok, tőle magától hallok, abból azt látom, hogy
az a valódi nagy ember. tiz év óta az ő lelkének lehellete elevenít meg itt
Mikor püspökké választatott, igy beszélt: mindent, az ő keze vezet, irányit minden műkö­
«Az isteni gondviselés a mi egyházunk vezér- dést; egymaga tesz annyit hihetetlen munkabíró
férfiainak elméjét, szivét kezdettől fogva mindig erejével az erdélyi kálvinista magyarság lábra-
úgy vezette és hajlította, hogy magasrendü el- állitásában, mint talán az egész társadalom, és
hivatásuk magaslatán álló oly férfiakat választot­ állam együttesen. Kinek elméje eszelte ki, kinek
tak püspökükké, kikre koruknak éppen szükségük vas akarata hajtotta végre, habár az Igazgató-
volt, s az adott helyzet követelményeinek meg­ Tanács erkölcsi támogatásával, az egyházkerület
felelő talentumokkal ékeskedtek.» Ezeknek nyom­ áment mondó szentesítésével, rettenetes megtámad-
dokaiba lépni ő fél, de mégis bízik, «hogy ha az tatások között azokat a bámulatos pénzügyi műve­
erdélyi református egyház három századon át min­ leteket, miknek eredménye ma, mint az ez évi püs­
dig megtalálta azt az emberét, kire éppen szük­ pöki jelentésben olvassuk, 676,698 frt. 30 kr. tőke­
sége volt, az isten hatalma meg fog dicsőülni az gyarapodás az egyház javára! Más egyházkerüle­
ő erőtelenségében is». Valóban, megdicsőült, mert tekben apellálnak az élő-tőkére, a hívek áldozat-
csakugyan, «az istennek ereje erőtelenség által készségére, és a meddig az engedi, a d d i g ter­
végeztetik el». jeszkednek : itt, mert az élő-tőke, annak ereje
Nekünk nincs erőnk, nincs m i - m a g u n k t ó l kisebb, és feszíteni veszélyesebb, az a férfiú, a ki
semmink; a mi urunk adja nekünk a talentumo­ magára vette szinte az egész egyház gondjainak
kat, szabad tetszése szerint: egynek kevesebbet, súlyát, apellál magára, saját erejére, és ezzel előbb
másnak többet. Legtöbben kapunk csak egyet, viszi egyházkerületét az anyagi boldogulás útján,
és mert félünk azzal az egygyel valamihez kez­ mint amott százezerek együtt.
deni, azt is elássuk a földbe. 0 kapta mind az (Vége következik,)
ötöt, és ezt majd megsokszorozva, adja vissza az
ő urának, mikor a számadásra előáll. (Máté, XXV.) Egyházi éneklésünkről.
(Vége.)
Mikor «százankint zaklattattak ki békés hajlé­
De hát, ki és mikor tiltotta meg nőinknek, hogy
kukból a lelkipásztorok; özvegyek, árvák siralma
templomainkban énekeljenek ? Hiszen, Bethlen Katalin
tölté be a levegőt»: e külsőleg vészes időkben hóna alatt vitte zsoltárját a nyilvános isten tiszteletre,
nem fenyegette nagyobb romlás isten országát, és hangosan énekelt a gyülekezetben; de, bizonyára
főkint a láthatatlan, a lelki országot, mint ez el- helyesebben is cselekedett, mint mai miveit hölgyeink,
ernyedt, közönyös, hitetlen, vagy hitben gyönge kiknek nagy részénél díszes elefánt-csont, vagy ezüst
feszülettel díszített imakönyveket látunk ilyenforma cí­
napokban, a midőn a hitbeli közöny, a felekezeti
mekkel: «Lelki rózsafűzér», «Mennyei boglár*, «Lelket
jellem meglazulása, és a szegénység egyesültek,
vidító illatos rozmaring*, «Mennyei manna», sat. szer­
kiváltképpen Erdélyben a kálvinistaság, vagyis, a zőik pedig terjedelmes címekkel bővelkedő áldozárok.
tiszta magyarság elenyésztetésére, ha az isten gond­ Valóban, senki sem tiltotta, s nem is tilthatta nőink­
viselése nem rendel férfiút, a ki az elsöprő árnak nek a templomi éneklést. Éppen oly kevéssé tehette ezt
hatalmas mellét neki feszítse, és azt medrébe bárki is, mint azt, hogy helyeselje a kálvinista isten­
tiszteletekre becsempészett katholikus imakönyveket. És
vissza parancsolja.
sajátságos, hogy a mily mértékben megy ki divatbúi a
Semmi sincs tőlem távolabb, mert tudom,
templomi éneklés, olyan mértékben szaporodnak isten­
hogy semmivel inkább meg nem bánthatni egy tiszteleteinken a katholikus imakönyvek. Hogy mi hono­
ilyen férfiút, mint ha nagy hangú, üres, képtelen sította meg a sokkal szebb, fölemelőbb, magasztosabb
mondásokat, állításokat akarnánk róla világgá eresz­ templomi éneklés helyett a helytelen, és véleményem
teni. Lelkem, mely el van telve határtalan tiszte­ szerint, a nyilvános istentiszteleten .egészen szükségtelen
imakönyv-használást, talán hosszasan kellene kutatni,
lettel a valódi nagyság iránt, keres a saját tör­
hogy egész biztosan megmondhassuk; azonban, úgy vélem,
vényeinek útján töredékes kifejezéseket, melyek­
hogy először az urias után való futkosás, később a sze­
kel láthatókká tegye érzéseit, gondolatait. mérem, az után már a divat.
Nem akarok szolgai módon hizelegni; hiszen, Félre értene, a ki azt hinné, hogy én a nők ke­
azt sem mondom meg, ki vagyok; különben is? zéből ki akarnám venni az ima-könyveket. Semmi esetre
sem ; használják azokat minél többször, de soha sem nyil­
a mit legjobban megvetek e világon, az a szolgai
vános isten-tiszteletekep,r hanem magán-istentiszteleteik
gyáva hízelgés. Hanem, a miket én az egyház­ alkalmával, az élet különböző körülményei szerint. De,
kerületi közgyűlések alkotásairól, és ő róla olva­ arra vigyázzanak, hogy csak pretestáns szerzők ima­
 \j . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
könyveit használják, mert a katholikust nem érthetik meg.
Különben, a nyilvános református isten-tisztelet úgy van
berendezve, hogy a közönség, annak minden részében,
aktív részt vehet. A gyülekezet éneke általános; ha a
pap imádkozik, a közönség leikével kíséri imája gondo­
latait; ha prédikál, vele elmélkedik. Nincs egy pillanat,
melyben valaki magára volna hagyva a nyilvános isten­
tiszteleten. Mindenek felett, csodálatos volna, miután a
vallás a szív , az érzelem dolga, a kedély legnemesebb
foglalatossága, hogy annak egyik legmagasztosabb, leg­
fölemel őbb külső kifejezésében, az egyházi - énekben azok­
nak ne legyen részök, kiknek egész világuk a szív , az
érzelem és kedély világa. A nő, ki gyermekét dallal
altatja el, dallal tanítja hazát, embert szeretni: csak isten
szeretetét ne tudná dallal tanítani ? Vájjon, nem visszás
dolog, hogy vallásos érzéseit ne tudja sem a családban,
sem nyilvános helyen dal alakjában kifejezni ?
Pedig, lám-lám, már nem csak kezdünk oda jutni,
de rég ott vagyunk, hogy nőink egyházi énekeinket nem
tudják, nem éneklik nyilvános isten-tiszteleteinken, még
kevésbé a családi körben. Ez pedig nagy kárára van
egyházunknak, vallásosságunknak, egyáltalában, nagy
hátránya belmissziónknak. A rósz divat naprúl-napra
terjed, ha nem igyekszünk meggátolni. A dolgok ilyen
fejlődésének okai igen természetesek, és nem is mindig
az énektanításra, vagy annak felügyeletére hivatott egyé­
nek mulasztásán alapulnak.
Eltekintve attól, hogy már nem csupán városokban,
de sok helyt falvakon is divattá vált a nők részérűl a
nyilvános isten-tiszteleteken az énektől való vonakodás,
egy részt azért, mert, tisztán kimondva, szégyenük éne­
kelni, másrészt, mert hát ném divat; újabban természe­
tesebb okai is vannak. A z énektanitók (mesterek) gya­
korta elnézik a leány-növendékeknek ezen álszemérmét,
nem igyekeznek az éneklésre buzditólag rábeszélni, föl­
fejtve az egyházi ének fontos vo ltát; megmagyarázva,
hogy az tökéletes, sőt a legszebb, és legtökéletesebb ima ;
de, megelégesznek azzal, ha a növendékek közül talán
egy pár jobb, erősebb hangú, bátrabb természetű énekel.
Mikor leányok és fiuk együtt énekelnek, megengedik,
hogy a fiuk túiénekeljék a leány-növendékeket; a leányok
megunva a versenyt, elhallgatnak, s ezt teszik a temp­
lomban is. No, de ezek az okok csak ott fordulnak elő,
a hol tanittatik ugyan az ének, de nem elég tapintatos
vigyázattal, és ahhoz szükséges buzdítással. De, fájdalom,
sok oly helyet tudok, a hol leány-növendékeknek nem is
tanitnak egyházi éneket. De hát, miért nem ? Talán a
mester urnák nincs rá ideje, vagy a tiszteletes nem sok
ügyet vet a dologra; nem lévén zenei hajlamai, nem
sókat bánja, ha nem is énekelnek a nők, neki nincs baja
az énekléssel, áz a mester dolga; fődolog, hogy a prédi­
káció végén sírjon a publikum; hogy hányán emelkedtek
dalban a mindenhatóhoz, az nem az ő dolga; a ki pedig
imádkozni akar, az imádkozzék vele, aztán, mest’uram
úgy is becsülettel elfujta, hogy «Szűkölködünk», sat. No,
talán ezek is közreműködnek, ne mondjuk, némely helyen,
de igen sok helyén az éneklés hanyatlásában.
De ott, a hol lelkiismeretesebben is veszik a dolgot?
vánnak más, és fontosabb akadályok.
Tudjuk, hogy nagyon sók iskolánkat vette már át
131.
az állam, és állított részint állami fiu-leány iskolát, részint
csak egyet a kettő közül, a másikat meghagyva, hogy
még gyötrődjék vele a felekezet valameddig. A zt is tudjuk,
hogy van sok helyen községi iskola is. De, a hol fele­
kezetűnk az állami, vagy községi iskolához valamely ál­
dozattal járul, vagy ha nem is járul, de az illető község­
ben jelentékeny részét teszi a lakósságnak, a kultusz-
miniszter, vagy az iskolafentartó testület nem hagyja
figyelmen kívül felekezetűnk érdekeit, sőt az államosított
felekezeti iskoláknál szerződésileg is biztosítja egy kántori
teendők végzésére alkalmas tanító kinevezését, és mér­
sékelt díjért (évi 100 forint) kötelezi a református kántori
teendők végzésére. Ez eddig mind igen helyesen van.
De, az államosított kántor urak, miután ők már állami
emberek lettek és a kepe helyett készpénz-fizetéseket,
és 50 forint pontosan kiutalt quinquennáliakat élveznek,
sok helyen hajlandók a kántori teendők alatt, az ünnepi
és vasárnapi isten-tiszteleteken kívül, csak a stoláréval járó
teendőket kötelezőknek ismerni el. H ogy az egyházi éneket
tanítsák, arra, véleményük szerint, idő és alkalom sincs;
mert mig felekezetiek voltak, az órák, jobban mondva,
a félnapok végén gyakoroltatták a növendékekkel egy­
házi énekeinket, de az állami iskoláknál sem az igazgató,
sem szabályzatjuk nem engedi, hogy a tanulásra szánt
időt valamely felekezeti ének-tanitással foglalják el. Tan­
órákon kívül pedig valóban nem szívesen foglalkoznak
maguk sem ezzel a külön tárgygyal, sőt mi több, a
növendékeket sem igen lehet összekapni ilyen privát
stúdiumra. A hol pedig csak az egyik nemen levő nö­
vendékek iskolája állami, vagy községi, ott a felekezeti
tanító, ki ott alkalmazva nincs, felé sem megy az illető
állami, vagy községi iskolának, elég gondnak tartva
saját iskolája rendben tartását. Könnyen belátható tehát,
hogy ilyen körülmények közt, elég egy kis közönyösség,
hogy egyházunk éneklési terén mindkét nemű fiatalság­
nál, de különösen a lányoknál csak hanyatlást tapasz­
taljunk. Ha mint növendékek meg nem tanulták egyházi
énekeinket, mint felnőttek nehezen fogják megtanulni.
A zt nem is említem tüzetesebben, hogy növendé­
keink nagy része nincs tisztában énekes könyvünk be­
rendezésévé.1, sőt azt sem tudja, hol keresse a zsoltáro­
kat és hol a dicséreteket, vagy hogy mi a kettő közötti
különbség.
H ogy a felsőbb, vagy polgári leányiskolák növen­
dékei egyházi énektanításban nem részesülnek, azt jófor­
mán említeni sem merem, nehogy valamely rendreutasí­
tásnak legyek kitéve.
Tanácsot, hogy a dolgon miképpen lehetne segíteni?
senkinek sem óhajtok adni; igen jól tudja azt minden
lelkész, hogy a körülmények szerint mi lenne a legha­
tásosabb remedium, már tudniillik, a hol szükséges a
remedium. De mindenütt a legpedánsabb lelkiismeretes­
ség szükséges ezen fontos ügy érdekében. Rá kell szo­
rítani az állami, vagy községi iskoláknál alkalmazott
tanítókat, kik kántori teendők végzésére különben is
kötelezve vannak, hogy ebből a dologbúi lelkiismereti
dolgot csináljanak; külön énekórákat tartsanak, -sőt a
már konfirmált növendékek szüleire is hatni kell, hogy
a vasárnap délutáni nyári biblia-magyarázatok után a
templomokban tartandó ének-gyakorlatokra gyermekeiket
 i 3 2- PROTESTÁNS KÖZLÖNY, 17. szám.

elkiildjék. A belmisszio ebben nagy támaszt fog nyerni. gróf fő- és Gaál Gyula egyházmegyei gondnokok aaival
Ne kicsinyeljük e kérdést, különösen a nőknél; mert hogy a helyszínére való kiszállásra s az ügy rendezésére ké­
a hanyatlás nálunk ezen a téren beállott, azt pusztán rettek föl.
szavakkal tagadni lehet, de ellene bizonyitani, nehéz volna. Mező Nagy-Csáni lelkész, t. Sebestyén Áron, aa.
Csak örvendenék, ha valaki az ellenkezőrűl győzne meg. hosszabb idó óta súlyos beteg lévén, az ottani állami
B a rth a Lajo$, iskolában való vallás tanítás azóta szünetel, miért is lg.
aranyos-gyéresi ev. rcf. pap. Tanácsunk az illetékes tanfelügyelő megkeresésére meg­
engedte, hogy ottani állami tanító, Gábos Áron, aa.
Igazgató-Tanácsunk üléséből. végezhesse a vallástanitást is, nevezett lelkész utasítása
K o lo z s v á r , 1895. ápril 16. szerint.
Elnökölt: Szász Domokos, püspök aa. Jelenvoltak Barabás Árpád, magyaró-kereki pap aa. kérésére
Gyarmathy Miklós, Domokos Antal, ig. tanácsosok, a csúcsai, kis-sebesi és magyaró kereki iskolákba járó
Parádi Kálmán, tanügyi előadó, Márkus János, titkár, szegénysorsu rét. növendékek számára a kért énekes­
Deák József, 'pénztárnok, Maksai János, h. számvevő és könyvek és kisbibliák megküldetni határoztalak.
Kádár János, s. titkár. A vámosudvarhelyi Emke iskola gondnoksága és
Elnök aa. az ülést megnyitván, Parádi Kálmán, ottani leány-egyházközségünk között az egyházi iskolai
tanügyi előadó aát, hivta föl a referádájában levő ügyek vagyon haszonélvezetre való átadása tárgyában létrejött,
előadására. szerződés megerősitetett és az Emke igazgató választ­
Nevezett előadó aa. első helyen a sepsi-szent- mányához, hasonló eljárás céljából, áttétetett.
györgyi kollégium elöljáróságának azon kérését mutatja Bartók Jenő, dr. külföldi egyetemet látogató pap­
be, melyben az ó-klasszika-filológia tanszékére már egy­ jelölt aa. 100 frt segélyt kér. a theologiai magántanári
szer eredménytelenül kiirt pályázat ismételt közzétételét vizsgálat költségeire, minthogy azonban az akadémiai
és a választásnak lehetőleg még a megtartandó rendkí­ alap jövedelme teljesen ki van merítve, e kérés teljesíthető
vüli közgyűlésen való megejtését kéri. lg. Tanácsunk a nem volt.
pályázat közzétételét kimondotta, nem zárkózván el az A kolozs-kalotai egyházmegye indokolt előterjesz­
elől sem, hogy a mennyiben rendkívüli közgj’ ülés tar­ tést tévén, a magyarókereki egyházközség és leány egy -
tatni fog, e tanszék akkor betöltés alá kerüljön. házainak körlelkészséggé alakítása tárgyában, lg. Taná­
Ugyancsak nevezett kollégiumunk elöljárósága azt csunk ezen körlelkészség megalakítását, a főt. egyhker
is kéri, hogy Péter Mózes, miniszterileg kinevezett ren­ közgyűlés jóváhagyásától feltételezetten, Csúcsa, Kis-
des tanár aa. az egyhker, közgyűlés tagjai közé fölvé­ Sebess és Maróthlaka filiákkal, elhatározta és a körlel-
tessék. E kérés ajánlattal fog a közgyűlés elé terjesztetni. készi javadalmat, addig is, mig annak emelésére némi
S im ó B éla, S zoln o k-d ob ok ai-m egyei kir. ta n fe lü g y elő , missiói segély lesz kieszközölhető, a magyarókereki 422
u ta lvá n arra, h o g y a k ö zo k t. k o rm á n y ú jab b an a fele­ frtnyi papi fizetésben, 100 frt. államsegélyben és a filiák
k e ze ti isk o lá k á lla m o sítá sá n á l rendesen az isk o la te lk e k tu ­ által megajánlott némi hozzájárulásban, összesen tehát
lajd o n jo gi á te n g e d é sé t k ö v e te li, s v iszo n t ism erve e g y ­ 567 írtban állapította meg, utasítván egyúttal az egy­
h ázi tö rv é n y e in k e t, m e ly e k szerin t a z e g y h á z i tu lajd on házmegyét a szervezés tényleges keresztülvitele iránti
ilyn em ű elid eg en ítése m e g nem en ge d h ető aján lja azon lépések megtételére.
m ó d o z a t elvi elfo g a d á sá t, m e ly szerin t a szób an fo rg ó Főt. Püspök, aának azon értesítése, mely szerint
is k o la te lk e k ö rö k b é rle t cím én a d a ssa n a k á t az állam n ak , az 1895. évre készült névkönyveket szétküldette, tudo­
a n n ak h a tá ro z o tt k ik ö té s e m ellett, h o g y a z o k c sa k is másul vétetett és Tóthfalusi József püspöki titkár aa.
isk o lai célra h a szn á lh a tó k . lg . T a n á c s u n k e ja v a s la t ál­ részére, az eddiginél sokkal terjedelmesebb és egyházi
ta l a tö b b h ely en fü g g ő b e n le v ő isk o la-á lla m o sítá si ü g y e k viszonyainkról minden irányban tájékozást nyújtó módon
m ielő b b i elin tézh etését rem élvén , a zt e lfo g a d ta és erről összeállított névkönyv szerkesztéséért, 50 frt jutalom
úgy a n e v e z e tt kir. ta n fe lü g y e lő u rat, m int az érd ek elt utaltatott ki.
e g y h á z a k a t é rtesítette. A Bukovinában fekvő Andrásfalvi ref. egyházköz­
Szászvárosi egyházközségünk jelentése, mely szerint ség által lelkészszé választott Szász János, papjelölt, aa.
az ipariskolai tanulók vallásos oktatásáról, ideiglenesen 50 frt utazási költséget kérvén, ezen összeg részére,
bár, de gondoskodott, tudomásul vétetett s egyúttal az központi javadalmából visszatartandólag, kiutaltatott.
illetékes kir. tanfelügyelő felkéretett az iránti intézke­ Végül, vajda hunyadi egyházmegyénk közgyűlésé­
désre, hogy az iparos tanoncok a vasárnapi istentisz­ nek azon nagyszabású munkálata vétetett tárgyalás alá,
teletre, felügyelet mellett, pontosan eljárjanak, éppen ez mely szerint, a petrozsényi körlelkészséget, piski, fejér-
képezvén a vallástanitás kiegészítő részét és a tanítás vizi, és tordosi egyházaink hozzájárulásával, megalapítani
sikerének fő biztosítékát. tervezi. A petrozsényi bánya-telepen, ugyanis, híveink
A szászludvégi, kisfülpösi, sófalvi, dengelegi és kis- száma folyton növekedvén, e helyen egy erős papi állomás
baconi egyházközségek iskoláinak államosítása, valamint szervezése elodázhatatlanul szükségessé vált, és e szer­
az olaszteleki egyházközség iskolájának községi alapon vezést az egyházmegye akkint óhajtja megoldani, hogy
való szervezése tárgyában megkötött- szerződések jóvá­ a piskitelepi körlelkészség anyaegyháza a szomszédos
hagyattak; a bacai egyházközs. iskolájának államosítá­ tordosi anya-egyházzal társittassék, és az igy rendelke­
sát ellenben, odavaló híveink indokolatlan vonakodása zésre jutó piski papi fizetés egy része, valamint az ugyan
akadályozván, Somkereki Miklós, esperes, Wass Béla, ezen kőrlelkészség kötelékébe beosztandó fejérvizi egyház­
 17. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
község papi javadalmának egy része a petrozsényi kör­
lelkész javadalmazására használtassák föl. Ezen új ren­
dezés által nem csak a petrozsényi egyház helyzetén
volna segítve, hanem az esperesi székhelynek Piskire való
áttétele útján, s e helyen, mint az egyházmegye köz­
pontján, megfelelő egyházmegyei tanácsterem és levéltár
építése által az egyházmegyei kormányzás és közigaz­
gatás is lényegesen könnyebbé, pontosabbá, és gyorsabbá
tétetnék. Igazg.-Tanácsunk e tervezetet elvileg helyesel­
vén, fölhívta az egyházmegyei hatóságot, hogy az összes
érdekelt egyházközségek szabályszerű meghallgatása után,
a kérdés részleteire is kiterjeszkedő javaslatot készítsen,
és terjessze főhatósági tárgyalás alá.
Több tárgy nem lévén, az ülés bezáratott.
Az egyházmegyékből.
A sepsi egyházmegye Papi Értekezlete.
Szerkesztő barátom 1
Nem is tudom az idejét pontosan meghatározni, hány
éve már annak, hogy egy napon, szerkesztői izenetben, «Ur-
laub»-ot kaptam, kilépni a gárdábúl, a hol éveken át, a
nekem adatott «tálenturaok» m értéke szerint, isten országa
építésében, az «ígéret fiainak» vezetésed alatt küzdő tábo­
rában én is egyik narcos- valék.
A z óta nem irtára a «Prot. K özlön y» számára sem m it;
jóllehet, gyakran hallottam lelkiismeretem ben m egszólalni
az apostol szavait: «K icsoda igézett meg tégedet, hogy ne
engednél az igazságnak?» A v a g y : «A ki mást tanitasz, nem
tanitod-e magadat?» M ajd az úr szava tépte szivem et: «Ha­
szontalan szolga, ha mindeneket m egcselekedtél is, a melyek
néked paran csoltalak, semmivel sem végeztél többet, mint
a melyek reád bízattak.
Semmiféle szózat nem használt, mert <a vér és a hús»
törvényei nem tehetnek bizonyságot a «lélekről»! Én pedig,
mea culpa, «a vér és a hús» törvényei alatt állottam, ama
szerkesztői izenet miatt, és azzal vigasztaltam m agam at: a
pihenés új erőt, a m egfigyelés bölcsességet hoz magával
az.-embernek.
íg y teltek a napok, igy az évek, hozva erőt, b ölcses­
séget, és a «Mester' intő szavát: «Munkálkodjatok, mig nappal
vagyo n ; mert eljő az éjszaka, midőn többé senki nem mun­
kálkodhat!»
Nó, hát itt vagyyok, hogy «bizonyságot tegyek róla»;
hogy hirt adjak felőle, m iképpen dicsőid m eg a <lélek» a
m aga erejét az úr oltára körül forgolódó szolgáinak erőt­
lenségében.
A rról az innepélyről akarok hirt adni, m elyet a sepsi
evang. ref. egyházm egye papsága szerzett íolyó év és hó 3-án
tartott Papi Értekezletével, n.-borosnyói virágzó egyházunknak.
K ilen cet ütött az óra dél előtt, midőn a nagy-borosnyói
papilakbúl felvonultunk a községi iskola egyik termébe, hol
Zágoni Pál. esperes, értekezleti elnök, m egkapatva talán a
«Feketeügy»-folyó garázdálkodásai által, egy futó pillantást
vetve az egyházpolitikai kérdésekből fölmerült, és szennyes
áradatával a szellem szabad közlekedését elzárni törekvő
nem zetiségi és reakciós-ultram ontán h u llám o kra: m eleg sza­
vakban üdvözli és n yitja m eg az Értekezletet.
A zt irod a «Prot. K özlöny» legutóbbi szám ában : «lé­
lek b en veletek vagyok.-»
133
Nó hát, én is rád gondoltam az elnöki megnyitó alatt;
és láttalak lelki szemeimmel, a mint kiegyenesedve, hajlott
korodban is deli termeteddel, úgy tetszett, mintha ilyen sza­
vakat hallottam volna ajkaidról hozzánk intézni: «Ne félj,
csak higyj !> (Márk, V 36.) <Ne félj, hanem szólj! (Csel.
XVIII. 9.) «Ne félj, hanem örülj!» (Jóéi, II. 21.) Mert: «Mi
az Ígéretnek fiai vagyunk.» (Gál. IV 28.) «A ki tanító, for­
golódjék a tanításban.» (Róm. XII. 7.) Ha ti megmaradtok
az én beszédemben, bizony, én-tanítványaim lesztek.» (Ján.
VIII. 3 1 ) És nem azok közül valók. «Kik közül sokan hátra
állottak.» (Ján. VI. 66.)
Igazad van. «Sokan hátra állottak, Csak tizenheten
valánk, és tizenkilencen távol maradtak, kik közül csak kettő­
nek jutott eszébe, hogy hajlott kora, avagy családi gyásza
miatt, kimaradását igazolja. Ám, azért, kedves Öregem, ne
z-sémbelj. Mert a tárgysorpzat minden egyéb tárgyát félre
téve, ime, a «kicsiny sereg», dobogó szívvel vonul fel a
«Sión hegyére», a «Királyok királyának szentséges lakó­
helyébe»; a mi lelki békességünk házába ; hol <az ő nagy­
ságának és hatalmúnak sokasága szerint dicsérik őt minden
lelkek»; hol '.az ő neve hallatára meghajolnak minden térdek,
valakik égen és földön vannak; mert egyedül Ő az úr, és
nincsen hasonlatos isten hozzá, sem oda fönn az egekben, sem a
földön itt alant, ki megtartja a szövetséget azokkal, kik előtte
tiszta szívvel járnak, és őt lélekben és igazságban imádják.»
Az invokáció után, a XXX. dicséret: «Nagy isten,
téged imád» kezdetű ének első versét énekeltük el, és mire
a gyülekezet befejezte, ott álltam «az őrálló hel)en», hogy
áldást kérjek az úr nyájának egybegyüjtött sergére, és
annak pásztoraira.
Reszkettem egész valómban, mint az enyhe légáram­
ban rengő nyárfalevél, ha fel tudom e sorolni a mi istenünk­
nek, atyánknak mind amaz «áldásait, jó adományait és tö­
kéletes ajándékait, melyeket száj ki nem mondhat, nyelv
ki nem beszélhet»; hiszen, a magas ég csillagai, melyekkel
fölékesitette mennyei lakóhelyének sátorát; a vizcsöppek,
melyeket tengerekbe gyűjtött, a ködpárák, melyeket felhőkké
sűrített; a porszemek, melyeket szirtekké tömörített, avagy
láthatatlan pici atomokban a végtelen űrben szétröpitett:
nincsenek oly mérhetetlen számban, mint az ő atyai áldá­
sainak száma, hogy bételnék prófétái által az ő választot­
ta la k kijelentett Ígérete: <Az én irgalmasságom nemzet-
ségről-nemzetségre, mind örökké vagyon közöttetek.»
Az ima befejezése után, az orgona szelíd hangjai mel­
lett, fölharsogott ajkainkon : «Megáll az istennek igéje»; mely
alatt egyházmegyénk egyik legképzettebb ifjú lelkésze, jegy­
zője : Vén Mihály foglalta el az Őrálló helyet, és ez igék
alapján: «Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédim
semmi képpen el nem múlnak», tartotta a legszebb egyházi
beszédeinek egyikét, melynek hatása alatt mindvégig «gyönyör­
ködött a mi szivünk az úr házának javaiban», és a látnok
apostol szavai: «Kezdetben vala, istennél vala, isten vala»,
az örök «ige», mely Krisztusban «testet öltött», a Szent­
lélek erejében örök munkásságot nyert, mint szobrász vésője
alatt a szobor idomai egymás után domborulnak ki, úgy
formálódott ez egyházi beszéd is egy teljes egészszé.
A templombúi kijőve, az Értekezlet helyiségében a
gyűlés újból megnyittatván, az Értekezlet, a jóvá hagyott
könyvtári alapszabályokba illesztette be az Igazgató-Tanács
által kívánt szöveget.
 134- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ezzel kapcsolatosan, nehány idősebb lelkésztársunk
azon kérése fölött hozott határozatot, hogy engedtessék el
nékik a felgyűlt könyvtári járulék, s még olyan is akadt, a
ki azt kérte: «Törüljék az Ő nevét mindörökre.»
Persze, hogy nem törültük; nem akarván «az úr dolgaiba
avatkozni»; de azt igen is kimondottuk, hogy az 1887. előtti
dij-hátrálékokat leírjuk, de a többit, az esperes útján, még
fegyelmi kereset elrendelésével is, ha szükség lenne rá, behajtjuk.
Ez után, Antal Lajos, lisznyói református lelkész aa.
tartott felolvasást: «A keresztyén vallás létre jövését, és
annak terjedését elősegítő okokrúl.» A tanulságos felolvasást,
a jövő Értekezleten bírálni fogja s.-szent-királyil elkész, Ko-
lumbán Ferenc.
Most következett volna ilyefalvi lelkész, Kiss Albert*
nek «Zwingli és Kálvin élete és működése, párhuzamba ál­
lítva». Fájdalom, nem élvezhettük ez igen érdekesnek Ígér­
kezett értekezést; mert a testileg megrongált egésségü ember,
és a neje halálában mélyen sebzett szivü férj nem jöhetett el
az Értekezletre. A jövő Értekezletnek lesz tárgya ez is.
Most következett a tisztujitás.
T A R C A.
E gyháztörténeti adalékok.
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez.
(Negyedik közlemény.)
172 9. Jan. 16. A Tiszt, ekklesianak consistorium a
lévén, tetszett T iszt. N aszályi János nótárius uram helyére
denom inálni nótáriusnak U dvarhelyi M ihályt, collegium béli
theologiae professort, ki is m aga erőtelenségének m egism e­
résével, Isten segítsége által magát a munkára ajánlja.
Továbbá, per decessum duarum personarum Consisto-
rialium fogyatkozás lévén, substituáltattak Szentpéteri István
ur Brassai István uram helyett, Surki Péter ur Szikszai L a­
katos István uram helyett, segélye Isten ő fessége ő kimét
minden jóra.
1729. Március 20. A feleki erdőre a T. Magistratus-
tól az eddig practizáltatott usus ellen, Kolozsvárról rendel-
tettenek, kik is a felekiek marhájokat kezdették behajtani
és a kollégium számára mind eddig hozattatni szokott fá­
nak hozatását tilalmazni, melyet a felekieknek siralmas
instantiájokból megértvén a Consistorium: végeztetett, hogy
a nemes tanácsnak solemnis pratestatio adassék bé két becsü­
letes cancellaristák által, kívánván azt, hogy a kolozsvári
emberek által való pásztorság absolute tolláltass é k ; a pász­
torok pedig, kik potentiát cselekedtenek, a felekiek pajtá­
jából kihajtván a marhákat, juridice persequáltassanak.
1730. Május 21. A tiszteletes kolozsvári R ef consis-
toriumnak gyűlése lévén, ott repraesentáltatott a Méltóságos
supremum consistoriumtól tiszteletes püspök Bonyhai György
uram 0 kimé gravamenje, mely hat ratiókkal érosittetett
meg, hogy ő kimé. visitatioját a múlt őszön a collegium és
ecclesia nem admittálta. Melyre megfelel a tiszteletes con­
sistorium.
1730. Auguszt. 6. A Tiszteletes kolozsvári refor. con­
sistorium gyűlésében a halál által kiszollittatott consistoria-
lis személyek helyében, városunknak becsületes lakói közzül
választattak s rendeltettek azon hivatalra a magyar natió
részéről. Rác Ábrahám és Újhelyi Sámuel atyánkfiái, a szász
17. szám.
Elsőbben is a könyvtári bizottság választatott meg.
Kiss Albert, Benké István, Kolumbán Ferenc, Magyari K á­
roly, Ceglédi Jánós, Józsa Sándor, Rác Albert, és Kolca
Lajos. Könyvtárosnak : Böjthe Géza, szemerjai lelkész.
Az Értekezlet elnökségéről esperes aa. sok teendőire
való hivatkozással, lemondván, helyére egyhangúan Révay P H ;
jegyzőjének pedig, szintén egyhangúan: Vén Mihály válasz­
tatott meg.
A Révay Pál imája, és Vén Mihály beszéde, az esperes
elnöki megnyitójával együtt, az Értekezlet elismerésével, meg
örökittetnek ; emez a jegyzőkönyv rendjén, amazok egy e róliar
nyitandó könyvben.
Az Értekezleten részt vettek : Zoltáni Elek, kézdi egyház-
megyei esperes, és Szabó Jenő, az orbai egyházmegye egyik
ifjú lelkésze.
Az ülés befejezése után, a fehér asztal mellé kerültünk,
hol a vita egyes tárgyak felett egész erővel fűszerezte az
ebédet, és adott jó izt, a filoxerás területen gyártott «műbornak ».
És most,isten veled. A viszontlátásra. Fogadj a gárdádba.
R. P*
natió részéről Németi János, Bányai Ferenc és Brassai Spic.
György atyánkfiái, kik hogy az ekklesia dolgait hivségesen
és jó lelkiismerettel munkálódgyák, adjon Isten ő kegyel­
meknek elégséges kegyelmet.
1730. Auguszt. 13. Lévén gyűlése a tiszteletes con-
sistoriumnak, végeztetett, hogy legelsőbben is, ha a kollé­
giumban találtatik oly becsületes ifjú, ki a külső templom­
ban a kántorságra alkalmatos volna, annak adassék hivatal;
a mint hogy ex communi consensu consistorii, választatott a
kollégiumból Bodoki H. Sámuel nevű becsületes ifjú, ki is
alkalmas időtől fogva azon hivatalban szolgált, kinek is
hivatal adatván, in domo consistoriali magát azon ifjú az
Ur nevében keze beadásával kötelezi. Szentelje meg Tsten
minden munkáját maga dicsőségére.
Exactorok rendeltettek Pataki István, Bállá Péter,
Rác Ábrahám, Németi János uramék, hogy jó lelkiismeret­
tel folytathassák a ratiókat ő kegyelmöknek kívánja a
consistorium.
A Mlgos asszony Kemény Simonné asszonyom a ha­
rangláb mellztt levő házat eladóvá tevén, az ekklesiát meg­
kínálta, Írni kell ő Ngának, hogy ő Nga a contractus punc-
tumit tudván, minekelőtte determináltatnék a ház ára, Ő
Nga respectalván az ekklesiát, kegyessége szerint végezze
el az egész dolgot minél hamarébb.
1732. Okt. 26. A kolozsvári Tiszt, consistorium gyű­
lésében notariusi hivatalától búcsúzván Udvarhelyi Mihály,
rendeltetett consistorialis nótáriusnak Tiszt. Verestói György,
professor uram, segélje Isten ő kglmét a közönséges jónak
folytatására.
1733. Auguszt. Búcsúzván quartás Fuzéri György
uram hivatalától, a -tiszt; consistorium ő kglmét még ez
esztendőre megmaíasztja; minthogy intermédio tempore ő
kglmét elbócsáttani károsnak tartja, a Tiszt, consistorium
feles építtetéshez is fogván, ő kglme a T iszt Curatela pa­
rancsolatjából. Decernálja pedig a Venerabile consistorium,
hogy a jövő esztendőn sine controversia a quartásság a
nemes magyar natióra devolválódjék.
 17. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
1734. Julius 25. Tiszt, quartás Füzéri György uram
maga hivataljától elbúcsúzván és a Tiszt, consistorium is
ő kglmét quartási tisztétől elbocsátván, és mint jó szolgá­
nak, jó szolgálatát megköszönvén: azon quartási hivatalra
denominálta a Tiszt, consistorium Tiszt. dr. Enyedi István
uramat. Isten ő kglmét éltesse, erejét és egészségét szolgál­
tassa ki, hogy a Tiszt, ekklesiának hasznosan szolgálhasson.
Viseli pedig mostan ő kglme e hivatalt a magyar Natión.
Eodem die. Külső kántor Bodoki Sámuel uram kán­
tori hivatalától elbúcsúzván és a Tiszt, ekklesia is ő kglmét
elbocsátván, mig már a külső templomban kántor állittatik
be, addig ex intimatione Vén. consistorii Tiszt, protessor
•uraimék rendelnek két becsületes deákokat, kik a kántor-
-ságot supportálják ad interim.
1 735. Febr. 21. Tiszt. Szathmári Pap Zsigmond uram,
ő kglme ekklesiánkba beérkezvén, és szent functiójába be-
állittatván, mostani consistoriumunk gyűlésében consistoria-
Tis személynek decleráltatik és ezután consistoriumunk
membrumának tartatik. Isten ő kglmét közöttünk éltesse és
velünk együtt segélye ekklesiánk dolgainak folytatásokra.
1736. Nov. 11. Már jó darab ideje lévén, hogy a
a kolozsvári reform, consistorium alázatosan requirálta vala
a Mlgs. reform, supremum consistoriumot, hogy idvezült
néhai mltgs. Rhedei Ádám ur fő kurátorunk helyett, ren­
delné fő kuráturunkká Méltgs L. Báró Losonci Bánffi Far­
kas úr ő Nsgát. A méltsgs ref. supremun consistorium
atyai képpen reflektálván szegény ekklesiánkhoz, alázatos ké­
résünknek engedelmeskedett, és említett méltgs L. B. Lo­
sonci Bánffi Farkas úr ő Nagát szegény ekklesiánknak fő
•curátorává rendelte, cselekedvén ama közönséges regula
szerint, cu rator p e t e n t i b u s d a t u r . Mi is egész con-
-sistoriumostól és ekklesiástól említett Méltgos L. B. Losonci
Bánffi Farkas úr ő Ngnak ad supremum curatoratum Ecc-
lesiae nostrae ref. Claudiapolitanae hivatalt adtunk. O Naga
is mind a Méltgos. supremum consistorium determinatiójának
engedelmeskedvén, mind pedig csekély hivatalunk adnuálván,
a supremus curatoratust szegény ekklesiánkban felvállalta,
és nevezetesen legelsobben consistoriumunkba bejött Anno
1736. die 11. Novembris és curatori hivatalához kezdett.
Isten ő Nagát sokáig szerencsésen éltesse szegény ekklesi­
ánknak hasznára és consolatiojára.
1737. márc. 10. Mltgs inspector fő curatorunk,
L. B. Losonci Bánffi Farkas úr ő Nsga, consistoriumunkba
bejövén i-ször proponálá, hogy mivel az ekklesia és colle-
gium ispánja, Gyarmati Szabó János úram, sokáig viselte
maga tisztségét, gondolkodjék más ispán felöl a Tiszt s a
Nsgos consistorium. E dologra időt kivána magának a Tiszt,
s a Nsgos consistorium, mely idő alatt gondolkodni fog egy
alkalmatos subjectum felől. 2. Néhai Tiszt. Udvarhelyi Mi­
hály úram Anno currenti die. 2. Mártii e világból kimúlván,
azt is proponálá ő Nsga, hogy a Mltgs supremum consisto­
rium előtt a professzori vacantia iránt, mely most a theolo-
giai Professzorság, fog propositiot tenni. 3. Az unitaria ecc-
lesiának lévén egy néhány mázsa ontott ón betűje, azt is
propónálá ő Nga, hogy azokat a Tiszt, és Nagyságos consis­
torium vegye meg parato aere az ekklesiának és collegium-
nak jövendőbeli hasznára. 4. Azt is említé ő nga. hogy
némelyek rationista uraimék közűi, kik t. i. már az ekkle­
sia szolgalatjából kiállottanak, még eddig ratiojokat bé nem
adták az exatoriára: azért ő kegyelmék minél hamarébb
ratiojoket adják be.
1737. március 14. Méltóságos inspector fő carátor
úr Liber Báró Losonci Bánffi Farkas úr ő Nga. consis-
toriumot gyűjtetvén, a Tiszt, és Nsgos. consistorium az
ur ő Ng.-val együtt így concludálá azokra a propositiokra,
melyeket az úr ő Nga proponált vala a közelebb való con-
sistoriumban, úgymint anno 1737. die. 10 Mártii. A d pTi-
m u m Gyarmati Szabó János uram maga hivataljától be­
csülettel elbúcsúzván (jóllehet még ő keglme ratio alól nem
absolváltatott), ő kegyelme helyébe az ekklesia és collegium
jószágaiban udvarbíróságra, avagy a mint Kolozsvárott hiyni
szokták, ispánságra beállittatott, Nemzetes Magyarósi Tamás
I3S-
uram. De úgy, hogy Ő kegyelme reversalis alatt obligálja
magát arra, hogy ha valami károkat fog ő keglme tenni a
jószágokban, azokat ő kegyelmén a Tiszt, és Nsgos consis­
torium exequálhassa. Ez a reversalis pedig formaliter beírat-
tassék ide az ekklesia könyvébe, hogy osztán a több udvar -
bírák ‘is e szerint a reversalis szerint magokat obligálják
magok hivatalokra. Egyszersmind instructio is adatik Ő
kgylme. eleibe, melyhez 0 kegyelmének magát kellessék
tartani. Ugyan ekkor determináltaték, hogy Nemzetes cura-
tor Pataki Pál uram és Nzts. exactor Rác Ábrahám uram
menjenek ki, és az ekklesia és collegium jószágait in ven -
tálják s conscribálják, hogy új udvarbíró uram annál jobban
folytathassa maga hivatalját. A d s e c u n d u m . A Mlgos
úr mostan is emlékezetet tevén a professori vacantia felől,
a Tiszt, és Ns. consistorium insiunálá az úr 0 Nagyságának,
hogy ha a Mlgos supremum consistoriumnak is úgy fog
tetszeni, illendő lészen, Tiszt. Csepreghi Ferenc uramat a
néhai tiszt. Udvarhelyi Mihály uram ő kegyelme vacantiájára
által tenni, és egyszersmind theologiae professorsággal is
cohonestálni. Kéré pedig azon a Mlgos urat a Tiszt, és
Nsgos consistorium, hogy a Banffianum legatumnak és azon
álló professorságnak tovább való continuatióját, sőt securi-
tássát és perpetuitássát, exoperalni a métóságos supremum
consistoriummal együtt méltóztasték. A d t é r t i u m igéré
ő nagysága, hogy annyi pénzt a collegiuméból szerez ő
nagysága, melylyel az említett unitaria ekklesiának öntött
ón betűit a reformata ekklesia számára megveszi. Az ekkle­
sia pedig annak a pénznek fele részéért igéré igen kegyel­
mesen, hogy a collegiumot búzával consolalja; mivel tudja,
hogy mostan a Ns collegiumnak igen kevés búzája vagyon .
A d q u a r t u m. Most is injungálá ő nagysága, hogy a szá-
madatlan rationisták ratioikat az exactoriara adják bé.
(Folytatása következik.) T ö r ö k Is tv á n -
= Szívesen felhívjuk olvasóink figyelmét mai
első cikkünkre, mint oly jelenségre, mely egy gondolkozó,
és mindenek felett, egy melegen érző szívnek közvetlen,
spontán megnyilatkozása ama tapasztalatok felett, melyekre
bővséges anyagot nyújt erdélyi egyházkerületünknek vezetése,
fejlődése az utolsó tiz év alatt. Hivatalos lap vagyunk a
« H i v a t a l o s R é s z b e n » , de absolute f ü g g e t l e n e k
a többi tartalomban. Ez szolgáljon magyarázatául annak,
hogy e cikket közöljük, melyet a magunk részéről nem
dicsőítésnek kívánunk tekinteni, hanem elismerésnek; nem
a külső tekintély iránt való képmútatásnak, hanem a fárad­
hatatlan, odaadó munkálkodással szemben tanúsított meg­
becsülésnek. Azt hisszük, a mi felfogásunk tökéletesen talál
annak felfogásával, a ki e dologban, tudtán xivül, érdekelve
van. N em-hi v a t a l ó s an, kérjük barátainkat, szívesked­
jenek nyilatkozni, hogyan vélnék legméltóbban kifejezni ra­
gaszkodásukat, szeretetüket ama férfiú iránt, ki mindnyá­
junknak barátja, egyházkerületünknek ez idő szerint jobb
keze, és a ki tíz esztendő óta elfáradhatatlanul dolgozik
azon, hogy vallásos, erkölcsi, nemzeti tekintetben gyarapodjunk,
nojjünk, éljünk mindörökké. Valamelyes egyszerű, kálvinista
jubileumra gondolunk, melyben ő gyönyürüségét találja, mi
pedig, megtisztelve érezzük magunkat. Gondolkozó bizottsá­
got nincs miért kiküldeni; a szeretet mindent kitalál. Várjuk
a szeretet megnyilatkozását.
== Papválasztás. Kalota-Szent-Király-Zentelkei egy­
házközségünk e hó 22-én választott új papot S z i l á g y i
L á s z l ó , aa. személyében. Szilágyi László reményekre jogo­
sító tehetségét, és kitartó munka-erejét már öt évi györgy-
falvi lelkészkedéséből jól ismerjük, s igy csak örvendeni
tudunk a szerencsés választás fölött, melyet kalota-szent-király-
zentelki népes egyházközségünk tett. Csak folytassa az úr
nevében megkezdett sikeres munkálkodását, mely áldás nélkül
nem fog maradni.
= Megjelent a «Prot. Szemle > VII. évfolyam, 4.
füzete. Tartalmazza 1. A magyar protestáns egyházak vagyon­
 136. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 17 . szám .

jogi viszonyai az 1790/91 XXVI ik tc.-ig. P o k o l y J ő:
z s e ft ő 1. Az énekes könyv reformja, zenészed szempont­
búi. F a r k a s L a j ó s t ú l 3. A kér. racionalizmus egy új
apostola. V á r n a i S á n d o r túl . Irodalmi szemle: hazai,
külföldi irodalom. Kifogytunk az ajánlatból. Csak sajnálni
tudjuk azt, ki tehetné, és nem szerzi meg, és nem olvassa
e tartalmas füzeteket, melyek méltó büszkeséggel töltenek el.
= A «Székely-Mikó-kolIegium gondnoki karát
az erdélyi egyházkerületi közgyűlés legközelebbrűl egészítette
ki, midőn az algond'noki állasra dr. S z á s z I z s á k , aát. vá­
lasztotta meg. Mikint annak idején jeleztük is, a választást
a közoktatásügy érdekében szerencsésnek tarthatjuk, mert
egy munkás, és a közélet törekvései iránt mindig érdeklődő
kiváló férfiúra esett a választás. Az uj gondnokot a Mikó
kollégium tanári kara, és tisztelői közelebbről ünnepélyes
összejövetelen fogadta, és iktatta be tiszteletbeli állásába.
Az ünnepélyes aktus a kollégium konviktusának éttermében
ment végbe, s kedélyes és szellemes mulatságban lelte be­
fejezését, melyben a köszöntőket az ^éjféli óra zárta be.
= A Magyar Mese- és Mondavilágnak. Benedek Elek
nagy mesekönyvének a második kötetéből a közoktatási miniszté­
rium éppúgy, mint annak idején az első kötetből, 200 példányt
vett meg az állami iskolákban való kiosztás végett. Egyben a mi-
nister úgy nemzeti, mint pedagógiai szempontbúi különösen kie­
melve 'e könyv értéket, az összes iskoláknak melegen ajánlotta.
Az egyelőre öt kötetre tervezett millenáris vállalatnak pár hét
múlva megjelenik már a harmadik kötete is Most kaptuk ugyanis
a 25— 2S. füzetet s igy a harmadik kötetből még csak két füzet
hiányzik. A Mese- és Mondavilág ma a gyermek és serdülő ifju-
| ságnak legkedvesebb olvasókönyve; olvassák palotában és kuny-
I hóban, az iskolákban s e könyv valóban meg is érdemli, hogy
székében olvassák A meséket és mondákat sikerült illusztrációk
tarkítják Széchy Gyulától. Egy-cgy füzet ára 25 k r , egy köteté
3 frt. Az első füzettől kezdve még mindig meg lehet rendelni a
kiadó Athénaeumnál és minden könyvkereskedőnél s tiz füzetenkint
2 frt 50 krral elő is lehet fizetni, mely esetben a kiadó viseli a
postaköltséget.
Szerkesztői nyiltposta.
= B. Gr. urnák. Szemerja Szívesen köszönjük. De a ki
| előbb öntött a garadba, előbb őröl. Ez legyen számunkra mentség,
I önnek sarkantyú.

H IV A T A L O S RÉSZ.
u ^ -1 8 9 5 . K Ö R LEVÉ L, A választás az erdélyi evang. re/, egyházkerület jog­
körébe tartozik.
valam ennyi erdélyi ev. r e f kollégium m. /. elöljáróságának- Pályázók vallásukat, életkorukat, végzett tanulmányaikat,
Erdélyi ev. ref. egyházkerületünk kötelékében álló tanári képesítettségüket, eddigi szolgálatukat, és hadkötele­
főgimnáziumoknál az érettségi vizsgálatok szóbeli része az zettségüket feltüntető, s az erdélyi evang. ref. egyházkerület
alábbirt időben és elnökök, meg kormányképviselők mellett Igazgató-Tanácsához címzett folyamodványukat a sepsi-szent-
fog megtartatni. györgvi evang. ref. Székely-Mikó-kollegium Eiőljáióságához,
1. Nagy Enyeden f. é. juniás hó 28. és 29. napjain 1895. évi május hó 31-ig, adják be.
Zeyk Dániel, loispán és kollégiumi főgondnok, akadályoz­ Csak evang. reform, egyének folyamodványai vétetnek
tatása esetén, Csató János, kir. tanácsos és koll. főgondnok, figyelembe.
elnöklése mellett, dr. Láncy Gyula, budapesti egyetemi tanár, A választott tanár a nem állami tanárok részére léte­
mint kormányképviselő jelenlétében. sített nyugdíj-intézet kötelezett tagja. Állomását az 1895. év
Kolozsvárit, f. é. június 28 és 29. napjain, Gvar- szeptember i-én tartozik elfoglalni.
mathy Miklós, koll. főgondnok, akadályoztatása esetében, Az erdélyi evang. ref egyházkerület Igazg.-Tanácsának.
Schilling Rudolf, koll. gondnok, elnöklése mellett, Szőts Kolozsvárit, 1895. év ápril. ió-án tartott üléséből.
Farkas, budapesti theol. tanár, mint kormányképviselő jelen­ P arádi K álm án, Szász Domokos,
létében. tanügyi előadó. ref. püspök, mint elnök.
3. Maros-Vásárhelyt f. é. junius 25 és 26. napjain, br.
Kemény Domokos, elnöklése mellett, dr. Öreg János, deb­ 608— 1895. PÁLYÁZAT.
receni főiskolai tanár s kormányképviselő jelenlétében. Az erdélyi evang. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
4. Sz.-Udvarhelyt, f. é. junius 2S-ik napján, Sebesi egyházmegyébe kebelezett m a g y a r o s i leány-egyházközség
Ákos, kollégiumi főgondnok, akadályoztatása esetében, dr. l é v i t a - t a n i t ó i állomása ezennel köröztetik.
Mezei Ödön, főgondnok elnöklése mellett, Géresi Kálmán, J a v a d a l o m : gazdasági épületekkel ellátott lakáson
debreceni főiskolai tanár, mint kormányképviselő, jelenlétében. kívül, 105 forint, 5 kr. értékű kepe és kánomka-porció haszon-
5. Zilahon, f. é. junius 24. és 25. napjain, Lőrincy élvezete, e méllett, 302 forint állam-segély, összesen tehát,
György, főgondnok, akadályoztatása esetében Kiss Lajos, 407 forint 5 kr. A megválasztandó köteles az egyházköz-
gondnok elnöklése mellett, Szőts P'arkas, budapesti theol. ij ségtó'l kapandó egy :évi javadalma hat-százalékát, s az után
tanár, mint korm. képviselő jelenlétében. az évi járulékot a gyámintézet javára befizetni. Megjegyzendő,
6. Szász-Városon, f. é. junius 25-ik napján, gr. Künn hogy a hat-százalék egyszer és mindenkorra fizetendő.
Géza főgondnok, elnöklése mellett, Géresi Kálmán, debre­ Pályázati határnap: folyó évi május hó 20. A kellő­
ceni főiskolai tanár, mint korm. képviselő jelenlétében. leg felszerelt folyamodások nt. Menyhárt András, esperes
7. Sepsi-Szentgyörgyön, f. é. junius 28 és 29. nap­ aához küldendők, Kecsetbe, u. p. Sz.-Udvarhely.
jain, dr. Bodor Tivadar, kollégiumi főgondnok, elnöklete Kolozsvárit, 1895. ápril. 22. Szász Domokos,
mellett, dr. Ballagj Aladár, budapesti egyetemi tanár, mint ____ erdélyi ev. ref. püspök.
kormáry kép viselő jelenlétében.
158-1895. HIRDETMÉNYES IDÉZÉS VÁLÓPERBE.
A miről a mt. Elöljáróságok további szives intézke­
dés végett értesittetnek. Kovásznai lakos, evang. ref. Kovács János, refoim.
Kolozsvár, 1895. április 20-án. vallásu nejét, Balló Máriát, ki Őt ez előtt n y o l c évvel
P arádi Kálmán, Dr. Kolosvári Sándor, hűtlepül elhagyta, s kinek hollétéről azóta semmit nem tud,
tanügyi előadó. ___ ^ elnök-helyettes. ezennel hirdetmény esen idézteti az orbai evang. ref. egyház­
megye házassági törvényszéke elé, azon figyelmeztetéssel,
1382-1895.
*. PÁ > LYÁ
■ ZA T TANÁRI ÁLLÁSRA.
hogy ha meg nem jelenik is, hat hónap letelte után, ellene
Az: államilag segélyezett sepsi-szent-györgyi evang. ref. a válópert megkezdi, és lejáratja.
Szekely-Mikó-kollegiumhoz, mint főgimnáziumhoz, rendes ta­ Az orbai evang. ref. egyházmegye esperesi hivatalától.
nári állásra, pályázat nyittatik. Ezen tanszékkel a görög-latin Szorosén, ápril. 15. 1895. Péter Károly ;
nyelv és irodalom tanítása van egybekötve. evang. reform, esperes.
Javadalma: évi 120Ö forint, és 200 forint lakpénz;
égy, esetleg két Ízben 100 forint ötödéves szolgálati korpótlék. Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Május 2.
ma
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N.
Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Szeretetház.
(Vége.)
A zt mondanám, mily merész, ámbiciója ki­
elégítésére mennyit kockáztat! Mert, csakugyan;
mikor a milliós kölcsönbe belefogott; a mikor a
viharos szenvedélyek izzó, piszkos-füstös lángja a
kis haza határain túl is csapkodott; a mikor nem
csak a testvér-kerületek aggódtak, de idegenek is,
kiket nem egyházunk java rettegtetett, hanem
gyalázatunk hirlelése érintett kellemesen, betölték
a levegőt jajveszékeléseikkel: ha akkor keze resz­
ket, szive ha nyugtalanul dobog, ha feje meg­
szédül; veszve van; mint áldozata a szertelen
dicsvágynak, feküdnék álmai romjai alá temetve.
De, nem azt mondom, hogy merész, hogy a dics­
vágy hevitette Iángeszét, holott az is tiszteletre
méltó volna. Hanem, azt mondom, a mit ő maga
mondott 1890-ik évi püspöki jelentésében: «Küzd,
és győzni akar azzal, a mi igaz, a mi jó, ezért,
ha kell, mindenét áldozni kész.» A zt mondom, hogy
nála a végtelen ember-szeretet, határtalan buz-
góság egyháza javáért: ez adta az erőt, melylyel
nagy tetteit végre hajtotta; melylyel vészben-vihar-
ban rendületlenül állott; azokban a viharos idők­
ben úgy tűnik fel lelkem előtt alakja, mint tenger­
partra helyeztetett kőszál, mit a feltornyosult hul­
lámok bősz haraggal vínak; midőn azt hiszik, hogy
eltemetik, homlokáig sem érnek el soha, lábainál
locscsannak szét, piszkos tajtékot túrva.
Ha kik talán őt éppen nagyságáért irigyelik,
(ez a gyöngeség megvan az emberben), a mi szemük
előtt folyik, lehet, letagadják, avagy legalább is
kicsinyelik. Nekem, a mint lelkemet a Szeretet­
ház életre hívásának kijelentése megkapta, és
kezdtem lapozgatni az egyházkerületi közgyűlések
jegyző-könyveiben, meg a «Prot. Közlönyben»,
tiszteletem iránta minden lap elolvastán fokozó­
dott. Hiszen én, mig koromnál és helyzetemnél
fogva, nem kisérhettem figyelemmel olyan kö­
18. szám.
Szerkesztőségi iroda9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők: Kütmagyarutca 9L sz.
zelből az ő működését, mint most, csak annyit
hallottam, annyit tudtam, hogy ő egy pénzügyi
lángész, kinek nyomában arany terem. Sajnálom,
hogy bár akaratlanul, tudatlanságból igy meg­
bántottam. Mert most, hogy mindinkább kidom­
borul előttem nemes alakja az ő tulajdon
szavaiból, t e t t e i b ő l , most azt látom, hogy
ő isten kegyelmével gazdagon megáldott ember,
a szeretetnek, forró buzgóságnak leikétől ihletett
férfiú, a ki nagyobb dolgokat állít elő szeretetével,
mint elméjével; a ki tiszteletet érdemel elméje
alkotásaiért, hálát szeretete áldott tényeiért.
Lélekben kisérem lépteit annak a fénynek
világítása mellett, mit a róla írottak, az ő csele­
kedetei vetnek reá, és útjára, és á csontokkal
rakott mezőn átalmenő Ezékiel prófétát látom
magam előtt járni, a kire az úr reá tette az ő
kezét, és monda néki: «Embernek fia, profétálj e
tetemek felől, és mondjad nékiek: T i megszáradt
tetemek, halljátok meg az úr beszédét! így szól
az úr-isten ezeknek a tetemeknek: íme, én bo­
csátók ti belétek lelket, és éltek. És adok ti-reátok
inakat, és húst adok reátok, és bőrrel beboritlak
titeket, és adok belétek lelket, és éltek; és meg­
tudjátok, hogy én vagyok az úr. Profétálék azért,
a mint meg vala parancsolva nékem; és midőn
profétálnék, lön zúgás, és ime, indulás, és egybé
mesének a tetemek, mindenik tetem az ő tete­
méhez. És látám, és ime, inak valának ő rajtok,
és hús növekedett vala rajtok, és felül a bőr be­
borította vala őket, de lélek, az nem vala ő ben­
nük. Monda továbbá nékem * profétálj a léleknek,
profétálj embernek fia, és mondjad a léleknek:
ezt mondja az úr-isten: A négy szelek felöl jöjj
elő te lélek, és lehelj ezekbe a megölöttekbe,
hogy éljenek. Profétálék azért, a mint hagyta valá
nékem; és lélek mene ő-beíéjük, és megéledének,
és álla az: ő lábára felette igen nagy sereg. És
monda nékem: Embernek fia, ezek a tetemek az
Izrael egész háza. Imé, ezt mondják: Elszáradtak
 18. szám.
. í; i — ;:
PR^TE^TÁNS KÖZEÖNY
Atyámfiái 1 Nem állítom, hogy én a célt már elértem
volna.» A legelfógulatlanabb és legszabadabb szellemű,
s éppen ezért legönzetlenebíb apostolnak e szavait éb­
resztik f ö l' a" komoly böjti napok, melyeknek jelentő­
ségét evangyéliomi szellemben keresve és találva föl;
áz a legszebb tanulságokat rejti magiában. A röpke
Örömnek napjai gyorsan leperegtek; itt van a böjt;
á magába-szállásnak, ön vizsgálatnak, és bűnbánatnak
e hivatalosan kiszabott időszaka. A keresztyénség egy
része, a lenyűgöző hitelvi szabályok kényszerítő ha­
talma alatt, hamut hint fejére, orcáját befeketíti, az
ételek egy részéhez, a melyeknek pedig csak oly
semmi jhafása nincs most is a lélekre, mint máskor,
nem nyúl egy szóval, böjtöl, hogy láttassák az embe­
rektől, keresi a holt formában, az elevenítő leiket, a dogma
betűjében az idvezitő kegyelmet, mintha csak azt a ki-
jelentést; kapta volna az idők teljességében szólott prófé­
tától: a lélek megöl, betű azy a mi megelevenít, és nem
az ellenkezőt. Ez-e a mi böjtünk ? Van-e szükségünk
a böjtre ?
Oh, bár most ne térjünk ki e ké]rdés elől, a mikor
a megalázkodás, az ön-vizsgálat keresztyéni kötelességére
figyelmeztetnek az egyházi év napjai. Hiszen, az élveze­
tek, a világi örömek napjai is ki vannak mérve, de
góridól-e a világ komolyan ezek határainak tiszteletben
tartásával ? Sőt, nem kész e, és nem sovárog-e minden
náp újabb és újabb élvek megszerzésére ? Nem szüksé-
ges-e hát, és nem esik e jól a léleknek a kínálkozó, és
a felhajszolt örömek e rohanó árja között a magába-
szállás, és nyugodt ön-vizsgálat szigetén egy kis pihenőre,
megáll a-ni?' Önmagunkkal való megelégedésünk, véletlen
szerencse táplálta hiúságunk, avagy az emberek hízelgése
nem tesz-e mindnyájunkat elbizakodottakká, mintha már
a célt elértük volna, mintha nem nekünk kellene igye­
keznünk a tökéletesség felé, hanem kevésbé szerencsés
felebarátainknak kell törekedniök a mi tökéletességünk felé?
Atyámfiái! Nem állítom, hogy én a célt már el­
értem volna. * Istennek az a kiválasztott férfia mondja
ezt, a kinek lelki gazdagsága, hitének, lelkesedésének
páratlan ereje elenyészhetetlen nyomokat hagyott hátra
az evangyéliomi kijelentés történetében. A kit isten arra 1
méltatott, hogy kegyelmi edényévé választotta az ő di- j
csősége gazdagságának megmutatására (Rom. IX. 23); 1
a kinek lelke látá az urnák közelségét, hallá az atyának
szavát; a kinek élete a megtérítő, újjá születő, és meg­
szentelő kegyelemnek bizonyságául tündöklik. És, ime,
az isteni kegyelemnek e gazdag részese, az apostol, éppen
az istenhez való közelségében, a maga igaz, és mély
vallásosságában érzi azt, hogy a célt még nem érte el;
a mikor leginkább átérzi az úr leikétől való ellenállha­
tatlan, csudás ihletést, akkor közvetlenül fölismeri a saját 1
kicsinységét, erőtlenségét, gyarlóságát, s ez öntudat arra ,
a fájó, de őszinte, és megnyúgtató vallomásra birja : j
nem hogy elértem volna a célt, de törekszem, hogy el- 1
érhessem ; minél bizonyosabb az isteni tökély látása, s j
minél nyugtalanítóbb az annak elérhetéséért hevülő v á g y :
annál határozottabb, meggyőzőbb alakban tűnik elő ezzel
szemben saját tökély télén sége. Miért ? | önmagunkról való megfeledkezése romlása, betegsége a
Mert vallásosságunkban ismerjük föl magunkat j
leghívebben. Á léleknek abba a rejtélyébe, abba a valódi I
m-
szentek szentébe, a hol az úr láthatatlanul jelen van, csak
az igazság, és az őszinteség lépcsőjén át lehet bejutni.
Álnokság, és képmutatás ide már nem tudnak beférközni;
itt olyanökiíák látjuk magunkat, á 1minők valósággal
vagyunk. Tehát, az öri-magunkba térés, a lelkűnkbe .pil­
lantás, gondolataink, vágyaink, reményeink forrásának
fölkeresése, tisztítása: oly kötelesség, melynek teljesítése
az önvád első nyugtalanító láza után fölemel, nemesit,
sőt meg is nyugtat, de minden esetre az örökkévaló
igazságokra, a láthatatlanokra fordítja tekintetünket, s ez
által vallásosságunkat tisztítja, mélyíti. Ez a mi böjtünk.
Számot kell adnunk m a g u n k r ó l önmagunknak,
és az istennek. Igaz, hogy az élet nem egyéb, mint egy
nagy, folytonos számadás azokrúl a javakról és eszkö­
zökről, a mik ránk bízattak:, az élet fölfogásárú], meg­
becsüléséről, kötelességeink teljesítéséről, családunkért, ha­
zánkért, és egyházunkért végzendő munkánkról, érettük lel­
kűnkben élő szeretetünkről. De, a ki mindenek fölött ön­
magában, és önmaga előtt nem szokott számot adni
ezekről, az bizonyára a mindennapi életben is hátrányban
van számadásával, s érzi e hátrány emésztő súlyát, egyéni,
erkölcsi szabadságát rablánckint megbénító kötelékeit:
az soha sem lehet készen az isten előtti számadásra.
Ha vájjon, jókívánságunk őszinte e ? Jóakaratunk nem
keresi-e a humánizmus és kegyesség ál-arca alatt is sóvár
szemekkel a hasznot ? A z irgalom, és megbocsátás gyó gy­
írjával kefessük-e mások szivéhez az útat, s nem zárjuk e
el a-magunkéhoz vezetőt a bosszús dac, és gyűlölködő
gőg áttörhetetlen torlaszaival ? Vallásosságunk igaz-e,
mély-e, buzdító és termékenyítő e, vagy csak megszokott
látszatosság, s gépies formaszerüség, melyet a templom
koszöbén lerázunk magunkról ? Elment-e a gazdag a sze­
gényhez, hogy könnyítsen nyomorúságának terhén ? A
szerencsés az ügy efogy otthoz, hogy fölemelje, és vigasz­
talja? A tudós a tudatlanhoz, hogy oszlassa leikéről a
homályt ? Mutatott e a szülő vonzó példát gyermekeinek
az isten-félelemben, és nemes erényekben ? Nem zúgo­
lódtunk-e, mikor hazánk és egyházunk szólított kötelesség-
teljesítésre ? íme, száz, meg száz, és még több kérdés,
melyekre felelnünk kell mindennapi életünkkel. Igen is,
a böjt, mint ön-vizsgálat, mint önmagába-térés, fontos,
és szent kötelessége a vallásos életnek. Ne láttassál az
emberektől böjtölni. hanem csak a te atyádtól, a ki
titkon lát. (Mát. VI, 18.)
Számot kell adnunk a szeretetről: Jézuséi voltunk-e
egészen? Ereztük-e, s éreztettük-e a szeretetnek minden
roszat legyőző, s minden jót megszentelő, s az enyé­
szettel szemben az örökélet forrását csak magában hor­
dozó mindenható erejét ? Számot kell adnunk az eltöltött
napokról: arattuk-e minden nap a békességnek, alázatos­
ságnak, igazságnak áldásait? A talentumokról: kamatoz­
tattuk-e azokat úgy, hogy méltók legyünk az Ítéletre:
a kinek van, annak még adatik; s hogy bár kevesebb
erővel, de egyenlő hűséggel végzett munkánk méltóvá
tegyen az est beálltával a szőlőmunkások jutalmára ?
A t á r s a d a l m a t egyének alkotják. Ezeknek er­
kölcsi tisztasága és nemessége, egéssége a társadalomnak;
társadalomnak. Pedig, az ember gyakran magán kívül
keresi önmagát, onnan várja az üdvöt, a hol csak kár­
 140. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hozat születik; azon az úton halad isten szeretete után,
a mely csak az ő szigorú igazságának székéhez vezet,
íg y a társadalom is néha, mint ha futni .akarna önma­
gától, mint ha terhére volna jobb ösztöne, szabadulni
akarna ettől; a láz-beteg öntudatlanságával támadja, és
a féke-vesztett szenvedély hatalmas erejével ostromolja
léteiének, fenállásának meg nem semmisithető, örökkévaló
fundamentomát. Nincs-e szüksége ilyenkor a társadalomnak
is böjtre, az önvizsgálat, a magába-térés, a józanság lel­
kének gyógyító erejére, az evangyéliom balzsamára ? A z
ige testté lett, isten megjelent a földön; a régiek el­
múltak, s mindenek megújultak; az isteni kegyelmet hiában
keressük magunk felett, magunkon kivül, a csillagok között,
vagy valamely kiváltságos, lelkeken uralkodó papirend
titokzatos szentségében, erőszakos hatalmában, s egy szent­
nek, csalhatatlannak állított, de velünk egyformán gyarló,
és isten előtt egyenlő földi emberben: mert az isteni
kegyelem bennünk van. Mi, emberek, istennek templomai
vagyunk, bennünk az ő lelke lakozik. Ezt a keresztyén
alapigazságot hirdetik a Kálvin szavai: hogy istent föl­
találjuk, nem szükség magunkon kivül keresnünk. Tehát,
csak saját magunkhoz legyünk hívek, találjuk föl, és
élesszük hatalmas lánggá magunkban az égi szikrát, az
Örök emberiben lássuk az örök isteni csodálatos, töké­
letes, öszhangzatos életét. Ismerjük el, hogy mindenütt,
a hol a szépnek, igaznak, és magasztosnak szolgálnak,
s ezeknek győzelméért harcolnak, ott istent tisztelik lé­
lekben és igazságban, akár a tudomány vívmányaiban*
akár a véső, ecset, vagy a hang ihletett termékeivel,
akár a törvény igazságos erejével, vagy a modern tekh-
nika bámulatos hatalmával. Jobbal győzzük le a még
jónak látszót, igazsággal a tévelygést, élő hittel a ba­
bonát és vakságot, szeretettel a bűnt. A z e g y h á z ,
mely híveit testi böjtre kényszeríti, mely tetszetős külső­
ségekkel cserébe veszi, és hatalmába hajtja az egész
lelket, az embernek ez egyetlen, örök kincsét, isteni aján­
dékát, s a mely az apai gondoskodás, és anyai szeretet
látszata, s az egyedül idvezités ígérete mellett zsarnoki
hatalommal, a legtökéletesebb földi abszolutizmus vas­
vesszejével uralkodik gyermekei lelett: miért nem böjtöl
maga is lelkileg? Ne csak a világnak hirdesse az ön-
megtagadást, önvizsgálatot, és bűnbánatot, hanem ön­
maga is pillantana leikébe; ne csak hirdetné gőgösen,
hogy ő az isteni abszolút igazság letéteményese, őrzője,
és hirdetője, hanem alázná meg magát az igazság egyetlen,
örök, és tökéletes forrása e lő tt; adna számot arról: föl-
tárta-e a lélek szabadságának útját azok előtt a milliók
előtt, kiket magáénak hirdet; adott-e azoknak erőt, lelke­
sedést, hogy önmaguknak papjai, istennek Krisztusban
boldog gyermekei, megváltottál legyenek? Óvta-e, vé­
dette-e az embernek isten adta jogát az önállóságra, sza­
badságra, erőinek a család, haza, és emberiség javáért
föláldozására ? Adna számot a hitükért üldözöttek, meg-
kinzottak, és «isten szent nevének dicsőségére» kegyet­
lenül kivégzettek gyötrelmérűl, meg nem érdemelt kín­
jaikról, ártatlan léikéiről; adna számot arról a sok könyrűl,
vérről, és pusztulásról, melynek árán szentnek, isteninek
hirdetett hatalmát, vagyonát összeharácsolta, s arról a
képmutatásról, és átok terhe alatt kánonizált önzésrűl,
melylyel e hatalmat a józan ész, lelkiismereti szabadság,
í8. szám.
és felvilágosult kor gyakori, ünnepélyes profánálása mellett,
még ma is, igazság-ellenes, erőszakos «non pos . s umus »-
át a lelki béke, s a társadalmi, és állami rend megvédé­
sének hazug és fényes leple alá rejtve, fenn tudja tartani.
Mert egyszer múlhatatlanul számolnia kell az igazságos
isten ítélő széke előtt, s százszor jaj azoknak az álnok
sáfároknak, kiket az ő urok hűtlenségben talál, s a kik
visszaéltek az ő szent nevével, mert hiában mondják
akkor: Uram, nem a te nevedben tanitottunk-e, nem a
te nevedben Űztünk ördögöket, és a te nevedben sok-
hatalmas dolgokat nem cselekedtünk-e ? Mert meg fogja
őket emészteni a kérlelhetetlen Ítélet: soha sem ismeri
telek titeket, távozzatok el én tőlem, álnokságnak csele-
kedői! (Mát. VII. 22 — 23.)
A mi böjtünk légyen tehát a léleknek szorongó
önvizsgálata: ha vájjon, törekszünk é a cél, a tökéletes­
ség felé? Legyén az önmagunkkal való számadás úgy
az egyéni, mint a társadalmi, és egyházi életben. íg y
látjuk csak azt a célt, mely felé szellemi, erkölcsi létünk
összes törekvéseinek irányulniok k e ll; mely. ha messze is
van, de látjuk tisztán, mint a felhőtlen égbe törő hegy­
csúcsot, a melyet még nem értünk el, de a melynek el­
érésére meg-megújuló ösztön hajt minket. Csak az ily
komoly, elfogulatlan önvizsgálat, önmegtagadás, vagy is,
az önmagunkkal való számadás ad a léleknek erőt, hitet,
reményt, kitartást, hogy ama cél felé úgy futhassunk,
mint nem bizonytalanra; csak ez mélyítheti vallásossá­
gunknak medrét, és tisztíthatja abban erkölcsiségünk
folyamát, hogy az el ne posványosodjék.
És az atya, a ki a mi böjtünket látja titkon, meg­
fizet nekünk nyilván. Szeretetünket_ megosztva, annak
hatvan, sőt százszoros áldását látjuk magunk körül; buz-
góságunk lángra gyújthatja másokban a lelkesedésnek,
és nemes áldozatnak szunyadozó szikráját; vigasztalásunk,
és részvétünk egy meleg szavával és gyöngéd tettével
nagyobb boldogságot nyújthatunk a szenvedőnek, mint
a mekkorát királyi hatalom Krözus kincsével megvehetne.
Életünk a szánkkal vallott igazságoknak élő bizony­
sága leend.
Egyházunk élő organizmusában e szellemnek egés-
séges, szabad munkásságát biztosítva, s minden téren,
minden lehető és szabados módon, teljes buzgósággai
előmozdítva, bizton hihetjük, hogy meggyőzzük a világot,
mely csak fokonkint, és az akadályok lassú legyőzésével
jut el arra az igazságra, mely őt szabadokká teszi a
lelki, és erkölcsi fogyatkozásoktól. Bizton hihetjük, hogy
egyházunk története az emberiség miveltség-történetévé
magasztosul, és az isten leikétől megnemesedett emberi
szellem mindig újabb és újabb, nagyobb és nagyobb
győzelmeinek fényes történetévé válik. Szent és ellen­
állhatatlan leend e harc, mert ennek minden harcosa
érezni fogja lelke mélyén annak az igazságnak teremtő
erejét, hogy ha megsemmisülne valami csodás, véletlen
módon mind az, a mit az ember vallásos szelleme hosszú
évezrek fáradtságával teremtett, s bár tűnnének el szent
könyvünk lapjairúl az örökkévaló igazságokat, az isten
csodálatos bölcsességét, és mélységes szeretetét hirdető
igék, de ha csak egyetlen egy szívben fölirva marad­
nának azok a titkok, melyeket szem nem látott, és fűi
nem hallott: úgy ismét eljőne isten országa a maga
 i8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 141.

•ellenállhatatlan erejével, mint a hogy a tél jég-sirjábúi ellen rendes keresetet adott be a gyulafehérvári kir.
főitámad a megdermedt természet a tavasz első hivó törvényszékhez, mely keresetben azon indokbúi kéri az
szavára. És újból megtalálná a védőt, atyát kereső em­ alapitványozást magában foglaló ajándékozási szerződés
beriség azt, a ki ez édes szóval hívogatná magához a megsemmisítését, mert ő állítólag az okmány aláírása
pihenni vágyó lelkeket: jöjjetek én hozzám mindnyájan, alkalmával annak tartalmát nem ismerte, sőt azt sehi
a kik meg vagytok fáradva és terheltet ve, és én meg-; tudta, hogy ő e vagyon felett törvényesen nem is ren­
nyugtatlak titeket* Mert isten országának élő csirája ott delkezhetik, hanem idegen befolyás által félrevezetne,
van minden emberi szívben, mikint a kis mustár-magban irta alá ezen ajándékozási szerződést. Igazgató Taná-
benne van a terebélyes élő fa; Ebben az élő és fejlődő 1 esünk az ügyre vonatkozólag több oldalról beszerzett
csirába ha beleoltatik a Jézus Krisztus tiszta evangyélioma információk alapján meggyőződött arról, hogy ezen
úgy biztosítva vagyunk^ hogy ama cél felé való töreki ajándékozás nem az okmányban jelzett humanitárius éélok
vésünk, a melyet az apostol is, vallomása szerint, még ! megvalósítása érdekében és nem az anyászéntegyház
mindig maga előtt látott, nem hiáb.amtalóság, sőt éle­ iránti szeretet sugallata következtéken, hanem igenis^
tünknek egyetlen boldogsága, és a test romjai fölött is bizonyos alattomos célok elérése kedvéért tétetett (a
megmaradó valódi, egyedüli áldásos tartalma; mit az ezen ügyben folyamatba tett bűnvádi eljárás is
Zajzon János- igazol) és látván másfelől azt, hogy- az alapítvány keze­
lésével és az alapítványi rendelkezés teljesítésével ottani
egyházunkat jelentékeny teher, sőt egyházi szertartás
Igazgató-Tanácsunk üléséből, sainkkal össze nem egyeztethető vallásos funkciók vég­
K o lo z s v á r , 1S95. ápril 21. zése hárul, a mely teherrel pedig az egyháznak hagyo­
Elnökölt: Főtiszt. Szász Doipokos, püspök aa. Jelen­ mányozott csekély összeg arányban egyáltalában nem á ll:
voltak : Dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes, Domokos elhatározta, hogy a keresetet azon ajánlattal küldi le az
Antal, ig.-tanácsos, Parádi Kálmán, tan.-előadó, Márkus egyházközségnek, miszerint az amúgy is kétes kimene­
János, titkár, Deák József, pénztárnok, Maksay János, telű per felvétele nélkül, az ajándékozástól lépjen-vissza.
h.-számvevő, dr. Deák Albert, ügyvéd, és Kádár János, Zilahi collegiumunk elöljárósága kéri a rendes ta ­
segéd-titkár. nárok fizetésének évi 100— 100 frttal való emelését ki­
A z ülés megnyitása után, jegyző aa. felolvasta az mondó határozatának jóváhagyását, a mit Igazgató T a ­
időközben elnökileg elintézett ügy darabok jegyzékét és nácsunk a felhozott indokokra való tekintettel, a jelen évre,
az ismertetett intézkedések jóváhagyó tudomásul vétettek. ideiglenesen engedélyezett is, a számadások rendjén mu­
Napirend során az egyetemes konvent leirata ol­ tatkozó tetemes kamathátralék beszedése utján fedezem
vastatott föl, mely szerint a közokt. m. kir. miniszter dőleg, de a végleges fizetés-emelést állandó fedezeti
úr 15,547. számú intézkedésével, a székelyudvarhelyi fő- alap hiányában nem engedélyezhette.
gimnáziám javára 2000 frt. fentartási, a sepszi-szt-györ- Deési egyházközségünk 1893. évi számadásai a
gyi tőgimnazium javára 12,000 frt., a szászvárosi javára kezelés körül előfordult rendetlenségek időközben történt
5000 frt és a nagyenyedi főgimnázium javára 3000 frt. helyreigazítása folytán, jóváhagyattak.
beruházási államsegélyt utalványozott. Ezen értesítés A.z egyházkerületi közalapból fölvett kölcsönök
örvendetes tudásúi vétetvén, az érdekelt kollégiumokkal után esedékes tőkekamat-adó és járulékai egyházkerüle­
közöltetni határoztatott. tünkre kirovatván, kebli pénztári hivatalunk utasittatott,
Székelyudvarhelyi kollégiumunk elöljárósága arra hogy ezen adó megfelelő részleteit az egyes kölcsönvevők-
kér engedélyt, hogy a főgimnázium mellett fennálló elemi tűl, a kamatok esedékességi idejében rendszeresen vegye be.
iskoláját, melynek íentartására az államsegély megnye­ A z egyetemes leltár készítési költségeiből 132 frt.
rése után is képtelen, fokozatosan megszüntethesse. Mi­ egyházkerületünket terhelvén: összes anya-egyházaink
előtt azonban lg. Tanácsunk ezen engedélyt megadná, fölhivattak, hogy ezen összeg fedezésére 27— 27 krt.
elhatározta, hogy fölir a közokt. miniszter úrhoz, Szé­ terjesszenek föl kebli pénztárunkba.
kely-Udvarhelyt kellőleg berendezett állami elemi iskola Főt. Püspök aa. jelezvén a theologiai tanárjelölő
felállítása iránt, mert csak az esetben volna ottani kol­ bizottság mielőbbi összeülésének szükségét, kérte az ezen
légiumuk elemi iskolája minden fennakadás nélkül meg­ bizottságba küldendő ig. tanácsi képviselők megválasz­
szüntethető. tásának elrendelését. Mire dr. Kolosvári Sándor és Pa-
Pulyoni és szelecskei egyházközségeink iskoláinak rádí Kálmán aai., választattak meg e bizottságba lg,.
államosítása tárgyában megkötött szerződések jóváha­ Tanácsunk képviselésére, s egyúttal az összes kollégiu­
gyattak, úgyszintén a patai egyházközség azon határo­ mok elöljáróságaihoz fölhívás intéztetett a felszentelt
zata is, melylyel az ottani felekezeti iskola államosítása tanárok neveinek bejelentésére, hogy a bizottság ülésébe,
iránti feltételeket megállapította. szabályzatszerüen ezek is behívhatok legyenek.
A vízaknai egyházközségnek az özv. Veress Fe- Végül, a magyar nemegyei egyházközségben újab­
rencné-féle ajándékozási ügyben beérkezett több rend­ ban végrehajtott kepeváltás folytán módosult papi és
beli fölterjesztései tárgyaltattak ezek után. Özv. Veress kántori dijlevelek nyertek megerősítést és a Csíkszeredái
Ferencné ugyanis az ottani ref. és rom. kath. egyhá­ egyházközség egyik puszta belső telkének eladása en­
zak kezelése alá nagyobb alapítványt tett volt le külön­ gedélyeztetett, melyek után az ülés, a tárgysorozat ki­
féle humanos célok ápolására, de ezen alapítványát merítésével, bezáratott. r- s-
most visszavenni óhajtja és ez iránt az illető egyházak
 142. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 18 szám.

T A R C A.
bort,. 100. véka búzát, egyéb partikuláig beneficiumiban is
E gyháztörténeti adalékok. a t-. miíiisteriumnak • öbveniálandókban mindenek két felé
Adatok ,a kolozsvári evang. ref- egyházközség történetéhez. réparciáltatifc "4 { kglmék között, azután penig egész fizetése
(Ötödik közlemény.) lészen ö kglmének, ha istennek tetszik itt maradása.
1 737- április 29. Mélt. Liber Báró inspector fő curá- 1739. júl. 26. Enyedi _István, quartás és malom-biró,..
torunk, losonci Bánffi Farkas ő Nga, a supremum eonsisto- lemondván, elbocsáttatik. Helyébe a consistorium Nztes
riumtjak atyai reflexióját és kegyes válaszát 4 kolozsvári senator Pataki Istvánt választja. Viseli pedig ő kgeíme
réformatum consistoriumba meghozván a vacantiában lévő mostan ezen hivatalt a nemzetes szász Dátión. Ő az ekkle-
théölogiae professoratus iránt, proponáld ő Nga, hogy a sianál exactor vök. Most helyébe a consistorium Nemzetes
Mélt. reform. súpremum consistorium is adprobálta a kolozs­ senator Kolozsvári György uramatJ választotta.
vári reform. consistoriirmnak opinioját és a collegiumban 1739. aug. 24. Mlts. L. B. losonci Bánffi Farkas
lévő Ns ^ffis^aajc íme^^yiező votnmát, és tiszt. Csepregi inspector fő cmator úr ő Nga. parancsolatjából lévén con-
Ferenc uramat ő excelléntiája és ő Ngok pomoveálják ad sistariáíis gyűlésünk, melyben maga is ő nga. in persona
professionem theologicam sollemniter capessendam. Melyre megjelenni ..méltóztatott: elsőben is proponálá a Tiszteletes
nézve inspector fő curatorunk Mélt. Liber Báró losonci és Nemes consistorium ő Ngnák, és egyszersmind instála is
Bánffi Farkas úr Ő Nga az itt lévő tiszt Nagyságos con- 0 Ngnak alázatosan, hogy mivel isten kegyeim ességéből
sistoriummal Ő kegyelmekkel együtt d professione theolo- már a szegény város a pestilentialis contagio alól felszaba-
gica tiszt. Csepregi Ferenc uramat sollemniter introducálák dúlt, méltóztassék ő Nga a collegium felől oly dispositiot
anno 1737. die 29. Április. Isten 0 felsége mennyei kegyel­ tenni, hogy a collegiumban is a deligentia avagy csak rész
mével tiszt. Csepregi Ferenc uramat ruházza fel, hogy 0 szerint álljon fel, és a togatus ifjak bár csak 30-an a col-
kegyelme maga hivataljában nagy haszonnal járjon el. legiumba admittáltassanak, és avagy csak a váiosi honora-
1737. szeptember 15. Jelen lévén a kolozsvári vener. tus cíviseknek scholába járó gyermekeik taníttassanak. De.
reform, ekklesianak consistorialis házában a megnevezett ó Nagysága fontos ratiókra nézve ennek nem adnuálá, ha­
ekklesianak belső és külső renden levő curatori, u. m. nem igéré ő Nga grátiáját, hogy mostan szept. 12. Szeben-
Tiszt. Baconi Jnce Máté uram, Tks fő bíró Enyédi István bén á supremum consistorium előtt promoveálja, hogy minél
uram, Ns. Pataki Pál, Pataki Jstván és Szőló'si Gábor, ura- hamarább a diligentia a collegiumban felállittassék és ez
imék, mejelénék közöttünk Szilágyi András úr Ő kglme és iránt is légyen a Ns. ekklesiának consolatioja. Ugyanekkor
a belső Farkas utcában levő házát, melyet még elsőbb végzé a Tiszt, és- Nemes consistorium ő Nga. consensusából,
feleségével együtt Nagy-Enyedi Telegdi Erzsébet asszony nyal hogy mivel a consistorialis személyek közül, mind a magyar,
együtt a kolozsvári reform, ekklesianak testálták volt, mos­ mind a szász nati<5n némelyek élestenek és az úrban ela-
tan jure perpetuo általadá az említett ekklesianak, mostani luttanak, azok. helyébe mások állítassalak az ekklesia dol­
feleségének tályai Dakó Mária asszonynak consensusából. gainak egyenlő akarattal lenndő folytatásokra. Úgy egye-
Vagyon az említett ház a belső Farkas utcának déli serie- zénk meg pedig egyenlő akarattal, hogy a Nemes magyar
sén, melynek napkelet felől való vicinitasiban vagyon a natión consistorialis személyeknek denomináltassanak nem­
kolozsvári reform, ekklesiának parochialis háza, napnyugat zetes ifjú Pataki István lir, Nemzetes Nagy Gábor úr, és
felöl való vicinusa pedig Gombkötő Csíkfalvi Mihály. Isten Honoratus Boros György, ur ő kegyelmek; a Nemes szász
onnan a felül az egekbűl áldja meg Szilágyi András ura­ nation pedig Honoratus Kovács Csizmadia György úr, Sas
mat, égész házával együtt, és fizesse meg ő kegyelme e János úr, Budai Fazekas János úr, Bakmány András úr és
jótéteményét az igazak feltámodásoknak idején. Harmati Dániel úr, ő kegyelmek. Kik is consistoriumunkba
1739. JaiL hivattatván, kötelezék magukat kéz beadással arra, hogy az
A tiszt, ministerium és consistorium
isten nevében összegyűlvén és tiszt. Baconi Máté uram, isteni kegyelem és segitség által mind Venerab. ekklésiának,
istennek bölcseségébűl igen beteges állapottal lévén, úgy mind az Illustre collegiumnak dolgait híven folytatni igye­
hogy már ő kglme. eddig való hűséges szolgálatját az isten keznek. Kívánjuk mi is szívesen, hogy isten ő Kegyelmeket
házában nem continuálhatja, azc'rt a tiszt, consistorium ezen éltesse és menyei kegyelemmel ruházza fel, hogy velünk
dologrúl szentül gondolkozván és respectálván Ő keglme. együtt ő Kegyelmek egybevetett vállakkal e nehéz időkben
hasznos és hűséges szolgálatját, ő kglmét is inconsolate nem az Úrnak dolgaiban híven járhassanak és szolgálhassanak.
akarván hagyni, ada ő kglme szolgálat ja supplealására hi­ Ugyan ekkor, mint régenten Ábrahám és Lót pátri-
vatalt káplánságra, néhai Soós Ferenc uram, ennek az ekk­ archák között, vagy mint sz. Pál apostol és Barnabás kö­
lesianak nagy emlékezetű lelki pásztorának édes fiának tiszt. zött, esék valami kevés atyafiságos és szeretetbéli contro-
Soós János uramnak, isten ő kglmét, szentelje meg maga versia; mivel a Ns. szász natió praetendálja vala, hogy
dücsőségére, háza szent szolgálatja előmenetelére számos mind néhai Erdélyi János uram, mind még életben lévő
esztendőkig. Nzs. Pataki Pál uram, a magyar nation viselték a curator-
Az ő kglmnek fizetését penig a consistorium a sze­ ságot és igy a Ns. s..ász natio láttatott az officiumból
rint intézé istenesen, hogy míg isten életit megtartja tiszt. excludáltatottnak lenni, a magyar natio pedig praetendálja
Baconi Máté uramnak, cédái: Kész pénzt 115 m. forint, vala, hogy Nzts. Pataki Pál úr, mostan is a szász nation viseli a
100 akó bort, a búzát pedig pótolván 12 vékával 100 akó curatorságot és erre nézve mostan néhai Erdélyi János uram-
vékát az ekklesiának maga szent akaratjából; tiszt. Soós helyébe a magyar natioról kelletik curatornak succedálni.
János uramnak is hasonlóképpen 115 frt készpénzt, 100 Ez atyafiságos és szeretetbéli controversiát ruminálván ő
 iS . szá m . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Nga. a Tiszt, és Ns. consistoriummal együtt, végezteték j
-communi voto, hogy mostan Ns. szász natioról kelletik
curatornak denomináTtatni és nevezetesen az említett nemes
szász nation curatornak választassék Nzts. .senator Kolosvári
György uram ő kglme, kit is, hogy Jsten éltessen és meg-
kivántató kegyelmeivel ekklezsiánknak és collegiumupknak
consolatiójára és szolgálatára ruházzon fel igaz szívvel és
szeretettel, kívánjuk. Nzs. Pataki Pál uram felől pedig vé-
:gezteték egyenlő akarattal, hogy ő kglme ezután is curátori
hivatalában maradjon, még pedig nevezetesen viselje e hiva­
talt a Ns. magyar nation.
1740. márc. 20. Consistorium gyűlésünk lévén, mely­
ben Mlgs. L. B. L. Bánffi Farkas curator úr ő Nga is
megjelenni méltóztatott, Tiszt. Baconi Máté uram instan­
tiája által a curátori hivataltól elbucsuzék: sollicitáiván egy­
szersmind, hogy beadott rémonstrátlóiról absolutionalis adat-
tassék ő kglmének in scriptis sub sigillo. A Mlgs. curator
úr a venerabile consistoriummal együtt e dologról discurál
ván, Tiszt. Baconi Máté uramat, curátori hivatalától cum
'honore elbocsáták és ő kglmének absolutionalist is udat-
tatni decernálák.
Anno eodem dieque. Tiszt. Baconi Máté uramnak sur-
.rogálá a Mlgs. curator úr a venerabile consistoriummal
együtt a curátori hivatalban. Tiszt, generális nótárius Deáki
.József uramat ő kglmét: decernálván egyszersmind, hogy az
ekklesia fundus pecuniariusa és clenodiumi inventákassanak,
és Tiszt. Deáki uram, Ő kglme curája alá transpónáltassariak.
Tsten Tiszt. Deáki József uramat, ő kglmét ekklesiánk szolgá­
latjár a sokáig jó egészségben éltesse, hogy az Ő kglme curátori
hivatala légyen épületére és hasznára szegény ekklesiánknak.
1741. január 8. Mlgs. L. B. losonci Bánffi Farkas,
curator úr ő Nga jelenlétében lévén a consistoriumnak
egybegyűlése, Tiszt. Soós Ferencz úr, minekutána Tiszt.
Baconi Máté uram helyett való szolgálat]át a belső temp­
lomban, annak rendi szerént elkezdette, mostan a consisto-
riális személyek közé is beállittatott. Isten ő kglmét szeren­
csésen éltesse és a terhének hordozására bőséges kegyel­
meivel segélje. Ugyan ekkor Ngos Mogyorósi Tamás uram,
az ispáni hivataltól elbúcsúzván, tettszett a consistoriumnak,
egyező akarattal, azon hivatalba surrogalni Nztes Gyarmati
Szabó János uramat, ki azon hivatalba be is állíttatott, azon in-
formatio mellett, mely ezelőtt Nztes Mogyorósi Tamás uramnak
adatott volt. Isten ő kglmét éltesse és tegye hasznos szolgává.
Ismét a consistoriális személyeknek lévén egy néhány
hijjok, azoknak betöltésére denomináltattak e következendő
becsületes személyek, tudniillik Deési István uram, Nagy
Ferenc uram, Újhelyi Gábor uram, Hadadi G)örgy uram,
és Vásárhelyi József uram.
1742. ápr. 23. Considerálván ekklesiánk, és illendő
respectusban vévén hogy Tiszt. Soós Ferenc uram, öreg
rend és erőtelenségre jutott atyánkfia helyett, Tiszt. Tudós
Baconi Máté uram helyett, mind eddig dicséretesen a kápláni
hivatalban szolgált: mostan is consistoriális gyűlésünk lévén,
kívánta Ő kglmét azon hivatalban megmarasztani, manute-
neálni, oly Ígérettel és conditioval, hogyha ő kglme ezután
is oly dicséretesen és szorgalmasan ekklesiánkban szolgál,
mint eddig cselekedett és magát ekklesiánkhoz accommodálja,
ő kglme amaz idejében a príma vacantian Ordinarius verbi
divini ministernek acceptáltatik minden bizonynyal és meg-
marasztatik. Isten éltesse ő kglmét, és adjon bőséges erőt
ő kglmének, hogy hasznos szolga lehessen közöttünk az
Úrnak munkájában.
Hasonlóképpen consideratióban vévén a Ns. ekklesia,
hogy Tiszt. Deáki Sámuel uram is édes atyja helyett, Tiszt,
tudós püspök és fő curator Deáki József uram helyett már alkal­
mas idő alatt hűségesen és nagy haszonnal fungált, végez­
tük egyenlő akarattal, hogy ő kglme is édes atyja functió-
jának viselésére ekklesiánkban, a mint neveztetik, a kápláni
hivatalban megmaradjon. Adpromitálja magát ő kglmének
is egész ekklesiánk arra, hogyha ő kglme ezután is magát
oly nagy dicsérettel és haszonnal viseli ekklesiánkban, mint
143-
eddig ^cselekedett és magát ekklesiánkhoz adcommodálja ő
kgelme is, annak idejében a sec.unda vacantian ordinárius
verbi divini ministernek minden bizony nyal acceptáltatik és
megmarasztatik. Jsten ő kgélmét is éltesse ekklesiánk con-
solotiójára sokáig szerencsésen, hogy a mint az ő kimé
nagy érdemű édes atyja ekklesiánk élőt halhatatlan nevét
ésr emlékezetet szerzett, hasznos és fáradhatatlan: szolgalatja
által, úgy ő kglme is maga industriája által hasonló nevet
és emlékezetet szerezzen magának.
Ugyan ezen alkalmatossággal Tiszt. Huszti György uram,
és Tjszt. Deáki Sámuel uram ő klmék consistoriális személyek-
nek denomináltatának. Éltesse isten ő kglmeket és sz. kegyel­
me által a köz munkára, s ekklesiánk szolgálatára ruházza el.
1746. május hó 26-án Mlgs. gróf Bors-J^női Székely
László ur ő Nga requirálván a Tiszt, ekklézsiát, hogy id-
vezült felesége, néhai Mlsg- gróf Losonci Bánfify JCgta asz-
szony Ő Nga m'eghidegedett tetemeit kívánná a JJiélső-Far-
kas utcai templomba temettetni, és kőbűi temető Ipítot ké­
szíttetni e temetségre, adprobálta ez ekkla. az ő Nga kíván­
ságát és engedett Ő Ngnak temető boltot készíttetni száz
magyar forintokért. Praetendált volna ő NgtőJ áz ekklézsia
kétszáz m. forintokat a régi usus szerint, de considerálván
az ekkla az- ő Nga Mélt. nagy atyjának és flágy anyjának
sok beneficiumát ekkiézsiánkhoz és koHegiiijpqtunkhoz, csak
száz m. forintokat kívánt ő Ngtól, melyékéi ő Nga actu
deponált is az ekklézsiának. Percipiálta pedig az említett
száz m. forintokat Tek. senator idősb. Pataki István ur a
Tiszt, és Tek. Curatela consensusból ea conditione, hogy
azokkal építéssé meg ő kglme a külső templomnak romlott
kerítését és azokról suo tempore rationáljon.
1746. julius hó 24. Lévén consistoriális confluxusunk
tiszt, főcurator és superÍDtendens, Deáki József uram ő kglme
parantsolatjábúl, discuráiá a ven. consistorium atyafiságosan,
hogy néhai tek. Pataki Pál uram Ő kelme helyébe válasz­
tatnék curator a nemes magyar nation ekklézsiánknak régi
jó szokása szerint és a compíanationak tenora szerint. Vá-
lasztaték pedig unanimi votó a vener. consistoriumtól cura­
tornak a m. natioról Tek. doctor és mostan főbíró Enyedi
István ur ő kglme. Kívánjuk mindnyájan igaz szívből, hogy
Isten ő kglmét sókáig szerencsésen éltesse és maga szent
kegyelmével ruházza fel, hogy ő kglme Nemes ekklézsiánk­
nak és collegiumunknak hasznosan szolgálhasson.
(Folytatása következik.) Török István-
Különfélék.
= Ott vagyunk, a hol voltunk. A vallás szabad
gyakorlásáról, és a zsidó vallás recepciójárúl szóló törvény-
javaslatokat, melyeket a főrendiház másodszor is vissza-
útasitott, a képviselőház, közoktatási és igazságügyi bizott­
ságaiban ismét letárgyaltatván, teljes ülésében majdnem egy­
hangúlag ismét elfogadta, és á főrendiházhoz most már har-
madikszor visszaküldetni határozta, elfogadás végett. Mi poli­
tikusok nem vagyunk; politizálnunk nem is szabad; nem is
akarunk. Ha a főrendiház most véletlenül elfogadná, fátyolt,
azt a bizonyos pokrócot teritnők az eddig történtekre. De,
ha most is vissza-útasitja, és a képviselőház negyedszer is
tárgyalás alá véve, visszaküldi és folytatni nem röstellené
ezt az alkotmányosdi labdázást: ezt már nem tartanók többé
a legburleszkebb komikumnak, hanem siralmas, és szégyen­
letes állapotnak, melyben föltétlenül elposványosodik a ma­
gyar parlament, és vele az alkotmányos életbe vetett hit.
Nincs ennek korrektivuma ? Ha nincs, hát akkor ne verjük
a mellünket, hanem térdet hajtva Zichy Nándor előtt, pusz­
tuljunk el Ha van, hát akkor lengő, lobogó zászlókkal előre
a diadalom felé! Ki kell vágni a rák-fenét gyökerestül; os­
torral kell kikergetni a galamb árusokat a templombúi, és
ítélet alá vetni a latrokat! Vagy éljünk, vagy haljunk; de
ne szégyenkezzünk, és ne alázzuk meg magunkat, sem Magyar-
országot azzal, hogy még mindig a közép századok obsku-
rántizmusa alatt élünk I
 •144 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. r8. szám .

== Kegyes alapítvány. A múlt évben elhalt néhai irt--'Jókainak, melyben felszólítja, hogy térjen át a katholikus
b. e. özv. gr. Teleki Domokosné, szül. Teleki Klementina hitre. Jókai e levélre ezt a választ adta: «Tisztelt uram 1
grófnőf a Gernyeszegen néhai férje, a-nagy Teleki Domokos Nyitott ajtón méltóztatik zörgetni. Az én hitvallásom ugyanaz,
gróf által alapított* s- általa, mint özvegye, által, eddig fenn­ a mi a római és a görög katholikusoké, s abban ez áll
tartott ovodá (nyári-gyermekmenhefy-)t további fentartására hiszek egy k ö z ö n s é g e s keresztyén any ászén tegyházat:
hatezer koronát hagyományozott, mely összeget az örökö­ (latin Credóban) «Credo in unam ecclesiam catholicam.»
sök, gr. Haller györgyné, sz. Bethlen: Ilona grófné, Bethlen A « k a t h o l i k u s » jelző semmi egyebet nem jelent, mint
Klementina grófnő és. Bethlen István gróf, hagyatéki pénz­ azt, hogy «közönséges», a mint hogy Krisztus és az apos­
tára éppen a halálozás évfordulóján, 1895. áPr* 18-án ad­ tolok- a keresztyén (a mi így van helyesen Írva magyarul :
ták át a gernyeszegi egyháznak. Oly nemes lelkű adomány quoniam derivatur non a «Cruce» = kereszt, séd a «^Chris-
ez, mely helyet kér kultur-történetünk lapjain. Teleki Do­ tiana») tehát a keresztyén vallást, felséges és szent alapitói
mokos gróf, a szegény falusi nép gyermekeinek nyári , fel- j minden nemzet, minden ország, minden népfaj számára al­
ügyeletéről gondoskodott még akkor, mikor a törvényhozás ; kották meg, k ö z ö n s é g e s e n . Ezért is a protestánsok
nem is álmodott erről. Özvegye férje emlékének kegyele- ' szónokai és irój mindenha, tiltakoztak az «a-katholikus» elne­
t^sen hódolt, mikor a nagy lélek akaratát meg is valósította, vezés ellen. Mi jövendő hazánkat ugyanott keressük, a hol
s jelen alapítványával örök időkre biztosította az ovoda minden keresztyének: az égben, ugyanazon Szent-Háromság
fennállását. Örömmel adjuk át a történelemnek. fényében, ugyanazon szenteknek boldogságában; de ha földi
= Úri gyermekek nyaralója. Csekme Ferenc hazák között kell választani, azt nem keressük sem Rómában,
gernyeszegi ref. lelkész, a nyári saisonra iskolások részére sem Görögországban, hanem itthon Magyarországon. Dicsér­
u. n. n y a r a 1ó-i s k o 1 á t nyit, közös étkezés, felügyelet alatti tessék és k ö v e t t e s s é k , a Jézus Krisztus. J ók a i Mór. »
Maros fürdő, kirándulások, a helybeli gr. Teleki-uradalmi = Hálás köszönet. A torda-túrí evang. ref. egyházat
mintagazdaság tanulmányozása, csolnakázás, szekerezés, bi­ idei husvét első napján igen szép ajándékkal örvendeztette
ciklizés, társasjátékok, naponkint némi kis tanulás, azaz, a meg tkts. Tarsoly Kálmánné, szül. Száva Eliz, ő nga. küldvén
szünidőnek úgy pedagógiailag, mint egészségügyileg helyes egy saját kezűleg művészileg varrott, aranyozott rojtu vörös-
felhasználásáváL Gernyeszeg a Marosvölgy egyik legszebb bársony urasztali takarót. Tarsoly Gáborné, tordai árvaszéki
pontja. Kitűnő havasalji leyegője, s kirándulásokra alkalmas elnökné, szül. Dobjeszki Anna, ő nga. pedig egy szintén arany-
helyei vannak. Körorvosi és gyógyszertári székhely. Ajánljuk rojtos, gazdag hímzésű, s előbbinél nem kisebb művészi ér­
a t. szülők figyelmében tékű urasztali kenyér-takarót. Fogadják e nemes szivü ada­
= Valami istentől elfelejtett, obskuráns fráter, kozók e helyen is, egyházam nevében, forró köszönetemet..
a ki gyakornok és a ki Szabó Gyula névre hallgat, levelet Torda-Túrban, 1895. ápril. 28-án. N a g y Mó z e s , körlelkész.

H IV A T A L O S RÉSZ.
1249— 1895- KÖRLEVÉL,
mindenik egyházm egyéik Espézesézek,. kollégiumaink
m. t. Elöljáróságainak, s a püspöki egyházak
t. Tanácsainak.
A folyó évre szerkesztett Névkönyvek mindenik egy­
házunk, kollégiumunk és püspöki egyházunk számára meg­
küldenek, s ennél fogva azok árába 1. a vajda-hunyadi egyház­
megye részéről, 24 példány után, 32 frt. 40 kr. 2. A gyula-fehér­
vári, 12 péld. után, 16 frt. 20 kr. 3. A nagy-enyedi, 35 péld.
utáni, 47 frt. 25 kr. 4. A kolozsvári, 3 péld, után, 4 frt. 5 kr.
5. A kolozs-kalotai, 37 péld. után, 49 frt. 95 kr. 6 A szilágy­
szolnoki, 62 péld. után, 83 frt. 70 kr. 7. A dézsi, 24 péld. után,
32 frt. 40 kr. 8. A széki, 38 péld. után, 51 frt. 30 kr. 9. A nagy­
hajói, 13 péld. után, 17 frt. 55 kr. 10. A görgényi, 33 péld. után,
44 frt. 55 kr. 11. A marosi, 63 péld. után, 85 frt. 5 kr. 12. A kü-
küllői, 35 péld. után, 47 frt. 25 kr. 13. A szebeni, 15 péld. után,
20 frt. 25 kr. 14. Az udvarhelyi, 50 péld. után, 67 frt. 50 kr.
15. Az erdővidéki, 13 péld. után, 17 frt. 55 kr. 16. A sepsi,
36 péld. után, 48 frt. 60 kr. 17 .A z orbai, 11 péld. után, 14 frt.
85 kr. 18. A kézdi, 14 péld után, 18 frt. 90 kr. 19. A romániai
egyházmegye részéről, 4 péld. után, 5 frt. 40 kr.
1. A dézsi egyházközség részéről, 3 példány után, 4 frt.
5 kr. 2. A fogarasi, 3 péld. után, 4 frt. 5 kr. 3. Az ilyefalvi, 2
péld. után, 2 frt. 70 kr. 4. A kézdi-vásárhelyi, 3 péld. után,
4 frt. 5 kr. 5. A A maros-vásárhelyi, 3 péld. után, 4 frt. 5 kr.
6. A nagy-enyedi, 3 péld. után, 4 frt. 5 kr. 7. A sepsi-szt.-györ-
gyi, 2 péld. után, 2 frt. 70 kr. 8. A szászvárosi, 3 péld. után,
4 frt. 5 kr. 9. A sz. udvarhelyi egyházmegye részéről, 2 péld.
után, 2 fit. 70 kr.
1. A nagy-enyedi kollégium részéről, 3 péld. után, 4 frt.
5 kr. 2. A kolozsvári, 1 péld. után, 1 frt. 35 kr. 3. A maros-vásár­
helyi, 2 péld. után, 2 frt. 70 kr. 4. A sz.-udvárhelyi, 2 péld.
után, 2 frt. 70 kr. 5. A zilahi, 2 péld. után. 2 frt. 70 kr. 6. A
szászvárosi, 2 péíd. után, 2 frt. 70 kr. 7. A sepsi-szt.-györgyi
kollégium részéről, 2 péld. után, 2 frt. 70 kr. küldendő be,
folyó év junius hó végéig, kebli pénztárunkba.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
Felhívjuk ennélfogva a címet, hogy a kitüntetett öszsze-
geket a jelzett időig beszedni, s felterjeszteni, szíveskedjenek.
Megjegyezzük,-hogy az esperesi levéltárak számára a.
fönnebb kitüntetett példányokon felül egy-egy ingyen pél­
dány is küldetett,
Kolozsvárt, 1895. áPr^ 16-án tartott ülésből.
M árkus János, Dr. Kolosvári Sándor,
titkár. elnök-helyettes.
150S-1895. KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyi evang. reform, egyházkerület
m. t. Elöljáróságának.
A közokt. m. kir. minisztérium f. é. 7634. sz a. kelt
értesítése alapján, tudomás és további szives eljárás végett
tudatjuk, hogy a cs. és kir. közös hadügyminiszter úr f. é.
február hó 2 án 11,3x5/94. sz. a. a közoktatási minisztéri­
umhoz intézett átiratában tudatta, hogy. a tanári, stb. állást
elfoglaló, valamint a még tanulmányokat folytató tartalékos-
tisztek és tiszthelyettesek, a véderő-utasitás Il-ik része 43-ik
§-ának 9-ik és 10-ik pontja értelmében, csak az iskolai
szünidők alatt fognak fegyvergyakorlatra behivatni, ha ez
iránt folyamodnak, és tanári, illetve, tanulói minőségüket
iskolai elöljáróságuk által igazoltatják.
Kolozsvárt, 1895. április hó 28-án.
P arádi K álm án , Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi előadó. ------- elnök-helyettes.
125S— 1895. KÖRÖZVÉNY.
Ezennel hivatalosan tudatjuk, hogy a nagy-enyedi ev.
ref. tanítóképzőben a képesítő vizsgálatok szóbeli része f.
évi junius 25. és 26. napjain, Csató' János kir. tanácsos
és kollégiumi főgondnok, akadályoztatása esetében, Zeyk
Dániel főispán és kollégiumi főgondnok elnöklése mellett
fog megtartatni.
Kolozsvárt, 1895. ápril 20-án.
P arádi Kálm án , Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiinii'i:

X X V . É vfolyam . K o lo zsv á rit, 1895. M ájus 9. 19. szám .

«iiinmnniniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.

Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. $z.

Abban az őrült, veszett verseny-vágtatásban,

Vergődés.
melyet a munka erőltetett, és ily természet-ellenes
Lázasan foly a munka, haladunk: hirdeti a forszirozása eredményezett: a kétségbeesésnek,
megittasult lelkesedés. Aligha: közbe szól a kétel- csüggedésnek, aléltságnak, dermettségnek rém­
kedés. Az, a mit ti a munka folytatásának, vagy kiáltásai hallhatók. A z emberek nagy sokasága
az ezzel egy jelentőségű haladásnak neveztek, nem csoportokká, társulatokká alakul, hogy biztosítsák
egyéb, mint vergődés. A taposó malomban alkal­ maguk számára nem az életet, mit érték-nélkülinek
mazott munkás folytatja a munkát, de nem halad; néznek, hanem a megélhetés eszközeit, az állami,
azonban, ha megszökik, és szalad, halad ugyan, de és társadalmi állás előnyeit. És az egy országhoz
a munka nem foly: ilyen a kételkedő okoskodása. tartozók társulati érdekeinek küzdelme a más
Bajos megmondani, hogy a mai állami, és tár­ országhoz tartozókéval, a szövetkezetek különböző
sadalmi viszonyok között a két eset közül melyik nemei, legyen azoknak neve ipar-kamara, ügyvédi
alkalmazható reánk, papokra, és egyáltalán a ma­ kamara, tisztviselői kar, tanítói testület, kőszén-
gyarországi evang. reformáta egyetemes egyházra. bánya-részvénytársaság, vagy akármi más nem
Egyik lábunkkal még ott állunk a malom forgó hagyhatták érintetlenül az egyházat sem. A mi
hidján, a másikkal előre léptünk, indulásra készen. körünkben is hatalmas hangok emelkednek anyagi,
Ez indulási készség nyert kifejezést zsinati, kon- és szellemi ekzisztenciánk nívójának emelésére;
venti, egyházkerületi, s minden ezekkel kapcso- közöttünk is tért hódított, sőt jelenben dominál
/
latos mozdulatainkban. Erezzük, tudjuk, bizonyosak azon nézet, hogy csak azon esetben felelhetünk
vagyunk a felől, hogy előttünk egy magasztos, meg kötelességeinknek, ha az anyagi gondok nem
szent cél lebeg. Keresünk valamit. Biztosak va­ nehezednek zsibbasztólag vállainkra; ha családun­
gyunk, hogy az megvan valahol, de nem találjuk, kat tisztességesen eltarthatjuk, gyermekeink növe­
még nevét sem tudjuk; most ennek, majd annak léséről gondoskodhatunk, szellemi, és értelmi gyara­
képzeljük, hogy legyen időszerű jelszónk, mely podásunkat előmozdíthatjuk, öregségünk napjait
összetartson. Csak az az egy bizonyos, hogy útra elhordozhatóvá teszi a nyugdíj, halálunkat az, hogy
készen állunk, mások szerint megindultunk, gyorsan özvegyeink, árváink nem jutnak koldus-botra.
haladunk, szivünkben hittel, reménynyel, lelkese­ A mi helyzetünk, azonban, egészen más, mint
déssel, fejünkben sok szép tervvel, számitással. akár a bíró, akár a közigazgatási tisztviselő, akár a
Mindkét eset, akár melyik legyen a kettő tanító, akár az orvos, akár a finánc, akár a katona,
közül a valódi, kizárja a korábbi munka folyta­ vagy más munkás helyzete. A közügy, és az ők
tását. A törekvési lelkesedés valami egyébre irá­ személyes érdeke annyira össze vannak forrva,
nyul, arra t. i. hogy a munka, és haladás oly hogy munkájuk folytathatása, és az ők haladása
képpen legyenek beosztva, hogy azok egymást egymástól elválaszthatatlan. Ok anyagi helyzetük
kölcsönösen kiegészítsék; egyik a másik hátrá­ javítását, szellemi, értelmi haladásuknak feltételeit,
nyára előtérbe ne nyomuljon; az egyén ne legyen a közügy érdekében, sikerrel követelhetik a kor­
a munka leláncolt, öntudatlan rabszolgája; az egyén mánytól. Ha ők éheznek, szükséget, nélkülözést
ne abban keresse a haladást, hogy kirúgja lábai szenvednek: ez a közügynek esik romlására.
alól a földet, szárnyra keljen, s a fellegekbűl szórja De, az emberi önzés hatalmasabb, mint a
villámait azokra, kiknek egyénisége a munka foly­ közügy. Nincs oly magasztos, szent közügy, melyet
tatásában semmisül meg. az emberi telhetetlenség hatalmába ne kerítsen,
 146. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
azt saját érdekeinek fel ne áldozza. Ezen állapot
annyira foglyul ejtette a közvéleményt, és a hala­
dási irányt, hogy a felett megbotránkozni, azt
természetellenesnek nyilvánítani, csak némely sze­
rencsétlen, a világtól elmaradt ideálisták elég vak­
merők. Álmodozó, minden reális alapot nélkülöző
tagjainak tekinti ezeket a társadalom úgy, mint
az állam; csak mint szükséges roszakat tűrik
ideig-óráig.
Ne ámítsuk önmagunkat. Ebbe a kátegoriába
osztott bennünket, ha bár tacite, protestáns pa­
pokat, a nyargaló liberálizmus, sőt saját édes anyját,
a protestántizmust is. A mái liberálizmus a protes-
tántizmus szülöttje, annak emlőin növekedett
de, a szülő, és a szülött nem ismernek egymásra:
mint idegenek, köszöntik egymást, ha a szükség,
vagy véletlen összehozza őket; udvariasak, nyá­
jasak, előzékenyek egymással szemben, az egyik
hatalmának tudatában, a másik tehetetlenségének
érzetében. A kinek kezében van a hatalom és erő,
az mindig nyer, a gyönge mindig vészit. Mi, pro­
testánsok, sokat, nagyon sokat veszítettünk, alig
ha maradt egyebünk, mint ideálizmusunk. Ezt is,
rövid idő alatt, le fogjuk rázni nyakunkról, mint
alkalmatlan terhet. Már reá léptünk lábunkkal a
reálizmus talajára. Gondolkozunk, ítélünk, cselek­
szünk úgy, mint a modern emberek teszik. Ezek
sem különbek, mint mi vagyunk. Mi is, mint ők,
húsból, vérből, csontbúi valók vagyunk. Miért ta­
posnánk más ösvényt, mint a melyen ők haladnak r
Miért? Hát, egyszerűen azért, mert, hogy ha
mi az általuk taposott ösvényre lépünk, onnan
brevi manu kidobnak, vagy szívtelenül eltipornak.
Ideálistáknak ott nincs helyük; ha helyet küz­
döttünk ki, megszűntünk ideálisták lenni. Gon­
doskodva van arról, hogy a fellegekből a földre
alá ne szállhassunk. A mi tetteinket, érzelmeinket,
beszédünket, nézésünket, járásunkat más mértékkel
mérik, mint a többi emberekét. Ezek kifogástalan,
korrekt, derék emberek, ha a külső illem-szabá­
lyoknak megfelelnek, törvényszabta kötelességei­
ket teljesitik, kiszabott munkájukat, legalább pa­
piroson, elvégzik, a kimutatások rubrikáit pontosan
kitöltik; de, tőlünk ennél többet követelnek; az
indokok tisztaságát, önzetlenséget, birka-türelmet,
önfeláldozást, tűrést, nélkülözést, szenvedést, mikint
cselekedett Jézus, kinek szenvednie kellett, hogy
elvegye az életnek koronáját, s része lehessen
az ő atyjának' dicsőségében
Ezt nem érti, nem is akarja megérteni a mo­
dern liberálizmus. Neki valami egyéb kell. Éhezi,
19 szám .
és szomjuhozza ném az evangyéliömi igazságot,
hanem valami egyebet, maga sem tudja mit; most
itt, majd amott keresi; most ebben, majd abban
véli feltalálni; most ennek, majd annak nevezi,
mi után oly epedve vágyódott, s melyben soha
megnyugvást nem talált.
A modern liberálizmus fékevesztett rohamá­
val szemben a magyarországi egyetemes egyház­
nak állást kell foglalnia, s ha ez ideig állami, vagy
más érdekből, talán jóhiszemüleg, engedte magát
vezettetni, sőt esetenkint maga is vezér-szerepre
vállalkozott, vissza kell térnie a lényegének meg­
felelő természetes alapra. Szeretjük az egyetemes
papság elvét hangoztatni, irtózunk a kath. hierar-
khiai irányzattól, mely az egyházban istentől ren­
delt kormányzókat, és engedelmes népet ismer,
melyet kormányoznak. Elvetettük ezt a felfogást,
de elfogadtuk a modern liberálizmus rendszerét,
mely a társadalmat hivatalos, és nem hivatalos
kátegoriákba osztályozza. Az első az uralkodó,
a második az engedelmeskedő osztályt képezi,
a nélkül, hogy elválaszthatatlan egységükben egy
erőteljes orgánizmust képeznének Ezen duálizmus
éles ellentétei rohamosan fejlődnek. Vanrak állami
iskolák, de nincsenek népiskolák; vannak állami
tanítók, de nincsenek néptanítók. Ezek beolvadtak
az állami hivatalnokok osztályába; a nép magára
hagyatva, az iskolában szerzett ismeret-töredékek
alapján, önmaga ösztönébűl, alkotja világnézetét,
gondolkozását, cselekvési motivumait, és irányát.
A nép felfogása az egyházzal szemben ha­
sonlít az előbbihez. Ezt hajlandó vagyok a kényszer-
helyzetnek tulajdonítani. Az egyház-tagok zsebe,
munkája, keresete, egész lénye annyira igénybe
van véve a modern liberálizmus követelő kapzsi­
sága által, hogy az egyház számára legjobb akarata
mellett sem áldozhat, a vallás-erkölcsi élet iránt
közönyös lett; mindegy, akár pápista, akár refor­
mátus, akár názárénus, akár baptista, sőt ez utóbbi
kiválások kényszer-helyzetének, tehetetlenségének
megfelelőbbek, kedély-hangulatát kielégítőbbek,
mint a rendezett egyházak formálizrnusa.
Csak a napokban hallottuk illetékes helyről,
hogy azon probléma előtt állunk: vájjon, nem
helyesebb-e a társadalmat az egyénre, mint a
családra alapítani? Nem elég csak figyelő állást
foglalni el e kijelentéssel szemben, hanem szük­
séges annak mélységeit is megismerni, mert annak
veszélyes örvényei is vannak. A protestántizmus
a talajából táplálkozó szubjektivizmus elfajulását
meg kell, hogy gátolja, azt helyes irányban kell,
 iç. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hogy fejleszsze, mert vele is, mint a liberálizmussal,
azon eshetőség történhetik meg, hogy romboló
irányzatot vészén, s szülő anyját átkozzák, mint
minden rosznak forrását Az eddigi tapasztalatok
megtaníthattak, hogy a hangzatos szavak, Ígéretek,
irányt-tévesztett lelkesedés hová vezetnek. Nehogy
úgy járjunk a protestáns szubjektivizmussal is,
mint a liberálizmussal.
A pápai nuncius alapos ok nélkül nem utazott
Magyarországban ; valami forrik az események krá­
terében; a meglepetések előhírnökei egy, s más
alakban jelentkeznek. A nuncius örömmel számolhat
be a magyarországi hierarkhiának rendíthetetlen
ragaszkodásáról a szent székhez. Ez a ragaszko-
dási nyilatkozat nekünk is szól, a többit, a csal­
hatatlan megnyilatkozás alapján, elvégzik a pápista
papok; majd leteszik ők nélkülünk a második
millenium fundamentomát, mint letették, állításuk
szerint, a nemzet nélkül az első milleniumét. A
hangulat, közvélemény alig észrevehető útakon és
módokkal ez irányzat felé van terelve, s ha egy­
szer megerősödött ez a törekvés, szűz Mária or­
szágának protestáns lakói előre láthatják jöven­
dőjüket, ha a múltból és jelenből még eddig nem
tanulták meg. Mindenütt azt olvasom a szent
székhez hódolattal ragaszkodó iróktúl, hogy Ma­
gyarország fennállása, virágzása, és a pápista egyház
egymástól elválaszthatatlan; a protestánsok el­
árulták a hazát töröknek, svédnek, franciának,
angolnak; széttépték, szétszaggatták az országot,
pártot ütöttek, lázongtak: mig a pápisták az egy­
ségnek voltak, s ma is annak képviselői. Ezzel
akarják igazolni azon eljárásukat, hogy a hol a
tiszta magyar ajkú, magyar érzelmű protestánsok
saját erejükön virágzó egyházakat, iskolákat ala­
pítottak, a magyar nemzeti géniusznak megfelelő
alkotásokat végeztek: oda fordították munkásságuk
egész erejét, ott tartották és tartják szükséges­
nek a belmiszszió működését. Kétségbe vonhatatlan
törekvésük,a protestántizmus megsemmisítése, mert
csak igy lehetséges, az ők álláspontjukon, egy egy­
séges magyar nemzeti állam. Érthetetlen, hogy
éppen saját álláspontjukon nem tartják érdemes­
nek a belmiszsziót a hazai nemzetiségű vidékekre is
átténni, holott nagyon jól tudhatják, hogy nem a
magyar protestánsok, hanem a nemzetiségek el­
lenségei az egységes magyar nemzeti államnak.
Hanem Róma, az ő csalhatatlan világpolgári sze­
meivel jobban akar látni, eszével többet tudni,
szivével melegebben érezni, mint a hazájához,
nemzetéhez, vallásához, ősi hagyományaihoz ragasz
14 7 .
kodó magyar nemzet, melynek a számára sehol
e világon nincs több hely, kinek itt élni, halni kell.
Fiat cath. religio et pereat hungarica natio: ez a
pápista okoskodás tenorja, a mint hogy a világ­
vallás feletti ábrándozás, és törekvés mellett,
nem is lehet más.
Ezt jó nekünk tudni, azt egy percig sem
szabad elménkből elszalasztani, hogy készületlenül
ne találtassunk. Helyzetünk a taposó malomban
alkalmazott munkáséhoz hasonlít. Folytatjuk a
sisifusi munkát, de nem haladunk, bár haladásra
készen voltunk. Vissza kell lépnünk, vagy ha ha­
ladni akarunk, a modern liberálizmus sodró ár­
jától ragadtatva haladnunk. Ez az a borzasztó
vergődés, mely nekünk jutott osztályrészül. A
tizenkilencedik század Páljának küzdelme, szen­
vedése, fájdalma más tényezőktűl függ, mint az
ős keresztyénség Páljáé; erőt, bátorságot, kitar­
tást a Krisztusért, és az isten országáért való
küzdelemben más világnézletből merít, mint ez;
hite, reménysége, lelkesedése, szeretete lehet az
övével egy minőségű, de különböző világításban
megjelenő tartalommal. Ennek életerős kibonta­
kozása az evangyéliom talajából, az egésséges
protestáns szellem életképességének nyilvánulása
lenne a valódi haladás. Ebben vagyunk gátolva,
vagy a modern liberálizmus által vezetve. Ez
a vergődés. Horváth István,
bürkösi evang. reform, pap.
A német theologiai képzés,
v.
Mikor a magyar theologus külföldre kikerül, ren­
desen azt hiszi, hogy itt valami nagyszerű theologiai
képzés van, és éppen azért azt, a mit talál, úgy fogja
fel, mint valami elérhetetlent, a melyhez ő még gondo­
latában is, alig ér fel. És alig figyeli meg, és alig te­
kinti meg behatóbban azt, a mit talál.
Hát, ez a német theologiai képzés nagyon gyönge
valami. Még annál is gyöngébb, a mint feltételezzük-
Ha erősen kritizáljuk, hát szétfoszlik az egész, mint az
álom. Német theologiai képzés, úgy szólván, nincs is;
mert az, a mi van, nem theologusoknak való, hanem
kész, meglett, kiképzett embereknek.
A német theologiai képzés nem egyéb, mint három
évig hallgatása bizonyos előadásoknak, melyeket hogy
tulajdonképpen miért kell hallgatni, a német tlnologus
sokszor maga sem érti. Ez az’ egész. Mert az nem nagy
számításba jön, a mi ehhez csatlakozik, t. i. a szeminá­
riumi oktatás, mert az ismét nem áll egyébből, mint
egy nehány jól-roszul megirt dolgozat felolvasásából,
melyet maga a tanár is csak alig egy pár bíráló szóra
méltat. Nem is csoda aztán, ha a német theologus, a
három év letelte után is ott van, a hol az elején. És
 148. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hogy tán egyetlen egy fiatal ember sincs, a ki még egy
pár évig meg ne toldaná egyetemi tanulmányait; hiszen,
csak a három év után dereng elméjében valami fény­
sugár, mely még tanulmányait illetőleg is vezetheti.
Hol van ebben a képzésben az, a mi az ifjú embert
theologussá teszi ? Azzá, ki későbben egy-egy gyülekezet
lelkipásztorává kell hogy legyen? Nem tekintve, hogy
ez egyetemi képzés a legtöbb esetben még arra sem való,
hogy annyi ismerettel lásson el, a mennyivel útnak in­
dulhatna akármely müveit ember.
A theologiai képzésre szánt idő rendesen nyomta­
lanul vész is el a német theologusoktúl. Kitöltik azt úgy,
hogy későbben kell utána siránkozniok. És mikor a na­
gyon szigorú vizsgák elé kell államok, csak akkor veszik
észre, hogy mindent újból kell kezdeniök. Három nagy
egyetem theologiai képzését figyeltem meg: a berlini,
lipcsei, és hallei, tehát a legnagyobb három egyeteméit,
és nagy szomorúsággal tapasztaltam, hogy a gondjaikra
bízott körülbelül három ezer theologus közül alig egy
nehányat juttatnak el kívánt céljaikra, az itt felállított
theologiai tanfolyamok.
Ne csodálkozzék rajta senki. Nem úgy vannak ez
egyetemek berendezve, hogy itten valaki sok tudományt
szerezhetne pusztán az után, ha csak az egyetemre akar
támaszkodni. Itt megelégesznek a tudomány egy nehány
száraz doktrínájának előadásával; azzal is úgy, mint ha
csak önmagukért tanítanának a professzorok, és nem a
hallgatóikért. Hogy aztán itt eszményeket keltenének föl
az ifjú theologusokban a papi feladat iránt úgy, hogy
ez eszmékért még küzdeni is élvezetüknek tartsák; hogy
annak kiképzésére törekednének, a mi varázst ad a lé­
leknek, ruganyosságot a szellemnek, és emelkedettséget
a gondolatnak: ilyen, és hasonló dolgok után járni, nem
tartja a maga szakmájába vágónak egyetlen egy theo­
logiai professzor sem.
Á német theologus professzor elvezet az ismeret
egy-egy labirintjába, ha ugyan az illető hallgató, minden
erejét megfeszítve, legalább tízszer annyit tanul, mint a
mennyit tanárától hall, de tovább aztán nem. Nézzen
utána a hallgatója, ha feladatának meg akar felelni a
szó tulajdonképpeni értelmében, ha oda akar fordulni a
vallás megnyugtató erejéhez, a hit életadó melegéhez,
midőn kezdi belátni nagy értelmét e szónak: Ignorabi-
mus I H ogy arra gondolna az a professzor, hogy annak
az ifjú embernek azt a főbölcsességet kell kutatnia, mely
a szív szuverén hatalmának zárjai alatt rejtezik: mit
törődjék ő azzal; ám, lássa az az ifjú ember, mire tud
haladni magától. O tanítja az ismeret anatómiáját, szét­
boncolja a logikával fölépített tudományokat, és csak
ezt tartja magához való feladatnak. És nem látja be,
hogy téved; mert, hogy ha jó, és hasznos is a kutatás,
de az anatómiával még nem sokra megyünk; egyéb
után is kell törekedni, ha azt akarja, hogy hallgatói ne
olyanok legyenek, mint egy-egy Oedipus, ki ismert, meg­
fejtett minden talányt, de a saját életének nagy titkát
annyira nem tudta megfejteni, hogy elveszett belé.
A német professzor azt akarja, hogy az élet is
az ő diszciplínája szerint alakuljon. Doktrínákat töm
fejébe hallgatójának, és azt hiszi, hogy az az ember a
legteljesebb képzésben részesül, ha mindent megtanult.
19 szám.
mit az emberek, mint theoriákat, kitaláltak. És nem gon­
dolja meg, hogy van egyéb is, a mitől bölcsebb lesz
az ember, mint Szokrates, és többet fog tudni, mint
Arisztoteles. Milyen nagyszerű lenne az, ha a német
professzor meg tudná tanítani hallgatójának, hogy hir­
desse a reményt, mely ha másutt nincs is, de ott van
az égben; ha azt a bűvös képet tárná fel előtte,, mely­
ben az megtanulná, hogy csak annyit érünk, a mennyire
nemesebb dolgokért lelkesedni tudunk; és ha fölfakasz­
taná, és nem kioltaná lelkében a vallásnak amaz erejét,
mely él még akkor is, midőn megnehezedik felettünk
az idők viharos járása, fölemelkednek a sziklákhoz ve­
rődő hullámok, hogy elkezdjék ama félelmetes halotti
éneket. Ám, mindent megtesz a német theologiai pro­
fesszor, hogy az ő hite szerinti kitűnő theologiai képzést
megvalósítsa, csak azt nem tudja megtenni, mire nem
képes őt megsegíteni a logika, hogy lásson még valamit,
a mi akkor győz, midőn már kevés az ismeret.
Ám, mégis ér valamit a német theologus ! Hiszen,
rá van útaiva, hogy keresse önmagától az igazságot.
Aztán, Németország legjobb fiai vetekedve törekesznek
a theologiai pályára menni; és a középiskolai pályafutás­
ban minden német ifjú olyan képzésben részesül, melyhez
hasonló alig van másutt a kontinensen. Ezek aztán ki­
egyenlítik valamiképpen az ellentéteket.
Mig tehát az egyetemen nem sokat ad a német
theologusnak, annál többet talál ő maga. Nem állítom
egészen, hogy tán azért teszi ezt, és azért szorgalmas,
mert a theologiai vizsgák végtelenül szigorúak, és csak
nagyon alapos tudás után bocsátanak át bárkit is ezeken,
mikor minden oldalról kiismerték., a kandidátus tudomá­
nyát. Vele születik minden némettel az a vágy, hogy
minél több könyvet olvasson el, és minél több ismeretet
gyúrjon be a fejébe, ha egyébért nem is, pusztán magáért
az ismeretért. Csak az bizonyos, hogy nem előbb, csak
azután kezd tanulni, mikor tulajdonképpeni tanulásának
ideje lejárt. A kiszabott három év után. A z után kez­
denek a nézetei is kialakulni, akkor kezd állást foglalni*
és komolyan gondolkozni. Tehát, önmaga képezi ki ma­
gát, önmaga alkotja magát, sokszor a professzorának
minden befolyása nélkül. Elnéztem, milyen szorgalmasan
kutat aztán ilyenkor a német ifjú a könyvtárakban; alig
lehet látni valahol; pedig az előtt napokon át ott ült
a vendéglátó helyeken, egy-egy pohár sör mellett, órák
hosszat bámulva maga elé.
Csakhogy, ha az egyetem nélkül is eljut céljához
az ifjú, miért akkor neki három évet ott haszontalanul,
és nagyon sok költséggel eltölteni ? Mire való akkor az
egyetemi képzés? Erre a kérdésre azért jutottam el,
mert éppen ide jutott a német egyház is. A német egy­
ház is mind inkább kezdi belátni annak a helytelenségét,
a mi ma az egyetemeken a theologiai képzésben történik.
És egyre sürgeti az állapotok javítását. A z egyetemek,
persze, nem engednek, sőt nem egy-egy hang hallatszik,
mely nyíltan mondja, hogy az egyetemnek nem az a
feladata, hogy az egyháznak növeljen szolgákat, hanem
csak a tudománynak. Ezért az egyház másféle képpen
akar magán segíteni. Arra törekszik ugyanis, hogy minden­
felé szemináriumokat állítson fel, a melyekben felügyelete
alatt képeztetnének ki úgy gyakorlatilag, mint elméletileg
 lg. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
az ifjú theologusok. Tervének kivitelében nem is aka­
dályozza meg más, mint éppen csak a pénz. Hanem, a
legjobbat reméli. Addig is, azonban, azt akarja, hogy a
theologiai tanárok kinevezésére az egyház is jogot gya­
korolhasson, mert szolgáinak képzését az eddigiek nem
mindenben teljesitik helyesen.
Mi lesz a jövőben, ha ez sikerül, a theologiai képzés
képe: csak az isten tudja. Még az sem biztos, lehetséges
lesz e ezt elérni, vagy nem. Egyelőre minden a régi kerék­
vágásban marad. A kormány sem szándékozik változta­
tásokat eszközölni, sőt teljesen szabad kezet enged az
egyetemeknek, a mint ezt az utóbbi bonni történet mu­
tatja, hol a tanárokat rendkivüli merészségükért csaknem
mindenki megtámadta.
Mi, magyarok, azonban, ha e theologiai képzést
megfigyeljük, és a magunkéval összehasonlitjuk, ne higyjük
soha egy pillanatra sem, hogy tán sokkal rosszabbul ál­
lunk, mint a némelek. Ellenkezőleg. Csak fel kell, hogy
használjuk jól azt, a mivel rendelkezünk.
Bartók Jenő-
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r, 1895, május 5.
Elnökölt: Dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes aa.
Jelen voltak: Dr. V ályi Gábor és Herceg Lajos, igazg.-
tanácsosok. Dr. Deák Albert, ügyvéd. Márkus János,
titkár, Deák József, pénztárnok, Maksay János, h. szám­
vevő és Kádár János, s. titkár.
Az ülés megnyitása után, felolvastatott az ülésen
kívül' ellátott ügydarabok jegyzéke s Mz ismertetett in­
tézkedések megtétele jóváhagyó tudomásul vétetett s
•ezután a titkár, s. titkár és h. számvevő referádái alap­
ján a következő ügyek nyertek elintézést.
Vízaknai egyházközségünk azon határozata, mely
szerint a Veress Ferencné-féle s időközben perrel meg­
támadott ajándékozási szerződéstől való elállását kimon­
dotta, a felhozott s legközelebbi ülési tudósításunkban
bővebben ismertetett indokok folytán, jóváhagyó tudo­
másul vétetett.
A folyó évben tartott főt. egyházkerületi közgyű­
lés által megállapított közgyűlési tanácskozási szabály­
zatnak 200 példányban leendő kinyomatására lg. Taná­
csunk az engedélyt megadta, hogy szükség esetén a
szabályzat külön lenyomatban is rendelkezésre álljon.
Marosi egyházmegyénk tanácsa pártoló ajánlat­
tal terjesztette föl a gyalakúti egyházközség közgyűlé­
sének azon határozatát, mely szerint az üresen álló papi
állomás "320 frtnyi javadalmát új kepézési rendszer
megállapítása által 626 frt. 33 krra emelte, s a pályá­
zati hirdetést ily alapon kéri közzé tétetni, kérvén egy­
úttal azt is, hogy engedtessék meg részére kivételesen
a papi állomásnak a régi választási törv. é.telmében
leendő betöltése. lg. Tanácsunk az egyházközség buzgó
áldozatkészségét, mely szerint papi javadalmát csaknem
kétszeresen emelte fel. örvendetes tudomásul vette, s az
Ily alapon kiállított dijlevelet megerősítette, de az egy­
házközség másik kérésére vonatkozólag nem határozha­
tott kedvezően, mert a jelen évben életbe lépett uj zsinati
törvényektől való eltérést engedélyezni jogában nem áll.
149.
A sóváradi egyházközség azon határozata, mely
szerint a 3-ik községi tanítói állomás betölthetését biz­
tosítandó, az általa adott tanítói lakás kibővítésére egy
konyha és kamara építését határozta el, jóváhagyó tudo­
másul vétetett.
Kendői egyházközségünk indokolt és az egyházme­
gyei hatóság által is jóváhagyott kérésére, megengedte lg.
Tanácsunk, hogy Málnási Ferenc elaggott lelkész aa.
szolgálatképtelensége miatt, félfizetéssel nyugalomba he­
lyeztessék és hogy a fenm aradó csekély félpapi fizetés­
nek felhasználásával, ideiglenesen, egy lévitai állomás
szerveztessék, a vagyoni ügyek vezetésével és az admi-
nistracioval pedig a szomszédos selyei egyház lelkésze
bizassék meg, minthogy ezen szegény egyházközségünk
a félpapi fizetést a törvényes minimumig felemelni s
igy a lelkészi állomást betölteni, nem képes.
Sípos Gyula, m.-borzási lelkész aa. megfelebbezvén
az egyházmegyei tanács azon határozatát, melylyel részére
a kántortanitói teendők végzéséért az egyházközség által
megállapítottnál kevesebb javadalom van megítélve: lg.
Tanácsunk a felebbezési kérés értelmében határozott,
mert a föl terjesztett iratokbul kitűnt, hogy ezén java­
dalom részére, az egyházközség által előre meg volt
állapítva.
Csíkszeredái egyházközségünk közgyűlésének azon
határozata, melylyel az egyházi adónak a4°/0-al számított
megfelelő tőke befizetésével lehető megváltását mondotta
ki, hely behagyó tudomásul vétetett.
Deési egyházközségünk főgondnoka, ngs. Szarvadi
Pál kir. tanácsos aa., öreg korával járó gyengeségére
hivatkozva, főgondnoki állásáról lemondott. lg. T an á­
csunk e lemondást sajnálattal tudomásul vette, s neve­
zett aának, ki az egyházközség ügyeit oly hosszas időn
át kiváló buzgósággal vezette, őszinte elismerését és
köszönetét nyilvánította.
Valkói egyházközségünk azon kérése, melyben a
Fornet János féle birtok megvételére engedélyt kér, az
illetékes esperes és ahhoz értő szak-egyén meghallgatása
után, teljesíthető nem volt, minthogy az illető birtok
kellő jövedelmezőséggel nem bír.
Rákosi Lajos, marosi esperes aa. kérésére megen­
gedte lg. Tanácsunk, hogy a szóvátai volt tanító
részére előlegesen kiutalt 50 frt segély nevezett tanító
temetési költségeire fordittassék.
Helyettes számvevő aának, a m. n. zsombori gaz­
daság és szeszgyár számadásainak megvizsgálásárúi szóló
jelentése tudomásul vétetett, megnyugvással látván ab­
ból lg. Tanácsunk, hogy a kezelésben mulasztás, vagy
hiány elő nem fordult.
Szász-Mátéi lelkész, t. Nagy Mihály aa, súlyos be­
tegsége okán, azt kérte, hogy f. évi julius hó i-én ese­
dékessé válandó központi javadalma kivételesen már
most kifizettessék; a mit lg. Tanácsunk meg is engedett.
A sz.-udvarhelyi kollégium elöljáróságának azon
kérése, hogy a rendes tanárok lakpénzét egyenkint 350
írtra emelhesse föl, fedezet-alap hiányában, teljesíthető
nem volt.
Még néhány apróbb ügy elintézése után, a tárgy-
sorozat kimerittetvén: az ülés bezáratott. r- S-
 150. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 19 szám .

nem a csalódásnak, hanem az igaz őszinteségnek, mély tisz­

Az egyházmegyékből.
A z erdővidéki egyházmegyéből.
Folyó hó 26-án nevezetes napja volt erdővidéki egy­
házmegyénk papi testületének. Nem azért, mintha valami
országra-vílágra kiható esemény lett volna e napon meg­
örökítve, hanem, mert ünnepet ült. Ünnepet ültünk e na­
pon, az elismerésnek, őszinte tiszteletnek, igaz ragaszkodás­
nak, meleg szeretetnek ünnepét! Igen, hisz e napon lett
beiktatva egyházmegyénk újonnan választott főgondnoka, Ngos
Zathurecky Gyula úr, ama hivatalos állásnak tényleges mun­
kakörébe, mely annyi jótékony meleget sugároz egyházme­
gyei életünk elohaladására, nem nagyszabású beszédek, hi­
vatalos formák stb. stb. kíséretében, hanem azzal az őszinte
tisztelettel, forró ragaszkodással, mely mindennél többet ér
s melylyel e vidékünkén elismert név lett megtisztelve egy­
házmegyénk főgöndnoki magas méltóságával! Hogy is ne!
A méltó utód ragaszkodással van ősei hitéhez, vallásához,
drága protestantizmusunk örökké tartó, megbecsülhetetlen
kincseihez.
Vendégei voltunk az új főgondnok vendégszerető haj­
lékának. Ott láttuk uj főgondnokunk házánál ama másik
lelkes, fáradhatlan főgondnokunkat: Tek. Bartha Sándor
urat, új algondnokainkat, Tek. Zathurecky József és Tek.
Bedő József urakat. Ott volt papi testületünk élén Kövér
András, tevékeny esperesünk. Ott láttuk a házi urnák sok
jó barátját, olyanokat, a kiket e nevezetes kitüntetés, a
főgöadnoki állás tiszteletre méltósága, tekintélye különösen
érdekelt. Csak azt jelzem, hogy az ünnepély sokkal jobban
sikerült, mintha mondva csinált, nagy előkészületek által
vérmes reményekre hívta volna fel várakozásunkat, mert
teletnek és odaadó ragaszkodásnak érzetével távoztunk az
igazán miD.den izében nemes, székely vedégszerető, úri háztól.
A siker oroszlánrésze, maradandó emléke a szives
vendéglátásból Nagys. Zathurecki Gyuláné úrnőt, Gyulay
Margit Őnagyságát illeti, ki a mennyiben egyszerű megje­
lenésében, épp oly lekötelező és szívélyes modorú társalgá­
sában. Isten adjon egyházunknak sok ilyen buzgó, vallásos
művelt lelkű úrnőt, mert akkor nem félhetünk, nem félt­
hetjük egyházunkat a bekövetkezhető veszélyektől.
Azonban, hogy e pár sorbúi álló tudósításnak a fenn-
említetteken kívül értékét még jobban feltüntessem, miért
ne mondjam, hogy főgondnokunk vendégszerető háza volt
az a hajlék, hol az erdélyi egyházkerület testben és lélek­
ben egyiránt erős, fényes talentumainál fogva nagyszabású
alkotásokra hivatott püspökét, Szász Domokos, Öméltóságát
éltettük, s az újabb időben megtestesítésre váró, nagy je­
lentőségű eszmék gyakorlati megvalósításához, habár por­
szemmel is, hozzá járult a társaság. Jelszó volt: «mulatni
a jótékony cél javára.» Az eredmény bámulatos volt. Rö­
vid idő alatt, a «Papfiuk Szeretetháza» részére, alatt irt
indítványára, 23 frt. 25 kr. gyűlt össze. Eredmény, a milyet
várni lehet egy ilyen társaságtól.
Posta utalványon küldöm Szerkesztő úr, azzal az
újból alkalmatlankodást okozó kéréssel, méltóztassék rendel­
tetési helyére juttatni.
Bezárom rövid értesítésemet, azzal a forró óhajtással,
vajha minden ily összejövetel megteremné a maga áldásos
gyümölcseit a szent, a magasztos, az igaz cél megvalósítása
érdekében. Lőrinc G y u la ,
egyhm főjegyző.

T Á R C A.
Nga. pretentiájában, és az ő Nga. consensusából, Tiszt, espe
E gyháztörténeti adalékok. rest Szatmári Zsigmond uram; követvén ebben a venerabile
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez. consistorium a Mlgs. curatorurral együtt a complanationak
(Hatodik közlemény.) tenorát, melynek egyik punctumában determináltatott, hogy
1747. julius 30. Egy abroszt, s egy kendőt kivettünk
ezen ekklesiának első lelki taniója légyen ekklesiasticus cu-
az ládából kajántói ekklésia számára, item egy selymes ab­ rátor nemcsak az ekklesiára nézve, hanem egyszersmind a
roszt, az mi ekklésiánk ususára. collegium részére nézve is, a mennyiben t. i. az ekklésia
1747. november 25. Minthogy említett néhai tek. közös jószágokat bir, a kollégiummal. Kívánjuk mindnyájan
Kolosvári György uram a quartasi és malom-birói hivatallal szívesen, hogy Isten Tiszt. Szatmári uramat ő kglmét sokáig
együtt curatorságot is viselt ekklesiánkban a nemes szász szerencsésen éltesse és illendő kegyelmeivel ruházza fel e
nation, concludálá a venerabile consistorium, hogy a Nemes j sarkalatos hivatalnak dicséretesen leendő viselésére és foly-
szász nation lévő curatorság oíferáltassék Tek. senator idősb I tatására.
Pataki István uram ő kglmnék : a mely hivatalt ő kglme a j Ugyan ezen alkalmatossággal konsideratioban vévén
a venerabile consistoriumnak kérésére fel is vállala. Kíván­ | a venerab consistorium a Mlgs. curatorral együtt, Tiszt,
juk mindnyájan szívesen, hogy Isten ő kglmét sokáig sze­ j Deáki Sámuel uramnr.k hasznos szolgálatját, melyet ő kglme
J
rencsésen éltesse, és sz. kegyelmeivel továbbra is ruházza idvezült édes atyja helyett hosszas idők alatt praestált:
fel, hogy a mint eddig ő kegyeime szives indulatját mind ! mostan ő kgelmét kívánta consolálni és ő kgelmét accep-
eklesiánkhoz, mint collegiumunkhoz, hasznos szolgálatával ! tálja ad aequalem sacri ministerii functionem: követvén eb-
contestálta, úgy azután is hasonló igaz és kegyes adfectió- j ben a venerab. consistorium azon determinatiojának tenorát,
jában ő kgmének mindnyájan örvendezhessünk. j melyet végezett volt 1742. április 29-én. Kívánjuk mind-
1748. december 15. Néhai Tiszt, superintendens j nyáján szívesen, hogy Isten tiszt. Deáki Sámuel uramat él-
Deáki József uramnak, az életből lett kiköltözése után va- ! tesse és tegye továbbá is alkalmatossá a maga sz. oltárai'
cantiában maradván ekklesiánkban az ekklesiasticus curato- körül való szolgálatra.
ratus és venerab. consistoriumban levő praesesség: azon 1749. naartius 16. Consistorialis gyűlésünk celebrál-
curatorságra és praesességre denomináltaték a venerabile tatván, jőve emlékezetben, hogy még az elmúlt esztendőben
consistorium tói, a Mlgs. curator báró Bánffi Farkas úr ő circa finem novembris Tek. doctor Pataki Sámuel uram in-
 19 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. * 5*

corporáltatott vala consistoriumunknak tagjai közé, a mely 1751. január 8. Cántor Sz. Királyi Gerson uramat
determinatiónk, minthogy még eddig az ekklesia protocol- kiszólitván Isten e világból, invitálta és be is hozatta ő
lumába be nem Íratott volt, mostan kiváná a 1Venerabile kglmének helyébe az ekklesia, a bélső templombeli cantori
•consistorium, hogy azon determinatio protokolláltatnék.. Dec hivatalra, Tiszt. Beke György uramat a Szatmár-Németi
laráljuk azért ezen inscriptumunkkaly hogy Tek,. Dr. Pataki reform, ekklesiából, kit a vener consistorium cantori hiva­
Sámuel uram, konsistoriumu.uk egyik rendes és érdemes talába be is állita; rendelvén 0 kglmének esztendőnként
tagja légyen. Szeresse Isten emlitett Tek. Dr. Pataki Sámuel azon salariumot, mely az ekklesiában rendszerint szokott
uramat, minden javaival, és éltesse ő kglmét ekklesiánknak járni a bélső templombeli cantörnak.
consolatiojára. Injugáltaték akkor az is ő kglmének, hogy a leány -
Anno dieque iisdem. promoveáltatván - Te;k. Újhelyi oskolát felállítsa, és a leánygyermekeket szorgalmatossággal
•Sámuel uram, in statu seculari a Generális Perceptorságból tanítsa olvasásra, a hitnek ágazatira, a jó erkölcsökre és a
a senatori hivatalra és charak térré, és ez okra nézve le rendesen való éneklésre, mely szent munkára magát ő
kelletvén Ő kglmének tenni in sfatu nostrae ekklesiae a kgelme nagy devotióval obligálá is.
harangoztató gazdaságot, választatok ő kglme helyébe azon (Folytatása következik.) Török István-
harangoztató gazdaságra pluralitate votorum Nemz. Boros
György uram. Kedvezzen Isten az ő kglme életének, és
adjon erőt ő kglmének a hivatalnak hasznosan leendő vi­ Különfélék.
selésére. és folytatására. Candidáltattanak volt ezen hiva­
= A nagy-enyedi Bethlen-kollégiumban a főgimná­
talra. rész szerint a Mlgs curator Br. Bánffi Farkas úr ő zium VTII. osztályának évzáró nyilvános vizsgálatai május
Nga ilispositiójából, rész szerint pedig a Vener. Consis ori^ hó 15 — 16. napjain tartatnak meg.
umunk tetszéséből e négy érdemes személyek: Nemz. Sas
János uram, in state seculari divisor, Nemz. Harmati Dá­ = A kolozsvári kollégiumban a V ili ik osztály
niel uram, e prioribus centum viris ; Nemz. Boros G\ örgy vizsgálatai máj. 13— 17-ig fognak megtartatni; az írásbeliek
uram, hasonlóképen centum vir és Nemz. Újhelyi Gábor május 1 9 — 21-én; mig a szóbeli érettségi vizsgálatok, a
uram, auri et argenti camp. fiscalis. mint már jelezve volt, jun. 28— 29-én. Egyéb vizsgálatok,
úgy az elemi, mint a gimnáziális osztályokra nézve, jun. 6-
1750. január 25. Lévén, consistoriális coníluxusunk,
tól, jun. 25-ig fognak megtartatni; jun. 27 én d. e. 9 óra­
elbucsuzék quartasi és malombirói hivatalától Tek. ifj. Pa­ kor pedig az iskolai évet bezárják.
taki István uram ó kglme, szegény városunknak mostani
érdemes főbírája és az Ekklesia is ő kgelmét minden tisz­ = Csikfalván. a marosi egyházmegyében, ápriL
telettel hivatala mellől elbocsátás Minthogy pedig Tek. ifj. 25-én tűz ütött ki, mely tizenegy gazdának minden épületét
Pataki István uram Ő kglme viselte két esztendők alatt elhamvasztotta. Ezek között, a papi telken nem maradt semmi.
quartasi és malom-birói hivatalát a magyar nation, megkí­ Az összes parokhiális épületekkel, a magtár meglevő kész­
náltatok ezen hivatallal a nemes szász natió; de a nemes lete is odaveszett; és alig tudták megmenteni a levéltárnak
szász nation lévő capax subjectumok ezen hivatalt mostan egy részét, valamint az anya-, és a jegyző-könyveket. El­
fel nem vállalván, offeráltaték ezen quartasi és malom-birói képzelhetni, hogy e földhez ragadt szegény, kicsi egyház e
-hivatal- a magy. -nation Tek. senator Enyedi István uramnak, pusztulást a maga erején kiépülni nem tudja. Mi hát, csak
ő kglmének; mely hivatal ő kglme ekklesiánkhoz való igaz ismét felemeljük szavunkat, és a könyörületességre, a féle-
szeretetiből, noha accedálván unszolásunk is, felvállalá. baráti szeretetre apellálunk. Adakozásra hívjuk fel lelkész­
Isten áldja meg ő kgelmét ekklesiánkhoz való igaz szere­ társainkat, egyházainkat. Bármi csekély adomány sokat je­
tettért és adjon ő kglmének erőt és egészséget, hogy quar­ lent isten országában, és mi szívesen vállalkozunk, hogy
tasi és malombirói hivatalát viselhesse ő kglme szegény rendeltetési helyére juttatjuk, és lapunkban nyilvánosan
-ekklesiánknak és collegiumunknak nevezetes hasznára, és nyugtatvány ózzuk.
mindnyájunknak consolatiojára. = Ad Anglos. XIII. Leó pápa ő szentségének, mint
minden vén embernek, van egy fixa ideája, mely szerint nem
Ugyanekkor végezteték, hogy a Teleki Taxa pénz
csak a Kelet disszidenseit, hanem az ángol, orosz, porosz
administráltassék az első pap és praeses curator keze alá,
egyházakat a római katholika anyaszentegyházba iparkodik
melyből ő kglme a Tek. civilis curatorokkal együtt fizesse
beolvasztani. A keleti egyházak megtérítésére irányított le­
ki a mensualistákat, a mint hivattatnak, avagy a templom­
velei, encikliká**, tervei decemberben és januárban kudarcot
ban énekelni szokott deák ifjakat; a többit pedig conser-
vallottak ugyan, de ez nem tartotta vissza, hogy a múlt
válja ő kglme a Tiszt, salararistáknak fizetésekre és egyéb
hónap végén egy kenetteljes enciklikát ne bocsássan ki az
szükségekre. Hasonlóképpen ez alkalmatossággal Tek. Har-
anglikán egyházhoz «Ad A n g l o s » , melyben felszólítja a
sányi József uram, ki e városban mostan generális percep-
britteket, hogy a materiálizmus és racionálizmus leküzdhe-
torságot dicséretesen visel, consistoriumunknak tagjai és
tése érdekében, olvadjanak be a rom. kath. egyházba. Szép;
adsessori közzé számláltaték. Kívánjuk szívesen, Isten ő
nagyon szép 1 Egy akol, egy pásztor! Ki ne hajolnék meg
kglmét éltesse, hogy velünk együtt1 Ő kglme ekklesiánknak
e fönséges ideálizmus előtt, mely, mint jótékony szellő, csapja
terhes dolgait folytathassa.
meg lelkünket az evangyéliombúl! Ara, a ki e felett valaha
Item. Minthogy sokan kívánják magukat copuláltatni, gondolkozott, ki nem tudja, hogy ideálnak szép, de év­
a kik házasságra adják magukat, sine publicatione és e ezredeknek kell még elmúlni, mig csak remény is biztathat,
miatt igen sok baja vagyon az itt lévő Tiszt, ministerium- hogy ez megvalósulhasson. Nem a mai katholicizmus; nem
nak, végezte a Vener. consistorium, hogy ezután a kik pub- a mai ultramontán világ-uralmi hóbort; nem a nép, az ember
licatio nélkül akarják magukat copuláltatni, a publicatiót barommá tételére számított blasfémia az az erő, mely ezt
redimálják egy arany nyal. tervbe veheti, ezt elérni remélheti. Az a híres Vatikán ámít­
Anno dieque iisdem. Készíttetvén nem régiben az hatja magát ez idő szerint; még itt-amott sikereket is érhet e l:
ekklesia egész fuijebris adparatust fekete posztóból és de győzelemre nem számíthat. Az emberiség homlok-egyenest
prédikáló széknek . és egyéb' székeknek bevonattatásokra, más irányban halad. Az angolokhoz intézett enciklika is el-
determinálá a consistorium, hogy azon adparatus ezután bolondithat egy nehány puzeystát; lehet, hogy igen sokan
taxára adattassék ki, mikor másoktól kéretik. A taxa pedig meghajtják t é r d e i k e t az üres’ kath. ritualizmus előtt, de
legyen e z : ha az egész adparatus a városra valakinek com- a fő fenn fog állani; az ember nem fogja megtagadni em­
modaltatik, légyen a taxa három forint; csak egy része beri méltóságát; nem fog harcba elegyedni isten országával.
commedáltatik, légyen a taxa egv forint; ha pedig kivite­ A tél elmúlt. Itt a tavasz. És az erkölcsi világban világok
tik lalura, az egész apparátus, legyen akkor a taxa egy pusztulhatnak el, de az egyszer megszületett eszme nem de-
arany. kapitulálható. A lélek él, megelevenít, és halhatatlan. Az
 ÍS2. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 19. szám .

isten éltesse XIII. Leó ő szentségét; de az angolok nem célzatosság nélkül, de Agliárdi ur túl-lépte jog-, és hatás­
lesznek római katholikusok. körét, s jelezte egyszersmind, hogy a közös külügyminisz­
= A szentséges (!) római pápa bécsi követe, terrel egyet értve, a pápai széknél e felfogásának kifejezést
monsignore Agliárdi eljöttnek látta az időt, hogy egy ki­ is adott diplomáciai úton. Ez eddig rendben volt. Ám, jött
rándulást tegyen Magyarországi a. Utóvégre is, úgy mondják, a rettenetes vihar. Agliárdi ur bizonyosan prüszkölt. A külügy­
Magyarország szépségekben elég gazdag, hogy a turisták miniszter megijedt, hogy pápa ő szentsége őt mindjárt ki­
fölkeressék, és erre Agliárdi urnák éppen olyan joga van, átkozza. Mi telhetett tőle? Kapta magát, és a magyar kor­
mint akármelyik angolnak, vagy flandriainak. A turista urak mány elnökét desavouálta, a mely azt teszi, hogy meg­
aztán gyönyörködhetnek, g)üjthetnek természeti ritkaságokat, hazudtolta. Oly sértés egy ország kormányával szemben,
az ornithologia, botanika, geológia, sat. körébűi; de, sem a minőre nem emlékezik a vén Európa. De emberére is ta­
a tisztesség; sem a törvények nevében nem szabad lázitó lált. Br. Bánffy Dezső nyugodtan magához vette adatait, a
beszédeket tartani a meglátogatott ország törvényes jogrendje külügyminiszterrel váltott levelezését, felment királyunk ő-
ellen, sőt még látszatát is kerülnie kell, és pedig annál in­ felségéhez, előadta a dolgot, és ma úgy áll ez esemény,
kább, mentői exponáltabb helyet foglal el valaki a társa­ hogy bár királyunk e pillanatban a dolog elsimítását óhaj­
dalmi, vagy pláne a politikai életben. Agliárdi uraság azonban totta, de br. Bánffy Dezső teljes elégtétellel jött le Bécsből,
erről alaposan megfeledkezett. Hogyne? Hiszen, Magyarország a külügyminisztert — Kálnokyt pedig mint cselszövőt, hazugot
R e g n u m M a r i a n u m » . Magyarország az övék: úgy egész Európa elitéli, és miniszterségének napjai meg vannak
hiszi Agliárdi, és gr. Zichy Nándor. Agliárdi ur hát utazott számlálva. Kálnoky ma bukott miniszter, élő halott. Agliárdi
beszédek mondásában, toásztokban, a néppárti vezérek, és ur alaposan kiterítette; és azt hisszük, Agliárdi ur nem fog
ultramontánok sürü és kizárólagos meglátogatásában; gon­ vonakodni, elénekelni felette: requiescat in pace !
dolta, hogy majd a lágyfejü magyarok nem veszik észre a
valódi célzatot. Csalódott. A lágyfejü magyarok észre vették. Szerkesztői nyiltp osta.
És lett belőle nem országos batália, hanem európai botrány.
A képviselőházban interpelláció tárgyává tétetett, és a mi­ = P. K. M. Gy. Monostor. A teijedelem nem akadály, bár
j mindig igaz marad, hogy «non múl ta, s é d m ült u ni.» Azonban,
niszter-elnök, br. Bánffy Dezső, egyszerűen, de tisztán, és fogunk találni módot, hogy igy is közölhessük, mert magunk is
határozott férfiassággal megadta feleletét, mely szerint, talán érdemesnek találjuk.

H IV A T A L O S RÉSZ.
1509— 1S95. KÖRLEVÉL.
Valamennyi erdélyi ev. r e f kollégium m. t. Elöljárósá­
gának és valam ennyi erdélyi ev . r c f iskolaszék
nt. Lelkész-Elnökének.
A Fosner Károly-Lajos és fia budapesti térképészeti
műintézet által kiadott «Magyarország megyéinek kézi at­
lasza» cimü térkép gyűjteményre Címek becses figyelmét
azzal van szerencsénk irányítani, hogy a kollégiumok, nép­
iskolák és tanítóképző intézet könyvtárai részére megsze­
rezni, illetőleg megszerzését ajánlani, szíveskedjenek.
A gyűjtemény ára: 22 frt. Megrendelhető a Posner-
féle cégnél, Budapesten, Csengery-utca, 31 sz. a.
Kolozsvárt, 1895. április hó 28-án.
P arádi K álm án , Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
509— 1S95. ÉRTESÍTÉS.
a z erdélyi evang . r e f egyházkerület nt. Espereseihez,
m int a lelkész jelölő bizottságok Elnökeihez.
Tudoroásvétel, és nyilvántartás végett értesítem Cím­
zetteket, mint a lelkész-jelölő bizottságok elnökeit, hogy
t. Józsa Károly, volt dézsi segéd-lelkész afiát, múlt évi május
IO én kelt, s hozzám benyújtott kérelmére, a hatóságom alatt
álló egyházkerület papi kötélékébűl, múlt hó 20 án jelen szám
alatt kelt intézvényem erejével, elbocsátottam. Minél fogva,
nevezett tiszt, atyánkfia kerületünk lelkészi állomásaira csak
külön nyerendő püspöki engedély megnyerése után pályázhat.
Kolozsvárit, 1895. május 8. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
6S9-1S95. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. reform, egyházkerületben, a gör-
gényi egyházmegyébe kebelezett s z á s z r é g e n i egyház-
község kántortanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : Tisztességes lakás, kerttel és gazda­
sági épületekkel ellátva. 2. A városi pénztárból havi előleg­
ben 3.00 frt. készpénz. 3. Alapítványi és kegyadományi
kamat 18 frt 56 kr. 4* Végyes-házasok hozzánk nem tar­
tozó gyermekei után 1 frt., idegen gyermekek után 2 frt.
tandíjt fizetnek, évenkint mintegy 30 frt. 5. Temetés 40
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
kr., évi átlag 10 frt. 6. Faiskola kert haszna, melyért
kerítést fentartani tartozik, kát. jövedelem 81 kr. 7. Egy 90
J öl szántó haszonélvezete kát. 1. jöv. szrt. t frt. 9 kr.
Összesen fizetés tehát 360 frt 56 kr. Ezen kívül iskola
fűtésre és tisztántartásra kap tanító minden gyermek után
52 krt., melyért iskolában fűteni és takarítani köteles.
A mely tanítónak a neje a leánykákat női 'munkára
képes tanítani, 100 frt dijat nyer még.
A pályázati hatánap folyó évi junius hó i-je. A kel­
lően felszerelt folyamodások nt. L é n á r t J ó z s e f esperes
aához küldendők Magyaróra u. p. Disznajó.
Kolozsvárit, 1895. máj. 7. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
713-1895- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. ref. egyházkerületben, a széki egy­
házmegyébe kebelezett v a j d a - k a m a r á s i egyházközség
kántor-tanítói állomására, ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás, gazdasági épületek,
gyümölcsös, és veteményes kerten kívül, egyházhatósági becslés
szerint, 219 frt. 60 kr. értékű kepe és kánonika-porció, mely
összeg az államkormány által 300 forintra fog kiegészíttetni.
Pályázati határidő: folyó év május 25. Folyamodások
nt. Somkereky Miklós, esperes aához küldendők, Székre.
Kolozsvárit, 1895. május 8. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök..
49-1895. PÁ LYÁ ZA T HELYETTES-TANÁRI ÁLLÁSRA.
A székely-udvarhelyi evang. ref. főgimnáziumban, az
1895/96-ik iskolai évre egy 1 a t in-g ö r ö g n y e l v i , s i r o ­
d a l m i . t a n s z é k helyettes-tanárral fog betöltetni. Évi.
fizetés 800 frt. és 100 frt. szálláspénz. Pályázhatnak a l a t i n ­
m a g y a r , vagy l a t i n - t ö r t é n e l m i szakcsoportbúi szak­
vizsgát tett egyének is.
Kellően fölszerelt folyamodványok j u n i u s 15- i k é i g
a székely-udvarhelyi evang. ref. kollégium Elöljáróságához
juttatandók.
Sz.-Udvarhelytt, 1895. május Gönci Lajos ,
ref. főgimn. igazgató.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
nNIIM)ll!llllllllimmillilllll)IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIJIIIIIIIIIIIIIIIII!l!lll!lllllllllt|l|]|!llH
XXV. Évfolyam.
.................................................................................................. .
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Kinek mint adák az istenek.
A század legnagyobb költője, Hugó Viktor, a
«Nyomorultakat», halhatatlan művét, egy papi jel­
lemmel kezdte meg. Myriel Károlyt voltaképpen
nem azért helyezi ő szemeink elé, mintha azt akarná
mondani: ime, egy p a p : hanem, igy szól: ime,
egy igaz ember! Ez az igaz ember az irgalom,
a könyörület
mindenség óriási betegségül tűnik fel előtte, s ő
szélyel jár, bekötni a sebeket. Nem gondol a
baj gyökerével, nem a szenvedések
igyekszik bedugni, hanem csakis a szenvedőket
látja, a kiomlott könyet
az az orvos, ki ezer betegét odaadással gyógy­
kezeli, de távol áll attól, hogy a bajnak
vehetné. Vannak emberek, a kik arany-csinálással
foglalkoznak, az ő életelve: kiaknázni a könyörü-
letességet. Bányája: az általános nyomor.
Myriel ur nem dogmatikus, nem a tanok,
nem a kijelentések embere; az ember-sziv mély­
ségét, az istenség magasságait ő nem vágyott
bejárni. Olyan, mint egy nagyszivü Buddha, de
azért igazi keresztyén; a jószívűség menyországa
előtte a legigazabb eszmény. Püspök volt, de oly
szegény, mint egy apostol, s éppen ezért sokak
előtt feltűnő viseletű és különc, a ki r.em vet
számot méltósága, állása követelésével. Gyakran
negélyező, gyakran nevetséges, a kiknél a szo­
katlan sérti a szemet. Szóval, éppen nem az az
ember, a ki mindenkinek tetszenék, s jó, ha a
nagyszivüség hatalma ellent képes állani, hogy a
világ gonoszsága ki ne fogjon rajta.
Ha van köztünk ilyen
ezt a papot bátran választhatja, hogy az ő for­
májára alakítsa életét. Élete nem történnék bot­
lások és gáncsolások nélkül, de a szenvedők jól-
tevői mindig a legelső helyeket foglalják
emberek szivében,
őket a «szent ember» nimbuszával ékesíti.
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
Kolozsvárit, 1895. Május 16. 20. szám.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N.
SzerTcesztoségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
S vájjon, ez után nem lesz-e sokkal nagyobb
mértékben szükség arra, hogy inkább a könyörülő
szeretet papjai legyünk, mint voltunk eddig? S
vájjon, nem a Jézus kicsinyei, a világ
erőtlenéi gondjának f e l v é v é s e bizonyul
ez után sokkal erősebb köteléknek, a melylyel
magunkhoz, egyházunkhoz vonhatjuk a sziveket,
mint azok az eszközök, a melyek eddigelé talán
embere. A szenvedők papja. A kellő sikerrel voltak alkalmazhatók?
Nekem legalább úgy rémlik, mintha távolról
már hallanám a felénk közeledő, a születő új kor
ős-forrását kiáltását: I r g a l m a s s á g o t k í v á n o k , nem
áldozatot; nyomor-enyhitést, és nem világosságot;
törülgeti. Olyan, mint könyörülő szeretetet, és nem szabadságot!
elejét Ugyan azon földön, a melyen a Hugó papja élt,
temettek el nehány év előtt egy másik papot, a ki
már nem a költészet alakja (de azt hiszem, az előbbi
sem az), hanem azért élete méltán nevezhető a
vallásosság költői művének. Nevét elhallgatom.
«Megvolt neki, igy jellemezték társai, az a
bölcsessége, hogy minden erejét ezen egyetlen,
s neki csaknem kizárólagos pontra irányozza:
p r é d i k á l n i , s mindenki tudja, mikint sikerült
ez neki. Monod Adolf (elődje) két dolgot tartott
nehéznek egy lelkészre nézve: megteremteni a
maga hallgató közönségét, és meg is tartani azt.
O neki ez dicsőségesen sikerült.»
Fegyvere a hit, az ige, a prédikáció. Szónok,
de nem egészen a mi értelmünkben, hanem az
evangyéliom, a próféták, és a Pál értelmében.
Hittérítő, egyház-alapitó, liturgus. A z egyházat, a
melynek papja volt, maga alapította, templomát
szív, eszményképéül maga építette, s az isten-tisztelet, a liturgia is,
mit abban végzett, a saját alkotása, határozott,
erős prófétai lelkének revelációja volt.
így működött isten dicsősége, s az emberiség
el az érdekében. Minden egyest a hit szavával, az ige
hol a bámulat, a rajongás hatalmával ragadott magához, s kapcsolt egy­
házához és istenhez, állandó ragaszkodással.
 i 54- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ő már dogmatikus, az írás, a Kijelentések
papja. E g y felgyújtott fáklya, mely a földrűl fel­
világit az égre, s fényénél olvashatók a vallásos
lélek zarándok-útjának feliratai: váltság, kegyelem,
halhatatlanság.
Élete bátorítása volt a választottaknak, ije­
delme az igazságot elhomályositóknak; halála egy
hős halála, a mely a harcmezőn következik be.
Temetésekor, oh, ez egy vallásos éposz fönséges
jelenete volt! Temetésekor ezt írták felőle: «Van­
nak emberek, a kik meghalnak, és vannak, a kik
megölik magukat az ő uroknak szolgálatában,
ő ez utóbbiak közé tartozott.»
Kell-e mondanom, hogy egy ilyen élet meg­
valósítása, a legnemesebb cél, mire egy pap tö­
rekedhetik. Isten-emberekint, profétakint állani a
nép előtt; olyan papnak lenni, kinek minden
szava a kijelentés súlyával hull az emberek lel­
kére ; a ki, a mit tesz. nincs mind emberek tet­
szésére, de mind isten tetszésére van, A ki az
isteni szó hatalmával megragadott lelkek erejéből
épiti meg a maga kathedráját, a melyből a szóért,
a tettért csak istennek felelős.
Oh, gyönge lelkek! Nem érzitek, hogy ez
eszmény választása mekkora erőt, lélek-feláldozást
követel! Hogy ez támadás a világ ellen, elébe-
állás a kéjt lihegő nagy öröm-folyónak, miben
annyi lélek fürdik.
Valóban, ez az isten emberének küldetése,
hogy próféciát szóljon ama város ellen; és isteni
elhivatottság nélkül nem is lehetséges. D e hát,
nem kell-e éreznünk ezt az elhivatottságot?
Csak föl hát mindannyian! Övezzük dere­
kainkat, s előre ezen az úton; mert ez az út a Krisz­
tus, és apostolok útja, a nagyok és szentek útja.
* gédség, és tapintatosság, sőt áldozat is kell. Mert
Különös súlyt fektet mostanság a világi elem
arra, hogy a szó specifikus értelmében, ü g y e s
papra tegyen szert. Sok helytt benne nem a papi
vonásokat veszik szemügyre, hanem a társadalmi
vonásokat. Ez a pap, hallhatjuk itt ott, azért kel
lene nekünk, hogy vele ezt, vagy azt a társadalmi
szükséget
o
kielégithetnők.
o
E szerint, tehát, ne legyen a pap dogma­
tikus, ne akarjon a próféta hírében állani, ne
emlegesse örökké a bibliát, a bűnt, a babiloni
romlást, a test megölését, a világ elváltozását;
sőt éppen legyen a jelenvaló világ embere.
A z emberek mind inkább magukba vonulnak,
mint a csiga. Önzés, érdektelenség altatja a szi­
veket; szükség van mozgató erőre. Legyen a pap
20. szám.
ez a mozgató; adjon hangot, indítson egy kis
életet, hozza össze az embereket, legyen egyletek
éltetője, társadalmi kérdések munkása.
Szóval, legyen a pap szórúl-szóra « t á r s a ­
d a l m i ember». Ezzel teszi magát hasznossá, s a
társadalomért dolgozván, elvárhatja, hogy viszont
az is tegyen ő érette, az ő egyházáért.
Azt hiszem, egy jó ízlésű embernek sem esz­
ménye a «Figáro itt, Figáro ott»-féle alak, a tár­
sadalmi vigéc, s a papjával ide jutni, senki nem
akar; de, mint legkevesebbet, annyit megkíván,
hogy papja semmiből ne vonja ki magát, s sze­
rezze meg magának azt a társadalmi állást, hogy
minden dolognál számításba vegyék.
Az emberek úgy gondolkoznak, hogy több
szükségük van papjuk vidám, és elmés társalgá­
sára, mint a prédikációra, s inkább óhajtják őt
hallani, mikor a családi ünnepélyeken, vagy a ban­
kett-asztal mellett beszél, mint az ur-asztala mellett.
Csoda-e, ha az egyházi szolga meghajlik e
követelmény előtt? Ha folytonosan viziteket ad,
mindenüvé megy, a hová hívják; mindig fizet,
mikor kérnek tőle; minden egyletnek adófizetője;
minden terített asztalnak végig vendége. Nem
hajlamból, hanem' hogy előzékeny, áldozatkész,
szeretetre méltó legyen, hogy biztosítsa mások ba­
rátságát, egyháza érdekében. Ez úton haladva,
hova-tovább mind kisebbedik a pap, de ugyan­
akkor kinő benne a hasznos, a befolyásos társa­
dalmi ember, s azt hisszük-e, hogy ez kicsinylendő ?
Nem mérhető ugyan össze az az erő, a mi egy
valódi papi eszmény megvalósításához kell, azzal,
a mely a papot a társadalom emberévé teszi, de
tagadhatatlan, hogy ide is nagy ügyesség, tiszta
fej, sok társadalmi rutin, ember-ismeret, gyön­
mindenkinek könnyebb, mint a papnak, a ki sem
dús, sem fényes állású, sem öröklött tekintélylyel,
sem előkelő családi nekszussal nem rendelkezik,
a társadalom, a valamennyire mindig felekezeties-
kedő társadalom élére állani.
Ez a pap nem isten embere, hanem a világ
embere, de világi tulajdonaival is sokat használ
az isten, és emberiség ügyének.
(Vége következik.) B ita y Béla-
Az egyházi énekek tanítása az elemi
népiskolákban.
A z új-kor iskoláját, a többek közt, azzal is szokták
vádolni, hogy vallástalan nemzedéket növel ; hogy a
belőle kikerülő ifjúság nem. szereti a templomot, s ha
el is jár oda, a közös éneklésben nem vesz részt, mert
 20. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nem tud énekelni; nem tanították meg annak idején az
egyházi énekekre, sat. H ogy a nem-éneklés, vagy éne­
kelni nem szeretésnek mennyiben oka a nem tudás, és
mennyiben egyéb körülmények, ez úttal nem célom vi­
tatni ; azt, azonban, el kell ismernem, hogy a mai iskola
az énekelni-tudásban nem nyújt akkora önállóságot, mint
a régi. Ezért a nép, sőt az értelmiségnek is egy része
a helyett, hogy a dolog valódi okát kutatná, hajlandó
az iskolát hanyagsággal, mulasztással, közönyösséggel,
sat. vádolni. Pedig, a ki meggondolja, hogy a régi is­
kola az olvasáson, Íráson, és számoláson kívül vallást,
és egyházi éneket tanított mindenek felett, mig a jelen­
kor iskolája a reáliákra fekteti a fősulyt, s a vallást, és
egyházi éneket csak másodrendű tárgyaknak tekinti, a
gyakorlati életre való növelés lévén a főcélja, úgy, hogy
az egyházi énekek tanítására alig juttat hetenkint egy
órát: az mindjárt megtalálja az énekelni tudásban való
csekély önállóságnak egyik lényeges okát. Nincs tehát
elég fizikai idő, vagy legalább sokkal kevesebb, mint
régen volt. Aztán, nincs, és ez a fő hiba, használható
tantervűnk.
I ássuk, mit is mond a tanterv az egyházi énekek
tanítására? I. osztály: «egy pár könnyebb dallamu di­
cséret»; II. osztály: «egy pár dicséret, és zsoltár*; és
igy tovább, a III. IV. és V osztályban mindenütt: «egy
pár dicséret, és zsoltár»; ezekhez jön a VI. osztályban:
«egy pár temetkezési ének is.» Látnivaló ezekből, hogy
a tanterv akkora általánosságban mozog, hogy annak
sem követelményeit, sem utasításait irányadóul nem ve­
heti a tanító. Innen van az, hogy minden tanító maga
választja meg a megtanítandó dallamokat, sőt az «egy
pártnak megfelelő mennyiséget is maga kénytelen meg
határozni. Ezen felül, a tanterv megfeledkezik arról, hogy
iskoláinknak legalább is kilencven-százaléka egy tanítóval
bir; mert különben nem követelné az ének-tanitást osz-
tályonkint akkor, a mikor arra hetenkint csak egy órát
juttat. (A tantervben tulajdonképpen két óra van ének­
tanításra kiszabva, de ebből az egyiket hang-gyakorlatok,
elméleti dolgok, és iskolai gyermekdalok kell, hogy
igénybe vegyék.) Már most, hogy egy óra alatt hat
osztálynak külön-külön, vagy csak az osztályokat páro­
sával összekapcsolva, három-féle dallamot is eredménye­
sen képes legyen valaki tanítani, azt kereken tagadom,
még akkor is, ha az a tanító valóságos zene-virtuoz.
Mit csinálnak tehát a tanítók ? Azt, a mit az adott
körülmények között csinálhatnak: tanítanak olyan álta­
lánosságban, mint a hogy a tanterv kívánja. Tanítanak
évenkint nem egy, hanem három négy pár dicséret- és
zsoltár dallamot, ki-ki saját tetszése szerint választva meg
a dallamokat, s mikor a gyermek az iskolából kikerül,
tud a legjobb esetben tizenöt-husz pár önálló dallamot,
és még mindig nem tud tiz-tizenöt párt. S ha az isten­
tiszteleten történetesen ezen utóbbi dallamok valamelyike
fordul elő, természetes, hogy nem énekel, mert nem tud.
De, ennek talán még sem az iskola az oka, hanem a
rendszer, vagy még inkább a rendszertelenség.
Ezen a bajon, a jelen viszonyok között, segíteni,
csak úgy lehet, ha az egy tanítóval bíró iskolák számára,
a heti egy tanítási óra tekintetbe vételével, egészen új
tanterv készíttetik. Ez a speciális intézkedés az egy ta­
I5 5 -
nítóval bíró iskolákat, tekintettel aránytalanul nagy több­
ségükre, megilleti. Ez a tanterv osztaná be a megtaní­
tandó dallamokat bizonyos évfolyamokra, határozottan
megjelölvén mindenik évfolyamnak a megtanítandó dal­
lamait. íg y a tanító is tudná, hogy mivel tartozik, s a
presbitériumok, s általában az iskolai hatóságok is tud­
nák, hogy mit követelhetnek minden egyes tanévben.
Elismerem, hogy olyan tan tervet, mely egyszersmind a
«könnyebbről nehezebbre» haladjon, s ezen követelmé­
nyeknek is megfeleljen, készíteni, nem lehet; de ha az
ének-tanitást abban a korban kezdjük, a mikor a gyer­
mekek hangterjedelme az egy oktávát eléri, nem is
szükség ezen pedagógiai követelményhez szorosan alkal­
mazkodni. A gyermekek hangterjedelme az egy oktávát
általában a tiz éves korban már eléri; sőt, ha a hét-nyolc-
kilenc éves korban a hangközök gyakorlásával, könnyebb
iskolai dalok tanításával kellőleg gyakoroltattak, egye­
seknél egy-két hanggal meg is haladja. Ebben a korban
tehát már az énekhang veszélyeztetése nélkül taníthatjuk
bármely egyházi énekünket. Nézetem szerint, a tiz éves
életkor előtt egyházi éneket tanítani, elhibázott dolog,
nem csak a dallamok nehézkes, s a gyermeki hang-
terjedelmet a legtöbb esetben meghaladó volta miatt,
hanem a szöveg helyes értelmezhetése szempontjából is.
He, egy jól készített tanterv ezt fölöslegessé is teszi.
Ugyanis, a tiz éves kortól a tizenötödikig kerek hat esz­
tendő van. Tartsuk az énekórát azon a napon, a melyen
ismétlő iskolát tartunk; tartsuk az egyházi éneket e hat
korosztálynak (tíz tizenöt év) együtt Osszuk be az énekes­
könyvben levő hatvannégy dallamot hat évfolyamra;
ebből egy évfolyamra átlag tizet számíthatunk. S ha
vesszük a törvényben kívánt legkevesebb szorgalmi időt,
a nyolc hónapot, s ebből leszámítjuk a megtartható
harminckét napi szünidőt, még mindig marad tanévenkint
huszonnyolc óra az ének-tanitásra. Kevésnek elég kevés,
de a könnyebb dallamokra két, a nehezebbekre három
óra mégis esik, s miután egy nehány olyan dallamunk is
van, a melyet egy óra alatt is megtaníthatunk, év végén
még egy pár óránk a végleges begyakorlásra is marad.
Elvégre is, tiz dallamot szorgalommal, és erős akarattal,
egy év alatt megtaníthatunk. íg y aztán az a gyermek,
a ki tiz éves korától tizenötig rendesen látogatta az
énekórákat, ha különben zenei érzéke nem hiányzik,
mégis csak fog tudni énekelni a templomban felnőtt ko­
rában is, ha akarata lesz reá. Természetes, hogy ezen
esetben a törvénynek az ismétlő-iskoláztatásra vonatkozó
része is kérlelhetetlen szigorral végrehajtandó.
A megtanítandó dallamokat az ajánlott hat évre
a következőképpen gondolom leghelyesebben beoszt-
hatóknak:
Első évfolyam: I , V., VIII., XIX. XXIII. zsoltár;
I., XIV., XLII. LXX., C C X X V . dicséret.
Második évfolyam: XVI., XXIV., X X V ., X X X .
zsoltár; IV.. X V ., L., LX X X ., XCI. CCXXVI. dicséret.
Harmadik évfolyam: XXXIIL, X X X IV ., XLII.,
L. zsoltár; V., X X X ., LI., LXXXI., Cl. CCXXVHI.
dicséret.
Negyedik évfolyam: LXL, LX V., LXVI., L X X V .,
LX X VII. zsoltár; VII., X X X V ., L X IV , XCIL, CLX IV.,
CCXXIX. dicséret.
 156. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 20. szám.

Ötödik évfolyam: L X X X IV ., L X X X IX , X C , Cili.

zsoltár; X., XII., XX X IV., LXHL, CLX X X IV ., CCX IV
CCXXXI. dicséret.
Hatodik évfolyam : CV., CXII., CXIX., CXXXVIII.,
CXLVI. zsoltár; VHL, XIII., LX VI., XCIX., CCXL.,
CCXLI. dicséret.
Megjegyzem, hogy ezen dallamok között van 5— 6
olyan is, a melyet egyes vidékeken vagy nagyon ritkán,
vagy egyátalán nem énekelnek. A z ilyeneket a tanító
az iskolaszékkel egyetértőleg ki is hagyhatja a tervből,
s igy a többinek a begyakorlására még több időt fordíthat.
Aztán, van még egy igen lényeges dolog, a mely­
nek igazán ideje volna már, ha eljőne az országa; és
ez hangjegy-ismeret, a zene elmélet elemi részeinek
tanítása. Ha a gyermeknek tiz éves korában csupán
annyi hangjegy-ismerete lenne, hogy az előtte álló lap­
ról, vagy á fali tábláról le tudná olvasni, hogy a dallam
mely szótagnál emelkedik, s mely szótagnál száll, már
az is nagy segítségünkre lenne a begyakorlásnál; hátha
még a hangok egymástól való távolságáról is bírna
némi fogalommal, vagy éppen a másod, harmad, negyed
hangközöket énekelni is tudná első látásra 1 Akkor iga­
zán játék lenne az ének-tanitás, s egyetlen egy énekünk
sincs, melyet egy óra alatt meg ne lehetne tanítani.
Nem állítom, hogy a sikeres ének-tanításra, illetve
tantervűnk revíziójára vonatkozó itt elmondott javasla­
tomnál jobbat kitalálni, nem lehet; de hogy ezen az
alapon sokkal több eredményt lehet elérni, mint az ed­
digi határozatlansággal, ide-oda kapkodással: azt már
tapasztalataimmal igazolhatom. Ugyanazért, addig is,
mig tantervűnk célirányos alapon revideáltatnék, javas­
latomat jó lélekkel ajánlhatom, úgy kartársaim, mint a
tisztelt presbitériumok, illetve iskolaszékek szives figyel­
mébe. Egyébiránt, szóljanak a dologhoz hozzá mások is ;
a ki jobbat tud mondani, mondjon jobbat; az ügynek
bizonyára csak előnyére válik, ha minél behatóbban
megvitatjuk. Nemes Sándor,
pacali református kántor.
T a n ü g y.
A «kisküküllomegyei Általános Tanító Egyesület» maros­
menti járásköre 1895. május 2-án Oláh-Délló'n tartotta ren­
des tavaszi gyűlését. Istentisztelet tartatott az evang. refor­
mátus temglomban, a hol Szabó Ferenc, evang. ref. lelkész
úr emelkedett szellemű imájában kérte isten áldását a tan-
ügyre, és annak munkásaira. Az után az evang. ref. iskola
helyiségében Pataki Károly, járásköri elnök, üdvözölte az
összegyűlt tanítókat és tanügy-barátokat, s megnyitó beszé­
dében fejtegette azon tanítási modort, a melylyel reméli,
hogy a tanítók a tanítás terén sikert érhetnek el. Az egybe
gyűlt tagok az elnököt szép megnyitójáért lelkesen meg­
éljenezték.
Mihály József, köri tag szép, eszmékben gazdag fel­
olvasást tartott «Növeljünk az életnek» címmel. A felolva­
sást a gyűlés köszönettel fogadta, és emlékkönyvbe írni
határozta.
Gyakorlati tanítást tartott a helybeli tanító Székely
Lajos, az irva-olvasasbúl. Tanítása mindenben megfelelt a
követelményeknek s igy sikerültnek nyilváníttatott.
Ezek után több leirat és átirat letárgyalása és a jövő
gyűlés idejének, helyének és tárgysorozatának meghatáro­
zása után a gyűlés véget ért.
Gyűlés végeztével a helybeli körjegyző, Tódor János,
hívta meg a tagokat vendégszerető házához ebédre, ezzel
mutatván ki nemes érdeklődését gyűlésünk iránt, melyet
nem csak hogy figyelemmel hallgatott végig, hanem remé­
nyét fejezte ki, hogy ezután többször is felkeressük ilyen
alkalommal O. Déllő községét, mert ezáltal reméli, hogy a
tanűgy iránti érdeklődés fel fog ébredni a község lakosaiban is.
Nem mulaszthatom el ezen szívélyes fogadtatásért az egész
kör nevében köszönetemet nyilvánítani a kedves házigazdának.
Nagy-Teremi, 1895. május hó 5 én.
Cirmai Árpád,
köri jegyző.

TÁRCA.
az Apahídi portiót, a kolozsvári Hid-kapú előtt való mal­
E gyháztörténeti adalékok. mot, hasonlóképpen a Tarcsaházi, Ondótelki, és Királyréti
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez. portiokat; maga kezénél hagyva pedig még az ekklesia
(Hetedik közlemény.) Feleket, és az alparéti elpusztult malombeli részt a tó-
1751. augustus 23. A mely jószágokat még a múlt helylyel együtt. Reluálta pedig ekkor az ekklesiának a ne­
seculumban adquirált volt a kolozsvári ref. ekklesia nemes mes város a vissza bocsátott jószágokért a hypothecaria
Kolozsvár városától jure hypothecario, úgymint: summának némely részét, u. m .:
1. Apahidának hat antiqua sessiokon kivűl (melyet 1. Az Apahidi portioért az egész summát, fi. hung
most is vulgó Tarsoly résznek hívnak) egész medietását in 3000. A Hid-Kapu előtt való malomért pedig csak fi.
FI. Hung 3000. 2. Kolozsvárott a hid-kapu előtt építtetett hung. 200. 3. megfizetvén ekkor az ekklesiának a nemes
hat kővü malmot fi.-hung. 10,200. 3. A kolozsvári territó­ város az Apahidán tett épületeknek is, t. i. a négy kövü
riumon privilegialiter telepíttetett Felek nevű falut egészen, malomnak, curialís íaháznak, csűrös kertnek és korcsomárló
úgy a Tarcsaházi, Ondotelki és Királyréti portioknak fele vendégfogadó háznak árát alkalom szerint, fi. hung. 1200.
részét, nem különben a kolozsvári határon levő Alparéti Melyek im summa tésznek, fi. hung. 4400.
elpusztult malomnak fele részit, egy tó helylyel együtt, Tartozik ezért még resolutioval a nemes város az
in fi. hung 5,648*42. Melyek in summa tesznek fi. hung. ekklesiának:
18,848*42. 1. A Hid-kapú előtt való malomért fi. hung. 10,000.
Azon jószágokból mostan új contractus mellett vissza 2. Felekért, úgy a Tarcsaházi, Ondótelki és Királyréti por­
bocsátott az ekklesia a nemes városnak némelyeket, u. m. tiokért, hasonlóképpen a kolozsvári határon levő elpusztult
 2 0 . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
malomért, a tó-helylyel együtt fl. hűiig. 5,648*42. Melyek in
summa tesznek fl. hung. 15,648*42.
Ámbár pedig incumbáljon is még a városnak ad re-
luendum, e közelb specificáltatott summa, úgy mint fl.
hung. 15,648. den 42. mindazáltal kíván az ekklesia
a nemes várostól esztendőnként való interest usque ad
relictionem, nem az egész specificáltatott summáért, ha­
nem csak pro fl. hung. 10,000 a melyek t. í. feküsznek
a hid kapu előtt való malmon; nem kiván pedig pro flór.
hung. 5648. den. 42, melyek a régi contiactus szerint
feküdtenek Feleken, úgy a Tarcsaházi, Ondótelki és Király­
réti portiokon, hasonlóképpen a kolozsvári határon lévő el­
pusztult Alparéti malmon és a tó helyen; az új contractus
szerint pedig feküsznek és maradnak csak Feleken, az Al­
paréti elpusztult malmon és a tó-helyen. Ebben is singula-
riter akart complacealni az ekklesia a nemes városnak, hogy
a 10,000 magyar forintokért, melyek feküsznek a Hid-kapú
előtt való malmon, nem kiván esztendőnként a várostól
decretale interest, úgymint: sex pro centum, hanem kisebb
interest, úgymint quinque pro centum. Mind ezek bő
vebben és világosabban meg vágynak írva una cum omni-
bus conditionibus az ekklesia és a város között inealt con-
stractualis levélben, mely pro majoré cautela et certitudine
az itt levő Kolos-monostori Vener. conventustól authentice
sollemnizáltatott és azután a kolozsvári ref. ekklesiának ar­
chívumába be-tétetett. Ámbár pedig ezen contractualis le­
vélben forogjon elő csak a kolozsvári ref. ekklesiának és
nemes Kolozsvár városának neve : mindazáltal úgy ineálta
e kontractust az ekklesia a várossal, hogy abban az egész
pecuniarius fun dúsban, melyről az uj és a régi contractus
is szól, részesnek ismerje az ekklesia a ref. collegiumot is,
a complanationak tenora szerint.
1752. márc. 12. Minthogy ekklésiánknak és kollégiu­
munknak eddigvaló inspektor főkurátora, Mlgs. L. B. Losonci
Bánffi Farkas ur ő Nga. promoveáltatott Felséges Király-
Asszonyunktól az erdélyi királyi törvényes táblán praesesi
hivatalra, és az után az erdélyi ref. státustól is minden er­
délyi ref. ekklésiákban, kollégiumokban és skholákban fo-
kurátorságra: ez okra nézve ő Ngának ekklésiánkban és kol­
légiumunkban az inspektoralis főkurátorságot resignálni kel­
letvén, választotta ekklésiánk és kollégiumunk azon inspek­
toralis főkurátorságra mlgs. L. br. Hadadi Vesselényi István
urat ő ngát. és ő ngnak a mélt. supremum consistoriumnak
consensusából és adp'obátiójábúl ezen kurátorságra sollem-
niter hivatalt is adott Méltóztatott ő nga. is ezen invitá-
ciónkra és instánciánkra kegyesen reflektálni: a mint hogy
mostani konzisztoriális konfluxusunkban ő nga. kompareálván,
inspektorális főkurátori hivatalának folytatásához is kezdett.
Álljon az úr-isten ő ngának jobb keze felől, és ruházza fel
ő ngát. bölcs szívvel, és mennyei erővel, hogy állhasson ő
nga. e nehéz időben közöttünk a törésen szerencsés elő­
menetellel.
1753. február 11. Lévén konzisztoriális konfluxusunk,
néhai tkts. senator, id. Pataki István uram helyébe válasz-
taték ekklésiánk kurátorának ex statu civili, nevezetesen a
nemes szász nációnak részéről, tks. m. doctor Pataki Sámuel
uram ő kglme, kit, hogy az ur-isten éltessen maga szent
nevének dicsőségére, és ekklésiánknak, s kollégiumunknak
hasznos szolgálatjára: mindnyájan szívesen kívánjuk.
Ugyan ekkor konsisztoriális személyeknek dekleráltatá-
l 57
nak a nemes szász nátió részéről Tek. senator, Érsekujvári
István uram, Nemz. typographus, Pataki József uram, Malom
János uram és Régeni Ferenc uram. A nemes magyar
natio részéről pedig, Nemz. Kun Sigmond, Mohai József,
Jónás Sámuel, Bányai Mihály és Csikfalvi Mihály uraimék.
Isten éltesse ő kgelmöket ekklésiánknak consolatiojára.
Ugyan ekkor elbúcsúzván quartasi hivatalától Tek.
dr. és senator Enyedi István uram, ő kglme és a Vener.
consistorium is ő kglmét hivatala mellől cum honore elbo­
csátván : választaték ő kglme helyébe quartásnak ugyan a
nemes magyar natio részéről Tek. senator Pataki István
uram ő kglme; de oly conditioval, hogy mivel már egyné­
hány esztendők alatt csak a nemes magyar natio viselte
a quartási hivatalt, ezután azon quartasi hivatallal a Nemes
szász natio is illendőképpen consolaltassék. Lészen pedig
ezután a quartasnak salariuma fl. hung. 25. huszonöt magyar
forintok, hatvan véka búza és hatvan veder b o r; ez pedig
azért, mivel már a malom nem lévén az ekklesia birodal­
mában, kevesebb gonddal jár a quartasi hivatal A sub.-
quartasság pedig ugyancsak marad Tek. senator Újhelyi
Sámuel uramon, Ő kglmén. Kedvelje Isten életét, mind Tek.
quartás uramnak, mind Tek. subquartás uramnak ekklesi-
ánknak consolatiójára.
Ugyanekkor consistoriális személynek deklaráltaték e
nemes városnak mostani érdemes natariusa, Tek. Losonci
Sámuel uram, ő kglme. Éltesse Isten ő kglmét is ekkle-
siánk consolatiójára.
17 58. jun. Ekklésiánknak és collegiumunknak mos­
tani ordinarius typographusa, T. Pataki József uram, admi-
nistrálván a typographiának ez esztendőre való taxáját is
(a Mlgs fő curator uraknak néminemű mitigatiojuk szerint)
és azzal compleálvan egészen azokat az 500 magyar forin­
tokat, a melyeket kellett administralni az ekklesia különös
kassájába vigore dispositionis testamentariae mostan azon
500 magyar forintok az ekklesiának különös fundusai
közzé Tiszt. Szatmári P Sigmond uram által beírattak,
hogy azok is ab hoc anno esztendőnként fructificáljanak;
ezután pedig a typográphia taxája modo 1. c. praescripto
felosztassék az ekklesia és collegium között.
1758. september 10. Minthogy ekklésiánknak és col­
legiumunknak inspector főcuratorát, Néhai Mlgs. L. B. Ha­
dadi Vesselényi István urat, ő Ngát az Űr Isten ez árnyék
világból kiszólitotta, ő Nga helyébe választotta ekklésiánk
és collegiumunk inspector főcuratornak Mlgs. L. Br. és
főispán Hadadi Vesselényi Ferenc urat, ő Ngát és ugyan
ezen hivatalban a Mlgs. supremum consistorium is ő Ngát
confirmálta. Ő Nga is ekklesiánkhoz és collegiuraunkhoz
kegyesen reflectálván, ezen fő inspektor curatorságot amplec-
tálta és e mai napon consistoriumunkban megjelenvén,
hivatalát folytatni is kezdé. Az Űr Isten éltesse ő Ngát
sokáig szerencsésen és mennyei ajándékival továbbra is
ruházza fel, hogy bölcsen igazgathassa és protegálhassa Ő
Nga szegény ekklesiánkat és kollégiumunkat.
Ugyan ekkor consistoriális személyeknek denominál-
tattanak Nem2. Kolozsvári István, Zoltán Pál, Csehi István,
és Csató György, uraimék. Éltesse az ur Isten ő kglmöket
is Ekklésiánknak' hűséges és hasznos szolgálatjára.
1759. junius' 8. Consistoriális személyeknek deklarál-
tatának juris professor Tiszt. Csomós Mihály uram, és phi-
losophiae professor. Tiszt. Pataki Sámuel uram. Éltesse az
 158. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 2 0 . szám.

úr Isten ő kglmeket sokáig szerencsésen mind collegiumunk- mondunk említett Tiszt. Ince Mihály uramra, mindnyájan
nak, mind ekklésiánknak hasznos szolgálatára. egyenlő akarattal és kívánjuk, hogy az Úr Isten ő kgelmét,
1760. jul. 6. Tiszt, tudós Werestói György uramsokáig Ő szerencsésen éltesse, e szent hivatalban, és annak
kglme az erdélyi nemes reformata ekklesiák és collegiumok hasznos folytatására szolgáltasson ennekutána is ő kglmé-
superintendense, bizonyos ekklesiai dolgoknak eligazítása nek erőt, egészséget és minden megkíván tató talentumokat.
végett, a maga Parochiális házához hivatván a kolozsvári 1760. szept. 7. Consistoriumunk eleiben citáltatván
Tiszt, és Nemes ref. consistoriumot, holott itt szép és üd- Tisztelt püspök Werestói György uramtól, Sebesí János és
vösséges köszöntések után, proponáltat ott ö kglme által felesége Kolcsi Erzsébet, ez okra nézve, hogy a szent há­
1. Hogy mindeneknek előtte az ekklesia fő cuiatort zassági életet, egymás közt rut veszekedésekkel, és vereke­
keltenék denominálni ; mely szerint unanimi voto et con- désekkel ottan-ottan bontogatnák, és ezzel ekkiesiánkat
sensu totius consistorii, azon hivatalnak viselése, Tiszt, püs­ megbotránkoztatnák : imponálá nekik a Vener. consistorium,
pök Werestói György uram, ő kglmére transferáltatott. hogy egymással megbékéljenek és egymást kéz-beadással
2. A consistorium notariussága, a complanatio, nem megkövessék. A melyre reá is haj Iának s egymást kéz-be­
különben a régi usus és praxis szerint, mindenkor egyik adással megkövetvén, igérék magokat a békességes házassági
kolozsvári érdemes professor által tractáltatván, oly által t. életre. Minthogy pedig ez egyenetlen életre okot szolgáltat-
i. ki regius funduson levő, ez okon ezen hivatal viselésére tanak vala, egy felől a Sebesi János mostoha anyja és édes
egyező akaratból denomináltatott, Tiszt, tudós philosophiae anyja, más felől pedig a Kolcsi Erzsébet édes atyja és
professor és medicináé doctor Pataki Sámuel uram, ő kglme. édes anyja, ezek is a Vener. consistorium parancsára egy­
Mely ecclesia fő curatorság és consistorium notarius­ mást kéz-beadással megköveték, ígérvén magokat arra, hogy
sága viselésében, Tiszt, uraimékat ő keglmeket, Isten hosz- ezen házasoknak a háborgó életre okot nem szolgáltatnak.
szas időkig szerencsésen éltetvén, minden áldások kívánása Hozzá köté mindezekhez azt is a Vener. consistorium, hogy
mellett, az egész consistorium egyező tetszése szerint, en­ ha e házasok közt (melyet az Úr Isten fordítson el) a
gedje a mennyei Fölség, hogy azon hivataloknak viselése házassági békességes élet felbomlanék, azt a ki annak oka
legyen Istennek dicsőséges, szent ekklesiánknak pedig épü­ lészen, a külső magistratus kezében adni kényszerittetik.
letére és mindenekben előmenetelére. Ugyanekkor compareála a Vener. consistorium előtt
3. Ugyan ekkor consistorialis személyeknek választat- Somkereki Kertész András, jelentvén, hogy ő még Somke­
tanak Tiszt. Páldi István, nemz. Enyedi Órás Sámuel, reken laktában oláh valláson lévő felesége kedvéért, oláh­
Darkó Márton, Onadi József, Ecsedi Sámuel, Szilágyi Mihály, vallásra állott légyen; de azon cselekedetét megbánván,
Enyedi Szőcs Sámuel, Kovács Sámuel, Csehi Szabó István visszajőne reformata szent vallásunkra, hí azon csele­
uraimék. Éltesse Isten ő kglmeket, sok esztendőkig, ekkle- kedetéért neki veniát adnának. Látván a Vener. consisto-
siánk hasznára. riam ezen embernek igaz contritioját, visszavevok az elté-
4. Tek. senator Újhelyi Sámuel uram, a fő quartas- velyedett juhot ekklesiánk kebelében: a ki obligálá magát
ságot letévén, Tek. senator Losonci Sámuel uram, communi arra, kéz-beadással, hogy soha többé szent religiónkat el
voto consistorii, azon hivatalra választatott. Tek. senator nem hagyja, hanem abban állhatatosan megmarad, mind
Pataki István uram, nem akarván semmiképpen a fő quar- utolsó órájáig.
1760. szept 21. Jővén élőnkben instantiával Pallagi
tásságra való candídandusok közzé ingrediálni, a vice-quar-
Istvánné, tetszett ilyen resolutiót adni. Minthogy Pallagi
tásságban megmaradott, consensu itidem totius consistorii.
6. Szükségesnek Ítélte azt is mostan protocolláltatniIstván részegeskedésétől meg nem szűnik és egyébként is
magát sok admonitiók után is meg nem jobbította; sőt
a Vener- consistorim, a mit ez esztendőben, április 29-én
Mlgs. L. B. Wesselényi Ferenc, fő inspector curator úr, ő most is felesége anyját megverte, és a Tiszt. Tek. consis­
nagysága praesentiájában ugyan az ő Nga belső magyar torium parancsolatjára nem compareált, feleségétől külön
utcai házánál, a hol akkoi celebráltatott vala consistoriális vettetik, mind addig, mig magát valósággal meg nem job­
bítja, és a Vener. konsistoriumot meg nem követi arról,
congregatiónk, egyenlő akarattal végezett, Tiszt. Ince Mi­
hogy contemnálta parancsolatját.
hály uram felől. T. i. kiszólitván Isten ez árnyék világból
1760. október 12. Hivatván a Vener. konzisztorium
anno hoc labente 1760. die 9. Április Tiszt. Szathmári
Kis Mártont és feleségét, Kis Mártonnét, nem jött el pa­
Pap Sigmond uramat, az erdélyi ref. ekklesiának Superin-
rancsolatjára a Vener. konzisztoriumnak Kis Márton. Külön
tendensét, a Vener. Kolosi és Kalota-szegi dioeciseknek
veti azért a Vener. konzisztorium Őket, a jövő parciálisig,
esperesét és a kolozsvári ref. ekklesiának hűséges lelki tani \
j Mindennek, a mit együtt akviráltanak, felét a feleségének
tóját és ekklesiastikus curatorát, a ki mellett tiszt. Ince !
adja Kis Márton. És feleségének békét hagyjon, ne üldözze,
Mihály uram, e szent ekklesiában feles esztendők alatt
tulajdon egyet-mását pedig a feleségének adja ki.
káplánságot viselt, nagy haszonnal és dicsérettel, még
1760. nov. 22. Panaszolván Balog Susánna, férje, Vesz­
pedig oly conditióval. hogy data proxima vacantia, e szent
prémi Sámuel ellen; tetszett a Vener. konzisztoriumnak ilyen
ekklesiában egyik ordinarius lelki tanító legyen, méltó con-
rezolutiót adni: hogy az instáns maga férjéhez redeáljon oly
sideratióban vévén, mind a Mlgs fő inspector curator ur
kondícióval, hogy lakjanak Nemz. Borbély Pál uram házánál.
ő Nga, mind az egész Vener. consistorium, említett Tiszt.
Injungálja pedig a Vener. konzisztorium mind-kettőnek, hogy
Ince Mihály uramnak feles esztendők alatt véghez vitt hasz­
magúkat corrigálják, az öreg atyákat megbecsüljék, mert
nos és dicséretes szolgalatját, decernálta és resolválta Ő
ha különben fognak cselekedni, és ismét háborognak, tör­
Nga. és az egész Vener. Consistorium említett tiszt. Ince
vényes processzusra bocsáttatik a dolog.
Mihály uramat, ő kegyelmét a kolozsvári szent ekklesia
(Folytatása következik.) T ö r ö k Istv á n -
egyik actuális és ordinarius lelki tanítójának. Áldást is
 20. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 159.

Fölhívás. Különfélék.
Szeretett testvéreink = Keresztény-e, vagy keresztyén? Jókai Mór,
a kit a múltkor egy baranya-vaszari gyakornok a katholikus
Egyházi felsőségünk, a Maros folyó mentén, az északi
hitre csalogatott, megint érdekes levelet kapott. Erdélyi
Kárpátok szűk völgyében, Dédátúl Borszékig hetvenkét km. Ferenc, ceglédi r. k. segédlelkész fejtegeti Jókai múltkori
hosszú vonalon élő, négyszázötven ötszáz lelket számláló evang. állításával szemben, hogy a latin c h r i s t i a n u s t nem ke­
ref. hitsorsosainkat az oláh-toplicai körlelkészségbe össze resztyénnek, hanem kereszténynek kell mondani magyarul.
gyűjtötte, s egy rendes egyházba egyesitette. _
_ Jókai a hosszú levelet a N — t egyik számában egészen
közzé teszi, s a következő érdekes megjegyzéseket fűzi hozzá:
A kezdet nehézségeivel, és az ismeretes protestáns
A fennebb közlött levelet, mint az enyémmel ellen­
szegénységgel küzdő szegény egyház a csik-gyergyói római kező vélemény-nyilatkozatot, loyális kötelességemnek tartom,
kath. székelységet a maros-tordamegyei evang. ref. magyar­ nyilvánosságra hozni, annyival inkább, minthogy a kutfő-
ságtól elválasztó, teljesen idegen vallásu és nemzetiségű buvárlatok s a magyar nyelv fejlődési törvényei tekinteté­
havas vidéknek gócpontján, Oláh-Toplicán, egy csinos kis ben is teljes figyelmet érdemel.
Kérem azonban a magyar olvasót, hogy miután e repli­
templomot óhajt építeni, az evangyéliomnak a Krisztus szelle­
kát elolvasta, tegye föl maga elé ezeket az én scrupulusaimat:
mében való világos hirdetésére. Miért vau az, hogy a művelt világ valamennyi nem­
De, egy-magára, anyagi erejének kicsinysége miatt, zetének nyelvében a «keresztyén» elnevezés a « C h r i s t u s »
arra képtelen. Ez okbúi, megemlékezve a nagy apostol ama gyökből, és nem a «kereszt»-bői van ieszármaztatva :
szavaira, «tartozunk mi azzal, a kik erősebbek vagyunk,
Latinul: Christus, Crux, Christianus.
Angolul: Christ, Crosse, Christ.
hogy az erőtleneknek erőtlenségét hordozzuk», egész biza­
Franciául: Christ, Crois, Chretien.
lommal fordulunk jobb módú hitsorsosainkhoz, testvéri sze­ Németül: Christus, Kreuz, Christ.
retettel kérvén őket, hogy minket a terhes, de nemes mun­ Szlávul: Kristus, Krizs, Krestyán.
kánkban segítsenek, mert mindenkinek szól az apóstól: «a Olaszul: Cristo, Croce, Cristiano.
Magyarul: Krisztus, Kereszt, r r
hit, nemes cselekedetek nélkül, meghalt önmagában», és a ki
Tehát, az európai jelentőséggel biró hat legnagyobb
nemes célra, a kisebbek fölsegitésére ad: «az urnák ad köl­ nemzetnél a latinnál, franciánál, szíávnál, németnél, olasznál
csön, ki azt gazdag kamattal fizeti vissza.» Azt sem szabad a «Christianus» gyökszava nem a «kereszt,» hanem a «Krisztus.»
ebben az esetben elfelejteni, hogy a ki ad bármi keveset az ő Ha már most kérdem, hogy miért kell éppen a ma­
tárházából, nem csak vallási, hanem nemzeti érdeket is segít elő. gyar idiómában megfordítva, a jelképet és nem a lényeget
használni az elnevezésnél; hát az a hat nagy európai
«Tegyetek azért jót mindenekkel, különösen a ti hi-
nemzet mind tévúton jár, csak éppen a magyarok találták
tetök cselédeivel.» el az igazi nomenclaturát ?
Bizva hitsorsosaink szeretetében, és kérve, hogy bármi Meg is felelek a kérdésemre.
csekély adományukat, vagy az üres iveket folyó év, 1895. Azért kell ezt a különbséget a magyar orthográfiára rá
jún. 25-ig küldjék a körlelkész kezéhez. erőszakolni, hogy az értelmetlen puklikum előtt (s itt nem
Maradtunk, Oláh-Toplica, 1895. ían- 20 - (posta helytt), csak a szűrös publikumot értem) plausibilissé tétessék az
az állítás, hogy a kálvinisták, a kik tornyaikra kereszt he­
testvéri tisztelettel:
lyett csillagot, (A három királyok vezetőjét) vagy kakast
P á l K á ro ly , Zöld L ajo s, K á d á r A lb e rt, (A péter apostol figyelmeztetőjét) raknak, nem tartoznak az
evang. ref. körlelkész, evang ref. gondnok, evang. ref. egyh. jegyző. « á l t a l á n o s és k ö z ö n s é g e s » anyaszentegyházhoz. A
$ mit tagadok. Én is tisztelem a keresztet: de Krisztust elébb!
Oláh-Toplicai buzgó, az erősebb, és anyagi javakkal J ó k a i Mó r . (E cikkecskét figyelembe vehetnék a mi uni­
tárius atyánkfiái is; és lennének «Keresztén», és nem «Ke­
bővebben megáldottak támogatását valóban igénylő refor­
resztény» Magvetők. S z e r k.)
mátus egyházközségünket mi is a legmelegebben ajánljuk
= Kolozsvár ismét gazdagabb lesz egy eddig
hitsorsosaink munkás szerzetébe, segíteni kész jó indulatába ; nélkülözött, közhasznú nevelő intézettel Az ev. ref. egyház,
mert egész hazánkban kevés oly egyházunk van, a mely belsofarkas-utcai leány iskoláját, megelőzött fontos tanács­
vallás-erkölcsi munkásság, az evangyéliom hamisítatlan szel­ kozások után, a legközel-.-bbi vasárnapon tartott közgyűlési
lemében való hirdetése mellett, a nemzeti és hitfelekezeti
határozattal, jogainak épségben tartásával és biztosításával,
átadta az államnak, hogy p o l g á r i leányiskolává alakít­
ügynek fontosabb szolgálatára volna hivatva, mint ez a
tassák át, mely a jövő szeptemberben már megkezdi műkö­
körlelkészségünk. dését. Az állammal megkötendő szerződés pontozatainak
A görgénvi evang. ref. egyházmegye tanácsának, Szász- megállapítására az Igazg. Tanács kéretett föl, mely eddig
Régenben, 1894. máj. 2-án tartott üléséből. is óhajtott eredménynyel vezette, a tárgyalásokat a kozokta
tásíigyi miniszterrel. Ez uj intézetnek létrehozása által, az
L é n á rt Jó zsef, É ltető A lb e rt, T a v a s z i József, ev. ref egyházra nézve szükségessé vált, hogy új e l e m i
ev. ref. esperes. egyházm. algondnok. egyhm. főjegyző. leányiskolát rendezzen be, a mely nélkül, természetesen, a
felállítandó polgári leány-iskola ránk nézve egészen gyü-
Toplicai evang. ref. hitvallású híveink kérését, mely- mölcstelen maradna. Erre nézve is megvannak mindazon
erkölcsi és anyagi föltételek, melyek a kívánt eredményt
lyel vagyonosabb egyházaink testvéries könyorületességéhez,
teljesen biztosítják, és mi szerencsét kívánhatunk a kolozs­
s a nemes áldozat-készségtől áthatott atyafiak szeretetéhez vári ev. ref. egyháznak, hogy áldozat-készségével, buzgósá-
fordul: magam is a legmelegebben ajánlom a hivek sege- gával hozzá járult ama szép cél eléréséhez, mely a nő-ne-
delmező indulatába. «Építsenek Ők oltárt az urnák, s ti velés fokozása által érhető el legbiztosabban.
pedig a ti hitetök mellé tegyétek jó cselekedeteket, hogy t== A folyó évi egyházkerületi közgyűlés hatá­
látván az emberek azokat, dicsőítsék a ti mennyei atyátokat. rozata értelmében lapunk 13-ik számában közöltetett az a
pályázati hirdetés, mely szerint a n.enyedi theol. akadémián
Kolozsvárit, 1894. júl. 3 - S zász D o m o kos, két tanszék lesz betöltendő. A folyamodványokat máj. i-ig
erdélyi evang. ref. püspök. kellett beadni püspök aá.-hoz. A határidő lejárván, főtiszt.
 160. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
püspök, aa tekintettel arra, hogy rendkívüli közgyűlést kell
Összehívni a választás megejthetése végett, még pedig harminc
nappal előbb, a kándidáló bizottságot május io*re össze­
hívta, hogy annak eredménye szerint meg lehessen tenni a
további lépéseket. A kándidáló. bizottság, egy pár tag ki­
vételével, kötelességének tartotta e fontos ügyben részt
venni, és örömmel győződött meg, hogy üres panaszkodás
az csupán, hogy a prot. theol. tudományokat nem mi vélik
Magyarországon. Dehogy nem mivelik! Hiszen, ime, két
tanszék betöltendő, és reménységen felül sok pályázó akadt.
A pályázók legnagyobbára fiatal tehetségek, kik érzik ma­
gukban az erőt, hogy majdnem egyetemi színvonalon álló
intézetben adjanak irányt a jövendő szellemeknek. Egy páron
immár a nyilvánosság előtt is megjelent és elismert irodalmi
munkásságukra is hivatkoztak, de egynémelyiküknek ez irány­
ban való eredménye csak ott datálódik, hogy a theol. tan­
szakon igen tehetséges tagjai voltak az ö n k é p z ő*k ő r n e k ;
sőt, vannak kész munkáik, a melyeket ugyan nem ismer még
senki, de kétségen kívül, igen derék dolgozatok. E szerint,
a kándidáló bizottság két és fél órai komoly tanácskozás
után, bár igen sok képességnek látta biztató előjeleit, számot
kelletvén vetni lelkiisraeretével, és meggondolván, hogy a
papokat képző intézet tanárának minő véghetetlen magas
fokán kell állani a tudománynak, minta képének lenni az
erkölcsi életnek: a folyamodók közül csak e g y e t ká n-
d i d á 11. Hogy vájjon, ez egynek esetleges megválasztásáért
is összehívandó e a rendkívüli közgyűlés; hogy új pályázat
hirdetendő-e; vagy egyáltalában mit kelljen tenni: mi tudjuk
ugyan, de nem mondjuk. Kitalálja azt a nélkül is minden
ember, ki tisztában van azzal az örök törvény nyel, hogy a
nehézlés igazsága e m e l k e d é s t jelent, és hogy az emberi
szellemnek rendeltetése szállni, repülni, és remélni mindig,
hogy hatalma alá hajtja az elképzelhetetlent, a végetlenséget.
= A vezér-egyházmegye. A marosi egyházmegye
május i-én közgyűlést tartott Özvegy-árvái gyámintézete
érdekében. A gyűlés, öreg barátunk, Rákosi Lajos, esperes
indítványára, az egyházkerületi < S z e r e t e t h á z » javára
egyhangú lelkesedéssel íó o o forintot szavazott meg. Nem
tudunk szavakat tatálni, nem is keresünk e felségesen szép,
valódi keresztyén, igaz protestáns megnyilatkozás méltatá­
H IV A T A L O S RÉSZ.
720-1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. ref. egyházkerületben, a marosi egy
házmegyébe kebelezett s o m o s d i egyházközségnek nyugal-
mazás folytán megürült lelkészi állomására, ezennel pályá­
zatot nyitok.
Ezen állomás évi javadalma: tisztességes lakás, mellék­
épületek, és kert, készpénz 543 frt. 20 kr.; búza és török­
búza kepe 160 frt.; kánonika porció haszonélvezete; fa, stóla,
sat. 136 frt. összesen 839 frt. 20 kr. Az állomás ennélfogva
első osztályú. A megválasztandó lelkész atyánkfia, azonban,
a nyugalmazott lelkész életben létéig a következő javadalom
élvezetébe lépik: külö^ szállás, gazdasági épületekkel, 419 frt.
60 kr. És pedig 271 frt. 60 kr. készpénz, tiz hektoliter
búza, tiz hektoliter törökbúza az egyházközség hámbárjából,
négy hold szántó, 617 és fél négyszögöl kaszálóbúi álló ká­
nonika porció haszonélvezete, 25 frt. az állami adó, hat öl
fa, két szekér ág. stóla, s 10 frt. igás napszámban.
Pályázati határnap: folyó év június 10. A folyamod­
ványok nt. Rákosi Lajos, esperes afiához küldendők, Luka-
falvára, u. p. N.-Teremi.
Kolozsvárit, 1895. május 14. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
501— 1-895. MEGHÍVÓ.
A nagy-enyedi ev. ref. egyházmegye tav^zW rendes
közgyűlése folyó évi junius 14-én d. e. 9 órán. -k$ez|lve tar-
tatik meg Nagy-Enyeden, az uj városház disztermébdr, melyre
a Méltóságos fő- és algondnok urakat, a Mé#í és Tek.
képviselőket, a Nagytiszt, bekebelezett tanárodat, a tanitó-
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
2 0 . szám.
sára. A marosi egyházmegye a múlt évi egyházkeiületi
«Papi Értekezlet» alakuló közgyűlésének minden várakozáson
felül való fogadása és rendezése által már megmutatta, hogy
milyen hatalmas erőt képvisel, és hogy arra van hivatva,
hogy elől járjon mindabban, a mi szép, magasztos, és
méltóvá tette magát a jók tiszteletére és igaz szeretetére.
Legyen jutalma, öntudatán kívül, az, hogy tán követőkre talál.
= Vallástanár-választás. A «Székely-Mikó-kolle*
gium» elöljárósága máj. 12-én választotta meg a jövő iskolai
évre vallás-tanárát. M i k l ó s Gé z a , kecskeméti segéd-lelkész,
külföldön is járt, és Budapesten alaposan kiképzett ifjú az,
ki mellett a nyolc pályázó közül az elöljáróság egyhangú
bizalma nyilvánult. Az ifjú lelkész és tanár, a theologiai iro­
dalom terén is kiváló bizonyítékait szolgáltatta tehetségének.
= Későn vesszük a tudósítást, hogy S e b e s-
t y é n Á r o n , m.-n.-csáni református pap, szolgatársunk, na­
pokkal ez előtt meghalt. Hetvennégy éves korában szólitá
magához az ur, a kitől adatott ajándék szerint szolgálta
vala egyházát, előmozdítván híveinek lelki erősítését, épít­
getvén hitöknek fundamentomát a maga tálentumai szerint,
ö t v e n e s z t e n d ő n keresztül. Nagy i dő; majdnem egy
egész emberi életnek elég. Boldog az, a ki utolsó órájában
elmondhatja, hogy ennyi esztendőt istennek szentelhetett,
j Mi is, megnyugszunk az ur akaratán, a ki rendelkezik élet
I és halál felett, tudván, hogy a hű szolgának édes az álma.
Pihenése legyen áldott, mikint hasznos volt munkálkodásai
= A «Protestáns Pap» folyó évi negyedik száma
a következő tartalommal jelent meg: 1. Reggeli ének. (Köl­
temény.) Kurtay. 2. Határozott fellépés. (Cikk.) R. K. 3. Egy­
házi beszéd. Szabó József. 4. Tavaszi egyházi beszéd Gö-
döllei József. 5. Sinai és Golgotha. Egyházi beszéd. Ladányi
6. Tízparancsolat. I. II. Ladányi. 7. Eskelési beszéd. Kis
! Béla. 8. Törvények és rendeletek tára. Szerkes/.ti Kund Samu,
| evang. ref. esperes. 9. Különfélék. io. Irodalom. Rovatve-
j zető Tantó János. 11. Választások, halálozások. A «Protes-
j táns Pap» havonkint egyszer jelenik meg két-három ivén.
j Előfizetési dija egy évre 4 frt. félévre 2 frt. negyedévre 1 frt.
| Az előfizetési dijak a szerkesztő-kiadókhoz (Lágler Sándor,
l Kálmán Dezső), Kölesdre küldendők.
képviselőket és a Tiszt, lelkész afiakat van szerencsém
tisztelettel meghívni; utóbbiakat felkérvén, hogy a körükben
levő egy hm. képviselőket ideje korán értesíteni, szíves­
kedjenek.
Tárgyak : esperesi jelentés, főjegyzői jelentés az egy hm.
tanács működéséről; számvevői jelentés; 408-^— 1895. sz-
igazgató-tanácsi körrendelet értelmében (Prot. Közlöny 7.
sz.) a főjegyző által fogalmazott s a lelkészi értekezleten
megvitatott szabályrendeletek tárgyalása; jelentés az egyhm.
köz- és gyámintézeti pénztár állásáról; felsőbb rendeletek,
kérelmek, indítványok, sat.
A közgyűlés végeztével, d. u. házassági törvényszéki
ülés; a közgyűlést megelőző napon, jun. 13 án délelőtt 9
órán kezdve nyilvános isteni tisztelettel kedodő lelkészi
Értekezlet; d. u. 3 órakor pedig egyhm. gyámintézeti köz­
gyűlés tartatik, szintén a fent jelzett helyiségben.
Miriszlón, 1895. május 9-én. Sándor János,
n.-enyedi ref. egyhm. esperes.
326-1895 MEGHÍVÓ.
A küküllói ev. ref. egyházmegye f. évi május 27-én
d. e. 8 órán kezdve, a szokott helyen, házassági törvény-
széki gyűlést tart, melyre a tagokat, és érdekelteket van
szerencsém meghívni.
Lelkész és ügyvéd urakat hivatalosan utasítom, hogy
az e tárgygyal kapcsolatos kötelességeiket teljesítsék pontosan.
V.-Gálfalvalva, 1895. május 6-án. Kovács Elek,
_____________________________evang. reform, esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 IŐ 2 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tekintsek arra a papra, a ki munkát kér magá­
nak abból, a mihez tehetséget érez; sőt, büszke­
ségem egy pap, ha az tudós, és ott ül a tudósok
társaságában; ha kezében a költő lantja, s vele
szolgálja az eszmények világát; ha ujjai közt,
mint élés fegyver, a toll, s azzal harcol egyháza,
nemzete, az emberiség igazaiért. Sőt, tovább me­
gyek, és kimondom, hogy büszkeséggel tekintek
arra a papra, a kinek kezében van a nemzet meg­
hatalmazása, a melylyel a fórumra léphet, hol az
országtartó fők az ország ügyében döntenek.
Hát, nem kell e többé-kevésbé minden pap­
nak tudósnak lennie? S hát, nem inkább vissza
kellene szereznünk azt a régi címet, a minek el-
vesztéséért máig is sajog a szivünk, «tiszteletes,
tudós.»
És nem föltétele é a jó papnak a költői lé­
lek? Talán, a próféták nem voltak költők? Az
írásban nincs-e költészet, nincsenek költői mű­
fajok ? S nem volt-e költő Jézus, a legigazabb
értelemben, kinek parábolái ma is világirodalmi
remekek ?
Arról nem is szólok, hogy minden papnak
valamennyire tollforgató embernek kell lenni. A
legklasszikusabb példa erre Pál, a kinek levelei,
mint valami hírlapok, repülnek világgá, s ha el­
olvassák egy helytt, átküldik, apostoli meghagyásra,
a szomszéd városba is elolvasás végett.
Ezt hát valami nagyon nem kifogásolja senki,
de annál többen tiltakoznak az ellen, hogy a pap
ne ártsa magát a politikába.
De hát a politika, ha elfogadjuk a Gyulai Pál
definícióját, «az időszerinti igazságok keresése»,
de a melyek csak úgy igazságok, ha megegyeznek
az örök igazsággal: egyáltalában nem a mi dol­
gunk? Az ország dolga a nemzet sorsa ne érdé-
keljen minket? Hát, nem kell-e hallanunk fönséges
példakint a Jézus szivéből felszakadt kiáltást: Je­
ruzsálem, Jeruzsálem, ha eszedbe vennéd! S nem
állanak-e a politikai sorompóban a próféták, a
világ legfélelmesebb izgatói, legveszedelmesebb
politikusai, a kiknek tulajdonítható, hogy van még
zsidó a világon ?
Csak áltatja magát, a ki azt hiszi, hogy vallás,
és politika elválasztható. Csak áltatja.
Eddig meg tudták írni a történelmet a nélkül,
hogy valami súlyt fektettek volna az emberi élet
minden nyilvánulásait oly ellenállhatatlanul irányitó
nagy erőre, a vallásra. Ez volt a tudományban
a vallási indifferentizmus kora. De, kisérjük figye­
lemmel a történetírás új irányát. A kutatók mind
2 1 . szám.
jobban beleélik magukat a múlt egy-egy szaka­
szába, mind tisztábban látnak; s azzal a meglepő
eredménynyel állunk szemben, hogy minden újabb
történeti munka valóságos egyház-történelem. A
vallásos meggyőződések, az egyházak törekvései
mozgatják a nagy politikát.
Ha ilyen a múlt igaz képe, ma talán mássá
lett az ember ? Más rugók mozgatják a lelket ?
Én arról vagyok meggyőződve, hogy valaki
már azzal, mert pap, a politikai élet egy faktora.
Vannak hivatások, pályák, a melyek semle­
gesítik az embert, de a papi pálya melyen esz­
mékkel dolgozik az ember, ilyenné nem válhatik
máskint, csak úgy, ha azt az eszméktől, az igaz­
nak kutatásától megfosztott, gépies foglalkozássá
alakítanék. Ettől isten mentsen 1
Hugó Viktor az ő papi eszményében egy oly
igaz embert rajzol, a kiről maga mondja, hogy
nem politikus. Pedig, valóban az. Érzelmére dinasz­
tikus, borzadva közeledik a Konvent emberéhez
s hallgatag örömmel látja, mikint teszik be a nagy
császárt az oroszlán-ketrecbe. S nem volt-e poli­
tikus a váltság prédikátora, az a párizsi nagy hu­
genotta pap, a kit társa igy búcsúztatott el: «Isten
veled, Franciaország nevében, a melynek a te
nemes szived magában hordozta megaláztatását,
sat.» Vagy távol tarthatja-e magát az állam-élet
mozgalmaitúl az a pap, a ki «társadalmi» ember,
a ki «szónok», a ki «iró»? Nézzétek meg Révész
Imrét, a tudóst, Török Pált, a nagy alkotót, Gé­
léit, a szervezőt, Méliuszt, a dühös dogmatikust,
Nagy Pétert, a szónokot: ezek nagyobb politi­
kusok voltak, mint a kik a piacokra kiállanak,
kortestanyákon deklamálnak, népszenvedélyeket
háborítanak.
*
íme, nehány tipusza a papnak.
Egyiknek vezérlő szelleme az emberi könyö-
rületesség, a segítő szeretet; a másik a hit mély­
ségeit nyitogatja fel a szivekben; a harmadik
működési tere a társadalmi mező; a negyedik
alkot, szervez, épit. Ez az ékes-szólás, az a tudo­
mány terén, ez lantjával, az tollával szerez ko­
szorút fejére; mig végül egy-egy a politikai pá­
lyán nyit magának útat.
Kinek mint adák az istenek.
Nem azt kérdjük, hogy: ki, mi; hanem azt,
valami-e? All-e valami mellett? Csak jó legyen
a maga nemében. Ez minden, a mit Talleyrand,
a mit az emberi józanész kérdez. Nem határozott
kijelentést kell tennünk, ezt mondván: ilyenek,
 21. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
csakis ilyenek legyetek. Ez annyi volna, mint
kényszeríteni nyil-egyenes haladásra, kinek útja
hegyekre vezet, s kanyargásokat végeztetni
síkon haladóval.
Mi, papok, annyira különbözők vagyunk már
arcban is, hogy száz közt nincs két hasonló tipusz;
és nem igy vagyunk-e a hivatali körrel? A biró,
a tanár, ha helyét változtatja, első naptól kezdve
fennakadás nélkül végezheti dolgát, a pap minden
mozdulással új helyzetbe jut. Mert minden papi
állásnak külön titka, külön szelleme van. Már ez
magában is nem elég-e arra, hogy nem lehetünk
mindannyian Mózesek, vagy Pálok. Ha van pap,
kinek egész lénye azt a hatást teszi, mit a sinai
törvényadás, kell lenni papnak, a ki olyan, mint
egy szép dallamu zsoltár; és olyannak is, mint egy
lelkes prófécia, vagy egy evangyéliomi vigasztalás;
kellenek szervező Esdrások, és építő Nehémiások.
Ám, vessen számot ki-ki magával, helyzetével,
hajlamaival, és szóljon,határozzon: nekem ezzé kell
lennem; érzem, erre vagyok hivatva.
És bár merre hajlik választása, mindenik irány­
ban elérheti a mi rendeltetése, hogy az élet ideáliz­
musának képviselője, szószólója legyen ; hogy «lelki
fény legyen, melyről a többi lelkek meggyulad-
nak»; a közönyös világnak lelket adjon; az irányt
vesztett emberek között eszményeket állítson;
reményeket keltsen; hogy azt mondhassák neki,
a mit a levert király a belé lelket verő vezérnek
mondott:
<Oh, Westmoreland, pacsirta vagy te, mely
Még tél utolján is mindig csak a
Nap keltirűl dalol.>
Bitay Beia-
A tanári özvegyek és árvák jövendő sorsa.
Talán, feltűnő is lehet, hogy özvegyeink és árváink
segélyező társulatának ügyét oly nagy érdeklődéssel
tárgyaljuk.
Pedig, azt senki se veheti rósz néven, ha meg­
gondolja, hogy itt nem csupán a tanárok személyi ügyéről,
hanem részint saját, részint a tanári őzvegyek és árvák
jogainak épségben tartásáról és megvédéséről van szó.
Mielőtt tehát ezen társulat sorsa felett döntenénk,
legyen szabad, elmondanom, és tagtársaim szives figyel­
mébe ajánlanom egyéni véleményemet.
Igaz, hogy a szóban forgó segélyező társulat, az
1894. évi 27 ik t.-cikk életbe lépése után, a l a p s z a b á l y ­
v á l t o z t a t á s n é l k ü l , többé fen nem tartható, mert
se az újonnan választott, vagy a közoktatási kormány
által kinevezett tanárokat a belépésre, se a régi tagokat
a további bennmaradásra, illetve, a talán még fölemelen-
dett évi járulékok tovább fizetésére, se végül, a tanulókat,
illetve, az érdekelt szülőket a rendszeres hozzájárulásra
kötelezni, nem lehet.
lót
És mi mégis a mellett foglalunk állást, hogy se­
gélyező társulatunkat tartsuk fen tovább is, miután
kétségtelen, hogy ha akarjuk, az idézett törvénycikk har­
a
madik paragrafusának utolsó bekezdése szerint fentart-
ható, sőt legalább addig, mig á részvényes tagok jogos
igényei kielégítve nem lesznek, alapszabály-módosítással,
és igy á szervezet megváltoztatásával, múlhatatlanul fenn
is tartandó.
Igen, mert ezt óhajtják, sőt k ö v e t e l i k is úgy
a most élő, és segélyezésre jogosult özvegyek és árvák,
valamint a már nyugalomba lépett tanárok, mint a kik
az országos nyugdíj-intézetnek immár amúgy se lehetnek
tagjai, és ezeken kívül minden olyan társulati rendes tag,
illetve, annak családja, ki befizetési kötelezettségét pon­
tosan teljesítette, és ez után is teljesíteni fogja.
Ugyanis, idézett törvénycikk csak a f e n t a r t ó
t e s t ü l e t e k n e k , mint olyanoknak nem engedi meg,
hogy az országos mellett külön, o l y a n f e l e k e z e t i
t a n á r i n y u g d í j i n t é z e t e t tarthassanak fenn, a me­
lyek a f e n t a r t ó t e s t ü l e t r e n d e l k e z é s e alatt
j állanak; de, teljességgel nem tiltja, a mint hogy nem is
j tilthatja el azt, hogy az erdélyi református kollégiumok
| tanárai, ha tetszik, pusztán a kartársi szolidaritáson ala-
| puló, özvegyeiket és árváikat gyámolitó társulatokat
I ez után is fentarthassák, esetleg szövetkezve, új segélyező
j társulatot létesíthessenek, ha, a dolog természete szerint,
1 a belépés önkintes leend, és ha a tanulókra, avagy a
j fentartó testületre ilyen címen teher nem háramlik.
I Ilyen föltételek mellett, tehát, segélyező társulatunk
| további fen maradását se országos törvény, se más érdek
nem tiltja; a magunk, illetve, mieink jól felfogott érdekei
pedig éppen sürgetve parancsolják.
Ugyanis, tudni kell azt, hogy a mi özvegy-árvái
segélyező társulatunkat, a melyről most szó van, az
erdélyi református tanárok önkintes szövetkezete hozta
létre, és tartotta fen mind máig.
E tekintetben legyen szabad utalnom egyik érdemes
református fő-, és közép-tanodák tanárai közt, a tanári
özvegyek és árvák segélyezésére, 1863. május 30-án, a
nagy enyedi értekezleten, két néhai kartárs indítványára
megalakult, és 1864. júl. i-én működni kezdett, harminckét
éves társulatunk, tizenhét éves történetének 1886-ban,
s tehát ez előtt tizenöt évvel, az értekezlet megbízása
következtében közzé tett i s m e r t e t é s é r e .
De, tudni kell még azt is, hogy ezen szóban forgó
és nyomtatásban is megjelent ismertetés, s illetve, az
e l s ő alapszabály szerint is a belépés kezdetben önkintes
volt, s csak később vált kötelezővé.
Tehát, segélyező társulatunkat elődeink, önerejükre
támaszkodva, önmaguk hoztak létre, és minden külső,
vagy idegen támogatás hiányában, a tagok önkint köte­
lezték magukat évi fizetéseik három-százaléktól öt-száza­
lékig terjedhető hányadának pontos befizetésére.
Csak 1876 tói fizetnek a tanulók ezen segély-alapba
nehány fillért, és mái napig ez az egyetlen olyan segély,
mely nem a tanárok fizetéséből került.
Egyházkerületünknek »volt ugyan tudomása segé­
lyező társulatunk létezéséről, és örömmel üdvözölte azon
törekvésünket, hogy a szükség idejében, a midőn tőle,
vagy mástól segélyt hasztalan kértünk és vártunk, módját
 164. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tudtuk találni az önsegélyezésnek, és nélkülözések árán is,
meghoztuk az áldozatot szeretteink jövendőjének némi
biztosítása érdekében; de se egyházi törvényeinkben,'se
egyházkerületi, vagy értekezleti jegyzőkönyveinkben nem
akadunk nyomára annak, hogy segélyező társulatunknak
első, vagy később revideált alapszabályait, számadásait,
és ügyvitelét, akár a kollégiumi elöljáróságok, akár a
néhai fő-konzisztorium, akár generális szinodus, illetve, az
újabb időben annak nyomába lépett egyházkerületi köz­
gyűlés, vagy a mélt. Igazgató-Tanács valaha tárgyalták,
felül vizsgálták, helyben hagyták, vagy módosították
volna. Hanem, igen is elintézték, és pedig mindig v é g ­
é r v é n y e s e n intézték el az erdélyi református tanárok
évi összejöveteleik alkalmával, és ez ellen fölebbezésnek
helye nem volt.
Ugyanis, tanári értekezleteinknek legnevezetesebb
tárgyát mindig segélyező társulatunk ügyei képezték, a
midőn a kezeléssel megbízott kolozsvári tanári kar a
számadásokat első fokon megvizsgálva, felülbírálás, és a
v é g l e g e s felmentés megadása végett, saját véleményes
javaslata kíséretében, a részvényes tagok gyűlése elé
terjesztette.
De, mái napig érvényben levő alapszabályainknak
9-ik §-sa is világosan mondja, hogy a tanári örvények,
és árvák segélyezésére alakult társulatra nézve «fő-
i g a z a t ó t e s t ü l e t a t a n á r i é r t e k e z l e t , s ügyei­
nek elintézésében a f i z e t ő t a g o k b í r n a k s z a
vazattal».
A i8*ik paragrafus szerint pedig, segélyező társulati
ügyekben: <ra t a n á r i é r t e k e z l e t , m i n d e n t o ­
vábbi folyam odás k iz á rá s á v a l, "végérvé­
n y e s e n határoz.»
íg y állván a dolog, nem helyezkedhetem azon ál­
láspontra, mely szerint segélyező társulatunkra nézve az
egyh. kerületi közgyűlés, vagy az Igazgató-Tanács a
felügyeleti jogot valaha magának tartotta volna fenn,
mert ennek nyoma sehol sincs és ez ellenkezik a való­
sággal.
Kétségtelen tehát, hogy az egyh. kerületi közgyű­
lés, vagy ennek közigazgatási orgánuma, az Igazgató-
Tanács, segélyező társulatunkkal szemben felügyeleti
jogot nem k ö v e t e l t és n e m i s g y a k o r o l t s o ha .
És igy, a mi segélyező társulatunk a tentartó
testület rendelkezése alatt s o h a s e m á l l o t t és most
sem áll, hanem magán-jellegü volt és ma is az. És
éppen ezen körülményben rejlik aztán további fenma-
radhatásának elvitázhatatlan jogosultsága is.
Igaz, hogy a kollégiumi pénztárak a tanszékek
üresedése esetében is beszolgáltatták az illető tanári
állomások után járó évi díjakat; és az is igaz, hogy
újabb időben a tanárok kérelmére, a méltányosság
szempontjábúl, a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés meg­
engedte, hogy a midőn segélyező társulatunk terhét
immár alig birja, és a tagok évi járulékait fokozni, a
tanári fizetések csekély volta miatt többé nem volt ta­
nácsos, a tanulók is évi 20, utóbb 60 krajcárral járul­
janak a jövedelem emeléséhez, azonban mindez csak
olyan természetes és méltányos eljárás volt, mely se a
fentartó-testületnek, se az egyes kollégiumoknak semmi
anyagi áldozatába nem került és igy teíyességgel nem
21. szám.
is bizonyít a mellett, mintha segélyező társulatunk bár­
mikor is a felsőbb hatóság hivatalos befolyása és fel­
ügyelete alá került volna. Avagy, tud-e valaki esetet
arra, hogy számadásainkat,, magunkon kívül, fensőbb
fórum vizsgálta volna felül, vagy hogy segélyező tár­
sulatunk ügyeinek elintézéseibe elöljáróságaink, vagy
fentartó testületünk beleavatkozott ?
Hiszen, bár úgy történt volna, mert ezen esetben
nem kell vala annyiszor aggódnunk és a nagy teher
miatt nem csonkult volna meg még tőke-állományunk is.
Ezek szerint tehát, kétségen kívül való, hogy az
özvegyeinket és árváinkat segélyező társulatot, a k ö t e ­
l e z ő b e l é p é s és a t a n u l ó k é v i j á r u l é k a i n a k
mellőzésével, minden nehézség nélkül fen lehet tartani.
Más kérdés aztán az, hogy vájjon, az adott viszo­
nyok közhitt, j ó és igy ó h a j t a n d ó , avagy talán éppen
s z ü k s é g e s is a további fentartás ?
S ha igen, m e d d i g és h o g y a n ?
Ismételjük, hogy mi határozottan a további fen­
tartás mellett nyilatkozunk és kimondjuk, hogy fenn
kell tartani segélyező társulatunkat még az évi járulékok
5% ig emelése által és igy újabb anyagi áldozat, illetve,
a magunk zsebének megterhelése árán is, mert bizony
az állami nyugdíj törvény által biztosított özvegyi ille­
ték és a neveltetési költség is oly szűkén van kimérve,
és annak mennyisége a sokféle eshetőségek miatt oly
nagy mértékben hullámzik, hogy a mellett még ez is
jól rá férne az, isten jóvoltából, rendesen népes, de nem
sok földi javakkal dicsekedő tanári családokra, illetve,
özvegyekre és árvákra.
Tartsuk fen segélyező társulatunkat, mert a mos­
tani, immár csaknem mindenütt megjavított tanári fize­
tések mellett, nem lesz nehéz, tovább hordozni azt a
terhet azért a megnyugvásért, a mit ez által családunk
számára megszerezhetünk.
De tartsuk fenn társulatunkat azért is, mert az
orsz. nyugdíj törvény szerint az özvegy csak azon
esetben fog csekély özvegyi járulékban részesülni, ha a
férj nehány évig már szolgálatban volt s pedig még
i^u, de már családot alkotott kartársaink közűi is avagy
kinek van homlokára írva, hogy meddig él s mikor üt
az az óra, a midőn szeretteitől el kell válni örökre ?
És tartsuk fenn társulatunkat végül azért is, mert
feloszlása esetében, szét pattanhatna azon legerősebb
kapocs, a mely minket, az erdélyi h é t református kol­
légium tanárait eddig oly szépen összefűzött, egy testté
és egy lélekké forrasztott.
Avagy, az egyesült erőre, a testvéri szeretetre és
összetartásra talán már nincs többé szükség?
Ugyan, ki merné ezt mondani ?!
Mi tehát már csak a felhozott okok miatt se
tudnánk a feloszlás mellett nyilatkozni.
Azonban, segélyező társulatunknak a már jelzett
feltételek mellett való fentartását nem csak jónak és
igy óhajtandónak, hanem s z ü k s é g e s n e k is véljük,
és határozottan kinyilatkoztatjuk, hogy néhai tanártár­
saink özvegyeivel és árváival szemben olyan, a múlt idő­
ből ránk háruló kötelezettségeink, illetve nekik, valamint
mindenikünknek, kik a társulat tagjai vagyunk, a tár­
sulattal szemben olyan megszerzett és elvitázhatatlan
 2i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
jogaink vannak, a melyeket megóvni és fentartani, ma­
gunk iránt való erkölcsi kötelesség, mely a k a r t á r s i
s z o l i d a r i t á s o n alapul s a mely éppen azért szen-
tebb és sérthetetlenebb m i n d e n í r o t t t ö r v é n y n é l .
Ez elől tehát kitérni, nem lehet, de nem is szabad!
így állván a dolog, mi azt ajánljuk, hogy ne a
feloszlás, hanem inkább áidozatkészség, és lehető új jö ­
vedelem-források megnyitása által, a további fentartás
módozatai felett tanácskozzunk és még a mostaninál
magasabb évi járulékok fizetése s tehát újabb áldozat
árán is mentsük meg segélyező társulatunkat s ezzel
együtt saját reputációnkat és óvjuk jól felfogott érde­
keinket is.
Végül, nem fogadhatjuk el azon feltevést, hogy
>a t a n á r o k g y ű l é s é n e k h a t á r o z a t a c s a k
ú g y l e h e t é r v é n y e s és v é g r e h a j t h a t ó , ha
a z t az e g y h á z k e r ü l e t i k ö z g y ű l é s j ó v á
h a g y t a « , mert segélyező társulatunk nem állott és
most sem áll az egyh. kerület felügyelete alatt, mint
azt immár kimutattuk.
De viszont, meg vagyunk győződve a felől, hogy
valamint annak idejében a társaság keletkezését a fen-
sőbb hatóságoknak tudomásvétel végett bejelentették:
úgy most akár a tovább fentartási. akár az esetleges
íeloszlási határozatot be fogják jelenteni tudomás vétel
végett, mert ezt követeli n em a törvény, hanem azon
ildomosság, a melyet a tanároktól méltán elvárnak.
Azonban, föltéve, de egyelőre meg nem engedve
azt, hogy özvegy-, árva-segélyező társulatunk köteléké­
ben levő s tehát a fentartási, avagy felosztási határozat
meghozatalára illetékes tagoknak többsége a f e l o s z l á s
m e l l e t t nyilatkoznék: ezen nem várt esetben legmeg­
nyugtatóbbnak azt találnók, hogy az egyes kollégiumok
tanárait megillető, s a kezelő kolozsvári tanári kar által
már ki is számított összegeket küldjék haza mindenik
iskola részvényes tanáraihoz. A z illető kollégium ille­
tékes tanárai pedig állapitanák meg a tagoknak a létező,
s nekik a kifizetendett alaptőkéhez való jogosultságuk
arányát.
Ezután az alaptőke együtt maradna, de minden
más iskolai alaptól elkülönítve, kezeltetnék a megbízott
egyének által és az illetékes tagok saját jól felfogott
érdekükben is gondoskodván a lehető leglelkismerete-
sebb és leggyümölcsözőbb elhelyezésről, az igy befolyó
évi jövedelemből fedeznék a most létező s jogosult özve­
gyek és árvak évi illetékeit. Ha pedig az ezen úton befolyó
jövedelem n< m volna elég, akkor természetesen vagy
az egyes illetékes tagok pótolnák saját zsebeikből az
évi hiányt, a rájok néző tőke mennyiségéhez mért arány -
lagos hozzájárulással, vagy pedig a tőkéhez nyúlnának
és annak aránylagos csökkentése által segitnének a bajon.
A most élő és jogosult özvegyek elhalása, vagy
férjhez menetele és a kiskorú árvák elhalása, illetve
nagykorúsága után fenmaradó összeg pedig az egyes
illetékes és részvényes tagok között oszolnék szét, a
befizetés arányában.
Ha azonban akkorra már a tőke is teljesen föl­
emésztődnék: akkor, természetesen, nem volna mit fel­
osztani. Azonban, az is megtörténhetnék, hogy egyik­
másik özvegy, vagy árva hajlandó volna, az évi járulék
165.
helyett bizonyos egyszer-mindenkorra szóló kölcsönösen
megállapított végkielégítési összeget elfogadni, és igy az
alap, terheitől esetleg korábban is megszabadulván, előbb
kerülhetne felosztás alá a netalán fenmaradó tő^e.
A legfőbb, és szem elől soha el nem tévesztendő
elv azonban az legyen, hogy a tagokra, ha lehet, öt­
százaléknál nagyobb terhet ne rakjunk, és hogy mégis
a jogosult özvegyek és árvák illetékeiket mindig hiány
nélkül, és pontosan megkapják.
Volna mégr egy harmadik megoldási módozat is.
Ugyanis, kísérletet lehetne- tenni arra nézve, hogy
valamelyik szilárd alapon nyugvó életbiztosító társulat,
bizonyos kialkudott árban, vegye át az egész alaptőkét,
á vele járó terhekkel együtt, természetesen, oly kötele­
zettséggel, hogy az özvegyeknek és árváknak évi járu­
lékaikat pontosan ki fogja szolgáltatni, esetleg egyesek­
nek, kölcsönös egyezkedés folytán, egyszer-minden korra
szóló összeget fizet.
íme, ezek lehetnének a felosztás esetében a megoldás
elfogadható módozatai. Világos, hogy ezekhez is még
igen sok szó férhet, és a lebonyolításnak még más mód­
jait is föl lehetne emliteni. Mi csak azért említettük meg
ezeket a kibontakozási lehetőségeket, hogy alkalmat
nyújtsunk másoknak is a hozzászóláshoz, hogy feltüntes­
sük saját állapotunkat, és hogy mindeneket megvizsgálván/
a mi jó , azt megtarthassuk.
Igaz, hogy az egyes embernek a többség akarata
előtt meg kell hajolni, és mi nem is fogunk szabódva
ellentmondani, vagy a rohanó árral szembe úszni; de, azt
az egyet mégis lelkünk mélyéből sajnálnék, ha azon már
csak néhai kartársainknak özvegyein, vagy árváin tör­
ténnék valami i n j u r i a , a kik azzal a tudattal hajtották
örökké tartó álomra fejüket, hogy övéik rövidséget nem
fognak szenvedni soha.
És még inkább sajnálnék, ha nem tudnánk köz­
megnyugvás szerint dűlőre jutni, és ennek aztán valami
keserű utóize maradna fenn közöttünk, avagy a testvéri
kötelék meglazulna.
Éppen azért, ha a feloszlás eshetősége csakugyan
mégis be fog következni, akkor nyomban a tanári e.ijye*
sületté alakulás kérdését kellene megsürgetnünk, mért
különben nem jöhet létre az a mindnyájunk által óhajtott
tanári közvélemény, a melynek hasznos voltát és szük­
ségességét oly szépen és meggyőzően okolta volt meg
ez előtt három évvel m.-vásárhelyi értekezletünkén egyik
kartársunk.
Ám, mi jót remélünk, és azt óhajtjuk, hogy győz-
a j° bb' B őd K á r o ly .
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
Kolozsvár, *895. május 19.
Elnökök: főtiszt, püspök, Szász Domokos, atyánkfia.
Jelen voltak: Szász Gerő, közjegyző, dr. Kolosvári Sándor,
elnök-helyettes, Bihari Sándor, dr. Vályi Gábor, Domokos
Antal, Herceg Lajos, igazg-tanácsosok, Parádi Kálmán,
tanügy-előadó, Deák József, pénztámok, Maksai János,
helyettes-számvevő, és Kádár János, segéd-titkár.
A z ülés megnyitása után, felolvastattak az elnökileg
ellátott ügydarabok jegyzékei, s az ismertetett intézke­
 1 66. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
dések megtétele jóváhagyó tudomásul vétetett. A z elnöki
intézkedések során referált segéd-titkár, aa. néhai dr. K o­
vács Ödön, theol. tanár és igazg.-tanácsos aa. elhunyta
alkalmából tett azon intézkedésekről is, mely szerint, ne­
vezett nagyérdemű tagtárs ravatalára az Igazgató Tanács
koszorút küldött, elhunytáról gyász-jelentést bocsátott ki^
az özvegyhez intézett levélben pedig őszinte, mély rész­
vétét fejezte ki a megmérhetetlen csapás fölött, és végűi,
a gyász-szertartáson való részvételre, főtiszt, püspök, aa.
elnöklete alatt: dr. Kolosvári Sándor, és Bartha Lajos,
aai.-búl álló küldöttséget küldött ki. Igazg.-Tanácsunk
ezen intézkedéseket szomorúan tudomásul vette, s elnöki
ajánlatra, dr. Kovács Ödön. aa. érdemeit, és emlékét,
jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta.
Ez után következett a napirend, melynek során
először a vallás-, és közoktatásügyi miniszternek a ko­
lozsvári theologiai fakultásra vonatkozó azon leirata ol­
vastatott föl, melyben a theologusok részére kegyesen
megengedi, hogy a Ferenc József tudomány-egyetemen,
heti tiz óra hallgatása mellett, rendes bölcsészet hallga­
tókul beiratkozhassanak. Nevezett miniszter ur fennebbi
rendeletében maga is hangsúlyozza, hogy nem csak a
református egyház, de egyenesen az állam érdekében
állónak tartja, hogy a református papjelöltek, szorosabb
értelemben vett szak-képzettségük mellett, hazai tudomány-
egyetem látogatása útján, minél szélesebb körű általános
műveltségre tegyenek szert, hogy ez által a kultúrának
minél hivatottabb terjesztőivé, s a magyar állam-eszmé­
nek minél lelkesebb apostolaivá váljanak. Ezen szem­
pontok által vezéreltetve, volt hajlandó a fönnebbi ked'
vezményt teológusainknak megadni, kijelentve egyúttal,
hogy az ily módon beiratkozott theologusok az egyetemi
rendes hallgatókat megillető összes jogokban és kedvez­
ményekben részesedhetnek; de azon kérésünket, hogy a
theol. fakultás, az egyetem tényleges közreműködésével,
doktori szigorlatokat tarthasson, nem teljesíthette; mert
a doktorrá avatás joga kizárólag az egyetemeket kell
hogy illesse, tehát, abban egy hittudományi főiskola nem
részesedhetik. Igazgató-Tanácsunk a miniszter fenti ren­
delkezését örömmel tudomásul vette, s köszönő feliratá­
ban ki is jelentette, hogy ahhoz az 1895/96. tanévtűi
kezdve alkalmazkodni fog. Magát a leiratot főt. püspök,
aa.-hoz tette át, kérve ennek alapján a theol. fakultás
részletes tanulmányi rendjének kidolgoztatását.
Felolvastatott továbbá főt. püspök aának azon
előterjesztése, mely mellett a theol. fakultás megnyitá­
sáról szóló »Tájékozást« bemutatta s az teljtartalmulag
elfogadtatván, kétezer példányban leendő kinyomatása
T A R C A.
Áldozó csütörtökön.
És megdicsőült l Meg van írva. . .
Szent arca glóriában égett;
S e fény, mint új lét hajnalpirja,
Ragyogta át a messzeséget.
A sírt tán elborítja majdan
Enyésző' századok moha,
21. szám.
s az összes hazai középiskolákhoz leendő megküldése
elhatároztatott.
Réthy Lajos, hunyadmegyei kir. tanfelügyelő úfnak
az iparos tanoncok templomba járatására vonatkozó
átirata közöltetett a szászvárosi egyházközs. tanácsával
tudomásvétel és ahhoz alkalmazkodás végett.
A z ó tordai és gyulafehérvári egyházközségek is­
koláinak az állam részére történt átadásáról szóló szer­
ződések, az előbbinél kívánt némi módosítással, meg­
erősítést nyertek.
A gernyeszegi, m.-borzási és vajai felekezeti is­
kolák államosítása iránt tett előleges lépéseket Igazgató-
Tanácsunk tudomásul vette s a megfelelő utasítások
megadása mellett, a szerződések megkötését engedé­
lyezte.
Vallás- és közokt. minister úrnak azon leirata,
mely szerint Katona Károly jákótelki, Sípos Miklós
sárvásári, Csákány Károly farnosi és Mátyás Miklós
ketesdi képesítetlen tanítóknak állásaikból leendő el­
mozdítását s az illető állomásoknak képesített egyének­
kel leendő betöltését rendeli e l: tudomásul vétetett és
az illetékes esperessel közöltetett a továbbiak végett.
Balázsfalvi egyházközségünk presbitériumának azon
kérése, hogy az ottani körlelkész javadalma 50 — 60 frttal
javittassék, fedezeti alap hiányában, teljesíthető nem volt.
Miklóssi József, volt páncélcsehi lelkész aa. fizetés-
kiszolgáltatási vitás ügyében a deési egyházmegyei köz-
igazgatási bíróságot, illetve annak elnökét érdekelt fél­
nek vélvén, idegen bíróság delegálását kérte, mire ér-
tesittetett, hogy az ügy mielőbbi lebonyolítása érdeké­
ben hajlandó hatóságunk kérését teljesíteni, ha a fölme­
rülendő költségek esetleges hordozására kötelezettséget
vállal.
Br. Bánffy Dezső, egyházkerületi fődondnok aa.
leküldvén a folyó évi junius hó 23-ára Összehívandó
rendkívüli közgyűlés meghívóit, azok szétküldése elha­
tároztatott.
Csikfalvi egyházközségünk kérésére 100 frt. állam-
segélyt útalt ki Igazgató-Tanácsunk, a közelebbi nagy
tűzvész által elpusztított egyházi épületek felépítési
költségeire s egyúttal utasittatott az egyhk. hogy sza­
bályszerű kérését a közalaphoz is adja be.
Végül, még néhány apróbb ügy elintézése után
elhatározta Igazgató-Tanácsunk, hogy a theol. fakultás
épületének a városi csatornázási hálózattal már most
leendő összeköttethetése ügyében, kérést intéz a városi
tanácshoz, s ezzel a tárgysorozat kimerittetvén, az ülés
bezáratott. i>. s-
De azt a fényt, a szent súgárzást
El nem takarja, nem, soha !
Az ige már világra zendül,
Viszhangot ád" á bérc,, a róná;
Megharsan büszke érzelemtől
A myriádok riadója.
S zug, mint a vihar rbbogása,
Betöltve földet és eget:
 21. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 16 7

Az ember, isten képe-mása, Nemz. Kurtány József uram és felesége, Újhelyi Krisztina
Rabszolga többé nem lehet! causája, panaszolja az asszony, hogy férje mind ő kglmével,
mind penig leányával igén keményen bánik, őket halállal
Időkre szóló nagy tanulság, fenyegeti, melyre nézve a konzisztorium szoritá említett Kur­
Mely a felhőben ott lebeg: tány uramat, ezen reverszálisra: hogy Ő kelme ez után magát
A lángot önfejűkre gyújtják, mint istenfélő keresztyén ember úgy viseli, felesége és leánya
Kik ő ellene küzdenek. ellen nem kegyetlenkedik, a deákok tartását is házában nem
Elnyomni bősz, véres csatákon ellenzi; hogyha penig ő kelme e végzés ellen cselekednék,
A dárda-erdő is kevés, akkor kénytelenittetik a Vener. konzisztorium ő kglmeket
S kit megvakit e dőre álom, külön vetni. Intimálja penig a konzisztorium Újhelyi Krisz­
Vihart hoz rá az ébredés 1 tina asszonynak is, hogy férjéhez engedelemmel viseltessék,
és nehéz szavaival a viszálykodásra okot ne szolgáltasson.
Neve örökre szent talizmán, Mutatá Kurtány uram ily engedelmességét konzisztorumunk-
Boldog, ki azt megőrzi, ója ! hoz, hogy ezen végzésünket maga kezével subskribálja:
Ez élő új csodába’ bízván, Kurtány József.
Diadalra száll lobogója! 1760. dec. 20. Jelenének meg a Ven. consistorium
Hogy durva láncot szertetörjön, előtt újabban Kurtány József, feleségével Újhelyi Kriszti­
Az isten tábort jár vele; nával együtt, a kik között gerjedett nagy házasságbeli
Mindenható mennyen, s a földön egyenetlenség, jóllehet ennek előtte egy nehány napokkal
Az ő megváltó szelleme 1 sopiáltatott vala, és ekkor egymás között illendő compo-
sitióra menvén egymással, meg is békéltettenek vala. De
A mig a jog csak üldözést lát, mivel újabban ez a közöttük az elmúlt napokban tett bé­
Dicsőült lelke visszajár m ég; kesség felbomlék, vádolván azzal Kurtány József felesége
Szavára hős lesz mind a gyönge, Újhelyi Krisztinát, hogy egérkövet hozatot leányával, és leánya
S e föld hatalma puszta árnyék ! azt mondotta volna, hogy maga szerzetté megétetésére és
Mig lesz e földön eltiporva ez bizonyság által subinferáltatott volna, megeshető és félel­
Egy üldözött, egy szolga, rab, mes Cirkumstantiákra nézve, hogy a veszedelem közöttük
Rájuk tekint alámosolygva eltávoztassék, jónak Ítélte a Ven. consistorium, hogy Kur­
E büszke, fényes mennydarab ! tány Józseftől feleségét Újhelyi Krisztinát quoad Torum et
mensam a jövő Gergely pápa napi sz. partialisig separalja,
Mert megjelen örök súgárba’, hogy azalatt az idő alatt, mindeniknek indulatja egymáshoz
Körötte zeng a reszkető lég, vagy orvosolódjék, vagy ha talán gonosz lappangana kö­
Hogy a diadal édes álma zöttük, az alatt világosságra jöjjön.
Beteg szivünkén átszövődjék. 1761. febr. 8. ápr. 17. máj. 20. és 25-én mind váló­
S a mint e föld ormára léphet, perek folytak.
Alkot megint dicsőt, nagyot, 1761. jul. 11. Konfluálva a kolozsvári Vener. konzisz­
S vigasztalása lesz a népnek, torium tiszt, püspök, Werestói György uram házához, holott is
A melyet isten elhagyott! tiszt, püspök uram proponálá elsőben, hogy Mlgs. L. Báró
Szabó Jenő- és Status Intimus Actualis Consiliarius Hadadi Wesselényi
Ferenc úr ő Excja. a királyi kegyelemből nyert ezen pro-
motiójával, resignálván a kolozsvári tiszt. ref. ekklésia és
E gyháztörténeti adalékok. kollégium Inspektori főkurátorságának Mlgs. ref supremum
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez.
konzisztorium előtt, melyet Ő Excellentiájok atyai szivekre
(Nyolcadik közlemény.) vevén, hogy ezen inspektor kurátori hivatalt boldog emlé­
1760. dec. 14. Lévén konzisztoriális kongregációnk,kezetű
és elei ekklézsiánkkal és kollégiumunkkal közlött úri
réséntiálván a Vener. konzisztorium, hogy a három sátoros patriciniumi is fenforogván, mlgs. gr. betleni Bethlen Lajos
innepeken csak a novicius és expektáns deákok prédikálnak, a úr ő ngnak, hogy magára vállalni méltóztassék, a végett
kiknek prédikációjuk sokszor nevezetes defektusokkal esik requiráltatván, ő nga maga előtt hordozván mindenek előtt
meg: végezte a Vener. konzisztorium, hogy a három sátoros az isten dicsőségének promotióját, az inspektor kurátori
ünnepekre mindenkor két első, és jó prédikáló deák ordi- hivatalt kegyesen vállaira fölvette; mely szerint más napon
náltassék a kolozsvári ref. ekklésia számára, a kik tartozza­ in konfluxu nostro Consistoriali méltóztatván mlgs. gr. Bethlen
nak mind a belső, mind pedig, ha úgy kivántatik, a külső Lajos ur ő nga. megjelenni, és tiszt, püspök uram ő kglme
templomban is prédikálni, kiváltképpen penig egyik benn, ő ngát. istenes és szent áldás kívánságokkal idvezelvén, mél-
a másik kívül az innepet klaudálni, úgy egyik délután az tóztatott ő nga. maga nevezett funkciójához fogni, az el­
ünnep első napján benn, a másik künn tartozzék prédikálni. mondott szent áldások kívánása mellett, az egész Vener-
Az expektánsok is obstringáltatnak, hogy a mely pénzt ak- konzisztorium szívesen azt kívánván, hogy Isten Ő szent
virálnak a kántációbúl, azért prédikáljanak ünnepenkint ott, felsége a mlgs. gróf urat úri contentuma szerint való sze­
a hol kivántatik. Ezen ekklésiában ordinálandó deákoknak rencsés hosszú élettel szeresse és az Ő nga. dictiója alatt
penig fizetése lészen mindegyiknek négy-négy forint. ekklesiánknak és collegiumunknak engedjen nevekedést és
1760. dec. 15. Jővén a Vener. konzisztorium eleibe minden következhető bajaiban boldog előmenetelt.
 168. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 21. szám.

Konzisztoriális személyek lisztája. nevezetesebben ebben hibásnak látta tik, hogy mivel a vádoló
i. fél elvesztvén caussáját a tek. magistratus előtt, apellálta
Tiszteletes uraimék közönségesen. 2. Tiszt. Páldi
István uram. 3. Csikfalvi Mihály úr. 4. Tkts. Senator Pataki caussáját a mtgs. királyi tábla eleiben, azzal vexálta felesé­
István uram. 5. Senator Losonci A. Sámuel. 6. Jónás Sá­ gét, hogy még feleségének tisztasága helyre nem állíttatott,
muel úr. 7. Tk. Pataki József úr. 8. Bakmány András úr. holott a tek. magistratus előtt tisztasága feleségének nyil­
9. Dési István úr. 10. Öreg Harmathy Dániel úr. 11. Id. ván valóvá tétetett; az pedig az appelláló félnek incumbál,
Újhelyi Gábor úr. 12. Tk. Senator Harsányi József úr. hogy továbbra mit nyerhet Tordai Anna ellen, nem Deák
13. Telegdi István úr. 14. Tk. Curator Pataki Sámuel úr. Jánosnak: egymás ellen való praetensioit a parsoknak a
15. IdŐsbb. Kolozsvári K. Sámuel úr. ió. Nótárius Hadadi tek. magistratus eligazítja.
György úr. 17. Tk. Senator Újhelyi Sámuel úr. 18. Régeni 1761. november 24. A mltgs. Torockai família két
Ferenc úr. 19. Kovács Sámuel úr, 20. Zoltán Pál úr. 21. cancellistát expediálván tiszt, püspök Verestói György
Vásárhelyi József úr. 22. Ónodi József úr. 23. Bányai Mi­ uramhoz, u m. Jósát és Pált (de propriis nominibus pro-
hály úr. 24. Csehi Szabó István úr. 25. Darkó Márton úr. testatur) azok által repetáltatott circiter tizenöt embert
26. Boros Sámuel úr, 27. Hadadi András úr. 28. Becsek Felekről, azokat a mltsg. Torockai família jobbágyinak
Miklós úr. 29. Enyedi Sámuel úr. 30. Ecsedi Sámuel. lenni, tiszt, püspök uram felelt nekiek ilyenképpen : rajtam
1761. jul. 20. Sebesi Jánosnak feleségével való sok egyedül nem áll azoknak kiadattatások, communicalom a
háborgását egy néhányszeri admonítio után is tapasztalván kolozsvári ref. consistoriumnak, a mit ő kglmek közönsé­
a ven. consist., szükségesnek Ítélte, hogy a következő Szt. gesen felelnek, azt kegyelmeteknek notificaljuk, ne terhel­
Mihály napig egymástól külön vettessenek és a férj fi az tessék kegyelmetek azt elvárni. De az említett cancellisták
asszonynak köntösét adja ki, az asszony pediglen férjének ezzel contentusok nem lévén, evocálták tiszt, püspök ura­
ágyat adni tartozzék. mat és a kolozsvári ref. ecclesiát, jelentvén az evocatiot
Die codem. Felszegi Györgynek" és Belényesi Susán- tiszt, püspök uram szolgálójának. A repetáltatott emberek
nának első megjelenések lévén a ven. consistorium előtt, penig tagadják, hogy jobbágyok volnának és magok mellett
helyesebbnek Ítéli, hogy mostan külön ne vettessenek, ea eskettetnek.
tamen conditione, hogy a férjfi ennekutánna feleségét ne 1762. április 25. Jővén a venerabile consistorium
rongálja, azt illendő képpen ruházza, melyet, ha csak egy­ eleibe Belényesi Susána, panaszolván férjére Lakatos Fel­
szer is violálna, felesége tőle külön vettetik. szegi Györgyre, hogy rutul rongálja; egyéb kedvetlenségek
1761. julius 21. Bányai Ferencnek és feleségé­ is lévén közöttök, próbálta a venerabile consistorium, hogy
nek Ambrus Borbálának caussája előttünk megfordúlván, egyben békéltesse őket, de egyik fél se akarván accedálni
és egymás ellen panaszolván, nem Ítéltük helyesnek, hogy a békességre, külön veti őket a ven. consistorium, a jövő
még most külön vettessenek, hanem inkább, -hogy együtt, Sz.-Mihály napig. A mit penig az asszony praetenda), hogy
istenesen, békességben éljenek, minthogy pedig a köztök néki adattassék az ura portékáiból vagy javaiból, arról a
való háborgásnak nagy részént nevelője az férjfinak atyja, tek. magistratus tészen determinatiot.
tehát az atyjoktól külön menjenek és ennekutánna a férjfi 1762. május 1. Jött a ven consistorium eleibe Szántó
feleségét szerfelett ne rongálja, mert különben az efféle Ferenc és felesége Pál Kata, panaszolván felesége férje
szerfelett való keménységért a magistratusnak által adatik, ellen, hogy őtet rongálja, káromolja és mezítelen fegyverrel
a felesége is hasonló képpen ennekutánna a férjét jobban kergeti, az is magát mentegetvén, a ven. consistorium őket
megbecsülje, szavát fogadja és a másokkal való gyanús külön veti a jövő Antal napi Partialisig, hogy addig egy­
conservatiotól magát őrizze. Mindeneket pedig, a melyeket más ellen inquiráltassanak. Ágyneműt penig tartozik az
elvitt, visszavigye. asszony adni férjének.
1761. augusztus 30. Minekutánna Hegedűs Mihály és 1764. március 7. Jővén ven. consistoriumunk elibe
felesége Zétz Anna dolga a kolozsvári Lutheranum consis- nemz. Hadadi István honestus cívisünk és feleségének nemz.
toriura előtt megfordult volna, és ott ad cohabitandum Andrási Máriának házasságbeli igen terhes és sok időktől
readjudicaltattak volna; nem volt contenta az asszony ezen fogva sok egy s más kedvetlenségekkel egybe köttetett
resolutioval, hanem a kolozsvári reform, consistoriumra causájok, melyeknek megorvosoltatásokat hozta megneve­
adpellálta causáját ; melyet a venerabile consistorium meg­ zett Andrási Mária assszony, mint aetrix ven. consistoriu­
fontolván, őket a dato egy esztendeig egymástól külön munk elibe és midőn mind a két fél egymás ellen a ma­
veti. Addig penig ha meg nem békélhetnek, nem lészen gok causájoknak propositiojokban ugyan megsebesedett
ellenére a venerab. consistoriumnak. sziveket hathatós expressiokkal kijelentette volna, éppen
A. u. m. Hegedűs Mihály adpellálja a causât az nem reméljük vala első tekintettel, hogy valami jót a két
evang. superintendens fórumára. fél között tehetnénk, de ő kmek mind a mi atyai inté­
Transmittitur. seinknek engedelmeskedvén, mind pedig istennek indításá­
1761 szeptember 13. Noha a kolozsvári tekintetes ból az egymástól való elszakadásnak szomorú consequen-
magistratus Tordai Annát, Deák János feleségét justificalta tiáját, következéseit eleve meglatolván és elnézvén, istenesen
nem találván benne semmi tisztátalan életet, és azután a a b ék ess égés együtt való lak ozásra condescendalának, és
ven consistorium is őket vissza adta, Deák János mindazon egymás között a békességes együttlakhatásnak e követke­
által igen nagy idegenséggel és mordsággal viselvén magát zendő punctumira mind a két részről reá hajlának.
feleségéhez, és ezért a felesége is tőle igen megidegenedvén ; 1. Hogy mindenik fél magát az illendő megbecsülé­
tetszett a ven. consistoriumnak, hogy őket külön vesse a sére, mint szokott a keresztyén házasok között lenni, kézbe­
következendő Gergely pápa napi partialisig. Deák János adással kötelezze.
Folytatás az 1/4 ív mellékleten
 2 i . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 169.

2. A mit keresnek borbúi, búzából és egyebekből, még életében megadta a gondviselés azt a jóleső elégtételt,
azokból egymásnak mutua demonstratiot tégyenek. azt az örömet, hogy huszonöt esztendős tanársága alatt egy
egész papi nemzedéket látott felnőni maga körül, kik nem
3. Egymást mindenekben értsék meg és minden ap­
csak mély bánattal fogják megsiratni kora elvesztését, de
rólék dologban egymás ellen ne csattanjanak föl. hálás szívvel fogják megőrizni emlékezetét. Sőt, megőrizzük
4. Az Ő kglroek között sok veszekedést okozott sus- mindannyian, kik ha az élet küzdő homokján ellenfelek vol­
picioban levő legényt házokhoz ne jártassák és 5-szőr, va­ tunk is, de ellenségek soha nem voltunk; mert egy anyának
lami csendes és istenes életeket és .békességeket, akármi voltunk gyermekei, ennek a mi szemeink fényénél jobban
tekintetben megháborítaná, mindazokat szorgalmasan eltá- szeretett anyaszentegyházunknak, melynek javán, békéjén,
előhaladásán, örök jövendőjének biztosításán munkálni, mind­
voztassák. Melyek után is egymást megkövetvén, magokat
nyájunkra nézve kötelesség, tisztesség, és megdicsőülés, mely
kézbéadással obligálják. ott lebeg elhaló poraink felett. Kovács Ödön, a neki ada­
1764. április 15. A szent-lászlói reformata kicsiny tott talentumok mértéke szerint, nem élt hiában, és azzal a
ecclesia instantiójára, a kolozsvári reformatum consistorium, tudattal hunyhatta be szemeit az örök álomra, hogy « N őd
egy kicsiny 7 latos ezüst pohárért, adott más nagyobb 13 o m n i s m o r i a r ! » Az elfáradott, sokat szenvedett porok
latos ezüst pohárt és egy ón kannát, az Úr vacsorájának nyugalma legyen csöndes; szellemének emlékezete legyen áldott 1
= Mélyen megható gyászszal, és a meghalthoz
kiszolgáltatására, oly conditióval, hogy mindaddig, mig azon |
méltó kegyeletes innepélyességgel kisérték ki Kovács Ödön
ecclesia békességben marad, bírja a mi pohárunkat és ón koporsóját a n.-enyedí temetőbe, és adták át földi marad­
kannánkat, ha pedig idővel, valamely oly háborgattatása | ványait az általa annyira szeretett anyaföldnek, folyó hó 18 án.
lenne a s^ent lászlói ecclesiának, mely miatt a pohár ve- , A mint másképpen nem is volt varható, a közelből és tá­
szedelemben forogna, akkor mind a pohárt, mind a kannát, ! volbúi százak és ezerek gyűltek öszsze a ravatal koré, hogy
megadják az utolsó tisztességet annak, ki oly sokaknak szí­
mint csak ad usutn adott portékát, visszakivánjuk és a I
vében volt kedves, drága, és méltán megsiratott. A megyei,
7 latos pohárt, mik is akkor visszaadjuk. 1városi, polgári, és katonai testületek mind részt vettek az
1764. november hó 6-án Consistorialis személyeknek impozáns temetésben, melyhez hasonlót keveset látott Nagy-
declaráltatnak tiszt. Bodoki József uram a kolozsvári kolle- ' Enyed. Az egyházkerület képviseletében ott volt főtiszt, püspök,
giumnak egyik érdemes philologiae és históriáé professora, | Szász Domokos, dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes, és
Bartha Lajos, gén. director, aai,; a n. enyedi és gyulafehér­
meg Tek. nemes Radnótfái Zsigmond uram a Kolozsvár 1 vári egyházmegyék papsága testületileg; a budapesti theol.
várossának érdemes nótáriussá, kiket isten a maga dicső- akadémia képviseletében Kenessey Béla, és a debreceni ré­
ségére éltessen, hogy velünk együtt a közönséges jót Ő j széről Öreg János tanárok voltak jelen. Ki tudná előszám­
kmek összevetett vállakkal munkálódhassák és a közönsé­ lálni mindazokat, kiket az őszinte meghatottság ragadott
magával, hogy tanúbizonyságai legyenek annak a veszteség­
ges jóra velünk együtt hitesen törekedhessenek.
nek, melylyel a gondviselés beláthatatlan akarata egy pár
(Folytatása következik.) Török Istv á n -
esztendő alatt látogatta meg a n.-enyedi theologiát, holott
öt tanárát vesztette el. Valóban, bárminő megingathatatlan
Különfélék. sziklán álljon is hitünk, de megdöbbenve emeljük szemeinket
az égre, és vámok, és kérnők a magyarázatot, azt a kis fényt,
mely bevilágitna e végzetszerii titokba. Mind hiában! A vé­
ges elme számára nem mariid fenn hátra egyéb, mint meg­
nyugodni az urnák szent akaratán! Ama sirok felett lengjen
amaz örök béke, melyet kiérdemeltek az azokban pihenők;
Az a gyász-keret, melybe e nevet foglaltuk, azt teszi, a fájó szivek dobogását, a szemek hulló könnyét számlálja meg
hogy me g h a l t , folyó hó 16-án. Hogy gyász-keretbe fog- j az ur, és adjon vigasztalást, enyhületet, legalább megnyugvást
laltuk, azt teszi, hogy nem csak a nagy-enyedi theologiai | = Zalathnai egyházunk Felhívást bocsátott ki
akadémiára nézve tartjuk veszteségnek, hanem veszteségnek adakozásra, hogy födél alá vitt templomát befejezhesse, fel­
tartjuk az egyetemes magyar kálvinista egyházra nézve is. szerelje, orgonát szerezzen, papi lakását renoválhassa, sat.
Erezzük azt a véghetetlenül nehéz helyzetet, melyben vá­ A felhívást egyházkerületünk főgondnoka, br. Bánffy Dezső,
gyjunk, hogy csodáiéival túl ne menjünk érdemeinek mélta­ és püspök, aai. melegen ajánlják a hívek áldozatkész támo­
tásán, és innen se maradjunk azokkal, kik szűk mark uabbak gatásába. A magunk részéről is szívesen felkérjük lelkész­
voltak a méltatásban. Azt hisszük, a koporsó igazságot kö­ társainkat, egyházainkat, hogy bármi csekélységgel is járul­
vetel, mert mindeneket kibékit, mindeneket megbocsát, és janak a szép cél előmozdításához.
csak áld, és csak emlékezik azokra, a melyek jók, szépek, == Megjelent a Prot. Szemle 5 -ík füzete, a szokott
és méltók arra, hogy megmaradjanak az idők végezetéig. érdekes tartalommal. Pokoly József IV-ik és befejező köz
Ez a koporsó legyen kiengesztelődés amaz egyház-politikai leményét adja nagybecsű tanulmányának «A magyar prot.
harcok keserűségeire, melyek forrón szeretett, és egész ha­ egyházak vagyonjogi viszonyai az 1790/91. XXVI ik törv.-
zánkra nézve megmérhetetlenül fontos egyházkerületünknek cikkig»; ezt követi «A chicagói vallás-congressus. R. L és
annyi nehéz órát okoztak. Az a koporsó magával vitte azt azután «A halhatatlansági eszme története, Paulik Jánostól.
a megfejthetetlen talányt is, hogy' a modern theologia tanára, Hazai és külföldi irodalmi szemle. Bezárja a füzetet az Iro­
Kovács Ödön, hogyan jöhetett összeütközésbe azokkal az dalmi Társaság választmányi, és közgyűlési jegyzőkönyve
emberekkel, kik a megujhodott világ jogosultságát nem csak 1895-rűl, a pénztári kimutatás, és költségvetés. Egy szóval,
szóval prédikálják, hanem tetteikkel megvalósitni is, leg­ e fúzet is méltán csatlakozik a megelozőkhez, és csak egyetlen
szentebb hivatásuknak tartják. De, csöndesen 1 Ez a pil­ óhajtásunk volna: vajha, tiz annyian járatnák, mint eddig,
lanat nem alkalmas sem a lélek mélységeinek kutatására, s olvasnák százanny ián !
annál kevésbé az Ítéletre. Ez a pillanat csak felhív, hogy = Beküldetett hozzánk i s « A l k a l m i i m á d ­
zászlóinkat meghajtsuk a szívós erejű ellenfél előtt akkor, s á g o k , és b e s z é d e k , nemzeti ujjá-születésünk emlék­
midőn már csak az emlékezetben él. És Kovács Ödön em napjára, márc. 15-re.» Irta FülÖp József, körmendi lelkész,
lékezete sokáig fog élni, mert sokaknak élt. Egy tanárnak, ára 20 kr. Egy imádságot, négy alkalmi beszédet, és egy
ha valóban az, és nem csupán kenyérkeresetből vergődő ódát foglal magában a fűzetke, mely úgy alkalmisága, mint
mesterember, hivatása nem csak legfönségesebb, hanem ha­ a szerző meleg szive, értelmes feje, és lelkesülni képes han­
tása ellenállhatatlan, és a legmaradandóbb. Kovács Ödönnek gulatai által nagyon megérdemli, hogy minél szélesebb kör­
 170. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ben elterjedjen ; a papok pedig éppen sikerrel használhatják,
a hol ilyen innepélyeket szoktak rendezni.
= Megkaptuk a debreceni hittanszaki önképző­
kör huszonöt éves fennállásának emlék-ünnepélye alkalmából
összeállított F ü z e t e t . Igen becses személyekre vonatkozó
adatokon kívül, maga a fíizetke gondosan van összeállítva.
Azt hisszük, a dolog természeténél fogva, nem áll elő na­
gyobb pretenziókkal, de mint a hasznosan fennálló, és a
szép cél érdekében működő Önképző-kőrnek hű képe min-
digre kedves emléke marad az illetőknek, és buzdító oly
intézetek számára, a hol még ilyenek fenn nem állanak;
ha ugyan lehetnek ilyenek.
H IV A T A L O S RÉSZ.
746— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. reform, egyházkerületben, a görgényi
egyházmegyébe kebelezett n a g y - f ü l p ö s i egyházközség
kántor-tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : 1. Tisztességes lakás, gazdasági épüle­
tekkel és kerttel. 2. 8 hold első osztályú tagositott kanonika-
porció, melynek (jövedelme 150 frt) régi kataszteri tiszta
jövedelme csak 35 frt. i 3 1/3 krban van felvéve. 3. Párbér,
hivatalos becsértéke, 103 frt. 4. Tandíj és fakepe címen
kész pénz 24 frt. 55 kr. 5. A cinterem, puszta és szőlő
jövedelme 15 frt. 6. Munkatét értéke 10 frt. 88 kr. Ösz-
szes jövedelem tehát, hivatalos becslés szerint, 188 frt. S^/z
kr. (valóban pedig 235 frt. 561/2 krt. tesz ki.) 7. Kilátásba
van helyezve 111 frt. államsegély megnyerése.
Pályázati határnap: folyó évi j u n i u s 20. Folyamo­
dások nt. L é n á r t J ó z s e f esperes aához, Magyaróra,
u. p. Disznajó küldendők.
Kolozsvártt, 1895. május 21. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
749— 1895. PÁLYÁZAT,
Az erdélyi evang. reform, egyházkerületben, a görgényi
egyházmegyébe kebelezett m a r o s - v é c s i egyházközség
organista-énekvezéri állomására ezennel pályázat nyittatik.
Ja v a d a 1 0 m : Tisztességes uj lakás gazdasági épü­
letekkel, gyümölcsös és veteményes kerttel; kánonika, kepe,
malomvám és tűzifa értéke 229 frt. 7 kr. hivatalos becslés
szerint, melyhez újabban a főpátronus udvartól 30 frtv a
hívektől felajánlott 30 írttal együtt 60 frt. készpénz járul­
ván, összes fizetés tesz: 289 frt. 7 krt.
Kötelességei: a rendes organista-énekvezéri teendőkön
kívül, tanítani az államiskola alsóbb osztályaiban a vallást,
mindenik osztályban az egyházi éneket hetenkint 2 órán,
valamint az ifiakat télen át hetenkint két estvén az egy­
házi énekekben gyakoroltatni.
Pályázati határnap: folyó évi j u n i u s 5. Folyamodvá­
nyok nt. L é n á r t J ó z s e f esperes aához, Magyaróra^ u. p.
Disznajó, küldendők.
Kolozsvártt, 1895. május 21. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök,
7 4 7 - 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a sepsi egyház-
megyébe kebelezett k ő r ö s p a t a k i egyházközség lévita-
tanitói állomásra ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : Tisztességes lakáson kívül, 350 frt.
49 kr., mely összegből 175 frt. államsegély, 80 frt. a mlts
Igazgató-Tanács által folyósított segély; a többi kepe, ká­
noni ka-porció, tandíj, magtárjövedelem, erdő és stola haszon-
élvezete.
Pályázati határidő: folyó évi j u l i u s 15. Folyamod­
ványok nt. Z á g o n i P á 1 esperes aahoz, Nagy-Borosnyóra-
küldendők.
Kolozsvártt, 1895. május 21. S zász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Mai számunkhoz egy negyedív melléklet van csatolva.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
21. szám.
= Meghívó. A bekecsalji papi kör rendes tavaszi
Értekezletét folyó 1895. év jún. 10-én, Backa-Madarason
tartja meg. Programm: Ima, tartja Szász Károly, nyárád-
szeredai pap, értekezleti elnök. 2. Egyházi beszéd, tartja
Albert Miklós, bedei pap. 3. Értekezés, felolvassa Sámuel
Aladár, selyei pap. 4. «Pataki Lajos, nyárád-szent-imrei pap
emlékezete», felolvassa Péterfi Lajos, májai pap. 5. «A cse­
lekvő állás megállapításáról», gyakorlati értekezés, felolvassa
Rákosi György, nyárád-szent annai pap. A tagok megjele­
nése tisztelettel kéretik. Nyárád-Szereda, 1895. május 15.
S z á s z K á r o l y , elnök-, R á k o s i G y ö r g y , jegyző.
748-1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a sepsi egyház­
megyébe kebelezett b e s e n y ő i egyházközség énekvezér-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : gazdasági épületekkel ellátott szép
lakáson kívül, 300 frt., mely összegből 124 frt. államsegély;
a többi kepe, kanonika-porcio és tandíj haszonélvezete.
Pályázati határidő: folyó évi j u l i u s 15. Folyamod­
ványok nt. Z á g o n i P á l esperes aahoz, Nagy-Borosnyóra
küldendők.
Kolozsvárt, 1895. május 21. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
734-1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. református egyházkerületben, az enyedi
egyházmegyébe kebelezett i s t v á n h á z i egyházközség kán­
tor-tanitói állomására pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : lakás, kert, sat. használatán kÍvül, 185
frt. melyből 52 frt. készpénz, 15 frt. 87 kr. nyolc hold és
hatvanhat négyszögöl kánonika-porció kataszteri tiszta jöve­
delme, a többi búza-, törökbuza-kepe, tandíj, és közmunka.
Pályázati határidő : folyó év jún. 20-ka; a folyamodá­
sok nt. S á n d o r J á n o s , esperes aához, Miriszlóra kül-
denkők, u. p. Nagy-Enyed.
Kolozsvártt, 1895. május 16. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
237-1895 MEGHÍVÓ.
Az erdővidéki evang. ref. egyházmegye ez évi rendes
közgyűlése folyó év jún. 17-én, d. e. 9 órán kezdve fog meg­
tartatni a bardóci egyházközségben, mely gyűlésre, az ille­
tékes tagokat, van szerencsém, hivatalos tisztelettel meghívni.
T á r g y a k : Esperesi jelentés az egyház-vizsgálatról,
és főjegyzői előterjesztés a tanács működéséről; a könyv-, és
levéltár ügyeinek, felsőbb rendeletek, kérvények, indítványok,
sat. tárgyalása. E gyűlésen, a szokott időben, isten-tiszteletet
végez tiszt. Kovács József, m.-hermányi lelkész, aa.
E közgyűlés előtt, 8-túl 9 óráig, köztörvényszéki ülés
fog tartatni, közgyűlés után pedig, d. u„ 3 órán kezdve, papi
Értekezlet, a lemondás folytán megüresült elnöki, és jegyzői
állás betöltése végett.
Az erdővidéki ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától.
Közép-Ajtán, 1895. május 20. Kövér András ,
____ evang. reform, esperes.
368-1895. ÉRTESÍTÉS.
Hivatalos illemmel értesítem ez utón is mindazokat,
kiket illet, hogy vajda-hunyadi ref. egyházmegyénk folyó
évi junius 10-én, Szászvároson rendk. közgyűlést tart. Köz­
gyűlés kezdete d. e. 9 óra.
A vaj dahuny ad m. ref. esperesi hivataltól.
Tordoson, 1895. május 17. Bartha Lajos,
evang. reform, esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Május 30. 22. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.

Előfizetési á ra : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerkesztőségi iroda9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmaguarutca 9. sz.

Avagy, nem az úrnak lelke vezeti a keresz­

Pünköst. tyén világ élet-folyamát ? Bizony, istennek

lelke óvja az evangyéliomi keresztyénséget
szent
a
Nyerni fogtok erőt a Szentléleknek ti-rátok megromlástól.
o

szállásával! (Csel. I. 8.) Nem látjátok e lelket nyilvánulni a vallásos,

és erkölcsös életben buzgolkodó emberek mun-
Mily hatalmas fegyvert, mily biztos védő paizst
káiban ? A Szentlélek él, és működik azokban,
adott Üdvözítőnk tanítványainak! E fegyverrel bát­
kik éltöket szép, jó, és nagy eszmék megvalósí­
ran indulhattak az élet harcába Krisztus evan-
tására szentelik. A szeretet lelke cselekszi ben­
gyéliomáért. E paizszsal bizton fedezhették ma­
nünk, hogy embertársainkat a szükségben segéljük,
gukat a hitetlen világ mérges nyilai ellen.
a szomorúságban vigasztaljuk, a kétségbe-esésbűl
Igen, az igazság fegyverével, és a hit pajzsá­
fölemeljük. Nem e lélek hat át mindnyájunkat,
val öltöztette fel az ur apostolait, midőn össze-
hogy a társadalom nemesítésén fáradozzunk; az
gyüjtvén őket, betöltötte Szentlélekkel, hogy hir­
emberiség boldogulását munkáljuk? Az élet küz­
dessék az evangyéliomnak titkát. Megszentelődött
delmeiben kitartást, a csapások, szenvedések el­
lélekkel beszélték, hogy isten elküldötte a maga
viselésére erőt nem a Szentlélek ad-e? Nem ér-
egyszülött fiát a bűn láncaiba kötözött emberiség
zitek-e e szellem ihletését magatokban e pünkösti
főiszabaditására; vallották, hogy a Krisztus adta
mnepen? Nem érzitek-e lelketek megszentelődését,
magát a bűn rabságába esett világ megváltására;
szivetek nemes fölhevüléséc?
a Szentlélek ihletésével hirdették, hogy e lelket
Bizony, ingyen kegyelméből adta isten az úr
minden hívőnek adja vezérül az örök üdvösségre.
Jézus Krisztust, hogy örömet hozzon e világra
S midőn istennek igaz igéjéért az önzés nyílt
ingyen kegyelméből küldötte el az ő Szentielkér
támadásai, s a hitetlenség alattomos bántalmai
hogy ez örömet állandóvá tegye az emberek kö­
ellen védekezniük kellett, a hit paizsa bizton
zött; hogy vigasztaljon, bátorítson, erősítsen, meg­
fedezé őket.
szenteljen mindnyájunkat!
E Szentlélek áradott szét a tanitványokrúl
A pünkösti szent innep napokon istennek e
mindazokra, kik hallgatták az ihletett Péter apostol
nagy kegyelmét, a fiúnak ez áldozat-kész szere-
szájábúl isten igéjét; e lélek munkálta aztán ben-
tetét, a Szentléleknek e megszentelő erejét hir­
nök, hogy higyjenek a Krisztusban, és megkeresz-
detni, küldjük hozzátok, atyánkfiái,-------- kedvelt
telkedjenek az ő nevére; hogy a világ minden
tanítványunkat, s ajánljuk őt jó tettekben munkás
kincseinél többre becsüljék a mennyeknek országát.
szeretetetükbe. Legyen az ő ige-hirdetése közöt­
Ez volt az első pünköst; ez volt a megszentel­
tetek áldásos!
teknek első gyülekezete. A Krisztus híveit vadul
üldöző Sault e Szentlélek tette a hitért buzgó Az Atya, Fiú, és Szentlélek hassa át szive-
Pállá, az evangyéfiom lánglelkü apostolává. töket, lelketüket; töltsön el igaz boldogsággal,
áldja, és szentelje meg ünneplésetöket!
Istennek e szent lelke szállotta meg aztán
az embereket mind nagyobb számban, s a kicsiny Nagy-Enyeden, június havában, 1895.

makk növekedett terebélyes fává, mely árnyékát Makkai Domokos, Csűrös Ferenc,
theologia-akadémiai dékán. szénior, a jegyző helyett
kiterjeszti a föld kerekségére; az evangyéliom
világossága elhat a föld minden népeihez.
 172. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A hitel-szövetkezetekről.
Valamely eszmének harcosai elismerést, mél­
tánylást érdemelnek még akkor is, ha annak dia­
dalát meg nem érik. Pedig, a legtöbb esetben
ez a sorsa szokott lenni a nagyobb, az emberiség
jóllétét felölelő, avagy csak a társadalom egyes
kérdéseit magában foglaló eszméknek. A z idő
későre érleli meg, az emberek későre látják be
annak igazságát, hasznos voltát, mig a harcosok
kidőlnek mellőle, és majd, másoknak jut osztály­
részül a diadal, sokszor talán el is feledve a
kezdeményezőt. Az isten-fiát megtagadták, ke­
resztre feszítették, de azért Pál, és a többi meg­
alapították a keresztyén egyházat; Huss, Zwingli
elvérzettek, de a protestáns egyház él, és virágzik.
És igy tovább.
Egy tetszetős eszme járja be mostanában
a társadalmat, és hódit mindenfelé. Nem új egé­
szen, mert más országokban már régóta ismeretes,
és tért foglalt magának; de nálunk, különösen az
erdélyi részekben, most tartja hóditó hadjáratát,
és igy az újdonság és az érdekesség ingerével
bir. Harcosai pedig, nem úgy, mint más esz­
mékkel van, hanem szemeikkel láthatják az ered­
ményt; nem csak magvetők, hanem aratók is.
Ez a tetszetős eszme, mint cikkünk homlokára is
irtuk, a h i t e l - s z ö v e t k e z e t e k eszméje. Annyi
szépet, annyi jót hallottunk a hitel-szövetkezetek­
ről, hogy a puszta hallásra is majdnem fölkiáltunk
Agrippával: «Közel majd ugyan elhiteted velem,
hogy t a g j a legyek.» (Csel. X XVI. 27.) Ám, azért,
mielőtt belépnénk, s az ügynek harcosává szegőd­
nénk, elmondjuk felőle szerény nézetünket. És ezt
annyival inkább megtesszük, mert azon nyílt le­
velek által, melyeket a görgényi egyházmegye
igen tisztelt algondnoka közzé tett, a pap­
ság mintegy fel van híva erre, de felszólalást
felőle sem pro, sem kontra nem láttunk, nem
•olvastunk.
El kell ismernünk, hogy a szövetkezetek
célja, t. i. «a tagok erkölcsi és anyagi jóllétének
fejlesztése» szép, és nemes. Sőt, az erkölcsi cél
még magában foglalja a szabadság, egyenlőség,
és testvériség elveinek megvalósítását, és a tár­
sadalmi válasz-falak lerombolását is. De, úgy tet­
szik nekünk, hogy többet akarnak szolgálni, mint
a mennyit tényleg meg is valósíthatnak. Mert
elvégre, ez is csak egy pénzintézet, már pedig
a világnak egyetlen pénzintézete sincs olyan, mely
össze ne volna kötve bizonyos mértékben a nye­
2 2 . szám.
részkedéssel, és ki ne volna téve a nyújtott hi­
telek eshetőségeinek. Ez a körülmény pedig ama
szép és nemes célt mindjárt megzavarja, és még
anyagi bukást is vonhat maga után vagy egy,
vagy más részről. Az pedig, hogy a társadalmi
válasz-falakat lerontsa, éppen a fenti oknál fogva,
mikor egyik emelkedik, a másik esik, nagyon
nehezen teheti.
De, másfelől, az is bizonyos, hogy a. tulajdon­
képpeni szegény osztály nem érhet vele egészen
célt, mivel nincs módjában, hogy több részvényt
vásárolva, nagyobb hitelt élvezzen. Látjuk, hogy
a kinek nincs semmije, vagy zálogba van mindene,
azért nem igen vállal kezességet senki, kezes nélkül
pedig, nincs pénz. Hanem igenis, boldogul az, a
kinek már amúgy is van valamicskéje. Nagyon
kecsegtetően hangzik a vásárolt részvényeknek
öt év alatt való hatosonkinti befizetése. D e úgy
hiszem, hogy ez, különösen egy nagyobb forgalmú
szövetkezetnél, nem megvalósítható. Mert melyik
tiszteletbeli hivatalnok győzné egy rövid délután
azt a tenger sok hatost elkönyvelni, s hozzá még
egy falusi ember nem is oly gyors iró, mint egy
tollnok. Ú gy tudom, hogy némely szövetkezet
ezt nem is hetenkint, hanem évenkint szedi be.
Mint igazi magyar, a ki szeretem népemet,
szeretem hazámat, s örvend a lelkem, ha gyara­
podását látom: nem szeretném kisebbíteni, azon­
ban, még sem hallgathatom el, hogy a mi féltett
népünk nem tudja olyan jól forgatni a pénzt,
mint a külföldi miveltebb nép. így aztán könnyen
megeshetik, hogy a könnyen kapott pénzzel vissza
él, és nem fordítja a maga rendeltetésére, nyomo­
rúsága könnyítésére, hanem elpazarolja. Még nin­
csenek határozott adataim, de valami olyasmit
hallottam egy községrűl, melynek hitel-szövetke­
zete van, hogy vasárnaponkint három-négy annyi
sör kél el, mint ez előtt; meg hogy az eddig foly­
tatott iparág pangani kezdett. Ám, ezt nem mint
tényt konstatálom, de minden esetre csupán aggo­
dalomnak is nagyon nehéz.
MindazoK, melyeket fönnebb, csak úgy érintve,
elmondék, lehetnek az én egyéni nézeteim, melyek
legkevésbé sem fogják megingatni ama föltevést,
hogy a hitel-szövetkezetek, jól yezetve, csakugyan
a nép szellemi és anyagi jól-létének szolgálatában
állanak. Magam is ehhez készséggel hozzá járulok.
Nem is ezért írtam én tulajdonképpen ezen cik­
kecskét, hanemj azon felhívásért, mely igy szól:
«Mint az osztrák-magyar hadseregben, körünkben
is tiszt-hiány van, és a lelkészeket, mint úgy is
 22. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
már szabadságolt állományban lévő tiszteinket,
aktiváltatni szeretnők,»
Bocsánatot kérek, de a lelkészek nehezen
fognak egy olyan hadseregnek tiszti állományába
belépni, mely hadseregben, úgy szólva, semmi ön­
állósággal nem bírnak, hanem mindenekben a köz­
ponti generális parancsainak kell engedelmes­
kedniük. Én úgy gondolom, hogy ez a felhívás
nem akart más lenni, mint az, hogy a lelkészek
legyenek ennek az eszmének szó-szólói, hogy ne
mondjam, protezsálják ezt a nép előtt. És ezt,
mint, okos kezelés mellett, a híveink jól-létét elő-
mozditni törekvő eszmét, meg is tesszük szívesen,
de egy kissé furcsa lenne, ha mindenik lelkész
az ő gyülekezetében beállana bank-direktornak,
szövetkezeti igazgatónak; ha a templombúi kijőve,
mennénk a pénztárba, és szavaznék meg, vagy
vetnők el híveink kölcsönét. így, lehet, sokszor
mondanák, hogy a tiszteletes úr vizet prédikál,
és bort iszik. Már megengedjen a világ, de én
a papot csupán az evangyéliom szolgálatában
szeretem látni. Én azt szeretném, hogy minden
pap legyen az ő gyülekezetében apostol, kinek
mindennapi kenyere az isten igéjének hirdetése;
azt szeretném, hogy minden pap legyen független
az ő híveitől, ne fűzze anyagi haszon hozzájuk,
sem a bért, sem más anyagi jövedelmeket ille­
tőleg. Tudom, hogy most többen állanak ilyen,
és más ehhez hasonló intézetek élén, mert erre
kényszeríti az élet, de azt hiszem, hogy saját maguk
győződhettek meg arról, hogy annál a Krisztus
evangyéliomának predikálása kellemesebb teher,
gyönyörűségesebb ig a !
Az a meggyőződésem, hogy a népet elsőb­
ben ki kell mivelni, lelkileg meg kell érlelni, és
akkor nagyobb sikerrel lehet munkálni az efféle
törekvéseket. Az a hitem, hogy elsőbben az isten
igéjét kell maradandó sikerrel elhinteni, mert ez
hamarább megtermi a szabadság, az egyenlőség,
s a testvériség gyümölcseit, s hamarább lerom­
bolja a társadalmi válasz-falakat, mint a pénz­
intézetek. D e még attól sem félnék, hogy ezzel
együtt az anyagi jól-lét is nem gyarapodnék, mert
a keresztyén vallás az élet szolgálatában áll, és
annak szükségeit öleli fel.
f
Am, azt óhajtóm, hogy virágozzanak a hitel-
szövetkezetek; de azt sem habozom kimondani,
hogy a pap, l e g y e n pap, különben kirúgta
lábai alól az erős talajt, melyen állva, az isten
országának buzgó apostola lehetne
Vajda Ferenc.
173-
Tanári özvegyek és árvák jövendő sorsa.
Mikor e sorok nyilvánosságra jutnak, már javában
fogjuk vitatni özvegy-árvái alapunk ügyét Szászvároson.
Azért mégis elmondok egyetmást Bőd Károly barátom
cikkére, követvén eszme-menetét.
Én nem találok semmi feltűnőt abban, hogy ügyün­
ket érdeklődéssel vitatjuk; mert összevissza négy-öt cikk
nem mutat olyan érdeklődést, melyet nagynak nevez­
hetnénk.
Inkább az a feltűnő előttem, hogy Bőd Károly
barátom olyan dolgokat magyaráz, véd, és támad ez
ügyben, melyek sem magyarázatot, sem védelmet, sem
támadást nem igényelnek az érdekelt tagtársak körében.
A zt azonban elismerem, hogy az érdeklődő közönséget
kielégítheti a cikk. V együk rendre.
Mindnyájan tudtuk, hogy özvegy-árvái alapunk fen-
tartása, alapszabály-változtatás nélkül, tovább nem telje­
sítheti megsulyosodott feladatát.
Mindnyájan tudtuk, hogy özvegy-árvái alapunk,
harminckét évvel ez előtt, az erdélyi hét kollégium ta­
nárainak önkintes szövetkezéséből született, s viszonyaink­
hoz képest, óriási szolgálatokat tett. S a mint akkor
lehetett, most is lehetséges, a tanároknak szövetkezni,
s a régi egyesületet fentartani, ha akarják, és tisztán
önmagukra útalva, bírják fentartani.
Senki sem vitatta, hogy ügyünk intézésébe akár
az Igazgató-Tanács, akár az egyházkerület közgyűlése
beleavatkozott volna. Jövendő sorsunk sem függ ezektől:
először azért, mert eddig nem vettük igénybe támoga­
tását annyira, a mennyire sorsunk megérdemelte volna;
másodszor azért, mert a jövőre nézve, e támogatás igénybe
vételétől, mondhatni, teljesen elzár az országos nyugdíj­
törvény.
Döntünk tehát mi magunk, tanárok, a kiknek öz­
vegyei és árvái megmentéséről csak magunk gondoskod­
tunk évi járulékainkkal, s tanítványaink 20— 60 krral,
meg elöljáróságaink az ürességben levő tanszékek után
fizetett három-százalékkal.
Ha kedvünk, és erőnk van hozzá, tovább is fen-
tarthatjuk; de, a két utóbbi jövedelemről le kell mondanunk.
Mindnyájan óhajtjuk megmenteni e jótékony egye­
sületet Ezt nem vitathatja el senki. Vélemény-különbség
csak arra nézve van, hogy fentarthatjuk-e a régi kedvez­
ményekkel özvegyeinkre, és árváinkra nézve? Birjuk-e
fizetni a pénztárunkra eddig háramlott illetékeket ? E kér­
désekre nézve kell egyez# véleményre jutnunk.
Bőd Károly azt mondja, hogy tartsuk fenn segély­
alapunkat, ha mindjárt Öt-százalékot kell is fizetnünk.
Jól van. De, ha számításba veszünk hatvan tanárt 1200
forint fizetéssel, ezen tőkének öt-százaléka 3,600 forint;
a 46,000 forint tőke öt-százalékos kamatja 2,300 forint, ösz-
szesen, 5,900 forint. Ez a jövedelem fedezné még az 1896.
évi terheket is, sőt fel lehetne tenni, hogy a tőke gyara­
podását is biztosítaná ideig-óráig. Azonban, e kedvezőnek
Ígérkező jövő előtt nagy akadályok állanak. Ezek közül
egyik is elég. Elég az, hogy 60 forintot nem bír meg­
fizetni egy tanár évenkint abból a fizetésből, melyet ez
illetéken kívül, átlag véve, 30 forint állami és községi adó,
s majdnem ugyan annyi, s némely helyen még több
 174- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
egyházi, és társadalmi adó terhel. K i vállalhatja magára,
hogy egész életében fogja fizetni jövedelmének tíz-száza­
lékát, egyesületi, és más célokra?
A z egyesület további fentartása csak az önkintes
ség alapján képzelhető. Ily módon minden új tanár vá­
lasztása alkalmával az a kérdés állana a régi tagok előtt:
hogy vájjon, az új tanár belép-e ? Ha ennek úgy kell
lenni, pedig nem lehet másképpen, hogyan' nyugodhat­
nánk meg az egyesület ilyen átalakulásán ? Nem hihetem
el, hogy a tanárok beleegyeznének.
A mi a reánk hárult és még hárulható kötelezett­
ségeket illeti, mindnyájan óhajtjuk azoknak fedezését;
nem akarunk kitérni előle. E tekintetben a hét kollégium
elöljáróságának méltányosságához kell fordulnunk azon
az alapon, hogy miután harminckét évig feloldoztuk a ta­
nár-özvegyek és árvák segélyezésének súlyos gondjai alól,
most az elöljáróságok vállalják magukra a sokkal kisebb
és rövidebb időre terjedő gondot. Csak igy lehet a
tőkét a hét kollégium között felosztani. Ebben van
méltányosság az elöljáróságok részéről, áldozatkézség
a most élő tagok részéről, a kik tovább is hordozzák
a régi terheket a múltért, s némi csekély reménységgel
a jövőért, a mennyiben hihetik, hogy befizetéseikért
valami segélyt fognak kapni özvegyeik és árváik. Ezt
a kérdést az egyes elöljáróságok megoldhatják méltá­
nyosan, könnyen és célszerűen. A hét kollégium elöl­
járósága együttesen csak úgy oldhatja meg, ha egy
sem ellenkezik.
A z alaptőke olyan szétosztását, hogy az egyes
kollégiumok érdekelt tanárai vegyék át az osztalékot,
terheivel együtt, egyáltalában nem helyeselhetem, mert
jogosan nem szállhat a most élőkre, s mert a legtöbb
esetben nem bírhatnák el a reájuk háramló terheket.
Legkevésbé járulhatnék ahhoz, hogy a nagy ál­
dozattal Összegyűjtött alaptőkét, akárminő feltételek
alatt, valamely biztositó intézetnek adjuk át, mert a
mit megszereztünk, jó nekünk megtartani.
Mindazáltal, vitassunk meg minden javaslatot, s
minthogy junius 23 án egyházkerületi közgyűlés lesz,
forduljunk ahhoz is, ha remélhetjük, hogy ügyünknek
kedvező támogatást bir kieszközölni.
Van egy állítása Bőd Károlynak, melyet szó
nélkül nem hagyhatok. A zt mondja, hogy ha számadá­
sainkat, magunkon kívül, felsőbb fórum vizsgálta volna
felül, vagy segélyező társulatunk ügyeinek elintézésébe
elöljáróságaink beleavatkoztak volna, «ezen esetben nem
kell vala annyiszor aggódnunk és a nagy teher miatt
n e m c s o n k u l t v o l n a m e g m é g t ő k e - á 11 o m á-
n y u n k i s.»
Ez az állítás merőben alaptalan. Nem mondom,
hogy sértő, mert nem teszem föl a sértés szándékát
Bőd Károly tagtársunkról. Alaptalan azért, mert isten­
nek hála, eddig még nem kellett a tőkéhez nyúlnunk
soha; sőt évenkint tudtuk gyarapítani az alaptőkét.
Ehhez nem kellett a felsőbb fórumok bölcsessége. Jó
lesz tehát, ha Bőd Károly tagtársunk ezt a vádat visz-
szavonja, mert egyesületünk nem érdemli meg.
A vitát folytatjuk tovább, élő szóval, Szászvároson.
Török. István*
22. szám.
Az egyházmegyékből
Papi Értekezlet.
Az udvarhelyi egyházmegye Papi Értekezletének székely-
keresztúri fiók-köre folyó hó 12-én tartotta Segesváron, a
református egyházközségben, fényesen sikerült tavaszi ülését.
A nagyobbára vasúton érkezett tagokat és vidéki vendége­
ket Balázs Imre, körlelkész fogadta a kebli tanácsbúi való
társaival. Általános Örömet és megelégedést támasztott úgy
a rendes tagok, mint a vendégül érkeztek között, midőn az
egyházközség által rendelt kocsikon a papi lakhoz érkezve,
ott a más értekezleti körbe tartozó Menyhárt András, esperes
szívélyes és baráti üdvözletével találkoztak.
Az elfogadó egyház élénk érdeklődését és meleg rokon-
szenvét tanúsított villás-reggeli után, az értekezleti kör, kebli
szokása szerint, nyilvános isten-tiszteletet tartott. A segesvári,
csak nem rég alakult és újon szervezkedett református egyház-
község teljesen új, és sok tekintetben különleges imaházát,
az idegen nemzetiségű város kebelében rohamosan fejlődött
hitbuzgó és hazafias szellemű magyarság előkelő közönsége
töltötte be, élén a vármegyei hivatalosok nobiliseivel. Meny­
hárt András, esperes, áhitatos, hazafias, és az általános béke
elvét magasztosan hirdető imája után, Sós Farkas «Ne sze­
rezzetek kincset, melyet a rozsda és a móly megemésztenek»
alapján hirdette az igét fenkölt szellemben, ekes szavakkal.
A buzgó és lelkesült isten-tisztelet innepélyességét nagyban
emelte az állami népiskola leány*növendékeinek, majd tanító­
testületének karéneke.
Isten-tisztelet végeztével, az Értekezlet tagjai, követve
számos érdeklődő férfi és nő csoportjától, Balázs Imre ve­
zetése alatt, a helyi állami népiskola impozáns épületének
egyik termébe vonultak, az értekezleti ülés tartása végett.
Az ülés megnyitása előtt az állami népiskola leány­
növendékei kellemes karéneke szórakoztatta az elhelyezkedő
közönséget. Majd Kovács Mózes, elnök, a legújabb egyházi,
és társadalmi viszonyok által kijelölt cselekvési irányra mu­
tató szellemes beszédével megnyitotta az ülést, melyen a
csaknem teljes számmal megjelent tagok sorában, mind végig
tartó, sőt fokozódó figyelmük által árulták el élénk érdek­
lődésüket, a számos tagbúi álló hallgató közönség részéről,
különösen mélt. Gyárfás Domokos, egyházmegyei fó'gondnok,
ngs. Horváth László, nagy-küküllő vármegye kir. tanfelügye­
lője, tks. Somogyi István, n -küküllő vármegye alispánja, és
számos előkelőség a különböző hivatali osztályokból.
A megelőző ülésen fölvett jegyzőkönyv hitelesítése
után, Bodor István, értekezleti tag felolvasta «A modern
theologia» címén szerkesztett tanulmányának első, és azon
részét, mely a modern theologia történeti kifejlődésének előz­
ményeit öleli fel. Az érdekes és egyháztörténeti vizsgálódá­
son alapuló felolvasást, mig különösen a világiak fokozott
figyelemmel hallgatták, addig az értekezleti kör jegyzőkönyvi
elismeréssel fogadta. Azután, Balázs Imre, mint helyi lelkész,
a kör kebli, kötelező szokása szerint egyházközsége, a se­
gesvári egyház, ugyan kevés idorűl szóló, de kedvező ese­
ményekben gazdag történetét mutatta be avatott tollal irtt
felolvasásában. Öröm, és lelkesülés, megelégedés és nemes
önérzet követte az elősorolt tények mindenik csoportját.
Következett volna, hogy, ugyan csak a kör kebli szokása
szerint,,Darvai Lajos, értekezleti tag, ismertesse a megelőző
ülés óta megjelent nevezetesebb hazai egyházi lapokat, szak­
 2 2 . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
munkákat, esetleg feltűnő külföldi műveket; azonban ez, va­
lamint a Jakab Dénes gyakorlati felolvasása, az idő előre­
haladottsága következtében, a következő ülésre halasztatott.
Ezután, elnök helyett, Menyhárt András, esperes, lelke­
sedéssel, és megható szavakban fejezte ki köszönetét a kö­
zönség, különösen pedig a segesvári református egyház kebli
tanácsa előtt, ezeknek a lelkészi Értekezlet, s ez által az
evan^yéliom iránt tanúsított ritka és nemes figyelméért.
Az ülés végeztével kezdetét vette a «csillag» vendéglő
dísztermében rendezett negyven-ötven teritékü társas-ebéd,
melyről elmondhatni, hogy kis körben az evangyéliomi szeretet
•diadalma volt. A lelkes pohár köszöntők mig bizonyítékai
TÁRCA.
E g y h á z t ö r t é n e t i a d a lé k o k .
Adatok a kolozsvári evang. rel. egyházközség történetéhez.
(Kilencedik közlemény.)
1765. március 24-én. Mlgs. L. Báró és főkurator
Wesselényi Ferenc úr ő excellenciája, a kolozsvári venerabile
consistoriumnak tagjait maga házához hivatván, consisto-
riumot ültetett Ő excellenciája, maga praesidiuma alatt.
Holott is végeztettenek a következendok:
1. Kiszólitván isten e világból néhai tiszt, püspök Verestói
György uramat, ki ez ekklézsiában első curatorságot viselt,
választatott és tétetett Ő kegyelme helyében, a régi consti­
tute szerint, mint első pap, ekklesiasticus első curatornak
tiszt, esperest Soós Ferenc uram. Mely hivatalban isten ő
•felsége sokáig ő kegyelmét éltesse, ekklesiánk közönséges
hasznára, szívesen kívánjuk.
2. Tiszt, püspökné, Verestói GyÖrgyné asszonyom,
azon házba, melyben eddig lakott maga néhai férjével és
•most is lakik, meghagyatik a jövő Sz.-Mihaly napig.
3. Tiszt, esperest Soós Ferenc uram mind nehezedni
kezdett idejére, mind curatori és esperesti hivatalával járó
;sok rendbéli foglalatosságára nézve, magának segítségül
'káplánt kívánván, és arra Tiszt, ifjú Verestói György ura­
mat, az ő kegyelmétől Írásba kiadott okok és conditiók
szerint, (mely írása Tiszt. Soós uramnak emlékezésnek
okáért mindjárt ideiratik) magának választván, Ő kegyeimé­
inek ezen választását, T. ifjú Verestói György uram iránt,
nemcsak helybe hadja a vener. consistorium, hanem e felett
ígéri is T. ifjú Verestói uramnak, hogy legelső vacantián
ő kglmét a káplánságból actualis papságra promoveálja.
E felett megemlékezvén néhai édes atyjának ezen ekklesiá-
■ban .és collegium ban hosszas és hasznos szolgálatáról és
különös érdemeiről, rendelt ő kglmének a T. Soós Ferenc
uramtól ígért fizetés mellé, az ekklesiának közönséges jö­
vedelméből, esztendőnk int harminc magyar forintot, har­
minc véka búzát, harminc veder bort, minden consequentia
nélkül. Mindazonáltal, hogy ennek utána senkinek azt nem
:fogja cselekedni a vener. consistorium, minthogy funda­
mentális törvénye ezen ekklésiának, hogy: új sallaristák ne
szaporittassanak, igen fontos ok, és a Mlgs. supremum
-consistorium különös engedelme nélkül.
Következnek a tiszt, esperest Soós Ferenc uramtól
Írásba kiadott okok és conditiók, melyek szerint T. ifjú
"Verestói György uramat maga káplánjának választotta.
Elérvén isten kegyelmességéből világi életemnek hat­
x75-
valának a hazafias egyháziasságnak, addig feledhetetlen em­
léket nyújtottak minden jelenvoltnak.
A legszebb pohár-köszöntőt tks. Somogyi István, alispán
ur mondotta akkor, a midői* felhívta a társaságot, hogy abban
minden pohár-köszönés egy koronával váltassék meg a Maksai
Gyula, volt rugónfalvi lelkész kiskorú növeletlen és vagyon­
talan árvái javára. Az eredmény 25 forint 25 krajcár lett;
kevés a számok sorában, de sok a nyomor előtt álló árvák
birtokában.
A kellemes együtt-létnek a vonat érkezés ideje vetett
véget, midőn mindenek a siker édes öntudatával távoztak.
F. I.
vanadik, papi szt. hivatalomnak harmincegyedik, ezen ko­
lozsvári ref. szt. ekklesiában való szolgálatomnak huszon­
ötödik esztendejét, noha az Űr isten, tovább való szolgálatra
is, e maga kegyelmét és segedetmét meg nem vonta tőlem,
melyért a kegyelemnek kútfeje dicsőittessék : mindazonáltal,
esperesti hivatalomnak sok interveniens difficultásai miatt,
ottan-ottan megakadályoztatván, hogy a közönséges stílus
szerint capellanusi subsidiummal subleváltassam, szükséges­
nek esmérem.
Lévén azért mostan jelen a mi ekklesiánkban néhai
Tiszt, püspök uram ő kglme nevét viselő kedves fia, Tiszt,
ifj. Verestói György uram ő kglme, ki is az isten oltára
mellett való szt. szolgálatra jól elkészült capacitását egy
nehány ízben ezen kolozsvári reform, ekklesiában, elmon­
dott dicséretes actióval, cum adplausu auditorum eléggé
contestálta: ő kglmét én mellettem való capellanusi func-
tióra sponte invitálom és acceptálom.
Consideralván ebben egyfelől mind a kolozsvári ref.
ekklesiának az úrban való különös dicsekedését, mind az
istennek azt a kegyelmességét, mely szerint ezen folyó se-
culumnak nagy részében, ezen ekklesia kebelében született
s neveltetett fiák által a szent minis teriumot, mind ez ideig,
az ekklesia contentumára feltartotta.
Másfelől peniglen, én is gratitudomat akartam con-
testálni, hogy én néh. Tiszt. Baconi Intze Máté uram Ő
kegyelme által, elsőben káplánságot, azután penig ezen
ekklesiában való actualis papságot consequaltam ; úgy em­
lített tiszt, ifjabb Verestói György uram 0 kegyelme is,
mint azon b. e férfiúnak unokája, én általam káplánságot,
azután peniglen, ha istennek tetszik, engemet elsőben ezen
tiszt, collegatusból kiszólitani, a kolozsvári ven. ref. con­
sistoriumnak annuentiája és consensusa accedálván, az ac­
tualis papságra való successiot is consequalhassa.
Hogy peniglen én közöttem és kegyelme között le-
jendo pactum és megegyezés, ama közönséges mondás
szerint, C l a r a p a c t a , c l a r i a m i c i , mind ő kegyelme
előtt nyilván való legyen, mind mások előtt : helyesnek
Ítéltem, e következő Punctumokban béfoglalni és a ven.
consistoriumnak bizodalmason submittálni.
Punktum .
I. Minthogy a belső-témplombélí szolgálat ifjabb erőt
és vigort kíván, tehát mind vasárnapon a reggeli praedi-
katiók és délesti catechizatiók, mind hétköznapokon a kö­
nyörgések azon templomban az ő kegyelme gondviselésébe
légyenek.
 176. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
II. Melylyel mindazonáltal a belső-templombéli szol­
gálatról egészen le nem mondok, hanem egyszer s másszor
én is kötelességemet tészem, a mikoron jó alkalmatpsságom
lészen; de a melynek meghatározott ideje ne légyen, ha­
nem álljon az én szabadságomba.
III. A külső-templombéli szolgálatot mind vasárnapo­
kon, mid hétköznapokon magamra vállalom s véghez vinni
igyekezem.
IV. Minden halotti praedikatiókat, mind a Várban,
mind a Hostátban, cum suis sallariis ő kegyelmének által
adom.
V. A belső-templombéli stola, u- m. a keresztelés,
copulatio, egészen ő kegyelméjé légyen. Úgy a külső-temp­
lombéli stólát is ő kegyelmének engedem, hac conditione,
hogy mikoron az úr asztalának administratioja az én se-
riesembe esik, mindenkoron ő kegyelme vigye véghez. És
ha olykor vasárnapi praedikatióra kérném ő kegyelmét,
minthogy vacuus hete lészen, helyettem megcselekedni, ne
sajnálja.
VI. Ha penig az Isten szabados tetszéséből olyan
nyavalyával látogatna meg, mely miatt a külső-templomban
nem szolgálhatnék, akkoron ő kegyelme az egész szolgá­
latot praestálja, mindazonáltal ezen pactum és conditiok,
in suo vigore, megmaradjanak mind végiglen.
VII. Lévén minden cantorba pénzbeli fizetésem fl. h.
57. 50. minden cantorból excindálok ő kegyelmének fl.
h. 7. 50., melyek a négy cantorok szerint, faciunt fl. h.
30. Ezeket még bonificálom 10 forintokkal, hogy in summa
mégyen Ő kegyelmének fl. h. 40.
VIII. Buza-béli fizetésemből, noha igen a ministerek
száj okhoz vagyon szabva, mindazonáltal conferálok ő ke­
gyelmének metretas 40.
IX. Borbéli fizetésemből az én obtingensem légyen
urn. 160, a mi azon felyül vagyon, ő kegyelmének adassék.
X. A minémü hűséggel, szeretettel, reverendával vi­
seltetem néhai tiszt. Baconi Intze Máthé uramhoz Ő kglmé-
hez, mikoron ő kglme káplánja voltam, melyet néhai üd-
vezült felesége is ő kglmének grate recognoszált, úgy ő
kglme is tiszt. Verestói György uram én hozzám hasonló
hűséggel, szeretettel és reverendával viseltessék.
XI. Mindezek a conditiók, in pleno ekklesiae ref.
Clandiopolitanae consistorio, Mlgs. L. B. Wesselényi Ferenc
főkurator úr ő excellentiájának praesidiuma alatt protoco-
láltassanak, pro majori certitudine et solemnitate.
1765. aug. 9. Méltóságos supr. curator Wesselényi
Ferenc úr ő excellentiájának praesidiuma alatt, úgy Mélgs.
ínspector curator Gróf Bethlen Lajos úr ő Nga praesen-
tiájában, consistorium celebráltatván, determináltatok:
1. Hogy a néh. tiszt, püspök Verestói György uiam
házában való lakás iránt, (hogy az ekklesia és collegium
között való jó harmónia annál erősebb légyen,) ennekutána
különbség ne légyen, hogy prefessor vagy pap lakjék benne,
hanem pro radoné, aetatis, akár pap, akár professzor lé­
gyen, a ki t. i. in functione vagyon, az occupálhassa. Mely
szerint:
2. Minthogy tiszt, professor Huszti György úr mostan
radoné aetatis elsőbb, tehát Ő kglme, azon feljebb emli-
tett házba bemenjen.
3. Mivel a T. Huszti György úr háza, Bánfianus
fundusból építtetett ház, tehát azon ház ex intentione tes-
2 2 . szám.
tantis valósággal professori, még pedig a Bánfianus fundur
són lévő professornak háza, azon házba a Bánfianus fun-
duson lévő professor menjen; mivelhogy e szerint ezen
Bánfianus professor a mostani Némethiana házból ki mé­
gyen, tehát helyébe menjen tiszt. Professor Csomós uram*
a mely házban pedig addig lakott említett Csomós úr, el­
végeztetett, hogy abba tiszt. Verestói György uram menjen.
4.. Elkészülvén a bel-farkas utcai templomban val6
orgona, resolváltatott, hogy Tzerjék Szabó Ferenc légyen
az orgonás, kinek is fizetése légyen 60 forint, 40 veder
bor, 40 véka búza, úgy mindazáltal, hogy ezen rendelt
fizetése azon időtől fogva folyjon, a mikor t. i. functióját
elkezdi. Actum Claudipolitanum in aedibus excellentii do-
mini supremum curatoris Franc Wesselényi, per substit,
notarium, Josephum Bodoki.
1767. junius 21. Consistorium convocáltatván a mlgs.
inspector curatorok gróf Bethlen Lajos és br. Kemény Si­
mon urak ő Nagyságok parancsolatokból, ugyan ő Nagy­
ságok, civicus cuiatorok és a ven. clerus némely részének
praesentíájában, felolvastatott a mlgs. supr. consistormmnak
ő Nagyságokhoz küldött levele, a tiszt, professor Huszti
György uram Ő kegyelme dolgai iránt. Melybe a mlgs.
supr. consistorium kegyes dispositiójából, jelentik, hogy:
ámbár említett t. professor Huszti György uram, már in
functione ne légyen, mindazonáltal 0 kegyelmének, régi
szolgálatára és különös érdemire nézve, egész fizetése, mint
eddig, úgy ennek utánna is, mint más ordinariusoknak,
hogy intacte kijárjon; a felett azon professoralis házban,
melyben most ő kegyelme lakik, vita duxante, mindvégig,,
ha Ő kegyelmének is úgy tetszik, megmaradjon, elvégezte­
tett, és a mlgs. supr. consistoriumnak protocollumába be
is íratott. Hogy azért ezen dolog iránt t. Huszti György
uramnak annál nagyobb securitása légyen és senkitől semmi
difficultás ne támasztassék, helyesnek ítéltetett, hogy a mlgs.
supr. consistorium ez iránt való akaratja ezen ekklesia pro­
tocollumába, ide is beirassék.
2. Emlité tek. curator Pataki István uram, a régi
nagy harangnak újólag való öntetésének szükséges voltát;
melyről díscurálván, jónak ítéltetett, hogy a m. supr. con-
sistoriumtól is ez iránt opiniot venni szükséges volna;
melyet mlgs. inspector curator gróf Bethlen Lajos úr 9
nga. már meg is írt a mlgs. supr. consistoriumnak.
3. Megegyeztek abban is, hogy az ekklesia lábas­
házát, a balfelől levő két alsó házon és az alatt lévő pin­
céken kívül, egészen, udvarával együtt és egy pincéjével
napkelet felől által adja az ekklesia mlgs. inspector curator
gróf Bethlen Lajos úrnak, a végre, hogy maga költségén
megépíttesse és holtig bírhassa; holta után pedig az ekkle-
siának simpliciter redeáljon; melyről cum conditionibus
necessariis formális contractus is expediáltatik.
(Folytatása következik.) Török István-
Különfélék.
= A konfirmációi ünnepély kolozsvári egyházunk­
ban évenkint rendesen pünköst előtt való vasárnapon haj-
tatik végre. Ez évben a belso-farkas-utcai templomban ta­
nított és konfirmált H e r e p e i G e r g e l y , aa. 88 fiút, és
69 leánykát; a külmagyar-utcai templomban tanított és kon-
: firmáit T ó t h f a 1 u s i J ó z s e-f, püspöki titkár, segéd-lelkész,
78 fiút,..és 89 leánykát; e szerint,* mindkét templomunkban
beavattatott, és az úrvacsora, szakramentomával való élésre
 I 7 S. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 22 szám.

egyidejűleg kelt rendeletemmel engedélyezvén, ugyanezen J a v a d a l o m : Tisztességes lakás, gazdasági épüle­

iskolák részére való beszerzés végett melegen ajánlom. tekkel, kis kerttel; 22 hektoliter búza, érteke 91 frt., 10-
A taneszköz ára, magyar szövegű magyarázó füzettel hektolíter tengeri, értéke 30 frt., borváltság 50 frt. 40 kr.,
együtt, 18 frt. Megrendelhető a m. kir. egyetemi-nyomda minden gazda egy szekér fát fizet, értéke 60 frt 80 kr.,
igazgatóságánál. Budapest, (Vár) tandíj címen 35 frt., kánonika-porció 1 hold 360 négyszög
Erről Címeket további szives intézkedés végett, van öl szántó s a temető széna és sarju termése, ezeknek ér­
szerencsénk tiszteletteljesen értesíteni. téke 6 frt, 64 kr., stóla az egyházmegyeileg rendszeresített
Kolozsvárt, 1895. május 18-án. mód szerint.
P arádi Kálm án, D r. Kolosvári Sándor, A fizetésnek 100 frttal leendő javítása érdekében a
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes. nagymélt. minister úrhoz kérelem nyujtatott be.
Pályázati határidő: f. év junius 26. Folyamodások
1820— 1895. KÖRLEVÉL. nt. V i s k i P á l esperes aához küldendők, Zoványra.
Valamennyi érd. ev. r e f kollégium m. t. Elöljáróságának. Kolozsvárit, 1895. május 28* Szász Domokos,
A közoktatásügyi m. kir miniszter úr f. é. 24,088. ____ erdélyi ev. ref. püspök.
sz. a. kelt leiratban tudatja, hogy dr. Láncy Gyula aka­ 762— 1895. PÁLYÁZAT.
dályozva lévén kormányképviselői tisztében eljárni, a nagy- Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotaf
enyedi főgimnáziumnál f. é. junius hó 28— 29-én megtar­ egyházmegyébe kebelezett m a g y a r - f e n e s i egyházközség
tandó rendes érettségi vizsgálatokhoz az 1883. évi XXX. kántortanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
t.-c. 23. § ából kifolyólag dr. Öreg János debreceni főiskolai J a v a d a l o m : Tisztességes lakás, gazdasági épüle­
tanárt küldötte ki kormányképviselőül. tekkel együtt, és hivatalos fölszámitás szerint, 333 frt. 30
Kolozsvárt, 1895. május 21-én. kr. fizetés, melyből 220 frt. 40 kr. a hívektől befolyó kész­
K ádár János, Dr. Kolosvári Sándor, pénz, a többi a kepe és kanonika porció értéke.
s.-titkár. ____ elnök-helyettes. Pályázati határidő: jun 20. Folyamodványok nt..
1883-1895. KÖRLEVÉL. D e é s i G y u l a esperes aához, küldendők, Gyaluba.
Valamennyi érd. ev. r e f kollégium vi t. Elöljáróságának. Kolozsvárt, 1895. május 28. Szász Domokos,
erdélyi ev ref. püspök.
F. é. 9977. sz. vallás- és közoktatásügyi minisztériumi
inté^vény alapján tudatjuk, hogy Hennyey Kálmán (szüle­ 491-1895 MEGHÍVÓ.
tett 1878. december hó 12-én Rimaszombatban, ev. ref. A deési ev. ref. egyházmegye közgyűlésének m. t. t.
vallásu) rimaszombati egyesült protestáns főgimnáziumi IV. tagjait, folyó évi junius hó 16-án d e. 9 órára Deésre, a
osztályú tanuló, azért, mivel egyik tanárát az iskolában szokott helyen tartandó rendes kögyülésre, van szerencsém,
tettleg bántalmazta, az ország összes nyilvános gimnáziu­ tisztelettel meghívni. Lelkész aflait kérem, a világi képvi­
maiból kizáratott. Megengedtetik azonban, hogy mint ma­ selő urakat a gyűlés tartása idejéről értesíteni szíveskedjenek.
gán-tanuló, vizsgálatait, a rimaszombati gimnázium kivéte­ Tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. 2. Újonnan választott
lével, bármely más gimnáziumnál letehesse. lelkész afia kekebelezése. 3. Jegyző afia jelentése az egy­
Kolozsvár, 1895. május 26-án. házmegyei tanács évi működéséről. Tiz órakor isteni tisz­
P arádi Kálm án, Dr. Kolosvári Sándor, telet, melyen a szónoki tisztet t. Kovács Gábor, szinyei
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes. körlelkész afia végzi. 4. Esperesi jelentés. 5. Egyházmegyei
i 896— 1895. P Á LYÁ ZA T TANÁRI ÁLLÁSRA.
és özvegy-árvái pénztáros afiának jelentése, az általuk ke­
zelt pénzekről, nemkülönben az országos közalap állásáról
Az államilag segélyezett z i l a h i evang. ref. főgimná' jelentés, s mindhárom zárszámadásnak megvizsgálása. 6.
ziumnál betöltendő rendes tanszékre, ezennel pályázat nyittatik- Tanügyi előadó jelentése. 7. Számvevői jelentés; felsőbb-
A tanszékkel egybekötött javadalom, ez idő szerint? rendeletek, kérelmek, indítványok.
előleges évnegyedi részletekben kiszolgáltatandó 1000 forint Közgyűlés után «Papi Értekezlet» tartatik, melyen
fizetés, 200 forint szálláspénz, s két ízben 100— 100 forint felolvas t. Tunyogi Béla, főjegyző afia.
ötödéves korpótlék. Az állami segélyezésre vonatkozó szer­ Végül, házassági törvényszék, melyről a t. ügyvéd
ződésnek folyamatban levő megújításakor a tanszék javadalma urak, válóperes feleiket ne mulasszák el értesíteni.
egyenlő lesz az állami középiskolák tanárainak fizetésével. Megelőző nap délután 3 órakor egyházmegyei tanács­
Folyamodhatnak okleveles evang. ref. vallásu egyének, ülés leend, mely mint közigazgatási bíróság is fog működni.
kik a m a g y a r i r o d a l o m , és l a t i n n y e l v , vagy a
m a g y a r i r o d a l o m és n é m e t n y e l v tanítására van­ Ez alkalommal is paptársaimat figyelmeztetem, hogy a
nak képesítve. kik egyházmegyei és egyházkerületi fizetendőségeiket, egy­
A választás az erdélyi reform, egyházkerület jogkörébe házaik részéről még nem küldötték volna be, azokat egy­
tartozik. A megválasztott jogos és kötelezett tagja lesz a házmegyei pénztáros afiához beküldeni, ismerjék kötelessé­
felekezeti tanárok részére felállított országos nyugdíj-intézetnek. güknek.
Az állomás az 1895/96. tanév megnyitásakor fogla­ A deési ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától.
landó el. Okleveles pályázó hiányában, egy évi időtartamra, S.-M.-Berkeszen, 1895. május 24 én. Pap István,
helyettes-tanár alkalmaztatik, évi 800 forint fizetéssel, s a ev. ref. esperes.
pályázati kérvény ilyen értelemben is elfogadtatik 351-1895. HIRDETMÉNYES IDÉZÉS VÁLÓPERBE.
A kellően felszerelt pályázati kérelmek legkésőbben
Rákosdi lakós, evang. ref. Békés Mária férjét, evang.
június 15-ig beküldendők a fent nevezett iskola elöljáró­
ref. vallásu Görög Istvánt, ki őt ez előtt négy évvel hűt­
ságához.
lenül elhagyta, s kinek hollétéről az óta mit sem tud: ezennel
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
hirdetményesen idézteti a vajda-hunyadi evang. ref. egyház­
Kolozsvárt, 1895.. májüs 27-én.
megye házassági tői vény széke elé, azon figyelmeztetéssel, hogy
P arádi Kálmán, Dr. Kolosvári Sándor, ha meg nem jelenik is, hat hónap letelte után, ellene a váló
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
pert megkezdi, és lejáratja.
761— 1895. PÁLYÁZAT. A hunyadmegyei evang. ref. esperesi hivataltól.
Tordoson, 1895. május 17. Bartha Lajos,
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sz.-szolnoki
evang. reform, esperes.
egyházmegyébe kebelezett 1 o m p é r t i egyházközség kántor -
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik. Felelős szerkesztő és kiadó: S zász Gerő.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Június 6.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N.
Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre i forint 50 kr.
t
Kollégiumaink Ertesitői a milleniumra.
tyáró-Ferenc előadása a szászvárosi tanári Értekezleten.)
Tisztelt Értekezlet!
Tanügyi előadó atyánkfia, nehány nappal ez
előtt, levélben azt kérdezte tőlem: nem tartanám-e
helyesnek, hogy kollégiumaink Értesítőinek tartal­
máról, berendezéséről, milleniumi Értesítőink bizo­
nyos fokú összhangja érdekében, a szászváros1
Értekezleten tanakodjunk ? Ha igen, hát vállal­
kozzam az ügy előadására.
Abban a föltevésben, hogy némileg rögtönös ,
vállalkozásomat a tiszt. Értekezlet időszerűtlennek j
ítélni nem fogja, igyekszem, a helyes célzatú föl-
szólitásnak megfelelni.
Az Értesítő-szerkesztés munkájának száraz,
és unalmas voltát mindenki ismeri, a ki kétszer-
háromszor próbálta. Még legtöbb élvezetet ád
a rovatokba szedhető anyaggal való elbánás. De
már a szövegezést kívánó kursziv anyagnak évrűl-
évre ismétlése, foltozgatása, az egyes címek sab­
lonjainak kitöltögetése, sajtó alá készítés, korrekció,
revízió: mind ez csak az írásbeli dolgozatok javítá­
sának tanári gyönyöreivel mérhető össze. Nem
csodálom, ha némely Értesítő csak amúgy szer­
kesztődig s néha olyan adatot is találunk benne,
a mely három évvel az előtt volt — adat, azóta
pedig csak benfelejtett szerkesztői hagyaték.
Olykor-olykor egyes elkövetett toll-, és sajtó­
hibák is válhatnak év-ciklusos hagyatékká.
Még jó, ha a mintául veendő tavalyi Érte­
sítőnek kezelésével, berendezésével, kiállításával
meg vagyunk elégedve, s nyugodtan ollózgatjuk,
ragasztgatjuk újjá a lapjait. De, elégedetlennek
lenni vele, s mégis óvakodni, nehogy a hagyo­
mányoktól eltérjünk, s esetleg éppen azzal, a
miben eltértünk, valamely kollégának, vagy hír­
lapi referensnek ízlésével ellenkezésbe jöjjünk:
apró gondjaink között ez is számot tehető skrupulus.
Az iskolai Értesítő, eredetileg, a tanárok és
23. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők : Kűlmagyarutca 9, sz.
tanulók névsorának^ a vizsgálatok rendjének, s a
jövő évi felvételre vonatkozó tudnivalóknak közzé­
tételét vallotta céljául. A nyilvánosság iránti hó­
dolat, az intézetek versenye, szülők, s tanügyi
körök kivánata, érdeklődése, mind több-több anya­
got vont bele, és halmozott az Értesítőbe: az
értekezéseket, mint a tanárok képességének, mód­
szerének, haladásának bizonyítékait; pályázatok,
jutalmak kimutatását, gyűjtemények állapotának,
gyarapodásának feltüntetését, jelentéseket ifjúsági
egyesületek működéséről, egésség-ügyről, melyek
az intézetnek hivatását, rangját, fejlődését, elő­
nyeit tárják fel. Beléje kerül az intézet történe­
tének minden figyelemre érdemes adata, s a hi­
vatalos jelentések statisztikai táblái is. Meg kell
azonban vallani, hogy ez anyag, a legtöbb Érte­
sítőben, véletlenül egymásra halmozott rétegekben
található. Csakugyan jó volna, megállapítani azokat
a szempontokat, a melyeket, megválva az egymást-
utánzástól és divattól, tudatosan követni, érdemes
és szükséges az Értesítő szerkesztésénél.
Az Értesítőben az i gazgat óság az inté­
zetről ad képet, kétségkívül azzal a céllal,
hogy az illetékes érdeklődést tárgyilagosan ki­
elégítse. Erre a három kérdésre tehát: ki, mit,
és mily céllal adva van a felelet. Döntő
kérdésül fenmarad, hogy kinek; kiknek szól az
Értesítő ? Ettől függ a válogatás az anyagban,
az elrendezés, sőt a stíl, és a külső kiállítás is.
Kinek szól tehát az Értesítő ?
Hogy első sorban a szülőknek, az talán nem
kétséges. Hozzájok számíthatjuk, általánosságban,
a müveit társadalmat. A nagy nyilvánosság, s
annak orgánumai, a hírlapok, se többet, se keve­
sebbet, se más alakban ne kívánjanak az Érte­
sítőtől, mint a mi a szülőket kellően tájékoztat­
hatja, és kielégítheti.
Szól az Értesítő, második sorban, a tanügyi
szakembereknek. Számítsuk hozzájuk, de csak sze­
mélyük szerint, mind azokat, a kiknek hivatalos
 iSo. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 23. szám.

közük van az iskola kormányzásához. A hivatott, az általános tárgyú pedagógiái és más tudományos
vagy hivatalos szakemberek sokfelé ágazó igényei dolgozatoknak, mindenki számára, könnyen hozzá­
jelentékeny befolyással voltak Értesítőink vasta- férhető folyóiratokban, általános tárgyú ifjúsági
gitására, sőt némileg már túlhaladott igényeiknek olvasni valóknak pedig a megfelelő vállalatok
fossilis maradványaival is találkozunk az Értesí­ füzeteiben, száz, meg száz könyvtárban van a
tőkben: ilyeneknek tekintem én a részletes tan­ megfelelő helyük; ellenben, a megszaporodott,
anyag-kimutatásokat. De, ezekről majd alább és minden kulturális ponton virágzó tanintézetek
szóljunk. egy pár száz Értesítője, tudományos irodalmi
Azt tapasztaljuk, hogy néhol az Értesítőt a szempontból, tartassák fenn oly arkhivumul, mely­
felettes hatóságokhoz intézett hivatalos évi jelen­ ben a természet, történelem, ethnográfia, köz­
tésnek is szeretik tekinteni. Az ellen, természe­ művelődés helyi tárgyainak szakszerű megvilá­
tesen, nem lehet kifogásunk, ha a felettes ható­ gításait kereshessék, és találhassák meg a vidék
ságok megelégesznek azzal a jelentéssel, mely érdekeltjei, s a tudomány szakemberei. Ennyit
a szülőknek, s az idegen szakértőknek van szánva. az értekezésről.
Azt azonban ■részemről határozottan elutasítandó Van az Értesítőnek, átlag egy jó nyomtatott
irányzatnak tartom, hogy az Értesítő oly anyaggal ívet kitöltő ásatag része, a «Tananyag-kimuta­
terheltessék, mely csak a felettes hatóságoknak, tás». Volt idő, többen vagyunk még, a kik benne
mint ilyeneknek, figyelmére tarthat számot. A fe­ éltünk, a mikor némely tárgyát a tanár saját
lettes hatóságoknak az igazgatóság sok olyan kézirata szerint tanított. Nemes előzékenység
dologról tartozik felelettel, a melyek sem a szülők, volt akkor a tanártól, hogy kéziratának tarta­
sem más külső érdeklődők megítélése alá nem lom-jegyzékét, esetleg néminemű kivonatát, az
tartoznaK; ezek nem halmozandók fel az Értesí­ Értesítőben, nyomtatva, közzé tette. Vagy a mikor
tőben, hanem az ennek nyilvános adatait kiegé­ még a gimnáziumok alaptantervei egyházkerüle-
szítő, illetőleg, azokra hivatkozó írott évi jelen­ tenkint, sőt egyes intézetenkint is különböztek:
tésekbe valók. volt akkor a tananyag-kimutatásnak reális be­
Nem szól az Értesítő a tanulóknak sem. számoló értéke. De ma, midőn az alaptantervek
Róluk, de nem nekik. Negátive azonban, szem minden intézetre kötelezőleg meg vannak álla­
előtt tartandó a tanulók érdeklődése is, mert a pítva, s midőn minden tárgyat approbált tan­
szülőknek szánt Értesítőt ők is, néha inkább csak könyv alapján kell tanítanunk, azt tartom, hálá-
ők, forgatják. Ezért nem való az Értesítőbe semmi datlan munka és költség, «végzett tananyag»
olyan, a mit a pedagógiai tapintat velük szemben címén, részint a tantervet, részint a tankönyvek
diszkrécióban szokott tartani. tartalom-jegyzékét évrűl-évre újból lenyomatni;
Azt nézve tehát, hogy a mondottak szerint elég volna, a hivatalos és nyomtatásban meg­
kiknek, és mily céllal van szánva az Értesítő, kapható tantervre és a pontos jegyzékben fel­
tartsunk egy kis szemlét az Értesítők tartalmának sorolandó tankönyvekre való hivatkozással, csupán
némely közdivatu, esetleg, újabb divatu pontjai felett.
a jellemző tanmeneti adatokat tenni közzé, u. m.
Kezdem áz értekezésen, de nem szólok sem a a tárgyalt olvasmányok megjelölését, az Írásbeli
székfoglaló értekezésekről, sem az igazgatói év­ dolgozatok jellemzésé“, s a tantervtől, netalán a
záró beszédekről. A székfoglalónak, ha nem ön­ tankönyvtűi váló esetleges eltéréseket. Megen­
állóan jelenik meg, az Értesítőben a helye. Igaz­ gedem, hogy az ilyen kimutatás megközelítőleg
gatói évzáró beszédet pedig rhetorikai szövegben, ép akkora tért, mindenesetre pedig céltudatosabb
az összes hazai Értesítők közül, a múlt évről, csak munkát kíván, mint az eddigi sablon, de legalább
a szászvárosiban, és a nagy-enyediben találtam. konkrét dolgokat mond, a melyeken el lehet
Másnemű értekezést, vagy órációt csak olyat ven­ igazodni, s a melyekből a tanterv bíráló is, tan-
nék fel az Értesítőbe, á melynek, tárgyánál fogva1 , ' könyvirő is tanulságot meríthet a legíllétékesebb
van valamelyes helyi jelentősége. Nem is éppén forrásból, a szaktanárok jelentéréből. Én tehát a
régen, a mikor még nagy hijja volt a szakfolyó­ tananyag-kimutatás sablonja helyébe ezeket a ro­
iratoknak, vagy az ifjúságnak szánt dolgozatok vatokat tenném: 1. A használt tankönyvek jegy­
közzé tételére kiadókat nem igen lehetett találni:, zéke. 2. Eltérések a rendes tantervtől. 3. Elté­
a munkás-tollu tanárnak elismeréssel jutalmazó rések a tankönyvek tűi. 4. Tárgyalt iskolai olvas­
menedéke volt az Értesítő irodalmi része. Má már mányok. 5 Tanulók Írásbeli feladatai.
 23. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY, 181.

Szólok most a tanulók névsoráról, mint az tapintata érvényesül, s ehhez bíráló ujjal nyúlni,
Értesítő törzsökös anyagáról. Ez a rész főleg a nem tartom tapintatosnak.
szülőket érdekli, de egy s más tekintetben a Az önképző-körökrűl, és pályázatokról némely
szakértőknek is leköti a figyelmét. A legtöbb Értesítőben olynemü túltengésben szenvedő jelen­
intézet névsort közöl és érdemjegy-táblázatot, ségekkel találkozunk, mint hogy ha az Értesítő
néhány intézet mellőzi az érdem-táblázatot, s egyenesen a tanulóknak, a jelentés pedig önkintes
legfőlebb az általános előmenetelt jelzi; egyes tevékenységük, hiúságuk legszegesebb stimulusául
Értesítőkben a névsor a tanulóknak életkoruk, volna szánva. Az Értesítők többsége e részben
vallásuk, szülő-, vagy illetőségi helyük, díjmentes­ mégis a mértékletesség felé hajlik.
ségük, segélyezett-, vagy jutalmazott voltuk s A statisztikai kimutatásokban is -fordul elő'
hasonló viszonyaik adatait is, ezt, vagy amazt, itt-ott túltengés. Lenyomatják, például, á miiniszter
néhányat, vagy valamennyit, feltünteti. E tekin­ számára gyűjtött összes statisztikai adatokat, ho­
tetben az eltéréseket, a változatosságot, azt hi­ lott ezek egy része csakis összegezésre, és nagyban
szem, az egyes intézetek érdekei, viszonyai, in- való összehasonlító műveletekre alkalmas. Szapo­
dividuálitása alaposan megokolhatják. Kétségte­ rítják a henye rovatokat testgyakorlati statiszti­
lenül, gond és tapintat nyilvánulhat abban is, a kával, és testi fejlődöttségnek személyenkint való
mit nyilvánosságra hozunk, abban is, a mit mel­ kimutatásával. Nem mondom, hogy ilyen adatokat
lőzünk. Némely kisvárosi iskola, melynek tanulói nem kell gyűjteni, de talán még sem éppen éven-
többnyire helybeliek, miért zándoritsa nyilváno­ kint való közlésre, hanem nagyobb cikklusonkint,
san a családokat a «jelesek» és «elégtelenek» ki- tanulmány keretében való földolgozásra. Bizonyára,
nyomatásával ? Elég, ha az érdeklődők számára sok becses anyag van egy igazgatói irattárban,
tárgyankint összegezve, feltünteti az érdemjegyek a mit rovatokba lehet, szükség szerint, szedni;
számát. Állami intézet miért jelezze nyomtatás­ de jó, óvakodni attól, hogy az Értesítő az irattár
ban a felekezeti különbségeket? A hol az élet­ papírkosarának tekintessék.
kor-viszonyok átlag normálisak, a hol segélyek, (Vége következik)
ösztöndíjak, tandíjmentességek csak szórványosan
vannak: ezek rendszeres jelzése felesleges. El­ «A hitel-szövetkezetekről-»
lenben, a mely intézet sok és sokféle segélyt,
jutalmakat nyújt; a melynek tanulói honosság
Ezzel a címmel, Vajda Ferenc úr szerfelett saját­
ságos hangulatú cikkel lepi meg a világot, és minden ő
szempontjából nagy területről gyűlnek össze; a
jóakaró barátját, Lapunk legutóbbi számában.
melyben osztályonkint rendesen nagy az életkor­ Majdnem kedvem volna, azt mondani az adomabeli
különbségi skála; a melyben a felekezeti hova­ bakával, hogy Vajda Ferenc ezt a cikket megírni, meg­
tartozásnak szabályosan megállapított következ­ írhatta ugyan, de bizonyosan nem olvasta el.
ményei vannak: az ily intézetek Értesítőjében a Mert, annyi ellentmondást, három kis hasábon, ilyen
névsor csak hadd tüntesse feli pontosan és szám-
komoly tárgyról, csak egy olyan művésziesen logikátlan
elme hordhat össze, a minőnek én, legalább eddig, Vajda
lálhatólag s egyenkint mérlegelhelőleg a meg­ Ferenc urat nem ismertem. És éppen most, mikor
felelő adatokat, úgy a szülők, mint a szakértők az országos gazda-kongresszus alkalmából, a hitel-szövet­
számára. kezetek minden kritikán felül álló áldásos voltát, mint
A tanári személyzet kimutatása is törzsö­ ilyent, az ország legjobbjai mutatják fel a nemzet színe
előtt, és mikor ezért őket, az egész ország komoly szavú,
kös anyaga az Értesítőnek. Észrevételem erről
j' és ellenőrizni minden dologban talpon álló hazafias sajtója,
az, hogy hét kollégiumunk Értesítőiben, egy ki- 1 a iegosztatlanabb elismerésben részesíti.
vételével, valamennyiben a tanároknak csupán Fogadta volna meg legalább Vajda úr a tanítvány­
intézeti funkcióik, megbízatásaik vannak jelezve, nak mondott szavakat, hogy: «a mit akarsz cselekedni,
ellenben, egyházkormányzati, városi, megyei, tár­ hamar cselekedjed.» Roszabbkor soha roszul nem kez­
sadalmi, egyleti funkcióikról, pédagógiai tudomá­ dettek még valamit, mint a mit Vajda Ferenc úr akar
nyos, irodalmi társulatokhoz való viszonyaikról, most kezdeni a szövetkezetek, ellen.
nemkülönben irodalmi munkásságukról is hallgat Különben (a mint maga is ismételten hangsúlyozza),
ő maga sincs tisztában azzal egész cikke folyamán, hogy
az irás. Ezek az adatok általában föntartatnak
áldjae, vagy szidja; pártolja-e, vagy ellenezze a hitel-
a tanárnak holta utánra, a felette mondandó szövetkezeteket; kezdjen-e ellenük valamit, vagy ne
emlékbeszéd anyagául. A miben igen szép, régi kezdjen ?
magyar és kálvinista filozofia és a szerénység Hát, ,ne kezdjen l
 182 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
•A görgényi egyházmegye amaz «igen tisztelt al-
gondnoka,» a kit ön emleget, a Csel. XXVI. 28. (és nem
27-ik) versével kapcsolatban, nagyon szépen elmondhatná
önnek azt, a mit Pál felelt Agrippának folytatólagosan
a 29 ik versben, hogy t. i.: «kívánnám az istentől, hogy
nem csak te, hanem mindenek lettek volna olyanok, mint
én; ez egy l e s z i d á s o m t ó l megválva.»
Kedves Vajda-kollégám l Éppen pünköst szombatja
van most, mikor itt, falusi magányomban, a hol n é g y
éve van már virágzó hitel-szövetkezet, az ön cikkét
olvasom; engedje meg, hogy egy pár nagyon is «k é p-
zelt» aggodalmának, habár rövidesen is, mégis a szeme
közé nézzek.
•Olyan formán kezdi ön, mint Cassius Cézár holt­
teste fölött: «Brutus, derék Brutus, rendkívül derék fér­
fiú.» A hitel-szövetkezetekről Írott kifogásait, de ezt már
csakugyan érdemetlenül, a keresztyénség eszméjének el­
terjedésével hozza ön kapcsolatba. «Mint akkor», Írja ön,
«egy t e t s z e t ő s eszme járja be mostanában a társa­
dalmat, és hódi t mindenfelé.»
Ez ellen a «tetszetős», és «hóditó» eszme
ellen kell önnek aggodalmoskodó arccal fölemelnie sza­
vát? Miért? Hát, ön szépen megfelel erre. Mert a leg­
főbb céllal, «a tagok erkölcsi és anyagi jóllétének fej­
lesztésével», a mint Ön kifejezi magát, «úgy tetszik ne­
künk, hogy többet akarnak szolgálni, mint a mennyit
tényleg meg is valósíthatnak.» Ugyan-ugyan! Ezzel az
indokolással, mint ha csakugyan érteném a keresztyénség
kolosszális horderejű eszméivel való összehasonlítás szük­
ségét (a nélkül, persze, hogy hízelgés képében elismer­
hetném e hasonlat jogosultságát), mert hiszen a keresz­
tyénség is, «úgy tetszik nekünk, hogy többet akar szol­
gálni, mint a mennyit tényleg meg is valósíthat», mikor,
például, azt kívánja tőlünk, hogy «legyetek tökéletesek,
mint a ti mennyei atyátok tökéletes.»
Ne tréfáljunk mi ilyen komoly dolgokkal, kedves
atyámfia.
Avagy azért, hogy a keresztyénség áldásos vol
tával (hogy ennél az óriási példánál maradjunk) egyesek
egyszer és másszor, az idők folyamán, vissza éltek: követ
dobnánk-e általában magára a keresztyénségre ? A tüzet
ki akarná végképpen kivetni a világból, vagy áldásos
voltát csak kétségbe vonni is azon az alapon, mert hi­
szen sokszor egész városokat fölemészt ?
Ne hajigálódzunk igy, édes atyámfia, a szavakkal.
Kárt a nap is tehet, éppen úgy, mint az anyai szeretet,
vagy akár a hitel-szövetkezet, de azért okos ember nem
fog mindjárt sem az egyikre, sem a másikra «pereat»-ot
kiáltani, úgy-e?
Különben, és ezt már csakugyan a legőszintébb
felvilágosítás képpen akarom csak ide vetni az ön szá­
mára, a szövetkezetek alapszabályai úgy vannak meg­
alkotva, hogy az egészet csupán (írni, olvasni tudó) f öl d­
mi v e 1ő emberek is bízvást el tudják bárhol vezetni,
és a «hatosos» befizetéseket akár heti, akár, mint nálunk
van, havi összegekben, annak rendi és módja szerint,
elkönyvelni. Hogy aztán az évi mérleget a központbúi
lejövő rendes könyvvezető állítja össze minden félév vé­
gén : azt találná ön valami olyan lealázó dolognak, a mi
23. szám.
miatt «önérzetes» lelkész nem lehetne még csak fel­
ügyelője sem az illető szövetkezetnek ?
Ugyan, édes kollégám, Saul, minek rúgódozól az
ösztön ellen ? Roppant komikus dolog önnek is, meg más
papnak is a «központ i generál is» parancsát em­
legetni, mint l e a l á z ó do l g o t akkor, mikor a hitel-
szövetkezetnél, mint felügyelő (mert ez a legmegfelelőbb,
és leggyakoribb tiszte a helybeli papnak) soha senkinek
alávetve nincsen, csak, tiszte szerint, évente kétszer (két
órán át) felül vizsgálja a félévi számadásokat.
Az ön cikkének egy (eredetét tekintve) nagyon
megmosolyogni valón gyanús, hogy ne mondjam, naiv
passzusára engedje meg, kedves kollégám, hogy azzal a
bizonyos mély hallgatással válaszoljak, a mivel, a magam
papi állásán keresztül tekintve, az ön papi állásának is
tartozom.
Ez a passzus pedig a következő: «Még nincsenek
határozott adataim, de valami olyasmit hallottam egy
községről, melynek hitel-szövetkezete van. hogy vasár-
naponkint három-négy annyi sör kél el, mint ez előtt.»
Tehát, «még nincsenek» határozott adatai; de hát, «egy
községről» «valami ol yasmi t » hallott
Mi ez ? Sokkal többre becsülöm, kedves kollégám,
önt is, meg e lapok t. olvasóit is, semhogy az ilyen
hangra itt reflektáljak. «Úgy hallom»-búi, «olyasmik»-bői
nem hozzánk illő dolog, valamit építeni. Ezt ön bizonyára
éppen olyan jól tudja, mint én.
A mit, végezetre, ön a református pap hivatásáról
beszél, hogy «a pap legyen az ő gyülekezetében apostol»,
hogy legyen «anyagilag független az ő híveitől», hogy
hirdesse a keresztyénséget, mely az «élet szolgálatában
áll»: hát, ezekre én is azt mondom, hogy ezek «mind
igazak és ámenek». Csakhogy más következtetést vonok
le belőlük, mint ön. Nem azt, hogy minden ő dolgaiktól,
mely a gyakorlati életre, hogy úgy mondjam, a meg­
élhetésre vonatkozik, száz mértföldre távol tartsam ma­
gamat; sem azt, hogy csak az ige-hirdetéssel, tehát, he-
tenkint egy-két órára legyek papjuk csupán (mert igy
tenném azt, a mit ön felhoz, hog}r vizet prédikálván,
bort igyam), hanem úgy, hogy enyém legyen, Tompával,
«az én népem jó és bal sorsának fele, s örüljek, sírjak
résztvevőn vele».
Igy-igy, kedves kollégám 1 Az «erős talajt» igy nem
fogjuk sem ön, sem én «kirúgni a lábunk alól». A mi
Mesterünk nem csak prédikált. Járt-kelt, gyógyított,
jót tett, cs m u n k á l t mindenfelé, mígnem elmondhatta
jó lelkiismerettel, hogy «elvégeztem, Atyám, a munkát,
melyet reám bíztál.» O legyen a mi minta képünk, ő 1
Utoljára (az egész cikkét betetőző ellentmondása
képpen) azt mondja kollega uram, hogy «óhajtóm, hogy
virágozzanak a hitel-szövetkezetek.» Lám, ha csak ennyit
mond: bizony-bizony, sokkal többet mond vala! Mert a
föntebbiek után, újra az az adomabeli áldás jut önkin-
telen az olvasó eszébe, hogy «nó hát, áldjon meg az isten,
de úgy, a hogy én akarom!»
Ne bántsuk mi, kedves kollégám, azokat a hitel­
szövetkezeteket. Ne tekintgessünk gyanús szemmel azok
felé a jó-indulatu emberek felé, a kik talán anyagi áldo­
zatok árán is, de minden esetre sok fizikai erő, és erő­
beli vesződségükkel nekünk, papoknak, önkint, jó-akaró
 23. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
munka-társainkul szegődnek a nép anyagi, és erkölcsi
boldogitására.
Az ön cikke, kedves kollégám, egészen alkalmas
arra, hogy Pythia-szerü Ítéleteivel legalább is zavarba
hozza az esetleg még eddig habozó, de különben a veze­
tésre hivatott tényezőket a hitel-szövetkezetek a 1 a*
p i t á s á b a n.
Ezért kellett nekem, legalább ennyicske tiltakozó
szót mondanom. Örökké csak prédikálnunk, és néznünk
az égre: kevés. Tégy, hass, munkálj, a hol csak tudsz,
mert rád üt a szózat, hogy «mit állasz ott, nézvén
az égre ?!
Különben, a Szent-lélek munkás ereje szálljon min-
denikünkre 1
Egy görgényi pap.
Tanári Értekezlet Szászvároson.
Hét kollégiumunk tanárainak ez idei rendes Érte­
kezlete Szászvároson tartatott meg. Május 28-án a dél­
utáni, és esti vonattal érkeztek, esős időben, a különböző
intézetek tanárai Szászvárosra. Estve nyolc órakor, a
Széchenyi szállóban, ismerkedési estély volt, a hol, ter­
mészetesen, a viszontlátás örömeit tolmácsoló köszön­
tőkben nem volt hiány. Felköszöntötték, a többek között,
a vendégeket, és a szintén jelenlevő dr. gróf Kún Gézát,
a Kún-kollégium főgondnokát, ki örömmel üdvözölte a
megjelenteket.
Máj. 29-én, szerdán, d. e. kilenc órakor nyílt meg
az Értekezlet, a torna-csarnokban Dr. gróf Kún Géza,
főgondnok magvas megnyitójában a középiskolák fon­
tosságát, azok emelését hangsúlyozta. E magvas beszéd,
egész terjedelmében, jőni fog az Értekezlet jegyző­
könyvében.
Simon Ferenc, igazgató, megnyitó beszédében a
tanár egyéniségéről, s ennek emeléséről, ezzel kapcsolat­
ban e gyűlésen hozandó határozatok fontosságárúi tett
előterjesztést.
A megjelent ötvenöt értekezlet! tag, a tárgysorozat
megállapítása után, élénk érdeklődéssel hallgatta Simon
Ferenc, szászvárosi kollégiumi igazgató előterjesztését a
Kún-kollégium újabb tizenhét éves tört énétérül. Örömmel
hallotta, hogy mennyit fejlődött az intézet a halhatatlan
emlékű gróf Kún Kocsárd fejedelmi pártfogása alatt.
Utána. Makkai Domokos, nagy-enyedi tanár, mind­
végig lekötötte hallgatói figyelmét felolvasásával, mely­
ben Varga Ottó «Magyarország története* cimü tan­
könyvét ismertette, bírálta. Ez értekezés is meg fog
jelenni valamelyik tanügyi lapban, s akkor mindenki él­
vezhetni fogja.
Ez után, Váró Ferenc, nagy-enyedi Bethlen-főgim­
náziumi igazgató nagy gonddal egybeállitott előterjesz
tését és indítványát tette meg, hogy mikint állítsák ki
kollégiumaink Értesítőjüket a milleniumra. Ez érdekes
előadás külön füzetben is meg fog jelenni, s bizonyára
nagy mértékben fog a végleges megállapodásra biztos
kalauzkint szolgálni.
Egy órakor az értekezletnek vége volt, mikor a
főgondnok üdvözlésére, s innen pedig száztíz terítékű
bankettre mentek. Tósztokban, természetesen, nem volt
183
hiány itt sem. Különös lelkesedést keltett a főtiszt, püspök,
Szász Domokos, atyánkfiára mondott felköszöntő, melyet
nyomban meg is táviratoztak a, fájdalom, jelen nem
lehetett főpásztornak.
Másnap, május 30-án, az Értekezlet tulajdonképpeni
tárgyát, az özvegy-árvái gyámintézet jövendő sorsát
kezdték tárgyalni, s e felett széles mederben indult meg
a vita. Hatalmas argumentumokkal igyekezett mindkét
fél a maga álláspontját fogadtatni el. Némelyek, külö­
nösen az enyedíek, az özvegy-árvái gyámintézetet, az
állami nyugdíjintézet életbe lépése után, alapszabály­
változtatással, segél y-al ap címén akarták továbbra is
fentartani, mig mások bebizonyítva, hogy az eddigi hiper-
humánizmussal e gyámintézet többé fenn nem tartható,
a már meglevő 47,000 forint tőkét az egyes kollégiumok
között, teher és befizetés arányában megállapított kulcs
szerint felosztva, az egyes iskolai Elöljáróságokra akarták
bízni, hogy aztán az elégítse ki belőle, a szükség szerint
pótolva azt, a jogosultakat.
A húzamosan tartott vita délben félbe szakadt,
mikor az algondnokok üdvözlésére, s onnan a konviktus
helyiségébe mentek ebédre, délután pedig, a vita befe­
jezte után, az Értekezlet tizenhét szóval tizenegy elle­
nében kimondá, hogy az Özvegy-árvái gyámintézet, az
eddigi szabályzatokkal, a nyugdíj törvény é’etbe lépése
után, fenn nem tartható; azon kérdésre pedig, hogy az
esedékes kötelezettségek teljesítésére a tőke együtt tar­
tandó-e, avagy az egyes kollégiumok között felosztandó-e:
hét szó az együtttartás, tizenhat szó a felosztás mellett
nyilatkozott, nem szavazott nyolc, s így tehát, e g y
általános szótöbbséggel kimondták azon elvi határozatot,
hogy az özvegy árvái gyámintézet alaptőkéje az egyes
kollégiumok között, az országos nyugdíj-intézet életbe
lépésekor, felosztandó. Az enyedíek ez ellen óvást emel­
tek ugyan, de az Értekezlet megbízta a kolozsvári kol­
légium tanár-karát, mint kezelő testületet, hogy a fel­
osztás elve értelmében, elaborátumot készítsen, s azt az
egyes intézeteknek megküldve, az ügyet annyira készítse
elő, hogy a jövőre Sepsi-Szent-Györgyön tartandó Érte­
kezleten, ez ügyben végleges határozatot lehessen hózni.
Több bizottsági jelentés meghallgatása, s a szo­
kásos üdvözletek, és köszön etek kifejezése után, az Ér­
tekezlet május 30-án estve nyolc órakor, véget ért.
Május 31-én a tagok nagy száma Vajda-Hunyadra
ment át, a vár, és vaskohók megtekintésére.
Dr- Dózsa József,
értekezlet! jegyző
Az egyházmegyékből.
Az udvarhelyi egyházmegyéből.
Az udvarhelyi egyházmegye május 20. és 21-ik nap­
jain tartotta tavaszi rendes közgyűlését, Sz.-Udvarhelyen, a
kollégium nagytermében. A szép számban egybegyűlt tagok
kilenc órakor a templomba vonultak. Biró András, peteki lel­
kész aa. lelkes beszédben fejtegette az istenben vetett bi­
zalom felemelő voltát. Csak ismételten fájdalommal kell
megjegyeznünk, a városi publikumot újra nem lehetett látni
sehol. Tehetnének tán é tekintetben többet az udvarhelyi
egyház vezetői. Vagy, ha másképpen a helyzeten segíteni
 184. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nem'tudunk, kezdjük a közgyűlést mindig vasárnap. Tapin­
tatos .eljárással, a csaknem általánossá lett ‘téves nézetet e
tekintetben is gyöngíthetjük s az ünnepi szónok is nem
lesz kénytelen, úgy szólván, csak papok előtt'beszelni.
A templomozás után, Menyhárt András, esperes aa.
magvas beszéddel megnyitja a közgyűlést. Különösen ki­
emeli általában az egyházak anyagi ügyeinek kedvezőtlen
voltát, a- minek okai nagyrészt a mái kedvezőtlen gazdasági"
helyzetben keresendő. Ekkor jelent meg közöttünk mélt.
Gyárfás Domokos, agg főgondnokunk, ki mindig szent kö­
telességének tartja egyháziért buzgolkodni, tenni.
Névsor olvasás, a tárgysorozat rendjének elfogadása
és a bizottságok kiküldése után, Lárvái Lajos jegyző tette
meg jelentését az egyházmegyei tanács működéséről: tudo­
másul vétetett, s érette köszönet .lett szavazva.
A leiratok felolvasása után, Bedő András, bikafalvi
lelkész aa. egyhangúlag közpénztáros, nyomtatvány-kezelő,
könyv és levéltárosnak megválasztatott s egyszersmind ezer
írtig, javaira *bekebelezés rendeltetett el.
Bekebeleztettek az egyházmegye kötelékébe Lengyel
István, voldorfi, Viski Gyula,, siklódi lelkészek; Damó Ist­
ván, parajdi ének vezér, Pataki Dénes fiátfalvi énekvezértanitó.
Délután ismételten sok időt foglalt el a gyámintézet
hátralékosainak ügye, Hosszas, olykor-olykor éles eszme­
csere folyt , az ügy végleges eldöntése felett. Többen az
1893. évi közgyűlés végrehajtását követelték, mely fegyelmi
keresetet szabott azokra, kik 1894. december végéig tar­
tozásaikat be nem fizetik. Végre, mégis azon határozati
javaslat fogadtatott el, melyet Bőd Károly tanár nyújtott
be, melynek értelmében a fizetési határidő 1895. Vegéig
meghosszabbittatik; ki ekkorra fizetési kötelezettségének
eleget nem tesz, kiközösítette magát a gyámintézetből s
tagja ezután sem lehet. Mivel az országos papi gyáminté­
zet is valószínűleg 1896-ban életbe lép, s a tanítók gyám­
intézetének ügye is, némelyek óhajtásának megfelelőleg,
megfontolás tárgyává tehető, egy bizottság küldetett ki
Sebesi Ákos, Bőd Károly, Kelemen János, Kis Káról)'’,
Darvai Lajos és Veres Ferenc tanító személyében, a dol­
gok tisztázására s javaslattétel végett, a jövőre. A gyám­
intézet érdekében ezen évben egy rendkívüli közgyűlés
hivatik össze.
Most a közgyűlés Ugrón Zoltánnak 25 frt.. felajánlott
képviselői dijáért mondott köszönetét, majd Orbán Ferenc,
kőrispataki tanító ügyében intézkedett, mire az est válásra
hívta fel a kevesebb számú egybegyűlteket.
Másnap a jegyzőkönyv hitelesítése után, a gyámintézeti
pénzár-számadás vizsgáló bizottság jelentése vétetett tudo­
másul, megállapittatott a jogosult örvegyek névsora, a ki­
osztandó összeg A közpénztári számadás elkészítésével uj
pénztáros bízatott meg. Majd a kérvényi bizottság jelentése
T Á R C A.
E gyháztörténeti adalékok.
Adatok a kolozsvári evang. rei. egyházközség történetéhez.
(Tizedik közfanény.)
1767. febr. .12. Mdgs. gróf Székely ÁdÍÉin ur Ő nga.
és tiszt. Málnást László atyánkfia .0 kglnyfc ^vizitációjuk ak
kaimat osságável e következő .dolgok végeztettek:
23. szám.
és a képviselői dijak kiutalása után Dobó, eddigi leány­
egyház ügye került elő. Kelemen János beható indokolása
alapján, kimondotta a' közgyűlés, miután nincs remény,
hogy ide újabb segítséget nyerjünk s a miniszter is megta­
gadta a levita-tanító fizetése kipótlását, a kevés számú tan­
kötelesekre való tekintettel, a meglévő fizetésre pélyázatot
kér ha lehet, betölti, ellenkező esetben meghajlik a kény­
szerűség előtt. Másrészt, az eddigi adminisztrátorok a rossz
közlekedés miatt, nehezen felelhettek meg e helyen köte­
lességüknek. Kevesebb nehézséggel lehetett végezni e tisztet
Bögözből. Ugyanazért Bögözhöz való állandó csatolása ki-
mondatik, egyelőre a 40 frt. központi járulék a beszolgálás
dija. Itt legalább a levitái állás fentartása egyházunk evidens ér­
deke lett volna. E pápista fészekben elvész e kicsiny gyülekezet.
Balázs Imre, segesvári lelkész aa. ismerteti a főt.
püspök úr által kontemplált papi fiuk Szeretetháza tervét,
költségvetését. Közgyűlésünk helyesli ezen igazán krisztusi
szeretet által sugalt intézet felállítását s azon óhajtását fe­
jezi k i: vajha, a papi lányok számára is mielőbb létesülhetne
egy ehhez hasonló alkotás ! Mindnyájan lelkesültünk, csak­
nem megvalósulását látva ama tervnek, mely egy lángbuz-
góságu lélek újabb gyümölcse leend.
Az indítványok rendén alúlirott a közpénzek célsze­
rűbb beszolgáltatása és kezelése tekintetében terjesztett be
indokolt javaslatot, mit a közgyűlés elfogadott, de életbe
léptetését a hátralékok behajtásáig felfüggesztette.
Majd Jakab Albert, kis-galamb falvi lelkész aa. nyúj­
totta be lelkes beszéd kíséretében indítványát a papi fize­
tések emelése tárgyában. E kérdés mindnyájunkat égetően
érdekel és érdekelt. Nem csoda hát h: az előre haladott
idő dacára, érdekes eszmecsere indult rr^-g. Végre, kimon­
dotta a közgyűlés, hogy főt. Szász Domokos püspök urat,
tiz évi kiváló tevékenysége alkalmából üdvözli, köszönetét
és hódolatát fejezi ki püspöke, illetve, a kerület utján az
egyetemes konventnek és a magyar minisztériumnak a pa­
pok fizetése emelése ügyében közelebbről kifejtett jóindu­
latáért, s kéri az előbbit, hogy addig meg ne szűnjék e
tárgyban buzgolkodni, kérni, kopogtatni, míg e legszegé­
nyebb, legelhagyottabb intelligens, az állam érdekeit is leg­
hűbben szolgáló, osztály jogos igényei ki nem elégittetnek.
Hasonló lépés megtételére a többi egyházmegyék is felszó-
littatnak
Csatlakozzanak hozzánk, a kik velünk egyet értenek.
Minél többen leszünk, annál tovább hallszik a jajkiáltás.
Törvényes és becsületes utón akarunk menni, nem hisszük,
hogy ártana igaz ügyünknek.
A közgyűlés 12 óra után, esperes éltetésével, bezá­
rult, másfél irapi szünetlen tanácskozás után.
La^os János*
bögözi ev. ref. lelkész.
1. A tiszt, papok és professzorok mindenikének esz-
tendőnkint hozzanak az ekklézsia kölségével sót, cent. négyet^
ha pedig annyival bé !,ném érnék/rékurzust tehetnek a mlgs.
supr. konzisztoriumhóz. Á kántoroknak mindeniknek cei.ten.
egyet, Az orgonistának is egy. Á kolozsvári özvegy papnék,
és professzornéknak mindeniknek centen, egy. A káplánynak
kettő.;rjtem az .ispotály papjának is egy.
 23. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 185

2. A hid-utcai vendégfogadónak exárendácíója a tiszt, 3. Hogy penig ingyeú ne essék fáradságok a tanító
klérusnak ha fog tetszeni, megengedtetek, és a praeemtio kántoroknak, másfelől penig a szülék is, kivált a szegé­
adjudikáltátott. nyebbek ne terheltessenek, végeztetett: hogy minden gyer­
3 A Salaristáknak bor-fizetések ki nem telvén, kon- mektől fizessenek a szülők három márjást, és semmivel
kludáltatott, hogy mostan resztánciájok kifizettessék pénzül egyébbel, se fával, se búzával ne terheltessenek. A tehe­
nyolc sustákjával. tősebbek pedig jól teszik, ha többét adnák is. mii Ihogy
4. Belső kántor, Beke György urnák injungáltassék, valójában többet is érdemel a tanító -egy gyermektől, és csak
hogy magának a diákok közül egy jó éneklőt substituáljon, a szegényebbek kedvéért rendeltetett az. a kevés fizetés.
mellyel a mint megalkudhatik, az Ő legeimének dolga lészen, 4. Mivel penig igen sok alkalmatlansága volt a kán­
csak az ekklézsia fogyatkozást ne szenvedjen, mert különben toroknak fizetések felszedésébe, végeztetett: hogy az egy-
animádverzió nélkül nem hagyatik. A halottak felett való házfiak lista szerint szedjék fél, és a kántoroknak erga
éneklés penig, ha maga nem énekelhet, nem a deáké, hanem quietantiam administrálják: könnyebben esvén penig per
a külső kántoré lészen. partes, kinek-kinek fizetni, ha ki nem akarja egyszersmind
5. Az elbocsátott orgonista, Tzerjék Szabó Ferenc iránt megadni, három terminuson fizesse. Mikor feladja gyermekit,
végeztetett, hogy a mel két hónapokig szolgált, azért néki adjon egy márjást, az esztendő felin mást, és az esztendő
illendő fizetése kiadattassék, u. m. pénz: fh. 10. Búza: méter vége felé harmadikat
hat. Bor: urnár. hat. 5. Hogy annál serényebben tanítsanak a tanítók, és
1767. aug. 9. Mélgos. főkurátor, Vesselényi Ferenc úr annál kötelesebbek legyenek hivataloknak végbevitelére,
ő exja. parancsolatjára plenum konzisztórium celebráltatván, az ekklésia is a magáéból minden kántornak conferál esz-
végeztetett: tendőnkint húsz forintokat. Melylyel is, a feljebb irt három
1. Hogy mivel tetszett istennek a maga szabados szent márjással, minden egyéb exactiók és sabbatalék, teljesség­
akaratja szerint e világi életbűi kiszólitani néhai tiszt. Deáki gel tolláltatnak. Tartozik penig a kántor a házat, melybe
Filep Sámuel uramat e kolozsvári református szent ekklé- tanítványai lesznek, illendő melegbe tartani télen által.
zsiának egyik hűséges és buzgó lelki tanítóját, tehát ő kglme 6. Szükségesnek tartja a venerabile consistorium. hogy
helyébe ad actuali ministerium, az két esztendővel ez előtt ő kglmek mind a tanítás módjába, mind a disciplina tar­
tett protokolláció szerint, tiszt. Verestói György uram szűk- tásba a tiszt, curatélától függjenek. És esztendőnként egy­
cedáljon, kívánván szívesen, hogy az úristen a maga ke­ szer, vagy kétszer, a mint fog determináltatni, lartozzanak
gyelmével és szükséges ajándékival felruházván, ő kglmét, közönséges examéntádni. hogy hitessék industriájok. E végre,
tegye hasznossá, épületessé, és gyümölcsözővé az ő kglme. az egész tanításnak módját és könyveket, melyet tanítsanak,
szolgálatját. eleikbe fogja írni tiszt, curator és esperes Soós Ferenc uram.
2 Beesvén e szerint tiszt. Verestói György uram a 7. Hogy valami módon az atyák kényszerű tessenek
káplánságbúl az aktualitásra, decernáltatott, hogy a kápláni gyermekeiknek iskolába való járatásukra, végeztetett: hogy
hivatalra tiszt. Deáki F. Pál urnák solemnis invitatio adat- valamely leánynak bizonyság-levele nem lészen arról, hogy
tassék, ki is felvállalván ezen hivatalt, tartozik az egész az iskolát rendesen járta és ottan, idejéhez képest, vallását
szolgálatot végbe vinni, melyért Ő kglmének fizetése in om- megtanulta, az úr asztalához nem bocsáttatík.
nibu? a szerint megigértetett, mint tiszt Verestói György 8. Mivel penig tapasztaltatok hogy a nagyobb leá­
urnák megvolt, ennek felette Ígéri a vener. konzisztorium, nyok egyik a másiktól rossz példát vévén, nem .tudjuk mi­
hogy a príma vakanciával ad aktuáli ministerium akceptáltatik. csoda vétkes szeméremből, régen hogy' a tiszt, papoknak
1768. január 24. Méltgos gr. bethleni Bethlen Lajos templomban való caitechisatiojokra járni, nem akarnak,
inspector főcurator úr ő nga. consistoriuirot convocáltatván, azokra nézve is végeztetett, hogy á tanítás ideje elkövet­
mind a tiszt, consistorjumból, .mind a consistoriumnak külső kezvén, az olyanok számba vétessenek, kik a templombeli
membrumiból, proponáld. Ő nga., mely nagy abusust tapasz­ tanításra járni tartoznának és akkor a ven. curatélától egy-
talt volna, ilyen florens ekklesiába a leánygyermekek nem házfiak által kötelességekre emlékeztessenek.
taníttatások és a vallásba való vastag tudatlanságok iránt; 9. Inferáltatván az is hitelesen, hogy kántor uraimék
azért ezen rossz szokásnak megjobbittatását kívánván, tetszett is illetlenül bántanak gyakran tanítványaikkal, mint t. i.
ő ngnak, hogy a ven. consistorium találná módját annak, oktalanul és tisztességes emberek gyermekeit illetlenül dis-
miképpen lehetne, ezt rendben venni és mind az atyákat ciplinázták, szüleiket gyalázatos névvel illették, illiberalitá-
arra bírni, hogy leányaikat taníttatnák, mind penig a ta­ sokat objectálták, házi és még paraszt munkára is adpli
nítókat kötelezni, a rendes és jó iskolának szüntelen való cálták, injungáltatik ó kglmeknek, hogy tisztességesen, ke­
tartására. E végre diskurálván a ven. consistorium resztényül és az 0 gyenge idejűkhez és elméjűkhez vak)
1. Legelőször is kérdésbe vétetett, vájjon az asszony-, módon bánjanak velők, csak egyedül a tanulásra, nem
emberektől eddig tartatott apró iskolák meghagyattatnának-e ? pedig magok házi dolgaiknak folytatásokra adplicálják. il
Determináltatott.. hogy a szülőknek szabadságokban'-álljon, letlen szókkal ne illessék és maguk, nem pedig holmi sub
ha a kántorokhoz-é: vagy penig az ilyen asszony emberek­ stitutussok által taníttassák.
hez akarják gyermekeiket jártatni? addig, mig -..-gyermekeik 1^. A mi a leányokról végeztetett, a férfi gyerme­
az olvasást megtanulják. Azután penig vallásoknak, ,írásnak, kekről is hasonlóképpen ért a Ven. consistorium. Hogy
és számvetésnek tanúlása végett, a kántorokhoz járjanak. azokat; a. szüleik taníttassák és kivált a hostátiak a külső
Azért ilyen asszony embereknek ne is szabad legyen az kántorhoz jartassák Ha nem deákságnak, avagy csak val
olvasásnál feljebb tanítani, sőt csak olvasó iskolát is a lások-: támilasa végett.
kántorok hírek és megegyezések nélkül kezdeni ne meré­ (Fölytatásá következik.)‘ TÖFÖTÍ" IsEv5 h ■
szeljenek, hanem mindazok, kik most iskolát tartanak,
mindazok, kik ennekutánna akarnak ahhoz fogni, magukat
bévallják. Sőt tanításokról és tanítványaik számokról szá­ Különfélék.
mot adni tartozzanak. = Az egyházmegyei házassági törvényszékek
2. A kántoroknak ingungáltatott,: hagy rendes és elnökeit értesítjük, és szíveskedjenek tudomásul venni, hogy
szüntelen folyó iskolát tartsanak., melyben 4,-rpiár olyá^ni a legilletékésebb’helyről vett értesítés szerint, "a 'folyó ho
tudó Iéánygyermékeket, vallásokra, éneklésre., Írásra és szám-., 23-án tartandó rendkívüli' közgyűlés -alkalmával, házassági
vetésre szorgalmatosán tanítsák. Sőt, ha ‘ kiknek., tetszik, az fötörvényszéki ülés is fog tartatni. ^ .
apróbb gyermekeket hozzájok jártatiii; Olvasást te tanítsa^ = A ini «Szere^etházunk * élénken ípglalkoz-
nak,-Az atyák és anyák peníg--t-arte-zz-an-ak ;-gj^mékéfkéttíz - tatja- a Szerető szivekét; a buzgóságot áldozatkészséget.
iskolába járatni. Melyre. _kurátorok na k é&^:iászt..^paps%tía:k:': :"Ez a valóban húm'Khíts 'esz'me arra Tván hivatv'áV"h-Ögy jó­
légyen szorgalmatos gondjuk és inspectiójuk. tékony lökést adjon az- erkölcsi érzések gyarapodásának.
 IS6 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Hisszük és reméljük, hogy napról-napra mind többen és
többen fognak mégemlékezni róla, és hintik a jó magot,
mely igazán hatvan és száz annyit fog teiemni. Legújabban
mélt V é g h B e r t a l a n úrtól, e mindig buzgó, az egy-
házias élet iránt melegen érdeklődő, és áldozata kész ne­
mes férfiútól vettünk 3 forintot e szép célra. ^Megható és
felségesen szép szavakban adta át: «Ifjú koromban karddal
szolgáltam a hazának, most, öreg koromban meleg érdek­
lődéssel és parányi, de szives áldozattal egyházamnak.»
Sok ilyen derék férfiút a hazának, és egyháznak!
= Senki sem vádolhat, hogy túlságosan gédel-
getjük a címezéseket, a rangkórságot. Jól esik a lelkűnknek,
vissza-emlékezni amaz időkre, midőn Erdélyország fejedelem­
asszonya is csak « N a g y s á g o s » volt, és a püspök is csak ‘
« t i s z t e l e t e s » . Persze, hogy sokat változtak az idők azóta, I
és változott az emberek gondolkozása is, s vele a kálvinista
puritán egyszerűség is sokat vesztett zománcából. Ma már
csak úgy dobálózunk a címezésekkel, és van, a ki nem adja
egy világért, ha valamicskével többet tehet a becses neve
elébe, mint jámborabb felebarátja. Hát, hiszen ettől még
nem fordul fel a világok rendje; nem is azért hoztuk fel;
hanem azéit, hogy Örömünknek adjunk kifejezést a felett,
hogy ha valaki már ilyen kitüntetésben részesül, legalább
ismerhessük el, hogy megérdemelte. Marostordamegye tan-
felügyelőjének, D e á k L a j o s barátunknak király ő felsége,
díjmentesen a királyi tanácsosi címet adományozta. Sok
munkával, lelkiismeretes kötelesség-teljesítéssel kiérdemelt
kitüntetés. Ad raultos annos !
= A legutóbbi intézkedések szerint, a kormány
végleg elhatározta, hogy az egyházpolitikai törvényeket egy­
idejűleg, október i-én lépteti életbe. Attól a naptól kezdő­
di lég fogják államilag vezetni az anyakönyveket, meg­
köthetik az első polgári házasságot, és érvényesül a gyer­
mekek vallásáról szóló törvény. Itt az ideje, hogy ezeket a
törvényeket minden pap megszerezze, ha ugyan eddig meg
nem tette, mert kétségen kívül, hivei közül igen sokan fog­
nak hozzá fordulni tanácsért, útba igazításért, és jó, ha a
H IV A T A L O S RÉSZ.
1838-1895- K ÖRLEVÉL.
Valamennyi érd. ev. ref kollégium m. t. Elöljáróságának.
A következő cimü munkát: »Görög földön. Emlék­
könyv a magyar tanárok 1893. évi tanulmányútjáról. Szer­
kesztették dr. Csengeri János és dr. Pasteiner Gyula Buda­
pest, Franklin-társulat. Ára 2 frt. 80 kr.« a vizsgálati
jutalomkönyvek kiosztásánál Címeknek figyelmébe, továbbá
a tanintézeti tanári és ifjúsági könyvtárakba való beszer­
zésre ajánljuk.
Kolozsvárt, 1895. május 29-án.
Parádi Kálmán, Szász Gerő,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyett.
449 — 1895* MEGHÍVÓ.
A széki egyházmegye közgyűlése f. évi junius 21-én
d. e. 10 órakor lesz megtartandó Szamosujvártt, melyre,
van szerencsém a' t. tag urakat meghívni.
Tárgyak: Esperesi jelentés, főjegyző jelentése a ta­
nács működéséről, a számvevő és közalapkezelő előterjesz­
tése, szabályrendeletek tárgyalása, a hivatalos lap 7. számá­
ban közzétett ig. tanácsi fölhívás értelmében, a gyámintézeti
pénztárnok jelentése, folyamodványok, sat.
E gyűlésen isteni tiszteletet tart t. Lőrinc János, sz.-
nyiresi lelkész afia.
A közgyűlést megelőző napon, 20 án, d. e. 9 órakor,
tanácsülés és házassági törvényszék; d. u. 4 órakor papi
értekezlet és gyámintézeti közgyűlés lesz.
Szék, 1895. május 30-án. Somkereki Miklós,
ev. ref. esperes.
M iiekéivé Ráth Mór Könyvjegyzéke.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárét.
23. szám.
pap is előre tájékozódott lesz a dolgok új rendje felől.
Itt volna az ideje, hogy a «Papi Értekezletek» komolyan
tanácskozzanak, és megállapodjanak amaz eljárás felől, me­
lyet követni fognak a jövőben a lehető kihirdetés, a meg-
áldás, sat. felől. Ha mind ezeket elmúlasztják, mikor a dolog
a nyakukba szakad, már elvesztették a jó alkalmat, hogy
irányt adjanak híveiknek, a jövendő eljárás érdekében.
= Nagy Domokos kutyfalvi pap, ki a S z e r e ­
t e t h á z eszméjének édes atyja, legújabban küldött 2. fo­
rintot ; L ő r i n c G y u l a , kis-baconi pap, barátunk pedig
ismételten 10. frt. 15. krt. Csak küldjétek a filléreket;
csak adjátok a jó példát minden nap, ti jók, ti buzgók:
nevetők felirattatik a menyben és lesz, a ki követni fog
itt a földön is
= Hálás köszönet. Folyó év május 13-án volt
községemben a már bévégzett tagositási költségek elszámo­
lása, mely alkalommal mindnyájunk örömére szolgált tek.
Székely Miklós eljáró biró úrnak azon előadása, hogy 243
frt. 43 kr. pénztár maradék van; mely összeg felett szaba­
don rendelkezhetnek a birtokos urak; mire tek. Molnár
Zsigmond úr feláll, és megható vonásokban tolmácsolja
egyházközségem erotelenségét, s melegen indítványozza, hogy
a már fentirt maradék-összeg adassék át az egyháznak;
örömmel csatlakozott ezen indítványhoz lécfalvi nsgos.
Gyárfás Lajos kir. tanácsos úr s utána a többi birtokos
urak is, mindnyájan kikötve azt, hogy a pap és gondnok
kezéhez adassék és abból első sorban egy orgona, másod
sarban a meghasadozott harangok újraöntése eszközöltessék.
Jutalmukat önmagukban hordó cselekedetek ezek, s nem
szorulnak mások dicséretére! Fogadják a nyilvánosság terén
is úgy a magam, mint egyházam nevében a nemes szivü
birtokos urak hálás köszönetemet. M. Déllő, 1805. május
28-án. S z a b ó F e r e n c , ev. ref. pap.
= Mai számunkhoz van mellékelve Ráth Mór,
különösen iskolai jutalom-könyvekre is igen alkalmas kiadá­
sainak Jegyzéke, melyre tisztelt olvasóink figyelmét külö­
nösen felhívjuk.
1839-1895- KÖRLEVÉL.
Valamennyi érd. ev. ref kollégium ni t. Elöljáróságának.
A közokt. m. kir. minisztérium f. é. 18,985. számú
intézvénye alapján, tudatjuk, hogy' a m. kir. állatorvosi aka­
démia igazgatóságának a földmivelésügyi m. kir. miniszter
úr f. évi február hó 16-án 9723. s.;, a. kelt rendeletével
jóváhagyott határozata értelmében, Brand Izsó, állatorvosi
hallgató, csalás és fenyetéssel hamis vallomás tételre kész­
tetés vétsége miatt, a nevezett m. kir. állatorvosi akadé­
miából és az összes hazai tanintézetekből véglegesen kizá­
ratott.
Kolozsvár, 1895. május 29 án.
Parádi Kálmán, Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
810-1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs kalotai
egyházmegyébe kebelezett v i s t a i egyházközség kántor-tani-
tói állomására, ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : Tisztességes lakás, gazdasági épüle­
tekkel, és hivatalos fölszámitás szerint, 399 forint 32 krajcár
fizetés, melyből 164 forint részint az egyháztól, részint az
iskolás növendékektűl bejövő készpénz, a többi a kánonika-
porció, és a kepe értéke.
Pályázati határidő: június 25. Folyamodványok nt.
D e é s i G y u l a , esperes aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvártt, 1895. június 5. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
imiiitiiiiiiiiiitiiiiiiiitmmi tim iiiiiiiiiiiim itiiitiiiim iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiM iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii]iii]iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiM iiiiiiiii!iiiiiiiiiin m iiiiiiN iiiiiiiiiiii]iiiiiiiiiiiiii)iiM iiiiiiiiiiiiiiiiiiii.M ;

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Június 13. 24. szám.

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiMiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiii1 llllllllllll|[|||llllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllll[|IINIIIIIIIIIIINIIIM[IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII(llllllllllllll[!lllllimi:

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

L éefalvi G y á rfá s D o m o k o s.
(1814- 1895.) 1

Igaz részvéttel, de az isteni gondviselés akaratán való keresztyéni megnyugvással

foglalj'uk immár e nevet is gyász-keretbe, mely egész egyházkerületünkre nézve veszteséget
jelent. Megszokni, nem tudtuk, hogy egy pár év óta már nem láthattuk egyházkerületi köz­
gyűléseinken: hogyan fogjuk megszokni, hogy egyházi közügyeink most végképpen elvesz­
tették azt a férfiút, ki méltó tárgya volt mindenki tiszteletének, őszinte szeretetének; hogy
Gyárfás Domokos meghalt ?
Meghalt, elvesztettük! Vájjon, helyesen fejezzük-e ki magunkat? Nem a hitetlenség
beszéde ez, mint egykor — akkor Babilonban ? Jézus-Krisztus, a Mester evangyélioma szerint:
van-e halál? Kinek lelkében nem zendülnek meg ama szavak: «halál, hol van a te diadalmad;
koporsó, hol van a te fullánkod?» Kinek szemei előtt nem tűnik fel a Megváltó, a ma-
gasságos egekre mutatva: «Én élek, ti is éltek!»
Legyen áldott, ki e vigasztalást adta lelkűnknek. Ebből megtanulhatjuk, hogy a mit
mi közönségesen életnek nevezünk, nemegyéb, mint lassú halál, és a mit halálnak nevezünk,
nem egyéb, mint megdicsőülés, örökkévaló utazás az örökélet felé,és a ki oda ért, nem
■ tűkör által lát többé, és homályos beszéd által, hanem szemtől szemben, és lészen az is­
meret úgy, a mint tanittatott.
Gyárfás Domokos nem halt meg; Gyárfás Domokos megdicsőült!
Testi szemeinkkel őt többé látni nem fogjuk. A jók, a nemesek lelki szemei előtt
ott fog ő lebegni az időknek végezetéig. Élni fog mindörökké!
Nem halhat meg az, kinek koporsója mellett minden s z ív csak ezt sóhajtja: bizony,
ez igaz ember vala! Nem halhat meg az, ki, mint Gyárfás Domokos, több, mint h a t v a n
esztendőn keresztül, önzetlenül állott az eszményi célok szolgálatában: lévén a görgényi és
udvarhelyi egyházmegyék fő-, és az udvarhelyi kollégium tiszteletbeli főgondnoka, nem hival­
kodásból, nem a látszatért, hanem hogy tegyen, alkosson, hogy a munkának terhét hordozza.
Nem halhat meg az, kinek vallásos hite,meggyőződése adott erőt, hogy egy hosszú életen
keresztül, mint szeplőtlen jellemű, erős akaratú, nemes szivü, ritka szellemű miveltséggel
biró férfiú, «sans peur, et sans reproche» ott állott a legelsők között, és büszkeségének,
és dicsőségének mindig azt tartotta, ha szolgálatában lehet a szépnek, a magasztosnak, lett
légyen az társadalmi, egyházi, hazafias, közmivelődési, vagy bármely kötelesség, melynek
teljesítése az emberi méltóság díszére szolgál.
Keveseknek adatott, hogy mint teremtő szellemek, milliók előtt világoljanak, mint
a nap, a megteremtetett világok felett. De a ki a rábizottakban megáll rendíthetetlenül;
a ki hű a hűségben, erős az akaratban, tántoríthatatlan a jónak szeretetében: az mint egész
ember véste be nevét az örökkévalóság könyvébe, és leszen követendő példa minden időkben,
és minden századokban.
Ez Gyárfás Domokos. Emlékezete legyen áldott.
Kolozsvárit, jún. 12. 1895. S zá sz Gero.
 i SS. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 24. szám.

r
is, a fölvett főszempont szerint, más-más lehet;
Kollégiumaink Értesítői a milleniumra. előterjesztek, és ajánlok egyet a lehetségesek
(Váró Ferenc előadása a szászvárosi tanári Értekezleten.) közül, olyat, a mely a gondosabban szerkesztett
(Folytatás.) Értesítők nyomán, induktív módon is, megközelí­
Végezvén a szemlét az anyag felett, áttérek tőleg kihozható, és igazolható volna.
az elrendezés kérdésére. E szerint, a következő szempontok köré
A diszpozíció tervét az érdeklődés szem­ rendezném az Értesítő anyagát.
pontjai határozzák meg. E szempontokat pedig *
vagy elméleti, vagy gyakorlati irányban kell meg­ Az é r t e k e z é s után, mely mindig valamely
találnunk. helyi vonatkozású tárgynak irodalmi feldolgozása,
Gyakorlati megtalálásuk és egyeztetésük azért jőnek a szempontokat jelző fejezetek, s alájuk
nehéz, mert mások a szülők, meg mások a szak­ tartozó címek, I— VIII.
értők érdeklődésének szempontjai. Ez utóbbiak
I. Kormányzat.
felettébb változatosak is.
Elöljáróság. Hozzá érkezett felsőbb hatósági
A szülőt, például, az érdemjegyek, meg az
intézkedések és rendeletek, valamint saját önálló
ösztöndíjak, a vásárlandó tankönyvek, az iskolai
határozatai, melyek az intézet állapotát és fejlő­
fizetendők, meg az évkezdeti tudnivalók érdeklik
dését irányozólag érdeklik. Bekebelezett új ala­
legközvetlenebbül. A szakember az intézet törté-
pítványok. Ellátott évi számadás kivonata. A z
neteit, a fölszerelést, a tanár-testület karakterét,
intézet külső történetének előljárósági jegyző­
a tanítás irányát, eredményeit keresi általános­
könyvre méltatott adatai. Hivatalos látogatások.
ságban, vagy pedig különlegesen valamely ro­
Állami főfelügyelet.
vatot: mondjuk, latin nyelvi tankönyveket, érett­
ségi feladatokat, tanulmányi kirándulások adatait, II. Tanárkar.

tanárkar irodalmi munkásságát. Tanárok névsora; életkoruk, szolgálati év­

Ú gy látszik tehát, mint ha gyakorlati szem­
pontokból egészen, közömbös dolog volna az anyag
egymásutánja. Adjuk nyomdába az anyagot oly sor­
ban, a mint éppen készen vagyunk vele. Fő dolog,
mentül több c i m alá foglalni. A keresőt majd
útba igazítja a részletes tartalom-jegyzék. Prak­
tikusan teszen hát az az igazgatóság, a mely
anyagának rendezetlenebb részét, kalapból húzott
tézisek szerint, de legalább ilyen tárgymutatóval
közli: 5. Köz-, magán-, és érettségi vizsgá­
latok. 6. Alapítványok, adakozás, jótékonyság,
számuk, tárgyaik, évi munka-terhük, ofíiciumaik;
kültevékenységük, s egyéb viszonyaik; irodalmi
munkásságuk. A múlt év óta a karban történt
változások.
III. B első anyagi viszonyok.
Építkezések. Fölszerelés. Gyűjtemények gya­
rapodása. Segélyek, ösztöndíjak, tandijmentesség.
Bennlakás. Konviktus. Egésségügy.
IV . A tanítás munkája.
A használt tankönyvek jegyzéke. Eltérések

7. Ifjúsági olvasó egylet, és könyvtár. 8. Ön­ a rendes tantervtől. Eltérések a tankönyvektűl.

képzőkör 9. Tanszerek gyarapodása. 10 Pályá­ Tárgyalt iskolai olvasmányok. írásbeli feladatok.

zatok. 11. Statisztika. 12. Igazgatói jelentés. 13. Év kezdete, vége; szünetek, helyettesítések.
Tanári tanácskozmányok. Vizsgálat-rend.
Jutalmak, segélyek, ösztöndíjak. 14. Tudnivalók
a jövő évre. V. Tanulók tevékenysége.
Ellenben, például, a «vizsgálatok s o r r e d j e »
Rendkívüli tárgyak tanulása. Magántanitás.
cim alá venni be az érettségi vizsgálati t é t e l e ­
Ifjúsági egyesületek. Légáció. Tanulmányi kirán­
k e t és e r e d m é n y e k e t is, a nélkül, hogy erre
dulások. Magán-szorgalom, és gyűjtések. Torna­
nézve a tartalomjegyzék útbaigazítást adna; vagy
versenyek, játékok, Ünnepélyek, mulatságok.
a «Statisztikai a d a t o k » cim alá venni be
az alapítványi, s más részletes számadá­ VI. Eredmények.

s o k a t : már több kifogás alá eshetik.- Érdemsorozat. Érettség-vizsgálat, Pályázatok,

Részemről a találomra csinált rétid divat­ jutalmazások. Fegyelmi állapot.

jával sehogy sem vagyok megelégedve, s hajlandó VII. Áttekintés.

volnék elméleti szempontokat követő rend. elfo- Statisztikai táblázatok : Tanulók száma. Val­
gadására.r;Természeteseny az elméleti perspektíva lásuk. Nyelvviszonyaik. Életkoruk. Szülőik állása.
 24- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
✓
Illetőségük. Egésségi állapotuk.-Ora-mulasztásaik.
Magükviselete. Előmenetelük általánosan, és, ha
érdemjegy-tábla nem közöltetett, előmeneteli fo­
kozatuk tárgyankint is. (Egyéb felesleges.)
V III. Figyelm eztetések.
Javító vizsgálatok szabályzata. Bennlakás elő­
feltételei, sat. Felvétel a jövő évre. Fizetendő dijak.
*
így képzelvén általánosságban az évi Érte­
sítőt, a millenáris évre kiadandó Értesítő spe­
ciális ügyére térhetünk át.
A kivánalom az, hogy ezen Értesítő foglalja
magában az intézet egész történetét.
Erdélyi kollégiumainkat illetőleg, természe­
tesen, csak egy-egy vázlatos áttekintésről lehet
szó, mely a már régebben megirt önálló mono­
gráfiáknak lényeges adatait, megfelelő utalásokkal,
rekapitulálja, s az utóbb múlt évek adataival
kellőleg kiegészíti. E vázlatok a millenáris Érte­
sítőben első helyre, értekezés helyett, lesznek
ill esztendők.
Hogyan legyenek szerkesztve e vázlatok ?
Leghelyesebb lesz, egészen azon szempontok
szerint szerkeszteni, a melyeket az évi Értesítőre
nézve megállapítottunk. Voltaképpen egy teljes
retrospektiv Értesítőt bocsátunk a történeti váz­
latban előre.
A következő kérdés-csoportokra volna tehát
átlátszó, szabatos felelet adandó, a felelet-soroza­
tokban, krónikás módon, szigorú időrendet követve.
I.
K i; kik alapították az intézetet ?
Mekkora tőkékkel, vagyoni alapokkal ?
A vagyoni erő miképpen gyarapodott, vagy
apadott ?
Kik, miképp viselték gondját az intézetnek?
(Gondnokok, jóltevők.)
Tanárok, tanítók fizetései miképp állíttattak
meg, s változtak időnkint? (Nyugdíj-, és gyám­
intézetekről is.)
Minő hatósági, vagy törvényi rendelkezések,
minő országos, vagy helyi történeti események
folytak be fejlődésére, alakulásaira ?
II.
Kik voltak az intézet tanárai? Egyenkint
mely évtől, meddig? Kiről, hol találni bővebb
adatokat ?
Mely irodalmi munkáik ismeretesek a taná­
roknak? (Szabó Károly R. M. K. tára és Petrik
189.
Géza M. Könyvészete-segítségével könyvészetileg
felsörolaridók.)
Változó- és mellék-tanárokrűl (segédtanárok,
szaktanítók és köztanitók) időnkint mikép gon­
doskodtak ? (Vége- következik.)
Tájékozás
a kolozsvári ev. ref. theologiai fakultás felö l,
A «Protestáns Közlöny* mai számához mellékelve,
küldi meg egyházkerületünk Igazgató-Tanácsa e lapok
t. olvasóinak az általa kiadott T á j é k o z á s t , melynek
feladata: a pályafutását már a jövő iskolai évvel m eg­
kezdendő kolozsvári theologiai fakultás céljáról, az arra
vezérlő- intézkedésekről, a Ferenc József tudomány-egye­
temmel való kapcsolatáról, a papi és tanári pályára lépő
iQak számára biztosított kedvezményekről és az intézet
berendezésének főbb mozzanatairól- tájékozni anyaszent-
egyházunk egyetemét. A z a körülmény, hogy e lapok
t. olvasói a Tájékozást a maga egész terjedelmében ve­
szik, némileg fiiment attól, hogy annak megérdemelt
méltatásába bocsátkozzunk; mindazonáltal, nem mellőz­
hetem a kedvező alkalmat, hogy annak főbb, jelentősebb
pontjaira reá ne mutassak, mint olyanokra, melyek a
mellett hogy a legteljesebb örömmel tölthetnek el mind­
nyájunkat a fakultásnak ilyetén megalapítása felett, egy­
szersmind megnyugtatók a tekintetben is, hogy ez intézet,
a szorosabb értelemben vett theologiai tudományos kép­
zettség mellett, oly általános, társadalmi, és szellemi
miveltséget szerzett lelkész-nemzedékeket fog falai közül
kibocsátani, kik a kor-viszonyok hovatovább sürgőseb­
ben mutatkozó követelményeivel szemben, az idők folya­
mán, mind inkább-inkább meg fogják állani helyüket.
A theologiai fakultás első, és főcélja, önkint érte­
tődik ennélfogva, hogy nem lehet más, mint a l e l k é s z ­
k é p zés. A lelkész-képzés, melynek eddigi hiányait, akarva,
nem akarva is, el kell ismernünk.- Minélfogva, az utób­
biakat elenyésztetni, az előbbit emelni, követelt, s meg­
érdemelt nívójára eljuttatni: egyházkerületünkneknek már
egyik legsürgősebb kötelességévé vált. De nem kevésbbé
fontos célja ez új intézetnek, a f e l e k e z e t i t a n á r ­
k é p z é s előmozdítása, még pediglen az által, hogy ta­
nári pályára lépő inainknak az intézetben bennlakást,
és ellátást biztosit oly kedvezményes föltételek mellett,
a minő csaknem példátlan a maga nemében. Egyfelől,
hogy tanári pályára lépő inakat, legalább részben, föl­
mentse a tanulmányaiktól elvonó, s a szellemre bénitólag
ható anyagi, s éppen a mindennapi megélhetésnek egye­
sekre súlyos teherkint nehezedő gondja alól, vagy leg­
alább könnyítse megélhetésüket, másfelől, igy akarván
szorosabban egymáshoz fűzni az ifjú papi és tanári ge­
nerációt, szivükbe vésve, lelkűkbe oltva már a pálya
kezdetén, hogy a pap a szószéken, a tanár az előadó
asztal •mellett, egyformán az anyaszentegyház érdekeinek
szolgálatára van elhiva, egyformán Istenországa terjesz­
tője.; s hogy elvégre is, éppen úgy meg kell semmisülnie
annak a meglévő, de természetellenes, kiáltó ellentétnek
közöttük működésük terén a riíínt megsemmisült az az
egykori képzet, hogy a theologia és tudomány egymás­
 190. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nak ellenségei. A z pedig, hogy a reform, papi és tanári
pályára lépő ifjaknak biztosított kedvezményekben m á s
p r o t e s t á n s f e l e k e z e t e k tanári pályára lépő ifjait
is hasonlóan részesíti, ez, talán felesleges is különösebben
reá mutatnom, hogy egyfelől mély érzése azon test­
véries viszonynak, mely a hazai protestáns egyházakat
közös céljaik és érdekeik elérésében egymással összefűzi,
másfelől, a kölcsönös támogatás erkölcsi és hazafias köte­
lességének élénk tudata; meggyőző bizonyságtétel arról,
hogy egyházkerületünknek e nagy jelentőségű alkotását
létre hozó intézkedések nem a szükebb körű érdekeknek,
hanem általában protestáns magyar Sionunk egyetemé­
nek szolgálatára állanak, mint egy intő jeléül annak,
hogy: e g y l é l e k á l t a l l e s z ü n k , s l e h e t ü n k
egy testté.
A mi már a fakultásnak a kolozsvári tudomány-
egyetemmel való kapcsolatát illeti, ennek részletesebb
ismertetésébe nem is bocsátkozom. Hiszen, ez világosan
ki van tüntetve a Tájékozásban. A theologus ifjak, heti
tiz órával, az egyetem rendes hallgatóiul iratkozhatnak
be, de nem csak hogy beiratkozhatnak, hanem b e k e l l
h o g y i r a t k o z z a n a k részint azon tudományok hall­
gatására, melyek, a még ez után kiadandó tanrend­
ben, ilyenekül lesznek előírva, részben azokra, melye­
ket jó belátásuk, s a maguk szükségérzetéhez képest,
a bölcsészet, nyelv, és történelmi szakcsoportok v a ­
lamelyikéből kiválasztanak. A részükbe jutott ked­
vezmény már csak ebből is nyilvánvaló, s e mel­
lett rendes egyetemi hallgatókul tekintetvén: tandíj­
mentességet élvezhetnek, stipendiumokra pályázhatnak;
bölcsészettudori szigorlatot is a t e o l ó g i a i e g y e t e m i
rendes tanfolyam, tehát a négy év eltelte után azonnal
tehetnek, minden felsőbb engedélyezés, és felfolyamodások
elkerülésével, holott az ez ideig fennálló szabályzat ér­
telmében : m é g a z o n p a p j e l ö l t e k is, k i k a t a ­
nári p á l y á r a átlépve, két t e l je s évet t öl­
t ö t t e k az e g y e t e m e n , m i n d i g c s a k k i v é t e ­
l e s e n , e s e t r ő l - e s e t r e v a l ó a j á n l á s s a l és e n­
g e d é l y e z é s s e l , és c s a k k i f e j t e t t i r o d a l m i
m u n k á s s á g a l a p j á n n y e r h e t t é k el a b ö l c s é ­
s z e t t u d o r s á g ot.
Igen bölcs, s a jövendőre való tekintetekből mély
előrelátás bizonysága, hogy a theologiai szaktanfolyamot
végzett ifjak, a tiz egyetemi óra kötelező hallgatása da­
cára, tanári szigorlatokat csak még két utánpótlandó év
elteltével tehetnek. íg y kikerülve egyfelől az, hogy theo­
logus ifjaink a papi pályát elhagyva, a talán előnyö­
sebbnek tetsző, s jobb javadalmazással kecsegtető tanári
pályára átpártoljanak; de a mi nem kevésbé fontos:
kikerülve az, hogy csak félig képzett tanárok kvalifiká-
lására nyújtsunk segédkezet.
Á tanárkar, melyre az új intézet vezetése, az ifjú
papok növelése, kiképzése reá bízatott, úgy személyileg,
mint eddigi működését, s annak értékét tekintve, meg­
nyugtatón ismeretes; igy röviden csak azt említem meg,
hogy az e l l á t á s (lakás, fűtés, világítás, reggeli, ebéd,
vacsora) d i j a f e j e n k i n t , e g y t a n é v r e , 80 forin t.
Ez összeget a református, s általában a protestáns vallásu
tanárnövendékek, kik az intézet kötelékébe szándékoznak
lépni, meg kell hogy fizessék, de a theologusok 50 és 25
24 szám.
forintos kedvezményeket is fognak nyerni, s egyes ki­
válóbb növendékek az ellátási dij megfizetése alól t e l ­
j e s e n is fölmentetnek; nemkülönben a tudomány-egye­
temen fizetendő leckepénz-fizetés alól. mit a szorgalomra,
és elért eredményre való tekintettel, a fakultás alapja hor-
dozand.
A Tájékozás kellő felvilágosítást nyújt továbbá az
intézet berendezéséről, tájékozza a közelebbről érdekel­
teket, leendő hallgatóit, a beiratkozások határidejéről, sat.
szóval, mind arról, a mi, különösen újon alkotott inté­
zeteknél felvilágosításra, tanácsadásra szorul-. Cimképe
bemutatja az intézetet, mely a külmagyar-utca szögletén,
az egyházkerület gyönyörű épületsorában, közel az ev.
ref. templomhoz fekszik, s melynek belső berendezése
telyesen megfelel külső nagy arányának.
A z egyházkerület e Tájékozást bizonyára azért
látta szükségesnek kibocsátani, hogy az alkotott intézet
hű képét mutassa föl, s egyúttal az ügy propagálására
kérje legelső sorban a kerület kötelékébe tartozó papi,
tanári, s azt a világi rendet, melyet az anyaszentegyház
magasabb érdekeinek előbb vitel éré, előhaladására, s föl­
virágzására kifejtett, és soha-soha nem lankadó buzgóság,
a rég letűnt századok megújhodása képében, oly szépen
jellemez. Mellettük az egyetemes magyar protestáns egy­
ház főbb vezérlő férfiait is megkeresi abban a bizonyos
reménységben, hogy ez új intézménytől, kezdeményezé­
sében, erkölcsi, s anyagi támogatásukat megvonni nem
fogják.
A z Atya, Fiú, Szentlélek, egy örökké élő isten­
nek szent nevében kezdendi meg ez új intézmény áldásos
működéséti Nem csak megkezdi, de folytatni is fogja
embertöltőken keresztül, istennek dicsőségére, emberek
boldogitására, hirdetve a Megváltó eszméit: az evan-
gyéliomot, az igét; a kifogyhatatlan krisztusi szeretetet,
a békességet, az örök életet. A z örökéletet az által,
a kiben élünk, vagyunk; örökéletét azoknak, kikben, s
kik által az intézet élni fog; örökéletét annak, kiben
gondolata föléledett, ki által az megvalósult.
Igen, hirdetni fogja az örök életet! És mégis, e pillanat­
ban lelkemre sötét gondok nehezülnek. Vájjon, lesznek e, s
még meddig, kik egyházkerületünk békés fejlődését a szen­
vedélyeknek újra, meg újra fölszitásával gátolni akarják ?
Azért, hadd oszoljanak szét végre-valahára az ellentétek
összetorlódott hullámai, melyek anyaszentegyházunkat
ugyan nem fenyegetik végveszedelemmel, de, ideig-óráig,
dicsőséges előhaladásában akadályozhatják. Atyámfiái,
férfiak l Avagy, talán elfeledhetnők-e, hogy a Galgotha ke­
resztje is, mely pedig a zsidóknak b o t r á n k o z á s , a gö­
rögöknek b o l o n d s á g vala. kizöldült, s a lombjai
közül fölszálló hajnali fuvalom a Megváltó eszméit g y ő ­
zedelmesen hordozta szét a világ minden tájékain?!
Tóthfalusi József.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r, 1895. június 4— 5.
Elnökölt: főt. Szász Domokos aa. Jelen voltak:
Dr. Kolozsvári Sándor, elnökhelyettes, Gyarmathy Miklós,
dr. Vályi Gábor, Domokos Antal, ig. tanácsosok, Már­
kus János, titkár, Parádi Kálmán, tanügyi előadó, Deák
 24* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
József, pénztárnok, Maksay János, h. számvevő, és Kádár
János s. titkár.
Az ülés megnyitása után, felolvastatott az ülésen
kívül ellátott ügyek jegyzéke s az ismertetett intézke­
dések megtétele jóváhagyó tudomásul vétetett
Napirend során bemutatja titkár aa. a folyó év­
ben tartott közgyűlés azon határozatát, mely szerint az
egyházkerület bírósági és közigazgatási ügyviteli sza­
bályainak elkészítésével az lg. Tanács bízatott meg, s
ezen rendelkezés végrehajtására intézkedést kér, lg.
Tanácsunk, az ügy beható megvitatása után, határoza­
t i i g kimondotta, hogy a bírói ügyviteli szabályok el­
készítési módjára nézve, jogügyi bizottságunktól kér
véleményes javaslatot; a közig, ügyviteli szabályok meg­
szerkesztésének elhatározása előtt pedig felhívja titkár
aát részletes prospektus kidolgozására és bemutatására.
Ugyancsak a folyó évben tartott főt. egyházke­
rületi közgyűlés utasítása folytán, azon kérdés vétetett
tárgyalás alá, hogy a Székely László adományát k é ­
pező s irattárunkban őrzött díszes urasztali kehely,
kanna és tányér, mely egyházközségnek adományoz-
tassék? Minthogy azonban e díszes urasztali készlet el­
ajándékozásánál nemcsak az egyház szegénysége, hanem
más szempont is irányadóul veendő: főt. püspök aa.
fölkéretett, hogy az összes esperesek meghallgatása
után, erre nézve javaslatot tegyen.
A kolozsvári theol. fakultás telkének szabályozása
rendjén egy hegyes-szög alakú s 54 négyszög méter
területű telekrész kiesvén a szabályozási vonalból: en­
nek 162 frton leendő eladása kimondatott, oly föltétellel
azonban, hogy a vásárló szomszéd azon a részen, a ke­
rítés felét megépíteni s jó karban tartani, köteles.
A sajóudvarhelyi egyházközség iskolájának álla­
mosítása tárgyában kötött szerződés megerősítési zára­
dékkal elláttatott.
Kolozsvári egyházközségünk kérésére, kimondotta
lg. Tanácsunk, hogy a leányiskolái alap címen központ­
ban kezelt 8000 frt. tőkéjét kiutalja, hogy abból az
állam által polgári leány iskolává való fejlesztés céljából
átvett belfarkas utcai elemi leányiskola elhelyezésére
tantermeket építhessen.
Gyarmathy Miklós, ig. tanácsos aa. ajánlatára az
egyházkerületi közalap tulajdonát képező Jókai-utcai
ház földszinti részének bolthelyiségekké való átalakítása
elhatároztatott s az eziránti építési szerződés megköté­
sére nevezett ig. tanácsos aa. fölkéretett.
Br. Kemény Domokos, patronus aának azon szi­
ves ajánlata, mely szerint a m.-bürkösi egyházzal szem­
ben fennálló, br. Kemény Ferenc féle tartozást ki­
egyenlíti, s ezen felül a nevezett egyház papi javadalmának
emelésére 248 frt alapítványt tesz, örvendetes tudomásul
vétetett s köszönettel elfogadtatott
Ezek után, a nagyenyedi Bethlen-kollegium elöljá­
róságának azon kérése tárgyaltatott, melyben az ottani
theol. akadémiánál üresen álló két exegetikai tanszékre
szóló pályázat megismétlését, a csak közelebbről meg­
ürült dogmatikavallásbölcsészeti tanszéknek az új pá­
lyázatba való felvételét s általában a folyó hó 23-ra
összehívott rendkívüli közgyűlés elnapolását kéri. Ig.
tanácsunk, beható tanácskozás után, abban állapodott
191
meg, hogy miután a f. é. március hóban tartott rendes
közgyűlés 20. jkvi. számú határozata által nyert felha­
talmazás erejéig már intézkedett úgy a közgyűlésiig
elfogadott pályázat közzé tételére, mint ennek eredménye
alapján a már összehívott rendkívüli közgyűlés megtar­
tására nézve is, s minthogy ezen intézkedései a köz­
gyűlési határozatnak annyira megfelelők, hogy ismétlé­
sükbe s a kívánt módon kiegészítésükbe, az lg. Tanács
hatáskörének túllépése nélkül, bele nem bocsátkozhatik:
az elöljáróság kérését figyelmen kívül hagyja, fönnma­
radván az elöljáróság azon joga, hogy kérelme elinté­
zéséért közvetlenül a közgyűléshez forduljon.
Sepsiszentgyörgyi kollégiumunk hitoktatói állásá­
nak Miklós Géza, volt kecskeméti s. lelkész aával tör­
tént ideiglenes betöltése jóváhagyó tudomásul vétetett.
Deési egyházközségünk azon kérését illetőleg, hogy
regálé-kártalanitási tőkéje keblileg kezeltethessék, csak az­
után határozhat I.-Tanácsunk, ha a kebli kezelés előnyei
és biztossága hiteltérdemlőleg bebizonyittatik, addig is
azonban a kötvényeknek devinkuláltatás végett leendő
fölterjesztése elrendeltetett.
Makkfalvi iskolánk gondnoksága azon ismételt k é­
résével, hogy az iskola pénztámoka tiszti biztosítékát
takarékpénztári részvényekben tehesse le, elutasittatott,
s fölhivatott a gondnokság, hogy a biztosítékot kétsze­
res értékű ingatlan betáblázása által, vagy börzei ár­
folyammal bíró papírokban tétesse le.
Marosvnsárhelyi egyházközségünk költségvetésében
némi hiányok észleltettek volt, melyekre vonatkozólag
az egyházközségtől felvilágosítás kéretett. Minthogy
azonban az egyház a kívánt felvilágosítást, ismételt
sürgetés dacára sem adta meg, Maksay János, h.
számvevő aá. a hely színére kiküldetett a vagyon-ügyek
megvizsgálása végett.
Miklósy József, volt páncélcsehi lelkésznek az egy­
házközséggel szemben fennálló elszámolási vitás ügyé­
ben, a folyamatba tett közigazgatási bírósági eljárás
bevezetésére s lejártatására széki egyházmegyénk közig,
bírósága delegáltatok, minthogy az illetékes bíróságot
nevezett lelkész aa. érdekeltnek tartja.
Brassói egyházközségünk jelentéséből sajnálattal
értesülvén lg. Tanácsunk arról, hogy a templom-épités
leszámolásából eredt differenciákat Szalay Ferenc épi-
tészszel békés utón kiegyenlítenie, nem sikerült: az eset
lég megindítandó per felvételére az engedélyt, kiadta.
Deési egyházközségünk közgyűlésének a papi la­
kások kijavítására vonatkozó s megfelebbezett határo­
zata, a kiküldött szakértő bizottság véleménye alapján,
feloldatott s az egyházközség utasittatott, hogy a javí­
tást már meg nem biró, avult épületek helyett, új papi
lakások építésére nézve tegyen intézkedéseket, annál is
inkább, mert az újraépítés költsége mivel sem fogja a
tervezett renoválások költségvetési összegét meghaladni.
Végül, Pataki Gábor, esztényi körlelkész aa. indo­
kolt s orvosi bizonyitványnyal is támogatott kérésére,
gyógykezelési költségeire, 50 frt. államsegély szavazta­
tott meg és utaltatott ki.
Ezzel a tárgysorozat ki lévén merítve, az ülés
bezáratott. r- s-
 192. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az egyházmegyékből
Mákéban.
Ez a rövid cím azt teszi, hogy a kolözs-kalotái egyház­
megye Papi Értekezletének gyalui fiókköré Mákóban, június
6-án, az úrnak egyezernyolcszázkilencvenötödik évében gyű-
lésezett. Történt pedig a dolog akképpen, hogy köri elnök,
Dézsi Gyula, esperes, az ő sok dolgára való tekintettel,az alel-
nököt, Bi r ó ' A n d r á s t biztá még az összehívással, tárgy-
sorozat megalkotásával, egy szóval, a rendezéssel. És Biró
András fogta magát, s megmozdított körében minden élő
lelket, hogy az Értekezlethez fűzött remény meg is Való­
suljon. Érdekeltség kell mindenek előtt; alelnokünk ezt fel is
tudta kelteni. Felkérte a gondnoki kart, hogy végyen részt,
mért megjélenése jó hatással lesz a népre. Id. L é s z a y
F e r e n c főgondnokot, ezt az áldozatkész-, vallásos lelkű
főurat csak gyöngélkedése tartotta vissza, de ott volt helyette
a fia, ifj. L é s z a y F e r e n c , a ki különben egyházkerületi
képviselő, és egyházunknak mindenekben az apját követő
támogatója. Nem jöhetett el, és igy mi részesülhettünk abban
a szerencsében, hogy megjelenhettünk úri házánál, tisztele­
tünket tévé neki. Alig egy rövid félói a volt ez menet köz­
ben, s mégis terített asztallal várt, s mindenkihez volt egy
pár baráti szava. Ott volt G y a r m a t h y Z s i g m o n d , fő­
gondnok, a kit az isten nem csak mindenkit megnyerő, hu­
mánus kedélylyel áldott meg, hanem megáldotta a kálvinista
egyház iránti lángoló szeretettel, a mely szeretet hat, munkál,
az egyházi élet felvirágzásán. És ott voltak K r i z b a y B é l a ,
birtokos, törvényszéki biró, B i d e r m a n n J ó z s e f , nádas­
menti főszolgabíró. A papság pedig majdnem teljes számban
jelent meg ; alig maradt el három-négy, a ki beteg, vagy öreg
volt. Voltunk tizennégyen. És felköltötte alelnök az érde­
keltséget, a helybeli pappal együtt, a mákói, és a szomszéd
községek híveiben, a kik zsúfolásig megtöltötték a templomot.
Mert jegyezzük meg, hogy ez a Papi Értekezlet csupán
a nép számára és felfogásához mérve, volt rendezve, úgy
azonban, hogy az értelmiségnek se legyen unalmas, egyhangú.
Nagy dolog ez. Vallásos-erkölcsi témákat a nép előtt köny-
nyen érthetővé tenni, hogy az ember pórias se legyen, s a
tárgy se veszítsen méltóságábúl: ha ez sikerül, úgy az össze­
jövetel is sikerültnek mondható.
Nem dicsekszünk, csak az eredményt konstatáljuk. Az
eredmény pedig teljesen kielégítő volt; a várakozás, az ér­
dekeltség nem csalódott.
Jól esett hallanunk mindjárt a m á k ó i d a l k ö r szép
TÁRCA.
E gyh áztörténeti adalékok.
Adatok a kolozsvári evang. rel. egyházközség történetéhez.
(Tizenegyedik közlemény.)
1771. jan. 8. Celebráltatván consistorium Mlgs. gr.
Bethlen Gergely és br. Kemény Simon urak ő nagyságok
parancsolatokból és jelenlétekben, csak a tiszt, domesticus
Curatorok és tiszt, papok s professorok convocálíatván; pro-
ponálák ő Nagyságok a Mlgs. sup. consistoriumnak Ő Nghoz
még Anno — küldött levelekbe való parancsolatját, az ekklesia
és collegium akármely névvel nevezendő bonúminak és
proventussinak újabb móddal való folytatások iránt. Me­
24 szám.
énekét, a mely után a lélek olyan áhítattal hallgatta D e é s i
G y u l a , esperes fölemelő imáját, és az ámen-re úgy kibékült
istenével, úgy megkönnyebbült! Mert az esperes, ha nem is
rendezte az Értekezletet, még se bújhatott ki, hogy legalább
imát ne tartson. Kár is lett volna, ezt a szép imát elsza­
lasztani; de a népnek is jól esik, ha a papok között ott
látja az esperest. S z é k e l y S á n d o r , szucsági pap prédi­
kált. Igen szerencsés^ textust választott : K i i s z t u s a l s z i k
a h a j ó b á n . (Mát. VIII. 23— 27.) A szivünkben alvó Krisz­
tust költögette, hogy az élet tengerén legyen, a ki meg­
dorgálja a szeleket.-Ez után B i r ó A n d r á s tartott egy
talpra esett kis megnyitót, rámutatva az egyházi veszedel­
mekre, s fölhívott munkára, küzdelemre. Most jött a V a j d a
F e r e n c felolvasása, a. ki egy pár kalász fejet szedegetett
össze az élet mezejéről, s megmutatta a gyomot is, melyet
irtani kell, hogy a tiszta búzát el ne fojtsa. Hogy ez a fel­
olvasás hogy tetszett, arról nem szólunk semmit, de azt
megemlítjük, hogy az Értekezlet elhatározta annak külön
füzetben kinyomatását, és G y a r m a t h y Z s i g m o n d , fő­
gondnok nyomban 20 forintot is adott a nyomatási költsé­
gekre. Végül, T a m ó G y u l a tartott felolvasást a keleti
államokban levő magyarok helyzetéről, és a keleti misz-
sziórúl. Felolvasása nagyon alkalmas volt arra, hogy a do-
mesztika iránt hangulatot keltsen. Záradékul, az esperes tar­
tott buzdító beszédet a néphez, s mindezeket berekesztette
ama szép hazafias d a l: I s t e n , á l d m e g a m a g y a r t !
Igaz i s ! Még elfeledtem egy pontot. Ez már künn volt
a templom előtt. Az öreg K ó n y a J á n o s bátyánk, a ki
hetvenhat évei dacára is eljött, mint egy ősz pátriárka, oly
atyailag intette a népet: «A mit hallottatok, azt meg is
tartsátok!» Bizony, ez a fő dolog!
Mind e cerimenia után, egy igen gazdag (másnak, azt
hiszem, nem fog ennyire telni), és barátságos ebéd volt a
V a l l e r J ó z s i , mákói pap házánál. Ennek az ebédnek az
volt a legszebb része, hogy a köszöntők során 32 frt. 50 kr.
gyűlt Össze a « S z e r e t e t h áz» javára. Mégis, csak tere­
bélyes fává növekedik a kicsiny mag, és árnyában az ár­
váknak oly édes lesz pihenni I
Erről a kicsi dologrúl (Nem kicsi dolog ez; hanem
a legnagyobb, a mit tehetünk. S z e r k . ) tán nem is kellett
volna ekkora referádát írnom, mert még azt mondhatják
reá: ime, Kolozs-Kalota nagyképüsködik I De, nem bánom,
hadd mondják, csak lássam, hogy papjai i g a z i a p o s ­
t o l o k , és népe vallásos n ép !
Vajda Ferenc-
lyet jóllehet már régen kívántának volna ő Nsgok velünk
közleni, de vagy egyiknek, vagy másiknak ő Nagyságok
közül akadálya lévén, együtt e végre be nem jöhettenek,
sőt mostan is Gr. Bethlen Lajos úr ő Nagysága, ezen ek-
klesiának és kollégiumnak inspector curatora, ámbár jelen
nem lehetett, kérte mindazonáltal az említett két Mlgos.
urakat, hog^ Ő Nsga. nélkül is a Mlgs. sup. consistorium
parancsolatját, hogy tovább is haladékot ne szenvedjen,
végbe vinni, ne sajnálják. Mely ordinatio a Mlgs. sup. con­
sistoriumnak 0 Nagyságokhoz dirigált levelének tenora sze­
rint ezekben áll:
1. H ogy1valamiképpen ezelőtt domesticus curator és
 24. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mostani kolozsvári főbíró Pataki István, uram. ő kglme a
collegium és ekklesia minden bonuminak és proventusinak
perceptor administratora volt ; úgy a collegiumnak mostani
perceptora Tek. Márgai Ferenc uram ő kglme is, az em­
lített bonumoknak és proveatusoknak mind összességgel,
perceptor administratora légyen. Hogy a Méltgs. sup. con-
sistorium sokszor eman alt és más helyeken már jó praxisba
is vett ordinatiói szerint, Kolozsváratt is a confusiónak elke­
rülése végett, minden pecuniarius és oeconomicus proven-
tusoknak administratiója, perceptiója, erogatiója, egy per­
ceptor kezébe concentrálódjanak.
Mely szerint: 2. Szükséges, hogy tiszt. Márgai Ferenc
uram ő- kglme, minden ispánoknak, dézmásoknak, haran-
gozóknak, stb. demonstratiójit esztendőnkint beírja maga
generális ratiójába és minden erogatiókba maga benne forogjon.
3. Mint tapasztaitatott jó gazda, az oeconomicumok-
nak olykor-olykor légyen megszemlélője és az inkább gyü­
mölcsözhető oeconomizálásra a szükségesebb módokat fel­
találja és az inspector ruratoratussal communicálja s jobbítsa.
4. Excipiálja a Mlgs. sup. consistorium mindazonáltal
ezek közül az ekklesiának különös pecuniarius fundussát,
melyet mint azelőtt, curator Pataki József uram kezébe bí­
zott vala, úgy még most ő kglménél meghagyja, és eszten­
dőnként ő kglme által kíván Szebenbe demonstratiót be­
küldetni azokról.
Mely ordihatiot a Mlgs. sup. consistoriumnak szokott
tisztelettel és engedelemmel vévén a ven. consistorium,
mint közjóra célozó szt. szándékot, acceptálja és ezután
observálni kívánja.
1771. aug. 20 Mlgs. inspector curator, gr. Bethlen
Lajos úr ő Nga, exhibeálván az idevaló kolozsvári domes-
ticus curatorihoz szóló levelét a Mlgs. supr. ref. consisto­
riumnak az iránt, hogy tiszt. Márgai Ferenc uramat a col­
legiumnak mostani fungens perceptorát az ekklesia jószágai
oeconomiájának folytatására, és annak nagyobban, nagyob­
ban lehető bővítésére, mint tapasztaitatott jó gazdát a ven.
consistorium administratornak fogadja el. .Mely dolog iránt
die 23-a ejusdem mensis lett a ven. consistoriumnak ilyen
megegyezése: hogy tiszt. Márgai Ferenc uram, a Mlgs. sup.
consistoriumnak kivánsága szerint, az ekklesia jószágának
administratorának, ösmeretes lévén mindnyájunk előtt az ő
kglme industriája és ekklesiánkhoz való hűsége, acceptál-
tatik, úgy mindazáltal, hogy a nálunk levő régi complana-
tiónak vigora, nemkülönben Ő Mlgs sup. consistoriumnak
mostan ez iránt kelt levelének tenora szerint említett Márgai
Ferenc uram Ő kglme az idevaló domesticus coratoratustól
dependenter is a jószág economiájának folytatásában coin-
telligenter.- légyen.
1771. dec. 9. Consistorium celebráltatván, proponál­
tatok Nzts Farkas Jánosné asszonyom ingyen offerált aján­
déka a külső templomba való egy orgona iránt, melyet Ő
kglme ingyen az ekklesiának ajándékozna, és esztendeig el
is tartaná az orgonistát'. Melyet a ven. consistorium accep-
tált cum gratiarum actione, olyan conditióval, ha a hos-
tátiaknak is volna kedvök hozzája, és fundust találhatnánk
az orgonista perpetuum salláriumára. Melyről, midőn sokan
adsecuráltak volna, hogy a hostati ekklesiának nagy kedve
vagyon hozzája és Kun Márton uram azt is referálta, hogy
sokan a hostátiak közül esztendőnként örömest conferál-
nának tehetségük szerint az orgonistának, sőt második
esztendőre ígérte is, hogy maga megfizet az orgonistának,
ha más nem adna semmit i s ; sőt in casu decessus, hagyna
azon esztendőre fundust s munkás lenni igyekszik, másokat
arra inducálni, hogy liberaliter conferáljanak: a ven. con­
sistorium reá álla, hogy azon orgona acceptáltassék és in
nomine domini introducáltassék, sub positis, jam condi-
tionibus.
Ugyanekkor Kun Márton ő kglme a hostátiak ré­
széről consistoriális személynek acceptáltatott, Néh. Vásár­
helyi József uram helyében.
1772. május hó i6*án. A consistorium gyűlésében
193
proponáltatván egy rabokat váltó barátnak valami pénzbéli
succursus iránt tett kívánsága, resolvált a consistorium,
hogy ex cassa ekklesiae adassék 5, öt forint.
Item, az ajtoni ekklesia harangot akarván Öntetni,
instantiájára resolváltatott 10 frt.
1774. április .27. Consistorium celebráltatván, a belső
cántor, néh. Beke György ő kglme decessusán történt can-
tori vácántiáról, említett néhai Beke György ó kglme he­
lyében communi voto belső cántornak választatott a mostani
lónai mester, Keresztes Sámuel ő kglme, kinek is, hogy
mai napon legitimé vocatio adassék, decernáltatott.
(Folytatása következik.) Török István*
Különfélék.
= Mélyen meghatott szívvel veszünk részt,
és azt hisszük, osztozik velünk az egész egyházkerület ab­
ban a megrendítő gyászban, mely főtiszt, püspök, S z á s z
D o m o k o s aát. és vele egész családját érte, holott egyik
testvére, kataszteri főnök, S z á s z G y u l a , hirtelen, várat­
lanul, folyó hó 5-én, Pécsett meghalt. «Ha egy tag szen­
ved, minden tagok egyetemben bánkódnak» Bánkódunk mi
is e sok tehetségekkel megáldott, rokonszenves, derék férfiú
halála felett, ki sok szenvedés, küzdelem után, az utolsó
harcban megtört és halálával gyászba borította most már
egészben árva családját és rokonságát, melynek vigasztalást
e tekintetben az istenen kívül, semmi sem ad, mint a mi
Őszinte részvétünk. Erről meg lehetnek győződve, mert
nincs oly elvetemedett, ki meg ne hajlanék oly csapások
előtt, melyek a legszentebbet, a családot érintik.
= Már néhai Gyárfás Domokos temetése mély
meghatottság, és a lehető legnagyobb részvét mellett történt
I meg folyó hó 8-án dél előtt Segesvárit, és dél után Székely
Keresztúron. A teljes számban megjelent főrangú rokonokon,
a br. Bánffyakon, Zeykeken kívül, ott voltak a városi és
megyei hatóságok, testületek, az egyházi, iskolai, és polgári
képviselők, és ott volt á nép kicsinye, nagyja, hogy lefizet­
hesse a hála és kegyelet adóját ama férfiú emléke iránt,
ki életében az általános tiszteletnek és szeretetnek volt méltó
tárgya. A Segesvárott délelőtt 10 órakor e lapok szerkesz­
tője által tartott egyszerű ima után, a kocsik hosszú sora
előtt megindult a halottat vivő gyász-szekér Székely-Keresztur
felé. A merre haladt a menet, az addig mosolygó erdők, völgyek,
a tavaszi pompában állő mezők, mintha meghajtották volna
lombjaikat, szirmaikat összevonták volna a nyíló virágok;
a falvakban búsan zúgtak a harangok, és midőn Keresztúrra
érkezett a gyászkocsi, megeredt az eső, hullottak-hullottak
az égnek könyei egy nemes szivü ember, egy kipótolhataílan
alak elvesztése felett. Itt Menyhárt András, udvarhelyi es­
peres imádkozott, lapunk szerkesztője mondott rövid halotti
beszédet, és az udvarhelyi kollégium részéről Gönci Lajos
adott hangot a -fájdalmas megemlékezésnek, holott a közöket
az udvarhelyi kollégiumi ifjúság szépen előadott gyász-dalai
töltötték be. Aztán, átadtuk a drága hamvakat annak az
ariyaföldnek, melyet a megboldogult olyan forrón szeretett,
és a mely előttünk is folytonosan nyer becsben, és értékben,
'hogy ilyen sziveket zárunk kebelébe. Az elhaló porok felett
Őrködjék a jók emlékezete; a megboldogultnak álma édes
lesz, mert szerető szivek virasztanak felette.
= Somosdi egyházunk lelkipásztora, S z á s z
F e r e n c , életének 70-ik, papságának 39-ik évében, folyó hó
3 án, hosszas szenvedés után, meghalt. Gyászolják özvegye,
gyermekei, unokái; gyászolja az egyház, melynek felvirágzását
munkálta; és gyászolják mindazok, kik felfogni és megbecsülni
tudják azt a nemes, azt az önzetlen, és áldozatokban gazdag
munkásságot, melyét egy hivatását érző kálvinista pap vé­
gez. Annak, ki íz úrban, az urnák élt:Tegyen álma csendes,
emlékezete áldott !
= A következő levélkét és küldeményt vettük,
•melyhez:.kommentárt:.nem füzünk;.; csak dicsérjük a buzgó*
Ságot iés örülünk, hogy bebizonyítva látjuk a próféciát,
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Június 20. 25. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Kűlmagyarutca 9. sz.

Mikor, mely ifjúsági egyletek, minő ifjúsági

Kollégiumaink Értesítői a milleniumra. ünnepek s mulatságok keletkeztek ?
(Váró Ferenc előadása a szászvárosi tanári Értekezleten.) 1 Társadalomban, közdolgokban minő szerep
(Vége.) jutott az ifjúságnak?
III. VI.
Az intézetnek első és későbbi épületei mi­ Vannak-e régi fegyelmi szabályok? Mik a
kor, mily költséggel, mily szabásulag emeltettek, | jellemző vonásaik ?
bővültek, vágj’ alakultak át? Vannak-' régi anyakönyvek? Ezek tartalma
Mily arányban használtattak tanhelyiségekül mily nemű?
és benlakásra? (Lehetőleg a méretek jelzése is.) Kik, minő tereken, lettek jelesek az intézet
Vannak-e a régi felszerelésnek, taneszkö­ növendékei közül ?
zöknek emlékei, maradványai, s mik ezek ? (Régi
VII.
könyvtárakról.) Gyűjtemények mai állapota milyen?
Minő alumneumai és jótékony alapítványok, i Összes tanulók, esetleg a szubskribáltak
mikor tétettek ? Mennyiben vannak meg, vagy száma évről-évre mennyi volt?
vesztek el? Különböző ranguak, nemzetiségűek, vallásuak
A tanulóknak, idők során, mily száma él- | időnkint mily arányban látogatták az intézetet?
vezett nagyobb jótéteményeket, ingyen iskolázást? Mely területről időnkint mely arányban kapta
növendékeit az intézet?
IV. I
Mikor, milyen fokú volt az intézet? Milyen VIII.
tanfolyamokkal berendezve? Mely folyóiratokban, lapokban, vagy önálló
A gimnáziumi tanításban mily lépésekben munkákban találhatók közölve az intézet tör­
haladt előre az osztály-rendszer mellett a szak­ ténetei ?
rendszer ? Mióta, mely évekről vannak az intézetnek
Léteznek e régi szervezetek, tantervek, tárgy- nyomtatott Értesítői?
felosztások, órarendek, módszer-utasitások ? Mily 5-C

jellemüek ezek ? Ily berendezésű krónikás vázlat, mely már

Melyek az iskolában használt, még valahol megjelent, esetleg ezután kiadandó monográfiára,
található, nevezetesebb régi tankönyvek, kom­ okmánytárra, közkézen forgó adattárokra utal,
pendiumok lehetővé teszi kollgiumaink évszázados és jelen­
Mily módon tartattak a különböző vizsgá­ kori jelentőségének összehasonlító és áttekintő
latok ? megítélését; tárgya, tartalma és terjedelme sze­
Mily címeken, mikor, mely iskolai szünetek
rint éppen beillik az Értesítőbe, az értekezés
voltak szokásosak?
helyére, s megfelel a milleniumi alkalom köve­
V telményeinek. Egybeállításán osztozni lehet és kell.
A tanuló ifjúság beléletének, tevékenységé­ Utána következnék maga az évi Értesítő,
nek minő régi adatai, emlékei vannak? a már jellemzett tartalommal és berendezéssel,
A magántanitói rendszer fejlődésének me­ de az ezredéves kiállítás, mindnyájunk előtt hi­
lyek az első adatai? vatalosan ismeretes, szempontjainak megfelelően,
 196. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 25. szám.

«IV. A tanítás munkája» rovatban, két speciális Készen valék e tanulmánynyal, mikor az
bővítéssel. Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlönynek máj.
Egyik bővítés az volna, hogy a gimnáziumi 26-ki (34-ik) számát kapom, s benne Waldapfel
osztályokra nézve a tanárkar által megállapított Jánosnak a milleniumi Éttesitőkrűl szóló cikkét
és követett állandó tanmenet (helyi tan­ olvasom. Látom, hogy nagyon sok pontban, min-
terv) egyszer mindenkorra közöltetnék. (Ezt a denekfelett a «retrospektiv Értesítő» fogalmá­
tanmenetet aztán, az intézet tanárainak évről- nak megállapításában, sőt megnevezésében is,
évre leendő kényelmes használata céljából, jó annyira egybetalálkozunk, mintha csak összebe­
széles margoju különlenyomatokban is praktikus széltünk volna. Sőt, véletlenül én is éppen május
dolog volna kiadni.) 26-án olvastam fel előzetesen, szőkébb kollegiális
Másik bővítés az volna, és ezt már a tör­ körben, tanulmányomat. Minthogy Wáldapfel cik­
tént hivatalos intézkedések után kötelezőnek is két nincs már módomban kellően méltatni: azt
kell tekinteni, hogy az írásbeli dolgozatok soro­ is általánosságban ajánlom a t. értekezletnek
zata minden tárgyból, minden osztályról, egymás figyelmébe.
mellé állítva, az i S g ' 3/4. és az i 8 g 4U- évről kö­
zöltessék.
A polgári házasság, és az egyház.
Ezeket ajánlom a tisztelt értekezlet tanács­
kozása alá, esetleg létrejöhető közös megállapo Protestáns anyaszentegyházunk a házasságot olyan
dások céljából. összeköttetésnek tartotta, mely erkölcsi alapon nyugszik,
s melynek célja: az ember boldogitása.
Hozzáadom befejezésül a milleniumi kiállí­
Bár nem ruházta fel olyszerii jelleggel, mely által
tási bizottságnak a mélt Igazgató-Tanács idei
szentséggé emelte, s ez által felbonthatatlanná tette volna,
995. sz. leiratával közzétett intézkedéséből a mindazonáltal olyan viszonynak tüntette fel, mely el-
következő pontot: «a bizottság azzal a kéréssel válhatatlanul hozzá tartozik az ember természeti és er­
lordul középiskoláinkhoz, hogy az idei Értesítő, kölcsi életéhez, istennek, mint fő alkotónak, természeti,
a mely a kiállításra kerül, lehetőleg egyforma és erkölcsi törvényeinél fogva. így az embert, mint ter­
mészeti és erkölcsi lényt, egyiránt isten alkotásának te­
nagyságú, még pedig nagy nyolcadrét alakú le­
kintette. Nem felejtkezett meg, azonban, arról, hogy az
gyen és a mennyire lehetséges, bőrkötésű, hogy
ember a föld porából lett, de másfelől, úgy tekintette,
e becses gyűjtemény alakjával is kellemes be­ mint az isten képére, és hasonlatosságára teremtett embert.
nyomást keltsen a szemlélőre.» Tehát, a házasságot úgy tekintette egyházunk, mint
Kollégiumaink Értesítői közül a marosvásár­ a természeti, és erkölcsi élet szükségszerű követelményét.
Ú gy tekintette, mint polgári szövetséget. Ú gy tekinti ma is.
helyié az, a melynek külső méretei legmegfele­
Mert meghódol a tudomány előtt, s elismeri, hogy lett
lőbbek, megközelítőleg a zilahié is. A nyolcadrét
az ember. A z emberrel meglett a kezdetleges társadalom.
alakú papírlap méretei 17. és 25. cm. lehetnének, A kezdetleges társadalomban meglett a család. A fej­
a nyomás xi. és 19 cm. méretű. lődött társadalomban létre jött a keresztyén vallás, a
A kötést illetőleg, a bőr, nézetem szerint, maga egyház-társadalmával, mely szeretetet parancsolt
isten, és ember iránt. Ezen szeretet tette aztán idővel
csak 10— 12 ives vastag papirosu darabokra
a házasság megkötését a vallásosság cselekvényévé, mely
alkalmazható stílszerűen, máskülönben az egész
cselekvény teljesítésére a keresztyén egyház belső ter­
vászonkötés, még pedig vörösbarna színben, volna mészeténél, és állami helyzeténél fogva, méltán nyerhette
használandó, akár az, akár ez, olyképpen, hogy meg e jogot.
az illető példányok bekötését Kolozsvárt, ugyan- Látszik tehát hogy a megkötés az egyháznak nem
egy műhelyben tanügyi előadó atyánkfia intézné el. tulajdon, hanem az állam által reá ruházott joga volt.
A z egyház, azonban, ezen szerződés megkötésénél többet
A nyomdai kiállítás olyan, a milyen maga
követelt magának, mint a mennyi őt jog szerint meg­
a műhely. A z ízlésnek mindenütt van helye, de illethette. A z államban állam akart lenni. Ezért az állam­
kötelező utasításnak helye ily kérdésekben nin­ nak ezt a jogot vissza keUett vennie, s a házasságkötés
csen. Csak a statisztikai táblázatról jegyzem meg, jogossága és végérvényessége felett a döntés jogát maga
hogy a keresztben-hosszában való, vékonyan, részére fentartania.
Ezen álláspontra kellett helyezkednie Magyarország­
vastagon tarkálló, szemet bántó rubrikák mér­
nak is, s a házasság megkötése, és felbontása felett a
séklése érdekében hét kollégiumunk Értesítői
o jogot a maga részére megteremtenie. Hogy miért kellett
közül, a múlt évről, azt válasszuk mintául, a me­ ezt megteremtenie Magyarországnak is, azt nincs miért
lyet e tekintetben legegyszerűbbnek találunk. fejtegetnünk itt, mert eléggé világos mindnyájunk előtt.
* Elég az, hogy létre jött az 1894-ik évi XXXI. törvény-
 25. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 197*

cikk, mely a házasságot szabályozza azon jog szem­ «Főtiszteletü Egyházkerület 1

pontjába, mely joggyakorlat egyedül az államot illeti A z 1S94. év augusztus havában, a tiszántúli ev. ref.
a házasság megkötése és felbontása tekintetében. Tehát, középiskolai tanár egyesület közgyűlésével egyidejűleg,
a szándékolt házasság kihirdetése és megkötése is polgári az ev. ref. vallás-tanárok Értekezletre gyűltek össze, mely­
úton történik. nek lefolyása a tisztelettel ide csatolt «Évkönyv> 145 és
De, a XXXI-ik törvénycikk 149. paragrafusa érin­ következő lapjain olvasható. A z Értekezlet mindenek előtt
tetlenül hagyja a házasságkötésre vonatkozó vallásos gondoskodott, hogy a következő alkalommal beható ta-
cselekvényeket. De már most mit tegyen az egyház a jí nácskozás alá vehesse a következő tárgyakat:
végett, hogy a házasságkötésnek polgári jellege mellett, a) Gimnáziumi vallástani tant érv, és tankönyvek.
fentartsa az egyházias és vallásos jellegét ? Mert addig b) Felsőbb leányiskolái tan terv, és tankönyvek,
könnyű volt fentartania, mig a megkötés joga az övé c) Nem ev. ref. felekezeti középiskolában, vagy közép­
volt. Könnyű volt, mert megvolt a felek nyilatkozata, iskolai jelleggel biró más tanintézetekbe járó evang. ref.
megvolt a kihirdetés, megvolt a megkötés, s egyik sem vallásu tanulók vallástani oktatása.
történt az egyházias, a vallásos jelleg mellőzésével. De d) Gimnáziumi tanulók vallás-erkölcsös nevelése, is­
hát, most mi legyen, mikor ezek az egyház részéről nem teni tiszteletek, ifjúsági könyvtár.
kötelezők ? Semmi egyéb, csak az, hogy föl kell vilá­ e) Egyházi é n e k t a n í t á s a gimnáziumban.
gosítani a híveket, hogy a házasságra ez után is szük­ f) Internátusokban a vallás erkölcsös élet ápolása.
séges az isten áldása, éppen mint ez előtt volt.
Főtiszteletü Egyházkerület!
Ezen áldás kérését pedig mindig az egyház gya­ Midőn a vallás-tanárok értekezletének a jövő munka-
korolta, s ez után is csak az gyakorolhatja a leginne-
programmjára vonatkozó megállapodásait, tudomásvétel
pélyesebben, és szívre hatóan. A tanuk előtt való ki­ végett, tisztelettel bejelentjük, egyszersmind mély tiszte­
kérdezés helyett pedig arra keli szoktatni a feleket, hogy lettel föltárjuk a főtiszteletü egyházkerület előtt a val­
kérjék a szokásos cselekvény végzését a polgári meg­ lás tanárokra, és azok anyagi helyzetére vonatkozólag az
kötés napjára. Természetesen, a vallásos cselekvény a Értekezlet által kifejezett óhajtásokat, melyek a következők:
polgári megkötés u t á n következik. Hogy pedig a val­ 1- ször, óhajtandó, hogy jövőre minden főgimnázium­
lásos cselekvény végezhető legyen, szükséges a polgári ban rendes, és pedig jeles elméleti képzettségről tanús­
közeg hivatalos okmánya az iránt, hogy a megkötés kodó, lelkészi oklevéllel biró szaktanár alkalmaztassák
már megtörtént polgári úton. A mostan szokásos eskü­ a vallás-tan tanítására, s a tanulók vallás-erkölcsös gon­
forma elmaradna, a szokásos kikérdezés szintén. A szo­ dozására, rendes tanári fizetéssel, és jogokkal. Mig ez
kásos esküforma helyett jöhetne a következő kinyilvá­ megtörténhetnék, addig,
nítás, és fogadás : N. N. tudtára adom evang. református 2- szor, a jelenleg állandó alkalmazásban levő gim­
gyülekezetemnek is, hogy a polgári hatóság előtt házas­ náziumi rendes vallás-tanárok, és egyéb tanszakok ta­
ságot kötöttem N. N. hajadonnal, özvegygyei, s itt, a nárai között, a tanári javadalomra és jogokra nézve, min­
gyülekezet színe előtt, vallásos ünnepélyességgel fogadom, den különbség szüntettessék meg.
az atya, fiú, szent-lélek, egy örök isten nevére, hogy őt 3 szór, rendes, és lelkészi oklevéllel biró gimnáziumi
mindvégig szeretni fogom, s gondolattal, szóval, és csele­ tanárok, továbbá, rendes lelkészek megbízhatók a gim­
kedettel boldogitására törekszem, szerencséjében és sze­ náziumban a vallástan tanításával, de változó segéd­
rencsétlenségében egyiránt. Fogadásomat hűtelenül meg lelkészek ideiglenes alkalmazása ne engedtessék meg.
nem szegem, és őt el nem hagyom. Isten engem úgy
Főtiszteletü Egyházkerület!
segéljen ! Ámen. Ezen innepélyes cselekvényt aztán temp­
lomi kihirdetés útján venné tudomásul a gyülekezet, a Méltóztassék ez óhajtásokat megfontolás tárgyává
cselekvényt követő legközelebbi vasárnapon. tenni, és a mennyiben azokat egyházunk és tanintézeteink
érdekeire nézve üdvösöknek ismerendi: azoknak meg­
A z előleges hirdetés szükségtelen. Mert az csak
valósítása iránt méltóztassék megtenni, saját hatáskörében,
az esetleges házassági akadályok szempontjábúi volt szük­
a szükséges intézkedéseket.^
séges. Most erre ennek a hirdetésnek semmi befolyása
Ugyan ezen szövegű felirat a t ö b b i n é g y e g y ­
nincs. Hanem, igenis helye van az utólagos hirdetésnek
h á z k e r ü l e t p ü s p ö k i h i v a t a l a i b a is e l k ü l ­
a vallásosság szempontjábúi. Helye van azért, hogy lássa
d e t e t t , azon kérelemmé', hogy a legközelebb tartandó
át a közönség, hogy a házasság polgári megkötése mel­
egyházkerületi közgyűlésen tárgyaltassék.
lett megmaradhat annak egyházias jellege is ; helye van
A tiszántúli egyházkerület május 8-án tartott ülé­
azért, hogy lássa át a hívők gyülekezete, hogy a pol- 1
sében az egész javaslatot magává tette, elfogadta, s egy­
gárilag megkötött házasság nincs elzárva az egyházias
szersmind fölhívta az egyházkerületben levő gimnázium-
ünnepies cselekvény tol sem.
Németh Sándor, fentartó testületeket, hogy a vallás-tanárok, s tanszékek
ev. ref. segéd-pap. ügyében, a felirat értelmében, intézkedjenek.
A tiszántúli egyházkerület végre, a vallás-tanári
ügyet megoldotta, s ez által mintegy példát adott a többi
Debrecenből. egyházkerületeknek is.
A tiszántúli evang. református középiskolai Tanár- Valóban, itt volt az ideje. Nekünk, protestánsoknak,
Egyesület központi bizottsága a következő feliratot in­ minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy nagy áldo­
tézte a tiszántúli egyházkerülethez. zatokkal fentartott középiskoláinkban a felekezeti szellemet
 198. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 25 szám.

biztosítsuk, ha ezt nem tesszük, és naprúl napra gyöngülni j mint az ügybarátok élénk érdeklődése mellett. Ez a gyűlés
engedjük, akkor létünk, egyházunk fennmaradásának legna- j ünnepélyesség, és erkölcsi értékben felülmúlta a kör minden
gyobb, leghathatósabb eszközétűi fosztjuk meg magunkat. | eddigi gyűléseit. Ünnepélyességét emelte az a körülmény,
hogy templomi isten tisztelettel kezdődött, melyen tiszt. Csák
A z egyházkerületi közgyűlés alkalmábúl összeült Emil, pelei lelkész, ki ez alkalommal a kör rendes tagjai
református középiskolai tanár-egyesület központi bizott­ közé is belépett, lelket fölemelő imát mondott a népnövelők
sága a következő felhívást intézte az evang. ref. egyház szerény munkásaiért, amazok pedig a «Jövel, szent-lélek, úr­
által fentartott tanintézetek tanáraihoz. isten»^ énekelték el olyan szép, szabatos összhangzattal, a
milyent alig ha hallottak valaha a pelei templom ódon falai.
«Szeretve tisztelt Kartársaink í
Erkölcsi értékben nagyot nyert azon igazi, hamisítatlan öröm,
Évek során át ismét, és ismét megkezdett sikertelen és lelkesedés által, melyet dr. Petri Mór, királyi tanfelügyelő úr,
kísérletek után, meggyőződött egyházkerületünk, hogy és Bartha Dezső, egyházmegyei főjegyző úr jelenléte keltett
a magyar protestáns tanár-egyesület létesítésének ideje a népnövelők szerény munkásaiban. A gyűlés főbb mozza­
még nem érkezett el, de viszont, meggyőződött a felől is, natai a következők voltak.
hogy az országos evang. ref. tanár-egyesület megalakítása Gyakorlati tanitást tartott Papp György, tasnádí refor­
mátus tanító, az első osztályban a beszéd-, és értelem-gyakor­
immár tovább nem halasztható. A közelebbi közgyűlés
latokból, mely, beható bírálat után, jól sikerültnek nyilvá­
megbízásából tisztelettel, és bizalommal kérünk benne­ níttatott. Az után, Nemes Sándor, pacali tanító, tartott szabad
teket, szíveskedjetek a mellékelt rovatos ivén bejelenteni, előadást egy általa módosított kocka-számológép kezelési
belépési szándékotokat. Azon édes reményben vagyunk, módjáról, s a golyós-számológép feletti előnyeirűl. A be­
hogy evang. református egyházunk tanintézeteiben mű­ mutatott számológép előnyei egyhangúlag elismertettek. Mi­
után, azonban, előadó ez alkalommal csak az összeadást
ködő kartársaink közül senki sem fog vonakodni az egye­ ismertette rajta, fölkéretett, hogy a legközelebbi gyűlésen
süléstől, e reményben kérünk benneteket a mellékelt alá­ mutatná be a többi műveletek kezelési módját is. Előadó
írási ívnek folyó 1895. jún. lm*§ leendő visszaküldésére, megígérte, hogy az őszi gyűlésen azt is be fogja mutatni.
és a közelebb szétküldendő programm szerint, folyó évi Most ismét Nemes Sándor olvasta föl <A vegyes isko­
július hó elején, Debrecenben tartandó alakuló közgyű­ lázásról» irt értekezését. Értekező azt fejtegette, hogy a vegyes
iskolázásnak, ügyes vezetés, és fegyelmezés mellett, különösen
lésünkén leendő megjelenésre.»
falun, nincs erkölcsi hátránya, s igy ott, a hol csak két tan­
Most már remélhetjük, hogy a megalakulás sikerül. erő működik, az iskolát bátran meg lehet hagyni vegyesnek.
Jelen viszonyaink közt égető nagy szükség van az ál­ A folyó ügyek elintézése után, dr. Petri Mór, királyi
talános református tanár-egyesület megalakítására. Huszon­ tanfelügyelő úr tartott az egybegyűlt tanítókhoz szép be­
hét református középiskolánk tanári kara ha egyesül, oly szédet, melyben, miután a gyűlés szereplőinek érdemeit el­
hatalmas testületet alkot, mely a tudományos működés, ismerte, fogyatkozásait jóakaratulag megjegyezte, igén meg­
győzően fejtegette a testületi élet, és munkásság fontosságát,
protestáns szellem és érdek ápolása mellett, képes lesz
buzdította a tagokat a gyűléseken való pontos megjelenésre,
még arra is, mint speciális magyar, nemzeti tanári tes­ Ígérvén a maga részéről is, hogy ő, a mikor csak halaszt­
tület, hogy az országos tanügyi politikára, ha nem is hatatlanabb teendői nem gátolják, mindig részt fog venni;
döntő, de minden esetre számba veendő befolyást g y a ­ útasitotta továbbá a tagokat, hogy jövőre az iskolai ad­
korolhasson. minisztráció körébe eső dolgokat is vegyenek föl értekezé­
Szerény véleményem szerint, az egyesülés után is, seik, megbeszéléseik tárgyai közé, mert a tapasztalat azt
bizonyítja, hogy sokaknak van e tekintetben is szükségük
megmaradhatnak, és folytathatják működésüket az egyes
útba-igazitásra.
egyházkerületekben fennálló tanári egyesületek, mint Gyűlés után, a helybeli tanító házánál, közös ebéd volt,
a nagy szerves egésznek apró részei. mely dél után négy órakor ért véget, s általában, igen ke­
Ugyan ezen alkalommal fogják megtartani a reform, délyes hangulatban folyt le. Nem volt hiány a szebbnél­
gimnáziumi vallás-tanárok is Értekezletöket, tárgyalás alá szebb felköszöntésekben sem, melyek közül nagy hatást kel­
veszik, felolvasások alakjában, a föntebb hat pontban tett Bartha Dezső, egyházmegyei főjegyző úrnak igazi szónoki
magaslaton álló felköszöntése, melyet a tasnádi egyház derék
jelzett dolgokat, mint a melyeknek megvitatására, meg­ két tanítójára mondott. E felköszöntőbűl igazi a ostoli sze­
beszélésére, a nagy mértékben átalakulandó egyházi, és retet súgárzott a két szerény munkás társ iránt. Vajha, minden
iskolai életünkben égető nagy szükség van. egyház lelkésze, és tanítói közt ilyen szép egyetértés, köl­
Referens. csönös szeretet, és tisztelet lenne! Vajha, minden pap ilyen
szépen tudná az emberi gyöngeséget elkülöníteni az érdemtűi,
s vajha, minden tanító olyan szépen tudná tisztelni az ér­
T a n ü g y. telmi fensőbbséget! Boldog a «hegyen épült város» népe,
A szilágy megyei általános tanitó-testület tasnádí járás­ s boldog is fog lenni mindig, mig egyházi hivatalnokait ilyen
köre tavaszi rendes gyűlését június 6-án Pelében, a refor­ szép egyetértés, kölcsönös szeretet, tisztelet, és bizalom fűzi
mátus iskola helyiségében tartotta meg, úgy a rendes tagok, egymáshoz !

T A R C A.
nista Zetz Mihály fia és özvegye instantiájok, melyekbe
E gyh áztörtén eti adalékok. mind Zoltán Pál ő kglme, mind Zetz Sámuel és az anyja
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez. Ő érette a belső templomi orgonistaságot instálják. Meg­
(Tizenkettődik közlemény.) gondolván a ven. consistorium Zoltán Pál Ő kglmének mind
1775. december 31-én. Consistorium gyűjtetvén ezen
Ince hivatalra való capacitását (mint referáltatik), mind pedig
Mihály házánál, felolvastattak, mostani külső templomi or­ a külső templomi orgona mellett eddig majd minden ha­
gonista, Zoltán Pál ő kglrae és Zetz Sámuel, néh. orgo­ szon nélkül való fáradságát, resolválta 0 kglmét belső tem­
 25. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 199

plomi orgonistának, esztendőnként 60 m. forint, 40 véka j rus, domesticus curatorok és több consistoriális szeméi)’ek
búza és negyven veder bor fizetésre. jelenlétekbe, az ennekelotte két esztendőkkel, in anno 1781.
1776. jul. 1. celebrált consistoriumban tett protocollatio szerént,
junius 4-én. Összehivatván az egész consisto-
rium a Tek. curatorok által, mivel néhai Tiszt. Soós Fe­ eddig főquartasi hivatalt viselt t. Hadadi Zsigmond urnni
renc uram decessussa az ekklesiasticus rendin való domes- helyében főquartasnak t. Szathmári György uram sine voto
ticus főcuratorság vacantiába esett, arra a hivatalra, a régi substitualtatott. Vice quartásnak pedig az ennekelotte is
jó rend szerént, Tiszt. Ince Mihály uram, mint első pap, fenforgott consideratiokra nézve, t. Hadadi Zsigmond uram
communi consensu venerabilis curatornak tétetett. Kívánjuk, választatott, oly móddal mindazáltal, hogy két esztendők
hogy isten ó felsége Ő kglmét tartsa meg jó erőben, számos eltelések után, midőn a főquartasi hivatal változni fog,
esztendőkig, hogy eklesiánknak terhét hasznosan viselhesse. mostan megnevezett t. Hadadi Zsigmond uram iránt, kü­
Másodszor, a néhai Tiszt. Soós uram halálával az lönös reflexió tétessék.
egyik actualis papság is vacálván, arra Tiszt. Deáki Pál Ugyanakkor harangoztató gazdának N. Becsek Miklós
uram, ki eddig 1767. év óta dicséretesen és szorgalmatosán uram helyében N. Kovács Sámuel uram, minden candidatió
az egész papi szolgálatot, mint káplán, Soós uram helyett, nélkül, unanimi voto et communi consensu totius consis-
viselte, communi consensu actualis papságra tétetett, és torii tétetett, mivel kiváltképpen a collegium építése körül
annak declaraltatott, a szeiint, mint anno 1767. aug. 9. mind ennek előtte, mind pedig közelebb mostan is, külö­
mlgs. L. B. Wesselényi Ferenc úr ő ex.-ja praesidiuma nös buzgóságát tapasztaltatta.
alatt celebráltatott consistoriumban végeztetett vala, az Ő Ugyanezen consistoriális sessióban felolvastatott a
kglme ide hivattatása, hogy prima vacantia actualitásra mlgos. főconsistorium levele, melyet sub nro. 74. de dato
succedaljon. Nemkülönben, midőn a marosvásárhelyi colié- — consistoriumunknak küldött, és a melyben parancsolta-
giumba theologiae professorságra hivatala esett ő kglmének. tik, hogy minden restans interesek három hónapok emelé­
az egész consistorium ő kglmét követjei által solemniter sek alatt, okvetetlen felszedessenek és de effectu a mlgs.
marasztotta és emlékeztette ígéretére, jövendőbeli actualitását főconsistorium informáltassék. Melyhez képest oly rendelés
újólag confirmálva. Kívánjuk azért mindnyájan, hogy Isten tétetett a ven. consistorium által, hogy tiszt, perceptor
ő kglmét ruházza fel továbbra is maga kglmével, e szent uraimék requirálják elsőbben leveleik által mindazon de-
hivatalának hasznosan való folytatására. bitorokat, a kiknél restans interesek vágynak, communicaí-
Harmadszor. Tek. Ecsedi József uram ő kglmének ván azokkal a mlgos. főconsistoriumnak most mindjárt em­
quartasi hivataljának második esztendeje is szinte végeződ- lített parancsolatját, és ha erre eleget nem fognak tenni,
vén, búcsúzott a ven. consist, előtt ezen hivatalától, de azonnal cancellisták által admonealtassák.
mivel ő kglme magát eddig jól viselte, bizonyos conside- 1784. december 27. Consistorium celebráltatván míg.
ratiokra. nézve még esztendeig megmaiasztatott. inspector focurator B. Bánffi György úr ő nsga. praesidiuma
1778. febr. 3. Celebráltatván consistorium, a vacans alatt, a tiszt, clerus, domesticus curatorok és más consis-
notariusi hivatal iiánt, hogy arra kit candidálnának és vá­ torialis személyek jelenlétekben, néhai idősbb Pataki József
lasztanának. Ketten voltak, kik kívánták és mindketten al­ uram halálával vacantiába maradott domesticus curatori
kalmasoknak ítéltetvén, u. m. tek. Brassai György és szolga­ hivatalnak suppleálása végett, unanimi consensu választatott
bíró Szathmári György uram Ő kglmek. hosszas discursus domesticus curatornak a nevezett vacantiára lek. senator
után, votumra bocsáttatván, pluralitate votorum, ugyan­ és collegium perceptora, Szathmári Zsigmond uram, mind
csak Szatmári György uram ő kglme. obtinealta. Melyet a kollégium perceptora, mind pedig az ekklesia jószáginak
tek. magistratusnak repraesentálván, ha ott is Szathmári igazgatója és több érdemei között, ugyanezen hivatalokba
György uram Ő kglme fogja elnyerni, hogy Brassai uram I sok időktől fogva kevés jutalom mellett folytatott szorgal­
is valami részből consoláltassék, ígéri a ven. consistorium, | matos és hív szolgálatjával érdemesítette magát erre a hi­
hogy a senatorságba vacantia esvén annak idejébe, egész | vatalra, mindazáltal ezen túl ne légyen senkinek is az
erővel azon kíván lenni, hogy Brassai uram succedalhasson | említett hivatalok viselése ok arra, hogy a mellett a cura-
Szathmári György uram előtt a tek. magistratusba. torságot is reserválja, pro rerum cicumstantiis, ezen hiva­
1779. március 14 Plenum consistorium gyűlvén a | talokat egybekötni, vagy különválasztani.
papválasztás iránt, minekutánna t. Borosnyai uramat hiva- 1 Ugyanezen consistoriális sessióban végeztetett, hogy
tálunkra el nem bocsátották és tiszt. Szatmári Mihály uram 1 tek. Pataki József uram meghalván, a kinél volt eddig bi­
is nem vállalta, most már kívánván egészen elvégezni, ne- | zonyos taxa mellett az ekklesia és collegium typographiája,
hányák közül, kik emlékezetben forgottanak, pluralitate vo- | ezen typographia kézhez vétetvén, a régi inventarium sze­
torum, sőt paucissimis exceptis, majd unanimi voto, vá­ rint, a mely mellett ő kglmének által adatott volt, adat-
lasztatott tiszt K.-lónai pap, Tordai Sámuel uram ő kglme, tassék által szám szerint a collegium typographiája admi-
kinek szép dexteritássa, jó, szelíd papi erkölcse, sokak nistratora Deáki Sámuel uram kezébe, hogy conjungálódjék
előtt ismeretes lévén, egész reménységgel vagyunk, hogy ő a collegium typographiájával az eddig is szokott taxa mel­
kglme. a venerabilis ecclesiának egész contentuirára lészen. 1 lett, és usuipálhassa a collegium typographiája, külön tart­
Melyre isten ő felsége segítse is kglmét. szívesen kívánjuk. ( ván erga inventarium. A mely dolognak is effectumba való
Azért végeztetett, hogy ő kglmének vocatió adassék és a l vételére rendeltettek tiszt, professor Pataki Sámuel és prof.
mélt. supr. consistoriumnak, a régi szokás szerint, alázato- Bodoki József, nemkülönben tek. sen. Szathmári Zsigmond
san notificaltassék. és tek. nótárius Szathmári György Ő kglmek.
1783. jun. 29. Consistorium celebráltatván, mlgs. 1785. március 30. Consistorium gyűlése tartatván
inspector curator, br. Bánffi György úr ő nsga, a ven. cle- mlgos inspector focurator B. Bánffi G)örgy lír ő nsga.
 200, PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
praesidiuma alatt, proponálá ő nsga. hogy migos. 1. br.
Bánffi Sándor úr és kedves felesége, migos 1. br. Kemény
Ágnes asszony Ő nsgok. kérnek az ekklesiától cserében a
néhai Pataki Istvánné asszonytól az. ekklesiának testamen-
tom szerint hagyott, a magyar utcai kis-ajtó előtt lévő fo­
gadót, annak kertjével együtt, his conditionibus, hogy Ő
nsgok. a külső-közép utcában lévő törökbuzás kertjeket,
most mindjárt jure perpetuo által adják az ekklesiának, a
rajta lévő házzal együtt, nem tartván fenn magoknak sem­
mi just az iránt, az emlitett fogadót a kerttel együtt pedig
csak a magok életekig kívánják birni ő nsgok. és holtok
után simpliciter redealjon az ekklesiának cum omnibus su-
peraedificatis. Mely kívánságát ő nságoknak megfontolván,
consistorium örömmel kiván ugyan deferálni, de mivel a
fent megirt fogadó kertjével együtt oly expressa conditioval
hagyatott az ekklesiának, hogy azt soha is ne abalienalhassa,
semminemű szin és praetextus alatt, hanem azt esztendőn­
ként kiadja és az abból jövő pénzt fordítsa mindenkor a
külső templom szükségeire és építtetésére; arra nem léphet
teljességgel a consistorium, hogy az abból jövő hasznot
kevesitse a templom kárával és a testans asszony elméje
elforditásával. Hogy azért ő nsgoknak kedve is beteljék és
a templom is kárt ne valljon s a testans intentiójának is
elég tétessék, egyéb módot nem lát a ven. consistorium,
hogy ez mikép lehessen meg mind együtt, különben, ha­
nemha ő nsgok. a feljebb megirt törökbuzás-kertnek örökös
általadása mellett, minden esztendőnk int 60 i. e. hatvan
Magyar Forintokat fizetnek az ekklesiának; noha igy is
valami rövidséget szenved az ekklesia, mostani jövedelmét
considerálván azon fogadónak, de a mely az ő nsgoktól
reményelhető gratiájokra való tekintetből, számban sem vé­
tetik. Ennek felette, a feljebb is megírt conditio szerint ő
nsgokiiak mindketten halálok történvén, melyet is isten ő
felsége messze távoztasson, a sokszor megirt fogadó kert­
jével együtt simpliciter redeáljon az ekklesiának, ha szinte
maradékot adna is isten ő nsgoknak, melyet szívesen óhaj­
tunk ; és ha superaedificatiók tétetnének is, ő nsgok. mind­
azon superaedificatumokkal együtt, a minthogy is oly re­
ménynyel vagyon a consistorium, hogy ő ngok kezek alatt
sem száll alábbvaló állapotra, sőt inkább épülni fog. Hogyha
mindazáltal akármely casusból alább találna szállani, az ő
nsgok. succesori a deterioratiot compensálni tartozzanak.
Mely megirt conditiók szerint, ha fog ő nsgoknak is tetszeni,
az ekklesia kész lészen mindjárt contractusra lépni.
Ugyanazon consistoriális sessióban concludáltatott,
hogy mivel az ekklesiának kis-ispotály nevezet alatt lévő
fundusa szomszédságában, a szegleten levő telket, a rajta
levő házzal együtt, annak possessora eladóvá tette, a melyre
ezután történhetik, hogy az ekklesiának szüksége, lészen,
erre nézve másnak ne engedtessék, hanem az ekklesia szá
mára kész pénzen vétessék m eg; a mikor egyszersmind
committáltatott az ekklesia privatus fundusa perceptorának
tiszt. Szathmári György uramnak, hogy megalkuván, annak
árát fizesse ki, és illendő taxa mellett tégyen lakót beléje.
1785. aug. 27. Plenum consistorium tartatván migos.
b. Bánffi György úr ő nsga. praesidiuma alatt, proponálá
ő nsga, hogy ezen, isten kegyelmességéből népes és na­
ponként növekedő ekklesiában igen szükséges volna még
egy negyedik papnak béhozása, hogy e szerént, mint más
képzettebb ekklesiában többnyire egy templomban két pa­
pok szolgálnak, úgy itten is mindenik templomhoz ketten
lennének: nevezetesen pedig, mivel a hostátban gyakran
éjjel is vagy a terhes betegeknek meglátogatásokra, vagy
pedig az olyan kisdedeknek megkeresztelésekre a kik haló
félben vágynak és a kiknek kereszteletlen e világból ki­
múlások nem csekély nyughatatlanságokra lenne a szülék­
nek ; megkívántain ék, hogy ezen negyedik papnak a külső
templomnál lenne lakása: a melyeket is megfontolván, tet­
szett az egész consistoriumnak az ő nsga. propositiója és
communi consensu elvégeztetett, hogy a fennebb irt mód
szerént negyedik pap is állittassék az ekklesiában, a kinek
esztendőnként való fizetése légyen 230 i. e. kétszázhar-
25. szám.
minc magyar forint, a melynek 130 i. e. százharminc fo­
rintja az ekklesia privatus fundusából, 100 m. forint pedig
a communis fuDdusból fizetődjék. Másodszor búza a colle­
gium és az ekklesia közös jószágaiból száz véka, és har­
madszor bor a kolozsvári dézmáról tizenöt veder adassék.
Lakása pegig légyen azon háznál a külső templom mellett,
a melyben most a külső kántor lakik és ez költözzék a
maga házához addig, a mig az ekklesia a kántornak is egy
házat állíthat, a melyért is az ekklesia privatus fundusából
a maga házának esztendőnként competáló taxája fizettessék ki.
(Folytatása következik.) T ö r ö k István-
Fölhívás,
a magyar protestáns egyházak lelkészeihez, tanáraihoz,
és t&nitóihoz.
Igen tisztelt uraim I
Tekintettel protestáns egyházaink érdekeire, elhatároz­
tam, hogy itt, Budapesten, egy p r o t e s t á n s s a j t ó - i r o d á t
nyitok, és kiadok « P r o t e s t á n s s a j t ó » cim alatt egy
k ő n y o m a t o s újságot. Ez a kőnyomatos, tervezetem sze­
rint, megjelennék minden nap annyi példányban, á hány
napi lap van a fővárosban. De, kívánatra megküldjük az
összes püspöki, és esperesi hivataloknak is, abban az esetben,
ha vállalatunk fentartására bizonyos évi segélyt szavaznak
meg az illető kerületek, illetőleg, egyházmegyék, és igy lehe­
tővé teszik, hogy tudósításainkat teljesen díjtalanul adjuk
a hazai nagyobb lapoknak.
A kőnyomatos célja tehát első sorban az, hogy he­
lyesen informálja a napi lapokat. Én, a mennyire a fővárosi
sajtóviszonyokat ismerem, azt hiszem, hogy kevés kivétellel,
a napilapok ezeket a tudósításokat szívesen fogadnák, és igy
az olvasó közönség gyorsan, pontosan értesülne azokról az
eseményekről, a melyek protestáns egyházaink körében elő­
fordulnak.
Egy ilyen kőnyomatos újság szerkesztése, és kiadása,
azonban, csak az alatt a feltétel alatt lesz keresztül vihető,
ha Önök, igen tisztelt uraim, kikhez e fölhívást teljes biza­
lommal intézem, vállalatomat nagybecsű támogatásukban
fogják részesíteni. Nem anyagi áldozat az, a mire itt szükség
van, hanem át-érzése a közérdeknek, és egy kis tevékenység
arra nézve, hogy az egyes nevezetesebb eseményeket a kellő
időben, és gyorsan közöljék a sajtó-irodával.
Éppen ezért, tisztelettel hívom fel az ö s s z e s p r o-
testáns lelkészeket, segéd-lelkészeket, taná­
r o k a t , és t an i t ó k a t, legyenek szívesek, a hivatalos mű­
ködésük körében előforduló napi eseményeket levél, vagy
táv-iratok utján tudomásunkra juttatni. Ha a több ezerre
menő lelkészek, tanárok, és tanítók közül akad három-négy­
száz ügybuzgó támogatónk, vállalatunk életképes lesz, és sok
jót tehet egyházi életünk fejlődésére.
De, különösen kérjük a nt. E s p e r e s u r a k támo­
gatását, kik a legtöbb, és legérdekesebb anyagot adhatják
nekünk egyházmegyéjük körébűi, már csak az által is, ha
beküldik hozzánk az egyházmegyei gyűlések ve vonatkozó
meghívókat, és időnkint kibocsátandó körleveleiket.
Minden esetre óhajtanók, ha minden egyházmegyében
akadna valaki, ki a tudósítói tisztet elvállalná, s velünk kö­
zelebbi összeköttetésbe lépne, mely esetben bővebb infor­
mációkkal készségesen szolgálnánk.-Szívesen veszünk azon­
ban bárkitől, még a v i l á g i e s e m é n y e k r e vonatkozó
tudósításokat is, mert ez által is erősödni fog vállalatunk,
a mennyiben a lapok készségesebben közük egyházi híreinket,
ha világi tudósításokkal is szolgálunk nekik.
Éppen ezért, hogy mindenkinek módjában legyen, tá­
mogatásunkra sietni, a tudósításokra nézve a következőkre
hívom fel becses figyelműket.
1. A nevezetesebb eseményekről, u. m. közgyűlésekről,
jelölésekről, választásokról szóló tudósítást mindig táviratban
kérjük, úgy hogy mi azt dél után hat, vagy legkésőbb este
tiz órára megkapjuk. Egy közgyűlés lefolyását ötszáz szóban
meg lehet táviratozni, és ha a távirat előre be van jelentve
 25. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 201

a hivatalnál, egy szóért csak egy krajcárt kell fizetni. Ezt nem elég reálisnak látszó fedezeti módozatokat nem helye­
az összeget a közgyűlés tagjai közadakozásbúi fedezhetik. selte, s álláspontjának feliratban leendő kifejezésére egy
Távirati, vagy egyéb költségeket csak abban az esetben szükebb körű bizottságot küldött ki. Egyértelmű lelkesedéssel
fizetünk a tudósitónak, ha a tudósításra külön felkértük. tette magáévá a közgyűlés gr. Bethlen Bálint azon indít­
2. Levélbeli tudósításoknál kérjük a tudósitót, hogy ványát, hogy a legközelebbi egyházkerületi közgyűléshez fel­
tudósítását egyszerű levél alakjában Írja meg, és a kidol­ iratot intéz, hogy a nagy enyedi Bethlen-kollegium theol.
gozást bízza reánk. akadémiáján megüresedett tanszékek betöltése iránt oly idő­
3. Iskoláink igazgatóit kérjük, hogy az évi értesitőbűl ben intézkedjék, hogy a jövő 1895/96. tanév szeptember
készítsenek rövid, husz-negyven sorbúi álló kivonatokat, és i.-jén akadály nélkül megnyitható legyen. A közgyűlést lá­
azt még július hónap elején közöljék velünk. így, azt hisszük, togatott közebéd fejezte be, melynek bő áradatkint folyó
hogy e tekintetben nem lesz okuk a panaszra. Legalább mi toásztjai, tárgyilagos, és nem tárgyilagos módon, kevés ki­
azon leszünk, hogy a lapok ezeket a kivonatokat átvegyék. vétellel az enyedi theol. akadémia jövőjének, és fennállásának
Igen szívesen adunk helyet évközben is iskoláinkat érdekló' voltak szentelve
minden tudósításnak. = Lapunk legközelebbi számának 192-ik olda­
4. Kisebb községekbűl egyszerű Öt krajcáros levéllel lán említett adomány részletezése. Kol.-kal. egyházmegyénk
kérjük a tudósításokat; városokbúl, és olyan helyekről, hol gyalui köre f. év jún. 6 án Papi Értekezletet tartott Makó­
a lapoknak rendes tudósítója van, mindig táviratban, nehogy ban, mely alkalommal a S z e r e t e t h á z javára adakoztak:
a roszul informált tudósitó megelőzzen, .és hamis híreket Mlgs. ifj. Lészai Ferenc 20 koronát. Nsgs. Gyarmathi Zsig-
kapjanak a lapok. mond 10 kor. Tkts. Krizbai Béla 4 kor. Tek. Biderman József
5. A tudósításoknál egyik főkellék a gyorsaság, mert a 2 kor. Nt. Deési Gyula esperes 2 kor. Tiszt. Bíró András
mai fejlett közlekedési eszközök mellett, holnap már ódon- 3 kor Tiszt. Kolozsvári Antal 3 kor. Tiszt. Vajda Ferenc
sággá válnak a mai események, és a lapok nem veszik fel 2 kor. Tiszt. Székely Sándor 3 kor. Tiszt. Kónya János 1
az ilyen tudósításokat. kor. Tiszt. Bitai Béla 1 kor. Tiszt. Jancsó Gyula 2 kor.
6. K é r j ü k a t u d ó s í t á s o k a t j e l e n f e l h í v á ­Tiszt. Sebestyén Ferenc 2 kor. Tiszt. Valler József 4 kor.
sunk v é t e l e után a z o n n a l m e g k e z d e n i . Tiszt. Dózsa Samu 4 kor. Tiszt. Balázs István 1 kor Tiszt.
Végül, ajánljuk vállalatinkat az egyházi lapok Nagy- Benedek Ferenc 3 kor. Összesen 67 koronát, azaz, 33 frt.
tiszteletű Szerkesztőinek figyelmébe, erkölcsi és anyagi tá­ 50 krt. Midőn ez összeget beküldeni szerencsés vagyok,
mogatásába, s kérjük, hogy arról már legközelebbi szá­ kérem annak becses lapjában nyugtázását. Fejérd. 1S95
maikban megemlékezni kegyeskedjenek. jún. 10. K o l o s v á r i A n t a l , ref. lelkész.
Budapest, 1895. íun- I * Tisztelettel = Hálás köszönet. Kis-Sebesen vallás-vizsgát tartván,
Péntek Ferenc, a református papfiuk S z e r e t e t h á z a alapjára kegyesked­
mint a Prot. Sajtó-Iroda főnöke. tek adakozni: tek. Glaszner Ernő úr 1 frt. Laendler Ferenc ur
* 2 frt. Laendler József ur 2 frt. Szika Ferenc 30 kr. László
A jelen fölhívás velem előlegesen közöltetvén, azt he­ József, tanító ur 1 frt. Összesen 6 frt. 30 kr. A kegyes ada­
lyesnek, s a vállalatot ajánlásra méltónak találtam. kozók fogadják adományaikért leghálásabb köszöl.etemet.
Szász Károly, Kis-Sebes, 1895. jun. 13. B r a b á s Á r p á d , ref. lelkész.
ref. püspök. = Pályázat gimnáziumi tanári állásokra. A
budapesti reformált egyház a főgimnáziumánál betöltendő
következő tanári állásokra, u. m.
Különfélék. 1. Magyar és latin nyelv és irodalmi rendes-;
= A jövendő nemzedék nagy hete. Széles ez 2. Természettan- és mennyiségtani rendes;
országban most folynak a kölönbözo nevelő intézetek év­ 3. Mértani rajzra, a négy alsó osztályban helyettes
záró vizsgái. Azt hisszük, hogy a tanári és tanítói karok a tanári állásra pályázatot nyit
teljesített kötelesség öntudatával; a növendékek az elért Az 1. és 2. állásra, ha oly egyén választatik, ki már
eredmények feletti örömmel, és a szülök a jövendőkbe vetett előbb is rendes tanár volt valamely nyilvános középiskolán,
reményekkel, kilátásokkal vesznek részt ez ünnepélyességeken. fizetése évi 1500 frt. ötödévenkint 100 írt pótlékkal és
Mert ünnepek e napok mindazokra nézve, kik akár köz­ 300 frt lakpénz; ellenkező esetben, három évig 1200 frt.
vetlenül vannak érdekelve, akár csak közvetve érzik, és meg­ fizetéssel javadalmazott helyettes-tan ári állásra választatik.
hatva szemlélik a jónak, a magasztosnak narcában a szel­ A 3. alatti állásra minden esetre helyettes-tanár
lemi és erkölcsi életnek diadalmát. A siker feletti öröm és lasztatik 1200 írt fizetéssel.
megelégedés legyen méltó jutalma azoknak, a kik magvetők A pályázni kívánók, vallásukat, végzett tanulmányaikat,
voltak; és gazdag aratás majdan azok részére, kiknek mos­ tanári képesítésüket s eddigi szolgálataikat igazoló okmá­
tani szorgalmától, törekvéseitől, és odaadó buzgóságától függ nyokkal s netaláni irodalmi működésüket feltüntető kimu­
Magyarország jövendője. létele, fénye, dicsősége. i tatással felszerelt pályázati folyamodványaikat f. é. junius
= Minden kommentár nélkül vesszük át a hely- ! 27-én déli 12 óráig adják be a budapesti ref. főgimnázium
beli «Kolozsvár» cimü lapból a következő egyházmegyei | igazgatója, Vámossy Mihályhoz (Budapest, IX. Lónyay-utca,
tudósítást: A nagy-enyedi ev. ref. egyházmegye e hó 13. és j 4. sz. Főgimnázium épület. Az Egyháztanács 1895. jun. 10-én
14-én tartotta N. Enveden tavaszi rendes közgyűlését, Sándor ( tartott üléséből. S z á s z K á r o l y , püspök, I-ső lelkész.
János, esperes elnöklete alatt. A látogatott közgyűlést az = Halálozás. Héderfáji lelkész, Benkő Sámuel, mun­
ev. ref. templomban isten tisztelet előzte meg, Veress Károly, • kás életének 39-ik, papságának 14-ik évében folyó hó 13 án
gerendi pap gyönyörű imájával, és Bartha Lajos, gyéresi pap | elhunyt. Férfi-korának delén hagyta hátra a munkatért, me­
nagy szónoki hévvel előadott egyházi beszédjével. Az első ' lyen sok sikerrel fáradozott; és hátra hagyta gyászba öl­
nap ezen kívül értekezletekkel, és a tárgyak előkészítésével | tözött Özvegyét, kiskorú árváit, és Öreg anyját, kik csak a
tölt el, és a tulajdonképpeni közgyűlés 14-én folyt le a 1 nemes szivek részvétében találhatnak valamelyes vigasztalást,
városháza dísztermében Zeyk Dániel, Csathó János, gr. Teleki | és a jó isten ke veimében. A megboldogultnak emlékezete
Ádám, gr. Teleki László, és gr. Bethlen Bálint gondnokok, legyen áldott!
és számos világi képviselő részvétele, mellett. A szokásos = Aranykönyv. Egyházam és magam nevében,
jelentések meghallgatása után, a tárgysorozat rendjén, élénk forró köszönetünket nyilvánítjuk H o r n D á v i d urnák, az
eszme-csere fejlődött ki, többek között, a Kolozsvárit fel erdélyi erdőipar részvénytársaság vezérigazgatójának, ki
állítani szándékolt « P a p f i u k á r v a h á z á n a k » véleménye­ pünköstre 200 frtot méltóztatott adományozni templomunk
zés végett leküldött tervezete felett. A közgyűlés, bár az kijavítására: valamint B u t y k a B o l d i z s á r atyánkfiának,
eszmét üdvösnek tartja, a tervezetben feltüntetett, szerinte ki vajnafalvi templomunk padjait saját költségén kifestette.
 202. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ama lelek, kinek dicsőségét hirdetjük, áldja és szentelje
meg őket Köszonetiinket nyilvánítjuk az' egész kovásznai
egyház tagjainak, kik a « V á j n á K á r o l y k e p e - a l a p ­
h o z ; 8566 frt. 50 krrai járultak, s ez által a kepeváltást
a folyó év május 1-töl lehetővé tették. Dicsekedem uj
időkkel, új szellemmel, mely légyen állandó miközöttünk,
hogy éljen egyházunk az idők végéig! Kovászna, 1895.
junius 2. E l e k e s L á s z l ó , ev. ref. lelkész.
= H álá s köszönet. Brádi lakos, óbrettyéi birtokos,
nsgos Brády Leopold urnák tudomására jutott, hogy egy­
házunknak nincs temetőhelye. Nagy nevű Őseinek példáját
követve, vallásos buzgóságának szép jelét adta. Tagositott
birtokából alkalmas helyen, 100 négyszög öl területet szives
volt egyházunknak temető-helyül adni ajándékba. A nagy­
lelkű adományozónak nevét jegyzőkönyvileg örökítette meg
egyházkebli gyűlésünk, és bizottság által köszönő iratot
nyújtott át az adományozónak ünnepélyesen. Fogadja a
nyilvánosság terén is úgy a magam, mint egyházam nevé­
ben a nemes szivü birtokos ur hálás köszönetemet. Ó-Brettye,
1S95. jún. 8-án. F ü l ö p G y u l a , ev. ref. pap.
= Köszönet. Mélt. gróf Bethlen Pál ur, a néhai
gróf Bethlen Károly ő méltósága örököseinek nevében, a
bethleni ev. ref. egyházközség kepeváltsági alap tőkéjének
gyarapítására 640 frtot adományozott. Ugyancsak e célra
a bethleni takarékpénztár igazgatósága múlt évi nyeremé­
nyéből 50 frtot szavazott meg és utalt ki közgyűlésileg egy­
H IV A T A L O S RÉSZ.
1919— 1S95. KÖRLEVÉL.
M indenik ref. egyházmegye nt. espereséhez, a püspöki
egyházak tt. tanácsaihoz és az összes kollegmmok
m t Elöljáróságainak.
A f. évi március hó 16 — 18. napjain tartott egyház­
kerületi közgyűlés jegyzőkönyvei szétküldetvén, íölhivjuk
Címeket, hogy azok árába, darabját 90 kr.-ral számítva, az
alább kitüntetett összegeket egyházkerületünk pénztári hiva­
talába, f. évi október hó 31-éig felküldeni, szíveskedjenek.
E g y h á z m e g y é k : 1. a vajdahunyadi, 19 péld.
17 frt. 10 kr. 2. a gyulafehérvári, 12 péld. 10 frt. 80 kr.
3. az enyedi, 35 péld. 31 frt. 50 kr. 4. a kolozsvári, 2
péld I frt. 80 kr. 5. a k.-kalotai, 35 péld. 31 frt. 50 kr.
6. a sz.-szolnoki, 62 péld. 55 frt. 80 kr. 7. a deési, 18
péld 16 frt. 80 kr. 8. a széki, 38 péld. 34 frt. 20 kr.
9. a n.-sajói, 9 péld. 8 frt. 10 kr. 10. a görgényi, 33 péld.
29 frt. 70 kr. 11. a marosi, 63 péld. 56 frt 70 kr. 12. a
küküllői, 28 péld. 25 frt. 20 kr. 13. a szebeni, 14 péld.
12 frt. 60 kr. 14. az udvarhelyi, 48 péld. 43 frt. 20 kr.
15. az erdővidéki, 13 péld. 11 frt. 70 kr. 16. a sepsii,
32 péld. 28 frt. 80 kr. 17. az orbai, 11 péld. 9 frt. 90
kr. 18. a kézdii, 12 péld. 10 frt. 80 kr. 19. a romániai,
4 péld. 3 frt. 60 kr.
A püspöki v i z s g á l a t alatt álló eg y h á -
z a k ; a) a deési, 2 péld. 1 frt. 80 kr. b) a fogarasi, 1
péld. 90 kr c) az ilyefalvi, 1 péld 90 kr. d) a kézdivá-
sárhelyi, 2 péld. 1 frt. 80 kr. e) a m. vásárhelyi, 3 péld.
2 frt. 70 kr. f) a n.-enyedi, 2 péld. 1 frt. 80 kr. g) a
sepsiszentgyörgyi 2 péld. 1 frt. 80 kr. h) a szászvárosi, 2
péld. 1 frt. 80 kr. i) sz.-udvarhelyi, 2 péld. 1 frt. 80 kr.
K o l l é g i u m o k : 1) a nagyenyedi, péld. 1 frt.
80 kr. 2. a kolozsvári, 1 péld. 90 kr. 3. a sz. udvarhelyi,
1 péld. 90 kr. 4. a maros vásárhelyi 1 péld. 90 kr. 5. a
szászvárosi, 1 péld. 90 kr. 6. a zilahi, 1 péld 90 kr. 7.
a sepsiszentgyörgyi, 1 péld. 90 kr.
Megjegyezzük egyúttal, hogy az egyházmegyei levéltárak
számára küldött ingyen példányok számításon kívül hagyattak.
Kolozsvárt, 1895. junius i-én.
M árkus János, Szász Domokos,
titkár. erdélyi ev. ref. püspök, mint elnök.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
25 szám .
házamnak. Kedves és tartozó kötelességemnek ismerem, úgy
magam, mint egyházközségem nevében, mindkét adományért
hálás köszönetemet, a nyilvánosság terén is, kifejezni. Bethlen,
1895. jún. 10. G y á r f á s A l b e r t , bethleni ref. lelkész.
= Nyilvános számadás. Az ér-kávási eA. ref. egyház iunius
hó 3-án, papi lakásának átalakítása céljából táncmulatságot ren­
dezett, a melynek tiszta bevétele, az összes költségek levonásával
2 5 3 fr t 3 2 k r volt. A jótékony célra felülfizettek a következők:
Helley János 5 frt. Bogdán István 2 frt, Aurél Dezső 1 frt. Bing
Mór 5 frt Dr. Hermán Lipót 2 frt. Hulka Károly 2 frt. Feldman
Jakab 1 frt Récsey Károly 1 frt. Janicky Albert 5 frt. Filep György
1 frt. 50 kr. Kovácsi Miklós 3 frt. Gozár Sándor 50 kr. Fcldmann
Ödön 2 frt. Kávásy Sándor S frt. Br. Vécsey Béla 1 trt. Kori-
tsánszky Ferenc 1 frt Récsey Antal 9 frt. Récsey János 1 frt.
Hajdú Márton 50 kr. Vaday Menyhért 1 frt. Vaday Lajos 1 frt.
Tóth Endre 1 frt. Szongoth Jakab 10 frt. Bota Farkas 3 frt. Filep
Gábor 50 kr. Csontos Lajos 2 frt. Szilágyi Dénes r frt. Kovács
Imre 4 frt. Kovács Endre 3 frt. K Nagy Kálmán 1 frt. Fehér Mi
hály 1 frt. Filep Gábor 1 frt. Kovács István 3 frt. Máriási György
1 frt. Benic Sámuel r frt. Nagy Bertalan 20 kr. Özv. Kávásy Sán-
dorné 4 frt. Felekán Oktáv 1 frt Sántha Dezső 2 frt. Bölöni
Bálint 1 frt Kozma Péter 20 kr Gaál Antal 1 frt. Berec Sándomé
1 frt Huszár Lajosné 10 kr. Lindenfeld Salamon 50 kr. Bartha
Dezső 2 frt. Tömpe Géza 4 frt. Özv. Kovács Ferencné 15 frt.
Buttyán János 1 frt. Kávásy Endre 50 kr Kávásy Jenő 50 kr.
Ódor Gábor 1 frt. Horváth Zoltán 1 frt. Veres Károly 1 frt Ka­
tona László 2 frt. Szamoldy Katalin 2 frt Kovácsi Lajos 5 frt.
Kis Anna 2 frt Berkovics Bertalan 1 frt. Fogadják úgy a kegyes
adakozók, valamint mindazok, kik ünnepélyünknek fényes erkölcsi és
anyagi sikerét megjelenésükkel biztosították, egyházam nevében meleg
köszönetemet Ér-Kávás, 1895 Íun-7 D ió szegh yM ór,ev.ref.lelk ész.
851-1895 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett r ö Ö d i leány-egyház kántor-tani-
tói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: Lakás, kerttel, 211 frt. 50 kr. fizetés, hi­
vatalos fölszámitás szerint, melyből 35 frt. készpénz; e
fizetés, ha az állomás okleveles tanítóval töltetik be. az
állam által 300 frtra. pótoltatik ki.
Pályázati határidő jún. 31. Folyamodások nt. D e é s i
G y u l a esperes aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 1895. június 18. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
852 - 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. rét. egyházkerületben a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett n a g y k a p u s i kántor tanítói
állomásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : Tisztességes lakás, gazdasági épületekkel,
fizetés 206 frt. 79 kr. melyből 70 írt. készpénz fizetés, a
többi a kán. porció és a bér értéke. Ezen fizetés, remélhe­
tőleg, az állam által 300 írtra fog pótoltatni okleveles ta­
nító alkalmazása esetén.
Pályázati határidő julius 15. Folyamodások nt. D e é s i
G y u l a , esp. aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 1895. junius 18. Szász Domokos,
-------- erdélyi ev. ref. püspök.
759— 1895, PÁLYÁZAT.
Az érd. ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett g y a l a k u t i egyházközség lelkész! állo­
mására ezennel pályázatot hirdetek.
J a v a d a l o m : tisztes égés lakás, gazdasági épületek­
kel és kerttel s 626 frt. 77 kr. készpénz; mely összegbe
9 hold 180 négyszög öl kanonika-porció tiszta jövedelme,
megmivelése, termésének betakarítása, 6 öl fa, palást pénz,
s 10 kalangya udvari buza-kepe is be van számítva.
Folyamodások f. évi julius hó 20-ig fogadtatnak el s
nt. R á k o s i L a j o s esperes afiához, Lukafalvára lesznek
küldendők, u. p. N.-Teremi.
Kolozsvárt, 1895. junius 19. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Június 27.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y ÍV E N .
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 kr.
Gr. Kinin Géza, főgondnok megnyitó beszéde.
Főtiszteletü, és Méltóságos Egyházkerületi
Közgyűlés !
Egyházkerületi szabályainknak megfelelőleg,
a hivatali sor rendjén idősebb három egyház­
kerületi főgondnok indokolt távollétében, nekem
jutott a szerencse, e rendkívüli közgyűlésen az
elnöki tisztet teljesíteni; s a midőn a közgyűlés
megjelent tagjait melegen üdvözlöm, legyen szabad,
e tiszt teljesítésében részemre szives támogatá­
sukat kérnem.
Midőn az itt megjelentek során végig te­
kintek, fájdalmasan érint az az űr. melyet egyház-
kerületünk két jelesének a csak nem rég meg­
tartott folyó évi rendes közgyűlés után történt
gyászos elhunyta mindnyájunknak okozott, kik
kegyeletesen emlékezünk azokra, a kik nincsenek
többé sorainkban, s az érdemnek készséggel meg­
adjuk a méltányló elismerést. A múlt május hó­
napban oldatott fel a halandóság kötelékébűl a n.-
enyedi theol. akadémia felejthetetlen emlékű tanára,
K o v á c s Ö d ö n , a nagy érdemű tudós, a példa­
szerű tanár. Huszonöt esztendős tanársága alatt
egy egész papi nemzedéket látott felnőni maga
körül, kik emlékezetét hálás szivükbe vésték. E
jelesünk elhunyta bizonynyal nem csak a nagy-
enyedi theol. akadémia vesztesége, hanem vesz­
tesége az egyetemes evangyélium szerint reformált
magyar egyháznak is, s fájdalmunkban velünk
Holland protestáns theologusai is osztoznak, kiknél
magának oly szép emléket hagyott. Kevéssel e
kiváló tudós elhunyta után, egyházkerületünket
egy újabb igen érzékeny veszteség érte lécfalvi
Gyárfás Domokos elhunytával, ki egyház-
kerületünk nagyfontosságu érdekeit, gondnoki, s
főgondnoki minőségében, hatvan esztendőn ke­
resztül szolgálta, s hivatalai teljesítésében fárad­
hatatlan tevékenységet fejtett ki, mindig önzet­
lenül, követve nemes lelke sugallatát. «Itt az érdem­
26. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
polc! ez az égnek útja, s régi magyar disz!» írja
koszorús költőnk. Megemésztctnek, mint a füst,
napjaink, de az élet munkája megmarad örökké.
A mai napra kitűzött rendkívüli közgyűlésnek
egyedüli tárgyát, a folyó évben tartott egyház­
kerületi közgyűlés húszadik jegyző könyvi határo­
zata értelmében, a nagy-enyedi ev. ref. theologiai
akadémiánál ürességben levő tanszékek választás
útján való betöltése alkotja.
Mi, a kik a kolozsvári evang. református theo­
logiai fakultás felállítását, kapcsolatban a Ferenc
József tudomány-egyetemmel, az erdélyi magyar
protestántizmus egyik nagyjövőjü intézményének
tartottuk, s tartjuk ma is, s a még a jelen évben
megnyíló, s a folyó évi október havában ünne­
pélyesen felavatandó theologPi fakultást örömmel,
s hálaadással üdvözöljük, bizonyára nem kívánjuk,
nem kívánhatjuk, hogy a midőn ezen új intézmény
óhajtva várt kezdetét veszi Kolozsvártt: a nagy-
enyedi theologiai akadémia, mely, mint a nagy­
nevű Bethlen Gábor fejedelem gyulafehérvári kol­
légiumának egyik része, a XVII-ik évszáz óta fenn­
állott, áldásosán működött, váratlan, véletlen vé­
géhez közeledjék, s a mig itt hajnalfény terjed,
ott alkonyodjék; sőt inkább, úgy gondolom, úgy
érzem, mindnyájan óhajtva óhajtjuk, hogy a két
testvér-intézet egymás mellett fennálljon, virá­
gozván virágozzék, s bővölködjék az igazságnak
gyümölcseiben De, hogy ez igy legyen, szükséges,
hogy a nagy enyedi akadémia kellően fölszerelve,
üresedésbe jött tanári állomásai betöltése által
újólag megerősítve, vehesse föl a nemes versenyt,
a melyben nem csak a győzőt illeti a pálmaág,
hanem a nemes küzdelemben legyőzöttet is. És
miért ne lehetne, hogy e két intézet egymás
mellett meg ne állhasson az erdélyi magyar pro­
testántizmus javára, s díszére ? Ékesen járjunk ne
versengésben, Írja Pál apostol Tanácskozásainkat,
határozatainkat hassa át a testvéri szeretet, s a bé­
kesség szelleme, mert békességre hivott minket isten.
 204- PROTESTÁNS KÖZLÖNY-
Remélem, hogy az igen tisztelt kerületi köz­
gyűlés bölcsessége megtalálandja a kellő módot,
mely szerint a mai napra kitűzött nagyfontosságu
ügy elintézésével egyházi életünk magas
érdekeinek egyikét, az igazságnak, s méltányosság­
nak megfelelőleg, biztosítsa. Ezen megnyugtató
reménynyel, s hő óhajtással szivemben, az alakuló
közgyűlést megnyitottnak nyilvánitom.
Millenium.
(Tanügyi javaslat, egyfelől a zsinati törvények tanügyi részének
végrehajtása, másfelől a milleniumi országos kiállítás irányában
egyházkerületünk részéről fenforgó teendők teljesítése, egyházkerü­
letünk tanügyi reputációja érdekében,)
A méltóság;os Igazgató-Tanácsnak másfél év-
vei ez előtt kelt határozatainál fogva, kimondatván
az 1891. évi zsinat által, hogy az egyházkerületek
egyenkint, és külön alkotják meg fő-, közép-, és
elemi iskoláik rendszabályait, s ezeket megalkotván,
tudomásul utólagosan bemutatják az egyetemes
konventnek, s általa az államkormánynak, méltóz-
tatott a méltgos. Igazg.-Tanács határozatilag ki-
mondani, hogy a kollégiumok mt. Elöljáróságai
szólittassanak föl, hogy a fennálló gimnáziumi rend­
szabályok reorganizálhatása érdekében, véleményü­
ket nyilvánítsák; a nagy-enyedi tanár-testület, s
közvetlenül a nagy-enyedi tanitó-képző
Igazgatósága pedig arra, hogy a kollégiumi elemi
iskolák igényeit kielégítő tanterv-javaslatot ké­
szítsen. Ezeknek a hivatalosan megindított fel-
hívásoknak megfelelő eredménye lön: elkészülvén
egyik részről a kivánt elemi iskolai tanterv-javaslat,
mely a gimnáziumokkal kapcsolatos kollégiumi
elemi iskolák számára, mint előkészítő négy osz­
tályú iskola számára, egy a modern didaktika
követelményeinek minden tekintetben megfelelő,
a tárgyalásra érdemes substrátumnak tekinthető;
és a másik részről, felérkeztek a kollégiumi mt. Elöl­
járóságok véleményei és észrevételei is a gimná"
ziumi rendszabályok új kiadását, és kiegészítését
illetőleg is.
A kollégiumi elemi iskolák új tanterve, mint
javaslat, most küldetik le a kollégiumokhoz véle­
ményezésre.
A felérkezendő vélemények majd a tanügyi
előadó által dolgoztatnak fel a további tárgyalás
substrátumául, úgy szintén a kollégiumi új rend­
szabályokra vonatkozó részint már beadott, részint
még bevárandó vélemények, és észrevételek
Ezek a tanügyi előadó által újra szövegezendő
javaslatok aztán, az eddigi gyakorlat szerint, egy
nagyobb bizottság elébe viendők tárgyalás, s vég­
26. szám.
leges megállapítás végett. E bizottságnak, igény­
telen nézetem szerint, a folyó évi augusztus havá­
ban kellene összeülnie, s állhatna, a tanügyi előadón
rendű kívül, két Igazg.-Tanácsosbúl, kik közül az egyik
az elnöki tisztet vinné, és a kollégiumi tanárkarok
két-két, Enyed részéről három tanár képviselőibűi.
A milleniumi országos kiállításra való tekin­
tetből, kívánatosnak mutatkozik, hogy egyház-
kerületünk legalább a kollégiumoknak húsz évre
visszanyúló álbpot-rajzávsl lépjen a kiállítók közé.
Ennek a szerkesztésével a tanügyi előadó volna
megbízandó.
Cime lehetne: Az erdélyrészi evang. refor­
mátus egyházkerület fő-, és középiskoláinak álla­
pot-rajza 1875— 1895-ig.
Tartalma lehetne:
a) A z egyes kollégiumoknak nagyon rövidre
vont története, fő tekintettel a jelentékenyebb ala­
pítványokra, s általában, az utóbbi húsz év alatt
történt vagyoni gyarapodásokra.
b) Az egyes kollégiumokban az utóbbi húsz év
alatt működött, és jelenleg működő tanárok név­
sora, munkakörük, társadalmi viszonyaik, és iro­
dalmi munkásságuk feltüntetésével.
c) A kollégiumok kormányzati viszonyai, rö­
viden méltatva az egyházi hatóságok jogkörét,
intézet
az illető törvényekre és rendszabályokra való hivat­
kozással. Magától értetődik, hogy ebben a feje­
zetben a hatóságot most gyakorló egyéniségek
név szerint, társadalmi viszonyaik jelzése mellett,
elősorolandók lennének.
d) A húsz év óta érvényben állott tantervek,
és útasitások rövid méltatása, kiemelve az idők
rendén történt elvi változásokat, és a mai tan­
terv előállása okait.
e) Az ifjúság önmunkásságát ápoló különböző
kebli intézmények.
f) Statisztikai sommás kimutatások, melyek
közé a kollégiumi könyvtárak és gyűjtemények
rövidre vont leltár főösszegei, és értéke is fel-
veendők lennének.
g) Grafikus táblák az egyes kollégiumok (itt
csak a gimnáziumokat értem) népességéről (húsz
évről), kapcsolatosan az érettségi bizonyítványt
nyertek számával, intézetenkint; és végül, grafikus
táblák a népesség hitfelekezet szerint való meg­
oszlásárúi fejeznék be a millenáris állapot-rajzot.
is. Határozati ja v a s la t
Igazgató-Tanácsunk határozatilag kimondja,
hogy a már munkába vett kollégiumi rendszabá­
lyok reorganizálásában, és a gimnáziumokkal kap­
 26. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
csolatos elemi iskolák új tantervének megállapí­
tásában az eddigi alkotmányos gyakorlat szerint
kíván eljárni, s e végre augusztus hava második
felében egy népesebb bizottságot hiv össze, ide
Kolozsvárra, melynek tagjai lesznek: a n.-enyedi
kollégium részéről három, a többi kollégiumok
részéről két-két tanár, kiket a mt. Elöljáróságok
választanak meg, és küldenek fői id e ; az Igaz­
gató-Tanács részéről kiküldetnek e bizottságba:
dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes, Márkus Já­
nos, titkár, és Parádi Kálmán, tanügyi előadó, aai.
A bizottság elnökéül felkéretik gróf Kuun Géza,
egyházker. főgondnok, aa.
A tárgyalandó javaslatok szövegezésével, és
előadásával a tanügyi előadó bizatik meg.
A mi a tanügyi előadónak a millenáris ki­
állításra vonatkozó javaslatát illeti, melynél fogva
az Igazgató-Tanács a hét kollégium tanügyi állapot­
rajzát készíttesse meg, s jelentse be a kiállítás-
rendező szakbizottságánál, hogy e nyomtatványá­
val (mindazon nyomtatványokkal együtt, melyekre
az állapot-rajzban hivatkozás történik), és legalább
másfél négyszögméternyi terjedelmű grafikus fali
táblával, a kiállítók sorába lé p : ezt a javaslatát
a tanügyi előadónak az Igazgató-Tanács magáévá
teszi, megírásával, illetőleg, összeállításával a tan­
ügyi előadót megbízza, és a munkálat kinyomta­
tását elhatározza.
Egyszersmind elhatározza, hogy a mennyiben
a tanügyi előadó e nagyobb szabású munka meg-
készitésére a íolyó ügyek rendes vitele, s ellá­
tása mellett vállalkozik, folyó évi június hó i-től
számítva egy írnokot ad mellé, kinek, mivel nagy­
részt értelmi munkát, minő a statisztikai számítás,
kivonatolás, sat. kell végezni, nem napdijat, hanem
havi 40 forintot helyez kilátásba egyelőre, a nagy­
szünidő két hónapjára.
Kolozsvár«, 1895. június. par4di K ilm ta i
tanügyi előadó.
Egyházkerületünk rendkívüli közgyűlése.
Előre nem láthatólag, rövid volt egyházkerületünk
rendkívüli közgyűlése, mely tudvalevőleg e hó 23-ra volt
kitűzve és megtartva, és a melynek egyedüli tárgyát, a
folyó év március havában tartott rendes közgyűlés ha­
tározat ábúl kifolyólag, a nagy-enyedi theologiai akadé-.
miánál ürességben levő két exegetikai, esetleg történelmi
tanszékek betöltése képezte. A közgyűlésre a tagok szép
számmal jelentek meg, melyen, a megválasztatás sorrend­
jében idősebb kerületi főgondnokok akadályoztatván a
megjelenésben, gróf Kuun Géza, főgondnok elnökölt.
A közgyűlés megnyitását Sz á s z D om okos, püs­
pök, aa. emelkedett szellemű imája előzte meg, s ez után
205.
az elnöklő főgondnok szép megnyitó beszéde következett,
melyet lapunk elején, egész terjedelmében, közlünk.
A beszédet a közgyűlés tagjai éljenzéssel fogadták.
A jegyzőkönyvet S z á s z Gerő, egyházkerületi fő­
jegyző vezette. Az elnök segéd-jegyzőkül kinevezte Kincs
Gyulát, Bodor Gézát, és dr. Borcsa Mihályt.
A főjegyző felolvasta a közgyűlési tagok névsorát,
melyből kitűnt, hogy a tagok az alapszabályok által meg­
kívánt számmal vannak jelen, s ennél fogva az elnök a
közgyűlést megalakulnak nyilvánította.
Következett a napirend. Parádi Kálmán, az
Igazgató-Tanács tanügyi előadója, előterjesztette azlgazg.-
Tanács jelentését az enyedi theologiai akadémián meg­
ürült két tanszékre beérkezett pályázatokról. Üresedésben
volt egy egyháztörténelmi, és egy exegetikai tanszék.
Beérkezett hat pályázat, melyek közül a kijelölő
bizottság kettőt egyhangúlag kvalifikáltnak talált, neveze­
tesen, Ja ne só Sándor, mezőbándi, és Zov ány i J enő ,
tiszaföldvári lelkészeket. A bizottság, azonban, titkos sza­
vazással, egyedül Jancsó Sándort jelölte.
A közgyűlésnek, a szabályok szerint, miután csak
egy jelöltetett, joga lett volna a választást elnapolni, de
az elnök feltett kérdésére, a közgyűlés nem kívánt e
joggal élni, hanem J anc só Sá n d or t egyhangúlag
megválasztotta tanárrá az enyedi theologiai akadémiához.
Ez után, Par ádi Ká l má n, tanügyi előadó az
Igazgató-Tanácsnak az enyedi kollégiumi Elöljáróság
*egy újabb petitumára nézve adott javaslatáról kívánt
előterjesztést tenni. Ez előterjesztés lényege a következő
lett volna.
Az enyedi kollégium Elöljárósága ugyanis hivat­
kozva arra, hogy a május 20-án tartott gyűléséből a
dr. Kovács Ödön halálával megürült dogmatikai, s vallás­
bölcsészeti tanszékre, továbbá a május 10-én tartott kan-
didáción jelölteket nem nyert 0-, és új szövetségi exege­
tikai tanszékekre július 10-iki határidővel kért pályázat­
hirdetés, a közbe jött közgyűlés kihirdetése miatt lehe­
tetlenné vált, s úgy a tanszékek újabbi kihirdetése, mint
egy újabb rendkívüli közgyűlés összehívása iránti kérését,
az Igazg.-Tanács 1925. számú leiratában az 1895. márc.
16. és következő napján tartott közgyűlés 20. jkvi számú
határozatával nyert fölhatalmazásra hivatkozva, elutasí­
totta, 176— 1895. számú kérésével a folyó év jún. 23-ra
összehívott közgyűléshez fordult, jelezvén akadémiájának
mindenki által ismert azon helyzetét, hogy alig két év
leforgása alatt, összes rendes tanárait elvesztette, s ez
idő szerint egy aktív tanára sincs, s minthogy neki joga,
de kötelessége is, akadémiáját fentartani: kéri a köz­
gyűlést az Igazgató-Tanácsnak oly értelmű utasítására,
illetve, fölhatalmazására, hogy az 0-, és új-szövetségi,
exegetikai, s a dogmatikai-vallásbölcsészeti tanszék be­
töltése céljából, az általa kiállított pályázati hirdetést
tegye közzé július 20-iki határidővel, s a beérkezett
összes okmányokat, a minősítő táblázat egybeállítása vé­
gett, az Elöljárósághoz küldje le, s a választások megejtése
végett, hivassék össze augusztus 15. és 25-ike közötti
időre egy rendkívüli közgyűlés.
Ezzel kapcsolatosan, a nagy-enyedi egyházmegye
jun. 14-én tartott közgyűléséből, 16. jkvi szám alatt, szin­
tén előterjesztéssel élt a közgyűléshez, felhozván ebben
 206. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 26 szám.
I

az enyedi kollégium Elöljárósága által is felhozott indo­ egyházkerületünknek, sem a Bethlen-kollegiumnak nem
kokat, szintén kéri a három tanszéknek pályázat alá áll érdekében az, hogy theol. tanszékeknek nem meg­
bocsátását, s ezek betölthetése végett, egy újabb rend­ felelő kvalifikációval bíró egyének által való betöltésével
kívüli közgyűlés összehívását, mert azon határozott meg­ a papnövelés színvonala ott az eddiginél alább szállíttassák;
győződésben van, hogy az egyházkerületnek, a magyar tekintettel végül, egyfelől arra, hogy a kolozsvári
protestántizmusnak szüksége van egy, a Bethlen-főiskola theologiai fakultás nemcsak, egyházkerületünk, hanem
kebelében fennálló papnövelő intézetre, s a két theologia egyetemes egyházunk túlnyomó többségének anyagi és
közötti nemes verseny jótékonyan fog a protestáns egy­ erkölcsi támogatása folytán történt megalapítása be­
házi életre hatni. végzett ténynyé lett s másfelől arra, hogy az enyedi
Ezen petitumokra nézve az Igazgató Tanács a kö­ theologiai akadémia összes tanszékeinek megürülésével
vetkező határozati javaslatot kívánta előterjeszteni. a kedélyeket már évek óta izgatottságban tartó kérdés
megoldására most jött el az isteni végzés által nyúj­
Főtiszteletü Közgyűlés ! tott legkedvezőbb alkalom, melyet felhasználni, egyház-
Tekintettel arra, hogy egyházkerületi, konventi, és kerületünk belbékéje s egész jövendője érdekében álló,
egyetemes zsinati végzések folytán, a kolozsvári evang. éppen a legújabb törvényhozási intézkedések folytán
református theologiai fakultás, a Ferenc József tudomány- első sorban az erdélyi részekben a parányi erők egyet­
egyetemmel kapcsolatban, működését az 1895 —96. tan" értése s tömörülése egyházkerületünk létkérdése, mig
évvel tényleg megkezdi, s e végett egyelőre öt rendes ellenkezőleg, előrelátható, hogy két papképző intézetnek
tanszéknek meghívás útján történt betöltése, az intézet fentartása nemcsak a lelkészi karban, hanem még az
elhelyezésére szükséges, s az igényeknek teljesen meg­ egyes gyülekezetekben is az áldatlan versengés és viszály
felelő épületnek fölépítése, s általában a tett intézkedések magvát hintené el: mondja ki a főtiszt, egyházkerületi
által az előkészítő lépések immár végrehajtattak, és e közgyűlés, hogy
szerint, egyházkerületünk egyeteme, mint olyan, a pap a Bethlen-kollegium m. t. Elöljáróságának 176—95.
képzés ügyét közvetlenül kezébe vette, gondjai közé sz. alatt kelt s ezzel kapcsolatban a n. enyedi egyház-
sorozta, s ebbeli jogát gyakorolni, s kötelességét teljesí­ megyei közgyűlés előterjesztése által is támogatott azon
teni fogja; kívánságának, mely szerint a négy tanszékre a pályázati
tekintettel arra, hogy egyházkerületünkben a közel­ hirdetés kibocsáttassék s egy rendkívüli közgyűlés még
múlt tiz évben a papi pályára összesen száznyolcvannégyi a nyári hónapok folytán oly időben hivassék össze, hogy
s igy az átlagos számítás szerint évenkint tizennyolc iíju az azon megválasztandó tanárok állomásaikat a jövő
lelkész lett ünnepélyesen kibocsátva, holott nem csak iskolai év elején elfoglalhassák, eltekintve attól, hogy
ennyinek, hanem ennél még sokkal többnek,"az eddiginél rendkívüli közgyűlésnek tartása az egyházmegyék, kol­
szélesebb körű tudományos kiképzésére a kolozsvári theol. légiumok s püspöki vizsgálat alatt álló egyházközsé­
fakultás kedvező feltételek mellett módot és alkalmat geknek tetemes áldozatába kerül, annyival kevésbé tehet
nyújt, s igy egyházkerületünkben még egy papképző eleget, mert az egyházi törvények 55. §-ának értelmében,
intézet költséges fentartása egészen fölöslegessé válik, rendkívüli közgyűlésnek, egy újabb rendkívüli közgyűlés
a mint ezt, a többek között, néhai dr. Kovács Ödön, összehívásáról intézkedni, hatáskörébe nem tartozik.»
a n.-enyedi theol. akadémia volt jeles tanára is, az 1893. Mielőtt azonban a tanügyi előadó mindezeket elő­
máj. 22-én kelt, püspök aá.-hoz intézett, s az ügyiratok­ terjeszthette volna, gr. Kuun Géza, elnök, közbeszólt
hoz csatolt levelében elismerte, kijelentvén : «hogy a dolog és kijelentette, hogy itt egy olyan tárgy hozatnék elő,
most még formailag úgy áll, hogy Kolozsvárit is lehet, a melynek tárgyalására rendkívüli közgyűlés nem bir
s Enyeden is maradhat theologia, de ő ezt reáliter eleitől j mandátummal.
fogva képtelenségnek tartotta>, s késznek is nyilatko­ Z e y k Dániel, a nagyenyedi elöljáróság nevében
zott a kolozsvári theol. fakultás igazgatói állását elfog­ kijelenti, hogy az elöljáróság hozzá járul ahhoz, hogy
lalni, meghódolván, a mint írja, a bevégzett tények előtt; előterjesztésére az elnök által említett 55. §. alkalmaz-
tassék, habár azt a maga részéről erőltetettnek tartja is.
tekintettel arra, hogy istennek különös végzése foly­
Gr. Kuun Géza, elnök, ismétli, hogy ezen dol­
tán, a nagy-enyedi theol. akadémiánál működött tanárok
gokra a rendkívüli közgyűlés hatásköre nem terjedhet ki,
pár. év leforgása alatt elhunytak, s az egyetlen életben
és megköszönve a tagok megjelenését, a gyűlést bezárja.
maradott nyugalomba bocsátása is el van határozva, s
igy valamennyi tanszék betöltéséről volna szó, holott ez
idő szerint teljességgel nincs kilátás arra, hogy nehány hét Igazgató-Tanácsunk: üléséből.
alatt a különböző tudomány ágakra alkalmas szakerők Kolozsvár, 1895. június 20.
jelentkezzenek, a mint ezt a folyó évben tartott egyház­ Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
kerületi közgyűlésnek 20. jkvi száma alatt kelt engedé­ voltak: dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes, Szász
lyével kibocsátott két exegetikai, s esetleg az egyház­ Gerő, közjegyző, Domokos Antal, ig.-tanácsos, Parádi
történelmi harmadik tanszékre vonatkozó pályázati hirdetés Kálmán, tanügyi előadó, Márkus János, titkár, Deák
is igazolja, melynek eredménye az Ion, hogy kvalifikált, József, pénztárnok, dr. Deák Albert, ügyvéd, Maksay
s kandidálható egyén csupán egy jelentkezett, a mi nyilván­ János, h. számvevő és Kádár János, s. titkár.
való bizonysága annak, hogy a theol. tudományok elő­ Az ülés megnyitása után, felolvastatott az időközben
adására alkalmas egyének száma csekély, s a kvalifikáltak elnökileg elintézett ügydarabok jegyzéke, s az ismertetett
Nagy-Enyedre pályázni nem hajlandók, már pedig sem intézkedések megtétele jóváhagyó tudomásul vétetett.
 26. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Napirend során első helyen a n.-enyedi Bethlen*
kollégium elöljáróságának s a nagyenyedi egyházmegye
közgyűlésének az egyházkerületi közgyűlés elé terjesz­
tendő azon kérése tárgyaltatott, melyben a n.-enyedi
theol. akadémián üresen álló három tanszék betöltésére
vonatkozó pályázati hirdetéseknek közzétételét s a vá­
lasztás megejthetése végett ismételten rendkívüli köz­
gyűlés összehívását kérik. Igazgató-Tanácsunk a kérés
tárgyát minden oldalról megvitatván, azon javaslatot
határozta a rendkívüli közgyűlés elé terjeszteni, hogy
annak hely ne adassék. mert theol. tanszékre képesített
egyének hiányában, e pályázatok amúgy is meddők
maradnának, de legalább is kielégítő eredményüek nem
volnának, már pedig a jelen viszonyok között, midőn
a kolozsvári theol. fakultás, megfelelő tanerőkkel ellátva,
már a jelen év őszén megkezdi működését, az enyedi
theol. akadémiának szintén a jelen év őszén leendő meg-
nyithatása egyáltalán nem sürgős egyházkerületi érdek.
Zilahi kollégiumunk elöljáróságának jelentése, mely
szerint a német-magyar tanszékre közzétett pályázat
eredménytelensége miatt, az állomás ez idő szerint be nem
tölthető, tudomásul vétetett; úgyszintén a sepsi-szent-
györgyi kollégium elöljáróságának azon intézkedése is,
mely szerint a klasszika-filologiai tanszékre kihirdetett
pályázat ki nem elégítő eredménye miatt, a szóban
forgó állást ez évre helyettes-tanárral töltötte be.
Zilahi kollégiumunk fentartási államsegélyének fel­
emelése érdekében a helyszíni tárgyalásokra s uj szer
ződés megkötésére vallás- és közokt. miniszter ur biz­
tost küldvén ki, ez iránti intézkedéséről az illető koll.
elöljáróság értesittetett s egyúttal a..: megtartandó tár­
gyalásokban lg. Tanácsunk képviseletében leendő rész­
vételre b. Wesselényi Miklós és LŐrincy György fő­
gondnok aai. kérettek föl, illetve hatalmaztalak meg.
Tanügyi előadó aa. javaslata, mely szerint a mil-
leniumi killitás alkalmára egyházkerületünk kollégiumairól
azok rövid történetét, tanrendszerét, kormányzati viszo­
nyait stb. magában foglaló állapotrajz szerkesztendő,
Örömmel elfogadtatott s annak elkészítésére tanügyi
előadó aa. fólkéretett. (Mai számunkban közöljük. S z e r k.)
Báthori Lina, Lőrincy Menyhértné a néhai atyja
hagyatéka címén széki egyházunkkal szemben fennálló
követelési ügyében Ig.-Tanácsunk másodfokú határozata
ellen felebbezést nyújtván be, az a legközelebbi rendes
egyházkerületi közgyűlés elő terjesztetni határoztatott,
Ig.-Tanác.sunk határozatának jóváhagyását kérő javaslattal.
Görgényi egyház megyénk azon kérését, hogy az
állami anyakönyvvezetői állásoknak felekezeti tanítóink
által leendő elvállalhatása tárgyában körrendelet bocsát­
tassák ki, nem teljesíthette Ig.-Tanácsunk, mert e tárgy­
ban általános intézkedést czélra vezetőnek nem tart, ha­
nem a netalán előfordulandó egyes esetekre tartja fenn
engedélyezési jogát.
Cserefalvi egyházközségünknek az egyházmegyei
tanács által is pártolt kérésére megengedte Ig.-Taná-
csunk, hogy az üresen álló papi állás teendőit egyelőre
még ideiglenesen a nyugalomba bocsátott s időközben egés-
ségét valamennyire visszanyert lelkész aa. végezze, mint-
hogy a fél papi fizetésre az állomást betölteni, nem sikerült.
Jogügyi bizottságunk véleménye alapján, az egy­
207
házkerületi bírósági és közigazgatási ügyviteli szabályok
elkészítésének szüksége kimondatván: azok összeállítá­
sával Márkus János, titkár aa. bízatott meg.
Ugyancsak jogügyi bizottságunk véleményezése
alapján, tárgyaltatott a deési egyházközség iskoláját ér­
deklő Fodor Farkas-féle hagyatéki ügy s miután per
rendjén az említett iskola javára esetleg tekintélyes
összegű hagyomány biztosítható: Ig.-Tanácsunk a ren­
des per megindítását elhatározta s gyors eljárásra az
egyházkerületi ügyvédet utasította.
Süköi egyházközségünk azon kérése, hogy papi ja­
vadalmának állandó emelésére évi 150 frt központi se­
gély szavaztassék meg: fedezeti alap hiányában, teljesít­
hető nem volt.
Ezek után az 1894. évi államsegély kiosztására
vonatkozó javaslat tárgyaltatott, melyből láthatólag, az
évi 15.723 frt. 8 kr. államsegélyből 14.776 frt. 50 kr.
rendszeres segélyekre van lekötve, 575 frt. év folytán
adatott ki halasztást nem tűrő egyházi szükségletek fe­
dezésére s csapások által sújtott papjaink segélyezésére,
és csak 371 frt. 58 kr. kiosztandó összeg maradt fenn,
melynek a legnagyobb szükségeket tekintetbe vevő ja­
vaslat szerinti kiutalása elhatároztatott. Szomorú, meg­
jegyzésre méltó e helyen azon tény, hogy a kiosztás
alá eső ily csekély összegből való részeltetés iránt 144
segélykérés érkezett be, melyben összesen 27,544 frt.
kéretik, sőt az egyházmegyék által is 17.046 frt. ajánltatik.
Papolch egyházközségünk kérésére megengedtetett,
hogy orgona-épitési költségeinek fedezésére kepeváltó
alapjából, 5 százalék kamat mellett és 3 év alatt leendő
visszahelyezés föltételével, 1000 frtot kölcsön vehessen.
Horváth Pál, egyházkerületi pénztárunk helyettes
ellenőre és könyvelője állásában való véglegesítését kér­
vén, e kérése akkint teljesitt etett, hogy Maksay János
pénztári ellenőr aát. Ig.-Tanácsunk a számvevői állásra
helyezte át, s az igy üresen maradt állásra, évi 800 frt.
fizetés mellett, Horváth Pál aát. nevezte ki az uj pénztári
kezelésnek megfelelően végzett munkája szerint <köny­
velő ellenőr» címmel, kimodván egyúttal, hogy mindezen,
a sürgősség által indokolt intézkedések jóváhagyását a
legközelebbi egyházkerületi közgyűléstől kérni fogja.
Az étfalva-zoltáni egyházközség által kezelt Had­
nagy-féle iskolai alapítvány jövedelmének hovaforditása
tárgyában nevezett egyházunk elöljárósága és az ottani
községi iskolaszék között évek óta áldatlan vita és foly­
tonos egyenetlenség uralkodván, ennek megszüntetése
érdekében az illetékes egyházmegyei tanács azt ajánlja,
hogy az alapítvány központi kezelés alá vétessék s ka­
matai innen adassanak ki az alapítólevélben körülirt
célokra. Ig.-Tanácsunk maga is belátván, hogy ezen
ügyet másképpen rendezni alig lehet: az alapítvány
központi kezelés alá vételét kimondotta.
A deési csizmadia ipartársulatnak, mint jelzálogos
adósunknak azon kérése, hogy a kirovott kamatjöve­
delmi adó fizetése alól fölmentessék, teljesíthető nem volt.
Hasonlóan elutasittatott Berzeviczy Béla adósunk
azon kérése, hogy a biztosítékul letett 7000 frtja k;adas-
sék, mert ezen összeg hatóságunknál biróilag le van tiltva.
Ezek után,, az idő nagyon előhaladván, elnök aa.
az ülést bezárta. r. s*
 208. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az egyházmegyékből.
Az udvarhelyi egyházmegyéből.
Az udvarhelyi fiókkör Papi Értekezlete, e hó 13-án,
a pápisták űrnapján, Homorod-Szent-Mártonban tartotta ta­
vaszi összejövetelét. Egyházunk egyik végső állomása ez.
Mint az eredmény is bebizonyította, szükséges volt, itt meg­
jelenni, hogy buzdítsuk, bátorítsuk ezen kicsiny, hithű egy­
házat az elnyeléssel fenyegető unitárius tenger közepette.
A pápisták eme napot mindenütt nagy ceremóniával tartják
meg, különösen Udvarhelymegyében, mikor nagy búcsú van
a székhelyen is. E .napnak neve, az udvarhelyi búcsú, némi
babonák, véletlen esetek annyira megbabonázták híveinket
is, hogy minden tiltakozásunk dacára, eddig a legkisebb
munkára sem sikerült e napon népünket rábírni. Ezt tudva,
némi aggodalommal választottuk űrnapját gyűlésezésünk
idejéül. De úgy látszott, aggodalmunknak kevés alapja volt.
Mintha mi is egyformán éreztük volna a hely és helyzet
fontosságát, kettő kivételével, mindnyájan ott voltunk, szám­
szerűit tizennégyen. Az unitáriusok is ünnepeltek s igy ki­
csiny templomunk vegyes hallgatósággal zsúfolásig megtelt.
Toró Dénes, szt.-lászlói lelkész aa. szépen, hatásosan
prédikálta, hogy mind életünkben, mind halálunkban nye-
rességünk csak a Krisztus. Láttuk, hogy sokan könyeztek a
mély meghatottságtól és az örömtűl.
A templom előtt, bevett gyakorlatunk szerént, Veres
Ferenc elnök, szép buzdító beszédet tartott népünkhöz,
kikelve alkalomszerüleg az űrnapja megünneplése ellen is.
Végül, a református családoknak itt is kiosztottunk hatvan
darab népies iratot, a prot. irodalmi társaság kiadványaiból.
Hisszük, hogy mint mindenütt, úgy itt is, az/úr ezen iratkák
által elvégzi ez időszerinti munkáját. Egyik paptártsunk azt
mondja, hogy nála már a kórusban is mondogatják ezen
szép történeteket. Erre kell mindnyájunknak törekedni.
Vajha, mindenütt ezt tennék!
Újra a templomba mentünk vissza. Elnök tartalmas
megnyitó beszédében visszatekint az elmúlt három évre
Konstatálja, hogy az eredmény minden tekintetben igen
szép, csak közelebbről kezdettek meglankadni a szárnyak.
Lelkes szavakban kér, int és buzdít a kitartásra.
T A R C A.
E g y h á z t ö r t é n e t i a d a lé k o k .
Adatok a kolozsvári evang.. ref. egyházközség történetéhez.
(Tizenharmadik közlemény.)
Mindazok a szerint concludáltatván, a midőn továbbá
negyedik papságra választandó személy iránt lett volna a
kérdés, unanimi voto, mindnyájan megnyugovának abban,
hogy a k. lónai ref. ekklesiában fungens papnak, tiszt. Ince
Sámuel uramnak adassék hivatal, úgy mindazonáltal, hogy
elsőbben ezen egész dolog a mlgos .főconsistoriumnak je­
lentessék, és ha a mlgos. foconsistorium által is helyben
hagyattatik és megerősittetik, annak utánna effectumban vé-
tettessék.
1786. aug. 20. Consistorium gyűjtetvén mlgos. in-
spector curator báró Bánffi György ur ő nsga. praesidiuma
alatt, a tiszt, clerus és több consistoriális személyek jelen­
létekben, néhai tkts Radnótfáji Sigmond ur domesticus
curator halálával lett curatori vacantiánafe. supleálása iránt,
megegyeztenek abban, hogy offeráltassék tkts. senator Te-
26 szám.
Ezután elnöki, inkább finánciális előterjesztések után,
alólirott tartott rövid felolvasást a t e m e t é s r ő l , tekintettel
a jövő helyzetre. Érdekes eszmecsere fejlődött ki mindnyá­
junk tanulságára.
Ugyancsak felolvasó indítványt terjesztett be, hogy
indítsunk tevékeny akciót egyházainkban az űrnapjának nem
egy hívünk részéről való megünneplése ellen. Ideje is már,
hogy ne nézzük összetett kezekkel e szégyenitő helyzetet,
mint a kiknek nincs, nem lehet reménységük. Ha a ka-
thedrából felemeljük szavunkat annak idején, s magán utón
is buzgolkodúnk e tekintetben, lehetetlen, hogy legalább
idővel meg ne tudjuk törni e régi protestáns-ellenes szokást.
Ismét alólirott ama fontos kérdést vetette fel, mi le­
gyen az országos gyámintézet felállítása után a megyei
gyámintézettel, ha a jogos élvezők kihalnak? Ő javasolná,
hogy vétessék Udvarhelyen egy ház, melyben gyűlésterem,
könyvtár és levéltár is lenne, esetleg papi otthonul is szol­
gálhatna az ott megjelenőknek. E kérdés az egyházmegye
jövő közgyűlésén döntés alá kerül. Érdeklődjék, mint itt
érdeklődött mindenki ezen ügy iránt odahaza is. Mindnyájunk
érdeke. Majd akkor az érett alma könnyebben leesik a fáról-
A kolozs-kalotai egyházmegye papi értekezlete gyalul
fiókköre átír, hogy az állami anyakönyvvezetés életbe lépése
után, az eddig hivatalból kért adatokat csak meghatározott
díjért szolgáltassuk ki. Értekezletünk, az ott jelzett indoko­
kon kívül, hozzá járult azért is, mert hazafiságból eleget
szolgáltunk ingyen az államnak. Nem adott semmi fizetést
eddig és mégis fegyelmi kereset alá vonhatott. Azonban,
kinyilatkoztatta, ha az állam a papi fizetéseket sürgősen
kellő módon rendezné, a régi gyakorlatot meg lehetne tar­
tani. Az udvarhely megyei .református papság helyzete, kü­
lönösen a közelebbi időben, a legtöbb helyen csakugyan
tarthatatlan. A tanítók nem nagy fizetése is mindenütt már
többre megyen, mint egynéhány kivételével bármelyik papé.
Az Értekezlet erre Veress Ferenc, bágyi lelkészt, újra
egyhangúlag elnöknek választva, egy óra után végződött.
Az őszön Sz.-Lászlóra megyünk. Helybeli lelkész, Demeter
bácsi barátságos ebédje után. a kötelesség-teljesítés édes
tudatával oszlottunk szét. T T»
Laios János,
bögözi evang. ref. lelkész
legdi István uramnak, a melyet ő kglme is felvállala. Adjon
isten ő kglmének erőt ezen tisztes hivatalnak illendőül való
viselésére.
Ugyanakkor felolvastaték a Filep Simon instantiaja,
melyben azon kéri a ven. consistoriumot, hogy néhai tkts.
Pataki Istvánné asszony által számára testamentom szerént
hagyott ötszáz m. forint capitálisból 300 forintokat a maga
szükségeire vehetne fel és elkölthetne. De minthogy a tes-
tamentomban csak az interessé engedtetett nékie az említett
capitalisnak, a capitalisnak kezéhez való vételétől pedig
eltiltatott, oly conditioval hagyván tudnillik azt a néhai
testans asszony, hogy az gyermekeinek maradjon, erre nézve
azt a consistorium meg nem engedheti, sőt ha eddig föl
talált volna abból valamit venni, az is az esztendőnként
folyó interesséből a capitális több részének egészen szup-
pleáltassék. Hogy a majort is, a melyben lakik, el ne ide-
genithesse, az iránt is tegyenek illendő dispositiót a do­
mesticus curatorok.
1786. mártius 21 én. Méltgs. insp. curator B. Bánffi
György úr Ő Nsga. a tiszt, derűs és a domesticus curator
 2Ő. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 209

urak egybegyülvén bizonyos dolgok eligazítása végett, fel­ holott ez év tizedik esztendeje fáradságban és áldásos eredmé­
olvastatok a Mlgs. foconsistoriumnak d. d. januárius 22-én nyekben egyiránt gazdag püspökségének. Lapunk szószólója
a. c. sub. nro. 4. a tiszt. L. proféssor Sófalvi József uram volt az eszmének, de helyzetünknél fogva, sürgetni, vagy éppen
fizetésének kipótlása iránt a mltgs. insp. curator urakhoz izgatni érdekében, nem tartottuk a gyöngédséggel megegyez
küldött levele, megnevezett tiszt. Sófalvi uram ugyanazon tethetonek. Annál nagyobb örömünkre szolgál, hogy a kicsiny
végre a mltgs. főconsistoriumhoz küldött és említett levél­ mag csirába szökkent, és meg fogja hozni virágát, gyümöl­
hez accludáltatott instántiájának mássával együtt; a mely csét. A rendkívüli közgyűlés bevégződvén, .hagy, népes érte­
levélben méltóztatott a mltgs. fó'consistorium parancsolni, kezlet verődött össze, mely egyhangú lelkesedéssel elhatá­
hogy ha a fenn feltett végre valami ártatlan és a fundusok rozta, hogy a kolozsvári theol. fakultásnak majd az őszszei
megsértése nélkül arra fordítható fundus találtatnék, itten történendő ünnepélyes megnyitásával egyidejűleg, Szász Do­
az iránt informáltatnék a méltgs. főconsistorium. mokos, püspök atyánkfia tiz éves jubileumát olyan formában
A melyet is megfontolván, mind az ő fizetésének fogja megtartani, mely méltó legyen az egyházkerülethez,
gyengesége a mostani időkhöz képest, mind pedig különö­ és méltó a kálvinista püspök 'puritán és áldozatra kész állá­
sen az ő kegyelme circumstantiáira nézve annak leendő sához. Az értekezlet elhatározta egy bizottságnak kiküldését,
megjobbitásának helyes és szükséges volta kétségbe nem és kijelölte ama férfiakat, kik felkérendők lesznek e szép
hozattáthatott, melyhez képest concludáltatott. e m 1 é k-in n e p rendezésére. További részleteket most még
nem közölhetünk, de meg vagyunk győződve, hogy egyház-
1. Hogy buzabeli fizetésének kipótlására a collegium
kerületünk minden igaz tagja örömmel veszi tudomásul e
és az ekklesia közös jószágaik jövedelméből adattassék
kegyeletes mozgalmat, és kész szívvel csatlakozik annak ki-
esztendőnkint ő kglmének 47 véka búza, mely szerént azon
maradhatatlan sikeréhez.
kétharmadrészszel együtt, a mely eddig is szokott vala járni
= Az «Egyházkerületi Papi Értekezlet» érde­
a dézsmáról, lészen az ő kglme. buzabeli fizetései41 véka.
kében tanácskozásra gyűltek össze a közgyűlésre Kolozsvárra
2. Minthogy a t. papoknak, professöi oknak és más jött esperesek, jegyzők és érdeklődők, folyó hó 24-én.
sallaristáknak a dézsmából járni szokott boroknak töltelékje Nagy örömmel és elégtétellel vette tudomásul az értekezlet
azelőtt kevés esztendőkkel minden 10.0 veder után 20 ve­ az egyes jelentéseket, hogy a mozgalom minden vidéken
derről 5 vederre szállíttatott vala, ez által megmarasztatott érezteti áldásos hatását; hogy a részvétel mindenfelől emel­
esztendőnként a dézsmából 210 veder bor, a melyből a kedőben van és látható befolyást gyakorol a nép vallásos,
közelebb múlt esztendőben behozatott negyedik papnak ki- erkölcsi, és hazafias tudatában. Az értekezlet egyhangú lel­
szakasztatott vala 75 veder, a mely töltelékjével egy üt; 79 kesedéssel mondotta ki ismételten, hogy az eszmét ápolni,
vederre menvén, még a fellebb említett 210 vederből fe:;- működését minél szélesebb körben terjeszteni, erkölcsi kö­
maradott 131 veder, a melyből 65 vedret kiszakasztván, a telességének tartja, és az egyházmegyei értekezleteket buz­
t. Sófalvi uram borbéli mostani fizetésének pótlására, a borból dítani, lelkesíteni és támogatni, egyik legfontosabb feladat.
a szokott professori fizetés egészen megmégyen ő kglmének. Az értekezlet egyben fölkérte az espereseket, hogy az alap­
3.. Készpénzbeli salláriumát a mi illeti, ennekelőtte
szabályok 13. §. b. pontja értelmében kötelezett rendes
60 m. forint volt rendeltetve a collegium privatus fundusá- tagoktúl a folyó 1895-ik évre szóló két korona tagsági di­
bólt az ő kglme szállása taxájának fizetésére, minthogy jakat immár begyűjteni és a pénztáros, tanár Borcsa Mihály
pedig mostan az árvák házánál lakik ő kgylme, a melynek aa.-hoz beküldeni szíveskedjenek. Az egyházkerületi Papi
taxájából azelőtt, a míg más lakók által birattatott, 36 m. Értekezlet idei kö. gyűlése szeptember közepén fog meg­
forint szokott vala esztendőnként bemenni az árvák fundu- tartatni, melynek helyét, programmját a maga idejében
sához; helyesnek ítéltetett azért, hogy ezután is a feljebb közrebocsátani, az elnökség kedves kötelességének fogja tartani'
megírt 60 m.. forintokból 36 m. forintok fizettetvén esz­ = A folyó hó 23-ra összehívott és megtartott
tendőnként házbérben az árvák külön kassájokban, a su- egyházkerületi közgyűlés, való, igaz, hogy századunk leg­
pernatans 24 m. forintok fordittassanak a t. Sófalvi uram rövidebb ilyen szerű gyűlése volt. Mint ha mindenki érezte
pénzbeli fizetésének pótlására, mely szerint fog az neve- volna, hogy a döntő pillanat elérkezett, a közgyűlési ta ok­
kedni 195 m. forintokra: azonfelül pedig még 62 m. fo­ nak fele, szám szerint 140-en jelentek meg. És a döntés
rintokat lehet adni a collegium privatus fundusából, úgy valóban megtörtént. Szó, beszéd, deklamációk nem estek;
mint az esztendőnként megmaradott interesekből gyűlt ca- ok, alkalom heveskedésre, indulat-kitörésekre, rekriminácíókra
pitálisoknak folyó interesséből, a melyet is 257 m. forintokra egyáltalában nem volt. A cél, melyért e rendkívüli gyűlés
fog az 0 kglme pénzbeli fizetése pótoltatni. kéretett, el van érve : egy tanár választatott az enyedi theol.
Mindezeket e szelént a mlgos. főconsistorium eleiben akadémiához, minden ellentmondás nélkül, egyhangúlag. Ezzel
terjesztvén a domesticum consistorium, méltóztatott a ralgs. az ülés befejeztetett, és a szivekben minden érzés, és a lel­
főconsistorium adprobálni és confirmálni 1786. ápril 17-én kekben minden gondolat ebben a kérdésben tört ki az aj­
kelt levelében, az honnan, hogy a fenn megirt módok kakon: Nós? Hát, már most? Cui bono ? Csinál-e nyarat
szerint szolgáltassék ennekutánna az ő kglme. fizetése, az egy fecske? Az emberi legkérlelhetetlenebb szenvedélyek,
iránt rendelés is tétetett. vagy a legszentebb óhajtások útjába állhatnak-e a «vis ma­
(Folytatása következik.) Török István- jornak»; az eszmék harcában számithat-e diadalomra az erő­
szak követelése, mely gyöngeséggé válik egy pillanat alatt
ott, a hol még a gondviselés is közbeszól? Valószínűnek
tartjuk, úgy képzeljük, hogy a kolozsvári és az enyedi tbeo-
Különfélék. logiai fakultás kérdésében még mindig nem ez volt a leg­
= E m lé k e z te tjü k olvasóinkat, h o g y a z első' utolsó szó, de hogy az enyedire nézve ez volt a vég kez­
fél-esztendőnek vége. Panaszoljuk hogy a lap árá­ dete, arról élénk bizonyságot tett az a majdnem általános
hangulat, mely óhajtáskint jelentkezett: vajha, ez áldatlan
val olvasóinknak legnagyobb része hátrálékban van.
harc elpihenne már; vajha, annyi nemes szándék, és oly sok
Szívesen kérjük, sürgetjük, hogy tartozásuknak ele­ szent akarat egyesülne ama szent célra való törekvésben,
get tenni, szíveskedjenek. hogy anyaszentegyházunk vállvetve, közül-akarattal élhetne
magasztos hivatásának: szolgálni a protestáns kultúrának, s
= Lapunk folyó évi 17.18 számaiban «Szere- ez által szolgálni a felvilágosodott, alkotmányos, szabad
t é t ház » cim alatt egy cikket közöltünk volt, melynek be­ magyar faj jövendő haladásának, boldogságának, örök életének.
fejezése amaz eszmében, gondolatban konkludált, hogy Szász = «A Szeretétházra.» M o r z s a d a r a b . o k . A gör-
Domokos püspökünk iránt való szeretetünknek, tiszteletünk­ gényi egyházmegyeJalsó köri Papi Értekezletének jún. 13-ki
nek adjunk valamelyes megfelelő formában kifejezést ez idén, m.-bölkényi gyűlésén, a fehér asztalnál, a Szeretetház per­
 210 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
selyébe hullott morzsadarabokban küldök 2 fit. I I krt. Le­
gyen e csekélyke összeg is isten nevében adva! (Isten előtt
számon lesz, bizonynyal. S z e r k ) Gernyeszeg, jún. 23. 1895.
C s e k r a e F e r e n c , ev. ref. pap.
= P á ly á za t. A m.-szigeti államilag segélyezett ev.
ref. líceumban, mint főgimnáziumban, egy németnyelvi és
bölcsészeti tanszék betöltendő. A tanárnak kötelessége, a
német nyelvet és bölcsészetet, mint fő tantárgyakat, s esetleg
valamely' más rokontárgyakat tanítani, s tagjává lenni a
tiszántúli ev. re£ egyházkerületi tanári nyugdíjintézetnek.
Évi fizetés, ha xendes tanár neveztetik ki. 1100 frt. 200
írt. lakbérrel, ha pedig segédtanár 800 frt. 150 frt. lak
bérrel. A kinevezés joga, a líceumi pártfogóság felterjesz­
tésére, a nagyméltóságu m, kir. vallás- és közoktatásügyi
miniszter urat illeti. Az állomást elnyerni óhajtók, a kik a
nagyméltóságu közoktatási kojraánynyál kötött szerződésnél
fogva, csak ev. ref. vallásuak lehetnek, kérvényüket és vég­
zett tanulmányaikról, képesitésükről és eddigi alkalmazá­
sukról szóló bizonyítványaikat folyó évi julius hó 31-ig a
lyceum felügyelő gondnokságához, Máramaros-Szigetre küld-
j.ék. M.-Szigeten, 1895. évi junius 8-án. S z ö l l o s y A n t a l ,
kir. tanácsos, lic. felügy. gondnok.
= A csikfahri tű zvész á ltal elham vasztott papi ház és
melléképületek újra építésére adakoztak: Vajábúl Kocsi Dániel,
gyűjtő ivén, ref. egyház 2 frt. Ngs. Filep Eliz ő nagysága 1 frt. 50 kr.
Tkts. Sípos Sándor úr 1 irt. T. Kiss Zsigmond úr 1 frt. Tiszt. özv.
Kiss Károlyné 1 frt. T. Szilágyi Antalné, Jászkisérről, 1 frt. Kocsi
Dániel, pap 1 frt. Kocsi Dánielné 1 frt. Kovács Péterné 50 kr. Pető
H IV A T A L O S RÉSZ.
215S-1S95. KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyi ev. ref iskolaszék nt. Lelkész-elnökének.
A kir. tanfelügyelőkhez a népoktatás 1S94/5. tanévi
állapotára vonatkozó statisztikai adatoknak az ezredéves
országos kiállítás, illetve, országos ünnepre való tekintettel,
a-folyó--évi-szeptember hó 15-éig leendő beküldése tárgyá-
kan utasítjuk Cimeket, hogy a szóban forgó statisztikai
adatokat, valamint a kir. tanfelügyelők által esetleg beki-
vánandó egyéb, a népoktatás állapotára vonatkozó adatokat,
a kir. tanfelügyelőknek lelkiismeretes pontossággal és sür­
gősen szolgáltassák ki.
Kolozsvárt, 1895. június 24.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ref. püspök, mint elnök.
941-1895 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egy­
házmegyébe kebelezett s z á s z - r é g e n i egyházközség kán-
tortanitói állomására ezennel másodízben pályázat nyittatik.
Javadalom: 1. Tisztességes lakás, kerttel és gazda­
sági épületekkel ellátva. 2. A városi pénztárból havi elő­
legben 300 frt. készpénz. 3. Alapítványi és kegyadományi
kamat 18 frt. 56 kr. 4. Vegyesházasok hozzánk nem tar­
tozó gyermekei után 1 frt. idegen gyermekek után 2 frt.
tandijt fizetnek, évenkint mintegy 30 frt. 5. Temetés 40
kr. évi átlag 10 frt. 6. Faiskola-kert haszna, melyért kerí­
tést fentartani tartozik, kát. jövedelem 81 kr. 7 Egy 972
négyszögöl szántó haszonélvezete, kát. tiszta jöved szerint
I frt 9 kr. Összes fizetés tehát 360 frt. 56 kr. Ezenkívül
iskola-fiitésre és tisztántartásra kap a tanító minden gyer­
mek után 52 krt. melyért az iskolában füttetni és takarit-
tatni köteles.
A mely tanítónak neje a leánykákat női munkára
képes tanítani, 100 frt. dijat nyer még.
Pályázati határnap: folyó évi julius hó 20. Felszerelt
folyamodványok nt. L é n á r t J ó z s e f esperes aához, Ma­
gyaróra, u p. Disznajó, küldendők.
Kolozsvárit, 1895. junius 20. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Nv ómat ott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
26 szám.
Bányai Péter 10 kr. Töobektűl gabona, mely eladatott 1 frt. 60 krért.
János 50 kr. Jánosi Péter 50 kr. Harkó Póli 50 kr. Moga János 50 kr.
Mittelman Hermán 10 kr. Mezei István 10 kr. Paizs Mihály 10 kr.
Tar Eszter 10 kr. Harkó Anikó 10 kr. Dávid Péter 10 kr. Nemes
Ince 10 kr. Göcsi ref. egyház 2 frt. T. Kovács Domokos úr 1 frt.
T Kovács Viktor 1 frt. Bartha Albert 30 kr. Henter Dávid 10 kr.
Az összes, 18 frt. 80 kr. Esperes, nt. Rákosi Lajos úr küldött 5 fo­
rintot, ezt az előbbihez adva, összesen, 23 frt. 80 kr. mely összeget
a nyilvánosság előtt is nyugtázva, a kegyes adakozóknak, egyházam
nevében, hálás köszönetemet nyilvánítom Csikfalva, 1895. jún. 15.
L ő r i n c i L a j o s , evang. református pap
= Nyilvános számadás, és hálás köszönet. Azoktúl, kik
kiáltó szavunkat meghallgatták, épülőfélben levő templomunk nehéz
munkájának fölsegitésére, a következő adományokat vettük. Soly-
mosi Endre 3 frt. Konc Ármin, gyógyszerész, r frt. A toplicai csendőr-
örs 6 frt. 80 kr. Mezei Albert, kúriai biró, 10 frt. Darányi Ignác 1 frt.
Dr. Dadai Vilmos 2 frt. Kothy Lajos, Máramaros-Sziget, 9 frt 35 kr.
Lász'ó Mózes 2 frt. A palota-ilvai csendőrörs 3 frt. A dévai csendőr-
Örs 3 frt. 40 kr. A gvalui csendőrörs 30 kr. A kékesi csendőrörs
1 frt. 60 kr A nagysajói csendőrörs 80 kr. Az oláh-láposi csendőr­
örs 2 frt. 80 kr. Á kápolnok-monostori csendőrörs 2 frt. 60 kr. A
mező-bándi csendőrörs 34 kr. A marosvásárhelyi csendőrszázados
17 frt. A nagy-kikindai csendőrszázados 18 frt 75 kr. A zombori
csendőrszázados 6 frt A trencséni csendőrszázados 2 frt. 50 kr. A
szász-régeni Tanács 2 frt. 5 kr. . marosvásárhelyi városi Tanács
3 frt. A harasztosi egyház 1 frt. A bethleni egyház 1 frt. A hajdu-
szoboszlói egyház 5 írt. A hódmeze -vásárhelyi egyház $ frt. A kar-
cagi egyház 5 frt A dézsi ref. egyír* 5 frt. Á kun-madarasi egyház
2 frt A mező-pániti egyház 1 frt. Benedek Dezső, gyógyszerész,
gondnok, 6 frt. Izsák Móric 1 frt. Róth János három öl mészkő,
ára 10 frt Együtt: 131 frt. 29 krajcár, és 10 forint értékű mészkő.
Fogadják a nemes szivü adakozók, kegyes adományaikért, magam,
és egyházam hálás köszönetét. Toplica, 1895 jún. iS. P á l K á r o l y ,
evang. református körlelkész.
951-1895- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sz.-udvarhelyi
ev. ref. egyházközség kebli-tanácsa az egyházközség 1 — 6
osztályú leányiskolájának újonnan szervezett 4 ik tanítónői
állomására pályázatot hirdet. Javadalom : 400 frt. készpénz,
elő leges havi részletekben fizetve.
Csakis evang. reform, vallásuak^ pályázhatnak.
A kik pályázni óhajtanak, ez iránt való kéréseiket, a
szükséges okmányokkal felszerelten, adják be julius 12 ig,
tiszt. B e d ő F e r e n c , lelkész-elnökhöz, Sz.-Udvarhelyre.
Kolozsvárit, 1895. június 24. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
956 -*895- PÁLYÁZAT.
Az érd. ev. ref. egyházkerületben, a sz.-szolnoki egy­
házmegyébekebelezett p a c a l u s a i egyházközség levita-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : alkalmas szállás és kert, és 300 frt.
készpénz az egyház pénztárából, évnegyedenkint előre fizetve.
Pályázatihatáridő: julius iS. Folyamodványok nt.
V i s k i Pál , esperes aához küldendők, Zoványra.
Kolozsvárt, 1895. junius 24- Szász Domokos,
_____ erdélyi ev. ref. püspök.
945— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
egyházmegyébe kebelezett S á n d o r f a l v i lévita-tanitói ál­
lomásra, ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : gazdasági épületekkel ellátott kényelmes
új lakáson kívül, 487 forint 20 kr. melyből 271 frt. állam­
segély, a többi: kepe és kánonika-porció haszonélvezete. A
megválasztandó köteles az egyházközség által adott évi java­
dalom ''^százalékát egvszersmindenkorra, az után az évi
tagsági ,du|^t a gyámintézet javára fizetni.
C^k-^okleveles tanítók és tanitó-jelöltek pályázhatnak.
Pályázati határidő: folyó év július 20. Folyamodványok
nt. M e n y h á r t A n d r á s , esperes afiához küldendők, Ke-
csetbe, u:' p. Székely Udvarhely.
Kolozsvárit, 1895. junius 25. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam.
[iimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiíiiiiM.'iiiimiiMii
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 kr.
Egyház-politika.
Az állami anyakönyvvezetés, és a polgári
házasságkötés még ez év októberében életbe fog
lépni. Mi része volt a protestánsoknak eme már
a megvalósulás stádiumába lépendő, s mind a
magyar állam-eszme, mind
házassági jog szempontjából oly nagy jelentőségű
két intézmény törvénynyé alkotásában: azt tudja
az egész ország.
Eme törvények megalkotásának nagy mun­
kájában, mely, majdnem páratlanul álló parlamenti
küzdelmek között, egyik fényes győzedelme lett
a magyar állam-eszmének a széthúzó nemzetiségek,
s az államban államot alkotni akaró, szűkkeblű
felekezetiesség erős támadásaival szemben, midőn
protestáns vezér-férfiaink a szabadelvű kormány­
nak segítő jobbjukat nyujták, s ez által a magas
kormány egyház-politikájának
nézve a diadalmat feltétlenül
mindig, mióta csak magyar
beszélni lehet, úgy most is, ország-világ előtt meg­
dönthetetlen igazságképpen oktatott nemzeti tör­
ténelmünk, tanúskodott a tapasztalás, és szólott
az élet, hogy édes hazánknak hűbb fiai, mint az
állam részéről mostoha-gyermek
lyezett magyar protestánsok, nincsenek.
Pedig, ha valamikor, úgy most lett volna igazi
alkalmunk, minden hivalkodás nélkül, tettekre hi­
vatkozva, önérzetes hangon, a méltánytalanság
keserű érzetének jogosult fölháborodásával, a kö­
vetelés terére lépni, és ezt mondani: «Magyar
kormány, mi minden, a magyar állam érdekeit
célzó törvényjavaslataidat, önérdekeink kárával is,
felkaroljuk, magunkéivá tesszük. Mi előttünk any-
nyira szent a haza, hogy ennek boldogithatásáért,
szellemi, és anyagi téren eszközlendő felvirágzá­
sáért, a más egyházaknak nyújtott, s igy minket is
megillető javadalmakról is, ha a parancsoló szükség
úgy kivárja, minden zúgolódás nélkül, lemondunk.
Kolozsvárit, 1895. Július 4. 27. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
De, midőn semmi sem gátolja többé, hogy e haza
kiváltságos hitfelekezeteivel mi is minden tekin­
tetben egyenjogosittassunk; mi, kik ez édes hazát
nem földarabolni, de a maga teljességében mind
végig erősnek, nagynak, hatalmasnak kívánjuk
látni és tudni, s erre összes erőinkkel munkálni,
pedig az egységes a legszentebb kötelességünknek ismertük, ismerjük,
és fogjuk ismerni mindenha; mi, a kik az állam
törvényei ellen, megerőtlenités végett idegen fó­
rumhoz appellálni, a legnagyobb gyalázatnak, és
hazaárulásnak tartjuk; mi, a kik készebbek len­
nénk, evang. református szent vallásunk és anya-
szentegyházunk igazságait, tanitásait, törvényeit
és rendeletéit megátkozni, mintsem hogy az azokra
való útalással a haza érdekei megvalósításának
elébe valaha gátokat mernénk gördíteni, mert hi­
szen előbb hisszük, tudjuk, és valljuk magunkat
a haza polgárainak, és csak az után szeretett
eme két részére anyaszentegyházunk tántoríthatatlan tagjainak
biztositák: mint medd'g leszünk még mi kénytelenek az állam
protestántizmusról gazdag asztalához lucullus-i lakomára meghívott,
s ottan évszázadok óta fejedelmi módon vendé­
geskedő más. és nem egy idegen ajkú feleke­
zetektől elkülönítetten, a hulladék-kenyérmorzsára
szorulni? Meddig fos: még az osztó igazság keze
módjára segé­ a haza, és leghívebb fiai romlására megkötöztetni?
Hogyan van az, hogy a kik a szabadelvű politi­
kának a legnagyobb ellenségei, a szabadelvű poli­
tikát űző kormány azok ellentáilási képességének
meggyöngitésére törvényhozásilag semmit sem tesz,
holott tehetne? Meddig fogja még a magyar
nemzet tűrni, hogy egy egyházi külhataiom, ha
kedve úgy hozza, «veto»-t kiálthasson a nemzet
törvényhozó testületé által keresztül vinni szán­
dékolt törvényjavaslatoknak, s ha mégis törvénynyé
válnak, izgathasson azok ellen azon egyházi nagyok
által, a kik, e föld kerekségén másutt sehol, de
sehol föl nem található fejedelmi javadalmazásukat
a magyar államnak a helyes állam-politikával semmi
képpen össze nem egyeztethető és hallatlan túlbő-
 212 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 27. szám.

kezüségéből nyerik? Meddig fognak még az ős­

apáink által közösen-szerzett édes haza szent
földjének milliókat, meg milliókat érő látifundiumai,
minden többi testvért kizárólagosan, «majoratu-
sok»-at képezni a római és görög katholikusok
kezében !»
Hiszen, ha nem vonjuk kétségbe Plutark eme
tanainak igazságát: «A kéz azért, hogy ujjakra
van hasogatva, nem erőtlenebb, sőt serényebb
Kalászok, az élet mezejéről.
(Népies felolvasás z kölozs-kalotai egyházmegye g y a 1 u i körének,
Mákóban, 1895. jun. 6-án tartott Papi Értekezletén.)
Engedjétek, hogy mind a kon­
koly, mind a tiszta búza növekedjék
együtt az aratásig; és az aratás
idején meghagyom az aratóknak:
Szedjétek össze először a konkolyt,
és kössétek azt kévékbe, hogy meg­
égettessék, a gabonát pedig takar­
játok az én csűrömbe.
(Máthé, XIII. 30.)
A ty á m fiá i, az u r b a n ! A r r ó l a szép m ezőrűl, a hol

a munkára: igy a sokakkal közöltetett dolgok ti k o ra r e g g e ltű i k éső e s tig já r t o k -k e lt e k ; azo krú l a
szá n tó földekről, a hol a m indennapi k e n y é r é r t fárad o zto k ,
a köztársaságban teljesebben hajtatnak végre»:
és a m a v a d v ir á g o s b ércekről, a hol n y á ja ito k m ellett,
akkor be kell ismernünk azt is, hogy az államnak
a d alo s p a c s ir tá v a l e g y ü t t d u d o rá szto k : jö jje te k el én velem ,
most csak egy-két felekezettel szemben éreztetett csak e g y kevés id eig, egy m ás m ezőre. E z t a m ező t,
becéztető, atyai jósága, ha minden többi « a r r a m e ly r e én v e z etlek , úgy h ívják , h o g y az élet mezeje.
é r d e m e s » felekezetre, s igy első sorban mi-reánk N em ism eretlen ez sem ti e lő tte te k , c s a k h o g y , lehet, útai

is kiterjed, ez által nem hogy veszíteni, sőt nyerni já r a tla n a b b a k , tö v is e i s z ú r ó s a b b a k ; a zt azo n ban állíto m ,
hogy v ir á g a i s zeb b ek , g y ü m ö lc s e i p e d ig éd esebb ek . J ö j­
fog az állam erejét illetőleg, miképpen nyer a
je te k el velem , és, m in t R ú th asszon y a B o á z földjein,
kéz is erőben,gyorsaságban, ügyességben, és munka-
s z ed e g e ssü n k itt m i is k alász-fejek et, s k észitsü n k b elő lü k
képességben megbecsülhetetlen sokat az által, hogy eledelt a lélek szám ára . Jól tu d o m én, h o g y a te s té r t
ujjakra hasogattatott. De, aztán ezek a feleke­ a n n y it fára d to k , h o g y m ajdn em ö s sz e ro sk a d to k a m u n­
zetek, melyek az állam gondviselő, atyai jóságában k áb an . E z e n a m ezőn, m e ly r e én vezetlek , a te s t m e g ­

a méltányosság elve szerint részesednek, legyenek pihen, e rő t nyer, a lélek p e d ig felfrissül, és a kincs, m e ly e t

egyek a tántoríthatatlan hazaszeretetben, ne fe­ szerez, el nem vétetik tőle soha . M ert az a m ező ez, m elyrő l
Gyö-
S ze n t D á v id szól a X X I I I . Z s o ltá rb a n , m o n d v á n :
lejtsék, hogy miképpen az ujjak mozgatható ké­
nyörüséges, és fü ves helyen legeltet engemet az úr, és kies
pességüket a kézfőtűi, úgy ők is anyagi javaikat
vizek mellé viszen; az én lelkemet m egvidámítja , és visel
az államtól veszik, s a miképpen egyik ujj sem engemet az igazságnak ösvényein, az ő nevéért, asztalt
akar a kéz elnevezés nevetséges szerepében tet­ szerez előttem azok ellen, a kik nékem ellenségeim. >
szelegni maga magának, akkint egyik felekezet is D e , nem dicsérem fel előre ezt a m ezőt, ső t el­

ne akarjon állam lenni az államban, hanem mint árulom , h o g y b iz o n y o tt tö v is , burján, és g y o m is e lé g

van . E llo p ó z o tt ide is a sátán éjnek idején, éppen m int
annak egyik fontos és tekintélyes kiegészítő része,
tisztelettel, és engedelmességgel hajoljék meg min­
dig az állam törvényei előtt, még ha némi sé­
relmet kellene elszenvednie is, mint a hogy akár
hányszor sérülten is egyik-másik ujjunk kezünknek
önmagunk javára igyekvő munkásságában részt
vészén.
Oh, bizony sokat, felette igen sokat tehettek
volna protestáns vezér-férfiaink a magyarországi
magyar protestáns egyház anyagi érdekeinek föl­
karolására, ha szabadelvűségüket meg akarták
volna fizettetni; de, eltekintve minden érdektől,
el a talán soha többé elő nem forduló, kedvező
alkalomnak önnön magát ajánló könnyüszerü fel-
használásától, eljárásukban jelszavuk a boldog
az e v a n g y é lio m i p éld a b eszé d e k b e n o lvassu k, és k o n k o ly t
h in te tt a jó m a g k ö zé. E z a s o k k o n k o ly aztán e lfo jto tta
a tis zta b ú zát, k iö lte a z é le te t igen s o k nem es p lá n táb ó l.
Ú g y an n yira, h o g y ha m o st szétnézünk, o ly a n n a k látszik
e lő ttü n k ez a szép m ező, m int a m ily e n t lá to tt Ezékiel
p r ó f é t a : «meg van rakva elszáradott csontokkal és tete­
m ekkel.» É s h o zzá n k is, m in t a p rofétáh o z, h a lla tszik az
úrnak s z a v a « T i
megszáradott tetemek, halljátok meg az
úrnak beszédit. Így szól az úr isten ezeknek a tetemeknek :
ime, én bocsátók belétek lelket és éltek, és megtudjátok,
hogy én vagyok az úr, és kihozlak titeket a ti koporsói-
tokbid, és megnyugosztlak titeket a ti földeiteken, és egy
néppé teszlek titeket és lészen egy királyotok, és helyeztetem
az én szent templomomat ti közétek mindörökké, és leszek
a ti istenetek. E zt mondja az úr, a seregeknek istene !»
(E zék . X X X V I I .)
D e , nem b e szé lek to v á b b k ép es b eszéd ek b en , han em

emlékezetű és dicső - hitfelekezeti ősöktől szent m e g m o n d o m , h o g y m e ly ik kü lön ösen a m a h áro m dűlője

a z em beri élet m ezején ek, a h ol e lh a ra p ó d zo tt a k o n k o ly ,
örökségképpen reánk maradt, általunk jó- és bal-
felb u rján zo tt a rossz. E z a h árom d ű l ő : a család , az is­
szerencsében egyiránt híven megőrzött, s mind-
kola , és az anyaszentegyház.
anynyiunk szive mélyéig hangzó, eme végrendelet N e s a jn á lja to k te h á t e g y p ár p illan ato t, m ig én k i­
szerű pár szó vala: «A haza mindenek előtt!» v á lo g a t o k e g y n e h á n y k alász-fejet a ti szám o to k ra, s e g y ­
V ad as Albert, szersm ind rá m u ta to k az e lh a ra p ó zo tt rosszra, k e ze tö k b e
evang. református pap. ad vá n a fe g y v e r t, m e ly n e k s e g e d e lm é v e l a zt k iirth a ssáto k .
 2j. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 213.

H o g y a család i élet m ezején a sá tá n elh in tette a T u d ju k az ó -te sta m e n to m b ú l a zt is, h o g y a k í g y ó

rosszat, azt, szin te m ond an om sem kell. A k in ek szem e s z é g y e n t h o z o tt az elfeő em ber-párra. A tiltá s és e rő ltetés
van a látásra, látja. k íg y ó i sem csele k eszn ek m á sk ép p en . Szégyen t hozn ak
A családi s z e n té ly te h á t m e g v a n fe rtő zte tv e. e zek is. E z a s z é g y e n -fo lt a c salád i é le t e n : a vad-házas­
O t t k ezd em , a h o l a b aj is k ezd ő d ik . ^Minden ifjúra, sága A z első p á r em b erb en m é g n a g y o b b v o lt a szem érem -
v a g y elébb, v a g y u tó b b , el érk ezik az az idő, m ik o r a érzet, ő k el a k a r ta k rejtőzn i s z é g y e n ü k b e n m é g az isten
le g é n y m e g ak ar házasodni, a le á n y férjhez ak ar menni. elől is, a bűn tu d a t ű zte-h a jto tta , és sze r e tté k vo ln a, j ó v á
É s ekkor, m ik ép pen h ajd an áb an É va a n y á n k elibe, k é t tenni h ibáju kat. M a a z t ta p a szta lju k , h o g y m é g a s z é g y e n -
csáb itó k íg y ó áll eléjük is. A z e g y ik a tiltás , m ásik az érzet is k iv e s z e tt az em b erek b ő l. A vad h ázasság terjed
erőltetés. E t t ő l tiltják , ahhoz e rő ltetik . E n n e k nincs sem ­ m indenfelé. A szég y e n te le n , p arázn a em b erek c s a k ú g y
mije, koldu s v o lt m inden n e m z e ts é g e ; an nak p e d ig van v á lto g a tjá k feleségeik et, m int a b e csü le tese k az ö ltö ző ruhát.
háza, földje, szép tehen e, e g y cso m ó ap ró m arhája. «N em , A z t hallom , h o g y a zt m o n d ják az ilyen ek , h o g y ő k
leá n yom , soh a sem a d la k ahhoz, nem azért d a jk általak , polgári házasságot k ö tö tte k . B o lo n d b eszéd ez I A vad­
nem azért n ö veltelek , h o g y m o st v ilá g csú fja l é g y ; az én h á z a ssá g nem p o lg á ri h á z a s s á g . Mi hát a p o lgá ri há­
ak ara to m m al soh a se m éssz h o zzá !> í g y b eszél az apa, z a s s á g ? E g y s z e r ű e n az, h o g y a ki h á z a s s á g r a a k a r lépni,
i g y az an ya . B eleszó l a d o lo g b a m é g a szo m széd a s s z o n y is, e lm e g y az Ő v á la s z to ttjá v a l az állam i tisztviselő h ez, és
b ele az e g é s z a ty a fis á g . A d d ig , s ad d ig, m ig a s z e g é n y k é t b ecsü letes tanú e lő tt azt m o n d ja : ime, mi h ázas­
ifjak at elszakítják, s létre jö n a szeren csétlen h á z a ssá g . s á g r a ak aru n k lépni, Írjon be m in k et a p ro to k o llu m b a .
A h e ly e tt, h o g y a b o ld o g s á g földi p a r a d ic so m á b a ve­ Az az ur szépen beírja, s aztán m ind az egész nász­
ze tté k v o ln a b e az ifjú párt, b e v e z e tik a gyehen na égő nép p el elm ennek a tem p lo m b a, o tt a pap e lő tt m eg­
tiizébe. D e , ez m é g k icsi d o l o g ; h á n y szom orú tö rtén e te t eskü szn ek, éppen m int e d d ig ; m e g ta r tjá k a la k o d a lm a t,
o lvastu n k és h allottu n k az ily e n szeren csétlen h á z a s o k r ú l! éppen ú g y , m int ez elő tt. T e h á t, c s a k an n y i v á lto z á s lesz,
C s a k k ö zeleb b rű l o lv a sta m , hogy e g y jó m ódú em b er h o g y az állam is szá m b a veszi, hogy hány h á za sp á r
e g y e tle n le á n y á t nem a k a rta h o zzá adni s z o lg á já h o z ,!a ki v a n az o rszág b an .
különben igen derék és b ecsü letes le g é n y vo lt. A le á n y N e g o n d o lja te h á t senki, h o g y ez u tán sza b a d lesz,
fo g ta m a g á t, és e m iatti b án a tá b a n , v íz b e ölte m a g á t. hitetlen ül é ln i; h o g y sza b a d lesz, az asszo n y o n túl adni,
A k e m é n y szivü ap a végképpen m e g tö r t, s bár k e se r­ m int a p orték á n , és ne h ig y je , h o g y nem k ell m eg esk ü d n i,
vesen sira tta D á v i d d a l : «leán yom , leá n y o m , b á rcsa k én j h o g y a tö r v é n y eltiltja a p a p tó l, a tem p lo m tó l. A v ilá ­
h altam vo ln a m e g h e ly e t t e d »; de m ár k é ső volt. g é r t sem . T ö b b e szü k van a z o k n a k a tö r v é n y h o z ó k n a k ,
N em , atyá m fiai, a m it az isten e g y b e szerk e szte tt, hogy sem ily e n b o lo n d t ö r v é n y e k e t h o zza n a k . B izo n y á r a ,
azt em ber nem v á la s z th a tja el. M á r p e d ig a szivet, s a ha m o st nem is o lv a s s á k a b ib liá t, de v a la m ik o r ta n u ltá k
szív b e a szerelm et isten adja. Isten ellen, és g y e r m e k e «Minden ország , valam ely magában meg-
belőle, h o g y :
ellen v é t az o ly a n szülő, a ki nem en gedi, h o g y az e g y ­ hasonlik, elpusztulj és egy város is, vagy háznép, a mely
m ásért eped ő s z iv e k e g y m á s é i le g y e n e k . meghasonlik magában , meg nem m aradhat.»(M áté, X II. 25.)
D e, tö b b e t m o n d ok . H a a h á z a s s á g -k ö té s e k r e nem O ly a n tö r v é n y t, m e ly a rom lást, a bű n t, a ve szed e lm e t
fo ly n a be a tiltás, és erőltetés, ez által nem cs a k a családi ter je sz te n é; az isten -im ád ást, a tem p lo m b a-járást m eg­
v is z á ly k o d á s o k k erü ltetn én ek ki, han em lassan kin t m e g ­ tilta n á : m é g so h a e g y o r s z á g sem h o z o tt, s b iz o n y á r a
g y ó g y ít a n á n k egy nagy társad alm i b e te g s é g e t : a sze­ ez után sem fo g hozni. H an em , igenis, üldözni fo g ja a
génységet is. H o g y a n ? H á t, e g y sze rű en úgy, h o g y le ­ v a d h á z a s s á g o t, a hitetlen ül é lő k et a tö r v é n y jo b b a n , m int
rom b oln án k e g y n a g y v á la s z falat, m e ly a s z e g é n y , és a eddig. D e hiszen, m in ek kell, h o g y a tö rv é n y üld özze ?
g a z d a g k ö z ö tt áll. A m ai v ilá g b a n , a zt látjuk, hogy a H á t, mi nem elitéljü k ? H á t, mi nem m e g v e tjü k ? É n m é g
s z e g é n y em b er n a g y o n nehezen b o ld o g u lh a t, b ajosan élhet. a z t is m eg teszem , h o g y a h a lo tta s b ú c s ú z ta tó b a n e g y n e k
N in cs földje, nincs, pénze, nincs hitele. Igen , de v a n erős se p réd ik álo m k i a n evét, h a m é g édes g y e r m e k é t te m e ti is.
karja, van szo rg a lm a , van b ecsü letje. L á m csak, h a e g y - Ily e n m ó d o k o n leh etn e le g jo b b a n m eg b ü n tetn i, ha a kérő,
e g y jo b b m ódú g a z d a -le g é n y feln yitn á az ő k a p u it v a ­ esdő szóra m e g nem térn ek. D e, h a g y ju k , m eg ítéli, és
la m e ly s z e g é n y le á n y e l ő t t ; v a g y e g y s z e g é n y e b b rendű, m e g b ü n te ti az úr, a ki éppen n e k ik m o n d ja : « J a j
nektek,
tö r e k v ő fiatal em b ert b e fo g a d n a , le á n y a után, e g y v a ­ hitetlen, és parázna nemzetség! Hasonlatosak vagytok a
g y o n o s a b b szülő, m indjárt o szla n ék a v a g y o n , s keves- meg fehéi'itett koporsókhoz, melyek k ív ü l ugyan szépeknek
bülne a s z e g é n y s é g . tetszenek, belülpedig rakvák holtaknak tetemeivel, és minden
N e m c s a k a fö ld m ives o s z tá ly n á l van ez i g y . É p p e n undoksággal. Ezen képpen ti is kivid ugyan láttattok az
ig y van az úri o sz tá ly n á l is. O t t is baj, itt is baj. A embereknek igazaknak: de, belől rakvák vagytok kép­
s z e g é n y em beren, a ki m egérd em li, m in den ütt segíten i mutatássá l ^ és minden isten ellen való bűiméi Kígyók,
kell. A z ú ta t m e g k ell n y itn i e lő tte , külön ben a g a z d a g mérges kígyóknak nemzetségei, m i módon távoztathatjátok
v issza él az ő ja v a iv a l, az ő h ata lm á va l, m e ly e t neki isten él a gyehennának büntetéséti (M áté, X III. 2 7 . 2$. 33.)
ad o tt, és nem m éltó arra, h o g y to v á b b is az ő k ezéb en A z e lm o n d o tta k után ítélv e , b o ld o g család i élet
m aradjon. A z t m o n d ja b ö lc s S a la m o n is a P éld a b eszéd es n em jö h e t létre m á sk é p p e n , c s a k ú g y , h a a h áza sfe le k e t
ö n y v b e n : «A szegény és gazdag összetalálkoznak, mind­ a szerelem erős lánca k a p c s o lja ö ssze, és ha s zivö k b en
kettőt pedig az úr szerzi.» (X X II. 2.) N o hát, had d ta lá l­ van hity m e ly m e g ó v ja a lá n c-szem e k e t a ro zsd átó l. A k k o r
k o z z a n a k össze, k ik e t s z iv ö k szerelm e ö s sz e h o z o tt, a földi, so h a sincs veszek ed és, verek ed és, han em va n áldás, b é ­
és m en n yei élet b o ld o g s á g á b a n is ! k e ssé g .
 214 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 27. szám.

Á m , a zért az ily e n b o ld o g c salád i k örb en is ta lá ­ c s a k az e g y h á z , m int testü let, hanem , s kü lön ösen a
lun k k itép n i v a ló g y o m o t . É s ez, a m ai k o rn ak , s ebben k ö z v é le m é n y által, m ár r é g e b b idő ó ta ki v o lt szem e lv e
s z e g é n y n e k és g a z d a g n a k d iv a to s b e t e g s é g e : a túlságos arra a célra, h o g y abból p o l g á r i leányiskola fej-
fényűzés . E g y ik c sa lá d cifráb b a k a r lenni, m in t a m ásik, leszte ssé k . I g y e k e z e t t is az e g y h á z k ö z s é g m e g v a ló s íta n i
s h a nincs új ruhája, m é g te m p lo m b a se m e g y , m ert fél, e célt, a zo n b an m inden téren sűrűn je le n tk e z ő , s ü rg ő s
h o g y m e g s zó ljá k . A fén y ű zésre a z t m ondjuk, h o g y a ru ha je lle g ű s a m e lle tt te te m e s á ld o zatai a n n y ira k im e r íte tté k
tis zte s s é g , de senki se h ú zza to v á b b a ta k a r ó t, m int á a n y a g i erejét, h o g y e g y e lő r e le k e lle tt v o ln a h o g y m o n d ­
m e d d ig ér, m ert h a m á sk é p p e n cselek szik , p a z a r o l; a jo n e te r v n e k m a g a erején leen dő k eresztü lvitelérő l, b ár
pazarlóníl p e d ig m e g v a g y o n írva, hogy az koldus-botra m inden e s z k ö z t felh aszn ált s a fen ta r tá s forrásait la n ­
j u t A z ité lg e tő k n e k p ed ig , az a feleletü n k P á l a p o s t o lla l: k ad atla n u l to v á b b r a is k e reste ab b an a m e g g y ő z ő d é s b e n ,
<
lÉ u pedig keveset gondolok azzal , ha ti tőletek, vagy em­ h o g y te tt lépései a z ir á n y a d ó h e ly e k e n m é ltá n y la tta l
beri Ítélettől Ítéltetem , m ert az úr az, a k i engemet meg fo g a d ta tv á n , a k o n te m p lá lt célt m ielőbb m e g v a ló s íth a tja .
ítél. (I. K o r . I V . 3. 4.) E lő b b a zért e g y h á zk e rü le ti, m ajd váro si s e g é ly r e g o n d o lt
M é g s o k d o lg o k vo ln á n a k a csa lá d i életb en , m e ly r e s m iután nem rem élhette, h o g y a v á r t s e g é ly fo r r á st o ly
a z t kellen e felelnünk, ú jó la g c s a k Pál ap ostollal, hogy: m e n n y isé g b e n k a p h a s s a m e g , h o g y an n ak alapján a fo ­
*Ne szabjátok magatokat e világhoz , hanem változzatok kozód ó k ö v e te lm é n y e k m eg felelő szü k sé g le te in e k fe­
el a ti elméteknek újulása által, hogy kedveljétek az iste?znek d e z e te ú g y b izto sítta ssá k , h o g y a lk o tá s a c s a k u g y a n kő­
ama jó , kedves, és tökéletes akaratját»: d e azo kró l a lá b b sziklán é p íte tt lehessen, elh a tá ro zta , h o g y m é g ú jab b s
lészen b eszéd . A d d ig té ljü n k b e e g y k ics it a z isk o lá b a . n a g y o b b á ld o z a to t h o z az által, hogy b elvá ro si le á n y ­

(Vége következik.) Vajda Ferenc- isk o lá já t, m e ly e t négy o s z t á ly ly a l to v á b b r a is sa já t

erején fo g fentartan i. á th e ly e z i az egyh ázközség tu la j­
d o n á t k é p e z ő szén u tcai (m uzeum -utcai) s e v é g e tt t e l­
Az uj polgári leányiskola.
je sen a m odern ig é n y e k n e k m gfelelő en á ta la k íta n d ó
(A kolozsvári ev. ref. egyházközség belfarkas-utcai leányiskolája.)
g y e r m e k k e r t h e ly is é g é b e ; s h o g y az e k k in t felszabaduló,
A « K o lo z s v á r é b ó l v e s s z ü k á t e cik k e t. nem r égen épü lt egy em e lete s leá n y isk o lá i épületben
A szü lő k és ta n ü g y b a r á t o k élén k é rd e k lő d é s e polgári leá n y isk o la szerveztessék; e végre
m ellett ta r t o t ta m e g a k o lo zsv á ri e v . ref. e g y h á z k ö z s é g felajánlja a m a g a s á lla m k o r m á n y n a k az állam i alap o n
b elfa rka s u tcai leá n y isk o lá ja év zá ró v iz s g á la ta it jun ius szerv ezen d ő p o lg á ri leá n y isk o la céljaira nem r é g épü lt
24. 2 5 . és 2 6 ik nap jain a b e lső tem b lo m b a n , Szász 40.000 frtos. le á n y isk o lá i ép ü letét s telk é t, h a szo n b ér
Dom okos, e rd é ly i e v . ref. p ü sp ö k , m in t az isk o la nélkül, a tu ld o n jo g k ik ö té s é v e l; m a g a az e g y h á z k ö z s é g ,
fe lü g y e lő je és S á r k á n y Ferenc, ny. főgim n . tanár, ille tő le g az e g y h á z k e r ü le t I g a z g a tó -T a n á c s á n a k , m in t e g y ­
e ln ö k le te a la tt. A z e red m én y, az isk o lán ak , m e ly h e z házi fő h a tó s á g á n a k fe lü g y ele ti s e g y é b jo g a it szerző d ési­
fen n állása ó t a széle sk ö rű r o k o n s z e n v fűződik, r é g id őtű i le g b izto síta n i k ívá n vá n . H o g y e té n y á lta l a k o lo zsv á ri
tá p lá lt jó h ir n e v é h e z m e g fele lő v o lt. A z elism erés, igen ref. e g y h á z k ö z s é g m ily érték ű á ld o z a to t h o zo tt, n y ilv á n v a ló .
te r m észe tese n , első sorban is a ta n e rő k e t, B é k é s i T e ­ T e k in ts ü k c s a k váro su n k iskolai, n evelési ü g y e it,
réz, L ö t e Vilma, rend es, Seem ann Josefine, nagyon alap osa n m e g g y ő z ő d h e tü n k . Ig a z, h o g y K o lo z s v á r
R u z itsk a Ilona, k is e g ítő ta n ító n ő k e t, s ezek n ek élén, v á r o s a m a g a is, az u tób b i év e k b e n k é ts é g b e v o n h a ta tla -
k iv á ltk é p p e n ö z v . T a t t iá s F eren cn é, szül. V a d a s l l o n a nul s o k a t t e t t a n ép n ö velés és is k o lá z ta tá s érdekében , de
ig a z g a tó n ő t illeti, ki m in ted d ig, ú g y a le fo ly t ta n é v b e n is, az is b iz o n y o s, h o g y az is k o lá k n a g y részét a hitfel e-
n e m c s a k k iv á ló s z a k k é p z e tts é g g e l, h an em e g y sz e r sm in d k e z e te k ta r tjá k fenn, m e ly e k a n y a g i erejük k o r lá to lts á g a
a le g o d a a d ó b b b u z g ó s á g g a l, az ig a z g a tó n ő i te e n d ő k t e l­ m ia tt, a szó le g s z ű k e b b é rtelm éb e v e t t elem i o k ta tá s o n
je s íté s é b en d icséretes m u n k á s s á g g a l s z e r z e tt elism erést. k ívü l, m a g a s a b b k ép zés n y ú jtá s á r a nem v á lla lk o zh a tn a k ,
Az elism erés em e s z a v a it Szász D om okos, s e lé g te le n e k ú g y szám ra, m int a k ép zés fo k o za ta ira
p ü s p ö k n y ilv á n íto tta az isk olai é v b ezá rá sa a lk a lm á v a l n ézve. É s t á to n g ó h iá n y , fő le g a le á n y n ö v e n d é k e k is­
m o n d o tt lelk es b eszéd éb en , a m a g a s az egym ás n yo­ k o lá z ta tá s á b a n m u ta tk o zik a g g a sztó m értékben . M ert
m á b a lép ő n e m ze d ék e k által fo ly to n fejlődő, tö k é le te s - m ig a fiu n ö ven d ék ek részint a h e ly i k ö z é p is k o lá k a t, ré­
b ed ő , ö r ö k k é élő a n y a s z e n te g y h á z nevéb en , a m id őn szin t a vá ro si p o lg á r i fiú isk o lá ka t k e resh e tik fel m aga­
e g y ú t t a l a szü lő k m e g n y u g ta tá s a , a z é rd ek lő d ő d felvi­ sa b b ig é n y e ik k ie lé g ith e té s e v é g e t t, a d d ig a le á n y n ö ­
lá g o s ítá s a céljáb ó l, r e á m u ta to tt fő b b v o n á s o k b a n a m a v e n d é k e k h aso n ló ig én y e in , éppen a fenti o k o k n á l fo g v a ,
n a g y fo n to s s á g u áta la k u lá sra , m e ly n e k a z in té z e t, m á r a édes k e v e s e t s e g íth e t a m ár n éh á n y é v ó ta fennálló
jö v ő isk o la i é v k e zd e té v e l, e lé b e néz, s a m e ly n e m csa k állam i felső b b leá n y isk o la , m ivel külön ösen a lsó b b ő sz
a z isk o lá ra , e g y h á z r a , de a szü lő k , a n a g y k ö z ö n s é g , a tá ly a ib a e g y harm adát, le g fö le b b felét ve h e ti fel az oda
m ü v e it úri s e g y sz e r s m in d a k ö z é p o s z tá ly és általáb an a n ő ­ özönn el je le n tk e z ő n ö ven d ék ek n ek . P e d ig ez az iskola
n evelés m a g a s a b b érdekeire való tek in tetek b ő l, igen m essze nem k ie lé g ítő , és feladatánál, szervezetén él fo g v a nem is
k ih a tó s m inden esetre ü d v ö s ered m én yű lesz. E z a n a g y fo n ­ e lé g íth e ti ki a m ű v e lte b b k ö z é p o s z tá ly t s a p o lg á r s á g
to s s á g u á ta la k u lá s a k ö v e tk e z ő k b e n ta lá lja m a g y a r á z a tá t. n evelés és o k t a t á s ü g y i ig é n y e it, m int ezt egy p o lg á ri
A k o lo z s v á r i ev. ref. e g y h á z k ö z s é g , k iv á lt az ú jab b le á n y isk o la tehetné, a mi m ind a m ellett b izo n yít, h o g y
időben , tete m e s á ld o z a to k a t h o z o tt isk olái s k iv á ltk é p p e n a jelen ben fennálló felső bb le á n y is k o la e g y m a g á b a n nem
b elfa rk a s-u tca i le á n y isk o lá já n a k le h e tő le g a k o r s z ín v o ­ e leg en d ő a m a g a s a b b r a tö r e k v ő , tanulni vágyó le á n y ­
n alára e m elése érd ek éb en s m on d h atju k, h o g y az n e m ­ n ö v e n d ék e k n a g y szám áh oz, tan u lás és tu d ásb eli ig é n y e k
 2 *j. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 2T5

so k fé le sé g é h e z k ép e st. E z é r t érdem li m é ltó ^elismerés a
k o lo z s v á r i e g y h á z k ö z s é g e t, h o g y s z á m o t te v ő á ld o z a to k
árán is, ö n m a g a eszk ö zö lte , v e te t te m e g a la p já t e g y o ly
in tézm én y n ek , m e ly n e k h ián ya, h a v a la h o l, ú g y itt v o lt
e d d ig s érezh ető m é g je le n b e n is. A le g k ö z e le b b i'is k o la i
é v azo n ban m e g h o z z a az á ld o z a to k , g y ü m ö lc s é t, a p o l­
g á r i leá n y isk o la a je le n le g i b e fark as-u tcai ev. ref. le á n y ­
isk o la h e ly én m e g fo g nyílni, m ire n é z v e az e lő k ész ü ­
lete k az illető fő h a tó s á g o k n á l s z o r g a lm a s a n fo ly n a k .
A mi p e d ig az elem i le á n y is k o lá t illeti, m int e m ­
líte tte m is, az e g y h á z i h a tó s á g négy o s z tá ly ú v á fo g ja
redukálni, s á th e ly e z i az a 1 s ó s z é n-u t e á i gyerm ek­
k e r tn ek , e v é g r e á ta la k íta n d ó , m e g n a g y o b b íta n d ó
kor k ív á n a lm a in a k teljesen m eg felelő en beren dezend ő
ta n h e ly is é g é b e , régi tan erő in ek m e g ta r tá sá v a l, k ik n e k
m éltó elism erést érdem lő b u z g a lm a , n ö ven d ék eik tap in ­
ta to s , fig y e lm e s és szép ere d m é n y e k e t elért ve zeté se,
a jö v ő r e is k iv á ló a n ajánl. D e aján lja ö n m a g á t ez isk o la
az által, h o g y fe lü g y e lő s é g e , m in t ed d ig, ú g y ezu tán is
és m é g fo k o z o tta b b m érték b en fo g ja g o n d já t fejlesztésére,
g y a r a p ítá s á r a , a z ed d ig elért szép eredm én yek le h e tő
fo k o zá sára ir á n y íta n i. K ü lö n ö s s ú ly t fe k te tv é n arra, h o g y
le g y e n e z : a m ü v e i t k ö z é p o s ztá ly g y e r m e k e in e k
elem i iskolája, a p olgá ri le á n y isk o lá b a felvétel elő k észítő je.
Tótfalusi József.
Az egyházmegyékből.
A z e rd ő vid é ki eg yházm egyéből.
Egyházmegyénk junius hó 17 én Bardóc egyházköz­
ségünkben tartotta meg rendes tavaszi közgyűlését. Az idő
esős, barátságtalan volta dacára is, számosán jelentek meg
e közgyűlésen, nemcsak a hivatalból, kötelesség teljesítés
tudatából kifolyólag érdekeltek, hanem a vidéki intelligens
gondolkozásu s vallásos érzésű tagjai közül is számosán.
Ott láttuk az egyházmegye ügyeinek mindig lelkes bajnokát,
pártfogóját, a 38 évig algondnoki tisztet betöltött s most
érdemeinek elismeréséül főgondnokká választott Bartha Sán­
dort, a nemes egyszerűségében is fenkölt gondolkozásu
Zathurecky Gyulát, lelkes és ügybuzgó algondnokainkat:
Zathurecky Józsefet és Bedő Józsefet. Ott láttuk, élénk ér­
deklődéssel figyelni közgyűlésünk tárgyait, «Székely Huszárt»
Benedek Eleket, az egyetlen politikai tanügyi lapnak a
«Nemzeti Iskolának» és a «Magyar mese- és mondavilág»-
nak hírneves szerkesztőjét. Az ő megjelenése szivünket
édes örömmel töltötte el. Hisz, közgyűlésen kívül nyilatkozott
is, hogy ügyeink iránt érdeklődik, mert a ref. papok hely­
zete, foglalkozása egy a tanítók foglalkozási, működési kö­
rével. Ő hivatásához híven, a tanítóság szellemi és anyagi
jólétének fokozására, fejlesztésére szenteli minden erejét; a
ref. papok helyzete, kulturmissiója pedig nem kevesebb
fontosságú, mint a tanítóké; igazi nemzeties kultúrpolitikát
követni szóban, irodalmi működésben. Ezek az elvek, ezek
az eszmék uralják ma is a ref. papságot, látja, hogy azon
az úton halad, mely a liberális eszméknek hódol, s mint
ilyen testületet szive egész melegével szorítja kebléhez, a
magyar nemzet kiválóan magyar elemét s hiszi, hogy a
csekély díjazású lelkészek súlyos anyagi helyzetén, ma­
holnap állami befolyás érvényesítésével segítve lesz. Úgy legyen!
Közgyűlésünk isteni tisztelettel vette kezdetét, melyet '
m.-hermányi lelkésztársunk, Kovács József, végzett, szívből
jött és szívhez szóló imával, meg aztán egy szabatos elő-
adásu, gondos kidolgozású, szónoki erővel előadott beszéd­
del. Az esperesi megnyitó után, a tárgysorozatot megelőzőleg,
Bartha Sándor főgondnok indítványára, egyhangúlag elhatá­
rozta közgyűlésünk, hogy főt. és mélt. Szász Domokos
püspök urnák részvétiratot küld, ama nagy veszteség feletti
fájdalmának adván kifejezést, mely főt. püspökünket, tesvére
elvesztése következtében érte.
Esperes aa. előterjesztette ezután az 1894-ik évi egy­
házvizsgálatról jelentését, mely úgy részleteiben, mint álta­
lánosságban tudomásul vétetett, s esperes aának buzgó
s a munkálkodásáért köszönet nyilváníttatott. Főjegyző aa. je­
lentéséből megtudta a közgyűlés, hogy 1894. júliusától 1895.
jun. 17-ig, tanácsunk összesen 118 ügyet végzett el, rész­
ben magán, részben iskolai és egyházi ügyeket, melyek
hatáskörébe tartoztak. A kimeritő, egyházmegyénk tanácsá­
nak működéséről szóló jelentés tárgyilagos összeállításáért,
közgyűlésünk főjegyzőnek elismerését fejezte ki.
Egyházmegyénk levéltárának rendezéséről Brassay K á­
! roly lelkész aa. tett jelentést; a végzett munka nagy kö­
szönettel fogadtatott, s fokozta érdeklődésünket levéltárunk
iránt annál is inkább, mert nemcsak a híres Benkő József,
újabb időbeli «Filius posthumus»-át mondhatjuk magunké­
nak, hanem a XVI. századból és XVII. elejéről oly becses
kéziratok kerültek elő, melyek, ha nem is nagy körben,
de minden esetre egyházmegyénk, egyházközségeink mono­
gráfiájának megírásánál fontos okmányok lehetnek.
Indítványba hozatott, hogy Benkő Józsefnek a középajtai
temetőben levő sírhelye emlékkővel jelöltessék meg. Köz­
gyűlésünk az^ indítványt elfogadta, s határozatiig kimon­
dotta : egy szűkebb körben adakozásra való felhívás kibo­
csátását a nevezett célra, hogy a meglevő és középajtai egy­
házközségünk által kezelt, mintegy 200 — 250 forintnyi összeg
1000 frtra kiegészíttetvén, az emlékoszlopot felállíthassa. A
gyűjtésnek felhívás utján való eszközlésére, közgyűlésünk
egyházmegyei tanácsunkat kérte fel. Közgyűlésünk templom­
ban folyván le, a hallgatóság szives figyelme sohase lankadott.
j Gyűlés után, az egyházmegye szolgálatában legtöbb
i időt eltöltött tisztviselőnknek, Bartha Sándor főgondnokunk­
nak házához voltunk hivatalosak, ebédre, kit e napon csa­
ládi körében üdvözölhettünk szivünk szeretetével, mint egy
olyan egyént, kinek élete, mint Ő is mondá, örömben és
fájdalomban egy volt az egyházmegye életével. A megeredt
pohárköszöntők itt is meghozták a legnemesebb emberba­
ráti intézménynek, mert ha árvákról beszélek, ezt bizton
mondhatom, filléreit, a mennyiben 12 0. é. frt. gyűlt Össze,
a «Pa p f i u k S z e r e t e t h á z » - a részére, egy oly intézmény
létesítéséhez, melynek létrehozásában még ma is kételked­
nek némelyek, de mint sokan reméljük, nagy erélyű s a
munkálkodásban csüggedni nem tudó püspökünk biztosítja
életét. Itt küldöm e pár forintot, azzal a kijelentéssel, hogy
ez egyesek adományaiból gyűlt közgyűlésünk alkalmából, s
azon édes reménynek adok kifejezést, hogy még lesz al­
kalmam, talán legközelebbrűl, habár csekély összeggel is, a
már eddig küldött Összegeket gyarapítani. (A magasztos és
humánus ügy érdekében kifejtett nemes buzgalomért kész
szívvel küldjük meleg köszönetünket. S z e r k.)
Lőrinci Gyula,
egyhm. főjegyző.
 31(5. PROTESTÁN S
T Á R C A.
E gyh áztörtén et! adalékok.
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez.
(Tizennegyedik közlemény.)
1786. október 3. Szükségesnek ítélvén a ven.consis-
torium, hogy azon contractus, melyet néhai gróf Bethlen
Gergely úr és mostani életben levő mlgos. özvegye, gróf
Kendeffi Rachel asszony ő nsgok. ineáltanak volt az ek-
klesiával, azon ház iránt, melyet itten Farkas^utcában bi­
zonyos conditiok mellett együtt acquiráltanak volt ő nsgok.
az ekklesiától; mostan mindjárt emlitett mlgos. özv. grófné
asszony ő nságától újabban is confirmáltatnék; erre a végre
a consistoriuraból tiszt. Pataki Sámuel, Bodoki József, Szath-
mári Mihály és Méhes György professorok; nemkülönben
tkts. Szatsraári György és Deáki Sámuel ő kglmek. dele­
gáltattak ő Nsgához. A kik is proponálván a dolgot nomine
consistorii, ő nsga. nemcsak az elébbeni contractust con-
firmálni méltóztatott, hanem egyszersmind az ekklesiától
ac^uirált fundus mellett levő fundust is, melyen fenn megneve­
zett néhai gróf Bethlen Gergely ur ő nsgával együtt aquiráltak
volt, hagyta az ekklesiának, levelet adván róla az exklesiának.
1787. márc. 9. Mlgs. insp. eurator báró Bánffi György
ur ő nsga. praesidiuma alatt, a tiszt, clerus és a domest.
curatorok jelenléteiében celebrált consistoriális sessióba:
1. Felolvastatott a mlgs. foconsistorium levele de
dato 14. Febr. 1787. sub nro. 30. a melyben parancsol-
tatik, hogy adja a ven. domest. consistorium a maga opi-
nióját az iránt, hogy mind a cóllegium és az ekklesia jó­
szágainak administratiójára, mind pedig a typographiának
inspectiójára tartozó három hivatalokat egyben foglalván,
nem jobb volna e arra jó fizetés mellett alkalmatos, érdemes
személyt kiválasztani ? Vagy ha az bizonyos tekintetekre
nézve meg nem eshetnék, a hármat két személyre bízni ?
A melyre is ilyen meghatározás lett: A kollégium és
az ekklesia jószágainak és fundussinak administratiójára,
mind pedig a typográphiában való inspectióra, hogy csak
egy személy tétessék, azt nem látja lehetségesnek a con­
sistorium, mivel mindazon hivatalokkal együtt járó foglala­
tosságokra egy személy épen nem érkezhetnék; erre nézve
abban egyeztenek meg, hogy a typographia inspectiója
mellett megmaradván Pataki Mihály atyánkfia ő kegyelme,
a mint ezelőtt is végeztetett vala, a cóllegium és az ekklesia
fundusainak administratiójára egy személy választassék; a
mely végre is tetszett közönségesen abban megnyugodni,
hogy elsőbben offeráltassék ezen hivatal Miklós István
uramnak, a báró Wesselényi Miklós ur jószágaiban a mos­
tani fungens inspectornak és ha fel nem vállalná, annak-
utánna Pataki László uram hivattassék.meg.
Tkts. főquartás Szathmári György uramnak commit-
táltatott, hogy t. Tordai Sámuel uramnak azon költségeit,
melyeken az ekklesia háza- körül, a melyben lakik, ennek-
előtte tett, úgymint h. fi. 29, 90. fizesse ki, és , a mi re-
paratiók- ugyanazon ház körül, úgyszintén a több tiszt,
papok és professorok lakóházaik körül is szükségesek, ha­
ladék nélkül vitesse véghez, az árvák házának azon részét
is ide értvén, a melyben tiszt. Sófalvi József uram lakik
mostan. A tiszt. Ince Sámuel uram házánál pedig circiter
négy marhára való istállócskát építtessen.
K Ö Z L Ö N Y . _____________________________ 27. szám .
1787. április 13. Ugyanazon sessióban felolvastatott
a mlgos. foconsistorium által de dato 28-a Jan. 1787. sub.
nro. 3 1- mlgos. insp. eurator b. Bánffi György ur Ő nsgának
a collegium uj épületeinek continuatioja iránt küldött levél;
és concludáltatott, hogy azon épületnek continuatioja vé­
tessék effectumba: arra fordítván az interesekből gyűlő ea-
pitalisokat, a mennyire szükséges lészen; mely dolog is bi-
zattatott tkts. Szathmári Sigmond urra, a mig más perceptor
lenne ő kegyelme helyett.
Tiszt Sófalvi József uram megnyervén a mlgos. fő-
consistoriumtól, hogy fizetése ,annyira pótoltassák, a mennyi
szokott lenni az ordinarius theologiae professor fizetése, a
mint ez megtetszik ide felebb a 1786. die 21-a Mártii
celebrált •consistoriális gyűlés végzéseinek protocolaiiojábúl;
annakutánna azt kérte vala a mlgos. főconsistoriumtól, hogy
azon pótlás az 1784-ik és 1785-ik esztendőkre is adattatnék
ki, a mely is mlgos. főconsistoriumnak mense Januarii á.
c. 4787. költ és ez iránt a mlgos. insp. eurator urakhoz
küldött levelében megengedtetett ő kglmének, és ehhez
képest annak effectumba való vétele iránt rendelés is tétetett.
1787. jun. 24. Consistorium gyűlése tartatván mlgos.
insp. curator br. Kemény Sámuel ő nsga. praesidiuma alatt,
a tiszt, clerus, domest. eurator urak és más consistoriális
személyek jelenlétekben, eddig fungált főquartás, tkts. Szath­
mári György uram főquartási hivatalától elbúcsúzván, mi­
nek előtte a ven. consistorium a helyében választandó sze­
mély iránt discursusra lépett volna, tks. Hadadi Sigmond
uram előállván, emlékezetben hozá a protocollumból a ven.
consistoriumnak in. a. 1783. die 29-a Junti, ő kglme. iránt
tett végzését, a mely is ebből áll, hogy midőn a főquartási
hivatal változni fogna, ő kglme. iránt különös reflexió té­
tessék; e mellet emlité azt is, hogy ő kglme nem a maga
hibája miatt esvén ki a magistratusból, immár sehonnan
semmi subsidiumot nem venne, illendő lenne azért, hogy a
ven. consistorium által ezen tekintetre nézve is consolál-
tatnék ; és ezen okból kívánja vala, hogy mostan a fő­
quartási hivatalban, tkts. Szathmári György uram helyében
sine voto substitualtassék. A melyeket is consideratióban
vett ugyan a ven. consistorium, de ugyancsak még is mos­
tan ő kglmének abban nem annuálhatott; mert a mi első
részét illeti, az 0 kglme praetensiójának, az előhozott pro-
tocolatio ő kglme iránt ezen okból tétetett vala, hogy ő
kglme. a collegium építtetése körül fáradozott vala abban
az időben és oly reménység volt, hogy azon szorgalmatosságát
tovább is fogná continuálni; ő kglmne pedig azután esz­
tendővel és négy hónapokkal arról lemondott, és így ces-
sálván a protocolatiónak oka, ő kglme is ahhoz tovább
nem ragaszkodhatott; a mi a másodikat illeti, minemü ok­
ból esett legyen ő kglmének a magistratusból való kima­
radása, azt a consistorium vizsgálni, nem kívánja, de ha
szintén arra magaviseletével legkisebb okot nem szolgálta­
tott is, elég az, hogy immár inde 1777. év óta minó ez
ideig, tiz egész esztendők elfolyások alatt, vagy fő-, vagy
vicequartási hivatalt egymás után szakadatlanul viselt ő
kglme és elég beneficiummal élt az ekklesiából, illendő,
hogy immár mások is, a kik arra minden tekintetre nézve
érdemesek, és a kik abban még eddig nem részesültek,
consoláltassanak; egyéb consideratiók is accedáltak ő ke­
 27. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
gyeimére nézve; mely okokra nézve mostan a ven con-
sistorium az Ő kglme kérésének eleget nem tehetett, hanem
ennekutánra várhatja még ismét annak idejében leendő
successióját.
A mely is eképen decidáltatván, továbbá némelyek
azt vitatják vala, hogy a főquartási hivatalt csak senatorok
viselhessék, bizonyos okokra nézve, a mint az eddig is na-
gyöbbára szokásban volt, mások pedig azt kívánják vala,
hogy azok is, a kik nem senatorok ugyan, hanem egyéb
tekintetekre nézve érdemesek, részesülhessenek abban, a
melyet is megháDyván, vetvén, végre abban állottának meg,
hogy noha ugyan azok is, a kik nem senatorok, egészen
ki nem rekesztethetnek, mindazáltal, a mikor a senatorok
közül találtatnak, a kik épen olyan érdemesek, és a kikre
nézve valami egyéb akadály nem találtatik, illendő, hogy
ezek praeferáltassanak; a melyeket is e szerint megfontol­
ván, hogy tkts* senator, Deáki Sámuel uram succedáljon
mostan a főquartási hivatalban, abban mindnyájan meg-
egyeztenek, a mely is unanimi consensu, ő kegyelmének
offeráltatván, fel is vállalá.
Ez eképen meglévén, a v. quartási hivatalra candi-
dáltattak négyen, úgymint tkts. Szathmári György* tkts.
Hadadi Sigmond, t. Szathmári János és Kolosvári József
■ uraimék Ő kglmek, a kik közül pluralitate votorum, tkts.
Szathmári György ur választatott.
1787. november 25. Ugyan a feljebb irt consistoriális
sessióban proponálá tiszt, esperes Ince Mihály uram, az
árvák gazdája iránt, hogy a mostani circumstantiákhoz ké­
pest, mivel egy dárab időtől fogva mind a gabona, mind
egyéb victualék igen megdrágodtanak, ezen okból nemcsak
az, hogy az említett árvák gazdája nem elégséges az árvák
tartására az eddig való fizetésért, hanem ha elégséges volna
is, igen nevezetes kárával és fogyatkozásával lenne; a rae
lyet is méltó consideratioba vévén, a megirt árvák gazdája
expositiója helyesnek találtatott, s erre nézve concludálta-
tott is, hogy inde 26. octobr. a. c. 1787. minden árváért
.egy-egy hónapra négy magyar forintok fizettessenek, mind
azon ideig, valamig a fennemlitett gabona és egyebek mos­
tani drágasága fog tartani, annakutánna pedig, a midőn az
élés módja olcsóbb lészen, az eddig szokásban volt fizetés
jedeáljon, úgymint egy személyre hónaponként három ma­
gyar forint. Minthogy pedig az árvák fundusa a fenn
megirt fizetés szerint, annyi számú árváknak intertentió-
jokra, a hányán mostan vágynak, nem sufficiál, az árvák
száma reducáltassék annyira, a mennyire a fundus elég­
séges lészen.
1789. ápr. 19. Plenum consistorium tartatván mlgos.
insp. curator br. BánfFi György ur Ő nsga. praesidiuma
alatt, mlgos. insp. curator br. Naláci József ur ö nsga. a
tiszt, clerus, a domesticus curator urak és más consistoriális
személyek jelenlétekben:
i.-mo. Felolvastatok a mlgs. supremum consistorium
die 8-a Febr. a. c. sub. nro. 24. költ levele, a melyben
jelentetik, hogy az eddig fungált és fungáló mlgs. insp.
curator urak hivatalokbéli terheknek könnyebbitésére nézve,
a mlgos. urak mellé még egy inspector fő- és vicecurato-
rok tétettetéseket szükségesnek Ítélte a mlgos. supr. con­
sistorium ; az honnan is az inspector főcuratori hivatalt
mlgos. br. naláci Naláci József urnák, az egyik vicecurator-
ságot pedig distr. tabulae adsessor Balia Sámuel urnák
217
ajánlotta, a kik mindkét részről felvállalván, intimáltatik a
domest. konsistoriumnak, hogy a fenn megnevezett mlgos.
urakat esmérjék magok curatoraiknak és a mlgos. uraktól
mindenekben illendőképen függjenek.
Conclusum. Az egész sonsistorium megegyezett aka­
rattal, örömmel fogadja a mlgos. cupremum consistoriumnak
ezen rendelését.
2- do. Felolvastatott ugyan á mlgos. főconsistoiiumnak
sub nro. 37. költ levele az -abban zárt instantiával együtt,
melyben a tiszt, esperes Ince Mihály uram, ezen kolozsvári
ven. ecclesiában már most 39-dik esztendejében járó szol­
gálatát és immár elöregedett és elerőtlenedett állapotját
declarálván, kéri, hogy maga mellé káplánnak Sámuel nevű
fiát venni raegengedtessék,. és hogy a szokott fizetés is ap-
placidáltassék, a mely ennek előtte is az ecclesia részéről a
káplánoknak szokott adatni, sőt, hogy az a mostani időbéli
drágaságra nézve valamivel bővíttessék is.
Conclusum. Az egész consistorium tiszt, esperes Ince
Mihály uramnak fenn megirt kérését egészben helyben
hagyja. Megesméri t. i. a consistorium az Ő kglme, régtől
fogva példás szorgalmatossággal és nyilvánvaló haszonnal
folytatott szolgálatát; látja azt is, hogy ő kglmének mind
az azon idővel, melyre isten kegyelmességéből eljutott,
együttjárni szokott gyengeségre, mind pedig nevezetesen
ottan-ottan előforduló beteges voltára nézve, a nyugodalom
immár igen szükséges légyen, az honnan is igen helyesnek
és illendőnek Ítéli ennekelőtte is az ilyen állapotban gya­
koroltatott szokás szerint, hogy ő kglme maga segítségére
káplánt vehessen maga mellé és nevezett szerint, hogyezen
kápláni hivatalra, az Ő Sámuel nevű fia felvétessék, abban
is épen semmi idegenséget és akadályt nem talál, sőt egész
megnyugovással helybenhagyja. Melyhez képest elvégeztetett,
hogy említett t. ifjabb Ince Sámuel atyánkfiának a szokott
kápláni fizetés az ekklesia fundussából esztendőnként ki-
adattassék, és a midőn ide hátrább az ecclesia fun dúsai
megvizsgáltatnak, ha fog találtatni olyas fundus, a mely
innoeue erre a végre fordittathatik, a consistorium azon
lészen, hogy a most mindjárt említett fizetés szaporittassék
is. Ennekfelette feltévén, hogy kglme ezen ekklesiában
folytatandó szolgálatja által magát érdemesíteni fogja, jö­
vendőben annak idejébe successióra nézve is reflexióval
lészen a consistorium iránta.
3- a. Olvastatott a méltóságos supr. consistorium levele,
de dato 17. aug. 1788. numero 194. néhai gróf Székely
Lászlóné asszony ő nagysága testamentaria dispositioja 4-ik
cikkelye másával együtt, mely abban vala accludálva, a
melyben is itten, Kolozsvárt, a consistorium inspectioja
alatt lévő árvák számokra hagyott 1000 m. forintokat, le­
kötvén ezen summáig Alamori és Mági jószágait.
Minthogy pedig a supr. consistorium fenn megiit le­
velének tartása szerint ezen említett jószágok állapotjuk
olyan körny ül állások között vagyon, a melyre nézve mlgs.
gróf Székely Ádám úrtól függene az kiváltképpen (a kit
illetnek t. i. azon jószágok), hogy a testans néhai grófné
asszony Ő nagysága utolsó akaratjának ebben a részben
elég tétessék; erre nézve intimáltatik a mlgos. főconsis-
torium áltat, hogy a domesticum consistorium gróf Székely
Ádám urat ezen dolog végett, levele által keresse meg és
nem praetensive, hanem szép móddal előadandó kérése által
azt az ő nsga. jóemlékezetébe ajánlja.
 2l8 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 27. szám.

Conclusum. Gróf Székely Adám urnák Írni kell a mlgos. lemile dalát, édesanyátok beszédét; nem tudjátok elmondani,
foconsistorium által parancsolt mód szerint, a feljebb feltett a mit szivetök érez, lelketök gondol: és jöjjetek gyámoli-
tására azoknak a szerencsétleneknek, kiket a könyörület
dolog végett.
filléreivel vissza lehet adni, vagy legalább megmenteni az
(Folytatása következik.) Török István- emberiségnek.
= A «Prot. Szemle» 6-ik füzete éppen olyan gazdag
Különfélék. tartalommal jelent meg közelebbről, mint az eddigiek. írtak
bele Thúry Etele: Drágoni Gáspár, és a körmendi iskola;
= Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy az első Paulik János: A halhatatlan sági eszme története; Krupec
fél-esztendőnek vége. Panaszoljuk, hogy a lap árá­ István: Adalékok a Luther-káté magyarhoni irodalmának
val olvasóinknak legnagyobb része hátrálékban van. történetéhez; Egerházi Lajos: Könyvismertetés; hazai és kül­
Szívesen kérjük, sürgetjük, hogy tartozásuknak ele­ földi irodalmi szemle. Egyszersmind tudomásul veendő, hogy
miután az Irodalmi Társaság titkára, Kenessey Béla, köz­
get tenni, szíveskedjenek. tudomás szerint, közelebbről átteszi lakását Kolozsvárra, mint
a megnyílandó theol. akadémia igazgatója, ez után a Prot.
= Vihar egy pohár vízben, vagy, a furcsa há-
Irodalmi Társaság dolgait érintő közlemények az új titkárhoz,
ború; és több ilyen névvel jellemezhetnők azt az össze-
Szőts Farkashoz küldendők (Budapest, pipa-utca, 23. sz.)
gabalyodást, mely a budapesti, a debreceni, és a sárospataki
Lapok közt dühöng. Az okot e hadviselésre az adta meg, = A legfájóbb sebek azok, melyekkel családi
hogy e lapok egymástól eltérő theol. iránynak hivei, legalább életünkben látogat meg az isteni gondviselés. Egyedül csa­
a hagyományok szerint, és a látszat szerint, úgy lehet a való­ ládi életünk az, mely előlegül adatott számunkra a meny-
ságban is. A sárospatakiak képviselik a legszélsőbb, vagy országból, és ez az arasznyi hely az, melyben a fájdalom
legalább is a szélsőbalt, a debreceniek a szélső jobbot, a kétszeresen, százszorosán fáj. És a papi házak éppen azok,
budapestiek, volt idő, hogy mind a két felé vetettek egy- melyekben a gyermeki hálának, a szülői önfeláldozó szere­
egy szerelmes pillantást, most, azonban, felvetették az «Ev an- tetnek példáit kell szemlélnünk. Ilyen ház volt orbai egy­
házmegyei jegyző és zabolai pap Földes György barátunk
g e 1 i z á c i 0» eszméjét, melynek vezérközlönye a « Ha j n a l » ,
és igy megszerezték a maguk számára a pietista elnevezést. háza. Boldog család volt, mert istenfélő, jó emberek sze­
Elképzelhetni, minő pompás rákétázás támad abból, ha ezek rették egymást benne. Ám, az isten meglátogatja azokat, a
a különböző elemek egymással érintkeznek. Tisztességes han­ kiket szeret. Hajadon leánya, F ö l d e s S z a b i n a , múlt hó
gon ugyan még, de már van szó «félkegyelmüségről», «po­ 24-én meghalt. Vigasztalásuk legyen az a jó isten, a ki
gányságról», vádról, hogy a minden áron evan elizálni akarók adta; a ki elvette; és legyen az Őket igazán szeretőknek
a baptisták, meg a názárénusok malmára hajtják a vizet; őszinte részvéte.
támadják egymást, hogy escénkint, fényes kivilágítás mellett,
tartanak isten-tiszteletnek nevezett felolvasásokat; hogy csiz­
madia-legényeket, molnárokat neveznek el prófétáknak, azokat
misszióba küldik, és nem csak áruitatnak velük bibliákat,
Hivatalos rész.
de itt-amott még magyaráztatnak is. Egy szóval, az a látvány 2129-1895. f e l h ív á s ,
tárul szemeink elébe, a mely mindig előfordul ott, a hol az erdélyi ev. ref. egyházkerüleii egyházmegyék
az emberek megharagusznak; vagy ott, a hol valaki elhiteti nt. Espereseihez.
magával, hogy ő jót akarván, egyedül ő van az igazság csal­ A vallás-, és közoktatásügyi magyar királyi miniszter
hatatlan birtokában. Az igazat megvallva, már régóta viszket idei 21,799. számú leiratában értesítette hatóságunkat arról,
a körmünk, hogy magunk is oda álljunk a véleményezők hogy 0 császár és király Felségének huszonöt éves koronázási
sorába; és mégis, örvendünk, hogy nem elegyedtünk bele, ünnepe emlékére «Első biztosító intézet, katonai szolgálat
mert ezt a hadakozást most, ilyen formában, gyümölcstelen- esetére, ő császár és király Fensége, József főherceg védnök­
nek tartjuk. Nem háború kell nekünk most az egyetemes sége alatt, mint szövetkezet» címmel egy intézmény létesült
anyaszentegyházban, hanem nagy békesség, és egyetértés; oly célzattal, hogy a véderő kötelezettség teljesítésével úgy
belátása annak, hogy munkára kell vetnünk kezeinket, és a besorozottakra, de különösen a szegényebb néposztálynál
nem beteges szemforgatással, hanem élő hittel építeni azokon a fő-munkaerőt vesztett családra nehezedő súlyos terhek
az alapokon, melyek szent örökség gyanánt szállottak reánk, könnyebben elviselhetőkké, s a haza oltalmára hozott áldo­
és a melyek éppen oly nagyon elütnek a németekétől, mint zatok kevésbé érezhetőkké váljanak.
az aDgolokétúl. A platán fa nem verhet gyökeret Grönland- Ezen humánus cél érdekében kívánatos, hogy a tár­
ban. Erkölcsök, hit, vallás akkor lesznek az ember méltó­ saság szervezete minél szélesebb körben megismertessék, s
sága, ha az individuális nemzeti talajból, az egyén termé­ hogy az intézetnek mindenütt állandó képviseleti közege
szetéből Önkint omlanak elő. ügy vagyunk meggyőződve, legyen, a kik a nép körében élve, annak a tekintetben a
hogy ez a mostani háborúskodás is csak elmúló tünemény, , szükséges felvilágosítást, és útba-igazítást megadhassák. Ily
és óhajtjuk, nogy utóbajai ne jelentkezzenek. Minden esetre I képviseleti közegül kiválóan alkalmasoknak tartja a miniszter
jó lenne, ha az emberek kétszer is meggondolnák, hogy mit úr a néptanítókat, kik ily módon a mig közjótékonyságot
beszélnek, és hogy mit cselekesznek. Mert vannak hamis szolgálnak, egyszersmind anyagi helyzetűken is segítenének.
beszédek, és vannak ártalmas cselekedetek. Felkérjük ennél fogva Címeket, hogy ezen képviseleti,
= A kolozsvári siket-némák intézete a napok­ s illetve, ügynöki tisztek elvállalására tanító aait. buzdítani,
ban fejezte be 7-ik évét 49 olyan növendékkel, kik a leg­ szíveskedjenek, s értésökre adni azt is, hogy a megbízások
nagyobb mértékben méltók a védelemre és emb érsz eretetre. ügyében bővebb felvilágosítást a nevezett intézet igazgatósága
A vizsga a legmélyebben nemcsak meghatotta az érdeklő­ (Budapest, V. kér Erzsébettér, 1. szám) ad.
dőket, de ki is elégítette úgy az intézet tapintatos vezetése, Megjegyezzük végül, hogy a képviselet elfogadhatása
mint az oktatás eredményének tekintetében. Vajha, a tör­ iránti engedélyt, esetrol-esetre, hatóságunknál kötelesek tanító
vényhatóságok és a humanizmus szolgálatában álló egyesek aai. kieszközölni.
fölmelegednének, hogy minél számosabban hozzák meg Kolozsvárit, i895.jún. 25.
adományaikat akár mint alapitó, akár mint pártoló tagok! M árkus János , D r . Kolosvári Sándor,
Szemtől-szemben látni e szerencsétleneket és nem könyö­ titkár. elnök-helyettes.
rülni rajtuk: absolute lehetetlen. Képzeljétek el, ha ugyan
lehetséges, hogy nem vagytok képesek meghallgatni a fü- ! Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Július 11.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Értesités.
A folyó év szeptember havában megnyíló
kolozsvári e v a n vo. ref. t heol . fakultás
érdekében, az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igaz­
gató-Tanácsa által kibocsátott «Tájékozás» kap­
csán, felhívom az érdekelteket, hogy a mennyiben
a Tájékozásban is jelzett internátusi és konviktusi
jótéteményeken kívül ösztöndíjakban, vagy a kon­
viktusi jótétemények kisebb (50, vagy 25 frtos)
osztályában óhajtanának részesülni, fölvételi folya­
modványaikban jelöljék meg ebbeli kívánságaikat,
s folyamodványaikat szereljék föl vagyon-kimu-
tatással, illetőleg, szegénységi bizonyitványnyal is;
továbbá, hitelesen igazolják azt is, hogy más tan­
intézetben esetleg mely fokú, s minő természetű
jótéteményben részesültek már. A folyamodványok
az indexekben, illetőleg, az érettségi bizonyítvá­
nyokban kitüntetett előmenetel, a vagyoni helyzet-
és az esetleg már másutt élvezett jótétemények
tekintetbe vételével fognak elbíráltatni. Megjegy­
zem azonban, hogy a különösebb kedvezmények­
ben csakis a theologus ifjak részesülhetnek, s nem
egyszersmind a tanár-képezdébe járó egyetemi
hallgatók is, a kik csak a Tájékozásban is jelzett
80 forint évi összeg- mellett élvezhetik a benn-
lakást, és a konviktust.
Budapesten, 1895. július hó 7-én.
Kenessey Béla,
az ev. ref. theol fakultás igazgatója.*)
Jövendő anyakönyvvezetésünk érdekében.
Az állami anyakönyvvezetés életbe lépteté­
sétől már alig pár hónap választ el bennünket,
és még semmit sem tudunk arról, hogy mi tör­
ténik a mi anyakönyveinkkel ? Kétségtelen előttem,
hogy mi azért éppen úgy vezetni fogjuk a ma­
gunkéit, de már nem lesz meg többé azok hite­
*) Tisztelettel kérjük egyházi lap-társainkat, szíveskedjenek
a fentebbi értesítést átvenni. S z e r k
28. szám.
SzerJeesztőséf/i iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
lességének alapjául szolgáló ama kényszer, mely-
lyel eddigelé minden anyakönyvi adatot hozzánk
kellett beszolgáltatni. Anyakönyvi vezetésünk e
nélkül hiányos, jó részben haszontalan lenne. Hogy
tudhatjuk ez után ellenőrizhetni híveink számát?
Hogy tudhatjuk kellő lelki gondozásban részesiteni
az egyes családokat, ha azok viszonyairól csak
hiányos ismereteink vannak?
Éppen most olvastam a belügyminiszteri uta­
sítást a születési, és halotti anyakönyvek vezeté­
sére vonatkozólag. Azt hiszem, hogy találok benne
valami olyan rendelkezést, mely lehetővé teszi a
felekezetek további pontos anyakönyvvezetését is.
És ime, itt az eredmény.
Az utasítás ro. §-sa útasitja ugyan az anya-
könyvvezetoket, hogy az «érdekelteket figyelmez­
tessék vallási kötelmeikre»; az 56. §. pedig kötelezi,
hogy a még meg nem keresztelt, de már anya­
könyvezett gyermek utónevét egy tanúsítványban
adják ki a bejelentőnek, hogy azt mutassa fel a
keresztelő lelkésznek; valamint a halottvizsgálati
bizonyítványt is kiadni rendeli a 72-ík §. hogy a
temetés kieszközlésénél felhasználhassák a felek;
sőt a 10 r. §. a használhatatlanná vált anyakönyvek
új összeállításánál az egyházi anyakönyveket is
egyik forrásul tünteti fel; de, hogy mindezen intéz­
kedések nem adják meg a lehetőséget anyaköny­
veink vezetésére, az az első szempillantásra bizo­
nyos. Ugyanis:
a ro. §. c s a k f i g y e l m e z t e t n i rendeli a
feleket vallásos kötelmeikre, de nem k ö t e l e z i
legalább a keresztelésre, és felekezeti temetésre.
Az 56. § nem azt rendeli, hogy hivatalból
k ö z ö l j é k az állami anyakönyvvezetők a szüle­
tési adatokat a felekezetekkel, hanem csak a
bejelentőnek kell átadniok a tanúsítványt. De, kér­
dés, hogy a gyermeket elviszik-e a paphoz ke­
resztelni, a miért már stólát is kell fizetniük
A vallás iránt közönyösek, vagy a nagyon sze­
gények sok esetben nem fogják megkereszteltetni
 220 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
gyermekeiket, vagy legalább pappal nem, hanem
csak akatholikusoknál szokásos szükség-keresztség
módja szerint. Az illető pap pedig minderről semmit
sem tudhat, mert a bábák többé nem lesznek köte­
lesek, neki jelenteni be a születést huszonnégy óra
alatt. És igy hiányos lesz felekezeti anyakönyvünk,
s ezenfelül elvész a keresztelési stóla egy része is.
A 72. §. szintén c s a k a bejelentőnek
adatja át a halottvizsgálati bizonyítványt; de hogy
az, illetve, a gyászos felek egyházi szertartással
temetik-e halottjaikat, avagy csak bejelentik-e a
halálesetet a felekekezeti anyakönyvezetőknek,
főleg ott, hol községi közös temetők vannak: ez
már egyenesen tetszésükre van bízva. E miatt
ismét hiányos leend anyakönyvünk, s csonkulni fog
az egyház jövedelme (harangdijak, sat.), és papi,
és kántori stóla.
Végre, a 101. §. midőn azt mondja, hogy az
egyházi anyakönyvek följegyzései is felhasználan-
dók a veszendőbe ment anyakönyvek pótlásánál,
■ vagy újra összeállításánál: nem mondhatnók-e mi
is, egyházi anyakönyvvezetők, azt, már csupán a
kölcsönösség szempontjából is, hogy viszont, az
állami anyakönyvvezetők is engedjenek nekünk
bepillantás^ átnézési, és kijegyzési jogot az ő
anyakönyveikbűl ?
A házassági anyakönyvek vezetésére vonat­
kozó útasitást még nem láttam; de, ez útasitás
után bizonyos vagyok benne, hogy az még sokkal
több akadályt fog gördíteni pontos anyakönyve­
zésünk elé; mert az esketést, jobban mondva, egy­
házi áldást már egyáltalában nem tehetik köte­
lezővé, s azt még sokkal többen fogják mellőzni.
H ogy fogjuk ekkor megadhatni csak a vizitació-
kérdőpöntok 13. és 14-ére is a feleletet? Hogy
vezethetjük jól családkönyveinket, a mire pedig
ez után még több szükségünk leend, a kura-pász-
torális gyakorlása közben ?
Én az említett útasitásnak csak egyetlen el­
olvasása után is ennyi aggodalmat érzek jövendő
anyakönyvezésünk, híveink vallásos gondozása tár­
gyában; de, idővel mind több-több visszásságok,
és bajok merülnek fel. Azért, szerintem, jó lenne
még idejében gondoskodnunk az előállható bajok
elhárításáról. Azt hiszem, hogy a magas minisz­
térium, a felekezetek együttes kérelmére, meg­
pótolná jelen útasitását legalább azzal, hogy az
állami anyakönyvvezetők útasittatnak az általuk
vezetett anyakönyveket a felekezeti anyakönyv­
vezetőknek átnézés, és jegyzetek készítése szem­
pontjából, személyes ellenőrzésük mellett, mind­
28. szám.
annyiszor rendelkezésükre bocsátani; vagy pedig
még talán azt is megrendelné, hogy az állami
anyakönyvvezetők időnkint átlegyék az illető ada­
tokat az egyházi anyakönyvvezetőkhez. Ha pedig
ez útasitást kieszközölni nem sikerülne, úgy ma­
gunknak kellene e tekintetben valami biztosító
tendszabályt alkotni még most, idejében.
Még csak egyet. Nagyon különös, visszás,
sőt igazságtalan is előttem azon intézkedés, mit
a Pesti Hirlap folyó évi július 4. számában olvasok,
hogy t. i. «az egyházpolitikai törvények életbe lép­
tetése az i z r a e l i t a anyakönyvvezetők állását
legkevésbé sem érinti; ők ezen anyakönyveket
t o v á b b r a i s vezethetik, s kizárólagosan jogo-
sitvák azokból a kivonatokat kiállítani.» Nem az
irigység, csak az osztó igazság kérdő szava bennem
az: mivel képesebbek és méltóbbak ezen kedvez­
ményekre az izraelita rabbinusok, mint a keresz­
tyén papok ? És meg van-e valósítva igy az anya­
könyvek egységesítésének szép intenciója?
Csák Aladár,
peéri evang. ref. lelkész.
Kalászok, az élet mezejéről.
(Népies felolvasás a kolozs-kalotai egyházmegye g y a 1u i körének,
Mákóban, 1895. jun. 6-án tartott Papi Értekezletén.)
(Folytatás, és vége.)
A z iskolának két célja van : egyik a tanítás, másik
a növelés. A tanítás alatt azt értjük, hogy az iskola meg­
ismertesse a gyermekeket mindazokkal a tudományokkal,
melyekre nekik az életben szükségük van. A növelés alatt
pedig azt kell értenünk, hogy legyenek becsületes, igaz­
mondó, jámbor emberek.
H ogy az iskolák, s abban a tanítók mennyiben igye­
keznek e két célt megvalósítani, azt mi most nem birál-
gatjuk, mert mindenik iskolának van felsőbb hatósága,
mely azt megítéli. Annyit, azonban, jó lélekkel mond­
hatunk, hogy a magyar kormány is mindent elkövet,
hogy minél tanultabb, és minél jobb erkölcsű polgárok
kerüljenek ki az iskolákból, azért építteti a sok iskolát,
s szaporítja az tanítók számát. Hanem, azt akarom én itt
most emlékezetbe hozni,:hogy e szép és nemes cél el­
érésében a szülőknék ís* segéd-kezet kell nyujtaniok. A
szülői háznak nem szabad lerontani, a mit az iskola épit.
Ma-napság pedig úgy vagyunk, hogy az iskolában egyet
tanítanak, a szülői háznál mást mondanak. A gyermeket
pedig abba a furcsa helyzetbe hozzák, hogy nem tudja,
melyik az igaz, melyiknek higyjen: a tanítónak e, vagy
a szülőnek ?
A példa mindent megmagyaráz. A gyermek meg­
tanulja az iskolában, hogy boszorkányok, sárkányok, vas-
orru bábák, lidércek, sat. nincsenek; megtanulja, hogy
miért van dörgés, villámlás, hogyan származik a jégeső,
és még több efféle hasznos dolgokat. Haza megyen. Jön
egy esős idő, s az apja fogja magát, sarlót, fejszét vág
a földbe, hogy a jég ne verje el a határt. A gyermek
 28. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ezt látja, s tán meg is mondja apjának, hogy mit hallott
a tanító úrtól; de az apja bedugja a száját: «Hallgass,
ne tudj többet apádnál U Következik, hogy elapad a tehén
teje. Bizonyosan elvették. «Meg kell csináltatni», hogy
megjöjjön. Elhívják ezt, vagy ama vén asszonyt, és az
megcsinálja, hogy megjön a teje. Igen, mert azt taná­
csolja, hogy ne fogja be, és tartsa jobban. És hány ilyen
eset van még, hogy lopásnál, beteg állatnál, sőt a mi
még szégyenletesebb, beteg embereknél is ott van a
kuruzsló. Mind ezt úgy hívják, hogy babona. Okos ember
nem teszen így, hanem inkább meghallgatja, mit mond
ezekről a gyermeke, és nem rontja le, a mit tanult.
Éppen igy vagyunk a növeléssel is. A z iskolában
szépen megtanítjuk a harmadik parancsolatot: A te 7irad-
nak, istenednek nevét\ Inában fö l ne vedd. Otthon meg
hallja a sok undok káromkodást, hallja az isten nevének
meggyalázásat. Megtanítjuk a negyedik parancsra, hogy:
A z ünnepeket megszenteljed, és szülője az, a ki munkára
hajtja, elvonja a templomtól. Intjük az ötödik parancs
megtartására, s otthon látja, hogy apja milyen rosszul
bánik öreg nagyatyjával. V agy, mondjam-e, hogy mi­
képpen látja szülőitűi a többi parancsoknak megszegését,
mikint tapasztalja, hogy otthon semmi sem úgy történik,
mint a hogy ő tanulta; szó, beszéd, cselekedet, nem az,
melyre őt szoktatták az iskolában ?
És sok szülő még csodálkozik, hogy az ő gyermeke
milyen rossz 1 A biz’ a, mert elrontotta saját maga. Ezért
kell a szülőnek gyermeke előtt mindig jó példávaljárni, mert
csak úgy lesz belőle tanult ember is, becsületes ember is.
Sok rósz dolog van még, melynek lerontásában
a szülő segítségére lehetne az iskolának, de én a sok
közül csak egyet hozok fel, mint a mely forrása minden
rosznak. És e z : a pálinka. A gyermekek most már egés-
ségtani regulákat is tanulnak. S azok között megvan az is,
hogy a pálinka ital minő káros. Tönkre teszi egésségün
két, kiforgat a vagyonúnkból, szégyent hoz a fejünkre.
A gyermek vonakodik is, hogy pálinkát igyék, de a
szülők addig beszélnek, mig-. megkóstolja. Először egy
kicsit, majd többet iszik, s mire felnő, úgy megszokja,
hogy kész részeges ember lesz belőle. Ú gy van az, kis
folyóbúi lesz a nagy tenger. A pálinka ivással együtt jár
a szivarozás. Csupán akkora gyermek, mint a karom,
s már ki van csóválva a szája. A z apja gyönyörködik,
hogy az ő fia, hogy tud szivarozni. A pálinka, és a
dohány soha se drága. Egyébre nem telik, de ennek
meg kell lennie. Hej, pedig mennyi bajt lehetne igazitni
az igy elpocsékolt pénzzel! Krajcárokon kell kezdeni a
takarékosságot, mert krajcárbúi lesz a forint.
E gy hires iró azt irta a pálinkáról, hogy az ember-irtó.
És ez szent igaz is. A pálinka kiirtja a vagyont, lejártatja
a becsületet, és kiirtja magát az életet is. Éppen ezért,
a pálinkát kellene kiirtani a fold színéről, hogy ne csi­
náljon annyi bajt.
Föltett szándékunkhoz ragaszkodva, térjünk át, egy
kevés ideig a harmadik dűlőre: az anyaszentegyház
mezejére is.
A z anyaszentegyházak azért állanak fenn, hogy
ápolják a vallást, pásztorolják az erényes, istenfélő életet,
egy szóval, a híveknek lelki eledelt nyújtanak.
221 .
Már most, ha azt kérdenétek tőlem, hogy a sok
egyház közül melyik nyújtja a tiszta lelki eledelt, vagy
a mi ezzel egyre megy ki, melyik az igaz vallás: én
azt felelném rá, hogy az az igaz vallás, a melyik leg­
közelebb á ll a Jézus K risztus vallásához . A keresztyén
egyházak mind a Jézus vallását követik; csakhogy egy-
némelyike idegen tudományokat is fogadott be a mellé,
mig a másik megmaradt pusztán a mellett, a mit Jézus
vallásáról a biblia tanit. Amazokat, melyek nem elégedtek
meg a Jézus tudományával, hanem emberi tudományokat is
befogadtak, úgy hívják, hogy katholikus egyházak; eme­
zeket pedig, melyek hitükben csupán a bibliához ragasz­
kodnak: protestáns egyházaknak nevezik.
Hogy micsoda nagy különbség van a kettő között,
azt én egy példával mutatom meg. Én is, más is, és
minden istenfélő ember azt szeretné, hogy az ő lelkét
megőrizze a menyország számára. Éppen ezért, ha bűnt
követtünk el, igyekszünk is attól megszabadulni. Már
most, a katholikus ember hogy szabadul meg ? Úgy,
hogy elmegy az ő papjához, annak lepanaszolja, hogy
ő mekkorát vétkezett, és a pap szépen megbocsátja az
ő bűneit. Ez igy van. A zt kérdem én, hogy helyes dolog-e
ez? Szabad-e bele szólani az isten dolgába? Ember ember­
társának megbocsáthatja-e a bűnt ? Semmi szin alatt nem,
hiszen, mindnyájan bűnösek vagyunk. De, másfelől, meg
vagyon Írva az is, hogy csupán isten bocsáthatja meg a
bűnöket (Márk, II. y.) az ő szent fia, az úr Jézus által,
«mert úgy szerette isten e világot, hogy az ő egy szülött
fiá t adta válts águl, hogy a k i ő-benne hiszen , el ne vesszen,
hanem örökélete legyen.» (János.)
Látszik ebből, hogy a katholikus egyház a bűn­
bocsánatot, a mi az istennek a hatalmába tartozik, át­
ruházta a papjaira, s ezek fejedelmére, a római pápára,
és igy eltávozott ebben is, és más sok dologban is a
Jézus tiszta tudományától. Hibásan nevezi tehát magát
egyedül üdvözítő egyháznak, mert hogyan árulhatja azt,
a mi neki sincs ?
Mig ezzel szemben, a protestáns egyházaknak, s
azok között, a mi kálvinista egyházunknak is, abban van
a fő erőssége, hogy azon a fundamentomon áll, a melyet
a Jézus Krisztus vetett; azt tanítja, hogy a mi hitünknek
és cselekedetünknek egyedüli zsinórmértéke a biblia , a
melyből megtanulhatjuk, h o g y : egy az isten , és egy a
közbenjáró isten és ember között, és ez a Jézus K risz­
tus, a k i adta önmagát váltságul minden emberekért,
(I. Tim. II. 5, 6.), és rajta kívü l nincsen senki másban üd­
vösség, és nem adatott más név az ég alatt, mely által
kellene nékünk megtartatnunk.» (Csel. IV 12.)
Csodálkozunk tehát egyfelől azon embereken, a kik
nem a Teremtő előtt, hanem az ő teremtményei előtt
hajtanak térdet. Hiszen, ez szinte határos a bálvány­
imádással. De, csodálkozunk azon embereken is, a kik
semmibe se veszik az ő lelkűket, hanem megtagadják
istent, a kitől szá ll alá minden áldás , és minden jó ado­
mány (Jakab I 17.) és megvetik az ő szent fiát, az úr
Jézus Krisztust. És milyen sokan vannak ilyenek!
Atyámfiái! Közeledik az idő, és ime, már itt is
vagyon, melyben az embereknek be kell látniok, hogy
vallás nélkül meg nem élhetnek. Nem csak a lelki eledelt
nem nélkülözhetik, de az élet nehéz harcában, a lét _
 222 , PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
fentartás küzdelmében is elbuknak vallás nélkül. A kál­
vinista egyház kipróbált fegyverét, őseink legfőbb erős­
ségét : a bibliát, ma ismét forgatni kezdették, hogy annak
élével sebesitsék meg a sátánt. A vallásos hit újra éb­
redésének tekintem ezen összejövetelt is.
A hit újra ébredésének még szebb jeleit látom bi
zonyos emberekben, a kiket mások baptistákiiak, názá-
rénusoknak neveznek, ők pedig magukat testvéreknek hívják.
A zt hiszitek, hogy őket kárhoztatni akarom, mert ők
buzgón imádkoznak, nem káromkodnak, szorgalmasan
] Elvégre is, még sok kivetni valót találnék a test­
olvassák a bibliát ? A világért sem. hiszen jobbadán ők is
mindnyájan reformátusok, és én azt szeretnem, ha minden
református hivő volna, és nem hitetlen.
Van, azonban, náluk több dolog, a mit határo­
zottan kárhoztatok, és elitélek.
Elitélem elsőbben is azt, hogy nem járnak temp­
lomba. Miért ? Meg tudnák nekem mondani ? Hát mi,
a mi templomainkban nem a Jézus Krisztust prédikáljuk,
nem a jóra intjük a népet ? V ag y talán a templom ellen
van kifogásuk ? Balgatagok! Nem olvastátok a szentirás-
ból, hogy Jézus Krisztus, midőn fölment Jeruzsálembe,
legelsőbben is a templomba sietett, s onnan a kufárokat,
galambárusokat kiűzve, azt mondotta: «A z én házam
imádkozásnak háza .» (Máté XXI. 13.) Miért nem jöttek
hát a templomba, imádkozni, hogy itt a ti buzgóságotok
által mások is kegyességre indíttassanak? Hiszen, Jézus
szava nektek is szól.
Elitélem a testvéreket azért, mert nem élnek úr­
vacsorával. Balgatagok, hát érettetek nem halt meg a
Krisztusi A z úrvacsora éppen a mi Krisztusban való
hitünknek a megpecsételése. A zt mondom tehát, ha ti
nem pecsételitek nfieg a ti hitetöket, az a hit csak szem­
fényvesztés ; olyan, mint a farizeusoké, a kikről azt mon­
dotta'Jézus: «J a j nektek, farizeusok, mert megtisztitjátok
a pohárnak és tálnak külső részét, belül pedig azok rakvák
ragadmánynyal, és mértékletlenséggel. Vak farizeus , tisztisd
meg először a m i belül vagyon a pohárban és tálban, hogy
a m i kívü l vagyon , az is tiszta legyen.»(Máté XXIII. 25. 26.)
Ha tehát nem egyesültök a Krisztussal az úri szentvacso­
rában, megtagadtátok azt a hitet, melyet a konfirmációkor
fogadtatok. És ez nem bűn-e ?
Elitélem, továbbá, a testvéreknél azt, hogy ők a
keresztség sákramentomát megtagadják a kisdedektől,
és megengedik azt, hogy tizenhat-busz éves korukig,
mint a pogányok, úgy nőjjenek fel. A zt hallom, azért
teszik ezt, mert Jézus azon szavaiban, melyekkel a ke-
resztséget szerezte (Máté, XXVIII. 19.), a tanítás szó előbb
van írva, mint a keresztelés szó. S ezt úgy magyarázzák,
hogy a gyermeket előbb 'meg kell tanítani a keresztyén
vallás igazságaira, s csak az után kell megkeresztelni.
Erre a hamis okoskodásra a következőket feleljük. Meg­
van írva Pál apostolnál: <A betű megöl, a lélek az, a mely
megelevenít.» Miért akarjátok tehát a betű által az isteni
kegyelmet elzárni a kisdedektől ? Hogyan tanítjátok a ke­
resztyén vallást nekik addig, mig ők nem is keresztyének ?
A zt is mondják, hogy Jézus korában is felnőtteket keresztel­
tek. Igen természetes, mert akkor kezdődött a keresztyén
vallás. Ma is, ha áttér egy zsidó család, megkereszteljük
annak minden egyes tagját. De, hogy Jézus a kisdedeket
kívánta a keresztség áldásaiban részesíteni, kitetszik ezen
28. szám.
szavaiból: «Hagyjatok békét a kis gyermekeknek, és ne
tiltsátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek , mert ilyeneké a
mennyeknek országa .» (Máté, XIX. 14.)
Ú gy van. Születése percétől kell a gyermeket Jé­
zushoz engedni, és az ő vallásában felnövelni, mert csak
igy lesznek jó keresztyének. Azért, ti testvérek, ha más­
képpen tanittok, meghamisítjátok a Jézus tudományát,
és a farizeusok kovászát keveritek abba, arról pedig
meg van írva, hogy : attól őrizkednünk kell. (Máté. XVI. 6.)
vérek hitében és cselekedeteiben, elkezdve azon. hogy ők
gyakorta éjjel gyülekeznek össze, a mikor más tisztes­
séges ember aluszik. Ez egy kicsit gyanús dolog, és fé­
lünk, hogy ők éjjnek idején, mikor csak a lopok járnak,
egyebet is beszélnek, egyebet is csinálnak.
A követek az országgyűlésen most hoztak egy tör­
vényt : a vallás szabad gyakorlatáról. Azt hiszik a test­
vérek, hogy ez a törvény nekik most mindent megad.
Meg ám, de csak úgy, ha tudnak ők is fentartani papot,
templomot, iskolát, tanítót; ha lesz nekik is egy olyan
intézetük, a hol papjaik, tanítóik tanuljanak, éppen-úgy,
mint a többi felekezeteknél van; úgy. ha ők is nem vona­
kodnak a katonaságtól, s más állami terhek hordozásától,
éppen mint mi nem vonakodunk, és hazánkat, nemze­
tünket, ha kell. életünkkel, vérünkkel is megvédelmezzük.
Legyenek tehát jó magyarok is. ne csak értelem nélküli
követői a Krisztusnak !
Addig, azonban, óvakodjék mindenki a baptistáktól,
akár testvéreknek, akár barátoknak nevezzék magukat,
mert a ki utánuk indul, beteljesedik rajtuk Jézus szava:
« Vak vezeti a világtalant, s mindketten a verembe esnek!'»
Látható ezekből, hogy az egyházi élet mezején is
van sok burján, van sok tévelygés. Ilyen tévelygés már
az is, hogy némely felekezetek meghamisítják a Jézus
Krisztus evangyéliomát, és olyan dolgokat tanítanak,
mit a nagy Mester soha se tanított, és ilyen tévelygés,
hogy mások, az ők eszük után indulva, félre magyarázzák
az igének világos értelmét. És ilyen burján : a hitetlenség,
isten-tagadás, templom-kerülés, a sákramentomok elhanya­
golása, az ünnepeknek meg nem tartása, parázna élet;
egy szóval, az, hogy nagyon sokan nem törődnek a lelki
üdvösséggel.
De, hála istennek, szépen virul a tiszta búza is;
vagyis, nagyon sok gyülekezetünk van, hol az igaz val­
lásosságnak, egyház iránti szeretetnek szép példáival ta­
lálkozunk. Ezek közé sorozom, a mi mákói egyházunkat
is, mely minket meghívott, hogy általunk is gyarapodjék
a lelkiekben. Arra kérünk azért mind titeket, mind más
atyánkfiáit, hogy erősen álljatok meg abban a hitben,
melyben születtetek, s felnövekedtetek; holtig tagjai ma­
radjatok a mi kálvinista egyházunknak, mert a ki erős
hitü kálvinista, az nem csak egyházát szereti, de szereti
hazáját, nemzetét 1
Ama sok roszszal szemben pedig, melyet láttatok
az élet mezején, legyen a ti fegyveretek a Jézus Krisztus
evangyélioma, mely «Istennek hatalm a minden hívők ideges­
ségére.'» (Rom. I. 16.) És forgassátok e fegyvert lanka­
datlan szorgalommal, mert az istennek jósága, mint az
evangyéliomi példabeszédben láttuk, ha el is tűri a búza
 224- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 28. szám.

Benedek Árpád v.-sz.-iványi pap orgonajátéka zomán­
cozta be a gyülekezet énekét Szilágyi József kántor-taniló
két szólamu éneke az iskolás gyermekekkel fenköltté tette
az isteni tiszteletet. A istenhez való emelkedést alólirt tol­
mácsolta, a tanitást Tavaszi József köri elnök végezte, Mát.
ev. X V 1 — 28. verseiről. Mint pusztában az útjelzők,
akkint emelkedtek ki e tárgy feletti emberi gondolkozásunk
világából éltünkre nézve ama nevezetes szavak, melyek a
22— 28. versekben először mintegy csak a tanító Mestert,
a segélyt kereső nővel, majd mintegy fokozott alaki vi­
szonyban a 23 — 27. versek közbejötté után az üdvözítővé
szelleműit Jézust, a szintén segélyt keresőből az üdv után
esengő, hívővé változott anyával állítja szembe s már nem
többé csupán a csekély Izrael elveszett juharnak nyit üdv­
forrást isteni tudománya, hanem a pogányok nevezete alatt,
népek millióinak, kik a kanaáni nő és anya alakjában, az
üdvnek jézusi parány- morzsáival is megelégednek. Jézust,
egyedül Jézust kell tanítanunk, tanulnunk, hogy hitünkkel,
ha morzsányi is, üdvözölhessünk, Ennek a tanításnak esz­
köze a szó, az ige, a beszéd, a hallás, melyek, mint hata­
lom, lehetővé teszik az üdv elérését, megszerzését, nem a
külső szertartás, mise, ceremónia, vagy a róm kath. egy­
ház külfénye, hanem a jézusi tanítás által, hogy abból
minden emberre hulljon egy cseppnyi az üdv esőjéből! sat.
A nagy figyelemmel hallgatott beszéd után, hazafiasságra,
egy háziasságra s egyesült erővel leendő munkára buzdító,
szokott szép elnöki megnyitóval, köri elnök annyira szi-
vünkhez szólott, hogy jegyzőkönyvi elismerésre méltattuk azt.
A jegyzőkönyv hitelesítése után, volt. még egy ki­
emelkedő pont a tárgysorozatban. Csekme Ferenc, gernye-
szegi pap, « N é v t e l e n h ő s ö k » című rajza, mely cím
alatt az egyházak vagyonának őrét, gondnokát, kurátorát,
megyebiráit s azoknak buzgóságát, megfizethetetlen mun­
kálkodását adta elő, helyütt eszményi képben. E képnek,
rajznak kerete a község, az ekklesia, hívek, pap, kántor,
tanító, templom, iskola, közmunka, szorgalmi jövedelem,
építkezés, domestika, szegényügy, szóval, az egyházközségi
rend maga. Népies, szép és épületes rajzát közelismerés
jutalmazta. Érdemes lenne a Protestáns Közlöny utján min­
den kurátor kezéhez eljuttatni a «Névtelen hősök» e rajzát^
mert valóban ideáliter olyan kellene, hogy legyen a kurá­
tor az egyházhoz, hivatalnokaihoz s híveihez, mint a mi­
lyennek Csekme rajzolta azt. (Szívesen közöljük. Kérjük.
Sz e r k. )
Gyűlés folyamán elfogadtuk azon indítványt, hogy a
köri gyűlések tárgysorozatába, mikor van eset rá, felvesz-
szük az elhalt köri paptársak életéről, működéséről készí­
tett « e m l é k b e s z é d » tartást.
Ezek után, néhány vitatételt tisztázva, azon egynangu
határozattal távoztunk el Bölkénybűl, hogy a meg nem je­
lent kartársak megbüntetését, most elengedjük; mert sokkal
nagyobb büntetés érte Őket akkor, midőn e lélekemelő ün­
nepben, e hivatásunkat érdeklő munkában, e tanulságos és
legnemesebb vetélkedésben, velünk nem osztoztak.
Böjthe Ödön,
ev. ref. pap.

T A R C A.
midőn a collegium új épületére szükséges leszen, azonnal-
E gyh áztörtén eti adalékok. restituálja, még pedig olyan jó matériából készült és jól
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez. megégetett cserepet adjon, a mely végre a mostani cserép­
(Tizenötödik közlemény.) ből tétessenek el, hogy ezek a visszaadandókkal annak
1789. idején conferáltathassanak. A téglacsűr is adassék által
jun. 1. Conzistoriális gyűlés tartatván mlgos.
insp. főcurator b. Naláci József úr ő nsga praesidiuma alatt, akár készpénzre 30 rh. forintokban, akár pedig oly móddal,
tkts. Balia Sámuel és Veszprémi István v.insp.curator urak, nem­ hogy a midőn a collegiumnak kivántatni fog, Überlacker
különben a domest. curator urak és a t. cleius jelenlétekben. Antal ő kegyelme hasonló téglacsürt állíttasson fel.
1-0. Felolvastatott a mltgos. főconsistoriumnak de 3-0. Felolvastatott a mlgos. fó'consistorium, de dato
dato 26. Apr. a. c. sub. nro. 74. küldött levele, a melyek­ 26. ápr. a. c. kelt levele, néhai Újvári János testamentaria
ben jelentetik, hogy a királyi szolgálatba helyeztetett insp. dispositioja copiájából és ahhoz tartozó némely levelekkel
curator urak, curatori hivataluknak könnyebbitésére az egyik együtt, a melyekben jelentetik, hogy a fenn emlitett n.
v. curatori hivatalt a mltságos foconsist. tkts. Veszprémi Újvári János a kolozsvári ref. collegium számára hagyott
István urnák, a kolozsvári districtualis tábla regestratorának száz aranyakat egy árva gyermek intertentiojára.
ajánlotta, a ki is azt felvállalván, intimáltatík, hogy említett 1789. jul. 10. Consistoriális gyűlés celebráltatván,.
t. Veszprémi István ur a domest. consistorium által insp. mltgos. foinsp. curator br. BánfFi György ur ő nsga prae­
v. curátorának ismertessék. sidiuma alatt, mlgos. foinsp. curator, b. Naláci József ur, t.
2 o. Mltgos. insp. főcurator b. Naláci József ur pro- Balia Sámuel és Veszprémi István, v. insp. curator urak,,
ponálá, hogy lévén a collegiumnak egy tégla és cserépvető a t. clerus és domest. curatorok jelenlétében. Elsőbben is-
csűre és circiter 22 ezer kész égetett cserépje, ácspallér kérdésben forgott, hogy az ekklesiát és collegiumot illető­
Überlacker ő kegyelme szólott iránta, hogy az említett cse­ dolgok, nevezetesen azoknak fundusaik, mi módon vétet­
repek kölcsön adassanak, nemkülönben a tégla- és cserép­ hetnének legjobb móddal rendben.
vető csűr is, akár kész pénzért, akár pedig oly móddal, Végeztetett, hogy pro liquidando statu activo fun-
hogy jövendőben, ha a collegiumnak fog kivántatni, hasonló dorum ekklesiae et collegii egy nehány ízben, a mikor a
csűrt tartozzék felállítani. mltgos. insp. curator uraknak fog tetszeni, extraordinaria
Minthogy nem igen lehet remény leni, hogy most sessiok celebráltassanak a consistoriális háznál, a melyben
hamar a kollégium uj épületének folytatásához lehessen a mlgos. fő és v. insp. curator urakon kívül, t. esperes-
fognij elvégezteti, hogy az említett 22 ezer cserép adassék Ince Mihály, Bodoki József uraimék, nemkülönben Méhes
által a fent nevezett pallérnak, oly conditioval, hogy a György és perceptor Pataki Mihály ő kegyelmek legyenek jelen..
 28. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Azon kívül pedig ennekutánna minden vasárnap napo­
kon a reggeli isteni tisztelet után consistoriális gyűlés legyen.
1790. máj. 3. Consistoriális gyűlés tartatván, a
clerus, domest. curatorok és más consistoriális személyek
jelenlétekben concludáltatott:
Hogy lévén felesen ekklesiánkhoz tartozó oly érdemes
személyek, a kik még eddig a consistorium tagjai között
nem volnának, helyesnek Ítéltetett, hogy azok, a kiknek
nevek ide alá fel vágynak jegyeztetve, elhivattatván, a con­
sistoriális személyek közé bevétessenek, úgymint: Tiszt,
-doctor Szőcs András ur, tiszt, doctor Ince Mihály ur, Fe­
renci Mózes ur, Szathmári József ur, Deáki János ur, Bor-
bély-Nagy Péter ur. Benkő József ur, Tordai György, Pol­
gári István, Pilbák József, Kollát István, Bányai Péter, Her-
mati István, Nánási András, Kertsedi Dániel, Varga István,
Kecskeméti József, Szentkirályi Péter, Sípos Sámuel, Újhelyi
Dániel, Forrai András, Nánási Péter.
Ennek felette, ugyanezen alkalmatossággal elvégeztetett,
Fogy a consistorium neve alatt, a tkts. magistratus eleiben
haladék nélkül adassék be egy repraesentatio oly véggel,
hogy a centum páterek száma a reformátusok részéről nevel­
hessék annyira, a mint a geometria proportioval meg fog egyezni.
1790. julius 4. Consistoriális gyűlés tartatván mélt.
főinsp. curator br. Naláci József ur ő nsga. praesidiuma
alatt, v. insp. curator urak t. Balia Sámuel és Veszprémi
István urak, nemkülönben a tiszt, clerus és domest. cura-
.torok jelenlétekben.
Felolvastatott egy Endrédi József nevű szabómester
legénynek a consistoriumhoz beadott instantiája, a mellben
jelenti, hogy még kisded korában szüleitől erőszakosan el­
vétetvén, és a Tóm. kath, vallásban neveltetvén, minekutánna
•ifjúságának nagyobb idejét ebben töltötte volna, abban meg
nem nyugodhatván, a református vallásra vissza kiván vala
■ térni, a mely végre ezen folyó esztendőnek kezdete táján
a kolozsvári főtisztelendő plébános úrtól papot kért magá­
nak a hat heti instructióra, a ki is a maga káplánját ki­
rendelvén, midőn abban két versen tiz vagy tizenegy hete­
ket is eltöltött volna, utoljára ezzel bocsátá el az említett
tiszt, káplán magától, hogy menne el már tőle, mivel fel­
séges urunk, II. József császár, minden rendeléseit vissza­
húzta, s azért már ő is reformátussá nem lehetne és a ki­
töltött hat heti instructióról testimoniumot nem akar vala
adni, a melynek kinyerése végett továbbá a tisztelendő
plebánus úrhoz folyamodván, midőn a tisztelt plebánus ur
ajánlása után is üres válaszszal jött volna vissza a t. káplán
úrtól, megkereste a kolozsvári tkts. nemes magistratust,
itten is az A . betű alatt bemutatott instántiája által, a
melyre nyert jó resolutiója által is nem boldogulhatván cél­
jában, oly vélekedéseket kezdett vala tenni, hogy talán im­
már az ország fundamentomos törvényei erejek szerint, tes­
timonium nélkül is által jöhetne a reformata vallásra és
•ezen reménység alatt egy ide való református városi ember
leányával megmátkásodott, a melyet is megértvén az emlí­
tett t. káplán ur, annak ellene mondott és a tiszt, reformá­
tus papok is, sem megesketni, sem pedig az ur asztalához
bocsátani, mig testimoniumot nem producálna, nem akarják
vala. A honnan újabban is megkeresvén a t. káplán urat,
két kolozsvári becsületes centumpaterek által, a testimonium
kiadatása végett, ezek által azt a választ vette, hogy felsé­
ges József császár revocatorium rescriptúrna megérkezvén,
nem tartja magát kötelesnek a testmonium kiadására, egy­
szersmind azt is állitá, hogy Endrédi József az hat hetet
ki nem töltötte volna, a melyről való bizonyságlevelek az
-említett centumpátereknek ide is beadatott a B. betű alatt.
A honnan az instans a gazdája és gazdasszonya előtt le­
tett és itten a C. betű alatt beadott bizonyság-tételekkel
megmutatván azt, hogy Ő nemcsak hat hetet, hanem többet
is töltött volna el az instructió hallgatásában, midőn igy a
testimonium kinyerésében nem boldogulhatott volna, magát
arra határozta, hogy az ország törvényei szerint, a nélkül
is a reformata vallásra jöjjön és kéri a v. consistoriumot,
225
hogy a kolozsvári ref. tiszt, papoknak egyben eskettetése és az
ur asztalához lejendő bocsáttatása iránt, rendelés tétessék.
tiszt, Conclusum. Azonkívül, hogy az instans Endi édi József
ő kegyelme kérése mellé C. betű alatt ragasztott harmadik
bizonyító levéllel hitelessé tette feladását a hat heti taní­
tásnak hallgatása iránt; különben is, ezerötszázkilencven-
harmadik esztendőben, szentgyörgy havának 16-ik napján,
és ezerhatszázban mindszent havának 25-ik napján meg­
állított ország végzéseinek erejekkel, (melyek aprobatá-
nak neveztetni szokott törvénykönyvünk első részében be-
irattattak) helvetiai confessiot tartó vallásuak a több bévett
vallásokkal egyenlővé tétetvén, azon egyenlősítésből önként
következik annak szabad gyakorlása, és továbbra követke­
zőleg egyik bévett vallásról, a másik ugyan bévett vallásra
a lelkiesméret meggyőződéséből származott szabad áltál-
menetel. Ezen megirt okokra nézve, Endrédi József ő ke­
gyelme vallásunkra béfogadtatik, atyafiságosan javasolván
lelki tanítóinknak, hogy ő kegyelmét vallásunk minden jus­
saival és a szokott szentségekkel való élésre is bebocsássák.
1791. márc. 13. Consistoriális gyűlés celebráltatván
a domest. curatorok és a tiszt, clerus és más nevezetesebb
consistoriális személyek jelenlétekben.
Proponálá t. esperes, Ince Mihály uram, hogy mostan
az ország rendei és a statusok egyben lévén gyűlve, illő
és szükséges volna, itten az iránt consultálódni, hogy mi­
csoda utón és micsoda móddal volna legjobb, feladni a
statusok eleiben azon gravameneket, melyek nevezetesen
ezen ekklesiát illetik.
1- 0. A városi hivatalokra a bévett különböző vallá­
sokon levő személyek micsoda számmal applicaltassanak mind­
egyik vallásbeliek részekről, és miben álljou azon geometriai
proportio, a melynek kéll tartatni erre a tekintetre nézve.
2- 0. Hogy a város közönséges ispotálya, a mi részün­
kön levő szegényekkel is köz légyen, úgyszintén az ispán-
ság, hogy a mi részünkön levőkkel is közöltessék
(Folytatása következik.) T ö r ö k Istv á n -
= Emlékeztetjük olvasóinkat hogy az első
fél-esztendőnek vége. Panaszoljuk, hogy a lap árá­
val olvasóinknak legnagyobb része hátrálékban van.
Szívesen kérjük, sürgetjük, hogy tartozásuknak ele­
get tenni, szíveskedjenek.
= A «Szeretetház», lassankint lesz a mi sze­
retetünk háza. Egy nehány nappal ez előtt vettük a követ­
kező levelet: «Szerkesztő úr! Minthogy a közelebbi egyház-
kerületi közgyűlés miatt részletes tudósítást nem küldhettem,
jelezni kívánom, hogy jún. 19-én tartott egyházmegyei köz­
gyűlésünk, egyhangú lelkesedéssel, az erdélyi ev. ref. papfiuk
« S z e r e t e t h á z a » alapjára 1,000, olvasd, e g y e z e r k o ­
r o n a alapítványt szavazott meg, saját zsebére.» Kutyfalván,
jún. 22. 1895. N a g y D o m o k o s , egyházmegyei jegyző.
Szavakban ki nem fejezhető értéke van ennek a tudósítás­
nak, ennek a határozatnak. Ez egyházmegyénk egyike azok­
nak, melyek a legnehezebb harcot vívják oly vidéken, mely
a nemzetiségek torkákan van. All, mint a Sionhegye; küzd,
mint az oroszlány; érzi az erő túl-sulyát, de meg nem adja
magát, és áldozva erőt, munkásságot, szorgalmat, buzgóságot;
megvonja magától a filléreket, tán a szükségest, és oda ajánlja
egy humánisztikus cél megvalósítása érdekébe: ez oly jelen­
ség, mely előtt tisztelettel hajiunk meg. és követendő például
állítjuk oda amaz egyházmegyék elébe, melyek büszkesé­
güknek kell hogy tartsák, hogy ugyanazon magasztos cél
szolgálatában állanak.
= Az újonnan meghozott, és szentesített egy­
házpolitikai törvények végrehajtására vonatkozó kormány­
rendeletek immár megjelentek. Nem csak a hivatalos lap
hozta, közölte egy pár heti lap is. Abba nem mehetünk bele,
 226. PROTESTÁNS KÖZLÖNY, 28. szám.

hogy mi. is közöljük, mert részletességük túl megy egy kis _== Pályázat tanári állásokra. A hajdu-nánási ev. ref. hat
heti lap terjedelmén. De, azon leszünk, hogy ismertessük osztályú gimnáziumban üresedésbe jött német-magyar, esetleg né­
met-latin, továbbá magyar-latin, esetleg rajzoló-geometria-számtan
azokat a főbb szempontokat, melyek egyházi tekintetben a tanári tanszékekre pályázat hirdettetik
legnagyobb figyelemre méltók. Van pedig ilyen igen sok. Fizetés 1200 frt. melyből 200 frt. lakbér, az egyház pénz­
És óhajtandó volna, ha e rendeleteket külön, önálló füzetben tárából évnegyedenkint előre fizetve Ha okleveles pályázók nem
meg lehetne szerezni. Jó volna, azokat ismerni nem csak a lennének, alkalmazást nyerhetnek tanárjelöltek is, ez esetben azon­
ban a fizetés 900 frt, melyből 100 frt lakbérnek tekintetik.
közvetlenül hivatott hivatalnokoknak, hanem mindenkinek, A kívánt oklevéllel biró egyének, egy évi sikeres működés
mert mindenkit egyiránt érdekel. Hisszük is, hogy lesz erró'l után állandósittatnak, a mikor is az országos tanári nyugdíjintézet­
gondoskodás. De, a mig az meglesz, felkérjük azokat, kikre nek kötelezett tagjai leendenek.
nézve hozzá férhetok voltak, hogy észrevételeiket, megjegy* Nem okleveles egyének, csak helyettes-tanári minőségben
és csak egy évre választatnak, de ha ez idő alatt a kívánt tár-
zéseiket, és az egyházi életet érintő momentumok felől meg­ gyakbúl oklevelet szereznek és sikeres működést mutatnak fel, a
figyelésüket velünk közölni, szíveskedjenek. következő évben, mint rendes tanárok állandósittatnak. Végre, ha
= Székely Töhötöm tanár volt a zilahi ev. ref. okleveles, de nem a kiirt szakokból képesített egyén választatnék,
kollégiumnál; telve az ifjúság nemes becsvágyával, és a meg­ az szintén csak helyettes tanári minőségben és csak égy évre al-
kalmaztatik, fizetése azonban 1200 frt. lesz.
higgadt férfiú erőbe vetett öntudatával. Mint ha érezte volna, A megválasztottak állomásaikat f. év augusztus végén, leg­
hogy nem sokáig lesz e hitvány föld vándora, szeretett na­ később szept. i-én, elfoglalni kötelesek; okleveles és családos
gyon, nyolc évig dolgozott sokat, hogy emlékezetessé tegye egyének 40 frt. okleveles nőtlen egyének 15 frt. útiköltséget kap­
lábainak nyomát azon a pályán, melyen, szenvedései mellett, nak, mely összeg azonban, ha állomásuktól 3 év eltelte előtt bármi
okbúi megválnak, az egyházi pénztárba visszatérítendő lesz.
annyi örömet látott. Célját elérte. Eddig boldog kis család­ Megjegyeztetik, miszerint a gimnázium teljessé tétele és ál­
jának mély gyásza, és az őtet Őszintén szeretőknek, és pálya­ lami segélyezése iránt a nagyméltóságu minisztériumhoz a felter­
társainak nagyra becsülése áll megdöbbenve sirja felett, mely jesztés megtétetett s az ügy kedvező elintézése esetén, a tanári
folyó hó i-én nyílott meg, hogy befogadja immár elhaló fizetések annak megfelelőleg fognak rendeztetni.
A pályázati kérvények, keresztlevéllel, esetleg katonai szol­
porait. Legyen könnyű a föld sirja felett; emléke áldott! gálatukat iga?oló irattal, továbbá végzett tanulmányaikat s eddigi
= Dr. Bartha Béla, az «■Őrálló» szerkesztője, alkalmazásukat feltüntető hiteles okmányokkal, végre orvosi bizo-
eddig sárospataki jogtanár, folyó hó 2-án a debreceni jog­ nyitványnyal felszerelve, f. évi augusztus hó 15-ig, az ev. ref. egy­
ház elnökségéhez küldendők.
akadémiához a váltó-kereskedelmi, és perrendtartási tanszékre Kelt H -Nánáson, 1895. évi junius hó iS-án tartott egyház-
tanárnak választatott, és vele egyidejűleg Kérészy Zoltán, tanácsgyűlésben. Az e g y h á z i eln ökség.
somogymegyei főispáni titkár, Kérészi István, sárospataki fő
iskolai tanár fia, ugyanoda az egy ha zjog-jogtörténeti tan­
székére, rendes tanárrá. Gratulálunk Sárospataknak, hogy csak
úgy ontja magából a tehetségeket; és Debrecennek, hogy
Hivatalos rész.
elhódítván őket, átadja az egyetemes anyaszentegyháznak. 909-1895. ÉRTESÍTÉS.
= Fapválasztás. Györgyfalva népes egyházközségünk Tekintettel arra, hogy a Bethlen-kollégium theol. aka­
e hó 3-ikán tartott gyűlésében, melyet Deési Gyula, esperes démiáján a theologiai tanári tanszékek kellő számú rendes
aa. vezetett, egyhangú lelkesedéssel és elhatározással, N a g y tanerőkkel nincsenek betöltve, s igy nem forog fenn lehe­
A l b e r t , kolozsvári segéd-lelkészt választotta papjává, mi­ tősége annak, hogy a theologus ifjak, illetőleg, papjelöltek
után Szilágyi László, aa. onnan, tudvalevőleg, Kalota-Szent- szigorlatokra ott jelentkezzenek, értesítem az érdekelteket,,
Királyra távozott. Nagy Albert kolozsvári segéd-lelkészkedése hogy: azok Kolozsvárit, a theol. fakultás vizsga-termében
alatt megmutatta, hogy benne van tehetség, és kitartás, hiven fognak megtartatni, és pedig:
munkálkodni a reábizottakban, éppen azért teljes remény­ az alap-vizsga folyó év szeptember 12-én,
séggel és bizalommal vagyunk jövendő működése iránt, az első lelkészi szigorlat S/eptember 13-án,
melyre istentől áldást kívánunk. a második lelkészi szigorlat szeptember 14-én, mindenik
= Karsay püspök lemondása. Karsay Sándor, a dél előtt 9 órakor kezdődve.
dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke, agg korára Az írásbeli dolgozatok, augusztus 20 áig, nt. K e n é s ­
hivatkozva, l e m o n d o t t á l l á s á r ó l . A közbecsülésben s é y B é l a urnák, a theol. fakultás igazgatójának nevére,.
álló püspök eltávozása nem új. Már 1890-ben lemondott, Kolofisvárra küldendők.
de akkor az egyházkerület egyhangú kérésére, visszavonta Kolozsvárit, 1895 július hó 9. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
lemondását. Most, azonban, bajos lesz elhatározásától el­
téríteni az agg főpapot A lemondás hírét nagy sajnálkozással 235-1895. PÁLYÁZAT.
fogják fogadni egész Dunántúl, a hol ismerik Karsaynak a A maros vásárhelyi ev. ref. kollégium főgimnáziumánál
közélet terén huszannyolc éven át szerzett érdemeit. Karsay az 1895/6. tanévre n é m e t n y e l v i h e l y e t t e s - t a n á r i
Sándor 1867-ben már mint megválasztott püspök ment á l l á s töltendő be. Fizetés 800 frt. Az állomás 1895.
Győrbe, s az óta szakadatlanul ott működik. Az óta egy szept. i-én foglalandó el
generáció növekedett föl, mely Karsayt felekezeti különbség Folyamodhatnak ev. ref vallásu egyének, kik német
nélkül szereti, tiszteli. Népszerűségének bizonysága az is, és magyar nyelvi tanításra képesek. Ev. ref. vallásuak hiá­
hogy a lakosság mindig egyhangúlag választotta meg a törvény- nyában, ág. ev. hitvallású is alkalmazható.
hatósági bizottság tagjává. Agusztus 13-án, Nagy-Kanizsán Ezen pályázat ugyan csakis a jövő 1895/6. tanévre
ül össze az egyházkerületi gyűlés, akkor fogják tárgyalni | szól, de ha az illető egyén, ki az állást elnyeri, a német,
a püspök lemondó levelét. nyelv tanítására képesített, vagy a tanév folytán a képesítő'
= Értesítés. A m. kir. Prot. írod. Társ. t. tagjainak oklevelet megszerzi, s az állást kellően betölti: kilátása
tisztelettel jelentem, hogy a f. évi julius hó Tén tartott lehet, hogy a következő tanévre is alkalmaztatok, sőt az
közgyűlés által megválasztott titkárnak, nt. Szőts Farkas állás rendszeresítése esetén, rendes tanárrá való megválasz­
theol. igazgató urnák (Budapest, IX. Pipa-u. 23 ) és tek. tásra is ajánltathatik,
Ben dl Henrik, pénztárnok urnák (IV. Deák-tér, 4. sz.) a Az életkort, vallást, képességet igazoló okmányokkal
társaság titkári és pénztárnoki hivatalát átadtam. Ennél kellően felszerelt folyamodások, f. évi augusztus io ig kül­
fogva f. évi julius hó i-től a társaság szellemi ügyeit ér­ dendők be a kollégium igazgatóságához.
deklő dolgokban méltóztassanak nt. Szőts Farkas úrhoz Maros Vásárhelytt, 1895. julius 3.
fordulni, mig a tagsági dijakat tek. Bendl Henrik úrhoz A koll. Elöljáróság.
küldeni. Budapesten, 1895. jul. 2-án. K e n e s s e y B é l a ,
a Prot. írod. Társ. volt titkára. Felelős szerkesztő és kiad ó : Szász Gerő.

Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.

 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Július 18.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N.
Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A protestáns vallásos önérzet pusztulása-
Divatossá lett a mai időben, különösen az
értelmiség körében, a vallás iránt közönyösséggel
kérkedni, sőt a vallás külső gyakorlását szégyen­
leni; ha pedig valaki közönségesen gyakorolja
vallását, nem menekül meg a bigott jelzőiül.
A z is általánosan ismert dolog, hogy társa­
ságokban kutyáról, lóról, s mindenről a legtüze-
tesebben elvitatkoznak, de vallási kérdés felvetése
a legszerencsétlenebb dolgok közé tartozik, s
igazán sajnálatra méltó az a szerencsétlen, ki ezt
megtenni meri. Igaz, hogy vallástalannak nem akar
senki tartatni, de milyen fogalma van a vallásos­
ságról? Azt hiszi, ha megfizeti egyházi adóját,
s papját egyszer-kétszer meghívja ebédre, eleget
tett vallásos kötelezettségének, s ez elég arra,
hogy őt mások is vallásosnak tartsák. Mire való,
még ezen kívül templomba járni, esetleg, imád­
kozni, hiszen, az nem értelmes embernek való?
Hadd, menjen a templomba a nép, a ki nem
tudja, hogy Krisztus csak egy tanult, felvilágo­
sodott ember volt, a ki értett egy kicsit a szem­
fényvesztéshez is ; a ki nem tudja, hogy a ter­
mészet minden nyilvánulásának fizikai oka van,
a miket a tudósok, rendre-rendre, mind kimutat­
tak ; hadd, nyelje ez a buta nép a pap okosko­
dásait; hadd, higyjen istent, a kit soha sem látott,
s a kiről fogalma sincs. A felviláo;osodott em-
bernek tökéletesen elég, ha becsületes igyekszik
lenni, mást nem bánt, másnak érdekeit nem sérti,
a magáét, s esetleg, a közét is igyekszik előmoz­
dítani; szóval, úgy éJ, hogy, modern kifejezéssel
élve, ellene fegyelmi eljárást nem lehet inditni.
Modern társadalmunknak ezt az általános
felfogását, s gondolkozását nevezem én vallási
közönyösségnek, mely naprúl-napra nagyobb mér­
vet ölt éppen a felsőbb körökben. Pedig, vallásra,
és hitre mindenkinek szükségre van, s talán, legf-
több szüksége éppen a felvilágosodott embernek.
29. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
Hallgassuk meg, mit mond b. Eötvös József,
a kinek szelleme, mint a napkeleti csillag, vezérli
szivünket a vallás igazi forrásához: «Éppen ki­
tűnő embereknek szükséges a vallás, mert ők
érzik igazán, emberi elménknek szűk korlátáit»;
«mentül messzebbre haladtunk a tudományban,
annál inkább érezzük a hitnek szükségét», «semmi
sem szükségesebb boldogságunkra, mint hogy erő­
sen hinni, képesek legyünk; e nélkül a legkitűnőbb
ember is csak ingó nád, mely minden szellőre
annál könnyebben indul meg, mennél magasabban
hordja fejét.» Ugyancsak b. Eötvös mondja, a ki
még pap sem volt, csak báró: «A vallásnak leg­
nagyobb megvetői nem győzik ismételni, mennyire
szükséges az a népnek; nekem pedig úgy látszik,
hogy a vallás azoknak, kik a nép fölött uralkod­
nak, még szükségesebb.» Erre a kérdésre pedig:
«Fenn állhat-e a társaság vallás nélkül?» igy felel:
«Nem tudom; de hogy az ily társaság, mely a
vallást nélkülözheti, csak szolgákbúl állhat, az
teljes meggyőződésem.»
íme, Eötvösnek, a laikusnak, annak a férfiú­
nak nyilatkozatai a vallás és hit szükségességéről,
a ki azokkal az instruktusokkal bőven meg volt
áldva, melyek egy igazi müveit, és fel világosodott
embernek, elengedhetetlen tényezői.
De, azt mondhatná valaki, hogy az az ember,
kinek szavait idéztem, nem a század végéről való
ember, s lelke még rajongással volt tele a régibb
kor vallásos buzgósága iránt. Lássunk hát egy
modern férfiút, a kit a sors olyan polcra állított,
hogy nyilatkozatai okvetetlenül számot tevők. Ez
a férfiú Magyarország hercegprímása, a ki csak
napokkal ez előtt hangoztatta a következő sza­
vakat. «Az állam nem az iparban, a kereskedés­
ben, és gazdászatunk virágzásában; nem művelt­
ségének, nem tudományának fejlettségében, nem
polgárainak számában, hanem e z e n p o l g á r o k ­
nak a családban szerzett és innét a
k ö z é l e t b e á t v i t t v a l l á s o s s á g á b a n , eré_
 228. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 29. szám.

nyeiben, s az ezeken alapuló jellem­ módja szerint is a keresztyén egyház több fele-
szabadságban találja fel jóllétét.» kezetre oszlik. Mindeniknek megvan a maga ön-
Hasonlítsuk össze e tudós első püspök nyi­ álló, szervezetileg megállapított szabálya, mely
latkozatát Eötvösünk fönnebb citált nyilatkoza­ szerint ki-ki, a melyik felekezethez tartozik, annak
tával, nem szembetűnő-e a közös intenció, mely­ szabályai szerint köteles gyakorolni vallását, s
ben a laikus és professziónátus találkozik? Egyik egyedül helyes módnak e gyakorlatot tartozik
e z : « a z á l l a m j ó l l é t é r e s z ü k s é g e s a p o l­ elismerni, s minden ettől eltérő vallásgyakorlatot
gárok vallásossága»; másik ez: «a p o l­ tartozik idegennek tartani, és semmi körülmények
gárok független jellemszabadságának között nem cselekedni.
alapja a vallásosság.» A z t az é r z é s t , m e l y l y e l valaki sa­
Vallásra tehát az embernek szüksége van. ját felekezetének vallás-gyakorlási
Ezt nem tagadják még azok sem, a kik soha a s z a b á l y a i t l é g j o b b a k n a k , s e g y e d ü l gya-
templomok belső részét nem látják, a kik egy­ korlandó szabályoknak hi szi , n e v e z e m
házuknak sém tanításából, sem szervezetéből egy én f e l e k e z e t i ö n é r z e t n e k , s midőn e sza­
jottányit sem ismernek, a kik egészen a világ bályoknak nem csak ignorálását, hanem a gya­
fiai. Honnan van mégis az a közönyösség, mely korlatban más felekezet szabályaival való össze­
ma az emberek nagy részét a vallás gyakorlá­ zavarását látom, a felekezeti önérzet pusztulását,
sában jellemzi? Eötvös báró szavait használom kiveszését méltán siratom.
ismét, ki igy szól: «Természetesnek tartom azt is, Azt hiszem, Pál apostol mondta, vagy irta
ha sokan elfoglalva a mindennapi élet gondjaitól, a korinthusbeliekhez: «A keresztyénnek minden
s örömeitűl, éppen nem törődnek az istenség szabad», a mi, nézetem szerint, azt teszi, hogy
eszméjével; hisz, i s t e n n e k l é t e, hogy anyagi a keresztyén nem rabszolgája a külsőségeknek,
hasonlattal éljek, o l y a n , mi nt a lég köre, formaságoknak; de, tovább így7 folytatja az apostol:
mely mindenfelől egyiránt hat , s me ­ «de nem minden szabadság használ, akár mit csele-
ly e t éppen ezért észre nem veszünk. » kesztek, mindeneket az isten dicsőségére növel­

Ú gy sejtem, hogy ebben a nyilatkozatban jetek, meg ne botránkoztassátok az isten gyüle­

a valódi okra mutatott reá a bölcs báró. Az kezetét.» Ugyancsak Pál mondja ezt is: «Nem

örökös, lázas izgatottságban álló modern közélet, ihatjátok az ór poharát, és az ördögöknek po

az évszázak mulasztását egyszerre pótolni törekvő harát; nem lehettek az ór asztalának, és az ör­

munkásság, mely sorompóba szólítja az egyént, dögök asztalának részesei.» Lássuk csak, mit

a mely aztán részint nemes ambíciójának, részint mond ezekben a népszerű apostol.
A keresztyénnek szabadságában áll, válogatni
elitélésre méltó önzésének kielégítése céljából, a
versenybe összes úgy testi, mint lelki instrukcióit a formák között, melyekben belső hitéletét iga­

beleviszi, elvette az egyén lelki nyugalmát, bé­ zolja; de, e szabadsággal visszaélni, nem szabad.

kességét, megzavarta a lelki és testi élet ősz- Visszaél pedig e szabadsággal akkor, ha a val­

hangját. Pedig, e nyugalom, békesség, és hármonia lásos élet gyöngéd, közvetlen és érzékeny termé­

éppen olyan szükségesek a termékeny vallásos szetét sérti; ha a maga egyszerű tisztaságában

életre, mint derült, szelíd, napsógaras meleg idő az emberi szellemnek úgy racionálisztikus, mint

a tenyésztés számára. pietisztikus érdekeit magában foglaló, s kielégítő

Azonban, mint már emlitém, nincs olyan ember, evangyéliomi vallásos hit természetével nem

a ki vallástalannak akarna tartatni; vagy azért, egyező, ellentétes, erőszakolt, vagy túlzó formában

mert valóban érzi a vallás szükségét, vagy azért, kérkedik vallásosságával; ha Pál apostol para­

mert családi tradicionális, sat. efféle okokból a bolája szerint, egyszerre áldoz istennek, s ördög­

vallás gyakorlását nem mellőzheti. A vallás gya­ nek; azaz, ha a vallás lényegét nem ismervén fel

korlásának ez a kénytelen-kelletlen módja köze­ valaki, vagy szántszándékkal félremagyarázván,akár

lebbről semmi nagyobb veszélyt nem involvál nem tudásból, akár felületességből, akár mellékes

magában, ha az a maga módja szerint történik; és legtöbbször önző célokból a vallás gyakor­

de, fájdalom, napról-napra több okot találunk az lását összezavarja, s a szabadság ürügye alatt

aggodalomra abban a tényben, mely egyesek egyszer egyik, másszor másik felekezet külső for­

vallásgyakorlásában felekezeti önérzetünket sérti. mái szerint ad kifejezést belső hitének.

A vallás külső gyakorlásának különböző (Vége következik.) Kovács Dániel-

 29- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 229.

A mint tudjuk, Görgény vára, mint ilyen, a m agyar

Görgény-Szent-Imre iskolaügye.
nemzeti ügyért, az ősi jogokért és szabadságért az utolsó
(Felolvastatott Görgény-Szent-Imréríj a görgényi“ tanítói körnek az
élet-halál harcot 1708. május 4-én vívta a hős Ráthoni Ist­
állami elemi iskola felavatása alkalmából tartott gyűlésén,)
ván vezérlete alatt, ki e vár vívásánál hősi halált halt, s
Görgény-Szent-Imre iskola-ügyéről Írni a nélkül, hogy kinek hamvai, Rábutin, az ellenfél vezérének hamvaival
magának a községnek történelméről is, legalább .nagy együtt, a mikházi kolostor sirkertjében pihennek. A ma­
vonásokban, ne tegyünk említést, nenr lehet, Nem. lehet roknyi hős kuruc-csapat,' mély az utolsó percig kitartott
pedig főleg azért, mivel magának a községnek történelmi vezére mellett, szintén elesett az utolsó rohamban, s a
fejlődése, legalább a mióta erre nézye bizton adatokkal hősök a vár keleti oldalán levő u. n. kuruchalmok alatt
rendelkezünk, annak iskola-ügyével szoros kapcsolatban van. alusszák örök álmukat.
Görgény-Szent-Imre múltját illetőleg, a történelem A Rákóci-féle szabadság-harc utolsó epizódja is
legrégibb korszakáig visszamenőleg is, vanriak, ha nem is tehát a görgényi várban játszódott le, melyről a nép
írott, de más oly emlékeink, melyek kétségtelenül a mellett ajkán csakhamar rege költ. s szállott utódrúl-utódra. A
bizonyítanak, hogy e hely már a történelem legrégibb rege szerint, a várat óriások bírták, kiket ellenség tá­
korszakaiban is ismert volt, és szerepet vitt. madott meg. A z ostrom hosszasan folyt, mig végre egy
Van eg y emlékünk e tekintetben az Árpádok ko­ vén javasasszony az ostromlóknak azt jósolá, hogy a
rából is, de minden esetre legtöbb, már írott emlékkel várat mindaddig be nem vehetik, mig az óriások ka­
bírunk a vegyes házból származott királyok körszakábúl, pitánya el nem esik. S minthogy a golyó nem járja,
a midőn is Görgény, mint fontos erősség szerepel, királyi igy adá tanácsát: a kapitány minden nap imádkozni jár
vár név alatt. a várfoki kápolnába, ott el lehet ejteni, de csak oly
Zsigmond király 1426-ban kelt beiktatási parancs egyén, ki anyjának hetedik fia, s mind a hat testvére él.
levele szerint, a vár a székely ispáni tiszthez tartozikj Ez vegyen tiszta búza szalmát, s az új hold első sugara
s mint ilyen, hihetőleg, a székely ispánok állandó lak­ feltetszésekor e szalmánál öntsön golyót, s az át fogja jámi
helye, különösen midőn ezek a vajdai tisztet is viselték. az óriást. A z ellenség követte a tanácsot, az óriások
Legfontosabb szerepet visz azonban Görgény az kapitánya elesett. A főnök nélkül maradt óriások nem
erdélyi fejedelemség korában, a midőn a várhoz, mint védhettek tovább a várat. Egy részök kitört, kiment
uradalomhoz még huszonkét község tartozik, s midőn Magyarhonba, hol óriás utódaik a síkságon máig is él­
a magyar nemzeti ügyért és szabadságért nem egy ke­ nek. A más része szárnyra kelt, s kirepült.
mény ostromot áll ki, s lesz hosszú időn keresztül a
A győző az erősen megrongált várat földig rom-
magyarságnak védvára, erőssége.
boltatá, nem is sejtve talán, hogy ebben a m agyar nem­
Nemzeti fejedelmeink közül többen, de különösen
zeti ügynek, a nemzetnek eg y kiváló erősségét semmisíti
a Rákóciak kiváló előszeretettel tartózkodnak Görgény-
meg, még pedig hosszú időre.
ben, hová nem csak vadakban gazdag nagy terjedelmű
Hosszú időre, mondom, mivel az eszme, mely a
erdei, de kies fekvése is kiválóan vonza őket.
hazánk sorsát kezükben tartó és irányítani akaró intéző
Ha tudjuk, hogy erdélyi fejedelmeink tisztán magyar
köröket törekvésükben a Rákóci-féle szabadságharc el­
udvartartással bírtak, s magyar volt teljes környezetük,
nyomása után vezette, nem kisebb kérdés körül forgott,
úgy világosan áll előttünk, hogy az uradalomhoz tartozó
mint hazánkat magyar nemzeti voltából kiforgatni, meg­
községek lakossága is, legalább nagy részben, magyar
semmisíteni. A z ezen irányban való törekvés érezhető
kellett hogy legyen. E mellett bizonyitnak ezen uradalmat
volt minden téren, a mint többek között a Görgény jö ­
környező községek m agyar nevükkel, m int: Adorján,
vőjére tett intézkedések is bizonyítják, a mennyiben a
Szent-Márton, Sóakna, Orsóvá, Kincses, Hétbükk, Böl-
vár elfoglalása után közvetlenül az uradalom oly ke­
kény, sat. s még inkább az ezen községekben nagy
zekbe jutott, melyek alkalmasoknak bizonyultak arra,
számmal előforduló magyar család-nevek, mint, például,
hogy a bécsi kormányt céljai kivitelében támogatni fogják.
Fehér, Kerekes, Király Farkas, Huszár, Balogh, sat.
De, ezen vidék eredeti magyarsága mellett szól még A z 1719-ik évben a görgényi uradalom a báró Bor­

a fentebbieken kivül Báthori Zsigmondnak egy 1586-búl nemisza családnak inscribáltatott, a birtokba-adás, azon­

kelt birtokbaadási okmánya is, a mely Kovásoci Farkas ban, csak 1736 bán történhetett meg, mely évhez, a pro­

kancellár, s Görgény akkori birtokosának kérése folytán testánsok részéről, szomorú emlékek fűződnek.

keletkezett, s melyben a görgényi uradalom határainak A z ellenség tehát győzött. A történelem folyamán,
megállapítását kéri. Ezen okiratban, a többek között, sok századon keresztül, oly kiválóan fontos szerepet ját
egy ilyen meghatározás fordul e lő : «Pheowis patak feie- szott erősség romokban h ever; a hozzá tartozó lakósok
reol megindulván, onnan mentem Vitial Varara, onnét részben szétszóródtak, részben a megfélemlítés minden
ismét Malmas viz teteire, onnan az Keozberz utára, onnan lehető eszközével tétlenségre szorittattak; egyet azonban,
felseo Sugo feiere, onnan bemenvén Varmezeore, Var- melyről a hősök vérével áztatott földnek legkisebb virága
mezeoreol Kis-Mezeore, onnan Matius eosvenyeig Re- is oly érthetően beszélt, s melyről a várt környező, s
methe birtoka.» annyi dicső századot átélt hatalmas tölgyek mint meg­
Ezeket a neveket, azonban, ma már hiába keressük, annyi élő beszédes emlékek szóltak az utókor fiainak,
éppen úgy, mint a Görgényt környező falvakban máig is nem tudott elfojtani, megsemmisíteni a zsarnokság sem ;
élő Huszár, Balogh, Farkas, sat. családoknál a magyar a remény, hogy az elesett hősök véréből az édes, a drága
nyelvet, a m agyar családot. szabadság fog kikelni, mint féltett kincs, mint minden
 230. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
bájtul oltalmazó klenodium nemzedékrűl-nemzedékre szál­
lott, erőt, bátorságot, kitartást ébresztve mindenfelé!
Igen, mert nemzeti fejedelmeink bölcs előrelátással
gondoskodtak arról, hogy a magyar nemzeti szellem
fenmaradása, élete minden tekintetben biztosítva legyen.
Kitűnik ez mind azon intézkedésekből, melyekkel iskolát
alapítottak, s azok jövőjét igazi fejedelmi adományaikkal
minden tekintetben biztosítani is igyekeztek; mivel jól
tudták, hogy semmi sem biztosíthatja inkább a nemzetek
életét, jövő boldogulását, mint a nemzed szellemtől át­
hatott, s ezt híven terjesztő jó iskolák; kitűnik ez még
abból is, hogy a protestáns egyházakat, mint már abban
a korban is a magyar szellem ápolóinak egy másik ki­
váló képviselőit, jövőjük érdekében gazdag adományokkal
támogatták.
Ha semmi Írott emlékünk sem volna, még akkor is
csaknem biztosra állíthatnék, hogy Görgény is nemzeti
fejedelmeink különös gondoskodása tárgyát képezte. Hi­
szen, a protestántizmus éppen nemzeti fejedelmeink révén
jutott el, s vert oly korán gyökeret Görgényben is.
1591-ben maga Báthori Zsigmond fejedelem május 6 án
kelt levelében Thamásfalvi Boldizsár, református prédi­
kátort, kinek a várkert mellett háza és telke is volt, melyet
maga szerzett és épített, ennek birtokában oly módon
erősiti meg, hogy azt tőle életében senki ki ne válthassa.
1619-ből Csengeri György, görgény-szent-imrei prédi­
kátornak is emlittetik egy háza, melyet neki hivséges
szolgálataiért Vitkoi Kákoni István adott 40 forintban,
de úgy, hogy azért mind a várból, mind a falutól szo­
kott fizetése illő időben megadassék.
Tudva már most azt, hogy a protestántizmus ereje,
fejlődése már keletkezésének első időszakában is, isko­
láiban volt, s éppen azért, a hol protestáns egyház ke­
letkezett, a mellől rendesen az iskola sem maradt el:
csaknem biztosra vehetjük, hogy ez Görgényben sem
történhetett másképpen, jóllehet az iskolaügyre vonat­
kozó adatokkal csak 1709-en kezdve bírunk.
Görgényben tehát iskola, és pedig református is­
kola már a tizenhatodik században volt, kellett hogy
legyen, a mikor is a tanító fizetése, egy fejedelmi ado­
mány-levél alapján, mely a protestáns egyház kérelme­
zése, és a Tisza-család támogatása folytán, Stephanus
Tisza, de Boros Jenő és Sámuel Nöményi de Poka, 1709.
május 19 én újból megerősittetett, a mostani 300 forint
fizetési minimumot is felülmúlta, a mennyiben a mai
pénzérték szerint körülbelől 400 forintot tett ki.
A z érdekes dijlevél, mely « P r o v e n t u s R e k t o ­
ri s» címet visel, a következő tételeket foglalja magában.
1. Pénz, flór 5. 2. Vaj, ejtel 2. 3. Sajt és
font 20. 4. Bárány 4. 5. Köles sen. v. 4. v. kása 8.
6. Búza, gelena 25. 7. Só, cesura 50. 8. Disznó, kövér 1.
9. Bór, veder 20. 10. Borsó, véka 2. 11. Lencse, véka 2.
12. Méz, ejtel 2. 13. A várba menetkor fél ejtel bor, és
I cipó. 14. A vár alatti malombúi szombaton déltől va­
sárnap ebédkorig gyűlt vám-gabona 3-da.
Hogy Görgényben ezen korban a református iskolán
kívül más is lett volna, semmi bizonyítékkal nem bírunk.
A görgényi görög katholikus lelkész állítása szerint,
í 5 36-ban Görgényben tizenkét oláh család lakott, a mi
lehet ugyan, de bizonyítva nincs. Biztosabb adattal bi-
29. szám.
runk azonban arról, hogy midőn Székely Mózes 1603-ban
Kolozsvárt is hódolásra bírta, elfoglalásakor tizenöt je­
zsuitát talált a Báthory-féle Universitásban, a kiket hogy
a nép haragjától megvédjen, Tholdi István, buzgó katho­
likus pártfogása folytán a Bogáthiak várába, Görgénybe
küldötte, hogy ott szabad lábon tartassanak. Nem hihető
azonban, hogy akár a görög katholikusok, akár a je­
zsuiták megkisérlették volna, hogy a már akkor tisztán
protestáns Görgényben iskolát nyissanak, annyival is in­
kább, mivel a jezsuitáknak Görgénybűl is csakhamar
menekülniük kellett.
A mennyire semmi adattal sem bírunk arra nézve,
hogy Görgényben a reformátuson kívül más iskola is
létezett volna, éppen annyival értékesebb bizonyítékaink
vannak a reformátusok iskolájának fejlődésérűl. 1710-ben
a református hívek, mivel Kolozsvárit küldöttségük al­
kalmas tanítót nem kapott, gr. Teleki Sándor, főkurátor­
hoz fordulnak, s kérik, hogy a nagy-enyedi «professor
uraiméknál» hasson oda, hogy «valami jó indulatu, s j ó
t a n í t ó neutralista adatnék, ki a tanulókat taníthatná annak
rendi szerint», mert, ami nt tovább mondják, «nem is
i g y e k e z n é n k mi ú g y a j ó c á n t o r r a , m i n t
a j ó t a n í t ó r a , ó h a j t v á n az e g é s z v i d é k és
ez h e l y b e n a j ó t a n í t ó m e s t e r t , m e l y h a
lenne, t a n u l ó g y e r m e k e i n k h a m a r i d ő n
m e g s z a p o r o d n á n a k felette.»
Oly hang ez, melyet sok község még ma is meg­
szívlelhetne, s mely csak is úgy magyarázható meg,
hogy ott, hol egy egész egyházközség ennyire érzi a j ó
t a n í t ó szükségét, ott bizonyáramár nem csak ismere­
tesek a fejlettebb iskoláztatással, de tapasztalták annak
áMásait is.
Érdekes okirat ez egyebek között azért is, mivel benne
egy újabb bizonyítékkal bírunk azon kultúrtörténeti tény
mellett, hogy a protestáns iskolák már a protestántizmus
első századaiban sem voltak pusztán u. n. pharai iskolák,
hanem igazi népiskolák, melyekben a vallás és egyházi
énekek mellett, más tárgyak is taníttattak.
A görgényi reformátusoknak iskolájuk iránti kü­
lönös érdeklődését még több okmány is igazolja, igy a
többek között, egy 1730-ban megújított dijlevél, melyet
az egyházközség csak azért kívánt megújítani, hogy
annál jobb és alkalmasabb tanítót kapjon, mint ha érezte
volna, vagy tán érezte is, hogy reá rövid időn nagy
megpróbáltatások várnak.
A z érdekes dijlevél szórúi-szóra igy hangzik:
«Ecclesiabeli gyermekek tanításáért 15 magyar fo­
rint. Bérgaraspénz 4 forint 50 pénz. Búza 35 kalangya.
túró,
Búza 22 véka. A méltóságos udvarból járrandó bor és
búza quartának a harmada.
Minden gazda-ember egy-egy szekér fával tartozván
praedicator és mester uraiméknak, annak is a harmada.
Minden gazda-embertől egy-egy harangozó kenyér
az e s t v é l i t a k a r o d ó h a r a n g o z á s é r t .
A mester uram rétjét az ecclesia megkapálja, mester
uram a maga tanítványaival feltakarja, az ecclesia be­
hozza, mely is teszen két szekér szénát.
Ezeken kívül, az ecclesia Szentgyörgy napjától fogva
aratásig tehetsége szerint ő kegyelmének prospicial inter-
tentioja iránt úgy, hogy meg nem fogyatkozik.
 2g. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 231.

A z exitusért kivántató 3 magyar forintot is ezek
felett az ecclesia megadja.
Erre aztán, a mint Pataki István prédikátor gr. T e­
leki Sándor, főkurátor és pátronushoz intézett levelében
írja, egy tanult és mindenekben alkalmatos embert ta­
láltak a «mesterségre» Kerekszegi Mihály, t. uram sze­
mélyében.
(Vége következik.) Pallós Albert-
Az egyházmegyékből.
A marosi egyházmegye tavaszi közgyűlése.
A junius 25-ikére Összehívott, de az egyházkerületi
rendkívüli közgyűlés közbejövése miatt elnapolt közgyűlé­
sünk julius 4-ikén tartatott meg szokott helyén, M.-Vásár­
helyen, kezdődvén a várbeli templomban szép énekléssel és
Tóth László, karácsonfalvi ifjú lelkésztársunk meleg hangú
imájával és átérzett beszédével s folytatódott aztán a vár­
megye házának diszes nagy termében, a hol Ő felsége a
földi király falon függő ujdonat uj képe előtt összesereg-
lénk a mennyei király vitézei, apostoli egyszerűség, vagy ta­
lán szegénység színében járó emberek, kik az ordót nem
kívül kabátunkon, hanem belől, lelkünk öntudatában hordjuk.
A gyűlés első tárgyát az esperesi jelentés képezte,
melyben felsorolva láttuk a múlt gyűlés óta történt neve­
zetesebb változásokat. Nekünk mindenek felett megelégedé­
sünkre szolgál, hogy e jelentésből nem vettünk ki semmi
olyat, mi a vallásos élet hanyatlására célzott volna legtá­
volabbról is. A gyalakuti lelkészi állomás megüresült eltá­
vozás, a somosdi pedig elhalálozás miatt, mindkettő pályá­
zat alatt van, azonban a somosdinál a pályázati határnap
letelése előtt öt nappal azon eset jött közbe, hogy a nyu­
galomba helyezett pap elhunyt és most már az egyelőre
csak fél fizetésre hirdetett állomás egész fizetésűvé vált, a
mi nem kis különbséget tesz s aztán özvegyi kegyév is jött
közbe. Szóval, változtak a viszonyok. S éppen azért, az espe­
res által püspöki eldöntés elé van terjesztve azon kérdés,
hogy a változott viszonyok miatt új pályázat hirdettessék-e,
vagy pedig az első pályázat kihirdetése maradjon érvényben ?
Az egyházmegyei tanács működéséről, a betegségéből
csak az imént felgyógyult Muzsnai Pál, derék jegyzőnk
adott elő műgonddal összeállított szép stylusu jelentést,
melyből kellően megtudhattunk minden nevezetesebbet az
egyházmegyei tanács munkálkodásáról s a melyből eléggé
kitűnt az is, hogy egyházmegyénk népességének megfelelően
az intézni való is sok volt.
Azután az iskola, e rokonszenves tárgy, foglalta el
figyelmünket, Ravasz J. tanügyi előadó terjedelmes jelentése
kapcsán. Az egyes iskolákról külön képeket rajzolt, a me­
lyeket itt a fény derűjében, amott pedig a ború árnyában
mutatott fel a szerint, a milyenek helyenkint az iskolai álla­
potok. Most is, mint mindig, az lett a jelentés rezultátuma,
hogy egy helyütt tanterem, más helyütt tanító hiányából van
megbénítva a tanítás menete. Néhány népesebb iskolánál a
a meglevő tanerők mellé újabbak állítása szükséges. Ez a
nóta olyanokra szól, a kiknek nincs módjukban a maguk
erején új tanerőket állítani be. Azonban, meg van nyitva
az állam részéről a segély nyerhetés útja. De sajnos, hogy
hiában hangzik a szó: kérjétek és megadatik, mert sokak­
nál siket fülekre talál, mig most már e jelentés alapján az
egyházmegyei tanács fogja kérelmezésre szorgatni az ilyen
maguk javán sem kapó egyházakat. A jelentés végén azon
kérdés felett, hogy a hibák helyrehozása végett a tan fel-
ügyelőkhez, vagy az egyházmegyei tanácshoz tétessenek át az
adatok: a vitát meddőnek és hosszuranyulását indokolatlan­
nak tartottuk.
Végül, alapos, de egy kissé ingerült vitát idézett elő
Molnár Lajos pénztárnok jelentése azon deficit honnan pót­
lása felett, mely a nem rég vásárolt traktuális ház miatt
ütött be a számadásba. A rovatal-kivetés általános ellen­
zése után kérdésbe jött, hogy a ház kiadassék haszonbérbe,
vagy eladassék örökre, vagy pedig egy emelet huzassék rá:
Ezek valamelyikét remélvén olyan forrásnak, a mely aztán
kioltaná a deficit, ez órditó szörnyeteg égő szomját. Nem
hiában, hogy hevesen sorakoztunk e deficittel szemben, mert
ez olyan veszedelmes szörnyeteg, mint akár egy Minotaurus.
Ez a baj még a tavalyi gyűlésen is vitát idézett fői, de
segíteni még nem tudtunk rajta. Most is csak megoldatlan
megoldás lesz a vita vége, oly formán, mint mikor a be­
tegnek szenvedését csak meghosszabbítják, de elűzni nem
tudják. Az egyházmegyei tanácsra bízatott, valami expedi-
enst találni a deficittől való szabadulásra, legyen az akár
haszonbérbe-adás, akár emelet-húzás, akár eladás, akár az
úgynevezett agencialis pénzekből az egyházkerülettől e célra
való segélykérés. A szóban forgó ház a kebli gyámintézet­
től törlesztésre vett kölcsönnel, tehát adóssággal van vásá­
rolva s ebből évenkint aránylagos rovatali terhet hordoz­
nak az egyes ekklézsiák és papok, de ez nem elegendő a
szükségletre. Most már az a kérdés, hogy a hiány honnan
pótoltassék. Ez a Kolumbus tojása. Vajha, olyan szerencsés
megoldást nyerne, mint a milyen szükségünk van a házra !
De öröm is csillant meg a zöld asztal körül, a meny­
nyiben Deák Lajos, még ifjú tanfelügyelőnk, a ki mint egy­
házmegyei képviselő, gyűlésünknek is buzgó tagja, királyi
tanácsossá történt kinevezése alkalmából szívélyesen üdvö-
zöltetett.
Legyen megemlítve már az is, hogy a zöld asztal vi­
tatkozásai után, a fehér asztalnál is vihar kerekedett, de
nem azért mintha oda valaki szóváltást vitt volna át, hanem
villámos felhő vert el záporesőjével éppen a zöld-káposzta
mellől s a szabadból kénytelenek voltunk a falak közé me­
nekülni az ebéd folytatására, a mely kedélyes hangulat mel­
lett jól benyúlt a délutánba, de tosztok zápora nélkül; nem
egészen némán azonban, csak két köszöntővel. A mi nálunk
szokatlan és feljegyzésre méltó ritkaság. Az ebédlő társaság
jótékonyságot is gyakorolt, a mennyiben az égés által súj­
tott csikfalvi egyház segélyezésére a jelenlevő pap kezénél
kisebb nagyobb adományokat tettek le egyesek. És a jó tett
felemelő öntudatával indultunk szét a szélrózsa irányában
hazafelé. őri.

T A R C A.
Végzés. Terjesztessék ezen dolog a mlgos. foconsis-
E gyháztörténeti adalékok. torium eleibe azon conceptus szerint, melyet t senator és
Adatok a kolozsvári evang. r e i egyházközség történetéhez. domest. curator, Szathmári György atyánkfia készített erről
(Tizenhatodik közlemény.) és kérettessék a mlgos. főconsistorium, hogy vallásunk ré­
3- 0. Hogy a mint a régibb időkben a papoknakszéről
és levő több gravamenekkel együtt, ezeket is az ország
professoroknak szokott vala, bizonyos szám mázsa só gyűlése eleibe feladni méltóztassék.
adatni, az ennek utána is a szerint kijárjon. 1791. jún. 6. Consistoriális gyűlés tartatván a t. es­
4- 0 Hogy a kiknek a papok és professorok közülperes, Ince Mihály praesidiuma alatt a ven. clerus és do-
itten a városon házok vagyon, azok sem capitis taxát, sem mesztikus curatorok jelenlétekben.
quartási redemptiot ne fizessenek. Felolvastatott mlgos gr. n.-ercsei Toldalagi László úrnak
 232. PROTESTÁNS KÖZLÖNY, 29. szám.

a domest. consistoriumhoz intézett memorialissa, melyben szerencsétlen kimenetellel próbáltatott vala. Másodszor, mi­
a Belső-Király-utca szegletén levő sütőházat, azon parokhiális csoda fundusból lehetne legjobb móddal az erre megkíván­
funduson levő kerttel együtt, az hol most t. Tordai uram tat ó költséget kipótolni.
lakik, kéri ő nagysága a consistoriumtól, hogy akár kész A mi az elsőt illeti, meghatároztatok hogy a félben
pén.:en adják el ő nagyságának örökösen, a mely esetben maradott nagy harang öntessék most újra a hozzá tartozó
Ígéri, hogy annyi pénzt adna érette, a mennyinek interes- darabokkal együtt, mivel ezeknek tovább való megtartások
séből azon sütőházból Való mostani jövedelem kitelnék, az inkább káros lehet; a mostani meghasadott nagy harang
említett kertnek is azon felül illendő árát letenné Ő nagy­ pedig tartassák meg továbbra, a midőn annak is újra lejendő
sága, akár pedig cserében, oly móddal, hogy az ő nga által öntésében még mód találtatik. A másodikra nézve pedig
megvásárlott szomszéd fundusból szakasztassék ki akkora végeztetett, hogy mivel még ennekelőtte feles esztendőkkel
nagyságú hely az ecclesiának, a mennyinek fogna találtatni néhai b. e. Büdöskuti Boldizsár ur testamentum szerint ha­
az ő nga által adandó telek,- a fenn említett kerttel együtt; gyott volt az említett nagy harangnak megöntetésére ezer
a mely esetre nézve ígéri őnga, hogy az általbocsátandó m. forintokat, a testansnak célja szerént íordittassék ezen
sütőkemence felett levő épületnek fából, s deszkábúl való pénz arra a végre.
minden materiálejit általengedné az ecclesiának. 1791. aug. 15. 5-0. Minthogy a kolozsvári határon igen
Végzés. A mlgos. gróf úr kérését megfontolván a con- feles török buza vetések szoktanak lenni, a melyekből déz-
sistorium, arra épen nem léphet, hogy az ecclesiának s mát nem adnak, jónak látszik, hogy az iránt processus in­
collegiumnak bizonyos haszonvehető fundusát örök áron el­ díttassák, úgy, mint a melynek jó kimenetele iránt nagy
adja és elidegenítse. A mi pedig a projectált cserét illeti, reménység lehet. Hogy pedig ennek módja annál jobban
abban való megjegyzését is károsnak találja ezen következő meghatároztassék, tétessék kérdés a mlgos fő Consistorium
okokra nézve: előtt ez iránt, nem jó volna-e a Felséges kir. Guberniuro-
1- 0 Mivel a sütő ház fundusával együtt kívánná hoz Őfolyamodni, a végre, hogy ő Felsége ezelőtt nem sok
nga. a t. Tordai uram mostani lakó házához tartozó ker- idővel érkezett kegyelmes decretumának tartása szerént, sub
tecskének általadat tatását is, a mely fundusa az ecclesiának nro Guberniali 4642. A 1791. committáljon a fiskális di­
még igy is szűk lévén, attól az említett kertnek elsza- rektornak ezen causanak processusba való vétele iránt.
kasztása annak igen nagyon csonkulására lenne. 1792. jan. 14. 2-0. Ácspallér Ueberlacker Antal Ő
2- kegyelmének
0. Mivel azon commoditástól, a mely a kért sütő mind a collegium uj épületéhez megkivántató
háznak szegeleten való létével egyben van köttetve, az fedélre, mind pedig a belső teplom fedelének reparatiójára
ecclesia is nem örömest kívánna elesni, megeshetvén még szükséges költségekről feltett és beadott jegyzéseit meg­
az jövendőben, hogy oly végre fordittathatik az, a melyre vizsgálván : végeztetett, hogy T. Perceptor Pataki Mihály
nézve ezen fekvése a megirt Teleknek az ecclesiának is uram járjon végére, mennyi költség kivántatnék mind együtt
hasznára fogna szolgálni. a collegiumhoz tartozó új épületnek elvégzésére és egészen
3- tökéletességre való vitelére, a mely megesvén, mihelyt a
0. Ide járul még az is, hogy most egymás végié­
ben esvén a sikátor mellett levő két telke az ecclesiának, collegium fundusairól való fennebb említett conspectus el­
azokat vagy egyben foglalhatja, vagy egyiknek valamely ré­ készül, informáltassék a mlgos főconsistorium az iránt, hogy
szét a másikhoz ragaszthatja, ha a szükség úgy fogja ma­ mennyire megyen azon uj épületre megkivántató költségek
gával hozni, a melyben nem lehetne módja, ha a király- summája és hogy a collegium fundussából mennyit lehetne
utcai fundus mással felcseréltetnék. Mindezeket azért con- arra a végre fordítani, egyszersmind pedig kérettessék a
sideratioba vévén, méltoztatik megítélni a Mlgs Gróf ur, mlgos. főconsistorium arra. hogy a maga dispositiója alatt
hogy a consistorium csak administratora lévén az ecclesia lévő fundusból a hiányosságot, mely a collegium fundusá-
fundussainak, ezekben nem disponálhat az ecclesia haszná­ ból ki nem telik, kipótolni méltóztassék. A templom fede­
nak kissebbedésével. lének reparátiója iránt pedig ez határoztatok meg, hogy
1791. jun. 29. Consistorialis gyűlés tartatván a T. végére járván, mi lett légyen a mlgs. főconsistorium vá­
esperes Ince Mihály uram praesidiuma alatt, a ven. clerus lasza azon levélre, melyet a domesticum consistorium az
és domesticus curatorok és más nevezetesebb consistorialis iránt beadott vala, az vitessék végben.
személyek jelenlétében. 5-0. Felolvastatott a mlgos. főconsistorium levele de
1-0. ElŐadá a T. esperes Ince Mihály uram, hogy a dato 7-0. Aug. 1791. Melyben panaszképen jelentetik, hogy
meghasadott nagy harangunk helyében öntendő harangnak ezen megirt esztendőben julius 30-dik napján a kolozsvári
megkészitését kialkudván a dóm. curatorok, ide való becsü­ külső templomban a délesti istentiszteletre rendeltetett órán,
letes harangöntő Ő kegyelmével, mázsáját 30 magyar forint­ midőn sem pap, sem deák jelen nem lettenek volna, nagy
ban, az ecclesia matériájából, oly conditióval, hogy a ha­ botránkozással egy világi ember könyörgött légyen. Mely­
rang matériáján kívül minden egyéb hozzá tartozó készüle­ hez képest intimáltatik, hogy oly rendelés tétessék, mely
teket s matériálékat említett harangöntő Ő kglme tartozzék szerint mind a tiszt, papok, mind pedig a templomot bizo­
a maga költségén megszerezni és elkészíttetni, szükség volna nyos megjutalmaztatás mellett gyakorolni köteles diákok a
még ezek iránt végezni. Elsőbben is, hogy a mostani meg­ magok kötelességeknek elmulhatatlanul eleget tegyenek.
hasadott nagy harang öntessék-e újra, vagy pedig azon nagy 1792. máj. 28. tartott domest. consistorium gyűlésé­
harangnak félben maradott darabja, az abból elfolyt és a ben végeztetett a harangoztatás iránt, hogy ha csak két
földből kiásatott darabokkal együtt íordittassék a mostan haranggal harangoztatnak a ref. valláson levő városi lakó-
készítendő nagy harang öntésére, a melynek öntetése még j sok, fizessenek egy magyar forintot, ha pedig hárommal
az 1723-dik és 1727-dik esztendőben, mind a két Ízben \varangoztatnak halottjuknak, a fizetés légyen 30 garas. A
 2g. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 233-

más valláson lévők pedig, ha harangoztatnak, fizessenek há­

rom német forintokat. Ebből pedig a két harangnak meg-
vonatása után a harangozónak fizetése légyen három poltra;
a három harangnak egyben vonatása után pedig 3 garas. = Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy az első
1792. szept, 27-én tartott consistorialis gyűlésben. fél-esztendőnek vége. Panaszoljuk, hogy a lap árá­
Felolvastatott a görcsöni ref. ecclesia instantiája, mely­ val olvasóinknak legnagyobb része hátralékban van.
ben a belső farkas-utcai templom tornyocskájában lévő Szívesen kérjük, sürgetjük, hogy tartozásuknak ele­
nagyobb óraharangnak, mint tulajdon sajátjának vissza- get tenni, szíveskedjenek.
adatását kéri ilyen okból: hogy azon harangot néhai Serédi
István ur és élete párja, Kamuthi Kata asszony öntettették
volna a görcsöni ref. ecclesia számára, és hogy ugyanazon
= Kenyérmorzsák. A görgényi egyházmegye
harangon az emlitett ecclesia neve is rajta volna: hanem gyámintézeti közgyűlése a c S z e r e t e t h á z» javára
a revolutiós időben azt bátorságnak okáért ide Kolozsvárra júl. 11-dikén 500 , olvasd, ötszáz forintot szavazott
hozták volna bé, elmúlván pedig a revolutiós idő, azon meg tíz év alatti egyenlő részletekben megfize-
ecclésia vissza akarván vitetni követei által, a kolozsvári ref. tendőleg. Legyen isten nevében; a szeretet nevé­
ecclesia azt kivánta, hogy ha a leeresztéséért 12 forintokat
fizetnek, kiadja, de az ecclesia követeinél pénz nem lévén,
ben! Gernyeszeg, júl. t i . 1895. C s e k m e F e ­
üresen tértek vissza. Melyet is megtudván b. Andrási Fe­ renc, ev. ref. pap.
renc ur, a görcsöni lakosoknak akkori földes uruk, Kolozs­ = Cserép-darabok a «Szeretetház» épületéhez.
várra jött és az ide való ref. ecclésiától az emlitett harangért Görgényi egyházmegyénk folyó hó 1 2-én közgyűlést tartott.
100 forintokat és ezek mellett egy kis harangocskát csere Utána kedélyes társas ebédre gyűltünk össze, a melyen el­
szin alatt felvévén, Görcsönbe bevitte s az oda való eccle- határoztuk, hogy a ki nagy buzgóságát tostba akarja kiadni,
siának tagjait erőszakosan kényszéritvén, azon harangocskát fizessen 1 koronát a « S z e r e t e t h á z » javára. Közbe Jung
akaratjok ellen kénytelenitettek elvenni, a 100 forintokat Ferenc kenyérbélből egy rucácskát gyúrt s azt elárvereztük.
pedig a fenn megirt b. Andrási ur maga szükségére fordí­ Ezekből begyült l ó írt. OJ kr. Küldöm. Az összeg kicsiny,
totta, oly ígéret mellett, hogy azokat meg fogja fizetni. A de értékét adja meg az, hogy szeretettel teli szivek nyújtják.
nevezett ecclesia pedig mindazonáltal kötelezi arra, hogy M.-Péterlakán, 1895. juÜus 13. T a v a s z y J ó z s e f .
ha a mégirt harangot visszanyerheti, mind a cserében által = Br. Bánffy Dezső, egyházkerületi fő gondnok.
vett harangocskát, mind a 100 forintokat az ide való ecc- a szilágy-somlyói egyház adósságai letörlesztésének céljára
lesiának visszafordítja. 128 frt. 34 krt. adományozott. Örökkévaló lélektani törvény,
Mely kérésére a görcsöni ecclesiának válaszul adatott, hogy az élőhit együtt jár a jó cselekedetekkel. Dicsekszünk
hogy nem Kicsin kétsége vagyon az iránt a consistorium- vele, hogy főgondnokunk elől jár a nemes példa-adásban.
nak, hogy azon ecclesia számára néhai Kamuthi Kata asz-
= A mint az otthelyi egyik lapbúi olvassuk,
szony által öntetett harang itten Kolozsvárt a farkas-utcai
a szilágy-szolnoki egyházmegye rendes közgyűlését júl. 2S án
templom felett lévő tornyocskába volna, mivel az ottan fogja megtartani, Sz.-Somlyón. A tárgysorozat szerint, tanács­
lévő harangon a görcsöni ecclesiának neve éppen nem talá- kozás tárgyát fogja képezni zilahi pap, Magyaróssy István
tatik, a mint az instantiában erősittetik ; ellenben pedig a véleményes jelentése, mely szerint, ez egyházmegye négy
nevezett asszony férjének Serédi István urnák neve olvas- esperességre volna felosztandó. Olvasóink emlékezni fognak,
tatik ezen harangon, a ki a mi ecclesiánknak is igen nagy
hogy mi vetettük fel a n a g y egyházmegyék apróbbakra
patronusa lévén, egyebeket is hagyott ennek számára s ma­ való felosztását; emlékezni fognak, hogy ez eszmét a szil.-
gának is holtteste az ide való farkas-utcai templomban
szolnoki egyházmegye ragadta meg legelőbb, és hogy a folyó
íekszik. De mégis, ha az irt ecclesia hiteles documentmok évi febr. 20-án tartott egyházmegyei tanácsban éppen ez az
által meg fogja mindazokat bizonyítani, a melyeket instan­
egyházmegye el is ejtette. Ám, az eszmék nem halnak meg.
tiájában feltett, nem lészen idegen áttol a consistorium,
íme, a szil.-szolnoki egyházmegye csak ismét előveszi. Az
hogy teljesítse kérését, ha ígéretének eleget tészen.
egyházmegyei t a n á c s akkor ritka egyetértéssel, egyhan­
1792. október 21. Consistorialis gyűlés tartatván a gúlag, elvetette; reméljük, az egyházmegyei k ö z g y ű l é s
mlgos. gr. Teleki Domokos ur szállásán, mlgos. br. Kemény í most be fogja látni, hogy nem szükséges, az érni kezdő
Sámuel, gr. Teleki Domokos, tek. Veszprémi István insp. gyümölcsöt l e v e r n i . Sőt inkább. Ismételjük, a sietség éppen
curator urak és a tiszt, clerus jelenlétekben végeztettek a olyan ártalmas lehet, mint a milyen veszélyes a lustaság, a
melyek ittev következnek. maradiság. Reméljük, hogy a 28 iki közgyűlés, legalább is
1-0. Elő vétetett professor Méhes Györgynek ezelőtt az e l v e t egyhangúlag elfogadja, és igy vezér-vármegyéje
mintegy másfél esztendőkkel a mlgos. főconsistorium eleiben lesz ez ép, egésséges eszmének. Gondoljatok az egyház-
béadott és onnan pro opinione danda a mélt. insp. cura- politikai törvények életbe léptetésére; az erők felosztására,
toratussal közöltetett instantiája, a melyben kéri, hogy mi­ és felhasználására; gondoljatok arra, hogy hatvan egyháznak,
vel már szintén 15 esztendők alatt a philosophiae profes- és majdnem annyi filiának adminisztrációja egy minden anyagi
sori egész hivatalt folytatta, fizetése pótoltassék annyira, a jutalmazás nélkül való, és felelősség alatt álló e g y e t l e n
mennyi ugyanazon funduson lévő más professornak fizetése. egy embernek csaknem erőt meghaladó munkálkodására van
Melyet is consideratioba vévén, meghatároztatott, hogy a bízva: és határozzatok úgy, hogy felette bánkódni, és miatta
mlgos. főconsistorium tudósittassék ily formán; hogy tiszt. szégyenkezni, ne kelljen.
Pataki Sámuel uram maga személyesen jelen lévén, ígérte, = Dicséret illesse Szőts Sándor, dévai pap, aát.
hogy borbéli fizetését fenn emlitett professor, Méhes György­ ki az oda való Hunyadi János-féle ev. ref. templom és to­
nek Ő kglme a maga conpetentiájábúl maga egészen kipó­ rony restaurációja érdekében megindított országos gyűjtés
tolja, búzát is azonfelül, a mit eddig is szokot volt adni, körül kifejtett munkálkodásával 1892. óta a mai napig,
még ad ezentúl 30 vékát, a mi pedig azonfölül vagyon, kamataival együtt, összehozott 9710 frt. 86 krt. Gyönyörű­
úgymint 40 véka, a jószág proventusából kiadathatik ; nem ség olvasni azt a statisztikát, melyből kitűnik, hogy kik
különben a só is annyira, a mennyi szokott járni a többi adták össze ezt az összeget. A legmagasabb trontúl le min­
professoroknak, úgymint 5 mázsára, a communis fundusból den osztály, hivatal, magán személyek hogyan siettek letenni
kipótoltathatik, a mely pótlásnak kiadattása, hogy ezen folyó filléreiket a szép cél érdekében. Ez belmisszió és nem szem­
esztendőnek kezdetétől fogva folyjon, jóváhagyatott. forgatás. Nem csizmadia- és asztalos-legényekből, meg mol-
(Folytatása következik.) Török István- nárokbúl lett evángyélistákkal és prófétákkal való biblia
magyaráztatás és éjjeli istentiszteleteknek tartása (úgy lehet,
 234 - PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
térdepléssel és k ereszt-vetésekk el); hanem egy hitben gaz­
dag, munkálkodó embernek és buzgó papnak szorgalma, ki
építi egyházát, és az élet cselekedeteivel hirdetteti istennek
országát
= Grammatikával, ortográfiával, stílussal min
dig fognak foglalkozni a különböző iskolákban; de, hogy
felnőtt embereknek is van ezekre a dolgokra szükségük,
H IV A T A L O S RÉSZ.
2322— 1S95. KÖRLEVÉL,
valam ennyi erdélyrészi ev. ref. egyházmegye n t Esperesének.
A magyarországi tanítók országos bizottságának fel­
kérése folytán, felhívjuk Címeket: szíveskedjenek az egyház-
megyéjük területén fennálló református tanitó-egyesületek el­
nökeit arra utasítani, hogy a nevezett bizottság által hozzájuk
küldött, s a hazai tanitó-testületek 1894. évi állapotára vo­
natkozó «kérdő iveket» pontosan töltsék ki, s küldjék fel
a bizottsági elnökhez.
Tekintettel arra, hogy ezek a mozzanatok idővel igen
becses kultúrtörténeti adatokul szolgálhatnak, figyelmeztetjük
Címeket, hogy csak teljesen megbízható hiteles adatokat
adjanak közre
Kolozsvárt, 1895. julius 8-án.
M árkus János , Szász Domokos,
tanügyi elaőadó helyettes. erdélyi ev. ref. püspök, mint elnök.
2444 -1895 KÖRÖZVÉNY,
valam ennyi erdélyi ev. ref. kollégium ni. t. Elöljáró­
ságának , mindenik egyházmegye ni. Esperesének, és m in-
denik püspöki vizsgálat alatti egyházközség t. Tanácsának.
A vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter
úrnak folyó év 1,622. elnöki szám alatt kelt rendelete folytán,
utasítjuk Címeket, hogy minden egyes sürgős és vagyoni
felelősséggel járó ügyben a miniszter úrhoz intézendő jelen­
téseket ezentúl ne fehér, hanem a fehértől elütő színes pa­
píron szerkesszék, és terjesszék fel.
Kolozsvárit, 1895. julius 13. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
908— 1S95. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett k a k a s d i egyházközség énekvezéri ál­
lomására pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás, gazdasági épületek,
veteményes és gyümölcsös kerten kívül 200 frt. osztrák ért.
készpénz, az egyházközség pénztárából, félévi előleges rész­
letekben ; hat hold kánonika-porció, szántás és betakarítási
művelettel, s három öl fa. Kilátásba van helyezve 80 forint,
osztrák értékben, évi államsegély megnyerése.
Pályázati határnap : ez év aug. 10-ke. Folyamodások
nt. R á k o s i L a j o s , esperes atyánkfiához, Lukafalvára kül­
dendők, u. p. Nagy-Teremi.
Kolozsvárit, 1895 július hó 9. Szász Domokos,
____ erdélyi cv. ref. püspök.
908— 1895 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett s o ó v á r a d i egyházközség harmadik
tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : k é t szobábúl álló tisztességes lakás,
szükséges mell ék-hely iségek k e l; 330 forint osztr. ért. kész­
pénz, havi előleges részletekben, a polgári község pénztárából
fizetve. Két Öl szin-fa, beszállítva az egyházközség erdejéből.
Pályázati határidő: augusztus 10.
Csak okleveles egyének pályázhatnak. A folyamodások
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
29. szám.
az sem elvitatható. Ennek a szükségnek akar eleget tenni
Béldi--Mihály, ki- «A m a g y a r h e l y e s i r á s , és a h e ­
l y e s m a g y a r s á g » címen könyvet irt és 1 koronáért adja,
mely Felső-Rajkra (Zalamegye) küldendő minél előbb. A
könyv szeptember elején jelenik meg, és a ki megrendeli,
és megtanulja, egy hónapra rá már előnyösen fog külön­
bözni Írásában a felsőbb leányoktúl, és a bíró uramtól.
nt. R á k o s i L a j o s , esperes afiához, Lukafalvára küldendők,
u p. Nagy-Teremi.
Kolozsvárit, 1895. július 9. S zász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
907— 1895 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküllői ref.
egyházmegyébe kekelezett, m.-b 0 d o n i egyház orgonista­
kántori állomására pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás, kert és gazdasági
épületeken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 262 frt.
45 kr. értékű kepe és kanonika porcio haszonélvezete. Pá­
lyázatnál a tanítói oklevéllel biró folyamodók, miután a
folyó évi szeptember elsejétől kezdve, az ottani álami elemi
iskolánál felállítandó másod fiú tanítói állomás ezen állo­
mással való egybekapcsolása kilátásba van helyezve, előny­
ben fognak részesittetni.
A fölszerelt folyamodványok f. évi augusztus 10-ig
n. t. K o v á c s E l e k , esperes aához, V.-Gál falvára, u. p.
D.-Szentmárton, küldendők.
Kolozsvárit, 1895. julius 9. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
907-1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküllői ref.
egyházmegyébe kebelezett s z . - b o j i y h a i egyház orgonista­
kántori állomására pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás, kert és gazdásági
épületeken kívül, egyházhatósági becslés szerint, 261 frt. 60
kr. értékű kepe és kánonika porcio haszon-élvezete.
A fölszerelt folyamodványok f. évi augusztus 10-ig, n. t.
K o v á c s E l e k , esperes aához küldendők, V.-Gálfalvára,
u. p. D.-Szentmárton.
Kolozsvárit, 1895. julius 9. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
910 -1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sz.-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett s z e é r i egyházközség papi állo­
mására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : Tisztességes lakás, kerttel és gazdasági
épülettel, s az egyházi felsobbség hivatalos becslése szerint,
419 frt. 05 kr. föld, kepe, és készpénz jövedelem.
Pályázati határnap: folyó évi augusztus 20-ika. Pályá­
zati kérvények nt. V i s k i Pál , esperes aához küldendők,
Zoványra.
Kolozsvárt, 1895. julius 11. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspöK.
474-1895- MEGHÍVÓ.
A küküllői ev. ref. egyházmegye folyó év augusztus
i-jén d. e. nyolc órán kezdve, a szokott helyen rendki.
vüli házassági törvényszéki gyűlést tart, melyre a tagokat
és érdekelteket van szerencsém meghívni.
Lelkész és ügyvéd urakat hivatalosan felkérem, hogy
az e tárgygyal járó kötelességeiket teljesítsék pontosan.
V.-Gálfalva, 1895. julius 15. Kovács Elek ,
evang. ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó : S zász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Július 25.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N.
Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A protestáns vallásos önérzet pusztulása.
( Vég e.)
Hogy ez a visszaélés a szentirás-nyujtóttá
szabadsággal napjainkban gyakori, s mind széle­
sebb medret ás magának, a felekezeti önérzet
hanyatlásából magyarázható ki. Régen volt az,
mikor a Berend Iván-féle emberek igy feleltek An­
gélájuknak: «Grófnő, az ön egyik őse esztergomi
érsek volt, midőn az én ősöm protestáns prédi­
kátor; az ön őse elfogatta a protestáns prédiká­
torokat, bőrtön, és gálya-rabságra hurcolván őket,
és csak ezt az egy szót kellett volna kimondaniok:
abrenuncio, és minden bajtól megszabadultak
volna; s ők inkább választák a börtönt, vérpadot,
és a gálya-rabságot, hogy sem ez egy szót kimon­
dották volna; én is azt mondom: non abrenuncio.»
És ez a felekezeti önérzet pusztulása, fáj­
dalom, protestáns felekezetűnk kebelében öltött
rémes terjedelmet. Ennek oka bizonyára abban
a hiperlojálitásban van, melylyel mi, protestánsok,
általában viselkedünk más felekezetekkel szemben.
Ez a hiperlojálitás annyira megy, hogy szinte ma­
gunkévá tesszük azt az általánosan uralkodó fel-
fogást, hogy a katholikus egyház különb, tekin­
télyesebb, mint a protestáns egyház; hogy
katholikus egyház, minden ellenkező törvény da­
cára, még ma is uralkodó egyház Magyarországon;
hogy a katholikus egyház ünnepei, szertartásai
fontosabbak, szebbek, szentebbek, üdvözitőbbek,
isten előtt kedvesebbek, mint a protestánsok szer­
tartásai, ünnepei; ebből az következik, hogy mig
a katholikus egyház vezető férfiai a legaggodal­
masabb gonddal vigyáznak arra, hogy ünnepi
körmeneteik egy protestáns tamplom ajtaja előtt
el ne vonuljanak, addig mi, protestánsok, szívesen
ünnepeljük meg a katholikus ünnepeket; az állam
iskoláiban nem taníttat, hivatalok szünetelnek, ipa­
rosaink nem dolgoznak; örömmel jelenünk meg
ünnepi precessziójukon, s megyék, hivatalok a
30. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
legdurvább illojálitásnak tartanák, ez ünnepeken,
és ünnepi körmeneteken magukat legalább fő­
nökeik által nem képviseltetni, eltekintve attól,
hogy, vajjön, ezek a főnökök katholikusok, vagy
protestánsok; a fő dolog, hogy az ünnepély fé­
nyét, fontosságát megjelenésükkel növeljék, mert
e fényre szüksége van az egyedül idvezitő, s minden
lelki üdvösséget tele marokkal osztogató katho-
likus egyháznak.
Bizony, a protestáns vallásos önérzetnek emez
elsatnyulását, pusztulását fájdalommal tapasztal­
hatjuk minden katholikus ünnepen. Annyira meg­
szokta már a mi népünk a katholikus ünnepeket
magáénak tartani, hogy egy búcsúra hónapokkal
előbb készül, tervez, gyűjti a költséget; egy ün­
nepi körmenetrűl, vagy egy feltámadás cerimó-
niájárúl el nem marad, mint ha félne, hogy az
ünnepi ágyudörgések által felidézett szellemek
mind ellene esküdnének össze. Protestáns értel­
miségünk pedig miért maradna el, mikor ott látja
a megye, a város intelligenciáját, hiszen, ezekkel
egy sorban lenni, ugyan azt cselekedni, egy le­
vegőt színi, minő önérzettel tölt e l! Mit vét ő
az által, hogy e közben a szentséget vivő pápás
papot kiséri éppen olyan alázattal, és hódolattal,
a mint akármelyik hitbuzgó katholikus atyafi.
D e hát, hogyan jutottunk ennyire? Hiszen,
igaz, hogy III. Károly, és Mária Therézia idejében
rendelettel voltak kötelezve a protestánsok a
katholikus ünnepek megtartására, a protestáns
céhek és hivatalok a körmenetekben való részt-
vételre. D e hiszen, őseink rendületlen hittel, szívós
kitartással, egyházuk iránt forró szeretettel, egy­
háziak, világiak közös küzdelemmel, győzelmet arat­
tak a sok méltatlanságon; és ma, midőn a sok
sanyargatást, sötét idők igazságtalanságainak em­
lékét a szabadság, méltányosság, és jogegyenlőség
érvényesülései kezdik elsimitni, elfeledtetni: ina
magunk, saját jószántunkból tesszük azt, a mi
ellen életünkkel, vérünkkel küzdöttünk.
 236. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Hol vannak azok, a kiknek hivatásuk az el­
tévedt, felületesen gondolkozó hívőket tévedésük­
ről felvílágositni ? Mért nem zúgják ismételten a
Krisztus szavait: «.Úgy fényljék a ti világossá­
gotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó csele­
kedeteteket, s dicsőítsék a ti mennyei atyátokat»,
azaz, a ki keresztyén embernek vallja magát, ke­
resztyéni módon legyen vallásos; minden tette,
szava, lépése, törekvése, alkotása, szóval, egész
élete legyen tűkre a hitében ápolt igazságoknak,
mert csak igy lehet fénylő példány kép, világosság
mások előtt, s igy dicsőittetik isten, a ki az örök
fénylő világosság, s a kihez lelke a vallásos er­
kölcsi élet ezer, meg ezer apró szálával tapad.
Ha tehát én, hitemnél fogva, evangyélic m szerint
reformált keresztyén vagyok, akkor az -'n evan-
gyéliomi hitemnek ki kell tűnni, fényleni - ell min­
den szavamban, tettemben, minden lép lsemben,
és törekvésemben. Vallásosságom csak akkor
őszinte, ha gyakorlati életem hitemmel öszhangzó.
Ha kálvinista vagyok hitemnél fogva, kálvinistá­
nak kell lennem isten-tiszteletemben, beszédemben,
cselekedetemben; ha ellenkezőleg cselekszem
együtt áldozok istennek, ördögnek; vétek az irás
ellen, mert megbotránkoztatom az isten gyüle­
kezetét.
Mikor láttatok egy katholikus hívőt kálvi­
nista formában gyakorolni vallását, s tanúságot
tenni hitéről; vagy mikor a kálvinista felekezet
tekintélyes férfiait évenkint ismételten látjuk a
katholikus kultuszt gyakorolni az urnapi körmene­
tekben, mely ünnep a katholikusoknak nem csak
speciális ünnepe, hanem intenciójában éppen a pro-
testántizmus ellen irányul: láttátok-e csak egyszer
is a mi speciális ünnepünkön, például, a refor­
máció emlék-ünnepén a katholikus egyház vala­
melyik mandatáriusát ?
Lám-lám, ilyen tényekben látom én a kál­
vinista vallásos önérzet pusztulását, és valamint
nagynevű, boldog emlékű hazánkfia, Kossuth Lajos,
a magyar faj elnemzetietlenedésének okául saját
hazájában a faji önérzet hanyatlását, a faji öntudat
veszendőbe jutását mondja: akkínt én úgy érzem
hogy a protestáns e g y h á z a la p k ö v é n e k m e g la z u -
lását siet elomozditni a protestáns vallásos ön­
érzet pusztulása.
Ne nézzük ezt közönyösen, igyekezzünk mind­
annyian ébren, és munkában tartani ez önérzetet.
E munkából mindenkinek ki kell vennie a mao^aö
részét, a legutolsónak úgy, mint az elsőnek; de
elengedhetetlen kötelessége első sor-ban d o lg o z n i
30. szám.
azoknak, kiket, mint lelkipásztorokat, hivatásuk
állított e munkába, de nem kevesebb munka vár
azokra, kiket az egyházkerület kitüntető bizalma,
éppen hagyományos vallásos önérzetükre támasz­
kodva, mint gondnokokat hivott el e munkára.
Nagy, és nehéz e munka, mert mindig voltak,
mindig lesznek emberek, kik az önállóságra, s nagy­
korúságra törekvéssel járó fáradtságos munka
és felelősség helyett, szívesebben veszik azt, a mit
készen kapnak, a mit más egyház isteninek hir­
detett tekintélyével nyújt. A katholikus egyházban
nem kell küzdeni a vallás-erkölcsi élet végső cél-
jáért, az üdvért, ezt az egyház készen nyújtja az
engedelmes hívőnek, nem kell egyéb, csak a
laikus kötelességét teljesítse az egyház iránt. Ez
a kötelesség pedig áll: feltétlen engedelmes­
ségből, az emberi méltóság és szabadság meg­
tagadásából, az egyházi szabványok, s cerimóniák
pontos megtartásából. A felületesen gondolkozó
ember, zaklatva a modern élet különféle kívánal­
maitól, ha nincs benne ébren a föntebb kifejtett
felekezeti önérzet, nagyon hamar választja e könnyű,
és kényelmes módot lelki szükségének kielégíté­
sére, a hol az üdvösséget, mint árucikket, készen
kapja az egyház nagy kereskedésében.
Kovács Dániel.
Görgény-Szent-Imre iskolaügye.
(Felolvastatott Görgény-Szent-Imrén, a görgényi tanítói körnek az
állami elemi iskola felavatása alkalmából tartott gyűlésén.)
(Folytatás.)
1719 ben a görgényi uradalom a Bornemisza család­
nak inskribáltatott kilencvenkilenc évre, a birtokbaadás,
azonban, csak 1734-ben történhetett meg.
Ezzel az évvel kezdődnek azok a nagy megpróbál­
tatások, melyeknek a protestánsok, több mint egy szá­
zadon át, ki voltak téve, s melyeknek következtében a
magyarság, az oláhság előnyére, minden tekintetben tért
veszített.
E kor rovására Írandó azon szomorú tény is, hogy
maga az anya-község, Görgény is, de még inkább az
uradalomhoz tartozó többi községek, elvesztették magyar
jellegüket, s a községekben lakó magyarok kivetkőztek
nemzetiségökbűl úgy annyira, hogy ma már csak ma­
, gyaros nevük sejteti velünk magyar voltukat; újabban,
azonban, már a Farkasok Lupuknak, a Kerekesek Ke-
rekesiuknak, a Baloghok, Bulugáknak hivatják magukat.
Azok a határnevek is. melyeket felolvasásom elején emlí­
tettem, szintén eltűntek, s helyüket oláh nevek foglalták el.
S mind ez. megtörténhetett azért, mivel az uj birtokos
család előtt csak egy cél lebegett: a katholicizmusnak
Görgényben helyet csinálni, azt, a reformátusok hátrá­
nyára, megerősíteni. Ezért, bizonyos szempontbúi, tán nem
is lehetne kárhoztatni, ha ezzel egyszersmind a magyar­
ságot is ne gyengítette, vagy éppen a pusztulásnak köny-
 30. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nyelmüen oda ne dobta volna. A protestánsok minden
eddig, az udvar részéről élvezett kedvezménytől meg-
fosztattak részben, v a g y egészben, minek következtében,
természetes, h ogy iskolájuk is gyengült.
A Bornemisza-család idejében, 1736 bán alakult meg
a görgényi rom. kath. egyház is, arra azonban, hogy
ugyan azon időben iskolát is alapított volna, semmi
adat nincs.
Ezen időtűi kezdve, csaknem e század közepéig,
Görgény iskola-ügyéről, más adat, mint az egymást kö­
vető református mesterek névsora, nincs is.
Ú g y látszik, hogy ez időszakban, mint a református
egyház jegyzőkönyvei tanúsítják, a reformátusok egész
önvédelmi harcra voltak szorítva, s részint ezért, részint
vagyonuk megcsonkítása miatt, iskolájukra nagyobb gon­
dot nem is fordíthattak.
Görgény-Szent Imre iskola-ügyére vonatkozó adatok
között nem találhatni nyomát annak, ha vájjon, a Mária
Therézia «Allgemeine Schulordnung»-ja a reform, iskolánál
alkalmazva volt-e ? Jóllehet, a mint az iskola mesterek
névjegyzékéből kitűnik, a tanítás ezen időszakban sem
volt megszakítva. Valószínű tehát, hogy a protestánsok
itt is állást foglaltak a Bécsből jött rendszabályozással
szemben, s mint legtöbb helyt, itt is sikerrel védték meg
egyházuk, és iskolájuk önállóságát.
A szabadság-harc előtti években a görgényi ura­
dalom haszonbérlő kezébe került, s ez időbűi fel van
jegyezve, hogy Csikból egy katholikus kántort hoztak,
ki tanítással is foglalkozott, majd később egy barát ke­
rült Görgénybe, ki, a mennyiben a mellékesen űzött pince­
mesteri és számtartói teendők engedték, szintén tanított.
Ú g y a kántort, mint a barátot is a haszonbérlő fizette,
s a katholikus hívek sem egyházi, sem iskolai célra ál­
dozatot nem hoztak.
A z Ötvenes években már a görög katholikusok is
alapítottak iskolát, hol állítólag még latinul is tanítottak,
s az akkor létező három iskola közül legjobb volt. Szer­
vezetéről, azonban, adataink nincsenek.
A hetvenes években a kincstár a görgényi uradal­
mat a Bomemisza-családtól megváltotta, s igy a katho­
likus hívek patronusa, ki különben neje révén, ki ref.
vallásu volt, a protestánsokat is segítette iskolájuk épí­
tésénél, és templomuk javításánál, eltávozott Görgénybűl.
E z időben történt, hogy a római kath. vallásu ta­
nulók részint a görög katholikus, részint a református
iskolába jártak. A rom. katholikusok iskalaügye akkor
sem javult, midőn püspöki segélylyel oly papot kaptak,
kinek a tanítás is kötelességévé volt téve.
A z 1868. évi népoktatási törvény Görgényben há­
rom szegényes iskolát talált, melyek közül egyiknek sem
volt se alkalmas helyisége, legkevésbé pedig fölszerelése.
Hiányzott a képesített tanító is, a mi, azonban, abban
az időben általános baj volt.
Ekkor is első volt, ki iskola-ügyének rendezéséhez
látott, a református egyház. Fiatal, lelkes papja, Székely
Ferenc buzgolkodása folytán, M acskássy Ferenc, uradalmi
haszonbérlő támogatása mellett, m ég az 1868. év folyamán
felépült az uj iskolaház és tanítói lak, s megszereztetett
237-
a legszükségesebb taneszköz. A lelkesedés a hívekre is
hatással volt. Korponai Sámuel 1870 ben 50 frtos alapít­
ványt tett, oly kikötéssel, h ogy ötven évig kamatozzék,
s ötven év múlva kamatai szegény tanulók felruházására
fordittassék. E z alap jelenleg 261 frt. 41 krra növekedett.
Százados mulasztásokat, azonban, ha a reformátu­
sok példáját a más két felekezet is követi, még sem le­
hetett volna pótolni, nem, különösen szétforgácsolt erőkkel.
Érezték is ezt sokan Görgényben is, s éppen ezért, midőn
a közoktatási kormány az állami iskolák felállításához
kezdett, lépéseket tettek, h ogy Görgényben is állami
iskola létesüljön. A kérés bár illő helyen kellő méltány­
lással fogadtatott, annak foganatosítása elé, részint kicsi­
nyes felekezeti, részint nemzetiségi féltékenykedésből, bi­
zonyos körök részéről akadályok gördittettek, úgy any-
nyira, hogy az állami iskola csak 1876-ban nyílhatott
meg, szegényes bérhelyiségben, és egy tanerővel. Pedig,
a féltékenykedés sem felekezeti, sem nemzetiségi szem­
pontbúi nem volt indokolt akkor se, s nem indokolt ma
sem. A z argumentumokat, a miket az állami iskolák el­
len, bizonyos körök, ma is felhasználnak, már rég meg­
cáfolták éppen maguk az állami iskolák. Ma senki, jó ­
zanul gondolkozó ember el nem hiszi, hogy az állami
iskolák a vallástalanság terjesztői; sőt éppen ellenkezőleg,
nagyon sokan tudják, h ogy igazi fenkölt, krisztusi vallás­
nak az ápolói, s mint ilyenek, a legönzetlenebb íelebaráti
szeretetre oktatnak, a mi által megcáfolják a nemzeti­
ségek részéről hangoztatott másik argumentumot i s : t. i.
h ogy a nemzetiségek megsemmisítésére törekszik, célja
lévén a magyarosítás. Hát. ma ezt a vádat sem hiszi el
senki, mert midőn az állami iskolák arra törekednek,
hogy a magyar nemzeti nyelvet, mint államnyelvet, min­
den polgárra nézve hozzáférhetővé tegye, hogy a hon­
szerel etet terjessze ott is, hol a tudatlan népnek erről
hamis tanokat hirdetnek, nem céloznak egyébre, mint­
hogy képessé tegyenek mindenkit arra, h ogy mint e
hazának hű fia, tehetségeit annak is saját javára értéke­
sítse, s igy érezze ő is velünk, bármely templomban és
bármely nyelven is imádja istenét, hogy mindnyájunknak,
kik a m agyar föld szülöttjei vagyunk, «itt élnünk, hal­
nunk kell.» A magyar nemzetnek soha sem volt szük­
sége renegátokra, s nem lesz bizonyára ez után se. A z
állami iskolák nem voltak renegátokat növelő intézetek,
s nem is lesznek soha, hanem maradnak, a mik eddig is
voltak: a m agyar nemzeti szellem és kultúra terjesztői,
valódi nemzeti iskolák.
Meg vagyunk erről győződve, s tudom, h ogy ebben
a tekintetben mások is ig y gondolkoznak. Ez a nézet
vezérelte azokat, köztük Filep Albert, akkori királyi tan-
felügyelőt is, kik a görgényi iskola felállításán fáradoztak,
valamint azon tanítót is, ki az állami iskola vezetésére
kineveztetett, s azt tényleg tizenöt éven át vezette is.
Az állami iskolát kezdetben mégis nagyon hidegen, hogy
ne mondjam, ridegen fogadta a félrevezetett nép, minek
következtében a kiküldött fiatal tanító a tanítást 1876-ban,
okt. i-én csak két tanitványnyal tudta megkezdeni, s
ezeket is, e szó teljes értelmében, az utcáról fogta.
(Vége következik.) Pallós Albert.
 233. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 30 szám.

levő telkeken Feszty Gyula, budapesti építész által fel­

Igazgató-Tanácsunk üléséből. épített házak felülvizsgálatára és átvételére kiküldött bi­
K o lo z s v á r , 1895. július 14. zottság jelentése.
Jelen voltak: Főtiszt. Szász Domokos, püspök aa., A z átvételről s illetve, felülvizsgálatról szóló jelentés
mint elnök, dr. Kolozsvári Sándor, elnök-helyettes, dr. szerint mindkét bérház mesterére valló kiváló csínnal,
V á ly i Gábor, Bartha Lajos, Domokos Antal, és Herceg s a szükségleti kimutatás követelményeit sok részben
Lajos, igazgató tanácsosok, Deák József pénztáros, Mák meghaladó kivitelben épült s a felülvizsgáló bizottság
say János, számvevő, D eák Albert, dr. ügyvéd és Már­ azokat át is vette.
kus János, aai. Igazgató-Tanácsunk ezen jelentést örvendetes tudo­
Elnöklő püspök aa. felhívására, Márkus János, tit­ másul vette, s a bizottság javaslatára, Feszty Gyula mű­
kár aa. ismerteti az időközben elnökileg ellátott ügyeket, építész aát. e tekintetben minden további kötelezettség
s ezek mikénti elintézése jóváhagyó tudomásul is vé­ alól felmentette, s a még benlevő 19,092 frt. 08 kr.
tetett. vállalati követelésének és a megállapított többlet-munka
A tárgysorozat első pontját küküllői egyházme­ dijában 600 forintnak, valamint 9709 frt. 89 kr. bizto­
gyénk tanácsának a gogáni és gogán-váraljai egyház- sítékának kiadását elrendelte, bevétetvén tőle egyszers­
községek egyesitése tárgyában tett előterjesztése képezte, mind, mint ezen házak bérlőjétől a szerződésileg kikö­
mely szerint a két egyházközség vagyoni erőtlensége tött 12000 frt. biztosíték ovadékképes értékpapírokban.
miatt egyesittessék. Nem mulaszthatta el azonban Ig.-Tanácsunk, hogy
Igazgató-Tanácsunk ezen javaslat alapján a két Feszty építész aának jegyzőkönyvileg is ne nyilvánítsa
egyházközség társítását, a főt. egyházkerületi közgyűlés ki köszönetét és elismerését azon áldozatot nem kímélő
jóváhagyásának fentartásával, elrendelte, s tekintetbe fáradozásaiért és buzgóságáért, m elylyel egyházkerüle­
véve a két egyház híveinek óhajtását is, megállapította, tünk érdekeit mindenkor előmozdítani és megóvni, igye­
h ogy a GogánVáraljárúl beszolgáló pap az úrvacsorát kezett és igyekszik.
advent és böjtfő vasárnapján Gogánban, az ünnepek Végül, a theol. fakultás épületének kifestésére vo­
első napján mindenkor Gogán-Váralján teljesítse. natkozó vállalati szerződést hagyta jóvá Ig,-Tanácsunk
Aldobolyi egyházközségünk által tisztviselői, illetve, s műszaki előadó aának előterjesztésére ugyancsak a
a gondnok, jegyző és két egyházfi részére megállapított theol. fakultásnál beállítandó világítási berendezés köte­
természetben adandó fizetések tárgyában hozott egyház­ lezettsége alól Endstrasser Benedek építészt fölmentve,
megyei-tanácsi határozat feloldásával, mely készpénz jóváhagyta a Kardos Bernát budapesti bádogossal ezen
fizetést állapít meg, az egyházközség határozata h agya­ berendezésre kötött szerződést.
tott jóvá. Ezzel az ülés, a tárgysorozat kimerítésével, véget ért.
Bartók Béla, boncidai pap aa. az iránt kérelmezett, r- s-
hogy volt bonchidai pap, N a g y Elek által a papi fize­
tés emelésére alapított, s a központban kezelt 1400 frt. Az egyházmegyékből.
magtáralapnak f. év január i-től járó kamatai, melyek
A széki e g y h á z m e g y éb öl.
az alapítólevél 3-ik pontjának rendelkezése értelmében
a papi javadalom 600 forintra való kiegészítésére keli Egyházmegyénk jun. 21-én, Szamosujvárt tartott tavaszi
hogy szolgáljon, részére kiutaltassanak. A z egyházme­ rendes közgyűlésről szóló tudósításomat azzal kezdem, mely­
gyei tanács ajánlata folytán, az említett alap kamatainak lyel a múlt évit bevégeztem, t. i. azon elhatározással osz­
kiutalását elrendelte, s utasította az egyházközséget, lottunk el akkor, hogy ha isten éltet és egésségünknek
h o g y az uj dijlevelet ez értelemben állítsa ki. kedvez, az összejövetel örömeitől jövőben sem fosztjuk
Kézdii egyházmegyénk tanácsának előterjesztésére meg magunkat.
s illetve a cofalvi egyház kérésére megengedte hatósá­ Az összejövetel újólag megtörtént, és a midőn valódi
gunk, hogy papi állomását három évig betöltetlen h agy­ lelki örömmel kell konstatálnunk, az általános érdeklődés
hassa, s az interkáláris papi javadalmat tőkésítvén, azt folytán, annak rendkívül érdekes voltát, ugyanakkor nem
papi-háza felépítésére s a papifizetés rekonstruálására hallgathatjuk el azt sem, hogy úgy egyházi, mint főleg vi­
fordíthassa. lági részről e.; alkalommal igen sokan megfosztották ma­
K ét egyházközségünk, u. m. a pócstelki leány-egy­ gukat a máshol alig található összejövetel Örömeitől.
ház és málomi egyházközségünk terménybeli papi kepéje Lehet ennek oka azon rendkívüli munka időszak,
megváltásának engedélyezését kérte. Előbbinek a kepe melyben több körülmény által indokolya, közgyűlésünk
100 frt. értékben való megváltását a kér. közgyűlés jó ­ tartatani szokott, lehet egyházmegyénk abnormis fekvése,
váhagyásától feltételezetten, azon fentartással engedé­ s e tekintetben itt is helyén való lenne a «több egyház­
lyezte lg.-Tanácsunk, h ogy az egyházközség rovatai ut­ megyére» osztás, illetve, kikerekités alkalmazása; mi azonban
ján is köteles az irt összeget kamatcsökkenés esetében ez évről-évre való apadásnak (a nélkül, hogy az illetők el­
fedezni; mig málomi -egyházközségünket, ámbár a meg­ len legkisebb kifogásunk lenne) magyarázatát főleg abban
váltási engedély elvileg részére is megadatott, utasította találjuk, hogy jelenlegi miniszterelnökünk pár év óta csak
lg.-Tanácsunk az ügy ujabbi tárgyalására és kepevált- tiszteletbeli főgondnokunk.
sági szabályzat készítésére. Bokros teendői miatt, érdemes gondnokaink sorában
Tárgyalás alá került ezután a közalap tulajdonát nem tisztelhetjük Ő excellenciáját, ki sas-tekintetével tö­
képező, s Budapesten a József- és Nagyfuvaros-utcákban mött soraink között is a hiányzó egyházi, vagy világi kép-
 30. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
viselőt nemcsak azonnal észrevette, s már a tagok névso­
rának felolvasása előtt kérdést intézett elmaradása iránt,
hanem a kellőképpen nem igazoltra a kiszabott büntetést is
rá olvasta; s talán ennek tulajdonítható az is, hogy az egy­
házkerületi és egyházmegyei utasítások, s nagytiszt, espe­
resünk ismételt felhívásának dacára egyik ilyen, a másik
amolyan öltözetben jelenik meg, hogy lássuk, s önkénytelenül
eszünkbe jussanak az apostoli cselekedetekről Írott könyv II.
5. s folytatólagos versei, holott írva van: »hogy pünkösd al­
kalmával valának akkor Jeruzsálemben, kik akkor ott la­
koznak vala isten félő zsidó férfiak, minden nemzetségek kö
zül valók, kik az ég alatt laknak. Párthiabeliek, Médiabe­
liek, Elámiták és kik lakoznak Mezapotámiában, Júdeábán,
Kapadociában, Pontusban és Ázsiában.
Hát bizony, szó a mi szó, de közöttünk is nem egy
»non curamus« ember van ; nó de, a Zsin. törv. 40. §-a
alapján, az Ig.-Tanács utasítása következtében, közgyűlésünk
által megalkotott fegyelmi szabálynak szigorú életbe lépteté­
sétől várjuk a legjobbat.
A közgyűlést megelőző nap délutánján egyházmegyénk
özvegy-árvái gyámintézete s folytatólagosan Papi Értekezlete
tartotta üléseit.
Özvegy-árvái gyámintézetünk ügye, azon oknál fogva,
hogy még 1893 bán átdolgozott s az eddigi részvény-dija­
kat hatszorta nagyobb összegben megállapító s meg is erő­
sítő alapszabályzata, a még függőben levő egyetemes Özv.-
árvái gyámintézet alapszabály tervezete miatt, életbe nem
léphetettt, úgyszólván, stagnál Az egyes részvények értéke
9*50 frt., hogy nem több, annak nem gyámintézeti pénztá­
ros, Péter Antal, aa. az oka, kinek a múlt év bevételeiről
és kiadásairól nyugtákkal felszerelt mintaszerű számadásaira
a felmentvényt, a fenhagyandók fenhagyásával, intézetünk
nem csak megadta, de lelkiismeretes kezeléséért elismerését
is nyilvánította.
A milyen egyhangú, s a buzgó törekvés dacára, a
részvények csekély értéke miatt, nyomott kedély hangulatú
volt gyámintézeti ülésünk, épp oly vidám, zajos, s az egy­
mást érő fokos kérdésektől és feleletektől változó volt Papi-
Értekezletünk lefolyása.
Mintha csak lelkünk lerázta volna magárúi a földi
élet békoit, hol anyagi állapotaink nyomorúságos volta olom-
sulylyal vágódik szellemi munkásságunk útjába; mintha csak
egy pillanatra megszállt volna a lelkesítő szentlélek, kimu­
tatására annak, hogy hiszen megállanók mi helyünket, mint
bárki fia, ott is, hol a szellem fegyverével kell küzdeni, csak
ez az élet, csak ennek anyagi oldala ne volna oly nehéz!
Kiss Sándor, ért. jegyző aa. terjesztette elő kolozs*
kalotfti egyházmegyénk gyalui fiókkörének a hivatalos anya­
könyvi kivonatok díjazása tárgyában, csatlakozás végett, kül­
dött átiratát. A kelleténél is hosszabb ideig tartott hozzá­
szólások után, értekezletünk ez ügyet az »Egyházkerületi
Papi Értekezlet« -hez tette át. Ezt követő lég, Kovács Ákos,
körlelkész aa. olvasta fel jogtörténeti »tanulmányát«, mely­
ben egyházkerületünk alkotmányát a magyarországival rövid
párhuzamba állította.
Egy újabb értekezés felolvasására már idő nem lévén,
az egyházpolitikai reformok megvalósítása után beálló teen­
dők, s más fontos kérdések megvitatása után pihenni tértünk,
erőt gyűjtendők a következőő napon tartott közgyűlésre.
A tulajdonképpeni közgyűlés 21-én reggel kilenc órakor
239
kezdődött, a mikor esperes aa. az egybegyűlteket szívélye­
sen üdvözölvén, felkérte, hogy az érdemleges tárgysorozat
megkezdése előtt, testületileg vegyen részt az ez alkalommal
tartatni szokott isteni-tiszteleten.
A közgyűlési teremből, az érdeklődők által kisérve, a
templomba vonultunk, hol Máté V. 13 — 16. alapján Lő­
rinc János, sz.-nyiresi pap aa. tartott beszédet. Emelte az
isteni tisztelet díszét a Sófalvi Károly aa. vezetése alatt a
m.-décsei földmives dalárda, mely szabatosan előadott éne­
keivel nagy mértékben járult isteni-tiszteletünk ünnepélyes­
ségéhez.
Isteni-tisztelet után, esperes aa. tette meg gondos kö­
rültekintéssel, lelkiismeretesen összeállított, s már megszo­
kott részletes jelentését. Maga a jelentés két részre oszlik,
s mig első felében az általános, egész anyaszentegyházunkat
érdeklő eseményekről emlékszik meg; addig második felé­
ben egyházmegyénk beléletében előfordult s az egyes egy­
házközségeket közvetlenül érdeklő ügyekkel foglalkozik.
Talán, nem lesz érdektelen, ha pár pontját ide iktatom.
Az általános események közül, kezdi a jelentés, me­
lyek egyházmegyénket érintik, nevezetesebbek voltak a zsi­
nati törvényeknek ez évben lett életbe léptetése, bizonyos
fentartás mellett, melyet az lg.-Tanácstól kiadott s ma már
közkézen levő utasítás szabályoz. Ezen törvényekből kifolyó­
lag, lesz alkalma a t. közgyűlésnek, jelen tanácskozásunk
rendén, az egyházi fegyelem gyakorlására, a közgyűlésekről
indokolatlanul elmaradt tagok irányában követendő eljárásra,
az egyházmegyei közgyűlés tanácskozására, és az egyház-
községi szegények és árvák gondozására vonatkozó szabály­
rendeleteket megalkotni.
Ezen zsinati törvények szerint készíttettek el egyház-
községeinkben a vagyon-leltárak, melyekkel összefügg a
kultuszminisztériumnak a lelkészi fizetések kimutatásáról szóló
rendelete, azon óhajtás megvalósítása céljából, hogy szegé­
nyes papi javadalmaink államsegély utján pótoltassanak ki
egy bizonyos minimumra. Oly törekvés ez, melyet indokol
a megváltozott valláspolitikai helyzet és megkövetel a köz­
művelődés és hazafiság érdekében teljesített szolgálatunk,
munkásságunk.
A papi özvegyek és árvák országos gyámintézetére
vonatkozó javaslat, melylyel egyházmegyénk közgyűlése még
a múlt évben foglalkozott, nem lépett ugyan még törvény­
erőre, de remélhető, hogy az ez év őszén Kolozsvártt tar­
tandó konvent e törvényt megalkotja, s már a jövő évvel,
mint kötelező törvény lép életbe. Egyházmegyénk gyámin­
tézetéről már két év óta megalkotott törvény kötelezővé
tétele, ez ok miatt, nem foganatosíttatott.
Egyetemes érdekű intézkedések voltak a lefolyt év­
ben a tanítói fizetéseknek az 1892-dik évi XXVI. te. sze­
rint a törvényes minimumig emelése céljából a szükséges
adatok előkészítése, s a szerkesztett kérvények kapcsán ille­
tékes helyre lett felterjesztése. Ezen folyamodványok közül
csak a katonai és szavai láttattak el, az első 124 frt. az
utóbbi 190 frt. államsegélyben részesült. Ezen községekben
működő tanítók nem bírván oklevéllel, utasítva lettem,
hogy államásaikra pályázati hirdetést tegyek közzé. Mint­
hogy mindkét tanító családos ember, kerestem az alkalmat,
hogyan lehetne állomásaikon megtartani. A katonai tanítóra
nézve, azt hiszem, sikerülni is fog azon az alapon, hogy a
póttanfolyam hallgatásáról bizonyítványt tudott felmutatni, s
 240. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
az országos nyugdíj intézetben is fel lett véve, a szavai
tanító kérést nyújtott be a nagyenyedi képezde igazgatósá­
gához a vizsga letevése végett.
Ezen általános érdekű események után, a részletekre,
az egyes községekben végzett intézkedésekre tér át a jelentés.
Szentmártoni egyházközségünk papi állomása, a pap­
nak eltávozásával, megüresedvén, az Ig.-Tanácsot arra kér­
tem, hogy az állomás a megvásárolt kincstári belső telek
árának a papi fizetésből leendő törlesztése céljából egy évig
maradjon ürességben. A telek árából már eddig is, mint­
T Á R C A.
E gyháztörténeti adalékok.
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez.
(Tizenhetedik közlemény.)
2-0. Tiszt. Ince Sámuel uramnak, a negyedik papnak
hasonló szinü dologban ugyan a mlgos főconsistoriumnak
béadott és onnan a mlgos insp. curatoratssal közöltetett
instantiája is előfordulván, elvégeztetett, hogy a mlgos. fő­
consistoriumnak tétessék jelentés az iránt5 bogy buzabeli
fizetése ő kglmének a jószág jövedelméből kipótoltathatik
annyira, a mennyi szokott járni a több papoknak, ezen
folyó esztendőnek kezdetétől fogva vévén fel ezen pótlás­
nak idejét. Borbéli fizetésének kipótlására mostan nem ta­
láltatván semmi bizonyos fundus, elhalasztatik akkorra, a
midőn jó rendben vévén az ecclesia fundusait, abban mód
találtathatik, úgy mindazáltal, hogy ha a fundus nem fog
hibázni, a bornak kipótlása is ezen folyó esztendőnek kez­
detétől fogva adattassék ki. A mely is előbb közöltessék a
tiszt, domest. curator urakkal is a magok vélekedéseknek
ez iránt való béadása végett.
1793. február 2-án tartatott consistorialis gyűlésben.
Felolvastatot a görcsöni ref. ecclesia levele, az a mel­
lett beadott esketéssel együtt, a melyben egy nehány gör­
csöni lakosoknak azon dolgoknak megbizonyitására célozó
vallomások vágynak bétoglalva, a miket a nevezett ecclesia
a közelebb elmúlt 1792-dik esztendőben szept. 27. napján
consistoriumunknaknak béadott instantiájában a belső temp­
lom torn} ócskájában levő nagyobbik óra haranghoz való
jussának megmutatására fel tett vala, a melynek is sum­
mája az irt napon tartatott consistorialis gyűlésben concinnalt
protocollumban fel vagyon jegyeztetve s ennélfogva mostani
levelében az említett harangocskának általadattatása iiánt
való kérését megújítja.
Ezen dolgot a domest. consistorium most újabban is
serio megfontolván, és az irt vallomásokat is voltaképen
megvizsgálván, a mint most a kérdésben forgó harangocs­
kának állapotját tökéletesebben általiátta és megértette,
ahoz képest ezt a végzést tette és válaszul is adta a meg­
nevezett ecclessiának, hogy a consistoriumunkkal közölte­
tett S. B. alatt lévő esketésből világos az, hogy mlgos. b.
Andrássi Ferenc ur mint Görcsönnek földes ura, ennekelőtte
régen múlt egyik esztendőben, itten Kolozsvárott megfordul­
ván és a kérdésben forgó harang iránt ezen ecclesia akkori
elöljáróival megegyezvén, vitt ki magával cserében egy kis-
sebb harangot és pótlásban 100 frtokat, a pénzt tisztelt b.
Andrási ur maga kezénél hagyta, a harangot pedig az
ecclesia mintegy erővel a maga kezéhez vévén, azután hasz­
30. szám.
egy 400 frt. lett kifizetve. Ezen időre administrans lelkész­
nek Jakabházi Dániel, devecseri leik ész*társamat kértem
fel, ki a teendőket közmegelégedésre végzi.
Alsó-Szováton az énekvezér csekély fizetéssel lévén
ellátva, azon törekvés, hogy mint tanítói oklevéllel bíró
egyén, az ottani állami iskolánál tanítóul is alkalmaztassák,
sikertelen volt, miután a vallásügyi minisztérium az ottani
unitárius egyházközséggel kötött szerződésnél fogva csak
unitárius egyént alkalmazhat.
(Folytatása következik.)
nálta, sőt más ecclesiának cserébe adta. Ha azért a harang
elvételében erőszakot érzett a görcsöni ecclesia, mint aka­
ratja ellen való dolog iránt, bátor a harangot kezéhez vette
légyen is, nem kell vala hallgatni, hanem az iránt a haza
törvénye által kinevezett valamely törvényes és könséges
helyen annak ellene mondani. De mivel a nevezett ecclesia
ezt elmulatta, azonközben a kis harangot használta, sőt tet­
szése szerint, mint csere által keresett tulajdonát el is ide­
genítette, azzal a tisztelt b. Andrási ur cselekedetét helyben
hagyta, egyszersmind pedig az itten lévő harangnak nálunk
lejendő megmaradásában és örökös birodalmában ecclesián-
kat is megerősítette, e szerint a mint Verbőci a hármas
Törvényes Könyvének a többek között I-ső része 72-ik ti­
tulusában irja: u s u s r e á l i s in v i m c e s s i o n i s con-
s e n s u s q u e t r a n s i b i t , etc. Melyre nézve eképen a tör­
vényes idomulás által is megörökösitett harangunknak visz-
szaadattatása iránt való kérését a görcsöni ecklesiának nem
teljesíthetjük.
1793. március 22 én tartatott consistorialis gyűlés­
ben a t. esperes Ince Mihály uram praesdiuma alatt.
Felolvastatott a mlgos. főconsistorium levele de dato
10-0 Mártii 1793. su^ nro- 67. a görcsöni ref. ecclesiának
nálunk levő egy harang és annak visszaadattatása iránt a
mlgos. főconsistorium eleiben benyújtott és onnan velünk
közöltetett panaszló levelével együtt, a melyben intimálta-
tik, hogy azon haranghoz lehető igaz jussunk megbizonyi­
tására, ha mi okaink és igazságaink lehetnének, küldenők
fel a mlgos. főconsistoriumnak.
A melyre is végeztetett, hogy azon válasznak felkül­
dése mellett, melyet consistoriumunk a görcsöni ecclesiának
ugyanezen dologban a közelebb múlt febr. 2-ik napján tar-
i tott consistorialis gyűlésben tett végzéséhez képest adott
vala, irattassék meg a mlgos. főconsistoriumnak, hogy azon
kérdésben forgó harang iránt, még olyas levelekre nem ta­
láltunk, mindazon által szándékozunk az iránt szóló levelein­
ket kikeresni és a haranghoz való törvényes jussunkat és
annak ecclesiánknál lehető megmarasztását kimunkálódni és
védelmezni. Hogy pedig azon haranghoz törvényes jussunk
légyen, levelek nélkül is megtetszik az ide feljebb említett
válaszunkból, melyet a nevezett ecclesiának adtunk és a
melyet a pauaszlók is a velünk közlött panaszokban cik­
kelyenként emlegetnek, előhoznak és megcáfolni igyekeznek.
Továbbá, emlegeti a panaszló ecclesia az elidegenedett ha­
rangoknak visszaszerzésekről irt approbatalis törvényt, mely
vagyon a 3-dik részben a 24-dik titulus alatt; de mivel az
nem ide való és ezen mi harangunk állapotához nem al­
kalmaztatható, annak különbségéről, midőn harangunknak
 30. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
visszaadattatása iránt, annak utján törvény eleiben szólit-
tattunk, emlékezetet tenni és arra megfelni, el nem mulatjuk.
1794. febr. 1. Plenum consistorium tartatván a tiszt,
esperes Ince Mihály uram praesidiuma alatt, a tiszt, clerus
és domest. curatorok és más consistorialis személyek jelen­
létében.
4. Proponálá tekts. domest. curator Szatmári Sigmond
ur, hogy az eddig való szokás szerint a deákok minden
személybeli kötelesség nélkül járván az Isten tiszteletre a
két templomban; a melyért minden hónapra 18 forint
szokott a commimis cassából adattat ni, igen sok fogyatko­
zás tapasztaltatott ezen templomokba való járásban; az
honnan a hibának eltávoztatására jobb lenne, ha bizonyos
számú deákok rendeltetnének ki arra a végre, a kik sze­
mélyesen köteleznék el magokat arra, hogy mindennap fo­
gyatkozás nélkül el fognak járni a templomokba és igy
csak ezeknek adattassék a frequentánsoknak eddig járni szo­
kott pénz.
Helybenhagyatott közönséges megegyezésből és meg-
határoztatott, hogy a tiszt, professoratus által rendeltesse­
nek 12 deákok, a kik magokat különösen kötelezzék arra,
hogy mind a két templomba mindennap hiba nélkül el­
járnak. A templom ajtaiban esztendőnként hat Ízben a deá­
kok számokra adattatni szokott alamizsna-pénz is ezeknek
számokra fordittathatik.
5. Tiszt, professor Bodoki József uram jelenté, hogy
a deákok a temetésekre egy-egy garasért, az eddig való
szokás szerint, nem örömest kívánnának menni, azért mivel
az élet módja is drágább most mint ennekelötte volt, illen­
dőnek látszik, hogy minden temetésre való kimenetelért két
garas adattassék egynek.
Közönségesen jóváhagyattatott ez a feltétel, úgy mind­
azonáltal, hogy a deákok is kőteleztessenek mindenkor elő­
állni és magokat mind a templomban, mind a halott kisé­
rése alkalmatosságával az utón illendőképen viseljék.
1794. febr. 8. Plenum consistorium gyűlése tartatván
mélt. br. Bánffi György és gr. Teleki Domokos íőisp. cur.
urak a ven. clerus, a domest. curator urak és más consis­
torialis személyek jelenlétekben.
Minekutána a közelebb febr. i-ső napján tartatott
consistorialis gyűlésben feljegyzett protocollum és egyszer­
smind ennek tartása szerint azon Conplanatio, a mely, még
in anno 1720. die -do szept. szereztetett vala, az ecclesia
és a kollégium között és a mélt. foconsistorium által meg-
megerősittetett, felolvastattanak volna panaszul adattatván
fel némely secularis consistorialis személyek által, hogy az
ennekelötte való időkben gyakorta az ecclesiát illető neve­
zetesebb dolgok is csak egy nehány kevés számból álló
consistorialis személyek által decidáltattanak volna, tehát
a mindjárt említett protocollum első punctumának bővebb
megvilágositására és meghatározására ezen conclusum téte­
tett, hogy a régi szokás szerént a plenum consistorium tag­
jai légyenek a városi előkelőbb civisek, és azok között a
centumpáterek, .a kik arra érdemesek, és az ecclesiának mind
belső, mind külső állapotjára tartozó, nevezetesebb dolgok
csak ezeknek jelenlétekben igazittassanak el.
Ugyanezen protocollum -dik ptrhctuma alatt a mi
vagyon, a felolvasott Conplanatioban tett határozás által a
melynek senki is ellene nem mondott-, eligazittatott, mely
241.
szerint a consistoriumunk egy nótáriusának kell lenni és
ezen hivatalt mindenkor valamelyik professor viseli.
A 3-dik punctum második ágának végső meghatáro­
zása a tiszt. Verestói György uram mellé választandó káp-
és annak tartására megkivántató fundus iránt, a követke­
zendő consistorialis sessiora halasztatott, mivel még a mélt.
főconsistoriumnak az iránt való válasza, a domest. consis-
toriummal nem közöltetett.
1794. február 22. Plenum consistorium gyűlése tar­
tatván Mlgos fő insp curator gróf Teleki Domokos ur,
Tek. Domest. curator Szathmári Zsigmone ur, a ven. clerus
és más consistorialis személyek jelenlétében.
2. Felolvastatott a Mlgos foconsistorium ezen folyó
hónapnak 2-dik napján kelt és a domest. consistoriumnak a
tiszt Verestói György, atyánkfia Ő kglme mellé felveendő
káplán fizetése pótlása végett beadott instantiájára tett vá­
lasza, melyben egyfelől mlgs, br. Bánffi Farkas ur Ő eccel-
lenciája jelenti, hogy a megirt végre a maga ^ajdonából
fog adni esztendőnként 20 m. forintot, másfel pedig in-
timáltatik, hogy a domest. consistorium, az ecr úa fundu-
sából, a megirt káplán tartására kivántató fundü ■ mennyire
pótolhatta légyen, az iránt a mlgs. főconsistoriumot tudósítsa.
(Folytatása következik.) Török István-
Különfélék.
= Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy az első
fél-esztendőnek vége. Panaszoljuk, hogy a lap árá­
val olvasóinknak legnagyobb része hátralékban van.
Szívesen kérjük, sürgetjük, hogy tartozásuknak ele­
get tenni, szíveskedjenek.
= Dr. Kenessey Béla, az egyházkerület! theol.
fakultás igazgatója folyó hó 16-túl kezdve Budapestről K o ­
lozsvárra tette át lakását, és megkezdte azt a munkát, mely
a századokra kiható eredménynyel biztató új intézmény felől
él mindazok szivében, kik az erdélyi egyházkerület virág­
zását, és jövendő nagyságát nem tudják elválasztani a nem­
zet jövőjétől, a magyar kultúrától, és a magyar protestáns
tudományosság fejlődésétűl. Kívánjuk, hogy találja jól magát
e felségesen szép kis országrész szabad levegőjében. Nem
tudunk egyebet adni, csak szeretetet; hanem, ezt aztán egész
szivünkből adjuk. A mint Kenesseyt ismerni véljük, úgy
hiszszük, hogy ez neki elég.
= Nagy Mihály, szász-máthéi paptársunk, éle­
tének 74-ik, papságának 46-ik évében, folyó hó 14-én meghalt.
A régi gárda egyik oszlopos tagja. Azok közé tartozott, kik
elvonulnak csöndesen, gondolnak sokat, és dolgoznak becsü­
letesen. Soha nem volt kenyere a hivalkodás; soha nem
vágyott az első helyre, mint a farizeusok; de a maga helyén
soha hátul nem maradt a vélemény nyilvánításában, és a
helyesen gondolkozás szabadságában. Lapunk igen sokszor
adott tőle jóravaló cikkeket a nélkül, hogy a nyilvánosság
helyeslését igénybe óhajtotta volna venni. Unta a zajt, a
lármát, a század-végi stréberséget, és sehogy se vágyakozott
a theol. tanári állásra, a melyet pedig nagyon is be tudott
volna tölteni, jobban tán, mint a most nyakra-főre vágya-
kozók. Meghalt. Jobb neki ott. Mi, a kik ismertük, áldjuk
emlékét. A kik nem ismerték, a mai könnyű vérü ifjúság,
sajnálhatja, hogy példáján nem tanulhat: szerénységet, ön­
mérséklést, buzgóságot, szeretetet, és holmi kálvinista papi
egyszerűséget. Nyugodj csöndesen, békében, öreg !
= A mint a dolog természetéből önkint kö­
vetkezik, és a mint mi is jeleztük, «Jegyzetekkel, uralásokkal,
és magyarázattal», dr. Imling Konrád, kir. kúriai, bíró által
ellátva, megjelent csinos külön füzetben az 1894. XXXI.
 242. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
törv.-cikk «a házassági jogról»; egy másik füzetben az 1894.
XXXII-ik törv.-cikk «a gyermekek vallásáról», és az 1894.
XXXIII. törv. cikk «az állami anyakönyvekrűl». Amannak ára
r frt. 20 kr. emennek, 70 kr. Megrendelhetó'k Ráth Mórnál,
Budapesten. Eltekintve attól, hogy a napi lapok részint a
maguk teljességében, részint bő kivonatokban közölték e
fontos törvényeket, mi úgy hisszük, az államnak állana ér­
dekében, hogy tán kivételesen, de százezernyi példányokban
ingyen terjesszék, hogy jusson el minden olvasni tudó ember
kezébe. A mig ez megtörténnék is, ajánljuk paptársaink
figyelmébe e fönnebbi füzeteket, melyek gazdag forrásul szol­
gálhatnak ama tájékoztatásra, melyet híveinknek adnunk kell,
és adni szükséges.
= Szép és megható ünnepély színhelye volt
folyó hó 14-én Rákösd, ez az idegen elemekkel csaknem
elárasztott, de vallását megőrzött kis községünk, hói a hí­
H IV A T A L O S RÉSZ.
920— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egyház­
megyébe kebelezett d i s z n a j ó i egyház Ilo d tanítói állo­
mására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : egy szobás lakás, 350 forint készpénz
az egyház pénztárából, a lakó szoba fűtésére elegendő tűzi
fa. Ezen állomás ideiglenesen töltetik be. Véglegesítés ese­ 935—XS95-
tében telyes lakás, és egyéb illetmények fognak ez állo­
másra is megadatni.
Pályázati határnap: folyó év aug. 20. Folyamodások
nt. L é n á r t J ó z s e f , esperes aához, Magyaróra (u. p. Disz- I
najó) küldendők.
Kolozsvárit, 1895. július hó 12. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
9 17 -18 9 5 . PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang. református egyházkerületben, a kü-
küllői egyházmegyébe kebelezett g.-v á r a 1 y a i énekvezér-
tanitói állomásra, most másodízben nyittatik pályázat.
J a v a d a l o m : gazdasági épületekkel, kerttel ellátott
természetben való lakáson kívül, egyházhatósági felvétel szerint,
198 frt. 78 kr. értékű kepe, tandíj, és kánonika-porció haszon-
élvezete, mely összegnek 300 frtra leendő fölemelése érde­
kében a nmélt. miniszter úrhoz felszerelt kérelem nyujtatott be.
A fölszerelt folyamodványok, folyó év auguszt. 20-ig,
nt. K o v á c s E l e k , esperes aához küldendők (u. p. D.-Szt.-
Márton) V Gálfalvára.
Kolozsvárit, 1895. julius 12. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
930-1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett s o m o s d i egyházközség lelkészi állo­
mására, a nyugalmazott lelkésznek a megelőző pályázat tar­
tama alatt bekövetkezett halála miatt beállott új helyzet
következtében, ezennel m á s o d s z o r nyitok pályázatot.
J a v a d a l o m : tisztességes lakas, gazdasági épületek,
gyümölcsös és veteményes kerten kívül, egyházhatósági becslés
szerint megállapított 830 forint 20 kr. osztrák ért. És pedig:
543 frt. 20 kr. készpénz, félévi előleges részletekben, a többi
az egyház magtárából adandó búza, törökbúza, nyolc hold
1235 négyszögöl kanonika porció haszonélvezetének mivel-
tetési. s betakarítási értéke, hat öl szin-fa, és két öl ág az
egyházközség erdejébűl.
Az özvegyi kegyév elteltéig, a nyugd. lelkész özve­
gye az őt megillető kegyjavadalom birtokában marad.
A megválasztandó lelkész aa. az egyházmegyei özv.-
árvai gyám intézet kötelezett tagja, s fizeti annak pénztárába
egyszersmindenkorra egy évi javadalmának egyszázalékát kész­
pénzben, vagy öt évi törlesztéssel, kötelezvény mellett, 4 frt.
évi részvény, s 2 frt bekebelezési dijat.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
30. szám.
vek egyhangú meghívása folytán immár pap, Kállay István,
szászvárosi h. tanár tartotta szép és lelkes beköszöntő be­
szédét. A beiktatást Kovács Lajos, lozsádi pap végezte.
Ismerve a benne levő talentumokat, teljes remény nyel és bi­
zalommal tekintünk a jövő munkálkodása elé.
= Értesítés. Alólirott kiadott egyházi műveiből a
fenmaradt példányok ezután f é l á r o n kaphatók. 1) 93
verses elő fohász az egyházi év ünnep nélküli felére és kü­
lönféle alkalmakra, 10 kr. 2) Evangéliomi és epistolai pe-
rikopák, textusokkal és felosztásokkal, az egész egyházi esz­
tendőre, 15 kr. 3) Adventi tanítások, nyolc beszéd 25 kr.
4) A szenvedés történetének főbb alakjai, húsz böjti beszéd,
50 kr. A szives megrendelések alulírotthoz, vagy Kókai La­
jos, könyvkereskedéséhez (Budapesten) intézendők. Nagy
Lajos, ev. s. lelkész, Dabronyban, u. p. N.-Alásony, Vesz­
prém megye.
P á l y á z a t i h a t á r n a p : f o l y ó é v a ug. 20.
Folyamodványok nt R á k o s i L a j o s , esperes úrhoz aug.
2-ig S z 0 v át á r a (fürdőhely, M.-Tordamegye) azon túl Lu-
k a f a l v á r a , u. p. N.-Teremi, küldendők.
Kolozsvárit, 1S95. julius 16. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref egyházkerületben, a marosi egyház­
megy ébe kebelezett 1 u k a-i 1*e n c f a 1 v i egyházközség II ik
tanítói állomására, ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : két szép szobából álló lakáson, kama-
Í rán, két holdnyi kerten, fűtésen kívül, havi előleges részle­
tekben, évi 240 forint.
Tanítói oklevéllel bíró papjelöltek is folyamodhatnak,
kik a három nagy ünnepen végzendő szolgálatukért 10 frt.
külön legatum beneficiumot fognak kapni.
Pályázati határnap: folyó év aug. 20. Folyamodványok
aug. -ig nt. R á k o s i L a j o s , esperes úrhoz, Szovátára (M.-
Tordamegye). az után Lukafalvára (u. p. N.-Teremi) küldendők.
Kolozsvárit, 1895. julius j 6. Szász Domokos,
erdélvi cv. ref. püspök.
935—1S95 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett m a r o s - k e r e s z t ú r i egyházközség
énekvezér tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakáson, gazdasági épüle­
teken és kerten kívül, termények, kanonika-porció, közmun­
kálatok és készpénzben 35 frt. egyházhatósági becslés sze­
rint, 13 1 frt. 19 kr A 300 forintra emelés végett az állam­
segély kilátásban van.
Pályázati határnap: folyó év aug. 20. A folyamodások
nt. R á k o s i L a j o s , esperes úrhoz küldendők aug. 2-ig
Szovátára (M. Tordamegye), az után L u k a f a l v á r a (u. p.
N. Teremi).
Kolozsvárt, 1895. julius 16. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
936— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyház­
megyébe kebelezett v a j d a k a m a r á s i egyházközség kán-
tor-tanitói állomására pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : lakás, gazdasági épületek, gyümölcsös,
és veteményes kerten kívül, egyházhatósági becslés szerint,
246 frt. 60 kr. értékű kepe, és kanonika-porció, mely ösz-
szeget az államkormány rövid időn 300 frtra fogja emelni.
Pályázati határidő: folyó év aug. 20. Folyamodványok
nt. S o m k e r e k i Mi k l ó s , esperes aához küldendők, Székre.
Kolozsvártt, 1895. julius 16. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök*
Felelős szerkesztő és k iad ó : Szász GerŐ.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
im iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiin iiiiiiiiiiiiiiiiiim iiiiiiiiiifiiiiiiM iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim iiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiitiiiiiiiiii!^
XXV. Évfolyam.
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii[iiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii(iiiiii!iiiiitiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!i:
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.
Előfizetési á ra : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 kr.
A kollégiumi rendszabályok revíziója
alkalmából.
1.
Kerek tizenkét esztendeje, hogy az Igazgató-
Tanács az erdélyrészi kollégiumok tanügyi és fe­
gyelmi rendszabályait az 1883. évi országos kö­
zépiskolai törvény követelményeihez szabatta, és
az egyetemes konvent nyújtotta normál-szabályzat
mintájára megállapittatta. Tizenkét .esztendő óta,
e szerint, az úgy nevezett, konventi alkotás szerint
kormányoztatnak kollégiumaink, és intézteinek el
a bennök fennálló iskolák tanulmányi ügyei; s ha
elgondoljuk, hogy 1862-tűl, mely évben a kollé­
giumok az akkor hivatalosan közreadott «Rend­
szabályok, Törvények, és Utasítások» által modern
módon rendeztettek, egészen 1884-ig, vagy is, a
konventi új alkotásig, állandóan és változatlanul
az 1862-ik évi rendezés állott fenn: bizony, legott
észrevehetjük, hogy valami rohamos sietséggel,
vagy éppen kapkodással senki
bennünket.
Szintúgy vérünkben van a rendszabályoktól,
és a statisztikától való idegenkedés. Csaknem úgy
állunk e dolgokkal, mint az ausztráliai őslakók
az európai kultúra felvételével; szegények, ide­
genkednek az importált kultúrától, mert gyűlölik
a jött-ment képviselőit; s lehet, hogy a gyűlöletre
okuk van, de azért önmaguk ellen vétenek, hogy
nem veszik fel az európai kultúrát, mert egyre-
másra pusztulnak ki miatta. Mi is a rendszabá­
lyozás dolgaiban gyakran összetévesztjük a célt
érzelmeinkkel; minket is az idegenkedésnek bi­
zonyos neme nem ritkán tart fogva minden rend­
szabályozás, és statisztikai számbavétel irányában.
S én szívesen elismerem, hogy ennek a maga­
tartásnak szintén lehetnek kimutatható okai, de
mi nem tennénk autonómiánk, és szellemi ön­
állóságunk érdekében helyesen, ha a tanulmányi
ügyvitel tökéletesítésére folyvást nem töreked­
Kolozsvárit, 1895. Augusztus 1.
sem
31. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
nénk; ha a magunk, és az államkormány hiva­
talos közegeinek tapasztalatát, a mint ez rende­
letekben és utasításokban kifejezésre jut, fel nem
használnék a saját boldogulásunk könnyítésére,
s biztosítására. Hisz, mik azok a rendszabályok,
ha nem a működés közben kellő önbirálat folytán
szerzett tapasztalatokbúl levont elvi nézetek és
követelmények; bizonyos dispoziciók, melyeknél
fogva a sokak munkája öszhangzóbban, és sike­
resebben folyik. A ki nem tapasztal, a tapasztalás
szó modern értelmében, a ki önmaga, s társai
működése felett bírálatot soha sem gyakorol :
az nem érezheti meg, hogy létezhetnek a fennálló
munkaszabályoknál tökéletesebbek is; annak nincs,
és nem is lehet vágya a rendszabályok tökéle­
tesítéséhez sem.
Hála a gondviselésnek, a mi erdélyrészi kollé­
giumaink ez idő szerint, egynek a kivételével, kí­
vánják a létező rendszabályok revízióját, és töké­
letesítését; egy meg éppen radikális új alkotást
vádolhat követel, nem is a konvent nyújtotta alapon, ha­
nem az 1862. évi kollégiumi statútumok nyomán.
Ez a radikális törekvésű kollégium a m.-vásárhelyi;
kár, hogy a konventi jó alkotást oly erősen bí­
rálja, és hogy saját kívánalmait kimerítő, s el­
fogadható módon nem íormulázza. Az a kivéletes
egy pedig, mely a célba vett revíziónak egy-két
évre való elhalasztását ajánlja, a szászvárosi kollé­
gium. Egyébiránt, ez is kijelentette, hogy konkrét
tervezet megvitatásában
ö
készségesen
O
vesz részt
küldöttei által.
A többi öt kollégium egyen-egyen tanulságos
észrevételekkel, és megokolt javaslatokkal járul­
tak a revízió munkálatához, melyet, az Igazgató-
Tanács megbízásából, a tanügyi előadó most már
bevégzett, készítvén konkrét tervezetet a folyó év
augusztus 25-ik és következő napjain, Kolozsvárit,
gr. Kuun Géza, főgondnok elnöklete mellett össze­
ülendő nagy bizottság számára, mely azt tár­
gyalni, s megállapítani, hivatva lesz.
 244- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
E munkálat a befolyt észrevételek, vélemé­
nyek és javaslatok méltatásával, egyfelől az 1893.
évi Egyházi Törvények iskola-ügyi rendelkezéseire,
másfelől, a változott viszonyok teremtette egyház­
kerületi, és állami országos rendeletekre való te­
kintettel készült a mostani «Rendszabályok, Tör­
vények, és Utasítások» tartalma nyomán, mely tar­
talom, azonban, sok helyt kiegészítve, elejétől
végig egy számsorban folyó szakaszokra osztva,
az összetartozók egybevonásával, a kifejezésbeli
paralellizmusok, és rugalmasságok kiküszöbölésével,
teljesen újra szövegeztetett.
Az új alkotásnak punctum saliense az ő Fel­
sége, a király által 1893. december hó 29-én
jóváhagyott, és megerősített Egyházi Törvények
harmadik szakasza, melynél fogva az evangyéliom
szerint reformált magyarországi keresztyén egyház
alsó és felső iskolái, mint a vallás szabad gyakor­
latának jogával lényegesen kapcsolatban álló in­
tézmények, az alkotmányos úton létre jött hazai
országos törvények, jelesen az 1790/91. XXVI. te.
mint alaptörvény intézkedéseinek épségben tar­
tásával, mindenestől az egyház testéhez tartoznak,
s az egyházi hatóságok alatt állanak. Mihez képest,
az erdélyrészi ev. ref. kollégiumok fő-, közép-, és
elemi iskoláiban is a vagyonkezelést, az oktatás,
meg nevelés öszhangzatos fejlődését felügyelik,
és irányozzák, magát a közoktatást igazgatják,
és vezérlik:
1. az egyetemes konvent;
az egyházkerületi közgyűlés;
3. az egyházkerületi állandó Igazgató-Tanács ■
4. a gondnokokbúl és rendes tanárokbúi álló
elöljáróság;
5. a tanári testületek.
A hatóságoknak e sora, s egyenkinti hatás­
körük, mely általában véve úgy a vagyoni, mint
a szellemi ügyek felügyeletére, s intézésére terjed
ki, az új alkotásnak négy részre való felosztását
igényelte. A z első részben « F e l ü g y e l ő és k o r ­
mányzó hatóságok» címén, mint megannyi
fejezetben, az egyetemes konvent, mint közokta­
tási hatóság, az egyházkerületi közgyűlés, az Igaz­
gató-Tanács, és a kollégiumi elöljáróságok jog-,
és hatásköre iratik körül. Az egyházkerületi köz­
gyűlésről szóló fejezetbe fölvétetett a tanár-válasz­
tás szabályzata; az Igazgató-Tanácséba a tanügyi
előadónak szóló utasítás; az elöljáróságról szóló
fejezetbe specialiter a gondnokoknak szóló úta-
sitás, és a munka megosztás rendjén, a szakelő­
adóknak és intézőknek, u. m. a gazdasági
31. szám.
ügyelőnek, a gimnáziumi, és az elemi iskolai igaz­
gatóknak szóló utasítások. A második részben
«A g i m n á z i u m i igazgatás, rendtartás,
és f e g y e l m e z é s szabályai» adatnak elő,
mindössze hat fejezetben; u. m. az igazgató tanár,
az osztály vezető, az egyes tanárok, a tanári szék,
tüzetes tanulmányi ügyrend, és a tanulókat illető
rendtartás és fegyelem címén. A harmadik részben
«A g i m n á z i u m o k k a l k a p c s o l a t o s e l e mi
iskolák igazgatási, rendtartási és fe­
gyelmezési s z a b á l y z a t a » foglaltatik. A ne­
gyedik részben átmeneti intézkedés gyanánt «A
kollégiumi benlakás szervezésére, s
szabályozására vonatkozó utasítás»
van. Minthogy a benlakó tanulók átlagos va­
gyoni viszonyai, a felügyelet érdekében rendel­
kezésre álló anyagi és nevelési tényezők (érett
ifjak léte, vagy hiánya) és a társadalmi viszonyok
az egyes kollégiumoknál annyira különbözők, és
oly individuális jellegűek, hogy mindannyian egy
egyöntetű szabályzat keretébe célirányos fejlő­
désük kockáztatása nélkül bele nem szoríthatók:
azért mód és alkalom adatik mindenik kollégium-
nak a dísszirnilis fejlődésre, az által, hogy az együtt­
lakást, esetleg konviktust, a felügyelet és magán-
tanítás kérdéseit mindenik kollégiumban a ha-
gyományok, és a fennálló gyakorlat szem előtt
tartásával, az újabban alakult viszonyok szerint,
az illető elöljáróság önmaga szabályozza, s a
szabályzatot két éven belül az Igazgató-Tanácshoz
megerősítésre fölterjeszsze; megerősítésig, azon­
ban, a jelen állapotot tartsa érvényben. Egyelőre,
s elvileg kimondatik a pénzbüntetések eltörlése,
s magántanitói rendszer helyett, a felügyelői rend­
szernek, és kivételesen a korrepetitorságnak a
szülők egyenes óhajtására, s az igazgató hozzá­
járulásával való alkalmazása.
Ez a kerete a nagy bizottság által tárgya­
landó tervezetnek. Következzék most már a meg-
okolása.
Paradi Kálmán-
J e l e n t é s .
(Felolvastatott a brassói ev. ref. egyház képviselő-választó általános
közgyűlésén, 1895. június 30-án)
Mélyen tisztelt Közgyűlési
E gy év tűnt el az óta, hogy a mélyen tisztelt K öz­
gyűlés előtt, szerencsés voltam, e helyen, a múlt ered­
ményeiről leszámolni. A z óta az idő kereke tovább per­
gett, és minden nappal gazdagította egyházunk történet­
könyvét is.
fel­ Újból ajkamra veszem tehát a szót, felsorolom azo-
 31. szám; PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 245.

kát az eredményeket, a melyeket egyszerű, csöndes mun­ izzadva, ott henyélve, már ront, tör; fegyvert tart ke­
kálkodás közben elértünk. zében, azt embertársa, vagy önmaga élete ellen irányítja.
De, mivel sokan vannak ma általában az emberek E nehéz körülmények között, az állam kezet kíván
között, és igy köztünk is lehetnek, kik a vallás-erkölcsi fogni az egyházzal, a munka egy részét az egyház és
érzet hanyatlása ellen panaszolnak, és igy egyházi létr lelkészek vállairól levenni óhajtja, hogy annál inkább hi­
érdekeinket veszélyeztetve látják, kivált az állam intéz­ vatásuknak élhessenek. Azonban erre a klérus és a kon-
kedéseiben, midőn az állami anyakönyvek vezetését, és zervativek egy része feljajdul: vége a hitnek, vége az
polgári házasságot behozni akarja: engedjék meg, hogy egyháznak, eljött a vallástalanság és vele az erkölcste­
bevezetésül, futó pillantást vessek a mai helyzetre. lenség kora.
Először is ki kell jelentenem, hogy a vallás-erkölcsi De, a komolyan gondolkozó ember szavukra csak
élet hanyatlása, valóban, létező kórjelenség. De, istennek mosolyogni tud, mert hiszen a vallástalanság, az anarkhia
hála, habár annak halvány jelenségei protestáns egyhá­ és sok egyéb, éppen azért burjánoztak fel, mert ők nem
zunkban is mutatkoznak, minden esetre a baj nem nálunk használták fel okosan a nekik adott hatalmat és időt.
érte el azon fokát, hol a jajveszékelésre, és kétségbe Szomorú igazság ez. Ezért az állam létérdekét felfogva,
esésre, ok van. Nem, mert kivált református egyházunk, most már azt kívánja, hogy a pap legyen pap és nem
bár nagy szálka sokaknak szemében, de szabad vizsgá­ politikus, az egyház pedig uralkodjék a lelkek felett és
lódásával, hitbeli és lelkiismereti szabadságával, meg nem ne fecsérelje idejét hatalmi érdekek hajhászására.
kötött intézményeivel, ma is a hívek lelkére befolyást tud Mit is akar tehát az állam? A zt akarja, hogy le­
gyakorolni. Ezt a befolyást, azonban, a jövőre is meg gyen minden ember szabad hitében, lelkiismeretével.
kell hogy tartsa; mert, például, a kath. közöny egészen Azonban, ezt célozva, az ifjúság lelki nevelését nem
más természetű, mint a protestáns lenne; ott nem a hivek hagyja parlagon, gondot kíván fordítani az iijuság val­
zöme a cselekvő egyház, hanem a papok, mig nálunk lás-erkölcsi nevelésére. Vezetni akar maga számára kü­
az egyház a hivek egyéni buzgóságán épült fel, azok lön anyakönyvet, hogy felekezeti és nemzetiségi vissza­
cselekvő részvétén kell tehát hogy fenn is álljon, azért, élések az állam érdekeit ne kisebbítsék Meg akarja
a mi buzgóságunk hanyatlása az egyház halála lenne. kötni polgárilag a házasságot, de nem zárja ki, hogy
Azonban, ne tévelyegjünk, vallásra mindig szükség saját felekezetűknél vallásos esküvel meg ne pecsétel­
lesz. Örök az emberi természet, és igy örök a vallásos hessék a házasulandók frigyöket, sőt inkább erre figyel­
érzet is. meztetni kívánja őket. Különben, a hivő lelkeket, bizony­
De, a vallásra is növelni kell az embert, mert ma nyal, erre nem is kell figyelmeztetni, mert a házasság
már pompa, cerimonia, csodák és átok a lelkeket ki nem nem vásár-szerződés, hogy csak bizonyos okmányok be­
elégítik, és meg nem félemlitik. A z ember fölvilágosodott, szerzésén alapuljon, hanem szent szövetség. A szülők
az egyháznak tehát, ha hatni akar, az evangyéliomi alapra jövőre sem fogják leányukat eskü pecsétje nélkül oda
kell hogy helyezkedjék; igazi hitet, élő reménységet, adni a vőlegénynek, mert egyedül ez az, a mi meg­
részvétet és könyörülő szeretetet kell hogy ébresszen a nyugtatja lelkűket. Igaz, a házasság a földön köttetik,
lelkekben, hogy mint a gyümölcs a fán, úgy csüngjön de megáldva az égtől kell hogy legyen.
a hivő lélek egyházán.
Ezek után, kérdem, vajjön az életbe lépő új eljárás
Protestáns, és főkint református egyházunk ez irány­
megegyezik e a protestáns szellemmel és ha meg, fél-
ban, erejének mértéke szerint, eddig is sokat te tt; de, az
hetünk-e a változó viszonyoktól ? Bizonynyal, nem, ha
anyagi 'erők szűkös volta, a sok zaklatottság az erő­
szorgalmasan tovább fejtjük a hitéletet, vallásos szel­
kifejtést megnehezítették, sőt akadályozták érvényesülé­
lemben képezzük az ifjúságot és az alkalmas időt fel­
sében, és igy, óhajának megfelelő eredményt elérni, nem
használjuk erkölcsi és anyagi erő gyűjtésére.
tudott. A katholikus egyház, megkötve önmagát, a ha­
ladó kor szellemével lépést tartani, nem akart, sőt a És most, bocsánatot kérve a napirenden levő kér­
tudomány és felvilágosodás terjedésének lehetőleg gátot dések fölvetéséért, áttérek jelentésem tulajdonképpeni
vetett. íg y történt az után. a dolog természetéből kiin- tárgyára.
Mindenek előtt, feltüntetni kívánom a népszámlá­
dulólag, hogy a kath. egyház hívei között az anyagias
lási adatokat. Ugyanis, egyházunkban összesen közel há­
áramlat hatalmas hullámokat kezdett fölvetni. És ez oly
fokra emelkedett, hogy túlcsapva a korlátokon, befész­ rom ezer lélek van. A múlt 1894. évben született ösz-
szesen hetven gyermek, több, mint az előző évben négy­
kelte magát a kunyhókba, palotákba, csöndes műhe­
gyei. Házassági szövetségre lépett harminckét pár, több,
lyekbe, gyártelepekbe; hangot ád a tudományban, a
mint az előző évben, hattal. Meghalt hetvenhét egyén,
költészet elfajulásában, a képző és ábrázoló művésze­
kevesebb, mint az előző évben, tizenkettővel. Konfirmált
tekben, az időtöltések légkörében.
ötvenkét növendék. Egyházunkba áttért kilenc egyén,
Ez áramlattal szemben a kath. egyház új korlá­
tőlünk kitért egy tizennyolc éves fiú.
tokat akar emelni. A protestántizmus, és az állam szabad­
elvű irányzata arra törekednek, hogy fokozottabb mér­ A múlt 1894. évben tartottunk összesen egy köz­
tékben teljesítsék a tanítók, tanárok, lelkipásztorok isko­ gyűlést, két képviseleti, tizenkét presbiteri gyűlést, és
lában és istenházában a jellem, kedély, és akarat-erő egy nagy értekezletet, egyházi adóügyben.
képzését, hogy igy leküzdői legyenek ez áramlatnak, mely (Folytatása következik.) Péchy Árpád,
itt alamizsnát kérve, ott pazar könnyelműséggel játszva; evang. református pap.
itt kincsein ülve, ott az idegen vagyonhoz nyúlva; itt
 246. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Görgény-Szent-Imre iskolaügye.
(Felolvastatott Görgény-Szent-Imrén, a görgényi tanitói körnek az
állami elemi iskola felavatása alkalmából tartott gyűlésén.)
( V é g e.)
A z állami iskolának, még fel sem volt állítva, már
meg volt hatása, a mennyiben a görög katholikusok új
iskolaházat épitettek; midőn pedig működését megkez­
dette, a katholikusok láttak hozzá teljes erejökbűl az új
iskola-épület felemeléséhez; s az új iskola a róm. kath.
püspök és hivek áldozatkészsége, és Molnár György,
akkori egyházgondnok buzgolkodása folytán, 1878-ban el
is készült, s még ugyan azon év őszén a közhasználatnak
át is adatott. Az, hogy a külsőleg csinos iskola-épület
nem annyira az iskolaügy iránti buzgóságból, mint inkább
féltékeny kedésből épült, mit sem változtat a dolgon.
A római kath. iskola első okleveles tanítója Ferenci
Miklós, a reformátusoké pedig Máthé Kálmán, jelenleg
az előbbinél, Sántha István eltávozván, Hadnagy István,
az utóbbinál Benke Mór a tanító.
A z állami iskola szerény, mondhatnám azt is, hogy
szegény viszonyok közt kezdette meg működését, de,
kitartás, és a nagyfokú lelkesedés az igaz ügyet mégis
győzedelemre vezette. A legtöbb baj különösen az első
években volt, a míg a félrevezetett nép lassan kint kezdte
belátni, hogy az állami iskola még sem olyan gonosz
valami, mint a hogy nekik kezdetben leírták.
A rokonszenv az iskola iránt kezdett ébredezni,
s a mily mérvben gyarapodott ez, oly arányban teltek
az iskola padjai is. A z állami iskola elleni prédikáció
vesztett hatásából.
N agy hátrányára volt az állami iskolának az, hogy
még tisztességes bérházzal sem rendelkezett, s hogy hat
éven keresztül semmi államsegélyt nem kapott, úgy any-
nyira, hogy ez idő alatt az állami iskola dologi kiadásait
az ébredező rokonszenv helyes és körültekintő kihasz­
nálása folytán lehetett csak fedezni. A z állami iskola
ezen első küzdelmes időszakából elismeréssel kell fölem­
lítenem László Miklós, gondnoksági elnök nevét, ki az
állami iskola tanítóját minden törekvésében támogatta.
A z állami iskolára jobb idők csak akkor követ­
keztek, mikor Maros-Tordamegye királyi tanfelügyelőjévé
Deák Lajos neveztetett ki. O, úgy látszik, hogy elég
gyorsan fölismerte a helyzetet arra, hogy megértse, sőt
érezze is, hogy a szerep, a mit e község keleti oldalán
emelkedő magaslaton épült vár vitt és töltött be a ma­
gyar nemzet dicsőségére, századokon keresztül, most már
az állam-iskolára szállott, ez kell hogy legyen a jövőben a
magyarságnak védvára, a magyar- állameszmének és kul­
túrának e vidéken gócpontja, világitó tornya.
Azon időtül fogva tehát, hogy Maros-Tordamegye
tanügyének vezetését Deák Lajos átvette, az állami is­
kola dolga is könnyebbé vált. A hat év óta elmaradt,
s egy év leforgása alatt kiutalt államsegély lehetővé tette,
hogy az állam-iskola iránt évrűl évre növekvő rokon
szenvet az iskola társadalmi téren is értékesítse. íg y vált
lehetővé az olvasó-egylet, nép-, és iQusági könyvtár fel­
állítása. Ugyancsak az államiskola körébűi indult ki a
mozgalom egy óvoda, esetleg, gyermek-menhely felállí­
tása tárgyában; ez a kísérlet, azonban, bár a politikai
31. szám.
hatóság részéről is kellő támogatásban részesült, bizonyos
körök ellentállása következtében, meghiúsult.
Nem hiúsult meg, azonban, egy másik, az iskola
felépítése tárgyában megindult mozgalom, mely a királyi
tanfelügyelő részéről az ügyhez méltó támogatásban ré­
szesült. A z eredmény nem is maradt el. A z államiskola
új helyisége, a kincstár által adományozott telken, 1892-
ben két tanteremmel fölépült, s ugyan azon évben a már
szervezett tanitói állás mellé még egy új tanitói állás is
szerveztetett, a midőn is az iskola, a még az iskola­
építés előtt megkezdett mintára, egészen uj berendezést
és fölszerelést nyert.
Hogy az eleinte hidegen, mondhatnám, ellenséges
indulattal fogadott állami iskola iránt mily fokozatosan
emelkedett a bizalom és rokonszenv, leginkább bizonyítja
azon körülmény, hogy működése harmadik évében már
annyi növendék jelentkezett, hogy egy jó részét be se
lehetett fogadni, s ez igy tartott évrűl-évre, felekezeti és
nemzetiségi különbség nélkül; igy történt aztán, hogy
az iskolát, tizenhat évi fenállása alatt, összesen 1081
növendék látogatta, kik között 378 román, és 56 német
ajkú volt.
A z iskola első tanítója Pallós Albert volt, ki tizenöt
évi tanítóskodása után, 1891. okt. i-én M.-Vásárhely re
távozott. Helyét Soós László foglalta el, ki mellé 1892-
ben Konstankievics Gabriella neveztetett ki rendes ta­
nítóvá. 1893-ban Soós László is eltávozott, s helyébe
Horváth János neveztetett ki.
Nem volna teljes az állami iskoláról adott leírásom,
ha Görgény intelligenciájáról, s első helyen az erdő-kincs­
tár tisztviselőmül is meg nem emlékezném, mint a- kik
mindig támogatói voltak az állami iskolának, s hiszem,
hogy azok ma is.
1894. év folyamán állami kisdedóvó nyílt meg, a
mi a mellett, hogy rég óhajtott szükséget pótol, hatá­
rozottan Görgény iskolaügyének fejlődését jelenti.
Hogy ez a fontos kérdés is oly szerencsés meg­
oldást nyert, szintén Deák Lajos, királyi tanfelügyelő ér­
deme, ki ezen tettével is a magyar nemzeti kultúrának
kiváló nagy szolgálatot tett, hálára kötelezve minden
jó érzésű magyar honpolgárt.
Iskolaügyről lévén szó, meg kell még említenem
az 1893. évben megnyílt erdővédi szakiskolát is, mely
azon hazafias irányú vezetés mellett, melynek jelenleg
örvend, minden esetre, sokban hozzá fog járulni a ma­
gyar állameszme, és nemzeti szellem terjesztéséhez, erő­
sítéséhez.
Nem mondhatom, hogy az állami iskola mai álla­
potában teljesen akció-képes, mivel annak csak úgy, akkor
fogom tartani, midőn legalább hat tanerővel és hat tan­
teremmel rendelkezik; annyit, azonban, mégis állítani
merek, hogy most is sokat tehet a magyar nemzeti kul­
túra, magyar állameszme terjesztése érdekében, ha igye­
kezni fog, ezen célok előmozdítása körül jó példával járni
elől. Ezt pedig tennie kell, mivel az a szerep, a mit a
görgényi vár századokon keresztül vitt, védve azt, a mi
mindnyájunknak legszentebb, most ez iskolára szállott,
azzal a különbséggel, hogy a hatalom és fegyver helyett
a béke, szeretet, és tudással kell harcolnia, s pótolni
hosszú idők mulasztását.
 3 i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A z eszköz meg van adva, a támogatás nem hiányzik,
a vezérek tapintatától, erős akaratától, és lelkiismeretes
buzgalmától függ minden, isten áldása a szent, az igaz
ügytől úgy sem marad el soha.
Legyen azért ez iskola az idők végtelenéig az igaz
krisztusi vallás, az önzetlen honfiúi szeretet, és a minden
jó, szép, és nemes iránti lelkesedésnek kiapadhatatlan
forrása!
P a llo s A lbert-
Az egyházmegyékből.
A s z é k i egy h á z m e g y éb öl.
(Folytatás.)
Keszüben a tanítói állásra háromszori pályázati hirde­
tés után sem volt folyamodás. Tekintettel ottani paptársam­
nak három egyházban történő' nagy elfoglaltatására, tanítóul
ideiglenesen a visa: tanító alkalmaztatott, Visában pedig a
lelkész vállalta el a tanítást.
V.-Kamaráson a 80 éves lelkész aggkorával járó gyen­
geségei miatt az ekklézsia ügyei hátramaradást szenvedtek,
melyeknek rendbehozatalára Szabó József, keszüi paptársamat
kértem fel.
Visában a papnak a szalmás-gabona bért fizető hivek
tagadták meg a fizetést. Ezen községben a papi állás a
leggyengébb javadalmuak közé tartozik. Ezzel a hivek azon­
ban nem törődnek, lelkészüket és tanítójukat rosszul fizetik,
s hogy ma még pap van a községben, csak azon véletlen­
nek köszönhetik, hogy a jelenlegi pap atyja örökébe lépett,
mert a pályázati hirdetés alkalmával más folyamodó nem
jelentkezett, mert mint exponált községnek, önállónak kellene
lennie, de alkalmasint eljön az idő, hogy erőtlensége miatt
más egyházközséggel kell társilni. Az egyháztagok a pénz­
kölcsön kamatait rendetlenül fizetik, ugyanazért utasítottam
lelkész aát. hogy a kihelyezett pénzt lassankint vonja be,
s helyezze takarékpénztárba.
Ugyancsak ebben a községben két darab szántót vá­
sárolt volt az elöljáróság a kántor-tanitói fizetés javadalmául.
Az eladók között két kiskorú is volt, de a kik nevében
a gyám a szerződést aláírta s a szerződés jóváhagyás vé­
gett az illetékes árvaszékhez beadatott, ennek dacára a
gyám az egyházat jogtalan használat címén beperelte s a
per most van folyamatban.
A devecseri egyházközség évekkel ez előtt 50 frtot
adott kölcsön most budapesti lakos, Ferenci Benő vasúti
hivatalnoknak, melyet nem fizetvén meg, az egyházmegyei
tanács reám bízta az adós beperesitését, minek folytán a
fizetési meghagyásnak ügyvéd által lett elküldése után a köl-
csönbűl 20 forintot megfizetett, s a hátrálék-összegnek meg­
fizetésére határidőt tűzött ki.
A m. décsei egyház egy házastelket kívánván tanítói
lakul megvenni, ez ügyben jóváhagyást, valamint az 1200 írt.
vételárnak az egyháznak központban kezelt pénzéből leendő
kiadását kértem. Mindkét kérés teljesítetvén, az egyház a
házasteleknek tulajdonosává lett.
A búzái egyházközségnek az egyházmegyei tanács
utján felterjesztett kérésére, templom-javítás céljából, köz­
pontban kezelt tőkéjéből 300 frt. utaltatott ki az 1900-ik
évben történő kötelezettség mellett. Ebben a községben
Pataki Dénes aa. választatott pappá, s állomását múlt év
október 7-én foglalta el.
247.
Pulyoni lelkész, Vályi János aa. Dicső-Szent-Mártonba
távozván, helyét ez év febr. 24-én Baló Bálint, detrehemi
körlelkész foglalta el. Ebben a községben a templom ros­
katag, s ha segélyt nem kap, tartani lehet attól, hogy a
templom közveszélyes volta miatt, bezáratik. Az a 350 frt.
melyet javításokra az Igazg-Tanács adott, alig elég a papi
lak renoválására. Iskolája nincs, de a kincstárral kötött szer­
ződés következtében, célba van véve.
Szent-Margitán legrosszabb a helyzet. Itt a pap m eg­
őrült, s jelenleg a nagy-szebeni tébolydában van, gyógy­
kezelés végett. A nyugalm aztatás nehézségekbe ütközik azért,
mert ezen szerencsétlen paptársam maga is fél-fizetéssel volt
alkalm azva. A papi javadalom felét a nyugalm azott lelkész
élvezi. E z ideig lelkész-társaim at isten-tisztelet tartására kértem
fel a nagy családdal biró boldogtalan paptársam érdekében.
Árpástói egyházközségünk, Cserényi Dániel végrendel­
kezése folytán, a templom fentartására 800 forint készpénzt,
és a felállítandó állami iskola javára harminc hold belső,
és külső birtokot nyert.
Nagy-Sármáson addig is, mig a telepítés be végződnék,
az isten-tiszteletek tartásáról ideiglenesen gondoskodva volt,
ma már állami tanító van, ki az urasági épületben teljesiti
a tanítást, a kántori teendőket, a növendékek vallásos ok­
tatását, végzi mind ezt 100 forintért.
Felekezeti iskola-ügyünk, általában, nem felel meg a
törvény kívánalm ainak. A z épületek sok helyen háznak sem
nevezhető nyom orúságos viskók. E zek helyre állítására, ille­
tőleg, újak építésére hiányzik az anyagi erő. R ossz iskola­
házak vannak: V isa, V .-Kamarás, Pulyon, Feketelak, Földvár,
K atona, Sz.-Sombor, V eres-Egyháza, Borzás, V ice, Sz.-Mar-
gita, Árpástó, Szent-Márton, Devecser, és Szent-Egyeden. Maga
a szellem, mely az épületekben lakik, hasonló a külsó'hez.
A tanításban kevés buzgóság, kevés ügyszeretet. A z iskola-
köteleseknek több helyen alig fele szorítható be az iskolába.
A mulasztók kényszerítésében a községi elöljárók is lanyhán
járnak el. Ily körülm ények között, az iskolák állam osítása
nagy előnynek m ondható. Állami iskola felállítása van terv­
ben A lsó Ilosván, Boncidán, K ályánban, Pulyon, Szentegyed,
Búza, Baca, Szász-Zsombor, Borzás, Á rpástó, Szent-Margita,
Sz.-Nyires, Devecser, Füzes, és K is-Iklődön, tehát tizenöt he­
lyen. Ezek közül a szerződést, iskolájuknak átbocsátása iránt,
az állammal már m egkötötték: Alsó-Ilosva, Pulyon, Borzas,
és K is Iklód.
Nem mellőzhetem azon panaszom fö lem lité sét; hogy
egyházközségeink elöljáróságai közül tizenötön az egyház-
m egyei és központi rendszeres fizetendőket rendetlenüj szol­
gáltatják be. V an nak községek, melyek 2 — 3 évről is hát­
ralékban vannak. A szám adások beküldésében is ez a pon­
tatlanság konstatálható. A z egyházm egyei tanácsnak ülésé­
ben elkésett szám adásokat kell revid eálni, s ma is van olyan,
melynek két év óta a kiadása a megintés dacára sincs beküldve.
A z esperesi vizsgálati kérdő pontokra adandó felele­
tekre nézve felkértem volt lelkésztársaim at, hogy minden
ápril havában küldjék be hozzám, hogy én azokat a vizs­
gálati körútra indulás előtt átnézhessem, s azon nehézsége­
ket, m elyeket az Ig.-T an ács revízió alkalm ával minden év ­
ben fel szokott tüntetni, elenyésztessem . Ezen fölkérésem is
azonban egy párnál siket fülekre talált.
(Vége következik.) Nemes Ferenc,
evang. református lelkész.
 248, PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
TÁRCA.
E g y h á z t ö r t é n e t i a d a lé k o k .
Adatok a kolozsvári evang. reí. egyházközség történetéhez.
(Tizennyolcadik közlemény.)
Erre végeztetett, hogy mlgs. br. Bánffi Farkas ur ő
exelienciája kegyes ajánlását megköszönvén, kérettessék a
mlgos főconsistorinm arra, hogy mivel mostan az ecclesiá-
nak igen nevezetes és költséges más egyéb szükségei lévén,
a melyeknek kipótlása haladékot nem szenvedhet, fundusai
épen nincsenek mostan olyan állapotban, hogy azokból a
fennforgó célra csak valami keveset is fordíthasson; oly
reménységgel vagyon mindazonáltal a domest. consistorium,
hogy az ecclesia jövedelmeit jó karban vévén és a költsé­
geket is csak a szükséghez képest mérsékelvén, mig ezentúl
a megírt káplán tartására is fundust szerezhet, méltóztassék
a mlgs. főconsistorium addig az ideig a maga dispositiója
alatt lévő fundusból annyit rendelni, a mennyi annak fizeté­
sére elégséges lészen.
1794. márc 7. Plenum consistorium gyűlése tartatván
Mlgos fő insj curator, br Kemény Sámuel, és gr. Teleki
Domokos urak, a ven. clerus, a domest. curatorok, és más
consistorialis személyek jelenlétében.
Felolvastatott a mlgs. főconsistorium levele, de dato
23. febr. 1794. a melyben a domest. consistoriumnak e folyó
hónapnak 23-ik napján a tek. Verestói György uram mellé
felveendő káplán tartásai a megkivántató fizetés dolgában
beadott istantiájára válaszul adattatik, hogy a mlgos főcon­
sistorium a maga dispositioja alatt levő fundus jövedelmébűl
két esztendő alatt száz-száz forintot határozott a megirt végre.
Ennek felette egyszersmind az is jelentetik, hogy a domest.
consistoriumnak a pap választásához való jussát megszoritni
éppen nem kívánván a méltgos főconsistorium, a megirt
célra felvétethetők között, valamint tudományára, úgy egyéb
tekintetekre nézve is, t. Szilágyi Ferenc uramnál érdeme­
sebbet nem ismervén, ő kglmét olyannak ítéli, a kiben a
domest. consistorium maga megnyugvását feltalálhatná.
A melyre ez a végzés lett, hogy a mlgs. főconsisto-
rium ajánlását méltó tekintetben vévén a domest. consisto­
rium, maga szabad tetszéséből is uranimi voto választotta
T. Szilágyi Ferenc uramat káplánnak és elvégezte, hogy ő
kglmének levél által hivatal adattassék, a melynek meg­
adása bizattatott Gyulai Ferenc és Mátyás Sámuel atyánk­
fiáira ő kglmekre.
A mi pedig fizetését illeti, meghatároztatott, hogy
készpénz fizetése légyen 300 m. frt., a melyből 100 m.
frt a mlgs. főconsistorium fundusából 20 m. frt. T. Veres­
tói György, uramtól, a kinek számára mlgs. br. Bánffy
Farkas ur Ő exellentiája esztendőnként ennyit conferálni
méltóztatott, ismét 120 m. frt. bizonyos jóltevoknek azon
végre elszánt magok ajánlásokbúl fog adattatni, a mely
utolsó 120 m. frtnak maga rendes idejében csalhatatla­
nul leendő lefizetése iránt mlgs. főinsp. curator br. Kemény
Sámuel és gr. Teleki Domokos urak, hogy jót állanak, ma­
gokra méltóztatták vállalni. Hatvan m. frt. pedig az ecclesia
hid-utca szegletén lévő fogadójának taxájából rendeltetett,
úgymint a melynek jóval nagyobbra lehető emeltetése iránt
bizonyos remén) ség lehet, hog> ha az licitatióra bocsátta-
tik, az honnan is concludáltatott, hogy azon fogadónak
3r. szám.
ugyanazon a funduson levő több házakkal együtt arendábam
való kiadása licitáltassék és a többet Ígérőnek adattassék ki.
Ennekfelette bizonyos jó szivü tagjai consistoriumunk'-
nak ecclesiánkhoz való buzgóságokból önként Ígérvén ma­
gukat arra, hogy a fő és vice quártási hivatalokat, a köze­
lebb jövő esztendőben, minden jutalom és fizetés nélkül,
fogják elviselni, tehát mostan közönséges megegyezésből
állíttatott, hogy az említett quártási hivatalokat a közelebb-
jövő esztendőben Szacsvai Sándor és Darkó Dániel atyánk­
fiái 0 kgyelmek viseljék, a kik azt a megirt conditió sze­
rint Önként magokra is vállalták, mely szerint meghatároz­
tatott, hogy ő kglmek a közelebb jövő junius hónapnak
végével a mostan fungens quártások helyekben succedáljanak,.
a kiknek noha ugyanakkor csak egy esztendeje fog eltelni,
mindazáltal meggondolván sok rendbeli szükségeit szegény
ecclesiánknak, nem lehet jó névén nem fogadni nemes in­
dulata maguk ajánlásokat feljebb megirt atyánkfiainak. Mely­
hez képest immár azon 60 véka búza és 60 veder boiy
mely eddig a fő quártásnak szokott volt járni, ezen kápláni
fizetésiek pótlásául adattathatik, a többi része pedig mind
a fő, mind a vice quártási eddig szokásban való fizetések­
nek a Fungens T. papok restantiaiknak defalcatiójukra for-
dittathatik.
Továbbá, a fenn megnevezett T. káplánnak ő kegyel­
mének megkivántató szállás iránt ily rendelés tétetett, hogy
mivel az ecclesiánk épen nincsen erre a végre fordítható
háza, kerestessék meg T. Verestói György uram két becsü­
letes consistorialis személyek által, a kik a consistorium
nevében szóval proponálják, hogy az ő kglme káplánjának
fizetése ugyan immár egészen ki vagyon csinálva, a nélkül,
hogy ő kglme a magáéból csak legkissebbet is adjon beléje,
hanem a szállása dolga egyébként el nem igazitlathatik,
hanem ha ő kglme a maga tulajdon házát által adja lakó*
szállásul a maga káplánjának.
1794. ápril 21. Plenum consistorium gyűlése tartat­
ván mlgos kr. Kemény Sámuel és gr. Teleki Domokos fő­
insp. curator urak, a ven. clerus, a domest. curatorok és
más consistorialis személyeknek jelenlétében
Elsőben is ezen folyó esztendőnek február i-ső 8-dik
és 22-dik, nem különben márc. 7-dik napján tartott con­
sistorialis gyűlésekben tett végzésekről felvegyzett protocol-
latiók felolvastattak és helybenbagyattattak, hanem a febr.
i-ső napján tett végzések között a 4 dik punctum alatt a
mi vagyon, arra mostan ezen bővebb meghatározás tétetett,
hogy ezentúl, a deákok magok ne álljanak a templomok
ajtaikban, hanem mindegyik ajtóban az ő számokra egy
különös záros persely készíttessék és mlgs. br. Kemény Sá­
muel és gr. Teleki Domokos urak, úgyszintén Újvári István,
Ferenci Mózes és Szacsvai Sándor atyánkfiái ő kglmek ön­
ként Ígérték, hogy a magok költségeken egyet-egyet felállit-
tatnak. Továbbá a febr. 8-dik napján feljegyzett protoco-
lumnak ezen szavai iránt: hogy a plenum consistorium
tagjai legyenek a curatorokon, papokon és professorokon
kívül a város előkelőbb cívisek és azok között a centum-
páterek, a kik arra érdemesek; némi nemű nehézségek lé­
vén a centumpater nevet viselő consistorialis személyeknek,
ezek azt kívánták, hogy az említett prosocolatióból töröl­
tessék ki ezen clausula, a kik arra érdemesek. Az honnan-
 31. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
is ezen nehézségnek oly móddal való elhárítására, hogy
•egyszersmind a jó rend és ezen ecclesiában eleitől fogva
szokásban volt praxis is fenntartás sék, meghatároztatott,
-hogy a mely centumpaterek még eddig a consistorialis gyű*
lésben nem hivattattanak és a kiknek nevök a protocoíum-
ban be nem irattatott, azok is a consistorium megegyezé­
séből választatván és neveztetvén ki consistorialis szemé­
lyeknek, hivattassanak el és nevek irattassék bé a protoco-
lumban és ezentúl is a midőn a mostani centumpaterek kö­
zül decedalván, másoknak kell helyekben substitáltatni, a
régi usus observáltassék és azoknak is a consistorium meg­
egyezéséből légyen a consistorium tagjai közzé való bevé-
tettetések. Melyhez képest készíttetett és ide feljegyeztetett,
az itten következendő consistorialis személyek listája.
A mlgs. fő insp. curator urak, a kolozsvári reform,
clerus közönségesen, a domest. curatorok, sen. Deáki Sá­
muel, Hadady Zsigmond, nótárius Losoncy Sámuel, dr.
Szöts András, dr. Ince Mihály, preceptor Pataki Mihály,
Gyulai Ferenc, szolgabiró Szathmári János, szolgabiró Deáki
János, id. Kolosvári Sámuel, divisor, procurator Újvári Ist
ván, ifj. Kolozsvári Sámuel, Mátyás Sámuel, Ferenci Mózes,
Szacsvai Sándor, Darkó Doniéi, Újhelyi Gábor, Borbély
Nagy Péter, Borbély Benkő József, Újhelyi Eániel, Debre-
czeni Kovács Sámuel, Szabó György, Spitz Brassai József,
Losonci András, Jó György, Matolcsi Mihály, Diószegi Fe­
renc, Szatmári Sándor, Szoboszlai János, Szentgyörgyi Mi­
hály, Polgári István, Jónás György, Varga István, Bélteki
Zsigmond, Sípos Sámuel, Tordai György, Bányai Sámuel,
Kollát István, tímár Szatmári János, lasatos Szatmári Já­
nos, Veres József, Szentkirályi Péter, Ecsedi Sámuel, Ker-
csedi Dániel, Onadi Pál, Nánási Péter, Lányi István, Gye*
pesi Sámuel, id. Gombos János, Kecskeméti József, Pilbák
József, Harmati István.
Ugyanezen alkalmatossággal az is elvégeztetett, hogy
a mig a curatorokon és a cleruson kívül negyven számra
alá nem fog szállani az itten feljegyzett consistorialis sze­
mélyek számok per decessum, addig ne suppleáltassanak a
leendő üres helyek és azontúl az említett szám állandóul
tartassék meg. A midőn pedig ennyinél kevesebben lész-
nek a consistorialisok, azontúl minden új esztendő első va­
sárnapján tartandó consistorialis gyűlésben neveztessenek ki
a beállitandók az elsőbb rendű consistorialis személyek
ajánlása szerint.
(Folytatása következik.) Török István*
Különfélék.
= A mint a lap okbúi olvassuk, aug. 6-án a pro-
testáns püspökök Miskolcon konferenciát fognak tartani. A
kálvinista, lutheránus és unitárius püspökök. Igen helyesen
cselekszik. Ám, nem abból a szempontbúi, a melyre a kon-
koly-hintők számitnak, hogy netalán az egyházpolitikai tör­
vények végrehajtása tekintetében nehézségeket gördítsenek,
a miről szó sem lehet, hanem helyes és szükséges azért az
egyértelműségért, melyet mindannyiunknak követni kell, hogy
megóvassanak erkölcsi és vallásos érdekeink. Meg aztán, váj­
jon, nem volna-e jó, valamelyes megállapodásra jutni az
1848-iki illető törvény megvalósítása tekintetében is? A harc
folyamában híven kitartottunk, a diadalom után, itt az ideje,
hogy a győzedelmes állam azokra is gondoljon, kik leg­
hűségesebb barátai voltak, és lesznek. Igen örvendenénk,
ha e jóakaratu konferencia e sokáig már úgy sem elodáz­
ható dologra is komoly figyelmet fordítana. A konferencia
elnöke főtiszt Kun Bertalan, tiszáninneni ev. ref. püspök lesz.
= Nem uj dolog, de követésre méltó volt, és
helyes. Az Igazgató Tanács a « S z e r e t e t h á z » érdekében,
és javára apró bárca-könyveket készíttetett; mindenik köny­
vecskében van száz szelvény io kros. 5 kros. és 2 kros. ér­
tékben, és azokat szétküldözte a szélrózsa minden irányában.
Milyen egyszerű dolog. Minden pap, minden gondnok, tanár,
sőt minden kegyes, és keresztyén ember magánál tart egy-
egy ilyen könyvecskét, és előforduló alkalmakkor barátait,
249
jó embereit megadóztatja egy pár krajcárig, melyet nyugtáz
egy, vagy több szelvénynyel, melyeknek arányában elszámol
egy oly felséges cél érdekében, mely első, és ez idő szerint
még egyetlen a magyar imperiumban. Az angol penny rend­
szer megvalósítása: porszemekből konstruálni egy világot;
egyáltalában, meg nein érezhető, áldozatnak nem is nevez­
hető filléres adományocskákbúl felépitni a könyorületnek,
a szeretetnek szentegyházát. Meg vagyunk győződve, hogy
mindenki a legnagyobb örömmel fogadta, és a legnagyobb
buzgósággal fogja értékesitni könyvecskéjét, mert ennek ju­
talmául neve felirattatik az örök élet könyvébe.
= Kenyérmorzsák. Szabolcska Mihály, költő-pap-
társunk szeretett házánál a «Szeretetház» javára, egy kis
félhivatalos összejövetelen begy ült 2 forint. Küldöm. Isten
fizesse meg. C s e k m e F e r e n c , gernyeszegi pap.
= Halálozás. C s í k i G y ö r g y , ördöngös füzesi ev.
ref. lelkész, életének 50-ik, papi hriataloskodásának 20 ik
évében junius 22 én, hosszas szenvedés után meghalt. Mig
élt, igaz és hiv sáfár vala. Mint Ézékiel az Izrael mezején
szétszórt csontokba, akkint lehelt új életet az oláhság közé
ékeit egyházába. A díszes papi lak, a még díszesebb iskola -
épület s egyházának különböző részben általa teremtett s
megnövesztett alapjai bizonyítják, hogy mig élt, nem nézte
egybetett kezekkel az eget.
Nyílt, igaz és őszinte ember vala. Első neje elhalt,
a második most özvegyen maradt. Földi javakban nem bő-
völködött, nem is hagyott özvegyének semmit. Csak nyolc
neveletlen gyermeket, négy fiút s ugyanannyi leányt.
Mi lesz már most övéivel? A nemzetnek, hazának,
anyaszentegyháznak ^számottevő tagjai-e, avagy, ha életüknek
gyenge virága a sanyaruságok terhe alatt korán el nem her­
vad, elzüllenek-e ? Ki tudná megmondani!
Egyetemes özvegy-árvái gyámintézet, Szeretetház, jöjjön
el a ti országotok; akkor talán a fönnebbi kérdésekre is
megfelelhetnénk, de addig az isten tudja, mi lesz az ily sze­
rencsétlenekkel.
A kiszenvedettben egyháza igaz papját, a széki egy­
házmegye lelkészi kara még sokáig emlékezetben levő, fe-
ledhetlen szolgatársát, édes övéi pedig mindenüket vesztették.
Az isten nyugtassa meg; s életében lelkének oly sok
aggodalmat szerzett nagy családjára, a könyörületes emberi
szivek által, viseljen gondot. 1895. junius 26 N e m e s F e ­
r e n c , alsó ilosvai ev. ref. pap.
= Újabb adakozás a csikfalvi tűzvész által károsult egyház
számára: Főtisztelendő püspök, Szász Domokos ur 10 frt. Kövér
András, esperes 2 frt. Nagy József, esperes 1 frt. Bartalus János,
esperes 1 frt. Zágoni Pál, esperes 1 frt. Menyhárt András, esperes
1 frt. Tavaszy József, jegyző 1 frt. Csősz János, tanár 1 frt. Bedő
Ferenc, pap 1 frt. Sándor József, Emke titkár 1 frt. Mlgs. Ugrón
Zoltán 1 frt. Jancsó, pap 50 kr Báró Bánffy Jenő 2 frt. Báró K e­
mény Endre 1 frt. Mlgs. Pogány Károly 1 frt. Egy protestáns 2
frt. Kis Lajos, 50 kr. Gróf Bethlen Bálint 1 frt. Gróf Kuun Géza,
1 frt. Mlgs id. Zeyk Jósef, 1 frt. Bartha 30 kr. Félegyházi, tanár
50 kr. Lénáit Jósef, esperes 2 frt. Biró András, pap 50 kr. Nemes
Árpád, pap 50 kr. Bartha Lajos, generális direktor. 1 frt. Kolozs­
vári Antal, pap 50 kr. Deézsi Gyula, esperes 50 kr. Vásárhelyi
Boldizsár, pap 50 kr. Váró Ferenc, tanár 40 kr, Hindy Árpád,
szerkesztő 50 kr. Csikfalvi unitárius atyafiak 1 frt 20 kr. Muzsnai
Pál, jegyzó 2 frt. Molnár Albert, pap és tanár 2 frt. Csontos Oli­
vér, ügyvéd 3 frt. Vass Tamás, jegyző 5 frt. Péteri! Dénes tábla-
biró 1 frt. Deák Lajos, tanfelügyelő 1 frt Molnár József, 50 kr.
Rákosi György, pap 1 frt. Gönci János, pap 50 kr. Tóth László
pap 50 kr. Ravasz János pap 1 frt. Én adtam 10 kr Bitay Mihály,
pap 50 kr Dósa Elek, főgondnok 50 kr. Ngs Konc 50 kr Eger-
házi Lajos, papjelölt 60 kr. Kobori János, 50 kr. Kiss Ferenc, pap
50 kr Fábián Miklós, pap 50 kr. Simon Imre, pap 50 kr. Laka­
tos Sámuel, tanár 50 kr. Nagy József, pap 20 lur. B S. 20 kr V.
K. 20 kr. Erősdi, főispáni titkár, 1 frt. Rozsnyai István, fös/o.gabió
1 frt. Teleki Jó2sef. pap 20 kr. Egri Domokes, 50 kr. Gábos pap
20 kr. Muzsnai Józef, pap 20 kr. Szövérdi egyház 1 frt 20 kr. Ma­
daras János, pap 80 kr. Kovács Károly, jeddi, 10 kr. Kraul Gyula,
20 kr. Szent-Benedeki egyházból gyűjtés 2 frt 80 kr. Ákosfalváról
gyűjtés 2 frt. 78 kr. Makkfalvi egyházból felerészben az egyház és
felerészben a pap javára 10 frt. Székesi paptól a pap javára 2 frt
10 kr. Összesen 84 frt. 10 k r.; ehhez adva az előbb közölt 23 frt
80 krt. összesen 107 frt 98 kr.; ebből 7 frt 10 kr. a pap javára
100 frt. 80 kr. az egyház javára. Fogadják a nemes adakozók a
magam és egyházam hálás köszönetét. Csikfalva, 1S95. július 13-án.
L ő r i n c i L a j o s , s. k. ref. pap.
 250. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
H IV A T A L O S RÉSZ.
2607-1895- KÖRRENDELET,
valamennyi egyházmegyei és püspöki vizsgálat alatt álló
egyházak tanácsainak és a hitfelekezetünkhez tartozó
iskoláink tanítóinak.
Minthogy több vármegye tekintetes közigazgatási bi­
zottsága az állami anyakönyvek vezetésére több protestáns
hitfelekezetü néptanítót hozott javaslatba, részint anyakönyv­
vezetőnek, részint helyettes anyakönyvvezetőnek : ennél fogva
a hitfelekezetünkhez tartozó összes iskolák tanítói értesittet-
nek, miszerint a magyar királyi belügyminiszter ur idei 57,381.
szám alatt kelt leirata értelmében, s különös tekintettel az
1868. évi XXXVIII. te. 141. § ának második bekezdésére,
főhatóságunk részéről ezennel engedély adatik arra, hogy
hitfelekezetünkbeli néptanítók az anyakönyvvezetői, vagy he-
lyettes-anyakönyvvézetői tisztet elvállalhassák, és az azzal
járó teendőket teljesíthessék.
Kolozsvárt, 1895. július 25-én
Márkus János, Dr. Kolosvári Sándor,
titkár. elnök-helyettes.
2570-1895. KÖRLEVÉL,
valamennyi egyházmegyei nt. Espei'es, egyházközségi
tiszt. Lelkész, és püspöki vizsgálat alatti egyházközségeink
t. kebli Tanácsának.
A magyar királyi honvédelmi miniszter ur folyó évi
junius i-én, 30,891. szám alatt kelt átirata folytán, a vallás-,
és közoktatásügyi miniszter ur őnagyméltósága arról értesíti
hatóságunkat, hogy a múlt évben megejtett népfölkelési idő-
zsaki jelentkezés alkalmával tapasztaltatott, hogy a népföl­
kelés nyilvántartásában igen sok elhalt nép föl kelésre köte­
lezett vezettetik.
A községi elöljárók öszhangzó bemondása szerint, ezen
szabálytalanság kiváltképpen az anyakönyvvezetők azon mu­
lasztásából ered, hogy a községi elöljárók hivatalos meg­
keresésének és számtalan szorgalmazásnak dacára, az anya­
könyvvezetők vonakodnak az elhalt népfölkelésre kötelezett-
tekről díjmentes halotti bizonyítványokat kiszolgáltatni.
Fölhívjuk, s illetve, utasítjuk t. címet, úgy is, mint
anyakönyvvezetőt, arra, hogy az 1886. évi XX. te. 10. §-sa
folytán úgy a kérdéses halotti bizonyítványokat, mint egyéb
segéd-okmányokat díjmentesen hivatalból, népfölkelési ügyek­
ben is éppen úgy kiszolgáltassák, mint egyéb katonai ügyekre
nézve az 1889. évi VI. te. 36, §-ában elrendelve van.
Kolozsvárit, 1895. júl. 22.
Márkus János, Dr, Kolosvári Sándor,
titkár. elnök-helyettes.
932— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett k a k a s d i egyházközség é n e k v e z é r -
t a n i t ó i állomására, ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakáson, gazdasági épülete­
ken, gyümölcsös és veteményes kerten kívül, egyházhatósági
becslés szerint, 200 forint.
A 300 forintra leendő kiegészítés államsegélyből, ki­
látásba van helyezve.
Pályázati határnap: folyó év auguszt. 20. Folyamodá­
sok aug. 2-ig Szovátára (M.-Tordamegye), az után Luka-
falvára (u. p. N.-Teremi), nt. R á k o s i L a j o s , esperes aa.-
hoz küldendők.
Kolozsvártt, 1895. julius 16. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
932— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett a t o s f a l v i egyházközség 1 é v i t a-t a-
n i t ó i állomására ezennel pályázat nyittatik.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
31. szám.
J a v a d a l o m : tisztességes lakáson, gazdasági épülete­
ken, gyümölcsös és veteményes kerten kívül, egyházhatósági-
becslés szerint, 165 forint, 85 kr. továbbá, 156 forint állam­
segély, a 300 forintra történt kiegészítés céljából.
Pályázati h a tá rn a p : folyó év aug. 20. Csak okleveles
egyének pályázhatnak, kik folyam odásaikat nt. R á k o s i .
L a j o s , esperes aához küldjék be. aug. 2-ig Szovátára (fürdő,
M .-Tordam egye), azon túl Lukafalvára (u. p. N.-Terem i).
Kolozsvártt, 1895. julius 16. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
934— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett h a g y m á s - b o d o n i egyházközség én e k-
v e z é r - t a n i t ó i állomása ezennel köröztetik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakáson, gazdasági épüle­
teken, gyömölcsös és veteményes kerten kívül, egyházható­
sági becslés szerint, évi 137 forint, 82 kr. mely Összeg a
növekedő községi iskolai alapból 50 forinttal gyarapittatik.
A 300 forintig terjedő állami pótlék kiutalása is ki­
látásba van helyezve.
Pályázati határnap: folyó év aug. 20. Folyamodások
nt. R á k o s i L a j o s , esperes aához küldendők, Lukafalvára,
u. p. N.-Teremi.
Kolozsvártt, 1895. julius 23. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
906— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a f o g a r a s i püs­
pöki vizsgálat alatt álló egyházközség k á n t o r - o r g o n i s t a -
t a n í t ó i állomása köröztetik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás, kerttel, szükséges
melléképületekkel, 250 forint készpénz, havi előleges rész­
letekben. Ez összegbűi 80 forint kántori javadalom, mely
a törzsfizetéstűl el nem választható, s igy a megválasztandó
tanító a kántori teendők végzésére köteleztetik. Huszonnégy
köbméter fa, kilencvenkilenc négyszögöl kanonika, általa be­
szedendő évi tandíj, és stóla.
Pályázati határidő: folyó év aug. 20. A kellőleg föl­
szerelt folyamodványok, a kitűzött határidőre, hozzám kül­
dendők be, hogy az illető egyházközséggel a jelölés, próba-
éneklés, és orgonázás végett, idejekorán intézkedhessem.
A megválasztandó afia. állomását folyó év okt. 1 én
köteles elfoglalni.
Kolozsvárt, 1895. julius 20. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspÖK.
976-1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kézdi egyház­
megyébe kebelezett a 1 s ó-c s e r n á t o n i egyházközség é n e k ­
v e z é r i állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : lakás gazdasági épületekkel és kerttel.
Kepe terményekben, melyek összes pénzértéke 356 frt. Stola,
temetésért 50 kr.
Kötelességei: az énekvezéri teendők mellett, a községi
iskolában ének és az alsóbb osztályokban valláserkölcsi ok­
tatás, hetenkint 6— 10 órán.
Megjegyeztetik, hogy az egyházközség jogot ad a
megválasztandó énekvezérnek a községi iskolánál tanítói ál­
lás foglalására azon kikötéssel, hogy megválasztatása esetén,
mint rendes tanító 100, segédtanító 50 frtot, az egyház-
község pénztárába évenkint köteles kepézés előtt befizetni.
Pályázati határidő aug. 20. Folyamodványok nt. Zol -
t á n i E l e k , esperes aához küldendők, Lécfalvára, u. p.
Maksa. Kolozsvárt, 1895. julius 23.
Kolozsvártt, 1895. julius 23. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Augusztus 8.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A kollégiumi rendszabályok reviziója
alkalmából.
11.
Mindenek előtt, észre kell vennünk, hogy a
napirenden levő revízió dolgában az 1862-iki alapra,
mint ezt a m.-vásárhelyiek óhajtanák, vissza nem
térhetünk. Arra az alapra nem csak azért nem
térhetünk vissza, mivel kollégiumainkat a vissza-
hanyatló átalakulás veszélyének ki nem tehetjük,
hanem, s főleg azért sem, mivel az 1884. évi, u. n.
konventi szervezet magában foglalja mindazokat
a különlegességeket, melyek az 1862-iki szer­
vezetből átvehetők, s a továbbfejiésre alkalmasok
voltak. És ezek mellett, több oly elvi jelentőségű
rendelkezéssel gazdagabb ez a szervezet az 1862-iki-
nél, a melyek a közelebb lefolyt tizenkét év alatt,
legjobb tudomásunk szerint, életrevalóknak, a kol­
légiumok vagyoni és szellemi állapotainak emel­
kedésére jó hatásuaknak bizonyultak. Ilyen a többi
között a közvetlen adminisztrációnak három egyén
közt való megosztása, még pedig szak szerint úgy,
hogy eg>ik a gimnáziumi, a másik az elemi is­
kolai, a harmadik a gazdasági ügyek intézője,
s igazgatója, kik speciális munkakörükben ön­
állóan, közös ügyekben pedig egyetértve, s együtt
intézkednek a rendszabályok értelmében, és az
elöljáróság megbízásai és határozásai szerint. Ez
kétségtelen haladás volt az addigi ügyvezetéshez
képest, mert a mellett, hogy több szem többet
lát, s többek uralma inkább kielégítheti a köz­
igényeket: behatóbb és szakszerűbb eljárást lehet
várni, s követelni mindegyiktől, a mennyiben le­
hetetlenség egyiktől sem kívántatik.
E gy másik előnye az 1884. évi szervezetnek
az 1862-ikivel szemben az, hogy benne az osztály-
vezetői intézmény, a tanári szék-, s e mellett az
osztály-tanácskozmány, a szakértekezletek, az el­
lenőrző tanácskozás, s általában a tanmódszer
tökéletesítése érdekében követendő eljárás sza­
32. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
bályai oly terjedelemben adatnak elő, hogy a
mostani revízió alkalmával a nevezett intézmények
egyike-másika legfölebb szabatosabban meghatá­
rozandó, s itt-ott némileg kiegészítendő.
Dicséretére válik a konventi rendtartás al­
kotóinak, hogy oly vizsgálati rendszert állapítottak
meg, melyet az államkormány intéző férfiai jónak
láttak kötvetni, s e végre átvették az 1890. évi
középiskolai rendtartásukba. Ugyanis, köztudomású
dolog, hogy az állami intézetekben 1890 előtt az
évzáró vizsgálatok minden jelentőség nélküli, ha­
szontalan járulékai voltak a bevégzett iskolai év­
nek. Inkább csak az iskola iránt érdeklődő szülők,
és közönség szempontjából bírtak némi értékkel.
A tanulók évi osztályzata már e vizsgálatok előtt
megállapítva, és bizonyítványuk kiállítva volt. És
mégis, a mely tanuló a vizsgálatról elmaradt, osz-
tályzatlannak tekintetett. A konventi rendtartás
szerint, az évzáró vizsgálat előtt az osztály-tanács­
kozmány ideiglenesen megállapítja a növendékek
osztályzatait, de nem zárja le, s a vizsgálaton,
mely több tárgyból alkotott csoportok szerint
történik, minden elégtelen jegyű, vagy kétes elő-
menetelü növendéknek, t. i. a kinek érdemjegye
a jeles és jó, a jó és elégséges, az elégséges és
elégtelen osztályzatok között ingadozik, felelnie
kell; végül, az összes vizsgálatok után tartandó
záró-ünnepélyen, a jutalom- és szorgalom-dijakkal
együtt osztatnak ki az Értesítők. Ezt az eljárást
jövőre is fenn kell tartanunk, s a mennyiben az
1884. évi rendszabályainkban, nem tudni mi ok­
búi, hiányosan van meg, e hiányt a revízió alkal­
mával, megfelelő formában, pótolnunk kell. Jól
tudom én azt, hogy az évzáró vizsgálatokra nézve
a felfogás Európa államainál nagyon különbözők,
s hogy e miatt az évzáró vizsgálatok hitele meg­
ingott. De, van egy szempont, a melyből tekintve,
az évzáró vizsgálat igen figyelemre méltó momen­
tumot képez. Ez az az alkalmas időpont, a midőn
a tanuló az iskolai év összes aoyagán végig te­
 252. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kintve, elméjében az egészet összefoglalva, egész
évi tanulmányával beszámolni tartozik. A mit így,
s ekkor tud, az minden esetre értékesebb az év­
közi részletekből tanúsított tudásánál, s éppen
ebben találja igazolását a vizsgálati feleleteknek
az évi osztályozásra való befolyása is. Ha, azon­
ban, az évzáró vizsgálatot e szempontbúi ki akarjuk
használni, akkor azt okvetlenül az iskolai év vég­
pontjául kell tekintenünk, s a tanulók évi osztály­
zatát is csak ez után, és ennek figyelembe véte­
lével kell véglegesen megállapítanunk.
Van még annak a konventi rendtartásnak,
melynek alapján az 1884. évi rendszabályunk ké­
szült, egy igen előnyös és előkelő vonása, mely
szintúgy minden izülékéről a kollegiális, jobban
mondva, a liberális szellemet tükrözteti vissza.
Rendelkezései finomságával, a testületbe, és az
egyénekbe helyezett bizalmával túlhaladja ez úgy
a régi, 1862. évi pátriárkális rendtartásunkat, mint
az autokrátikus állami rendtartást; a mennyire
abban, mint tudjuk, a rendes tanár feltétlenül
magára hagyatott, s az igazgató csak az ifjúság­
nak rendőre volt; ebben pedig a tanár-egyén
semmi, az igazgató minden; holott a konventi
rendtartás középütt áll szellemére nézve a kettő
között, az ő igazgatója primus inter pares, kinek
az iskola vezetése és szellemi irányítása körül
önmagának több joga nincsen, mint az egész ta­
nári testületnek. S én azt hiszem, hogy ezt a
liberális szellemet, n é m i megszorítással, a
fentebb jelzett szélsőségek ellenében, továbbra is
fenn akarjuk tartani. Mert, mi tűrés-tagadás, az
oktatás művészet, és a tanár nem egyszerű hiva­
talnok. A tanár, Greguss Gyulával szólva, mint
én állítom magam elé, közép helyet foglal a tu­
dós, meg a művész között, inkább még a tudós-
ságábúl engedek valamit, csak a művészi elem
ne hiányozzék. Nem csupán a növeléshez kell ez,
hanem a szorosan vett oktatáshoz is. Folytonos
ihletre van szüksége, különben erőt vesz rajta
a pedánsság, a gépiesség. Neki, mint egy zenész­
nek, bizonyos hangulatot kell gerjesztenie, mely
alkalmassá tegye a fiatal lelkeket annak befogadá­
sára, a mit beléjük oltani akar. Neki a képző­
művész forma-érzékével kell bírnia, mert csak így
fog a holt anyagba éltető szellemet lehelni, csak
igy fogja tantárgya részleteit öszhangzatosan egybe
fűzni, és tetszetős egészszé alakítani. Értenie kell
ahhoz a perspektívához és világításhoz, mely az
egyik tárgyat előtérbe állítja, a másikat háttérbe
szorítja, emezt élénk világításba helyezi, amazt
32 szám .
sejtelmes félhomályban hagyja. Nem elég, hogy
az igazság hirdetője legyen, arra is kell ipar­
kodnia, hogy azt szép alakban érzékitse meg,
nem csak az értelemhez szól, hanem a képzetem­
nek is táplálékot nyújt, a kedélyt is fölmelegiti.
Minél inkább megközelíti a tanár ezt a ma­
gaslatot, a hol a tudós kezet fog a művészszel,
annál alantabbra sülyed a tanterv jelentősége,
annál mélyebb, s üdvösebb hatást gyakorol az
iskola az életre. A kollégiumoknak, ennélfogva,
érdekükben van, hogy minél nagyobk számmal
legyenek ilyen tanárai; érdekükben van, hogy az
ilyen tehetségek kifejtésére alkalmat szolgáltas­
sanak, és hogy a kifejlett tehetségeket meg is
becsüljék. Ezt, nézetem, s tapasztalatom szerint,
intézményeik liberális szelleme által, mely varázs­
erőkéit hat, hódit, és lekötelez, legjobban érik el.
De, egyszersmind résen kell állaniok az elöljáró­
ságoknak, és éber figyelemmel kell kisérniök a
tanáregyéniségek kialakulásait, hogy a liberális
szellem a gyarlóbbaknak «dolce far niente»-je ne
lehessen. Nem szabad soha, szem elől téveszteniük,
hogy iskolai felügyeletünk igen sok kézen fordul
meg, hogy nálunk mindenki felelős, de a felelős­
ség súlyát senki sem érzi valóban. Mindnyájan
érdeklődünk, sok jó akarattal találkozunk, de e
mellett hiányzik a központi erő, és tevékenység,
mely mindent átkaroló gonddal, tanulmányával,
a mi szélyel van, összekötné, egyesitné; minden
irányban mozgatna, kényszerítene. Még a helyi
felügyelet is, a mennyiben igazgatóink az idősbség
sorrendje szerint, az arravalóságra való tekintet
nélkül változnak, úgy van berendezve, hogy e
melletr az egyéni szabad tetszésnek, néha ön­
kénynek tágabb tere nyilhatik, az egységes ve­
zetés, az egyöntetű eljárás, tanítás és fegyelem
dolgában soha úgy, mint kell, nem érvényesíthető.
Azért kell jövőre az elöljáróságoknak minden­
képpen azon iparkodniok, hogy igazgatóknak csak
oly tanárok választassanak, kik pedagógiai, s di­
daktikai szakértelmüknek, ügyszeretetöknek, és
adminisztrációra való készültségüknek, és ráter­
mettségüknek határozott jeleit adták. Ha az igaz­
gatói tisztek nem a falusi bíróság módjára, mint
eddig, hanem a kitüntető megbecsülés, meg érdem
mértéke szerint ruháztatnak majd egyénről-egyénre,
ha konkrétebb személyi felelősséggel, és nagyobb
fizetéssel láttatnak el majd, mindig lesznek a tehet­
ségesebb tanárok között olyanok, kik az igazgatói
tiszt viselésére különösebben is készülni fognak.
Nem kisebb a követelés a tanári tehetség
 32. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
megbecsülésére nézve sem. A nemzetgazdák, mi­
dőn az ipar föllenditéséről szólnak, mondja Gre-
guss Gyula, szeretnek e kifejezéssel élni, hogy
ide kell édesgetni a tőkét; hasonlóan mondom
én is: a tanszékekre kell édesgetni a szellemi
tőkét, majd meglátjátok, hogy lesznek jó taná­
raitok. S ugyan mi édesgeti a szellemi tőkét?
Semmi sem annyira, mint a megbecsülés; meg­
becsüljük pedig az által, ha oly polcra helyezzük,
a hol tisztességben, anyagi és szellemi tekintetben
szabadon, önállóan érvényesítheti magát. A szel­
lem nemesebb termékei szintúgy megkívánják az
anyagi jóllét bizonyos mértékét, mint a növényzet
dús fejlődése a hőmérséknek bizonyos fokát. A
kit az anyagi gondok terhe nyom, nem igen léphet
az derült homlokkal az ifjúság körébe, bajosan
áraszthatja az maga körül ama lelki vidámság
légkörét, mely nélkül az oktatás nem lehet egés-
séges. Sajnos, hogy ez a szigorú követelmény
erdélyrészi kollégiumaink valamennyi tanáraira
nézve még mindig fenforog, és fenn fog forogni
mind addig, mig e tanárok fizetése, s kilátása úgy
személyeik nyugdijára, mint özvegyeik és árváik
biztos gyámolitására legalább is oly mértékben
nem biztosittatik. és ki nem szolgál tattatik, a mint
ezt a vidéki állami tanároknak az államkormány
megállapítja, s rendre-rendre kiszolgáltatja. A mig
ez mesf nem történik, odaadó munkásságot nem
i^en várhatunk tanárainktól, mert a meofélheté-
sért való küzdelmeik fölemésztik nemesebb mun­
kára hivatott erőiket, megrontják kedélyüket.
Ezek után, alig merek az utolsó, szintén a
fokozatos haladás érdekében, de a tanárokkal szem­
ben formálandó követelményre reflektálni, mely-
szerint minden rendes tanár, ötévenkint legalább
egyszer, irodalmikig is tanúsítsa, hogy szakmájával,
ide értve a pedagógiát is, állandóan foglalkozik, és
hogy annak irodalmát komoly figyelemmel kiséri.
Ezzel be is fejezem a részemről már be-
végzett revízió közben támadt gondolataim soro­
zatát, és záradékul csak annyit je g y z e k meg még,
hogy a folyó hónap 25-én tárgyalandó tervezet
nem állít ugyan fel merőben új elveket a gim­
názium igazgatása, s általában az iskolai élet fej­
lesztése körül, van benne mindazon által nehány
olynemü változtatás (fennebb érintém), mely vagy
a régi elveknek továbbfejlesztése, vagy újabb szem­
pontok érvényesülése folytán, kollégiumainknak
sok tekintetben más arculatot kölcsönöz, mint a
minőt a régi rendszabályok mutatnak.
Parádi Kálm án-
253-
Jelentés.
(Felolvastatott a brassói ev. ref. egyház képviselő-választó általános
közgyűlésén, 1895. jünius 30-án)
(Folytatás.)
A gyűléseken ellátott és egyházi életünkre, annak
fejlődésére kiható fontosabb kérdések voltak a következők.
1. A z 1893. évben megállapított, és a mélt. Igazg.-
Tanács által megerősített új adórendszer szerint, a múlt
1894. évre az állami adók százalékai alapján, az egyház­
tanács az adóivet megállapította, és ezt a városi adó­
hivatalnak, évnegyedes bevonás céljából, kellő időben
megküldötte. De, mivel többen az új adózás osztályai
ellen némi kifogásokat emeltek, egy összehívott érte­
kezleten megállapodás jött létre, hogy a folyó T895. éven
kezdve egy kiküldendő bizottság írja össze a városi adó­
hivatal könyveibűl a hívek állami közvetlen adóját, és
igy az adókulcson némi méltányos változtatást eszkö­
zölve, állapítsa meg az egyházi adót. A z értekezlet in­
dítványát a képviselő testület magáévá tévén, a követ­
kező határozatot hozta. Á lltn a k , kik 149 forinton felül
fizetnek állami adót, egyházi járulékuk évi 15 forintban
állapittatik meg. Mások, kik 149 forinton aJúl fizetnek,
állami egyenes adójuk után tizszázalékot, azon megjegy­
zéssel, hogy 1 forintnál, illetve, 50 kajcárnál senki keve­
sebb egyházi adót nem fizethet. A z állami tisztviselők
és alkalmazottak negyedik osztályú kereseti adójuk tiz-
százalékát fizetik. Végül, a felekezetünkhez tartozó nyug­
díjasok, tisztek, nőházasok, és munkások, egyházi be
hajtás utján, anyagi erőik mértéke szerint járulnak az
egyházi közteher járulásához. A z igy megállapított adó­
kimutatás, a képviselőtestület jóváhagyása után, három
hétig közszemlére tétessék ki a papi irodába, mi is úgy
a helyi lapok utján, valamint templomi kihirdetéssel,
hozassék a híveknek tudomására, mely idő letelte után,
jelzett évben további felszólamlásnak helye nincsen.
E határozat hozatala után a kedélyek megnyu­
godtak és minden buzgó egyháztag az 1894. évre kirótt
egyházi adót befizette, úgy hogy december végéig az
előző év hátralékaival együtt összesen 1100 frt. folyt
be a pénztárba.
2. A z 1894. évben igénybe vette munkásságunk
meglehetős idejét a templom és a papilak leszámolásának
kérdése. De sajnos, Szalay Ferenc építész-vállalkozó csö­
könyössége folytán, minden igyekezetünk mellett sem
tudtuk a kérdést békés megoldásra vezetni, mivel illető
olyan igényeket támasztott, hogy azt egyházunk rövid­
sége nélkül, nem teljesíthettük. A végén is, hosszas le­
velezés után, oda jutottunk, hogy az általa 1500 frtra
redukált követelését hajlandók voltunk jóba venni, de a
következő feltételek mellett: jelzett összegből számittas-
sék le az általa megvett, de még mindez ideig ki nem
fizetett raktár-épület 700 frt. vétel ára, mely levonás
után, a fenmaradó 800 frt. követelését egyházunk kész
kifizetni, ha a templom födelét, mit önkéntesen az ere­
deti tervtől eltérőleg készített, a Kenessey mérnök által
készített és az egyház tanács által elfogadott terv sze­
rint saját költségén burkolattal ellátja, hogy az az idő
közvetlen behatásai ellen megvédve legyen; továbbá, a
templomon, papilakon lévő apróbb javításokat eszközöl­
 254. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
teti. De építész kijelentette, hogy ő semmit továbra
tenni nem kíván, azonban, 1500 frt. követelésével szem­
ben jogát lentartja és a mennyiben ezt neki az egyház
ki nem fizeti, pert indít. A tényállás az lg.-Tanácsnak
bejelentetett és onnan a perfelvétel engedélyeztetett. Ha­
bár egy eshető per kell emetlenséggel is jár, de annak
felvétele mégis, a körülményeket tekintve, megnyugtató,
mivel úgy a szerződések, mint az összes tényállás az egyház
álláspontját igazolják, mihez képest mi nem veszthetünk.
3. Tekintettel azon körülményre, hogy a központ
600 frt. évi összeggel járul újabban a lelkészi fizetéshez,
mivel ezzel szemben azon igényt támasztó, hogy a na­
gyobb ünnepek másodnapján a lelkész a filiákban lakó hí­
veket látogassa meg és részesítse lelki gondozásba, elha­
tározta képviselő testületünk, hogy a jövőre ünnepi legá­
tust fog hívni és alkalmankint 30 forinttal fogja hono­
rálni. H ogy pedig ez évi 90 frt. teher ne essék egészen
az egyház pénztára terhére, minden év november havá­
ban, a módosabb egyháztagok hivassanak fel önkéntes
adomány nyújtásra. E határozat az egyházmegye által
jóvá hagyatott, és mint méltóztatnak tudni, a múlt év
husvét ünnepétől kezdve, már három alkalommal hívtunk
legátust, igy egyfelől magunkon segítettünk, másfelől
nemes cselekedetet is gyakoroltunk, a mennyiben sze­
gény, de törekvő hitsorsos ifjakat segítettünk elő pályá­
juk folytathatásában.
4. Egyháztanácsunk tapasztalván, hogy híveink kö­
zött a templomi éneklés iránt a kedv meglankadt, holott
protestáns istentiszteletünknek egyik sarkalatos pontja a
hívek tettleges részvétele, elhatározta, hogy adakozásbúi
vegyünk énekes könyveket, azokat a padokba kirakva,
mintegy ösztönözzük a közönséget az éneklésre. Jelzett
célra begyült 10 frt. 50 kr. Névszerint, adakoztak: Gencsi
Endre, főtörzsorvos 2 frt. 50 kr., Koós Ferenc, kir. ta­
nácsos, 1 frt. N agy József, orgona-művész, 5 frt. A l­
földi Nándor, 1 frt. Antal János, 1 frt., ehhez adva az
egyház pénztárából kiutalt 5 frtot: vettünk 31 darab
énekes könyvet és még a múlt nyár végén átadtuk a
közhasználatnak.
5. Szőnyegre került az orgona-ügy is. Ugyanis, jelen­
leg használatban levő orgonánk hangja, egyfelől új temp­
lomunk auláját nem tölti be, de másfelől megromlott
szerkezete szüntelenül javítást igényelvén, szűkös anyagi
viszonyainkra való tekintetből elhatároztuk, hogy egy­
előre egy amerikai szerkezetű hármonium-orgonát ve­
szünk és a jövőnek hagyjuk megoldásra az orgona épí­
tés ügyét. Azonban, e műnek szerkezete és célszerű
volta felől tájékoztatni akarván magunkat, felvilágosí­
tásokat kértünk azon egyházaktól, melyekben tudomá­
sunk szerint ily müvet tudtunk alkalmazva. íg y a töb­
bek között kecskeméti testvér-egyházunkat is megke­
restük, honnan értesítést vettünk, hogy ők egy díszes
új. orgonát építettek és a mennyiben mi ilyent besze­
rezni nem tudnánk, vegyük meg régi, 12 változatú pe-
dálos orgonájukat, melyről Augster pécsi orgona építő
úgy nyilatkozott, hogy kevés javítással 1500 frtot is
meg fog érni. Ok olcsón adják. Egyháztanácsunk meg­
ragadva a kínálkozó alkalmat, atyafiságos szeretettel
irt levélben kérte, hogy 150 írtért adják nekünk fel­
ajánlott orgonájukat. A buzgó gyülekezet meghallgatva
32. szám.
kérésünk szavát, valóban keresztyéni módon cseleke­
dett, midőn értesített, nemcsak hogy 150 frt ért nekünk
adja ajánlott orgonáját, de a szállítási költségeket is
maga fogja hordozni a brassói vasútállomásig. íg y a testvér­
gyülekezet jóságából egy jó minőségűnek talált orgona
anyagja birtokába jutván, egyházképviseletünk elhatározta,
hogy a meglevő és vett összeépítése és kellő kibővítése
mellett, egy a kor igényeinek megfelelő orgonát építtet.
(Vége következik.) Péchy Árpád,
evang. református pap.
Hitelszövetkezeti ügy.
A dr. Jekelfalussy József m. tud. akadémiai tag
szerkesztésében megjelenő «Közgazd isági Szemlében»
dr. Berényi Pál, tanár, egy igen mélyreható és alapos ta­
nulmányt közöl Sopronvármegye közgazdasági és köz­
művelődési állapotárúi. Tanulmányából nehány sort köz­
lünk, a melyek élénk világot vetnek arra, hogy a pap
működése teljes odaadással és éppen a sokak által per-
horreskált szövetkezeti alapon minő áldásos lehet. A
«Hitelügy» cimü részben igy szól: A Raifeisen-féle szö­
vetkezetek mintájára alakulva, kisebb-nagyobb eredmény­
nyel segítik ezek a hitel-szövetkezetek az iparos és gazda
közönségnek azon részét, a mely csak közös támoga­
tással juthat hitelhez. Van ilyen szövetkezet Csornán,
Beleden, Pulyán, Lovon, Ágfalván, Harkán és más köz­
ségekben is. Legáldásosabban és legfőbb eredménynyel
munkálkodik a két utoljára említett, a melyek megala­
kítása körül Kenner Henrik, harkai evangélikus lelkész
fáradozott legtöbbet. A z ő elnöklete alatt működik: a
harkai szövetkezet ma is és benne élénken tükröződik
vissza, éppen a lelkész ur által munkára, takarékosságra,
a műveltség iránt fogékonyságra nevelt nép jólléte.»
«Vármegyénk vezető közegei rendelkezésük és utasítá­
suk kiadásakor arra a nagy kötelességre gondoltak, a
mely a köznép oktatása körül a jó papra és a jó taní­
tóra vár. És valóban ők volnának azok, a kik a népet
arra a műveltségi fokra emelhetnék, a melyre azt vár­
megyénk intelligenciája utalja és a melyre élő példánk
van nem egy többek között, a már említettem Harka
községben. E picinyke község a 70-es években eladóso­
dott, végrehajtóktól nap-nap után látogatott piszkos falu
volt. Ma már, épp lelkészének atyai vezetése mellett,
két iskolája van, szép temploma, takarék-egylete, a
melynek 25,000 forintos vagyona van; végrehajtót évek
óta nem látott a falu népe, a mely egymást támogatva,
rajongó odaadással respektálja a neki idegen, de gyer­
mekei ajkáról immár szépen csengő magyar nyelvet.»
íme, a szép példa.
Bizony, ebben az egymást támogató működésben
lehet csak alapot nyerni az előrehaladásra, és igazi mű­
velődésre. De erre csak az anyagilag erős nép képes.
Ezt az alapot lehet megvetni a jól szervezett és jól ve­
zetett hitelszövetkezetekkel. íg y lesz foganatos az ige
hirdetés i s ; mert az anyagi gondoktúl gyötört, végre­
hajtók által üldözött nép elveszti kedvét a magasabb
kérdések iránt s távol maradva a templomtól, az isten
igéjét nem hallgatja. A hit pedig hallásból vagyon.
Tavaszy József,
ref. lelkész.
 3 2 . szá m . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az egyházmegyékből.
i jára vonátkozólag, e sorok írója, a következő indítványt ter­
A s z é k i e g y h á z m e g y éb öl.
( V é g ed
Ezen mulasztások elenyésztésére nézve, még ezúttal
indítványt tenni, nincs szándékomban; hinni akarom, hogy
az erkölcsi testületek képviselői közül azok, a kiket illet,
hallván a nyilvánosság előtt felhozott sérelmeket, jövőre
nézve teendőiket akkép teljesitik, hogy alkalom nem lesz,
hasonló panaszszal előhozakodnom. Még csak azt említve
föl, hogy az Ig.-Tanács rendelkezése folytán sommás kimu­
tatást készítettem az egyházmegyében lévő azon községek­
ről, hol a tanítói állások, a fizetés csekélysége miatt, be*
tölthetők nem voltak, és hogy egyházmegyénkből ez évben
Nagy Ábrahám, vicéi lelkészt és Balázs Sándor cégéi taní­
tót ragadta el híven végzett munkájuk közepette a halál:
bevégzem jelentésemet, kérve a t. közgyűlést, hogy azt tu­
domásul venni, méltóztassék.
A fájó sebeket eltakarni távolnál sem akaró részletes
esperes! jelentést jegyzőkönyvi köszönettel vette tudomásul
közgyűlésünk.
A talán kissé terjedelmesen közölt esperesi jelentés
után, reátérek egyházmegyei főjegyző, Péter Antal aá.*nak
az egyházmegyei tanács múlt évi működéséről szóló nem keve­
sebb gonddal összeállított s köztetszéssel fogadott jelentésére.
Maga a jelentés, minden általános refleksziótúl tartóz­
kodva, röviden, de mindenki által érthetően sorosa elő az
egyházmegyei tanácsnak, mint közigazgatási hatóságnak a
múlt év hason időszakában tartott közgyűlés óta Öt ülésben
i i 8 darabban ellátott munkálatát.
Az elintézett ügydarabok egy része tisztán helyi ér­
dekű lévén, más része az esperesi jelentésben közöltetvén,
azokkal bővebben e helyen nem foglalkozunk; csupán azt
említjük fel, hogy az időközben megüresedett szamosujvári
egyházkerületi képviselői állásra ottani főszolgabíró, Nagy
Lajos választatott meg, hogy a központi alapokbúl P.-Ka-
marás, Keszü, Pulyon, Feketelak, Földvár, Cege, Baca, Sz.-
Zsombor, M.-Décse, Pulyon és Visa tankönyvbeli segélyt
nyertek ; a különböző központi alapokbúl segélyezésre Gáspár
Sámuel, Pergő Márton, Molnár János lelkészek, Lakatos
László, tanító és a hatházi, készüi s alsó-szováti egyházak
ajánltattak fel. Legyen megemlítve az is, hogy szent-margitai
lelkész társunk szerencsétlen családja iránti tekintetből az
ügyek ideiglenesen akként intéztettek el, hogy a család majd­
nem az egész lelkészi, illetőleg, addig is élvezett fizetésben
meghagyatott; és hogy a bonchidai lelkészi fizetés, néhai Nagy
Elek, lelkész aa. által alapított magtár jovedelmébűl, 6oo
írtra emeltetett föl.
Majd tanügyi előadó, Simon Zsigmond aa. ismerteti
felekezeti iskoláink állapotát, s szól, tudomásul vett, dióhéjba
szorított jelentésében a tankötelesek és tanulók nem szerinti,
«és együttes számáról, szintén ölömmel jelezve az állami is­
kolák gyors szaporulatát, mert, úgy mond, felekezeti isko
Iáink, bizony, a legtöbb helyen erőtlenek és gyengék.
Tárgysorozat rendjén, számvevő, Újvári C. József, aa.
terjeszti be az egyházmegyei házi pénztárról múlt évi szám-
«adásait, mely szerint a bevétel 637 frt. 49 kr. a kiadás 109
frt. 88 kr. pénztármaradék 527 frt. 64 kr. Egyúttal jelenti
.azt is, hogy, többszöri szorgalmazása dacára, a hátrálék, azon
255
oknál fogva, mert nem egy egyház a közfizetendőkkel két-
három évről tartozik, 256 frt. 97 krajcár. Számadása e pont­
jeszti b e : Tekintve, hogy nem egy egyházközség az egyház-
megyei fizetendőségekkel két-három évről hátrálékban van,
mi igen sok zavarnak okozója, mondja ki egyházmegyei
közgyűlésünk, hogy a mulasztók neveit, némi nemű erkölcsi
büntetés képpen, a közgyűléseken felolvastatni kívánja. Ez
indítvány, azonban, szavazat-többséggel, melloztetett, élénk
bizonyságául annak a türelemnek és elnézésnek, melylyel
egymás iránt viseltetünk.
Az országos közalap kezelője, Kovács Ákos aa. múlt
évre vonatkozó szintén tudomásul vett jelentéséből örömmel
jelezzük, hogy az 31 frt. 50 kr. növekedést mutat, s hogy e
tekintetben egyházmegyénknek egyetlen krajcár hátraléka sincs.
Ismeretes e becses lap olvasói előtt főtiszt, püspö­
künknek a «Szeretetház >-ra vonatkozó széles körben nagy
örömmel fogadott javaslata, mely az árva pap fiuk részére
állíttatnék fel, valamint az is, hogy e nagy érdekű, javaslat
véleményezés végett, a dolgok rendje szerint, végleges elfo­
gadás előtt, az egyházmegyéhez küldetett le.
Ezen javaslat egyházmegyénk bevett s talán álta­
lános szokás értelmében, tüzetes tanulmányozás és vélemény-
adás végett, Kis Sándor aá-ra bízatott, ki mind végig a hely­
zet magaslatán álló bírálata után, a következő hátározati
javaslatot terjeszti be: Mondja ki a nt. közgyűlés, hogy
bár elvileg nincsen ellene a Szeretetház felállításának, mig
a papi fizetések rendezve és javítva nincsenek, kétszázezer
frtot, ötven árva gyermek részére, lekötni nem akar, annál
is inkább», mert ez összegből, részint közvetlenül, részint
közvetve, ötvenezer frtot az egyházkerület papsága kell
hogy előteremtsen, mely a jelen viszonyok között akkora
teher reá nézve, hogy annak elhordozására képtelennek
érzi magát. Különben felhívja és ajánlja a közgyűlés tag­
jainak, hogy ki-ki e humánus célra hozza meg a maga
áldozatát s a gyülekezetek kebelében is eszközöljön gyűj­
téseket. Ezzel szemben, Gyárfás Albert a következő s köz­
gyűlésünk által el is fogadott indítványt tette. Egyházme­
gyénk a több oldalról történt felszólalásokból meggyőződvén
arról, hogy a javaslatnak egyik lényeges hiányát képezi az,
hngy a Szeretetházba felveendő pap-fiuk jövőjéről, nevelte­
téséről, tanításáról kellő tájékozás adva nincs; nevezetesen,
nincs megmondva, hány éves korukig lehetnek a Szeretefe-
házban; nincs megmondva, hol és miből folytathatják ta­
nulmányaikat, ha onnan kijönnek: ezen hiányok kiegészíté­
sével, egyházmegyei közgyűlésünk a Szeretetház szabályter­
vezetét elfogadja s e humánus cél érdekében a jelenlevőket
is közreműködésre szólítja fel.
Ezen két indítvány között azonban hosszas és szen­
vedélyes eszmecsere folyt le. Kis Sándor aa. határozati ja­
vaslatából, még inkább ahhoz csatolt okadatolásából világosan
kivehető volt, hogy a javaslat ez idő szerint leendő megvaló­
sítását, bár azt elvileg helyesli, a papi fizetések javítása és
rendezéséig mellőzni óhajtja.
Ugyanazon ok hozatott fel, főképpen, a Szeretetház
megvalósítása ellen, a mely évtizedeken át felhozatott a
Kolozsvárit felállítandó s ez év Őszén meg is nyíló theologia
ellen is, vagyis, első rendű szükség a papi fizetések rende­
zése, illetve, javítása, s minden más szükség csak ezután
köveik ez hetik.
 256. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
De, mert közgyűlésünk tudta, hogy könnyebb egy
hegyet széthordani, mint egy porszemet teremteni; de mert
közgyűlésünk méltányolta a kezdeményezéshez szükséges
lelki erőt és nemes bátorságot, melynek nagy mértékével
van istentől megáldva főtiszt, püspökünk; de mert közgyű­
lésünk meg volt győződve arról, hogy ily kiáltó szükség -
lehetetlen, hogy ne foglalkoztassa rövid tiz év alatt oly szép
eredményeket felmutató püspökünk eszét és szivét, s talán
e tekintetben is ő az, a ki eljövendő vala ; és mert végül
nemzetünk kormányának kijelentéseiből is megbizonyoso­
dott affelől, hogy az 1848-ik évi 20 te. megvalósitása élénk
törekvését képezi, s igy ez ügy éppen nem alszik: nem zár­
kozott el a Szeretetház eszméjének megvalósitása elől, ha­
nem a feltüntetett hiányok pótlásával azt igen is elfogadta.
D. u. két óra volt, mire a Szeretetházra vonatkozó ja­
vaslat feletti vita Gyárfás Albert aa. fennebb közölt s elfo­
gadott indítványával véget ért, ép ezért a gyűlést félben
hagyva, gr. V'ass Béla, gyűléseinken kivétel nélkül jelenlevő
érdemes főgondnokunk szives meghívására, a szokott helyre
ebédre mentünk.
Főgondnokunk ő méltósága szívességéből, a mint ez
már nálunk rendes szokás, gazdag ebéd várt a közgyűlés
tagjaira, s hatott csillapitólag a megelőző vitában felhevült
kedélyekre. A sok érdekes toaszt közül csupán főgondno­
kunk ő méltóságáét és szeretett esperesünkét emelem ki,
kik közül az előbbi, főtiszt püspökünkre, a kitartó és ered­
ményeiben messze kiható munkásságnak s a nemes lelke­
sedésnek valódi mintaképére, az utóbbi pedig előtte szóló,
mint velünk együtt érző, ügyeink iránt meleg érdeklődéssel
viseltető főgondnokunkra tartották köztetszéssel fogadott po­
hárköszöntőiket.
Az idő észrevétlenül telt, s már négy óra volt, mire
a félbehagyott gyűlés folytatásához kezdettünk. Ekkor Só­
falvi Károly és Gyárfás Albert aai. terjesztették elő, meg­
bízatásuk következtében, a már előzetesen az egyházmegyei
tanácstól is elfogadott s több ide vágó források nyomán
elkészített javaslataikat: az egyházmegyei házszabályok, egy­
házközségi szegények és árvák ellátására, és az egyházi fe'
gyelem gyakorlására vonatkozólag. A javaslatok, illetve, sza­
bályrendeletek, az illetőknek sikeres munkálkodásukért adott
köszönet mellett, elfogadtattak, kinyomatásukkal és szét­
osztásukkal, azoknak felsőbb hatóságunk által történt jó­
váhagyása után, Gyárfás Albert, pénztáros aa. bízatott meg.
Ezt kovetőleg az egyházmegyei tanácsba és egyház-
megyei fegyelmi bíróságba egy-egy egyházi és világi tag
választatott, Kovács Ákos körlelkész és Vájná Károly világi
tag személyeiben, mint a kik helyt lakván, e kötelmeiknek
könnyebben eleget tehetnek.
Még Gyárfás Albert aa. két indítványa fogadtatott el
egyhangúlag, egyikben főtiszt, püspökünk tiz éves püspöki
tevékenységének áldásos működésében, üdvözlését s ez üd­
vözlet esperesünk vezetése alatt küldöttségileg való kifeje­
zését, a másikban pedig Veress Márton, felőri lelkész-tár­
sunk qjven éves lelkészi szolgálatának a jövő évben ünne­
pélyes megülését s ennek előkészítésére egy bizottság kikül­
dését kéri.
Ezzel a hosszas és felette érdekes tárgysorozat kime-
rittetvén, esperes aa. fő és algondnokainknak s a közgyű­
lési tagoknak szives megjelenését megköszönve, a gyűlést
bezár: a.
32. szám .
Tudósításomat azon óhajtással végzem, hogy bár ne
lenne közöttünk egy sem, ki megfeledkeznék a gyűléseinken
való pontos részvételről. T
^ Nemes Ferenc,
evang. református lelkész.
II.
Papi beiktatás Györgyfalván.
A györgyfalvi egyháznak júl. 28-án ünnepe volt. Akkor
tartotta beköszöntő beszédét N a g y A l b e r t , az ev. ref.
egyházközség újonnan egyhangúlag megválasztott fiatal lelkésze.
Júl. 25-én távozott Nagy Albert Kolozsvárról, hol hét
hónapig volt s.-lelkész. Györgyfalva e napon is kitett magáért.
Négy hat-hat ökrös szekér jött a fiatal pap után, hogy
új otthonába vigye holmiját.
A feleki határnál impozáns fogadtatásban részesült.
Györgyfalva fiatalsága, legények és leányok, ünnepi ru­
hában, elébe jöttek, Lakatos Mihály, énekvezér vezetése mel
lett. Lakatos ur szép beszéddel üdvözölte az érkezőt, s biz­
tosította szeretetükről, ragaszkodásukról, és tiszteletükről.
Nagy Albert meghatva válaszolt, s megköszönte a szives
fogadtatást. Erre a több száz főre szaporodott menet, muzsika­
szó hangja mellett, lelkesen tüntetve, folytatta útját György­
falva felé, hol ismét szép beszéddel fogadták, uj otthonában
boldogságot, békét, s isten áldását kérték új papjukra.
Vasárnap volt a beiktatás. Ilyen ünnepe rég nem volt
Györgyfalvának. A szép kis templom zsúfolásig megtelt buzgó
kálvinista néppel. Sokan állva hallgatták a szép beszédeket.
A kicsiny templom ez alkalommal szűknek bizonyult. Szilágyi
László, kalota-szent-királyi pap, mint beiktató beszélt először.
Szilágyit Györgyfalván megtanulták szeretni. Kitűnő szónok,
hatalmas hangja és lelkes előadása van. Szép beszéddel
ajánlotta az új papot, ki neki gyermekkori barátja, a hívek
szeretetébe. Szépen fejtegette a kölcsönös kötelességeket, s
buzdította úgy Nagy Albertét, mint a híveket, hogy közösen
munkálkodjanak istennek országa, és lelki boldogulásuk javára.
Az után, következett Nagy Albert, ki a «Te benned
bíztunk» zsoltár gyönyörű hangja mellett ment fői a szó­
székbe. Nagy Albert a könyekig meg volt hatva. Átérezte
nemes hivatását, a reá nehezedő terheket, látta híveinek vá­
gyakozó reményteljes tekintetét, és fölvette a szent igéket
Pál apostolnak a korinthusbeliekhez küldött Il-ik levele XII.
14. 20. 21. verséből; «íme, tehát én kész vagyok hozzátok
eljőni.. . De, félek, hogy valamiképpen nem olyanoknak ta­
lállak titeket, mint a minőeknek akarnálak; és viszont, nem
olyannak találtatom ti tőletek, a mint ti akarnátok. .. Ne
alázzon meg az én istenem ti közöttetek engemet.»
Ez igékből kiindulva, tartott Nagy Albert egy olyan
beköszöntő beszédet, mely az alkalmi beszédek sorában
méltán helyet követelhet.
Fiatalos hévvel, tűzzel, lelkesedéssel beszélt arról a
viszonyrúl, mely közte, s hívei között létre jött. Beszélve a
keskeny és rögös útról, mely ugyan a szoros kapuhoz vezet,
de mely az örök élet útja, az idvesség forrása.
Én láttam a meglepetést és a megelégedést a hívek
arcán, mely a lelkűkbe költözött vallásos buzgóságból, a
szeretetből eredt; a szeretetből, mely által egyek valánk
mindnyájan az urban.
A kitűnő beszéd mély hatást keltett. Sokan könyeztek
az örömtűi, hogy megtalálták, megtalálni vélték azt az embert
Györgyfalván, a ki jó szívvel, s örömmel ment, hogy egyen­
gesse az útat az úr szőlőjében, s a kiben az urnaic gyö­
nyörűsége telik.
Az isteni tisztelet végeztével megható jelenet játszódott
le a cinteremben. Férfiak, nők félkörben állva, a leányok
gyöngyös selyem pártában festői képet nyújtva, várták az
új papot. Nagy Albert itt, mint ember, szivbűl jövő sza­
vakat intézett a néphez. Erre kiállott egy galambősz, derék
férfi, Enyedi István uram, s mintha Simeont hallotta volna
az ember, talpraesett, ügyes beszéddel üdvözölte szeretett
papjukat. Beszéde végén isten áldását kérte a fiatal pap
 32. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
munkálkodására, és felhívta a népet, hogy háromszoros él­
jennel fejezze ki szive jó kivánatát. A templom falai három­
szorosan verték vissza a lelkes éljenzést, s a magasságos
mennyekben levő isten napjának fényes, áldó sugarait hinté
az ünneplő gyülekezetre.
Az új pap délben nagy ebédet adott vendégei tiszte­
letére, melyen számos toászt, s jó kívánat kisérte fontos
útjára a fiatal lelkipásztort.
Jelen voltak a többek között: Barabás Árpád, ma­
T A R C A.
E gyháztörténeti adalékok.
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez.
(Tizenkilencedik közlemény.)
Utoljára, a márc. 7-dik napján tartott consistorialis
gyűlésben a hid-utcai szegelet fogadó iránt tett végzésének
munkában való vétele végett mostan ez a rendelés tétetett,
hogy a közelebb következő consistorialis gyűlésre tétessenek
fel Írásban azon conditiók, a melyek szerint az irt fogadó
arendában kiadattassék, a melynek is végben vitele bizat-
tatott domest. curator Szathmári Sigmond, perceptor Pataki
Mihály, Mátyás Sámuel és Darkó Dániel atyánkfiaira Ő
kglmekre.
1794. május 24. 11 p. Minthogy mind ezúttal, mind
ezelőtt is a consistoriumunk feles tagjai keresték meg az
iránt a domest. consistoriumot, hogy a várban bennlakók­
nak légyen azon jussok és szabadságok, hogy a magok ha­
lottjaikat a belső templomban vitethessék utolsó tisztessé­
gek megadása végett, ezen kívánság jóváhagyatott és meg­
engedtetett, hogy ezen következő feltételek alatt:
1 o. Hogy a közönséges városi emberek nemcsak a
belső, hanem a külső templomban is vasárnap délelőtt egy­
szer is ne praedicaltassanak halottjaik felett, hanem vagy
délután, vagy hétköznapokon.
2*o. Hogy a holttest a templomban ne tartassák, ha­
nem csak praedicatio előtt vitetvén bé, annak végeződésé-
vel onnan kivitessék.
3-0. Hogy a koporsók jól lecsináltassanak és ha a
holttest mégts tapasztalhatóképen szagos lenne, az ilyen
testnek sem a belső, sem a külső templomban való bevitet-
tetése meg nem engedtetik, hanem a templomon kivül a
porticusban tétessék le. A melyre is az egyházfiak vigyázni
kötelesek.
Ennek felette az iránt is lévén szó, hogy a haran-
goztatás ára alább szállíttassák, ezen dolog megfontoltatván,
sem jónak, sem szükségesnek nem Ítéltetett.
1794. jul. 22. 4. p. A városi notariusság vacantiában
lévén, végeztetett: a venerabile consistoriumtól ezen hivatalra
recommendáltassanak Ferenci Mózes, Darkó Dániel, Deáki
F. János, és Szathmári P. János atyánkfiái.
1794. nov. 9. Plenum consistorium tartatván mélt.
br. Bánffi György, gr. Teleki Domokos, és br. Kemény
Sámuel inspector curátor urak jelenlétekben.
Legelsőbben is, az ő nagyságok parancsolatjába, a
•consistoriális személyek nevei olvastattanak fel. A kik között
e következendők jelen nem lévén, följegyeztetni parancsol­
tainak, u. m. t. senator Szathmári György úr, t. senator Deáki
F. Sámuel, Hadadi Zsigmond (betegsége miatt), med. dr. Ince
Mihály úr, Deáki F. János úr, Borbély Nagy Péter, itthon
nem lévén, Borbély Benkő József úr, itthon nem lévén, Ko­
2S7-
gyaró-kereki ev. ref. lelkész, Fekete Antal, ig.-tanitó, Hadházi
Sándor, vármegyei ellenőr, és családja, Kolozsvárrúl, Nagy
Sándor, krasznahorváti tanító, és mások.
A sikerült ünnepélyes napnak szívből örvendhet úgy
Györgyfalva ev. ref. nemes községe, mint Nagy Albert, új
lelkész, de örvendezhetnek mások is, mert a hol a kölcsönös
szeretet és egyetértés ilyen szépen nyilvánul, ott fölépül ama
«hegyen épített város», melyen a gonosz diadalmat nem fog
ülni soha. H — i S — r--
vács Sámuel, Szathmári Sándor, Szoboszlai János, Jónás György,
Varga István, Tordai György, betegsége miatt, Bányai Sámuel,
itthon nem lévén.
2. Proponálá mélt. cur. br. Bánffi György ő nagysága,
hogy ezen mostani egybegyűlésnek főtárgya volna, a néhai
tiszt. Verestói György uram, eklesiánk igen kedves papjának
halálával üresen maradott egyik papi hivatal betöltésére, egy
érdemes tiszt, személynek választása. Proponálának ő ngok.
a választásra három tiszt, férfiakat, úgymint t. Szilágyi Ferenc
uramat, ki eddig t. Verestói urnák volt káplánja, t. ifj. Ince
Sámuel urat, ki ekkor édes atyja káplánja volt, t. Herepei
János urat, mostani szászvárosi fungens papot. Mely után a
voxolás szép renddel menvén, számba vétetett, és minthogy
azoknak nagyobb része esett t. Szilágyi Ferenc uramra, leg-
ottan két consistorialis tagok, u. m. Szacsvai Sándor, és Má­
tyás Sámuel atyánkfiái által meg is hivattatott. Egyszersmind
pedig végeztetett, hogy ezen választás a mélt. supr. ref. consis-
toriumnak levél által jelentessék.
3. Felolvastatott néhai t. Verestói György ur özvegyé­
nek, n. Sas Borbála asszonynak kérelem-levele, melyben
kéri: 1. hogy néhai férjének fizetése, esztendeje kiteléséig,
adattassék ki. Mely meg is adatott. 2. hogy néhai férjének
borbéli restantiája kész pénzül fizettessék ki. Melyre resol-
váltatott: gondja lészen arra is a ven. consistoriumnak,
hogy borbéli restántiája, ha nem egyszeribe is, de succes-
sive kifizettessék.
4. Felolvastatott harangozó, egyszersmind árvák gazdája,
Pósalaki ő kglme instántiája, melyben kéri, hogy a mostani
drágaságot tekintvén a ven. consistorium, az árvák tartásáért
való fizetést valamivel szaporitni méltóztassék. Végzés : pó­
toltassák minden árváért hónaponkint 20, azaz, húsz krajcá­
rokkal az eddig való fizetés.
1798. ápril. A ven. consistoriumnak felmutatván, és
azon tisztelt consistoriumtól kikérvén, adtunk az ekklesia
cleDodiumából egy lengete szélein arany szkofium vairásu
keszkenőt, az úr asztalára valót, a kórodi ref filiális ekklésiának.
Item eodem ao. & mense. Ugyan kérésemre a külső
templomban a papok székén állott, és az ur asztalától oda
tétetett dirib darab posztókbúl egybe varratott takarót adtunk
az ó-fenesi matrizáltatott nascens ekklésiának.
(Utolsó közi. következik.) Török István-
Különfélék.
= Kellemes meglepetés gyanánt vesszük a
hirt, hogy Borszéken református templomot fognak épitni.
A mostani szezonban ott keresnek üdülést: főtiszt. Szász
Domokos, br. Kemény Kálmán, gr. Bethlen Gábor br. Ke
mény Domokos, br. Kemény Kálmánná, özy. Bánffy Zoltán né,
özv. br. Bornemisza Ignácné, Szász Domokosné, sat. Az ők
védnöksége alatt intéző bizottság alakult tekintélyes férfiakból,
 2SS PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kik már meg is kezdték működésüket, holott egy hangulatos
felhívást bocsátottak szét a szép cél végrehajtása érdekében.
A kegyes adományok Kathonai Gyula ur cimére lesznek
küldendők Maros Vásárhelyre, dec 31-ig A mely cél érde­
kében olyan illusztris férfiak vetik munkára kezüket, mint
a fönn említettek: egy pillanatig sem lehetünk kétségben
a teljes siker felől.
= A mint egyik fővárosi lap újságolja, a mis­
kolci püspöki értekezlet, mely aug. ó ra terveztetett, egy­
előre elmaradt. Nem tudunk semmi bizonyosat; csak azzal
a gyanúperrel élünk, hogy maguk a protestáns püspökök
nem tartják felette sürgősnek az ügyet, miután a budapesti
ref. pap, Papp Károly ur már úgyis megtette az intézkedé­
seket, a melyekkel telve voltak a budapesti lapok (!).
= Örömest járulunk a nagy-enyedi egyház-
megye jún. 14 én tartott közgyűlésének kegyeletes elhatáro­
zásához, mely szerint néhai Kovács Ödön sirja fölé látható
emlék-követ óhajtanak állítani. Ha mindazok, kik becsülték,
tisztelték, és tanítványai voltak, nem csak üres szóval zen
gedezik a néhainak érdemeit, hanem halálában is becsülik
emlékét, és ez irányban készségesen buzgolkodnak: meg
vagyunk győződve, hogy igen hamar össze fog gyűlni amaz
összeg, mely teljesen fedezni fogja ha nem is egy emlék­
oszlopnak, de minden esetre egy szerény, de kegyeletes sír­
kőnek költségeit. Mi buzdítjuk erre lapunk olvasóit. A ki
őrzi a múltak emlékét, az táplálja a jövendőbe vetett
reményeket.
= Addig is, m ig a rendelkezésünkre álló tudó­
sítást legközelebb közölhetjük, örömmel vesszük tudomásul,
és hirdetjük, hogy a szil.-szolnoki egyházmegyének júl. 28—
29-én tartott közgyűlése a nagy egyházmegyéknek kisebbekre
való felosztását e l v b e n elfogadta, és bizottságot küldött ki,
mely az egyházak meghallgatása után, számba veszi a véle­
ményeket, s javaslatot terjeszt elő a további teendők felől.
Ismételjük, hogy ez eszmének megvalósulása nem máról hol­
napra való feladat. Hozzá kell járulni még a többi egyház­
megyéknek. Keresztül kell menni a felsőbb, és így illetékes
hatóságokon, és igy tovább. De dicsérjük a szil.-szolnoki
egyházmegyét, hogy felfogta e dolog fontosságát, és magá­
nak megszerezte e tekintetben az elöljáró, a vezér-egyház­
megye dicsőségét; és örömmel jegyezzük ide zilahi pap-
társunk, M a g y a r o s i I s t v á n nevét, ki eleitől fogva buzgó
H IV A T A L O S RÉSZ.
2663-1895. PÁ LY Á ZA T TANÁRI ÁLLÁSRA.
Az államilag segélyezett zilahi evang. ref. főgimnázium­
nál betöltendő rendes tanszékre, ezennel pályázat nyittatik.
A tanszékkel egybekötött javadalom, ez idő szerint, elő-
leges évnegyedi részletekben kiszolgáltatandó 1000 frt. fizetés,
200 frt. szálláspénz, s két Ízben 100— 100 frt. Ötödéves pótlék.
Folyamodhatnak okleveles ev. ref. vallásu egyének,
kik a mennyiségtan-természettan tanítására vannak képesítve.
A kinevezés a vallás- és közoktatásügyi magyar kir.
miniszter ur ő nagy méltósága jogkörébe tartozik. A kine­
vezett jogos és kötelezett tagja lesz a felekezeti tanárok
részére felállított országos nyugdíjintézetnek. Az állomás az
1895/96. tanév megnyitásakor foglalandó el. Okleveles pályázó
hiányában, egy évi időtartamra, helyettes-tanár alkalmaztatik
évi 800 forint fizetéssel, s a pályázati kérvény ilyen érte­
lemben is elfogadtatik.
A kellően fölszerelt pályázati kérelmek l e g k é s ő b ­
b e n a u g u s z t . 25-ig béküldendők a fent nevezett iskola
elöljáróságához.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,
Kolozsvárt, 1895. julius 29-én.
P arádi Kálmán, Szász Gerő,
tanügyi előadó. -------- az e l n ö k - h e l y e t t .
25-1895- ÉRTESÍTÉS, ÉS SZIVES KÉRÉS.
A papi özvegy-árvái központi illetékek f. évi szep­
temberben kiosztandók lévén : atyafiságos szeretettel kérem
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
32 szám.
harcosa volt az eszmének, és most megnyugvást találhat,
hogy nem csak kötelességét teljesítette, hanem a győzedel­
mes zászlót kitűzhette a bevett várfalak ormára. Állhatatosan
hisszük, és reméljük, hogy most már megharcolva a nemes
harcot, az egész egyházmegye illetékes férfiai vállvetve fog­
nak közre működni, hogy ha majd az elv a gyakorlatba
megy át, egy szívvel, lélekkel láthassák az uj idők gyümölcseit.
— Nyilvános számadás. A maros-ludasi ev. ref. egyház-
község kepe-váltó-alapja javára, folyó julius hó 6-án rendezett nyári
táncvigalom alkalmával volt bevétel: 161 frt.. kiadás: 61 frt. 89
kr. tiszta jövedelem : 99 frt 11 kr. Felülfizettek: Dr. Betegh Miklós
5 frt. 40 kr. Özv. Szabady Gábomé, 3 frt. Móritzés Deutsch, 2 frt.
40 kr. Tolokán János, 2 frt. 20 kr. Kecskeméthy Sámuelné, Érsek
Elek, Krayzel Ottó, Benkő Benedek, Lőrincy Lajos 2— 2 frt. Ke­
resztes Áron, 1 frt 80 kr. Ujváry István, 1 frt. 80 kr. Nagy Gábor,
1 frt. 50 kr. Dossias Demeter, 1 frt. 40 kr Felföldy Elek, 1 frt.
40 kr. Lachegyi Frigyes, 1 frt. 20 kr. Dr. Sáska Dezső, 1 frt. 20
la*. Harmath Gerő, 1 frt. 20 kr. László István, 1 frt. 20 kr Cson­
tos Istvánné, Ince Antal, Béres Simon. Keresztes Lajos. Rozsnyai
György, Lázár József, Lefkovics Hermán, Nemes Árpád, Szepessy
József, N. N., Lukács László, 1— 1 frt, Dr. Grosz Henrik, Esztegár
Márton 90— 90 kr. Lárenc Victor, Csontos Miklós, Dr Bignió Béla,
Nóga Tivadar, Farkas N.. Felföldy Béla, Veress Leopold, 80— 80
kr. Üregdy László, Bruchner Albert, Özv. Szabó Sándomé, Csuka
Mátyás, 60— 60 kr. Dr. Zipter József, 50 k*\ Száva Mihály,. Molnár
János, Császár Sámuel, Major László, Lukácsi István, Cóbeí Károly,
ifj. Pozsony Gábor. Köncey László, N. N., Dossios Mercur, Császár
Róza, Dic Antal, Harmath Lajos, M. Koritics Vilmos, Esztegár Ka-
jetán, Csergő Antal, Nóti Dávid, Melcer Vilmos, Kiss Dániel, J3oly-
mossy Miklós, Adv Sámuel, Friedler Hermán, Keresztes Ödön,
Heller Géza, Sípos Gábor, Láng József, Janchi Demeter, 40— 40 kr.
Szenkovics Dániel 30 kr.^Soós Gyula, Mátyás Pál, 20—20 kr. Esz­
tegár Domokos, 10 kr. Összesen 68 frt. 60 kr. Fogadják a kegyes
felülfizetők. nemkülönben a táncvigalom előkészítésében és rende­
zésében közreműködők, egyházközségem és a magam nevében ki­
fejezett hálás köszönetemet. Maros-Ludas, 1895. julius 14-én. U j­
v á r y I s t v á n , ev. ref lelkész.
= H ibaigazítás. A »Protestáns Közlöny« folyó évi 31 szá­
ma hivatalos részében 906— 1895. püspöki szám^ alatt közre adott,
s a fogarasi ev. ref. egyház kántor-tanitói állomásra vonatkozó
«Pályázatban* a készpénz fizetés, minden valószínűség szerint nyomda
hibából, 6 2 0 , ö t s z á z h u s z f o r i n t készpénz fizetés helyett 250 fo­
rint összeggel közöltetett.
Miután ennek igy maradása a pályázat sikerére nagy hát­
ránynyal bir, teljes tisztelettel kérjük a szerkesztő urat, szíveskedjék
a «Prot. Közi.» legközelebbi számában helyreigazitáskint köztudo-
másra hozni, hogy a nevezett pályázatnál nem 250 forint, h a n e m
5 2 0 , Ö t s z á z h u s z osztr. ért. torint a készpénzfizetés. Fogaras, 1895.
augusztus 2-án. P á n c é l K á r o l y , ev. ref. első-pap, elnök. Pá-
p a y J ó z s e f , ev. ref. egyházi jegyző.
nt. esperes aafiait, hogy a jelzett ügyben, mai napon hoz­
zájuk megküldött kimutatásnak (rovatos űrlap) egy szabály­
szerűen elkészített példányát folyó év szept. i-ig alólirthoz
megküldeni szíveskedjenek.
Tordoson, 1895. júl. 30-án. Bartha Lajos,
____ gén. direkt.
778— 1895- FELHÍVÁS,
a nagyenyedi ev. ref. egyházmegye t. lelkészeihez.
T. P a p G y u l a , hitsorsosunk, gerend-kereszturi áll.
el. isk. igazgató-tanitó ur, azon nemes lelkű ajánlatot tette,
hogy a nagyenyedi egyházmegye összes orgonáit díjtalanul
kitakarítja, csak az ellátásról és fuvardíjról kell gondoskodni.
A tiszt, lelkész afiak tehát, ha templomuk orgonája
takarítást igényel, szíveskedjenek e végett t. Pap Gyula
úrhoz folyamodni, ki az egész nyári szünidőn rendelkezé­
sükre áll. Lakása: G.-Keresztur, u. p. Maros-Ludas.
A melyik t. lelkész afi netalán be nem küldötte volna
még az i8 9 4/ö*ik évi népisk. kimutatást, szíveskedjék azt
h a l a d é k t a l a n u l beküldeni tek. Nagy Lajos tanügyi
előadó afiához, mert neki most a nyári szünidő tartama
alatt van ideje, az adatokat feldolgozni.
A nagyenyedi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától.
Miriszlón, 1895. augusztus 3-án. Sándor János,
evang. reform, esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Augusztus 15.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Kollégiumaink jobb jövője érdekében.
Pár őszinte sorral én is hozzá kívánok já­
rulni a kollégiumi rendszabályok napirenden levő
revíziójához.
Előrebocsátom, hogy az én ii életem célja
nem a deleatur, hanem a reformetur, s igy ne
ütközzék meg azon senki, ha kereken kimondom,
hogy a mi tanügyi előadónk cikksorozata, mely
e Közlöny utóbbi két számában jelent meg a
rendszabályok revíziója alkalmából, bár nagyon
eszméltető, s tanulságos sok dologra nézve, en-
gemet, teljesen, nem nyugtatott meg.
Én a közvetlen felügyeletre, és igazgatásra
nézve, éppen azért, mert rendszabályainkat kol­
legiális, és nagyon is liberális szellem lengi át,
sehogy sem tudok megnyugodni abban, hogy az
igazgatókat ezen túl is, a régi gyakorlat szerint,
a gondnokokból és tanárokból álló elöljáróság
válassza, mert ez az ön tevő cselekvőség, az idősb-
ség skáláján, nézetem szerint, nem biztosítja mindig
a leghivatottabbnak kiválását.
A tanügyi előadónak is, úgy látszik, e pontra
nézve a sorok közt felejtett aggodalmai vannak,
a mi abból tetszik ki, hogy rámutatván az 1884.
évi rendtartás kollegiális és liberális szellemére,
mely a talpig jó tanárokra nézve, kétségtelenül,
csak üdvös hatású lehet, erősen figyelmezteti az
elöljáróságokat, hogy az igazgatást csak kiválóan
pedagógiai k észültségü, és az adminisztrációra rá­
termett egyénekre bízzák, mivel különben a kol­
legiális szellemű rendtartás a g y a r l ó b b a k a t
igen könnyen «az é d e s se m m it-te v é s» rin g a tó
karjaiba szédítheti. E szerint tehát, a tanügyi elő­
adó szemei előtt a talpig jó tanárok mellett gyar­
lóbbak is állanak, de ő csak a hivatott jó tanárok
szabadabb mozgása biztosítékáig megy a rend­
szabályozásnál ; nemes ideálizmusában hallgatással
mellőzi a nem-hivatottakról való nézeteit. Ez a
33. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : Külmagyarutca 9. sz.
pont az, mely kezembe vétette a tollat, hogy rá­
mutassak rendtartásunk árnyoldalára is, leírván
a nem-hivatott tanárokról való tapasztalatomat,
és levonván a közvetlen felügyeletre és igazga­
tásra vonatkoztatható következtetéseimet és köve­
telményemet a kollégiumi oktatásügy jobb jövője
érdekében; mert, minek emlegetném, erősen meg
vagyok győződve, hogy a mig kollégiumainknál
az igazgatók az eddigi módon választatnak hiva­
talaik vitelére, addig intézeteink, itt-ott, majd a
tehetetlenek hiúsága, majd a nem pedagógiai jel­
lemű egyének babrálása, sőt még bizonyos gene­
tikus befolyások miatt, nem emelkedhetnek a
megkivánt színvonalra.
Fájdalom, tanáraink közt még mindig feles
számmal találtatnak olyanok, kikben a tanári jel­
lem, mely az ifjúságnak például szolgálhatna,
nincsen kellőleg kialakulva, s az ilyenek műkö­
dését, hatásuk öszhangját. lépten-nyomon meg­
zavarják a mindennapiság érdekei koszt-adás,
magántanitás, kártyázás, népotizmus, politikai párt­
állás, a társadalom tömjén-füstje, és más egyéb.
Ők tényleg pénzügygyei, borkereskedéssel, föld­
műveléssel, politikával foglalatoskodnak, a mi mel­
lett az után az oktatás, meg növelés, részükről
egyszerű kenyérkereseti forrássá lesz.
Szomorúan tapasztaljuk, hogy némely helyt,
húsz évi szorgatás után is, még mindig rende­
zetlen a kollégiumi könyvtár, leltározatlanok a
múzeumok, javitatlanok, ha éppen egészen nem
hiányoznak, az Írásbeli dolgozatok. A tanári ta­
nácskozások hélyen-helyen még mindig csak fe­
gyelmi esetekre szorítkoznak, s a tanácskozások
rendén még mindig lehet tanári ajkakról ilyen
feljajdulásokat hallani, hogy: «A», meg «B» osz­
tályok az x. tantárgyból mit sem tudnak (holott
a trimeszter végén igen jól osztályoztatnak); h o gy :
«nincsen egyetlen egy az egész osztályban, ki
figyelni tudna»; hogy: «az egész osztálylyal nem
lehet bírni fegyelmi tekintetben», sat. sat.
 2ŐO. PROTESTÁNS KÖZLÖNY,
Tán, rendes tanárnak sem tekintené magát
némely tanító, ha rendszeresen későn nem járna
be a lecke-órákra; egy negyed, sőt egy fél óra
nem számit tanítási ékonomiájában, ha mindjárt
óránkint mulaszt is annyit, a szokásos tizpercen
kívül, hiszen, mindennel készen van, s a mint
hiszi és hirdeti: többet tanit ő nehány óra alatt,
mint a módszeres sablonok szerint működők egy
egész szorgalomszak alatt. E pontatlansággal kar­
öltve jár az után a lecke-órákra való készület-
lenség is, különösen, a mióta a tankönyv okvetlen
használata kívántatik; fokrúl-fokra lehet látni, mint
zsugorodik össze némely nagy tempóval föllépett
tudós tanár tudománya egy kis tanulói kézikönyv
tartalmára. A mikor m ég kurzust kellett készi-
tenie a tanárnak, s a tanulók könyv helyett az
élő szóra voltak útalva, akkor ösztönözve is volt a
tanár, hogy tantárgyát szabatosan, s világosan
fejtegesse, kényszerítve volt több és bővebb for­
rások után nyúlni. Most, azonban, ott van a nyom­
tatott tankönyv, tehát hasalhat a tanár, s figyel-
metlenkedhetik a tanuló. Helyen-helyen meg is
történik mind a kettő, a szakszerű ellenőrzés mód­
nélküli hiánya miatt.
Vessünk egy pillantást az úgy nevezett óra­
rendekre, bizony, mindig fogunk azok közt olya­
nokra találni, melyeknek beosztása minden didak­
tikai alapot nélkülöz. Itt valósulnak meg a « g y a r ­
l ó b b a k » vágyai, szintúgy a megszólamlásig je­
lölik és jelentik az óra-beosztások tanár-uraimék
passzióit. Össze van halmozva némely napokra
hat tantárgy is, melyek kiválóan a memóriát veszik
igénybe; más napok tantárgyai meg bő alkalmat
nyújtanak a láblógatásra. A több figyelmet igénylő
tárgyak a harmadik és negyedik órára vannak téve,
s általában, a tárgyak szorosabb kapcsolatára, s
rokon természetére semmi tekintet sincs fordítva.
A dolog egészen úgy áll, mint ha az órarend
nem a tanulók rendszeres munkálkodása, s mun­
kájuk lehető könnyitése kedvéért, hanem a ta­
nárok kedvtelésére, s magán-üzelmeik kényelmes
folytathatására készülne, mert nyilvánvaló, hogy
azok az egyénileg kikötött szabad dél-utánok és
szabad reggelek, sőt a rendes heti szüneten kívül
eső egész szabad napok, nem az oktatás érde­
kében tartatnak fenn.
S mit mondjak, végezetre, a tanár-jelölteknek,
és kezdő tanároknak a tanítás művészetébe való
beavatásáról, és vezetéséről? Ki eszközölhetné ezt
jobban és illetékesebben, mint az igazgató?
Eszközli-e ?
3 3 . szá m .
Tanár-jelöltjeink, a még mindig hiányos tanár­
képzés, meg képesítés módjai szerint, elvégzik az
egyetemi kurszust a hazai egyetemek valamelyikén,
hol alkalmas kézikönyvek hiányában legtöbbnyire
csak írott kompendiumokból készülgetnek a tanár-
vizsgálatra, a melyen aztán többnyire csak a tu­
dományosság gyanújában álló vizsgálóktúl tanári
oklevelet is nyernek; de, magára a tanszékre,
azt mondhatni, hiányos, részben fántásztikus pe­
dagógiai és didaktikai elméletekkel lépnek rá...
Ritkán látogat ki valamelyikük a külföldre, ta­
pasztalás végett, s ha kimegy is, inkább vala­
mely különleges tanulmánynyal, mint jó hirü szemi­
náriumok, és kitűnő középiskolák látogatásával
tölti el az időt. Ezek a körülmények, főkint a
próba-évek teljes kizárásával történő hirtelen al­
kalmazásuk, nagyon sokra nézve igazi út-vesztő,
a tévesen felfogott tudományosság, önállóság, és
autonómia miatt. Legtöbbnek egyéni természete
csak ilyenkor, a végleges alkalmazás után, kezd
igazi hábitusaiban nyilatkozni, s vajmi ritka je­
lenség, hogy a nagytekintetü kezdő tanár holmi
tudásbeli csalatkozhatatlanság és önteltség érzel­
meinek egészen áldozatul ne esnék. Annyit minden
esetre mindegeik arrogál magának, hogy dolgaiba
senki bele ne szóljon. S e miatt az egyéni, s korai
elszigetelés miatt törik meg rendtartásunk kol­
legiális szelleme
Minek emlegetném, hogy az e fajta fiatal
tanároknak kisebb gondjuk is nagyobb annál,
hogy bölcsességüket növeléstani szakmunkák, és
folyóiratok tanulmányozása által javítsák és bő­
vítsék; s e miatt rövid időn a modorosságnak,
és pedáns nézeteknek lesznek rabjai; szellemi lát-
körük mind szükebbre szorul, de nő a más hasonló
intézmények iránti lenézésük, és saját egyéni­
ségük páratlanságáról való hiedelmük, mely csekély
szélfúvásokra is autonóm helyzetüknek senki által
nem provokált védelmére készteti őket.
Hogy mennyire igazak ezek az állításaim,
arra példákkal is szolgálhatok. Egyik kollégiu­
munkban, hol, az ideiglenesen alkalmazottakkal
együtt, pár évvel ez előtt, hét fiatal tanerő mű­
ködött, egy igen tekintélyes hazai oktatásügyi
folyóiratnak három évi folyamát egészen felvágat­
lanul láttam heverni. E gy másik kollégiumunknak
fizikai tanára, most már csak néhai, nem tudván
egyáltalán a kísérletezéshez, a természettant kré­
tával és spongyával tanította, de azért mód és
cél nélkül költött fizikai szerelvényekre. Egyszer
eltörte a Holc-féle influenzia-gép korongját, melyet
 33. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
öt-hat forintért újjal pótolhatott volna, de a tanár
úr nem pótolta, hanem egy egyészen új gépet
hozatott. Ezt is, első próbára, tönkre tette. Ugyan
ő hozatott egy Awood-féle eső-gépet, holott volt
a múzeumában egy olyan, csak a felső kereke
hiányzott, a mit három-négy forinton pótolni le­
hetett volna. Hozatott egy légszivattyút, melyet
sűrítésre és ritkításra egyiránt használhatott volna,
de nem használta, hanem hozatott ugyan abban
az időben egy légritkitót is (150 forinton), mely
iskolai kísérleteknél egészen nélkülözhető, annyival
inkább, mivel az imént nevezett légszivattyú tel­
jesen pótolhatja azt. De, nem folytatom e kurta­
házi ékonomia illusztrálását, bőségesen meggyő­
ződhetik erről az igazi szakember, ha kollégiu­
maink könyvtári és tanszertári állományait komoly
bírálata tárgyává teszi. A mit e részben egy laikus,
már csak csupa hiedelemből is, gazdag fölszere­
lésnek mondana, abban a szakember, a középis­
kolai követelmény szempontjából, nagy hiányokat,
de másfelől tömérdek oda nem tartozó fölösleget
fogna kimutatni. És ez az ötletszerű vásárlása a
különböző dolgoknak mi okon történik, ha nem
az illető tanár táiékozatlansá^a, és az iorazcrató
bonomiája miatt.
Általában véve, a csetlés-botlás onnét szár­
mazik, hogy tanáraink, ritka-kivétellel, sem szak­
tárgyaikban, sem a növeléstanban, sem más hason-
nemü intézetek működéseire nézve, összehasonlító
tanulmányokat nem tesznek.
Avagy, hányán vannak tanáraink közt, kik
időközönkint tanulmány-útat tennének világnéze­
tük, és szakismereteik épülésére, s esetleg, refor­
málására ? Hiszen, e végre a magyar államkormány
mindent elkövet, a mennyiben a fő-, és székvá­
rosban, a nagyszünidő folyamán, pótló tanfolyamo­
kat rendeztet vidéki tanárok számára: a filoló­
giából, a fizikából, a rajzból, a tornászaiból, és
tanulmány-útakra alkalmat nyújt. Felhasználják-e,
részt vesznek-e azokban a mi tanáraink közül
legalább némelyek? Erről mélyen hallgat a kró­
nika. Hallgat, mint hallgat a kollegiális rendszer
ködébe burkoltan sok egyébről, mert hiányzik a
szervezetéből az igazi «punktum sál i éns»,
az az elevenítő, kezdeményező, lüktető, és formáló
szellem, melyet rendszabályi kifejezéssel, i g a z -
g a t ó n a k neveznek.
Célzatosan használom a tanügyi előadó által is
használt «punctum saliens» fiziológiai műkifejezést,
de nem alkalmazom úgy, mint ő, bár mindketten
átvitt értelemben alkalmazzuk az Egyházi Tör­
261.
vények harmadik szakaszára, hanem használom
a közvetlen felügyeletet, s rendezést gyakorló
igazgatóra, jelesen, az ő teendőinek, és az ő fel­
adatának jelentésére.
Szerintem tehát, rendtartásunk punctum sa-
liense, a tanártestület élén, a közvetlen felelős-
séggel tartozó igazgató. A felelősség, a mely a
nálánál fentebb álló hatóságfoknál mind elvontabb
lesz, benne öszpontosul egészen konkrét módon,
s ezért, tömérdek hatóságaink közepette, az ügyek
csak úgy folyhatnak természetesen, ha ő, a punc­
tum saliens, a körülményeket kellőleg felhasználni,
haszonra fordítani, s ez által a felsőbb hatóságok
követelményeit kielégiteni tudja. Ilyenné lesz, azaz,
valóban «primus inter pares» lesz az igazgató,
nézetem szerint, ha választása kivétetik az elöl­
járóság kezéből, és visszatétetik az Igazgató-
Tanácshoz.
Javaslom ennél fogva, kollégiumaink jobb
jövője érdekében, hogy a kollégiumi, illetőleg, gim­
náziumi igazgatókat ezen túl, az illető kollégiumi
elöljáróságok hármas jelölései alapján, hat-hat évi
időtartamra, az egyházkerületi Igazgató-Tanács
válassza. Maga a jelölés, a szolgálati idősbség
sorrendjétől függetlenül, tisztán a tanári és ad­
minisztrációi kiváló hajlamokra és készültségre
való tekintetből történjék. Magától értetik, hogy
a hat év múltán lelépő igazgatók újra jelölhetők,
s újra választhatók lennének.
Végül, ki kell még jelentenem, hogy abban
egészen egyet értek a tanügyi előadóval, hogy,
ha az igazgatói állások, a személyes felelősség
fokozása mellett, jobb fizetéssel, és nagyobb te-
kintélylyel láttatnának el, mindig akadnának a
tehetségesebb tanárok közül olyanok, a kik az
igazgatói hivatal viselhetésére különösebben is
készülni fognának.
c> Videant consules 1
Fiziofilus-
Jelentés.
(Felolvastatott a brassói ev. ref. egyház képviselő-választó általános
közgyűlésén, 1895. június 30-án)
( V é g e.)
Mihezképest megbízást adtunk N agy József orgona-
épitő afiának a terv és költségterv megkészitése iránt,
ő megbízatása értelmében csakhamar tervezetét be-
nyujtá, mely szerint 1500 frt. vállalati összegért kész­
nek nyilatkozott egy 17 fő- és 5 mellék-változatú pe-
dálos, két monnálos egészen új külső testtel és kellő
kibővítéssel ellátott orgonát készíteni egyházunknak, a
meglevő két orgona egészen jó anyagjának felhasználása
mellett. Ajánlata elfogadtatván, vele, illetve N agy A .
céggel a szerződés megköttetett, igy folyó év őszén új
orgonánk felavatható lesz.
 262. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Lesz tehát egyházunknak 1650 írtért egy olyan
orgonája, hogy 3— 4000 irtot meg fog érni. Igaz, hogy
a kifizethetésére szükséges pénz még nincs egészen
együtt, de az eddigiek után bizalmunk van a hívek ősi
erényében és hisszük, hogy midőn az új orgona hangja
mellett először zengjük a szeretet istenének dicsőségét,
teher nem fog lenni templomunk ez új díszén.
6. A múlt évben az Ig.-Tanács rendeletéből elké­
szítettük a vagyoni állag mibenlétét feltüntető jelentő
iveket négy példányban. Melyek szerint épületekben, föld­
ben, tőkében, klenodiumokban 66.353 frt. 10 kr. értékű
vagyona van egyházunknak, melylyel szemben 27.000
frt. függő adósságunk, a központtal szemben. Ez adós­
ság tőke-, kamat-törlesztése már évek óta folyamatban
va n ; a hívektől befolyó kepejárulékból évenként 708
frtot szolgáltatunk be, megjegyzendő, hogy a törlesztés
hasonfelét a kerület és az egyetemes egyház hordozzák.
A személyi járandóságok és a dologi kiadások fe­
dezetéül a tőkevagyon kamatai, a hívek kepéjéből a
központi teher fedezete után fenmaradó összeg, továbbá
a kerülettől, várostól, a vallástanil ásért, a rabok gon
dozása után járó összegek és több más apróbb bevéte
lek szolgálnak, mintegy 2700— 2800 frt összeg.
7. Mint Örvendetes tényt kell felemlítenem, hogy a
múlt év folyamán Koós Ferenc kir. tanácsos és Orbán
Ferenc keresk. akad. igazgató afiai. buzgó közreműkö­
dése mellett, sikerült egyháztanácsunknak végre is a
népiskolák hittanoktatás tiszteletdíját 250 írtról 400
írtra felemelni. Miért is kedves kötelességemnek tartom
fent megnevezett két buzgó egyháztanácsos afiának ez
alkalommal is egyházunk köszönetét kifejezésre juttatni.
8. A z év zártán a számadások Vén Ferenc István
és Kiss András gondnok afiai által benyujtattak, azok
egy számvevő bizottságnak felülvizsgálás végett kiadat­
tak, majd a bizottság által a képviselő-testület elé lettek
terjesztve. Molnár János számvevő bizottsági elnök a
vizsgálat eredményekint előterjesztette, hogy az 1894.
év cselekvő állása a következő:
a) A z egyházközségi és iskolai alapnál beveendő:
1:359 frt. 36 kr., bevétetett: 1090 frt. 83 kr., hátralék
beveendő 268 frt. 53 kr.
b) A «Molnár János» szegény-alapnál beveendő:
29 frt., java része tőkésittetett.
c) Kepetörlesztési alapnál beveendő: 18 frt. 93
kr., tőkésittetett.
A tőkevagyon állaga, előterjesztés szerint:
a) Egyház és iskolai alap: 8593 frt. 83 kr. és
200 frt. kamathátralék.
b) Molnár J. szegény alap: 336 frt. 96 kr.
c) Kepetörlesztési alap: 435 frt 08 kr.
9. Jelentés tudomásul vétetvén, egyfelől a szám-
vizsgáló bizottságnak a vizsgálat megejtéséért, másfelől
gondnok afiának lelkiismeretes és buzgó ügykezelésükért
jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott.
A z egyházi személyzet körében a múlt 1894 év­
ben a következő változás történt: N agy Károly lelkész
N.-Enyedre választatván meg, helyébe az Ig.-Tanács
megtisztelő bizalma folytán én neveztettem ki; hogy
vájjon méltóra esett-e a bizalom, azt Ítélje meg a mélyen
tisztelt közgyűlés; én most is, mint tavaly, csak azt
33. szám.
ígérhetem, hogy erőm mértéke szerint, jövőben is az
egyház javát kívánom munkálni.
Állásomat 1894. év március 7-én foglaltam el, ez
idő óta más lelkészi teendőim mellett, december 31-ig,
tehát nem egészen 10 hónap alatt, elláttam 781 ügy­
darabot.
Megkezdettem a hitoktatást a felsőbb tanintézetek­
ben és tanítottam heti tizennégy órán. A z egyházta-
nácscsal egyért el müleg megállapítottuk az i 894/6.. tan­
évre az ellemi hittanitás tantervét és kapcsolatosan el­
rendeltük Benedek Zoltán s. hitoktatónak, hogy az elemi
osztályoknak is tanítson bizonyos számú egyházi éneket;
ezenfelül minden szombaton délután 2— 3 óráig a reál­
ban a négy alsó osztálynak, szerdán pedig a polgári
leányiskola növendékeinek, ugyancsak 2 - 3 óra között
tanítson egyházi éneket. Hogy mekkora eredményt ér
tünk el a vallás tanítás terén az elmúlt tanévben, arról
bizonyságot tettek a növendékek a lezajlott vizsgák rend­
jén. Minden esetre, a siker érdekében, e téren időrűl-időre
buzgó lélekkel kell tovább fáradnunk, mert egyházunk
fejlődésének egyedüli biztos alapját, a keresztyén szel­
lemben fölnevelt hívek képezhetik. Megemlíteni kívánom
itt egyházi dalárdánkat is. Dalárdánk mindnyájunknak
féltett kincse kell hogy legyen, mert a dalban nagy erő
rejlik; mig egyházunk ifjú serege miveli a dalt, távol
tartja magát a kedély rontó időtöltésektől. A szét mái lás
szimptomái mutatkoztak dalárdánk beléletében, midőn
Brassóba jöttem, ha ma más viszonyok vannak, azt nem
magamnak tulajdonitom érdemül, hanem a jók összetar­
tásának.
Pár percet szentelni óhajtok arra, hogy egyházunk­
ban a könyörülő szeretet munkájáról is megemlékezzem.
Egyházunk közvetlenül a »Molnár János szegényeket
segélyező alap« kamataiból és a szegények perselyéből
több, mint húsz egyénnnek nyújtott segélyt. A Brankó-
ván-alapitványnak egyházunkra eső 100 frt. évi kamat­
jából két alkalommal 70— 70 szegény lett segélyezve.
Nagyobb mértékben gyakorolta a könyörülő szeretetet
»a magyar prot. jótékony nőegylet.« Állandó havi se­
gélyben részesített hét ref. szegényt, rendkívüli segélyt
adott két egyénnek 15 frt. értékig. Kiemelkedő volt a
karácsonyi segélyezés, a midőn minden prot. felekezetű,
sőt egy pár kath. szegény segélyezése mellett, hatvan
ref. szegény tanulót, több özvegyet felruházott.
A segélyezés céljára nőegyletünk nov. 11-én az új
vigadó termében színi előadást rendezett. A szeretet
lelke által áthatott asszonyaink, oly nagyszabású akciót
indítottak, hogy a meglehetősen tágas vigadó termében
oly szép számú magyar közönség gyűlt egybe, melyhez
hasonlót még együtt nem láttunk. A z erkölcsi ered­
ménynyel karöltve járt az anyagi siker is. A bevétel
540 frt. volt, ebből tisztán megmaradt a szegények szá­
mára 340 frt. Áldott a női igyekezet, náluk a varázs,
hatalmuk alatt még az önzés is megszelídül és áldozatra
nyújtja kezét.
A nőegyletnek a múlt működési év zártán, va­
gyona készpénzben 33 frt. 26 kr. takarékpénztárban
3345 frt. 58 krt. tett ki. Tekintve a szükség nagyságát,
ez összeg nem sok, de a jövő az egyleté, csak a buz-
góság ne lankadjon.
 33- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Kicsiny kezdet volt születése. Ugyanis, egyházunk
érdekeiért, a szegények ügyének, ielsegéléséért lelkesülő,
most már nyugalomba vonult Molnár János lelkész afia,
de ki most is lelkes Nesztora egyházunknak, maga kö­
rül gyüjtvén egyházunk buzgó asszonyait 1878. dec.
i-én és nemes szive sugallatát lelkes beszédbe tolmá­
csolva, felhívta a nőket az egylet megalakítására.
A z alakulás megtörtént, s bár a krisztusi általános
szeretet elve alapján neve ^protestáns» lett, de a munka
terheit mindég a mieink hordozták. Először kötőkére
gyűltek a nők, a ref. iskola helyiségeibe, hol a lelkes
vezér, «Molnár bácsi» felolvasott sok szivet emelő do­
logról, a nők minden összejövetel alkalmával hoztak meg­
takarított filléreiket és a tőke nőtt, mig végre az egy­
let kinőtt a gyermekkorból, s mint reményteljes ifjú ki­
lépett a cselekvés áldásos mezejére. Bizony mondom,
büszkesége kell hogy legyen minden igaz Kálvinistának
ez egylet. Áldja meg az isten azt, a ki alkotta, hogy
legyen közöttünk bölcs tanácsával, melegen érző szivével,
hogy mi is, mint hálás örökösök, sokáig éreztessük vele
gyöngéd szeretetünk tanujeleit.
Egyik híres írónk azt mondja: a felnőttek iskolája
a templom, és ezzel, valóban, nagy igazságot mond, mert
itt jut az ember tudatára annak, hogy mindannyian is^en
előtt egyenlők vagyunk, ennél fogva, életünk irányitója
a szeretet kell hogy legyen. Avagy, hol hirdetik e tant
más helyt oly szivet megkapólag e hagy világon az emberi
viszonyok? Jói eső lélekkel dicseked hetem, hogy gyüle­
kezetünk a buzgóság hajlékát a múlt évben is szép
számmal látogatta. Hogy is ne tette volna, mikor elől
mentek: Molnár János, nyugalmazott lelkész, Koós F e­
renc, királyi tanácsos, Gén esi Endre, törzsfőorvos, apostoli
buzgalmu fáklyavivőink, utánuk a gondnokok, és a lelkes
presbiterek. A jó példa hat, nyomdokaikon a válasz­
tottak buzgó serege töltötte meg a templomot, öregek,
és ifjak együtt imádkoztunk.
A templom-látogatás méretének elég szép tanujele
volt a múlt évben begy ült perselypénz; ugyanis, a költ­
ségek levonása után, 128 forint 17 kr. lett a pénztárba
e cinun elszámolva. A z a lélek, ki a múlt évben lelke­
sedésre serkentette sziveinket, tartsa azt fogva jövőre is,
hogy épüljünk, és építsünk; hiszen, mi királyi papság,
és szent nép vagyunk. Akadtak egyházunknak buzgó
Nehémiásai is, kik megnyitván kezeiket, építették 1894
évben is egyházunkat. Koós Ferenc, királyi tanácsos,
könyvtárát egyházunknak adta, és azt szünetlenül gya­
rapítja. A z előbb említettek harmincegy énekes könyvet
vettek, templomi használatra. Förder Sándorné úrnő egy
bordó drapériát készíttetett a kathedra koronájára. Sassi
Frigyes honvéd ezredes egyházi célra adott 20 forintot.
Orgona alapra: Gencsi Endre, főtörzsorvos 100 irtot.
Sassiné ő nagysága gyűjtő ivén: Gencsi Endre, 5 frtot.
Kozma József, főhadnagy 1 frtot. Koós Ferenc, 3 frt.
20 krt. Péchy Árpád, 30 frtot. Szabó Antal gyűjtésből
108 frtot. A konfirmált növendékek 19 frt. 50 krt.
Vince, nagyenyedi tanár 1 frt. 5 krt. Gardó, százados
50 frtot. íme, a nagyobb adományok kimutatása, azon­
ban a buzgóság lelke a folyó évben is hozott sok szép
adományt, de ezt hagyjuk a jövő év jelentésének. A z
elősoroltak bizonyságot tesznek a mellett, hogy egyhá­
263
zunkban a buzgóság lelke nem halt ki, de sőt mind újabb,
meg újabb gyümölcsöket terem. A z 1822-ik évben ki­
csiny kezdetből kiindult és sok nehézségektől zaklatott
külön álló egyház, biztosan haladt előre, úgy az új idők
nehézségeit is le fogja küzdeni és itt e felekezeti és nem­
zetiségi határponton védbástyája lesz a lelkiismereti
szabadságnak és édes magyar nyelvünknek.
Igen tisztelt közgyűlés, ezek voltak azon kiválóbb
mozzanatok, melyekről az 1894. év történetéből beszá­
molnom kellett. S midőn ezt megtettem, Molnár János,
ny. lelkész Koós Ferenc, Gencsi Endre, Orbán Ferenc,
Dr. Kovács Áron, Mártha Miklós, Sebesi Béla, Vesz­
prémi József, Kenessei Béla, aainak, Vén István és Kiss
András, gondnok aainak, az egész presbyteriumnak és
képviselő testületnek köszönetemet kívánom nyilvánítani
buzgó támogatásukért és ezután az évi működésnek el­
bírálását a mélyen tisztelt közgyűlésre bízom.
A szeretet Istene pedig áldjon meg mindnyájunkat.
Péchy Árpád,
evang. református pap.
Az egyházmegyékből.
A szilágy-szolnoki egyházmegyéből.
Forró nyári hőségben gyűlt össze egyházmegyénk köz­
gyűlésre Sz.-Somlyón julius 28-án. Azonban, a nagy hőség
nem gátolta meg főkint papjainkat a megjelenésben. A pa­
pok szokatlan számban való összesereglésének talán az volt
egyik oka, hogy egy igen nevezetes tárgya volt gyűlésünk­
nek : a z e g y h á z m e g y e n é g y f e l é o s z t á s a .
De tartsunk lehetőleg rendet a referádában.
Emelkedett hangú elnöki megnyitó után, a kinyoma­
tott s előre szétküldött esperesi jelentés, mely leginkább az
egyházlátogatás eredményét mutatja föl egyházankint, tudo­
másul vétetett s érette esperes aának elismerő köszönet
szavaztatott. Majd tudomásul vétettek :
Nmtgu Br. Bánfíy Dezső 128 frt. 34 krajcáros ado­
mánya a sz.-somlyói egyház részére, a melyért az egyház­
megye is feliratban fejezi ki köszönetét; továbbá, az udvar­
helyi egyházmegye azon átirata, melyben főtiszt, mlgs. püs­
pök urnák és a konventnek köszönet szavaztatik a papi
fizetések rendszeresítése körül kifejtett buzgóságokért; va­
lamint tudomásul vétetett az e. m. taüács évi jelentése is.
Ezután templomba vonultak a gyűlés tagjai, a hol is
újonnan választott sz.-somlyói lelkész, Gáspár István, aa. tar­
tott imát és egyházi beszédet Róm. X III: 12. alapján, szó­
noki hévvel és tűzzel.
Délről nem maradt el a szokásos közebéd, s nem
maradtak el arról a pohárköszöntők sem, melyeknek során,
főtiszt, püspök aán kezdve, az egyházmegye egész tisztikara
részesült éljenekben.
Délután a gyámpénztári részvények ülése tartatott
meg, melynek kiemelkedő pontját azon indítvány képezte,
hogy az országos gyámintézet életbe lépte után, fizettessenek
vissza az akkor életben levő részvényeseknek befizetett
mindennemű illetékeik. Ez indítvány általában tetszést kel­
tett és pártolásra talált; azonban, a tájékozatlanság s az
éppen e miatt nagyon is szétszóródó külön vélemények és
javaslatok miatt végleges elintézést nem nyerhetett.
M á s o d i k n a p o n , julius 29-én reggel mindjárt első
tárgyul a z e g y h á z m e g y e f e l o s z t á s á r a vonatkozó
 264. pro testán s kö zlö n y:
véleményes jelentés tűzetett kL Előadó M a g y a r ó s s y
I s t v án, zilahi lelkész aa. volt, mint ez eszmének egyház­
megyénkben első megpenditoje. Előadó pontos és lelki-
ismeretes tanulmányozás után, egy a tárgyat minden oldal­
ról megvilágító, meggyőző, szónoki fordulatokban sem szű­
kölködő, hosszú, de mindvégig érdekes és figyelmet lekötő
beszédben ajánlotta nagy egyházmegyénk négy részre .osz­
tását, mely szerint a mostani egyházmegye z i l ahi - , sz.-
s o m l y ó i - , s z .c s e h i-, és t a s n á d i egyházmegyékre osz-
lanék 17— 17, illetve 14— 14 anyaegyházzal. Az indokolás
alapjául előadó kimutatta főképpen azt a helyzetet, melyet
az uj egyházpolitikai törvények teremtendenek számunkra, a
mikor két nagy ellensége lesz egyházunknak: a k ö z ö n y ,
é s R ó m a . Ez ellenségekkel szemben legerősebb fegyverünk
az egyházi élet minél intenzivebbé tétele, az érdeklődés
felkeltése, a közös munkában való buzgó részvétel. Mind­
ezt a jelen viszonyok közt, az egyházmegye nagy kiterje­
désénél, az egyházak és lelkészek szétszórtságánál fogva,
elérni, megvalósítani nem lehet; mig ellenben, egy kisebb
egyházmegyében minden egyesnek jutna a közös munká­
ból s ez által felpezsdülne az egyházi élet, könnyebb,
jobb és patriarclialisabb lenne a közigazgatás. Fontos és
érdekes volt a leendő négy egyházmegye vagyoni viszonyai­
nak fejtegetése is, mint a mitől tették függővé bizonyára
többen adandó szavazatukat. És az előadó itt is kimutatta
a négy eg> házmegyének minden újabb megterheltetés nél­
kül való felállithatását; pedig ő minden e. m. hivatalt kü­
lön kézbe adandónak véleményez. De kevesebb fizetés kel­
lene akkor, ha pl. két két hivatalt tennénk egy kézbe. így
aztán az egyházkerületi képviselőknek is jutna úti és napi
dij, a mit előadó nem hozott javaslatba. Az esperesi fizetés
az uj törvényeinkre vonatkozó utasítás 134. §-a értelmében
a központi krajcáros élőtőkéből egészittetnék ki 200 frtra.
Az előadó beszédének elhangzása után, élénk eszme­
csere indult meg, pro et contra, A vitázás folyamán többen
fölemlítették és óhajtandónak tartották azon igen jelentékeny
változtatást, hogy ha már újra szerveztelnek ezen kisebb
egyházmegyék: úgy a szervezés a zsinat presbiteri elvek
szigorú megtartásával vitessék keresztül, természetesen, csak
az esetben, ha maga az egyházkerület is beleegyezését s
azon ígéretet adja hozzá, hogy minden egyházmegye és a
kerület is akkint szerveztetik; ellenesetben, a mostani kép­
viseleti rendszer tartatnék fennt. E mellék-inditványnyal
együtt túlnyomó nagy többséggel elhatároztatott, hogy az
egyházmegye négy felé osztása e l v i l e g e l f o g a d t a t i k ;
az indítvány, véleményadás végett, kiadatik az egyes egyhá­
TÁRCA.
Könyvismertetés.
(Biblia-ismertetés, a gimnázium I. és II. osztálya számára. Irta: Dr.
Bartók György, ref. lelkész. Ára 75 kr.)
Megszoktuk, hogy mikor a gimnáziumi vallástanitásról
van szó, csupa jeremiádokat halljunk. És hát, valljuk meg,
nem minden ok nélkül. Tankönyvünk kétségbeejtő kevés
van s az is egy-kettő kivételével, hiányos, vagy éppen rósz;
egyik iskolában igen sokat, másikban igen keveset taníta­
nak és mindenikben több súlyt fektetnek az előirt tárgy
betanítására, mint a növendékeknek a vallás-erkölcsi élet­
33 szám.
zaknak, s ezen jelentések alapján, a leendő négy egyház­
megyének egyházi és világi tagjaiból alakult bizottság (el­
nökkel együtt kilencen) részletes javaslatot terjeszt elfoga­
dás és a kerülethez jóváhagyásra felterjesztés végett a folyó
évi egyházmegyei közgyűlésre.
Ezután, több kisebb jelentőségű ügy tárgyaltatott, me­
lyek közül azonban mégis, kiemelkednek a következők.
Több igen szegény egyházunk f e l e k e z e t i i s k o ­
l á j á t á t v e t t e a z á l l a m az illető egyházak tulajdon­
jogának megtartásával, és az állam örök haszonélvezetének
biztosítása mellett. A szerződések mindenütt biztosítják az
egyes egyházaknak azon jogát, hogy a tanító ref. kántor is
legyen, illetve, lehessen. Az e tekintetben elért eredmény
érdeme első sorban mindenesetre uj, ifjú, buzgó kir. tan-
felügyelőnket, Dr. Petri Mórt illeti.
Az ú j n é m e t i d e s o l a l t e g y h á z földbirtokának
eladása kimondatott, mivel a folytonos bérbeadás által el-
soványodván, a takarékpénztári kezelés által elérhető kama­
tot sem hozza meg. Az eladás azonban csak azon feltétel
alatt engedélyeztetett, ha a birtok ára egyházmegyénk ke­
zelése alatt maradhat.
A s z e ő d e m e t e r i r o s k a d o z ó templom kijaví­
tását az egyházmegye volt kénytelen kimondani, nevezett
egyház tőkéinek terhére, azon okon, mivel a szeődemeteri
hívek semmire sein hajlandók.
Végül, még egy nevezetes indítvány tárgyaltatott.
Ugyanis, Magyaróssy István és Kónya László zilahi lelké­
szek az új egyházpolitikai törvények által egyházmegyénk­
nek okozott veszteségek kárpótlását kérni, indítványozták,
az államtól. Ez indítvány el is fogadtatott azon pótlással,
hogy ne csak a mátkadijak és a válóperi illetékek elvesz­
tése miatt károsult egyházmegye, de az anyakönyvvezetéssel
járó jövedelem elvesztésével csonkulandó papi fizetések is
kárpótoltassanak az állam által. Ezen határozatok az Igaz­
gató-Tanács utján és pártfogásával juttatandók a kormány­
hoz. És egyházmegyénk reméli, hogy az Igazgató-Tanács e
tárgyban minden lehetőt elpróbál és megmozgat, nem csak a
szilágy-szolnoki, de az összes egyházmegyék s azok összes
papjai érdekében.
Ez nap délután még h á z a s s á g i és k ö z t ö r v é n y -
s z é k i ülés tartatott. Én meg kívánom, hogy ezután ha már
válóperek csakugyan nem lesznek előttünk, hát minden más
egyébféle perek is végleg maradjanak el üléseinkről s le­
gyen majdan felosztandó, apróbb egyházmegyéinkben min­
denütt jó rend s buzgón folytatott munka, szép egyetértés,
és áldott békeség ! — K — p.
ben való nevelésére; az iskolai istentisztelet kívánni valókat
hagy fenn, ha nem éppen elhanyagolt; sőt még a zsinati
tanterv revíziója is immár időszerű lenne, mivel az, hogy
csak ez egyet említsem meg, a gimnázium VIII. osztályá­
ban a hit és erkölcstan helyett, mely éppen itt volna helyén,
a magyar prot. egynáz történetét iija elő, holott ezzel már
a káté tanításnál is, később az egyet prot. egyház-történet
tanulása alkalmával is foglalkoznak. A kik pedig e mizériák
felől gondolkoznak, rendszerint egy Ős okra vezetik vissza
mindezeket, hogy t. i. nincsenek a í imnáziumoknál vallás-
tanári állások rendszeresítve. Jól tudom, hogy vádolni fog-
 33. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nak, hogy pro domp beszélek, mégis nem habozom kijelen­
teni, hogy a magam részéről is hozzá járulok ezeknek a
nézetéhez; nem habozom, mivel egy évi praxisom alatt
eléggé meggyőződtem ez állítás igazságáról.
Mert, nézzük csak. Vagy rendes papok, vagy ideig­
lenesen alkalmazott papjelöltek tánitják a gimnáziumokban
a vallástant. Ha rendes papok tanítanak, ezeknek különben
is elég dolgot ad, ha hivatásuk teljes tudatában vannak, a
reájuk bízott gyülekezet, és pedig nagy gyülekezet lelki éle­
tének gondozása s a gimnáziumnál elfoglalt vallástanári ál­
lást, még ha annyira lelkiisméretesen veszik is, csak mellé­
kes dolognak kell, hogy tekintsék. (A dr. Bartók György
féle állítások nem döntik meg ez állításomat.) Ha pedig
papjelölteket alkalmaznak, ezek szintén nem képesek, teljes
mértékben megfelelni nehéz feladatuknak. Nem azt értem
én ez alatt, hogy a tkeol. kurszus alatt meg nem szerezné
a theologus mindazokat az ismereteket, a melyek a gimná­
ziumi vallástanitás anyagát képezhetik, de értem azt, hogy
a theol. stúdiumok közt, legalább nálunk, nincsen felvéve a
gimnáziumi vallástanitás módszertana; vagyis, nincsenek
előkészítve arra, hogy a gimnáziumban is «kinek-kinek akkor,
azt, akkora mértékben és úgy nyújtsák, mint a mikor, a
mi, a mennyi és a hogy a növendékekre nézve a legcél­
szerűbb, legfejlesztőbb és legépületesebb», mint a hogy
Garda József mondaná. Mert a Katekhetika tudvalevőleg
csakis a népiskolai vallástanitásra szoritkozhatik. Azután,
hiányzik a papjelölteknél természetesen a praxis, a mely
még némileg pótolná az elmélet hiányát. Ez persze évek
folytán megjone,csakhogy ezek elől az évek elől rendszerint
megugrik a papjelölt, mivelhogy idejénvalónak látja, ha
gyengébben dotált is, de rendes állomásba megy, a hol
aztán ad elég dolgot a papi funkciók elvégzése, a család,
a Kampf um’s Dasein s még ha kedve, és tehetsége volna
is hozzá, hogy lendítsen a dolgon egy-egy tankönyvvel,
hiányoznak a szükséges eszközök ezeknek előállítására. Ez
az oka, hogy nincsenek tankönyveink; ez az oka, hogy a val­
lástan nem tud egészen bele illeszkedni a gimnázium többi
tárgyainak keretébe; ez az oka, hogy a többi tárgyak ta­
nítói közül némelyek tiltakoznak, ha nyíltan nem is, de úgy
magukban, a vallástanitónak »tanár« elnevezése ellen; ez az
oka, hogy a gimnáziumi vallás-tanitás drága földje parlagon
hever s rongyokkal vagyunk kénytelenek elfedni meztelen­
ségünket. Rendszeresítenék csak egyszer a vallástanitói állo­
másokat s mindezen mizériák megszűnnének. Persze, ez ne­
héz dolog, hiányozván a mi szegény egyházunknál az a bi­
zonyos három kellék, a mit a hadviselésre szükségesnek
tartanak t. i. a pénz. Addig mást nem tehetünk, minthogy
nyugodjunk bele, ha tanulóink hiányos vallástani ismeretekkel
kerülvén ki a gimnaziumokbúl, oly könnyen elsodortatnak
a vallástalanság, hitetlenség,egyháziatlanság divatos hullámaitól.
Szomorú viszonyok ezek, és ha mégis van valami vi­
gasztaló, úgy csak az lehet, ha dacára ez állapotoknak, mégis
akadnak emberek, a kik el nem csüggedve, a csüggedés és
üres lamentálás helyett, munkára vetik kezüket s felszántó-
gatják, megművelik egyik-másik részét ennek a parlagon
levő drága földnek. És legyen bár kevés a termés, öröm­
mel vesszük azt is, és kedves, nekünk az is,, mint a föld-
mivesnek kedves az a kevés is, a mit szűk aratáskor beta­
karít. És tudva azt, hogy más jutalmukat úgy sem veszik,
elismeréssel említjük fel nevüket a jó és nemes munkások közt.
265
Ezzel az elismeréssel köszöntöm én egy kiváló új
munkását gimn. vallástani tankönyv-irodalmunknak, dr. Bar­
tók György, szászvárosi lelkészt, a ki régtől érzett hiányon
segített, a mikor megírta és kiadta az ő Biblia-ismerteté­
sét a gimnázium első és második osztálya számára. Némi­
nemű könyveink lennének ezen osztályok számára is; azon­
ban, nincs közöttük egy is a mely megfelelne a célnak. Én,
például, Bocsor Lajos biblia-ismertetését tanítottam az el­
múlt évben, és bár ez még a legjobb tankönyv ez idő sze­
rint, mégis folyton hallanom kellett a panaszt a tanárok,
szülők, privát-tanulók részéről, hogy ez nem gyermekek szá­
mára való. És teljes mértékben igazat adok nekik; nem
gyermekek számára való; tulajdonképen nem más, mint egy
bibliai bevezetés rövid kivonata az extraktumok minden hi­
bájával ; száraz, mint az aszalt gyümölcs. Mindenütt a lehető
legnagyobb rövidségre törekszik s e miatt hézagos, irálya
sok helyen az érthetetlenségig tömött és némelykor olyan
körmondatokat kanyarit, hogy becsületére válnék akármelyik
ügyvédnek.
Hosszadalmas lenne, a felsorolt hibák igazolására pél­
dákat idéznem belőle, de olvassa el akárki is, például, a
a Mózes élete, Mózes könyveinek tartalma, Jób könyve, A
próféták, Ezsaiás, Jeremiás, Jeremiás siralma, Máthé evan­
géliuma, A rómaiakhoz, korinthusiákhoz, Galátákhoz Írott
levél, a mennyei jelenésekről Írott könyv cimü fejezeteket
s igazat fog adni nekem. Még nagy embereknek sem aján­
latos mások és nem saját maga által készített kivonatoknak
használata, annyival kevésbé gyermekeknek adni azt tan­
könyvül. Még ha tán átdolgozná a szerző újra és nem saj­
nálná a szót, meg a papirt, akkor tán lehetne használni,
de ilyen alakban nem.
(Vége következik.)
E g y h á z t ö r t é n e t i a d a lé k o k .
Adatok a kolozsvári evang. ref. egyházközség történetéhez.
(Húszadik, és utolsó közlemény.)
Orgonára való collatumok.
1766 máj. 17. Isten dicsőségéhez való kegyes buz-
góságból kolozsvári honestus cívis Gönci József Ő kglme
conferált 10 fl. h. 20 dénár. Jul. 5. cívis nztes. Darkó Márton
uram ő kglme adott 5 fl. h. Jul. 26. mélt. 1. baronissa Ves-
selényi Mária úr asszony kedves leányával, mélt. gr. Gyulai
Józsefné asszonynyal együtt conferáltanak 10 fl. h. Jun. 8-án:
tek. Kabos Farkas úr conferált 5 f l . h. 10 dénár. Mélt. 1 . b.
Vesselényi Ferenc úr ő excellentiája az orgonista salláriu-
mába pro interessé conferált 200 fl. h. Jún. 23-án: mélt. ge
ner. gr. gr. Bethlen Ádám úr Ő excellentiája conferált 30 fl. h.
Márgai Ferenc uram conferált 10 fl. h. Aug. 24-én: cívis
Komlósi Sámuel uram conferált 2 fl. h. 40 dénár Tót József,
egy francia tallért, 2 fl. h. .40 dénár. A két templombúi a
collecta 7 fl. h. 31 dénár. Cívis Harmati Dániel 1 fl. h. 2
dénár. Böszörménjd gombkötoné asszonyom 34 dénár. Tek.
Kabós Sándor úr 5 fl. h. 10 dénár. Kovács Sámuel uram
6 fl. h. Monainé asszonyom, Szathmári Mária 5 fl. h. Dibre-
ceniné, a mészárosné, 34 dénár. Gombkötő Rátkai Ferenc
uram 1 fl. h. 20 dénár. Gombkötő Nagy András úr 1 fl. h.
Cívis Sípos Sámuel úr 40 dénár. Aug 25 én: Cívis Szász
József conferált 2 fl. h. 4 dénár. Az öreg Nánási 1 fl. h. 2
dénár. Az ifjú Nánási 68 dénár. Piskolti Szathmári Mihály
80 dénár. Cívis Szalma Miklós 1 fl. h. 2 dénár. Ilyés Mihály
 266. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
14 dénár. Cívis Fajk András uram 2 fl. h. 4 dénár. Cívis
Kolosvári Ferenc úr 1 fl h. 2 dénár. Cívis Ecsedi Sámuel úr
1 fl. h. 20 dénár. Aug. 26-án: Cívis Borbély Péter úr 2 fl. h.
40 dénár. Cívis Forrai András úr 1 fl. h. 2 dénár. Cívis
Boér György úr 1 fl. h. 2 dénár. Aug. 27-én: Szathmári
Mihály úr 1 fl. h. 20 dénár. Özv. Zoltán Pálné asszonyom
5 fl. h. Egy városi ember 1 fl h. 2 dénár. Cívis Kecskeméti
Sámuel úr 1 fl. h. 2 dénár. Aug. 28 án : Tímár Szabó György
úr 1 fl. h. 2 dénár Bán>ai Klára hajadon szegény leány 34
dénár. Járai Szabó Ferenc, a hóstátban, 34 dénár. Kerekes
Márton, a hóstátban, 80 dénár. Mezei Mihály, a hóstátban,
34 dénár. Kun Márton, a hóstátban, 1 fl. h. 2 dénár. Mis­
kolci János, a hóstátban, 1 fl. h. 2 dénár. Tót János, a hós­
tátban, 40 dénár. Váradi Györgyné özv. asszony, 6 dénár.
Régeni Ferencné, a várban lakó, 1 fl. h. 2 dénár. Vájná Isván
6 dénár. Egy szegény hóstáti asszony 12 dénár, ónodi Jó­
zsef kolozsvári cívis 2 fl. h. 4 dénár. Aug 31-én: Mélt ka­
pitány, Szilvási János úr conferáit 4 fl. h. 80 dénár. Civis
Boér András 40 dénár. Civis Szabó Zsigmond 1 fl. h. 2
dénár. Szalma József 34 dénár. Kercsedi Szabó István, mé­
száros, 2 fl. h. 4 dénár. Nagy Ferencné asszonyom 40 dénár.
Gyulaianus katona Gidófalvi Sámuel 1 fl. h. 2 dénár. Civis
Forrai István 1 fl. h. 2 dénár. Szept. 1 én: Civis Sz. Iványi
András 2 fl. h 20 dénár. Civis Kehkely Márton úr i fl h.
20 dénár. Civis Jónás Sámuel úr 1 fl. h. 30 dénár. Mélt.
insp. curátor úr, gr. Bethlen Lajos úr ő nga. isten dicső­
ségéhez való singuláris buzgóságából az orgonista sallariu
mára, esztendőn kint, pro interessé conferáit 1,000 fl. h. Tek.
nemzetes Dobai Sándor úr conferáit 20 fl. h. 40 dénár.
Szept. 2-án : Civis Csehi Szabó József 1 fl. h. 20 dénár. Özv.
Fogarasi Klára 1 fl. h. 2 dénár. Nemz. Becsek Miklós uram
5 fl. h. Szept 5. Tordai György uram 2 fl. h. 4 dénár.
Szept. 6 án : Tek. Radnótfái Zsigmond úr 2 fl. h. 40 dénár.
Tek. tipograph. Pataki József uram 10 fl. Szept. 7. Mezei
András, a hóstátban, 1 fl. h 2 dénár. Szept. 8. Deák János
úr, a hóstátban, 1 fl. h. 2 dénár. Szept. 9. Nádudvari István
34 dénár. Szept. 14. Mészáros Istvánfi uram 2 fl. h. 40 dénár.
Szept. 29-én: Civis Szilágyi Mihály úr 1 fl. h. 40 dénár. Kö-
peciné asszonyom 1 fl. h. 2 dénár. Oktbr. 21. Tek. Kabós
Ferenc úr 5 fl h. Oktbr. 24-én: Mélt. gr. Rhédei Drusiana
asszony ő nga. buzgó kegyességéből conferáit 20 fl h.
Gr. Székely Ádám úr ő nga az orgonára conferáit 120 fl. h.
Novbr. 17. Civis Losonci András 1 fl. h. 20 dénár. Novbr.
23. Kaszás György 1 fl. h. 2 dénár.
Pro memória. Emlékezetére a következő időnek, ide
följegyzem azt, hogy a mely nagy harangot önteni akartak
vala régen, de elfolyt a matéria, azon Öntött harangnak fele
mind itt állott a földön az első ház ajtójával és ablakával
szemben, de mikor 1788-ban a törökkel való háború kez­
dődött, javasolták az insp. főcuratorok, mások is, hogy az
onnan tétetnék el, vagy a földben süiyesztetnék le, mivel
félő, hogy elvétetik és ágyú Öntetik belőle, igen sokan járván
látására. Én úgy tettem vala fel, hogy rúdakon hátra hen-
gergettessem a szin alatt, de midőn egyszer a köszvényben
sokáig feküdtem, szintén meg is holtam, akkor hírem nélkül
az egyházfiak a földbe helyeztették, melyet mikor megtudtam,
igen sajnáltam. Melyet azért tettem ide írásban, hogy, ha
jövendőben kivántatnék, tudják, hol keressek a földben, u. m.
a tornácon kívül, az első ház ajtaja és ablakával szemben.
NB. Eztet az után kivették, és két harangot öntöttek
belőle, egyLt az elhasadott helyében, mást pedig negye-
diknek, r 798-ban. Törők István.
Különfélék.
= A püspökök értekezletéről most már hite­
les értesítést kapunk a «Sárospataki Lapok» útján. Szász
Károly, Szász Domokos. Papp Gábor és Ferenc József, püs­
pökök különböző ok okbúi nem jelenhettek ugyan meg, de
a velük előzetesen közölt munkálathoz hozzájárulásukat ki­
fejezték. Az utasítások az értekezleten véglegesen meg is
33 szám.
állapíttattak, és sokszorosításuk elrendeltetett, úgy hogy rövid
idő alatt, az illető püspöki hivatalok útján, a papok kezében
lesz. Egészen helyesen van ; mert október elseje e l ő t t
minden papnak tudnia kell, hogy mihez tartsa magát, és
melyik az a helyes csapás, melyen elindulván, használ a
vallás-erkölcsi életnek, és nem vét a szentesített törvények
ellen. Egészen felesleges lett volna, a konvent ülésezését
bevárni, mely úgy is pótolhatja a netalán hiányzót.
= A kolozsvári ev. ref. kollégiumban a követ­
kező egyetemi hallgatók nyertek bennlakást 1895/96-ra:
Máthé Andor, III. éves joghallgató. Kiss Dénes, III. éves jog­
hallgató. László Géza, II. éves tanár jelölt. Fóris Miklós,
IV. éves tanár-jelölt. Csíki László, II. éves joghallgató. Er­
délyi Lajos, IV éves tanár-jelölt. Almási Sámuel, II. éves
joghallgató. Baló Ödön, IV. éves joghallgató. Gyöngyösi
István, II. éves joghallgató. Balázs Endre, II. éves orvos­
növendék. Jakab Lajos, III. éves joghallgató. Muzsi János, IV.
éves tanár-jelölt Veszprémi Dezső, V éves orvos-növendék.
Kóréh Dénes, III éves joghallgató. Tímár Lajos, II. éves
joghallgató. Szász István, I. éves joghallgató. Ferenc Miklós,
II. éves tanár jelölt. Konc Elek, II. éves joghallgató. Mihály-
falvi Miklós, Mihály Árpád, I. éves tanár-jelöltek.
= Halálozás. Egy derék lelkipásztort, egyházának,
és a társadalomnak buzgó munkását szólította el az ur.
Z a y z o n K á r o l y , ózdi ev. ref. pap elhunyt folyó hó
9-én, Peseineken. hová üdülést keresni ment. Puritán becsü­
letességében, lelkiismeretes kötelesség-teljesítésben eltöltött
nemes életének szövétneke elhamvadott, hagyva sokak em­
lékén fájó részvétet, özvegye és árvái ajakán jajt és siral­
makat, szemeikben könyet, lelkűkben bánatot. Az úr adjon
vigasztalást. Az igaznak álma legyen csendes !
= Értesítés. A sárospataki főiskolában, az akadé­
miában éppen úgy, mint a gimnáziumban, a beírások az
1895/96. iskolai évre szeptember i-én kezdetnek meg, s
tartanak 7-ikéig, azzal a megjegyzéssel, hogy a gimnázium­
ban a n é g y első napon c s a k p r o t e s t á n s vallásu ta­
nulók vétetnek fel; szeptember 5-tűi, azonban, más vallás-
felekezetüek is felvétetnek hatvannyolc létszámig. A magán-,
pót-, és javító vizsga .^cok augusztus hó 29 30. és 31-ik
napjain fognak megtartatni. A z i g a z g a t ó s á g .
= Megjelent és beküldetett szerkesztőség link­
hez «A bölcsészet története, kezdetiől mostanig.» Magán-,
és iskolai használatra, készítette N a g y F e r e n c , ref. fő­
iskolai tanár, Kecskeméten. Ára, 3 korona. Mentol kevesebb
ember foglalkozik Magyarországon bölcsészetiéi, annál han­
gosabban ajánljuk olvasóinknak e jól koncipiált kézi könyvet.
A bölcsészeti iskolákat, és a bölcsészek nézeteit ismerni,
elkerülhetetlenül szükséges a kultúrának azon a fokán, a hol
a papnak állani kell, mert ez hatalommá válik kezében
pályáján, melyen felséges hivatását teljesíti.
= A Bethlen-kollégium igazgatósága felkért
a következő sorok közlésére. É r t e s í t é s . Az evang. ref.
Bethlen-kollegium theol. akadémiájának Igazgatóságához ér­
kezett több rendbeli tudakozódásra. Elöljáróságunk 245—
1895. számú határozata értelmében, értesítem az érdekelt
ifjakat, hogy, miután Elöljáróságunk szerencsés volt a jövő
i&g$/g6. iskolai évre hel) ettes theol. tanárokul megnyerni
közvetlen egyházi hatóságaik szabadságolása folytán, és fel­
sőbb hatóságaik jóváhagyása reményében dr. Bartók György,
szászvárosi, és] Szécsi Ferenc, felvinci ev. ref. lelkészeket, és
képesített theol. tanárokat, a Bethlen-kollegium theol. aka­
démiáján az evangyéliom magasztos igéinek hirdetése, isten
segedelmével, tovább fog folyni. Nagy-Enyed, 1895. aug. 7.
B a r t h a Z s i g m o n d , s. k. eloljárósági jegyző.
= A székelyudvarhelyi ev. ref. kollégium értesítése az
az 1895^6-ik iskolai évet illetőleg. Minthogy az 1894/5-ik évről nyom­
tatott Értesítőnket a kollégium történetének közlése miatt csak
szeptember végén adhatjuk ki, a következő iskolai évre vonatkozó
rövid értesítésünket az alábbiakban tesszük meg. 1. Az ekszpó, a
szolgatanulói javadalom és az elemi iskola mind a négy os2táíya
az 1895/6 ik évben is fentartatik. 2. Az elemi iskola fizetni valója
(az ágyhelydij kivételével) marad az eddigi. 3. A lakószobák és
Folytatás az vv mellékleten.
 33- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
gimn. osztályok tantermének fűtését és világítását az intését saját
költségén fogja eszközölni. 4. A gimnáziumi osztályok díjszabály­
zata a következő lesz: a) Tandíj, I—VIII. gimnázium osztályban
félévenként 9 frt. b) A lakásdij minden benlakó tanulóra nézve féi-
évenldnt nagy ágyért 8 frt., kis ágyért 6 frt. Ezért kap a tanutó fű­
tést, világítást, vaságyat, közös asztalt, mosdót és szekrényt. Ágy­
takarónál és ágyneműről a tanuló köteles gondoskodni c) Felvé­
teli dij címén minden gimnáziumi tanuló (régi és új egyaránt) űzet
a beiratáskor 2 frtot d) Az országos nyugdíjalapra kivétel nélkül
minden gimnáziumi tanuló fizet a beiratáskor 3 frtot. A tan- és
lakásdij félévi (kivételesen negyedévi) részletekben előre fizetendő.
Szegénysorsu jó tanulók a tan- és lakdij fizetése alól vagy egészen,
vagy részben felmentést nyerhetnek megfelelő okmányok alapján
(szegénységi bizonyítvány, családi értesítő). A beiratások a szokott
módon szeptember hó három elsó napján történnek meg. Szeptem­
ber 4-én az iskolai év ünnepélyesen megnyittatik. A III—VlI-ik
osztály történelmi és a IV-ik osztály irálytani tankönyve meg fog
a tanév kezdetével változni A szolga tanulói javadalom elnyeréséért
szeptember 2-án estig kell a folyamodványt beadni. Az illetők tá­
jékoztatása véget ide jegyezzük azok névsorát, kiket a bizottság
julius 6-án a K is József-féle segélyre kinevezett. Ezek a kö­
vetkezők: A VlI-ik osztályból: Sebesi Arthur, Nagy Béla, Pál
H IV A T A L O S RÉSZ.
2708-1895. K ÖRLEVÉL,
valamennyi érd . ev. r e f kollégium m. t. Elöljáróságának.
A millenium alkalmára kiadandó tanügyi állapot-rajz
teljességéhez, a folyó év 2,312. számú intézvényünkben jel­
zett és megkívánt történeti vázlaton kívül, még a következő
adatok szükségesek.
I. A kollégium épületének fotografált képe, olyan, és
akkora formátumban, a milyen, s a mekkora a kolozsvári
ev. ref. theologiai fakultásról közre adott Tájékoztatón lát­
ható. A nyerendő képet, melynek ok vetetlenül fotografáltnak
nem kell lennie, cinkografáltatni kívánjuk, és az állapot­
rajzban a kollégium történeti vázlata elébe kinyomtatni,
szándékozunk.
II. Ez 1860 ik évtől egészen az 1894/95 tanév kéz
detéig terjedő névsora azoknak a ^ndnokoknak és taná­
roknak, a kik a kollégiumhoz rendesen megválasztva voltak,
s annál a nevezett időközben állást foglaltak, de vagy el­
haltak, vagy nyugalomba léptek, vagy pedig élve, más mó­
don váltak meg állásaiktól. A gondnokokra nézve meg­
írandó : neve, társadalmi állása, szolgálatának időtartama,
évszámokban kifejezve (például, 1850— 1872.); ha meghalt,
a halál ideje.
A tanárokra nézve: neve, szaktárgya, hány évig szol­
gált (évszámokban kifejezve, mint fennebb) ; ha meghalt,
halálának ideje; ha nyugalomba lépett, ez az időpont; ha
pedig megvált a tanszékétől, az időpont mellett az új állása
is jelzendő (egyetemi tanár, vagy tanfelügyelő). Ha irodal-
milag is munkás volt, pár sorban, de csak is pár sorban,
s általános jellemzéssel, irodalmi működése is méltatandó.
III. A jelenleg (1894/95) működő gondnokok, s összes
rendes és helyettes-tanárok névsora, következő adatokkal
illustrálva :
a) a gondnokokra nézve: nevük, szolgálatuk időtar­
tama, és társadalmi állásuk ;
b) a tanárokra nézve, egyenkint véve, külön-külön iv-
lapon, igy: (neve), a mennyiség-, és természettan okleveles
rendes tanára (v. t. Budapesten, 1870); vagy: a mennyiség-,
és természettan jogosított rendes tanára (jogv. kelt 25,276—
1885), a főgimnázium igazgatója (vagy: osztályvezető), a
természettani szertár Őre, sat. Összes kebli alkalmazása, nem­
különben tágabb körű egyházi és társadalmi, tudományos,
és közműveltségi egyesületekhez való viszonyai kimutatandók.
Irodalmi működése: itt az önállóan megjelent,, és a
folyóiratokban közlött akár eredeti, akár fordított terjedel­
mesebb dolgozatok, cim szerint, mint szokás, elősorolhatók,
de egyebek csak rövid, a célt, s tartalmat csak érintő, álta­
lános jellemzések lehetnek.
A midőn a m. t. Elöljáróságot az iménti I. II. III. pontok
alatt megjelölt adatoknak a körülirt módon való összeálli-
267.
Gusztáv; a Vl-ik osztályból: Lukácsfy József, Kövecsi Samu, Dar-
vai István, Orbán János b r, Becsek Imre, Balogh János; az V ik-
ből: Bíró Dénes, Piskóthy István, Csulak Viktor, Keresztes Ede,
Apáthy Gyula, Puskás István; a IV-ikből: Pál,Károly, Kovács Ger­
gely, Herceg Albert, Széles Lajos, Márton Árpád, Orbán Lajos,
Félegyházi Ernő, Kristóffy Géza, Bartos Indár, Benkő Gábor, Máthé
János, Molnár Aladár, Deák Lajos, Demeter Domokos ; a III-ikból:
Bacó Sándor, Bucsi József, Biró Dezső, Bedő Ferenc, Gábos Győző,
Kovács Lajos, Pál Sándor, Szent-Királlyi Árpád, Pallós István, Szén
András, Farcádi Béla; a Il-ikból: Lőrinc András, Sándor Lajos,
Jodál Gábor, Dávid Emánuel, Németh Imre. Sós Adolf, Csulak Ká­
roly, Nagy Sándor, Nagy József és végül, az I-ső osztályból: Fel­
szegi István, kik fejenkint 25 frt. 20 kr. segélyben részesülnek.
Ezenkívül kapni fog: a) Gidófalvi alapból 7 tanuló 250 frtot b) A
Gr. Teleki Miksa alapból 3 tanuló 120 frtot c) A Gr Teleki Sá­
muel alapból 5 tanáló 48 frtot. d) A Gr Korda alapból 4 tanuló
40 frtot. e) A Készéi alapból 4 tanuló 40 frtot f) A Gazda alap­
ból i tanuló 96 frtot. g) A Nagy S. alapból 1 tanuló 5 frtot h)
Bőd Benedek alapból 1 tanuló 29 frtot. i) A Székely-Ugrón alap­
ból 1 tanuló 25 htot. k) A Jánosi alapból 1 tanuló 8 frtot. 1) A
Nagy Lajos alapból 1 tanuló 6 frtot Sz. Udvarhelyt, 1895. augusz­
tus hó 5-én A ref. kollégium igazgatósága
tására, s hatóságunkhoz leendő felküldésére ezennel felkér-
nők, abban a biztató reményben élünk, hogy a mélt. t.
Elöljáróság is, a kiadatni szándékolt tanügyi állapotrajz le­
hető teljességét, s idején való megjelenését a maga részéről is
óhajtja, s annál fogva úgy intézkedik, hogy ezek az újabban
kívánt adatok is, mint kimutatások, f o l y ó é v i o k t ó b e r
hó i-ig hozzánk okvetetlenül fölterjesztessenek.
Kolozsvárt, 1895. augusztus 3.
P arádi Kálmán, Szász Gerő,
tanügyi előadó. az el nök helyett.
2664-1895* KÖRLEVÉL,
valam ennyi érd. ev . r e f kollégium m. t. Elöljáróságának .
Ezennel hivatalosan tudatjuk, hogy a javító és pótló
érettségi vizsgálatok, erdélyrészi ev. ref. főgimnáziumainkra
nézve, a maros-vásárhelyi ev. ref. kollégiumban folyó év
szeptember 7 -ik napján, Dózsa Elek, kollégiumi gondnok
elnöklése mellett fognak megtartatni.
Miről a mélt. t. Elöljáróságok, és az érdekelt tanulók,
miheztartás végett értesittetnek.
Kolozsvártt, 1895. augusztus 4.
P arádi Kálm án , Szász Gerö,
tanügyi előadó. az elnök helyett.
2682-1895. KÖRLEVÉL,
valatnennyi érd. ev. ref. kollégium m. t. Elöljáróságának.
Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvény-társulat
kiadói vállalatában megjelenő, s tiz kötetre tervezett követ­
kező cimü munkát: «A magyar nemzet története. Szerkeszti
Szilágyi Sándor», melybe számos szövege ép és műmelléklet
foglaltatik, mint szerfelett hasznos és becses történeti művet,
a kollégium könyvtára számára való megszerzés végett, ajánljuk.
Kolozsvárt, 1895. augusztus 5.
P arádi Kálmán, Szász Gerö,
tanügyi előadó. ____ az elnök h elyett.
964— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a dézsi egyház­
megyébe kebelezett s.-m.-b e r k e s z i egyházközség k á n t o r -
o r g o n i s t a-t á'n i t ó i állomására, ezennel pályázatot hirdetek.
Évi javadalom: kényelmes lakáson kívül, egyházható­
sági becslés szerint, 307 forint, ehhez jön 100 frt. állam­
segély, összesen, 407 forint készpénz. Megjegyzem, hogy csak
okleveles tanítók pályázhatnak.
Pályázati határidő: folyó év auguszt. 31. Folyamod
ványok nt. P a p I s t v á n , esperes aá.-hoz, S.-M^Ber-keszre,
u. p. Nagy-Somkút, küldendők.
Kolozsvártt, 1895. auguszt. 9. S zász Domokosr
erdélyi ev. ref, püspök.
 268. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
968-1895 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
egyházmegyébe kebelezett p e t e ki egyházközség K o d ta ­
n í t ó i állomására ezennel pályázat nyittatik.
Ezen állomás évi j a v a d a l m a : lakáson és kert-illet­
ményen kivül, 300 forint, mely esetleg 400 forintra fog
kiegészíttetni.
Csak okleveles tanítók, és tanitó-jelöltek pályázhatnak.
Pályázati határidő: folyó év augusztus 31. Folyamod­
ványok nt. M e n y h á r t A n d r á s , esperes aá.-hoz, Kecsetre,
u. p. Székely-Udvarhely, küldendők.
Kdlozsvártt, 1895. augusztus 9. Szász Domokos,
erdélyi ev. rét. püspök.
9 7 5 - 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egyház’
megyébe kebelezett n a g y-f ü 1 p ö s i egyházközség k á n t o r
t a n í t ó i állomására ezennel pályázat nyittatik, másodízben-
J a v a d a l o m : 1. Tisztességes lakás, kerttel és gazda­
sági épületekkel. 2. Nyolc hold első osztályú tagositott ka-
nonika-porció, melynek (jövedelme, 150 frt.) régi kataszteri
tiszta jövedelme csak 35 forint 13 és egy hármad kr-ban van
felvéve. 3. Képé, hivatalos becsértéke, 103 forint. 4. Tandíj
és fa kepe címen készpénz, 24 forint 55 kr. 5. A cmterem,
puszta, és szőlő jövedelme, 15 forint. 6 Munkatét értéke,
10 forint 88 kr. Összes jövedelem tehát, hivatalos becslés
szerint, 188 forint 56 és egyharmad krajcár. (Valóban pedig
235 forint 56 és egyharmad krajcárt tesz k i ) Kilátásba van
helyezve 111 forint államsegély megnyerése.
Pályázati határnap: folyó év augusztus 31. Folyamod­
ványok nt. L é n á r t J ó z s e f , esperes aá.-hoz, Magyaróra,
u. p. Disznajó, küldendők.
Kolozsvárit, 1895. augusztus 9. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
9 7 6 - 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküllői egyház­
megyébe kebelezett h é d e r f á j i egyházközség o r g o n i s t a -
k á n t o r i állomására ezennel pályázat hirdettetik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakáson, kerten, és gazda­
sági épületeken kivül, 357 forint értékű kepe, egyházható­
sági becslés szerint, mely fizetésért a megválasztott köteles,
a szorosabb értelemben vett orgonista-kántori teendők vég­
zésén kivül, az. állami iskolába járó református tankötele­
seket, és felnőtteket vallásos énekekre tanitni.
A fölszerelt folyamodások folyó év augusztus 31-ig
nt. K o v á c s E l e k , esperes aá.-hoz, V.-Gálfalvára külden­
dők, u. p. D.-Szt.-Máirton.
Kolozsvárit, 1,895. augusztus 9. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
976— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküllői egyház­
megyébe kebelezett k i s k e n d i egyház k á n t o r - t a n i t ó i
állomására, ezennel pályázat hirdettetik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás, kert, és gazdasági
épületek, melynek értéke csak 15 forintban van számítva,
az egyháztól 160 forint, mely összeget az állam, folyó év
szeptember elsején kezdve, 400 forintra fog kiegészíteni.
A fölszerelt folyamodványok, folyó év augusztus 31-ig,
nt. K o v á c s E l e k , esperes aá.-hoz, V.-Gálfalvára, u. p. D.*
Szt.-Márton, küldendők.
Kolozsvárit, 1895. augusztus 9. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
985— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett m e z ő - c s á v á s i egyházközség II*od
t a n í t ó i állomására ezennel pályázat nyittatik.
M a i számúnkhoz egy negyedív melléklet van csatolva.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
33. szám.
Évi j a v a d a l m a : lakáson és egyneg}'ed hold földön
kivül, az egyházközség pénztárából 100 forint, fára 10 frt.
állami pótlék 200 forint.
Pályázati határidő: folyó év augusztus 31. Folyamod*
ványok nt. R á k o s i I. a j o s, esperes aá.-hoz, Lukafalvára,
u. p. Nyárádtő, küldendők.
Kolozsvárit, 1895. augusztus 9. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
985-1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett v a j a i egyházközség é n e k v e z é r -
t a n í t ó i állomására ezennel pályázat nyittatik.
É v i j a v a d a l m a : lakáson, veteményes és gyümöl­
csös kerten kivül, kepe, kanonika-porció értéke, hatósági becslés
szerint, 206 forint 33 kr. 93 forint 67 kr. állami pótlék
megnyerése kilátásba van helyezve.
Pályázati határidő: folyó év augusztus 31. Folyamod­
ványok nt. R á k o s i L a j o s , esperes aá.-hoz, Lukafalvára,
u. p. Nyárádtő, küldendők.
Kolozsvárit, 1895. augusztus 9. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
991-1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref egyházkerületben, a sz.*szolnoki
egyházmegyébe kebelezett t a s n á d i egyházközség k á n t o r -
t a n i t ó i állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : 1. Tisztességes lakás, házi kerttel, 2.
készpénz az egyház pénztárából 250 frt. és a «Kőműves»
alapítványból 60 frt. 3. Tandíjból, középszámitás szerint,
187 frt. 4. Stoláris jövedelem-átlag 28 frt. 5. A kántor -
tanitó az ipariskolánál alkalmazást nyerhet, mely esetben a
fenn elősorolt jövedelem összege 100 írttal emelkedik.
K ö t e l e s s é g e : 1 Istentiszteletnél és temetéseknél az
orgonistái és énekvezéri teendők végzése s énektanítás mind
a fi*, mind a leányiskolában. 2. A ref. leányiskola növen­
dékeinek tanittása a törvényszabta módon és időben.
Pályázati határidő: szeptember 10.
A felszerelt pályázati kérvények nt. V i s k i P á l , es­
peres úrhoz küldendők Zoványra.
Kolozsvárit, 18.95. augusztus 9. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
832-1895. MEGHÍVÓ.
A kolozs-kalotai ev. ref. egyházmegye folyó évi sze-
tember 12-én és következő napjain B.-Hunyadon reggeli 9
órakor tartandó közgyűlésére ennek illetékes tagjait tiszte­
lettel meghívom.
Ezen közgyűlés főbb tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. 2.
Felsőbb hatósági leiratok felolvasása és tárgyalása. 3. Es-
peresi jelentés az egyházmegye egy évi állapotárúi és a
megejtett vizsgálatról. 4. Jelentés az egyházmegyei tanács-
évi működéséről. 5. Az egyházmegyei özvegy-árvái közpénz­
tári és temetkezési egyleti pénztárak megvizsgálásáról jelen­
tés. 6. Esetleges választások megejtése. 7. A zsinati tör­
vények értelmében alkotandó szabályrendeletek tárgyalása.
8. Kérvények, beadványok, indítványok tárgyalása.
A közgyűlés első napján tartandó isteni tisztelet alkal­
mával az egyházi beszédet m.-gyero monostori lelkész, tiszt.
Péter Károly aa. fogja tartani.
A közgyűlést megelőző napon, azaz, szeptember 1 i-én
reggeli 9 órakor házassági törvényszék lesz. Az ügyvéd
urakat kérem, hogy válópereikkel készen legyenek.
Ugyanazon nap délelőtt 11 órakor özvegy-árvái gyám­
intézeti értekezlet tartatik. Délután 3 órakor pedig egyház-
megyei Papi Értekezlet lesz.
Gyalu, 1895. auö- to-én. Déési Gyula,
evang. reform, esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Augusztus 22.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.
Előfizetési á ra : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Észrevételek «Kollégiumaink jobb jövője
érdekében» feliratú cikkre.
E lapok közelebbi számában «Kollégiumaink
jobb jövője érdekében» cimü cikk jelent meg,
mely, egy hosszú kritikai szemle alapján, egészen
aktuális kérdéssé teszi a kollégiumi igazgatóknak
ki által, s mily módon való választatását.
A mennyiben e cikkecske velem, illetőleg,
egyik jóhiszemű állításommal is foglalkozik, köte­
lességemnek tartom, úgy is, mint tanügyi előadó,
ki a rendszabály-revízió ügyét a nyilvánosság elébe
vittem; úgy is, mint tanár, kinek szintén tapasz­
talaton épült meggyőződésem van: előadni észre­
vételeimet, sine ira et stúdió, magamévá tevén
nem csak szives előlegezésül, hanem egészen ko­
molyan Fiziofilus Ítélete célját, mely, mint magáról
mondja, nem a «deleatur», hanem a «reformetur».
Fiziofilus, a cikk írója, eléggé sajnos esetek
felsorolása által arra a következményre jut, hogy
kollégiumainkban a még mindig található gyarlóbb
tanerők boldogtalankodása miatt fenforgó hiányok
és mulasztások itt-ott még mindig akadályára van­
nak a kollégiumi oktatás-ügy jóirányu emelkedé­
sének ; s buzgósága annyira elragadja, hogy e baj
elhárítására módot is javasol, mely. mindent gyó­
gyító ereje dacára is, nem állana egyébből, mint
hogy a kollégiumi igazgatóság elsőfokú hatósággá
tétetnék, s hatalmi tekintélyének fokozása végett,
ezen túl, mindazok a tanárok, kik az igazgatást
teljesitenék, nem a kollégiumi elöljáróság, hanem
az Igazgató-Tanács által választatnának hat évre,
mely évek után, a következő új ciklusra újra
választhatók volnának.
S én megdöbbenve olvasám Fiziofilus e ja­
vaslatát, mivel, úgy látszik, ezzel akarta kiegé­
szíteni a revízió tárgyában közölt gondolataimat,
vagy, a mint ő mondaná, a sorok közt felejtett
aggodalmaim felől igy kívánt engemet, s mind­
nyájunkat megnyugtatni. Sajnálom, azonban, hogy
34. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : Külmagyarutca 9. sz.
én, s azt hiszem, velem együtt minden autonóm
intézeti protestáns tanár, megnyugvás helyett fel
háborodást merítettünk a félreértések jelen út­
vesztőjéből. Mert, ha léteznék széles e világon
egy olyan tanintézet melyet minden izülékében tö­
kéletesnek mondhatnánk; ha léteznék olyan tanár,
a ki magát, józan észszel, minden-tudónak, és csal­
hatatlannak vallhatná; s végre, ha léteznék olyan
eijárás-mód, illetőleg, rendszabály, a mely merev
kereteivel az ügyek lendületes fejlődését egy­
magára is feltétlenül biztosítaná: akkor csak in­
kább el lehetne hinnünk Fiziofilus javaslatának
célszerűségét; akkor tán inkább elhihetnők, hogy
az általa javasolt rendszer mellett, az adminisz­
tráció dolgában, mélyebbre nem sülyedhetünk a
jelen szintájnál. De igy, annyi, és oly különös
feltételek hiányában, szintúgy bizonyosra vehetjük,
hogy az igazgatói hatáskörnek a javasolt módon
való kiszélesítése csakhamar az autokrátikus rend­
szer békói közé sodorna minket. Legott észre
vennők, hog) az igazgató, e rendszer szerint, nem
első tagja lenne a tanári karnak, nem primus
inter pares, mint ez kollégiumaink autonómiájából
következik, hanem az egész tanári karnak fölibe
állított magasabb rangú hivatalnoka, kinek a kol­
légium vezetése, szellemi irányítása körül egy­
magának több joga lenne, mint az egész tanári
testületnek. Észre vennők, és éreznők, hogy mind
azok az intézkedések, melyek eddigi rendtartá­
sunk szerint a tanári kar hatáskörébe tartoznak,
önkint az igazgatói jogok közé olvadnának bele;
ő osztaná be a tantárgyakat a tanárok között;
ő rendelné ki az osztályvezetőket, a könyv­
tárost, az ifjúsági önképzőkör elnökét; ő infor­
málná a felsőbb hatóságot tanár-társai működése
irányában; ő, s csak is ő érintkeznék bizalmasan
az államkormány kiküldötteivel; sőt, ha a tanári
tanácskozásokban a többség véleményével egyet
nem értene, az általa szükségesnek tartott intéz­
kedést addig is életbe léptethetné, mig a felsőbb
 270. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 34. szám.

hatóság az ügyben döntene. Egy szóval, rövid biztosit, hogy midőn oly határozatnak engedel­
időn sajnosán látnok, hogy kollégiumaink igaz­ meskedünk, melynek alkotásában magunk is részt
gatása az államiskolák igazgatási rendszerébe vettünk, önmagunkat tiszteljük meg, s önérzetünk
csapna át, mely a tanári kar vezető szelleme emelkedik, mig a ránk mért egyéni rendeletnek,
helyére, az igazgató egyéni gondolkozását állítja. vagy határozatnak engedve, ily edző, nemesitő
Ezt a rendszert, mely, nézetem szerint, lélek­ lelki táplálékhoz nem jutunk.
tani alap nélkül szűkölködik, a jelenleginél jobb­ Ezeknek előrebocsátása után, én az igazgató-
nak, hatásában üdvösebbnek nem tarthatom, s választás jogát a kollégiumi elöljáróságoknál meg-
a meddig kollégiumainknak a humánizmus ápolása, hagyandónak véleményezem. Eszem ágában sem
és terjesztése is egyik feladata leszen, ezt a rend­ volt, a választás fórumát máshová helyezni át;
szert egyenesen elitélem. hiszen, ezt alkotmányunk szellemének teljes igno-
Lehetnek ugyan ennek a rendszernek is cso­ rálása, és a «választás» helyébz a «kineve­
dálatos előnyei az oly hivatalokban, hol a r o u- zés» inaugurálása nélkül, senki meg sem is kí­
t i n e a fő, s a hivataloskodó egyének értelmi sérthetné.
önállósága és tekintélye egészen mellékes dolgok, Fiziofilus félreértése, valószinüleg, onnan
de, egy kultúrintézményre, minő egy kollégium, ered, hogy én a cikkemben egy helyt, rend­
s ennek tanáraira nézve, kik nem egyszerű hiva­ tartásunk liberális szellemét némi megszóri-
talnokok, mint ezt a múlt alkalommal is kimu- t ás sál kívánom fentartani. Valószínűleg, erre ala­
tatám: ez a rendszer kényszer-zubbonynál egyéb­ pítja Fiziofilus messzemenő következtetéseit; s csak­
nek nem mondható. Avagy, nem kell-e a tanárt, ugyan igaz, hogy én e megszorítást, az elöl­
kire a kiskorúak vezérletét bízzuk, a nagykorúság járóságokhoz intézett pár sornyi figyelmeztetésen
teljes jogával és terhével megajándékoznunk ? kívül, kellőleg ki nem fejtettem, és igy alkalmat
Nem kell-e magát szabadnak éreznie a tanárnak, adtam bárkinek is annak tetszés szerinti értel­
kinek hivatása szabad, férfias nemzedéket növelni ? mezésére.
A kitől azt várjuk, hogy a tudós szorgalmát a Most, pótlólag, bevallom, hogy midőn a libe­
művész lelkességével párosítsa, bizony, annak ne rális szellemű rendtartás némi megszorít á-
gördítsünk aprólékos, egyéni diktátumokat az út­ sát kimondottam, tulajdonképpen az igazgató-
jába; ne szorítsuk, hogy csakis egy bizonyos ki­ választás megszorítására gondoltam, mivel az én
szabott ösvényt taposson. «A kinek feladata az ajkaimat is terhelik bizonyos panaszok, bár ezek
ifjak egyéniségének kifejlését előmozdítani, mondja egészen másnemüek, mint a Fiziofilus panaszai.
Gregus Gyula, annak szüksége van arra, hogy Én azokat a panaszokat, és a nyomukban kelt
előbb maga fejtse ki erőteljesen egyéniségét, de, megszoritó ajánlatomat a bizottsági tárgya­
aztán legyen is alkalma, hogy azt önállóan ér­ lások alkalmára kivántam volna fentartani, ott
vényesíthesse. S van-e ebben veszedelem ? A akartam volna előállani a részletes felfejtéssel,
függetlenség csak úgy billentheti föl a mérleget, és megokolással. De, közbejött Fiziofilus kegyetlen
ha nem ellensúlyozzuk felelősséggel: e kettőnek cikke, a mely tartalék-gondolatomat félre magya­
arányosan kell növekednie. Minél kevesebb pa­ rázza, a minél fogva én, a magam igazolására, s
ragrafus mögé bújhatik valaki, annál inkább lesz Fiziofilus megnyugtatására, már most késztetve,
kényszerítve, saját erejére támaszkodni, saját sze­ és ösztönözve vagyok, egyet-mást elmondani,
mélyiségével jót állani működéséért. És csak is Panaszom röviden, és mindössze csak annyi,
ily működés lehet áldásos ott, a hol a gépies hogy kellegiumaink adminisztrációjában az alkot­
munka egyértelmű a lelki romlással.» mányosság érzéke, és a testületi szellem uralma,
Az ily helyzetből korán sem az következik, hanyatlóban van.
hogy mindenki a maga kénye szerint cseleked­ Tény az, hogy kollegiális rendtartásunk sar­
hetek, vagy, hogy ellenőrködő, a működést ösz- kalatos elve, melynek az igazgatás cikklusonkint
pontositó igazgatásra nincs szükség; hanem, igen való személyváltozásaiban kellene érvényesülnie,
is következik az, hogy az igazgató ne váljék rendel­ jó ideje figyelmen kívül hagyatik, és az e téren
kező irodafőnökké, s hogy a tanár-testület, élén kívánatos üde konkurrenciát unalmas egyforma­
az igazgatóval, tágas körű autonómiával bírjon. ság váltja fel.
Mély lélektani igazság rejlik abban az autonó­ Tény az, hogy kollégiumainknál az autok-
miában, melyet eddigi rendtartásunk számunkra rátikus állami rendtartás szelleme kezd meghono- O
 34- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
sodni, és a testületi szellem uralmát, nem adván
a mi kollegiális rendtartásunk mindenre utasító
paragrafust, egyéni rendelkezések szívják fel, a
minek következtében a függés viszonya, le az iskola-
szolgáig, valamint az iskolai fegyelem gyakorlása
alapjában egészen idegenszerü arculatot kezd öl­
teni; s a mi ennek természetes következménye,
a tanítás és nevelés ügyei körül az öntudatos,
öszhangzó munkálkodás, a határozott célra irá­
nyuló egyetértés létre nehezen jöhet, s a testület
ereje, a kitűzött feladat érdekében, üdvösen nem
gyümölcsöztethető.
Minek bizonyítanám, hogy az egésséges tes­
tületi szellem, valóban, mélyen kihat az iskolára,
és növendékeire; kihat a tanári kar összegének,
és egyeseinek erkölcsi helyzetére, és társadalmi
állására. Mint az egymást megértő család kebe­
lében nincs egy vonás, mely széthangzást árulna
el, sőt összevágóan halad minden munka, kicsiny
és nagy, gyönge és erős, ki-ki a maga helyén
és idejében végzi teendőit; a jó rend sikere mo­
solyog elő a nap: és heti munkán: nem máskint
az egyetértő tanári testület vezette iskolában;
az egyetértő működés, első tekintetre, nyilván való
a növendékeken; a munka-szeretet, p o n t o s s á g , és
engedelmesség tükörkint ragyog egész valójukon;
mint éltető lélek, megeleveníti őket tanáraik jó
szelleme. És mind ez üdvösen hat vissza az iskola
munkásainak egyetemére és egyeseire, a tanári
tiszt erkölcsi nyomatékára.
Ugyde. a testületi szellem uralmát száműző
mai adminisztráció, mint ha csak Fiziofilustól szusf-
geráltatnék, annak a hiedelemnek látszik hódolni,
hogy az igazgató csak úgy tarthatja fenn a rendet,
csak úgy vezérelheti öszhangzatos működésre a
tanárokat, ha nem annyira közéjük, mint jóval
föléjük van helyezve, s a felügyelet csak úgy
lehet sikeres, ha minél több, minél szorosabb rend­
szabályokra támaszkodik. Az ilyen adminisztráció,
Fiziofilus javaslatával együtt, nagyobb erkölcsi
nyomatékot tulajdonit a rendszabályozásnak, mint
a szabadságnak, s azt feltételezi, hogy a tudomány
emlőin táplálkozott meglett férfiaknak, kiknek
egyik főfeladatuk az ifjúság lelkében a rend-
szeretetet meggyökereztetni, a kötelesség-érzetet
felkölteni, legnagyobb örömük éppen abban telik,
ha önmaguk megszeghetik a rendet, elhanyagol­
hatják kötelességeiket.
Ezzel a felfogással, s általában, az újabb idő­
ben lábra kapott tétova adminisztrálással, szakí­
tanunk kell. Felfrissítő, élénk konkurrenciát kell
271.
ébresztenünk az igazgatói tisztek elnyerése körül.
Ezt az által fognók, nézetem szerint, megindítani,
és ébren tartani, ha rendszabályilag kimondatjuk,
hogy az igazgatók, a rendes tanárok közül, az
elöljáróság által, titkos szavazattal, hat évre vá­
lasztatnak; de, a hat év múltán lelépő igazgató
a következő ciklusa újra meg nem választható.
Én meg vagyok győződve róla, s azt hiszem,
hogy más is, a ki a Fiziofilus által mondottakat
(természetesen, nem szöveg szerint, hanem álta­
lánosított tartalmuk szerint) mérlegeli, s komoly
megfontolása tárgyává teszi, hogy kollégiumaink
adminisztrációja körül valóban fenforgó bajok és
tétovázások, fentebb megneveztem, elhárítására
egyedüli biztos és radikális mód az újra meg
nem vál aszt hat ás akadály-vetése. Hiszen, ha
van az igazgatói tiszt viselésében valamelyes ki­
tüntetés, s ha annak viselése különösb gonddal,
és teherrel jár, részesüljön abban, hat-hat évi vál­
takozásban, minden arra való rendes tanár.
Hasonló lélektani, és ellenőrző szempontokból,
de meg a munka-megosztás révén is, óhajtanám,
hogy az ajánlottam megszorítás a gazdasági fel­
ügyelő, az elemi iskolai igazgató, és a kollégiumi
könyvtáros választására is kitérjesztessék.
Ennyiben kívántam, s tudtam Fiziofilus félre­
értésére rámutatni; a mennyire lehetett, azt el­
oszlatni. Jobban szerettem volna, ha kritikai induk­
ciójának adatai nem jelennek vala meg a nyilvános­
ság előtt; amúgy is megérthettük volna egymást.
Pax nobiscum! r r .,
Paradi Kálmán.
A gimnáziumi vallás-tanárság kérdése.
A gimnáziumi vallás-tanári képesítés kérdése igen
fontos, s éppen azért annak gyors megoldása nagyon
is szükséges. Nemcsak azért, mert egyetemes egyházunk
tekintélye megköveteli ezt, hanem azért, mert követeli
a középiskolai országos törvény. A középiskolai törvény
kötelezettsége alól nem vonhatják ki magukat egyházi
kormányzatunk alatt álló gimnáziumaink.
Ennélfogva, egyetemes egyházunknak is gondos­
kodnia kell, önkormányzati jogkörében, hogy a vallás-
tanitás is, mely az érzelmi, értelmi és erkölcsi nevelésre
egy iránt kiterjed, a középiskolai törvénynek megfelelő
szakember által történjék. A z t teszi ez, hogy a vallás­
tanár legyen okleveles gimnáziumi tanár. Ebből aztán
az következik, hogy gimnáziumi vallás-tanár csak az
lehet, ki egyetemi oklevelet mutat fel, mert a rendes
tanárrá képesítés tekintetében a közoktatásügyi törvény
mást el nem ismerhet. Tehát, ezen oklevél nélkül rendes
tanerőnek el nem ismeri a vallás-tanárt, s a javadalma­
zások tekintetében sem alkalmazza reá a törvényt. K ö ­
veteli másfelől, tényleg, ezen kötelezettségnek teljesí­
tését az államsegélyek megadása alkalmával.
 272: PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 34 szám.

A közoktatásügyi kormánynak követelnie kell a ból. A z írásbeli dolgozat áll egy vallás-erkölcsi oktatásra
törvény végrehajtását. Más módon pedig nem követel­ vonatkozó elméleti tételnek kifejtéséből, mely zárt helyi­
heti, mint a hogy azt az országos törvény előirja. A z t ségben történik. Elkészítés ideje: három óra. Segédesz­
azonban sehol ki nem mondja a törvény, hogy a fele­ köz a biblia. A vizsgálat nyelve magyar.
kezetek olyformán nem intézkedhetnek önkormányzatuk 4. Ezen képesítő vizsgálatra jelentkezhetnek, kik
jogkörében, mely intézkedés megfeleljen a középiskolai a theologiai tanfolyamot kellő sikerrel végezték, s kik
törvény kívánalmainak, s igy végrehajtásának. Á kér­ legalább egy évről állandó segéd-lelkészi bizonyítványt
dést éppen ezért meg keli oldani. Szabályzatot kell ké­ mutatnak fel. v a g y legalább egy évig gimnáziumi vallás­
szítenie egyházunknak, hogy ezen szabályzat Írja elő a iam: ássál foglalkoztak.
gimnáziumi vallás-tanári képesítés feltételeit. Azonban, 5. A z elméleti vizsgálat tá rg y a i: vallásbölcsészet,
ezen szabályzat ne kössön ki olyan föltételeket, mely hittan, erkölcstan, egyháztörténelem, nevelés-történet.
föltételek nem egyeznek meg anyaszentegyházunknak A vailásbölcsészetnél főtekintettel kell lenni a külön­
tekintélyével, s nem egyeznek meg sem a joggal, sem böző vallás-rendszerekre, az ó-, közép- és újkori bölcsészetre.
a méltányossággal. A z t értem ez alatt, h ogy ne köve­ A hit- és erkölcstannál a konventi tanterv az irányadó.
telje a szabályzat, h ogy a gimnáziumi vallás-tanár az A z egyháztörténelemnél az egyetemes egyháztör­
egyetemen szerezzen oklevelet, lelkészi oklevele mellett. ténelem és a hazai egyháztört én elem. A z egyetemes e g y ­
Mert ennek a megszerzésére két évi lecke-látogatás szük­ háztörténelemnél a dogmák története is.
séges. Azon kívül, ezen föltétel nem egyezik meg theo- A neveléstörténet, a gimnáziumi tanárok képesíté­
logiai akadémiáink tudományos tekintélyével, s nem séhez szükséges terjedelemben.
egyezik meg az igazsággal sem. Mert a többi tárgyak 6. A gyakorlati szakelőadás abból áll, hogy a szi­
tanárai kötelesek, az oklevél megszerzése végett, nyolc gorló a használatban levő gimnáziumi tankönyvekből va­
félévi lecke-látogatást felmutatni, s a vallás-tanár tizen­ lamely fontos kérdést választ ki, s szabadon adja elő,
kettőt. Ilyen föltétel alatt nem lesz senki gimnáziumi legalább egynegyed óra alatt, a gimnáziumi tanításnak
vallástanár, hacsak a véletlen valahogy bele nem so­ megfelelő módszerrel.
dorja. Mert ma már minden életre való ember azt mondja, 7. A vizsgáló bizottság az eredményről bizonyít­
hogy az idő pénz. S éppen azért, más szaktárgyra megy, ványt ad ki, melyben az általános eredményt írja ki,
melynek a javadalmazása ugyanaz, s ideje mégis kevesebb. jeles, jó, egyszerű kifejezésekkel, a szerint, a mint több,
A. volna a legjobb, ha az egyház kimondaná, v a g y kevesebb tárgyból nyert a szigorló jeles, jó, elég­
hogy az okleveles lelkészek egyszersmind a gimnáziumi séges fokozatot.
vallástanitásra jogosított tanárok. De, ha ezt nem mondja 8. Ha a vizsgálat nem sikerült, másodszor is lehet
ki az egyház, akkor egy középmértéket kell kitalálni. E jelentkezni. A határidőt a bizottság tűzi ki. Ismétléskor
középmérték pedig az, hogy az egyház gondoskodik minden tárgy vizsgálat tárgya. A vizsgálatot harmad­
vizsgálatról, mely vizsgálat képesíti a gimnáziumi vallás­ szor ismételni nem lehet.
tanárokat. Szabályzatban előirja a gimnáziumi vallás-ta­ 9. A vizsgálat dija minden esetben 20 forint, m ely­
nári képesítés feltételeit. A konvent utján aztán intéz­ nek fele a bizonyítvány kiállítása költségeit fedezi, a
kedik, hogy az egyházi szabályzat szerint megejtett másik fele m egy a tanári nyugdíjintézet javára.
vizsgálat utján nyert oklevelet az államkormány is el­ 10. A vizsgálatról a bizottság jegyzőkönyvet vé­
ismerje olyannak, mely a gimnáziumi vallás-tanitásra jo ­ szén föl, s a bizottság székhelyén elhelyezi, s levéltári
gosít, s egyenlő jogot ad a többi tárgyak tanárainak megőrzés alatt tartja.
jogával minden tekintetben. Jogos és méltányos ezen Most készülnek vallás-tanáraink arra, h ogy értekez­
eljárás. Azonkívül, nem is kivihetetlen. Mert ott van a letre gyűljenek Debrecenbe, s éppen ezért írtam erről
róm. kath. egyház. Ennek püspöki kara megalkotta a kérdésről, mint időszerű dologról. írtam azért is, hogy
1884-ben Budapesten, a gimnáziumi vallás-tanárok képe­ szavaim is befolyjanak arra, hogy a kérdés mentői előbb
sítésének szabályzatát, s azt ki is adta 1885-ben s azóta sikeres megoldást nyerjen. N é m e th Sándor>
ezen szabályzat szerint történik a vizsgálat, a püs­ ref. segéd-lelkész.
pök által alakított öt rendes és két póttagból álló bi­
zottság előtt. E bizottság a megejtett vizsgálat után,
jogosítja a vallás-tanárokat, s képesítő oklevelüket a köz-
Az egyházmegyékből.
oktatásügyi kormány is jogérvényesnek ismeri el. A marosi egyházmegyéből.
A z elmondott észrevételek után, ajánlom a gimná­ A bekecsalji fiókkör Papi Értekezlete folyó évi junius
zium i vallás-tanári képesítés szabályzatának megszerkesz 10-én tartatott meg Backa-Madarason. (Sajnáljuk, hogy tér-
tését, az alábbi pontok szerint. szüke miatt, csak most közölhetjük. S z e r k . ) Jelen volt
A gimnáziumi vallás-tanári képesítés szabályzata. tizenöt rendes tag, két papi és három tanítói vendég.
1. A gimnáziumi vallástanárok képesítése végett Mint rendesen, úgy most is, az értekezletet isten-tisz­
e g y öt tagú bizottságot szervez az egyházkerület. telet nyitotta meg. Imát mondott köri elnök, Szász Károly,
2. E bizottság feladata, hogy a vallástanári vizs­ ny. szeredai pap. Egyházi beszédet tartott 2. Móz. XI. 27
gálatra jelentkezőnek szakképzettségét megvizsgálja, a — 29. alapján, Albert Miklós, bede-szentháromsági pap, fel­
kitűzött vizsgálat alapján. mutatván azon küzdelmet mely az előhaladás, a felvilágo-
3. A vizsgálat áll egy elméleti vizsgálatból, egy Írás­ sultság és szabadság, másfelől az ósdiság, maradiság, sötét­
beli dolgozatbúi és egy szóbeli, gyakorlati szakelőadás­ ség és elnyomás kedvelői között minden korban fennállott.
 34- szám PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Szépen jellemezte ezeket a mindenkori farizeusokban, azo­
kat pedig a prófétákban, apostolokban. Beszéde nagy hatást
tett a jelenlévő, nagy számú közönségre.
Isten-tisztelet végeztével, az egész közönség helyén
maradt a templomban. Szász Károly, ny.-szeredai pap, el­
foglalta az elnöki széket és felolvasta elnöki megnyitó be­
szédét, melyben először is a múlt értekezlet óta történt
személyi változásokat emliti meg. Fájdalmát fejezt ki, hogy
munkás tagtársunk, Biró Géza, körünkből távozott, de más­
felől örömét a felett, hogy Sámuel Aladár jött helyébe, kit
irodalmi működéséről előnyösen ismerünk. Aztán, azon öt­
letből, hogy vidékünkön papi értekezleteinket tréfásan kál­
vinista búcsúnak nevezték el, a búcsú fogalmát és történe­
tét adja elé Fölemlítette a katholikus egyháznak több rend­
beli erekl}éit, melyek miatt a protestánsok ezeket általában
elvetették. A közönség nagy érdeklődéssel hallgatta végig
a felolvasást, s elnököt lelkes éljenzéssel tüntette ki.
Péterfi Lajos, májai pap, Pataki Lajos volt ny.-szent-
imrei pap felett olvasott fel emlékbeszédet. Felolvasásából
a következő főbb életrajzi adatok domborodtak k i : Pataki
Lajos, volt nyárád-szentimrei pap, 1819. augusztus n -én
született. Atyja Pataki János, lévita volt Tamásfalván, Há-
roruszékmegyében. Atyja vezetése alatt elsajátítván az elemi
ismereteket, Pataki Lajos, 1829-ben Székely Udvarhelyre
ment, hol elvégezte a gimnáziumi tanfolyamot. Kzután 1840-
ben Maros-Vásárhelyt lett theologus, hol Albert János, ref.
pap vette vette pártfogásába. 1846. április 5-én májai pap
lett, s ez egyházközségben működött 1861. októberig. Ez
idő alatt sikerült neki, leginkább gyűjtések és adományo­
zások utján, Májában, a romba dőlt régi templom helyébe
egy díszes, új templomot építtetni. De alig lett készen a
templom, még azon év őszén, Nyárád-Szentimrére vitetett
át, s itt működött aztán egészen 1892. március 4-én be­
következett haláláig. Itt is gyűjtött torony-alapra, de aztán
torony helyett egy díszes papi házat építtetett. Tehát, mind­
két egyházközségében maradandó emléket hagyott maga
után. Fő jellemvonása volt a szives szolgálat-készség, mely-
nélfogva papi üresedések idején rendesen őt keresték fel a
szomszédos egyházközségek a temetések és esketések vég­
hez vitelére. A felolvasást érdeklődéssel hallgatta végig a
közönség, azon meggyőződést nyervén abból, hogy az egy­
szerű falusi pap élete is lehet környezetére nézve áldásos,
és maradandó emlékeket alkotó.
Sámuel Aladár, selyei pap, »Levél egy téritőhez«
címmel olvasott fel egy szellemes elmefuttatást. »Mit nyert
ön a térítéssel? kérdi ebben a túlbuzgó téritőtűl. »Egy lel­
ket«, »Nem; hanem elvette ama támaszt, mely eddig, már
úgy a hogy, fentartotta azt a lét küzdelmei között, s nem
T A R C A.
Geese Dániel, és emberszereteti intézete.
Non ex igne fumus, séd
ex fumo ignis.
Horatius.
Hetvenegy év változásai, viharai vonultak el az óta,
hogy dr. Geese Dániel, a nevéről ismeretes Emberszereteti
intézet maradandó érdemű, s emlékű alapvetője, Maros-Vá­
sárhelyit, 1824, május 13 án elhalálozott.
Sok tekintetben tanulságos, közérdekű, s alapítvány­
273
adott mást helyette, vagy ha adott, azt az illető nem tudja
használni, mert úgy van vele, mint Dávid a Saul által reá
rakott fényes fegyverzettel, nem tudja használni, mert nem
szokta meg. A gyermeki benyomások elfeledhetetlenek, s ön
azokat háborította meg. így ön, ha nyert valamit, legfön-
nebb hypokritákat, vallástalanokat; mert a régi gyökereket
kitépte, s újakat nem ültetett helyökbe; vagy ha igen, azok
nem fogantak meg.« E szellemesen megirt felolvasás általá­
nos tetszésben részesült, és központi felolvasásra ajánlta-
tott fel.
E sorok írója »A cselekvő állás megállapításáról« ol­
vasott fel gyakorlati értekezést, melyben először azon ne­
hézségek okait kutatja, melyek különösen kezdő számadás
készítőinket akadályozzák, s ez okokat mostani hivatalos
nyomtatványaink hiányosságában találván fel, célszerű indít­
ványokat tett e hiányok eltüntetésére.
Végül, elnök záróbeszédje fejezte be az értekezletet.
Elnök reá mutatván az értekezlet lefolyására, azon kérdést
veti fel: »Mire valók a papi értekezletek?« Hogy magunk
is tanuljunk és hallgatóink is okuljanak, mert itt oly tudo­
mányos és gyakorlati dolgok jőnek tárgyalásra, melyeknek
ünnepélyes istentisztelet alkalmával a szószékben nincs helye.
Megköszöni a közönségnek, hogy érdeklődését mindvégig
jelenlétével tanúsította. Végül, a gyülekezetre áldást kívánt.
Értekezlet után, Nagy Albert, helybeli pap, vendég-
szerető asztalánál gyűltünk össze, e nélkül mi. régi szoká­
sunk szerint, sem az értekezletet, sem a jegyzőkönyvet
nem tekintjük bezárnak a hivatalos tárgysorozat lejártával.
Tapasztaltuk ugyanis, hogy a fehér asztalnál sok életre való
eszme és indítvány pattan ki, melyeknek kár volna a leve­
gőben nyomtalanul elhangzani. Folyt tehát értekezletünk
tovább a fehér asztálnál. Eltekintve számos csinos pohár-
köszöntéstűl, jegyzőkönyvi szentesítést nyertek a következők:
Kövendi Kálmán, aa. szives meghívására őszi értekez­
letünk helyéül Torboszló választatott ki.
Nagy Albert, backa-madarasi pap aa. felszólalására,
Lőrinci Lajos esik falvi pap aanak, a papi ház leégésével
történt kárai felségéiésére, alólirottnak kalapjába rögtön 8
frt. 10 kr. gyűlt össze, mely is posta-utalványon azonnal
elküldetett a távollevő tagtársnak.
Sámuel Aladár, selyei pap aa. indítványozza, hogy
minden egyházközség legyen tagja a Protestáns Irodalmi
Társaságnak, s ez utón vettessék meg minden egyházköz­
ségben egy parokhialis könyvtár alapja, melynek hiányát
sajnosán érezzük. Az inditvány általános helyesléssel elfo-
gadtatik; mely után, megköszönve szives házigazdánk ven­
dégszeretetét, a jól végzett munka felemelő tudatával osz­
lottunk haza. Rákosi G ö rg y -
levele 35-ik szakaszában kifejezett óhajának megfelelő köte-
lésséget teljesítünk, midőn koronkint áldott emlékezetét föl-
elevenitjük, magasztos célú és horderejű, belszervezeténél
fogva is Ős-székely jelleget kidomborító alapítványa valódi
tartalmát, rendeltetését kutatjuk, s annak előállását, fejlődé­
sének kiválóbb mozzanatait nyilván tartani, igyekezünk.
Geese Dániel 1768 év március 7-én született, Belső-
Szolnokmegye, Cigányi nevű kis községben, székely szárma­
zású szülőktől. Édes atyja, száraz-ajtai Geese Beniámin, azon
 274. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
időben királyi táblai Írnok, utóbb Déván letelepedett ügyvéd;
édes anyja, Tétsi Krisztina, a maros-vásárhelyi ev. ref. kol­
légium néhai theol. tanára, Tétsi Sámuelnek árván maradott
leánya voltak.
Gecse Dániel, atyjától elhagyatott, állandóan Maros-
Vásárhely tt lakó, szűk anyagi körülmények közt élő édes
anyja védszárnyai alatt növekedett fel; az ottani ref. kollé­
gium alsóbb és felsőbb osztályaiban kezdette, s végezte ta­
nulását, kiváló tehetséggel és^ eredménynyel.
Kifejlődött egész egyéniségének, élettörténetének neveze­
tesebb eseményei ismertetéséül, alább idézzük néhai légid,
gróf Teleki Domokos, főgondnoknak az alapítvány fennállása
50-ik évében, M.-Vásárhelyit, 1870, dec. 29-én megtartott
hit-bizományos nagy gyűlés alkalmával mondott emlék-beszé­
dének ezekre vonatkozó fenkölten jellemző bizonyságtételeit •
«Tiszteletünk tárgya, ünnepélyünk hőse, száraz-ajtai Ge­
cse Dániel. A múlt század 68 ik évében született; születésének
körülményei igénytelenek, ridegek, elmondhatom, mostohák
voltak. E mulasztásért, azonban, a gondviselés gazdagon kár­
pótolta, midőn ritka észtehetséggel, kellemes, és megnyerő
külsővel ruházta fel őt. Zsönge gyermek korában e tanoda
polgárai közé lépett, itt folytatta, s végezte be gyermeksége
és ifjúsága első kiképzését, mi közben jeles észtehetségei,
dicséretes szorgalma, sikeres tanulása, kellemes és megnyerő
társalgási modora által nem csak tanuló-társainak, de egy­
szersmind tanítóinak szives indulatját megnyerte. 1791-ben
az alsóbb osztályok legfelsőbbikében köztanitó volt. Az orvosi
pályára érezvén legtöbb hajlamot, e vágyának csak az által
tehetett eleget, hogy az akkori idők szerint a helvét-hitüek
három főtanodájában közvizsgákat tett, s a szigorlatok di­
cséretes kiállása után, a méltóságos egyházi főtanács aján­
latával felkészülve, előkelőbb és vagyonosabb hitsorsosait
felkereste; az ez utáni segély és ugocsavármegyei főispán,
s koronaőr, gróf Teleki József folytonos pártfogása képesí­
tette őt arra, hogy a pesti egyetemen hat éven át az orvosi
tanfolyamot hallgatta, melynek dicséretes végeztével, 1798-
ban orvostudorrá avattatott fel.
Ez időben, Dánielünk azon ifjú képét tünteti fel előt­
tünk, ki nem elégszik meg azzal, hogy a hajlam szerint vá­
lasztott és dicséretesen előkészített pálya kezdetén állandó
hatáskört válasszon magának, de nemes vágya abban keresi
elégtételét, hogy a maga előtt feltárt tágas tért járja be, ku­
tassa át, hogy minél többet tegyen és ismerjen, s ez által
gazdagítva ismereteit, szerezzen tapasztalásainak több oldalu-
ságot, edzze tetterejét, és szorgalmát. E nemes vágytól in­
díttatva, 1799-ben előbb Bécsbe utazott, s onnat 1800-ban
Olaszországba menvén, az ottan állomásozó osztrák császári
seregnél katona-orvosi állomást válalt, mi közben veszélyes
kóroda-lázt kapván, nemes buzgalmának csaknem áldozatul
esett. Olaszországból visszatérve, állandóbb tartózkodását e
város kebelében választotta, a nélkül azonban, hogy külön­
féle épp oly dicséretes, mint tanulságos vállalkozásaival föl­
hagyott volna.
1807-ben Hunyadmegyében veszedelmes epidémia dü­
höngött, melynek az ottani megyei főorvos és sebész is ál­
dozatul estek. A királyi főigazgató-tanács megbízásából, Gecse
Dániel ment oda, hogy a veszedelmes ragály pusztításait
mérsékelje, megszüntesse. 1809 ben a francia háború ag­
gasztó fordulata Erdély ifjúságát is fegyverre szólította. A
felkelő hadsereg táborkari főorvosa Gecse Dániel volt.
34 szám.
1813- ban a szomszéd Oláhország több vidékein a
mirigy-vész kiütött, a kir. kormányszék akkori országos fő­
orvost, Pataki Sámuelt, és segédül Gecse Dánielt Brassóba,
küldötte a szükséges intézkedések megtételére, s hogy a.
veszélyes ragály terjedése az ország határain feltartóztassék.
1814- ben, hasonló minőségben, Fogarasba küldetett
Gecse Dániel. Fönnemlitett minden küldetéseiben épp oly
kitűnő orvosi szakismeretet és ügyességet, mint lelkiismeretes-
és sikeres buzgalmat tanúsított.
Fogarasbúl 1815 ben visszatérve, Dánielünk állandóan*-
e város kebelébe telepedett le, s 1817-ben városi főorvossá,,
s a helybeli kóroda másod-orvosává lett.
A város lakóinak, minden osztály-, és rangkülönbség'
nélkül, egyik legkedveltebb orvosa volt. A kunyhó lakói nem
csak lelkiismeretes, de olykor nemes szivü jóltevojüket ta­
lálták fel benne. A legfelsőbb körök miveit társaságának
szívesen látott résztvevője, s a miveit társalgásnak épp oly
kellemes, mint szellemdús tényezője volt. Ez időben fogam-
zott meg elméjében e m b e r s z e r e t e t i i n t é z e t é n e k
eszméje.»
(Folyt, következik.) Csernátoni M. Zsigmondi-
Könyvismertetés.
(Biblia-ismertetés, a gimnázium I. és Ií. osztálya számára. Irta: Dr.
Bartók György, ref. lelkész. Ára 75 kr.)
( Vég e.)
Lássuk már most a Bartók György könyvét. Hogy
Bartók György jól ismeri a bibliát, azt tudják különösen,
azok, a kik az ő magvas exegetikai és bibJikaí magyarázatát
hallgatták a theologiai kurszus alatt, a mikor is a megbol­
dogult Keresztes József halála után, ő vette át e tárgyak
tanítását. Persze, más az anyag, a mit a theologián, és más
az, a mit a gimnáziumban kell és lehet tanítani, s más a
módszer is. Gyermekeknek nem csak, hogy nem lehet tu­
dományos theologiai előadásokat tartani, de a legnagyobb
veszedelem lenne. És én nem habozom kijelenteni, hogy
nehezebbnek tartom gyermekek számára, mint szakemberek
számára alkalmas könyvet írni. Ott ismerni kell a gyermek
szellemi képességét, számot kell vetni azzal, hogy a gyermek
még nem képes önálló vizsgálódásra, s igy az elébe adot­
takat, mint kész igazságokat fogadja eb s ennél fogva, a
legnagyobb lelkiismeretességgel kerülendő mindaz, a mi
ingadozó hipothezis; mindaz, a mi pillanat-szülte ötlet, s
még nem ment át a lelkiismeretes vizsgálódás szűrőjén;.
általában, szükséges a legkörültekintőbb figyelem: kerülni
mindazt, a mi felesleges, s azt nyújtani csak, a mi a gyermek
lelkében isten országa felépítésére alkalmas. Nem mondom,
hogy ez Bartók Györgynek teljesen sikerült, de nagy rész­
ben igen.
A mint már fönnebb említettem, Bocsor Lajos köny­
vének hiánya tárgyalási módjában, irályában van. Különben
pedig irány, felfogás tekintetében megegyezik mindkettő.
Mindkettőnek szerzője a modern theologiai irány hive, mely
a keresztyén vallást történeti jelenségnek tekinti, a bibliát
pedig mint ennek történelmileg elsőrangú kútfejét és alap­
okmányát ; mindkettő a kritikai vizsgálódás eredményeit
tartja szem előtt ismertetésében s ezeknek alapján írja meg
munkáját. Különbség a kettő között az, hogy a Bartók
Györgyé világosabb előadással, egyszerűbb, tisztább nyelve
 34 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
zettel van Írva, s így inkább ajánlatos gyermekeknek tan­
könyvül. Mig Bocsor könyve rendre veszi az egyes könyve­
ket s egyszerűen csak kivonatolja azoknak tartalmát, addig
a Bartók Györgyé, elmondva először lényeges tartalmát
azoknak, külön fejezetekben szél az egyes kiemelkedőbb és
fontosabb mozzanatokról. így, pédául, a Mózes könyveinek
ismertetésénél szól először az egyes könyvekről, azután
-ezen könyvek tudósításai alapján megismertet a válasz­
tott nép származásával, Mózes és Jehova viszonyával, a
szövetséggel s ennek alapjával, a tiz törvénynyel, a
szent sátorral s a benne levő szövetség ládájával, a pap­
ság intézményével, az áldozattal, ünnepekkel, Izrael családi
és polgári életével, úgy, hogy a váltság történetének ez a
^korszaka egész híven áll a gyermekek előtt. Ugyanily hű­
séggel tárgyalja a honfoglalás történetét, a bírák, királyok
-korát, a kettészakadás után a két ország viszontagságos
küzdelmeit, a fogságból való hazatérést és ujjászervezkedést
a megfelelő könyvek ismertetése kapcsán, végig vezetve
^Izrael fejlődése történetének egész menetén. Az új-szövetség
.ismertetésénél, mintegy háttérül, szól a történelmi előzmé­
nyekről. Tárgyalási módja itt is ugyanaz, a mi az ó-szö­
vetségnél. Miután elmondja, például, hogy melyik evangyé-
liom mikor keletkezett, ki és mi célból irta, mi röviden a
/tartalma, ez evangyéliomck, és pedig az összes evangyéliomok
.tudósításai alapján rajzolja meg az Idvezitő alakját, Jézus
életét, működését, fönséges tanitásait, és váltság-munkáját;
itt is különös részletességgel terjeszkedve ki a legfontosab­
bakra: Jézusnak a hegyen tartott beszédére, és isten orszá­
gáról szóló példázataira, a melyeket két fejezetben olyan
szépen, olyan világosan tárgyal, hogy alig olvashatni ennél
sikerültebb tárgyalását.
A tanító-könyveknél ismét nem arra törekszik a
szerző, hogy rövid kivonatát adja azoknak, hanem hogy
1megismertesse azon vallás-erkölcsi eszmékkel és igazságok­
kal, a melyeknek megvilágositása céljából Írattak e művek.
Például, a Jób könyvénél az a célja az Írónak, hogy fele­
letet keressen arra a nehéz és annyi nagy elmét foglalkoz­
tatott kérdésre: i s t e n i g a z s á g o s s á g a m i k é p p e n
e g y e z t e t h e t ő Ös s z e a z i g a z e m b e r s z e n v e d é ­
s é v e l ? A példabeszédek célja, megmutatni, miképpen kell
istennek tetsző, kegyes életet élni s melyik az a bölcsesség,
a mely elvezérel a valódi boldogságra. A példabeszédek
szerint az, a melynek kezdete és koronája istennek félelme.
Ugyanez az alapeszméje a Prédikátor könyvének is.
Sokkal nehezebb már a feladata a szerzőnek az új-
szövetségi tanitó-könyveknél, a melyekben már nem egy-egy
eszme, vagy igazság, hanem egész láncolata foglaltatik az
üdvigazságoknak s igy nehezen kerülhető ki, hogy bele ne
bocsátkozzék az iró ezeknek biblikai és dogmatikai boncol­
gatásába, a mint ez tényleg dr Bartók Györgynek sem
sikerült, a ki Pál theologiájának egy olyan mélyreható fej­
tegetésébe bocsátkozott, a »Pál evangélium« cimü fejezet­
ben, hogy azt aligha meg fogják érteni a gyermekek.
A mi már a munka gyengéjét illeti, hogy ezt se
hallgassam el, ezt én az imént említetten kívül, abban az
egyben találom még, hogy néhol igen is aprólékos. így,
például, Palesztina földrajzánál, a biblia fordításánál, a ketté­
szakadás történeténél igen sok idegen névvel akarja meg­
terhelni a gyermek memóriáját. Azonban, ezen igen könnyen
segíthet a tanító azzal, hogy egyszerűen kihagyja a kevésbé
275
fontost. Különben is, sokkal könnyebb egy tanköüyvbűl
egyet-mást kihagyni, mint oda jegyeztetni.
Szólanom kell még tán a könyv stílusáról. Erről azon­
ban, az elmondottak után, nem sok mondani valóm van.
Szerző számot vetett azzal, hogy kiknek számára Írja
munkáját. Egyszerű, világos nyelvezettel van Írva s ha néha
a szónok, s dr. Bartók György nagy szónok, benne felül
kerekedik a pedagóguson, nem hibáztatható; a tárgy maga
megkíván némi szent elragadtatást.
Vágezetül, legyen szabad megemlítenem, hogy a ko­
lozsvári kollégium, elöljárósága ajánlásomra, elfogadta azt
tankönyvül s van reménységem, hogy ha megismerik, min-
denik iskola, a mely növendékeinek a valláserkölcsi életben
való gyarapodását szivén hordozza, készséggel fogja követni
a jó példát. Tarkanyi György.
Különfélék
= Új reformátor; új Luther! Kétségbe vagyunk
esve, hogyan tárgyaljuk ez esetet. Mert a dolog bár ko­
mikus, de a szereplőre nézve, határozottan szomorú. Nézzük
csak. A kon vént bizottságot küldött ki, hogy az egyház-
politikai törvények végrehajtására vonatkozólag « U t a s í t á ­
s o k a t » dolgozzék ki, a melyek egyetemes jelleggel bírná­
nak. A bizottság a püspökökbűl és minden egyházkerületből
egy tagból áll. Egész megnyugvással vártuk hát ez illusztris
bizottságtól, hogy feladatának megfelel. Olvashattuk is a
bizottságról, hogy Miskolcra összehivatott. Majd, hogy el­
napoltatok:. És igy tovább. De vártunk, azon hitben, hogy
meg nem csalódhatunk. Egy ember volt az egész egyetemes
kálvinista egyházban, a budapesti ev ref. egyház egyik papja,
tiszt. Papp Károly úr, a ki nem várhatott. Ő kiadott egy
tiz-tizenöt sorbúi álló felhívást, hogy a polgári tisztviselő
előtt megkötött házasságok « e g y é b r é s z e i » a tem .lom­
ban fognak tartatni; tehát, a polgári tisztviselőiül a házasok
menjenek a templomba, kérni istennek áldását. Ennyi az
egész. Breviler et confuse. Hogy mi lesz a gyermekek val­
lásával; mi lesz az anyakönyvekkel, és igy tovább, azzal a
budapesti egyik pap nem pondolt éppen semmit. Ezért ve­
tettük oda lapunk 32-ik számának 258. lapján egy újdon­
ságban, hogy tiszt. Papp Károly úr megtette intézkedéseit (!).
Nem maliciából tettük, hanem mert tiszt. Papp Károly úr
intézkedését igen is nagyon fogyatékosnak tartottuk. Ez új­
donságunk ellen Papp Károly úr, a «Prot. Egyh. és Isk. Lap»
legközelebbi számában olimpusi haraggal menydörög. Hogy
ő nem küldte a lapoknak; hogy neki volt joga, ezt meg­
tenni ; hogy ő nem is tudta, hogy a prot. püspökök miről akar
nak értekezni; (SzépI S zerk .) hogy ő felhívását a templom aj­
tajára szegezte, hogy lássák azok is, kik templomba nem jár­
nak, sat. í me , a z új L u t h e r ! Thesiseit kifüggeszti a buda­
pesti templom ajtajára, de vitatkozókat nem lát szívesen.
És, mint egy spanyol, büszkén kérdi: «mi gáncsolni való
van eljárásomban?» Hát, kedves tiszteletes úr, azzal nem
hízelgünk magunknak, hogy az Ön magasan szárnyaló szel­
lemét utolérhessük, de véleményünket egyszerűen elmondjuk.
Önnek, nem csak joga, de kötelessége is, hogy híveit az új
renddel szemben tájékoztassa, felvilágosítsa. Van erre mód,
eszköz, száz meg egy. Ön a legkomikusabbat választotta.
Igaz, minden prot. pap egyenlő jogokat gyakorol. E tekin­
tetben nem ismerünk tekintélyt. De, ön Budapesten nem
egyedüli kálvinista pap. Van még egy társa, a ki pláné
püspök, és ily címen tagja a konvent által kiküldött bizott­
ságnak. Budapesten van presbitérium, van egyházi közgyűlés;
van egyházmegyei, esetleg, egyházkerületi közgyűlés, mely
ilyen fontos ügyben intézkedésre van hivatva. Honnan veszi
ön a jogot, a hatalmat, és a bátorságot, hogy a maga simp-
lex személyében intézkedjék, és intézkedéseit pláné a tem­
plom ajtajára kiszegezze ? Van-e ebben tisztelet az egyházi
 2j 6 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
felsőbb hatóságokkal szemben? Van-e köteles, és méltányos
figyelem paptársával szemben, a ki püspök ? És mert thesisei
az egyház minden tagját érintik: van-e tisztelet önben az
egyház autonómiájával szemben? Ön nyomába mer lépni
Luthernek, az ő reformátori szelleme nélkül. Ön majmolni
akarja Samassát, ki egy magasabb eszme érdekében elválik
társaitól, ön ott hagyja társait, hogy a magasabb eszmét
kompromittálja. És még Ön gyanúsít: hogy tán n é p p á r ­
t i a k vagyunk? Nem, uram* Erdély a szabadság, a felvilá-
gosodottság földje. Erdélynek minden halma, völgye a lel-
kiismeretbeli függetlenségért öntött vérnek cseppjeitől lett
termekenynyé, és e szent földrül Őszinte részvéttel nézünk
azokra, a kik kicsinynek tartják Macedóniát, pedig úgy ha
sonlitanak Nagy Sándorra, mint a törpe — az óriásra.
= Egy nagy emberbarát halt meg aug. 5 én,
Tátra-Füreden, hová üdülni ment, K o v á c s F e r e n c ez
az emlékében is áldott férfiú, ki előtt mindenki tisztelettel
hajolt meg már életében, és halála mély megdöbbenést keltett
széles körökben, mert a legigazabb, legbuzgóbb volt ki valaha
szülötte földének, eg) házának és hazájának boldogulását óhaj­
totta. Ott lakott Hód-MezŐ-Vásárhelyen, csendes, puritán
elvonultságban, de közhasznú munkálkodásban és fáradha­
tatlanul az áldozatban. Mint öreg ember fogott ama nagy
vállalatba, mely szerint az i8 4 3/4-iki országgyűlés naplóját
összeállította és saját költségén kiadta hat erős kötetben,
melyért az akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Áldo­
zatainak Összege már életében elérte a hatvanezer forintot;
végrendeletében pedig összes vagyonát, mintegy 150,000
forintot részint egyházának, részint különböző jótékony cé
lókra hág) ományozta. Nagy űrt hagyott maga után, de
felséges példát azoknak, a kik a halhatatlanságba vetett hi­
tet a nemes cselekedetekben találják.
= Értesítés. A kolozsvári ev. ref. kollégium fő­
gimnáziumában és elemi iskolájában az 1896/6. évi beiratá­
sok szeptember x-én kezdődnek, és 4-én d. u. végződnek.
E négy napon folynak le a javító vizsgálatok is. A múlt
évi tanulók Értesítőikkel, az újak szülőik, vagy megbízott­
jaik kíséretében a múlt évről nyert bizonyítványaikkal, ke­
resztlevelükkel és oltási, vagy ujraoltási bizonyítványaikkal
H IV A T A L O S RÉSZ.
1008-1895. KÖRLEVÉL,
az erdélyi ev. ref. egyházkerület főtiszt. és mélt. házas­
sági főtörvényszékének egyházi és világi t. tagjaihoz.
Tekintettel arra, hogy az 1894. évi XXXI-ik törvény­
cikk f. é. október elsején hatályba lép: f. é. s z e p t e m ­
b e r 2 1-én d. e. 10 órára ezennel összehívom u t o l s ó
házassági f ő t ö r v é n y s z é k ü n k e t . Minélfogva, fölhívom
Címzetteket, hogy annak megtartása végett, Igazgató-Taná­
csunk üléstermében lehetőleg teljes számmal megjelenni szí­
veskedjenek.
Kolozsvárit, 1895. auguszt. 20. Szász Domokos,
erdélyi cv. ref. püspök.
2829-1895- PÁ LYÁ ZA T TANÁRI ÁLLÁSRA.
Az államilag segélyezett zilahi evang. ref. főgimnázi­
umnál betöltendő rende&tanszékre ezennel pályázat nyittatik.
A tanszékkel egyfeeKÖtött javadalom ez időszerint elő-
leges évnegyedi részletedben kiszolgáltatandó 1000 frt. fize­
tés. 200 frt. szálláspénz s két Ízben 100— 100 frt. ötöd­
éves pótlék.
Folyamodhatnak okleveles ev. ref. vallásu egyének,
kik a német-magyar vagy német-latin nyelvből középiskolai
tanári képesítéssel bírnak.
A kinevezés a vallás és közoktatásügyi m. kir. mi­
niszter ur jogkörébe tartozik. A kinevezett jogos és köte­
lezett tagja lesz a felekezeti tanárok részére felállított or­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
34 szám.
jelentkezzenek. Tudatni kívánom az érdekelt szülőkkel, hogy
párhuzamos osztályokat i8 9 5/6-ra nem állítunk föl. Ezért,
igyekezzék mindenki a kitűzött időben beíratni gyermekét,
mert később nem vehetünk föl senkit, helyszűke miatt.
Az igazgatóság.
= Ferenci Bernát, könyvkiadó Miskolcon, elő­
fizetést hirdet « T o m p a M i h á l y h á t r a h a g y o t t p a p i
d o l g o z a t a i r a » . A két kötet folyó évi karácsomra fog
megjelenni; ára kötetenkint 1 frt. 50 kr. Tompa neve föl­
ment attól, hogy olvasóink figyelmébe ajánljuk e vállalkozást..
= Arany menyegző. Augusztus n-én szép, és ritka ünne­
pélynek voltunk többen részesei Telekfalván. Egyházmegyénk egy
igen tisztelt, régi és hű embere, papja, kit bátyánknak nevezni,
megszoktunk ; ki ezelőtt két évvel ünnepelte papsága 50-ik évét,
tartotta arany-menyegzőjét; tartotta a 79 éves férfiú a 70 éves
asszonynyal A minden izében sikerült innepies alkalmi beszédet a
jubiláns barátja. Veres Ferenc, bágyi lelkész tirtotta, hogy ki az
igaz ember és hogy minő áldások vannak az igaznak fején, Péld.
10. 6. alapján. Azután, Menyhárt András, esperes hangulatteljes szép
beszédben a múltak emlékét kelté fel. fölmutatván, hogy a jubiláló
kedves öregeknek támpontjuk erősségük és fentartójuk a hit, re­
mény és szeretet volt. Rokon és jó barát együtt morzsolták szét
a beszéd hatása alatt a szembe feljött kegyeletes könyeket. Az
egyházközség is őszinte szeretetének kifejezést adottl, mikor a
templombúi kijőve, megállóit nagy és kicsiny és szószólójuk egy­
szerű szavakban áldá Istent e napért és kérte áldását az öreg papra,
és papnéra, éljen kiáltások és lakodalom alkalmá\al szokásos lövöl­
dözések közt. Természetesen, ezután következett a barátságos ebéd
és számos felköszöntő, melyek közt legszebb volt az, melyet a ju­
biláns mondott, melyben a 3 frt. m e n t v é n y - d i j a t , volt
rugonfalvi lelkész, Maksai Gyula árvái számára ígérte esperes aa.
utján elküldeni. A mint lehetett várni, a legélénkebb hangulat közt
töltött a szép számú társaság egy pár órát, óhajtván: vajha, sokak­
nak jutna részébe az ilyen ünnepély megtartása!
= Felhívás. Ezennel felkérem az egyház­
megyék nt. esperesein és a püspöki vizsgálat
alatt álló egyházak tiszt, lelkészeit, hogy az egy­
házkerületi Papi Értekezlet ez évi tagsági dijait
címemre (Belfarkas-utca 15. sz.) beküldeni mél-
tóztassanak. Kolozsvár, 1895. a-ug IO* Dr. Bor­
osa Mihály, ref. tanár, pénztáros.
szágos nyugdíj intézetnek. Az állomás az i 895/6. tanév meg­
nyitásakor foglalandó el. Okleveles pályázó hiányában, egy
évi időtartamra, helyettes-tanár alkalmaztatik évi 800 frt.
fizetéssel s a pályázati kérvény ilyen értelemben is elfo-
gadtatik.
A kellően felszerelt pályázati kérelmek legkésőbben
f. é. augusztus 31-ig beküldendők a fent nevezett iskola
elöljáróságához.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától,.
Kolozsvárt, 1895.. augusztus 15.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ref püspök, mint elnök
224— 1895. PÁLYÁZAT.
A vízaknai ág. hitv. ev. segéd-leikészi állomásra ezzel
pályázat nyittatik.
J a v a d a l m a k : 1. dézma-járulókban való részlet 108
frt. 2. «beneficium cameraticum» 100 frt. Haszonvételek:
1. 11 hold kaszáló 2. 3 hold 1446 négyszögöl szántó.
3 285 négyszög öl kertből.
Ezeken kívül a stola-illetékek az ág. hitv. ev. község
tagjaitól.
Folyamodványok f. év augusztus 31-iki estve 6 óráig
a n.-szeben-megyei ág. hitv. ev. espereshez nyújtandók be.
Nagy-Szeben, 1895. évi augusztus 15-én.
A n-szeben-megyei ág. hitv. ev. esperesseg.
Felelős szerkesztő és kiad ó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

r
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Augusztus 29. 35. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í V E N.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

A tanügy, kétségen kívül, egyike a legfon­

Gr. Kulin Géza elnöki megnyitó beszéde. tosabb szellemi intézményeknek, melynek helyes
úton való fejlődésétől függ nagy mértékben az
Ig
Öfen tisztelt Bizottság!
O egymás nyomába lépő nemzedékek boldogulása.
A természet örök törvénye a fejlődés, mely Szerencsés az az ország, melynek iskolái virágzók!
a létezőknek folytonos mozgásában nyilvánul. Hivatásukat híven betöltik azon felsőbb iskolák,
A legrégibb hellén bölcsészet ezen tény meg­ melyekben az ifjak nem csak a különböző isme­
ismerésén alapul, s a dolgok eredetével foglal­ retek megszerzésére vezettetnek, hanem egész
kozó empirikái dogmatizmus a fejlődés alapelvét emberekké növeltetnek, s a tanárok megfelelnek
különböző nevek alatt ugyan, de l ényegi l eg az A. C. 1. R. 10. C. 3. cikke azon kívánalmának,
a mozgásban vélte megállapíthatónak, igy, pél­ hogy a főiskolai tanárok nern csak tudósok,
dának okáért, Anaximenes az alaplényt, melyet hanem hasznosan t aní t ók is legyenek. A
a ion bölcsészek apeironnak, illetőleg, a ha­ pedagógia tapasztalati tudomány, melynek eddig
tártalannak neveztek, Plutarch szerint a levegővel elért eredményeihez az emberi szellem induktive,
azonosította, melynek két ellentétes mozgásából, s nem deduktive jutott s ez a tudomány bizonyára
úgy mint sűrűsödéséből, s ritkulásából vélte a ezen túl is ugyan azon módon fog bővülni, meg-
létezőket származtathatni. jobbulni, s megigazodni, mint annak előtte, t. i.,
A szellem kiválóan mozgás, s minden szel­ újabb tapasztalatok felhasználásával. De, az iskolai
lemi intézmény örökös mozgásban van; még pedig reform nem csupán csak a tanítás és növelés terén
lényegileg haladó irányban az emberi nem nagy tett helyes tapasztalatokból indul ki, hanem a
eszményi céljai felé. hol lassabban, hol gyorsabban, fejlődő ismeretágak, s a haladó közművelődés mind
néha kerülő útakon, máskor tekervényességek inkább emelkedő színvonalairól is. A valódi reform,
közt, per ambages rerum, és ha a korszel­ s az állítólagos közt fölöttébb nagy különbség
lemet visszahanyatlani látjuk, az vagy kimerült, forog fenn: az egyik a nyugodt fejlődést bizto­
s újabb erőket gyűjt, beteg, s gyógyulásra vár; sítja, a másik éppen azt rontja meg; az egyik a
vagy valamely ellenkező áramlattól visszaszorit- tett tapasztalatok útján jár, a másik kísérletez.
tatott, de akkor is nem menedék-helyet keres, Kísérletezzen a tudós dolgozó helyén, s kísérleteit
hanem újabb küzdelmekre készül. A midőn a gondosan ismételje, s ellenőrizze; sikeres kísér­
felvilágosultság szellemét, Prometheuskint, a hyper- letei a tudomány terén esemény számba fognak
boreusok sötét szikláihoz leláncolva látjuk, ne csüg­ menni. Ámde, a tanár a gondjaira bízott növen­
gedjünk érette, mert előbb-utóbb eljön szabaditó dékek tanítását, s növelését nem teheti kétséges
Heraklese. Ha a tett haladás áttekintésénél a kísérlet tárgyává, hanem az iskola való céljainak
hosszabb idő mértékét alkalmazzuk, a kerengő út elérésére csak olyan eszközöket használjon, me­
szemünk előtt egyenesre irányul. Hiába mondották lyeknek helyességéről meggyőződött. A régi nem
Pythagoras tanítványai autos efa, «a mester azért rósz, mert régi, ha csakugyan rósz, s az új
(igy) mondotta», a vizsgáló elme tovább ment, nem azért jó, mert új, ha csakugyan jó. A jó
s mind tovább megy feltartóztathatlanul. A határ­ gazda hoz elő ót és újat: olvassuk Máté
kövek a lelki élet birodalmában csak rövid időre, evangyéliomában.
látszólag azok, s valósággal a megtett út távol­ A protestáns felekezeti iskolák reformjánál
ságait mutatják, a mérföldkövekhez hasonlóan. kiváló tekintettel kell lennünk a protestántizmus
 278. PRO TESTÁN S KÖZLÖNY.
szellemére, mely a tanításnak, s a tanári karnak
elejétől fogva megadta, s biztosította a szabad­
ságnak azon bő mértékét, mely által a tanárok
képessé tétettek, az iskolai szabályzatok körén
belül, egyéni értéküket kifejteni, s érvényesíteni.
A z autonómia protestáns felsőbb iskoláink féltett
palládiuma, védpalástja, mely az egyház törvényes
korlátái közt, részükre a teljes önkormányzatot
biztosítja.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület méltóságos
Igazgató-Tanácsa a mai napra egy nagy bizott­
ságot hivott össze, mely hivatva lesz, erdélyrészi
ev. reíormált kollégiumaink tanügyi és fegyelmi
rendszabályaival és utasításaival behatóan foglal­
kozni, illetőleg, egy a tárgyalás megkönnyítésére
nagyérdemű, és igen tisztelt tanügyi előadónk által
szövegezett tervezetet pontonkint, s részletesen
megvitatni, hogy az ezen tervezetben foglalt elvi
kérdések felett a bizottság megállapodhassék.
Bizottságunk tagjai valamennyien erdélyrészi ev.
ref. kollégiumaink tanári karaihoz tartoznak, kiket
bizonyára valamennyiöket azon hő óhajtások hozott
ide: protestáns kollégiumaink javára közre működni.
Nekem jutott a szerencse, e nagy fontosságú gyű­
lésen elnökölni, a ki teljes szívből csatlakozom
önök óhajtásához: kollégiumaink magas rendű
érdekeit lehetőleg előmozdítani. Tegyük, a mit
az adott körülmények közt e célra tennünk lehet.
Üdvözlöm bizottságunk megjelent tagjait, s
a gyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom.
A prot. püspökök miskolci javaslata.
A z 1894-ik évi XXXI., XXXII. és xxxm-ik,
vagyis a «.Házassági jogról», «A gyermekek vallás ár óh
és <Az állam i anyakönyvekrőh szóló törvények, melyek
az említett év december hó 9-én nyertek királyi szen­
tesítést és együttesen a folyó évi október i-jétől fognak
életbelépni, uj viszonyok és ezekből kifolyólag sok rész­
ben uj feladatok és kötelességek elé állították magyar
protestáns egyházunkat.
Mélyebben és elfogulatlanul tanulmányozván ezen
törvényeket, azoknak szellemét és összehasonlítván azok­
nak intézkedéseit eddigi egyházjogi gyakorlatunkkal,
kézséggel el kell ugyan ismernünk azt, hogy eme tör­
vények a lehető méltányossággal és körültekintéssel, az
egyenlőség alapján és az egy és ugyanazon hazában lé­
tező különböző vallásfelekezetek hitelvei felfogását kímélve,
óhajtják megoldani az eddigi áldatlan felekezetközi vi-
szálkodásokat. Mindezek mellett is, bizonyos dolog az,
hogy okos, egyöntetű eljárásunktól függ úgy maguknak
az uj törvényeknek áldásos életbeléptetése és köztársa­
dalmi sikere, mint egyházi életünk további épségben
tartása, sőt magasabb fokra emelése is, azon káros visz-
szahatásokkal szemben, a melyeket ezen uj törvények
35. szám.
esetleg eredményezhetnek, ha velük nagy bölcsességgel
nem tudunk talán élni s ha nem vesszük figyelembe az
átmeneti idők és a régit az ujjal összekötő alkalmaz­
kodás szükségeit és azoknak legjobban megfelelő mód­
jait s különösen, ha kihasználatlanul hagyjuk azon erő-
forrásokat és jogokat is , a melyeket a törvényhozás a
vallásos és egyházi életnek, köztársadalmi és állami
nagy jelentőségét is elismerve, az egyháznak kezében
meghagyott.
Éppen ezen nagy fontosságú szempontok és a be­
következő uj idők komoly szükségeinek meggondolása
indították arra magyarországi protestáns egyházunk
püspökeit, hogy főpásztori gondoskodó felügyeleti tisz­
tükből kifolyólag, de az illető konventek által is e te­
kintetben megbízatást nyervén, addig is, mig e tekintet­
ben az illető felső hatóság végleges megállapodásra jut­
hatna, közösen beható tanácskozás tárgyává tegyék úgy
afc életbe lépő uj törvényeket, mint az azok rendelkezése
által előállott szükségeket s közös egyetértéssel és meg­
állapodással tájékoztató utasításokat adjanak lelkészeink
részére, mint a kiknek bölcs és tapintatos magukvisele-
tétől és eljárásától fiigg a beállott viszonyoknak sze­
rencsés vezetése s igy az uj egyházpolitikai törvények­
nek is óhajtott sikere.
Eme tájékoztató gondolatok között minden esetre
első helyen kell kiemelnünk azt, hogy immár törvény­
erőre emelkedvén a szóban forgó intézkedések, azok
előtt őszinte törvénytisztelettel kell meghajolnunk, s gon­
doskodnunk kell arról, hogy eme bizalom a törvényes
rend iránt, pótolja ki és ellensúlyozza még a törvények
intézkedését is ott, a hol azok a gyakorlati alkalmazás­
ban talán egy, vagy más tekintetben egyelőre hiányos­
nak mutatkoznának.
Magyarországi protestáns egyházunk érezve, hogy
sorsa, hivatása a közös magyar hazával van összeforrva,
a közös állami fejlődés érdekében sokszor még áldoza­
tok és jelentékeny lemondás árán is, mindenkor készsé­
gesen engedelmeskedett a valódi állami és közemberiségi
nagy célok és feladatok elérése végett hozott törvé*
nyéknek: jövőre s éppen ez uj törvények meghozatalá­
nak alkalmával sem keresheti tehát a harcot az állami
mai és társadalmi újabb tényezőkkel s azok fejlődési
tüneteivel szemben. Mert hiszen, a protestantizmusnak
nincs mit félnie a természetes és józan korlátok között
haladó kor tünetkező szükségeitől; sőt az újabb állami
fejlődési feltételek érvényesülésétől sem, annyival kevésbé,
mert mint erről a legújabb idők eseményei tesznek ta­
nulságot, a protestantizmus szelleme, igaz emberiségi
céljai és törekvései immár sok részben érvényesülnek
és áthatólag nyilvánulnak ezek életében is s e tekintet­
ben fő dolog és főfeladat az, hogy ébersége, alap elveihez
való következetes hűsége által jövőre is megtartsa e
ráhatási erejét s aluszékonysága, vagy éppen lanyhasága,
vagy elbizakodottsága miatt, ne engedje sem elragad­
tatni magát a kor áramlatai által, sem pedig kisodor­
tatni a társadalmi tényezők sorából.
Egyházi életünk ezen jelentőségének s a protestan­
tizmus, mint társadalmi és hivatása teljesítésének bizto­
sítása azonban csak úgy lehetséges, ha annak tudatát,
messze kiható becsének és értékének ismeretét, nemcsak
 35* szám. PROTESTÁN S KÖZLÖNY.
folyton ébren tartjuk híveink lelkében, hanem mindin­
kább drága lelki kincsesé is igyekszünk azt tenni azok
számára.
Sok, nagy eredménynyel biztató s jövőre minden
lelkész által kétszeres buzgósággal és fáradhatatlan hű­
séggel és őszinte lelkesedéssel alkalmazandó eszköz áll
e célból rendelkezésünkre.
Ott van, első sorban, híveink lelki gondozásának,
az ugy?ievezett evangelisátlónak és belmissio széleskörű,
sokirányú munkájának s kiváló papi hivatásának és köte­
lesség teljesítésének áldásos, mondjuk, jövőre őszintébb
akarása és nagyob lelkiismeretességgel való teljesítése.
Templomi igehirdetésünk, bár mennyire nagy jelentőségű
legyen is az különben s bármennyire elsőrangú tényezője
is a protestáns tudat és hitélet fejlesztésének, egymagá­
ban távolról sem elegendő híveink vallás-erkölcsi életé­
nek táplálására. A z az uj viszonyok között, éppen azok­
nak kisértése és bizonytalanságai, valamint az azok ár­
nyékában rendesen járni szokott ellenségek miatt még
kevésbé lesz elegendő, ha ahoz a szélesebb körű, a
sziveket közelebb érintő és közvetlenebb szeretetével
inkább megnyerő gondozás támogatása is erősebb mér­
tékben nem járul.
Ennek okos, tapintatos, a körülményeket figye­
lembe vevő s a protestántizmus lelkeket felvilágosító és
megnyerő szellemének és céljainak megfelelő gyakor­
lása legyen tehát minden protestáns lelkész kezében
egy részről az a fegyver, a mely megvédje egyházun-
házunkat az űj viszonyok köztt is ; másrészről az éltető
lélek, a mely az új törvényeket is áldásossá s egyházi
életünket is erőssé tenni, hivatva van.
Eme mélyebbre ható valódi s nagyobb eredménye­
ket fe Itüntető lelki gondozás gyakorlásának azonban
természetesen meg vannak a maga nélkülözhetetlen elő­
feltételei, valamint áldásos működését előmozdító és tá­
mogató kisérő társai is, a melyeket hasonlóképpen fel
kell használnia, éppen napjainkban minden lelkésznek, á
ki csak hivatásának magaslatára tud emelkedni és a ki
kötelességszerüleg kíván munkálkodni egyházi életünk
minden irányában való megerősödésén, sőt fokonkénti
felvirágozásán.
Ezen, a sikeres lelki gondozást és az élet csele­
kedeteiben nyilvánuló evangélizálást kisérő és gyámolitó
előíöltételek egyebek k ö zt: a gyermekek, mint leendő
egyháztagok, vallásos oktatása a népiskolában a lelké­
szek, vagy szükség esetében a segéd-lelkészek állal,
valamint azt folytatva és kiegészítve, ugyancsak általuk
a konfirmálásra való előkészítő, alapos vallásos oktatás.
H ogy templomi igehirdetésünknek s más egyéb
homiletai, vagy liturgusi működésűnknek és sokszor a
legnagnagyobb odaadással végzett foglalkozásunknak
nincs meg remélt gyakorlati eredménye és a híveink
benső vallásos életét és erkölcsi cselekedeteit átható és
megelevenítő ereje, ennek a tapasztalás szerint egyik
oka az is, hogy templomi közönségünk s felnőtt, már
az élet erős ráhatása és gyakran helytelen irányba csa­
logató hatalma alatt álló híveink egész lelkülete nincs
eléggé előkészítve a későbbi lelkészi vezetésünk iránt
szükséges, őszinte, bizodalomteljes odaadásra s lelkipász­
tori gondoskodásunk szívből származó keresésére.
379*
Itt, a gondjainkra bízott hívek vallásos életének ezen
a pontján kell azért jövőre nagyobb mértékben előké­
szíteni összes lelkészi működésűnk kielégítőbb sikereit,
így kell előkészítenünk mindnyájunknak egy minket meg­
értő, szeretetünk céljainak engedelmeskedő s munkássá­
gunk iránt ilyképpen is hálára kötelezett gyülekezetei.
Külföldi virágzó, előttünk példányképül álló test­
véregyházak fejlődése, tartalmas egyházi élete mutatja,
hogy jó és sikeres kurapásztoralist gyakorló lelkészek
csak egyszersmind egy személyben jó katekhéták lehetnek.
A vasárnapi iskolák vezetése, ifjúsági, vagy legény-
egyletek szervezése, egyházi énekkarok alakítása, vallásos
felolvasások rendezése mind olyan eszközök, a melyeket
éppen a reánk váró feladatok megoldása végett, a kö­
rülményekhez képest igénybe kell vennünk s okosan s
tapintatosan vezetni, éppen a lelkészi karnak elsőrangú
hivatása s feladata
Népünk ízlése, önmaga nem ismervén valódi lelki
szükségeit, fájdalom, sokszor a vallás terén is meg van
romolva s okos tanácsadó nélkül helytelen, sőt egyházi
életünkre veszélyt hozó utón keresi kielégittetését s az
igaz vallásos kedély megmérgező táplálék után nyúl,
néha öntudatlanul is.
A tiszta vallásos érzést erősbitő, az erkölcsi életet
nemes cselekedetek által gyümölcsözővé* tevő vallásos
iratok terjesztése azért ezen irányban is a lelkésznek kö­
telessége, annyival is inkább, mert protestáns egyházunk
ma már áldozatok árán is gondoskodott arról, hogy ily
nemes irányú vallásos iratok rendelkezésünk alatt állja­
nak s lassankint a legkisebb és legszegényebb egyház­
ban is megvessék alapját az annyira nélkülözhetetlen
parochialis könyvtáraknak, a melyek vannak egyedül és
legbiztosabban hivatva arra, hogy kiszorítsák híveink
körébűi a lelkűket saját pénzükön megmételyező hitvány
irodalmi termékeket.
De viszont, már csak az itt megemlített sok ol­
dalú és több irányú teendők is mutatják, hogy sikeres
teljesítése céljából, fő-feltétel a lelkészre nézve az, a mit
szent könyvünk is parancsol, hogy t. i. «A jó pásztor
ismerje az ó juhait.»
H ogy a lelkipásztor ugyanis egyházának minden
irányban gondját viselhesse, arra nézve múlhatatlanul
szükséges az, hogy egyházának életéről, az abban tör­
tént nevezetesebb, jellemzőbb, vagy éppen tanulságosabb
eseményekről és mozzanatokról, egy pontos és hű kép
álljon előtte^ hogy igy aztán minden percben tisztában
legyen a felől hová kell fordulnia lelki-gondozói munkás­
ságának nagyobb erejével; mi az, a mit gyülekezetének
érdekében legközelebb tennie kell, s mi az, a mi egy­
házának erős oldala s hol tűnnek fel annak netalán való
gyengeségei ?
Mindezekre s általában a gyülekezeteink életében
előforduló mozzanatokra vonatkozó adatokkal és feljegy­
zésekkel eddig is rendelkeztünk ugyan az úgynevezett
anyakouyvekben; azonban, ezek az adatok és feljegyzések
éppen az anyakönyveknek természeténél és azoknak ren­
deltetésénél fogva, sokkal szórványosabbak, rendezetle­
nebbek, semhogy azok mindenkor tisztán és könnyen át­
tekinthető képet nyújthatnák gyülekezeti életünk bár­
mely ágának, különösen most, a midőn az állami anya­
 28 o PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
könyvek mellett, esetleg még hézagok is könnyen tá­
madhatnak azokban.
Ezen különféle anyakönyvek, így is magukban
foglalhatnak ugyan sok mindenféle adatot, de arról ép­
pen a gyakorló lelkészek tehetnek tanúbizonyságot,
hogy mennyire kevéssé tájékoztatók azok hosszabb
utánjárás és egykevetés nélkül, ha talán csak oly egy­
szerű kérdésekre akarunk is pontosan megfelelni: hány
lélekből áll egyházközségünk; hány abban a férfi és nő
egyháztag; hány a külön család, mennyi a gyermekek
száma, sat.
A z anyakönyveket és azoknak különben nagyszámú
adatait, lelki gondozási célokbúl hasznvehetővé csak az
úgynevezett «család-könyvek » tehetik. Ezen «család-köny­
vekben » ugyanis külön iv lévén nyitva egyházunk min­
den önálló családjának, azokban egyszerre kellően cso­
portosítva látjuk az egyes családokban s azok életében
koronkint történő és feljegyzésre méltó mozzanatokat;
az egyes részletekből s azoknak rendszeres összetételé­
ből aztán az egész egyháznak múlt és folyó történetét
s az e tekintetben szükséges tudnivalókat is.
A családkönyveknek itt érintett jelentősége és az
azokhoz kötött nagy érdekek kívánják azért meg, hogy
azok jövőre minden egyházban megkezdessenek s hogy
jelen utasításunk különösen is kötelességgé teszi azok
pontos vezetését.
Mindezen irányadó elvek kiegészítéséül, alig szük­
séges, kiemelnünk, hogy behatóan és részleteiben is ta­
nulmányoznia kell minden lelkésznek, úgy magukat az
életbelépő törvényeket, mint az azok végrehajtására ki­
adott miniszteri utasításokat is, mert csak igy egészé­
ben lesznek teljesen megérthetők a törvénynek rende-
létéi és a nagyfontosságu életkérdéseket szabályozó
irányzatai, nemcsak, hanem ezeknek alapos ismerete
pótolhatja ki azon utasítási javaslatokat isT a melyeket
protestáns egyházunk püspökei, az egyöntetű eljárás
céljából a legszükségesebb teendőket illetőleg ez alka­
lommal addig is, mig e részben egyházi főhatóságaink­
nak ezek, megbízatáshoz képest, bemutattatnának és ál­
taluk végleg megerősittetnének, megállapított. (E célra
használat végett ajánlatosak a következő, igen jó ki­
adásai a törvényeknek: «A kötelező polgári házasság
törvénye.» Budapest, Lampel Róbert kiadása és «A
házassági jogról.»; «A gyermekek vallásáról». Ma­
gyarázatos kiadás. Két-két füzet dr. Imling Konrádtól,
Budapest, 1895. Második kiadás Ráth Mór.)
Maguk a figyelembe veendő utasítások a követ­
kezők :
I.
Az egyházi esketésről.
1. §. A leendő házasfeleknek, az egybekelést
meg­
előző kihirdetéséről, az állami törvények, nevezetesen az
állami anyakönyvekrűl szóló 1894. évi XXXIII. törvény­
cikk Il-ik fejezetének 45 és következő szakaszai, valamint
az ezekhez kibocsátott miniszteri utasítások 32. és további
§-ainak rendeletéi részletesen intézkedvén, és azoknak
célja, a házasság törvényes megkötésére vonatkozólag
ugyanazon kellékek és erre nézve szükséges bizonyos­
ságok hiteles megállapítása lévén, mint a melyeket kí­
35. szám.
vántak eddigi alkalmazásban levő egyházi ide vontkozó
törvényeink: ezen okok miatt a leendő házasfeleknek
egyházi részről való kihirdetése jövőre nem fo g történni,
eddig gyakorlatban levő alakjában, hanem azon már
előbb törvényesen egybekelt házasfeleknek, a kik az egy­
házi összeadásban is részesültek, ily módon is megkötött
házassága, az összeadást követő legközelebbi vasárnapi
délelőtti istentisztelet alkalmából, istentiszteleti rendtar­
tásunknak eddigi szokásos helyén fognak a gyülekezet­
nek tudtára adatni.
A z ilyen irányú utólagos kihirdetés, természeténél
és céljánál fogva, egészen vallásos természetű lévén, az,
az új házasfelekre vonatkozó, legszükségesebb adatok
rövid megemlítése mellett, a következő, vagy tartalmilag
ehez hason liturgikus szavak kíséretében történhetik meg:
«NN. és NN. vallásuak, ekkor és ekkor egymás­
sal törvényes házasságot kötvén, egyházilag összeadat­
tak és megáldattak. A midőn erről egyházunk tagjait
keresztyén örömmel értesítem, kérjük ez alkalommal is
mindnyájan keresztyéni szeretettel és buzgó szívvel a
házassági szövetségkötésre Isten segítő kegyelmét, szent
lelkének megszentelő erejét és gazdag áldását, hogy le­
gyen az a keresztyén családi erényeknek, és tiszta ke­
resztyéni boldogságnak és megelégedésnek forrása, Isten
nevének dicsősségére.»
2. §. A z 1894. évi XXXI. törvénycikk 123. §-sa
szigorúan megállapítja, hogy azon lelkész, ki az egy­
házi összeadásnál eljár, mielőtt a felek igazolták volna,
hogy a házasságot a polgári tisztviselő előtt megkötötték,
vétséget követ el és ezer koronáig terjedhető pénzbün­
tetéssel büntetendő; ismétlés esetében, a cselekmény két
hónapig terjedhető, fogházzal és ezer koronáig terjedhető
pénzbüntetéssel büntetendő és a cselekmény csak akkor
nem büntethető, ha az egyházi Összeadás az egyik fél­
nek közel halállal fenyegető betegségében történt: azért
az egyházi összeadásban csak azon házasfeleket szabad
részesítenünk, a kik az állami anyakönyvekről szóló
XXXIII. törvénycikk 62. §-ában megállapított és az ezen
szakaszhoz tartozó kiadott miniszteri utasítás 75. §-ában
körülirt a polgári tisztviselő által, még a felek kérelme nél­
kül is, a házasság megkötése után azonnal, minden egyes
esetben kiadandó, a házasság megkötésére szóló, úgyne­
vezett » Tanúsítványt« felmutatják.
Azon esetben, ha az egyházi Összeadás, az egyik
házasfélnek közel halállal fenyegető betegségében, kivé­
telesen a polgári házasságkötést megelőzőleg történik,
szigorúan megtartandó a XXXI. t. c. 36. §-ának és a
kiadott miniszteri utasítások 56. §-ának azon rendelete,
mely szerint ily esetben is, mindkét házasulónak ki kell
jelentenie, hogy legjobb tudomásuk szerint, köztük há­
zassági akadály nem forog fenn. Szeptember hóban csak
úgy fogadhatunk el házassági kihirdetést és esketésre
való jelentkezést, ha mind a háromszori kihirdetés, mind
az esketés még szeptember hóban megtörténhetik.
3. §. A z egyházi Összeadás legtermészetesebben
mindjárt a házasság törvényes megkötése után, tehát
mintegy közvetlenül ahhoz csatlakozva, történhetik meg ;
annyival is inkább, mert a kiadott miniszteri utasítások
61. § a egyenesen meghagyja a polgári tisztviselőnek,
hogy a házasságkötés idejének megállapításánál köteles-
 35- szám. PROTESTÁNS
sége, különös gondot fordítania arra, hogy a házasuló
feleknek módjukban legyen, még házasságuk megkötésé­
nek napján a házasságkötésre vonatkozó vallási köteles­
ségüknek eleget tenni.
Ha ez azonban bármely ok miatt ily időben meg
nem történhetnék, az egyházi megáldásban a később
bármikor jelentkező házas társak is készséggel részesi-
tendők.
Mindezekre való tekintetből szükséges, hogy erre
vonatkozó szándékukat a házasság megkötése előtt ide­
jében jelentsék be az illetékes lelkészi hivatalnál.
4. §. Egyházi összeadáora jelentkezhetnek és abban
feltétel nélkül részesittetnek első sorban minden körül­
mények között y>keresztyén hitünknek sorsósai«., tehát ezek zatot, két éven belül, az Igazgató-Tanácshoz megerősí­
között a vegyes vallásu házasfelek is'már csak az eddig
érvényben volt törvények értelmében is. Ezek mellett
aztán, a keresztyén és nem keresztyén házasfelek közül
azok, a kik Isten általunk hirdetett szent igéjének és
minden nemes erkölcsi érzést megszentelő áldásának
kívánsága és belső szeretete által e végből hozzánk for­
dulnak, hogy igy eképpen is mindinkább terjedjen kö­ hogy a korrepetitorság csak kivételesen, a szülők egyenes
zöttünk Istennek országa, a mely az ő szeretetében és
imádásában áll, az apostol szerint s a melyet minden
•ötét kereső népeknek hirdetni, hivattunk el.
(Vége következik.)
A tanügyi bizottság üléseiről.
Igazgató-Tanácsi intézkedés következtében, részint
a kollégiumi rendszabályok revideálása, részint a kollé­
giumi elemi iskolák új tantervének megállapítása végett,
gróf K u u n G é z a , egyházkenileti főgondnok elnöklése
mellett tartott tanácskozásokra megjelentek, és azokban
részt vettek a n.-enyedi kollégium részéről N agy Lajos,
képezdei igazgató, Váró Ferenc, tanár, és Szilágyi Gyula,
gimnáziumi igazgató; a kolozsvári részéről Török István,
•dr. igazgató. Szathmáry Ákos, tanár; a maros-vásárhelyi
részéről Horváth József, igazgató, és Gyulai D. Kálmán,
tanár; a sz.-udvarhelyi részéről Gönci Lajos, igazgató, és
Solymosi Endre, tanár; a zilahi részéről Berényi János,
■ igazgató, és Somogyi Jenő, tanár; a szászvárosi részéről
Simon Ferenc, igazgató, és Dózsa Dénes, tanár; a s. szent-
•g-yörgyi részéről Székely Bendegúz, dr. igazgató, és Dóm­
ján István, tanár; az Igazgató-Tanács részéről jelen volt
Parádi Kálmán, tanügyi előadó.
A bizottság tanácskozásait gr. Kuún Géza, elnök
nagyhatású beszéddel nyitotta meg, mely beszédet lapunk
•elején közlünk.
A tulajdonképpeni revideáló munkálatok megkez­
dése előtt, három elvi kérdést vitatott meg a bizottság,
u. m 1. A kollégiumoknál a benlakási és felügyeleti
rendszer disszimilis fejlődése mily mérvben, és minő mó­
dozatok mellett engedtessék meg? 2. Módosittassék-e a
tanár-választás ? 3. Módosittassék e az igazgató-választás
oly módon, hogy az elöljáróság hármas ajánlata alapján,
az Igazgató-Tanács válassza meg az igazgatót?
Mindhárom kérdés hosszas és magas színvonalon
álló vitára nyújtott alkalmat. Térszűke miatt, azonban,
•csak a végleges megállapodást közölhetjük, mely szerint
a bizottság a következő határozatot mondotta ki.
KÖZLÖNY. 2S1.
Minthogy a benlakó tanulók átlagos vagyoni vi­
szonyai, a felügyelet érdekében rendelkezésre álló anyagi
és nevelési tényezők (érett ifjak léte, vagy hiánya) és a
társadalmi viszonyok az egyes kollégiumoknál annyira
különbözők, és oly individuális jellegűek, hogy mind­
annyian egyöntetű szabályzat keretébe, célirányos fejlő­
désük kockáztatása nélkül, be nem szoríthatók: mód és
alkalom adatik mindenik kollégiumnak a disszimilis fej­
lődésre az által, hogy az együttlakást, esetleg konviktust,
a felügyelet és magántanitás kérdéseit mindenik kollé­
giumban, a hagyományok, és fennálló gyakorlat szem
előtt tartásával, az újabban alakult viszonyok szerint,
az illető elöljáróság Önmaga szabályozza, s a szabály­
tésre fölterjessze; megerősítéséig, azonban, a jelen álla­
potot tartsa érvényben.
Egyelőre, s elvileg kimondatik a tanulói fegyelem
alatt álló növendékekre nézve a pénzbüntetések eltörlése,
mivel e büntetésmód nem természetes; a magántanitói
rendszer helyett a felügyelői rendszer alkalmazása; és
óhajtására, s az igazgató hozzájárulásával történjék.
A második kérdés: a tanár-választás módosittassék-e,
a napirendről levétetett, mert tapasztalati példák álltak
rendelkezésre, hogy azon nehézségek, melyek miatt né­
melyek a tanár-választást módosítani óhajtották, a jelen­
legi rendszer keretén belül is kielégítően elenyésztethetők.
A harmadik kérdéssel: az igazgató-választásnak mó­
dosításával, még gyorsabban végeztek; mert, az ajánlott
módosítás annyira ellenkezik az egyház alkotmányának
szellemével, hogy ennek sarkalatos megbontása nélkül,
alkalmazása el sem képzelhető.
A z elvi kérdések tisztázása után, hozzá fogott a bi­
zottság a módosított tervezet megvitatásához, melyet
P a r á d i K á l m á n , tanügyi előadó, az egyes kollégiumi
elöljáróságok véleményezése alapján állított össze.
A tervezet pontozatait egyenkint olvasták fel, és
vitatták meg, arra törekedve, hogy bevétessék a külön­
böző rendszabályokból mind az, a mi jó, és mellőztessék,
a mi ellenkezik a protestáns tanügy józan szellemével.
Több pontját a tervezetnek vita nélkül fogadta el a bi­
zottság, mások felett hosszabb-rövidebb vita keletkezett;
szélesebb körű eszmecsere csak annál a pontnál kelet­
kezett, a mely a kollégiumi tisztviselők másodszori meg-
választhatásáról szól. Ezzel a ponttal kapcsolatosan, Pa­
rádi Kálmán, tanügyi előadó, a következő határozati
javaslatot nyújtotta be.
«Javaslat. A kollégiumi elöljáróság a gimnáziumi
és elemi iskolai igazgatókat, a gazdasági felügyelőt, va­
lamint a kollégiumi könyvtárost, a rendes tanárok közül,
titkos szavazással hat évre választja, a szolgálati idősbség
sorrendjétől függetlenül, tisztán a tanári és adminisztrá­
ciói kiváló hajlamokra és készültségre tekintetből, s a
választás eredményét bejelenti az Igazgató-Tanácsnak,
jóváhagyás végett. A hat év múltán lemondó igazgató,
gazdasági felügyelő és könyvtáros a következő ciklusra
újra meg nem választható, a mi nem zárja ki azonban azt,
hogy ők ez után, a már viselt tisztek viselésére, ismé­
telten is megválasztassanak.a
 232. PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
Őszinte meggyőződésbűi származó okokkal indokolta
határozati javaslatát ; hivatkozott lapunk megelőző szá­
mában megjelent fejtegetéseire, a protestáns lelkesedésnek
sok helyen tapasztalható lanyhulására, arra a szomorú
jelenségre, hogy tanárainkban nincs elég érdeklődés a
közügyek iránt, nincs elég ámbició, nincs éber munka-
kedv, s hogy7 mindezeknek kútfejét leginkább abban ke­
reshetjük, hogy a nagy többség előtt el van zárva az út
egyéni képességeinek érvényesithetésére azon szerencsét­
lenül kifejlődött szokás következtében, mely szerint a
már egyszer megválasztott tisztviselőket, egy és más
tekintetekből, nem igen szeretik fölcserélni.
Parádi Kálmán határozati javaslatával szemben, az
újra megválaszthatás elvét védelmezték Simon Ferenc,
szászvárosi, Szilágyi Gyula, n. enyedi igazgatók, és Váró
Ferenc, n.-enyedi tanár.
Simon Ferenc helyesli a könyvtárnok választását;
a más tisztviselők újra nem választásának előnyeit is
elismeri, mert a ki igazgató volt, szélesebb látó körrel
bir igen sok tekintetben, s ezt mint egyszerű tanár is
igen jól érvényesítheti; de, a kényszerítő kimondást nem
tartja szükségesnek, mert az igazgatónak bizonyos tem­
peramentumra, bizonyos jellemvonásokra van szüksége,
a mik nincsenek meg mindenkiben; hivatkozik arra, hogy
tcbb helyen a különböző intézetek közt verseny van, s
itt a kollégium érdekében áll, hogy mindig a leghivatot-
tabb álljon a kollégium élén, hogy a szükséges gyakorlat
megszerzésére idő kell, s ennek megszerzése a kollégium
kárára történik. Elismeri a testületi szellem hanyatlását,
de bizik a protestántizmus erejében, hogy ez nem fog
sokáig tartani.
Váró Ferenc elismeri, hogy a választás elve meg­
egyezik a protestáns szellemmel, de nem ismeri el, hogy
ezzel megegyezzék az eltiltás elve. A z újra nem választ-
hatás ellenkezik a zsinati törvénynyel, melynek intenciója
az, hogy az igazgató minél tovább legyen hivatalában.
Ellenkezik az eltiltás az elöljáróság bölcsességébe vetett
bizalommal, s a megkötés, szerinte, jogelvétel lenne. Rósz
hatásúnak is tartja egyfelől azért, mert akkor lépne le
a tisztviselő hivataláról, mikor abba beletanult, s az utód­
nak ismét tapogatóznia kellene; másfelől, a tisztviselő a
ciklus vége felé nem végezné teendőit kellő buzgósággal,
s igy a kollégiumok története hullámvonalhoz lenne hasonló.
Szilágyi Gyula a könyvtáros újra nem választha-
tását sem tartja helyesnek, mert ehhez még több gya­
korlat kell, és főképp egyöntetű munkásság. A tisztviselők
állandósága érdekében hivatkozik a miniszteri megbízottak
kijelentéseire. Ú gy véli, hogy az elöljáróságnak kell elég
erejének lennie, hogy az oda nem való tisztviselőt lemon­
dathassa. A z újra választás eltiltásában nagy veszedelmet
nem lát, de még sem járulhat hozzá.
(Vége következik.)
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K olozsvár.. 1895. au£- ! 9 -
Elnökölt: főtiszt, püspök, Szász Domokos, atyánkfia.
Jelen vo ltak: Szász Gerő, egyházkerületi közjegyző, dr.
V ályi Gábor, Deésy Gyula, igazg,-tanácsosok, Parádi Kál­
mán, tanügyi előadó, Herceg Lajos, műszaki előadó, Deák
55 szá m .
József, périztárnók, Maksay János, számvevő, és K ádár
János, segéd-titkár, és helyettes kölcsön ügyi előadó.
Főtiszt, püspök aa. az ülést megnyitván, elrendelte
az időközben elnökileg elintézett ügydarabok jegyzékének
felolvasását, minek megtörténtével, az ismertetett intéz­
kedések megtétele jóváhagyó tudomásul vétetett. Ezen-
intézkedések közül e helyen sem mulaszthatjuk el föl­
említeni azokat, melyekkel Bethlén-kollegiumunknak a
nt. Garda József, theol. tanár aa. nyugalmazására vonat­
kozó, s tek. Váró Ferenc, volt gimnáziumi igazgató aá.-
nak ezen állásárúi való lemondását elfogadó határozatai
jóváhagyatták. ’Igazgató Tanácsunk mindkét távozó tanár
aá.-val szemben kifejezte azon- őszinte elismerést, mely
Garda József, aát. a theologiai tanári állás oly hosszas,
és buzgó betöltéséért, és Váró Ferenc, aát. a gimnáziumi
igazgatói tiszt kiválóan pontos, s valóban, mintaszerű
viseléséért, a gimnáziumi rendtartás teljes újjá szervezé­
sével végzett megbecsülhetetlen munkálkodásáért méltán
megilleti.
Főtiszt, püspök, aa. a tárgysorozat megkezdése előtt,
bejelenti, hogy a miniszterelnök úr őnagyméltóságától
hivatalos értesítést nyert arról, hogy ő Felsége ez év
szept. 22-én Kolozsvár városát meglátogatja, s egyúttal
kérdést affelől. hogy óhajt-e az egyházkerület azon al­
kalommal hódoló küldöttséggel járulni ő Felsége elé ?■
E kérdésre, főtiszt, püspök aa. igenlő választ adott, s a
beszéd szövegét, melylyel az egyházkerület törhetetlen
hűségét és hódolatát ő Felsége előtt tolmácsolni fogja,
a miniszter-elnök úrnak már be is mutatta. Igazg.-Taná-
csunk, főtiszt, püspök aa. ezen előleges intézkedését öröm­
mel tudomásul, vette; s hogy erdélyi ev. ref. egyházkerü­
letünk részéről mentői nagyobb és tekintélyesebb kül­
döttség jelenhessék meg apostoli királyunk legmagasabb
színe előtt, elhatározta, hogy körlevélileg az összes fő-,
és algondnok aait. összes esperes, és főjegyző aait. föl­
kéri, hogy magyar díszruhában, illetve, papi ornátusban,
a nevezett nap reggelén nyolc órára az igazg.-tanácsi
ülés teremben összegyűlni, szíveskedjenek, a hódoló kül­
döttségben leendő részvétel végett.
Ez után következett a napirend, s ennek során első<
helyen Parádi Kálmán, tanügyi előadó aa. előterjesztése,
melyben előadta, hogy dacára annak, hogy a nem állami
tanárok országos nyugdíj intézetébe való belépés iránti
nyilatkozatok, az Összes erre vonatkozó okmányokkal
együtt, már közei egy éve fölterjesztettek a közokt. mi­
nisztériumhoz, mindazonáltal ezen nyugdíj-intézet életbe
léptetése iránt semmi intézkedés sem tétetett, s e miatt
számos tanári család a legnagyobb aggodalmaknak van
kitéve, s kollégiumaink a dijak beszedésére nézve is nagy
bizonytalanságban vannak. Igazgató-Tanácsunk ezen igen
fontos, és tanárainkra nézve válóban élet kérdést képező­
intézmény életbe léptetésének sürgetését maga részéről is
szükségesnek tartván-; elhatározta, hogy tájékozás-nyújtás
végett kérdést intéz a közokt. miniszter úrhoz, s egyúttal
fölkérte főtiszt, püspök aát. hogy személyes közbenjárá­
sával hasson oda, hogy e kérdés, a lehető legsürgő­
sebben, megoldassák.
Maros-Vásárhelyi kollégiumunk Elöljárósága, hivat­
kozva arra, hogy az érettségi vizsgái miniszteri biztosok
jelentései alapján, már néhányszor felhívást kapott a
 35* s z á m . PROTESTÁNS KÖZLÖNY
Tcözokt. minisztertől az iránt, hogy a latin klasszikái reáliák
tüzetesebb tanításáról gondoskodjék, most előterjesztést
tesz, és kéri abban azon határozatának jóváhagyását,
mely szerint a latin órák számát a VII. és VIII. osz­
tályban hetenkint egy egy órával emelni, s e végből,
ugyanazon osztályokban, a görög órákat megfelelően
apasztani óhajtja. Igazgató-Tanácsunk maga is belátván
-a már amúgy is sürgős revíziót igénylő konventi tan­
tervtől való emez eltérés célszerűségét: az Elöljáróság
határozatát jóváhagyta, sőt az állami tantervnek meg­
felelő ezen módosítás keresztülvitelére a kolozsvári, n.-
-enyedi,és sz.-udvarhelyi kollégiumokat is fölhívni határozta.
Székely-Udvarhelyi kollégiumunk Elöljárósága jelen­
tést téve a kollégiummal kapcsolatos elemi iskola meg­
szüntetése tárgyában folytatott tárgyalások eredményéről,
kéri az elemi iskola fokozatos megszüntethetésének már
a jelen évben leendő megkezdését, s egyúttal fölterjeszti
Székely-Udvarhely városának azon átiratát, melyben az
elemi iskola megszüntetése esetére állítólag a város által
tett 7,000 forintos alapítvány megfelelő részletének vissza-
bocsátását kéri a szervezendő községi iskola céljaira.
A z elemi iskola már ez évben leendő megszüntetését
Igazgató-Tanácsunk nem engedélyezhette, mert a tekin­
télyes számú református tankötelesek oktatását nem látja
biztosítva, hanem fölterjesztést intézett a vallás-, és köz-
oktatásügyi miniszter úrhoz egy községi iskola szerve­
zésének sürgős elrendelése iránt; mig a város követeié
-sére válaszolva, kijelentette, hogy a 7,000 forintosnak
-állított, de tényleg csak 4,000 forintnyi városi segély
nem alapítvány, hanem gyűjtés eredménye, s nem is az
elemi iskola, hanem a kollégium javára eszközöltetett,
-s igy abból a város részére semmi ki nem adható.
(Vége következik.)
Az egyházmegyékből-
A görgényi egyházmegyéből.
A görgényi egyházmegye júl. 11. és 12-én tartotta meg
-Szász-Régenben tavaszi rendes közgyűlését, s kapcsolatosan,
központi Papi Értekezletét, melyen Horváth Mihály, ny. fő­
ispán, főgondnok, Éltető Albert, nagybirtokos, algondnok,
Körösy Albert, főszolgabíró, nagybirtokos, képviselő, és Bőd
Károly, udvarhelyi tanár, mint vendég, vettek részt.
A közgyűlést isten-tisztelet előzte meg, melyen Benedek
Árpád, tanitókbúl alakult énekkara működött közre, és Balog
Sándor, táncsi körlelkész Máté XI. 28. verséről tartott szépen
átgondolt egyházi beszédet.
Az esperesi vizsgálat eredménye, a helyenkinti álla­
T A R C A.
Geese Dániel, és emberszereteti intézete.
(Folytatás.)
Az előbbiekben foglalt életrajzi adatok kiegészítéséül,
:nem mellőzhetjük azon benső baráti viszony fölemlitését, a
mely dr. Gecse Dániel és Antal János, azon időben a m.-
vásárhelyi ref. kollégium egyik tanára, utóbb erdélyi ev. ref.
püspök között létezett. A mely viszony az emberszereteti
23
potok feltüntetése után, abban kulminál, hogy a haladás
minden téren kedvező, mit annak köszönhetni, hogy főuraink
áldozatain kívül, lassankint mind több áldozatkész gondnok,
presbiter és tanító lép a haladás zászlóját hordozó pap
mellé abba a küzdelmes sorompóba, mely tesz, csatáz,
m.egavultat igazit, újat épit.
így Disznajó téglagyárával gazdagul. Kis-Fülpös, M.-
Jára államiskolát kapnak. Gernyeszegen néhai gróf Teleki
Domokosné a gyermek-menhelyet 3,000 forinttal biztosítja.
Köbölkúton br. Vay Bélától az egyház nyolc hold birtokot
nyer ajándékba, hogy új papja biztosítva legyen. Körtve-
fáján a kepeváltás új világa dereng. Magyaró 10,000 frtos
iskolát építtet. Nagy-Ölyves vidékén körlelkészségbe gyűj­
tettek az elszórt csontok, hogy megelevénüljenek. Radnót-
fája messze tündöklő templomot emelt. Sáromberkén a gróf
Teleki-család új iskolát állít. Görgény-Szentimrén új orgona
zeng a hívek énekével. V.-Szentiványon a tanerő nem elég.
Uzdi-Szentpéteren, Tusonban, Pagocsán, mint a Mezőség
oázaiban derék, jóra való lé viták küzdenek a kálvinista ma­
gyar vallás szolgálatában. Toplicán, s nagy vidékén a pél­
dának hatása van. Abafája a Szabó-hagyatékkal önálló egy­
házzá erősül. Beresztelke a báró Bánffy-család nagylelkűsé­
gével templomát alakította át. E.-Csinád építtet évek óta-
A diakonisszák működése a szegény-ügy szolgálatára életbe
lépik. Több helyen az új kántor-tanitói nemzedék két-három-
négy szólamu khorusokat létesitnek az ifjúságból. A Papi
Értekezletek a népre nagy hatással, a papságra nézve a
nemes verseny buzdítással van. A kolozsvári S z e r e t e t h á z
javára gyámintézetünkből 500 forintot szavazunk meg. A
papnék temetkezési egyletét megalakítjuk. Szóval, csöndesen
bár, de munkálkodunk, s még ebédjeinken a s z ó t is egy­
egy koronával fizetjük a Szeretetház alapjára, mit Tavaszy
főjegyző juttat rendeltetése helyére.
Ülés rendjén, köbölkúti új pap, Horvát Ödön, és két
kántor-tanító beiktatása után, a közgyűlés segélyeket osztott
ki a Benkő-alapból Elekes Imre, theologus, és Szász Ödön,
jogász, papi árváknak, valamint a Szabó-alapbúl Böjthe A l­
bert, VII. osztályú tanulónak és Erese Miklós, képezdei nö­
vendéknek, összesen 108 forintot.
Esperesi, számvevői, főjegyzői, tanügyi és pénztárnoki
ügyek rendes mederben vannak. Hivatás, rátermettség jel­
lemzi a tisztikart; gondnoki, világi elem gyorsítja az ügy­
kezelést. Az evangyéliomi haladás eszméje lobogtatja a ve­
zérlő esperes kezében a zászlót, az önzetlen kartársi ragasz­
kodás ámbiciónálja a tábort, hogy tettre kész szívvel, észszel
munkáljuk a jelent a jövő fundamentomául a végre, hogy
mindenek ékesen, és jó rendel legyenek közöttünk.
Böjthe Ödön,
e.-csinádi ev. ref. pap.
intézet keletkezésének megvalósítására elhatározó befolyással,
és üdvös horderővel bírt.
A szó legnemesebb értelmében vett ezen baráti viszony
a csaknem egy életkorú, kiváló tehetségekkel megáldott, sze­
gény sorsbúi önerejükén, s érdemeik által fölemelkedett, köz­
pályájukon sok hasznos szolgálatot tett, általános elismerést
és tiszteletet nyert nagy emberek között még a gyermek,
és fölserdült ifjú korban, a maros-vásárhelyi kollégium falai
 284 PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
közt kezdődött, fejlődött ki, melynek mindketten növen­
dékei voltak.
Gondviselésszerüleg tárul fel előttünk az alapitvány
történelmében, hogy ők annak létrehozásában, megvalósulá­
sában kölcsönösen miképpen hatottak közre, egészítették ki
egymást, s hogy midőn az alapvető Gecse Dániel közbe jött
súlyos betegsége, s arra bekövetkezett kora halála miatt, az
alapot rendezetlenül, bizonytalanul hagyta hátra, a szent
ügynek kezéből kiesett fonalát miképpen vette és karolta fel
Antal János, mint végrendeleti végrehajtó, s az alapitvány-
levél 36. szakasza értelmében, az intézet felügyeletére hit-
bizományilag meghívott, láncszemkint, családja tagjaival bii\
tositva, s révpartra vezetve azt.
Az emberszereteti intézet eszméje is, a mely a lét^fc
való küzdelmek között élete javát eltöltött, családot nem
alkotó Gecsét hevitette, mérsékelt anyagi viszonyok között is,
a közjóllét előmozdítása érdekében valami maradandót, je­
lentékeny horderejűt létesíteni, azon egyházi beszéd hatása
alatt nyert határozott alakot, gyakorlati megoldást, melyet
Antal, mint egyházi szónok, a Sárospatakról 1671-ben erő­
szakosan kihányt, vándorlás közben. Gyula-Fehérvárra vonult,
felsőbb rendeletre onnan is elűzött, s negyvennégy évi há-
nyatás után M.-Vásárhelyit állandó menhelyet talált ev. ref.
főiskola letelepedésének első százados ünnepélye alkalmával
M.-Vásárhelyit, 1818. jun. 28-án a várbeli templomban tartott.
A vakhit, s azzal karöltve járó abszolutizmus azon sötét
korszakának nem csak az ünnepély tárgyát tevő tanintézetet,
hanem a nemzet létét, alkotmányát is veszélyeztető üzel­
meket is ecsetelő, s ezekkel szemben az isteni ondviselés
oltalmát, s az azokra vezető útakat, eszközöket feltüntető
szónoklat inspirációja alatt ötlött Gecsének elméjébe azon
gondolat is, hogy ha az előtt száz évvel valaki a kollégium
javára 100 forint alapot letéve, azt kamataival folyton tő­
késítette volna, az hova fejlődött volna, és miből állana jelenben 1
Gondolatát, a templomozás után haza kisért barátjával,
Antallal közölve, még akkor számítást tettek, s az eképpen
tőkésített 100 forint alapot, az eshetőségek kizárásával,
35,100 forintbúi állónak, s lehetségesnek találták, hogy ily
módon, kevésbé tehetősek is, a közhaszonra jelentékeny mérv­
ben befolyhassanak.
Ez után nem soká hozzá is fogott Gecse eszméjének
kiviteléhez. Már 1820-ban, a végett, a kollégium levéltárába
2000 v. R. forintrúl szóló kötelezvényt tette le, s hozzá
fogott alapitvány-levele megírásához, a melyet kevés változ
tatással, halála előtt egy pár hóval, 1824 márc. 10 éré fe­
jezett be, és március 15 én kir. táblai itélomesteri hiteles
megerősítéssel láttatott el.
A nyomtatásban meglevő, közhasználatra álló alapítvány-
levelét, elvontan tanulmányozva is, abban egy valódi ember­
barát, hazafi kimagasló alakja, egész lénye tükröződik vissza.
Abban feltaláljuk a gondviselés oltalmára vezető útakat, mi­
képpen kell a gonoszt jóval legyőzni, s a nemzet testén ej­
tett sebeket is orvosolni.
Alapitványlevelének ide iktatott első és második sza­
kaszában nyilvánul előttünk a maga teljességében azon ma­
gasztos feladat, melynek megközelítését intézete által Gecse
maga elébe kitűzte.
«1. Az emberi nemzet nagy famíliájában a boldog­
ságra vezető első lépcső az erkölcsi tökéletességre való törek­
35. szám .
vés, mely szükségesképpen fölteszi az értelem megvilágositását,
és a mi ettől elválhatatlan, az akaratnak mégjobbitását.
Innen buzognak ki a társasági élet minden egyéb forrásai
ez az a mozdíthatatlan alap, melyen vagyon fundálva a kö­
zönséges emberi szeretet, filántrofia, és minden társaságbeli
kölcsönös kötelességek.
Az elme megvilágositása, és a szív megjobbitása
nemes munkáit egyedül a jó növeléstűi, jó növelőktől, s
azon tudományok műhelyeitől lehet várni, melyek kicsiny
hazánkban is ilyen nemes célra állíttattak fel. Ezek közé
számlálom a maros-vásárhelyi szépen virágzó reform, kollé­
giumot, a melyben én is vettem növeltetésemet, és csekély
formáltatásomat; a közjónak munkálkodása, és a háládatos-
ság megkívánják, hogy az iránt felejdékeny ne legyek, és
ámbátor hogy itten előadandó intézetem nem vallásos, hanem
filántrofikum, de csakugyan, hogy én ebben a m.-vásárhelyi ns-
ref. kollégiumról, legelői s kitelhető kedvezéssel gondoskodom*
azt a háládatosság okozza; megmaradván e mellett is az
intézetnek emberszereteti közönséges célja.»
A föntebbiekben foglalt általános cél mellett, hogy
dr. Gecse előtt a nemzet konszolidációjára irányuló törek­
vés is lebegett, s arra vezető eszközökül a nemzet nyelve,,
kultúrája fölényének érvényesítését, a köz-, vagy állami is­
kolák behozatalát tekintette, s a szabad vallás-gyakorlat útait
is egyengette, s igy e téreken is eloharcosul működött: ki­
tetszik az alapjából segélyezendő tanintézetek, vagy felállí­
tandó elemi iskolák tanrendszerére vonatkozó alapitvány­
levelének 31, illetőleg, 42— 44 szakaszaiban előjövő intéz­
kedéseiből.
A magyar nyeiv, s annak tanítása fontosságárúi a 31-ik
szakasz alábbi soraiban elmélkedik, emlékszik meg.
«31. Különösen a magyar nyelvnek, mint a nemzetiség
egyik palládiumának tisztaságára és becsére, ezen tudományok
magyar műhelyében szorgalmatos felvigyázat legyen; itt min­
den nyelvek tanulásának helye vagyon, de vigyázni kell arra,
nogy az idegen nyelvek tanításában rendkívül való buzgó-
ság meg ne károsítsa hazai alkotásunknak ezen egyik erős
oszlopát.»
A köziskolák hivatását, rendeltetését a 44-ik szakasz
alábbi kitételeiben tünteti fel a most előtérbe lépett egyház-
politikai reform alap-elvekkel a főbb vonásokban megegyezőleg.
«Mind a két nemen levő gyermekek, minden vallás­
különbség nélkül, egyiránt vétessenek be ezen előiskolákba,
és a tanítók telyességgel, hivataluknak elvesztése alatt, a vallás­
tudományra ki ne terjeszkedjenek, hanem minden különböző
I valláson levő gyermekek a vallástudományt tanulják meg
a maguk vallás-tanitóiktúl, papjaiktól, s minden vasárnapon,
innepnapokon gyakorolják a maguk vallások szerint való
templomokat; annyival kevésbé ne merészeljék a tanítók
valamely vallásos szektára édesgetni, vagy erőltetni az éretlen
gyönge gyermeki elméket, és ez által a vallásbeli különböző
vélekedéseket és indulatokat egymás ellen fölgerjeszteni, avagy
csak hidegséget és bizalmatlanságot is szerezni, hogy ezen
eloiskolák nem csak a tanulásnak, hanem az egyezségnek,
a felebaráti szeretetnek és jó hajlandóságnak is iskolái le­
gyenek, hogy innen kiindulva, jövendőben ezekből egymást
eltűrő, békességes, csöndes polgárok legyenek, és a vallásos-
vélekedések különbsége mellett is, a törvény és fejedelem
iránt való hívséget egybekapcsoltatván, egyetértő jó haza­
fiak fór máltassanak.»
Folytatás az */4 w mellékleten'
 35* szá m . PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
A közművelődés fejlesztésének előmozdítása mellett,
-az anyagi téren is párhuzamosan igyekezett dr. Gecse az
általános jóllétet fölkarolni, a szegények, özvegyek, árvák
segélyezése, a betegek ápoltatása, továbbá, az iparűzlet, pénz-
forgalom, mint a kereslet, vagyonosodás eszközeinek támo­
gatása által.
Ezen célok előbbrevitele eszközölhetéseért rendelte
alapítvány-levele 21. 46— 51. szakaszaiban előjövő intéz­
kedései értelmében a M.-Vásárhely városa javára szolgáló
negyedmillió forint jövedelem jelentékeny részét fordittatni,
és óhaját fejezte ki, hogy a királyi kormányszék rendel­
kezésére bocsátott negyedmillió jövedelmei is, ad analógiám,
•érvényesüljenek.
Pénzalapjának állandó székhelyéül pedig, annak életbe
lépte utáni időkre nézve is, M.-Vásárhely városát tűzte ki
lekötelezőleg.
A fönnebbiekben kör vonatozott nagy feladatok meg­
közelítésének megoldhatásáért, dr. Gecse, a mint fönnebb is
•említettük, 1820-ban 2,000 v. R. forintról szóló kötelezvényt
tett le, s ahhoz csatolva Aranyosszék akkori főtisztje, gr. Ke­
mény Miklós részéről, ugyanazon célra, ünnepélyesen fel­
ajánlott 1,000 v. R. forintot, s ezen alap kamatainak foly­
tonos tőkésítésével, annak egymillió váltó R. forintra való
felnövekedését, és akkor intézetének életbe léptetését ren­
delte el. Ezen időpont eljövetelét száz évre, sőt az elottre
számította és vélte bekövetkezni. Alapjának megtörtént életbe
léptével, annak fele része, igy félmillió tőkének, kezelését
az erdélyi ref. Igazgató Főtanács, a másik félmilliót a királyi
kormányszék fennhatósága alá helyezte, azon kikötéssel, hogy
az egyházi Főtanács az ő jutalékából annak felét, azaz,
250.000 forint tőke jövedelmét a m.-vásárhelyi ref. kollé­
giumnak, valamint a királyi kormányszék is jutalékából
250.000 forint jövedelmet Maros-Vásárhely városának szol­
gáltassa ki az alapítvány-levelében meghatározott célokra
fordítása végett, és hogy az egyházi Főtanács, úgy a királyi
kormányszék is a rendelkezésükre bocsátott félmillió jöve­
delmet, ad analógiám, használják fel.
Alapítványa életbe léptéig is, kivételesen meghagyta,
hogy annak fennállása 50-ik évében, azaz, 1870 év végétől
kezdve, az alap évenkint befolyó kamatjki egy hatod része a
m.-vásárhelyi ref. kollégium, illetőleg, egyház segélyezésére
kiadass ék.
A felekezetiségen felül emelkedett Gecsét a m.-vásár­
helyi kollégium iránt tanúsított kedvezménye, s általában a
Maros Vásárhely városa érdekei jelentékeny mérvű felkaro­
lásában, a hála, az emberi kebel egyik legnemesebb érzelme
vezette. A kollégium iránt, hogy abban nyerte noveltetését;
a város irányában, hogy az az üldözött alma maternek men-
helyet adott
(Folyt, következik.) C sern á to n i M. Z sigm o n d -
Különfélék.
= Mai és következő számunkban megtalálhatják
olvasóink a miskolci püspöki konferencia által kiadott Javas­
latot, mely a konvent elé lesz terjesztendő. Minden esetre,
hasznos útasitásokat foglal magában, melyeket jó lesz, gondos
figyelemre méltatni és követni; bár mi úgy találjuk, hogy
még igen sok pótlék járulhat hozzá. És miután a konvent
csak majd ősz derekán ül össze, a magunk részéről semmi
rendkívülit sem látnánk benne, ha az egyházkerületek a ma­
285.
guk számára már most kiegészítésekkel járulnának a netalán
észlelt hiányok pótlására. Az elvek, a cél oly világos for­
mában állanak minden szabadelvűén godolkozó előtt, hogy
az egyes egyházkerületek intézkedései semmi esetre sem hat­
nának zavarólag az egyetemesre, mig az egyes lelkipásztorok
még is igen kitűnő hasznát vehetnék.
= Halommal omlanak a miniszteri körrende-
letek a reform törvények végrehajtása érdekében, a melyeket,
bizony, jó lesz megtanulni, tudni, mert nem-teljesítésük sú­
lyos következményekkel fog járni. A legújabbi a születések,
és halál-esetek bejelentése érdekében állapit meg polgári
kötelességet, melyet ha valaki nem teljesít, oly kihágást követ
el, mely 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik.
Ez a körrendelet Öt vasárnapon, szept. 1. 8. 15. 22. és 29 én
ki lesz függesztve a község házánál, és az elöljáróság által
megmagyarázandó. Jó lesz, ha lelkész-társaink is elkövetik
a lehetőt híveik felvilágosítása érdekében, mert a prot. pap­
nak kötelessége, mindent megtenni, hogy a szabadelvű tör­
vényekkel szemben a legkisebb ellenszenv is elsimuljon; és
hogy az életbe való beplántálásuk mindjárt az elején bírjon
azokkal a föltételekkel, melyek biztosítják a szebb jövendő
édes gyümölcseit.
= Zelenka Pál, a tiszai ágost. ev. egyházkerület
püspöke, a legközelebb Debrecenben tartott kerületi köz­
gyűlésen állásáról lemondott azzal a megokolással, hogy az
egyetemes zsinaton hozott törvények életbe lépte alkalmából,
minden egyházi főhivatalnoknak le kell mondani, és magát
új választásnak vetni alá. Kérték, hogy lemondását vonja
vissza, azonban, ezt megtenni, hajlandó nem lévén, a gyűlés
a választást nyomban el is rendelte. Kétségen kívül, Zelenkát
ismét meg fogják választani, és ezzel a dolog rendben lesz.
Ha ugyan rendben lesz. Zelenka meggyőződése és állás­
pontja alkotmányjogi kérdést involvál. Élethossziglan váiasz-
tassék-e a prot. püspök, mint a monárkhák; vagy esztendők-
hez kötve, mint a köztársasági elnökök? Vájjon, nem úgy
néz ki ez a dolog, mint ha vissza kellene hozni a pa p-
m a r a s z t á s t ? Minden esetre, precedens. Ha a Zelenka
felfogása jogosult, akkor ^érinti az egyetemes magyar protes
tántizmust; ha csak individuális meggyőződés, akkor nem
volt érdemes, tengeri vihart idézni elő egy pohárka vízben.
És ha meg nem választanák ismét? Nó, ez nagyon furcsa lenne!
= A z új egyházi törvények életbe lépése óta
m.-goroszlói egyházunknak jutott az öröm, hogy egyhangúlag
m e g h í v o t t lelkésze, Patay Lajost, folyó hó 12 én beik­
tatták egyházába A rokonszenves, szép készültségü ifjú lel­
készt, Viski Pál, esperes iktatta be, és az egyszerű egyház
meleg szeretettel, és remény nyel fogadta fiatal papját. Le­
gyen áldás az egyházon, és ifjú munka-társunkon !
= Szives kérelem. Kolozs-Kalotában levő összes
paptársaimat szívesen kérem, mondja^ki az özvegy-árvái gyám­
intézet legközelebb tartandó Értekezletén, melyet nt. espe­
resünk 1895 szept- 1 1 -éré hívott össze, hogy: 1. az általános
özvegy-árvái gyámintézet felállításával, mi a miénket lezárjuk,
és új tagot nem veszünk fel; 2. A befizetéseket a lehető
legkevesebb összegekben állapítjuk meg; 3. az özvegyek re­
mélhető apadása esetére, meghatározzuk azon összeg leg­
nagyobb tételét, melyet egy özvegy nyerhet, legyen 500,
vagy 400 forint; 4. midőn a legutolsó részes özvegy is
kihal, az egész vagyon a kolozs-kalotai papságé legyen, azon
céllal, hogy a ki önhibáján kívül szolgálat-képtelenné válik,
vagy, ha bár ideiglenesen is, segélyre szóról, például, termé­
szeti csapás esetén, ebből, kérésére, segélyt kapjon, mit a
Papi Értekezlet tárgyal. Indokolom az Értekezleten, élő szóval.
Mákó, aug. 23. 1895. V a l l e r J ó z s e f , ref. pap.
= Özv. Súgár Jánosné, szül Gergely Mari, bardóci egyház-
községünknek egy díszes szószék-takarót ajándékozott. A szegény-
sorsú özvegy asszony titokban készítette, és könyezve jött hozzám,
mondván, hogy «özvegyen maradván, nem tudta másképpen meg­
vigasztalni szívét, mint hogy az egyháznak, a templomi szószékre,
egy takarót vásárolt, ha szíves lennék elfogadni, mert, ő erősen sze­
reti az isten házát.» Áldottak azok a könyek, melyeket ez a csekély-
vagyonú özvegy asszony hullatott! Az ilyen könyek éltetik, és vi-
rágoztatják a mi anyaszentegyházunkat. Fogadja a nemesi el kü ada-
 286. PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
kozó, a nyilvánosság terén is, hálás köszönetemet, úgy magam, mint
egyházam nevében. Bardóc, 1895 23- Me z ő L a j o s , ev. ref.
s.-lelkész.
= A tekei ref- egyház a torony-alap javára, István király
napján nyári táncmulatságot rendezett. E jó eszme nemcsak er­
kölcsileg, de anyagilag is jónak bizonyult, mert a tiszta jövedelem
eddig 100 forinton felül hozott a toronyalapnak. Felüífizettek a
következők: Dózsa Endre, 10 firt. Lénáit József, (esperes) 10 frt.
Putnoki Domokos, 5 fit Dr. Hegedűs Árpád, Szilágyi Károly, 4—4
frt. Forró Géza, 3 frt Grosz József, 2 frt. 50 kr. Balázs József, 1
frt. 50 kr. Makai András, Makai Miklós, Farkas József, Káin Jó­
H IV A T A L O S RÉSZ.
2709- í 895. FELHÍVÁS,
az összes esperesekhez, püspöki egyházainkhoz és
kollégiumainkhoz.
A folyó év április 2— 6. napjain tartott egyetemes
konvent jegyzőkönyvei szétküldetvén, fölhívjuk címet, hogy
azok árába darabonkint 30 krt, s igy az egyházmegyei le­
véltárak számára küldött 1 — 1 ingyen példányt bele nem
számítva, a következő összegeket folyó évi október hó i-ig
terjeszszék föl kebli pénztárunkba, a következő e g y h á z ­
megyékből:
1, A vajdahunyadi, 24 példány után, 7 frt, 20 krt.
2. a gyulafehérvári, 12 péld után, 3 frt. 60 krt. 3 A nagy-
enyedi, 35 péld. után, 10 frt. 50 krt. 4. A kolozsvári, 2
péld. után, 60 krt. 5. A kolozskalotai, 35 péld. után, io
frt. 50 krt. 6. A szilágyszolnoki, 62 péld. után, 18 frt. 60
krt. 7. A deési, 25 péld. után, 7 frt 50 krt. 8. a széki,
38 péld. után, 11 frt. 40 kr. 9. a nagysajói, 13 péld. után,
3 frt. 90 krt. 10. A görgényi, 33 péld. után, 9 frt. 90 krt.
11. A marosi, 63 péld. után, 18 frt. 90 krt. 12. A kü-
külloi, 35 péld. után, 10 frt. 50 krt. 13. A nagyszebeni,
14 péld. után, 4 frt. 20 krt. 14. Az udvarhelyi, 50 péld.
után, 15 frtot. 15. Az erdővidéki, 13 péld. után, 3 frt. 90
krt. 16. A sepsii, 36 péld. után, 10 frt. 80 krt. 17. Az
orbai, 11 péld. után, 3 frt. 30 krt. 18. A kézdii, 13 péld.
után, 3 frt. 90 krt. 19. A püspöki egyházaktól egyenkint
30 — 30 krt. 2 frt. 70 krt. 20. Végül, a hét kollégiumtól
összesen 2 frt. 10 krt.
Kolozsvárt, 1895. augusztus 5.
Kádár János, Szász Domokos,
s.-titkár. ____ ev. ref. püspök, mint elnök
1012— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben az udvarhelyi
egyházmegyébe kebelezett, f a r c á d i egyházközség é n e k *
v e z é r - t a n i t ó i állomása ezennel pályázat alá bocsáttatik.
Javadalom : gazdasági épületekkel ellátott lakáson kí­
vül, 187 frt 37 kr. értékű kepe és kanonika porció haszon-
élvezete, 242 frt. államsegély. A 187 frt. 37 kr. értékű kepe
felerészét haláláig, a nyug. tanító élvezi.
Pályázati határnap f. év szept. hó 20*ika, folyamodá­
sok nt. M e n y h á r t A n d r á s , esperes aához, Kecsetre kül­
dendők, u. p. Sz.-Udvarhely.
Kolozsvárt, 1895. auguszt. 26. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspÖK.
1009— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi evang reform, egyházkerületben, a görgé-
nyi egyházmegyébe kebelezett m a r o s-v é c s i egyházköz­
ség o r g o n i s t a - é n e k v e z é r i állomására ezennel pályá­
zat nyittatik.
J a v a d a l o m : Tisztességes új lakás, gazdasági épü­
letekkel, gyümölcsös és veteményes kerttel; kánonika, kepe,
malom-vám és tűzifa értéke, hivatalos becslés szerint, 229
frt. 7 k r.; egy megmivelve átadandó szántóföld évi haszna
20 frt. melyhez járul a főpátronus-udvartól 30 frt. a hí­
vektől fölajánlott 30 forinttal együtt 60 frt. készpénz; ösz-
szes fizetés tehát 309 frt. 7 krt. tesz ki.
M a i számunkhoz egy negyedív melléklet van csatolva.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
35 . szám .
zsef, Seiner Mihály, Dr. Wermesser Gyula, Veszprémi Antal, Kis
Lajos, Hercog Albert, Dr. Vagner Vilmos, Supiter János, Gergelyfi
Sándor, Miklós József, Réner Károly, Lugosi Zsuzsika, Suller Gusz­
táv, 1— 1 frt. Nyárádi Dénes, Kain Mihály, Dr. Gölner Hugó, Halt-
rik Sámuel, Kásper Mihály, Nözner Gusztáv, Gaál Gyula, Szabó
Ferenc, Ászmán Rezső, Bemáth Gyula, Darabont András, Molnár
Ferenc, Csernátoni Ignác, Dr. Brán Jenő, Dr. Brozer Adolf, László
Ferenc, Pap Dénes, Konya Ferenc, Dézsi Sándor, Végh János 50
— 50 krral, összesen 66 írt Fogadják a jószi\ü addkozók és a
buzgó rendezők egzházam hálás köszönetét. Teke, 1865. aug. 25.
De b r e c e n i G yula, ref. lelkész.
Kötelességei: a rendes orgonista-énekvezéri teendő­
kön kívül, tanítani az államiskola alsóbb osztályaiban a
vallást, mindenik osztályban az egyházi éneket hetenkint
2 órán, valamint az ifjakat télen át hetenkint két estvén
az egyházi énekekben gyakoroltatni.
Pályázati határnap: folyó évi szeptember 8. Folya­
modványok nt. L é n á r t J ó z s e f , esperes aához, Magya­
róra, u. p. Disznajó küldendők.
Kolozsvárit, 1895. augusztus 25. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök
832-1895. KÖRLEVÉL,
a nagy-enyedi egyházmegyéhez tartozó egyházközségek t.
presbitériumainak, illetőleg, képviselőtestületeinek, és a fe ­
lekezeti isk. tanítóknak.
Minthogy az egyházmegyei képviselők megbízatása
folyó év végével lejár, ezennel felhívom mindenik t pres­
bitériumot, illetőleg, képviselő testületet, a törvénykönyvi
utasítás 5. §. e. pontja és 16. §-a értelmében, hogy a kö­
vetkező 1896 — 1898 évkörre f. évi szeptember 22-én, eset­
leg, 29-én egyhm. képviselőjét szabályszerüleg megválasztani,
s a választási jegyzőkönyvet esperesi hivatalunkhoz bekül­
deni, szíveskedjék.
A t. tanító urakat szintén felhívom, a törvénykönyvi
Utasítás 34. § a értelmében, hogy kartársaik közül 6 egyhm.
képviselőt válasszanak, illetőleg, szavazó levelüket beküldjék.
A nagyenyedi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától.
Miriszlón, 1895. augusztus 25-én.
Sándor János,
esperes.
387-1895 MEGHÍVÓ.
A kézdi ev. ref. egyházmegye f. évi szeptember hó
15-én, d e 9 órakor, K.-Vásárhelyt, a városháza nagy-ter­
mében tartja ez évi rendes közgyűlését, melyre annak ille­
tékes tagjait tisztelettel meghívom.
T á r g y a k : 1 Elnöki megnyitó. 2. Felsőbb ható­
sági leiratok és átiratok. 3. Esperesi jelentés a f. évben
tartott egyházlátogatásról. 4. Jelentés az egyházmegyei ta­
nács időközi működéséről. 5. Tanügyi előadó jelentése. 6.
Az egyházmegyei szabályrendeletek tárgyalása. 7. Beadvá­
nyok, indítványok tárgyalása.
A közgyűlést megelőző isteni tiszteleten tiszt. Zayzon
Lajos, feltörjai lelkész aa. végzi a papi szolgálatot.
Figyelmeztetnek az orsz. közalapból segélyben részel-
tetésért folyamodni akaró egyházközségek és tiszt, lelkészek,
hogy a szababályszerüen kiállított kérvényüket küldjék be
a közgyűlés napja előtt az esperesi hivatalhoz.
A közgyűlést megelőző napon, szeptember 14-én, d. e.
10 órakor a házassági törvényszék tait ülést, miről peresek
értesitendők.
Lécfalván, 1895. aug 26-án. Zoltáni Elek,
esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
iiiii!iii[iiiiiiiiiiiii!niiiiiiiitiiiiiiiiii!|[iiiiii!iiiiiiiiiiii)iiiiiiiimii!iii)i)ii!iii)imiiiiiiiiiinimi)ii nini
r
XXV. Évfolyam.
Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Szeptember.
Már alkonyatra kezd a nap haj’olni. Az ár­
nyékosabb talajon még itt-ott nyílik egy-egy késői
virág, de a mezőken elhallgatott a fülemile-madár,
már törzsérűl lesárgult
o levelet is kerget
o az esti
szél. Itt vannak az ősznek külső tüneményei. De
tünemények csupán. Természeti törvények, a me­
lyek úgy vannak jól, a mint vannak, mert meg-
változhatatlanok.
És látva mindezeket, jól esik
hogy a természetnek e kérlelhetetlen igazsága
csak úgy élőnkbe dobja ama másik igazságot,
mely attól függetlenül, mint erkölcsi természetünk­
nek nemes, magasztos fele, diadalmat ül a készülő
őszi pusztulás felett. Hadd, hervadjon a termé­
szet; búza-magvát
betöltötte hivatását, annak sorsa, megpihenni, el-
nyúgodni.
Lelkünk, a szellem nincs alávetve e törvény­
nek. Az évszakok, az idő csak mint a határjelző
kövek jelentkeznek, hogy nyugvó pontot
hasson a korlátozott
bennünk az istenből való, az kibontja szárnyait,
emelkedik, repül az ég felé, és tör ellenállhatat­
lanul amaz ország felé, mely nem e világból való.
Szeptember! A kezdődő ősznek e szép hó­
napja minden családban, holott gyönyörködnek
az erkölcsi világrend diadalmában; hol oltárt emel­
nek a világosságnak; a hol szeretik a polgári és
erkölcsi szabadságot; a hol imádkozni és dolgozni
óhajtanak és akarnak édes hazánk, Magyarország
örök életéért: ezekben a családokban szeptember
innep. Nagy innepe annak a felséges eszmének,
örök igazságnak, hogy népek és nemzetek jöven­
dőjének egyetlen alapja csak a mivelődés, csak a
tanulás, csak a tudás, mert csak
ladhatunk a tökéletesedés felé, és jöhet el hozzánk
istennek országa. E hónap elsején száz és annyi
ezer családból, mint fészkéből a madár, kiröppentek
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iniii;iT.iiii:i'iHiiiiiiiii:iiiuiii!iiinimnii)iiniiiii;niiii)i!];iiiimiii:miiimmJ)ii)i)iii;ii)]iii)ii)iii!i!iiiniiii!iiiiiir
Kolozsvárit, 1895. Szeptember 5. 36. szám.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y Í VE N.
Szerkesztőséf/i iroda, hová a kéziratok és előfizetések b é r m e n tv e
küldendők : K ü lm a g y a r u tc a 9. s z .
a növendékek, az ifjúság százezrei; megnépesültek
a nevelő intézetek, hogy édes tejnek italából merít­
senek erőt, akaratot, jellemet, lelkesedést azok,
kik majd, akkor, csinálni fogják Magyarország tör­
ténetét. Legyen istennek segedelme, áldása ta­
nárokon és tanulókon, a beállott iskolai esz­
tendőben !
A protestáns fejedelmek Erdélyországa min­
denkoron legfőbb gondjai közé sorozta az okta­
tást. Anyaszentegyházunk, mely nagy többségénél
lelkűnknek, fogva ma is protestáns jelleget ad az erdélyi
részeknek, mindenha hű maradt a szent hagyo­
mányhoz. Bizonysága az, hogy szűkebb területen
több kollégiumot, főgimnáziumot sehol sem ta­
lálhatni széles Magyarországon.
/
Es mégis, eltekintve mindezektől, az éppen
megérlelte a nyár; és a mi most beköszöntött szeptember, általában véve,
egész anyaszentegyházunknak is innepe. Oly nagy
innepe, melyet Klio aranybetükkel fog bevésni
a történelem márvány tábláira. Mert ez a hónap
bár tisztelettel hajlik meg az elmúltak előtt, és
talál­ kegyelettel gondol azokra a tettekre, és ered­
emberi értelem, de a mi ményekre, és azokra a férfiakra, kik azokat végre­
hajtották, s emlékükben is áldottak maradnak az
idők végezetéig: de e hónap mégis századokon
át fennállott korszaknak képezi zárókövét, és lön
kezdete egy új világnak amaz alkotás által, mely
ma páratlanul áll a magyar imperiumban szer­
vezeténél, rendeltetésénél, céljánál fogva. E hónap
15-én kezdődik meg a tanítás a kolozsvári theol.
fakultáson. Már készen áll a pompás épület im­
pozáns arányaival. Hire-neve messze szállott. Az
az ifjúság, mely komolyan gondolkozik a protes-
tántizmus felséges hivatásáról, tömegesen jelent­
kezett, és az a nap, melyen a megnyittatott ter­
mekben elhangzik a «Jövel, Szentlélek!», és a szép
ezek által ha­ reményekre jogosító derék tanári kar megkezdi elő­
adásait: ez a nap a Phőnix-madár újjá születése
lesz, mely saját hamvaiból támad új életre, és
kezdi meg azt a ragyogó pályát, mely évszáza­
 288. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 36. szám.

dóknak fog adni színt, fényt, dicsőséget, halhatat­ meg azoktól, a kiknek elborongó lélekkel kell
lanságot, és forrón szeretett anyaszentegyházunk- hallani nem egyszer a megalázó szidalmat, hogy
nak virulást, növekedést szellemi, erkölcsi érték­ a theologia nem is tudomány; prot. theologia
ben, és belső tartalomban. pedig nincs.
A biztosítékok erre minden komolyan gon- No hát, protestáns theologia lesz. Biztosíték
dolkozó ember előtt nyilvánvalók. arra a megnyitandó kolozsvári fakultás, a mely

Az épület homlokáról e felirat köszönti a önmagában egy egészet alkotva. Önmagát te­
remtve. megszüli önmagát, vezetése alatt amaz
szemlélőt «Az erdélyi ev. ref. egyház-
kerület theol . fakul tása». E felirat nem e g y e l ő r e öt tanár odaadó lelkes vezetése alatt,

cégér, hanem jelvény; nem hivalkodás, hanem szim­ kiket egészen a magáénak mondhat, és a kik

bólum. Az egyetemes egyházkerület erkölcsi repu­ nem csupán konvencionaliter t anitni fognak,

tációjának oly kötelezettsége, melyet beváltani hanem n ö v e l n i is, hogy kidomborodjék az a kál­

annyi, sőt több, mint a polgári életben a becsü­ vinista papi nemzedék, mely a tudomány intenzív

letbeli adósság. Az egyházkerület erkölcsi adós­ értékéből fogja meritni azt az erőt, azt a hősies­

ságot vállalt: annak lefizetésétől függ tiszteletre séget, hogy tudjon szolgálni, áldozatot hozni a

méltó existenciája. Legyetek nyugodtak, az a lelki- szent ügynek a nápolyi gályákig, mind a Gal-

ismeretbeli szükség, mely létre hozta, mint a gotháig. És az intézet tanárai, jó barátjai mellett

szeme fénye felett, oly hűséggel fog őrködni, hogy ott lesznek az egyetem bölcsészeti karának illuszt­

hivatását betöltse. ris férfiai tizen-tizenötön, kik egész tudásuknak

Biztosíték a kolozsvári tudomány-egyetem­ kincses bányáit örömest tárják fel azok előtt, a
mel való kapcsolat. Midőn a legfelsőbb oktatásra kik gazdagságot akarnak szerezni maguknak
szánt magas intézet megnyitja csarnokait fakul­ a léleknek kincseiből.
tásunk ifjúsága előtt: akkor fakultásunkat test- Szeptember! 1895.
vérkint öleli keblére. Szárnyakat ád ifjúságunk Boldog ifjúság, a melynek megadatott megérni

lelkének, keblébe oltja a nemes becsvágyat, a azt az időt, hogy erős akarattal, kitartó lelkese­

tudás ösztönét, és az egymásra hatás törvényé­ déssel szentelve magát a pályának, csak igen rö­

nél fogva, a lélek szükségeinek kielégítése által, vid idő múlva méltóan fogja szolgálni az erdélyi

oly magas színvonalat teremt, mely igen rövid ev. ref. egyházkerület érdekét, a tudomány meg­

idő múlva a fakultásból kikerült papokkal meg­ tisztelő dicsőségét

o
és a legmagasabb
o o
kultúra ál-

népesült kálvinista porokhiák iránt való tiszte­ talánositása által a magyar haza örök életét!
letben fogja bebizonyítani kétségbe vonhatatlan Szász Gerő-
eredményét, és a legmagasabb kultúra nemesitő
hatását. A prot. püspökök miskolci javaslata.
Bizonyíték az intézetnek autonóm önállósága, (Folytatás.)
függetlensége. Hát hiszen, igen szépek, jók, de­ 5. §. A mi a házasfelek egyházi összeadásának
m ódját illeti, minthogy kánonaink és erre vonatkozólag
rekak voltak kollégium
o ain k mellett a régi
o theo-
eddig is gyakorlatban levő rendtartásunk alkotó részei,
logiák. Kicsoda volna elég elvadult, elég hálá-
azoknak tartalmát és szellemét tekintve, a változott vi­
datlan, hogy egy tiszteletlen szót ejtsen azoknak szonyok között is, megfelelnek az alkalom természeté­
elomló poraival szemben, kiknek neve felíratott nek és céljainak és az ahhoz kötött szivbeli és vallásos
a menyben és itt a földön is (a fájdalom, ezután érzések és lelki ajándékok kielégítésének és közlésének,
összeállítandó) egyházi irodalom-történet lapjaira ? azok lényegükben továbbiba is megmaradnak és alkalm az­
tatnak . Megmaradnak tehát az esketési szertartási be­
Ám, nem szentségtörés, avagy kegyeletlenség
széd (agenda); a házasfelektől külön kívánt eskünek,
tán bevallása annak, hogy bizony a régi kollé­
rendtartásunk által előirt és megállapított formája; a
giumok mellett fennállott régi theologiák majd­ már törvényesen megkötött házasságnak ima által való
nem csak appendixei voltak ama korhadt rend­ megáldása.
szernek, a melynek még maradványait is elsö­ Nem alkalmazandó azonban jövőre azon két'dés, a
pörték az új idők követelései. Innen van, hogy melyet eddig az esketési szertartási beszéd után az eskü
letételét megelőzőleg, a jegyesekhez intéztünk, a házasság-
felsőbb hatóságaink, konventünk ugyancsak elkö­
kötéshez szükséges szabad beleegyezésük kinyilatkozta­
vetni igyekeztek minden lehetőt, hogy a theol.
tása céljából.
szemináriumoknak megadják a méltóságot, a mely A z esketési beszédek, mint Isten igéjének alkalmi
méltán megilleti. Vájjon, célt értek-e? Kérdezzétek hirdetése, képezték eddigi esketési szertartásunkban is a
 36 . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
leglényegesebb és éppen protestáns egyházunk hivatá­
sából kifolyó alkotó részt. Kétszeres gondot kell azért
a jövőben arra, mint kiváló alkalmi lelki gondozói esz­
közre fordítania mindenkinek; megtartván az apostol
parancsolatát, hogy a kik reánk bízattak, azok erősit-
tessenek a hitben és a keresztyén szeretetben, a lélek
által, a mely megelevenít. A keresztyén és nem keresz­
tyén házasfelek megáldásánál alkalmazandó eskümintá­
nál, a papi bölcsesség belátása szerint tehető meg a
szükséges alkalmi módosítás.
6.
§. Kánonaink, s protestáns rendtartásunk törvé­
nyei, házasfelek egybeadásának rendes helyéül Istennek
házát, a templomot, jelölik ki. Lelki gondozói tiszte
azért a lelkésznek odahatni, hogy rendes körülmények
között, egyházunk eme rendtartása, továbbra is meg­
tart assék.
A háznál, a család körében történő esketés ezután
is a kivételek közé tar:ózhatik.
7 * §• Ugyancsak kánonaink rendelik el, a jó rend­
tartás céljból, hogy »sarlóját senki a más Imzájába ne
vágja.« Éppen azért a házassági szövetség megállásá­
nak, az illetékesség kérdése megállapítására vonatkozó
eddigi gyakorlatban levő szabályai továbbra is érvény­
ben maradnak s ahhoz alkalmazkodnia minden lelkész­
nek annyival is inkább szoros kötelessége, mert a meg­
kötött és egyházilag is összeadott házasságok egyházi
anyakönyvezése csak ezen szabály szigorú megtartása
mellett lehetséges.
8. §. A z eddigi szabályoknak megíelelőleg, az egy­
házi esketésnél továbbra is két tanúnak kell jelen lennie.
9. §. A z állami törvények szerint megkötött és
egyházilag is összeadott házasságra vonatkozó adatok,
az erre a célra ezután is teljesen használható és egyhá­
zunk által eddig is vezetett, megfelelő anyakönyvbe
írandók be. Megjegyeztetvén, hogy az úgynevezett »Hir-
detési 1'ovatba«, mellőztetvén, most már az ezen utasítás
1. §-a értelmében, az egyházi hirdetés, a polgári tiszt­ kasza olyan, a mely a benne alkalmazott egyenlőségi
viselő által kiadott, ezen utasítás 2. §-ában említett há­
zasságkötési »Tanúsítvány* száma, kelte jegyzendő be.
Ezen házasságkötési tanúsítvány, a lelkészi okira­
tok között, a megfelelő egyházi anyakönyvre való utalás
feljegyzésével, gondosan megőrzendő.
A polgári hivatalnok előtt megkötött, de egyhá7Á
megáldásban nem részesült házasságra vonatkozó ada­
tok, ha a mint kell. azoknak a lelkész, az e célból is
teendő külön egyházéleti, közigazgatási és rendtartási
intézkedések és lelki gondozás utján tudomására jut, a
beállott uj viszonyok között, tovább már egy egyház­ tésénél arra kell törekednünk, hogy az illető házasságból
ban sem nélkülözhető úgynevezett »Családkönyv«-be ve-
zetendők be.
A »Családkönyv« vezetésére vonatkozólag egyhá­
zunk kormányzó hatóságai külön utasításokat fognak
megállapítani.
10. §. Mindaddig, mig az egész stóla-ügy, különö­
sen annak megváltása, vagy más módon való kárpót­
lása rendezve nem les_, a lelkészeket az esketésért eddig
törvényes rendeletek által megállapított stóla ezután is jo ­
gosan megilleti.
289.
II.
A gyermekek vallása.
11. §. A z 1894. évi XXXII. törvénycikk megfelelő
szakaszai eltérvén az eddig érvényben levő törvények­
től, a gyermekek vallására vonatkozólag ekképpen in­
tézkednek :
Bevett, vagy törvényesen elismert különböző val­
lásfelekezethez tartozó házasulók, házasságuk megkötése
előtt egyszer s mindenkorra megegyezhetnek arra nézve,
hogy gyermekeik valamennyien az atya, vagy az anya
vallását kövessék, illetőleg abban neveltessenek.
A megegyezés csak akkor érvényes, ha az királyi
közjegyző, királyi járásbiró, polgármester, vagy főszol­
gabíró előtt a megállapított alakszerűségek mellett jött
létre.
Megegyezés hiánya esetén, a gyermekek szülei vallá­
sát nemök szerint követik, illetve, abban neveltetnek, a
a memiyiben ez a vallás a bevettek, vagy törvényesen el­
ismertek közé tartozik.
A z ilyen módon létrejött megegyezés később csakis
az esetben változtatható meg, ha a különböző vallásu
felek közül valamelyik fél, a másik házastárs vallására
tér át, úgy, hogy a házasság ily módon egy vallásuak
házasságává válik.
Ezen törvényben foglaltakkal ellenkező bármely
szerződés, téritvény, vagy rendelkezés érvénytelen és
semmi esetben sem bir joghatálylyal.
A jelen törvény életbeléptetése (1895. október 1.)
előtt kötött házasságokbúl született, vagy születendő
gyermekek vallásos nevelésére nézve, azon törvény ha­
tározata marad érvényben, a mely az ily házasságok
kötése idejében hatályban volt.
A z 1868. Lili. törvénycikk 13, 14, 15. és 18. sza­
kaszainak rendelkezései a törvényesen elismert vallást
követőkre is kiterjesztve, hatályukban fentartatnak.
Minthogy az uj törvényeknek éppen ezen i-ső sza­
és a lehető méltányossági elvek mellett is, könnyen visz-
szaélésekre szolgáltathatna alkalmat és igy protestáns
egyházi életünk esetleges gyengítésére és hívei számá­
nak fogyasztására is vezethetne, azért figyelmes, kö­
rültekintő és fáradhatatlan lelkigondozási tevékenységünk
kifejtése által oda kell hatnunk mindnyájunknak, hogy
az új házasfeleknél, mint leendő szüléknél folyvást ébren
és erőben tartsuk az egyházunk iránti szeretet és tán­
toríthatatlan hűség érzetét s ez irányban szükséges kö­
telességtudatát s különösen vegyes vallásu házasság kö­
származó gyermekek vallására vonatkozólag a szülék,
ha többet nem, de mindeneseire megtartsák az 1868. L ili.
törvénycikk eddigi rmdeleteit, a mely szerint az ilyen
házasságból született gyermekek nemük szerint követik
a szülék vallását s ne engedjük, hogy a vallás iránt
való közönyösségből, vagy akármiféle érdekből, a fele-
kezetünkhez tartozó házasfelek, mint leendő szülék, oly
könnyelmű Ígéretet, vagy lekötelezésekei tegyenek születendő
gyermekeik vallását illetőleg, a melyek méltán ellenkez­
nek a hitünkhez való ragaszkodás kötelességével s an­
nak lelki áldásai iránt tartozó háládatossággal. Arra,
 290. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hogy a lelkész biztos tudomást szerezzen arra nézve,
hogy a szülők miként egyeztek meg gyermekük vallá­
sára nézve, a legtermészetesebb alkalom az egyházi ősz-
szeadásra való jelentkezésnek ideje.
Azon esetben, ha a vegyes vallásu házasságkötés­
nél, a házasfelek, a fentebbi újabb állami törvény meg­
engedése alapján, de az 1868. L ili. törvénycikk mellő­
zésével egyeznek meg a születendő gyermekek vallására
nézve, e megegyezés a »Családkönyv « be jegyzendő be.
Hasonlóképpen ezen »Családkönyv*-ben igazítandó ki
az is, ha a »Gyermekek vallásáról szóló törvénye 3. §-ában
említett s a miniszteri utasítás 1. és következő szaka­
szainak rendelkezései szerint megtörtént »újabb meg­
egyezés* jött volna létre, valamelyik házastársnak a má­
sik házastárs vallására való áttérése folytán, tehát az
ily módon most már egy vallásuvá vált család körében.
A z 1868. évi 53. törvénycikknek ez áttérési el­
járásra vonatkozó 3— 8 szakaszait, az új törvények nem
érintvén, sőt azoknak pontos megtartását, a kiadott
miniszteri utasítások 7. szakasza, a polgári tisztviselők­
nek is különös figyelmébe ajánlván: azok továbbra is
fentartatnak.
A törvénytelen gyermekek vallására nézve, az uj
törvények sem intézkedvén másképpen, továbbra is ér­
vényben marad az, hogy az ilyen gyermekek anyjuk
vallását követik, a mennyiben ez a vallás a bevettek,
vagy7 törvényesen elismertek közé tartozik s ha az anya
más, bevett, vagy törvényesen elismert vallásra tér át,
vagy ilyenbe belép, akkor a 7-ik életévet még be nem
töltött törvénytelen gyermekei az áttért anyát új vallá­
sába követik. Á mennyiben pedig az 1868. L ili. tör­
vénycikk 16. §-ának esete forogna fenn, annak rendel­
kezései maradnak érvényben.
Lelencekre s általában oly gyermekekre nézve,
kiknek szülője nem tudatik, ugyancsak az uj törvény7 8.
szakasza szerint, az 1868. 53. törvénycikk 18. § ának
azon rendelete marad érvényben, a mely7 szerint az ilyen
gyermekek annak vallását követik, a ki őket felfogadta.
Ha lelencházba adattak, s az iutézet valamely7 vallás­
felekezeté. azon felekezet vallásában neveltetnek. Ha
ezen esetek egyike sem fordul elő, az ilyen lelencek
azon vallásban neveltetnek, mely a találás helyén több­
ségben van (Vége következik)
■ dományoknak és a bibliának, sőt tudománynak és iro’
A tanügyi bizottság üléseiről.
(Vége.
A határozati javaslat mellett szólalt fel Szathmári
Ákos, kolozsvári tanár. Elfogadja a javaslatot, mert minden
testületben van legalább is nehány alkalmas ember, s
minthogy a javaslat szerint nincs kizárva, hogy kétszer
ugyanazon hivatalt ne viselhesse, s igyr egymást válto­
gatva az arra való erők, zavar nem keletkezhetik. A
jelenlegi gyakorlatban hátrányosnak találja azt, hogy7 a
tisztviselő, ha újra nem választják, ebben bizalmatlansági
szavazatot lát, mi a testületi szellemre mindig hátrányos.
A z újra nem választhatás, szerinte, nem áll ellenkezésben
a zsinati torvénymyel mert ennek kimondásával csak a
törvény korlátain belül mozognánk. A z újra megválasz­
tásnál az a baj, hogy’ ha valakit egyszer megválasztot­
36 szám.
tunk, reá bízzuk a dolgokat, és nem törődünk semmivel.
A teendőkben a buzgóság lanyhulását éppen az idézi elő,
hogy az illető, csak hogy újra megválasszák, különféle
útakon akar szavazatokat nyerni meg. Ez a veszély7 az
újra nem választhatás kimondásával, el lesz kerülve. Szath­
mári Ákos magáévá teszi a határozati javaslatot és kéri
a szavazás elrendelését.
A szavazás megtörténvén, a beadott határozati ja­
vaslat, a jelenlevő igazgatók ellene szavazván, szavazat-
többséggel napirendről levétetett, és igy a régi jó rend­
szer továbbra is érvényben marad.
A kollégiumokkal kapcsolatos elemi iskolákra vo­
natkozó rendszabályok összes fejezetei, eredeti szövegük­
ben, azzal a módosítással fogadtattak el, hogy a magán-
tanitói rendszer követelte szabályozás felügyelői és kar-
repetitorsági rendszerré alakíttatott át. A régebben tan-
vezetoknek nevezett igazgató «elemi iskolai igazgató»
néven neveztetik.
Tárgyaltattak a különböző útasitások, nevezetesen:
az egyházkerületi tanügyi előadó, a gondnoki, gazdasági
felügyelői, a könyvtárosi, múzeumon, orvosi útasitások,
melyek változatlanul fogadtattak el, azzal, a megjegyzés­
sel. hogy7mindezen útasitások a negyedik részbe teendők át.
A tervezet tárgyalása bevégeztetvén, azt határozta
a bizottság, hogy7 a javaslatot, a tanácskozásainál fölvett
jegyzőkönyvvel kapcsolatosan, visszateszi az Igazgató-
Tanácshoz azzal a kéréssel, hogy találjon módot, hogy
a javaslat kellő számban sokszorosítva, még az egy'ház-
kerületi közgyűlés előtt, kiküldessék a kollégiumokhoz
és egyházmegyékhez, megismerés végett.
Ez után, az elnöklő főgondnok megköszönte a tagok
kitartó munkásságát, a végzett munkára isten áldását
kérte. Reményét fejezte ki, hogy ez a munka egyházunk
közoktatásügyének előmozdítására, felvirágoztatására fog
szolgálni.
Az elnöklő főgondnok szives jóindulatának viszon­
zásául, Váró Ferenc, n.-enyedi tanár, a bizottság nevében,
meleg hangon mondott köszönetét.
«Ki tudja, igy7 szólott, hányadszor történik, hogy kol­
légiumaink törvényei a javítás, tökéletesítés munkája alá
vonattak.
Harmadfélszázaddal ez előtt fejedelmeink és előkelő
tanáraink foglalkoztak a statútumok megalkotásával, oly
férfiak, kik statorai voltak az egyrháznak, ismerői a tu-
dalomnak ma is büszkén emlegetett munkásai.
Hálás köszönettel tartozunk, hogy ennek az egykor
fejedelmi tanácsból leragyogott tekintélynek képviselője
volt Méltóságod bizottságunk élén. Méltóbb képviselője
nem lehetett volna Méltóságodnál, mint a ki egyházunk
nagyjai sorában leglelkesebb barátja a tanítás és növelés
ügyének, avatottja a tudomány mélységeinek, s ideális
magas pontrúl szemléli és örömmel látja és munkálja a
haladást, fejlődést egyházunk é> intézeteink életében.
Méltóságod tekintélyének fényével törekedtünk ne­
hány7 meggondolt, szerény lépést tenni intézeteink töké­
letesítésében.
E munkálat az egyházkerületi közgyűlés bírálata elé
kerülve, törvényerejűvé fog válni. Adja isten, hogy7 nemes
és á’dott gyümölcsei tér mjenek. De, éppen oly hő óhaj­
 36. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tása szivünknek, hogy adja isten Méltóságodnak is nem­
csak e nemes gyümölcsök érését, hanem azt is meg­
érnie, hogy a tökéletesedés újabb, további lépéseinek
megtételének szükségét érezzék intézeteink, s tehessék ez
újabb lépéseket is Méltóságod bölcs vezetése mellett,
ugyanazon odaadó figyelem, türelem, és jó-akarat támo­
gatása mellett, melyért most Méltóságodnak hálás köszö-
netünket mondjuk. Isten áldja meg Méltóságodat!»
Ez után a jelen volt tagok szives búcsút véve egy­
mástól, eltávoztak. , r . ,
’ Dómján István,
jegy2Ő.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
1.
K o lo z s v á r, 1895. au£- I9 -
(Vége.)
Kolozs Kalotai egyházmegyénk esperese, hivatkozva
a közoktatásügyi miniszter úr azon rendelkezésére, mely-
lyel az oklevéllel nem biró felekezeti tanítók elmozdítását
rendeli, azon javaslatot terjeszti Igazg.-Tanácsunk elé,
hogy a nevezett tanítóknak az oklevél megszerzésére egy
évi időhaladék adassék, s képesítés-szerzés esetére kérel-
meztessék részükre a fizetésnek 400 forintra leendő ál­
lami kiegészítése. Igazgató-Tanácsunk ezen eset alkal­
mából a felekezeti iskoláknál fölös számmal alkalmazás­
ban levő többi képesítetlen tanítókra is tekintettel, beható
tanácskozás után elhatározta, hogy a jövő év nyarán
n.-enyedi képezdénknél egy pótló tanfolyamot fog fel­
állítani, melyen valamennyi képesítetlen tanítónk meg­
jelenni, s oklevelet szerezni köteleztetik, állomásaiknak
különben elvesztése terhe alatt, ez által kívánván segíteni
ügy buzgóbb, és arravalóbb oly tanítóinkon, kik a törvény
helyes, és a népoktatás színvonalának emelése érdekében
mindenütt képesített egyéneket követelő intézkedése kö­
vetkeztében mielőbb állomásaikat veszítenék.
Somosdi egyházközségünk hivei a papi állomás be­
töltése körül esperes aa. által tanúsított késedelmes el­
járás miatt panaszt emelvén: Igazgató-Tanácsunk esperes
aá.-nak e tárgyban tett igazoló jelentését tudomásul vette.
Dézsi egyházközségünk azon kérését, hogy a papi­
lakok építése tárgyában a helyszínén künn járt szakértő
bizottság kiszállási költségeinek megfizetése alól felmen­
tessék: Igazgató-Tanácsunk nem teljesítette, s kérését,
mint birtokon kívüli felebbezést, a jövő évben tartandó
egyházkerületi közgyűlés elé terjeszteni, elhatározta.
Vásárhelyi Boldizsár, dézsi lelkész aa. mint Igaz­
gató-Tanácsunk megbízottja, felterjesztette az erdélyrészi
szeszgyár tulajdonosok Dézsen tartott értekezletének a
pénzügyminiszter úrhoz intézett emlékiratát, s az érte­
kezlet elnöknek 75 forint hozzájárulási összeg befizetése
iránti felhívását.
Egyházkerületünk bár ezen mozgalom erkölcsi tá­
mogatását szívesen ígéri is, de ily nagy Összegű hozzá­
járulásra magát nem kötelezte, s igy a kért 75 forint
költséget sem útalhatta ki.
Jóváhagyta Igazgató-Tanácsunk fógarasi egyházunk
és az ottani ág. ev. egyház közös temető rendezési sza­
bályzatát.
Besztercei egyházközségünk, egyházmegyeileg is
291.
pártolt azon kéréssel fordult Igazgató-Tanácsunkhoz, hogy
a kántori állomás szervezésére megállapított 100 frt.
pótlására némi központi segély folyósittassék.
Teljesen méltányolta ugyan Igazgató-Tanácsunk az
egyház eme buzgó törekvését, de az annyi oldalról, s oly
nagy mértékben igénybe vett csekély központi segély­
alapokból jelen alkalommal semmit sem szavazhatott meg.
Zayzon János, erzsébetvárosi körlelkész aá.-nak in­
dokolt kérésére, csekély fizetésére tekintettel, 100 forint
évi segélyösszeg szavaztatott meg a maros-ilyei körlelkészi
javadalom rendelkezésre álló összegébűi.
Dézsi egyházközségünknek Józsa Károly, volt segéd­
lelkész aa. visszatartott járandóságai kiadása tárgyában
hozott határozatát feloldotta, s útasitotta nevezett egyhá­
zunkat, hogy mint vagyoni felelősséggel járó ügyet vegye
újabb tárgyalás alá, s terjessze az egyházközségi köz­
gyűlés elébe.
Nagy Enyedi kollégiumunk elöljárósága két rendbeli
felszólítás dacára sem lévén hajlandó a folyó év május
havában Összeült theol. tanári kandidáló bizottság költ­
ségeit kiegyenlíteni, felebbezési jogára való figyelmezte­
téssel, a költségeknek nyolc nap alatti kiegyenlítésére
hivatott fel.
Végűi, elhatározta Igazgató-Tanácsunk, hogy a ko­
lozsvári theol. fakultás számára két hármoniumot, és egy
gyakorló zongorát szerez be, s intézkedett a fakultáshoz
szükséges szolga-személyzet beállításáról is.
A tárgysorozat kimerittetvén, főtiszt, püspök, aa.
az ülést bezárta.
n.
K o lo z s v á r, 1895. auö* 29 -
Elnökölt: főtiszt, püspök, Szász Domokos, atyánkfia.
Jelen voltak: Dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes, Gyar-
mathy Miklós, dr. Vályi Gábor, Bartha Lajos, Deésy
Gyula, Domokos Antal, igazg.-tanác-osok; Parádi Kál­
mán, tanügyi előadó, Maksay János, számvevő, Deák
József, pénztárnok, és Kádá János, segéd-titkár.
A z ülés megnyitása után, felolvastatott és jóváhagyó
tudomásul vétetett az ülésen kívül elintézett ügydarabok
jegyzéke.
Napirend során, tárgyalás alá vétetett a nagy' enyedi
Bethlen-kollegium Elöljáróságának azon kérése, melyben
az ottani theol. akadémiához, az 1895— 96. tanévre he­
lyettes tanárokul dr. Bartók Gy'örgy, szászvárosi, és Szécsi
Ferenc, felvinci lelkészeket alkalmazhatni kéri, s ezzel
kapcsolatosan, a nagy-enyedi egyházmegye tanácsának,
és a szászvárosi egyházközség képviseleti közgyűlésének
határozatai, melyek szerint az illető lelkészek, erre az évre
kivételesen, szabadságoltatnak, helyettesítésükről való sza­
bályszerű gondoskodás mellett. Igazgató-Tanácsunk neve­
zett lelkészek szabadságolását, és helyrettes-tanári minő­
ségben leendő alkalmazását készségesen jóváhagyta, de
javadalmazásukra nézve fölhívta a kollégium Elöljárósá­
gát. hogy miután helyettes-tanár soha semmiféle inté­
zetnél sem szokott a teljes javadalommal dotáltatni, a
mint azt az Elöljáróság a jelen esetben tervezi, vegye
újabb tárgyalás és eldöntés alá. Ennek megtörténtéig,
az Igazgató Tanács is függőben tartja idevonatkozó ha­
tározatát.
Tanulmányi és vizsgálat-tartási tekintetben szintén
felhívta Ig.-Tanácsunk az Elöljáróság figyelmét az egye­
temes konvent 1883. évi 29. jkvi szám határozatára,
mely szerint mindenik theol akadémián legalább is négy
rendes tanárnak kell lennie s miután az enyedi akadé­
 292. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mián ez évben csak egy rendes tanár lesz alkalmazva,
kijelentetett, hogy az akadémia ez évben vizsgálatok
tartására nem lesz jogosítva s igy a hallgatók az alap­
vizsgálatot és az első, illetőleg, második papi szigorlatot
a kolozsvári theol. fakultásnál lesznek kötelesek letenni.
Zilahi kollégiumunk Elöljárósága fölterjesztvén a
mathematikai tanszékre beérkezett három pályázatot,
kérte azoknak a vallás és közoktatásügyi minisztérium*
hoz leendő fölterjesztését, minthogy ezen tanszék állami
kinevezés alá tartozik. Ig.-Tanácsunk a pályázók egyikét
sem találván minősültnek, kérést intézett a közokt. minisz­
ter úrhoz a pályázati hirdetés ismételt kiirathatása iránt.
Zilahi kollégiumunk Elöljáróságának az államkor­
mány képviselőjével kötött s ujabbi államsegély kiuta­
lására vonatkozó szerződése örömmel megerősittetett,
azon határozott kikötéssel azonban, hogy a felekezeti
választásra fentartott egyik tanári állomás a vallás­
tanári szék legyen, a többi rendes tanároknak megálla­
pított javadalmakkal mindenben egyenlően dotálva. E gy­
T A R C A.
Geese Dániel, és emberszereteti intézete.
(Folytatás.)
Dr. Geese, szem előtt tartva az emberi számításoknak
rövidebb, annyival inkább messzebb időkre kiható volta tö­
rékenységét, bizonytalanságát, pénzalapja rendbe-, létre hozását,
kezelését, igazgatását, intézete kifejlését, életbe léptetését a
székely nép ős erényeire, a hitbizományi kegyeletre, áldozat­
készségre, és takarékosságra, mint sark-kövekre fektette. Ezek
a sark-kövek, és a munka képesítette az ezred év előtt a
bércek és völgyek közé betelepedett, azokat elfoglalt harcias
jellegű és szervezetű kis birtokosokból álló szabad székely
népet nemzeti institúciói védelme alatt egész az 1848-ban
kimondott unióig «prima occupatioval» nyert ősi földjén ve-
gyületlen, mozdulatlan, és jól-létben fenmaradhatni.
Dr. Gecsének is alapítvány-levelét éppen pénzalapjának
rendbeszedése, igazgatása, kezelése és kifejtésére vonatkozó,
az 1870-ik évben ős nagy gyűlés által is változatlan fen­
tartott alábbiakban röviden érintett rendelkezései teszik ki­
váló jellegűvé, sajátossá, mint a melyek nem csak elméletileg,
erkölcsileg fölemelők, hanem gyakorlatilag végrehajtva, dön­
töttek alapja rendezése, útba inditása, fölnevekedése, és már
előtérbe álló megvalósitása felett.
Első sorban is, végrendelete végrehajtójává, intézete
élethossziglani felügyelőjévé, az őt utolsó napjaiban is vigasz­
taló, hozzá teljes részvéttel viseltető igaz barátját, Antalt
rendelte. Tovább menve, intézetének állandó igazgatásául
a maros-vásárhelyi kollégium főgondnoka rendes elnöksége
alatt, a királyi kormányszék részéről egy, az egyházi főtanács
részéről egy, a m.-vásárhelyi ref. kollégium részéről kettő,
a m.-vásárhelyi kath. gimnázium részéröl egy, Maros*Vásárhely
város részéről két képviselői kiküldöttekből alakult, összesen
nyolc tagbúi álló bizottmányt hivott fel hitbizományilag a ref.
egyház Igazgató Főtanács, illetőleg, a királyi kormányszék,
jelenben magyar királyi belügyminisztérium fő-, s legfőbb
hatóságok alá rendelve.
Az alap közvetlen kezelését, gondozását a jelzett ha­
tóságok által választott, megerősített, azok fennhatósága alatt
álló, minden tekintetben arra képesített pénztárnok vállaira,
mint súlypontra, helyezte. A kit egyedül tett felelőssé, óvadék­
képessé, s láttatott el fizetéssel, s a kinek ernyedetlen, körűl-
36. szám.
úttal kérést intézett Ig.-Tanácsunk a főt. egyetemes kon-
venthez is, kérvén a vallástanári képesítés mielőbbi meg­
állapítását .
Borbereki egyházközségünk felekezeti iskolájának
megszüntetése és ottan egy állami iskola szervezése, a
kötött feltételek elfogadásával, engedélyeztetett.
Kolozsvári leányiskolánk polgári leányiskolává való
átalakítása ügyében a vallás és közokt. miniszter ur az
átengedett épület átalakítását kívánja az egyháztól, a
mire pedig nevezett egyházunk magát nem kötelezte
volt, mert ajánlatában a mostani épületet, úgy a mint
van, ajánlotta volt föl. Miért is ezen miniszteri leirat
leküldetett az egyházhoz, utasittatván az elöljáróság erre
válaszolólag indokolt fölterjesztést készíteni a miniszter­
hez, melyben a kívánt átalakítások teljesítése megtaga­
dandó, minthogy az egyház ennek terhét most, midőn
az átadandó épület helyett elemi iskolájának új épületet
kell emelnie s azt zerendeznie, különben sem bírná meg.
(Vége következik.)
tekintő, odaadással párosult lelkiismeretes működésétől fel­
tételezte és legnagyobb mérvben várta pénzalapja előmene­
telét, kifejlődését.
Az alap felügyelete, igazgatására hívott többi testületek,
és azok tagjai kegyeletes készségből voltak hivatva, és díj­
talan telyesitették elejétől fogva működésüket.
Az igazgató bizottmány jegyzője is, mint annak egyik
rendes tagja, kezdetben díjtalanul teljesítette működését,
s csak utóbb, hogy a teendők felszaporodtak, rendeltetett
fennhatóságilag 100 pengő frt. évi tisztelet-díj számára.
Az intézet összes bel-, és külügyeinek felügyelete vezeté­
sére meghívott igazgató-bizottmány tagjai között kiváló lé­
nyeges munkakör jutott a tagjai közül e végett választott
és kinevezett jegyzőnek. A ki nem csak a pénzalap növe­
kedésével fokozódott ügydarabok, kölcsönkérések ellátására
mind többször szükségelt közgyűlések egybe hívását, meg­
tartását, azokról szóló jegyzőkönyvek vitelét gondozza, hanem
egyúttal előadó, a hozott határozatok kiadója, foganatosítója,
a pénztárnoki évenkinti, az igazgató bizottmány, ev. ref,
egyházkerületi főtanács, utóbb a m. kir. belügyminisztérium
számára egy-egy, igy három példányban kiállított, a pénzalap
állását helyesen feltüntető és igazoló számadás megvizsgálá­
sára kiküldött bizottság elnöke, a megvizsgált számadások,
s azokkal együtt a bizottmány! jegyzőkönyvek másolatai fel-
terjesztoje. E mellett, az intézet irat-, és értékpapírjai, el­
helyezett tőkepénzeiről szóló kötelezvények, más oklevelek
tárának, közösen a pénztárnokkal felvigyázója, a pénztárnoki
ténykedés ellenőrzője, folytonosan éber körültekintő, s tapin­
tatos eljárásaival befolyásolja, és mozdítja elő az ügyek me­
netét, a pénzalap jóllétét.
Az intézet rendes jegyzői voltak: K e r e s z t e s Zs i g -
mo n d , volt királyi táblai ülnök, 1836— 1854 ig; dr. D ó ­
z s a E l e k , a maros-vásárhelyi kollégium volt jogtanára,
Erdély első rangú jogtudora, utóbb a magyar országos kép­
viselőház alelnöke, 1854— 1867-ig; B i h a r i S á n d o r , a
maros vásárhelyi kollégium egyik jeles tanára, 1867 tői kezdve,
mostan is. A kik, főleg a két utóbb nevezettek, igen hasznos
és sikerdús fáradozásaik által az intézet érdekeit előmozdí­
tották, érdemet szereztek.
Dr. Geese arról is gondoskodott, hogy intézete fenn­
állásának 50-ik évében, azaz, az 1870-ik évben, az általa előre
 36. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
megnevezett, s kijelölt tagokbúl egybealkotott nagy gyűlés,
bíráló bizottság által, pénzalapja állása, menete tüzetesen meg­
vizsgáltassák, s annak biztosítására, előmenetelére behatóan
a szükségelt intézkedések megtétethessenek.
Az 1870, dec. 2$-án Maros-Vásárhelyit megtartott
ős nagy gyűlés szervezete és feladata feltüntetéséül érde­
kesnek véljük, az alapítvány-levél 56 ik erre vonatkozó sza­
kaszát közölni.
«Az időnek mindent megemésztő vasfoga, hogy ezen
intézetnek kevesebbet árthasson, és annak jó célja jöven­
dőben újabb buzgósággal megelevenedjék, a most élők közül
ez után Ötven esztendővel megnevezett személyeket, a kik
ezen városban, ennek környékében ehhez kapcsolva, ennek
tanuló iskoláiban már benne vannak, vagy itten növeltetni
fognak, sőt ha innét távol vannak is, és ezen várossal egybe-
köttetésbe nincsenek is, de már előre leménységet nyújtanak,
hogy jövendőben előkelő oszlop-emberek, hasznos jó polgárok,
jó hazafiak lesznek, a kik noha most csak gyermekek, vagy
növendék-ifjak, de azt az időt könnyen megérhetik, hogy
ha addig életbe megmaradnak, s itten jelen lesznek, tehát
azok mint előre kinevezett cenzorok, megbízott vizsgálók^
gyámolok és pártfogók legyenek, mintegy kezesek, és újabb
elevenséggel, s hazafias tiszta igyekezettel ezen intézetet az
1870-ik esztendőben szorgalmatosan megvizsgálni, méltóztas-
sanak, minden eddig való aktákat egybeszedvén, figyelmesen
megtekintvén, lássák meg, hogy az intézet fuudálásának célja
mennyire teljesedett, abban mi akadály, vagy hátramaradás
van, és mi okbúi követkeett? Az akadályokat elhárítván,
a hibákat megigazítván, adjanak ezen intézetnek új életet,
elevenséget, az aktákat egybeszedvén, regestrum mellett te­
gyék be különös arkhivumba, és ilyen formán ezen intézet
tökéletesítésére, s ennek további folyamatjára mindent véghez
vigyenek.
Az ezt követő 5 7-ik szakasz azon testületek képvi­
selőit, főrangú, előkelő, továbbá tanárok, papok, s más hono-
rátus, s előkelő polgár családok tagjait, utódait nevezi meg,
a kiket Gecse kijelölt és fölkért, az említett ős nagy gyűlésen
való megjelenésre, annak megtartására. Ezen 1870, dec. 28 án
megtartott nagy gyűlésen az arra hivatottak közül megjelentek
és részt vettek közöttük Antal Jánosnak két fia: dr. Antal
László, a város főorvosa, egyúttal a kollégium egyik gond­
noka; Antal Ferenc, az intézet előbbi pénztárnoka, akkori
bizottmány tagja, unokája, Molnár Zsigmond, az intézet akkori
pénztárnoka, a ki mint néhai C s e r n á t o n i M o l n á r S á ­
mue l , a maros-vásárhelyi kollégium akkori nagy tudományu
és hirü ref. theol. tanárának fia jelöltetett ki az alapítvány-
levél értelmében és azon időben e közgyűlés tagjául, a midőn
még születve sem volt.
Fölvett tárgyunkra visszatérve, s azt tovább folytatva,
fölemlítjük, hogy dr. Gecse még életében meghiúsulva látta
azon reményét, hogy a gróf Kemény Miklós által felajánlott,
s a 2,000 forint alapjához csatolt 1,000 v. R. forintot meg­
kapja, s hogy még mások is ugyan azon célra adakozzanak,
kevéssel halála előtt, 1824, márc. 16-án kelt végrendeletében
változtatva, intézete alapjául a gróf Kemény Miklósnak köl­
csönzött tízezer v. R. forint tőkepénzbűl 4 000 v. R. forint
elengedésével fenmaradt hatezer v. R. forint tőke követelését
határozta közvetlen fordittatni, egyéb hagyatéki vagyonából,
a több rendbeli hagyományok kielégítéséből fenmaradt tőke­
pénz jövedelmét életben maradt édes anyja haszonélvezetére
293
hagyta és a maradványt csak édesanyja halála után határozta
intézete törzsalapjához csatoltatni, azzal növelni.
Dr. Gecse hagyatéka, illetőleg, intézete pénzalapja több
különböző helyeken tartózkodó, vagyoni állású egyeseknek
kiadott kölcsön-pénzekbűl állott, igy nagy mérvben rende­
zetlen és bizonytalan.
Ez okon, Antalnak jutott osztályrészül, városi tanácsos,
Virág Dániel, s ügyvéd, Ince István végiendeleti végrehajtó
társai támogatásával, a hagyaték követeléseit tisztába, rendbe
hozni, biztosítani, s egyúttal az egybegyűjtött pénzalapot át­
adni, útba indítani.
A húzamos időt igénylő sok utánjárással terhelt, s mél­
tatlan megtámadtatásoknak is kitett működösüket befejezve,
Antal az arról készült számadásokat, jelentés mellett, 1828,
aug. 3-án a kir. kormányszékhez fel is terjesztette.
(Folyt, következik.) Csernátoni M. Zsigmond-
Különfélék.
= Hogy az egyházkerületi theol. fakultásra
mekkora szükség volt és minő eddig mélyen érzett hiány
pótlására van hivatva, arról azok a számok győznek meg,
melyeket még a legvérmesebb reményüek sem vártak. Szep­
tember 4-ig nem kevesebben jelentkeztek, mint 7<£*an>
pedig 37 theologus és 41 a tanári pályára. A theologusok
közül 4 negyed éves, 6 harmad éves, 10 másod éves és
17 első éves. A nagyenyedi theologiáról jelentkezett 13, a
sárospatakiról 3, a budapestiről 2, a debreceniről 1. tehát
az ország minden része képviselve lesz. És ha azokra gon­
dolunk, a mik e szép intézet keletkezése óta történtek; ha
visszaidézzük emlékezetünkbe azokat a támadásokat, melyek
mind a bizodalom megingatására szórattak a könnyen meg­
téveszthető közönség közé és most látjuk a fényes ered­
ményt, mely előtt ellenfeleinknek is meg kell hajolni: ön-
kintelenül kell mindenkinek arra a meggyőződésre jönni,
hogy az egyházkerületi theol. fakultás felállításában egy oly
eszme nyert megvalósulást, melyet az idők szüksége köve­
telt, és a melyet elnyomni, vagy háttérbe szoritni, nem csak
végzetes bűn lett volna, de valóságos merénylet az előhala-
dásra való törekvéssel szemben.
= Jónak látjuk, figyelmeztetni lelkész-társain­
kat, hogy a még e hó folyamán házasodásra jelentkező je­
gyesek kihirdetését nem tagadhatják meg, még az esetben
sem, ha a házasság megkötése október e l s ő j é i g , az új tör­
vények életbelépéséig n em is történhetik meg. Kötelesek
tehát, a kihirdetéseket egész szeptember végéig eszközölni,
annál is inkább, mivel a lelkészek idevonatkozó intézkedései
az állami közegek által, az új törvények életbe lépése után is,
törvényeseknek fognak elismertetni. Ezt a figyelmeztetést a
a vallás- és közoktatásügyi miniszternek egy, a prot. egyházi
főhatóságokhoz intézett leirata alapján tesszük közzé, melyben
jelzi, hogy: «értesülése szerint, a lelkészek püspöki körlevéllel
útasittattak, hogy folyó év szept. havában jegyeseket csak
az esetben hirdessenek ki, ha a kihirdetés még szeptember
havában harmadszor is megtörténhetik.» Részünkről ily kör-
levélrűl nem tudunk, a mi egyházkerületünkben meg nem
jelent, s ilyennek az a «Javaslat» sem vehető, mely a Mis­
kolcon megtartott értekezlet eredményekint látott napvilágot,
annál kevésbé, mert a házassági jogrúl szóló törvény végre­
hajtására vonatkozó miniszteri rendelet 60. szakasza is vilá­
gosan, és félreérthetetlenül intézkedik e tekintetben.
= Olvasóink tudják már, hogy dr. Bartha Béla
Debrecenbe választatván meg jogtanárrá, lakását már át is
tette, és most ismételten arról értesít, hogy az általa eddig
Sárospatakon szerkesztett «Őr á l ló», mely eddig is a szabad­
elvű eszmék szolgálatában, a lelkiismeretbeli szabadság és
felekezeti béke érdekében teljesítette kötelességét, szept. i-én
 294 * PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kezdve, megnagyobbodott terjedelemben, Debrecenből foly­
tatja pályafutását. Biztatjuk olvasóinkat, hogy támogassák e
közhasznú vállalatot, melyet bátran a magunkénak nevez­
hetünk.
= Halálozás. K a r á c s o n Mó z e s , etédi ev. ref.
lelkész, életének 67-ik, papságának 4Ó ik évében, aug. 29-én,
rövid szenvedés után meghalt. Ifjú korában karddal védte
hazáját; férfi korának egész idejében az írásnak két élű fegy­
verével állott szolgálatában isten országának; és mindenkor
hű munkása a jónak és igaznak. Nagykiterjedésü családját
vigasztalja meg az a tudat, hogy Őt sirathatják !
= Megjelent és hozzánk is beküldetett a «Pr o
H IV A T A L O S RÉSZ.
1027— 1895. KÖRLEVÉL,
az e7'délyi evang. református egyházkerület összes
anyakönyv-vezető Lelkészeihez.
Tudomásvétel, és ahhoz alkalmazkodás végett, közlöm
címzettekkel, a nagymélt. vallás és közoktatásügyi miniszter
úrnak egyházi főhatóságomhoz folyó év augusztus 24-ről,
39.633 szám alatt megküldött rendeletét.
«Az 1894. évi XXXIII-ik törvénycikk, a miniszter­
tanácsnak a törvény 90-ik §-ában foglalt felhatalmazásán
alapuló határozata értelmében, folyó év okt. i-én lép életbe.
Az 1827. XXIII. törvénycikk arra kötelezi a lelké­
szeket, hogy az anyakönyveket két példányban vezessék,
melyek egyikét, minden év végén, a törvényhatóságoknak
tartoznak beküldeni.
Minthogy az állami anyakönyvek, a fennidézett ren­
delet értelmében, okt. i-től kezdve vezettetnek, szükséges,
hogy a lelkészek által vezetett anyakönyveknek, a törvény-
hatóságokhoz küldendő példányai, folyó év szeptember utolsó
napjával, lezárattassanak.
Erről azon kéréssel van szerencsém a főtiszt, főható­
ságot értesíteni, méltóztassék a hatósága alá tartozó lelké­
szeket (anyakönyvvezetőket) útasitni, hogy az általuk vezetett
anyakönyvek azon példányait, melyeket, az 1827. évi XXIII ik
törvénycikk 1. §-sa értelmében, a törvényhatóságoknak be­
szolgáltatni, tartoznak folyó év szept. utolsó napján, a szo­
kott módon, lezárják, és azokat folyó év okt. hó első felé­
ben, az illetékes törvényhatóságoknak, beszolgáltassák. Buda­
pest, 1895. évi augusztus hó 24 én. A miniszter hel)ett,
Z s i l i n s z k y , államtitkár.»
Kolozsvár, szept. 1. 1895. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
2929-1895. KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyi evang. reform, kollégium m. t.
Elöljáróságának.
Tudoirásvétel végett értesítjük a méltóságos t. Elöl­
járóságokat, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter úr folyó
évi 42,970. számú intézvényével a maros vásárhelyi főgim­
náziumunknál folyó évi szeptember hó 7-én megtartandó
javító érettségi vizsgálathoz dr. Öreg János, debreceni főis­
kolai tanárt küldötte ki kormány-képviselőül.
Kolozsvártt, 1895. auguszt. 27.
Parádi Kálfián, Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi éíő^gó. elnök-helvettes.
2925— 1895. K Ö RLEVÉL,
valamennyi erofShi ev. ref kollégium mélt. t. Elöljáró-
ságához, és mihdenik ev. ref iskolaszék nt. Lelkész-
Elnökének.
A vallás és közoktatásügyi magyar királyi miniszter úr
őnagyméltóságának folyó évi 31,569 szám alatt kelt intéz-
vénye alapján, tudomásvétel végett értesítjük Címeket, hog£
Gombos Mihály, okleveles tanító, a hivatali sikkasztás bűn­
tettében bűnösnek kimondatván, az ipolysághi királyi főtör­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
36. szám.
t e s t á n s á r v a h á z i k é p e s n a p t á r » 1896-ra. Ára 30
kr. Szerkesztette: K e n e s s e y B é l a . Ha nem volna benne
egy egész halom jóra való olvasmány; ha nem egy valóban
humánus célt mozditna elő már csak azért is megérde­
melné a csekély árt, mert első fecskéje a különben buján
tenyésző naptár-irodalomnak.
= Nem kevesebbet, mint tiz füzetet vettünk
egyszerre a dr. Kecskeméthy István által szerkesztett « K o­
s z o r ú » című népies kiadványokbúl. Egyes füzetek ára 4 kr.
Jőnek az Őszi, a téli hosszú esték : papok, tanítók jobbat
nem tehetnek, mint ha ez értelmet felvilágosító, szivet meg-
nemesitő olvasmányokat adják a nép kezébe.
vényszék folyó évi ápril. 22-én, 1,234. szám alatt kelt, s jog­
erőssé vált Ítéletével két évi börtönre, három évi hivatal-
vesztésre, és politikai jogai gyakorlatának hason tartamú
felfüggesztésére ítéltetett.
Kolozsvárt, 1895. aűguszt. 28.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ref. püsp. mint elnök.
1026— 1895. PÁLYÁZAT.
A n. sajói ev. ref. egyházmegyébe kebelezett s z.-m á-
t é i IV. oszt. papi állomásra ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l m a : hivatalos felszámítás szerint, 480 frt.
98 kr., melyből 152 frt. 33 kr. dézma-kárpótlás; a többi
az egyház tagjaitól járó kepe és 14 h. 1410 négyszögöl ka-
nonika porció haszonélvezete, melynek adóját az egyház fizeti.
Lakás, gazdasági épületekkel, veteményes kerttel.
Pályázati határidő szeptember 26. Folyamodványok
nt. M u s n a i K á r o l y , esperes aához küldendők, Sz.-Cegő,
u. p. Kerlés.
Kolozsvárt, 1895. szept.. Szász Domokos,
___ :.erdélyi ev_;ref. püspÖK.
1026-1895. PÁLYÁZAT.
A n.-sajói ev. ref. egyházmegyébe kebelezett s z.-m á-
t é i egyházközség o r g o n i s t a - k á n t o r - t a n i t ó i állásra
ezennel pályázat nyittatiK.
J a v a d a l m a : Lakás, gazdasági épületekkel, vete­
ményes kerttel. Tanítói fizetés: 300 frt. melyből 100 frt.
az egyházkerület pénztárából jár, negyedéves utólagos rész­
letekben ; 40 frt. az egyházközség pénztárából; 15 frt. tan­
díj és 145 frt. pedig államsegély.
A kántori teendők végzéséért 8 hold 318 négyszög­
öl kanonika porció, melynek adóját az egyház fizeti. Ezen­
felül még a hívektől járó kepe és természetben végzett
munka tétel, melynek értéke 102 frt. Összes fizetés: 402
frt. és 8 hold 318 négyszögöl föld haszonélvezete
Pályázati határidő szept. 26. Folyamodványok nt.
M u s n a i K á r o l y , esperes aához küldendők, Sz.-Czegő, u.
p. Kerlés.
Kolozsvártt, 1895. szept. 2. Szász Domokos,
__ erdélyi ev. ref. püspök.
1025— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. rét. egyházkerületben, a püspöki vizs­
gálat alatt álló d e é s i ev. ref. egyházközség állal fentar-
tott elemi leányiskola k é t t a n í t ó n ő i állomására ezen­
nel pályázatot nyitok.
J a v a d a l o m : 300— 300 frt. törzsfizetés, 50 frt. ötöd­
éves korpótlék és évi 100 frt. lakbér.
Pályázati határnap: folyó hó 26-ka; a kellőleg föl­
szerelt folyamodások az erdélyi ev. ref. egyházkerület püspöki
hivatalának, hozzám küldendők.
Kolozsvártt, 1895. szept. 2. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
IIMMUIJIMIIIUIIIIIIillllllilllillllllllllllilllllllllllllimilllllllllllllltlIIIIIIIIU^

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Szeptember 12. 37. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre i forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. ez.

minél hidegebben viselkednek egymással szemben.

Vadházasság és ekklézsia-követés. Ez a föltevés különben csak látszólagos lehet,
mert hát eddig is, két szemmel is meg voltak nézve
A z idők változnak, de az emberek emberek élesen a legkisebb szálak is. Aztán meg, nem is
maradnak. A z új idők új intézményeket szülnek, föltételezhető, hogy az állami és egyházi közegek
de az újítás bármint váltakozzék is, az emberi horgas szemmel néznék egymást. Magam éppen
gyarlóságok mindig meglesznek. A polgári há­ nagyon is barátságos eljárásoknak nézek elébe,
zasság új intézményével az állam égise alá kerül mert a polgári eskető nálunk éppen a kántor.
a házasságügy. De, az új időken is meglesz a S mikor ő megteszi a község házánál a magáét
régi árny. A z új intézmény sem tudja eltüntetni az állam nevében, az után eljön az isten házába
a régi bajokat. Ez után is ott fog végig nyúlni segédkezni nekem, a hol én betetőzöm az esketés
fekete fonálkint a társadalom testén; ez után is műveletét isten nevében. Kettős hivatala szerint,
fölismerhetők lesznek az emberi gyarlóság ama szerepet cserélve, itt az orgonához ül és víg ének­
kórtünetei, melyek v a d h á z a s s á g neve alatt léssel énekel dicséretet az úrnak, mikor a meg­
ismeretesek, a melyek bizonyos sülyedtségre valla­ telt szívből kiömlik az alleluja. Ez azért van igy,
nak, annyira, hogy az új kor erkölcsbirái is eme mert nálunk az esketést mindig harangszó előzi
régi jelmondattal csaphatják össze kezüket felet- meg, s maga a szertartás a templomban, mely
tök: « 0 tempóra, o mores!» A mi magyar ér­ rendesen zsúfolva van ilyenkor, orgona és ének
telmezés szerint igy fejezhető ki: oh, megromlott kísérettel szokott végbe menni. A mit szokássá
idők, oh, megromlott erkölcsök! És Így okosko­ tenni mindenütt, az új helyzet kétszeresen ajánl.
dásunk ergo-ja oda konkludál, hogy a jó újban is De, itt voltaképpen a vadházasságról akarván
benne lesz a régi rósz. szólani, eszünkbe jut, hogy mennyit töprengtünk,
Noha, a vadházasok számának apadását ki­ mennyi mindent elkövettünk, hogy azokat vala­
látásba helyezi azon körülmény, hogy az új intéz­ miképp törvényes házasságokká tehessük. Azon­
ménynyel mindenki megnyeri az elválhatási jogot, ban, jó célú törekvésünk legyőzhetetlen akadályba
s nem lesz kénytelen, muszájból lépni vadházas­ ütközött. Pap és presbitérium bejelentésére, az
ságra azzal, a kivel megélhet, mert nem lehetett egyházmegyei tanács a szolgabiróhoz fordult, hogy
elválnia attól, a kivel nem tudott együtt élni; a vadházasokat szétugrassza. De legtöbbször ott
azonban, ez nem szünteti meg azon más nemű kellett hagyni békében a vadházasok ajtóját, mert
okokat, mint, p. o. rangkülönbség, a házasság- ők mindannyiszor cselédkönyvet mutattak fel, és
köthetéshez megkivántató életkor hiánya, sat. me­ abban kellett hagyni a dolgot. A férfinak szer­
lyek a társadalomban ez után is felszínen tartják ződésileg fogadott gazdasszonyt és a nőnek vi­
a vadházasságot. Ez után sem lehet egészen tisztára szont fogadott gazdasági vezetőt, vagy cselédet
szűrni, e tekintetben, a házassági ügyeket, holott mindig szabad volt, és szabad is lesz tartani. S
pedig október elsején kezdve két szem helyett a ki ilyennek igazolja magát a cselédkönyvvel, azt
négy szem nézi az ilyesmi dolgokat mindenütt, nem lehet helyétől megfosztani, kenyérkereső állásá­
mert két eskető kezén (polgári és egyházi) for­ ból szolgabiró uramnak kizaklatni, mert inkább az
dulnak meg ez után a házaspárok. S ez a két­ áll tisztében, hogy a törvényes cselédet jogaiba
féle pap, az állami és egyházi, annál élesebben megtartsa. És igy a cselédkönyv olyan köpenyegül
megnézik minden szálát a megkötendő bognak, szolgál, mely alatt nyugton lehetnek a vadházasok
 296. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Vagy, más hasonlattal szólva, a cselédkönyv cú t­
ié vél » az erkölcstelenség sötét birodalmába.
Holott, valódi rendeltetése szerint, jogok és tör­
vények kritériuma; nem rontó, hanem építő esz­
köznek van szánva az állam által.
Most már az állam kezébe vevén a házas­
sági ügyeket, találjon módot, keressen eszközt
a vadházasok Eldorádojának megrontására; ezt
kívánja, ezt követeli tőle nem csak az egyház,
hanem a társadalom morálitása. Saját házában
rendezzen bátor kézzel. Tudjon ura lenni a hely­
zetnek.
De, itt van egy másik oldala a dolognak,
a mi a vadházasságok következményére vonat­
kozik, s a mi fölött az egyháznak, mint a maga
körében büntető hatalomnak, joga továbbra is
megmarad. Ugyanis, a kilencvenkilencedik kánon
szerint a presbitérium által kirekeszthetők voltak
az egyház kebeléből a botrányos életűek. Ezt az
1839-iki zsinat végzése oda módosította, hogy
nem lehet senkit kirekeszteni a templombúi, azon­
ban, úr vacsorájával nem élhetnek ekklézsia-kö-
vetés (reconciliatio) nélkül; de az 1861-ik
zsinat 87. számú végzése azt is kimondja, hogy
a tisztességes temetés senkitől sem tagadható
meg. Tehát, csak az úr vacsorától való eltiltás
maradt fenn.
A botrányos életűek közé voltak számítva
a tolvajok, részegesek, káromkodók, fajtalankodók,
sat. A tolvajokat megbünteti a külső törvény elég
szigorúan, s nem igen fordul elő eset, hogy az
ilyenek, miután már egyszer amúgy is megszen­
vedtek bűnükért, ekklézsiát követnének. Az újabb
kor gondolkozása egészen elejtette azt a nézetet,
hogy a részegeskedésért valakivel ekklézsiát kö-
vettessen. A régi vizitácionalis jegyzőkönyvek noha
tele vannak excommunikálásokkal, de azok jobba­
dán a paráznaságra vonatkoznak. S ma már botrá­
nyos életűek alatt a vadházasokat és bukott nőket
értjük csupán, mint olyanokat, a kik ekklézsia-
követés alá tartoznak.
A Nagy Péter-, és Vadas-féle ágenda arra
útal, hogy csak cégéres bűnökért kell ekklézsiát
követtetni és senkit se kényszeritsünk rá. De ez
vájjon azt teszi-e, hogy az ekklézsia-követés nem
fér össze a szabadelvüséggel, és eldobandó ? A
bűn büntetést érdemel, ezt a legnagyobb liberá-
lizmus sem vonja kétségbe. Maga a szabadság
sem lehet el törvények nélkül, hiszen, a szabadság
nem egyéb, mint a jogok megvédése, fentartása, i
1
ez pedig csak törvények által lehető. Másfelől, I
37. szám.
növelni, javítani büntetés nélkül nem lehet. Lám,
a német pedagógusok a vesszőt visszahozták az
iskolába, mert annak szükségességét maga a gya­
korlat bizonyította be. A vallás is növel, javít és
pedig erkölcsöket, de hozzá a mennyire nem illik
a vessző, éppen úgy nem lehet el erkölcsi bün­
tetés nélkül. Isten is büntet, hozzá is bünbocsá-
natért esedezünk.
Jézus is nem az igazakért, hanem a bűnö­
sökért jött. És igy az egész emberiségért. Ezt
fejezi ki az az ítélet, melyet a bűnös asszony
felett mond, s melynek súlya az egész emberi­
ségre kiterjed és a melynek hatása alatt meg­
szégyenül a mellét verő farizeus és az alázatos
publikánus szavát veszi szájába töredelmesen.
A mi anyánk bűnben melegített minket.
Ennek érzete késztet töredelemre, midőr úr va­
csorához készülünk, s ha már az sem eheti ama
kenyeret előkészület nélkül, a ki cégéres bűnt
nem követett el, hát a cégéres bűnös, a botrá­
nyos életű ne tehessen annyit, hogy az ekklézsia-
követéssel külső, látható jelét adja bűnbánatának r
évi Hiszen, ez csak kifejezője töredelmének és kez­
dete megjobbulásának. Ezt megkívánják a gyüle­
kezet azon tagjai, kik emberileg tiszta, feddhe­
tetlen életüeknek mondhatók. A nem botránj'os
életű embereknek mindannyiszor nagyhetet kell
kitartaniok, valahányszor úr vacsorához akarnak
járulni, a következetesség tehát önkint diktálja,
hogy ha itt megvan a penitencia, ott legyen meg
a rekonciliácio.
Különben, az ekklézsia-követés gyakorlása
annyira megvan gyülekezeteinkben a híveknél,
hogy az úgy nevezett megesett személyek és a
hitetlenül együtt élő vadházasok úr vacsorához
nem járulnak ekklézsia-követés nélkül. Nem kell
erre kényszerítés, mert olyan önkintesen teszik ezt,
mint ha szivükbe volna írva az erkölcsi törvény
erre kötelező paragrafusa.
A vallás-erkölcs ily módon való fentartásá-
nak nem mondhat ellene a liberálizmus, mert
hiszen az erkölcs neki is nemesítésére és igy
hasznára van.
A liberálizmus sokkal világosabb gondolko-
zásu és előrelátóbb, semhogy oly szilaj rohanással
járna, hogy virágokat kezdjen összezúzni; mert
j akkor saját magát fosztaná meg attól, hogy va-
| laha koszorúja legyen.
I Gönci János-
 37- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Megtartsnk-e az esketést a házasság-
kötésnél ?
A z elfogadott egyhápolitikai törvények életbe lép­
tetése küszöbén, mikor e tekintetben a ministeri utasi-
tások is közzé tétettek, itt az ideje, hogy higgadtan,
nagy felelőségünk súlyát átérezve, meghányjuk-vessük,
miként végezzük ezután fontos egyházi cselekvényünket
a házasság körül Mert ez az uj egyházpolitikai törvé­
nyek akhillesi sarka.
Abban, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy
evangéliumi szellemű, lehetőleg megragadó, alkalomszerű
beszédet kell intézni a házasokhoz. A z áldás felemelő,
méltóságteljes legyen. Október i-vel sok erőnk és időnk
felszabadul a sablonszerű teendők bilincse alól. Ezután
hát neki is vethetjük vállainkat az »egy szükséges
dolognak«.
Azonban, hogy f o g a d a l m a t , vagy e s k ü t ve­
gyünk-e be, e rendkívül fontos kérdésnél, mely egyházi
cselekvényünk súlypontját képezi, eltérők a nézetek.
Gulyás Lajos a múlt évi debreceni Protestáns lap
47. sz. bán, francia minta szerint, f o g a d a l o m r a hívja
fel a figyelmet. Németh Sándor e lap idi 25. számában
szintén i l y e n - f é l é t alkalmazna. Közelebbről egy pap­
társammal is beszélgettem e kérdésről, ki szintén csak
f o g a d a l m a t emlegetett.
Nem tudom, hogy van, de úgy érzem, nagyon
fájdalmasan érintene, ha ezután csak fogadalommal kel­
lene beérnünk, minden lényeges és fontos indok nélkül.
Ú gy tetszik nekem, mintha a házasság erkölcsi fensége
egy fokkal alább rántatnék. Mintha ezen esetben nem
tudnám annyira érezni és éreztetni, hogy isten szolgája
vagyok. Nem tudom, minő körülmények és okok szülték
a Gulyás által közlött francia fogadalmi mintát, nem
ismerem a fogadalroasok g y a k o l a t i érveit, de én mi­
előtt nem ismertem Csíki Lajos ez évi Prot. Egyh. és
Isk. lap 4-ik számában közlött helyes álláspontját, már
addig határozottan az e s k ü m e g t a r t á s a mellett
foglaltam állást.
Csiki Lajos, debreceni gyakorlati theologia és litur-
gika tanára, fönt említett figyelemre méltó közlemé­
nyében nem jelzi ugyan, de mintegy sejteti, hogy más
-nagy protestáns nemzetek is az esküformát némi változ­
tatással megtartották. Nekünk is meg kell tartanunk,
ha egy meglehetősen elhibázott lépést tenni, nem akarunk.
Igaz ugyan, hogy Idvezitőnk (Mát. V . 34— 37.) álta­
lában m i n d e n e s k ü t elitéit, megtiltott, mert az ő
tanítványainak eskü vés nélkül is igazat kell mondani.
De ez oly eszményi felfogás, hogy nemcsak a társada­
lom egyetemének, hanem a protestáns egyházaknak is
örök ideálja marad. Csak lépésről-lépésre tudja megvaló­
sítani. Például, még annyira sem tudtunk emelkedni,
hogy bár a papoktól ne e s k ü t , hanem v a l l o m á s t
vegyünk be felavatáskor, szenteléskor.
Hát aztán, mit várhatunk a miveitek és polgárok
túlnyomó nagy, mit a mi egyszerű magyar földmivelő
népünktől? A zt hiszem, nem tévedek, ha állítom, hogy
miveltjeink egy százaléka a v a l l o m á s t , f o g a d a l m a t
egyenlő értékűnek tartaná az e s k ü v e l , a többi őszin­
297.
tén nem tudna idáig felemelkedni. Korunk reális iránya
középiskoláinkban a vallásos nevelés elhanyagolása meg­
döbbentően rideg, magasabb felfogásra képtelen lelkeket
vezet olykor útunkba. A z úgynevezett polgárság és
földmives nép csak látszólag különbözik e tekintetben.
Egyiknél legtöbbször az üres urhatnámság, másiknál a
bárdolatlanság egyformán útját állják a magasabb fel­
fogásnak. Általában el kell ismernünk, hogy népünk
miveltsége nem áll valami emelkedett magaslaton.
Ismeretes, hogy a nép körében minő mély hódo­
lattal viseltetnek az eskü iránt. Ha valaki hamis esküt
tett, p l a törvényszék előtt, s aztán szerencsétlenség,
csapás, pusztulás látogatta meg, még a harmadik nem­
zedék is úgy emlegeti, mint a hamis eskü miatt nyert
Isten büntetését. A felfogás pedig általános, hogy a
hamis esküért Isten megbüntet. A z eskü fontossága
mellett tanúskodik a polgári törvény-rendtartás is, mikor,
kellő bizonyítékok hiányában, a felekezet megesketi s az
bizonyító érővel ruházza fel.
Tapasztaljuk, népünk általában könnyen teszen fo­
gadalmat. ígéretet, de a legtöbbször minden leJkiismeret
vádolás nélkül elfeledi. Ellenben, kevés ember van, mind
fenn, mind alant, ki mikor esküről van szó, legalább
egy pillanatra magába ne szállana, annak megszegésétől
vissza ne riadna. Meg kell hát ez idő szerint maradnunk
az eskü mellett, ha általában az egyházi összekötésnél
a házasság magasztos vallás-erkölcsi fenségéről bizony­
ságot akarunk tenni.
Mióta az egyházpolitikai kérdések napirenden van­
nak, egymástól nagy mértékben különböző két vidék
körében kapálgatok, nyesegetek. Azok közé tartozom,
kik kötelességüknek tartják a népet érdeklő nagy kér­
déseket, mielőtt a hamis próféták konkolya meg nem
gyökereznék, kellő világításban, a maga helyén és ide­
jében, a maga módja szerint feltárni s lehetőleg, ha
érdemes, egyengetni az utat. Mindkét helyen hát több­
ször beszéltem nyilvánosan és egyesekkel is a polgári
házasságról. Rendesen a végén e két fő kérdés ismét­
lődött : »hát akkor aztán meg szabad-e, e s k ü d n i , kell-e
többet fizetni?« Ha határozott, megnyugtató feleletet
kaptak, kétes reménynyel bár, de ki látszottak békülni
a jövővel. Ellenkező esetben pedig, bizony, hiában való
lett volna minden logika, minden ékesenszólás. Ezen
második kérdésre, úgy látszik, általában a kormány is
kielégítő feleletet adott, a menyiben ingyen köti a házas­
ságot, az elsőt, a fontosabbat illetőleg, azt hiszem, mi
sem leszünk kevésbé körültekintők, mint az államférfiak,
annál inkább, mert mint fönnebb jelzém, itt nem csupán
az alsóbb nép indokolatlan kívánsága előtt kell meg­
hajolnunk.
Mindnyájan tapasztaljuk magyar népünk erős kon-
zervátivizmusát. A régihez, a megszokotthoz szívósan
ragaszkodik. Ilyen megszokott, vérévé vált dolog előtte
a házassági e s k ü is. De ha látja, hogy csak a kikér­
dezést végzi más (mert a polgári tisztviselő előtt való
megjelenést sokkal többnek, ha a törvény szoros utasí­
tása szerint jár az el, egy szót sem beszél, nem igen
veheti) mely szerinte eddig is másodrendű teendő volt ;
ha látja, hogy az egyszeri előleges hirdetés utáni (ezt
szükségesnek és elégnek is tartom, erkölcsi érdekből)
 298. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
eskü egészen a régi szerint hangzik (szerintem a régi
eskü-formában ezen egy szón » v e s z e m « kell változ­
tatni » v e t t e m « , ez pedig észrevehetetlen a lagtöbb-
ször, különösen az egyszerű laikus előtt) minden nagyobb
nehézség nélkül képesek leszünk, megküzdeni az uj hely­
zettel. Nem vagyunk a mozdulatlanság hive, de mikor
az elvett khelyett jobbat, vagy legalább hasonértéküt
adni, képesek nem vagyunk, a réginek megtartását aján­
latosabbnak tartom.
Ha olvasom a polgári tisztviselő által felteendő
kérdést, (kijelenti-e ön, hogy az itt jelenlevő N. N el
házasságot köt ?) meg a Gulyás és Németh által aján
lottakat (Ön, N. N. nyilvánítsa itt az Isten előtt és ezen
gyülekezet előtt, hogy ön feleségül vette s veszi, az im
itt levő N. N. n ő t; igéri-e ön, hogy őt szereti, gondját
viseli, iránta hű leend, miként egy keresztyén férj tar­
tozik lenni az ő neje iránt és a mint azt Isten paran­
csolja a mi urunk Jézus Krisztusnak szent evangéliu­
mában.« Meg a nőtűi: »Igéri-e ön, hogy férjének
engedelmeskedni fog minden jó és tisztességes dologban?«
(Németét lásd a 25. számban.) Olyan sajátságos, nem
valami nagyon különböző egyformaságot látok, mi ta­
gadhatatlanul kellemetlenül érint. Mintha az állam közö­
nyösségét, lágy melegségét, határozatlanságát némileg
magukon hordoznák. Pedig, én úgy óhajtanám, hogy a
polgári és egyházi eljárás között nagy és lényeges
különbség legyen, mint van a házasság földi, vagy pol­
gári, szellemi, vagy vallás-erkölcsi oldala között. Ha az
állam feltett kérdései s az arra adott egyetlen »I g e n«
szó által a k ü l s ő keretről gondoskodik, nekünk köte­
lességünk annak b e l s ő , pozitív tartalmat adni a sokkal
határozottabb, meghatóbb, felemelőbb e s k ü v é s által.
Ne utánozzuk az államot, az ő hivatása és a miénk e
téren különböző. Ezt külsőleg is juttassuk kifejezésre.
Ha a mi kérdésünkben Isten, Krisztus, szeretet, hűség,
stb. előfordul, ez még nem elég arra, hogy az e s k ü
helyét képes legyen pótolni.
Mindkét fogadalomban ki van emelve, hogy a z e g y -
h á z n a k a k a r j a t u d t á r a a d ni az illető házasságát.
Igaz, erre kell törekednünk; igaz, ez az egyik közvetlen
célunk. Én, ha fogadalmas volnék, úgy sem venném ezt
fel. Mert az egyház bátortalanságát látom ebben, mintha
nem volna az evangélium isteni erejének birtokában.
Mintha feledni látszanánk igy, hogy a házasságnak két
oldala van, melynek egyik oldala eszményileg feltétlenül
isteni és elválaszthatatlan. Isten örök, egy egyház sem
örök, éppen azért akár fogadalom, akár az eskü, Isten
•előtt történjék, az ő nevében legyen elmondva, mert ez
sokkal fenségesebb, sokkal megragadóbb, méltóságtel-
jesebb. Aztán, az eskü, vagy fogadalom után kijelenthetjük
magunk, hogy Isten és a gyülekezet előtt is meg van
kötve ezen házasság. A mi különben az előbbi tényből
a nélkül is önkint következik.
Mióta a polgári házasság kérdése fölvettetett, gyak­
ran olvassuk, halljuk az egyházi áldás kérését, ügyét, sat.
Ú gy tetszik nekem, hogy ez az e g y h á z i á l d á s sűrű
emlegetése nem a mi talajunkból nőtt ki. Talán, némi
pápista mázzal biró, nagy részben tájékozatlan, a napi
sajtó lázas olvasásából maradt ránk. Mert mi tudjuk,
hogy álláspontunkból kifolyólag, az áldással nagyon ta­
37. szám.
pintatosan kell bánni. Mi nem vagyunk áldozárok, ne­
künk külsőleg is ügyelnünk kell arra, hogy csak egy
istent imádunk, s csak attól jön az áldás. A z áldás,
bizonyos tekintetben, a személyiséghez is van kötve.
Nagy baj lenne pedig, ha ezt némelyek feledve, ez
után á l d á s cime alatt igen sokat áldázkodnának. A z
áldást túlságosan hangsúlyozni, a katholikusoknál meg­
járja, de nálunk a nép természetével is ellenkezik. Éppen
azért, én a mi sokszor színtelen papi áldásunkban, mely
tán a f o g a d a l o m e r e j é t p ó t o l n á , nem bízom
eléggé, s ez egy okkal több, hogy a föltétien értékű,
kétségtelen hatású e s k ü m e l l e t t emeljem fel gyönge
szómat.
Hogy eskü után, a most gyakorlatban levő rövid
áldás mily megható, azt mi, működő papok, mind tapasz*
taltuk. Próbálom beletalálni magamat a fogadalmi kér­
dések utáni helyzetbe, de úgy tetszik nekem, hogy a
lélek akkor oly ünnepélyes magaslatra nem emelkedhetik.
Ha mind eszményi papok lehetnénk, fényes tehet­
séggel, tán kevesebb kifogásom lenne a fogadalom ellen.
De látjuk, tapasztaljuk, hogy a legtöbben mily messze
maradunk céloktól, nyomorúságos szegénységünk, ve­
lünk született természet, az élet megpróbáltatásai miatt.
Ebből aztán az következik, hogy sokakat közülünk a nép
nem szeret, ki nem állhat, nem respektál. Már pedig
egyházunknak, s igy istennek ügye, mig azon őrálló
helyen állunk, hiában, emberi gyöngeség, leginkább sze­
mélyünkhöz van kötve. Vájjon, ilyen helyeken egy pár,
a polgári tisztviselőhez hasonló kérdés feltétele, egy nem
szeretett ember beszéde, áldása, fog-e kellő vonzó, köte­
lező erőt gyakorolni ? Én kételkedem. De a nép rétegé­
ben mély gyökeret vert az e s k ü tekintélye, szentsége,
bárki legyen is annak sáfára. Ha megtartjuk az e s k ü t ,
mindenütt kevesebben fogják mellőzni az egyházi össze­
kötést. Ismétlem hát, t a r t s u k m e g a h á z a s s á g -
k ö t é s n é l a z e s k e t é s t . E régi kipróbált bástyáról,
isten nevében harcolva, szeretem hinni, hogy a győze-
delem jövőben is a miénk lesz. T
J Lajos János,
bögözi ev. ref lelkész
A prot. püspökök miskolci javaslata.
(Vége.)
III.
A z egyházi anyák'önyvekről általában.
12. §. A z állami anyakönyvekről szóló 1894. évi
XXXIII. törvénycikk intézkedése szerint a születések,
házasságkötés és halálozási esetek közokirat hitelességű
nyilvántartására ezentúl az állami anyakönyvek szolgál­
ván, az egyház által eddig e célokra is vezetett anya­
könyvek jövőre tisztán egyházi jellegűek maradnak, a
mennyiben azok a hitfelekezetünk egyházközségi életé­
ben előforduló ilynemű adatok nyilvántartandó jegyzé­
két fogják tartalmazni.
13. §. Éppen ezen oknál fogva, az állami anya­
könyvekről szóló törvénycikk életbeléptetése (1895. év
október r ső) után, az egyházi anyakönyvekre való fel­
ügyelet, úgy azoknak vezetését, és kezelését, valamint
előfordulható esetekben való kiigazítását illetőleg, a ren­
delkezési jog kizárólag az egyházi főhatóságot illeti.
 37- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A z október i-ig vezetett egyházi anyakönyvekre
vonatkozólag az előfordulható kiigazítást illetőleg, az
illető minisztériumnak eddigi határozata érvényben marad.
14. §. Ugyancsak az állami anyakönyvekről szóló
93. §-a értelmében a születési és halotti, illetőleg a há­
zassági állami anyakönyvek vezetésének megkezdése előtt
vezetett felekezeti anyakönyvek, valamint az azokból
adott kivonatok továbbra is közokiratok maradván, a
megnevezett törvény 94.§ ának rendelkezéséhez képest,
azon törvény életbelépte előtt vezetett felekezeti anya­
könyvekből közhitelességü kivonatokat, az eddigi módo­
zatok mellett kiszolgáltatni, a felekezeti anyakönyvveze­
tők továbbra is jogosultak és kötelesek; a miért azon
anyakönyvek körül az eddigi törvényes rend és g y a ­
korlat ezutánra is érvényben marad s különösen is fel­
hivatnak a lelkészek az idézett törvény 94. §-ának azon
büntetőjogi intézkedésére, hogy a mely felekezeti anya­
könyvvezető ilyen kivonatok kiszolgáltatását megtagadja,
kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással
és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Mindezekkel összefüggésben, tekintve azt, hogy az
állami anyakönyvvezetésekről szóló törvény folyó évi
október hó i-én életbe lép, az egyházi anyakönyvek
ezen év szeptember 30 án, mint eddigi állami közokira­
tok, lezárandók s az azokról való másolatok, ezen év
október havának első felében, az illető törvényhatóság­
hoz beterjesztendők s az ilyen szempontok szerint tör­
ténő lezárása egyházi anyakönyveinknek, már csak a
nevezetes forduló pont történeti feljegyzése céljából is
megörökítendő anyakönyveinkben.
15. §. A z egyházi, születési, esketési és halotti
anyakönyvek mellett, a áttértek, valamint a konfirmál­
tak anyakönyve is pontosan vezetendő. Ott, a hol már
ezek eddig is életbe léptetve voltak, az e részben előirt
rendszabályok szerint, a hol pedig még alkalmazásba
még nem vétettek, azoknak vezetésére vonatkozólag az
illetékes egyházi hatóság fog intézkedéseket tenni és
rendszabályokat megállapítani.
16. §. A törvény és a jelen szabályrendelet által
nem érintett eddigi anyakönyvi utasítások az ezentúl
vezetendő tisztán egyházi anyakönyveknél is teljesen
érvényben maradnak; megjegyeztetvén itt is, hogy úgy
a szokásos dij a régibb anyakönyvi kiadványokért, mint
a rendkívüli lelkészi szolgálatokért megállapított stola
a lelkészeket mindaddig megilleti, a mig ezen ügy a
jelen utasítás 10. §-a értelmében rendeztetni nem fog.
IV
A születési anyakönyvek.
17. §. A keresztség sakramentumának kiszolgáltatá­
sára s igy a keresztelésre vonatkozólag megállapított és
gyakorlatban levő szertartási és kánoni törvények jövőre
is teljesen érvényben maradnak.
18. §. A z 1894. évi XXXIII. törvénycikk 35. §-a
aképpen rendelkezik, hogy minden gyermek születése
legkésőbb a születéstől számított egy hét alatt, illetőleg,
a 39. §. értelmében, a halva szülöttek, vagy szülés köz­
ben meghaltak, a legközelebbi hétköznapon az illetékes
anyakönvvezetőnéi, az arra törvényileg kötelezettek ál­
tal bejelentendők és ezen újabb intézkedést megelőzőleg,
299
már régibb egyházi kánonaink közül is többen az új­
szülöttek megkeresztelését legkésőbb 8 napra a születés
után elrendelik: mindezekhez képest, a szószékről történő
kihirdetés utján is fel kell hívni a szülőket arra, hogy
gyermekük születését idejében s minden esetre az állami
anyakönyvvezetőnél történendő értesítés előtt bejelent­
sék a lelkészi hivatalnál, keresztelés és az egyházi anya­
könyvbe való bevezetés végett.
Szükséges és maguknak a szüléknek és született
gyermeknek érdekében álló ez az idejében történő be­
jelentés, már csak azért is, mert a született gyermek
a keresztségben nyervén úgynevezett kereszt vagy utó­
nevet, az állami anyakönyvvezetőnél is csak ezen ter­
mészetes rendtartás alkalmazása mellett lehetséges az
állami pontos és a született gyermek családi s egyéni
jogait is közelről érdeklő bevezetés.
Ily módon történvén a gyermek megkeresztelése,
az egyházi és állami anyakönyvek lehető megegyezése
céljából kívánatos, hogy a keresztséget kiszolgáltató lel­
kész rövid igazolást állítson ki arról, hogy a gyermek
a keresztségben mely utónevet kapott.
Minthogy pedig az idézett állami törvény 42. §-a
a kivételes esetekre aképpen rendelkezik, hogy ha a
gyermek utóneve a bejelentés idejében még nem volt
megállapítva, az legkésőbb két hó alatt a szülők, ille­
tőleg gyám által pótlólag bejelentendő: ily esetben az
ily hosszú időig halasztott megkeresztelésnél, megint az
anyakönyvek pontos megegyezése céljából, megkívánható,
hogy a keresztelésnél jelenlevő keresztszülőknek hiteles
tudomásuk legyen a már állami anyakönyvbe bejegyzett
gyermeknek utónevéről
19. §. A keresztelési anyakönyv jövőre is az ed­
dig egyházi törvényeink által megállapított rovatok pon­
tos betöltése meliett vezetendő. A z egészre vonatkozó­
lag csupán azon változtatás történik, hogy a halva szü­
lötteknek, vagy születés közben elhaltaknak bejegyzése a
halotti anyakönyvbe vezetendő be, a szükséges meg­
jegyzések megtétele mellett.
V
Halotti anyakönyvek.
20. §. A z i$94 évi XXXIII. törvénycikk a halotti
anyakönyvekről szóló fejezet 68, 70. és 73. §-aiban ezeket
rendeli el
Minden haláleset, legkésőbb a legközelebbi hétköz­
napon az illetékes anyakönyvvezetőnél bejelendendő.
A bejelentéskor a halottkém által kiállított halott­
vizsgálati bizonyítvány felmutatandó és erre a megtör­
tént anyakönyvi bejegyzés az anyakönyvvezető által
ráj egy zen dő.
A haláleset anyakönyvi bejegyzése előtt a teme­
tés csak a községi elöljáróság kivételes engedélyével
történhetik meg.
A z idézett törvény mindezen rendeletéiből önkint
következik, hogy senkit sem részesíthetünk mindaddig
temetési szertartásban, mig a meghaltnak anyakönyve­
zése az állami anyakönyvvezető által meg nem történt,
s a szabályszerű anyakönyvezés előttünk a halottkémi
jegyzőkönyv és az arra történt anyakönyvvezetői ráve­
zetés felmutatása által nem igazoltatik.
 300. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A z igy felmutatott halottkémi jegyzőkönyv a lel-
készi okiratok között mindenkor megőrzendő. A halott­
nak az állami anyakönyvbe leendő bejegyzése előtt ki­
vételesen csak a községi elöljáróság engedélyének fel­
mutatása mellett temethetünk. Ezen községi előljárósági
engedély száma és kelte, a halotti anyakönyv észrevé-
teli rovatában megjegyzendő és a lelkészi okiratok kö­
zött megőrzendő.
21. A temetés szertartására, valamint a halotti
anyakönyvek vezetésére vonatkozó eddigi szabályok és
az egyházi felsőség által tett intézkedések továbbra is
alkalmazásban maradnak.
22. §. A megholtra vonatkozó adatok, a meghol­
tat bejelentő közlése, s a mennyiben ennek kiegészítésre
volna szüksége, a felmutatandó halottkémi jegyzőkönyv
szerint vezetendők be az egyházi halotti anyakönyvbe.
Ha talán akadnának a vallásnak olyan nem re­
mélt megvetői és egyházi életünknek olyan hitszegői, a
kik a temetési szertartásban nem kívántak részesittetni:
azok halálozása a »családkönyv«-ben jegyzendő meg.
23. §. Keresztyén íelebaráti szeretetünk benső tör­
vénye., de egyházi törvényeink is azt kívánván, hogy a
halál nemére való tekintet nélkül, az egyszerű temetési
szertartásban minden keresztyén részesittessék, éppen
erre való tekintetből, ha valamely, a mi felekezetünkhez
nem tartozó halottul saját lelkésze bármi okbúi megta­
gadná a tisztességes temetési szertartást, azt a protestáns
lelkész teljesíteni, hivatva van.
Ily esetben azonban az első sorban illetékes lel­
kész megtagadása két tanúval igazolandó, s ezen körül­
mény a halotti anyakönyv »Eszrevételi« rovatában, a
tanuk nevének megemlítésével bevezetendő.
Kun Bertalan,
mint az értekezlet elnöke.
Igazgató-Tanácsunk üléséből
Kolozsvár, 1895. au£* 29 -
(Vége.)
Zilahi kollégiumunk Elöljárósága jelenti, hogy múlt
évi számadása jelentékeny összegű pénztármaradékkal
zárul, kéri azon határozatának jóváhagyását, mely szerint
ezen pénztármaradékból 3,000 forintot, az országos tanári
nyugdíj intézetbe fizetendő járulékok fedezeti alapjául,
tőkésíthessen: Igazg.-Tanácsunk e határozatot jóváhagyta.
Ugyancsak jóváhagyást nyertek, a főtiszt, egyház­
kerületi közgyűlés helybenhagyásától föltételezetten, zilahi
és kolozsvári kollégiumaink azon határozatai, melyekkel
némely fölhajthatatlan követelések törlését mondották ki.
Dézsi egyházközségünk szabályzata, melylyel a pénz­
tárnoki tiszteletdijat évi 200, a kebli gondnokét évi 100,
a jegyzőit évi 100, és a jogtanácsosit évi 20 forintban
T A R C A.
Geese Dániel, és emberszereteti intézete.
(Folytatás.)
Ez alkalommal tett a pénzalap, illetőleg, hagyaték, és
pedig: a) az Intézetnek jövedelmező 10,233 v. M frt. 22
dénár, b) az édes anyának haszonélvező 22,245 v- M. forint
86Y2 dénár; összesen, 32,479 v. M. forint 8V2 dénár.
37 szám.
állapította meg, jóváhagyatott, s az egyházközség elöl­
járósága útasittatott, hogy pénztárnokától a javadalom­
nak megfelelő tiszti biztosítékot vegye be.
Nagy-Enyedi kollégiumunk Elöljáróságának kérésére*
megengedtetett, hogy a gimnáziumi konviktus költségeire
ez évre 2,000 forintot fölhasználhasson.
Makfalvi iskolánk pénztárnokának azon kérése, hogy
az ingatlanokban letett tiszti biztosítéka betáblázási költ­
ségeit az iskolai alap fedezze, teljesíthető nem volt.
Dézsi egyházközségünk indokolt kérésére megen­
gedte Ig.-Tanácsunk, hogy regálékártalanitási kötvényeit
devinkulálhassa, s az azok eladásából befolyó vételárt,
a mennyiben azt kétszeres értékű ingatlanra való betáb-
lázás mellett elhelyezheti, maga kezelhesse. Továbbá, az
egyházközség azon jelentése, hogy az 1893. évi szám­
adás differenciáit teljesen elenyésztette, s pénztári keze­
lése most már a szabályoknak mindenben megfelelően,
történik: örvendetes tudomásul vétetett, s volt pénztárnok
aá.-nak a jelzett számadások terhe alóli fölmentés meg­
adatott.
Fogarasi ev. ref. egyházközségünk tanácsa kérdést
intézvén hatóságunkhoz a zsinati törvények végrehajtása
tárgyában kiadott Utasítás magyarázása tárgyában, mint­
hogy a kántor-tanitó választójogosultak névsorát ezen
szakasz rendelkezése értelmében megállapítani nem tudta,
mert ezen egyházban a közalapi illetéken kívül semmi­
nemű adóval sem járulnak a hívek, illetve, kebli iskola
fentartásához. Igazgató-Tanácsunk beható tanácskozás
után kimondotta, hogy fogarasi egyházközségünknél a
küszöbön álló kántortanitó választásnál is az eddigi
gyakorlat tartandó fenn, mely szerint, t. i. a választásban
az összes közalapi rovatait fizető egyházaktagok részt-
vehetnek. E határozatot Ig.-Tanácsunk egyúttal elvi dönt­
vény képpen is kimondotta, mert az egyházkerületünkben
gyakorlatban lévő oly sokféle választási jogosultság
szabályozása még nem történt meg s igy a zsin. törv.
195 §-ában megadott engedmény alapján végrehajtandó
szabályozásáig az eddigi gyakorlatot fentartani, célsze­
rűnek látta.
A petrozsény-fejérvizi körlelkészség szervezése tár­
gyában Kenderessy Árpád által beadott tiltakozás
tekintetbe vehető nem volt, minthogy az egész szerve­
zési munkálat a szabályszerű formák legszigorúbb meg­
tartása mellett hajtatott végre, sőt már főhatósági
megerősítést is nyert.
Magyar-Fülpösi egyházközségünk félfizetéssel szol­
gált fiatal lelkésze elhalván, a nyugalmazott lelkész és
özvegy lelkészné részére megszabott javadalmon felül csak
167 frt. 10 kr. áll az egyház rendelkezésére, melyet,
a papi állomás betöltésének sürgősségére való tekintettel,
az egyházközség és egyházmegyei tanács évi 300 frt.
központi segélylyel pótoltatni kér. Minthogy azonban a
központi segélyalapok (nagymérvű lekötöttsége okán e
kérést hatóságunk nem teljesíthette: utasította az egy­
házközséget, hogy a rendelkezésére álló 167 frt. 10 kr-
terhére adminisztráltassa magát valamelyik szomszédos
lelkész aá.-val a kegyév lejártáig.
Ezek után, a tárgysorozat kimerittetvén, az ülés
bezáratott. s- r-
Ezen fölterjesztésre a királyi kormányszék a pénzalap
rendes kezelésére gondnokul és pénztárnokul maros-széki asz-
szeszor, m.-madarasi birtokost, L. Nagy Józsefet nevezte ki,
kinek Antal, Virág Dániel társával együtt, a pénzalapot 1831.
márc. i-én az a végett kirendelt Maros-Szék tiszti bizottság
tagjai: Bakó Sámuel, Kakasi István, és Nagy Gergely közben­
járásuk és jelenlétükben hivatalosan átszolgáltatta.
 3 7- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az átadási instrumentum tanúsítása szerint, ez alkalom­
mal állott a pénzalap az egyenesen az intézetnek jövedel­
mező 8,527 v. R. forint 41 kr. törzstőkéből, s hátrálék-
kamataiból; továbbá, az édes anya haszonélvezetére szolgáló
tőke, s hátrálék-kamattal együttesen, 21,552 v. M. forint yS1J2
dénár összegből, s a még meglevő metallumok, 406 frt. 17 kr.
értékből. Ez utóbbiak az édes anyának 1832, február 19-én
bekövetkezett halála után szállottak át, és csatoltattak a pénz­
alaphoz, a fölhasználtak levonásával.
xAntal a pénzalapnak átadása, s igy annak rendes folya­
matba indítása után is, az intézet ügyei vezetésére 1836 ik
év közepéig személyesen befolyt. Azon év augusztus havában,
mint már az erdélyi ev. reformátusok rendes püspöke, szék­
helyére, N.-Enyedre költözött le. A honnan az után is az
intézet ügyei iránt érdeklődött, s azok menetéről az igazgató­
bizottmány útján értesittetett. Nagy-Enyedről 1848. november
elején menekülni kényszerülvén, előbb Kolozsvárra, onnan
1849-ik év elején Maros-Vásárhelyre tette át lakását, itten
végezvén be életét.
Az 1854. aug. 12-én bekövetkezett elhunytáig, az in­
tézet igazgatásában újabban személyesen befolyt, s azon meg­
nyugtatásban is részesült, hogy az intézet pénzalapjának gon­
dozása még életében, 1854. február elején, addigi pénztárnok,
L. Nagy József lemondásával, helyébe megválasztott fiára,
Antal Ferencre, királyi táblai h.-ügyvédre ruháztatott át.
Az 1854. február 12-én kelt átadási instrumentum sze­
rint, Antal Ferencnek 89,174 v. R. forint 49 kr. pénzalap
jutott kezelése alá.
A puritán és ritka becsületes jellemű Antal Ferenc,
pénztárnoki hivatalát 1869. november 16-áig folytatta. Ezen
napon a pénzalap kezelése, előzetes lemondásával, helyébe
választott Molnár Zsigmond, h.-ügyvédnek, Antal János uno­
kájának szolgáltatott át, a ki egyúttal az intézet jogtaná­
csosa is lett.
Az átadási instrumentum tanusitása szerint, az Intézet
pénzalapja már ekkor összesen 74,772 frt. 233/4 ^r* osztrák
értéket képviselt.
Antal Ferenc pénztárnoksága idejében érte az Intézetet
azon súlyos veszteség, hogy éppen a gróf Kemény Miklós-
féle 6,000 v. R. frt. törzs-tokepénze és járulékaiért az adós
ellen ó.-solymosi rész birtokára 1837. ér ben vezetett brachialis
exekució következtében tettleges tulajdonává vált az Ősiségi
nyilt parancs értelmében 1848-ban felszabadult urbériségei
után számára kiutalt és a kolozsvári királyi adóhivatalnál
letétetett 6,250 forint pengőpénz úrbéri kötvényei mint Deus
ex machina, bírói végrehajtás útján lefoglaltattak és egy va­
gyontalan Hersch Dávid nevű felperesnek ki is adattak.
Ez a csapás az Intézetet egészen véletlenül, s az In­
tézet igazgató bizottmánya által kifejtett az Intézet akkori
jegyzője, Erdély első jogtadósa, dr. Dózsa Elek által vezetett
jogvédelem ellenére sújtotta, egy Panama-szerüleg alakult ellen -
súlyozhatatlan befolyású Hersch Dávid, felperes cég alatti
konzorcium működése következtében, a melynek sikerült
Csépi Ignácnak, gróf Kemény Miklós elleni, még 1828 búi
származott illiquid és uzsorás 11,200 forint tőke és járadékai
iránti követelését jogutódaitól az 50-es években megvásárolni,
és ezen úgy 1848 előtt, mint azután is brachialis úton végre­
hajtatni megkisérlett, de úgy a királyi kormányszék, valamint
az interregnum idejében való bíróságok által több Ízben vissza-
útasitott követelések felhajtásáért 1856 bán, Nádasdi igazság­
30Í.
ügy-minisztersége alatt, minden előzetes per és zálogjog meg­
nyerése nélkül, a Il-ik fokú végrehajtást, gróf Kémény Miklós
tulajdonát tett, azonban még 1848 előtt több mások jogos
birtokába jutott, az ősiségi nyilt parancs szerint tulajdonukká
vált nagy-sajói uradalom, s ahhoz tartozott igy oláh-solymosi
rész jószágokra vezettetni, azokat elárvereztetni, vagy az azokért
kiútalt úrbéri kárpótlást lefoglaltatni, kiadatni, a mint az a
dr. Gecse-Intézettel szemben elkövettetett. A mely egyúttal,
kárpótlásai elvesztésén kívül, kénytelen volt, az általa elő­
zetesen bona fide eladott ingatlanait az árverésen megvásá­
rolni, előbbi vevőjének visszaadni, az evikcióbúl származó
további megkárosítása elkerülhetéseért. A nagy-sajói uradalom
fentebb érintett dobra juttatása miatt több főrangú birto­
kosok is érzékeny károsodást szenvedtek, más egyesek
tönkre jutottak.
A dr. Gecse-Intézet, a vételár-felosztás idejében is, nem
szűnt meg nagy veszteségei orvosoltatását megkísérlem,
r87i-ik évben a felsőbb hatóságok, bíróságok tájékozhatá-
sára készült elküldött Species facti memorandumokban, úgy
ügyvédi perbeli folyamodások benyújtása által. Sikerült is
ez után a Csépi-féle, recte, Hersch Dávid cég alatti, az i82 8-túl
kezdődő kamat és más járulékokkal a tőkét többszörösen
felülhaladott igen nagy mérvű követelések kielégítésének
határt szabni, és a dr. Gecse-Intézettől elfoglalt, s elvesztett
összegekből 1877-ik évben a vételárból, annak* felosztása
bevégeztével, visszakaphatni 2,342 forint 38 krt. Az azon
felüli nagyobb veszteségek az által enyhittettek, hogy az
intézet pénztárnoka, jogtanácsosa közbenjárásával, az Ó.-Sóly­
moson vesztett urbériségek után fenmaradt, kieszközölt
végleges és tized-kárpótlásokbúl időközben 4,775 frt. 35
kr. az eladott korcsmajogbúl 600 frt. folyt be az intézet
pénzalapja javára. Hasonló módon hajtatott be a pénzalap
átvételekor fedezetlen maradt Benkő Ferenc-féle 1878. év
végéig 1974 frt. 965/10 kr. követelés is az ebből származó
minden hátrány és veszteség nélkül.
A 70-es években lépett életbe a telekkönyvi rend­
tartás s kezdették meg a telekkönyvi hatóságok egyenkint
működésűket. A mi az intézetnek szerte-szélyel, különböző
helyeken székelt, vagy székelő bíróságoknál betáblázott
követelései, zálogjogi elsőbbségek megóvása, ezt és bizton­
ságáért az átkeblezést a kitűzött zárhatáridő alatt szüksé­
gessé tette és ennek eszközléséért a pénztárnok felelősségét
és teendőit jelentékeny mérvben fokozta.
A pénzalap s ügyletei növekedésével fordult elő,
Molnár pénztárnoksága idejében, 1886-ban, hogy az intézet
igazgatósága indokoltnak látta a felszaporodott ügydarabok
előadásával, ellátásával, számadások felterjesztésével mind
inkább-inkább igénybe vett intézeti jegyzőnek kezdetleges
100 frt. évi tiszteletdiját felemelni, és egyúttal a jegyzőséget
azelőtt is huzamos idő óta és kiváló szorgalommal, s
erélylyel viselt Bihari Sándor tanár és bizotmányi tag urat
ezen előbbi működéséért e részben bonifikálni. A mi végett
számára a múltra való tekintettel 500 frt. oé. jutalomdij
fizettetett ki, 1886-tól kezdve jövőre a jegyzői rendes évi
fizetés 300 írtra emeltetett fel.
Az intézet jegyzői fizetés szükségelt javítása azonban
nem az intézet budgetje terhére, hanem a pénztárnoki, a
kinevezési okmány által is biztosított javadalmazás hátrá­
nyára vitetett keresztül, ez alkalommal a pénztárnoki rendes
évi fizetés egyoldalúan 600 írtra redukáltatott.
 302. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az az által közvetlen érdekelt pénztárnok a pénztár­
noki javadalmazás jelzett egyoldalú megváltoztatásáról előbb
akkor értesült, a mikor az az erdélyi ev. ref. egyházi igaz­
gató főtanács, illetőleg a m. kir. belügyministerium előtt is
megerositést nyert. Az ilyképpen bevégzett tény megváltoz­
tatását személyére nézve nem igényelhetvén, erkölcsi köte­
lesség-érzetből nem mulasztotta el az ekképpen anyagilag
megrendített a nagy alapitó által kezelési szervezetében
súlypontúi választott igen lényeges horderővel biró és az
ős nagy gyűlés által 1870. december 28-án változatlanul
fentartott, gondnoki állásnak jövendő, az alap kinövése
idejéig az intézet érdekében is szükségelt anyagi fentart-
hatása biztosithatása végett az igazgató kormányhoz előter­
jesztését, annak sajátos viszonyaival kevésbé ösmeretesek
tájékozhatása szempontjából is, kellő időben benyújtani.
(Folyt, következik.) Csernátoni M. Zsigmond-
Különfélék.
= A mint már említettük, szept. 15-én történik
meg a theol. fakultás ünnepélyes megnyitása. Ezt meg­
előzőleg, istentisztelet lesz a belfarkas-utcai templomban,
hol is főtiszt, püspök aa. fog imát mondani, Molnár Albert,
theol. tanár, prédikál, és a földészek énekkara fog énekelni.
Háládatos szívvel borulunk le a jó isten előtt, hogy gazdag
kincstárából nera vonta meg áldásait ez intézet megalapitóitúl
eddig, és kérni fogjuk kifogyhatatlan segedelmét a jövendőre,
abban a bizonyos reménységben, hogy isten ezután sem
vonja meg bövséges kegyelmét azoktúl, kik az ő országának
dicsőségét munkálkodják. Isteni tisztelet után, az intézet
helyiségében ugyancsak főtiszt, püspök, aa. fog lelkesítő,
buzdító beszédet tartani az ifjúság előtt, mely után fel fognak
olvastatni a rendszabályok, a törvények, és ezzel átadatik
a szép intézet a gyakorlatnak, az életnek, a jövendőnek, a
dicsőségnek. Hétfőn reggel megkezdődnek az előadások.
Az intézetnek ünnepélyes felavatása, tudvalevőleg, november­
ben fog megtartatni, az egyházkerületi közgyűlés és az egye­
temes konvent szine előtt. Örvendező szivvel várjuk amaz
innepélyes momentumot is; de már most sem vonhatjuk ki
magunkat, ama felemelő, jótékony hatás alól, a melyet ér­
zünk e felséges institúció szemlélésénél és annak meggondo­
lásánál, hogy minő gazdag áldás fog omlani ebből nem csak
egyházkerületünkre, hanem az egyetemes magyar protestán-
tizmusra. Vivat, crescat, floreat I
= Az egyházkerületi theol. fakultás annáleseiben
meg lesz ugyan örökítve, de hát mért ne jegyeznők fel mi is,
hogy az új intézetben folyó hó 10-én t e r í t e t t e k a s z ­
t a l t először. A kik az internátusbán az napig már el­
helyezkedtek, vagy negyvenen ültek a tiszta helyiségekben,
s fiatalos étvágygyal fohászkodhattak : Áld meg isten aszta­
lunkat, ételünket, italunkat... És csak úgy elborongott lel­
künk: ha ez előtt negyven esztendővel mi ez áldásban ré­
szesedhettünk volna !
= Soha sem fogunk kifáradni azoknak ajánlá­
sában, kik a könyörületes szivek segélyére vannak útalva.
Ilyen a s z o l n o k i egyház is, mely «F e l h í v á s t » bocsá­
tott ki az ev. ref. egyházközségekhez, hogy adományukkal
támogassák ama céljában, hogy tizenhatezer forint adósságát
törleszthesse. Ez adósság onnan származott, hogy a huszon­
egyezer lelket számláló Szolnokon lakó e z e r kálvinista
telket vett, paplakot, melléképületeket, igen szép templomot
épített, melyeknek Összes költsége 55,000 forintra emelke­
dett. Kinek jutna eszébe: hogy tán a körülményekhez képest
lehetett volna szerényebb arányokban is építkezni ? Jusson
eszünkbe az, hogy jót tenni, erény, és keresztyénhez illő
cselekedet.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
37. szám.
= Horváth Miklós, nagy-szebeni énekvezér, és
az állami elemi fiúiskola tanítója szept. 4-én meghalt. A kicsi
ember a társadalomban, ha hivatását betölti, isten előtt bi­
zony nagyobb jutalomban részesül, mint a kit tán a világ
tapsai kisértek, de a kötelesség teljesítése nélkül. Nyugodjék
csendesen megboldogult atyánkfia, az Ő érdemei is felírat­
talak a menyben.
= Emlék-oszlop a gálya-raboknak. A debreceni
emlék-kertben, a nagytemplom és a kollégium között, már
áll az a négy és fél méter magas díszes gránit-oszlop, me­
lyet a pozsonyi vértörvényszék által 1676-ban hitükért gálya-
rabságra Ítélt protestáns lelkészek emlékére özvegy Hegyi
Mihályné, született Júzsa Eufrozina úrnő, saját költségén,
emeltetett. Ez a buzgó, áldozatkész debreceni hölgy a ref.
közalapra, szegény református lelkész árva leányok növel-
tetésére, és a debreceni protestáns egyetemre már előbb
nagyobb alapítványokat tett. Az emlék-oszlopon bronzbúi
Öntött gálya, mint a mártirság jelképe, nyitott biblia II. Tim.
IV. 7. versével, és cserkoszoru szemlelhető. Oldolait arany
feliratok borítják. Rajta a száműzött negyvenegy prédiká­
tornak, a kiszabadító Ruyter Adorján, hollandi tengernagy­
nak, és az oszlop ajándékozójának neve. Az oszlopot szept.
21-én, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület őszi közgyűlésének
idején, innepélyesen adja át megőrés végett a Csokonai-
körnek, és a debreceni ev. ref. egyháznak. Ugyanekkor a
debreceni prot. nők és a ref. leányiskolák megkoszorúzzák.
Hivatalos rész.
2993— 1895. KÖ RLEVÉL,
valamennyi erdélyi evang. reform, kollégium m. t.
RioIjáróságának.
Tudomás és nyilvántartás végett, tudatjuk, hogy a
közoktatásügyi magyar királyi miniszter folyó évi augusztus
26-án, 44,264. szám alatt kelt rendelettel, kökösi Jákócs Béla
(született 1874. évi augusztus hó 21 én, SepsiSzent-Györ-
gyön), nagy-szebeni ágost. evang. főreáliskolai VII. osztályú
tanulót, nyereségvágyból elkövetett csalás miatt, az ország
összes középiskoláiból kizárta.
Kolozsvárt, 1895. szept. 4.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ref. püsp. mint elnök.
1009— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
egyházmegyébe kebelezett d o b ó i leány-egyházközség 1 é-
v i t a - t a n i t ó i állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : gazdasági épületekkel ellátott lakáson
kivül, 58 forint, 25 kr. értékű kepe, és kánonika-porció
haszonélvezete, és 80 forint készpénz.
Pályázati határnap: folyó év oktbr. 1. Folyamodások
nt. M e n y h á r t A n d r á s , esperes aá.-hoz, Kecsetbe, u. p..
Székely-Udvarhely, küldendők.
Kolozsvárt, 1895. szept. 4. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspÖK.
1096— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a nagy-szebeni
egyházmegyébe kebelezett b u z á s - b o c s á r d i egyházközség
k á n t o r - t a n i t ó i állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakáson és kerten kívül,.
300 forint, 32 kr. készpénz, az egyház pénztárából fizetve,
és tizenkét szekér tűzi fa.
Pályázati határnap: folyó év szept. 30. Folyamodások.
nt. N a g y J ó z s e f , esperes aá.-hoz, N.-Szebenbe küldendők
Kolozsvárit, 1895. szept. 8. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
X XV. É vfolyam . K o lo zsv á r it, 1895. S zep tem b er 19.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉN.
Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
E pur si muove.
Kopernikus, midőn először kimondotta az
igazságot, hogy a föld forog, a nap pedig áll
helyén: az egész keresztyén világ ellene támadt
Galileit azonban a nagyfokú ingerültség meg nem
rettentette, sőt Kopernikus állítását ékesszólásával,
világos érveivel be is bizonyította. A nagy fér­
fiúnak, hogy az elvetemedett gonosztevőkre mérni
szokott büntetést és megaláztatást kikerülhesse,
térden állva kellett az i^azsá^ot visszavonni.
Azonban, meggyőződését élte árán sem akarván
megtagadni, az őt elítélő obskúrus papok és szer­
zetesek megbotránkozására, hirtelen talpra állott,
szikrázó szemekkel és hallható hangon így szólott:
«e pur si muove», «csak azért is forog».
Az az egyház és annak papsága, mely Galilei
idejében a föld forgását meg akarta akadályozni,
ma is a haladásnak legnagyobb ellensége. Tizen­
nyolc százados múltjára hivatkozva, földöntúli te­
kintélyt követel magának és egész erővel arra
törekszik, hogy másoknál magasabbra helyezked­
jék, de olyan alakban, a mint azt a korszellem
meo*
o nem engedheti.
o testántizmus ad irányt, ha eszmékről, ideálokról
Ebből származott a kultur-harc. Ennek pedig
nem az állam az oka, de éppen a kath. egyház,
mert a nélkül, hogy vallásos meggyőződésén
alapuló mélyebb érzelmei megsértése forogna
fenn, egyszerűen eddigi elméletére és egyházi
jellegére hivatkozva, hadat izén az államnak, mert
az életbe lépő új törvények érdekeit sértik.
Mi azonban igen jól tudjuk, hogy az államot
a cselekvésre jórészben a kath. egyház által te­
remtett kényszer hajtotta; mégis, alkalmazott el­
járása a legkorrektebbnek mondható, de a végén is
a lojálitás nem lehet biztosítéka a nyugtalanko-
dóknak, a közcél a személyes szempontok felett
áll, a kormány pedig tudni fogja kötelességét.
Céltalan minden hierárkhikus akció, mert a ha­
ladó kor szelleméhez kell hogy alkalmazkodjék
38. szám .
Szerkesztőségi irod a, hová a kéziratok és előfizetések b é r m e n tu e
küldendők : K ü lm a g y a r u tc a 9. sz.
minden, mi létjogot követel magának. A kor­
szakok eszméinek módosító befolyása van, az el­
múlok között egyedül változhatatlan az istenben
és a szeretet evangyéliomában való hit. A miveit
nemzeteknél a konkordátumok ideje lejárt, a hit
és a vallás ideje sohasem jár le. Életképes nemzet­
nek ma azt tartják, mely intézményeit oda fej­
lesztette, hogy a század irányával haladhat.
Jól érzik e kultur-elv igazságát nemzetünk
vezérlő féríiai; a felelősség súlya hajtja tehát
őket a nagy alkotások mezejére.
A római katholicizmusnak hatalma, melyet
a középkor folyamán, mint történelmi szükséges­
ség szerzett, habár tekintélyes szervezete, kultu­
szának titokzatos pompája, s követelt csalhatat-
lansága által, még a keresztyén népek egy részé­
nek kedélyére a régihez ragaszkodás következ­
tében befolyást is gyakorol, de általában a re­
formáció korától kezdve, napjaink felé haladólag,
nimbuszából mind többet vészit, mert csökönyös
álláspontján a haladás útjában áll.
A világnak ma már nem a római katho-
licizmus, hanem az egykor annyit üldözött pro-
van szó.
Mióta a protestántizmus szelleme öntudatra
ébresztette a modern államokat, nem csak ad­
minisztráció, de főkint nagy erkölcsi feladatok
letéteményeseinek tekintik magukat. Mi, magya­
rok, szintén körül vagyunk véve politikai, társa­
dalmi és vallásos megoldatlan kérdésekkel, de
kormányunk, hivatásának magaslatán, minden al­
kalmat megragad, hogy végre nemzetünk jó szel­
leme megtalálja a legjobbat, melyből egy boldog
hazát, társadalmat és családot alkothatunk.
Ez alatt a tridenti zsinaton restaurált katho-
licizmus vétót kiált; a protestántizmus ellenben
erélylyel hangoztatja: «E pur si muove». És ez
nagyon is természetes, mert mig a katholicizmus
öncél, addig a protestántizmus elismeri, hogy az
 3°4* PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
állam éppen úgy isteni intézmény, mint az egyház,
és valamint ép testben lakozik ép lélek, úgy jól
szervezett államban lakozhatik igaz vallásosság.
A hatás kölcsönös kell hogy legyen, mert egy
és ugyanazon polgárok boldogitása célja mind­
kettőnek.
H ogy a miveit államok mily nagy súlyt fek­
tetnek az igazi vallásos hitnézlet megállapodására,
ennek bizonyítékául szolgál, a többek között, hogy
Londonban pár év előtt egy magas tudományos
színvonalon álló társaság alakult és céljául tűzte:
a történelemből, államéletből, a társadalmi intéz­
kedések körébűi mindazon szempontok kiemelését
és köztudatra hozását, melyek az erkölcsiségnek,
felekezeti és vallási különbségek nélkül való ter­
jesztésére alkalmasok. A felolvasások sorozata
azon meggyőződésre vezetett, hogy minden ko­
moly társadalmi munka megmérhetetlen erkölcsi
jelentőséggel bir minden fejlődési irányra, és igy
a vallásos életre is; befoly az áldozat-készség nö­
vekedésére; azon türelem terjedésére, mely nem
a közönyösségben leli forrását, hanem annak el­
ismerésében, hogv sok út vezet az idvességhez,
és a mi a hitben becses, az az indító ok és ér­
zelem, mely isten sejtelmére eljuttat.
A vallás-rendszereket nem egy szempontbúi
bírálták el, hanem mindegyiknek tüzetes ismerője
híve adta elő tanait, elveit, rendszerét; még pedig
ugyanazon teremben, ugyanazon közönség előtt, és
legkevésbé sem feszélyezték magukat, egyházuk
jelenéről, múltjáról, reményeiről nyíltan szólani.
A nézetek tiszteletének e jelensége kiváló tanu-
jele azon fontosságnak, melyet Anglia a vallásos
kérdések tárgyalásának tulajdonit.
A müveit államok köztudatába tehát a val­
lásos hiten alapuló igaz erkölcsös élet szüksé­
gességének tudata átment. így, midőn államunk
is megállapítja magának a szélesebb körű mun-
ka-programmot, nem felejtkezik meg a vallás
fontos szerepköréről sem, sőt segítő társul hívja,
hogy együttes erővel a közboldogulást eszkö­
zölhessék.
De, sajnos, nálunk nehezebb viszonyok van­
nak, mint Angliában, mert itt az önzés és a ha­
talom kérdése még nagy faktorok. Most is azért
van a harc, mert a katholikusoknak, kik tizennyolc
századon keresztül tetszelegtek maguknak, hogy
ők a keresztyénség urai, fülökbe cseng Kolonics
Lipót, protestánst irtó esztergomi érsek emlé­
kezetes jelmondata.
Fáj nekik, hogy a hit és lelkiismereti sza­
3 8 . szám .
badság Magyarországon proklamálva lett, mely
szerint az egyházaknak csak azon mértékig jut
szerepkör, a meddig tevékenységet fejtenek ki
a Krisztus által kijelölt munkásság mezején.
A z átalakulás, lehet, nem fog egészen simán
keresztül menni, de megnyugtathat a tudat, hogy
az eszméknek az a sajátságuk, hogy átmennek
az akaratba, az akaratbúi a tényékbe, és győ­
zelmük biztosítására lefoglalnak minden társa­
dalmi erőt.
A protestántizmusra most is, valamint élete
reggelén, nagy szerep vár. Az, hogy megmoz­
dítsa a maradisás: kolosszusát.
Ezt várja tőle az emberiség, de ez hivatása is.
A középkori egyház uralkodása idején jel­
szavakká lettek: az önző érdek kielégítése a les:-
főbb c é l; a hatalom a legfőbb j ó ; a gyönyörök
élvezése a törekvések foglalata. És e felfordult
világban alig jutott a társadalom egekig kiáltó
sebei gyógyítására egy kis tapasz, mert az egy­
háznak más dolga volt, mint a szeretet tényei-
nek gyakorlása; rengeteg vagyont halmozott
össze, és ellen-értékül a nélkülözőknek a menyre
mutatott.
A vész hullámai felett Luther szava hang-
o
zott: mindenki szolgálhat a maga körében és ál-
lásában felebarátjának, ha munkáját, mesterségét,
iparát úgy folytatja, hogy senkit meg ne csaljon,
rá ne szedjen; csekély nyereséggel megelégszik,
és a munkások bérét kifizeti. így mindenki a maga
munkáját isten előtt, valóban, kedves alamizsnál-
kodássá teheti, sat.
Kálvin is hasonló szellemben szólott: hogy
jó cselekedetre bírhassuk az embereket, kell-e
arra hatalmasabb ösztön, mint ha rá mutatunk
isten igéjére; mikor arra emlékeztet, hogy a
Krisztus vére által tisztittatunk meg, hogy nem
a holt dolgoknak szolgálunk, hanem az élő is­
tennek.
A felhívásokra mintegy a földbűi támadtak
emberek, kik protestáltak az egyház-uralom, és
ennek lelketlen eljárása ellen.
A reform-ügy munkába vétele mellett, a
szegény-ügyet is rendezni kezdették Luther Német­
országon, Kálvin Genfben, úgy hogy elmondhatjuk,
a szegény-ügyben azóta történt intézkedések mind
ez alapon állottak elő.
(Vége következik.)
P é c h y Á rp á d ,
evang. református lelkész.
 38. szám. PROTESTÁN S KÖZLÖNY.
A vegyes-iskolázásrúL
A vegyes iskolázásnak úgy a szülők, mint az iskolai
hatóságok körében általában sok ellensége van. U gyan­
azért, mihelyt két tanerő áll rendelkezésükre, elkülönítve
taníttatnak, külön fiú-, és leány-iskolát tartanak fenn,
s természetesen, megkívánják, hogy mindkét tanító hat
osztályt vezessen. A z eredmény pedig az, hogy egyik
sem vezet hat osztályt, még ötöt is csak látszólag.
Huszonhét éves gyakorlat igazolja, hogy ez, egy tanító
vezetése alatt, különösen falun, hol a rendes iskolázásnak
ezer és ezer akadálya van, hol a huszonhét éves törvény
nagy része még mindig nincs végrehajtva, kivihetetlen,
s azon kevés, alig ötszázalékot tevő iskoláknál is, hol a
kivételesen kedvező körülmények, s a tanító vas-akarata
győzedelmeskedett az akadályokon, a tanulóknak alig
nyolcszázaléka végzi be a hatodik osztályt. Mert, a tanító
akár a saját tapasztalataira, akár a hivatalos óra-tervre
támaszkodva, osztja be tanítási idejét, az alapvető osztály
számára nem képes annyi időt juttatni, a mennyi arra
múlhatatlanul szükséges; minélfogva, a közepes, és még
gyöngébb tehetségű gyermekek rendesen egy, vagy két
osztályt ismételni kénytelenek, s jó szerencse, ha a ne­
gyedik osztályig eljutnak tizenkét éves korukig.
A tapasztalat már bebizonyította, hogy az I-ső
osztály számára heti tiz óra múlhatatlanul szükséges;
és pedig öt óra irva-olvasásra, kettő számtanra, kettő
beszéd-gyakorlatra és énekre, s végül, egy testgyakorlatra.
Ennél kevesebb idő alatt, nincsen az az ezermester-tanitó,
a ki az I-ső osztály anyagát a hat éves gyermekek ki-
lencven-százalékával kifogástalanul bevégezze egy tanév
alatt; pedig, «az iskola rósz, ha a tanulók tiz*százaléka
bukik > A hivatalos óra-terv az I-ső osztály számára csak
heti hat órát szab ki, és pedig, irva-olvasásra kettőt, a
többi tantárgyra egyet-egyet. Rendelkezésére áll tehát
a hat osztályt vezető tanítónak egy nyolc-kilenc hónapos
tanévben a legfőbb tárgyra, az írva olvasásra hetvenkét
óra, de miután az előgyakorlatok és szünidők két hó­
napot (nyolc tanítási órát) még fölemésztenek, tulajdon­
képpen hatvannégy óra. S ez alatt a hatvannégy óra alatt
meg kell ismertetni negyven különböző alakú és hang­
zású betűt négyféle alakban (kis betűk, nyomtatott, Írott,
nagy betűk, nyomtatott, írott alakja) még pedig az irás,
és legalább a gépies olvasás képességével. A ki azt ál­
lítja, hogy ez a hat éves gyermekek csak ötven-száza-
lékával is lehetséges, az nem foglalkozott az irva-olva-
sás tanításával soha.
Látni való tehát, hogy egy tanitótúl, a mi viszo­
nyaink között, hat osztály vezetését várni, kissé túlhajtott
kívánság. Ugyanazért, ideje volna, már arról gondol­
kozni, hogyan lehetne a tanítót e túlhajtott követelés
alól fölmenteni, a közönséget pedig megszabadítani attól
a balhiedelemtől, hogy egy tanító hat osztályt vezet.
A rom. katholikusok már megkisérlették, segíteni ezen
a bajon egy szövevényesen revideált tantervvel, mely
azonban, hogy mennyire fog beválni, azt majd a g ya ­
korlat fogja megmutatni.
Ezeket látva, és tudva, szinte érthetetlen, hogy igen
sok két tanerővel rendelkező iskolai hatóság miért ra­
gaszkodik annyira az elkülönített iskoláztatáshoz ? Miért
305-
kívánja, hogy a két tanító tizenkét osztályt vezessen,
mikor a kétszer kettő is igazolja, hogy egy tanító három
osztálylyal ugyanazon idő alatt két annyit foglalkozhatik^
mint hattal; a midőn látja, hogy bármily akarata legyen is
a tanítónak, a folyvást akadályozó körülmények nem
engedik, hogy hat osztálya legyen, vagy ha látszólag
megvan is, de a tantervben előirt tárgyak némelyike
teljesen mellőzve van, némelyikéből pedig azt tanulja a
hatodik osztály, a mit a tanterv az ötödik, vagy éppen
a negyedik osztály számára ir elő ? Nem sokkal helye­
sebb-e, meghagyni az iskolát továbbra is vegyesnek^
három-három osztályt vezettetni egy tanítóval, s igy a
népiskola tananyagát teljesen és biztos eredménynyel
dolgoztatni fel ?
Nem. A zt mondják a vegyes-iskola ellenségei, mert
az elkülönítés feltétlenül szükséges az erkölcsi növelés
szempontjából; azt azonban még senki sem mutatta ki,
hogy a vegyes-iskola mennyivel növel erkölcstelenebb
nemzedéket, mint az elkülönített.
Én édes istenem 1 Hiszen, ha a vegyes-iskola csak­
ugyan erkölcstelen nemzedéket növelne; sőt ha az er­
kölcsi szempontbúi a növelésre csak alig észre vehetőieg is
hátrányos volna, úgy minden egy tanítóval biró iskolát
be kellene zárni. Inkább tudatlanság, mint erkölcstelenség I
A zt is mondják az elkülönítés barátai, hogy az olyan
fiuk, a kik vegyes-iskolában tanultak, általában gorombáb­
bak, durvábbak a női nem iránt; pedig hát, «minden nép,
melynél a műveltség meghonosult, tisztelte a nőket»,
éppen azért nem kell a két nemet együtt növelni, meg­
találja az egymást úgy is, mikor eljön az ideje; az ember­
pár egymásban inkább az eszményit kell, hogy tisztelje
és szeresse, a mit pedig minden nap látunk, sőt emberi
gyöngéit is ismerjük, arról lassankint lehámlik az esz­
ményi, s marad a gyarló teremtés, a kit akkor talán
gyarlóbbnak látunk, mint valóban, sat. Hát, ez mind szép
és igaz dolog; csakhogy az is igaz> hogy a mint min­
dennek a világon, úgy az ideálizmusnak is határának kell
lenni; mert az az eszményi, s igy a valóságnak meg
nem felelő felfogás később keserű kiábrándulásoknak, a
családi életet megmételyező meghasonlásoknak lehet
okozója. Leghelyesebb növelés az, a mely az életet úgy
ismerteti meg a gyermekkel, az ifjúval, a mint az van,
s általában, annak egyetlen mozzanatáról nem szereztet
a valóságnak meg nem felelő, vagy éppen ferde fogalmat.
S e tekintetben, ki merné azt állítani, hogy az unió ha­
talmas népe, a praktikus amerikaiak nem elég okosak,
vagy hogy erkölcstelenebbek volnának, mint a müveit
európaiak ? És lám, ezek elvből vegyesen járatják gyer­
mekeiket iskolába, még pedig különösen a felsőbb inté­
zetekben.
De, hagyjuk a praktikus amerikaiakat, nézzük a
magunk viszonyait. Gondoljuk csak meg, hogy a mi
falusi fiú-, és leány-gyermekeink az utcán, a porban együtt
játszanak, a családi körben, a családi mulatságokon együtt
jelennek meg, a mezőn a libát együtt őrzik, a patakon
együtt fürödnek, egy szóval, életük minden mozzanatában
vegyesen találjuk. Miért hát éppen az iskolában különítsük
el őket, a hol pedig egy szakképzett nevelő gondos fel­
ügyelete alatt vannak, a hol, mint a templomban, oly
szent, vallásos, és erkölcsös szellemnek kell uralkodni ?
 306. PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
Aztán, ha az a tanító, a tanítási órák kezdete előtt fél
órával a tanteremben megjelenik, a mint hogy meg kell
jelennie, s már a gyülekezésnél személyesen ügyel fői, a te­
remben nemük szerint külön oldalon helyezi el őket, a szük­
ség helyre külön időben bocsátja, az udvaron a tartózko­
dást külön helyen engedi meg, rendes utcai felügyelőket
tart, azoktúl társaik utcai magaviseletét pontosan számon
kéri, egy szóval, úgy fegyelmez, a mint k e ll: nem lehet ag­
godalma senkinek a növelés erkölcsi értéke felől.
Mit szólanának, az elkülönített iskoláztatás barátai,
ha valaki azt állítaná, hogy a vegyes-iskoláztatásnak
erkölcsi előnye van az elkülönített felett ? Pedig hát>
olyan fajta okoskodással, a minővel ők az elkülönítés
szükségét indokolják, ezt is be lehet bizonyítani. Általá­
nosan ismert dolog ugyanis, hogy a leány-gyermekek
már természetüknél fogva szelidebbek, engedelmesebbek,
szemérmesebbek, jobb magaviseletüek, mint a fiu-gyer-
mekek, s igy már jó példájukkal is hatnak a nyersebb,
rakoncátlanabb fiu-gyermekekre, mig az esetleg durva,
goromba leány-gyermeke t a fiuktól való szégyen-érzet is
mérsékli. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az elkülö­
nített iskolában járó gyermekek, és pedig úgy a fiuk,
mint a leányok, általában szabadabb szájuak, s a közön­
séges szemérmetlen szavakkal sokkal nyíltabban dobá­
lóznak, mint a vegyes-iskola tanulói. És ez ismét csak
természetes, mert a vegyes-iskolában a fiuk a leányoktól,
a leányok a fiuktól tartanak, mig saját nemétől mindenik
kevésbé szégyenli magát.
No lám, ki merné azt állítani, hogy ez nem igy van ?
Igen sok eset van, hogy a midőn három tanerő
áll rendelkezésre, egy tanítóra, rendesen a gyöngébb
nőre, rábízzák a hat leány-osztályt, a más kettőre a hat
fiu-osztályt. No, ez asztán még sokkal indokolatlanabb
eljárás, mint az előbbi. A hol ugyanis három tanerőt
állítanak be, ott a tankötelesek száma legalább is száz­
nyolcvan-kétszáz ; ennek fele, sőt igen sok esetben felinél is
több, leány. A túltömöttségen tehát a tanerő-szaporitással
csak a fiu-iskolában segített az iskolai hatóság, mert a
leány-iskola éppen olyan zsúfolt marad, mint eddig volt,
s hozzá még & szegény leány-tanitónak a helyzetét is
kényessé tette, mert az a legnagyobb erőfeszítéssel sem
képes, olyan eredményt mutatni fel, mint a kollégái. A
közönség pedig nem kutatja az okát, hanem egyszerűen
rásüti a «gyenge tanító» bélyeget, a mi az önérzetes
embert nem csak az állásával, de az életével is elége­
detlenné teszi.
Leghelyesebb, ilyen esetekben, az I-ső és II ik osz­
tályt vegyesen egy tanítóra bízni, a négy felsőbb osztályt
pedig, ha úgy tetszik, elkülönítve járatni. íg y aztán a
kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad, s a tanerő-
szaporitás célja is eléretik, mert a zsúfolás teljesen el­
enyészik. A ki még az I ső és Il-ik osztály, illetve, a hat­
hét éves gyermekek vegyes-iskoláztatásának erkölcsi ér­
téke felől is kételyeket táplálna, az megnyugtathatja magát
azzal, hogy az óvodából az iskola I-ső osztályába egyetlen
egy lépés van; az pedig, hogy az óvódába elkülönítve
jártassák a gyermekeket, még senkinek sem jutott eszébe.
Látni való ezekből, hogy teljesen elkülönített isok-
lázásnak csak ott van helye, a hol négy, vagy több tan­
erő működik; s az az iskolai hatóság, a mely két,-vagy
38. szám.
három tanerővel rendelkezik, igen helyesen teszi, ha meg-
hagyja az iskolát vegyesnek, mert igy teljes és biztos
eredményt ér el, mig az elkülönített iskolázással az ered­
mény részleges és kétes értékű marad, a nélkül, hogy
az állítólagos erkölcsi előny felfedezhető volna.
Nemes Sándor,
néptanító.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r, 1S95. szept. S.
Elnökölt főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
voltak: dr. Kolosvári Sándor, elnökhelyettes, dr Vályi
Gábor, Domokos Antal, Herceg Lajos ig. tanácsosok,
Parádi Kálmán, tanügyi előadó, Márkus János titkár,
Maksay János, számvevő, dr. Deák Albert, ügyvéd, és
Kádár János, s. titkár.
A z ülés megnyitása után, szokás szerint felolvas­
tatott az ülésen kívül elintézett ügydarabok jegyzéke s
az ismertetett intézkedések megtétele jóváhagyó tudo­
máséi vétetett.
Nagyenyedi Bethlen-kollegiumunk elöljáróságának
a theologiai helyettes-tanárok alkalmazása tárgyában
tett fölterjesztése olvastatott föl a napirend során első
helyen. A fölterjesztésben ugyanis köszönettel tudomá­
sul vesz: az elöljáróság dr. Bartók György és Szécsi
Ferenc lelkész aainak egy évi szabadságolását s helyet­
tes-tanárul történt alkalmazásuk jóváhagyását, de azok
javadalmazása tekintetében kéri lg. Tanácsunkat, hogy a
rendkívüli körülményekre való tekintettel részükre a teljes
tanári javadalom folyósítása engedtessék meg. Igazgató-
Tanácsunk azonban e kérést nem teljesíthette, hanem
előbbi határozatának ide vonatkozó részét fentartva. a
helyettesitők javadalmát az eddigi gyakorlatra, s jelesen
néhai Józsa Zsigmond theol. helyettes tanár alkalmazá­
sára való hivatkozással, mindkét helyettes-tanárra nézve
évi 720 frt. készpénzben 16 méteröl tűzifában és 160
frt. lakbérilletményben állapította meg.
Kolozsvári kollégiumunk indokolt előterjesztésére,
Bagothai Sámuel tanárjelölt aá.-fiának ideiglenes kise­
gítő tanerőkint történt alkalmazását Ig.-Tanácsunk jóvá­
hagyta.
Szilágy-szolnoki egyház-megyénk tanácsának ké­
résére az ujnémeti desolált egyház-község nehezen
kezelhető, s majd mitsem jövedelmező földbirtokának
eladása engedélyeztetett.
Ugyancsak szilágy-szolnoki egyházmegyénk azon
kérése, hogy Ig.-Tanácsunk a lelkészek által elveszítendő
stola-jövedelmek kárpótlása tekintetében a kormánynál
lépéseket tegyen, eredménytelenül visszaadatott, mert
ezen ügy rendezését az egyetemes konvent vette kezébe,
s igy egyházkerületünk részéről külön intézkedéseket
tenni, ez idők szerint célszerűnek nem látszik.
Alvinci egyházközségünk azon határozata, mely
szerint a nyugalmazott és fungens lelkész között a
papilak használatát szabályozta, ily alakban jóváhagy­
ható nem volt, hanem tekintettel azon folytonos kelle­
metlenségre, mely a papi lakás közös használata miatt
ott évek óta fenforgó: utasította lg,-Tanácsunk az egy
házközséget, hogy az egész uj papi lakás használatát
engedje át a fungens lelkész részére, s nyugalmazott
 .38. szám. PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
lelkész-aát az általa jogszerűen élvezett régi papi lakás
bérének megfelelő összeggel kárpótolja, illetve, a régi
papiházat, kellően kijavítva, bocsássa rendelkezésére.
Magyar-nagyzsombori gazdatisztünk azon előter­
jesztése, hogy a nagyalmási kör regále-bérlétét hatósá­
gunk vegye ki, tekintetbe vehető nem volt, mert
erkölcsi testületnek ily költséges utánjárást és ellenőr­
zést igénylő üzlettel foglalkozni, alig lehetséges. E g y e ­
bekben gazdatiszt-aának a gazdaságra vonatkozó jelentése
tudomásul vétetett és egyúttal titkár és számvevő-aái
megbizattak a számadások lezárása, leltári tárgyak
számbavétele s az ezzel kapcsolatos intézkedések meg­
tétele végett a helyszínén való kiszállással.
A deési egyházközség a néhai lelkészei által éve­
ken át szabálytalanul vezetett anyakönyvek rendezési
ügye több rendbeli egyháztanácsi és főhatósági intéz­
kedés dacára sem lévén sikeresen megoldva, Igazgató-
Tanácsunk alapos tájékozás szerzés végett, úgy a régi,
mint a másolt anyakönyveket fölrendelte, s ezekből
sajnosán győződött meg arról, hogy a néhai Kovács
Sámuel aá. által készíttetett másolat teljesen hasznave­
hetetlen és e mellett az eredeti anyakönyvekben is oly
kijavítások foglalnak helyet, melyek a hiteles kiadvá-
riyozást csaknem lehetetlenné teszik. Ennélfogva elren­
delte Ig.-Tanácsunk a másolt anyakönyv használaton
kívüli helyezését s mert az egyházi utón Teendő rektifi­
kálásokat a közokt. minister úr időközben kiadott
rendelete megnehezítette, fölirt a minisztériumhoz, intéz­
kedést kérve a rektifikálások mikéntjére, nézve.
Végül, a theol. fakultás felszentelési ünnepélyének
rendezésére, főt. Szász Domokos, püspök aá. elnöklete
alatt, Szász Gerő, dr. Kolosvári Sándor, Konessey
Béla, dr. Vályi Gábor, Herceg Lajos, Márkus János és
Kádár János aái.-ból álló bizottság küldetett ki
Ezzel az ülés bezáratott. r- s-
Az egyházmegyékből.
A kolozs-kalotai egyházmegyéből.
A király-váró Bánffy-Hunyad a kolozs-kaiotai egyház­
m egye papságát fogadta vendégéül szept. 1 1 . 12. és 13-ik
napjain. A íöldi haza őrei és harcosai előtt, az anyaszent,
egyház és a mennyei haza harcosai és Őrei vonultak be a
kies városkába, hogy számot adjanak egy évi sáfárságukról,
Erről a sáfárságról, illetve, a közgyűlés főbb m ozzanatairúl
akarok én is most, igen röviden, beszámolni.
A közgyűlést n - é n házassági törvényszék és Papi
Értekezlet előzte meg, kapcsolatosan gyám intézeti gyűléssel.
T A R C A.
Geese Dániel, és emberszereteti intézete.
(Végé.)
Felfejtve abban azon az alap és ügyletei növekedésével
folyton fokozódó munkakört, körültekintést, felelősséget, a
mely nem csak az intézet pénzei egyszerű bevétele elszámo­
lásából áll, hanem annak az intézet, valamint a felek meg-
terheltetése nélküli behajtása, továbbá a bevett pénzek
állandó és biztos újabb elhelyeztetése, valamint az intézet
szabályai szerint kisebb összegekben számos különböző
307.
A házassági törvényszéken alig került elő nehány per,
melynek mindenike a főtörvényszék elé fog fel terjesztetni.
Ezzel a gyűléssel a házassági törvényszékek működése egy­
szer s mindenkorra véget ért. Elnöklő esperes ebbűi az alka­
lombúi igen magasztos és s:ép beszéddel rekesztette be az
ülést, kiemelve, hogy az uj törvényekkel ugyan megszaba­
dul a papság egy csomó kellemetlen ügy tárgyalásától, de
egyszersmind szétszakadt egy kapocs is, mely a hiveket az
egyház testéhez kapcsolta. Mert elvégre, mégis csak hata­
lom és fegyver volt ez az egyház kezében, a melylyel tudott
hatni a népre. Jövőben más érintkezési pontokat, más
kapcsot kell keresnünk, hogy az összeköttetés továbbra is
fenmaradjon. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az
uj törvénykezési eljárás kezdetével igen jelentékeny jöve­
delemtől esik el a papság. Ki fogja ezt kárpótolni, és mikor:
Gy ám-intézeti gyűlésünk megállapodásai körül-belől
ezekben foglalhatók Össze. Az eddigi köztudat szerint, az
egyetemes gyámintézeti szabályzat életbe lép a jövő év
elején. Ezt tekintve, mivel az uj intézetnek minden pap
kötelezett tagja leend, kimondá gyámintézetunk, hogy an­
nak életbe léptével uj tagot nem veszünk fel és a tagsági
dijat leszállítjuk 10 írtról 3 írtra. Annak idején, mikor
majd segélyezendő özvegy és árva nem lesz, a gyámintézet
összes vagyona a kol.-kalotai egyházmegye papságára száll,
oly céllal, hogy annak jövedelméből munkaképtelenné vált,
elemi csapásokkal sújtott papok gyámolittassanak. Ezen
megállapodások minden vita nélkül jöttek létre, oly záró
határozattal, hogy mig a tagok száma tízre leapad, addig
azok kezelik az intézet vagyonát, s vezetik annak ügyeit,
azután pedig az egyházmegye papsága.
Papi Értekezletet a két kör papsápa együtt tartott.
Ez elnöki megnyitóval kezdődött, melyet D e é s i Gyula
esperes mondott, találóan mutatva rá azokra a gyakorlati
kérdésekre, melyek jövőben a papságra várnak. Sajnos,
azonban, hogy azok közül a gyakorlati kérdések közül ke­
veset •vitathattunk meg, annyira igénybe vette időnket az
egyházmegyei tanácsnak egy pár javaslata, melyeket az uj
egyházi törvények értelmében alkotott, és ésperes aá. bizal­
mas megbeszélés végett az Értekezletnek szintén bemuta­
tott. Ezekről a javaslatoknál alább, a közgyűlés tárgyai
között emlékszünk meg. Ezen Papi Értekezlet vette számba
a köri értekezletek működését. Mindkét kör egy-egy ala­
kuló és egy-egy rendes gyűlést tartott és pedig látható szép
eredménynyel, úgy hogy a további Összejövetelek elébe jó
reménységgel nézhetünk. Ezután C s ű r ö s József n.-almási
pap tartott egy talpra esett felolvasást a mai kor reálistik,’-s
irányzatairól, hangsúlyozva, hogy ezekkel szemben az igaz
és helyes irányt a Jézus Krisztusban találhatjuk fel, a kit
a ki követ, nem jár sötétségben, hanem vele lesz a világ­
nak világossága. A mig ez véget ért. az idő annyira előre­
haladott, hogy V á l y i Elek sokat ígérő felolvasását nem
hallgathattuk meg. De, a mi késk, el nem marad. Végeze­
tül, kimondá Értekezletünk, hogy az egyházmegyei papi
könyvtárt megalapítja, és könyvtárnoknak P é t e r Károly
gy. monostori lelkészt ajánlja, kit a közgyűlés erre a tisztre
meg is választott. (Folyt, következik.)
törvényhatóságokban lakozó egyeseknek kiadott kölcsönök
biztonsága felett állandóan Őrködni és a mostani telekkönyvi
rendtartás és végrehajtási törvények értelmében előjövő, a
jelzálogul szolgáló ingatlanoknak más későbbi hitelezők
által való megterheltetése, elárvéreztetése eseteiben és foly­
tán az intézetre nézve előállható megkárosodást elhárítani,
megelőzni. A miknek elintézhetéséért s a felekkel való ál­
landó érintkezés megtehetéséért nemcsak minden ideje
igényeltetik, hanem a végett irodatartás és más az intézettel
szemben nem érvényesíthető, igy fizetéséből fedezendő kia­
 30S. PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
dások az utóbbit kimerítik, fennállhatását problematikussá
teszik.
A folyton résen levő, ovatos, a felekkel való érintke­
zésben kíméletes, bizalmat ébresztő alkalmazkodás tartotta fenn
és mozdítja elő az intézet kölcsön-ügyleteinek az időközök­
ben felszaporodott más erkölcsi, vagy nyerészkedésen alapuló
több és jól fizetett személyzettel rendelkező, osztalékot nyújtó
pénzintézetekkel szemben való versenyképességet, teszi egy­
úttal könnyebbé, elviselhetővé az önzetlenül működő igaz­
gató bizottmány terheit.
A felemlitettekre való tekintettel szabályozta Gecse is
alapja gondnokának, kezelőjének javadalmazását, párhúza-
mosan annak és ügyletei növekedésével, a fennhatóság is
később annak analógiájára a befolyó kamatok után tiz szá­
zalékos módozatát állapította volt meg.
Ezen eddigi gyakorlat szerint is, eltekintve a súlyo­
sabbá vált életfentartási viszonyoktól, az .intézet pénztárnokai,
az alap és ügyletei fejlődéséhez arányosítva, oly mérsékelt
javadalmazásban részesültek, hogy csak más anyagi állásnak,
foglalkozásnak, igy önmegtagadás által voltak képesek köte­
lességeiknek megfelelni azon különbséggel, hogy az a kez­
detben csak mellék kevés-, utóbb, a pénzalapnak kifejlődésével
pedig minden időt igénybe vevő nagy felelőséggel egybe­
kapcsolt fő elfoglaltatást foglal magában. Külön megjutal-
maztatásukért sem nem folyamodtak, sem azokban nem
részeltettek, a mint más, időnkben az előnyösen fizetett
nyugdíjjal is ellátott, úgy köz-, mint magán alkalmazottaknál
napirenden van, eszközök helyett magukat célnak nem
tekintvén.
Jutalmuk volt, hogy kötelességük teljesítésével, az
igazgató bizotmány bizalmát kiérdemélték, a reájuk bízot­
takról híven elszámolhattak s az alapitó magasztos intenciói
elősegéllésének eszközei lehettek.
Tekintettel tovább arra, hogy az igazgató bizotmány
nemcsak kezdet óta, hanem azután is a pénzalap s annak
ügyletei kifejlődésével mind inkább terhesebbé vált felvi­
gyázatokat, áldásos működéseket hitbizományi kegyeletből
legkisebb javadalmazás nélkül folytatták és folytatják, ma­
gyarázható ki, hogy az intézet kezelésére fordított összes
költségek, a pénztárnoki és jegyzői fizetések beszámításával,
1892. év végén, az azon évről vezetett számadás erre vo­
natkozó tétele tanúsítása szerint, 1519 frt. krt. tett, a
mikor a pénzalap 242,000-en felül álló értéket képviselt.
A jelzett 1870. év végén megtartott ős nagy gyűlés
a pénzalap ügyei állását tüzetes megvizsgálás tárgyává
tette, azt rendben, híven kezelve, dicséretesen elismerésre
méltónak találta, annak igazgatási, kezelési rendszerét ille-
tetlen fentartotta, és az alapitó óhajának megfelelve, az
évenkint bejövő kamatok egyhatod jutalékát 1871. január
i-töl kezdve az m.-vásárhelyi ev. ref. tanodának segélyezé­
sére kiadatni határozta, valamint elnöke, légid, gróf Teleki
Domokosnak, a jótékonyság terén is kivált főurnak, ez al­
kalommal az intézet alapjára tett 500 frt. kegyadománya
által indíttatva, hasonló cél eléréséért az ország dúsgazdag
egyház fejedelmeihez, több ismeretes főrangú és előkelő
egyesekhez, egyletekhez felhívást intézett.
Mely felhívás következtében még az alább részletezett
adakozások folytak be :
B. Siaguna András, g.-keleti metropolita részéről 10
frt. M. Domokos Antal, törvényszéki elnök, 10 frt. T. Péterfi
38 szá m :
Pál, orvos, 15 frt. T. Csíki Márton, földbirtokos, 52 frt. 50*
kr. T. Dósa Lajos, 150 frt. A m.-vásárhelyi takarékpénztár,
200 frt. Összesen: 437 frt 50 kr.
Ezen összeghez számítva a gróf Teleki-féle fentebbi
500 frtot, kitetszik, hogy az összes 937 frt. 50 kr-búl álló*
összegen kívül, az alap, a Gecse által 1820-ban elhelyezett
2000 V Rfrt. illetőleg, 6000 V. Rfrt kötelezvényekben
levő törzs tőkepénzekbűl s a más hagyatéki vagyonának, a
több rendbeli jótékony hagyományok törlesztésével s édes
anyja halála után fenmaradt részéből állott elő és már
1890. év végével az alapnak felét, azaz, a félmilliót túl­
haladta.
Molnár pénztárnok és jogtanácsos állásáról még 1891-
ben bejelentett s 1892 ben elfogadott lemondása után, a
pénzalap kezelését 1892. december n -én tényleg átadta a
helyébe megválasztottnak.
Az átadási instrumentum s az 1892-ik évi végleges
s a legfelsőbb hatóság által is helybenhagyott pénztárnoki
számadás tanúsítása szerint, ezen alkalommal állott a pénzalap :
r. Bekebelezett kötelezvényeken alapuló kamatozó tő­
kepénzekben, kamat hátrálékban, s más követelésekben, úgy
pénztári készpénz-készlet maradványban, összesen 242,715 frt.
35 kr. 2. Ingatlanok értékében, középszámitással, 800 forint.
Összesen, 243,515 forint, 35 krajcár.
Ezen cselekvő álláson kívül, az alapítónak akaratja
és a nagy gyűlésnek ezzel Öszhangzó határozata következ­
tében, kiszolgáltatott a m.-vásárhelyi ev. ref. kollégiumnak
1871. január i-től évenkint befolyt kamatok egyhatod rész
jutalékba, összesen 30,564 frt. 94 kr. segélyezésül.
A 80-as években az igazgató bizottmány ny.-szt.-imrei
Tamási Ferenc és Albert intézeti adósoknak, az ellenek más
és számos hitelezők által vezetett és megtartott árverésen,
követelései fedezései fedezéséül megvett, s azután értékesített
ingatlanaik árából fentmaradt tiszta nyereményt, a tönkre
jutott nevezett adósok kérelmekre, irgalombúi nekik jut­
tatta vissza.
Eképpen, Antal püspök s családja tagjai közvetlen
és szakadatlan befolyásuk, közreműködésük következtében,
a pénzalap 1892. december n -én 243,515 frt. 35 kr. ér­
tékre emelkedett, segélyezésre pedig kiadatott, az alapból
kiszakittatott 30.564 frt. 94 kr. illetőleg, 600 frt. igy ösz-
szesen, 31, 164 frt. 94 kr.
Nem is Antal püspök családján múlt el, hogy kül­
detésének teljesen eleget tegyen. Unokája lemondásával,,
déd-unokája, néhai Bodolla Sámuel püspök unokája dr.
Bodolla Ferenc ügyvéd ajánlkozott és folyamodott a pénz-
tárnokságért, dédatyja érméké és az intézet nemes inten-
tiója iránti kegyeletből. A ki fiatal koránál és tehetségei­
nél fogva hivatott volt a már fölnevekedett és gyorsan az
egy millióra jutó alap életbe léptetését s annak befejezését
eszközölni, a mit a dédatyja megkezdett.
A föntebbiekben felsorolt tények azt is feltárják, hogy
az intézet pénzalapja kisebb forrásból eredett, azaz, évti­
zedek változása és rázkodtatásai között nem apadott ki,
nem kallódott el, mint annyi más, sokkal nagyobbak,
jelentékenyebbek, hanem mind inkább növekedve, halad
céljai felé, mint a jó cselekedet, a melyen isten áldása
nyugszik.
Annak alkotói, a két valódi nagy ember, nemes ember­
barát, a kik az életben is egymás mellett, egymást kiegé-
 3 8 . szá m . PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
szitve, cselekedték a jót, e jótékony forrást fakasztották,
elhunytok után is, a m.-vásárhelyi ref. temető cintermében
egy más közelében domborodó sirhalmok alatt alusszák az
igazak álmát.
Csernátoni M. Zsigmond-
$
F ü g g e l é k . Antal püspök életének s áldásos mű­
ködésének nevezetesebb eseményei »A Nagy Papok Élet­
rajza« című Budapesten 1877-ben megjelent műben tüzetesen
ismertetve lévén, fölvett jelen tárgyunkkal egybefüggőleg,
még annak felemlitésére szorítkozunk történelmi szempont­
búi, hogy becses kutforrásul és közhasználatul Antal irta
meg és nyomatta ki N.-Enyeden 1840-ben dr. Gecsének
életrajzát, ember-szereteti intézete alapítvány-levelének tely-
tartalmu szövege melléklésével és hogy Ő személyileg is
számos tagból álló családja iránti, az emberiségből ki­
folyó és bölcs gondolkozása terhei mellett, a m.-vásárhelyi
ev. ref. kollégium segélyezésére 1844, évben 500 frt., s
1847. évben újabban 1000 vt R. frt. készpénzt adomá­
nyozott, az oláh- és magyar-déllői ev. ref. iskola-tanitók
fizetésének gyámolitására fipedig évi járadékokat hagyomá­
nyozott, a mely községek közül az elsőben született, s az
utóbbiban nyerte első iskoláztatását. Közérdekű jótékony­
sága nagyobb mérvű gyakorlásában, a mint előbb is érin­
tettük, N.-Enyednek és Boros-Bocsárdnak 1848 vége felé s
1849. év elején kirablása, elhamvasztása, lakóinak tömeges
lemészárlása következtében gátoltatott, mely alkalmakkal a
jelzett községekben volt jelentékeny értékű összes vagyona
áldozatul esett.
Az oláh- és magyar-déllői ev. ref. tanítók fizetése
növelésére rendelt évi járadékok legatum biztonságáért le­
kötés végett kijelölte nevezett helységekben levő birtokához
tartozó egy pár épületes belső telkét s azok tulajdonosait,
jogutódait kötelezte a fizetések telyesitésére. Ezen köteles­
ségnek, hozzá méltó fia, az orvosi tudomány gyakorlata
terén, úgy a közművelődés társadalmi előhaladás mezején
kiváló érdemeket szerzett, köztiszteletben és szeretetben
állott, a m.-vásárhelyi ev. ref. egyház és kollégium főgond­
noka, ez utóbbi minőségében huzamosabb időn át a dr.
Gecse-intézet igazgató bizottmány elnöke, a városi s az
ottan levő országos kórház fő orvosa, kir. tanácsos, dr.
Antal László, mint a család megbízottja, 1884. év végén be­
következett haláláig híven elegeit is tett.
A jelzett legatum fenmaradása ez idő után megren­
dült, kétessé vált, egyfelől az illető egyházi elöljáróság
gondatlansága miatt, a mely a telekkönyvek behozatala al­
kalmával elmulasztotta annak jelzálogjogi biztosítását, más­
felől az ingatlanok örökösödésében beállott változásak s oly
idegenekre átháromlások következtében, a kik hajlandók nem
voltak, a kötelezetséget tovább teljesíteni. A legatum ezen
válságos állapotában néhai nagyatyja emléke és intenciója
iránti kegyelet áltál vezérel. Molnár Zsigmond ügyvéd műkö­
désének sikerült, örökös társai egy része önkintes hozzájáru­
lásával, valamint a hozzájárulást megtagadott idegen tulaj­
donosok jutalékainak sajátjából való megvásárlásával, a
jelzálogul kijelölt s az évi fizetési járadékok tőkéjét jóval
felülhaladó és annál értékesebb belsőségeket, az illető ev.
ref. egyháznak több évekkel ezelőtt, uzok minden terhelte-
tése nélkül, tettleges birtokukba átadni, az azokra vonat­
kozó tulajdonjogok átruházása telekkönyvi bekebleztetésének
eszközlésével »Antal János püspök alapítványa« cim alatt.
Abban is lényegesen befolyt és elhatározólag előmozdította,
hogy a m.-delloi ev. ref. egyháznak papi fizetése javadal­
mazására a nevezett községben nemesi jogon birt és Őtet
is jelentékenyebb mérvben érdekelt jtalmérési regále jogért
kiutalt állami kárpótlás egyhatod része kiadatott s hogy
ugyanazon községben közelebb keresztülvitt tagosítás alkal­
mával a birtokosság beleegyezésével a nevezett egyháznak
egy pár hold első osztályú szántó külön tulajdonába, és a
tagositási költségekből fenmaradt egy pár száz forint az
újonnan épült templomának orgonája felszerelési költségei
fedezésére jutott. C s, M. Zs.
309.
Különfélék.
= Az egyházkerületi theol. fakultás megnyitása
folyó hó 15-én megtörtént. Lapunk olvasói tudják, hogy a
f ö l a v a t á s nóvemberben lesz az egyházkerületi közgyűlés,
és az egyetemes konvent jelenlétében, és hivatalos szente­
sítésével Ez a mostani innepély csak azt jelentette, hogy
e nagy hivatásra predestinált intézet belépett a magyar kul­
túra élő szervezetébe, és megkezdette működését. Az innepély
teljességgel méltó volt ama nagy feladathoz, melyet ez isko­
lának meg kell oldani. A belső-farkas-utcai templom szí­
nükig volt megtelve azzal az intelligens közönséggel, a mely
minden nagyot, és szépet lelkesedéssel támogat. A föld-
mivesek énekkarának szépen előadott éneke után, főtiszt,
püspök, atyánk-fia imádkozott buzgón, hittel, hálát adva az
elvett áldásokért, és segedelmet kérve a jövendőkre. Az után,
M o l n á r A l b e r t , volt m.-vásárhelyi pap, most theol. tanár
tartott egyházi beszédet azzal a közvetlenséggel, jól eső és
felemelő ideálizmussal, mely szárnyat ad a léleknek, kibékit
a földdel, mert föltárja a meny országnak kapuit. Isten-tisz­
telet után, a theol épületbe vonult a díszes közönség, ho­
lott Szász Domokos, püspök, aa. emelkedett szellemű be­
széddel aposztrofálta az intézet célját, rendeltetését, és azt
a hivatást, mely az ifjúságra vár, és a melyet igen könnyen
megoldhat, ha erős hittel, kitartással, és a cél iránt való
lelkesedéssel veti magát a munkára. Ez után fölolvastattak
az általános jellegű rendszabályok, és az ifjúság erőteljes
éneke- után, be volt fejezve a szép innepély, mely egy szá­
zadokra kiható eredménynyel biztató intézetnek volt meg-
keresztelője. Még itt-amott, mindenütt foly a szorgalmas
munka, a díszítés, a csinosítás; de ez már csak a szerető
szív gondossága, mint a menyasszony mirtusz-koszoruján igazit
egyet az édes anyai kéz, a féltő figyelem, hogy ne hiányoz­
zék semmi, hogy teljes legyen a gyönyörködés. Bizony, teljes.
Nincsen, nem lehet olyan elfásult szív, olyan, az előhaladás
törvényeivel összeütközésbe jöhető értelem, melyet belső meg­
elégedéssel, és az öntudatot büszkeséggel felemelő megnyug­
vással ne töltene be e szép, magasztos alkotás, mely méltó
dísze, sőt dicsősége az erdélyi ev. ref. egyházkerületnek, és
; a e r e p e r e n n i u s m o n u m e n t u m a » azoknak, kik
megteremtésén fáradoztak, megértve az előhaladó század szel­
lemi követelményeit. Dicsőség légyen a magasságban istennek !
= Az egyházkerületi theologiai fakultás tanári
kara működését tulajdonképpen már szept. 12. 13. és 14-én
megkezdette, a mennyiben e napokon állotta ki a vizsgát
a leendő papoknak az a része, mely alapvizsga, vagy lelkészi
első, avagy lelkészi második vizsga letevésére volt köteles.
Alapvizsgát tettek haton; lelkészi első képesítőt öten, és
lelkészi második képesítőt tizenketten. Renden kivűl érde­
kesek voltak e vizsgák. Szemben állott egy bokor ifjú ember,
kik más intézetben, és más emberektől nyertek oktatást, egy
oly tanári karral, mely ismét más levegőn szívta magába
a tudományt. Oly érdekes probléma volt, mely gondolkozóba
ejtett: nem volna-e jó, ezt átvinni a gyakorlati életbe ? Akkor
tűnnék ki valóban a tanításnak és a tanulás eredményének
átlaga. Akkor az egyéni kválifikációnak oly biztosítékai tűn­
nének elő, melyeket a valóság aztán soha meg nem hazud­
tolna. Ám, hagyjuk most ezeket. Reméljük, fog találkozni
valaki, a ki ez eszméről is gondolkozni fog. Abba az íz­
léstelenségbe sem elegyedünk, hogy a jeleseket, vagy csak
elégségesen képesítetteket néven nevezzük; elégnek tartjuk
megemlíteni, hogy a vizsgáló bizottság a bemutatott ered­
ményt elfogadta és mind a huszonhárom ifjú képesítettnek
nyilváníttatott azon a fokon, a melyre jelentkezett. Csupán
azt kívánjuk megjegyezni, hogy az új tanári kar ez alka­
lommal a tudás m i n i m u m á t is elfogadta, a mi máskor,
kétségen kívül, a dolog rendje szerint is, máskint lesz.
= A debreceni csata befejeződött. Szomorú dolog
volna, ha egy nagy protestáns egyházban nagy érdeklődést
nem keltene egy betöltendő papi állás. Sőt inkább. Egye­
nesen elvárjuk, hogy élénken nyilatkozzék a buzgóság, az
élő hit és fermentálódjanak az égiek után szomjuhozó lelkek.
 310 PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
Hanem, a mi Debrecenben folyt egy pár hónap óta, az már
nem volt vigasztaló látvány, sőt egyenesen dísztelen volt.
Jogunk nem volt, és ízlésünk is eltiltott attól, hogy azzal
foglalkozzunk, a mivel telve voltak a lapok, hogy pártok
küzdöttek egymással szemben, részint az orihodoxia, vagy a
modern tudományos felfogás szempontjábúl; részint politikai
párttekintetekből; sőt még a lokál- .atriotizmus is emelgette
szárnyait. Nó hát, ennek is vége lett. Folyó hó 15 én meg­
történt a választás, és Könyves-Tóth Mihály helyére, hatodik
debreceni papnak megválasztatott, sárospataki theol. tanár,
M i t r o v i c s G y u l a , 395 szótöbbséggel. A debreceni egy­
ház érdeke és magas méltósága, és Mitrovics Gyulának kora,
tudományos reputációja, eddig is betöltött illusztris pozi-
ciója, és higgadt temperamentoma mind biztosíték, hogy a
választók, és a választott megtalálták egymást. Gratulálunk!
= A z ördögkút-vidéki körlelkészségben élő magyarok,
rang-, és felekezeti különbség nélkül, igen szép tanujelét adták e
nyár folyamán egyházias, buzgó szellemüknek. Június 3-án a vár­
mezői, augusztus n -én az ördögkúti ev. ref. egyház javára rendeztek
tánczmulatságot. A szép erkölcsi siker mellett, mindkettőnél meg­
volt az anyagi siker is, a mennyiben az előbbi egyház 65 frt. 50 kr.
az utóbbi 65 forint tiszta jövedelemhez jutott. Nem csak a hívek,
de általában az egész vidéken élő magyarság jelét adta ez által e
nem régen alakult, fejlődő egyházaink iránti meleg érdeklődésének.
Sok lenne e rövid tudósításom szűk keretébe mind befoglalni azok­
nak neveit, kik a szent ügy érdekében, szívesek voltak meghozni i
áldozatukat, de mégis, nem hagyhatom elismerő megemlítés nélkül I
azt az igazán páratlan, nemes lelkületre valló indulatát, melyet tekint. |
H IV A T A L O S RÉSZ.
3075-1895- KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyi evang . református kollégium
mélt. t. Elöljáróságának .
Tájékozásul, és miheztartás végett, tudatjuk a mélt t.
Elöljáróságokkal az erdélyi evang. ref. tanárok nyugdija
ügyében, folyó év szept. 3-án, 45,609. szám alatt vett mi­
niszteri leiratot, a mint következik.
cFolyó év aug. 19-én, 2,874. szám alatt kelt becses
felterjesztésére, értesítem a mélt. Igazgató-Tanácsot, hogy az
abban érintett tanintézetek közül a kolozsvári, sepsiszent­
györgyi és zilahi kollégiumoknál alkalmazott rendes tanárok­
nak az 1894. évi XXVII-ik törvénycikk alapján létesitett
országos nyugdíj-intézetbe való felvétele az idézett törvény
végrehajtására kirendelt bizottság által már letárgyaltatván,
azon tanárok felvételéről a mélt. Igazgató-Tanács legközelebb
külön értesítést veend.
A székely-udvarhelyi, nagy-enyedi, maros-vásárhelyi és
szászvárosi főgimnáziumnál, és a nagy-enyedi tanítóképző
intézetnél alkalmazott tanárok felvétele az emlitett bizottság
által legközelebb szintén tárgyalás alá fog vétetni.
Minthogy ezek szerint kétséget nem szenved, hogy a
szóban levő tanárok felvétele minden esetre még a folyó
évben fog eszközöltetni: tisztelettel kérem a mélt. Igazgató-
Tanácsot, hogy a felsorolt tanintézetek tanulói által az 1894.
évi XXVII. törv.-cikk értelmében évenkint és fejenkint fize­
tendő 3 forintos járulékok beszedése iránt, intézkedni mél-
tóztassék.
Egyúttal van szerencsém a mélt. Igazg.-Tanácsot már
ez alkalommal is arra figyelmeztetni, hogy miután az idézett
kérvényben megállapított járulékok már 1894. évi szept. 1 -tűi,
mint a törvény hatályba lépte napjától fizetendők, a szóban
forgó tanintézetekbe az 1894 — 95. tanévben beiratkozott
tanulók után, 3 forintos járulék címén az országos tanári
njugdij-alap javára fizetendő összeg fedezékéről ideje korán
gondoskodni méltóztassék, oly célbúi, hogy az egyes tan­
intézetek után az érintett járulék fejében láz 1894— 95. tan­
évre eső összeg az illetékes adóhivatalba^ haladék nélkül
beszállittathassék.
Kolozsvárt, 1895. szept. 10.
P arádi Kálm án , Szász Domokos,
tanügyi előadó. ev. ref. püspök mint elnök.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
38. szám.
, Lázár Ferenc úr és neje, bárha katholikások, ördögkúti egyházunk
( iránt, mint megalakulásától kezdve folytonosan, úgy most is kegyes
I áldozaf-tételükkel bebizonyítottak; nem különben Zilah város közön-
j sége és annak derék, intelligens ifjúsága által úgy a múlt, mikint
most is tanúsított áldozatkészségét, kik, élükön dr. Petri Mór, kir.
tanfelügyelő és dr. Kaizler György, főszolgabíró urakkal, az ördög­
kúti mulatság rendezését szívesek voltak magukra vállalni, s ez által
annak sikerét előmozdítani Fogadják egyenkint és egyetemben a
szent ügy érdekében meghozott szives áldozatukért a tisztelt felül-
fizetők, résztvevők és fáradozók, mindkét egyházam nevében hálás
és forró köszönetemet. Ördögkút, 1895. szept. 11. K u s z t ó s
G y u 1a, ev. ref. körlelkész.
= Ezer év meseköltése. Benedek Elek nagyszabású köny­
véből, az egyelőre öt kötetre tervezett Magyar Mese- és Monda­
világból, tudvalevőleg már megjelent a harmadik kötet. Most már
I a negyedik kötet füzetei jelennek meg egymásután s igy bizonyos,
hogy a milleniumra megjelenik mind az öt kötet, Legutóbb 5 fü­
zetet kaptunk egyszerre (29 — 33), tele szebbnél szebb mesékkel
és mondákkal, melyeket Benedek az Ő páratlan mesemondó talen­
tumával oly megkapóan mesél el, hogy nemcsak a gyermekvilág,
de a nagyközönség is nagy lelki gyönyörűséggel olvashatja azokat.
Ezekből a mesékből megtanulhatja az uj nemzedék a tiszta szép
magyar nyelvet s, a mi különös előnye a könyvnek, pedagógiai
szempontból is bátran adható a gyermekek kezébe Magaa a kul­
tuszminisztérium is minden egyes kötetből több száz példányt
rendelt az állami iskolák részére, s alig lehet találni müveit családot,
hol a Mese- és Mondavilág meg ne volna A Magyar Mese- és
Mondavilá-got az Athenaeum adja ki nagy diszszel Minden kötet­
ben száznál több eredeti illusztráció van Széchy Gyulától. Egy-
egy kötet ára 3 frt, de megrendelhető füzetekben is. Az öt kötet
50 füzetre oszlik s egy-egy füzet ára 25 k r , 10 füzet előfizetési
ára 2 frt. 30 kr.
1090— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev ref. egyházkerületben, a széki egyház­
megyébe kebelezett s z é p k e n y e r ü s z e n t m á r t o n i
egyházközség p a p i állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : lakás, gazdasági épületek és vetem é­
nyes kerten kívül, egyházhatósági becslés szerint, 429 frt.
85 kr. értékű kepe- és kanonika-porció haszon éh ezete
Pályázati határnap: f. é. okt. 15. Folyamodások nt.
S o m k e r e k i M i k l ó s esperes afiához, Székre küldendők.
Kdlozsvártt, 1895. szept. 16. Szász Domokos,
erdélyi ev. rét. püspök.
1091 — 1895 PÁ LYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a marosi egyház­
megyébe kebelezett m e z ő - m é n e s i leányegyház-község
l e v i t a - t a n i t ó i állomására ezennel pályázatot hirdetek.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás, gazdasági épületek,
veteményes kelten kívül, kepe, 18 hold tagositott kano-
nika porció és 15 szekér tűzifában állapíttatott meg, mely­
nek értéke a legújabb egyházi becslés szerint: 152 frt 0. é.
148 frt. államsegély kilátásba van helyezve.
Pályázati határnap: f. é. okt. 15. Folyamodások nt.
R á k o s i L a j o s esperes a.-fiához, Lukafalvára, u. p. N.-Te-
remi, küldendők.
Kolozsvárit, 1895. szept. 15. S zász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
1092— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marpsi egy­
házmegyébe kebelezett s o ó v á r a d i egyházközs* 3 ik ta*
ni t ó i állomása másodízben köröztetik.
J a v a d a l o m : két szobából álló tisztességes lakás,
szükséges melléképületekkel ; 300 frt. o. é. készpénz havi
előleges részletekben, a polg. község, pénztárából. Két öl
szinfa, beszállítva az egyházközség erdejéből. Okleveles taní­
tónők is pályázhatnak.
Pályázati határnap: f. é. okt. 10. Folyamodások nt.
R á k o s i L a j o s esperes a.-fiához, Lukafalvára, u. p. N.-Te-
remi, küldendők.
Kolozsvárt, 1895. szept. 16. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

X X V. É vfolyam . K o lo zsv á rit, 1895. S zeptem ber 26. 39. szám .

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉ N.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerfcesztőséf/i iroda9 hová a kéziratok és előfizetések b é r m e n tv e
évre 1 forint 50 ki-. küldendők: K ü lm a g y a r u tc a 9 . sz.

mi meg ne tévedjünk, mert valamint a közép­

E pnr si muove. kor társadalmának testén mutatkozott az égő
(Vége.) seb, úgy most is jelentkezik az anakhia, szociáliz-
Az új kor kezdetén a rom. kathilicizmus, mus, és sok más fekély; mint akkor, úgy most is
a mint a protestántizmus terjedni kezdett, és az állam mellett a protestántizmus kell, hogy
szélesebb alapokra fektette munkásságát, föl­ siessen elől a gyógyító irral.
ébredt álmábúi, és ő is a társadalmi tevékeny­ Hazánkban a társadalmi munka jelentékeny
ség mezejére lépett. A reformáció helyett, a res­ részét ma még az állam végzi; mert protestáns
taurációt kezdette meg, és nagy erélylyel fogott egyházaink csak e század közepén kezdve mo­
hozzá nem csak az eretnekek irtásához, hanem zognak, alapítván egy-egy árvaházat, kicsiny kör­
a terjeszkedés munkájához is. ben működő nőegyleteket, és rendeznek vallásos
Bámulatra méltó a tevékenység, a mit a rom. összejöveteleket, estélyeket. Azonban, ezen éppen
katholicizmus társadalmi téren újabban kifejt. Csak nem csodálkozhatunk, mert a hosszas küzdelem
nálunk is mennyi szerzet, kongregáció, társulat után következett a kimerültség; majd, az ébredés
van, és mind virágoznak. után, az erő-gyűjtés kötötte le a munkásság idejét.
A református egyházak a XVI-ik és XVII-ik, Ha most az állam leveszi egy részét a te­
de sőt a XVIII-ik században is, az ön-fentartás hernek vállainkról, egész erővel kezdhetünk a
küzdelme által voltak igénybe véve, és így, va­ hivatásszerű munkához, a reánk-bízottak gondo­
lóban, nem csodálkozhatunk, ha a tevékenység zásában értékesíthetjük a nekünk adott erőket.
mezején némelyekben a katholikusok előnyben Igaz hogy «E pur si muove-1» kiálrásunkra
vannak. Azonban, bár a látszat mellettük volt, az obskúrus szerzetesek megbotránkoznak, és
mégis tényleg ők most is a középkor munkáját minden erejükkel arra törnek, hogy megmutassák
folytatják. A róm. kath. egyház ereje a hierar- az eretnek-világnak, hogy a föld m é g sem fog
khiában van, a laikusoknak szerepe semmiféle forogni; e célbúi kath. nép-pártot alakítanak, hogy
munkában nincs, hanem ha az engedelmességben. a fejlődés kerekét megállítsák; de a nép-szenve­
Ezzel szemben, nálunk a keresztyén élet súly­ dély hamis fegyver, elsül ugyan, de azt sebzi meg,
pontja az egyénekben, és az egyénekből alakult a ki vele könnyelműen játszik.
gyülekezetekben van. Mi, azonban, csak haladjunk előre. A hit,
Ezért várja tőlünk, protestánsoktúl a társa­ és a szeretet legyen útmutatónk; a könyörület,
dalom a segítő jobbot; ezért vagyunk mi most is megmentés, és a megtartás jelszavunk; az anyagi,
az állammal egy állásponton, mert mi nem úgy, és értelmi erő-gyűjtés célunk.
mint a katholicizmus, a célt magában az egyház­ E fölhívás kapcsán, eszembe jut azon ellen­
ban, és ennek tradicionális érdekeiben, hanem az szenv, melylyel az erő-gyűjtés munkája kerüle­
egyénen át, a közjóllétbe helyezzük. A magasabb tünkben is találkozott Akadtak emberek, kik
társadalmi szempontok nem jelentik az egyes erők világgá hirdették, hogy egyházkerületnek nem
eltiprását, inkább az érdekek hármoniába ho­ szabad, magasabb pénzműveletekkel foglalkoznia,
zatalát. mert ez nem egyezik meg hivatásával; és mások,
Mig tehát a hecc-káplánok izgatnak, és oko­ kik helytelenítették, hogy a theologia egyetemi
sabbak akarnak lenni a hercegprímásuknál; sőt városba lesz hozva. Persze, ez fölfogás dolga;
kétségbe vonják, hogy egyházának hű fia lenne: de, ki tehet róla, ha tény szerint a haladásnak
 312. PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
csak két alapföltétele van: a szellemi, és anyagi
fügo;etlensécr.
00 o országának megteremtése körül: oly mértékben
Az anyagi függetlenséget megteremti az
adott körülmények okos felhasználása; a szellemi
függetlenséget
D ö O
a megszerzett lelki emelkedettség.
O O
Hogy nálunk a protestántizmus nem tudott
akkora eredményeket felmutatni, mint más művel­
tebb államokban, nen a jó szándékon múlt, ha­
nem az anyagi erők kötöttségén. Például, az angol
állam-egyház évi jövedelme évenkint nyolc-kilenc
millió fontra tehető; ha ezt számításba vesszük,
nálunk éppen tizenkettőt ütött az óra, mely
tettre szólít.
A mi a szellemi függetlenséget illeti, ismét
nézzünk csak Angliára; újabb meggyőződést sze­
rezhetünk. Azon körülmény, hogy az angol papok
jelentékeny része egyetemi graduált, nagyban
befoly arra, hogy a müveit társadalommal egybe
olvadhasson.
A z angol papságot hivatása színvonalán, theo-
logiai ismerete mellett, széles alapú humán-művelt­
sége tartotta m eg; ebből magyarázható ki azon
tisztelet, melyben az angol társadalom a lelki-
pásztorokat részesíti A szűk látó körű, és csekély
műveltségű lelkipásztorokról mondá Arnold, hogy,
«nem az egyház az. mely őt, hanem ő az, a ki
az egyházat lehetetlenné teheti.»
Ez állítás igaz, mert a kor követelménye
időrűl-időre több. Szerencsés eszme volt tehát
Kolozsvárit a theologia létesítése, és az egye­
temmel kapcsolatba hozatala; mert a végén is,
a mi igaz Angliában, Magyarországon is az; a
humán-műveltség biztosítani fogja a magyar pap­
ság számára a társadalom fokozottabb tiszteletét.,
a tisztelet pedig mérlege az érdeklődésnek.
A mi pedig a protestáns öntudat emelését
illeti, itt Krisztus szól: Elmenvén, tanítsatok ! sat.
A kat.h. egyház a legnagyobb áldozatoktól
sem riad vissza, hogy ott, a hol csak szükségét
látja, leány-iskolákat alapítson, és a női nemze­
déket apácái által kizárólag magának növeltesse.
Mi, protestánsok, a nő-növelés egyházias szel­
lemben való vezetésének nagy horderejét a leg­
utóbbi időben ismertük fel; pedig e téren is
mindent meg kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy
nyert csatánk legyen, mert a nő a társadalomban
nagy hatalom.
Ha minden irányban erőnket kifejtjük, akkor
úgy a papságban, mint a hívek zömében a buz-
góság lelke mind teljesebb lesz, és a mint ered-
ményrŐl-eredményre jutva, több-több szolgálatot
39. szám.
teszünk a világosság, békesség, és a szeretet
hozza meg a társadalom és állam hálaadóját
egyházunk oltáraira.
Új idők előtt állunk. De, mint világosságnak
fiai, ne remegjünk. Kezünket az eke szarvára
téve, csak előre nézzünk; mert egy szent cél
lebeg előttünk, hogy e sok szent vérrel áztatott
haza földjén teremtsünk egy szabad, erős, és
vallásos nemzetet. , , - , ,
Pechy Árpád,
evang. református lelkész.
Uj idők küszöbén.
(Felolvastatott a k.-kalotai evang. ref. egyházmegye b.-hunyadi
körének 1895. máj. 21-én tartott Papi Értekezletén.)
A z úgy nevezett egyházpolitikai törvények életbe
léptével egyházi viszonyaink, előre láthatólag, nagy vál­
tozáson fognak keresztül menni. Mig az állam újabb jo­
gokat nyer, s polgárait még szorosabban magához fűzi,
addig az egyház, százados jogainak egy részét elveszíti,
közte és tagjai között az összetartás külső kapcsai meg­
lazulnak, sőt lassankint szétszakadoznak, s azok helyét
a vallásos hitben gyökerező összetartás érzete kell hogy
elfoglalja. Jövőre tehát egyházainknak csak a benső ka­
pocs : a protestáns Öntudat nyújt erőt, életet; ez leend
fenmaradasuk egyedüli alapja és biztosítéka. Azért, a
protestáns öntudatot fölkelteni, és gyümölcsözővé tenni:
elodázhatatlan kötelességünk, ha az új törvények hatását
ellensúlyozni, s egyházunkat a szétbomlástúl megóvni
akarjuk.
Azonban, e nagy feladat sikeres megoldása, nem
könnyű dolog. A közöny, és a hitetlenség annyira mély
gyökeret vert egyházi életünk talajában, hogy minden
talpalatnyi tért csak nagy küzdelemmel, lankadatlan
kitartással foglalhatunk el. Ilyen körülmények közt, Papi
Értekezleteink igen üdvös munkát végeznek, ha komoly
tanácskozás és megbeszélés tárgyává teszik ezt a kérdést:
minő útat-módot kell követnünk, hogy híveink lelkében
a vallásos buzgóságot felköltsük és megszilárdítsuk, s
általában, mit kell tennünk a végre, hogy aggodalom
nélkül léphessünk át az új idők küszöbén ?
Hogy e fontos kérdés megvitatására a tiszt. Érte-
kezletne k alkalmat adjak, bátor leszek, nézeteimet, néhány
szóval, elmondani.
Első, és legfőbb teendőnk, nézetem szerint, az evan-
gelizációnak egész odaadással és buzgósággal való föl­
karolása.
A z evangelizáció alatt nem csupán a társadalmi
munkásság értendő. A z evangelizáció, helyesen értel­
mezve, felöleli a lelkész egész hivatását, magában fog­
lalja mind a2t, a mi által hallgatóinak valláserkölcsi fej­
lődését előmozdítja. Evangelizál a lelkész, midőn isten
igéjét a szószékről hirdeti; evangelizál, mikor az iskolába
járó, vagy a konfirmációra készülő gyermekeket a Krisz­
tushoz vezérli; evangelizál, midőn felolvasások, vallásos
társalgások, vagy jó könyvek terjesztése által a vallásos
tudat erősbitésére törekszik. A z evangelizálás tehát volta-
 39- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 313-

képpen a keresztyénségnek, illetőleg, a protestántizmus- nítók teendője, a kik részint a theologiai képzettség
nak egyetlen és örökös munkája, s e munkának ve- hiánya, részint más tárgyakkal való el foglalt atásuk miatt,
zetése a protestáns lelkészek legszebb és legnemesebb azzal céltudatosan nem foglalkozhatnak. T ávol van tőlem,
hivatása. hogy a tanítók érdemeit kisebbítsem; de az kétségtelen,
Igaz, hogy újabb időben, főleg a népesebb egy­ hogy a hitélet fejlesztése különös inspirációt igényel. A
házakban, az evangelizációt egészen háttérbe szorította ki ezen a mezőn eredményesen akar munkálkodni, annak
a sok irodai és adminisztrátiv teendő; de az egyház- a lélek örök törvényeit kell buvárolnia; alaposan kell
politikai törvények, midőn egy sereg hivatásunkhoz nem ismernie a szentirást, s ennek fönséges eszméit nagy
tartozó munkától fölmentenek, egyúttal visszahívnak min­ odaadással és tapintattal kell elhintenie a lelkek talajába.
ket ama szent mezőre, melyen a szivekkel és lelkekkel E szerint, az evangelizáció sikerét úgy biztosíthatjuk
való foglalkozás ma is nagy áldás lelkészekre és hívekre leginkább, ha nem csak prédikálunk, hanem a vallásos
egy iránt. növelés ügyét is kezünkbe vesszük; ha nem csak az
A z evangelizációnak, mint fönnebb emlitém, egyik idősebb fákat nyesegetjük, hanem az iíju csemetéket is
formája: az igehirdetés. A katedra magasából aláhangzó nemesitjük, és gondozzuk, hogy jól nőjjenek.
beszéd, ha át van hatva az evangéliom savától, s ha A vallás-tanítást, azonban, szakszerű vezetés mellett
egy m eggyőződött szivbűl fakad, oly hatalom, mely, a is, óhajtott siker csak akkor koronázza, ha a tan­
történelem tanúsága szerint, képes átalakítani, újjá te­ anyag kiválasztása és feldolgozásánál pedagógiai elvek
remteni a világot. szerint járunk el. Nem akarok, idevonatkozólag, részletes
E magas színvonalra, azonban, prédikálásurik csak fejtegetésekbe bocsátkozni; csupán annyit vagyok bátor
akkor emelkedhetik, ha tekintetbe veszi úgy a haladó megjegyezni, hogy a népiskola alsóbb (II— IV.) osztályai­
kor kívánalmait, mint a hívek vallás-erkölcsi életét; ha ban a fősulyt az újszövetségi történetek tanítására kell
gyökereit mélyen bocsátja a tudományos ismeretek ta­ fektetnünk, a tanításnál pedig azt a célt kell szem előtt
lajába, s megszűnés nélkül vesz táplálékot az eszmék tartanunk, hogy a növendék ne betűt, hanem vallásos
bőven ömlő forrásából. »Elvesz az én népem, mert tu­ hitet vigyen magával az iskolából az életbe.
domány nélkül való« ; veszendőbe m egy, elsatnyul, ha­ Fájdalom, még ma is feles számmal vannak olyan
tástalanná, sőt gyakran visszatetszést okozó torz alakká vallás-tanitók, a kik (hogy a konfirmálandók előkészíté­
válik a lelkészi munkásság, ha a tudomány felfrissítő, sével kevesebb dolguk legyen!) a vallás-erkölcsi növelés
életadó nedve tőle megvonatik. Láthatjuk, tapasztalhatjuk, érdekeivel mitsem törődve, már az elemi iskola Ill-ik
mondja egyik egyházi Írónk, hogy ezen éltető nedv ki­ osztályában megkezdik a konfirmációi káté »magoltatá-
száradásával mikint törpül ala a lelkész a katholikus, sát«, s öt hat éven át szakadatlanul folytatják, úgy hogy
va gy a keleti egyházban csupa hókusz-pókusz-liturgossá, a gyermek a káténak utolsó betűjét is tudja, de azért
a protestáns egyházban pedig még roszabb valamivé, a Krisztus evangyéliomárúl fogalma sincs. A z ilyen vissza­
t. i. lelketlen beszélő géppé, nehány jól-roszul betanult élésnek okvetetlenüi útját kell vágnunk, ha a növendékek
egyházi beszéd ismétlésének körfutásában haladván egész vallásos növelését kockára tenni, nem akarjuk.
élete. A konfirmációi tananyag feldolgozására elég idő
A prédikáció mellett, kiváló gondot kell fordítanunk van az V — VI. osztályokban, s különösen az ismétlő
az igehirdetés másik alakjára, a biblia-magyarázatra is. iskolában, a hol a vallás-tanító feladata éppen a konfir­
Híveink közül, manapsag, csak kevesen olvassák máció magasztos tényére való előkészítés. Itt sem szabad
odahaza a bibliát, de a templomi magyarázatokat mind­ azonban, a konfirmációi káté beemléztetésére szorítkoz­
nyájan örömmel és érdeklődéssel h illgatják. S a mi az nunk, hanem lehetőleg meg kell ismertetnünk növendé­
építő hatást illeti egy jó biblia magyarázat semmivel sem keinket a bibliával, s főleg a hegyi beszéddel, és a pa­
marad mögötte a jó prédikációnak rabolákkal, a magyar reformáció küzdelmeivel és ki­
Csakhogy, a bibliát alaposan, és épitőleg m agya­ válóbb bajnokaival, egyház-alkotmányunk főbb vonásaival,
rázni, nem könnyű feladat. Elő hír, bibliának és az sat. s ilyen előkészítés mellett, a konfirmálandó ifjú nem
ékzegetikai irodalom jelesebb termékeinek ismerete, s mondja el ugyan a kátét szórúl szóra, az utolsó betűig,
mindenek előtt, a bibliai iratok s ellemébe való bele- de annyit bizonyosan tudni fog, hogy miben áll a Krisztus
mélyedés szükséges oda, hogy a biblia gondolat világába evangyélioma, miért nevezzük magunkat keresztyéneknek,
hallgatóinkat bevezethessük. Máskülönben csak értéktelen, és miért protestánsoknak.
felületes munkát végzünk, mennyiben a szentirás gazdag Az evangelizációnak harmadik, s kétségen kívül,
vallás-erkölcsi tartalmát sem kiaknázni, sem kellőleg ér- legtágasabb mezeje: az é 1 e t. A lelkésznek, hogy isten
tékesitni, nem vagyunk képesek. országát fölépíthesse, nem szabad csupán az igehirdetéssel,
A z evangelizációnak egy másik formája: a nép­ és vallás-tanitással beérnie, hanem társadalmi működése
iskolai vallás-tanítás. által is a buzgóság lelkét kell lehelnie az emberekbe.
M ig az igehirdetés feladata az építés, a vallás A társadalmi téren száz, meg száz eszköz és mód áll a
tanításé az alapvetés. S mi el az épület szilárdsága, első Jelkész rendelkezésére, melylyel a vallás-erkölcsi élet föl­
sorban, az alap jóságától függ. az igehirdetdre nézve lendülését elősegítheti; de én ez alkalommal (a többieket
igen fontos az, hogy ki é> mikint rakja le azt az alapot, mellőzve) csak az ú gy nevezett vallásos összejövetelekről
melyre neki építenie kell. (vag y estélyekről) kívánok pár sorban megemlékezni.
A vallás-tamtas a népiskolában, legtöbb helyen, A vallásos összejövetelek célja : a templomon kívül,
nem a lelkészek, hanem az ének-vezérek, illetőleg, a ta­ felolvasások által építeni istennek országát, s eljuttatni
 3T4‘ PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 39 szám.

az evagyéliomot azokhoz is, a kik a prédikációt nem az idvezitő fennebbi nyilatkozata csak az istentiszteleti
szokták hallgatni. H o gy minő tárgyról olvassunk föl, szimbólumok és cselekvények túlhalmozása és mesterkélt
arra nézve eltérők a vélemények. Némelyek szerint, ilyen volta ellen irányul, s az abban kifejezett állásponttal
témákról: Térjetek m eg! Kövessetek engem, azt mondja szépen összefér az a lélektani igazság, hogy minden igaz,
az Ú ri Ne csak hallgatói, hanem megtartói legyetek az benső érzelem, s igy az őszinte vallásos érzelem is, meg­
igének! Ismerjétek meg, kicsoda az U r Jézus Krisztus! felelő külső mozzanatokban és cselekvényekben nyilat­
sat. Mások meg ú gy vélekednek, s magam is e vélemé­ kozik, és hogy az ilyen külső nyilatkozatok, helyesen
nyen vagyok, hogy a vallásos kérdések, hitigazságok választva és alkalmazva, az érzelemnek, a benső életnek
prédikáció-szerű fejtegetésének az összejöveteleken nincs emelésére, erosbitésére szolgálnak. Hanem az is kétség­
h ely e; sokkal célravezetőbb a vallásos elemnek elbeszélő telen, hogy az említett evangyéliomi igazság helytelen
alakban való feldolgozása, és előadása. értelmezése, túlzott, rideg puritán felfogása csakugyan
De, nézetem szerint, nem szükség (s falun nem is oka Ion a protestáns kultusz elhanyagolásának.
kell) mindig vallásos dolgokkal foglalkozni. Tarthatunk Láthatunk is e téren, kivált nálunk, sok olyan
felolvasást növelési, gazdasági, történelmi, közigazgatási, dolgot, a mii lehetetlen helyeselnünk. Láthatunk csin-,
sat. tárgyakról, sőt jelesebb Íróink hazaíias irányú, és Ízlés nélkül épített és berendezett templomokat, me­
elbeszélő müveiből is. (Talán, mondanom se kell, hogy lyek a belépőt nem nagyon alkalmasok áhítatra ébresz­
a hazafias érzület ápolása és fejlesztése kivált nemzeti­ teni. Hallhatunk gyülekezeti éneket, melyet a kántor
ségek közé ékelt egyházainkban, egyik fő kötelességünk, egymaga fú, legfölebb négy-öten szíveskednek a gyüle­
s e célból, évenkint legalább kétszer háromszor (márc. 15. kezetből azzal a segítséggel lenni, hogy a kántor énekét
20. okt. 6. sat.), az estéli összejövetelek nagyobb ünne félrevezessék. Láthatunk nagy ünnepeken három prédi-
pélyességgel rendezendők.) Igaz, hogy e felolvasások nagy kációs ceremóniát, melyek közül az első a. rendes pré­
részében nincs szó az evangyéliomrúl, a Krisztusról, de dikáció. a második az úr vacsorára fölhívó beszéd, a
van szó olyan dolgokról melyek a hallgatót, mint em ­ harmadik az ágenda, telve ismétlésekkel, s nem mindig
b e r t érdeklik, s végetlenül nagy befolyással vannak is* sikerült rögtönzésekkel, a hosszú ceremóniát mintegy
méretük gyarapítására, szivük nemesítésére, akaratuk penitencia tartásul kelletvén végig várni azoknak, a kik
helyes irányban való vezetésére. »Ha a falusi embert a megelőző bűnbánati napokon a szokásos vezeklést el­
épületes felolvasásokkal tanitgatjuk oly dolgokra, miket mulasztották. A három prédikációhoz járul még a »Hi­
az iskolában nem tanult, a katedrában pedig elő nem szekegy«, és a három kérdésre adandó felelet alakjában,
terjeszthetünk ; ha neki, mint polgárnak, előszámláíjuk jo ­ k é t hitvallomás, melyek közül egyik sem fejezi ki a mai
gait, kötelességeit, s jogaival helyesen élni, kötelességeit kor hittudatát.
teljesíteni, a közügyet munkálni, kérve-kérjük; ha, mint Tudvalevő dolog, hogy a »Hiszekegy« annak a
hazafit, hazaszeretetre, nemzetünk története, s nagyjaink hitnek kinyomata, mely a római egyházban a III. IV .
példájának felmutatása által tenni, áldozni, élnihalni a ! V és VI. században uralkodott, s mint minden konfesz-
honért, buzdítjuk; ha, mint földmivest, szép, de terhes j szió, úgy ez is keletkezési korának bélyegét viseli magán.
munkájában élőnkbe állítva, sorsával való megelégedésre, \ Hogyan lehetne hát hű tükre a XIX. század hitének ?
béketürésre, istenben való bizodalomra serkentjük; ha őt, A z a megmérhetetlen haladás, melyet az emberi szellem
mint apát, anyát, a családi élet fentartói, boldogítói közé azóta a természettudományok, a bölcsészet, történelem,
sorozva, a gyermek-növelés, jó példaadás kötelességeinek irásmagvarázat világában tett, az akkoritól lényegesen
teljesítésére figyelmeztetjük: azt hiszem, ez által is isten eltérő, sőt egyes pontokban azzal homlokegyenest ellen­
országának határain belül maradunk és munkálkodunk, kező új világnézetnek vetette meg alapját, melynek szük­
mert a jónak, szépnek, igaznak és nemesnek magvait ségképpen a vallásos eszmékre is átalakító és tisztitó
hintegetjük. befolyást kellene gyakorolnia. S valóban, azok a vallásos
A z estéli összejöveteleknek, úgy szólván, kiegészítő eszmék, melyek a Krisztus evangyéliomában nyernek
része az iskolai és nép-könyvtár, a melynek egyetlen kifejezést, ma már az emberiség köztudatában sokkal
eg}'házunkból sem volna szabad hiányoznia. A magyar tisztultabb formában élnek, mint tizenhárom tizennégy
irodalom, istennek hála, elég gazdag olyan művekben, századdal ez előtt; ennélfogva az úgy nevezett apostoli
a miket népünk kezébe adhatunk, s ezeket kiválogatni, hitvallás, nem lévén hű kifejezője a mi hitünknek, a
beszerezni, s a hívekben az olvasási kedvet felébreszteni, keresztyén kultusz alkateleme többé nem maradhat. (Lásd
első sorban a lelkész van hivatva. Lisco: »Das apostolische Glaubensbekenntniss« 24. és
A z evangelizáció mellett, egy másik, nem kevésbé következő lapokon.)
fontos teendőnk: isten-tiszteletünket, s vallásos cselek- A »három kérdés «-ben nyilatkozó vallásos felfogás is,
vényeinket a haladó kor követelményeivel öszhang- legalább részben, túlhaladottnak tekinthető, s igy ezeket
zásba hozni. a kérdéseket, az újabk theologiai gondolkozásnak meg­
Lehetetlen, hogy isten-tiszteletünk és egyházi szer­ felelően, át kell alakítanunk.
tartásaink sokfele hiányai és kinövései magukra ne vonják Általában, egész isten-tiszteletünket, s egyházi szer­
ü g y e sü n k e t. Sokan úgy vélekednek, hogy a protestáns tartásainkat akkint kell berendeznünk, hogy azok úgy
egyházban annak az evangyéliomi elvnek: »Isten lélek, a haladó kor kívánalmainak, mint a hallgatók lelki szük­
s őt lélekben és igazságban kell imádnunk«, szükség­ ségeinek megfeleljenek. Mert a vallás külső formái csak
képpeni következménye Ion a kultusz hanyatlása és el- akkor szolgálnak a vallás-erkölcsi élet nemesítésére, erő­
satnyulása. De, ez a vélemény tévedésen alapszik. Mert sítésére, ha a benső érzülettel öszhangzásban állanak;
 39- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
máskülönben felesleges, sőt alkalmatlan korlátok, meny­
nyiben a szellemet szabad szárnyalásában, istenhez való
emelkedésében akadályozzák.
Végül, az új törvények arra intenek minket, hogy
jövőre kettőzött figyelemmel őrködjünk egyházunk jogai,
és érdekei fölött, s tegyünk meg minden lehetőt, hogy
azok a polgári házasság és állami anyakönyvek életbe
léptével se szenvedjenek csorbulást
E végbűi a következő intézkedéseket tartom szük­
ségesnek.
1. A z egyházi hirdetés, minthogy a házasság meg­
kötéséért az állami tisztviselő felelős, elhagyandó, s he­
lyét pótolhatja (a jegyesek kívánságára) a kötendő há­
zassági frigy bejelentése, ilyenformán: »Jelentem a t. gyü ­ hallgatónál. Mire való ekkor egy hosszú oráció r E tekin­
lekezetnek, hogy N. N. és N. N. ref. vallásu jegyesek eg y­
mással házassági szövetségre szándékoznak lépni. Istennek
áldása legyen a megkötendő szövetségen.
2. A z egyházi esketést igyekezzünk fentartani, le­
hetőleg a mostani formában, elhagyva, természetesen, az
eskü előtti három kérdést. S hogy az egyházi esküvőnek
semmi akadálya ne legyen, tegyük meg a szükséges
lépéseket a stóla eltörlésére, s az ebből származható
bajok elháritására.
3. A hívekkel igyekezzünk minden adandó alka­
lommal megértetni az új törvényt, s azt, hogy az egyházi
szokás, e mellett, jogilag fennáll; a polgári anyakönyv­
vezetővel való barátságos érintkezés által pedig tartsuk
nyilván az egyház tagjait, s vele egyetértőleg hassunk
oda, hogy a házasság és a keresztelés ügyében az egy­
ház érdeke megóvassék.
4. A házassági ágendát alkalmazzuk a változott
viszonyokhoz, s a feleknek kössük szivére, hogy házas­
ságukban keresztyéni módon éljenek. Óvakodjunk a há­
zasságról, mint még meg nem kötöttrűl beszélni, s mel­
lőzzük azt a formulát, melylyel eddig a házasságot tör­
vényesnek nyilvánítottuk.
5. A z egyházi anyakönyvek továbbra is vezetendők,
de csak azokra szorítkozva, a kik az egyházi funkciókat
igénybe veszik. A zokat a tagokat pedig, a kik az egyház
ténykedését mellőzik, családkönyvi bejegyzés útján (az
állami anyakönyvvezető segélyével) kell nyilvántarta­
nunk. A házassági anyakönyvbűl kihagyandók azok a
bejegyzések, melyek a házasság törvényessége szem­
pontjából szükségesek voltak, mivel a házas-ág ezen ol­
dala a polgári hatóság gondoskodása alá tartozik.
íme, t. Értekezlet, azok az eszközök és módok, a
melyek segélyével híveink lelkében a vallásos buzgóságot,
a protestáns öntudatot erősíthetjük, s egyházunk érde­
keit, új helyzetünkben is, sikerrel munkálhatjuk.
Vessük hát kezeinket, egész odaadással, a munkára;
ragadjunk meg minden alkalmat, használjunk fel minden
útat-módot, hogy egyházunkat az egésséges fejlődés út­
jára vezéreljük. S ha munkásságunk nyomán nem is épül
föl, mint a mesebeli tündérvár, egy varázs-ütésre a szebb
jö v ő : legalább porszemekkel hozzájárulunk isten országa
megvalósulásához.
Ifj- Péter Károly,
ev. ref. lelkész.
3*5-
Az egyházmegyékből.
A kolozs-kalotai egyházmegyéből.
(Folytatás.)
A tulajdonképpeni közgyűlés 12-én kezdődött, P é t e r
Károly, gy. monostori pap kenetteljes, szívből jövő, szívhez
szóló imájával. Egyházi beszédet is Ő kellett volna, hogy
tartson, de ez elmaradt. Egy kissé különösen állunk a köz­
gyűlési beszédekkel. Ezeknek nemcsak az volna a célja,
hogy a papság hallgassa meg, hanem részt kellene vennie
azon egyházközségnek is, melynek kebelében a közgyűlés
tartatik. Ha a gyűlés vasárnap van, akkor részt is vesz, de
bizony, hétköznap senki se jő templomba. Megesett ez
Hunyadon is, a közgyűlési tagokon kívül nem volt több 10
tetben, nem ugyan hivatalosan kifejezett, de az a mi egy­
házmegyénk nézete, hogy igen is, nyissuk meg a közgyűlést
egy imával és az egyházi beszédek tartását tegyük át a
papi értekezletek körébe, hiszen, egy-egy ilyen értekezlet
úgy is valóságos ünnepszámba megy azon egyházközségben,
hol megjelenünk. Ekkor is éppen úgy meg lehet bírálni
magunk közt a szónoki előadást és a beszédet is.
Templomozás után megvolt a számba vétel, az újon­
nan megválasztott képviselők bejelentése. Elmondhatjuk,
hogy a papság alig egy pár kivételével, teljes számban
megjelent, de a v i l á g i a k most is kevesen voltak. Jól
esett, a kevés között is ott látnunk G y a r m a t h y Zsigmond
főgondnok urat, a ki állandóan részt vett a gyűlés tanács­
kozásaiban.
Most következett D e é s i Gyula esperes terjedelmes
és a minden napiság színvonalán felül álló jelentése. Fel­
öleli ez a jelentés az egyetemes egyház, az egyházkerület
és a kol. kalotai egyházmegye beléletében történt neveze­
tesebb mozzanatokat. Megemlékszik mindenek előtt az uj
egyházpolitikai törvényekről. Ezeket, úgy mond, kész jó
indulattal kell fogadnunk. Nem is fogadhatja ezt máskép­
pen a protestáns papság, melynek Ősei pro deo, pátria et
libertate küzdöttek, hiszen, ezeket is az igazi szabadelvüség
lengi át, a melytől egyházunk soha se félt. Meg kell tehát
ezeket is ismertetnie a papságnak a néppel, nehogy téves
nézeteket alkosson felölük, és ama kapcsokat, melyeket az
uj törvények szétszakítottak a papság és a hívek között,
újakkal keli pótolni az evangélium mezejéről. Érdekes része
volt az esperesi jelentésnek az, mely az uj éra beálltával,
a papság veszteségét tünteti föl. Bármennyire lelkesültünk
is ama javaslatokért, mig törvény erőre emelkedtek, de most
az általuk ért veszteség előtt nem hunyhatunk szemet.
Mert, csak a házassági törvényszékeknél az esperes nem
kevesebbet, mint 600 frtot, a főjegyző 150 frtot, a direc-
tor 50 frtot, a bírák pedig 30— 40 frtot veszítenek éven-
kint. E mellé jön még a stoláris veszteség, mely az egy­
házak nagyságához képest, faluhelyeken is felmegy 20 frttól
100 frtig. Nyoroatékkal hangsúlyozta az esperesi jelentés
hogy ily áldozatokkal szemben k á r p ó t l á s t kel) kérnünk,
követelnünk, és pedig az 1848. XX. t. c. értelmében. Vagy
hajtassék végre ezen törvénycikk, vagy nyújtson a magyar
állam segélyt. Nem köszönetét kell tehát szavaznunk az
állam kormánynak, a mint ezt egyik egjdiázmegye átirat­
ban indítványozta, hanem petíciót kell benyújtanunk jogos
követelésünk kielégítése végett. Ez lenne csak az államtól
az igazi liberálizmus.
 316. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az esperesi jelentés egy másik főbb pontja az i s k o l a
ü g y g y e i foglalkozott. Tagadhatatlan, hogy iskolaügyünk
sokat javult számos felekezeti iskoláink államosításával, de
még igen sok van helyre hozni való. Patában, N.-Petriben,
Türében, Egeresen, Szász-Lónán állami iskolák jöttek létre,
de Damoson, Bikaion már öt év óta nincs tanító, s Ma-
gyar-Fenes is három év alatt alig tudott kapni. A tanítói
fizetések javulása mellett is, még mindig nagy a tanítói
hiány. A mindennapos iskolakötelezetteknek 8o°/0-a, az is­
métlőknek Ó40/0-ka járt iskolába. Az összes felekezeti
tanítói fizetések 10.024 forintot tesznek ki. Növekedés:
545 forint.
Még egy pár statistikai adatot említünk fel az esperesi
jelentésből. Építkezés 3051 frt. értékben történt. Kegyado­
mány : 467. frt. vo lt; szorgalmi jövedelem: 1384 frt. és persely
pénz 235 frt. E kicsinyke számok az egyházi élet meg
nem lankadásáról tesznek bizonyságot.
A születési esetek a halálozási eseteket 266-al múl­
T A R C A.
Herepei Ádám.
»A nap felkölte, vagy egy nagy folyóvíznek eredete
mind érdeklik az embert, hát egy nevezetes embernek élete
ne éidekelne-e ?« így szólott a nagyhírű Hegedűs Sámuel
Herepei Ádám koporsója felett. £ szavakkal óhajtom én is
feleleveníteni az ő emlékezetét, mert a szó valódi értelmé­
ben nevezetes ember volt; nemcsak azért, hogy »egészen uj
napot derített a nagy-enyedi kollégyomra«, hanem közelebb­
ről azért, hogy az erdélyi ev. ref. Qgyházi ékesszólás törté­
netének egyik kimagasló alakja.
Született Lozsádon, 1756. febr. 22-én. Édes atyja volt
Herepei István, az ottani nagy órátor, klassikus műveltségű
református lelkész, édes anyja Jéri Éva, kiket az isteni
gondviselés még két fiúval áldott m eg: Jánossal, a későbbi,
»mézszavu« vízaknai lelkészszel, utóbb kolozsvári theol. ta­
nárral és Lászlóval, a korán elhunyt zseniális rögtönző
kolozsvári lelkészszel.
Első neveltetését édes atyjától nyerte, ki őt nyolc
éves korában a szászvárosi ref. iskolába vitte 1764-ben;
honnan 1768-ban a nagyenyedi kollégyomba küldötte. Itt
végezte be tanulmányait, mint a boldog emlékű I. Kovács
József kedves tanítványa. 1772-ben lett tógátus diákká, mikor
is szubskribált. »Ego Adamus Herepei subscripsi legibus 111.
Coll. Enyedensis i-ma julii 1772.« Ennyiből áll mindaz, a
mit tanuló korából tudunk.
Alapos képzettségének ékes bizonysága az a körül­
mény, hogy id. Kemény Simon br. státus tanácsos és Alsó-
fehérvármegyei főispán, 1785-ben mentorul választá fia,
Simon mellé, a kit 1788-ban a marburgi, 1789-ben a genfi
egyetemre kisért, hol bő alkalma nyílt az önképzésre, főleg
szónoki tehetségének fejlesztésére-
Külföldről visszatérve, 1790-ben nagyenyedi tanár­
ságra hivatott. Itt tanított 24 éven keresztül egyetemes és
magyar történelmet, statisztikát, politikát és latin ékesszó­
lást. A kollégium tanárkarának, mely I. Kovács Józseffel
Benkő Ferenccel, Z. Bodola Jánossal ékeskedett, egyik ki­
váló tagja volt s miután »az alsóbb Classisok felvigyázatját
keze alá vette, 1795-ben, egészen uj napot derített a kolé-
39 szám.
ták felül. Házasságkötés 252 volt, a miből csak 15 vegyes
házas. Konfirmált 511 növendék, míg hozzánk jött 10 és
tőlünk elment 3.
A papi fizetések összege 24, 219 frtot tesz ki. Ez
37 pap között oszlik meg. Emelkedés itt 2,045 frt> mi a
dijlevelek helyesebb kiállításából származik. Kepeváltási alap :
29.077 frt. Szaporodás: 830 frt.
Szólott még az esperesi jelentés az országos gyám­
intézetről, szeretetházról, és szentelt egy pár sort a kegye­
letnek. Azonban, mindezeknél többet mondott az egyes
egyházközségek vagyoni és szellemi ügyeiről. E jelentésből
magunk előtt láttuk raindenik egyházunkat: itt szép temp­
lommal, amott újított papi házzal, ebben rendezett pénz­
ügyekkel, abban példaszerű vallásos buzgósággal; de még
mindig láttunk romot, javítani valót is. így van ez. A tiszta
búza között megterem a konkoly is. Csak gyomlálgatnunk,
kapálgatnunk kell, nehogy erősen elharapózzék!
(Vége következik.)
gyomra.« »Paedagógiarcha nulli secundus«, ez van felje­
gyezve róla.
Ő volt a kolégyom harmadik pedagogiárkája; első
volt Ajtai Abod Mihály, második í. Kovács József. Mint
pedagogiárkha szorgalmasan felügyel a tanulók »erköltsek
és tanulásbeli profectusokra!« Megvizsgálta gyakran a kolé-
giumi lakószobákat, nemcsak nappal, hanem olykor-olykor
a »lumen« világánál, éjjel is. Szigorú fegyelmet tartott az
ifjúság között, de szelíd kötelékekkel; Önérzetet serkentő
eszközökkel, jutalmakkal inkább, mint testi büntetésekkel.
Egy tekintete több hatással volt reájuk, mint sok tanár hiú
erőlködése. De nem csupán az erkölcsi nevelésben volt
fáradhatatlan, hanem a tanításban is s különösen az osztá­
lyokra való felügyelésben. Majdnem minden nap, s néha egy
nap több ízben is, meglátogatta az osztályokat s a »Deák
nyelv exercitiumára« szorgalmasan vigyázott. Éber felügye­
lete olyan szorgalmassá tette a tanuló ifjúságot, hogy »az
értelmességet szakadatlan ünnepélyes kivilágítással tisztelék
a fő oskola ablakai!
Az ifjúság nemes törekvései mindig pártolóra találtak
benne. így lett az ifjúságnak segítője, Benke Mihály tanár­
társával együtt, a »Nagyenyedi Magyar Társaság« (ma ön­
képzőkör) megalapításában 1791-ben.
Tanítványai, kivétel nélkül, rajongásig szerették. Ta­
nulságos tanítására csak úgy özönlettek s mig némely tanárt
unalommal hallgattak, Ő annyira lekötötte figyelmöket, hogy
tőle hallásból többet tanultak, mint némely tanár terjedel­
mes kurzusából. Igen, mert az ő tanítása, »főnek és szív­
nek egyformán lehellett.« Ezért »az ő keze alatt tanult
ifjaknak nem kevés előmenetelére volt«.
A latin ékesszólás és történelem tanításában nagy
haszonnal és gyönyörűséggel lehetett hallgatni.
Történelmi tanítása pragmatikus volt. Megmutatta,
hogy egy kicsiny nemzetből hogyan lett rend, fegyelem,
tiszta erkölcs s okos megfontolás által nagy és hatalmas;
mig birodalmak miként romlottak meg belsejükben és semmi­
sültek meg. Felmutatta a dicső tetteket, nagy férfiakat, kö­
vetendő példa gyanánt, de rámutatott az alacsony tettekre
is, hogy tanítványainak ne csak elméjét, hanem szivét is
 39- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
képezze. Mindezt oly mélyreható kritikával tette, hogy
Hegedűs véleménye szerint, »Boileau-val méltán paralellába
jöhetne. «
Előadása oly ékes és eleven volt, hogy »áttette az
ifjúi lelket mintegy arra a Theátrumra, a melyről beszéllett,
mintha látta volna a tüzes Miltiadest a Pharsalíai mezőkön
a tömött légiók előtt lovagolni. A szív utána ment az Ő
tanításának; ott volt vele a képzelődés a római birodalom
roppant elesésén és elméljült s megint felemelkedett az
emberi nagyság elmúlásán. Igazán szerencsés volt az a
pillanat, mikor Ő maga kathedrájába belépett, és szerencsés
az az ifjú, a ki az ő tanításának lelkére behathatott.
Latin nyelven irt történelmi munkái: »História muûdi
universalis et pátriáé«, »Statistica«, »Politica«, részben
sajtó alá készítve, az 1849 iki pusztulás előtt megvoltak a
nagyenyedi kolégiom könyvtárában, ma már nincs meg egy is.
Másik tárgyának, az ékesszólásnak nemcsak tanításá­
ban (főleg Ciceró szónoki beszédeinek magyarázásában és
fordításában tűnt ki), hanem annak gyakorlásában is egy-
iránt nagy és kedvelt volt.
Külföldön léte, a marburgi és genfi egyetemeken, de
ez az utóbbi különös nagy befolyással volt reá. Virágzása
tető pontján állott ott az ékesszólás, mely a veleszületett,
édes atyjától örökölt szónoki tehetségét még inkább feléb­
resztette és olyan tökéletességre vitte, hogy Hegedűs Sámuel
és Nagy György mellett, egyik legkiválóbb alakja volt an­
nak a szónoki iránynak, melyet bátyja, János kezdett meg
s a mely iránynak jellemző vonásai : szakítás az eddigi túl-
Ságba menő exegetikai módszerrel, mely inkább az észre,
mint a szívre kívánt hatni; szakítás azzal a poriassággal,
mely az eddigi ékesszólást jellemezte.
Maga a természet a szószék számára teremtette. Kül­
sejére nézve közepes, száraz termetű, hosszúkás, halvány,
tekintélyes vonzó arcú, fekete szemű férfiú volt, kellemes
ékes beszéddel megáldva.
Mint szónok hatalmas volt a beszédben; »orator ex­
cellents«, ezt olvassuk róla. Bírt a szívnek minden kulcsával,
és a mint akarta, a szerint nyitotta fel az Őrömnek, vagy
szomorúságnak kútfejét hallgatóinak szivében, kik »a halál
nagy papjának« nevezték el. Egy temetés alkalmával történt,
hogy egy öreg, nyugalmazott fő őrmester, hol megsirattatva,
hol megnevettetve, mormogva oda hagyá a gyülekezetei s
majd mondá neki: »Tiszteleted belőlem második gyermeket
csinált. Ezer meg ezer holt test között forogtam s nem em­
lékszem, hogy életemben sírtam volna, ma önmagam előtt
nevetséges gunytárgy levék. Kerülni fogom, hogy többször
ily eszelős szerepet velem akaratom ellenére ne játszódtas-
son.« Szép bizonyítéka ez annak a hatásnak, mit hallga­
tóira gyakorolt.
Ritka nagy temetés volt az, hol nem az Ő beszédei
kisérék a halottat örök nyugodalmára. »0 a pompás, költ­
séges temetéseknek, s a nagy temetések őt hozzák divatba.«
Nem csoda, ha a nagy temetések nagy szónokot neveié­
nek belőle.
»Eloquentia«-ja, mely szónoklati elveit foglalta magá­
ban, kéziratban maradt halotti s alkalmi beszédei megsem­
misültek az 1849-iki pusztuláskor. Nyomtatásban csupán
Kendeffi R. Kovács József, Radák Ádám, Szentpáli Á. Túri
László felett tartott halotti beszédei jelentek meg. Minden
orációja mind megannyi remekmű. A ki azokat olvassa,
megismerheti azokbúl az Ő lelkének nagy és nemes gon­
dolatait ;- megértheti azokbúl, hogy mily erős lélekkel és
megható érzéssel tudta az erénynek dicséretét és az egyenes­
séget lerajzolni, hogy másokat is arra lelkesítsen ; mily
bátor volt, az igazságot bátran kimondani s az idő által
szentesített tévelygéseket és balitéleteket ostromolni.
Családot 1793-ban alkotott, nőül veszi Tövissi Zsu-
zsánnát, Bogdán Péter főiskolai udvarbiró Özvegyét, kitol
21 évi boldog házassága alatt négy gyermeke született :
Ádám, Éva, ki Nálnási Ferenchez ment nőül, Amália-
Krisztina, Amália-Karolina, kik közűi a két utóbbi kis ko­
rában halt meg.
317-
Ő maga vidám s állandóan jó egésségnek örvendez.
1812 tavaszán gyönge szélhüdés érte, melyből helyre álla
ugyan s hivatalát is folytatta, de 1814. szeptemberben
vérhasban elhunyt, 58 éves korában. Koporsója felett két
egykori tanítványa, Hegedűs Sámuel, kolozsvári theol. tanár,
és Budai János nagyenyedi pap tartottak halotti beszédeket:
amaz »A közhasznú professzor és historikus«, emez »A
bölcs férfiúnak érdemei« cimü nyomtatásban is megjelent ha­
lotti beszédében emel méltó emléket a jeles tanárnak, a
kiváló egyházi szónoknak.
Porai fölé hajdani tanítványa, backamadarasi Kiss
József, Alsófehérvármegye főjegyzője állíttatott egy magas
és szépen faragott kőoszlopot, »egy ebéd fölött tréfálva
ejtett beszélgetés következésében, miszerint kölcsönös ígé­
retet tettek, hogy ha Kiss halna el előbb, Herepei fogjon
fölötte beszélni eme cikkről: Jöj fel kopasz! mert Kiss
valóban is kopasz vala; ellenkező esetben pedig Kiss emel­
jen oszlopot Herepeinek.«
Boldog emlékezetét volt tanítványai s az egész tanuló­
ifjúság 1828-ban felelevenítette, mikor »Herepei-emlékün-
nep«-et tartottak, melyen Hegedűs Sámuel, nagyenyedi tanár
egy »remek« emlékbeszéddel, zeykfalvi Zeyk János egy
ódával áldozott emlékének; majd az egész tanuló ifjúság
megjelent sírjánál s ott is lerótták a kegyelet adóját.
0 ámuel Aladár-
= Éljen a király! Hodoló tisztelettel, alattvalói
hűséggel, odaadással, és a mi több mindezeknél, hálás sze­
retettel jegyezzük fel, hogy a legalkotmányosabb király,
Magyarország királya, urunk ő felsége folyó hó 22-én magas
látogatásával tisztelte meg az erdélyi részeket, és mindenek
előtt Kolozsvár városát. A külső fény és pompa csak hal­
vány kifejezése volt annak a mindenek felett való benső
odaadásnak, melylyel Kolozsvár fogadta Magyarország apos­
toli királyát. Őszinte örömmel, büszkeséggel és lelki elég­
tétellel hirdetjük, hogy az innepélyes fogadtatásban az er­
délyi ev. ref. egyházkerületnek nagy része volt. A hódolat
kifejezésénél megjelentek egyházkerületi, egyházmegyei fő-
gondnokaink, espereseink, jegyzőink, oly hatalmas testületben,
mely méltó volt az erdélyi részek magyarságához, mely az
egésznek felét teszi. Urunk, királyunk, jóakarattal hallgatta
meg főtiszt, püspök, atyánkfia, következő beszédét:
Császári és Apostoli Királyi Felség!
Legkegyelmesebb Urunk !
Emléke a mái napnak, midőn Felséged magyar hazánk
e szép vidékét legmagasabb látogatásával szerencséltetni, ke­
gyes : az erdélyi ev. ref. egyházkerület évlapjain is örökké
fénylő betűkkel leend megörökítve. Örömteli alkalom ez
nekünk arra, hogy egyházkerületünk nevében Császári és
AposfoÜ Királyi Felséged és fenséges Uralkodó Háza iránt
mindig táplált alattvalói hódolatunkat, törhetetlen hűségünket,
s el nem múló hálánkat kifejezésre juttassuk.
Felségedben mi is a bölcs és jóságos Uralkodót, a
legalkotmányosabb Királyt, hit-, és vallás szabadságunk leg­
főbb őrét, a hódolat és hála legbensőbb érzelmeivel meg­
teljesedve, csodálva szemléljük, s biztosítjuk Felségedet, hogy
ez érzelmeket a gondjainkra bízott nemzedékek szivébe plán­
tálni, legszentebb, s egyszersmind legboldogitóbb hazafiui
kötelességünknek ismerjük.
Alázattal kérjük Felségedet, hogy egyházainkat, isko­
láinkat, sokszor tapasztalt atyai kegyelmében továbbra is
megtartani, méltóztassék.
Istenhez pedig szivünk mélyéből azért esdeklünk, hogy
Felségedet, s egész Uralkodó Házát véghetetlen erejével vé­
delmezze, s lelki-testi javainak kifogyhatatlan bőségével
áldja meg l
Ő Felsége a következő választ adta:
Hódolatukat, és hű ragaszkodásuk nyilváni-
nitását őszinte köszönettel, és azon biztosítással
 3 i3. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
viszonzom, hogy egyházuk érdekeit mindenkor
mele°: rokonszenvvel kisérem.
Nem kétlem egyébiránt, hogy önök és hit­
társaik az imént kifejezett hű, és hazafias érzel­
meket a gondjaikra bizott nemzedékben is ápolva,
ez által az ország további felvirágzására, minden
kor hazafias buzgósággal
o o o fognak
o közreműködni.
= Urunk, királyunk, ő felsége, magas látoga-
gatásával szerencséltette az egyházkerület új theol. intézetét is.
A kapuban főtiszt, püspök, Szász Domokos, gr. Kuun Géza,
Zeyk Gábor, Zeyk Dániel, Szász Gerő, Nagy Károly várták
ő felségét, ki br. Bánffy Dezső, br. Józsika Sámuel, gr. Béldi
Ákos és a magas kísérethez tartozó udvari méltóságok ki-
séretében érkezett meg 3/42 órakor. Az intézet udvarán várták
Ő felségét a jelenlevő esperesek, jegyzők, az intézet összes
ifjúsága, élén a tanári karral. Ő felsége nagy érdeklődéssel
szemlélte a pompás épületet, és kifogyhatatlan volt az in­
tézet célja, rendeltetése és berendezése felől való kérdezés­
ben. Püspök, atyánkfia, ki ez intézet megalkotásának bölcső-
jétül fogva vezetője, bőséges felvilágosítással, és kimerítő
tájékoztatással szolgált őfelségének, ki azután megtekintette
az első emeleten levő Aulát, a második emeleten a háló­
szobákat, majd a tanácsteremben elhelyezett vendégkönyv
első lapjára, arany-tollal, beírta nevét, és kifejezte megelé­
gedését a látottak és hallottak felett, elbúcsúzott a püspök­
tűi, és a jelen volt nagy környezet élénk, viharos éljenzése
között, eltávozott. És mi sokáig sokáig néztünk az eltávozó
után, és áldást kértünk a jó istentől minden lépésére, min­
den hajaszálára annak a jóságos, bölcs uralkodónak, kit az
isten azért küldött, hogy magasztos példát adjon a vallásos
türelemben, a kultúra szeretetében, és a humánizmus, és a
világosság, és a hazaszeretet munkáiban elöljáró intézetek
támogatásában. A legjobb királynak fény nevére, áldás életére !
= A folyó hó 21-re összehívott egyházkerületi
házassági fdtörvényszék 23-án végezte be nem csak ülésezését,
hanem működését is egyszer s mindenkorrá. Ezzel egyházi
életünkből kihullott egy institúció, mely évszázadokon ke­
resztül nem csak kiegészítő része volt egyházkerületünk
speciális fejlődésének, hanem éreztette hatását a családi
életre is, és ezzel egyszersmind erős kapcsot képezett és
összetartozandóságot statuált a részek és az egész között.
Nem tartozunk azok közzé teljességgel, kik az igazság
szolgáltatás tekintetében bizonyos fogyatékosságot ne láttunk
volna már e régi, és a modern világ gondolkozásával oly­
kor ellentétben álló intézményben; de azt határozottan
merjük vitatni, hogy mint a protestantizmus egyik alapelve
hatalmasan befolyt arra, hogy téves felfogásokat oszlasson
eb és a házasságot olyanná* tüntesse fői, a minővé immár
az uj egyházpolitikai törvény fogja átalakítani, Mindazon­
által borongó lélekkel mondottunk búcsút e régi intézmény­
nek, mint mikor egy család kiköltözik az ősi házból. Szi­
vünkben ott maradnak az emlékek; s ajkainkon a kérdés:
vájjon, beválnak e a remények ?
= A mező-bándi egyháznak jutott a szerencse,
hogy az új egyházi törvények értelmében, m e g h í v á s által
töltse be üresedésben levő papi állomását. A választás folyó
hó 11 én történt, és e g y h a n g ú l a g hívták meg mező­
kövesdi lelkész, Ravasz János, aát. A szép, derék egyház
derék papot nyert, és midőn példát adott a meghívás által
minden egyháznak, hogy a rend és béke első feltétele a
valódi egyházias életnek, hisszük és reméljük, hogy istennek
áldása meg fog láttatni e szép egyházban.
= Felhívás. Felhívom a nagyenyedi egyházmegyébe
kebelezett lelkésztársaimat, hogy folyó évi október 3-án
reggeli 9 órakor N.-Ényeden értekezletre megjelenni szíves­
kedjenek. Az értekezlet tárgyai lesznek: 1. Hogy addig is,
mig az ft konventtől utasítás adatnék, megállapítsuk az
egyházpolitikai törvények életbeléptetése folytán követendő
eljárásunkat. 2. Hogy határozzunk egyházmegyei gyáminté­
zetünk jövőjéről, miután abba a belépés 1896 ^ év január
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
39 szám.
i-én kezdve nem lesz kötelező. A n.-enyedi egyházmegye
esperesi hivatalától. Kolozsvárit 1895. szeptember 23-án.
S á n d o r J á n o s , esperes.
= Az ev. ref. vallásu siketnéma-gyermekek ne­
veltetési céljából mozgalom indult meg. E mozgalom célja
oly intézet létesítése, mely az ország ev. ref. vallásu siket
néma gyermekeit nevelés és tanítás által azon szerencsét­
len helyzetből, melybe a hallás hiánya következtébe jutottak,
kiemelni és a társadalomnak őket visszaadni. Magyarorszá­
gon a legutóbbi népszámlálás adatai szerint, húszezer siket­
néma van, kik közül kétezer ev. ref. vallásu. így a refor­
mátus vallásu tanköteles siketnémák száma évenkint négy­
százra tehető, s ezek közül tizennyolc-husz tanköteles siket­
néma az a szerencsés, a ki részint a váci országos, részint
a felekezet jellegű budapesti izraelita, vagy a temesvári és
kolozsvári városi siketnéma iskolákban tanittatik. A többi
száznyolcvan tanköteles siketnéma tanítás nélkül az allatias-
ság színvonalán marad. Méltó volna tehát, hogy a kezde­
ményezők szava, kik egyedül a szerencsétlenek iránti sze­
retettől lelkesítve, a szerencsétlen siketnémák nevében
kiáltanak a nemes szivekhez, ne volna kiáltó szó a pusztában í
= A mező-záhi ref. templom az idő által megron­
gálva, javításra szorult. Javítására a következő szives ado­
mányokat vettük : Gróf Wass Albert 13 frt, gr. Wass Al-
bertné 5 frt, Ujfalvy Gyula ur 5 frt, Ujfalvy Gyuláné szül.
gróf Wass Ida 5 frt, Br. Kemény Pál 5 frt. értékű tégla.
Tek. Gönci Mihály ur 10 frt. 40 kr. Összesen 43 frt. 40
kr. A jó példának okáért, a nyilvánosság terén is köteles­
ségünknek tartjuk, a nemes adakozóknak köszönetünket
nyilvánítani. M. Záh 1895. szept. 18. G ö n c i M i h á l y
gondnok ; C s i k y J ó z s e f lelkész.
Hivatalos rész.
1124- 1S95 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. :-gyházkerületben, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett z s o b 0 k i egyházközségben, a
k á n t o r - t a n i t ó i állomásra, ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : Tisztességes lakás, 300 forint kész­
pénz, az egyház pénztárából, évnegyedenkint fizetve. Kert-
illetménybe 25 forint, a temető gyümölcs-termésének egy-
harmadrésze, az összes fizetés 350 írtra tehető.
Pályázati határidő: okt. 20. Folyamodványok nt. D é-
z s i G y u l a , esp. aá.-hoz küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárt, 1S95. szept. 25. Szász Domokos,
___ erdélyi ev. ref. püspö*.
11 2 5 - 1895 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egy­
házmegyébe kebelezett s z á s z r é g e n i egyházközség k á n ­
t o r - t a n i t ó i állomására, ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : 1. Tisztességes lakás, kerttel és gazda­
sági épületekkel ellátva 2. A városi pénztárból, havi elő-
leges részietekben, 400 forint készpénz. 3. Alapítványi, és
kegy adomány i kamat, 18 forint 56 kr. 4. Vegyes házasok
hozzánk nem tartozó gyermekei után 1 frt. idegen gyermek
után 2 frt. tandíj fizettetik, évenkint mintegy 30 forint.
5. Temetés 40 kr. évi átlag, 10 forint. 6. Faiskola-kert
haszna, melyért kerítést fentartani tartozik, kát. tiszta jöve­
delem 81 kr 7. Egy 972 négyszögöl szántó haszonélvezete,
kát. tiszta jövedelem szerint, 1 írt. 9 kr. Összes fizetés tehát,
460 forint 56 kr. Ezen kivtil iskola-fűtésre és tisztán-tartásra
kap a tanító minden gyermektől 52 krt. melyért az iskolá­
ban füttetni, és takarittatni köteles.
Pályázati határnap' folyó év okt. 20 Folyamodványok
nt. L é n á r t J ó z s e f , esperes aá.-hoz, Magyaróra, u. p. Disz-
najó, küldendők.
Kolozsvárit, 1895. szept. 24. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelő^szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Október 3.
M E G J E L E N I K M IN D E N
Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, n e g y e d -
évre 1 forint 50 kr.
Keresztyén liberálizmus.
Csak úgy veszem tollba, utánnézés nélkül,
s mégis, alig ha tévedek, midőn Farkas József
egyháztörténelmének azon mondatát idézem, mely-
lyel ő könyvét kezdte, s melylyel egyszersmind
a reformáció feletti örömét is kifejezte, ilyen­
formán cifrázván ki azt: »a hosszú éjszaka, s a
pirkadözó hajnal után, végre-valahára, előtör a
hitújítás áldásos, fényt árasztó napja.«
Most is pirkadözó hajnal dereng; most is
reformáció közeledik; és mi is, hogy ne örven­
denénk ezen; hiszen, a reformáció ttizében váltunk
ki reformátusokká. Ennek a mostani reformáció­
nak magvait is azok az eszmék érlelték meg,
melyeket a Kálvinok juttattak diadalra. Ez a libe­
rálizmus, mely kibontva szárnyait, országunk felett
szétterjeszkedik, a mi melegünkben nőtt, a mi táp­
lálékunkon, protestánsokén, erősödött meg a me­
rész repülésre. Ez bátran száll, mint a sas, melyet
az apró lövések nem hogy megsebeznének, de
még útjából sem téritik ki. Most hát, nekem is
van jogom egy-két cifra mondathoz, midőn cikket
irok, mert én is örvendek ezen a reformáción.
Reformációnak mondjuk, egyebek közt, a
polgári házasság behozatalát, mert ez egyházi és
vallásos dolgot érint, és pedig nem csak úgy
érint, mint az angol parlament házrendőre, gyön­
géd vállérintéssel, a maga-magát delinkvenssé tett
deputátust, hanem, mint valami spanyol gladiátor
az ő ellenfelét, a kit le is szokott teríteni.
Minthogy a római katholikusoknál a házas­
ság szákramentum, hát bizony, azt ez az új in­
tézmény nagyon is mélyen érinti. De különös is,
az ő helyzetük. Mig nálunk, reformátusoknál, a
szákramentumok egyikéből sincs kizárva a pap,
addig a katholikusoknál a házasság szentségéből
a papnak nem szabad részesedni. A szentségből
éppen a pap van kizárva, a ki arra van hivatva,
hogy a szentségeket közölje a hívekkel. A há­
40. szám.
C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y IV É N .
Szei'lcesztőségi iroda, h o v á a k éziratok és elő fizetések bérmentue
k ü ld e n d ő k : Külmagyarutca 9 . sz.
zasság rózsa-láncával másokat körül köthet, ‘de
ő azt a rózsa-láncot föl nem veheti macára,
pedig ő is lehetne éppen oly jó férj és boldog
családfő, mint akármelyik más katholikus ember.
Nálunk a házasság nem lévén szákramentum,
minket a polgári házasság kevéssé érint. De­
hogy is kevéssé! Sőt inkább, nagyon is érint;
mert ezen túl már azon tudattal állunk meg a
házasfelek előtt, ha azoknak valamelyike nem
protestáns is, hogy ha a házasság rózsa-lánca
bilincscsé kezd válni rajta, megszabadulhat tőle.
Elválni, szabad bár mely vallásu házasfélnek is.
És ez Jézus szerint van.
Ha ez eszünkbe jut: nem csodálkozunk a
gálya-rabok türelmességén; mert olyan szabad­
elvű vallásért, mely ezt a szabad intézményt is
magában foglalja: ki ne menne ma is panasz
nélkül a gályákra. A mint a közhangulatból ki­
tetszik, még a nem protestánsok közül is sokan
lelkesülnek azért a szabadságért, melyet a polgári
házasság igér szép Magyarországon minden népnek
és nemzetségnek.
A közelgő liberálizmus ellen mi nem hado-
názunk fenyegetőleg, dülledő szemekkel; nem zá­
runk ajtót előtte anatémával, és nem kiáltozzuk
ijedezve: Hannibál ante portás! Mi nem zúgoló­
dunk ellene, mert hozzánk, az övéi közé jön, és
az övéi őtet beveszik. O nem azért jön, hogy a
protestáns szabadság törvényét elrontsa, hanem
inkább, hogy azt betöltse.
Mint reformáló szellem, új intézményeket hoz,
de ezen új intézmények egyike sem jön ellen­
tétbe vallásunk sarkalatos hitcikkeivel. A mi vál­
tozás a polgári házassággal lesz, az inkább csak
az eddigi szokásra, de nem a mi dogmánkra vo­
natkozik. Nemhogy elvenne tőlünk valamit, ha­
nem inkább ad: adja a szabadságnak, azönállóság-
nak még nagyobb mértékét. Szabadok vagyunk
egyházunkkal, szabadok vallásunkkal, beleszólás
nélkül intézhetjük ügyeinket; szabadon fejthetjük
 320. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
önállóságunkat, odáig erősíthetjük, a meddig akar­
juk. Külső beavatkozás nem gátol. A különbség
ránk nézve csak annyi lesz az új helyzettel, hogy
eddig csak egyházi házasságkötés volt, s ez után
már polgári is lesz. Mert azt a jogot az állam
tőlünk elvenni nem akarja, hogy a házasulandó
hitfelek egyházi fogadalmat is ne tegyenek, ha
úgy akarnák. A felekezet eddig sem az állam
szép szeméért, hanem önmagáért tartotta fenn
a fogadalom-tételt a házasulóknál. Ezt, némi vál­
toztatással, ez után is fentarthatja. Sőt, komoly
kötelessége, fentartani azon gyöngébbek kedvéért,
kik másképpen a vallás tekintélyét látnák csor­
bítva az új intézménynyel, és ezen megbotrán-
koznának. Ha valahol az, itt kétszeresen igaz,
hogy jaj a botránkozónak, de jaj a botránkoz-
tatónak. És a botránkoztató maga az egyház
lenne, ha kisegítő intézményhez nem nyúlna. A mi
neki teljes szabadságában áll. Körültekintő alkal­
mazkodással a házassági eljárás, és a szertartás
kerete mesemaradhat ezutánra is. A mi kezdődik
a község házánál, azon aktus ünnepi színezetben
végződhetik be a templomban, annyival inkább,
mert erre az állam közege által is fel lesznek
híva a házasuló felek.
A mi a felekezeti anyakönyvek további fen-
tartását illeti, erre csak azt mondjuk, hogy ennek
szükségességét maguk az idők és körülmények sok­
kal érthetőbben parancsolják, semhogy ahhoz még
szó is kivántatnék.
Ha, mint felekezet, anyakönyveinket lelki­
ismerettel vezettük, azoknak adataival nem csak
magunknak használtunk, hanem jelentékeny szol­
gálatot tettünk a statisztikával a tudománynak,
és az államnak mind a törvénykezésnél, mind a
véradónál az életkorok feltüntetése tekintetében;
továbbá, az élők és megholtak, házasok és nem
házasok kitudhatására nézve is. S ez után is nem
csak holnap-holnaputánra lesz szüksége az ál­
lamnak a felekezeti anyakönyvekre, hanem be­
láthatatlan ideig a jövendőben is. Az állami anya-
könyv-vezetők, a mit most, októberben kezdenek
rubrikába szedni, azokbúl a csecsszopókbúl még
későre lesznek állomást kereső ifjak és perlekedő
emberek, hogy anyakönyvi adatra legyen szük­
ségük a törvény előtt; sokkal hamarább lesznek
tan-, és hadkötelesekké, de addig is, sok viz le-
foly a mi kis patakunkon. De, a kiket az a sors
ért, hogy október előtt, vagy még korábban
kellett megszületniök, ezek a sokfelé ágazó élet-,
és érdekviszonyok között a megkivántató anya­
40 szám.
könyvi adatokat honnan veszik, ha a felekeze­
tekhez nem fordulnak ?
A politikai intézmények könnyen változhat­
nak. A mit a jelen fölépít nagy lelkesedéssel, a
jövendő elronthatja éppen olyan lelkesedéssel.
A politikában fordulatok meglepő gyorsasággal
szoktak előállani. Reformáció sokszor fordul elő
benne, a mely alapjaiban megváltoztatta a régebbi
rendszert, és egészen új intézményeket hoz elő.
De nem igy az egyházban, mert itt a reformáció
nem egyéb, mint visszahelyezése a vallásnak mind­
annyiszor eredeti tisztaságába, fönséges krisztusi
egyszerűségébe. Az idő hullámzik, változik; meg­
újul, megifjul Egyik intézményt elnyomja a másik;
a támadás meg-megújul, a reformáció reformál;
az ellentétes nézetek csatáznak, de nem fél fegy­
vereitől ő: az ige, az eszme. Az ég, és a föld
elmúlnak, de az ur beszéde megmarad mindörökké.
Az egyházpolitikai liberális intézmények leg­
kevésbé sem forgatják ki az egyházat önállósá­
gából, sőt éppen beléhelyezik abba a szabadságba,
a mely Krisztus szerint van, s a melyben meg­
állhatunk mind végig a mellett, a ki az életnek
koronáját ígéri azoknak, a kik mind halálig hí­
vek lesznek.
Mi a Krisztusé vagyunk, és ő is a miénk
mindörökké !
A liberálizmus előtt meghajtjuk zászlónkat,
s útat nyitunk előtte, hogy bevonulását meg­
tarthassa; de, örömünkben nem feledkezünk meg
magunkról annyira, hogy mindent felforgassunk,
s azt, a mi nem új, ha jó is, félredobjuk. A libe­
rálizmus jelszava nem az, hogy mindent, a mi
régi, felforgassatok, és helyéből kidobjátok, hanem
az, h o gy : mindeneket megvizsgáljatok és a mi jó,
azt megtartsátok.
o
Ez a keresztyén liberálizmus.
Gönci János.
Igazgatói jelentés.
(Theol. Fakultásunk igazgatóságának az intézet berendezéséről,
és működése megkezdéséről szóló e l s ő hivatalos Jelentése.)
Méltóságos Igazgató-Tanács 1
Midőn van szerencsém az erdélyi ev. ref. egyház-
kerület theol. fakultásáról az e l s ő hivatalos jelentést a
mélt. Igazgató-Tanácshoz fölterjeszteni: nem tehetem ezt
a nélkül, hogy meg ne emlékezzem azon mindnyájunk,
a theol. fakultáshoz közel állók, kormányzók, tanárok
és ifjúság által egyiránt mély sajnálattal, és őszinte rész­
véttel tudomással bírt tényről t. i. hogy fakultásunk ér­
demes igazgatója, Kenessey Béla úr, a tanév legelején
történt komoly megbetegedése folytán az igazgatói teen­
dők végzésében akadályozva volt, és van. Azonban, is­
 40. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tennek Jegyen hála, egéssége visszatérőben lévén, re­
méljük, hogy nehány hét lefolyása alatt átveheti az
egyházkerület eme nagy alkotásának vezetését, mely az
ő szakértelme és buzgalma folytán, nem csak kerületünk,
hanem egyetemes magyar protestáns egyházunknak
díszére váland.
Addig is, mig ő adhatna jelentést a mélt. Igazg.-
Tanácsnak, alulírott, mint főtiszt, és mélt. Szász Domokos,
püspök úr által az igazgatói teendők végzésével ideig­
lenesen megbízott helyettes, a következőkben bátorkodom
megtenni előterjesztésemet fakultásunk viszonyairól.
Miután folyó hó 5-én az internátusba felvételért
való folyamodás határideje lejárt, jelzett napon főtiszt,
püspök úr elnöklete alatt tartott tanári gyűlésünk a be­
érkezett kérvényeket vette tárgyalás alá. Kérvényezők,
minden várakozást felülmúló számmal, 87-én jelentkeztek;
és mig egyfelől e nagy szám meglepett mindnyájunkat,
másfelől örömmel szolgálhat tudomásul az egyház-
kerületnek, mert fényes tanúbizonysága ez annak, hogy
a fakultás felállítása csakugyan hiányokat pótol, és egy­
házkerületünk kulturális életében már most, első meg­
nyitásakor is, mint nélkülözhetetlen tényező mutatta
be magát.
A 87 folyamodó közül 38 theologus, 44 bölcsészet-
hallgató, 4 joghaligató, 1 pedig orvos-növendék volt.
Intézetünk belső berendezése, legalább ez év folya­
mán, és éppen azért, mert ttjainknak ily nagy kontin­
gensére még csak távolról sem mertünk számítani, nem
engedvén meg mind a jelentkezők felvételét, azért a kér­
vényeket tárgyalás alá véve, előnyt adtunk a hittan­
hallgatóknak, majd azon ev. ref. és ág. ev. bölcsészet-
hallgatóknak, kik pályájuknak még kezdetén állván, in­
kább rászorulnak intézetünk támogatására, végre azon
joghallgatókat is figyelembe vettük, kiknek felvétele in­
tézetünk részére némi előnynyel járt.
íg y felvétetett 38 theologus, 37 bölcsészethallgató
és 3 joghallgató, azaz, összesen 78, tehát oly szám, mely
berendezésünket már túl is haladta, és annak után pót­
lását tette szükségessé.
A hittan-hallgatókat mind teljes ingyenes ellátás
kedvezményében részesítettük, mit bár a költségvetés
kerete nem enged ugyan meg, eléggé indokol az, hogy
intézetünk, mint új keletű, létezhetése, fennállása érde­
kében, magához kell hogy vonjon oly számú theologus
ifjút, a mennyiért egy ily nagy apparátust fentartani érde­
mes ; de különösen, hogy intézetünk számára a szuk-
krescentiát biztosítsuk. íg y sikerült elérnünk, hogy első
éves hittan-hallgatóink száma majdnem felét teszi a
magyarországi összes ev. ref. theologia akadémiák első
éves hallgatóinak, már pedig a hol az ifjúság, ott a
jövendő.
Ezen kívül, három jó bizonyitványu, szegény ifjút
50— 50, illetőleg, 25 forint stipendiumban is részesítettünk,
mivel intézetünk nevelőségek szerzéséről szegényebb hall­
gatói részére még nem gondoskodhatott, sőt az ünnep-
követségi jótéteményt sem helyezhette biztos kilátásba.
A 37 bölcsészet-hallgató közül Farkas I.ajos, segéd­
lelkészt, ki intézetünkben, főtiszt, püspök úr intézkedése
folytán, az ének-, és zene-tanítást teljesitendi, ingyen el­
látásra jegyeztük elő, mig a többi harminchatot, köztük
321.
öt ág. ev. vallásut, 80 forint évi tejes díj fizetéssel vettük
be az internátusba.
A joghallgatók közül kettő kétszeres dijat (160 frt.)
ajánlván fel, vétetett be, a harmadiknak pedig testvére,
dr. Benedek Zoltán, kolozsvári gyakorló orvos, azonfelül,
hogy öcscse a 80 forint teljes dijat fizeti, felajánlotta
s kötelező Írásban is adta, hogy mig Kolozsvárit tar­
tózkodik, intézetünkben az orvosi teendőket díjtalanul végzi.
A felvett és elútasitott folyamodók azonnal érte­
sítettek az eredményről; egyúttal tudtul adtuk a föl-
vetteknek, hogy a tápintézet 10 én megnyílik.
A z értesítés szétküldése után csakhamar sereglett
az ifjúság.
A tápintézet is megnyílt 10-én, és csakhamar el
érte bennlakó iijuságunk azt a számot, melynél meg is
állapodott.
A 78 felvett közül jelentkezett és beiratkozott 73,
35 hittan-hallgató, 35 bölcsészet-hallgató, és 3 joghallgató.
Öten a kedvezményt nem vették igénybe. Mint­
hogy azonban egy bölcsészethallgató katona-ügyben
távozott, 2 hittanhallgató pedig pályaválasztását meg­
bánván, egy közülök a bölcsészeti szakra ment át, egy
pedig városunkat is elhagyta, jelenleg van 71 benlakónk
és pedig 33 theologus, 3 jogász és 35 bölcsész.
A hittanhallgatók közül 15 első éves, rí másod­
éves 3 harmad éves és 4 negyed éves. A bölcsészet-
hallgatók közül 3 ág. evang. a többi mind ev. ref.
vallás u.
íg y megállapodott számú ifjúságunkat az interná­
tusbán elhelyeztük a háló, dolgozó termekbe és az ét­
kezőkbe beosztottuk.
Folyó hó 15-én volt a tanévnek ünnepélyes meg­
nyitása és azóta intézetünkben a rendes munka és házi
rend úgy az előadások tartására, mint az ifjúság foglal­
kozására nézve immár két hét óta rendes folyamatban
van. Theologus ifjaink igénybe véve a vallás- és köz-
oktatásügyi miniszter úr Ó exelencíájának 18,396— 1895
sz. rendelete által nyújtott kedvezményt, mindannjúan
egyúttal a Ferenc József tudomány-egyetem bölcsészet-
nyelv és történettudományi karának rendes hallgatói;
mi által mi intézetünkből a tudomány-egyetemnek 68.
bölcsészethallgató polgárt adunk. H ogy theologusaink
részére miképpen sikerült a theologiai és bölcsészeti elő­
adások látogatását egybeállitani, erre nézve van szeren­
csénk a Fő tiszteletű Püspök úr által helybenhagyott
tanrendünket mellékelni; (Alább közöljük. S z e r k . ) tisz­
telettel kérve ennek mielőbbi kinyomtatását, hogy a nagy
közönséget is tájékoztathassuk ezen sokak által félreér­
tett dologban.
Lehetetlen, a legnagyobb öröm és hálaérzet nélkül
felemlítenem azon kitüntető kegyet, melyben folyó hó
22-én koronás uralkodónk, ő császári és apostoli királyi
Felsége, Ferenc Jószef Ur, intézetünket részesítette, midőn
magas látogatásával azt megtisztelve, megszemlélte,
felőle tudakozódott és a látottak s hallottak felett leg­
magasabb megelégedését nyilatkoztatni, méitóztatott.
Méltán tekinthetjük a királyi kegy ama nyilvánulását,
mint az ő Felsége nevét viselő tudomány-egyetem és
fakultásunk között létesült kapcsolat hova-tovább belsőbbé
válásának zálogát.
 322. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Intemátusunk, mely modern követelményeknek
megfelelőleg van berendezve, egyik főfeladatául tekinti,
hogy erős hítü, buzgó, tudományos ev. ref. lelkészeket
növeljen, és egyházunk iránt önzetlen szeret etet csepeg­
tessen a jövő protestáns tanárainak leikébe. E végből
súlyt fektet a protestáns vallásos érzelem kifejtésére,
a tudomáuy és munka megkedveltetésére, felkölteni
kivánja az ifjak lelkében a nemesebb ambíciót és mind
e végből tanulmányaiban és szórakozásaiban egyiránt
komolyságra akarja szoktatni az ifjakat, mindentől, a mi
léha, erkölcstelen, felületes, testet és lelket beszennyező :
ez a mi minden feladatának magaslatán álló internátus-
nak is — feladatunk.
Ide vonatkozólag, vagyok bátor, fenti előterjesztésem
záradékául még egy pár dologban kérdést intézni a
Méltóságos Igazgató-Tanácshoz.
A méltóságos Igazgató-Tanács 3194— 1895.számú
utalványozása alapján, folyó 1895/96. tanévre fakultásunk
könyvtára részére 500 frt kiutaltatott. A könyvek vá­
sárlására s a lapok, folyóiratok beszerzésére a megren­
deléseket megtettük. De méltóztat azt jói tudni, hogy
évi 500 frtjával gyarapítva könyvtárunkat, az csak
későre lesz elegendő ahhoz, hogy ifjaink abból vágyaik­
nak s hajlamaiknak megfelelő táplálékot nyerjenek.
Más utón is kell tehát könyvtárunk gyarapításáról gon­
doskodnunk. Azért kérem fel a méltóságos Igazgató
Tanácsot, hogy esetleg méltóztatnék felszólítani azon
kollégiumainkat, melyek mellett egykor theol. szakké-
pezdék is állottak fenn, hogy theol. szakmunkáikat és
egyéb szakbeli duplumaikat részünkre bocsátanák át.
Továbbá, mivel arra kell törekednünk, hogy ifjaink
már benn az internátus falai között lehető minden ne­
mesebb szórakozást feltaláljanak: méltóztassék bennünket
e tekintetben támogatni. Es itt kérésem főleg a követ­
kező : hogy az ének és zenetanitó lehetőleg azon hely­
zetbe hozassék, hogy szabad idejét egyedül internátusunk
ifjainak ének- és zeneoktatására fordíthassa s ifjaink a
kedély és léleknemesitő énekben és zenében tőle minél
többet elsajátíthassanak; továbbá, hogy az iQuság részére
az olvasótermen kívül, még egy szórakozásra szánt helyi­
ség, esetleg tekeasztallal, téli tekepályával, sakk, ostábla­
játékkal rendeztessék be, a tél folyamán udvarunkon kor­
csolya-pályát alakíthassunk és tavaszszal egy nyári teke­
pályát is bocsáthassunk a növendékek rendelkezésére.
Ezekben van szerencsém a tanárikar nevében jelen­
tésemet és kérésemet a Méltóságos Igazgató-Tanácshoz
benyújtani, kérve és remélve, hogy a mily mértékben
szivükön hordozták eddig a fakultás létesülhetésének
ügyét, kegyeskedjék, szellemi működésének sikerét is
oly hathatósan támogatni.
Kolozsvár, 1895. évi szeptember hó 28-án.
P o k o ly Jó zsef,
h. igazgató.
T a n ü g y.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület theologiai fakul­
tásának Tanrendje az lSgpjgó. tanév I-ső felére.
AJ A theologiai szakon előadott tantárgyak.
I. Ószövetségi biblica theologia. Heti három óra;
hétfőn, szerdán, pénteken, 8 — 9-ig. Kenessey Béla, ny. r.
tanár, a IV tanteremben.
II. Ószövetségi isagogica. Heti három óra; hétfőn,
szerdán, pénteken, 9— io ig . Ugyanaz, a III. tanteremben.
III. Liturgica. Heti két óra; pénteken, 10— I i-ig,
szombaton, i i — 12 ig. Molnár Albei'i, ny. r. tanár, a IV
tanteremben.
IV Catechetica Heti két óra; hétfőn, és csütör­
tökön, 10— 11 ig. Ugyanaz, ugyanott.
V Szónoklati gyakorlatok, és gyakorlati biblia-
magyarázat. Heti két óra; hétfőn, 3 — 5. Ugyanaz, a III. tant.
40. szám.
VI. H om iletikai seminaHum. Heti két ó ra; kedden,
3— 5-ig- Ugyanaz, a IV tanteremben.
VII. Héber nyelv. Heti három óra; hétfőn, szerdán,
pénteken, 10— n*ig. D r . Kecskeméthy Istvá?i, ny. r. tanár,
a III. tanteremben.
VIII. Uj-szövetségi hellén nyelv. Heti két óra; ked­
den, és csütörtökön, 10— 11 -ig. Ugyanaz, ugyanott.
IX. Ó szövetségi szejttirás m agyarázat. Heti három
óra; hétfőn, szerdán, pénteken, 11 — 12-ig. Ugyanaz,
ugyanott.
X. Újszövetségi szentírás magyarázat. Heti három
óra; kedden, csütörtökön, 11 — 12-ig, pénteken 12 — i-ig.
Ugyanaz, a IV tanteremben.
XI. M agyarprot. egyházjog. Heti négy óra; kedden,
csütörtökön, szombaton, 8— 9 ig, pénteken 9— 10-ig. Po­
koly J ó zse f ny. r. tanár, a IV tanteremben.
XII. Egyetemes egyház-történelem. Heti négy- óra;
kedden, csütörtökön, 9— io-ig, szombaton 9— 1 i-ig. Ugyan­
az, a III. tanteremben.
XIII. Keresztyén erkölcstan. Heti három óra; ked­
den, szel dán, csütörtökön, 7 8-ig. Nagy Károly, ny. r.
tanár, a IV tanteremben.
X IV Dogma történet, Heti két ó ra ; pénteken, és
szombaton, 7— 8-ig. Ugyanaz, ugyanott.
X V Vallás-bölcsészet. Heti három óra; kedden,
csütörtökön, szombaton, 8— 9 ig. Ugyanaz, a III. tan­
teremben.
XVI. E gyházi ének. Heti egy óra; pénteken, 2—
3-ig. Farkas Lajos , ének . és zene-tanitó, a zene-teremben.
X VII E gyházi zene. Heti három óra; hétfőn, szer­
dán, pénteken, 11 — 12 ig. Ugya?iaz, ugyanott.
B) A Ferenc József tudomány-egyetem bölcsészet-,
nyelv-, és történet-tudományi karán hallgatandó
tárgyak.
I. Psychologia. Heti négy ó ra ; hétfőn, és csütör­
tökön, 5— 7 *ig. Schnelier István ny. r. tanár, 9. tan­
teremben.
II. Növeléstan. Heti három óra; hétfőn, szerdán, és
pénteken, 8— 9 ig. Ugya?iaz, ugyanott.
III. A X V I ik szazad költészetének története. Heti
négy óra; csütörtökön, és szombaton, 3— 5-ig. Dr. Széchy
Károly , ny. r. tanár, a 8. tanteremben.
IV Francia nyelvtan, kezdők számára. Heti három
ó ra ; hétfőn, szerdán, pénteken, 5 — 6-ig. G rá f Jakab , m.
tanító, az 1. tanteremben.
V Francia nyelvtan, haladók szám ára. Heti két
óra; szerdán, és pénteken, 6— 7 ig. Ugyanaz, a 13. tan­
teremben.
VI. Angolnyelvtan . Heti két óra; kedden, és pén­
teken, 6— 7-ig. Kovács János, m. tanító, a 15. tanteremben.
Jfegystá. A hittan-hallgatók, tíz rendes óra hall­
gatása mellett, rendes egyetemi polgárok lévén, a meny­
nyiben a reájuk kötelezőleg előirott tantárgyak óra
száma tizet el nem érné, a bölcsészet-, nyelv-, és tör-
ténet-tudománykarban szabadon választott előadások hall­
gatásával, legalább tíz órára, kiegészíteni kötelesek.
F ü g g e l ék.
Tervezet a theol. fa kv ltá s 7iövendékeÍ7iek dokt07*i szig 07'-
lata , s egyetemi tamdm ányai tárgyában.
A) Szigorlat.
Bármely szakcsoportból tesz szigorlatot a jelö lt:
bölcsészet-tudori oklevelet nyer.
A szakcsoportok, a jelöltek tanulmányaira való
tekintettel, a szigorlati szabályzat 8-ik szakasza har­
madik kikezdésének alkalmazásával a következőleg
állapíthatók meg.
1. Philosophia, esthetica, pedagógia.
2. Esthetica, philosophia, magyar irodalom története.
3. Pedagógia, philosophia, hazai, vagy egyet. tört.
 40. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
4. Egyetemes történelem, hazai történelem, magyar
irodalom története.
5. Magyar irodalom, esthetica, valamely modern
nyelv-tudomány, irodalom története.
B) Egyetemi tanulmányok.
L s ő évfolyam.
I. Semester. I. *Bölcsészet-történet. Négy óra.
II. ^Nevelés elmélete. Három óra. III. *Magyar irodalom
története. Négy óra. IV ^Valamely modern nyelv. Két
óra. Összesen: tizenhárom óra.
II. Semester. I. *Bölcsészet-történet. Négy óra.
II. ^Nevelés elmélete. Három óra. III. ^Magyar irodalom
története. Négy óra. IV *Valamely modern nyelv. Két
óra. Összesen : tizenhárom óra.
II- ik évfolyam.
/. Semester. I. Bölcsészet története. Négy óra. II. Pe­
dagógia története. Három óra. III. Magyar irodalom tör­
ténete. Négy óra. IV ^Valamely modern nyelv. K ét óra.
Összesen tizenhárom óra.
21 Semester. I. Bölcsészet története. Négy óra.
II. Pedagógia története. Három óra. III. Magyar irodalom
története. Négy óra. IV ^Valamely modern nyelv. K ét
óra. V *Esthetica Két óra. Összesen : tizenöt óra.
I I I - ik évfolyam.
I. Semester. Tanítás elmélete. Három óra. II. *Hazai,
vagy egyetemes történet. Négy óra. III. *Psychologia.
Négy óra. IV ^Valamely modern nyelv. Két óra. Ösz-
szesen: tizenhárom óra.
II. Semester. I. *Hazai, vagy egyetemes történet.
Négy óra. II. Logica. Három óra. III. ^Valamely modern
nyelv. Három óra. Összesen: tiz óra.
IV - ik évfolyam.
I. Semester. I. * Alkotmányjog. Öt óra. II. *Köz-
egésségtan. Két óra. III. ^Valamely modern nyelv. Há­
rom óra. Összesen: tiz óra.
II. Semester. I. ^Alkotmányjog. Öt óra. II. Esthe­
tica. Két óra. III. * Valamely modern nyelv. Három óra.
Összesen tiz óra.
Jegyzet. Jelen tervezet a theol. fakultás azon nö­
vendékei számára, kik egy-négy évig a kolozsvári theol.
fakultáson hallgatnak, és úgy van beállítva, hogy a ter­
vezet Il-ik részében felsorolt tantárgyak hallgatása után,
az I-ső részben említett öt szakcsoport bármelyikéből
bölcsészet doktori szigorlatot tehetnek. Azonban, a hittan­
hallgatók, hajlamaiknak megfelelőien, a csillaggal jelzett
előadások kivételével, melyeknek hallgatása feltétlenül
kötelező, bármelyik szakcsoportban szabadon választ­
hatják meg a tantárgyakat, melyeket hallgatni, s me­
lyekből majdan bölcsészct-doktori oklevelet szerezni,
óhajtanak; az igy választott előadások óra-számának,
azonban legalább tíznek kell lenni.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r. 1S95. szept. 28.
Elnökölt főtiszt, püspök, Szász Domokos, atyánkfia.
Jelen voltak: Dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes, dr.
Vályi Gábor, Domokos Antal, igazg.-tanácsosok, Márkus
János, titkár, Deák József, pénztárnok, Maksay János,
számvevő, és Kádár János, segéd-titkár.
A z időközben elnökileg elintézett ügyek bejelentése,
és a tett intézkedések jóváhagyó tudomásul vétele után,
főtiszt, püspök, atyánkfia, emel szót, és rámutatván az
anyaszentegyház egész életére oly mélyreható befolyással
bíró egyházpolitikai törvények közeli életbe léptetésére:
jelzi, hogy addig is, mig az ezen törvények által sok
tekintetben módosult lelkészi munkakör szabályozására
vonatkozólag az egyetemes konvent illetékes határozatait
323
meghozhatná, szükségesnek tartotta, ideiglenesen, az anya­
szentegyház Öszszes híveihez s külön öszszes papjaink­
hoz főpásztori körlevelet intézni, melyben őket az élet­
be lépendő törvényekkel szemben követendő eljárásra
nézve tájékozza. E körleveleket a tárgy nagy fontossá­
gánál fogva, az egyházkerület időközi kormányzatával
megbízott lg. Tanácsnak tudomásul vétel és az esetleges
észrevételek megtétele céljából, mutatja be. Igazgató-
Tanácsunk a bölcs körültekintéssel, s a világi törvénye­
ket anyaszentegyházunk szellemi elhivatásával oly
hármonikusan öszszeegyeztető modorban irt körleveleket
a koronás király által szentesített törvényekkel teljesen
megegyezőknek, sőt azok akadálytalan végrehajthatását
nagy mértékben elősegitőknek találván: teljtartalmulag
elfogadta s kibocsátásukat szükségesnek találta.
Felső-Boldogasszony falvi nyug. tanító felebbezése
alapján tárgyalás alá vette lg. Tanácsunk az udvarhelyi
egyházmegye azon határozatát, mely szerint nevezett
tanítót a kepe és egyéb egyházi terhek hordozására
kötelezte s miután a kepefizetés ügyében első fokú ha­
tározatot hozni az egyház presbitériuma s nem az egyház -
megyei tanács jogosult: a határozatot feloldotta, utasítván
az egyház presbitériumát a törvényszerű eljárásra.
Seprődi leány-egyházközségünk azon kérése, hogy
220 frtnyi központi tőkéje kebli kezelesre kiadassák,
indokok hiányában, teljesíthető nem volt.
Márkodi egyházközségünk kántortanitói javadalmá­
nak emelése, az egyházmegyei tanács ezt ellenző hatá­
rozatának módosításával, m egengedhet t, mert az egyház
felebbezésében az egyházmegyei tanács által fölhozott
aggodalmakat elenyésztette.
A z erdélyrészi szeszgyárosok Deésen tartott érte­
kezletének vezetősége által egyházkerületünktől követelt
75 frtnyi költség-hozzájárulási összeg kifizetését lg. T a ­
nácsunk megtagadta, mert az értekezletet összehívó
fölszólitásban költségek fölmerüléséről szó nem volt s
igy az értekezleten megjelent képviselőnk nem is volt
fölhatalmazva a költségekben való részvételre nézve
nyilatkozni, illetve, kötelezettséget vállalni.
A tavaszi konvent által megállapított országos
Özvegy-árva gyámintézeti alapszabály-tervezetre egyház­
kerületi vélemény kivántatván: Igazgató-Tanácsunk a
tervezetet, úgy, a mint azt a konvent megállapította, el­
fogadhatónak találta, s erről a konventet értesíteni, ha­
tározta, kifejezvén egyúttal az intézet mielőbbi életbe
léptetése iránti óhaját is.
Tárgyaltatott, továbbá, a kiküldött, s főtiszt, püspök,
atyánkfia, elnöklete alatt működött bizottságnak a theol.
fakultás folavatási innepélyére vonatkozó jelentése, mely­
ben az innepély részletes programmjának megállapítására
is javaslat tétetett. E javaslat szerint, az innepély egyik
része a templomban, és a másik része a főlavatandó fa­
kultás dísz-termében volna megtartandó. Ig.-Tanácsunk,
azonban, a programon templomi részét, a hosszadalmas­
ság kikerülése céljából, elejtvén, az egész innepélyt a
dísz-teremben határozta megtartatni, a következő sor­
renddel: 1. Főtiszt, püspök, atyánkfia, által tartandó ima.
2. A theologia igazgatójának alkalmi beszéde. 3. A z in­
tézet rövid történetének dr. Kolosvári Sándor, elnök-
helyettes, aa. által leendő felolvasása. 4. Tisza Kálmán,
konventi világi elnök üdvözlő beszéde. 5. Kun Bertalan,
konventi egyházi elnök záró-imája, és kozben-közben, a
theol. dalkarnak énekei. Délben az intézet konviktusi
helyiségeiben adandó bankett, és estve színházi dísz­
előadás lesz.
Fogarasi lelkészünk jelentése, mely szerint Dániel-
alapitványt élvezett Kádár Mózesné elhalt, tudomásul
vétetett s az alapítványi segély második félévi részlete
nevezett elhalt lelkészné leánya részére, temetési költ­
ségül kiutaltatott; a jövő év elejétől kezdve pedig ezen
segély özv. Maksay Gyulánénak, rugonfalvi volt papunk
özvegyének utaltatott ki.
 324- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A páncélcsehi körlelkészi javadalom emelésére
szerződésileg biztosított évi 100 frt. segély további
folyósítását az Emke megtagadván, illetékes esperesünk
felhivatott, hogy a közlelkészség szervezését ezen segély
tekinteten kivül hagyásával készítse elő.
Magyarókereki egyházunk lelkésze községi bizo-
nyitványnyal igazolt kérésében jégverés okozta kárai
megtérítése címén segélyéit folyamodott, de Ig.-Taná-
csunk e kérést nem teljesíthette, sőt elvi határozatképpen
kimondotta, hogy a segélyezési ügy zavarásának kike­
rülése céljából, időközi segély kérvény eket egyáltalán nem
vesz tekintetbe.
Végül, felolvastatott theol. fakultásunk igazgatójának
az intézet berendezkedéséről s működése megkezdéséről
szóló jelentése, a melynek rendjén előadott néhány ké­
résre vonatkozólag az elnökség hatalmaztatott föl a
szükséges intézkedések megtételére. E jelentés különben
az uj intézmény iránt oly jóakarattal érdeklődő nagy
közönség tájékozásául e lap más helyén teljtartalmulag
közölve van.
Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén: Ig.-Tanácsunk
másodfokú közigazgatási bírósággá alakult s Miklósi József,
volt páncélcsehi lelkész azon felebbezését tárgyalta,
melyet nevezett aá. a széki egyházmegyei közig, bíró­
ság ítélete ellen adott be. Beható tanácskozás után, a
fennemlitett delegált bíróság ítélete helybenhagyatott,
mert annak indokai ellen felebbező aa. számba vehető
védekezést nem adott. Ezzel a páncélcsehi fizetés-kiszol­
gáltatási differenciák, melyek oly rég húzódó kellemetlen
eljárásra adtak alkalmat, végellátást nyertek.
A z ülés még néhány apróbb személyi ügyet is
elintézvén, három órai tanácskozás után, bezáratott.
r- s-
Az egyházmegyékből.
A kolozs-kalotai egyházmegyéből.
(Vége.)
A harmadik nap ismét jelentéssel kezdődött. A jelen­
tések sora a főjegyzőre, és a tanügyi előadóra került;
amaz az egyházmegyei tanács működéséről, ez a tanügy ál­
lapotánál. A terjedelmes és könnyen áttekinthető jegyzői
jelentés az egyházmegye egy évi kormányzását tüntetvén
fel, tehát oly dolgokat, melyek úgyszólván az egyes egyházak
bel életére vonatkoznak, azokat itt felesleges elmondani. Egy
pár fontosabb javaslata úgy is alább szőnyegre kerül. De
a B i t a i Kálmán nagy gonddal összeállított és sok uj
dolgot felszínre hozott jelentéséből egy pár passzust ki­
emelünk.
Az egyházmegyében harmincegy felekezeti iskola van, és
ebben tiz okleveles, tizenegy oklevél nélküli tanító műkö­
dött, mig még tiz állás betöltetlen. Ezekben részint a papok mű­
ködtek, részint szünetelt a tanítás. De, a harmincegy iskola közül
jó felszerelésű alig öt-hat; a többiben nem csak a felszerelés
rósz, vagy éppen hiányzik, de az épület sem felel meg a
törvény kívánalmainak. így tehát, nem csodálkozhatunk, ha
népünk lassan halad a felvilágosodás utján. Oka pedig
mind ennek a már oly sokat hangoztatott s z e g é n y s é g .
És még az is, hogy némely község félve a terhektől (mire
szintén van oka, már is annyi terhet hordoz), vonakodik
az államositástúl, és egyáltalában k ö z ö n y ö s a tanügy
T A R C A.
A heretikus Kelet.
Egyháztörténeti szempontbúi mind jobban és jobban
magukra vonják a tudományos világ figyelmét azok a val­
lásos törekvések, a melyek a nyugati és keleti egyház
határvonalában, tehát a magyarok uralmi szférájában eső
40. szám.
ránt. Nem törődik azzal, hogy a gyermeke csak egy fokkal-
áll feljebb igás barmánál. Az iskolába járóknál is azt je­
gyezte meg a tanügyi előadó, hogy nem tudnak eleg ér­
t e l m e s e n beszélni, a mi szintén nagy hiba, és hogy a
v a l l á s o s é r z é s művelésére nincs elég súly fektetve.
Pedig, éppen ez utóbbi lesz jövőben az ákhillesi pont.
Ha az ifjúság leikébe nem hintegetjük a vallás-erkölcsi
élet magvait, és az anyaszentegyház szeretetét, akkor bizo­
nyosan bekövetkezik az, a mitől most félünk: a vallásos
életnek még nagyobb mérvű megcsappanása. Természetes,
hogy azt a veszedelmet nem kerülhetjük ki másképpen,
csak úgy, ha megragadjuk az ijuság vallásos növelését, és,
ha vasárnap délutánonkint, a hitelszövetkezeti gyűlések he­
lyett, a felserdülteket vallásos oktatásban részesítjük. Az
igaz, hogy ez egy kissé terhesebb dolog, mint egy meleg
szobában a kölcsönöket megszavazni, de az ur szolgáinak
az egy s z ü k s é g e s d o l o g b a n kell első sorban foglal­
kozni, csak azután a Mártha szerepére vállalkozni, s a
húsos fazekak körül forgolódni.
íme, a sok jelentés. Ilyen ma az egyházmegyei élet. Idő­
közben nainden ügyet elvégeznek, úgy, hogy a közgyűlésnek alig
marad teendője. Mostan is a mi teendő volt, azt elvégeztük né­
hány óra alatt. És pedig : az egyházmegyei tanács egy javaslatot
terjesztett elő, mely megszabja, hogy a számadások elkészí­
téséért minő dijak számíthatók fel. E szerint, áz első cso­
portba eső egyházak számadásaiért felírható 6 frt, a második
csoportba esőkért 5 frt. és a harmadik csoportba esőkért
4 frt. Ez el is fogadtatott.
Ezután az új törvények értelmében alkotandó szabály-
rendeletnek tárgyalása került napirendre az egyházmegyei
tanács előterjesztésében. Nevezetesen:
a) Fegyelmi rendszabály az egyházközségi tagokkal szem­
ben. Ez csupán mint javaslat szerepelt, mert ennek megalko­
tása az egyházKÖzségek presbitériumának hatáskörébe tartozik.
De, mint e tekintetben alkalmas javaslatot, akármelyik egyház
magáévá teheti és a szükséghez képest ki is bővítheti. Meg-
valljuk, hogy egy kissé kényes természetű rendszabályok az
effélék, mert híveinket, ha erősen rendszabályozzuk, majd
elmenekülnek előle
b) A közgyűlésről igazolatlanul elmaradt tagokkal szem­
ben követendő eljárásról. Itt is úgy vagyunk, mint az előbbi
javaslatnál. A papságot megbüntethetjük, de a világiakat
nehezen. Ezen elfogadott javaslat szerint, ha a világiak két
gyűlésről igazolatlanul maradnak el, tisztük megszűntnek te­
kintendő. Ki tudja, lesz-e eredménye? S ha elcsapjuk, ka­
punké mást helyettük?
c) A közgyűlés ügyrendjéről készített javaslat, némi
módosításokkal, elfogadtatott.
d) Az árvák, szegények gondozásárúi szóló javaslat egy
bizottságnak adatott ki, bővebb tanúlmányozás végett.
Ez után még nehány kisebb ügy és indítvány került
tárgyalás alá, melyek simán mentek keresztül.
A pénztár megvizsgálására kiküldött bizottság is meg-
téve jelentését, kimondá közgyűlésünk, hogy: egyházkerü­
lettünk püspökét, t í z é v e s püspöki működése alkalmából,
feliratilag üdvözli, az ünnepélyen magát küldöttségileg
képviselteti.
Ezzel a gyűlés véget ért, s tudósításunkat mi is vé­
gezzük azon forró óhajtásunk kifejezésével, vajha a jövő év
próbáit dicsőségen kiállhatnók, hogy egyházunk hajója,
csöndesen haladjon tovább a fejlődésnek megkezdett útain 1
Vajda Ferenc-
területeken az ott lakó népségek szellemi életének száza­
dokon keresztül mozgatói voltak.
A magyar birodalom kiegészítő területei a déli és
keleti égtáj felől sajátságos létrehozói és fészkei voltak
már a 10-ik századtól fogva a ró maiság ellen opponáló
vallásos mozgalmaknak.
 40. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A mithíkus színezetű Bogumil tanai számára itt talált
termékeny talajra, s az ebből keletkezett patarénizrmis az
első nagy történelmi nevezetességű oppozició a hivatalos
egyházi mindenhatósággal szemben, a melybe visszanyúlnak
a később keletkező nyugati reformátori mozgalmaknak is
gyökérszálai. Hogy a délfrancia albigens, vagy waldens re­
formáció megindulásához szükséges előfogalmak innen szi­
várogtak át oda s így az és a bosnyák-bolgár patarénizmus
közt összefüggés létezik, erre már az a körülmény is fel­
hívta a kutatók figyelmét, hogy a régi nyugati kútfők a
provencei eretnekséget »Bulgarorum haeresis«, »Bulgári«
»Bugri« megnevezésekkel említik-
A keleti bogumilség, e felderítések következtében, és
éppen ránk nézve, egyik figyelemre legméltóbb egyháztör­
téneti jelenséggé emelkedett, a mely külső politikai szerepét
tekintve is, legalább oly jelentőségű, mint akár a waldi,
akár a huszita küzdelem. Hiszen, az Árpád királyok, IIÍ.
Bélától kezdve, valóságos keresztes háborút folytatnak a
boszniai patarénok ellen, s a százados villongásoknak, a
melyek alatt nemcsak a tömeg, hanem a harcos nemesség,
a bosnya bánok és királyok is a bogumil-vallás vallói és
védői, csak a török hódítások vetnek véget.
E hódítás előestéjén tért át az utolsó előtti bosnyák
király, politikai érdekből, a katholikus hitre, számtalan eret­
nek templomot és gazdag adományokat, a patarenus nem­
zeti egyház birtokait, szolgáltatva át a pápaságnak, a miből
azonban sem egyik, sem másik már hasznot nem húzott.
Tizennyolc év múlva Bosznia török pasasággá leve.
A bogumilség Magyarország déli részeire és a Havas­
alföldre, a hol a régi kún püspökség, s az egykor híres,
Erdély széleibe is benyúló milkoviai kát. püspökség ele­
nyésztek, szintén beszivárgott s a huszita-korszak beálltával,
a huszitasággal egybekapcsolódott.
Hogy a huszita mozgalom áthatott az északi részekbe,
azt tudjuk. De mit keresnek a husziták a havasokon is túl,
a magyar keleti uralom vajdaságaiban r
Tény az, hogy a huszitákkal kibékülő Zsigmond ma­
gyar földön nagy arányú huszita üldözést indít meg. S a
krónikák, a történeti kútfők egyező értelemben tudósítanak,
hogy a magvar husziták Moldovába száműzettek. Délmagyar-
országon, mint főinkvizitor, Marchiai Jakab működött s
számos eretneket megégetett. Balázs mesternek, a ki bácsi
nagyprépost volt, huszitasága miatt hamvait is megégette s
szétszóratta. Ez üldözések elől menekülnek nagy huszita nép­
sokasággal Tamás és Bálint klérikusok ugyancsak Moldovába,
a hol magyarra fordítják az ó- és uj testamentum könyveit,
hogy ezzel a moldovai magyar eretnekséget megerősítsék.
Es Moldovában oly nagy erőt vesz a huszitaság, hogy
az említett inkvizitort az erdélyi püspök is meghívja, mivel
a »rühös juhok Moldovából az ő nyáját is megmételyezik.
Ekkor már a rövid életű szerethi rom. kát. püspökség
megszűnt, s a püspöki székhely, a mely Moldovát a keleti
egyháztól elszakítani volt hivatva, még egy ideig való si­
kertelen működésre Bakóba tétetett át.
Már a reformáció korába esik a Bazilik Heraklid
vallási vonatkozású szereplése a moldvai vajdaságban.
Protestáns szempontbúi nem lesz érdektelen, ha pár
szóval megemlítjük ezt is.
Bazilik a reformáció első tizedeiben élt, s krétai szü­
letésű -kalandor volt. Nagy gazdagsághoz jutván, megfordult
Wittembergában s a reformáció főembereivel bő érintkezés­
ben állott. Majd maga is protestánssá lett s Melanrhton
több levelet irt neki.
Később Magyarországon forgolódik, honnan a császári
politika s magyar íourak pénzén szedett zsoldosokkal be­
csapott Moldovába, s annak vajdai székébe ült
Protestáns ember a moldovai vajdaság élén már ma­
gában is a legfeltűnőbb esemény.
Mint Moldávia ura, János Zsigmonddal szemben, némi
erdélyi várakra való követelésekkel lépett fel, s ekkor kül­
dötte neki az erdélyi választott király híres feleletét: a
»krétabeliek mindig hazugok. (Titus I. 12).
325-
Protestáns voltát leplezte ugyan országa előtt; de
tettei mind inkább erősítették az alattvalók gyanúját. így
Kotnárban, a protestáns Sommer igazgatása alatt, iskolát
állíttatott, s nemcsak a huszita maradékokat, hanem a boé-
rok fiait is oda gyüjteté. Ez iskolához meghívta Pencer
Gáspárt is, Melanchton vejét, de az Moldovába nem kíván­
kozott. Utóbb egy lengyel főnemes buzgó protestáns leányát
akarta feleségül venni; a mi egyházi pártállását, tagadása
mellett is, még világosabb színben tüntette fel.
Mihelyt az oláhság, melynél a keleti görögségnek is
csak satnya idomai éltek, arra eszmélt, hogy itt az uj vilá­
got alkotó forradalomnak még az ő földjükre is elható
mozdulásáról van szó, fejedelmét egy gyorsan szított össze­
esküvésben rögtön megölte.
Vele a moldovai protestáns irányú mozgalom hosszú
időre végett ért. -dm
0 B ita y Béla-
Különfélék.
S z iv e s fe lh ív á s .
Emlékeztetnünk kell olvasóinkat, hogy meg­
érkezett az utolsó negyed év. Sajnálattal kell
felpanaszolnunk, hogy az elmúlt kilenc hónap alatt
olvasóinknak több, mint f e l e egészen mesrfeled-
kezett rólunk. Nem küldöttek egyetlen krajcárt
sem. így nehéz lesz, a Közlönyt fentartani. Szívesen
kérem a hátrálékosokat, hogy tartozásukat mi­
előbb befizetni, szíveskedjenek.
Kolozsvártt, okt. 2. 1895.
___ Szász Gerő-
= Az utolsó házassági fó'törvényszéki ülés
alkalmával az esperesek, és jegyyők értekezletet tartottak
főtiszt, püspök, atyánkfia, elnöklete alatt, s elhatároztatott,
hogy az új egyházpolitikai helyzettel szemben okvetetlenül
szükséges, hogy útasitás adassék híveinknek jövendő maguk-
tartása tekintetében. Éz útasitást főtiszt, püspök aa. elkészí­
tette, kinyomatta, és bár megfelelő példányokban az espe­
resekhez is szétküldette, hogy annál szélesebb körökben el­
terjedhessen, hogy úgy szólván, mindenkinek keze ügyében
lehessen, jövő számunkban mi is, egész terjedelmében kö­
zöljük. Ez a nehány nap annál kevésbé szolgálhat hátrá­
nyunkra, mert a «Főpásztori körlevél» alakjában adott Uta­
sítás annyi körültekintéssel, oly meleg hangon, és a szabad­
elvű törvények iránt oly meggyőző szeretettel van megírva,
hogy a többi e fajta munkálatok között is értékes doku-
mentoma marad e nevezetes, és korszakot jelző napoknak.
Csupán azt említjük meg, hogy e fontos okmány oktbr. 6.
és 13-án, az isten tisztelet után, felolvasandó templomaink­
ban, és megmagyarázandó híveinknek. Tudjuk, hogy ez meg is
fog történni, és bizton reméljük, hogy ezzel el is oszlik egy
halom előítélet, egy rakás rémkép, és a protestáns elmékben
elfoglalja helyét a protestáns felfogás, és a dolgok új rend­
jével való megelégedés. Megszokás fog ugyan kelleni; az
emberek ragaszkodók a régihez, de úgy véljük, hogy a hosz-
szas tél után, nem nehéz dolog, hozzászokni a tavaszhoz.
= Maros-Vásárhelyi egyházunk képviselő tes
tülete mái napon tartott gyűlésében, a nt. Molnár Albert tá­
vozása folytán üresedésbe jött papi állomásra, hetvenegy sza­
vazattal Öt ellenében, T ó t h f a l u s i J ó z s e f , ev. ref. püs­
pöki titkárt, városunk szülöttéi, választotta meg. A választás,
melyet Vass Tamás, ev. ref. első-lelkész, mint püspöki he­
lyettes, tapintattal vezetett, a legszebb rendben folyt le, s
maga az eredmény, még az Öt ellenfélt is kielégítette. Tóth-
falusiban, ki Két év óta a legnagyobb megelégedésre tölti
be a püspöki titkári állást, egyházunk egy olyan papot nyert,
a kiben mindenki megnyugodhatik, s képességeinél fogva,
egyházunkra nézve valóságos nyereség. Hozza isten minél
előbb körünkbe! MarosVásárhely, 1895. szeptember 29.
P a l l ó s A l b e r t , igazgató.
 326. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
= Dicsérettel és meleg elismeréssel emléke-
zünk meg zilahi egyházunkról. Emlékeznek olvasóink, hogy
a szil.*szolnoki egyházmegye közgyűlése véleményezés végett
kiküldötte az egyházakhoz ama tervezetet, mely szerint a
különösen nagyobb egyházmegyék apróbbakra lennének
felosztandók. A zilahi egyház közgyűlése a napokban népes
ülést tartván, egyhangúlag nem csak elfogadta e javaslatot,
hanem feliratot határozott küldeni az egyházkerületi köz­
gyűléshez. Igen helyesen tette A kérelmezés szabados jo ­
gával élvén, ez által is hozzájárult, hogy az eszme fegfőbb
hatóságunk utján is terjedjen és készüljön a mihamarább
való megérésre. Annyi bizonyos, hogy az egyházpolitikai
törvények életbe léptével ez a dolog igen közel jutott a
megvalósuláshoz. Az egyházmegyei hivatalosak vállaira két­
szeres, sokszoros teher nehezedett, a jövedelem pedig a
minimumra szállott a lá : hát, meg kell osztani a terhet, hogy
az anyagiakban való megszűkülés ne okozzon kárt az egy­
házak vallásos-erkölcsi életében. Mégis csak világos dolog
az, hogy nagyobb emolumentomára van a köznek, ha egy
esperes t i z egyházat kormányoz jól, bölcsen, pontosan,
lelkiismeretesen, mint ha egy esperes h a t v a n - n y o l c v a n
egyházat adminisztrál roszul, mert ha akarata lenne is a
H IV A T A L O S RÉSZ.
3247 - Í 895 - KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyi evang . református kollégium
mélt. t. Elöljáróságának .
Tudomás és nyilvántartás céljából, tudatjuk a méltó-
ságos t. elöljáróságokkal, hogy a vallás és közoktatási m.
kir. miniszter ur folyó évi 47,361 szám alatt kelt intézvé-
nyével, a makói városi négy osztályú gimnáziumnak az
1S95 6 tanévvel kezdődőleg, a nyilvánossági jogot megadta
s a szegedi tankerületbe osztotta be.
Kolozsvárt, 1895. szept. 26.
P arádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ev. ref. püspök, mint elnök.
1180 - 1895- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyház­
megyébe kebelezett v i c é i egyházközség. p a p i állomására
ezennel pályázatot nyitok.
J a v a d a l o m : lakáson, gazdasági épületeken, és ker­
ten kivül, egyházhatósági becslés szerint, 357 frt. 75 kr.
mely összegbűi 303 frt. 51 kr. készpénz. Az özvegyi kegy­
év alatt a választott lelkész a javadalomnak felét élvezi, és
mig a tanitói fizetés állam-segélylyel kielégitve nem lesz,
tanitani is kötelessége.
Pályázati határnap: ez év okt. 26. A folyamodások
nt. S o m k e r e k i M i k l ó s , esperes atyánkfiához, Székre
küldendők.
Kolozsvárit, 1895. szept. 30. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
1 1 8 1 - 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sz.-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett k.- d o b a i egyházközség k á n t o r -
t a n i t ó i állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : 1. Tisztességes lakás, veteményes és
gyümölcsös kerttel. 2. 87 véka búza, 45 véka szemes ten­
geri. 3. Borváltság 80 frt. 4. Két öl tűzifa, beszállítva. 5.
Tandíj 40 frt. tizedkárpótlási kamatból, két részletben. 6.
Regále kártalanítási kamat 2 frt. 50 kr. 7. Államsegély
35 frt. 8. Egy h é t boglyas rét haszonélvezete. 9. A te­
metőkert széna és gyümölcs termése.
K ö t e l e s s é g e i : 1. A gyermekek tanítása. 2. Orgo­
nista-kántori teendők végzése. 3. Minden vasárnap és
ünnepnapon hol délelőtt, hol délután, s hetenkint három
köznapon az isteni tisztelet végzése.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
40. szám.
jóra, de sem fizikai, sem anyagi, sem erkölcsi erővel nem
győzheti. Hát csak kérelmezni mentol gyorsabban, mentői
több felől. Vitassák a »Papi Értekezletek« és szorítsák az
egyházmegyék közgyűléseit, hogy a legrövidebb idő alatt
egyhangúlag valósuljon meg ez eszme.
= Nyugtázás, és felszólítás. Minden külön nyug­
tázás helyett tudatom, hogy az erdélyi egyházkerület Papi
Értekezletének rendes tagsági dijában, a folyó évre, a kö­
vetkező dijakat vettem be: nt. Pap István, dézsi esperes
aá.-tól, tizenegy lelkész tagdíjában, 11 frtot. nt. Sorakereki
Miklós, széki esperes aá.-tól, huszonöt lelkész tagsági ille­
tékében, 25 frtot. t. Szabó Lajos, kolozs-kalotai e. m. pénz­
táros aá.-tól, harminchat lelkész után, 36 frtot. s egy segéd­
lelkész illetékében, 50 krt. nt. Lénárt József, görgényi es­
peres aá.-tól, tizenhét lelkész után, 17 frtot. t. Kiss József,
kézdi e. m. pénztáros aa. utján, tizennégy rendes, és egy
segéd-lelkésztől, 15 frtot. t. Kovács József, gerend-kereszturi
lelkésztől 1 forintot. A mint e nyugtázásból látható, egyház-
kerületünk 520 lelkésze közül a folyó évre tagsági dijat ez
ideig csak 105-en fizettek. Felkérem ennélfogva a nt. esperes,
és a tiszt, lelkész urakat, hogy: illetékeiket beküldeni, mél-
tóztassanak. B o r c s a M i h á l y , pénztáros.
Pályázati határidő: október 20.
A felszerelt pályázati kérvények nt. V i s k i Pál esperes
úrhoz küldendők, Zoványra.
Kolozsvárit, 1895. szept. 30. S zász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
1182— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a széki egyház­
megyébe kebelezett magyar d é c s e i egyházközség o r g o -
n i s t a - k á n t o r - t a n i t ó i állomására ezennel pályázat
nyittatik.
J a v a d a l o m : lakás és kerten kivül, 500 frt. kész­
pénz, az egyházközség pénztárából fizetve.
A megválasztott tanító csak egy évi sikeres szolgálat
után állandósittatik véglegesen.
K ö t e l e s s é g e : A mindennapi vegyes iskolában
három osztálynak és az ismétlő iskolának vezetése. É neL
tanítás minden osztályban. Templomban és temetéseknél
kántori szolgálat. Az egyházi jkönyv vitele.
Pályázati határnap: folyó év október 26-án. Folyamo­
dások nt. S o m k e r e k i M i k l ó s esperes a.-ához, Székre
küldendők.
Kolozsvárt, 1895. szept. 3°- Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspÖK.
935-1895- MEGHÍVÓ.
A n.-enyedi ev. ref. egyházmegye Őszi közgyűlése
folyó évi október 28-án Ó.-Tordán a papi lakban d. e. 9
órán kezdve tartatik, melyre van szerencsém a Méltóságos
fő- és algondnok urakat, a Mélt. és Tek. képviselőket, a
Nagy tiszteletű bekeblezett tanárokat, a tanitó-képviselőket
és a Tiszt, lelkész aáfiakat tisztelettel meghívni; utóbbiakat
felkérvén, hogy a körükben levő egyhm. képviselőket ideje­
korán értesíteni, szíveskedjenek.
Tárgyak: 1. Esperesi jelentés. 2. Főjegyzői jelentés
az egyhm. tanács működéséről. 3. Számvevői jelentés. 4.
Tanügyi előadó jelentése. 5. Felsőbb rendeletek. 6. Egyhm.
kép viselő választási szavazatok számbavétele. 7. Közalapi
segély-kérvények tárgyalása. 8. Szabályrendeletek megállapí­
tása. 9. Esetleg beérkező kérelmek, indítványok elintézése.
A közgyűlés végeztével papi értekezlet tartatik.
A n.-enyedi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától.
Miriszlón, 1895. szept. 28-án. Sándor János ,
esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
\z erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
IIIIIIIIUIIrilllllllimillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllNIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllimiiill!

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Október 10. 41. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉ N.

Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőséf/i iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 ki. küldendők: Küímagyarutca 9. sz.

A templomban. lására az
tárnak fel előttünk s egyszersmind hatalmas lé­
eddiginél még szélesebb munkatért

1. péssel közelebb visznek minket a különböző

Főpásztori körlevél vallásfelekezetek közti egyenlőség, a kölcsönös
biz erdélyi ev. ré t egyházkerület összes híveihez. türelem és békés együttélés fölséges céljához,
(Felolvastatott 1895 okt. 6-án, vasárnap délelőtti isten-tisztelet melynek eléréséért a letűnt időkben oly sokszor
alkalmával összes templomainkban) küzdöttünk s nem egyszer hiában áldoztunk.
»Minden lélek a felső hatalmasságoknak *
engedelmes legyen, mert nincsen hatalmasság, ha­ Az uj törvények közül az első: az 1894.
nem Istentől, és a mely hatalmasságok vannak, XXXI-ik törvénycikkely, a p o l g á r i h á z a s s á g ­
Istentől rendeltettek. Azért valaki ellene támad r ó l szól s az eddigi törvényes gyakorlattól el-
a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad térőleg, megállapítja azt, hogy ezután t ö r v é n y e s
ellene« (Rom. XIII. 1— 2). A nagy apostol e h á z a s s á g o t kötni, csak az állam által e célra
szavaival köszöntelek titeket, az Ur Jézus Krisz­ kirendelt polgári tisztviselő előtt lehet. Intelek
tusban mindnyájan kedves atyámfiai! Mert bi­ azért titeket, hogy a törvény e rendelkezését
zonynyal hírül vettétek, hogy dicsőségesen ural föltétlenül tiszteletben tartsátok s közületek mind­
kodó koronás királyunknak s törvényhozásunknak azok, kik házasságra lépni akarnak, ismerjék
egyező akarata folytán, folyó évi október hó kötelességüknek, e szándékukat legalább két héttel
í-től kezde három oly törvény lép életbe, mely előre illetékes lelki-pásztoruknak bejelenteni, a ki
a hazai összes vallásfelekezeteket, s ezeknek készséggel megadja nekik a szükséges felvilá­
sorában a mi erdélyi magyar kálvinista egyhá­ gosítást további teendőik felől, s egyszersmind,
zunkat is, sőt némely tekinteteknél fogva, első az eddigi gyakorlat szerint, házasságra lépésüket
sorban éppen minket közelről érdekel. E törvé­ a templomban közhírré teszi. Figyelmeztetlek
nyeknek, miután az Istentől rendek földi felső titeket kiváltképpen arra, hogy az uj törvény
hatalmasságaink által vannak megállapítva, a teljességgel nem tiltja s nem zárja ki azt, hogy
magyar haza minden hű és igaz polgára en­ a polgári tisztviselő előtt megkötött házasság, a
gedelmeskedni köteles, s mi erdélyi magyar kál­ kötés után azonnal az illetékes lelkipásztor által
vinisták annyival is inkább, mert a történelem egyházilag is megköttessék, eddigi szertartásunk
tanúsága szerint, anyaszentegyházunk hívei kez­ szerint eskütétel által megerősittessék, s a sze­
dettől fogva a magyar alkotmány és az alkot­ retet frigyére Isten áldása is kéressék. Sőt ellen­
mányos úton hozott törvények előtt készek valanak kezőleg, a törvény végrehajtására vonatkozó
mindig, még áldozatok árán is, önkint meghódolni, rendelet 67. §-sa annak kijelentésére utasítja a
s azoknak védelmében hajdan dicső fejedelmeink, polgári tisztviselőt, hogy a házasságnak előtte
a Bocskayak, Bethlenek és Rákóciak vezérlete történt megkötésével a házasfelek vallási köte­
alatt még életüket is feláldozták. Ez idő szerint, lességüknek még eleget nem tettek. Vallásos
részünkről ily nagy áldozatra szükség nincs, mert kötelességük pedig az, hogy ne elégedjenek meg
az uj törvények lelkiismeretünk szabadságát, a polgári kötéssel, hanem Istennek és saját gyü­
szent hitünk evangéliumi igazságait teljességgel lekezetüknek színe előtt szent esküvel kötelez­
nem sértik, sőt hitbuzgalmunk élesztésére, val­ zék el magukat az egymás iránti házastársi
lásunk és egyházunk iránti szeretetünk gyakor­ szeretetre s kérjék az egyház áldását, mert: Is­
 328. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 41. szám.

tentől száll alá minden jó adomány és tökéletes képen nem hajlandó, tántorithatatlanul ragasz­
ajándék. (Jak. I. 17.) Csak így lesz frigyük as zó kodjanak ahhoz, hogy születendő gyermekeik
igaz értelmében keresztyén házassággá s tesznek kövessék nemük szerint szülőik vallását, vag)'is:
bizonyságot arról, hogy nemcsak jó hazafiak, de a fiú az apáét, a leány az anyáét. Az a refor­
egyszersmind evangeliom szerint reformált anya- mátus vallásu férfiú, vagy nő, a ki akár házas­
szentegyházunknak buzgó hívei s Krisztus szavait ságra lépése előtt, akár azután vallását hűtlenül
alkalmazva, megadják »az államnak, a mi az elhagyja, avagy születendő, vagy már élő kiskorú
államé, s istennek, a mi az istené.« (Mát.XXII. 2 i.) gyermekét saját vallása s egyháza kötelékéből
* kiszakittatni engedi: szent vallásunk jövendő

A z uj törvények közül a második: az 1894. fenmaradását veszélyezteti s annak erősségeit

évi XXII-ik törvénycikkely intézkedik a g y e r ­ rongálja; már pedig ez szentlélek elleni bűn,

m e k e k v a l l á s á r ó l . És pedig megváltoztatja melyet Krisztus Urunk szavai szerint, isten sem

az 1868. évi LlII-ik törvénycikkelynek eddig ér­ bocsát meg. Kérlek azért s intelek titeket: >>ne

vényben volt azon rendelkezését, mely szerint a illessétek keserűséggel az istennek ama szent

vegyes házasságból származott gyermekek közül lelkét, mely által megpecsételhettek a teljes

a fiuk: atyjuknak, a leányok: anyjuknak vallását váltságnak napjaira.« (Éf. IX. 30.)

követik. Utat nyit arra, hogy a házasulandók *

házasságuk megkötése előtt megegyezhetnek ab­ Az uj törvények közül a harmadik az 18 94

ban, hogy gyermekeik valamennyien az atya, évi XXXIII-ik törvénycikk megállapítja azt, hogy
vagy anya vallását kövessék, abban neveltessenek. október -étől kezdve, a születések, házasságok,
A megegyezés azonban csak akkor érvényes, ha és halálesetek közhitelű nyilvántartására és ta ­
kir. közjegyző, kir. járásbiró, polgármester, szolga- núsítására, kizárólag az á 1 la m i a n y a k ö n y v e k
biró előtt jött létre s a törvény megállapítja azt, fognak szolgálni. Az eddigi törvényes gyakorlat
hogy ha ily előleges megegyezés nem történik, szerint, az anyakönyvek vezetése s nyilvántartása
akkor mint eddig, úgy ezután is a gyermekek a különböző vallásfelekezetek lelkipásztorainak
szülőik vallását nemük szerint követik. Az uj jogkörébe tartozott s vezették azokat, egymástól
törvény utat nyit továbbá még arra is hogy a lényegesen eltérő elvek szerint s mindenik a sa­
létre jött megegyezés később megváltoztatható ját, illetőleg, gyülekezete anyanyelvén. Ezután
azon esetben, ha valamelyik fél a másik házas­ vezetni fogják azokat az egész országban az
társ vallására tér át, s így házasságuk egy valiásuak állam által kinevezett közegek és pedig az erre
házasságává válik. Ez esetre a törvény úgy ren­ vonatkozó törvény s rendeletek által megállapí­
delkezik, hogy a születendő, valamint a hetedik tott egységes elvek szerint, egy nyelven s ez az
életévüket még be nem töltött gyermekek a állam hivatalos nyelve: a m a g y a r . E törvényes
szülők közös vallását kövessék. A törvénynek e intézkedés a magyar állameszmének e téren teljes
rendelkezései szent vallásunk fönmaradására, s diadalát, anyanyelvűnknek kizárólagos uralomra
evangeliom szerint reformált anyaszentegyházunk emelkedését jelenti, s jelenti tovább azt is, hogy
egész jövendőjére nézve csak azon egy esetben a különböző vallásfelekezetek között az eddig
nem rejtenek magukban veszedelmet s a bekö­ különböző elvek szerint vezetett anyakönyvezé­
vetkezőidők rendjén végpusztulást: ha valamennyi sek miatt gyakran fölmerült zavarok s viszálko-
ref. vallásu férfi, avagy nő, midőn házasságra lé­ dások megszűnnek s uralkodni fog az egység s
pendő, semmiféle tekintetek miatt bele nem az állami rend. Nekünk evangélium szerint refor-
egyezik abba, hogy születendő gyermekei vala­ máltaknak, kik a magyar állameszmének kezdet­
mennyien más vallásu házastársa vallását köves­ től fogva hívei voltunk, vagyunk és leszünk,
sék. Ellenkezőleg, hogy vallásos hitünk szent örök­ kiknek édes anyanyelvűnk a magyar, s kiknek
ségképpen átszálljon maradékaikra s boldogítsa vallásunk is méltán neveztetik: » m a g y a r v a l ­
őket is, a meggyőzés és szeretet szelíd fegyve­ l á s n a k « , ez uj törvényt lelki örömmel üdvö­
reivel kövessenek el mindent arra nézve, hogy zölni, rendelkezéseinek készséggel engedelmes-
születendő összes gyermekeik, előleges megegye­ kedni, a legkedvesebb hazafias kötelességünk s
zés utján, az ő hitüket és vallásukat kövessék. a magasabb rendű államérdeknek s anyanyel­
Abban az esetben, ha más vallásu leendő házas­ vűnknek e diadaláért zúgolódás nélkül áldoz-
társuk előzetes belegyezését erre megadni, semmi­ zuk föl azon anyagi előnyeinket és jogain-
 4i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 329 -

kát, melyeket eddig e téren élveztünk s gyako­ követnetek kell, hogy erdélyi reformált anya-
roltunk. szentegyházunk a maga erősségében továbbra is
Intelek azért titeket, kedves atyámíiai, ket­ fenmaradhasson s gyönyörű küldetése utján
tőre. Először is arra, hogy ha az isten házassági előre haladva, az idők végéig virulhasson. Már
szövetségetöket uj szülöttel áldja meg, vagy az apostol megmondd: »a regiek elmúltak, ime,
családotok valamelyik tagját magához szólítja, mindenek megújulnak« (II. Kor. V. 17.) Romjai
tartsátok szoros kötelességeknek, úgy a születés, fölött a régieknek, a mi anyaszentegyházunkban
mint a halálozási eseteket, az eddigi gyakorlat is támadjon uj élet; az eddiginél erősebb a
szerint, első sorban is azonnal lelkipásztorotuknak hitben, kitartóbb a reménységben s gazdagabb
tudomására hozni s kérni őt arra, hogy az uj a szeretetben. Maradjatok, mint eddig voltatok,
szülöttet a keresztség szent szákrámentuma által a felséges trónnak hű alattvalói, a magyar ha­
vegye föl evangélium szerint reformált anyaszent- zának minden áldozatra kész gyermekei s evan­
egyházunk tagjai sorába, jegyezze be az ezután gélium szerint reformált anyaszentegyházunknak
is vezetendő egyházi anyakönyvbe; ha pedig ha­ buzgó hívei. Látogassátok szorgalmasan a temlo-
lálozás történik, jelentsétek be azt is azonnal mot az élő isten házát, mely számunkra a men­
lelkipásztorotuknak a halotti anyakönyvbe beve­ nyeknek kapuja. Forduljatok bizalommai lelki­
zetés végett s kérjétek őt föl. a temetési szertartás pásztoraitokhoz, s ne engedjétek szétszakadozni
végzésére. Ezeknek megtörténte után tegyétek azon szent kötelékeket, melyek titeket eddig is
meg a törvényszabta bejelentést az illetékes ahhoz az egyházhoz kapcsoltak, melynek kebelén
állami anyakönyvezetőnél. Figyelmeztetlek tite­ születtetek, anyagi gondjának védelme alatt fel­
ket másodszor arra is, hogy az eddigi egyházi nő velkedtetek s mely vezérel titeket az élet
anyakönyvek, az uj törvény értelmében folyó hó utján az örökkévalóság révpartjai felé.
30-án lezáratnak ugyan, de továbbra is a mi Én pedig, kit az istennek kegyelme arra
birtokunkban s érvényben maradnak s e szerint, hivott el, hogy lennék az ő anyaszentegyházában
az eddig bejegyzett születésekről, esketésekről, mindeneknek szolgája, meg nem szűnök könyö­
és halálesetekről, a közhitelű kivonatokért ezután rögni érettetek, hogy isten, a kegyelemnek atyja,
is lelkipásztorotukhoz kell fordulnotok. a mi Urunk Jézus Krisztus által legyen veletek
Végül még egyet szivetekre kötök. s a bekövetkező uj időkben erősítsen, szenteljen,

Tudjátok, hogy a mi anyaszentegyházunknak s áldjon meg titeket. Ámen.

szolgálatában álló lelkipásztorainknak túlnyomó írtam és közrebocsátottam.

többsége, az élet mindennapi szükségeivel s nagy Kolozsvárit, 1895. szept. 27.

nélkülözésekkek küzdve, prédikálja Krisztus evan­ Szász Domokos,

géliumát, s építi isten országát. Eddigi törvényes
gyakorlatunk szerint, kötelesek valának híveink
lelkipásztoruknak a templomon kívül végzett
szolgálataiért fizetni a megállapított dijakat; úgy­
nevezett: stólákat. Az uj törvények életbelé­
pése folytán, a helyzet e tekintetben is megvál­
tozik s a híveknek az esketésekért, templomi
hirdetésekért a stóla-fizetések kötelezettsége
megszűnik. De figyelmeztetlek titeket Krisztus
Urunk eme szavaira: méltó a munkás az ő ju­
talmára (Luk. X. 7.); s arra, hogy még a hajdan-
korban igy szólott a próféta: »Jaj annak, ki az ő hetitek a korinthusi gyülekezet örömét, midőn az szól
felebarátjával ingyen szolgáltat s munkája bérét igy hozzájuk, ki nem »elegyiti meg istennek beszédét, min
neki meg nem adja« (Jer. XX. 13)
* való sá fá r az isten előtt; és nem arról a Krisztusról szól,
íme, kedves atyámfiai, az Ur Jézus Krisz­
tusnak megváltott népe! e főpásztori körlevelem
rendjén ezekről akartalak titeket fölvilágosítani,
s megjelölni azon irányt, melyet., a jövendőben
erdélyi evang. ref. püspök.
11.
Uj élet.
(Egyházi beszéd.)
II. Kor. 5. 17. A régiek elmúltak,
íme, mindenek meg­
újultak.
Kedves atyámfiai 1
Textusom szavaiban Pál, a nagy apostol, az a Pál,
a ki egykor szemtől-szemben állott Péterrel, és lett az
első protestáns, szól igy a korinthusi gyülekezethez :
y>a régiek ehmdtak, ime, mindenek megújultak .« Elképzel­
némelyek, hanem tisztán szól ő Krisztusról, m int istentől
kit test szerint ismert, hanem arról, a kit most nem test
szerint ismer; tehát, arról a szellemről, arról a lélekről,
arról a világokat átteremtő, mindenható erőrűl, mely a
mindenséget más formába önti, és lesz új ég, és új föld.
y>A régiek elmúltak , imé, mindenek megújtdtak.«
 330. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
íg y szólok én is hozzátok e szent alkalmatossággal.
A nagy apostolnak szavai egészen ránk alkalmazhatók.
A z a szellem, mely egy ezer esztendőn át őrködött édes
magyar hazánk szent földje, sokszor megtépett élete
felett, egy pár nappal ez előtt kibontotta szárnyait •
végig repült ennek bércei, völgyei felett, és a merre
szállt, és minden kis faluba eljutott, csak e vigasztaló^
reményeket keltő szavakat hangoztatta: >a régiek el­
m últak , ime, mindenek megújultak .« És mint a keresz-
tyénség kezdetében, hosszú, kínos szenvedések, nehéz
megpróbáltatások u'-án úgy a mi hazánk életében is,
majdnem ember feletti küzdelmeknek árán, az önfeláldo­
zásnak, a polgáii és lelkiismeretbeli függetlenségnek és
szabadságnak jutalmául: kél az egész vonalon új élet;
a dermesztő tél után virágot termő tavasz; a halálból
a főitámadás: ?>á régiek elmúltak, ime, mindenek meg­
újultak. «
Kedves atyámfiai, ti tudjátok, hogy ama törvényekről
szólok, melyek egy pár nappal ez előtt lépjek életbe.
A házassági jo gról; az állami anyakönyvekről, és a
gyermekek vallásáról szóló törvényekről. Tudjuk, hogy
sokan voltak és tán ma is sokan vannak, kik vegyes
érzelmekkel kisérték ezeknek megszületését, és ma sem
bíznak életükben. De mi azt is tudjuk, hogy ha a májusi
nap kezdi hinteni bűbájos sugarait, hiában erőlködik a
t é l; ha kelet felől felmosolyog a hajnal verőfényes mo­
solygása, nem lehet többé éjszaka; és ha beköszönt a nyár,
itt-amott lehet vihar, tán jégverés is, de az aratást meg nem
tagadja e föld. Ezt a földet néha, olykor meg lehetett
verni, de meggyalázni soha. Lakosainak lábaira lehetett
bilincseket kovácsolni, de fejüket, homlokukat az égtől
elszakitni, nem lehetett. A testet megölhették, de a lelket,
a szellemet — nem ; mert ez a föld a világosságnak, a
polgári erényeknek, a szabadságnak megszentelt földje.
Ennek bizonyítékai ama törvények, a melyek immár
megkezdték működésüket, és a melyek arra vannak hi­
vatva, hogy hosszú évszázadok könyeit letör üljék, sebeit
begyógyítsák, és megdönthetetlen fundamentomául szol­
gáljanak édes hazánk jövendő nagyságának. Ezért, mint
a korinthusi gyülekezet, fogadjuk lelkesült örömmel az
apostol szavait: *a régiek elmúltak, ime, mindenek meg-
újultak .«
V agy, azt kérdi tán valaki: mi az, a mi meg
újult e törvények által ?
Kedves atyámfiai, tíz évszázadon keresztül, egy
ezer esztendő óta él itt e földön a magyar. Voltak vérbe,
könybe fulladott napjai, meghúzva élete felett a halál­
harangot; és voltak ismét korszakai, holott a félvilág
hirdette nagyságát, és koronás fők voltak adófizetői.
A jó és balszerencse úgy forgatta kerekén nemzetünket,
mint az időjárás a mezők virágát, a rengeteg erdők
büszke tö lg y é t: jutott része a napfényből, és nem kí­
mélte meg a villám-csapás. És mégis, a magyar e föld­
nek nem volt soha ura, gazdája. Mintegy arra volt kény­
szerítve, hogy vérét ontsa: meghalni tudjon e földön, e
földért, de érte, rajta élni, ne tudjon soha. A magyar
hazájában nép volt, de nemzet nem; e föld Magyar-
ország volt, de magyar állam nem volt soha.
Kérlek, kedves atyámfiai, szavaimat vegyétek jól
41. szám.
figyelembe. Mi egy ország ? Nem egyéb, mint egy föld­
rajzi fogalom. E gy tenyérnyi hely, vagy száz és ezer
mértföldekre terjedő távolság, melynek határait természeti
védő vonalok jelölik; és oltalmazza, együtt tartja, a kény­
szer, az erőszak, a zsarnokság. E gy országot tesznek
hegyek, halmok, völgyek, folyók; a természet szűk­
markúsága, mely összetartja az együtt éhezőket; vagy
a természet gazdag áldása, mely maradásra ösztönzi a
megelégedetteket, az önzőket, a nagyravágyókat. E gy
szóval, az ország földrajzi fogalom belső, erkölcsi tar.
talom nélkül.
Ehhez képest, minő egészen más az állam fogalma.
A z állam a társadalmi lét leghatalmasabb, és legtöké­
letesebb fejleménye, melyben meghatározott területen élő
nép egyéni életre, tehát akarat-, és cselekvő-képességre
szervezkedett. A z állam oly ember-sokaság, mely arra
alakult, hogy fentartsa mindenkivel szemben az egyenlő
joguralmat, hogy az anyagi és szellemi jóllétet meg­
valósítsa. A z állam a világrend által követelt szüksé­
gesség : tehát egységes, föltétien és megoszthatatlan.
Dehogy is elegyedem bővebb meghatározásokba. Ezeket
is megtalálhatja, a ki akarja, bármely államtudományi
kézi könyvben, de láthatja mindenki avagy csak ezekből is,
hogy minő óriási különbség van az ország, és az állam fo­
galma között. A z országban a részek egymást eltaszitják;
az államban a részek egymást vonzák: az a gyűlölet,
ez a szeretet. A z országot egybe tartja a külső, az ál­
lamot a belső: az a ruha, mely ha elszakad, másikat
rendelünk m eg; ez a szervezet, az orgánizmus, mely ha
megbomlik, a halál, a megsemmisülés útjára jutottunk,
mert »ha egy tag szenved , minden tagok egyetemben bán­
kódnak .« Magyarország eddig ország volt, állam lesz
ezután, a melyben kicsiny, és nagy, gazdag és szegény,
tudós és tudatlan számára hitre, nyelvre, vallásra való
tekintet nélkül ugyanaz a jog és kötelesség áll fenn
abban a magas méltóságban, melyet a közös cél biztosit,
és megkövetel.
Minő fönséges kilátás ez holnapra, ama szomorú múlt­
hoz képest, melynek gyásza megfeketitette lelkünket! A.
mint az új törvények életbe léptek, régi, elavult intézmé­
nyeknek egész hosszú sorozata hull ki állami életünkből.
Kihull végképpen az a családi jog, mely a felekezetek
kezében darabokra szakgatta édes hazánkat. Ma már, ha
a szivek egyesültek a szeretet örök törvényében; ha a
házasságot az ég angyalával — gyermekkel áldotta meg
a gondviselés: nem nyolc külön felekezet veszi számon
nyolc féle nyelven és százféle ellenséges indulattal, ha­
nem a jogegyenlőség szent nevében a magyar állam
atyai gondoskodása veszi keblére. A ki itt, e földön
születik, él, családot alapit, jogokat élvez, kötelességeket
teljesít, beszéljen bármely nyelvet, valljon bármely hitet:
de feltétlenül, életében és halálában, polgára a magyar
államnak, a melynek megoszthatatlan egysége e törvé­
nyekben nyer nem csak kifejezést, hanem örök időkre
szóló biztosítékot.
Van-e valaki köztetek, a ki érzi szivében magyar­
voltát, hogy felfogni ne tudja, megérteni ne akarja, minő
óriási jelentősége van e korszakot megjelölő intézmény­
nek Magyarország jövendőjére ? Kárpátoktól Adriáig,
Pozsonytól a csíki havasokig mennyi faj, mennyi nem­
 41* szám. PRO TESTÁN S KÖZLÖNY.
zetiség, mennyi nyelv használta föl roszul értelmezett
felekezeti jogait, hogy árthasson hazánknak, megrontsa
nemzetünket. Nem fogja ezután. A bölcsőtűi a sirig, az
egész élet pályáján, a magyal nemzeti színek jelvénye,
a magyar állam tekintélye alatt kell élni és meghalni
mindenkinek. E gy darab középkort temetünk. Bölcső és
koporsó között állunk: a koporsóban fekszik a gyászos
múlt, a bölcsőben, mely előtt állunk, ott mosolyog felénk
édes hazánk jövendő nagysága. Van-e valaki közöttetek,
ki örvendező szívvel ne hallgatná a nagy apostolnak a
korinthusi gyülekezethez intézett biztató szavait: »a
régiek elmúltak, ime, mindenek megújultak.«
>A
t régiek elmúltak, ime, mindenek megújultak.«
E gy világtörténelmi, és egy több, mint három százados
hazai történelmi harcnak dicsőséges befejezése ez.
Kedves atyámfiai, nehogy azt higyjétek, a mint né­
melyek elhitetni szeretnék, hogy e törvényeknek meg­
alkotása egy nehány szélső gondolkozásu; vallást, istent
nem tisztelő embernek agyában fogamzott meg. Van-e,
lehet-e ember, hogy vallásos ne legyen; hogy istennek
mindenhatósága előtt meg ne hajtsa térdeit? Ha van, az
csak egy ügy ü, buta, vagy gonosztevő lehet. Kik e tör­
vényeket megalkották: azok a nemzetnek színe, java;
az örökemberi igazságoknak képviselői. A kik ilyen esz­
mékért, elvekért küzdenek: azoknak neve a nemzetek
életében — megváltó.
Nem-nem, e törvényeknek nem vallástalanság, nem
istentelenség az indító oka, a fundamentoma, a melyen
nyugszanak, hanem a lelkiismeretnek, az emberi méltó­
ságnak követelése. Hatalom kérdés volt ez, mondjuk ki
tisztán, a rom. kát. egyház, és az állam között. A z egyház
ama cím alatt, hogy a belső, a lelki élet letéteményese,
lefoglalta maganak a kizárólagos jogot, hogy a hit által
az egy hiten levőket vezethesse az örökkévaló világok
idvességéhez; — az állam meg követelte, hogy ebben a
látható világban, azokkal az eszközökkel, a melyekkel
polgárait felruházta a gondviselés, itt, ezen a világon ő
vezethesse nem csak a jólléthez, hanem a tökéletesedés­
hez is. A cél nagyon hasonlít egymáshoz. Az eszközök is
ugyanazok. De a mint az egyház és az állam ezeket
felfogta és alkalmazni akarta homlok-egyenest össze­
ütközésbe jöttek egymással. Hatalmi kérdéssé vált. A
mivelődés kérdésévé vált. A z emberi méltóság kérdésévé
vált. A z egyház a rég elmohosodott hagyományokhoz
ragaszkodva, hatalmi körébűi kiengedni nem akarta, és
nem akarja az ember testi és lelki életét: innen van,
hogy az ilyen nemű törvények a legkatholikusabb orszá­
gokban keletkeztek legelőször; az állam jogot formál az
ember összes polgári, földi, testi viszonyaihoz, mert csak
ez felelhet meg magas érdekeinek. Évszázadok óta foly
e világtörténelmi harc. A miveit népek egy század alatt
kiküzdötték e harcot; most Magyarország is győzedel-
delmesen sorakozhatik a miveit népek családjába. Ez volt
a világtörténelmi harc.
A mi hazai történelmi harcunk sokkal rövidebb
és sokkal elszomorítóbb lefolyásában; de eredményeiben
a világ összes protestánsai között a legdicsőségesebb.
Hol volt még egy ország, mint a mienk, mely a val­
lásos türelemnek fényesebb példáit adta volna ? Hol
33i-
voltak a hithez való ragaszkodásnak dicsőségesebb baj­
nokai, mint azok a lelki pásztorok, azok a tanítók, kik
hitükért a nápolyi gályákon végezték életüket ? Hol voltak
nagyobb hősök, kik vérük hullásával pecsételték meg
azokat a béke kötéseket, melyeknek eredménye volt, hogy
az ők halála után, fájdalom, elvették templomainkat, ki­
zártak temetőinkből, őseink porát kiszórták a levegőbe,
iskoláinkat bezárták. Még száz esztendővel ez előtt, az
1791— 92-ki országgyűlésen, még ötven esztendővel ez
előtt is, az 1843 — 1844-iki országgyűlésen csak morzsákat
nyújtottak felénk, mint ha mi nem ugyanazt a levegőt sziv-
nók, mint ha mi nem úgy szeretnénk, mint ha mi nem
ugyanazt az istent imádnók, és mint ha poraink nem
ugyanebben a földben nyugodnának el.
9A régiek elmúltak, ime, mindenek megújultak.*
Véreztünk sokat, gyászoltunk sokat, volt ajkainkon sok
panasz, de evangyéliom szerint reformált anyaszentegy-
házunkban soha meg nem fogyatkozott a protestáns lel­
kesedés evangyéliomi hitünkhez; soha kétségbe nem
estünk, hogy a lelkiismeretbeli szabadság diadalmat arat;
autonómiánk jogán követeltük a polgári törvényes al­
kotmányt ; hirdettük mindenha a szabadság világboldo-
gitó szellemét; állottunk a mivelődés szolgálatában, és
legközelebbről is, az új törvények meghozatalánál, lemon­
dottunk anyagi előnyeinkről, szegénységre kárhoztattuk
magunkat, hogy használhassunk a mivelődésnek, a humá­
nizmusnak, isten országának, és hazánknak. íme, itt van­
nak az új törvények. Bennök, általuk legyőzve az in-
quisitorok dogmatikus egyháza; diadalom és teljes elég­
tétel szolgáltatva a tiszta evangyéliomi protestántizmus-
nak; győzedelme annak a fundamentomnak, a mely
egyszer felvettetett: az Ur Jézus Krisztusnak, ki elkül­
detett, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen. Kicsoda
az miközülünk, a ki örömmel ne venné ajkaira az apostol
szavait: »a régiek elmúltak, ime, mindenek megújultak. *
»A régiek elmúltak, ime, mindenek megújulták.*
Szabadok vagyunk. A mit a szabadságharc megadott ez előtt
ötven esztendővel: a polgári törvények előtt való egyen­
lőséget, azt most ez új törvények kiegészítik a szeretet
által való egyenlőségben. A z egységes, az ugyanazon
célra munkálkodó társadalomnak kell befejezni azt a
korszakokat megjelölő munkát, a melyet óriások kezdtek
meg, és a melyet csak hozzájuk méltó erővel, odaadással,
és lelkesedéssel lehet folytatni. Ez a feladat a mi kedves
kötelességünk kell hogy legyen.
Mikor várt ránk szebb kötelesség: szolgálni a hazát;
engedelmeskedni a törvénynek; és istenhez emelkedni
fel háládatos szívvel, hogy áldását adta, és eredmény­
nyel koronázta azt a munkát, mely az Ő országának
fundamentoma, dicsősége ?
Panasz, zúgolódás ne hagyja el ajkainkat. Ha kuny-
hotuk helyett valaki palotába vezetne; ha rongyaitok
helyett új ruhát kapnátok: nem fogadnátok-e szívesen ?
A régihez való csökönyös ragaszkodás ne kevesbítse az
új, a jobb, a tökéletesebb iránt való szeretetet. Ugyan
kérlek, gondolkodjatok, mint bölcsek. Mitt tett a magyar
állam ? Elvette templomainkat; bezáratta iskoláinkat ;
csorbát ejtett e hitünkén; lelkiismeretünk nem szabad,
és független ? A magyar állam csak annyit mondott:
 332 . PR O TESTÁN S KÖZLÖNY. 41. szám.

tudni akarom polgáraim állapotát; nyilván akarom tar­
tani a bölcsőtűi a sirig minden gyermekemnek pályáját,
és ezért adok nagyságot, dicsőséget, egységes társadal­
mat, és nemzeti öntudatot.
Nem méltók-e ezek, hogy e törvényeket tisztelettel,
és engedelmességgel fogadjuk ? És ezeknek birtokában,
megfeledkezhetünk-e az örökkévaló istenről ? Arról az
istenről, ki ad esőt és harmatot; a ki feltárja előttünk
a csillagos menyboltozatot, és ád vigasztalást, ha felhők
borítják be életünknek e g é t; arról a jó istenről, a ki
jobb kézen vezet az életnek pusztaságain, és a ki, midőn
lehajtjuk fejünket arra a párnára, melyről e földön nincs
többé felébredés, feltárja előttünk az örökkévalóságnak
kapuit.
Szent legyen előttetek a haza. És szent, szent, szent
legyen istennek szent neve 1 A ki e kettő ellen vétkezik:
testét kiveti a hazai, föld magából, és lelkét az ég, a
menyország nem fogadja magába. Csak ha e kettőért
nem éri vád lelketöket, mondhatjátok el nyugodtan:
y>a régiek elmúltak, ime, mindenek megújultak.« Ámen.
Szász Gerő-
III.
Agendaféle, polgári házasság után.
magatokon kívül, a világban, a lármás társaságban, tivor­
nyában, szórakozásban, külső szereplésben, meggazdagodás­
ban, fényben, pompában, kényelemben keresői: s z i v á r v á n y
az, mely csak látszik, de nem létezik sehol.
Ellenben, ha szivetek bírni fog ama tehetséggel, m e l y
felfogni képes a v il ág árt atl an örömeit,
mint gyujtó-üveg összegyűjti a nap súgarait, hogy egy pontra
lövelvén ki, fényt, meleget, tüzet okozzon, akkor mindezek
szükséges e s z k ö z ö k lehetnek, hogy belső világotukban is
megtaláljátok azt a csendes lelki nyugodalmat, mely nélkül
minden egyéb csak hiábanvalóság, s az egész élet egy
pokollá változik át, melynek tűz-kemencéjében elevenen ég­
nek meg azok, kik saját maguk rakják a tüzet.
A z a hajlék, melyet magatukénak fogtok m on d an i;
az a fészek, m elyet m agatoknak ra k to k ; az a tűzhely, m ely­
nek melegére szám ítoto k ; az az asztal, melyen m egszelitek
m indennapi k en yeretök et: kell, hogy általatok nyerjen é l e ­
t e t a kölcsönös szeretetben, s kell, hogy egész világotok
legyen, m elynek csendjét, csendes örömeit felcserélni nem
fogjátok semmivel, s o h a !
Nézd a világot, annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés ;
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely kanosaiul festett egekbe néz. ( V ö r ö s m a r ií)

Ne a távolban, tehát, hanem a közelben: önmagátok­

Istennek kegyelme vezérelt ide, e szent házba, kedves
ban, egymásban keressétek a boldogságot. Legyenek k ö z ö s
ifjak, hogy itt, a hívek gyülekezete és isten előtt, már megkö­
ö r ö m e i t e k , s ki tudja, lehetnek k ö z ö s b á n a t a i t o k
tött h á z a s s á g o t o k a t , egyházi szertartás által is, ünne­
i s ; de őrizkedjetek a k ü l ö n örömöktűl, k ü l ö n bánatok-
pélyessé tegyétek, megerősítsétek, m e g s z e n t e l j é t e k .
túl. Legyetek egy test, egy lélek, egy szívdobogással, egy
Nem jöttetek/veretlen ösvényen, hiszen, most érettetek
vérkeringéssel, megalázván mindenkor magatokat ama gond­
örvendező szüléitek, s itt e lakodalmi közönség nagy része is
viselő isten előtt, ki apa helyett apát, anya helyett anyát
ezen a küszöbön belől, talán, ugyanezen dicséret, vagy zsoltár
rendelt nektek egymásban.
eléneklése után esküdtek egymásnak örök hűséget.
Hadd, mondja a férfi a nőnek ezt: Nekem adott isten
Polgári törvényeink most egy másik kötelesség telje­
tégedet, jó kedvében adott nekem; melléd borulok és meg-
sítésére is elhivtak titeket, s midőn ennek, hiszem, egész
védlek rósz emberek, meg vész és vihar ellen ; házamnak
készséggel eleget tettetek, hadd halljátok meg, oh kérlek,
angyala leszel, ki elsimítod homlokom redőit, s erősítesz
szives örömest halljátok meg azokat a t ö r v é n y e k e t is,
napi munkám elvégzésében; kenyeremet neked szelem meg,
melyeket isten rendelése szabott élőtökbe, a isten nevében-
italomat neked töltöm ki, s édesebb lesz a megosztott falat;
és segedelmével én most, lelkipásztori tisztemből, kifolyólag,
elhagyott apád helyett apád, jó anyád helyett anyád
életükbe adok.
leszek neked.
E törvények nem a h á z a s s á g k ö t é s külső for­
És hadd mondja a nő a férfiúnak e zt: íme, neked
májának megtartására, hanem a boldog h á z a s é l e t f o l y ­
adom magamat, hogy te légy az enyém viszont; árnyékod­
t a t á s á r a hivnak fel titeket. Szivetökre utalnak, h o n n a n
ban vonulok meg, és keresem szived örömét szemed súga-
s z á r m a z n a k a z é l e t n e k c s e l e k e d e t e i . Azokat a
rában; elfeledem, hogy én vagyok, csak te légy egyedül;
húrokat pendítik meg, melyeknek édes zengése nem hal el
folyondárkint melléd simulok, s addig lesz erőm, mig mel­
a nász-muzsikával együtt, hanem elkísér hajlékotukba, úján
letted lehetek; édessé teszem közös fészkünket, s gondo­
alkotott családotukba, s lelketökben zeng az egész életen át
latom sem száll el tőled soha; apámkint Ölellek, anyámkint
és szeretetre hangol.
csókollak, édesem, mindenem ; neved imádság lesz ajkamon,
Igen, szeretetre. Arra a szeretetre, melyről nem a pol­
s becsületed, jó híred, örömed: az én becsületem, az én jó
gári törvénykönyv, hanem Pál apostol mondja, hogy: hosszú,
hírem, az én örömem; vigy el engem karjaidon édes te-
tűrő, nem irigykedik, nem cselekszik álnokul, nem fuvalkodik
herkint, ne mondjad, hogy nehéz vagyok, hiszen, nem nehéz
fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi csak a maga­
a virág a maga ágának; szeress, és én megkétszerezem
hasznát, nem gerjed hamar haragra, nem gondol gonoszt-
szeretetemet 1
nem örül a hamisságnak, örül pedig az igazságnak; min­
deneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket remél, min­ így, igy tegyetek, kedves ifjak, hisz isten rendelése
ez. T ö r v é n y , melyet megtartanotok k e l l , s akkor pol­
deneket eltűr, és soha el nem fogy.
gári szövetségteken isten áldása leend, i s t e n á l d á s a
Azt mondja a költő : »Egész világ nem a mi birto­
1 e g y e n I Ámen.
kunk, mennyit a szív felfoghat magába, sajátunknak csak
annyit mondhatunk.« (Vörösmarti.) A boldogságot, és éppen
Csekme Ferenc-
különösen a családi boldogságot, tehát, ok nélkül fognátok
 41. szám. PR O TESTÁN S KÖZLÖNY.
A beszéd rő l.
Kedvetlen a bolondnak az ékes beszéd; sokkal inkább
a tisztességesnek a híjában való beszéd. Péld. 17, 7.
Kicsoda az ember, ki jó napokat kivan látni? Tar­
tóztasd nyelvedet a gonosztól. Zsolt. 34, 13. I. Péld. 3, 10.
Uram, Őrizd meg az énszájamat, ótalmazd meg az én
ajakaimnak ajtait. Zsolt, 141, 3.
A ki őrzi az ő száját és nyelvét, megtartóztatja a
nyomorúságtól az őéletét. Péld. 21, 23.
Még a bolond is, mikor hallgat, bölcsnek Ítéltetik.
* Péld. 17, 28.
Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes
a szólásra. Jak. 1, 19.
Közli: Széchyné, Lorentz Josephine-
Különfélék.
S z iv e s fe lh ív á s .
Emlékeztetnünk kell olvasóinkat, hogy meg­
érkezett az utolsó negyed év. Sajnálattal kell
felpanaszolnunk, hogy az elmúlt kilenc hónap alatt
olvasóinknak több, mint f e l e egészen megfeled­
kezett rólunk. Nem küldöttek egyetlen krajcárt
sem. így nehéz lesz, a Közlönyt fentartani. Szívesen
kérem a hatrálékosokat, hogy tartozásukat mi­
előbb befizetni, szíveskedjenek.
Kolozsvárit, okt. 2. 1S95.
___ Szász Gerő-
= Főtiszt, püspök, Szász Domokos, aa. folyó hó
5-én a reggeli vonattal a hosszufalusi templom fölszente­
lésére elútazott; 6-án dél előtt e szép és felemelő munkát
elvégezte, és még az nap estve visszaindulván, e hó 7-én
reggel Kolozsvárit volt és szakadatlan sorban intézte hiva­
talos dolgait. Fogadtatása Hosszufaluban meleg, szép, és
impozáns volt. Reméljük, fog akadni tóllforgató ember, ki
a részletekről értesíteni fogja lapunkat. Minden további kö­
vetkeztetés nélkül, felhívjuk olvasóink figyelmét arra a fá­
radhatatlanságra, és munka-erőre, melylyel püspök aa. min­
denki előtt jár ott, a hol a közdolgokban példát kell stá-
tuálni. Reméljük istentől, hogy még igen sokáig!
= Esperes aáfiai, a püspöki vizsgálat alatt
á l l ó e g y h á z k ö z s é g e k l e l k é s z e i. s k o l l é g i u m a ­
i n k i g a z g a t ó i e z ú t o n is fölkéretnek, hogy a kibo
csátott püspöki felhívás értelmében, a grafikai térkép elké­
szítése végett annak idején bekért építkezési adatok kie­
gészítéséül, az építkezések értékének kimutatását az adott
utasítás szerint mihamarább beküldeni, szíveskedjenek, hogy
a .térképhez melléklendő magyarázó füzet elkészítése, eset­
leges késlekedésük miatt, fennakadást ne szenvedjen.
= Meghívó. A M. Prot. Irodalmi Társaság Igazgató-
Választmánya október 15 én, d u, 4 órakor, a Lónyay-utcai
főgimnázium könyvtár-termében, ülést tart. Tárgyak: 1. A
»Koszorú« költségeinek fedezése. 2. A »Koszorú« terjesz­
tése. 3. Az 1.895. évi könyvilletmény. 4. A hátrálékok be­
hajtása. 5. A herceg-szöllősi kánonok kiadása. 6. Jelentések,
indítványok. Budapesten, 1895. okt. hóban. S z á s z Károly,
elnök. S z ő t s Farkas, titkár..
= Egyik előbbi számunkban gratuláltunk volt
a Mitrovics Debrecenbe való pappá választásának abban a
reményben, hogy a harcnak, a háborúnak vége. Úgy látszik,
nem lett vége. És ez nagyon szomorú. A választás ellen t i z e n ­
333-
ö t e n felebbezést adtak be. Hogy ez mire való nézvést jó,
innen, a távolbúi nem Ítéljük meg; de ha a szavazatok
nagy többségét nézzük, mezekkel Mitrovics győzött: mi bi­
zony ezt egészen felesleges luxusnak tartjuk. Annyi bizo­
nyos, hogy ez a dolog sem Debrecenhez, sem Mitrovicshoz
nem igen illő. Volna itt egy megoldás, ha a mi személyünk
volna kérdésben; De hát nincs, istennek hála.
= Vettük a »Hajnal« II. évfolyam 8-ik számát.
Szerkeszti S z a b ó A l a d á r abban a hitbuzgó formában,
mely már itt-amott némelyes szóvitára is adott alkalmat, de a
mely evangyeliomi, nemes céljára nézve nagyon is méltó,
hogy helyet kapjon minden keresztyén családban. Tekintve
a külső forma csínját, azzal az özönvíz felett repülő ga­
lambbal, szájában az olaj-ággal; tekintve belső tartalmának
értékét, és hogy előfizetési ára egész évre 1 frt.: nem tud­
juk eléggé ajánlani olvasóink figyelmébe. Azt hisszük, paptár­
saink igen jó szolgálatot tesznek hallgatóiknak, ha e hasznos
iratokat minél szélesebb körben elterjeszteni törekesznek.
= Hálás köszönet. Jelen év áldozó csütörtökén
végbe ment konfirmálás alkalmával székely-udvarhelyi szesz­
gyáros, tek. Doros György ur és neje Gyarmathy Ida
uraszszony »Ilona« nevű leányuk konfirmálása emlékére egy
gyönyörű aranyozott ezüst urvacsorai kehelylyel lepte meg
egyházközségemet. E nemes lelkű pár már több ízben ki­
mutatta egyházam iránti szeretetét, s ez adomány is csak
újabb jele vallásos buzgóságuknak, áldozat-készségüknek.
Fogadják magam és egyházam hálás köszönetét. Valamint
fogadja hálás köszönetünket Péter Gergely helybeli tanító
ur, ki 50 frtot, Deák Gyula tag. mérnök ur, ki 20 frtot,
Nándori Lajos ur, ki 2 frtot adott és Péter Áron ur, ki
40 frtot szerzett orgona alapunkra. E nemes tett dicséretre
nem szorul, a megnyugtató öntudatban leli jutalmát, dicsé­
retét. Az ur az ő kegyelmét árassza reájok. Felső-Boldog-
asszonyfalva 1895. szeptember 22. B í r ó Á r o n , ev. ref. pap.
= Orgona avatás és hálás köszönet. Lélekemelő innepet
ült széprember 15-én Felső-Boldogasszonyfalva ev ref. egyház kö­
zönsége. E napon avatta fel Nagy József brassai orgona-művész
ur által készített remek kivitelű szép orgonáját. Az ünnepélyt emelte
tiszt. Bedő Ferenc, sz-udvarhelyi ref. lelkész imája; nagytiszt. Meny­
hárt András esperes alkalmi beszéde s bezárta alólirt rövid történet
vázlata. A templom kedvezőtlen idő dacára is zsúfolásig telve volt
hallgatókkal. Udvarhely város a vidék és Boldogasszonyfalva
1 községe igen szép számmal volt képviselve. A hívek arcáról leol-
1 vasható volt az öröm és megelégedés, mely eltol té keblüket, hogy
[ felülmúlva sok nagyobb és vagyonosabb egyházakat, kevés számuk
| dacára is, úgyszólva, saját zsebükre ilyen nagyszerű, értékes (1030
frt.) és keliemes hangú orgonát állittatathatának Ez orgona valóban
, szép is, és bármelyik templomnak díszére válnék. E kicsiny egy-
! házközség megmutatta, hogy mi a valódi buzgóság, s ebből eredő
j áldozat-készség, Nagy Jósef orgona művész ur bebizonyította, hogy
! ő igazi orgona művész, lelkiismeretes vállalkozó, ki nem csupán
anyagi nyereségért, hanem szive sugalata szerint, egyháza iránti
rajongó szeretetéből tesz, vál'alkozik. Bármely egyháznak melegen
afánljuk. Ugyan az nap délutánján az orgona alap javára táncmu­
latság rendeztetett, mely úgy anyagilag, mint szellemileg igen szé­
pen sikerült. Összes bevétel 54 frt. 20 kr. kiadás 22 frt. 83 kr. s
igy tiszta jövedelem 31 frt 47 kr. vala Felülfizetni szívesek voltak :
Nagytiszt. Menyhárt András 1 frt., Schafíent Frigyes 2 frt, Tiszt
Bedő Ferenc, tiszt. Kovács Mózes, Doros Iluska k. a, Riemer
Gusztáv, Biró Sándor, székelyudvarhelyi, Biró Pálné, Tamás Mózes,
Özv Bertalan Jánosne, Pál Dénes, László József, Deák Gyula,
Péter Lajos és Biró Áron 1 — 1 frtot, Nagy Gergely, Nagy László
tiszt. Biró György, Borgula Lajos, Derzsi Sámuel és Bedő József
1— 1 koronát, Nagy Domokos, Pálfí József. Pál Sándorné, Bedő
Áron és Szélyes József 10— 10 krt Fogadják mind a délelőtti fel­
avatáson közreműködők, mint a felülfizetők magam és egyházam
szívből eredt, hálás köszönetét- Felső-Boldogasszonyfalva 1895. szép.
27. B i r ó Á r o n , ev. ref. pap.
Hivatalos rész.
1177— 1*95- KÖRLEVÉL,
egyházkerületünk összes lelkipásztoraihoz, tanái'aiJioz és
tanitóihoz intézve.
Egyházkerületünk theol. fakultása, isten segedelmével,
működését immár megke^dé. A belső berendezés kiegészí­
tésére egy k ö n y v t á r megalapítása múlhatatlanul szüksé-
 334- PRO TESTÁN S KÖZLÖNY.
ges, mely papjelölteitíknek lehető széles körű tudományos
kiképzésére segédeszközül szolgáljon. A költségelőirányzat
szükségleti rovatába könyvek és folyóiratok beszerzésére
fölvett összeg a feladat nagyságához mérten csekély lévén,
meg kell tennünk a lehető lépéseket arra nézve, hogy ön-
kénytes adományozások által vettessék meg a könyvtár
alapja, melynek fejlesztése aztán, a jövendő feladata leend.
Főik éréseket intéztünk e végett a tud. akadémiához, a buda­
pesti, kolozsvári tud. egyetemek könyvtárigazgatóságaihoz,
egyes tekintélyes könyvkiadó társulatokhoz, egyházkerületünk
azon főiskoláihoz, melyeknél régibb időben theoli tanszékek
voltak szervezve s e szakmába vágó munkák is beszerezve
és kértük a jelzetteket, hogy segítsék fakultásunkat a könyv­
tár megalapításában.
E körlevelem utján hasonló kérést intézek címzettek­
hez Bizonynyal birtokába vannak egyes theologiai, bölcsé­
szeti, történeti, nyelvészeti, szépirodalmi oly müveknek,
melyeket nélkülözhetnek s azoknak ajándékozása által, a
könyvtár megalapítása fontos ügyének szolgálatot tehetnek,
ki nagyobbat, ki kisebbet, a mennyire ereje engedi. Fölké­
rem ennélfogva címzetteket, hogy a mennyiben hajlandók
áldozni a nemes célra, szíveskedjenek a theol. fakultás nt.
Igazgatóságát erről értesíteni s az adományozott müvek
jegyzékét megküldeni, és pedig lehető rövid idő alatt, hogy
a közelgő felavatási ünnep napjáig a fakultás költségén,
a müvek beszállítása lehetővé tétessék.
Egyesítsük e tekintetben is parányi erőnket s a ki­
tűzött cél igy el lesz érthető.
Kolozsvárit, 1895. október 7. Szász Domokos,
____ erdélyi évi. ref. püspök.
1178-1895. A LELKÉSZKÉPESITÖ VIZSGÁLATOKRA
VONATKOZÓ TÉTELEK.
Az 1896-ik évben Kolozsvárt, az erdélyi ev. ref egy­
házkerület theol. fakultásánál tartandó theol. alap-, első és
második lelkészképesitő vizsgálatokra Írásbeli dolgozatok
tárgyául a kővetkező tételek tűzettek ki:
a) A theol. alapvizsgára:
1. Bibliai bevezetésből'. »Dániel könyvének tartalma,
visioinak és allegóriáinak magyarázatával«.
2. Egyetemes keresztyén egyháztörténelemből'. »A
wittenbergi és helvét reformáció eredetének, terjedésének és
jelentőségének összehasonlítása.«
3. Vallásbölcsészetből'. »A keresztyénség és buddhis-
s vallástörténeti és vallás-bölcsészeti összehasonlítása.«
b) A z első lelkészképesitő vizsgára :
1. Biblica theologiából'. »A mennyei jelenésekről Írott
könyv hit és erkölcstana.«
2. Keresztyén ei'kölcstanból: »A keresztyén egyház
ethikai jelentősége.«
3. Egyházi beszéd, elő és utó imával, következő he­
lyek felett: »Máté XIII. 33. Rom. I. 20 Ján. IV. 21 — 24
(Ez utóbbi alkalmi beszéd legyen a reformáció évfordulóján,«
c) A második lelkészképesitő vizsgára :
1. Hazai prot. egyháztörténelemből: »A helvét irányú
reformáció Magyarországon a tarcal-tordai zsinatig.«
2. Egyházjogianból: »A magyar prot. egyházak köz­
jogi helyzete, a bécsi, linci békekötések s az ezeket becik-
kelyező országgyűlési végzések alapján.«
3. Homiletikából: »A syntheticus és analyticus egy­
házi beszéd elméleti, történeti és kritikai összehasonlítása.«
4. Gyakorlati biblia magyarázat a követk^z% helyek
felett: Márk. XIV. 1— 9. Máté XII. 9— 14., í& kács XV.
n — 32 |f. *
Jegyzet. A vizsgázni szándékozók a régükre kitű­
zött elméleti tételek közül egyet, valamint a gyakorlatiak
közül szintén egyet tetszés szerint választva, kidolgozni
s azokat 1896. év május 15 ig, leckekönyvüket, illetőleg,
első papi bizonyítványukat pedig szeptember i-ig az erdélyi
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
41. szám.
ev. ref egyházkerület theol. fakultásának igazgazgatóságához
benyújtani, kötelesek. A később benyújtott dolgozatok figye­
lembe nem vétetnek. Az első lelkészképesitore jelentkezők
egyházi beszédüket és imáikat tartoznak könyv nélkül be­
tanulni ; a második képesítő vizsgát tevők pedig azon kívül,
hogy a felsorolt" három hely valamelyike felett teljesen
kidolgozott gyakorlati biblia-magyarázatot készítenek, köte­
lesek még az egész hegyi beszéd (Máté V- VI. VII.) élő
szóval előadandó magyarázatára elkészülni.
A vizsgára bocsáthatás első föltétele a konventi tan­
tervben megszábott tantárgyaknak az ott eloirott félév és
óra-számban való szabályszerű hallgatása.
Kolozsvárt, 1895. okt. 8. Pokoly József
h ely e ttes igazgató.
3306— 1895. KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyi evang. református kollégium
mélt. t. Elöljáróságának.
Tudomás és miheztartás végett, tudatjuk, hogy a köz­
oktatási m. kir. miniszter folyó évi 50.828. szám alatt kelt
intézvényével az 1883. évi XXX. t. c. 46 § ában gyöke­
rező jogánál fogva a kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyenyedi,
székely udvarhelyi és zilahi főgimnáziumokhoz Kunc Elek
kolozsvári tanker. főigazgatót, a sepsi-szent-györgyi és szász­
városi fogimnasiumokhoz pedig Elischer József nagyszebeni
tanker. főigazgatót küldötte ki az 1895/6-ik tanévre, mint
megbízottait a végből, hogy a nevezett intézeteket meglá­
togassák, az állami felügyelet nevében gyakorolják s tapasz­
talataikról oda jelentést tegyenek.
Kolozsvárt, 1895. °kt- i-én.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ev. ref. püspök, mint elnök.
3316-18 95. KÖRLEVÉL,
Erdélyrészi ev. ref egyházkerületünk kötelékébe tartozó
mindenik ref egyházközség, tiszteleies Lelkészének.
A belügyminister urnák folyó évi szeptember hó 18-án
81,418. szám alatt kelt rendeletével a községi elöljáróságok,
utasítva lettek, hogy október hó i-től kezdve az állami,
vagy egyéb közpénztárakból állandó, vagy ideiglenes ellá­
tásban (nyugdíjban, kegy díjban, nevelési járulékban) része­
sülő felek életbenlételének, ilyen ellátásban részesülő özve­
gyek özvegyi minőségének és árvák ellátatlan állapotának
az illető ellátásban részesülők nyugtatványain való igazo­
lását eszközöljék.
Miről címeket tudomás- és ahhoz alkalmazkodás végett
azzal értesítjük, hogy a belügyminister urnák ezen intézke­
dése folytán, a fent említett állapotok igazolási kötelezett­
sége jövőre a lelkészekre nézve megszűnik s illetve, feles­
legessé válik.
Kolozsvárit, 1895. október 2.
Márkus János, Szász Domokos,
titkár. ____ ev. ref. püspök, mint .elnök.
1156— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
eggházmegyébe kebelezett b e t h f a l v i egyházközség k á n ­
t o r - t a n í t ó i állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : gazdasági épületekkel ellátott lakáson
kívül, 172 frt. 20 kr. értékű kepe és kánonika-porció haszon-
élvezete, és 244 frt. állam-segély. Az összes javadalom tehát,
412 forint 20 kr. A megválasztandó köteles, a 172 forint
20 krnak hat százalékát egyszersmindenkorra, azután 40 kr.
évi járulékot a gyámintézet javára fizetni.
Pályázati határnap: folyó év november 7. Folyamo­
dások nt. M e n y h á r t A n d r á s , esperes aá.-hoz, Kecsetbe
küldendők, u. p. Székely-Udvarhely.
Kolozsvárt, 1895. október 7. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Október 17.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉ N.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 kr.
A cselekvő állás megállapitásáról.
Miután mindnyájan foglalkozunk, mint falusi
papok, egyházi számadások készítésével, azt hi­
szem, nem végzek egészen haszontalan munkát
ha számadásaink egyik legfontosabb tételének,
a cselekvő állásnak az év végén megállapitásáról
elmélkedem.
Midőn egyházi számadásainkat készítjük (mert
jelenleg még nem rendelkezünk oly gondnokokkal,
kik, magukra hagyva, e munkát el tudnák végezni),
s már egészen készen vagyunk a bevételekkel
és kiadásokkal, megállapítottuk a pénztár-mara­
dékot, és a hátrálékos beveendőt, elérkezünk
a legutolsó ponthoz, s már megkönnyebbülten
sóhajtunk fel: akkor vesszük észre, hogy még egy
olyan nehézséggel kell megküzdenünk (feltéve,hogy
nem vagyunk még teljesen jártasok a számadás-
készítés titkaiban), mely sokszor feléri egész eddigi
munkánkat. E nehézség:, a cselekvő állás az év
végén megállapítása.
Hivatalos számadási nyomtatványaink rova­
tait könnyű szerrel tudjuk betölteni, de a cselekvő
állás megállapításánál minden kezdő fenn fog
akadni Mi okozza e nehézséget? Az, hogy a cse­
lekvő állás megállapításánál egy oly tényezőt is
fel kell vennünk, melyre mostani hivatalos nyom­
tatványainkban nincs külön rovat. Mostani hiva­
talos nyomtatványainkban nagyon jól meg tudjuk
állapitni a rendes, és rendkívüli bevételek, továbbá,
a rendes, és rendkívüli kiadások összevetéséből
a pénztár-maradékot, s a hátrálékos beveendőket,
de a cselekvő állást csak bizonyos műfogások,
régebbi szóval élve, fortélyok igénybe vételével.
S miért kell műfogásokhoz, vagy fortélyokhoz
folyamodnunk, hogy a cselekvő állást meg tudjuk
állapitni? Ismétlem, azért, mert e pontnál egy
oly tényezőt kell tekintetbe vennünk, melyre nincs
külön rovat mostani hivatalos nyomtatványaink­
ban. E tényező a kamatozó tőkék összege. Tér- i hogy az semmi részben külön magyarázatra ne
42. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
mészetes, hogy a pénztári kezelésben csak a tőkék
kamatai jőnek elszámolás alá, legfönnebb, ha rend­
kívüli bevételképp valamely adós tőkét fizet ber
vagy az per útján rajta felvétetik, de a tőkék
nagy része változatlanul, mint betáblázott, vagy
kezesekkel ellátott kötlevél őriztetik. E kötlevelek,
azonban, nagyon fontos tényezőt képeznek az
egyházközség vagyoni állásában, s mint ilyenek,
a cselekvő állás megállapításánál okvetetlenül oda
számítandók.
Baj azonban, mint már emlitém, hogy e ka­
matozó tőkék összegének feltüntetésére nincs
külön rovat. Ú gy látszik, az intézők elégnek tar­
tották e részben a külön tőke-kimutatást, melyet
mindig a számadáshoz kell mellékelnünk. Csak­
hogy ez által azon furcsaság származik, hogy a
számadás utolsó pontját (»cselekvő állás az év
végén«) nem lehet -magából a számadásból meg-
állapitni, hanem ahhoz az egyik nagyon szükséges
és fontos adatot a tőke-könyvbűl kell venni.
E hiányon számadás-készítőink úgy segitnek,
hogy valahová beszúrják a kamatozó tőkék ösz-
szegét beveendőnek, s ugyanoda egyszersmind
hátráléknak. Ez eljárást ajánlja egyházmegyei szám­
vevőségünk is. Engemet legalább a számvevő min-
den évben figyelmeztet, hogy a kamatozó tőkék
összegét szúrjam be vagy a második tételszám
alatt a régi hátralékok, vagy a nyolcadik tételszám
alá a rendkívüli bevételek közé beveen lőnek,
s egyszersmind hátráléknak is. Megvallor' ’ ón­
ban, hogy én mind ez ideig nem fogadtam szót.
Még pedig azért nem, mert ez eljárás folytán
a kamatozó tőkék az összesítéseknél összezavar­
tatnak a tényleg hátrálékos beveendőkkel, és
kénytelenek vagyunk, a lap szélén kimagyarázni,
hogy a kimútatott hátrálékból tényleg csak ennyi,
vagy annyi a hátrálékos bevendő, a többi pedig
kamatozó tőke. Véleményem szerint pedig, a szám­
adásnak oly tisztának és szemlélhetőnek kell lenni,
 336 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 42. szám.

szoruljon. Én úgy szoktam eljárni, hogy az egész lett szoktatva, és az isten törvényeiben oktatva. Teljes

számadáson végig a kötlevelen levő tőkéket sehol
sem teszem be se béveendőnek, se hátráléknak,
hanem a »cselekvő állás az év végén« kimuta­
tásánál a tőke-könyv szerinti összeget egyszerűen
hozzáadom a pénztár maradékhoz, s a hátrálékos
beveendőhez, mi által meg van állapítva a cse­
joggal mondja azért Rozenkranz: »Az izraelitáknál isten
maga a pedagógus. A törvényben nyilatkoztatta ki aka*
rátát, annak tartozott magát mindenki alávetni. A z iz­
raelita nép azért az a kiváló pedagógiai nép, melyet
Jehova magának nevel, és úgy nevel, hogy tanuljon min­
den szubjektivitásról lemondani, és minden egoizmust el­
nyomni.« A z izraelitáknál az isten félelme az igazság,

lekvő állás az év végén. ember-szeretet, igazságosság, szabadság és tökélyesbülés

Eljárásomnak is megvan az a hibája, hogy
igy a számadás minden egyes pontját (legalább
a cselekvő állást) nem lehet magából a szám­
adásból megalkotni és kimagyarázni, hanem a tőke­
könyvet is segítségül kell venni. Nem is igyekszem,
voltak azon eszmék, melyeknek megvalósulását a nevelés
által el kellett volna érni. A nevelés az izraelitáknál
családi jellegű volt. Minden atya köteles volt, gyermekeit
felnevelni, és a szent Írásban számos helyre akadunk,
melyek a szülőknek megparancsolják, hogy gyermekeiket
oktassák. A gyermeket isten áldásának tekintették. N e-

védni azt. Célom csak az volt, hogy kimutassam, velési eszközül a b i b l i a a következőket ajánlja.
A z ifjúság vezetése az ismeretek csarnokába, a thóra is­
hogy úgy saját eljárásom, mint a hivatalosan,
métlése és tárgyalása, a gyermekek távol tartása a rosztúl,
a számvevők által ajánlott eljárás a mostani hi­
a jó példabeszédek emléztetése és a gyermekek beve­
vatalos nyomtatványok egyik hiányán akar se­ zetése a természetbe. A nevelés m e n e t é t illetőleg a
gíteni, tehát csak toldozás-foldozás, melyen gyö­ bibliából kiderül, hogy az a gyermek születésénél vette
keresen csak úgy segíthetünk, ha pár új rovatot kezdetét, és nagykorúságáig tartott. A gyermeket az első

veszünk mée években az anya gondozta. A tanítást az anya vezette.

o fel a mostaniak mellé.
H o gy az izraelitáknál nem csak a fiuk részesültek neve­
Véleményem szerint, legcélszerűbb volna a
lésben, hanem a leányok is, azt azon fontos szerepből
mostani bevételi ivek hátulsó lapján, hol az ösz-
következtethetjük, melyet ezek az izraelita történetben
szesitések jőnek elé, közvetlen a »cselekvő állás játszottak. M i rj á m és más asszonyok dicséneket éne­
az év vésfén« tétel előtt, a következő két rovatot keltek.
beszúrni: 1. Összes kamatozó tőkék (takarék- Deboráh biró nő, és költőnő volt. Valamint

pénztári betétek, betáblázott és kezesekkel biz­ minden népnél, úgy az izraelitáknál is először a peda­
gógia gyakorlata fejlődött, s csak későbben az elmélet,
tosított kötleveleken). 2. Per alatti tőkék. Ez
A példa, f e g y e l e m , és ö n u r a l o m r a már a. bib­
utóbbiak külön kimutatását azért látnám cél­ liában találunk támpontokat. így, például, a szülőktűl az
szerűnek, mert ma is jöhetnek elő úgy nevezett követelteti, hogy gyermekeik természetét tanulmányozzák,
veszendő tőkék, melyekért évekig foly a per, azokkal egyéniségük szerint bánjanak el, és őket ne ké­
mi alatt a kamat-fizetés szünetel. Már ha egy ily nyeztessék el, hanem inkább szigorú nevelésben részesít­
sék. A fegyelem szigorú volt. A testi nevelésre nagy
veszendő tőkének hátrálékos kamatait évrűl-évre
gond nem fordittatott, de az ifjak a fegyver-forgatásban
kimutatjuk, úgy lehet, egy bolond nagy összegre
gyakoroltattak.
szaporodik fel az, melynek végül is leírását kell Abrahámtól Mózesiga szülők voltak gyer­
kérelmeznünk. mekeiknek egyetlen nevelői, s tanítói. M ó z e s t ő l Sá­
íme, ez véleményem a cselekvő állás meg­ m u e l i g már a nyilvános gyülekezetek alkalmat nyúj­
állapításáról egyházi számadásainkban. Meggyőző­ tottak az egész népet, aggokat, férfiakat, fiatalokat nőket
désem az, hogy ha az általam javaslatba hozott a nép legöregebbje, v a g y választott bírák által oktatni.
Sámueltől a birodalom kettéváltáig, már próféta iskolák
két új rovat bevétetik a hivatalos nyomtatvá­
is léteztek, a hol az írás, olvasás, a biblia, a történet,
nyokba, tisztaság és szemlélhetőség tekintetében
az ének és zene oktattatott. A dicsénekekre, a melyek
sokat nyernek számadásaink, mert akkor a szám­ még most is minden keresztyén egyházban énekeltetnek,
adásból magából, a tőkekönyv nélkül, tiszta képet Bölcs Salamon költeményeire és példabeszédeire, melyek
alkothat magának bárki egyházaink vagyoni álla­ még mai nap is erkölcsi tartalmúak, nagy és magasztos
potáról. Ez véleményem. Szóljanak hozzá mások is. eszményük, s szép alakjuk miatt az egész müveit világ­
flákosi György. ban általános tekintélyben állanak, az izraelita gyerme­
keket eleinte főleg a szülők, később pedig az írástudó
A nevelés az izraelitáknál kezdettől tanítók nagy^ gonddal tanították. Salamontól Ez -
r á i g az izraeliták története nagy hanyatlást mutat. A
a legújabb időkig. próféták igen gyakran panaszkodnak a rósz példa és
A z izraelitáknál minden állami intézkedés, minden rósz nevelés miatt, a melyben a gyermekek szüleik által
tudományos kutatás, minden művészeti törekvés, és en­ részesítettek. Ekkor a házi nevelést iskolák felállítása
nek következtében a n e v e l é s is egyedül isten szolgá­ által vélték pótolhatni, ezért tanítói állomásokat szer-
latában állott. A z izraelita ifjúság főleg az isten félelmére 1 veztek; például, Josaphát király, a Krónika II. könyv 17.
 42. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 337

rész 9. verse szerint, szétküldött az egész országba, hogy száma, a kiket egy tanító tanított, nem mehetett a T a l­
a törvényeket tanítsák. Dániel a tanítóknak földi és égi mud rendelete szerint huszonötnél többre, úgy, hogy ötven-
jutalmat igér. De, ezen ígéret nem sokat használt és az nél már két tanítót kellett alkalmazni. Vespasianus ide­
izraeliták bukását fel nem tartoztatta. Bekövetkezett fog­ jében Jeruzsálemben négyszáz gyermek-iskola létezett. A
ságba hurcoltatásuk és ezzel világtörténelmi jelentőségük is tanító nagy tekintélynek örvendhetett, mert a Talmud
megszűnik. Ezen korszakban a zsidók már nem képeztek szerint, az ember szüleinek csak testét, de lelkét tanító­
önálló nemzetet, hanem a babilóniai, syriai, egyiptomi, jának köszönheti, sőt követeli, hogy a jó, lelkiismeretes
persiai, görög és római uralom alatt állottak, és szét­ tanító iránti tisztelet, az isten iránti tisztelethez legyen
szórva, nemzeti jellegüket csak tradicionális úton tart­ hasonló.
hatták fenn, főleg vallásuk szertartásai által. Vallásukhoz A tananyagot, természetesen, szaporitni kellett,
ugyanis híven ragaszkodtak, még ha legfőbb földi javaikat mert szaporodott az irodalom, és mivel a kereseti ágak
is fel kellett érette áldozniok. A próféták helyét Í r á s ­ növekedtek, a foglalkozás és hivatás kiválóan megvál­
t u d ó k foglalták el. Ezra, a »második Mózes« az írás­ tozott. A tanmódszerre vonatkozólag is haladást veszünk
tudók gyülekezetét egybehívta, az u. n. »nagy zsinagogia észre, mert a Talmud több helyen felvilágosit bennünket
zsinatot«, mely azon eljárási módozatot állapította meg, az iskolák szervezetéről, a különféle tantárgyak hasznáról,
a melylyel az izraeliták isten félelmére, és a szentirás a tanítók és tanulók tulajdonságairól, és a tanítás mód­
szavai szerinti életre nevelhetők. Minthogy az izraeliták járól. A tanítás idejét illetőleg az van felhozva, hogy az
az akkori pogány népek közt a héber nyelvet elfelej­ öt éves gyermek a thóra olvasására, a tiz éves a Mis-
tették, azért a biblia Ptolomeus Philadelphus alatt (282— nára, a tizenhárom éves vallási gyakorlatra, a tizenöt
240. Kr. e.) görög nyelvre, és Onkelos által chaldeai éves a »Gemarah«-ra taníttatott. A z egész tanítási ne­
nyelvre fordittatott Tehát, az izraeliták már akkor érezték velés a gyermek hatodik évétől a tizennyolcadikig nyúlt.
annak szükségét, hogy a bibliát h a z a i nyelven kell ta­ A nevelésnek tárgyait általában képezték: isten tanában
nítani. Mind ennek dacára még mái nap is léteznek oly való oktatás, valamely iparág megtanulása, a fogságbúi
előítélettel biró izraeliták, kik bűnnek tartják, ha egyesek való kiszabadulás, az egybekeléshez való bevezetés. Gö­
a bibliát hazai nyelvre fordítják. rögország legnagyobb bölcsei a pedagógiát politikai
A biblia a g y ü l e k e z e t i helyeken, ez isko­ szempontbúi fogták fel, a Talmud zsidó bölcsei csak
lákban taníttatott és magyaráztatott,' a különböző véle- vallás-erkölcsi szempontbúi.
vélemények, nézetek, tanok és törvények későbben állít­ A thóra és vallás-tudomány negyvennyolc tulaj­
tattak e g y b e ; ezen egybeállításból keletkeztek a szó­ donság segítségével szerzendő m eg: szorgalmas tanulás,
hagyományok, a » Mi s na«, a biblia kommentára, és en­ fegyelem, helyes kiejtés, elmélkedés, szerénység, sat. által.
nek kiegészítése folytán keletkezett a » G e m a r a h « , mint A Talmud a pedagógiai és történet-iróktúl jogtalanul be­
a »misna« kommentára, melyek jelenleg »Talmud« néven csültetik csekélyre. Igaz, h ogy a zsidók gondolkozásukban
ismeretesek. A z ifjúság nevelését ezen korban már nem és kutatásaikban egyoldalúak voltak, s mindent istenre,
kizárólag a szülők eszközölték, hanem főleg a gyüle­ és a vallásra vonatkoztattak, nem bírnak oly pedagó­
kezeti házakban oktató tanítók. A pedagógiai eljárást gussal, mint Plátó és Aristoteles, de könyveik, a biblia
főleg a Talmud szabályozta, s ezért a Talmud pedagó­ és részben a Talmud sok szép neveléstani elvet tartal­
giának neveztetik. A mi a nevelés eszményképét és az maznak. A biblia pedig még jelenleg is az emberiség
oktatás módját illeti, a Talmud m;ndig a bibliára hivat­ legelterjedtebb pedagógiai erkölcs-képző könyve, mig
kozik, de e g y e g y bibliai parancs mindenkor mesék és Plátó és Aristoteles könyveit inkább csak a szaktudósok
allegóriák által magyaráztatik meg, A tanítási célra vo­ olvassák és tanulmányozzák.
natkozólag, isten félelme mellett, már az erkölcsi élet is A keresztyénség megalapítása és a második jeru-
ki van emelve. Minden tudomány célja, a javulás, töké­ zsálemi templom elpusztulása után, az izraeliták a keleti
letesedés, és jó cselekedetek elősegítése. A nevelés fon­ és nyugati népek közt szétszóródtak, és sorsuk minde­
tosságát a Talmud kiemeli, és a szülőknek kötelessé­ nütt szomorú volt. Ilyen körülmények közt az izraeliták
gükké teszi, hogy gyermekeiket felneveltessék, és szá­ nevelésügyének további szabályos fejlődéséről és felvirág­
mukra iskolákat létesítsenek. zásáról szó sem lehet, mind a mellett, a többi népek
Elemi tanítók és népiskolák ugyan már Ezra előtt középkori nevelés és tanítás ügyéhez képest, az virág­
is^ léteztek, például, Chiskia uralkodása alatt, de ezek is­ zónak mondható.
mét eltűntek, azért Jehuda fejedelem, a misna szerzőjének A z izraeliták mivelődésére nagy befolyással voltak
unokája, azon megjegyzést tette, hogy »a műveltség és azon országok éghajlata, és azon népek civilizációja, a
tudományosság lassan-lassan eltűnt«, és küldött több fel­ melyek közt éltek; viszont ők is befolyásolták a felettük
ügyelőt az országba azon útasitással, hogy minden hely­ uralkodó nemzeteket. Kiváló államférfiak és tudósok nem
ségben iskolát állítsanak és tanítót alkalmazzanak. Ezek egyszer Izrael népéből származtak. Ez időben a tanító,
alkalmilag egy városba érkeztek, a hol nem volt nép­ ki gyakran egész d í j t a l a n u 1, csupán a vallás iránti
iskola. A két kiküldött rabbi előhivatta az elöljárókat, szeretetből tanított, nagy tiszteletben részesült.
és kérdezték tőlük, h o g y : hol vannak a város őrzői ? A z A XH-ik században a viszonyok már annyira meg­
elöljárók azt felelték: »Mi vagyunk a város őrzői«, mire változtak, hogy Ibn Tibban említi, hogy egy tanítónak,
a küldöttek igy szóltak: »Dehogy vagytok ti a város ki a héber szép-írást tanította, évi dijjul harminc dénárt
őrzői, ti megrontói vagytok, mert valódi és igaz őreitek, aranyban fizetett. A gyermekeket már életkoruk har­
valamint gyermekeiteké, az iskola-tanítók.« A tanulók madik, vagy negyedik évében kezdték tanítani. Rendesen
 340. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 42. szám.

Mindazonáltal, egészen helyén való volt Újvári István mindeneket kötelező voltára és ennek folytán az egyesekre-
m.-ludasi lelkész értekezése a XXXI. II. és III. törvénycikk háramló teherre: uj t a g o t n e m v e s z fel, mert több
életbe léptével követendő eljárás tárgyában. Értekező nagy eddig ide folyó jövedelem-forrás (interkáláre, egyházak dija)
utánjárással, a törvények tanulmányozásának és az eddigi bezárul. M i n d e n e d d i g i t a g j a az eddigi joggal
egyházi eljárásnak összevetésével irta meg dolgozatát. Egyes és k ö t e l e z e t t s é g g e l k ö t e l e s a z e g y h m. g y á m ­
esetekre nézve is kívánja tájékoztatni a lelkészi kart, s az i n t é z e t n e k tagja maradni; a ki a kötelezettséget
uj törvények keretén belül igyekszik a javasolt eljárás által elismerni nem akarja, jogát veszti. A t a g o k ö z v e g y e i
megóvni az egyházias jelleget, éleszteni és fejleszteni a val­ m i n d v é g i g s e g é l y b e n részesülnek, a mit időről időre
lásosságot, az egyházhoz való ragaszkodást. Az időszerű állapit meg a részvényesek gyűlése, illetőleg az egyházmegye
felolvasás mind végig lekötötte a figyelmet s az Értekezlet elöljárósága.
a felolvasónak köszönetét szavaz a nagy gonddal összeállí­ Az élvező nélkül- maradandó tőke jövedelme s z e g é n y
tott munkálatért és fölkéri őt, hogy tájékoztató érte­ papf i uk n e v e l é s é r e f o r d í t a n d ó és a segélyezen­
kezését közre bocsássa, mely közóhajnak készséggel ígért dők és segélyek mennyisége fölött az egyházmegye akkorb
eleget tenni. (Elvárjuk. Sz e r k. ) elöljárósága határoz.
Tanuságos eszmecsere fejlődött ki a felolvasás alap­ Ezen alapelvek szerinti tervezet kidolgozására, mely
ján úgy, hogy kik jelen valánk e vita alatt, a követendő aztán a részvényesek közgyűlése elé lesz terjesztendő még
eljárással tisztába jöhettünk, majdnem minden egyes esetben. ez év folytán, értekezletünk egy b izottságot küld ki Sándor
További értekezésünk tárgyát az egyházmegyei gyám­ János, esperes elnöklete alatt, Dr. Bartók György, Szilágyi
intézet jövendő sorsának megbeszélése képezte. Csaknem Farkas, Barabás József, Málnási Károly, Bartalan József és
20.000 forintot tevő gyámintézetünk sorsát és a messze Jancsó Lajos személyében.
jövendőkben is magasztos célját, úgy hiszem, biztosítva lát­ íme, igy készité elő az Értekezlet, mondhatjuk, erkölcsi
hatjuk ; mert Értekezletünk dr. Bartók György, Szilágyi és anyagi tekintetben az egyházmegye jövendő biztosságát,
Farkas, Jancsó Lajos, Bertalan József és több tagtárs hozzá­ és erősbülését. És igy van ez jól! Részek alkotják az
szólása értelmében, kimondotta a következő alapelveket. egészet, ezeknek erőssége az egésznek diadalát és dicsőségét.
A nagy-enyedi egyházmegye gyámintézete Jancsó Lajos,
f e n t a r t a n d ó , de tekintettel az egyetemes gyámintézet értk. jegyző.

TÁRCA.
siasticum és religiosum negotium nem hogy követet érdem-
E gyháztörténeti adalékok. lene a reformat religíotól Erdélyből ide, de még csák egy
Bethlen Miklós Veszprémi István, reformáta, püspöknek tisztességes számos reformátusoktól subscrikált authenticum'
Bécs, 1702. szept. 19. a, ref. egyház ügyeiről. Memóriáiét sem. És igy azt kérdem, mi mellett agai az
Mint kedves jóakaró komám uramnak szolgálok és ágens? A más religió szüntelen küldi a maga követjét,
istentől minden jókat kívánok kglmeteknek. írja a leveleket, memóriáiét, subscribálják a katholicusok
Csudálkozom én kglteken, édes püspök uram, micsoda számosán, futják dolgokat, mint emberséges, zelosus emberek,
maga javára való gondviseletlenséggel látogatá meg isten izibe. De bizony mi sem az embernek, sőt talán istennek
kglteket közönségesen. A minap kgltek felküldötte a res- sem tudunk ügyiben könyörgeni a magunk dolgáért. Bizony
tantiákról való jegyzékeket és én meg sem gondoltam, hogy pedig a mint én itt a dolgokat látom, nem kellene nekünk
azok egészen meg ne legyenek. Most hogy isten gr. Sean még a vízbe ölni magunkat, mint az Aesopus nyulai, mert
uramot, Dizent uramot felhozta, már computálni akarék vala bizony nem volnánk mi itt szintén olyan roszul. Mert az
véllek, de restantiis és csak elhülék belé, hogy felét sem urunk kegyelmes és bölcs monarcha. A ministeriumnak is
küldötte fel kgltek a restantiáknak. Avagy talán másutt bizony van esze és bizony messzére meggondol mindent.
nincsen restantia, a melyet lehetetlennek tudok lenni, a mint Ez előtt egy néhány nappal maga Cardinal Kollonics uram
ez a kglteknek leküldöttt inctusa megmutatja. Az istenért 0 eminentája sokáig beszélt velem és non obstante suo
kérem kglteket, legyen vigyázóbb és serényebb kgltek avagy characlere et zelo, úgy beszél a religiosumokról Erdélyben,
csak a maga dolgában és a restantiákat keresse fel s küldje hogy soha bizony jobban nem kívánnám "Jorbándot magam
fel, mert valamennyi restantiát az ember most bead, bizony hozám elé, azt monda, nihil unquam a ^ H adhuc de isto
csak azzal marad. Hiszem, conferálni kellett volna kglteknek loco et ego tales violentias et astutias pláne non approbo.
azt a tabellát, vagy extractust, a melynek a hátára ez van Ha volna kinek ágálni itt a mi dolgunkat, bizony nem
írva: Extractus^ ex beneficiis ecletiasticis-, exhibens unde ? félteném én Erdélyben a religiókat s az Eclesiákat. És
quibus ? quare ? erogentur és accuratissime úgy kellett volna nagy számadásra megyünk mi a mi nagy hidegségünkért
a restantiákat mindenünnen beszedni és nekem felküldeni. és gondviseletlenségünkért, melyről in hunc eundem sensum
Ha azért az most elhaladott, ugyancsak elaborálja s küldje írtam a minap Keresztesi Sámuel uramnak és nem régen
fel kgltek, ha engem itt nem érne is Szentkereszti s Tarcali Eubemater uramnak is, kívánván az által conscientiamat
uraméknak leszen gondja reá, olyan dispositioval hagyom, exonerálni.
de ha lehet, sietni kell a felküldéssel. Interim én ugyan­ Annak is most kellene kglmeteknek eszébe jutni, mint
azon leszek, hogy computu restantiarum ad ulteriora dilato vagyunk a fejedelemnél levő restantiánkkal; arról is most
valamit, ha csak egy esztendőre valót is sajtolhatnék ki kellene egy szép levelet Írni a fejedelemnek (II. Apafi
belőle. De nagy boszusággal vagyok, hogy az a sok eccle- Mihály) cum specificatione rerum et circumstantiarum. Hi-
 42. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 34i.

•szén tudja kglmetek, mint van ; ha penig nem tudja, hányja Mint a mély vizek; olyanok a jeles embernek szájából
fel kgltek ismét az én ládámat s a kollégiumét s keresse származott igék. Péld. 18, 4.
$
meg, Írjon s csináljon mindent, a mi szükség. Non aestas
Láttál-e beszédében hirtelenkedo embert ? A bolond
est laeta diu, componite nidos. Nekem kevesebb hasznomat
felől több reménység vagyon, hogynem a felől.
veszi kgltek, mint eddig, mert ama vers gyakran jut
Péld. 29, 20.
eszembe: sex sanctus postea non fis. Már én azt elmulatván
-és kivált az én famíliámnak rendszerént való aetasát meg­ A te beszédedből ismertetel igaznak, és a te beszé­
gondolván, keveset hiszek ide hátra lenni benne. dedből ismertetel hamisnak. Mát. 12, 34.
Ezen órában vevém kglmednek Kaposi uram (gyula- íe

fehérvári tanár) io szeptbr. költ levelét, melyre úgy tetszik Jaj nektek, mikor mindenek jót mondanak felőletek.
ide fel anticipalodott a válasz, mind a fehérvári beneficium Luk. 6, 26.
*
s mind a többi úgy succedalna, ha ott az emberek illendő­
képpen keménykednének és semmit magokon erővel elvenni Lépes méz a szép beszéd. Péld. 16, 24.
féltekben ne engednének, hadd panaszolna más is valaha
A ti beszédetek mindenkor kedvességgel, mintegy sóval
reánk, ne mindenkor mi másra. Interim ide fel remonst-
megsózatott legyen. Kol. 4, 6.
rálnok jó idején és vivide a dolgot, bizony semmi gondunk
sem lenne. Ajánlom istennek kgldet. Vienna, 19. szeptember A fondorkodó beszédével ver. Péld. 26, 22.
1702. kglmetek szolgáló komja, Bethlen Miklós, mpr.
P S. A Brandenburgus, ki most brussiai királynak Mint az arany alma az ezüst rostályokban, olyan az
neveztetik, követje mondá énnékem ezelőtt harmadnappal, alkalmatosán mondott ige. Péld. 25, 11.
*
hogy a király az erdélyi reformatu religiohoz ilyen kegyel-
mességét akaija mutatni, hogy birodalmiban valamennyi A nyelvnek épsége életnek fája. Péld. 15, 4.
-akadémiája van, mindenikben három, vagy négy alumnust
Isten beszédét nem szabad megutálni. I. Sám. 15, 23.
be vétett Erdélyből és maga költségén tanitatja három- íj:

három esztendeig és azután mást, meg mást similiter, csak
menjen mindenkor cum congruo testimonio, talia testimonia
dare solitorum. Szükséges, hogy kgltek az urnák gubernátor
uramnak jelentse meg és kgltek írjon egy szép levelet a
királynak (summája breviter ez legyen) hogy értette olyan
kegyelmességét, a melyet köszön és kívánja isten előtt való
könyörgésével hálálhassa meg azt. Imi kell a követjének is
egy levelet cum titulo: Excellens Domine Colendissíme!
Szummája legyen: Tőlem értett olyant kgltek köszönni s
kéri, hogy procurálja és végezze el egészen a király őfel­
sége előtt, ígért kegyelmességet cum circumstantiis.
Eredetije a Teleki levéltárban, 381 sz. a. ujrendezés.
Ugyanezen tárgyról másnap, szeptember 20-án, 1702
Bécs sógorának Teleki Lászlónak is így ir Bethlen
Azt is csudálom, hogy felejtette el kglmed a
Brandenburgus Elector nagy gratiáját megmondani nekünk,
melyet a követje monda nekem tegnapelőtt, hogy mindenik
akadémiájában bizonyos számú erdélyi református alumnu-
sokat akar maga költségén tartani. Ez sok jucunditás kö­
zött Domine Comes de Vidafalva, ezt nem kellett volna
elfelejteni.
Teleki levéltár, 377. sz. a. u. r.
közli: Kontz József.
A beszédről.
A ki megjelenti a tickot, azzal ne barátkozzál.
Péld. 20, 19.
A nyelv kicsiny tag, de gonosz állat. Jak. 3, 5.
A ki tétovázó beszédében, megcselekszi a gonosz­
ságot. Péld. 16, 30.
A tudós ember megtartóztatja beszédét, és vesztegletes
lelkében az értelmes férfiú. Péld. 17, 27.
Az én beszédem, mely az én számból kimegyen, nem
tér meg hozzám üresen. Ézs. 55, 11.
Jobb, a bölcs ember dorgálását hallani, mint a bo­
londok éneklését. Péld. 7, 5.
Az ajkaknak hazugsága alatt gonosz tőr van.
Péld. 12, 12.
A mely uralkodó a hamisság nyelvére hallgat, annak
minden szolgái latrok. Péld. 29, 12.
Az igaznak nyelve, mint a választott ezüst.
Péld. 10. 20.
Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül. Péld. 3, 30.
Jobb a száraz éteknek egy falatja, melylyel vagyon
csendesség, miDt a nyúzott barmokkal teljes ház, melyben
vagyon hábnruság. Péld. 17. 1.
Közli: Széchyné, Lorentz Josephine-
Különfélék.
S z iv e s fe lh ív á s .
Emlékeztetnünk kell olvasóinkat, hogy meg­
érkezett az utolsó negyed év. Sajnálattal kell
felpanaszolnunk, hogy az elmúlt, kilenc hónap alatt
olvasóinknak több, mint f e l e egészen megfeled­
kezett rólunk. Nem küldöttek egyetlen krajcárt
sem. így nehéz lesz, a Közlönyt fentartani. Szívesen
kérem a hátrálékosokat, hogy tartozásukat mi­
előbb befizetni, szíveskedjenek.
Kolozsvártt, okt. 2. 1895.
____ Szász Gerő-
= A szilágy-szolnoki egyházmegyében meg-
indultak a tanácskozások ama théma felett: felosztassék-e
az egyházmegye négyre, hogy apróbb részekre szakadva,
 342 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
a részek tán több, bővebb vérkeringéshez jussanak; vagy
igy maradj:n, a mint van? Eddig a zilahi egyház vélemé­
nyét ismertük, hol M a g y a r o s i I s t v á n barátunk a zász­
lótartó, ki legelőször csatlakozott az általunk felvetett esz­
méhez, és derekasan munkálkodik a részekre való felosztás
érdekében. Most vesszük a zoványi egyház véleményét, a hol
köztudomásúlag az esperes a pap. Nós hát, az esperes egy­
háza annak a felfogásnak adott kifejezést, hogy maradjon
minden úgy, a mint van : jól van az úgy. Ezzel a helyzet
teljességgel tisztázva van. Előttünk áll a kép, mely világ
teremtetése óta mindig ugyanaz. Egy nehány ember, a ki
szeretne valami jobbat; szárnyat ölt, és repülni akar, mint
Ikarusz, mert még ha szárnyai elolvadnak is, de példát sta­
tuál, hogy emelkedni szép, és fönséges; ezzel szemben áll
a h i v a t a l o s maradiság, az a bizonyos féreg, mely ké­
nyelmesnek, és elég delikáthak tartja a tormát, s azt fel­
cserélni, nem hajlandó még akkor sem, ha ananászszal kí­
nálják. Dehogy is kívánunk terrorizálni bárkit is. A véle­
mények szabadságát tiszteljük; mert annak jogát magunknak is
követeljük. De ha az esperes egyháza szükségesnek tartotta
mindjárt az elején nyilatkozni, s nyilatkozatának közrebocsá­
tásával nyomást gyakorolni a vidékre: mi is adhatunk ki­
fejezést ama reményünknek, hogy a szil.-szolnoki egyház­
megye többsége nem fog fejet hajtani az ósdi maradiság
előtt, és kitűzvén a haladás zászlóját, be fogja bizonyitni,
hogy a szebb jövő érdekében tenni tud, és cselekedni mer.
Meg aztán, a zoványi egyház tévedésben van. Nem arról van
szó, hogy a szil.-szolnoki egyházmegye egymagára, inciden-
taliter felosztassék, hanem igenis arról van szó, hogy az egész
egyházkerületben az egyházmegyék apróbbakra osztassanak,
hogy hozzáférhetőbbekké tétetvén, jobban kormányoztat-
hassanak. Igen is, arról van szó, hogy az egyházmegyék ez
ügyet előkészítvén, alkalmat adjanak az egyházkerületnek,
hogy az idők teljességében kimondhassa határozatát. Hát,
ne féljen a szil.-szolnoki egyházmegye, hogy egyedül Ő van
kiválasztva áldozati báránynak; hogy darabokra vágatik, és
a tűzre vettetik. Dehogy i s ! Ő volt az, mely az általunk
felvetett eszmét legelőször felvette, tárgyalta, és példával jár
elől most is; jön majd a többi is; és bár lesz még egy pár
esperes, ki Zoványhoz csatlakozik, de mi feltétlenül bízunk,
hogy a nagy többség melegen fogja támogatni az eszmét,
és midőn megérett, a szerveszkedés nem részletes lesz, ha­
nem »in capite et membris.«
= A kolozsvári egyház a közelebbi vasárnapon
szépen látogatott közgyűlést tartott. Amaz intézkedésekről
volt szó, melyeket az egyházpolitikai törvények életbe lépése
megkövetel A közgyűlés elfogadta az előre kiküldött bizott­
ság ajánlatát, mely szerint a 13,000 lélekből álló egyház
apróbb tizedekbe szervezendő, melyek előtt a maguk által
választott elöljárók állanának ; bizonyos központokon sürü
egymásutánban felolvasások tartatnának az aktuális kérdé­
sekről, s mindarról, a mi a vallásos-erkölcsi élet élővé té­
telére jótékonyan befolyhat. Kolozsvárit annyi szellemi és
erkölcsi erő van egybehalmozva, hogy ez intézkedéstől a
legfényesebb eredményeket várhatjuk. Kövessék e példát a
vidéki egyházak is, mert ha a kathedrát megtoldjuk a b* gó-
sággal, rajtunk a pokolnak kapui diadalmat nem veucr^ek.
= A pozsonyi ág. ev. liceum története. Ily cumi
monográfiára hirdet előfizetést a pozsonyi ág. ev. egyház elöl­
járósága. A huszonöt-huszonnyolc Íves mű jövő tavaszszal
jelenik meg. Szerzője, Márkusovszky Sámuel, líceumi tanár.
Előfizetési ára 2 frt. 50 kr. bolti ára 3 frt. Ismeretes dolog,
minő messzeható szerepet játszott egészen századunk köze­
péig, a magyar kultúra fejlesztésében. Politikai, társadalmi
válságok innen, a régi Magyarország közép-pontjábúl, ha­
tottak egész protestáns egyházunkra. Líceuma 1606. óta minta
iskolája volt a protestáns egyházi, és hazafias nevelésnek.
Története valósággal a magyar protestántizmus fejlődésének
egyik ragyogó fejezete. Sokszoros tanulsággal szolgál tehát
a müveit közönségnek. A monumentális mű tetemes költségbe
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
42 szá m .
kerül. Ez okbúi a nevezett elöljáróság bizalommal kéri az.
intézet volt tanítványait, jótéteményeseit, általában pedig a
müveit protestáns közönséget, hogy mentői tömegesebb elő­
fizetéssel a mű megjelenését elősegíteni, szíveskedjenek. Elő­
fizetés, folyó év dec. 31-ig, a pozsonyi ág. ev. liceum Igaz­
gatóságánál történik.
= Meghívó. A bekecsalji papi fiókkör rendes Őszi
értekezletét folyó év október 31-én Torboszlóban tartja
meg. Tárgysorozat: 1. Imát mond az elnök. 2. Reformációi
emlékbeszédet tart Kovács Nándor, márkodi, akadályoztatása
esetén. Kis György ny. szentbenedeki pap. 3. A torboszlói
ev. ref. egyházközség történetét felolvassa Kövendi Kálmán,
helybeli pap. 4. A bűnbocsánatról, kapcsolatban a reformá­
cióval, felolvassa Sámuel Aladár, selyei pap. Az értekezleti
tagok szives megjelenését kérjük. Nyárád-Szereda 1895.
okt. 8-án. S z á s z K á r o l y , elnök. R á k o s i G y ö r g y ,
jegyző.
= Meghívó. A marosi ref. egyházmegye küküllői
köre, ünnepélyes istenitisztelettel egybekötött papi értekez­
letét folyó 1895. év október 31-én, a reformáció emlék­
napján reggeli 9 órán kezdődőleg fogja megtartani. Erdő-
Szent-Györgyön, melyre a tiszteletes tagtársakat és az ér­
deklődő közönséget tisztelettel meghívom Tárgyak : elnöki
megnyitó. Jegyzőköny v felolvasás. Tiszteletes Madaras János,
Bíró Géza és Nagy József aai által tartandó felolvasások.
Esetleges előterjesztések, indítványok. Az istenitisztelet szó­
noka tiszteletes Simon Imre aá. lesz. Makfalván, 1895.
október 10. B e n e d e k D é n e s , elnök.
Hivatalos rész.
1201— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egy­
házmegyébe kebelezett d i s z n a j ó i egyház Il-od tanítói
állomására ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : egy szobás lakás az iskolában; 350 frt.
készpénz az egyház pénztárából; a lakó szoba fűtésére ele­
gendő tűzi fa. Egy évi próba idő után egyéb illetmények is
fognak adatni ez állomásra is.
Pályázati határnap: folyó év november 1. Folyamodá­
sok nt. L é n á r t J ó z s e f , esperes aá.-ho.z, Magyaróra, u. p.
Disznajó, küldendők.
Kolozsvárt, 1895. október 15. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
404— 1895. M E G H ÍV Ó .
A nagy-szebeni ev. ref. egyházmegye közgyűlésének
tagjait, a f. 1895. október 29-én, délelőtt 9 órakor, Nagy­
szebenben, a szokott helyiségben tartandó egyházmegyei
rendes közgyűlésre, kiváló tisztelettel meghívom, és fölkérem
a lelkész aakat, méltóztassanak az egyházmegyei világi
képviselőket, a nevezett közgyűlés idejéről és helyéről kellő
időben értesíteni.
A közgyűlés tárgya: 1. Esperesi jelentés. Jegyzői
jelentés, az egyházmegyei tanács működéséről. 3. A tan­
ügyi előadó jelentése. 4. A számvevő jelentése. 5. Az e.
m. pénztár megvizsgálása. 6. Segély-kérvények tárgyalása.
7. A zsinati törvények 27. 40 42. 100. §§ ai értelmében
készített szabályzatok tervezeteinek tárgyalása. Az e. megyei
tanács, f. 1895. évi ülésében fölvett jegyzőkönyve 15-ik
pontja alatt hozott határozatának tárgyalása. 9. Indítványok.
10. Egyházmegyei jegyző,- egyházmegyei tanácsbirák, és
köztörvényszéki bírák, e. m. kijelölő bizottsági tagok, egy
egyházmegyei közalap bizottsági tag választása.
A közgyűlés végeztével papi értekezlet lesz.
Nagy Szeben, 1S95. október 12. N agy J ó zsef
esperes.
Felelős szerkesztő és k ia d ó : Szász Geró'.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Október 24.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉ N.
Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
E x celsio r í
Nem tudom, hogy mi. Lehet, hogy az elő­
haladott kor, és az annak nyomában j’áró tapasz­
talásnak nevezett lelki állapot; lehet, hogy vala­
melyes benső kényszer, mely az elröppenő földi
életet nem tartja elégnek ama vágyak és sóvár­
gások számára, melyek itt alant örök szomjú­
sággal gyötörnek: de valami űz, kerget, kény­
szerít, hogy füledbe súgjam ezt a szót: Excelsior,
életnek tavasza, remények bokra, anyaszentegy-
házunk jövendője, boldog ifjúság, mely a mi mél­
tatlan nyomainkba vagy lépendő.
Megható, egyszerű innepélyességgel nyittatott
meg az egyházkerület theologiai fakultása. Mint a
májusi nap súgár-özone szól az egész esztendőnek: a
szerető szivek és reménykedő lelkek szeretetének
egész óceánja veszi körül az új intézményt, mely­
hez a jövendő századok várakozása fűződik. A
kik valaha-akkor felvetették az eszmét; kik an­
nak létre hozása érdekében annyi önzetlen verej-
ték-csöppet hullattak a nehéz harcokban; a ki
tervezte és megvalósította majdnem az önfelál­
dozásig menő fáradhatatlan töprengéssel; azok
a férfiak, kik e felséges intézet élére állottak,
hogy akaratukkal, lelkesedésükkel, tudásukkal
életet leheljenek a holt kövekbe: mind-mind ama
felséges zászló, ama magasztos eszme égbeszár-
nyaló nyomása alatt állottak, állanak, és fognak
állani: Excelsior!
Lehet-e másképpen? Mit tudom én, évezre­
dek, vagy milliárd évek óta áll-e fenn e világ?
D e a mióta a megteremtetett világok léteiébe
egy halovány súgárt képes vetni a történelem,
mint egy arany-fonál vonul végig ama nemes
törekvés, ama soha ki nem elégíthető szomjúság:
megfékezni az emberi indulatokat, legyőzni az ösz­
tönt, a szenvedélyeket, korlátozni a rútat, dia-
dalmat szerezni a szépnek, megnyitni a meny­
országnak kapuit, és érezni a szellemi élet vé-
43. szám.
Szerkesztőségi iroda9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : Küimagyarutca 9. sz.
getlenségének gyönyöreit abban a pillanatban,
midőn valaki megértette isten lelkének hívását:
»add nékem a te szivedet!« és oda áll a küzdők,
az apostolok, a megváltók sorába, és talán sok,
talán parányi tehetségeinek egész összegével, és
teljes egyéniségével szolgál az erkölcsi, a vallásos,
és ebből természetesen kifolyólag az eszményi
világrendnek, melyen egyedül épülhet fel »az egy
akol«, és »leszen egy pásztor!«
Meglesz-e ez valaha; vagy egyáltalában le­
hetséges-e : a felett vitatkozhatnak a minden nemű
és rangú tudósok; de, hogy az annak érdekében
való küzdelem és erőfeszítés; az utána való epedő
vágy és rajongás soha ki nem halhat a nemesebb
szivekből, a mélyebb elmékből: a felett vitat­
kozni, nem lehet. Mint az életnek szüksége van
a mindennapi kenyérre, a levegőre, a melegre,
és világosságra: éppen annyira nélkülözhetetlen
az ember nemesebb természetére a hit és örök
reménység egy tökéletes, egy eszményi világ
felől. Ha ez nem volna, vagy valamely csoda
által kihullana lételünkből, nem csak hogy meg-
állana minden fejlődés, de porba omlanának a
megteremtetett világok, bezárulnának a meny­
ország kapui, és a súgártalan nap nem növelne
több virágot e most oly szép, oly édes föld felett.
Hát, nem is kell félni, hogy ez megszűnjék
valaha. Jöhetnek rósz idők, nehéz korszakok,
midőn az ellenséges viszonyok nyomása alatt
megfogyatkoznak a próféták, mint a patakok is
kiszáradnak olykor: de a források megmaradnak
mindigre, táplálja azokat az anyaföld belseje. A z
emberiség életében is válnak uralkodókká oly
irányok, melyek kedvezőtleneknek látszanak a
haladásra nézve, sőt egyenesen visszaesést mu­
tatnak, de ez látszat, tünemény csupán; talán az
emberi szellemre nézve a megpihenésnek állomá­
sai, hogy azután annál termékenyítőbben mutas­
sák az ellenhatást abban az őserőben, mely soha el
nem fogyhat, de nő, gyarapodik, és él mindörökké.
 344- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 4 3 . szá m .

Fölséges példáját láthatjuk ennek a termé­ betölteni hivatását lelkiismeretesen, és meg akar
szet működésében. A tél minő hideg. A dermesztő halni úgy, hogy emléke áldott legyen az időben,
fagy bilincsei alatt hogyan hal ki minden élet. és az örökkévalóságban.
A föld szivének életet adó csöndes dobogását Nézzétek. Ott az Ideál. N eve. az embernek
elnémítják a viharok. Pihen minden. Alszik min­ fia; hajnali csillag; forrás; élő viz; kenyér; út,
den. Talán álmodik. Vájjon, nem halt-e meg? igazság, élet; szegeletkő; a békesség fejedelme;
Oh, nem-nem! Csak egy mosolya kell a istennek fia ; alfa és omega; az urnák válasz­
májusi napsugárnak; csak egy forró csókja a tottja; üdvösség fejedelme; e világ világossága:
tavasz lehelletének; csak egy »legyen« szava a lelkek pásztora; a következendő jók főpapja.
feltámadásnak: és a madár dalol, szeret; a virág Benne és általa a kegyes lelkek beteltek örömmel;
nyílik és szeret; a patakok ledobják láncaikat a sátán leszakittatott az égről; bekövetkezett a
és szeretve, életet adnak a völgyeknek, a rétek­ felvilágosodás; az emberek eljutottak isten he­
n e k ; a csira rügybe szökken; lomb-karjaikkal lyes ismeretére, tiszteletére, imádására; diadalmat
az égbe emelkednek a rengetegek, és »halleluja« nyert a szeretet, és béke; az embernek bűnei
zendül a mindenségben, Feléd, előhaladás, tökély, miatti fájdalma lecsöndesedett; benne bűn nem
eszmény, »új él et «. A természet törvénye ez, találtatott; élt, meghalt, főitámadott, menybe
megmásíthatatlan kényszer, melynek engedelmes­ ment, és jár előttünk, kit követnünk kell érényei-
kedik a porszemtől a napsugárig minden meg­ ben, tudománya és példája szellemében.
teremtetett valóság. Látjátok őt, az úr Jézus Krisztust? Az Ideált,
Hát a szellemi élet; hát az erkölcsi világ az Eszményt? Excelsior!
különbözhetik ettől ? Nem a nap sugára éltet • Nézzétek. Mi lett a világból kétezer esztendő
Nem a levegő táplál? Nem gyönyörködünk-e a alatt az ő megszentelt példája nyomán! Gondol-
virág illatában ? Mig az erő teljességétől feszül doljatok arra, mi lett volna nála nélkül, és mivé
az energia bennünk, nem akarjuk-e hatalmunk lenne, ha ő nem járna előttünk felemelt ujjakkal,
alá hajtani a földet? Nem óhajtunk-e szárnyakat, melyek nem csak fenyegetnek, de szeretettel mu­
hogy a levegőég óceánján keresztül csattogtatva tatnak oda, a honnan jöttünk, a hová vágyunk,
azokat, a lelki kényszernek hangot adhassunk: és a hová el kell mennünk: mert az az eszményi
Exelsior ! A természeti és az erkölcsi világ bár- világ, melyet nem csak széppé, de kívánatossá
mennyire mások, de nem különbözhetnek egy­ tett mindnyájunk előtt erkölcsi természetünk.
mástól a létei magasztos céljára nézve. És ha a Nézzetek a mesterre. Oldjátok meg sarui­
természetnek örök törvénye a fejlődés, a haladás: tokat, és kövessétek őtet. Nagy, nehéz az út.
nem lehet más az erkölcsi világé sem. És mint a Megtagadása mindannak, mit a föld gyönyör
virágon, és a lepke szárnyán ott van a himpor, gyanánt olcsón kínál; lemondani a sz ív jogárúi
mely megadja báját, színét, költészetét: bizony, ott, hol mások igaz boldogsága áll előtérben;
az ember szellemi, erkölcsi életének dísze, pom­ ször-ruha, vad-méz a táplálék, hol kötelességet
pája, megdicsőülése,az e s z m é n y e k k u l t u s z a . kell teljesitni, és ha kell, Galgotha, isten nevében,
Hol van ennek termékenyebb talaja, melegágya isten szent nevéért.
inkább, mint az az intézet, mely keblére fogadott Az isten nevében kérlek titeket, intelek,
titeket, barátim, nemes ifjúság! nemes ifjúság, vedd füledbe az én beszédemet.
Hát, igen, a mai korszak hivalkodik, dobá- Legyenek áldottak azoknak porai, kik az urban
lóclzik a szavakkal. Ilyen ez is : az életnek kell elnyugodtak. De, ha negyven esztendővel ez előtt
nevelni! És egyre-másra tánadnak a kereske­ valaki oda mutatott volna, a mi egyedül igaz,
delmi, ipar-, női kézimunka-, gazdasági, s mit én szent, és örök; h ogy a földet nem megtapodni
tudom, miféle iskolák. No hát, a rni erdélyi kell, hanem megszentelni; hogy az életnek pusz­
evangyeliom szerint reformált anyaszentegyházunk taságait föl kell szántani, és a barázdákba el kell
is emelt egyet. Ebben az iskolában nem tanítják vetni az örökszépnek búza-magvait: óh, immár hány
az ujjak ügyességét, nem tanítják a szántást- elhervadott életnek porai felett ma nem bogáncs,
vetést, a kereskedés fortélyait, mester fogásait. hanem az örökéletnek virágai nyílnának, és há-
Tanknak ott valami egyebet, többet ; ott tanítják I nyan nem panaszolnánk, hogy lehetnénk jobbak,
azt a mi n d e n t , a mire mindenkinek szüksége ' tehettünk volna többet! Óh jaj, hogy mások voltak
van, a ki anyától született, a ki élni akar bölcsen, ^ az idők akkor! Szomorú idők nagyon.
 43 • szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Szivedben ott láncolnak a legszentebb érzel-
mek. Lelked a világokat átölelő gondolatokkal
teljes. A z akarat-erő duzzad a cselekvés ösztö­
nétől. Minden hívogat. A tied a mindenség ma.
Holnap ? Az élet oly véghetetlenül rövid. Ha az
esztendőben a tavasz nem termékeny, abban az
esztendőben nem lesz aratás. Ha az ifjúság el-
pazérolja ifjúságának fogékonyságát; ha lelkét
nem teszi gazdaggá az eszmények iránt való sze­
retettel; ha lelkesedésével nem szerez magának
elégtételt: honnan vegyen protestáns, evangyeliom
szerint reformált anyaszentegyházunk biztosítékot
jövendőjének nagysága; hazánk honnan vegyen
fundamentomot örök fenmaradása felől ?
Excelsior!
S z á sz Gerő-
Egyházi énektanításunk a népiskolában.
E lapok hasábjain Nemes Sándor, tanító aá. a
minap több célszerű indítványt tett arra vonatkozólag,
mikép lehetne népiskoláinkban az egyházi énektanítást
sikeresebbé tenni. Egyidejűleg egy tantervet is közöl a
tananyag beosztására vonatkozólag. Nem célom, bírá­
latba bocsátkozni, de azt hiszem, használni fogok vele
az egyházi énektanítás ügyének, hat kapcsolatosan Nemes
Sándor, tanító aának említett cikkével, e lapok hasáb­
jain is ismertetni fogom azon tantervet, melyet Ravasz
János tanügyi előadó aa. készített az egyházi énekeknek
a népiskolai osztályokban való tanítására vonatkozólag?
s melyet a marosi egyházmegye, most három éve már,
életbe léptetett. E tanterv célja az, hogy a népiskolai
tanfolyam ideje alatt úgy a dicséretek, mint a zsoltárok
kellő számban és az előfordulható mindenféle alkalmak­
nak megfelelő különféleségben taníttassanak. Ismerte­
tésem célja pedig az, hogy osztályonkint bemutatván
az eltanitandó énekeket, azok eszmei tartalmát élesen
körvonalozzam, s igy azok betanítására, megértetésére
segítséget nyújtsak tanító aáinak. Megjegyzem azonban,
ismertetésemben nem terjeszkedem ki arra, vájjon az
egyes osztályok számára kiszabott énekek zeneileg ta­
lálnak-e az illető osztályok hangterjedelmével; különben
is, értelmes tanítók könnyen tudnak segíteni e bajon, a
nélkül, hogy a dallam eredeti jellege változást szenvedne-
I. A z első osztálybein.
Tantervűnk szerint, legelőször is ezen hangulatos
istentiszteletet kezdő énekünk tanítandó :
Istennel járni, lakozni,
Szent élettel illatozni,
Igaz hitben nem habozni,
Jézus Krisztus! taníts, taníts imádkozni!«
A ki valakivel jár, azzal együtt lakik: szükségképpen
alkalmazkodik is ahhoz. A ki istennel akar járni és la­
kozni, annak mindenben isten akaratához kell alkalmazni
magat, annak úgy kell élni, a mint isten kívánja, vagyis
szent életet kell folytatni. Szent és tökéletes életet pedig
csak -úgy folytathatunk, ha az igaz hit lakozik bennünk.
345-
A z igaz hit pedig az Úr Jézus Krisztus tanításaiban
foglaltatik. A z Úr Jézus Krisztus tanításait, parancsait
kell tehát megtartanunk. Ezért kérjük Jézust, hogy ő
tanítson meg minket, imádkozni, mert csak az Úr Jézus
tanította meg igazán az embereket, hogy miképpen kell
imádkozni, midőn egy mintát is adott az imádságra
nézve a »Miatyánk-ban, vagyis »Úri imádságában.
(Könnyű átmenet a Miatyánk megtanítására; vallástani-
tás az egyházi énekek alapján, a beszéd és értelem g y a ­
korlatok mintájára.) Röviden, az istennel való járás és
lakozás áll a szent életben, az igaz hitben és a Jézus
szerint való imádkozásban.
Ezen kezdő ének után tanítandó egy szintén nagyon
rövid ima és. egyházi beszéd közt való énekünk:
»Atya, Fiú, Szentlélek!
Készíts szent igédre,
Jézus érdemét ruházd
Áldott híveidre«.
A z A tya az isten, a ki teremtette az eget, a földet,
és mindent, mi azokban van, szóval, az egész világot;
a Fiú az Úr Jézus Krisztus, ki az igaz vallást, a ke­
resztyén vallást hirdette a földön, s ezáltal megváltja és
üdvösségre vezérli az embereket; a Szentlélek istennek
lelke, mely azt cselekszi bennünk, hogy higyjünk Krisz­
tusban, tartsuk meg a Krisztus parancsait és igy üdvös­
ségre jussunk. E hármat együtt nevezzük Szenthárom­
ságnak. A Szentháromságot kérjük tehát, hogy készítse
el lelkünket a szent igére, melyet a pap a bibliából
olvas fel és azután megmagyaráz; vagyis, arra kérjük
itt a Szentháromságot, hogy a szent igét és annak ma­
gyarázatát az egyházi beszédet megérthessük, kellő
figyelemmel meghallgathassuk. A zt is kérjük ez énekben,
hogy isten ruházza ránk a Jézus érdemét. A Jézus ér­
deme az volt, hogy meghalt érettünk. H ogy isten ez
érdemét ruházza reánk, annak az az értelme, hogy isten
a Jézus érdeméért bocsássa meg bűneinket,
Harmadszor, tanítandó a következő köznap-reggeli
ének:
»Neked éneklek,
Neved magasztaló
Szívvel, lélekkel,
Hív érzésekkel
Néked esdeklek,
Oh, örökkévaló U
Istent dicsérjük, magasztaljuk a mi egyházi éne­
keinkben, hozzá esdeklünk, imádkozunk, mert ő örökké
való. A z emberek mulandók, változók, halandók; isten
örökkévaló. Ezért vonzódik az ember annyira istenhez :
a gyenge, az erőtlen ugyanis mindig az erőshez, hatal­
mashoz folyamodik és csak annak társaságában érzi
jól magát. Ezt fejezi ki a 42-ik zsoltár, mely az említett
dicséretek után tanítandó. Zsoltárnak az olyan egyházi
éneket nevezzük, mely a bibliában is meg van írva.
Ilyen zsoltár van összesen 150. Ezek között a 42-ik:
»Mint a szép, híves patakr
A szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt uramra,
És hozzá fohászkodik.
Tehozzád. én istenem!
Szomjuhczik én lelkem.
Vájjon, színed eleibe
Mikor jutok élő isten.«
 346. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A z ember csak isten társaságában érzi jól magát,
azért vágyik az ember istenhez. Itt a földön az ember
csak óhajtozik, fohászkodik istenhez, de majd egykor
szinről-szinre is meglátja az istent. Földi szenvedéseink
után mennyei dicsőség várakozik reánk isten társasá­
gában. Áldjuk ezért az istent mindenkoron, mert ő gon­
doskodott ilyen atyailag az emberekről. Énekeljük azért
folytatólagosan a 146-ik zsoltárt ;
»Áldjad én lelkem az urat,
Hirdessed dicséretét,
Az istennek adok hálát,
Valamig engem éltet;
Én az úrnak éneklek,
Mindaddig, miglen élek«.
A z isten adta életünket és ő is tartja meg, ő táp
Iái minket mindenféle javaival, méltó azért, hogy életünk
minden napjaiban őt áldjuk.
íme, hogy tudományos műszóval éljek, ez a nép­
iskolai első osztály tananyaga az egyházi énekekből.
Három dicséret és két zsoltár. Rövid, kis énekek, me­
lyeket minden nehézség ^nélkül fog betanulni az első
osztályos gyermek is. Azonban, magas eszmék érintve
Istennel lakozás, szent élet, imádkozás, Szentháromság,
istenhez való vágyódás, isten iránt való szüntelen hála­
adás. De igy előadva, hiszem, hogy ez eszméket is fel-
fogja értelmével a gyermek, mig az élet odaérleli, hogy
szivével is érezze azok igazságát,
Menjünk azonban tovább és lássuk az eltanitandó
énekeket.
II. A második osztályban.
A második osztályban először is ezen istentiszte­
letet kezdő ének tanítandó:
»Terólad zeng dicséretünk,
Nagy isten! téged tisztelünk
Szent házadban, szívvel lélekkel,
Imádkozó szent érzésekkel;
Szenteld meg igyekezetünk,
Lelkesítsd gyülekezetünk,
Hogy vigyen előbb ez óra
Mindnyájunkat a fő jóra.
Midőn templomba megyünk, az istent dicsérjük,
még pedig szívvel, lélekkel, istent imádó érzelmekkel:
és kérjük az istent, hogy áldia meg, szentelje igyekeze­
tünket, munkálkodásainkat, és adjon az egész gyüleke­
zetnek olyan lelket, hogy mindnyájan a jóra igyekezze­
nek, s igy azon óra, melyet a templomban töltenek,
mindnyájunknak javára szolgáljon.
Ezután egy rövid köznap estveli ének következik
»Ha te meg nem tartasz, Úram isten,
Hiában vigyáznak a mi szemeink.«
Szüntelen életveszélyben forognánk az isten gond
viselése nélkül. A z ember hiába vigyáz, ha az isten maga
nem őködik felette atyai szemeivel.
Harmadszor, egyik legkedveltebb dicséretünk :
»Mindenható! leborulva tisztelettel előtted,
Lelkesedve, felbuzdulva, dicsőítjük szent neved!
Egy porszemben bölcsességed, egy csepp vízben dicsősséged,
Egyiránt kitetsző s nagy;
Mindenikben jelen vagy.
A kis madár kellemetes hangja téged magasztal,
A menydörgés rettenetes szava nagynak téged vall:
43. szám.
Keblünk szelíd sóhajtása, a szélvész vad ordítása,
Hirdetői, nagy isten!
Hogy hatalmad végetlen..
Isten mindenható, az ő hatalma végtelen; a por­
szem és a vízcsepp, a kis madár és a menydörgés, mind
isten hatalmát és dicsősségét mutatják nekünk. Azért mi
is isten dicsőítésére buzdulunk, az ő nagyságát és min­
denekre kiterjedő hatalmát hirdetjük.
És még egy köznap reggeli dicséret:
»Szivem megalázván, tehozzád mégyek,
Elődbe, istenem! könyörgést viszek,
És szent fiad által néked könyörgök.
Áldott légy, én Úram ! hogy mogtartottál,
Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál,
Angyali sereggel oltalmam voltál.«
Isten oltalmazza az embert az éjszakában, azért
reggelre viradván, neki kell hálákat adnunk, és tőle kell
újabb áldásokat kérnünk, neki kell könyörögnünk.
A zsoltárok közül tanítandó a 2-ik osztályban a
75-ik:
Dicsérünk téged, Isten,
Dicséret legyen neked;
Mert a te dicső neved
Hozzánk közel jött híven;
Mi azért csodáidat
Hirdetjük jóvoltodat.«
Istent dicsérjük, mert mindenütt és mindenben az ő
csuda-dolgait látjuk; ő hozza fel a napot reánk minden
reggel, ő árnyékozza be földünket minden éjszaka, ő ad
esőt és termő időket, szóval, mindeneket ő cselekszik
nemcsak a természeti világban, hanem saját életsorsunk­
ban is; mert isten adja életünket, ő ad erőt és egés-
séget nekünk, ő táplál és ruház minket. Mi is azért az
ő jó voltát hirdetjük.
Erre int minket a 105-ik zsoltár is:
»Adjatok hálát az istennek,
Imádkozzatok szent nevének ;
Hirdessétek dicséretét,
És minden jótéteményét:
Beszéljétek a nép előtt
Nagy csudáit, melyeket tett.
Neki vígan énekeljetek,
Csodadolgait dicsérjétek;
Magasztaljátok szent nevét.
Kik szívből félitek etet,
Őröljön azoknak szivek,
Kik az úrról értekeznek«.
Bizalommal kérjük azért istent az 5-ik zsoltárban :
»Úristen, az én imádságom,
Kérlek, végyed füleidbe,
És halgass meg kérésemben;
Én istenem és én királyom!
Értsd meg mondásom.«
Hogy ki a boldog ember, arra megfelel az ezután
tanítandó i-ső zsoltár:
»A ki nem jár hitlenek tanácsán,
És meg nem áll a bűnösök utján;
A csufolóknak nem ül ő székében;
De gyönyörködik az ur törvényében,
És arra gondja mind éjjel, nappal,
Az ily ember nagy boldog bizonynyal.«
 43- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Boldog tehát azon ember, ki nem hallgat a hitet­
lenek szavára, kerüli a bűnt és nem gúnyolódik a val­
lásos dolgok felett, hanem gyönyörködik azokban; isten
törvényeit megtartja, azokrúl elmélkedik, s ig y mindin­
kább megismeri istent s az ő parancsait és egyéb
dolgait. (Folytatása következik.)
Az egyházmegyékből.
Templomszentelés.
Folyó hó 6-án szentelte föl a hosszufalusi templomot
főtiszt, püspök, Szász Domokos, atyánkfia.
A faradhatatlan főpásztor már 5 én délután 2 és s/4 óra­
kor érkezett a derestyei állomásra, Zágoni Pál, esperes, és
Vén Mihály, egyházmegyei főjegyző kíséretében, kik a brassói
állomáson csatlakoztak a püspökhez.
A derestyei állomásnál Újvári József, főgondnok, és
Imecs Ernő, egyházmegyei algondnok, Révay Pál, s.-szent-
györgyi, Józsa Sándor, erősdi, Bartha Károly, feldobolyi, Kis
Albert, ilyefalvi, Zsigmond Károly, hosszufalusi lelkészek;
a hosszufalusi egyház elöljárósága élén, Henter Gábor, egy­
házi főgondnokkal fogadta az érkező főpásztort, honnan
Zágoni Pál, esperes rövid üdvözlő beszéde után, a püspök
Henter Gábor négyes fogatán foglalt helyet, és a tizenöt-
húsz kocsibúi álló kiséret megindult rendeltetése helyére,
Hosszufaluba. Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu templomaiban az
evang. lutheránusok és a gör. kel. egyház tornyaiban zúgtak
a harangok, és prot. testvéreink tornyaiban nemzeti lobogók
lengtek. A jó csángó afiak éljenzése között haladt a menet
egész Csernátfalu templomáig, hol egy tisztes agg férfiú, a
jó Borcsa bácsi, teljes papi ornátusban, és híveinek nagy
seregétől környezve, levett föveggel elibe állott a püspököt
vivő kocsinak. A püspök azonnal leszállóit, és szintén levett
föveggel állott nt. Borcsa bácsi előtt. A magyar hazafiságtól
duzzadó minden szavában a protestáns pap szeretetét sú-
gárzó meleg üdvözlő szavakra, hasonló szeretet és hazafias
beszédben válaszolt püspökünk, kinek végső szavai az ezernyi
közönség riadó éljenzésében veszett el. Dehogy veszett, oda
férkőzött a csángó testvérek szivébe!
A menet újra megindult, s a derestyei indóháztúl a
hosszufalusi templom elé érkezés háromnegyed órai diadal
útja véget ért a hosszufalusi templom előtt. Veres Sándor,
a hosszufalusi műfaragászati szakosztállyal megtoldott fel­
sőbb népiskola igazgatója fogadta a püspököt.
Innen a püspök Karácsom, föerdész szállására tért be,
mely közvetlen a templom mellett, és az egyház tulajd:nát
képező házakban van.
Rövid pihenés után, a püspök megnézte a díszes kis
templomot, majd a papi lakba ment egész kíséretével, és
Örömét fejezte ki a kicsiny, de lelkes gyülekezetnek tények­
ben nyilvánuló életrevalósága fölött.
Este, Karácsonyinál, szükebb körű vacsora volt a
püspök tiszteletére, hol a szeretetre méltó házi gazda igaz
magyar vendégszeretettel fogadta püspökét, és bájos neje
mindenkit lekötelezett, minden tiszteletre és szeretetre méltó
magatartásával.
Másnap délelőtt pont tiz órakor megkondultak a ha­
rangok, és a püspök, a sepsi egyházmegye gondnoki és papi
kara élén, díszes közönség kíséretében vonult be a temp­
347-
lomba, hol zágoni kántor, Nagy Imre, kit az egyház ez al­
kalomra meghívott, gyönyörű orgona-játéka, és elragadó
szép énekével nyitotta meg az isten-tiszteletet.
Majd Zágoni Pál, esperes igen szép imában hívta se­
gítségül istent a mái innepléshez.
Utána Nagy Imre, orgona kísérettel solo himnust éne­
kelt, mely a szivek húrján átrezgett. Ez után Vén Mihály,
egyházmegyei főjegyző emelkedett föl a szószékre, és tartott
úgy formailag, mint benső értékre nézve gyönyörű szép fel­
avató beszédet; széleskörű ismeret, és mély biblikus szellem
sugárzott abból a beszédből.
Ismét Nagy Imre elragadó solo himnusza után, főtiszt,
püspök, Szász Domokos, atyánkfia lépett a szószékre, és mon­
dott gyönyörű szép főlavató imát, melyben a gyermeki szív
hálája, alázatossága, szeretete, a férfiú erős hite, lelkének
bölcsességével borult le az Örökkévaló isten előtt, kinek
»ülőszéke a menny, és lábainak zsámolya a föld« ; hálákat
ád az erő és segedelemért, melylyel e hajléket felépitni, en­
gedte, »hogy lakoznék abban az urnák neve«; szeretettel
öleli össze a különböző vallás-felekezeteket nemzetiség kü­
lönbség nélkül ; áldást kér a király, a haza, és e kicsiny
gyülekezetre is.
Az isten-tisztelet e fény-pontja, s a gyülekezet éneke
után, Révay Pál tartott úr vacsorái beszédet, mely után az
úr vacsora osztást, Révay segédkezésévei, maga a püspök
végezte.
Az asztal letakarása után, Rác Albert, árapataki lelkész
mondott megáldó imát.
A gyülekezet éneke után, helybeli körlelkész, tiszt. Zsig­
mond Károly, aa. tartott igen szép, és ifjúi hévvel előadott
záró imát, melyben hálákat adott istennek a segedelemért,
hogy új templomukat nem csak felépíthették, de felszentel­
hették is. Áldást kér a püspökre, ki az »oldott kévét«, a
hosszufalusi ref. híveket, »örömmel kötözte kévéibe«. Áldást
kér mind azokra, kik csak egy fövényszemet is vittek az úr
oltára felépítéséhez, sat.
Templomozás után,a sepsi egyházmegye gondnoki és papi
karának, a helybeli egyház elöljáróságának, a brassói egyház
elöljáróságának, és Otlik Géza, állami anyakönyvi felügyelő­
nek tisztelgéseit fogadta a püspök, mindenikhez szives és
lelkesítő hazafias beszédet intézve. Főleg Otlik Gézához, állami
anyakönyvi felügyelő, és brassói egyházunk legújabb hívéhez
intézett igen szép és hazafias beszédet, mely a rokonszenves
ifjút erősen meghatotta.
Most következett a közebéd, melyen nem csak híveink,
de más vallásfelekezetek lelkészei és hívei is, bájos nejeikkel
és lányaikkal vettek részt.
Az első pohár-köszöntőt a püspök mondotta apostoli
királyunkra, melyet a közönség állva hallgatott, és sokszoros
éljennel fogadott. Aztán, BánfFy Dezső, egyházkerületi fő­
gondnokra, és a magyar kormányra; majd, a püspökre, és
nejére; Újvárosi, Henter, Imecs, gondnokok Zágoni esperesre,
és az innepélyen közreműködött lelkészekre mondtak pohár­
köszöntőket. De hát, ki tudná fölszámolni mind ?
Estve, fél-hat órakor a püspök szállására távozott, és
onnan hat órakor a brassói induló házhoz, hogy fáradtságot
nem ismerő buzgósága más helyen szerezze munkás életének
ama hervadhatatlan koronájába illő babérokat, melyek nevét
halhatatlanná teszik késő századokra. r- 1.
 343 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
T Á R C A.
Emlékezés Berde Sándorra.
A ki hű munkássága által a közügynek hasznára volt,
annak emlékét nem zárhatja be a koporsó, nem fedheti el
a sirhalom. Berde Sándor, azon a helyen, hová az isteni
gondviselés állitotta, jeles szolgálatot tett a reformált egy­
háznak, hasznára volt a nemzetnek Berde Sándor emlékét
nem zárhatja be a koporsó, nem fedheti el a sirhalom. E
gondolat ébredt fői lelkemben, midőn a haláláról egy év
előtt küldött szomorú jelentés kezembe akadt.
% ajánlatot tett, hogy ő, ha telket vásárol az egyház, saját
Tizenkét éve múlt, hogy az egyházkerület bizalma őt
az első körlelkészségbe elhivta. Elképzelhetni, milyen álla­
potokat talált itt, hol 1877. jun. 17-től 1883. október i-ig
lelkipásztor nem volt. Első jelentésében, melyet négy és egy
negyed év működéséről az Igazgató-Tanácshoz tett, ide vo­
natkozólag ezt mondja: «ez idő alatt az elődöm által föl-
lenditett vallásos életben nagy visszaesés történt, mert a
nagy területen, egymástól távol eső falvakban levő hiveink
rendes gondozására a beszolgáló lelkészek még nem is gon­
dolhattak. Könnyen megtörtént igy, hogy a közigazgatási
szervezet felbomlott», sat. E szavaiból, melyek egyszerűen
rámutatnak a baj okaira, csak sejteni lehet a fejetlenséget,
felbomlottságot, melyekről szomorú képet nyújtanak a levél­
tár aktái. Isten-tisztelet évente egy-kétszer tartatott, gyerme­
keinket többnyire az oláh papok keresztelték, s nem Írták
át, esketés hat év alatt hét Íratott be, halottainkat idegen
felekezetek papjai temették el, anyakönyveink rendetlenül
vezettettek.
Berde nagy buzgalommal kezdett a körlelkészség ren­
dezéséhez. Az egyházakat külön szervezte (addig közös pres­
bitérium volt); a hol nem voltak a múltból, gondnokot,
egyházfit, presbitereket választatott, s a közigazgatást folya­
matba indította. Majd a presbitériumokkal és gondnokokkal
együtt munkálva, összegyűjtötte a családkönyvi adatokat.
»A családok összeírása, és rendes látogatása alkalmával, úgy
mond, sok szomorú dolgot tapasztaltam, a legsajnosabb azon­
ban minden más között az, hogy hiveink egy része csak
törve beszéli anyanyelvét, nehányan pedig csak alig pár szót
tudnak magyarul. Ilyeneknél, természetesen, ha esetleg az
anya oláh, a családi tűzhelynél csak oláhul beszélnek, miből
foly aztán, hogy a gyermekek nem tudnak nagyapáik nyelvén.
Az öregeknek magyarul megtanítása már lehetetlen lévén,
beláttam, hogy a kisdedeket kell gondjainkba venni, s azokbúl
egy új, jó magyar érzelmű és nyelvű nemzedéket növelni.
De hogyan?« A következőkben elmondja, mint próbált e
helyzeten segíteni, mikint biztatta a szülőket, hogy adják be
gyermekeiket az ilondai állami iskolába, vagy Dézsre, és
Enyedre; mikint tett kísérletet hogy Kackón állami. Sze-
lecskén és Galgőn felekezeti iskola létesittessék.
1884-ben sikerült a szelecskei iskola létesítése a mélt.
Ig.-Tanács pártfogásával. Ez iskolába átjártak a kackói ma­
gyar gyermekek is, kik reggel mentek négy kilométer tá­
volságra levő iskolába, este tértek haza. Ezeknek jó ruhá­
zattal, lábbelivel" ellátására közadakozás, könyöradomá-
nyokoúi 60 forintot .zerzett be. Az te rv hogy a galgói
református gyermekek is átjárjanak, bár kilenc úri családot
Kaiikó, Kaplyon és Szelecskérői kegykosztadásra megnyert,
43 szám.
nem sikerült »a szülők nem akarása miatt«. Ily körülmények
között »okvetlen szükségesnek mutatkozott tehát az, hogy
Galgón is, mely Ilondátúl húsz, SzelecskétŐl tizenhárom kilo­
méterre van, a körlelkészség alsó körében egy tanítói állo­
más létesittessék, mely az ottani, s vidéki magyarságnak
gyermekeit keblére fogadja. Többször értekeztem ez ügyben
mélt. Simó Lajos, főgondnok úrral, de egyházi telek, s épület
hiánya miatt, csak az értekezésnél maradtunk; többször kér­
tünk segélyt egy iskola-imaház építésére (1884.), de nem
volt szerencsénk. Végre, mélt. Simó Lajos, főgondnok úr
költségén felépiti az iskola-imaházat A kedvező alkalmat
megragadva, folyamodtam egyházammal az építési alaphoz
300 forintért, melylyel egy alkalmas telket vásárolhassunk
a főgondnok úr közbenjárása folytán. Folyamodtunk a főtiszt,
püspök úrhoz, mélt. főgondnok ur, s általam tett személyes­
megbeszélés következtében; a 300 forintot megkaptuk két
százalékra, s a telek megvásárlása befejezett tény. Ezzel
kapcsolatban, a főtiszt, püspök úr megbízott, hogy minden
eloleges lépést tegyek meg a tanítói állás szervezésére, hogy
a jövő szeptemberben az iskolát megnyithassuk. Ha a terv
végre lesz hajtva, s az állomások fentartására idővel az.
Emke. is áldozatot hoz, egyházunk két oly bástyát kap
(Galgó és Szelecske), melyeken az elkorcsosodás ostromai
bizonyára meg fognak törni.
Egyidejűleg az iskolák ügyeivel, az isten-tiszteletek
helyiségeire is kiterjesztette figyelmét, mert, mint helyesen,
jegyzi meg, »népünk elkorcsosodásának és szétzüllésének.
másik okául azt találtam, hogy az egyes községekben nincs
egy alkalmas helyiség, hová isten-tiszteletre összegyűlhessenek.«
Addig is, mig ilyenek létesíthetők valának (egyfelől iskola-
épületek építésével), arra törekedett, hogy a kackói templo­
mot központivá tegye, s minden tekintetben megfelelővé
hivatásának. Már előbb szervezte a főtiszt, püspök úr támo­
gatásával, a szelecskei tanítói állomást úgy, hogy a tanító
az egész kör kántora legyen; azután műkedvelői előadások
rendezése, s gyűjtései által egy Esztey-féle 315 frtos hármo-
niumot vett, s azt karácson ünnepén (1886.) felavatta.
Mily örömmel jegyzi meg : »most kis templomunk való­
ban központja négy egyházközségnek, úgy, hogy néha hetven-
nyolcvanon, legtöbbször negyven-hatvanon vesznek úr vacso­
rát.« 1887-ről szóló jelentésében, hol az ajándékokrúl be^
számol, nem mulasztja el, hálás köszönetét mondani főtiszt,
püspök, Szász Domokos úrnak, »kitől kackói templomunk
ajándékképpen Meidinger-féle fűtőjét nyerte, mely egy új,,
és igen óhajtott kornak hajnalát hirdeti erdélyi ref. egyház-
kerületünkben, hiszen, ez az első eset, hogy nálunk templom
füttessék«. Nagy jótétemény ez Szelecske, Kaplyon és Ko-
sálybúl télen dideregve érkező híveinknek ma is. Bizony^
jól eshetett apostoli lelkületének, hogy több, mint negyven
kilométer hosszúságban terjedő körében legalább egy temp­
lomot úgy rendezett be, a mint isten-házához illő, melyről
elmondhatta: mely szerelmetesek a te hajlékaid, seregeknek
ura. Mert némely egyházában igazán szánalomra méltó kö­
rülmények között tartotta az isten-tiszteletet, »hol egyetlen
szoba szolgált konyhának és isten-tiszteleti helyiségnek.« Fo­
galma sincs a legtöbb papnak, hogy mily körülmények kö­
zött kell a körlelkészeknek igen sokszor isten igéjét hirdetni.
 43- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
s mennyi különböző ember véleményével megküzdeni, hogy
egyházai szellemi és anyagi ügyei rendes kerékvágásban ha­
ladjanak. Berde e nehézségekkel valódi lelkipásztori ön­
megadással, s tapintattal küzdött meg.
Ő, ki készültsége, s páratlan szorgalma után jó egy­
házat, s diszes templomot érdemelt volna, hol tudományát
érvényesiteni, jobb alkalom lett volna: ez egyszerű helyeken
is teljes lelkesedéssel és ámbicióval hirdette Krisztus evan-
gyéliomát sokszor négy-öt embernek. Ma már, istennek le­
gyen hála, még a két kisebb helyen is, tisztességes, külön
szobákban gyűlünk össze isten-tiszteletre, de milyen lehetett
a helyzet akkor, s ott. »hol a gazdasszony a textus felvétele
alatt, vagy úr vacsora osztáskor nézegette ételnemüi fövését,
rakta a tüzet«. Ritka gondos és egyházának takarékos papja
volt. Mindenre kiterjesztette figyelmét; vagy újat kezdemé­
nyezett, vagy a régi intézményeken javított, de nem engedett
elpusztulni semmit; figyelmét nem kerülte ki semmi, a mi
az egyházi életre vonatkozott. Mint a jó gazda, úgy járt ő
el szorosan vett lelkészi teendőin kívül is mindenben ; nem
hanyagolta el egyik dolgát a másik rovására.
Mikor az isten házát belül felékesitette, kívül is javít­
gatott; a tornyot, harangokat helyreállította, a cintermet csi­
nosan párkirozta a nemes lelkű Voith Gergelyné, róm. kath.
úrnő rendelkezésre bocsátott kertészével ; a papi telek körül
kilencven öl kerítést húzatott, az előbb lakhatatlan papi
lakást javította, lakályossá, tetszetőssé tette, alája nagy ne­
hézséggel pincét építtetett, a gyarló istálót használhatóvá
tette, megnagyobbította, hozzá szekér-szint toldott. A sok
javításra, építésre a főtiszt, püspök úr pártfogásával ioo fo­
rintot nyert; nála szokott, természetes egyszerűséggel jegyzi
meg :v »de nem igénylem magamnak a büvészi mesterséget,
mint ha ezen javítások és épiitések csak az említett ioo fo­
rintbúi teltek volna ki. Korántsem. A legnagyobb hálával
és elismeréssel kell adóznom helybeli birtokos, ifj. Bodor
Bertalan afia. és neje, Szappanvos Mária úrnőnek, kik a
szekér-szinhez, sertésólhoz, tornáchoz szükséges mindennemű
épületfát és zsindelyt pátronusi bűkezüséggel ajándékképpen
adták egyházunknak, mi által ezt tetemes költségtűi kímélték
meg; Mózsa László, ifj. földbirtokos pedig lécet és téglát
adományozott a javításokra. Isten adjon sok ily buzgó hívet
egyházunknak.«
Ki tudná, elsorolni, mi mindent tett ezen elhagyott,
lelkész nélküli egyházban hogy rendet teiemtsen, hogy a
haladás útjára terelje az ügyeket a bukás, az enyészet szé­
léről. Hiszen, már úgy állottak itt az ügyek, hogy elleneink
nyíltan beszélték Kackó, s filiái a magyarságra nézve el
vannak veszve. De, az ő lelkes buzgalma megmentette a még
meglevő roncsokat, hogy azok búi egy jobb jövőben biztos
menedék épüljön: az egyháznak és hazának a nemzetiségi
tengeren biztosan evező hajója. (Vége következik.)
Különfélék.
= Szerkesztői nyiltposta. Szil-Szolnoki esperes,
és zoványi pap, Viski Pál barátunk nyilatkozatot küldőit be
hozzánk, hogy Ő teljességgel nem befolyásolta presbitériumát,
hogy az egyházmegye integritása mellett foglaljon állást, és
a hozott határozatot nem ő tette, vagy tétette közzé hogy
ez által nyomást gyakoroljon a vidékre. Midőn nyilatko-
zatot örömmel vesszük tudomásul, csupán annyit kívánunk
megjegyezni, hogy az erkölcsi világban minél távolabb van­
nak a dolgok, annál nagyobbaknak látsz: nak. tennésze-
349-
tesen, az ítélet is máskint hangzik; de azért a megítélés
jogárúi teljességgel nincs kedvünk lemondani ott, hol köz-
dolgokrúl van szó; az .érzékenykedés pedig »luxus articu-
lus« azoknál, kiknek munkálkodásához jogot tart a nyilvá­
nosság. Legyen békesség közöttünk, ha lehet.
= Munkácsy Sándor beszédei I ső kötetének meg­
rendelőihez. Több helyről érkezett felhívás hozzám, hogy
Munkácsy Sándor beszédeinek II. és III. kötetét is bocsás­
sam nyilvánosság elé. Miután pedig ez csak az I-ső kötet
példányainak nagyobb mérvű kelendősége által történhet
meg, az első kötet árát le kell szállítanom. Hogy azonban
ez árleszállítás által eddigi megrendelőim ne károsodjanak
sietek a nt. ur becses tudomására juttatni, hogy az ön szá­
mára a Il-ik kötet, a megjelenési árnál 40 krral olcsóbban,
és igy 70 krért fog bérmentve megküldetni. Az első kötet
leszállított ára 1 frt. 10 kr. kapható a kiadónál, Tengőd.
(Postahely. Tolnamegye.) B o c s o r L a j o s , esperes.
= Az udvarhelyi egyházmegye Papi Értekez­
letének székely keresztúri fiók-köre a folyó október hó 27-én,
dél előtt 9 órakor kezdődőleg tartja meg őszi rendes gyű­
lését Bethfalván, a kővetkező t á i g y s o r o z a t t a l . 1.
Isten-tisztelet a templomban. 2. Elnöki megnyitó beszéd,
tartja Kovács Mózes, szederjesi lelkész, fióx-köri elnök. 3.
Jegyzőkönyv olvasás. 4. A bethfalvi egyház története, fel­
olvassa Benedek Pál, bethfalvi lelkész. 5. Értekezés a mo­
dern theologiárúl. Tartja Bodor István, újszékelyi lelkész. 6.
Gyakorlati értekezés a nevelésügyről. Felolvassa Jakab Dénes,
n.-solymosi lelkész. 7. Az egyházi lapokban felvetett fon­
tosabb eszméket és mozgalmakat ismerteti Darvay Lajos,
muzsnai lelkész. 8. Indítványok. A meghívást köri elnök,
Kovács Mózes e hó iS-án bocsátotta ki, s igy könnyen
megtörténhetik, hogy nem minden egyházközséghez erkezett
el idejekorán, miért ez úton is felhívjuk a tagok figyelmét
e gyűlésre, mely tagjaink nagy számánál, s a tárgysorozat
gazdagságánál fogva, érdekesnek, és taulságosnak Ígérkezik.
= A Protestáns Irodalmi Társaság október 15-én, Szász
Károly elnöklete alatt, Beöthy Zsolt, Csiky Kálmán, Hegedűs Sán­
dor, Kiss Áron, Petii Elek, Szabó Aladár vál. tagok, Bendel H.
pénztámok és Szőts Farkas titkár jelenlétében ülést tartott. A
»Koszorú« cimü népies kiadványok első üzlet-évéről szóló bizomá­
nyosi kimutatást tudomásul vette. Eladatott a »Koszorú«-ból mint-
egy 45 ezer példány, raktáron és bizományon van mintegy 70 ezer
példány. A 115 ezer példányban nyomott I—X. füzetből, a bizo­
mányosi százalék levonásával, befolyt 1000 frt, a nyomdai költsé­
gekből fedezetlen 1127 frt. minek kifizetése a »Károli-alap* tőkéjé­
ből fog eszközöltetni. A »Koszorú« tiz első füzetének irói honorá­
riumát Hegedűs Sándor alelnök fedezte, 300 frtot meghaladó ösz-
szegben. Bejelentetett, hogy a »Koszom«-ból a nyár folyamán tiz
újabb (XI—XX.) füzet készült el, melynek írói tiszteletdijait szintén
Hegedűs Sándot fizette ki 296 frtban. A »Koszorú« terjesztése
céljából, a Társaság e'nöksége körlevélben fogja megkeresni a püs­
pöki es esperesi hivata1 utján az összes le készeket és tanítókat,
továbbá az egyházkerületi, egyházmegyei gondnokok és egyház-
községi főgondnokokat, valammt a középiskolák igazgatóságait és
vallástanárait, hogy a hozzájok küldendő »Koszorú« példányok
ajánlásával, megtartásával, vagy elárusitásával, eme hasznos vallásos
iratok terjesztésében, mint a belmisszió levékenység egyik ágában
részt venni szíveskedjenek. Ezenkívül a »Koszorú« füzetei tagillet­
mény fejében megküldetnek a társaság pártfogó és alapitó tagjai­
nak s ők is felkéretnek e kiadványok terjesztésére Az ijesztő
mértékben fölszaporodott tagdijhátralékok behajtása végett, a tő­
városban pénzszedő állittatik be, a vidéki hátralékosok pedig elő­
ször a lapok utján nyilvánosan, azután püspökei*-: által hivatalosan
fognak elvállalt kötelezettségök teljesítésére fclszólittatni. A Ko­
szorú«-hói jövő évre újabb füzetek fognak kiadatni és pedig lehe­
tőleg cimkép -és szövegképpel illusztrálva. A »Koszorú«-ba szánt
vallásos elbeszélések, rajzok, történetek, élet- és korrajzok más­
nemű épitőiratok a;.tél folyamán Szőts Farkas titkárhoz, Budapestre,
vagy dr. Ivecskeméthy István szerkesztőhöz Kolozsvárra küldendők
\ Legközelebbi könyvilletmény fejében a Társaság pártoló, alapitó
és rendes tagjai részére Luthárdt lipcsei tanárnak híres »Keresztyén
! Morálja« fog kiadatni, melynek fordításával Csiky Lajos, debreceni
j theol. tanár bízatott meg A iHercegszöllősi kánonok szövegének
j lehetőleg betíimásos, de mindenesetre korhű kiadását a Társasig
j millenáris kiadványakint, a választmány elrendelte; a szöveghez a
szükséges kritikai és történeti jegyzeteket Mokos Gyula tanár el­
I készítette. Végül, a titkár bejelentette, hogy a nyár folyamán
i soncon elhunyt losonci Szíjgyártó Sámuel kir. tanácsos a T:
részéra végrendeletüeg 400 frtos alapítványt adomány >z át
'
 n r*
o. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
H IV A T A L O S RÉSZ.
3497-1895. KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyi evang. református kollégium
m. t. Elöljáróságának.
A közoktatásügyi magyar királyi minisztériumtól folyó
év 53.643. szám alatt vett intézvény alapján, tudatjuk, hogy
a milleniumi kiállitás középiskolai (III/2.) alcsoportjában ki­
állíttatnak a középiskolai tanárok irodalmi müvei is oly
célból, hogy a kiállitás is némileg feltüntesse azt a nagy
kulturális missziót, a melyet a középiskolai tanárság a hazai
irodalom fejlesztésének terén végez.
Felkérjük a m. t. Elöljáróságot, hogy a gimnázium
tanárait hivja fel, hogy összes önálló irodalmi műveiket
ez év október 31-kéig a kiállitás! III/2. alcsoport csoport-
biztosánál (Budapest, Alkotmány*utca 28.) okvetlenül be­
jelentsék, mert később bejelentendő irodalmi termékeket,
előre láthatólag, nem lehet elhelyezni. Az irodalmi müvek
beküldésének határideje később fog közzététetni. A bejelen­
tendő, illetőleg, beküldendő irodalmi müvekre vonatkozólag
megjegyzendő, hogy:
1. Csakis nyomtatásban megjelent mű küldhető be.
2. Több kiadást ért müvek közül csak is az utolsó
kiadás küldhető be, még az esetben is, ha igen jelentékeny
változások történtek a könyven.
3. Minden önálló mü külön kötetben állitandó ki.
4. Kisebb értekezések, vagy azok külön nyomatai egybe­
köthető^ és akkor a könyv hátán kiteendő: »Értekezések«.
5. A könyvek lehetőleg szépen, Ízlésesen bekötve, kül­
dendők be, a hátsó lapon a könyv címének, és a szerző
nevének megjegyzésével.
Ezzel kapcsolatban, felhívjuk a m. t. Elöljáróságot,
hogy ha valamely más kiállítási tárgyra vonatkozólag is
eddigelé még nem jelentkezett a milleniumi kiállításra, folyó
év október 31-ig okvetlenül jelentkezzék, mert különben
tárgyai el nem fogadtatnak.
Kolozsvárit, 1895. október 21.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ref. püspök, mint elnök.
3433- 1895. K ÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyi evang. református kollégium
mélt. t. Elöljáróságának.
Tudomás, és ahhoz alkalmazkodás végett, közöljük a
méltóságos t. Elöljáróságokkal, a vallás-, és közoktatásügyi
magyar királyi miniszter úrnak folyó év 2,074. elnöki szám
alatt kelt következő rendeletét.
»Minthogy a közszolgálati alkalmazásban levő tarta­
lékos tiszteknek fegyvergyakorlat alóli felmentése a közszol­
gálat érdekében oly indokolással kérelmeztetett gyakran,
hogy ugyanazon hatóságtól egyidejűleg több tisztviselő hi­
vatott be fegyvergyakorlatra, és igy az illető tisztviselő nél­
külözhetetlenné vált, a hadügyi kormányzat akkint intéz­
kedett, hogy minden hadseregbeli tartalékos tiszt, ki a köz-
szolgálatban áll, fegyvergyakorlatra való behívását már az
illető év február havában kapja meg, hogy igy kellő időben
minden hatóságnak módjában álljon, tudomást szerezni arról,
hogy tisztviselői közül hányán és mely időben hivattak be,
mint tartalékos tisztek, vagy havidíjasok fegyvergyakorlatra.
Ennélfogva, annak elkerülése végettydfogjf ugya;; azon
időben a tisztviselők nagy számmal leimnek kénytelenek
bevonulni, s ez által a hivatalos ügymenfe fennakadást ne
szenvedjen: a hadügyi kormánynyal köz^ ^ l^ gom minden
tavaszszal március havában a behívott W ^eregbeli tarta­
lékos tiszteknek és havidíjasoknak névsorátf^olj^célbúl, hogy
e behívásoknak az év különböző szakára való elosztása
iránt a kellő intézkedések megtehetők legyenek.«
Felhívjuk ennél fogva a méltóságos t. Elöljáróságokat,
hogy a hatósága alatt alkalmazásban levő azon hadseregbeli
tartalékos tisztek névsorát, kik február havában a fegyver-
gyakorlatra való behívásukat megkapták, március hó elején
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
43. szám.
a közoktatásügyi miniszter úrral, indokolt javaslat kísére­
tében, közölni, szíveskedjenek.
Kolozsvárt, 1895. okt. 15-én.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ev. ref. püspök, mint elnök.
3499— 1895. KÖRRENDELET,
az erdélyi évi ref. egyházkerület valamennyi egyház-
községének, és az egyházmegyék nt. esperesének.
Hivatkozással a belügyi, igazságügyi és pénzügyi m.
kir. miniszter urak által az 1895. évi Hl- t. c. végrehaj­
tása tárgyában 76,928— 1895 szám alatt kiadott utasításra,
mely szerint Erdély s a volt Kraszna-Közép-Szolnok megyék
s a volt kővárvidék területen levő községekben megszün­
tetett úrbéri dézmák kárpótlásainál visszatartott Összegeknek
a vételjogosultak részére leendő kiszolgáltatása elrendeltetett,
s a követendő eljárás szabályoztatik: utasítjuk mindazon
egyházkerületünkhez tartozó ev. ref. egyházközségeinket,
melyeknek az idézett törvénycikk alapján ily utólagos dézma
kárpótláshoz igényük van, hogy abbeli jogigényüket a m.
kir. földtehermentési pénzalap igazgatóság idei 2619 szám
alatt kelt felhívásához képest, folyó évi november- hó iS-ig
közvetlenül a földtehermentési pénzalap m. kir. igazga­
tóságához Budapestre, az egyházközség neve, a jogosultság
s a község, mely után jog jár, valamint a bejelentő egy­
házi hatóság, vagy képviselője lakhelyének megjelölésével,
s maguk az érdekelt egyházközségek, illetve, elöljáróságaik
anyagi felelősség terhe alatt bejelenteni tartsák kötelességüknek.
Nagytiszteletü esperes afiát pedig fölhívjuk, hogy a
hatáskörük és felügyeleti joguknál fogva érintett bejelenté­
seknek, a megszabott határidőben való megtételét szigorúan
ellenőrizni, szíveskedjenek.
Kolozsvárit, 1895. október 15.
Márkus János, Szász Domokos,
titkár. ____ ev. ref. püspök, mint elnök.
364-1895. MEGHÍVÓ.
A sepsi ev. ref. egyházmegye Papi Értekezletének őszi
rendes közgyűlését S.-Szent-Györgyön, a »Székely-Mikó« kol­
légiumban 1895. évi október 31-én, d. e. 9 órára tűzöm ki,
melyre paptársaimat, és az érdeklődő közönséget, ezennel
innepélyesen meghívom.
T á r g y s o r o z a t . 1. Elnöki megnyitó, tartja Révay
Pál, értekezleti elnök.
2. A templomban, az ev. ref. egyházi dalárda közre­
működésével, imát mond tiszt. Szász Mihály, s.-szentgyörgyi
segéd-lelkész.
3. Emlék-beszédet tart tiszt. Zsigmond Károly, hosszu-
falusi körlelkész.
4. Templomozás után, a »Székeiy-Mikó« tanodában,
»Zwingli és Kálvin theologiájának párhuzamos ismertetése«
cím alatt, felolvasást tart Kis Albert, ilyefalvi lelkész.
5. Antal Lajos, lisznyói lelkész aának 1895. ápril 3-án
N.-Borosnyón »A keresztyén vallás terjedését gátló, és elő­
mozdító okai«-rúl tartott felolvasás bírálata, tiszt. Kolumbán
Ferenc, s.-szentkirályi lelkész által.
6. Pénztári jelentés, és az 1896. évi költségelőirányzat
előterjesztése.
7. Könyvtári jelentés, és a kötetlen példányok bekö­
téséről való intézkedés, előterjeszti tiszt. Kis Albert, könyvtári
bizottsági elnök.
8. Az új egyházpolitikai, 1894. XXXI. XXXII. és
XXXIII. törvényekhez való alkalmazkodásra kiadott püspöki
körlevél és útasitás feletti eszmecsere, bevezeti tiszt. Vén
Mihály, egyházmegyei fő-, és értekezleti jegyző.
9. Lehető más kebli ügyek, és indítványok tárgyalása.
Sepsi-Szent-Györgyön, i895.oktbr. 19. Révay Pál,
ref. lelkész, ért. elnök.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
i[iiiiii!iit;iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilii!iiiiiiili|[|im iiiM iiiiiiiiiiiiiiiiim i!i!iiiiiiii!M !i!iii!iiiii:iiiiiiiiiiiiiii ..................................................................................... !iiiiiiii!iiiiiiiiiiii;iiii:iiiiiiii(iiiiiiiiim iii]iiiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiii(iiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiin

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. Október 31. 44. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉ N.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

viselő-választásoknál jó kortesek — a másik olda­

Jézus Krisztus, és korunk műveltsége.
lon. Igaz, hogy igy aztán minden egyebek, csak
János, VIII. 12. Ismét szóla azért Jézus nékik, mondván : Én
vagyok e világnak ama világossága: a ki követ engem, papok nem, földnek savai, világnak világosságai.
nem jár a sötétben, hanem életnek világa lészen annak De hát ennek igy kell lenni, mert a társadalom
Volt idő, mikor igaz volt, vagy rajongók létjogosultságukat csak ez alapon ismeri el. A
igaznak hitték. Ma? Ma már, Krisztus urunknak papokra, nós hát, a papokra tulajdonképpen szük­
XIX-ik év századában, a tudományoknak, fölfede­ sége van csaknem mindenkinek, mert elvégre is,
zéseknek, találmányoknak, gőznek és villámosság­ a születés és halál közönségesen mindenkivel
nak csodálatos évszázadában, vannak, kik másforma megtörténik, házasodnak, férjhez is mennek leg­
világosságokban hisznek : nincs szükségünk a vallás többen, dacára egy legújabban fölmerült őrültek
világosságára; nincs szükségünk Jézus Krisztusra. házába való irány híveinek, kik az emberiség vég­
Megváltó, üdvözítő, s több efféle fogalmak mind céljának, hivatása betöltésének a családi élet,
az emberiség gyermek-, s ifjúkori alkotásai, mikor illetve, nemi viszony megszűnését, az emberi nem
a képzelő erő még mindenek fölött hatalmas volt, kihalását tekintik. De már ez után a papokra sem
értelem, ész még nem fékezték, megillető szűk lessz föltétlenül szükség. A polgári anyakönyv­
térre nem lokalizálták. Ma már csupán allegorikus, vezetés életbe lépte egy vesztett csata rájuk
legfölebb szimbolikus jelentőségük van. Ma már nézve. Erkölcsiség ébresztésére, terjesztésére, ápo­
gyönyörködhetnek benne, ha ugyan nem inkább lására minek külön testület, kaszt? Hiszen, a sza­
a képző, és előadó művészet alkotásaiban, a nők, bad papság, »királyi papság, és szent nép vagyunk«,
s gyermekek, mint a fántázia színes, fényes játé­ fönségeS; közönséges hitünk szerint csak évezre­
kaiban. Táplálkozhatnak belőlük a társadalom dek múlva valósuló elve életbe lépve már. Lehet,
alsóbb, rusztikus rétegei, kiknél még a templom, tévedek, de nekem úgy tetszik, csak torzalakja.
templom előtti tér, az igének hallgatása, biblia Öncélosság, önfelelősség hatalmas eszméi: eljött
olvasása, zsoltárok éneklése, egyszerű, de vidám végre a ti korszakotok! El mindenki függetlenül,
családi innepélyek pótolják a színházakat, klub- önmaga erejéből, tetteiért felelős csupán önnön-
bokat, hang-, és ló-versenyeket. A papok pedig, magának, senki másnak. Kár, hogy a kik nagyon
nós hát, a papok, mint régmúlt idők szellemének beleélik magukat e magasztos világba, vagy pláne
féltékeny őrzői, koronák, monarkhiák hatalmas e szerint is cselekesznek, be-bekerülnek a meg­
támaszai, konzervátiv irányok buzgó ápolói, mert figyelő intézetekbe, vagy fogházakba. Hiában !
hát mindenkinek a nagy világosság, szabadság Az emberiság hatalmas, mély, sötét rétegeit ne­
megárt; a felső, birtokló, élvező tízezer előjogai­ hezen hatja át az új világosság. Önzés, érdek-
nak szemben a néppel, már saját érdekükből is, hajhászat, a világ javai, hir, dicsőség, hatalom,
s talán éppen csak ezért, buzgó védői egyik ol­ vagyon, miket úgy prédikációinkban még mindig,
dalon; jó gazdák, ha ugyan képesek jók lenni persze, csak üres frázisok gyanánt már, múlandó
főleg a mái válságos gazdasági viszonyok között, javaknak hirdetünk: ina napság nem múlandók
azaz, föntartani az egyensúlyt csekély, legalább többé, hanem pozitív, egyedül eredményre jut­
hazánkban igy van, nagyobb részt terményekből tatók az életben. Ma már polgár-jogot nyertek
álló javadalmazásuk, s állásuk által követelt igé­ a morálban is, természetesen, divatos, tetszetős,
nyeik között, társaságban jó társalgók, mulatós­ járatos filozófiai tekhnikus terminusok leple alatt,
ban víg cimborák, községi, megyei, országos kép­ minők individuálizmus, létért való küzdelem, sat.
 352 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 44. szám.

Alázatosság, türelem, részvét, önfeláldozó szeretet derékán hajiunk a sir felé; ha nem, ott a go­
kezdenek tényleg ismeretlenekké válni. Oh, nem lyó, ott a méreg, s int az örök nyugalom, örök
mondom, a szavakat ismerik még; az alak, mint éjszaka, mert nehéz volt a munka, vakító a fény,
rendesen, itt is túlélte a tartalmat. N agy idő-, és tovább tombol, és zúg a kérlelhetetlen egyed-
és tér-közökben itt-ott mint ha fel is gyúlna az del, individuummal szemben könyörületet nem
igazi krisztusi erények világa, de, úgy nevezett ismerő életár!
műveltjeink bámulva, vagy vállat vonva, moso­ Végre, akadnak, szinte el is felejtkeztem
lyogva vonulnak el mellettük, mint ha nem érte­ róluk, ködös, homályos elméjüek, kiknél a fan­
nék, vagy badarságnak tartanák. Hiszen, a val­ tázia, érzéki élet túl tengő, mert fiziológiai psziho-
lást is besorozzák már a létért való küzdelem logia szerint ennek szüleménye, erre bazirozva
fegyverei, még pedig, s ez olyan megható az a vallás, úgy nevezett, kiskorúak, mi, Pál apos­
illetőktől, a leghatalmasabb fegyverek közé. A tollal, nagy-koruaknak tartjuk, bolondok, mi böl­
vallás szolgáinak, Krisztus katonáinak részéről, cseknek, isten fiainak nevezzük, elenyésző félben
valóban, önhittség volna ennél többet kívánni. levő faj, szerencséjük, hogy az emberiség lassú,
Ez is csak előkészités a végső csapásra, inkább hullámvonalhoz hasonlítható fejlődése le­
majd, mikor igazán mindenkire nézve elkövetkezik hetővé teszi még létezésüket, mondom, akadnak
a sötétség, és homály, a theologiai és metafizikai végre olyanok, kik Jézust nem csak nagy ember­
korszakra a pozitivizmus korszaka. így lett újra, nek, elsőrangú vallásos zseninek, de Megváltónak,
mint egykoron vala, a keresztre feszített Jézus Üdvözítőnek, isten egyszülött fiának is tartják,
Krisztus tudománya a világ bölcsei előtt bolondság. az élet ama kenyerének, mely mennyből jött alá,
Vannak aztán kevésbé bátor, kevésbé indi­ melyből valaki eszik, soha meg nem éhezik; ama
viduális, még habozó, fél-úton levő lelkek, proze- világosságnak, ki az emberiség szellem-erkölcsi
liták, kikre nézve még súlyos teher volna az életének napja, kik a költővel együtt vallják:
önfelelősség magasztos elve, kik még el-elmennek »Él az isten, nem fűben, fában, kőben, de a
a templomba, meghallgatják az igét, elmerenge­ szívben, A kicsapongó istenek halottak, Kora
nek az örök szeretet, s örök irgalom hangozta­ lejárt a boldogoknak, A szenvedők bírják eztán
tásán. Minő szép dolgok is ezek! Még érzékenyek a földet, Édes gyönyör lészen, hullatni könnyet,
is tudnak lenni, tán könnyezni is a Megváltó szen­ Az erdő hallgatag, szelíd magánya, A búsulóknak
vedésén ; mint ha bűn-tudatuk is fel akarna éb­ lessz vigasztalása.
o " Ki szomorú nem volt,* az mind
redni; sőt, tán meg is próbálnák a keskeny úton pogány, 0 rendelé ezt igy a Galgothán, O, a ki
való haladást, a szűk kapun való bemenetele, ha jámbor, irgalmas, szelíd, S elvette a világnak
nem künn, a világi élet zajában, de templomok­ bűneit!« Igen-igen, mondják rá legújabb kori esz­
ban futna végig, tárulna föl, ha nem félnének mékkel szaturált felebarátaink, költői, vállásos
attól, hogy lenevetik, kikacagják majd künn, és ábrándnak, álmodozásnak szép, szép, de most már
jaj akkor, mert csak a nevetségesség ől, a bűn az idő pénz, vesztegetnünk effélékre nem szabad,
n e m ! Miért is ölne ? Hiszen, mi más a bűn, ha játszhatott az emberiség gyermek-korában, ál­
nem, mint minden más emberi tulajdonság, lélek- modozhatott ifjúkorában, de korunkban, férfi­
állapot: körülményeknek, neveltetésnek, hajlamok­ korában, a komoly eszmélés, a tettek korában
nak összeredménye. S ha mégis bűnnek tudata ismereteit kell gyarapítania, égető tudás-szomját
találna felébredni, majd csak el lehet valahogy kell oltania, mind többet és többet tudnia, minél
fojtani önügyvédkedés, önáltatás, utolsó esetben, kevesebbet éreznie, ha megbomlik is bele elméje.
közvéleményre, korszellemre, nagy tudósok taní­ E gy szó, mint száz, Jézus Krisztusra, ama világos­
tásaira, morál-filozofiai rendszerekre való hivat­ ságra, ki istennek amaz elrejtett, titkos bölcses­
kozás által. De, különben is, megnyugvás, béke, ségét napfényre hozta, ninscs szükség, s v é g e !
lelki egyensúly, hármonia mesék országába tar­ De, mily csodálatos valaminő vallásra mégis
toznak már; nekünk, századvégi embereknek, le csak van szükség! Hiszen, hogy csak egy-két
kell mondanunk az efféle álmokrúl. Az élet lázas példát említsek: a budhizmus Nyugat-Európa mű­
tevékenység; ezernyi talány, megoldatlan prob­ veltségének gócpontjában, ott, hol a kultur-élet
léma feletti idegfeszitő küzdelemben pillanat alatt hullámverése legerősebb, s éppen a legmagasabb
elröppen úgy is! És ha bírja a munkát agyunk, körökben hívőkre talál; de hívőkre talál múlt
akkor ősz hajszálakkal, megtört inakkal az élet századok, mint mondok, múlt évezredek babonája.
 44- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
legprimitivebb vallásalakja: szellemek körültünk
lengő, bolygó lelkek hite. A spiritizmus túlzásai­
ban kénytelen a lélek vallásos szükséglete ki­
elégítést keresni, ha a dölyfös emberi ész izolálni,
függetleníteni akarván magát az érzésektől, el­
fojtva a szív hangját, túlmagasra, idegen világba
mer szárnyalni. És az eredmény? Kábultan hull
vissza a magasbúi, nem hogy helyettesíteni tudná
a kedélyt, az érzéseket is, de emezekkel szemben
az ellenőrzés, tudatossá tevés egésséges funkcióját
sem tudva teljesíteni. Ily haladás mellett még
megérjük azt az időt, mikor nem csak a keresz­
tyén vallásnak, de egyetlen egy fejlettebb vallás­
nak sem lészen hive, hanem lesznek spiritista
gyülekezetek, papok helyett szellem-idézők, va­
rázslók, csillag-, meg kéz-jósok, s ott leszünk, a
hol ez előtt három-négyezer évvel.
Nehogy azonban esetleg félreértessem, sietek
kijelenteni, hogy korunk szellem-erkölcsi életének
futólagos vázlatához a legsötétebb színeket hasz­
náltam, mert legjobban kézügyben voltak, hi­
szen a kultur-társadalom felszíni rétegét próbál­
tam egy pár vonással jellemezni, illetve, rámutatni
a vallással, és respektive, Jézus Krisztus vallásával
szemben elfoglalt álláspontjára.
A veszély onnan jő, a veszély imminens.
Kicsinyelnünk, nem szabad. Éberségünket kiseb­
bíteni ama ténynek, hogy a papoknak többnyire
a néppel, falvakon lakó, nagy városok levegője
által nem inficiált egyénekkel van dolga, általában
véve olyanokkal, kik mind emez az emberi szellem
tévútakon járó, kimerülésre valló irányairól mit
sem tudnak, nem szabad. Mert kulturális előhala-
dásunk, ez idő szerint legalább, nem is csak gyors,
de gyorsuló mozgással történik. A sajtó első nagy
hatalommá vált, áldásos, de átkos is működése;
a közlekedés népek, nemzetek között, társadalmi
rétegek, szellemi irányok érintkezése, még egy
fél századdal előbb is, nem álmodott módon ki­
fejlődve, föllendülve. A vallásos életre káros, bár
más százféle alakban jelentkező szellem-erkölcsi
tünetek immár mind szélesebb és szélesebb kör­
ben, nagyobb és nagyobb számban állanak elő.
A z emberi őstermészet talaja abnormitások pro­
dukálására mindig kedvező volt. A z érzéki, testi élet
mindig hajlandó volt elnyomni a szellemi életet. Pál
apostol mélyraható tekintete jól látott, mindig haj­
landók vagyunk azt hinni, mit nem kellene, bár tudjuk,
mit kellene. De, van menedékünk, van védpaizsunk,
van hatalmas fegyverünk: Jézus Krisztus. O, ki
világossága volt a sötétségben járó népeknek
353-
egykor, világossága ma is mindeneknek, századvégi
alkonyatunkban is. Am, hű tanítványaira várakozó
küzdelem, mint mindig, akár korszakokra, akár
egyesek életére irányozzuk figyelő tekintetünket,
kemény leend. Szemünk jól vigyázzon, hogy ka­
runk biztosan találjon. Akkor a diadalom kétséges
nem lehet. Hiszen, szaporodnak már is a biztató
jelek. Az ellenséges tábor még az összecsapás
előtt kezd már gyöngülni, mert ön-erejébe vetett
bizodalma van lankadó félben. Mint ha kezdenék
sejteni, mint már annyiszor, hogy jobb a szeretet,
mint a közöny, részvétlenség; jobb társaságban,
és a k ö z é r t élni, mint egyedül, büszkén, de
mindenektől elhagyatva; jobb az embereket sze­
retni, mint megvetni, és ha igen, akkor tűrni is
kell. Bábel tornyának építését kezdik abban
hagyni. Ne féljünk, nem fog az égig érni. Égbe
nyúlik egyedül a h i t ! Nincs hiány hamis jel­
szavakban, hamis prófétákban sem. Mind sűrűb­
ben és sűrűbben ismétlődik, zendül újra, meg
újra a Vatikánba zárt egyházfő próféciájának re-
frainje: »Az egyház győzni fog, az istentelen világ
lábaim elé fog; ismét borulni!« Ez is hit, de ne-
messég benne nincs, mert tárgya egy összeomlott
trón felállítása, eltűnt glória visszaszerzése, egy
udvari párt, egy csoport sötétfejü győzedelme,
kik az aggastyánt körűi hízelgik. Azért hát, úgy
nevezett kultur-harcok kimenetelétől mit se féljünk,
ha kezünkben az igazi fegyver. Jó az isten, nagy
az ő hatalma, irgalma mindenek felett való. Nem
jóslók semmit, a jóslást hagyom azoknak, kik
napfelkeltéről, hajnalhasadásról, új földrűl, s mit
én tudom, még mikről fecsegnek. Rájuk nézve?
bizony, alkonyat, éjszaka, termő erejét vesztett
régi föld, minden józan észszel, melegen dobogó
szívvel ellenkező, kimerült elmére, sivár kedélyre
valló szellemi irányuk. Nem jóslók semmit; hiszem,
s vallom a prédikátorral: a mi v ol t , az l e s s z !
Volt bűn, és lessz bűn. Volt erény, és lessz erény.
Volt a sziveknek isten utáni vágyakozása, és lessz
ezentúl is. Lessz még nagyobb, még hatalmasabb
mérvben. Mert mindannyiszor, mint századunk
második felében, ha elragadja az embert önhitt­
sége, visszaél okosságával; a mámor után mihamar
következik a kiábrándulás, szomj az élő, éltető
vizek, a kedély, a hit, a vallás örök vizeire, mely­
ből a ki iszik, soha meg nem szomjazik. Küzd,
íárad, töri magát az emberiség a tudásnak hideg
magaslataira, de időnkint ellankadva, meg kell
állania, hogy megpihenjen, felűdítse magát a hit­
nek, a vallásnak hűvös forrásaibúl. S ha a tudó-
 354-
mányok jelszava: »bízzunk a mindenség
f e l f o g h a t ó s á g á b a n !«, a miénk:
tek tökéletesek, mint a ti mennyei
a t y á t o k « ; tökéletesek szeretetben, isten, és fele­
barátaink iránt. Mindkét jelmondat istenre irá­
nyítja tekintetünket, ki kezdet, és vég, alfa és
ómega, végeden bölcsesség, és örök szeretet, úgy,
a mint kijelentette magát a Jézus Krisztus által!
Csűrös József,
n.-almási ev. ref. lelkész.
Egyházi énektanításunk a népiskolában.
(Folytatás.)
És még csak egy zsoltár a 8-ik tanítandó a 2-ik
osztályban:
»Óh felséges Űr! mi kegyes istenünk!
Mely csodálatos a te neved nekünk ;
Nagy dicsőséged ez egés> földre
Kiterjed, és felhat az egekre.«
Isten dicsőségét hirdeti az ég és a föld; azért az
ő nagy nevét dicsérjük mi is.
És ezzel előadtuk a népiskolai 2*ik osztálynak is
tananyagát az egyházi énekekből. Összesen négy di­
cséret és öt zsoltár. A z énekek eszmei tartalm a: Istennek
szívből és lélekből való imádása, isten gondviselése, isten
mindenhatósága, Isten jósága, az istenben bizó és isten
törvényeiben gyönyörködő ember boldogsága. Isten
nagysága. Véleményem szerint, már e zsenge korban
felfogja a gyermek értelme annyira ez eszméket, hogy
az eltanitott és igy megmagyarázott énekek, bizonyára,
nem fognak értelmetlen szóhalmazt képezni előtte.
Lássuk azonban az eltanitandó egyházi énekeket
III. A. harmadik osztályban.
A harmadik osztályban először is ezen ima és
egyházi beszéd közt való ének tanítandó:
»Szűkölködünk nagy mértékben
Segedelem nélkül ;
Reménykedünk, örök isten!
Te légy segítségül.
Dicsérhessünk, és lehessünk
Jézus szava hallgatói,
Igaz megtartói.«
Ha isten nincs mellettünk, akkor segítség nélkül
szűkölködünk minden dolgainkban; istentől kérjük azért
a segedelmet, ő segít meg abban is minket, hogy a
templomban isten igéjét meghallgassuk, és azután meg­
tartsuk.
Ez után egy isten-tiszteletet kezdő ének tanítandó.
»Nem vagyunk mi magunkéi,
De Jézus vére bére.
Testünk-lelkünk istenéi,
Neve tiszteletére.
Uram, Jézus, jövel el,
Lelked által segíts fel:
Dicsőítsük mi testünkben
Az istent, és mi lelkűnkben.«
Jézus halála által váltott meg minket, azért mond­
juk, hogy mi, keresztyének, a Jézus vérének a bére va­
gyunk. Testünk, lelkünk istenéi, mert isten adta éle­
PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 44. szám.
tünket, azért azt isten tiszteletére kell szentelnünk; tes­
»Legye­ tünkkel, lelkűnkkel istent kell dicsőítenünk, hogy ezt
tökéletesen tehessük, olyan léleknek kell lenni bennünk,
milyen az ur Jézus Krisztusban volt; azért kérjük a
Jézus lelkét.
Harmadszor, tanítandó egy olyan ének, melyet
templomba menéskor szoktak énekelni a tulajdonképpeni
istentisztelet megkezdése előtt:
»lm, bejöttünk nagy örömmel,
Felséges isten I
A te szentidnek gyülekezetibe,
A te templomodba,
Felséges atya-isten!
Itt megállunk te előtted,
Felséges isten!
Igaz hitből áldozunk teelőtted,
Vallást teszünk rólad,
Felséges atya-isten!
Örvedünk, midőn templomba mehetünk és a gyü­
lekezet között helyet foglalhatunk. A templomban úgy
érezzük magunkat, mintha isten előtt volnánk, azért
őszinte vallást teszünk ott hitünkről.
És most következik egyik legszebb dicséretünk:
»Nagy isten, téged imád
Menny minden lakója,
Hasson földről is hozzád
Gyermekid hálája.
Atya vagy mennyen, földön,
Minden a te míved:
Atyánk, megszentelődjön,
A te áldott neved!
Egész éltünk folytával
Téged magasztaljunk ;
Nap költe, vagy hunytával
Jóságodért áldjunk,
Keresve igaz hazánk,
Fényljék igazságod;
Tegyük a jót, s igy hozzánk
Jöjjön el országod.«
Isten mindeneknek teremtője és atyja, azért mi,
mint gyermekei imádjuk őt, s kívánjuk, hogy az isten
neve legyen minden ember előtt szent, hogy egész éle­
tünk legyen istennek szüntelen való magasztalása, legyen
minden ember jó és erényes, s igy isten országa jöjjön
el a földre, alapuljon meg itt a földön. (E dicséretünk
tulajdonképpen a Miatyánk szavainak megmagyarázása,
ezért a Miatyánk hat kérésének megfelelőleg hat szak­
versből áll, minden kérést egy egész versszak magya­
rázván meg, berekesztésül jön egy hetedik versszak, mely
a Miatyánk berekesztő szavait foglalja magában. Azon­
ban csak a két első versszak tanítandó, mert a többit
a 3-ik osztályos gyermek még nem tudja teljesen
| megérteni.)
| És még egy dicséret tanítandó a 3-ik osztályban
>Légy csendes szívvel és békével,
! Életednek istenében:
1 Ő bir örömnek bővségével,
! Véle boldogulsz mindenben ;
! O kútfőd és fényes napod.
0 tőle jön minden vigságod;
Légy csendes szívvel.
 44- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ő bír végeden kegyelemmel;
Atyai szívvel van hozzánk;
Sehol nem sért minket semmivel,
Kegyelmes szemmel néz reánk;
S bárha kereszttel látogat.
Kész segedelmével támogat;
Légy csendes szívvel.«
Bizzunk az istenben, mert ő mindig megsegít min­
ket; olyan reánk nézve, mint egy kútfő, melyből minden
jó származik, mint a fényes nap, mely szüntelen árasztja
felénk meleg sugarait. Azért ha szenvedés, vagy nyo­
morúság is ér minket, legyünk csendes szívvel, mert
isten atyai szívvel van hozzánk és mindig kész, megse­
gíteni minket.
A zsoltárok közül tanítandó a 3-ik osztályban a
65dk:
>A Sionnak hegyén, Úristen !
Tiéd a dicséret.
Fogadást tesznek néked itten,
Tisztelvén tégedet;
Mert kéréseket a híveknek,
Meghallod kegyesen,
Azért tehozzád az emberek
Jönek mindenünnen.
Istent dicsérték régen a Sión hegyén, de ma már
tudjuk, hogy istent mindenütt lehet imádni, és isten a
hívek kérését mindig meghallgatja, mert istennek külö­
nös gondja van híveire. Ezt fejezi ki a 23-ik zsoltár:
»Az úr énnekem őriző pásztóiom,
Azért semmiben meg nem fogyatkozom ;
Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,
És szép kies folyó vízre legeltet,
Lelkemet megnyugotja szent nevében,
És vezérl engem igaz ösvényében.
Isten, mint jó pásztor, visel gondot az emberekre),
mint a pásztor legelteti a nyájat a zöld mezőn, a folyó­
víz partján, úgy gondoskodik isten is az emberek ele
deléről és italáról. De isten még ennél is többet tesz,
az embernek leikéről is gondot visel, megnyugtatja lel­
künket azon hitben, hogy ő intézi sorsunkat, ő vezérel
minket.
Ezért énekeljük a 90-ik zsoltárban:
»Te benned bíztunk eleitől fogva,
Űram! téged tartottunk hajlékunknak,
Mikor még semmi hegyek nem voltának,
Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva,
Te voltál és te vagy, erős isten,
És te megmaradsz minden időben.«
Isten örökkévaló, változhatatlan, azért bátran bíz­
hatjuk magunkat reá, mert ő neki van hatalma és ereje,
hogy minket megvédjen. Méltán örvendezhetünk azért a
32-Ík zsoltár szavaival:
»Nosza, istenfélő szent hívek,
Örvendezzetek az urnák,
Mert illik, hogy őtet dicsérjék,
Kik örülnek igazságnak;
Áldjátok azértan
Hangos citerákban,
Az ur áldassék, lantban, hegedűben,
Cimbalmi zengésben magasztaltassék.
Énekeljetek neki vígan
Gyönyörű szép uj éneket,
Szép hangicsáló szerszámokban
Mondjatok ékes verseket;
355-
Mert igaz mondása,
Állhatatos dolga;
Amint az ur szól, megáll igazságban,
Minden dolgaiban cselekszik jól.«
Szivünk örömében dicsérjük az istent mindenféle
széphangu szerszámokkal és szép énekekkel, mert ő
mindig jól cselekszik velünk, minden ígéretét teljesíti
irántunk, mert ő igazságos és állhatatos.
Istent dicsérjük az ezek után tanítandó zsoltárban is :
»Dicsér téged teljes szivem:
Én istenem! hirdetem neved,
Dicsérlek mindenek felett
Én tégedet, mert azt érdemied:
És a te szent egyházadban
Imádkozván, neved tisztelem:
Áldásodra én kész vagyok,
Hálát adok néked istenem!
Öregbül nagy dicsőséged,
Mert megteszed, a mit megmondasz :
Ha könyörgök ínségemben,
Engem menten megszabadítasz.
Téged minden földön lakók.
Nagy királyok, uram! dicsérnek;
Mert szent igéd igazságát,
Tiszta- voltát eszükbe vették.
E zsoltár okát adja, hogy miért dicséri istent teljes
szívből: i-ör, mert isten megteszi, a mit mond; 2-or,
mert isten megszabadítja azt, ki Ínségéből hozzá folya
módik; 3-or, mert isten igéje igaz, és annak igazságát
minden ember elismeri.
Végre, még a népiskolai 3-ik osztályban tanítandó
a 6 1-ik zsoltár is :
»Kiáltásom halld meg Isten !
Vedd füledbe az én könyörgésemet;
Mert én szivem nagy ínségből,
Messze földről kiáltja felségedet
Vigy fel engem kőszálra, magasságra,
Hol bátorságom legyen,
Mert te vagy én erős tornyom,
Vigasságom én ellenségem ellen.
Te hajlékodban lakásom én kívánom,
És óhajtom szüntelen;
Szárnyaidnak árnyékába kívánkozván,
Vagyok jó reménységben.
Meghallgatsz kérésemben, oh Úristen!
Nyújtván kegyességedet,
Örökségüket megadod és megáldod,
A kik félik nevedet.
Isten szabadit meg minket minden veszélyből, azért
hozzá folyamodjunk az ínségben. A z istenben bízva, úgy
érezzük magunkat, mintha magas kőszálon állanánk,
vagy erős kőtoronyban volnánk, hol ellenségeink nem
bánthatnak. Ezért óhajtunk, istenhez mindig közel lenni,
az ő szárnyainak árnyékában, az Ő templomában lakozni;
mert isten azoknak kérését megadja, a kik őt félik.
íme, ez a népiskolai 3-ik osztály tananyaga az
egyházi énekekből a marosi ref. egyházmegye által ki­
adott utasítás szerint. Összesen öt dicséret és hat zsoltár.
A z énekek eszmei tartalma: Istentől kérünk segedelmet
minden dolgainkban; egész életünket isten dicsőítésére
kell szentelnünk, mert testünk, lelkünk istenéi; örvend­
 356. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
jünk, midőn templomba mehetünk; Isten a mi atyánk,
tiszteljük azért őt és legyünk jók; bizzpnk istenben,
mert ő mindig megsegít minket; isten a hívek kérését
mindig meghallgatja; isten, mint jó pásztor, visel gondot
az emberekről; isten örökkévaló, változhatlan, minden
ígéretét teljesiti, mert mindig igazságot szól; isten igéje
tehát igazságot hirdet nékünk; isten szabadit meg
minket az Ínségből, mint erős torony véd minket ellen­
ségeink ellen.
IV. A negyedik osztályban.
A 4-k népiskolai osztály tananyagát egy rövid, de
hangulatos előfohász nyitja meg:
»Könyörülj rajtunk Úristen!
És hallgasd meg a mi imádságunkat.
Isten könyörületessége nyilvánul már abban is,
hogy meghallgatja a mi imádságainkat, és reánk nézve
már magában ennek tudata is megnyugtató és boldogító.
A következőleg tanítandó ének, mely szintén mint
előfohász, invokáció, énekléndő, már többet kér istentől
»Adj békességet Úristen
A mi időnkben e földön;
Mert nincsen-nekünk több bajvívónk,
És hadakozónk, hanem csak te, Úristen.
Isten az, ki hadakozik érettünk, midőn védelmez
minket; tőle kérjük azért mi a békességet, mert békénk
van, ha ő megvéd.
Most egy karácsony-ünnepi dicséret következik:
Szivünk vigsággal ma betölt;
Mert ígéret szerint felkölt
Az igazság fényes napja,
Uj testamentomnak papja,
Isten-félők számára
Eljött, kit sok szent vára.
Csillog, villog, ragyog már, Iám,
Melyet Bálám láta régen;
Fénylik, mint szép nap az égen.
TÁRCA.
Emlékezés Berde Sándorra.
(V ég e.)
Lelkesedése, kitartása, fáradhatatlan munkássága má­
sokat is megnyert; különösen megnyerte Simó Lajos, fő­
gondnok, és Róth Pál gondnok urakat. Simó Lajos úr áldozat-
készségének köszönhető a galgói iskola-imaház, melyet a fenn
jelzett előkészületek után, az egyház által vett telken, saját
költségén építtetett, s melyre boldog emlékű édes anyja,
özv. Simó Ferencné 1,000 forintos alapítványt tett.
Teljesült tehát a népnevelés fáradni nem tudó bajno­
kának vágya: körlelkészségében két református iskola volt,
Szelecskén és Galgón ; de, azt nem érhette meg, hogy Kackón
állami iskola legyen. Ennek is előharcosa volt: »az állami
iskola felállítása érdekében kackói gondnok, Róth Pál, afiával
többször értekeztünk megyénk tevékeny főispánjával, mélt.
báró Bánffy Dezső úrral, kinek tervei szerint Kackó, Sze-
lecske, és Kaplyon közé, az országút mellé lett volna fel­
állítandó az iskola, de a kedvezőtlen állami pénzügyi viszo­
nyok miatt, sikertelenül.«
44 szám.
Megszáná isten estünket.
Magára vévé testünket,
Mely kegyesség nagy titka;
Már minket győzni megszűnnek
Halál, pokol, ördög, bűnnek,
Törvénynek átkos volta:
Mérge, férge nekünk nem árt;
Nem tehet kárt semmiképpen,
Immár uieggyőzettek éppen.
A karácsonyi evangyéliom egész nagy jelentősé­
gét, Krisztus világra-jövételének egész célját, Krisztus
váltság-munkájának egész terjedelmét feltárja e dicsére­
tünk. Szivünket vigság tölti be. mert isten ígérete be­
teljesedett, eljött az uj testamentomnak papja, az ur
Jézus Krisztus ; szinte ragyogni látjuk csillagát az égen.
Istennek köszönhetjük a jótéteményt, mert ő megszánt
bennünket. Megjelent testben, és abban legyőzte a ha­
lált, a poklot, az ördögöt és bűnt: ezek tehát nem
uralkodhatnak többé rajtunk. A törvény sem büntet
többé kérlelhetetlen szigorával, mert a törvény helyett az
isteni kegyelem meleg sugarai sütnek reánk.
Szivünk túlbuzgó Örömével fogadjuk azért ama másik
karácsonyi dicséretünket:
»Krisztus Urunknak áldott születésén
Angyali verset mondjunk szent ünnepén,
Mely Bethlehemnek mezejében régen zengett eképpen :
Dicsősség a magasságban istennek,
Békesség legyen földön embereknek,
És jó akarat mindenféle népnek és nemzetségnek.
Lukács evangyelioma szerint, angyalok énekelték
Jézus születésekor e verset, mintegy jelölvén abban
Krisztus eljövetelének célját, hogy az általa hirdetett
szeretet betöltvén mennyet és földet, megtanítson minket
igazán dicsérni, és embertársainkat, legyenek bármely
nemzetből vagy sorsból valók, testvéreinknek tekinteni
és velők testvériesen élni.
(Vége következik.)
Istennek legyen hála, az akkor megszületett eszme
nem maradt terméketlen; éppen most, tíz év után, testté
lett az ige; az iskola pár nap múlva készen lesz, s két
tanerővel megnyílik november x-én. A magyar nemzet itt
élő gyermekei hálával fogják ezért emlegetni Simó Béla,
királyi tanfelügyelő nevét.
Iskolák, isten-tiszteleti helyiségek létesítése természetes
kapcsolatban volt az egyes egyházak anyagi helyzetével.
Az, ki egyházának valódi atyja volt, nem felejtkezhetett el
gyermekeinek vagyonáról. Erre vonatkozólag, röviden idézve,
igy ir: »vagyoni tekintetben is az anyaegyház áll legjobban,
mit oly híveinek köszön alakulása óta, kik ajándékozásuk,
és alapítványok által mig nevöket halhatatlanná tették, biz­
tosították egy részben a templom és egyház fennállását.
1875. óta gondnoka ez egyháznak Róth Pál úr, ki úgy az
állomás újjá szervezésében, mint az irományok mutatják,
sokat fáradozott, ki a leglelkiismeretesebb, leggondosabb
kezelés által igyekszik fentartani magyarságunk ezen bás­
tyáját.« Jelentése további részében részletes és alapos tájé­
kozást ad összes egyházai vagyoni helyzetéről, soha nem
 44* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mulasztva el megemlékezni azokrúl, kik egyházai valame­
lyikének gyarapodására befolytak. A nagy alapitók nevét
hálával jegyzi fel; ott állanak ama jelesek, kiknek itt az egy­
ház és a magyarság fenmaradása eszközeit köszönheti.
Ujfalvy Sámuel, ki a templomot épitette, s Cserényi
Ferenccel 1650 frtos alapítványuk van. Cserényi-alap ismét
50 frt. Nagy Péter, néhai püspök, 107 frt. Cserényi Károly
400 frt. Sombori Juliánná 500 frt. Külön helyet fogunk
majd kérni a Protestáns Közlönyben, hol az alapitókrúl, s
kiváló gondnokokrúl megemlékezünk.
De, nem csak a nagy alapitókrúl emlékezik meg, há­
lával és elismeréssel adózik mindenkinek, a ki bár parányi
részben is.jó t tett És ez Őszinte hála és elismerés neki
újabb segítő társakat szerzett.
Bármennyire igénybe vette a sok oldalú és szorosan
véve nem lelkészi teendő, mint építések, iskolák létesítése,
vagyoni ügy, sat. valódi papi teendőit híven végezte. Igazi
apostol volt. Hej, pedig nagyon nehéz a református papra
nézve egyedül hivatásának élni, a mi bizonyára az igehir­
detés, vallástanitás, kurapásztorális gyakorlásában kellene,
hogy álljon első sorban, s mit hogy híven teljesíthessen,
forgatni kellene a biblia mellett a tollat folyton; de a sok
mellékes viszonyaink között a papra nehezedő ügy, dolog,
elvonja nemes, szent kötelességéiül: az evangyeliom predi-
kálásától. Mi anyagot gyűjtünk, javítunk, építünk, magtár­
ral bíbelődünk, számadásokat készítünk. És mi mindent
teszünk még, én istenem ! sokszor még nagyobb utánjárás­
sal, mint fő kötelességünket. Nem félteném én a protestáns
egyházat sem örökös ellenségétől, a tudatlanságtól, sem
a haladástól, csak papjai élhetnének hivatásuknak, forgat­
nák a bibliát, prodikálnák annak örök igazságait, s lenné­
nek a világ világosságai. De, erre idő, s az álláshoz méltó
körülmények kellenek; mert a protestáns lelkész működése
nem szolgálat, hanem hivatás. Mi igen sokfelé szakadunk ;
minket igen sok gond terhel. És ha mégis hű sáfárok aka­
runk lenni, s vagyunk, mig lelkiismeretünk és isten helyben­
hagyását megnyerjük: feláldozzuk magunkat korán.
Berde Sándor isten igéjét hirdette alkalmas és alkal­
matlan időben ; a vallást tanította; érintkezései, hívei láto­
gatása alkalmával meleg, vallásos kedélyével felemelőleg,
jótékonyan hatott ; Ő evangelizált igazán. Valláserkölcsi
hatása, működése most is látszik, érezhető; hívei kegye­
lettel emlékeznek róla. Gyakran felkereste őket; 40. km.
hosszúságban elterjedő körében 1888-ban tartott 82 rendes
isteni tiszteletet, 24 urvacsora-osztást, tett azon évben 2298
km. utat, hivatalos levelezésének száma 590 volt.
Sokoldalú elfoglaltsága mellett is, szakadatlanul tanult,
s letette a theol. tanári vizsgát 1889-ben, s tanárnak vá­
lasztatott 1890-ben. Hét évi áldásos működése után itt
hagyta egyházát, melyet nagyon szeretett, hogy magasabb
elhivatásnak legyen apostola; hogy magához hasonló hű
papokat neveljen. De csak négy évig volt theol. tanár. A
gyermek-, és ifjúkori sok nélkülözések, körlelkészségében a
nagy területen önfeláldozó működés, folytonos tanulás erejét
felemésztették, s 1894. október 13-án, 38-ik évében, Enyeden
megszűnt élni. »A legjobb férj, a végtelenül szerető család­
apa, jó testvér, hű rokon, a fáradhatatlanul munkás pap,
és tanár, nincs többé«, tudatta velünk a szomorú jelentés.
Ki fogja Őt pótolni? Ki lesz »atya«, mint ő volt, a szó leg­
teljesebb értelmében: önfeláldozó szeretet. Oh, mindeneket
357
szerető mennyei Atya, ne hagyj el! Méltán sóhajthatott igy
fel kimondhatatlanul szeretett, s becsült felesége: Weres Mari
úrnő, és öt ártatlan kis gyermeke; reájuk is a kálvinista
papok özvegyeinek és áiváinak keserű kenyere várt. Oh, ha
oly hű gondozót találnának ők, mint a mily odaadó gondo*
zója felejthetetlen halottjuk volt egyházainak! ?
$
A ki hű munkássága által a közügynek hasznára volt,
annak emlékét nem zárhatja be a koporsó, nem fedheti el
a sirhalom. E gondolat tette kötelességemmé, parancsolta
nekem, hogy halálának évfordulóján Berde Sándorról meg­
emlékezzem.
Azt hiszem, hogy lenni fog más, a ki papi, s tanári
működéséről avatott tollai fog írni. Egy év alatt nem volt,
ha lesz ez után, im, ez adatokat, s ha kell, többet is, ren­
delkezésére bocsátom. Méltó emberről fog Írni.
E megemlékezés pedig legyen szerény
e m l é k e éppen most egy éve b e z á r u l t s i r j á n a k !
Ince L ajo s,
kackói ref. körlelkész.
Robertson V ilm os-Frigyes elhatározásai.
(Papi hivatala megkezdése előtt)
1. Megpróbálni, hogy lélekben teljesen szegény, és alá­
zatos legyek, és készségesen hallgassak, mikor mások beszélnek.
2. Tanulni minden embeitől.
3. Megpróbálni, hogy érezzem jelentéktelen voltomat.
4. Bízni magamban, és azon erőkben, a melyek reám
vannak ruházva.
5. Megkisérleni, hogy hasznosabbá tegyem a társalgást,
és ennélfogva megrakjam elmémet adatokkal, úgy azonban,
hogy óvakodjam a fényleni-látástól.
6. Megpróbálni, hogy elforduljak azon köznapias elvtől:
»Minden ember saját magának kürtölője«, és lealacsonyitás-
nak érezzem a magam dolgairól úgy beszélni, mint egy
szegény komédiás.
7. Magamról minél kevesebbet beszélni, és minél ke­
vesebbet gondolni.
8. Törekedni a gondolat nagyobb öszpontositására.
9. Megkisérleni, hogy a légvár-épitést abban hagyjam.
1 o. Rendszeres lenni a hívek l á t o g a t á s á b a n , és
magamat mesterré tenni bizonyos kérdés-rendszerben a sze­
gények állapotának kipuhatolása végett.
11. Figyelni a lelkiismeretre inkább, mint az észie.
Ez utóbbira hallgatott Pilátus.
12. Megkisérleni, hogy a figyelmet inkább Krisztusra,
mint a Krisztus-tanra fordítsam.
13. A sérthetetlen titoktartást megőrizni minden rám
bízott titokban különösen pedig a lelki háborgások bizalmas
közléseiben.
14. Mély érdeklődést tanúsítani másoknak velünk
közlött bajaiban.
15. Szigorúan teljesíteni a lelkiismeret bírálását.
16. Megkisérleni, hogy gondolataimat szórakozás nélkül
függesszem az imádkozásra.
17. Küzdeni egyenkint miuden rossz gondolat ellen.
18. Őrködni a szeretet-ellenes Ítélet növekedő szokása
ellen.
A nagy hiro s mondhatnám, halhatatlan emlékű skót
tudós papnak, és . lelkes prédikátornak fönnebbi lelkes meg­
nyilatkozásait, mint működésében nagyszerűen megvalósított
életelveit, midőn eme lapok hasábjain közzé teszem, ez által
azt céloztam, hogy a kolozsvári ev. ref. theol. akadémia föl­
avatása alkalmából, mintegy e m l é k s o r o k legyenek; más­
felől, hogy mind emez új, mind a többi hazai theologiánkra
beiratkozott növendékek szintén azokkal az elhatározásokkal
 35 3 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
csüngjenek pályájukon, s működjenek majdan szent hivata­
lukban, a melyekkel az » Eg y a k o l , és e g y p á s z t o r «
(L Robertson Egyházi beszédeit Révész Imre forditásában,
i — 3 fűzet. Debrecen.) mesteri megalkotója volt a maga
lényében eltelve, még mielőtt papi pályáját tényleg meg­
kezdette. Benke István,
evang. ref. kolleg. r. tanár.
Különfélék.
S z ív e s fe lh ív á s.
Emlékeztetnünk kell olvasóinkat, hogy meg­
érkezett az utolsó negyedév. Sajnálattal kell
felpanaszolnunk, hogy az elmúlt kilenc hónap alatt
olvasóinknak több, mint f e l e egészen megfeled­
kezett rólunk. Nem küldöttek egyetlen krajcárt
sem. így nehéz lesz, a Közlönyt fentartani. Szívesen
kérem a hátralékosokat, hogy tartozásukat mi­
előbb befizetni, szíveskedjenek.
Kolozsvárit, okt. 2. 1S95.
___ Szász Gerő-
= Tizenkét esztendővel ez előtt, 1883-bán volt
szerencséje az erdélyi egyházkerületnek, és éppen Kolozs­
várnak, hogy a magyarországi helvét-hitvallásuak egyetemes
konventjét, ez illusztris testületet fogadja. Fogadta azzal a
tisztelettel és vendéglátással, a mely méltán megilleti nem
csak tagjainak magas méltóságánál fogva, hanem ama hiva­
tásért, a melynek teljesítésére megbizatott a két és fél millió
kálvinista részéről. Fontos, nagy dolgok elintézése várt e tes­
tületre mindenha, és egyházkerületünk mindenha hálás tisz­
telettel viseltetett a konvent iránt, mely mindig meghallgatta
panaszainkat, a lehetőség határai között teljesítette kérésein­
ket, és atyai bölcsességgel fogta fel exponált helyzetünket,
és jóakaratával támogatott. Fontos, és nagy dolog az is, a
melyért egyházkerületünk meghívását ez idoszerint elfogadta:
nálunk tartván meg ülésezését. Az egyházkerületi theologia
ünnepélyes felavatása nem csupán felekezeti ügy. A tudomány-
egyetemmel való kapcsolata, a kultusz-miniszternek az ünne­
pélyen való jelenléte országos jelentőséget ad annak, és oly
alapvetést jelent, mely nagy horderejű befolyással fog bírni
jövendő kultúránkra nézve. Nagy fontosságot kell tulajdoní­
tanunk ez ülésnek amaz új helyzetért, melyet a már életbe
lépett egyházpolitikai törvények ránk parancsolnak, és a mely­
nek konzekvenciáit le kell vonnunk. Nem csak a megálla-
pitandá Utasítás, hanem a lelkipásztorokat derékban érintő
veszteségeknek valamelyes formában való kárpótlása is ok-
vetetlenül megmozdítandó lesz, nehogy a kormány figyelme
elszenderedvén, a késő bánattal maradjunk. Mindezek, és más
folyó ügyek igen jelentőssé teszik a konventnek ez évi
ülését, mely alkalommal itt fogjuk látni a püspökökön kívül
Tisza Kálmánt, Szilágyi Dezsőt, br. Bánfify Dezsőt, br. Yay
Bélát, gr. Degenfeld Józsefet, Darányi Ignácot, Hegedűs
Sándort, és annyi jelesét az egyetemes kálvinista egyháznak.
Lelki örömmel várjuk, s Őszinte szívvel kívánjuk, hogy ered­
ményes munkájuk mellett, találják jól n.agukat e földön, mely
megszentelt földje a felvilágosodásnak, az erkölcsnek, és a
szabadságnak.
= A magunk számára fillérekkel is meg tudunk
elégedni; de a hol közcélok, humanitárius intézmények fel­
állítására vonatkozó adakozásokrúl van szó, nagyon szeretünk
nagy összegekkel beszámolni: ezért vártunf/r a következő
összegecskék nyugtázásával mindez ideig. ^Reményünk nem
telj esed vén, nyugtázzuk, hogy a » S z e r e p t h á z r a < még
szeptemberben vettünk Lőrinci Gyulától Kyr-Baconbúl 6 frt.
10 krt. melyet Bedő József, algondnok úr ifizánál gyűjtött;
és Csekme Ferenctől 1 írt. melyet gr. BethlemaAndrás ado­
mányozott. Isten adjon ezer annyit helyette!
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
44- szám.
= Az eddig Pozsonyban megjelenő » E v a n ­
g é l i k u s E g y h á z és I s k o la« szerkesztéséről a pozsonyi
tanárok lemondottak, és átadták 1896. jan. i-én kezdve
Veres József, orosházi lelkésznek és országgyűlési képviselő­
nek, ki, igen természetesen, a közönséghez intézett felhívá­
sában sok szépet és jót igér, mint azt tenni szokták a minden
rangú és rendű szerkesztők általánosan. A dolog azonban
úgy áll, hogy az egyházi lapok nem részesülnek teljességgel
sem anyagi, sem szellemi támogatásban oly mértékben, hogy
az képes lenne, fokozni az illető szerkesztők lelkesedését,
buzgóságát. Innen van aztán, hogy oly gyakran változnak
a szerkesztők, mert hiában, sem dicsősséggel. sem lelkese­
déssel nem lehet fizetni a nyomdai költségeket. Ez a mese
pedig szói a »Pr ot . Kö z l ö n y « - r ű l is, melyből a tanú­
ságot, minden valószínűség szerint, mi fogjuk levonni leg­
közelebb, ha a mi felebarátaink több melegséggel nem jőnek
támogatásunkra.
= Előfizetésre, vagy megrendelésre v a ló fel­
hívást bocsátott ki Ferenci Bernát, miskolci könyvkiadó
» To mpa Mi há l y, h á t r a h a g y o t t P a p i d o l g o z a ­
t ai r a«, melyek két kötetben karácsonra fognak megjelenni,
kötetenkint 1 frt. 50 kr. Abba az ízléstelenségbe nem ele­
gyedünk, hogy a mi olvasóinknak megmagyarázzuk, hogy
ki volt Tompa a magyar költészetben, és az egyházi iro­
dalomban. Kedélye, hangulatai, szelleme oly átható, annyira
a mi vérünkből való vér, és oly igaz emberi, hogy már
életében kivívta magának azt a helyet, melyet » T r i ás ze­
név alatt ismer az irodalom*történet. Petőfi, Arany, Tompa,
oly nevek, melyeket ismernek már a kunyhókban is. Hát,
mi nem ismerjük a kiadandó müveket, melyeket valószínűleg
maga Tompa tett félre, mikor előbbi köteteit kiadta; de
bárminők legyenek is, minden bizony nyal jobbak, mint a
minőket a mostani segéd papok halomszámra dobnak a
könyvpiacra, és mind ama fenhájázó rikoltozással: hogy ilyen
még soha sem volt! Ez utóbbiakat hagyjátok a megérdemelt
enyészetnek, és rendeljétek meg Tompát, mert ő kincses
bánya azok számára, a kik bányászok.
= » K eresztyén« cím ű h a v i v a llá s o s lapomat,
melylyel én a helvét hitvallású református eszmék terjesz­
tését céloztam, és célozom terjeszteni, a reánk következő
évben is, immár az ötödik évfolyamban, ha elég előfizető
jelentkezik, kiadom. Kiváló tisztelettel kérem azért a nt. lelkész,
és t tanító urakat, támogassanak engem lapom kiadásában,
és támogatásukról tanúskodó szándékukat velem vagy az
50 kr. egész évi előfizetési pénznek beküldésével, vagy egy­
szerű levelező lapon való értesítéssel tudassák. Megjegyzem,
hogy tanítóknak, III. és IV. osztályú lelkészeknek és segéd­
lelkészeknek lapomat félárban küldöm, sőt negyvennek az
erdélyi kerületből ingyen is. Nagybecskereken. S z a 1 a y J ó ­
z s e f , lelkész, mint szerkesztő.
= Előfizetési felhívás. Megírtam tiz-tizenkét nyom­
tatott ivén Alsófehérmegye magyar népének etnográfiáját.
Ez a tanulmány kiegészítő, részét teszi Alsófehérmegye
monográfiájának, mely a megye hazafias közönségének pár­
tolásával jelenik meg. S azért a földrajzot, politikai és egy­
házi történelmet, közgazdaságot, statisztikát, mint a melyek
szintén önálló részt foglalnak el, mellőzvén, a szorosabb
értelemben vett néprajzot veszi fel tárgyalásra, s beszél ezen
nép szokásairól, nyelvéről, költészetéről, foglalkozásáról,
mitológiájáról, antropológiai, pszichológiai és etikai jellemé­
ről. ízléses kiállításban, képekkel illusztrálva, kerül a könyv
a jövő év tavaszán a közönség elé. Előfizetési ár 1 frt. 50
kr. Hogy a nyomtatandó példányok száma felől tájékoz­
hassam magamat, kérem ezen felhívásnak s az előfizetési
áraknak hozzám f. é. dec. i-ig való megküldését. Az elő­
fizetők a munkát bérmentve kapják. Gyűjtőknek 10 példány
után, szives köszönetem mellett, egy tiszteletpéldányt küldök.
Nagy-Enyed, 1895. okt. 20-án. L á z á r I s t v á n , kollé­
giumi tanár.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiii<iiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiijiiiiiiiiiiiiiiii)iiiiii)iiiiiiiiiiiii)iiiiiiiiiiniiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii)iiiiiiii)iiiiiiiiiiiiiii)iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii)iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii)i)iiiiiiiiiiiii)iiiiiiiiiiiiiii)i)iiiiiiii)iiiiiMiiiiini!ii iiiiniiii)iiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii)nni:iiiiiiiiiiiii)Mi;iiiiti)iiii]i)i)iiiiiiii)iiii!iii!ii)iii!ii!iiii)i)iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^
r
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. November 7. 45. szám.
iiiiiiiüiiiiiiiiitiiiiiniiiiimi!

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉ N.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerlcesztőséf/i iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentus­
évre 1 forint 50 kr. küldendők: KüJmagyarutca 9. sz.

189S. n ó v e m b e r 3.
E nap határjelző kő az elmúlt idők, és a jövendő századok számára. A míg a kultúra fej­
lődésében bízó és reménykedő emberek létezni fognak, és annak történetét följegyzésre méltónak
fogják tartani; a mig az evangyéliom szerint reformált erdélyi egyházkerület magasztos hivatá­
sának betöltésére e megszentelt földbűi fogja meritni erőit: ez a nap arany betűkkel fel:rva
fog ragyogni a történelemnek azon lapjain, melyekre a szépnek, a felségesnek, a halhatatlan­
ságnak biztosítékait jegyzi fel az a láthatatlan kéz, mely áld, megszentel, és minden mindenekben.
És ez a nap felséges példája marad mindenha annak, hogy ha erős akarattal, az eszmé­
nyek megvalósításába vetett önzetlen lelkesedéssel vetjük munkára kezeinket, ma is lehet temp­
lomokat, oltárokat emelni, melyekről a felvilágosodásnak, a szabadságnak, a hitnek, a békességnek,
és a szeretetnek áldozati füstje emelkedhetik ahhoz a jó istenhez, a ki segedelmét soha sem vonja
meg ama törekvésektűl, a melyek az ő dicsőségére szolgálnak, az ő országának fundamentomait
alkotják. A z isten, ime, minket is megsegített.
Az egyházkerület theol fakultása innepélyesen főlavattatott 1895. nóv. 3-án. Főlavactatott
oly körülmények között, melyek messze túlszárnyalták az egyszerűen házias, avagy tisztán fele­
kezeti határokat. Dehogy is becsüljük csekélyre a külső fényt, az impozáns részvétet. Jól eső meg­
nyilatkozása volt mindez annak a megbecsülhetetlen, következményeiben, és remélhető ered­
ményeiben kiszámíthatatlan ideának, mely immár é 1 ő kővé, valósággá, életté vált ama pilótában,
melynek neve iskola, neve templom, a melyből nem áradhat ki egyéb, mint a hit, mint a sze­
retet, a béke, a türelem, az önfeláldozás, szóval, azok az erények, melyek legméltóbbak az emberi
méltósághoz, és a melyek legkedvesebbek isten előtt.
Szép volt mindez, megható és felséges. Am, e jelenségek ott láthatók más közhasznú intézetek
felállításánál is. A theol. fakultás fölavatását az tette felülmulhatatlanná, páratlanná, hogy ez alkalommal
ellentmondást nem tűrő erővel és mindent meggyőző hatalommal rontott elő az eszmében rejlő
tartalom és igazság, mint a kősziklából kitőr a forrás, melynek rendeltetése, életet adni, és széppé
tenni a látható világokat. Az egyházkerületi theol. fakultás eszméjének megszületésében, a megalko­
tásra való fáradhatatlan törekvésben és immár megvalósulásában az a lelki, belső, erkölcsi kény­
szer nyilatkozott meg, mely a természeti világban a tél után elhozza a tavaszt; az erkölcsi világban
pedig, mint Géniusz, ott csattogtatja szárnyait a temetők felett, s hirdeti főitámadunk! E ma­
gasztos eszme felett jelentette ki felséges urunk, királyunk legmagasabb megelégedését Kolozsvárit
léte alkalmával. Most, a fölavatásnál, ez eszme iránt való hódolatát bizonyította be a magyar
kormány, midőn a vallás-, és közoktatásügyi miniszter által képviseltette magát. És ez eszmét
innepelte a magyar kálvinizmus egyetemes konventje, midőn legjobb és az ország díszét képező
leghűbb emberei által ütötte rá e mi közintézetünkre azt a pecsétet, mely hatásában, és biztosra
vehető eredményeiben országos jelentőségre tarthat számot, s éppen ezért oly magas koncepció,
hogy minden jók tiszteletére méltó.
A z innepély teljességgel méltó volt a megvalósult nagy eszméhez. Egyetlen disszonáns hang
nem zavarta meg azt a méltóságot, mondhatnám, áhítatot, mely világ csodájakint mindig jelentkezik,
 360. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 45. szám.

holott az ég a földdel ölelkezik; a jelen esetben a vallásos hit, és a törhetetlen hazaszeretet ülte
diadalmát, melynek hajlékává szenteltetett fel az új intézet, és a melyből mint ha kizendült volna
ama karácsoni evangyéliom: » b ék esség a fö ld ö n , és az em berekhez jó -a k a r a t!«

Vajha, eszünkbe vennők, a melyek a mi békességünkre valók! Vajha, megértenők, »hogy

a gyülekezetek épültek, mert békességük volt.« (Csel. 9, 31.) Vajha, átlátnók, hogy itt nincs győző,
nincs legyőzött; vagy ha van győztes, és pedig van, ez nem lehet más, mint az erdélyi evangyéliom
szerint reformált egyházkerület, melynek javát, előmenetelét vállvetve, egyetértéssel, nagy békes­
séggel munkálva: magyar hazánk dicsőségét, javát, örökéletét munkáljuk.
Legyen áldott a kéz, a mely megteremtette. Áldott az egyházkerület, melynek javát munkálni,
van hivatva. Legyen áldott a lelkesedés, mely a hit, és a tudomány érdekében hozott önzetlen
szolgálatokkal szolgálja a humánizmust, a hazaszeretetet; szolgálja az eget és földet, és dicsőséget
szerez az elmúlandó embernek, és az örökkévaló istennek.
Glória in excelsis Deo ! Szász Gerő.

nem feleslegesen tartja magát a l e g m a g y a -

Tisza Kálmán, konventi elnök beszéde.
Mélyen tisztelt inneplő gyülekezet!
Midőn a folyó év ápril havában a magyar-
országi evangyéliom szerint reformált egyház egye­
temes konventje elhatározta, hogy tekintettel a mái
innepélyre, legközelebbi gyűlését itt, ezen fontos
városban, fogja megtartani: ez által már kétség­
telen jelét adta annak, hogy ez intézet felállítá­
sának fontosságát, és hivatását a konvent tagjai
egyhangúlag belátták, és e feletti örömüknek az
itt megjelenéssel is kívántak kifejezést adni.
Ezen alapon jutott nekem a szerencse, mint
a magyarországi evangyéliom szerint reformált
egyház egyetemes konventje világi elnökének,
hogy ezen intézetet nem csak a magam, hanem,
megbízási alapon, a konvent nevében is üdvözöljem.
Én azt tartom, hogy ezen nap, mellen a
tudománynak, és a hitnek egy új forusa avat-
tatik fel ez országban, nem csak az erdélyi refor­
mátus egyházkerületnek, de még nem csak az
egyetemes egyháznak, nem csak az összes magyar-
országi protestáns egyházaknak: de, én szerintem,
mi n d e n hazafiasán érző magyar e m­
b e r n e k innepe. (Zajos helyeslés. Úgy van.) Mert
ezen intézet, mig egyfelől szent egyházunknak
érdekeit kívánja szolgálni, nem csak ez által köz­
vetve, de egyenesen is a tudomány, és a felvilá­
gosodás fejlesztésének intézete. Ez pedig, kétség­
telenül, minden magyar embernek érdeke, mert
hiszen nemzeteknek, melyek tulajdonokban igen is,
de számban nem nagyon erősek: a tudományban,
és szellemi erőkben való fejlettség adja meg a
lét-jogosultságot, és lét-bíztositékot. (Igaz. Ú gy van.)
Fontos az a feladat, melyre ez a theologiai
fakultás vállalkozott. Hogyne lenne fontos, nö­
velni lelkipásztorokat azon egyház számára, mely
r a b b egyháznak, de tartja magát, mivel hivei
között alig van, igen csekély kivétellel, más, mint
törzsgyökeres magyar e mb e r . Növelni
lelkészeket, kik a hazaszeretet, és hit-buzgóság
mellett felruháztassanak a tudomány összes fegy­
vereivel, hogy ezen, a mái időben, hála istennek,
egyedül érvényes fegyverrel, meg tudják védni
egyházunk tanait és igazait minden, akár egyenes,
akár titokban mért támadás ellen: növelni úgy,
hogy azon tudatot is vigyék ki magukkal, hogy
valamint istent dicsérni, úgy a hazát szeretni
csak s z ó v a l , nem elég; mindkettőre áldozat-
készség, munka-szeretet, és t e t t szükséges; de,
vigyék magukkal a szabadelviiség szellemét, vigyék
magukkal a vizsgálódás és fejlesztés iránti fogé­
konyságot; de, egy úttal, midőn ezt magukkal
viszik, legyen lelkűkbe beiktatva az, hogy az
egyházi téren a fejlesztésnek és vizsgálódásnak
határa abban van, hogy az egyház a bibliától
el nem térhet; a gyakorlati életben pedig meg­
van abban, hogy nem szabad oda vinni a fej­
lesztést, hogy a ma meglevő egyház erejében,
összeségében meggyöngittessék, szétforgácsoltas-
sék, mert a ki ezt teszi, az bizonynyal nem a
szabadelvüségnek, a szabad vizsgálódásnak, hanem
azok legnagyobb ellenségeinek tesz szolgálatot.
Nem kevésbé fontos a tanár-képzés. Nem,
azt gondolom, hogy nem lehet abban kétség,
hogy mindenkinek érdekében fekszik, hogy az
ifjakat a köztanodákban, a tudományos teljes kép­
zettség mellett, oly férfiak vezessék, a kik ma­
gukba szívták a hit-buzgóságot, a hazaszeretetet,
a jó erkölcsök iránti kötelesség-érzetet. Igen jól
tudjuk, hogy még felekezeti iskoláinkban is igen
nagy a száma olyan i'jaknak, a kik nem a mi
felekezetünkhez tartoznak. Az itt növelt tanárok
 45- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ezeknek is szolgálatára lesznek. De, lehetnek az
ilyen tanárok állami középiskolákban is alkal­
mazva, és, nehogy félre értessem, megjegyzem,
hogy azon hit-buzgóságtúl, melyet itt vesznek ma­
gukba, nincs mit félni a más felekezetüeknek,
mert olyan egyháztól veszik a hit-buzgóságot, a
mely tiszteli, becsüli minden más felekezetüeknek
hitbuzgó érzelmeit. (Igaz, úgy van.) Nem fogják
tehát kívánni, hogy az ő dogmáik szerint, de
mindenki legyen saját dogmái szerint hitbuzgó.
Nem fárasztom tovább a tisztelt gyülekezetét.
(Halljuk! Halljuk!) Egyszerűen, és röviden kívá­
nom kifejezni az üdvözletei ezen intézet fölava­
tásánál. Midőn a magam részéről legalább meg-
hajlok azok érdemei előtt, a kiknek ez intézet
létrejöttét köszöni. Kívánom, hogy ezen nagy
reményekkel főlavatott intézet hosszú századok
során mindig fejlődve, virulva: múlja felül mind
azon reményeket, melyeket még azok is, a kik
alapításában közreműködtek, hozzá kötöttek. (Hosz-
szantartó zajos éljenzés.)
Visszapillantás a theol.fakultás történetére. sítés megszerzésére, valamint a protestáns lelkésztől,
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület központi theolo-
giai intézetének felállitási terve oly alakban, minőben
az intézet tényleg megalapittatott és felállittatott. a 70-es
években keletkezett. A z eszmét felszínre hozta a pap­ is gyakran fölmerült nehézségek által, a theol. intézet
képzés színvonalának emelése iránt egyházkerületünk
vezérlő férfiainak keblében honolt gondoskodási vágy;
megvalósításának formáját megadta, a célravezető
irányt kijelölte s két évtizeden át folytatott nehéz mun­
kálkodás után,^ az anyaszentegyház kiapadhatatlan élő
tőkéjének jóakaratu segélyével, az intézet megalapítá­
sának és felállításának nemes munkáját diadalra juttatta
Szász Domokos, aa, szeretett püspökünk.
A z erdélyi reform, egyházkerület öröme; melylyel
1870-ben néhai br. Eötvös József, volt közoktatásügyi
miniszter azon tervezetét fogadta, mely szerint a ko­
lozsvári egyetemet protestáns hittudományi karral el­
látva szándékolta felállítani, br. Eötvös József 1871-ben
bekövetkezett halálával sírba szállt s a kolozsvári
Ferenc József tudomány-egyetemet az 1872. évi XIX.
t.-c. tényleg a hittudományi kar berendezése nélkül ál­
lította fel. A z egyházkerület sorsát szivükén hordó s
igy a papképzés főfontosságu kérdésével is gondosan
foglalkozó férfiak azonban nem adták fel a reményt,
s ha már az állam segédkezését nélkülözniök is kellett :
az egyházkerület Önerején tervelték, a püspök állandó
lakhelyén felállítandó s most már az egyetemmel
egyelőre szellemi kapcsolatba hozandó központi theol.
fakultás létesítését.
A z első indítványt egy ily irányú intézet felállí­
tására vonatkozólag az 1874. évi egyházkerületi köz­
gyűlésen id. gróf Bethlen János, Tisza László, Kerekes
József, dr. 'Kolosvári Sándor, Demeter Samu, Szabó
36 1.
Ádám és Szentkirályi Gábor tették meg. Ezen indítvány
véleményezésre kiadatott volt az egyházmegyéknek és
kollégiumoknak s a 7 5-ikí közgyűlés e vélemények alap -
ján tárgyalás alá vette a kérdést s a Szász Domokos,
kolozsvári lelkész és egyházmegyei jegyző által készí­
tett kolozsvári egyházmegyei vélemény elvi elfogadása
mellett kimondotta, hogy felismeri elsőrendű fontossá­
gát annak, hogy egyházkerületünkben mielőbb egy aka­
démiai színvonalon álló teljes központi theol. semina-
rium állittassék fel, de hogy ezen theol. seminarium
mikor, hol, mily alapokból és minő elvek szerint lenne
felállítandó, arra vonatkozólag javaslatkészitésre egy 15
tagú bizottságot küldött ki.
E véleményező bizottság egyik, és pedig annak
elnöke által javaslatkészitésre felkért tagja volt Szász
Domokos, kolozsvári lelkész is, ki az ügy alapos ta­
nulmányozására s lelkes felkarolására valló készültség­
gel a kérdést minden oldalról megvilágító véleményt
és teljesen kész tervezetet terjesztett a bizottság elé.
Tervezetében a közgyűlés által föltett kérdésekre
felelve, hangsúlyozza, hogy a theol. intézet lehető leg­
sürgősebb felállítása szükséges, mert elodázása a pap­
nevelés megmérhetetlen kárára lesz; a hol ? kérdést il­
letőleg határozottan Kolozsvár mellett nyilatkozik, itt
az egyetem és itt a püspök állandó lakhelye; az egye­
temi színvonalon álló tudományos és gyakorlati képe­
méltán megvárható társadalmi műveltség elsajátítására
ily alkalom egyebütt nem kínálkozik. Kiindulva a kö­
zépiskolai tanárképzés felekezeti szempontból való fon­
tosságából s indíttatva a tanárhiány miatt már akkor
kérdésével kapcsolatban felekezeti paedagogium beren­
dezését is javasolta az egyetem tanárképző intézetébe
járó ref. vallásu növendékek részére, segélyezendőleg
őket egyúttal az internatus és konviktus kedvez­
ménye által.
E tervezetet azonban, nem lévén még akkor ki­
mutatva a fedezeti alap, a közgyűlés' nem fogadta el,
hanem az enyedi theol. akadémiának fejlesztését és
megerősítését elhatározta, de egyúttal engedélyt adott
a lelkes terveidnek arra, hogy ezen szükségesnek ismert
intézet felállithatásához megkivántató anyagi erő Ösz-
szegyüjtésén továbbra is buzgólkodjék. Ez időtűi fogva
a kérdés levétetett a napirendről, de az erőgyűjtés mun­
káját, az ügyet lelkesedéssel fölkarolt férfiak szorgalom­
mal folytaták s b. e. Miké Imre gróf, volt egyházke­
rületi főgondnok, e célra tett 4000 frtos alapítványát
rövid egymásutánban oly szép sikerrel Követék a ki-
sebb-nagyobb alapítványok, hogy a papképzés hiányai­
nak és a folyton fokozódó tanárhiány érzetének sulyo-
sodásával az 1889. évben ismét tárgyalás alá lehetett,
illetve, kellett venni ezen kettős intézet mielőbbi felállí­
tásának sürgős kérdését, mikor is az egyházkerületi
közgyűlés 62 jkvi szám alatt kelt határozatával kimon­
dotta, hogy: »Kolozsvárit, a m. kir. Ferenc József tu­
domány egyetemmel és a mellette fennálló m. kir. ta-
nárképezdével, valamint a kolozsvári kollégiummal,
mint gyakorló gimnáziummal kapcsolatban, az egyház-
kerületi theol. akadémiát és az állami tanárképezdé ref.
 362. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
növendékeinek felekezeti paedagogiumát internatussal
és konviktussal kiegészítve, berendezi s a lehető rövid idő
alatt felállítja.
E határozat értelmében az Igazgató Tanács adako­
zási felhívásokat bocsátott ki vagyonosabb híveinkhez,
melynek oly kedvező eredménye lón, hogy az 1890.
évi közgyűlésnek 29,548 írttal, a következő évi köz­
gyűlésnek, együtt 31,662 frttal, a 92-iknek pedig 45,680
s végül az 1894. évi közgyűlésnek 52,262 frt alapit-
ványnyal és évi 294 frt évjáradékkal számolhatott be.
Hatalmas lépéssel közelítette a megvalósuláshoz ezen
intézet ügyét az 1891— 93. évi egyetemes zsinat 1892.
évi ápril 2-án hozott határozata, melyben a debreceni
főiskolával kapcsolatban egy bölcsészeti fakultásnak ta­
nárképző intézettel Debrecenben leendő felállítása és
másfelől egy, a kolozsvári tudomány egyetemmel lehe­
tőleg kapcsolatba hozandó ref. theol. fakultásnak K o­
lozsvárit való felállítása egyetemes egyházunk elsőrendű
szükségei közé soroztatott és ezen intézetek felállitha-
tása céljából általános gyűjtés eszközlése elhatároz­
tatott.
Ezzel a teher egyik része, t. i. a felekezeti tanár­
képző, avagy paedagogium felállítása más egyházkerü­
letre ruháztatván s a theologiai alap időközben az egy
házkerületi vagyonkezelésben beállott változás folytán
nyert tőketöbbletekből tetemesen gyarapittatván az
intézet felállításához, szükségesnek mutatkozott összeg
már a múlt 1894. év elején össze volt gyűjtve, úgy,
hogy ez év tavaszán tartott egyházkerületi közgyűlés
az intézet költségvetését 367,295 frt alaptőke értékkel,
32,012 frt évi szükséglettel és 32,393 frt fedezettel, te­
hát 381 frt felesleggel megállapítva, az intézeti épület
tervét és költségvetését jóváhagyhatta s az építkezés
haladéktalan megkezdését engedélyezte, kimondván egy­
úttal annak a folyó év 1895. szeptemberében leendő
megnyitását és ebben öt rendes tanárral és két docens­
sel a tanításnak megállapított tanítási és tanulási rend­
szerben való megkezdését és megbízván az egyházke­
rület Igazgató Tanácsát a szervezett tanári állomások be­
töltésével, a tudomány-egyetemmel való kapcsolat kér­
désének tisztázásával s az intézetnek alkalmas időben
leendő felavattatásával.
A z Igazgató Tanács e felhatalmazás alapján kikül­
detésében minden irányban eljárt és pedig sikerrel. A
mi elsősorban a fakultásnak a Ferenc József tudomány-
egyetemmel való kapcsolata kérdését illeti, megokolt
felterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi­
niszter ur. az egyetemi tanács utján kihallgattatva a
tudomány-egyetem egyes karait, az egyetemi tanács
egyhangú pártoló ajánlata folytán, ápril 18-án 18,936/1895.
szám alatt kelt magas leiratával a kapcsolatba hoza­
talt kiváló jelentőségű kedvezmények biztosításával en­
gedélyezte.
Leiratában, a többek közt, kijelenti, hogy nemcsak
a ref. egyház, de egyenesen az állam érdekében álló­
nak tartja, hogy a református papjelöltek, szoros érte­
lemben vett szakképzettségük mellett, hazai tudományos
egyetem utján minél szélesebb körű általános művelt­
ségre tegyenek szert; ez által a kultúrának minél hiva-
tottabb terjesztőivé s a magyar állameszmének minél
45. szám.
lelkesebb apostolaivá váljanak. Miután pedig kétségte­
len, hogy a theologiai tudományok mellett nem volna
lehetséges, hogy a papjelöltek a tudomány egyetem ren­
des hallgatóiul a röviddel ezelőtt felemelt szabályszerű
(20) óraszámra beiratkozhassanak s igy a reájuk nézve
oly fontos rendszeres egyetemi oktatásban részesüljenek,
megengedi, hogy a kolozsvári ev. ref. theologiai fakul­
tás növendékei a kolozsvári tudomány-egyetem bölcsé­
szet , nyelv- és történettudományi karán, féléveik teljes
beszámítására való jogosultsággal, rendes hallgatókul
olykép iratkozhassanak be, hogy a tanulmányi-, fe­
gyelmi- és leckepénzszabályzat 49. § ától eltérőleg, csak
heti 10 óra hallgatásra kötelezi essenek s az egyetemi
rendes hallgatókat megillető összes jogokban és ked­
vezményekben részesüljenek, kivéve azon állami ösz­
töndíjakat, melyek a tanári pályára lépő s a tanárké-
pezdébe járó ifjak számára vannak rendszeresitve.
Ugyané leiratábbn megengedte a miniszter ur azt is,
a mi hasonlóképpen nagy elvi jelentőségű kedvezmény,
hogy a fakultás hallgatói, kikre nézve az egyetemen
a heti 10 óra hallgatása kötelező- lesz, a négy éves
tanfolyam végzése után azonnal, minden felterjesztés
és felsőbb helybenhagyás nélkül, bölcsészettudori szigor­
latra jelentkezhetnek.
E mellett is hatályban marad azonban a vallás-
és közoktatásügyi miniszternek 1888. julius 19 én 23.728.
szám alatt kelt azon kedvezményes rendelete, mely sze­
rint a theologiai tanfolyamot végzett amaz ifjak, kik a
tanári pályára is minősültséget akarnak szerezni, pót­
lólag az egyetemen csak két évi tanfolyam hallgatá­
sára kötelesek.
A fakultás szegénysorsu növendékeinek kilátása
nyílik arra is, hogy az egyetemen a tandijelengedés
kedvezményében részesüljenek, a mennyiben pedig ez
némelyekre nézve eszközölhető nem lesz, azok helyett
a tandíj fizetésének terhét a fakultás alapja hordozza.
A z Igazgató Tanács eljárása sikerre vezetett a te­
kintetben is, hogy a fakultásnál szervezett öt rendes
tanszékre kiváló szakértőket vala szerencsés megnyer­
hetni és pedig az újszövetségi irásmagyarázat tanszé­
kére s egyszersmind a fakultás első igazgatójául Ke-
nessey Béla aát, ez ideig a budapesti ev. ref. theolo­
giai akadémia rendes ranárát, a gyakorlati theologiai
tanszékre, Molnár Albert aát, a marosvásárhelyi egy­
ház volt lelkipásztorát, a hittani tanszékre, Nagy Károly
aát, theologiai magántanárt, nagyenyedi lelkipásztort,
az ószövetségi irásmagyarázat tanszékére Kecskéméthy
István aát, a keleti Összehasonlító nyelvészet tudorát,
előbb budai, majd paksi lelkipásztort s végül az egy­
háztörténelmi tanszékre Pokoly József aát, ez ideig
geszti lelkipásztort. A meghívott tanárok állomásaikat
folyó év szeptember i-én foglalták el.
A z intézet szükségességét és hézagpótló voltát
legfényesebben bizonyítja a megnyitás kellő módon tör­
tént közhírré tétele után jelentkezett növendékek száma.
Ugyanis, a theologiai tanfolyam első évére 14 en, a má­
sodik évre io-en, a harmadik évre 3-an és a negyedik
évre 4-en jelentkeztek, összesen tehát 31 növendékkel
kezdette meg ez év szeptember 15-én működését the­
ologiai fakultásunk.
 45- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Alapittatásának másik fontos célját, a tanári
pályára készülő ifjak segélyezését is jelentékeny mér­
tékben szolgálja már e kezdő évben is az intézet,
a mennyiben a Ferenc József tud.-egyetem tanári pá­
lyára készülő protestáns vallásu hallgatói közül 37
nyer benlakást és teljes ellátást, kik közül 32-én ev.
ref. és 5-en ág. ev. vallásuak, ez utóbbi, sőt bármely
prot. vallásu ifjaknak is igényük lévén a fölvételre azon
elvnél fogva, mely szerint az intézet a tanári pályára
készülő ifjak segélyezésében nem kizárólag ref. feleke­
zeti, hanem általános protestáns célokat óhajt erejéhez
mérten előmozdítani.
A tanárjelöltek ugyan nem éppen ingyenesen, ha­
nem havi 3 frtban megállapított díjért nyerik az inter-
natus és konviktus kedvezményeit, mely összeg azonban
oly csekély, hogy azt a tanári pályára készülő s több­
nyire szegénysorsu ifjak szülői is hordozni bírják. Ha
azonban az intézet anyagi ereje a remélt támogatás
utján erősbülni fog szegényebb sorsú és kiválóbb elő-
menetelü tanárjelöltjeink is részesülni fognak a teljesen
ingyenes ellátás kedvezményében s igy remélhetőleg
rövid idő alatt kielégítést nyer azon szükséglet, melynek
súlyát nemcsak az erdélyi, hanem a testvér protestáns
egyházkerületek gimnáziumai, sőt az államiak is érzik a
tanári állomásokra közzétett pályázatok alig kielégítő
eredményeiben, vagy pláne meddőségeiben.
A folyó évi szeptember hó 15-én volt a tanév
ünnepélyes megnyitása s azóta az intézetben a rendes
munka- és házirend, úgy az előadások tartásában, mint
az ifjúság foglalkoztatására nézve folyamatban van. A
theologusok igénybe véve a közoktatási minisztérium ál­
tal adott fentebbi kedvezményt, mindannyian az egye­
tem bölcsészet-, nyelv és történettudományi karának
rendes hallgatói, mi által ezen intézetből 68 bölcsészet-
hallgató polgára van a helybeli Ferenc József tud.-egye-
temnek.
A legnagyobb örömmel és hálaérzettel kell még
e rövid történeti leírás befejezéséül az uj intézetet ért
kétrendbeli magas kitüntetésről említést tenni.
A z egyikben ez év szeptember hó 22 én részesült
a theologiai fakultás: ő császári és apostoli királyi Fel­
ségének, Magyarország fölkent királyának legmagasabb
látogatása által, ki is az intézetet legkegyesebben meg­
szemlélte, “célja és állapota felől nagy érdeklődéssel
tudakozódott s a látottak és hallottak fölött a legma­
gasabb megelégedését és elismerését nyilvánítani, mél-
tóztatott s nevét az intézet vendégkönyvébe elsőnek
beírni, kegyeskedett.
A másig kiváló kitüntetése theologiai fakultásunk­
nak az éppen most folyó felavatási ünnepély, melyen
Magyarország kormányának Nagyméltóságu Elnöke és
közoktatásügyi Minisztere és a magyarországi ref. egy­
ház kon ven tje s az ország számos kitűnősége megje­
lenni, kegyes volt, elismerve és méltányolva a felava­
tandó intézet magas hivatását, kulturális fontosságát
és páratlan magas színvonalra emelve intézetünk fel­
avatási ünnepélyének fényét.
363-
Isten dicsőségére, a magyar haza és ebben a ma­
gyar protestáns egyház javára századok hosszú során
át virágozzék e felső tanintézet.
Márkus János, Br- Bánffy Dezső,
titkár. egyházk. főgondnok, elnök.
Egyházi énektanításunk a népiskolában.
(Folytatás.)
Karácson után következik uj-esztendő. Azért foly­
tatólagosan ez uj évi ének tanítandó :
»Ez esztendőt megáldjad:
Ez esztendőt megáldjad,
Bőv zsírral ékesítsed,
Bőv zsírral ékesítsed,
Kegyelmedből, Úristen !
Te szent Jehova isten !
Téged áldnak, kik lakoznak e földnek színén ;
És a puszta helyek is bőséggel, halmok áhitozodnak vig kedvvel,
Boldog, kit magadnak választál, Sionnak királya.«
Isten adja az áldást. Tőle kérjük azért az áldást
az esztendőre is, hogy az minden jóval bővelkedő legyen.
Istent áldják az elvett jókért nem csak az élő lények,
hanem a halmok, völgyek is. Boldog az, ki isten válasz-
tottai közé tartozik.
A tavasz megérkezését ezen énekkel üdvözöljük:
»Dicsoültt helyeken, mennyei paradicsomban,
A kik vigadoztok véghetetlen boldogságban,
Vagytok megujultt állapotban,
Az urnák nevét énekszóban,
Nó, dicsérjétek vigasságban «
Még a mennyek lakói is örendezzenek a tavasz
megjöttének s dicsérjék azért vígan istent.
Virágvasárnapján már ez ének hangzik 4-ik osz­
tályos tanulóink ajakáról:
»Örvendezzen már e világ,
Légyen mindenben vigasság!
Mert Krisztus mindenért váltság,
Világ bűnéért orvosság «
A z eddigiek után, magyarázat nélkül is megértik a
gyermekek ez éneket. Krisztus a bűn ellen orvosság,
mert tudománya által szabadulunk meg a bűntől és
érette bocsátja meg isten bűneinket.
Végül jön e pünkösdi dicséret:
»Jövel szentlélek Úristen,
Töltsd be sziveinket éppen
Mennyei szent ajándékkal,
Szivbéli szent buzgósággal,
Melynek szentséges ereje^'
Nyelveket egyező hitre
Egybegyüjte sok népeket,
Kik mondván, igy énekeljenek
Alleluja, Alleluja!«
A szentlélek ereje tölti be sziveinket buzgósággal,
és adja nekünk a hitet, hogy bár különféle nemzet­
beliek legyünk is, egy hitünk, egy istenünk és egy
Krisztusunk legyen.
Két zsoltár is tartozik ez osztály tananyagához,
az ismertetett tanterv szerint. A 25-ik zsoltár:
»Szivemet hozzád emelem, és benned bízom, Uram !
És meg nem szégyenittetem, nem nevet senki rajtam;
Mert szégyent nem vallanak, a kik hozzád esedeznek:
Azok pironkodjanak, a kik hitetlenül élnek.
 364- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Űtaid, Uram, mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem,
Te ösvényedre taníts meg, melyen intézd menésem :
És vezérelj engemet, a te szent, igaz igédben;
Oltalmazd életemet, mert benned bízom, Úristen.«
A zok soha sem vallanak szégyent, kik az istenben
bíznak, mert isten azokat megsegíti; csakhogy a hívő­
nek is kötelessége, isten szent igéje szerint élni; azon
útról és ösvényről nem szabad távoznia, melyet isten
kijelölt, hogy azon járjunk.
Ha így teszünk, akkor istenbe vetett bizalommal
énekelhetjük a 77*ik zsoltárt:
»Az istenhez az én szómat, emelém kiáltásomat,
Hogy felkiálték hozzá, beszédem meghallgatá.
Minden némü szükségemben, reménységem csak az isten,
Éjjel kezem feltartom, s az égie hozzá nyújtom.«
Bízzunk csak istenben bárminő szükségünkben ; ves­
sük benne reménységünket, mert ő nem hágy el minket.
íme, ez a 4-ik népiskolai osztály tananyaga az
egyházi énekekből, a marosi ev. ref. egyházmegye uta­
sítása szerint. Főbb eszmék ez osztály tananyagában:
isten már abban is kegyelmét mutatja, hogy meghall­
gatja imádságinkat; isten véd minket, neki köszönhet­
T Á R C A.
Az én országom nem e világból való.
János, 18, 36. »Az én országom nem e világból való.
»Az én országom nem e világból való.« Idvezitőnk
e szavai meglepők. Itt, e földön, szülői háza, tanítványai,
népe. E világból a gyermekek, kiket megáld; a megtérők,
kiknek üdvöt a d ; a szenvedők, kiket megvigasztal; a be-
thániai jó barát, kit megsirat; a no, ki könyhullatásával
áztatja, s hajával törli lábait; a nő, ki áhítattal hallgatja
beszédét... Itt, e földön az Ő szent hivatása; itt alapítja
meg istennek országát. Ezért a világért munkál, tövis-koronát
hord, meghal. Ennek a földnek porába hull verejtéke, könyje,
vére. Ennek a földnek levegőjébe vegyül hangja, evangyé-
lioma, sóhaja. S ime, Jézus mégis ezt a kijelentést teszi:
»Az én országom nem e világból v a ló ... Igaz, fölöttünk
világok egész serege, körülöttünk mindenfelől egy végtelen­
ség. Ah, mégis, egy arasznyi hely, hová verejtékem, talán
könyem hullott; a hely, hol családi hajlékom épült; meddig
hazám határa terjed: inkább betölti szivemet, mint egy vé­
geden tér, egy végeden — űr . . .
»Az én országom nem e világból való.« S most, mint
ha egy sejtelmes, titokzatos, földön túli fényben úszó távlat
nyílnék meg szemeim előtt. . . Nem, nem hagyom el e földet,
mert Jézus országa nem a végtelenségben úszó fényes felhő,
de föld, termő föld.
Feltüntetem Jézus országának : I. Lényegét, II. Gyakor­
lati jelentőségét, III. S e nagy alkotásban, ez új intézetben is
megvalósulását.
I.
»Az én országom nem e világból való.« Valóban. Meg­
aláztatása e világból, felséges túlemelkedése a megaláztatá.
sokon nem e világból való. Háborúságai e világból, e há­
borúságok közepette is csodás ereje, nyugalma, nem e vi­
lágból. A hálátlanság e világból, jutalma nem e világból
való. Bocsánata, szelídsége, engedelmessége, egy kétségbe
43. szám.
jük, ha békességben élünk; Jézus születésének örven­
dünk, mert ő legyőzte a bűnt, a halált s megszabadí­
tott minket a kérlelhetlen törvénytől; a Jézustól hirde­
tett szeretet tanít minket istent igazán tisztelni s em­
bertársainkkal testvérileg bánni; isten adja az áldást az
esztendőre; minden örvend a tavasznak s istent dicséri
érte; a szentlélek egyesit minket egy hitben.
V. Ötödik osztály.
A marosi egyházmegye tanterve szerint az 5-ik
osztály tanan)ragát három dicséret és öt zsoltár teszi.
A dicséreteket megkezdi egy bűnbánati ének:
>Ne szállj perbe én velem,
Oh, én édes istenem !
Mert meg nem igazulhat
Elö'tted lelkem,
Elkárhoztathatod engem.
Neked bűnöm megvallom,
Mert én azzal tartozom;
Te bocsáthatsz meg,
Bizonynyal jól tudom,
Segítségedet várom.«
(Vége következik.)
ejtő világ közepette is felséges reményei, győzelmes hite,
mind-mind: egy más világ. Arcán a por, szent homlokán
a vér e világból, tekintetének mindezt besúgárzó fényessége
nem e világból volt. Ah, melyik világból hát? Ez a világ
ott volt benn, szivében. Egy b e n s ő világ ez. Benső világi
Már a természetnek megvan a maga benső világa. Itt ez a
megszámlálhatatlan tünemény: külső; az őserő, a megmásít­
hatatlan törvény, az örök terv: a természet benső világa.
Események változatos sora: külső; az egyének és népek
vágya, szenvedélye, célja, és a pillanatban, s az évezrekben
egyiránt jelenvaló gondviselés: ez a történelem benső vi­
lága. A szív örök szüksége, a lélek örök vonzalma a vég­
telenhez, az élő hit, az élő szeretet, a megszentelődés, az
újjá születés, a kegyelem: ez a vallás benső világa. A bérc,
a róna: külső; a szépség, a fenség, az áhitat, melyet ott
érzek, az emlék, a remény, a hűség, mely hozzájuk csatol:
benső. Hivatásunk, pályánk: külső; lelkesedésünk a hivatá­
sért : benső. A ránk bízott munka: külső: lelkűnknek gyö­
nyöre a munkában: benső
Jézus országa: szivének b e n s ő világából való. És
egy m a g a s a b b világból. A magasság jelenti a föld fölébe
emelkedést. A zsoltár szerint (93.) a m a g a s s á g b a n la­
kozik az úr, s az evangyéliomban dicsősség zeng a m a-
g a s s á g b a n istennek. A magasból jön a világosság, az ál­
dás. Magasnak mondom a gondolatot, a tettet, a lelkesedést,
a célt; magasnak mindazt, a miben — i h l e t van. Jézus
munkája: az emberiség megváltása; célja: istennek országa.
Szentsége, hűsége, önfeláldozása, egész országa egy magasabb
világból való. És egy ö r ö k k é v a l ó világból. Örökkévaló !
Ez nem csak a kimeríthetetlen idő, de a kimeríthetetlen
eszme. Örök az igazság, melyről bizonyságot tett; örök a
szeretet, mit törvényül adott; örök a fejlődés, mit az övéi
elébe cüzött: legyetek tökéletesek. Örök a hit, a gond­
viselés, örök az isten, kivel egynek érezte magát. . . íme,
Jézus országa egy benső, egy magasabb, egy örökkévaló
 45- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 365.

világból való. Benső, magasabb, örökkévaló világ! Ennek van az mindenütt Festészetben, építészetben: felséges styl
a világnak neve emberi ajkon: e s z m é n y i s é g . Eszmé- a zenében : melódia ; költészetben: a legmagasabb lyra ; a
nyiség! Jézus országának lényege ez. bölcsészeiben: világnézlet; a történelemben : epocha; a társa­
dalomban: erkölcs; az államban: talpkő. És szivemben? Ah,
II.
szivemben: béke, vigasz, szeretet, boldogság, erő! És a
És gyakorlati jelentősége? Az új ég, az új föld; az
vallás nem csak puszta hit, de tett. A vallás nem csak Ön­
új s z ív , az új élet. Mert ez a szent ország nem e világból
magunkba szállás, de kilépés a világba, beleavatkozás az
van, de e világban. Mint a csillagok, nem az éjszakából, de az
életfolyásba. Eszményiség és élet. íme, emelve ez az eszmény­
éjszakában. Mint a napsúgár, nem a földből, de mégis általa;
nek és az életnek. És a vallásról van egy tudomány : a
a földön az erdők koronája, mezők koszorúja, a hullámzó
vallástudomány, melynek kiindulási pontja: a tudomány ki­
kalásztenger, a forrás csillogása, folyamok futása, szóval: az
indulási pontja ; módszeré : a tudomány módszere ; célja : a
élet, az áldás. Az az eszményi világ az Ő vonzó körében
tudomány célja. Emelve ez intézet a vallástudománynak és
tartja ezt a világot. Lelkem átfutja a múltat, jelent, s áhí­
pedig kapcsolatban e hazarész egyetemével. Jeléül annak,
tattal látom, hogy Jézus ez igéiben az emberiség életének
hogy a valódi tudomány és a valódi vallás egymással har­
egy örök törvénye van kijelentve.
cot nem folytatnak. Mert az örök igazságok között örök
»Az én országom nem e világból való. Ezt érzi a
béke van. Emelve ez intézet a református papképzésnek.
tudós. E világban annyi a homály, a tévedés. Más, más
Mint fog kiszállni innen nemzedékek végtelen sora s viszi
világ kell neki, hol megfejtve a rejtélyek, megoldva a pro­
népünknek a felvilágosodást, erkölcsöt, jólétet. Népfelvilá­
blémák. Ez eszményi világból való az Ő vágya, szenvedélye,
gosodás, néperkölcs, népjólét: mind megannyi ideal. Emelve
célja, midőn pihenés nélkül új és új igazságokat keres, talál.
ez intézet az egész nemzetnek. A nemzetnek, melynek
»Az én országom nem e világból való.« Ezt érzi a nagy­
énekel a költő ; melyért aggódik, tervei az állam­
lelkű áldozó. E világban, még oly sok az anyagi s erkölcsi
férfi; a nemzetnek, melyért meghal a hős; mind az
nyomor. Ah, lelke egy más világon csüng. Egy boldogabb
egész nemzetnek emelve itt ez intézet is. Felséges hi­
világon! Ezért a boldogabb eszményi világért tesz, segít,
vatásában, mint egy királynő. De nemcsak koronája van,
áldoz. »Az én országom nem e világból való.« Ezt érzi
van szive is. Nemcsak királynő, anya is. »Alma mater.» És
az államférfi. Ezért hoz új és új törvényeket. S e törvé­
emelve a protestantizmusnak, mely maga is örök eszményi­
nyekben ott vannak a jelen tudása, erkölcse, nem csak, de
ség és örök reform. Emelve a protestantizmus jövendőjének.
aspiiaciói, sőt ideáljai. Űj és új intézményeket emel, ápol
Mi eszményibb, mint a jövendő? Próféták reménye, nagy
s szemei előtt nem csak a szűkös ma, de a végetlenség,
lelkek menedéke, szent ügyek diadala. És a jövendő egy­
népének jövendője, örökkévalósága lebeg. Bizony, nem e
szersmind reális. A jelennek nemcsak álma, de törvénj^es
világbúi valók: legnagyobb reményeink, legfényesb álmaink,
gyümölcse. Emelve a protestantismus m ltjának is. Kegye­
lelkesedésünk, megújuló eiőink. Munkálunk, küzködünk,
letül. Mert akkor tiszteljük az ősöket, ha ügyöket diadalra
alkotunk egy még jelen nem levő, egy még csak sóvárgott
visszük. Az ősök halhatatlansága nemcsak puszta nevük, de
eljövendő világért. Jőnek, jőnek a nemzedékek, s mindenik
élő, működő szellemük. Az élet új és új medret ás magá­
szemeiből látom kisugározni: a mi országunk nem e világ­
nak s az ősök szelleme nem a száraz meder, de az élő
ból való. A mi világunk tovább fénylobb, tökéletesebb, oda
vizek fölött lebeg. Tartozunk az ősöknek azzal, hogy meg­
törekszünk, azért lelkesedünk, alkotunk, ott van a mi szi­
értsük mindig az idők jeleit s "egykori zászlójukat a meg­
vünk. Ezért az eszményi világért lobognak a proféta-lelkek,
változott időkben is győzelemre emeljük. Imhol az Ő szent
küzdenek, s lesznek hősökké, vértanukká a reformátorok.
ügyöknek fölemelt zászlója! Ah, azt a szászlót lengik ők
. . És egy férfiú, é p p e n az a f é r f i ú , kinek az anya-
körül, szellemkarjaikkal ezt ölelik át, szellemajkaikkal ezt
szentegyházért, nemzetért aggódó és szebb jövő után so-
érintik. lm, ez intézet, mint reform, mint ideal. Bizony,
várgó lelke egy uj, szent intézményt tervei, megvalósít, föl­
Jézus országának egy megvalósulása ez.
emel, nem méltán veheti-e ajkaira a jézusi igét: »az én
Megállunk előtted, istenünk, örvendve, lelkesedve,
országom nem e világból való.« Ah, valóban az Ő országa
győzedelmesen. De alázatosan is. Mert nem az az alázatosság,
a látnokok, a reformátorok világából való. Lelkében évek
hogy csak borongjunk, csüggedten roskadozzunk. Az az igazi
során át egy el nem homályosuló, egy nagy cél, szivében ki nem
alázatosság, ha meglátjuk itt az élet fényét, vagy becsét,
alvó szent tűz, tetteiben apostoli erő, és homlokán, a jele­
alkotásait, győzelmeit, ha remény nyel nézünk a jövőbe s a
nések könyvével szólva, (XXII), homlokán istennek neve.
diadal hitével harcolunk, mély, hálás szívvel vallást tévén:
»Az én országom nem e világból való,« s látom az esz­
Istenünk, atyánk, mindez a te erőd, a te segedelmed, a te
ményiség nyomán az emberiség vezéralakjait, joltevoit, gé­
kegyelmed! Amen. M oln ár Albert,
niuszait, látom a haladást, fejlődést, az élet átdicsőülését,
theol. tanár.
alkotások, intézmények sorát s mindezekben felismerem
Jézus országát. Jézus országát, mely lényegében: e s z mé -
n y i s ég, gyakorlati jelentőségében : r e f o r m . »Az én orszá­ Különfélék.
gom nem e világból való.« íme, a reform Jézusnak ajkain;
| Pap Gábor, I
ime, a reform, mint isteni kijelentés.
III. dunántúli ev. ref. püspök, komáromi pap, folyó hó 2-án,
életének 69-ik évében meghalt. Mélyen megrendült szívvel,
Ideál és reform : Jézus országa öltött itt testet, ez uj igaz bánattal adunk hangot annak a fájdalomnak, a melyet
alkotásban is. Emelve ez épület a valástudománynak. Val­ éreznie kell minden valódi kálvinistának ama csapás felett,
lás! Az Mnben kultúra kezdete és koronája. Vallás! Ott mely egyetemes egyházunkat érte e kiváló, ritka talentu-
 366. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mokkái, és oly egyéni tulajdonokkal megáldott férfiú el­
vesztése által, a minő Pap Gábor volt. Egy csodálatos em­
ber. Kicsiny testbe szorult nagy lélek. E földhez kötött,
töredékeny formában élő szellem, mely száll, repül. Szűknek
érzi e világot nemesebb természete számára, és el nem
hagyná e világot egy világért, mert azt megnemesitni, meg­
szentelni akarja. Lábai előtt látja a követ; minden pilla­
natban akadályokba ütközik; keservesen tapasztalja a magán
kívül levő tehetetlenséget, és ő meg nem adja magát. Küzd,
fárad; mint a fülemile, saját dalától lelkesedik, és lelkesít
másokat szárnyaló lélekkel, és azzal az érző szívvel, mely
mindigre követendő például fog állani azok előtt, kik elég
szerencsések voltak, hogy őt ismerjék, tiszteljék, becsüljék,
és a kik most önkintelenül fájó könyet hullatnak össze­
omlott porrészei felett. Tüneményesen egyesítette magában
azokat a tulajdonokat, a melyek teszik az igazándi kálvi­
nista papot. A földiektől megtisztult nemes érzelmek; az
égiek után vágyó örök szomjúság; az égnek és földnek oly
teljes hármoniában való egyesítése, hogy e világot meg­
szentelte az örökkévaló dolgoknak ápolásával, a földet pedig
fölemelte az örökkévaló világokba. Érezni, és szeretni a
földet úgy, a mint isten teremtette, és lelkűnkben hordozni
az örökkévaló világokat úgy, a mint képzelődésünk, és hi­
tünk megalkotta: ez Pap Gábori Érezni a szépet, a ma­
gasztost, a fölségest; megalázni magunkat kicsinységünknek
érzetében ; hadakozni az elpusztulás, a megsemmisülés ellen,
és az ideálizmus, az Örök eszményi nevében követelni az
örökkévalóságot: ez Pap Gábor. Jelleme egyszerű, igénytelen,
követelés nélkül való, de törhetetlen. Kedélye vidám, élénk,
és az erkölcsi törvények betöltése következtében elégült.
Szereti a földet, és azt megszenteli életével, óhajtja az eget,
de meg nem átkozza ezt a földet, mely ma is paradicsom
a nemes sziveknek: ez Pap Gábor. Legyünk büszkék, hogy
ilyen férfiakat veszthetünk, hogy ilyen férfiakat sirathatunk.
Alma legyen édes. Porai felett őrködni fog a hálás kegyelet,
és mindnyájunk emlékezete.
= A novbr. 2-ra Kolozsvárra összehívott kon-
vent a néhai Pap Gábor, dunántúli püspök halála felett
érzett fájdalmának az által adott egyhangú kifejezést, hogy
a theol. fakultás felavatása után tartott rövid ülésben ülé­
sezését nov. 21 -ig e l n a p o l t a , a mikor is Budapesten
fogja felvenni az ügyek elintézését Egyházkerületünk ré­
széről a temetésre, mely nov. 5-én délután volt, gén. direktor
Bartha Lajos és Deézsi Gyula esperes aai. utaztak Komáromba.
= Véghetetlen sajnálatt kell jelentenünk, hogy
lapunk szűk tere, és az idő rövidsége miatt egyáltalában
nem terjeszkedhetünk ki azokra a felemelő részletekre, és
nagy jelentőségű momentumokra, a melyeket a theol. fakultás
felemelő mnepélye felszínre dobott. Maga a szertartás a
maga egyszerűségében oly minden szivet meggyőző hata­
lommal uralkodott a kedélyeken, hogy a nem-protestánsok
sem tagadhatták el azt a magasztosságot, melyet az igaz­
ságok kijelentése megkövetel. Főtiszt, püspök aa. imája egy­
szerű közvetlenségével; Molnár Albert innepi beszéde át­
gondolt formájával, magasan szárnyaló költészetével, és egy
filozófus lélek bájával; a Visszapillantás egyszerű igazsá­
gával; Tisza Kálmán, világi konventi elnök, mély bölcses­
ségből származott megnyilatkozásával, és Kun Bertalan, ti-
száninneni püspök, és konventi egyházi elnök záróimájával:
oly részletek, és oly egész, hogy mindezeket látni, hallani
kellett volna, hogy osztozni lehessen abban az általános
véleményben, hogy ez innepélynél szebbet, magasztosabbat
nem csak Kolozsvár nem látott hosszú idők óta? de a ma­
gyar kálvinizmusnak is csak igen ritkán jut részébe, egyház-
kerületünknek pedig örök dicsősége marad. Nagy Örömünkre
szolgál, hogy a beszédeknek nagy részét mai számunkban
közölhetjük olvasóinkkal, s nagy elégtételül vesszük, hogy
ezt az élvezetet megszerezhettük.
= A vallás- és közoktatásügyi miniszternek,
Vlassics Gyulának Kolozsvárt léte, melyre alkalmat a mi
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
45. szám.
felavatási ünnepélyünk adott, még igen sok irányban fogja
bebizonyítani jótékony hatását. A széles látókörű, komolyan
gondolkozó, magas hivatásának teljes tudatában levő, és
tegyük hozzá, mint ember is, a szeretetre legméltóbb mi­
niszter itt létét felhasználta arra, hogy közintézeteinket
rendre látogassa. Közvetlen tapasztalatból merítvén meg­
győződést előnyeinkről és hiányainkról, azzal a nyíltság­
gal mondta ki nem megjegyzéseit, hanem Ítéletét, mely a
minisztert kötelezi, hogy segítsen ott, a hol nekie kell in­
tézkednie. Vlassics olyan férfiúnak mutatta be magát Ko-
lozsváitt, hogy e tekintetben is a legjobbat várhatjuk tőle
és igy fakultásunk már megszületése percében a jobb álla­
potoknak lesz közvetlen tényezője.
= Az üdvözlő levelek és táviratok egész hal­
maza érkezett főtiszt, püspök aahoz a felavatás alkalmával.
Névszerint: Szilágyi Dezső, Baltik Frigyes, Zelenka Pál, br.
Pronay Dezső, Klamarik, Tisza István, Nagy Samu. Sza­
bolcsba, Hegedűs István, Kerekes József és Endre, Horváth
József, a pápai, Szlávik József, az eperjesi theol. akadémia
nevében idvezelték. Mindezek igen szépek; legszebb L é-
s z a i F e r e n c , tőgondnok űré, ki ezt irta Szász Domokos­
hoz; »Midőn egyházkerületünk theol, fakultásának és tanár­
jelöltek internatusának felállitási és berendezési merész s
általam is majdnem lehetetlennek látszó eszméje legelébb
felmerült lelkedben, szived teljes melegével kiáltál föl:
most, vagy soha! Ellenségeid komoran feleltek vissza: soha;
és a gondviselés megérnünk engedé. hogy: mo s t .
= Fakultásunk ifjúsága igen szép ünnepélylyel
ülte meg okt. 3 1-ét, háládatos szívvel emlékezvén meg e
korszakot alkotó nap világokat átalakító nagy jelentőségé­
ről. Az ünnepélyhez méltóknak mutatták be magukat a
közreműködő ifjak, Bácsi, Márk és Zombori. Az ünnepélyen
megjelent főtiszt püspök aa. Szász Gerő esperes, Herepei
Gergely, ref. pap és mások, valamint igen sok nő is. Az
ünnepélyt Pokoly József, helyettes igazgató rövid beszéde
zárta be, melyre főtiszt,^püspök aa. felelt lendületes sza­
vakban, atyai tanácsokba^ Ifer'í'én az ifjúságot, hogy tör-
hetetlenül haladjon magas hivatása felé.
= Zárókő-letétel. Az erzsébetvárosi ev. ref. egyház-
község folyó év okt. 27-én tette le új templomának záró­
kövét. Az innepélyt, melyen a város közönsége, felekezeti
különbség nélkül, élénk érdeklődést tanúsított, az ifjú lelkész
alkalmi beszéddel nyitotta meg, az után felolvasták az el­
helyezendő okmányt, mely a templom építés történetét, az
erzsébet városi ev. ref. egyház rövid történetébe beillesztve,
tartalmazza, s végre, az állami gimnáziumi énekkar szép
éneklése közben, befalazták az utolsó követ. Este, a lelkész
vendégszerető házánál, kedélyes vacsorára gyűlt össze a
város előkelősége, melynek a hajnali órákban volt vége.
A mulató közönség a harang-alapot is megindította 2 forint
50 krral. Hadd, legyen igaz az ifjú lelkész óhajtása: legyen
az a zárkő alapkő, melyen épüljen a Krisztus, azaz, a hit.
felvilágosodás, szabadság, előrehaladás.
= Kiadói értesítés. Tompa Mihály hátrahagyott
Iratainak I. kötete immár sajtó alatt van, s nemsokára nap­
világot lát igaz örömére a protestáns lelkészi karnak, mely
előtt a Tompa Reliquiák kinyomatása fontos irodalmi ese­
ményt jelent Az előfizetés, első körözvényem szerint, októ­
ber 31-ig tartott; nehogy azonban a netalán később elő­
fizetők a nagybecsű munkától elessenek, vagy azt drágábban
kénytelenittessenek megvásárolni, az előfizetési határidőt
1895. évi december 15-ig, meghosszabbítottam. A két kötet
ára 3 frt. F e r e n c i B. könyvkiadó, Miskolcon.
= Értesítés. »Pá l a p o s t o l é l e t e és l evel ei «
cimü müvem igen tisztelt olvasóival tudatom, hogy a XIX —
XX ik füzet sajtó alatt van, s csakis nagy elfoglaltságom
miatt késik. Elnézést kérek. Pozsony, 1895. Október 30 án.
Dr. M a s z n y i k E n d r e , theol. akad. igazgató tanár.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
M iiii]H t im t iiiiiiijiiM in iiiiim iiii] iiiit iii] iiiiiiiiii] im iiiiiii[ iiiiiJ !( iiiiiim iiiiiiu iiiiiiiiiiiim im iiu i(u im ii ( iim u u m iiim m t tiim m m m m m m m m im im u im m im im H itm m iu u m m iu m u m u m u iitm m im m m m im u iim u it n m im iu u u n u m iiim n im m ; i . ííii . iiiii m i n i m i .t
XXV. Évfolyam.
E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Az Ur napjáról.
Az úr napjáról, vagyis
annak ínnepléséről, fontosságárúi, s nagy jelentő­
ségéről már igen sokat beszéltek, és írtak egész
a mái napig, kivált mióta országos törvény bizto­
sítja a vasárnapi nyugalmat, mely törvény azon­
ban, sajnos, nem felelt meg várakozásainknak.
Minden oldalról halljuk, hogy a vasárnap nem
részesül már oly nagy tiszteletben, mint hajda­
nában. Némelyek sajnálják ezt, mások örvendeznek
rajta; az egyik a hittől való elpártolást, a másik
újabb haladást lát benne az evangyéliomi szabad­
ság útján. Némelyek könnyen veszik a dolgot,
s azt mondják: »Ha úgy tetszik az embereknek,
legyen úgy; talán vasárnap nélkül is boldogulunk!«
Ismét mások azt tartják, hogy tekintettel a vasár­
napra is: » l e g y e n
Vissza kell térni az ó-szövetségi álláspontra, szi­
gorú vasárnapi törvényeivel, melynek érvényt kell
szerezni, ha szükség, még a policia segélyével is !
Ezekből önkint támad az a kérdés: m i l y
á l l á s p o n t o t f o g l a l j o n el a g o n d o l k o z ó ,
v a l l á s i ö n á l l ó s á g r a j u t o t t kereszt yén?
E kérdésre szándékozom válaszolni. Csekély
erőmhez képest tán sikerülend is, megadni reá
az igazi választ. Tárgyam azonban oly bő, s oly
közvetlenül vág minden vallási és társadalmi kér­
dés mélyébe, s oly nagy horderejű, hogy egyál­
talában csak arra szoritkozhatom, a mi legszük- ' e napot a teremtésnek örök törvényei által?
ségesebb, és legfontosabb.
A tiz parancs között a harmadik, mint tudjuk
mindnyájan, következőképpen hangzik.
»Megemlékezzél a szombat napról, hogy azt
megszenteljed. Hat nap munkálkodjál, és minden
dolgodat elvégezzed. Heted napon a te Jehova
Istenednek szombatja vagyon, ne végezz semmi
munkát, se te, se fiad, se leányod, se szolgád,
se szolgálód, se barmod, se jövevényed, a ki
kapuid között van. Mert hat nap teremté isten j az embernek a nyugalomra hat munkanap után álta-
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
Kolozsvárit, 1895. November 14. 46. szám.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉ N.
Szerkesztőséf/i iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : Külmagyarutca 9. sz.
a mennyet és a földet, a tengert, és mindent, a mi
azokban van, de a hetedik napon m eg-
a vasárnapról, és nyugovék. Azért megáldá isten a szombat
napját, és megszentelé.« (II. Móz. 20. 8— 11.)
A mint első pillanatra látható, ez a parancs
oly nézeten alapszik, mely többé nem a miénk.
Mert mi nem gondolhatunk magunknak olyan
istent, ki a munkától kifáradva, nyugalom után
áhítozzék.
Hiában való tehát a nyugalomnak napja ?
A z üdvözítő sem törülte el, hanem igenis taní­
totta élete, példája, és élő szavai által, hogy ne
sajnáljuk, ne vonjuk meg magunktól a nyugalmat;
a szükséges munkát s z a b a d végeznünk; a sze­
retetnek műveit pedig k e l l cselekednünk.Tudjuk,
hogy a zsidó szombat helyébe, különféle okoknál
fogva, a hétnek első, a napok napja, dies solis,
úgy , mi n t r é g e n v o l t ! « lépett, mi a Krisztus után való második század
közepén történt. Mert csakhamar érezték az első
keresztyének is, hogy bár minden napot az úrnak
kellene szentelni, mégis szükség van egy oly napra,
mely istennek közös imádására legyen rendelve.
És ezzel a kérdés azon pontjáig érkeztem, mely­
től függ a többi, s melyből igazán megvilágíthat­
juk a vasárnap kérdését.
Az a kérdés: az e m b e r t ermészet éből
k i f o l y ó s z ü k s é g l e t e n al apszi k- e a s z o m­
bat , vagy v a s á r n a p ? Az ember testi és szel­
lemi természetén alapszik-e ? Isten maga rendelte-e
Erre határozottan igennel felel minden kultur-
nép százados története, szokása, tapasztalata. A
vasárnapra teljességgel szüksége van az embernek,
ha élni, növekedni, s test és lélek szerint fejlődni
akar. Ha az ember életét, természetét tekintjük,
ha látjuk, mint emészti föl a hosszas munka testi
és szellemi erejét, és mindent jól megfontolunk:
okvetlen arra a gondolatra jutunk, melynek igazsá­
gáról a statisztika is már sokszor meggyőzött, hogy
 368. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Iában éppen oly szüksége van, mint az ételre és
álomra; s hogy minden közönséges erővel fölruhá­
zott ember azt fogja látni,mit Nagy Frigyes tapasztalt
az álomra nézve. Nagy Frigyes t.i. el akará magát
szoktatni az álomtúl, mint valami szükségtelentől.
Komornyikjának szigorúan megparancsolta, hogy
ébren tartsa őt. Három napig, persze, sok »jajjal,
s bajjal«, ki is bírta; de azután lerogyott, és bár-
mint rázta is ő felségét a komornyik, nem volt
képes többé ébren tartani, s aztán harminchat
óráig úgy aludt, mint a hörcsög, és a három napi
ébrenlét előnye oda volt. Még rosszabbul járt
az a paraszt, a ki lovát az abraktúl akarta el­
szoktatni. A nyugalommal éppen úgy vagyunk,
mint az étellel és itallal, ha nem is lehet ezt oly
határozott módon bizonyítani. Midőn a franciák
az első forradalom alkalmával behozták a tizedes
rendszert, és a hét is tiz napból állott, s igy a
tizedik nap, a decadi volt a vasárnap, a nyuga­
lomnak napja, általános kedvetlen érzés vett erőt
az embereken, mely még az állatokra is áthá-
ramlott. A tiz napos hét mindenkinek szerfölött
hosszúnak tetszett. Mily boldogok voltak az em­
berek, midőn a régi hét napos hetet adták ismét
vissza nékik. Sőt sokan a decadi idejében is ti­
tokban a hétnapos héthez ragaszkodtak. Több,
mint hét nap, túl-hosszura nyújtja a munkát. Mert
a legtöbb embernek a tiz napi munka nehéz te­
herré válnék, mely alatt csakhamar összeroskad-
nának. Általában, ki lehet mondani azon igaz­
ságot, melyet megingatni és megszegni nem ta­
nácsos: hogy az, a mi évszázakon át, minden el­
lenmondás mellett is, fentartotta magát és áldá­
sosnak bizonyult, megfelel az emberek igazi szük­
ségleteinek. Ily szokásokon csak kísérletképpen,
kíméletes, gyöngéd kézzel szabad változtatnunk.
Jaj annak, a ki szükség nélkül bontja a régi rendet,
és önkényesen alkot újat! Az nem sokára saját
kárán fog okulni.
Ha már most azt kérdjük: miképpen kell
a nyugalom napját megszentelnünk, és a zsidók
szombatjára gondolunk, meg kell vallanunk, hogy
borzadály járja át lelkünket, s csaknem azt kel­
lene hinnünk, hogy az ember a szombatért, vagy
vasárnapért teremtetett; mert szombatjuk innep-
lése olyan, mely reánk nézve, kik a szabadsághoz
vagyunk szokva, valóságos kin, gyötrelem volna.
Tudjuk mindnyájan, hogy az izraeliták szigorúan
ragaszkodnak a Mózes törvényének betűjéhez;
tüzet gyújtani, s oltani, példának okáért, nem
szabad; e célból tartanak keresztyén szolgálót.
46. szám.
Főzni sem szabad a szombat napján, s a falutól
csak pár lépésnyire szabad távozniok. Ki győzné,
előszámlálni a szombatnapi megszorításokat, me­
lyeknek rabjai ők! Való ugyan, hogy e rabságért
kárpótolja az izraelitákat azon igazi nyugalomnak,
és a valódi csöndes, családi életnek élvezése, mely-
lyel bírnak, mig mi, keresztyének, éppen itt az
ellenkező hibába esünk. Ok túloznak, mi nagyon
keveset teszünk e téren. A z arany középszer itt is
a legjobb, melynek kapuját Jézus nyitotta meg
nekünk, s melyen túl a nyugalom napjának teljes
áldása virul szépen, szivet boldogítva, szabadon.
Hogy azonban hosszas ne legyek, nézzük
a vasárnapot három szempontbúi, t. i. a c s a l á d i ,
e g y h á z i , és a t á r s a d a l m i élet szempontjábúl.
Meg kell tehát fontolnunk a vasárnap jelen­
tőségét a c s a l á d i élet szempontjábúl. Leghama-
rább és legbiztosabban érünk célt, ha egy nap­
számos, vagy gyárban dolgozó emberre gondo­
lunk. Ha nem volna vasárnap, ezek élete volna a
lehető legszomorubb. Vessünk egy pillantást egy
ily napszámos háztájára. Reggel elhagyja a nap­
számos lakását; öt órakor már rendesen az úton
van. A gyermekek alusznak még; felesége álom-
ittasan készítette el reggelijét, s töltötte meg
tarisznyáját; és ha estve felé haza vergődik, az
apróbb gyermekek már lefeküdtek. Vacsora után,
rövid beszélgetés után, fáradtan a nap munká­
jától, ő is az ágyba dől, nincs is türelme végig
hallgatni neje sürü panaszait a gyermekeknek az
napon elkövetett pajkosságairól. Ha ez mindig,
egész éven át igy volna, valóban, szó sem le­
hetne a családi életről. Kétségbe ejtő, kietlen
pusztaság volna az ilyen élet, és ki is bírná el
azt? Az embernek szükségképpen el kellene bu-
tulni, s az állathoz alásülyedni. D e nem! Hiszen,
hat munka-nap után jön a vasárnap, a nyuga­
lomnak napja. Ma az édes atya is kialhatja m agát;
egy-két órával tovább pihenhet. A kicsikék föl­
ébrednek, s a legkisebbet a bölcsőbűi magához
veszi, hogy csókolhassa, s örvendhessen mosolyá­
nak. A reggeli készen várja. Az egész család
csakhamar az asztal körül seregelve, mindnyájan
vasárnapi köntösben, fris fehérneműben, s vidá­
man foly a csevegés; a gyermekek örülnek, hogy
köztük az édes atya; mindenki tud valamit be­
szélni, elmesélni. S mig az édes anya rendbe
hozza ismét a szobát, s az ebéd elkészítéséhez fog,
addig az édes atya a gyermekekkel kimegy a
kertbe, s velük örvend tavaszszal az érkező virá­
goknak, nyáron a pirosló almának. Most az elsőt
 46. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 369-

harangozzák, az édes anyát, és a kicsikéket ki­ Ugyanez eszmét fejezi ki a következőleg tanítandó
véve, mindnyájan a templomba készülnek; ő ott­ dicséret is.
ȃn istenem!
hon marad, ő délután fog templomozni. Az édes Sok, s nagy bűnim
atyának kezébe adja az énekes könyvet, még Lelkemet szorongatják:
Itten nincsen,
egyszer szemlét tart, vájjon, rendbe van-e a gyer­ Ki segítsen:
mekek ruhája; inti őket, hogy a templomban csen­ Hát kihez folyamodjam ?
desen és figyelemmel legyenek, s boldogan még E világon
sokáig szemeivel kiséri övéit, egész a templom Minden úton
Ha szintén elindulok:
kapujáig. És ha aztán visszatérnek a templombúi, Súlyos terhem,
terítve az asztal: a vasárnap jobbat hoz az asz­ Betegségem,
talra is, tán. egy pohár bort; az asztal fehér ab- Ki elvégye, nem látok.

raszszal terítve. Folytassam-e még a vasárnap to­ Hozzád térek,

Végy el. kérlek,
vábbi lefolyását? Ha kirándul a család az erdőbe, Atyám, és haragodban
vagy a mezőre, vagy a szomszédot és a nagy Meg ne büntess:
Légy kegyelmes
szülőket ha meglátogatják; hát ha egy-két órát a
Hozzám, te szent fiadban.«
vendéglőben is töltenének barátjaikkal, srégi iskola­
A bűn nem hagy nyugtot itt a földön az ember­
társaikkal: nem kedves-e az ilyen vasárnap? Ama
nek, lelkét szorongatja és akármerre megy, súlyos te-
szép, és valóban költői, ótestamentomi monda herkint nyomja. Olyan a bűn, mint egy betegség,
szerint, az emker k: lett taszítva a paradicsombúi melyre itt a földön nem talál az ember orvosságot, h a ­
a tövises életbe, de, a vasárnappal minden héten nem csak mennyben, a mennyei atyánál, ki kegyelmes
egyszer megnyílik a paradicsom, melynek kapuja hozzánk az ő szent fia, az ur Jézus Krisztus érdemeiért.

előtt nem áll a fenyegető Kherub, s minél ritkább A z 5-ik osztály tananyagában a dicséretek sorát
berekeszti egy hétköznap-reggeli ének:
örömünk és üdülésünk a hét folyamában, annál
élénkebben fogjuk érezni annak szükségét, és él­ »Szememnek felnyilása hálaadásra int,
Mert már napra tekint,
vezni azt vasárnap. A magyar nyelv, mely találó Melytől van újulása:
kifejezéseivel többnyire oly igen szerencsés, a Te is hát szivem, buzdulj szent elmélkedésre,
És esedezésre jó istenedhez indulj.«
nyugalom napjának jelzésével nem az, mert ez
Isten jósága cselekszi, hogy éjszaka kipihenvén
a szó, vasárnap vásárlástól jön, mely tehát
magunkat, reggel felnyitott szemeinkkel gyönyörködhe­
éppen homlokegyenest ellenkezik a vasárnap ter­
tünk a tündöklő napnak világosságában, azért reggel
mészetével, magasztos hivatásával, jelentőségé­ legyen első dolgunk, h ogy istennek hálákat adjunk,
vel. Szebben, jobban nem nevezhetjük a vasár­ róla elmélkedjünk, újabb áldásokért istenhez esedezzünk.
napot, mint a latin, angol és német nyelven: dies E három dicséret után zsoltárok tanitandók, még
solis, Sonnentag, Tag dér Sonne, röviden Sonn- pedig elsőben is a 16-ik zsoltár, mely mintegy folyta­
tag. Mert e nap, mint az égi nap, fényt és me­ tását képezi az előbbi dicséret eszméjének:

leget áraszt a hat munka-napra, melyen át a re­ »Tarts meg engemet, óh, istenem!
Mert reménységem vetem csak tebenned;
mény és emlékezet kiséri a föld vándorát, s új Azért az úrnak mondjad ezt lelkem :
erővel és bátorsággal szivében, kezdi meg mun- Én uram vagy te, örvendek teneked!
káját hétfőn reggel. A vasárnap az volt neki, a E kívül nem kérkedhetem semmivel,
Hogy néked használhatnék jó tétemmel.«
mi kell hogy legyen az embereknek: a hét fára
Vessük istenben reménységünket, mert csak Ő
dalmai után való pihenő, és új erőnek gyűjtése;
tarthat meg minket. Örvendjünk, hogy ő a mi istenünk,
mert az ember a munkára született mert istennek mi úgy sem adhatunk semmit érzelme­
(Vége következik.) G rá tz M ór, inken kívül.
ágost evang. lelkész. Azért énekeljük a 89-ik zsoltárral
»Az urnák irgalmát örökké éneklem,
Egyházi énektanításunk a népiskolában. És hívséges voltát mindenkor hirdetem;
Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma,
( V é g e.)
Melyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha:
Ha isten ítélő széke elé idéz minket s a törvény És hogy mind az égig eró'sited, megtartod
szerint Ítél felettünk, mindnyájan kárhozatra jutunk, Te szent igazságod, és a te fogadásod.
mert mindnyájan bűnösök vagyunk; de ha elismerjük Isten irgalmas és hiv, megbocsátja vétkeinket és
és megbánjuk vétkeinket, akkor isten bizonyosan meg­ beteljesíti nekünk tett ígéreteit. De isten egyszersmind
bocsátja nekünk azokat. Bízzunk azért benne, ő megse igazságos is s azért féljünk ítéletétől, mert a mint az
git minket. 50-ik zsoltár mondja:
 37°- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 46. szám.

>Az erős isten, uraknak ura tanítsa a jobbat. A húsvéti énekek közül legalkalma­
Szól, és mind e földet előhívja; sabbnak ítélem a 78-ik dicséretet:
Támadatról és nap-enyészetről.
Nagy szépséggel a Sión hegyéről »Örvendezzetek, egek!
Eljő az isten ő fényességében, Ti is, földi seregek.
Semmit el nem hallgat Ítéletében. Mindnyájan örüljetek,
Vígan énekeljetek!
Emésztő tűz megyen ő előtte, Mert urunk feltámadott,
Nagy forgó szélvész leszen környüle; Nekünk életet adott.
Szólítja az eget és a földet,
Hogy megítéljen minden népeket, Jézus él, mi is élünk,
Mondván: gyüjtsétek ide a híveket, A haláltól nem félünk;
Kik áldozattal vették kötésemet.« Mert meggyőzte a halált
Isteni erejével,
Isten tartja a vég-itéletet, midőn az egész földet Hathatós érdemével.
előhívja, s megjelenik nagy fényességben, előtte emésztő
Szintén ez osztályban volna tanítandó eg y úrvacsora­
tűz, környüle nagy forgó szélvész. Isten igazságos, és
osztási ének is, például a 157-ik dicséret:
semmit sem hallgat el Ítéletében.
»Megtérítve áll előttünk a szeretet asztala,
Egész életünk legyen azért isten imádására, magasz- Maga szerzé nagy mesterünk, ki érettünk meghala,
talására, és dicsőítésére szentelve, mint a 34-ik zsoltár Hogy halála érdemében,
tanít minket: A kenyér, és bor jegyében
Hit által részesüljünk,
»Mindenkoron áldom az urat,
S örök életet vegyünk.
Míg engem éltet,
És az ő szent dicséretét Végre, a 6-ik osztályban volnának tanitandók térné,
Szájamban hordozom: tési énekek is, példáál a 228-ik dicséret, mely egyike
Dicsekedvén, áldja lelkem jó voltát az úrnak, legrégebbi énekeinknek, s melyben valódi költői len­
Kit a szegények hallanak,
dület v a n :
És örülnek rajta.«
»Jaj, mely hamar múlik világ dicsősége, sat.<
Magasztaljuk vígan az úrnak áldott, szent nevét,
És véghetetlen kegyelmét dicsérjük mindnyájan ; A z ismétlő iskola feladata volna az ismétlés, s egyes
Mert midőn keresném és kérném az én uramat, még szükséges énekek betanítása.
Meghallá kiáltásomat, és megtarta engem. íme, ez a marosi egyházmegye életbe léptetett tan­
Istent magasztaljuk, mert ő meghallgatja kéré­ terve a népiskolákban tanítandó egyházi énekekre vonat­

sünket, és megtart minket. kozólag. Csak kísérlet ugyan ez is, de figyelemre méltó
Isten házába is azért kívánkozunk, h ogy ott istent kísérlet. A z t hiszem, hogy ismertetésével nem végeztem

magasztaljuk, mint a 84-ik zsoltár mondja: egészen haszontalan és felesleges munkát. Ha sikerült, a
figyelmet e még rendezetlen ügyre felhívnom, és ismer­
»Oh, seregeknek istene!
Mely kedves gyönyörűsége a te szerelmes hajlékidnak. tetésem által az arra hivatott elmét és tollat ez ügyben
Az én lelkem fohászkodik, való működésre buzdítanom, célomat elértem.
Tornácodba kívánkozik, Rákosi György,
Óh, istene a magasságnak! ev. ref. pap.
Áhítozik testem-lelkem,
Tehozzád, élő istenem!«
Az egyházmegyékből-
Kielégíthetetlen v á g y von minket isten felé. Testünk-
lelkünk áhítozik istenhez. E vágy vezérel minket az Papi Értekezlet.
erény útján. A sepsi ev. ref. egyházmegye október 31-én, S.-Szent-
E z a népiskolai ötödik osztály tananyaga az e g y ­ Györgyön, tartotta őszi rendes papi értekezleti közgyűlését.
házi énekekből. Három dicséret, és öt zsoltár. Főbb Mielőtt tovább mennék, egy kis statisztikával vezetem
eszmék: Isten előtt kárhozatra méltók vagyunk, de ha be Értekezletünkről szóló ismertetésemet.
megbánjuk bűneinket, ő megbocsát. Bűnünkre a földön Egyházmegyénkben van harminckét rendes, és egy segéd­
nincs orvosság, hanem csak mennyben a Jézusért. Istent lelkész. Ezek közül a gyűlésen megjelent tizenkilenc rendes,
dicsérjük mindenért; benne vessük reménységünket; ér­ és egy segéd-lelkész; távol maradt tizenhárom rendes lelkész.
zelmeink legyenek iránta hálásak, mert egyebet úgy sem Ezek közül levélben igazolta távolmaradását kettő; elmaradt
adhatunk neki. Isten irgalmas, és hiv; megbocsát, és be­ tizenegy paptársunk.
teljesíti irántunk Ígéreteit; de egyszersmind igazságos^ Pedig, »ha a ház gazdája tudhatná, hogy az éjszakának
azért féljünk ítéletétől, mert ő tartja felettünk az utolsó melyik részén jön el az ellenség, vigyázna.
ítéletet. Egész életünk legyen azért isten dicsőítése eré­ Atyámfiái! Paptársaim ! A kik »az őrálló helyre« kül­
nyes életünk által. dettetek; a kiknek »vannak füleitek a hallásra«, hallgassatok
A ő-ik osztály tananyagát egyházmegyei útasitásunk az úrnak szelíden feddő szavaira : »Mit alusztok ? Keljetek fői!«
nem szabja ki név szerint, csak a még el nem tanultakra És most rá térek az Értekezlet ismertetésére.
figyelmeztet. Minden esetre szükséges az eddigieken kívül Gyönyörű szép, verőfényes őszi nap volt. A »Székely-
e g y nagypénteki, egy húsvéti, és egy áldozó csütörtöki Mikó« ev. ref tanoda egyik legnagyobb termében kilenc és
ének tanítása. Fájdalom, énekes könyvünkben nincs igazán fél órakor, a tanári és gondnoki kar jelenlétében, nyitotta
költői lendületű nagypénteki, és áldozó csütörtöki ének; meg Révay Pál, értekezleti elnök a gyűlést. A nap jelen­
azért a tanító Ízlésére hagyom, hogy belátása szerint tőségét, és az Értekezlet célját, az egyházpolitikai törvények
 46. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
által adott új helyzetre való tekintettel fejtegető elnöki meg­
nyitót, zajosan megéljenezte, és egész terjedelmében jegyzo-
könyre vétetni határozta az Értekezlet.
Az elnöki megnyitó után, felolvasták a múlt ülés jegyző-
könyvét, mely észrevétel nélkül tudomásul vétetvén, hitelesíttetett
Az elnök által bemutatott tárgysorozat elfogadtatott,
és az Értekezletről igazolatlanul távolmaradottakkal szemben
az Értekezlet egyhangú határozattal kimondotta, hogy alap­
szabályaink 9. paragrafusában foglalt intézkedés alapján, a
kiszabott birságot tőlük, esperes aa. útján, be fogja vétetni.
Ezek után, elnök jelenti, hogy még az ülés megnyitása
előtt úgy intézkedett, hogy a harangozás eddig megtörténjék.
Felhívja az Értekezletet, és a jelenlevő díszes közönséget,
hogy testületileg vonuljon fel a templomban tartandó isten-
tiszteletre, melynek befejezéséig, az ülést felfüggeszti.
Pontban tiz óra volt, midőn a templomba fölértünk,
hol az egyházközség presbitériuma és képviselő testületé,
kik az innepélyről külön meghivóban voltak értesítve, és
igen díszes hölgy-közönség várakozott.
A szokásos invokáció, és fennálló ének után, bikfalvi
ének-vezér, Bathó János igen szép orgona-kisérete mellett
énekelte a gyülekezet az úgy szövegére, mint dallamára nézve
örökbecsű: »Te benned bíztunk, eleitől fogva« kezdetű szép zsol­
tárunk első versét, melynek végeztével, Szász Mihály, helybeli
segéd-lelkész lépett a szószékre, és mondott igen szép alkalmi imát.
Erre következett a s.-szent-györgyi ev. ref. egyháznak,
Benkő János, ének-vezér által szervezett, és több, mint huszon­
két év óta virágzó, egyszerű iparosokból álló dalárdájának
szabatos előadása, mely alatt Zsigmond Károly, hosszufalusi
körlelkész, aa. lépett a szószékre, és P á ll. Kor. 3. 11 — 13.
versei felett elmélkedett, erős protestáns szellemben, biblikus,
de irodalmilag szép nyelvezettel, a r e f o r m á c i ó háromszáz-
hetvennyolcadik évfordulójához méltó lelkesedéssel, gazdag
benső tartalommal tartott, a nagy közönség figyelmét mind
végig lekötő alkalmi beszédet.
A beszéd és záró ima között, ismét az egyházi dalárda
gyönyörködtetett szabatosan előadott énekével. És végül, a
záró ima után, a gyülekezet éneke jött, mikor minden arcról
súgárzott a benső öröm, mit a dalos ajak hirdetett: »Megáll
az istennek igéje« mindörökké.
Féltizenkét óra volt, midőn a »Székely-Mikó« kollé­
giumban, az isten-tiszteleten közre működött lelkészeknek,
és a dalárdának az Értekezlet jegyzőkönyvileg hálás köszö­
netét fejezte ki, és a Zsigmond Károly szép beszédét, az
e célia szolgáló »emlék-könyv«-re vétetni rendelte.
Most jött Kis Albert, ilyefalvi lelkész érdekes felolvasása:
»Zwingli és Kálvin« párhuzamos jellemrajza, mit az Értekez­
let szintén éljenzéssel fogadott, és emlék könyvre vétetni rendelt.
Következett Kolumbán Ferenc, s.-szent-királyi lelkész
aá.-nak érdekes birálata, lisznyói lelkész, Antal Lajos, aá.-nak
ily cimü értekezése fölött: »A keresztyén vallás terjedésének
T Á R C A.
Respubliea literaria Sz.-Udvarhe 1yana
anno MDCLXX.
A sz. udvarhelyi ev ref. kollégium f. évi iskolai ér­
tesítőjében Gönci Lajos igazgató szerkesztésében megjelent
ezen kollégium »Múltja és Jelene« című történeti vázlat. E
3 7 i-
gátló, és előmozdító okai.« Az Értekezlet úgy a bírálat, mint
az értekezés szerzőjének, jegyzőkönyvi elismerését fejezte ki.
Vén Mihály, értekezleti jegyző aa. előterjesztést tesz
a pénztár állásáról, melyben jelenti, hogy a tagságidij-hátrá-
lékok befizetésére nézve nov. 15-ig tartó záros határidővel,
mindenkit felhívott. Ha a tagsági dijak ezen időre be nem
folynának, kéri a közgyűlést: bízza meg a könyvtári bizottságot,
hogy ez meghallgatván az ő jelentését, a szükséghez képest
intézkedjék, felkérvén esperes aát. a legerélyesebb intézkedésre.
Ezzel kapcsolatban, azon indítvány tétetett, hogy jövőre
a hátrálékok felszaporodásának meggátlása céljából, esperes
aa. szedje be vizsgálati körútja alkalmával mindenik lelkész
aától az évi tagsági dijjakat.
Minthogy e tárgyban Papi Értekezletünk érdemleges
határozatot nem hozhat, kimondatott, hegy az indítványt az
értekezlet magáévá teszi, s annak értelmében való intézke­
désre az egyházmegyei közgyűlést kéri fel.
Az egyházpolitikai törvények által adott új helyzethez
való alkalmazkodásra nézve a püspöki körlevél, és utasítás
marad az irányadó, és bevárandó lessz a konventnek ez
irányban is adandó intézkedése.
Utolsó tárgya volt Értekezletünknek azon indítvány,
hogy az Értekezlet ne tartsa gyűléseit mindig a központban,
avagy csak két-három nagyobb egyházban, hanem mindenik
egyházba látogasson el, mert ez a vallásos élet főllenditésére
szolgál mindenik egyházban.
Ezzel szemben, ez idő szerint, az az érvelés győzött,
hogy míg az Értekezletek, bizonyos időt kívánó, és az Ér­
tekezlet céljait minden irányban felölelő, egésséges fejlődés­
nek nem indulhatnak, addig mindig olyan helyen kell tar­
tani, hol nagyobb szellemi erő van öszpontosulva; mert
most még mindig koncentrálni kell az erőket az egésséges,
öntudatos munkához, hogy aztán a helyes irányban tovább
lehessen épitni. Végül, arra is tekintettel kell lenni, hogy
a tanári és tanítói kar mentői nagyobb számmal vehessen
részt, mert »a királyi nép, és szent papság« egyesitett erővel
végezheti csak nagy feladatait.
Végül, elnök köszönetét fejezve ki a »Székely-Mikó«
tanoda jelen volt gondnokai és tanári karának a hozzájuk
méltó érdeklődésért, a szives vendéglátásért; az Értekezlet
tagjainak a higgadt tanácskozásért és lélekemelő munkásságért,
az ülést d. u. egy és fél órakor bezárta.
Az ülés után az Értekezlet tagjai, és a tanári kar köz­
ebédre ment, hol a pohárköszöntőkben mint ha csak a gyűlést
folytattuk volna. A legszellemesebb és tanulságos dolgok
fűszerezték az olcsó és Ízletes ebédet. Jól van ez igy. így
kell ennek ez után is lenni. Az a hazafias lelkesedés, ma­
gyar emberhez minden időben; az a szent felhevülés és
lelkesedés, mely ez innep alkalmával betöltötte sziveinket,
a reformáció emlék-innepén: illik minden protestáns paphoz.
A kinek leikéből ezek hiányzanak, nem hű fia a hazának ;
nem méltó ő hozzá: a »mesterhez.« p. 1.
munka előszavában kifejezésre juttatja szerző, hogy neki e
történeti vázlatot hatvan nap alatt kellett összeállítania.
Ha ez a kijelentés igaz, a miben kételkedni, nincs okunk,
senki sem várhatja, hogy a szerző a sz.-udvarhelyi kollé­
giumról, megalapításától a mai napig oly világos, kerek s
áttekinthető rajzot nyujt/melyhez hozzátenni valója nem volna
 46. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Praebitor, a kit két hónapi tartamra szavazattal vá­
lasztanak s kötelességének hű és igazságos teljesítésére
megesküszik. Ő osztja ki a beneficiumokat, felebbvalói in­
tézkedései szerint s a reábizott javakat gondozza; a seniort
távollétekor helyettesíti; a templom- és leckekerülőket a
kenyér elvonásával bünteti; a kiadott s bevett búza meny-
nyiségét, a kenyerek számát szorgalmasan feljegyzi s ezek­
ről a seniornak, vagy a rektornak beszámol; a búza fo­
gyását jókor bejelenti s a malomban idejében Őröltét.
Oeconomus a senior felügyelete alá rendelt közszolga;
a csengettyűt kezeli; az esti precesekre idejében lectort
állít, minden gyűlésen névsort olvas, a mulasztókat fel"
jegyzi; éjszakára vigileket állít; este csengetés után a ka­
put bezárja, a lakószobákat megvizsgálja, a távollevőket
feljegyzi; reggel három órakor hosszú ébresztőt csenget, a ka­
put kinyitja s ettől kezdve minden kimenőt s bejövöt szem­
mel tart, feljegyez ; a lármát megakadályozza; a kiabáló
gyermekeket osztályba kergeti; mikor a tanulók a iskola-
épületből kimennek, az iskolát Őrzi; minden kárért felelős;
az iskola tisztántartására felügyel, valamint a szobákat is tisztán
tartatja ; reggel három órától este kilencig minden órát meg­
figyel s szükség esetén pontosan jelez; a templomot, audi­
tóriumot és az osztályt elkerülőket feljegyzi s a seniornak
bejelenti; ezért kezéből a névsor soha nem hiányzik. E
terhes hivatalt egy kis könyörgéssel, vagy egy bibliai feje­
zet felolvasásával teszi le, miután a reábizott dolgokat az
officialisoknak beszolgáltatta.
Vigiles, a kiket az oeconomus rendel ki. Van első
és második vigil. Az első este 9 órától 12-ig, a második
12-től 3 óráig tartozik az iskola épületében a szobákon
kivül őrködni. Kapuzárás után senkit a tanulók közül ki
nem bocsát s a kik bejönnek, feljegyzi A külső tiszta­
ságra s éjjeli csendre felügyel; hivatalos működése közben
sérthetetlen, a ki megsérti, vagy a kit tisztátalanságon kap,
a vigilséget annax átadja. Reggel 3 órakor az oeconomust
felkelti s a lámpást kezébe adja s ezzel hivatala véget ér.
A köztársaság közönséges tagjai a cives, a kik stú­
dióst és pueri vei classistae. A studiosi ismént togati, a
kik a papi pályára készülnek és publici, a kik más pályára
szándékoznak. Helyzetüket illetőleg: alumni, privátig neutri,
és expectantes. Az alumnusok az iskola közjövedelméből
10 és 5 frt évi jótéteményt élvez; privati magánosok
alumnusai ; neutri kisebb szolgálatot teljesítő tanulók, kik
ezért kenyeret kapnak; exspectansok, még ma is élő em­
berek emlékezése szerint, olyan végzett diákok, a kik, mig
állásuk kerül, az intézetben maradtak s az iskolai törvé­
nyeknek alá voltak vetve; más nézet szerint, azok a tanu­
lók, a kik valamelyik alumniára való előléptetésüket vár­
tá k ; t. i. a Szigethi GgyÖrgy idejéből tudjuk, hogy 12
alumnia volt, de ezek közül hat 10 frtos, hat pedig 5 frtos
s valószínű, hogy az 5 frtos alumniát élvezőket léptették
elő 10 frtos alumniára s talán ezek lehettek az exspectan-
tes. Útbaigazítást a törvények intézkedéséből nyerhetünk,
melyek szerint, mikor az alumnus két cipót kapott, akkor
az exspectans csak egyet.
A professor, az officiales és a cives együtt alkották
a respublica literariat, coetust, minden más extra coetunv
E kedves kis köztársaság virágzása s eleven élete, a
virágzáshoz szükséges anyagi javakról való gondoskodás a
legaggodalmasabb gondja vala az iskola curatorainak>
o <7
0/ 0*
gondnokainak, kiknek számát az alapítási canon ötben
szabja meg a következőleg; »PoliticorUm curatorttm i?i
numerum semper dtto Ecclesiae Udvarhelyanae cives boni
v in cooptantur. Ecclesiasticonim atttem curatonun unus
sít eiusdem Ecclesiae Pastor, ac senior, cui eiusdem
Dioeceseos duó M inistri adiuncti sunlo, et Curatorum ti-
tulo gaudento.«
Van tehát két világi és három egyházi gondnok, a
kik minden fontos ügyben együtt döntenek; ilyen, például,
a rektorok és praeceptorok meghívása, fogadása; uj mód­
szert, vagy uj auctorokat felvenni, csakis a Curatorok bele­
egyezésével lehetett; a curatorok a rectorral együtt hatá­
rozzák meg, hogy mennyi tanuló szerepeljen a közönséges
templomi istenitiszteleteken, vagy temetéseken; valamint azt
is, hogy mit és melyik órán tanítsanak s ez ellen nincs
felebbezés: *nec id vei Dioeceseos seniori, vei cuiquam
omnino, quod pitbhca Curatorum aicthoritate sai„ctum est,
immutare fá s eslo.« Különben pedig a világi kurátorok
tiszte az iskola jövedelmét beszedni s kiadni; az alumnu­
sok számát meghatározni, a rector és praeceptorok fizeté­
sét szabályozni; az egyházi kurátorok tiszte felügyelni, hogy
az iskolában az erkölcs és tudományok virágozzanak s ez­
zel nem egyezők eltávolíttassanak, ennélfogva a közvizsgá­
latokon megjelennek s úgy a tanítókat, mint a tanulókat
érdemük szerint buzdítják. Az esperes kurátor tiszte az is­
kolát vizitálni »quod ad mores« rector tavién prim arius
solius Episcopi, aut superattendentis visitationi subesto. Az
egyházi gondnokság későbben megszűnt s az egyházi gond­
nokok helyére is világiakat rendelt a főconsistorium.
íme, a sz.-udvarhelyi literaria respublica 1670 ben,
melynek halvány képe még a mai szerkezetben is látható;
csak a legújabb időben hull ki lassankint egy-egy régi kő,
melyet az újabb irány szele már erősen megmozgatott.
Kovács Dániel-
Értesítés.
Tisztelettel értesítem, a kiket illet, hogy » I s t e n or ­
s z á g á n a k « az ez előtti években két Ízben is megígért,
de tanári többféle elfoglaltatásom miatt mind ez ideig késett
ffl-ik kötete, isten segedelmével, sajtó alatt lévén, d e c.
k ö z e p é i g m e g f o g j e l e n n i . Ez a mű B u x t o n
V i l m o s n a k , London egyik papjának, leginkább természet­
rajzi textusok alapján készült ifjúsági beszédeit tartalmazza,
úgy azonban, hogy alak és tartalom tekintetében a két első
kötetnél is magyarosabb színezetre törekedtem. E végből
az angol példákat és vonatkozásokat, a hol lehetett, magyar
példákkal és vonatkozásokkal helyettesítettem. A mennyiben
pedig egy-egy beszéd igen hosszú volna, fel lehet két, sőt
három alkalomra is osztani. Általában véve, ezek a beszédek,
ilyen szerkezetben is, a hogy vannak, nem csak gyermekek­
nek és ifjaknak, hanem bármilyen közönség, intelligencia,
és nép előtt is elmondhatók, illetőleg, ezek a beszédek bő
anyagul szolgálhatnak sok beszéd szerkesztéséhez, k ü l ö ­
n ö s e n a b i b l i a t a n í t á s a , és m e g é r t é s e s z e m ­
p o n t j á b ó l . A beszédek címei ezek: 1. A kis gyermekek
őrizoink lehetnek. (Ézs. 11. 6.) 2. Az oroszlány, és a bárány.
(I. Pét. 5. S. Ján. 1. 36.) 3. A kígyó, és a galamb. (Jel. 12.
9. Mát. 10. 16.) 4. A farkasok. (Mát. 7. 15.) 5. A rókák.
(Ének. 15.) 6 A veréb, és a fecske. (Zsolt. 84. 3 ) 7 A
négy apró állat. (Péld. 30. 24.) 8. Sas-szárnyak. (Ézs. 11. 31.)
9. A pálmafa tanításai. (Jel. 7 9.) to. A galagonya-király.
(Bir. 9. 14.) 11. A mit a cédrusfa beszél. (Ezék. 31. 8.)
12. A mit a cédrusfa látott. (Ének. 1. 17.) 13. A kövek is
beszélnek. (Hab. 2. 11.) 14. A műhely. (Ján. 6. 20) 15. A
Jézusért. (II. Kor. 4. 5 ) Ez a kötet az előbbieknél is csino­
 374- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
sabb kiállításban, tiszta, jól olvasható betűkkel jelenik meg
tiz íves kötetben. Ára, postai bérmentes szétküldéssel, egy
forint, mely összeget azok is, a kik a két első kötet alkal­
mából már jelentkeztek, azok is, a kik most akarnak elő­
fizetni, postautalványon hozzám beküldeni, szíveskedjenek.
Sepsi-Szent-György, 1895. nov. i oén.
Benke István,
evang. ref. kolleg. tanár.
Különfélék.
= A Zilahon megjelenő »Szilágy* cimü igen
érdekesen szerkesztett, és teljességgel irodalmi színvonalon
álló derék » t á r s a d a l m i h e t i l a p « legközelebbi három
számában cikksorozatot közlött e felirattal: »A s z i l.-s z o 1-
n o k i ev. ref . e g y h á z m e g y e új s z e r v e z k e d é s é ­
n e k k é r d é s é h e z « , és igen alaposan, és meggyŐzőleg
fejti ki annak szükségét, hogy a nagy egyházmegyéket aprób­
bakra felosztani, oly mellőzhetetlen feltétele a j ól-kormány oz-
hatásnak, hogy azt már sokáig halasztani, nem tanácsos.
Az álnevű cikkíró csak a szil.-szolnoki egyházmegyével fog­
lalkozik, mint a melynek kebelében először fogant meg ez
általunk felvetett eszme ; de, ismételjük, miután ennek meg­
valósítása nem párciális kérdése egyik, vagy másik egyház­
megyének, hanem érdekli, és fel kell hogy Ölelje az egész
egyházkerületet, mert csak azon az úton valósítható m eg:
igen szívesen vennok, ha az érdeklődők lapunk útján mon­
danák el véleményüket. A vidéki politikai, vagy társadalmi
lapok igen fontos hivatást teljesítenek, ám, annyira egy vi­
dékre vannak korlátozva, a mint hogy a dolog természete
szerint nem is igen lehet másképpen, hogy hatásuk inkább
a maguk zónájában látható, s a távolabbi vidékek még tu­
domással sem bírhatnak róla. Lapunk az egyházkerület minden
egyházába megy, és azt minden papnak legalább is k e l ­
l e n e olvasni, úgy lehet, hogy itt, amott el is olvassák:
azért áll fenn hát, hogy az összest, és a részeket érdeklő
dolgokat itt vitassuk, fejtegessük, itt győzzük meg egymást
arról, a mi jobb- Hisszük, és reméljük, hogy az a toll, mely a
»S z i 1 ágy«-bán ama derék dolgot végezte, nem fog kése-
delmezni, és éles látását kiterjeszti az egész egyházkerületre.
= A szil-somlyói egyház, és az egész egyház­
megye igen szép és kegyeletes innepet ült okt. 31-én. E
napon leplezték le néhai Nagy László, szil. Somlyói pap, es­
peres, és egyházkerületi direktor sir-emlékét, melyre e szép
és igaz szavakat vésették: »A k e g y e l e t az é r d e mn e k ! «
Az innepély alatt Yiski Pál mondott szép imát, és Gáspár
István, a megboldogult utóda tartott magához, és a meg-
dicsőülthez méltó beszédet. És visszagondolva mi is kedves
barátunkra, csak úgy elgondolkoztunk: mégis csak érdemes
dolog itt e földön a szépnek, a jónak szolgálatában állani;
mégis csak nem olyan nagyon rósz ez a mai világ, mint
a hogy némely hiszterikusok kiabálják. A mig van hála, el­
ismerés, kegyelet, emlékezés: az erkölcsi világrend felett
nem kell kétségbe esni.
= »Az unitárius történetírás legújabb remeke,«
cím alatt küldetett be hozzánk is egy csinosan kiállított füzet,
mely nehány megjegyzést tartalmaz Kanyaró Ferenc »Uni­
tárius történetírás és Kálvin-orthodoxia« cimü munkájára.
Külön lenyomat a debreceni »Prot. Lap« 40 — 43. számaiból.
Irta Révész Kálmán. Megemlítjük e munkácska megjelenését,
de tartózkodunk attól, hogy méltatásába bocsátkozzunk, bár­
mennyire kinálkozónak mutatkozik maga a dolog. Elismerjük,
hogy a helyzet, a melybe magunkat belesodortuk, nagyon
dísztelen. Nekünk, itt, az erdélyi részekben folytonosan fegy­
verben, és készenlétben kellene állani az unitáriusokkal szem­
ben, kikkel együtt élünk. Évekkel ez előtt tettünk is rá egy
kísérletet, de a mi kedves atvánkfiai oly térre vitték a szó­
váltást. hogy tisztességesebbnek tartottuk a további hallgatást.
Most is hallgatunk, csak jelezzük, hogy mások nem oly tü­
relmesek, mint mi, és beszélnek, még pedig méltó éles­
séggel, és méltó főlháborodással.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
46 szám .
= Halálozás. Kállay Sándor, új tordai ev. ref. lelkész,
életének 71-ik, papságának 42-ik évében, folyó hó i-én szív-
szélhűdésben, hirtelen meghalt. Hát, úgy van, a mint volt
eddig, és lesz mindörökké. Halódunk, veszünk, mint lehervad
őszszel a levél, és kivész a táj költészete. De a mi, és a ki
betöltötte hivatását: az itt hagyja életének bélyégét, és utána
megmarad az Őserő, mély termékenységre erőlteti a termé­
szetet, és az erkölcsi világrendet az idők végezetéig. Nyugodj
csöndesen, elaludt barátunk. Magasztos pályádat bevégezted
e földön. Most kezdődik szebb fele, midőn halhatatlan ré­
szed követeli életét'az emlékezetben. Az Őrködni fog meg­
próbált hűségű poraid felett!
= Felhívás. Nagyenyedi egyházmegyénk O.-Tor-
dán 1895. október 28-án tartott közgyűlésének 21 jegyző-
könyvi sz. a. hozott határozata értelmében, teljes tisztelet­
tel kérem fel mindazokat, kikhez néhai, b. e. dr. K o v á c s
Ö d ö n síremlékére gyüjtőivek küldettek, hogy ez iveket
becses adományaikkal együtt 1896. májusáig Szilágyi Far­
kas, enyedi lelkészhez beküldeni szíveskedjenek. Gyűjtő je­
lentése szerint e célra eddig 310 frt gyűlt be, miből ko­
szorúra és nyomtatványokra mintegy 30 frt kiadás vala.
s 280 frt takarékpénztárba helyeztetett el. A közgyűlés
megbízásából, M.-Ujvátt, 1895. november 6-án. J a n t s ó
L a j o s , egyhm. főjegyző.
— A kolozsvári ev. ref. kollégium építési alapjára tett ado­
mányok jegyzéke. XVII. közlemény. A 112. sz ivén: br. Bánffy
Ernő 500 frt. A 726. sz. ivén : Tóth Ferencné özv. 10 kr, Özv.
Molduvainé 10 kr. Rábolti József 10 kr. N. N. 10 kr. Özv. Kapca
Lajosné 10 kr. N. N. 50 kr. N N. 10 kr. N. N. 40 kr. N. N. 20
kr. Lásár 10 kr. N. N. 10 kr. N. N 10 kr. N. N. 10 kr. Appelt
Józsefné 5 kr. Özv. Volináné lo kr. Német Mózes 10 kr Zakariás
Ignác lo kr. Ifj. Tamás Ignác 20 kr. Özv. Zágoni Mózesné 30
kr. A 670. sz. ivén A zágoni ev. ref. egyház 2 frt. A 657. sz.
ivén : Benedek József gyűjtő 50 kr Benedek Ilona 50 kr. A hid-
elvei elemi ev. ref. népisk. növ 6 frt S5 kr. A 362. sz. ivén:
Józsa Lajos postafőnök 2 frt. Benkő Áron 1 frt. A 365. sz. ivén :
10 frt. A 216. sz. ivén: gr. Wass Albert 20 frt A 619. sz. íven:
Gr. Wass Ottilia 10 frt Br Jósika Kálmánné 10 frt Özv br. Bánffy
Jánosné 20 frt. Szilvássy Béla 5 frt. Magyarosi István 1 frt Darvay
Lajos 1 frt. Menyhárt L. 1 frt Somkereki Miklós 1 frt Elekes
Viktor r frt. Viski Pál 1 frt. Tókos Sándor 1 frt Kilvén Sándor
10 frt. Pollák Salamon 3 frt. Szilágyi László 1 frt. Nagy Béla 1
frt. A kegyes adakozók fogadják a kollégium elöljáróságának há­
lás köszönetét.
Hivatalos rész.
3288-1895. KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyi evang. református kollégium
mélt. t. Elöljáróságának.
Ezennel hivatalosan tudatjuk, hogy a javító és eset­
leg pótló érettségi vizsgálatok, erdélyrészi ev. ref. főgimná­
ziumainkra nézve, a kolozsvári ev. ref. kollégiumban f. évi
december hó 21-ik napján br. Bánffy Ernő kollégiumi gond­
nok aa. elnöklése mellett fognak megtartatni. Miről a mtt.
Elöljáróságok és az érdekelt tanulók miheztartás végett ér-
tesittetnek.
Kolozsvárit, 1S95. november 5.
P arádi Kálmán, Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi előadó. _____elnök-helyettes.
3759-1895- KÖRLEVÉL,
valam ennyi erdélyi evang. református kollégium
m. t. E löljároságának.
A közoktatásügyi m. kir. minisztérium folyó évi 49.607.
szám alatt kelt intézménye alapján tudatjuk, hogy a nyil­
vánossági joggal felruházott budapesti Röser-féle algimná­
zium az 1S94/5 id tanév végével megszűnt.
Kolozsvárt, 1895. nov- 5*ér..
Parádi Kálm án , Szász Domokos,
tanügyi előadó. ev. ref. püspök, mint elnök.
Felelős szerkesztő és k ia d ó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
X X V . É vfolyam . K o lo zsv á rit, 1895. N ovem ber 21.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉN.
E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Az Ur napjáról.
(Vége.)
Természetes, hogy a vasárnap inneplése nem
mindig és mindenütt oly idillikus. Gond, és Ínség
sokszor zavarják meg a vasarnap békéjét. Azonban,
általában minden házban, a hol szeretik a vasár­
napot, a szükség és szeretet művei kivételt fognak
képezni, s mindenütt, hol igazán látnak a munka
után, forrón óhajtott, s örömet adó vendég a
vasárnap. A vasárnapot igazán a családok inne-
pének lehet tekinteni. Nem is gondolhatok ma­
gamnak szebb, és kedvesebb dolgot, mint ha egy
nagyobb család, mely a városban lakik, falura^
vagy a hegyek közé rândul ki, vagy szombat
estvén, az egész család, egyik a másikat keresi
föl. Csendes örömek ezek, melyek örömmel töltik
el a szivet, földerítik az életet, s gyakran sok
tévedéstől óvnak meg.
Éppen oly fontos, s bizony, még fontosabb
a vasárnap, ha egyházi, val lási szempont­
ból tekintjük.
A vasárnap a közös isten-tiszteletnek napja,
mely a templomban a vallás-közösség tudatát
éleszti bennünk. Való, igaz, hogy nagyon is nagy
azok száma, a kik kevésbe veszik a közös isten­
tiszteletet, sőt mondhatjuk nyíltan, sokaknál a
szabadelvüség alapjában nem más, mint az, hogy
nem követik a dicső ősök példáját: nem l áto­
gat j ák a templomot; erre szorítkozik az oly
sokszor magasztalt valódi liberálizmus.
Pedig, ez a szokás: vasárnapon közös imára,
és elmélkedésre gyűlni össze, az emberi szív­
nek egy mély szükségl etén alapszik,
melyet, azonban, legközelebb az izraelitáknak kö­
szönhetünk. A mi templomaink a zsinagógából
eredtek. Már Krisztus urunk korában, majd minden
faluban volt zsinagóga. A templom az áldozatokra,
és nagy vallási népinnepekre volt rendelve; a zsina­
góga, falukban és városokban, a szombat napnak
rendes inneplésére, s irás-olvasásra szolgált. Ha
47. szám .
Szerkesztőségi irod a, hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
a zsidók oly roppant szívósságot, életrevalóságot,
és csodálatra méltó ellentállási erőt tanúsítottak,
melynél fogva minden zaklatást, üldözést tűrtek
el, mely őket a keresztyének részéről érte, és a
mely rosszabb volt »Egyiptom szol gál at á­
nak házánál «: ógy ezt a zsinagógának kö­
szönhetik nagyrészt. Itt, a zsinagógában keresendő
az életforrás, melyből mindig ój, meg ój erőt, és
bátorságot merítettek. S igy van ez a keresztyén
egyházzal is. Ha annyi megtámadásnak képes volt
elientállani, és mindig ój erővel tudott fölemel­
kedni: a vasárnapnak, és a közös isten-tisztelet­
nek köszönheti. És mi, protestánsok, bizonyosan
tönkre jutnánk nélküle, mert nem szabad feled­
nünk, hogy még mindig kisebbségben vagyunk.
Ha a tűz még nagyobb lánggal égne is, s széjjel
hánynók az égő fahasábokat, bizony, nagyon ha­
mar kialudnék a tűz; egy ideig ugyan pislogna
még, de aztán csakhamar a kialudt parázst, a
megszenesedett fát látnok magunk előtt. Annyi
bizonyos, hogy ellenségeinknek nem okozhatnánk
nagyobb örömet, mint ha feladnók a vasárnapot
a közös isten-tisztelettel. Sokszor lehet hallani,
hogy a katholikus ember a protestáns embernek
ezt mondja: »Hiszen, nálatok nem baj, ha nem
jártok is a templomba!« Természetesen, hogy nem,
kath. fogalmak szerint. Jó osztályzatot, érdem­
jegyet nem nyerünk általa. Templomozásunkat
nem írják az ógy nevezett jó cselekedetek lajstro­
mába, melyekkel az istentől legalább bűneink egy
részét vásárolhatjuk meg. Nem, ily módon nem
baj, nem károsodunk, ha nem is templomozunk.
Azonban, a többire nézve a kár nálunk nagyobb,
mint amazoknál, ha elmaradunk a templomtól, és
a vasárnapot nem innepeljük meg helyes módon.
Hitünknek, mely élőnek kell lenni; vallásos éle­
tünknek, melynek folyton növekedni kell: szük­
ségképpen mindig ój, meg ój buzdításra, ój, meg
ój tápra van szüksége, ha nem akarjuk, hogy
elfogyjon, vagy éppen kihaljon belőlünk.
 376 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Igaz, hogy protestáns isten-tiszteletünk sem
mindig olyan, a minőnek lennie kellene, azaz, ha
szellem, áhítat^ komolyság nincs benne. Az imák
áhitat nélkül, és minden belső megindulás, szín,
és hang hijjával olvastatnak, vagy a mi még sokkal
roszabb, szavaltatnak végig, rettentő páthoszszal.
Hát még a beszédek ? Egyszer azt mondotta va­
laki: »Nem azon csodálkozom, hogy a templom
üres volt, hanem azon, hogy a templom padjai is
el nem futottak!« Igaz az is, hogy nem lehet
mindenki fal-, és szivet rengető szónok; de ha
különfélék is az adományok, és még különfélébbek
a vallási nézetek; ha csak hű a lelkipásztor, szi­
lárd meggyőződés él lelkében, örömest mélyed el
a szent írásba, és az idők jeleire figyel: akkor
bizonyosan mindenkinek fog valamit nyújtani, a ki
a templomba jön.
És én még azon felül egy kis elnézést, enyhe,
szelíd ítéletet kérnék számunkra; a legjobb akarat
mellett sem fog mindig sikerülni, az igazi szót
eltalálni, és a beszédnek megadni a helyes formát.
A legügyesebb szakácsnéval is megtörténik néha,
hogy elsózza a levest, megégeti a pecsenyét, s az
egész ház e szokatlan illat miatt rengeteg lármát
csap. Még annál is, a ki jól tud bánni a borral,
megtörténik, hogy egy, vagy két hordója meg­
romlik, s a legpontosabb kereskedő könyveiben is
akad néha egy-egy hiba. Hogyne esnék meg ve­
lünk is, hogy a beszéd gyönge; hiszen, emberek,
a létért való harcban küzdő emberek
v a g y u n k mi is, kik, tán gyöngélkedés folytán,
bágyadtan készítjük és mondjuk el a beszédet.
Gondolják meg, hogy sokszor kell a szószékre
lépnünk, s hogy az igazi innepi hangulat nem
terem oly könnyen, kivált ha a szószék körül
mindegyre gyérül a hallgatók száma, mint ez
közönséges vasárnapokon rendesen lenni szokott.
És mily ritkán van vidám viszhangja beszédünk­
nek. Magunkat, szivvérünket adjuk folytonosan,
ha beszélünk, benső életünket tárjuk ki; óh, s mi
ritkán nyílik emberajk, nem akarom mondani,
hogy dicsérjen, mert ez csak terhes, és káros
volna nekünk; de hogy csak annyit mondjon:
»beszéded jól esett, egy kételyemet oszlattad
szét; megvilágítottál egy homályos kérdést, meg­
vigasztaltál, és új erőt öntöttél belém.« Gyakran
úgy tetszik nekünk, mint ha egy sötét szobában
beszélnénk, s nem válaszolna senki. Oh, mennyivel
szivesebben szeretnénk ilyenkor inkább hallgatni!
A zt mondják, hogy a nemzetek olyan feje­
delmekkel bírnak, a minőket érdemelnek. Ezt
47. szám.
általában a gyülekezetre is lehet alkalmazni. A
gyülekezetek oly lelkészszel bí rnak,
a milyeneket m e g é r d e m e l n e k . A gyüle­
kezet támogassa papját is, érdeklődjék működése
iránt, szeresse; a mint arra érdemesité magát,
feddje, s igyekezzék, a szószéken hirdetett eszméit
tőle telhetőleg az életbe átültetni. Ha a temp­
lomozás nem virágzik valami nagyon, ám legyen,
a papok okozzák sokszor ezt; azonban, a bűn
súlyának másik részét bízvást a gyülekezet veheti
vállaira, szivére, lelkiismeretére. A gyülekezetnek
nem szabad megengedni, hogy papja roszul pré­
dikáljon. Szóljatok hozzá, támogassátok, lelkesít­
sétek őt jelenlétetök által. Hiszen, rajtatok áll,
hogy az egyház romba ne dűljen. Próbáljátok meg
egyszer komoly jó-akarattal, és a siker el nem
marad.
Hányán vannak, a kik a vasárnapot egyhá-
zilag inneplik ? E kérdésre nem felelhetünk a
gadarénusi bélpoklossal: »Légió az én nevem,
sokan vagyunk!« (Márk, 5. 9.) Tulajdonképpen
csak egy kicsi sereg innepli komolyan a vasár­
napot. Reggel nem jőnek, dél után jőni, szé­
gyennek tartanák. A vasárnapot mindenre hasz­
nálják, csak egyre nem, mire tulajdonképpen ren­
deltetett. Nagyon alkalmas kirándulásokra, lak-
mározásra, kipihenésre a szombati bál után, de
nem a magába szállásra, azon kérdésekkel való
foglalkozásra, melyek lelki életünkre vonatkoznak.
Ez nem helyes, hogy igy van, de ezzel érintve
van már cikkem harmadik pontja, a vasárnap t á r ­
s a d a l m i szempontbúi.
Igen rövid leszek. Van, mint már e cikk elején
említettem, törvényünk a vasárnapi nyugalomra
vonatkozólag. És hála az égnek, hogy van ; mert
ez minden esetre haladást jelez. Legyen csak
egyszer meg a vasárnapi nyúgalom, a többi, e
nyugalomnak kellő értékesítése, magától jön, idő­
vel; hiszen, Róma sem épült egy nap alatt. A
»Blaumontág«, e szörnyeteg, nem fog többé ga­
rázdálkodni, és rombolni a családok szentélyében.
Meglevén a kellő vasárnapi nyúgalom, felolvasá­
sokra, önképzésre fogják fordítani a vasárnap
délutánjait és estvéit azok is, a kik egész héten
át a munka igájába vannak fogva. Sőt, az egyházi
életre, a templomozásra nézve is, remélem, ked­
vező befolyást gyakorland. Sok bajt, és visszás
dolgot látunk mindenfelé; de, ha valami segít,
úgy a vasárnap az; föltéve, persze, hogy e nap
szövetségben áll az evangyéliomi, a testvéri sze­
retet szellemével.
 47- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Álljunk résen mindnyájan, papok, és nem
papok, s szálljunk szembe bátran a vallástalan-
sággal, frivolitással, átheizmussal, és a materiáliz-
mussal, az emberiség, a keresztyénség ez esküdt
ellenségeivel. Igaz, hogy a vasárnap éppen reánk,
papokra nézve, inkább munkának, mint nyugalom­
nak napja, de mégis örömnek napja. Mert, jaj
annak a papnak, ki nem érez szivében örömet,
ha vasárnap megkondulnak a harangok; a ki nem
boldog, s nem áldja az isten jóvoltát azért, hogy
a szószékre léphet. Üdülést, nyúgalmat lelünk az
egész héten át; ne lépjünk tehát azon kartárs
nyomdokaiba, ki, sajnos, egyszer ily panaszra fa­
kadt: » hi s z en, n e m volna rossz papnak
l e nni , csak ne lenne vasárnap!«
»Kell, hogy történjék valami!« így kiáltott
fel egy szellemes hölgy más alkalommal, más szent
ügyben. Kell, hogy történjék valami nálunk is.
Oh, vajha virradna reánk a jobb idő, melyet várva
várunk mindnyájan. S ha javulna a helyzet, s hisz-
szük, hogy javulni fog e tekintetben is, akkor ez
az egy még sok más jót vonna maga után.
Legyünk jobbak, jobb vasárnap inneplck: »és
jőni f og, me r t j őni kell, egy jobb
kor, m e l y u t á n b u z g ó imádság epedez
százezrek aj akán! « _ ,,,
J Gratz Mór,
ágost evang. lelkész,
V á l a s z ,
síz Országos Középiskola,i Ta,náregyleti Közlöny, és
Szutorisz Frigyes ur észrevételeire.
Pi'oiestáns panasz tanárokra, címén, az Országos
Középiskolai Tanccregyleti Közlöny idei i. és 5. számá­
ban, a Vegyesek közt, két ízben is megszól ás tárgyává
tétetik egyik jóhiszemű cikkem, mely Közlönyünk idei
33-ik számában (aug 15.) Kollégiumaink jobb jövője ér­
dekében Fiziofilus neve alatt jelent meg tőlem.
Mint a tapasztalás embere, kit a megszokás és
elfogultság hatalma sem meg nem köt, sem meg nem
félemiit, a nagy későre és messze távolbúi inkriminált
cikknek, a maga itthonában, hová szánva volt, inkább
már is mutatkozó lélektani hatása eredményeiről be­
szélhetnék, mint hogy tegyek valamit eloszlatására an­
nak a könnyelmű tévedésnek, melyben cikkem észre­
vételezői leledzenek. S ha mégis válaszolok, teszem ezt
abból a kényszerűségből, a melybe Szutorisz Frigyes,
ev. coll. főgimn, tanár ur, megokolatlan és igazságta­
lan támadása mindkettőnket belesodort.
A dolog igy történt. Erdélyrészi ev. ref. egyház-
kerületünkben a hét kollégium tanügyi és fegyelmi
rendszabályainak és utasításainak revíziója napirendre
tűzetvén, a f. évi nagy szünidő folyamán az egyházke­
rületi Igazgató-Tanács tanügyi előadója, Parádi Kálmán,
hivatalos Közlönyünk hasábjain egész cikksorozattal kez­
dette meg a revízió munkáját, kiterjeszkedve a rend­
377
szabályok összes elvi jelentőségű alapjaira, méltatta, a
mit jövőre is megtartandónak vélt és bírálta, a mit el-
vetendőnek, vagy legalább is módositandónak talált. A
többi között, az igazgatók választására nézve, a kiket
a nálunk fennálló gyakorlat szerint a kollégiumi elöljá­
róság, mely négy gondnokbúi és a kollégium összes
rendes tanáraiból áll, egészen szabadon választja, némi
megszorítást ajánlott, lapunk 31. 32. és 34. számjaiban
olvasható, s közfigyelemre méltó nevelés-oktatástani
okokbúl. Ehhez a tételhez én is hozzászólottam, az
inkriminált cikkemben, hivatalos Közlönyünk 33. szá­
mában, oda nyilatkozván, hogy az igazgatók válasz­
tása a tanároK öntevőségéből kivétessék és az egy­
házi főhatóság, illetőleg, egyházkerületi állandó Igazgató-
Tanács hatáskörébe visszatétessék. Ajánlatom szüksé­
gességét egyrészt lélektani okokkal, másrészt a nálunk
még mindig tapasztalható tanári gyarlóságok általáno­
sított típusaival igyekeztem illusztrálni, meg lévén győ­
ződve arról, hogy felszólalásommal erkölcsi kötelessé­
get teljesítek és hogy az erdélyrészi kálvinista oktatás­
ügy bajainak legalább egyik forrására rámutatok.
Nyilvánvaló, hogy úgy a tanügyi előadó cikkso-
zata, mint az én inkriminált cikkem, csupán csak az
erdélyrészi kálvinista kollégiumok viszonyaira és álla­
potaira vonatkoztak, az elvi méltatások alapjául szol­
gált tapasztalat is csak e kollégiumok életéből került
felszínre. Még a nézeteknek mérkőzése közben is, egy
árva szóval sem emlittetett a protestáns iskolák mi­
volta s általában, a protestáns tanárok minősége soha
és sehol sem érintetett.
Hogyan fuvódott fel tehát e felszólalásom a pro­
testáns tanárok rágalmazásává : Egyszerűen úgy, hogy
az Országos Középiskolai Tanáregyleti Közlöny a Ve­
gyesek rovatába átvett s inkább csak kiszakasztott egy
pár ingerlőbb passust felszólalásom bizonyítékai közül,
s a madarászat évadja lévén, jónak látta egy lépes
vesszőt is feltűzni reájuk, utána vetvén Protestáns
kartársaink mit szólnak ezekhez ?
Akadt is röptében egy okosdi »Gimpli«, Szuto­
risz Frigyes ur személyében, a ki felült neki s szélma­
lomharcot kezdett üres képzelmények légvára ellen.
De, szegényke, minden bátorsága mellett is, porul
járt, mert a lépes vesszőn önmagának foglya lett.
Vergődése első tempójával már lefegyverezte ön­
magát, midőn lapunkra vonatkozólag igy nyilatkozott:
»hogyan lehetett komoly irányú szakközlönyünkben
ilyen obskúrus tartalmú cikket akár a Protestáns Köz-
löny-bűi átvenni, a melyet, mellékesen megjegyezve,
sem én, sem társaim nem ösmernek, de még azt sem
tudjuk róla, hogy hol jelenik meg, a miből bizonyára
a lap minőségére lehet következtetni.« Hát biz ez, édes
Szutorisz ur, megbotránkoztató irodalmi tájékozatlanság.
A huszonöt esztendő óta fennálló Protestáns Közlönyt,
mely a királyhágóntúli háromszázhatvanezer kálvinistá­
nak, köztük nyolcvan középiskolai tanárnak, hivatalos
közlönye, mely e hazarészben élő jónevü irók pedagó­
giai, egyháztörténelmi és szépirodalmi do]gozatainak
kincses tára, hogy Szutorisz, a magyar protestáns ta­
nár azt nem ismeri s ezt tetszelegve mondja el, ezzel
erős bizonyítékát szolgáltatta inkriminált cikkem egyik
 37 S. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
állításának, a melyet én abban a cikkben a gyarlóbb
tanárok irodalmi tájékozatlanságáról amolyan tipusfor-
mában mondottam .el. S lám, ez állításom Szutorisz
urra is talál.
De talál cikkemnek egy másik általánosított állí­
tása is az ügyvédkedő Szutorisz tanár eljárására. U gye­
bár, hogy nem olvasta a cikket, melyet inkriminált s
általában, nem ismerte az ügyet, a melyért síkra szál-
lani, bátorkodott ? A z effajta tanárokról, kik ily alaposan
járnak el, mondja az inkriminált cikkem egyik passusa:
megfelelő önbirálat hiányában egyre nő a saját egyé­
niségük páratlanságáról való hiedelmük, mely aztán
csekély szélfuvásokra is autonóm helyzetüknek senki
által nem provokált védelmére készteti őket. S nincs-e
igazam ?
Szélmalom-harcában Szutorisz tanárnak semmi oka
se lett volna arra, hogy előhozakodjék a hatóságok
hosszú soraival és nagy számával, ha tényleg elolvasta
volna az érd. ev. ref. kollégiumokat illető s most szó­
ban forgó cikkeket, köztük az inkrimináltat is, mely
azoknak csak egy láncszemét képezi, mert még idején
beláthatta volna, hogy az erdélyrészi kollégiumokban
olyan özönvíz előtti állapotok, a milyeneket a célzatosan
idézett néhány sor elolvasása után képzelt magának,
csakugyan nem léteznek; sőt az élénk kritika s ellen­
őrzés tisztába hozta itt már a hatóságok sokaságába
helyezett értéket is. Mi, itt az erdélyi részekben, soha
sem tévesztjük szem elől, hogy iskolai felügyeletünk
igen sok kézen fordul meg, hogy nálunk mindenki fele­
lős, de a felelősség súlyát senki sem érzi valóban.
Mindnyájan érdeklődünk, sok jó akarattal találkozunk,
de e mellett hiányzik a központi erő és tevékenység,
mely mindent átkaroló gonddal, tanulmányával, a mi
széjjel van, összekötné, egyesitné; minden irányban
mozgatna, kényzeritene. Mi erdélyiek, régen beláttuk
már, hogy az iskolai hatóságok sokasága és sokfélesége
nem biztosítja föltétlenül az iskolaügyek jóirányu fejlő­
dését s azért módokrúl kezdünk gondoskodni, melyek
konkrét, személyes felelősséghez kötnék a felügyeletet,
és az igazgatást. A z inkriminált cikk is egész terjedel­
mében egy ilyen módnak az ajánlatából és megokolá-
sából áll. S ha e cikket Szutorisz ur mégis, akár mert
újítási szándékát nem helyesli, akár mert a Protestáns
Közfony-ben jelent meg, obskúrus tartalmúnak mondja,
a felett, azt hiszem, lelkiösmereti furdalások nélkül napi­
rendre térhetünk.
Egyebekre nézve, csak sajnálkozásunknak adhatunk
kifejezést, hogy komoly vitatásra érdemes ügyünkből
az észrevételek silánysága s roszakaratusága miatt iro­
dalmi torzkép alakult, a mely torzképet nem átallotta
Szutorisz tanár még a rágalom kifejezésével is bemocs-
kitani. E zt a kifejezését az észrevételező tanárnak egy­
szerűen visszautasitjuk; de egyszersmind figyelmeztetjük,
hogy az oktatásügy jóhiszemű fejlesztői ellenébe ne
sátorozzék holmi felekezeti auto-szuggesztiókkal, mert
ma már a napnál világosabb az, hogy kényszerképze­
tekkel a dolgok fejlődését meg nem akaszthatjuk.
Fiziofiius.
47. szám.
Az e g y h á z m e g y é k b ő l .
A marosi egyházmegyéből.
I.
A bekecsalji kör rendes őszi Értekezletét folyó 1895.
év október hó 31-én Torboszlóban tartotta meg. Jelen volt
kilenc rendes tag és mint vendég, egy görög-keleti lelkész.
Mint rendesen, istentisztelet nyitotta meg az érte­
kezletet. Elnök, Szász Károly, ny. szeredai pap aa. buzgó
imája után, reformációi emlékbeszédet tartott Kovács Nán­
dor, márkodi pap aa. János Jelenések könyve III. 11.
alapján. Beszédjének főbb eszméi: A múltakon épül fel a
jelen. Azért jó, hogy az évnek e napján legalább megem­
lékezzünk azokról, kik a mi megtisztított vallásunknak első
hirdetői valának. Ezek voltak: Luther, Zwingli és Kálvin,
reformátorok. De méltó azokról is megemlékeznünk, kik
hazánkban is terjesztették a reformációt. Vázolja a protes­
tánsok küzdelmeit a jelen korszakig. Végül, egy buzdítás­
sal zárja beszédét, hogy járuljunk rendületlen hittel és ál­
dozatkészséggel az Őseinktől reánk szállott szent örökség
fentartásához, annyival inkább, mert most nem üldöznek
többé és sokkal könnyebb most megtartani azt, a mink
van, mint volt, megszerezni. A hatásos beszédet nagy figye­
lemmel hallgatta végig a jelenlevő szép közönség.
Istentisztelet után az egész közönség benmaradván a
templomban, elnök üdvözli megjelent paptársait és a gyü­
lekezetét. Rámutat a reformációt megelőző viszonyokra, me­
lyek szükségessé tették a reformációt. Hasonlatosképpen
hazánkban a különhöző felekezetek közti ellentétes és ren­
dezetlen viszonyok tették szükségessé az éppen most életbe
lépett egyházpolitikai törvényeket. E törvények ellen csak
az ultramontánok tüntetnek, kik az úgynevezett »nép­
párt «-ot szervezik ellene. Figyelmeztet, hogy ne tévesszen
meg senkit e csalóka cim, mert nem a nép érdekeit szol­
gálja az, hanem pápista érdekeket. A pápisták különben
is jól értenek az efféle megtévesztésekhez. így az ostya
átváltozása ünnepének »ur napja« nevet adtak, úgy, hogy
tudatlan népünk azt hiszi, hogy az az ur isten neve napja,
pedig az csak egy babonás hitcikk (a Krisztus testét jel­
képező ostyának Krisztus valóságos testévé és vérévé át­
változásának) megünneplése.
A múlt gyűlés jegyzőkönyve felölvastatik és észre­
vétel nélkül hitelesíttetik.
Kövendi Kálmán, aa. olvassa a torboszlói ev. ref.
egyházközség történetét. E kis egyházközségünk 1663-tól
1713-ig a bere-kereszturi anyaegyház filiája volt, 1713 tói
1 7 93-ig pedig a nyárád-szentimrei anyaegyházé. 1793-ban
önálló egyházközséggé alakult. Azóta szüntelenül halad,
fejük, épül. E felolvasás nagy hatást tett a népre, mert
apáik, nagyapáik emlékét újította fel előttük.
Elnök aa. felszólalván, pár buzdító szót intéz a nép­
hez. Megdicséri őket, hogy bár a szomszéd községben foly
a választás, még is eljöttek ide. Inti, hogy őseik vallásos­
ságát, melynek oly szép példáit hallottuk a gyülekezetnek
éppen most felolvasott történetében, ültessék át gyerme­
keikre is. Ezzel a nyilvános ülést bezárja.
A papi lakon, zárt ülésben törént meg az évenkinti
rendes tisztujitás titkos, szavazás utján. Elnök lett ismét
Szász Károly és jegyző Rákosi György.
 47- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Albert Miklós, aa. meghívására, a következő tavaszi
értekezlet helyéül B e d e tűzetett ki. Egyházi beszéd tartá­
sára Adorján János aa szólittatik fel. Értekezést meghívó
pap aa. ígért. Ezzel a zárt ülés is bezáratott.
Rákosi György.
II.
Egyházmegyénk küküllőmenti papi értekezleti fiók­
köre a reformáció emlékünnepének alkalmával, 1895 ok­
tóber 31-én tartotta rendes gyűlését Erdő-Szent-Györgyön.
Ott voltak azon a gyűlésen rendes tagtársaink, ki­
véve egy pár igazolatlanul távol maradt ifjú papot, kiket
pedig atyafiságos szeretettel óhajtottunk volna gyűlésünkön
láthatni. Annál felemelőbben hatott reánk, hogy Vass T a­
más, egyházmegyei jegyző, maros vásárhelyi pap aa, mint
vendég, megjelent körünkben. És különösen jól esett ne­
künk az az érdeklődés, melylyel az erdo-szent-györgyi in­
telligencia részéről találkoztunk; mert mlgs. Zeyk István,
földbirtokos, tks Nagy Dénes ügyvéd és tks Osztián An­
tal postamester urak megjelenésükkel megmutatták, hogy
a mi törekvésünknek ők is barátjai. Úgy ők, mint erdő*
szentgyörgyi híveinknek még ott levő tagjai fogadják szi­
ves köszönetünket megjelenésükért.
A templomban istenitiszteletet tartottunk, imát mon­
dott e sorok Írója; egyházi beszédet tartott Simon Imre,
havadi pap aa, János 8. 31. alapján. Hathatós beszédé­
ben buzdítva a híveket, hogy maradjanak meg a Krisztus
beszédében, legyenek hü, kitartó, buzgó tanítványai Idve-
zitonknek.
TÁRCA.
A z Iliá s e g y i k je le n e te . (I. 492— 611.)
(Tartalom-elemzés a gimnázium VIII. osztályában.)
I. A z olvasmánynak tárgyalt, és új részlete közt meg-
állapittatik a kapcsolat.
Agamamemnon megsérti Akhillest; ez megfogadja, hogy
nem vesz részt többet a harcban, s felkéri anyját, Thétis
isten-asszonyt, hogy szerezzen neki elégtételt. Thetis megígéri.
II. A z új részlet elolvasása után elemzésül feltett kérdések.
a) Hogyan teljesiti Thetis fiának tett Ígéretét ? Föl­
megy az Olympusra, s megkéri Zeüst, tanítsa meg a görö­
göket, s különösképpen Agamemnont, hogyan kell meg­
becsülni a legvitézebb hőst, a ki hős híréért kora halált is
kész elviselni. A kérés előadása fontos az éposz szerkezete
szempontjábúl, mert az egész cselekménye expozícióját ma­
gában foglalja. Nem is lehetne röviden jobban összefoglalni
a cselekmény lényegét, mint a költő teszi a maga szavaiban.
S éppen ez mutatja, hogy a költő művészi öntudatossággal
járt el, mikor ezt az egységes cselekményt a nagy monda­
körbűi kiválasztotta.
b) Mindjárt hajolt Zeüsz a kérésre ? Némán ül sokáig.
Nem elemzi a költő az isten kedélyállapotát; csak a belső |
háborgásnak, töprengésnek a külső jelét mutatja be. Nem j az, hogy nála nem lesz megvetettebb az istenek közt. Tehát.
engedi magát semmiféle indulattól elkapatni; nem is ígér, | az Önérzettel’ a szeméremérzettel is támogatja a kérését; s
nem is tagad meg egyszerre semmit; mert a mire igent j valóban, ez a homérosi kor emberének második legnagyobb
bólint a fejével, azt megmásítani többé nem lehet.
c) Mivel támogatja Thétis a kérését ? Hivatkozik arra ! Menelaosz nem meri elhagyni Patroklos tetemét, hogy az
a szolgálatra, a melyet Zeüsznek tett akkor, mikor az istenek
379-
Istenitisztelet végeztével, szeretve tisztelt uj elnökünk,
Benedek Dénes, makfalvi pap tartalmas beszéddel nyitotta
meg az értekezleti gyűlést.
E megnyitóra megjegyezte Vass Tamás aa, hogy
ezzel a beszéddel nemcsak egy kis fiókköri gyűlést, de
bármely, a legmagasabb tudományosság niveauján álló,
nagy gyűlést is meg lehetne nyitni. (Hol van: Hadd lás­
suk. Szerkó)
Majd a jegyzőkönyv felolvasása után. Bíró Géza só-
váradi pap aa. magyarázta a szószékből Máté 21. 32— 49.
verseit igen szépen. Ez a bibliamagyarázat mindvégig le­
kötve tartotta a hallgatóság figyelmét. Adja a kegyelem is­
tene, hogy még sok gyűlésen örvendeztethessen bennünket
Biró Géza kollegánk építő bibliamagyarázatokkal.
»Egy emlékezetes éjszaka« címen visszaemlékezést
olvasott fel Simon Elek, vadasdi pap aa, az 1848— 49-ikí
időkre. Jól esett a mi lelkűnknek hazafiságot tanulni ifjú
lelkű kollegánk ama visszaemlékezéséből, mely egy szo­
morú ugyan, de hazafiságban magasztos korra emlékez­
tetett.
A szellemi táplálékból részünket kivéve, az erdó-
szentgvörgyi pap’ vendégszerető házánál gyűltünk össze,
hol bizalmas, barátságos beszélgetéssel töltöttünk el pár
órát és azon meggyőződéssel oszlottunk szét, hogy a papi
értekezleteken való pontos megjelenés és közreműködés
minden papnak nem csak alapszabály szerű, de erkölcsi
kötelessége.
Ki$s Ferenc,
gegesi ev. ref. pap.
meg akarták kötözni; tehát a homérosi ember tetteinek leg­
közelebbi, s őszintén ki is fejezett rugójával, az Önzéssel,
a kölcsönös szívességre való számítással, a mint erre, Chryses
pap is többször példát mutat. A műveltség mai fokán is,
bár van olyan emelkedett lelkű része az emberiségnek, a
mely a jót a krisztusi elv szerint úgy teszi, hogy ne tudja
a bal kéz, a mit a jobb müvei; egy része pedig a humánus
társadalom kötelességképpen, sőt élet-föladatképpen rótta ki
a jótettnek olyan gyakorlását, mely” viszonzásra nem számit:
mégis, ha a mai embert olyankor nézzük meg, a mikor
nincsen rajta a müveit társadalom elfogadott ruházata, az
önuralom és diszkréció; a mikor a naivság, vagy az indulat
közvetetlensége a lelket a maga valóságában állítja élőnkbe,
észrevesszük, hogy ma is az emberi tettek fő motívuma
az önzés. A gyeimekkel vele születik ez a tulajdonság; azt
mondja a társának: »Adj te is; ugy-e, én is adtam?« A
nép fia nem is tagadja a tisztességes önzést, t. i. azt, a
melylyel magának hasznot akar szerezni, de kárt senkinek
sem; s gyakrabban azt mutatják a tettei legönzőbbnek, a ki
az önzés gyanúját szóval leginkább elhárítani igyekszik. A
homérosi embernek pedig az van az ajkán, a mi a lelkében.
Másik gondolat, a mivel Thetis a kérését támogatja,
i ösztönzője. A legyőzött Ajax szégyenében megöli magát;
argosi nép meg ne botránkozzék; a büszke kérők attól tar­
 3S0. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tanak, hogy az öreg koldus legyőzi őket a nyillövésben;
Penelope szégyellené, ha ipjának nem tudna szemfedőt ké­
szíteni ; Helene megvetéssel tekint Párisra, hogy s'emmi sze­
mérmet nem ismer. Különben ez nem csak Görögországban,
hanem Rómában is igy volt; a római nép erkölcsiségének
legeiősebb alapja az önérzet, s az a nyilvános lelkiismeret
volt, melyet a cenzor személyesített meg. Valerius Max. szépen
fejezi ki ezen hivatal fontosságát: »Foglaljatok bár városo­
kat, hóditsatok össze népeket, országokra terjesszétek bár
hatalmatokat: ha a piacon és tanácsban nincsen helyén a
kötelesség-érzet, és szemérem: égig érhet szerzeményeitek
halomja, de biztos otthona nem leszen. A mi népéletünk­
ben is megtaláljuk ezt a vonást. A paraszt-leány nem veszi
oly zokon, ha azt mondják neki: »Te, megver az isten !«,
mint ezt: »Te, utolsó! Te, falu cégére!«
Mit válaszol Thetis Zeüs ismételt kérésére ? ígéretet
tesz. S a mód, a melylyel ezt teszi, ez a legszebb, s meg­
fontolásra legérdemesebb helye a jelenetnek. A fönségnek
ily találó kifejezését csak a bibliában találhatni (Teremtés
K . Zsolt.) Az istenek az Olympusra mennek, Zeüs megy leg­
eiül ; a többiektől külön, a ködbe vesző legmagasabb csúcsra
ül: az előadott kéTésre egy szóval sem felel, hanem némán
ül sokáig. Végre, nagysága és hatalma érzetében, ezt mondja:
»Fejemmel rábólintok, hogy bízzál szavamban, m ert... az a
szavam, melyet fejbólintással megerősítek, megmásíthatatlan,
nem csalfa, s nem marad teljesedés nélkül. Szólt, és sötét
szemöldökével intett Kronos fia; az ambróziás fürtök le­
omlottak az égi király halhatatlan fejéről, s megrendült belé
a nagy Olympos. Az epikus költő nem elemez, nem bon­
colgat ; sehol sincs abstrakció; a mi kedves, az az egész
megjelenésével van szemléltetve; a mi nagy, az a tettek
nagyságával érzékitve. Nem használ semmi nagy mondást •
nincs hatásvadászat; nem szavakkal fest, hanem helyzettel,
tettel, egész személyiséggel. Az Odysseia VI. énekének Nausikaa
jelenetében egy szót sem szól a családi szeretet bensőségé-
ről, a női kedély megilletődésérűl egy kedves idegen meg­
érkezte fölött, a gyermekkor édes álmai közt fölcsirázó sze­
relemről, a finom nőiességről, és szeméremről, a szives rész­
vétről, és asszonyi méltóságról: és mégis, mindez megvan
ott, a legszebb képben egyesülve. így van ez a fönségessel is.
Apollo jön, mint az éjszaka; három lépésben méri a világot;
Zeüs szemöldökével rengeti az Olympust. S a fönséges min­
denütt a legtermészetesebben van alkalmazva. Sokszor beszél
a költő istenekről; de ilyen nagyszabású képeket csak ott
használ, hol azt a cselekmény mintegy önkintelenül mondatja
vele. Ösztönszerüleg érzi, hogy a fönségesnek, mely a szer­
telen nagyságban és erőben rejlik, félemlitő a hatása; s ezt
a hatást mesterkéhséggel, célzattal minduntalan fölidézni,
célja-tévesztett dolog volna. Horatius is ezen kép hatása
alatt Írja: »Regum timendorum in proprios greges, reges
in ipsos imperium est Jo vis... cuncta supercilio moventis.«
Berzsényi szerint: »A te szemöldököd ronthat, s teremthet
száz világot.« Ez a hely adhatott alkalmat Otrixoli Zeüs-fő
megteremtésére (Szemléltetés), melyet a szobrászat történe­
teben csak Mikhel Angelo Mózese közelit meg fönségében.
Zeüs nagysága és hatalma az Iliasban több helyt van
találóan szemléltetve; erre szolgál maga ez a három jelző :
messzire dörgő, villámszóró, föllegtorlasztó. VIII. 5 — 27. meg­
fenyegeti az isteneket, hogy a ki az Ő akaratával ellenkezik,
azt leveti az Olympusról az alvilágba; ott is olyan mély­
47. szám.
ségre, a mennyire van az ég a földtűi; felszólítja őket, te­
gyenek próbát vele, ha van bátorságuk; kapaszkodjanak belé
egy aranyláncba mindannyian, s próbálják őt magát ennél
fogva lerántani: ha vájjon, képesek lesznek-e ? Ha pedig ő
megragadja a láncot, nem csak az isteneket, hanem a tengert
és a földet is elvonszolja vele, s a láncot az Olympuszra
csavarja, hogy tenger és föld a levegőben csüngjenek.
Zeüs fönségének festésere szolgálnak az olvasmány
további sorai is : »Az istenek mindannyian fölkeltek he­
lyeikről, s atyjuknak elébe mentek; senki sem merte ülve
bevárni közeledtét.« Zeüs szavára >megijedt a fölségés ökör
szemű Héra, erőt vett szívén, s szó nélkül leült; elször-
nyedtek az istenek mindnyájan .
Hogyan fogadja Héra az istenek közé érkező Zeüst?
Azzal a modorral, mely Hérát általában jellemzi. Mint hitves-
társ, férje hatalmából részt kiván magának; azt akarja, hogy
Zeüs minden szándékát közölje vele; s mivel ez nem en­
gedheti, hogy a világ ügyeinek rendezésébe női gyöngeségek
is befolyjanak, nem avatja be minden tervébe. Héra ezért
állandóan gyanakszik férjére, s perlekedik is, különösen, ha
észre veszi, hogy valaki titkosan beszélget vele. Pedig Ő is
rászedi néha az öreget, mint, például, a XIV. énekben, a hol
hízelgéseivel elaltatja, hogy, a míg alszik, a görögök győz­
hessenek. Zeus fontos ok nélkül nem is hallgat előtte el
semmit; mert nem szereti a házi békétlenséget.
Hogy végződik a kölcsönös harag ? Hefaistos, a sánta
isten, Zeüs, és Herá fia, panaszkodik, hogy apjának és any­
jának versenygése az istenek minden mulatságát elrontja.
Kéri az anyját, hogy engedjen ; mert az apja hatalmas ám
szerfölött. Ő is megpróbálta szembeszállani véle, de meg is
bánta; mert, ime, most is viseli nyomát a sántaságban. Úgy
ledobta a földre, hogy alig maradt benne lélek, mikor egy
nap teltével leérkezett. »Nem jó kikötni az öreggel, mikor
haragos.« Bort tölt az anyjának, hogy vigasztalódjék, s ko­
mikus kedveskedéseivel mosolygásra birja Hérát. Meg örvend ve
siet a vederhez, s egyre-másra tolt a többieknek is, sürögve-
bicegve, biztatva őket, hogy mulassanak. »Ellenállhatatlan
kacaj tört ki a boldog istenek között«, s ezzel fölszabadult
a jó kedv, a hatalmasok haragjának hatása alól.
III . A homérosi kor világnézete.
Nugyon alkalmas ez a jelenet a homérosi istenek meg­
ismerésére. Lakomára mennek az aethiopokhoz; aztán föl­
mennek a nagy égbe, az Olympusra, mely csúcsával a felhők
közé emelkedik, azért az istenek lakóhelye; Zeüs fél, hogy
felesége porolni fog; bemegy a házba, s az istenek föl­
kelnek előtte; Herá szóváltást kezd, hogy hiúságát ki nem
elégítheti; végül, megijed, s elhallgat; Hefaistos tréfái közbe
szólására a hangulat földerül, s mulatnak. Egy szerencsésen
végződő perpatvar; tehát, minden részletében emberi kép
Megvolt ebben a korban a fántázia ős-ereje; de minden
cselekvést, tehát, az istenek életének minden tevékenységét is,
emberi mintára szabott. Kettős természete van a homérosi
istennek : emberi tulajdonságokkal van felruházva; de, e mel­
lett az emberi szsnvedéstől, és korlátozástól mentve van;
dicsőségben, és hatalomban uralkodnak égen és földen. De
az emberi dolgokban való részvételük csak úgy volt érthető,
ha ők maguk is ember-módra élnek; mindenek felett pedig
családi életet, mert a családiasság vonása el volt áradva a
földön, égen, s az alvilágban.
 47- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Analógiák az istenekről. IV az istenek mulatnak, egy­
másra köszöntenek, s végre, megbékélnek. XIV. Herá el­
altatja Zeüst, hogy tervét meghiúsítsa. XV. Zeus fölébred,
megszidja Hérát, s kereken kijelenti, hogy Trója csak akkor
dőlhet meg, ha a görögök eleget bűnhődtek Akhilles meg­
bánásáért. XVIII. a hoplopoia jelenetének kezdete egészen
emberi k ép ; olyan, mint mikor a mi népünk azt meséli,
hogy a király arany-jászolhoz köti a lovát; a királyné pedig
arany-osztovátán szövi férjének a harisnyáját, sat.
Jellemző vonások az istenjelenetekben. Zeüs leginkább
Hérával civódik, mert Herá mindenben akadékoskodik; de
Zeüs sem igen mosolyog rája, sőt komolyan odaszól: »Meg­
éred, hogy egészen elfordul tőled a lelkem«; mig Athénére
és Afroditére mosolyogva tekint. Athéné nem ingerli őt ellen­
mondásaival; haragszik ugyan néha, de némán. Zeüs is, mint
Agamemnon a tanácsban, azért haragszik legjobban, ha valaki
a tekintélyét nyilvánosan kisebbíteni akarja. Mindig meg van
azonban őrizve az idylli jellem ; s a békesség Zeüs hatalom-
szavára bekövetkezik. Zeüs sem tagad meg olyan kérést,
mely terveivel nem ellenkezik; Thetis kedvéért elégtételt
szerez a fiának; de mikor a trójaiak már a görög hajókat is
fenyegetik, beszünteti a harcot. A költő a humoros jelene­
teket legszívesebben Hefaistos személyével köti Össze. Álta­
lában, olyan a nép gondolkozás-módja, hogy a testi hiba,
mint természetellenes, rá a fonákságával hat először; csak
mikor a reflexió kezd működni, akkor lép fel a szánalom.
Sőt gúnyt is idéz elő, ha a hibás testűnek lelki vonásai nem
rokonszenvesek. (Thersite II. II. Cerkó. Buda Hal.)
Könyörgés módja éppen úgy, mint az imáé, eltér a
miénktől. Thetis átkarolja baljával Zeüs térdét, jobbjával
pedig az állát fogja meg. Az istenek térdének az époszban
különös jelentősége van. Sokszor olvassuk: »az istenek térdén
fekszik«, vagyis, a jövő titka, bizonytalan, Ez a kép való­
színűleg a versenyekről van véve, a hol a koszom a pálya­
bíró térdén nyugodott.
Reáliák : ambrosia, nektár, ikhor; vedrekből merítették
az italt, hol bor és viz elegyítve volt.
Homérosi jelzők , melyek a tárgy legfeltűnőbb tulaj­
donságáról vannak véve, s egy-egy összevont hasonlatot tar­
talmaznak : villámszóró, messzedörgő, fellegtorlasztó, ezüst-
lábú, ökörszemü, fehérkaru. Többnyire állandók is ezek a
jelzők; sőt olyan helyzetben is megtartja a népköltészet, a
mely helyzethez már éppen nem illenek. Mikor Akhilles és
Agamemnon legjobban szidják egymást, akkor is ezt mondják •
»Dicsőséges Atreüszfi!«, s viszont: »Csakne ravaszkodjál,
isteni Akhilles.« »Gyulainé, édes anyám«, »Jó Detre.«
Lázár István.
Papi m eghívó.
Az alább hiteles másolatban közlendő két papi meg­
hívó eredetije Dáncs József, brassói épületfestő derék iparos,
és hitsorsosunk birtokában van, több családi okmánynyal
együtt.
Az első meghívó külcime: Tiszteletes Dancs Dániel
uramnak, a klopotivai ref. ekklézsia érdemes lelki-tanítójának,
illendő tisztelettel. Hivatalból, sietve. Klopotiván.
Tiszteletes uram!
A szászvárosi reformata szent ekklézsia második papi
stációja, mely néhai tiszt. Kovács József uram történt halála
által üresen maradott vala, nemes nagy-enyedi deák, Nagy
Sándor uram által kipótoltatván, minthogy a csak most tisztelt
33i .
Nagy Sándor uram, konzisztoriumunk és szent ekklézsiánk
kívánságára, külső országokra szándékozik kimenni, és az alatt
ekklézsiánk az isteni szolgálatban teljességgel hiányosságot
nem szenvedhet: oly véggel kívántuk ezen levelünk által
Tiszteletedet feltalálni, hogy ha tetszenék, az alatt az idő alatt,
a mig visszatérne, itten helyette papi hivatalt folytatni. Konzisz­
toriumunk invitálja tiszteletedet, és el is fogadja, mely maga
leendő meghatározásáról minket még ezen alkalmatosságtól
bizonyossá tenni, ne terheltessék. Reméljük, hogy Tiszteleted
ezen invitációnkat, melyre jó hire érdemesítette, nem fogja
megvetni annyival is inkább, hogy fáradsága méltóképpen
leendő megjutalmaztatása iránt tökéletesen affidáljuk, meg­
határozván pedig magát arra Tiszteleted, hogy ottan az ide
való megérkezése iránt tegyen rendelést. Maradván illendő
tisztelettel.
A szászvárosi d. konzisztorium 1807-ben, május 7-ik
napján tartott üléséből.
Tiszteletednek igaz jóakarói, a szászvárosi ref. konzisz­
torium : Borsos János, mpr. ref. első pap, Bonyhai S. István,
domest. kurátor, Vagy Ferenc, nótárius
II.
Zalathna, aug. 7. 1807.
Kedves tiszteletes uram !
Néhai papunk, tiszt. Keresztes József uram meghalá-
lozván, még eddig papunk nincsen.
Arra nézve kérjük tiszteletes uramat egész tisztelettel
és szeretettel, méltóztassék e mostani kérésünk és hivatalunk
meg nem vetni, ekklézsiánkba papnak eljőni. Mely kérésünk
és hivatalunk mellé ragasztottuk azt is, hogy micsoda bene-
ficiuraa legyen a zalathnai papnak, ezen konvencióval tudtára
adván, a midőn kegyes szeretetébe egész ekklézsiánkat aján­
lanék, illő tisztelettel.
Kedves tiszteletes uramnak alázatos szolgái: Makai
István, Görög János, a zalathnai reform, fuegens kurátora,
Baló Sámuel\ Áncikus János, konzisztoriális, Hajdú J á ­
nos, konzisztoriális, Jakab Zsigmond, konzisztoriális.
Külcim: Tiszteletes, tudós Dancs Dániel uramnak, a
Demes szászvárosi reformáta szent ekklézsia egyik érdemes
papjának, vagy lé vitájának, szokott tisztelettel, Szászvárosra.
Az első meghívó egész, a máspdik félivre van írva,
mindkettőn meglátszik a nyolcvannyolc esztendő.
Közli: Koós Ferenc.
= A néhai Pap Gábor püspök, halála miatt
Kolozsvárott e hó 21-éré elnapolt konventre egyházkerüle­
tünkből Budapestre utazott főtiszt, püspök, Szász Domokos,
dr. Kolozsvári Sándor, Deésy Gyula, Bartha Lajos és Pa-
rádi Kálmán.
= Kiss Áron, a tiszántúli egyházkerület püs­
pöke, és debreceni pap, folyó hó 22-én üli meg születésének
n y o l c v a n a d i k esztendejét. De mert akkor Kiss Áron
már Budapesten lesz a konventen, egyházkerülete, egyháza,
és tisztelőinek vég nélküli soka már e hó iS-án megjelentek
a sok érdemű, általánosan tisztelt, mindenki által méltán
szeretett ősz férfiú előtt, és kifejezték szerencsekivánataikat
különböző formákban, elismerő jegyzőköny, emlék-album át-
nyujtásával, de mindannyian nyíltan, őszintén, becsületesen,
és az agg patriárkhához méltó nagy tisztelettel. Itt, a távol­
ban, a mi lelkűnkben is megcsendülnek az írásnak szavai:
»A v é n e m b e r e l ő t t k e l j f 0 1, és az ő o r c á j á t
b e c s ü l d meg«, és e parancsot kivetköztetve parancs fór
májábúl, tisztelettel, és a kegyelet hódolatával hajtva meg
homlokunkat, csak meleg szivünket küldjük ez öreg minta­
képéhez a kálvinista-papoknak, azzal az óhajtással, hogy még
sokáig járjon előttünk életének főiemelő példájával.
= A ki püspökséget kiván, jó dolgot kiván.
A dunántúli egyházkerület püspöki székére már emlegetik
a jelölteket. Antal Gábor, ácsi lelkész; Cike Lajos, ó-szőnyi
 382 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
lelkész és esperes; Körmendi Sándor, hedrahelyi lelkész, és
Vályi Lajos, esperes, egyházkerületi jegyző, és jelenleg püspök­
helyettes azok, kiknek megadatott a szerencse, hogy derék­
voltuk felett összevesszenek a presbitériumok. Bárhogyan
üssön ki a választás, vesztes egyik sem lesz; nyer mindenik;
a lehetőség föltevése már magában is tisztesség.
= Az egyházkerület theol. fakultásának tanári
kara tisztában lévén magas hivatásával és erőinek tudatán
bán lévén, egyszerre oda áll, »in médiás rés.« és a telje
sitendő nemes munka öntudatával fordul a közönséghez és
hívogatja, hogy együtt, közös erővel, és egyesített akarat­
tal építsék istennek országát. Egyelőre négy felolvasó es­
télyről van szó, melyek a theol. fakultás dísztermében lesz­
nek megtartva nov. 27-én, dec. 4, 11 és i8-án, minden­
kor estve hat órakor. Az első estélyen főtiszt, püspök aa.
tart megnyitó beszédet; a felolvasásukat egymás után Po-
koly József, dr. Kecskeméthy István, Nagy Károly és Ke-
nessey Béla, tanárok fogják megtartani, melyek mindig
énekkel és imával kezdődnek és végződnek. A felolvasások
főtárgya: Jézus korának uralkodó eszméi, vallási és poli­
tikai pártjai. Kolozsvárt az ilynemű felolvasások szokatla­
nok voltak eleddig; de úgy véljük, hogy az idő alkalma­
tos volta, melyben a felolvasások tartatnak, a tárgy fon­
tossága, a cél szentsége és a közreműködők állása, irodalmi
neve, s az általuk kétségen kívül elérendő nagy siker oly
tetszést és eredményt fognak kivívni, hogy igen rövid idő
alatt annyira általánossá és közszükséggé válnak, hogy
népiskoláinkban a néposztály azon részére is be kell eze­
ket rendezni, mely most legkevésbé részesül erkölcsi okta­
tásban, a melynek pedig leginkább volna arra szüksége.
Csak előre a jól kiválasztott utón a cél felé, isten sege­
delmével.
= E m lékin n ep. Ez előtt egy esztendővel ragadta el a
halál Várkonyi Endrét, a sepsiszentgyörgyi »Mikó-kollegium«
egyik igen jeles képzettségű tanárát. A derék féjfiu élete
legszebb korában hunyt el a kollégium s általában az ok­
tatásügy nagy kárára. Most a boldogult tanártársai s a há­
H I V A T A L O S RÉSZ.
38 20 - 1S95. KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyi evang. református kollégium
mélt. t. Elöljáróságának.
A milleniumi kiállítás középiskolai alcsoportjában ki­
állítandó iskolai értesítők, írásbeli dolgozatok és rajzok be­
kötése tekintetében a vallás-, és közoktatásügyi magyar királyi
miniszter úrtól, 61,273. szám alatt, következő felhívást vettünk.
»Minthogy a csoport-bizottság kiváló súlyt helyez arra,
hogy a tárgyak ne csak tanulságosak, hanem külsőleg is csi­
nosak. Ízlésesek legyenek, érintkezésbe lépett Gottermayer
Nándor, fővárosi könyvkötővel, a ki a következő árak mel­
lett hajlandó a könyvkötési munkákat elkészíteni.
1. A nyolcadrét alakú értesítőt, egész angol vászonba
kötve, a sarkán arany címmel, kötete 80 kr.
Ugyanez a sarkán, és a táblán címmel, 1 frt. 40 kr.
3. Rajzalbum, negyediv alakban, egész angol vászonban
(körülbelől harminc lapuak), a táblán arany-felirással, 2 frt
20 krajcár.
4. Ugyanez, félives rajzlapoknak, 3 frt.
5. Rajztékák behajtásokkal, egész angol vászonban, a
táblán arany címfelirattal, negyediv alakban, 2 frt.
6. Ugyanaz, féliv nagyságban, 2 frt 80 kr.
7. Könyvalaku tokok füzetek számára, egész angol
vászonban, arany felirattal, nyolc centiméter magasságban,
1 frt. 50 kr.
8. Esetleg a rajzok cachirozása szürke lemezekre, negyed­
iv nagyságban, 15 krajcár.
9. Ugyanez, féliv nagyságban, 45 krajcár.
Ha valamely középiskola Gottermayer Nándor által
akarja készíttetni a táblákat, illetőleg a tokokat, akkor a
tárgyakat kellően csomagolva, a készítendő táblák és tokok
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
47 szám.
lás elöljáróság egyszerű, de szép és ízléses stilü emlékkő­
vel jelölték meg a sepsiszentgyörgyi ref. temetőben a sirt,
hol az elhunytnak hamvai nyugosznak s tegnap délelőtt 11
órakor emlékünnepet tartott a kollégium a simái. Ott volt
az előljáróóság, a tanári kar, a tanuló ifjúság s a városi
közönség soraiból előkelő résztvevők nagy száma A gyász­
ünnepélyt dr. Farnos Dezső, tanár vezetése alatt a kollé­
giumi dalkör gyönyörű, szabatos harmóniája nyitotta meg
a »Gályarabok énekével« s annak elhangzása után Benke
István, gimn. tanár mondott emlékbeszédet. Majd a kollé­
giumi dalkarnak »A bárd« cimü szép karéneke következett
s a megható gyászünnepély véget ért. Őszi napsugár fénye
rezgeti a sírokon s a verőfény derűje masolyogta be a
szomorú temetőt, melynek egyik néma lakója emlékezetét
a kegyelet hálájával ünnepelték meg.
= Biztos tudomásunk lévén arról, hogy boldog
emlékű N a g y P é t e r , püspök hátrahagyott egyházi beszédei
Szabó Sámuel, és Nagy Károly tanár urak birtokában van­
nak: legyen szabad megkérdeznünk a t. tanár urakat, hogy
miért hevertetik azokat a beszédeket asztaluk fiókjában, s
miért nem teszik egyházi irodalmunk közkincsévé r Néhai
dr Kovács Ödön huszonöt éves jubileuma alkalmával örömmel
hallottuk, hogy Nagy Péter beszédei rövid idő alatt meg­
jelennek, s azóta várva-várjuk. Quousque tandem ?! T ö b b
ref. lelkész.
Szerkesztői nyiltp osta.
== Junior. Gratulálunk a becsületesen végzett mun­
káért, melynek jutalma első sorban ott kell hogy legyen a
lelkiismeretben, az öntudatban. Azt a tollat eddig is kár volt
pihentetni; bűn volna, nem használni ez urán. A siker, minden
kétséget kizárólag, a miénk, mert az igazságot minden tisz­
tességes felsőség támogatja, és diadalra emeli, az idők tel­
jességében.
= N. A. urnák. M.-Bodon. A » H á l á s k ö s z ő ­
n é t e k bői « mielőbb mellékletet állitunk össze, és akkor
közöljük. Azt ^várjuk, hogy sok legyen; bár lenne több!
minőségének a kisérő levélben való megjelölésével, folyó évi
december 15-től 1896. január 15-ig terjedő időközben, Got­
termayer Nándor címére (Király Pál), (Lövész-utca 5. szám),
küldje be. A szóban forgó tárgyakat a csoportbizottság a
könyvkötőtűi átveszi. A számlákat, az átvétel igazolásával,
az egyes iskoláknak Gottermayer Nándor, könyvkötő fogja
megküldeni.«
Miről a méitóságos t. Elöljáróságokat tudomás, és ne-
taláni figyelembe vétel végett, értesítjük.
Kolozsvárit, 1895. november 11.
Pai'ádi Kálmán, Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
3S3S-1S95. FELHÍVÁS,
az összes ev. ref lelkész aahoz.
Az ausztriai értékű 20 kros esüst- és 4 kros váltó­
pénz az állampénztáraknál és hivataloknál már csak 1895.
évi december hó 3 r-ig fogadtatik el.
Különösen a szegényebb néposztály érdekében, szük­
ségét látjuk annak, hogy ezen körülményre a közönség új­
ból figyelmeztessék.
Ennélfogva felhívjuk összes tiszteletes lelkész aait,
hogy a lakosságot a szokott módon való hirdetés utján
figyelmeztessék, hogy a 20 és 4 krosok 1895. évi decem­
ber hó 3 i-ike után az állampénztáraknál, és hivataloknál sem
névértékben, sem anyagértékük megtérítése mellett többé
sem fizetésképpen el nem fogadtatnak, sem át nem váltatnak.
Kolozsvárt, 1895. nov. 12-én.
Márkus János, Dr. Kolosvári Sándor,
titkár. elnök-helyettes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXV. Évfolyam. Kolozsvárt*, 1895. November 28. 48. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉN.

E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi irod a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: KüJmagyarutca 9. sz.

nagyon nehéz megbontani, s ha nehéz, veszede­

Az egyházmegyék felosztása.
1.
Mindjárt egy éve lesz, hogy M a g y a r o s i
I s t v á n , zilahi pap, az egyházmegyék felosztása
mellett a zászlót kitűzte. De, hogy az eszme szülő
atyjára térjünk, elmúlt immár egy éve,
Lapunk szerkesztője azt megpenditette.
Az óta, úgy szólván, e kérdéssel csak a
népes szilágy-szolnoki egyházmegye foglalkozott,
a hol már az előkészítés stádiumában is áll az ügy,
a mennyiben az egyházközségek kebli tanácsai
most nyilvánítanak véleményt felőle.
A többi, nagyobb és kisebb egyházmegye,
mind ez ideig hallgatott, várva onnan az ered­
ményt, vagy a felsőbb helyről jövő kezdemé­
nyezést, holott ezen ügy nem csupán a szilágy­
szolnoki egyházmegye kebli ügye, hanem minden
egyházmegyét közösen érdeklő ügy. Hozzá szólani
tehát, nem csak szükséges, de közérdekénél fogva,
helyén való is. Hiszen, lehet, hogy ha most nem
mindnyájan helyeslik is; ha még az időt nem is
látják, egy avagy más okbúi, számára eljöttnek:
de, minden szó, minden felszólalás, pro et contra,
tisztázza a kérdést úgy, hogy majdan teljes vilá­
gosságban áll előttünk.
Ez okbúi kívánok én is hozzá szólani, s nem is
habozom jó eleve kimondani, hogy én, igénytelen
nézetemmel, a felosztás mel l et t foglalok
állást, még azon esetben is, ha mindjárt rám kiált­
ják is, hogy esperességre vágyom, holott addig
még sok víz lefoly a Szamoson !
De, midőn azon elvi kijelentést teszem, hogy
az egyházmegyék felosztását és szabályozását he­
lyes, és hasznos dolognak tartom: nem késem,
előadni azon indokokat is, melyek ezen meg­
győződést megérlelték bennem.
Mindenek előtt, általánosságban, azon ellen­
vetésre kívánok reflektálni, mely e kérdés tárgya­
lásánál Önkint is fölmerül: hogy a régi mesgyét
lemmel is járó, különösen az egyházi életben. Az
egyházmegyék határvonalait már évszázados mes-
gyék jelölik; a megszokás, egyes intézmények,
mind megannyi határ-követ képeznek, melyeket
még a hívek is jól ismernek, s melyeken túl
hogy nem lépnek.
Hát, ez tökéletesen igy van; de, ne feledjük el
a protestántizmusnak minden időkre szóló sar­
kalatos elvét: semper reformări debet. Azokat a
határvonalakat kívánták ez előtt százötven, két­
száz esztendővel; de az is igaz, hogy az óta a
viszonyok és körülmények szerint, közmegegye­
zéssel, módosítottak is rajta. Az egyházmegyék
keletkezése, és felosztása óta, magában az egy­
házi életben is számtalan változás történt; egyes
egyházak végképpen elenyésztek, más helyen újak
keletkeztek, s ha akkor helyes volt a felosztás,
az óta éppen a változások folytán, új b e o s z t á s
szüksége állott elő. Az állami, és a társadalmi
intézmények fejlődésével, az egyházi élet is nagyot
haladott, s ha az akkori viszonyok között könnyen,
és nehézség nélkül volt kormányozható az egy­
házmegye: ma, az egyházi élet fejlődésével, nem
megy oly könnyen.
Ezen változások közül csak egyet emlitek fel,
és ezt R á k o s i G y ö r g y : »Bőd Péter idejében,
és most« című tanulmányából veszem, a hol ez áll:
Bőd Péter ideje óta, tehát százötven év alatt,
az erdélyi egyházkerületben százhárom anya­
egyházközséget vesztettünk, melynek pótlásául
csak ötvenkilencet nyertünk«, megjegyezvén, hogy
ez adatok nem vonatkoznak a szil -szolnoki egy­
házmegyére, és romániai misszióra, melyek Bőd
Péter idejében nem tartoztak az erdélyi egyház-
kerülethez. (Lásd »Prot. Közlöny« 1892. évi 47.
számát) Kitűnik ebből, hogy ha Bőd Péter óta
történt is az egyházmegyék beosztásán némi vál­
tozás, de az oly kevés, hogy a mái beosztás alig
tér el az ő idejében levőtűi; pedig, az egyház­
 334- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
megyék arculatja, s a községek számaránya ma
egészen más, mint akkor.
Tehát, magasabb szempontok és érdekek kí­
vánják azt, hogy a helyesebb beosztást és ará­
nyosítást megtegyük, s a régi mesgyét meg­
mozdítsuk.
És ez érdekek között éppen első helyen áll
a kálvinista egyház megerősítése, s a magyar faj
megtartása. A kettő együtt áll, vagy együtt esik.
A z esést fönnebb szomorúan láttuk, s e látvány
kell, hogy sarkaljon a megtartásra, intenzivebb
munkára. E gy erős lánc-szemnek kell minden hí­
vünket az egyház testéhez kapcsolni, s e lánc­
szem nem lehet más, mint az evangyéliomi pro­
testáns hit. Ezt a hitet kell öntudatra kelteni,
mert manapság nagyon is befogta a közönyösség
rozsdája. Ha mi elmulasztjuk, az egyénnel együtt
elnyeli az oláhság, vagy elragadja a katholicizmus.
Mindkettő hatalmas ellenség; csakhogy mig az
első fegyver nélkül pusztít, az utóbbi hadi lábon
áll, s szüntelen ostromol. Minden egyes hívünkben
pedig kálvinista egyházunknak egy erőssége, egy
élő köve dűl ki, s a lelki szabadság egy kis
fáklyája alszik el.
Igaz ugyan, hogy azt az apostoli munkás­
ságot, mely a hívek vallásos hitének megerősí­
tésében, erkölcsi tisztaságának megteremtésében
áll, maguk a lelkipásztorok saját gyülekezeteik
körében is megtehetik de nekünk, a siker, és
az eredmény biztonsága érdekében, még egy más
jelszavunk is van, és ez: v i r i b u s u n i t i s ! Ez
a jelszó hozta létre, és teremtette meg a Papi
Értekezleteket; ez osztotta fel az egyházmegyé­
ket értekezleti körökre. Mert a dolog úgy áll,
hogy nem elég, mindig csupán a magunk tudo­
mányával traktálni híveinket; ők is éppen úgy
megvárják az újat, a változatost, a mint emberi
természetünk vágyik a társaság után, és óhajtja
az eszmecserét. Csakhogy eddig sem a gyüle­
kezet, sem a vezetők nem részesültek valami nagy
mértékben ebben a lelket felfrissítő, változatos
dologban, mert nem volt meg rá a kedvező al­
kalom. A vallásos hitet erősítő népies felolva­
sások csak most kezdődtek meg; a Papi Érte­
kezletek gyakoribb tartása csak most indult el.
Jótékony hatásukat még senki sem vonván két­
ségbe, a megindított akciót fokozni kell mindkét
irányban.
De, lehető-é ez a mostani beosztás mellett?
Nézetünk szerint, sikerre vezető, és megnyugtató
eredménynyel nem, mert ennek útját vágja a
48. szám.
távolság, melyet a kálvinista pap kicsinyke er­
szénye nem tud, nem képes túlszárnyalni. Hogy
az egyházmegyei gyűléseket évenkint egyszer-
kétszer, még a papok se látogatják rendesen,
ennek oka. első sorban, nem a buzgóság hiányá­
ban és érdektelenségben keresendő, hanem a nagy
távolságban, melyet, ha megtennének, pár nap
alatt egy havi fedezetük legalább is elkelne.
És ez nagy tényező, míg a papi fizetések meg
nem javíttatnak.
A z egyházmegyék arányosabb beosztásával,
ezen akadály igen nagy mértékben le lenne győz­
hető. A papoknak bővebb alkalma nyílnék arra,
hogy egymással érintkezzenek; a Papi Értekez­
leteknek nagyobb tere, hogy a közérdekű ügyeket
megbeszéljék, s a belmisszió terén egy egészen
új, eleven, és pezsgő életet teremtsenek. Ez élet
nyomában nem csak a kálvinizmus erősödnék
meg, de erőt nyerne a magyar faj, s lüktetne
a nemzeti érzület.
Ezen kérdésnél azt sem szabad figyelmen
kivül hagynunk, hogy a mostani egyház-látoga­
tásoknak a célja nem csupán adminisztrátiv, ha­
nem egyszersmind vallás-erkölcsi is. Az esperesek
felad ita nem csupán az egyházi ügy-, és vagyon­
kezelés megvizsgálása; sőt nem túlozunk, ha azt
mondjuk, hogy annak állapota felől igen sokszor
a benyújtott jelentésekből, számadásokbúl is meg­
győződést szerezhetnének: hanem első sorban a
vallásos élet emelése, a közönynek eloszlatása,
a netaláni sérelmek, panaszok bővebb kihallgatása.
A mostani rendszer mellett erre idő nem jut.
A z a könyörgés, az a lelkes beszéd, mely ilyenkor
espereseink ajkairól elszáll, csak keveset ragadhat
magával, mert alig pár presbiter hallgatja. Emlék­
szem még némileg a hármas vizitációkra, mikor
egyik »nagy hasú« pap (nálunk felé az volt a
szójárás: »jonek a nagy hasú papok«) prédikált,
hogy sereglett a nép a templomba. A hatás el
nem maradt, egyhangú foglalkozásából kiragadta
a népet.
A felosztás útján a vizitációknak ezt a ha­
tásos oldalát ismét vissza lehetne adni, mert nem
hiszem, hogy az esperes felszólítására szívesen ne
tartana egyik, vagy másik pap, itt, vagy ott egy-
egy alkalmi beszédet, természetesen oly időben
történvén akkor a vizsgálat, midőn a nép nincs
elfoglalva a szorgos mezei munkával. Ez a nap
innep számba menne abban a gyülekezetben, s
eredménye, bizonynyal, meglátszanék sokáig.
Vajda Ferenc.
 48. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 385

j kában, az élénkbe tűzött cél felé való haladásunk ut-

Révay Pál megnyitó beszéde. j ján egyesítsen, támogasson bennünket.
1
(A sepsii ref. egyházmegye okt. 31-iki Papi Értekezletén.) 1
! És most, engedjétek meg tisztelt barátaim, nem
A sepsi ev. ref. egyházmegyének 1895. ápril 3'án | hogy programmot mondjak, mentsen isten, de hogy
N.-Borosnyón tartott tavaszi, rendes tisztújító közgyű­ | legalább általánosságban, bárcsak főbb vonásaiban is
lésében, nt. elődöm és barátom, Zágoni Pál, papi, de j jelezzem azt az irányt, melyben munkásságunknak ki
főleg esperesi hivatalával járó soknemü teendőire való kell terjedni; hogy körvonalozzam a határokat, melyek
hivatkozással, lemondván elnöki tisztéről, az értekezlet között mozogva, az egyházpolitikai törvények által
közbizalma engemet hivott el az elnöki szék betöl­ adott uj helyzetben, úgy is, »mint az őrálló helyen«
tésére. szolgáló férfiak, úgy is, mint papi értekezlet, »az ő ter­
Én, mert az apostol szavai szerint, »akaratom va­ hét fölvéve« követnünk kell a »Mestert«, Jézus Krisz­
gyon a jóra«, a mint akkor is kijelentettem, azzal a jó tust, a ki tegnap és ma ugyanaz, mindörökké ugyanaz
szándékkal fogadtam el ezen érdemem fölötti megtisz­ lészen, előttünk ut, élet és igazság.«
teltetést, hogy a nekem adatott »talentumok« mértéke #
szerint, igyekezni fogok a tisztemből folyó kötelessé­ Fönnebb már érintettem, hogy az 1S94. évi
geknek megfelelni; de ha még sem tudnék megfelelni XXXI., XXXII, és XXXIII. egyházpolitikai törvények­
a ti várakozásaitoknak, azt ne az akarat, de a tehet­ nek 1895. október i-én történt életbeléptetésével, úgy
ség hiányának tudjátok fel. magyar nemzeti, mint általában vallásfelekezeti szem­
Ú gy de, tisztelt értekezlet, ha ezen kijelentésem pontból tekintve a helyzetet, eredményeiben, és következ­
jogosult volt akkor, annál jogosultabb ma. Hiszen az­ ményeiben, egy ma még megmérhetetlen és kiszámít­
óta, hogy megtisztelő bizalmatok az elnöki székbe ül­ hatatlan uj korszak küszöbére léptünk, melyen belől,
tetett, az egyházpolitikai törvények életbeléptetésével, minden nap, minden lépésnél, a törvény szelleméből, és
úgy a magyar nemzeti, mint általában vallásfelekezeti intencióiból folyó magasztos célok elérése, sok és
szempontbúi tekintve a helyzetet, egy következményei­ nehéz kötelességek teljesítése várakozik reánk.
ben ma még megmérhetetlen és kiszámíthatatlan uj A z örökkévaló isten alkotó kezéből minden te­
korszak küszöbéhez érkeztünk, melyen belől, minden remtett lény bizonyos célok megközelítésére, elérhetésére ;
nap, minden lépéssel, uj és a törvény szelleméből, inten­ bizonyos kötelességek teljesítésére nyer életet. A z Örökké­
cióibúi folyó magasztos célok elérése, sok és nehéz kö­ való istennek tehát bizonyos céljai voltak velünk, mi­
telességek teljesítése, betöltése várakozik reánk, akár kor alkotó kezeiből kibocsátott. A z istennek, a ki jó,
mint egyes ember, akár mint testületekben működő szent, igaz. bölcs, változhatatlan és örök céljai sem
tagra. És én, tisztelt barátaim, távol minden álszemé­ lehetnek mások. Tehát az isteni célok megvalósítására
remtől és szégyentől, becsületes, térfias nyíltsággal jelen­ kell szentelnünk egész életünket, »teljes szivünkből és
tem ki előttetek, hogy az uj helyzettel szemben, akár minden erőnkből.« Minthogy pedig nemcsak egy-egy
mint egyes ember, akár mint a díszes papi testület érte átomot képviselünk az emberiség nagy egyetemében,
kezleti elnöke, nagyon is érzem az én erőtlenségemet ; hanem polgárai is vagyunk egy államnak, fiai ezen ál­
nem tartom elég erősnek magamat arra, hogy elnöki lamot alkotó nemzetnek: amaz isteni célok által élőnkbe
tisztemből folyó kötelességeimet nemhogy a ti várako­ szabott kötelességek teljesítését, mint magyar állampol­
zásaitoknak, de a saját óhajtásomnak is megfelelően tud­ gárok, magyar nemzeti szellemben kell hogy fölfogjuk,
nám betölteni. és végezzük. És e részben kötelességeink, mint embe­
De hiszek abban, »a ki az erőtlenekben is meg- rek, papok és állampolgárok, a haza lángoló szeretete
dicsőitheti a maga erejét«, az isenben, kinek »oltára és az alkotmányos utón hozott, király által szentesített
körül forgolódó szolgák vagyunk« mindannyian. Hiszek törvények föltétien tiszteletében összpontosulnak. Mint
pedig azért, mert lelkesítő, felséges példák állanak emberek, papok és állampolgárok, hívei és igehírdetői
előttem arra nézve, hogy a jó ügy, az életre való esz­ vagyunk egy minden izében tősgyökeres magyar ke­
mék melletti tántoríthatatlan hűség, az áldást hozó resztyén felekezet, a helvét hitvallást követő evangé­
munka iránti szent lelkesedés csodákat mivelhet és a lium szerint reformált magyar anyaszentegyháznak,
legádázabb, legküzdelmesebb harcokból is győzelemmel melynek szolgálatában »áron is meg kell vennünk min­
kerülhet ki még oly parányi erő is, minő az enyém. den alkalmat« melyek által úgy az igehirdetés, mint
Éppen azért, mert erőtlenségem érzetének ilyen igaz társadalmi téren, üdve, java és felvirágoztatására nézve,
ismeretével állok előttetek, midőn e helyről, elnöki szé­ valamit tehetünk. És e részben tudnunk kell, tartozunk
kemből először üdvözöllek benneteket »Kérlek ayám- ismerni az eszközöket, melyeknek okos felhasználásával,
fiai, az Urban testvéreimet«, ajándékozzatok meg szi- mások jogainak sérelme nélkül, ott, a hol az egyes em­
vetük őszinte, jóakaró baráti érzelmeivel! A krisztusi ber ereje elégtelen, a velünk egy cél felé törekvők ere­
szeretet, melynek egyen-egyen hirdető apostolai vagy­ jével hogyan, mikor és hányszor kell egyesülnünk, hogy
tok s mely az apostol tanítása szerint: »nem gondol a célt megközelítsük; hogy papi értekezleteink ne le­
gonoszt, nem cselekszik álnokul, mindeneket hiszen, gyenek meddők; hogy a ti szives támogatásaitokkal én
eltűr, elfedez és a szívből soha el nem fogy«, ne fogy­ is, az elnöki székben, várakozásaitoknak mefelelhessek.
jon el irántam a ti szivetekből is; fedezze el az én (Vége következik.)
gyengeségeimet is és a reátok váró közös nagy mun*
 386. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az egyházmegyékből.
A z udvarhelyi egyházmegyéből.
Az udvarhelyi egyházmegye is a nagyobbak közé tar­
tozik. Élő bizonysága ennek, hogy őszszel is találunk tárgyat
eleget, a mi felett tanácskozzunk. Október 30— 31-ik napjain
tartottuk meg Őszi közgyűlésünket Székely-Udvarhelyen, a
kollégium nagy termében. Egyháziakon kivül, a világiak is
szép számban jelentek meg. Ott voltak mélt Sebessi Ákos,
algondnok, Somogyi István, Mikolci Károly, Kovács Gábor,
Gyarmathy Dezső, Máthé Pál, képviselők, hirdetve mintegy
a mi Örömünkre, hogy új, nehéz helyzetünkben készek, velünk
kezet fogni, s a nemes harcban támogatásukra számíthatunk.
Fél tiz órakor imádkozni mentünk a templomba, hol
Szász Károly, alsó-siménfalvi körlelkész aa. szépen átgondolt
könyörgéssel emelt az egek urához, s kért onnan áldást
munkálkodásunkra.
Templomozás után, kezdétét vette a tanácskozás. Es­
peres, aa. megnyitójában rámutat az egyházpolitikai törvények
által teremtett új helyzetre, minek következése lett egyház­
megyénkre nézve több, mint 2650 frt. veszteség is évenkint.
A legőszintébb liberális álláspotrul is lehetetlen, hogy némi
aggodalmat ne jelezzen, de, azért csüggedni, nem akar.
Szépen liivja fel paptársait a fokozott evangyéliomi munka
folytatására. A gyermekek, konfirmálók, ifjak vallásos erkölcsi
oktatását emeli ki különösen, a biblia-magyarázatokat melegen
ajánlja, eltekintve attól, hogy a törvény is kötelez erre.
Szóval, mi nagyon örülhetünk annak, hogy nálunk a belmisz-
szió első, és legbuzgóbb harcosa, az esperes.
Esperesi jelentés jelzi aztán, hogy Rugonfalva egyház-
község Holkó József, s.-lelkészt (Magyarországrúl) hivta meg
papnak, Magyarós Beke Albertét lévita-tanitónak választotta,
Petek pedig Bogdán Józsefet másod-tanitónak. Szívélyesen
köszöntve ezen új munkásait egyházmegyénknek, áttér az
elköltözőitekre. Először is mélt. Gyárfás Domokos, elhalt
főgndnokrúl emlékezik, kinek páratlan egyházi buzgósága,
fáradhatatlan szolgálata mindig őrizni fogják emlékét. Ér­
demei elismeréséül jegyzőkönyvi részvétet indítványoz, vala­
mint a néhai gyermekeihez részvétirat küldését, s a hely­
beli ref. kollégiummal együtt, gyász-istentisztelet tartását hozza
javaslatba. Mind ezek, a közgyűlés megalakulása után, ha­
tározattá emeltettek. Rajta kivül meghalt még Karácson
Mózes, etédi lelkész, a vidék kedvelt népszónoka.
A névsor olvasás rendén kitűnt, hogy a közgyűlési
tagok elég szép számban jelentek meg. Csak az a fájdalom,
hogy ez rendesen egy pár óráig tart. Úgy tűnik fel, mint
ha némelyek csak a pénzbüntetéstől félnének. Ilyen kényszer-
munkával már ez után pedig nem élhetünk meg.
A különböző kérvényi bizottságok kiküldése után, fő
jegyző, aa. tette meg alapos és kimerítő jelentését az egy­
házmegyei tanács működéséről. Ő sem tehette, habár eltért
a megszokott gyakorlattól is, hogy Gyárfás Domokos, néhai
gondnokunknak ne szenteljen egy lapot. Hiszen, egyházunk
hű harcosainak úgy sem adhat egyéb jutalmat, mint el­
ismerést. A sok fontos tanácsi határozat között, a népiskolai
vallás-tanitásra nézve fontos lépés az, hogy ez után minden
egyház lelkésze a vallás-vizsgára, ha a körlátogató el nem
mehet, egy közelben lakó lelkészt okvetlen hívjon meg,
s a vallás-vizsgák mindig innepélyesen, lehetőleg a tem­
plomban tartassanak.
48. szám.
Miután egy interpellációs ügy is elintéztetek, a le­
iratok kerültek elő. Furcsán hangzott, mikor a szilágy-szol­
noki egyházmegye azon határozata olvastatott, hogy a papi
fizetések érdekében küldött átiratunk egyenesen » t u d á s u l
s z o l g á l t « . Ez, más szavakkal, azt teszi: ad acta, vagy
levéltárba, papiros kosárba vele. Úgy látszik, még több egy­
házmegye bánt el ilyen formán átiratunkkal. Már pedig,
kicsinylőleg forgathatjuk szemeinket; lenézőleg kérdezhetjük:
johet-e valami jó Názárethbó'l, s aztán panaszkodhatunk,
mert régen megmondták: néma gyermeknek anyja sem
érti szavát.
Most esperes atyánkfia felhívja a közgyűlést, hogy
jelöljen a megüresedett főgondnoki állásra. Tiz percre fel­
függesztett gyűlés után, szavazatszedő bizottság jelenti, hogy
az összes szavazatok közül, kettő kivételével, első helyen
jelöltetett Sebesi Ákos, algondnok. A bizalom ezen egyhangú
nyilatkozata nem volt meglepő. Hiszen, ki érdemelte volna
meg e kitüntetést, ha nem az a férfiú, kit minden egyház­
megyénket érdeklő ügyben ott láttunk eddig is. Másod sorban,
Ugrón János jelöltetett, ki szintén méltán sorakozik előbbi
gondnok-társa mellé. Harmadik helyen, Mihály Pál hozatott
javaslatba, az egyházkerületi közgyűlés elé.
Fejes Áron, tanár, mint diplomás pap, és rendelkezés
alatti s.-lelkész, kéri az egyházmegyébe való bekebelezését.
Mivel a közgyűlés tagjai csak fölszentelt papok lehetnek,
gyűlésünk, abban a bizonyos tudatban, hogy kérelmező aa.
az egyházmegye utján, a legközelebbi alkalommal, kérni fogja
fölszenteltetését: örömmel kebelezi be. Bekebeleztetett még
Fejes Károly, hodgyai, Beke Albert, magyarosi, Viski Dezső,
siklódi tanítók, két utóbbi az esküt is letette, előbbi már
régebb fölszenteltetett.
Hogy soha el ne maradjon, újra a gyámintézet ügyéről
kezdettünk tanácskozni. Hosszas, beható eszmecsere, vitat­
kozás után, a feltett kérdésre, kimondotta a közgyűlés: ez
után nem lesz köteles senki, hogy belépjék a gyámintézetbe,
de, ha valaki az eddigi kötelezettségnek megfelel, ez után is
bevehető. A múlt közgyűlésről kiküldött kizottság utasittatik
az alapszabályok ily értelemben való módositására, az összes
ide tartozó munkálatnak nov. 30 ig való elvégzésére. Ezen
év december 31-ig e tárgyban külön közgyűlés hivatik egybe.
Bizony, most az ideje, hogy jól megfontoljuk ez ügyet, elég
legyen téve a szeretetnek, és az igazságnak is.
Nagy baja egyházmegyénknek a sok közpénztári hát­
ralék. Sokszor, sürgős fizetés esetében, kénytelen a pénztáros
még ideiglenesen a tőkéhez is hozzá nyúlni. Szomorú dolog,
hogy a legtöbb esetben éppen a tehetősebb egyházak nem
gondolnak fizetendőségeikkel. A közgyűlés, a kik 50 frton
felül tartoznak, felküldi az Igazgató-Tanácshoz, végrehajtás
elrendelése végett; minden hátrálékosra pedig kéri azon
rendelet alkalmazhatását, hogy az egyház tartozásáért a pap
felelős, s ha nem teszi meg e tekintetben a kellő lépéseket,
levonandó fizetéséből
A központ az egyházmegyéktől felküldött élő tőkét
nem mindig tudja felhasználni. Nekünk pedig sok a szük­
ségünk. Éppen ezért, egyik krajcárt egyházmegyénk vissza
kéri, fizetés nélküli hivatalnokai számára. Ide annál inkább
kellene, mert a gyengén fizetett papok ma-holnap Kénytele­
nek lesznek, minden közhivatal elől elzárkózni.
Másnap, jegyzőkönyv-hitelesítés után, esperes úr fel­
világosítására, a jövő év költségvetése helyben hagyatott.
 48- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Majd a különböző kérvények intézteitek el. Mire, esperes
atyánkfia, megköszönve a másfél napi ritka figyelmet, kéré
a további támogatást, a gyűlést berekeszti.
A közgyűlés osztatlan érzelmeit Somogyi István, kép­
viselő, aa. tolmácsolta esperesünk előtt, ki most is bebizo­
nyította, hogy új, nehéz helyzetünkben, ilyen emberre van
szüksége.
* $
Közgyűlés után, kezdetét vette nyomban az általános
Papi Értekezlet. Azaz, szinte elmaradt, mert először oda
kezdettünk vaia beszélni: ne tartsuk meg. De, esperes*elnök
ajánlatára, mert szabályhoz nem vagyunk e tekintetben kötve,
mert a fiókkörök jelentéseiket jövőre is megtehetik; mert
Udvarhelyen úgy is csak belső ügyeinkkel foglalkozhatunk;
mert más általános Értekezletek sem voltak a mostaninál
népesebbek: megkezdettük a gyűlésezést.
Először is útasittatott pénztáros, hogy a hátrálékban
levő számadásokat készítse el. Ennek felülvizsgálására bizott­
ság küldetett ki.
Darvai Lajos tagtárs kérdésére kimondatott: a ki tag­
sági diját be nem fizeti, a legszigorúbban kell az ilyennel
szemben eljárni. Mivel a tagsági dijjak az általános Érte­
kezlet pénztárába folynak be, nem ugyan minden fölmerült
költsége a fiókoknak, de a jegyzőkönyv kifizettetik, s val­
lásos iratot, a közpénztár terhére, ez után annyit hozatunk,
a mennyi az összes fiókoknak elégséges. Mert, megkívánom
jegyezni, hogy az általános Értekezlet magáévá tette az
udvarhelyi kör ama gyakorlatát, mely szerint, minden köz­
ségben megjelenése alkalmával, vallásos iratot oszt ki, lehe­
tőleg minden család számára. Mi úgy tartjuk, ez is egy csepp
az evangyéliomi munka végeden tengerében.
Ez után, alólirott ismertette a közelebbi másfél év
egyházi mozgalmait. Eszme csere csak ott keletkezett, mikor
konstatáltatott, hogy a házasok egyházi összeadásánál van
nak fogadalmasok, és többségben olyanok, a kik az eskü
mellett foglaltak állást. De, az eskü mellett ez alkalommal is
olyan érvek hozattak fel, a melyek annak szükségességét
kétségbe vonhatlanul bizonyítják. Aztán, ismertető felszóla­
lására, az Értekezlet a jövő gyűlésen e mozgalmak ismer­
tetését Fejes Áron, tanárra bízta.
Veres Ferenc indítványára, a kerületi Értekezlet tag­
sági dijj egy részét visszakérjük, a valódi életteljes szerv,
a fiókok erősítésére
Rendes pénztárosnak a helyettes Bedő András meg­
választatott.
Értekezletünket több világi nem rendes tag is végig
hallgatta. Többek között, Somogyi István, világi képviselő,
és alispán úr, az alsó fiókkörnek egyik buzgó támogatója;
Kovács Gábor, képviselő, orvos, parajdi egyházunk valódi
T A R C A.
K önyvism ertetés.
(Jób könyve. Átdolgozta, dr. Nagy Mór. Kolozsvárit, 1895)
Megvallom, egész érdektelenséggel vettem kezembe
e könyvet. Nem igen van bizodalmám az e fajta átdolgo­
zásokhoz. Már hozzá szoktunk, hogy ilyen esetekben egy régi
tárgyon alapuló modern költeményt kapunk. E könyv olvasása
közben, azonban, a legörvendetesebb csalódást értem meg.
387-
buzgó, valódi lelkes munkása. Ezeknek, és még egyházunk
számos tagjainak mikor elnökünk a figyelemért köszönetét
mondott, az Értekezlet egyhangú helyeslésével találkozott.
Bizony, mig dolgaink iránt a világiak is nem kezdenek
igazán érdeklődni: Bethesdánk tava nem mozdul meg.
Ezzel, eloszlottunk azzal a tudattal, hogy egy nehány
nap múlva, legtöbben újra találkozunk.
A következő hétfőn Össze is jött az udvarhelyi kör
Őszi Értekezletre, Szent-Lászlón. Éredetileg október 31 éré
vala tervezve, de a közgyűlés miatt innen elmaradt. Hanem,
az általános óhajtáshoz képest, ez után lehetőleg mindig a
reformáció emlék-napján tartjuk az őszi gyűlést. Tiz órára
tizen jelentünk meg. Harang szóra, a tűzoltók tisztelgő sora
között, templomba vonultunk, hol e kicsiny község, s még
egy nehány leány-egyházból való hívünk is megjelent.
Biró Áron, f.-boldogfalvi lelkész aa. egy hangulatteljes, lel­
kesen előadott beszéddel köté le a szép hallgatóság figyel­
mét. Templom előtt, szokás szerint, elnökünk üdvözölte a
népet. Mire vallásos iratot osztott ki a helybeli lelkész.
Ezen eljárásunk még mindig bevált. Jellemzően mondá egy
egyszerű földmives társának: b i z o n y , s z é p d o l o g ez.
Most a községi iskola termébe vonultunk, hol Veres
Ferenc, elnök rámutatva a jelen elszomorító, hátrányos, sok
tekintetben lealázó helyzetünkre: mégis, nem azt mondja
h á t r a , hanem e l ő r e , kitartásra buzdít. Tárgysorozat el­
fogadása után, elnöki előterjesztés során, mikor a vallásos
iratok beszerzéséről volt szó, ajánltatott, hogy azokat minden
tag egyházában is terjessze, mit, egyik kartárs tapasztalata
szerint, az iskolás gyermekek útján is lehet tenni. Az Érte­
kezlet a terjesztést, és annak említett módját, tagjainak
melegen ajánlja.
Ez után Fábián Márton, mátisfalvi paptársunk behatóan
ismertette a polgári házasságról szóló törvény három első
fejezetét, a régi házassági joggal kapcsolatban. Érdekes és
hasznos eszmecsere fejlődött ki a h i r d e t é s és h á z a s
s á g-k ö t é s tárgyalása alkalmával.
Az Értekezlet kimondotta, hogy az általános gyűlés
határozata értelmében, ez után minden pap, kinél az Érte­
kezlet van, egyháza történetét olvassa fel. Sok egyébtől el­
tekintve, már csak azért is helyes e gyakorlat életbelépte­
tése, mert Értekezleteinken mindenütt be szokott jőni legalább
egy pár helybeli, legtöbbször egyszerű falusi ember. Ezeket,
kétségtelenül, ezen tárgy érdekli leginkább.
A helybeli pap belső berendezését is megtekintvén,
barátságos ebéd után, eloszlottunk. Jövő tavaszon Kányádba
mesyünk- Lajos János,
bögözi ev. ref. lelkész.
Első örvendetes tapasztalatom volt, hogy egy élvezetes
olvasmányt olvasok.
Elkerülhetem, hogy a költemény szerkezetéről, tenden­
ciájáról szóljak. Elfogadjuk, hogy a szentirás egyik nevezetes
könyve, s mint drámai költemény, és tanköltemény, méltán
foglal helyet a világirodalom remekei közt is. Mintaszerű
szerkezetben, fönséges gondolatok hullámain, csodás tömör­
ségű nyelv-erejével halad célja felé: megoldani az isten
 333 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
világ-igazgatásának igazságosságát, a mi magában is méltó
eszme és tárgy a mű kiemelésére.
És ez a komoly kritika által magasra emelt bibliai
költemény, a melynek a szent könyvben már világi szem­
pontbúi is leginkább lehetne olvastatnia magát, teljességgel
élvezhetetlen, hogy ne mondjam, érthetetlen. Legalább is
mindegyre fejtörésekre van szükségünk, hogy a kapcsolatot
megtaláljuk, s akkor sem vagyunk nyugodtak, vájjon, helye­
sen találtuk-e meg?
Szerző első érdeme, hogy segített ezen, a mennyiben
Jób könyvét teljesen élvezhető alakban adta az olvasó kezébe.
Azonban, élvezetes olvasmányt csinálni valamiből, van
rá könnyebb, és nehezebb mód. A könnyebb szabad moz­
gással átírni a müvet szép, kellemes, és folyékony styiben;
a nehezebb mód : élvezetes olvasmányul magát az eredeti
művet nyújtani.
Hogy ezzel tisztába jöjjek, nem sajnáltam, a szerző
munkálatát egybe vetni a kánonikus szöveggel, s helyenkint
a héber szöveggel is, a mire képességet éreztem magamban
annyiból, mert Jób könyve theologus koromban éppen kivá­ tőle az igény: pótolni a szent könyvet. Sőt inkább, szolgálni
lasztott stúdiumunkat képezte.
És e fáradozásom közben szereztem meg második
örvendetes észleletemet.
A szerzőt az a magos ámbició vezette, hogy ne egy
modern Jóbot Írjon, hanem kezünkbe adja az eredeti, har-
madfélezer éves költeményt, ha nem is egyenesen a káno­
nikus könyvet.
Eltekintve attól, hogy egy kis szövegkritikába bo­
csátkozva, Elihu beszédeit, mint későbbi toldalékot, mun­
kája keretén kivül rekesztette, egyebütt mindig szigorú
szövegszerüséggel dolgozott, soraiban az eredeti mü kifeje­
zései, hasonlatai is visszacsengenek s csak ott tett hozzá
a magáéból, a hol a kapcsolat kedvéért helyes ösztöne
kényszeritette, de ekkor is alig többet egy két rövid sor­
nál. Szóval, szerző a költő és műfordító koszorújáért dol­
gozott. S hogy munkáját nem tekinthetjük műfordításnak,
azt csakis a mód és eszközök akadályozzák, a melyekkel
eljárt. A fordítás ugyanis nem az eredetiből való, a mi
sokak szerint lehet alapos hiba, s a munkát értékétől
fosztja meg. Szerintem nem. Elég megemlítenem, hogy ily
eljárással mennyi szép dolgot csináltak. Szerző előtt régi
és újabb keletű, magyar és idegen nyelvű fordítások áll-
lottak, s a jó fordítások a régmúlt idők termékét egy-egy
lépéssel már közelebb hozták a mostani emberhez, s a
dolgozatnak, a mely ezekből készül, megvan az előnye,
hogy világosabbá, a mai elmére nézve még bevehe-
tőbbé lesz.
Nyelvezete tiszta, világos, nemes egszerüségü s szer­
zőnek nagy ügyessége volt, hogy a bibliai könyv nyelvé­
nek erős szaggatottsága által terjengős kimagyarázgatásokra
nem engedte magát vezettetni. E tekintetben sikerült kö­
tött beszédben, s megjegyzem, kitűnő verselésben kevesebb
szóval, értelmesen elmondani azt, a mit szent könyvünk
1 követ: úgy, a magunk, és a köz megbotránkozására, leg­
az értelmes beszéd által megkívánt átmenetek nélkül, több
szóval, homályosan és prózában mond el. Sikerült a nél­
kül, hogy a jellemző kifejezéseket kárba veszni hagyta
volna, sőt ezek megtartására különösen gondolt.
Ezek mellett, a mit csakugyan nem hallgathatok el, j
mert nagy érdemül tekintem, fordítása bibliás zamatu. Ki j következő leiratot intézte Szász Domokos püspök aahoz:
tudta fejezni magát úgy, a mint a vallásos ember beszél: ' »Méltóságos Püspök Ur 1 Folyó hó 3-án kolozsvári tartóz-
48 szám.
a hívők nyelvén. Csak egy-egy mondaton érzik a túlságos
modernség, egészben eltalálta a nemes egyszerűségű bib­
liás hangot.
Bevégzem ismertetésemet egy reflekszióval. A katho-
licismus azt mondja, hogy mi a bibliát megtettük »papiros-
pápának.« Fontanés írja: »Egy szegény vadember, látva a
protestáns hittérítőt bibliával hóna alatt menni, felkiáltott :
íme, ezen embernek istene és mily isten! Zsebében hor­
dozza, mig a mieink a Maraeben (templom) vannak.« Csak
nem akarja a katholicismus az ő ítélőképességét annak a.
polinéziai vadnak ítélőképességével egy vonalba tenni. De
tény, hogy távol kell helyezkednünk a betű-inspiráció ta­
nától, a mely a szent szöveg minden szavát az isteni ih­
let csalatkozhatatlansági leple alá vonja. Nem dogmatikus
szempont indít, ezt mondanom, hanem az az aggodalom,
hogy »ne nyúlj hozzám «-féle theoriáKkal soha sem tesszük,
kedveltté a jelen idő embere előtt.
Ez pedig nagy érdek; erre törekedni kell.
A fordító szükszavulag megjegyzi, hogy »távol van
kívánt annak.«
E cél érdekében eredményesen dolgozott.
Valóban, szolgálatot tett ama törekvésnek, hogy a
biblia olvasását ilyen munkák segélyével, megkedveltethessük.
B ita y Béla-
Különfélék.
F ö l K é r é s .
Kell, hogy kérjem egyházainkat, papjaikat, hogy La­
punkkal szemben fennálló tartozásuknak eleget tenni, szíves­
kedjenek. Kell kérnem az esperes urakat, hogy a hozzájuk
elküldött hátrálékosok névsora szerint, őket fizettségük tel­
jesítésére figyelmeztetni, szíveskedjenek. Még egy hónap van
hátra, és új é v kezdődik mi lesz akkor, ha most nem
gondolunk a mára ?
Az egyházmegyékből, a mái napig, ennyi egyház van
hátrálékban a folyó évről: a vajdahunyadiból, 8 ; a gyula-
fehérváriból, 6; a n.-enyedibol, 19; a kolozs-kalotaibúl, 1 6 ;
a szil. szolnokibúi, 36; a dézsiből, 14; a székiből, 20; a
n.-sajóibúl, 7; a görgényiből, 16; a marosibúi, 34; a kükül-
lőibűl, 23; a n-szebeniből, 9; az udvarhelyiből, 26; az
erdővidékiből, 6 ; a sepsibol, 14; az orbaibúl, 7 ; a kézdiből, 6.
Ez a kimutatás mindenkit meggyőzhet, hogy ilyen pár­
tolással egy oly lapot fentartani nem lehet, melynek a szel­
lemi munka honorálására nem is gondolva, a tisztán tekh-
nikai része is sokkal többe kerül Azt nem tesszük meg,
hogy a hátrálékosak nevét kinyomassuk, de be fogjuk jelen­
teni az Igazgató-Tanácsnak. Ő rendelkezzék : fenn akarja-e
tartani H i v a t a l o s lapját, vagy nem ?
Becsületes munkát igyekeztünk végezni, nem hiúságból,
és nem anyagi jutalombúi, hanem az egyházkerület köz­
ügyéi. a vallásos élet felvirágzása, és a szabadelvű protes
tántizmus érdekében. Eddig hozhattunk valamelyes anyagi
áldozatot i s ; a jövőre nézve, erre nem vállalkozhatunk.
Ha mindenki megteszi kötelességét, úgy, itt állunk, és visz-
szük a zászlót elől; ha a nagyobb rész elhagy, vagy nem
közelebbről levonjnk a konzekvenciát, és elbúcsúzunk, a
szeretetünkkel táplált »Protestáns Közlönytűi«.
Kolozsvárit, novbr. 26. 1895.
S zá sz Gerő-
= Wlassics Gyula, közoktatási miniszter a
 48. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kodásom alkalmával örömmel vettem részt az erdélyi ev.
ref. theologiai intézet íelavatási ünnepén s ez alkblommal
megtekintettem az erdélyi ev. ref. egyház által létesített
theologiai intézetet s a prot. középiskolai tanárjelöltek szá­
mára azzal kapcsolatosan berendezett internatust. Nem mu­
laszthatom el, hogy ez utón is Méltóságodnak legmelegebb
koszönetemet ne fejezzem ki az intézet megalapítása és
szervezése érdekében kifejtett önzetlen és lankadatlan mun­
kásságáért. De egyúttal kifejezem elismerésemet az intézet­
ben tapasztalt rend és felügyelet felett is, és óhajtom, hogy
az intézet magas színvonalon maradjon. Fogadja Méltósá­
god kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. W l a s s i c s . «
= A Kolozsvárról elnapolt, és folyó hó 21-én
Budapesten folytatott egyetemes konvent folyó hó 23-án
bevégezte ülését. A mint a gyér, és szűkmarkú tudósítá­
sokból látjuk, a lelkészi özvegy-árvái gyámintézet alap­
szabályai véglegesen megállapittattak, és 1896. jan, i-vel
életbe is lépnek. Legyen érte istennek hála! A második
napon azt az Utasítást állapította meg a konvent, mely az
étetbe lépett egyházpolitikai törvényekkel párhuzamosan kö­
vetendő lesz Ha eddig kaptuk volna is meg, igen jó hasznát
vettük volna; most is kívánatos, hogy mielőbb kezeink közt
legyen, mert ha a kezdete valaminek, mint a lápok vize,
szerte folyik, nehezen lesz abból méltóságos folyam. Az
utolsó napon iskola-ügyek tárgyaltattak, és államsegély iránti
kérvények, ezek között a kolozsvári, zilahi, sz.-udvarhelyi,
és m-vásárhelyi kollégiumok kérvénye is. Ezek után, a szo­
kásos ima, és az elnökségnek mondott köszönet után, a kon­
vent i ülések bezárattak.
= Az első vallásos estély igen díszes közönség
jelenlétében tartatott meg a theol. fakultás dísztermében,
folyó hó 24-én estve hat órán kezdve. Kenessey Béla, Kecs-
keméthy István, és Pokoly József, theol. tanárok vevén részt
a vallásos előadásokban : magától értetődik, hogy ez estélyek
iránt a rokonszenv már ez első alkalommal is igen előnyö­
sen nyilvánult, és a jelen voltak a legnagyobb megelége­
déssel, és lelki megnyugvással távoztak, hisszük, hogy azzal
az elhatározással, hogy a legközelebbi alkalommal nem csak
maguk lesznek ismét ott, hanem az eszme terjesztése által
másokat is fognak vonzani. Ismerni véljük ez estélyek célját;
nem vagyunk tévedésben ama szép hivatás felől, melyet be
kell tölteniük : affelől nem vagyunk egészen tisztában, hogy
az estvéli hat óra nem igen késő-e; és hogy a vasárnap
helyett, holott délelőtt, délután templomi isten-tiszteletek
tartatnak, nem volna-e célszerűbb más ; apókra helyezni át ?
Gondolunk az ellenvetésre is, hogy ez estélyek részben azok
számára is valók, kik még vasárnap sem járhatnak temp­
lomba; ám, Kolozsvár nem oly nagy város, hogy a gyár-,
és ipar-telepekre gondoljunk, és ha a legalkalmatosabb időt
választjuk ki, kétségen kívül, igen sokat fognak ez estélyek
nyerni az általános megismerésben, a tettleges látogatásban,
és igy céljuk elérésében. Azt hisszük különben, hogy a gya­
korlati élet meg fog tanitni sok mindenre. Egyelőre melegen
üdvözöljük, s óhajtjuk, hogy a várt jó eredmény igazolja
az önzetlen, nemes törekvésű munkálkodást.
= Nyilatkozat. E becses lap 47-ik számában
» T ö b b r ef . l e l k é s z « aláírással azt a kérdést intézik
Szabó Sámuel tanár úrhoz és hozzám, hogy a b e. Nagy
Péter püspök hátrahagyott egyházi beszédeit, melyek biztos
tudomásuk szerint, a mi tulajdonunkban vannak, meddig
hevertetjük asztalfiókjainkban s miért nem adjuk közre?
Az érdeklődők tájékoztatására a magam részéről szükséges­
nek tartom kijelenteni, hogy b. e. dr. Kovács Ödön, ki
e beszédek egy részének sajtó alá rendezésével éltének
utolsó idejében foglalkozott, a kiszemeltek közül tiz dara­
bot e l o l v a s á s v é g e t t átadott volt nekem, de az ő
halála után én azokat a tulajdonos, Szabó Sámuel tanár
urnák most visszaszolgáltattam. Hogy kiadásukkal mi lesz,
arra nézve semmi tájékoztatással nem szolgálhatok, de hi­
szem, hogy e felszólalás is siettetni fogja megjelenésüket.
Kolozsvárit, 1895. nov. 25. N a g y K á r o l y , theol. tanár.
389-
= A Protestáns Irodalmi Társaság tagjaihoz
az igazgató-választmány nevében és megbízásából azzal a
kéréssel fordulok, hogy folyó évi tagsági dijjaikat, és az
előző évekről fennálló hátrálékukat a Társaság pénztárno­
kánál (Bendl Henrik, Budapest, Deák tér 4 sz.) minél előbb
befizetni szíveskedjenek. A Társaság hátraléka közel tízezer
írtra rúg; oly összeg, melylyel a Társaság nagy dolgokat
művelhetne; oly összeg, melynek hiányát érzékenyen meg­
sínyli a Társaság tevékenysége. Legutóbb a »Koszorú« tiz
első füzetének nyomtatása költségeit a »Károlyi-alap« tő­
kéjéből kellett fedeznünk, s a folyó évi könyviiletmény
kiadását is a hátralékok befizetésétől volt kénytelen füg­
gővé tenni az igazgató-választmány. Ezért ismételten kérem
és sürgetem a Társaság hátralékosait, siessenek eleget tenni
önkényt vállalt kötelességüknek, és késedelmezésükkel
ne bénítsák meg a Társaság tevékenységét. Budapest, 1895.
november havában. S z ö t s F a r k a s , mint az Irodalmi
Társaság titkára.
== Megdöbbentő hir. A Budapesten megjelenő »P ro­
testáns E gyházi és Iskolai L a p « szerkesztője és kiadója
ezzel a felhívással fordulnak a magyar protestáns közön­
séghez. »Lapunk válság szélére jutott; a lenni, vagy nem
lenni kérdése előtt áll«, s felszólitnak minden igaz protes­
táns embert, hogy anyagilag támogassák a lapot, különben
meg kell szüntetniük. íme, ide jutott a Török-Székács-Ballagi
által alapított, fentartott, és annyi dicsősséges harcot vívott
lap, hogy harmincnyolc évi pályafutása után részvétet kér,
és támogatást, más különben le kell mondania az élet jo ­
gáról. És csak úgy elgondolkozunk. Micsoda megbabonázás
az, mely erőt vett az emberi sziveken, az emberi lelkeken,
hogy ajkunkon van a szabadelvüség minden viszonyok kö­
zött, de a feltételeket, de a fegyvereket megadni, melyekkel
a szabadelvüség biztosan kivívhatná győzedelmét: hajlandók
nem vagyunk ? Felkérjük egyházkerületünk vagyonosabb lelki-
pásztorait, hogy fizessenek elő haladéktalanul e lapra, mely­
nek megbukása szégyenfolt lenne az egyetemes protestáns
egyházra, és veszteség a szabadelvű eszmék terjedésére. (Hát,
a »Prot. Közl.«-nek nem ez a sorsa? Szerki)
= Templomszentelés. A sz.-szolnoki egyházme­
gyébe kebelezett szeő-demeteri kisded egyház örömünnepet
ült folyó hó 17-én. E napon szentelték fel ugyanis régi
már-már ósszeroskadt, de újból megerősített templomát Az
élőének után, Bartha Dezső, e. m. főjegyző, tasnádi lelkész
lépett a szószékre s mondott mindenkit fölemelő gyönyörű
imát. Ezután Csák Aladár, peeri lelkész minden izében si­
került alkalmi beszéde következett, Esdrás Y 11. alapján.
Mi a mennynek és földnek istenének szolgái vagyunk és
újonnan megépítjük e házat, mely ennekelőtte sok eszten­
dőkkel építtetett volt. Az urvacsorai beszédet s végmegál-
dást Csák Emil, Pele-Kesz, Érkőrös, Szeő-demeter körlel.
késze tartotta. Keresztelés és esketés nem volt végezhető-
Ezzel elmúlt a nevezetes ünnepély, de emléke megmarad
a hívek lelkében. Örokemlékü lesz ez ünnepély annyival
inkább, mert csikszentsimoni L a k a t o s I d a úrnő egy
remekművű 12 változatú orgona-harmoniumot ajándékozott
kicsiny templomunknak. Anyagi értéke 7 — 800 írt, de ne­
künk sokkal értékesebb, mert hiszen a fenkölt gondolko­
zás, nemes érzés megnyilatkozása az ő részéről és buzdító
példa nekünk. E nemes tett nem szorul dicséretre. Az ün­
nepély után fényes és kedélyes lakomára Kölcsey szülő­
házába tértünk, hol ismét a mi jókedvű adakozónk vendé­
gei valánk. Emlitni is felesleges, hogy a nap eseményei­
hez méltó felköszöntőkben sem volt hiány. Érdekes meg
említeni, hogy Kölcsey e templomban kereszteltetek meg.
1790. aug. 9-én. Az akkori fogyatékos vezetésű anyakönyv­
ben ez aktusról ez áll: In anno 1790. Tempore Michaelis
Makódi Pastoris Baptisati. Tekintetes Kölcsey Péter ur
fiát, F e r e n c e t kereszteltem 9. augusti, keresztanyja T.
Mihálydiné asszony. Úgy az adakozó nőnek, mint a közre­
működő lelkész uraknak, e helyen is koszönetemet nyilvá­
nítom. C s á k E mi l , körlelkész.
 390 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
H I V A T A L O S RÉSZ.
3889-1895. KÖRLEVÉL,
valamennyi ei'd. ev. ref kollégium m. t. Elöljáróságának.
A közoktatási magyar királyi miniszternek folyó évi
62,941. szám alatt kelt intézménye nyomán, felhivjuk a mélt.
t. Elöljáróságot, hogy a hatósága alá tartozó ama közép­
iskolai ösztöndíjas tanulóknál szóló kimutatást, kik a folyó
tanévben iratkoztak be, és a közoktatásügyi kormány ado­
mányozásához tartozó ösztöndíjat élveznek, mielőbb hozzánk
fölterjeszteni, méltóztassék.
Feleletet még abban az esetben is várunk, ha ilyen
ösztöndíjas tanulók nem iratkoztak volna is be.
Kolozsvártt, 1895. november 19.
Parádi Kálmán, Domokos Antal’
tanügyi előadó. elnök helyett, ig.-tanácsos.
3949— 1895- FELHÍVÁS,
mindenik egyházmegye nt. espereséhez, mindenik püspöki
vizsgálat alatt álló egyházközség tiszteletes t. Tanácsá­
hoz és az összes kollégiumok mélt. Elöljáróságához.
Az egyházkerület pénztárából, különösen az év vé­
gén és év közepén kifizetendő illetmények felvétele körül
gyakran előfordulván azon kellemetlen eset, hogy a jogo­
sultak illetményeiről szóló nyugták az egyházmegyékből
némelykor elkésve és több alkalommal nem együttesen, ha­
nem két-három Ízben küldetnek fel s e miatt a pénztári
számfejtés és könyvelésre szükséges munka csak az illet­
mények kifizetésére meghatározott idő meghosszabbitásával
volt elvégezhető és igy a jogosultak illetményeiket csak
elkésve kaphatták meg: Igazgató-Tanácsunk szükségesnek
tartja, jó előre figyelmeztetni a cimzett egyházi hatóságo­
kat a következő szabályok megtartására:
1. A nyugtakiállitásra jogosultak figyelmeztetendők,
nyugtáiknak az esedékesség idejét megelőzőleg legalább
három héttel leendő kiállítására és a láttamozásra jogosított
esperesi, püspöki, iketve, gazdaságfelügyelői hivatalhoz oly
időben leendő felterjesztésére, hogy onnan legkésőbb, az
esedékességet megelőzőleg 15 nappal a nyugták az egy­
házkerület pénztárába beküldhetők legyenek.
2. Minden nyugta csupán csak a láttamozó egyházi
hatóság által küldhető be az egyházkerület pénztárába,
mert az egyes személyek által külon-külön bemutatandó
nyugtákra a pénztár nem fog fizetést teljesíteni.
3. Mindazon hatóságok által, honnan legalább 2 drb.
nyugta küldetik be, a nyugták 2 példányban kiállítandó
kimutatásba foglalva terjesztendők fel, melyek egyike a
pénztár által visszatartatik, másika pedig az illető beküldő
hatóságnak, vagy pénztárnak kísérő irat és ellennyugta
gyanánt visszaküldetik.
4. Az előző pontban jelzett kimutatásnak a követ­
kező rovatokat kell tartalmaznia:
a) folyó szám, b) az illetményre jogosult neve és la­
kása, c) az alap megnevezése, melyből az illetmény jár,
d) azon idő jelzése, melyre a fizetés teljesítendő, e) az
esedékes illetmény Összege, f) a levonandó összeg, g) a
a készpénzben kiadandó összeg és h) jegyzet.
Itt megjegyezzük, hogy azok részéről, kiknek fizetés­
előleg, nyugdijintézeti tartozás, vagy bármi más címen, az
egyházkerület pénztárával szemben tartozásuk áll fenn, a
fizetési könyvecske, vagy ellennyugta minden alkalommal
az illetményről szóló nyugtához csatolandó, miv^l ennek
hiányában az illető nyugta nem fog folyósittatni.
A 4-ik pontban jelzett kimutatásba m indenegyes
nyugta külön-külón sorolandó fel és csak az esedékes il­
letmény összege írandó be, mert a levont és a készpénz­
ben kiadandó összegek rovatát az egyházkerületi pénztáros,
illetve, ellenőr fogja kitölteni.
Az év végén utólagosan kifizetendő nyugták a kö­
vetkező évre előlegesen fizetendő nyugtáktól elkülönítve,
külön-külön kimutatásba foglalandók.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
48 szám.
Végül, értesítjük a t. címzetteket, hogy a jelzett ki­
mutatások Igazgató-Tanácsunk kiadóhivatalánál darabon kint
3 krért megrendelhetők.
Kolozsvárt, 1895. nov. 22-én.
Kádár János, Domokos Antal,
s.-titkár, h. számvevő. ____ ig.-tanácsos, az elnök helyett.
3980— 1895. KÖRLEVÉL,
valamennyi érd. ev. ref. kollégium m. t. Elöljáróságának.
Tudomás, és miheztartás végett tudatjuk, hogy a köz-
oktatásügyi magyar .királyi minisztérium folyó év nov 14-én,
62,519. szám alatt kelt intézvényével a kolozsvári főgimná­
ziumnál folyó év dec 21-én megtartandó javító érettségi
vizsgálatokhoz, az 1883. évi XXX. törv. cikk 23. §-ból ki­
folyólag, dr. Öreg János, debreceni ev. ref. főiskolai tanárt
küldötte ki kormány képviselőül.
Kolozsvártt, ’ 1895. november 25.
Parádi Kálmán, Dr. Kolosvári Sá?idor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
1284-1895 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi egyház­
megyébe kebelezett 1 i s z n y ó i egyházközség k á n t o r ­
t a n i t ó i állomására, ezennel pályázat hirdettetik.
J a v a d a l o m : gazdasági épületekkel ellátott tisztes­
séges lakáson kívül, egyházhatósági becslés szerint, 226 írt.
35 kr. értékű kepe és kánonika-porció haszonélvezete, s ezen
felül, az egyház pénztárából évi 100 frt. tanítási dijat élvez
mind addig, mig az iskolának már illetékes helyéről kilá­
tásba helyezett államosítása megtörténik; mikor a meg­
választandó kántor-tanító a kántorságért a jelzett kepejava­
dalom megtartása mellett, állami iskolai tanító leend
Pályázati határidő december 10. Folyamodványok
nt. Z á g o n i Pál , esperes aához, Nagy-Borosnyóra küldendők.
Kolozsvártt, 1895 nov. 26 Szász Domokos,
____ érdélvi cv. ref. püspök.
732-1895. m e g h ív ó , é s k ö r l e v é l .
A küküllői ev, ref. egyházmegye folyó év dec 12-én,
d. e. 9 órakor Papi Értekezleti, dél után özvegy-árvái gyám­
intézeti gyűlést fog tartani D.-Szent-Mártonban, a szokott
helyen, mely gyűlésekre t. paptársaimat, és az érdeklődőket,
van szerencsém ezennel meghívni
A Papi Értekezleti gyűlés t á r g y a i . 1. Elnöki meg­
nyitó. 2. Isten-tisztelet, tartja Zayzon János, ref. lelkész.
3. A fiókkörök évi működéséről jelentés, az elnök által.
4. Pénztári jelentés, és az 1896. évi költségelőirányzat meg­
állapítása. 5. Könyvtári jelentés. 6. A fiókköröktől ide utalt
müvek felolvasása. 7 Lehető más kebli ügyek, és indítványok.
A gyámintézeti gyűlés t á r g y a i . 1. Elnöki megnyitó.
A felügyelő bizottság jelentése. 3. Számadások felülvizs­
gálása, és hitelesítése. 4. A felmerülő kebli ügyek elintézése.
Tisztelt paptársaim figyelmét e helyen is. felhívom a
következőkre ^
1. A közalap-tartozások, valamint minden fizetendő-
ségek felszedésének most van a legalkalmasabb ideje: azért,
hivatalosan utasítom paptársaimat, hogy azo£ felszedését
szorgalmazzák, és úgy az orsz. közalap, mint egyházmegyei
tartozásaikat fizettessék be egyházaikkal.
2. A pénztáros jelentése szerint, több pap hátrálékos
az esketett párok után fizetendő 40 — 40 krajcárokkal, hiva­
talosan felkérem az ilyeneket, hogy egész folyó év okt. i-ig
terjedőleg, minden általuk egybeesketett házaspár után a
40 krajcárokat pénztáros aa.-hcz haladéktalanul küldjék be.
3. Felhívom paptársaimat hogy a temetkezési alapba
évi járulékaikat Kakasi Márton, pénztáros úrhoz befizetve,
könyvecskéjüket váltsák ki, a kik még ezen kötelezettsé­
güknek eleget nem tettek.
V.-Gálfalva, 1895. nov. 18. Kovács Elek,
református esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. December 5.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I V É N.
E lőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 kr.
Az egyházmegyék felosztása.
11.
Azon indokok felsorolásában, melyek, né­
zetünk szerint, az egyházmegyék arányosabb fel­
osztását sürgetik, rámutatván előző cikkünkben,
némely általános érdekű változások mellett, a
vallás-erkölcsi élet megerősítésére, és a társas
összejövetelekből származó jótékony hatásra: most,
a sorozatban tovább haladva, elsőbben is, az
a d m i n i s z t r á c i ó v a l kívánunk foglalkozni.
Hogy az adminisztráció mily nagyra nőtte ki
magát, s az egyházi életben mily fontos szerepe
van, azt mondanunk sem kell, mert mindnyájan
Írjuk a jelentéseket, készítjük a statisztikát, leve­
let váltunk egy dologban kétszer-háromszor. Ám,
ezt a munkát mi, a nem hivatalos személyzet,
még bírjuk, s végezzük is espereseinknek nagyobb,
vagy kevesebb megelégedésére: de, mind azt, a
mit mi bejelentünk, a miben véleménye, tanácsot
kérünk, azt az espereseknek kell feldolgozniok,
arról tudatni minket, s referálni a központnak.
Ha a mi iktatói számunk fölmegy két-három százra:
az espereseké eléri a két-három ezeret. Már most,
ha az esperesek nagyobb lelki tulajdonsággal meg­
áldott egyének is, és ha a gyakorlati életben szer­ !
zett bő tapasztalatuk könnyít is abban az óriási
munkában, de, elvégre ők is emberek, s fizi­
kumok alá van vetve a szervezeti gyöngeségnek,
s megkívánja a pihenést. De másfelől, az egyház­
megye dolgain kívül, mindenik még egy egyházat
vezet, s a legtöbbször népes egyházat, a mely
szintén elegendő dolgot ad; és ezen kívül, még
családjuk is van, a melynek testi-lelki szük­
ségeiről gondoskodni, szintén első sorban kötelesek.
Szinte mondani is felesleges, hogy ezt a nagy
kiterjedésű, az egész egyházmegye életét felölelő
munkát végezni, és jól végezni, óriási erő-meg-
feszitésbe kerül. Ha netalán még itt-ott találtat­
nék is restáncia: azon csodálkoznunk, nem lehet.
49. szám.
Szerkesztőségi irod a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők: Kölmagyarutca 9. sz.
j Ily nagy, sokszor éppen sablon szerű munka mel-
[ lett, jobbjainak alig marad idejük arra, hogy a
1 hitélet erősítésére is gondoljanak, vagy éppen
hivatásukból kifolyólag, valamit tegyenek is. Pedig,
ha elvesz a nyáj, nem lesz mit kormányozni.
Az esperesi hivatalról szólva, azt sem szabad
figyelmen kívül hagynunk, hogy e temérdek mun­
káért járó, némileg mellékes javadalom is, az új
törvények életbe léptével, megszűnt. A dispen-
zációk, és a házassági válópörök többé nem
jövedelmeznek. Ez pedig, ez előtt, nagy tényező
volt. Ha a folyton szaporuló munka mellett, a
helyzeten nem változtatunk, ma-holnap oda jutunk,
hogy alig akad arra termett ember, ki az es-
perességre vállalkozzék.
E változást szintén az egyházmegyék fel­
osztásával lehetne eszközölni, úgy, hogy a munkát
több egyén között osztanók meg.
És itt, eljutottunk a kérdésnek azon pont­
jához, hol a megoldási nehézségeknek egész so­
rozata tárul elénk. Mert, a mily könnyű dolog,
a felosztás elvi oldalát hangoztatni, éppen oly ne­
hézségekkel jár a gyakorlati kivitel. Nem tagadjuk,
hogy e kérdésnél is sok mindennel számot kell
vetnünk, ha az életbe át akarjuk vinni.
A mi a felosztásnak s z e r v e z e t i oldalát
illeti, azt el se tudnók képzelni másképpen, csak
úgy, hogy a kisebb részekre osztott egyházmegyék,
a meglevőknek mintájára, ugyanazokkal a jogokkal,
ugyan azzal a személyzeti beosztással alakuljanak
meg, mint a melyekkel a mostaniak bírnak, kü­
lönben az egész felosztásnak nem lenne értelme.
Vagyis, a mely egyházmegye két-három, avagy
több részre osztatnék, mindenik rész önállóan
szervezkednék, alakitná tisztviselői karát, s válasz­
taná meg gondnokait, sat. Természetes, hogy
mindenik rész új nevet is nyerne. (Erre alább
még rá térünk.)
Az ekkint megalakult egyházmegyék, a fenn­
álló szabályok, rendeletek és törvények szerint
 392 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kezdenék meg, és folytatnák működésüket. Mindenik
egyházmegyéből a kiszakított kisebb rész, kötelezve
lenne, alávetni magát azon általános határozatoknak,
melyek az anya-egyházmegyében kötelezők voltak.
Az egyházmegyei kormányzásban nehézség,
zavar világért sem állana elő, mert pontosan meg
lenne állapítva, hogy az egyes, kisebb egyház­
megyéket mely egyházközségek alkotják. Hanem,
egy látszólagos nehézség, az egyes egyházmegyék­
nek a kerületi közgyűlésen való képviseltetése
kérdésében forogna fenn. Mert, ha mindenik új egy­
házmegye a mostani rendszer szerint és arányban
küldené fel képviselőit: akkor nem csak a kerületi
közgyűlés száma emelkednék lényegesen, hanem a
kisebbre szabott egyházmegyéknek oly mérvű
áldozatot kellene hozni, fentartási költségek címén,
mint most együtt véve hoznak. Ezt pedig
ki nem bírnák. Már pedig, a szervezést úgy kell
keresztül vinni, hogy az egyes egyházközségek
abból újabb megterheltetésben ne részesüljenek;
mert, e címen bármi nemű újabb teher igen nagy
reszenzust szülne, és a tulajdonképpeni cél nem
éretnék el.
Hanem, egy kissé utána gondolva, igen köny-
nyen lehetne egyszerűsíteni a dolgon, és itt a
kérdésnek finánciális oldalát is már részben
érintjük.
Nevezetesen, meg van állapítva minden egy­
házmegyére nézve, hogy hány képviselővel (gond­
nok, algondnok, esperes, jegyző, választott kép­
viselő) vehet részt a kerületi közgyűlésen. Ezt
a számarányt jövőre, a felosztás után is, fenn
lehetne tartani. És pedig oly formán, ha a mos­
tani tizenkilenc egyházmegye felosztatnék harminc-
nyolc egyházmegyére, s akkor, a gondnokokat
illetőleg, mindenik kisebb egyházmegye képvisel­
tetné magát egy fő-, és egy algondnokkal, ennél
többet nem is választhatna. Jelenleg a gondnokok
száma hetvenre megy; akkor több lenne hattal.
Az esperesek és jegyzők közül csupán az előb­
biek lennének hivatalból tagjai a közgyűlésnek,
mert csak igy állana helyre a mostani számarány,
és lenne a tizenkilenc jegyző helyett ugyan annyi
esperes, vagyis, összesen harmincnyolc. Önkint ér­
tetik, hogy azon egyházmegyékből is, melyek fel­
osztás alá nem jőnek, kimaradnának a jegyzők;
és kimondatnék az is, hogy az esperes akadá­
lyoztatása esetén, törvényes képviselője a jegyző.
És ebben méltánytalanság nem lenne, sőt
a kérdésnek finánciális oldalát csak igy lehetne
ellensúlyozni.
49 szám.
A választott képviselők száma maradna úgy,
a mint most van az anya-egyházmegyékben, csak-
hogy ez a szám annyifelé oszlanék, a hány kisebb
egyházmegye alakult az anya-egyházmegyéből.
Az ily módon való képviseltetéssel elérnők
azt is, hogy a mostani számarányt nem bon­
tanok meg nagyon az egyházi és világi elem között,
talán éppen ezen utóbbi elemnek érzékenységére.
Ennél fogva, az új egyházmegyék hivatalos
személyzete ilyen formán alakulna meg: egy fő­
gondnok, egy algondnok, egy esperes (ezek kép­
viselnék az egyházmegyét a kerületi közgyűlé­
sen), egy jegyző, egy pénztáros, egy számvevő
(e két hivatalt lehetne egyesíteni is), egy tanügyi
előadó. Ezekből alakulna meg az egyházmegyei
tanács, kiegészítve két választott tanácsbiróval.
Lássuk már most a kérdés anyagi oldalát,
mert nyilvánvaló dolog, hogy anyaszentegyhá-
zunkban a legtöbb üdvös, és életre való eszme
megvalósítása az anyagi oldalon szenved hajó­
törést. És be kell vallanunk, hogy itt is ez lesz
a legnagyobb akadály.
Már fönnebb jeleztük, hogy a felosztást úgy
szeretnők keresztül vinni, hogy a hívek az által
ne terheltessenek. Ennél fogva, a hivatalos sze­
mélyzet javadalmazására nem fog rendelkezésünkre
állani, ez idő szerint, más jövedelmi forrás, mint
az, mely ma az egyházmegyék pénztárába befoly.
Ezt lehetne csupán felhasználni.
Az esperesek fizetése, ez idő szerint, 200 írtban
van megállapítva, oly formán, hogy a hol a vizitá-
ciónális költségek ezt a 200 frtot nem ütik, a
hiányzó összeg a krajcáros élőtőke jövedelmébűl
pótoltatik. E címen kiadatik 3,800 frt. Leszállítva
az esperesi tisztelet-dijjat 100 frtra, ebből az ösz-
szegbűl szépen kitelnék a harmincnyolc egyház-
megye esperesének tisztelet-dijja.
Ezen arány szerint, a számvevői tisztelet-dijj
harminc százalékát is lehetne felezni, és akkor
erre is meglenne
o a fedezet.
A jegyzők, tanügyi előadók, és pénztárosok
tisztelet-dijja, úgy tudjuk, egyházmegyénkint vál­
tozik. De, ezek számára is illendő tisztelet-dijjat
lehetne biztositni, nem csak az által, hogy pénz­
tárost és számvevőt egy személyben lehetne tar­
tani, hanem főleg az által is. hogy ez után di­
rektorra nem lesz szükség; hiszen, a váló-perek
ideje lejárt, (De fegyel ni ügyek lesznek ezután is,
és e végre kell ügyész. Szerk. ) és a kerületi köz
gyűlésre a jegyző napi dijját se kellene fizetni.
V a jd a Ferenc-
 49- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Révay Pál megnyitó beszéde.
(A sepsii ref. egyházmegye okt. 31-iki Papi Értekezletén.)
(Vége.)
Ha visszaidézem emlékezetünkbe ama buzgólkodá-
sokat, melyek papi értekezleteink szervezése és életre
hívása körül kifejtettek, éppen a célbúi történtek, hogy
az eddig szétforgácsolt erők, egy közös nagy cél érde­
kében egyesüljenek és hogy az egyesült erő nyilvánu-
lásaiban nagyobb súlya legyen szavainknak, maradandóbb
értéke tényeinknek, látható sikere munkálkodásainknak;
hogy ne csak azt végezzük, a melyek hivatalos állá­
sainkban reánk bízattak, hanem azoknál valamivel töb­
bet is; hiszen, idvezitő mesterünk mondja: »Ha minde­
neket elvégeztetek is azokból, a melyek rátok bízattak,
haszontalan szolgák vagytok, mert semmivel sem vé­
geztetek többet, mint a mi rátok bízatott.
Mi legyen az a valami, a mivel többet kell vé­
geznünk, mint a mi reánk bízatott? Igen hosszú volna
egy elnöki megnyitóban sorolni föl; de akár magyar
nemzeti, akár vallásfelekezeti szempontbúi tekintsük az
adott uj helyzetet, igen sok ez a valami.
A polgári házasság életbeléptetésével az állam ke­
zébe vette a családi jog rendezését, mely a múltban sok
tekintetben a különböző felekezetek kezében, az Erisz
almája volt.
A z állami anyakönyvezetéssel a felekezetek kö­
zötti viszálkodásnak igyekszik véget vetni, s ezek bé.
kességben, egy erős magyar nemzeti állam fundamen­
tumát lerakni, midőn az állam polgárát a bölcsőtűi a
koporsóig, felekezet és nemzetiség különbsége nélkül
számon tartja és kíséri.
A gyerekek vallását szabályozó törvényben, a
házasfelek szabad elhatározását tartva fönn, ha a zava­
rosban halászni szeretők előtt, főleg a műveletlenebb
osztály körében nem is, de a műveltebb osztályokban
élőknél, csak a józan rábeszélés, meggyőződésre utalta
a reverzálisokbúl táplálkozó szenteket.
Mindezekkel szemben, uj, és a gyakorlat által csak
ez után tanító kötelességek ezernyi-ezerféle neme, telje­
sítése vár reánk.
Mint magyar állampolgároknak, mint született
magyaroknak, tudnunk kell, hogy midőn őseink ezer
eszendővel ezelőtt e földet vérük hullásával birtokukba
vették, itt más népek éltek s azoknak közöttünk töre­
dék utódai is vannak, kik más nyelvet beszélnek, mint
az államalkotó magyar nemzet nyelve; hagyományokat
és régi emlékeket őriznek sziveikben nemzetségről-
nemzetségre. Hadd őrizzék, mig a magyar állam funda-
mentomait nem érintik. Addig nincs más kötelességünk
velük szemben, mint velünk ugyanazon jogokat élvező
testvéreinket szeretni és becsülni. De a mint az állam
törvényeinek megrontására, hagyományaik s régi emlé­
keik oly módon való érvényesítésére egyesitik erejüket,
a mint, fájdalom, ismételve tevék a múltban, hogy a
magyar államot széttépjék: akkor, mint ember, mint
pap, mint állampolgárokra, nagy kötelességek várnak.
Szóval, tettel, vagyonnal és vérrel meg kell védenünk
hazánkat, fajunkat, s erre legbiztosabb eszköz, az állam szen­
tesített törvényeinek érvényre juttatásában közreműködni.
393-
Mint a legmagyarabb keresztyén felekezet hívei és
igehirdetői, nem szabad felednünk egy pillanatra sem, hogy
az Ur Jézus Krisztus sem róm. kath., sem gör. keleti,
sem semmiféle vallásfelekezetet, sem egy faj, sem egy
nemzetnek külön nem alapított, hanem az »egy akol és
egy pásztor« elvén és a szeretet szent törvényeivel
»az istent lélekben és igazságban imádók« seregében
rakta le fundamentumát a keresztyén egyháznak, mely,
ha felekezetre oszlott is, »tartozunk szeretni azokban
embertársainkat, mint Önmagunkat«, hogy az Ur igaz
tanítványainak ismerjen, mert ő mondja: »arról ismerlek
meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást
igazán szereténditek.«
Ha közülünk most, valamelyikben a magyar állam
polgára, a magyar hazafi szólalna meg csupán, és a
»békesség, türelem« apostola elhallgatna, igy kiálthatna
föl: nyisd föl a történelem lapjait, keress a világ min­
den korbeli népei közt egy fajt, egy nemzetet, mely
az általa elfoglalt földön, meghódított népfajok töredé­
keivel szemben igazságosabb, méltányosabb volt, mint
a magyar ? Hiszen, ezer esztendeje, hogy türelme el nem
fogyott; hogy törvényes intézkedéseiben magához emelte
fel azokat, kik a magyarság kiirtására gyilkos kezet
emeltek ismételve, és nagylelkűségéért, áldozatkészségéért
csak a minap is gyalázatos hálátlansággal fizettek. Igazi
A hazáját szerető férfiú izzó haragja és megbotránko­
zása nem beszélhet szelidebb hangon, de aa. barátaim^
mint a békesség és türelem apostolaihoz még sem szól­
hatok e helyről másképpen, mint lelkem igaz meggyőződé­
sével kérni titeket, hogy ezt a hagyományos magyar
nemzeti lovagiasságot, ezt a példátlan türelmet, ezt a
magyar nemzeti, mondhatnám, Krisztus-erényt, őrizzük
meg a szó- és a cselekedetben egyiránt, még abban az
esetben is, ha, a mitől óvjon isten, magyar nemzeti éle­
tünk második ezer éves sorskönyvébe, a költő eme bal­
sejtelme volna följegyezve:
»Vagy jőni fog a nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött egy ország vérben áll,
S a sirt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körül
S az ember millióinak szemében gyászköny ül.«
Ha közülünk valamelyiknél csak egy felekezet
papja, igehirdetője szólana, azt mondhatná nekem:
nyisd föl a történelem lapjait és olvasd meg, mit szen­
vedett evangyéliom szerint reformált magyar protestáns
egyházunk. Mennyi vér folyt, mig az ellenségeink által
soha tiszteletben nem tartott békekötések után, lépés-
ről-lépésre, századok szenvedései árán kellett megvál­
tani autonómiánk minden kis részét. Ig a z! A gályara­
bok utódainak ajakán méltán hangzanak fel a keserű,
de igaz beszéd szavai. Hanem, az is igaz minden ige­
hirdetővel szemben, hogy »a ki föl nem veszi az ő ke­
resztjét és úgy nem követi« mesterét: »nem méltó az
ő hozzá. Éppen azért, mint egy felekezet papjai, mint
református lelkészeknek, meg kell értenünk az Ur pa­
rancsolatát: »egymás terhét hordozzátok.« Legyen jel­
szava ez a mi papi értekezletünknek is. Mert hiszen, ez
nem zárja ki azt, hogy azon álláspontot; melyet elfog­
lalunk a társadalomban, azt a hitelvet, mely léteit adott
evangyélium szerint reformált magyar protestáns egy
 394- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
házunknak, nagy elődeink felfogása, hitünk és meggyő­
ződésünk erejével ne hirdessük »alkalmas és alkalmat­
lan időben« bizonyságot ne tegyünk róla.
Ha valamikor, most van igazán szükségünk rá,
hogy magyar nemzeti szempontbúi, a különböző nem­
zetiségű töredék-fajokkal szemben el ne veszítsük tü­
relmünket, mely a gyengével szemben az erősebbnek
nemcsak szerzett joga, de kötelessége is. Ha valamikor,
csak most van igazán szükség arra, hogy a szabadelvű
Magyarországnak, melyhez a mi feiekezetünk is tarto­ i rázni; s az ilyen próbaprédikálás az újabb papválasz-
zik, a maradi és a reakcionárius elemek fölött kivívott i tási törvények szellemével összeegyeztethető e ?
fényes győzedelmének mámora el ne homályositsa józan
értelmünket; hanem az uj és immár teljes diadalra ju­
tott egyházpolitikai törvények által teremtett helyzet­
ben, illetékes főhatóságunk, főpásztorunk körlevelében, és
utasításaiban adott bölcs tanácsot kövessük, melyek
mint iránytű a hajóst, kell, hogy vezéreljenek az ellen­
ségeink által utunk irányában elrejtett Scillák és Ka-
ribdiszek között.
Föl hát a nemes munkára, kedves barátaim 1 Kik
»nem félelemből, nem is jutalomért, hanem szeretetből
vagyunk isten előtt munkálkodó szolgák.« Ú gy fényljék a
mi világosságunk, hogy mások is látván a mi jó cseleke­
deteinket, cselekedjék a jót és dicsőítsék a mi mennyei j
atyánkat.
A házáját szerető magyar emberhez minden idő­
ben, a magyar református paphoz a reformáció kelet­
kezésének évforduló napján illik az a szent felhevülés,
jóra vezérlő lelkesedés. És a ki habozna, a ki csüg­
gedne, annak az Ur édesen biztató szavait idézem: »ne
féljetek, én veletek vagyok éltetők minden idejében,
'bízzatok, én meggyőztem az egész világot.«
*
Ezek az én egyszerű szavakban kifejezett elveim,
tisztelt értekezlet. Ezeknek alapján és irányában, vélek,
mint ember, mint pap, mint magyar hazafi és mint
papi értekezletünk elnöke, mig magtisztelő bizalmatok
e helyen ülni, méltónak tart, tehetségeim mértéke sze­
rinti szolgálatokat teljesíteni. De, ismételve kell hang­
súlyoznom, hogy csak is a ti szives, jóakaró, támogató
barátságotok és kinek-kinek, a mint az isten tudni en­
gedte, buzgó munkálkodása által, a mit tőletek nem­
csak szeretettel kérek, de bocsássatok meg a kifeje­
zésért, teljes reménynyel várok is.
És most, isten áldását, megszentelő lelkének erejét
kérve munkálkodásunkra, az ülést ezennel megnyitott*
nak nyilvánítom.
Nyiltlevél a Szerkesztőihez.
Egyik jobbacska egyházunkban megüresedvén a
papi állomás, sokak lelkében támasztott édes reménye­
ket. Többek között, egy fiatal lelkész jelent meg ott,
s az egyház főgondnokát meglátogatván, azt ígérte,
hogy valamelyik vasárnap újra elmegy és prédikálni fog.
A főgondnok ur. egyházi törvényeink 209. §-át úgy
értelmezvén, hogy a pályázóknak csak a pályázat ki­
hirdetése után nem szabad prédikálni, helyeselte a fiatal
lelkész szándékát, a ki eddig talán meg is tartotta be­
49. szám.
szédét, s nem lehetetlen, hogy szónoklata alapján, meg
is hivatott az ürességben levő állomásra.
Tudomásom szerint, nemcsak nálunk, de a Király­
hágón túl is, sokan értelmezik ekkint a jelzett parag­
rafust, s igy alapos kilátásunk lehet arra, hogy a próba­
szónoklatok, kivált I. oszt. egyházainkban, ismét di­
vatba jőnek.
Bátor vagyok azért, e becses lap hasábjain, föl­
vetni a kérdést: szabad-e a törvényt ekképpen magya-
Nézetem szerint: nem. Hiszen, az efféle próba­
prédikálás, nyilván, a pályázat sikere érdekében történik,
s igy nem egyéb, mint a törvény kijátszása.
Legyen szabad kérnem e tárgyban a nt. Szer­
kesztő ur véleményét. — y —
Vélemény. Gondolatom szerint, a dolog igen egy­
szerű, és világos.
A mig a pap bármely egyházban él, és fungál:
az ő, és szívesen koncédalom, a gondnokoknak is bele­
egyezésével, vagy meghívására, mindnyájunknak van joga,
bármely egyházban isten-tiszteletet tartani. Sőt, tán jó is
lenne, ha néha ez irányban is gyakorolnék a belmissziót,
és kicserelnők egymást. Volna ebben valami, a mi sar­
kalna, lelkesitne, tán, szárnyakat adna, hogy méltóknak bi­
zonyítsuk magunkat a szolgálatra, a melyre elhivattunk.
De, a mely percben a fungens lelkipásztor meghalt,
az az egyház ürességbe jutott, és mint ilyen, a papválasz­
tási törvények rendelkezése alá esik. A z ilyen egyházakba
az egyházi felsőség, mondjuk, az esperes administrátort
rendel, a kinek egyedül van joga, és a kinek kötelessége,
megtenni a teendőket, és rajta kívül, senki másnak. Furcsa
volna, sót absurdum, ha egy egyházban, melynek papja
meghalt, és a pályázatot nem lehetne kihirdetni valamelyes
okért egy félév alatt, hát ez idő alatt húsz-harminc ember
prédikálhatna a gondnokok helyeslése mellett.
Véleményem hát egyszerűen az, hogy a mely egy­
ház üressé lett a pap halála által, a kirendelt administrá-
toron kívül, másnak ott fungálni, nem szabad; és ha va­
laki bárminő nem-hivatalos engedély, helyeslés, vagy
beleegyezés következtében közvetlenül papi szolgálatot
teljesített, az, eo ipso, eljátszodta jogát arra nézve, hogy
mint pályázó felléphessen, és ha fellépik, a pályázatból
kizárandó.
S zá sz Gerő-
Az egyházmegyékből.
A g ö rg én y i egyházm egyéből.
A görgényi ev. ref. egyházmegye Papi Értekezletének
alsó fiók-köre folyó év okt. 30-án, Sáromberkén tartotta meg
őszi rendes értekezleti ülését. Megállapított terv volt az,
hogy most díszes sereggel, minél számosabban, a mezőségre
vonuljunk be, hogy ott is kitűzve a haladás lobogóját, fel­
frissítsük a lelkeket, s megnyissuk útját a pezsgő egy házias
életnek. E tervünk megvalósítását, a sok esőzés következ­
tében megromlott mezőségi útak járhatlansága miatt a jövő
tavaszra kellett halasztanunk, az ottani helyi viszonyoknak
és érdekeknek megfelelően egy beállított programmal egye­
 49- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
temben. Ennek következtében, hogy rövid idő alatt, a rendes
időben, még is megtarthattuk Értekezletünket, azt elnökünk
elismerést érdemlő buzgolkodásának, a szereplők munka­
vágyának, készségének, és Zoltáni Imre, sáromberki pap­
barátunk kollegiális szeretetének, és szives meghívásának
köszönhetjük.
Összejövetelünk az Őszi, sáros idő dacára is, népes volt.
A sáromberki díszes, nagy templom rég nem fogadott keblébe
ily nagy számú, szép közönséget. Mikor a buzgóságra hívo­
gató harangok zúgása elhangzása után, fiók-körünk papjai
testületileg bevonultunk az úr hajlékába, az már tele volt
szent néppel, királyi papsággal. Jóleső örömmel győződtünk
meg, hogy út-tőro munkánk nem hiábanvaló az úrban; kiáltó
szavunk nem hangzik pusztában, megértik azt a Krisztus
tudományát, életadó beszédét szomjazó lelkek, s örömmel
sorakoznak igaz ügyünk kibontott lobogója alá, hogy velünk
együtt küzdve, gyarapodjanak a hitben, erosbüljenek a sze-
retetben, s egyesült erővel épitsük anyaszentegyházunkat,
terjesszük istennek országát. Örömmel szemléljük, hogy érte­
kezlet! gyűléseink hova-tovább mindig népesebbek lesznek.
Nem csak a munkás nép sokasága adott e napon hálát
istennek a hit-újítás áldásaiért, hanem eljöttek imádkozni,
részt venni a szellemi táplálékból az úri osztály tagjai közül is
sokan. Igen szépen egészítették ki gyülekezetünket a meg­
jelent papnék, és felekezeti tanitóink. Igv, csak igy lehet, és
lesz áldás munkálkodásunkon, s nyerhet teljesülést kitűzött
•célunk.
Értekezletünk programújának első részét a reformáció
emlékére szentelt isteni tisztelet alkotta. A csak nem rég
javított erőteljes, szép, nagy orgonán Benedek Árpád kisérte
a gyülekezet énesét. Áhitatteljes, buzgó alkalmi imát mondott
Kis Lajos, körtvefáji pap. Ima után, Mák kai Kálmán, sárom­
berki ref. ének-vezér tanító vezetése mellett, orgona kísé­
rettel, a sáromberki ref. iskola növendékei énekelték két
TÁRCA.
Z w in g li, és K á lv in .
(Kis Albert, ilyefalvi ref. lelkész felolvasása a sepsi ref. egyház- j
megye okt. 31-iki Papi Értekezletén)
Egy felolvasás szűk kerete nem elég arra, hogy két
ilyen férfiú alakja, a maga imponáló nagyságában bemu­
tatható legyen; nem is erre törekszem én, csupán főbb
vonásaiban kisértem meg a két dicső reformátor alakját
egymás mellé állítva felmutatni; és pedig szólok először
is a k é t r e f o r m á t o r g y e r m e k k o r á r ó l . Azon hit­
ben vagyok, hogy az ember egész életére elhatározó befő-
lyással van a gyermekkor.
A gyermekkorban van letéve alapja a jellem fejlődé-
sének, a cselekvés irányának, a gondolatok szárnyalásának,
s nem ritkán az akarat, az erő és az elhatározás szilárd-
sága ide gyökerezik. Azért nem tartom feleslegesnek, a két
reformátor gyermekkorára és környezetére egy futó pillan-
tást vetni.
Zwingli a szabad Svájcnak szülötte, jómódú föld-
míves gyermeke, mindkét ágbeli rokonsága által te-
kintélyes állású emberekkel összeköttetésben; istentől ki­
tűnő lelki tehetségekkel megáldva, ott növelkedett a
szabad természet ölén, bámulva az Alpok égbe meredő csú­
395*
szólamban a magyar »Himnusz« első versét. Farkas Károly,
póka-keresztúri pap. Mát. XXII. 21. alapján: »Adjátok meg;
a mi a császáré, a császárnak, és a mi az istené, az is­
tennek*, alkalmi beszédet tartott. A közfigyelem tárgyat ké­
pező, és szónoki hévvel előadott egyházi beszéd után, még
az iskolás gyermekek két szólamu kara énekelt orgona ki­
séret mellett egy »Fohászt«, s ezzel az isteni tisztelet véget
ért. E helyen is ki kell emelnünk Makkai Kálmán ifjú ta­
nító barátunk buzgalmát, ki a műének terén szép sikert
mutatott föl mai szereplésével. Vajha, többi tanitóink is
követnék a jó példát! így lehetne isteni tiszteleteinket a
maga egyszerűségében is széppé, vonzóvá tenni. Ma már
jogosan elvárjuk tanitóinktúl, hogy a képezdékben gyűjtött
tudományt e téren is kamatoztassák, és gyümölcsöztessék az
életben, az iskolában, és templomunkban egy iránt.
A közönség lankadatlan érdeklődése mellett folyt le,
ugyan csak a templomban, programmunk második része.
Isten-tisztelet végeztével, Tavaszy József, elnök, ügyesen
szerkesztett rövid beszéddel nyitotta meg az Értekezletet,
jelezvén a megoldásra váró nehéz, de gyönyörűséges fel­
adatot, mely kötelességeink hiv teljesítéséből folyólag, most,
az új idők küszöbén ránk, papokra, tanítókra, szülőkre, egy­
házunk minden tagjára vár, s melynek bölcs, ol os meg-
oldásátúl függ anyászéntegyházunk további fejlődése, virág­
zása, erősbödése. Egyszersmind, rámutatott arra is, hogy a
vallás-egyenlőség, és felekezeti egyenjogúság elvéből folvólags
éppen most van ideje és helye, hogy az 1848-ik évi XX-ik
törvény cikkben foglaltak, mint jogosan kívánhatjuk, sőt kö­
vetelhetjük, ne csak írott malaszt maradjanak, hanem a való­
ságban is végrehajtassanak. Harcot kezdeni, nem hivatása
a Papi Értekezleteknek; de, igen is melegágya kell hogy
legyen minden Papi Értekezlet a szellem, a lelkesedés, és
a kitartás ápolásának, mely kivívhatja a győzedelmet.
(Vége következik.)
csait, megaranyozva a felkelő és lenyugvó nap sugárözö-
1
nétől, élvezve a havasalji völgyek dús növényzetének fű­
szeres illatát; elbájolva a derült ég milliárd csillagoktól
ragyogó boltozatának szemlélésétől s néha talán megren­
dülve a hegyes vidékek gyakori zivatarainak menydörgé­
seitől és cikázó villámaitól. Zwingli gyermekkorának
jó részét künn a szabadban töltötte; együtt hallgatta a
i pásztorfiukkal a legelésző nyáj kolompjának esiIingelését,
i csoda-e, ha a szép tehetségekkel megáldott ifjú lelkében
Önkénytelen vonzalom támadt a szép, a nagyszerű iránt,
í fellángolt kebelében az igazság szent szerelme s neme annak
a hősi bátorságnak indult csirájába, mely őt később a
j kappelni térre vezette. Csoda-e, ha a vallásos érzelmeknek
! önkénytelen nyilvánulása hatotta át az ifjú kedélyér,
| mely ama szavakat hozta a koronás próféta ajkaira: ».Mely
i nagyok uram a te cselekedeteid« s hogy ez érzelmek mé­
! lyebb gyökeret verjenek a zsenge szívben, arra nem kis
j befolyással volt a »jó öreg nagymama, ki ügyes bibliai
j történetek és hitmondák elbeszélésével élesztgetta azokat.«
| (Benke.)
Egészen más körülmények között folytak le másik
nagy reformátorunk, Kálvin, illetőleg eredeti családi nevén
Cauvin, vagy Caulvin Jánosnak gyermekévei.
 396 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Kálvin született Franciaországban, Noyonban, 1509.
julius 19-én, tehát 25 és fél évvel Később Zwingli után,
ki 1484. január i-én lett istentől e földi hazának ajándé­
kozva. Kálvin atyja egyházi hivatalnok volt, még pedig a
noyoni székesegyház káptalanánál apostoli jegyző, püspöki
titkár és az egyházi, törvényszék ügyvéde. »Oly hivatalok,
melyeknek sem jövedelmök, sem méltóságuk nem volt oly
nagy, mint most nevök után gondolhatná az ember«, irja
Révész.
Semmi nem bizonyítja ezt inkább, mint azon körül­
mény, hogy a hat gyermekes atya, János fia részére már
12 éves korában a logerinei káplánság s később más papi
állomások jövedelmeit volt kénytelen a püspökség utján
megszerezni, hogy tanulói pályáján tovább haladhasson.
Kálvin atyja alapos miveltsége mellett komoly, szigorú jel­
lemű, a kötelesség teljesítésében páratlan következetességü
ember volt, anyja pedig a vakbuzgóságig vallásos nő, ki
gyermekeit még játék közben is imádságokra tanította.
A szülői befolyás ezek szerint annyira beoltotta már
a gyermeki kebelbe az egyházi pálya iránti vonzalmat,
hogy Kálvin, bár atyja kívánságára később theologiai ta­
nulmányait a joggal cserélte fel, atyja halála után mégis
csak az egyházi pályára tért vissza.
Kinek ne jutnának ezek eszébe, midőn Kálvin életé­
ben később azt a szív ó s akaraterőt látja nyilvánulni, mely
a legnagyobb nehézségek leküzdésétől sem tudott vissza­
rettenni s cselekedeteiben azt a szigorú következetességet
észleli, mely Őt a Servet megégettetéséig vitte.
Ennyit említve meg a két reformátor gyermekkori
körülményeiről, szóljunk röviden, t a n u l ó i p á l y á j u k ­
r ó l is.
A két reformátor tanulói pályájának összehasonlítása
nem sok megjegyezni valót mutat. Mindkettő egy iránt ki­
tűnt kortársai között nemcsak jó magaviseletével, nemcsak
páratlan szorgalmával, hanem mindenek felett a felfogás­
nak istentől nyert oly rendkívüli tehetségével, melylyel ta­
náraiknak legmagasabb elismerését, monhatnám, bizionyos
nemét a tiszteletnek, vívták ki, mely tanulótársaik bámu­
latát vonta magára.
Nem életrajzokat írok, azért nem tartom szükséges­
nek, részletesen leírni tanulói pályájuknak egész folyamát;
hol kezdették, folytatták és végezték be azt a méh szorga­
lommal folytatott munkát, melylyel az ismereteknek való­
ságos kincshalmazát gyűjtötték össze: csak annyit kívánok
megjegyezni, hogy mindkét reformátor korának legjelesebb
tanintézeteit látogatta s jó szerencséjük a legkiválóbb ta­
nárokkal hozta érintkezésbe.
Zwinglinek Bernben, mint középiskolai tanulónak,
egyik jeles tanára volt a költői tehetségekkel megáldott
Wölflin, vagy Lupullus Henrik, ki bizonynyal befolyással
volt Zwingliben a költői hajlamok felébresztésére. Zwingli
már Bernben annyira kivált tanulótársai közül, hogy a
dominicanus barátok, hogy a tehetséges ifjút rendjüknek
megnyerhessék, rávették Őt, hogy addig is, mig koránál
fogva törvényesen beléphetne a rendbe, költözzék a zár­
dába és lakjék közöttük; azonban, atyja és nagybátyja
értesülvén a fenyegető veszélyről, őt haza szólították. Ez­
után két évet töltött a bécsi egyetemen, majd ismét Ba-
selbe ment, hol különösen a már akkor nagyhírű tudós,
Wittelbach tamás, gyakorolt fogékony lelkére nagy befo­
49 szám.
lyást; az a Wittelbach ki merte mondani: »Nincs messze
az idő, midőn a scholasztika theologia eltöröltetik és az
ó-egyház tanítása ismét isten igéjének alapjára lesz fek­
tetve. A biinbocsánat római csalás, csak a Krisztus halála
az egyetlen váltság bűneinkért.« »Az igazság ily Őszinte
szavai fogékony talajra hullottak Zwingli lelkében, hol ha­
talmas erőre emelkedve, felséges gyümölcsöket termettek«,
mondja Benke.
Kálvin tenulói pályáját Noyonban kezdette, egy vi­
déki úri családnál, mint magántanuló folytatta, Orleans és
Páris különböző alsóbb és felsőbb tanintézeteiben vé­
gezte be.
Mint előbb is jeleztem, a szülök óhajtása volt, hogy
a jeles tehetségű fiút a papi pályára készítsék, ez irányban
folytatta az ifjú is tanulmányait, a mennyiben t. i. azon
időben szakismeretekre való különös törekvésről lehet szó,
midőn az általános miveltség univerzális jártasságot, nemcsak
mély ismeretet követelt a tudományok minden ágában.
Jelesebb tanárai gyermek korában Cordier Mathurin,
később Orleansban Oliveten Róbert volt; atyja kívánságára
a jogi tudományok felé irányozta figyelmét. Párisban Al-
ciati Andrást hallgatta; ugyanitt ismerkedett meg a hires
Wolmárral, ki a hellen irodalom mellett az uj szövetségi
exegezisbe vezette be a jeles ifjút.
S Kálvin nem hiában frequentálta a legkiválóbb in­
tézeteket, nem hiában hallgatta a legjelesebb tanárokat,
már ifjú korában akkora hírre tett szert, széleskörű isme­
retei által, hogy több európai hires tudós között, ő is vé­
leményadásra lett felszólítva az iránt, hogy vájjon V ili.
Henrik, angol királynak házassága sógornőjével, arragoniai
Katalinnal érvényes-e?
Még csak annyit kívánok ifjú éveikről megjegyezni,
hogy a gyermekkori behatások nyomai itt is megláthatok..
A szép természet ölén nevekedett Zwingli lelkében, nem­
csak a tudományok iránt volt nagy a fogékonyság, hanem
a művészeti tárgyak iránt is nem kis érdeklődést tanúsí­
tott, sőt a rajzban és zenében szép előmenetelt mutatott.
Kálvin tanulói korát pedig igy jellemzi Révész, az
általa használt források alapján: »Jellemére nézve magába
vonult, komoly és szigorú volt. Tanult szüntelen, játékba
nem vegyült, könnyelmű társainak kemény cenzora volt.
Keveset beszélt, s ha szólott, az mindenkor komoly és
döntő volt. Társalgást Dem kesett, folyvást visszavonulva élt.«
Ennyit tanulói pályájokrúl és most szenteljünk egy
pár sort reformátori működésünknek.
(Vége következik.)
Felhívás,
Alsó fehérvármegy ében fekvő ev. ref. egyházközségeink
tiszteletes papjaihoz.
Ez év jul. 20-ról felhívást intéztem volt a nagyenyedi,
gyulafehérvári, küküllői és nagyszebeni egyházmegyék azon
tiszteletes papjaihoz, a kik Alsó fehérvárra egye valamelyik
községében viselnek papi hivatalt. Arra kértem tisztelt pálya­
társaimat, hogy a jelen év végéig közöljék velem egyházuk
Emlék-, és Jegyzőkönyveibűl:
1. Mikor alakult azon községben a református egyház;
kik voltak papjai, és kiválóbb tanítói; mikor keletkezett az
iskola, s megvan-e még? Általában pedig: fűződik-e valami
egyháztörténeti, vagy nemzeti miveltségre tartozó nevezetes
esemény az egyház életében?
 49* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
2. Az egyház patrónusai a múltban és jelenben;
ctőke vagyona és jövedelmei ; középületei minő karban vannak?
Ezen adatok Alsófehérmegyének a milleniumra ké­
szülő monográfiájához szükségesek. Én vállalkoztam arra, hogy
Alsó fehérmegy ében a protestáns egyházak történetét és mi-
veltségi életét rajzoljam a nevezetes nemzeti ünnepre.
Eddig még csak egy pár egyházból kaptam adato­
kat és aggódnom kell a miatt, hogy paptársaim késnek,
ilyen csekély fáradságba kerülő hazafias áldozatot meg­
hozni. Mind egyházunk, mind nemzetünk múltjának és je­
len miveltségi életének felmutatására serényen dolgoznak
egyesek és testületek; csak mi maradnánk-e közönyösek,
kálvinisták, a kiknek oly szép múltja van a haza és nem­
zet megmaradásában és felrirágzásában ?
Lám, az evangélikusok esperese, nagy tiszteletű dr.
Arc Gusztáv ur, sietet közölni velem a szükséges adato­
kat egyházáról; az alsófehérmegyei románok egyházi életé­
ről dr. Moldován Gergely, egyetemi tanár már készitett is
egy jeles munkálatot.
Ismételten kérem tehát tisztelt pályatársaimat, Alsó-
fehérmegye községeiben hivataloskodó papokat, küldjék el
legalább a jövő évi január 15-ig a kívánt adatokat. Nem
hiábanvaló munkát fognak végezni.
Nagy Enyed, 1895. december i-én.
M a k k a i D o m o ko s,
tanár és ev. ref. pap.
Különfélék.
= Főtiszt, püspök, Szász Domokos, aa. a testi,
és lelki munka, fáradtság, és törődés után, szükségét érezvén
a megpihenésnek, a konventi ülések bezárása után, egy pár
heti tartózkodásra Crkvenicába utazott. Őszintén kivánjuk,
hogy a déli vidék balzsamos levegője mutassa meg jótékony
hatását, s püspök aát. teljes munkaerejében láthassuk viszont
itt, hol őt nem pótolhatja senki.
= A theol. fakultás tanári karának nov. 27 -én
tartott felolvasásáról, és a dec. i-én tartott vallásos össze-
jövetelrűl tartozunk referálni olvasóinknak. Amabban részt
vett Molnár Albert, imával, Kenessey Béla megnyitó beszéddel,
és Pokoly József, felolvasással; emebben ismét Pokoly Jó­
zsef, és dr. Kecskeméthy István tartottak vallásos beszédet
Esd. 37. fejezete felett. Miután kedves alkalmunk lesz, leg­
közelebbről már megkezdeni a felolvasások közlését lapunk­
ban, nem elegyedünk abba az ízléstelenségbe, hogy dicsé­
retekkel halmozzuk el a közreműködőket. A legnagyobb di­
cséret abban nyilvánul, hogy úgy a vallásos összejövetelek,
mint a felolvasások már eddig is nem hogy a legnagyobb
tetszésben részesültek, de egyre fokozódó olyan népszerűség­
nek örvendenek, hogy már is szűknek bizonyul a fakultás
díszterme. Hangos bizonyság ez a mellett, hogy a közre­
működő derék tanárok eltalálták azt a hangot, mely magasz-
tos vállalkozásukhoz nem csak illik, de föltétlenül szükséges;
és bizonyíték a mellett, hogy az emberi szívből, az emberi
lélekből soha ki nem veszhet a vallásos érzés, az örökkévaló
világok után való éhség, és szomjúság. Egyszersmind példa­
adás, hogy a templom és iskola mellett, ez a formája a hit,
és a vallásos erkölcsi élet terjesztésének, egyike a legfonto­
sabbaknak, oly magvetés, melytől biztosan várhatni az aratást.
Kérjük paptársainkat, tegyenek kísérletet, és győződjenek
meg, hogy buzgóikodásuk e tekintetban a legszebb Örömöket
fogja nem csak számukra teremni, hanem a gyülekezet
épülését is.
= Kérelem, egyetemes ref egyházunk lelké­
szeihez. Tisztelettel kérem tiszt, lelkész-társaimat, hogy mind­
azok, kik az erdélyi ev. ref. papfiuk Szeretetháza , és fakul­
tásunk Tápintézete javára kibocsátott szelvény-könyvecskék
397-
értékesítését elvállalni, szívesek voltak, de annak eredtné"
nyéről mind ez ideig nem értesítettek úgy a szelvény*
könyvecskéket, mint azok értékét, a mái napon kezdve»
Maros- Vásárhelyre legyenek szívesek címemre küldeni. Azokat
pedig, kik a gyűjtésről elszámoltak, kérem, gyűjtésük nyug­
tázásával pár napot várni szíveskedjenek, mert erre nézve
most tettem meg hivatalos jelentésemet egyházkerületünk
Igazgató-Tanácsához. Maros-Vásárhelyit, 1895. december 3.
Tóthfalusi J ó zse f ev. ref. lelkész.
= Kérelem. Az erdélyi ev. ref állandó Igazgató-
Tanácsunk 3,634— 1894. szám alatt dec. 31-én kelt enge­
délye folytán, a r a d n ó t f á j i ev. ref. egyházban újonnan
épült templom fölszerelési költségeire, ez évben nevezett egy­
ház presbitériuma gyűjtést eszközölt. A szétküldött felhívások
által megtalált egyházközségek, és egyesek közül többen
szíveskedtek is adakozni. Mivel a nagyobb rész, azonban,
nem reflektált, tisztelettel kérjük az adakozni még kész egy­
házakat, és egyes hitsorsokat, hogy lehető becses adomá­
nyaikat jelen év végéig hozzánk juttatni, szíveskedjenek,
mikoris a már bejött, és a bejövendő adományokrúl az egyházi
elöljáróság számadását, haladék nélkül, közzé teszi. Radnót-
fája (u. p. Szász-Régen), 1895. dec. r. G e r g e l y L a j o s ,
ref. lelkész. C s o r v á s i J ó z s e f , gondnok.
= Halálozás. Nyugalmazott bogdándi lelkész, és
húzamos időken keresztül volt szil.-szolnoki esperes, D o m b i
L a j o s , életének 77-ik évében, november 28-án meghalt.
Egyike volt ő is még azoknak a keveseknek, kik erudicio-
jukat még a szabadságharc előtti korbúi hozták át, hogy
például szolgáljanak az újabb nemzedéknek, hogyan lehet
szolgálatot teljesitni isten országában a nélkül, hogy a világ
tetszését, tapsait várnók, követelnők. Igénytelen, egyszerű
férfiú volt; de buzgó, hiv munkás, és megbízható minden
körülmények között. Több, mint negyven esztendőn keresztül
volt munkálkodó azon a pályán, melynek egyetlen jutalma,
a jók emlékezete. Hisszük, hogy ez jótékonyan fog virasztani
az elhaló porok felett.
= Helyreigazítás »Egyházi énektanításunk a nép
iskolákban« cimü cikkemben a közlött húsvéti ének 2-ik
versszakának 4 ik sora, mely igy hangzik: »Örök életet
talált«, kimaradott. E sor ugyanis hiányzik újabb énekes
könyveinkben, valószínűleg nyomdahibából, mig a régeb­
biekben megvan. Lorincy Gábor, m.-kályáni pap aa, ki­
nek szives figyelmeztetése vezetett engemet e hibára, meg­
jegyzi, hogy még akárhány kántortúl hallotta ez éneket,
mindenik felsült a második versszakkal ezen ok miatt. Nem
lesz tehát felesleges dolog, a kántorokat e körülményre
figyelmeztetni. A szóban levő 2-ik versszak tehát egész
terjedelmében igy hangzik :
»Jézus él, mi is élünk,
A haláltól nem félünk;
Mert meggyőzte a halált,
; Örök életet talált,
Isteni erejével,
Hathatós érdemével.«
Egyházi hatóságunk figyelmét külön felhívni e hi­
ányra, feleslegesnek tartom, mert meg vagyok győződve,
!: hogy köztudomásra jutván az, intézkedni fog, hogy annak
idejében egy esetleges uj kiadás alkalmával, e nyomda­
hiba kijavittassék. Nyárád-Szentanna 1895. nov- 30-án.
R á k o s i G y ö r g y , ev ref. pap.
= Nők az egyetemen. A modern társadalom egyik
legfontosabb kérdésében: a nő-kérdésben korszakalkotó lé-
I péshez segítette a magyar társadalmat Wlassics Gyula, kultusz-
miniszter. Kieszközölte ugyanis a legfelsőbb jóváhagyást arra
nézve, hogy bizonyos tudományos pályákhoz szükséges tu­
dományos képesítés elnyerésére, a jövőben a nők előtt is
megnyíljanak a magyar tudományos egyetemek kapui. A mi­
niszter a királyi határozatot egyelőre három pályára kérte ki:
az orvosi, a gyógyszerészi, és a tanári pályára. De, a nőknél
ezekhez a pályákhoz szükséges okleveleknek a megszerzése
bizonyos feltételekhez lesz kötve. így csak azokat a nőket
bocsátják tudományos képesítésre, a kiknek a választott
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iniiinuiii^iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinimmiiiiiiimiiMiHi 'MiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiijiiiiiMiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiinnmiiiimiiiimtiuiiMiiimiiiiiimi.... 11:11.11111111111!'

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. December 12. 50. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉN.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 ki*. küldendők : Külmagyarutca 9 . sz.

célszerűbb volna, az országos gyámintézet életbe

Az egyházmegyék felosztása, léptétől számítva, új tagokat nem vesz föl, hanem
n i. mérsékelt tagdijjakkal, vagy a nélkül, kezelteti
Második cikkünk konklúziójára, a hol az új tovább azoknak javára, a kik addig a jog­
egyházmegyék hivatalnokainakjavadalmazását tün­ igényt ahhoz már megszerezték. Ezt a kérdést
tettük fel, bizonyára sokan megcsóválták fejüket. különben az anyaegyházmegyék, mint kebli ügyet,
És látszólag nem ok nélkül, mert a mai világban igen könnyen elintézhetik, hiszen, az országos gyám­
új intézményeket nem igen teremtenek a nélkül, intézet úgy is minden lelkészre nézve kötelező lesz.
hogy tisztviselőit a réginél jobb fizetésben ne Az eddigiek után, rátérhetünk most arra,
részesítsék. hogy a felosztást minő elvek szem előtt tartásával
De hát, itt egy oly intézményről, és annak óhajtanok keresztül vinni. Két szempont van, mely
átalakításáról van szó, a mely nem anyagi érde­ előttünk áll, és irányadóul kell, hogy szolgáljon.
keken épült és áll fenn, hanem a Szentiéleknek Egyik a jelenlegi egyházmegyék népessége, és a
soha el nem múló erején, és azon a buzgóságon, másik a geográfiai fekvése.E kettőnek egyesítésével^
melyet ama lélek bennünk is lángra gyújtott. lehetne olyan arányos beosztást létre hozni, a mely
Jeleztük már, hogy ez a buzgóság bármennyire beosztás mellett sem a lélekszám nem lenne egyik
eleven lánggal égjen is, a mostani viszonyok szük­ egyházmegyében sem sok, sem a távolság nem
ségeit ki nem elégítheti. Ugyde, az új helyzetben akadályozná a gyors adminisztrációt, és az ön-
a szükségek, a terhek, a feladatok már meg­ tudatosabb egyházi élet megteremtését.
oszlanak, s ama kötelesség, mely akkor vár az Bár az arányosabb beosztás létesítésére két
egyházmegyei hivatalnokra, már nem lesz olyan elvet mondék ki, szem előtt tartás végett, mégis,
széles körű, olyan nagy gondot adó, liánén in­ én magam kénytelen vagyok csupán a lélek­
kább szép, és gyönyörűséges: nem eshetik tehát szám után indulni el, mert sajnos, mindenik egyház-
senkire nézve kellemetlenül, ha kevesebb tisztelet megye geográfiai fekvését nem ismerem pontosan,
dijjban is részesül. térképről pedig nehéz, helyes fogalmat szerezni.
Hiszen, ha kevesebb munka mellett se kap­ Erre nézve, azonban, úgyis mindenik egyházmegye
nánk embereket amaz állásokra, a mely állások ak­ saját maga tenné meg javaslatát, és itt elégséges
kor valóban megtiszteltetések lennének az illetőkre: annyi, ha jelezzük, hogy melyik egyházmegye hány
akkor jaj lenne a kálvinista vallásnak, mert szolgái részre lenne felosztandó. Úgyszintén a létesítendő
csak »haszontalan szolgák« lennének, a kik az egyházmegyék elnevezésére sem terjeszkedünk ki,
idők intő szavát nem tudták megérteni. Ezt, azon­ mert ez is a helyi viszonyoktól függ.
ban, még csak feltételezni se merjük. E szerint, a vajda-hunyadi egyházmegye, nagy
Az egyházmegyei tisztviselők javadalmazá­ terjedelmére való tekintettel, felosztatnék két részre.
sával, mint pénzügyi kérdéssel kapcsolatosan, meg (1. 2.) (A zárjel közé tett számok az új egyházme­
kell emléke7.nünk az egyházmegyei gyám­ gyék sorszámát jelölik.) A gyula-fehérvári maradna,
pénzt ár akról is. Mi lesz ezekkel, ha a fel­ a mint van. (3.) A fiagy-enyedi, lélekszámánál fogva,
osztás bekövetkezik? három részre. (4. 5. 6.) A kolozsvári marad. (7 -)
A megoldás, szerintünk, úgy volna leginkább A kolozs-kalotai, lélekszámánál és fekvésénél fogva,
megnyugtató, ha mindenik egyházmegye kimon­ két részre (8. 9.); megjegyezvén, hogy ennek egy
daná, hogy a felosztás kezdetétől, vagy a mi még nehány félre eső községe egészen elvétetnék innen.
 400. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A szilágy-szolnoki, terjedelme és lélekszámára
való tekintettel, négyre, (io. n . 12. 13.) A dézsi,
és széki, kettőre-kettőre. (14. 15. 16. 17.) A nagy-
sajói marad. (18.) A görgényi kettőre. (19. 20.)
A marosi, lélekszámára, és nagy terjedelmére való
tekintettel, négyre. (21. 22. 23. 24.) A küküllői há­
romra. (2«5. 26. 27.) A n.-szebeni marad. (28.) Az
udvarhelyi négyre. (29. 30. 31. 32.) Az erdővidéki
marad. (33.) A sepsi kettőre. (34. 35.) A z orbai,
kézdi, romániai megmaradnának, a mint vannak.
(36.. 37. 28.)
Tehát, a jelenlegi egyházmegyék száma éppen
megkétszereződnék. Legkisebb lenne, ketté vágás
folytán, a két vajda-hunyadi (3046 lélek), és leg­
nagyobb az orbai (13,852 lélek). A többi mind
e két szám között váltakoznék. Az egyes egy­
házmegyék közül a legkevesebb egyházközség
tartoznék a kolozsvárihoz (kettő), mely nagyságra
nézve második helyen állana; és legtöbb tartoznék
a két székihez (tizenkilenc-tizenkilenc), melynek
lélekszáma tiz-tizenegy ezer közt állana. Mig ellen­
ben, a lélekszámra legnagyobb egyházmegye is
(orbai) csak tizenegy egyházközséget foglalna ma­
gában, és á legkisebb (két vajda-hunyadi) tizen-
kettőt-tizenkettőt.
Kitűnik e rövid összehasonlitásbúl, hogy az
ekkint történendő felosztás után, az arány, az
egyes egyházmegyék között, meglehetősen helyre
állana, a mi, természetesen, a kormányzást nagyon
megkönnyítené, és a munkát is apasztaná.
Ugyde, mint ha csak hallanám, hogy mikor
az egyházmegyei adminisztrációt könnyitjük, ugyan­
akkor nehezítjük a központi kormányzást, szapo­
rítjuk az Igazgató-Tanács munkáját. Az tény, hogy
ebben van valamelyes igazság. De, ha tekintetbe
vesszük azt, hogy az Igazgató-Tanács jelenleg igen
jól berendezett apparátussal működik, és hogy köz­
érdekű rendeletéit többnyire sokszorosítva küldi
szét: csupán az expedicionális munka szaporodnék.
Hiszen, az egyházközségek száma ugyan az marad,
a mi eddig volt. D e ama csekély expedicionális
munkát másfelől megkönnyítené az a körülmény,
hogy ez után az espereseknek nem kellene egy
vagy más dologban sürgetőt küldeni, mert min-
denik a maga ügyét gyorsabban tudná végezni,
nem lévén annyira megterhelve.
Hogy a felosztásra nézve az idő eljött volna,
azt nem állítjuk; de hogy a jelek e mellett szó­
lanák, azt látjuk; s hogy a jelenlegi állapotot
sokáig fenn nem lehet tartani, az is bizonyos.
Éppen azért, a kérdést minden oldalnál elő kell
5,0, szám.
készítenünk. A kezdeményezést e tekintetben az
egyházmegyéknek kell megtenniük, és pedik első
sorban azoknak, a melyek leginkább érzik szükségét.
A Papi Értekezleteknek bő alkalma nyílik
e felett tanácskozni, hogy az ügy az egyházmegyei
gyűlésekre előkészíttessék. Az egyházmegyei gyű­
lések kedvező határozata küldessék meg az egy­
házközségeknek, hogy ezek is nyilatkozzanak. A z
ekkint beérkezett feleletek alapján aztán az Igaz­
gató-Tanács véleményes javaslatot terjeszt a ke­
rületi közgyűlés elé (Utasítás 46. §. e), a mely
szintén meghozván a maga határozatát, legfelsőbb
jóváhagyás végett az egyetemes zsinat elé ter­
jeszti az ügyet. (Zsin. törv. 86. §. c.)
Ezekben, a felosztásra nézve, szerény véle­
ményünket nyilvánosságra hozván, át adjuk a szót
másnak. Vajda Ferenc-
Az országos ev. ref. lelkészi özvegy-árva-
gyámintézet alapszabálya.
(Véglegesen megállapítva és elfogadva a november hó 22-én,
s folytatólag tartott konventen.
L FEJEZET.
Általános határozatok.
1. §. A magyarországi ev. ref. egyetemes egyház
1891— 93. évi országos zsinatának 321. sz. alatt kelt vég­
zése alapján, az ev. ref hitvallású lelkészek, körlelkészek
(missziónáriusok), és theol. tanárok leendő özvegyeinek
és árváinak gyámolitására országos gyámintézet alapit-
tatik, melyből az alábbi §§-okban megállapított feltételek
korlátái között, az özvegyek állandó év-járadékban, s az
árvák neveltetési, esetleg, gyámolitási segélyben részesit-
tetnek; a befolyó évi jövedelmek egy részének folytonos
tőkésítése által pedig oly alap létesittetik, mely az or­
szágos gyámintézet állandó fontartását, s fejlesztését
biztosítsa.
2. §. A z intézet cime: »Országos ev. ref lelkészi
özvegy-árva-gyámintézet.«
Székhelye: Budapest.
3. §. Kötelezett tagjai:
A magyar korona területén, vagy bár ezen kívül,
jelenleg működő, vagy ezután szolgálatba lépő rendes
lelkészek, és állandóan alkalmazott, vagy alkalmazandó
körlelkészek (missziónáriusok), kik a magyarországi ev. ref
egyház főhatósága alatt működnek.
Tagjai lehetnek ezen gyámíntézetnek a theologiai
rendes tanárok, és a lelkészi jelleggel biró rendszeresített
vallás-tanárok, ha a jelen szabályzatban az egyes lelké­
szekre megállapított feltételeket vagy ők maguk, vagy
a tanintézetet fentartó testület, vagy pártfogóság éppen
oly mértékben teljesitik.
4. §. A harmadik §-ban megnevezett, esetleg jövőben
szervezendő hasonló minőségű állomásokon alkalmazandó
lelkészek és missziónáriusok is, tekintet nélkül nős, vagy
nőtlen állapotukra, a gyámintézet tagjai sorába belépni,
kötelesek lesznek.
 50. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
5* §• Segélyezésre igényt nem tarthat azon lelkészi
özvegy, vagy árva. kinek néhai férje, illetve, atyja, állá­
sáról önkint lemondott, vagy egyházi bíróság jogerős
ítéletével, az egyházi törvény 303. §. e) pontja értelmében,
hivatalától véglegesen megfosztatott.
9. §. A gyámintézet tagjainak özvegyei, az egyen­
lőség és testvériség elvének megfelelően, tekintet nélkül
az elhalt férj által élvezett fizetés mennyiségére, s annak
szolgálati idejére, a belépési járulék, és öt évi tagdijj
befizetésének kötelezettsége mellett, mindnyájan egy, és
ugyanazon összegű évjáradékban részesülnek. S a meny­
nyiben a belépési járulék, és az öt évi tagdijj be nem
fizettetett volva, az azokból hiányzó összeg az özvegy
évi járulékából két év alatt, egyenlő részletekben törlez-
tetik le, illetőleg, tartatik vissza.
A gyámintézet tagjainak árvái pedig, tekintet nélkül
a néhai atyjok által teljesített befizetésre, árvaságra ju­
tásuk után azonnal mindnyájan egyenlő összegű nevel­
tetési, esetleg, gyámolitási segélyben részesittetnek.
7. §. Özvegyi évjáradékok, és neveltetési, esetleg
gyámolitási segélyek azonban azon napot követő hó
elsőjétűl folyósítandók, és fizetendők ki, évnegyedi utó­
lagos részletekben, melyen a jogcím azokra nézve be­
állott, s azon hónap végével szüntetendők meg, melyben
jogcimök elenyészett.
A kegyeleti év tartama alatt az országos gyám­
intézet segélye igénybe nem vehető.
8. §. A jogosítottak állandó segélyezésre való föl­
vétele hivatalból eszközöltetik, az illető esperes indokolt
fölterjesztése alapján, a gyámintézet végrehajtó bizott­
sága által.
9. §. A z állandó segélyezésben részesülők, az arról
kiállított nyugtákon, az illetékes ev. ref. papi hivatal által
igazoltatni kötelesek az életben léteit, özvegyi állapotot,
ev. ref. voltukat, és az árváknál a 13. és 14. §-ban meg­
határozott föltételek fennállását.
10. §. Azon kérdés felett, hogy van*e a folyamodó
özvegynek, vagy árvának állandó évjáradékra, és nevel­
tetési, illetőleg, gyámolitási segélyre igénye: a gyám­
intézeti alapot kezelő közalapi végrehajtó bizottság ha­
tároz, mely ellen a kézbesítéstől számított harminc nap
alatt, birtokon kívül, a konventhez lehet fölebbezni.
II. FEJEZET.
Az özvegyek, és árvák segélyezéséről.
11. §. A gyámintézet tagjainak özvegyei, a férj
elhalálozása után állandó évjáradékban, árvái pedig, atyjuk
elhalálozása után neveltetési, esetleg, gyámolitási segély­
ben részesittetnek.
12. §. A z özvegyi évjáradék összege, egyelőre tiz
év tartamára, évi 250 írtban állapittatik meg, mely ösz-
szeg, azonban, a jelen szabályzat 30. §-ában jelzett revízió
eredményéhez képest, tiz év múlva feljebb is emelhető.
13. §. A z árvák részére folyósítandó neveltetési,
esetleg, gyámolitási segély összege, csak atyátlan árváknál,
minden egyes árvára külön-külön, évi 50 írtban állapit­
tatik meg, a szülők nélküli árvák pedig, szintén külön-
külön, évi 75 forintot nyernek neveltetési segély címén.
Ezen neveltetési, esetleg, gyámolitási segély azonban,
csak hat-hat árva részére folyósittatik, s igy ennek ösz-
401.
szege, teljesen szülőtlen árváknál, az évi 450 forintot,
atya nélküli árváknál pedig, az évi 300 forintot egy-egy
családra nézve leiül nem haladhatja.
14. §. A z évjáradék kiszolgáltatása megszűnik, ha:
a) az özvegy újból férjhez megy,
b) az ev. ref. vallásbúi kitér,
c) meghal.
A neveltetési segély kiszolgáltatása pedig akkor, h a :
1. a fiú árvák a húsz évet, a nő árvák pedig a tizen­
nyolc évet betöltötték, vagy ha előbb is házasságot kö­
töttek; azonban, a testi, vagy lelki fogyatkozás miatt
teljesen keresetképtelen árvák ezen koron túl is esetről-
esetre meghatározandó gyámolitási segélybenrészesithetők.
2. az ev. ref. vallásbúi kitérnek,
3. elhalnak.
15. §. A z atya nélküli árvák, anyjuk elhalálozása
esetén, a szülőtlen árvák magasabb neveltetési segélyének
élvezetébe jutnak.
16. §. Özvegyi évjáradékra, azonban, a fentebb jel­
zett előfeltételek megléte esetén is, csak az az özvegy
tarthat igényt, ki néhai férjével a tényleges szolgálat ideje
alatt, vagy azt megelőzőleg kelt össze, annak haláláig
vele együtt élt, és kifogástalan életet folytat.
Állandó segélyre pedig csak azon árvák bírnak
igényjogosultsággal, kik az elhalt lelkész törvényesen
leszármazó édes gyermekei.
17. §. A z előbbiekben megkívánt általános kellé­
keken kívül, az előbbi pontokban felsorolt esetekre, még
a következő rendelkezések állapíttatnak meg:
a) Azon özvegyek, kik néhai férjükkel ennek hatvan
éves kora után keltek egybe, állandó ellátásra igénynyel
csak akkor bírnak, ha néhai férjükkel legalább öt évig
éltek házasságban.
b) Azon özvegy, ki néhai férjével nem élt együtt,
vagy attól törvényesen elvált, a férj után semminemű
segélyre nem tarthat igényt; kivéve, ha igazolja, hogy
az együtt nem élés, nem az ő hibájábúl következett be;
a lelkész gyermekei azonban, ha a feltételek különben
megvannak, segélyre igénynyel bírnak, és szülők nélküli
árváknak tekintendők.
c) Azon özvegy, ki erkölcstelen eletet folytat, vagy
valamely bűntett, vagy nyereségvágybúi eredő, vagy a
közerkölcsiséget sértő vétség miatt a polgári bíróság által
elítéltetett, évjáradék iránti igényét nem érvényesítheti,
s a netán már megszerzett állandó segélyt elveszti, a
lelkésztől származott gyermekei azonban, ha a feltételek
különben megvannak, segélyre igénynyel bírnak, s szülők
nélküli árváknak tekintendők.
III. FEJEFET.
A gyámalap, és annak kezelése.
18. §. A z országos ev. ref. lelkészi özvegy-árvái
gyámintézet alapja áll:
1. A gyámintézeti tagok által fizetendő, s évi fize­
tésük tiz százalékában megállapított belépési járulékból,
a melynek magasabb javadalomba lépés alkalmával a régi,
és új dijlevél közötti különbözet után pótolandó.
2. A gyámintézeti tagok által fizetendő, s évi fize­
tésük két és fél százalékában megállapított évi tagdijj
járulékból. Ezen belépési járulék, és évi tagsági dijj a
 402. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
gyámintézeti tagok egyházhatóságilag megerősített, és
értékelt fizetése után rovatik ki. A gyámintézet meg­
alakulásakor az egyházmegyék által 1894. évben jóvá­
hagyott, és az egyetemes konventhez fölterjesztett jelentő
Ívben kitüntetett, és a 29— 1895. sz- konventi végzés
értelmében kiigazított fizetések, a természetbeni lakás
pénzértékének levonásával, vétetnek ezen járulékok ki­
rovása alapjául.
3. A z országos ev. ref. közalap jövédelméből e
célra tőkésített összegbűi, továbbá, az országos ev. ref.
közalap tőkéjéből adandó 100,000 forint tőkeösszegből,
mely 25— 25,000 frtos évi részletekben, négy éven át,
tétetik folyóvá. Ezen összeg, az életbe léptetés hatodik
évében, 30,000 írttal pótoltatik a közalap tőkeösszegéből.
4. A z országos ev. ref. közalap évi jövedelmének,
még pedig az egyháztagok évi járulékából, mint a meg­
levő tőke kamataiból befolyó jövedelemnek tiz százalé­
kából, a mennyiben ez évenkint 30,000 frt. maximális
összegen túl nem megy.
5. E célra teendő alapítványokból, vagy egyszer,
s mindenkori adományokból.
19. §. A z előbbi szakasz 1. pontjában jelzett járu­
lékok, a gyámintézetbe való belépést követő három éven
át, évi egyenlő részletekben fizetendők be, illetékes utón,
az intézet pénztárába, mig a 2. és 4. pont alatt foglalt
állandó évi járulékok, minden év végére szolgáltatandók be.
20. §. A leendő lelkészek fizetési kötelezettsége a
szolgálatba lépéssel, a már szolgálatban levőkre nézve
pedig a jelen szabályzat életbe léptetése idejével veszi
kezdetét.
21. §. A gyámintézet pénztárába beszolgáltatott
járulékok visszafizetésének helye nem lehet.
22. §. A gyámintézet ügyeinek legfőbb intézése,
a gyámintézeti alap, és egyéb kezelési ügyek ellenőrzése,
az egyetemes konvent körébe tartozik, mely a belépési
járulék, és az évi tagsági dijj összegét a 18. §. 2. pontja
értelmében megállapítja, a papi fizetéseknek tiz évről tiz
évre eszközlendő revíziója folytán helyesbitteti, s a végre­
hajtó bizottságnak az esedékessé vált évi járulékok, és
nevelési, illetőleg, gyámolitási segélyek kiszolgáltatására
vonatkozó előterjesztései fölött véglegesen határoz.
23. A gyámintézetet, mint az egyetemes egyház
közvagyonát érdeklő minden ügyben való határozat-hoza­
tallal az országos közalapi végrehajtó bizottság bizatik
meg, mely az esperesek által hozzá fölterjesztett ügyek­
ben határoz, illetve, az állandó segélyek folyósítása, s más
fontosabb ügyek tekintetében, egész évi működéseinek
kimerítő ismertetésével kapcsolatban, az egyetemes kon­
venthez évenkint előterjesztést intéz, s javaslatot tesz.
24. §. A z országos közalapi bizottság, mely a meg­
előző szakaszban jelzett minőségében »Az országos ev.
ref. lelkészi gyámintézet végrehajtó bizottsága« nevet
viseli, saját rendes, vagy póttagjai közül egy általa ala­
kítandó, három tagból álló állandó bizottság utján is in­
tézheti az országos gyámintézet folyó ügyeit.
25. §. A gyámintézet összes vagyonának kezelési
módját a konvent határozza meg.
26. §. A z évjáradék, neveltetési, illetőleg, gyámo­
litási segély, s ezen szabályzat alapján támasztható egyéb
igények érvényesítését célzó folyamodványok, az illetékes
50. szám.
esperesi hivatalok utján, s azok véleményes javaslatával
ellátva, a gyámintézet végrehajtó bizottságához nyúj­
tandók be, mely is a hatásköréhez tartozó ügyekben
intézkedik; a konventnek fentartott ügyek elintézésére
nézve pedig véleményes jelentését megteszi.
27. §. A lelkészek által fizetendő évi járulékoknak,
a lelkészek belépési járulékának a 21. §-ban jelzett időben
leendő beszedésével az egyházmegyék bízatnak meg, kik­
nek e szabályzat rendjén azon jog is megadatik, hogy
az év végéig be nem folyt járulékok befizetésére nézve
három hónapig terjedhető haladékot adhassanak, öt szá­
zalék késedelmi kamatok fizetésének kötelezettsége mellett,
s a mennyiben a járulékok ezen idő alatt sem folynának
be, a késedelmes lelkészeken e követeléseket egyházi
közigazgatási, esetleg, a törvényekben meghatározott
polgári úton behajthassák.
28. §. A jelen szabályzattal szervezett országos ev.
ref. lelkészi özvegy-árva gyámintézet életbe lépésétől
kezdve választandó, vagy kinevezendő lelkészek, körlel­
készek, missziónáriusok, illetőleg, theologiai tanárok, és
lelkészi jelleggel biró rendszeresített vallás-tanárok az ille­
tékes egyházmegye hasoncélu intézetébe is tetszés szerint
beléphetnek, a mennyiben azon intézet alapszabályai
megengedik.
29. §. Jelen szabályzat életbe léptetési idején már
alkalmazásban levő lelkészek, körlelkészek, missziónáriu­
sok, illetőleg, theologiai tanárok, és lelkészi jelleggel biró
rendszeresített vallás-tanárok, eddigelé szerzett jogaik fen-
tarthatása végett, az egyházmegyei gyámintézetek köte­
lékében szintén megmaradhatnak, s alapszabályszerüleg
megállapított járulékaikat pontosan fizetvén, özvegyeik,
és árváik segélyezés iránti igényüket, tekintet nélkül az
országos gyámintézettől nyerhető állandó segélyezésre,
az egyházmegyei gyámintézettel szemben is akadály­
talanul érvényesíthetik.
3° §• Jelen szabályzat az 1896. évi január hó 1 én
lép életbe, és tiz évenkint revízió tárgyát képezi.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
Kolozsvár 1895. dec. 7 -
Elnökölt: dr. Kolosvári Sándor, elnök-helyettes, aa.
Jelen voltak: Szász Gerő, közjegyző, Gyarmathy Mik­
lós, dr. Vályi Gábor, Herceg Lajos, ig. tanácsosok,
Deák József, pénztárnok, dr. Deák Albert, ügyvéd, Már­
kus János, titkár, Maksay János, számvevő és Kádár
János, s. titkár.
Elnök aa. az ülést megnyitván, fölhívja jegyző
aát az időközben elnökileg elintézett ügydarabok je g y -
zékének felolvasására. A felolvasás megtörténte előtt
azonban Szász Gerő, közjegyző aa. hivatkozva arra,
hogy az elnökileg elintézett ügydarabok, mint inkább
csak kezelési és kisebb administrativ dolgok, az igaz­
gatótanácsi elnök és elnök-helyettes által, a kezelési
rendszernél fogva, úgyis mindig láttamoztatnak, ajánlja,
hogy azok sok időt igénybe vevő felolvasása mellőztes-
sék, hanem a jegyzék tétessék ki a gyűlés asztalára, a
tagok áltál lehető megtekintés végett. Többek hozzá­
szólása után, Igazgató-Tanácsunk a javaslatot határo­
zattá emelte.
 50. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ezután elnök aa. az előadók sorrendjét megálla­
pítván, ennek megfelelően, Márkus János, titkár terjesz­
tette elő a jogügyi bizottság javaslatát, dr. Deák
Albert, ügyvéd azon kérését illetőleg, melyben a Fo­
dor Farkas-féle hagyatéki ügyben felmerült költségeinek
kiutalását kéri. A nevezett bizottság ugyanis abban a
véleményben lévén, hogy a per végleges eldőltéig a
költségek meg nem állapíthatók, azt ajánlja, hogy a
tényleges kiadásokra nevezett ügyvéd aának 100 frt
előleg utaltassék ki, de kölségjegyzéke csak a per le­
járta után vétessék tárgyalás alá, akkor lévén eldönt­
hető, hogy mennyiben illetik ügyvéd aát egyáltalában
perköltségek? Igazgató-Tanácsunk a jogügyi bizottság
véleménye értelmében határozott.
Nagyenyedi egyházmegyénk tanácsa ajánlattal
terjesztette föl a maros-ludasi vasúti állomáson lakó
ref. hívek azon kérését, hogy, habár ők tényleg a ge-
zsei határon laknak, de mert M-Ludashoz közelebb van­
nak s a lelkészi szolgálatokat ott veszik igénybe, ezen
egyházhoz tartozóknak tekintessenek. Igazgató-Tanácsunk
a kérést méltányosnak találván, nevezett híveknek a
maros-ludasi egyházhoz való tartozandóságát, a főt. e g y ­
házkerületi közgyűlés jóváhagyásától föltételezetten, ki­
mondotta.
A harii egyházközség közigazgatási szempontbúi
kérelmezvén a nagyszebeni egyházmegyéből nagyenyedi
egyházmegyénkhez leendő csatolását, e kérése teljesít­
hető nem volt, mert a nagyenyedi egyházmegye szék­
helyétől szintén igen távol tekszik s igy a cél, melyért
az átcsatolás kívántatik, elérve nem volna.
A székely-udvarhelyi egyházközség részére 328
frt. 76 kr. föl hajthatatlan követelés törlése megengedte­
tett, de az egyházközség elöljárósága fölhivatott, hogy
jövőre a kölcsönök kiadásánál s az ingatlanok bérbe­
adásánál nagyobb óvatosságot fejtsen ki.
A z egyházkerületi theol. fakultás Igazgatósága a
theologusok részére ösztöndíjakra bizonyos Összeg meg­
szavazását kéri, de e kérés, fedezet hiányában, teljesít­
hető nem volt, a mennyiben a költségvetésben e címen
előirányzott évi 500 frt már kimerittetett Fölhívni ha­
tározta egyúttal Igazgató-Tanácsunk a theol. fakultás
Igazgatóságát arra, hogy az összes szükségletekről
költségvetési tervezetet készítsen és nyújtson be ható­
ságunkhoz, melynek alapján a végleges költségvetés
összeállítható, s ahhoz alkalmazkodás végett az Igazga­
tósággal közölhető legyen.
Steiner Ármin és társa, a theol fakultás felszere­
lési munkáiban résztvett budapesti vállalkozók, tiltakozván
a számlájukban levonásba hozott 21 frt visszatartása
ellen, értesittetni határoztalak, hogy a mennyiben ki­
utalt követelésüket föl nem veszik, az terhűkre bírói
letétbe fog helyeztetni, mert a levonás jogosan eszkö­
zöltetett.
A theol. fakultás tanári karának azon kérése, mely
szerint a hátralékos nyugdijinté.-.eti tartozások befizeté­
sére nézve öt évi részletfizetési kedvezményt kérnek,
nem volt teljesíthető, mert a közgyűlés által me állapí­
tott szabályzattól eltérni, nem áll jogunkban, hanem
megadatott részükre is a három éves részletfizetési
kedvezmény, mely a kerületi közgyűlés jóváhagyásával
403.
már a nyugdíjintézet többi tagjainak is engedé­
lyezve volt.
A z étfalvi isKola javára rendelt Hadnagy-alap ke­
zelésében ismételten zavarok merülvén fel a községi
iskolaszék és ottani lelkészünk között, illetékes esperes
aa. utasíthatott, hogy ezen ügyet erélyesen kezébe véve,
a kezelés tekintetében kiadott rendeleteinknek a legna­
gyobb szigorral is szerezzen érvényt.
A Bukovinában fekvő andrásfalvi ref egyházköz­
ség indokolt kérésére, megengedte Igazgató Tanácsunk,
hogy a dr. Bukovinszky-féle alapítvány 1894. évi ka­
matai a múlt évben végrehajtott egyházi építkezésekből
származott kiadások fedezésére fordittassék.
Széky Miklós, jelzálogos adósunk, kérelmezvén a ter­
hére kirovott tőkekamat-adó elengedését, értesittetett,hogy
e kérése, a hitelező alap sérelme nélkül, nem teljesíthető.
Tárgyaltattak, továbbá a széki, görgényi, nagy­
enyedi és orbai egyházmegyék által a zsinati törvény
rendelkezései értelmében elkészített szabályrendeletek,
melyek az egyházi fegyelem gyakorlására az egyház-
megyei közgyűlésekről indokolatlanul elmaradók bünte­
tésére és a szegények és árvák gondozására vonatkoz­
nak. Igazgató-Tanácsunk e szabályrendeleteket jóvá­
hagyta s tudomásulvétel végett a főt. kerületi közgyű­
lésnek bejelenteni határozta.
Jóváhagyatott még, némi megjegyzésekkel, a makk­
falvi iskola, dr. Gecse-alap, Filep Péter, Székesi, Illyés
Istvánné-alap és a kolozsvári egyházközség 1896. évi
költségelőirányzata, nemkülönben a detrehemi körlelkész
részére ekészitett uj utasítás s ezek után, a tárgysoro­
zat kimerítésével, az ülés bezáratott. — r — s-
Az egyházmegyékből.
A g ö r g é n y i e g y h á z m e g y éb öl.
(Vége.
Ezzel az Értekezlet megnyittatván, a szokásos jegyző­
könyv olvasás és hitelesítés után, Dénes József, m.bölkényi
pap olvasta föl néhai Szabó Sámuel, abafáji ref. lelkész fe­
lett tartandó emlékbeszédét. Jól esett látnunk, hű képét az
úr amaz egysztni szolgájának, ki »sokáig volt hív a ke­
vesen, hogy töbóre bizattassék a jövőben.* A fölmutatott
képben láttunk egy lelkészt, ki szó szerint értelmezte, s
igazolta Pál apostolnak ama szavait: »Közülünk senki nem él
önmagának.« Ő igazán nem élt magának, hanem egyházá­
nak, s ember-társainak. Családi életet nem alkotott, részint
testi szervezetének gyöngesége miatt, részint, s leginkább
azért, mert a szivében lakozott nagy szeretet nem fért volna
el a családi élet kicsiny medrében : magasabb pálya, tága­
sabb kör, s évek sokasága kellett, hogy szeretete eszméi
szerint érvényesülhessen. Nem csak szegény rokonait boldo­
gította, maga körében tartva és védve őket hanem szor­
galma, és bölcs takarékossága által megsokasodott kezei
között a kevés is, és megvalósíthatta álmait. Nevezetes ösz-
szegeket tett le örök időkre szóló alapokul A maros vásár­
helyi ref. főtanodánál nehány ezer forintot tett le. hogy
annak kamatjából rokonainak gyermekei, s ha az nincs, sze­
gény jó tanulók segélyezhessenek. A görgényi ref. egyház­
megyének 1050 forintot hagyott, hogy kamataiból szegé­
nyebb egyházi hivatalnokok tanuló fiai segélyeztessenek*
 404 - PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Értékes földbirtokát egyházának hagyományozta, hogy az
egyház, és papi állomás fennállása biztosítva legyen. Az
abafáji új templom építéséhez, és a tanítói állomás létesíté­
séhez is tetemes áldozattal járult. Hogy annak a szegényes
fizetésű kálvinista kis egyháznak még szegényebb sorsú papja
ezreket gyűjthetett és áldozhatott istent dicsőítő, s embereket
boldogító magasztos célokra: ezt nem egyéb tehette, mint
az ő benne lakozó azon nagy, és önfeláldozó szeretet, mely­
ről az apostol azt mondja, hogy: »mindeneket eltűr, min
deneket elszenved, mindent föláldoz, és soha el nem fogy.«
Olyan az, mint a nap, mely soha ki nem alszik. Ez a valódi
jellem, ez a nemes lélek, sajnos, mig e földön élt, sokaktól
nem, vagy éppen félreismertetett. De, a halál megfejtette
életének álmait, kiegyenlítette a látszólagos ellentéteket.
Áldás lebegjen egyszerű sírján, az abafáji temetőben; lengjen
fölötte a háládatos szivek hervadhatatlan emlékezete mind-
örökkön örökké!
Következőleg Kovács Sándor, két vallásos költeményt
olvasott föl. Egyiket »Hulló levelet« címmel, mely három
szakaszból áll, Szabolcska Mihály irta; a másikat: »Isten
a z őszi természetben«, Dénes József.
Végül, Csekme Ferenc olvasta föl »Egyházmegyénk
iskoláinak története« cimü nagy gonddal szerkesztett terje­
delmes, és tánulságos dolgozatát, melyben itt-ott a jóízű
TÁRCA.
Zwingli, és K álvin.
(Kis Albert, ilyefalvi ref. lelkész felolvasása a sepsi ref. egyház­
megye okt. 31-iki Papi Értekezletén.)
(Folytatás.)
Midőn a két nagy férfiú reformátori működését akar­
juk összehasonlítani, nem szabad szem elől tévesztenünk
egyet, és ez az, hogy Zwingli mint kezdeményező, mint
úttörő indult el a dicső pályán, mely neki halhatatlan ne­
vet szerzett; mig Kálvinra a megkezdett munka folytatása
várt, neki a megvetett fundamentumra kellett a nagyszerű
alkotmányt felépíteni. Nem azt akarom ezzel mondani,
hogy a szabad szellem legelső világos sugára Zwingli lel­
kében villant volna fel, hiszen, Huss már az előtt szabad
irányú törekvéseinek áldozatául esett, e mellett Zwingli
jeles tanáraitól, ezek közt a fennebb is említett Witten-
bachtól, olyan eszméket hallott hirdettetni, melyek az igaz­
ság és szabad szellem iránt annyira fogékony kebelben a
legdúsabb termő talajra találtak ; de azért a kezdeménye­
zés dicsőségét még sem lehet elvitatni Zwinglitől. Nem le­
het elvitatni először azért, mert ezen tanárok, ha hallottak
is olykor-olykor egy-egy szabadabb szót, az a tanári ka-
thedrából történt, hol Faber és Eck s a hozzájuk hasonlók
szintén hallották azokat, de azért ők a Zwingliével egészen
ellenkező utón indultak e l; de Zwingli volt az első, ki a
templomi szószéken először emelte fel szavát az evangé­
liumi igazságok megvesztegetetlen hirdetésére ; nem lehet
eltagadni másodszor azért, mert Zwingli a nélkül, hogy
csak sejtelemmel is bírt volna a Luther lelkében ébredező
eszmékről, már 1506-ban, mint glarusi lelkész, kijelentette,
hogy »igaz és őszinte akar lenni isten és emberek iránt
az élet minden viszonyában, a hová csak az isten keze
vezérli, mert, mint később írja, az ember semmivel sem
50 szám.
humor sem hiányzott. Hallottuk iskoláink régi gyarló álla­
potát, a nevelés és oktatásügy akkori primitív voltát, régi.
tanítóink nyomorát, küzdését, de egyszersmind önfeláldozó*
munkálkodásukat is, s valóban, méltán adózhatunk a leg­
nagyobb elismeréssel a magyar népnevelés régi bajnokainak,
kik nyomorkodva,,sok bajjal és nehézséggel küzdve, áldozták
fel életüket az út-törés nehéz munkáiban, s vetették meg.
alapját a szebb, a boldogabb jövendőnek.
A megállapított programm ezzel föl lévén dolgozva,
elnök atyánkfia meleg szavakban mondott köszönétet a kö­
zönség mind végig kitartó élénk érdeklődéséért, és az után jött
a jutalom-osztás. A szereplők, a nap hősei, kaptak jegyző-
könyvi elismerést, hálás köszönet-nyilvánításokat, éljeneket
bőséges mértékben. A hallgatók pedig nagy lelki ölömmel,
megelégedéssel távoztak abban a tudatban, hogy életük gaz­
dagabb lett egy kedves nappal, ismeretkörük szélesbedett,
gyarapodott e napon hallottakkal is. E nap újabb bizony­
ságot adott arra nézve, hogy i>a népért, a néppel« igen sok
szép, maradandó, és üdvös dolgot lehet megvalósítani. Hadd,
hozzon a jövő minél több ily napot nekünk, akkor protes­
táns magyar Sionunkon nem vehet diadalmat a képmutatás;.
az élni, virulni fog minden időben. Csak előre, az isten nevében!
B e n e d e k Á rp á d ,
vajda-szentiváni ev. ref. pap.
lehet hasonlatosabb az istenhez, mint az igazság által.«
Továbbá csaknem egy évvel az előtt, hogy Luther tételeit
a wittembergi templom ajtajára kifüggesztette, 1516-ban
éppen azért hagyta el glarusi papi állomását és ment Ein-
sidelnbe, hogy ott, a lelkében ekkor megérlelődött evan
geliumi igazság terjesztésére többet tehet, mint akárhol.
Ellenben, midőn Kálvin tanulói pályájának végéhez
közelített, a reformátorok által meggyujtott tűz már ma­
gasan lángolt nemcsak Swájcban és Németországban, ha­
nem Franciaországban is. Kálwin látta a lelki forrongást,
mit az előidézett, »felgyultak a máglyák és a hóhér pal­
losa megvillant Párisban is«, mondja Révész. Kálvin ifjú
éveiben nem is mutatott semmi hajlandóságot a feformátori
dicsőség utáni küzdelem iránt, annyira, hogy midőn 15 29 ben
a pont l’evequei lelkészi állomás jövedelmének haszonélve­
zetét elnyervén, ott egyet prédikált, az egészen katholikus
szellemben történt; bizonyítja ezt az, a mit azon korra
vonatkozólag később önmagáról mond, hogy t. i. »én a
pápaság hatalmához nagy makacssággal ragaszkodtam s
nem könnyű volt ezen mélységes fertőből kiszabadulnom.«
Egy másik különbség a két férfin működésében ab­
ban áll, hogy Zwingli, valamint Luther is, eleinte legke­
vésbé sem gondoltak a római egyháztól való elszakadásra,,
hanem az igazság erejében bízva, azon reményben emelték
fel szavukat, hogy talán sikerülni fog nekik az egész ke­
resztyén anyaszentegyház területén a hit termő talajáról
az emberi koholmányok mérges dudváit kiirtani. Csak, mi­
után meggyőződött annak lehetetlenségéről, miről leginkább-
Landenburg konstánci püspökhöz és Heigerlin, más néven
Taber, helyettes püspökhöz, mint egykori tanulótársaihoz
intézett ilyen irányú felhívásnak sikertelensége győzte meg,
mondta Capitó barátjának, ki őt 1517-ben Einsiedelnben-
meglátogatta : »a pápaságnak meg kell dőlnie!»
 50. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Kálvin fellépésekor már megvolt a szakadás, s mikor
ő kezét fegyver után nyújtotta ki, már tudnia kellett, hogy
e harcban csak a legelszántabb küzdelem élet-halál tusájában
kell a diadalt kivívnia. E körülmény is Kálvin csodálatos
lelki ereje mellett tanúskodik, mely a megismert igazság
diadalra juttatásánál semmi hatalomtúl vissza nem rettent.
Talán túl lőnék a célon, minden esetre pedig a t. Ér­
tekezlet türelmével élnék vissza, ha egy rövid felolvasás szűk
keretében akarnám előadni azt a hősies küzdelmet, mely
dicső reformátoraink úgy testi, mint lelki erejét, nem kis
próbának tette ki. Az a küzdelem egy titáni harc volt, mely­
ben az igénytelen papok és szerzetesek, csupán az igazság
kardjával kezükben, szembe mertek szállani a világ nagyjaival,
a föld mindenható uraival. S hogy nem hiában küzdöttek, mu.
tatja a megizmosodott protestáns egyház három százados élete.
Nem bocsátkozom tehát részletekbe, mert a ki fel
akarja újítani emlékezetében ama dicső férfiak bámulatra
ébresztő lelki erejét, azt a megingathatatlan akarat-erőt,
mely a lehetetlennek látszó megvalósitásátúl sem rettent
vissza; a ki gyönyörködni akar az emberi lélek teremtő
erejének csodás működésében: az Benke »Zwingli élete«,
és Révész Imre »Kálvin élete, és a kálvinizmus« cimü mun­
káiban bő kielégítést talál lelke szomjának enyhítésére.
Legyen elég, itt általában csak annyit emlitni meg,
hogy a mi az evangéliumi tudományt illeti, annyiban lehet
különbség a kettő között, hogy a Zwingli által megkezdett
munka, ugyanazon irányban Kálwin nagy szellemének szer­
vező ereje által dicső befejezésre jutott. A mi pedig az
eszközöket illeti, melyek által munkájuk sikerét biztosítani
igyekeztek, mindkettőnél ugyanazok: a szó hatalma, a tett
ereje, a templom és az iskola.
S midőn az evangéliumi tudomány megtisztítását tűz­
ték ki célul maguk elé, ugyanakkor a társadalmi élet er­
kölcsi betegségeinek gyógyítását is minden erejükkel mun­
kálták. Zwinglinek e tekintetben kiindulási pontul szolgált
a svájciak zsoldos szolgálata elleni föllépése s szónoklatai­
nak átható és meggyőző ereje által sikerült a népet attól
visszatartani. Kálvin pedig a legszigorúbb fegyelem gyakor­
lása által tisztította meg Genf társadalmi életének, az er­
kölcsi sülyedés posványának maizmáival telitett levegőjét
Végre, legyen szabad még egy pár szóban a két fér­
fiú egyéni jellemét is érinteni.
Már az eddig mondottak, úgy hiszem, önkint elénk
állítják Zwingli dicső alakját. Zwingli valóban egyike volt
azon ritka embereknek, kik annyi szép tulajdont egyesit-
nek önmagukban, hogy nagyon közel látjuk Őket állani az
erkölcsi tökély eszményéhez. Lássunk csak egy párt jelle­
mének jobb vonásaiból.
Már tanulói pályájánál megemlékeztem kiváló lelki
tehetségeiről, melyek őt korának legjelesebb tudósai közé
emelték. Érdemeinek elismeréséül, tudományos vizsgálódásai­
nak folytatására, a pápa által évi segélyben részesittetett,
midőn erangyéliomi működésének hire hazájának határit
átlépte, az elismerés még abban is nyilvánult, hogy egyházi
téren a legmerészebb álmok megvalósulásának csábitó ígére­
teivel is igyekeztek őt a pápaság szolgálatában megtartani;
de, ő annyira a h i v a t á s e m b e r e volt, hogy az Ígért
fényes egyházi méltóságok helyett, a reformátor súlyos ke­
resztjét választotta. Nemes önérzetéről tanúskodik az, hogy
midőn meggyőződött arról, hogy az egyház egyetemében
405.
a tiszta evangyéliom diadala nem kivívható, lemondott a
pápai évdij élvezetéről.
Kötelességei teljesítésében egész az önfeláldozásig hiv
volt. Leginkább megmutatta ezt a félelmesen pusztító pestis
idején, midőn barátainak óvó intései, és esdeklő kérése1
dacára, naponta fölkereste a menedékhelyeket, hogy a hit
biztatásaival enyhítse fájdalmaikat, mig végre, őt is utolérte
a ragályos kór, s csak istennek kegyelme tartotta meg vá­
lasztottját, a megkezdett nemes munka folytatására.
Szépen jellemzi Zwingli igaz emberiességét az is, hzgy
nem igyekezett magasztos hivatása szent nimbuszába burko­
lózva, mondhatni, ember-feletti állást foglalni el híveivel
szemben, hanem közöttük élt, sziveikhez igyekezett hozzá
férni, megjelent mulatságaikban, osztozott bánatukban, szóval?
örült az ömlőkkel, és sirt a sirókkal. Ez által tudta annyira
megnyerni híveinek szeretetét, hogy a glarusiak, midőn onnan
Eisiedelnbe ment át, azon reményben, hogy szeretett lelki
pásztoruk még visszatér hozzájuk, a papi állomást két évig
betöltetlenül hagyták. Még csupán annyit kívánok a nagy
férfiúról megemlíteni, hogy keblét az igazi honszeretet szent
lángja hevitette, mely nem csak szavakban keres nyilvánulást,
hanem a tettek mezejére vezette őt, s melynek valódiságát
a kappelni téren hős halálával pecsételte meg.
(Vége következik.)
Különfélék.
F ö l k é r é s .
Kell, hogy kérjem egyházainkat, papjaikat, hogy L a ­
punkkal szemben fennálló tartozásuknak eleget tenni szíves­
kedjenek. Kell kérnem az esperes urakat, hogy a hozzájuk
elküldött hátrálékosok névsora szerint, őket fizettségük tel­
jesítésére figyelmeztetni, szíveskedjenek. Még egy hónap van
hátra, és ú j é v kezdődik: mi lesz akkor, ha most nem
gondolunk a mára?
Az egyházmegyékből, a mái napig, ennyi egyház van
hátralékban a folyó évről: a vajdahunyadiból, 8; a gyula-
fehérváriból, 6; a n.-enyedibol, 19; a kolozs-kalotaibúl, 16 ;
a szil.-szolnokibúl, 36; a dézsiből, 14; a székiből, 20; a
n.-sajóibúl, 7; a görgényibol, 16; a marosibúi, 34; a kükül-
lőibűl, 23; a n.-szebeniből, 9; az udvarhelyiből, 26; az
erdővidékiből, 6; a sepsiből, 14; az orbaibúl, 7; a kézdiből, 6.
Ez a kimutatás mindenkit meggyőzhet, hogy ilyen pár­
tolással egy oly lapot fentartani nem lehet, melynek a szel­
lemi munka honorálására nem is gondolva, a tisztán tekh-
nikai része is sokkal többe kerül. Azt nem tesszük meg,
hogy a hátrálékosok nevét kinyomassuk, de be fogjuk jelen­
teni az Igazgató-Tanácsnak. Ő rendelkezzék : fenn akarja-e
tartani H i v a t a l o s lapját, vagy nem ?
Becsületes munkát igyekeztünk végezni, nem hiúságból,
és nem anyagi jutalomból, hanem az egyházkerület köz­
ügyéi, a vallásos élet felvirágzása, és a szabadelvű protes-
tántizmus érdekében. Eddig hozhattunk valamelyes anyagi
áldozatot is ; a jövőre nézve, erre nem vállalkozhatunk.
Ha mindenki megteszi kötelességét, úgy, itt állunk, és visz-
szűk a zászlót elől; ha a nagyobb rész elhagy, vagy nem
követ: úgy, a magunk, és a köz megbotránkozására, leg­
közelebbről levonjuk a konzekvenciát, és elbúcsúzunk, a
szeretetünk kel táplált »Protestáns Közlönytűi«.
Kolozsvárit, novbr. 26. 1896.
___ Szász Gerő*
= Nem kaptuk még meg hivatalosan, de a
mennyiben az egyházi lapok, és különösen a debreceni »Prot.
Lap« is közölte »Az országos ev. ref. lelkészi özvegy-árva-
gyámintézet alapszabályait«, és a mennyiben a konvent jegy­
zője is debreceni lakós: sietünk, mint teljesen hiteles szö­
veget, mi is közölni ez alapszabályokat, melyeket rég vártunk,
 40 6 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
és a melynek megérkezését hajlandók vagyunk örvendetes
újévi ajándéknak venni.
= A szil.-csebi ev. ref. egyházközség két és fél
méter magas fekete márvány-obeliszk emléket emelt néhai
lelkipásztorának, Fábián Dánielnek elhaló porai fölé. A le­
leplezési ünnepélyen BeakÖ Albert lelkész mondott emlék­
beszédet, és Ferenci Gyula, sz.-szegi pap imádkozott. A leg­
nagyobb lelki örömmel jegyezzük fel a sz. csehi egyháznak
e Kegyeletes tényét, mint olyan jelenséget, mely a legalkal­
masabb annak megcáfolására, hogy az egyháziasság pusztuló
félben volna, vagy mint ha a kálvinista pap nem részesülne
elég tiszteletben és szeretetben. Tegyük csak méltókká ma­
gunkat a megemlékezésre, és sírunk felett is Őrködni fog
a hála, és megemlékezés.
= A püspöki titkár, Tóthfalusi József, a theol.
tanárrá megválasztott Molnár Albert helyébe m. vásárhelyi
pappá választatván, helyébe titkárul dec. i-tol kineveztetett
M o l n á r L ő r i n c , ki állomását már el is foglalta. A jól
készült fiatal theologust, ki a kolozsvári egyházban is segéd­
H I V A T A L O S RÉSZ.
4126— 1895. KÖRLEVÉL,
valamennyi érd. ev. ref. nt. Esperesnek és vala'inennyi
érd. ev. ref. iskolaszék nt. Lelkész-elnökének
Az 1894/5. tanévre vonatkozó népoktatásügyi ada-
tokbúl arról győződtünk meg, hogy az 1868. évi 38. t.-c.
54. §-ához képest igen sok iskolánknál a tanítási idő,
18*94/5. évben is, 8 hónapnál rövidebb ideig tartott.
A törvény rendelkezéseinek érvényre juttatása érdeké­
ben egyrészt, de másrészt az iskolázásnak eredményesebbé
tétele céljából is utasítjuk összes iskoláink közvetlen ha­
tóságait a szorgalmi idő tartamát megállapító törvényes
intézkedések pontos teljesítésére.
.Minthogy a szülők igen elkésve adják fel gyermekei­
ket, vagy egyáltalán be sem Íratják iskolázásra, úgy, hogy
hogy a tanítás a legtöbb iskolánál a rend-S időben meg
nem kezdhető és a tanév folyamán az iskolázás nagy hát­
rányára rendkívül sok igazolatlan mulasztás történik a
közigazgatási bizottságok részéről, szigorúan utasítva van­
nak a községek elöljáróságai, hogy úgy a beiratlan, mint
az igazolatlanul mulasztó tankötelesek szülőivel szemben
a népoktatási törvény 4. §-át lelkiismeretesen alkalmazzák.
Hogy azonban a nép gyermekeinek javát célzó ezen ren­
delkezéseknek foganatja legyen, elkerülhetetlenül szükséges,
hogy a közvetlen iskolai hatóságok a községi elöljáróságo­
kat ezen eljárásukban kellően támogassák, miért is utasít­
juk összes ev. ref. iskolaszékeink tiszteletes Lelkész-elnö­
keit, hogy a beiratási idő elteltével, még a be nem is
iratkozott tankötelesek jegyzékét a tanév elején, a tanév
folyamán igazolatlanul mulasztó tankötelesek kimutatásait
pedig két hetenkint a községi elöljáróságokhoz az előirt
nyomtatványokon, kellő időben terjesszék be.
Kolozsvárit, 1895. december 8.
Parádi Kálmán, Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
1464— i S95. PÁL YÁZAT.
A kolozs-kalotai ev. ref. egyházmegyébe kebelezett
s á r v á s á r i leány-egyházközségben a k á n t o r - t a n í t ó i
állomásra pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : Szállás, gazdasági épületekkel és 111
frt 37 kr. fizetés, ez utóbbi a nagymélt. vall. és közokt.
miniszter urnák 57,481— 894. sz. a. rendeletével 189 frt
készpénzzel fog pótoltatni, ha az állomás okleveles tanító­
val töltetik be. Ezen kívül, az állomás javadalmazása, mint-
egy 50 frtnyi értékkel növekedni fog a folyamatba tett
tagosítás folytán.
Pályázati határidő: 1896. január 10. Folyamodások
nt. Deézsi Gyula, aához küldendők, G y a 1 u b a.
Kolozsvárit, 1895. dec. 9. Szász Domokos,
erdélvi ev. ref. püspök.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
50. szám .
leik észi és vallástanitói szolgálatot teljesített egy ideig, ki­
sérjék pályáján jó kivánataink.
= Dr. Petri Mórt, szilágyvármegye tanfelügye­
lőjét a vallás-, és közoktatásügyi miniszter jelen állásában
véglegesen megerősítette. Miután már kineveztetése alkal­
mával elmondottuk volt szerencse-kivánatainkat, csak ismét­
lésekbe bocsátkoznánk, ha most újra elől kezdeDŐk. A munka­
kör, bizony, igen gazdag ott azon a vidéken; az új tan-
felügyelőben megvan az ifjúság, az erő, a lelkesedni tudás:
hiszünk az eredményekben, a sikerben. J
= Horváth Gáspár, a m.-vásárhelyi kollégium
egyik derék tanára, a »Teleki«-könyvtár őre, az öreg hon­
véd, folyó hó 5-én, életének 67-ik, tanári működésének 35-ik
évében, meghalt. Ki buzgósággal, .lelkesedéssel, tudással, és
a jövőbe vetett bizalommal hintette el a magvakat egész
nemzedékek szivébe, s adta át azokat az életnek: az nem élt
hiában; az nem halhat meg soha; élni fog örökké a jónak,
a nemesnek, a magasztosnak halhatatlanságában, örök éle­
tében. Legyen emléke áldott!
1207 -18 9 5 . PÁLYÁZAT
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyház­
megyébe kebelezett b ó t h á z i egyházközség l é v i t á - t a
n i t ó i állására, ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : lakáson, gazdasági épületeken, és vete­
ményes kerten kívül, 113 frt. 14 kr. egyházhatósági becslés
szerint. Ezen összeg, azonban, állam segélylyel, rövid időn,
300 forintra fog kiegészíttetni.
Pályázati határnap: folyó év dec. 30. Folyamodványok
nt. Somkereki Miklós, esperes aá. hoz küldendők, S z é k r e.
Kolozsvárit, 1895 dec 4 Szász Domokos,
____ erdéhi cv ref. püspök.
1446— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egy­
házmegyébe kebelezett p ó k a - k e r e s z t ú r i egyházközség
k á n t o r-t a n i t ó i állomására, pályázat hirdettetik.
J a v a d a l o m : 1 Tisztességes lakás, kerttel és gazda­
sági épületekkel. 2. Nyolc hold, 1194 négyszögöl tagositott
szántóföld, melynek kataszteri tiszta jövedelme 11 frt. 40 kr.
(holott hivatalosan ioo frtra van becsülve jövedelme). 3. Mun­
katét értéke 34 frt. 4. Készpénz az egyház pénztárából
249 frt. 5. Tűzifa értéke 70 frt. 6. Nem reform, tanulók
tandija, évenkint 27 írt. Az összes fizetés tesz 391 frt. 40 krt.
Ezen kívül, 50 frt. Ötödéves korpótlék, az egyház pénztárából.
Pályázati határidő: folyó év dec. 31. Folyamodványok
nt. Lénárt József, esperes aá.-hoz M a g y a r ó r a (u. p. Disz-
najó) küldendők.
Kolozsvártt, 1895. dec. 7. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
1460— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a nagy-enyedi
egyházmegyébe kebelezett m a g y a r - bükk ő s i egyházköz­
ségben a k á n t o r - t a n í t ó i állomásra, pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás udvarral, gazdasági
épületekkel, terjedelmes kerttel, és 307 frt. készpénz. A meg­
választandó köteles magát a nagy-enyedi egyházmegyébe be-
kebeleztetni, a miért az egyházmegyei gyámintézet javára
2 frt. 50 krt. fizet.
K ö t e l e s s é g e k : az énekvezéri teendők, ének-taní­
tás, valamint a tanköteles gyermekeknek a népiskolai tör­
vények kívánalmai szerint való tanítása.
Pályázati határidő: 1896. január 5. Folyamodások
nt. Sándor János, esperes aá. hoz küldendők, M i r i s z l ó r a ,
u. p. Nagy-Enyed.
Kolozsvártt, 1895. dec. 9- Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
_ r
XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. December 19.
M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉN.
Előfizetési á/ra: Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 ki*.
Az egyházmegyék felosztása
Az egyházmegyék felosztásának kérdéséhez
szólok. Legyen a felszólalók közt olyan is, a ki
a felosztás ellen foglal állást, mert előre is ki­
jelentem, hogy ilyen értelemben fogok szólani.
Tudom, hogy mindazok, a kik ebben a kér­
désben a nyilvánosság terén még ez ideig szót
emeltek, mind azok a felosztás mellett érveltek.
Azt is tudom, hogy a ki ily körülmények közt
a felosztás ellen lép ki a sikra, az a legnehezebb
munkára vállalkozik, az az árral szemben úszik.
Mindezeknek dacára, erős meggyőződésem, és anya-
szer.tegyházunk sorsa iránti meleg érdeklődésem
által indíttatva, én az egyházmegyék felosztása
ellen vagyok, ha mindjárt egyedül maradok is.
Lássuk hát ebben a kérdésben a felsorolható
érveket, pro et contra.
A felosztás pártolóinak legelső, és legerősebb
árgumentoma, az egyházmegyék könnyebb kormá-
nyozhatása. Ez az erősség nagyon jól hangzik,
és könnyen meg is tévesztheti az embert, mert
tagadhatatlan, hogy, például, öt vagy hat egyház-
községet sokkal könnyebb kormányozni, mint öt>
venet, vagy hatvanat. Ha tehát csak az egyház­
megyék könnyebb kormányozhatására fektetjük
a fősúlyt, akkor a felosztás ellen nem beszélhe­
tünk. Ugyde, egy olyan mélyre ható intézkedésnél,
mint a milyen az egyházmegyék célba vett fel­
osztása, nem csak az egyes egyházmegyéknek,
hanem az egész egyházkerületnek érdekét is szem
előtt kell tartani. Az egyházmegyék kormányza­
tának szálai a püspök, és az Igazgató-Tanács
kezében öszpontosulnak. Ennélfogva, mintegy ön-
kintelenül merül föl ama kérdés, hogy, vájjon,
az egyházmegyék felosztásával, az egyházkerület
kormányzása is könnyebbedik-e, vagy pedig még
súlyosabbá válik ? E kérdésre, józan logikával, csak
azt lehet felelni, hogy az egyházmegyék felosz­
tásával a minő mértékben fogy az esperesek terhe,
51. szám.
Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérxmentve
küldendők: Küímagyarutca 9. sz.
éppen olyan, s tán még hatványozottabb mérték­
ben növekedik a püspök, és az Igazgató-Tanács
hivatalos teendője Mert igaz ugyan, hogy a fel­
osztás által az egyházmegyék terjedelme sem
népességi, sem geográfiai tekintetben nem növe­
kedik. de növekedik azoknak a hivatalos szemé­
lyeknek és testületeknek a száma, melyekkel na­
ponkint a püspöknek, és az Igazgató-Tanácsnak
érintkezniök kell. Ezt illetőleg pedig kétségbe­
vonhatatlan, hogy mind a püspökre mind az Igaz­
gató-Tanácsra nézve sokkal terhesebb, ha tizen­
kilenc helyett harmincnyolc esperessel kell hiva­
talos összeköttetésben lenni, és tizenkilenc helyett
harmincnyolc egyházmegyét kell kormányozni.
A mondottakból világosan látszik, hogy az
egyházmegyék felosztása csakis az egyházmegyék
adminisztrációját teszi könnyebbé, az egyházkerület
kormányzatát pedig nagy mértékben súlyosbítja.
E kétségbe vonhatatlan igazságból lehetetlen az
egyházkerület felosztására nem következtetni. Hi-
szén. a mi áll az egyes részekre, annak a fenforgó
esetben az egészre nézve is állania kell. Ha tehát
igaz az, hogy az egyes egyházmegyék két-három
esperességre osztva,könnyebben adminisztrálhatok:
úgy az is igaz, hogy maga a z egyházkerület is több
püspökségre osztva, könnyebben kormányozható.
Ennek az igazságnak megdönthetetlen logikai kö-
vetkezménye az, hogy ha a könnyebb kormányoz-
hacás célj’ábúl az egyházmegyék több esperességre
osztandók: akkor maga az egyházkerület is ugyan­
ezen célból több részre, vagy legalább két püspök­
ségre osztandó. Ezzel a felosztással az is elérhető
lenne, hogy valamint jelenben a kolozsvári theo-
logia püspöki-székhelyen van, úgy jövőben az
enyedí theologia is püspöki-székhelyen lenne. (Na­
gyon jó. Ez aztán idea! S z e r k.)
Ezen elméleti okoskodás után, tisztelettel
kérdem az egyházmegyék felosztásának barátait,
hogy egyéni és testületi ténykedéseikben akar­
nak- e logikai rendszert követni ? A könnyebb kor-
 408. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mányozhatás céljábál akarják-e az egyházmegyéket
több esperességre osztani ? Ha igen, akkor, ugyan­
csak a logikai rendszer, és könnyebb kormányoz-
hatás céljából, az egyházkerület két püspökségre
való felosztását is akarniok kell, és az egyház­
megyék felosztásának kérdését, az egyházkerület
felosztásának kérdése nélkül, még csak nem is
tárgyalhatják. Ha pedig az egyházkerület fel­
osztását nem akarják, akkor az egyházmegyék
felosztását sen akarjhaták, mert nem akarhatják
azt a logikai következetlenséget, és azt a nagyszerű
méltánytalanságot, hogy az esperesek vállairól
levegyék a terhet, és a püspök vállaira rakják.
Én részemről ezt az egész célba vett ope­
rációt, a mostani viszonyok között, időszerűtlen­
nek tartom, s éppen azért beszélek az egyház­
megyéknek, s természetesen, az egyházkerület­
nek is a felosztása ellen.
A felosztás pártolóinak egy másik erősségük
abban a föltevésben van, hogy az egyházmegyék
felosztása új esperességeket, s azokban új fő-, és
algondnoki állásokat teremt, s ez a körülmény
nagy mennyiségű világi elemmel gazdagítja anya-
szentegyházunkat.
Nem akarom kétségbe vonni ez árgumentom
jogosultságát, mert tagadhatatlan, hogy ily módon
nagy erkölcsi értéket lehetne anyaszentegyházunk
számára szerezni. De kérdés, hogy, vájjon ez az
erkölcsi nyeremény megérdemli-e azt a nagy koc­
kázatot, a mely az ily fontos újításokkal karöltve
szokott járni? Mit ítélnénk arról a gazdáról, a ki
ősi hajlékát meg akarná bontani azzal a számí­
tással, hogy a felbontott falakbúi esetleg egy pár
darab arany kerülhet elő, a mi szaporítani fogja
anyagi kincseit? A ki szent vallásunknak igaz és
buzgó hive, az ha egyházmegyei kurátornak nem
választatik is, úgy is meleg szeretettel, igaz buz-
gósággal, és áldozatkészséggel viseltetik anyaszent­
egyházunk iránt. Az ilyen egyháztagokat nem kell
megnyerni, mert mindig a miénkek ők. Ezekért
hát nem szükség az egyházmegyéket külön espe-
rességekre osztani.
Vannak még a felosztás védelmének más
erősségei is, de azoknak mindenike olyan relatív
természetű árgumentom, hogy azokat éppen úgy
fel lehet használni a felosztás mellett, mint a felosztás
ellen. Éppen azért, nem is bocsátkozom azoknak a
tárgyalásába, inkább e helyett a felosztás ellen em­
lítek föl egy pár erősséget, a lehető legrövidebben.
A z egyházmegyék felosztásának legnagyobb
akadálya az egyházmegyék anyagi szegénysége.
51. szám.
Az esperesek eddig a dispenzációkbúl, és
válóügyekből tisztességes honoráriumot kaptak.
Ez a honorárium, azonban, csak volt, és ma már
nincsen. Ma az espereseknek egyetlen jövedelmük
az esperesi vizsgálat után befolyó illetmény; ez
pedig nagyon kevés a végzendő munka mennyi­
ségéhez mérve. A z egyházmegyéknek volna kö­
telességük, hivatalnokaikat dijjazni,de ezek csaknem
mindnyájan olyan szegények, hogy ezt a köteles­
ségüket nem teljesíthetik. Ha már egy esperesét
egy egész egyházmegye felosztás nélkül sem képes
dijjazni, ugyan mikint dijjazhassa azt kellőképpen,
felosztás után, egy fél-egyházmegye? Az egyház­
megyéknek ez a szorult anyagi helyzete azt kö­
veteli, hogy mint eddig, úgy ez után is legyen
minden egyházmegyének egy esperese, ezt pedig
fizessük tisztességesen. Hogy ezt p^dig tehessük,
ne osszuk fel az egyházmegyéket, mert, például,
harminc egyházközség összetett erővel könnyebben
megbirja a szükséges költekezéseket, mint külön
szakítva, tizenöt egyházközség.
De végül, az egyházmegyék felosztásának
a papi fizetések rendezetlen állapota is ellene mond.
Mi mindnyájan, kik papok vagyunk, ugyan­
azon útakon, ugyanazon küzdelmek és áldozatok
árán jutottunk el a parokhiákra, s ugyanazon kö­
telezettségek és felelősségek mellett szolgálunk
a vallás oltára körül. Mi mindnyájan egyenlők
és testvérek vagyunk az úrban, úgy annyira, hogy
közöttünk még a püspök is csak primus inter
pares, és mégis közülünk az egyiknek csak két-
háromszáz, a másiknak pedig ezerkétszáz-ezer-
háromszáz forint évi fizetése van. Ennek az anyagi
különbségnek a révén aztán akkora differencia
választ el minket egymástól, hogy még az utcán
sem mindig ismerünk egymásra. És ez az anyagi
különbség életviszonyainkban is előidézi azt a
nagyszerű különbséget, a mely szerint közülünk
az egyiket minden lépten nyomon szegénység,
megaláztatás, és mellőztetés kiséri, a másikat pedig
a jóllét és boldogság mosolygó fénye övedzi.
Pedig akárhányszor úgy van, hogy annak a sze­
rencsésnek csak egy jutott a talentumokból, és ő
azt az egyet is elásta; eme szerencsétlen pedig
az istentől neki adott tehetségeket, hivatásának
magasztos céljaira, igazi buzgósággal és jóaka­
rattal kamatoztatja.
Ha már most ilyen viszonyok között az egy­
házmegyéket felosztjuk, és új esperességeket te­
remtünk: önkint következik, hogy ezeknek az új
esperesi állásoknak a betöltésénél a papságnak
 51. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
egy igen jelentékeny része, az úgy nevezett sze­
gények csoportja, vagy hivatalos nyelven szólva,
a harmadik és negyedik osztályú egyhazak papsága,
a választhatók sorábúl egészen kizáratik, nem
ugyan a törvények rendelkezése, hanem saját
nyomorúságos helyzete miatt. Es ezt még csak
rósz névén sem szabad venni; éhes. rongyos em­
bert, még ha pap is, nem szoktak az esperesi
székbe ültetni, akármilyen fényes tehetség legyen.
De, félre ne értessem. Nem akarok én a mon­
dottak által, mint valami kificamodott eszü szo-
ciálista, a vagyonos osztály ellen békételenkedni,
sőt egész készséggel ismerem el minden rangú
és rendű emberre nézve a vagyon értékét és
szükségességét. Különösen egy esperesre nézve,
a kellő képzettségek mellett, elengedhetetlen kel­
léknek tekintem a tisztességes anyagi helyzetet,
mert tudom, hogy e nélkül hivatalos állásának
tekintélyét, méltóságát fenn nem tarthatja; e nélkül
azt a testületet, a melynek élén áll, kellőképpen
nem reprezentálhatja. D e éppen azért, mert ily
nagy fontosságot tulajdonítok az anyagiaknak,
elengedhetetlennek tekintem a papi fizetések ren­
dezését, s azoknak egy meghatározott minimumig
való felemelését, hogy az anyagi kellékek hiánya,
egyetlen egy jogosult képzettséget se szoríthas­
son vissza a munkásság, és nemes küzdelem pálya­
teréről.
Az előadottak után már szerény nézetemet
a következőkben öszpontositom.
Az a két-három egyházmegye, a mely népes­
ségénél és geográfiai terjedelménél fogva egy
esperes által nehezen kormányozható, minden
hosszas tárgyalás és vitatkozás nélköl felosztandó.
(Nós! Hát, mi mit akarunk ? S z e r k.) A többi egy­
házmegy élT'felosztásának tárgyalása pedig, a papi
fizetések rendezéséig, a napirendről leveendő, any-
nyival is inkább, mivel a felosztás kérdésének
sürgőssége egyetlen egy komolyan számbavehető
argumentommal sem indokolható. (Ugyan, ugy-e?
S z e r k.)
Ha van egyházkerületünknek sürgős kérdése,
az nem az egyházmegyék felosztása, hanem a papi
fizetések rendezése és javítása. Addig, mig ez meg
nem történik; mig fizetésünk felemelve nem lesz;
míg a sok gyülölség közt össze ekzekvált két-
háromszáz forintnyi fizetésen kell tengődnünk;
mié
ö a megélhetés
O természetes ösztöne hivatásunk
köréből ki-kilépni, s idegen oltárok körül is sá­
fárkodni, idegen dolgokkal is foglalkozni kény­
szerít: addig bármint akarjunk is, nem tudunk
409
magasztos eszmékért lelkesülni; nem tudunk papi
kötelezettségünknek eleget tenni; nem tudunk
hivatásunk érdekében igazi buzgósággal, lángoló
szeretettel és osztatlan odaadással munkálkodni;
egy szóval, mind addig nem tudunk valódi papok
lenni, mert a szükség nem engedi. Oh, a szükség,
ez a paizsos férfiú, nagyon erős, nagyon hatalmas
valami. Erősebb és hatalmasabb a püspököknél,
erősebb és hatalmasabb a koronás fejedelemnél;
a kinek ez egyszer nyakára tette a kezét: az
összeroskad, mint egy üres zsák, és attól nem
lehet többé nagy
ö* dolgokat
O várni.
Egyházkerületünk vezér-emberei ne az egy­
házmegyéket igyekezzenek hát felosztani, hanem
igyekezzenek a papságot ettől a paizsos férfitől
megszabadítani. E szép és magasztos munkára
éppen most kínálkozik a legjobb alkalom, midőn
a budget tárgyalása napirenden van az ország­
házában. Kérjék, követeljék a kormánytúl a papi
fizetéseknek a minimumban megállapított 800 frtra
való felemelését, és ha ezt megtették, akkor új
eget, és új földet teremtettek, s új világosságot
támasztottak Izraelben. E nélkül, ha átomokra
osztják is az egyházmegyéket: anyaszentegyhá-
zunk egésséges fejlődését úgy sem biztosíthatják.
(E cikk felfogásához, hangjához, részeiben és egész­
ben, igen sok szó fér; de elzárkózni nem akarván
a szabad vitatkozás elől: közöljük. Majd meg­
látszik az igazság. S z e r k.) T_. _
0 ö ’ Kis Lajos,
éi falvi ev. ref. pap.
Tájékoztató utasítás,
a magyarországi ev. ref. egyházak lelkészei és hívei ré­
szére, a házassági jogról szóló 1894. X X X I. a gyermekek
vallásáról szóló 1894. X X X II. és az állami anyaköny vek­
ről szóló 1894. X X X III. t. cikkeknek f. évi október hó 1-én
történt hatályba lépése folytán követendő eljárás tárgyában.
A magyarországi ev. ref. egyház f. évi november
22-én tartott egyetemes konventje tárgyalás alá vevén
a f év áprii havában tartott konvent 35. sz. a. hatá­
rozatával kiküldött bizottságnak, a prot. püspökök ja­
vaslata s a7. egyes ev. ref. egyházkerületek által kibo­
csátott ideiglenes Utasítások alapján, valamint a fen­
tebb hivatolt törvények életbeléptetése óta szerzett
tapasztalások figyelembevétele mellett készült munkála­
tát, lelkészeinknek és egyházunk híveinek eljárására
nézve úgy a törvényekhez való alkalmazkodás, mint
egyházi érdekeink biztosítása céljából, következő Uta­
sítást adja k i :
I.
Az egyházi esketésrőí.
1. §. A leendő házasfeleknek az egybekelést meg­
előző kihirdetéséről az állami törvények, nevezetesen
a házassági jogról szóló 1894. X XXI. t.-c. 28. §-a és
 4io. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
az állami anyakönyvekről szóló 1894. XXXIII. t. c.
2-ik fejezetének 45. és következő szakaszai s az ezek­
hez kibocsátott miniszteri utasítások 32. s további sza­
kaszainak rendeletéi részletesen intézkednek, valamint a
házasság törvényes megkötésére vonatkozó kellékekről
is, s ezekhez képest a házasság érvényességére nézve nem
szükséges ugyan a házasfelek egyházi kihirdetése, s egyházi
összeesketése, mindazáltal, tekintve, hogy eddig is az
egyházi kihirdetés és esketés nemcsak a házasság érvé­
nyességének kelléke, hanem egyszersmind a vallás és
egyházi élet egyik ápolója is volt, jövőre nézve pedig
különös mód és alkalom arra, hogy általuk a felek egy­
házi érzületének és kötelmeinek bensősége erősittessék,
és tekintve ama körülményt, hogy a törvény (1894.
évi XXXI. t.-c. 149. §.) a házasságkötésre vonatkozó
vallási kötelességeket érintetlen hagyja, a miniszteri
utasítás 67. szakasza értelmében pedig a polgári tiszt­
viselő a házasság megkötése után a házasulókat figyel­
mezteti, hogy a házasságnak előtte történt megkötésé­
vel vallási kötelességeiknek még eleget nem tettek és
igy magának a törvénynek és államkormánynak is
célzata, hogy a polgárilag megkötött házasságok az
egyház által is megköttessenek s a felek egyházias
élete s vallásos érzülete ez utón is megnyilatkozhassék,
a mi csak úgy lehetséges, ha az eddigi gyakorlat a
törvény keretén belől, az egyház és vallási érdekek sé­
relme nélkül fentartatik, mindezeknél fogva jövőre is
fentartandó a házasfelek egyházi megesketése s előze­
tesen legalább egy Ízben való egyházi kihirdetése;
azonban, az egyházi kihirdetés az egyházi egybeadás-
nak nem múlhatatlan feltétele, melynél fogva
2. §. A házasságra lépni szándékozó felek előzetes
kihirdetését csakis határozott kívánságukra, s csakis a
polgári anyakönyvvezető Írásbeli »tanúsítványa« alapján
teljesítse a lelkész, a mikor tudniillik meggyőződött,
hogy az illetők kihirdetés végett a polgári anyakönyv­
vezetőnél be vannak jegyezve.
3. §. A z egyházi egy beadást csak az esetben tel­
jesítheti a lelkész, ha a felek a polgári egybekelésről
szóló hiteles »tanúsítványt«, melyet az illetékes polgári
anyakönyvvezető a törvény értelmében dij nélkül tar­
tozik kiállítani, felmutatják, átadják. E tanúsítvány az
egyházközség irattárában megőrzendő.
Ily tanúsítvány nélkül csak az esetben eskethet
a lelkész (1894. évi XXXI. t.-c. 36. és 123. §§.) ha az
egyik házasuló fél, orvosilag igazolt, közei halállal fe­
nyegető betegségben szenved, de ez esetben is mindkét
házasulónak ki kell jelenteniük, hogy legjobb tudomásuk
szerint, köztük házassági akadály nem forog fenn. Más­
különben, ha a lelkész az egyházi összeadást a polgári
házasságkötést megelőzőleg teljesíti, vétséget követ el,
s 1000 koronáig terjedhető bírsággal s ismétlés esetén
még ezen felül két hónapig terjedhető fogházzal bünte­
tendő. (1894. évi XXXI. t.-c. 123. §.)
4. §. A z egyházi összeadás a jelenleg érvényes
esketési rendtartás mellett történik, azon különbséggel,
hogy a szokásban levő eskü előtti kérdések feleslege­
sekké váltak.
5. §. Polgárilag házasságra lépett keresztyén és
nem keresztyén felek, ha e célból lelkészeinknél jelent­
51. szám.
keznek, egyházilag is összekötendők s az eskü a nem-
keresztyén féltől is beveendő, erre nézve azonban a
szentháromságra való hivatkozás nélkül.
6 §. A z esketést s a házasság megáldását hit-
felekezetünkhez tartozó bármelyik fél illetékes lelkésze
teljesítheti; elbocsátó, vagy hirdetési bizonyítvány
előmutatására a más helyen illetékes házasfél nem kö­
telezhető.
7. §. A z egyházi összeadás legtermészetesebben
mindjárt a házasság polgári megkötése után, tehát
mintegy közvetlenül ahhoz csatlakozva, történhetik meg,
annyival is inkább, mert a vonatkozó miniszteri uta­
sítások 61. §. egyenesen meghagyja a polgári tisztvi­
selőnek, hogy a házasságkötés idejének megállapításá­
nál kötelessége különös gondot fordítania arra, hogy
a házasuló feleknek módjukban legyen még házasságuk
megkötésének napján, a házasságkötésre vonatkozó val­
lási kötelességüknek eleget tenni.
Ha azonban bármely ok miatt ily időben meg
nem történhetnék az egyházi összeadás, az, a később
bármikor jelentkező házastársakra nézve is készséggel
teljesítendő.
A z egyházi hirdetés nélkül egyházilag összeadott
házasfelek, a mennyiben az iránt óhajtásukat fejezték
ki, az egyházi egybeadást követő vasárnap délelőtti
istenitisztelet alkalmával szószékből kihirdetendők.
8. §. Azon házasulandó felek, kik a hirdetés alól
való felmentésért a polgári hatósághoz folyamodtak, ez
alkalommal értesítsék a lelkészi hivatalt is, hogy az
egyházi összeadásra bejegyeztessenek.
9. §. A z eddigi szabályoknak megfelelőleg, az egy­
házi összeadásnál, ezentúl is két tanúnak kell je­
len lenni.
10. §. Kánonaink, protestáns rendtartásunk törvé­
nyei, a házas felek egybeadásának rendes helyéül is­
tennek házát, a templomot jelölik ki. Lelki gondozói
tiszte a lelkésznek azért oda hatni, hogy, rendes körül­
mények között, egyházunk eme rendtartása továbbra
is megtartassék. A háznál a család körében történő
esketés ezután is a kivételek közé tartozik.
11. §. A z egyházi összeadás bármely napon tör­
ténhetik.
12. §. A z állami törvények szerint megkötött és
egyházilag is összeadott házasságra vonatkozó adatok,
az erre a célra ezután is használható és lelkészeink ál­
tal eddig is vezetett megfelelő anyakönyvbe írandók
be. A z észrevételek rovatába a polgári anyakönyv­
vezető által kiadott tanúsítvány száma, kelte bejegy­
zendő.
13. §. Bár a válópereknél a visszás házasfelek
lelkészi békéltetése nem képez többé törvényes kellé­
ket, mindazáltal, tekintve, hogy a bölcs és szeretetteljes
lelkészi békéltetés sokszor vezetett és fog vezetni a
házasfelek békességére, az ilyen értelmű s a cura pas-
toralis körébe eső békéltetést a lelkészek a jelentke­
zőkkel jövőben is teljesítsék.
(Vége következik.)
 51. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az egyházmegyékből.
A z udvarhelyi egyházmegyéből.
Az udvarhelyi ev. ref. egyházmegye Papi Értekezlete
udvarhelyi fiók-körének elnöke oktbr. 3 1-re, mint a refor­
máció évfordulójára hívta össze gyűlésünket Szent-Lászlóra,
miután Toró Dénes tagtársunk ezen óhaját vele előzőleg
közölte. Azonban, fájdalom, e napon, mikor a legkedvezőbb
alkalom kínálkozott volna, a népben a reformáció emlék­
ünnepe iránt az érdeklődést felkölteni, nem volt megtart­
ható, mivel egyházmegyénk őszi közgyűlése éppen e napra
tétetett. így történt asztán, hogy nov. 4-én jelentünk meg
Szent-Lászlón, Papi Értekezletünk megtartása végett.
Jelen voltak Értekezletünk mind azon tagjai, kiket
családi okok vissza nem tartottak. S örömmel tettük, mivel
nálunk, úgy szólva, az Értekezletek a papok találkozásának
egyedüli helye. A tagokon kívül ott láttuk a sz.-lászlói, és
miklósfalvi tanító aait. a mi jól esett szivünknek, mivel ők is
az egyház veteményes kertjének gyomlálói, mivelői, s ha
egymás dolgait raegbeszélgetjük, azt mindnyájunknak épü­
letére, anyaszentegyházunk építésére, javára, felvirágoztatá­
sára fordíthatjuk.
A tagok megérkezésével, harangszó után, a templomba
vonultunk, hol az egyházközség tagjai már megtöltötték a
padokat. Bíró Áron f.-boldogfalvi lelkész aa. tartott isteni
tiszteletet.
A templombúi kijőve, tiszt. Veres Ferenc, elnök aa.
intézett a körülálló néphez egy igaz meggyőződésbűi jövő,
jól átgondolt beszédet, intve, kérve, hogy ápolják egymás
közt a vallásosságot s maradjanak hívek evangélium sze­
rint reformált anyaszentegyházunk zászlójához, melyen az
eszme, az igazság, az ige szent neve ragyog örök betűk­
kel ferirva.
Azután, hogy maradandó emléket is hagyjunk, mint
már több községben is tettük, kiosztottunk a hívek közt
60 darabot a prot. írod társaság népies kiadványaiból.
TARCA.
Üjlelkipásztort beiktató beszéd.
(Elmondatott M.-Vásárhelytt 1895. dec. 15,Tóthfalusi József j engemet! Egy szóval: hogy hinni, remélni, és szeretni tud­
beiktatása alkalmával.)
' I
Kedves atyámfiai!
Tán, olvastátok is ; de, kétségen kívül, mindnyájan hal­
lottuk, kevés változtatással, ama szép, poétikus mondást; azt az 1
örök igazságot, hogy életünknek útain három Géniusz vezet: a !
hit, a remény, és a szeretet! Ám, a h i t o l y d o l g o k n a k
v a l ó s á g a , a m e l y e k n e m l á t t a t n a k ; a remény­
ségről az van ugyan megírva, hogy meg n e m s z é g y e n i t ;
és hogy mentői szerencsétlenebbek vagyunk, a reménység
annál nagyobb áldás, és hogy a sírok felett, a temetőben a
legélénkebb; ám,ki ne tudna közülünk beszélni csalódott szívről,
vesztett reményekről; ah, a szeretet, mely mindeneket hi­
szen, mindeneket remél, mindeneket eltűr, és soha el nem
fogy: hogy ne lenne nagy áldás töredékeny életünkben!
Ám, hogy e három Géniuszt a magunkénak mond
hassuk, az életnek hosszú, nehéz leckéjén kell keresztül
mennünk ! Át kell úsznunk a könyhullatások fekete-tengerén!
411.
melyeknek hatása kimaradhatlak mivel tudomásunk szerint
több községben olvassa ezeket a nép, az összejövetelek al­
kalmával s meggyőződésünk szerint, ezek vannak hivatva
az »erkölcsrontó b e s z é d e k a mint a falusi ember a me­
sét nevezi, kiirtására.
Innen a községi iskolába mentünk, a hol elnök aa.
a tőle már megszokott eszmegazdag beszéddel üdvözölte
a megjelenteket, kiterjeszkedve az egyházpolitikai törvé­
nyekre s felhiva mindnyájunkat az állami anyakönyvveze­
tőkkel való békés baráti viszonyra; lelkesítve mindnyájun­
kat, hogy szegénységünk dacára is, legyünk készen minden
percben az igazság, a szép, nemes és Örökkévalókért már
annyi idő óta folytatott harcra, mert jőni kell annak az
időnek, ha most késni is látszik, a midőn az állam őr­
ködő szeme reánk irányul, s munkánk megérdemelt jutal­
mát készséggel megadja.
A múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után,
Fábián Márton, mátisfalvi lelkész aa. olvasta föl »Az egy­
házpolitikai törvények és felekezeti törvényeink összeha­
sonlítása« értekezését, mely élénk eszmecserére szolgálta­
tott alkalmat.
Elnök előterjeszti azután, hogy Orbán Mihály, szász­
városi kollégiumi háznagy, tiszt, tagtársunk, fiókkörünknek
most is megküldötte az 5 frtot, a miért jegyzőkönyvileg
köszönetét mondottunk.
Miután Lajos János, bögözi lelkész aa. azon indít­
ványát, hogy a népies iratok az iskolás gyermekek utján
terjesztessenek: elfogadtuk, elnök köszönetét fejezte ki a
prédikátornak és értekezőnek a szellemi élvezetért, melyet
nyújtottak és azután szent-lászlói pap aa. vendégszerető
házához sereglettünk, hol megvizsgáltuk házigazdánk egész
ügyvitelét, melyre értekezletünk most terjesztette ki elő­
ször figyelmét.
Mindeneket ékesen és jó rendben találván, asztal
mellé ültünk, hol vidám beszélgetés közt r e p ü l t az idő.
Biró András,
peteki evang. ref. lelkész.
Szivünk sokszor törik darabokká; ajkainkon sokszor meg-
1 zendül a panasz: én istenem, én istenem, mért hagyál el
I
junk i g a z á n , előbb el kell tudnunk szakadni a föld tűi;
fel kell tudnunk olvadni isten szellemébe; tudatára kell jut­
nunk önmagunkban annak, hogy a mi hazánk nem e fold;
hogy mi az örökkévalóságé vagyunk, a mi istenünké, atyánké.
Hát addig ? Az életnek i n n e n s ő felében. Akkor,
mikor elhagyjuk bölcsőnk ringó fáját; midőn bizonytalan
léptekkel megkezdjük az élet útját, az élet tövisei között;
midőn a bölcs tapasztalás hiányában, csak ösztöneinket kö­
vethetjük; midőn vágyaink, óhajtásaink szertelenségükben
szárnyakat adnak lelkűnknek, midőn az egész világé vagyunk,
s az egész világ ott van a szivünkben, és érezzük a l é t e i
minden gyönyörét, és minden fájdalmát; midőn azt képzel­
jük, hogy mindenhatóit lehetünk, pedig — semmik vagyunk.
Emlékezem reád, elmúló életünknek rövid, de boldog kora:
édes ifjúság 1 Akkor ha lett volna; akkor ha lenne egy Gé­
niusz, mely, mint a Jehova Izraelt, kézen fogva vezetne a
pusztaságban, az élet nagy céljai felé ! Nekem volt. Áldott
 412 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
legyen soha el nem múló emlékezete. Az én Géniuszom
gazdag volt a hitben, örvendező a reménységben, és ki­
fogyhatatlan a szeretetben; egyesitette önmagában, szivében
mind a hármat; három nap egy testben, hogy fényével be­
világítsa életemet Emlékezem. Mikor a zöld vetésnek ka­
lászba kellett borulni; midőn a serdült itjunak meg kellett
fogni az életet; mikor önkint kínálkozott a csábitó világ,
s mosolygott telém a hir, a fény, a dicsőség, az emberek
előtt való kedvesség; mikor minden démon nyújtotta felém
karjait: az én Géniuszom, az a szegény falusi papné, az én
édes, jó anyám, szeretettől boldogan, csak keblére ölelt, csak
azt mondotta: »légy pap, fiam U és én pap lettem, és im­
már közel negyven esztendeje, hogy munkálkodó vagyon az
úrnak szőlőjében; és közel negyven esztendeje, hogy áldom
az istent, hogy nekem olyan jó édesanyát adott. Áldott le­
gyen emlékezete mindörökké !
* És a ki e helyre áll, prédikálja a Szentlélek áldó mun­
És most, e szent órában, midőn megtisztelő megbíza­
tásomat végzem; midőn, egy ifjú pap társamat és barátomat
iktatom be felséges hivatalába: az emlékezet fája lombját
hullatja rám; mintha régi dalnak hangjait hallanám. Emlékezem.
Akkor, régen, meghatott szívvel, elfogultan, reszketve
állottam ott az urnák oltára előtt. Csodálatos hangzavar
háborgatta izgatott lelkemet. Még ebben a percben is küz
delemre keltek a föld az éggel; az elmúlandó az örökké­
valóval; a gyönge ember az erős istennel. Egyfelől a világ
az ő hangzatos jelszavaival: pappá, és pedig éppen kálvi­
nista pappá lenni, annyi, mint szőrruhába öltözni; vad­
mézzel élnii Kálvinista pappá lenni, annyi, mint lemondani
a társadalmi élet előnyeiről; gyakorolni magát az önmeg­
tagadásban ; lenni százak, ezerek, sokak között az utolsó, és ha
üt az utolsó óra: koldusbotra hátra hagyni egy koldus — csa­
ládot. Másfelől, hangzott az örökkévaló világok örökkévaló
beszéde: szolgálni a szépnek, a jónak, a magasztosnak;
hirdetni az eszményi életnek, az igazságnak, a világosságnak,
az erénynek diadalmát; oda állani a legolcsóbb napszámo­
sául a polgári és lelkiismeretbeli szabadságnak, és a haza­
szeretetnek ; lenni a próféták, az apostolok, a reformátorok
méltatlan, de lelkiismeretes, hü utóda! A választás nem volt
nehéz. Az anyai szív nem csalódhatik. Az anyai szívnek
égből alászállott kijelentései vannak; Ő nem az elkárhozást,
ő az idvezülést akarja gyermeke számára.
A választás nem volt nehéz. Emlékezem. Ott állott
előttem a szószék, a kathedra. Egy igénytelen, egyszerű hely —
a d d i g , honnan több-kevesebb szellemmel hirdették az er­
kölcsi világrend törvényeit; e b b e n a percben a Horeb
hegyévé változott á t; láttam a lángba borult csipkebokrot;
s hallottam a mennyei szózatot: oldozd meg a te saruidat,
mert a hely, a melyen állasz — szent.
Bizony, szent, szent, szent ez a hely, mert e hely nem
egyéb, mint a menyországnak kapuja. Beszélni lehet sok helyütt,
sokféle-képpen. Beszél az országháza, az igazságszolgáltatás, a
társadalom, a család, az utca. Beszél a könyőrület, az irgalom,
a szenvedély, a harag, a boszu; beszél a szellő lágy fu-
valma és az égzengés; de a ki e helyre áll; de a ki a temp­
lomi kathedrának szenteli életét, annak számot kellett vetni
magával: a mélységgel és magassággal; az élettel, és ha­
lállal; annak választani kellett a trónus és a Galgotha; a
föld és az ég között! A ki e helyre áll, a ki a templomi
kathedrából beszél, annak érezni kell lelkében a teljes meg-
51 s z á n j.
alázódást, mert nem a világ nyelvén ö n m a g á t beszéli;
nem szenvedélyeinek, indulatainak ad hangot: hanem prédi­
kálja az okot, és okozatot; az elsőt, és utolsót; azt, a ki
minden mindenekben; a ki ád bölcsességet, hogy az élet
örömeiben el ne kevélyedjünk; és ád békességestűrést, hogy
az élet szenvedéseiben kétségbe ne essünk ; prédikálja a vilá­
gok megteremtőjét, az örökkévaló istent, a mi édes atyánkat.
És a ki e helyre áll, az prédikálja a megfeszittetett
Krisztust, a ki főitámasztatott; azt a fundamentomot, mely
egyszer fölvettetett, és mely még évezredeken keresztül volt,
és mind a világ végéig lesz út, élet, és igazság! Prédikálja
azt a felséges életet, melynek örökkévaló példája marad a
megváltó, mert ama felséges kijelentésében: »az én or­
s z á g o m ne m e v i l á g b ó l val ó«, az emberiség min­
denha meg fogja találni szomjuhozó lelkének örök szükségét,
melynek neve: tökéletesedés, eszmény, ideál.
kálkodását, mint ama pünköstben, mely ma is megláttatik
a jókban, a hívekben, az igazakban. Azt hiszitek, hogy
e világ fennállhat vallás nélkül; élő hit nélkül; az isteni
gondviselésbe vetett megnyugvás, és az Ő kegyelmének vá-
rása nélkül? Csak hadd beszéljenek a kételkedők, de mint
a pecsétviasz, úgy olvadnak el a hitetlenek, mert a templom,
és e kathedra mindig Bethesda marad a betegek, Siloáh
a vakok, Bethania a megnyomorodottak, és Damaskus azok
számára, kik meg akarnak térni, és járni akarnak az úrnak útain !
Kedves atyámfiai !
Csak az örök-igazságról teszek bizonyságot, ha azt mon­
dom, hogy a vallás az emberi léleknek éhsége, szomjúsága,
örök szüksége, mely elpusztíthatatlan. Ékessége a trónusok­
nak, vigasztalás a szegényeknek, erőnek forrása az élőknél,
és vigasztalás a haldoklónál. Olyan örök-törvény, mint a dal
a fülemilénél; mint a meleg a tűznél; vagy az e s é s tör­
vénye a természetben. Vallástalan embert képzelni: isten-
káromlás. És mégis, ha vannak idők, midőn a vallásos-
erkölcsi élet meglazulásnak indul, és itt-ott panaszra van o k ;
a vád, a hibáztatás a legtöbbször egyoldalú, és igazságtalan.
Azt mondják : az előhaladott tudomány. Miféle csoda,
bogár tudomány az, mely le akarja rombolni a templomokat,
ez élő oltárát a legszentebb tudománynak? Azt mondják:
a mivelődés, mely előtt mind inkább feltárulnak a földnek
szépségei. Micsoda miveltség, és minő szépségek lehetnek
azok, ha ama kincsekre gondolunk, melyeket szerető szivünk
sejt, lelkünk remél, az evangyéliom tanít : a bünbocsánat,
a megigazulás, a kegyelem, az örökélet, a halhatatlanság?
Nem-nem, kedves atyámfiai. én nem vádolok senkit,
semmit; e mi ünnepélyünk nem alkalmas arra, hogy hibáz­
tató szavunkat felemeljük. Csak az jut eszembe, hogy Krisztus
menybe menetele után, egy nehány halász-, és vámszedő-
tanitvány hite, buzgósága, lelkesedése, önfeláldozó elhatáro­
zása megteremtette istennek országát, megalapította a ke-
resztyénséget, melynek keblén milliók éltek és haltak. Csupán
az jut eszembe, hogy háromszáznyolcvan esztendővel ez előtt,
egy Luthernek, egy Kálvinnak szava elég volt, hogy a sza­
bad vizsgálódásnak, a lelkiismeretbeli és polgári szabadság­
nak, a világosságnak napja millióknak lelkét világította meg,
és mint a kovász a tésztát, átformálja a sziveket, az életet,
az egész világot. Csupán hazánk történetére hívom fel figyel-
metöket, hogy háromszáz esztendőn keresztül mind a mái
 51. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
napig, mi volt, mit tett, mit szenvedett, és mit áldozott evan-
gy éliom szerint reformált any ászéntégy házunk milliók lelke
üdvösségéért, hazánk alkotmányos szabadságáért, istennek
országáért. Megtehette volna-e mindezt, ha nem birná ön­
magában istennek lelkét, ezt a feltételét a maradandóságnak,
az örök életnek ? Vallástalan embert képzelni: isten-káromlás.
Lehetnek idők, hogy a vallás-erkölcsi élet meglazulni lá t ­
szi k. De ez csak múló tünemény. Ne féltsétek ti a vallást.
A mig lesz anyai sz ív , mely gyermekeinek álma felett őr­
ködik ; mig lesznek hulló könyek, melyek a sírok felett vi­
rágot növelnek; mig lesznek szegények, elnyomorodottak,
akár a munka, akár az esztendők sokasága miatt; a mig
lelkünk hallani véli a szózatot: jöjjetek én hozzám, a kik
elfáradtatok, és én megnyugasztallak titeket: mindaddig a
vallás örök szüksége marad az emberi léleknek.
Ezt hirdetni, építette a templomokat a szívnek, az
emberi léleknek virága — a kegyesség; és ezekben a temp­
lomokban ezt hirdetni: k ö t e l e s s é g e a papnak. Köteles­
ség ! E kétes értékű szóra mintha megborzonganék. Köteles-e
a fülemile, hogy énekeljen? Köteles-e a nap, hogy ontsa
sugarait, ha tavaszt hirdet a menyboltozat. Köteles-e a s z ív ,
hogy szeressen, ha szeret ? Kötelesség ! Hagyjátok e szót azok
számára, kik parancsolni, i.ralkodní akarnak. A mi tisztünk,
szolgálni kicsiknek és nagyoknak ; gazdagnak és szegénynek ;
úrnak és szolgának; a mi szolgálatunk, ott állani a bölcsőtűi
a koporsóig, az élet minden viszonyai között, szántani, vetni,
gyomlálni, irtani a töviseket, feddőzni, ha kell, és meghozni
azt az áldozatot, hogy szivünk nem érez mást, ajkunk nem
szól egyebet, mint azt, a mi szép, magasztos; csak azt, a mi
felséges. Ez nem kötelesség: ez h i v a t á s, a léleknek ama
benső kényszere, a melylyel él, és a melylyel együtt hal el.
Jaj, annak a papnak, a ki ezt nem érzi; és jaj, annak az
egyháznak, a melynek ilyen papja van !
E szépen virágzó egyház mindenkoron megtalálta ma­
gához való, hivatás-szerű papját. Egész hosszú sora a jele­
seknek, a nagyoknak irta be nevét az egyházi irodalom­
történet könyvébe. E pillanatban is, mintha itt e szent falak
között érezném megjelenni árny-alakjaikat, s fölemelt ke­
zükkel intenének: légy hiv mind halálig!
Neked szól ez az intés, ez a tanács, ez a buzdítás,
ifjú paptársam, kedves barátom, ki az ők helyébe vagy lé*
pendő. Az a Géniusz, mely ösztönzött, hogy szent hivatá­
sodat kövesd, Őrködjék feletted. Mint a haldokló Dávid ki­
rály mondta fiának, azt mondom én is : első sorban l é g y
e m b e r ; azután légy Krisztus tanítványa: erős a hitben, a
reménységben, és a szeretetben; hogy e szép egyház virág­
zásában kijusson majd részed az utódok hálás tiszteletébűl.
»Légy hiv mind halálig!« Szól ez nektek is, kedves
atyámfiai, nemes ekklézsia. Legyetek hivek hagyományaitok­
hoz: erősek evangyéliom szerint református vallásunkhoz,
mely fundamexitoma isten országának: a világosságnak, a
szabadságnak, a hazaszeretetnek. A szeretet, melylyel elbú­
csúztatok attól a deréktól, kinek helyébe jött, ruházzátok át
ifjú lelkipásztorotukra, hogy annak sugarainál nőjjen nagygyá.
Az Ő lehető nagysága a ti büszkeségtök lesz, és dicsekedés*
Itt született, itt ringott bölcsője: ime, visszahozta ifjúságát,
szivét, lelkét, buzgóságát, lelkesedését, ábrándjait: támogassátok
Őt szeretettel, ragaszkodással, jóakarattal, hogy építtessetek fel
az úrnak élő hajlékaivá az időben, az Örökkévalóságban.
S z á s z Gerő-
413-
Zwingli, és K álvin.
(Kis Albert, ilyefalvi ref. lelkész felolvasása a sepsi ref. egyház­
megye okt. 3i-iki Papi Értekezletén)
(Vége.
Kálvin sok tekintetben ellentéte volt Zwinglinek. Gyer­
mek-, és ifjú kori viszonyainak befolyása nyomokat hagyott
egész életfolyamán. A kötelességei teljesítésében lelkiismeretes
atya, és a vakbuzgóságig vallásos anya összeműködő hatása
érlelte meg Kálvinban azt a csodálatos jellemet, mely őt
leginkább Pál apostolhoz tette hasonlóvá. Azon pillanattól
kezdve, melyben a magas műveltséggel biró lélek kibonta­
kozva az elfogultság ködébűl, az evangyéliomi világosság
égi fényénél folytatta vizsgálódásait a hitélet csodás régióiban,
a mindinkább erősbödo meggyőződés nem csak a reformáció
elhatározott bajnokává szentelte őt fel, hanem egyszersmind
oly bámulatos lelki erőt kölcsönzött neki, melyhez hasonlót
kevés ember példája képes felmutatni. Franciaországban a
protestánsok üldöztetése lassankint mind nagyobb mérveket
öltött, annyira, hogy a vezetők, ha menekülni akartak, a
börtön bilincsei, vagy éppen a vérpad pallosa elől, kényte.
lenek voltak elhagyni hazájukat. A menekülők között volt
Kálvin is, ki hosszas bujdosás alatt bülönböző helyeken,
mint Bázel, Strassburg, sat. folytatta refgrmátori működését,
mig végre, Genfben állapodott meg. Sőt itt sem szentelhette
idejét egész nyugodtsággal reformátori hivatásának, mert a
libertinusok, anabaptisták, spirituálisták elkeseredett harcot
folytattak, sőt sikerült .is nekik, őt Genfből eltávolítani, de
később, a genfi tanács kérésére, mégis visszatért elhagyott
papi állására. Annyi méltatlan bántalom, annyi igaztalan
üldözés keserű poharát volt kénytelen Kálvin kiüríteni, hogy
nem bámulhatunk azon, ha a már gyermekkorában mutat­
kozó visszavonultság később csaknem ridegséggé fajult nála,
mely Őt néha mértéken túl menő szigorúságra ösztönözte,
de egyszersmind oly csodálatos lelki erőt fejtett ki benne,
mely őt, hoszszas küzdelmek árán, Genf erkölcsi, és vallásos
életének újjá teremtőjévé tette.
Tőrhetlen akarat-erő, rendíthetetlen igazság-szeretet,
mély meggyőződésen alapuló kötelesség-érzet, fáradhatatlan
munkásság, szívó s kitartás a megkezdett munkában: ezek
voltak Kálvin jellemének főbb vonásai S hogy ezek által
mekkora elismerést vívott ki Kálvin, tán eléggé igazolják
Bézának, Révész által idézett következő sorai: »Egy ember
sem volt hivebb a maga meggyőződéséhez, egy szolga sem
engedelmesebb az ő urához, egy keresztyén sem volt mé­
lyebben áthatva az ő megváltójának isteni kegyelme felől,
mint Kálvin volt. Az egyház dicsőségét keresi abban, hogy
oly sok szentjei vannak . de, senki nincs, még az apos­
tolokat is ide értve, a ki a kötelességnek, és az isten dicső­
ségének lobogóját magasabban hordozta voh.a; senki sincs
a ki a szentek szentjének igéjével a lelkiismeretnek mélyéig
hatott volna; senki sincs, a ki az egyháznak valódibb refor­
mátora volt volna, mint Kálvin.«
És ezzel bezárom felolvasásomat annak kijelentésével,
mely szerint tudom, hogy azon feladatomnak, miképp a két
reformátor dicső ulakját egymás mellé állítva tüntessem fel,
nagyon is halvány vonásokban tudtam megfelelni, minek
legfőbb oka az én erőtlenségemben rejlik bizonyára; ha
mégis szives volt az Értekezlet türelmével megajándékozni,
kérem, tetézzék még ezen jóságukat azzal, hogy felolvasásom
hiányait szeretettel fedezzék el.
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
4 T4
Különfélék.
= Az egyházpolitikai törvények végrehajtá­
sára vonatkozó, és rég óta várva-várt konventi U t a s í t á s
egy részét veszik olvasóink mai számunkban. Nem hivatalos
közlemény ugyan, de hiteles; és ezzel már bírjuk azt a ve­
zető fonalat, mely egyforma eljárásra indít, sőt kötelez.
Addig is, mig főhatóságunk megteszi intézkedését, jó lesz,
szorgalmatosán olvasgatni, megtanulni, és aztán végrehajtani.
= Maros-Vásárhelyi egyházunkban szép innepély
folyt le folyó hó 15-én. A kolozsvári egyházkerületi theol.
fakultáshoz tanárnak kinevezett Molnár Albert helyébe tör­
vényesen meghívott ifjú lelkipásztor, T ó t h f a l u s i J ó z s e f ,
iktaitatott be hivatalába. Főtiszt püspök, aa. akadályozva
lévén a vizsgálata alatt álló egyházban ez alkalommal meg­
jelenni, lapunk szerkesztőjét bízta meg, hogy nevében a
teendőket végezze. Az ünnepély megtörtént, azzal a buzgó-
sággal, közvetlenséggel és fheghatottsággal, a mely méltán
várható volt ez egyik legszebb egyházunktól, és attól az ifjú
lelkésztől, ki ott szüketv*énj oda visszavitte szivét, lelkét, ifjú­
ságát, ábrándjait, és lelkesedését. Adja isten, hogy e szép
egyház buzgósága, és az ifjú lelkész lelkesedése szolgáljanak
egyházkerületünk dicsőségére.
= A szil.-szolnoki egyházmegye folyó hó io-én
Zilahon tartott közgyűlése e l v b e n kimondotta az egyház­
megyének négyre való felosztását. A Sz.-Somlyón megjelenő
»Szilágy-Somlyó« cimü heti lap úgy adja hírül ez eseményt,
hogy e határozat » s z ó t ö b b s é g g e l « hozatott, és e bá­
natos idézettel parentalja e l: »concordia parvae rés crescunt,
discordia maximae dilabuntur.« A dolog pedig úgy áll, hogy
az a szótöbbség tulajdonképpen t i z e n k é t votum volt,
mely egyházmegyei közgyűléseinken, minden esetre tekin­
télyes, erős többség, és azt bizonyítja, hogy ez az egyház­
megye át van hatva az eszme életrevalóságától. A »concor-
diác« és »discordiát« emlegetni pedig, bizonyíthatja azt, hogy
valaki még ott baktat a klasszikusoknak nevezett mezőken,
de semmiképpen sem jelentheti e szép egyházmegyénk lelki
állapotát, és nem adhatja igazi képét Az egyházmegyék fel­
osztásának eszméje dehogy is akarja megbontani azt a jeles
concordiát, melyet dicsérni lehet, de megsiratni, nem; dehogy
is akar discordiát, melyet sem eléggé megsiratni, sem dicsérni
nem lehet. Nem akar ez az eszme egyebet, mint munka­
felosztást, lelkiismeretesebb köt élesség-telj esithetést; azt akarja,
hogy mentői több embernek jusson rész abból a tiszteletből,
hogy szolgálatot végez buzgóságból egyházkerületünk érde­
kében ; és áldozatot hoz nemzetünk fenmaradásáért, tisztán
hazaszeretetből. Ismételjük, hogy az eszme megvalósítása
még nincs a teljes megérettség stádiumában; éppen ezért,
korán van még a panasz, és siránkozás; de ha majd leg­
főbb hatóságunk döntése következtében be fog következni,
dicsősége marad a szil.-szolnoki egyházmegyének, hogy Ő
volt az első, mely lelkesedéssel és következetesen oda állott
a munkások közé, példát adott az utána következőknek, s
eltekintve a klasszikus szerzők egy kissé ódon bölcsességétől,
kifejezést adott a modern élet és gondolkozás szükségletének,
és annak eleget tenni, kész is. akar is, mer is.
== Mélt. Szacsvay Sándorné, szül. br. Wesselényi
Josephine őnagysága az ördög-keresztúri állami elemi iskola
tanulói közül tizenkettőt téli ruhával látott el, 120 forint
értékben. A vallás-, és közoktatásügyi miniszter e jótékony­
ságért elismerését és köszönetét nyilvánította a nemes báró­
nőnek. Mi pedig lelki örömmel jegyezzük fel e szép áldozat-
készségét, mely fényt ad annak a falucskának, melynek föld­
jén a mi bölcsőnk is ringott, és a melynek emelkedése az
ily erények gyakorlása által büszkeséggel tölt el s azzal a
reménységgel, hogy a szép példa jótékonyan fog hatni arra,
hogy Ördög-Keresztur igen rövid idő alatt egészen magyarrá
lesz, mint volt valamikor.
= Kerekes Sámuel, maros-vásárhelyi polgári
fiúiskolái tanár, folyó hó 13-án meghalt. Kérdezhetnők: van-e,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
51 szám.
ki e nevet nem ismeri széles e hazában ? Csodálatos termé­
szete, Dyughatatlan vére, intelligenciájának megmagyarázha­
tatlan aberrációja, mely összeférhetőnek tartotta a tönségest
a nevetségessel, ismertté tették nevét mindenfelé, a hol csa­
ládi Összejövetelek, vagy a tömegek lelkesedése megnyilat­
kozni szokott. Önmagát nem becsülve sokra, kicsivé deval­
válódott. Pedig szive, lelke, erudiciója, mind-mind arra hívták
el, hogy maradandó nyomokat hagyjon maga után. Ő a min-
denségé akart lenni, mint Ikárusz. A levegő nem fogadta
be: szárnyai elolvadtak. A földet elvesztette lábai alól, és
csak arravaló lett, hogy elromlandó porait magába fogadja.
Tenni akart sokat. Tett, a mennyit viszonyai és temperamen-
toma megengedték, Lenni akart, és ennek az akaratnak em­
léke megmarad örökre, és ott fog virasztani elhaló porai
felett. Nyugodjék csendesen.
= Sajtó alatt van. és folyó év végére meg-
jelenik egy tizenkét ívre terjedő munka. Cím e: Hetvenhárom
év itthon. Korrajz, és politikai elmélkedések. Irta: kilyéni
Székely Gergely, 1848— 49. esztendei honvéd tiszt, 1865 —
68. országos képviselő, 1861. és 1867 — 72. sepsi-széki király­
bíró, 1858— 94. a Rikánbelőli kommunitás, és a s.-szent-
györgyi ev. rcf. kollégium főgoudnoka. Előjegyzések kül­
dendők Koós Ferenc, kir. tan. tanfelügyelő úrhoz, Brassóba,
Malom-utca 12. sz. akár alúl Írott bármelyikéhez. A munka
a kilyéni ev. ref. egyház tulajdona, építkezési célokra., Ára
csak 1 forint. Kilyén, 1895, dec. 9 én. Ifj. K o v á c s A n ­
t al , adm. ref. lelkész. P a p G y ö r g y , megyegondnok.
= * Gyümölcskertész« cim alatt jelenik meg Buda­
pesten egy lapocska, melyet, a földmivelésügyi minisztérium
támogatása mellett, szerkeszt Molnár István. Célja, hogy a
kert-, és szőlő-tulajdonosokat, kis gazdákat oktassa a hasznos
tudnivalókban. Éppen a kálvinista papoknak, tanítóknak,
és hallgatóinak való. Előfizetési ara, 1 írt. Hasznos dolgot
cselekszik, a ki megszerzi, és az is, a ki terjeszti.
Hivatalos rész.
1510— 1895. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett m.-b i k a 1 i egyházközség k á n ­
t o r - t a n í t ó i állomására, ezennel pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás, gazdasági épületek­
kel, s hivatalos fölszámitás szerint, 153 frt. 73 kr. fizetés,
melyhez a vallás- és közoktatásügyi nagymélt. minisztérium
idei 56,976. sz. alatti leiratában 141 forint államsegélyt
engedélyezett.
Pályázati határidő: 1896. január 20. Folyamodások
nt. Dézsi Gyula, esperes aá.-hoz küldendők, G y a 1 u b a.
Kolozsvárit, 1895. dec. 15. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
1535— 1895- PÁLYÁZAT.
Az erdélyrészi ev. ref. egyházkerületben, a küküllői
ev. ref. egyházmegyébe kebelezett t e r e m i-u j f a 1 u s i egy­
házközség 1 é v i t a i állomására pályázat nyittatik.
J a v a d a l o m : tisztességes lakás, kerttel és gazdasági
épületekkel. Öt hold kánonika-porcio haszonélvezete. Min­
den családtól (átlag van 100 család) 2-2 véka jó minő­
ségű szemes gabona és 1-1 véka zab. Pénz 12 trt ala­
pítvány és fára 20 frt.
K ö t e l e s s é g e k : a szorosabb értelemben vett le
vitai teendőkön kívül az állami iskolába járó ref. tanköte­
leseknek a vallásos énekek tanítása.
Pályázati határidő 1896. jan. 28. napja Folyamod­
ványok n. t. Kovács Elek, esperes aához küldendők V.-Gál-
falvára, u. p. D.-Szentmárton.
Kolozsvárit, 1895. dec. 16. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXV. Évfolyam. Kolozsvárit, 1895. December 26. 52. szám.

M E G J E L E N I K M I N D E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y I VÉN.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9, sz.

Karácson. lustrumaivá váltak. »A megváltó, bizonyára, eljő«?

»íme, hirdetek néktek nagy örömet, mely
az egész népnek öröme lészen; mert született
néktek ma a Megváltó (ki az Úr Krisztus)
Dávid városában.«
Mennyiszer hallottuk már ezt az evangyé-
liomot, és még sem hallottuk elégszer, mert ki­
meríthetetlen gazdagságát felfogni, az emberi szív
soha sem elég nagy, és mély. Az ebben nyilat­
kozó isteni kegyelmet csak akkor fogjuk fel majd
egész teljességében, a mikor már nem tűkör és
homályos beszéd által látunk, hanem szemtől-
szembe, és a mikor beléphetünk az örökkévaló­
ság föltárt kapuin, hogy rebegő hangunk is bele-
vegyüljön a mennyei seregek dics-énekébe.
Hosszú évezredeknek szeretettel ápolt re­
ményeire, sovárgó várakozására, és epedő vá­
gyaira volt a felelet annak a bethlehemi angyal­
nak szava. A »megtartó« eljövetelének a várása
az az arany fonál, a mely az isteni kijelentés
könyvein itt láthatólag, amott kevésbé feltűnően,
de mindenütt átfut, azokat egymással összeköti,
és oda kapcsolja az elvesztett paradicsomnak
kapuihoz, hogy a másik vége meg oda erősit-
tessék ahhoz a világhoz, a hol már azok vannak,
»a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és meg­
mosták, s megfehéritették ruháikat a Bárány
vérében«; a kik ott vannak »az isten széke előtt,
és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő temp­
lomában.« »Nem éheznek többé, és nem szomju-
hoznak többé, és a nap hévsége, vagy valami
egyéb hévség nem árt nékik: mert a Bárány, az
legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi
őket, és ekörül isten az ő szemeikről minden
könyhullatást.« Amaz isteni ígérettől kezdve, hogy
»ellenkezést szerzek te közötted és az asszony
között, a te magod, és az ő magva között«, tu­
datosan, vagy öntudatlanul, a régi századok az
előkészületnek, és a reménykedő várakozásnak
ez volt ama szent titok, mely suttogva járta be
az ős-atyák sátrait, s a melyet egyik patriárkha
a másnak adott át azzal a reménységgel, hogy
a ez már majd nem lát addig halált, mig meg nem
látja Izrael megvígasztaltatását. Később látják azt,
de nem most, és nézik azt, de nem úgy, mint
közelvalót; mígnem a próféták mind növekvőbb
világossággal a házaknak fedeléről szólanak már
arról, a ki az Isai törzsökébűl hajtáskint szár­
mazik, és virágszalkint növekedik az ő gyöke­
reiből. Mint őrök, a kik a hajnalt várják, úgy
állanak e tiszteletreméltó férfiak rendületlen hit­
tel a magaslatokon és őrtornyokon, ha vájjon,
nem látják-e már az ég alján azt a bíbor fényt,
a melyet az igazság napja oda von. Végre, ott
ragyog a hajnal-csillag, magasan az égen; a bűn­
bánat követe a mennyei király nirnökekint egyen­
geti az útat; hosszú évezredek koronájául jön el
a karácson éjszakája, melynek csendjét angyalok­
nak kara veri fői, mert most lett »dicsőség a
magasságos mennyekben istennek, a földön bé­
kesség, és az emberekhez jóakarat«.. A z idők
beteltek, és eljött az, a kit epedve vártak.
Nem lehet, nem szabad a karácson szent
innepén nekünk sem egyebet hirdetnünk, mint
örömet, mely az egész népnek örömévé lehet.
Mi már látjuk ugyan a jászol-bölcső mellett a
Galgotha keresztjét is, de látjuk a »botránkozás
fája« mellett a mennyei dicsőségnek azt a fényes
trónját is, a melyen a „megtartó“ ül a maga
örökkévalóságában.
A.zt az örömet kell hirdetnünk, hogy a „ meg­
tartó “-nak születése, halála, főitámadása és meg-
dicsőittetése, mind-mind mi é r e t t ü n k történt.
N e k ü n k született, n e k ü n k hoz örömet, m i n-
k e t keres egyen-egyen, b e n ő n k e t akar meg­
tartani, és n á l u n k akar szállást venni. Jézus
maga készíti el számunkra a karácsom ajándékot,
s valamennyien csak vannak az ő hívei, mind-
 416. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 52 szám.

azokrúl gazdagon, és egyenlő szeretettel gondos­ a Jézus születésének, a János apostol és evan-
kodik. O maga egyszersmind az az ajándék is, gyélista, és István vértanúnak emlék-napjai. De,
a melyet nyújt, s önmagával együtt a mennyet ha öntudatlanul is, akkor is mély szimbolika
ajándékozza nekünk. Hirdetnünk kell mindazok­ van bennök.
nak, a kik a menny után sóvárognak, azt az Ha a Jézus születését azzal az örömmel,
örömet, hogy kívánságuk beteljesül. Csak hinni azzal a szeretettel vesszük, mint János; ha az ő
kell o benne, s ajándéka a miénk. isteni lényegébe úgy bele éljük magunkat, mint
De, hirdetni kell örömet a mi egyházunknak ő; ha úgy oda borulunk Jézus kebelére, mint a
is. Sok szüksége van, éppen most, a karácsom miképpen egykor ő pihent azon; ha úgy kisérjük
evangyéliomra. A „miért“ kérdésére engedjük el a mestert, mint a hogyan ő nyomon követte
ma egymásnak a feleletet. Sok szó, szemrehányás, mindenüvé Jézust; ha úgy látjuk mi is a „meg­
panasz ma némuljanak el, s szóljuk csak az öröm­ tartót“, a mint gyógyít, életre támaszt, és szerte
hírt, és mondjuk el mindeneknek, hogy „meg­ jár, mindenekkel jót tévén; ha úgy állunk meg
tartó“ született nékünk a Dávid városában. Jézus keresztje alatt, mint ő, nézve és elmerülve
„Megtartó“, a ki önmagát adá az anyaszent- az áldozat nagyságában; ha vele megyünk, mint
egyház örök fundamentomául, hogy ő rajta épít­ föltámadott Úrral, a miképpen ő ment vele Em-
tessék az meg a tagoknak egybekötöztetésével; maus felé, és ha úgy szóljuk, és munkáljuk a
„megtartó, a ki saját maga keresi meg az ő hí- | szeretetet, mint ő Efézusban: akkor olyan hitünk
veit, és szedi össze, hogy azokat senki az ő ke- | is lesz, mint István vértanúnak; erővel és hata­
zéből el ne ragadhassa; „megtartó“, a ki királyi lommal megvívjuk a mi harcunkat, és látunk vi­
trónjárúl maga kormányozza az egyházat, győ- | gasztalásul megnyilatkozott egeket, diadalmat,
zelmes kardjával védi, s a béke pálmájával be- j s számunkra eltett koronát, melyet senki el nem
fedezi, és „megtartó“, „mert nem is adatott em- j nem vehet tőlünk.
berek között ég alatt más név, mely által kellene 1 »Békesség legyen az Atyafiaknak, és sze­
nékünk megtartatnunk“, mint az ő neve. retet, a hittel egybe, az atya istentől, és az Ur
Hogy egyházunknak igazán karácsom öröme | Jézus Krisztustól!«
Kenessey Béla.
legyen, csak ingadozás nélkül arra a fundamen- j
tómra kell állania, a mely egyszer vettetett; csak |
őt kell főpásztorunknak tartanunk, csak neki kell Tájékoztató utasítás,
a kormányt átadni, és csak benne kell hinnünk, 3. magyarországi ev. ref. egyházak lelkészei és hívei ré­
szére, a házassági jogról szóló 1894. X X X I. a gyermekek
s akkor vészben-viharban megmarad az a hajó, vallásáról szóló 1894. X X X II. és az állami anyakönyvek­
a mely körűi a zúgó elemeket ő csillapítja le. ről szóló 1894. X X X I I I t. cikkeknek f. évi október hó 1-én
történt hatályba lépése folytán követendő eljárás tárgyában.
A régiek mind el fognak múlni, és mindenek
(Vé g e>
meg fognak újulni.
Megújul a hit, a melyet a világ elvett, vagy
n.
A gyermekek vallása.
a közönyösség megölt. Megújul a szeretet, a me­
14. §. A z 1894. évi XXXII. t.-c. megfelelő sza­
lyet az önzés megbénított, és a létért való küz­
kaszai eltérvén az eddig érvényben levő törvényektől,
delem mind kisebb körbe szorított, és megújul a gyermekek vallására vonatkozólag ekképpen intéz­
a reménység, a mely szárnya-szegetten a földön kednek :
túlra alig ér el, és kétségektől gyötörve, önmagát Bevett, vagy törvényesen elismert különböző val­
tépve, nem tud még csak keresni sem egy más, lásfelekezethez tartozó házasulok, házasságuk megkötése
előtt egyszersmindenkorra megegyezhetnek arra nézve,
boldogabb
o világot.
o hogy gyermekeik valamennyien az atya, vagy az anya
A karácsoni örömet kell hirdetnünk őszintén,
vallását kövessék, illetőleg, abban neveltessenek.
erőteljesen, szent meggyőződéssel, hittel, szere­ A megegyezés csak akkor érvényes, ha az királyi
tettel, és vágyó reménységgel. A z emberek egyen- közjegyző, királyi járásbiró, polgármester, vagy fő­
kint, és az egyház csak a „megtartó“ által tartat­ szolgabíró előtt, a megállapított alakszerűségek mellett
hatnak meg, és csak amaz igazi „orvos“ által jött létre (1894. évi XXXII. t.-c. 1. §.)
Megegyezés hiánya esetén, a gyermekek szüleik
gyógyittathatnak meg. Minden egyéb csak ku-
vallását nemök szerint követik, illetve, abban neveltet­
ruzslás, vagy henye tanács.
nek, a mennyiben ez a vallás a bevettek, vagy törvé­
A zt hiszem, hogy inkább öntudatlanul, mint nyesen elismertek közé tartozik. (1894. évi XXXII.
tudatosan kerültek egymás után a kalendáriumba t.-c. 2. §)
 52. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A z ilyen módon létrejött megegyezés később
csakis az esetben változtatható meg, ha a különböző
vallásu felek közül valamelyik fél a másik házastárs
vallására tér át, úgy, hogy a házasság ily módon egy
vallásuak házasságává válik (1894. évi XXXII. t-c.
3-. 4 - §§•)
Ezen törvényben foglaltakkal ellenkező bármely
szerződés, téritvény, vagy rendelkezés érvénytelen és
semmi esetben sem bir joghatálylyal (1894. évi XXXII.
t.-c. 6. §.)
A jelen törvény életbeléptetése (1895. október 1.)
előtt kötött házasságokból született, vagy születendő
gyermekek vallásos nevelésére nézve azon törvény ha­
tározata marad érvényben, a mely az ily házasságok
kötése idejében hatályban volt (1894. évi XXXII.
t.-c- 7. §.)
A z 1868. évi L ili. t.-c. 13. 14. 15. és 18. §§-nak
rendelkezései a törvényesen elismert vallást követőkre
is kiterjesztve, hatályukban fentartatnak (1894. évi
XXXII. t.-c. 8. §), de a 14. §, az 1894. évi XXXII.
t.-c. 3. 4. §§-ai értelmében való némi módosulás szerint.
15. §. Minthogy az 1894. évi XXXII. t.-c.-nek 1.
§-a olyan, a mely a benne alkalmazott egyenlőségi és
lehető méltányossági elvek mellett is könnyen vissza­
élésekre szolgáltathatna alkalmat és igy protestáns
egyházi életünk esetleges gyengítésére és hívei számá­
nak fogyasztására is vezethetne, azért figyelmes, körül­
tekintő és fáradhatatlan lelki gondozási tevékenységünk
kifejtése által oda kell hatnunk mindnyájunknak, hogy
az uj házasfeleknél, mint leendő szüléknél, folyvást éb­
ren és erőben tartsuk az egyházunk iránti szeretet és
tántoríthatatlan hűség érzetét s ez irányban szükséges
kötelességtudatát s különösen vegyes-vallásu házasság
kötésénél igyekezzenek a lelkészek a gyermekek vallá­
sára és neveltetésére nézve oda hatni, hogy egyházunk
érdekei mentői nagyobb mérvben biztosíttassanak.
Arra nézve, hogy a lelkész biztos tudomást sze­
rezzen a feleknek a gyermekek vallására vonatkozó
egy ességéről, egyik alkalom az egyházi összeadásra
való jelentkezés. Egyébkint pedig igyekezzenek a lel­
készek a polgári anyakönyvbe, illetve, a polgári hirde­
tési könyvbe való betekintés kikérése mellett, legalább
havonkint egyszer tudomást szerezni a vallásunk és
egyházunk érdekeit illető bejegyzésekről, anyakönyvi
tételekről: csak igy lesz lehetséges, a felek egyházi be­
jelentésének elmulasztása esetén is, úgy az egyházunkat
illető tételek nyilvántartása, mint esetleg a felekezet-
közi ellenőrzés és orvoslás. Ha a betekintés az anya­
könyvvezető által netalán megtagadtatnék, tétessék ez­
iránt jelentés az illetékes egyházi főhatósághoz.
16. §. Vegyesházasoknak gyermekeik vallására
vonatkozó megegyezése az esketési anyakönyv észre­
vételek rovatába iktatandó.
17. '§. Maga az áttérés az 1868. évi L ili. t.-c
3— 8. §-aiban körülirt módon megy végbe, azonban,
figyelembe veendő, hogy az egyik házastársnak a má­
sik házastárs vallására lett áttérése által egy vallásuak
házasságává lett házasságban, az áttért szülő nemebeli
7-ik életévöket már túlhaladott, de az 1868. évi L ili.
t.-c. 2-ik §-ában megszabott életkort még el nem ért
417 -
gyermekek, a szülők közös vallására csakis a gyámha­
tóság beleegyezése mellett térhetnek át.
18. §. A törvénytelen gyermekek anyjuk vallását
követik, a mennyiben ez a vallás a bevettek, vagy tör­
vényesen elismertek közé tartozik, ha az anya más be­
vett, vagy törvényesen elismert vallásra tér át, vagy
ilyenbe belép, akkor a 7 ik életévet még be nem töltött
törvénytelen gyermekei az áttért anyát uj vallásában
követik.
A 7-ik életévét még be nem töltött, kir. leirattal
törvényesített, vagy az atya által elismert fiú, az atyá­
nak a törvényesitést, vagy elismerést követő, hat hó alatt
kijelentett kívánságára, az atyának vallását követi, a
mennyiben ez a vallás a bevettek, vagy törvényesen
elismertek közé tartozik (1S94. évi XXXII. t.-c. 5. §.)
A leánygyermek ez esetekben is az anya vallását
követi.
19. §. Lelencekre, általában oly gyermekekre
nézve, kiknek szülője nem tudatik, az 1868. évi Lili.
t.-c. 18. §-ának azon rendelete marad érvényben, a mely
szerint az ilyen gyermekek annak vallását követik, a
ki őket felfogadta. Ha .lelencházba adattak s az intézet
valamely vallásfelekezeté, azon felekezet vallásában ne­
veltetnek. Ha ezen esetek egyike sem fordul elő, az
ilyen lelencek azon vallásban neveltetnek, a mely a ta­
lálás helyén többségben van (1894. évi XXXII. t.-c. 8. §.)
III.
Az egyházi anyakönyvekről általában.
20. §. A z állami anyakönyvekről szóló 1894. évi
XXXIII. t.-c. intézkedése szerint, a születések, a há-
zasságKÖtés és halálozási esetek közokirat hitelességű
nyilvántartására ezentúl az állami erre feljogosított
polgári hivatalnokok által vezetett állami anyakönyvek
szolgálván, az egyház által eddl*g, e célokra is vezetett
anyakönyvek jövőre tisztán egyházi jellegűek marad­
nak, a mennyiben azok a hitfelekezetünk egyházköz­
ségi életében előforduló ilynemű adatok nyilvántartandó
jegyzékét fogják tartalmazni.
21. §. Éppen ezen oknál fogva, az állami anya-
könyvekről szóló törvénycikk életbeléptetése után az
egyházi anyakönyvekre való felügyelet, úgy azoknak
vezetését és kezelését, valamint előfordulható esetekben
való kiigazítását illetőleg, a rendelkezési jog kizárólag
az egyházi főhatóságot illeti. A z okt. i-éig vezetett egy­
házi anyakönyvekre vonatkozólag, az előfordulható ki­
igazítást illetőleg, az illető minisztériumnak eddigi hatá­
rozata érvényben marad.
22. §. Ugyancsak az állami anyakönyvekről szóló
törvény 93*ik §. értelmében a születési és halotti, ille
tőleg a házassági állami anyakönyvek vezetésének meg­
kezdése előtt vezetett felekezeti anyakönyvek, valamint
az azokból adott kivonatok továbbra is közokiratok
maradván, a megnevezett törvény 94. §-ának rendelke­
zéséhez képest, azon törvény életbelépte előtt vezetett
felekezeti anyakönyvekbűl közhitelességü kivonatokat,
az eddigi módozatok mellett kiszolgáltatni, a felekezeti
anyakönyvvezetők továbbra is jogosultak és kötelesek;
a miért azon anyakönyvek körül az eddigi törvényes
rend és gyakorlat ezutánra is érvényben marad s kü_
 418. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ionosén is felhivatnak a lelkészek az idézett törvény
94. §-ának azon büntető jogi intézkedésére, hogy a mely
felekezeti anyakönyvvezető ilyen kivonatok kiszolgálta­
tását megtagadja, kihágást követ el és egy hónapig
terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénz-
büntetéssel büntetendő.
23. §. A keresztelési, esketési és halotti anya­
könyvek mellett az áttértek, valamint a konfirmáltak
anyakönyve is pontosan vezetendő. Ott, a hol e/.ek már
eddig is életbe voltak léptetve, az e részben előirt
rendszabályok szerint, a hol pedig még alkalmazásba
nem vétettek, azoknak vezetésére vonatkozólag az ille­
tékes egyházi hatóság fog intézkedéseket tenni és rend­
rendszabályokat megállapítani; de általában felhivatnak
a lelkészek, hogy ne elégedjenek meg a konfirmálásra
való önkintes jelentkezéssel, hanem gyülekezetükben gon­
dos utánjárással írják össze az arra alkalmas életkoruakat,
másrészről szólítsák fel a szülőket; s illetőleg, a gyámokat,
hogy utasítsák a növendékeket jelentkezésre; általában,
tegyék meg a lelkészek a megfelelő intézkedéseket arra
nézve, hogy a szükséges vallási oktatásban, előkészítés­
ben, s konfirmálásban minden növendék részesüljön.
24. §. A törvény, és a jelen Szabályrendelet által
nem érintett eddigi anyakönyvi utasítások, az ezentúl
vezetendő tisztán egyházi anyakönyveknél is teljesen ér­
vényben maradnak; megjegyeztetvén itt is, hogy úgy a
szokásos dijj a régibb anyakönyvi kivonatokért, mint a
rendkívüli lelkészi szolgálatokért megállapított stóla a
lelkészeket mindaddig megilleti, a mig ezen ügy rendez-
tetni nem fog.
IV
A keresztelési anyakönyvek.
25. §. A keresztség sákramentomának kiszolgálta­
tására, s igy a keresztelésre vonatkozólag megállapított
és gyakorlatban levő szertartási és kánoni törvények
jövőre is teljesen érvényben maradnak.
26. §. A z 1894. évi XXXIII. te. 35. §. akkint ren­
delkezik, hogy minden gyermek születése, legkésőbb a
születéstől számított egy hét alatt, illetőleg, a 39. §. ér­
telmében, a halva szülöttek, vagy szülés közben meg­
haltak a legközelebbi hétköznapon az illetékes anyakönyv­
vezetőnél az arra törvényileg kötelezettek által bejelen-
tendők, és ezen újabb intézkedést megelőzőleg, már ré-
gibb egyházi kánonaink közül is többen az új szülöttek
megkeresztelését legkésőbb nyolc napra a születés után
elrendelik: mindezekhez képest fel kell hívni a szülőket
arra, hogy gyermekük születését idejében, s minden esetre
az állami anyakönyv-vezetőnél történendő értesítés előtt
bejelentsék a lelkészi hivatalnál, keresztelés, és az egy­
házi anyakönyvbe való bevezetés végett.
Szükséges, és maguknak a szülőknek és a szüle­
tett gyermeknek érdekében álló ez az idejében történő
bejelentés, már csak azért is, mert a született gyermek
a keresztségben nyervén úgy nevezett kereszt-, vagy utó-
nevet, az állami anyakönyvvezetőnél is csak ezen tér-
mészetes rendtartás alkalmazása mellett lehetséges az
állami pontos, és a született gyermek családi, s egyéni
jogait is közeirűi érdeklő bevezetés.
Ily módon történvén a gyermek megkeresztelése,
52. szám.
az egyházi és állami anyakönyvek lehető megegyezése
céljából, a keresztséget kiszolgáltató lelkész, rövid iga­
zolást állítson ki arról, hogy a gyermek a keresztségben
mely utónevet kapott.
Minthogy pedig az idézett állami törvény 42. §.
kivételes esetekre akkint rendelkezik, hogy ha a gyermek
utóneve a bejelentés idejében még nem volt megálla­
pítva, az legkésőbb két hónap alatt a szülők, illetőleg,
gyám által pótlólag bejelentendő; ily esetben az ily hosszú
ideig halasztott megkeresztelésnél, megint az anyaköny­
vek pontos megegyezése céljábúl, megkívánható, hogy a
keresztelésnél jelenlevő keresztszülőknek hiteles, tudomá­
suk legyen a már állami anyakönyvbe bejegyzett gyer­
meknek utónevéről.
27. §. A keresztelési anyakönyv jövőre is az eddigi
egyházi törvényeink által megállapított rovatok pontos
betöltése mellett vezetendő. A z egészre vonatkozólag
csupán azon változtatás történik, hogy a halva szülöt­
teknek, vagy szülés közben elhaltaknak bejegyzése a ha­
lotti anyakönyvbe vezetendő be, a szükséges megjegy­
zések megtétele mellett.
V
Halotti anyakönyvek.
28. §. A z 1894. évi XXXIIII. te. a halotti anya-
könyvekrűl szóió fejezet 68. 70. és 73. §§-aiban ezeket
rendeli.
Minden haláleset legkésőbb a legközelebbi hétköz­
napon, az illetékes ányakönyvvezetőnél bejelentendő.
A bejelentéskor a halottkém által kiállított halott
vizsgálati bizonyítvány felmutatandó, és erre a megtör­
tént anyakönyvi bejegyzés az anyakönyvvezető által rá-
jegyzendő.
A haláleset anyakönyvi bejegyzése előtt a temetés
csak a községi elöljáróság kivételes engedélyével történ­
hetik meg.
A z idézett törvény mindezen rendeletéiből önkint
következik, hogy senkit sem részesíthetünk mindaddig
temetési szertartásban, mig a megholtnak anyakönyvezése
j az állami anyakönyvvezető által meg nem történt, s a
| szabályszerű anyakönyvezés előttünk, a halottkémi jegyző­
könyv, és az arra történt anyakönyvvezetői rávezetés
felmutatása által nem igazoltatik.
j A z igy felmutatott halottkémi jegyzőkönyv a lel­
j kész! okiratok között mindenkor megőrzendő. A halott­
nak az állami anyakönyvbe leendő bejegyzése előtt ki­
vételesen csak a községi elöljáróság engedélyének fel­
mutatása mellett temethetünk. Ezen községi elöljáróság!
engedély száma és kelte, a halotti anyakönyv észrevételi
rovatában megjegyzendő, és a lelkészi okiratok között
megőrizendő.
29. §. A temetés szertartására, valamint a halotti
anyakönyvek vezetésére vonatkozó eddigi szabályok, és
j az egyházi telsőség által tett intézkedések, továbbra is
j alkalmazásban maradnak.
J 30. §: A megholtra vonatkozó adatok, a megholtat
1 bejelentő közlése, s a mennyiben ennek kiegészítésre
volna szüksége, a felmutatandó halottkémi jegyzőkönyv
szerint vezetendők be az egyházi halotti anyakönyvbe.
31. §. Keresztyén felebaráti szeretetünk benső tör-
 52. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
vénye, de egyházi törvényeink is azt kívánván, hogy a
halál nemére való tekintet nélkül, az egyszerű temetési
szertartásban minden keresztyén részesittessék, éppen erre
való tekintetből, ha valamely, a mi felekeze tünkhez nem
tartozó halottul saját lelkésze bármi okbúi megtagadná
a tisztességes temetési szertartást, azt a protestáns lelkész
teljesíteni, hivatva van.
Ily esetben azonban, az első sorban illetékes lelkész
megtagadása két tanúval igazolandó, s ezen körülmény
a halotti anyakönyv »észrevét éli« rovatában, a tanuk
nevének megemlítésével, bevezetendő.
VI.
Stóla.
32. §. A stóla érintetlen marad; azonban, annak
meg nem fizetése, az esket és akadályául nem szolgál.
Minthogy pedig a stólakérdés, mely mai mivol­
tában lelkészeink nagy anyagi vesztéségét vonhatja maga
után, a legmegnyugtatóbban a megváltás által lesz meg­
oldható, hívják fel az egyházkerületek az egyes egyhá­
zakat, hogy ezek találjanak utat és módot, különösen az
esketési stóla kölcsönösen méltányos megváltására nézve.
Egyébkint pedig, hogy a stóla-kérdés tekintetében
egyházi hatóságaink biztos tájékozást szerezhessenek,
ezennel felhivatnak az egyházkerületek, hogy minden
egyházból szerezzék be a törvényesen megállapított es­
ketési, keresztelési és temetési stólák jövedelmének ki­
mutatását az anyakönyvek alapján, tiz évi átlag szerint,
s e kimutatásokat, lehetőleg a legközelebbi konventre
terjesszék be.
VII.
Családkönyv.
33. §. A családkönyv létesítésének kötelező, vagy
nem kötelező volta felett, legközelebb tartandó egyetemes
konventünk fog határozni, s e határozathoz képest intéz­
kedni fog egyszersmind azon egyéb nyilvántartási be­
jegyzések mikint leendő teljesítése felől is, melyek úgy
általában egyházi érdekeinkre való tekintetből, mint a
lelki gondozás céljából még szükségesek, a melyekre
nézve ez Utasítás, éppen a kérdés jelen helyzetében,
nem intézkedhetett.
Kelt a magyarországi ev. ref. egyház egyetemes
konventjének 1S95. november hó 22 én tartott üléséből.
Tisza Kálmán, Kun Bertalan,
főgond. mint a konvent v. elnöke püspök, mint a konvent e. elnöke.
Az egyházmegyékből.
Orgona-avatás Brassóban.
Brassói ev. ref. egyházunk, miután évszázados vágyát, |
temploma megépülését teljesülve látta, egy óhajt érzett,
melyet osztott a gyülekezet apraja-nagyja: vajha, díszes új
templomának, megfelelő' orgonája lehetne !
A vágy átment az akaratba, az akarat ténynyé vált, érle­
lődött. A szép cél elérésére készséggel hozta meg áldozatát
szegény, és gazdag, más felekezetek hívei, sőt még a tanuló
ifjúság is. Egyházunk nemes törekvéséről e közben tudomást
vettek kecskeméti hitsorsosaink, és méltányolva felekezeti,
és nemzetiségi magas missziónkat, itt, e délkeleti végvidéken:
419
tizenkét változatú, pedálos, jó karban levő régi orgonájukat,
mivel maguknak újat építettek, mondhatni, ingyen egyházunk­
nak ajándékozták. így, önerőkifejtés, és a jókedvű adakozók
adományainak révén, a folyó év nyarán, abba a helyzetbe
jöttünk, hogy Nagy József, brassói orgona-épitővel szerző­
désre léphettünk, mely szerint a Kecskemétről kapott, és az
egyház régi orgonájából, kellő kibővítéssel és új változa­
tokkal ellátott huszonegy fő és mellékváltozatu két manuálos,
pedálos, egészen új góth-stilü, díszesen aranyozott, korpussal
ellátott orgona építésére kötelezte magát.
Nagy József, atyánkfia, ki egyházközségünknek is buzgó
tagja, egész tudását, ambícióját kifejtette, hogy egy remek
művet állítson elő. A régi anyagból csak is a teljesen jó
minőségűt használta fel. Egész raj új cin-sípot hozatott, sőt
orgonánknál alkalmazta először saját találmányu cellulóz
sípjait, melyek igen kellemes bariton hangon szólanak.
Az új művet egyház-tanácsunk e hó első napjaiban
vette át, még pedig szeiencsénk volt megnyerhetni, mint
szakértőt, a róm. kath. egyház kitűnő zenei képzettségű
orgonistáját, Jasik Gyulát, ki már számtalan orgonát vizsgált át,
és igy, e téren kiváló tekintély; ő a műnek egész szerve­
zetét áttekintette, és az után kijelentette, hogy úgy szerke­
zetére nézve, mint az intonációt illetőleg, a legjobb orgonák
között foglalhat helyet.
Jasik ez utáD, kérésünkre, egy pár himnuszt játszott el
új orgonánkon; remek játékával feltüntette a hanganyag
gazdagságát, melyet ez új műben nyertünk ; kiválóan meg­
kapó volt a piánók bűbája, és a forték innepélyes mély­
sége. Kik jelen voltunk, mindnyájan elismertük, hogy egy
jó orgona a hangszerek királya, mely az ember lelkét az
örökkévalóságba oszlatja fel.
Nagy Józsefnek ott helyben kifejeztük köszönetünket;
de, úgy vélem, itt, a nyilánosság terén is kötelességet vég­
zek, ha kiemelem Nagy József ügybuzgalmát, mert ő, mond­
hatni, nagyon is kevés árért, egyházunkat egy négyezer fo­
rint értékű remek orgona birtokába juttatta. Nagy József
igazi szakember, ki vállalatainak időt, és fáradtságot szentel;
méltó tehát, hogy kerületünk által felkarolva legyen.
A leírtakból nyilvánvaló, hogy a számba vétel után,
i egyház tanácsunk boldog öntudattal oszlott szét.
| Mivel azonban, új orgonánkat a vallásos buzgóság,
| és isten háza iránt való szent szerelem építette fel, itt meg
; nem állapodhattunk. Dec. 8-án tehát, meginnepeltük temp-
I lomunk új díszének főlavatási innepélyét.
I Ez alkalomra egy ház-tanácsunk innepi szónokoknak
j Zágoni Pál, esperes, és Révay Pál. lelkész aait. nyerte meg.
i Az innep reggelén, már kilenc órakor nagy tömegek­
ben vonult a közönség nemzeti lobogókkal földiszitett temp-
I lomunkba. Tiz órakor Zágoni Pál, esperessel, és a működő
j papokkal élén, vonult be az egyház-tanács a zsúfolásig,
megtelt templomba.
Most zendült meg nyilvánosan az uj orgona először
és hangzott fel kíséretében a hívek ajkain a »Te rólad
zeng dicséretünk« cimü egyházi ének. Majd a 221 dicsé­
ret éneklése alatt, Révay Pál, s.-szentgyörgyi lelkész lépett
a szószékre és mondotta el lélekemelő hálaimáját a kegyelem
istenéhez, azon jóságáért, hogy megdicsőitette a maga kegyel­
mét újabban is, gyülekezetünkén. Utána az egyházi dalárda
énekelt, majd e sorok Írója, a Zs. 11S. 24. alapján mon­
dott egyházi beszédet, ezt követte Székely Amália k. a.
 420. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
szólója, orgona kísérettel, ezután Molnár János, ny. lelkész
kellemes keretben adta elé az orgona-építés történetét. A
gyülekezet éneke után, Zágoni Pál, esperes lépett a szó­
székre és möndotta el felavató imáját. Az ünnepélyt az
egyházi dalárda éneke zárta be.
A szép, összhangzó templomi ünnepély, ihletett han­
gulatba hozta a nagy közönséget; nem egy embernek sze­
mében láttuk a meghatottság édes könyeit.
Istentisztelet után, az egyháztanácstól követve, espe­
res és működő lelkészek a papi lakba vonultunk, holatyafi-
ságos beszélgetés között örvendeztünk e napnak és az is­
ten megsegítő kegyelmének.
Majd. d. u. i órakor, az »Európ« szálló nagytermébe
vonult az ünneplő közönség. A több, mint száz teritékü
Öt oszlopban felállított asztalnál kedves vendégeink, egy­
házunk lelkes hívei, nők és férfiak foglaltak helyet.
A társaság Kedélyes hangulatban öt órakor oszlott szét,
hogy nyolc órakor ismét összejöjjön, az egyházközség által
TÁRCA.
Em lékezzünk.
(Faragó András, szőkefalvi ev. ref lelkész följegyzései az
1813—14—15—16. és 1817-ik években uralkodott éhségről,
e dologban a traktuális esperes intézkedéséről.)
»Az 1813 — 14 — 15. és iS ió-ik esztendők változó
és ártalmas idők járásival folyván el egymás után. mind a
két magyar hazában igen nagy drágaságot okoztanak.
Az 1816-ik esztendőben a gabonának kevés termése
és szűkön való eresztése miatt az egész hazában a gabona
annyira megdrágodott, hogy a kolozsvári piacon a szép
tiszta búzának vékája 9— 10 rh. forinton; az elegyesnek
8-forinton, a rozsnak 6— 7 Rh. forinton, a szép máiénak
5— 6 Rh. forinton, a zabnak két s három forinton is el­
adódott vékája. Ezt az esztendőt még egy siralmasabb
váltotta fel.
Az 1817-ik esztendő. Ennek első felén az élelem
eszközei, az egész országban hallatlanul megdrágodtak,
rendkívül való szűk voltuk miatt, ugyannyira, hogy a ko­
lozsvári piacon, s más erdélyi városokon is, a szép tiszta
búzának vékája 18 Rh. forinton, az elegyesnek 16, a
rozsnak 14— 15, a szép máiénak 12— 13, a zabnak 5 — 6,
a korpának 5 Rh. forinton adódott vékája. Sőt az uzso­
rás lelkek, kik fájdalom nélkül tekintenek az emberiség
ínségére, egy véka tiszta búzát 20 forinton is eladtak ara­
tás felé. Hiában osztották meg a jobb érzésüek és embe­
ribben gondolkodók maguk falatjukat a szükölködokkel,
hiában követett el mindent a felséges királyi kormány;
mert nem volt gabona az országban, sem pénz, melylyel
külföldről lehetett volna hozni; még az ő Felsége kegyel­
mes adakozása is, melynek a sok országos szükségek ál­
tal kiürült tárház határt vetett, nem segíthetett annyit, a
mennyi segedelemre nemes lelke készen volt. Ennek a
nagy szükségnek szomorú következése volt: az országból
való k i v á n d o r l á s és az é h e n h a l á s . Mint fájt szí­
vok az emberiség jólelkü barátjainak, midőn kezök tehe­
tetlen volt a segedelemre és füleik csak az élettel és ha­
lállal küzködőknek keserves jajjaival töltenek be.«
»Az 1817-ik siralmas esztendőben, istenünk megen-
52 szám.
ugyancsak az » Európa « szálló nagytermében rendezett
estélyre.
Az estély szintén teljesen sikerült, előkelő és szép­
számú közönség töltötte meg a termet. Az estély színvo­
nalát nagyban emelték : Hesshaimer Ella k. a. pompás he-
gedüjátéka és Schnell Frida k. a. bűbájos népdalai, melyeknek
minden pontját szűnni nem akaró tapsvihar kisérte. Nagy
Ida k. a. és Puskás Béla ur előadott humoros monológ­
juk által szintén nagy hatást értek el.
Műsor után társasvacsora volt, azután az ifjúság
táncra perdült és járta zamatos jókedvvel be a késő éjszakáig.
így folyt le, mindvégig emelkedett hangulatban, or­
gona avatási ünnepélyünk. És mi most hálánkat tolmácsoljuk
mindazok iránt, kik áldozatuk által nemes célunkban meg­
segítettek, kik közreműködésükkel ünnepélyünket emelték
és mindenek felett, annak a jó istennek, ki megsegítette
és megszentelte a mi fáradozásainkat. , . ; , .
ö Pechy Árpád,
ev. ref. lelkész.
gesztelésére mondandó Könyörgés. Készítette tisztelendő T.
Fogarasi Sámuel ur, ezen küküllovári tiszt, egyházi kerü­
letnek nagyérdemű esperese.«
»Mindenható isten, a ki mind menyen, mind földön
teljes hatalommal uralkodói, kinek Ítéleted szent, jóságod
megmérhetetlen, tanácsód változhatatlan, ki a te dicsősé­
gednek királyi székét helyeztetted az egekben, honnan né­
zed az emberek fiainak és leányainak minden gondolatu­
kat, tanácsukat és cselekedeteiket, hogy meglássad, ha va­
gyon e az emberek közölt értelmes, van-e, ki megkeresné
az istent? Te vagy, ki megindítod a földet és annak osz-
lopit kimozdítod helyeikből, a napnak parancsolsz és meg­
áll, bepecsétled a csillagokat és senki sem láthatja azo­
kat; gyászba öltözteted az egeket és azokban menydörgő
szavaidat úgy formálod, hogy azoknak hangzásokra a nagy
cédrusok összeszakadoznak: Sírunk uram mi te előtted és
ezt mondjuk : a h ! ah 1 Izraelnek istene 1 avagy el akarod-e
veszteni teljességegei e háládatlan hazát és e maroknyi
nemzetséget? Levetkezzuk uram magunkat és ugyan meg­
tagadjuk, a porba teszszük szánkat és sírva kérünk te tő­
led kegyelmet. Engeszteltessél meg, óh áldott isten! a te
népedhez bocsássad vissza Ítéletre felhúzott karodat.
Óh, szelíd Jézus! Isten előtt egy közbenjárónk ! »Tarts
meg, mert elveszünk«! Esedezzél szent atyád előtt mi
érettünk 1 Oh, istennek engedelmes báránya!
A fegyvert megszünteted, a döghalált is megcsende-
sited, vajha, bűneinkért meg ne újítanád ! Rajtunk vagyon
ama harmadik sereged, az éhség, és úgy látszik, naponként
növekedik és »eltört sok helyen a kenyérnek pálcája.«
FohászkodnaK sokan, kenyeret keresvén, de nincs, a ki
megvigasztalja és megsegítse őket; hanem ha te adsz, óh
bujdosó Jákobnak istene ! Simák sok helyeken a kisdedek,
fohászkodnak a vének és még a te papjaid és a te szent­
séged templomának pitvariban nyögnek és tántorognak,
miként a bánat miatt elfáradt ember szokott tántorogni.
Sem a tél a maga határát, sem a tavasz a maga
rendjét, sem a nyár a maga kívánatos napjait meg nem
tartá; megváltoztatta az ősz is a maga rendes idejét. In­
nen vagyon, hogy szaporodván szaporodik e hazában az
 52. szám . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
éhség. Kiált a sok szegénység hozzád, mint a megéhezett
hollófiak. Óh Jehova! Irgalmas Atyánk, szánd meg a te
népedet!
Térj meg mihozzánk Izraelnek szent istene! Épitsd
meg a földnek romlásait, mert megindultak. Óh, mily ré­
gen isszuk a rettegésnek borát! Óh, mily régen meddők
a mi szántó földeink és nem felelnek meg a szántó-vető
ember reménységének. Méltán bizony, mert hallák a te fe­
nyegető beszédedet; de nem térénk meg. Vájjon, már mind­
örökké haragszik-e a mi istenünk ? Vájjon, nem engeszte-
lődik meg hozzánk? Óh, irgalmas az isten és teremtmé­
nyeit nyomorgatni, nem kivánja; csak addig látogatja az
embert, mig annak boldogságára jónak látja. Kegyelmes
isten, a kinek akaratát cselekszi az esztendőnek négy része,
állitsd vissza a napokat és éjszakákat az ő természeti ren­
débe, hallgassa meg az ég a földet, a föld a szántó-vető
embert, te pedig a te papjaidnak könyörgéseiket.
Vétkeztünk, óh uram! mi mindnyájan te ellened, na­
gyok és kicsinyek, gazdagok és szegények, ifjak és vének,
a papok és a hallgatók. De hiszen, nem az igazakért, ha.
nem a bűnösökért jött Jézusunk e világra. Midőn annak
okáért, az Ő érdemében, vérének szent méltóságában ke­
resünk tégedet, ne rejtsd el magadat mi tőlünk, midőn Jé­
zusunk szent vérében kivánunk megmosogattatni; mossa el
a mi bűneinket, mert bűneink megbocsáttatván, bűneink­
kel megérdemelt büntetéseid is hiszszük, hogy elfordit-
tatnak.
Addig is pedig, óh isgalmas isten! buzditsad fel a
lelkeket a tehetősebbeknek, hogy érzékenyittetvén a szen­
vedő emberiségnek irtózatos tekintetétől, az éhezők bor­
zasztó komor ábrázatjuktól. ha kevesek volna nékiek is,
mégis falatjokat osszák meg az Ínségesekkel, hogy a jó
szivüek kegyességeik által sokan menekedhessenek meg az
utszélen és elhagyatott állapotban való kínos haláltól.
A mi kegyelmes királyunknak, örökös fejedelmünk­
nek hosszabbítsad esztendeit. Nyomjad be leikébe a te
törvényedet, hogy az ő országlása, mint isten télként ki­
rályának dicsőséges légyen a népek és nemzetségek kö­
zött és az ő birodalmának pálcája légyen igazságnak pál­
cája, hogy féljék felkent királyodnak országlását mindenek.
A felső méltóságban helyeztetteket, kik a Te há­
zadért törekednek és életüket a közjóban forgatják, várván
a mi szabaditó istenünknek vigasztalását, rejtsd el a te
kebeledben; ird fel neveiket a Néhémiások és Abdiásoknak
és épits állandó házat nékiek, hogy a Jehovát tisztelők soha
abból ki ne fogyjanak.
Házadat pedig tégyed nehéz kővé, hogy ezt hallván
a föld golyóbisának kerületein lakozó minden pogány né­
pek, hozzák bé az ő dicsőségeket a te templomodba és
a Jézusnak nevére hajoljon meg minden népeknek és nem­
zetségeknek térdek. Siettesd pedig, Jehova! ezeket az áldott
napokat a te Krisztusodért. Ámen !«
»Azonban, az ég kegyelmesen tekintett a föld népére; | s e k e t minél előbb beküldeni, szíveskedjenek.
a földet gabonával és gyümölcscsel megáldotta. Vidámabb !
tekintetet váltott az annyi Ínséget szenvedett nép. Ugyan­
ezen siralmas 18 17-íki esztendőben, aratás után a nagy
drágaság csendesedvén: a r8 R. forintos búza 5— 6 írtra
leszáll ott.
Ezen esztendőben novembernek 23-dik napján a jól­
tevő istennek tiszteletére az egész országban, minden tem­
4 2 1.
plomokban egy közönséges hálaadó ünnep szenteltetett nagy
bölcsességü és kegyességü Gubernátor urunk, méltóságos
született gróf losonci Bánfi György Ur Eo Excellenciájának
igen hathatós parancsolatjából.
A mindenfelé elterjedt nagy szükséget és drágaságot
kevés idő múlva bővség és olcsóság váltotta föl; 18 18-ban
mind a két magyar hazában a gabonának bőv termése lé­
vén, mindenféle gabonának ára igen nagy mértékben le­
szállóit minden emberi reménység felett. A tiszta búza 1
R. forinton adatott.
így dicsőítette meg a mennyei atya az Ő imádandó
tökéletességeit: »Mindenhatóságát, bölcsességét és jóságát«
a maga áldásainak osztogatásában. így vigasztalta meg az
ur az ő népét I Ő neki legyen dicséret, dicsőség, tisztesség
és hálaadás az időben és az örökkévalóságban!«
Közli: O rb án József.
Különfélék.
F ö l K é r é s .
Ilyen dolgokban szokatlanul nyíltan, de éppen
ezért, Őszintén beszélek.
Huszonöt esztendővel ez előtt alapítottam a
„Prot. Közlönyt“ abban a meggyőződésben, hogy
egy ilyen lapra föltétlenül szüksége van egyház-
kerületünknek. A nyomtatott betűk szárnyra kelt
angyalok. Elérnek mindenhová, és a hol szárnyuk
csattog, megvilágosodik az értelem, szeretni ta­
nulnak a szivek, és életre kél az együvétartozás
szükségérzete. Azt hittem akkor, és azt hiszem
ma is, hogy háromszázhatvanezer kálvinista,
nyolcvannál több tanár, száz és annyi gondnok,
meg Ötszáz pap és tanító nem csak fentarthat
egy lapot anyagilag és szellemileg, de virágzásra
is emelhet.
Én hittem, és azért szólottám akkor, régen;
én még most is hiszek és remélek, s azért ké­
rem az érdeklődőket, hogy támogatásukkal te­
gyék lehetővé, hogy kétségbe ne vonjam életre­
valóságunkat. Ha már azt nem tették meg soha,
hogy lapunkat mentői szélesebb körben terjesz-
szék, legalább mi, lelki-pásztorok, fogjunk kezet,
nehogy az a szégyen érjen, hogy azzal vádoljon
a világ nagy méltán, mint ha irtóznánk a betűktől.
E számunk u t o l s ó ez esztendőben. Nem
teszem le toliamat. Még próbálok. Alkalmat aka­
rok nyújtani paptársaimnak, hogy jóvá tegyék
a multit. Az előttünk álló millenáris esztendő
öröm-zajába ne vegyüljen a mi elmúlásunk fe­
letti panasz.
Szívesen felkérem a hátrálékosokat. hogy
tartozásukat, és a jövőre nézve az e l ő - f i z e t é -
Kolozsvárit, dec. 23. 1895.
____ S zá sz Gerő-
= Főtiszt. Szász Domokos, püspök, aa. az egy
pár heti délvidéken való tartózkodás után jó egészségben,
és megfrissült munka-kedvvel, haza érkezett.
= A kalendáriumcsinálók és lapunk megjele
nési ideje úgy akarták, hogy a kerestvénség egyik lég­
 422 PROTESTÁNS KÖZLÖNY,
szebb, mert legcsaládiasabb innepét és polgári, földi éle
tünkben ama másik nagy jelentőségű fordulópontot, az uj-
esztendot ez utolsó szá'i unkban köszöntsük olvasóinknak.
Menmi szeretet, mennyi remény, a számadásoknak minő
hosszú sora Önmagunkkal, a világgal, az élettel, a földdel
és az éggel támad fel lelkűnkben e napok alatt és elmél­
kedünk és háborgunk, tán bánkódunk is, és nem tehetjük,
hogy meg ne emlékezzünk azokról az áldásokról, melyek
örömmel töltöttek be, s lettek előleg számunkra az örökké­
valóságból. Oh, szép az élet az ő megmérhetetlen tarkasá­
gában, megpróbáltatásai és ünnepnapjai között^ ha lelkünk
ismerete nem vádol, ha hívek voltunk a kevesen, ha meg
tudunk nyugodni a gondviselés akaratán, ha bölcsek, ha
keresztyének vag>unk. Boldog karácsoni ünnepeket; áldá­
sos ujesztendőtl
= A theol. fakultáson bevégződtek az adventi
felolvasások. K e n e s s e y B é l a . theol. igazgató tartotta az
utolsó felolvasást. Az essénusokról beszélt nagy lelkesedéssel,
megcáfolván az a nézetet, mint ha a keresztyénség e zsidó
vallási párt hajtása volna. Hogy a kolozsvári nagy közönség
mily élénk érdeklődéssel kisérte e felolvasásokat, s meny­
nyire lelkesült azokért a vallásos eszmékért, melyeknek ótat
nyitottak sziveikbe a buzgó protestánsok, mutatja az a kö­
rülmény, hogy az utolsó felolvasáson, jóllehet az eső egész
nap esett, Kolozsvár legelőkelőbb közönsége töltötte meg
az aulát; annak kijelentése után pedig, hogy az idén nem
lesz több felolvasás, sokan sajnálatukat fejezték ki e felett,
mert, a mint mondják, érzik, kénytelenek kelátni, hogy
igaz a nagy apostol ama mondása: »A h i t h a l l á s b ó l
vagyon.»
= Mai számunk egynegyed ívnyi mellékletén
» h á l a és k ö s z ö n e t « cim alatt közöljük a hozzánk be­
küldött és mindez ideig még nem közölhetett e rovatba
illő közleményeket. Úgy véljük, hogy sem a küldők, sem
a jótékonyságot gyakorolt híveink nem veszik rossz néven
e késcdelmezést, mely nem a jóakaraton múlt, hanem lapunk
terjedelmén. Különben is, ne tudja a te bal kezed, hogy
mit cselekszik a jo b b ; és a példaadás kedvéért most is csak
ügy fog hatni, a hogy hónapokkal ez előtt hatott volna.
= A sárospataki »Irodalmi Önképző Társulat,
hazánk egyik legrokonszenvesebb, nagy költőjének, Tompa
Mihálynak, szobrot akar emelni annak az iskolának díszes
kertjében, melynek a nagy költő egykor tanítványa volt,
és most méltó büszkesége. E kegyeletes, hazafias, nemes
szándékot, midőn egész melegséggel dicsérjük, egyszersmind
szívesen felkérjük paptársainkat, a tanítókat és mindenkit,
a ki a szépért lelkesedni tud, hogy a szép eszme megva­
lósításához, ha csak fillérekkel is, hozzájárulni szíveskedjék,
s adományát január végéig küldje Sárospatakra, dr. Finkey
Ferenc, jogtanárhoz.
Hála, és Köszönet
N y i l v á n o s s z á m a d á s és k ö s z ö n e t . A mező-
bodoni ev. ref. egyház több rendbeli, de főleg templom,
torony, és papiak építéseiből származott adósságainak fedez-
hetése céljából, belügymininiszteri engedélylyel, gyűjtő iveket
bocsátott ki, melyek szétküldetvén, az egyházak, törvény-
hatóságok, más testületek, s egyesek becses adományairól
az alábbiakban kívánok elszámolni
Adakoztak, Maros Vécsről, 261. sz. ivén: Br. Kemény
Kálmánné 5 frt. H-Téglásról, 462. sz. ivén : Gr. Dégenfeld
Gusztávné 10 frtot. Mázsáról, 484. sz. ivén: Gr. Károli
Tiborné 20 frt. Kerelő-Szt. Pálról, 260. sz. ivén: Gr. Haller
György né 5 frt. Maros Ludasról, 353. sz. ivén: Csontos Já­
nos és neje 10 forint. MarosVásárhelyről, 387. sz. ivén:
Dr. Sántha Károly, kir. törvényszéki bíró, és mások. 3 frt.
Pók a-Keresztúri ev. ref. egyház, 46. sz. ivén: 1 frt. Maros-
Németiből, 188. sz. ivén: Gr. Kuón Géza, egyházkerületi
főgondnok 2 frt. Maros-Vásárhelyről, 225. sz. ivén: Deák
Lajos. kir. tanfelügyelő 1 frt. Budapestről, Geittner és Rausch
52 szám .
cég, 620. sz. ivén: többen, 5 frt. 50 kr. Rima-Szombatról,
545. sz. ivén: az egyesült prot. főgimnázium 1 frt. MezŐ-
Záhról, 185. sz. ivén; Gr Vass Albert 5 frt. Budapestről,
437. sz. ivén: m. kir. fő vámigazgató, s társa, 2 frt. Buda­
pestről: 682. sz. ivén: az első magyar gazdasági gépgyár­
nál többen, 3 frt. Csik-Szent-Mártonbul, 405. sz. ivén: a
kászon-alcsiki járás főszolgabirája, 1 frt. Budapestről, 197 sz.
ivén: Mezei Albert, kúriai bíró 10 írt. M.-Vásárhelyről, 372.
sz. ivén: Geréb Béla, polgármester közbenjárására többen,
8 frt 25 kr. Feketehegyi ev. ref. egyház, 1021. sz. ivén:
1 frt. Déváról, 201. sz. ivén: Pogány György, ny. főispán,
2 frt. Földesi ev. ref. egyház, 1119. sz. ivén: 1 frt. Arad
sz. kir. város tanácsa, az 590. sz. ivén: 5 frt. Dézsi fő­
szolgabírói hivatal, 233. sz. ivén: 85 kr. Kolozsvárról, 719.
sz. ivén: Dr. Moldován Gergelye frt. Kábái ev. ref egyház
1183 sz- iv^n : 1 frr. Nagy-Kíiküllő vármegye pénztára, 152.
sz. ivén: 2 frt. 44 kr. Debrecenből, 491 sz. ivén: Medve
Kálmánné 2 frt. HódmezőVásárhely város, 558. sz. ivén:
4 frt 96 kr. M. Óvári gazdasági tanintézet, 937. sz. ivén:
többen 3 frt. 95 kr. Felvincről, a 364. sz. ivén: Dr. Schíssel
Albert, járás-orvos és mások 4 fit. 80 kr. Kassáról, Ko­
máromi István 2 frt. Debreceni ev. ref. egyház, 307. ss.
ivén: 10 frt. Debrecenből, 488, sz. ivén: Özv. Hegyi Mi-
hályné 5 frt. Budapestről, 262. sz. ivén: Tisza Kálmánné
10 frt. Hódmező-Vásárhelyi ev. ref. egyház, 1138. sz. ivén:
5 frt. M.-O várról, Moson-vármegye alispánja, 936. sz. ivén:
többen 13 frt. Nagy-Bajomi ev. ref. egyház, 1185. sz. ivén:
2 frt. Régeni alsó járás főszolgabírója, 379. sz. ivén: 20 kr.
Budapestről, dr. TiszaTstván, országgyűlési képviselő, 10 frt.
Budapestről. 1298. sz. ivén: Dr. Králik Lajos 2 frt. Fo-
garasi ev. ref. egyház, 315. sz. ivén: 2 frt. Bűd-Szt.-Mihályi
j ev. ref. egyház, 1127. sz. ivén 2 frt. Nagy Szombat sz. kir.
város tanácsa, 955. sz. ivén: többen 8 frt. 55 kr. Györbűl,
Szombathi György 1 frt. Székely-Udvarhely varos rendőrsége,
39 r. sz. ivén. többen 1 frt. 5 kr. Selmecbányáról, m. kir.
bányák, erdész-akadémia igazgatósága. 951. ivén: többen,
j 3 frt Gy.-Szent-Miklósi járás fős/olgabirója, 404. sz. íven:
' többen, 3 frt. to kr. Sepsi-Szt Györgyrűi, 400 nz. íven:
j Pocsa József főispán, 5 frt. Budapestről, 631. sz. íven:
1 Br. Prónay Dezső, országgyűlési képviselő, 10 trt. Buda-
. pestről, 165. sz. ivén: Illyés Károly, kúriai bíró, forint.
Máramaros Szigeti pénzügyigazgatóság, 663. sz. ivén: többen,
1 frt. 20 kr. Kolozs-Monostori gazdasági tanintézet, 646. sz.
ivén: többen. 3 frt. Makorúi-Csanád-várm. törvényhatósága,
986. sz. ivén: 10 frt. Mező-Sályiból, 297. sz. ivén: Gaál
Péter 2 frt. Mező-Sályiból, 219. sz. ivén: Illyés Albert, 20 frt.
Bardocrúl, Bartha Sándor 143. sz. ivén: többen, 1 frt. 50 kr.
Soltról, 1282. sz. ivén: Gr. Teleki József, 5 frt. Kecske-
méthi ev. ref főgimnázium, 553. sz. ivén: 1 forint. Sepsi-
Szent-Györgyrűi, Vásárhelyi Zsigmond 914. sz. ivén: többen,
3 frt. Összesen: 267 forint 33 kr. Leszámítva ebből a gyűjtő-
j ivek, bélyegek, s általában a szétküldéssel járó 86 forint
| költséget, marad tiszta bevétel, 181 frt. 33 kr.
| Apáthy Gyula, Sz.-Keresztunól, 331. sz. ivén: többen,
2 frt. 20 kr. Kun-Szt.-Miklósi ev. ref. egyház, 1007. sz. ivén:
1 2 frt. Gömör-vármegye pénztára, 965. sz. ivén: 15 frt. 35 kr.
Udvarhelymegye alispánja, pótlólag a 988. sz. ívhez: 1 frt.
| 28 kr. Torda-Aranyos-vármegye pénztára 359. sz. ivén: 7 frt.
| 55 kr. Ezen újabb bevételekkel a tiszta bevételek összege,
| 544 frt. 74 krra emelkedett.
j Br. Podmanicky Gézáné, K.-Kartalról, 10 frt. A Hajdu-
j Nánási ev. ref. egyház 5 frt. Kántor-választáskor, Kovács
I Elek, ev. ref. esperes, és a gondnok-helyettessel együtt 10 frt.
I Gondnok-helyettes Nagy Domokos, egyházmegyei főjegyző
I volt. N e m e s Á r p á d , ev. ref. pap.
I
I H á l á s k ö s z ö n e t . Mező-Fele csupán székely csalá­
dokból álló egyházközségem vallásos érzületü, lelkes tagjai,
szép kis orgonájuk jelenlenleg hátúi játszó szerkezetének elő-
játékuvá leendő átváltoztatása céljából, külön az egyes család­
párok, és külön a fiatalság részéről, két táncestélyt rendeztek. Az
Folytatás az í/4 ív 'mellékleten.
 52. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
eredmény szépen sikerült, a költségek leszámításával, a jelzett
célra megmaradott 32 frt. és 42 kr. mely is azonnal kama­
tozás végett kiadatott, jövőre pedig előirányozva van, hogy
ezen táncestélyek, megválasztott időközönkint, mind addig
ismételtessenek, mig a bejövendő minimum a célnak meg­
felelő leend.
Továbbá, az úr háza iránti szeretetből, más célra tett
adakozások: Özv. Iszlai Ferencné, szül. Kovács Katalin, az
úr asztalára, saját kezűleg készített, 5 frt. értékű szövetakarót
ajándékozott. Ugyan az úr asztalára, Kovács Judit, konfir­
mációja alkalmából, egy finom, fehér selyemből, aranyozott
rojttal készült kenyér-takarót, értéke ennek is 5 frt.
Ezen kegyes ajánlkozók, és adakozók példájábúl ki­
tűnik, hogy az egyszerű öltözet alatt is dobog melegen érző
kebel, az úrnak háza iránti szeretet. Ezek a kevesekből is
sokat adtak. Tartsa meg az isten őket soká, hogy másokat is
inthessenek az úr háza iránti szeretetre. F á b i á n F e r e n c ,
evang. református pap.
:jr
K ö s z ö n e t n y i l v á n í t á s . Tekintetes Haliárszky Sá­
muel, és tek. Bölöny Sándor urak több Ízben és oly fényes
módon adták tanujelét a kémeri ev. ref. egyház iránt érzett
és táplált jóindulatuknak, áldozatkészségüknek, hogy elenged­
hetetlen kedves kötelességemnek tartom előttük itt, a nyil­
vánosság terén is, egyházam nevében hálás köszönetemet
nyilvánítani.
Sok ily derék hívet teremtsen az isteni gondviselés protest.
anyaszentegyházunk életében, hogy ennek egét a lelki buz-
góságnak mennyei lángolásu fénye világolja be, s űzze el
onnan a kétes jövendő borulatát!
Kémer, 1895. febr- 25* V i n c e Ö d ö n , evang. refor­
mátus lelkész.
N a g y t i s z t . S z e r k e s z t ő Ú r i Miután egyházam­
nak egy keletkezése óta érzett nagy hiányán sikerült segí­
tenem, isten és a jó emberek segítségével, örömmel kérem
fel, szíveskedjék becses lapjában közzétenni az erre vonat­
kozó számadást.
Ugyanis 1893. évben meghatalmazást nyertem egyház-
községemtől, hogy szerezzek templomunk részére bár egy
hármoniumot, mire azonnal meg is kezdettem a gyűjtést,
s ma már egy igen csinos jó hangú hármonium hangja
mellett dicsérjük istent.
A hármoniumra adakoztak:
I. Br. Kemény Gizella gyűjtőivén Id. br. Kemény
György, br. Kemény Kálmánné, Petki Ferencné, Zeyk Dá­
niel, br. Bánffy Kázmér, br. Kemény Kálmán, Zeyk Kál­
mán, Zeyk Károly, br Kemény Simon, Zeyk Gábor, br.
Kemény Domokos, br. Kemény Gyerő, br. Kemény Kata­
lin, br. Kemény Károlina, br. Kemény Ida, Nagy Elekné,
br. Bánffy Dánielné, N. N., N. N., br. Bánffy Dezső, br.
Bánffy Alice és br. Kemény Gizella 1 — 1 frtot.
II. Az én gyűjtőivemen adakoztak : Br. Kemény Ödön
frt. Gr. Teleki Árvédné 5 frt. Dr. Papp Sámuel 50 frt.
Váradi Ferenc 7 frt. Ifj. Váradi István 2 frt Váradi József
50 kr. Dr. Dávid Lajos frt. Csanádi Zalán 1 frt. Virág­
háti Flóris 3 frt. Szabó Lajos 2 frtot.
1894. febr. 14-én rendeztem egy táncmulatságot, mely­
nek a tiszta jövedelme 25 frt. volt.
Baki Gyula és Virágháti Jenő tanulók rendeztek egy
szinielőadást, melyből bejött 4 írt.
Folyó év és hó 26-án rendeztem egy hangversenyt,
423-
a melyen a bevétel volt 53 frt. 50 kr., kiadás 20 frt. 68
kr., igy a tiszta jövedelem 32 frt. 82 krt. tesz ki.
E hangversenyen felülfizettek: Dr. Papp Samu 10 frt.
Veinrich Károly 1 frt. Szöllősy Anna 70 kr. Tóth Károly
60 kr. Szabó Lajos 40 kr. György János 40 kr. Lázár
Antal 40 kr. Ifj. Dávid Márton 40 kr. Tóth Ferenc 20 kr.
Szuhay János 20 kr. Aszalós György 20 kr.
Miért is, úgy a nemes keblű adakozók, mint a szives
közreműködők és résztvevők fogadják egyházam és magam
hálás köszönetét.
A gyűjtés eredménye: 158 frt. 32 kr. A hármonium
került 153 forintba, s igy még megmaradt 5 frt. 32 kr.
mely Összeget a torony befedetésére fogjuk fordítani.
Alsó-Járán, 1895. jan- 3 °- B o r n e m i s z a K á r o l y ,
járai evang. református lelkész
N y i l v á n o s k ö s z ö n e t . Tekintetes Éltető József,
holtmarosi földbirtokos ur és neje, Jeney Lenke ő nagy­
sága, febr havában, dr. Szabó Ödön, járási orvos ur és
ifj. Éltető Albert ur közreműködésével az iskola nagyter­
mében táncestélyt rendeztek, az uj, szép és díszes iskola
belső berendezése költségei fedezésére
Erkölcsi kötelességemnek tartom, azon nemesszivü
adakozók neveit megemlíteni, kik az 1 — 1 forinton még
a következő összeget fizették felül: Lénárt József, esperes
ur 5 frt. Id. Éltető Albert, egyházmegyei gondnok ur 5
frt. Vadasdi Kálmánné, Köröndi Róza úrasszony 6 frt.
Eperjesi György, pénztárnok ur 3 frt. Gruzda Ferenc,
földbirtokos ur 3 frt. Éltető József földbirtokos ur 5 frt.
Mara Sándor, földbirtokos ur 4 frt. Éltető Dániel ur 4
frt. Farkas Albert, főszolgabíró ur 3 frt. Sánta Károly, ár­
vaszéki ülnök Lr 2 frt. Drotlef Béla ur 2 frt. Péterfi Fe­
renc, m.-vecsí ev. ref lelkész ur 2 frt. ifj. Éltető Albert ur
2 frt. Több értékes tárgyat hoztak: id. Éltető Albertné,
Éltető Józsefné, Lénárt Józsefné, Vadasdi Kálmánné, Pri-
voda Jánosné, Gruzda ferencné, Mara Sándorné, Bóka
Györgyné úrasszonyok, mely értékes tárgyakat elárusítván,
a következő összeggel számoltak b e :
Baga Lujza 14 frt 52 krt. Péterfi Mariska 12 frt
20 krt. Gruzda Mariska 8 frt 85 krt. Mara Emma 8 frt
frt 15 krt. Vadasdi Róza n frt 20 krt. A bevétel összege
12 t frt és 68 kr. Fogadják s nemesszivü adakozók egy­
házam háláját, forró köszönetét.
Holt-Maros, 1895. febr. 5. B ó k a G y ö r g y , ev ref. pap.
H á l á s k ö s z ö n e t . Isten kegyelméből, a jószivü
kegyes adakozók s ref. egyházam tagjainak minden szépre,
jóra és nemes jóindulatú adományából, teljesült rég várt
óhaja, hogy t. i. templomába, mely 1886-ban kegyes ada­
kozók s az egyház tagjainak adományából renováltatott;
hol soha orgona nem volt, orgonamüvész T. Csintalan
Gyula úrtól 350 frton egy kijavított orgonát vásárolhatott,
állíthatott, mely kellemes hangjaival múlt 1894. év hús
vét első napján szólalt meg először, hirdetve a megfeszí­
tett Jézus Kriszius főitámadását. Képzelhetni sem lehet, mely
Öröm lepte meg ekkor hiveim s mindazok szivét, kik
ezen orgona megvehetésére kegyes adományaikkal hozzá­
járultak. A távolbúi jöttek még azok is, kik erre nem
adtak, hallani magasztos hangját. A kegyes adakozók s az
egyháztagoktól begyült összesen 447 frt. 82 kr., mely az
orgonára s annak megfelelő kar megkészitésére mind fel
is használtatott. Ezen összeghez járultak : Mltsgs. Mozsa
Sámuelné 2 frt. Mltsgs. Mozsa Attila s neje mltsgs Mozsa
Berta 42 fit. Gothárd Sándor 1 frt. Gábor Dénes 1 frt.
Dézsi Mihály, unitárius pap 40 kr. Benedek Dénes 50 kr.
Mooré Etelka 30 kr. Benedek Krisztin, Páska Zoltánné x
frt. Adler Ignác és Ercman Adolf, izráeliták 50 — 50 kr.
Juz Lajos 50 kr. Latinik Ferenc, Moora Gábor, Binder
 424. P R O T E S T Á N S 'K Ö Z L Ö N Y !.
János, áll. tanító, Bucsi Sándor 1 — 1 frt. Gör. kel. lelkész,
Kelecsán János és fia, Gyula 1 frt 60 krt. Özv. mltsgs.
Kathonai Gáborné 1 frt, Nagy Ida, özv. Tamásiné, Faga-
mos Gergely 50— 50 kt. Bodor György 40 kr. Bodor Já­
nos 20 kr. Bodor Márton 30 kr. Kolozsról N. N. tol 2 frt.
50 kr. Ifjabb Komis Lajos 2 frt. Özv. Mohai Károlyné 3 frt.
Tolán Viktor 1 frt. Pap János 50 kr. Nagy Ferenc 10 kr.
Varga János 1 írt. Jancsó N. 50 kr. Dán János, körorvos
1 frt. Mayer János, főszolgabíró 1 frt. Nagy Józsefné 40
kr. Kovács István, kir jbiró 50 kr. Gopcsa Péter, aljárás-
biró 30 kr. Angi Sándor, szemlész 20 kr. Pap Miklós,
postamester 30 kr. Roronci Zsígmond, gyógyszerész 30 kr.
PergŐ-kamarási pap 50 kr. Pergő Albert 30 kr. N. N.
izráel. 15 kr. Nagy András 80 kr. v.-kamarási udvar 20 kr.
Kis István 50 kr. Balázs József 40 kr. N. N. Mocsról 2
frt 40 kr. Kántor József, Gothárd József, Miháler Róza,
Mihálcr Károly, Kis Ernő 1 — 1 frt. Frankis János 40 kr.
Mike Péter és N. N. 10 - 10 kr. Nagy Sándor és neje 1
frt. Tothfalusi Domokos 50 kr. Tothfalusi Györgyj Toth-
falusi János 60— 60 kr. Székely Sándor és N. N. 10 — 10
kr. Magyari Sándor 1 frt, Kecskeméti N., szamosfalvi ref.
lelkész 40 kr. Király Sándor, v.-gálfalvi gazdatiszt 10 frt.
Özv. Sándorházi Györgyné tiszteletes úrasszony 5 frt Özv.
Báyer Vincéné 5 frt. Tóth József, volt számadó gondnok
5 frt. Gáspár Málvin k. a. 2 frt. Erdőd! Ernő, Csete
György és Márton 1 — 1 frt. Balázs András 50 kr. Moora
Gyula, Boda Mihály 1 — I frt. Pintya Györgyné 10 kr.
N o v ó l y b ú l : Nagy Elekné, Csikiné és egy valaki 1 — 1
írt Tek. Deák Ferenc ur s néhai neje, Gothárd Róza
úrnő 50 frt. Sándorházy János 10 frt. Nagy István 10 frt.
Kathonai Gábor 1 frt. Jeremiás József 10 frt. Szabó László
9 frt. Szabó István 7 frt. Manetes L., István és Dani,
Marton István, Marton György 7— 7 frt. Özv. Marton Már-
tonné, Szabó János Ferije 5— 5 frt. Dezső István, Balázs
György 5— 5 frt. Manetes János Samué 6 frt. Szabó Fe­
renc, Nagy elek 5— 5 frt. Id. Soos Cs. Márton 6 frt. Id.
Soos Istvánná, id. Soos Márton, ifj. Soos Istvánná és Tóth
Simon, számadógondnok 5 — 5 frt. Birtalan István 4 frt.
Manetes Laci és Zsiga 5 frt. Özv. Manetes Zsigáné 1 frt
H I V A T A L O S RÉSZ.
4220— 1S95. KÖRLEVÉL
valamennyi érd . ev . r e f kollégium m. t. Elöljáróságának .
Tájékozás és miheztartás végett, közöljük a vallás- és
közoktatásügyi m. kir. minisztérium folyó évi 33,948. szám
alatt kelt rendeletét, a mint következik:
Az 1894. évi XXVII. t.-c által alkotott tanári nyug­
díjintézetbe belépő tanerők fölvételéhez megkivántató okmá­
nyok és iratok bélyegkötelezettsége tárgyában a m. kir.
pénzügyminiszter úrral folytatott tárgyalások eredményekép
a következőket van szerencsém a főtiszt, egyházi főhatóság­
nak becses tudomására hozni:
Azok a jelentések, a melyekkel az 1894. évi 55,360.
sz. a. felhívott hatóságok, a fölhívásban felsorolt adatokat
bemutatják, továbbá az említett felhívás folytán a fölvételre
igényt tartó tanerők által kiállított nyilatkozatok, bejelen­
tések, vagy az ezek helyett velük felvett jegyzőkönyvek,
mint hivatalos jelentések, illetőleg, hivatalból kívánt beje­
lentések az illetéki díjjegyzék 46. tételének »Hivatalos le­
velezések« cimü vezérszava, illetőleg, 53. tételének utolsó
pontja alatt foglalt rendelkezések értelmében feltétlenül bé­
lyegmentesek.
Ugyancsak bélyegmentesek az illetéki díjjegyzék 79
tételének c) pontja értelmében azok a bizonyítványok, s a
földilletmények jövedelmének igazolása céljából kiállítandó j
kataszteri becsülevelek, melyek csupán és kizárólag a kiadott j
E számunkhoz egy félíven Cím, és Tartalom-Jegyzék, és a szöveghez egy negyedív melléklet van csatolva.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
52. szám.
50 kr. Nagy György 3 frt. Manetes Dénes János 4 frt.
Manetes D. István 3 frt. Szabó Józsi János 1 frt 50 kr.
M. Dani János 2 frt. Imre Samu 3 frt. Joszi János 1 frt
50 kr. Manetes bs. János 1 frt. Manetes Sándor 2 frt.
László János, Székely L. János és Király Fani 2.50— 2.50
kr. Kiss Jstván 2 frt. Soós György 1 frt. Király János 2
frt. Özv. Nagy Sándorné 2 frt. Kovács András György és
Király István 1.50— 1.5 0 frt. Pap Márton és István 2.50—
2.50 frt Paál Gyula és ifj. Székely M. János 3— 3 frt.
Székely M. István, Berecki János és ifj. Nagy János 2— 2
frt. Soos János 1 frt 50 kr. Király Mihály és özv. Be­
recki Andrásné 2— 2 frt. Manetes Bs. Dani és Cserei Mi­
hály 1.50 — 1.50 frt. Cserei Gyuri, Dani, Samu és id. Pa-
lágyi István 1— 1 frt. Ifj. Palágyi István 1 frt 50 kr. Id.
Szabó Sándor és Miklós 1 — 1 frt. Tóbiás Mihály 80 kr. Özv.
Pap Jánosné I frt. Balázs Ferenc 1 frt 50 kr. Székely L.
István 1 frt. Ferenci Péter és Máinási András 80— 80 kr.
Kiss György, Laci Anti, Párhon István és Császár József
1 — 1 frt. Béta János 50 kr. Kovács István 1 frt. Kiss János
80 kr. Máinási Laci és Manetes Rózsi 50 — 50 kr. Székely
L. Márton, Király Juliska és id. Nagy János 1 — 1 frt. Király
Sándor 50 kr. Erdődi Jozefa úrnő 2 frt. Múlt év augusz­
tus havában tartott majális jövedelméből 5 frt. Sándorházi
György az orgona kar készítéséhez szükségeltető fát adott,
melynek értéke 5 frt 60 kr.
A begyült összeg összegyűjtésében időt s fáradságot
nem kímélő érdemei vannak Jérémiás Józsefnek, ki a szent
cél elérhetése céljából nem sajnállotta bekopogtatni a ke­
gyes adakozókhoz és számadógondnok, T. Tóth Simonnak,
ki szintén leirhaclan szorgalmat fejtett ki s még, mig a
kellő Összeg összegyűlhetett, saját pénzéből fedezte a szük­
ségeket. Fogadják a kegyes adakozók és az egyháztagok
az egyháztanács s magam nevében hálás köszönetünk nyil­
vánítását ; azon forró óhajunk kifejezése mellett, hogy ren­
deljen isten minden egyház részére ily kegyes adakozókat
és a szent cél elérésére ily buzgó egyháztagokat.
Kelt Alsó-Szóváthon, 1895. febr. n-én. G á s p á r
S á m u e l , ev. ref. lelkész.
felhívás következtében szerzendők be, de ezeken a cél,
melyre azok bélyegmentesen kiállíttatnak, kitüntetendő.
A bekivánt és a jelentésekhez melléklendő egyéb
okmányok és iratokra nézve pedig megjegyzem, hogy ezek
bélyegkötelezettsége, illetőleg, mentessége tekintetében az
illetékszabályok általános határozmányai, nevezetesen, az ille­
ték-díjjegyzék 73. és 74. tételei irányadók.
Ehhez képest, különösen azok az okiratok, melyek már
kiállításuk alkalmával bizonyos bélyegilleték alá estek, mint
pb a keresztlevelek, némely képesítő bizonyítványok, stb.
e. f. az idézett 74. tétel e) pontja értelmében, a jelzett
használat alkalmából nem igényeltek újabb bélyegilletéket.
Kolozsvártt, 1895. december 12.
Parádi Kálmán , Dr. Kolosvári Sándor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
395— í 895- FELSZÓLÍTÁS.
Felkérem küküllői egyházmegyénk t. lelkészeit, szíves­
kedjenek egyházközségeik által az 1896. évre megállapított
költség-előirányzatukat, felülvizsgáltatás végett, mielőbb hoz­
zám beküldeni.
Kutyfalva, 1895. december 17.
Nagy Domokos,
e. m. főjegyző, mint h. számvevő.
Felelős szerkesztő és k ia d ó : Szász Gerő.